U £5 3 1924 062 410 554 Digitized by the Internet Archive in 2016 https://archive.org/details/foldtanikozlony8219magy LXXXII. KÖTET FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYAR FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA EIOJIJIETEHb BEHTEPCKOrO TEOJIOrEHECKOrO OEIIÍECTBA BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGRIE ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY \ BUDAPEST, 1952 Földtani Közlöny. 7833 (4). ■ * mP i o (f í C 1 1 ^ TARTALOM - CONTENU - COflEPiKAHHE Bevezető — Avant propos — BBeaeHne A Magyar Földtani Társulat Elnökségének távirata Rákosi Mátyás elvtársnak Télégramme de la Présidence de la Société Géologique de la HongirLe á Mathias Rákosi TeaerpaMMa IIpe3HflHyMa BeHrepcKoro reoaornqecKoro OőmecTBa k tob. P a k o in h 3 Kossuth-díjas geológusok Géologues déoorés du prix Kossuth TeoaorH aaypeaTbi KomyTCKoS npeMHii 7 Szádeczky E.: Üjabb irányzatok az üledékes kőzetek rendszerezésében Nouvellles tendanccs de la classification des roches séd imént a trés HoBbie HanpaBaeHHH b KaaccncJmKauHH ocaaonHbix nopoa 227 — 336 Vadász E.: A magyar földtan fordulata La tournure de la géologie hongroise üoBopoT BeHrepcKoö reoaoniH .4 — 6 Alegemlékezés — Nécrologue — Henpojior Lengyel E . : Emlékezés Szentpétery Zsigmondira En mémoire de Sigismond Szentpétery BocnoMHHaHHH Ha CeHinexepH )KnrMOHa 113 — 118 Értekezések — Mémoires — HayqHwe ctbtbh Andreánszky G.: Üjabb hai madidőszaki páfrányok Nouvelles fougéres du tertiaire de la Hongrie HoBbie ocTaTKH nanopoTHHKOB TpeniqHoro nepiio^a b BeHrpim 397 — 402 Boros A.: Pleisztocén mohák Magyarországon Mousses diluviennes en Hongrie ILieöcToneHOBbie mxh b Bem-pira 294 — 301 G a á 1 I.: Üjabb részletek a diluvium éghajlatának ismeretéhez Nouveaux détails á l’étude du climat diluvien HoBMe aaHHbie k 3HaHino xaninaTa aam obhh 237 — 249 Greguss P.: Magyarországi mezozói famaradványok Vestiges d’arbres mésozoiques de la Hongrie Me303oöcKHe apeBecHbie ocTaTKH b BeHrpnH 157 — 180 Herrmann M.: Telkibányai riolitok és andezitek pdtrográfiája és petro- kémiája Pétrographie et pétrochimie des rhyol-ites et des andésites du sud de Telki- bánya neTporpacjniH n neTpoxiiMHa pno.mTOB n an/(e3iiTOB b oKpyarHocTH Te/naioana. . 349 — 367 434 J a k u c s L.-né: Adatok a Magyar Középhegység triász dolornitfajtáinak kelet- kezéséhez Données cöncernant la íormation des espéces de dolomie triasique du Massif Central Hongrois XlaHHbie K Bonpocy B03HIIKH0BeHIiH TpiiaCOBblX pa3HOBHAHOCTeft aO.TOMHTa BeHrepcioix Cpe^HHx Top Jánossy D.: Az isrtállóskö'i barlang aurignaci faunája La fauné aurignacienne de la grotte d’Istállóskő Oayna nemepbi b HniTaaaomKe Kolosváry G.: A Balanus concavus óriásnövésének rétegtani vonatkozásai Relations stragtigraphiques de la croissance gigantesque du Balanus con- cavus OrpaTUrpacJíiraecKHe OTHOiueiinH raraHTCKoro pocTa Balanus concavus Kretzoi M.: Tengeri hal, krokodilus és óriás Dinotherium, a dunántúli panno- ni ai rétegekből Poisson de mer, crocodile et Dynotherium gigantesque de Transdanubie Mopcnasi pbióa', KpoKoaim n rnraHTCKHH Dynotherium H3 naHHOHCKnx caoeB 3aayHaH Lengyel E.: Asszimiláció szerepe a kőzetek vegyi összetételében Le röle de l’assimilation dans la composition chimique des roches Po.ib accHMHJianra b xHMimecKOM cocTaBe nopoji M a u r i t z B. — C s a j á g h y G.: Alkáli telérkőzetek Mórágy környékéről Roches filoniennes alcaliines de la région de Mórágy LLJe;io*iHbie aaÖKH b OKpecHocra c. Mopa^b M i h á 1 1 z I.: Homokszemnagyság helyszíni meghatározása Détermination sur piacé de la grandeur des grains de sable IlojieBOH íieTOfl onpeAejieHim pa3MepoB 3epeH necxoB .Noszky J. — Herrmann M. — Nemesné Varga S.: A keletnógrádi andezitek Volcanologie, géologie et pétrochimie des andésites de la partié Test du comitat dfö Nógrád ByTOaHoaornH, reoaoriiH n neTpoxiiMHM BocToaiio-HorpajcKiix aHje3HTOB P a p p F.: Mórágy vidéki gránitok és kísérőkőzetek Des roches intrusives de la région de Mórágy IIIeaoHHbiS rpaHHT b OKpyaoiocTH Mopajb Schréter Z. — Mauritz B.: A lovasberényi II. sz. mélyfúrás földtani eredményei Les résultats géologiques du sondage No. II de Lovasberény TeojionmecKHe pe3yabTaTbi rayóoKOÜ CKBaxaiHbi JVs II b /IoBamóepenb S i d ó M.: Az urkúti mangánösszlet fedőrétegének Foraminiíerái Les Foraminiféres de la couche qui recouvre le corps manganésifére d’Urkút OopaMBHiuhepbi noKpoBHoő Maccbi MapramreBofi cBHTbi b Ypnyre Sikabonyi L.: Mész-dolomit a Buda-Pilisi-hegységben Alternance de calcaire et dolomie dans la montagne Buda-Pilis M3BecTHHKOBbie aoaoMHTbi b ropax Byaa-IlnaHiu Strausz L.: Kavicstanulmányok a Dunántúl középső részéből Étude sür les cailloux de Ja partié moyenne de la Transdanubie HccaeaoBaime rpaBHH b cpeaHeft vaeni 3aayHaScKoS oÓJiacm Strausz L.: Felső-pannóniai ősmaradványok Galgamácsáról Fauné fossile du pannonién sup. de Galgamácsa BepxHe-naHHOHCKiie oKaMeneaocTii b oKpyamocTH c. TaaraMaua 374—385 181—203 403-407 279—283 58—75 137—142 51-57 8-36 143-156 250-256 386—396 76—80 119-136 284—288 435 Szenfpétery Zs.: Az Alsóbagolyhegy kvarcporfirja a Bükk hegységben Le porphvre qusrtzeux du mont Alsóbagolyhegy dans la montaigne Bükk KBapneBbiii nopcjmp b ropax Biokk 368—373 Szörényi E.: Két- új Eehinocyamus faj a dunántúli eocénből1 Deux nouvélles espéces du génre Echynocyamus de Ü’éocéne transdanubien ÜBa hobhx Bii^a Echinocyamus H3 ooueHa 3aflyHaiícxoro xpasi 289—293 Sztrókay K-: üjabb vizsgálatok hazai ércásványokon Nouvelles recherches sur des minerais métalliféres de la Hongrie HoBbie HccaeaoBaHHH Ha BeHrepcxnx pyaHbix MHHepajiax 37 — 50 T o k o d y L.: A kozári azurit-ölőfordulás a M'ecsek -hegységben Occnrence de 'l’azurite dans la montagne Mecsek MecTopoK^eHHe a3ypiiTa b ropax Meuex 263 — 269 Vértes L.: A Mélyvölgyi kőfüilke és néhány más mecseki barlang kutatásáról Exploration de l’abri de Mélyvöilgy et d’antres grottes du Mecsek rioncKii n pacxonxii b nemépax rop Meuex 270 — 278 W e in Gy.: A komlói bányafölldtani kutatások legújabb eredményei Derniers .résultats des írecherches de géologie miniére á Komló (Mte Mecsek) HoBbie pe3yabTaTbi reoaormiecKiix HCcaeaoBaHHÜ b Kom;io 337 — 348 Zs-ivny V.: Barit Pi’isborosjenőről Sur 'Le baryte de Piliisborosjenő BapnT H3 nnamnöopoinHeHe 257 — 262 Rövid közlemények — Notices — KpaTXHe cooömeHHH Hegedűs Gy.: Troohocyathus majzoni nov. nőm 412 — 413 Kolosváry G.: üj hazai Balanus-lelőhelyek. Nouveaux lieux d’occurences de Balanus en Hongrie HoBbie MecTOHaxoacaeHHa Bírna Balanus b BeHrpmi 410 — 412 Kretzoi M.: üj Eomyida a Bakonyból Une nouveLle Eomyida du Bakony HoBaa Eomyida H3 rop EaxoHb 88 — 89 Méhes K-: Üj anyagvizsgáló eszköz magas hőmérsékleten végbemenő polimorf átalakulások poláros fényben történő megfigyelésére Nouvet instrument pour l’observation en lumiere pdlarisée des changements polimorphes qut ont lieu á des hautes termpératures HoBbiö npuóop aau HaőaioaeHHH noauMop^Hbix Hpeo6pa30BaHHií 86 — 87 Mészáros M. — B e n e d e k D.: A kőzetrepedések szerepe a kőbányászatban Le role des lifchoclases de lla roche dans l’exploitation des carriéres Poab aHT0Kaa30B b KaineHHbix xapbepax 408 — 409 Pálfalvy I.: Miocén növény maradványok a Mecsekhegységből. Vestige de flóré miocéné de la montagne Mecsek MaonenoBbie pacTHTeabHbie ocTaTXH b ropax Meuex 415 — 418 Sidó M.: Kanreria faillax Rzb 413 — 415 Strausz L.: Földtani térképek színfoltjainak számozása Numérotage des coulleurs des cartes géologiques HyMepoBaHiie ubctob reoaorauecxiix xapT 85 — 86 436 Szörényi E.: A Marét i a hungarica Vadász miooén-korú faj hovatartozá- sának tisztázása Classification du gén re Mairetia hungarica Vadász KaaccH(j)iiKauHS! Biiaa Maretia hungarica Vadász 302 303 S z t r ó k a y K.: Cölesztin Gyöngyösoroszi ércteléreiből Célestine des roches ifiloniennes de 'Gyöngyösoroszi lte;iecTHH H3 ani^bHbix nopofl c. TbeHrbemopocH 304 Vadász E.: Estheria-faj a Mecsek-hegységből Genre d’Estberia des montagnes Mecsek Bna Estheria b ropax Ménén 303 Szemle — Revue — OÖ3op v Vadász E.: A geológus Leonardo da Vinci Leonardo da Vinci le géalogue Teoaor dleoHapao aa Bhhuh 81 — 83 Vadász E.: A vulkanogén megjelölés értelmezése Iinter prét ation du terme volcanogéne ToaKOBamie TepMHHa „ByaKaHoreHHbiS" 83 — 84 Vadász E.: A rádióaktív abszolút kormeghatározás kérdése La question de la détermination de l’áge géologique absolu pár la radio- activité K Bonpocy paaiioaKTHBnoro aöco-noraoro onpeaeaeHua reojioranecKon anoxn . . 204 — 206 Vadász E.: A földtani rejtnyelv művelőinek figyelmébe A il’attention des amateurs de la langue oryptique en géologie Bo BHnMaHHe 3aHHMaiomnxcH cnennaabHOH TepMHHoaomeű no reojormi 206 — 207 Vadász E.: Szovjet üledékvizsgálatok tanulságai Résu’.tats d’analyses sédimentaires sovietiques BbiBoabi coBeTCKHx HccaeflOBamifi no ocaaxaM 305 — 308 Ismertetések — Revue bibliographique — PeneH3HH Abeljev J. M.: Tervezések ős építkezések makroporózus altalajon 91 Acta Universitatis Szegediensis. Acta Min. et Petr. 1. V. 423 Balogh K.: A Föld és az Élet fejlődése 419 Benioff H.: Global strain accumuilation and release as revealed by great earthquakes 427 Bjelov N. V.: GrpyKTypa noHHbix KpncTarroB n MeTaamiuecKnx y3y- jmHHabi pyccKOH naaTcjjopMbi h conpeaeabHbix oÓJiacTeö 93 Revei le R. — Emery K- O.: Bauxite coocretions írom’ the ooean floor 312 Schmidt E. R.: Közép- és szigethegységeink szerkezeti kialakulásának geo- mechanitoai alapjai 90' S eraes J.: Stúdium o •akvitánekom stopra 312 Spirhanzíl I.: Raselina Jeji vzndik tezba a vyuziti 93 Titov N. G.: A humuszos szénfajták ipari-genetikai rendszerezése 309 Triebei E.: Methodische und technisohe Fragen dér Mikropaláontologie 424 Vadász E.: BauxitföMtan 90 Zalányi B.: ösközősségtani kutatások az Allfald neogénjében 309 Z Badan Czwartorzedu w Polísbe. (Panstwowy Instytut Geologiczny Biuletyn.) 65. 1952. 423 III. Üledékvizsgálati kongresszus. 1951. 427 Társulati ügyek — Affaires de la Société Géologique de la Hongrie — Jlen a 06mecTBa Az 1951. őszi és 1952. téli ülésszak dőadásai A M. Tud. Akadémia Nagygyűlése 1951. decemberében Mémoires présentés aux scéances de la session d’automne 1951 et d’hiver 1952 de la Société Géologique et la Grande Séance de 1‘Académie Hon- groise des Sciences en déceinbre 1951 TfoKaaabi oceHHeü ceccuu 1951 r. h 3HMHeü ceccnn 1952 r. CT>e3a AKaaeMiin Hayx Beurpmi b aexaópe 1951 r 109 — 110 A magyar-szovjet barátsági hónap ünnepi ülése La séance de la Soc. Géol. Hongr. á l’occasion du mois d’amitié sovietique- hongroise f TopatecTBeHHoe 3aceaaHiie TeoaorHuecKoro OömecTBa b vecTb MecsnmiiKa BeHrepcKO-coBeTCKoa apyacóbi Szádeczky E.: Elnöki megnyitó Discours présidentiel BcTyniiTeabHaH peub npeaceaaTeaa 208 Sikabonyi L.: A Kaukázus délkeleti pereme rétegtani viszonyai és kőolajterületei Les conditions stratigraphiques et les champs pétroliféres du sud- est du Caucase CTpaTurpacjjHuecKHe ycaoBiia n Hetj)THHbie paiíoHbi loro-BocTouHofi oöaacTH KaBKa3a 209 — 214 438 J a k u c s L.: A vízföldtani tudomány fejlődése a Szovjetunióban Le développement de il’hydrogéologie á l’URSS Pa3Bnrae rnaporeo-iormiecKoö Hayxn b CCCP 215 218 Jantsky B.: A szovjet földtani irodalom időszerű kérdései Les questions actuelles de la littérature géologique soviétique CoBpe.MeHHbie Bonpocbi cobctckoh reoaonmecKoií aiiTepaTypbi 219 221 Közgyűlés — Assemblée générale — Oömee coöpaHne Szádeczky B.: 'Újabb irányzatok az üledékes kőzetek rendszerezésében (Elnöki megnyitó) Nouvelles tendences de la cilassificaticn des roches sédimentaires (Discours d’ouverture) HoBbie HanpaBremiH b KaaccncjjnKamm ocajovHbix nopoa (BcTymiTe.ibHaa pevb npejceaaTeaH) 227 236 Ke rtai Gy.: A dialektika néhány kérdéséről a geológiában (Főtitkári beszámoló) Sur que’.ques problémes de Ja dialéctique en géologié O HeKOTopbix Bonpocax jiia-reKTirKn b reojiorim (OmeT raaBHoro cexpeTapa) . . 315 — 321 Bogsch L.: Az őslénytani szakosztály jelentése (Titkári beszámoló) Rapport de la section paléontologique. (Rapport du secrétaire) . » LfoKaaj naneoHToaorircecKoro OTjeaeiuiH (Onex cexpeTapn) 322 Jantsky B.: A Földtani Társulat 1952 — 53. évi munkateréé Programme de la Soeiété Géologique pour 1952 — 53 n.rau paooT reoaonraecKoro OómecTBa aaa rojoB 1952 — 53 322 — 325 Az új vezetőség és a tagok névsora Le nouveau bureau et la üsté des membres CmicoK H-HeH HOBoro pyKOBoacTBa ii naeHOB OómecTBa 325 — 327 Ankétok — Enquétes — Ahkctm 4 Oktatási ankét — Enquéte sur Tinstruction — yűeöHaji aaseTa 328 — 329 I. Könyvankét. (Vadász E.: Bauxitföldtan. — Tokody L. — Dudichné Vendl M.: Magyarország meteorit gyűjteményei) I. Enquéte bibíláographique. (E. Vadász: Bauxitföldtan. — Tokody L. — Dudichné Vendl M.: Magyarország meteorit gyűjteményei) I. AnxeTa khiit (Baiac 3.: TeoaornH öoKciiTa. — ToKojbi JI. — ZfyanvHe BeHji M. : KoaaeKimu xeTeopm-OB b BeHrpim) 329 — 330 II. Könyvankét. (Vendl A.: Geológia. — Vadász E.: Kőszénföldan. — Szádeczky E.: Kőszénkőzettan) II. Enquéte bibliographique. (A. Vendl: Geológia. — E. Vadász: Kő- szénföldtan. — E. Szádeczky Kőszénkőzettan) II. AHKeTa KHnr (BeH ji A.: Teo-iorns. — Baaac 3.: Teo-ionia ynra. — CajenKii-Kapaom 3. IleTporpadjnH yraa) Szakosztályalakuló ülések. — 1952. őszi ülésszak előadásai Séances de constitution des sections. — Programme des de 1952 séances d’automne 3aceaaHiiH no noBojy oopasoBanna hobbix ceKumi Xloxaaabi oceHHen ceccnn 1952 r 429-430 Magyar földtani irodalom jegyzéke 1951. Répertoire bibliographique des publications géo’.ogiques, minéralogiques, pétrographiques et pa/léontologiques en Hongéi e 1951 Bnö-THorpacjjHH BeHrepcKoií reoaonrqecKon, MnHepaaornqecKOH, neTporpacjjirqecKOH n naaeoHToaornqecKOH airrepaTypbi 1951 roaa FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYAR FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA BIOJIJIETEHL BEHTEPCKOTO TEOJIOTUHECKOrO OEUJECTBA BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GEOLOGIQUE DE HONGRIE BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY GEOLOGISCHE MITTEILUNGEN lxxxh. 1—3. FÜZET. 1952 BUDAPEST, 1952 A Magyar Földtani Társulat folyóirata, kiadja a Nehézipari Könyv- és Folyóiratkiadó Vállalat dl Jtíagijav (földtani CJ árudat /J nők lég ének táairata r£ákad JHátgcu elatármak, a Jüaggav ^DaLgazők fpávifa főtitkárának Szeretett Rákosi Elvtárs! A magyar geológusok tudományos egyesülete, a Magyar Földtani Társulat, a legnagyobb szeretettel küldi Önnek hatvanadik születésnapja alkalmából szívből jövő jókívánságait. Sok erőt, egészséget és hosszú életet kívánunk, hogy a győzel- mes úton vezesse tovább a magyar népet, a szocializmus, s majd a kommunizmus megvalósítása felé. Amikor az egész magyar dolgozó nép ünnepléséből részt kérnek a magyar föld kutatói, tudják jól, mit jelent a magyar tudománynak az, hogy Ön, Rákost elvtárs, a nagy Sztálin egyik legjobb tanítványa mutat utat a magyar népnek. Tudjuk, hogy a marxista-leninista elmélettel felvértezett államvezetés a tudo- mány számára is biztosítja a felsőbbreridü szocialista munka lehetőségét. A szocia- lista tudomány fegyver a nép kezében, a világ lángbaborítására törekvő aljas imperialista mesterkedésekkel szemben is. A nép erejének növeléséhez kőszénre, kő- olajra, ércre, cementre és még sok más olyan alapanyagra van szükség, amelynek fokozott előteremtésében egyik legnagyobb és legszebb feladat a magyar geológu- sokra vár. Tudjuk, hogy nem okozhatunk Önnek nagyobb örömet, mintha megfogadjuk , hogy élünk avval a korlátlan lehetőséggel, melyet a nép állama a tudomány szá- mára biztosít és mindent megteszünk, hogy az élenjáró szovjet geológusok példáját követve minél több kőszenet, kőolajat, ércet és egyéb alapanyagot tárjunk fel hazánk földjéből és a természet tényeinek és törvényeinek fokozott kutatásával segítjük a dolgozók millióinak fejlődését. Éljen az élenjáró szovjet tudományt követő felszabadult magyar földtani tudomány! Éljen Rákosi Mátyás Elvtárs, az emberi haladás fáradhatatlan harcosa, a magyar nép nagy vezetője! Éljen a szocializmust építő hazánk és a Szovjetunió vezette béketáborban küzdő népek sok százmillió dolgozója! 1952. március 7. A FÖLDTANI TÁRSULAT ELNÖKSÉGE 4 Földtani Közlöny LXXXIÍ. évf. 1952. 1 — 3. sz. A MAGYAR FÖLDTAN FORDULATA A magyar földtan százéves múltjából közel félévszázadot személyes köz- vetlen élményként figyelve, megállapítható, 'hogy tudománytörténetileg új kor- szakot élünk. A múlt tudományos irányát elhagytuk, annak eredményeit a jelen mérlegén mérjük. VIj korszakot nyitó mai irányunk kezdőgyökereivel így a múltba rögzítődik s a múlt tudományos eredményeinek felhasználásával épül. Múltúnk egyben a jelen záloga is, de a múlt elavult hagyományainak forradalmi lendületű, merész lerombolásában látjuk jövőnk biztosítékát. A kapitalizmus tobzódó tőzsdézése idején, 1927-ben a ,,Századunk“ azóta megszűnt társadalomtudományi folyóiratban „A magyar bauxit jelentősége" c. közleményben írtam: ,.A magyar bauxit felbecsülhetetlen értéke hivatva van arra, hogy hosszú időre jelentős tényezője legyen a magyar nemzetgazdaságnak, bizto- sítéka legyen, ma még beláthatatlan új ipari fejlődésnek és nemzeti jövedelemnek. Vajha ez a tömérdek kincs ne csak egyesek sikeres tőzsdei műveleteit, hanem széle- sebb körök jóvoltát szolgálva nálunk is valóban nemzeti vagyonná lenne." A bauxit és az ország földje, minden természeti kincsével együ*t nép- vagyormá lett. Ennek az akkoriban álomként ható óhajnak felszabadulásunkkal, a Magyar Dolgozók Pártja útján történt megvalósításával kezdőd;k a magyar földtan gyökeres megújhodása. Részünkre is valóra vált, amit Molotov V. M, a XVII. Nemzetközi Földtani Kongresszus 1937 július 28-án tartott fogadásán mondott: „A mi viszonyaink között, a szocializmus országában, ahol a föld méhe is a nép és nem a gazdag tőkések tulajdonában van, a föld felbecsülhetetlen kincseit a tudomány munkásai a dolgozók érdekében kutatják fel és ezek teljes mértékben az ő rendelkezésükre állnak." Tudományművelésünk a szocialista országépítés szerves tartozékává vált. Rákosi Mátyás mindenre kiterjedő figyelme megadta számunkra a tudománwrs munka jogát, érteiméi, igazi szabadságát, anyagi lehetőségét; gondoskodott a tudo- mányos dolgozók értékeléséről, megbecsüléséről, kiemeléséről s mindezekkel meg- szilárdította 'létünk biztonságát és munkánkba vetett hitünket. A magyar tudomá- nyos élet új ir.ányt és tartalmat kapott. Ha ennek jelentőségét földtani vonalon felmérni kívánjuk, röviden vázolnunk kell a magyar földtan és a geológusok helyzetét a múltban. A magyar földtan száz évet meghaladó történetében 1. úttörő-hősi-, 2. romantikus-, 3. tragikus- és 4. hanyatló időszakot különböztettem meg, mintegy négy geológus-nemzedékkel. Első hősi időszakunk a magyar (?) kapitalizmus előidejére esik. Földtani kuta- tásaink romantikus időszaka a polgárosulás kialakulását, különösen pedig a kapi- talizmus fejlődési idejét foglalja magában. Tragikus időszakunk az előző német imperialista háborúval s annak nyomán a szocializmus kísérletét elnyomó ellen- forradalommal kapcsolatos. Hanyatló időszakunk a kapitalista túltengés és a nagvranövelt fasizmus következménye. Felszabadulásunkig a magyar földtan, A magyar földtan fordulata 5 érdemes, magukban álló munkaeredmények mellett is csak magárahagyatottan működött. Tervszerűtlen költségvetési támogatása öncélú felhasználásra került. Hanyatló időszakában pedig világszemléletileg és szociális reáutaltságból a reakció aktív kiszolgálásában, közel három évtizedig teljesen sztatikus helyzetbe került. A tudományos kutatás az említett ötletszerű állami támogatáson kívül egyes főurak szeszélyeitől vagy úri szórakozásaitól függően, esetleg nagyabb iparvállalatok pártfogói adományai szerint alakult. Geológusaink kénytelen-kelletlen hozzáidcmultak ehhez a rendszerhez. Min- den megnyilvánulás, tárgyú és személyi tekintetben, öncélú, maga-kényelmét és hasznát kereső, saját -jólétére irányuló lett. A fasizmus negyedszázada geológusain- kat teljes mértékben demoralizálta. A megélhetés bizonytalansága, a magántőke nagy nasznot ígérő vállalkozásainak fizető kereslete, egészségtelen irányba terelte a földtani kutatást, a geológus magánérdekű szolgálatra kényszerült s az állami föladatok végzése csak szükséges fedőcím maradt. Az összetartozó területek egysé- ges vizsgálata az érdekelt vállalatok bányabirtokainak magánjogi korlátái között kivihetetlen volt. A tudományos munkára nevelés és érdemleges szakképzés hiány- zott. Érthető, hogy a magyar földtan, egyes önművelő szakemberek erőfeszítése mel- lett is, fokozatosan visszamaradt, működésében is sok tekintetben meghaladott mó- don dolgozott, majd félévszázad előtti állapotában mindmáig érezhető módon, meg- merevedett. Nem voltak jobb helyzetben a kis számban működő vállalati geológusok sem. A tőkés termelési rend az azonnali hasznot nem hozó geológusi szolgálatot teher- tételnek tekintette. Rendszeres, állandó vizsgálatról, költségkímélés céljából, nem lehetett szó, egy-egy alkalmai vizsgálat érdemleges földolgozásáról, megfelelő tudo- mányos eszközök hiányában, még kevésbbé. Nem volt tehát állandó kapcsolatunk a bányaüzemekkel sem, aminek következménye, mindmáig terjedően nagyon sok tudományos és gyakorlati megfigyelés elmaradása és értékes adatoknak pótolha- tatlan hiánya volt. Mindezeknek tudatos voltát bizonyítja segíteni akarásunk merev elutasítása és a javításra irányuló kritika teljes elnémítása a legjobb szakemberek félretételével, megfélemlítésével vagy teljes megsemmisítésével. Fölszabadulásunkkal mindez egyszerre múlttá változott. Üj világ köszöntött reánk, a jelen megvalósult ígéreteivel. A földtan érthető módon legelsőnek vállalta az országépítés reáeső föladatait, bár az ország fejlődésében sorsdöntő fordulat- évéig sok vonatkozásban tájékozatlanul, egyesek értetlenül, mások tartózkodóan, sőt ellenségesen is állottak a történésekkel szemben. A hároméves terv befejezésével mindannyian megtanultunk világosan látni, a marxizmus-leninizmus elemeinek meg- ismerésével a történéseket összefüggésükben megértjük. Szaktársaink imperialista német tu dóm ányszem léletét fokozatosan a szovjetgeológia dialektikus tudományos módszerére állítottuk. Ez a törekvésünk korántsem lezárt, befejezett még, fokozó- dóan folyamatos marad, mindenkor a szovjet példák nevelő hatása alatt. A helyes földtani vizsgálat lényegét tevő dialektikus módszerünk ösztönös materializmusát tudatossá fejlesztjük. A magyar földtan újjászületett. Földtani tudományos életünk fölszabadulás előtti csődjét az újjáalakult Magyar Tudományos Akadémia segítségével fölszámol- tuk. Régóta hiányolt tervszerűtlen munka helyébe népi demokráciánk tervgazdálko- dásához igazított tudományos munkaterwel, a munkának munkaközösségekkel tör- ténő, mindenre kiterjedő elvégzésére törekedünk. A magánvállalatok szocializálása, a területek állami birtokba vétele megszüntette a „magánjogi" kereteket, megadta ott a tudományos munka egységes szervezési lehetőségét. Ennek eredménye kőszén- kutatásunkban leghamarabb megmutatkozott, kőszénkincsünk igen jelentős növe'ié- 6 Földtani Közlöny LXXXII. évf. 1952. I — 3. sz. sével. Bauxitterületeinket is új, egységes vizsgálati keretbe foglalhattuk. Rendszeres szaknevelésünket megvalósítottuk és soha nem képzelt méretű fejlődés felé indítot- tuk. Részleteredményeinket a népgazdaság szolgálatába azonnal beállítjuk. Össze- foglaló tanulmányaink, megjelent tudományos könyveink és tankönyveink ebben a nemben az ötéves terv során, megfeszített munkával, félévszázados hiányokat pótol. Száz év előtti elődeink maguktörte úton, az akkori viszonyokhoz mért ország- építő munkára törekedtek. Nekünk ma, megnövekedett föladatokkal is könnyebb sze- repünk van az országépítésben. Az úttörés nehéz munkáját elvégezte és továbbra is végzi Rákosi Mátyás bölcs vezetésével és irányításával a Magyar Dolgozók Pártja. Ötéves tudományos tervünk harmadik évében a marxizmus-leninizmusból vett növekedő hittel, fokozott munkakészséggel végezzük szervezett tudományos munkánkat. A múltban soha nem tapasztalt munkalehetőségek között sokszoros életörömöt jelent a tudománvmíívelés elméleti és gyakorlati együttesének megvaló- sítása. Személyi vonatkozásban, három évtized után erre a munkahelyre vissza- kerülve, fölszabadult forradalmi lendülettel végzem azt a föladatot, ami a Párt el- gondolásai szerint oktatás, szaknevelés, tudományos munkaszervezés és irányítás, valamint a népgazdaság érdekében elvégzendő. Három évtized belém rögzített pesz- szimizmusát „lelkem zátonyos mélységében, remények süllyedt roncsaival", koromat meghazudtoló fölszabadult derűlátás váltotta föl. Ha a múltban a tudomány terén tettünk valamit, soha arról. senki tudomást nem szerzett, elismerésről szó sem lehe- tett. A népi demokráciában ébredtünk annak tudatára, hogy tudományos munkánk része a soha nem tapasztalt méretű országépítésnek, aminek érdekében dolgoznunk kell. A tudományos munka nem lebecsült vagy legföljebb megtűrt, elszigetelt külön- legesség, hanem elsőrendű, közbecsü lésben részesülő közszükséglet. Ezt a meg- becsülést, ami Kossuth-díjban, akadémiai tagságban, tudományos fokozatok elérésé- ben, tudományos munkaeszközökben, kutatóintézetek létesítésében és hatalmas tudományos munkalehetőségekben adódik, fölismertük és minden törekvésünk, hogy azt kiérdemelve a részünkre nyüjtott nagy kereteket színvonalas tudományos mun- kával kitöltsük. Mindez a népi demokrácia részéről olyan előlegezett bizalom, amit kiérdemelni nemcsak kötelesség, hanem dicsőség is. Ilyenirányú munkánk a Párt elgondolása szerint, országépítő munka, tehát pártmunka is. Ebbéli földtani munkánk végzésében serkentően hat reánk az a tudat, hogy bölcs vezetőnk útját járjuk, akinek figyelme már fölszabadulásunk elején felénk fordult. Munkánk legnagyobb értékmérőjének tartjuk Rákosi Mátyás bizalmának kiérdemelését. Arra törekedtünk, hogy Népi Demokráciánknak a nekünk juttatott nagy munkalehetőségekért, tudományos munkánkat elősegítő anyagi juttatásokért és serkentő erkölcsi elismerésekért, céltudatos jó munkával fizessünk. Ilyen értelmű munkánkkal lerótt hálánk egyszersmind meggyőződéssé vált jelszavunk értelmében és tudatosításával történik: „A geológus-kalapács fegyver a béke szolgálatában. “ Vadász Elemér Kossuth-díjas geológusok 7 KOSSUTH-DÍJAS GEOLÓGUSOK 1952. március 15-én ötödször osztották ki hazánk legjobbjai számára népi demokráciánk kormányának legnagyobb elismerését, a Kossuth-díjat. A Magyar Földtani Társulat örömmel és büszkén köszönti Szádeczky- Kardoss Elemér és Vadász Elemér professzorokat abból az alkalomból, hogy tudományos munkájuk a Kossuth-díj koszorújában másodszor kapott mél- tánylást. Üjabb bizonyítéka ez annak, hogy a Magyar Dolgozók Pártja amelynek prog- rammja a tudományt a szocialista országépítés szerves tartozékává tette, megadta a tudományos munka értelmét, szabadságát, anyagi előfeltételeit. Szádeczk y-K ardóss Elemér, a barnakőszén kőzettani vizsgálatok terén végzett úttörő munkásságáért kapott Kossuth-díj a t. Vadász Elemér, a mangánérc genetikájának tisztázá- sáért és Bauxitföldtan - c. könyvéért kapott Kossuth-díjat. 8 Földtani Közlöny LXXX1I. évf. 1952. 1 — 3. sz. ÉRTEKEZÉSEK A KELETNÓGRÁDI ANDEZITEK ID. NOSZKY JENŐ — HERRMANN MARGIT - NEMES NÉ VARGA SAROLTA* (1 tábla, l térkép, cs 4 szelvénv, 7 táblázat.) A KELETNÓGRADI ANDEZITEK VU LKANO LÖG I AJ A ÉS FÖLDTANI VISZONYAI A nógrád-gömöri bazaltvidék közepe táján, Salgótarjántól északra emel- kedik ki a keletnógrádi andezitvulkánók két nagyobbika a környezet oligocén- miocén-korú, üledékes rétegekből álló, eróziótól jócskán megszaggatott dombvidé- kéből. A dombokat helyenként bazalttelérek és vulkáni csatornák ütik át és kisebb- nagvobb bazalt takaróroncsok is fedik. Andezitvulkánok közül az északnyugati-délkeleti csapásban elhelyezkedő Narancs '(729 m tfm) és a dóm-formájú Sátoros (652 tfm) már messziről szembe- ötlők. A többit azonban csak a részletesebb földtani kutatás, illetve kőbányászat találja meg és tárja fel. . , A keletnógrádi andezitvulkánokat a földrajzban többnyire a Cserháthoz számítják, bár ezek sem genetikailag, sem szerkezetileg nem állnak vele összefüg- gésben. A Cserhát vulkánjai piroxénandezit-vulkánok (16), ezek ellenben Jnkább az Ostoro6-hegység (Osztrovszki-plató) zömét alkotó amfibolandezitekkel állanak rokonságban. De más a szerkezetük is, úgyhogy legcélszerűbb a környező bazalt- vidékkel együttesen elkülönített csoportnak venni őket. E vulkánokkal, főleg a Karanccsal számos szakember foglalkozott (1. iro- dalomjegyzék). Beudant már 1822-ben szelvényt is közölt a területről. K u b i n y i ma már nem észlelhető megfigyelési adatokat közöl. Szabó és Se ha far zik, Herrmann, Emszt, Scholtz, Erdélyi a terület kőzet- tani, ásványtani, Hoffer és Riiblein pedig vulkanológiai viszonyait vizs- gálták. Az újabb időkben is megjelent néhány rétegtani és kőzettani vonatkozású közlemény. A vulkánok elhelyezkedése 1. A legnagyobb tömeget alkotó Narancs (tartozékaival együtt) Salgótarján- tól északra emelkedik ki. Kimagasló kúpjai, illetve inkább gerincei 6—700 m magasságban ÉÉNy — DDK-i irányban sorakoznak. A főtömeget alkotó össze- függő andezitvonulat, melynek mai formáját az eróziós működés alakította ki, körülbelül 3 km hosszú és 1 — 1,5 km szélességű, többnyire igen meredek lejtőjű hegycsoport. Az alapot alkotó, üledékes oligocén rétegekből álló alapzatból bújik * Bemuatta Székyné, dr. F u x Vilma, a „Magyar Földtant Társulat 1951. nov. 21-i szakülésén. Noszky — Herrmann — Nemesné: A keletnógrádi andezitek 9 elő több kisebb kúpot, gerincet formálva, de töbnyire beleolvadva a térszínbe. Számos kisebb-nagyobb apofizaszerű feltörés ismeretes. Ezeket az apofizákat rész- ben az eróziós völgyek tárják fel. 2. A másik jelentősebb tömegű andezitfelbukkanás a sátorhegyi, amely Somoskőújfalu és Somoskő községek határába tartozik. Keleti résizén egy kb. 1,5X1, 5 km átmérőjű magas andezit boltozatot találunk, nyugaton pedig az oli- gocénrétegekből csupán néhány kisebb telérszerű apofiza bukkan elő a völgyecskék mélyén. 3. A következő kis felbukkanás (kb. 300 X 150 m) a sátorosi kőfejtő kicsiny, de pompásan feltárt lakkolitja, a bazaltsapkás Háromhatárhegy délkeleti szélében. A füleki, vagyis Bénapatak eróziója bontotta ki (15, 16) a glaukonitos homokkő köpenyegéből. 4. Az újabb időben ismertetett felbukkanás (37) a Zagyvafő községtől észak- keletre levő kisebb magasságú Várhegyen van. Ez északnyugat-délkelet csapású telér, amelyet északnyugati végén a harmincas években az azóta már elpusztult kis kőfejtővel jól feltártak. A Várhegy magaslata alatt kis sziklafal alakjában bukkan elő. Közben többnyire csak törmelék árulja el az összefüggést. Északnyugati, illetve délkeleti folytatását a homokkő és lösz elfödi. 5. A Zagyvaróna községhez tartozó verebeshegyi előfordulás nagyjából a zagyvaíoi telér csapásába eső, három vékonyabb és ezért még elmállottabb telérből áll. Ezt a ceredi műút tárta fel. De magán az ellapuló Verebes-domb tetején is látszik az andezit elmállásából származó sárgásxkőzet-törmelék. 6. Genetikai és szerkezeti analógiák alapján ide kell sorozni a gácsi Vár- hegy kristályos palarögének északi oldalán levő kőfejtőben feltárt andezjtfeltörést, vagy talán már kráterroncsot, amely átmenetet jelent az Ostorosplató mélyebb vulkánrétegét alkotó amfibolandezit-takaróképződmények felé. 7. Végül földtanilag fontos nyomok a későbbi lepusztulási folyamatok és a perem kifejlődésére vonatkozó adatok szempontjából a magasabb-alacsonyabb pleisztocén korú terraszképződményekben észlelhető andezit-kavics betelepülések. Ilyen észlelhető pl. a Karancs nyugati oldalán, Bocsárlapujtő felett a szőlőfordítá- sokban kb. 25 — 30 méterrel a mai völgy talpa felett és Zagyvapálfalvától dél- nyugatra kb. 10 méter magasságban. Az andezitek elhelyezkedését a mellékelt kisebb méretű vázlatos jellegű földtani térkép tünieti fel. A vulkánok és környezetük rétegtana Az andezit által áttört képződmények közül a gácsi Várhegyen közvetlenül észlelhető a kristályos pala, amely a kis Ösveporroncs zömét alkotja. A kristályos palákon való áttörés jól észlelhető az andezit által nagy bőséggel felhozott zárványok alapján, a sátorosi kőfejtő érdekes gombaforma lak- kolitjában, amelybe a múlt század kilencvenes éveiben -a MÁV hatalmas feltárást létesített. Zái ványaival Schafarzik foglalkozott 1910-beni (41). Ezek közt a következő képződményeket állapította meg: amfibol gneisz, szalagos aplitgneisz, biotitos csillámpaia, fehérszemcsés kv, áréit, pegmatit. Azonkívül van kissé elková- sított (világos) oligocén agyagpala is, amelyet a kristályos palákra települő, középső-oligocén, illetve mélyebb felső-oligocén agyagos képződményéből ragadott fel, illetve olvasztott magába a felnyomuló magma. Ezek az Ösveporhoz tartozó kristályospala képződmények a nagy variszkuszi felgyűrődések alatt és után bekövetkezett kéregszerkezeti nyomás, illetve gránitos magmaintrúziók által legtöbb helyen átalakított paleozoos képződmények. Erre vall 10 Földtani Közlöny LXXXII. évf. 1952. 1 — 3. sz. a divényi Várhegy kristályos mészköve, -amelyben Schafarzik megtalálta (42) a gömöri karbonréíegek koralljait, továbbá a déli peremeken Losonc felett fellépő agyagpalák, amelyek erős hasonlóságot mutatnak a Bükk karbonpaláival. A sátorosi kőfejtőben felhozott zárványok mutatják, hogy az érintkezéssel átalakult kristályos palák délebbre is megvannak, valamint azt is, hogy még jóval délebbre is ez az oligocén fekvője. A triász, illetve a perm után, a fúrások tanú- sága szerint, csak a középső-oligocén tenger transzgressziója lepte el az Ösvepor déli elsüllyedt részeit. Az eocén tenger csak a jóval délibb részeket tudta meghódí- tani Romhány — Recsk vonaláig. A közbeeső nagybátonyi mélyfúrás ezt a kérdést nem tisztázta, mert az oligocén agyag alatt levő vastag szárazföldi üledéket (tardi) nem harántolta. A második képződmény, amelyre a rétegtani sorrend, illetve az ipolynyitrai álgejzir fúrása által felhozott foraminiferák (néhai Vitális I. szóbeli közlése), valamint a Zagyvai-vízválasztói fúrások eredményei alapján (55) biztosan lehet következtetni, a középső-oligocén rupéli agyagja. Ez nem bukkan a felszínre. A Hantken által (8) idesorolt kishartyáni foraminiferás agyagot Máj zon kutatásai alapján magasabb szintbe, a felső oligocén legmélyebb, tetemes vastag- ságban kifejlődött emeletébe (forgácskúti) sorozzuk. Megjegyzendő, hogy ez az agyagos rétegcsoport észak felé, a Vepor közelében partközeli kifejlődésű, ezért e'tér a „kiscelli-agyag“ típustól. Agyaggal sűrűn váltakoznak homokkő betelepü- lések és vékony kőszéntelepek, illetve kőszénzsinórok, mint azt a losonci mély- fúrás mintái mutatták. A fentjelzett forgácskúti és a rákövetkező slires, homokos agyagrétegekből álló, helyenként erősen bitumenes szagot árasztó fellegvári rétegek bújnak ki a Karancs andezitjei körül, a Sátoros-hegy nyugati oldalán, a glaukonitos homokkő- csoporttal együtt. Az előbbieket átalakították a nagy lakkolitok. Az erősebben kontaktizált agyagospalákat első rátekintésre Paul méltán vehette a bükkhegy- ségi kulmmal egyezőknek. Térképünk a két emelet agyagosabb szintjeit összevontan tünteti fel, mert egyrészt amúgy i& fokozatosan mennek át egymásba, másrészt pedig a kontakt hatások teljesen megváltoztatták struktúrájukat és ősmaradványai- kat is elpusztították. Ezek észak felé hiányzanak, nyugat felé pedig, a cserháti részeken, még eltérőbb kifejlődésűek. A két magasabb felső-oligocén emeletet a tetemes vastagságú, meglehetősen egyhangú glaukonitos homokkőcsoporíot, a zsombori és a rátelepülő, vékonyabb (50 — 60 m), de meglehetősen változatos és helyenként ősmaradványokban gazdag pusztaszentmihályi rétegeket szintén összevontan ábrázoljuk, annál is inkább, mert az utóbbival vulkánjaink csak a Somoskő ENy-i oldalán érintkeznek. Hasonlóképpen a miocénkorú kőszénfekvő kavics-tarkaagyagcsoport, továbbá a riolitos dacittufa, képlékeny kék agyag 6tb. szintén csak Somoskőnél van- nak közel a Sátoros-heg}f andezitjének keleti oldalához, nyugaton a Karancsról és közvetlen környezetéről már teljesen lepusztultak. Azonban a jelzett miocénnal való érintkezés perdöntő fontosságú volt a vulkanizmus korának megállapításánál, amelyet régebben (26) idősebb oligocénkorúnak tartottak. Az andezitek a gácsi Várhegyben lévő andezitfelbukkanás alapján az Ostorosplató vulkáni takarójának legrégibb amfibolandezitjeivel hozhatók kapcso- latba. Korukat a középső-tortonai emeletbe kell tenni, hiszen nyugati vulkáni kép- ződményeinek zöme mind ide tartoz’k. Az andezit környékéről az akvitáni-emelet fiatalabb üledékes képződményei teljesen hiányoznak. Lehet, hogy megvoltak, hiszen Salgótarján mellett úgy a Pécskő tetején, mint a Bagolykövári vetődési árokban ma is megvannak a helvéti emelet slirjei. Woszky — Herrmann — Nemesné: A keletnógrádi andezitek 1 1 A pliocén végén keletkezett bazalttakarók, kráterkitöltések és telérek áttör- ték az andezit környezetét is. Legfeljebb a vastagabb bazalt, illetve bazanitleplek alkottak 'keleten és északon védőpajzsokat, amelyek óvták ideig-óráig az alatta levő' rétegeket. így pl. a sátorosi kőfejtő kis andezitlakkoütját okvetlenül elfedte a bazalttakaró, amelynek kisebb nyomai ma is megvannak még a Hármashatár- hegyen és kelet felé a Vereshegyen az alsó-akvitáni képződések maradékaival együtt. A vulkánok szerkezeti viszonyai A keletnógrádi andeziteknél a leglényegesebb, hogy a tufák, breccsiák hiányoznak. Régebben az ipolytamóci lábnyomokat fedő, levélnyomatos szürke tufákat biotittartalmuk miatt a Karanes kitöréseiből származtatták (14, 7, 2). Az összefüggő rendszeres földtani vizsgálat azonban kiderítette, hogy a fentieknek semmi közük sincs a Karaneshoz, mert ezek a kőszéntelepek fekvőjében levő alsó- akvitáni korú riolitos dacittufák (alsó-riolittufák) egészen finomszemű változatai. Egyszersmind bebizonyult — főleg a Karancsról és a Sátorosról — hogy típusos lakkoiitokka! van dolgunk. Olyanokkal, mint amilyeneket Koch A. annak idején a Csódihegyre vonatkozólag megállapított. A környező oligocén és miocén réte- geket a felnyomult hatalmas lákkolit-tömegek köröskörüi minden irányban bolto- zatszerüen felemelték. A mért dőlések szépen kiadják a periki inális szerkezetet, amely kissé távolabb a kőszéntelepes csoport maradékainál is mutatkozik. A kőszéntelepek valószínűleg megvoltak a mai felszínen lévő andezittömegek fölött is, csak a magasba kerülve pusztultak le. A denudáció nemcsak a magas száraz- földi fekvőrétegeket, hanem a felső-oligocén kőszénfekvő zömét is letakarította. A két nagyobb lakkolit mai lepusztult állapotában is tekintélyes tömzs- roncsot alkot. A feltárási viszonyaik is elég jók, igy szerkezetük jól felismerhető. A Karanes észak-dél irányú, vázlatos szelvényét Schréter rajza után Sehol tz M. (43) már közölte. Itt néhány újabb szelvényt és részletes térképet is adunk. Á törmelék- takaró miatt jó néhány kibukkanást csak hozzávetőlegesen lehetett feltüntetni. E tér- kép mutatja, hogy az igen változatos megjelenésű nagyobb és szélesebb oldal- nyúlványok a délnyugati és délkeleti oldalon lépnek fel. Északkeleten csak néhány hosszúkás telér-féle jelentkezik. Ilyenek délen is láthatók, de többnyire kisebbek és vékonyabbak. A telérek csapásiránya elég változatos. Nyugaton és keleten ÉK — DNy a főirány. A Sátoros-hegy nyugati oldalán levőknél északon és délen már 22 — 23 órás csapások láthatók. A Láz-oldalban lévő, hosszú széles telér csa- pása pedig közel ED. Van egészen kis, kerek átmérőjű áttörés is, pl. nyugaton a bocsárlapujtői Kerekhegytől keletre levő kis dombnál és a Bobonyir-puszta keleti oldalán levő, melyet a nagy kon taktpa lafejtő tárt fel. A feltárt két és fél méter átmérőjű andezit- nyúlvány egymaga az erős kontakt hatást nem tudta előidézni, hanem valószínű- leg mélyben iévő nagyobb tömegnek tulajdonítható. A Vaskapu útbevágásában látni a legjobban az erősen átalakult kontakt palát. Ha nyugat felé haladunk, meredek dombvonulat oldalában látjuk, hogy lépésről-lépésre csökken a kontakt-hatás és néhány száz méterre már felismerhető a felső-oligocén típusos homokos slirje. Az andezitnek igen gyönge kontakt-hatása, régebben északnyugaton az úgynevezett zsodányi kőfejtőben volt jól észlelhető (most már beomlott), ahol a sárgásszürke glaukonitos homokkövet törte át egy vékony (kb. 2 méteres) ÉNy — DK csapású andezittelér. Itt néhány araszos sávon jól látható volt. hogy a homokkő színe az andezittel való érintkezés mellett néhány 12 Földtani Közlöny LXXXII. évf. 1952. 1 — 3. sz. centiméterre elhalványult. Maga az andezit is csak néhány centiméterre változott meg, kissé mállottabbá lett és színét változtatta. , A Karancs nagyobb tömegű íeltornyosult lakkolit, mely a középső- torton a i -címe létben tódult tel a mélyből, a közelben levő kristályos pala-roncs repedésein át. Szétnyomta, fel-emelte és sokhelyt által járta, injiciálta a r-ajta levő ol i góc én -m i océn üledéklep let. fa faros /Á ti XARANCSBERENYu mwím r Tomoskoujfalu ISI LAPUjTTŐ'^F- KARANCSAUA \ZAQYVAFO SzíívátkS. SALGÓTARJÁN. ,9icakS 5«V K.íosnwsa isa. I F-oh gócén. Medence kifejlődés/) hom.márga(slir) b-z-c-j F-o/igocén Parti ki fejlődés ö gloukonifos homokkőidxZA Alsó riolitos dacittufa A.- miocén koszé, lesöpört Helvéti s/ir Krtortonoi amfíbol-és biotitandezit Levantei-em. Bozanit A -környezetben (salgótarjáni kő-szénterület) észlelhető erős fiatalkori (posztlevantei) keresztvetők nyomai a •lakkolito-n -nem észlelhetők. Ezt vezetőréte- gek hiánya okozhatja. De lehetséges, hogy a vulkáni erekkel átszőtt tömegre kevésbbé hatottak a diszlokációt -előidéző erők, mint a -környezet lazább, lágya-bb üledékes rétegeire. A Karancs erupciós volta, a fel-nyomuló magma üledékes kőzeteken át tör- tént felszínre törése ellen szólnak a 688 m-es oldalkúp, valamint az 585 m-es Csáktahegy, és különösen a 697 m-es Kápolnás-kút földtani viszonyai. Itt a gl-au- konitos homokkőköpeny maradéka t-érszínileg alig marad valamivel a fővonulat andezitjei alatt. Ez a homokkő a nagyvas-tagságú glaukonitos hom-okkőcsoportnak Noszky — Herrrnann — Netnesné: A kelet nógrádi andezitek 13 csak alsó, átmeneti szintje. Vagyis felette a miocén rétegekkel együtt jó néhány száz méternyi üledékes összlet volt a lakkoiitképződés idején. Itt számításba kel! venni a hatalmas eróziós működést, amely a környezetben a bazalt kitörése után is (középső levantei emelet) 2—300 m-es lepusztítást eredményezett az üledékben, annak ellenére, hogy' előbb az 50—80 m-es vastagságú acélkemény bazanittakaró- val kellett megbirkóznia. Mennyivel nagyobb eredményt ért el akkor 3— 4-szerte nagyobb idő alatt. A típusos lakkolit mellett szól a sátorosi kőfejtő hatalmas fel- tárása. A Sátoros-hegy szerkezete jóval egyszerűbb. Keleti részén egy hataimas kimagasló andezittömb áll ki. amelynek nyugati oldalához tá/maszkodó, itl-ojtt gyengén átalakított mélyebb agyagos-slires felső-oligocán rétegcsoportban néhány SaIOXGS b. (662) DDNY 330 -L 230- SÁTOROSI KŐFEJTŐ + + + '4. 1+ ,+£+-,+ rMvr ÜT 1 -rv+ i+ j+,+ H- rr nrvt- ö+ v+ 1 i+ ' ~ ' ' A vasút dl o bánuaudvar szintié ~ 4+4+i+i±^^^ 50 1Ö0 ISO W Éí Siű ,+ Foligocén.Medence kifejlődésé homokos márgo(slir) [ A -miocén kőszéncsoport F-oUgocén Parti kifejlődésé glaukonitos homokkő K-tortonoi amfibol-és biotitandezit Alsó rfolifos dacittufa ifPH Levantei-em Bazanit 14 Földtani Közlöny LXXXIl. évf. 1952. 1 — 3. sz. EK— DNy irányú telér. szerű apofiza van. Meg kell jegyezni, hogy a Sátoros északi igen meredek oldala alatti törtme lékfelh a lm ózó d á s jelentős vastagsága, ,, kő tengert" hozott léire (27). Ezeket az erdős talaj és a lankás térszín védi a lehordástól. A Sátoros-hegy kicsi (350—200 m), de hatalmas kőfejtővel pompásan feltárt lakkolitján észlelhető legjobban a forma felső részlete. Itt a andezit-benyomulások is észlelhetők. Délen és délkeleten a patak eróziós feltárá- sában pedig a gLaukonitos homokkő alatti slires homokos agyagrétegek felső lésze látható 4 — 5 órás dőléssel. Ezt a szelvény ÉÉK — DDNv-i irányban mutatja. A zagyvafői Várhegy ENy — DK-i csapású hosszúkás telérje a rosz- szabb feltárási viszonyok mellett, egészében egyszerűnek látszik. Az andez;t nem a gerincéit alkotja, tehát valószínűleg kissé ferdén áll, valamivel a gerinc alatt a délnyugati oldalon. A Várrom alatti Jegjobb természetes feltárásban jól látható, hogy a hasadék falára merőlegesen állnak a kissé ferdén fekvő oszlopocskák, ame- lyek keresztben kisebb darabokra hasadnak. Valamivel komplikáltabbak a Verebes-domb te lé de söpört j á n ak viszo- nyai. Itt t. i. három különböző vastagságú telért szelt át az 1922-i útépítés bevágása. A telérek nyomait nyugatra a domboldalban, majd a hegytetőn is meg- találtuk, kimállott darabok alakjában. A sok porfiros nagyszemü biotit aranysárgán virított ki rajtuk. A régi zagyvarónai úton azonban már csak egy vékony telér mutat- kozott. (Folytatását a zagyvafőivel együtt célszerű volna mesterséges feltárások révén tovább nyomozni.) A gá esi Várhegy andezitfeibukkanásának szerkezetéből a beomlott, benőtt kis kőfejtő nem sokat árult el. Itt csupán a Várhegy északi oldalán észlelt andezitté nme lékből kellett egy megnyúlt hosszúkás elipszis formájú csonkmarad- ványt feltételezni. A KELETNÖGRÁDI ANDEZITEK PETROGRAFIÁJA ÉS PETROKÉMIÁJA Petrográfiai viszonyok A keletnógrádi andezitek petrográfiájával az elmúlt utolsó 40 év óta Scholtz M. és Neme ez E.; azelőtt Vogelsang, Szabó J., Scha- í a r z i k F. foglalkoztak. Scholtz M. a S á toros i -kőbányának, a Sátoros-hegynek, a Karancs fő- tömzsének kőzeteit írja le. Nemec z E. két kémiai elmezést közöl a Sátorosi-kőbányának és a Karancs Farkaskői-köbáiny|áján/ak kőzetéről: jmikroszkópi vizsgálatai a' Sátoros-kőbányán kívül főleg a Gyepes Lápa, a Karancs legmagasabb csúcsa, valamint a Farkaskői- kőbánya környékére vonatkoznak; a Bobonyir-pusztai előfordulással is foglalkozik. A részben id. Noszky J. régebbi gyűjtéseiből kapott, részben 1950. évi saját gyűjtésű anyag mikroszkópi vizsgálatai nyomán az egész keletnógrádi fel- törés petrografiai viszonyait ismertethetem, az egész Karancsot, a Sátorosi-kőbá- nvát, a Sátoros-hegyet, továbbá az id. Noszky J. féle geológiai térképen megjelölt délkeleti és délnyugati apofizákat és a Karancstól keletre fekvő Zagyvaróna-kör- nyéki andezitfe'.töréseket. A karancsi típusos gránátos amfibolandezit a Salgótarján melletti kőszén- bányászat feltárásaiban is megtalálható; így a Salgótarján melletti Baglvasalja Gusztáv-aknájának hányójában több andezitet találtam, mely megegyezik a Karancs típusos gránátos amfibolandezitjével. Ugyanígy megtalálható az andezit a salgó- tarjáni solymosi-köszénbányában is. Noszky — Herrmann — Nemesné: A keletnógrádi andezitek 15 Nyolc új elemzés alapján a keletnógrádi andezitek petrokémiai viszonyait is részletesebben adhatjuk. Id. Noszky J. földtani megállapításai nyomán készült térképen szemlél- hető vulkáni kitörések kőzetei a következők: I. Karancs, főtömzs: gránátos amfibolandezit; II. Sátoros-hegység: hiperszténes amfibolandezit; III. S á t o- rosi-kőbánya: gránátos amfibolandezit; IV. Zagyvái Várhegy: kvarc- és amfiboltartalmú biotitandezit; V. Verebes — c eredi műút környéke Róna felé: amfiboltartalmú biotitandezit; VI. Az a pof izék: gránátos amíibolandezi- tek, melyek közül legsavanyúbbak a zsodányi és a Cinegés melletti feltörések, mely utóbbi azonban inkább kvarc-beolvasztás által mondható több SiOá-tartalmú- nak; VII. Az Osztrovszki-Vepor hegység felé összekötő szerepet játszó Gácsi Várhegy kőzete pedig: amfibolandezit. I. Karancsi főtömzs. A Karancs főtömzsének andezitjei gránátos amfibolandezitek, mint a Sátorosi- kőbánya andezitje, de hidrotermális hatás következtében a kőzet femikus elegyrészei sokkal erősebben elváltoztak, mint a sátorosi-bánya andezitéi. — Egyedül a Homorú- tető kőzetében nincsenek nagyszemű gránátok, viszont itt biotit is megfigyelhető, mig a többi lelőhely kőzeteiben a szekundér termékekből ugyanúgy lehetett volna amfibolra, mint biotitra visszakövetkeztetni. — A hidrotermális hatáson kívül, általánosan jellemző e kőzetekre az üveganyagnak majdnem teljes hiánya és a majdnem mindenütt megálla- pítható kevés kvarctartalom, mely utóbbiról különben N e m e c z E. ás közölt pontos adatokat az általa leírt lelőhelyeken. Andezit gr ánálzárvány okkal. Karancs. A Kápolnáshegy NyDNy-i oldalában való feltárásnál az andezit homokon és márgán tört keresztül. A kőzet szürke, tömött, szabad szemmel is látható (5X4 mm is!) fekete amfibolokkal, vörös (5X5 mm) gránátokkal és fehér földpátokkal (5X2, 3X1 mm). Pirit is látható szabad szemmel. Struktúrája: holokristályosan profiros, üvegje nincs. A porfárosan kivált elegyrészek: földpát és amfibol. A plagioklászföldpáton a kaolinosodás és szerácitesedés a zónás szerkezetű tábláknak csak a magjában hatal- masodott el, a külső zónák épek maradtak; főleg 50 — 60% An-tartalmú labradorok; csak szórványosan lépnek fel savanyú (An = 30%) andezinek és oligoklászok (An = 23%); átlagos szemnagyságuk a nagyobb példányoktól eltekintve 0,5 X 0,5 mm. A porfirosan kivált amfibolokat (max. 1 X 0,5 mm) a magmatikus reszorpció meglehetősen meg- támadta, de a belsejükben megmaradt amfábolreliktum még mutatja az amfibol eredeti pleokroizmusát: átmenet a bazaltos és a közönséges amfibol között; eredeti formája mindig megmaradt, ezt a pszeudomorfozát imgnetátszemek keretezik; a kereten belül 16 Földtani Közlöny LXXXII. évf. 1952. 1 — 3. sz. szekundér kvarc, földpát és ércek (magnetit) közölt elszíntelenedett amfibolreliktumok; a pszeudomorfozában levő repedések mentén húzódnak a szekundér kvarc- és földpát- képződmények, ércek és amfiböi nagyobb vastartalmúnak elvesztésével augit felé haladó ferritszemecskék, melyek halványabbak, mint az eredeti amfibol. Az átváltozás foka nem egyforma, egyesek (ritkábban) frissek, másoknál már csak az eredeti forma utal az amfibolra. Az amfibolpszeudomorfoza belsejében a földpátképződmények és a kvarco- sodás már az augitszemecskék keletkezése elején megjelennek; valószínű, hogy az am- fibol már az „augitosodás” előtt korrodálva volt és ebbe a reszorpciós üregbe nyomult magmából vált ki a pszeudomorfozát kitöltő anyag. Érdekes, hogy az amfibolban levő magnetitzárványok (max. 0,12X0,06 mm) teljesen épek maradtak. — Az alapanvag amfibolja szintén erős elváltozásnak lett alávetve. Itt már alig mutatkozik az eredeti forma. Csak az első generáció amfiboljának elváltozás! termékeivel való összehasonlítás alapján lehet következtet™ arra, hogy az alapanyagban mutatkozó klinoklór stb. szintén amfibolból keletkezhetett. Különben a színtelen elegyrészek dominálnak a színesek felett. Az alapanyag földpátja valamivel savanyúbb, mint az első generáció földpátj a: 40% An-tartalmú andezinek, egyesek frissek, mások elkalcitosodottak. — A jellegzetes nagy gránátszemek almandingránátok; vékony-csiszolatban rózsaszínes árnyalatúak, sok zár- vánnyal: pirít, magnetit, kvarc- és földpátzárványokkal. Kvarc-szemecskék itt is bőven vannak; valamint pirít is, nemcsak mint zárvány, hanem mint az alapanyag alkotója (0,18X0,58 mm!), sokszor a nagyobb piritszemekben kvarc-zárványkák is. Magnetit- szernek az alapanyagban is gyakoriak, jóval nagyobb mennyiségben, mint a pirít,- de kisebbek annál. Rutil zárványkák gyakoriak a föídpát- és amfibolokban; érdekes, hogy a megtámadott amfibolokban is megőrizték frisseségüket, ami arra mutat, hogy nagyon nehezen változnak át posztvulkáni hatásra. Vörösbarna, maximálisan 0,05 X 0,06 mm kristályok. Érdekesek a kőzetben az utólagosan beolvasztott kalcit-zárványok (max. I X 1 mm!), s a nagyobb kalcitszemek közepében gyakori kvarc-zárványok. A F a r k a s k ő-i kőbánya kőzete egyike a környék legjobb útburkoló köveinek. A zöldes árnyalatú kőzet külsőleg a Selmecbányái propilátes andezitre emlékeztet. Szabad szemmel is látható benne a sokszor egészen friss földpát és az elkloritosodott amfibol. Aránylag kevés benne a színes porfiros elegyrész. Struktúrája hipokristályosan porfiros, üveganyaga, mely elenyészően csekély, vörhenyesbe hajló piszkosszínű, szövete pilotaxi - tes. A porfirosan kivált elegyrészek itt is: földpátok (max. 3X2 mm) és jóval kevesebb erősen elváltozott zöld amfibol (max. 1,9 X 1,6 mm). A porfiros plagioklászok általában frissebbek, mint a kápolnáshegyi előfordulásnál; 46 — 47% An-tartalmú bázikus anüezin, azaz labrador-byitownitok; kevesebb a 26 — 40% An-tartalmú oligoklász-andezin, illetőleg andezin. Zirkon- és apatit-zárványok igen gyakoriak; apatit magában az alapanyagban is található. A porfirosan kivált amfiboloknak legtöbbször csak az alakja maradt meg, belseje teljesen elkloritosodott. A szórványos amfibolreliktumokban erősen meghalvá- nyodtak a Fe kilúgozása következtében az eredeti p'.eokroizmus színei: halvánvzöldes — erősebb színeződésű zöld — mérgeszöld (fűzöld). Az amfibolelváltozás nem ércesedéssel, hanem kloritosodással kezdődött, ércesedés nincs még az elváltozás fejlettebb stádiumá- ban sem. Az elváltozott egyének is (0,11X0,07 mm) megtartják eredeti poikil.ites struk- túrájukat: földpát-szemecskéket, apatit- és zirkonzárványkákat tartalmaznak (max. rostok közt szekundér kaiéit-, kvarc- és zeplitféleségek vannak. Az alapanyag földpátjai 0,11X0,07 mm, azaz 0,09 X 0,04 mm). A szekundér kloritok penninféleségek; a klorit- valamivel savanyúbbak, mint a porfirosan kiváltak: 24 — 41% An-tartalmúak (átlagosan 0.08X0,05 mm nagyságúak). — Az alapanyag amfiboljai teljesen azonos jellegűek a porfirosan kivált amfibolokkal. Biotitot nem lehetett kimutatni. Lehetséges, hogy a szekundér klorit nem mind amfibolból, hanem biotitból is keletkezhetett. Almandin-gránát szemek nagysága 7X5 mm is lehet. Kvarcszemecskéké: átlagosan 0,03X0,3 mm. A néha leukoxénesedést mutató magnetiteké: 0,25X0,31 mm. Az 567 m-es magaslatról gyűjtött kőzet szürkészöld, tömött kőzet, mely szintén erős elváltozást szenvedett, még nagyobb fokban, mint a farkaskői. A sötétzöld klorit- pikkelyek, melyek az amfibol elváltozásából keletkeztek, késsel, sőt körömmel is könnyen kikaparhatok a kőzetből. Kvarc-zárványkák is megfigyelhetők kézi nagyítóval is (max. 4X3 mm). A földpátok szemnagysága maximálisan: 1X3 mm, a kloritoké: 4X3 mm. Szövete holokristályosan porfiros (üveg csak elvétve fordul elő). Az alapanyag meglehe- tősen elváltozott, elkalcitosodott, elszericilesedett földpátból és valószínűleg amfibolból (esetleg biotitból!), elváltozott kloritból s igen kevés ércből áll. A nagyszámú porfirosan kivált földpátok AbriAnag — AbcoAmo összetételűek. A szekundér klorit pleokroizmusa alig észrevehető: halvány zöldes — halvány barnászöldes; ezek a sugaras-rostos klinoklorbk teljesen kitöltik a pszeudomorfozát, a rostok közt megmaradt helyet pedig klacit tölti ki. Kevés gyenge pleokroizmust mutató (színtelen — sárgászöld — vörösessárga) titanit - zárvány (max. 0.24X0,18 mm) is kimutatható az amfibolpszeudomorfózákban, gyakran Noszky — Herrmann — Nemesné: A keletnógrádi andezitek 17 összenőve 77-tartalmú magnetittel. Gyakori a magnetit is (átlagosan: 0,24 X0.24 mm). A Homorútető 'kőzete ^sötétszürke, a földpát táblácskáktól és a mállást ter- mékektől fehér-, illetőleg sárgás-foltos, elég friss kőzet. Struktúrája holokristályosan por- firos, üveg alig van benne. Porfiros a plagioklászokon és az amfibolokon kívül kevés biotit is. A színtelen elegyrészek uralkodnak a fémikusok felett. Plagioklászai elég fris- sek (max. 3X 1,6 mm) és AbcrAms — Ab23An77 összetételűek. Szekundér termékeik: kakit, kaolinos anyag és klinoklór (főleg a plagioklászok repedései mentén). Az üvegzárványok mennyisége a föld pútokban zónánként váltakozik. A porfirosan kivált amfibolok mennyi- sége jóval kevesebb a földpátokénál (max. 2,9 X 1,6 mm); pleokroizmusuk: sárgászöld — barnászöld — sötótebb barnászöld; halványabb, mint a bazaltos amfibolok színei. Mag- más reszorpció mutatkozik, de nem erős az átváltozás; a széleken opacitszegély jelenik meg, az amfiboiegyén közepe azonban teljesen ép; egyeseknél megjelenik a kvarc, zeoiit- féieségek stb. halmaza, sőt helyenként epidot, klorit, sőt szekundér biotit is. Zárványai: magnetit, apatit-tűk, íöldpátocskák, stb. A biotit-beágyazások (max. 1X0,3 mm) kevésbé elváltozottak, mint az amfibolok; eredeti pleokroos színeik szintén elihalványodottak: világosabb rozsdavöröses-barnásba hajló szín — ugyanez a színezés sötétebb árnyalattal. Magnetit, apatit, földpát-zárványkák gyakoriak. Szekundér termékei: kloritosodás, hema- titosodás. Magnetitja friss és nagyon gyakori (0,18X0,9 mm átlagosan). Az alapanyag amfiboljai teljesen azonosak az első generációéival (átlagosan: 0,01X0,05 mm); a föld- pátjai valamivel savanyúbbak: Ab74.An26 — AbwAnso összetételűek (átlagosan: 0,12X0,09 mm). Gránát alig van a kőzetben. Apatit- és zirkon-zárványok azonban magában a kő- zetben is igen gyakoriak. Az alapanyagot különben át- és átjárják a zöldszínű' erek, me- lyek a fémikus elegyrészek átváltozási termékeinek eredményei, leginkább kloritfajtáik. II. Sátoros-hegy. A Sátoros-hegy keleti oldalának kőzete (Somoskő felé néző új kőbánya) szürke, friss és tömött, szabad szemmel is látható amfiboloszlopokkal (6X3 mm), egy-két biotit -pikkellyel, fehéf földpátokkal (max. 3,3X1,65 mm), valamint kisebb hipersztén- kristálykákkal. Struktúrája majdnem holokristályosan porfiros, üveganyag minimális; szövete pilotaxites. Az alapanyag sok kis mikrolitszemecskébői áll, melyek ugyanazok, mint % 'AJ ' <Ü 15 1) i> > o 'C3 G «u V W E E X E E E E X < / 3 E 3 E E '<ü 'Ü 'Ó 'AJ 'V -ü | 'd -o3 15 :0 U< U 1) 15 15 :0 X 05 1 1 1 1 1 1 1 1 i | 1 o CD 05 o O o © o 05 o 05 © « — ' * — ' *— • ’“■* * — ' * — ■ *— ■ X 00 05 X X 05 X 0 »— > CD X TT o 1 X 1 CM 1 1 I i l 1 1 i 1 1 u 1 1 1 1 I 1 1 o c O CM © o X CD /■> w ■ , o CM r- X 0 IC IC 05 o X "T cm X o 05 X o CD CM X 05 r- CD 1 1 l | 1 1 1 i f 1 1 1 1 | 1 1 ! 1 + ■ CM ° CM CN CM CM - CM CM X 0 CD o . © 05 X CM X o h- X CD h- IC 05 X X rr o 1 CM CM X 1 1 i 1 1 i 1 i 1 [ 1 1 I 1 1 1 1 1 1 1 | 1 1 O o T_" © —* © c © o X X © £ r- X X IC CD o © 1 © CM © X 1 O 1 1 1 1 | i i 1 i 1 1 1 1 1 1 I I 1 1 l 1 p- o o © © c o c © o ° ° q , , IC CD IC IC IC X X 05 05 CM IC 05 X . CD X CM X 05 X X o* X 00 X CM r- -r CM CM CM CD o o- X CD d — — — CM CM — — © — — — CM X CM — — CM — — CM X 0 05 CM © IC CD CD X © © IC CM t- . -o i CM X CM CD cí* o CD CD » — • t> CD t> © X CM X © X © o* X CD © X 05 05 c z CN e*3 CN CM X CM CM CM X CM CM CM ** 1 X X X X X CM X X CM X X 0 CD CD CD . o- IC X X CD X 05 CD , X o CM X Tf IC X X x 05 05 o* -T o X ,o X r-H 05 CM X o CM o CM X X LC « - u CD >n CD O t> CD 2 CD CD X X © CD IC LC CD Q o X CM . X CM IC X © © 05 i . X CD X IC © X o CD ÖC LC CM O IC X IC l> 05 X CM CD CD CD CD X X r— rr o CD o 2 CM CM o CM CM CM CM X CM IC CM CM CM <=> IC CM X X X X o © CD r-~ X © IC o © g IC O CD 05 X ■'O 05 X , X C o O o O o CD — CM © 0 © CD o 1 © 2 c ©' ° c O o o ° ° o o © >> c d' o‘ o O o' o O o © o ©‘ 0 15 CD IC t- IC CD CD © CM h- CM . o IC CM 05 . o* c xn CD 05 CD IC CM o X LC x IC © c-> X 05 CM ■o ©> U, — ^í* © O* CN © IC IC IC CM X CM IC — « X CM — o c o © o CM X CM IC IC CD CD CD CD CD F- CM IC X CM X CM 1 — ' 05 IC X X »— ■ 05 X CM CD X r- CM 05 CM t— ■ r- o o* re *— < X 05 05 o 05 IC X 05 o (75 05 , — . CM CM X X X o X IC X X 05 X IC X CM CD 05 o IC © C- X X X X 05 r- © CD X CD r- X IC o X X X CD 05 CD IC CD < T— 1 ’ 1 ’ 1 r—' ’ ' ’ 1 ' ’ ' Cg CM o o X X __ , CD CT) 05 CD X CD IC IC O* © CD X X CD X 0 CD CD IC IC CD © X IC l> X CD o 05 CD “ © » CD H c ° o o c o — o © © © © ° — o © o © o o IO CD 05 X CN CM X 03 CM CD X IC o 05 X r— i© X IC o o* o o CM X Ifi IC — CM X © -T CM IC CM X 05 CM 2 X CD X , , o 05 05 05 X t- © CD IC IC X X r- X Tf IC IC 05 05 05 o c/5 CD IC IC LC IC © “3 IC © IC IC IC IC IC © © IC IC IC IC ^5 CD N -d 1 i_i "3 3 z D JC N 2 c [ N JX c i u 1 o cd -M T3 C Lelőhelyek Gácsi várhegy ; Sátoros K-i ol -Q =o Verebes j£ <5 -* a -X Í3 D 1 Zagyvafő, Vár Homorútető Sátorosi köb. Somoskőújfalu ú *5“ a D Sátorosi köb. 1 1 -O O 1 C o *5 á c 0 ’S >> c 0 25 Börzsöny i andc középértékc Dunai vonulat középértéke Cserháti andez középértéke Mátrai andezit középértéke Tokaji hipersz andezit 3 8 -o « C 1 6C o *3 *o "5 Vcpori andezit Körmöd propi! andezit |1 l| ? S Mecseki andez középértéke -U w >>-©) a cu :0 *N J4 :0 "2 ** C 3 H H N CN © IC CD 1 t" X 05 6 CM X IC CD X 05 o CM X CM CM CM CM CM NIGGLI-értékek : II. táblázat. Noszky — Herrrnann — Nemesné: A keletnógrádi andezitek 27 «3 0 C/3 c n P cl <53 ,q 0 G .2 X V> .2 X u u v- S O 0 03 03 C/3 co «3 ‘G > VI > ÖC 0 o O o 0 0 c/J e/3 0 0 Uá C O 0 O cs s 13 13 13 13 T 05 05 05 '05 05 4-* 05 C5 05 13 05 E CJ E 13 E 05 13 13 •J 03 * 03 E G G G G G G G G u- G G G G t- 0 0 0 O 0 0 05 D. Cl 05 Oh Oh Oh 05 Oh a O 0 C c 0 c 05 Oh 0 0 0 0 c c 1 1 - > N s > > > > >' >' > > > > > > > > >' >' > > > > > > > > > > £ o h* 05 o X o 05 X X CD © X IC X 05 CM o X X o X X o o r- in 05 X CD CD CD 05 X X X X X X r- X IC X X u o ° o o o o o o c o ©' © © o o o o © © o o o Ö © o to X IC o X X 05 IC O" , o t" CM 05 X X in X o CM X n X T— X TT O4 rr X X X O4 X X X O4 • — • IC X4 X ■o* IC IC IC IC P o ° o c ° o © o o o © o © © ° o o o © © o o o © o © . X m 05 05 Ti* X X CM X X CM •O4 IC in X , in ■ 05 o X O4 x x CM CM CM CM CM CM CM r— < CM O4 X X X CM X CM CM X X CM X CM o* c o o o c o o o O o O © o © o o 05 © © © © © o o o o X r— o X X X 05 CD X © 05 X , — r- 1 CM X O4 o 05 X 1 05 CD CM 05 CD X X X CM CD IC X 05 05 X X X 1 CM X X ■o* X IC 1 Tt* IC CM Tf X 1— < o o 05 CM © 05 CM *— 05 oo Tf ■O4 X LC X CM ’ 1 ' ‘ 4 ' 4 4—* 1 4—1 4_“ 4 4 ’ 4 1 4 4 4 ■ 4 1 x X o ■o X CD- X X 1 X . — i IC CM I ^-H X ■^í4 o X X 1 05 o x o 05 l> LC X 1 CM CM X 05 1 05 05 X CM CM X 05 05 IC 1 X 05 cc 05 04 CM O4 X X X X rr CM X X X X4 CM CM 05 X T— X CM CM CM CM CM CM CM CM CM CM CM X CM CM CM CM CM CM CM CM CM CM r- CM CM 05 CM CM , — i o X O4 IC X © X X IC © X CM •'T 1 CM o o 05 oo iC IC IC X CD IC © X X CM X X IC X o X X » — ' IC IC 1 E *-• Uh x CD 05 X in X o , — i CD in X X X o 00 r- in rJ in CM X X cm CM CM CM CM X X X X X X X CM CM X X CM X CM X X X CM X X CM CD X X 05 C5 h- 1 in 05 X T— . X IC CM '05 X X o X 1 i> t> rr CD CM X X i X 05 X IC t> X IC © TT rr IC 1 03 o X IC CD in O* X X CTj 05 CM X X •o* o CM in 05 X X CM _ X X x co X X X CM X X X X X X CM co © © X X X X X CM CM CM t”- ’O4 ! 1 c o o o © o c CD CD X IC CD X Ti4 05 1 X •x X X 05 1 CM X X 1 1 I 1 04 4”4 4“‘ CM CM CM CM 4—1 CM CM CM 4-4 CM CD CM X CD X X IC I X ■O4 CM r- X X © CM X TT © Tt4 o 1 f CD i — • X -=r LC • — ' X X »— ' 05 X X LC IC O4 O4 -r X X 1 1 N O1 TT CM X X CD o X o X 05 X r- o CM t> © X o 05 "O4 T— > X Tf4 CM X CD IC O* X X X CM CM X X CM X X X X IC CM CM X IC + + +. + + + + + + + + + + + + + + + 4- + 1 ~r _L + + + + IC CD o X o IC CM 05 © © © X — X CM IC X 1 X TJ4 1 1 t/3 TT TT CD X CM CM X h- r- o o X X IC X X X X X CM o o X CM o o X CD CD © 05 05 LC X X4 X © 05 © X o X o CM CM CM CM CM CM * — ■ •- * *—■ ’ — ' • ’ — ■ ’ — ' ’ — CM ’ — ' CM *—• CM ’ — 1 CM >- 3 ü -G 50 >» c >. ÖO JZ z Q c c :0 c •3* =o JA O felső szín JA a JA^ "3 C c ■HJ c rt ?« -3 •o prop. ani tX O JA JA JA JA 3 ü. 3 C. c« F. 'ü hJ ÖC jz -o ■o JA > J3 -o JA "5 =o j já E o > c 3 o a 3 £ 60 ez tn E > o Verebes J£ JA 'Z >s ÖO N JA *§ Uh o o In o £ o :0 '3 c* v3 0 c n Bobonyi c s2 o e/3 >N c o JZ 0 33 c ■O 33 - c Q JZ ő t> Tokaji -<í N 2l *o a I Vepor •O £ :0 o sz > Mecseki Tusnádi •ü £ "«3 G O H CM x IC CD t- X o> o x O4 X © X 05* © . CM X IC X ’ 4 4 ’ ' 4—4 4-4 4—1 CM CM CM CM. CM CM OSANN-értékek: III. táblázat. 28 Földtani Közlöny LXXX1I. evf. 1952. 1 — 3. sz. ZAVARICKIJ-értékck : lv- táblázat. Noszky — Herrmann — Nemesné: A kelet nógrádi andezitek 29 t) jü >% • o VJ a g. ■S a "d ^ *-• D* "2 8 8 c * : z c N 0 vj (r> 2 i 8 § 1/5 0 u o u 0 u d O > u « X N oi cd X o 00 05 X o o- 1 05 I r~ 05 in 1 X 04 r- o CD X 0- « — • X r- X m 04 O in 05 T— r> in in co CM X o X T— CM *— > 04 — *— ■ 1 *— 1 *— 1 1 • + 4- _}_ + + + ’ + + + + + 05 CD CD 1 X rr X re 04 CD X 04 05 in X X 04 04 05 r- S- o 04 O , — i CD T— • CD «— > 05 00 04 CD Ol CM X in r*“‘ X 04 in OJ 05 X 04 05 X X in X 05 o- r- X X t 05 »— 1 05 04 X r—> c o o o © o o o o 00 ' oo oo X oo t> cn 05 1 0- 0 o O CD i> 04 X o 04 t- 1 CD 04 CD c re r- 05 m CD 04 CD 04 CD X CD o- 05 CD m I> t' X in m 05 04 in in cn c X 05 0- X CD o , — ■ t" m u m o X Tj* in o 05 X oo o 04 ’ TT | 05 04 CD X X in X 05 in * 1 o o 05 05 CD in CD X CD X CD in E m o- 04 05 X O- *— > o 05 04 05 04 04 04 04 oo X ro 00 rr 04 in X m X . , d- 1 ( 1 re X 1 1 X i o 04 04 05 05 0- 04 i 50 «— • *— CD CD O CD 05 O- 04 o oo T|* .CD in X co cn CD CD r- in X in m in in in in m m in 04 in X in CD X 05 in X X 04 CD 04 04 o- c 05 *— * «— 1 X X X 04 X X o 04 05 © o 04 co m X X CM 05 X r- in 04 dT in 1 X m X rr CD X 04 oo CD o CD i X o CD in t> r- t> X 05 X X X CD oo 05 o oo oo in X TT 05 TÍ* 04 — r- r- d rr *— • 04 *— X CD CD X CD CD X o 05 o c 05 X X X t> X 0- ’"■* CD O- in 04 oo CD 04 04 04 00 1 »— • Tf 05 04 X in 05 m CD X in TT o t/i cn 04 04 04 o 05 X X ' X m o- o 1> r- CD CD 1 0 X 1 ^ CD *o VJ N VJ Cu 50 > d u-r ”c3 d c 'd SÍ tű u s: tű u s: u »d > > z Q s, K-i oldal 45 14 Ú d C 'd SÍ K> >N c *d SÍ O JX c? >N c ^d SÍ 50 J3 ,d Xi d C 0 sí ÍO VJ u 'd > ;n QÜ § j? > '3 50 Sí >N d Vh d • tG Sl * >x te d N « jO 3 io 15 ^ a lí, Sátoro 0 £ 0 X ’H' CL rt Sátoro szin c 0 SÍ 0 CG 2.S C N S> vj 'd 0 0 X SÍ 0 CG * 04 ce in CD 00 d 1 ^ oő 1 ” '.-értékek. V. táblázat. 30 Földtani Közlöny LXXX1I. évf. 1952. 1 — 3. sz. ci rr rr , ro rí ró rr TT IC Tf ró rf ró o g N 3 ró ró •TJ1 ró ró ró rt ró ró rt ró Si rr rí" rf rr rr r* rr TT rJ" rr rr 1 oT 05 05 05 00 x" X X 0 0 oT x" 05 ' r- 05 05 05 05 05 05 O 0 O) 05 05 rr CM X CM X CM IC X 05 0 X CM X IC IC X O CD CM X CM CD O'H-f- CM 0 CM co CM CM cs X rj" 0 0 0 O X 05 jpipsj 1 1 1 1 1 1 0" 1 1 1 rf rj* CD Tf IC r- ipudy x 0 X X X CD CD 0 0 1 1 1 0" 0 1 ° 1 1 CM CD CD cm CM r- CM CD CM x CM CM 0 O CM X X 05 CD X O IC 3TU3UIJJ •» ** •* ** ** IC CM X CD X X CD CD 0 X rí" CM CM 0 r- X 05 0 X O CD X co ro CM ro 0 CD CD * ’ rr CM CM CM O ^ . •— . 5UBUJ3BJ-{ - 1 1 1 1 - IC 1 1 1 1 1 1 1 CM cm 0 0 IC CD O 0 IC r- X U?}ZS O 05 ro »„ 0 I CD X X CM X 05 -J3dlH IC oT 0 CD 05 CD - 05 tj- CM X IC x O CM X X CC pizsdotQ 1 l 1 IC co CM X 0 1 C"- IC X cm" CM c 1 I rf aiuoj 1 1 1 | 1 rf 1 1 1 1 1 1 1 -ZSEII°A\ 1 1 1 1 # ot 1 1 1 1 1 1 re IC CD 0 CM 0 CM 05 rf c rr CD CM rr X IC X X 1 — ' CD CD IC rr apjouy X t>" rt í^-" t- CM cm" CD X x" cm" CM CN CM CM CM X X CM X X. *“• X X ro 0 X IC IC CD 0 CM IC CD IC IC CM 05 IC IC IC 05 X t> pqiv co IC CM CD 05 X CM , — 1 0 rr X IC CM CM CM CM CM CM CM X CM CM CM CM 05 CD CM X X CD 00 X 05 ZSBJ’Jf » — 1 rr CD o* CM in X r- -°»o *— i> tt CD h- X t- l> CM - T”‘ ’ ' 05 X 0 CM x X ro CM puruo^j eo 1 - 1 1 1 0 1 1 1 CD_ 0 CD CD O X 0 CD X CM 0 rí" -rr CD X T— m CM IC 05 05 05 0 CM CM CM • — ■ * CD cd" 0 in 00 cd" in cm" cm" cm" x" x" CM CM *-* ’ >% ;A N 75 ío E , , >» J3 Ö0 -C > X öi kő DNY. 'C« > a 10 -u> V 'C3 M 10 A4 . N m t-i-i 'B' 10 u ÍO i kő- u vT W-J ’m u '03 0 m O 0 43 X Farkask bánya m O M 0 M O > ^4 in n -54 >> Ü c ca *<3 £U JQ Zagyva hegy VI 0 6 0 Sátorosi nya k. ^4 m O £ 0 X 1 0 ’B a 03 Sátoros bánya Bobonj kőbány Bobony kontakt UJEZSJOg — CM ró Tj" IC CD 00 05 2 - CM ró NIGGLI-féle bázisok: VI. táblázat. Noszky — Herrmann — Nemes né: A keletnógrádi andezitek 31 XJ 1CJ CMl IC] — I> X CM X TT 05 X co rr rr 05 X X CO cr 05 X O CO ve ve X CM CM CM 05 X CM CM o *^r S4 ve o 05 IC X rr "3" X X e* X e* e* e* e* TT VOl ^rj IC VC TTJ ve ve co ve r>- co co ve X ve ve co . co ve ve r- ve . — tó c c o o o o o o c o o o o o o o o o o X o c o o a. x TT X 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 i co crT x tó 1 1 1 1 1 1 1 1 tó* 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 a, vei 1 CM 1 1 1 1 ve 1 1 05 1 1 1 ' 1 1 1 1 1 1 -r 1 1 1 I i u o* 1 © 1 1 1 1 * o 1 cl I 1 1 1 1 1 1 ! 1 - 1 1 1 1 1 CM X CM o 05 — ■M* ve ve CM X ve ve X — 05 X 05 « C"- e un £ o 1 o _ CO co co ve cr> X X co ve co CM e* ve ve 05 CM 1 VC ve CM CO T— • X ve o CM cs e* r— e* r- X o X V5 CM CM VC CM X *^r X CM e* CM CM X CM X co X C/3 X 05 X X i X j X r- r- rr e- 05 CM VC o o X co X 1 1 I - U t 1 1 o ° C o CM 1 CM o X i — C O X c u 1 "3* 1 1 I 1 1 1 1 1 1 i 1 1 I i 1 1 1 1 1 1 1 1 i 1 VC Cal X TT CO ! CO ■*r •— co co X CM 05 rr * — ' X CO IC X t" q »— o 05 X o 05 X 1 1- 05 CM . — X e* X *— X o » — ■ *— »— 1 CM CM CM CM *— •— 1 — * CM ’ — 1 ’ — CM O 05 co ve ■^r X r- CM 05 X X c e* f- un VC 05 c co CO z IC in in j X X LO TT TT X o CO — co X CO X X X co X re • — ■ ■ — 1 »— • • — ■ CM • — ■ ■ — ■ ’ — 1 ’ — •— 1 — •— CM CM •* — ro **r OC o X 05 X ve CM X 05 TT X ve CM X X CM co "r4 tó ° vo X X X X CM X oc X co co 05 X ve 05 X cs 05 05 X X X X ve co ve X r> 05 X o co VC c c 05 o 05 un X IC TT 05 x X ex; X CM CM CM CM CM ve o o VC X 05 tó co ö l> 04 rr *— < (>■ co o 05 e* CM CM X co ve o 05 X X m - » - IC co r- VC X* X CM CM CM CM X X CM CM VC CM tí- ro X CM CM CM CM VO o X X tó O VC CO X X X VC o e* . — — c c Q r- CM o a; X 05 — CM 05 CM o r- e* i"~ ve ni Cl X o o o X X rj- X X OJ X e* CM X X X VC CM nr ve | | -■ - o o o o c o 3 o o o o o o o o o o c o o o c o re ro te VC r- o X X 05 ve rr . — c r- CM r- 05 X X un co o CM öc X X *— x- tó tó X X X "M* X X X TT VC e* ve -r un ve ve ve o o c c o o o ° o o c o w o c Q ° c o c c W o ° ° t — } o o X r- 05 , — CO X co o co e* X 05 X VC o co X CM o o o C5 X fO CM VC 5 05 re o co ro CM »— ■ o o co CM X o CM N o o o 04 CJ 3 o o . — O e* • — ■ »— ■ o X c o o c CM c - o o o c c X o c c o o o o o o c c »— 1 o c c c o c o o , — I X IC X" 05 05 r- X X CM X X OJ e* in ve X — ve X o ro co X 04 X X X CM CM CM CM CM e* X X X CM X CM CM X X CM co CM -n- - - o o o 3 o o o o o ° ° o o c ° ° ° ° c c ° o ° ° o cc fO X , — 1 CO CO c X X CM o o n: CO X co un cc D 05 co X , — , o o C O X; CM CM X 05 co o h- CM vo X co r- co CO ti ro X x* TT x- X- ve VC ve VC rr rr Tf rr •e e* X ve TT X co co CM tó - - - o C 1 c o o c o o o O o o o o o o c o o c c o o ro Cl t- 05 05 co CM t*- X r— CM 05 e* X X CM X 05 ct - - o X o X X un X CM CM o CM X X X X o X CM VC co , — 1 CM CM , — . IC VC X -T TT rr X X* e* X ■^r e* -r tó X X X . — co 05 X X 05 X c X X o X CM 05 X . — CM ve - << ro 3 c o CM x ve 05 05 *— X cs co 3 o o co ve ve h- r— «- - • — ‘ • — ■ — * * — x— • — ' • — ■ ’ — 1 X • — CM ’ — 1 • — ■ • — ’ — •-* o 05 X X CM 05 05 c re CM i X X t- co un 05 o> X 05 X - - i_3 CD o X CM *— o o h- o «— 05 e* CM CM r- e* o r- X CM 05 X X X X -*• tT x- X e* e* CM e* e* e* e* X TT e* O'J i 1 l .« >% Lelőhely _« o TJ te > Ü 1 , :3 1 ü ’5 > Farkaskői kőbánya (11 í. sz, fejti andezitje r rt >. te JZ 1 > í ~tó 1 > ! 3P N j Farkaskői kőbánya (DNY nyúlván andezitje N JJ J* c 2 t> >* te , ~ § $ C u c vT •ea _= V M u '3 E. :0 C c 2 ű *"5 o c 35 tó c >. c ' 2 c j Kárán cs, Somoskőúifalu andezitje 1 Sátorosi kőbánya (telsŐ szint) and< | zitje 1 n ! i J2 i § jí c q -o 5 C o M ja •y a. j K c c :C Dunai vonulat andezitjeinek közép értéke •o w i. N : jü í Jz Ű u p. : o ~0 c tó c c Q. \E J2 0 H | Tclkibányától É-ra, hollóházai andes -o c « tx •o >» t£ 2 rS -o c « t 0 a. >» ■ n jp C 1 tó 2* o s£ c 3 O •a > -u Cl. 2 c s ■o SJ c_ N =0 qa o rt tó a 3 E- 5 c. £ te £ 04 3 C- £ ta- rt C 0 H •zsaog CM X •X ve co X 05 Q _ X VC co X 05 re C4 X ve co - — Cl CM CM CM CM 04 32 Földtani Közlöny LXXXII. évf. 1952. 1—3. sz. NIGGLI-FÉLE KATA-MOLEKULA NORMÁK : 1. Gácsi Várhegy or ab an 11,8 26,5 21,6 ap mt hy en sp 0,5 4,7 2,7 0,3 6,3 ru q 0,5 25,1 L = 59,9 M =' 14,5 Q = 25,6 2. Verebes or ab an c 15,5 25,5 26,1 0,4 mt hy en sp 2,9 5,3 — 3,4 ru q 0,4 20,5 Q = 20,9 L =67,5 M = 11,6 3. Farkaskői kőbánya III. sz. f. or ab an 9,0 25,1 30,6 ap mt hy en sp 0,2 2,2 7,2 1,1 1,8 ru q 0,4 22,4 Q = 22,8 L =64,7 M = 12,5 4. Zagyvafő, Várhegy or ab an 18,0 22,8 29,7 wo mt hy en 4,1 5,5 1,3 1,6 ru q 0,5 16,5 Q = 17 L = 70, '5 M = 12,5 5. Farkaskői kőbánya, (DNy. nyúlvány) or ab an 11,7 29,1 29,1 wo mt hy en 1,7 1,5 7,2 5,3 ru q 0,4 14,0 L = 69,9 M = 15,7 Q = 14,4 6. Sátoros hegy K-i oldala or ab an 11,5 28,0 29,4 wo mt hy en 1,2 2,2 6,8 6,5 ru q 0,5 13,9 L = 68,9 M = 16,7 Q =1474 7. Homorútető or ab an 8,1 26,1 34,3 wo mt hy en 0,4 4,6 4,3 8,1 ru q 0,5 13,6 Q = 14,1 L = 68,5 M = 17,4 8. Lapujtőtől K-re 200 m. or ab an 8,8 23,7 35,7 wo mt hy en 1,2 1,1 9,7 8,5 ru q 0,6 10,7 L = 68,2 M = 20,5 Q = Íl73 9. Sátorosi kőbánya (középső szint) or ab an 7,5 24,8 34,5 ap wo mt hy en 0,5 0,4 3,7 8,3 8,7 ru q 0,5 11,1 L = 66,8. M = 21,6 Q = 11,6 10. Bobonyiri kőbánya or ab an 8,7 22,2 32,3 wo mt hy en 2,4 3,8 9,7 8,7 ru q 0,4 11,8 L = 63,2 M = 24,6 Q = 12,2 11. Karancs (Somoskő- újfalu) or ab an 4,7 34,7 27,3 wo mt hy en 3,6 4,5 9,1 7,9 ru q 0,7 7,5 L = 66,7 M = 25,1 Q = 8,2 12. Sátorosi kőbánya or ab an 8,2 26,7 33,5 ap mt hy en sp 0,9 3,1 7,6 6,9 1,7 ru q 0,7 10,7 Q = H,4 L = 68,4 M = 20,2 13. Bobonyiri endogén kontakt or ab an 14,5 19,0 15,2 wo mt hy en 16,9 2,0 4,4 17,7 ru q 0,6 9,7 L ="48,7 M = 41,0 Q = 10,3 Noszky — Herrmann — Nemesné: A keletnógrádi andezitek 33 VII. táblázat. 14. Börzsöny (közép- érték) or ab an 14,0 29,5 31,0 wo mt hy en 0,5 4,2 5,1 4,7 ru q 0,6 10,4 L = 74,5 M = 14,5 Q = 11 15. Dunai vonulat (középérték) or ab an 14,7 27,8 29,3 wo mt hy en 2,3 4,1 4,7 6,0 ru q 0,5 10,6 L =71,8 M =17,1 Q = H,1 16. Cserhát (középért.) or ab an 10,8 30,9 29,7 wo mt hy en 4,5 2,9 9,2 7,7 ru q 0,8 3,5 L =71,4 M = 24,3 Q = 4,3 17: Mátra (középért.) or ab an 10,4 27,8 33,2 wo mt hy en 2,5 2,4 7,9 8,1 ru q 0,5 7,2 L =71,4 M = 20,9 Q = 7,7 18. 19. Tokaji hipersztén- andezit or ab an 16,3 31,4 20,4 wo mt hy en 0,3 4,1 6,3 2,5 ru q 0,5 18,5 L ='67,8 M = 13,2 Q = 19 Telkibánya, Holló- háza, Lászlóbarlang or ab an 6,2 20,9 35,7 wo mt hy en 2,0 1,4 8,4 14,4 ru q 0,6 10,4 L =62,8 M = 26,2 Q = 11 20. Vepor or ab an 8,8 33,2 31,5 wo mt hy en 2,3 3,7 3,1 3,9 ru q 0,6 12,9 L = 73,5 M = 13 Q = 13,5 21. Körmöcbánya (propilites andezit; or ab an 15,2 28,3 24 ap wo mt hy en 1,4 1,3 2,3 5,6 9,7 ru q 0,5 11,7 L = 67,5 M = 20,3 Q = 12,2 22. Vihorlát-Gutin (Roz sály) or ab an 11,9 26,8 24,5 wo mt hy en 1,3 3,0 6,9 8,9 ru q 0,5 16,2 L =63,2 M = 20,1 Q = 16,7 23. Mecsek (középért.) or ab an 10,3 36,0 26,8 wo mt hy en 0,5 3,3 4,5 10,3 ru q 0,7 7,6 L = 73,1 M = 18,6 Q = 8,3 24. Tusnádi andezitek (középérték) or ab an 16,0 36,0 19,3 wo mt hy en 4,7 3,7 1,9 8,7 ru q 0,5 9,2 L = 71,3 M = 19,0 Q = 9,7 25. Peléites magmatípu: or ab an '^35^ 31,0 wo mt hy en 2,1 20; 8 ru q 10,6 Q = 10,6 L = 66,5 M = 22,9 26 Tonalitos magma- típus or ab an 33,3 wo mt hy en 0,4 19,' 6 ru q 7,9 Q = 7,9 L =72,1 M =20,0 3 Földtani Közlöny. 34 Földtan' Közlöny LXXXll. évf. 1952. 1 — 3. sz. Fi. Hockh -- M. T e p m a h,h — LU. Bapra: ByjiKaHOJiorHíi. reo-iorna h neTpoxHHHfl BocTOMHO-HorpajtcKHx aH^e3iiT0B BocTOMHO-HorpaacKiie aHfle3HTHbie ByjiKanbi pacnonojKenbi b oxpy>KHOCTM LUajj- roTapíiHa. By.nKaHiinecKan AenTenbHOCTb nponcxofliuia b cpeflne-TopTOHCKOM npyce. B03- hmkjih npexpacHbie JiaKKOJiHTbi — Hanpmviep KapaHn, LUaTopom — 11 MHOrae MajieHbKiie AaííKH. B pe3y;ibTaTe neTpoxHMimecKHX HccJieAOBaHHÜ aBTopbi onpeAeJiiuin, mto nopoaa HBjiaeTCH aM4)ii6oJiaHfle3iiTOM, OTnacTii ajvujniöojieBbiM 6H0iHTaHAe3HT0M. ABTopbi muiyc- TpnpyioT aaHHbie xiiMiiHecKHX aHanii30B h Hopw Ha TaöJinuax. .ILih cpaBHeHHH npHMe- neiibi 11 xnMaHa.iH3bi h HopMbi rjiaBHeHiUHX flpymx BeHrepcKiix aHfle3HT0B. C AiiarpaMMbi ,,LMQ“ bhaho, hto BOCTOHHO-HorpaACKHe aHAC3HTbi ctoht ÖJHDKe k aiiAe3MTaM rop Benop 11 Biixop.iaT — ryniH, Meiw k aHAeyHTaiw rop MaTpa h MepxaT. CpeAHee coAep»amie Si02 bo BOCTomio-HorpaACKHX 3HAe3HTax ecib 53.52 — 60.21%, HopMbi si 167.0 — 234.5. Hx Ao;i>kho OTHecTii k MariviaM TOHajiiiTOBoro OTHacm k neaeiiTOBoro TMna. Volcanologie, géologie et pétrochimie des andésites de la partié l’est du comitat de Nógrád. pár J. Noszky, M. Herrmann et S. Varga Vers le centre de la region basaltique des comitats Nógrád-Gömör, au nord de Salgótarján, 6’élévent les volcans á andésites appartenant á la partié Test du comitat de Nógrád. Leur milieu est un paysage forrná pár des dollines coupé pár l’érosion, et constitué de sédiments o 1 i góc é nes - m i océ nes, L’activité volcanique, dönt le temps a pu étre fixé avec certitude á l’étage tortonien-moyen, a produit de grandes laccolithes (Karancs 729 m, Sátoros .625 m) et plusieurs dykes et eruptions de dimensions moindres. Selon sa compoeition minéralogique et chimique, ainsi que d’aprés l’époque de són eruption, l’andésite est identique avec les andésites anciens du plateau d’Ostoros de la chaíne vol- canique des Carpathes. ' Selon les résultats de l’examen pétrographique les échantillons recueillis dans les localités mentionnées 6ont: 1. Karancs; andésites á amphiboles á grenats; 2. Sátoros: andésite á amphiboles et á hypersténes; 3. carriére de Sátoros: andésite á amphiboles et á grenats; 4. la collíné Zagyvái Várhegy: andésite á biotite con- tenant du quartz et de l’amphibole; 5. Verebes: andésite á biotite avec de l’amphi- bole; 6. les apophyses: andésites á amphiboles et á grenats; 7. la roche de la collíné Gács-Várhegy, qui represente la transition vers la montagne Osztrovszky — Vepor est de l’andésite á amphiboles. L’andésite á amphiboles et á grenats caractéristique pour la montagne Karancs a pu étre décelée aussi dans les gisements de charbon de l’époque miocéné (burd;galien) des environs de Salgótarján, cette circonstance sert á pre- ciser le temps de l’éruption andésitique de la Karancs: — en tout cas el!e esi plus jeune que les gisements de charbon de Salgótarján. Les analyses chimiques réunies dans les tableaux et les différentes indxes calculées d’aprés les données des analyses (indices de Niggli, de Zavanckij, indices- CIPW), résument et représentent les données. pétrochimiques de la régión. Pour la comparaison nous avons indiqué dans les tableaux les donnees de l’analyse chimique des andésites hongroises les plus connues et aussi les différents ind ces calcu’.és. Le diagrammé LMQ oü figurent les indices des bases d’aprés Niggli rnontre que les andésites de l’est du comitat de Nógrád, qu’on a rangé jusqu’ic; au type de l’andésite de la montagne Cserhát, sont plus éloignées des andésites des montagnes Mátra et Cserhát et plus prochcs des andésites des monts Vepor et Vihorlát-GuLo.. Noszky — Herrmann — Nernesné: A keletnógrádi andezitek 35 La teneur en Si02 des andésites de la partié l’est du coinitat de Nógrád, varié entre 53,52 ej 60,21%, leurs indices si varient entre 167,0 et 234,5; ces andé- sites accurant á Test du comitat de Nógrád appartiennent au type tonalitique, ccux de i'ouest au type pe'étique. Leur indice qz est toujours positif. IRODALOM 1. Beudant F. S.: Voyage mineralogique et geologique en Hongrie — pendant l’année 1918. I — III. + Atlasz. Paris, 1882. — 2. Böckh H.: Geológia. II. Selmecbánya, 1909. — 3. Czirbusz G.: Balbi A: Egyetemes Földrajz átdolgozása V. k. I. r. Alpok és Kárpátok hegyvidéke. — 4. Dór nyal B.. Salgótarján vidékének szépségéről. Salgó- tarjáni Almanach, 1925. — 5. Dornyai B.: Salgótarján és a Karancs — Medves vidék részletes kalauza. Salgótarján, 1929. — 6. Erdélyi J.: A sátorosi andezitbánya hidro- termális ásványai. Földt. Közi., 1942. — 7. Gaáí I.: Adatok az Osztrovszky — Vepor andezittufáinak faunájához. Földt. Közi., 1905. — 8. Hantken M.: A k-isceíli tályag elterjedéséről Nógrád megyében. Földt. Társ. Műnk., 1870. — 9. Herrmann M. — Emszt K-: Dér untermiozane Glaukonitsandstein von Ipolytarnóc. Annales. Mus. Nat. XXXIII. — 10. Hoffer A.: Geológiai tanulmány a tokaji hegységből. Az Északnyugati felvidék vulkánjainak tér- és időbeli eloszlása. Debreceni Tisza István Társulat Honismer- tető Bizottsága, H. — 11. Hunfalvy J.: A Magyar Birodalom földrajza. Budapest, 1886. — 12. Hunfalvy J.: A Magyar Birodalom természeti viszonyainak leírása. III. Budapest, 1854. — 13. Hussak E.: Über die Verbreitung des Cordierits in Ge- stein. Neues Jahrbuch. 1885. — 14. Koch A.: Ipolytarnócz, mint a cápafogak új gazdag lelőhelye. Földt. Közi. 1903. — 15. Kubinyi F.: Nógrád vármegye ásvány-földtani, stb. tekintetben. M. Orv. és Terrn. Vándorgyűl. műnk. 1843. III. — 16. K u b i n y i F.: A tar- nóczi kövült fa és a környező kőnemek földisme tekintetében. Vackot Imre: Magyarország és Erdély képekben. 1854. — 17. Kubinyi F.: Nógrádmegye agyaglerakodásai geoló- giai és technikai tekintetben. Orv.-Term. Vándorgyűl. műnk. XI. 1866. — 18. Lóczy L. — Koch A.: A Magyar Birodalom és határos területeinek geológiai térképe. 1 : 365 000. (Két példány kéziratban az egyetemi földtani és földrajzi intézetben.) — 19. Lóczy L.: A Magyar Szent Korona Országainak leírása. Budapest, 1918. — 20. Lóczy L. — Papp K- — T e 1 e k i P.: A Magyar Birodalom és a szomszédos országoknak földtani térképe, 1:900,000. Budapest. 1922. — 21. Lóczy L.: Magyarország geológiai térképe, I : 1,000.000- Kiadta a Magyarhoni Földtani Társulat, Budapest, 1896. — 22. Majzon L.: üjabb adatok Sóshartyán és Széchény vidékének oligocénkorú rétegeihez. Földi. Int. Évi jelentése, 1936 — 1938-ról. Budapest, 1942. — 23. Noszky J.: Jelentés a Szabó-alap- ból végzett Ipoly — Zagyvavölgyi geol. paleontológiái gyűjtések és megfigyelésekről. A Magyar Földtani Társulat elnökéségének. 1907. In lit. — 24. Noszky J.: A Karancs környékének sztratigrafiai és tektonikai viszonyai. In lit. et Földt. Közi. 1910. — 25. Noszky J.: Nógrád vármegye monográfiája. Budapest, 1911. — 26. Noszky J.: A salgótarjáni szénterület földtani viszonyai. Koch emlékkönyv. Budapest, 1912. — 27. Noszky J.: A palóc Olympos és környéke. Lasz Samu: Földrajzi olvasókönyv. I. — 28. Noszky J.: A Mátrától északra levő, dombos vidék földtani viszonyai. Földtani Int. Évi Jelentése, 1915. — 29. Noszky J.: Megjegyzések és rektif ikációk a Prinz-féle bírá- lathoz. Földr. Közlemények, 1923. — 30. Noszky J.: A Mátrahegység geomorfológiája. Debreceni Tisza István Társulat Honismertető Bizottságának munkái. III. — 31. Noszky J.: A Magyar Középhegység északkeleti részének oligocén-miocén rétegei. I — II Annales Mus. Nat. Hunig. 1916. XXIV. — 32. Noszky J.: Hont és Nógrád vármegyék geológiai viszonyai. Magyar Vármegyék. XVI. Budapest, 1934. — 33. Noszky J.: A Cserhát-hegység földtani viszonyai. Magyar Tájak. III. + 1 : 75 000-es geológiai térkén. Budapest, 194Ö. Földtani Intézet Kiadványa. — 34. Noszky J.: Felsőoligocén sztrati- giáfiánk problémái. Földt. Közi. 1943. — 35. P a u 1 K- M.: Das Tertiárgebiet nördlichvon Mátra. Jahrbuch g. R. A. 1866. XVI. — 36. Prinz Gy.: A Lóczy — Papp — Teleki-féle Földtani térképről. Földr. Közlemények, 1923. LI. — 37. Rüblein R.: A vulkánosság a Magyar Középhegységben. Budapest, 1928. A szerző kiadása. — 38. Schafarzik F.: Trachitjaink néhány ritkább zárványáról. Földt. Közi. 1889. — 39. Schafarzik F.: A Cserhát prixénandezitjei. Föld. Int. Évkönyve. IX. 1892. — 40. Schafarzik F.: A Magyar Korona Országai kőbányáinak részletes ismertetése. Földtani Intézet kiad- ványa, 1 904. — 41. Schafarzik F.: Zeolitok előfordulása Nógrádban. Term. Közi. 1910. — 42. Schafarzik F.: A Gömörszepesi Érchegység egyik legszélsőbb nyúlványa. Term. Közlöny, 1910. — 43. Scholz M.: Karancs-hegység andezitjei. Földt. Közi. 1917. — 44. Strausz L.: Adatok az Ipolyvölgy geológiájához. Földt. Közi. 1924. — 45. 3* 36 Földtani Közlöny LXXXll. évf. 1952. 1 — 3. sz. Szabó J.: Dichroit a karancsi trachitban. Földt. Közi. 1872. — 46. Szabó J.: A salgó- tarjáni kőszénbánya R.-T. bányászatának leírása. Math. Term. Közi. 1873. XI. — 47 Szabó J.: Magyarország és Szerbia néhány jellegzetes vulkáni kőzete. Földt. Közi. 1876. — 48. Szabó J.: A gránát és kordierit (dichroit) szereplése a magyarországi trachitokban. Tud. Akad. Ért. a Természettudományok köréből, 1877. — 49. Szabó J.: A trachitok makrografiad osztályozása. Földt. Közi. 1881. — 50. Szabó J.: Geológia, tekintettel a petrográfiára, vulkánosságra és hidrográfiára. Budapest, 1883. — 51. Szá- lai T.: Az Ipolytarnóczi Aquitanien. Földi. Közi. 1924. — 52. Szentes F.: A Salgó- tarján és Pétervására közti terület. Magyar Tájak. Budapest, 1943. Földt. Intézet Kiad- ványa. — 53. Tóth M.: Magyarország ásványai. Budapest, 1882. — 54. V e n d 1 A.: Két magyar Ásvány kémiai elemzése. Földt. Közi. 1911. — 55. Vitális S.: üjabb hidro- geológiai adatok Salgótarján és környékéről. A zagyvái vízválasztói első számú mély- fúrás szelvénye. Hidr. Közi. 1930. — 56. Wolf F.: Dér Vulkanismus. I — III. Stuttgart, 1914. — 57. Z i p s e r C. A.: Versuch eines topog, mineralogischen Handbuches von Ungarn. Ödenburg, 1918. — 58. Zirkel F. (Vogelsang) : Die Krystalliten. 1875. TÁBLÁM AGYAR AZ AT I. tábla. 1. Sátorosi hegy keleti oldala. Zónás plagioklász, hipersztén, amfibol andezitben 20 X- 2. Sátorosi kőfejtő. Ikerlemezes plagioklász andezitben. Keresztezett nikolok közt 20 X 3 Zagyvaróna. Várhegy. Idiomorf földpát és biotit. Keresztezett nikolok közt 20 X- 4. Karancs. Andezit. Klorittá alkuit amfibol és kloritosodó biotit. Keresztezett nikolok közt 20X- A mikrofotográfiákat Kiss János készítette. Sztrókay K.: Hazai ércásványok vizsgálata - 37 ÚJABB VIZSGÁLATOK HAZAI ÉRCÁSVÁNYOKON SZTRÓKAY KÁLMÁN IMRE* (II. -VI. tábla, 3 szövegközti ábra.) I. Az enargit transzlációja és ikerszerkezete. A recski ércek mikroszkópi és genetikai viszonyairól részletes tanulmány számol be (8). Ennek keretében, az enargit mikroszkópi sajátságai kapcsán, néhány szóban érintettük azokat a nyomokat, melyek az enargitrács transzláció-képességére vallanak. Továbbá hangsúlyoztuk a mikroszkópi ikerszerkezet jelentkezésének fel- tűnő hiányát. A két jelenségnek, t. i. a transzlációnak és az ikerszerkezet kérdésének további vizsgálatára az azóta begyűjtött és feldolgozott anyag alkalmasabbnak bizonyult, s így az enargit sajátságairól nyert képünk új jellegzetességekkel bővül. a) A transzláció jelensége számos ércmintában megfigyelhető. Főiképpen a durvábbszemű, 0,5 — 1 cm-es kristályokból álló árcszövet tagjain jelent- kezik. A c-tengely irányában nyúlt, de különbözeképpen orientált kristályokon az (110) szerinti hasadás mindenkor megjelenik és a transzláció értelmezéséhez jó segítséget nyújt. Az egyes kristályokon belül a szerkezeti rétegek elcsúszása a c-tengelyre, illetve a hiasadási irányra merőlegesen, tehát T — (001) szerint követ- kezett be. Ennek megfelelően a transzlációs lemezrendszer legjobban a kristály- tani irányok diagonáliis (45°-os) állásában tanulmányozható, míg párhuzamos helyzetben a kristályfelület teljesen homogén képet nyújt. A transzláció iránya — az eddig ismert egyéb példák alapján — feltehetőleg valamely egyszerűbb, racio- nális övtengellyel t= [100] v. [010] egyezik meg. A lemezhatárok biref lexiój a csakis olajimmerzióban jelentkezik. Ugyanígy az anizotrop színváltozás, valamint a lemezrendszer alkata is, olajimmerzióban kifejezőbbé válik. Az elmozdult rétegek mérete kristályonként, sőt egyazon kristályon belül is változik; a hajszál-finom vonalrendszertől a 20 — 30 p. vastag tagokból álló lemez- sorozatig, minden változat képviselve van. A lemezvastagság változása gyakran fokozatos, máskor ugrásszerű. A jelenség formai megnyilvánulás tekintetéből ,, nyo- mási ikerképződés“-nek is nevezhető. Ugyanis az eddigi tapasztalatok alapján minden ilyen ércminta szövetének feltűnő sajátsága az erősen morzsolt (kataklá- zos) jelleg. Az ércszemek körül és azok belsejében futó repedés-hálózat főleg a hasadás irányát követi, legtöbbször a hasadás és a transzlációs sík szerinti elválás felhasználásával lépcsőzetesen, zeg-zugosan alakult ki. A keletkezeit nagyobb réseket és hézagokat utólagosan pirittel hintett kovás meddő anyag töltötte be. Hogy ez a folyamat a deformáló erő működése után zajlott le, tehát Előadta a Magyar Földtani Társulat 1951. nov. 21-én tartott szaküiésén. 38 Földtani Közlöny LXXX1I. évf. 1952. 1 — 3. sz. az igénybevételt követő, nem pedig abban résztvevő jelenségről van szó, kiderül abból, hogy a transzlációs lemezrendszer a 'közbehelyezkedő új anyagon túl is, egyazon iránnyal és mérette! fut végig (II. tábla 1. és 2. kép). Az enargit kristályokon tehát egyidejűleg kétféle szöveti elváltozás: törés és törésnélküli elmozdulás, vagyis elcsúszás (transzláció) tapasztalható. Ez az igénybevétel szempontjából lényeges különbséget nem jelent, de annál fontosabb kristálytani értékelés tekintetéből. Hogy a közismerten rideg és törésre hajlamos enargitban a transzlációnak jellegzetes megnyilatkozását is tapasztalni lehet, az részben a kedvező hőmérsék- leti viszonyokkal, a megfelelő beágyazó környezettel, a behatás fokozatos ütemé- vel magyarázható, de mindezek mellett és legfőképpen kristályrácsának felépítése, 111. az igénybevétel iránya és az elcsúszásra alkalmas rácssíkok kölcsönös helyzete nyújtott rá lehetőséget. Az enargit kristályszerkezete Pauling és Weinbaum (4) szerint igen közeli rokonságban van a wurtzit szerkezetével. Álhatszöges rácsa van, mely a, wurtzit-szerkezetből úgy vezethető le, hogy a Zti atomok helyét */3 részben As és T’(ooi) 1. Az enargit-szerkezet ( 100) szerinti vetülete. Projektion dér Struklur des Enargits nach (100) % részben Cu foglalja el. A koordináció megmarad, tehát mind a réz- mind az arzénatomokat négy-négy kénatom veszi körül, közelítőleg tetraéderes illeszke- désben. Ugyanígy a kénatomoknak szintén tetraéderes szomszédsága van: a négy csúcsból egyet As, hármat pedig Cu tölti be. Az A sSi -csoport ok elszigetelt hely- zetben vannak, mert kénatomjaik egy másik, ugyanilyen csoporttal sohasem közösek. Az enargit szerkezet a wurtzit-típustól a cella-méretben is alig tér el: a rombos enargit rácsméretei a megkettőzött ortohexagonális wurtzitcelláétól csak 2-— 3%-ban különböznek. Az ugyanebbe a típusba tartozó greenockit szerkezetét újabban Harcourt (1) hasonlította össze az enargitéval és a porfelvételekből nyert értékek alapján megállapítja, hogy a két szerkezet azonos, csak a cella- méretben van némi eltérés. Sztrákay A.’.: Hazai ércásványok vizsgálata 39 Ezek a tények a fenti, optikai úton nyert megismerés értelmezéséhez jó segítséget nyújtanak és megfordítva: a mikroszkópi megfigyelések újabb adatokat szolgáltatnak a kristályszerkezeti összefüggések bizonyításához. U. i. mind a wurtzit, mind a greenockit kristályokon a (0001) szerint erős rostozottság és egyben jó hasadás mutatkozik, ami a Zn és 5, illetőleg Cd és 5 atomokkal sűrűn megterhelt rácssíkok egymásra következésében leli magyarázatát. Amikor tehát a lényegében ezzel megegyező rácstípusba tartozó enargit- szerkezet felépítését az (10j0), helyesebben az (100) szerinti vetületben ábrázol- juk, az alábbi képet kapjuk. A vetületi kép jól mutatja azt a Cu-As és S atomokból álló kettős, a (001) lappal párhuzamos rácssík-sorozatot, amely egyedül alkalmas a transzláció létre- hozására. Ezzel nemcsak a fentebb ismertetett optikai megfigyelések nyernek helyes megokolást, hanem azok a hajolt-íves képletek is, melyek az enargitkristály nyíró- mozgással szembeni képlékeny viselkedését tanúsítják (III. tábla 1. kép). 2. Enargitiker (001) lapjának képe eredeti (csiszolás, fényesítés nélküli) állapotban. Nagyítás 20 X (001) Flache eines Enargitzwillings in natiírlichem Zustand (ohne Schleifen u. Polieren), 20 X vergrösseri b) A fennőtt-kristályos enargit alaktani feldolgozásának irodalma (9) rész- letesen foglalkozik a gyakorta jelentkező ikerösszenövések jellemzésévei. A megállapítások szerint a (320) ikertörvény érvényesülése mimetikus, 2- vagy 3-tagból álló, csillagformájú kialakulásokat hoz létre. A recski ércanyag üregeiben kialakult fennőtt-kristályos ikerképződések jel- lemző sajátsága az aránylag egyszerű formakombináció, a c-tengely övének erő- teljes rostozottsága, az ikertagokon a homorú, rosszul fej lett felületek gyakorisága. A tetőző formák közül leginkább csak a (001) lap jelenik meg eléggé jól fénylő kialakulással, úgyhogy mikroszkóppal ennek felületén — - minden előkészítés nél- kül — jól vizsgálhatók a íennőtt-kristály ikerösszenövések jellegzetességei (2. kép). Legfeltűnőbb az ikervarrat szabálytalansága s az első véglap szerint kissé lapított ikertagok felületének sajátságos vonalozottsága. Ez a b-tengelv irányával egyező, illetőleg az (100) forma szerinti rostozás ebben a megvilágításban nagyon emlékeztet a párhuzamos ikerlemezrendszer képére. Azonban csak növekedésbé'.i 40 Földtani Közlöny LXXXII. évf. 1952. 1 — 3. sz. szabálytalanságról van szó, helyesebben a jól ismert (100) szerinti, hasadásszerű elválás szerkezeti megnyilvánulását jelzi és egyben igen alkalmas az ikertagok kb. 60°-os hajlásszögének észlelésére. A fennött kristályokon nyert tapasztalatok az újabban megismert mikrosz- kóp! ikerszerkezet elemzéséhez jó kiegészítést nyújtanak. Az ércásványok leg- nagyobb részén általában azt tapasztaljuk, hogy fennött kialakulásban csak ritkán, vagy kevésbbé hajlamosak ikeralkotásra, mikroszkópos méretekben azonban gyak- ran, sőt majdnem mindig ikerszerkezetet árulnak el. Az enargitot ezzel ellentétben éppen az jellemzi és egyben az Sú-tiartalmú társától, a famatinittől az különböz- teti meg, hogy mikroszkópban — az ikeralkotásra való hajlam ellenére — fel- tűnően ikermentes. Elvétve egy-egv alig fejlett kezdemény, kiékelődő, szálkaszerű, a c-tengellye! párhuzamos lemezrészlet fellépéséről tudunk. A recski ércanyag újabban átvizsgált mintáiban — bár csak ritkán — olyan ikerszerkezeti képek jelentek meg, melyek módosítják az enargitról vallott eddigi felfogást. A közepesen finom, néhány tized mm-nyi szemcsékből álló ércszövet vál- tozó orientációjú kristályain főleg kétféle iker-metszet jelentkezik. A c-tengellyel egyező, vagy vele közel párhuzamos metszeteken egy-két, egyenetlen határú iker- lemez mutatkozik a kristályok belsejében: ez a kép némelykor a kevés lemezből álló földpáit ikrekre emlékeztet. De ennél fontosabb az a szemcse, melyet a metszet a c-tcngelyre közel merőlegesen talált. Ezen jellegzetes iker! emez -rend szer mutat- kozik. A lemeztagok csak ritkán egyenletesek, lefutásuk szabálytalan, elvékonyod- nak, vagy kiszélesednek s fonadékszerűen kereszteződnek. Leginkább két, esetleg három lemezcsoport különböztethető meg, melyek egymással 60°-hoz közeli szöget alkotnak. Az ikerszerkezetű szemcsék az ércszövetben egyenlőtlenül oszlanak el és legtöbbször ugyanazon ércminta szomszédos környezete, még azonos orientáció esetén is, teljesen homogén, ikernélküli belsőt árul el (III. tábla 2. és IV. tábia 1., 2. kép). A jellegzetes ikerszerkezeiteket tartalmazó ércmintákban semmiféle átalaku- lásnak, építődésnek vagy mechanikai igénybevételnek (nyomásnak) legcsekélyebb jele sem látható. Tehát csakis az ércképződéssel együtt keletkezett, az anyag ter- mészetével összefüggő kialakulásnak, azaz „növekedési" ikerkép ződménynek minő- sülhet. Erre utalnak egyébként a leírt és a bemutatott ikerszöveti képek is. Az enargit rácsszerkezetének meghatározásakor észlelt bizonytalanságok miatt egyes kutatók állandó rácshibákra, mozaikstruktúrákra gyanakodtak. Más kutatók (4) viszont a Laue-felvételeken kapott bizonyos reflexek eredetét „orientált" összenövéssel behelyezkedő kristályrészeknek tulajdonították. Mindez arra utal, hogy az enargitrács legkevésbbé sem felel meg az ideális egy-kristály követelmé- nyeinek s a fentebb nyert tapasztalatok alapján feltehető, hogy mind rácsszer- kezeti. mind mikroszkópos méretekben, az ikerkristály képződése gyakoribb jelen- ség, ami viszont egyes röntgeninterferenciák értékelésénél megfelelő figyelmet érdemel. II. A seligmannit jelentősége a recski érc-együttesben. A recski Lahócahegy érces, folyamatának elemzése során (8) rámutattunk a seligmannit (CuPbAsSs) ércgenetikai szerepére. Az újabban megvizsgált érc- anyagon szerzett tapasztalatok alapján ezek a megismerések részben kiegészítésre, részben módosításra szorulnak. A seligmannitnak az érctársulásokban való megjelenése mindenkor jelleg- zetes ,ykiszorítási“ képletek alakjában történik. Szöveti sajátságai alapján olyan Sztrókay K.: Hazai ércásványok vizsgálata 41 reakcióterméknek kell tekintenünk, mely az ércesedés során kialakult elemi társu- lások egymásrahatásaként jött létre. A paragenezisben betöltött szerepe, szöveti képe, optikai sajátságai nagyon hasonlóak a bournonitéhoz, melyet már a kémiai összetétel alapján is, vele izo- morfnak tekintettünk. Ezt erősítette meg újabban Ha rcou rt-nak (1) kristály- szerkezeti vizsgálata. A porfelvételekből a relatív intenzitások alapján kiválasztott legerősebb vonalakra számított rí-értékek a következők: seli'gmannit bournonit 1 d (A) I d (A) 3 3,85 1 3,90 4 2,72 ' 5 2,74 2 1,77 1 1,765 Mindkét ásvány röntgenképének közös sajátsága az is, hogy a kiemelt vona- lakon kívül gazdagon mutatkoznak a közelítőleg egyező erősségű és számú gyen- gébb interferenciák. Tehát az eddig csak éromikroszkópi, ill, optikai úton megálla- pított rokonság ,a szerkezetvizsgálattal teljes igazolást nyert. A két ásvány közül a bournonit a gyakoribb. Az érctársulásokban elfoglalt helyét és jelentőségét eléggé ismerjük. Gyakorta fennőtten, sokszor tömegesen jelentkezik. Keletkezhetik elsődlegesen, de szételegyedésből, szétesésből is. Azonban 3. Jellegzetes „ kiszorítási ’’ kép a galenit + fakóérc érintkezésének szegélyövéből. Nagyítás kb. 60 X- „Verdrángungsbild” aus dem Reaktionssaum von dér Berührungszone des Gale- mls -f- Fahlerzes. (Umzeichnung einer Anschliff-Photographie.) Vergrösserung 6ÖX- fé = fakóérc, Fahlerz; ga = galenit, Bleiglanz; sf = szfalerit, Zinkblende; sel = seligmannit, Seligmannit. a legtöbb esetben és legelterjedtebben a galenit + fakóérc határán létrejött reakció termékeként áll elő. Megjelenésének főfeltétele a közép- vagy kis-hőmérsékleten kialakult Sú-dús elemtársulás. Eddigi ismereteink szerint azonban — ha egyéb jelek nincsenek — sohasem jelenti új (vagy megújult), aszoendens érces folyamat- nak az érckiválásokba való bekapcsolódását. A * seligmannit az újabban feldolgozott ércmintákban bőven és az érces területen az eddig tapasztaltaknál nagyobb elterjedésben mutatkozik. Jelentkezése a galenit-fakóérc határán azonban mindig következetes. Vannak érintkezési övék, 42 Földtani Közlöny LXXXII. évf. 1952. 1 — 3 sz. ahol a mikroszkóp egész látóterét betöltő, szinte szabadszemmel is látható meny- nyiségben jelentkezik. Más helyen viszont, egészen azonos feltételek esetén, tel- jesen elmarad és még nyomokban sem látható. Kialakulási jellege az, hogy a két főére (galenit-fakóérc) érintkezésénél a fakóérc előnyomulását jelzi, vagy azt követi s a megemésztett ga lenit szegélyén, de mindig a fakóérccel összefüggésben jelenik meg (3. kép). A seligmannit-mezők belsejében bőségesen találunk apró, lekerekített galenit-maradványokat, alárendel- tebben kis éles-szögletes, néha csillagalakú fakóérc -szigetecskéket, mely utóbbiak kisebb szfalerií-gócokat zárnak magukba. Az egész seligmannitos öv mindig erősen lukacsos. Ugyanitt a sürü üreg-halmazon kívül apró kvarcszemek, továbbá pirit-rögöcskék is bőven mutatkoznak. Mindez a részletek megfigyelését, de külö- nösen a mikroszkópi fényképfelvételek jó áttekinthetőségét sokszor rontja, sőt nem egyszer a legjellemzőbb képek elkészítését megakadályozza. A seligmannit szövete teljesen xenomorf; az egyes szemcsékben a kristályos határrajz legcsekélyebb jele sem ismerhető fel. A már közölt és a kézikönyvekben is leírt optikai jellemzéséhez a következőket kell hozzáfűznünk. A seligmannit szerkezete nem mindig és nem feltétlenül ikerlemezes. Vannak többszáz g-os, egész látótereket betöltő részletek, melyekben nemcsak a jellegzetesnek tar- tott ikerrácsozat nem látszik, de egyetlen ikerlemez sem figyelhető meg! Általában az apróbb szemcsékből álló halmazok inkább hajlamosak az ikeralkotásra, mint a nagyobb egységek (V. tábla, 1. kép). Ez utóbbiakban legfeljebb egy-két szélesebb lemezből álló, ferde v. derékszögben illeszkedő ikerképlet alakul ki, míg a kristály belsejének nagyobb része ikeralkotás nélküli (V. tábla, 2. kép). Reflexiós szín- hatása a szerint változik, hogy melyik szomszédjával hasonlítjuk össze, Ez a vál- tozás különösen olajimmerzióban válik kifejezetté: galeniit mellett zöldesbarna árnyalatú piszkosszürke; fakóérchez viszonyítva rózsás áranyalatú világosszürke; enargit mellett tompa szürkészöld. Az érckiválás elemtársulására jellemző s egyben a folyamat lezajlásának módjára is rávilágít, hogy a seligmannit mellett, bár alárendelten, de a bour- nonit is megjelenik. Ennek kifejezetten kékes árnyalatú reflexiója, gyengébb és fakóbb színezetű anizotrópiája, finom és gazdag ikerszerkezete mindenkor jól meg- különböztethető a seligmannit vázolt sajátságaitól. Ugyancsak ia seligmannit övezet környékén jelenik meg az eddig még innen ismeretlen, bár az érctáreulás számára nem idegen ércásvány is: a klap- rotit (CueBLSs), mely a reakciós szegélyrész közelében a fakóérc vagy a famatinit ( luzoriit) belsejében, a már ismert witticheniftel együtt mutatkozik. A klaprotlt nagyon csekély mennyiségben és 10—30 p.-nyi cseppek-foszlányok for- májában van képviselve. Ennek ellenére elütő reflexiója, erős pleochroizmusa és rendkívül élénk (rókavörös-teltkék) anizotrópiája, továbbá mindig egyenes kioltása alapján a felismerése biztosnak vehető. Figyelemreméltó, hogy e bizmutércek itt a reakciós öv közelében gyakrabban mutatkoznak, mint a tiszta, tömeges enargit belsejében. Bizonyos, hogy gyakoriságuk szintén az elemtársulás tagjainak gya- rapodásával, a Cu-As-ércek megjelenésével és a korábbi kiválások rovására tör- tént térfoglalással van szoros összefüggésben. Ha ez új eredményeket az érckeletkezés lefolyásának szempontjából össze- gezzük, akkor megállapítható, hogy semmi okunk sincs az érces folyamatban új, illetőleg második ércoldat szerepét feltételezni. Helyette a kialakulás menete úgy jellemezhető, hogy a kezdeti fokon ólom-cinkfémeket hozó ércesedésben a Cu-As- tartalom felszaporodása révén, az elemi összetétel aránya mindinkább a két utóbbi javára tolódott el. Mindez folyamatosan, lényeges megszakítás nélkül és főleg jelentékenyebb hőmérsékletváltozás nélkül hozta létre a további, Cu-As- Szírókay K.: Hazai ércásványok vizsgálata 43 ásványok együttesét. Ezen belül természetesen az újabb kiválások stabilitása bizo- nyos felemésztéseket s ebből eredően reakció-termékeket szült, amikor is a selig- manniit (és bournonit) képződési lehetőségei is kialakultak és ezzel az a „kiszori- tási“ sorozat állt elő, melyet az újabb (6) ábrázolás szerint így jelölhetünk: enargit -j- famatinit -> fakóérc -► seligmannit -> galenit Üjabban Ramdohr (6) nyomatékosan hangsúlyozza, hogy egyazon ösz- szetételü és jelllegű érctelep — megfelelő feltételek esetén — a legkülönbözőbb módon létre jöhet és ez a lehetőség ott is megvan, ahol jelenleg még csak egyet- len útját ismerjük az illető paragenezis kiképződésének. Mindezek és egyéb, itt nem részletezett megfigyelések alapján tehát a recski érckiválás enargitos szakaszát nem kell szükségképpen epigenetikus keletkezésnek minősítenünk. Azok a belsőkárpáti hidrotermális érckiválások is, melyekben a korább: megállapítások szerint (2, 3, 5, 7) következetesen legalább két, egymást követő ércesedés jelei mutatkoztak, a fenti megfontolásokból eredőleg alaposabb átvizs- gálásra és tisztázásra szorulnak. < A kézirat lezárása után szerzett értesülés szerint a sokat vitatott luzonit-fama- tiniit kérdés is megoldottnak tekinthető. (R. V. G a i n e s: Mineralogy and struoiure oí the luzonite-famatinite series. Program and Abstracts of Anual Meeting of Miner. Soc. Amer. 1951. November 8 — 10.) A vizsgálat kimutatja, hogy a luzonilnak (Cu-iAsS- 1) és famatimitnek (CuzSbSt) álszabályos négyzetes szerkezete van. A két tag az izomoríia alapján elegysorokat alkothat. A tércsoport I 4 2 m és a rács szfalerit-típusnak tekin- tendő. Az ismert gyakori ikerképződés (111) szerint jön létre. A szfalerit-típusú szerkeze- tek közül a rácsrend a stamninéval (CuzFeSnSi) azonos, ha az Fe-atomok helyét As vagy Sb és az S/i-atomokét Cu tölti be. A testcentráilt négyzetes cellájú szerkezetet ez a képlet érzékelteti: Cua(As,Sb)2S». Minthogy a vizsgálat szerint a luzonit dimorf az enargittal, megállapíthatjuk, hogy ugyanaz a szerkezeti összefüggés áll fenn, mint a szfalerit-wurtzit esetében. M. K. Ct porcán: Hosbie HccjiejiOBaHHH Ha BeHrepcKHx pyflHbix Mnaepaziax Abtop 3aHHMaJicn cneflyiouuiMH npoÖJieMaMu: 1. ycTaHOBH.i TpaucjinuuoHHbie BB.ieHHH Haa OHapniTa.MH (Cu3As4) KQTopbie norca öbiun Heu3BecTHbiMH. Oh oöncHfleT 3to HB.ieHHe CXOflCTBOM CTpyKTypbl 3HaprHTa CO CTpyKTypOÜ BypUHTa. TpaHCnHUHH BO3M0>KHa TOJibKO napannenbHO c noBepxHOCTbK) (001). 2. Ha peHTreHorpaijmuecKHX CHHAiKax 3Hap- nrra uacTO BCTpenatoTCH aHOAiajibHbie HHTep(j)epeHUHH. Abtop ycTaHOBHJi, hto npH mh- KpocKommecKOM paccMOTpeHHH 3HaprnTa mo>kho onpegeJiuTb rycTyio flBOímyio cctky. 3ty ceTKy Haflo HAieTb b BHgy npn oueriKe peHTreHorpa^nnecKHX chhmok. 3. Abtop onpeaeJiHJi napareHerauecKoe MecTO cennrAiaHUTa (Cu Pb AS3) b napareHese peucKoro MecTopoKfleHHH. FIocneflOBaTe.TbHOCTb AinHepanoB : 3iiaprnT + jih30hht — TeTpaegpriT — cejiurjMaHHT — rajiemiT. 44 Földtani Közlöny LXXX1I. évf. 1952. 1—3. sz. NEUE BEOBACHTUNGEN AN UNGARISCHEN ERZMINERALEN K. I. SZTRÓKAY. I. Translation und Zwillingsstruktur des Enargits. Cher die mikroskopischen und genetischen Verháltnisse dér Erze von Recsk berichtet uns eine ausfürliche Stud:e (8.). Hier wurden im Zusammenhange mit den mikroskopischen Eigenschaften des Enargits mit einigén Wort-en Spuren erwáhnt, die auf die Translationsfáhigkeit des Enargitgitters hinweisen. Es wurde auch das auffallende Fehlen dér mikroskopischen Zwillingsstruktur betont. Zűr weiteren Untersuchung dieser beiden Erscheinungen, das ist dér Trans- lation und Zwillingsstruktur, erwies sich das seither eingesammelte und bearbeitete Matériái geeigneter, so dass nun unser Bild über die Eigenschatten des Enargits durch neuere Charakteristika vervolikommnet werden kann. a) Die Translation kann in zahlreichen Erztproben beobachtet werden. Sie kommt hauptsáchlich in dér Erzstruktur von gröberen Körnern, in den Kristallen von einer Grösse von 0,5—1 cm zűr Gelrung. An den nach dér c-Achse venlánger- ten aber verschiedenartig orientierten Kristallen tritt die Spaltung nach (110) immer auf und bietet zűr Deutung dér Translation eine gute Hilfe. Innerhalb dér einzelnen Kristalle erfolgte das Gleiten dér Schichten immer genau senkrecht auf die c-Achse bzw. auf die Richtung dér Spaltrissen, alsó T=(001). Dementsprechend ist das Translationslamellensystem am besten in einer diagonalen Stellung (45°) zu studieren, wáhrend in paralleler Stellung dér Kristall ein ganz homgenes Bild zeigt. Es ist auf Grund bis jetzt bekannter sonstinger Beispiele anzunehmen, dass die Richtung dér Translation wahrscheinlich mit irgend einer einfacheren, rationalen Zonenachse t = [100] oder [010] übereinstimmt. Die Bireflexion dér Lamellengren- zen erscheint nur bei Anwendung von Ölimmersion. Ebenso werden auch die Aniso- tropieeffekte sowie dér Bau des Lamellensystems in Ölimmersion deutlicher. Die Grösse dér bewegten Schichten wechseit in den einzelnen Kristallen, ja sogar auch innerhalb desselben Kristalls. Von einem haarfeinen Lamellensystem angefangen bis zu Lamellenserien, die aus 20 — 30 u dicken GMedern bestehen, lassen sich sámtliche Übergange auffinden. Die Ánderung dér Lamellendimensionen ist oft allmáhlich, in anderen Falién sprunghaft. Dér Form nach kann diese Erscheinung ais „Druckverzwilligung" bezeichnet werden. Laut den bisherigen Erfahrunigen ist namliich bei solchen Erzproben in Gefüge immer ein deu.tliches kataklastisches Geprage zu erkennen. Das Netz dér kleinen Risse um die Erzkörner heium sowie im Inneren derselben folgt grösstenteils dér Richtung dér Spaltbarkeit. Es bildete sich meistens unter Benutzung dér Spaltrisse und dér Absonderungs- flachen dér Translationsebenen treppen- und zickzackförmig, aus. Die ent- staindenen grösseren Kiülte und Spalten wurden nachtraglich von einer eisenkiesigquarzigen Gangart ausgefüllt. Dass dieser Vorgang sich nach dér Ein- wirkung dér deformierenden Krafte abgespielt hat, das heisst, dass es sich hier um eine Erscheinung handelt, die nach dér Beanspruchung eingetreten ist und nicht gleichzeitig damit stattfand, geht auch daraus hervor, dass das Translationslamellen* system auch über das neue Materiéi hinaus in gleicher Richtung und in gleichem Ausmass weiterláuft. (S. Tafel II.) An den Enargitkristallen lassen sich alsó gleichzeitig zweierlei Deformatio- nen erkennen: Bruch und bruchlose Verformung. Vöm Gesichtspunkte dér Bean- spruchung aus bedeutet das keinen wesentlichen Unterschied, um so wichtiger ist es aber vöm Gesichtspunkte dér kristallographischen Auswentung. Sztrókay K.: Hazai ércásványok vizsgálata 45 Die Tatsache, dass im Enargit, der wie allgemein bekannt, spröde ist und zum Bruche neigt, das charakteristische Auftreten der Translation beobachteí werden kann, ist teilweise mit den günstigen Temperaturverháltnissem, der ent- sprechenden Einbettung, dér allmáhlichen Inanspruchnahme, vor Allém aber und in erster Reihe mit dam Aufbau des Kristallgitters und der gégén se itt gén Lage der Richtung der einwirkenden Beanspruchung und der zűr Translation geeigneten Gitterebenen erklárt werden. Die Kristaklstruktur des Enargits ist nach der Feststellung von P a u 1 i n g und Weinbaum (4.) m.it der des Wurtzits nahe verwandt, Sie besitzt ein pseudo- hexagonal rombisches Gitter, das mán aus der Struktur des Wurtzits ab letten kann. wenn mán % des Zn durch As und %ldurch Cu ersetzt. Die Koordination bleibt aber dieselbe, so dass sowohl die Kupfer- wie auch die Arsenatome von je 4 Schwefe'.- atomen umgeben werden, in nahezu reguláren tetradrischen Anordung. Ebenso- haben auch die Schwefelatome eine tetraedrische Nachbarschaft: von den 4 Ecken wird je eine voin As und drei werden von Cu besetzt. Die AsS^-Gruppen befinden sich in einer isolierten Stellung, da ihre Schwefelatoime nie mit denen einer ande- ren gleichen Gruppé gemeinsam sind. Die Enargitstruktur weicht vöm Wurtzit-Typus auch in der Dimension der Elementarzelle kaum ab: d:e Diemensionen der Zelle des rhombischen Enargits unterscheiden sich von denen der verdoppeiten orthohexagonalen Wurtzitzel'.e nur um 2 — 3%. Die Struktur des derűseiben Typus angehörigen Greenockit wurde neuerdings von Harcourt (1.) mit der des Enargits verglichen. Auf Grumd der bei Pulveraufnahmen gewonnenen Werte steltte er fest, dass die beiden Strukturen identisch sind, ein k lelne r Unterschied besteht nur in der Zellendimension. Diese Tatsachen gébén zűr Deutung der obigen, auf optischem Wege gewonnenen Erkennung eine gute Hilfe und umgekehrt: die mikroskopischen Be- obachtungen liefern neue Angaben zum Beweis der Zusammenhánge vöm struk- turellen Gesichtspunkte aus. Nach (0001) sind sowohl die Wurtzit wie auch die Greenockit-Kristalle stark gefasert und leicht spaltbar, was durch die Auíeinander- folge der mit Zn und S bezw. Cd und 5 Atomén dicht belasteten Netzebenen erklart werden kann. Wenn wir alsó den Aufbau der Enargitstruktur, die im wesentlichen diesem Gittertypus angehört, in einer Projektion nach (1010), richtiger nach (100) darstellen, erhalten wir das auf 38. Seite stehende Bild. Dieses Projektionsbild * betont deutiich die aus Cu-As und 5 Atomén bestehende doppelte, mit der (001) Flache parallelé Serie von Gitterebenen, durch die alléin die Translation hervorgerufen werden kann. Dadurch können nicht alléin die oben erwahnten optischen Beobachtungen richtig gedeutet werden, son- dern auch jene bogenfönmigen Gebilde, welche ein plastisches Benehmen des Enargitkristalls gegenüber Scheerungen beweisen (s. Tafel III. Abb. 1.). b) Die Literatur über die Morphologie der aufgewachsenen Enargitkristalle (9.) befasst sich ausführlich mit der Besprechung der háufig auftretenden Zwillings- ver wachsungen. Laut diesen Feststellungen werden durch das Zwillings- gesetz nach (320) mimetische Gebilde, die aus 2 oder 3 Gliedern bestehen und sternenförmig sind, zustandegebracht. Di.e verhaltnismássig einfache Trach: isi eine charakteristische Eigenschaft der Zwillingsbildungen, die an den aufgewach- senen Kristallen in den Hohlráumen des Erzmaterials von Recsk vorkommen. Zu die- sem Bild gehört noch das Auftreten einer deutlichen staíken Faserung der Zone der c-Achse sowie die Háufigkeit der konkaven, schlecht entwickelten Oberflachen an den Zwil-lingsgüedem. Von den Terminalfoirnen erscheint meistens nur die Flache (001) mit ziemlichem Glanz, so dass mán unter dem Mikroskop an ihrer Ober- fláche auch ohne jede vorhergehende Praparierung die charakteristischen Eigen- 46 Földtani Közlöny LXXXJI. évf. 1952. 1—3. sz. sehaften dér Zwiillinge von aufgewachsenen Kristallen genau untersuchen kann (Abb. 2.). Am auffallendsten ist die Unregelmassigkeit dér Zwillingsnaht und die o:gentüm!iche Streifung de> Oberflache jener Zwillingsglieder, die nach dóm ersten Pinakoid etwas abgep latiét sind. Diese Streifung, die dér Richtung dér b-Aehse entspricht, bezw. nach (100) zustande gekommen ist, erinnert sehr an das Bild eines parallelen Zwlllingslamellensystems. Es handelt sich hier aber nur um eine Uniregelmássigkeit im Wachstum, richtiger es wird dadurch die Spaltung andeu- tende Absonderung nach (100) angedeutet. Sie ist ausserdem au eh sehr geeignet zűr Beobachtung des etwa OOMgen Zwillings-Winkels dér Verwachsungen. Die Beobachtungen, die mán an aufgewachsenen Kristallen gewonnen hat, bieten eine gute Ergánzung zűr Analyse dér neuerdings erkannten mikrcskopischen Zwillingsstruktur. Unsere Erfahrungen bezgl. des grössten Te: les dér Erzminerate belehren uns im allgemeinen darüber, dass die Erze in aufgewachsenen Makro- Kristallen im aHigemeinen selien, oder nur wenig zűr Zwiillingsbildung geneigt sind, wahrend sie im mikroskopischen Masstabe sehr oft, ja sozusagen immer eme Zwillings-struktur verraten. Dér Enargit wird dagegen gerade dadurch charak- terisiert und gleichenzeitig vöm 5ö-)haltigen Famatinit unterschieden, dass er unter dem Mikroskop ■ — trotz dér Neigung zűr Zwillingsbildung — ein auífallend zwil- lingsloses Bild zeigt. Kaum erkennbare Spuren, eine sich auskeilende splitterförmige Lamellenpartie parallel dér c-Achse angeordnet, das ist alles was bis jetzt im Mikroskop über die Enargitzwillinge bekannt war. Die neuerdings untersuchten Erzproben von Recsk ergaben — wenn auch nur selten — solche Bilder dér Zwillingsstruktur, die unsere bisherige Auffassung iber den Enargit verandem. An den verschiedenartig orientierten Kristatlen des Geíüges, das aus mittel- feinen, nur ein:ge Zehntel mm grossen Körnem bestelrt, ikönnen hauptsachlich zwei Schnittlagen dér Zwillinge beobachtet werden. In den Schnittlagen, die parallel mit dér c-Achse oder beinahe parallel mit ihr sind, erscheinen im Inneren dér Kristalle nur ein bis zwei Zw i 11 i ngs 1 ame'llen von unebener Grenze. Dieses B:Id erinnert manchmal an die Feldspatzwillinge, die nur aus wenigen Lamelien bestehen. Eine noch wichtigere Erscheinung bietet uns KristaMkörner, die zufállig fasst senkrecht zu dér c-Achse angesohliffen wurden. Hier zeigt sich ein charak- teristisches Zwilliingslamellensystem. Die Lamelien sind nur selten gleichmássig, meistens venlaufen sie unregelmássig, keilen s:ch aus oder sie werden breiter und verschranken sich geflechtsartig. In den meisten Fallen kann mán zwei, evtl. drei Lamellengruppen unterscheiden, die miteinander Winkel von etwa 60° bilden. Die i(örner von Zwillingsstrukturen sind im Erzgefüge unregelmássig verteilt und oft sieht urnán in dér nachsten Umgebung derselben Erzprobe, auch im Fa'lle gleicher Oiientation, em vollkommen homogenes Innere ohne Zwillingsbildung. An Erzproben, welche diese charakteristische Zwillupgsstruktur besitzen, ist nicht die geringste Spur einer Umbildung oder mechanischen Beanspruchung (Druck) zu erkennen. Die Struktur muss alsó gleichzeitig mit dér Erzbildung zustande gekommen sein, sie muss als eine mit dér Natúr des Materials zusammen- hangende Ausbildung betrachtet, d. h. als eine Wachstumszwillingsbildung auf- gefasst werden. Darauf weisen übrigens auch die beschriebenen und hier vor- gefüihrten Bilder dér Zwillingsstruklur hin, (s'ehe Ta.fel III. u. IV.). Szírókay K-: Hazai ércásványok vizsgálata 47 II. Die Bedeutung des Seligmannits in dér Erzparaganese von Recsk. Anlásslich dér Analyse dér erzbildenden Vorgange am Lahoca-Berg bei Recsk (8.) wurde bereits auf die erzgenetische Rolle des Seligmannits, (CuPbAsSs) himgexviesen. Auf Grund dér Erfahrungen, die wir an den seitdem untersuehten Erzproben gewonnen habén, sind diese Erkenntnisse teilweise zu erganzen, teil- v/eise aber zu verandern. Das Auftreten des Seligmannits in den Erzparagenesen erfolgt immer in den Form von charakteristischen „Verdrángungen". Dér Seügmannit muss alsó auf Grund dér Eigenschaften seines Gefüges als ein Reaktionsprodukt betrachtet werden, das infoige dér gegenseitigen Einwirkung elementarer Mineralgesellschaf- ten, die im Laufe dér Vererzung sich entwickelten, zustande kommt. Seine Rolle in dér Paragenose sowie das Bild seines Gefuges und die opti- schen Eigenschaften sind denen des Bournonits sehr áhnlich. Die beiden Minerale wurden auf Grund dér chemischen Zusammensetzung auch sohon früher ats isomorph angesehen. Diese Annahime wurde neurdings auch durch die Sírukturuntersuchun- gen von H a re o űrt (1.) bestátigt. Die auf Grund dér relativen Intensitáten aus den Pulverdiagrammen herausgewáhlten d-Werte, auf die starksten Linien berech- net, sind fo! gén den: Seli gmannit Bournonit I d (A) I d (A) 3 3,85 1 3,90 4 2,72 5 2,74 2 1,77 1 1,765 Eine weitere gemeiiúsame Eigenschaft im Röntgenbild dér beiden Minerale besteht noch darin, dass ausser den hervorgehobenen Linien sich noch háufig schwáchere Interferemzen von beinahe gleicher Intensitát und Anzahl reichlidi zeigen. Die Verwandtschaft, die bis jetzt nur erzmikíx>skopisch bzw. optisch fest- gestellt worden war, konnte alsó auch durch die Strukturuntersuchung vollkommen bestátigt werden. Von den beiden Mineralen kommt Bournonit haufiger vor. Seine Stellung und Bedeutung in den Erzparagenesen ist ziemlich bekannt. Er erscheint oft in Form auígewachsenen Kristallen, nicht selten aber auch massig. Er kann primár entstehen, aber auch durch Entmischung oder Zerfall. MeistenS' kommt er aber als ein Reaktionsprodukt an dér Grenze von Bleiglanz-Fahlerz vor. Die Haupt- bedingung seines Auftretens ist ein an Só-reiche E lem en t assoz i a t ion , die síeli bei mittlerer oder niederer Temporatur bitdete. Nach unseren bisherigen Erfahrungen bedeutet er — sofern keine anderen Anzeiohen vorhanden sind — nie die Einschal- !ung einer neuen (oder sich erneuernden) aszendenten Vererzungs-Phase in die Erz- ausseheidung. In den neuerdings bearbeiteten Erzproben zeigte sich dér Seligmannit reich- lich und in einer grösseren Verbreitung als das bis jetzt im erzführenden Gebiet. beobachtet werden konnte. Sein Auftreten an dér Grenze des Bleiglanzes+Fahlerzes ist aber nicht immer konsequent. Es gibt Berührungszonen, wo er im Mikroskop fást das ganze Sehfeld einnimmt und in einer Menge auftritt, die mán beinahe mit freiem Auge beobachten kann. Sein- Ausscheidungsmerkmal ist, dass er im Reaktionssaum dér beiden Haupterze (Bleiglanz + Fahlerz) das Vordringen des Fahlerzes andeutet oder jenem folgt und am Saume des verzehrten Bleiglanzes, immer aber im Zusammen- 48 Földtani Közlöny LXXXII. évf. 1952. 1 — 3. sz. hanga mit dem Fahlerze erscheint. (s. Abb. 3.). lm In napén dér Seligmannit-Felder f indán wir reichlich kleine abgerundete Bleiglanizreste, untergeordneter auch kiérné scharfwinklige, manchmal sternförmige Fahlerz-Inseln, welche kleinere Zink- blendereste umschliessen. Die ganze Zóna, die Seíigmannit enthált, ist immár stark poros. Ausser den dichten Poren-Haufen zeigen sich hier noch kleine Quarz- körner, ferner auch Pyritkörner reichlich. Dadurch wird oft die Mög'lichkeit dér genauen Untersuchung erschwert, sowie auch die klare (Jbersicht dér mikro- skopischen Aufnahmen stark beeintráchtigt. Manchmal wird sogar dadurch auch die Herstellung dér aim meisten eh arakte r i st i schen Bilder unmöglich gemacht. Das Gefüge des Seligmannits ist vollkommen xenomorph. An den einzelnen Körnchen kann auch nicht die geringste Andeutung kristal'liner Umrisse beobach- tet werden. Zu dér béréi ts beschriebenen und auch in den Handbüchern erwáhnten optischen Charakteristik kann noch folgendes hinzugefügt. werden. Dér Seíigmannit zeigt nicht immer und nicht unbedingt eine Zwili/ngslamellierung. Es gibt Partién von mehreren hundert a, die das ganze Sehfeid einnehmen, in denen mán weder das ftir charakteristisch gehaltene ZwiPlimgsgitter noch eine Zwillingsliamelle beobachten kann. lm allgeimeinen neigen die Aggregate, die aus kleineren Körnern bestehen, mehr zűr Zwillingsbildung hin, als die grösseren Einheiten (s. Tafel V. 1.). In den letzteren bilden sioh höchstens ein bis zwei aus breiteren Lamellen bestehende schrág oder senkrecht sich einfügende Zwil- lingsgebilde, warend dér grössere Tei] des Kristatls im Innere ohne Verzwilligung blieb. (s. Tafel V. 2.). Die Farbe dér Reflexión andert sich deptlich je. nach dér Vergleichung mit verschiedenen benachbarten Mineralkörner. Diese Veránderung kommt hauptsáchlich in Ölimmersion zűr Geltung: Neben Bleiglanz ist er 6chmut- zig-grau mit einem griinlich-braunen Stich; verglichen mit dem Fahlerz ist er hellgrau mit einem rosa Stich; neben Enargit matt gráulich-grün. Neben dem Seíigmannit, wenn auch untergeordnet, erscheint auch dér Bournonit. Diese Tatsache ist charakteristisch für die Elementassoziationen dér Erzausscheidung und erklart gleichzeitig auch die Art und Weise des ganzen Vonganges. Die ausdrückliche blauliche Reflexionsfarbe des Bournonitsv seine schwachere und fahlere Anisotopieeffekte, ferner die feine und reichere Zwillings- struktur lassen sich von den oben geschilderten Eigenschaften des Seligmannits immer deutlieh unterscheiden. In dér Nachbarschaft dér Seligmannitzone erscheint auch dér Klaprothit (CiteBiiSs), dér von hier bis jetzt unbekannt war, aber in dér Paragenese kein fremdes Glied darstellt. Er erscheint in dér Nahe des Realkíionssaumes im Inneren des Fah'lerzes oder des Famatinits (Luzonits) zusammen mit den bereits bekannten Wittichenit. Dér Klaprothit ist in einer nur sehr geringen Menge und in Form von 10 — 30 p., kleinen Trcpfchan und Fetzchen vorhanden. Trotzdem lásst er sich durch seine stark abweichende Reflexión, dem sehr deutlichen Pleochro:smus und die ausserordentlich lebhaften (fuchsrot-sattblau) Anisotropieeffekte, ferner durch seine- immer gerade Auslöschung siícher erkennen. Bemerkenswert ist die Tatsache, dass diese Wismuterze dér Náhe des Reaktidnssaumes öfters auftreten als im Inneren des reinen massigen Enargits. Es ist gamz sicher, dass ihre Háufigkeit ebenfalls mit dér Menge dér einzelnen Giieder dér Elementassoziation, dem Auftreten dér Cu-As- Erze und dér Raumgewinnung zu Kosten dér írüheren Ausscheidungen im engen Zusammenhange steht. Wenn mán nun die Resullate dieser meueren Untersuchungen von Gesichts- punkte des Ablaufes dér Erzausscheidung zusammenfasst, so kann festges telit werden, dass mán keinen Grund zűr Annahme einer neuen bezw. zweiten Aszen- s;on von Erzlösung hat. Statt dessen kann dér Ablauf dér Erzentstehung dadurch Sztrókau K.: Hazai ércásványok vizsgálata 49 charakterisiert werden, dass in dér Venerzung, die am Aníang Blei- und Zink- erze gebracht hat, infolge dér Anreicherung des Gehaltes an Cu und As, die ele- mentare Zusammcnsetzung sich immcr mehr zu Gunsten dér beiden letzteren ver- seli ob. All dies brachte die weitere Assoziation dér Cu-As-Erze in kontinüierlicher Weise ohne wesentliche Unterbreehung und hauptsáchlich ohne bedeutendere Tem- peraturveránderung zustande. Die Stabilitat dér spateren Ausscheidungen brachte natürlich innerhatb dieses Vorganges einige Verzehrungen und damit im Zusam- menhange das Entstehen verschiedener Reaktionsprodukte mit sich. Dadurch entstand die Möglichkeit dér Bildung von Seligmannit (und auch von Bournonit) und dadurch entstand auch jene „Verdrangungsserie“, die nach dér neueren For- mulierung (6.) folgendermassen bezeichnet werden kaim: Enargit + Famatinit -*■ Fahlerz -> Seligmannit -*■ Bleiglanz Neuerdings betont Ram doh r (6.) ganz ausdrüoklich, dass Erzlagerstátten von derselben Zusammensetzung und demselben Charakter — im Falle entspre- chender Bedingungen — auf die venschiedcnste Weise zustande kommen können und dass diese Möglichkeit auch dórt besteht, wo mán jetzt nur einen einzigen Weg zűr Ausbildung dér betreffenden Paragenese kennt! Auí Grund dieser und anderer, hier nicht angeführten Beobachtungen muss a'.so dér enargitische Abschnitt dér Erzausscheidung von Recsk nicht unbedingt a!s eine epigenetische Bildung betrachtet werden. Demgemáss müssten alsó auch jene innerkarpatischen, hidrothermalen Erz- ausscheidungen, in denen sich nach früheren Feststellungen (2., 3., 5., 7.) kon- sequent die Spuren von mindestens zwei aufeinanderfolgenden Vererzungen gezeigt habén, auf Grund dér oben angeführten Überlegungen nochmals gründlicher unter- sucht und ihre Genetik geklárt werden. Nach Abschluss des Manuskriptes ist es bekannt geworden, dass auch die viel- umstrittene Luzonit-Famatinit-Frage als gelöst zu betrachten ist. (R. V. Gaines: Mine- ralogy and structure of the luzonite-famatinite series. Program and Abstraets of Anual Meeting of Miner. Soc. Amer. 1951. November 8 — 10.) Die Untersuchung wies nach, dass dér Luzonit CusAsS* und Famatinit Cu-iSbS* pseudo-kúbisch tetragonale Struktur besitzt. Auf Grund dér Isomorphie können die Verbindungen eine Mischungsreihe bilden. Die Raumgruppe ist J 4 2m und das Gitter ist als Zinkblende-Typus zu betrachten Die wohlbekannte, sehr haufige Zwilliingsbildung entsteht nach (111). Von den Struk- turen vöm Zinkblende-Typus ist das Gitter mit dem des Stannins (Cu-iFeSnSi) identisch, in welchem das Fe durch As und das Sn durch Cu ersetzt ist. Das weist eine innenzen- trierte tetragonale Elementarzelle auf und die Struktur wird durch folgende Formel veranschaulicht: Cu»(As, Sb)2Ss. Da nach dér Untersuchung Luzonit mit Enargit dimorph ist, können wir íest- stellen, dass hier derselbe strukturelle Zusammenhang vorhanden ist, wie im Falle des Sphalerits und Wurtzits. IRODALOM 1. G. A. Harcourt: Tables fór the Identification of őre minerals bv x-ray powder patterns. Amer. Min. 27. 1942. — 2. A. H el k e: Die jungvulk. Gold-Silber Erz lágerstátten d. Karpathenbogens. 1938. Berlin. — 3. G. Pantó: A nagybörzsönvi érc- előfordulás. (Sulphidic őre occurence of nagybörzsöny, N. -Hungary.) Földt Közlöny 79. 1949. — 4. L. Pauling — S. Weinbaum: The crystail structure of enargite. Zeitschr. f. Krist. 88. 1934. — 5. N. Pét ru Lián: Etűdé chatcographique du gisement de plomb et zinc de Herja. Anuarul. Inst. geol. al Romaniei. 16. 1934. — 6. P. Ram doh r: Die Erzmineralien und ihre Verwaohsungen. Berlin, 1950. — 7. K. S z t r ó k a y: A nagy- bányai Kereszthegy ércásványai. (Über die ErzmimeraHen des Kreuzberges bei Nagybánya [Baia Maré]). Mat.-naturwiss. Anz. d. Ung. Akad. 62. 1943. — 8. K. Sztrókay: Erz- mikroskopische Beobachtungen an Erzen von Recsk in Ungarn. Neues Jahrb. f. Min. Abh. A. 79. 1944. — 9. V. Zsivny: A recski Lahóca néhány ásványáról. (Über einige Mineralen des Lahóca-Berges bei Recsk.) Mat.-naturwiss. Anz. d. Ung. Akad. 42. 1925. 4 Földtani Közlöny. 50 Földtani Közlöny LXXX1I. évf. 1952. 1 — 3. sz. TÁBL AM AGYAR AZ%T il. tábla. 1. Transzlációs lemezrendszer az enargitban, T == (001). A hasadás iránya -L a lemezek síkjára; hasadásszerű elválás látható a transzlációs síkkal párhuzamosan is (bal- oldalt). Ni'kol— (-. Olajiimmerziió. Nagyítás 200X- — Trasliationsíamellemsystem ín Enar- git. Das Gleiten dér Sdiichten erfolgte genau ± zu den Spaltrissen: T = (OOl).Nicol -+- ölimmersion. Vergr. 200-mal. 2 Az enargit kristály belsejét finom repedéshálózat járja át, mely a transzlációval egy- idejűleg, főként az (110) sz. hasadás irányával | |-an jött létre. E repedéseket utólag kvarcos meddő anyag töltötte ki. Nikol-}-. Olajimmerzió. Nagyítás 200 X- — lm Inneren des Bnargitkristalls entstand wabrend dér Beanspruohung ein Netzwerk von klemen Rissen, die nachtráglich von einer quarzigen Gangart ausgefüllt wurden. Nicol +. Ölimmersion. Vergr. 200-mal. III. tábla. 1. ívesen hajolt transzlációs lemezrendszer az enargitban. Nikol +. Olajimmerzió. Na- gyítás 400 X- — - Durch Translation enstandenes, bogemförmiges Gebilde des Enar- gits. Nicol +. Ölimmersion. Vergr. 400-mal. 2. Ikerstruktúra az enargitban. A fonadékszerű ikerszövet lemezirányai közel 60 fokos szögben keresztezik egymást. Nikol -f-. Olajimmerzió. Nagyítás 300 X- — Zwillings- lamellenwerk im Enargit nach (320). Dér formaién Erscheinung nach ist wohl ein Wachstumszwillinge vorihanden. Nicol -J-. Ölimmersion. Vergr. 300-mal. IV. tábla. L .Az enargitiker szövedékét egyenlőtlen lemeztagok alkotják. A lemezek háromféle hely- zet szerint rendeződnek. Nikol -j-. Olajimmerzió. Nagyítás 200 X- — Die ungleichen Lamellen des EnargitszwilHinges gruppén sich jn drei Scharen. Nicol +. Ölimmersion Vergr. 200-mal. 2. Az enargitiker struktúrája nagyobb nagyításban. Nikol +. Olajimmerzió. Nagyítás 600X- — Die Struktur des Enargiszwillinges mit starkerer Vergrösserung. Nicol + Ölimmersion. Vergr. 600-mail. V tábla. 1. Aprószemcsés seligmannit-halmaz a galenit és fakóérc érintkezési övében. A szövet xenomorf; a szemcsék belseje jellegzetesen ikerlemezes. Nikol +. Olajimmerzió. Na- gyítás 200 X- — Seligmannit. Feinkörniges Aggregat aus dem Reaktionssaum Blei- glanz + Fahlerz. Nicol +. Ölimmersion. Vergr. 200 X- 2. Nagyobb seligmannit-kristály; belsejében aránylag kevés ikerlemez és galenitszemcsék (karcos felület) láthatók. A környezet fakóércből (feketésszürke, sírna felület) áll. Nikol +. — Olajimmerzió. Nagyítás 200X- — In gröberen Seligmannitkörner sind die Zwillingslamellen viel seltener. Am beiden Rand des Biddes = Fahlerz (dunkelgrau). Abgerundete Körner als Verdrangunsreste = Bleiglanz (zerkratzt). Nicol +• Öl immersion. Vergr. 200-mal. VI. tábla. 1. Seligmannit + galenit + fakóérc. Színszűrő s olajimmerzió alkalmazása miatt az izotróp ércek itt is jól megkülönböztethetők. A néhány széles ikerlemezből álló selig- mannitot apró-szemcsés kalenit fogja körül; fakóérc: a seligmannit belsejében, a gale- nitszemcsék között és a kép szélén. Nikol +. Olajimmerzió. Nagyítás 200X- — Seídg- mannit, Bleiglanz und Fahlerz. Typisches Bild aus dér Berührungszone. Die Hellig- keitsunterschiede dér izotropen Erzen kommen infoige dér Anwendung von Ölimmer- sion (und Licihtfilter) heraus. Nicol +. Ölimmersion. Vergr. 200-mal. 2. Seligmannit belseje nagyobb nagyításban. A metszet közelítőleg (001). Az apró üre- geken és kerek galemitszemcséken kívül kvarc és kiálló piritrögök jellemzik a selig- mannit képet. Nikol +. Olajimmerzió. Nagyítás 600 X- — Sellgmainmit mit starkerer Vergrösserung. Schnittlage fást gleicht (Ó01). N'col -)-. Ölimmersion. Vergr. 600-mal Miháltz /.: H omokszemnagyság meghatározása 51 HOMOKSZEMNAGYSÁG HELYSZÍNI MEGHATÁROZÁSA MIHÁLTZ ISTVÁN* {VII. tábla, 1 szelvény és 2 szövegközti ábra'. A törmelékes üledékek közt a homok a legerősebben osztályozott, anyagának uralkodó mennyisége szűkre szabott szemnagysághatárok közé esik. Epén ezért indokolt a homok uralkodó szemnagyságáról beszélni és világszerte általános szokás durva, középszemíí, finom stb. homokot megkülönböztetni. A rég- óta több helyen megismétlődő osztályozási kezdeményezések ellenére azonban nem- zetközileg elfogadott és betartott szemnagyság határokról még mindig nem beszél- hetünk, sőt ez még az egyes országok keretén belül sem valósult meg. Ennél is nagyobb baj, hogy a szemnagyság meghatározása naigyon nehézkes. Megbízható megállapítására eddigi lehetőség csak a szitasorozattal való vizsgálat volt, ez azon- ban nagyon hosszadalmas és így költséges, nagy számú fúrási sorozat minden mintájából szitaelemzést végezni úgyszólván lehetetlen. Ezt csak a tudományosan, vagy gyakorlatilag fontosnak ítélt egyes mintákból szokás, a fúrásminták nagy tömegét ránézés, ujjak közti morzsolás útján való becsléssel szokás vizsgálni. Mondani sem kell, hogy az ilyen módon való meghatározás igen bizonytalan, tág tere nyílik benne az egyéni megítélésnek, még ugyanaz az egyén, ugyanazt a homokot is egyszer középszeműnek, máskor aprószeműnek ítéli. Ezen a nehézségen kíván segíteni az alant leírt szemnagyság meg- határozó. Alapgondolata a mikroszkópoknál már régóta használt mikrométer- nek kisebb nagyítás esetében, kézi nagyító mellett való alkalmazása. Nagyobb méretben rajzolt, tus vonalakból álló beosztást fényképezés útján úgy kicsinyítünk, hogy az egyes vonalak közti távolság 0,1, 0,5 és 1,0 mm legyen. A skálán sze- replő háromféle méret határát különböző-képen kihúzott vonal jelzi (1. ábra). Mivel a finomhomok alsó határa 0,05 mm, elégséges volt a legkisebb beosz- tást 0,1 mm-re készíteni, e távolság felének a becslés-e közepes erősségű kézi- n agyi tó segítségével is elérhető. A szemnagyság-skála kis bádogtokba van erő- sítve, amelyen kb. 1 cm. átmérőjű kerek kivágás van. Erre a felületre rászórunk egy csipetnyi száraz homokot, ujjunkkal egyenletesen szétterítjük és kézi nagyító- val a szemnagyságot leolvassuk. A fényképmásoló papírra készült beosztás kopása ellen annak celluloidlappal, vagy mikroszkóp fedőüveggel való lebontása nem lehetséges, mert a lemez vastagsága miatt vagy csak az alatta lévő skála, vagy csak a felette levő homokszemek látszanak élesen a nagyító alatt. Eredményesen védhetjük azonban a beosztást a kopás ellen úgy, hogy aoeionban oldott celluloid- oldattal kenjük be a felületét. A tapasztalat azt mutatja, hogy az ilyen módon bevont beosztás mindennapos állandó használat mellett is legalább fél éven át megőrzi tisztaságát. Egyébként a -beosztást tartalmazó keretet úgy készítjük el, hogy a papírlap elkopás után könnyen kicserélhető legyen. Más megoldás, pl. ösz- * Előadta a Magyar Földtani Társulat 1951. áprilisi szakülésén. 4* 52 Földtani Közlöny LXXXJI. óvj. 1952. 1—3. sz. szetett nagyítóba beiktatott szemlencse-mikrométer alkalmazása nem bizonyult használhatónak, főképen az így elérhető kis szögű látótér miatt. Különben i-s ilyen nagyító csak gyári úton volna előállítható, kizárólag erre a célra, a különálló beosztás pedig az általánosan elterjedt és minden célra alkalmas kézi nagyítókkal használható. Az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy legelőnyösebb a 16 X nagyí- tású lupe, használható még a 12X. sőt szükség esetén a 10X, 1 IX .nagyítású is. Erősebb nagyító a kis látótér és a mind erősebb mélységi érzékenység miatt nem előnyös, csupán a legfinomabb szemnagyságú anyagoknál (lösz, löszhomok) alkal- mazható. (C 05 i 1 1 i I 1 i A « 1 > 1 * 8 1 i i i i 1 ! 1 i i i i 1 ! i i i i 1 1 i • 1 1 8 1 I 10 i i 1 i 1 1 i i i i 05 8 1 | i ~ i i i 1 1 8 1 1 • ( i Jfa í S 1 1 i 8 t i k 1. ábra. A szemnagyság meghatározó beosztás nagyított részlete. A szemnagyság meghatározó a következőképen használható: a beosztásra szórt homok legkisebb és legnagyobb 'szemcséinek méretét mérjük le és a két méret határát adjuk mqg. Minthogy a homok legtöbb esetben jól osztályozott, az uralkodó szemnagyságok könnyen felismerhetők. Igen kevés gyakorlat után a lényegtelen mennyiségiben jelen lévő, az uralkodónál kisebb és nagyobb szemcsék nem nehezítik meg az uralkodó szemnagyság felismerését. Az alsó és felső határ leolvasása egyúttal a homok osztályozottságát is mutatja. A VII. tábla 1. sz. minta szemnagysága pl. így olvasható le: 0,3 — 0,5 mm 0. Ez erősen osztályozott közép- szemű homok. Hasonlóan jól osztályozott a 2. sz. minta anyaga is, de ez már aprószemű, uralkodó része 0,1 — 0,2 mm közé esik, ezt aprószemű homoknak nevez- zük. A 3. sz. minta anyaga egyenetlen, kevert szemnagyságú, uralkodó mennyisége 0,2 és 0,5 mm közé esik, tehát középszemű, de második maximum jelentkezik benne a finomszemű részből. Szemnagysága így írható le: 0,2— 0,5 (0,05—0,5) mm 0. A 4. sz. minta erősen osztályozott finomhomokot mutat: 0,05 — 0,1 mm 0. (Folyós homok.) A fényképeken ábrázolt homokminták szitál ássál kapott szem- eloszlási görbéi a 2. ábrán vannak feltüntetve. Ha a szemnagyság leolvasásban már gyakorlatra tettünk szert, tulajdonképpen a hozzávetőleges szemeloszlási gör- bét is fel tudjuk rajzolni. Minden törmelékes üledék összetételét a fenti két adat jellemzi: az ural- kodó szemnagyság és az osztályozottság. Látjuk, hogy mirldkettő egészen jól meg Miháltz /.: Homokszemnagyság meghatározása 53 határozható a nagyítós vizsgálattal. Az uralkodó szem nagyságnak nagy jelentősége van a fúrások alapján készített földtani szelvények összeállításánál. Azt tapasz- taljuk, hogy a szemnagyság jellemzi a homokból álló rétegsorok mélységi szint- jeit. Ez természetes is, mert a folyóvizek esése, valamint vízhősége az idők folya- mán változott és ezzel együtt az általa szállított homok szemnagysága is. A 3. ábra rétegsorának legalsó részében kavicsos durva homok van. Ezt a Duna nagy esésű, illetőleg nagy vízbőségű időszakban rakta le. Fölötte közép szemű homokrétegek vannak, több mint 10 méter vastagságban, amelyek a folyó megcsökkent szállító- képességéről tanúskodnak. A középszemű homok rétegsor felső részébe aprószemű H 0 M 0 . K ISZAP igen finom finom apró közép , durva 2. ábra. A VII. tábla homokmintáinak szitálással kapott szemcseeloszlási görbéi. (0,1— 0,2 mm 0) homokkal kitöltött medrek vannak bevágva, ennek a feltöltését még kisebb szállítóképességű folyó végezte. E medrek legfelső rétegsora, illetőleg a legfiatalabb medrek kitöltő anyaga finomszemű (0,02 — 0,1 mm 0) homok. A leg- újabb jelenkori árterek még finomabb szemű anyaggal, uralkodólag iszappal van- nak beterítve. A szelvény különböző összetételű homokrétegeinek az elkülönítése tisztán a nagyítós szemnagyság meghatározó segítségével történt. Hogy ezek a különböző szemnagyságú homokszintek valóban geológiai korok szerinti változáso- kat jelentenek, mutatja az, hogy pl. a legalsó kavicsos durvahomok rétegsorból mérsékelt éghajlatra valló lombos fa flóra poMenanyaga került elő, ez tehát inter- glaciálisban, vagy interstadiálisban képződött, a fölötte levő vastag középszemű homok-rétegsor flórája glaciálisra jellemző, a felső, aprószemű homokkal kitöltött medrek homokja pedig ismét mérsékelt éghajlatot mutató flórájának alapján holo- cénkorúnak bizonyult. A homok szemcseösszetételének sok irányú gyakorlati fontossága közismert. Vízépítési feladatok, épületalapozások stb. szempontjából különbözőképpen visel- kednek a különböző szemcseösszetételű homokrétegek, mind összenyomhatósiág. 54 Földtani Közlöny LXXXII. óvj. I9ö2. 1 — 3. sz mind vízátbocsátóképesség tekintetében. Itt nagy szerepe van a homok osztálvo- Ziott'ságának is. Ha pl. a fioomhomok erősen osztályozott (szemcseeloszlási gör- béje meredek), akor a talajvíz nívója alatt folyásra hajlamos (2. ábra és VII. tábla 4. sz. mintája). Ez a folyós homok, vagy úszó homok a vízépítési feladatok egyik leg- veszedelmesebb közege, a nagyítás vizsgálattal a fúrásmintákból pillanatok alatt felismerhető. Másik példa: Az erősen osztályozott homok nagyobb vízátbocsátó képességű, mint az egyébként ugyanolyan uralkodó méretű, kevert szemnagyságú. Ugyanez áll megfordítva az összenyomhatóságra vonatkozólag is.. A fúrás alkal- mával 10 om-enkónt 'kirakott mintákból a nagvítós vizsgálattal kijelölhetjük az egységes szemnagyságokat mutató zónákat, pontosan tudjuk, hogy milyen mélység- ből kell közelebbi vizsgálatot végeznünk, nem szükséges az egész rétegsort végig szitálnunk, vagy iszapolnunk. Szólnunk kell itt a homok szemnagyság szerinti osztályozásáról, helye- sebben az alkalmazandó szemnagyság határokról is. Hazai irodalmunkban egyedül Lampl (1.) adott határozott javaslatot a szemnagyság határokra. Osztályozása indokolt és a külföldi kezdeményezésekkel eléggé egybehangolt, kissé azonban kiegészítendőnek látszik az alábbi módon. A durvahomok elhatárolása a legkönnyebb. A hazai és majdnem min- den külföldi osztályozás a 0,5 — 2,0 mm átmérőjűt tökinti durvahomoknak, a 2 mim- nél nagyobb szemű anyag már murv a. Megjegyzendő, hogy a durvahomok igen gyakran nem jól osztályozott, így pl. ritka 'eset, hogy a 0,5 mm-nél nagyobb szemű rész volna mennyiségileg az uralkodó, ezért ide kell sorolni azt a közápszemű homokot is, amely már lényeges mennyiségben tartalmaz 0,5 mm-nél nagyobb szemű részt. Ilyen a Duna és Maros alföldi szakaszának jelenlegi mederhomokja. Az Alföld közepének rétegsorában durvahomokot csak nagyobb mélységben találunk. Köz ép szemű homoknak nevezendő a 0,2 — 0,5 mm-es uralkodó szeimnagyságú. Ez is egyezik a hazai és legtöbb külföldi beosztással. Az ennél kisebb szemnagyságú homokot egyes külföldi osztályozások után Lampl finom- szeműnek nevezi. Ennek az osztálynak kétfelé szakítása szükséges volna a következők alapján: 1. Folyóvizeink a mederben és partjaikon olyan homokot raknak le, amely- nek uralkodó mennyisége nagyobb 0,1 mm-nél. Az ártéri kiöntések alkalmával, helyesebben az ártérről való visszahúzódás alkalmával azonban olyan homok rakó- dik le, amely 0,1 mm-nél kisebb szemcséjű. 2. Az iszapos homok a legtöbb esetben 0,1 mm-nél kisebb szemnagyságú, mivel az iszap szemnagyságával határos, tehát az iszap részben vele együtt rakódhat le. A 0,1 mm-nél nagyobb szemcsék esést ideje az iszapénál sokszorosan kisebb, együtt tehát nem ülepedhetnek le, közép- és ■aprószemű homok ezért csak ritkán iszapos. 3. A futóhomok legömbölyödöttsége a 0,1 mm-nél nagyobb szemcséken jelentkezik határozottan, ennél kisebb szemcséken csak alig, vagy egyáltalában nem. 4. A lösz homokos fajtájának, amely átmenetet jelent a lösz és a futóhomok között, s amelyet löszhomoknak, vagy löszös finom- homoknak szokás nevezni, szemnagysága 0,Ó5 — 0,1 mm. Ez nagy felületi kiterje- désben jelenik meg a Duna — Tisza-köz löszterületein és vastagsága több méter. A jellegzetes löszrétegek közé települve, vagy a löszrétegbe vízszintes irányban átmenve annak folytatásaként szerepel. Mindig jól osztályozott, egységes légiszál- lításról tanúskodó összetételű. A 0,1 mm-nél nagyobb szemnagyságú futóhomok csak a lösz felső, vagy alsó határa mentén van keveredve lösz-anyaggal és csak 1 Lampl Hugó: Az alföldi altalajok osztályozása és gyakorlati meghatározása a mérnök szempontjából. (Vízügyi Közlemények, XV. évf. 1. sz. Budapest, 1933.1 Miháltz /.: Hornokszemnagyság meghatározása 55 pár dm. vastagságú. Ez a löszös aprószemű, vagy középszemű futóhomok nem jól osztályozott, többnyire két max'mumú görbét ad. E maximumok egyike a futó- homokra, a másika a hozzáikeveredett lösz anyagára jellemző. Élesen különbözik a löszös finomhomoktól, vagy löszhomoktól, amely mindig a finomhomok szemnagy- ságát mutatja. 5. A 0,1 mm-es határ a homokféleségeket több gyakorlati szem- pontból két részre osztja. Ilyenek pl.: A folyós homok, mint említettem, csak a 0,1 mrn-né! kisebb szemnagyság esetében jelentkezik. Üveggyártásra a 0,1 mm-né! kisebb szemű homok nem alkalmas az olvasztásnál fellépő levegőbuborékok miatt, amelyek a homok finomszemü volta miatt nehezen távolodnak el. Öntödei homok céljára a 0,1 mm-né! nagyobb szemű homokot keresik az e határtól kezdve fellépő csekély gázátbocsátó képesség miatt. A fentiek alapján tehát a finom hóm ok felső határát 0,1 mrn-ben kell megadnunk, a 0,1 — 0,2 mm méretűt, mint aprószemü homokot külön keli választanunk. Ugyancsak -külön kell tartanunk a 0,2 — 0,5 mm-es méretűt az apró- szeműtől, mint középszemű homokot, mivel: 1. A két féleség határozott geológiai egységekben jelentkezik. Az Alföld tiszamenti területein középszemű homok Csak a pleisztocén rétegekben van, a jelenkorban már csak aprószemü (0,1 — 0,2 mm 0) homok képződött. Ezek a mélységi zónák jól követhetők. 2. A Duna, Maros, Körös jelenlegi meder- és parti homokja középszemű, a Tiszáé aprószemű. 3. A 0,2 mm-es határ a homok fizikai tulajdonságaiban is határt jelent, pl. a 0,2 mm-en aluli homok víztartó, ezen felüli nem. A homok szemcseméretének alsó határát még A 1 1 e r b e r g 0,02 mm-ben állapította meg, fizikai, főként talajtanitag fontos tulajdonságai alapján. Azóta több beosztás (Bureau of Soils, L a m p 1) ezt a határt felemelte 0,05 mm-re, sőt már Atterberg is és utána többen különválasztották a legfinomabb (0,02 — 0,05 mm) féleséget, igen finom homok, Mo, kőliszt vagy por néven. Ezt a különválasz- tást meg teli tartanunk, mivel a legfinomabb „homok" több tulajdonságában eltér Uralkodó szemnagy- ság 0 mm. Elnevezés Folyóvízi Szélhordta Jelenlegi származás az alföldön Fizikai tulajdonságok Alkalmazás kifejlődés > 2.0 Kavics Murva 2.C-0.5 Durva homok Laza folyóvízi homok. (Ritkán : kissé iszapos folyóvízi homok) Laza futóhomok Löszös futóhomok Duna és Maros medre Folyásra nem hajlamos Nem víztartó Nem képlékeny Üveg és öntödei homok • Beton 0.5-0. 2 Középszemű Duna, Maros, Körösparti és partközeli 0.2-0. 1 Aprószemű Tiszaparti és partközeli lerakódás 1 Víztartó Vakolat 0.1-0.05 Finom Laza finom, homok. Iszapos finom homok Lösz- homok Ártéri kiöntés 9 Folyásra hajlamos 0.05-0.02 Igen finom ' (por) Lösz Képlékeny Téglagyártás < 0.02 Iszap 56 Földtani Közlöny LXXXII. évf. 1952. 1—3. sz. a tulajdonképeni homoktól. Az ilyen szemnagyságú anyagok válnak először kötő- anyagok (pl. iszap) nélkül is összeállóvá, innen kezdődik a képlékeny viselkedés, ezért gyakorlatilag is más módon használhatók a 0,05 mm-nél finomabb szemű anyagok. Ennek a szerrm agjy ságoisztáj'; yna k legjellegzetesebb képviselője a lösz, amelynek összetevő anyaga, a hullópor, 0,02 — 0,05 mm méretű. A homok szemnagyságszerinti osztályozását és annak indokolását legjobban az előbbi táblázatban foglalhatjuk össze. M . M h x a .1 u : IIojienoH MeTOfl onpeiieJieuHíi pa.r.iepon népén necKoe Abtop npeflJiaraeT ajih öbiorporo noaeBoro onpeaeneHim cocTaBa h xapaKTepa necKOB cneunaabnyio iin/o Fe,0;i + FeO = 0,91°/0 MgO = O,430/0 Na.,0 = 1 ,98°/0 k2o = 2,130/0 5 Földtani Közlöny. 66 Földtani Közlöny LXXXII. évf. 1952. 1 — 3. sz. Nemcsak a kőzettani jelleg függ tehát a beolvasztástól, hanem a magma cse- lekvőképessége is. A gőz- és gáznyomás biztosítja a kürtő nyitvatartását és soro- zatos, ütemes kitörésre nyújt alkalmat. A Vezúv nem folytathatta -volna működését, ha tűzhelye nem érte volna el a fődolomitot s nem asszimilálna azóta is belőle. Tiszta mészkő beolvasztása mellett csak a CűO-tartalom nő s valóságos másodlagos karbonátmagma alakul ki. A keverékkőzet nemcsak mészpátzárványo- kat tartalmaz, hanem a hibridmagma mozgósított Cű-tartalma CaC03 alakjában üregeket tölt ki. A palingenezis e formája főként az atlanti kőzettartományban ismert. A mészkő- felvétel erős kovasavcsökkenést idéz elő s Si02- szegény alkáli kőzetek jönnek létre. Hasonlóan érdekes kőzetszárma zásbeli kérdések merülnek fel, ha a feltételezett bázis os alapmagma olvaszt magába a már megismert 8-íéie kőzetfaj fából’. A mai vulkáni működés szinte kizárólag bázisos lávákat juttat a felszínre. Ezek pedig magasabb energiaszükségletüknél fogva minden savanyúbb kőzetből asszimilálni képesek. Homokkő felvétele esetén a Si02 és alkáli ák emelkednek rohamosan a többi fémoxid lecsökkenése mellett. Az egyoldalú anyageltolódás sajátos, peracidites kőzettípusokat hoz létre. Főként grauwackék szerepelnek, mint túlsavas keverékkő- zetek áthasonított anyaga. De idesorolhatjuk a hazai kőzetek közüí a hialo-rioan- deziteket, kvarctartalmú bazaltokat és piroxénandeziteket is (Tokaji Nagyhegy stb.) Riolit beolvasztása esetén az értékváltozások főként a földpátmolekulát érintik, mely /C-dúsabb és savanyúbb lesz. A fémikus komponensek viszont csökkenni fog- nak. Finnországi hibrid-diabázok mikropegmatitos részleteit kvarc + ortok! ász alkotja. SiO, alo3 FeaO.,+ FeO MgO CaO Na20 K20 Bázisos alapkőzet 45,63 13,15 16,63 7,89 8,19 2,51 1,02 1. Homokkő 81,46 5,35 1,80 0,84 3,28 0,60 1,24 10% 48,80 12,14 1 5, 28 7,25 7,74 2,34 1,04 25% 52,72 11,59 13, 07 6,48 7,21 2,13 1,06 50% 57,57 10,55 11, 69 5,54 6 , 56 1,87 1,09 75% 60,98 9,82 10, 28 4,87 6,08 1,69 1,11 100% 63,55 9,25 9, 22 4,37 5,74 1 , 56 1,13 Emelkedés SiO, = 18,92 % Csökkenés: Al.O.. = 3,90% K.O = 0,11 % Fe.O, + FeO = 7,41% MgO = 3,52% CaO = 2,45c /o Na.O = 0,95c )/ /o 2. Riolit 77,35 14,52 0,16 0,96 3,52 3,58 10% 48,51 13,27 14 91 7,19 7,53 2,60 1,25 25% 51,98 13,42 13,31 6 , 34 6,18 2,71 1,52 50% 56,20 13,61 11,08 5,30 5,78 2,85 1 ,85 "5% 59,22 13,74 9,62 4,62 5,08 2,94 2,09 100% 61,49 13,89 8,32 4,03 4,58 ’ 3,02 2,30 Emelkedés SiO, = 15,83% Csökkenés: Fe^O, + Al.O, = 0,74% FeO = 8,31% Na .O = 0,51% MgO = 3,86% K„Ö = 1,28% CaO = 3,61% Lengyel £.; Asszimiláció szerepe a kőzetekben 67 A keverékkőzet értékeihez 0-i a n n-ban kvarcdiabázok, dioritok és kvarcdiori- tok állanak közel. Gnájsz és csillámpala beolvasztásával a száükus alkatrészek meny- nyisége nő, a fémikusoké csökken. Érdekes, hogy az elméleti keverékkőzet össze- tételéhez a pacifikus zónára jellemző dioritok és andezitek állanak közel, élénk bizonyítékául annak, hogy harmadkori kőzeteink nagy része bázisos mélységi magma és savanyú kristályospalák és más nagymélységű kőzetek keveredése által jött létre. Agyagpala áthasonítása ugyancsak a színes alkatrészek megfogyatkozá- sát vonja maga után, de a bőséges /-1/,,0.,-tartalom, gránátfajták, kordierit, korund, ritkán szillimannit képződésére vezet. Rendkívüli kőzetek: szilikotelitek, kordierit- noritok is jöhetnek létre. Több kőzetkutató megállapította, hogy ha bazaltmagma agyagos kőzeteket olvaszt magába, úgy bőséges plagioklász és nem d:opszid, hanem ensztafit-tartalmú norit képződik. Meszes agyagpala, vagy márga asszimilációja plagioklászbazaltok vagy labradordús kőzetek keletkezéséhez vezet. Nálánál bázikusiabb magmakőzeteket csak kivételesen előnyös termodinamikai adottságok birtokában hasoníthat át az alapmagma. A keverékkőzet akkor is meg- marad gabbrók, bazaltok, essexittípusok értékkeretei között. s:o, " Al’O. Fe202-|- FeO MgO CaO NasO k2o 3. Bázisos alapkőzet 45,63 13,15 16,6 3 7,89 8,19 2,51 1,02 Gnájsz-csillámpala 56,88 20,38 7,50 2,33 1,63 4,35 3,45 10% 46,64 13,71 15,80 7,38 7,59 2,68 1,24 25% 47,88 14,59 14,7 2 6,70 6,88 2,87 1,51 50% 49,38 15,56 13,59 6,03 6,00 3,12 1,83 75% 50,46 16,24 12,7 0 5,51 5,37 3,30 2,06 100% 51,25 16,76 12,06 5,11 4,91 3,43 2,23 Emelkedés^: Si02 = 5,62 % Csökkenés: Fe20,-J-Fe0 = 4,5 ai2o„ = 3,61 % MgO = 2,78 % NaaO = 0,92 % CaO = 3,28 % KazO = 1.21 % 4. Agyagpala 50,51 34,74 6 54 1,46 8,74 1,69 2,83 10 % 46,08 15,11 15 71 7,30 8,24 2,43 1,19 25 % 46,61 17,47 14 62 6,61 8,30 2,34 1,38 50 % 47,26 20,35 13 27 5,75 8,37 2,24 1 ,62 75% 47,72 22,41 12 31 5,19 8,43 2,16 1,79 100 % 48,07 23,95 11 59 4,68 8,47 2,10 1,93 Emelkedés : Si02 = 2,44% Csökkenés : Fe20 4-FeO = 5,04% Ai2o3 = 10,80% MgO 3,23% CaO = 0,28% Na20 0,41% K,C> = 0,91% A 8 kőzettípus középértékéből nyert hibridkőzet elváltoz- tató szerepe a bázisos alapmagmára csekély. A CoO-tartalom növekszik lényege- sebben. 5* 68 Földtani Közlöny LXXXIl. évf. 1952. I — 3. sz. E kisíokú variáció-szélességből két fontos tanulság szűrhető le: a) Ha változatosan felépített földkéregrészben — kedvező adottságok mellett — játszódik le a kőzetasszimiláció, úgy a szeszélyesen váltakozó vegyi alkatrészek kölcsönösen kicserélődnek, kiegyenlítődnek s megközelítőleg normális kőzet- változatokat eredményeznek. b) Szokatlan összetételű, abnormális keverékkőzet akkor jön létre, ha fel- nyomuló magmatömeg csak egyféle kőzetfajtát (pl. homokkő, mészkő) képes beolvasztani, illetőleg ha csak függőleges szélességben van meg a felhatoló magma beolvasztó ereje. A termo-d:namikai feltételek hirtelen csökkenése úgyis asszimi- lációra képtelenné teszi a magmát. E fokon csak fizikai zárványfelvétel lehetséges. Voltaképpen excentrikus keverékkőzetek vonják magukra a kutatók figyelmét. SiO, \1,0 Fe:Os+ 2 ' FeO MgO CaO Na20 k2o 5. Bázisos alap- kőzet 45,63 13,15 16,63 7, -89 8,19 2,51 1,02 Gabbróperidotit 38,49 9,11 25 ,58 10,97 7,88 1,68 1,07 10% 44,98 12,78 17 ,44 8,17 8,16 2,18 0,93 25% 44,20 12,34 18 ,42 8,51 8,13 2,34 0,83 50% 43 , 26 12,14 19 ,61 8,72 8,09 2,23 0,70 "5% 42,57 11,41 20 ,46 9,21 8,06 2,15 0,60 100% 42,06 11,13 21,11 9,43 8,04 2,10 0,55 Emelkedés Fe,0.— F eO = 4,48% Csökkenés : SiO„ = 3,57% MgO 1,54% A120, = 2,02% CaO = 0,15% Na20 = 0,41% k2o — 0,47% 0. Kőzetkeverék 44,18 12,89 5 ,34 3,81 14,78 1,90 1,87 10% ‘ 45,49 13,13 15 ,63 7,52 8,79 2,44 1,09 25% 45,34 13,10 14 ,37 7,03 9,51 2,39 1,14 50% 45,15 13,06 12 ,87 6,53 10,39 2,31 1,30 75 °0 45,01 13,03 11 ,74 6,09 11,35 2,25 1,39 100% 44,91 13,02 10,99 5,85 11,49 2,21 1,45 Emelkedés CaO = 3,30% Csökkenés: Si02 = 0,72% K„0 = 0,43% AlsO 3 = 0,13° í> Fe20 3 + FeO = 5,64° O MgO = 2,04% Na,0 = 0,30° o Egyoldalú anyagi befolyásolás zajkk le, ha a sötét alapmagma mészkő- dolomit-átlagot olvaszt magába. Valósággal dolomit-kai bonátitok keletkeznek, ahol a karbonáttartalom 90%-ot is elérhet. Létrejöhet gránát (andradit) -szienit is, ha alkália-dús szienites magma mészkövet asszimilál (Madagaszkár). Ilyen keverékkőzet a norvég s a g v a n d i t is, melyben B a r t h szerint a peridotitrnagma és dolomit szintektikus keveréket alkot. Tiszta mészkő beolvasztása CaA/g-szilikátok, bő plagioklász, majd karbo- nátok kiválását vonja maga után. Lengyel E.: Asszimiláció szerepe a kőzetekben 69 Si02 Al2Oa Fe2Oa-f FeO MgO CaO Na,0 k2o Bázisos alapkőzet 45,03 20,38 16,63 7,89 S, 19 i. 2,51 1,02 7. Mészkő- dolomit 5,85 0,08 9 67 12,95 35,61 0,21 0.31 10% 42,01 12,01 15 29 8,35 10,68 2,47 0,95 25% 38,47 10,65 13 83 8,90 13,56 2,01 0,82 50% 32,54 8,99 11 97 9,57 17,33 1,68 0,78 15% 28,58 7,80 10 65 10,06 18,68 1,44 0,72 100% 25,74 6,91 9 65 10,42 21,90 1,36 0,67 Emelkedés MgO = 2,53% Csökkenés: Si02 = 19,89% CaO = 13,71% A120, = 7,24% Fe203 4- FeO = 6,94% Na20 = 1,15% KaO = 0,35% 8. Mészkő 0,21 0,17 43,97 10% 41,48 11.95 15 14 7,18 11,44 2,28 0,93 25% 38,50 10, 51 13 34 6,34 15,34 2,01 0,82 50% 30,42 8 , 77 11 15 5,31 20,12 1,67 0,68 15% 26,07 7 , 52 9 59 4,59 23,53 1,43 0,58 100% 22,82 0,58 8,42 4,03 26,08 1,26 0,51 Emelkedés CaO = 17,89% Csökkenés: Si02 = 22,81% A120:! = 6,57 Fe20„ — O /O FeO = 8,21 o/ /o MgO = 0,09 % Na20 = 1,25 % KaO = 0,51 0/ /O Asszimilációs diagrammok. Bizonyos kőzetmagma részéről végbemenő beolvasztás s az ezzel összefüggő értékingadozások legáttekinthetőbben diagrammokban kísérhetők figyelemmel. Az ordinátára az a’.apmagmák s a 8 beolvasztott kőzetváltozat a'apoxidjainak értékét, az abszcisszára a keletkezett keverékkőzetek %-os oxidértékeit vezettük. A Sí02-tartalom csökkenő sorrendjében elhelyezett kőzetfajták valamennyi oxidértéke zegzugos vonalat ad, mely az összetételbeli hullámzásokat grafikusan szemlélteti. Savanyú alapkőzet esetében a SiO. és Al.,0:i mennyisége uralkodó, a többi oxid alárendelt szerepe mellett. Homokkő és riolit beolvasztása esetén tovább nő a Si02 és gyarapszik az alkália tartalom. A femikus oxidok értékei fokozatosan csökkennek. Csillámpala gnájsz felvételénél az A/20,-tartalom nő, a FeMg- s némi .Aa-emelkedés mellett. Agyagos kőzetek asszimilációjánál az A/20,-tartalom nő feltűnően, a Fe-Mg-Ca-oxidok némi emelkedése kíséretében. Bázisos magmakőzetek beolvasztása főként a íémikus alkatrészeket növeli Ugyanez áll eruptív-keverék asszimilációja esetén is. M és z k ő-d o 1 o m i t-átlag 70 Földtani Közlöny LXXXII. évf. 1952. 1 — 3. sz. beolvasztáskor a Ca-Aíg-Te-mennyiség értékei emelkednek. Tiszta mészkő csak a CaO-tartalmat növeli. Bázikus alapkőzet esetében a Si02 és Al203, Na20-, /é20-tartalom érthetően kevesebb, a többi fémoxidé magasabb. Ezért projekciópontjaik a diagram- mon szétszórtabb rendszert alkotnak. Homokkő, riolit, csillámpala, agyagpala beolvasztása esetén ugrásszerűen emelkedik a Si02, s agyagpaláná! az A/203-tartalom. Bázis osabb n.agmás kőzetek beolvasztása mellett a FeO-, ill. Fe203-tartalom, mészkő- dolomit vagy tiszta mészkő asszimilációjánál a Ca-Aíg-érték nő feltűnő mennyiségben. Legfeltűnőbb a S/02-mennyiség erős leesökkenése, ami CaC03 kiválását teszi lehetővé. Mindkét esetben rendkívül érdekes pályát futnak meg a fémoxidok vonalai. Többször keresztezik is egymást. Az izofáliák'mélyreható eltolódá- sokat jelentenek a vegyi és ásványos összetételben. A következő két diagrammon érzékeltetjük az egyes oxidok párhuza- mos vonalainak lefutását. Elsőn a szalikus, másodikon a fémikus alkatrészekét. Legfeltűnőbb a vonalak egyező lendületű hullámzása. Ami természetes is, hiszen Lengyel E.: Asszimiláció szerepe a kőzetekben 71 ugyanazon beolvasztott kőzetfajták mindkét kiinduló alapkőzeten ugyanolyan értékű és minőségű elváltozást fognak előidézni. Csak a kezdőpontok fekszenek különböző magasságban. Nem csupán az elemzési adatokból számított nor mákból — melyeknek köz- lésére helyszűke miatt nem térhettünk ki — hanem a beolvasztás %-os mérté- kének megfelelő oxi dér fékek bői és a grafikonok lefutásából is meggyőzően figye- lemmel kísérhetők a kialakuló ásványalkatrészek minőségi és mennyiségi viszo- nyai, tehát a képezett keverékkőzeték kőzettani jellege. Ugyancsak helyszűke miatt maradt el hibridkőzeteink számszerű adatainak egybevetése O s a n n kőzetrendszerének megfelelő típusaival, melyeknek egyrésze már ott is kifejezett keverékkőzet. Összefoglalás. Az értekezés céija az volt, hogy elméleti feltevéseken túl, meglévő kőzet- elemzések alapján mutassa ki a kőzetbeolvasztás kőzetszármazástani jelentő- ségét. Jóval terjedelmesebb dolgozatom már 1932-ben készen állott .Az azóta közzé- tett irodalmi adatok csak megerősítették világszerte a kőzetasszimilációnak nem- csak lehetőségét, hanem elkerülhetetlenségét is. A valóságos elemzésekből történt átszámítások érzékelhetővé teszik a termé- szet nagy kőzetvegytani műhelyében történő kőzetképződés bonyolult lehetőségeit s rendhagyó kőzetek szokatlan ásványtársulását. 72 Földtani Közlöny LXXX1I. évf. 1952. 1 — 3. sz. A szólikus alkatrészek vono/otnak lefutása kőzefkezerákeinköen A kémikus alkatrészek vonatoznak lefutása kózetkgverékeinkően Olonges of the vo/ues ot femtc campanen/s m roc/r- m/x/ures. Vannak és lesznek pet rogen éti kai kérdések, melyeket csak asszimiláció felte- vésével oldhatunk meg. All ez különösen a batolitok és lakkoütok kőzeteire s a kiömlési kőzetek kezdeti sorozataira, melyek hosszúlejáratú kiömlési ciklusok úttörői voltak. A kiépült és kitisztított vulkáni csatornákon már kisebb erőfeszítéssel és csökkentebb beolvasztó képességgel, tehát viszonylag eredetibb állapotban jutottak és jutnak felszínre a mélységi magmatömegek. Beolvasztás csak olyan magmák részéről várható, melyek előnyös termő-dina- mikai feltételek mellett kellő energia -készlettel rendelkeznek. A feltörő magma roha- mosan hűl, tehát csak korlátolt mennyiségű szilárd kéregrészt képes beolvasztani s áthasonítani. Útja közben többféle kőzetet asszimilálhat s ezért a keletkező keve- rékkőzet normális vegyi átlagot képvisel. Szokatlan öszetételü kőzeteknél egyféle anyagból olvaszt be nagyobb mennyiséget a íelnyomuló magma. Lengyel £.: Asszimiláció szerepe a kőzetekben 73 Minden asszimiláció sajátos szétkülönülési folyamatok elindítója lehet, ami alapjában változtatja meg a keverékkőzet ásványos összetételét. Átmeneti típuso- kat hozhat létre s ezáltal valamely földtani egység kőzetvilága még szorosabban egy bekapcsolódik. Rendkívül fontos szerepet játszik az útközben felvett víz. valamint ásvány- képzők és könnyen oldható alkatrészek elnyelése, melyek a képződő ásványfajtát is meghatározzák. Nagyobbmérvü idegen anyag áthasonítása lényegesen befolyásolja a keletke- zendő kőzet vegyi és ásványos összetételét. Kistömegű beolvasztás a szilikátásvá- nyok izomorf-keverék-sorozatára gyakorolhat hatást. Hosszú szünettel megszakított vulkáni működés és új beolvasztás ismétlődő kőzetsorozatokat hozhat létre, ami mélységi kőzetképző folyamatok ritmusát iga- zolja, a kristályosodási-differenciáció törvényeinek értelmében. A mélységi magmák állandó fejlődésen mennek át s fejlődésük irányát ter- modinamikai okok szabják meg. Az asszimiláció a vulkáni működéshez szükséges gáznyomást biztosítja, mely állandósult, központos tevékenység esetén a vulkáni csatornát nyitva tartja és sorozatos kitörésekre ad alkalmat. Megfigyelések és vegyi adatok egyre meggyőzőbben igazolják, hogy bázisos magma — kőzetbeolvasztások és nyomon követő komplex-gravitatív kristályoso- dási széíkülönülés útján — gránitossá,- riolitossá, andezitessé, trachitossá vagy éppen fonolitossá válhatik. Ősmagma nem létezik, csak kiinduló törzsmagma, melyből szétkü'.önülés révén egész kőzetsorozat származhatik. Minden újra éledő vulkáni ciklusnak más-más összetételű a törzsmagmája. A mediterrán tartomány kőzetei karbonátok beolvasztásával, a pacifikumé kovasavdús kőzetváltozatok fel- vételével indokolhatók. A kőzet mélységi folyamatok kivetített materiális képe, nem egyszerű merev vizsgálati objektum, aminek eddig tekintették, hanem hatékony fizikokémiai és földtörténeti folyamatok eredője. 9. JeH^ea: PoJIB aCCHMHJiaiJHH B XHMHHeCKOM COCTaBe nopOA Abtop H3.iaraeT bo3mojkhoctl ii npe.a.enu accHMU.iamin nopoA na ochob (JmKTiiuecKux xnMunecKHx ana.iü30B ii ^anTopoM nponeHTHoíí accHMHnan,mi IIcxoah H3 Toro, hto npn ^.aHHtix TepMo^uiiaMHuecKHx yc.TOBn.Hx Kaac^an siarMa AioaceT acciiMU.THpoBaTt BMemaiomiie nopoAti. Abtop paccsraTpiiBaeT 03Me- neHHH npn accuMunan,Hu 10, 25, 50, 75 ii 100°/o ob nopo^;. Thkiim o6pa3o>i aBTOp noATBepac^aeT TeopeTiiuecKiiM nyTeM bo3Moskhoctii aecHMH.iamiH HaőaioAeHHLie pa3.n1 uh bum aBTopaMii. IRODALOM I. Köbér: Dér Bau dér Erde. Berlin, 1928. pag. 261. — 2. Szabó: Geológiai adatok a dunai trachytcsoport balparíi részére vonatkozólag. Földt. Közi. XXV. 1895. pag. 320. — 3. Osann: Versucb einer chemischen Klassification dér Eruptivgesteine. T. M. P. M. XIX. 1899; XXII. 1903. — 4. Tröger: Spec. Petr. d. Eruptivgesteine, Berlin, 1935. pag. 150. — 5. Bárt h — C 0 r r en s — E s k o 1 a: Die Entstehung dér Gesteine, Berlin, 1939. pag. 106. — 6. Niggli: Die Komplexe-gravitative Kristatlization-diíferentiation. Schwei- zerische Min. u. Petr. Mitt. 1938. XVIII. pag. 611. — 7. Niggli: Gesteins- und Mineral- provinzen. I. Berlin, 1923. 74 Földtani Közlöny LXXXII. évf. 1952. 1 — 3. sz. Megjegyzések Lengyel asszimilációs dolgozatához Lengyel dolgozatában a kőzettan számára nagyfontosságú asszimiláció kérdé- sével foglalkozik. Egy ilyen nagy és nehéz kérdést ma már a kollektív munka előnyeinek igénybevétele nélkül helytelen lenne közölni. Társulatunk újabban ezt a célt az előre felkért hozzászólók intézményével kívánja biztosítani és egyszerűsíteni. Lengyel dol- gozatának előadása idején azonban ez az eljárás még kevéssé érvényesülhetett. Ennek pótlására és a kollektív munka előnyeinek szemléltetésére legyen szabad a következőket megjegyezni. Lengyel dolgozatának célja megállapítani, hogy milyen összetételű kőzet ke- letkezne. ha egy „alaprnagma“ valamely szomszéd kőzet különböző mennyiségeit — min- den melléktermék nélkül — egyenletesen magába olvasztaná. Lengyel e célból kép- letet állít fel és ennek alapján számítja néhány különböző arányú keveredés eredményét. A kérdés azonban számítás nélkül, grafikusan gyorsabban, egyszerűen és a szükséges pontosság megőrzésével is megoldható. Derékszögű koordináta-rendszer egyik tengelyére a százalékos keveredési arányt, annak két szélén a másik tengelyre a két keveredő kőzet különböző alkotórészeinek mennyiségeit visszük fel. Ha a keveredő kőzet ugyanazon alkotórészét kifejező pontokat egyenessel összekötjük, úgy ez az egyenes a kérdéses alkotórész mennyiségeit bármilyen keveredési arányra közvetlenül megadja. A lépték változtatásával a leolvasási pontosságot csaknem tetszőlegesen fokozhatjuk. Ugyanazon ábrán az összes elegyrészek feltüntethetők: ábránk példaként Lengyel „savanyú alap- kőzet és homokkő” táblázatát tünteti fel. 0% Lengyel E.: Asszimiláció szerepe a kőzetekben 75 A diagrammból közvetlenül és fáradság nélkül ellenőrizhetjük az esetleges szá- mítások helyességét is. Ábránkból például kitűnik, hogy a Lengyel által közölt számí- tások csak a 10%-ra vonatkozó adatokra érvényesek. Áz általános képlet: ( 100 — 7t ) • a — v. I Mh — Jqq : volna. Niggli egy általánosan elterjedt, de újabban erős kritika tárgyává tett kifeje- zése („magmatípusok”) alapján szokás a magmás kőzetek összetételéi a magma össze- tételével azonosítani. Pedig a kőzet és magma összetétele szükségképpen egészen más. Ezenfelül a magma ? mellékkőzetet sem olvasztja be folyékony, ill. gáz-alakú, sőt gyak- ran meg nem emésztett szilárd melléktermékek nélkül, mint azt Bowen sorozatai elvben is értelmezik. Ezért a keverék-kőzet ilymódon egyszerűsített számítása elvben nem tekint- hető kifogástalannak. Lengyel nyilván lokális feladatok megoldásának szem előtt tartásával számí- totta néhány 'hazai kőzet elemzéséből „alapkőzeteit“. Általánosságban természetesen az ilyen alaptípusok használata kerülendő. Daly közismert főműveiben (1914 — és 1933) rendelkezésre állnak a világ igen különböző pontjairól származó, sokszor többszáz kőzet elemzése alapján számított általánosabb érvényű átlagértékek. Ezenfelül nem célszerű használni „alapkőzet” számításhoz olyan kőzetek (pl. andezit, dacit) elemzéseit, amelyek általános felfogás szerint már maguk is asszimiláció által keletkeztek. E néhány megjegyzéssel talán némileg szolgálni tudtuk a Lengyel által fel- vetett érdekes és fontos kérdés megoldásának előrevitelét. Szádeczky r 76 Földtani Közlöny LXXXll. évf. 1952. 1 — 3. s?. MÉSZ-DOLOMIT A BUDA-PILIS I-HEGYSÉGBEN SIKABONYI LÁSZLÓ (1 térkép, 1 táblázat.) Vadász professzor hívta fel a figyelmünket arra a dolomit- és mészkő- csikók váltakozásából álló kőzetre, mely a Budapesttől nyugatra eső terület egyes részein, különösen a fődolomit és a dachsteini-mészkő érintkezésének felszínre- •bukkanási helyein, található. Ennek a kőzetnek a mikrokémiai vizsgálatát végeztük el az Egyetemi Földtani Intézetben, egyik jellegzetes előfordulási helyén, a Pilis- csabától északra eső területen gyűjtött anyagon. A mellékelt térképen feltüntetett terület EK — DNy és ÉNy— DK-i irányban elhelyezkedő triász dolomit és mészkőrögökből áll, melyeknek mélyebbrezökkenő, lepusztult részeire az iníraoligocén denudáció vörös, szárazföldi képződményei és a hárshegyi-homokkő települ. A kelet— nyugat csapásirányú dolomit fölött a dach- steini-mészkő megegyező dőléssel, üledékfolytonossággal következik. A dolomitban és a mészkőben, egymástól kisebb-nagyobb távolságra mészkő- és dolomit-csíkok változásából álló kőzet különböző vastagságú rétegei települnek közbe. A mészkő és a dolomit ebben a kőzetben egy-két milliméterenként váltja egymást, szabad szemmel nézve, egymással párhuzamos, egyenes vagy szabályosan hullámzó csí- kokban. Néhol megfigyelhető, hogy a mállás folyamán a nehezebben oldódó dolo- mit-csíkok kiemelkednek és a kőzet felületén barázdák képződnek. A párhuzamosan futó dolomit- és mészkő-csíkok azonban további tagolódást mutatnak mikroszkópi vizsgálattal a felületcsiszolaton végzett Lemberg-íéie festési módszerrel. A mikroszkópi vizsgálat szerint a kőzet igen apró, különböző alakú, sokszor egymásbaágazó dolomit- és kalcit-szemcsékből áll. A két anyag szemcséi közül hol az egyik, hol a másik jut túlsúlyra. A dolomit- és kalcit- szemcsék tehát, a rétegezettségnek megfelelően, egymással párhuzamosan helyez- kednek el, szinte szemenkint váltják egymást és bizonyos távolságban ritmusosan ismétlődve a kalcit, majd pedig a dolomit tömörül., szabad szemmel egységesnek látszó, szalaggá. A dolomit és kalcit-szemcsék többféle alakot mutatnak. A mikroszkópi vizsgá- lat alapján a következő alaptípusokat lehet kimutatni: 1. Szétágazó kalcit (K\) 2. Különálló, lekerekített ka leit szemcsék (K?) 3. Igen apró kalcitszemcsékből álló alapanyag (KrJ 4. Szétágazó dolomit (D\) 5. Különálló, szögletes dolomitszemcsék (D2) 6. Igen apró dolomitszemcsékből álló alapanyag (D3) 77 Sikabonyi L Mész-doioinit a Buda- Pilisben PILISCSABA KÖRNYÉKÉNEK FÖLDTANI TÉRKÉPE . SIKABONYI LÁSZLÓ MÉRET 1 2 km lU Holocén futahemok Triász dolorr.it Pleisztocén homok A mész-dclorn.leiötardülási helyei. jj Oltgocén homokkő í hárshegy) • Dóíes- csapás irányok Eocén tűzálló agyag 1.2. Mintavételek helyei Triász mészkő 78 Földtani Közlöny LXXXII. évf. 1952. 1 — 3. sz. Ezek a különböző szerkezeti elemek a terület különböző pontjairól vett kőzet- minták szövetének felépítésében különböző százalékos arányban vesznek részt (lásd a táblázaton). Minta szám* Kalcit % Dolomit % A csíkok távolsága K, K, K, D, - d2 1/2 — 5—8 0—1 92—95 0.4— 0.2 n/i 5—40 0—1 -— 0—5 54 — 95 2.0— 0.1 n/3 2—50 — — ~ 50—98 2.0— 0.8 í. 31—39 — — 61 — 69 O 2—8 — — 92—98 — Iii/i — <3- 99 1 — 94 _ — 111/2 52 — — 48 — 2.0— 0.5 111/4 — — 97 — 2 1 — > 111/6 3 31 — — — <56 5.0— 0.5 IV/ 2 — — 74—91 — 9—26 — IV/3 33—38 — — 02— (57 — 3.0— 0.2 V/l — — 85 14 1 — V/3 _ (5—43 57—94 — — .2.0— 0.8 3. 3—85 — — 15—97 < P — A különböző alakú- szemcsék, különböző arányú és különböző módon történő kombinációi különféle szövettípusokat hoznak létre. A Nagy-Kopasz környékéről vett mintákban a dolomit alapanyagban a kaiéit elágazó, szétfoszló csíkokat mutat (II. és 1.). Másutt, így elsősorban a Bárányhegyről vett mintákban szétágazó dolomit van kalcitból álló alapanyagba ágyazva. Igen gyakori az az eset, amikor különálló, nagyobb, lekerekített kalcitszemcsék dolomit alapanyagban helyezked- nek ei, vág)' fordítva. Ezek a szövettípusok egymástól élesen nem különíthetők ei, hanem egv-egy mintán belül keverednek és legfeljebb uralkodó jellegekről lehet beszélni. A dolomit- és kalcit-csíkokból álló kőzet tulajdonságainak közelebbi megis- merése céljából szilárdsági vizsgálatokat is végeztünk. A szilárdsági vizsgálatok tanúsága szerint a mész-, do'omit-csíkos kőzet törési szilárdsága a dolomit és a dachsteini-mészkő szilárdsága között van (1000—1200 kg/cm2). A csíkozottság irányában nagyobb a kőzet szilárdsága, mint arra merő- legesen. Az utóbbi összhangban van a mikroszkóp i vizsgálatnál tapasztalt jelle- gekkel. Ugyanis a két anyag nem mint réteg váltja egymást, me.y rétegek lapjai * A táblázatban szereplő minták lelőhelyei a mellékelt térképen vannak feltüntetve. X óhány bizonytalanul festődön mintát, a felsorolásból kihagytunk. Sikcibonyi Mész-dolomit a Buda-Pilisben 79 mentén a kőzet könnyebben elválik, hanem a dolomit-, és kalcit-szamcséknek farost- szerű egymásbaágazása a „rétegesség" irányában növeli a kőzet ellenállását. A mészkő- és dolomit-csíkok váltakozásából álló kőzet megjelenésében mutat- kozó szabályosságok, valamint a kőzet felépítésében résztvevő egyes szövettípusok változásainak törvényszerűségei a következő megállapításokat eredményezték: 1. A dolomitban a mész-dolomit közbetelepülések nehezebben ismerhetők fel és lényegesen kisebb szerepűek, mint a mészkőben. 2. A dolomit- és a dachsteini-mészkő érintkezésének közelében leggyakoribbak a mész-dolomit közbetelepülések. Innen a dolomitban a fekvő, a mészkőben a fedő felé haladva a mész-dolomit közbetelepülések fokozatosan ritkulnak és elvéko- nyodnak. 3. A mészkő-összlet fekü feló eső részén, bár maga a mészkő típusos, hófehér, tömött dachsteini mészkő, mégis a mész-dolomitban az alapanyag dolo- mit. A fedő felé haladva az alapanyagban a kalcit jut túlsúlyra. Az eddig végzett kevés vizsgálat, természetesen nem nyújt módot általános érvényű következtetések levonására. Mindössze a figyelmet akartuk felhívni arra, hogy a triász mészkőben és dolomitban is meglévő, de felszíni vizsgálatokkal nem észlelhető ritmusosság a települési viszonyok figyelembevételével végzett vizsgála- tokkal nyomonkövethető. Az ilyen kis méretekben történő, szabályos anyagváltozás részletes tanulmányozása különösen ha az, mint a jelen esetben, nagyban is ismét- lődik, nagyjelentőségű az ülepedés folyamatának megismerése tekintetében. Az itt ismertetett vizsgálatok kétségtelenné teszik, hogy ezen a kis területen a dolomit és a mészkő nem kora Hígén eredésű, hanem szabályos időközökben váltakozó ösz- szetételű magnéziumban dúsabb és kevésbbé dús tengervíz kicsapódási terméke, melyben a szerves (törmelékes) vázrészek csak mint mellékes alkotóelemek vesz- nek részt. Hasonló típusú kőzeteket a Buda — Pilisi-hegységben másutt is (ehet találni. Elsősorban a vrfsgált területtől északra, azonban délkeleti irányban a Pilisvörös- vár és Nagykovácsi környékén lévő triász rögökben is előfordul mész-dolomit. A dolomit és mészkő sűrű váltakozásából álló, az általunk ismertetett kőzettel teljesen megegyező mészkőtípust, az Északi-Mészkőalpok Felső-Dachsteini-taka- rójából San dér és Schwarzacher írnak le. Erre a kőzetre a mész-dolo- mit elnevezést használják, melyet az előbbiekben foglalt módon kifejezőnek tekint- hetünk. JI. III h k a 6 o h h : H3BeCTHHKOBbie ^OJIOMHTi.1 B TOpax Byfla-IlHJIHm Abtop n.maraeT cboii MiiKpoxitMiiueeKiie nccne^OBannn npoii3Be^,eHHbie b ropax Ey^a-IIn JHiin Ha BepxHeTpuacoBbix ^.onoMirrax. Oh saHHMaeTcn C TeKCTOBblMM II CT py ICTy pHblM H CBOHCTBUMH 3THX HOpO#. Ha OCHOBe 3THX paÖQ'r iiBTop ycTanoBii«a phkjih oca^,Koo6pa30BaHiin b otoű oőnacrii. no MHe- Hiito aBTopa KapŐQHaTHbie nopo^bi b ropax Ey^a-IInjiiiu ecxb He őnoreue- TiinecKoro ho xiiMiiieciíoro npoircxosKAeHim. Alternance de calcaire et de dolomie dans la montagne Buda — Pilis pár L. Sikabonyi. L’auteur donnep-ttn résumé de l’étude microchimique qu’il a fait sur la roche íormée de bandes alternantes de calcaire et de dolomie, qui se trouve dans la montagne de Buda — Pilis, dans la dolomie du trias supérieur et le calcaire de 80 Földtani Közlöny LXXXII. évf. 1952. 1 — 3. sz. Dachstein. Les bandes de calcaire et de dolomie sont arrangées parallélement I’une á l’autre. Selon l’examen microscopique, les grains de dolomie et de calcaire á formes variées et souvent s’entrela^ant, alternent, pour ainsi dire, grain pár grain. A certaines distances on observe, se répétant d’une maniére rhytmique, la prépondérance de l’un ou de l’autre de ces minéraux. Selon la forme et la situation réciproque des grains de dolomie et de calcaire, l’auteur énumére quelques caractéristiques de la texture de la roche et arrive á la conclusion, que les grandes alternances observées dans l’apparence de la roche et les petites, se présentant dans sa texture microscopique, sont les prevues de la déposition cyclique de la dolomie et du calcaire du trias supérieur. Selon l’avis de l’auteur, la dolomie et le calcaire du terrain étudié ne sont pás coralligénes, mais ils se sont formás pár déposition chimique. Les fragments de squelettes organiques n’y sont représentés que comme des consituants accessoires. IRODALOM 1. J. Lemberg: Zűr mikrochemischen Untersuchung von Calcit, Dolomit und Predazzit. Zeitschrift d. Deutsch. Geol. Ges. 39. 1887. — 2. J. Lemberg: Zeitschrift d. Deutsch. G. Ges. 40. 1880. — 3. B. S a n d e r: Gefügekunde dér Gesteine. Bécs, 1930. — 4. B. Sander: Beitrage zűr Kenntnis dér Anlagerungsgefüge. Min. Petr. Mitt. 48.1936. — 5. W. Schwarzacher: Sedimentpetrographische Uníersuchngen Kalkalpiner Ge- steine. Jb. d. Geol. Bund. Anst. 1946. Szemle 81 SZEMLE A geológus Leonardo da Vinci (1452—1519) Születésének ötszázadik évfordulóján, a korszerű természettudományok mérlegén, a művészet utolérhetetlen nagyságát, a reneszánsz kimagasló egyé- niségét, minden idők egyik lángelméjű természettudósának kell minősítenünk. Leonardo da Vinci ,,a gondolkodás, szenvedély és jellem, a sokoldalúság és tudás óriása11, firenzei festő, szobrász, építész, mérnök, föltaláló és min- denek fölött természetbúvár. Saját jegyzetei szerint „közvetítő az ember és a természet között11. Alkotó és gondolkodó, megfigyelő és elfogultság, nélküli bátor következtető. Önéletrajzában azt írja: „Fölfedező vagyok. Föltaláló vagyak. Festő vagyok. Iskolázatlan vagyok.11 Korában elszigetelt, a oéh'beli tudósok közé fők sem vett „uomo senza lettere”, iskolai bizonyítvány nélküli ember maradt. De „ember” volt, gondolkodó ember, ennek a fogalomnak legszebb, legnagyobb értelmében. A köztudatban Leonardo da Vinci leginkább csak mint művész szerepei. Érthető, mert művészi alkotásai, ha hiányosan is, fönnmaradtak, tanulmányozhatók és ismertethetők voltak. A természettudós és a föltaláló technikus csak összefüg- géstelen kézirataiban, jegyzeteiben maradt reánk s évtizedekig tartott míg ebbő! a nehezen kibogozható 5000 kéziratlapból a természettudós lángelméje is föltárul- hatott. Ezek az írások csak a századforduló után kerültek nyilvánosságra a British Museum gyűjteményéből. írásaiban semmi befejezettség, semmi kerek egészet jelentő tárgyföldolgozás nincs. Kéziratos jegyzetekben naplószerűen föl- jegyzett ötletek, gondolatok és megfigyelési tények vannak, ezek azonban a ter- mészettudományok minden ágában, korát meghaladó, ma is érvényes megállapí- tásokat tartalmaznak. Jegyzeteiből' kitűnik, hogy K 0 p e rn i k u s z-t megelőzően, megfosztotta a Földet a csillagok közötti addigi szerepétől, amit előtte állítólag már Omar Khajjam perzsa költő-matematikus és csillagász a 12. század elején sejttetett. A Föld helyét a Nap körül mozgó többi csillag között jelölte meg. Elsőül művelte a bonctant emberi hullákon, amiért az egyház üldözte is. Jegyzetei kétségtelenül materialista gondolkodását bizonyítják dialektikus okfejtéssel. „Egész tudásunk érzékélésen alapszik.11 „A tudomány a tapasztalat leánya.11 A tapasztalatot azonban ismételt tapasztalatokkal igazolni kell s csak ha mindig ugyanazt tapasztaljuk, akkor fogadhatjuk el azt igazságnak. A természet- nek közvetlen megfigyeléssel és tapasztalatokkal elérhető megismerhetőségét fejezi ki azzal, hogy „minden elérhető fáradság árán11. Érdekes Leonardo da Vinci szemléletében, hogy a Földet élőlényként tekinti, az emberi vagy állati szervezettel hasonlítja össze. Az ilyen módon meg- elevenített Föld húsa a talaj, csontváza a hegyeket alkotó kőzetek, melyek közül a tufa porcnak felel meg, vére a vizek, folyók, tavak, tengerek. A vizek „vérkerin- 6 Földtani Közlöny 82 Földtani Közlöny LXXX1I. évf. 1952. 1 — 3. sz. gését‘‘ a tengerekből földalatti csatornák útján, 'közvetlen kapcsolatból származ- tatja. A lélek melege pedig a vulkánokkal megmutatkozó belső tűz. Földtani elgondolásaiból kitűnik, hogy az addig rendelkezésre álló görög és római írásokat ismerte és alaposain tanulmányozta. Egyik-másik esetben, ha ismétli is Strabo és Seneca vagy mások közléseit, akkor is határozottabb formát ad azoknak. Szerinte a földtörténetet nem följegyzések, hanem tények mutat- ják. „A Föld múltjának és helyzetének ismerete az emberi szeltem dísze és táp- láléka.“ Leonardo da Vinci földtani megállapításai valamennyi ma működő föld- tani tényezőre vonatkoznak. Lényegileg tehát túlnyomókig a mai természeti föld- rajz keretébe tartoznak. Kivétel ez alól a földtan tudománytörténetében mindenütt említett megállapítása az egyikori szerves maradványokról és az özönvízzel kap- csolatos állásfoglalásáról. - ' , • A földrétegekben mutatkozó szerves maradványokról a középkorban Avicenna-tó] származó vis plastica, a természet formálóereje útján történt keletkezéssel szemben, határozottan megállapította, hogy ezek a kagylók, csigák, levél lenyom a tok nem ott keletkeztek, ahol láthatók, még kevésbbé kőből lettek, hanem egykori élőlényektől származtak, amelyek azon a helyen éltek. Ezek a ten- geri szervezetek egyszersmind azt is bizonyítják, hogy azok a kőzetek, amelyekben most találhatók, egykori tengerben keletkezett üledékek voltak. Az ősmaradvá- nyok semmiesetre sem vízözönnel kapcsolatosak s a bibliai vízözön az egész földön általános nem is lehetett, már csak a Föld szférikus volta miatt sem. A vizek bibliai eltakarodása vagy csodával magyarázható, aminek lehetőségére nincs szük- ség, vagy azt kell feltennünk, hogy a napmeleg elpárologtatta azokat. Az ősmaradványoknak egykor élt áll a tokkén ti fölismerése és azok tengeri eredete vezette őt az üledékkápződés, a rétegek keletkezésének fölismerésére és azok anyagának folyóvizek útján történő szállítására. A folyók bevágódását, a tör- melékszállítást és lerakódást, sőt a törmeléknek nagyságrendi elrendezettségét is, mai ismereteinknek megfelelően állapította meg. A kőzetek rétegekben, illetve szakaszosan keletkeznek, a folyóvizek hordalékszállítása szerint. Ilyen kőzetek ott keletkeznek, ahol egykor tenger vagy tó volt. A folyóvizek kavicslerakódásokat építenek, amit el is pusztítanak.*^. folyóvíz a finom iszapot azon az oldalon rakja le, ahol folyása lassúbbá válik. „A folyók vize nem a tengerből, hanem a felhőkből származik. A folyóvizekben szállított kőzettörmelék egymásközti súrlódás útján az éleken koptatódik.“ A finom törmelékanyagtermelésben az emberi tevékenység fokozó hatását is fölismerte a megművelt földek anyagának föllazít ásáiban, ami az esővíz munkáját elősegíti. A völgyképződés folyamatosan, . szüntelenül tart. A beltavak feltöftődhetnek. Utalt arra a nagy hegyomlásra, ami az Alpok Bellin-övében 1515-ben föltorla- szolta a völgyet s tavat formált ott. Megállapítja, hogy a hegyi tavak legnagyobb része (Garda-, Como-, Lugano-) hasonló módon keletkeztek. A víznek mélyebb fek- vésű helyekre folyását a nehézségerő hatásaként úgy formulázta, hogy a mélyebb helyek (a tenger) mágnesként hatnak a vizekre. A víz pusztító tevékenysége hegye- ket hord el, miközben a rétegek ráncolódásait láthatóvá teszi. A hegyek ilyen módon egymásrarakodott üledékfölhalmozódásból keletkeztek s ezek a kőzetek a lerakódás után ráncolódtak. ,,A víz a természet fuvarosa." Leonardo da Vinci a víz földtani munkáját és szerepét minden vonatkozásban ismerteti, sőt a szerves élethez szükséges, vol- tát is említi. A folyók oldalas bevágódását, kanyarulatok képződését is helyes okfejtéssel magyarázza. Nem kerülte el figyelmét a tenger árapály-jelensége sem, amit a Hold befolyására vezet vissza. Észlelte a szél működését is. Szerte 83 Közelebbről érdekel bennünket a Duna -medence alakulásáról alkotott véle- ménye. Errevonatkozó följegyzésében a folyóvizek mederalakításáról és föltöltő munkájáról szól, majd a következőket írja: ... „a Duna a Pontusi-tengerbe ömlik, amely régen Ausztriáig terjedt, az egész Alföldet kitöltötte. A Pontú si-tenger sül- lyedésével a Dunavölgy egész területe szárazfölddé vált.“ Mindezeket a földtani s főként térszínalakulási észleléseket rajzvázlatokkai is szemlélteti. A víz földtani működése más természeti megfigyeléseivel együtt gyakorlati vonatkozások miatt érdekelték. Elméleti megállapításait, hidrotechnikai gépekre vonatkozó rajzokkal, számításokkal kíséri. Jegyzetei fizikai elgondolások- kal, repülőgépekkel, emelőgépekkel, hajítószerkezetekkel és egyéb, a mechanika és sztatika körébe vágó kérdéssel, újszerű megoldásokkal vannak tele. Megfigyelésekből és belső szemléletből eredő földfejlődési köveíkeztetései a Földön végbemenő állandó változások fölismerésével, főként az okok vizsgálatában évszázadokkal megelőzte korát. Az egyik főoka annak, hogy korában értetlenül állt, ;az egyház hatalmi fénykorában pedig évszázadokon át hatástalan maradt. Élete végéig „uomo senza lettere“ volt, holott lángelméje a tudománytörténet min- den lapján, a művelődéstörténetben és az emberi gondolkodás fejlődésében örök- életű és minden időkre időszerű. . Vadász Elemér IRODALOM. 1. B a r r a 1 1 a: Leonardo da Vinci ed i problemi delta terra. Torino 1903. — - 2. Duhem: Études sur Léonard de Vinci. 3 vol. Paris 1906 — 13. — 3. Fumagalli: Leonardo omo senza tettere, Firenze, 1939. — 4. Herzfeld: Leonardo da Vinci, dér Denker, Forscher und Poet. Leipzig, 1904. — 5. Leonardo da Vinci Tagebücher und Aufzeichnungen. Berlin, 1940. — 6. Lorenzo: Leonardo da Vinci e la geológia. Bolo- gna, 1920. — 7. Salomon: Geologische Beobachtungen des Leonardo da Vinci (Sitz. B. Heidelberger Akad. d. Wiss. mát. naf. KI. 1928.) — 8. Weyl: Leonardo da Vinci’s geologische Studien (Natur u. Volk 79. 1949 Heft 1 — 2.) A „vulkanogén“ megjelölés értelmezése Szolovkin: „Bonyolult vulkáni-üledékes-összletek nomenklatúrájáról” szóló megszívlelésre érdemes közleményben (Izvesztija Akademii Nauk SzSzSzR. Sér. geol. 1951.) rámutat arra, hogy a Kaukázus földtani fölépítésében külön- böző időszakokban jelentős mennyiségű szilárd és piroklasztikus vulkáni képző- dések vannak; A szakirodalomban ezek megjelölésében, szer.inte nagy ellent- mondások és pontatlanságok vannak, ami félreértésekre vezet, hátráltatja a tudo- mány fejlődését és befolyásolja a gyakorlati kutatásokat is. Ezeket a különböző korú képződéseket eleinte vulkáni összletbe, sorozatba, fáciesekbe sorolták. Grúziában bajoci h agyvastagságú „porfiros-sorozatot", Azerbajdzsánban, a Kis- Kaukázus mezozoós csszletében jura- és krétabeli „vulkáni tömböt" a Kaukázus délkeleti részén alb-cenomán „tufaeredésű tömeget" különböztettek meg. Vulkano- gén-kőzetössztetek vannak a Kaukázus harmadidőszaki, sőt pleisztocén üledóksoro- zatában is. Mindezeknek az ossz leteknek részletes keletkezés beli vizsgálatából kitűnt, hogy vulkánitokkal együtt különböző üledékek, tufás homokkő és tufit, tehát piroklasztit is részfvesz azok összetételében. Szolovkin helyes megállapítása szerint, ezek megjelölésében zavart okoz a „vulkanogén", „tufogén" és változatos módon vulkáni anyag keveredéséből származó üledékek megfelelő megkülönböz- 6* 4 84 Földtani Közlöny LXXXll. évf. 1952. I — 3. sz. tété sernek hiánya, illetve azok jelentésének helytelen használata. Részletes példákat említ erre vonatkozólag s megállapítja, hogy a Kaukázuson túli „vulkanogén“ néven szereplő kőzetösszletekben mintegy 18% effúziós tömör kőzet, 14% piro- klaszit, 30% bizonytalan tufás homokkő és tutit, valamint 38%r egyéb üledékes kőzet található. Az effúziós kőzetek és a piroklasztiiok legtöhb esetben térképen is elkülöníthetők. ' Szolovkín ezek szeriint arra a következtetésre jut, hogy a vulkáni üle- dékes kőzetösszletek bonyolult együttesében szigorúan el kell különíteni a rendes üledékeket a pirklasztitoktól és a. tömör vulkánitoktól. Ezeket semmiesetre sem lehet egy „fáciesbe" egyesíteni. Ebben vele teljesen egyetértünk. Nem követhetjük őt azonban a „vulkanogén“ megjelölésnek kiküszöbölésére vonatkozó javaslatában, még kevésbbé ennek a kifejezésnek a tömör vulkánitokra korlátozott kőzettani értelmezésében. A ,,vu!kanogén“ vulkáni származást jelent, megjelöli tehát föld- _ tanilag a folyamatot is, ami az anyagot létrehozta. A nyugati irodalomban hasz- nálatos a „pirogén" megjelölés is, ami tudvalevőleg tűzi eredési jelent. A vulkáni anyagtermelés folyamatainak és jelenségeinek mai beható ismeretében tudjuk, hogy nem beszélhetünk itt még a görögök természetszemléletéből reánkmaradt „tűzről" a szó égést jelentő iga’zi értelmében. Helyesebb, ha minden vulkánból származó . kőzetanyagot, tehát az üledékekbe különböző szállító tényező útján belekerült vul- káni kőzetanyagot is vulkanogén megjelöléssel különböztetjük meg. A lényeg a szükséges anyagvizsgálat helyes szét elemzésében van. Vadász Elemér Rövid közlemények 85 RÖVID KÖZLEMÉNYEK Földtani térképek színfoltjainak számozása STRAUSZ LÁSZLÓ Földtani térképeken szokás a színeknek szám- vagy betű jelölést is adni, azért, hogy az esetleges színtévesztést elkerüljék. Ha az elterjedést jelző folt elég nagy, akkor a számot az illető színfoltba beírják, ha ellenben a folt kicsi, akkor melléírják a számot, úgyhogy az egy vele határos másik képződményt jelző nagyobb foltba kerül. így azután egy színben kétféle, vagy többféle szám is lehet s néha nehéz eltalálni, melyik vonatkozik az egyik és melyik a szomszéd színfoltocskára. Ezt a bizonytalanságot elkerülhetjük a következő módon: Minden színnek két különböző jelet adunk. Egyiket akkor használjuk, ha a jelet beleírjuk a megfelelő foltba; másikat akkor, ha mellé kell írnunk, mert nem fér bele a kicsi színfoltba. Lehet pl. a két jel egyike betű, másika szám; egyike páratlan szám, másika páros; vagy egyike nagybetű, másika kicsi. Pl.' triász: lila, 1 és t; jura: kék, 2 és i; aholis a színfoltba a szám, a folton kívül a betű-jel használandó. Vagy pl. triász: lila, 1 és 2; nummulinás mészkő: barnás- sárga 3 és 4; budai márga: sárga, 5 és 6; s itt a színfolt belsejébe a páratlan szám írandó, ha fér, ha pedig a folt kicsi, s számjegy nem fér el benne, akikor mellé a megfelelő páros számot írjuk. Egy-egy képződménynek megfelelő nagyobb színfoltban tehát így' is többféle számot találhatunk, de csak egy páratlan számot, s tudjuk, hogy a páros számok nem az iííető foltra, hanem csak a szomszéd kis szín folt okra von a tkozh a t nak. Numérotage des couleurs des cartes géologiques I pár L. STRAUSZ Sur les cartes géologiques il est de coutume de marquer les couleurs avec des chiffres ou des lettres. Si l’aire coloriée est suffisamment grande, alorson applique le chiííre dans 1’aire mérne, mais si la tache est petite, on pose la marque á cóté, de sorté qu’elle se trouve dans une aire voisine plus grande, représentant une autre formation. Ainsi il arrive que dans une mérne aire l’on.voitdeux ou mérne plu- sieurs chiffres, et parfois il est difficile á décider, lequel se rapporte á l’une et lequel á l’autre petite tache en oouleur. Cette incertitude peut étre éliminée de la maniérc suivante. A chaque couleur l’on donne deux signes différenfs. Lón emplloi l’un, lorsqu’on ap-plique le signe dans l’aire mérne, l’autre lorsqu’il faut le rnettre á cóté de l’aire, parcequ’il n’y a pa,s de piacé' dans l’aire mérne. L’un des signes peut étre une lettre, l’autre Un chilire; ou l’un des signes peut étre un chiffre paire. 86 Földtani Közlöny LXXXIl. évf. 1952. I — 3. sz. l’autre impaire; la lettre majuscule ou minuccule. P. ex. Trias: lila, let 2; calcaire á Nummulines: jaune-brunátre, 3 et 4; marne de Buda, jaune 5 et 6; si ou applique íe chiffre dans l’aire mérne, on met le chiffre impaire; mais si la tache est petite et il n’y a pás de piacé pour le chiffre on marque á cőté avec le chiffre paire. Ainsi il arrive qu’on puisse' voir dans l’aire d’une certaine formation plusieurs chiffres ^ paires et une seule chiffre impaire mais l’on sait, que le chiffres paires ne se rapportent pa^ á l’aire oü ils se trouvent mais á la petite tache voisine. Űj anyagvizsgáló eszköz, magas hőmérsékleten végbemenő polimorf átalakulások poláros fénysugárban történő megfigyelésére MÉHES KÁLMÁN Az anyagvizsgálat számára Wood1 nyomán olyan eszközt ismertetünk, amely lehetővé teszi a kristályok polimorf átalakulásának a megfigyelését poláros fénysugárban 1000 C fok hőmérséklet határig. Maga az eszköz egy fa- vagy fémállványból, egy könnyen megmunkálható szilika Idommal körülvett hevítőkészülékből (miniatűr elektromos kemence) és egy egyszerűbb kivitelű mikroszkóptól áll. A két részre szedhető szilika idom mélyedéseiben nyer elhelyezést az ugyan- csak két részből álló, nikkelből készült hevítő készülék. A fűtőtestek a nikkel- tömbökben lévő mélyedésekbe vannak beágyazva. A tekercsalakú cekász-huzalok ellenállása 2—2 ohm. Az alsó nikkeltömb közepén kettős furat van, egy kisebb, amely csatlakozik az egész házat átvágó megfigyelő nyíláshoz és egy nagyobb, annak a kvarcüvegkorongnak, amelyre a vizsgálandó anyagot helyezzük. A hőszi- getelést a mikroszkóp felé és a hőkisugárzás visszaverését a vizsgálandó anyag felé két további kvarcüvegkorong biztosítja. Ezek egyike a felső nikkeltömb felső nyílását, másika a szílika idom mikroszkóp felé néző nyílását zárja le. Az alsó nikkeltömbben 5 vályú van. Kettő-kettő a vezetékek számára, egy pedig a pirométer kvarccsőben elhelyezett platin-platinrhodium hőelem számára, amely ejgyik végé- vel azt a kvarcüvegkorongot érinti, amelyre a vizsgálandó anyag kerül. 13 cm a c 1. ábra. Ai alsó szilika idom, A» felső szitika idom. Ni alsó nikkeltömb, N2 felső nikkeltömb. Fi alsó fűtőtest, F2 felső fűtőtest, K1-K2-KS kvarcüvegkoromgok, B és C vályúk a vezetékek számára, TH vályú a termoelem számára. 1 E. A. W. Wood: A higb temperature stage fór the polarizing microscope. The Amer. Min. 1951. Vol. 36. Nos 9 — 10. pp. 768—772. Rövid közlemények 87 A fűtőtestek 100/10 V áttételű transzformátor közbeiktatásával 10 A-t vesz- nek fel. A 3. sz. ábra a szilika idom és a nikkeltömb egy -egy darabját ábrázolja, szétszedett állapotban. A 4. ábra a polarizációs mikroszkóppal és a 150 watt teljesítményű vetítő- lámpával felszerelt készüléket mutatja be, működésképes állapotban. Az alsó Pola- roid szűrő a fényforrás és a hevítőkészülék között foglal helyet. Ez a szűrő egyet- len mozdulattal elforgatható, ill. kikapcsolható. A felső polaroid szűrő a tubus végére van szerelve, amely egy beosztott gyűrű körül forgatható. A látótér területe 8 mm2. A fűtést percenként 10 C fokkal lehet emelni. A szilika idommal körülvett hevítőkészüléket két csavar segítségével illeszt- jük az állványhoz, miáltal az gyorsan le- és felszerelhető. A fűtőtesteket úgy kei! beszerelni, hogy kiégés esetén könnyen kicserélhetők legyenek. A vizsgált anyagok átalakulásáról mikrofotográfiák is készíthetők. 2. ábra. 3. ábra. 4. ábra. 88 Földtani Közlöny LXXXJI. évf. 1952. 1 — 3. sz. Űj Eomyida a Bakonyból KRETZOI MIKLÓS Bauxitkutatással kapcsolatos fúrásból az ú. n. alsó-mediterrán bakonyi kavi- csokkal összefüggő szárazföldi agyagból Noszky Jenő egy kis rágcsáló-fogat gyűjtött. A lelet közelebbi vizsgálata folyamán kiderült, hogy az a ritka és kevéssé ismert Eomyidá- k kihalt családjának egy paleogén-szabású alakja, mely ebben a körben új típust képvisel. Leírását és összehasonlítását a rokon alakokkal alábbiak- ban adhatom/ Meteomys rioszkyi n. g. n. 6p. Holotypus: P4 sin. Diagnózis: Erős alkotású, magas Eomyda- fog, Eomys-Omegodus- sza- bással, de ezekkel ellentétben csak a fog tengelyében kifejlett, zömök háromszög- alakú mesolophiddal, zománc-szemölccsé redukált paraconiddal. összehasonlítás: A rendelkezésünkre álló zápfog ugyan nem a leg- alkalmasabb arra, hogy az új alak rokonsági viszonyait tisztázzuk, viszont a különbségek lerögzítésénél — lévén a fogsor végén elhelyezett fog — annál! job- ban használható. Az összehasonlításnál elsősorban az Eomys, Omegodus, Adiidaumo. Pár - adjidaumo nemek jönnek tekintetbe. A Protadjidaumo, Pseudotheridomys, Ligefi- mys, Ritteneria és Rhodanomys nemek alakjai viszont részben kezdetleges alakok, részben pedig más irányokban, jóval magasabban specializált csoportok. Vissza- térve előbbiekre, először is meg kel! állapítanunk, hogy a fogkorona masszív volta, magassága, a háromszögalakú mesolophid, illetve ennek hátratolt eredethelye, stb. kivétel nélkül olyan jellegek, melyek a bakonyi alakot élesen elhatárolják az ismert Eomyidá któl, illetve több-kevesebb joggal ezekkel összehasonlított, bizonytalan rendszertani helyű típusoktól. Ez utóbbiak sorából — anélkül, hogy tényleges fej- lődéstörténeti kapcsolatot tételeznénk fel a két csoport között — meg kell még Wood Kansasimys-é t említeni, melynek P4-e, csak éppen a lophodont elemek helyett bunodontabb kúpokkal, hajszálnyira ugyanazt a felépítést mutatja, mint a bakonyi Eomyida. A leírt alak korviszonyait érintve meg kell állapítani, hogy a bizonytalan Ligerimys burdigalai korától eltekintve valamennyi Eomyida óharmadkori, a leg- fiatalabb Í6 akvitáni. Ezen a felső határon túl viszont következtetéseinkkel nem mehetünk tovább, mert a kezdetleges szerveződési fokon álló Eomys és messze- menően specializált Rhodanomys közel egykorúak. így tehát a családot egyidőben különböző fejlettségi fokon álló alakok képviselik, ebből következőleg a bakonyi alak fejlettségi fokából annak földtani korára következtetni kockázatos volna. New Eomyida from the Bakony mountains B Y. M. KRETZOI An exploratorv drilling in the Bakony Mountains gave a small tooth of a rodent írom terrestrial clay. connected with the so-cailed Lower Mediterranean gravel6, sent to me by J. Noszky. The found belongs to a paleogene form oí the hard'y known family of the Eomyidae, representlng a new type in this group. Deseription of this form and its eomparison with the related forms is the following: Rövid köziemének 89 Metfomys tioszkyi n. g. n. sp. H oloty p e : P4 sin. Diagnosis: Massive, hypsodont Eomyid -tooth, of the size of Eomys- Omegodus, bút differing írom these in mas6ive frigonal mesolophid, placed axially, with paráconid reduced to a rudiment. C o tn parison: The molar in our possession is nőt at all convenient tor clearing its affinity, bút it is very useful in fixing differences, this fouind being the last tooth in the tooth-row. It is comparable first with the genera Eomys, Omegodus, then Adjidaumo, Paradjidaumo. Protarjidaumo Pseudotheridomys, Ligerimys, Ritteneria and Rhodanomys are partly primitive forms, partly — in other respects — more highly specialized groups. Returning to the albove-mentioned features, we see that the massivity and hypsodonty of the tooth, the trigonal mesolophid and its origin placed behind, are features without exception sharply separating the Bakony form írom the known Eomyids and from other related forms of unoertain systematic position. I have to mention here W o o d’s Kansasimys, — without 6upposing a reál evolutionary connection between the two groups — the P4 of wich shows the same structure as the Eomyid írom the Bakony, except fór the more bunodont cusps instead of lophodont ones. Dealing with the geological age of these forms we can afíirm’ that nőt considering the uncertain Ligerimys írom the Burdigatian, alil the other Eomyids are of Lower Tertiary age, even the latest form is of Aquitanian age. We cannot go beyond this upper limit with our conclusions, because the primitive Eomys and the highly specialized Rhodanomys are nearly of the same age. So in the same time they represent the famiily with forms of different specialization, comsequently it would be very difficult to draw conclusion concerning the geological age of the Bakony form, after the stage of its specialization. ^ \ 90 Földi ani Közlöny LXXXII. évf. 1952. 1 — 3. sz. ISMERTETÉSEK Vadász E.: Bauxitföldtan. — Akadémiái K.ia|dó, Budapest, 1951. 128 oldal. A bauxit keletkezésének, közelebbről a hazai bauxit származásának megoldása sokat vitatott, sok szempontból megtárgyalt, de korszerű vizsgálatokkal még meg nem oldott kérdés. A sokféle tudományágat (földtan, kőzettan, ásványtan, kollloidkémia, stb.) érintő kérdés csak kollektív munkával, különféle szakemberek együttműködésével és vállvetett munkájával oldható meg. Vadász Elemér professzor, aki a bauxitra vonatkozó szakirodalomban kitűnően tájékozott és negyedszázados gyakorlati geológusa tevékenysége alatt a hazai és európai legfontosabb bauxitterületeket jól megismerte, munkájában földtani megvilágításban kor- szerűen összefoglalja a bauxitra vonatkozó ellentétes eredményeket, véleményeket és rámutat a megoldásra váró feladatokra, problémákra. ' A könyv két részre tagolódik: 1. általános részre, 2. a Föld legfontosabb bauxit- területeinek rövid, összefoglaló és kiértékelő leírására. A bauxit eredetére, elterjedésére vonatkozó legfontosabb megállapításai a következők: A bauxit szárazföldi eredetű, trópusi, szubtrópusi klímához kötött üledék, mely kiemelkedéses szárazföldi időszakot, hosszabb üledékmegszakítást jelez és különböző kőzetekből keletkezett sziiallitos anyagokból jön létre. A karbonátos kőzetek kioldódásá- ból származó terra-rossza nem elégséges a bauxitképződés komplikált kérdésének ma- gyarázatára. Tisztázza és élesen elválasztja a bauxit és laterit fogalmát. A laterit kez- detleges állapotú bauxit, melyet vegyi bomlás és kolloidfolyamatok alakíthatnak bauxittá. A bauxit nem általános elterjedésű, hanem időben és térben meghatározott föld- tani időszakokhoz és bizonyos éghajlati övékhez kötött. A 40. szélességi foktól északra nincsenek 'bauxitterületek. E szempontból igen sokat mond „A Föld bauxitelőfordulásai- nak elterjedése” c. térkép, melyen a bauxitterületek közötti kor- és térbeli összefüggés jól leolvasható. Ilyen jellegű összefoglaló ábrát a Föld összes bauxitelőfordulásairól még a világ- irodalomban sem találunk. A Föld bauxitterületei két fő genetikai csoportba oszthatók: 1. magmás kőzetekhez kötött, helyben maradt laterit-bauxitra és 2. vízi úton átdolgozott, karbonát-aljzatú karszt-bauxitra. Laterit-bauxit képződést ma is ismerünk, ezzel szemben karbonátos- aljaztú bauxittelepülés az eocén után nem jött létre. A laterit-bauxitoknál szerző hangsúlyozza a kőszénnel való gyakori együttest és azt, hogy mindkettő képződésénél azonos éghajlati feltételeken alapuló, szoros földtörté- neti kapcsolat áll fenn. r _ A hazai ellőfordulásokat tömören, szakemberek számára jól használhatoan, a ma- gyar és szovjet geológusok új adatainak felhasználásával tárgyalja. A könyv a bauxit származásával és képződésével kapcsolatos problémákat nem oldja meg, de a kérdésék tömegét kelti az olvasóban s rámutat elsősorban a haza: bauxitnál megoldásra váró feladatokra, a legsürgősebb és legtöbb eredményt ígérő vizs- gálatokra. így tehát a könyv nemcsak elsőrendű kézikönyv^ szakembereink számara, ha- nem iránytmutató, nevelő és alapvető munka a fiatal kutatóknak. ^ A könyvnek igen nagy értéke, a sok világos földtani szelvény, térkép, fénykép es táblázat. Szép kiállítása az Akadémiai Kiadó jó munkáját dicséri. S z. F u x S c h m id t E. R.: Közép- és szigethegységeink szerkezeti kialakulásának geo- mechanikai alapjai — Bányászati Lapok. 1951. VI. (LXXXIV.) évf. 10 ábra. A közép- hegységeink kétoldalas felépítésére vonatkozó megfigyeléseknek a magyar közbenső tömeg geomechanákai képébe történő beillesztése kapcsán szerző fontos általános meg- Ismertetések 91 / állapításokra jut. Kifejti az orto- és parageoszinklinálisok (szerinte orto- és kratoszinkli- nálisok) elvi különbségeit, s a kétoldalas hegységszerkezet mechanikáját. A dolgozatnak ez az elméleti része igen érdekes és gondolatébresztő. A felhozott példák azonban nem mind kifogástalanok. Ennek az a főoka, hogy szerző a különböző földtani időszakok eltérő jellegű mozgásainak szétkülönítésébe nem bocsátkozik. így azután olyan szerke- zeti elemeket vagy történéseket is hajlandó összekapcsolni, amelyek kialakulása vagy lezajlása igen különböző időkre esik (pl. az Upponyi-hegység és a Bükk-hegység, a Balatonfelvidék pikkelyes és vetős mozgásai). A mechanika elveinek a tektonikában való alkalmazása akkor válik igazán gyümölcsözővé, ha a mindenkori ősföldrajzi helyzetből kiindulva, a hegysógszerkezet részletes, kritikai elemzése birtokában, időbeli egymás- utánban mutatja be a mechanikai erőhatásoknak a földkéreg valamely részén észlelt megnyilvánulásait. Érdeklődéssel várjuk ennek az értékes alapvetésnek ilyen irányú kibővítését. _ . Balogh Abeljev J u. M.: Tervezések és építkezések makroporózus altalajon. — Fordí- totta Kohóipari Tervező Iroda Fordító Osztályának Munkaközössége. 1948. — A könyv a „makroporózus” és löszös talajok mechanikájának alapismere+eit tartalmazza. Terve- zők, építészek, mérnökgeológusok számára készült. Az építészet részére számbavehető talajtípusok nagy része Magyarországon is lösztalaj. A szerző jó összesítésben leírja és összefoglalja benne, a Szovjetunió különböző részeiből származó legjellegzetesebb makro- porózus talajok, főleg a különböző löszfajták és „löszös iszaptalajok” fizikai és mecha- nikai jellemzését és • azok építészeti szempontból történő osztályozását. Nevezéktana kifogásolható, a magyar szakkifejezések használata is kívánatos lett volna. Makroporózus kifejezés földtanilag legalább is szokatlan. A szerző azonban azzal indokolja e szó be- vezetését a szakkifejezések sorába, hogy a porozitás alapján történő csoportosítás ki- küszöböli a talajszemcsék és mésztartalom szerinti talajosztályozásnál korábban elkö- vetett hibákat. Meg kell jegyeznünk, hogy a „talaj” szót is mérnöki, építészeti szempont- ból használja, tehát eredeti helyükön levő üde üledékeket is talaj néven nevez. E fogalom tisztázása és más néven való nevezése kívánatos volna a műszaki szóhasználatban félre- értések elkerülése végett. Földtanilag ugyanis a „talaj” helyben maradt kőzetmálladék, ami csak a földfelszín vékony rétege. A könyv hibája, hogy az egyes részek között a kapcsolat laza és hogy irodalmat .nem közöl. Kitér a roskadó talajon építendő ipari és lakóépületek, valamiint egyéb létesítmé- nyek stabilitásának az építkezés, használat és helyreállítás alatti biztosítására is. A makroporózus talaj vizsgálata az építményalapzatra, különböző feltételek mellett ható talajdeformációk törvényszerűségének megállapítására irányult. Részletesebben kifejti: 1. a víz jelenlétének következményei megterhelt talajra vonatkozólag, a talaj felülről lefelé történő eláztatásakor és a talajvíz szintjének emelkedésekor. 2. A talaj- roskadás jelenségének mennyiségi és minőségi értékelése és meghatározása, a roskadás valószínű értékének kiszámítása útján. 3. £ talajroskadás természetének megállapítása, valamint a roskadásnál megfigyelhető víz- és talajegyütthatással kapcsolatos vegyi folyamatok szerepének kiértékelése. 4. Természetes nedvességű makroporózus talajon emelt alapzatok süllyedési értéke, valamint a talajra eső fajlagos nyomás nagysága, a terület mérete, a nyomásátadás összpontosulása és a nyomás jellege közti összefüggés. 5. Olyan építkezési eljárások és szerkezeti elemek kidolgozása, melyek helyes használat esetében az építmény stabilitását biztosítják, valamint az építmények osztályozása, tér- beli merevségük szerint, annak figyelembe vételével, hogy' a szerkezet mennyire érzé- keny az egyenlőtlen alapsüllyedéssel szemben. 6. A makroporózus talajtípusok osztályo- zása feltételes roskadási érték szerint, a megteendő építészeti intézkedések meghatáro- zása céljából. 7. Makroporózus talaj roskadóképésségének megszűntetésére irányuló el- járások módszerei. V á n d o r f i B j e 1 o v N. V.: CrpyKTypa HOHHbix KpucTannoB n MeTannHnecKHX 4>a3. (Az iónkristályok és a fémek szerkezete.) A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Kristálytani Intézete, 1947. — A könyv I. fejezete a tömött illeszkedések szimmetriáját ismerteti? A rácssíkon belül különböző értékű helyeket jelöl meg, ezeket betűkkel jelzi, a rácssíkok periodicitását pedig betűsorokkal ábrázolja, amiből kitűnik, hogy az egy- másután következő rácssíkoknak milyen értékű helyei kerülnek egymás fölé. A tér- csoportok jellemzésére a S c h o e n f 1 i e s s-féle jelölést használja. Részletesebben tár- 92 Földtani Közlöny LXXXII. évf. 1952. 1 — 3. sz. gyaija a szabályos tömött illeszkedést, valamint a hexagonális és romboéderes illeszke- dés közötti összefüggést. Mindezeket számos, jól áttekinthető ábrával szemlélteti. A II. fejezet a tömött illeszkedések közötti hézagokkal, azok fajtáival és számá- val foglalkozik. A szerkezeti felépítést az anionpoliéderekkel oldja meg és ezt a meg- oldást követi az ábrázolásban is. A III. fejezet rendszeresen tárgyalja az ionkristályok különböző belső szerkezeti típusait, majd a IV. fejezetben külön foglalkozik a 8-as és 12-e s koordinációval. E két utóbbi fejezet foglalja el a könyv legnagyobb részét, aminek keretében részletesen és alaposan, mindamellett egyszerűen, sok ábrával ismerteti a szerkezeteket. Az V. fejezet röviden tárgyalja az álszimmetriát és annak rácsrendi okait, végül az utolsó fejezet néhány újabb szerkezetet ismertet. *•' Barabás K orobkov 1. A.: BBeaemie b H3ynenne uckoiiae.Mbix mo-i-hockob. (Bevezetés a fosszilis puhatestűek ismertébe. Kagylók-csigák.) 283 oldal. Leningrád, 1950. A leningrádi Lenin-rendjellel kitüntetett Z s d a n o vról elnevezett egyetem Földkéreg Intézetének kiadásában jelent meg Hja Alexejevics Korobkov professzor igen értékes munkája. A könyv a magyar irodalomból hiányzó műfaj. Tulajdonképpen határozó könyv, de nem az egyes alakok száraz morfológiai leírására szorítkozik, hanem a puhatestűek maradványait, mint élő szervezeteket fejlődésükben és változásukban mutatja be, élet- működésükkel és az őket környező világgal karöltve. Előszavában a szerző azt írja, hogy kézikönyvének — amelyet a geölógush a li- gátok utolsó évfolyamai, aspiránsok és tudományos kutatók részére állított össze — fő- szempontjai a szervezetek morfológiája és tartózkodási helyük viszonyai közötti szoros összefüggés bemutatása és ezáltal az ősmaradványok élőszervezeti voltának a hang- súlyozása. Ennek a célkitűzésnek megfelelően a 120 oldal terjedelmű alaktani részt 156 oldal korológia és ökológia követi. Ezek a fejezetek régen nélkülözött érdekes anyagot fognak össze. Az igen tanulságos művet értékes képanyag kíséri. Nagyon kívánatos volna magyarra fordítani és kiadni. Szörényi Korobkov I. A.: .Mo;i;ih)ckii cpeAnero Mnoi;eHa MapMapoiucKOü BnaauHbi 3aKapűaTbfl. (A máramarosi alföld középmiocén molluszkái. Kárpátukrajna.) — A Szovjetunió Kőolaj Geológiai Tudományos Kutatóintézetének Munkálatai N. S. Nr. 29. Leningrád— Moszkva, 1951. — A monográfia iskolapéldája a kollektív munkának, azaz a földtan és az úgy- nevezett segédtudományok tervszerű együttműködésének és bizonyítéka annak, hogy komoly eredmények csak pontos anyagfeldolgozás alapján várhatók. A szerző bevezetőben egy táblázatot közöl a szóbanforgó terület rétegsoráról, amely a felvevő geológus és az anyagfeldolgozó paleontológus összmunkájának ered- ménye. Az egyes szintek települési viszonyait és kőzetük mineműségét P 1 e s a k o v geológus állapította meg, az egyes szintek korát Korobkov', a paleontológus hatá- rozta meg pontos faunafeldolgozás alapján. A máramarosi medence középmiocénje a táblázat tanúsága szerint sok hasonló- ságot mutat a magyar középmiocénnel, érdemes tehát ismertetni. A monográfiában először kerül feldolgozásra Kárpátukrajna középmiocénjének kagyló-csigafaunája, azzal a célkitűzéssel, hogy a terület részletes rétegtani szintezését lehetővé tegye, amely a táblázat tanúsága szerint teljes mértékben keresztülvihető volt. A célkitűzésnek .megfelelően a faunafeldolgozás emeletenként történik. Külön fejezet az úgynevezett „tiszenszkaja” emelet helvéti-korú faunája és másik külön fejezet az úgynevezett „tereszvenszkaja” és „apsinszkaja” alemeletek tortónai ősmaradványainak leírása. 67 alak kerül leírásra, melyek közül 4 új. Erőssége a munkának' a pontos fajleírás és sok jó ábra. Hiányoljuk azonban, hogy az egyes fajok földrajzi elterjedéséről a szerző nem ad összefoglaló táblázatot. Szörényi Ismertetéseit 93 Rauzer — Csernouszova, Kirejeva, Leontovics, Grüzlova, Sza- lon o v a és Csernova: CpeflHeiopMbi u conpege.ibHbix oő-iacTeií. (Az orosz tábla és -a környező területek középső karbon Fusuliniidái.) A Szovjet Tudo- mányos Akadémia 'kiadása. Moszkva, 1951. — A könyv 370 oldal terjedelmű. Hattagú brigád munkája. A bevezetésben ismerteti az orosz táblán előforduló középső-karbon Fusulina- félék tanulmányozásának rövid történetét, majd a munkához felhasznált anya- got. Több mint 10.000 csiszolatot dolgoztak fel. A kutatás feladata volt: a töl jes fauna leírása, ezen belül a formák számának felbecsülése, az alakok változékonyságának vizs- gálata, fejlődésük és összefüggésük az élettér változásával. Tanulmányozták az egyéni fejlődést, különösen a növekedés alatt ( az ontogenezist) és a fajok rokonsági kapcso- latait. Különösen figyelmet szenteltek a többi Foraminifera helyettesítésének következetes- ségével és figyelemmel kísérték a ritmikus üledékváltozások szerves maradványai és a földtörténet kapcsolatát. Leírja a feldolgozás menetét, mely kartoték rendszerrel tör- tént. Bőven tárgyalja a középső-karbon Fusulina- félék vázainak alaktanát és jellegeik rendszertani jelentőségét. Térbeli és síkmetszetekkel szemlélteti a könyv a váz felépí-. tését, alakjait, a felcsavarodás típusait, a váz anyagának szerkezetét. Felsorolja a prepa- rálás módjait és a hozzávaló eszközöket (rajzokkal, képekkel is) bemutatja. Tárgyalja a meghatározás módszereit (analízis és szintézis.). A mű törzsét a fajleírások adják. A Fusuliinák családján belül alcsaiádok, nemek és fajok szerint halad. Több új nemet és alnémet, 100-nál több fajt, alfajt írnak le. A bőséges irodalom felsorolása után latin betűvel írt névmutató is szerepel. A rendszertani felsorolás után részletes tábla- magyarázatok, majd 58 tábla következik.- Bőd a — S z a b ó Magyar-orosz műszaki és tudományos szótár. Főszerk. Hevesi Gyula. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1951. — Angol-magyar műszaki szótár. Akadémia Kiadó, Budapest, 1951. — Műszaki és tudományos dolgozóink közel két éve nagy örömmel fogadták az orosz- magyar műszaki szótár megjelenését, amely szinte felbecsülhetetlen segítséget jelentett a szovjet tudományos és műszaki szakirodalom tanulmányozásában és tapasztalatainak értékesítésében. A szótár szerkesztőbizottsága annakidején hősies rohammunkávail 3 hónap alatt állította össze a szótár anyagát és ez a sietség természetesen megakadályozta abban, hogy' tökéletes munkát végezzen. Ezt a hiányt rövidesen szintén pótolni fogják bővített orosz-magyar kötet kiadásával. A most megjelent magyar-orosz rész már alapos, átgondolt munka ered- ménye. A szógyűjtésben és a magyar műszaki kifejezések csiszolásában értékes kollektív- munkamódszer alakult ki a szótár szerkesztőbizottsága és a vállalati és tudományos dolgozók, valamint szakfordítók között. Ez a kötet kb. 150 ezer magyar és 206 ezer orosz címszót tartalmaz, a gyűjtés anyaga azonban sokezerrel meghaladja ezt a számot. Egyébként kb 10 ezer bányászati, ásvány-kőzettani és földtani címszót tartalmaz. Az angol-magyar műszaki szótár szintén évtizedes hiányt pótol. A magyar műszaki és tudományos nyelv visszamaradottságának együk főoka, hogy mindeddig rá voltunk szorulva a német szakszótárakra s így az Akadémia kezdeményezése nyelvünk fejlődését igen nagy mértékben elő fogja mozdítani. Az angol-magyar kötet kb. í 17 ezer angol és 500 ezer magyar címszót .tartalmaz; az angol bányászati, földtani, ásvány- kőzettani és geofizikai szakkifejezések száma összesen kb. 16 — 17 ezer. A szótár a szovjet és nyugati szakszótárak és szakfolyóiratok anyagát dolgozta fel, a korlátolt ter- jedelem miatt az egész anyagot nem is közölhették, ügy-, az orosz, mint az angolnyelvű le nem közölt anyagot szívesen bocsátják a szakemberek rendelkezésére. Az angol szótár hasonló módszerrel készült, mint az orosznyelvű és szintén értékes kollektív munka eredménye. Mindkét szótár értékes segítőtársa lesz a szakfordítóknak és műszaki és tudo- mányos életünk minden egyes dolgozójának, K i 1 é n y i n é Spirhanzl 1: Raseljna Jeji vznik tezba a vyuziti (A tőzeg keletl^^ke, terme- lése és hasznosítása.) Praha, 1951. A 356 oldalas cseh nyelven megjelenf*'mn felöleli a tőzeggel kapcsolatos kérdések minden ágát. Első részében a tőzegtelepek keletkezésével, növényzetével, a tőzegtelepek föld- rajzi elhelyezkedésével, klimatológiai hatásával és azoknak a csehországi előfordulásai- val foglalkozik. A tőzegek keletkezésének tárgyalásánál Dokucsa jev, Szibircev, majd külön fejezetben Viljamsz elméleteit veszi alapul. Különös részletességgel em- lékezik meg a spóravizsgálatok eredményeiről és azok fontosságáról a tőzegtelepek 94 Földtani Közlöny LXXXII. éuj. 1952. 1 — 3. sz. növényzetének meghatározásánál. Ezen vizsgálatok alapján kimutatja egyes növények, köztük a fenyő európai elterjedésének útjait. A második részben a tőzegfajták felosztásával foglalkozik keletkezés, növénvzet, földtani jelleg és felhasználhatóság szempontjából. Ugyanitt foglalkozik még a tőzeg tulajdonságaival, a telepek felkutatásával és a tőzeges terület termékennyé tételének módjaival. Külön fejezetben tárgyalja a tőzegtelepek hasznosításának körülményeit, a ter- melés módozatait és sokrétű felhasználását a tüzelés, a földművelés, kertészet, gyógyá- szat, az ipar és építészet terén, ahol számos új eljárási és felhasználási móddal ismer- kedünk meg. Ezeken kívül kisebb fejezetben foglalkozik a tőzegnek, mint népgazdasági tényezőnek kérdésével és ilyen értelemben összehasonlítja az egyes államok tőzeg- gazdálkodásainak adatait. A mű végén a tőzegkutatás, termelés és hasznosítás szerve- zéséről, állami intézéséről szól. Egy térképmelléklet a Csehszlovák Köztársaság tőzeg- telepeinek elhelyezkedését tünteti fel. Papp A.: Das Pannon des Wiener Beckens. (A Bécsi-medence pannonjai képződ- ményei.) Miit. Geol. Gesellsch. Wien, Vol. 39 — 41, 1946 — 48. (Megjelent 1951-ben.) Ter- jedelmes összefoglalást ad a munka a Bécsi-medencének és a vele határos területeknek pannóniai kori rétegeiről. Ismerteti az eddigi rétegtani beosztásokat s azok közül J a n o s c h e k-ét lényegében átveszi. Elemezgeti ugyan az egyes szintek összefoglaló őslényjegyzékében a fajok származását, számbaveszi a régibb szintekben is meglevő, a valószínűleg helyben keletkezett, vagy bevándorolt alakokat s mindebből igyekszik a sótartalom változásaira is következtetni, de a régi beosztásokon így nem sokat mó- dosíthat. Megerősíti, hogy a medence belsejében átmenet van a szarmata- és pannon- képződések közt, hogy' az alsó-pannóniai és felső-pannóniai üledékek közt a változás nem olyan jellegű, mint pl. Magyarországon s hogy a Congeria subglobosa- szintet nevezhetjük ,,középső-pannóniai”-naik is. Csmaradványnévsoraiban sok új' faj, változat, sőt új nem is szerepel (Replidacna) ; de ezeknek leírását külön értekezésben ígéri. Célszerűnek látszik a szinteknek az áltatta javasolt módon betűvel való meg- nevezése, így az „A, B” stb. név nem annyira akadályozza a beosztások és párhuzamo- sítások utólagos módosításait, mint az „alsó-felső” jelölések. Szintjei a következők: A. Szarmata-pannóniai átmenet (a szarmatából visszamaradt fajokkal). B. Melanopsis impressa- szint (szarmatából visszamaradt alakok, kevés új faj kialakulása) . C. Congeria ornithopsis-sznnt. D. Congeria partschi- szint gazdag. jeKemzö őslényvilág kialakulása. E. Congeria subglobosa- szint. F. Congeria neumayri- szint az őslényvilág elszegényedése. G/H. Vii'iparusos-uniós rétegek. Az F — G — H-szintek felelnek meg a magyarországi' rhomboideás-wei zleris-rC v- geknek. A térszín mozgásai a következők voltak: A: emelkedés; B: elején süllyedés, végén csekély emelkedés; C: süllyedés; E: a végén emelkedés; F: elején csekély süllye- dés, végén emelkedés; G: csekély süllyedés; H: szárazulattá válás. A sótartalom válto- zása a következő volna: A: 1,5%, B — E: 1,2 — 0,5%, F: 0,5 — 0,3%, G/H: 0,3%. .Magyarországra vonatkozóan említi, hogy az ungula-caprae- szint helyzetét a különböző szakemberek nem egyformán ítélik meg. ^ Lapparent J.: Classiíication industrielle et utilisation des bauxites. (A bauxit ipari osztályozása és hasznosítása.) Annales des Mines, 138 année. 1949. — A bauxit egyik kétségtelen legkiválóbb ismerője és kutatója, az 1948-ban elhúnyt Lanparent, a strassburgi egyetem kőzettantanára volt. A francia bauxiitra vonatkozó 1930-ban meg- jelent monográfiája nagyjelentőségű új ásvány-kőzettani megállapításokat adott. A cím- ben jelölt munkája 1941-ben készült, az érdekelt nagyvállalatok^ bizalmas irattárából csak halála után került kiadásra. Ez magyarázhatja azt a véleményünket, hogy az itt adott ko tív ipari megállapítások már nyugaton is meghaladottak lehetnek. R_ evezetőjében ismerteti a bauxit jellegeit és alumíniumásványos össze- tételét. Bauxitnak minősít 40% alumínium- és 30% -nál _ kevesebb vasoxid-tartalmú kőze- teket. A bauxitfajtákat összetétel alapján, ipar: felhasználás szerint: alumíniumgyártásra, tűzálló és csiszoló anyaggyártásra és cementgyártásra ’ alkalmas fajtákra osztja. Ipari felhasználás tekintetében az összetételt a régi igények szerint adja meg. így az alumi- rvumgyártás céljaira, SiCU-tartalom 2% Alsós-csökkentés számításba vételével, legalább J a n t s k v S t r a u s z Ismertetések 95 50% AbOs-tartalmat igényel. A francia bauxittermelésben jó bauxitnak minősül 57 — 58% AlaOs, 3,5.% SÍO2- és 22% Fe203-tartalmú, tehát az említett kovasav-százalék kétszere- sének levonásával számított 50 — 51 hányadoséi bauxit. (Nálunk tudvalevőleg a helyesebb szovjethányados-számítási mód az AI2O3 : SiOs viszonyából adódik.) Tűzálló ipar cél- jára legföljebb 5% Fe20s, de nagy ALOs-tartalmú anyag használatos. Ilyenek vannak a francia Pireneusokban. A csiszolóipar szintén 60% AíbCMantalmú anyagot igényel. 0,5% C a O-tant alomig, a cementgyártás 55% AI2O3 mellett 46 hányadoséi „kovasavas bauxitfajtá”-t. Felsorolja az ilyen igényeknek megfelelő francia bauxittermeiő helyeket s röviden ismerteti azok jellegeit. A kétségtelenül a nagyvállalatok részére készült összefoglaló ismertetés második része a Franciaroszágon kívüli' bauxittermeiő területek rövid vázlatát adja azok földtani korának és alumíniumásványos fajtáinak (hidrargillites, böhmites, diaszpor) megjelölé- ' sével. Különösen kiemeli a tőle közelebbről vizsgált nyugatafrikai Aranypart hidrar- gillites bauxitjának kitűnő minőségét (75% AI2O3, 0,5 — 3,5% SÍO2). Az uráli diaszporos bauxit átlagos összetételét 50% ALOa, 10% SiOs-tartalmúnak adja. A görögországi és a romániai (Bihar) bauxit szintén diaszporos-fajta. A közlemény ál.talában élj adatot nem tartalmaz, az ipari felihasználásban pedig már messzebb tartunk. Vadász Ichac M. — Pruvost P.: Francia Himalája-kutató expedíció. (Comptes rendus des séances de l’Acad. des, Sciences 1. 232, 1617—1619 old. 1951.) A francia kormány hivatalos támogatásával a franoia hegyi szövetség (Fédération de la Moníagne) a fran- cia alpi klub (Club Alpin fr.) együttműködésével 1950-ben Himalája-kutató expediciót küldött, aminek földtani eredményeiről rövid előzetes jelentésben számoltak be a párizsi Akadémián. A Himalája központi részén, mintegy 800 km ismeretlen körzetben, az Everest vonalán végzeit gyűjtések a spiti-rétegekből gazdag faunát szolgáltattak. A részletes vizsgálatok szerint a Himalája nepáli része délen kristályos aljzatra tele- pült, karbontól — felső-juráig terjedő, kevéssé átalakult üledékösszletből áll, mely utóbbi észak felé szabályosan hajlik a tibeti hátterület krétarétegei alá. Az Everest-vonulai keleti része 300 km hosszban meglepően egyszerű fölépítést mutat, ami semmiképpen sem hasonlítható össze az Alpok bonyolultságával. Vadász Ladoo R. B — Myers W. M.: Nonmetallic minerals. (Nemfémes ásványok.) Második kiadás. McGraw — Hill B. C., New-York, 1951. — ■ Az 1925-ben megjelent első Kiadás korszerűsített új adatokkal és eredményekkel kibővített és kiegészített formája a könyv. Az irodalomban meglehetősen mostohán kezelt nem fémes ásványos nyers- anyagok igen szerteágazó földtani, teleptani, technológiai és gazdasági vonatkozásai:, tárgyalja. A kérdésösszletet kétségtelenül igen nehéz áttekinthető egységbe fogni, hiszen minden egyes nemfémes nyersanyag különálló kérdést jelent földtani keletkezés, gazda- sági és felhasználási tekintetben egyaránt. A szerzők e 'nehézség elől ki is térnek és a betűrendes tárgyalásmódhoz folyamodnak. A mai tudományos szemlélet szerint cél- szerű lett volna inkább genetikai ailapokra helyezkedni, akkor kidomborodtak volna a keletkezés és hasznosíthatóság terén mutatkozó összefüggések és a nemfémes anyagok földtani kapcsolatai is. Legbővebben tárgyalja a hasznosíthatóság és hasznosítás vonat- kozásait, ezért indokolt lehet a technológiai eljárásmódok szerinti csoportosítás a föld- tani szempontokkal szemben. így a könyv a nemfémes ásványok jó lexikona, anyaga és adatai korszerűek és röviden adják a kérdés lényegét. A betűrendes sorrendben tárgyalt nagyobb árványtani-kémiai alapon elkülöní- tett csoportokon belül minden ásvánnyal külön foglalkozik. Közli az összetételt, a jel- lemző fizikai és ásvány-kristálytani tulajdonságokat, a jellegzetes kísérőásványokat. Általánosságban tárgyalja az előfordulás földtani körülményeit, a leggazdagabb és leg- jellegzetesebb lelőhelyeket, az előfordulási mód rövid megjelölésével. Kifejti a haszno- sítás módját és kívánalmait. Történeti vonatkozások bővén szerepelnek benne. Ter- melési és kereskedelmi adatokat is közöl. Az egyes nyersanyagok tárgyalása után a kérdés korszerű, legújabb, azonban főleg amerikai technológiai irodalmát adja. A fontosabb anyagokra vonatkozó kémiai elemzéseket, termelési adatokat az ipari felhasználás folyamatát és módjait táblázatokban foglalja össze. Igen hasznos kézikönyv, főképpen lexikális összefoglaló adatok gyors kikeresésére. Jakucsné 96 Földtani Közlöny LXXXII. éuf. 1952. 1 — 3. sz. Pearl R. M.: Guide to Geologic Literature. (Á földtani irodalom útmutatója.) Szerző rámutat a földtan megnövekedett szerepére korunkban Az alkalmazott földtan szoros kapcsolatban áll a mérnöki tudomány minden ágával és a többi tudományágak- kal. Ennélfogva az ipar, az egyetemek és iskolák mind nagyobb figyelmet fordítanak a földtani irodalomra. A geológusnak pedig feltétlenül ismernie keli a földtani irodal- mat, mert ezzel időt és fölösleges munkát takarít meg. A könyv első része nagy vonalakban vázolja a földtani irodalom problémáit és sajátosságait és az irodalomkutatás technikáját. A második rész a könyvtár elrendezé- sét, a katalogizálás és indexelés szempontjait, továbbá a dokumentáció korszerű módjait (fotoprint, mikrofilm) és a fordítások kérdését ismerteti. A harmadik rész tárgyalja a földtani irodalmat és közli azokat az indexeket és bibliográfiákat, amelyek a kutató számára az anyagot hozzáférhetővé teszik. Az állandóan növekvő irodalom áttekintésé- nek ismert módja a kivonatok közlése. Fontos fejezet a szakfolyóiratok, állami kiadvá- nyok, a tudományos társaságok és intézmények, múzeumok és egyetemek kiadványainak, végül a külföldi kiadványok bibliográfiáinak ismertetése. A könyvekről szóló fejezet a kézikönyveket, évkönyveket, többnyelvű szakszótárakat sorolja fel, végül közli az ame- rikai és néhány nyugati egyetemen elfogadott doktori értekezések beszerzésének lehető- ségeit. Külön fejezet foglalkozik a földtani térképekkel. A könyv segítségére van a geológusnak, hogy az irodalomkutatás technikáiét elsajátítsa és a tudományos munkájához szükséges irodalmi anyagot összegyűjtse. Ter- mészetes hibája — amit egyébként a szerző maga is elismer — , hogy túlnyomórészt amerikai anyagot dolgozott fel és a külföldi források felsorolása hézagos. Kilényiné 97 Irodalom jegyzék 1951 A MAGYAR FÖLDTANI, ÁSVANY-KÖZETTANI ÉS ŐSLÉNYTANI IRODALOM JEGYZÉKE 1951. Répertoire bibliographique des publications géologiques, m;néralogiques-pétro- graphiques et paiéontologiques en Hongrie 1951.) Bn6JiHorpa(})HH BeHrepcKOít reononmecKOű, MHHepajionmecKOü, neTporpaimecKOH h rianeoHTOJiorHMecKOií HHTepaTypbi 1951 roga. A jegyzék összeállításánál a következő folyóiratokat és kiadványokat vettük figyelembe: Acta Aroheologica Academiae Scientiarum Hungáriáé. — Aota Technica Acade- miae Scientiarum Hungáriáé. — Acta Universitatis Szegediensis. — Akadémiai Érte- sítő. — Bányászati Lapok. — Építőanyag. — Földrajzi Könyv- és Térképtár Értesítője. — Földtani Közlöny. — Honvéd. — Kohászati Lapok. — Magyar Állami Földtani Inté- zet Évkönyve. — Magyar Tudományos Akadémia Matematikai és Természettudományi Osztályának Közleményei. — Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Tudományok Osztályának Közleményei. — Mélyépítéstudományi Szemle. — Természet és Technika. — Akadémia Kiadó. — Nehézipari Könyvkiadó és Tankönyvkiadó kiadványai. A következő folyóiratok 1951-ben nem jelentek meg: Annales Histoirico-Naturales Musei Nationalis Hungáriáé. — Dunántúli Tudo- mányos Gyűjtemény. — ■ Hidrológiai Közlöny. — Jelentés a Jövedéki Mélykutatás Mun- kálatairól (megszűnt). — Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karának Közleményei. Sopron (beolvadt az Acta Technica Academiae Scien- tiarium Hungáriáé c. folyóiratba). Rövidítések: R = resumé, Köt. = kötet, évf . = évfolyam, fűz. = füzet, sz. = szám. Adreánszky G.: Adatok a hazai harmadkori flóra ismeretéhez (1 táblával és 1 ábrá- val) orosz, francia R! JJaHHbie o TpeTHHHOü (jmope Beurpim. Contributions á l’étude de la flóré tértiéire de la Hongrie. — Földtani Közlöny LXXXI. köt. 1951. 7—9. fűz. 320—328. old. Balogh K-: Hámor környékének triász rétegei (2 térképpel), orosz, francia R! reojiormtecKoe CTpoemte okpy>khoc™ XaAtop. Les couches triassiques des environs de Hámor. — Földtani Közlöny LXXXI. köt. 1951. 4—6. fűz. 131—136. old. Bauma V.: Az ipari ásványbányászat szerepe népgazdaságunkban és jövőbeni fejlő- dése. Ponb ropHOü paőoTbi none3Hbix iiciayHa necuamikOB b ok'pecTHOCTnx UJa.iroTapnHa. La fauné du schlier et du grés á Pecten des environs de Salgótarján. — Földtani Közlöny LXXXI. köt. 1951. 7—9. fűz. 303—319. old. Csiky G.: Az ásványolaj eredete és keletkezésének kérdése a szovjet tudomány meg- világításában (ábrákkal). K Bonpocy npoHcxowflemiH h oöpa30BaHnn He(J>Tii b cBeTe coBeTCKOH HayKH, L’oiigine et la question de Ja formation de l’huile minérale d’aprés la science sovie- • tique. — Természet és Technika CX. évf. 1951. 4. sz. 236 — 239. old. Csiky G.: Elméletek a hegységek keletkezéséről és elmúlásáról (ábrákkal). Teopnn oöpa30BaHnn h ncue3H0BeHnn rop. Théories sűr la formation et la dispanition des montagnes. — Természet és Tech- nika CX. évf. 1951. 11. sz. 683—692. old. Csu Ko-Csing: A természettudományok az új Kíníában. EcTecTB03HaHiie b hobom KitTae. Les Sciences nuturelles dans la Chine nouvelle. — Akadémiai Értesítő LVIII. köt. 485. fűz. 160—163. old. D o n á t h É.: Lásd Kocb S. Dudichné Vendl M.: Lásd Tokody L. Egyed L.: Az izosztázia kérdéséhez. Orosz, angol R! K Bonpocy H30CTa3HH. Somé notes concerning the question of isostasv. — Földtani Közlöny LXXXI. köt. 1951. 10—12. fűz. 391—400. old. Egyed L.: Geofizikai nyersanyagkutatás. reotJ)U3imecKoe HcciieAOBamie cupbeB. La recherche géophysique des matiéres brutes. — A Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Tudományok Osztályának Közleményei I. évf. 1951. 1. sz. 124 — 127. old. Egyed L.: Hozzászólás Szádeczky-Kardoss E. prof.: Kőzetátalakulás és szénkőzetek c. előadásához. BbiCKa3biBamie k AOKjiafly npo$. 3. Ca,neuKii-Kapflom : „MeTa.M0p<|)03 ropHbix nopoA m ymeHOCHbie ropHbie nopoAw.“ Notice concernant le discours du prof. E. Szádeczky-Kardoss: „Métamorphisme des Irodalom jegyzék 1951. 99 roches et les roches carboniféres”. — A Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Tudományok Oszt. Közleményei I. évf. 1951 1. sz. 199 — 200. old. Erdélyi J.: Die Mineralien von Bicsad (Sepsibükszád) in Rumanien (53 ábrával). Orosznyelvű R! Mimepa/ibi b IlIeniniiöioKcaA (BioKca/i, PyMbimin). ActaTechnica Ac. Se. Hung. Tóm. I 1951. fasc. 2. 146. old. Esz tó P.: A bányászat okozta kőzetmozgások és külszíni hatásuk. XlBiDKenne ropubix nopo/j BCJieflCTBiie ropHOü paőoTbi h geitcTBue nx na noBepxiicoTb 3eMJIH. Les translocations des roches causóes pár les exploitations miniéres et leurs effets sur la surface de la térré. — Bányászati Lapok VI. (LXXXIV.) évf. 1951. 11. sz. 561—571. old. Fedorovics B. A.: A szél munkája a sivatagban (ábrákkal). O paőOTe BSTpi.i b nycTbinnx. L’oeuvre du vént dans le désert. — • Természet és Technika CX. évf. 1951. 3. sz. 166—170. old. Földvári A.: Hozzászólások Vendel M.: Összefüggések a magmák és ércesedések között c. előadásához. BbiCKa3biBamie k flOKJiagy npoij). M. Benge.i : „CooTnoiuemie mokav Mámon n oöpa- 30BamieM pyA.“ Notice au dlscours de M. Vendel: Relations entre les magmas et la métallo- genése. — Magyar Tudományos Akadémia Műsz. Tud. Oszt. Közi. I. évf. 1951. 1. sz. 176—177. old. Földvári A.: Lásd Szalay S. Földvár iné Vogl M.: Agyagásványok differenciális termikus vizsgálata (2 ábrá- val). Orosznyelvű R! TepMOAin{iepeHuiiajibnbie uccnegOBaHiiu rjimuicTbix MimepanoB. Analyse thermique différentielle des minéraux d’argile. — Földtani Közlöny LXXXI. köt. 1951. 1 — 3. fűz. 91 — 96. old. Grasselly Gy.: Lásd Koch S. üyulay Z.: Kristálynövekedés és határréteg. Pa3BiiTiie KpucTannoB n rpammHbiH cjioíí. Croissance des eristaux et la couche limité. — A Magyar Tudományos Akadémia Matematikai és Természettudományi Osztályának Közleményei I. 'köt. 1951. 1. sz. 10—29. old. flerrmann M.: Zavarickij kőzetnormái. Hop.vibi nopofl 3aBapnuKoro. Les normes pétrograghiques de Zavarickij. — Földtani Közlöny LXXXI. köt. 1951. 4 — 6. fűz. 197 — 199. old. Her r m a n n M.: Lásd Székyné Fux V. Hevesi Gy.: Hozzászólás Vadász E.: A földtan viszonya a műszaki tudományokhoz c. előadásához. BbicKa3biBaHiie k AOKJiagy npo<{). 3. BaAac : „CooTHOiueHHe reonornn n TexmmecKHX nayK.“ Notice au discours de Vadász E.: La géologie et les Sciences techniqu.es. — A Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Tud. Oszt. Közi. I. évf. 1951. 2. sz. 27—30. old. N < Illés Gy.: Hadiföldtan. Boennan reononin. Géologie militaire. — Honvéd, 195L X. 1. Jakucs L.: Vízföldtani megfigyelések a gömöri karszton (1 térképpel). Orosz, francia R. riiAporeo.ionmecKHe HaömoAenun Ha TeMepcKOM KapcTe. Observations hydrogéologiques dans le Karst de Gömör. — Föld,tani Közlöny LXXXI. köt. 1951. 10—12. fűz. 464—467. old. 100 Földtani Közlöny LXXXII. évf. 1952. 1—3. sz. Jakucs L.: A Bükkhegység még feltáratlan, ismeretlen barlangrendszerei. Hen3BecTHan cucTeMa nemep b ropax Biokk. Les systémes de grottes encore inconnues de la montagne Bükk. — Földtani Közlöny LXXXI. köt. 1951. 4—6. fűz. 200—201. old. Jakucs né N. E.: Kőzetszerkezeti jelenségek karbonátos kőzetekben (3 ábrával). CTpyKTypHbie BB.ienun b KapöoHaTHbix nopogax. Sur la structure pétrographique des roches carbonatées. — Földtani Közlöny LXXXI. lkot. 1951. 7—9. fűz. 329—332. old. Jugovics L.: Tapolca/környéki bazaltbányászat. Popnak paöoTa 6a3anbTa b OKpecirocTii r. Tanorma. L’exploitation du basalte dans les environs de Tapolca. — Építőanyag III. évf. 1951. 3 — 4. sz. Kánt ás K-: Elektromos geofizikai kutatómódszerek elméleti alapjai és fejlesztési lehe- tőségei. Hamibie k Bonpocy TeopenmecKiix ociiob h bo3.mo>khocth pa3BUTun ajieicrpimecKoro MeToga reo(J)ii3imecKnx nccneflOBamiíi. Les bases tbéoriques des méthodes de recherches géophysiques électriques et les moyens de leur perfectionnement. — A Magyar Tud. Akad. Alűsz. Tud. Oszt. Közi. I. évf 1951. 1. sz. 74—90. old. K á n t á s K.: A karsztvízkutatás geofizikai lehetőségei. O B03M0HCH0CTU reokhocthx noBbimewin 3anacon He(j)TH u ne4>Tnnnoro ra3a b BeHrpun. Les possibilités de l’augmentation du Capital en pétrole et en gaz natúréi de la Hongrie. — A Magyar Tud. Akad. Műsz. Tud. Oszt. Közi. I. évf. 1951. 1. sz. 120— 124. old. Kertai Gy.: Hozzászólás Szádeczky-Kardoss E.: Kőzetátalakulás és szénkőzelek c. elő- adásához. Bi,ici. 3. Ba^ac : „CooTnouiemie reonormi h TexmmeciKHOCTM IlIapceHTMiiK.iour. La question de la rhyolite de Sárszentmiklós. — Földtani Közlöny LXXXI. köt. 1951. 1—3. fűz. 81—86. old. Kiss J.: A szabadbattyáni Szárhegy földtaná és ércgemetikai adatai (7 ábrával, 3 táblá- val és 1 térképmelléklettel). Orosz, francia R! HaHHbte k Bonpocy pyaoo6pa30BaHnn na mcctopokaghmh CaöaAÖaraH-CapxeAb. Les condiitions géologiques et métallogenetiques du mont Szár de Szabad-battyán. — Földtani Közlöny LXXXI. köt. 1951. 7—9. fűz. 264—274. old. Koch S. — Grasselly Gy. — Donáth É.: Magyarországi vasércelőfordulások ásványai (20 képpel). Angol, Orosz R! The Minerals of the Hungárián írón Őre Deposites. MiiHepajibi MecTopo>KAeHnií )Kene3Hoh pyAbi HaxoAmiuiecH b BeHrpim. Acta Umversitatis Szegediensis, Pars mineralogica, petrographica. Tomus IV. 1950. Koch S. — Donáth É.: Adatok a sacarambi (Nagyág, Románia) aiabandi és a kalinkai (Csehszlovákia) hauerii ismeretéhez (2 képpel). Angol, Orosz R! Data relating to The Alabandin Deposites in Sacaramb (Nagyág, Románia) and to those of Hauenite in Katinka (Cechoslovakia). Hamibie k 3HaHHio CaKapoMÖoro (PyMbimin) ajiaöaiiAHHa h KanuHKoro (MexocjiOBaKHn) rayepirra. Acta Universitatis Szegediensis, Pars min., petr., Tomus IV. 1950. 42 — 46. old. Koch S. — Grasselly Gy.: A Stanija-i (Sztanizsa, Románia) altait (1 képpel). Angol, orosz R! — Altait from Stanija. AnbTaHT 113 CTaHHH (PyMblHHH). Acta Univ. Szegediensis, Pars min. petr., Tóm. IV. 1950. 47 — 49. old. Nolosváry G.: Magyarország permokarbon koralljai (6 ábrával és 19 táblával). ElepMOKapSoHOBbie Koparnni BeHrpiiH. Les coralliaires permo-carboniféres de la Hongrie. Orosz, angol R! — Földtani Köz- löny LXXXI. köt. 1951. 1 — 3. fűz. 4 — 56. old. és 4 — 6. fűz. 171 — 185. old. Kolosváry G.: Szabadbattyáni alsó-karbon korrallok (6 táblával). Angol R! Hn>KeKap6oHOBbie Kopaiuni CaSaASaraua. The lower-carboniiferous corals írom Hungary. — Földtani Közlöny LXXXI. köt. 1951. 7—9. fűz. 275—283. old. Kor Lm K.: Konkrécióképződés riolittufában. Oöpa30Banne KOHKpeunű b piiomiTOBbix Tyijiax. Sur la formation de concrétions dans des tufs rhyolitiiques. — Földtani Közlöny LXXXI. köt. 1951. 7—9. fűz. 332—333. old. Kretzoi M. — Noszky J.: Saurius fog a bakonyi bauxitképződményből. 3y6 Caypyca H3 GaKOHbCKoro 6okcht3. Une dent de saurien de la formation bauxitique du Bakony. — Földtani Közlöny LXXXI. iköt. 1951. 7—9. fűz. 333. old. 102 Földtani Közlöny LXXXII. évf. 1952. 1 — 3. sz. Kretzoi M.: A csákvári Hipparion-fauna. Orosz R. angol ford. dbavma Hipparion b OKpy>KHOCTH HaKBap. The Hipparion-fauna írom Csákvár. — Földtani Közlöny LXXXI. köt. 1951. 10—12. fűz. 401 — 434. old. Kretzoi M.: üj sziréna-típus a magyar miocénből. Orosz R. német ford. HoBan MHOueHOBan cupeHa H3 MaTpacejuiem. Neuer Sirenen-Typus aus dem umgarischen Miozen. — Földtani Közlöny LXXXI. köt. 1951. 10—12. fűz. 460—463. old. Kőrössy L.: Olajtelep -típusok és kutatásuk módja. Orosz, angol R! Tunbi He(J)THHL.ix 6a3 n cnocoöbi hx íicc.ieflOBaHiiü. Tvpes of oil-fields and methods of exploration. - — Bányászati Lapok VI. (LXXX1V.) évf. 1951. 4. sz. 210—216. old. Lengyel E.: Dunazughegységi andezitek zárványai és magmatektomikai jelentőségük. Orosz, francia R! RKpanneHHHKii aHAe3irroB H3 rop HvHa3yr. Inclusions des andésites des monts de la boucle du Danube et leur signification magmatectonique. — Földtani Közlöny LXXXI. köt. 1951. 4 — 6. fűz. 119 — 130. old. Alajzon L.: Egyéb ásványi nyersanyagaink. — Hozzászólás Vadász E.: A magyar ásványkincs feltárása c. előadásához. K Bonpocy MimepanbHbix CbipbeB b BeHrpmi. BbiCKa3bmanne k AOK-ia^y npo<{>. 3. Ba/iac : „BcKpbmie MHHepaubHbix 3anacoB b BeHrpmi. “ Nos autres matiéres brutes. Notice au discours de Vadász E.: Elaboration des richesses minérales de la Hongrie. — A Magvar Tud. Akad. Műsz. Tud. Oszt. Közi. I. évf. 1951. 1. sz. 132—137. old. Mazalán P.: A bányászatban emelt karsztvíz hasznosítása. Hozzászólás Vigh E.: Karsztvízprobléma a bányászatban c. előadásához. Hcn0Jib30BaHiie KapcTOBOH BOflbi npunoflHHTon b ropiio.M ae.ie. BbiCKa3bmanne k flOKJtaay . Bnr : „npoőneMbi KapcTOBOH BOflbi b ropHOM ae.ie.“ L’utiHsation de l’eau karstique obtenue dans Texploitation miniére. Notice au dis- cours de Vigh F.: Le probléme des eaux karstiques dans Texploitation miniére. — A Magyar Tud. Akad. Műsz. Tud. Oszt. Közi. 1. évf. 1951. 1 sz. 278 — 300. old. Méhes K.: Üledékes kőzeteink radiológiai vizsgálata. I. Bauxitok (2 ábrával). Pa/jHOjionmecKtie H3yHemin ocagouHbix nopog 1. Sokch™. Analyse radiologique de nos roches sédimentaires. — I. Les bauxites. — Földtani Közlöny LXXXI. köt. 1951. 1—3. fűz. 97—100. old. Méhes K.: Előzetes kísérletek a gánti bauxit izoradiációs részlettérképének elkészíté- séhez (4 ábrával). Orosz, francia R! H30paanamiOHHan KapTa raHTCKoro őOKCMTOBoro MecTopo>KaeHHfl b BeHrpmi. Essais pour Tétablissement d’une carte isoradiologique des bauxites de Gánt. — Földtani Közlöny LXXXI. köt. 1951. 10—12. fűz. 454—459 old. Mezősi J.: A borsodi Bükkhegység kőzettartományi helyzete (3 ábrával). Angol, orosz R! nopo;iooő.iacTHOe no.iojKemie rop Eiokk b KOMHTaTe Eopmofl. The rock provinciái situation of the Bükk Mountain rangé. — Acta Univ. Szegedi- ensis. Pars miner. pctr. Tomus IV. 1950. 50 — 58. old.. Müller L.: Hozzászólás Szádeczky-Kardos E. Kőzetátalakulás és szénkőzetek c. elő- adásához. BbicKa3bmaHne k flOK.iafly npo({). 3. CageuKH — KapAOUi : „MeTaMop4)03 ropnbix nopofl h yrneHOCHbie ropHbie nopoflbi.“ Notice au discours de Szádeczky-Kardoss E.: Métamorphisme des roches et les roches carboniféres. — A Magyar Tud. Akad. Műsz. Tud. Oszt. Közi. I. évf. 1951. 1. sz. 200—202. old Irodalom jegyzék 195 1. 103 Műszaki és tudományos szótárak. TexmmecKne h HaynHbie c.ioBapu. Dictionnaires techniques et scientiíiques: Magyar-orosz műszaki és tudományos szótár. Angol-magyar műszaki szótár. — Akadémia Kiadó. Budapest, 1951. Nemet kin Sz. S.: A sztálini korszak kőolajtudománya. Hayira o He$Tn b CTanmicKOű 3noxe. La science pétrolifére de l’époque stalinienne. — Bányászati Lapok VI. (LXXXIV.) évf. 1951. 3. sz. 113—120. old. Noszky J. — Kretzoi M.: Lásd Kretzoi M. — Noszky J. Pálfalvy I.: Növénymaradványok Eger harmadidőszakából (2 táblával). Orosz, francia R! HcKonaeMbfe ocTaTKH pacTemrü H3 TpeTHUHbix oőpaaouaHuű 3repa. Plantes fossiles de l’époque tertiaire d’Eger. — Földtani Közlöny LXXXI. köt. 1951 1—3. fűz. 57—80. old. P a n t ó G.: Az eruptivumoik földtani helyzete Diósgyőr és B ü kks z ent'ke rés z t között (1 ábrával 1 melléklettel). Orosz, angol R! reoJiornnecKoe no.iojKemie opynTUBHbix nopop b panone Unouipbep-BroKKceHTKepecr. Geology of the Southern Igneous Beit in the Eastern Part of the Bükk Mountains. — Földtani Közlöny LXXXI. köt. 1951. 4—6. fűz. 137—145. old. Pantó G.: A recski Lahóca felépítése és érce (2 ábrával és 2 melléklettel). Orosz, angol R! reojionmecKoe cTpoemie MecTopo>KfleHHH Pem. BaAac ,,BcKpbiTHe BeHrepcKHX MHHepajibHbix 3anacoB.“ La prospection de nos richesses minérales. Notice au discours académique de Vadász E.: Elaboration de nos richesses minérales. — A Magyar Tud. Akad. Műsz. Tud. Oszt. Közi. I évf. 1951. 1. sz. 106 — 111. old. Papp F.: Hazai magmatikus kőzeteinkről. Hozzászólás Vadász E.: A magyar ásvány- kincs feltárása c. előadásához. 0 MameTimHbix ropHbix nopoA Bermpnu. BbicKa3biBaHne k AOKnaAy npo(j>. 3. BaAac: ,,BcKpbiTiie BerirepcKHX MHHepanbHbix 3anacoB.“ Les roches mágnetiques de la Hongrie. Notice au discours de Vadász E.: Ela- boration de nos richesses minérales. — A Magyar Tud. Akad. Műsz. Tud. Oszt. Közi. I. évf. 1951. 1. sz. 111—116. old. Renner J.: Geofizikai kutatásaink haladása és módszerei. Hozzászólás Vadász E. A magyar ásványkincs feltárása c. előadásához. Pa3BMTHe h AieTOAM reo(J>H3rmecKHX HCCJieAOBaHHií b Berirpun. BbiCKa3bJBanne k AOK.aaAy npo(J». 3. BaAac : „BcKpbiTHe BeHrepcKHX MHHepanbHbix 3anacoB.“ Progrés et méthodes de nos prospecfcions géophysiques. Notice au discours académi- que de Vadász E.: Elaboration de nos richesses minérales. — A Magyar Tud. Akad. Műsz. Tud. Oszt. Közi. I. évf. 1951. 1. sz. 127 — 130. old. Sikabonyi L.: Hegységszerkezeti övék és a kőolaj-felhalmozódások (5 térképpel és rajzmelléklettel). Orosz, francia R! reoTeKTommecKHe 30111.1 h HecJjTHHHbie MecTopowAeHun. Zones geotectoniques et accumulations de pétrole. — Földtani Közlöny LXXXI. köt. 1951. 10—12. fűz. 435—448. old. Sümeghy J.: Mélységbeli vízkészletünk hasznosítása. Hozzászólás Vadász E.: A ma- gyar ásványkincs feltárása c. előadásához. HcnojTb30BaHne 3anacoB rnyöHHHbix boa. BbiCKa3biBaHne k AOKnaAy npo(}). 3. BaAac: „BcKpbiTHe BenrepcKH.x MHHepanbHbix 3anacoB.“ L’utilisation de nos provisions d’eau profonde. Notice au discours de Vadász 104 Földtani Közlöny LXXXII. évf. 1952. 1 — 3. sz. E.: Elaboration de nos richesses minérales. — A Magyar Tud. Akad. Műsz. Tud. Oszt. Közi. I. évf. 1951. 1. sz. 116 — 120. old. Scheííer V— K á n t á s K.: Regionale Geophysik von Transdanubien (10 ábrával) Orosznyelvű R! PerHOHajibHan reoKeHHfi. Eine neue Theodoxus-Art aus den Tortonischen Schichten. — Földtani Közlöny LXXXI. köt. 1951. 4—6. fűz. 194—196. old. Schréter Z.: Emlékbeszéd id. Noszky Jenő fölött. (Noszky müveinek felsorolásával.) na.M«Tb H. HocKoro. — Földtani Közlöny LXXXI köt. 1951. 7 — 9. fűz. 232 — 237. old. Strausz L.: őslénytani adatok a Kisalföld D-i részéből (2 ábrával). Oro§z, német R! naneoHTo.-iorimecKHe aarntbie H3 k»khoü nácim MejiKOií BeHrepcKOű Hh3M6hhoctu Paleontologische Daten aus dem Südbucht dér Kleiner Ungarischen Tiefebene. — Földtani Közlöny LXXXI. köt. 1951. 4—6. fűz. 186 — 193. old. Strausz L.: Földtani vizsgálatok Kisbér és Tata környékén (3 ábrával). Orosz, német R! reonorrmecKHe ncc.ieaoBaHHH b okpv>khocth TaTa-Kmuöep. Geologische Beobachtungen in dér Umbegung von Kisbér und Tata (Transdanu- bien). — Földtani Közlöny LXXXI. köt. 1951. 7 — 9. fűz. 284 — 292. old. Szabó P. Z.: A karsztvíz Pécs vízellátásában (ábrákkal) 3HaneHne KapcroBoű boám b BoaocHaöweHHH r. rien. L’eau karstique dans l’approvisíonnement en eau de la vilié de Pécs. — Természet és Technika CX. évf. 1951. 5. sz. 288 — 293. old. Szabó P. Z : A Mecsek-hegvség vízrajzi kutatása. I A pécsi Tettye karsztforrása. rnAPO.iornnecKoe ítcc.ieaoBaHHe rop Menek. KapcTOBOű hctouhhk p. TeTe b r. rie^ La prospection hydrologique de la monfagne Mecsek. 1. L’eau karstique á Pécs. — Földrajzi Könyv- és Térképtár Értesítője II. évf. 1951. 1 — 3. sz. 132 — 138. old. Szabó P. Z.: A Mecsek-hegység vízrajzi kutatása. 2. A Sárkány-kút. 2. „HIapKaHbKyT“ (KO.iogeu aparoHa). La prospection hydrologique de la montagne Mecsek. 2. Le Sárkány-kút (Puits du dragon). — Földrajzi Könyv- és Térképtár Értesítője II. évf. 1951. 7 — 9. sz. 288 — 293. old. Szádeczky-Kardoss E.: Kőzetátalakulás és szénkőzetek. MeTa.Mop<{>03 ropHbix nopop it yrjteHOCHbie ropHbie nopoati. Métamorphisme des roches et les roches carboniféres. — A Magyar Tud. Akad. Műsz. Tud. Oszt. Közi. I. évf. 1951. 1. sz. 179 — 197. old. Szádecky-Kardoss E.: Hozzászólás Vadász E.: A földtan viszonya a műszaki tudományokhoz c. előadásához. BbicKa3bmaHne k AOK.iagy npotj). 3. Baaac : „CooTHOineHHe reo.iornn h TexHHqecKiix HayK.“ Notice au discours de Vadász E.: La géologie et les Sciences techniques. — A Magyar Tud. Akad. Műsz. Tud. Oszt. Közi. 1. évf. 1951. 2. sz. 31 — 35. old. Irodalom jegyzék 1951. 105 Szádeczky-Kardoss E.: Üjabb irányzat a kokszképződés elméletében. HoBoe nanpanneHHe b Teopnn KOiKHoro-BK»KKa. Observations microtectoniques dans la zone sud des schistes de la montagne Bükk. — Földtani Közlöny LXXXI. köt. 1951. 1 — 3. fűz. 87 — 90. old. Szebényi L.: A Tokaj-hegységi kaolin keletkezésének kérdéséhez (1 ábrával). Orosz- nyelvű R! K Bonpocy oőpa30BaHHH Kaonnna b ropax ToKaü. La question de la formation du kaolin de la montagne de Tokaj. — Földtani Köz- löny LXXXI. köt. 1951. 4 — 6. fűz. 153 — 155. old. Szentes F.: A bükkszéki kísérleti bánya földtani tanulságai. Orosz, francia R! reononmecKHe onbiTbi BKcnepHMeHTajibHOH inaxTbi b BioKKceKe. , Enseignements géologiques de la mine "expérimentale de Bükkszék. — A Magyar All. Földtani Intézet Évkönyve XL. köt. 1951. 2. fűz. 23 — 32. old. 2 térképmelléklettel. Székyné Fux V. — Hermann M.: Telkibánya — Alsókéked környékének petrogenezise (4 ábrával és 2 táblával). Orosz, angol, német R! rieTporeHe3 OKpy>KHOCTH py^HiiKa TenKHŐaHH. Petrographical and ore-genetical date of the Telkibánya district. — Peirographische und erzgenetische Angaben dér Gegend von Telkibánya. — Földtani Közlöny LXXXI. köt. 1951. 7—9. fűz. 250—263. old. Szótárak: Lásd Műszaki és tudományos szótárak. Sztrókay K- L: A mullit-szerkezet elméleti és gyakorlati értelmezéséről (5 ábrával és 1 táblával). Orosz, francia R! TeopeTHuecKan h npaKTunecKan HHTepnpeTaun crpoeHHH AuojuiHTa. Sur la structure cristalline de la mullite. — Földtani Közlöny LXXXI. köt. 1951. 7—9. fűz. 238 — 249. old. 106 Földtani Közlöny LXXXIÍ. év[. 1952. 1 — 3. sz. Szurovy G.: A mélyfúrások szerepe a magyar ásványkincsek feltárásában. Hozzá- szólás Vadász E.: A magyar ásványkincs feltárása c. előadásához. K Bonpocy rnyőOKoro őypeHHH b OTHOineHHH BCKHpbiTim MHHepa.ibHbix 3anacoB b Beurpim. — BucKa3biBaHne k flOKnagy npocj). 3. Bagac : ,.Bck'pbiTiie BeHrepciTH b EiOKKceKe. F.nseign ements giéologiques de la prospection ét de la production du pétrole á Bükk- szék. — A Magyar Áll. Földtani Intézet Évkönyve XL. köt. 1951. 2. fűz. 3 — 21. old. 5 térképmelléklettel. T o k o d y L. — D u d i c h n é Vendl M.: Magyarország meteoritgyüjteményei. Les oollections des météorites de la Hongrie. — Akadémiai Kiadó. Budapest, 1951. KonneKUHH MeTeopuTOB b BeHrpHH. Tokody L.: A viviánit transzlációja és redőzése (1 ábrával). Német fordítás. TpaHCJIHUHH BHBHaHHTa. Translation und Fáltelung des Vivianits. ■ — Földtani Közlöny LXXXI. köt. 1951. 4—6. fűz. 168—170 old. Tokody L.: üj ásványok a Szovjetunióból. Hoobie MHHepanbi H3 CoBeTCKoro Coio3a. Nouveaux minéraux de l’Union Soviétique. — Földtani Közlöny LXXXI. köt. 1951. 4—6. fűz. 201—202. old. Tokody L.: Ásványtani közlemények II. (Folytatás.) 1 ábrával. Orosz, német R! MiiHepanorHuecKHe cooőiueHHH. Mineralogische Mitteilungen II. (Fortsetzung.) — Földtani Közlöny LXXXI. köt. 1951. 7—9. fűz. 293—297. odd Tokody L: Hozzászólás Vendel M.: Összefüggések a magmák és ércesedések között c. előadásához. BbicKa3biBanne k flOKnagy npocj). M. BeH^en : „CooTHomeHHn Me>K/iy MarMoft h oöpa- 30B3HHeM pyfl.“ Notice au discours de M. Vendel.: Relations entre les magmas et la métallo- genése. — A Magyar Tud. Akad. Műsz. Tud. Oszt. Közi. I. évf. 1951. 1. sz. 177 — 178. old. Ungár T.: Két érdekesebb ősmaradvány Nógrádmegyéből (2 ábrával). HBe HHTepecHbie OKaMeHenoc™ H3 KOMHTaTa Horpag. Deux fossils intérressants du comitat de Nógrád. — Földtani Közlöny LXXXI. köt. 1951. 7—9. fűz. 334—335. old. Vadász E.: A geológus Linné. Teojior JImhh3. Linné le géologue. — Földtani Közlöny LXXXI. köt. 1951. 1 — 3. fűz. 101 — 103. old. Vadász E.: A magyar ásványkincs feltárása. BcKpbiTne MHHepanbHbix 3anacoB b BeHrpHH. L’élaboration des richesses minérales de la Hongrie. — A Magyar Tud. Akad. Műsz. Tud. Oszt. Közi. I. évf 1951 1. sz. 94 — 103. old. Vadász E.: Hozzászólás Szádeczkv-Kardoss E.: Kőzetatalakulás és szénkőzetek c. előadásához. BbicKa3biBanne k flOKJiafly npo$. 3. CafleuKH-Kapgoiu : „MeTaM0p$03 ropHbix nopoa h yrneHOCHbie ropHbie nopoflbi“. Notice au discours de Szádeczky-Kardoss E.: Métamorphisme des roches et les roches carboniféres. — A Magyar Tud. Akad. Műsz. Tud. Oszt. Közi. I. évf. 1951. 1. sz. 202—206. old. Irodalom jegyzék 1951. 107 Vadász E.: A földtan viszonya a műszaki tudományokhoz. CooTHomemie reo.iormi n TexHimecKiix nayh\ La géologie et les Sciences techniques. A Magyar Tud. Akad. Műsz. Tud. Oszt. Közi. I. évf. 1951. 2. sz. 21 — 26. old. Vadász E.: Bauxitföldtan. reo-iomn öoKCHTa. La géo’.ogie de la hauxite. — Akadémiai Kiadó, Budapest, 1951. V a d á s z E.: Geológus-képzésünk a szovjetpedagógia mérlegén. BeHrepcKHŰ rcypc reonormi na ociiOBe coBeTCKOíí neparonm. La formation de nos géologues au point de vue de la pédagogie sovietique. — Föld- tani Közlöny LXXXI. köt. 1951. 4 — 5. fűz. 115 — 118. old. Vadász E.: Elnöki megnyitó. BcTyniiTenbHan penb npepceppTeiiH. Discours présidentiel. — Földtani Közlöny LXXXI. köt. 1951. 7 — 9. fűz. 225 — 231. old. Vadász E.: Adatok a laterites mállás kérdéséhez (3 ábrával). Orosz, francia R! HaiiHbie k nonpocy naTepnTOBoro BbiBeTpiiBamiH. Contributions á la question de l’altération latéritique des roches. — Földtani Közlöny LXXXI. köt. 1951. 10—12. fűz. 365—373. old. V á r a d i F. P.: Néhány megjegyzés a bauxitok keletkezésére az anyagszerkezeti elmé- letek alapján. HeKOTopbie 3aMeHamm OTHOciiTenbHO nponcxo>KaeHHH öoKCHTa Ha ocHOBe Teopnü cTpyKTypbi MaTepnajia. Somé refleotions on the origin of the Bauxites based on the theories of composition of materials. Einige Betrachtungen über die Entstehung des Bauxits auf Grund dér Strukturlehre. — Bányászati Lapok VI. (LXXXIV.) évf. 1951. 1. sz. 30 — 33. old. Vendel M.: Összefüggések a magmák és ércesedések között. CooTHOinenHH Me>Kay MarAioű h o6pa30BaHHeM pyp. Rclations entre les magmes et la métallogenése. — - A Magyar Tud. Akad. Műsz. Tud. Oszt. Közi. I. évf. 1951. 1. sz. 138—175. old. V’ endel M.: Hozzászólás Vigh F.: Karsztvízprobléma a bányászatban c. előadásához. BbiCKa3biBanne k flOKnapy (J>. Biir : „FIpoö.ieMbi KapcTOBOű BOflbi b ropHOM aene.“ Notice au discours de F. Vigh: Le probléme des eaux karstiques dans l’exploitation miniére. — A Magyar Tud. Akad. Műsz. Tud. Oszt. Közt. I. évf. 1951. 1. sz. 301 — 305. old. Vendel M.: A szilikátos anyagásványok meghatározása. OnpeflejieHHe cmiHKaTHbix rjiHHHCTbrx nopop. L’indentification des minéraux d’argile. — Bányászati Lapok VI. (LXXXIV.) évf. 1951. 1 sz. 14—17. old. Vendl A.: Geológia I. rész Peonornn. Tankönyvkiadó. Budapest, 1951. Géologie. Vértes L.: Üjabb ásatások az istállósköi barlangban. HoBbie pacKom Szópór $ Dudor • 9 • $ Bakonyszombathely és Ácsteszér közt a Murvahegyről is gyűjtöttem kavicsot, agyagos, homokos rétegek (valószínűleg pannonjai) fedőjéből. Itt a szemnagyság valamivel kisebb, mint Nagybér-pusztánál, a gömbölyítettség azonban az ottanival teljesen egyező. Ilyen csekély gömbölyítettséget másutt csak pannóniai kavicsoknál találtam. Megjegyzem még, hogy errefelé az erdei utakat javítás céljából igen sok he- lyen kavicsozták, valószínűleg miocén kaviccsal; elszórt szemcsék sok helyen így kerülhettek az erdőtalajba. 3. Mór mellett Árki-pusztánál talált kavicsokban kevés a mérésre alkalmas kvarcitszemcse, azok nagy része is lyukacsos felületű, ezéit a mérési eredmények (v = 4,4 — 4,6) bizonytalanok. Nagyon hasonló az a kavics, melyet Mórtól ENy-ra 124 Földtani Közlöny LXXXII. évf. 1952. 4 — 6. sz. találtam (39. sz. lelőhely), 4'A körüli gömbölyítettségű. A csekély gömbölyítettség- eltérés dacára a móri és árkipusztai kavics azonos eredetű lehet. Miocén korukat kétesnek kell tartanunk, mert települési viszonyaikból nem sokat láttunk. 4. A Vértes-hegységtől E-ra Tata környékén már Szádeczky megkülön- böztette a nagyobb gömbölyítettségű Duna-kavicsoktól a D-ről kisebb távolságból származó kavicsokat, ezek legnagyobb részét pleisztocén korinak tartotta. Az utób- biakhoz sorolható a tóvárosi lelőhely (67). Ezzel szemben a szomódi és császári kavicsokat (40, 42) feltételesen levantei korúnak veszem, főleg magasabb térszíni helyzetük alapján. Gömbölyítettságük azonban (v =43/4 — 5) nem ad elég segítséget a korbeli megkülönböztetéshez. Legkevésbbé kétségesnek tekinthető a bársonyosi Strázsa-hegyen és a Kömlődtől D-re található kavicsok levantei kora. A bársonyosi Strázsa-hegy tetejére folyó csak akkor folyhatott, amikor még a pannóniai tó által lerakott üledék felszíne számottevő lepusztulást nem szenvedett; ez az állapot pedig sokkal inkább képzelhető a levantei-emelet elejére, mintsem utána. C) A miocén kavicsok származása Míg a Dunántúl középső részeinek pannóniai és pleisztocén kavicsai nem valamely távoli, kristályos kőzetekből álló paleozóos hegység lepusztulásából szár- mazhatnak, hanem a helyben levő miocén kavicsok átmosódásából, addig a miocén óriási kavicstömegei kvarcit-anyagainak származtatására két elképzelés lehetséges: vagy egy kristályos kőzetekből álló paleozóos hegységből, vagy pedig a Bakony DK-i oldalán hosszú sávban jelentkező permi korú konglomerátumból hordatott a Bakony nyugati, középső és északi részeire a kavicsanyag. A permi konglomerátum- ból való származtatás a gömbölyítettségi értékek -alapján lehetséges, sőt igen való- színű. A permi kavicsok v-érléke 33A körüli (1. hátrább), a miocéné 4V2 — 43/4, a kettő közti továbbhordódás a „lóg km = 0,39 (v + 0,3)“ egyenlet szerint 30 — 50 km lehet, — ez: pedig a tényleges távolságnak megfelel. Ha a permi konglomerátumokból származtatjuk a miocén-kavicsot, akkor a szállítás irányát és egykori lejtésirányát is megadtuk: DK-ről ENy felé irányul a lejtő, ÉNy-on- (a Kisalfödön) mélyedés, tengermedence lehetett. H,a azonban a paleo- zóos kristályos kőzeteket tekintjük a miocén-kavicsok származási helyének, akkor a feltételezett szállítódás hosszából kell következtetnünk a Ny-ról (az Alpokból) tör- tént szállítódásra vagy az ÉNy-i (Mihályi környéki), vagy K-i (Székesfehérvár kör- nyéki) őshegység felől való szállításra, tehát ősföldrajzilag az ottani paleozoikum miocén időszakbeli magas helyzetére. Lóczy az utóbbira abból következtetett, hogy K felé egyre nagyobbak a mediterrán kavicsok (2. p. 241). A gömbölyítettségi érték- ből (régebbi vizsgálataim alapján, 2. p. 45. és 59.) a szállító folyó hossza a követ- kező képlet segítségével számítható ki: lóg km = 0,39 X (v + 0,3). Ha ebbe az egyenletbe a sümegi, herendi, vagy devecseri és az északi Bakonybó-1 származó miocén kavicsok v-értékeit behelyettesítjük, a folyó hosszára 60 — 80 km körüli értéket kapunk. Ez az érték az Alpokból való szállíttatást kizárja; lelőhelyeink egy részére vonatkozóan egyaránt megfelelne a Mihályi vagy Székesfehérvár környéki hegység Távolságának, azonban a Mór és Kisbér környékéről származó kavicsok inkább a D — DK fölé eső kristályos hegység létezését valószínűsítik. Ide ugyanis Ny— ENy felől csak lényegesen nagyobb távolságból jöhetett volna a kavics. Elkép- zelhető ugyan, hogy ezek a móri kavics-előfordulások nem miocén koriak, hanem Strausz L : Kavics-tanulmányok Középdunántúlról 125 fiatalabbak, de akkor is nyilván csak valamely közeli miocén kavics átmosódásából keletkezhettek s ezzel kapcsolatban gömbölyítettségük csak fokozódhatott, nem csök- kent: tehát akkor Ls a kristályos hegység csekély (akkor még 60 km-nél is kisebb) távolságát bizonyítanák. Itt hangsúlyozom, hogy e távolságoknál nem légvonal, hanem a folyónak tényleges (esetleges kanyargásokkal tarkított) hossza értendő. Ezek szerint tehát a miocén-kavicsok eredetére a K — DK felöl való szárma- zást (akár a kristályos alaphegységből, akár az ugyancsak DK-re eső permi képződ- ményből) már az eddig feldolgozott anyagok alapján is valószínűsíthetjük, ha még nem is bizonyítottuk. A Bakony északi részének több kavics-előfordulását kell még alaposabban megvizsgálni, hogy a kapott szállítási hosszakkal megerősíthessük a fenti megállapításokat. További, bár kissé gyenge bizonyíték a DK-ről való szállítás mellett még az is, hogy a legnagyobb miocén gömbölyítettségi értéket Ny-on, Bakonygyepesnél láttuk. Ez jelentheti azt, hogy ez a kavics ide DK felől messzebbre szállítódott; de magyarázható a v-érték növekedése úgy is (1. előbb), hogy a folyami eredetű kavics a tengerben tovább koptatódott a végleges leülepedésig. D) Kavicsok a Balatontól K-re levő területen 1. A Balatoni mellett, a Kenese és Aliga körüli magaslaton, kb. 60 — 70 m-rel a Balaton szintje felett feltűnő kavicsvonulatot találunk. Lelőhelyei ÉNy — DK-i irányú sorban Fűzfőtől Szabadhidvégig egyre alacsonyabb térszínen vannak, Szabad- h'dvégnél Elephas meridionálisos faunával. Leírásukat a Balaton-monográfia is tar- iAdánd Péli malom oo^ r Pieisiiocín Szobadhidvég & Permi konglomerátum , 7 / talmazza. Az ismert előfordulási pontok közül Fűzfőről és Balatonvilágosról gyűj- töttem mintákat. Aligától ÉÉK-re 2 km-re szántóföldeken elszórtan találtam ugyan- ilyen kavicsokat; térszíni magasságuk is megfelel közbülső helyzetüknek a fűzfői és 126 Földtani Közlöny LXXXII. év}. 1952. 4 — 6 sz. világosi előfordulások közt (46). Ez az új lelet is teljesebbé teszi ezt a kavicsvonu- latot. Méréseket végeztem még az Ádánd é6 Szabadhidvég közt lévő Péli-malom mellett (48) gyűjtött anyagon is. 1937. évi térképezésem' folyamán e kavicsnak elő- fordulási helyeit találtam Szabadhidvégtől ÉNy-ra is, de mérési adataim ezekről még nincsenek. Ezen Elephas meridionalisos kavicsok keletkezésének legegyszerűbb magya- rázata az lenne, hogy a Bakony középső részéből a miooén-kavicsanyagot szállította ■tovább egy ENy — DK-i irányú ópleisztocén folyó. A kavicsok gömbölyített sége végig (a mérési hibahatáron belül) azonos, v = 43A körüli. Ez azonban nem egyeztethető össze a kavics származásának említett magyarázatával. Először is a miocén-kavicsok gömbölyítettsége is 43/4 körüli, tehát 'ha azok tovább hordódtak, úgy belőlük nagyobb gömbölyítettségű anyagot kell kapnunk,’ nemcsak a további koptatás, hanem a göm- bölyűbb elemek javára való szelektálódás miatt is. Másodszor ezen ópleisztocén 'kavicsvonulatokon belül a fűzfői és szabadhidvégi előfordulások közt levő 30 km szállítódási távolság észrevehető lenne a v-érték növekedésében. A kavicsanyag for- rásául a miocén-kavicsok helyett inkább a közeli permi konglomerátumok jöhetnek Szóba. Ezeknek gömbölyítettsége alacsonyabb: 33/4 körüli. A fülei hegyen jól feltárt permi konglomerátum annyira laza, mállott, hogy a kavicsok belőle 'könnyen ki- szabadíthatok és jól mérhetők. Ugyancsak cpv-mérésre alkalmas anyag van Balaton- almáditól D-re a műút bevágásában; itt a homokkő némelyik padjában akad mérhető (dió-mogyoró szemnagyságú) kavics. Ilyen származtatás esetében könnyebb magya- rázatát adni a fűzfői-szabadhidvégi lelőhelysor két vége közötti csekély gömbö'yí- tettség különbségnek. A permi konglomerátum előfordulásai nem a szóbanlevő ENy — DK-i irányú pleisztocén-vonulat ÉNy-i vége (kezdete) felé esnek, mint a miocén kavicsterület, hanem mindkét oldalon, Fűzfőtől DNy-ra a Balatonparton, Aligától ÉK-re a Fülei-hegyen vannak; természetesen a mainál nagyobb területen is lehetett ■felszínen a permi kőzet az ópleisztocén időszakban. így elképzelhető, hogy nem egyetlen forrás-vidékről származott a kavicsanyag s a tényleges hordási távolság kb. ugyanannyi lehetett Fűzfőnél, mint Hidvégnél. Nem zárhatjuk ki azonban azt a feltevést sem, hogy a permi anyagon kívül miocén-kavics is keveredett a képződ- ménybe kisebb mennyiségben s így nem emelte meg túlságosan a v-értéket. Feltűnő az Adánd — Szabadhidvég közti előfordulási helyen (48.), hogy a kavicsszemeknek igen nagy részén látszik egy bizonyos fokú koptatottság utáni törés és azután a törési felületnek kisebb fokú utólagos koptatódása. Ez érv lehetne a kristályos kőzetből való közvetlen származtatás ellen és a kavicsos üledékanyag- ból másodlagos továbbhordódás mellett; — csakhogy ezt úgyse kell bizonygatni. 2. Siófok környékén a Balatonparttal párhuzamosan, 1 — 2 száz méterre a parttól több kilométer hosszan kavicssáv húzódik. E kavics szemnagysága mogyoró- nyitól ökölnyiig változik, gömbölyítettsége 5 körüli. Alig tér el ez a meridionális- kavicsétól, térszíni helyzete azonban feltétlenül az újpleisztocén vagy óholocén kor mellett szól. A Fűzfő — Szabadhidvég közti kavicsvonulat (a Balaton ÉK-i magas- partja feletti dombtetőkön) természetesen a Balaton létezése előtt rakódott le, a Siófok-környéki kavicsok lerakódása idejében már a .maival azonos volt a térszín jellege. E siófoki kavicsok keletkezésének magyarázata az, hogy az ÉK felé levő magaslatról a meridionális-kavics itt az újpleisztocén időszakban keletkezett horpa- dásba lemosatott. Mégis az említett v-érték nem olyan magas, hogy teljesen kizárná a szemben levő Balatonpart felől, a permi konglomerátum ottani hosszú vonulatából való közvetlen származtatást. Ez ellen a magyarázat ellen azonban elég erős érv- ként azt hozhatom fel, hogy a kavicsok közt egy diónyi szép nummulinás mészkő- kavicsot is találtam; így inkább É felől jöhetett ez az anyag, a miocén kavicsból került a nummulinás mészkő a balatonvilágosi ópleisztocén kavicsba s onnan Strausz L.: Kavics-tanulmányok Középdunántúlról 127 tovább jelenlegi lelőhelyére. Megjegyzem, hogy ezen újpleisztocén kavicsok eseté- ben a gömbölyítettségnek és a szemnagyságnak aránylag nagyfokú helyi változá- sait láthatjuk, de nem olyant, hogy ez az említett származtatást kizárná. E) Pótló megjegyzések göcseji kavicsokról A Dunántúl DNy-i részének kavicsairól 1947-ben készített dolgozatom meg- jelenése óta csak kevés újabb adatot sikerült gyűjtenem a Nagykanizsa-Zalaeger- szeg közti terület kavicsképződményeire vonatkozóan. 1. Nagylengyeltől ÉÉNy-fa, Rámtól Ny-ra kutatóakna (28.. sz. lelőhely) apró- kavicsos rozsdá6-sárga színű homokot tárt, fel. A homok felső részében közvetlenül a felszínt borító barnás agyagos talaj alatt aránylag több és durvább a kavics, le- /■ í lolaegerszeg X 52, 53 & 26 0 68,69 & Nagylengyel ú Kerkanémelfolu a Pannóniái x levantei ° Pleisztocén 0 2 4 C 9 10 km. 6 Kányavár o 60 6 Kerettye ° 54 <0 Bácska Nagybakó 6 o 57 o 58 o 56 °59 oS5 á íszteregnye O-70 ** ° Murorálko £ Nagykanizsa V. Q. felé (2 m mélység körül) már finomabb a homok. Az akna alján feltárt homok nyil- ván felső-pannóniai korú. A kavicsosabb rész elhelyezkedése nem dönti el határo- zottan, hogy a pannon fedőjét képező levantei vagy ópleisztocén kavicsról van-e 2 Földtani Közlöny 128 Földtani Közlöny LXXXII. évf. 1952. 4 — 6. sz. itt szó, vagy pedig a kavics még a pannonihoz tartozik-e. Minthogy .a környékén vart néhány biztosan pleisztocénkori kavicselőfordulás, első jelentésemben pleisztocén- nek vettem ezt a (49. sz. aknában talált) kavicsot is. Most azután a kavics gömbö- Iyítettségének mérése azt az eredményt adta, hogy v-érték 4-en aluli (kb. 3‘A — 372),. ez pedig területünkön csak a pannónkori kavicsoknál fordul evő, fiatalabb kavicsok közt nem. így ezt a lelőhelyet is a pannonhoz kell sorolnunk. 2. A kandikóhegyi régibb kavicsbányából és egy újabb itteni feltárásból szár- mazó anyag gömbölyítésre a régiekhez hasonló, 43/4 körüli v-értékű (52,53). 3. Kerkapéntekfalunál (68. 69 ) 573 v-értékű kavicsok valószínűleg az ópleisz- tocén Rába-terrasz legdélibb előfordulási helyei. 4. A vétyemi szerkezet feltételezett K-i folytatásának vizsgálata közben egy kis kavicsélőfordulást találtam Kányavár és Szentadorján között. A feltárás nem jó,. csupán az erdei kocsiúton a talajból szedhető a kavics, de mégis nagyobb mennyi- ségben, mint a szomszédos Lispe — Kányavár közti kövesúttól közvetlenül K-re fekvő lelőhelyen, — amely egyébként ezzel a mostani lelettel mindenben egyezőnek látszik. A szemnagyság uralkodólag borsónyitói kism-Qgyoróig terjed, a nagymogyorónyi kavics ritka. Gömbölyítettsége v = 472 — 43/4, térszíni magassága 240 m körüli- Ennek alapján idősebb pleisztocénkorinak tarthatjuk s anyaga a levantikum átmosá- sából származhat. 5. Oltárc és- Bocska között '(54. sz. pont) új nagy kavicsbánya van. Szem- nagyságban uralkodik itt a borsónyi és kismogyorónyi, ritka a mogyorónyi. Gömbö- lyítettsége v = 43/4, — tehát megfelel a hahóti antiklinálistól D-re több helyen is- talált levantei („kandiké: típusú") kavicsoknak. Alacsonyabb térszíni helyzete való- színűleg az ópleisztocén kis távolságra való továbbszállítódás eredménye. 6. R:gyác falutól Ny-ra 2 km-re a szőlőhegy lejtőjén 200 m körüli magasság- ban, majd tovább D-felé is- a lejtőn elszórtan elég nagy területen, de aránylag cse- kély mennyiségben találunk kavicsot. Szemnagysága uralkodólag kismogyorónyi,. kevés a nagymogyorónyi, ritka a kisdiónyi. Gömbölyítettsége kevéssel 5-ön felüli. Magassági helyzete alapján közép-pleisztocénkorinak tarthatjuk; származási mód- jára, ill. az idehordás irányára azonban nehéz magyarázatot adnunk. Ezen a vidé- ken a Murától kevéssel északra a fiatalabb pleisztocén kavicsok is murai eredetűek,. 6-on felüli v-értékkel; ezektől lényegesen eltér a szóban levő rigyáci kavics, mert szemnagysága és gömbölyítettsége is kisebb azokénál. A legvalószínűbb származta- tási mód e kavics számára az, hogy a kandikéi típusú levantei kavicsok átmosódá- sából, továbbhordásából keletkezett. Ennek egyetlen nehézsége csak az, hogy levantei kandikéi típusú kavicsot nem találtunk eddig az oltáréi antiklinális-vonulattól D-re;; a továbbhordatást a NyK-i antiklinális-gerinc egyik résén át (talán nem tektonikus,, hanem eróziós eredetű résén át) kell képzelnünk. 7. Eszteregnye falu É-i végénél, a domblejtő alján nagyobb mennyiségű (de- ténylegesen önálló „réteget" nem képző) elszórt, nyilván átmosódott helyzetben levő kavicsot találunk. Szemnagysága kissé nagyobb az előbb tárgyalt rigyáci kavicsé- nál, diónyi szemek is előfordulnak benne; gömbölyítettsége egyezik a rigyáciéval, v = 5 — 57-i. Származása is valószínűleg hasonló, tehát a levantei kavicsok átmosó- dásábó! eredhet; a diónyi szemnagyság azonban igen ritka a Hahót — Oltárc közti levantei és ópleisztocén kavicsokban. 8. Az újudvari levantei kavics-folttól közvetlenül D-felé húzódó, majd DDNy- felé Lazsnakpusztához vezető völgyben is találtam kavicsokat, éspedig az északibb részen majdnem a völgy fenekén, délebbre ellenben már a K-i völgyoldal félmagas- ságában, keskeny, alig észrevehető terraszként. Az északibb előfordulási helyeken a kavics teljesen azonos jellegűnek látszik az újudvari levantei kaviccsal — tehát egyszerűen annak pleisztocénkori továbbhordásából származtatható. Ellenben a Strausz L.: Kavics-tanulmányok Középdunántúlról 129 Lazsnakpusztától EK-re levő 59. sz. pontnál gyűjtött kavicsban elég jelentős eltérést figyeltem meg a levantei kavicsokkal szemben: az 5-ös v-értéknél erősebb gömbö- lyítettségű szemek gyakorisága lényegesen nagyobb, mint az újudvari levantikum- ban (31% helyett Tl%) s a szemnagyság átlaga is nagyobb, főleg vannak olyan nagy (diónyi) szemek elég bőven, amilyeneket az újudvari levantei kavicsok közt nem találtam. Ezek azonban mégse elég súlyos ellenérvek az egyszerű és természetes származtatási magyarázat (az újudvari levantikumból való pleisztocén-kori átmosó- dás) ellen. Hiszen egyrészt az átmosódott anyag gömbölyítettsége rendesen kicsit magasabb szokott lenni a megfelelő elsődleges előfordulásénál, másrészt az újudvari 501. megf. pontnál feltárt levantei kavicselőfordulás (1. 2. p. 26) ma igen kicsi folt, nyilván nagy része már lepusztult s ezen elhordódott rész közt lehetett valamivel durvább szemnagyságú elem is — aminthogy a szemnagyság az egész kandikói típusú kavicsanyagban nem nagyon egyenletes. Ebbe a — kissé kényszeredett — magyarázatba főleg azért kell belenyugodnunk, mert az illető kavlcslelőhelyhez más- honnan nem tudnánk a közép- és új-pleisztocén időszakban odafolyási lehetőséget elképzelni, mint az újudvari levantei kavics-folt felől. 9. Nagybakónaktól DNy-ra, a Bakónak-hegy E-i meredek lejtőjén elég ma- gasan (kb. 270 — 290 m magasság közt) kevéssé feltárt terepen aprókavicsot talál- tam; a Nagybakónak — Nagykanizsa közti területről eddig nem ismertünk kavics- előfordulásokat. Uralkodó szemnagyság e kavicsban a borsó-kismogyorónyi, kevés a mogyorónyi; gömbölyítettsége v = 4‘A — 43A. E kavics származtatása igen egy- szerű: hasonló szemnagyságú és gömbölyítettségű kavicsot találtam már régebben EAudvartól £ÉK-re, a most tárgyalt lelőhelytől kb. IV2 km-re NyÉNy-ra, kb. 20 m-el magasabb térszínen; — tehát ez az újudvari levantei kavics hordódott tovább az ópleisztocén időszakban a nagybakónaki előfordulási helyre (57. sz. pont). 10. Nagybakónaktól D-re már mélyebb térszínen, a domblejtők félmagassá- gában fordul elő hasonló jellegű aprókavics. E kavicsnak (58. sz. pont) gömbölyí- tettsége teljesen egyezik az előbb tárgyalt bakónakhegyi kavicscsal s így származása feltétlenül hasonló. Korát azonban nem tartom azonosnak, hanem fiatalabbnak az előbbinél. Bár itt jól kialakult régi terrasz-szinteket nem tudtam megfigyelni, mégis a kavicsok viszonylagos helyzete a mai dombhátak és völgyfenekek közt valamelyes alapot ad következtetésekre: így a dombtetőhöz közel levő előbb tárgyalt kavicsot idősebb pleisztocénnek, a lejtő félmagasságában levő kavicsot fiatalabb pleisztocén- nek vehetjük. 11. A pleisztocén és levantei kavicsokkal való összehasonlításhoz szükség volt óholocén Mura-kavicsok vizsgálatára is. A két éve végzett néhány mérés pótlá- sára most új mintákat vizsgáltam meg Murarátkáról. Az eredmény valamivel na- gyobb v-érték (6 — 6%), mint amilyet a rég:bb mérésekből kaptam — s ez arra utal, hogy nem kell lényeges eltérést fe'.tételeznünk a Mura-folyó levantei pleisztocénkori és mai hossza között (1. 2. p. 48.). Megállapítottam ezen Mura-fcavicsmintákon azt is, hogy a közepes szemnagyságnak (mogyoró-dióny!) gömbölyítettsége a leg- nagyobb (6% körüli), míg a nagyobb (ökölnyi) és kisebb (kismogyorónyi) szem- nagyságú anyag gömbölyítettsége egyaránt valamivel kisebb (6 körüli).' Négy mellékelt térképvázlaton láthatók a tárgyalt kavicslelőhelyek: a) Deve- cser, Sümeg, Tapolca környéke; b) Mór, Kisbér és Tata környéke; c) a Fűzfő — Sza- badhidvég közti terület; d) Göcsej. Minden egyes kavics-előfordulás gömbölyítettségi értékét feltüntettem egy háromszögdiagrammban is, az egyes képződményfajtákat különböző jelekkel. A dia- grammban egyik (jobb alsó) csúcs felé 0-tól 100-ig növekvő értékkel visszük fel az 1-től 4-es v-értékü (tehát 10%-tól 40%-ig terjedő domború felületrészű) kavics- szemek gyakorisági százalékát, alulról felfelé az 5-ös, jobbról a bal-alsó csúcsig 2* 130 Földtani Közlöny LXXXIÍ. évf. 1952. 4 — 6. sz. a 6 és 10 közti v-értékű szemcsék százalékszámát. Éles elhatárolódást nem minden képzö'dmény diagrammbeli elosztása közt látunk; legfeltűnőbb a Mór-környéki miocén vagy levantei kavicsok jobboldali, a Sümeg — Tapolca-környéki pannonjai kavicsok- nak bal alsó csúcs körüli diagramm részre való szorítkozása. Három diagrammon az egyes képződmények szóródási területének határvonalai láthatók.* D Permi konglomerátum * Miocén * Pannóniái erősen gömbölyíted * Pannóniái kevéssé gömbölyített * Levontei + Mór- környéki levontei 3 Fűzfő -Szobodhidvég közti ópleisztocén 1 Siotok- környéki ujpleisztocén " Göcseji pleisztocén ~ Vegyes pleisztocén ° Erősen gömbölyűéit pleisztocén es óholocén Miocén —a kevéssé gömbölyített ponnónioi kavicsok, v Herendi kétes pannónikum. Tapolca- Sümeg környéki pannónikum. ° Tapolca -Sümeg környéki pleisztocén. o Ó-holocén Mura -kavics Sajnos, a kavicsok keletkezési módjára nem sikerült eddig következtetni a különböző gömbölyítettségü szemcsék viszonylagos gyakoriságából, vagyis abból, hogy ugyanazon v-középértéket aránylag közel egyforma vagy nagyon is eltérő gömbölyítettségü szemcsék adják-e ki. Azt vártam, hogy legalább is olyan esetekben, anrkor egy képződmény két különböző származású kavicsanyag keveredéséből kelet- kezett, ott a különböző gömbölyítettségü szemcsék gyakoriság-görbéje kétkulminá- ciós lesz, szemben a rendes 6zinusz-vonallal (2. p. 38, 39). De bizony olyankor is, amikor a kavics kevert eredete kétségtelennek látszik (sümegi pleisztocén, balaton- vídélo merid'onális kavics), szó 6iíics kétkulminációról. sőt még csak a görbének feltűnőbb széthúzódásáról sem. — Ha azonban a két kiindulási kavics mérés: adatait középértékeljük, úgy kiderül, hogy valóban egy maximumos görbének kell előállnia. * A Földtani Társulat szakülésén előadásom alkalmával kifogás hangzott el a kavics- gömbölvítettségnek háromszögdiagrammon való feltüntetése ellen. Mégis ezen ábrázolási mód mellett szól. hogy egyetlen rajzon igen sok lelőhely adatai feltüntethetők s hogv eg'T-egy kavicsképződményt ábrázoló pont helyéből elég sokat tudunk rögtön a gömbölyítettségi összetétel szerinti osztályozottságra vonatkozóan. 1. Ha a pont egyik csúcs közelébe esik, akkor a kavics erősen osztályozott, egyféle gömbölyítettségü anyag uralkodik benne. 2 Ha oldalhoz köze^. oldal félhossza körül van' nem annyira egyenletes elosztású de c®ak közel- eső gömbölyítettségü szemcsékből tevődik össze. 3. Ha a háromszög középső részébe esik a pont: kevéssé osztályozott, erősen eltérő gömbölyítettségü elemek vannak együtt. Strausz Z..: Kavics-tanulmányok Középdunántúlról 131 Mór Kisbér környéki levantei. (?) Kisalföldi levanlei. — - Kenőiken levantei. ” Vegyes pleisztocén. Göcseji pleisztocén. fűzfő Szcbaübióvég közti öpleisztocén. C — - Siófok környéki új pleisztocén. F) A kavicsok korbeosztásának és származtatásának összefoglalása A tárgyalt kavicsok rétegtani besorolását az egyes területek tárgyalásánál már megemlítettük, most itt a következőkben foglalhatjuk össze. I. Perin. Konglomerátumok kavicsa 33A — 4 körüli gömbölyítettségű, Bala- tonalmádinál és Fülénél (1,2 sz. lelőhelyek). Nyilván a közvetlen közelükben levő paleozóos kristályos kőzetek -pusztulásából nyerték anyagukat. - II. Miocén. Veszprém és Devecser közt, valamint az Északi Bakonyban nagy területen elterjedt kavicsok miocén-kora régen bizonyított; gömbölyítettsége uraikodólag 472 — 43A körüli. Sümegnél magas térszínen levő kavicsokat ide kell sorolnunk, gömbölyítettségük és térszíni helyzetük alapján. (Lelőhelyek sorszáma 3-11.) Nem tartom miocén korúnak a Herendnél kisebb folton előforduló 6-os v-értékű kavicsot (27); kétes Sümegnél olyan kavics kora, amely az ottani miocén kavicsoknál valamivel alacsonyabb térszínen fordul elő, de nem lényegesen nagyobb gömbölyítettségű (32, 33). Mór körül egy-két lelőhely (36 — 39) miocén-kora nincs kizárva, mert a gömbölyítettség megengedné, de helyzetük mégis inkább levantei üledéknek felel meg. Ml. Pannóniai-emelet. a) Sümeg környékén biztos pannóniai üledékek közé ékelődnek nagy gömbölyítettségű kavicsok (v — 6 — 67a); ezért koruk megállapí- tása kétségen felüli. Dél és délkelet felé ez a képződmény Lesenceistvándig és SzentJ>ékálláig terjed. - (Lelőhely 12 — 25.) Tavi üledékeknek tartom ezeket. Nyirád környékén van néhány olyan előfordulás, ahol a térszíni helyzet meg- lehetősen hasonlít' ezekéhez, a gömbölyítettség csak kevéssel alacsonyabb: Barna- bás K- -ezeket is pannóniai-emeletbe sorolja (61 — 64). Herendnél 6:os v-értékű kavics (27) a miocénnél fiatalabbnak látszik, hely- zete szerint; ezt is ehhez a csoporthoz sorolnám, bár összefüggése hasonló pannó- mai kavicsokkal nem látható. 132 Földtani Közlöny LXXXII. éif. 1952. 4 — 6. sz. b) Pannóniái kavicsok közül nagyobb elterjedésűek, de mindenütt csak elszórt apró foltokban mutatkoznak a kevéssé gömbölyitettek (v = 372 — 472). A legalacso- nyabb értékeket olyan helyen láttam, ahol felső-pannóniai rétegsoron belül kisebb elterjedésű apró-kavicsos lencsék vannak; ilyen példa a nagylengyeli (28. sz.) lelő- hely. A hasonlóan csekély gömbölyítettség a pannóniai-kor mellett hozható fel egyes észak-bakonyi lelőhelyek esetében is (34, 35), de itt a települési helyzet nem meg- győző. A miocéntől nem jól megkülönböztethető, szögletes pannóniai kavicsok van- nak Devecsertől DK-re (30 — 31). Csekély és közepes gömbölyítettségíí kavicsok vannak Sümeg környékén is, amelyek feltételesen a pannonba sorolhatók. Ezek azonban nem a nagyobb elterjedésű, mélyebb térszínen volt tó üledékei, hanem egyszerűen a miocén kavicsoknak magasabb térszínéről lefelé kis távolságba való lecsúszása, lemosatása által keletkeztek. IV. Levantei-emelet. Göcsejben valószínű a Kandikó-hegy kavicsaival egyező helyzetű és gömbölyítettségű képződmények (52, 53) levantei korúak. Keve- sebb biztossággal sorolhatjuk ide térszíni helyzetük alapján a Kisalföld DK-i szélén (40—43), pl. Bársonyosnál a pannóniai üledékekből álló dombok tetején található 472 körüli gömbölyítettségű kavicsokat. Ellenben sok más esetben, így Mór környé- kén, sem a térszíni helyzet, sem a gömbölyítettség alapján nem sikerül kielégítően elkülöníteni a levantei és ópleisztocén, sőt talán miocén-gyanús kavicsokat (36 — 39). V. Idősebb pleisztocén. Ősmaradványok alapján rögzített korúak a Fűzfő- Szabadhidvég közti „ Elephas maridionalis'' tartalmú kavicsok. (44 — 48. sz. lelőh.) Göcsejben elég nagy valószínűséggel sorolhatók ide a levanteinél alacsonyabb tér- színen található képződmények (55 — 57, 68, 69), míg néhol a levantikumtól való megkülönböztetés itt is bizonytalan (54, 60). Devecsertől D-re, Nyirádtó! E és ÉK-re 5—572 körüli v-értékű és alacsony térszínen található kavicsok (61 — 64) pannóniai vagy pleisztocén kora vitatható. A Sümeg-kömyéki erősen gömbölyített pannóniai kavics utólágos átmosódásából is képződött pleisztocén kavics (65, 66). Tóvárosnál pedig valószínűleg a levantei kavicsok másodlagos továbbszállítódásából (67). VI. Üj-pleisztocén és ó-holocén. A legfiatalabb kavicsokat kevés helyen vizsgáltam, mert ezek nem sokat nyújtanak az ősföldrajzi viszonyok tisztázásához. Siófok környékén ilyen fiatal kavicsok (49—51) a tőlük közvetlenül É-ra fekvő pleisztocén kavicsok továbbításából keletkeztek. Nagybakónaknál biztosan (58), Lazsnakpusztánál (59) valószítűleg van fiatalabb pleisztocén korú kavics. Murarátkai ó-holocén kavics azt bizonyítja, hogy a Mura régi és mai hossza nagyjából hasonló lehetett. Lelőhelyek jegyzéke A lelőhelyeket a mellékelt négy térképvázlaton és a gömbölyíiettségi táblázatban a következő számok jelzik: 1. Balatonalmáditól D-re a műút bevágásában, ,. Toraljától” közvetlen ÉNy-ra. 2. Fülei hegy, kőbánya. 3. Herendtől D-re nagy kavicsbánya. 4. Kislődtől É-ra. 5. Devecser ÉK-i szélénél. 6. A sümegi Csúcsoshegy tetején. 7. A sümegi Csúcsoshegy KDK-i lejtőjén, a Rendeki-erdőben. 8. Dudartól DNy-ra. 9. Szápártól D-re. 10. Ácsteszértől közvetlenül É-ra. 11. Bakonygvepestől 3 km Ny-ra az országút mellett mediterrán konglomerátum. Strausz L.: Kavics-tanulmányok Közép dunánt álról 133 12. Nyires-pusztától 2*/2 km DDNy-ra. 13. Üjdörögd-pusztától V2 km ÉK-re. 14. Üjdörögd-pusztától IV2 km E-ra. 15. üjdörögd-pusztától ÉNy-ra, Iza-majortól 1 km ÉK-re. 16. Sümegtől közvetlenül É-ra (Haraszt-dűlő). 17 Iza-majortól V2 km DNy-ra. 18. Uzsa-pusztától közvetlenül É-ra. 19. Vendeki-erdő, Zalahaláptól 2V2 km ÉNy-ra. 20. Tapolcától 4'/2 km ÉNy-ra, Irtás-pusztától K/2 km ÉÉK-re, kőfejtő az országút mel- lett (lajtamészkő látszólagos fekűje). 21. Kavicsbánya a Viszlai-erdöben, Zalahaláptól 3*/2 km Ny-ra. 22. Kavicsbánya Szentbé'kállától V2 km. ÉNy-ra. 22>. Kavicsbánya a Billegei-erdőben, Lesenceistvándtól 2 km ÉÉK-re. 24. Uzsapusztától 200 m ÉK-re. 25. Uzsapusztától 400 m ÉÉK-re. 26. Díszeitől 1 km K-re öntödei homokbánya. 27. Herendtől közvetlenül D-re, útbevágásban. 28. Nagylengyeltől 2 km ÉÉNy-ra (49. sz. kutatóakna). 29. A sümegi Csúcsoshegy Ny-i meredek oldalán levő bányákban. .30. A Kolontári-erdő Ny-i szélén. 31. Csékúttól 2 km DNy-ra (Cserhát-puszta). "32. A sümegi Csúcsoshegytől 1 km DK-re (szőlő a Rendeki-erdőben) . 33. Nyires-pusztától 2 km KDK-re. 34. Nagybér-pusztától 1 km DDK-re kocsiútbevágásban. 35. Bakonyszombathely és Ácsteszér közt a Murva-hegyen. 36. Árkipusztától közvetlenül DK-re. 37. Árkipusztától D-re vasúti bevágásban. 38. Mórtól 2 km Ny-ra, Remetehegy. 39. Mórtól ÉNy-ra, az országút bevágása a 48. és 49. km-kövek közt. 40. Szomód-üjhegytől É-ra Ádám-major felett. 41. Kömlődtől D-re dombháton 200 m-nél kevéssel magasabban. 42. Császártól D-re, a Kopaszhegy DNy-i részén. 43. Bársonyos, Strázsa-hegy. •44. Ba’.atonfűzfőtől K-re, a 176. magassági ponttól V2 km ÉNy-ra. , 45. Balatonfűzfőtől a 176. magassági ponttól */4 km ÉNy-ra. •46. Balatonakarattyától 2 km DDK-re. 47. Aliga-Balatonvilágos közt, Aliga állomástól 1 km D-re. 48. Ádánd-Szabadhídvég közt. Péli-malomtól 1 km K-re. 49. Siófok-Tisztviselőtelep, kavicsgödrök a vasúti megállótól D-re. 50. U. itt mélyebb réteg. 51. Balatonszéplak megálló mellett, kis kavicsgödrök. 52. Kandikó-hegy, új kavicsgödör. 53. Kandikó-hegyi kavicsbánya. 54. Kavicsbánya Oltárc és Bocska közt, Oltárétól 3 km ÉK-re, kútfeji erdőben. 55. Rigyáctól 2 km Ny-ra, szőlőhegyen. 56. Eszteregnye É-i végénél, domblejtő alján. 57. Nagybakónaktól DNy-ra a Bakónak-hegy É-i lejtőjén. 58. Nagybakónaktól 2 km D-re, a Bakón ak-hegytől 1 ki km DK-re. 59. Lazsakpusztától l!/2 km ÉK-re, Nagykanizsától É-ra 60. Kányavártól 2V2 km DK-re, Lispétől l’/2 km É-ra. •61. Csótától B/2 km DK-re. 62. Nyirád-tól 2 km ÉNy-ra. 63. Nyirád-tól' 3V2 km É-ra (Határvölgy-puszta). 64. Nyirád-tól 3 km É-ra (Gál-major). 6b. Lesenceistvánd-tól 2 km K-re. ■66. Sümeg-től V2 km DNy-ra szántóföldeken. 67. Tóváfros állomástól É-ra, vasúti bevágásban. 68. Kerkapéntekfalu É-i szélénél kavicsgödör, felső réteg. 69. U. itt, alsó réteg. 70. Murarátkától 1 km NyÉNv-ra, Mura-part. Az egyes lelőhelyekre vonatkozóan a következő táblázat tartalmazza a gömbölyí- iettség v-középértékét és a különböző gömbölyítettségű szemcsék gyakoriságát százalék- ban kifejezve 134 Földtani Közlöny LXXXII. évf. 1952. 4—6. sz. mp V 10 9 8 7 6 5 4 3 2 1 kor 1. 3,6 1 18 37 29 10 5 perm 2. 3,8 1 2 5 22 28 24 13 5 3. 4,6 2 17 39 27 7 5 3 miocén 4. 4,8 3 16 39 25 13 3 1 5. 4,6 4 21 34 21 13 5 2 6. 4,6 1 6 19 27 25 14 5 3 7. 4,6 5 19 23 26 11 4 2 8. 4,8 3 19 46 23 7 2 9. 4,6 3 16 38 28 12 2 1 10. 4,6 8 9 41 25 9 8 miocén? 11. 5,3 1 3 11 27 32 20 4 2 miocén 12. 5,8 1 4 21 33 27 12 2 pannon? 13. 5,9 1 5 11 20 24 19 12 6 2 pannon 14. 6,0 1 5 7 18 30 27 10 2 15. 6,0 1 2 7 19 40 21 7 2 1 16. 6,2 3 5 9 19' 35 22 5 2 >> 17. 6,4 1 5 13 22 34 20 4 1 18. 6,5 2 3 12 28 37 15 2 1 19. 6,2 1 3 7 21 36 26 4 2 20. 5,7 1 4 11 43 32 7 1 1 ? 21. 6,2 3 10 21 45 18 3 pannon 22. 6,2 3 13 25 29 23 5 1 1 23. 6,3 1 4 11 24 34 22 3 1 ,, 24. 6,3 2 4 12 19 37 21 5 >> 25. 6,7 2 5 16 32 29 14 1 1 >> 26. 5,9 2 6 13 43 27 7 2 ? 27. 6 1 5 6 17 35 29 5 2 pannon? 28. 3,3 4 12 26 30 20 8 pannon 29. • 4,6 2 16 37 33 8 3 1 pannon? 30. 4,7 1 5 23 34 19 12 5 1 yy 31. 4,7 1 8 18 29 30 11 2 1 ,, 32. 4,9 2 9 25 30 18 10 4 2 miocén? 33. 5,0 2 9 23 35 22 7 2 ? - 34. 3,8 5 21 43 19 7 5 pannon? 35. 3,9 6 28 35 17 9 5 yy 36. 4,6 3 17 36 27 13 3 1 miocén? 37. 4,4 1 11 44 24 13 5 2 38. 4,5 2 4 55 29 8 2 levantei? 39. 4,4 4 13 26 35 18 4 40. 5 6 24 43 18 6 3 levantei? 41. 4,8 1 5 19 35 30 7 3 yy 42. 5 2 5 8 18 32 20 9 6 yy 43. 4,8 1 9 19 31 23 12 4 1 44. 4,6 1 4 19 29 29 11 6 1 ó-pleiszt. 45. 4,5 3 18 31 29 12 6 1 yy 46. 4,7 2 5 22 28 22 15 4 2 yy 47. 4,6 7 18 31 26 13 5 yy 48. 4,7 4 19 37 28 8 3 1 yy 49. . 5,1 1 3 3 22 36 26 8 1 új-pleiszt. 50. 4,7 7 13 38 31 9 2 yy 51. 4,8 8 16 36 29 8 3 yy 52. 4,9 5 21 42 21 9 2 levantei 53. 4,7 2 6 13 36 31 10 2 yy 54. 4,7 1 6 13 35 31 10 3 1 * 55. 5,1 1 4 .11 20 30 24 9 1 ó-pleiszt. 56. 5,1 3 7 26 35 24 4 1 57. 4,5 3 18 28 29 17 4 1 „ 58. 4,5 4 18 31 26 15 5 1 új-pleiszt. 59. 5,2 3 8 30 36 18 3 2 yy 60. 4,6 2 5 15 33 28 13 3 1 ó-pleiszt. Strausz L.: Kavics-tanulmányok Középdunántúlról 135 mp V 10 9 8 j 7 6 5 4 3 2 1 kor 61. 4,9 1 i 4 21 40 25 8 1 pleiszt.? 62. 5,2 3 14 30 25 13 10 3 2 63. 5,4 1 8 16 29 21 12 9 3 1 64. 5,4 1 9 17 25 17 15 13 3 65. 6,5 8 15 1 23 26 18 6 2 pleiszt. 66. 5,7 2 5 7 45 29 8 3 1 . 67. 4,5 2 16 35 27 15 5 51 68. 5,3 5 12 20 39 17 6 1 ó-pleiszt. 69. 5,3 5 10 30 40 12 3 70. 6,2 4 10 25 • 34 20 6 1 holocén Schotterstudien aus Mitteltransdanubien L. STRAUSZ Sch^tterbildungen im mitteltransdanubischen Neogen sind -weit verbreitet,. ihre Herkunft und Altér aber oft fraglich. 70 Lokalitaten wurden jetzt auf Grund dér S z á d e c z ky’schen cpv-Methode (Bestimmung des Abrollungsgrades) studiert; leider war die völlige Kartierung dér Sehottervorkomnisse und mineralogisch-pet.ro- graphische Analyse des Materials nicht möglich. Obermediterrane Schotter sind im nördiichen und mittleren Bakony-Gebirge voThanden; das Altér wird in einigen Fundstátten durch marine Versteinerungen, anderswo aber nur durch die Áhnlichkeit des Abrollungsgrades: v = 4 V2 — 43/4. be- wiesen. Fundstattenliste und Abrollungswerte s. im ungarischen Text, p. 132. und auch in den Kartenbeilagen und Dreieck-diagrammen; Zeichenerklárung für F:g. 1—5. ist die folgende: □ Psrm • Mi özön v Panron. Atrolhin j 3tcrk ■ a fj.tncn. Abrolivr.q sa.sach x Lcvontin .+ Lc/ontin ? o u.nd'Holbkreise Pleisf"'in Das Matériái dér Mediterrán schotter kann laut dér Formel lóg km = 0,39 (v + 0,3) aus einer Weite von 60 — 80 km stammen. Dieses erlaubt aber viel lelchter die Flerkunít aus SO, aus einem K.ristallingebirge O vöm heutigen Plattensee und ir> dér Umgebung von Stuhlweissenburg, als aus W und NW (Alpen, Kristallin- bi'iduhgen in dér Tiefbohrung von Mihályi, NW-Karpathen). Auch die Mögüchkeit eirer neuen Deutung des Ursprunges dieser Schotter hebt. Veri. hervor: námlich die aus den Permkonglomeraten am NW — Rand des Plattensees. In den Permsand- 6teinen gibt es Bánke mit Ei- und Faustgrossen Quarzitgeröllen, mit v-Werten von 136 Földtani Közlöny LXXXII. évf. 1952. 4 — 6. sz. 3‘/2 — 33/4; diese würden den Abrollungsgrad dér Mediterranschotter durch 30 km lángén Transport noch nicht überschreiten; die wirkliche Höchstweite dér beiden Formationen aber ist ebenfalls 30 km. In beiden Falién, námlich bei Herkunft dér Mediterranschotter aus den Permkonglomeraten oder aus dem Kristallin lm NO, muss ein Hochgebiet im SO, Tiefe und Meer im N\V vorausgesetzt werden. Bei Sümeg lagern Schotterbánke zwischen Oberpannonschichten; ihre Ab- rollung ist sehr gross: v = 6 — 6Va- Áhnliche Schotter wurden auch bei Tapolca und noch weiter naoh O gefunden. Diese können nicht fluviatile Bildungen sein, da zu jener Zeit Fiüsse von 300 km (in denen die Schotter so grosse Abrollung -erreichen) hier keinen Pliatz hátten; auch dér fluviatile Transport aus den sehr nahen Mediterranschottervorkommissen genügt nicht. So müssen alsO' diese Pannon- schotter Te:chablagerungen"’sein — was auch ihrer jLage und Verbreitung gut ent- spricht. Schotter fraglichen Alters kommen in dér Umgebung von Mór und Kisbér vor. Solche, dérén v-Werte unter 4 stehen, könnten vielleicht ins Pannon gereiht werden, da so sehr eckige Neogenschotter in Transdanubien bisher nur im Pannon gefunden wurden. Dér Schotter auf dem Bársonyoser Berg über Pannonschichten, •passt besser ins Levantin als ins Pleisíozan, da ein Fluss diese jetzt selbstandig aufragende Höhe wohl gleich nach dér Trockenlegung dér Pannonseeablagerungen erreichen könnte, kaum aber spater nach dér Levantinerosion. Zwischen Fűzfő und Szabadhidvég ein Schotterzug mit Elephas meridiona- lis-Funden (Altpleistozan) zeigt in seiner ganzen 30 km-Lange die gleiche Abrol- lung: v = 4'/2 — 43/4. Wenn das Matériái aus den Miozánschottern stammte, wie mán es früher glaubte, dann sollten die Abrollungswerte von NW zu SO zunehmen. Es besteht aber auch die Möglichkeit dér Herkunft dieser Schotter aus Permkonglo- meraten; d:e Permlokalitáten Hegen in ahnlicher Weite von beiden Enden des Me- lidionalis-Schotterzugs: so die Transportlangen zu Fűzfő und zu Szabadhidvég wárden gleich gross. Dass aber auch Miozanschotter beigemengt sind, zeigen sparliche Nummuütenkalkste'ngerölle, die natürlich nicht aus dem Perm stammen. In SW-Transdanubien wurden einige neue Fundstátten nachgeprüft, die aber keine bedeutende Ánderung dér bisherigen Auffassung dér Schotterfragen dieser Gegend benötigen. Die Funde dér Altple:stozánschotter von Kandikó-Typ bei Rigyác und Eszteregnye führen zűr Voraussetzung, dass irgendwo eine Einsenkung des W-Ö-lichen Antiklinalzuges von Obornak-üjudvar den Transport von N nach S doch erlaubte. — Altho'.ozane Murschotter habén die v-Werte über 6; so soll die Lángé des Fiusses seit dem Levantin nicht verandert sein. Figuren s. im Ungarischen Text. IRODALOM — LITERATUR 1. Lóczy L. sen.: A Balaton környékének geológiai képződményei. A Balaton Tud. Tanúim. Eredm. T. 1., 1913. - 2. Strausz L.: A Dunántúl DNy-i részének kavics- képződményei. Gravels of SW — Transdanubia. Földtani Közlöny, 1949. — 3. Siimeghy J.: Északpannonföld talajainak földtani származása. Geologica! origin of the soils in Nor- thern Pannónia. M. Áll. Földtani Intézet Évi jel., Beszámoló a vitaülésekről, 1947. — 4. Szadeczky K. E.: Geologie dér Rumpfungarlándischen Klemen Tiefebene. Mitteil. Berg- u. Hüttenm. Abt. K- U. P. Joseph-Univ. Sopron, 1938. Mauritz — Csajághy: Alkáli íelér-közetek Mórágyról 137 ALKÁLI TELÉR-KŐZETEK MÓRÁGY KÖRNYÉKÉRŐL MAURITZ BÉLA* — CSAJÁGHY GÁBOR (VIII. táblával) A Mórágy-környéki gránitokat több helyen telérkőzetek járják át. E kőzetek a legjobban vannak feltárva a Bátaapátitól délnyugatra levő Kövespatak völgyében, tehát az Üveghutára vezető út mellett. Itt az út keleti olda- lán egy kisebb kőbánya is van, melyben a telérkőzetet fejtették is. A völgy elég hosszú darabon feltárja a kőzetet, mely igen kemény és nagyobb darabokban fejthető. Ezen a feltáráson kívül e kőzet teléralakban szeli át a gránitot több helyen. így Mórágy vasúti állomástól keletre a pálya mentén, a vasúti tárcsa előtt a szemafortól nyu- gatra kb. 50 méternyire a sínek déli oldalán a gránitban 15 m szélességben ED-i csapású telér van feltárva; a telér közepén alulról egy gránitnyelvecske ékelődik be a magasba; a sínek északi oldalán a völgyben a telér tovább nyomozható. A mórágyi vasúti állomástól közvetlenül délre nagyobb kőbányában fejtik a gránitot; nyugaton régi hányó van és ennek nyugati végén kb. 150 m távolságban 4 m széles, ED-i csapású meredeken álló telér van feltárva. A közelben, a régi el- hagyott bányában ugyancsak megtaláljuk a telérkőzet tömbjeit. Tovább menve Báta- apáti felé, az első keleti völgyben a régi elhagyott kis kőbányában fejtették a kőze- tet. Rudics-pusztától északra, továbbá a Mórágy vasúti állomástól keletre levő ha- talmas elhagyott kőbányákban ugyancsak megtaláljuk e telérkőzetet. Jantsky B. Fékednél az alpkonglomerátumban találta a kőzet darabjait. Kőzettani vizsgálatra legalkalmasabbnak és legüdébbnek bizonyult a báta- apáti Kövespatak kőbányájának a kőzete, továbbá a Mórágy vasúti állomástól ke- letre fekvő hatalmas elhagyott kőbányák kőzetei. A báta apáti Kövespatak kőbányájának kőzete szabadszemmel nézve selymes fényű, szürkés színű, igen tömött kőzet, melyben csak elvétve lehet egy-egv beágyazást szabadszemmel felismerni. A beágyazások szanidinek. Méreteik legfel- jebb 300X800 ju- 1 tesznek ki. E szanidinek táblásak, bizonytalanul határoltak, az optikai tengelyszög igen kicsi, optikailag negatívek. A kőzet főkép alapanyagból áll. Az alapanyag zömét szanidin alkotja, melynek lécei közel párhuzamosan helyezked- nek el, a szövet teljesen a trachitokra emlékeztet. A közel párhuzamosan elrendezett, kissé bizonytalanul határolt szanidinlécek adják a kőzetnek a selymes fényt. E lécek legfeljebb 120 fi hosszúak, de igen keskenyek. Elvétve lehet egy-egy ikerlemezes, rosszul fejlett plagioklászt felismerni, melynek kioltása többnyire közel párhuzamos, illetve legfeljebb 9° — 10°-ot tesz ki, tehát savanyú plagioklász. A legnagyobbnak hossza 160 ju- Színes elegyrészek igen ritkák és sohasem automorfok, hanem főkép foszlány- * Előadta a Magyar Földtani Társulat 1951. XI. 21-i szakülásén. I 138 Földtani Közlöny LXXXII. évf. 1952. 4 — 6. sz. szerű részleteket alkotnak. Hosszuk legfeljebb 160 fi, többnyire apróbbak, kissé megnyúltak. Ritkán lehet rajtuk valamelyest jobb határvonalat felismerni. E foszlá- nyok erősen pleochroosak; hosszanti irányban sötétebb zöldeskékek, harántirányban világosabb zöldeskékek. A kioltásuk egyenesnek látszik, de a kioltás felismerését megnehezíti erős színezésük. A hosszanti irány c, a kettős törés gyenge, bár a ket- tős törés biztos felismerését nagyon zavarja az erős színezés. Fénytörésük erős. E kristályfoszlányok riebeckitek. Az amíibolokra jellemző hatszöges keresztmetszetet csupán egyetlen egyénen sikerült felismerni. A földpátokon és a riebeckiten kívül az alapanyagban igen ritkán egyes be- ékelt kvarcszemeket lehet felismerni, melyek legfeljebb 250 fi nagyok. E szemek megjelenési módja arra vall, hogy a szemek másodlagos eredetűek lehetnek, t. i. helyenként erősebb kvarcosodás is látható. Az apró fekete ércszemek 40 fi nagyok lehetnek; a vöröses-rozsdás ércfoszlányok bővebben vannak jelen, néha 100 fi na- gyok Í6, de többnyire apróbbak. Bizonyára másodlagos termék a titanit is, mely apró, főkép az ércekre tapadó halmazok alakjában jelenik meg. A másodlagos klorit lebenyekét és kis, többé-kevésbbé sugaras szerkezetű gömböket alkot. A kőzet kalcitosodása jól kivehető; a kloritos átalakulási termékek gyakran kalcitba vannak ágyazva. Helyenként gyenge szericitesedés is tapasztalható. A mikroszkópi vizsgálat alapján a kőzet a bostonitok csoportjába sorolandó. A kőzetet Csajághy G. megelemezte. Kémiai összetétele: Si02 63,25% Ti02 0,21% ai2o3 17,00% -PPo Oj$ 1,98% FeO 2,07% MnO 0,10% MgO 0,49% CaO 0,64% Na20 5,60% K20 6,15% h2o+ 0,62% h2o- 0,41% p*o: 0,06% Zr02 0,31% C02 1,13% 100,02% Már az elemzésből is kitűnik a kőzet alkáli jellege. Osan n-féle értékek: s • A C F • a C f k n Bátaapáti 72,60 10,65 0,75 4,53 20 N 2 8 1,03 0,58 Salem-neck 72,5 20 1.5 1 8.5 Az Osan n-féle értékek kiszámításánál csekély A/203-felesleg adódik ki (T = 0,07), amit a kőzet kissé mállott jellegével lehet megmagyarázni; erre vall különben a CO 2 nagyobb értéke is. Mauritz — Csajághy: Alkáli telér-kőzetek Mórágyról 139 A N i g g 1 i-féle értékek: si al fin c alk ti k mg c/fm qz Bátaapáti 264 42 16 3 39 0,07 0,42 0,18 0,17 + 8 Bostonit-típus 230 46 12,5 2 39,5 0,3 0,3 Kvarcnordmarkit típ. Lahnporfir 270 40 15 5 40 0,4 0,25 (Guckenberg) 262 41,5 17,5 1 40 0,45 0,07 A C. I. P. W.-rendszer normái: Kvarc n,io%. Ortoklász 36,14 \ 89,29 Albit 39,30 Korund 2,75 > Hipersztén 3,66 i Magnetit 2,78 Ilmenit 0,46 Cirkon 0,37 > 10,90 Kakit 1,10 Na2C03 1,59 H20 1,03 1 100,28 A kőzet kissé mállott jellege itt is megnyilvánul, mert a normák között 2,75% korund mutatkozik, továbbá nincs elég CaO a C02 lekötésére. Hasonlítsuk össze a bátaapáti telérkőzetet- további rokon kőzetek kémiai összetételével. ✓ Bátaapáti % Guckenberg Lahnporfir Laacher See kvarcbostonit Kühlsbrunnen egirintrachit Si 02 63,25 63,76 65,13 64,45 63,61 r/o. 0,21 0,54 _ — — ai2o3 17,00 17,11 17,39 18,92 16,34 Fe203 1,98 5,09 1,81 2,72 4,30 FeO 2,07 0,18 — — 2,08 MnO 0,10 nyom 0,87 0,88 nyom MgO 0,49 0,20 0,12 0,09 0,37 CaO 0,64 0,22 0,79 0,78 1,42 NatO 5,60 5,49 6,78 5,96 6,21 k2o 6, 15 6,96 5,67 6,15 5,54 h2o+ 0,62 0,29 — 0,41 0,77 h2o— 0,41 0,15 0,82 — P2Os 0,06 nyom — — Zr02 0,31 • — — — — co2 1,13 0,03 — — . 100,02 100,02 99,38 100,36 100, 82x X0, 18 Cl 140 Földtani Közlöny LXXXII. év f. 1952. 4 — 6. sz. Trachitporfir Laké Champlain Valley 5 bostonit középértéke Si02 62,28 61,32 no2 0,89 ai2o3 19,17 18,43 Fe203 3,39 3,84 FeO — 1,60 MnO — 0,01 MgO nyom 0,46 CaO 0,64 1,45 Na20 5,37 5,75 k2o 5,93 4,94 h2o+ 2,33 1,31 h2o- — p,o3 — — Zr02 — — co2 — — 99,11 100,00 A fenti adatokból kitűnik, hogy a bátaapáti kőzet kémiai szempontból a bos- tonitokkal, alkálitrachitokkal és a lahnporfirokkal is csaknem azonos összetételű. Különösen ki kell emelni azt a körülményt, hogy a bátaapáti kőzet nem ortoklászt,. hanem szanidint tartalmaz; e földpátnák az elemzések alapján nátriumban gazdag- nak kell lennie. Mórágy környékén a fentebb említett telérkőzetek a bátaapátii kőzetekhez sok tekintetben hasonlóak. Színük azonban inkább pirosas, szintén selymes fényűek, de gyakran kissé már porfirosak. A csekély számú szanidinbeágyazások 2 — 3 mm nagyok és a kloritos zárványoktól zöldesek lehetnek. A vékony csiszolatban jól lát- ható, hogy a szanidinek néha pertites szerkezetűek, meglehetős automorfok; körü- löttük a piros kőzet mindig ki van fakulva. Az alapanyag uralkodólag szanidinból áll, mely többé-kevésbbé fluidális elrendeződésű; a lécek, ill. táblák határvonalai kissé elmosódottak, hosszuk 60 — 80 /x. A szanidinen kívül az alapanyag csakis érceket tartalmaz; az ércek valószínűleg más elegyrészek átalakulási termékei. Ezek az ércek csak részben feketék, részben azonban inkább pirosasán áttetsző rozsdás- termékek, melyek a kőzetet pirosasra színezik. Magában az alapanyagban nem talá- lunk kloritos termékeket. Elvétve látunk egy-egy plagioklászlécet, mely 2 — 3 iker- lemezből áll és kissé ferdén olt ki, tehát savanyú plagio-klász. E kőzetekben az apatit elég gyakori ásvány; jellegzetes ízelt pálcikái 80 fx hosszúak is lehetnek, de igen vékonyak. A riebeckit e kőzetekben b:ztosan ki nem mutatható. A földpátok közé másodlagos kvarc és kakit van beékelve; néha a földpátok mintegy kvarcszemek- ből álló mezőkben úsznak, ill. a kvarcszemek vakolat módjára veszik körül a föld- pátokat. Egyes helyeken a földpátok erősen ikerrovátkosak; lehetséges, hogy e föld- pátok anortoklászok. A R u d i c s-tanya közelében a kőzet zöme földpát, melynek lécei átlag 80 — 120X25 — 40 ix nagyok, de néha még nagyobbak is; belül gyakran zavarosak. Mauritz — Csajághíj: Alkáli telér-kőzetek Mórágyról 141 E földpátok többnyire szanidinek, de van közöttük ortoklász is, melynek optikai tengelyszöge nagy; a 6Ürűn ikerrovátkos földpát anortoklász lehet, mert kioltása csaknem egyenes. Pegmatitszerü, 3 — 4 cm-nyi részleteket találunk Mórágy vasúti állomástól keletre a pályakanyarban és Bátaapáti-Uveghuta között; a özanidinek 1 — 2 mm na- gyok, míg a kvarcok kb. 1 mm-nyiek. Mindezeknek a kőzeteknek szövete többé-kevésbbé trachitos jellegű. Mindig a szanidiniécek alkotják a kőzet alapanyagának zömét, e lécek többé-kevésbbé fiuidá- lisan vannak elrendeződve, a beágyazások ugyancsak szanidintáblák. Egy kérdés merül fel: e telérek a gránitnak a telérkjséretét alkotják-e és ebben az esetben bosto- nit-teléreknek tekintendők, vagy pedig e telérek későbbi erupció-ciklushoz tartoznak-e és ebben az esetben talán a mecseki fonolitokkal és trachidoleritekkel kapcsolatos erupciók volnának. A telérek korát egyelőre eldönteni nem tudjuk, mert csupán annyit állapíthatunk meg, hogy áttörik a gránitot^ Az a körülmény, hogy az ural- kodó Földpát nem ortoklász, hanem 6zanidin, amellett látszik szólni, hogy e kőzetek: talán a fonolitokkal kapcsolatosak, mert a bostonitok földpátja ortoklász, vagy mik- roklin szokott lenni. A kérdés ezidőszerint végérvényesen el nem dönthető. M a y p h u B . — H a ü a r bi r. mejiOMHwe AaiíKH b okpccthocth c. MopaflB B OKpecTHOcTn c. Mopaflb rpaHHT npope3biBaeTCH Ha necKO/ibKiix MecTax flaiíKaMH.- Ohh HB.mnoTcfl cepoBaTO-KpacHOBaTbiMH, oqeHb cruioiiiHbiMH ropHbiMH noponaiviH c iiienKO- BHCTbiM öaecKOM, ToabKO HexOTOpbie MaaeHbKHe npocnoHKU c HHflHHa mo>kho y3HaBaTb HeBOopy>KeHHbiM rjia30M ; noAíBJimomee őojibimiHCTBO ocHOBHoro MaTepuana o6pi 3yeTCir T3K>Ke caHHflHHOM, ManeHbKHe njiHTKH KOTopoi o pacnonaraioTCH runonaparmeabHO ; nnac- thhkh njiaruOKaa3a oqeHb peAKHe. LtBeTHbie npHMecbi H3peAua bhahm, ohh JiocKyxo- o6p23Hbie h 0Ka3biB3K)TcH pubeUKHTOM. OqeHb peflKHe, npocbinaHHbie 3epHa KBipua Bepo- htho BTopwqHbie. P«fl cocTaBHbix qacTeü nopoflOo6pa3yiomnx MHHepanOB AonojinneTCH HeKOTOpbIMH qepHbIMH pyflHbIMH 3epH?MH, KpaCHOBaTO-p>KaBbIMH , pyflHblMH aOCKyT3MH, CKonaeHHMH THTaHHTa h nji&CTHHKaMH xaopHTa ; Bee nocjieAHHe MHHepajibi hbjih iotch bto- pnqHoro npoiicxojKaeHHH. KaauiiTO- h cepHUHT006pa30B ■ éné mo>kho y3HaB3Tb. XnMnqecKHÜ cocTaB ropHOü nopOAbi HBjmeTcn HflemHqHbiM c TeM Soctohhtob ; TexcTypa — TpaxriTO- Baq. 3th a2ükh* hjih conpoBoxcAaroT rpamiT, hjih hbjihiotch H3Bep>KeHHflMH OAHOBpeMeH- HbiMH c $OHOaHTaMH rop. Meqei<. Roches filoniennes alcalines des environs de Mórágy pár B. MAURITZ et G. CSAJÁGHY Le gránité des environs de Mórágy est traversé en plusieurs endroits pár des roches filoniennes. Ces roches sont des espéces trés denses, de cou'.eur grisátre- rosátre, d’un éclat soyeux. A l’oeil nu ön ne voit que de petites incrustations de 6anidine; la plus grande partié de la masse est de mérne constituée de sanidine, dönt les minuscules plaque6 sont orientées hy pópara Hé lement ; les cristaux de plagio- clases sont trés rares. L’on n’observe des constituants colorés que ci et la, ils ont la forme de lambeaux et consistent en riebeckite. Les minuscules cristaux de quartz disséminés peuvent étre d’origine secondaire. Quelques grains de minerai noir, des 142 Földtani Közlöny LXXXII. évf. 1952. 4—6. sz. fragments de minerai d’un rouge rouillé, des agrégats de titanite et desi plaques de chlorite complétent la liste des minéraux formánt la roche; ces derniers minéraux sont tous d’origine secondaire. L‘on observe aussi la formation de calcite et de séricite. La constitutíon chimique de la roche est identique á celle des bostonites, &a texture est trachytique. Ces roches filoniennes appartiennent ou bien á la suite du gránité ou elles sont des éruptions contemporaires aux phonolithes de la inontagne Mecsek. TÁB LÁM AGY AR ÁZAT VIII. Tábla 1. Bostonit. Bátaapáti. 80 X- 2. Bostonit. Bátaapáti. -f- Nicol. 80 X- Papp F.: Mórágy vidéki gránitok 143 MÓRAGY VIDÉKI GRÁNITOK ÉS KÍSÉRŐ KŐZETEK PAPP FERENC* A Mecsek hegység DK-i szélén húzódik meg Mórágy — Erdősmécske — Faze- kasboda — Geresd községek határában a magmás kőzetekből álló domvidék, melynek E — D-i hossza,* 13,5 km. K — Ny-i irányú határtávolsága 12 km és így a kiterjedése mintegy ISO km2. A táj elaggott, enyhe lejtőjű dombvidék, mely alig haladja meg a 300 m. t. sz. f. magasságot, a domboldalakon a lejtőtörmelék már nem mozog, így alig 24 km2 az a terület, melyen eruptívum van. . Földtanilag Vadász E. foglalta össze monográfiájában e területet és a variszkuszi hegység maradványainak tekinti azt. Kőzettani szempontból Róth S., Steinert K- és Reichert R. fog- lalkozott e vidékkel. Róth S. a hegységképző erők hatására hívja fel a figyelmet: gnájszgránitot említ. Steinert K- Mórágyon biotitgránitot ismertet ortoklász (mikroklin) és andezin ásványos elegyrészeket ír le, Fazekasbodáról 2 csillámú gránitot, melyben kloritos biotit és muszkovit figyelhető meg. Reichert R. ké- szíti el az első kőzetelemzéseket és a rendelkezésre álló anyag mintaszerű begyűj- tése közel 200 részletes megfigyelt pontról az ő érdeme. A feladat az volt, hogy vájjon lehet-e gránit területen a kőzetek között hatá- rozott különbséget tenni, ha vannak különbségek, azok csak kőzet változatok-e vagy elhatárolható, elkülöníthető, különálló kőzetek? Ezért beható mikroszkópi vizsgálat, kémiai elemzések alapján, melyet Emszt K- végzett el, a következőket lehetett megállapítani: e területen 1. biotit-gránit, 2. amfibolos biotit gránit, 3. biotitos amfibolgránit, 4. amfiboltartalmú biotitgránit, 5. amfibolszienit, 6. minet, 7. granodiorit, 8. kerzantit, 9. gránitaplit terjedt el. Az ásványos elegyrészekre közösen a következőket lehet kiemelni. Kvarc minden helyen hullámos kioltású, van ahol vakolat szerkezete is felismerhető. Az egyes kvarckristályok közül a földpátok között mindig üde a mikroklin; az orto- klász és a savanyú plagioklászok szericitesedtek, kaolinosodtak. Volt hely, ahol az oligoklász-andezfn hajolt, görbült. Pertites, mirmekites összenövés elég gyakori. A színes ásványos elegyrészek között a biotit és az amfibol a leggyakoribb. A biotit több helyen penninné. illetve klinoklorittá. alakul. Szericit mindig másodlagos. Az ércek közül magnetit, hematit, pirít volt megfigyelhető. A járulékos elegyrészek- ből a titanit, turmalin, gránát, fluorit érdemel figyelmet. A titanit az amfibol gazdag kőzetekben elérheti a 2 — 3%-ot; gyengén pleokroos vöröses sárga ( c), halvány sárgászöld, a turmalin kék, a gránát vöröses, a fluorit ibolyaszínű. A mellékes elegyrészként majd minden kőzetben jelen lévő apatit, cirkon, rutil a szokott kifejlődésű. Mint érdekességet lehet megemlíteni, hogy az erdősmecskei nagybánya egyik kőzetében halványkék apatit is előfordult. Véménd templomaljai * Előadta a Földtani Társulat 1950. II. -i szakülésén. Reichert Róbert anyagának és adatainak fölhasználásával készült dolgozat. 3 Földtani Közlöny 144 Földtani Közlöny LXXXII. évf. 1952. 4 — 6. sz. kőfejtő közelében kivételesen, egy sárga zöldesbarna színben pleokroos cirkon is észlelhető volt. Ugyanitt halványsárga rutilt lehetett megfigyelni. A már említett másodlagos ásványokon, kívül a leukoxén, epidot, zoizit, kalcit, kaolin is megjelent,. — nem számottevő mennyiségben. , # A megvizsgált kőzetek szövete változatos. A porfiros igen elterjedt, Erdősmecskén 45 mm mikroklin. Mórágyon 40 mm, Fekeden, Üveghután, Véménd határából valók hasonlóan nagy porfiros mikroklint tartalmaznak. Pegmatitos: Erdősmecske Loch-malomtól DK-re nyíló árokból 40 mm karlsbadi ikrek kerülnek elő, Feked határában 60 X 25 mm-es földpátok találhatók benne. Öregszemü gránitok: Erdősmecskén 1 — 2 mm-0 ásványokat, Üveghután 3 mm-es, Feked mel- lett 1 — 2 mm-es, Mórágy határában, Bátaapátiról is ismeretes 3 mm-es mikroklint tartalmazó kőzet. Aprószemü gránit fordul elő Mór.ágytól É-ra Rákhegy és Geresd határában. Aplitos egészen aprószemű kőzetet találni: Erdősmecske felső kőfejtőjében Üveghuta D-i faluvégén, Szebény, Fazekasboda, Lockergipfel É-i aljában Bátaapáti Ackerberg mellett. A kőzetek textúrája a legtöbb esetben tömött, iránytalanul szemcsés; Üveghután, Erdősmecske alsó kőfejtő és Fazekasboda határában van préselt is. Mállás folytán helyenként finoman likacsos textúrájú, az 1 — 2 mm-es andezin kiol- dási helyén. A kőzetek színe is változatos: 65—70% szürke, kb. 20% rózsaszín, vöröses,, 5,5% a malenokrát és leukokrát kiválás, 1% zöld (ilyen pl. Mórágy D-i részén a váltóőr lakása mellett), 1% fehér (pl. a Mórágy Mélypatak völgye). A kőzetek vegyi összetétele is híven visszatükrözi a szabad szem- mel és mikroszkópi vizsgálat alapján megfigyelt változatosságot. Az elemzések nyers értékei is szembetűnnek: Mórágy E. mecske Mórágy Mórágy Mórágy Lovász- hetény Üveghuta Feked Si02 77,21 75,59 73,54 71,82 72,13 51,34 51,92 52,26 KtO 5,07 7,67 4,82 4,85 5,12 4,45 6,33 1,71 NatO 3,38 2,11 3,43 3,36 3,75 2,92 2,25 Összefoglalóan a következő típusokat lehetett felismerni a kémiai összetétel alapján: 1. gránit-aplitos, 2. engadinitos, 3. yosemitos, 4. normál-gránitos, 5. szieni- tes, 6. kvarcdioritos, 7. opdalitos, 8. normál-dioritos, 9. gabbródioritos, 10. normál- gabbrós változat; ezek közül a leggyakoribb a normál-gránitos és szienites magmák közötti. A kőzetek leírása. 1. Biotit-grán:t a legtöbb helyen vöröses és aprószemű. Ilyen: Vémencf (1, 2, 3 6Z.) .* Lovászhetény, Erdősmecske (15 sz.), 1 mm nagy szemcsés, közép- szemcsés kőzet Erdősmecske (13. sz.). Bátaapáti (22. sz.), Fazekasboda határában, * A zárójelben levő számok a Műszaki Egyetem ásvány és földtani tanszékén levő> vékonvcsiszolat-gyííjteménv sorszámaira vonatkoznak. Papp F.: Mórágy vidéki gránitok 145 nagyszemű, Üveghuta (9 sz). Erdősmecske (18 ez.) környékén, poríirosba hajló: Fazekasboda, pegmatitos kifejlődésű: Fazekasboda környékén. A kvarc mennyisége 50 — 70%, ortoklász 25 — 30% An72 Ab88, An35Ab65; mikroklin 6 — 16% plagioklász 10 — 20%, biotit 1 — 15%. A kvarc 1 — 8,08 mm xeno- morf, hullámos kioltású, a kisebbek a nagyobb elegyrészeket veszik körül, néhol ereket alkot a legtöbb helyen csoportokba tömörül. A kvarc fogazott, a kihengerelt kvarc kristályok egymásba ékelődnek. Gyakoriak bennük az üvegzárványok, melyek sorokba rendeződnek el, a zárványokban még hematitpikkely is van. A k á 1 i f ö 1 d- pát (2 — 0,2 mm) részben ortoklász. A mikroklin mndig üde, kvarc, orto- klász fordul elő benne, mint zárvány, ez a legtöbb részben mikfoklin. Az ortoklász kicsi, kaolinosodott, néhol 6zericitesedett; andezin-pertit és kvarcmirmekit nő át rajta. A plagioklász (0,35 — 0,24 mm) az albit oligoklász-andezin sorba tarto- zik, összetétele Ab88Ani2; Ab72An28; Ab7í; An29; Ab65; An35; Ab79 An2Í, néhol haj- lott. A pl ági ok Iá szók majdnem mindenhol kaolinosodtak, szericitesedtek. Több he- lyen mikroklinba megy át, azokon a helyeken teljesen friss; optikailag „ — karak- terű. A biotit (0,5— 0,1 mm) haliványsárga-sötétbarna pikkelyei néhol kloritosodtak. Ezek a kőzetek savanyúak, sok SiO-i- 1 tartalmaznak, a K20 és Na20 mennyi- sége is jelentékeny. A Velenceihegység (tőle ÉNy-i irányban 140 km-re) gránitja hasonlít hozzá. 2. Amfibolos b i o t i t g r á n i t a biotitgránit elkülönülése (differenciáló- dása) folytán keletkezett szürke porfirszövetű, rózsaszín 20 — 30 mm-es mikroklin tartalmú kőzet; a plagioklászok szürke színűek, hasadási lapjai fénylenek, csillámok barnásfeketék. A kvarc szürke, zsírfényü. Egy ilyen kőzet ásványainak térfogat százalékos összetétele a következő volt: Vérnénd (6a): kvarc 32,0%, orto- klász 25,3%, oligoklász 5,3%, biotit 24,4%, amfibol 1 1,8%, epidot 0,6°/o, kalcit 0,6%. 3. Biotitos amfibolgránit ugyancsak a biotitgránit szegély fácie- sének tekintendő, szürke kőzet, melyben zöldes szürke-barna biotitlemezek, zöld amfibol, elszórtan sárgás-rózsaszín földpát látható, tömött, aprószemű kristályos- szemcsés szövetű. Ilyen kőzet fordul elő Üveghuta határában (10. 6Z.) ennek össze- tétele a következő: jelentékeny mennyiségű az ortoklász is (46,6%), az am- fibol kékeszöld-halványsárga (34%), biotit üde (9%), kvarc aránylag kisebb mennyiségben van jelen (10,4%); járulékos elegyrészek közül a titanit a leg- gyakoribb, eaenkívül apatit és cirkon is akad. 4. A mii bo 1 6 z i e n 1 1. Üveghután és Kisgeresden fordul elő. Sötétszínű kőzet, melyben szabadszemmel amfibolt és helyenként 2 — 3 cm nagyságot is elérő szürkés-rózsaszín földpátot látunk. Mikroszkóp alatt ezenkívül még különösen tita- nit, apatit, cirkon, ércek (pirít, magnetit, hemat:t) a másodlagos termékek közül szericit és zoizit ismerhetők fel. A földpát túlnyomóan ortoklász, általában üde és csak néhol szericitesed:k. A mikroklin alárendelten, plagioklász pedig egészen elenyésző mértékben lép fel. Az utóbbi oligoklász (Ab73An27; Ab70An30) rajta kezdődő kalcitosodást észlelni. Az amfibol igen elterjedt. Színe: c = kékeszöld, erre merőlegesen sárgászöld. Kioltása (y=17 — 20°). Az amfibol kristályait: plagio- klász, kvarc, biotit, apatit, hematit szitaszerűen (poikilitisen) növi át. Zárványként benne pleokroos udvarú c:rkon is előfordul. A titanit levélborítékhoz hasonló idio- morf kristályokban fordul elő. Mézsárga, rajta az (110) és (123) szerinti hasadást figyelhetjük meg. Zárvány gyanánt cirkont, magnetitet, apatitot és hematitot találni benne. A biotit alárendelt, deformált és hullámosán olt ki. Benne cirkon, apatit, magnetit zárványok fordulnak elő, rajta pedig hematit pikkelyek vannak. Az apatit rendesen megnyúlt, vékony prizmás a hasadás ízekre tagolja és töredezett. Szín- telen, víztiszta. A magnetit idiomorf szemekben fordul elő. Kisgeresd határában mállott kalcitosodotf biotit tartalmú amfibolszienit fordul elő. A kalcit részben erek 3* 146 Földtani Közlöny LXXXII. évf. 1952. 4 — 6. sz. alakjában, részben pedig bevonatként jelenik meg. A biotit kloritosodik. Két kőzet ásványos elegyrészeinek az aránya a következő: Káliföld - pát Amfibol Biotit Titanit Kvarc Érc Üveghuta (8 sz.) 40 42 5 5 S 8 — Kisgeresd 53 26 4 ' 12 5 5. Mórágy D-i részén Mélypatak völgy 143 + -tói É-ra lévő kőfejtő keleti részében lévő kőzet m i n e 1 1 e. 6. A terület eltrejedt kőzete az amfibólos biotit granodiorit. Szabad szemmel sok helyen nehezen különböztethető meg a gránittól, jellegzetessége a 25 — 35 mm nagy fehér mikroklin föidpát, szürkésfehér szín. Akadt fekete csillámdús apró 2—3 mm-es földpátokat tartalmazó kőzetváltozata is. (Lovászheténv, Erdősmecske 18 sz.) A zöldes kloritosodó, földpátokat tartalmazó kőzet között préselt, gyűrt is megfigyelhető (Erdősmecske, Mórágy 19. sz.). Egybefüggő mód, mint a biotitgránit szegélyváltozata, teléres. kiíjelődésben (Véménd 4 sz.) melanokrát lencse alakjában rVéménd 5. sz., Erdősmecske 18. sz.). Mikroszkópi vizsgálat alapján szembetűnő, hogy a mikroklin mellett jelentékeny mennyiségű oligoklász-andezin is jelen van. A tér- fogat százalékos aránya néhány fontosabb megvizsgált kőzetnek a következő volt: Granodioritok (granodiorites) S Kvarc { Mikro- klin Orto- j kiász Ande- zin Biotit Klorit Zöld amfibol Érc Egyéb Véménd (4 sz.) 29 25 — 46 — — — — Véménd (5 sz.) 22,2 30,6 8 18,9 16,8 — 0,8 0,2 2,4 Feked 16 8 22 39 11 — 3,6 — 0,4 Lovász- hetény 27,8 26,9 22,7 20 — — 8,8 Erdősmecske (18. sz.) 11 27,8 11,8 43,4 — — — 6 7. Kerzantit Mórágy határában található. A kőzetek térfogatszázalékos összetételéből kitűnik az oligoklász-andezin gyakorisága, ami miatt indokolt a diorit csoportba sorozni. Véménd 5. sz. és a mórágy: kőbánya elemzési adatai is az ásványos össze- tétel megállapításait igazolják, ezek a kőzetek a gránodioritok csoportjába tartoznak. 8. Gránit-aplitok. Az uralkodó biotit gránitban, továbbá a gránodiorit- ban elég gyakoriak a rózsaszín, illetve vörös 8 — 10 cm vastag aplit telérek. Aplitos jellegű biotit-gránit Mórágy vasútállomás mellett kis tömzs alakjában jelenik meg. Papi F.: Mórágy vidéki gránitok 147 Kvarc Mikro- ki in Orto- klász Oligo- klász, andezin Biotit Klorit Zöld amfibol Érc Egyéb Mórágy (19. sz.) 10,6 1,6 — 37 — 8,8 — 5,6 34,8 Mórágy (20. sz.) 32 — 10,6 4,2 — 22,2 — 9 21,6 Mórágy (21. sz.) 13,2 21,1 3,2 54,2 8 — — 0,3 — E kőzetben szabad szemmel rózsaszín, illetve vörös földpát, szürke kvarc és zöldes- fekete biotit figyelhetők meg. Mikroszkóp alatt ortoklász, mikroklin, albit, oligoklász, ércek (magnetit, hematit, ilmenit), apatit, cirkon, szeriéit, muszkovit, kaolin külön- böztethetők meg. Ritkán epidot, egy helyen pedig gránát jelenik meg. Az ortoklász és mikroklin egyénekben pertites és mirmekites összenövések is észlelhetők. Az albit- oligoklász Ab28Ani2, néhol 50 albit ikerlemez is megjelenik. Némely albit -oligoklász görbült, az egyének kioltása nem egyöntetű hullámos. A barna szép pleokroos biotit, néha átalakult penninné, ugyanott limonit és kvarc is keletkezik. Vémend (6 sz.) határában előforduló aplitban muszkovit is előfordul, egy-egy pikkely hossza megközelíti az 1 mm-t, halvány-zöldes-sárga. Ugyancsak Véménden a köz- ségi erdőben 1 mm átmérőjű vörös gránát szemek) fordulnak elő az aplitban. A grá- nát repedezett zónás szerkezetű, szélei színtelenek, víztiszták. A gránátban egy he- lyen apatit volt észlelhető, mint zárvány. A gránátszemek szegélyén pisztacit van. Turmalin fordul elő1 Üveghuta (7. sz.) DK-i részében levő aplitban. Feketés, kékes, illetve halvány-sárga. (A 0001 és 1010) szerinti hasadás nyomán jól szembetűnnek. Az aplitok között is találni olyanokat, melyek a hegységképzőerők (dinamo- metamorf) hatását árulják el, különösen a szövet és az egyes ásványok szerkezete jelzik ezt. A kémiai összetételt illetően a kismórágyi kőfejtő kőzetének adatai tájé- koztatnak. A kőzetek elváltozása Míg az aplitok kivétel nélkül mind üdék, addig a biotit-gránit, granodiorit és ezegélyi kőzeteik több helyen igen bomlottak. Igen sok helyen kloritosodott, így Erdős- mecske (12 sz., 17 sz.) Üveghuta (11 sz.) környékén. A biotit kloritosodott, minden esetben azt jelentéktelen érckiválás, egyes helyeken, kalcit megjelenése kíséri. Epidot képződése is több .helyen megfigyelhető. így Üveghután az epidot pisztacit változata észlelhető. Üveghután az ÉNy-i völgy első harmadában áthúzódó biotit gránit-aplit- ban. Kioltása egyenes c= c- A földpátok egyes helyeken zoizittá alakultak, víz- tiszta zömök egyénekben, c = a vagy b Erdősmeeske Hochwald ( 12 sz.) . Ezekben az e’bomlott kőzetekben friss maradt a mikroklin, az ortoklász és az andezin kaolinná, szericitté, zoizittá alakult. A törésvonalak mentén hidrotermális hatásra kalcit s azon f 1 u o r i t (ibolyaszínü) , valamint nagy ritkán hematit fennőtt lemezkéi figyelhetők meg. Eddig 27 aplit telér jelenlétét sikerült felismerni, ezek egy része É — D, egy másik része DNy — EK-i irányú. Bátaapáti, Erdősmeeske, Mórágy községek határában kontakt agyagpalák fordulnak elő. Színük vörösbarna, sok hematit 148 Földtani Köztönij LXXXII. évf. 1952. 4 — 6. sz. pikkelyke figyelhető .meg bennük, ezenkívül elég számottevő mennyiségben fordul elő m a g n e t i t. Erdősmecskén, Mórágyon s i 1 1 i m a n n i t észlelhető. Mint érde- kesség említendő, hogy az erdősmecskei kontakt agyagpala sillimannitja gyengén pleokroós a = igen halvány zöldes, merőlegesen rá kékes zöld. Bátaapáti kontakt agyagpalájában riebeckit jelenik meg c = a 9—11°. A riebeckit megjelenése kétségtelenné teszi azt, amit egyébként a kémiai elemzések is jeleztek, hogy e terület grán:tjai az alkáli provinciához való átmenetek és a kérdéses kőzet az alkáli gránitokhoz tartozik. Több helyen lehetett leukoxént megfigyelni (Bátaapáti, Mórágy) és kalcit is elég gyakori (Bátaapáti 22 sz., Mórágy községi bánya). Ezekben az elváltozott kőzetekben a leggyakoribb ásványok a kvarc és a szericit; kaolinosodott oligoklász ritka. Hivatkozási számok: 1. Véménd Lehmlöcher árckút, K-i old. biotit-gránit. 2. Véménd 221 É-i k:szöge!és Kirchengrund kft. biotit-gránit. 3. Véménd Kirchengrund kft. közepe. 4. Véménd Petz kft. amf., biobit kvarcdiorit (melanokrát telér). 5. Véménd Spechbrunn-torkolat granodiorit. 6. Véménd Községi erdő 292-től D-re kis kft. gránit-a plit. 6a. 248. mp.-tól É-ra amf. biotit-gránit. 7. Üveghuta DK-i utolsó ház útbevágás turmalinos aplit. 8. Hász Jakab kft. biotitos amf. szienit. 9. Hász Jakab 167 Hallerstal kft. I. sz. erdészház biotit-gránit. 10. Üveghuta Hászékhoz vivő út DNy-i részéből biotitos amf. gránit. 11. Üveghuta Apponyi-völgy végéből m. árokban törmelék-gránit. 12. Erdősmeoske Hochwald 173 vonal d. közötti árok. 13. Erdősmecske Prellerskoppel 291 Ny-i árok biotit-gránit. 14. Erdősmecske Loch-malomtól DK-re vezető völgy biotit-gránit. 15. Erdősmecske Feked 233-tól É-ra gránit-pegmat'it. 16. Erdősmecske Felső kft. biotit-gránit. 17. Erdősmecske Alsó kft. D-i fal biotit kvarcdiorit. 18. Mórágy D Lindental árkok egyesülése után a völgy felső része. 19. Mórágy Tiefenbach H43-tól É-ra kft. minette. 20. Mórágy Vasúti feltárás 846.47 között. 21. Bátaapáti K-i részén I. kft. 22. Bátaapáti. Zavarickij féle értékek A kőzet megnevezése a c b s á r m’ * c n Mórágy (228) Vasútállomási bánya . 13.88 0.38 3.02 82.64 66 60 22.91 10.41 50.— Mórágy (158) 14.20 2.19 4.24 79.37 12.50 65.62 21.89 50.46 Üveghuta (33) 12.80 4.45 27.05 55.68 39.— 44.54 16.47 34.31 Üveghuta (154) 13.83 1.30 4.89 79.96 35.13 55.40 9.46 51.88 Véménd (16) 7.58 5.— 10.34 77.08 13.- 44.60 42.44 54.— Erdősmecske (72) 15.02 0.26 2.23 82.45 23.53 41.14 35.29 28.70 Erdősmecske (177) 16.30 0.91 19.10 63.80 32.61 37.50 29.89 22.61 Papp F.: Mórágy vidéki gránitok 149 Niggli-féle értékek : Sorszám Mórágy (228) Vasútállo- mási bánya Mórágy (158) Üveghuta (33) Üveghuta (154) Erdősmecske (16) (72) (177) si .550,3 354,6 130,0 241,4 221,8 477,0 154,3 ti — 3,5 1,16 0,2 — 0,5 p — 0,1 0,4 — 0,5 al 42,7 42,7 20,52 39,6 38,7 46,6 21,9 fm 12,7 15,8 48,0 21,3 25,2 8,3 37,4 c 4,2 9,8 15,74 18,0 14,3 1,5 21,0 ' alk 4C,4 31,7 15,74 21,1 21,8 43,6 19,7 k 0,5 0,5 0,65 0,19 0,46 0,7 0,7 mg 0,32 0,31 0,62 0,52 0,5 0,5 0,37 o 0,26 0,40 0,15 0,21 0,34 0,18 0,18 c/fm 0,87 0,74 0,33 0,84 0,56 0,18 0,56 C. I. P. W. értékek : Sorszám Mórágy (228) Vasútállo- mási bánya Mórágy (158) Mórágy (25) Üveghuta (33) Üveghuta (154) Véménd (16) Erdősmecske (72) (177) Szimbólum é I.j 3.1.3* I.j 4.2.2 mi.52 II. j 5. I. j 2.3.4 ni. LI. ttI. 3.4. 2.2. 4.2.3. 4.1.2. 5.1.2. • sorozat 2 A '1 A 2 A 2 B 1 A 1 A kvarc 36,30 27,60 1,18 18,00 11,10 32,40 3,66 ortoklász 29,94 29,27 10,13 37,40 9,68 26,27 45,30 49,42 albit 28,57 28,42 19,02 18,51 38,43 29,73 18,19 13,89 anorthit 1,50 9,04 16,24 8,34 20,30 16,60 1,00 3,59 13 I CaO.Si02 — 9,50 5,86 V 4,63 ! MgO.SiO, 6,82 4,55 3,99 | FeO.Si02 1,79 0,66 G S | MgO.Si02 1,14 1,39 20,29 0,90 4,82 5,87 1,25 4,37 £,j'FeO.Si02 1,08 1,42 5,30 0,13 6,73 0,46 ~ (FeO.SiÖ2 1,63 ^ j MgO.SiO 2 9,71 magnetit 1,09 1,30 2,23 5,79 2,4 0,53 0,49 3,58 ilmenit 0,08 0,13 4,17 3,49 3,64 0,21 0,04 3,70 apátit 0,03 0,84 2,28 0,77 1,01 korund 0,44 2,92 0,74 0,83 0,33 kalcit 0,57 0,05 pirít 0,03 ' cirkon • 0,04 hematit • 0,74 150 Földtani Közlöny LXXXII. évf. 1952. 4 — 6. sz. Papp F.: Mórágy vidéki gránitok 151 DES ROCHES INTRUSIVES DE LA RÉGION DE MÓRÁGY Pár F. PAPP avec les données de R. REICHERT Le pays des collines composées de roches éruptives dönt l’analyse pétrogra- phique fera l’objet de la présente étude est situé á 220 km au sud-est de Budapest. II est bordé au sud-e6t pár la montagne de Mecsek, aux environs des com- rrmnes de Mórágy, d’Erdőmecske, de Fazekasboda et de Geresd. II s’étend sur un espaoe dönt la longueur nord-sud est de 13,5 km, celle de l’est-ouest de 12 km et qui couvre une étendue de 160 lem2 environ. C’est une régión vi'eille, forrnée de collines en pente douce, ne dépassant guére une altitude de 300 m au-dessus du ■ niv. d. 1. m. et une hauteur relative de 150 m. Sur les pentes l’éboulis s’est fixér la surface éruptive s’étend á peine sur 24 km2, dönt la plus grande partié est re- couverte de loess. Le pays a été décrit au point de vue géologique pár E. V a d á s zr. qui le considére dans sa monographie comme un des restes de la montagne de Variscus. Du point de vue pétrographique, il a été étudié pár S. Roth, C. Stei- n e r et R. Reichert, S. Roth a attiré l’attention sur l’influence des forces tecto- niques et sur la présence de gneiss granitoíde. C. Steiner a découvert la pré- sence du gránité á biotite provenant de la région de Mórágy, contenant l’orthoser du microcline et de l’andésine. Elle a donné la déseription du gránité á biotite,. recueilli á Fazekasboda. C’est á R. Reichert que sont dues .les premieres analy- soa chimiques de la région, de mérne que la réunion d’une remarquable colleetion de roches provenant de prés de 200 points minutieusement observés. Avec grande sollicitude il a commencé á élaborér les détails de la présente étude et avant de mourir il m’a demandé de continuer sa táche et de la terminer. II fallait savoir tout d’abord s’il était possible d’établir sur un terrain de grá- nité des différenoes nettes entre les roches et, au cas oü ces différences existaient, si elles étaient constituées pár des variétós ou des entités distinctes et indépen- dantes susceptibles d’étre délimitées 'et isolées. Aprés un examen microscopique et une analyse chimique dús á l’obligeance de C. Emszt, on a abouti á des con- statations dönt on trouvera ci-aprés les résultats essentiels. Sur le terrain décrit, il y a surtout du gránité á biotite, du gránité á biotite et amphibole, du gránité á amphibole et biotite et du gránité á amphibole seule. Le quartz est partout d’une extinction ondulée, il y a des endroits oú la structure du mortier est nettement reconnaissable. Parmi les feldspaths le microcline est toujours frais, l’orthose et les plagioclases acides sont séricitisés et kaolinisés. Pár er^droits l’orthose á andésine a la forme penchée et tordue. L’interpénétration de la perthite et de la mirmekite est assez fréquente. Parmi les éléments d’associations minéralogiques colorés, les plus fréquents sont la biotite et l’ámphibole. Parfois la biotite se transforme en pennine et en clinochlorite. La séricite est toujours secon- daire. Parmi les minéraux métalliques, on distíngue la magnétite, l’oligiste et la pyrite. Parmi les éléments accessoires la titanite, la tourmaline, le grenat et la fluo- rite méritent d’étre signalés. Dans les roches riches en amphiboles, la titanite peut atteindre les 2 — 3%: elle est faiblement polycroique dans les tons jaune rougeátre et jaunátre vert pále. La tourmaline est de couleur bleue, le grenat rougeátre et h? f’.uorite violacée. L’apatite, le zircon et le rutile, qui conslituent les élem ents accessoires les plus répandus, sont d’un développement habituel. Fa:t intéressent á noter, on a trouvé de l’apatite bleu pále dans une des roches de la grande carriére d’Erdősmecske et, pár exception, du zircon polycroique aux teintes jaune verdátre et brune dans la carriére de Véménd prés de l’église. Dans ce dernier endroit, on a trouvé égale- 152 Földtani Közlöny LXXXII. évi. 1952. 4 — 6. sz. ment du rutile jaune pá!e. En dehors des éléments accessoires énumérés, on a pu constater aussi la présence, en faible quantité, du leucoxéne, de l’épidote, du zoizite, de la calcite et de la kaolinite. La páte des roches examinées est variée. La plus répandue est la texture por- phyrique: á Erdősmecske, elle renferme 45 mm de microcline, á Mórágy 40 mm, de mérne les roches de Feked d’Üveghuta et des environs de Véménd contienhent une quantité importame de microcline porphvrique. La pegmátite se rencontre en plu- sieurs endroits: á Erdősmecske, dans un főssé partant du moulin Loch dans la direction sud-est, on a trouvé des macles de Carlsbad de 40 mm et sur le terri- toire de Feked des feldspaths de 60 X 25 mm. Du gránité á gros grains a été observé sur la route reliant Erdősmecske á Püspöklak, á Üveghuta (des feldspaths 0 de 12 mm) et dans les carriéres de Mórágy prés de la gare. Du gránité .á grains movens a été trouvé á Erdősmecske (minéraux de 1 a 2 m;m) et á Üveghuta (minéraux á 3 mm). A Feked, il y avait des roches conte- nant de 1 á 2 mm de microcline. Sur le territoire de Mórágy, on a trouvé des ro- ches possédant 3 mm de microcline (on en avait déjá découvert á Bátapáti) . Du gránité á grains trés menüs a été observé au nord de Mórágy et aux environs de Bátapáti, de Pákhegy et de Geresd. Des roches apütiques formées de' trés petits grains ont été trouvées á Erdős- mecske (carriére en haut du viliágé), á Üveghuta (extrémité sud du viliágé), á Szebénv, á Fazekasboda, á Lockergipfel (cőté nord, au pied du mont), et Bátapáti prés d’Ackerberg. La texture des roches est, dans la plupárt des cas, serrée et grenue sans que les grains s’orientent l’un pár rapport á l’autre. Parfois, comme á Üveghuta, á Erdősmecske (carriére en bas du viliágé) et dans les environs de Fazekasboda, elle est plissée. Pár suite de l’effritement, la texture est poreuse aux endroits oü il y a eu de l’andésine. La cou 1 eu r n’est pás moins variée que la structure: 80% á 90% des roches examinées sont de couleur rose rougeátre, 5% sont mélanocrates, 5% leucocrates, 1 % est vert (comme á Mórágy, dans la partié sud du viliágé, prés de la maison flu garde barriére) et 1 % blanc (dans la vallée de Mélypatak-Tiefenbach á Mórágy). La composition chimique des roches refléte la mérne diversité qu’on a pu observer á l’examen microscoftique ou mérne á l’oeil nu. Les données brutes de l’analyse (sans que le totál sóit ramené á 100) suffiront pour le mettre en évi- dence. (Planche voir parmi le texte hongrois.) Au mont Kepjes (cőté nord), on a trouvé de la diorite, de l’amphibole, du syénite, du gránité aplit:que, du gránité pegmátite, de la mélanocrate et de la lam- prosyénite. Leur aggrégat est traversé de filons de quartz et de veines de kaolin, et contient des contacts de schistes d’argile. II est enveloppé d’une couche de calcite et parsemé de fluorite. Tout est fortement recouvert de loess dönt l’épaisseur atteint, pár endroits, 2 á 4 m. Le gránité á biotite est composé presque toujours de menüs grains et posséde une couleur rougeátre, comme á Véménd, á Lovászhetény et á Erdősmecske. Parfois, il est constitué pár de gros granules de 1 mm ou de granules moyens, comme les granites á biotite de la région d’Erdőemecske, de Bátapáti, de Fazekas- boda. Ceux d’Üveghuta et d’Erdősmecske sont composés de gros grains. II est por- phyroide á Fazekasboda et $ouvent de texture pegmatique dans la région de Faze- kasboda. La proportion du quartz est de 50 á 70%, celle de l’orthose de 25 á 30%. Sa teneur en microcline oscille entre 6'et 16%. La proportion du plagioclase Papp F.: Mórágy vidéki gránitok 153 (Ani2 — An3s) esi de 10 á 20%, celle de la biotite de 1 á 15%. Le quartz se présente 60us forme de cr:6taux variant entre 1 á 0,06 m. II est xénomorphe et d’urie extinc- tion ondulée. Les petits cristaux s’ordonnent généralement autour des grands; par- fois ils forment des veines ou se concentrent en groupes. Les cristaux de quartz sont dentelés et présentent des interpénétrations. Les inclusions de veire sont fré- quenies se rangent en lignes. Elles renferment souvent des écailles d’oligiste. Les feldspaths (de 2 á 0,2 mm) sont, en partié, de l’orthose. Le microcline est toujours frais, et posséde des inclusions de vérré contenant du quartz et de l’orthose qui est presque toujour6, du micrcfcline. L’orthose est petité et kao'inisée, il y a des en- droits oü elle s’est transformée en séricite. Elile posséde des interpénétrations d’an- désine et quartz et de quartz et mirmekite. Le plagioclase (de 0,35 á 0,24 mm) fait partié de la série albite — oligoclase — andésine, sa composition ohimique est donc Ab88 Ani-2— Ab7a An2s Ab71; An29 — An35 Ab7g An2i. II y a des endroits oü il est plissé. Les plagioclases sont presque partout kaolinisés et transformés en séricite. Pár en- droits, il y a passage du plagioclase au microcline: dans ces cas, ce dernier est parfaitement frais; il est de caractére optique négatif. La biotite est jaune, pále- brun foncé et renferme des écailles souvent chioritisées. Toutes ces roches sont acides et contiennent une importante quantité de SiOo Leur teneur en KoO et en Na20 est également étevee. Pár leur composition ohimique, elles rappellent le gránité de la montagne de Velence, située á 140 km dans la direction nord-ouest. Le gránité á amphibole et á biotite s’est produit pár la différen- ciation du gránité á biotite. II présente la texture porphyrique de couleurs grise et rose et posséde de 20 á 30 mm de microcline. Les plagioclases sont gris, leurs lamelles de clivages et leurs faces cristallines éclatantes. Les micas sont toujours polycroiques dans les tons allant du brun au noir. Le quartz a un éclat gras d’un gris caractéristique. L’analyse d’un gránité á amphibole et biotite, tel que célúi de Véménd, donne le pourcentage volumétrique suivant: Quartz 32%, Orthose 5,3%, Microcline 12,1%, Biotite 24,4%, Epidote 0,6%. Calcite 0,6%. Le gránité á biotite et á amphibole dóit étre considéré également comme un facies de bordűré du gránité. II est un rocher gris dans lequel on d:s- tingue des lamelles de biotite allant du gris au vert, des cristaux d’amphibolfe verts, et des feldőphaths detelntes jaunátre rosée. Sa texture cristalline, composée de petits grains, est grenue et 6errée. Le gránit á biotite et á amphibole trouvé aux environs d’Uveghuta contient une quantité presque aussi importante d’orthose que d’amphibole: 26,6% de l’orthose et 28% d’amphibole aux couleurs bleuátre vert et jaune pále: et 9% de biotite fratche. La proportion du quartz est relativement faible, elle ne dépasse pás les 10.4%. Parmi les autres éléments accessoires, l’apatite est la plus fréquente, mais on trouve aussi du zircon. II y a de la syénite amphibole á Üveg- huta et á Kisgeresd. Elle est de couleur foncée. Dans sa texture on peut observer, á l’oeil nu, l’amphibole et les feldspaths grisroses; ces derniers atteignent souvent 2 á 3 cm. A l’exaipen microscopique, on y découvre encore de la titanite, de l’apa- tite, du zircon, des métaux (pyrite, magnetite, hématite) et, parmi les produits se- condaires, de la séricite et de la zoizite. Les feldspaths sont constitués en grande partié pár des orthoses, ils sont généralement frais et se transforment rarement en séricite. Le microcline ne se présente qu’accessoirement; le plagioclase (Ab73 An-27 Ab7 Ab3o), de faible quantité, porté les premiéres traces de la séricitation. L’amphi- bole est extrémement répandue. Elle est de teinte verte bleuátre et, dans un sens perpendiculafre, vert jaunátre et s’éteint á 17 entre 17 — 20°. Ses cristaux présentent des interpénétrations de plagioclases, de quartz, de biotite, d’apatite et d’hématit?. 154 Földtani Közlöny LXXXII. évf. 1952. 4 — 6. sz. Ses interpénétrations sont toujours poicilitiques. Elle a parfois des inclusions de zircon orné d’un auréole polychroíque. La titanite se produit en des cristaux idio- morphes qui rappellent la íorme d’une enveloppe. Elle a une teinte jaune mieL On peut bien observer ses clivages caractéristiques (110) et (123). Ses inclusions de vérré renferment du zircon, de la magnétite, de l’apatite et de l’hématite. La biotite est un élément secondaire, elle est déformée et posséde une extinction ondu- lée; dans ses inclusions de vérré, il y a du zircon, de l’apatite et de la magnétite; elle renferme aussi des écailles d’hématite. L’apatite est en général d’une íorme allon- gée et posséde des prismes minces; pár le clivage, elle est désarticulée et írag- mentée; elle est incolore et limpide. La magnétite se présente en cristaux (grains) idiomorphes. Dans les environs (de Kisgeresd) on a trouvé de la syénite amphiboli- que, elle est eífritée, sa biotite est transíormée en calcite. La calcite y íorme des filons ou conduit une couche d’enduít qui couvre la surface. La biotite se transz íorme de plus en plus en chlorite. La proportion minéralogique de deux roches caractéristiques, l’une d’Üveghuta. l’autre de Kisgresd, voir oarmi le texte hongrois (p. 146). Dans la carriére de la vallée Mélypatak (partié sud de la commune de Mórágy, au nord de la cőte 143), on a trouvé de la m in ette. La roche trés répandue dans la région de Mórágy est la granodiorite^ il v a des endroits oü, á l’oeil nu, on ne peut la distmguer que diíficilement du gránité. Elle est caractérisée pár la présence du feldspath blanc de grande taille, du microcline de 25 á 30 mm, et d’une tonalité allant du grisátre au blanc. II en existe aussi une variété riche en biotite, constituée pár de feldspaths de 2 á 3 mm (Lovászhetény, Erdősmecske) . Parmi les roches verdátres chloritisées, on peut obser- ver des individus plissés et froissés (Erdősmecske, Mórágy). La granodiorite appa- raít partout (sur de grands étendus) avec une remarquable constance de compo- sition, comme un facies de bordűré du gránité á biotite, sous íorme de filons (Vé- ménd) et de lentilles mélanocrates (Véménd, Erdősmecske). Són examen micro- scopique montre á cőté du microcline, l’existence d’une importante quantité d'oligo- elase andésine. Le tableu relatif parmi le texte hongrois (p. 146.) montre le pour- cr-ntage volumetrique de quelques roches importantes de la région et sa composition minéralog:que. Comme on le voit, l’oligoclase figure si fréquemment dans le pourcentage volumétrique de ces roches qu’on peut rattacher ces types de roches á la famille des diorites. / Les données relatives á Véménd et l’analyse de la carriére de pierre de Mórágy ' coníirment les cons+atations de la composit:on minéralogique de ces roches, elles doivent étre classées parmi les granodiorites. Prés de la route reliant Fazekasboda au Moulin Loch, on a rencontré de kersantite á olivine. Les aplites de gránité. Dans le gránité á biotite qui domine dans la région, ainsi que dans la granodiorite, on rencontre assez souvent des filons apliti- ques rouges et épa:s de 8 á 10 cm: á Mórágy, prés de la gare, ces filons consti- tuent mérne un petit massif dönt l’étandue est assez importante pour permettre l’installation d'une carriére de piérre. On v voit, á l’oeil nu, des feldspaths roses ou rouges, du quartz gris et de la biotite d’un noir verdátre. Sous le microscope, on y distingue encore de l’orthose, du microcline, de l’oligoclase á albite, des mi- nérais (magnétite, hématite, ilménite), de l’apatite, du zircon, de la séricite, de la muscovite, de la kaolinite et de la chlorite. En plusieurs endroits, on a trouvé de Papp F.: Mórágy vidéki gránitok 155 lépidote et, dans un seul cas, du grenat. Dans les individus d’orthose et de micro- cline, on rencontre assez souvent des interprétations de pertife et de myrmékite. II y avait des endroits oü dans l’oligodase albite Ab8s Ani2, on a compté jusqu’á 50 lamelles de maele d’albite. II arrive que les individus d’oligoclase albite soient tordus; l’angle d’extinction des individus n’est pás uniformé (indentique), elle est ondulée. La biotite, quand elle est fraíche a des couleurs extrémes jaune pále (claire) et brun foncé; effritée elle est transformée en pennine: á cőté de celle-ci on trouve aussi de la limonite et du quartz. Dans l’aplite de la régión de Véménd, on a trouvé de la muscovite. La longueur de ses écailles jaunes páles verdátres atteint parfois 1 mm. Dans l’aplite provenant du bois de Véménd, on a observé des grains de grenat rouge d’un dia- métre de 1 mm. Ces grains sont crevassés et possédent une structure zonée, sur les bords, ils sont incolores et limpides. Une seule inclusion de vérré a été observé dans le grenat, elle contenait de l’apatite. Les grains du grenat sont bordés de pistacite. Dans l’aplite d’Üveghuta (de la partié sud du viliágé), on a rencontré de la tourmaline. Elle est de couleurs noirátre, b'.euátre, jaune pále. Ses clivages (0001) et (10T0) són trés apparents. II y a des aplites qui portent les traces évidentes de l’influence des forces dynamométamorphes, notamment dans la texture et dans la structure des individus de minéraux. Pour la composition chimique de ces aplites voir les données relatives aux roches provenant de la carriére de pierre n° 1 de Kis-Mórágy. L’a'l t é r a t i on des roches. Tandis que les aplites sont toujours fraíches sans exception aucune, le gránité á biotite, la granodiorite et leurs roches de bor- dűré sont le plus souvent désagrégés. Dans la majoriíé des cas, ils sont chloritisés, tels á Erdösmecske, á Üveghuta. La chloritisation de la biotite est accompagnée de l’apparition de minerais, en quantité infime, ou de la calcite. Dans plus:eurs cas on peut observer également le développement de l’épidote. A Üveghuta, dans un fiion de gránité á b:otite aplitique qui traveree le premier tiens de la vallée nord-ouest, on a rencontré une variété de l’épidote, la pistacite. Són extinction est droite, c — r. Les feldspaths se sont transformés en zoizite dans les individus limpides et massifs á c = a ou b (Erdősmecske-Hochwald) . Malgré la désagrégation de ces roches, le microcline y est resté frais, mais l’orthose et l’andésine sont transformés en kaolin, en séricite et en zoizite. Le long des lignes de réfringence, on peut observer des lamelles de calcite développées sous l’influence des forces hydrothermiques. Elles sonf surchargées de petites lamelles de fluorite violacée ou, dans quelques cas trés fares, des lamelles d’hématite. Jusqu’ici on a reconnu la présence de 27 filons d’aplites dönt certains suivent la direction- nord-sud tandis que d’autres s’engagent dans la direction sud-ouest et nord-est. Dans la région de Bátapáti, d’Erdősmecske et de Mórágy, on a trouvé des contacts de schistes d’argile. De couleur rouge brun, ils portent un nombre important de petites écailles d’hématite et possédent une forte quantité de magnétite. A Erdösmecske et á Mórágy, on a observé de la sillimanite. II est á noter que la 6illimanite des contacts de schistes d’argile d’Erdősmecske est faiblement polychroíque „b“ en lames épaisses, elle apparaít jaune pále verdátre dans une direction, et vert bleuátre dans la direction perpendiculaire. Dans les con- facts de schistes d’argile de Bátapáti, on a trouvé de la riébeckite caractérisée pár une extinction de 9 — 10°. En plusieurs endroits on a rencontré de leukoxéne (Bátapáti, Mórágy), et de la calcite (Bátapáti). Dans ces roches, les minérais les plus fréquents sont le quartz et la séricite: l’oligoclase kaolinisé n’y apparaít que rarement. 156 Földtani Közlöny LXXXII. évf. 1952. 4—6. sz. n a n n . rpaHHTM B OKpySKHOCTM c. Mopam>. rpaHHTHblfí paííOH B OKpY)KHOCTbI C. Mopaflb, HaXOflHTCH B K)>KHOM — K))KH03anaAH0M HahpaBaeHHH, Ha pa ctohhhh 150 km. ot EyflaneuiTa. TeppirropnH pacnpocTpaHHeTcn Ha 16 km2, B3Öpocbi paííOHa He npeBbimaioT 300 m. OönacTb noKpbiTa aecOM, BCJieACi Bue nero rpamtT h conpoBOKAaromHe erő MHHepanbi Haö.iioAaeMbie TOjibKO b AOJiHHax. n y TeM MHKpocKonrmecKoro h XHMHMecKoro aHa™3a onpeAeaHnocb caeAyiomee : Ehotht — rpaHHT, aMfJmOoJiOBbifó öhotht — rpaHHT, SiiOTuTOBbiH aM(J)ii60A — rpaHHT, öiiOTMTrpanHT c cOAeprKaHHe.M aMKaHHeM 1.) rpaHin-oaruraTa, 2.) 3Hra AHHHTa, 3.) H03eMHTa, 4.) HopMajibHoro rpaHiira, 5.) cneHHTa, 6.) KBapuoBO-Ano- ptua, 7.) ona.nHTa, 8.) HopMar-bHoro AnopuTa, 9.) ra66po-AHopnTa, h 10.) HopMajibHoro ra66po ; cpeAH hhx caMan pacnpoCTpaHeHHan pa3HOBHAHOcTb : 3to pa3H0BHAH0CTb Me>KAV HopMaabHOH rpaHHTHorí h cneHHTOBOft MarMaMH. \ Greguss P.: Magyarországi mezozói famaradványok 157 MAGYARORSZÁGI MEZOZÓI FAMARADVÁNYOK GREGUSS PÁL* (IX. — XIII. táblával és 1 térképpel.) 1. Felső-liászkorú fatörzsek Urkútról a) Agathoxylon hungaricum (Andreánszky) Greguss nov. sp. • Andreánszky G. az úrkúti mangán bányában talált felső-liászkorú fa- törzseket Simplicioxylon hungaricum Andreánszky nov. gén. et nov. sp. néven irta le. Később Araucarioxylon hungaricum névre helyesbítette. Az úrkúti törzsből Vadász E. küldött anyagot vizsgálatra. Beható xylotomiai vizsgálatok alapján azonban kitűnt, hogy Andreánszky G. megállapításai vizsgálati eredményeimmel nem egyeznek. A keresztcsiszolat szerkezete szerint a kérdéses törzs valamilyen fenyőfából származott. A tracheidák sugárirányban és sorjában következnek egymás után (IX. tábla, 1. kép). Keresztmetszetük lekerekített négy-, öt-, vagy hatszögű, esetleg szabálytalan alakú. Faluk általában vastag, 572 — 6 y. Nagyságuk külön- böző. Egyes üregek belső mérete sugárirányban 55 — 60 y, ugyanakkor a tangen- ciális belső szélesség 40 — 50 y. Egyes helyeken az évgyűrűhatárok határozottak, bár a nyári pászta csak 5 — 6 sejtréteg széles. Az évgyűrűhatáron levő legszélső tracheidák tangenciális irányban erősen lapultak, sugárirányú belső üregük 10 — 15 y szélességük 35 — 40 y. Faluk ugyanolyan vastag, mint a többi tavaszi tracheidáké. Egyes tracheidák gyantával vannak kitöltve. Tüzetesebb vizsgálatnál igen ritkán vékonyfalú gyantatartalmú sejtek is ész- lelhetők, ami azt igazolja, hogy a fában igen gyér faparenchyma is van. (IX. tábla, 1. kép.) A bélsugarak 3 — 10 — 15 tracheida szélességre haladnak, vízszintes falukban semmiféle gödörkézettséget nem lehet megfigyelni. Belsejüket gyakran ugyanolyan gyanta tölti ki, mint az előbb említett magános tracheidákat, illetve fa- parenchymasejteket. Megállapíthajuk tehát, hogy ezek a faelemek a ma élő Araucaria- félékkel azonos alakúak, nagyságúak és szerkezetűek. Már a keresztmetszet alapján is Araucarioxylon - szerű törzsre következtethetünk. A húrcsiszolat is típusos Araucaria- jelleget árul el (IX. tábla, 2., 3., 4. kép). A bélsugarak 1 — 18 sejt magasak. A bélsugársejtek keresztmetszetei Andre- ánszky adataival szemben inkább köralakúak, mint álló ellipszisek. Valamennyi faluk vékony. .Andreánszky 2. sz. rajza és fényképfelvételeim egészen eltérőek. * E'őadta a M. Földtani Társulat 1952. III. 31. -i őslénytani szakülésén, 158 Földtani Közlöny LXXXIl. évf. 1952. 4 — 6. sz. mert az ő rajzán a bé’.sugárparenchyma vízszintes íalai épp olyan vastagok (5 — 6 fi), mint a tracheidák falai. A szögletsejtek magassága 20 — 22 p, szélességük 18 — 19 fi, a belső sejtek magassága 18 — 22, szélességük 20 — 24 ju. Andreán s-zky megállapítása, mely szerint a bélsugársejtek keresztmetszetei roppant keske- nyek és szélességüknél 2 — 3-s zor magasabbak, fényképfelvéte- leimtől határozottan eltér. Ezeken a bélsugársejtek magassága és szélessége többé- kevésbbé ugyanaz, sőt a belső sejtek néhol inkább szélesebbek, mint magasabbak. Ez is típusos Araucaria- jelleg; (IX. tábla, 2., 2., 4. kép). A 3. sz. fénykép jobb (kes- kenyebb) része élő Agathis australis metszetről készült. Némely bélsugársejtnek nemcsak vízszintes, hanem ferde, vékony falai is van- nak (IX. tábla, 2., 3. kép), ami azt a látszatot kelti mintha egyik-másik bélsugársejt alternált helyzetben következnék egymás után. Ebben az esetben ezeknek az egyes bélsugársejteknek keresztmetszetei inkább háromszögekhöz hasonlóak, ami a ma élő Araucaria-iéléken is elég gyakori jelenség. Az ősmaradványról és a mai Agathis australis bélsugarairól készült azonos nagyítású fényképek rendkívül hasonlóak (IX. tábla, 3. kép). Mint érdekes jelenséget meg kell említeni, hogy a metszetek tangenciális csi- szolatán, néhol a tracheidák falában spirálisok haladnak (IX. tábla, 2., 4. kép). Ezek a spirálisok részint magánosak, részint párosak, néhol pedig oly sűrűn futnak, hogy haladásukat nem is lehet pontosan követni. Ezek a spirálisok nagy valószínű- séggel a tracheidák falában lévő repedések, tehát igen vékony árkok, amint azt Gothan már 1905-ben leírta és magyarázta. Érdekes megemlíteni, hogy a ma élő mintegy 20 Araucaria és Agathis- féle fájának tüzetesebb vizsgálata alapján meg- állapítható, hogy egyes ma élő Araucaria- félék fájában ugyanilyen jellegű spirális vonalak futnak. Hogy ezek a spirális vonalak valóban a sejtfalba mélyedők, bizo- nyítja az is, hogy a fényképeken fehér vonalaknak látszanak. Ha valódi lécek lenné- nek, úgy a sejtfalakhoz vágy a Taxaceae spirálisaihoz hasonlóan sötét vonalaknak látszanának. A fényképfelvételek tehát Gothan megállapításait teljes mértékben igazolják, amit a mikrométercsavar mozgatásával is ellenőrizhetünk. Ez esetben nem lécekről, hanem árkokról van szó. Ezek Gothan megállapításai szerint a fa kémiai és mechanikai változása következtében jöttek és jönnek létre, különösen az évgyűrű gesztes részeiben. Spirálisok különféle fenyőfélékben egyaránt előfordulnak és előidézhetők, így különleges diagnosztikai értékük nem is lehet. Meglepő, hogy a spiránsok néha egész szabályszerűen és meghatározott távolságra következnek egymásután. Általá- ban alacsonyan, 20 — 30°, ritkábban 40° alatt haladnak (IX. tábla, 5., 7. kép), máskor viszont majdnem vízszintes irányúak (IX. tábla, 6. kép). A bélsugarakban elég gyakori a gyantatartalom, de nem mindegyik sejtben. Két-három üres bélsugársejt után rendesen egy, esetleg 2 — 3 gyantatartalmú bél- sugársejt következik (IX. tábla, 2., 3. kép). A tracheidák fala teljesen sima, illetőleg igen nagy nagyítás mellett rendkívül finoman pontozott. Igen elvétve egyes tracheidák falában vermesgödörkék is lehet- ségesek (1. IX. tábla, 2. kép felső balsarkát és a 3. kép jobb oldalát). Andre- ánszky-nak erre vonatkozó megállapításai e tekintetben is eltérőek. A gödörkék mérete 13 — 15 fi. Andreánszky szerint a bélsugársejtek magassága néha 2 — 3-szor na- gyobb mint a szélességi méret. Ennek alapján adta a Simplicioxylon nevet, amelyet később Araucarioxylonra helyesbített. Hogy a hosszanti tracheidákban gyantatartalom lehetséges, azt a tangenciá- lis metszetről készült fénykép (IX. tábla, 3. kép) középső része igazolja. Greguss P.: Magyarországi mezozói famaradványok 159 A sugárc6Íszolati kép mutatja legjobban az Araucarioxylon jelleget. A tracheidák falában valóban az egysoros vermesgödörkézettség az uralkodó (IX. tábla, 9. kép). Kétsoros vermesgödörkét ritkán látni, de előfordul (IX. tábla, 10. kép). Az általam vizsgált anyagban a gödörkék: lehetnek magánosak, szórtak, gyen- gén érintkezők vagy pedig összeszorulók. Ez utóbbi esetben az érintkezési vonal vízszintes. A tracheidák falában levő vermesgödörkék nyílásai általában köralakúak (IX. tábla 9., X. tábla 10. kép). Átmérőjük 4'/2— 5 ju. Az udvarok vertikális mérete 15 — 16 ju, vízszintes méretük 16 — 18 ju, ami néha az erős lapultságot jelzi. A ma- gános vermesgödörke udvarának nagysága 17 — 18, illetőleg 16 — 17 ju, ami arra enged következtetni, legalább is Gothan megállapításai szerint, hogy ez fejlődés- történetileg idősebb típustól származik. A vermesgödörkék nagysága különben sem állandó. A nagy gödörkék mellett néha jóval kisebbek is előfordulnak. A tangenciális metszet ismertetésében említett spirálisok a sugárcsiszolaton is jól látszanak. Itt a spirálisok menete sokkal feltűnőbb. Diagnosztikai jelentősé- gük kicsiny, azonban kétségtelen, hogy ezek a spirálisok a sejtfalban vannak és néha egészen a primer lamelláig hatolnak. A sötét színű gyantát tartalmazó vatagfalú (6 — 7 u) tracheidák általában hegyes kúpban, a többi pedig rövidebb vagy hosszabb csőrben végződik. Hogy a gyantatartalmú tracheidák valóban tracheidák, bizonyítja, hogy falukban ugyan- olyan méretű vermesgödörikék sorakoznak mint a többi tracheidáhan. A gyantatartalmú tracheidák mellett kivételesen hosszanti íaparen- •hymasejtek is lehetségesek. Tartalmuk ugyanolyan, mint a tracheidáké, faluk azonban vékony (IX. tábla, 8. kép). Andreánszky megállapításai és adataim közötti nagy, különbség leg- inkább a bélsugarak finomabb szerkezetének leírásában és annak rajzában mutatko- zik. De azt meg kell állapítanunk, hogy az általa közölt rajzok nem Araucaria- szerűek. ilyen szerkezetű gödörkézettség az Araucaria típusú fákban, tehát az általa vizsgált anyagban sem lehet. Andreánszky rajzain (5., 6. rajz) a keresztező- dés! mezőkben levő gödörkék mind elkülönültek, a hasítékuk pedig általában túl- lépő, inkább piceoid-típusú gödörkézettséghez hasonló. Ezzel szemben a X. tábla 10., 11., 12. sz. fényképei világosan mutatják, hogy egy-egy .kereszteződési mezőben 4 — 8, sőt 10 — 12 gödörke is van, rendesen két egymás feletti sorban és általában alter- nált helyzetben. Ez abból adód:k, hogy az egyes gödörkék elég nagy udvarai érintkeznek egymással, éspedig egyenes vonalakkal, a tracheidák udvaros gödörkéi- hez hasonlóan, vagyis az udvarok össze nyomódtak és csak ritkán külö- nülnek el, de korántsem úgy, mint Andreánszky rajzain látszik. Az általa raj- zolt bélsugárgödörke szerkezete és a fényképen látható szerkezet egymástól feltűnően eltér. A fényképen levő szerkezet teljesen megegyezik a ma élő Araucaria-félék gjkförkeszerkezetével. Különösen hasonló ez a bélsugárszerkezet az Agathisók bél- sugárszerkezetéhez, bár olyan jelenlegi Araucaria k is vannak, amelyek nagyon hasonlítanak az ismertetett úrkúti ősmaradvány bélsugárszerkezetéhez. A fényképek mutatják, hogy a kereszteződési mezők gödörkéinek nyílásai fer- dék, hasítékszerűek, de a nagy udvar határát sohasem érik el, tehát típusos Arau- caria jellegűek. Egy-egy gödörke nagysága 8 — 9 ju, a hasíték kb IV2 — 2 u széles. Megemlítendő még, hogy egyes őszi kereszteződési mezőkben csupán 2—3 gödörke van. Ez a mai Araucariakban is elég gyakori jelenség, legtöbbjében azonban 6 — 8 apró gödörke sűrűsödik össze éppen úgy, mint pl. a ma élő Agathis montanaban (X. tábla, 11. kép). 4 Földtani Közlöny 160 Földtani Közlöny LXXXII. éi>f. 1952: 4—6. sz Minthogy a kereszteződési mezőkben az apró gödörkék többnyire két, igen kivételesen három vízszintes sorban vannak egymás felett, mint némely ma élő Agathisban, és benne faparenchyma is van, ez az alak Andreánszk y-tól eltérően inkább az AgathisokkaX és nem az Araucariakkal hozható kapcsolatba és az Agatho- xylon elnevezés alkalmazandó. A mai Araucariá k és Agathisok között alig van szö- vettani különbség. Az Agathisok bán a bélsugarak kereszteződési mezőiben a gödör- kék száma 6 — 12 (14) és inkább kétsorosán, az Araucariá kban pedig a gödörkék 6záma 4—6 (8), de inkább 3 — 4 sorban egymás felett helyezkednek el, továbbá a faparenchyma főleg csak az Agathisok bán mutatkozik. Hangsúlyozzuk, hogy a ma élő Agathis és Araucaria génuszok között megbízható génusz megkülönböztető bélyeg nem ismeretes, legfeljebb a parenchymák jelenléte vagy hiánya. A megvizsgált tör- zset1 a xylotomiai jellegek alapján Agathoxylon hungaricum (Andreánszky) G r e g u s s nov. sp. néven kívánom megjelölni. A kor éghajlatára vonatkozóan véleményem szerint ez a fa melegklímájú, de kissé váltakozó időjárású trópusi környezetben élhetett, amire a ma élő Araucariak és Agathisok földrajzi elterjedését szemléltető és mellékelt térképről is következtet- ;hetünk (1. a német szövegben). Megjegyzés: A kézirat elkészítése után alkalmam volt Andreánszky csiszo latait megvizsgálni. E vizsgálatokból kiderült, hogy az ő csiszolatai is ugyanabból a törzsből készültek, mint az enyémek. így tehát ugyanazokat a xylotomiai sajátságokat állapíthatta meg rajtuk, mint az enyémeken. Jól látni bennük a parenchymákat, valamint a keresztező-" dési mezőkben a 8 — 10 egyszerű gödörkét. Mindezek kétségtelen Araucaria jellegek. Éppen ezért nem érthetek egyet K r á u s e 1 megállapításával, aki az Andreánszky által leírt Simplicioxylont Podocarpoxylonnak tartja. Magam, aki a ma élő Podocarpusoknak mintegy 40 faját xylotomiaiiag feldolgoztam és a vizsgálatok eredményeit kéziratban összeállítot- tam, egyetlen egy esetben sem tapasztaltam, hogy a Podcarpus-féléknek kereszteződési me- zőiben 4 — 5-nél több gödörke lett voina. Legtöbbször csak egy-két gödörke van. Ha K r a u- s e 1 az eredeti csiszolatokat látta volna, vagy ha a mellékelt fényképeket tüzetesen átvizs- gálja, valószínűleg nem tartja fenn ama állítását, hogy az a törzs valamilyen Podocarpoxylon. b) Araucarioxylon (X. tábla 13—15 kép) Az úrkúti felső-liász mangánösszletből az István-aknából került elő egy másik Araucarioxylon fatörzsmaradvány, amelynek xylotomiai szerkezete az előbbitől lényegesen eltér. A rossz megtartású anyagban csak néhány ponton maradt meg a törzs eredeti szerkezete, ez azonban elegendő volt a vizsgálatokra. Szerkezete egészen más, mint az Agathoxylon hungaricumé (X. tábla, 13 14. kép). Ennek a fának tracheidái nagyobb üregűek és elrendezésük is egészen más. Bélsugarai a keresztcsiszolaton szélesebbek (10 — 14 y). Különbözik abban is. hogy bélsugarai 2 — 3 sejt szélesek is lehetnek és emlékeztetnek a később tárgya- landó Dadoxylon pannonicum szerkezetre. A bélsugársejteknek ez a feltűnő széles- sége, valamint a tracheidák alakja és azok változatossága némileg a Ginkgo keresztmetszetére emlékeztet. A sejtek között p a renchym asejt eket nem lehetett meg- figyelni. Hogv a kérdéses fa az Araucarioxylon típushoz tartozik, a hosszcsiszolat egyik kis részlete igazolja (X. tábla, 15. kép). Ezen a csiszolaton a vérmesgödörkek 2 — 3 sorosak. Minthogy csak a vfermesgödörkék Araucaria- szerű elrendeződése álla- pítható meg biztosan, további részletek észlelése a fa összenyomódottsága rmatl szinte lehetetlen, ezért Csak Araucarioxylon névvel lehet ellátni, azzal a megjegyzés- sel, hogy a tracheidák keresztmetszeti szerkezetében a Ginkgo íatörzs szerkezetekre is hasonlít, bár a ma élő Ginkgo bélsugarai mindig egysejtrétegűek. Az évgyűrűhatár elmosódott volta egyenletes, meleg éghajlatra utal. Greguss P.: Magyarországi mezozói famaradványok 161 11. Alsó-liász korú fatörzs a vasasi bányából Ptendospermaexylon theresiae nov. gén. et nov. sp. (XII. tabla 35. kép és XIII .tábla 36 — 41. képi Vadász E. gyűjtéséből néhány kövületcsiszolatot kaptam, amelyek a vasasi köszénbáiivából előkerült törzsekből készültek. A csiszolatok sajátságos, különös szerkezetet mutatnak. A XII. tábla 35. és a XIII. tábla 36 — 39. számú fényképe a fatest kereszt- metszetét tünteti fel. A képek elárulják, hogy a maradvány sem nyitvatermő, sem pedig zárvatermő nem lehet. Az egyes mezőcskék minden valószínűség szerint hadrocentrikus edénynyalábok, amelyeknek közepén 1 — 2 — 5, esetleg 10 tracheida foglal helyet, körülöttük pedig vékonyfalú sejtek elmosódott körvonalai látszanak. Néhol ezek a koncentrikus edénynyalábok annyira sűrűek, hogy körülöttük alap- szöveti parenchyma nincs, vagy alig van (XIII. tábla, 36. kép). Máskor a trachei- dák nagyobb tömegben csoportosulnak és a pedig a Gymnospermae re emlékeztető módon sugárirányban sorakoznak egymás után. Eme tracheidamezők között néhol terjedelmesebb parenchymamezők vannak, amelyek ily módon a tracheidamezőket sűrűn megszakítják. A tracheidasorok folytatásában sugárirányban vékonyfalú paienchymasorok sorakoznak. Ezeknek a parenchymasejteknek a falai vékonyak, keresztmetszeteik szabályos vagy szabálytalan négyszögek és sugárirányban sora- koznak. Az egyes sejtsorok kissé elkülönülnek, mintha csak bélsugarak lennének. Minthogy a hadrocentrikus edénynyalábok általában a Pteridophytá kra (edényes virágta'.anokra) jellemzők, viszont a tracheidák sugaras elrendeződése és a közöttük levő parenchymamezők inkább nyitvatermő jelleget árulnak el, olyan ősi típusra kell gondolnunk, amely közbülső alak az edényes virágtalanok és a nyitvatermők között. A megvizsgált fatörzs a Pteridospermae valamelyik alakja* lehetett. E ma- radvány az alsó-liászbó! származik. A Pteridospermae, illetve Gymnospermae ki- alakulása a triász időszakra esik, így valószínű, hogy ez a kérdéses maradvány valamely ősi haraszt-féleségből származik. A mai faalakú harasztok, pl. Alsophylla, edénynyalábjai szintén hadrocentrikusak, a stelejük pedig meristele, azonban elren- dezésükben mégis eltérnek a megvizsgált törzs' struktúrájától. A rendelkezésemre álló irodalmi adatokból ehhez a szerkezethez hasonló leírást nem láttam. Hosszanti csiszolatban a tracheidák finomabb szerkezete az anyag nagy- fokú dezorganizációja miatt pontosabban nem volt megállapítható. Elvétve azon- ban a bélsugársejtek sugárszerű elrendeződése határozottan megállapítható (XIII. tábla, 40. kép). Ha a bélsugársejtek nem látszanának, egysziklevelű növényre is lehetne gondolni. A bélsugarak jelenléte azonban ezt a feltevést kizárja. III. A villányi famaradvány vizsgálata (Podocarpoxylon?) (XII. tábla 31—34. kép) A villányi bánya ka llovi -emel étéből származó kovásodott fa pontos xyloto- miai vizsgálatra nem alkalmas, mert a sejtes szerkezet erősen dezorganizálódott. A keresztmetszeti csiszolat mutatja a legszemléletesebb képet. (XII tábla, 31. kép.) A tracheidák súgárszerüen sorakoznak egymás után, tehát a kérdéses törzs fenyő- fából származott. Az évgyűrű feltűnően széles, egyik-másik 100 sejtnyj. A trachei- dák falvastagságában különbség észlelhető. A tenyészeti időszak végén lévő trachei- 4* 162 Földtani Közlöny LXXXII. évf. 1952. 4 — 6. sz. dák vastagabb falúak, míg a tenyészidő kezdetén a tracheidák falai vékonyabbak. A tenyészeti időszak határán a tracheidák kissé összenyomottak, az évgyűrűhatár azonban elmosódott. Ez a jelenség egyenletes klímára enged következtetni. Egyes tracheidák belsejében sötétszínű, valószínűleg gyanta kitöltés van. Minthogy a gyantaanyaggal kitöltött sejtek az évgyűrűben gyakoriak, a fának magas gyanta- tartalmára következtethetünk, bar az évgyűrűben valódi gyantajáratot nem lehet biztosan megállapítani. A tangenciális csiszolat a fa finomabb szerkezetére vonatkozólag már nyújt némi támpontot, bár csak a bélsugársejtek alakját lehet megfigyelni. (XII. tábla, 34. kép.) A bélsugarak egyrétegűek, a sejtek magassága 8 — 1Ó u a szélességük 6—8 ju, magasságuk 1 — 10 sejt. Emlékeztet az Araucariá k bélsugárszerkezetére. A tracheidák tangenciális falában semmiféle gödörkézettség nincs. Egyes trachei- ákban a vörösbarnán fénylő gyanta jól látszik. Színe kárminpiros, tehát eltér a mi fenyőféléink gyantájának színétől. A tracheidák között elég gyakori a parenchyma- sejt. A parenchymasejtek vízszintes falai simáknak látszanak (XII. tábla 33 — 34. kép), az apró egyenetlenségek dezorganizáció következményei. A parenchymasejtek néha többedmagukkal illeszkednek egymás mellé, amit csak egy-két ma élő Agathis és Podocarpus fajnál lehet megfigyelni. Némely parenchymasejtben is van gyanta. A bélsugársejtek tangenciális metszetei is Araucariá ra, Agathisra, esetleg Podocarpus ra engednek következtetni. A sugárcsiszolaton feltűnő kevés a bélsugár- sejt. (XII. tábla, 32. kép.) A kereszteződési mezőkben a gödörkék alakját és szá- mát megállapítani nem lehet, legfeljebb csak gyanítani. Ügy látszik, mintha egy kereszteződési mezőben több apró gödörke lenne. Némi támpontot nyújt, hogy némelyik szélesebb tracheidában összenyomott vermesgödörkék határvonalai lát- szanak, bár elmosódott formában. A vermesgödörkék száma aránylag igen kevés. A parenchymasejtek ezen az oldalon is jól megfigyelhetők, vízszintes falaik simák és vékonyak. (XII. tábla, 33. kép.) Mindezek alapján a kérdéses fenyőt Araucaria- 6zerű gödörkézettsége ellenére, sok parenchymája és vöröses színű gyantatartalma alapján inkább Agat hoxy Ionnak, mint Araucarioxylonnak tarthatjuk, de a Podo- carpaceae család valamelyik génuszával is kapcsplatba hozható. Ez ellen szól azonban a sugároldalon a tracheidák vermesgödörkéinek egymáshoz való szoros kapcsolódása, ami csak kevés ma élő Podocarpus fajon figyelhető meg. IV. Fatörzsmaradványok a lábatlani alsó-kréta breccsából Dadoxylon pannonicum Greguss nov. sp. (X. tábla 16—18. és XI. tábla 19—27. kép) Vadász E. azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy a lábatlani „köszörűkő- bánya“ alsó-krétakorű breccsájából előkerült, kovásodott fadarabokat szövettani alapon határozzam meg. A dió, mogyoró nagyságú darabokat a kovasav tel- jesen átitatta. Némelyik megtartási állapota elég jó, más darabok ellenben össze- gyűrődöttek és idegen anyagok keveredtek hozzájuk. A vizsgálatra alkalmas anya- gokból háromféle csiszolatot készítettünk. A kovásodott fa az Araucanoxylon típusba tartozik, bár a tracheidák nagyságában, elrendeződésében, a bélsugarak szerkezetében, a parenchyma jelenlétében a mai Araucaria- féléktől feltűnően eltérő szerkezetet mutat. Keresztmetszeti szerkezete (X. tábla, 16 — 17 — 18. kép) elárulja, hogy a kérdéses fatörzs valamilyen fenyőfából származott, mert a faelemek egyneműek és Greguss P.: Magyarországi mezozói jamaradványok 163 sugárirányban szép sorjában helyezkednek el. A fatest évgyűrűkre tagolódik (X. tábla, 16. kép), a nyári fa alig 4 — 5 sejtrétegű. A keskeny nyári tracheidák előtt és után jóval nagyobb, feltűnő nagyságú tracheidák sorakoznak. A tracheidák belső sugárirányú mérete 25— 30<<-tól 80 — 90 y- ig is terjedhet, ami a mai Arauca- ría-félékkel szemben igen tekintélyes nagyságnak mondható. A nagyobb tracheidák tangenciális szélessége általában 40 — 55 fi, de ezeknél kisebbek és nagyobbak is lehetnek. Az évgyűrűhatáron ellaposodott, utolsó nyári tracheidák sugárirányú belső mérete 16 — 18 fi, tangenciális méretük 30 — 50 — 55 fi- ig terjedhet, tehát az évgyűrűhatár egyes helyeken elég határozott. Az egyes évgyűrűk szélessége különböző, 25 — 70 — 80 tracheida szélességre terjedhet. A tracheidák keresztmetszetei lekerekített négyszögek, ellipszisek, kör vagy szabálytalan alakúak. A nagy tracheidák között gyakran interoelluláris járatok van- nak. Feltűnő a tracheidák igen vékony fala, ami ma élő Araucaria jelleg, de a kihalt Araucarioxylonobka\ szemben feltűnő jelenség. A bélsugarak általában sugárirányban, kissé hullámosán haladnak. Ez utóbbi jelenség valószínűleg az összenyomódás eredménye. A bélsugarak 1 — 3, sőt 10 — 12 tracheida távolságra haladnak. Feltűnően szélesek (16 — 30(u), mások csak 10 fc szélesek. Ez a kétféle bélsugár szerkezet a tangenciális metszeten még jobban fel- tűnik. Némelyik bélsugár 2, igen kivételesen 3 sejtréteg széles is lehet, ami a mai Araucaria k között szintén rendkívüli. jelenség (IX. tábla, 19 — 21. kép). A keresztmetszeti mezőben egyes tracheidákat sötétszínű gyanta tölti ki. Külön parnchvmasejteket a keresztmetszeten már a tracheidafalak vékonysága miatt is nehéz észrevenni. A X. tábla 18. képe egy véletlenül ferdére sikerült csiszo- latról készült. Ezen a csiszolaton a bélsugarakkal határos tracheidaíalakon több apró egyszerű gödör van, ami Araucarioxylon jelleg. A bélsugarak vízszintes falában gödörkézettség nem. figyelhető meg. A kereszt- metszet alapján megállapítható, hoigy a vizsgált anyag különleges Araucarioxylon törzsből származhatott. A tangenciális csiszolat is sok érdekességet árul el. A tracheidák mérete itt is változó, 40 — 80 «-ig terjedhet. Falukon nem lehet vermesgödörkét meg- figyelni. Feltűnő a bélsugarak kétféle szerkezete. Egyes bélsugarak keskenyek, fel- tűnő magasak és egy réteg szélesek, mások ellenben majdnem még egyszer olyan szélesek, jóval alacsonyabbak és jelentős számban kétrétegűek, sőt igen kivételes esetben néhol 3 sejtre szélesednek ki. Ezek olyan sajátságok, amelyek a ma élő Aaaucaria- féléken hiányoznak. A kétféle bélsugárszerkezetet világosan mutatják a X. tábla 19., 20., 21. számú fényképei. Itt egymás mellett van az egyrétegű keskeny, az egyrétegű vastag és a kétrétegű széles bélsugár. A nagyobbsejtű bélsugarak valamivel szélesebbek és magasabbak is. A keskenyebb bélsugarak magassága 17 — 19 (20) fi, szélességük pedig 11 — 42 fi. Feltűnő a keskeny bélsugarak nagy magassága. Egyik-másik keskeny bélsugár 40, sőt kivételesen 50 sejtnyi magas is lehet. Faluk rendkívül vékony ’/2 — 1 u . A szélesebb és nagyobb bélsugarak néha 2 sejtrétegűvé szélesednek. Némelyik széles bélsugár 8 — 10 — 12 sejt magasságban is kétrétegű, néha ezek a szélesebb bélsugarak egymás felett egyesülnek (XI. tábla, 19. kép). A kétrétegű bélsugarak gyakoriak és így jellemzők. Tangenbális metsze- ten néhol a faparenchymasejtek harántfalai figyelhetők meg. Belsejükben néhol gyantaszerű kitöltés van. A bélsugársejtek keresztmetszetei nem hordóaiakúak, ha- nem keskeny álló ellipszisek. Ilyen a jelenlegi Araucaria- félékben nincs, a kihaltak- kal való összehasonlításra pedig nincs megfelelő anyag. Á sugárcsiszolaton tűnik, ki legjobban a fa különleges jellege. A tracheidák síigáríalában a vermesgödörkék egy7, általában kettő, -illetve igen ritkán három sor- 164 Földtani Közlöny LXXXII. évf. 1952. 4 — 6. sz. jában rendeződnék el (XI. tábla, 22., 23., 25. kép). A gödörkék vagy szemben, vagy pedig alternáltan helyezkednék el, amint ez Araucaria- félékre általában jellemző. A tavaszi tracheidák 70—80—90—100 ju szélesek, ez utóbbiakban a gödörkék mindig 2, illetve 3 sorjában rendeződnek el, éspedig elég gyakran egymással szem- ben, k nyáriakban az elhelyezkedés inkább alternált. Háromsoros vermesgödörkéi csak igen ritkán figyelhetünk meg (XI. tábla, 23. kép). Egyes tracheidákban sötét- színű gyanta tartalom van. Ezek tracheida voltát bizonyítják a bennük levő vermes- gödörkék. Gyantatartalom van a hosszanti parenchymasejtekben is. Ezeknek haránt- fala azonban teljesen síma (XI. tábla 19., 20. kép). Egymás mellett kétféle magasságú bélsugár van (X. tábla, 16. kép). A maga- sabb bélsugarak mérete, mint már említettem, 32, kivételesen 40 p , míg az alacso- nyabbaké 18 — 20 — 22 p. Valamennyi faluk igen vékony és teljesen sima, a sugár- falban gödörke nincs (XI. tábla, 26. kép). Ha a sugárfal mellett tracheidaíal is van, akkor a tracheidák gödörkéi is jól látszanak (XI. tábla 27. kép). Határozottan Araucaria és Agathis jelleget mutat. A bálsugársejtek sugárfalában levő egy-egy kereszteződési mezőben rendesen 6 — 8 apró méh sejthez hasonló gödörke Araucano- xylonra. utal; 16 apró gödörke is lehetséges s ez már Agathis jelleg, amely Ginkgon is megfigyelhető. Ennek bélsugár- és tracheida-szerkezete azonban más. A kétféle bá'sugárszerkezet, a tracheidafalak feltűnő vékonyságával és a határozott évgyűrű- határokkal azonban a mai Agathisok és Araucariákéió\ is eltér és váltakozó meleg éghajlatra utal. A fa szerkezete, főként a faparenchvma jelenléte és a kereszteződési gödörkék nagy száma alapján a kihalt Dadoxylonokhoz inkább hasonlít, mint az Araucariákhoz. Ezek az adatok még nem elégségesek arra, hogy mindkettőtől eltérő új génuszt állítsunk fel, ezért Dadoxylon pannonicum nov. sp. néven kívánom az irodalomba bevezetni. (Podocarpoxylon ? Araucarioxylon ?) (XII. tábla 28—30. kép) A lábatlani alsó-krétakorű breccsából a köszörükőbányából származó másik kovásodott fatörzsdarab csiszolatár.ak szerkezete eltér a lábatlani köszörűkő- bányából előkerült Dadoxylon pannonicum-étó\. Érdekessége a kövületnek, hogy a csiszolatban a tracheidák nem csoportosulnak egységes, összefüggő fagyűrűkbe, mint ahogyan ezt a Dadoxylon pannonicum-ban nagyon jól meg lehet állapítani. Az egyes tracheidamezőcskéket nagvüregű parenchymasejtek választják el (XII. tábla, 28. kép). Az egész szerkezet olyannak tűnik, mintha ezek a trache:da mezecs- kék egymás mel-lett rendeződnének el. A tracheida csoportok elrendeződésében semmi szabályszerűséget megálllapítani nem lehet. Annyi kétségtelen, hogy a tracheidák egymásmellettísége, sorrendje nyitvatermőre enged következtetni. Ezt igazolja a hosszcsiszolat, amelynek falában néhol Araucaria, esetleg PodocarpusszeTŰ gödör- kézettséget lehet megfigyelni. További részleteket az anyag osszenyomódottsága következtében megállapítani nem lehetett. Érdekes sajátság, hogy a hosszanti tra- cheidák. vagy bélpaienchymák sejtfalai vékonyak, a sejtek fala rendkívül finoman bibircses, ami egyes Callitris fajokra is jellemző. A fa nagyfokú préseltsége miatt ugyanazon a metszeten a kereszt- és húrrészletek is megtalálhatók. A bélsugárparen- chyma sejtjei alacsonyak, falai vékonyak, a kereszteződési mezők bizonytalanok, de nem Araucaria- szerűék. Bennük valószínű gyantatartalom volt. A ma élő Coniferae Greguss P.: Magyarországi mezozói famaradványok 165 fasr.erkezeíére csupán a vermesgödörkék alakja és nagysága emlékeztet. A vermes- gödörkék mérete 10 — 11 ju, nyílásuk kör. A bélsugársejtek magassága 10 — 12 fi. Egy-egy tracheida szélességében kivételesen két soros vermesgödörke is lehetséges. A tracheidákban a vermesgödörkék néha lazán sorakoznak egymás után és csak igen kivételesen simulnak egymáshoz. Függelék. . i V. Az újfalusi fúrásból származó pleisztocén maradvány vizsgálata (Ulmus?) (XIII. tábla, 42—43. kép) Ezt a fadarabot is Vadász E.-től kaptam meghatározás végett. A fa a pleisztocén kavics aljáról került ki, elég jó megtartású, könnyen metszhető. A belőle készített kétféle metszet elegendő volt arra, hogy a fa génuszát meg lehessen állapí- tani (XIII. tábla, 42., 43. ábra). A fa keresztmetszetén az évgyűrűk jól elkülönülnek. A tavaszi pászta első edényei nagyok, sugárirányban jelentősen megnyúltak, így a fa jellegzetesen gyűrű- pórusos. A tracheidák és a farostok váltakozása sajátságos rajzolatot mutat, amely az Ulmusok és Celtise k faszerkezetére emlékeztet. A bélsugarak sugárirányban kissé kanyargósán haladnak, szélesek. A bélsugárszerkezetet különösen a tangenciális metszet árulja el. A bélsuga- rak 20—50 sejt magasak és 3—6 sejt szélesek. A bélsugarak belső szerkezete homo- gén, a szélső • sejtek nem különülnek el a belsőktől. A homogén bélsugár az Ulrnusókr'á jellemző, az egyes bélsugarak kerületén a szegélyező bélsugarak valami- vel nagyobbak, mint a belsők, ez inkább a Celtise kre utal. Minthogy a homogén bél- sugárszerkezet az általánosabb, a fa inkább az Ulmus génuszra hasonlít. Összehasonlítva a hazai és középeurópai Ulmus fajokkal, egyikkel sem egye- zik meg tökéletesen. Lehet, hogy valamilyen más Ulmus vagy Celtis fajhoz tartozik. Termés vagy levéldarabka ebben a tekintetben pontosabb felvilágosítást nyújtana, azonban ez a-fadarab is adalékot nyújt a kor ple:sztocén flórájához. BAUMSTÁMME AUS DEN MEZOZOISCHEN ZEITEN P. GREGÜSS (IX.— XIII. Tafeln.) I. Baumstamme aus dem oberen Lias von Úrkút Agathoxylon hungaricum (Andreánszky) Greguss nov. sp. G. Andreánszky untersuchte Baumstamme aus dem oberen-Lias, die ín dér Mangangrube von Úrkút (Westungarn) gefunden wurden (1). Die Ergebnisse seiner Untersúchungen fasste er unter dem Naimen Simplicioxylon hungaricum Andreánszky nov. sp. zusammen, welchen Namen er spáter auf Araucari- oxylon rektif izierte. Das untersuchte Matéria! békám er von E. Vadász. Ein 166 Földtani Közlöny LXXX1I. évf 1052. 4 — 6. sz. Stück von diesem Urkuter Befund wurde von Vadász auch mir zugesandt, mit dér Bitté, dass auch ’ich dieses Matériái untersuchen möge. G. Andreánszky fasste in dér oben angeführten Zeitschrift die Ergebnisse seiner Untersuchungen im folgenden zusammen: „Das sekundáre Holz ist áusserst einfach aufgebaut . . . Die grossen Stámme von Úrkút wiesen überhaupt keine Jahresringe auf. Mán findet zwar hie und da eng- werdende Tracheidenstreifen, diese bilden jedoch keinen zusammenhángenden Ring und können nicht als Jahresringe gedeutet werden. Vielleicht dürften sie sich auf mechanische Einwirkungen gebildet habén. Die Markstrahlen sind im Tangentialschnitt auch hier schrnal. Die Tracheiden weisen sehr selten in dér Mitte eine Querwand auf, jedoch ein Holzparenchym fehlt ganz. Die Markstrahl- zellen sind im Tangentialschnitt zwei bis dreimal so hoch als breit. Im Tangen- tialschnitt ist keine Verdlickung an den Tracheiden zu sehen. Am Radialschnitt ist in den Tracheiden entlang je eine Reihe von Tüpfeln vorhanden, die sich an manchen Stellen nur berühren oder weiter voneinander stehen, an anderen Stellen hingegen zusammengedrángt, dér Lángé nach abgeflacht sind. Die Markstrahl- zellen sind etwa dreimal so láng als hoch ... An dér radialen, vertikalen Wand hingegen sind Hoftüpfel vorhanden in 1 — 2 oder 3 ziemlich unordentlichen Reihen. Ihre Zahl ist im Kjeuzungsfe'.d 3 — 10. Dér Hof ist rund oder eiförmig^ dér Pórus schmial, spaltenförmig . . . Die Struktur dér verkieselten Baumstámme stimmt mit keiner dér bisherbekannten Strukturen überein . . . Demzufolge bin ich dér Auffassung, dass dieser Typus von jenem des Araucarioxijlon abzusondern ist und möchte ihn zufolge dér áusserst einfachen Struktur Simplicioxylon die Art als S. hungaricum benennen" usw. (Von dér Zusammenfassung sind diejenigen Behauptungen angeführt worden, mit denen ich nicht einverstanden sein kann.) Auf Grund eingehender xylotomischer Untersuchungen kam ich jedoch zu dér Erkenntnis, dass die obigen Feststellungen Andreánszkys mit den Ergebnissen meiner Untersuchungen nicht übereinstimmen. Meine Ausíührungen sollen im folgenden auch Originalschliffe, bezw. unretuschierté Mikrophotos von diesen und genaue Massangaben rechtfertigen. Aus dér Struktur des Q.uerschliffes ergibt sich sofort, dass dér problematische Stamm von einer Koniferenart herrührt. Die Tracheiden ordnen sich in Radialrichtung (Tab. IX., Fig. 1.). Ihr Querschnitt ist abgerundet, vier-. fiinf-, sechsedkig, eventuell unregelmássige Formen. Ihre Wánde im alig. 5'/2 — 6 My. Grössen versolreden. Das Innenmass einzelner Tracheiden in fadialer Rich- tung 55 — 60, in tangentialer Breite 40 — 45 My. Die Jahresringgrenzen sind an einzelnen Stellen gut zu beobachten, obgleich das Sommerholz nur 5 — 6 Zellen breit ist. Die an dér Jahresringgrenze befind- lichen áussersten Tracheiden sind in tangentialer Richtung etwas verflaoht, ihr Mass in radialer Richtung 10 — 45 My., ihre Breite 35 — 40' My. Ihre Wánde ebenso dick, wie die dér übrigen Frühtracheiden. Die einzelnen Tracheiden sind harzhaltig. Auch diese Tracheiden sind ebenfalls dickwándig. Bei gründlicherer Untersuchung sind hie und da auch dünnwándige und harzhaltige Zellen zu beobachten, was beweist, dass in diesem Holz auch spárliche Holzparenchyme vorkommen (Taf. IX., Fig. 1.). Die Markstrahlen laufen in Entfernungen von 3 — 10 — 15 Tracheiden-breite, 5 21 den horizontalen Wánden kann mán keine Tüpfelungen beobachten. Ihr Inneres ist oft mit Harzinhalt ausgefüllt, áhnlich wie bei den eben erwáhnten Einzei- tracheiden, bezw. Holzparenchymzellen. Unsere auf den Querschliíf bezüglichen Beobachtungen zusammenfassend lásst sich feststellen, dass diese Holzelemente ganz dieselbe Form, Grösse und Greguss P.: Magyarországi mezozói famaradványok 167 Siruktur habén, wie die dér heute lebenden Araucariaaüen. Schon auf Grund des Querschliffes kann alsó gefolgert werden, dass dieses Holz ganz bestimmt von einern Baunfctamm Araucariaart herrührt. Dér Tangentialschliff weist gleichfalls einen typisehen Araucaria-Charakier auf (Taf. IX., Fig. 2. 3. 4.). Die Markstrahlen sind 1 — 18 Zellen hoch. Die Quer- schnitte dér Markstrahlzellen sind — entgegen den Angaben Andreán szkys — eher kreisförmig, al6 stehende Ellipsen. Sámtliche Wande öind dünn. Die Abbildung Nr. 2 bei Andreánszky und meine Photoaufnahmen weichen voneinander ganz ab; weil auf seiner Abbildung die Horizontalwande dér Markstrahlparenchymzellen ebenso diók sind (5 — 6 Mikr.) wie die Wande dér Tracheiden. Die Höhe dér Kan- tenzellen ist 20 — 22 My., ihre Breife 18 — 19 My., die Höhe dér inneren Zellen 18 — 22, ihre Breite 20—24 My. Jene oben angeführte Behauptung Andreánsz- k y s dass die Querschnlitte dér Markstrahlzellen áusserst dünn und infoige ihrer Breite 2— 3-mal höher sind, weicht von meinen Mikrophotographien entschieden ab, indem die Höhe und Breite dér Markstrahlzellen — wie es auf meinen beige- gebenen Photos (Taf. IX., Fig. 2. 3. 4.) gut zu sehen ist — fást gleich ist, die inneren Zellen sind manchmal eher breiter als hoch. Dies ist gleichfalls für die A rci u ca n aar t en « kenn ze : eh n end , was mán auch an den heuíigen AraucariaaAen fást in allén Falién feststellen kann. Einzelne Markstrahlzellen habén nicht nur honizontale, sondern auch schiefe und dünne Wande, was den Anschein erweckt,. als ob eiriige Markstrahlzellen sich alternierend folgten. In diesen Fallen áhneln die Querschnitte dér einzelnen Markstrahlzellen eher Dreiecken was an den heu- tigen Araucariaaúen gleichfalls eine háufige Erscheinung ist. Die bei derselben Vergrösserung verfertigten Photos über die Versteinerungen und über die Mark- strahlen dér recenten Agathis australis sehen einander ganz ahnlioh aus (s. rechte Seite d. Phot. Taf. IX. Fig. 3.). Als eine interessante Erscheinung soll erwáhnt sein, dass in den tangentialen Wánden dér Tracheiden an unseren Schliffen manchmal Spi- rálén laufen (Taf. IX., Fig. 2, 4.). Diese kommen teils einzeln, teils paarweise vor, . anderswo laufen sie aber so dlicht, dass mán ihnen nicht zu folgen vermag. Diese Spirálén sind mit grosser Wahrscheinlichkeit in den Wánden dér Tracheiden sehr dünne Furchen. wie sie von Gothan schon 1905 ausführlich beschrieben und erklárt wurden (vgl. Gothan: Zűr Anatomie lebender und fossiler Gymnosper- men-Hölzer. S 67—87). Es ist aber erwáhnenswert, dass auf Grund dér genauen Untersuchung dér Hölzer dér heute lebenden beiláufig 20 Araucaria und Agathis- arten feststellbar war, das6 áhnliche Spirálén auch in dem Holz einiger heute leben- den Araucariaavien zu beobacihten sind. Dass diese Spirálén tatsáchlioh in die Zell- wánde eingebettet sind, beweist auch dér Umstand, dass allé diese Spirálén auf den Photos als weisse L'inien erscheinen, obgleich sie, wenn sie wirkliche Leisten wiiren, als dunkle Linien erscheinen sollten, wie z, B. die Spirálén bei den raxacae n. Hier giebt es alsó keine Leisten. Diese Spirálén sind — wie es seiner Zeit schon von Gothan festgestellt wurde — infoige dér chemischen und mecha- nischen Verönderungen des Holzes entstanden und kommen auch heute besonders im verkerntern Holz zustande, was von ihm auch experiinentel] erwiesen wurde. Da diese Spirálén in verschiedenen Komiferen vorkommen und auch hervor- gerufen werden können, so können sie keinen besonderen diagnostischen Wert habén. Auffallend ist jedoch, dass diese Spirálén manchmal ganz rege'.mássig in bestimmten Abstánden einander folgen. lm alig. laufen sie niediilg, unter 20 — 30°, seltener unter 40° (Taf. IX., Fig. 5. 7.), anderswo hingegen habén sie eine fást horizontale Riohtung (Taf. IX., Fig. 6.). Die Markstrahlzellen sind manchmal mit Harz ausgefüllt, aber nicht allé Zellen (Taf. IX., Fig. 2. 3.). 168 Földtani Közlöny LXXXII. ébf. 1952. 4 — 6. sz. Die Wánde dér Tracheiden sind vollkommen glatt, oder fein punktiert. Sehr selten sind in den Wánden einzelner Tracheiden auch Hoftüpfel möglich (s. die obere linké Ecke von dem Photo Taf. IX. Fig. 2. und die linké Seite von Taf. IX. Fig. 3.). Die auf d:ese bezügliohen Angaben Andreánszkys weichen alsó von meinen Beobachtungen ebenfalls ab. Dér Durchmesser dér Tüpfel 13—16 My. Nach den Angaben Andreánszkys so'.len die Höhen dér Markstrahlzellen 2 — 3-rnal grösser söin-als ihre Breiten, und eben auf Grund dieser vermeinílichen Beobachtung gab er diesem versteinerten Holz den Namen Simplicioxylon hun- garicum , weichen er spáter in Araucarioxylon rektifizierte. Dass in den Lángstracheiden Harzinhalt möglich ist, beweist auch dér miittlere Teil von unserem Photo Nr. 3. An dem Bild des Radia’.schliífes ist dér A/w/ama-Charakter am besten zu erkennen. In den Wánden ist tatsáchlich die einreihige Hoftüpfelung vorherrschend (Taf. IX., Fig. 9.). Zweireihige Hoftüpfelung ist selten, kosnmt aber doch vor (Taf. X., Fig. 10.). Die vorherige Angabe Andreánszkys, dass die Hoftüpfelung in den Wánden dér Tracheiden nur einreihig ist, wurde von ihm spáter rektifiziert, da die zweireihige Tüpfelung nachtráglich auch von ihm festgestellt wurde. Die Öífnungen dér Hoftüpfel sind im allgémeinen krei6förmig (Taf. IX., Fig. 9., Taf. X., Fig. 10.). Ihr Durchmesser 4‘/2 — 5 My. Das Vertilkalmass dér Höíe 15 — 16 My., ihr Horizontalmass 16 — 18 My., was raanchmal die starke Verflachung anzeigt. Die Grösse dér Höfe dér alléin stehenden Tüpfel betrágt 17 — 18 bezw. 16 — 17 My. was darauí schliessen lásst — wenigstens laut Gothan — , dass solche Versteinerungen von einem entwicklungsgeschichtlich á literen Typ herrühren. übrigens ist auch die Grösse dér Hoftüpfel nicht bestándig, weil nebst den grös- seren Tüpfeln auch kleinere vorzukommen pflegen. Die bei dér Besprechung dér Tangentialschnitte erwáhnten Spirálén sind auch an den Radialseiten gut zu sehen (Taf. IX., Fig. 5. 6, 7.). Die Radialschliffe sind etwas besser gelungen, weil hier die Láuíe dér Spirálén bedeutend auffalender sind. Einen besonderen diagnos- tischen Wert kann mán alsó ihnen nach dem Vorgebrachten nicht zuschreiben. Es ist aber unzweiielhaft, dass sich diese Spirálén in den Zellwánden befinden und oft bis zu dér Primárlamelle vordringen. Die Wanddicke dér Tracheiden ist oft ganz betráchtlicb, einzelne Tracheiden sind mit dunklem Harzinhalt ausgefüllt. Dass diese faarzinhalt'gen Tracheiden echte Tracheiden sind, ergibt sich auch daraus, dass in ihren Wánden gleichgrosse Hoftüpfeln vorkommen, wie in den übrigen Traheiden (Taf. IX., Fig. 3.). Ausser diesen harzinhaltigen Tracheiden sind manchmai auch lángliche Holzparenchvmzellen zu finden. Ihr Inhalt ist derselbe wie in den Tracheiden, ihre Wánde sind aber sehr dünn (Taf. IX., Fig. 8.). Dér grösste Unterschtied zwischen den „ Angaben Andreánszkys und meinen Daten besteht vor allém in dér Beschreibung dér feineren Struktur dér Markstrahlen, bezw. in den auf diese bezüglichen Abbildungen. Es kann jedoch festgestellt werden, dass die von ihm gebrachten Abbildungen durchaus nicht einen Araucaria- Charakter habén. An den von ihm verfertigten Zeichnungen (s. Abbild. Nr. 5. 6, bei ihm) sind die Tüpfel fást ausnahmlos überschreitend. Seine Zeichnung ist eher einem Piceoid- Typ áhnliich. Dagegen zeigen meine Photos (Taf. X. Fig. 11, 12.) ganz deutlich, dass es in einem Kreuzungsfeld 4 — 8, und sogar 10 — 12 Tüpfel gibt, und zwar gewöhnlich in zwei Reihen über- e i n a n d e r und im alig. in alternierter Anordnung, d. h. die Grenzen dér Hof- tüpfeln sind zusammengepresst und sondern sich voneinander nicht vollkommen ab, wie an dér Zeichnung Andreánszkys. In dér Struktur dér von ihm Greguss P.: Magyarországi mezozói famaradványok 169 abgebildeten Tüpíeín und in dér Photos, gibt es alsó einen auffa'.Ienden Unter- schied. Die Struktur dieser auf den Photos slieht vollkommen áhnlich aus, wie die Struktur dér Tüpfel dér heute lebenden Arciucaria-, bezw. Agathis-arten. (Dér unt. Teil dér Photogr. Nr. 11. ist nádi einem Schnitt von dem heute lebenden Agathis lanceolata verfertigt worden.) Die beiliegenden Photos zeigen deutl'i eh, dass obgleich die Öffnungen dér Hoftüpfel schief und spaltartig sind, .diese die Grenze des Hofes nie überschreiten, d. h. sie habén einen typischen Araucariae\\araV\.er . Die Grösse dér einzelnen Tüpfel betrágt 8 — 9 My, die Breite dér Öffnung cca. P/2 — 2 My. Es ist noch die Tatsache zu erwShnen, dass es in einzelnen Kjeuzungsíeldern dér Spatzone nur 2 — 3 Tüpfel gibt. Das ist auch an den heutigen Araucariaarten ziemlich háufig zu sehen. Da sich dje kleinen Tüpfel in den Kjeuzungsíeldern in 2, ganz ausnahms- weise in 3 horizontalen Reihen ordnen, und zwar übereinander, áhnlich eünigen heutigen Agathisarten, ferner wenn mán noch die Tatsache beachtet, dass es in diesem Holz auch Holzparenchyme gibt, was von Andreánszky gar nicht erwáhnt wird, welcbe Eigentümlickeit jedoch — naoh unseren Ünter- suchungen — auch für die heute lebenden Agathisarten íast immer charakteris- tisch ist, so kann mán sich vor dem Gedanken nicht verschl fessen, dass diese Versteinerung abweichend von Andreánszky, eher mit den Agathisarten als mit den Araucarien — besonders n:cht mit dem Simplicioxylon in Zusammenhang- zu bringen ist. In diesem Fali passt auf diese Versteinerung als Name eher die Benennung Agathoxijlon. Es gübt náhmlich zwischen den heutigen Araucaria- und Agathisarten nur einen minimalen holzanatomischen Unterschied. A'.s solchen könnte mán — nach meinen Untersuchungen — höchstens das angeben, dass die Zah! dér Tüpfel in den A£at/»sarten in den Kreuzungsíeldern meistens 6 — 12 (14) ist und diese sich meist (in zwei horizontalen Reihen übereinander anordnen, wáhrend in den Araucariaarten die Zahl dér Tüpfel meistens nur 4 — 6 (8) ist und diese sich in 3 — 4 vertikalen Reihen übereinander anordnen — obgleich diieses Unterscheidungsmerkmal keine allgemeine Gülíigkeit hat, — dem können wir noch hinzufügen, dass die Holzparenchyme eher in den Agathisarten vor- kommen, weswegen eher die Benennung Agathoxijlon — nach meiner Meinung — auf den von mir untersuchten Stamm passend ist. Zusammenfassend das Vor- gebrachte. lásst sich alsó behaupten, dass die von Andreánszky unter dem Namen Simplicioxylcn hungaricum, bezw. Araucarioxylon hungaricum rektifiziert unter dem Namen Araucarioxylon gebrachten Daten mit meinen durch Original- photos rechtfertigten Fasistellungen nicht übereinsjtimmen. Aus meinen Unter- suchungen folgt weiter, dass infoige dér grossen Áhnlichkeit, mán könnte sogar sagen Identitát dieser Versteinerung mit dér iheutiigien Agathisarten, au.f diese eher die Benennung Agathoxylon angewendet werden kann. Mit Rücksicht auf diese Umstánde sol! alsó das von mir untersuchte verkieselte Holz als Agathoxy- lon hungaricum ( Andreánszky ) Greguss ber.annt werden. Diagnose. Querschliff dér Tracheiden eher kreisförmig, Jahresringgrenze ver- schwommen. Querschnitt d. Markstrahlzellen eher kreisförmig. Markstrahl höhe 1 18 Zellen, Vereinzelte Holzparenchyme. In den Radialwanden d. Tracheiden ordnen sich die Hoftüpfel in einer Reihe, zusammengedrángt oder paarweise und alterniert Araucaria-artig. In einem Kreuzungsfeld befinden sich 4 — 6 oder 8 — 14 kleine Tüpfel bienenwabartig zusammengedrángt. In Bezug auf die kil'matische Beschaffenheit jener geologischen Periode, aus welcher uhsere Versteinerung stammt kann auf Grund dér Struktur des unter- suchten Holzes gefolgert werden, dass dér Baum, von welchem das untersuchte Holz herrührt, unter einem warmen Kiima, d. h. in tropischer Umgebung aber von 170 Földtani Közlönq LXXXII. évf. 1952. 4—6. s.:. einigermassen nichtbestándigem Kiima gelebt habén mag, welche Folgerung auch durch die auf die Verbreitung dér Agathis und Araucűn'aarten bezüglichen bio- geographischen Tatsachen (s. die beiliegende Kartenskizze) gerechtfertigt werden kann. P. S. Schon nach Abschluss des Manuskriptes hatte ich Gelegenheit die Schliffe Andreánszkys zu überprüfen. Aus diesen hat sich herausgestellt,. dass seine Schliffe von demselben Stamm hergesteilt wurden wíe die meinigen. Infolge dessen konnte ich auf seinen Schliffen dieselben xylotomischen Eigen.' tümlichkeiten f'eststellen, wie auf den von mir vorher Untersuchten. Die Anwesen- heit von Holzparenchyme war auch an’ diesen gut zu beobachten, weiter 4 — 10 einfache Tüpfeln in den Kreuzungsfeldern. Das sind unzweifeLhaft Araucaria-Agathis Eigentümlichkeiten. Eben des- wegen kann ich mit dér Ansicht Kráusels nicht einverstanden sein (s. Zentral- blatt f. Geologie und Paláont. Teil II. Heít. 1. Stuttgart 1951. pp. 283) nach welcher das von Andreánszky beschriebene Simplicioxylon ein Podoccirpoxylon sei. Ich selber habé etwa 40 Arten dér rezenten Podocarpacee n xylotomisch untersucht, aber konnte niemals die Anwesenheit von mehr als 4 — 5 Tüpfeln in den Kreuzungsfeldern beobachten. Meistens gibt es in diesen nur 1 — 2 (3 — 4) Tüpfel. Ich bin überzeugt, dass wenn K-rausel die Originalschliffe And- reánszkys ge seben hatte, oder auch wenn er die beiliegenden Photos eingehend untersucht, er seine Ansicht wahrscheinlich nicht aufrecht erhalten wird. Araucarioxylon (Tr.f. X.. F:g. 13—15.) Aus dér István-Schacht von Úrkút aus dem Obevenilas kam ein anderer Holzstamm zum Vorschein, dessen xylotomische Struktur aber von dem vorheringen stank abweicht. Leider konnte mán ausführliche- Untersuchungen aus den daraus bereiteten Schliffen nicht durchführen da die zelkge Striiktur schon ganz undeut- lich war. Dér Stamm blieb nur in einzelnen Stellen in dér ursprünglichen Form erhalten, dies war aber zűr Einsicht in dre innere Struktur des Baumes genügend. Greguss P.: Magyarországi mezozói famaradványok 171 Die Photos ^Taf. X., Fig. 13—14.) dér Kjeuzscihliffe verraten gleich, dass diese Versteinerung aus einer ganz anderen Holzart stammt als da6 Voriige. Die Weite dér Tracheiden ist bedeutend grösser und auch ihre Anordnung ist ganz anders, wie bei dér obenerwáhnten Art. Markstrahlen auf dem Kreuzschliíf sind viel breiter, 10 — 14 My, wie bei dem obengenannten wo die Markstrahlen kauin 6 — 8 i My breit sind. Diese Art unterscheidet sich von dér Vorigen auch darin, dass die Markstrahlen im alig. 2 — 3 Zellen breit sein können, und in gewisser Hinsicht an | die Struktur dér spáter besprechenden, Dadoxylon pannonicum áhneln. Die auffal- lende Breite dér Markstrahlen, ebenso wie d:e Form dér Tracheidenquerschnitteund dérén Mannigfaltigkeit erinnern in gewisser Hinsicht an die Querschnittstruktur von Ginkgo. Kelne Parenchyrnzellen zu beobachten. Dass das tragliche Holz eher zum Araucarioxylon- Typ gehört, beweist auch eine kleine Partié des Lángschliffes (Taf. X., Fig. 15.) wo die Tüpfel 2 — 3 reihig und ganz Araucaria- artig sind. Da bei diesem Baum nur die Anordnung dér Araucaria- artigen Tüpfel sicher zu beobachten ist, aber die Untersuchung weiterer Einzelheiten wegen dér Zusammendrücktheit des Holzes fást unmöglich auszuführen war, desshalb kann mán dieses Holz einfach nur mit dem Namen Araucarioxylon versehen, mit dér Bemerkung, dass die Struktur dér Tracheiden gewissermassen an die Baumstruktur dér Ginkgo áhnelt, obzwar die heute lebende Ginkgo nur einreihige Markstrahlen besitzt. Dass dlieser Stamm eine ganz andere Struktur hat wie dér Agathoxylon hungaricum ist nicht zu bezweifeln, aber auch das ist sicher dass es nach dér Tracheidentüpfelung — wie dies auch die Photoayfnahmen zeigen — zum Typ Araucarioxylon gehört. VI. Holzversteinerung aus dem Unteren-Lias von Vasas Pteridospermaexylon theresiae nov. gén, et nov. sp. (Taf. XII. Fig. 35. u. Taf. XIII. Fig. 36—44) Ich erhielt aus dér Sammlung von E. Vadász einige Versteinerung- schliffe, die aus dem armdicken Stamm dér Kohlengrube von Vasas verfertigt wur- den. Die eingehendere Untersuchung dér Schliffe und die davon bereiteten Photos zeigen, dass diese Versteinerung eine ganz eigenartige, merkwürdige Struktur aufweist. Photos dér Tafel XIII. Fig. 37 — 38. veranschaulichen die Struktur des Holzes in cca. 20-facher Vergrösserung. Das Strukturbild verrát sofort, dass die Versteinerung weder aus e:nem Gymnospermen- Holz noch aus einem Angiosper- men-Uo\z herrühren kann. Die einzelnen abgesonderten Felder sind wahrscheinlich hadrozentrische Gefássbündel, in dérén Mitfe 1 — 2 — 5 eventuell 10 Tracheiden sich befinden, ringsum sind aber verschwommene Kontúrén dér dünnwándigen Zellen wahrzunehmen. Diese konzentrischen Geíássbündel sind manchmal so dicht zusammengedrángt, dass zwischen ihnen Grundparenchyme kaum zu finden s:nd. (Taf. XIII. Fig. 36.) Anderswo hingegen o^dnen sie sich in grösseren Mas6en Gruppén und zwar reihen si sich in Radialriehtung hintereinander in einer Art, die an die Gymnospermefl erinnert. Zwischen d:esen Traoheidenfeldern gibt es grössere Parenchymfelder, die auf diese Weise die Tracheidenfelder dicht hintereinander unterbrechen (Taf. XII., Fig. 35. u. Táf. XIII., Fig. 36.). Als Fortsetzung dér radialen Tracheidenreihen ordnen sich auch dünnwándige Parenchyrnzellen. Die Wánde dieser Parenchym- zellen sind ganz dünn (Taf. XII., Fig. 35.). lm Querschnitt sind sie regelmássige 172 Földtani Közlöny LXXXII. évf. 1952. 4 — 6. az. und unregelmass:ge Vierecke infolge dér Zusammendrückung. In einigen Párén* chymfeldern sondem sich einzelne Zellenreihen ein wenig ab, ais ob sie Mark- strahlen wáren. Dass es hier tatsáchlich Markstrahlen gibt, zeigt das Tangentiai- bild, wo einige Markstrahlzellen ganz gut bemerkbar sind (Taf. XIII., Fig. 40.). In den Tracheiden sieht mán aber weder vereinzelte Hoftüpfel noch Hoftüpfel- reihen. In manchen Tracheiden scheint araucarioide Tüpfelung zu sein. Diese Struiktur aber áhnelt an das Holz keiner rezenten Fame, beziehungsweise an das Querschnittsbild irgendeines Gymnospermenholzes. Da die hadrozentrischen Ge- fássbündel im alig. für die Pteridophyten kennzeichnend sind, hingegen die radiale Anordnung dér Tracheiden und die dazwischen liegenden Parenchymfelder wie auch die Markstrahlen eher ein Gymnospermen- Holz Gepráge verraten, können wir auf Grund dér Querschnitte und Tangentialbilder an einen altén Typ denken, even- tuell an eine Übergangsform zwischen dér Pteridophyten und Gymnospermen. Dér untersucihte Stamm kann alsó weder eine Art dér Pteridophyten oder z. B. ein Q/cas-Stamm 6ein. Da diese Versteinerung aus dem Unteren-Lias, von dér Grenze dér Tria6 stammt, alsó aus dem Zeitalter dér Hauptentwicklungszeit dér Gymno- spermen, so ist es nicht ausgeschlossen, dass diese fragliiche Versteinerung zu irgendeiner altén Gymnospermen uzw. Pteridospermen Art gehört. Auch die rezen- ten baumartigen Farne z. B. Alsophyllen besitzen hadrozentrische Geíássbündel und auch ihre Stele ist eine Meristele, dérén Struktur und Anordnung aber von dér untersuchten Holzstruktur verschieden ist. Aus de'n literarischen Daten, die mir zűr Verfügung standén, fand ich keine Beschreibung von einer ahnlichen Struktur. Die genauere Untersuchung und endgültige Beschreibung folgt. Vorlaufig benenne ich es mit dem Namen Pteridospermaexylon theresiae nov. gén. et nov. sp. Diagnose. Jahresringe ganz undeut- lich. Grundmasse d. Holzkörpers aus Tracheiden und Parenchymzellen beste- hend. Hadrozentrische Gefassbündel grup- pén oder schichtenweise oder ordnen sich die einzelnen Tracheiden in radialer Rich- tung ebenso auch die Parenchymzellen. In den Wánden d. einzelnen Tracheiden Hof- tüpfel, sie ordnen sich in einer Reihe oder in zwei Reihen, lose, zusammengedrángt oder alterniert. Markstrahlen einreihig. Nach dér Einreihung des Manu- skriptes wurden einige neue Schliffe ge- nauer untersucht und so konnte mán fest- stellen, dass in den Wánden einiger Tra- cheiden auch Hoftüpfel vorkommen. Die Hoftüpfel ordnen sich reihen oder paar- weise uzw. alterniert, es scheint sogar so, in derselber Hőbe drei Hoftüpfel alterniert wárcn. Diese Enscheinung hat aber einen definiticven Gymnosperm-Charakter. In dieser Versteinerung kommt alsó gemischt ein Pteridophyt- und ein Gymnosperm Charakter vor. Öffnung dér Hoftüpfel ist kreisíörmig. (Siehe Phot.) Pteridospermaexylon theresiae Radialschliff, Vergr. 300 x. In den Tracheidenwánden ordnen sich die Hoftüpfel in einer Reihe oder paar- weise berührend oder zusammenge- drángt. Greguss P.: Magyarországi mezozói famaradványok 173 111. Holzversteinerungen aus dér Grube von Villány (Podocarpoxylon? ) (Taf. XII. Fig. 31—34) Die aus dér Grube Villány (Unterer Lias) (Callover Stock) stammende Versteinerung ist íür eingehendcre xylotomisohe Untersuchungen kaurn geeignet, da die Zellenstruktur schon so desorganisiert war, dass die feinere Struktur kaum zu beobachten war. Das brauchbarste Bild zeigt noch dér Querschliíf ('Taf. XII., Fig. 31.). Das Querschlifíbild verrát g’.eich dass dér fragliche Stamm aus einem Gymno- sperm- Holz stammt, da die Tracheiden radialart:g nebeneinander folgen. Jahres- ringe sind auffallend breit — manclhe können sogar 100 Zellen breit eein. Bei dér Stárke dér Tracheidenwánde ist ein gewisser Untenschied zu bemerken. Die Wánde dér Tracheiden in dér Spátzone sind verháltnismásslg dicker, in dér Frühzone sind sie etwas dünner und in dér Náhe dér Jahresringgrenze ein weníg zusammengedrückt. Die Jahresringgrenze ist aber fást verschwommen. Diese Erscheinung lásst auf ein gleichmássiges Kiima wáhrend des Lebens des Baumes folgem. Dér Inhalt einiger Tracheiden ist dunkler, wir können davon auf Harz- inhalt folgém. Da diese Zellen mit Harzinhalt gefüllt und in den Jahresringen ziemlich háufig sind, so können wir auch auf den hohen Harzinhalt des Baumes folgern, ohne dass wir in den Jahresringen echte Harzgánge feststellen könnten, im Holz sind námlich keine bestimmten Harzgánge. Auch dér tangentiale Schliff gibt einen gew issen Anhaltspunkt für die feinere Struktur des Holzes, obzwar wegen dér fortgeschrittenen Desorganisation des Holzes die feinere Struktur überhaupt nicht, höchstens die Form dér Mark- strahlzellen beobachtet werden kann. (Taf. XII., Fig. 34.). Die Markstrahlen sind im alig. einschichtig, Höhe dér Markstrahlzellen 8 — 10 My, Breite 6 — 8 My. Höhe dér Markstrahlen 1 — 10 Zellen. Die tangentiale Struktur erinnert sehr an die Markstrahlstruktur dér Araucariaceen. In den tangentialen Wánden dér Trachei- den ist gar keine Tiipíeiung, sie sind ganz glatt. In einigen Tracheiden ist dér rot- braun glánzende Harzinhalt ganz gut 6ichtbar. Die Farbe des Harzes ist e*her kar- minrot, weicht alsó von dér Farbe unserer Conifere n auffallend ab. Die Horizontal- wánde dér Parenchymzellen scheinen ganz glatt zu sein (Taf. XII., Fig. 33 — 34.),. die kleinen Ungleichmássigkeiten dér Zellenwánde sind die Folge dér Desorgani- sation. Die Parenchymzellen fügén sich mehrfach nebeneinander. Diese Erscheinung ist hauptsáchlich in einigen rezenten Podocarpus- und Agathis- Arten zu beobachten. In manchen Parenchymzellen befindet sich auch ein dunkelfarbiger Harzinhalt. Die Tangentialschliffe dér Markstrahlen lassen auch auf Araucaria- Agathis, evcn- tuell Podocarpus- Arten folgern. Auf dem Radialsohliff sind aufíallend wenig Markstrahlzellen (Taf. XII.,. Fig. 32.). In dem Kreuzungsfeld kann mán die Grösse und ZahI dér Tüpíel wegen dér starken Desorganisation nicht genau beobachten, nur vermutén. Es scheint, dass es in einem Kreuzungsfeld mehrere kleine Tüpfel gegeben habé, dérén feinere Struktur aber nicht mehr beobachtet werden konnte, som:t bietet das für die Bestimmung nur wenige Anhaltspunkte. Da6 Einzige, was uns einigen Anhaltspunkt zu bieten vermag, ist dér Umstand, dass die Grenzen zusammen- gedrückter Hoftüpfel in einigen breiteren Tracheiden in sehr verschwommener Form beobachtet werden können. Zahl dér Hoftüpfel ist relatív sehr gering. Nur ab und zu sind die Umrisslinien einiger Hoftüpfel zu sehen. 174 Földtani Közlöny LXXXII. évf. 1952. 4 — 6. sz. Die Parenchymzellen sind auch auf dieser Seite gut zu beobachten. Die Horizontalwánde dér Parenchymzellen sind glatt und dünn (Taf. XII., Fig. 33.). Die fragliohe Holzart kann trotz ihrer Araucaria bzw. Podocarpus-artigen Tüpfe- lung, auf Grund ihres rötlichen Harzinhaltes und ziemlich vielen Parenchymzellen, eher ein Podocarpoxylon, als ein Araucarioxylon sem. Gégén dies spricht aber die starke Abflachung dér Tracheidentüpfel auf dér Radialwand, obgleich diese Er- scheinung auch an manchen rezenten Podocarpus- Arten zu beobachten ist. Aber ohne Kenntnis fernerer Einzelheiten ist die genaue Bestimmung fást unmöglich. IV. Holzreste aus dér unteren Kreidezeit von Lábatlan (Dadoxylon pannonicum G r e g u s s nov. sp.) Prof. E. Vadász ersuchte mich die aus dér unteren Kreidezeit dér „Schleifsteingrube" von Lábatlan gefundenen verkieselten Holzstücke auf Grund ihrer Gewebestruktur zu definieren. Die untersuchten Stücke von ungefáhr Nuss-, bezw. Haselnussgrösse waren mit Kieselsáure ganz durchtránkt, an einigen Stellen von ziemlich guter Erhaltung, a n dere Stücke hingegen waren zerknittert und auch mit fremden Materialien vermischt. Von den zűr Untersuchung geeigneten Stücken wurden dreifache Schliffe verfertigt und ich vers u eh te die problematischen verkieselten Holzstücke auf Grund dieser Schliffe zu definieren. Ich will gleich jetzt im voraus als Ergebnis meiner Untersuchungen angeben, dass das fragwürdige Holz zu dem Araucarioxylon- Typ gehört, aber 'in vielen Details von den bisher be- kannten Araucarioxylon- Arten wesentlich abweicht. Nicht nur bezüglich dér Grösse und dér Anordnung dér Traehe:den, sondern auch^ in dér Struktur dér Markstrahlen und auch bezüglich des Vorhandenseins von Parenchym weist es eine sehr interes- sante und auch von heutigen Araucaria- Arten sehr auffallend abweichende Struk- tur auf. Dies alles wird sich auch aus dér eingehenden Besprechung dér Schliffe ergeben. Die Querschnittstruktur (Taf. X. Fig. 16, 17, 18) verrát uns sofort die Herkunft des fragwürdigen Baumstammes von einer Koniferenart, denn die Holzelemente sind gfleichartig und sie ordnen sich in radialer Richtung schön rei’nen- weise. Das Photo. Tafel X., Fig. 16. zeigt deutlioh, dass in dem Baumkörper Jahres- ringe sichtbar sind, aber das Sommerholz weist kaum 4 — 5 Zellenschichten auf. Vor und nach dem schmalen Sommerholz reihen sich auffallend grosse Tracheiden an. Das Ausmass dér Tracheiden ist in radialer Richtung veranderlich; iihr inneres Mass in radialer Richtung kann von 25 — 30 My bis 40 — 50 und sogar auch bis 70 My reichen, was den rezenten Araucaria- Arten (25 — 30 My) gegenüber als eine sehr betrachtliche Grösse erscheint. Die tangentiale Breite dér grösseren Tracheiden betrágt im alig. 40 — 55 My, es kann aber kleinere und auch grössere als diese gébén. Das Innenausmass in radialer Richtung dér nahe dér Jahresringgrenze befindlichen verflachten, letzten Sommertracheiden betrágt 16 — 18 My, ihr Tangentialausmass kann bis 30—50 — 55 My reichen. Aus alldem folgt, dass d:e Jahresringgrenze an. ein'gen Stellen ziemlich auffallend ist. Die Breite dér einzelnen Jahresringe ist verschieden, ihre Breite betrágt 25 — 70 — 80 Tracheiden. Die Querschmtte dér Tracheiden sind abgerundete Vierecke, dann Ellipsen, Kreise oder sie habén unregelmássige Formen. Zwischen den grossen Tracheiden gibt es ziemlich háufig interzellulare Gánge. Auffallend an dér ganzen Struktur des Holzes sind die verháltnismássig dünnen Wánde dér Tracheiden, dérén Dicke kaum 1 — 2 My betrágt, was im Vergleich mit den heute lebenden Araucarien, Greguss P.: Magyarországi mezozói famaradványok 175 aber auch im Vergleich mit den ausgestorbenen Araucarioxylon- Arten eine auífal- lende Erscheinung ist. Die Markstrahlen laufen im alig. in radialer Richtung, aber einigermassen wellenartig. Die let z tere Erscheinung wurde wahrscheinlich durch einen Druck verur- •6acht. Die Markstrahlen laufen in Entfernungen von 1 — 3 und sogar von 10 — 12 Tracheiden. Sie sind auffallend breit. Ihr Querschnitt erstreckt sich bis 16 — 30 My, andere hingegen sind nur 10 My breit. Diese zweifache Struktur dér Markstrahlen falit auf dem Tangentialschliff noch mehr auf (Taf. XI., Fig. 19., 20., 21.) . Einige -solche Markstrahlen könmen 2, ganz ausnahmsweise sogar 3 Zellenschichten breit sein, was bei den rezenten Araucarien nicht vorkommen pflegt. Im Querschnittfeld sind einzelne Tracheiden mit dunkelfarbigem Harzinhalt gefüllt. Besondere Parendhymzellen können auf dem Querschnitt schon infoige dér Dünne dér Tracheidenwánde kaum beobachtet werden. Das Photo dér Taf. X. Nr. 15 ist von einem zufálljg schief ausgefallenen Schliff verfertigt worden. Auf diesem Schliff sind auf den Tracheidenwánden^nahe dem Markstrahl mehrere kleine ein- íache Tüpfel zu beobachten, woraus alléin schon auf die Abstammung von einem Araucarioxylon-Typ gefolgert werden kann. In den Horizontalwánden dér Markstrahlen lásst sich keine besondere Tüpfe- lung beobachten. Auf Grund des Querschnittes kann alsó festgestellt werden, dass das untersuchte Matériái von einem eigenartigen Araucarioxylon- Stamm her- rühren mag. Auch dér Tangentialschliff verrnag uns manches Interessante zu verraten. Das Ausmass dér Tracheiden ist auch hier veránderlich, es kann bis 40—80 My reichen. Auf ihrer Tangentialwand liess sich trotz den sorgsamsten Nachforschun- gen kein einziger Hoftüpfel beobachten. Auffallend ist aber die zweifache Struktur dér Markstrahlen. Einzelne Markstrahlen 6ind schmal und auffallend hoch. Die habén írnmer eine Zellenschidht-Breite, andere dagegen sind -fást noch einmal so breit und bedeutend niedriger. Auch diese sind im grossen und ganzen eiuschichtig, aber es gibt unter ihnen in betráchtlicher Zahl zweischichtige, ausnahmsweise nehmen sie an einigen Stellen sogar eine Ausbreitung von 3 Zellen an. Das ist auch eine Eigen- tümliohkeit. die an den heute lebenden Araucariaavten fehlt. Die zweifache Struktur dér Markstrahlen ist an den Photos (Tat. XI., Fig. 19., 20., 21.) deutlich erkenntlich. Auf den Photos Nr. 19 und 20 befinden sich nebeneinander die einsöhichtigen schma- len, die einschichtigen dicken und zweischichtigen breiten Markstrahlen. Die Mark- strahlen mit grösseren Zellen sind im alilg. 35 — 38, einzelne Randzellen sogar 40 — 42 My hoch, wobei sie 18 — 20 My breit sind. Vereinzelt können aber auch etwas brei- tere und höhere noch vorkommen. Dem gegenüber ist die Hőbe dér schmaleren Markstrahlen 17—19 (20) My, ihre Breite aber 11 — 12 My. Diese zweiartige Struk- tur dér Markstrahlen gelang es mir bisher weder an den heute lebenden noch an den ausgestorbenen Araucariaaritv zu beobachten, ausser bei den Dadoxy Ion- Aú&n. (21.) Auffallend ist die grosse Höhe dér schmalen Markstrahlen.- Diese oder jene schmalen Markstrahlen können 40 ausnahmsweise sogar auch 50 Zellen hoch sein. Ihre 'W'ande sind sehr dünn. Die breiteren und grösseren Markstrahlen erweitern sich aber hie und da auf zwei Zellenschichten. Einige breite Marikstrahlen sind auch bei einer Höhe von 8 — 10 — 12 Zellen zweischichtig, es kommt auch vor, dass sich diese breiteren Markstrahlen übereinander vereinigen, wie dies 3uch auf dem Photo- Nr. 19 (Taf. X.) zu sehen ist. Die zweischichtigen Markstrahlen sind ziemlich haufig, som:t hat diese Zweischichtigkeit in Bezug auf dieses Holz als kennzeich- nend zu gelten. Auf Tangentialschliffen sind an einigen Stellen auch die Querwánde dér Holz- parenchymzellen gut zu beobachten (Taf. XI. Fig. 19., 20.). In ihrem Inneren gibt es 6 Földtani Közlöny 176 Földtani Közlöny LXXXII. évf. 1952. 4 — 6. sz. hie und da einen harzartigen Inhalt. Auf Grund des Tangentialsohliffes ist diese Struktur dem Holz keiner einzigen heute lebenden Araucariaart áhnlich, da an die- sen die Marke trahlzellen in ihrem Querschnitt nicht fassförmig sind. Die Querschnitte dér schmáleren Markstrahlen sind bei jenen sogar schmale stehende Ellipsen. So etwas gibt es an den heutiger Araucariaarten dtírchaus nicht, zűr Vergleichung auch. ausgestorbene Arten heranzuziehen, fehlt mir aber das geeignete Matériái. Aus dem Radialschliff erhellt sich am besten dér besondere Typus dieses Holzes. In dér Radialwand dér Tracheiden ordnen sich die Hoftüpfel in einer, meis-- tens in zwei, bezw. ganz selten in drei Reihen an. Die Tüpfel ordnen sich entweder einander gegenüber, oder alternierend an. was auí die Araucariaarten im alig. cha- rakter:6tisch ist. Die Frühjahrtracheiden sind 70 — 80 — 100 My breit, in den letzteren ordnen sich die Tüpfel immer in zwei, bzw. in drei Reihen, und zwar ziemlieh haufig einander gegenüber (Taf. XI. Fig. 22., 23., 25.). In den Sommertracheiden ist die Anordnung eher alterniert, zeigt alsó einen Mischtypus an. Dreireihige Hoftüpfel sind nur ganz selten zu beobachten. Von einem solchen Detail wurde das Photo Nr, 23 (Taf. XI.) verfertigt. In einzelnen Tracheiden gibt es dunkelfarbigen Harzinhalt (s. Photo Nr. 24.) Dass diese tatsáchlich Tracheiden sind, ergibt sich auch daraus, dass in ihnen Hoftüpfel zu beobachten sind. Von diesen unabhángig gibt es Harzinhalt auch in den lánglichen Parenchymzellen. Die Querwánde dieser sind aber ganz glatt (Taf. X. Fig. 19., 20.). Auf dem Photo Nr. 21 (Taf. XI.) sind die Markstrahlen von zweifachen Höhe.n nebeneinander zu sehen. Das Ausmass dér höheren Markstrahlen ist — wie erwáhnt — 32, ausnahmsweise 40 My, wogegen das dér niedrigeren 18 — 20 — 22 My. Ihre \Vánde sind sehr dünn und ganz glatt, auf ihnen ist keine Tüpfelung zu beobachten.. Das Photo Nr. 26 (Taf. XI.) zeigt ganz deutlich, dass es in dér Márkstrahlenzellen- wand keine Tüpfel gibt. Gibt es aber neben einer Radialwand auch eme Tracheiden- wand, so s:nd auch die Tüpfel dér Tracheiden gut sichtbar. (Taf. XI. Fig. 27.) Auf Grund des Vorgebrachten ist noch immer nicht unbedingt sicher, dass das fragwürdige Holz von irgendeinem Araucarioxylon (Dadoxylon?) herrührt. Dies wurde durch die kleinen in dér Radialwand dér Markstrahlzellen íestgestellten Tüpfel entschieden, indem in je einem Kreuzungsíeld gewöhnlich 6 — 8, aber auch 16 kleine Tüpfel möglich sind, was 6chon unbedingt ein Kennzeichen dér Agathisaü ist, ob- gleich eine áhnliche Tüpfelung auch an dem Ginkgo beobachtet werden kann, dessen Markstrahlen und Tracheidenstruktur jedoch ganz andersartig ist. Die von dér Strah- lenstruktur verfertigten 2 Photos (Taf. XI.. Fig. 26., 27.) entscheiden aber endgültig, dass dieses fragwürdige Holz tatsáchlich von einem Araucairoxylon- Typus herrührt, es ist aber viel schwerer zu entscheiden von welchem. Diesbezüglich ist auf Grund dér bisherigen literarischen Daten folgendes noch in Betracht zu nehmen. Unter den heute lebenden Agathis- und Araucariaarten gibt es keine einzige, dérén Struktur auch nur e:nigermassen áhnlich aussehe, wie die dér oben beschrie- benen Versteinerung. Die Hoftüpfelung dér Tracheiden, ferner die in den Kjeuzungs- feldern feststellbaren 8 — 10 und noch mehr Bienenzellen áhnüchen Tüpfelungen, weiter die Anwesenbeit des Parenchyms, lassen unbedingt auf einen Araucaria-, bezw. Aga/Aí's-Typus schliessen. Hingegen ergibt sich aus dér zweierleien Mark- strahlenstruktur, dann aus dér auffallenden Dünne dér Tracheidenwánde, desgleichen aus den scharíen Jahresringgrenzen, dass dieses Holz in diesen Eigentümlichkeiten sowohl von den heutigen Agathis, als auch von den heutigen Araucariaarten ent- schieden abweicht, in dér Markstrahlstruktur áhnelt aber sehr dem Dadoxylon (Tvlo- dendron). (Siehe P cvt o n i é - G ot h a n: Lehrbuch d. Paláobotanik 1921. fig. 250.) Dass es ein unserem áhnliches Araucaryoxylon gébén so’.lte, ist mir nicht bekannt. Da dieses Holz auf Grund seiner Struktur und besonders infoige dér Anwesenheit Greguss P.: Magyarországi mezozói famaradványok 177 des Holzparenchyms und wegen dér grossen Zahl dér Kjeuzungstüpfel den heutigen Agathisaxien mehr áhnelt als den heutigen Araucariaarten, die Daten dazu jedoch noch nicht genügen, dass mán diesem Holz auch einen — vielleicht von den beiden abweichenden — neuen Genusnamen gébén möge, will ich dieser sehr interessanten Versteinerung den Namen Dadoxylon pannonicum Greguss gébén. Diagnose. Jahresringe ziemlich gut abgesondert. Spátzone 4 — 8 Zeiten breit. Durchm. dér Tracheiden 30 — 40, ausnahmsweise 80 p. Einige Tracheiden sind harz- haltig. Zweierlei, dünne und breite Markstrahlen. Markstrahlen 1 — 2, ausnahms- weise dreireihig und 30 — 50 Zellen hoch. Hoftüpfel in den Tracheidenwanden ein-, zwei- ausnahtnweise dreireihig, alterniert oder opponiert. Allé Markstrahlwande sind dünn und glatt. In einem Kreuzungsfeld 6 — 12 Tüpfel. Harzparenchyme vor- handen, Horizontalwand dünn und glatt. Dass die beiden obenbeschriebenen Báume — meiner Ansicht nach — be- stimmt nicht zűr gleichen Zeit existierten, kanin auch damit gerechtfertigt werden, dass wáhrend die Jahresringgrenze in dem Holz des Agathoxylon hungaricum von Úrkút ganz verschwommen ist, sind die Jahresringgrenzen in dér Versteinerung von Lábatlan Dadoxylon pannonicum ganz gut abgesondert, was auf verschiedene Klimavenháltnisse schliessen lásst, d. h. dér Baum dér Versteinerung von Lábatlan mag unter einem einigermassen abwechselnden, aber warmen Kiima, dagegen dér Baurrí von Úrkút mit seinen fást verschwommenen Jahresringgrenzen unter einem mehr gleichmássigen warmen Kiima gelebt zu habén. Diese Annahme lásst sich auch mit dér geographischen Verbreitung dér heute lebenden Agathis- und Araucaria- arten ur.terstützen. (S. beiliegende Kartenskizze.) (Podocarpoxylon?) (Taf. XII. Fig. 28—30) Dieses Holz stammt auch aus dér unteren Kreidezeit von Lábatlan aus dér Schleifsteingrube, wovon eben die Rede war. Eme auffallende Eigentümlichkeit dér Versteinerung ist. dass die Tracheiden in dem Holz keinen einheitlichen zusammenhangenden Holzring bilden wie es in dér Dadoxylon pannonicum so gut festzustellen war. Die innere Struktur des Holzes weicht von dem Dadoxylon pannonicum auch wesentlich ab. Die einzelnen Tracheidenfelder sind durch weit- lumige Parenchymzellen getrennt. (Taf. XII., Fig. 28.). Die ganze Struktur hat den Anschein als ob diese Tracheidenfelder nebeneinander und radial anigeordnet wáren. In dér Anordnung dér Tracheidengruppen ist keine besondere Regelmássig- keit zu beobachten, aber diese Reihenfolge dér Tracheiden. lásst zweifellos auf eine Gymnospermen- Holzstruktur folgern. Dies beweist auch dér Lángschliff, wo in den Wánden manchmal Araucaria, eventuell Podocarpus- artige Tüpfelung zu beobachten ist (Taf. XII., Fig. 30.). Náhere Einzelheiten waren wegen Desor- ganisierung des Materials nicht zu beobachten. Als Besonderheit ist zu erwáhnen, dass die Wánde dér Langtraoheiden oder die dér Markstrahlparenchyme dünn 6ind, die Zellwandfláchen sind sehr fein warzig, welche Erscheinung auch für einige Callitris- Arten charakteristisch ist. Für die sehr hochgradige Verdrücktheit des Hol- zes ist bezeichnend, dass auf demselben Schliff gleichzeitig sowohl Quer- als auch Tangential-Partien zu sehen sind. D:e Zellen dér Markstrahlparenchyme sind niedrig, ihre Wánde sind dünn, die Kreuzungsfelder unbestimmt, aber durchaus nicht Araucaria- artig. Wahrscheinlich führten sie auch Harz. Mit dér Struktur dér heute lebenden Coniferen besteht eine gewis6e Ánlichkeit, nur bezüglich dér Form und dér 5* 178 földtani Közlöm / LXXXll. évf. 1952. 4 — 6. sz. Grösse dér Tüpfel. Grösse dér Tüpfel 10 — 11 My, Öffnungskreis, Markstrahlzellen- nöhe 10 — 12 My. In einer Traeheidenbreite kommen ausnahmsweise auoh zwei- reihige Tüpfel vor. Die Hoftüpfel reihen siah in den Tracheiden rneist lose übereinander oder haufen sie sich selten in dichteren Reihen. Es ist möglich dass, wenn genügendes Matériái uns zűr Vefügung steht, auch eine genauere Bestimmung des Holzes mög- lich sein wird. Vorláuíig möchte ich diese Versteinerung Podocarpoxylon benennen. V. Untersuchung eines Holzstückes von Ü jfalu (Pleistocán) Ulmus ( Celtis ?) (Taf XIII. Fig. 42—43.) Dieses Stück habé ich zűr Bestimmung gleichfalls von E. V a d á s z erhalten. Das Holz war ziemlich gut erhalten und le:cht zu schneiden. Die Schnitte die ich daraus bereitet habé, waren genügend zűr Bestimmung dér Gattung (Taf. XIII. Fig. 42., 43.). Die Jahresringe sind in dem Querschnitt gut abgesondert. Die ersten Gefasse dér Frühzone sind auffallend gross, in dér Radialrichtung bedeutend gestreckt, somit ist das Holz charakteristisch ringporig. Die Abwechslung dér Tracheiden- und Holz- faserngruppen zeigen ein charalkteristisches Bild, die auf die Holzstruktur Ulmus und Celtis erinnert. Die Struktur dér Markstrahlen ist besonders an' Tangentialschnitten zu be- obachterí. Die Markstrahlen sind 20 — 50 Zellen hoch und 3 — 6 Zeiten breit. Die innere Struktur ist homogén, die Randzellen weichen von den inneren nicht ab. Diese ho- mogénen Markstrahlen sind bekennzeichnend für Ulmus, obzwar hie und da die um- sáumenden Zellen einzelner Markstrahlen etwas grösser sind a Is die inneren, dies ist aber eher für Celtis kennzeichnend. Da diese Struktur nur sehr vereinzelt zu be- obachten ist, ist alsó die homogene Markstrahlstruktur allgemeiner, somit ahnelt die Holzstruktur mehr an die Gattung Ulmus. Wenn wir diese Struktur mit den heimisohen und mittel-europaischen Ulmus- Arten vergleichen, stimmt sie mit keiner ganz überein. Es ist möglich, dass das untersuchte Holz zu einer anderen Celtis- oder Ulmus-kxi gehört. Zűr endgültigen Entscheidung dieser Frage könnte eventuell die Frucht oder e:n Blattstückchen einen sicheren Anhaltspunkt gébén. Unzweifelhaft gibt auch dieses Stück Holz aus dér Pleistozanzeit einen bestimimten Beitrag zűr ehemaligen Flóra dieses Zeitalters. IRODALOM — LITER ATUR 1. Andreánszky G.: Alsókrétakorú fatörzsek. Földtani Közlöny, 1949. 5 — 8. — 2. Beis sner L.: Handbuch dér Nadefholzkunde. Berlin. — 3. D a 1 1 i m o r e W. Jackson, A. Br.: A handbook of Coniferae. London, 1925. — 4. Gammerman F., N:kitin A.— Nikolajeva L.: Opredelitely drevesnd po mikroskopicseskim priznakam. Moszkva, 1946. — 5. Gothan W.: Zűr Anatomie lebender und fossiler Gymnospermen-Hö’.zer 1905. — 6. Greguss P.: Indentification of the .most important genera of firs based on xylotomy, Szeged, 1948. — 7. Greguss: Xylotomic investigation of somé uncommon tropical coni- ferous genera. Szeged, 1949. — 8. Greguss: Xvlotomischer Bestimmungsschlüssel dér heute lebenden Araucariacae (Manuskript). — 9. Greguss: Xy’.otomischer Best:m- mungssohlüssel dér heute •lebenden Podocarp2ceae, 1952. — 10. Greguss: Xylo- tomisoher Bestimmungsschlüssel dér heute lebenden Koniferen-Gattungen, 1951. — 11. Greguss P.: Magyarországi mezozói famaradványok 179 Hoffmann E.: Paláohistologie der Pflanzen. Wien, 1943. — 12. Hollendonner F.: A fenyőfé’.ék fájának összehasonlító szövettana. Budapest, 1913. — 13. Jeffrey E. C.: The anatomy of woody plants. Chicago, 1917. — 14. Kráusel R.: Die Fossilen Koni- feren-hö'izer. Stuttgart, 1949. — 15. Kráusel R.: Zentraíblatt f. Geologie und Palaeont. Teil II. Heft 1. Stuttgart, 1951. pp. 238. Ref. — 16. Mágdefrau, K-: Palaobiologie der Pflanzen. Jena, 1942. — 17. Peirce A.: Anatomical Interrelationsships of the Taxodia- ceae. 1936. (Tropical Woods 46. 1 — 15.). — 18. Peirce A.: Systematic anatomy of the woods of the Cupressaceae. Tropical Woods 1937. 49. 5 — 21. — 19. Phillips E. W. J.: Indentiíication of Softwoods by their microscopic structure. London, 1948. — 20. Pilger R.: Ccnifeiae, in Engler u. Prantl: Die natürlichen Pflanzenfamilien. 1926. — 21. Poto- nie— Gothan: Lehrbuch der Palácbotanik. 1920. — 22. Seward — Ford: The Aram cariae. recent and extinct. London, 1906. — 23. Tűz són I.: Monographie der fossilen Pflanzenresle der Balatonseegegend. 1909. — 24. Zimmermann W.: Phylogenie der Planzen. 1950. — 25. Cookson, I. C. and D u i g a n, S. L.: Tertiary Araucariaceae írom Souih-Eastern Austialia with Notes on Living Species, 1951. TÁBLÁM AGYARÁZAT — TAFELELKLARUNC-EN Agathoxylon hungaricum (Phot. 1 — 12.) IX. Tábla — Tafel 1. Phot. Keresztcsiszolat (Querschliff) Vergr. 70 X- 2. „ Húrcsiszolat (Tang. sehléff) Vergr. 70 X- 3. „ balold. (Linké Seite) (Tang. sohliff) Vergr. 70 X. 3. „ jobb old. (Rechte Seite) (Agathis austr. élő) Vergr. 70 X. 4. • „ Húrcsiszolat (Tang. schliff) Vergr. 200 X- 5. „ Sugárcsiszolat (Radialsohliff) Vergr. 200 X- 6. „ Sugárcsiszolat (Radialschlifí) Vergr. 200 X. 7. „ Sugárcsiszolat (Radialschtiff) Vergr. 200 X- 8. „ Sugárcsiszolat (Radialsohliff) Vergr. 200 X. 9. „ Sugárcsiszolat (Radialschlifí) Vergr. 200 X- ‘ X. Tábla — Tafel 10. Phot. Sugárcsiszolat (Radialschlifí) Vergr. 150 X. 11. „ felső rész. Sugárcsiszolat (Ob. Teil) (Radialsdhliff) Vergr. 200 X- 11. „ alsó rész. Sugárcsiszolat (Unt. Teil) ( Agathis lenceolata) Vergr. 200 X- 12. „ Sugárcsiszolat (Radialschlifí) Vergr. 400 X- Araucarioxylon (Phot. 13 — 15) 13. „ Keresztcsiszolat (Querschliff) Vergr. 70 X- 14. „ Keresztcsiszolat (Querschliff) Vergr. 70 X. 15. „ Sugárcsiszolat (Radialschlifí) Vergr. 70 X- Dadoxylon pannonicum (Phot. 16 — 27) 16. „ Keresztcsiszolat (Querschliff) Vergr. 20 X- 17. „ Keresztcsiszolat (Querschliff) Vergr. 70 X. 18. „ Keresztcsiszolat (Querschliff) Vergr. 200 X. XI. Tábla — Tafel 19. Phot. Húrcsiszolat (Tangentialschliff) Vergr. 70 X- 20. „ Húrcsiszolat (Tangentialschliff) Vergr. 150 X 21. „ Húrcsiszolat (Tangentialschliff) Vergr. 200 X- 22. „ Sugárcsiszolat (Radialschlifí) Vergr. 200 X. 23. „ Sugárcsiszolat (Radialschlifí) Vergr. 200 X- 24. „ Sugárcsiszolat (Radialschlifí) Vergr. 70 X. 180 Földtani Közlöny LXXXIÍ. évf. 1952. 4 — 6. 25. Phct. Sugárcsiszolat (Radialschliff) Vergr. 150 X- 26. „ Sugárcsiszolat (Radailschliff) Vergr. 200 X. 27. „ Sugárcsiszolat (Radialschliff) Vergr. 200 X- XII. Tábla — Tafel Podocarpoxylon (?) (Phot. 28 — 30) 28. Phot. Keresztcsiszolat (Querschliff) Vergr. 30 X- 29. „ Keresztcsiszolat (Querschliff) Vergr. 70 X. 30. •„ Sugárcsiszolat (Radialschliff) Vergr. 200 X- Podocarpoxylon (Phot. 31 — 34) 31. „ Keresztcsiszolat (Querschliff) Vergr. 70 X- 32. „ Sugárcsiszolat (Radialschliff) Vergr. 70 X. 33. „ Sugárcsiszolat (Radialschliff) Vergr. 200 X- 34. „ Húrcsiszolat (Tangencialschliff) Vergr. 150 X- Pteridoxylon (Phot. 35 — 41) 35. „ Keresztcsiszolat (Querschliff) Vergr. 70 X- XIII. Tábla — Tafel 36. Phot. Keresztcsiszolat (Querschliff) Vergr. 70 X 37. „ Keresztcsiszolat (Querschliff) Vergr. 20 X. 38. „ Keresztcsiszolat (Querschliff) Vergr. 20 X- 39. ,, Keresztcsiszolat (Querschliff) Vergr. 200 X. 40. „ Húrcsiszolat (Tangentialschliíf) Vergr. 150 X- 41. „ Sugárcsiszolat (Radialschliff) Vergr. 200 X.. (Ulmus (Phot. 42 — 43) 42. 43. Keresztmetszet (Querschnitt) Vergr. 70 X- Húrmetszet (Tangentiaischnitt) Vergr. 70 X- Júnossy D.: Az istállóskői barlang aurignaci faunája 181 AZ ISTÁLLÓSKŐI BARLANG AURIGNACI FAUNÁJA JÁNOSSY DÉNES (5 ábrával, 1 táblázattal) Az Istállóskői barlangban 1912-től kezdve Hillebrand J., Saád A., •K a d i ó O. és V é r t e s L. 11 ízben végeztek kisebb-nagyobb ásatásokat. Minthogy ezeket Mottl (29; p. 82), Ka dió (13; p. 33 — 37), majd Vértes összegezte (38; p. 11), mellőzöm az újbóli felsorolást. Az eközben megjelent közleményekben több helyen is igen lemondó nyilatko- zatokat olvashatunk az ásatások faunisztikai eredményeiről. Kormos T. így ír Hillebrand J. 1916. évi munkálatairól (16; p. 683): „Sztratigráfiai és faunisztikai szempontból ez az ásatás nem sok újat nyújtott. A fauna rendkívül ■egyhangú és kevés ‘kivétellel barlangi medve maradványokból áll.“ H i 1 1 e br a n d is többször hasonló véleményt nyilvánított (8; p. 23, 9; p. 118, 10; p. 107). Ka dió O. az 1938. évi ásatásokról pedig a következőket mondja (13; p. 37): „Ezzel az ásatással az Istálóslkői barlang kutatását befejezettnek tekintjük. Üjabb anyagi áldozatokkal bizonyára további eredményeket lehetne elérni, . . . (ezek az eredmények azonban) .... nem állanának .arányban az erre szükséges, költségekkel. “ E kijelentésekre rácáfoltak az 1950. és 1951. éveik folyamán VértesLászló -vezetésével végzett rendszeres feltárások, mind a begyűjtött régészeti anyagot, mind az állatmaradványokat illetőleg. Különösen a barlang szája közelében napvilágra került gazdag mikrofauna volt az,.tami az egész állattá.rsaság újbóli összefoglaló vizsgálatára vezetett. Azon- kívül a Dőséges ősrésgészeti anyag alapján a barlang üledékeinek további taglalása vált lehetővé: kiderült, hogy az eddig egységesnek hitt vörösbarna rétegsor alsó és felső része (melyeket mi „a!só“ és „felső tüzhelyrétegeknek“ neveztünk el) két, egymástól láthatólag eltérő ősemberi kultúra nyomait tartalmazza. Az alsó az aurignaci kultúra virágkorát képviseli, gazdag csontiparról tanúskodó maradvá- nyokkal, a felső pedig az aurignaci ipar egy egészen más kifejlődési formáját illusztrálja kevés csontszerszámmal és moustieri jellegű pattintott kőeszközzel'. Egyik feladatomnak tekintettem tehát azt, hogy megvizsgáljam, vájjon kimutatható-e faunisztikai alapon is a két réteg között valamilyen különbség. Az ásatások folyamán begyűjtött faunát, melyről — mint fentebb láttuk — sok szó esett, anélkül, hogy pontosabban ismerték volna, először Mottl M. határozta meg, és 1939-ben, 1941-ben, majd 1942-ben csak egyszerű faunalistákat (27; p. 274 — 75, 28; p. 12, 29; p. -91), végül 1944-ben részletesebb ismertetést közölt róla (13; p. 41 — 50). Ez utóbbi dolgozatában elsősorban a felső sárga réteg faunájával foglalkozik. Ezt a réteget már, sajnos, csak kis pásztákban találtuk meg, minthogy az előző ásatások alkalmával a zömét már eltávolították. A vörösbarna rétegösszletből, melyben az 1950/51-es ásatások is folytak, a 'barlangi medvén Ikívül mindössze 9 emlős-, a sárgásbarna rétegből 22, a teljesen 182 Földtani Közlöny LXXXII. év}. 1952. 4 — 6. sz. kisárguló részből pedig 18 emlős- és madárfajt határozott meg annakidején MottL A két utóbbiból meglehetősen szegényes mikrofaunáról számol be. A feldolgozás legfőbb eredménye az volt, hogy a felső 6árga réteg kísérő- faunájának pontos vizsgálata kiderítette az arktikus rágcsálók teljes hiányát és a. rénszarvas szórványos jelenlétét, s ezáltal a régi, „magdalénien I“-be való beosztása faunisztikai alapon indokolatlanná vált. A réteg régészeti szintézise Kadic-tól ered (13; p. 40), aki a fauna pontos ismerete nélkül, és mégis a fauna vélt arktikus elemei és a sárga szín alapján mondotta ezt ki. Egyébként u. i. a régészeti leletek 6em utal- nak magdaléni iparra. Ez világosan mutatja, hogy a régész mennyire nem nélkü- lözheti a paleontologus segítségét. Mott 1 tehát kimondotta, hogy az egész kitöltés nagy vonásokban egységes képződmény. Vértes 1948. évi ásatása során a sárga és vörösbarna rétegből egyaránt szép makrofaunát gyűjtött, s azt fel is dolgozta (38; p. 16—21). Ugyanakkor köz- vetlenül a bejáratnál, a barna réteg alj^i mikrofaunás lencsére bukkant, továbbá a barlang DDK-i oldalfalánál, a bejárattól kb. 10 — 14 m-nyire. a régészeti ásatások által érintetlenül hagyott sárga rétegből is gyűjtött apró-emlős és madárcsontokat. Mindkét rétegből eredő csontokat E h i k G y.-nak adta át feldolgozásra (38; p. 13—15). Megkíséreltem az elmúlt ásatások rétegtani eredményeit egymással és az 1 950/5 1-es ásatások eredményeivel összeegyeztetni, de eredménytelenül, minthogy egyrészt a rétegek megjelölésére az egyes szerzők teljesen szubjektív kifejezéseket használnak (pl.: sötétbarna, világosbarna, hidegbarna, melegbarna stb.), másrészt az is nyilvánvaló az eddigi ásatások eredményeiből, hogy a barlang különböző sza- kaszaiban a rétegtani viszonyok régészeti szempontból — ami a beosztás alapját adja — eltérőek. Ez természetesnek is tűnik, ha meggondoljuk, hogy a különböző kultúrát jelző eszközöket visszahagyó néptörzsek a barlangnak más-más szakaszában tanyázhattak. A régészeti feletek száma viszont az elmúlt ásatások során oly cse- kély volt, hogy aligha lehet azokat az 1950-es és 1951 -es aránytalanul gazdagabb leletanyagot nyújtó rétegekkel azonosítani. A megadott rétegméretekből mindenesetre valószínűnek látszik, hogy a S a á dr Mottl és Kadic által jelzett „felső1* és „alsó tűzhelyréteg** (13; p. 40) , valamint a Vértes-nél „aurignacien rétegek** néven szereplő egységek (38; p. 20) egyaránt a mi „felső tűzhelyrétegünk** szintjébe esnek. Az újabb ásatások helyének pontos leírását mellőzöm, minthogy azt Vértes- a régészeti eredményekről beszámoló munkájában részletesen szándékozik ismertetni; Itt csupán annyit jegyzek meg, hogy a barlang szájától befelé kb. 15 m mélységig" a sziklafenékig kiaknáztuk a kitöltést. Ezen a részen, mint már említettem, nyoma 6em volt a humusznak és a sárga rétegből is csak itt-ott bukkant elő egy-egy foltr csupán a barna rétegösszlet maradt fenn legnagyobb részében. Ez utóbbiban a bar- lang szájánál élesen elkülönült az alsó és felső tűzhelyréteg, hátrább azonban a határ kissé elmosódott. A kikerült csontanyagot a helyszínen pontosan elválasztottuk rétegek szerint. Mindenesetre az alsó és felső tűzhelyrétegek faunájának összetétele nagy vonásokban azonos, úgyhogy azokat a faunalistában együttesen közlöm. A két réteg közötti különbségekkel más alkalommal kívánok foglalkozni. — Mint azt már Vértes is említette (38; p. 15, lábjegyzet), a felső, sárga rétegben a csontok sár- gák, az alsó két rétegben barnák; a falak mentén szürkések, legalul pedig a nagy csontok fémes feketék. Ez a vegvvizsgálat szerint nem vasoxid, hanem mangánoxid- tól származik. A fauna meghatározásánál sok nehézséggel kellett megküzdeni. Ez különö- sen a madárfaunára vonatkozik. A Lambrecht K-tól nagy szorgalommal összegyűjtött összehasonlító-oszteológiai anyag u. i. Budapest ostroma alkalmával Jánossy D.: Az istállósköi barlang aurignaci faunája 183 a Madártani Intézet épületében elégett. Szerencsére a Természettudományi Múzeum Madártani Osztálya is gyűjtött Lambrech t-tel egyidőben madárcsontvázakat úgy, hogy ott a magyar ornisznak több mint fele megtalálható és a gyűjteményt jelenleg is állandóan gyarapítják. Azonban, sajnos, a pleisztocén faunákban igen gyakori északi fajok többnyire hiányoznak (hófajdok, egyes baglyok). Azokban az esetekben, melyekben recens összehasonlító anyag nem állt rendelkezésemre, a Lambrecht által meghatározott pilisszántói, remetehegyi stb. anyagokat használtam fel össze- hasonlításra. Ezenkívül nagy segítségemre volt Milne-Edwards klasszikus monográfiája (23), továbbá sok szétszórt irodalmi adat. így mégis sikerült a madáranyagnak kb. 80 százalékát meghatároznom. Minthogy a mikrofauna teljes feldolgozását — összehasonlító anyag hiányában — még nem fejeztem be, esetleg újabb madárfajok előkerülésével még számolhatunk. Míg M o 1 1 1-nál 33, Vérté s-nél addig most 66 fajról számolhatok be: 1. Cochtodina laminata Mont. — . Pisces — . Ranidae 2. Corvus corone L. 3. Coloeus monedula (L.) 4. Pica pica (L.) 5. Nucifraga caryocatactes (L.) 6. Pyrrhocorax graculus (L.) 7. Sturnus (?) sp. 8. Coccothraustes coccothraustes (L.) 9. Loxia curvirostra L. 10. Pinicola enucleator (L.) (?) 11. Alaudidarum gén. et sp. indet. 12. Turdus viscivorus L. 13. Hirnndo rustica L. 14. Cypselus apus (L.) 15. Dryobates major (L.) 16. Nyctea seu Bubo sp. 17. Surnia ulula (L.) 18. Aegolius funereus L. 19. Asio accipitrinus P o n t o p p . 20. Falca columbarius aesalon T u n s t. 21. Falco vespertinus L. 22. Falco iinnunculus L. 23. Anas platyrhyncha (L.) 24. Charadriidarum gén. et sp. indet. 25. Porzana porzana (L.) 26. Crex crex (L.) 27. Lyrurus tetrix (L.) 28. Tetrao urogallus L. 29. Lagopus albus K e y s. et B 1 a s. 30. Lagopus mutiis M o n t i n. 31. Sor ex araneus L. 32. Sorex sp. 33. Crocidura sp. l 44 fajt találunk a faunalistában felsorolva,. 34. Talpa europaea L. 35. Homo sapiens foss. 36. Canis lupus L. 37. Vulpes vulpes (L.) 38. Ursus spelaeus R o s. 39. Ursus arctos L. 40. Meles meles (L.) 41. Martes martes (L.) 42. Mustela erminea (L.) 43. Mustela nivalis L. 44. Putorius putorius (L.) 45. Hyaena [Crocuta] spelaea G o 1 d í. 46. Felis [Leó] spelaea G o 1 d f. 47. Felis silvestns S c h r e b. 48. Lynx lynx (L.) 49. Equus sp. 50. Elephas primigenius B 1 m b. 51. Cervus elaphus L. 52. Alces alces (L.) 53. Rangifer tarandus (L.) 54. Capra ibex L. 55. Rupicapra rupicapra (L.) 56. Bisön priscus B o j. 57. Sus scrofa L. 58. Citellus citelloides (Kormos) 59. Microtus arvalis-agrestis csop. 60. Microtus ratticeps - (K e y s. et B 1 a s.) 61. Microtus [Stenocranius] gregalis [Pali.] 62. Arvicola terrestris L. 63. Clethrionomys glareolus [S eh r e b.]‘ 64. Cricetus cricetus L. 65. Lepus timidus L. 66. Ochotona pusilla [Pali.] 184 Földtani Közlöny LXXXll. évf. 1952. 4 — 6. sz. Az ősembert mindössze egy 6—7 éves gyermek felső, valószínűleg első mo lárisának kezdeménye képviseli, mely minden kétséget kizárólag zavartalan aurignaci-rétegből való. Ezt a darabot M a 1 á n M. antropológusnak adtuk át behatóbb vizsgálat céljából. Ha végigtekintünk a faunalistán, — s a fajok egyedszámának egymáshoz való viszonyát nem is vesszük figyelembe, — feltűnik a mikrofauna túlysúlya. A fel- sorolt 65 emlős és madárfaj közül 40 sorolható a mikrofaunához. Az apró-emlős és madárcsontok — nem egyszer bagolyköpetekre utaló 6Ürű csomókban, mint már említettem, a barlang szájához közel — befelé 10 — 15 m.-ig, de csak az üledék- kitöltés közepén, 3 — 4 m. széles sávban kerültek elő. A falak mentén mikrofauna alig mutatkozott. Ezt a jelenséget azzal magyarázhatjuk, hogy a barlang szája kö- zelében a mennyezet közepe táján vannak olyan odúszerű üregek, melyek búvó- helyül szolgálhattak azoknak a baglyoknak, melyek köpeteiből a mikrofauna zömét származtatjuk. Ezzel szemben a barlang két oldalfalán ilyen üregek nincsenek. Ügy látszik, hogy a baglyok szívesebben tanyáztak a barlang szája közelében, ahonnan veszély esetén könnyebben elmenekülhettek, mint a barlang mélyében, ahol pedig megfelelő üregek szintén találhatók. Részben ezáltal érthető meg az a tény is, hogy a régebbi ásatások, melyek főleg a barlang középső és hátsó szakaszában folytak, viszonylag szegények voltak a mikrofauna-leletekben. Az ásatások folyamán jól megfigyelhető volt, hogy azokban a rétegekben mutatkozott gazdagabb mikrofauna, amelyekben az emberi kultúrmaradványok (főleg tüzhelynyomok) hiányoztak, vagyis azokból az időszakokból, amikor az em- ber nem zavarta meg a ragadozó madarak nyugalmát. Az aurignaci szintből ez az első hazai gazdag mikrofaunánk. Hasonló faunák ez ideig magdaléni I. és 41. szintbe tartozó üledékekből kerültek elő, főleg kő- fülkékből. Érdeklődéssel fordultam tehát a kb. 5 — 6000 drb.-ból álló mikrofauna felé, mely már eddig is 3 új emlős és 20 új madár-alakkal gazdagította a barlang fauna- listáját [Lambrecht (19; p. 277 — 78) már 1912-ben említi többek közt az Anas boschas- ( Anas platyrhyncha), Nyctea ulula (-Surnia ulula) és Nucifraga caryoca- tactes fajokat, melyek nem szerepelnek sem a Mottl (13; p. 50), sem a Vértes által (38; p. 20) közölt faunalistában — ezek alapján azonban mégsem tekinthe- tők újonnan meghatározott fajoknak] . A legutóbbi faunalistából töröltem a tévedés folytán bekerült Microtus agres- toides és Microtus ratticepoides, továbbá a M. neolithicus és M. maskii fajokat. Az elsőt azért, mert azt H intőn (11; p. 1 25 — 36) a „korai középső" Themse ter- rasz pleisztocén üledékeiből írta le, mely üledékek ópleisztocén korúak, s ha pontosan nem is rögzíthetők, mindenesetre würm előttiek, vagyis régebbi terminológia szerint „preglaciálisba" tartoznak; a második pedig H intőn szerint is felső pl iocén (cromeri).- Az utóbbi két nevet pedig Mán d a eh (22) vezette be — részben Woldrich nyomán (39) — az lirodalomba, kifejezetten hangsúlyozva azonban hogy ezekkel csak egyes variánsokat kíván megjelölni, s nem külön fajokról van szó. Minthogy a Microtus arvalis és M. agrestis mandibulák alapján jelenlegi isme- reteink szerint nem választhatók el egymástól, néhány M2 azonban biztosan jelzi az agrestis jelenlétét — azokat összevontam egy csoportba, így tehát a Microtus ge- nusból 7 faj helyett csak hármat vettem fel a listába. Különben a Microtus- problémát egészen új megvilágításba helyezi Ognyev (31) nemrégiben megjelent monográfiája, mely, sajnos, fosszilis alakokkal nem foglalkozik ugyan, mégis alapját veti meg a további vizsgálatoknak e téren. Ezzel a kérdéssel különben remélhetőleg alkalmam lesz más helyütt bővebben foglalkozni. Jánossy D.: Az islállóskői barlang aurignaci faunája ' 185 A mikrofauna első új fajaként a Sorex araneus L.-t említem, mely hazai aurignaci-solutréi szintünk második előfordulása ugyan (a Herman-kőfülkéből már ismert), magdaléni üledékeinknek azonban leggyakoribb cickányfaja (Pálfíy-, Peskő-, Balla-barlang, Pilisszántói-, Remetehegyi-, Puskaporosi-kőfülke) . A kisemlősfauna legérdekesebb alakja az az egyetlen jobboldali állkapocs- féllel képviselt cickány, melyet egyelőre Sorex sp. néven közlök. A sajnos erősen kopott és főleg hiányos fogazatú példány nagyságra a Sorex araneus L. és Sorex minutus L. közé esik (a belső oldalon, az incisivus alveolusának külső szélétől a processus condyloideus csúcsáig mérve 8,7 mm]. Néhány nappal azelőtt, hogy az anyag vizsgálata közben feltűnt nekem ez ,a darab, Kretzoi hazai barlangjainkból származó Soricidák tanulmányozása közben ugyancsak felfigyelt néhány hasonló nagyságú állkapocsfélre, melyek fogazatban is eltértek a recens fajoktól. Ezt a fent- említett okoknál fogva saját példányomnál nem állt módomban konstatálni. A kér- dés behatóbb vizsgálatot érdemel, minthogy — úgy látszik — késői pleisztocénünk eddig fel nem ismert új alakjáról van szó. A faunalistában eddig nem szerepelt az ürge sem, melynek most is csak igen gyér maradványai kerültek elő. Az egyetlen viszonylag ép alsó állkapocs-fél premo- larisán [P4] jól megfigyelhető a harmadik gyökér kezdeménye. Itt tehát a Kormos által leírt (14; p. 382 — 90) Citellus citelloidds-xő\ van szó. Persze, nem lehet tudni, hogy emellett nem élt-e a Citellus citellus is, hiszen egyetlen állkapocs szerepel itt és hasonló a helyzet a subalyuki moustieriben, ahol az egyetlen ürgelelet éppen ez utóbbi faj jellegeit mutatja (26; p. 265). Mindenesetre tudomásom szerint ez az első hazai adatunk arra vonatkozólag, hogy a Citellus citelloides (Kormos) már az aurignaci kultúra idején fellépett. Ennek a fajnak a megjelenése az istállóskői aurignaci szintben annál meglepőbb, mert a földrajzilag közel eső Pesikő-barlang aurignaci rétegeiből ugyancsak egy közelebbről meg nem határozható mandibula- töredék, a magdaléni-rétegből azonban 30 db. állkapocs-fél került elő, melyeknél ki- fejezett C. citellus jellegek mutatkoztak (nemhogy 3 gyökér képzésére mutatna haj- lamot a P4, hanem a 2 gyökér Í6 inkább az összeolvadás felé ha jl:k) . Revízióra szorul tehát hazai pleisztocén ürgeanyagunk is. Hasonló a helyzet az Aruicola- kérdéssel. Pleisztocén Aruicola- ink rendszer- tani helyzetét ugyanis nem tisztázhatjuk mindaddig, míg a hazánkban élő recens faj hovatartozását nem döntöttük el. Ezt a kérdést szándékomban ál! a közeljövőben megvizsgálni. Néhány ép fogsorú mandibulafél mindenesetre a méretek alapján (fogsorhossza 9,2 — 9,6 mm) az Aruicola terrestris L.-hez sorolható. A nyúlmaradványokat minden bizonnyal a Lepus timidus formakörbe utal- hatjuk. Az összes eddig előkerült felső metszőfogak (3 a felső és 5 az alsó tűzhely- rétegből) külső csatornájában ugyanis dentin-kitöltést találtam. Kormos (14; p. 36. 28. ábra), Hescheler (7; p. 86), Hauser (6; in: 3), Stehlin (3; p. 102) stb. vizsgálatai kivétel nélkül oda konkludáltak, hogy a Lepus timidus L. és L. euro- paeus Pali egyetlen biztos megkülönböztető bélyege az említett jellemvonás A ragadozó-maradványok közül is néhány faj meghatározása indokolásra szorul. így az igen töredékes és csekélyszámú görényleletek közül egy teljesen ép radius volt csak vizsgálatra alkalmas. Pleisztocén leleteink közt az irodalmi adatok szerint radius nem szerepel, s így közvetlen összehasonlításra nem volt alkalmam. Az istállóskői radius legnagyobb hossza viszont a Szunyó ghy csontvázgyüjte- ményében található legerősebb hím példány radius-áét is felülmúlja (36,5 mm), s ennek alapján' a Putorius putorius L. fajhoz soroltam. Ezzel szemben másik pleisz- tocén görényfajunk összes végtagcsontjai, ezek közt ulnája és így nyilvánvalóan radiusa is — < rövidebbek a mai görény-átlagnál. Ez a faj, melyet Kormos (14; p. 448) a Mustela robusta Newton-nal tartott azonosnak, ezt Motfl (25; p. 45, 186 Földtani Közlöm / LXXXII. évf. 1952. 4 — 6/sz. 26; p. 250 — 55 etc.) Lutreola robusta-xa helyesbítette, majd Kretzoi (18; p. 251) feltételesen a Putorius furo boehrni [Schaufuss] alfajba osztotta be, úgy látszik,. Würm III. üledékeiben jelent csak meg. Eddigi méréseim szerint valamennyi róka-maradvány a Vulpes vulpes cruci- gera Bechst. alfajhoz tartozik. A legnagyobb tépőfog ugyan 16,2 mm, a metapo- diumok és ujjpercek között azonban vannak olyanok — nyilván kistermetű nősté- nyektől erednek — melyek nagyságban megközelítik a Vulpes lagopus (L.) meg- felelő vázrészeit, csak vaskosabbiak azoknál. Ez a megállapítás különben az eddigi megfigyelésekkel is egyezik, amennyiben a nagyobb termetű skandináv alfajt csak késői glaciálisunkban mutatták ki (többek közt lásd 13; p. 64-en az összeállítást), ahol sarki rókával együttesen fordul elő. Több Martes mandibula-töredék szerepel a csontanyagban. Ezek alapján,, mint ismeretes, nem dönthető el, vájjon a Martes martes- ről vagy Martes foina- ról van-e szó. Néhány hosszabb végtagcsont azonban kizárja a rövidebb lábú nyuszt jelenlétét. , A borzot, mely a faunában új elem, mindössze két ujjperc és egy mta alapján tudtam meghatározni. Ezek azonban oly jellegzetesek, hogy a borz jelenlé- téhez kétség nem fér. A medvén, farkason és zergén kívül meglehetősen kisszámú leletek képviselik a nagyemlősöket. — A hiéna első biztos, bár igen gyér leletei most kerültek elő; eddig egyetlen bizonytalan maradvány egy „fogpenge“ volt, melyet Mottl határo- zott meg (13; p. 44), de azt sem V értés (38; p. 21. lábjegyzet) nem találta meg az anyagban, sem jómagam, úgyhogy eddig csak feltételesen szerepelt a fauna- listán. Az Alces alces- 1, melynek maradványai Vértes 1948. évi ásatása alkalmá- val is kerültek már napvilágra (38; p. 17), most csupán egy csökevényes phalanx I. és egy ugyancsak szélső phalanx III. képviseli. Amint ezzel kapcsolatban külön- böző szarvasok csökevényes metapodiumait és ujjperceit vizsgáltam, kiderült, hogy az őslénytani kézikönyvekben a teleometacarpalis és plesiometacarpalis elnevezések pontos jelentése nincsen világosan kifejtve. Az elnevezésekből logikusan az követ- keznék, hogy a teleometacarp típusnál csak a disztális, ellenkező esetben csak a proximális csökevények vannak kifejlődve. Ezzel szemben a teleometacarpnak jelzett jávorszarvasnál és rénszarvasnál a metapodiumok disztális végén az oldalsó meta- podiumok és ezzel együtt az ujjpercek is jól fejlettek, de a proximális végen sem hiányzanak a csökevények. A plesiometacarp gímszarvasnál és óriásszarvasnál viszont a proximális végen erősebben fejlett oldalsó csökevényeket találunk, de épp- úgy megvannak a disztális csökevények és ujjpercek is. A jávorszarvashoz hasonlóan igen gyér maradványokkal szerepel a régebbi ásatások anyagában a disznó és vadmacska is. Ezeknek a mostani anyagban nyo- mát sem találtam. A pleisztocén kőszáli kecske és rénszarvas rendszertani helyzetének kérdése még távolról sem tekinthető megoldottnak. Ezért jobbnak láttam egyelőre a régi Capra ibex L. és Rangifer tarandus (L.) neveket használni. A makrofauna érdekes darabja egy csaknem teljesen ép bölény-metacarpus, mely feltűnően kistermetű példánytól ered. A metacarpus méretei és alakja leg- inkább Freudenberg Bison schoetensacki- jával egyeznek (4; p. 96, fig. 45), amit Scherz is több németországi lelőhelyről kimutatott (32; p. 57 — 62). Míg azonban egy nemcsak koponyákkal, hanem végtagcsontokkal is foglalkozó mono- gráfia nem lát napvilágot ezzel a kérdéssel kapcsolatosan, itt is a Bison priscus Boj. gyűjtőnevet kell használnunk. Jánossy D.: Az istállósköi barlang aurignaci faunája 187 A madárfauna feltűnően gazdag és változatos. Európai aurignaci lelő- helyeink közül — tudomásom szerint — csak a krímifélszigeti Szjuren-I-Rőfülkéből {5; p. 131) került elő még ennél is nagyobb számú fajjal képviselt madárfauna. A sarlósfecske [Cypselus apus (L.)] második hazai előfordulásával van dol- gunk. Eddig csak szintén a Bükk-hegységből, a hámori Puskaporosi kőfülke magda- lénijéből volt ismeretes (20; p. 159). — Egy pacsirta-felkarcsont nagyságra a Galerida cristata (L.) és Alauda arvensis L. közé esik. Összehasonlító anyag hiányá- ban sajnos nem tudtam eldönteni, vájjon nem a havasi fülespacsirtáról (Otocoris alpestris ( L. ) , vagy valamelyik Melanocorypha fajról van-e szó. Shufeldt Oto- coris- ról (= Eremophila) szóló dolgozata a méretek hiánya és a rossz ábrázolás miatt sajnos nem segített ki a határozásnál (35; Tab. IV.). — Egy töredékes meta- carpus a közép-sárszalonka [Gallinago gallinago (L.)], vagy valmelyik cankó faj megfelelő csontjával azonosítható, a jellegzetes részek azonban hiányzanak róla s ezert csak Charadriida néven közölhetem. Itt kell megemlítenem azt a tényt, hogy egyes alaktanilag meglehetősen homogén egységek (különösen az énekes madarak) csonttana egyáltalán nem tisz- tázott. Ezért a F ringillidákaf én is csak kérdőjellel közlöm s éppen ebbe a csoportba sorolható vázrészek többségét egyik fajba sem tudtam biztosan besorolni. Hasonló nehézségek mutatkoznak többek közt a rigóknál és kisebb varjúféléknél is. Összehasonlító anyag hiányában a madáranyag zömét kitevő fajdok vázrészei közül csak a csődöket tudtam biztosan meghatározni; ezek képezték azonban -egyúttal a Tetraonida-maradványdk legnagyobb százalékát. A hal- és békamaradványok még ezután kerülnek meghatározásra. ’ Mikor a közép- és keleteurópai aurignaci lelőhelyek faunáit kíséreltem meg egybevetni, azt tapasztaltam, hogy ha az egyes faunákat ismertető szerzők egyáltalán a fauna-elemek egymáshoz való viszonyára utalnak, a sok szubjektív megjelö- lés (pl. előfordul, gyakori, meglehetősen gyakori stb.) a szabatos összehasonlítást nagyon nehézzé teszi. Ennek kiküszöbölésére az irodalomban kétféle megoldást találunk: 1. A szerző megadja az előkerült csontok jegyzékét, vagy ebből azonnal ki is számítja a hozzávetőleges egyedszámot. Ez a gyakrabban alkalmazott módszer, mely összehasonlításra közvetlenül még mindig nem használható eredményeket ad. 2. A fauna összetételét közvetlenül százalékokban adják meg. — A fenti szempontot figyelembe véve ez utóbbi megoldás a legkielégítőbb, s ezért ezt válasz- tottam arra, hogy képet adjak az istállósköi fauna összetételéről. Az előkerült maradványokból kiszámítható maximális egyedszámot vettem alapul. • A grafikus ábrázolások közül ebben az esetben a legszemléletesebb a körcik- kes megoldás. Minthogy egyetlen körben az egész fauna nem ábrázolható anélkül, hogy az az áttekinthetőség rovására ne menfle, öt rajzon mutatom be különböző megvilágításban a faunát (ábra 1 — 5. sz.): 1. Az első összeállítás nyilvánvalóan torz képet ad az állattársaság, össze- tételéről. Az emlős-mikrőfauna egyrészt biológiai szempontból más elbírálás alá esik (nagyobb szaporaság, gyors generáció-változás), mint a makrofauna, másrészt a barlangban- bizonyos időkben rendszeresen tanyázó baglyok táplálékát tükrözi vissza (eltekintve az egészen speciális elbírálást igénylő madárfaunától). Elvárható tehát, hogy ugyanannyi idő alatt nagyobb egvedszámban gyűlik össze, mint a makrofauna, melynek kisebb százalékát a helyszínen elpusztult állatok (a medve 188 Földtani Közlöny LXXXII. évf. 1252. 4 — 6. sz. it+ nincsen beleszámítva), uralkodó mennyiségét a ragadozók és főleg az ember zsákmányállatai adják. Azonkívül a baglyok vadászterülete nem nagy, viszont az ember nagy .távolságról hozhatta el zsákmányának egyes részeit (mammut). Össze- hasonlítás! alapot tehát nem találunk. Ezért ezt az összeállítást csupán érdekesség kedvéért közlöm: a barlangi medve 18%-ra szorul vissza! Ha az összeállításból csak a barlangi medve és egyéb makrofauna egymáshoz való arányát vesszük figye- lembe, már jobban megközelítjük a barlang: medvének a többi faunaelemhez való reális viszonyát (a medvéből tulajdonképpen kevesebbet kellene venni, mert egy része a helyszínen pusztult el, 'másik részét hozta csak be az ember, míg a többi makrofauna-elemet úgyszólván kivétel nélkül zsákmány-állatnak tekinthetjük). Ez esetben a barlangi medvére 72%, az egyéb makrofaunára 28% esik. így is világossá válik azonban a régebbi szerzők túlzása, amikor arról beszéltek, hogy „kevés kivé- tellel barlangi medvéből áll“ a fauna, sőt egyesek 99%, sőt annál több barlangi medvecsontról számoltak be — hiszen ilyen esetekben, ha hallgatólagosan is, ezt az arányszámot értették ez alatt. CANIS LUPUS 61% 2. fde azt a három fajt soroltam, melyekről feltehető, hogy a barlangban tanyáztak. (Hiéna, farkas, medve.) Ez tehát a tulajdonképpeni reális barlangi medve Gzázalékszám, mely azonban ez esetben is csak gyenge 93%. 3. A barlangi medvén kívüli makrofauna szerepel itt. A könnyebb áttekint- hetőség érdekében csak az 5%-nál nagyobb' értékkel szereplő fajokat ábrázoltam. Az iiv módon az „egyéb" rovatba került fajok megoszlása a következő: Jánossy D.: Az istállóskői barlang aurignaci faunája 189^ Meles meles . . 2,3% Marté s martes . . 3,3% Putorius putorius .. 3,3% Hyaena spelaea 3,3% Felis silvestris 1,2% Felis spelaea . . 3,3% Elephas primigenius 1,1% Equus sp 2,3% Cervus elaphus 4,5% Alces alces 2,3% Sus scrofa 1,1% Ezek a százalékszámok nem sokat mondanak, mert túl alacsony az egyed- szám ahhoz (többnyire egy-két példány), hogy az egyes fajok egymáshoz való viszonya kirajzolódjék. A makrofauna összképében viszont (1. 3. ábra) a becslé- sekkel szemben meglepő a rénszarvas (Rangifer tarandus) és a kőszáli kecske • (Capra ibex) viszonylagosan magas arányszáma. EGYÉB 10 '9 % TALPA EUDOPAEA 4 '37. 4. ábra 4. Itt az apró-emlős fauna egyes elemeinek egymáshoz való viszonyát 6zem- I léltetem. Az „egyéb“ rovatba került fajok a következők: * A jelzés nélküli körcikkhez: Rupicapra rupicapra lT^Vo. Zűr ílubrik ohne B'ezeichnung; Rupicapra rupicapra 17,6%. 190 Földtani Közlöny LXXXII. évf. 1952. 4 — 6. sz. Sorex araneus 0,3% Sor ex sp 0,1% Crocidura sp 0,1% Mustela erminea 1,6% Mustela nivalis 2,5% Citellus citelloides 0,5% Clethrionomys glaieolus . . . . 0,7% Cricetus cricetus 2,5% Lepus timidus 2,6% Ez esetben már ezeknél a kis százalékoknál is jól kiemelkednek a különbségek, hiszen nagyobb egyedszámmal van dolgunk. Az apróemlős-íauna használható tehát a legjobban a különböző lelőhelyek faunáinak összehasonlítására. Sajnos a nagy- számú nyiltszíni paleolitos telepet éppen a mikrofauna teljes hiánya jellemzi. — A mikrofauna összképét tekintve, megint csak a régebbi becslésekkel szemben fel- tűnő az, hogy a vakondok (Talpa europaea) túlsúlyban van a késői pleisztocén „.vezéralakjával11, a füttyentő nyúllal (Ochotona pusilla) szemben. COQVIDAE 3 0’/. 5. A madárfauna összetételének szemléltetésénél, a fajok kis egyedszámára vraló tekintettel, az egy családba tartozókat összesítettem. A körcikkek megjelölései- nél nem szerepelnek: Sluruns (?) sp 0,6% Alaudida 0,6% Turdus viscivorus 0,6% Hirundo rustica 1,2% Cypselus apus 1,2% Anas platyrhyncha 0,6% Charadriida 0,6% Porzana porzana 1,2% Crex crex 0,6% A grafikus ábrázolásban a fajdok (Tetraonidae) dominanciája igen szembe- ötlő (vastagabb vonallal elválasztva a többitől, 80,2 % ) , ez aztán a magdaléniben még növekszik (Pilisszántó: 96%, 21; p. 699), míg jelenlegi madárfaunánkban éppen csak ezek a fajok hiányzanaík, a többi késői pleisztocén madárfaj legalább is Közép- Európában ma is előfordul. Jánossy D.: Az istállóskői barlatig aurignaci faunája 191 A százalékos összetétel megállapításával kettős célom volt: egyrészt kimu- tatni azt, hogy a becslések nemcsak elégtelenek ezen a téren, hanem téves követ- keztetésekre is vezethetnek; másrészt lehetővé tenni a későbbiekben a szabatos ala- pokon nyugvó összehasonlítást más lelőhelyek faunájával, hogy ezzel is közelebb juthassunk késői pleisztocén sztratigráfiai problémáink megoldásához. Az istállóskői faunát a régészet: és őslénytan; eredmények összehangolásával sztratigráfiai szempontból. M o 1 1 1 és Vértes több alkalommal kiértékelték (27; p. 275—76. 28; p. 22—23, 29; p. 92—93. 13; p. 49—50, 38; p. 21) s azt a Würm I — II. interstadiálisba sorolják. Ehhez az eddigi újabb eredmények alapján hozzá- tenni valóm nincs — itt még csak néhány feltűnő jelenségre akarok rámutatni. Ha a fauna százalékos összetételét a fácies-jelzők figyelembe vételével vizs- gáljuk, azt látjuk, hogy az emlős-mikrofaunában a steppel elemek túlsúlyban vannak (Microtus gregalis 13,4, Ochotona pusilla 3,8, Cricetus cricetus 2,5) az egyetlen ki- fejezetten erdei fajjal szemben (Clethrionomys glareolus 0,7). Ezzel szemben a ma- dárfaunában az erdős területhez kötött fajok (Nucifraga caryocatactes 1,2, Loxia curvirostra 0,6, Dryobates major 1,8 etc.) vannak majoritásban a tulajdonképpeni egyetlen steppei fajjal szemben (Falco vespertinus 0,6). 'Az erdei és steppei fajok egyenetlensége a kisemlős és madárfaunában még élesebben rajzolódik ki a pilis- szántói és remetehegyi jól feldolgozott posztglaciális „steppei" faunákban. Ezt Kretzoi azzal magyarázza, hogy a baglyok könnyebben zsákmányolják a szabad területen futkosó, mint a fák árnyékában mozgó kisemlőst, viszont a fel- reppenő madarat az erdő felett éppúgy észreveszik, mint a szabad területen (15; p. 255). Ha meggondoljuk, hogy az európai barlangi üledékekben a hóbagoly [ Nyctea nyctea (L.) ] 35 esetben, ebből a magyar pleisztocénben 4 alkalommal, míg a kar- valvbagoly [Surnia ulula (L.)] az európai 8 előfordulás közül 6 esetben került elő Magyarországról (21; p. 771 — 72), az Istállóskői barlang leletei közt is a leggyako- ribb bagoly (a bagolyleletek 50%-a), s mindkettő a többi bagollyal ellentétben nappali ragadozó, a fenti gondolatmenet lényegében helytálló. A másik 50%- ban képviselt éjtszakai baglyokra ez csak korlátolt mértékben érvényes — legfeljebb az alkonyati és szürkületi órákra, amikor viszont kétségtelenül a legélénkebb a kis- emlősök mozgása. A makrofaunában viszont az erdei (Meles meles 2,3%, Felis silvestris 1 2%, Cervus elaphus 4,5%, Alces Alces 2,3% etc.) és steppei (Ffyaena spelaea 3,3%, Equus sp. 2,3%, Elephas primigenius 1,1% etc.) fajok egyformán és szórványosan vannak képviselve. Nyilvánvaló azonban, hogy a steppei elemek kis százaléka itt is csak azt jelenti, hogy nagyobb nyílt terület távol esvén, az ősember és a ragadozók egyaránt ritkán vitték el az ott elejtett zsákmányt a barlangig.. A merev Nehring-i kategóriák tehát itt sem alkalmazhatók, fölösleges ezért azokhoz még ma is ragaszkodnunk. Legjobban, rávilágít erre az a tény, hogy az apró-emlős faunában a tundrái és steppei elemek úgyszólván teljes egyensúlyban vannak (Microtus ratticeps 12,6%, M. gregalis 13,4%). Egyetlen lelőhely azonban csak egy kis terület élővilágára vet fényt. Hogy az aurignaci kultúra emberét környező viszonyokat még pontosabban megrajzolhassuk, táb'ázat formájában összeállítottam a Kárpátok övét körülvevő lelőhelyek faunáit. A táblázat teljességre természetesen nem tart igényt. Általában azokat az aurignaci lelőhelyeket vettem fel a Listába, melyek faunája elég gazdag ahhoz, hogy az összehasonlítás alapjául szolgálhasson. Az összeállítás persze egészen máskép fes- tene, ha a különböző faunák százalékos összetételét pontosan ismernők. Ha ez nem 6 Földtani Közlöny 192 Földtani Közlöny LXXXIII. évf. 1952. 4 — 6. sz. Néhány aurignacj lelőhely Szovjetunió— Sowjetunion co * • - X N C2 . >s o c- c lO ói > oó N Z ~ w / ^ = r c T; CL, IC Lm’ hh c o C/$ ^ Voronovica 1 ; p 33 ny. sz. i N • — i t/3 >S* o • *> c .52 > có 0 5 E d ói . CN -5 k >£ cc C O, J^d Cormani 23 ; p. 90 ny. sz. Citellus rufescens Keys.-Blas. X X Marmota marmota CL.) Marmota bobak Müller . X X g>7- X Castor fiber (L.) x Dicrostonyx torquatus Pali. • Lemmus obensis Brant. . . Canis lupus L. X X X X X Vulpes vulpes (L.) X x X Vulpes lagopus (L.) i- gy- i- gy- . Vulpes corsac (L.) gy- Ursus speleaeus Rosenmüller X Ursus arctos L. X Gulo gulo (L.) Meles meles (L.) Putorius eversmanni Soergel X Hyaena spelaea Goldfuss X X Felis silvestris Schreber Felis spelaea Goldfuss X Equus caballus L. X gy- X »• gy- i. gy- í- gy7- X Equus hemionus Pallas gy7- X Rhinoceros tichorhynus Blmb. X X . \ . . Cervus elaphus L. X gy- X X X Capreolus capreolus L. . X X Megaceros giganteus Blmb. gy- . • X X Rangifer tarandus (L.) X X X . X X X Alces alces (L.) . . Saiga tatarica (L.) í- gy- Rupicapra rupicapra (L.) , X Capra ibex L. ■ Bős primigenius Bojanus X • X X Bison priscus Bojanus 1 X X Sus scrofa L. X . X Elephas primigenius Blmb. X gy- X i- gy7- i- gy- . X Bctümagysrizrt : ny. sz. = nyíltszíni telep ; kf. = köfülke ; bari. zz barlang ; x — közelebbi megjelölés nélkül; gy. = gyakori; i. gy. = igen gyakori. Jánossy D.: Az istá'.lóskői barlang aurignaci faunája 193 faunájának áttekintése Lengyelország — Polen Németország— Deutschland Ausztria — österreich Jugoszlávia Jugosla- wien — Magyarország. — Ungarn Podoliai tele- pek 12; p. 59 ny. sz. Lisicniki 12; p. 68 ny. sz. Galoszka 40 ; III. p. 256 bari. 1 Mammutbarl. 29; p. 277 bari. Wildscheuer 33; p. 208 bari. Ofnet 33; p. 172-173 bari. Sirgenstein 32; p. 15-9-565 m bari. Krems 36; p. 145 ny. sz. Willendorf 39 ; p. 570-578 ny. sz. Potocka ziljaka 2; p. 149 1700 m bari. Istállóskő 550 m bari. Peskő 13; p. 21-22 745 m bari. aí E ^ u • gy- gy. gy. X X X X X ■ . X X X . . . X • gy. X x X X X X X X X X X . 1 . X • X . x _ X x . 1 • * X X • 1 ■ . X X • i. gy- X X X gy- X gy- X Az 500 m-en felüli lelőhelyeknél a teogerszint feletti magasság külön megjelölve. 6* 194 Földtani Közlöny LXXXII. évf. 1952. 4—6. sz. is lehetséges, igyekeztem szubjektív megjelölésekkel érzékeltetni a faunák össze- tételét. A lelőhelyeket kelet — nyugati irányban haladva vettem sorba; majd hazai két típusos és egy bizonytalan (Herman-barl.) aurignaci lelőhelyünk faunáját soro- lom fel. Az aurignaci telepek többsége nyíltszíni. Ez a táblázatból nem tűnik ki, mert a 45 podóliai nyíltszíni telepet a hiányos faunisztikai adatok miatt összesítettem, a Pruth-menti telepek közül pedig csak cormaninak van a rendelkezésemre álló iro- dalmi adatok szerint összehasonlításra alkalmas faunája. Sajnos a szlovákiai Mora- ványról, melynek oly gazdag régészeti anyaga van, a mammuton kívül az irodalom- ban más emlősre nem találtam utalást (36; p. 223); pedig ez sokat mondana a bar- langi és nyíltszíni faunák egybevetése tekintetében, a pannóniai medence, északi peremén helyezkedik el ugyanis — akárcsak az Istállóskői barlang — • ahol hasonló aurgnaci lösztelepre ez ideig nem bukkantak, pedig hazánkban is nagy valószínűség- gel számolhatunk ennek jelenlétével. A táblázatból első ránézésre kitűnik, hogy míg a lengyel-orosz síkság tele- peiben a ló és főleg a mammut a leggyakoribb, addig a hegyvidéki barlangokban, s így hazánkban is a barlangi medve dominanciájával van dolgunk. Ez egyúttal azt jelenti, hogy a síkságon élő aurignaci ember életében a mammut gazdásági jelen- tősége hasonló volt, mint a hegyvidéki ember esetében a barlangi medvéé. Tehát az aurignaci kultúra idején is — akárcsak ma — világosan megmutat- kozik a steppei és erdei fácies, bár természetesen egyik sem „tiszta’1 fauna. I'gy pl. feltűnő jelenség az, hogy a gímszarvas (Cervus elaphus L.), mely erdei elem, úgyszólván valamennyi steppei faunában szerepel. Ez legalább is a folyómenti galé- ria erdők jelenlétére enged következtetni. A két fácies határán fekvő lelőhelyeken egészen meglepő keveredést látunk, így a Szjuren I kőfülkében a Saiga tatarica és a hód (Castor fiber L.) együttesen fordul elő (ez egyúttal a legjobban világit rá arra, hogy a thanatocoenosis és bio- coenosis nem fedi egymást). A faunák egybevetéséből azonban nemcsak általános következtetéseket vonha- tunk ie, hanem érdekes adatokat nyerünk az egyes fajok gyakoriságára és elterjedé- sére vonatkozólag is. Kiderül, hogy a rénszarvas úgyszólván mindenütt előfordul arányszáma hclvenként változik, de sehol sem dominál. — A iemmingek szórványos megjelenése Sirgensteinnél csak helyi jelentőségű, a nevezetes németországi „hideg moustéri“- ből visszamaradt reliktumoknak tekinthetők. — Feltűnő az a tény, hogy ebben az időszakban a- jávorszarvas [A/ces alces (L.)] és a borz [ Meles meles (L.) ] fő el- terjedési területe Lengyelországra esett, s onnan juthattak el hazánkba is. Érdekes jelenség, hogy a sarki róka [Vulpes lagopus (L.)] az aurignaci ide- jén még nem hatolt be a pannóniai medencébe, holott keleten a ma mediterrán jel légii Krim-félszigetig, nyugaton pedig Kremsig lehúzódott, sőt mindkét lelőhelyen gyakoiinak van jelezve. Élesen kirajzolódik továbbá az, hogy a középhegységekbe leszorult alpi elemek [zerge, Rnpicapra rupicapra ( L.) , kőszáli kecske, Capra ibex L.] legalább is ebben a körzetben sz:gorúan a Kárpátok közvetlen közeiéhez vannak kötve. Az összehasonlítás egyúttal óvatosságra int. Régészetileg jól definiált lelő- helyek, melyeket jelen esetben földtani szempontból közelítőleg egvidejüeknek kell vennünk, mint látjuk, sokszor merőben eltérő faunákat tartalmaznak a különböző iáJesek szerint. Ha tehát egy lelőhely régészetileg nincsen jól megállapítva, a fauná- ból szélsőséges eseteket kivéve ilyen értelemben nem sokat mondhatunk. Ebből kettős eredmény adódik: 195 / Jánossy D.: Az istá’.lóskői barlang aurignaci faunája 1. A késői pleisztocén időrendi beosztásának megállapításánál nagy vonalak- ban a régészeti alapon történő szintezés valóban nagy segítséget jelent. 2. Részletproblémák esetében azonban — és ez irányt mutat a további kutatá- soknak — csak egy egészen szűk terület (azonos fácies, természetesen ideális eset lenne egy lelőhely) faunájának változásait kell figyelemmel kísérnünk, ami csakis a fent vázolt statisztikai módszerrel vihető keresztül. Ha a táblázatban felsorolt lelőhelyek fauna-gazdagságát vesszük szemügyre, azt látjuk, hogy az istálló skői fauna a leggazdagabbak egyike. Mint az eddigi-, kből is megállapitható, annyi érdekességet rejt magában, hogy okvetlenül alap-i>abb fel- dolgozást igényel. Nagy érdeklődésre tarthat számot ezenkívül a gazdag faszén-anyag cldo'- gozásának és a pontosan begyűjtött talajminták kőzettani és vegyi vizsgálatának eredménye is. DIE AURIGNACIEN-FAUNA DÉR HÖHLE VON ISTÁLLÓSKŐ D. JÁNOSSY < In den Jahren 1950 und 1951 wurden unter dér Leitung von L. Vértes in dér Höh'.e von- Istállóskő Grabungen durchgeführt, dérén Resultate dér Bisheri- gen (28, p. 82 und 13, p. 33 — 37) weit übertraf. Wir hatten die Höhlenausfüllung von dér Höhlenöffnung einwárts, in einer Tiefe von etwa 15 m b;s zum Fe'.sboden ausgebautet. Die archáologischen und fau- mstischen Funde stammen ausnahmslos aus dér rotbraunen Schieht (13, p. 97). Wáhrend bei M ott 1 in die Faunenliste 33 (13; p. 50), bei Vértes 44 (37; p. 20) Arten aufgenommen wurden, bin ich nun in dér Lage von 66 Arten Rechen- schaft zu gébén (Faunenliste :m ungarischen Text.). Dér Urmensch ist alléin mit einem im Wachstum begriffenen vermeintüch obeien ersten Molaren eines 6 — 7 jáhrigen Kindes vertreten, welche ohne Zweifel aus dér unberührten Aurignac-Schicht hervorkam. Dieses Stück übergaben wir zwecks eingehenderer Untersuchung unserem Anthropologen M. M a 1 á n. Wenn wir nun die Faunenliste überblicken — sollten wir gar das Verháltnis dér Individuenzahl dér Arten zu einander ausser acht lassen — falit uns das Über- gewicht dér Mikrofauna auf. Von den vorgezáhlten 66 Sáugetier- und Vogelarten können 40 in die Mikrofauna eingeordnet werden. Die Kjeinsaugetier- und Vogel- knochen — die dichten Bündeln weisen öfters auf die Eulengewölle hin — kamen nahe zu dem Höh’eneingang, nach einwárts bis 10 — 15 m Tiefe, jedoch nur in dér Mitte dér Höhlenauffüllung in einem 3 — 4 breiten Streifen zum Vorschein. Aus dér Aurignac-Zeitspanne gewannen wir bei diesem Anlass das erstemal eine reiche Mikrofauna. Ahnliche Fauna kam bis zűr Zeit nur aus den in die I. und Fi. Periode dér Magdalénien-Kultur gehörigen Ablagerungen und hauptsachlich aus den Felsnischen zum Vorschein. Mit grossem Interessé wandte ich mich daher dér Mikrofauna gegenüber, welche etwa 5 — 6000 Stück záhlte und welche die Faunenliste dér Grotte bis zűr Zeit bereits mit drei neuen Sáugetieren und zwanzig neuen Vogel-formen bereicherte. Aus dér letzten Faunenliste (37; p. 20) strich ich die Arten Microtus agres- toides und Microtus ratticepoides, ferner M. neolithicus und M. maskii aus, welche irrtümiich aufgenommen wurden. Die Erste musste gestrichen werden, wei! sie von H intőn (11; p. 125 — 36) aus den pleistozanen Ablagerungen dér „vorzeiíig-mitt- 196 Földtani Közlöny LXXXII. évf. 1962. 4—6. sz. leren“ Themse-Terasse beschrieben wurde. Diese Ablagerungen stammen aus dem Alt-Pleistozán und mögen sie zwar kaum genau fixiert werden, sie gehören jedoch in eine Periode vor dem Würm, sie können alsó dér früheren Terminologie gemáss in das Práglaciale eingereiht werden. Die Zweite gehört auch nach Hinton’s Bestimmung in das obere Pliozán (Cromerien). Die zwei letzten Namen hat Mán- dach (21) — teils auí Grund dér Benennungen W o 1 d r i c h’s (38) — in die Lite- ratur eingeführt, indem er noch- ausdrücklich betonte, dass er mit dicsen Namen nur einzelne Varianten benennen wünschte, da es hiemit nicht mit neuen Arten handeln kann. Da nun Microtus arvalis und M. agrestis auf Grund dér Mandibelhalften — unseren derzeitigen Kenntnissen entsprechend — von einander nicht getrennt wer- den können, jedoch einige M2 deuten genau die Anwesenheit des M. agrestis an — daher zog ich sie in eine Gruppé zusammen und nahm aus dem Genus Microtus anstatt sieben nur drei Arten in die Liste auf. Ubrigens wird das Problem des Microtus in dér jüngst erschienenen Mono- graphie Ognyew’s (30) in ein vollkommen neues Licht gestellt. Er'sichert in semer Arbeit neue Grundlagen für die weiteren Untersuchungen, obzwar er unterlasst die Fossilien zu beschreiben. Ubrigens gedenke ich mich mit dieser Frage voraussichtlich in einer anderen Arbeit zu befassen. Nun erwáhne ich als erste neue Art dér Mikrofauna den Sorex araneüs L.. welche zwar das zweite Vorkommen aus unserer heimatlandisohen Aurignac- Sclutréen Periode darstellt (schon bekannt aus dér Herman-Nische) . Sie ist jeden- falls die háufigste Art dér Spitzmáuse in unseren Magdalénien-Stationen. (Vergi. die Grotten von Pálffv, Peskő, Bállá, ferner die Felsnischen von Pilisszántó, Re- metehegy und Puskaporos.) Die interressanteste Form dér Kleinsáugetier-Fauna stellt jene mit einer ein- zigen rechtseitigen Alandibelhálfte vertretene Spilzmaus dar, welche hiermit vor- láufig unter dem Namen Sorex sp. bekanntgegeben wird. Das Exernplar, welches mit einem stark abgenützten und hauptsáchlich mangelhaften Gebiss verseken ist, gehört — dér Grösse nach — zwischen Sorex araneus L. und Sorex minutus L. (auf dér ínneren Seite, von dér ausseren Kanté des Álveolus Incisivi bis zűr Spitze des. Processus condyloideus misst das Stück 8,7 mm). Vor einigen Tagén, als mir dieses Stück im Laufe dér Untersuchung des Materials auffiel, hatte Kretzoi seine Auí- merksamkeit auf einige gleichgrosse Mandibelhalften gelenkt, welche im Laufe seiner Untersuchungen dér aus unseren heimatlánd’schen Grotten stammenden Soriciden zum Vorschein kamen. Diese Mandibelhalften unterscheiden sich auch bezüglich dér Gebisse von den rezenten Arten. Dies konnte ich infoige dér obenange- íührten Ursachen bei meinem Exemplare nicht feststellen. Das Problem bedarf wohl einer eingehenderen Untersuchung, da es sich in diesem Falle vermuflich um eine bisher unbekannte neue Form unseres Spatpleistozans handeln könnte. In die Faunenliste wurde bisher die Zieselmaus nicht aufgenommcn, von welcher auch diesmals nur spárliche Reste zum Vorschem kamen. Auf dem Pramo- lar (P4) des einzigen gut erhaltenen Unterkiefer-Teiles kann eine kieine acces-o- rische dritte Wurzel gut beobachtet werden. Es handelt sich hier offenkundig um den Citeltus citelloides, welcher von Kormos (14, p. 408—418) beschrieben wurde. Natürlich kann es nicht festgestellt werden. ob nicht hier überdies dér Citeltus citel- lus lebte, da nur eine einzige Mandibelhalfte vorhanden ist. Dér Fali ist ahnlich m;t den Moustérien-Schichten dér Höhle von Subalyuk, wo dér einzige Fund dér Ziese:- rnaus d:e charakteristischen Merkmale dér letzteren Art bekundet (25; p. 292 93). Meines Wissens ist das jedenfalls die erste heimatliehe Angabe über das Auftreten des Citellus citelloides (Kormos) bereits zűr Zeit dér Aurignac-Kultur. Das Er- scheinen dieser Art im Aurignacien von Istállóskő ist umsomehr überraschend, da Jánossy D.: Az istá’.lósköi barlang aurignaci faunája 197 aus den Aurignac-Schichten dér geographisch nahe gelegenen Grotte von Peskő ein ebenfalls náher nicht bestimmbare6 Bruchstück einer Mandibel, ferner aus dér Magdalénien-Schicht 30 Stück Unterkieferteile zum Vorschein gekommen waren, bei welchen die charakleristischen Merkmale des C. ciiellus offenbar sich zeigten. ( P i ) bekundet keine Neigung zűr Bildung von 3 Wurzeln, sondern auch die 2 Wurzeln tendieren eher in dér Richtung dér Venscbmelzung. (13; p. 14.) Es sei daher wohl angebracht, auch unser heimatliches Pleistozan-Material an Zieselmáusen einer Revisicn zu unterziehen. Dér Fali ist áhnlich bei dér Arvicola- Frage. Die Einordnung unserer pleisto- ^ánen Arvicolen, dérén systemati6che Zugehörigkeit wir namlich insolange nicht hewerkstelligen können, bis wir dasselbe von dér im Lande lebenden rezenten Art nicht entsehieden habén. Die spárlichen Mandibelhálften, mit vollstándigem Gebiss, können ausnahmslos den Maassen nach zu dér Arvicola terrestris L. gezáhlt werden (Zahnreihenlánge 9,2 — 9,6 mm). Die Hasenüberreste können wir zweifellos in den Formenkreis des Lepus timiclus einreihen. Ich hatte namlich in dér áusseren Rinne sámtlicher bisher vorge- kommenen oberen Incisivi (3 aus dér oberen und 5 aus dér unteren Herdschicht) Dentin-Ausfüllung vorgefundcn. Die Untersuchungen von Kormos (14; p. 388 und F:g28.), Flescheler (7;p. 86), Hauser (6; in: 3;), Stehlin (3; p. 102) etc. erbrachten ohne Ausnahme das Resultat, dass dér obengenannte Charakterzug neben dem Querschnitt dér oberen Schneidezáhne das einzige annáhernd sichere Unter- scheidungsmerkmal des Lepus timidus L. und des L. europaeus Pali. bekundet. Die Bestimmung einiger Arten unter den Raubtierüberresten bedarf wohl einer gehörigen Begründung. Es war namlich unter den sehr fragmentarischen und an Anzahl geringen Iltisfunden nur ein einziger voUkommen wohlerhaltener Radius für die Untersuchung geeignet. Nach Angaben dér Literatur befindet sich kein Radius unter unseren heimatlandischen Pleistozán-Funden und daher hatte ich keine Ge- iegenheit eine unmittelbare Vergleichung zu bewerkstelligen. Dagegen übertrifft die grösste Lángé des Radius von Istállóskő sogar den Radius des stárksten mánn- lichen Exemplares (36,5 mm), welches sich in dér Knochensammlung des J. Szu- nyoghy befindet. Auf Grund dieser Feststellung fiihlte ich mich bemüssigt, den genannten Überrest an d:e Art des Putorius putorius L. anzusch’iessen. Übrigens sleht es fest, dass die Knochen sámtlicher Extremitáten unserer anderen Iltisart aus dér Pleistozan-Periode — darunter dérén Ulna und daher auch oííenkundig dérén Radius — kürzer sind, a!s sie bei dem rezenten Iltis-Durchschnitt wahrgenommen wird. Diese Art, welche Kormos (14; p. 476) mit dér Mustela robusta Newton als identisch betrachtete. welche Bestimmung Mo 1 1 1 (24; p. 45, 25; p. 274 — 81 etc.) auf Lutreola robusta richtigstellte und nachher Kret zoi (10; p. 338) bedingt in die Unterart des Putorius furo boehmi (Schauíuss) eingereiht hatte, erschien offen- har erst in unseren Ablagerungen aus dér Wiirm III. Periode. Meinen bisherigen Messungen nach gehören sámtliche Fuchs-Überreste ín die Unterart des Vulpes vulpes crucigera B e c h s t. Obzwar dér grösste Reisszahn 16,2 mm betrágt, jedoch unter den Metapodien und den Phalangen beíinden sich wohl solche — offenkundig stammen sie von Weibchen kleinerer Gestalt — welche an Grösse annáherend die entsprechenden Skelett-Teile des Vulpes lagopus (L.) er- reichen, nur dass sie sich von jenen durch ihre kráftigere Ausgestaltung unterschei- den. Diese Feststellung entspricht den bisherigen Beobachtungen, indem die skandi- navische Unterart von grösserer Gestalt nur in unserem Spátglazial nachgewiesen wurde (unter Anderen s:ehe 13; p. 64 betr. die Zusammensteilung) wo sie mit dem Polarfuchs gemeinsam vorkommt. 198 Földtani Közlöny LXXXII. évf 1952. 4 — 6. sz. Es gibt mellre re von Martes- Arten herrührende Ma-ndibelf ragmente im Kno- chenmaterial. Auf Grund dérén — wie bekannt — kann es nácht ents eh leden werden, ob es sich hier um Martes martes oder aber um Martes foina die Rede sein könnte. Jedoch einige lángere Extremitátenknochen schliessen die Gegenwart des Steinmar- ders kürzeren Beines aus. Den Dachs, welcher als neues Element in dér Fauna zu betrachten ist — konnte leli in Allém auf Grund zweier Phalangen und eines Mt3 beslimmen. Dicse sind aber so charakteristisch, dass die Gegenwart des Dachses keinem Zweifel unterliegt. Ausser dem Höhlenbaren, dem Wolf und dér Gemse vertreten nur Funde von kleinerer Anzahl die Gross-Sáugetiere. D:e ersten sicberen, zwar sehr spárliohen Funde dér Hyáne kamen erst diesmals zurrt Vorschein. Bisher wurde das einzige, unsichere Überbleibsel einer „Zahnklinge“ von Mottl bestimmt (13; p. 44.), sie konnte aber weder von Vértes (37; p. 21, Fussnote) noch von dem Verfasser die- ser Arbeit im Matéria! aufgefunden werden, daher wurde sie bisher nur bedingt auf die Faunenliste aufgenommen. Alces alces, dérén Überreste bereits zűr Zeit dér Grabungen von L. Vértes im Jaire 1948 zum Vorschein gekommen waren (31; p. 17), ist diesmals alléin mit einer rudimentaren Phalanx I. und mit einer ebenfalls rudimentáren áusseren Pha- lanx III. vertreten. Als ich nun im Zusammenhang mit d:esem Knochen die Meta- pedien und die Phalangen dér verschiedenen Hirschen untersuchte, stellte es sich heraus, dass dér richtige Sinn dér Benennungen „teleometacarpal“ und „plesio- metacarpa!“ in den paláontologischen Handbüchern nicht deutlich genug auseinan- dergesetzt wird. Aus diesen Benennungen könnte es námlich logischerweise gefolgert werden, dass bei dem teleometacarpalen Typus alléin die distalen, in entgegenge- setztem Falle doch nur die proximalen Rudlmente entwickelt sind. Dagegen sind die lateralen Metapodien und mit diesen zugleich auch die Fingergelenke am distalen Ende dér Metapodien be; dem teleometacarpal genannten Elch, sowohl auch bei dem Rermtier gut entw:ckelt, jedoch auch am prox;ma!en Ende fehlen nicht die Rudi- mente. Im Gegensatz zu diesen finden wir bei den plesiometacarpalen Rothirschen und bei dem Riesenhirschen am proximalen Ende stárker entwickelíe latéra le Rudi- mente, glexhzeitig aber können die distalen Rudimente und die Fingergelenke fest- gestellt werden. Gleich dem Elch ist das Wildschwein und die Wildkatze in dem Matériái dér frühereri Grabungen nur mit spárlichen Resten vertreten. Bei den jüngsten Grabun- gen konnte mán sie überhaupt nicht auffinden. Die systematische Einordnung des Alpensteinbockes und des Renntieres kann noch bei Weitem nicht als gelöst betrachtet werden. Deswegen zog ich vor mittler- weile die bisherigen Benennungen Capra ihex L. und Rangifer tarandus (L.) zu ben üt zen. Als ein interessantes Stück dér Macrofauna kann ein nahezu vollkommen un- versehrt erhaltener Metacarpus des Bisons betrachtet werden, welches von einem oífen- bar kleingestalteten Exemplar stammen wird. Die Maasse und die Form des Meta- carpus kömbe meist dem Bison schoetensacki von Freudenberg giei'chgestellt werden (4; p. 96 Fig. 45.), was auch Scherz von mehreren deutschen Fundorten nachgewiesen hatte (31; p. 57 — 62). Solange aber keine Monographie ersoheint, welche ausser den Schádeln auch mit den Extremitáten sich befasst, fühlen wir uns bemüssigt den Sa-mmelnamen Bison priscus Boj. zu benützen. Die Vogelfauna ist auffallend reich und mannigfaltig. Von europáischen Aurignac-Fundorten kam — meiries Wissens nach — alleifi aus dér Sjuren-I-Nisehe Jánossy D.: Az istá'.lóskői barlang aurignaci faunája 199 von dér Krím Halbinsel (5; p. 131) eine mit grösserer Anzahl von Arten vertretene Vogelfauna zum Vorschein. Das zweite heimatlic'he Vorkommen des Mauerseglers [ Apus apus (L.)] mag hiermit verzeichnet werden. Sie war bisher ebenso aus dem Bükk-Gebirge u. zw. aus dér Magdalenien-Schicht dér Felsnische von Puskaporos bei Hámor bekannt (19; p. 205). Dér Oberarmknochen einer Lerche hinsichtlioh seiner Grösse, kann zwi- schen dér Galerida cristata (L.) und dér Alauda arvensis L. eingereiht werden. Wegen Mangel an Vergleichsmaterial konnte ich nicht entscheideo, ob er nicht von einer alpinen Ohrenlerche [Otocoris alpe^tris (L.)] oder aber von einem dér Mela- nocorypha- Arten stammen mag. Die Arbeit S h u f e 1 d’s über die Otocoris (Ere- mcphila) wegen Mangel an Maassen und dér unzulánglichen Abbildung le:stete m:.r bei dér Bestimmung keine Hilfe (34; Tab. IV.). Das Fragment eines Metacarpus könnte a Is dér entsprechende Knochen dér Mittelschnepfe [Galliruigo gallinago (L.)] oder einer Art dér Wasserláufer identifiziert werden; da aber die charakteristischen Teile von diesem Fragment íehlen, daher kann ich den Uberrest nur unter dem Namen Charadriida bekannt machen. Wegen Mangel an Vergleichsmaterial von den Skelett-Teilen dér Wald-und Schneehühner, welche die Mehrzahl des Vogelmaterials vertreten, konnte ich nur die Tansometatarsi mit Sicherheit bestimmen, welche aber gleichzeitig den grössten Pro- zentsatz dér Tetraoniden-Überreste bildeten. Die Fisch- und Frosch-Überreste wer- den erst spater bestimmt. Bei dem derzeitigen Stand dér Spatquartarforschung können nur solche Fau- nén zum Vergleichen verwendet werden,- über dérén Zusammenstellung wir genaue Kenntnisse besitzen. Aus diesem Grunde erachtete ich als zweckmássig, die prozen- tuale Zusammensetzung dér Fauna von Istállóskő zu bewerkstelligen. Als Grund- inge betrachtete ich jene maximale Individuenzahl, welche aus, den vorgefundenen Überresten berechnet werden können. Unter den graphischen Darstellungen dürfte wohl in diesem Falle die Lösung durch Kreisausschnitten am meisten ansohaulioh sein. Da in einem emzigen Bogén die ganze Fauna nur auf K.osten dér Übersicht abgebildet werden kann, fühlte ioh rpich bemüssigt dieselbe in fünf Zeichungen na eh verschiedenen Ein- stellungen darzustellen. (Abbild. No. 1 — 5. im ungarischen Text.) 1. Die erste Zusammenstellung mag offenbar ein entstelltes Bild über die Zusammensetzung dér Tiergesellschaft zeigen. Es ist zu erwarten, dass die Micro- íauna, die Nahrung dér Eulen, wáhrend derselben Zeitperiode in einer grösseren Individuenzahl angehauft wird [kráftigere Fortpflanzung, rasches Abwechseln dér Generationen (16)] als die Macrofauna dérén überwáltigende Menge die Beutetiere des Menschen bildeten. Das ist eben die Ursache, weshalb wir keine Grundlage für eine gehörige Vergleichung finden können. Diese Zusammenstellung mag daher nur als eine Kuriositát dienen, aus welcher ersichtlich ist, dass dér Höhlenbár auf 18% zurück- fállí. Wenn wir in dieser graphischen Darstellung alléin den Höhlenbáren und die Macrofauna. in Betracht ziehen, dürften wir dem richtigen Verháltnis náherkommen. In dieser Zusammensetzung bekommen wir für den Höhlenbáren cca 72 %r für die Macrofauna 28%. Die Übertreibung dér früheren Autoren wird oífenkundig, als sie davon die Anzeige machten, dass die Fauna von einer geringen Ausnahme abgesehen, alléin aus Höhlenbáren bestand. Einige berichteten sogar, dass sie in 99% oder nur ausschliesslich Höhlenbárknochen gefunden hatten. 2. Ich hatte hierher jene drei Arten eingeordnet, von welchen mán annehmen dürfte, dass sie in dér Grotte hausten (Hyáne, Wolf und Höhlenbár). Dies dürfte 200 Földtani Közlöm / LXXXII. évf. 1952. 4 — 6. sz. alsó dér richtige Prozentsatz für Hohlenbaren bekunden, welcher aber auch dies- falls den 93% kaum erreicht. 3. Wir finden hier die Macrofauna ausser dem Höhlenbár. Um eine .bessere Übersichtliehkeit zu fördern, erachtete ich es als hinreichend die Arten, welche einen höheren als 5% reprásentieren, in dér Abbildung zu veranschaulichen. Die Zerteilung dér in dér Rubrik als „übriger Rest" (ungarisch = egyéb) bezeichneten Arten fin den wir im ungarisehen Text unter No. 3. Die einzelnen Prozentsátze sind von geringer Bedeutung, um das Verhaltnis dér Arten zueinander klar zu erkennen, weil die Individuenzahl viel zu gering war (meistens 1 — 2 Exemplare). lm Gesamtbild dér Macrofauna ist gegenüber den bisberigen Schatzungen die relatív hohe Anzahl von Renntieren (Rangifer taran- dus) und Alpensteinböcken (Capra ibex) auffallend. 4. Hier möchte ich das Verhaltnis dér einzelnen Elemente dér Saugetier- Microfauna zueinander veranschaulichen. In die Rubrik „Übriger Rest" (= egyéb) wurden die Arten, welche in dér Zeichnung obenan nicht eingereiht sind, aufge- nommcn (siehe den ungarisehen Text No. 4.). In diesem Falle zeigen sich die Verschiedenheiten sogar bei d:esen niedrigen Prozentsátzen viel klarer, da wir eine grössere Anzahl von Individuen besitzen. Die SáugeFer-K’.einfauna kann alsó am besten für die Vergleichung dér Faunén dér verschiedenen Fundorte verwendet werden. 5. Bei dér Veranschaulichung dér Zusammensetzung dér Vogelfauna hatte ich auf die geringe Individuenzahl dér Arten Bedacht genommen und deswegen diejenigen, welche einer Familie angehören, in eine Gesamtziffer zusammengefasst. Die einzehveise Bezeichnungen einiger Arten wurden wiederum bei den Kreissek- toren unterlassen. (Siehe den ung. Text., No. 5.) Die dominierende Mehrzahl dér Wald- und Schneehühner ist bei dér graphi- schen Abbildung sehr auffallend (durch eine dicke Linie getrennt von den Anderen, 80,2%). Das nimmt noch in dér Magdalenien-Periode zu (Pilisszántó: 96%, 12; p. 699.). Bei Zusammenstellung dér prozentuellen Zusammensetzung hatte ich zweier- lei Z:ele zu verfolgen: vor Allém wollte ich nachweisen, dass die Schatzungen auf diesem Gebiele nicht niír unzureichend s:nd, sondern auch zu falschen Folgerungen führen könnten. Andererseits wollte ich die Vergleichung mit dér Fauna anderer Fundorte künftighin auf genauer Grundlage ermöglichen, um auch mit diesem M ttel d:e Lösung unserer stratigraphischen Probleme, — welchen wir in dér spáten Pleistoziin-Periode entgegensehen — zu fördern. lm Übrigen miissen wir vor Augen haltén, dass ein einziger Fundort nur auf die Lebewelt eines beschránkten Gebietes massgebend sein kann. Damit wir die benachbarten Verhaltn:sse des Menschen dér Aurignac-Kultur genauer be- schreiben können, fiihlte ich mich bemiissigt die Faunén dér Fundorte, welche die Kárpátén umzingeln, in Form einer Tabelle zusammenzustellen. (Siehe am Ende dós ungarisehen Textes. Buchstabenerklárung: ny. sz. = Freilandrastplatz, kf = = Felsnische, bari. = Höhlenrastplatz, gy. = háuFg, i. gy. = sehr háuíig, x = ohne náhere Angaben, oder selten.) Sie ist aber weit entfernt davon samtüche Fundorte einzuschliessen. lm Allgemeinen habé ich nur jene Aurignac-Fundorte in die Liste aufgenommen, dérén Fauna ausreichend erschemt, um als Grundlage für eine Vergleichung zu dienen. Die Fundorte hatte ich in ost-westlicher Richtung dér Reihe nach auf- genommen. Aus dér Tabelle mag wohl zum ersten Blick erhellen, dass in den Siedlungen des polnisch-russischen T:eflandes am haufigsten das Pferd und hauptsachlich dér Jánossy D.: Az istá’.lóskői barlang aurignaci faunája 201 Marrimut vorkommt, in den Grotten des Berglandes dagegen, wir — sowohl auch in unserer Heimat — mit dér Dominanz des Höhlenbaren zu rechnen habén. Infolge- dessen dürfte Lm Leben der auf dem Tiefland angesiedelten Menschen dér Aurignac- Kultur die wirtschaftliche Bedeutung des Mammuts eine ahnliche sein, wie sie beim Berglander der Höhlenbár gewesen mag. Es zeigte sich alsó auch zűr Zeit der Aurignac-Kultur ganz klar die Wald- und Steppenfacies, — wie es überdies heutzutage der Fali ist — obzwar keine von beiden naturgemáss als eine „reine“ Fauna betrachtet werden kann. Es ist zum Beispiel eine bemerkenswerte Erschei- nung dass der Rothirsch (Cervus elaphus L.), welcher offenbar als ein Waldelement gilt, sozusagen in allén Steppenfaunen aufgefunden wird. Dieser Umstand dürfte uns wen'gstens auf die Gegenwart der am Fluss-Ufer gelegenen •Galerien-Wálder eine Folgerung ziehen u. s. w. Wenn wir -die Faunén vergleichen, so können wir daraus nicht nur allge- rneine Folgerungen ziehen, sondern wir gewinnen ausserdem interessante Angaben bezüglich der Háufigkeit und Verbreitung der einzelnen Arten. Es stellt sich heraus, dass das Renntier mahezu überall aufzufinden ist, seine Individuenzahl án- dert sich zwar stellenweise, aber vorherrschend ist es nirgends. Die sparliche Er- scheinung der Lemminge bei Sirgenstein ist nur von lokaler Bedeutung: sie dürften als die aus dem deutschen „kalten Moustérien" zurückgebliebenen Relikten be- írachtet werden. Bemerkenswert ist es, dass in dieser Zeitspanne der Elch [Alces alces (L.)] und der Dachs [Meles meles (L.)] hauptsachlich auf dem Gebiete Polens verbreitet waren und vermutlich von dórt in unsere Heimat einwanderten. Es ist eine interessante Erscbeinung, dass der Polarfuchs [Vulpes lagopus (L.)] zűr Zeit"der Aurignac-Kultur noch nicht in das Becken von Pannonién vor- gedrungen war, obzwar er im Orient bis zűr Halbinsel Krim, — welche defzeit einen mediterranischen Charakter aufweisen kann — , im Westen dagegen bis Krems verbreitet war und dabei ist er an beiden Fundorten als haufig vorkommendes Tier bezeichnet worden. Aus den bisherigen Erörterungen mögen wir wohl die folgenden zwei Fol- gerungen ziehen: 1. Bei Feststellung der chronologischen EinteiJung unseres spaten Pleisto- zans bedeutet die Nivellierung auf archaologischer Grundlage im grossen und ganzen eine ansehnliche Hilfe. 2. Im Falle etwaiger Partialprobleme aber, — und das schlagt die Richlung für weitere Untersuchungen ein, müssten nur die Ánderungen eines ganz beengten Gebietes, im idealen Falle eines einzigen Fundortes, beobachtet werden, welcher Vorgang alléin mit der oben angedeuteten statistischen Methode durchführbar erscheint. Wenn wir den Faunenreichtum der in der ohiigen Tabelle aufgezahlten Fund- orte in Betracht ziehen, so ist es wohl ersichtlich, dass die Fauna von IstállóskŐ als eine der reichsten Faunén zu betrachten ist. Aus den bisher Dargestellten mag wohl erhellen, dass diese Fauna so viel Interessantes birgt, dass sie ohne Zweiíel einer griindlicheren Bearbeitung bedarf. Übrigens verdienen das Interessé die Re- sultate, welche aus der Aufarbeitung des reichen Holzkohlenmateriais sowohl aus der mineraiogischen und chemischen Untersuchung der genau eingesammelten Bodenmuster gewonnen werden. Figuren u. Tabelle s. im ungarischen Text. 202 Földtani Közlöny LXXXII. évf. 1952. 4- -6. sz. H H 0 LU H JJ. (DayHa nemepbi HniTaJiJioiDKO H3 rjiauHajibHoro HanouHemiH nemepu HmiaajToiiiKO, no noBOfly pacKonoK 1950/51 r., b conpOBOjKA^HHii őoraToro apxeonornHeCKOro MaTepiiana Aurignacien oŐHapy>KH.nacb pa3HOo6pa3HaH (Jjayha, oöoramaioinaH coBpeAieHHbiK oihcok n03B0H0HHbix c 4 hobmx BHflOB MJieKOnHTaiomHX H c 25 HOBblX BHflOB nTHU. A'aTtpna.n ManeHbKHX AineKOnnTaiomnx h iithu — pflflOM c AiHKpotjiayHaAiH Aurigna- cien nptflCiaB.aaioT coőoií nepByio MHKpotJiayHy, oŐHapy)iKHbiAi pa3peintHHe AinKpocTpararpa({)HMecKHX BonpocOB. Oh oöoömaeT b cEOAKe (jjayubi Mecropo>KAeHHB, OKpywarcmux nojiocy KapnaTOB h nonasbiBaeT cienHbíR, p«AOAi c :!eciibi.M Aurignac h CAieuiHBaHHe hx. IRODALOM — LITERATUR 1. Ambrozewicz, Cz.: Beitrage zűr Kenntnis dér Aurignacienkultur Bessa rabiens. — Wiener Práhistorische Zeitschrift. 17. 1930. p. 17 — 38. — 2. B r o d a r, S.: Das- PalácKthicum in Jugoslawien. Quartar. I. 1938. p. 140 — 172. — 3. Dubois, A. & Stehlin, H. G.: La grotte de Cotencher, station moustérienne. Mém. de la Soc. Paléont. Suisse. 52—53. 1933. p. 1—292. — 4. Freudenberg, W.: Die Sáugetiere des áiteren Quartars von xAlitíeleuropa. Geol. u. Palaeont. Abh. N. F. 12. 1914. p. 1- — 219. — - 5. Hancar, F.: Probleme dér jüngeren Altsteinzeit Osteuropas. Versuch einer Systema- lisierung. Quartar. IV. 1942., p. 125—86. — 6. Hauser, W.: Osteologische Unter- scheidungsmerkmale dér schweizerischen Féld- und Alpenhasen. Zeitschr. f. induktive Ab- stammungs- und Vererbungslehre. 26. 1921. — 7. Hescheler, K.: Die Tierreste im Kesserloch bei Thaingen. Neue Denkschr. d. Sohweiz. Naturforsch. Ges. 43. 1907. p. 61 154. _ 8. Hillebrand, J.: A pleistocaen ősember újabb nyomai hazánkban. Barlang- kutatás. I.- 1913. p. 19—25. — 9. Hillebrand, J.: Az 1913. évi barlangkutatásaim ered- ményei U o II. 1914. p. 115— 124.— 10. Hillebrand, J.: Az 1916. évi barlangkutatásaim eredményeiről. U. o. V. 1917. p. 98—108. — 11. H i n t o n, M.: Monograph of the Voles and Lemmings (Microtinae) living and extinct. Vol. I. 1926. London, p. 488. — 12. Jura, A.: Das Aurignacien in Polen. Quartar. I. 1938. p. 54 — 75. — 13. K. a d i c, 0-, Mottl M.: Az északnyugati Bükk barlangjai. Die Höhlen des NW-Bükkgebirges. Bar- langkutatás. 17. 1944. p. 1—111 — 14. Kormos T— La mbrecht K;: A pilisszántói kőfülke. Tanulmányok a postglaciális-kor geológiája, ősipara és faunája köréből. Die Felsnische v. Pilisszántó u. s. w. Földt. Int. Évk. 23. 1915. p. 308 — o24. 15. K o r mos T.. Jelentés az 1916. évi gyűjtő- és múzeumrendezési munkálatokról. Földt._ Int. 1916. évi Jelentés. 1917. p. 675—86. — . 16. Kretzoi M.: Ösemlősmaradványok Betfiáról. Die unter- plejstozáne Saugetierfauna von Bertfia bei Nagyvárad. Földt. Közi. 71. 1941. p. 235 ;335. — 17. I< r e t z o i M.: A tigrisgörény, görény és nyérc a magyar pleisztocénben. Tigeriltis, Iltis und Nerz im ungarischen Pleistozán. Földt. Közi. 72. 1942. p. 237 — 355. - 18. L a m- brecht K-: A borsodi Bükk fosszilis madarai és Magyarország fosszilis madarai. Aquila. 19. 1912. p. 270—320. - 19. Lambrecht K.: A hámon Puskaporosi kóíulke rnadar- faunája. Die fossile Vogelfauna dér Felsnische von Puskaporosi bei Hámor. Barlangkut. 4. 1916. p. 156—207. — 20. Lambrecht, K.: Handbuch dér Palaeornithologie. Berlin. 1933. pp. 1022. — 21. M and a eh,- E,.: Die kleineren Wirbeltiere dér práhistorisohen Sta- tion „Bsetzi” bei Thayngen (Kanton Schaffhausen) Schweiz etc. Bér. d. Naturforschen- den Gesellschaft zu Freiburg i. Br. 27. 1927. p. 97—143. — 22. M i 1 n e - E d w a r d s, A.: Recherches anatomiques et paléontologiques pour servir á l’histoire des oiseaux fossiles de la Francé. Paris. Tóm. I. 1864—69. Tóm. II. 1869—71. pp. 472 et 629. — 23. Mór osan, N. N.: Le pléisfocéne et le paléolitique de la Roumanie du Nord-Est. Anuarul Institutului Geologic al Romániei. 19. 1938. p. 1—160. — 24. M o 1 1 1, M.: Einige Bemerkungen über „Mustela robusta Newt. (Kormos)” bzw. „M. eversmanni soergeli Éhik” aus dem ungari- schen Plistozán. Földt. Közi. 67. 1937. p. 37 — 41. - — 25. Mottl M.: A cserépfalui Musso- lini-barlang (Subalyuk). V. A lerakódások állatvilága. Die Fauna dér Mussolini-Höhle Jánossy D.: Az istállósköi barlang aurignaci faunája 203 (Subalyuk) bei Cserépfalu. Geologica Hungarica Ser. Palaeont. 14. 1938. p. 207 — 308. — 26. Mottl M.: Volt-e aurignacien interstadiális hazánkban? Földt. Közi. 69. 1939. p. 269 — 78. — 27. Mottl M.: Az interglaciálisok és interstadiálisok a magyarországi emlős- fauna tükrében. A Földt. Int. 1941. évi Jelentésének Függeléke (Vitaülések). 1941. p. 1—42. — 28. Mottl, M.: Das Aurignacien in Ungarn. Quartar. IV. 1942. p. 82 — 108. — 29. Obermaier, H. & Breuil, H.: Die Gudenushöhle in Niederösterreich. Mitte lungen d. Anthropologischen Ges, in Wien. 37. 1908. p. 277 — 94. — 30. O g n y e v, Sz.: Zveri SzSzSzR. i prinljezsascsih Sztran. Tóm. VII. Moszkva — Leningrád. 1950. pp. 706. — 31. Scherz, E.: Zűr Untersoheidung von Bison priscus Boj. und Bős primigenius Boj. an Metapodien und Astragalus, nebst Bemerkungen über einige diluviale Fundstellen. Sen- ckenbergiana. 18. 1936. p. 37 — 71. — 32. S c h m i d t, R. R.: Dér Sirgenstein und die diluvialen Kulturstátten Württembergs. Stuttgart. 1910. pp. 46. — 33. Schmidt, R. R.: Die diluviale Vorzeit Deutsclands. Stuttgart. 1912. pp. 270. — 34. S h u f e 1 d t, R. W-: Osteology of Eremophila alpestris. Bull. U. S. Geogr. Geol. Survey. 6. 1881. p. 627—52. Tab IV. — 35. Skutdl J.: Palaeolitikum Slovenska a Podkarpantkei Rusi. Turciansky Svaty Martin. 1938. pp. 251. — 36. Stróbl, J. & Obermaier, FI.: Die Aurignacien- stafion von Krems.) N.-Ö.). Jahrb. f. Altertumskunde .III. 1909. p. 129 — 48. — 37. V é r t e s L.: üjabb ásatások az Istállósköi barlangban. Neuere Grabungen in dér Höh’.e von Istállóskő. A Magyar Tudományos Akadémia II. társada'.mi-történettudományi Osztályá- nak Közleményei. I. 1951. p. 11 — 40. — 38. Woldíich, J- N.: Diluviale Arvico’.en aus den Stramberger Höhlen in Marén. Sitzungsber. d. Kais. Akad. d. Wiss.-Math.-Natwiss. Cl. 90. 1884. p. 387 — 405. — 39. Woldi'ich, J. N.: Reste diluvialer Faunén und des Menschen aus dem Waldviertel Niederősterreichs. Denkschr. d. Kais. Akad. d. Wissensch. Math.-Natwiss. Cl. 60. 1893. p. 570 — 78. — 40. W o 1 f, B.: Fauna fossilis' cavernarum. I — III. in: Fossilium Catalogus, I. Animalia, Pars 82., 89. et 92. s’Gravenhage-Neubran- ■denburg. 1938 — 41. 204 Földtani Közlöny LXXXII. évf. 1952. 4 — 6. sz. SZEMLE A rádióaktív abszolút földtani kormeghatározás kérdése Földtörténeti előadásainkban, az abszolút földtani kormeghatározás tárgya- lásában mindig fölvetettük az uránólom- és a hélium-módszerre! kapcsolatban, az atombomlás egyenletességének és állandóságának kérdését. Fizikai oldalról mind- eddig nem kaptunk erre megnyugtató feleletet. Kritikai földtani szemléletünk sze- ri n^ a mindinkább szaporodó radiológiai vizsgálatok egyelőre csak általános kere- teket adhatnak a határozott földtani időszámításnak. Nyilvánvaló ugyarns, hogy a legújabb idők atombontási eljárásai szerint az atombomlás befolyásolhatatlansága megdőlt. Megfelelő tényezők jelenlétében az atombomlás gyorsítható vagy lassít- ható. A földtörténet folyamán az atombomlást okozó tényezők megváltozásának, fo- kozódásának és csökkenésének lehetősége megvan, az atombomlás egyenletességére és állandóságára alapított valóságos földtani időszámításnak ez az alapja így meg- dől, vagy legalább is kérdésessé válik. Az atombomlás változatlanságának kérdése ebben az alakban a földtani szakirodalomban alig szerepel. Következik ez az aktualizmus merev, konzervatív alkalmazásából. A földfejlődés során azonban minden erőt és folyamatot állandóan változónak ismertünk meg. A legújabban ismertté vált atombontási eljárások nélkül, tisztán földtani szemléletből is következik, hogy a földtani hatóerők mindegyikének változó volta mellett nem lehet kivétel a leghatalmasabbnak megismert energia- forrás, az atombomíás sem. Holmes legújabb radiogeológiai vizsgálatokkal (1947) megállapította, hogy az archai gneiszben és a legfiatalabb plutoni kőzetekben egyforma élességü pleukroisztikus udvar a sugár és vastagság azonos nagyságviszonyával mutatkozik. Ebben a jelenségben Holmes az atomszétesés gyorsaságának földtörténet: állan- dósági bizonyítékát látja. A Föld korát összesen 3350 millió évnek határozta meg. Az Izvesztija Akademii Nauk SzSzSzR Ser. Geol. 1951. 4. füzetében Boga- n y i k N. Sz. érdem’eges módon foglalkozik ezzel a kérdéssel és rámutat annak nagy filozófiai, ideológiai és gyakorlati jelentőségére. Megállapítása szerint ,.bár az utóbbi évek során az atomfizika meglepő sikereket ért el, a radioaktivitás értel- mezésében még ma is idealista elképzelések uralkodnak". „A radioaktív folyamat állandósági és függetlenségi elvének hívei azt állít- ják, hogy aj a rádióaktív elemek természetes bomlásának sebessége állandó, azaz vál- tozatlan volt és marad a Föld történetének egész időtartamán át; b) a rádióaktív folyamat lezajlása nem függ a külső feltételektől és a bom- lási folyamat egy és ugyanazon sebességgel megy végbe a Földön és annak mélyé- ben ismeretes és lehetséges feltételek mellett; Szemle 205 c) a rádióaiktív 'folyamat sebességét a modern tudomány számára ismeretes eszközök egyikével sem lehet megváltoztatni; d) a rádióaktív bomlási folyamat olyan jelenség, ami semmiféle összefüggés- ben sincs a külső, környező anyagi világgal. Sód dy egyenesen rámutat e folyamat természetfölötti és reális világtól való idegen mivoltára. Mindezek az állítások, amelyek a rádióaktív folyamat állandóságának és a külső feltételektől való függetlenségének elvéből következnek — metafizikus, s lé- nyegükben idealista elgondolásokból fakadnak s ellentmondanak a modern atom- fizika és geológia ténybeli adatainak. Egyszersmind gyökeresen szembenállnak a dia'ektikus materializmus elveivel és gátolják a mi szovjet tudományunk sikeres fejlődését. Sőt, mi több, a rádióaktív bomlás állandóságáról és függetlenségéről alkotott elképzelés merő ellentéte annak a lenini tanításnak, amely az atom elpusztíthatósá- gát, kiapadhatatlan voltát, az anyag minden formájának és mozgásának változé- konyságát vallja - — tehát mindazt, ami a dialektikus materializmus alapját alkotja. A rádióaktív bomlás állandóságának és függetlenségének elve különösen ká- rosan mutatkozik meg az olyan tudomány fejlődésén, m:nt például a geológia, amely számos természet-történet-' jelenség értelmezésénél éppen ebből az elvből indul ki. Elegendő példaként megjegyezni, hogy a természetes rádióaktív bomlás sebességé- nek állandóságát és függetlenségét hirdető elv alapját képezi a rádióaktív elemek megoszlásáról szóló modern tanításnak és hogy ezen az elven alapul a kőzetek és ásványok abszolút geológiai korának rádióaktív meghatározási módszere." Fölsorolja a fizikai tényeket és a földtani megállapításokat és megemlíti,, hogy a rádióaktív bomlás alapelvét Ferszman sem vizsgálta bíráló módon. „A rádióaktív folyamat függetlenségéről és állandóságáról alkotott elképzelés volta- képpen a XX. század elején jött létre, a kapitalizmus föltételei mellett, olyan filo- zóliai elgondolások hatására, amelyek ilyen vagy olyan formában, a burzsoázia ideológiáját tükrözték és arra törekedtek, hogy a természet jelenségeiben igazolják a burzsoázia uralmi állandóságának alapját." Végül, a leninizmus alaptételei szerinti filozófiai fejtegetésekkel, az alábbi négy pontban összefoglalt következtetésekre jut: „1. Tudományos és módszertani szempontból tarthatatlan az a széles körben elterjedt álláspont,, amely szerint a rádióaktivitás állandó és független folyamat. Ez az elgondolás idealista és gyökeres ellentétben áll a dialektikus materializmus alap~ elveivel, ezért mint tudománytalan álláspontot, el kell vetni. 2. Az atombomlás a természetben különböző sebességgel megy végbe, s ez a sebesség nemcsak az idő függvénye, hanem azoké a feltételeké is, amelyek kihat- nak a bomlás intenzitására. Következéskép az atombomlás sebességének meghatáro- zásánál figyelembe kell venni a külső tényezők befolyását. Teljesen nyilvánvaló, hogy e folyamat tanulmányozásánál ki kell küszöbölnünk a folyamat sebességének állandóságáról és függetlenségéről szóló elfogult álláspontot. 3. A rádióaktivitás tanulmányozását teljes egészében át kell építeni a dialek- tikus materializmus alapjára, Marx, Engels, Lenin, Sztálin hatalmas alkotó tanának alapjára. E tan támaszául a lenini tanítás kell hogy szolgáljon, amely az atom bonthatóságát és kimeríthetetlenségét, az anyag és mozgása minden formá- jának változékonyságát hirdeti. 4. A modern természefsmeret egyik alapvető kérdésben, a rádióaktivitásban, áltudományos, idealista elképzelések születtek, ami a fizika és a földtan megfelelő1 e'mé’eti frontján komoly hiányosságokról tanúskodj és a tudás e területén a sza- bad, termékeny bírálat hiányát mutatja. Az a bírálat, amelyre Sztálin elvtárs „Marxizmus és nyelvtudomány" című történelmi munkájában szólít fel bennünket,, minden tudomány sikeres fejlődésének záloga.” 206 Földtani Közlöny LXXXII. évf. 1952. 4 — 6. sz. Való tény, hogy ez a termékeny bírálat földtani vonalon még nem épült ki eléggé. B o g a n y i k fejtegetéseivel, földtani vonatkozásban, minden tekintetben egyetértünk. Kár, hogy ezen a vonalon nem ismeri, vagy legalább is nem foglalkozik Köbér legújabb, 'figyelemreméltó elgondolásával (Tektonische Geologie, 1942; Vöm Bau dér Erde zum Bau dér Atomé, 1949). Köbér az atombomlást a fökiifejlődés legnagyobb erőmegnyilvánulását jelző kéregszerkezeti változásokkal, hegységképző- déssel (tektomzmus) hozza kapcsolatba. A Föld összetételében résztvevő elemek között a földkéreg és a Föld belsejének anyagát tevő elemeket különbözőnek veszi, főként atombomlás tekintetében. Az elemek csak a nekik megfelelő fizikai körülmé- nyek között (hő és nyomás) állandók: a földkéregbeliek a földkérgen belül, a Föld ba!ső öveiben keletkezett elemek pedig csak a belső övben. A Föld belső anyagának állandó változása, anyagkicserélődés, áramló-örvénylő anyagmozgás során agyagsávok és homok- sok ősmaradvány. A -Iá ** kőlencsék. Helix sp. igen ritka. 3 •o Alsó rész 219 i 394 Homok, homokos agyag homokkő. Olajtartal- Planorbis törm. -o C mú:Balahan-Szabuncsi, o Rámán, Bibi-Eibat, Szurahan, Binigadi, Szulityepe, Lok-Batán 03 e. Puta, Ataska Diszkordanc:a, üledékképződési hézag. „Keletkaukázusi fázis” Felső (babadzsán- 50 Sötétszürke agyag, ko- Aíonodacna babadjanica. 'X e szkij) szint. vasavas, márga, mész Didacna laskarovi 9r d 0 — kőlencsék. Andr. D. schemachi- ;Q _ o nica, D . pirsagatica. ü Prosodacna amlakiensis. c '« Középsőszint 33 Sötétszürke agyag, sá- Kle/anopsis lörentheyi, Va- c vos agyag, közhetele- ienciennesia anmlata , o , c pült kovás márgával Cardidae, Ostracoda és X ’S < 0 fii halmaradványok. Sikabonyi: A Kaukázus rétegtani viszonyai 213 1 . sz. táblázat folytatása Idő Idő- szak Eme- let Üledék Vas- tagság Kőzettani jelleg Paleontológiái jellemzés 1 S Alsó-szint 216 Sötétszürke palás agya- Apró Cardidae és erő- ” 0 C u gok, görgetegekkel. sen barázdált Limno- o < = c. ° C Uh V cardium sp. Diszkordancia. Üledékhézag Kabrisztánban 'O rj A meotiszi eme- 136 Leveles agyagok kovás Kabrisztában típusos letnek és a fel- konkréciókkal, kova meotiszi fauna : Conge- • C -tf ső szarmatának breccsával fehér és ria ponticaspaea, Veneru- o megfelelő üle- szürke levelesagyagok pis abicbi, Modiola vol- dékek. és diatomavázak. hynica és felső szarma- tac Olajtartalmú a Binigadi- ta fauna : Mactra cas- mezőkőn. pia. Az Apseron fél- szigeten a diatomás :3 U rétegekre jellemző fa- una van: Cosconeis sca- telum Ebr.. Coscinodis- 0 cus sp., Aulacodiscus sp., Mastogloria smithii T v.. - «H • Adynoptychus nomarius Ebr. u £ Középső szarma- 20 Agyag, kovás márga Cryptomactra pes anseris , 75 ta (Cryptomactra közbetelepülésekkel. Trochus, Modiola cf. pes anseris marginata, Cardium cf. C Mayer. szint- absoletum, Áladra cf. 50 je) és az alsó- fabreana. szarmatával a- zonos rétegek. Agyag, kovás márga Csöves növények, em- -iá 75 0 közbetelepülésekkel. brionális Pelecypodák ( Pedinariopsis) "3 ci Spaniodontellás p Agyag, kovás márga Az Apseron félszigeten o rétegek. közbetelepülésekkel. kis Petecypodák, melyek rt n (Karaganda ré- tegek) hasonlók e Spaniodón- tellák- hoz. Kabrisztán- bán északkaukázusi p Spaniodontellák. V-t C 'O o c Spirialisos rété- 65 Sötétszürke palás agyag, S pirialis bospis 0 J-í gek. kovasavas márga, do- Kitti., halmarad- g u T sokrakspi riali - 500 lomitos mészkő durva ványok. Kabrisztán- sós rétegek. breccsa formájában. bán; Venus, Arca, C/3 Kabrisztánban. PLrvilia, Bulla, Trochus, r> r N :0 s Olajtartalmú homok a Cseildág mezőn Cerithium, Balanus, (tsokrak fauna). 214 Földtani Közlöny LXXXI1. évf. 1952. 4 — 6. sz. 1. sz. táblázat folytatása Idő Idő- szak Eme- let • Üledék Vas- tagság Kőzettani jelleg Paleontológiái jellemzés Alsó- -jí miocén u Felső-szint 200 Leveles, csokoládé- Halmaradványok, o barna agyag. Meletta sp. o E 4) Alsó-szint 130 Vékony rétegekben Halmaradvánvok : • váltakozó csokoládé- Amphisyle cf. htinribhi Cl barna és zöldesszür- H e c k e 1. Meletta sp.. C ke agyag. Sárgásbar- Merluscius sp., Lepido- na márga betelepülé- pus. G sek. Helyenkint bitu- 'V '4) menes. > o U 0 Zöld-koun Zöldpalás agyag ho- Kagylóhéj törmelék. • .imas an\ bázisok a proton felvevésére alkalmasak. 232 Földtani Közlöny LX. XXII. óvj. 1952. 7—9. sz. Fe(OH)i-csapadék alakjában. Az új diagrammon ez is leolvasható, de emellett lát- ható. hogy pH 14 táján a vashidroxid újból oldatba kerül komplex ferrit-anionként: (Fe*+0*)— Látható továbbá, hogy a (fehérszínű) Fe(OH)rcsapadék pH 5.8 táján kezd kiválni, de csak kis redoxpotenciálnál. Nagyobb redoxpotenciálnál, pl. leve- gőn a zöld, ill. fekete ferro-ferri-hidroxiddá, majd a már említett vörös ferri-hidi- oxiddá alakul át. Még ' nagyobb, de a természetben kivételes redoxpotenciálnál ferrátion, vagyis a 6-értékű vas komplex anionja (FeOx)-- keletkezhetik, így a vas újból oldatba kerül. De azt is látjuk a diagrammból, hogy a savanyú közegben oldott íerri-ion 0,78 volt normálpotenciálnál alakul át ferro-:onná, ez pedig még kisebb redoxpotenciálnál, —0,44 V-nál csapódik ki színvasként. Mindez 10— 2 mol- koncentrációra érvényes: az értékek természetesen a koncentrációtól is függnek. . Hasonló viszonyok jelentkeznek a mangánnál, sőt a többi változó vegyértékű fémes elemnél is. Ha Mn- 1 összehasonlítjuk a Fe-.mal, úgy a két diagramm össze- hasonlításából kiderül, hogy nagy redoxpotenciálnál, vagyis levegő jelenlétében a mangán válik ki könnyebben éspedig szilárd MnO-> alakjában, míg a yas ilyenkor főleg vashidroxid alakjában jelentkezik, ami azonban esetleg kolloid oldatban ma- radhat. Viszont levegő hiányában, azaz kis redoxpotenciálnál fordítva, inkább a vas válik ki, t. i. a ferro, ill. ferro-ferri-hidroxid csapadék alakjában, míg a mangair ilyenkor többnyire mangano-ionként oldatban marad (3. ábra). Általában a hidroxid csapadékok képződése kizárólag a pH-tól függ, vagyis a diagrammokban ezek határai függőlegesek. U. i. csak a pH -tói a hidrogénion- koncentrációtól függ azoknak az ionoknak, ill. vegyületeknek a képződése, amelyek a hidrogénnel, ill. hidroxiddal erős gyököket alkotnak. Az anionok közül ilyenek pl- a (COz)-—, (POi)*—, továbbá az OH—. Szádeczky E.: üledékes kőzetek rendszerezése Változó vegyértékű oldott, egyszerű fémes ionok állapota viszont kizárnia a redoxpotenciáltól függ, azaz határai vízszintesok. Az összes többi mezők határai mindkét tényezőtől függnek éspedig a redoxpotenciál csökkenésével a pH növekedik (jobbra lefelé haladó egyenesek képviselik a határokat). Ez azt jelenti, hogy a vegy- érték nemcsak a redoxpotenciál növekedésével, hanem a pH növekedésével, vagyis a lúgosabbá válással is nő. így pl. az oldott mangano-ion már egyszerű^ pH növe- kedésével 4-végyértókű mangánvegyületté válhat és így MnO-z alakjában kicsapó- dik. Ezért van az, hogy a bakonyi mangánércek esetében is a „karszthatás“, vagyis a lerakó oldatnak a mészkő, oldódásával kapcsolatos lúgosodása azonnal a M't kicsapódásához vezet. Végül a változatlan vegyértékű 0//-v al, ili. //-nel erős gyököket nem alkotó elemek mindkét tényezőtől ‘függetlenek: Na-r, 7\+, A/g+2, Ca2+i Cl—, Br — , J— . Ezekre tehát ilyen diagrammok szerkesztésének nincs értelme. Ezek egyszersmind könnyen oldódó vegyületekként jelennek meg az üledékekben. E diagrammokban ábrázolt nagy hidrogénionkoncentráció és redoxpotenciál kiterjedést csak a laboratóriumból ismerjük. A természetben rendszerint csak kisebb változatosság jelentkezik és ezt a tartományt a vizi üledékek viszonyaira a vastag vonallal körülhatárolt terület ábrázolja, a svájci M. Blumer 1950. évi vizsga', i szerint. Vizes oldatban, vagyis az üledékek többsége esetében szélsőséges re potenciálok azért nem lehetségesek, mert a víz oxidáns és reducens s. A víz j létében a legerősebb oxidálószer az oxigén, mert a víz minden ennél erősebb oxi- :.aq 234 Földtani Közlönt/ LXXXII. évf. 1952. 7 — 9. sz. dáló anyagot oxigén-képződés közben redukál. így pl. a fluor nem életképes víz jelenlétében, mert HF-é redukálódik és oxigéngáz válik szabaddá: F, + H-,0 - 2HF + V* 0-2 A sivatagi nitrát-fácies igen nagy- redoxpotenciálját is oxigén hozza létre. A vizes oklatban tehát a redoxpotenciál felső határát az 0>/202— egyensúlyi egye- nes adja meg. (Ezt ábrázolja a 2. és 3. ábrában a felső ferde vastag egyenes.) Az alsó határt az olyan vizes oldatokban, amelyekben teljesen hiányzik az O, a hidrogén-rendszer potenciálja határozná meg, mert az ennél erősebben redukáló anyagokat a víz //-ionjai, eloxidálják. Azonban gyakorlatilag a szabad hidrogén nem marad meg a természetben egyrészt, mert kevéssé oldható és- könnyen párolog, más- részt, mert kevéssé oxidálódik. A hidrogén nem stabilis az olyan szerves vegyü- letek jelenlétében sem, amelyek még nincsenek szénhidrogénekké redukálva. Ezért gyakorlatilag a redoxpotenciál alsó határát a természetes vizes oldatokban nem a hidrogén-rendszer, hanem Blumer szerint többnyire a kén 6zulfidos rendszere (S/S-—) határozza meg. Ezek mennyisége u. i. a természetben meglehetősen nagy. (Ezt ábrázolja az alsó vastag vonal a 2. és 3. ábrában.) A természetes vizes oldatokban szélsőséges pH-értékek sem lehetségesek, mert -a nedves klímában csaknem állandónak tekinthető karbonátos-rendszer ezeket kiegyenlíti. A pH gyakorlati alsó határa a vizes oldatban 4 körül van (2. és 3. ábra baloldali vastag vonal): a COj-vel telített oldat savanyúsága azért nem szállhat lényegesen pH 4 alá, mert ez esetben a CaC03 oldódik és ez a pH-t megnöveli, visszatolja. A felső határ viszont kb. 8,5 pH-nál van, mert ha tovább lugosítanánk az oldatot, vagyis további OH- 1 adunk hozzá, úgy a hidrokarbonát-ion karbonát- iónná alakul és megkezdődik a CaC03 kiválása. Különleges esetben pl. a sivatagokban azonban szélsőségesebb pH-értékek is jelentkezhetnek, pl. a pirít jelenlétében kénsav hatására vagy a gyorsan bepárolgó és így karbonát által nem semlegesíthető lúgos oldatok hatására. Az oldat lúgo- sabbá válásával azután a nagy' redoxpotenciálc/k területére kerülhetünk és így rendkívüli vegyértékek is jelentkezhetnek. Talán ily módon keletkezhetett a már említett különleges nitrát-fácies. amelyet Scserbina a legnagyobb vegyértékek fácieseként emelt ki. A jelen évben többek közt Krumbein és Garrels megkísérelték a legfontosabb — tágabb értelemben vett kémiai — üledékes-kőzetek képződésének pH- és E-értékeit közelebbről is körülhatárolni. Eredményeiket a 4. diagramm szem- lélteti. Hangsúlyozták, hogy bármilyen változatosak is a mészkő (kalcit) természet- beni keletkezésének körülményei, akár szerves, akár szervetlen, akár pedig törme- lékes eredetről van is szó, minden esetben a kalcit-képződés nagymértékben függ a pH -tói, dé független a redoxpotenciáltól. Kakit savanyú közegben nem keletkezik és nem is rakodhat le; nagyobb mennyiségben csak viszonylag lúgos közegben, pH 8 felett képződik. Ilvmódon a diagramm jobbszélére kerül a mészkő területe. Hasonló körülmények közt keletkezik a foszforit, de ez rendszerint bőséges kalcit-képződés mellett önálló kőzetet nem alkothat. Krumbein és Garrels feltételezik tehát — és itt meg kell jegyeznünk: kevéssé meggyőző érveléssel — , hogy a foszfát-üledékek valamivel kisebb pH-nál keletkeznek. A foszfát területet így a kalcit területtől balra, de azzal párhuzamosan jelölik. Másrészt kiszámították a hómat:’ sziderit-pirit-képződés fizikai-kémiai hatá- rait Ily módon megkapták a vasoxid, a vaskarbonát és a vasszulíid területét. Ezt a mangán megfelelő vegyiileteire is hozzávetőlegesen kitcrjeszthetőnek tekintik. Szádeczkij E'.: üledékes kőzetek rendszerezése 235 Uj *C3 20% Gipsz Anhidrit Halit ((lolomit) slb. - 0-1 * Sziderit ^ '^Organikus anyag Tőzeg Fősz font, kova ?> Claukomt kakit Rodokrozit határ • Kalcd Szerves anyag Kematit, limonit Claukomt . Mn Oxid Chamosit sít Szerves anyag l líb^fcli. | Organikus -03 Tőzeg (Pirit) S0<'S^ tatár , Organikus anyag Fősz font, Pirit , Kova . kakit Rodokrozit At a kandit 2 Urán Nehez fémek anyag j/i derít g/oukonit rj Rodokrozit SM fősz font Kalcit Organikus anyag Pirit , fősz fent Alabandit ? 4. ábra. A szerves üledékképződés felső határaként a nulla-redoxpoienciá'. testi ítelezik fel. A semleges pH 7 határt pedig az önálló tőzegképződés ' -'arak eszik. Mindenesetre még durva meggondolások ezek, azonban hozzávet ' , /epei dhatnak az üledékképződés elméletének fejlődéséről. Lényeges, hogy az ilyen módon nyert üledékes kőzetképződési terük'.-:- : meg- ihetősen * függetlenek a tengervíz hőmérsékletétől, nyomástól, azaz a r. . >egt • , öt a víz összetételétől is. Mindezeket a folyamatokat nagymértékben elősegítik és 'iák a szerves alyamatok is, anélkül, hogy a pH- és E -értékekre vonatkozó :• . ip.t érv í- lyességét befolyásolnák. 236 Földtani Közlöny LXXXIl. évf. 1952. 7 — 9. sz. Ma már megadhatók a legfontosabb földtani kifejlődések (fáciesek) savanyú- ság és redoxpotenciál értékei is: - pH E (redoxpotenciál) Nyiltte’ngeri fácies 7,5-8, 5 0,0 F 0,2 Euxin és rokon fáciesek 6, 8-8, 2 1 0 co 1 © © Evaporit fácies 8,0— 9,0 0,0— + 0,1 Mocsári fácies igen széles kissebb mint 0,0 A diagenezis és epigenez:s alkalmával az anaerob baktériumok hatására kén- uidrogén keletkezik és ezáltal a redoxpotenciál csökken, a savanyúsági érték azon- ban rendszerint kevéssé változik. Legkisebb diagenetikus hatás tehát az euxin és a mocsári fáciesek esetében várható, ahol a redoxpotenciál már amúgy is csekély. Viszont legnagyobb lehet a diagenetikus hatás a nyílttengeri kifejlődés esetében,, különös akkor, ha gyors neritikus anyagfelhalmozódás következtében az üledék szer- ves' anyagot is tartalmaz és így diagenetikus redukciós folyamatok valóban végbe- mehetnek. A diagenetikus kénhidrogén képződése némileg csökkenti a pH-t is, és ezáltal a kalcit esetleg instabilissá válhat, a vasszilikátokból pedig pirixképződés közben kovasav szabadulhat fel. Mindez elősegítheti egyrészt a kovásodás folyama- tát, másrészt a kalcit instabilissá válásával a dolomitosodást is. Ezzel szemben a felszíni mállás a redoxpotenciált növeli. M:nthogy azonban úgy a diageneíikus, mint a mállási hatások kiszorítás-jellegű ásványátalakulásokat idéznek elő, a legtöbb esetben remélhető, hogy az eredeti ásványos összetétel is megállapítható és így a lerakodás körülményeinek közelebbi fizikai-kémiai tényezői az üledékes-kőzet ásványi összetételéből is meghatározhatók. íme: kialakulóban van az üledékes-kőzetek képződésének igen határozott ismerete, ami e kőzetek földtani szemléletét és kutatását új, konkrét és pontos ala- pokra helyezi. Ugyancsak kialakulóban van a magmás és metamorf kőzetképződés tartományainak meghatározása, amivel már inagam is más alkalommal foglalkoz- tam. Messzire vezetne, ha e két tartománycsoportot összehasonlítani akarnák. De általánosságként máris elmondhatjuk, hogy a magmás- és metamorf-kőzetek a jóval kisebb redoxpotenciálok területén, vagyis diagrammjaink mélyebb részén helyez- kednek el. Az üledékképződés lényegét geokémiailag az endogén kőzetképződéssel szemben túlnyomóan, ha nem is nrnden esetben, az oxigéntartalom átlagának és a redoxpotenciálnak növekedésében jelölhetjük meg. Az üledékes-kőzetek O-tartalmánák növekedését végeredményben az atmo- szféra növekvő O-tartalma eredményezi. Ezt a levegőbeli szabad oxigént V ér- nád s z k i j-nak ma már számtalan módon megerősített felismerése szerint a szer- ves életműködés hozta létre, olymódon, hogy az asszimilált szerves-anyag egyrésze nem bomlott el széndioxiddá és vízzé, hanem kőszénben és kőolajban megkötődött. A Föld egészét tekintve, tehát az Ó-tartalom a mélyből részben tartósan a felszínre migi ál, olyképen, hogy az eredetileg a Föld mélyén kis koncentrációban volt oxigén a magmás- és metamorf-folyamatok által a földtani idők folyamán mindinkább nagy koncentrációt ér el a levegőben és az üledékes-kőzetek egy nagy részében. Végső elemzésben az egész földtani fejlődést — a szerves, és szervetlen világban egyaránt — 'geokémiailag elsősorban a redoxpotenciálnak a földtani idők folya- mán történő fokozatos növekedése jellemzi. Jelenleg a földövek elkülönülésének ez a legfontosabb módja. ÉRTEKEZÉSEK l ÚJABB RÉSZLETEK A DILUVIjUM ÉGHAJLATÁNAK ISMERETÉHEZ GA ÁL ISTVÁN* A bánhidai Szelim-barlangból napfényre került ősmaradványok alapján igyekeztem a pleisztocén végső szakaszának éghajlati ingadozásait nyomon követni. Mivel a barlang rétegsorában a moustérikumtol a magdalénikumig minden kőipart, illetőleg minden diluviumi időszakaszt képviselve látunk, módunkban áll kísérletet tenni a Bacsák-íéle „diluviumi naptár" (1) ellenőrzésére, a régebbi ásatások alkalmával hagyott tanú- (témoin-) rétegsor (1. ábra) vizsgálata alapján. A Szelim-barlang sziklafenekére települt, átlag diónyi (mállott!) mészkő- szilánkokkal eléggé sűrűn telehintett sárga agyag az I — II. teremben rendkívül szívós volt; ősmaradvány emlőscsont (Ursus) — faszén és kőeszköz — gyéren volt benne. Jelzése E5 (5—44.). Ezzel szemben a tanu-rétegsor fekvőjében levő agyag csaknem téglavörös, laza, morzsalékcs; vastagsága 1,2 m. S ámbár a föltárás átla- gos 4 m-es szélességében mintegy 0,25- 0,30 m vastag szeletet fejtettünk le róla, semmiféle ősmaradványra nem bukkantunk benne. Éghajlati tényezőiről tehát újabbat nem mondhatunk. Az E5 fedőjében — ,2 m vastag — világosvörös, gyön- gén plasztikus agyagot találunk a folyosó küszöbén. Érdekessége az, hogy fekvő- jével való érintkezési síkján nagykiterjedésíí tűzhely figyelhető meg, ah- k faszén-maradványt, s közelében számos n _ költ, és szilánkokra haseg r ‘ csontot találtunk. Megjegyzendő: faszén és ép cs-ut a réteg többi részéből is bőven került elő. A begyűjtött fa. szén-darabok alapján S á n y S. és Stieber J. n. -fa (Tilici) és kőrl&fa (Fraxintis) szereplését állap ...véé: meg; tűlevelűek nem kerültek elő. Az emlős csont ' : csigolyák, 2 metacar. } r r. tatarsus, 3 phalanx, 1 calca- neus, P2, P-i, M2, 1 ; n - nt kivétel nélkül -langi medvére, illetőleg I humerus Os 2 szemfog szopós m tw: ocsra vallanak A szegényes r- tónő leletanyag jelei '-ég-; abban áll, hogy eddig a Szeiim E; rétegéből ősmar vány- ' nem voltak ism - -etesek (5. p. 49), és hogy a hárs- és kőrisfa kétségtől- ié te. az akkori égi - enyhe mivoltát, s ezzel igazolást nyert, hogy az Ursn± spela.?ns — kivált, mint egyedüli szereplő, sohasem lehet jeges (gl iciális) •• jlat „ngés bizonyít..' . Ebben az esetben is az derűi k:. hogy inkább enyhe égh ijlat 1 leién volt barlangjaink gyakori lakója, s a jeges kik :- géseket csak ideig-óráig vészelte át, akárcsak a Homo primiger.his, meg a H. :ro- magnon. Ennek a tételnek eléggé döntő bizonyítéka lehet az, hogy a barlangi medvét a H. cro-niagnon-n al együtt a wiirm II — III 64.400 évig tartott hideg, száraz időszaka teljesen ki:rtotta. A Föltűnni Társulat 1951. október 24 iki szűkülésén előadta a szerz-. 238 Földtani Közlöny LXXXIl. évf. 1952. 7 — 9. sz. Áttérve a II. terem harmadik rétegére (E3), ennek a tanú rétegsorban egy — mindössze szintén 0,2 in vastag — szürke, kissé homokos agyagpad felel meg, amelyből most semmiféle ősmaradvány sem került ki. Éghajlati körülményeiről azonban a többjétől elütő szürke színe így is elárul annyit, hogy az akkori földrajzi viszonyok (klíma) is jelentős mértékben elütök lehettek. Ezt a föltevést támogatja Hollendonner F. az Ei~ 5 rétegekből gyűjtött faszén-maradványokra vonatkozó szóbeli megállapítása, hogy az uralkodó többségben levő lombos fák mellett erdei fenyőre (Pinus silvestris) valló szeneket is talált. Minden valószínűség amellett szól, hogy a tűlevelű fák maradványai, kivált, ha nem csupán erdei fenyőkre vallók, az E3 rétegből kerültek elő. Mindezt megtoldhatom még azzal is, hogy ugyanebből a rétegből az I. teremben egy sarki róka (Alopex alopex L. f. diluvialis) állkapocstöredéke is kikerült. A fölsorolt leletanyag — főleg a sok íaszénmardavány — még kiegészülhet. A rétegtani viszonyok alapján a Jegnagyobb valószínűség az E3-réteg hideg éghaj- latú keletkezési ideje mellett szól. Míg a tanú -rétegsornak a II. terem rétegsorával való párvonalba állítása a megfelelő rétegek kőzettani hasonlósága révén is könnyen adódott, az E2-réteg esetében bizonyos nehézségekkel kell megküzdenünk. A II. teremben az E2 — 0,1 — 0,25 m vastag — sötétbarna humuszréteg, amely az I. teremben három ágra szakad. Mindezzel szemben a tanu-rétegsorban nyoma s:ncs humusznak, s ehelyett 0,65—0,70 in vastag sárga agyagot látunk, amelyben sűrűn akad faszéntörmelék. A fanemek antrakotómiai vizsgálata folyamatban van. Ám a vizsgálati eredmény ismerete nélkül is mondhatunk annyit, hogy a humuszos réteg csakis enyhe, csapa,- dékos „erdei időszak11 képződménye lehet. Ebben a kétségtelenül „enyhe" jelzésű időszakban is barlangban ütötte föl sátorfáját a H. primigenius.. Még pedig nem a nyugati szeleknek erősen kitett I — IL teremben, hanem a teljesen védett háttérben.* Az I — II. teremben az E legfelső rétege (Et) homokos sárga agyag, 1 m körüli vastagságban. Benne jókora tűzhelyet s ennek körzetében sok fölhasogatott, megpörkölt s ép csontot találtunk. A csontok oroszlánrésze csak barlangi medvére vallott, s rajta kívül csupán egy e’.efántfaj néhány csonttöredéke szerepel az együt- tesben. A faszén-darabok vizsgálata még folyamatban van. A két emlősfaj azonban magában is megbízhatóan valószínűsíti az enyhe éghajlatot. Hozzájárul ennek megállapításához az ebből a rétegből elég bőven előkerült, minden tekintetben jellegzetes java-moustéri típusú paleolit-anyag: 6zakóca, vakaró, fúró, sőt még fogpenge is. A tanu-rétegsor Ei-éből nem került elő ősmaradvány. Az I. és II. teremben a D-réteg világos szürke színével, nagyon egyenetlen (átlag 2 m!) vastagságával és rendkívül: lazaságával (kézzel vájható!) tűnt ki. Anyagán, főleg a benne levő nagy mennyiségű, színtelen, szögletes kvarc-6zemecske révén könnyen fölismerhető, hogy folyóvízi hordalék. Rétegzettsége jórészt elmosó- dott, tagozódásnak azonban semmi nyoma. Mindezzel szemben a tanu-rétegsorban szembeszökő' az Et — E5 rétegcsopor- tokra települt, együttesen 1,3 m vastag, szürke homokos réteg kettőssége. Az idősebb D2 (0,75 m) tag anyagában a szögletes, színtelen kvarc annyira túlnyomó, hogy szinte iszapoknak tűnik, míg a reá települt Drben (0.55 m) tekintélyes mennyiségű a levegőből h. üott por. Bizonyára ez okozza ennek a rétegnek sötétebb színét is. A D-rcteg korát a belőle előkerült kvarcit-szakóca alapján a moustérlkum végére (hideg mous'érikum! helyeztem. A réteg egyetlen tűzhelyéből gyűjtött * A Szelim-bai'lang ösj szádája ugyanis pontosan nyugatnak nyílik. Gaál Részletek a diltiviurn éghajlatának ismeretéhez 239 ;aszénmaradvánvokat u. i. Hollendonner hegyi fenyőből (Pinus montuna) számlázottnak minősítette, s az így jelzett hideg időszakot a tűzhely körzetében lelt őekaribu (RaruJifer arcticus) maradványok: állcsont-töredék, fogak, valamint igancs-töredékek teljesen igazolták. (Ez tehát Wiegers siergensteini szint- jével azonos.) A SIELINL- BARLANG FOLYOSÓJÁNAK RÉTEGSORA T = Tűzhely _ . K-- Kürtő A Dt fedőjét alkotó, a tanú-rétegsorban 5,3 m vastag, barna agyagrétegen illetéktelenek vájkálásának nyomai voltak. Vizsgálódásra ebben a C-rétegben nem került sor, me'rt a vájkálásokkal meglazított sziklák óvatosságra intettek. A C-reteg- kétségtelenül enyhe éghajlat idején keletkezett, amit lombosfák és melegkedvelő emlősfajok maradványai kellően igazoltak. Minthogy fekvője felső-mousiiénkum. 240 Földtani Közi ■ni/ LXXX1I. éz't. 1952. 7 — 9. sz. fedője pedig jaVa-solutréikum, a C-réteget a kettő közé eső aurignacikumba, esetleg a solutréikum legelejére kell helyeznünk. A C.-réteg fedőjében levő barlangi-lösz" réteget az I. teremben meghagyott tanú-rétegsorban vizsgáltam át, minthogy a barlangi folyosó küszöbén alig volt hozzáférhető. . A látszólag egységes, világos-sárga, igen laza réteg tagozódása itt is ész- lelhető. Az idősebb, B>-tag, színben élesen elüt fekvőjétől, holott emlősfajai: hiéna, orrszarvú, farkas, tulok, szarvasok, stb. révén áimenetesen összefügg vele. Itt tehát nem- az állatvilág s a lombosfák (Hollendonner!), hanem a kőzettani jelleg árulja el az ősföldrajzi viszonyok valamelyes változását, föltehetően a hűvösödést. Ezt a réteget kőipar révén java-solutréinek minősíthetjük. A diluviumi rétegsort záró legfelső, ugyancsak ,,barlangi-lösz“-ben bőven előforduló emlőscsontok: őskaribu, sarki róka, sarki nyúl, lemnrng, stb. az ugyan- csak gyakori magdeléni jellegű paleolittel karöltve a kort s az éghajlatot illetően is pontosan tájékoztatnak. A Szelim 13.2 m hatalmas rétegsorában őslénytani alapon igazolt éghajlati típusok ismeretében a moustérikum elejétől a magdalénikum végéig számított dilu- vhim szakaszt illetően az éghajlati kilengések következő sorrendjét kapjuk: C5 = enyhe; — enyhe; E3 = hűvös hideg; E2 = „erdei időszak", enyhe; Ei = meleg; D2 — hideg; = enyhülő; C = enyhe; B., = hővösödő; Bi = hideg. Vessük össze ezt a sorrendet B a c s á k „diluviumi naptáráénak adataival a r'ss-würm jégszüneti szakaszától (I. e. .192.800 évtől) az utolsó jeges szakasz 13 . * ! 146,000—158,300- hűvös „ 158,300-160,000 átmeneti * Et_ Hárs, kőris u 160,000—170,200 enyhe Erdő Krapina is ide 170,200—179,200 meleg Ej tartozik 179,200—182,000 átmeneti Száraz- A Szelim-bg még R.II. 182,000-192.800 jeges hideg lakatlan _ — Köppen-féle küszöbértéket i'2i a kilengés non "te el. B a csak azt ;s hangoz- tatja, hogy „ez a rövid glaciális kilengés a Bükkhegység klímáján nem soKat vál- toztatott... Nem sokat különbözött a mai- klímám.". Ezzel szemben nem csupán a Szelim-barlangban, hanem a Ponor-Ohábán is _ a Subalyukban is megállapít- ható volt az ú. n. „meleg- moustér:kum“ közepe táján föllépett jelentős lehűlés (5, 49) . A Subalyukban lombos iák helyett L.arix és Pinns szolgáltatta a tüzelőt, s az endősök közül jóformán csak a barlangi medve c- útjaira bukkantak. Ponoi-Ohábun pedig — ahol faszén gyűjtő -íré még nem gondoltak — medvén kívül Capra ( 4 , Equus és Rangifer együttese lég világosan jelzi a hűvösebbé vált. s a R-W jeg- sziineti szakaszban különös ; . elmet érdemlő kilengést. Ez a kilengés az ú. n : unakeveredés eg; másik esetere :s rávilágít. Eveii- kor fordulhatott elő, hog\ a melegkedvelő faj ; kitartottak helyükön, viszont az északiak közül néhány faj (Alopex) szívesen elkalandozott a Gerecséig. Másik érdekessége a táblázatnak a C (1 énás réteg) feküjében kimutatóit hézag. Itt csupán azt idézem régebbi közleményemből (6), hogv a híd g mcu- - kuinot követő szakaszban b:zonyos időnek kellett Lefolynia, amíg a Szeumuen a H aurignacensis sátorfáját fölütötte. Nem tévszethetjiik ugyanis szem e. i. Inc • ki. primigenius még a hideg moustérikumban is lakója volt a Sz . k - csupán a \V. I. végén halt ki. W2 Földtani Közlöny. Földtani Közlöny l.XXXll. éu{. 1952. 7 — 9. sz. >42 Nagyon érdekes a C-rétegnek a B2-vel való szoros kapcsolata, valamint a lehűlést jelző „barlangi lös-z“ is. A szoros őslénytani kapcsolat magában is elárulja, hogy a Szelim C-szintjében nem kereshetjük az aurignacikum kezdő szakaszát, mert a belőle napfényre került minden rendű ősmaradvány egyveretíí; emellett a réteg túlnyomó részben levegőből leülepedett kőzetanyaga élesen elüt a fekvő anyagától s a legszorosabban kapcsolódik a barlangi löszhöz. A Szelim rétegsora tehát részleteiben is annak az éghajlati ingadozásnak egymásutánját tükrözi, amelyet Bacsák Gy. diluviumi naptára elénk tár. Bár a Szelim rétegsorával csupán a diluvíum utolsó harmadának (kereken 200.000 esz- tendejének) éghajlati viszonyait ellenőrizhetjük, a naptár megbízhatóságát a günzig számított további 400.000 évre is elismerjük. Annyival inkább mert Milanko- vics számításainak eredményét a földtani alapon végzett megfigyelések (Eberl, Koppén. Soergel) már előzetesen igazolták. Nem akadhatunk fönn a Milankovics — Bacsák-féle megoldás egy- két gyöngéjén, Milankovics (3) kezdettől fogva hangoztatta, hogy szeme előtt csupán a diluviumi eljegesedések lebegnek, míg a régibb földtörténeti múlt jeges szakaszainak magyarázására nem gondolt. Bírálói az ősi eljegesedésekre vonatkozó adatokat és elgondolásokat használják föl ellene. A bírálók többségének az a régi, Buf fon-féle tétel a kiindulási .alapja, hogy az életterek kialakulását befolyásoló földtani jelenségeknek (gyűrődés, szárazulatok kiemelkedése vagy elmerülése, eljegesedés stb.) közvetlen átalakító hatásuk van az élő szervezetekre. Épp így régi keletű a kéregforradalmak égliajlat-idomító hatását hirdető tan is (Ampferer, Dutton, Coleman, Lawson, stb.). Kretzoi M. (7) is arra hivatkozik, hogy csi'lagászati tényezők nem hogy kizárólagos okozói, de még kezdeményezői sem lehetnek éghajlati kilengéseknek. „A íaiimsztikailag igazolt klímasüllyedések és a radiáks kontinensmozgások pozitív maximumai között meglevő teljes összhang — írja Kretzoi — egyúttal azt is eldönü, hogy az eljegesedések elsőleges okait nem kereshetjük kozmikus tényezőkben . . Milankovics egyoldalúsága azonban nem olyan végletekig menő, mert Koppén posztulatumához is hozzáteszi: a jégsapka kialakulásához, eljegesedési kezdőpontokra, magas hegységekre is szükség van. Legalább olyan magas hegységek, mint a diluviumban voltak, ma is vannak; jegeskorról ma mégsem beszélhetünk. Egyes kéregdarabod epirogenetikus kiemel- kedése is legföljebb „reális alap“-ul szolgálhat jeges korszak kialakulásához, létre- jöttét azonban nem idézheti elő. Minthogy' csillagászati számításokkal a földtörténeti múlt történései hozzá- férhetetlenek meg kell elégednünk az ősi éghajlatokat többé-kevésbbé megvilágító, közvetett bizonyítékokkal is. Bizonyos növény- és állatfajokon, pl. — legalább egyes esetekben — bizonyos éghajlathoz szokottság bélyegei ismerhetők föl. Ám sok fordul meg azon, hogyan "minősíthetjük ezeket a bélyegeket. Kretzoi k:emeli a mészhéjas típusok tájékoztató mivoltát, inért a héj vastagsága szoros kapcsolatban áll a víz hőfokával. A mélydenger vékonyhéjú állat- társasága egvedszámában különbözik a hideg sikértenger vékonyhéjú együttesétől. A paleozoikum kétségtelenül meleg óceánjainak (kambrium, ordovicium stb.) mészhéjas formái azonban általában vékony héjúak. Mezozói tengerek' esetében pedig gondolnunk kell huleg áramlatokra is, amelyek állatvilága hamis színben tüki öztetheti élénk az akkori ősföldrajzi helyzetet. Ne tévesszük szemünk élői, hogy az óceánban ősidők óta elegendő mennyiségű a kalcium -ionok tömege (12), s hogy a tengeri szervezetek kalchi a-ion igénye különböző fokú lehet s független a víz mésztartalmától. ^ Gcicil Részletek a ililuvitirn éghajlatának ismeretéhez ' 243 Az egyedszám viszont a rendelkezésre álló adatok csekély száma miatt nem yujt megbízható képet.' K retzoi a medenceképző és a hegységképző folyamatoknak tulajdonít öntő befolyást az éghajlat kialakulásában. Az állítólagos összefüggést a szarmati- jm elejétől követte nyomon. A hegységképző időszakokat mindig csupán hüvösn- 3ssel, nem pedig eljegesedéssel hozza okszerű kapcsolatba; a két utóbbi azonban nmástól nagyon eltérő jelenség* A tortonai emelet végétéi! számított pliocén korszak máig meg nem átlapo- lt, zűrzavaros réteg- és nevezéktana eleve útját állja a földtörténeti mozzanatok jntos nyomonkövetésének, s az ősföldrajzi kép megrajzolásának. K r e t z o i biztosabb kortani tájékoztatásnak tekinti a kéregmozgás jelensé- :it, mint a -réteg-, illetőleg őslénytani adatokat. Pikermi, Szamosz, Taraklia, Novo- lizavetovka és Maragha klasszikus emlős együtteseit ezért csupán „benyomás" apján tudja enyhe éghajlatot kedvelőnek minősíteni. Ezzel szemben Baltavár és olgárdi emlős-együtteséből — ugyancsak „benyomás" alapján — az éghajlat hüvö- Üését véli kiolvasni. A mi „pannóniai" Congeria- fajaink letűnésének egyszerű magyarázata, a zek kiédesülése, s még inkább a tavak feltö’.tődése, nem pedig a hűvösebbé vált >hajlat. Az akkori emlősfajok tanúsága szerint — eljegesedésről sző sem lehetett, esetleges nagyon csekély fokú — hűvösödésnek pedig fa j írtó hatást nem tulajdo- Utalunk. * K retzoi a kéreggyűrődés, mint megbízható alap mellett, a diluviumban is ven kitart. A diluvium küszöbén süllyedést és csapadékos meleg éghajlatot állapít eg. Ebbe a szakaszba az angol Red Crag mellett a süttői és dunaalmási mész- ivön kívül besorozza a barótköpeei lignitet is. Az utóbbit illetően azonban meg- lapítható, hogy' a Parailurtis-i , Ursus böckhi- 1, stb. bezáró rétegek felső-szarmata írünk. Erre a káspl-jellegü Dreissensta-fajokkal is jellemezhető ( Bakui, meg Csauda- tegek!) Red Crag szintre a Gíinz I — II. eljegesedés idejének kavicsos, löszös lilé- kéi települtek, s mint ilyenek, kiemelkedést s egyúttal hideget jelzők. Kretzoi érint ázsiai és északamerikai füvespusztai fajok nagymértékű beözönlése jellemző t a szintet, amelyet valdarnoval azonosít. A valdarnoi együttest (Mustodon ciruernensis, FAephás meridionalis, Ri’ino- ros etruscus) semmiféleképpen sem minősíthetjük hideget jelzőnek. Ha tehát a emelkedést csupán a valdarnoi együttes támogatja, elég gyönge támogatásban szesül. Másfelől azt sem értjük ebben a száraz-hideg (?) időszakban, mi csábította e a melegkedvelő fajokat? A következő szint Kretzoi szerint a „jelentős emelkedés" jegyeben zaj :t le. Kretzoi táblázata ennek ellenére „melegebb" és csapadékos éghajlatot ez; ami megfelel ugyan a G-M jégszüneti szakasz átlagos jellegének, de nerr el meg a következetesség elvének. A Mindéi I— II. eljegesedés száraz-hidei; ?sz!) éghajlata — Kretzoi szerint — süllyedés jegyében alakult ki. A kéreg- azgás, mint „biztos" éghajlatirányító, tehát nem felel meg. Ugyancsak süllyedéses inyzat, de ezúttal csapadékos-meleg éghajlat jellemzi Kretzo; „chelleikum"-át amely a M-R nagy jégszünet! szakaszának felel meg. A diiuviumot lez 'ró szintet abszöri ingadozással meg-megszakított emelkedő irányzattal jelleni/ , t: • ynek pcsán hosszabb száraz-hideg és rövidebh enyhébb-csapadékos égh é r ,l t- ’ Megjegyzendő, hőire Baltavár és Pnígárdi állatvilágában a Me pithecus-. . / lkan a pikerm'i fajok szerepelnek. 244 Földtani Közlöny LXXXíl. évf. 1952. 7 — 9. sz. ták egymást. Jellemző állatvilágának legfontosabb tagjai: mammut, gyapjas orr- szarvú, barlangi medve, a szakasz végén pelig a tundra és hideg puszta fajai. Mind- ehhez végül hozzáteszi: „Finomabb tagozás csupán a palaeoüt-kuitúrák alapján lehetséges*1. A diluvium éghajlati kilengései Kretzoi (7) alapján: Diluviumi szakasz Ké regmozgás Éghajlat Red Crag Süllyedés Csapad. — Meleg G. I.— II. Emelkedés Száraz-Hideg (Lösz) G — M Jelentős emelkedés ( 1?) Csapad. — Meleg M. I.— II. Süllyedés ( 1?) Száraz-Hideg (Lösz) M — R (nagy jégszünet) Süllyedés Csapad. — Meleg R. I—II. _ W.I— III. „Diluvium” Emelkedés Általában hideg rövid enyhüléssel Jelenkor Süllyedés Csapad. — ■ Meleg (Lösz) Ez a táblázat B a c s á k diluviumi naptárának részletességével szemben hat kéregmozgást s ennek megfelelően mindössze hat éghajlatváltozást mutat ki. A nap- tárral összevetve, önként megdől az a tétel, hogy finomabb tagozás csupán a f>a- laeolit -kultúrák alapján lehetséges. A kétféle vizsgálódási módszerre! elért kétféle eredmény között tehát mélyre- nató különbség mutatkozik. Ki kell emelnem azt is, hogy a Szelim rétegsora igen nyomatékosan támogatja a B a c s á k-féle ,,naptár“-t. Csak az a kár, hogy — leg- alább egyelőre — a Szelim páratlan a maga nemében. * Összefoglalva reá kell mutatnom a Szelim rétegsorával igazolt tényre, hogy a diluvium éghajlati és ősföldrajzi viszonyai ez idő szerint a Milanko- vics — Bacsá k-fé!e csillagászati módszerrel deríthetők föl legrészletesebben. Meggyengül tehát az az elégedetlenség is, amelynek Scherf (15) adott hangot: ,.A barlangkutatás magában véve sohasem juthat el a pleisztocén kronológia meg- nyugtató megoldásáig . . . Nagyon természetes, hogy a magyar barlangkutatók még ma is nagyon hajlamosak a monoglacialista álláspontra, ... mert ők mindig csak a felső-pleisztocén töredékes szelvényében búvárkodhatnak**. Megállapíthatjuk azonban, hogy Milankovics nem domborította ki eléggé a Köppen-féle küszöbértéken kívül magas hegységnek, mint eljegesedési gócnak föltétien szükségességét. (Még az sem maradhat el, hogy ez a hegység-góc elérje a sarkkört. így válik érthetővé, hogy a földtörténeti múltban sok millió éves jégszünetek is adódhattak.) ■ A földkéreg hullámzására alapított eljegesedési elméletek két okból nem állhatják meg helyüket. 1. A kéreg hullámzása rendszerint a sarkkörtől távoleső területeken zajlik le, 2. elképzelhetetlen a Skandináv-Alpok oly gyakori föltornyosul ása, majd hirtelen lezckkenése, hogy a diluvium teljes tagolásának ritmusát ez szabhatta volna meg. „Ez a ritmus — írja Bacsák — a 18! tanúsága szerint kizárólag a Föld változó' pályaelemeivel egyezik. “ S hogy a 18 elemi rész permutálásából adódó 6402 bill’ó különböző sorrend közül Milankovics besugárzási görbéjének ritmusa a Föld változó pályaelemeivel egybevág, véteti; nnek nem mondható. 245 Guúl /.: Részletek a diluvium éghajlatúnak ismeretéhez . T a a: HoBbie AauHbie k anaunro KJiHMaTa jh.iioiíhh. OceHbio 1948 r. anTopy neojKUflanHO npeacTaBriaacb B03.MO>KiiocTb npoaoa>KaTb icKOnkn b nemepe CemiM b Eanxnaa, iiaMaBtune b .Manyi x Aiecflyax 1934—37 r. 3th )Bbie pacKonKK 3iiamiau ocTopo^nyio ripoBcpi Konya 3-ro nepnoya Biop.M, t e. ao oiconHanHH nepnoya Maraanemien, Kaxcioe íaeöamie Kan.MaTa ocTannao caeybi b 3Tiix ocayicax, n Tai< Ka aroiyneoi AOKa3aicábCTBa pacnopy>Keiiyy hobl.ix íiccneaoBaTeneH. ,QoKa3aTenbCTBa pacTiiTeabnoro nponcxoncae- ih caeayKiyne : ocTaTKii Apenecnoro yran, kocth MaeKoniiTaioiyyx n nTny, yaiconey neoanTbi pa3nux Tiinoo. HepeaKO caymiaocab, hto b oahoai caoe BCTpenaancb yoKa3a- :abCTBa B^ex Tpex bhaob. MaTepnaa caoeB HBaacTca b SoabiunncTBe caynaeB minton : no nepeyKO ypeyaioTCH h necoic OTnocaiynca k peKa.vi, micTbiü rv'Mve n cyőaapayiionnaíi nniab emepHbin aecc).Crapbie pe3yabTaTbi yonoanaancb bo MHonix oinoiucnnax c packon- imh 3aK0HnenbiMy b 1 948. r. nopa3HTeabiio 6biao paayeaenne necnanHoro, ao cnx nop oynooSpasHoro caon Koaoanoro MycTepnena“, n ycianoBaenue aba'x rí poAie>KyTKOB („hiatus") caoeB, naKO- ;y oőnapy'/KeHiie onara b oaho.m, cMHTanno.M ao cnx nop nenpoayKTHBHbiM, caoe. C o.Moiybio noBbix aannux ycTanoBaiiBaaHCb Kaii.MaTimecKne ycaoBiia naiaioiyerocH caoa. rieiyepubitt npoijmnb aorioaHenHbin c 3TH.mii aannbiAiii aaeT B03.Mo>KnocTb koh- 'oanpoBaTb aaniibie KoaeSanun KariMaia jJiimoBiiaabnoro Kaaenaapa no Eaqak\ 1 aKiLM o6pa30M OKa3aaocb, mto ca.Mbie cneyiiaabnue Koaeőaniiíi Kaii.MaTa oine- uaaiicb b npoijmae. HiiKakoíí apyrofí Kan.MaTimecKiif; icaion ne aeaT B03M0>KH0CTb b jkhx_ pa3.Mepax aeTanmayim. 246 Földtani Közlöm/ LXXXII. évf. 19,52. 7—9. sz. NEUERE EINZELHEITEN ZŰR KENNTNIS DES DILUVIALEN KLIMAS I . G A A L Obwold ich iiber die Ergebnisse meiner, in dér Bánhidaer Selim-Höhlc (nebst Tatabánya) in den Jahren 1934 — 37. ausgeíührten Ausgrabungen des öfteren Berichte erstattete, halté ich es für notwendig, dieselben jetzt in einigen Details zu ergánzcn. Dér Impuls hierzu wurde mir dirre h den Umstand geboten, dass in dér im hinlersten Teile dér Höhle (Beginn eines Korridors) hinterlassenen Partié (témáim tles Sedlments, :m Jahre 1948 eine Nachforschung für mich ermöglicht wurde. . W'ie bekannt, enthált das Sediment dér Selim-Höhle die Ablagerungen des diluvialen Abschnittes R. II. — \V. III. — Profilé, Palaeolithe, pflanzliche und tierische 1 Überreste wurden von mir in zwei Artikelr. (5. u. 6.) emgehend besprochen. Ich öerufe mich auí diese, um die Kürze dér nachstehenden Parallelen zu rechtfertigen. lm Korridor-Beginn ist zuunterst derselbé gelb’.iche Ton-Komplex (E) abge- lagert, wie in den Saalen I und II.. Es kann.sogar íestgestellt werden, dass sich dicsér Komplex gerade so, wie in den Saalen auf 5 Bánke zerspaltet. Bei náherem Betrachten können docli einige Unterschiede dér Auímerksamkeit des Forschers p.icht entfliehen. So z. B. war die zuunterst, am Felsenboden abgelagerte Schicht E5 vorne . zab, lichtgelb, íiihrte Paiaeoüthe (Früh-Moustérien) und Bárenknochen, deni gegen- iibcr ist Ej des Korridors rőt 1 ich, mürb, bisher steril, 1,2 m máchtig. Hinsichtlich des Klitnas sírul wir so an die Orientierung des Saales angevviesen. Die im Hangenden dér vorigen Schichte- befindliche E4 des Korridors ist noch - mehr rötlich und ervvas plaslisch. Im Saale II war sic steril, da gégén konnte hier ciné grosso Feuerstelle íestgestellt werden. Da die Tierkncchen: Wirbeí, Metacar- palia, Mctatarsalia, Phalangien, Calcaneus, die Backenzáhne P2. P3, M2, os penis eines erw chsenen, ausserdem Humerus und Dens caninus eines Saugtirigs von Ursn s spelaeus ans TagesEcht kamen und dabei aus dér Feuerstelle herstammende Holzkohlenrcstc von Prof. S. Sárkány und J. Stieber für Tilia und Fraxi- nus determniriiert wurden, s:nd wir in dér Lage, das Kiima dér 0,2 m máchtigen Schichte Ei als mild bezeichnen zu können. Die ébenfáik 0,2 m máchtige Schichte Es sticht von den benachtbarten, íníolge ihrer gráuiichen Farbe z’emlich ab. Diesmal fand ich sie steril. Es soll aber erwáhnt werden, dass frither (1936) in E;{ des Saales I. ein Fragment des Polar- íuchsen (Alopex) gebeutet wurde. Das rauhe K.lima desselben Horizonts wurde auch in dér Höhle am Bordu A\are, wie auch im Subalyuk einwandfrei íestgestellt. Obwohl sich die Humus-Schichte E2 in dér Schichtenreihe des Korridors gar uicht ze gt, kann ihr Yertreter (0,7 m máchtiger gelber Lehm) nichts anderes, als mildes Kiima bev/eisen. Im Laufe dér früheren Ausgrabungon bewáhrte sich -E4 auffallend. Ausser den tvpischen Palaeolithen des Hoch-.Moustériens kamen auch Knochen des Höhlen- háren und de- Flcphas sp. (irogonthcrii?) bániig ans TagesÜcht. Dics genügt gewiss, um das Kl'ma diese? Absc nittes als warm bezeichnen zu können. Im Korridor erwies -ich di<. se Schicht vorláuíig ster:l. Die grös>b l h.-rr ••■schung Jer Ausgr :d.»ungen im Herbst 1948 bedeutete die Tat-ache, dacs sich die einh.cTlichc Schicht D dér Höhle, welche früher Holzkohlcn- •■'t von Pimi\ montanu. ürner Backenzálinc und Geweihbruchstücke von Rungifcr (ja ál /.: Részletek a dilnvilim éghajlatúnak ismeretéhez 247 trcticus lieferte, im Korridor in zwei Banké spaitetc. Die untere Bank (D2) bcstelit us fluviatilem Quarzsand, welchcr in dér oberen (Di) Schicht mit subaerischem itaub vermengt ist. Es kann nicht bezweifelt werden, dass Dj und D2 dér Siergonsteincr Stufe Spat-Moustérien) entspreehen und als Zeugen cines rauhen Kümas aufzufassen ind. (Machtigkeit 1,3 m) lm Hangenden dér Schicht Dx befindet s:ch'die 5,3 in máchtige, braune Ton- chicht (C), welche aber wegen íhrer Unzuganglichkeit diesmal nicht erforscnt L-urde. Insoferne aber dieser Horizont, (die ,,Hy3nen-Schichte“) schon ausgiebig >esprochen wurde (6). bezw. das milde Kiima desselben unzweifelhaft bestimmt vrrden konnte, können die bezüglichen Daten auch hier verwertet werdcn. Bei al! dicsem ist noch hinzufügen, dass zvvischen Dx und C eine aufíaiiende Jnterbrechung (Hiatus) feststellbar ist, welche sich hauptsachlich durch den irassen Unterschied zwisdhen dér Fauna und Flóra dér Dx und C fühlbar macht. Es ist einigermassen wohl überraschend, dass dér im Hangenden beíindliche ,HöhIen!öss“ vorne petrogrnphisch — einheitlich, dagegen derselbe im Hinterteile ler Höhle doch sehr scharí in zwei Banké gegliedert war. Das untere, Glied B>) fiihrte ausser charakteristischen Hoch-Solutréen-Palaeolithen (Lorbee’r- Lanzenspitze u. s. w!) Laubbaumen-Kohlenreste (Hollendonner) unddieFauha ler Hyanen-Schichte. Dagegen kamen im obersten Horizont des Diluviums (Bi) Rangifer arcticlis, Lepus timidus, Dicrostomjx, Schneehuhn u. 6. w. mit charak-, oristischen Magdalenien-Pataeolithen zuin Vorschein. Die allzu scharfe Trennung ieutet auch in dicsem Falle auf eine Unterbrechung. Bezüglich des Klimas ist 'ew ss feststellbar: einerseits das vorschreitende Abkühlen in Bo, andererseits das ’olarklima des letzteri Abschnittes Bx. ' Ste'.len wir jetzt die Reihenfolge dér nacheinander auígetauchten Khmata dér i 3.2 m miichtigep SchicMenreihe dér im Diluvialem-Kalender B a c s á k’s (1) íeevruiber. Die aufíaiiende Übereinstimmung wird klar ersichtlich. Wie ersichtlich, stimmt B a c s á k’s Typenkalender mit dem Höhlen-Kalen- I ler íadellos überein. Hoffentlich wird diese überzeugende Parallelé die Gegner Miinnkovic's entwaíínen. In dér Regei ist es aber .so, dass die Forscher sehr ■ccv . - ihre Hypothesen auízugeben geneigt sind. Und inwieweit die Mehrzahl dér Gelehrten heutzutage zu irgend einer Varietat dér Lehre iiber d:e Krustenbewe- jgu n basierte Hvpothese sich bekenni, soll hier eine dieser mit etlichen Worten pesprochen werden. Eine dieser Hypothesen wurde von M. Kretzoi (7) veröffentlichf. ,,Die k kurve, — schreibt Kretzoi, — wird als einzige Grundlage angenommen; •v - damít nicht in Eínklang angenommen werden kann, muss fallen... Astrono- nische Faktorén kön:; n nicht primare, noch weniger ausschliessliche Ursachtn von K limaschwankungen sóin... Astronomische Faktorén íührten gemeinsam mit viel- peh oingreifenden Lokalfaktoren zu — gelegentüch bedeutenden — Schwankungen nnerhalb dér Hebungsmaxima . Ich hoffe die Auímerksamkeit dér Forscher einigermassen darauf gelenkt zu habén, dass d:e M i 1 a n k o v i c’schen Faktorén ovi • wichtig sie auch prinzipiell sein mügén, doch nur eine labile Unterlage zu jvu torén, aiis samtüchen E:rizeidaten des Palaontologen. Stratigrapheni Palao- - ’graphen, Geomorphologen und Tektonikers schliessbaren Folgerungen _ eben [können. “ Was die in den einleitenden Zei'.en betonte Einwendung KretzoiV nbe- lant welcher Milankovic sich ausschüesslich an astronomische F ::ren 'tutzt, soll hier íolgendes behauptet werden. 24S \ . Földtani Közlöny LXXXII. évj. 1952. 7 — 9. sz. Ab- schnitt Jahreszahlen Klima- typus Heide? Wald? Schich- te dér Selim- Höhle • Antncrkunk VC MII. 17,200- 26,900 glazial 1 Heide Polar-Fauna -* 26,900—40,200 Übergang B. Magdalenien SS 40,200—53,900 subtropisch Löss Misslungene Interfcrenz Übergang s. d. Nachbarschaft 53,900—66,500 Hiatus (Jankovich-Höhle) W.II. 66,500—77,700 glazial Spát-Solutréen • 77,700—80,700 Übergang Wald B> Hoch-Solutr. (Hyane) W.II 80,700—88,200 antiglazial Humid r ? Spát-Aurignac (Hyane) 88,200—99,700 subtropisch Heide Hiatus _ 99,700—110,600 Übergang Löss Sirgensteiner-St. W.I. 110,600—122,000 glazial d2 (Rangifer) V 122,000—122,600 Übergang 122,600—133,800 antiglazial (Elephas) £ 133,800—140,500 subtropisch Wald e2 Humus-Sch. 3 c/5 140,500—146,000 glazial E3 ^ Prae-Würm (Alopex) i 146,000—158,300 subarktisch Humid (Ti !ia, Fraxinitt) C5 i. 158,300—160,000 Übergang Ex U 160,000—170,200 subtropisch - Krapina gehört 170,500 — 179,200 antiglazial e5 auch hierher 179,200-182,000 Übergang Heide Selim-Höhle unbewohnt R.II. 182,000—192,200 glazial Löss Das Postulat K ö p p e ns (2) , — áusserte sich M i 1 a n k o v i c — soll damit eiganzt werden, dass dér Hergang (d. h. die Entwicklung dér Eiskalotte) sich nur dann in Bev.egimg 6etzt, wenn sich im kritischen Terrain, u. zw. binnen dem Polar- kreise sich ein Hochgebirge, als Stützpunkt befindct. Ohne diese Stützpunkte ist die Entwicklung einer Inlandeisdeeke undenkbar. Hiermit ist die Anklage wegen Einseitigkeit eliminiert. Und was fern-er den Zusammenhang dér Khmaschwankungen mit den Kru- etenbewegungen betrifft, soll folgende aus dem Ariikéi Kretzoi’s entnommene Zusammenstellung uns orientieren. Jede hier sich darbietende Bemerkung beseitigend, möchte ich die Aufmerk- samkeit riur darauf hin lenken, dass, lant dieser Zusammenstellung, Kret'zoi in den Rahmen des ganzen Düuviums insgesamt nur 6 Krustenbewegungen und dem entsprechend 6 Khmaschwankungen beweisen konnie. Demgegenüber wurde in í Typenkalendc-r nur im letzten Absch’nitt (rund 200.000 Jahre) das Doppelte nach- gewiesen. Aus all diesem geht klar hervor, dass die sieh an d:e Krustenbewegungen stützenden Theorien íür die Lösung dér Gesetzmássigke'ten dér diiuvialen Eis- zeiten ungeeignet sind, denn dér Rythmus dér Schwankungen stimmt nurnnit dem dér Véréi sungskur ve üb erein. (Literatur u. Fig. siehe im ungarischen Text.) Gaál /.: Részletek a diluviurn éghajlatának ismeretéhez 249 Diluvialer Abschnitt Krustenbewegung KI ima Red Crag Senkung mit Hebung dér * Warm, humid Erösibnsbasis. Bruchsysteme. Günz I.-*— II. I Hebung Kait, arid (Glazial) G — M Betráchtlichc Hebung Wármer und hűm ide r Mindéi I. — II. > Senkung, Brüche Kait, arid. (Glazial) M — R (Interglazial) Senkung Warm, humid Riss I. — II..- — Hebung mit mehreren Kait arid und humid Würm I. — III. Oscillationen Oscillationen Holozan Senkung Warm, mehr humid IRODALOM — LITERATUR 1. Bacsák Gy.: Az iníer glaciális korszakok értelmezése. — Zűr Erklir-.rg dér Interglazialzeiten. (Az Időjárás) Budapest, 1940. — 2 Koppén W. Wegener A Die Klimate dér geologischen Vorzeit. Berlin, 1924. — 3. M i 1 a n k o v i c s M.: Ma the-- matische Kümalehre und astronomische Theorie dér Klimaschwankungen. Bér. in, I'AO. — 4. Penck A.: Die Strahlungstheorie und die geologische Zeitreelinung. (Zeitschr d. vios. f Erdkunde) Berlin, 1938. — 5 Gaál I.: Das Klíma des ungarischen Moustéren i:n Spiege' seiner Fauna. (Ann. Mus. \:at. Hung P. Min. ctc. Vol. 34) Budapest, 1941. 6 G^a á 1 I.: A bánhidai Szelim-barlang „hiánás réteg”-e. Die Hyánen-Schichte d - Selim- Höhle bei Bánhida in Ungarn. (Föleit. Közi.) 1943. — 7. Kretzoi M.: Beír - .ingen über das Problem dér Eiszeiten. (Ann. Mus. Nat. Hung. P. M:n. etc. Vol. 01 '41. — 8. Bacsák Gy.: A skandináv eljegesedés hatása a periglaciális övön. (D . rkung dér sknndinawischen Vereisung au! dér Periglazialzone. Meteor, és Fö'.dmágn. Intézet k:adv.) Budapest, 1942 — 9. Soergel Wu Die Vercisungskurve. Berlin 1937. - 10. Bacsák Gy.: Kait und warm. Budapest, 1941. — 11. Klute F. De düuvialen Kait- und Warmzeiten. (Scientia Jhg. 1942.) — 12. Schindewolí O. H Geoí -gisches Geschehen und organische Entwickíung. (Bull of the Geol. Inst. ot the Univ. oi lép- ’n i 1937. — 13. Bacsák Gy.: Az utolsó 600.000 év földtörténete. Dife Erdgescliichte dér Ic-tzverflossenen 500.000 Jahre. (A Földt. Int. 1944. évi jel. függeléke. 5. fűz.) Budapest, 1944. — 14. Kretzoi M.: A csákvári Hipparion-fauna. (The Hipparion-fauna : Csák- vár.) Földt. Közi. Budapest, 1952. — 15. Scherí E.: Versuch einer Einteilurg des ungarischen Pleistozáns auf moderner polyglazialistisclier Grundinge. ) Verh. 1 In -r- nat. Quartár-Koníerenz.) Wien, 1936. I / A LOVASBERÉNYI II. SZÁMÚ MÉLYFÚRÁS FÖLDTANI EREDMÉNYEI . 1 SCHRÉTER ZOLTÁS-MAURITZ BÉLA* 1. A fúrás rétegtani viszonyai Schréter Zoltán (1 szelvénnyel.) Lovasberény fehérmegyei községben, a katolikus templom előtt lévő téren 1911-ben artézi víz nyerése céljából fúrást mélyítettek, amely 6.22 m-ig pleisztocén löszön, 187,26 m-ig a felső pannómai-alemelet rétegein és 305,58 m-ig, a fúrás fene- kéig eocén rétegeken hatolt át. A fúrás szelvényét Ven dk A. közölte $ a fúrásból kikerült kövületeket Vogl V. határozta meg. (M. Földt. Int. Évkönyve XXII. k. 1. f. 67. old.,. 191-1). Mivel az eocén rétegekből a tanulmány Nurnmulina striata Bruget is felemlít, -amely foraminiferafaj az esztergomi barnakőszénmpdencében az alsó- eocén széntelepes rétegcsoport fölött nem nagy magasságban fekvő, rétegekre jel- lemző, a kőszénbányászat is felfigyelt erre az adatra s 1937-ben az egykori „Nagy- bátony-Ujlaki Kőszénbánya és Téglagyár Rt.“ a községtől csekély távolságra ke- letre fúrást mélyíttetett a mélyben esetleg rejtőzködő eocén barnakőszéntelepek fel- kutatása céljából. Ezt a fúrást a rövidség kedvéért II. számmal jelölöm, szemben a községben lemélyített ártézi kútfúrással és a néhány évvel később, a „M. Ált. Kő- szénb. R. T.“ által a község déli végén lemélyített 411. sorszámú fúrással, amelyet III. számmal jelölök. Ez a II. sz. fúrás nem volt magfúrás, hanem az öblítései módszer szerint történt. Tehát a fúrási anyagot nem kaphattam teljes épségben kézhez s így a mel- lékelt fúrást szelvény se lehet tökéletes; az többé-kevésbbé vázlatos. A fúrási anyag- nak egy részét nem kaptam meg, ez azonban a fúrás értelmezésénél komoly hiányt nem jelent. A II. sz. fúrás a következő szelvényt szolgáltatta: 0-tól valószínűleg 10 m mélységig a felső pleisztocén lösz, alatta legalább 200 m mélységig a felső pannó- niai-alemelet rétegcsoportja. A fúrásmintákat csak a 115 m mélységtől kezdve kap- tam meg és így a pannóniai-emelet és az alatta következő tortonai-emelet réteg- csoportját pontosan elhatárolni nem lehet. Kétségtelennek tartom, hogy az I. számú fúrásban észleltek analógiájára, a 200 m alatt néhány méterrel, már a tortonai rétegek következtek. A pannoniéi rétegcsoportot illetőleg 115 m-től 175 m-ig .szürke agyagon hatolt át a fúró, amely 137 — 138 m között bernásszürke agyagba és 1 43— 144 m között barnaí >ltos sötét ebbszíirke agyagba ment ái. 175 — 185 m közt szürke, homokos agyagot harántoltak Kövületek a következő mélységekből kerültek elő: * ElOadták a M. Ffil-.lu.ni Társulat 1052. I 16.-; szakülésén. Schréter ■ Z.: A lovasberényi II. mélyfúrás 251 127 m-ből Bythinia sp. fedők, 138 m-ből Limnócurdiurn decoritm fuchs, j ulvuta variábilis Fuchs, Viviparus lóczyi Hal., Melanopsis : cír. decollata Stol. töredékes péidánvai, továbbá Ostracodá k, amelyek Zalányi B. szerint a Pura- cuprici balccinica Z a 1., a Herpetocypns reticulata Z a 1. és a Herpetonjpris reptans F>aird fajokhoz tartoznak. A 139 m-ből Limnocardium sp. és Viviparus sp. töre- dékek a 140 és Ml m-ből Limnocardium sp. töredékek, a 146 m-ből Congeriu, Limnocardium. Viviparus és Melanopsis töredékek, 149 m-ből Unió sp. és Limno- cardium sp. töredékek, továbbá Neritina sp. töredékei és a Melanopsis gráciáin Fuchs egy jó megtartású példánya, továbbá Ostracodá k, amelyek Zalányi B. létből visszamaradt r>. :\sumi&ji nak, nanem a tortonai rétegekből a pannóniai- rm let üledékeibe át : légy, amint az erdélyi, bécsi és a horvátországi 1 Markusevec) medencék p rétegeiből ismeretessé vált Foraminiferákat is átniO'Ottaknak tekintik. A I>~ auriculata Fuchs a felső-pannóniai alernelet al kja. tehát a 200 m-ig tiur; csoportot a felső-pannóniai alemeletbe kell helyeznünk, így a 195 rn mélységbe: bár Zalányi szerint a Cytheridea pannonica Méhes az alsó-pannónia: u lemet.' íelsö részében otthonos. Valószínű tehát, hogy ezen a tájon- az említett Ostracoda- íaj. a többi fajjal együtt a felső-pannóniai aletneletben tovább élt. 200 m-től 267 m-ig fúrási anyaggal nem rendelkezem. 267 m-től 272 m-ig szürke agyagon és 272 — 300 rn között szürke, homokos agyagon hatol1. : a túr . A 268 m-ből Foraminiíerák kerültek elő. így Triloculina sp., t extílián co.'ir d'O r b., Bolivina sp.. Uvigerina pygmaea d’O r b, Globigerina bulloides >40 apró példányai. A 270 m-ből pedig a Dentalina filiformis d'Or >. és a G roidin i soldanii d’O r b. ugyancsak apró példányai kerültek elő. 274 " o óf'. 4 sp.-t. 278 m-böl Robulus cullruíus Mont., 280 ni ! m Rnbulus inornat is l'Oi t, 290 m-ben és 296 m-ben Ciduris tüskét, utóbbiban ezenkívül Roba ?p.-t -i :us nyéltagot leltem. Ezek a rétegek a k ö z é p s ő - ;n i oc é n n e . •ü»é'\ - r»nt a tort-on-ai-emeletnek a lerakód ásni. 252 Földtani Közlöny LXXXII. é'jf. 1952. 7 9. sz. Lovasberény II. sz. fúrás szelvénye pleisztocén | ■ lOOm -rrr- 'lilh' 138-9 Ig'OrTkm 478-9 |&_OrLNfn 434-6 & Nm 493 a, Orl.Nmsio & OrINm 513 4 A^OrÍNm 519-32 [IrNm 526-28 jfiHNm 533 -35 L*Nl71 543-45 AGYAG fS MA IGA A RGILE £ T MAIK f . HOMOKOS AGYAG - 4 abgile sableuse 551 6 m r 1 homokos mészkő és homokkő E7JE3 calcaide saíleaux et gres homokkő es homok GRÉS ET SABLE -_-v--T1 ANDEZI t tufas, HOMOKOS agyag Z.-7ZI ASGILE SASLEUSE a TUFE ANDÉSITIOUE Nm, NUh MULITES 0 rf ORTHORHRAGM1HA <3 MOLLUSCA A F08AMINIFERA n anoezittufa J TUF ANOÉSntQUl , MÉSZKŐ ~ rrd CALCAI8E rrr-r.-i KONGLOMERÁTUM ÉS KAVICSOS MÉSZKŐ ■ 1 CONGLOM ERAT ET CAlCAIRE CAILLOUTE CAILLOUTEUA A 301 m-töl lefelé ki vetkező rétegek már a í c 1 s 5 - e oc e n b e, a priabonai vagv barton-emeletbe tartoznak. Erre vall a rétegek kőzettani kifejlődése hthotham- ni jmos mészkövek) , bár korukat a 364 méterig kövületekkel igazolni nem lehet. A 308, 253 Scíircler Z.: A lovusberényi //. mélyjúrás 320, 334, 336, 350 és 364 tn mélységekből származó mészkövek vékonycsiszolataiban Lithothamnium-á tmetszeteket látunk, sőt a 308, 320 rn-böl származó mészkövek majd- nem tisztán Lithothaninium- ból állanak a csiszolatok szerint. Szabadszemmel, vagy kézinagyítóval is jól látni a mészalgáknak álmetszeteit a 348, 350, 352 és 362 m mélységekből származó mészkőszilánkokon. A 301 m-től 312 m-ig fehér mészkövet liaránloltak, amely — úgylátszik — márgával váltakozott. A 308 m-ből előkerült mészkődarabokban a Lithothamniurnok mellett Operculina 6p., Cidaris tüske és P ce- ten töredékek akadtak. A 308 m iszapolási maradékából már augit-andezit darabkák is előkerültek; innét kezdve lefelé az andezittufa végigkíséri az eocén rétegsort. A 312 m-ből Lamna fog is előkerült. A mélyebben következő rétegsor meglehetősen változatos. Fehér és sárgás- fehér mészkő, márga, márgás-homokos agyag, márgás homokkő és alárendelten me'szkötőanyagú apró kavics, vagy mészkőkonglomerátum építi fel a rétegsort, amelybe andezittufa rétegek is telepszenek; a márga- és mészkőrétegekben is gyak- ran szerepel andezittufa anyag. Vékonycsiszol :ban az első Nummulinát a 364 m- ben, a másodikat a 381 m-ben, makroszkóposán láthatót a 400 m-böl származó mészkőtörmelékben találtam. A legtöbb rétegben (az andezittufát kivéve) megtalál- juk a Nummulina incrcissata de la Harpe fajt. Elég gyakori egy kicsiny, sima Nummulina, amely a N. millecaput Bou béé makroszférás alakjának alakkörébe tartozik. RozlozsnikP. feljegyzése alapján tudjuk, hogy a N. millecaputnak csak a makroszférás, kicsiny, leneseszerű alakja szerepel a hazai felső-eocén rétegekben. Egyes rétegekben Orthopliragminá k is előfordulnak, de igen gyéren; egyedül az 514 •in mélységből származó márgás mészkőben gyakoribbak. Az említett Nummuliná k & az alantabb felsorolandó Orthophragrniná k arra vallanak, hogy az átfúrt rétegcsoport a felső-eocénbe, a prabonai, vagy barton eme- letbe tartozik. Az I. sz. fúrásból említett N. striata voltaképpen szrntén a N. incrcis- sata fajnak felelhet meg, tehát nem utal a középső-eocénre. A mellékelt szelvényen feltüntettem az egyes rétegek váltakozását, így részletes ismertetésüket mellőzöm s ecak a kövületelőfordulásokat említem fel. A Nummulina incrassata de la Harpe vékonycsiszolatban először .a 364 és 384 m mélységekben jelentkezett; 451 m-től lefelé az 515 m mélységig a legb bb rétegben megtaláltam, többnyire gyérebben, de egy s rétegekben nagyszámban, az 513 és 514 m mélységekből származó fúrási anyagban, A N. millecaput Bou béé makroszférás alakja vékonycsiszolatban és r: roszkóposan először a 400 rn mélységből került elő, amely még jellegzetes alak. lyebb rétegekből előkerült sima. apró Nummuliná k hosszanti metszetein a kém választófalak már n: - alakúak, mint a típusnál s ezért ezeket a típussal azon- V: n: már nem lehet. Az Orthophragrniná pratti M i c h e 1. előfordul a 475, 478, 479, 510, 51-1 'L9, 520, 522 és 528 m mélységekben; részben vékonycsiszolatokban észlelhető. Az O. applanata Gümb. a 480 és 510 m mélységekben, az O. aspera Gümb a 479. 483, 514, 522 és 528 m mélységekben, az O. stella G ü m b. a 478, 510, 513 és 5 1 4 m mé.y- ségekben, végül az O. stellatu d’Arch. az 514 m mélységben. Operculina sp. előfordul a 310, 511 és 522 m mélységekben. Echinoidea töredékek a 411 és 453 méterekben, Dentalium sp. . 312 m-ben. A Lithothamniurnok jelenlétéről már fentebb megemlékeztem.- A ‘ U ni '. - ve kező mészkövekben is elterjedtek. Vékonycsiszolatok útján b:zto -. „ rí: jelenlétüket a 406 (sok). 478 és 510 m mélységekből származó ~ a . ■' m. A ' thothamniumók, a Numtnulinákka\ és Orthophragrniná hk;\ 1 cg; itt a felső-eocén folyamán lassan és fokozatosan süllyedő tenger' fokozatos felhalmozódásáról van szó. 251 Földtani Közlöny I..XX.XII. évi. 1952. 7—9. sz. A. fúrás által szolgáltatott legnevezetesebb adat az, hogy a felső-eocén mészkő, márga és homokkő közé több rétegben és néha tekintélyes vastagságban a n dez it- tufa rétegek telepszenek. Az egyik vulkáni tufaréteg pl. 22,-1 m vastag. Felső-eocén képződményeinkben több helyütt ismerünk vulkáni tufanyomokat, de ilyen tekinté- lyes kifejlődéséről eddig nem tudjunk. Elkönyvelhetjük tehát azt, hogy a felső-eocén . idejében Magyarország területén számottevő vulkanizmus volt. Ennek kitörési kö- zéppontját ma még nem ismerjük ugyan, de feltételezhetjük, hogy a mai Velencei- hegységtől nem lehetett távol. Sőt nem valószínűtlen, hogy a Velencei-hegység isme- retes piroxénes és amfibólos andezit-kocsányai is vonatkozásba hozhatók a felső- , eocénkori vulkanizmussal. A fúrás a következő mélységekben harántolt andezittufát: 414 — 436,4 m közt, 451 — 452 m közt. 488—492 m közt, 491—509 m közt (az 506 m-ben lapillikke!) . 536—512 m közt, az 544 m-ben és 546 — 551,6 m közt, vagyis a fúrás fenekéig, ahonnét az még lejjebb is folytatódik. 549 m-ben amfibólos andezitbreccsián és tufán hatolt át a fúró. Egyes rétegeinek megiszapolásakor elég sok magnetit maradt vissza egyéb ásványokon kívül. A vulkáni tufa ásvány-kőzettani vizsgálatát Mauritz B. végezte, ki eredményeit külön közli. A vulkáni por kétségkívül a felső-eocén part- közeli tengerébe hullott; ezt bizonyítja az is, hogy az üledékes kőzetek nagyobb részé- ben találunk vulkáni eredetű anyagot. Időnkint nagyobb tömegben halmozódott fel a vulkáni por és homok; lehet, hogy részben tengeráramlások sodorták azt össze nagyobb mennyiségben. • ' Az 1. sz. fúrás szelvényében Ven dl A. a 192,8 — 207,3 m közt kővelőszeríí agyagról, a 225,25 — 232,45 m közt eruptív eredetű töremléket tartalmazó márgáról é« a 261,10—263,20 közt márgáról tesz említést, melyben biotitos eruptív eredetű törmelék van. A felső-eocén rétegei között tehát itt is megvan a . vulkáni anyag. A község déli részén lemélyített III. sz. fúrás, a fúrási-napló másolat szerint nem hatolt át vulkáni eredetű anyagon. Valószínű, hogy a vulkáni tufák itt is megvoltak, csak a fúrásmintákat elnevező fúrómester nem ismerte fel azokat. A 301 m-től kezdődőleg felső-eocénkorinakl priabonai, vagy barton emeletbeli- nek tekinthetjük a harántolt rétegeket. Tehát Jlaz 551,6 m fúrásfenékig) legalább is- 250 m az eddig átfúrt felső-eocén rétegcsoport vastagsága. Jóval vastagabb is lehet, mert itt a fekvőjét még nem érték el. Viszont a nem nagy távolságban, a község déli részén lemélyített III. sz. fúrás fúrási naplója arról ad hírt, hogy még a 678,20 m- ben is eocén rétegekben mozgott a fúró. Ugyancsak a fúrási napló szerint a 678,20 - 738,30 m között palaeozói képződményeken haladt át a fúró. De ezt a kavicsos márga, szürke homok, kavicsos homok és agyagréteg-csoportot is inkább az eocénbe utalhatjuk. Hogy a III. sz. fúrás végig a felső-eocénben haladt-e, vagy a középső- eocénbe is belejutott, ezidőszerint nem tudjuk. Az azonban bizonyos, hogy sem a ie'ső. ú. n. tornai kőszéntelepet (a .V tinim. striatci szintben), sem az alsó-eocén kő- széntelepet nem harántolta egyik fúrás sem. A fentieket figyelembevéve Lovasberény táján a felső-eocén rétegcsoport vas- tagságát legalább is 350 -400 m-re becsülhetjük. Összehasonlításul felemlítem, hogy Budapest vidékén kb. 80 m-nek, Tokod táján 100 m vastagságúnak írják le. A lovasberényi II. sz. fúrás három, a Velencei hegység északnyugati oldaián lejátszódott transzgresszióról szolgáltat bizonyítékot. Az első transzgresszió a felső- eocén (priabonai) tenger előnyomulása volt. Az egész oligocén, az alsó-miocén és a középső-miocén felének, a helvéti-cmeletnek az üledékei hiányzanak. A második transzgresszió k. -miocén második felében, a tortonai-emeletben következett be. A szármáciai-cmeletnek és- az alsó-pannóniai alemeletnek a rétégcsoportjai hiány- zanak, tehát ezeknek a transzgresszióját se vehetjük számításba. A legfiatalabb transzgresszió végül a fe'.ső-pannónfai alemeletben következett be. Sdtréter Z.: A lovasberényi II. mélt/júrús 255 UpeTep 3. ^ reoJioi'HuecKiie jaiiHhie rjiyőoKoíí CKBa'/icmibi JVu II. b Jloiiamőepeiib. K ceBepy ot rpaiitmiofí .uaccimbi b ropax Be.ieime, 3a cöpocoM orpaHtmaiomiiM opbi b ceBepoBOcTOMiio.\t-K)ro3an; anc.\i nanpaBneiimi, na ieppHTopnn tpenmnoro öac- ertna npoxoAnaH CKBa>Knny ad r.ivóHHbi 551.6 m c ueni.K) pa3seaKH vt.th. Byptmie npo- (0311:10 ot 0 30 10 m naeficioueHOBbiü aecc, ot 10 vi 30 200 m naacrrbi nepxnero iian- iohckoto noa’npyca, ot 200 30 301 m naacrbi toptoiickoio apy'ca cpe3Hero MHOiteiia 11 )t 5OI 30 551.6 m naacTbi npiu őohoboto, nau öapTOHCKOro apyca Eep.XHero aouena. yroabHbix ,\iecTopo>K3emii( ne nepeceicaancb. 3iiamne;ibHbiM pe3yabTaTO.M nypcmpi hb.tíi- ;tch tót ({.aKT, hto ripoxo3nancb anae3inoBbte Tyijjbi M£jk3V naacTa.vui BepxHtro aouena * HCKOTOpbix caonx 3namiTeabnoii moujiiocth (22.4 \i). H3 btopo BH3HO, hto Ha Teppirro- juh Beurpiui, b Bcpxne.M aopene npon3B03>iaocb pna 3namiTeabHbix BvaicanimeCKiix ipoueccoB. \ Les résultats géologiqués du sondage No. II. de Lovasberény. pár Z . SCHRÉTF.R Au nord du massií granitique de la montagne de Velence, au delá de la grande faille qui en direction XE-SO déllmite la montagne, dans le bassin tertiairc on a exécuté en 1937 un 6ondage pour la prospection du charbon. Ce sondage pro- fond de 551.6 m a traversé les formations suivantes: 1. De o á 10 in du loess pleistocéne. 2. De 10 m á 20U m environ une sülte de couches formées surtout d’argiles du sous-étage pannonién supérieur. 3. Entre 200 et 301 m les couches- argilcuses et sablonneuses de l’étage tortonien. 4. De 301 á 551.6 m du calcaire, des marnes, des grés et du tuf andésitique de l’étage pri- abonien ou bartonien de l’Eocéne supérieur. Le sondage nous permet donc I'obsér- ver trois transgressions au versant NO de la montagne de Velence. ✓ Le sous-étage pannon - supérieur est indiqué, entre autres, pár Dreissensia auricutaris Fuchs, Limit um decorum Fuc.hs, Vivipanus lóczy Hal. En 186 m de profondeur il \ ént aussi de trés petites Foraminiféres, qui y ont éie lavées évidemment de l’éta.; tortonien. Les couches de letage tortonien ont fourni de petites Foraminifcres, d - spicules de Cidaris et des articles d’Encrinus. Les couches priab jnriiennes ou bartoniennes de l’Eocéne supérieur ont fourni NummuUna incrassata de la Harpe, Nummulina millecaput Boubée et plusieurs espéces d'Ortop/iragmines, ainsi quc des Lithotkamniums fréquenís dans la plupart des couches. Le résultat le plus remarquable du sondage e’est la constatat:on qu<. parmi les couches de l’Eocéne supérieur, d’une épaisseur dépassant considérablement la moyenne, il y a plusieurs címehes de tufs andésitiques, paríois en une grande épaisseur (22.4 m). Ces tufs témoignent d’une activité volcanique notable á l’époque éocéne supérieure sur le territoire de la Hongrie. Xous en trouvons les traces aussi dans les montagnes de Buda, au Bakony et mérne dans la montagne Bükk. mais les produits de l’activité volcanique éocéne ne sont présents en épaisseur considérable que dans ce sondage. II est donc probable que le centre de l’érupt' a été dans le voisinage de la montagne de Velence, ou dans la rr ' gne mérne,, oü se trouvent des pédonculés d’andésites a amphiboles et á pyroxén s. 236 Földtani Közlöny LXXXll. év], 1952. 7—9. sz. 2. A fúrás eruptív eredetű közetanyaga Mauritz Béla A lovasberényi mélyfúrás kőzetanyagát a 460—549 m közti mélységből kőzet- tani vizsgálatnak vetettem alá. Összesen 32 próba anyagát vizsgáltam meg. S c h r é t e r szerint az üledék az eocén felső szintjébe tartozik. Az iszapos-agyagos anyagot bőséges vízzel összegyúrtam, a lebegő részekkel telt kolloidális elegyet leöntöttem és az edény fenekén maradt ásványos anyagot mikroszkópi vizsgálat alá vettem. Egyes próbákban bővebben maradtak vissza lapilli- szemecskék, melyek 5 — 10 mm nagyok voltak. Máskülönben az iszapo'.ási maradék jól meghatározható ásványokból állónak bizonyult. A maradékból mágnespatkóval bőséges magnetit-et lehetett kiszedni. A magnetitszemek részben automorfok, 10 — 800 (it átmérőjű oktaéderek, némelyek egészen a rombdodekaéder alakját vették fel, másrészt a magnetit alaktalan szemeket is alkot. Az iszapolási maradék zöme p 1 a g i ok 1 á s z-földpát. Az egyének főkép 50—500 u átmérőjűek, de vannak jóval kisebbekés jóval nagyobbak is. Teljesen üde megtartásúak. Részben automorfok, de jórészt csak töredékek. Egész megjelenésük arra utal, hogy andezit-erupcióból származnak. A vékony táblás termetű kristályo- kon tel lehet ismerni az (110), (110), (101) és (101) formákat, minek folytán az oldallapokon fekvő kristályok hatszögletesek; gyakoriak a téglaalakú egyének is. Az ikerlemezesség a megfelelő helyzetű kristályokban nagyon jellegzetes; az iker- lenezek hol vastagabbak, hol pedig igen keskenyek. A zónás szerkezet nrnden egyénben jól fejlett, a kristályok gyakran igen sok zónát tüntetnek fel. A kioltás szöge alapján a plagiszklászok labrador-összetételűek, fénytörésük 1,552-nél na- gyobb. Igen gyakran tartalmaznak salakos zárványokat, melyek vagy a kristály közepén helyezkednek el, vagy pedig a kristályban a külső határvonalakkal párhuza- mos koszorút alkotnak. A fenti sajátságok az andezitkőzetek földpátbeágyazásaira jellemzők. A színes elegyrészek közül egyedül az a u g i t játszik szerepet. A kristályok prizmazónája élesen fejlett, azonban a terminális lapok mindig hiányoznak, mintha a kristály két vége letört volna. A zömök prizmák legfeljebb 500 /t hosszúak és 200 jU vastagok, de gyakori c a kisebb egyének is. Színük zöldes barna; a vastagabb egyének erősen pleokroosa.:, hosszant irányban nagyon sötétbarnák, míg haránt- irányban világosabb zöldes barnák. Egyes próbákban halványzöldes o 1 i v i n-töredékek is felismerhetők, de min- dig csak elenyésző mennyiségben. Az elvétve látható apátit egyének automorfok; a prizmán kívül csak k:s lapdk alakjában jelenik meg a bázis és az (1011) bipira- mis is; a méret 200X80 u körül ingadozik. Igen ritka elegyrész a cirkon. Egyénei nagyon élesen automorfok; átlagos méretük 80X30 u', uralkodó forma a prizma és a bipiramis. K. v a r c-töredékek csak nagyon elvétve láthatók. Másodlagos kalcit- töredékek jóval gyakoribbak. A fenti, jól meghatározható, üde elegyrészeken kívül némelyik próba bőven tartalmaz igen apró töredékeket, melyek tele vannak zavaros zárványanyaggal; e töredékszemek izotrópok, ill. rendkívül apró kettőstörő, de közelebbről meg nem hatá- rozható részecskékből állanak; a töredékek fénytörése 1,526-ná! kisebb. E töredékek taián vulkáni üveg- bői állanak. A fentiek alapján az iszapolási maradék ásványai bizonyára valamelyik andezitvulkán kitöréséből származnak. A lapil’.ik száma hol nagyobb, hol kisebb; az iszapolási maradék ásványai nrnd rendkívül üdék, a mállásnak még csak n> >mait se árulják el. Az egész tömegnek kristálytufa jellege van. Kiszóródása a ítlső-eocé. n. ill. még korábban történhetett. Utóbb' esetben a kristálytufa anyaga belemos ott a lerakodó, iszapos agyagos üledékbe. . BARIT PILISBOROSJENŐRŐL ZSIVNY VIKTOR* Vizsgálati anyagomat, melyet V i g h Gy. bocsátott rendelkezésemre, igh G. gyűjtötte 1941-ben a pil:6borosjenó'i Fehérkő keleti végén fekvő homok- abanvában. / A megvizsgált finomszemü hárshegyi homokkő kézipéldányokat víztiszta, * arányi baritkristálykák impregnálják; felületüket (= a homokkő repedéseit) na- yobb, víztiszta, vagy sárgás, részben tejszerűe-n zavaros kristálykák borítják, lelyek oldallapjait gyakran vasoxidhldrátos kéreg vonja be. Maximális hosszuk a 6-tengely irányában, kiegészítve) 3 mm, vastagságuk Ö.4 mm. Teljesen szabadon ;ló kristályokat nem észleltem; mindig rozettákká csoportosultak, melyek sűrűn gymáshoz nőve borítják a repedések falait. 13 megmért- kristályon, ill. kristály- iredéken a következő 19 alakot figyelhettem meg: . * r {001 J rj 1 320 • jóiét ■ {l .0.14* a )100!, * ' h >540* . jois) . W |l08{ • b {010> m {llOj S |014j • d |102{ |043{- • V { 304 { • > * {032* - r {405| • o |011[ jooi { és dominálnak, valamennyi kristályon előfordulnak; általában zek szabják meg termetüket. jooi|- lapjai csak kivételesen, jllo[ -éi csak ritkán (Inak egyszerű reflexeket. { 1 10*- lapjai néha érdesek. }l00|, joioj, 1 11 1 1 , jl02( és jói 1 J- legtöbbször igen alárendeltek: az első tárom alak általában hajszálvékony s csak ritkán szélesebb csíkokban, a két utolsó endszerint igen kicsiny háromszögekben jelenik meg. E mellék-alakoknak, melyek ;özül J 1 02 J lép fel aránylag legnagyobb lapokkal, nemcsak dimenzióbeli nagy vál- ozatossága, hanem egyik-másik elmaradása is igen változatos kombinációkat, iile- őleg lapkonfigurációkat hoz létre, melyek közül néhányat az 1 — 10. ábrákban tün- etiem fel. Az bipiramis ritkán észlelhető. ^ 320* hármadikfajta prizmának két kristályon összesen csak három lapját, l540j-t, valamennyi magasabb indexű első és másodikfajta prizmát és a {332* oipiramist pedig csupán egy-egy rendkívül keskeny lapjával, egy kivétellel,** m ás- nás kristályon mérhettem; mindezek csak gyenge, homályos, de azért megfogható reflexeket adtak, jotój- egyetlen észlelt lapja 'felcsillanással nem volt észlelhető, •eflexét azonban megfigyelhettem. A ponttal jelzett alakok fellépését bizonytalannak 2) ugyanis ugyanazon kristályon jelent meg. •> f • • 258 Földtani Közlönif LXXXII. évf. 1952. 7 — 9. sz. azért is, mert a rájuk vonatkozó észlelt és számított szögértékek közötti különbségek fél fok körüliek (sőt a joi4j-re vonatkozó különbség még ennél is nagyobb). Ezek- nek, illetőleg 7] |320{ meghatározására a következő szögértékek szolgáltak:*** észlelt számított különbség 7] m (320) (110) 10°21' 10°39V2' -187,' • n rí 771 (320) (110) 67c27' 67°421/2' -157,' bm (540) (110) 5°25' 604V.' -397,' (016) (001) 12°28' 1 2C21 ' +7' (015) (001) 15°15' 14°43' +32' So (014) (011) 19°13' 18°11' + 1°2' (043) (001) 60°31' 60° 161/*' +147,' (032) (001) 62°27' 63°51/*' —387, (1.0.14) (001) 6°24' 6°34' — 10' I Yc (108) (001) 1 1 °47' 1 1°23' . +24' (304) (001) 50°38' 50c23 V2' +147/ t (405) (001) 51°48' 52° 13' —25' (332) (001) 72°52' 72° 13' +39' 1 óbro Az előbbiekben említett, normális típusú kristályokon kívül, melyek termetét ni és c szabják meg, ritkábban az a-tengely szerint nyúlt, vagy az a — 6 tengely- síkban izometrikusan, vagy közel izometrikusan kifejlődött kristályokkal is találko- zunk. Néhánynak körvonalát a 11 — 13. ábrákban vázoltam fék *** A „számított" értékek a G o 1 cl s c h m i cl t: Winkeltabellen-ben szereplő (a Helm- h a c k e r-féle 0.8152:1:1.3136 tengelyarányból levezetett), llletötleg azokból számított szögértékek. Az ..észlelt" adatok általában az egyes szögekre vonatkozó összes mérések középértéke. Illetőleg ahol csak egy mérés történt: egyetlen mérés eredménye, kivéve a csak kivételesen jó reflexeket adó lapokra vonatkozókat [(1 10) (1 10), (I10)(ll0), (111) (110)]; ez utóbbiakra vonatkozó értékeket csak a jobb mérésekből származtattam le. Zsivny V.: Barit Pilisborosjenöröl 259 Az eddig tárgyalt kisebb, fényeslapú kristályokon kívül, nagyobb, másfél -t meghaladó m/c -élhosszúságú fennőtt, áttetsző, 6zürkéssárga barit kristályok is leretesek a pilisborosjenökörnyéki hárshegyi homokkőből. A M. Nemz. Múzeum- i levő kézipéldányok, melyeket a Magyar Földtani Intézet 1942-ben ajándékozott. isborosjenő és Üröm határáról, a Plattén kőfejtőjéből valók. Az innen származó stályokon az m és c-n kívül szabad szemmel, illetőleg lupéval keskeny csíkok lkjában, csak a p, a és b alakok ismerhetők fel. A pilisborosjenői előfordulás kristályai igen hasonlók a kaiéit kíséretében iső-eocén mészkő, vagy oligocén márgának üregeiben és hasadékaiban találhat dai martinovicshegyi (= kissvábhegyi) barit kristályaihoz, melyeket Bern át1’ (1), Braun Gy. (2), legbehatóbban pedig Zimányi K- (3) -ismertetet, nd a martinovicshegyi, mind a pilisborosjenői előfordulás kombinációinak jellgé- >00 lj- és jl lo{ határozza meg. B e r n á t h 6-, Braun 5-, Zimányi ped: g ' I- ikot állapított meg. Az utóbbi által leírt formák közül csupán négy: / j IC - 01} y { 122[ és s { 1 32*- hiányzik a pilisborosjenői kristályokon. Ezzel ez ónban az utóbbiakon észlelt y >320} -t és valamennyi formát, melyeknek me_ se bizonytalannak tekintendő (h {54o{, } 0 1 6 { , {oiő}, {014} jo43}, |032}, jl. {108}, V {304} r {405} és {332}) említett szerzők nem említik a martinovic.- istályokról. M aktári L. (4) már megemlíti, hogy az ő V. barit-törzstipusá,**^ * e: ■omagmatikus-hidrotermális oldatokból képződött baritkristályokon figyelhető meg, •*** Maki ári a magyarországi baritok morfogenetikai típusainak elküiöaúé-- ■ ipjában Braun Fr. (5) beosztását követi azzal a módosítással, hogy enr . a ger.e . : • ;sr yiclejii képzodésű 11. (antimomt)- és VI. (szilikát)- típusát összevonja és >gysége> :■ ,i” onit- (p. 651) vagy felsőbányái- (p. 660) típusnak nevezi. Eme V-tel jelzet: sát zene? . : morfológiai alapon'-' két részre osztja; ezek Y«. v. antimonit-típus ) (= Antimona. apu-- M raim) es Ví> vuíív antimonit-típus ) (= SziUkát- típus VI Braun). 30 Földtani Közlöm/ LXXXll. évf. 1952. 7 — 9. sz. ledékes kőzetekhez kötött ásványtánsulásokban is előfordul (pl. a Budai -hegységben). típust a c (001) szerint táblás és a 6-tengely szerint nyúlt, a hasadási lapokkal atárolt kristályok jellemzik. A pilisborosjenői baritkristályök is — mint az elmon- lottakból látjuk, ehhez a típushoz tartoznak. Ismeretes, hogy a budai-hegységi baritkristályokat héwizekből képződöttek- ;ek tekintik. Ámbár ezek a kristályok nem egy magmatikus ciklus fentemlített fázi- snak termékei, mégsem meglepő, hogy alakilag azonos típusúak ezekkel, mert kép- 'ődési hőmérsékletük nevezett fázis hőmérsékleti tartományába, annak alsó részébe '?hetett, s nincs okunk kételkedni, hogy a nyomási viszonyok is megfelelőek voltak. Hogy a tágabb értelemben vett Budai-hegység számos pontjáról ismeretesek ilyen termetű baritkristályök, a hévforrásműködés nagy regionális elterjedéséről tesz tanúbizonyságot. EapnT H3 IlH.TFniiöopoiiiHeHe. * -' B . >K II B H H flyTe.M H3MepenuH na KpiiCTaaaax SapiiTa BCTpeMaioiuerocn n necMamiKe b rop rapmxeflb, aBTop ycTaiiOBiin cneavioinne 19 <|)opMbi : (C.MOTpu moKenpiiBeAemiyio Ta6nnuy) ÜBER DEN BARYT VON PILISBOROSJENŐ V. ZSIVNV Mein Untersuchungsmaterial, welches ich Herrn Gy. Vigh verdanke, wurde von G. Vigh im Márz d. J. 1941 in dem damats sogenannten „Erzherzoglichen Sandsteinbruche“, am östlichen Ende des Fehérkő bei Pilisborosjenő gelegen- gesammelt. (Pilisborosjenő liegt NNW-lich von Budapest ungefáhr 14 km in Luft- linie entfernt.) Die untersuchten Handstiicke von feinkörnigem Lindenberger ( = Hárshegyer) Sandstein sind mit wasserklaren, winzigen Barytkristállchen imprágnicrt; an ihrer Oberfláche (— an den Wánden dér Risse des Sandsteines) sitzen grössere, eben- falls wasserklare, oder gelbliche, zum Teil milchig-trübe Kristállchen, dérén Seiten- flachen háufig eine Eisenoxydhydratschicht überkrustet. Ihre maximale Lángé (in dér Richtung dér 6-Achse; ergánzt) betrágt 3 mm, ihre Dicke 0.4 mm. Vollkommen freistehenede Kristalle konnte ich nicht beobachten;_ sie sind immer zu Rosetten aggregiert, welche miteinander dicht verwachsen die Wánde dér Risse überziehen. An 13 gemessenen Kristallen bzw. Kristallbruchstücken konnte ich folgende 19 Formen beobachten: r {001 | r, {320( >016| . {1.0.14} • í |IU| a {100} h {540{ • j015j • W {108} • (332! b |010{- m {I10j S j014j • d {102} {043{ • V {304} • >032i • r {4aő} • -9 '01 1 [ - Zsivny V.. Barit Pilis boros j e nőről 261 ff l jOOl | und 1 1 lüj- dominieren, sfe erscheinen an sámtlichen Kristallen; im emeinen bestiminen sie den Habitus dér Kristaile. Die Fliichen von } 00 1 J gébén ausnahmsweise, diejenigen von {llo{ bloes selten einfache Reflexe. Die Fláchen {llo{ sind manchmal rauh. jl00|, |oio|, {lll};, |l02{ und {oi 1 1 eind meistens sehr untergeordnet: die. ií erstgenannten erscheinen im allgemeinen als haardünne und blos selten als itere Streifen, die beiden letzgenannten gewöhnlich als sehr kleine Dreiecke. Die sse Abwechslung in den Dimensionen dieser Nebenformen unter welchen 1 102| i den verháltnismássig grössten Fláchen erscheint, aber auch das Wegbleiben er oder anderer Form erzeugen sehr abwechslungsreiche Kombinationen bzvv. ichenkonfigurationen, dérén Einige in den Abb. 1 — 10. dargest'ellt wurden.' Die >yramide |lll| ist selten zu beoba eliten. Das Prisma dritter Art {320{ konnte ich an zwei Kristii Ilchen zusammen nur ; drei Fláchen, {540 j, sámtliche Prismeri erster und zvveiter Art mit hóhérén lices und die Bípyramide {332* blos mit je einer ausserordentlich schmalen iche/ mit einer Ausnahme* an verschiedenen Kristallen messen; allé lieferten >s schwache, unklare, aber doch erfassbare Reflexe. Die einzige beobachtete Fláche r Form {016| verriet sich nicht durch Aufblincken, ihr Reflex aber konnte >bachtet werden. Das Auftreten dér mit einem Punkte bezeichneten Formen muss-' in deshalb als unsicher betrachten, einige unter ihnen aber auch deshalb, weil í Differenz zwischen den beobachteten und berechneten Werten sich in dér Náhe » n einem hálben Grade bewegt (die- Differenz für { 0 1 4 { ist scigar noch grösser). Beziiglich dér Winkelwerte,** die zűr Bestimmung dieser, bzw. dér Form i|320| dienten, ausserdem dér Abbildungen und des Schrifttums sei auf den ungari- t hen Text p 258. verwiesen. Ausser den im Vorangehenden erwahnten Kristallen von normalem Typus, í ren Tracht von m und c best:mmt wird, finden sich seltener auch Kristaile, die ; dér Richtung dér n-Achse gestreckt, oder in dér a — 6-Achsenebene isometríseh, ler nahezu isometrisch ausgebildet sind. In den Abb. 11 — 13. s:nd die Umrisse niger von denselben skizziert-. Ausser den bisher behandelten kleineren Kristallen mit glánzenden Fláchert nd aus dem Lindenberger Sandstein derUmgebung von Pilisboros] enő auch rössere,- durchschemende, graulichgelbe, aufgewachsene Barytkristalle bekannt, ?ren Kantenlánge m/c P/2 cm iibersteigt. Die Handstücke, welche als Geschenk .T Ungarschen Geologischen Landesanstalt im Jahre 1942 dér Sammlung des magyar Nemzeti Múzeum einverleibt wurden, stammen aus dem Steinbruche des latten, an dér Grenze von Pilisborosjenő und Üröm. An den von hfer stammender: ristallen sind ausser m und c blos p. a und b mit unbewaffnetem Auge bzw. mittels upe als schwache Streifen erkennbar. Die Kristaile des Vorkommens von Pilisborosjenő sind sehr áhnlich derr arytkristallen vöm Budaer Marti novicsberge (friiher Kleiner-Schwabenbcg enannt), die in Gesellschaft von Kolzit in den Hohlráumen und Spalten von ober- * (015) uncl (032) erschienen nümlich an derűseiben Kristall. " Die „berechneten" Winkelwerte aus dem H e l m h a c k e r'schen A .hsenverhültnis 8152 : 1 : 1.3136 abgeleitet sind Goldschmid fs Winkeltabellen entr ..non bzw aus m dortigen Winkelwerter. berechnet. Die „beobachteten" Werte sind im dlgemeinen die rttelwerte sílmtlich'er Messungen bzw. sofern nur eín Winkol gemessen wurde. das Resul- t einer einzigen Messung. ausgenommen diejenigen von solchen Fláchen [(110(110), ;!10| 10i 1110). (Ili) (110)), die bloss ausnahmsweise gute Reflexe lieferten; für die Winkeiw- r o ír letzteren wurden bloss die fcesseren Messungen het'angezogcn. 262 Földtani Közlöni / LXXXII. évj. 1952. 7 — 9. sz. jeozanem Kalkstein oder vön oligozanem Mer gél vorkommen. Sie wurden von J. Bernáth.(l), Gv. Braun (2), am eingehendsten aber von K. Zimányi (3) beschrieben. Dér Charakter dér Kombinatiopen beider Vorkommen (Pilisboros- jenö und Martinovicsberg) wird durch >001 J^und ) 1 1 o| bestimmt. Bern át h stel'.te 6, Braun 5, Zimányi 11 Formen fest. Von den vöm letzteren Autor festgestellten Formen fehlen blosvier: /) 104}, u > 1 0 1 ^ { 122} und sjl32jan den Kristallen von Pilisborosjenő. Demgegenüber aber werden i] |320[ und sámtliche Formen, dérén Auftreten als unsicher bezeichnet wurde (h |540[, ) 0 1 6 } , } 0 1 5 ( , { 0 1 4 } , ]043j-, )l.0.l4j W } 108} V } 304 } r {405 } und {332} von genannten Autoren von den Kristallen .vöm Mar-tinovicsberge nicht erwahnt. L Maki ári erwahnt bereits (4), dass sein Baryt-Stammtypus V.*** wel- clier an aus apomagmatisch hydrothermalen Los un gén gebildeten Kristallen zu beobachten ist auch in den, an Sedimentgesteinen gebundenen Mineralassoziationen vorkammt (z. B. im Budaer-Gebirge) . Dieser Typus ist durch Kristalle tafelig nach c lOOl), gestreckt in dér Richtung dér 6-Achse und durch die Spaltfláchen begrenzt- gekennzeichnet. Wie aus dem bereits Erwáhnten folgt, gehören die Kri&tal le von Pilisborosjenő zu diesen Typus. Es ist bdkannt, dass die Barytkristalle vöm Budaer-Gebirge aus Thermal- wássern gebildet angesehen werden. Obzwar d:ese Kristalle -nicht Produkte dér obenerwáhnten Phase eines magmatischen Zyklus sind, fst es doch nicht über- raschend, dass sie von demsel-ben morphologischen Tvpus als Vörgenannte s:na, da ja. ihre Bddungstemperatur in den unteren Abschnitt des Temperaturbereiches gennant:: Phase fallen konnte und keine Ursache vorhanden ist zu bezweifeln, dass auc! die Druckverháltnisse entschprechend waren. Dass Barytkrystalle von dieser Tracht von zahlreichen Punkten des Budaer- Gebirges ■ weiteren Sinn-e bek-annt sind, beweist die gresse regiona’e Verbreitung dér Thenr.aiwassertatigkeit im genannten Gebiete. IRODALOM — LITERATUR I. Bejnáth J.: A budai súlypát vegyelemzése. A kir. magy. Term-tud. Társ. Közlönye, 4 •. I . r ., 74 — 82 [75 — 79], 1863 — 1864 és Verhand-1. und Mitt. des Siebenbürg. Ver f. Nslurwiss. in Hermannstadt, 14. k. 113, 1863. — 2. Braun Gy.: A budai hegyek ásványai különös tekintettel a calcitra. Budapest, 1889, 24 1., Doktori értekezés. Kivonat- ban. Föld: .: Közlöny, 21. k. 312 — 314, 1891. Die Minerale dér Ofner Berge mit beson- derer Rücksicht auf den Kalikspat. Budapest, 1889, 24 S. Inaug. Diss. (Ungarisch). lm Auszuge; Földtani Közlöny, Bd. 21. 344 — 346, 1891. — 3. Zimányi K.: Ásványtani köz'emé.nyek 3 Baryt a budapesti Kis-Svábhegyről, Földt. Közlöny, 22 k. 231 — 233, 1892. Mineraío iische .Mitteilungen. 3. Ueber den Baryt vöm Budapester Kleinen-Schwabenberg. Loc cit. 270—272. — 4. Maki ári L.: Trachístudien an ungarlándischcr Barytkristallen (magyarnyelvű kivonattal: Morfogeneiikai vizsgálatok a magyarországi baritokon). Mate- matikai és Természettudományi Értesítő, 59. k. 643 (magyar), 64t — 672, [650 — 651. 660| (német). 1940. — 5. Braun F.: Morphologische, genetische ünd paragenetische Traclit- studien an Baryt Neues Jahrb. f. Min ele., Beilage-Bd., 65, A, 173 — 222, 1932. .'>! a k,l á ri (4) befolgt bei elér morphogenetischen Typisierung dér ungarischen Bar y te im Crunde die B r a u n'sche Ei.nteilung (5) mit dér Abandcrung, dass er dessen II. • Ant.inor. - und VI. (Silikat)-Tvnus. die geneitsrli gleii rzeilige B'ildu.ngen reprüsentieren; zusammenfasst und einheitlich Antimonit- (p. Sál) oder Felsöbányaer-Typus (p. 660) nennt. Uie :en als V ezejchneten Typus ti'enot er auf genctischer und morphologischer Grundinge >n die folgen zwei Unterabteilungen: V« odei Antiinonit-Typus a) (— Antimonit-Typus II 1L' r u u n]i i..r . Vb oder Antimonit-Typus b) ( SiliUat-T pus VI [Braun)). A KOZÁRI AZURIT-ELŐFORDULÁS A MECSEKHEGYSÉGBEN TOKODY LÁSZLÓ* Pécstől mintegy 6 km-re északra, a kozári vadászház közelében, attól kb. 00 m-re kőbányát nyitottak. A kőfejtő triász-mészkőben létesült és a termeit őzetet zúzott kőnek használták. A bányaművelést 1950 júliusában — legalább is gy időre — beszüntették. A triász-mészkőben jól felismerhető egy nagyjában észak-déli csapásirányú örés, melynek képződésekor breccsa keletkezett. A kőzetrést kitöltő 3 — 5 m vastag íreccsában azurit fordul elő, magában a triász-mészkőben azonban nem található. Az azurit kristályokat és gömböket alkot. Egyedül álló kristályok rendkívül itkán gyűjthetők. A kristályok leginkább sugaras elrendeződésben rozettaszerűen rsoportosulnak. A rozettákat uralkodó lapjukkal a kőzetre tapadó kristályok hozták étre, miközben szorosan egymás mellé és egymásba nőttek. A rozétták átmérője 3—2! mm. A teljesen szabadon álló kristályok igen ritkán találhatók. Ezek mérete ticsi: 0,75—2,5 mm; a két legnagyobb szabadon áiió kristály 3X5X1 és 7X4X 1,5 mm nagy volt. Ritkábban jelenik meg. az azurit a kőzethasadékokat ki- töltve. A hasadékokban helyet foglaló kristályok egymásba nyomulnak és a hasa- dékokat tökéletesen kitöltik. E hasadékok 1 — 3 mm szélesek, 20 — 40 mm hosszúak. Gyakoribbak a breccsán létrejött azurit-bevonatok. melyek foltszerűen lépnek fel és olykor mikroszkóp ikus méretű kristálykáktól származnak. Az eddig ismertetett azurit kristályos és színe erre az ásványra jellemző sötétkék. A gömbös azurit-képletek színe halványkék, égkék. Nagy számmal találha- tók; átmérőjük 1 — 5 mm. A gömbalakú azurit már többé -kevés bbé mállott, kristályo- kat nem alkot. Az azurit-kristályok sűrű összenövése miatt goniométeres mérésre alkalmas •példányokat kiválasztani igen nehéz, ezért a gyűjtött és bőségesnek mondható anyagból mindössze hat kristályt mérhettem meg. A kristályok mérete: hosszúság 0.75- 2,5, szélesség 0,75 — 1,5, vastagság 0,25 — 1 mm. Hat kristályon az alábbi 10- kristályalakot határoztam meg; közöttük a csil- laggal (#) jelzett az azuritra általában új. a j 100 J * j 520 j 6(201 j (702j c | 001 j P | 021 | (■) j 101 1 , hM m j 1 10 1 W j 605 J 0 * Előadás , a Magyar Földtani Társulat 1351. november 21- i szakük: -;éa. r 264 Földtani Közlöny l.XXXII. évi. 1952. 7 — 9. sz. Zsivny V. ugyanerről a lelőhelyről két kristályt tanulmányozott és azon az • alábbi 12 formát figyelte meg (1). c - |o°.| Tjőoe) P I223! p M *(706| h I221! a M (-) j Tói j R M D M m J 1 10 j k M A fent közölt forma-felsorolásba csak azokat a kristályalakokat vettem feí,. melyeknek határozott reflexe volt és ezért, illetve ővhelyzetük alapján biztosan megállapíthatók voltak; minden bizonytalan alakot elhagytam. A megfigyelt kombinációkat az alábbi táblázat tünteti fel. * - \ A megmért kristályok mindegyikén kitűnő tükrözéssel jelent meg az m{ 110} és 6>{101}. Legnagyobb lapokkal mindenütt a 0{1O1} fejlődött ki. A véglapok közül az a {100} három kristályon kisebb kifejlődésben, kristályonként változó minőségű tükrözéssel szerepelt. Míg a c{001} ugyancsak három kristályon jelent meg de rosszul fejlett felülettel. A p {021} forma csak egy kristályon mutatkozott két rosszul tükröző parányi lappal; ugyancsak alárendelt kifejlődéssel egy kristályon volt tapasztalható a W{605} és {702} forma. Hasonlóan egyetlen esetben volt észlelhető a <£>{201; lapja, üj formaként kell minősíteni a *{520} alakot, mely egyet- len kristályon, rossz tükrözéssel jelentkezett és a mért-számított szögértékei közötti különbség alapján bizonytalan alaknak mondható: (520) : (110) 60° 26' mért, 59° 26' 36" számított értékekkel. Végül a negyedik fajta prizmákat a h{221} prizma képviselte, mely jól tükröző felülettel két kristályon volt megállapítható. Tokody L.: Azurií-előfordulás a Mecsekben 265 Z s i v n y két leírt kristálya az ortotengely szerint megnyúlt típust tünteti el. Mindkét kristályon a 0{TO1) uralkodik. Az ortotengely végén az egyik kris- tályon főleg IV. fajta prizmák, a másikon az m {1 10} alakult ki. Az általam tanulmányozott kristályok 4 típusba sorolhatók, de valamennyin a (9 {Tolj, uralkodik. Az első típus a legegyszerűbb az uralkodó <9{10l}-n kívül az m{H0[ szerepelt nagy lapokkal (2. és 4. kristály); 1. ábra. A második típust jellemzi az a]100} és m{100} egyenlő méretű kifejlő- dése a (1. kristály) és az esetleg fellépő többi alárendelt forma (5. kristály); 2. ábra. A harmadik típus egyezik Z s i v n y második kristályával. E típusba egy' kristály tartozik (3. kristály), ez. a [c : (9 = 001 : 101] él, tehát az ortotengely irá- nyában nyúlt meg és az ortotengely ''■égén az m{U0} fejlődött ki, E kristályon egy ^hkl) és egy {hkl} forma egy -egy lappal jelent meg. A kicsiny lapok tükrözése annyira gyenge, hogy a két forma indexét meghatározni lehetetlen volt. 3. ábra. A negyedik típus lényegében az előzővel azonos, de a kristály az [m : f) = 110: 101] él szerint nyúlt meg (6. kristály 4. ábra). c A Mecsek hegység kozári kőbányájában az ízuri: csakis a bevezetésben már említett törésvonal breccsájában ;ordul elő. Ahol a breccsa a sötétszürke, tömött tr’ász-mészkővel érintkezik, a mészkő felületén, de csakis a felületén, elvétve lazurit- nyoriiok ismerhetők fel Az azurit az elmozduláskor képződött finom mészkőlisztben Is megjelenik. Az azurit kísérő ásványai limonit, malachit és kaiéit. A réztartalmú Idát a dörzs-breccsa törmelékdarabjaj közötti úton húzódott át. Némelyik darabon úgy tűnik fel, mintha a törmelékdarabokat azurit ragasztotta volna össze. Ilyenek az azurit 'sadék-kitöltések. A breccsa üregeiben, hézagaiban ülnek az azurit-kristályok. Néhol megfigyelhető az azuritnak malachittá alakulása. Egyes azurit-kristá- lyok felületének egy részét malachit vonja be. Ritkaságként sugaras-rostos, selyem- fényű malachit is található. . A breccsa vastól világos sárgára festett részein I — 2 mm átmérőjű barnás- fekete gömbök fordulnak élői Ezek az elszórtan elhelyezkedő gömbök gyak •"iák. Anyaguk limonit. Elvétve a breccsán limonit-bevonatok és dendritek figyelhetik meg A kaiéit sárga, szürke, vaskos tömeget alkot. A fent ismertetett előfordulási körülmények és kísérő ásván;. . ;; o -* Mecsek hegység azuritjának keletkezése .a következőleg vár-dliatc !66 ^ Földtani Közlöm! LXXXII. évf. 1952. 7 — 9. sz. Az azurit, malacliit és limonit másodlagos képződmények. Az eredeti, primer írc kalkopirit (CuFeSi), illetve tetraedrit [ (CuFeZnAg) i» (Sb 5 is/ és jnargit C«s--1sS4 lehetett. Ezek oxidációjakor rézszulfát és vasszulfát keletkezett. A rézszu-Ifátes oldat a mészkőre hatott és cserebomlás útján azurit képződött. A fo- lyamatot pl. az alábbi általánosan ismert egyenlet fejezi ki: 3CuSOi '+ 3CaCO:i + 7 H20 -f 2CuCO-i . Cu(OH), -f 5(CnS04 -f 2HiO) -f CCh azurit gipsz A keletkezett gipsz oldatban tovább vándorolt; az azurit kíséretében nem található. A vasszulfát további átalakulás végén limonit alakjában vált ki. Az azurit -és malachit képződéséről ismeretes, hogy az azurit nagyobb mély- ségben, nagyobb C02 nyomáson és kevesebb víz jelenlétében keletkezik. Az azuritból a ma'.aohit H*0 felvétele és C02 részleges leadása folytán képződött. Mennyisége a 'kozári bányában lényegesen kisebb, mint az azurité. A 'fentebbiek alapján a kozári kőfejtő azurit előfordulása az oxidációs öv alsóbb szintjét jelzi. tBER tíAS AZURIT- VORKOMMEN VON KOZÁR IM MECSEK-GEBIRGE L. TOKODY ' Ungefáhr 6 km nördlich von Pécs, inderNáhe des Kozárer Jágerhauses, etwa 500 m von ihm, wurde ein Steinbruch in Betrieb gesetzt. Er befindet sich im Trias- “kalkstein, und das gewonnene Gestein wurde als Schotter benützt. Dér Betrieb wurde "im Juli 1950 — wenigstens fúr einige Zeit — eingestellt.- x lm Triaskalkstein lasst sich klar ein beiláufig NS-lich streichénder Bruch erkennen; im Anschluss an den Bruch ist Brekzie enstanden. In dér Brekzie, welche ■den Bruch in 3 — 5 m Dicke ausfüllt, kommt Azurit vor, aber im Triaskalkstein 6elbst Ist er nicht zu finden. Dér Azurit bildet Kristalle und Kugeln. Alleinstehende Kristalle können nur Tiöchst selten gesammelt werden. Die Kristalle gruppieren sich zumeist in strahliger Anordnung rosettenartig. Die Rosetten kamen durcli Kristalle zustande, die mit ihrer herrschenden Fláche an das Gestein angewachsen und dabei dicht aneinander und Ineinander gewachsen sind. Dér Durchmesser dér Rosetten betrágt 5 — 24 ram. Ganz íreistehende Kristalle kommen sehr selten vor; sie sind kiéin: 0,75 — 2,5 mm; die beiden grössten freistehenden Kristalle waren 3X5X1 und 7 X 4 X 1.5 mm gross. Zuweilen erscheint dér Azurit in den Gesteinklüften; hier dringen die Kristalle inein- ander und füllen die Klüfte vollstándig aus. Die Klüfte sind 1 — 3 mm breit und 20—40 mm láng. Háufiger enstehen an dér Brekzie Azuritüberzüge; sie treten fleckenweise auf und stammen von mikroskopischen Kristállchen. Dér bisner beschriebene Azurit ist kristallisch, seine Farbe ist das für dieses Mineral bezeichnende Dunkelblau. Die Azuritkugeln sind blassblau, himmelblau. Sie sind in grosser Anzahl zu finden; ihr Durchmesser ist 1 — 5 mm. Dér kugelíörmige Azurit ist bereits mehr oder minder verwittert, cr bildet keirje Kristalle. Tokody L.: Azurit-elöfordulús a Mecsekben 267 Wegen dér diohten Zusammenwachsung dér Azuritkristalle ist es seliwer goniometrischen Messangen geeignete Stiicke auszuwáh'.en, darum konnte ich von dem gesammelten ie:ehlichen Matéria! insgesamt 6 Kristalle messen. Die Massan- gaben sind: Lángé 0,75 — 2.5 mm, Breite 0,75 — 1,5 mm, Dicke 0,25 — 1 mm. An sechs Kristallen habé ich d:e fo'.genden 10 Kristallformen bestimmt; die mit einem Stern (#) bezeichnete ist fiir den Azurit r.eu. ajl00| 0(201 1 c j 001 J öjfOlJ m ( 1 1 0 J W j 605 J *520 702 p 021 h 221 V. Z s i v n y hat von demselben Fundort zwei -Kristalle untersucht und an llmen die folgenden 12 Formen beobachtet (1). -cl O O 506 | p (223 j p l02,l *1 7-06 1 h M a M *1 fo'l R M D M ™ 1 uoj k M In die vorstehend rmtgeteilte Aufzahlung habé ich bloss die Kristallformen aufgenommen, die entschiedenen Reflex zeigten und darum, bzw. auf Grund ihrer Zonenlage mit Sicherheit konnten bestimmt werden, ungewisse Formen habé icii unberücksichtigt gelassen. Die beobachteten Kcmbinationen sind in dér nachstehenden Tabelle ange- geben. „ a c . m Í 520 p 0 0 w M h 1. * • * * 2. * • . 3. * ** * * 4. * * .5. * * * í * * * 6. * * * * * * * *■ An sámtlichen Kristallen erscheinen die Formen in {110} und 0{1O1}. Ilire Spiegelung ist ausgezeichnet. Die Fláchen von m{ll0} sind melstens glatt, “uweilen gefasert nach dér Richtung [001], Die Form 0{1OI} hat sich an allén Kristallen mit den grössten Fláclien entwickelt; dicse sind glatt. 268 Földtani Közlöny L.XXXll. év[. 1952. 7 — 9. sz. í Form a {100} hat sich an einem Kristall (Nr. 1) mit besonders ^Tosser ausgeze let reflektierer.der Flache ausgebildet. An dresem Kristall sir. .1 a { 1 00 und m{l 10} von nahezu gleicher Őrössé, beide Formen stark gestreift nádi dér Riclitung [a :m = 100 : 110] . Die Form a {100} erschien noch an zwei Kristallen, an einem (Nr. 6) mit kleiner, schlecht spiegelnder, am anderen (Nr. 5) mit unter- geordneter, mittelmássig réflektierender Flache. Die Form c{001} liess sich an zwei Kristallen (Nr. 5 und 6) mit kleiner, an einem (Nr. 3) mit grosser Flache beobachten. Ihr Reflex war jedesmal schlecht, sie wird aber durch die Winkehverte genau bestimmt. Von den Prisren I.-ter Art hat sich btoss die Form p{021} ausgebilciet. A:n Kristall Nr. 5 liessen sich seine zwei wmzigen schlecht spiegelnden Fláchen mit Sicherneit ieststellen. Von den negativen Endíláchen II. -tér Art kann 0{ÍO1} an samtlichen Kris- tallen als herrsck ende Form beobachtet werden. Untergeordnet habén sich W {605{ und {702} entwickelt. Die Form V/{605} erschien an ein und demselben Kristali (Nr. 6) mit zwei- Fláchen; die eine refiektierte ausgezeichnet, die andere schwach. Dér Reflex von {702} ist sehr schwach. An den imtersuchten Kristallen knm fcloss eine positive Endfláche II. -tér Art vor: 0 {201} mit einer einzigen, kleinen, aber gut spiegelnden Flache. Von den Prismen III. -tér Art tritt m{UG} an samtlichen Kristallen auí, ausserdem lásstsich auch noch eine neue Form #{520}, ieststellen. Die Jetztere hat sich mit zwei, zueinander parallelen, schmalen, schlecht spiegelnden Fláchen ausgebildct. Eben darum ist dér Unterschied zwischen den berechneten Winkel- werten so gross (fást 1°), dass die Form unsicher ist. (520) : (110) = 60° 26' be- obachtet, 59° 26r 36" berechnet. Die Prismen IV.-ter Art waren durch eine einzige positive Form h{221}, vertreten. Sie hat sich an zwei Kristallen mit drei schmalen Fláchen entwickeit, die durch ihren taieliosen Reflex gut iibereinstimmende Winkehverte ergaben. Die beiden von Zsivnv beschriebenen Rristalle vertreten einen nach dér Orthoaxe gestrecktea Typus. An beiden Kristallen herrscht die Form 0{Toi}, und die,Kristalle sind nach dér Richtung dér Kanté [c : 0 =001 : 101] verlángert. Am Ende dér Orthoaxe habén sich bei dem einen Kristall hauptsáchlich Prismen IV.-ter Art, bei dem anderen die Form rr{110} ausgebildet. Die von mir untersuchten Kr ista 1 le lassen síeli in 4 Typen einreihen, dcch herrscht an samtlichen die Form 0i 101}. Dér erste Typus ist dér einíachste: ausser dér herrschenden 0{1O1} trat mii 10} auf mit grossen Fláchen (Kristall Nr. 2 und 4i; AbbTdung 1. Für den záraién Typus sind bezeichnend die Entwicklung von a {100} und m]110} in geicher Grösse, (Kristall Nr. 1) und die möglicherweise auftretenden übrigen, untergeordseten Formen (Kristall Nr. 5). Abbildung 2. Dér dritte Typus stimmt mit dem zweiten Kristall Zsivny’s überein. Zu ^liesem Typus gehört ein Kristall (Nr. 3); dieser ist nach dér Kanté [c : 0 = 001 : 101], alsó nach dér Orthoaxe gestreckt, und am Ende dér Orthoaxe hat s:ch m {110} entwickelt. An dicsem Kristall erscheinen eine {hkl} und eine { h k ! } Form mit jc emer Fláche. Dér Reflex dér kleinen Fláchen ist so schwach, dass es unmöglicli war, den Index dér beiden Formen zu bestimmen. Abbildung 3. Dcr vierte Typus ist m wesentlichen mit dem Vorangehenden identisch, doch ist dér Kristall nach Kanté [m : 0 — ! 10 : 101 1 gestreckt (Kristall Nr. h>_ Abbildung 4. Tokody L.: Azurit-clőfordulás a Mecsekben 269 In dér Kozárer Steingrube des Mecsekgebirges kommt dér Azurit bloss in dér Brekzie des einleitend bereits erwahnten Bruches vor. Wo sich die Brekzic mit 0) + CO, Azurit Gips Dér entstandene Gips wanderte in Lősung weiter; im Geíolge des Azurits kommt er nicht- vor. Das Eisensulfat wurde am Ende dér weiteren Un vandlung als LirnonU aus- 'geschieden. Über die Azurit und Malachitbildung ist bekannt. dass dér Azurit in grösserer Tiefe, bei grossem CÍU-Druck und in Gegenwart von vveniger Wasser ensteht. Aus dem Azurit bildete sich dér Malacfvt durch Aufnahme v.n H>0 und partieller Abgabe von CO,. In dér Kozárer Grube ist die Menge des Malachite wesentlich geringer als die des Azurits. Aus den vorstehenden Ausführungen geht hervor, dass das Azuritvorkommen des Kozárer Steinbruchs das untere Niveau dér Oxidationszone bezeichnet. Figuren s. im ungarischen Text. IRODALOM — LITERATUR 1. ZsivnvV: Ein neues Azuritvorkommen aus L'ngarn. Annales Hung. 41. 194S. 25— 3i. Xation A MÉLYVÖLGYI-KŐFÜLKE ÉS NÉHÁNY MÁS MECSEKI BARLANG KUTATÁSÁRÓL VÉRTES LÁSZLÓ 1946 nyarán a Magyar Barlangkutató Társulat és a Természetbarátok Turista Egyesületének tagjai* barlangkutató expedíciót szerveztek a Mecsek-hegységbe. Az expedíció munkáiból itt a Mélyvölgyi-kőfiilke ásatásáról, a Melegmányi-forrás- barlang feltárásáról és néhány más, kisebb üreggel kapcsolatos megfigyelésiukről számolhatok be. I. Mindenekelőtt fontos paleontológiái és ősrégészeti szempontból a Mély- völgy i-kőfülke feltárása. Dancza J. szerint, aki az ásatást vezette „a kőfüike a Mecsek-hegység fövonulatának ÉNY-i pereméhez közel fejlődött ki a Nagymély-vöigy D-i oldalán, 242 m t. sz. f. magasságban. Nyílása K-re néz. Triász -korú, csaknem víz- szintesen rétegzett mészkőben képződött. Egykor forrásbarlang volt, s kialakulásának alapját az alaprajz (L ábra) főtengelyétől 0,5 m-re nyíló szűk nyíláson egykor elő- tört karsztforrás vize vetette meg. A fülke feltűnő szélességét a mészkő már említett rétegződésével magyarázhatjuk. A mennyezet eredetileg jóval nagyobb területet fedett be, mint jelenleg (az alaprajzon szaggatott vonallal jelezve). Gyors lepusz- tulását ugyancsak a vízszintes rétegződésnek köszönheti, amit igazol , míg a fölötte levő rétegekből gyűjtőit- faszenek lombosfák ( Acer, Fraxintfs, Sorbus) és kisebb részben a Picea (esetleg Larix) maradványok. Ez azt tanúsítja, hogy a hajdani forrás működése (kovasavval átitatott fadarabok?) a würm I. végén szűnt meg, s a- kitöltés lerakódásának ideje — faunával igazoltan ■ — a würm 1 — II. interstadiálisba tehető. Vértes L.: A Mély völgyi-kői iilke 273 A szegényes íauirsztikai eredményt figyelemre érdemessé teszi a barlangi ledve előfordulása. Régebben u. i. azt hitték, hogy a barlangi medve nem vándorolt ztyeppén keresztül azért, hogy szigethegységben élhessen, s így a Mecsekből is liányoznia kell (4). Valóban hiányzik a megyefai leletből, mely ásatásunk előtt az gyetlen teljes mecseki pleisztocén faunát adta (5). A bizonytalan feltevést több zben megingatták (6), tárgyi cáfolatot azonban mostani ásatásunk nyújtott. A Mélyvölgyi-kőíülke barlangi medvéje méreteiben is teljesén megegyezik a Bükk, és a Kárpátok medvéjével. . A feldolgozás során derült ki, hogy valójában nem is ez az első mecseki aarlangi medve előfordulás. Az Orsz. Természettudományi Múzeum Öslénytárának néhány darabja a „Mecsek, Sárkánvkút" jelzést viseli még a múlt század 50-es éveiből, Petényi S. gyűjtéséből. Vannak közöttük ló, bölény és barlangi medve maradványok ús. Kérdés, mit értett Petényi a „Sárkánykút“ elnevezés alatt? \ tettyei barlangot-e. az orfűi Sárkányvölgy forrását, az időszakos forrást, vagy pedig a Mecsekszabolcs felett lévő Sárkányíorrást? Ősember is élheteit a Mélyvölgy-köfüikéjében, ha csak átmenetileg is. amire iiárom jelenség utal: 1. A faunában viszonylag sok az éles törési felületű feltört csont, amilyeneket zsák az osembcrbarlangokban lehet találni. J. Koby: L’urs á cavernes et les préhistoriens e. cikkében íL’Antropologie, 55, 1951. 304 — 308. old.) kétségbe vonja, hogy a feltört csontoknak bármilyen köze is van az ősemberhez. Tapasztalataink szerint azonban világosan meg lehet különböztetni az ősember-feltörte csontokat azoktól, amelyeket a vadállatok haraptak szét, vagy a lehulló kövek törtek össze. Kőfülkénk csontjai feltéika az eíső csoportba sorolandók. 2. A faszéndarabkák származhatnának villámcsapástól is, de akkor nem ennyiféle fa-faj lenne képviselve közöttük. 3. A kőfülke mai alakja m csak kis része egy hajdan terjedelmesebb üreg- nek, s e kis rész kitöltésének javát is elmosta a víz. A rétegek nem követik párhuza- mosan — esetleg fokozatosan vékonyodva — a lejtőt, amint zavartalan településnél azt általánosságban megszoktuk, hanem hirtelen kiékelődve egy meghatározott vo- nalon tűnnek el. Dana z a morfológiai fejtegetése szerint az alsó forrásbarlang hátrálva lepusztult s ez 2 mai barlang területének alapos csökkenését eredményezte. Feltehető, hogy a hajdan - kk nagyobb üreg pusztulásával az ősember tűzhelye és kultúrmaradványai is elpusztultak. Bár a fülke D-i í- .ken rétegek elvékonyodnak, feltárásukkal esetleg sike- rülne bizonyítókot találni rnber ottartózkodására. A keresztszelvér ~ jelzett 2. és 4. pontok közötti gödörben két tűzhelyet találtunk kelta edénvesz : rakkel és ugyanott két római pénz is volt. Nagy Constantán érme (306 — 337), és IL Constantius kisbronza (337 — 361), Kerényi A. szóbeli közlése szerint. II. A M e 1 egm á ov i-forrásbarlang a Melegmányi-völgyben, a forrás felett mintegy 70 m-re nyílik s völgy •fenekén. Eredetileg itt egy kő. 3 — 4 m átmérőjű töbőr volt, az alján kis berogrSssa!. A töbörből nagyobb esőzések idején víz szokott kifolyni. Ezen a nyomott isvduTra s:került megnyitnunk a barlangot. (4. ábra.) A töbörből szűk kürtő visz ferdén lefelé a tulajdoni, per.; járatba. Ez kb. 57 rr hosszú, elég szűk vízs n - üreg. Alján kristálytiszta, bőven folyó víz van (4. és 5. ábra), mely az üreg F'\ -1 végi' ,n kis víznyelőben eltűnik, s* — a vízfestés bizony- sága szerint — a fórrá' :n lát újra napvilágot. Eredetileg két szm-n is volt a barlangban, amelyeken a vízszint süllyeszté- sével jutottunk át. A barlang D-i végén kis tó képződött. Mélysége 2,5 m. Az állr.n- t Földtani Közlöny. 274 Földtani Közlöny LXXXII. évf. 1952. 7 — 9. sz. dóan bőven folyó víz egy' része itt csorog lefelé a K-i falról egy szűk kürtőből. Ezen a ponton lehetetlen a továbbjutás. A barlangban cseppkő nincs, fala korrodált. A barlangi patak vizéből néhány vakrákot gyűjtöttünk (Stenasellus hunga- ricus Méh. Dudich szóbeli közlése szerint. Különben Gebhardt is említi i. m. 47. old.) 4. ábra. A Melegmányi-forrásbarlang. (Térképezte: Zsadányi, Gajdos, Puskás.) Bár a feltárás idején alig lehetett egy-kéí darabot gyűjteni — 1949-ben már tömegesen nyüzsögtek a barlang vizében, nyilván a megnyitás okozta új táplálék- források (detritus, denevérguano. 6tb.) következtében. A Melegmanyi-forrásbarlang vakrákja nem a közeli mániái Kőlyuk, hanem a 6okkal távolabbi Abaligeti-barlang vakrákjával azonos. III. A mániái Kő lyuk bejárata baloldalán, egy sziklaeresz alatt 2 m hosszú és 1,5 m mély próbaárkot húztunk a sziklafenékig, mindenütt meddő löszben. A Kő- lyuk végén lévő szifonon átbújva, kb. 1,5 X 2 m-es kis üregbe jutottunk. Itt a víz felszíne és a 6ziklamennyezet között alig arasznyi hely van. Tovább a szikla mélyen a víz alá hajlik, az iszapos meder és a szikla között már nincsen annyi hely, hogy át lehessen férni. A Zsidóvölgy alján, közvetlenül az út baloldalán, 83 méterre a Kőlyuktól, egy hasadékból induló szűk zsombolyt tártunk fel. 17 m mélységben megtaláltuk a vizet, amely a Kőlyuk irányába folyik. A víz színe egy magasságban van a Kőlyuk szifon- jának vízszínével. Vízíesté&el kimutattuk a zsomboly és a Kőlyuk összefüggését. A nehezen bemászható zsombolyt „Zsidóvölgyi-zsombolynak" nevez- tflk el. A ,,Z s i d ó v ö 1 g y i víznyelő" a Zsidóvölgy felső részén egy töbör fenekéről íló szűk üreg, amelyet 18 m hosszúságban megtisztítottunk a kőtörme- léktől. Van lehetőség a további feltárásra is. Vértes L.: A Mélyvölgyi-köjülke 275 A „Hoszúcser zsombolya11 ugyannak a litoklázisnak mentén Ilik, mint a Zsidóvölgyi-zsomboly is. Örege eltömödött. Sok ág, föld és kő eltávo- isa után 35 m mélységig be lehetett mászni; tovább jutni levegőhiány és a lezu- . lássál fenyegető törmelék miatt nem lehetett (5. ábra). 5. ábra. A Hosszűcser-zsombolya. (Térképezte: Zsadányi, Gajdos, Puskás.) A Mélyvölgy Nv-i oldalán, a Farkasvöfgy mellett, a tető közelében szűk róká- ikat találtunk, a „M élyvölgyi-rókalyu kll-at, amelybe csak 6 m-re tud- nk behatolni. A Melegmányi-íorrásbarlang fölött 100 m-re, a völgy erős, lépcsős letörésénél tártunk egy töbröt, hogy bejuthassunk a forrásbarlang fel nem tárt részeibe. Meg- láttuk a Melegmányi-íorrás harmadik, legrégibb kiömlő helyét. Ha robban: ássál tágíthatnék, a völgy felső — töbrös — szakasza alatt húzódó barlangrendszerbe is juthatnánk. „G ó r i c a v ö 1 g y i - z s o m b o ly Bükösdről Góricára érve, majd tovább patak völgyében a harmadik fahíd után Xy-ra fordulva, egy sziki is vízmosásban integy 150 m-re fölfelé, egy töbör alján nyílik a zsomboly. Bejárata ¥— Xv-i ínyú, 1,5 m hosszú, 0,5 m széles hasadék. A járat omladék között visz leíei- Alul s teremmé tágul. Mélysége 9 m, járatának teljes hossza 13 m. 276 Földtani Közlöny LXXXll. évf. 1952. 7 — 9. sz. Az orfííi V í z f ő alacsony kiömlő- ürege a helybeliek elbeszélése szerint vala- mikor járható volt, ma azonban nagytömegű iszap halmozódott fel benne. így csak kb. 2 m-re lehet bebújni az elhagyott kifolyórészbe. A Vízfőtől DK-re jókora töbör jelzi a barlang irányát. „C i gá.n y h e gv i - z s o m bol y“ („Raberloch") a Víz főtől, ill. a 18-as útjelzőtáblától K.DK-' irányban, egy meredek vízmosás felső végétől É felé 20—30 m-re, két egymást keresztező nyiladék sarkában van. Bejárata 1 m átmérőjű kerek nyílás. Mélysége 5 m. .Lefelé K— Nv-i irányú, a csapás mentén kifejlődött üreggé bővül. A szabályos, ovális terem 9 m hosszú, 4 m széles, 3 m magas. Sáros kitölté- sét mesterségesen kiegyengették. Ny-i végében néhány kis cseppkő között szűk nyí- lás van, K-i végében pedig törmelékbe vesző járat. Falai -helyenként korrodáltak. Bemondás szerint nagy esőzések idején a Ny-i nyíláson víz ömlik a zsombolyba és a K-;- járaton távozik el. Kb. 2 m magasságban a középső-triász mészkő és a — valószínűleg helvéti — breccsa határa észlelhető. A zsombolytól 10 m-re É felé levő másik kis üreg csak 3 — 4 m mély. Alját sáros föld tömi el. A „V ö r ösh e g y i - z som bol y“. Az abaligeti országúton, a 10. km-kőve! •szemben van egy sorompó* oldalút. Ennek torkolatától DDK-i Irányban, 40 — 50 m-re jelentéktelen, 5 m mély zsomboly nyílik. Alját kitöltés tömi el. A többi mecseki zsombollyal ellentétben nem töbörből nyílik. Meg kell még említenem egy üreget, amelyik az időszakos Sárkányforrás és Oríű között egy mészkőbányából két bejárattal nyílik (6. ábra). Egyik járatában 6. ábra. Az or~[üi kőbánya víztároló ürege. (Térképezte: Vértes.) 1 m-nél mélyebb, kristálytiszta víz van. A kőbányászok robbantás közben gyakran nyitnak meg vízzel teli üreget. Vagy a terra rossa, vagy a felszínről bemosott lösz tömi el és teszi vizet átnemeresztővé ezeket a/, üregeket.* * A? expedíció eredményeiről már edd is több közlemény jelent meg. L. az ..iro- dalom-‘-bán 1. 2. 7. 8. 9-et. 277 Vértes L.: A Mélyvölgyi-kőfülke fi. B e p t e ni : rioncKn h pacKOOKH n nemepax rop Ménén. BearepCKoe flemepo-noiiCKOBoe Oóíucctbo oprammoBaao b 1940. ro^y noucKO- oyio 3Kcne/umiuo. SKcneaumiíT npoiiSBena noiicKOBbie paöon.i b ropax Menete. Bo-nep- Bbix omt nenaaii pacKoriKH b nemepe Mefíae.iab. riptt pacKontcax őbiaa oőiiapyjKena nnertcTouettOBafl ({layna I. tt II. HtnrepcTaai ia.au Rbip.MCKoro oneaeiieMiiíi; (Jtaytta cocTouaa 113 M.neKomiTaiomiix. BaHaietímitMit 3ne.MenTa.Mn <|>aynbi bb-tíiioctíi ögpaoroBbie .MepueAii. B ^a.ibHCHme.M 6wno oönapy>t-ceiio aKcneaiiunefi HOBan nemepa b aoaime Mener.v.aiib. Outi o6napy)Kii.3H,' KapTupocaan Miionie iieőo.ibiuiie nemept.: 11 KaperoBbie K'OT.iOBitiibi. Ofliio- Bpev.entto npoi!3Boaiinucb reononmeciaie, nupoacnmecKue 11 öoTanimecKite Haőntoaetmji. Exploration de l’abri de Mélyvölgy et d'autres grottes du Mecsek pari. VÉRTES En été de 1946 la Société Hongrolse de Spéléologie a organisé une expédition dans la moniagne Mecsek. Les participants ont été, en outre des spécialistes, des touristes de Budapest et de Pécs. Divers résultats partieis en ont été déjá décrits (voir la note 1 dans le texte hongrois). Du point de vue de la paléoarchéoiogie les membres de l’expédition ont fait des íouilles dans l’abri de Mélyvölgy sous la direction de J. D a n c z a. L’abri est au cőté sud de la vallée Nagymélyyölgy, á 242 m au-dessus de la mer. L’entrée de la grotte, située dans du calcaire triassique, regarde vers Test. L’exploration a porté sur la partié nord de Taxe bissectrice allant de l’est á l’ouest. En haut il y avait une couche mince d’humus, sous laquelle se succédaient une couche brune-claire, puis une couche brune-íoncée. Au-dessous de cette couche il y avait une couche d’un brun-grisátre, puis juste sur le roc. une couche d’un jaune-verdátre (fig. I,2et3). La couche de couleur brune-claire estallu- viale. Elle contenait une grande quantité de rmcroíaune, qui a été e.xaminc'e pár J. É h i k. II a établi que cette fauné est constituée pár des animaux silvestres d’un caractére méditerranéen, de mérne que d’animaux contemporains. Les couches de couleur brune-foncée, brune-grisátre et jaune-verdátre appartiennent. d’aprés leurs vestiges fossiles, á l’interstade würrnien I — II de l’áge pleistocéne. L’espése domi- nante c’est l’Ours des cavernes; la fauné accessoire est celle des foréts feuiüues. tempérées: Cent, Loup, Renard et Liévre. La déterm:nation de I’áge est en accord avcc les résultats des examinations anthracotomiqiies publiés d’ailleurs. L’on a pu auss: établir que pendant la glaciation Würm 1. les eaux d’une source s’écoulaiení de la grotte. Les eaux ont dii étre siüciques, si l’on peut y conclure d’aprés les quelques fragments de bois (Lar:x ou Picea) trouvés dahs l’ancien lit. Un point saillant des résultats faunistiqucs l’est que la trouvaille d'Ours des grottes est la seule trouvaille incontestable dans la montagne Mecsek; elle prouve que l’Ours des grottes a vécu aussi dans les montagnes insulaires. Lés trouvailles de charbon de bois et cl’os brisés, ainsi que la circonstance que notre riche s’est avérée d’avoir fait partié d’une grotte considérablement nlus grande, sont des preuves indirectes de ce que la grotte a servi d’habitation á l’homme prim:tif. Une főssé creusée jusqu’au voisinage du fond rocheux, dans laqudle nous avons trouvé des piéces de monnaies rcmatnes et des fragments de vases ceiiiques, prouve que l'a grotte a été habitce dan> les temps qui suivaient. Un autre résultat important de notre expédition a été l’exploration de la grotte á source de Melegmány. Dans la vallée de Melegmány. á 70 métres de la grette environ, on a constaté la présence de Louverture l’un avens au fond de la vallóé. 278 Földtani Közlöny LXXXII. évf. 1952. 7 — 9. sz. Y pénétrant nous sommes arrivés dans une grotte á source longue de 57 métres (íig. 4 et 5). La présence de deux syphons a rendű difficile l’exploration de la grotte. Pour l’exploration ultérieure de la grotte nous l’avons rendue plus accessible pár l’abaissement du niveau de l’eau. Dans le petit lac, situé dans la partié finálé de la grotte, nous avons trouvé une espéce de crevette aveugle (Stenaseltus hungci- rictis Méh.). Outre les grottes mentionnées nous avons encore exploré plusieurs cavités' Tetites et grandes. Ce 6ont la cavité de Zsidóvülgy (profonde de 17 m, el le est en oomrnunication avec la grotte Kőlyuk, dönt l’ouverture est á 83 m), le puits ab- sorbant de Zsidóvölgy (un couloir étroit long de 18 m, qui part du fond d’un avens), fc trou de Hosszúcser (une cheminée étroitc, profonde de 35 m), et la cavité étroite, nommée Renardiére de Mélyvölgy. Nous avons visité et marqué sur la carte encore plusieurs autres grottes de te montagne Mecsek: les petites grottes de Cigányhegy, de Vöröshegy, etc. En mérne tenps d’autres merpbres de l’expédition ont fait des observations bclaniques, hidro- kgiques et géologiques. Cette méthode de fa recherche faite en collaboration s’est avérée utile et fructueuse. IRODALOM — L1TTERATÜRE E Gebhardt A.: A Mecsek-hegység ..vakrákjai”, Dunántúli Tud. Gyűjt., I., 1947. — i. Greguss P — S zalai I.: A „mélyvölgyi kőfülke” pleisztocén faanyagának xilo- torr-. ii vizsgálata. Földt. Közi., LXXX. 195Ó. — 3. H i 1 1 e b r a n d J.: Magyarország oskckora, Arcli. Hung. XVII., 1935. — 4. Kadic — Kretzoi: Előzetes jelentés a Csák- vári-sziklaüregben végzett ásatásokról, Barlangkutatás, XIV — XV., 1927. — 5. Kretzoi M.: Spelaeus-Fauna aus dem Mecsek-Gebirge, ohnc Höblenbáren. Földt. Közi. 72. évf. — 6. Mayerfelsi Maier I: Magyarország kihalt és ma is élő medvéi. Termiud. Közi. Pótfüzetek a 61. kötethez, 1929. — 7. Rotarides M.und Wagner J.: Schnecken aus dér Buíenfauna des Mecsek-Gebirges . . ., Fragmenta Faunistica Hung., IX.. 1946. — 8. Szibó P. Z.: Barlangkutatás a Mecsek-hegységben, Dunántúli Tud. Gyűjt., I., 1947. — 9. Venkovits I.: Az Ab aí igét környéki barlangok, A Földt. Int. Évi Jel., 1945—47. II. fűz. TENGERI HAL, KROKODILÜS ÉS ÓRIÁSDINOTHERIUM A DUNÁNTÚLI PANNÓNIAI-RÉTEGEKBŐL KRETZOI MIKLÓS* A bicskei lap földtani újratérképezése közben Sidó M. három lelőhelyről gyűjtött puhatestű-mairadványok kíséretében gerinces-leletekre is akadt Ezek őslénytani -és földtörténeti jelentősége miatt szükséges ezekről a leletekről külön is beszámolni. 1. Sparida-fog a bicskei íelső-pannóniai rétegekből A bicskei nagy homokbányából különböző halmaradványokat gyűjtött Sidó M. Ezek legnagyobb része (csigolya- és koponyaosont-töredékek) meg- felelő összehasonlító anyag hiánya — részben pedig az anyag töredékes volta miatt — egyelőre meghatározatlan. Egy maradvány azonban — egy hosszúkás, lapos fog — jellegzetes alakjával rögtön elárulta, hogy Sparidá-v al, még pedig egy Chrysop hrys-i aj ja 1 állunk szemben. E nem fajainak jellegzetessége a mindkét állkapocsban belül-hátu! elhelyezkedő hosszúkás fog, mely éles en különbözik a többi fog kis, kerek gombformájátói. Labridá- ra nem gondolhatunk itt, ír. *t ezek ugyancsak hosszúkás-lapos fogai részarányosa bb alakot mutatna’:. A Jelet fontosságát messze annak őslénytani jelentősége fölé eme! az a tény, hogy a kétségtelenül melegkedvelő-sztenoterm és sztenohalin Chrys-jphrys jelenléte (Labridáé még inkább) a pannonjai beltenger eddigi ismereteinkkel nehe- zen összeegyeztethető fizikai sajátságaira enged következtetni. Hegy ilyen körülmények közt is megkockáztatom ezt a megállapítás: a:‘ néhány kellően nem hangsúlyozott régebbi adat magyarázza. Ha t. i. az irc - bán utánanézünk a kérdésnek, meglepetve látjuk, hogy a magyar őslénytan dalomban legalább három olyan adat van, melyek mindegyike önmagában is volna fenti aggály felkeltésére. Az első adat: a Bécsi-medence alsó congeriá s pannonjából H e c k : V. Fuchs, Steindachner alábbi halfajokat közölték; Inzersdorí: Brosmius sp., Percoidea cf. Beryx sp., .Matzletosdorf : Scornbroidea ind., Laaerberg: Clupeoideci ind., Hornals: Clsnus gracilis Steindachner, * Előadta a Magva: Földtani Társulat 1952. február 27-i szakidéi 2S0 Földtani Közlöny LXXXll. évf. 1952. 7 — 9. sz. Sphyrciena viennensis Steiadachner, Cararix carangopsis Heckel, Scorpaenopterus siluridens Steindachner, Clupea elorigata Steindachner, Clupea melettaeformis Steindachner, Gobius viennensis Steindachner, Gobius elatus Steindachner, Gobius oblongus Steindachner, Phijcis suessi Steindachner. Lőr-enthey pedig a budapest-rákosi téglagyár pannóniai-rétegeibö! Clupea kzr.garica néven ír le egy új A/osa-íajt. Végül Koch A. a beocsini márga hal-maradványainak feldolgozása alap- ján erről a kora-meotiszi lelőhelyről a kővetkezőket írja le: Gadus (Merlangtis) pannonicus Koch, Brosmius strossrneyeri G-rjanovics-Kramberger. Sphijruenodus hexagonalis Koch, Serranus sp., Latcs pliocaenus Koch. A felsorolt 20 faj közt egy sincs, amely édesvíz mellett szólna, — a gébek- től eltekintve, melyek közt elvétve édesvízi fajok is akadnak — valamennyi tengerre (nen is elegyesvízre!) utal. A második adatot Koch A. szolgáltatta, amikor egyrészt a beocsini cament- márgából, másrészt az ezt fedő felső-pannóniai homokból írt lé egy-egy — eredetileg Labridmtsk. határozott fogat, csak éppen óvatosságból előbbit Gijrodus sp., utóbbit pedig Pycnodus sp. néven, feltételezve, hogy mindkettő valahonnan a közeli mezo- zo&nmhóü szállítóé At a pannóniai üledékbe. A fogak jó megtartása mellett a fel- sorolt 20 tengeri faj és a bicskei azonos eset bizonyítja, hogy mindkét esetben másodlagos ganoid-halmaradvánv helyett elsődleges lelőhelyről származó pannóniai tengeri halról van szó. Végül a harmadik adat, mint negatív bizonyíték: három pannóniai korú édes- vízi halmaradványunk közül az egyik, a polgárdi Hipparion- fauna Cyprinidá- ja (Leuciscus?) nyilvánvalóan az itt elterült szárazföld valamelyik patakjából került a ! . barlangba egyéb prédaállatokkal, ez tehát nem a pannóniai beltengerből való. A másik kettő viszont, Leiden í rost két, budapesti paonónrkumból való Silurus- faja, a harcsák közismert szokása szerint éppúgy élhetett tengervízben, mint édesvízben. Mindent egybevetve tehát kimondhatjuk, hogy a pannóniai beltengerben a Bécsi-medencétől a Szerémségig egyetlen kizárólagosan édesvízi halfajt sem talá- lunk, viszont több az olyan tengeri hal, melyek közül egyik-másik még az elegyes- víz jelenlétét is igen kétessé teszi. Ezzel a megállapítással viszont új jelentőséget nyer egyrészt a pannon rétegvíz sótartalom -kérdése, másrészt a pannon olaj-probléma is (ha a pannon „tó“ nem volt édesvízű, úgy a pannon olaj kérdése is újra előtérbe nyomul). 2. Felső-pannóniai faísópontusi) krokodilus Ha földtörténeti következményeiben nem is éri el fenti adat fontosságát,, őslényiani tekintetben mégis kétségtelen érdeklődésre tarthat számot a második bicskei: -rnyéki ösgerinces-leteí is. Ez a maradvány egy kiemelkedő középgerincíí, erősen díszített, ferde csontpajzs középrésze, melyről mindkét végrész ’.etcrötL Bá mennyi re ;.s hiányos a lelet, közelebb: meghatározás nélkül is nagy jelentősége Kretzoi M.: Tengeri hal. krokodilus és óriásdinotherium . . . 281 ran, amennyiben a krokodilusok magyarországi, sőt európai elterjedésének időbeli .latárait a tortonai-emeletből felhozza a felső-pannóniai rétegek alsó részébe (Congeria ungulacaprae-s rétegek = alsó-pontusi aiemelet). 3. Dinotherium gigautissimum (Stefanescu) A harmadik bicskekörnyéki lelet a Tárnok — Martonvásár közti vasúti bevá- gás Congeria ungiilacaprae-s alsó-pontusi üledékeiből származik és egy rendkívüli méretű Dinotherium- példány két zápíoga — a jobb alsó M2 és bal felső P:í — képviseli. Méreteiben a (kétségtelenül egyazon állattól származó) két fog olyan hatalmas állatra utal, amilyent csak néhány romániai és besszarábiai . helyen talál- tak eddig. Ha az önálló faj sokaktól vitatott jogosúltságát nem is igazolja, a magyarországi rendes méretű alakok melletti fellépésével a martonvásári lelet Morosan adatai mellett új megvilágításba helyezi minden idők legnagyobb orrmányos-alakjának kérdését. v - SEEFISCH, KROKODIL UND RIESENDINOTHERIUM AUS DEM TRANSDANUBISCHEN PANNON Anlass'ich geologischer Reambulationsarbeiten in dér Umgebing von Bicske in NO-Transdanubien fand M. S i d’ó, Geologin dér Ungar. Geol. Anstalt nebea pannonischen Molluskenresten an drei Síelien Überreste fossiler Wizfeeltiere, derea z. T. paláontologische, z. T. stratigraphische Wichtigkeit eioe kurze Bespre- chung dér Funde nötig maciién. . > 1. Spariden-Zahn aus dem oberen Pannon Aus dér grossen Sandgrube von Bicske sammelte M. S i d ó versefiiedene Fischreste. Dér grössté Teil dicsér Funde (Bruchstücke von Schadelknadien und WirbeKragmente) muss ar« Mangel nötiger Vergleichsmaterialien vorderhasd unbe- stim~: öleiben. Alléin ein Fundstück, ein iiacher, langovaler Zahn verrát soíortseine Sparfaíen-lNatur dcutlicher: dass es sich um eme Chrysophrys- Art handelt, von dér ledigüÉcfr dér grosso Unterkieferzahn vorliegt. Was diesern i und eine vveit über^áie paláontologische reichende Bedeuturig verleiht, ist dér Umstand, dass dér Labride durch seine wármeliebend-stenotherme und stenohaline Eigenschaftcn ein Milieu voraussetzt, das mit unseren bisherigert Kenutmssen über die physischen Eigenschaftcn des Pannonischen Binnensees in sclirofrem Wiederspruch steht. Das ich trotz dicsér Schwiorigkeiten den in Rede steh- aden Fund als panno- nisch an'öhre, ist damit zu erkláren, dass vvir bereits einige áitere Angaben besitzen, die obige Annahme gerecht fért igen. Ke erste Angabe lautet: Aus dem unteren, Co/rgm'e/i-íührenden Pannon de- Wiener Beckens besclirieben H e c k e 1, T. F u c h s und Steindachner von Inzer sdorf : Bfosmiits sp., Percoidea cf. Reryx sp.. 282 Földtani Közlöny LXXXlí. évf. 1952. 7—9. sz. Matzleinsdorf: Scombroidea ind., Laaerberg: N Clupeoidea ind., Hernals: Clinus gracilis Steindachner, Sph.ijra.ena viermensis Steindachner, Caranx carangopsis H e c k e 1, Scorpaenopterus siluridens Steindachner Clupea elongala Steindachner, Clupea melettaeformis Steindachner, Gobius viermensis Steindachner, Gobius elatus Steindachner, Gobius oblongus Steindachner und Phycis suessi Steindachner. Aus dem Pannon dér Budapest-Rákoser Ziegeiíabrik beschrieb Lörenthey ciné A/osa-Art unter dem Namen Clupea hungarica. Endlich gibt A. Koch anlásslich dér Bearbeitung dér Fischreste aus den írüh-meotischen Mérgein von Beocin íolgende Liste an: Gadus (Merlarigus) pannonicus Koch, Brosmius strossmeyeri Gorjanovics-Kramberger, Sphyraenodus hexagonalis Koch, Serranus sp. und. Lates pliocaenus Koch. Unter den angerführten 20 Formen ist keine einzige, die für Süsswasser sprechen würde, abge^ehen von den Gobius- Arten (unter dérén Verwandten mit- unter auch Süsswasserformen vorkommen) verweisen allé entschieden auf ein Meeresinilieu (und nicht einmail auf Brackwasser). Die zweite Argabe wurde von A. Koch gelieíert, als er einerseits aus dem beociner Zementmerg , anderseits aus dem Sandkomplex, im Hangenden dicsér Mergel je einen Zahn eines erst als Labriden bestimmten, spáter aber als Gyrodus sp. bzw Picnodus sp. beschrieb, indem er vorsichtshaíber annahm, dass beide aus tí benachbarten mesozoischen Schichtenkomplex ins Pannon eingeschwemmt uarden. Dér gute Erhaliungszustand dieser Zahne spricht aber, ebenso wie die 2u angeíührten Seefischarten, entschieden dafür, dass hcer ebenso wie im Fali des Zahnes von Bicske anstatt dér Ganoiden sekundárer Fundstellen echte maríné Fischtormen in primárer Lagerung geíunden wurden. Zuletzt die drine Angabe, alilerditngs als negatíver Beweis: die zwei Funde fossiler Süsswasserfische aus dem ungarischen Pannon. , dagegen einige sogar die Mögiichkeit eines BrackwassermiUeu3 recht unwahrscheinlich machen. \ \Kretzoi M.: Tengeri hal. krokodilus és óriásdinotherium . . . 283 Mit dieser Feststellung gewinnt aber das Problem des Salzgehaltes im pannonischen Schichtenwasser eine neue Deutungsmöglichkeit, ebenso vvie das Problem des pannonischen Erdöls (gab es náhmlich fceinen pannonischen Binnen- see mit Süsswasser, so riickt die Mögüchkeit des pannonischen Erdöls wieder in Vordergrund). v 2. Oberpannonischer (unterpontischer) Krokodil-Fund Wenn auch erdgeschichtlich weit nicht so bedeutend wie obige Angaben, doch ist es von paláontologischem Standpunkt gesehen von Interessé, das6 dér zweite Fund aus dér Umgebung von Bicske (Göböljárás) von einem Krokodil herrührf. Dér Fund besteht aus dem mittleren Teil einer Knochenplatte mit kraftiger Skulptur. Dem Fund muss durch den Umstand, dass die obere Verbreitungsgrenze dér Krokodilé in Ungarn, ja sogar in Európa durch íhn bis ins obere Pannon hinaufgeschoben werden kann, eine besondere Bedeutung zugemessen werden. 3. Dhiotherium giganlissimum (Stefanescu) Dér dritte Fi_nd aus dér Umgebung von Bicske (zwei enorm grosse Backenzáhne, undzwar Ma rechts und P3 links) aus dem Eisenbahneinschnitt zwischen Tárnok und Martonvásár, ist oberpontischen Alters ( Congeria ungula- caprae- Horizont, (L . unteres Ponticum). Die Gröisse dér einem einzigen Tier angehörenden Záhne schliesst jeden Zweifel an dér spezifischen Indentitát mit dem von Stefanescu Ende des vergangenen Jahrhunderts aus Manzati beschrie- benem, in letzter Zeit durch Morosan von einigen weiteren rumánisohen und bessarabischen Fund ríen bekannt gegebenem Dinotherüden aus. FELSŐ-PANNÓNIAI ŐSMARADVÁNYOK GALGAMÁCSÁRÓL STRAÜSZ LÁSZLÓ* Galgamácsánál új nagy vasúti bevágás vastag felső-pannóniai rétegsort tárt fel, gazdag Congeria balatonicás faunává!. A feltárást megvizsgálta és az ős- maradványokat a M. Nemzeti Múzeum részére begyűjtötte Csepreghyné Meznerics I. ésVértes L. Az érdekes anyagot feldolgozásra átengedték, ezért hálás köszönetemet fejezem ki. A faunában uralkodnak Congeria bcilatonica, Viviparus scidleri és Lyrcaca cíjlindricci. így e képződmény kora és íác:ese tekintetében is egyezik a Szentes F. által (5) ezen környékről ismertetett Congeria balatonicás rétegekkel. A gyűjtés a homokos és agyagos rétegekből elkülönítve történt, a kétféle kőzet faunája azonban nem mutat lényegesebb eltérést. A meghatározott ősmarad- ványok a következők: Unió atauus P a.: a búb aránylag erősen előretolódott, az előrész széles, hátul keskenyedik, — tehát az U. halavátsi néven szereplő változathoz, vala min: i. hilberi Pen. és U. sabljari B. alakokhoz hasonlít. Limnocardiiim apertum Mű. A makrofauna egyik gyakoribb alakja; est kély változatosságot mutat a bordák élessége tekintetében, ellenben termetére min- dig jellemző, hogy első oldala viszonylag nem széles, a hátsó nem elkeskenyedő (a dunánátűii példányoknál gyakran az előrész sokkal szélesebb, a hátsó oldal megnyúlt és majdnem kihegyesedő) . Némelyik példány igen közel áll Brusina „ Limnocardinrn zujovici F.“ ábrájához' t !. p. 47., 57. és 2. t. XX. íig. 1—2.). Lim/iocardium penslii F. Egy igen nagy egész teknő és egy töredék; a bor-, dák vékonyabbak, mint az ungula c^prae szintben található példányoknál. Lirrmoca- . ium decorurn F. Egy jó példányt találtam, az is aránylag kis termetű, valamint kevés apró példány töredékeit, ezen lelőhelyen tehát ritka ez az egyébként olyan közönséges faj. Limnocardiiim banaticum F. Egy igen szép duplateknős példányunk van ebből az skálában ritka fajból; Brusina ábrájától eltér, mert oldalirányban erősen megnyúlt. Limnocardinrn auingeri F. Limnocardium ex aff. ducid B. Jmenilis példány. Pisidiurn amnicum M ü. Dreissensia scrbica B. Ritka. Dreissensia auricularis F. A nagyobb tér*:: tű példányok viszonylag ritkák, ellenben az iszapolási maradékban sok a: ró van, rmelyeket Dreissensia auricularis var. simplex F-.nek is szokás hívni. Dreissenomya sp. Töredék. • lelt;. ni Társulat V. S" » E ’kCüésén. Strausz L.: Felső- pannonit, ősmaradványok Galgamácsról 285 Congeria balatonica P a. Az agyagban igen gyakori, a homokban valamivel ritkább. Hatahnas példányok is, minden változattal; vannak olyan hosszú ovális alakok is, amelyek a Congeria sharpci B.-nek felelnek meg. Meg kell jegyeznem, hogy a nagy termetű, vastaghéjű példányokat — főleg töredékes állapotban — felületes szemléletnél össze lehet téveszteni a Congeria ungula capraeva\. Congeria triangularis P a. Csupán 2 darabot találtam, homokban. Congeria sp. Pontosabban meg nem határozható töredék, amely azonban a fenti két fajjal nem egyezik. • Neritina sp. (millepunctata B. ?) Egyetlen kis töredék. Valvata simplex F. Valvata simplex var. bicincia F. Egyetlen jó példány, termete és a két vékony élés bordával való díszítettsége elég jellemző, azonban a felső oldalon a bordán belül egy alig látható gyenge vonalka is jelentkezik, amelyet egy kis túlzás- sal harmadik bordának mondhatnánk. Ez talán arra utalhat, hogy a var. bicincia és a L ő r e n t h ey-íé':e var. polycincta közt különböző átmenetek is lehetségesek. Valvata balteata B. Egyetlen pé’dányunkon jól látszik a díszítés. E faj kap- csolatát a Valvata sibinjensisse\ (6. p. 42.) nem tartom valószínűnek, inkább azt gondolom, hogy új nevet kellene adni a V. sibinjensis díszített (vonalkázott) vál- tozatának. Valvata banatica B. Valószínűleg helyes Lőrenthey feltevése (3. p. 176.), hogy ez az alak azonos a Valvata minima-v al. Valvata sp. Töredék; a kanyarulat oldalsó részén néhány erős borda van. Viviparus sadleri Pa. sensu lato. A homokos rétegben igen gyakori. Elég' nagy változékonyságot mutat, vannak magas karcsú példányok, de akadnak a V. cyrtomaphorus B. változatnak megfelelő zömök termetű, erősen lépcsős oldal- vonalú alakok is. Hydrobia syrtnica N e u m. 'Gyakori, elég nagy példányok. Amnicola margaritula F. Főleg magasabb termetű példányokat találtam. Micromelania laevis F. Micromelania bielzi B. Kevésszámú példányunk díszítése a típusnak meg- felel, de termete valamivel zömökebb. Goniochilus croaticus B. Pyrgula incisa F. Itt viszony" tg ritka, holott másutt ez a felső-pannóniai mikroíaunának egyik legközönségeseS:. alakja. Melanopsis decollata Sto!. Gyakxi, elég nagy termetű. Lyrcaea cylindrlca S t o 1. és Lyrcaea cylindrica — L. pet rövid B. átmenetek. A fauna leggyakoribb alak- jai közé tartoznak. Átmeneteiket dunántúli lelőhelyekről már említettem és ábrá- zoltam (4. p. 87., 86. és tab. VI. fig. 17 — 19., 22 — 25.). Anyagunkban a jellemző L. cylindrica alak is mutat változékonyságot: az utolsó kanyarulat hol hengerszerű, • hol kissé ovális. A spira alacsonyabb vagy' magasabb (a felső sor ábrái). A L. petroeici felé való átmenet pedig úgy jelentkezik, hogy 1. az utolsó kanyarulat oldal- vonala íveltebb lesz, nem a felső élnél legynagyobb a szélesség, hanem az utolsó kanyarulat középmagasságában; 2. hasonló ovális termet mellett az él (spirális gerinc: lefelé eltolódik; 3. ez az él szélesedik, tompul és az alatta levő vályú ( be- fűz ödés) sekélyebb lesz (az alsó- sor ábrái). — Míg a L. cylindrica Sto típusos példányai a homokban gyakoribbak, addig a L. petrovici B. felé átmenetet képező alakok inkább az agyagból kerültek ki. Radix sp. (?) K’:s csúcsrész-töredék. Gyranlus redmanesii F. 3 28G Földtani Közlöny LXXXII. évf. 1952. 7 — 9. sz. Gyraulus parvulus Lőr. Mikrofaunánk Leggyakoribb alakjai közé tartozik ez az egyszerű, díszítetlen, picike csiga, holott egyébként eddig igen kevés lelő- helyen találták. Osíracoda. Elég sok. . Teleostei csonttöredék. A közelben előforduló hasonló jellegű felső-pannóniai faunákban (N o s z k y, Sümeghy és Szentes leírásaiban) csupán a következő fajok nevét nem talál- juk, amelyek a mi lelőhelyünkön előfordulnak: Valvata simplex, V. balteata, V. banatica, Amnicola margaritula, Micromelania bielzi, Goniochilus croaticus, Pyrgula incisa, Gyraulus radmariesti, Gyraulus parvulus — az egész 36 alakot kitevő faunából csak 9 faj. JI. UJTpayc: BepxHe-naHHoucKHe OKaMeHe.iocTH b oiípyjKnocTH c. TajirajuaMa npu nocTpoilKe >Keae3HOAopo5Knoro Tpacca DCKpbuutcb To.ibCTue Bepxtie — nau- iioiiCKHe o6pa30Banii« b6.ih3ii Taara.MaMa. r.immcTbie u necwamicTbie naacTbi coaep>KaioT oauuaKOByio 4>ayny, C rocnoACTBV’iomn.Mii BiiaaMU Congeria balatonica, Viviparus sadleri,. Lyrcaea cylindrica. Abtop on pejen un Bcero 35 bhjob. CnejOBaTenbiio Taara.Maq nonueTcn cenuac cawbi.M 6o- raTbi.M oö Ha>Kemie.M BepxHe-naunoucKOíí (fayubi. HuTepectibiM BBnaeTca őoabuiaa H3.\ie- imuBOCTb BUja Lyrcaea cilindrica c Miioni.MH nepexojHbi.Mii (fop.MaMU k Biijy Lyrcaea petrovici. S transz L.: Felső-pannóniai ősmaradványok Galgarnácsról 287 OBERPANNONFAUNA VON GALGAMÁCSA LSTIAUSZ lm neueri grossen Eisenbahneinschnitt bei Galgamácsa (zwischen Vác unit Aszód) sandige und tonige Oberpannonschichten enthalten eine reiche Fauna in dér Congeria balatonica, Viviparus sadleri und Lijrcaea cylindrica vorwiegen. Das von I. Meznerics und L. V é r t e s gesammelte Matériái ist im Ung. Nat. Museum aufbewahrt. Die Faüna besteht aus foigenden Formen:* Unió atavus P a. Wirbel nach vorne gerückt, Vorderteil breit, hinten ver- schmálert, — so dér Formen U. halavátsi und. U. hilberi áhnlich. Limnoccirdium apertum M ü. sehr háufig; eine auffallende Abweichung von den westungarischen Exemplaren, dass dér Hinterteil dér Schalen nicht zugespitzt, sondem breit rundlich ist. Limnocardium penslii F. selten, Rippen schmáler als bei Exemplaren aus. dem ungula caprae-Horizont. Limnocardium decorum F. hier kiéin und sehr selten (obwohl sonst im ungarlándischen Oberpannon eine dér gemeinsten Arten). Limnocardium banaticum F. etwas seitlich verlángert. Limnocardium auingeri F. 'Limnocardium ex. afl. ducid B. Dreissensia serbica B. selten. Dreissensia auricularis F. grosswűchsige (normale) Exemplare sind selten, aber die kleinere D. auricularis var. simplex háufig, Dreissensia sp. Congeria balatonica P a. im Tone sehr háufig, im Sande seltener. Grosso Exemplare mit allén möglichen Varietiten, auch dér Congeria sharpei B. nahe- stehende lánglich-ovale Formen. Congeria triangularis P a. nur zve? Stücke. Congeria 6p. Neritina sp. (millepunctata B. ?) ein Bruchstüok. Valvata simplex F. Valvata simplex var. bicincta F. áusser den zwei normalen Rippen an dér Oberseite noch eine sehr schwache Linie (ocej Rippchen); dieses kann vMleicht darauf hinweisen, dass zwischen Valvata simplex bicincta F. und Valvata simplex polyánda L ő r. Übergánge möglich sind. 1 Valvata balteata B. Ló'renthey’s Meinung, dass diese Art mit Valvata minima. identisch ist (3. p. 176.), seheint rfc&iSg zu sein. Valvata sp. Viviparus sadleri P a. in den sandrgen Schichten háufiger; auch die Varietát V. cyrtomaphorus B. vorhanden. Hydrobia syrmica N e u m. Amnicola margaritula F. vorwiegení schlanke Formen. Micromelania laevis F. Micromelania bielzi B. etwas dicker als normál. Goniochilus croaticus B. Pyrgula incisa F. selten. Melanopsis decollata S t o 1. Lyrcaea cylindrica Stol. und L. petrsvici B. sind sehr háufig und va~ibe’. Die rletzte Windung dér. L. cylindrica kann wirklich zyiindrisch sein, dér wai* 2SS Földtani Közlöm/ LXXXII. évf. 1952. 7—9. sz. aufgeblaserae Spira hoch oder niedrig. Übergánge von L. cylindrica zu L. petroviá enstehen dadurch, dass 1. dér letzte Umgang ovaler wird, die grösste Breite nicht obon bei dér Kanté, sondern in dér Mittelhöhe zu finden ist; 2. die Kanté nacli untén rückt; 3. die Kanté und die darunter befindliche Furche breiter aber schwacher verden. (S. Fig. lm ungarichen Text.). Die typische L. cylindrica ist im Sande, die Cbergünge zu L. petrovici aber im Tone haufiger. Radix sp. (?) Kteines Bruchstüek von dér Spitze. Gyraulus radmcmestí F. Gyraulus parvulus L ő r. hier sehr haufig, anderswo sehr selten. Ostraccdc. Teleostei. In dér vederen Umgebung wurden ahnliche Oberpannonfaunen'beschrieben rs. 5); die Arten Valvata simplex, V. balieáta, V. banaiica, Amnicola mcirgaritula, Micrornetanla biclzi, Goniochilus crocitiaas, Pyrgula incisa, Gyraulus rad.manesti , Gyraulus parvulus wurden aber bisher hier nicht geíunden. , Liíeratur s. im ungarlschen Text. IRODALOM 1. Brusina Sp.: Frammenti malacol. terciar. serba. Ann. Geol. Pénins. Balc. i\\ 1893. — 2. Brusina Sp.: Materiaux pour la fauné malacol. néogéne de la Dalmatie t'c. Djela Jugosl. Akad. Zagreb. 18, 1897. — 3. Lőrenthey I.: Adaíok a balaton- melléki pannóniai rétegek faunájához és sztratigrafiai helyzetéhez. Beitráge z. Faruna u. siratigr. l.age dér pannonischen Schichten i. d. Umgebung d. Balatonsees. Balaton Tud. Tanúim. Eredm., Pál. függelék IV, 1905. — 4. Strausz L.: Das Pannon des mittleren T'estunga’ns, Ann. Mus. Hist. Nat. Hungar. 35, 1942. — 5. Szentes F.: Aszód távo- libb: környékének földtani viszonyai. Die weitere Umgebung von Aszód. M. Tájak. Földt. Leírása IV., 1943. — 6. Wenz W.: Die Mollusken dér rumánischen Erdöl-Gebiete, Senckenberg'ana 24, 1942. KÉT ÚJ ECHINOCYAMUS FAJ A DUNÁNTÚLI EOCÉNBŐL SZÖRÉNYI E-RZSÉBET (Egy ábrával.) • r A Vértes-hegység déli szegélyén Gánt község határában, a „Gránási szőlők14 izdag íaunájú alsó-eocén rétegeiből Szőts E. érdekes apró tengeri sün-anyagot icsátott rendelkezésemre. Az anyag arról a lelőhelyről származik, amelyre V a- ász E. még a harmincas évek elején hívta fel a figyelmet. Folyamatos gyűjtés olgálterta innét azt a Szőts E. által feldolgozott igen szép megtartású mol- szkaíauEiát is, amely gazdagságában vetekszik a párizsi medencével. A kis tengerisün vázak átkristályosodott, erősen morzsolódó héja a íelüle- kre tapadó víztiszta kvarcszemecskék eltávolítását a leggondosabb preparálás ellett sem tette lehetővé. Teljesen ép váz alig van, a legtöbb összenyomott. .V. egy- ásra torlódott héjrészek nem mutatják a test eredeti körvonalát. Ez nagyon meg- ihezít, ar egyénileg amúgy is erősen változó alakú egyedek faji hovátartozásának megállapítását. Az Echinocyamus-ncmbc tartoznak és két típust képviselnek, egy kerek rvonatűt és egy ovális hátrafelé kiszélesedöt. Az ovális forma nagyobb szjmban in. Mind a két alak újnak bizonyult. Echinocyamus ht ngaricus. n. sp. (1 — 8., 13., 14. ábra) Lapos felzetíí, lekerekített oldalú, hátrafelé szélesedő alalk. A mellső és a tsó perem elkeskenyedő. Körvonala változó, az egyenletesen oválistól (1. ábra) 1—8. 13 . 14. ábra Echitioct/arnus hungaricus n. sp. 9 — 72. ábra Echinocij rrsus pannonicus n. sp. (1 — 12 éra 2.3 X. 13. 20 X, 14. /OX nagyítva) Fí'l.Icani Közlöny. 290 Földtani Közlöriy LXXXII. évf. 1952. 7 — 9. sz. a gyengén hátrafelé szélesedő alakon keresztül, a hátrafelé erősen széles és tompán kihegyesedő alakig (2—8. ábra). A tetőponti készülék központi fekvésű, a szirmok rövidek, végükön nyitottak. Apró kerek konjugálatlan, egymáshoz rézöútosan álló 'likacsok alkotják a likaosöveket. A likacsövek közti öv szélesebb, mint egy likacsöv. Az alzat egyenletesen homorú, a szájnyílás kerek és központi fekvésű. A vég- bélnyílás kerek, a hátsó peremtől körülbelül olyan távolságra fekszik, mint a saját átmérője. A szemölcsök erősen benyomott udvarúak, az alzaton vízszintes sorokba rendeződnek. A fe^zeten ezt az elrendezést csak a peremi részeken észlelhetjük. Egyik példánynak a rágókészüléke is megmaradt (8. ábra), mégpedig úgy,, hogy mind az alzat, mind a íelzet felőli oldalról látszik, mivel az aránylag nagy és erős rágókészülék fölött a vékony héj a felzeten beroppant. A 14. ábra a 8. ábra példányának rágókészülékét mutatja körülbelül lOX-es nagyításban, míg a 13. ábra ugyanazon példány egyik -fogát ábrázolja kb_ 20X-os nagyításban. A belső támasztóvázak egyszerűek, nem elágazóak. Példányszám: 28 teljes példány és számtalan töredék. Méretek: legkisebb példányunk 2 mm hosszú s 1,8 mm széles. Az ábrá- zolt példányok közül a legkisebb 4 mm, hosszú, szélessége 3 mm, magassága 0,8 mm, a legnagyobb hossza 6 mm, szélessége 4,5 mm és magassága 1,5 mm. Az Echinocyamus hungaricus faj az E. dacicus Pávay felső-eocén (Buda) fajnál laposabb & kisebb, rövidebb szirmokkal. Az E. af finis (Desmoulins) középső-eocén (Gironde) mellső fele mindig magasabb és hátsó pereme nem ki- hegyesedő. Az E. uiflaíus (Defr.) Cott középső-eocén fajnak előrefelé excentrikus az apexe. Az E. subcaudatus (Desmoulins) Cott felső-eocén faj végbélnyílása közelebb fekszik a szájnyíláshoz, mint az E. hungaricus fajnak. Az E. propinquus (Galeotti) Cott. nagyobb és hátsó pereme csapoitabb. Kétségtelen azonban, hogy ez a belga alsó-eocén faj áll legközelebb a mi példányainkhoz. Echinocyamus pannonicus n. sp. (9 — 12. ábra) Kerek lapos alak, olyan hosszú, mint széles, szirmai kissé kiemelkedőek. A lemezhatárok jól láthatók. Végbélnyílása közelebb fekszik a hátsó peremhez, mint az előbbi fajnál. Egyéb jellegeiben az Echinocyamus hungaricus fajjal egyezik meg. Minden más Echinocyamus- fajtól teljesen kerek voltában tér el. Méretek: h = 4 mm, sz = 4 mm, m = 0,8 mm (12. ábra) , h = 5 mm, 6z = 5 mm, m — 1 mm (10. ábra) . Példányszám: 4 darab. A fentiekben leírásra került két kis -faj földtan: kora Szőts E. faunavizsgá- lata szerint alsó-eocén (londoni-emelet). A kőzete, amihői Í6zapolás útján kikerült, igen tnomszcmű, homokos, mol- luszkumos, laza agyag, amely a gránási szőlők útbevó gésában lévő feltárás legfel- sőbb szintjét képezi. Ez a kőzet megfelel az Echinocyamusok éleim . íja szerinti eredeti környe- zetnek. Mortensen (1918, p. 162.) adatai szerint ugyanis a Fabularidá k,' tehát az Echinocyamusok is iszapos vagy' finomszemű pszaramiíos közegben élnek. Ma rx (1929) az akváriumban tartott E eh inoeynamusok életmódjára vonatkozólag azt Szőré r • Két új Echinoctjamu -r fuj 291 ipasztalta, hogy napközben aza, hígfolyós iszapban tartózkodtak, a sötétség eálltával kijöttek és az akvá: .m üvegfalára másztak fel. Ezekhez a megfigyclé- ékhez szervesen kapcsolódik Cottreau azon megállapítása (1914, p. 157.), ogy közelebbi mélységmegállapításra az Echinocyarntisok nagy függőleges elterje- ésük miatt nem alkalmasak; továbbá azon megfigyelése is, (ibd. p. 4.), hogy a ellegzetes partmenti üledékekben a finomabb vagy durvább-szemű szerves eredetű öremlékben gazdag miocén-üledékekben (faluns), az Amphiope és Scutella nemek nellett az Echinocyamus is megtalálható, de megtalálhatók Malta és Gozo sekély- engeri üledékeiben, sőt a mai mélytengerekben is (Mortensen, 1948), Az Eckinocyamus-váz fölépítése a környezethez és életmódhoz való alkal- nazkodás nagyfokú specializálódását mutatja. A vékony héj finom, hígfolyós iszapbanéíésre utat míg a héjnak a belső :ámasztólécekkel megtámasztott volta, a hullámveréses. mozgó, hígfolyós közegben szilárdításra szolgál. Ugyanerre való a finom, nem differenciálódott tüskeruha is, ami arra is utal, hogy az iszapba mélyedés nem állandó és változtathatatlan, ha- nem abból időközönként a tengerfenék felszínére is kimásznak. DEUX NOUVELLES ESPÉCES DU GENRE ECHINOCYAMUS DE L’ÉOCÉNE TRANSDANXJBIEN pár E. SZŐR É N Y I J’ai recu de M. E. Szőts un tűbe contenaní des oursins du gisemenf „vignes de Gránás“ á Zámoly, pour les déterminer. La matiére provient du mérne gisement, auquel Tacadémicien Vadász a appelé mon attention encore au commencement des années trente. La collection rontinuelle de ce lieu a aussi fourni la fauné de mof’.usqrres trés bien conservés, traitée pár M. E. Szőts. La richesse de cette fauné riválisé avec cél le de la fauné du bassin de Paris. Les tests de ces petits oursins sont malheureusemenl trés mai conservés et fortement friables et pár conséquent il n’était pás possíb’.e d’en éloigner les petits granules limpides de quartz, mérne en préparant les tests avec beaucoup de sóin. Dans la matiére il y a trés peu de tests parfaiiement intactes. La plupart ont subi une compression. Les parties encombrées du test n'Indiquent pás són con- tour original. Cette circonstance aggrave les difficultés de \z dófinition de l'apparte- nance spécifiaue de ces formes, qui d’ailleurs sont exposées aux variations indivi- duelles. Ces échinides appartiennent au genre Echinocyamus et repré-entent deux formes, dönt l’une a un contour arrondi et l’autre un contour ovale, qui s’élargit en arriére. Pour la plupart la matiére est fournie pár la forme ovale. Toutes les deux formes se sont avérées neuves. Echinocyamus hungaricus n. -sp. (Fig. 1—8, 13—14.) Face supérieure pláne, cötés arrondis et s’^tárgissarü en arriére. Tant le bord antérieur, que le bori postérieur sont rétrécissants. Le contour varié de la íorme régu béremen t ovale á són propre diamétre. Les tubercles sont munis de scrobicules fortement déprimés; sur la* face in- férieure ils s’arrangent dans des rangées horizontales. Sur la face supérieure cet arrangement ne peut pás étre óbservé que prés du bord. U existe un exemplaire oü mérne l’appareil masticatoire est conservé (fig. 8) et notamment de telte maniére, qu’il est visible aussi bien du cöté de la face inférieure, que du cöté de la face supérieure, cár au desus de l’appareil masticatoire relative- ment grcs et fórt la coquille rnince s’est rompue. La fig. t4 mentre l’appareil masticatoire de Pexemplaire représenté sur la fig. 8. amplifié environ 10 fois, tandis que la fig. 13 montre une dent amplifiée environ 20 íois du mérne exemplaire. Les supports internes sont eimples et non-ramifiés. Nombre des exemplaires: 28 exemplaires complets et un grand nombre de íragments. • . Mesures: le plus petit exemplaire a une longueur de 2 mm et une largeur de 1.8 mm. Le plus petit des exemplaires figurés a une longueur de 4 mm, une largeur de 3 mm et une hauteur de 0,8 mm, l’exemplaire le plus gros a une longueur de 6. mm, une largeur de 4,5 mm et une hauteur de 1,5 mm. L’espéce Echinocyamus hungciricus est plus plate et plus petite et elle est munie d’ambulacn s plus courts que l’espéce E. daclcus Páva y. La partié anté- rieure de VE. áffirús (Desmou lins) est toujours plus haut et són bord posté- rieur n’est pás acuminé. L’apex de l’espéce E. inflatus (Defr.) Cott. est excen- trique en avant. Le périprocte de l’E. subcaudatus (Desmoulins) Cott, est plus rapproché du péristome que célúi de l'espéce E. hungciricus. L’ E. propinquus (Galeottíl Cott est plus gros et són bord postérieur plus aplati. Mais il n’y a pás de doute que le est l’espéce la plus rapprochée de nos exemplaires. Echinocyamus pannonicus n. sp. (Fig. 9—12.) Test circulaire et piát, dönt la longueur et la largeur sont identiques. Am- bulacres un ; u saillants. Le périprocte est plus proche du bord postérieur, que chez l'espéce précédente. Dans toutes ses autres caractéristiques cette espéce est identique á l’espéce Echinocyamus hungaricus. L’ Echinocyamus pannonicus difiére d’avec toutes les autres espéces du genre Echinocyamus en ce que són contour est tout a fait circulaire. Mesures: longueur largeur hauteur 4 mm 4 mm 0.8 mm (fig. 12) 5 mm 5 mm 1,0 mm (fig. 10) Nombre des exemplaires: 4. Selon -la communicat'on verbale de M. E. Srőts l’áge des deux petites espéces, décrites da > ce qui précéde, est l’éocém inítrieur, étage ' londonién. Les couches, dönt elles íurent reques pár lavage, sont des argiles sableuses et meubles á grain* trés íins, contenant des mollusques; elles torment le niveau supérieur du gisement, qui se trouve dans le chemin creux des vlgries de Gránás. Szörényi £.: Kél áj Echinocyamus faj 293 Ces roches correspondent á l’ambiance originale, qui est en conformité avec a maniére de vivre des Echijnocyamus. C’est que selon les données de Mortensen (1948. p. 162) les Fibularid.es ít par conséquent les Echinocyamus vivent dans un midién qui est vaseux ou doni les garins sont un peu plus gros. Marx (1929) a observé la maniére de vivre des Echinocyamus temis dans jn aquarium et a constaté, que pendant la journée ils se tenaient dans la vasemeúble rt íiquide, mais a la tombée de l’obscurité ils en sortaient et grimpaient sur la cloison /itrée de l’aquarium. La définition de Cotteau (1914, p. 157) selon laquelle les Echinocyamus ?n vue de leur expansion verticale considérable, ne sont pás aptes á livrer des données paléobathvmétriques, s’attache organiquement á ces observations. II a fait jussi l’observation (ibid., p. 4), que dans les sédiments littoraux typiques et dans les faluns miocénes, riches en détritus, üux grains fins ou plus gros on trouve. i cőté des Amphiopes et des Scu telles aussi des Echinocyamus, qui sont par contre jrésents dans les sédiments néritiques de Malte et Gozo (ibid. p. 19) et mérne dars les mers profondes de nos jours (Mortensen, 1948). La structure du test des Echinocyamus indique une spéciallsation de haut degré dans l'adaptation á Pambiance et á la maniére de vivre. La coquille mince indique une habitation dans la vasé Íiquide, tandls que [’étayage de la conquille par supports internes sert á Pafíermir dans !e miHeu Íiquide iT:ű par la houle. La robe de radioles fins et non-différenciés sert au mérne bút, ma:s indique en mérne temps. que ce milieu n’est par leur habitation permanense et in- variable, mais que par intervalles ils en sortent et grimpent sur la superficie du fond de la mer. 3. C e p e h bi. r JlBa hoblix Echinocyamus H3 30nena 3a^yaailcKoro npaa. B MaTepua.ie, no.ivqeiiHOM 113 .MecTOjtaxOHQemtJi „r pa=r2?etate BmiorpaflHHKi:“ b 3o.Moab, aeTopOM 6w.io ycTaiiOB.aeHO Hamumé rbvx iiobmx stiaob MopcKiix e>Ke fi , DTiiOCfliKHXCfl K pofly Echinocyamus. ABTOp a:- t noApoőüoe esni 3Hne 3Tnx flBy.x Ma.ieni.- khx (|)OpM, KOTOpbie Iioav-Ubllt na3Baiiua Fhinocyamus hungarkas 11 Echinocyamus panno- nicus. B flaabiieiiUJeM asrop aaer ueKoroprie yKa3anua na oí»pa3 >ku3hii dti i x bxjihiú. PLEISZTOCÉN MOHÁK MAGYARORSZÁGON BOROS ÁDÁM (XIV. — XV’. táblával.) " Két olvan üledéke van a pleisztocén időszaknak, amely ősi moh amaradva - nyokat zár magába: a mésztufa és a tőzeg. Mindkettő érdekes, es különösen az utóbbiban olyan ősi mohák vannak, amelyek Magyarorszag, e.sosorban az Alföld flóratörténetét fontos adatokkal világítják meg. I. A mésztufa ősi mohái Korábbi tanulmányaimban ismételten .foglalkoztam _ a tatai mésztufaosszlet mohaeredetű fáciesével. Megállapítottam, hogy itt jelentékeny retegek es ege^z dombocskák vannak olyan mésztufából, amely tisztán es jól kivehetően rn^ak közreműködésével képződött. A tatai mésztufának ezek a rétégéi kizárólag a Barb > a fnphacea (Didymodon tophaceus) bekérgezett mészmaradvanyaibol allanak. E moha szálait vékonv mészkéreg vonta be. a szerves anyag teljesen .1 anyztk, a mcsi * épségben maradt meg. A csöves mészkéreg a leveleknek megfelelően kis csapoc - kákkal van fedve, úgyhogy a mésztufa szálak híven visszaadják a Bar6«/a top jar«z termetét Tatán olvan tömegben fordulnak elő, hogy annakidején ezt a kozetíajtat a moha régebben használatos nevéről „didymodontolitnek“ neveztem el. Gyakori, hogv a kőzetet másodlagosan újból bekérgezi a mész es akkor másodlagosán ataL- kuft didymodontolit jön létre. A Barbula tophacea — kevesbbe szép kifej .odesben a vértesszőlősi mésztufában is előfordult. A tatai mésztufában a Cratoneurum commutatum- ot is megtaláltam, de csak kis mennyiségben. ... Annakidején (1— Ti másik, elmosódott szerkezetű alakulatot is ismertettem, melvet az Eucladium verticiltatum- tói származónak tartottam. Sok ev óta figyelem- mel kísérve e moha mai előfordulását és mésztufakép zéset, a kisceli. mesztu a Eucladium verticillaturn- tói való származásai vissza kell vonnom, mert az 1 képződmény ásványos eredetű. II. A tőzeg és pleisztocén agyag mohái A \ a «v alföld altalajából előkerült ősi mohák az Alföld jégkorszakbei; kora- iának tunfiraszerü jdlegét bizonyítják. Az Alföld jeknkovát xerothern, . keWenr^a. elemekkel mi-dagon tarkított szteppflóra jellemzi, amelyben csak rel.ktumkem, itt-ott mecrmaradt boreáUs lápnövényzet jelenik meg. Sphagneturnok maga a tozeg- m),. a csarab (Calluna vulgáris), a fenyvesek teljesen hiányoznák . lápok rr sorából tömegesen csupán a Üregemen ludas aduncus u.a’ja. ( o. ■ k r , fordulnak elő. A többi Drcpanocladus- faj közül egyesek, néhány Boros A.: Pleisztocén mohák 295 íelyen, gyéren és kis mennyiségben találhatók meg. Az Alföld jégkorszakbeli marad- /ánynövényei sorából a legnevezetesebbek: Ligularia sibirica, Angelica pratensis Calamagrostis neglecta. Sparganium minimum , Carex cíjperoides, a mohák sorából: Drepanocladus sendtneri, Calliergon gigmteum. Az alföldi plcisztocénban előforduló ősi maradványok azonban azt bizonyítják, hogy a jégkorszakban az Alföldön a v’örösfenyő (Larix decidua), törpefenyő (Pinus mugo), cirbolyafenyő (Pi'nus cembra), veres berkenye (Sorbus aucuparia) is éltek, és jellegzetes tundramohák, mint a Scorpiditun scorpioides , Drepanocladus sendtneri tömegesen népesítették be a lápokat. Az egyes leletek a következők: 1. Kiskunfélegyháza mellett 4 — 5 m mélységben, a téglagyár agyaggüdrében, 3 vörösfenyő és a törpefenyő társaságában vaskos rétegek fordulnak elő, melyek mohák tömegéből állanak. S z e p es f a 1 v y, a.ki e lelőhely moháit először tanulmá- nyozta (13, 14), a következő fajokat határozta meg: Drepanocladus exannulatus és Scorpidium scorpioides tömegesen, Hypnum hollósianum, Calliergon giganteum, Drepanocladus vernicosus, D. sendtneri, D. fluitans gyéren. Évekkel később magam is kaptam erről a lelőhelyről két nagy, mintegy ‘/a — V2 kg-os mintát éspedig Szalav -Gy., illetőleg P á 1 K. kiskuníélegyházai múzeumigazgatóktól. Az egv:k mrnta kizárólag Scorpidium scorpioides-ből a másik Drepanocladus sendtneri- bői állott (utóbbi a var. wilsonii- hez közelálló alak). E fajok tekinthetők e rétegek tömegben előforduló fajainak, valóságos vezérmaradványainak. A Hypnum hollósianum- ot SchilberszkyK- (10), a Kecskemét melletti pleisztocén rétegekben talált anyag alapján írta le és az Entodon schreberi ( Hyp- num, Hypnopsis, Pleurozium vagy Hylocomium schreberi ) mellé állította. E moha saját anyagomban nem fordul elő. Mégis valószínűnek tartom, hogy a Hypnum hollósianum- nak az Entodon schrebcri-ve 1 azonosnak kell lennie. Mönkeme.yer u. i. megállapítja, hogy a pleisztocén valamennyi mohafaja azonos a ma élőkkel. A kiskunfélegyházai Scorpidium scorpioides és Drepanocladus sendtneri meg- tartása nagyon jó, gyakran a mohaszálak 10 — 20 cm hosszú darabokban érintetlenek és habitusuk is jól megmaradt. Az anyagot preparálva, innen és a timári lelőhely- ről a „Crytogamae exsiccatae “ és Bauer „Musci Európáé et Americae exsicca- tae“ c. kiadvány részére a szükséges anyagot biztosítani tudtam. \ 2. Háromfa község mellett (Somogy megye, nagyatádi járás) a Dráva bal- partján, 13 m mélységből kutatás 6orán tőzeg került elő, amely Szepesíalvy J. Megállapítása szerint főleg Scorpidium scorpioides-ből állott és kevés Drepano- ciadus aduncus-t is tartalmazott (15). 3. Tímár és Szabolcs szabolcsmegyei községek közt a Tiszapartori, löszrétegek alatt a ,.Tomori-part“ nevű magaspart alatt' pleisztocén tőzegrétegek tömege fordul elő, mely tömegesen tartalmaz mohákat. Ezeket a tőzegrétegeket és mohamaradvá- nyokat 1928-bai) Győrffv I. fedezte fel és Sümeghv J. is megemlékszik róluk (először 1028-ban; 11., 12.). A rendkívül érdekes leletről közelebbi adatokat azon- ban nem közöltek. 1948-ban Láng S.-ral az eredeti helyén lévő tőzegrétegek! irz csak mély gödör ásása és fúrása segítségével férhettünk hozzá. Csupán a magas- part közelében, mely a legalsó rétegeiben tartalmazza a tőzeget, a Tisza lerakott hordalékában találtam kimosott, olyan tőzegdarabokat, melyekben a mohák marad- ványait megtaláltam. F. lerakodások késő ősszel, a legalacsoyabb vízálláskor hozzá- férhetők. E tőzegdarabok némelyike tömegesen tartalmaz mohákat, nagyon jó meg- tartásban. Főleg Drepanocladus sendtneri- bői áll, mely ugyanúgy, mint a kiskun- íélegyházai, a var. wilsoniiAiez áll közei. Egyetlen darab akadt csupán, mely Scor- pidiem scorpioides- 1, kizárólag csak e nr>ha szálait tartalmazta. Magvak is gyako- riak. Valamennyi a Menyanthes trifoliam magva volt. Ez a növény az Alföld lápjai- I Földtani Közlöm/ LXXXÍÍ. évf. 1952. 7 — 9. sz. 290 bán, zsotnbékos tőzeglapokban, sásréteken ma is előfordul, de elég ritka. Az egy- kori nagy lápvilág maradványaiban azonban helyenként még ma is található. A kultúra, a lecsapol ásóik szorították háttérbe. Előfordulása mindenütt az ősi lápok maradékát jelzi, az újabbkori keletkezésű . áradmányokban sehol sem fordul elő. 4. Budapest belterületén, a Thököly-út és a Hernád-utca sarkán, 10 m mély- ségből (a 4. számú, ú. n. BSZKRT-fúrás) pleisztocén rétegeiből mohamaradványok kerültek a felszínre, melyeket Hegedűs Gy. juttatott el hozzám. Az anyag meg- lehetősen szétmorzsolódott, nagyrészt leszakadt és részben szétmá'llott mohalevelek- ből áll. Az ép állapotban megmaradt levelek a Scorpidium scorpioidcs- faj levelei. 5. Kecskemét mellett, a budapest— szegedi műúttól N-y-ra mélyített fúrások ugyancsak felszínre hoztak tőzeges anyagot, amelyet M i h á 1 1 z I. juttatott el hozzám. A fúrásokra vonatkozó közelebbi adatok dolgozatában (5) találhatók meg. 'Mohamaradvány azonban csak az 1943. évi 44. sz. fúrás 11,8 — 12,1 m, 12,1 — 13,2 m közötti, valamint a 13.4 — 1-1,0 m mélységből került elő. Valamennyi a Scorpidium si.orpioid.es- fajhoz tartozik. E rétegek kora nagyjából a klskunfélegvházai és timári rétegekével egyező. 6. Pécel mellől, par.nóniai rétegeken nyugvó téglagyári löszfal alatti réte- c :ből, Pávay-Vajna F. említ (7) fosszilis mohákat. Bezáró rétegek ő pleisz- i korúnak, Vadász E. azonban határozottan pannon-pontusinak nyilvánítja, •irdéses maradványok nagyon agyagos márgában találhatók, éspedig a Pola- g dón natans levéllenyomatai társaságában. Helyszíni vizsgálat során Andr eánszky G. megállapította, hogy az ősmaradvány Myriophyllum sp.; v. eményem szerint, a Myriophyllum téli rügyeinek leváló külső leveleivel azonos L két növény édesvizek Irnárja, Magyarországon ma is gyakori, s előfordulása mind .. pannóniai-időszakban, mind a pleisztocénban várható. A társaságában előforduló puhatestűek — Rotarides M. meghatározása szerint — Valvata piscinalis M ü i 1., Gtjroultis albus M ü 1 1., Pisidium obtusale L a m., olyan fajok, amelyek ugyancsak a jelenkorban élnek, pleisztocénban és a pannonban egyaránt éltek, vagy feltételezhetők. * * * A kimutatott mohafajok közül a Drepanocladus aduncus- 1 figyelmen kívül hagyva, csupán a Drepanocladus sendtneri és a Calliergon giganteum fordul ma elő r óságképpen az Alíöldön. A többi — a Scorpidium scorpioides, Drepanocladus e.zannulatus, D. vernicosus , D. fluitans — teljesen hiányzik. A Scorpidium a Kárpá- tban csak néhány ponton, mint reliktum fordul elő, a többi ott ma is elég gya- kori. Az Enlodon schreberi az Alföldön ma nem gyakori ugyan, de több ponton - írnutath ító, bizonyára az erdőírtások tizedelték meg. Az Alpokban valamennyi faj ..yakori. Mönkemeyer megállapítja (6), hogy Németország pleisztocénjében a í ■rpidium scorpioides és a Drepanocludus Sendtneri gyakoriak és jellegzetesek. Németországban e fajok ma is elterjedtek és helyenként elég gyakoriak. A Drepanocladus sendtneri és a Calliergon giganteum ma az Alföldön csak tv.nánv különleges élőhelyet biztosító lápfolton, kis mennyiségben, topogón módon, a Nzínűleg- reliktuinként fordul elő. A jégkorszakban óriási tömegben, nagy terüle- t borítva éltek az Alföldön, úgy mint ma az északi országokban, a tundrákon, p'eisztocén lápi és vízi lerakódásaiban vezető jellegük van. A timári tőzegeket tartalmi zó rétegek feletti magaspart felső rétege kissé 'tokos lö-sz, ‘amelyben löszcsigák bőven találhatók. A gyűjtött anyagból Rota- les M. a következő fajokat határozta meg: Cochlicopa lubrica Mű 11., Boros A.: Pleisztocén mohák 297 Pupilla muscorum L., Pupilla sterri Voitli.. Columella edentula columetla G. v. .M a r t., Vallonia tenuilabris A. B r., Laciniaria sp. s. str., Euconulus trochiformis Mo n t. A Helix arbustorum teljesen hiányzik. Minthogy ez a faj nálunk mindig a fiatalabb lcszbep, Vallonia pulchella társaságában fordul elő, a ma már kihalt Vallonia tenuilabris a Columella columella-x al együtt pedig minidig a mélyebb lösz- rétegekben: nyilvánvaló, hogy a tímára lősz az idősebb löszök sorába -tartozik. Az alatta lévő tőzeges réteg következésképpen régebbi. Feltehető, hogy kora a kis- kunfélegyházaiva! nagyjából azonos, valószínű, hogy mindkettő az utolsó (Würm) jégkor subglaciális vagy interstadi ális időszakából való. A Láng S.-ral együtt végzett fúrások adatai szerint a löszrétegek fekvőjé- ben a Tisza mai szintje alatt, 4,2 m mélységig, sárgásbarna, homokos és agyagos parti iszap- van, alatta 4,2 és 6,6 m között kékagyagban 3 tözegréteg, 6,6 m-től 9,15 m-ig, a fúrás aljáig, tőzegei, gyakran homokos föld. TÁBLAMAGYARÁZAT — TAFELERKLARUNG 4 XIV; tábla. 1. Ma élő Barbula tophacea alkotta mésztufa. — Rezente iuífbitdende Barbula tophacea. 2 — 3. Pleisztocén, Barbula tophacea alkotta mésztufa (didymodontolit) Tatáról. — Bar- bula tophacea, diluviale Kalktuíf aus Tata (Didymodontolith) . XV. tábla. 4. Pleisztocén, Barbula tophacea aikotta- mésztufa (didymodontolit) Tatáról, kereszt- metszetben. — Barbula tophacea, diluviale kaliktuff aus Tara (Didymontolith) in Querschnitt. 5. Másodlagosan bekérgezett ősi didymodontolit Tatáról. — Sekundár inkrustierte íossile Didymodontolith aus Tata. Valamennyi kép kissé nagyítva. — Allé Figuren etvas vergrössert. Photo: L. Müller. A. B O p O IU: n.ieíícTOHenoBbie mxii b Beurpnn. ' v M3 nnacTOB 'nnencToueuonori arioxn BeurpHH octütku mxob ocTamtcb b :i3BecT- uHKOBbix Tvujtax h Topijiax. riepBuie c tomich 3pemm oöpa30Bamm ropnwx nopoj, noc.ieg- iine c toukii opeimn na;ieoőoTaui!Ku iiHTepecubie. B pnae mxob oőpa3yioume H3BecTHHKOBi>ie Tyijw.i Barbula tophacea (Dydimodon tophaceus) iiMecT ocoőoe 3iiaMenue; oh itrpaeT BajKuvto po.tb b QŐpa30Banun H3BecTiiM- Konoro TYtJia b r. TaTa. 3tv- ({lanuio u3BecTHHKOBoro Tyijia, oőpa30Baimyto mxo.m, anTop b to Bpe.Míi na3ua;i ,,Dydimodontolit“-o.M. Hapnay c otu.m biijom .mo>kho vr3iiaBaTb n Cratoneurum commutatura b II3BeCTHÍtK0Bblx TVtjiax B TaTa. B TOp(J)HHbix nnacTax BenrepcKon Hii3.mcihioctii otTa.mcb TaKtie Biiaw mxob. KOTopue uacTbio otcvtctbviot Tenepb tia Hu3mcuuocth, uacTbKi ouent. pegKO BCTpeua- OtTCn h TOabKO b BUge OCTaTKOB. Scorpidium scorpioides, Drepanocladus Sendtneri BocTpeuatoTCH Macca.Mn, uau pykOüogfliuue ncKonaeMbie b nncflcTOuenoBbix Toptjrax r. KntUKyn$e.-ieabxa3a II Tioiap; Calliergon giganteum n rieKOTopi.ie jpyrue Biigbi pe>Ke. ABTopy y^anoct. noKa3biBaTb ii b apyrnx nneiiCTonenoBbix rmacTax Scorpidium, biiohhc OTcyrcTByiouuiii Tenepb na BenrepCKOií Hii3mohiioctii iPoueitb penKO BCTpeuaiomnüCH b KapnaTax. TakiiM oőpaaoM na Hii3MemiocTii uapcTBOüa.ui mxii xapaicTeptiue o,.ih xviup b OTfle.ii.Hbix nepiio/iax n.TeücTOuena, t. e. oanoBpeMcimo c rocnuacTBOM Larix n Pinus migo. Földtani Közlöny LXXXII. évf. 1952. 7 — 9. sz. 208 DILUVIALE MOOSFUNDE IN UNGARN A. BOROS In Ungarn gibt es zwei ganz verschiedene Gebilde, welche Moosreste aus dér Ploistozánzeit erhalten habén, undzwar dér Kalktuff und dér Tori. Beide Gesteine sind interessant und besonders das letztere hat solche Moose erhalten, die wichtige Daten zűr Geschichte dér Flóra Mittelungarns, besonders dér Tieíebene, gébén. 1. Moosfossilien im Kalktuff In meinen früheren Abhandlungen ( 1 — *4) bescháftigte ich mieh mit dem Mooskalktufí des diiuvialen Kalktuffkomple.xes von Tata im Kornitate Komárom, wo aus Kalktuff bestehende ganze Hügeln und Schichten vorkommen, die vollkommen rein und gut erkennbar von Moosen gebildet sind. Dieser Tuff ist vollstándig von Bcirbulci tophacea (Didyrnodon tophaceus) gebildet. Die Moosstamme vvurden von einer dünnen Kalkkruste überzogen, die organischen Teile fehlen gánzlieh und nur dér Kalkpanzer blieb erhalten. Die Röhrchen sind. den Bláttern entsprechend, mit Kalkzapfen bedeckt und gébén den Habitus dér Bcirbula tophacea sehr schön wieder, undzwar so karakteristisch, dass es keinen Zweifel leidet, dass dér Tuff von Barbula tophacea und nicnt von einem anderen kalkliebenden Moos gebildet ist. Solche, von Bcrbulct tophacea-Tuli gebildete Schichten kommen bei Tata in solcher Menge vor, dass ich seinerzeits dieses Gestein Didymontolith benannte (Taf. XIV. Fig. 2 — 3. Taf. XV. Fig. 4.). Es kommen auch Falié vor, wo diese Fossilien wieder sekundár mit Kaik inkrustiert sind, wodurch eine veránderte Didymodontolith ent- stand (Taf. XV. Fig. 5.). Dér Barbula tophacea-Tuli kommt auch — obgleich weniger schön ausgebildet — bei Vértesszőllős im Komitaté Komárom vor. Im Kalktuff von Tata konnte ich auch den Kalktuff des Craloneurum commu- taturn beobachten, den ich aber — wenigstens in bestimmbarer Ausbildung — nur sparlich tana. Seinerzeit beschrieb ich (1 — 2) auch einen Tuff, den ich von Encladium ver- ticillatum zu stammen glaubte. Seitdem beobachtete ich viele Jahre láng die Rol'e dér Moose bei dér Kalktuffbildung und ich muss meine damalige Feststellung zuriickziehen, da ich zu dem Resultat kam, dass die betreffenden Stücke in Kalktuff zu Budapest (K'scell), íiberhaupt nicht von Moosen stammen, sondern minerale Herkunft habén. ' II. Moosfossilien im Torf resp. Diluvial-Sandton Die Moosreste. d:e im Untergrund dér Ungarischen Tiefebene geíunden wur- den, sind dsséde les deux zones poriíéres et pár Rövid közlemények 303 conséquent est une 'Maretia typique, ce qui es: appuyé pár la structure du plastron, qui, malheureusement, n’est conservé que íragmenibairement. Cette observation peut étre prouvée pár la photographie que voici, prise de l’individu original. Estheria-faj a Mecsekhegységből. VADÁSZ ELEMÉR A Mecsekhegység földtani viszonyának ismertetésében a raeti-emeletbe sorolt rétegösszletből Böckh J. 1873-ból származó gyűjtéséből „új alakúnak látszó11 Esthcria- fajt említettem. Ez az alak zöldesszürke limonif foltos agyagpalából került ki, egyes darabokon héjas példányokban is. Böckh J. megjelölése szerint a mecsekszabolcsi „Ferenc József-aknától északnyugatra húzódó árokból, az I. telepnyom közelében11. Böckh J. kérdőjellel liászkorúnak jelezte. Az alsó-fiász kőszénösszlet fekvőjében Levő, a wengeni rétegek fölött követ- kező kvarcit, finomabb-durvább homokkő, palás homokkő és agyagpala- váltakozá- sából álló rétegösszletet, jellemző gyér szerves maradványai, főként rosszmeg- tartású növényi részek alapján közelebbi szintekre tagolni még nem sikerült. Stur az első kőszéntelep fekvőjében mintegy 300 méter távolságba:’ talált növényi részek meghatározásával Zamites distans Presl., Zamites distc. > var., longifolia Presl., Palissya bronni E n d 1. és Thciumcitopteris brorini ?opp. fajok alapján, raeti-emeletbelinak minősítette. , De f rét in legutóbb megjelent Estheria- tanulmánya alapján újravizsgálva a mecseki Estheria- anyagot, úgy találom, hogy új fajként minősítése helytáll. Kerekded körvonalú alakja szembeötlően elüt a triászbeli E. minima minden válto- zatától. Felületén 15—16 körkörös, egyenlő erősségű, homorú oldalú, tarajszerűen kiemelkedő növekedési ránc van. Szélessége 1,95 — 2,35 mm, magassága 1,7 — 2,1 mm. Szélessége és a hosszúság viszonya 85 — 89 %. Búbja kissé előretolt, csaknem központi helyzetű. Körkörös ráncai a búbtáj körül csak kevéssel sűrűbb, 15 — 16 meglehetősen egyenlő távolságban álló gyűrűk. Ezek a jellegek vaCamennyi példányon állandók. A rendelkezésre álló iro- dalom alapján példánya:m föltűnő kerekdedségiik miatt egyik eddig leírt fajjal sem azonosíthatók. Ezért könnyebb összehasonlítás céljából Estheria hungarica új név- vel jelölhető. Legközelebb álil az Estheria (Euestheria) ricouri Defretin hettangi- emeletbeli alakh >z, ami azonban kissé hosszúkásabb, búbja előretóltabb, ritkábban gyűrűzött. Az ugyanott leírt E. destonibesi De f rét. lceuperbeÜ alak gyűrűsűrűsége azonos ugyan, de finomabbnak látszik, körvonala sokkal hosszúkásabb (0,66 °,\). Az E minuta típusa és minden változata hosszúkásabb és díszítésében is eltérő sűrűségű. Sajnos, az új alaknak minősülő Estheria a rétegösszlet korkérdését nem viszi előbbre, ped:g. ez a Mecsekhegység kimmériai-mozgására és a felső-triász üledékek hiányára is jobban reávilágíthatna. , * Defretin: Estheria ■ Trias francais et de 1‘Hettangien. Annales de la Soc. geo!, du Nord, LXX. 1950. Lilié. 1951.) 304 Földtani Közlönt/ L K XXII. évf. 1952. 7 — 9. sz. Cölesztin Gyöngyösoroszi ércteléreiböl SZTRÓKAY KÁLMÁN Az Állami Földtani Intézet gyűjteményének korszerű átrendezésiével kapcso- latos munkálatok során az intézet munkatársai 1952. áprilisában Gyöngyösoroszin újabb gyűjtést végeztek. Ez alkalomból V idacs A., Kürtös J.-né és Marczis J. számos új és tanulságos példánnyal gazdagították e bányahelyről származó ásvány-, érc- és kőzetanyagot. A gyűjtés anyagának átvizsgálásakor kiderült, hogy az egyik halványibolyás színű ametiszt-kristálycsoporton szép kifejlődésük víztiszta, kissé kékesbe játszó cölesztin kristályok vannak. Az ametiszt szorosan összeillaszkedő, kb. 0,5— 1,0 cm nagyságú kristályainak felületén, a romboéder-lapok között lévő öblökben, valamint a csúcson, a főtengely irányára haránt (helyzetben csoportosulnak a cölesztin kristályok. A legnagyobb kristályok mérete 1,2 — 1,3 cm, a kisebb kristályok alig mm-esek. A nagyobb kristályok nyúlt-oszlopos termetüek, a kisebbek inkább izo- metrikusak. A megnyúlás a Goldschmidt — Panebianco-féle felállítás szerint a bázis és a (011) forma uralkodása révén, az n-tengely irányában alakult ki. E kristályo- kon a következő formákat lehet észlelni: A nagyobb kristályok formakomblnációja csakis a fenti alakokból áll; a cölesztinre nagyon jelleimző másodikfajta formák az apróbb kristályokon és csak alárendelten mutatkoznak. Az optikai sajátságok normális viszonyokat árulnak el. A báz:s és prizma szerinti hasadás, főképpen a kissé megsérült kristályokon, igen jól meg- figyelhető. Az előkerült darab az új altáró 1850. m ének breccsás jellegű telérkitöltéséből való. Utóbb egy másik példányi — táblás kifejlődéséi kristályhalmazt — a hányon is sikerült találni, melynek bányabeli termőhelyét közelebbről nem ismerjük. Az ed- digiek alapján megvan a remény arra, hogy az első kristályok felismerése felkeltette a figyelmet, és így a további műveletek során bővebb előfordulásra is számíthatunk. Gazdagabb anyag birtokában pedig már részletesebb alaktani, kristályfizikai és genetikai vizsgálatokra is sor kerülhet. c (001) o (011) ni (110) .z (111) a (100) SZEMLE / Szovjet üledékvizsgájatok tanulságai* VADÁSZ ELEMÉR Az üledékképződés sokrétű folyamatát, módját és mértékét számos tényező együttes hatása befolyásolja. Ezek között legfontosabbak: 1. Az iilledékamyag származása, ami a túlnyomólag szárazföldi eredésű (terrigén) anyagok mállásból származásából következőleg, az üledékgyüjtö környe- zetének földtani és térszíni alakulásától, a folyóvizek szállításától, szélmüködéstől függ. Ezek szabják meg az üledékanyag összetételét és .mennyiségét és az anyag- eloszlást is befolyásolják. 2. A medencefenék alakulása, különösen a sekélyvízi üledékek eloszlásában. 3. A víztömeg mozgása, ami az üledékanyag szemnagyság szerinti osztálvo- zódását, oldH a lóságát és lerakodási módját szabja meg. 4. A víz fizikai és vegyi viszonyai, különösen a vegyi és a szerves eredetű üledékképződésben. Az üledékképződés tényezői az anyagok mechanikai és vegyi szétkülöníté- sével szabják meg az üledékfajták keletkezését. A mechanikai szétkülönítés lényege abban van, hogy a durvább részek előbb ülepednek le, mint a finomabbak, tehát általánosságban a szemcsenagyság a folyó- torkolattól, illetve partvonaltól távolodva, fokozatosan finomodik. A vegyi szétkülönítés az oldott anyagok oldhatósága szerint alakul: a nehe- zebben oldhatók előbb kicsapódnak, a könnyen oldhatók tovább is oldatban ma- radva, a tengerbe messzebb is eljutnak. A mechanikai és a vegyi szétkülönítés kölcsönhatása abban nyilvánul, hogy a szilárd anyagok a tengerben föloidödhatnak, másrészt a vegyileg szétkülöníteit és kicsapódott anyagok további mechanikai szétkülönítést is kaphatnak (Sztra- hov). Ezeket a rendes lefolyású mechanikai és vegyi szétk ül ön üléseket további tényezők:# áramlások, fenékalakulat, különböző irányú anyagszállítás, az oldatok egymásrahatása, a víz vegyi összetétele sokszorosan befolyásolhatják és bonyo- lítják. A gazdag szovjet üledékképződési irodalom, Pusztovalov és követői, általában a vegyi szétkülönítést tartják az üledékképződés döntő folyamatának, míg újabban Sz t ra h ov a mechanikai szétkülönülésre vezeti vissza az üledékek elosz- lását. A két irányzat közötti heves vita céltalannak tűnik, ha megfontoljuk, hogy r.rnden egyes esetben mindkét hatás jelenlétével kell számolni, de a különböző üledékanyagok leülepedési módjában a kétféle hatás egyike vagy' másika túlsúlyban van. A szilárd törmelékanyagokra vonatkozóan a túlsúly, sokszor kizárólagosságig menő módon, a- mechanikai hatásokra esik, az oldatokban viszont kétségtelenül a vegyi szétkülönülés felé tolódik el. * Raupach: Dic rezeiUe Sedimentation im Schwarzen Meer. in: Kaspi und lm Arai. c. ismertetés (Geolojjie. I. 19Ö2I nyomán. fi Földtani .Közlöny. 300 Földtani Közlöny LXXXII. évf. 1952. 7—9. sz. A víz sótartalma és alkália-tartalmának az üledékképződéshezi viszonya na- gyon változó. Ezek a tényezők nemcsak az életet, hanem az üledékanyag mechanikát és vegyi kiválását is befolyásolják. A sósvíz elektrolitos hatása a lebegő anyagot már a folyótorkolat közelében kicsapja, az alkáliás hatás pedig a karbonát kicsapó- dást késlelteti. Mindkét hatás a'partoktól távolodva, általában erősödik. Szárazföldi eredetű (terrigén) anyag, az orosz kutatók szerint a CaCOa-tól és a szerves anyagtól mentesített üledékanyag. Ez a fogalmazás nem azonos tehát a „törmelék” megjelöléssel, mert mészkő is kerülhet szilárd törmelékként a száraz- földről, másrészt az oldatban belekerült anyag a tengerben szilárd részekként is ki- válik. Gyakorlatilag tehát áz egész üledékanyagban terrigén (túlnyomólag 6zilikát), karbonát és szerves alkatrészek vannak. Sztrahov a Fekete-tenger részletes üledékvizsgálatakor megállapította, hogy K-en az üledékfölhalmozódás lényegesen nagyobb, mint Ny-on. A magas hegységekkel körülvett K-i rész gyorsabban lerakódó törmelékes anyagot szolgáltat, niíg a síksági oldalon levő Ny-i részen kevesebb, túlnyomólag oldott üledékanyag a tengerben eloszlik. Ezenkívül a Ny-i rész delta-limán partvidéke a folyók horda- lékát fölfogja. A terrigén üledékeloszlásnak jelentős tényezője a Fekete-tengerben mintegy 40 m mélységig hatoló erőteljes víztömegmozgás, ami a lebegő anyagot állandóan mozgásban tartva, a partok közelében a leülepedést megakadályozza. Tizenöt méter mélységben a vízmozgás ereje csökken, az iszaplerakódás lehetővé válik (mytilusos iszap), de a vízmozgás a lerakodott iszapot is állandóan mozgatja és az üledékanyag szemcsenagyság szerinti osztályozását okozza. A fenékalakulat helyi mélyedéseiben agyagos, a kiemelkedéseken homokos üledék keletkezik. Az oldott állapotban szállított üledékanyagban a Fekete-tengerben a karbo- nátok vezetnek. A CaCOz kicsapódása a terrigén-anyag leülepedéséhez hasonló mó- dón történik. P u s z tov a 1 ov szerint a CaC03 kicsapódása a lebegő üledékanyag lerakodása után megy végbe, amiből a tenger középső részén az üledékmennyiség a CYzC03-tartalom viszonylagos többletét, időtartamban határozott földúsutását okozza. Sztrahov szerint a CaC03 mennyiségi eloszlása a terrigén anyagokhoz hasonlóan, a partoktól távolodva igen gyorsan csökken. A tengerbe kerülő oldott karbonát kicsapódása a tengerbejutás során azonnal megindul. A Fekete-tenger karbonát-ionokban kétszeresen túltelített, míg a folyóvíz Ca, C0.2, HCO és C03- ionokkal nincs telítve. A fenéken kivált mikroszkópos kalcitrészecskék íöikavarodva kristályos: lási magként hatnak. A vegyileg kicsapódó karbonát poralakú kalc-it (drewit), aminek keletkezését baktériumhatásra vezették vissza, mégpedig kéntele- nítő (deszu ’urizáló) Aí/scrospira-baktériumokkal, amelyek a H.2S-a\ mérgezett víz- övben élnek, CaSOí-ből CaS redukciót végeznek, ami a vízzel és C02-vel CaC03 kicsapódásét hozza létre. Denitri f ikáló baktériumok a bikarbónát szénsavával egye- sülő A II.) választással a CnCO.rkicsapódását okozzák vagy' kalciumszulfát és ■ szénsav jelenlétével ugyancsak mészkiválást eredményeznek. Figyelemre méltó, hogy Sztrahov szerint a Fekete-tenger //2S-tartalma és a CaCOz üledék között semmi összefüggés nincs és a denitrifikáló baktériumoknak 6incs CaCOz kiválasztó szere- pük, mert az utóbbiak jV7Y3-termelését a víz COo-tartalma közömbösíti. A mélyebb- vízi ka lei tkér ~ '.Vésnek mindössze 20 — 30% -a baktériumos keletkezésű. A .F nger mélyebbvízi üledékei mésztartalornkülönbségben jelentkező fin ; - tt- : mutatnak, ami a partközeü víztömegek nyári erősebb elpárol- gó • a -gedésével járó nagyobb mészkiválasztásból ered. Télen viszont; az •; pia;:' ' ■ oztulás miatt, nagyobb mennyiségű szerves alkatrész mutatkozik. A - ' ‘a- és rákmaradványok csak a szegélyüledékekben 150 — 170 na m ' - találhatók, helyenként az üledékmennyiség 40% -át is jelentő menn ■ iségben. Szemle 3Ü7 A Fekete-tenger különböző időszakokra vonatkozó üledékeinek részletes isme- retéből, a leülepedés időtartamából az üledékképződés mértéke és gyorsasága is megállapítható. Az évi üledékvastagság az egész tengerfenékre egyenletesen el- osztva, mindössze 0,5 mm vastag réteg. Az iiledéktömeg azonban nagyon egyen- lőtlen eloszlású. A legnagyobb vastagság a limánok mai 10 m vastag üledékéből évi 4 cm. Az üledékvastagság á mélység felé gvorsan csökken, a szürke agyag évi 0,2 mm, a mésziszap a legutolsó 2500 -év alatt jóval kisebb, mindössze 0,04 — 0,08 mm. Ezek a nagyfontosságú vizsgálati adatok egyidejű üledékek képződési nagy különbségeit mutatják, a limánok üledékképződésének a mélyebbvíziekkel szemben 6— 38-szor gyorsabb üledékképződésével. Ez földtörténetileg érthetővé teszi, hogy a Fekete-tengerhez hasonló múltbeli tengerek, delta- és szegélyüledékekkel töl- tődtek fel. ' A Káspi-tenger üledékképződésit a szovjet kutatók a legutóbbi évtizedben nagyon behatóan vizsgálták. Az üledékképződés a Fekete-tengeréhez hasonló — azzal- a különbséggel — , hogy itt a párkány és a mélytengeri fenékalakulat nem olyan éles, tehát az üledékekben is fokozatos átmenet van. Ezenkívül a Káspi-tenger puhatestű faunája 300 m-ig, a kagylósrákek 800 m-ig is mutatkoznak. Sztrahov szemcsenagyság szerint 0,1 mm-nél nagyobb homokot, 0,1 — 0,05 mm aleuritet,' kagylótörmeléket, finom aleuritet (0,05 — 0,01 mm) és petitet különböztet meg. Az utóbbiak a mélyebb medencerészeken, előbbiek a szegélyeken találhatók, kiilön- döző mésztartalommal, sok átmenettel. A mésztartalom kalcit, oolit-, bekérgezés-, szerves karbonát- és finom poralakban mutatkozik. Az oolitképződés a partközei erősen fölmelegedő vizében 45 mm mélységig észlelhető. A Káspi-tenger üledékföldtani jelentősége az öblökben mutatkozó eres bepárolgásból eredő nagy sótartalomban érzékelődik. A Karabugas-öböl felé a Káspi-tenger évi 11 km3 vízhozzáfolyásban 128 millió t. sóanyagot ad le, ami itt az erős bepárolgással a Karabugas sókiválását növeli. Ugyanakkor a Káspi-tenger fokozatosan kiédesedik. Fúrási adatok szerint a Karabugas sósabbá válása és kiédesedése a negyedkorban többször ismétlődött. A yKarabugas jelenlegi, felső 12 cm vastag, szerves maradványt nem tartalmazó szulfátüledéke alatt Cardium ecüífe- tartalmú réteget találtak, ami a jelenleginél kisebb sótartalomra vall. A tör- ténelmi adatok szerint 1743-ban a Karabugas-öböl halban gazdag volt. A sótar- talom növekedése 1755-től kezdődött, de még 1836-ban jelentős halászat volt; 1847 óta a halak egészen kiveszteké ^ Az üledékek finomrétegzettsége szerint a Káspi-tenger Ny-i részén I cm üledék 15 év, K-en 35 év alatt keletkezik. Az üledékképződés tehát háromszorosa a Fekete-tenger közepén észlelteknek. A szegélyeken természetesen a Káspi-tenger üledékkép ződóse is nagyobb, mint a középen, mégis egyenletesebb, mint a Fekete- tengerben. Még nincs eldöntve, hogy ez a sekélyebb Káspi-tenger fenókáramlásaira, a biogen karbon átképződéire vagy egyéb tényezőkre vezethető-e vissza. A Kara- bugas-öbölben évenként 1 mm vastag szulfát és karbonát réteg keletkezik. A hőmér- séklettől függő oldhatóság szerint, télen szulfátok, nyáron karbonátok válnak ki, de ez az évszakos változás — az üledék állandó fölkavartsága miatt — íinom- rétegzétíségben nem érzékelődhetik. Az Aral-tó részletes üledékvizsgálatai szemcsenagyság szerint kilenc üledék- fajtát különböztettek meg. Ezek: agyagos iszap, iszap, homokos iszap, iszapos ho- mok, finom homok, homok, durvahomok, kagylós, ill. mészüledék. Újabban ezt homok, 'aleurit, márga, agyag,' deltaagyag- és oolitként említik. A különböző üledék - fajták eloszlása térképen pontosan ki van jelölve. A karbonátüledék túlnyomói r CaC03, a MgCö3 mindössze 0,5—3%; dolomitot nem észleltek. A karbonátüledék pelit, oolit és b:ogér.-karbonát alakban található. Az utóbbi egész mészvázakb 6* Földtani Közlöny l.XXXll. év}. 1952. 7 — 9. sz. 308 vagy 0,05 mm nagyságig terjedő törmelékből alárendeltebb szerepű, mint a Fekete- tengerben vagy a Káspi-tengerben. Mindössze 8 puhatestű-, 6 Foraminiíera- és 6 kagylósrák-fajból adódik. Az üledékanyag eloszlásának legfontosabb tényezője a sekélyvizü Arai-tóban a 10 — 15 m mélységig ható hullámmozgás. Eddig terjedően csak homok és kagyló- héjak találhatók. Ez a fenékig ható vízmozgás az üledéknek a medence belseje felé szemcsenagyság szerinti koncentrikus öves elrendeződését eredményezi. Lényegileg ugyanilyen eloszlást mutat az üledékek mésztartalma is. Az üledékek legnagyobb része finomrétegzettséget nem mutat, a Ny-i medencerészben azonban helyenként, szemcsenagyság szerint és kalcilutit váltakozás folytán határozott rétegzettséget találtak, amit évszakos változásra vezetnek vissza. Az Aral-tó üledékképződése a Fekete-tengeréhez hasonlóan, évi átlagul 0,5 mm. A folyótorkolatok körül néha évi 2,5 mm iszap, a medenceközépen 0,7— 0,8 mm, legbelül csak 0,1— 0,2 mm. Egyes részeken, a sekélyvízi övben, az erős víz- mozgás miatt, az üledéklerakódás egészen kimarad. Ezek a zárt beltengerekre vonatkozó üledékképződési vizsgálatok nagyjelen- tőségű irányelveket adnak a földtörténeti múlt hasonló tengereinek megítélésére. 'Legfontosabb, általános törvényszerűségként mutatkozik, hogy az üledéklerakodás mennyisége ezekben a medencékben a partoktól távolodva állandóan kevesbedik. Ugyanilyen módon csökken az üledék szemcsenagysága is. A törmelékes és vegyi karbonátok mennyisége is az üledék összmennyisége szerint fogy, a vegyi kiválásé karbonátok finomabb szemcsenagysága miatt a csökkenés az üledékmeny- nyiségnél valamivel (kisebb mértékű. Az üledékmennyiség eloszlásában a tárgyalt zárt medencék lényeges eltérést mutatnak a földtörténeti múlt legtöbb szegélytengerével és a geoszinklinálisokka! szemben. Ezekben ugyanis a medenceközépen nagyobb üledékfölhalmozódás van, mint a szegélyeken. Ebben a tekintetben tehát a Fekete-tenger, a Káspi-tenger vagy az Aral-tó nem nevezhető jelenlegi geoszinikknálisnak. A kaledómiai geoszinkliná- lisban, az alpi belsődinarid-teknőben hasonlóan, a medenceközép felé csökkenő üle- dékeket is találunk. Mindez azt bizonyítja, hogy az üledékvastagságból a leülepedés időtartamára következtetni nem lehet. Az egyes üledékgyűjtők közötti különbségek végeredményben kéregszerkezeti mozgáskülönbségekből adódnak. Mindamellett a mai üledékképződésnek a múlt üledékeinek hasonló részletes vizsgálatával történő összehasonlításból kitűnhetnek a múltra vonatkozó olyan eltérések, amelyek az aíktuálizmus merev alkalmazásának revízióját szükségessé teszik. Ezen túlmenően, a tengeri üledékképződés szovjetoroszországi korszerű vizsgálatai példamutatók a Velencei-tó és Balaton-tó megindítandó üledékképződési tanulmányozásához. V I ISMERTETÉSEK Zalányi B.: ösközösségtani kutatások az Alföld neogénjében. (Magy. Tud. Akad. Biológ. Köz!. I. k. 1. sz. 1952.). W asm und kísérelte meg elsőnek egyes társulásiam alapfogalmaknak a biosztratigráfiába való bevezetését, a tárgykör egészének áttekintése nélkül. Szerző dolgozata ebben az irányban érdemleges kezdeményezés. Az üledékes kőzetek és faunaállományuk genetikus változásainak egységes szemléletének jelentősé- gére felhívja a figyelmet. Hogy a társulások keletkezésére, összetételére, (szerveződésére) és rétegtani sze- repére vonatkozó kérdéseket megoldhassuk, az őstársulási kutatások egyelőre három irányban szükségesek. Az üledékréteg összetételének, szerkezetének és településének tisz- tázásával azokat a környezeti összefüggéseket ismerhetjük meg, amelyek az ősmarad- ványok társulását és amaz kialakulását magyarázták. Ezután térhetünk át a ' fosszilistár- sulás felvételére egyéni és szintetikus vonásainak rögzítésére. A megfigyelési eredmények 6ynbiológiai szemléletben való összeegyeztetésével teremthetjük meg a fosszilis-társulás rétegtani értékelésének reális alapját. v Foglalkozik szerző az üledékképződésre nézve döntő szervetlen folyamatokkal kap- csolatban az élettársulások szerveződésének szakaszaival. Áttekintő táblázatokban mu- tatja be a fosszilis-társulás kialakulásáig végbemenő jelenségeket, egy és több szerve- ződési fázisban, az üledékképződési folyamatokkal összefüggésben. A fosszilis-társulás életmódtani jellegének meghatározásánál rámutat a koncentrációs viszonyok döntő fontos- ságára. Nélkülözhetetlennek tartja a „fosszilis pH” értékek meghatározását. ' Zalányi Titov N. G.: A humuszos szénfajták ipari-genetikai rendszerezése. (Izvesztija Ak. Nauk. SZSZSZR. Otdel. Tehn. No. 9. 1951.). A tervgazdaság szempontjából igen nagyjelentőségű a szilárd éghető ásványok észszerű rendszerezése, mert ezzel megiermetjük célszerű felhasználásuk tudományos alapját. A köszénfajták, az égőpala és tőzeg kémiai-technológiai tulajdonságai természeti adottságuktól függenek. Függnek tehát a kiindulási növényi anyag vegyi összetételétől, az átalakulás körülményeitől, a biológiai, vegyi és földtani 'tényezőktől, amelyek a tőzeg- telepekre betemetődésiik után hatottak. Természetesen következik ebből, hogv természetes rendszerüket is erre kell felépítenünk. Szerző ipari-genetikai rendszere a kiindulási nö- vényi anyag jellegét, a mocsár vízzel elborítottságának mértékét, a tőzegtelep ásványi anyagainak jellegét, végül az eltemetett tőzegre ható fokozott hőt és nyomást veszi figye- lembe, A kőszénfajták képződése ezenkívül a tőzegbe, illetve később a kőszenekbe zárt növényi anyag átalakulásának fokától is függ. Különös figyelmet szentel tehát a szerző a bitumenes termékek szintézis-folyamatának, amely a különböző humuszelegyrészek vegyi behatására a tőzeg-szakaszban játszódik le. K i 1 é n y i n é Efremov N.: Die Entvvicklung dér chemischen Elemeníe. (A kémiai elemek kiala- kulása.) I — II. Teil. Akad. Veri. dér auslánd. Wiss. Ihor Bele;. München. 1949. — Nem véletlen, hogy geológus foglalkozik atomfizikai jellegű kérdésekkel. A modern atomfizikai ismeretek lehetőséget nyújtottak a szerzőnek az egyes földtani, ásvány-kőzettani kérdések olyan beállításban való tárgyalására, melyek igen szellemes és első pillanatra kézenfekvő magyaráz a tót nyújtanak. A kétrészes könyv több, mint geokénva. Az alapgondolata az elemek átalakulásának lehetősége, „ténye”. Az atommag átalakulását a Föld „laborató- riumában” sokkal intenzívebbnek, és sokoldalúbbnak tételezi föl, mint azt gondolnánk. Ebben az átalakulásban a magnézium elemnek „van” legnagyobb szerepe, amit a neonból vezet le. Kulin — Rittmarin értelmezésének megfelelően ía.ntia Gol'dschmidt és mások a Föld héjas fölépítésére vonatkozó elméleteit, s annak r égj át „szótáron” állapo- 310 Földtani Közlöny LXXXll. év}. 1952. /—9 sz. túnak tételezi föl, ami főleg „őselemből" (pl. többek között neonból) áll. N'eonból elmé- letileg könnyen levezethető a magnézium, amely az ultrabázisos kőzetek fő alkotóeleme. Ezzel a szerző ahhoz a megállapításhoz jut, hogy az „anyamagma” ultrabázisos kőze- teknek megfelelő összetételű, miből az atomok (főleg a magnézium) átalakulása révén (elemek heteromoríiájának nevezi a szerző) keletkeztek volna a többi bázisos. intermedier és. savanyú kőzetek. Ennek főtengelyébe a AlgiSiO* (forszterit-olivin) ensztatittá való átalakulását helyezi, ahol a szilicium-többlet nem egyszerű hozzáadásból, hanem a mag- nézium-elem helyben történő átalakulásából keletkezett. Hasonló módon vezeti le a nefelin képződését is, ahol a 2/Víg -»■ i\'a — Al, az első esetben pedig 3AIg -> 2Si -j- 0 elempárrá alakult volna. Efremov új periódusos rendszert vezet be, aminek alapját az. eddig atomíizi- kailag igazolt, valamint még föltevések szerinti elemátatakulási „szintek” alkotják. Az elemek , .he t e ro morf. i á j a ” lényegesen leegyszerűsíti az eddig túl komplikált földtani és kőzet-ásványgenetikai folyamatok magvaráz.atát. „Megoldja” a geológusok és petrográfusok „gránitbetegségét”, „mészbetegségét” az alkáli kőzetekkel kapcsolatosan, a szerpentinesedést, a szilifikáció és deszflif ikáció mai napig vitatott kérdéseit. A szerző rendkívül szellemes és sok új gondolatot adó, de minden esetben az eddig megfigyelt és vizsgálatokkal igazolt módon bizonyítja elméletének helyességét és jogo- sultságát. Hibája a könyvnek a sok ismétlésen kívül, hogy főleg az elméletnek kedvező példákat sorakoztat föl. Kiss Ha ss marin H.: Dér zweite Baku (A Második Baku.) (Erdői und Kohlé, 1951. 5) Gubkin akadémikus nevéhez fűződik annak a gazdag olajterületnek a feltá- rása, amely a Szovjetunió európai részén, négy nagy iparváros: I\:rov, Molotov, Szaratov és Cskalov között terül el. Elnevezését annak köszönheti, hogy ma már a második helyet foglalja el a Szovjetunió olajtermelő területei között, és jelenlegi évi 10,6 millió tonna termelésével a szovjet összolíj termelés 28% -át teszi ki. Szerencsés fekvésénél fogva közel van a legnagyobb ipari központokhoz, sűrű vasúthálózat övezi, közel van a Yolga-Don-' csatorna szomszédságához és Moszkvához. Már a régebbi irodalom tartalmaz adatokat az ezen a területen észlelt aszfaltkibúvásokról; történtek is próbafúrások, ezek azonban eredménytelenek maradtak. Csal: a .szovjethatalom megerősödésének idején, az első ötéves terv folyamán, Gubkin elgondolásai és útmutatása alapján sikerült az első olajtelep feltárása. Azóta rohamosan fokozódik a terület olaj- és földgázkincsének feltárása: 1929 600 t , 1938 1 300 000 t 1932 10 000 t 1939 ........ - 1 850 000 t 1933 35 000 t 1940 3 000.000 t 1934 75 000 t 1946 6 000 000 t 1935 412 000 t 1947 .... 7 500 000 t 1936 650 000 t 1950 10 000 000 t 1937 980 000 t K i 1 é n y i n é Keil K.: Ingenieurgeologie und Geotechnik. Halle (Saale) 1951. 1036 ábrával és számos táblázattal. A földtannak és a mélyépítő mérnöki tudománynak határterülete sokáig parlagon heverő mesgye volt. Az időközben kifejlődött talaj mechanika csak részben foglalta el ezf a területet. Jelentek meg ugyan különböző mérnökgeológiai munkák; ezek azonban hol .mérnöki, höl földtani szempontból szélsőséges irányt képviseltek. A különböző nyelveken megjelent mérnökgeológiai munkák különösen az utolsó 10 év alatt már nem nyújtották azt, amire a mérnök és a geológus egyre sürgőseben várt. Keil müve nagy mértékben pótolja az érzett hiányt, mind a geológus, mind a mérnök szempontjából. Ez a munka azonban bizonyítéka annak is, hogy a mérnökgeoló- giai anyag feldolgozása alapos gyakorlati tapasztalatot és tudást kíván. Az 1065 oldalas könyv két részre tagozódik. ' Az I. rész három fejezetben tárgyalja a mérnökgeológia alapelveit, a kutatások módjait és azoknak különböző szempontból való kiértékelését. A II.. geotechnikai rósz hat fejezetben foglalkozik a mérnökgeológia gyakorlati kérdéseivel. Tár yalja a mérnöki szempontból fontosabb kőzetek vizsgálati módjait, az építőt tu'.' ! )nságaf;t, állékonyságának feltételeit és az. építő anyagokat. A 1U zet az. alapozások földtani és mechanikai alapetveit és kiviteli eljárásait ismerteti. Ismertetések 311 Ezt követőleg részletesebben foglalkozik a földtani- és kőzetnyomási viszonyokkal, •ezeknek a táróhajtás és alagútépítés tervező és építési munkálataira való befolyásával! • E fejezet tárgyalása azonban nemcsak hiányos, de nem is korszerű. Nem veszi figyelembe a kőzetfúrás technológiájának a Szovjetunióban és egyebütt elért újabb eredményeit, ame- lyek a táróhajtás teljesítményét eddig nem remélt mértékben megnövelték. A kőzet j'övesz- tésének és a kőzetnyomásnak tárgyalása is nélkülözi az újabb kutatások eredményeit, pedig ezek nélkül korszerű alagútépítést még tervezni sem lehet. Az V. fejezetben a vízépítő mérnök különböző 'tevékenységének a geológust érintő határterületét ismerteti. Az utolsó 6 főfejezetben köze! 100 oldalnyi terjedelemmel az eddig bevált, vagy' kísérleti állapotban levő talajszilárdító eljárásokról számol be. Ez utóbbi fejezetben kevés üzemileg is felhasználható adatot is találunk, és több eljárásnál csak általános ismertetést nyújt, holott ez a tevékenység napjainkban egyre fontosabbá válik. A műszaki tudományoknak az utolsó tíz év alatti fejlődése és új iránya mellett szerző szinte lehetetlennek látszó feladatra vállalkozott. Ha nem is tökéletesen, de minden- esetre olyan mértékben oldotta meg ezt, hogy következő kiadásában a most mutatkozó hiányok pótlása után a mérnökgeológia tudománytára majd teljes egészében bennfog- Mtatik. Káposztás » M ü 1 1 e r, A. H.: Grundingen dér Biostratohomie. Abh. d. deutsch. Akad. d. Wissen- schaften in Berlin, 1950. Xr. 3. 147. old. 80. ábra. A szerző a legújabb és legkorszerűbb szemlélettel kíséri végig az ősmaradványokat a halál percétől a leülepedés, betemetődés, kőzettéválás bonyolult folyamatain keresztül a rétegekben ma észlelhető állapot kifejlő- déséig. Az elején tisztázza a halál fogalmát, majd részletesen, a környezeti hatások függ- vényében világítja meg a halál legkülönfélébb okait, a halálküzdelem jelenségeit és nyo- mait a kőzetekben. Az elhalt lény szerves anyagának elváltozásával kapcsolatban kitér^ a bomlás vegyi és élétvegytani folyamatain túlmenőleg a bomlástermékek további sor- sára; az üledékekben történő elhelyezkedési módjára, az üledékben létrehozott anyagi és alaki változásokra. Külön tárgyalja a víz alatt és a szárazföldön lejátszódó folyamatokat. Tárgyalja a megmaradásra alkalmas, szilárd részek kémiai és fizikai elváltozá- sait: oldási, fúrási, zúz:' -i jelenségeket. Az oknyomozó folyamaíszerű tárgyalási módiára jellemző, hogy' külön választja az autochton és allochton betemetődés folyamatát. Meg- adja az autocbtonia és aüochtonia általános jellemvonásait és részletes ismertetőjeleit növények, életmegnyi! ánulások nyomainak, rögzített, fenékhez nőtt, ásó-fúró és mozgó szervezetek vizsgálata esetén. Végül összefoglalja a kőzettéválással kapcsolatos és kőzettéválás után; elválto- zásokat. i Világos, egyszerű tárgyalásmódja, logikus felépítése, a biológia legmodernebb eredményeinek a földtani-ősléttani megfigyelésekkel való összeegyeztetése, és mindenre kiterjedő, oknyomozó, mindent a környezethez való viszonyában és változásában vizsgáló szemlélete a biosztratonómia új tudományágának alapvető, összefoglaló munkájává emelik a dolgozatot. 80 ábrája és hatalmas irodalomjegyzéke értékét még jobban növeli. Jakucsné Cechovic V.: Geológia juhoslovenskej iihol’ncj panvy. — (A délszlovákiai kőszénmedence földtana.) Geologické Práee. Sosit 33. Slovenská Akadémia Vied a Umeni. Bratislava 1952. A Modry Kernen (Kékkő) és Lucencc (Losonc) közötti, délszlovákiai kőszén- medence földtanában szerző részletesen foglalkozik a rétegtana és szerkezeti viszonyokkal. A terület legrégibb képződménye, az alsó-triász kvarcit, csak 'kisebb foltokban mutatkozik; összefüggő mezozoós vonulat csupán tlalic és Podrecany között ismeretes. Nagy üledékhézag után a katti-emelet rétegei következnek, túlnyomó homokos kifejlődés- ben. A miocéneleji szárazföldi és édesvízi összleíben kőszéntelepek vannak, helyenként riodacittufák és tufitok mutatkoznak. Az egész medencében általánosan elterjedt a burdi- gálai és helvét emeletek elhatárolására alkalmas oncophorás összlet, amelyek felett homo- kos mangánrétegek foglalnak helyet. A ’felsőhelvét slirkifej lődésű, teljesen hasonló az ottnangi fácieshez. A lortónai -emeletet fácies változás jelzi; alsó része tengeri, a felső része ellenben szárazföldi, iil. édesvízi kifejlődései. A területen észlelhető bazalttufát és bazaltot szerző a pliocénbe helyezi. Tektonikus mozgások a területet kétszer érték (oligocén vége, helvéti-tortónai határ), s enyhe redőke; hoztak létre M e i s e 1 n é 312 Földtani Közlöny LXXXIf. évj. 1952. 7 — 9. sz. Senes J.: Stúdium o akvitánskom stupni. — (Tanulmány az akvitáni-emeletről.) Geologické Práce. Sósait 31. Slovenská Akadémia Vied a Umeni. Br.atislava 1952. Szerző megállapítása szerint az akvitáni-einelet őslénytani és ősföldrajzi szem- pontból a miocénbe tartozik. A Dél-szlovákiaii-medence északi részén a regressziós kattí rétegekre, egy újabb, kisebb méretű transzgressziós összlet következik, amely kőzettanilag a katti rétegekkel hasonló, de faunája már a miocén állattársaság előfutára. Legújabban jellegzetes ó-miocén tengeri fauna került elő a szárazföldi rétegek alatti alsó-rlolittufa .fekvőjéből. A transzgresszió idejét szerző az akvitáni-emeletbe helyezi. A medence leg- nagyobb részén ugyanezt a tengeri, transzgressziós üldedékösszletet találjuk a miocén kezdetén, a középső részeken osztreás padokkal is. Az akvitáni transzgresszió a katti regresszió területén jelentkezik, de sehol sem éri el annak határait. Szerző ezért a pere- mek alsó-miocén szárazföld képződményeinek mélyebb szintjét még az akvitáni tengeri kifejlődéssel tartja egyenértékűnek. Az alsó-rio'.-ittufa és kőszénösszlei fedőjében levő homokos-agyagos üledékösszlet mar kétségkívül a burdigálai-emeletbe tartozik. A kőszén- összlet fekvőjét és ennek ekvivalensét, a miocénkezdeti transzgressziós üledékeket, vala- mint a rlodacittufát azonban az akvitáni-emeletbe kell helyezni. M e i s e 1 n é Revelle R. — Emery K- O.: Barite corícretions írom the óceán floor. (Barit- konkonréciók az óceánfenékről.) Bulletin of the Geol. Soc. oí. Am. 1951. july. 1938-ban Dél-Kalifornia partjai előtt, San Clemente szigeténél folyó tengerfenékkutató vizsgálatok alkalmával olyan zöld iszap került elő, amiben kb. 250 baritkonkréciót találtak, kevés andezittörmelékkel együtt. A konkréciók a sugaras szerkezetű bariton kívül agyagot, különféle ásványtörmeléket és szerves maradványokat (szivacstíík, tengerisüntüskék és foraminiferák) tartalmaznak. A vizsgálati eredmények azt mutatták, hogy a sok Ba-nn kívül Sr-ot. Fe-i, Al- 1 is tartalmazó baritkonkréciók vetődés! mentén feltörő hévforrások és a tengerfcnéki iszap üledékrészeinek reakciója során keletkeztek. Mészáros 1 » Földtani tevékenység Ázsiában. (Economic Geology, 47. k. 1952.) C h i n g - Y u an Y_ L i, az EMSZ ázsiai és távolkeleti gazdasági bizottságának megbízottja 1949 óta végig- látogatta Burma, Ceylon, Malája, Hongkong, India, Indonézia, Japán, Korea, Pakisztán, a Fülöp-szigetek és Tajföld földtani intézményeit, tanulmányozta a felsorolt országok helyzetét földtani kutatás és ásványi nyersanyagok feltárása tekintetében és tapasztala- tairól jelentést készített. Az említett területek még nincsenek kellően térképezve. Valamivel jobb a helyzet Kínában, Indiában és Japánban. Indiában az ország 28 % -át térképezték, még hátra van 290,000 négyzetmérföld terület. Egy geológus mintegy 350 négyzetmérföldnyi területet tud egy év alatt térképezni, egész India földtani térképezésével tehát 830 év alatt ké- szülne el. Indiában a geológus-utánpótlás gyenge Az országban összesen 150 geológus é' tudományos munkaerő van. Ezek nagy része azonban önálló munkára nem alkalmas. A térképezést és kutatómunkát jelenleg 3 bizottság intézi. 80,000 kötetes tudományos könyvtáruk van, mely évente 5000 kötettel gyarapodik. Kína Földtani Intézete (Nanking) a közelmúltban kiadta Kína 1:1.000,000 méretű földtan; térképét. A jelenlegi geológus-gárdával legalább 15 évre volna szükség, hogy az > r^zág területét l:200,000 méretű alapon térképezzék. Kína jelenleg 70 geológussal és tudo- mányos munkaerővel dolgozik. Gyakorlatilag a geológusok mind Kína északi részében dolgoznak; megfigyelőállomás működik Mukdenben. 10 laboratóriumuk van, két központ- juk Pekingben és egy Lancsauban. A felsorolt intézményeken kívül a népi demokratikus Kína új alkotása a Kínai Tudományos Akadémia, melynek égisze alatt Földtani Kutató Intézet működik. Ez az intézmény 15 geológussal rendelkezik. Japán területéről 1:200,000 méretű földtani térkép készült. Az ország egyes terü- leteit 1:75.000 méretben is felvették. Tervbe van véve az ország 1:50,000 alapú térképe- zése is. Geológus-utánpótlás terén itt a legjobb a helyzet egész Ázsiában és a Távol- ke'eten. Az országnak 300 geológusa és tudományos szakembere van. A Japán Földtani Intézet Tokió közelében működik 5 szakosztállyal. Az Intézet háború utáni legérdekesebb munkája tengeralatti kőszéntartalmú rétegek kutatása, szeizmikus módszer segítségével. Kutat- .k kőolaj, cink, réz, kén és piritércek, továbbá a kerámia és műtrágya ásványi nyersanyagai, után is. B rma területét az Indiai Földtani Intézet kétharmadrészben fölvette 1:63,000 agy 1 8-1,200 i: 1- rétben. Burmában mindössze egy idősebb geológus és egy bányászati - ú<ér in A r:ná:y főleg a kőszén- és magnetit-területeket igyekszik átkutatni Ismertetések 313 Ma tája területéről I : 768,000 léptékű ideiglenes térkép készült; az érdekesebb területekről 1:256 000 méretű vázlatok és jelentések állnak rendelkezésre. Szingapúr szigete részletesen térképezve van. Megbízható 1:63,000 méretű térkép az ország terüle- tének csak 3,5%-ról készült. Az ország földtani intézetében 1912-ig mindössze egyetlen geológus volt; jelenleg 7 geológus és két vegyész működik. Ceylonban sem bányászati, sem földtani tudományo-s intézet nincsen. A sziget földtani térképezését 1 : 63,000 alapon már tíz évve! ezelőtt tervbe vették, azonban a mű- szaki személyzet korlátolt számára való tekintettel — mindössze két geológusuk van — még a tájékoztató térképezésig sem jutottak. Hongkong megfelelően van fölvéve 1:84,470 méretű térképen; rövidesen elkészül az 1 : 20,000 mértékű térkép is. Indokína 2.000,000 méretű térképe megjelent és rövidesen befejezik az 500,000 méretű részletes térképet is. Az ország hét területe 1 : 100,000 alapon is elkészült. A munka nagy nehézségekbe ütközik, mert az országban csak két geológus van. A közelmúltban megjelent Indonéziában Szumátra, Jáva, Nyugat-Borneo és Üj-Guinea 1 : 1.000,000 méitékű földtani térképe igen isok .fehér folttal. Jáva területének 8%-a 1 : 100,000 alapon, Szumátra területének 8%-a 1 : 200,000 alapon és Borneo délnyugati része 1 : 250,000 alapon van térképezve. A Földtani Osztály öt geológussal dolgozik, 'azonban nagyobb gyakorlatú geológusokban nagy hiány van. Pakisztán területét 1:250,000 alapon térképezték, azonban többnyire csak előzetes bejárás alapján. India kettéosztásakor öt mozlim geológus kivált az Indiai Föld- tani Intézetből és a Pakisztáni Földtani Intézetnél nyert alkalmazást. Jelenleg a személy- zet tíz geológusból, nyolc kisegítő geológusból és három vegyészből áll. A személyzet kiegészítése tervbe van véve. Nincs azonban sem könyvtáruk, sem laboratóriumuk. Igye- keznek másolatokat beszerezni az Indiai Földtani Intézettől, és egy laboratóriumot fel- állítani. Kutatások folynak Kelet-Bengáliában kőszén és mészkő után. Tervezik a karachii ultrabázisos kőzetek és a Himalája-hegységben fekvő területek térképezését. A Fü top-szigetek területének nem egészen 10%-a, Korea területének 1%-a van 1 : 50,000 méretben térképezve. A Fülöp-szigeten számos geológus van, azon-' bán ezek egy része nem megfelelő képzettségű. T a jföld területe előzetes bejárás alap- ján van csak 2.500,000 mértékben felvéve. Részletes térképezés még nem történt .Tajföld négy gyakorlott és tíz segédgeológussal rendelkezik. Tervbe vették az ország arany-, barnakőszén- és kőola j területeinek kutatását. Dél- és Kelet-Azsia területén súlyos hiányok mutatkoznak a geológusképzés terén. A legtöbb országban sem egyet.em, sem szakiskola nem működik. Ahol pedig van valami- féle szakmai képzés, hiányzanak a könyvtárak, laboratóriumok. Csupán Kínában, Indiá- ban és Japánban folyik rendszeres geológus-képzés. Kínában öt földtani tanszék van. így azután a legtöbb ázsiai és távolkelet’' országban az ásványi nyersanyagok kutatása és az ország területének földtani térképezése is nehezen halad előre. Ki 1 é n y i n é Gutenberg B.: Crustal Layers of the Continents and Oceans. (A földkéreg a szárazföldek és óceánok alatt.) Bulletin of the Geo'.ogical Society of America, 1951. A földrengéshullámok elemzése alapján a hullámsébességek eloszlását a föld legfelső öveiben következőképpen képzelték el: a legfelső „gránátos” héjban a hosszanti hullámok (P) kb. 5,6 km/sec sebességgel, nagy energiával terjednek. Alább, mintegy 59 km mély- ségben a sebesség 7,8 km/sem értékre (Pn hullámok) növekedik. A nagy' mesterséges rengések . (robbantások) adatai eltérő képet adnak. Az ezek- ből eredő következtetés szerint a legfelső héj sebessége 6 km/sec, majd lefelé megnövek- szik, egészen 6,5 km/sec ériákig, majd újra csökken. A 30—40 km átlagos mélységben helyet foglaló M o h o r o v i c i c-féle határfelület felett 7 — 7,5 km/sec sebességű anyag van, alatta pedig a sebesség ugrásszerűen S,2 km/sec-re nő. Ebbe az elképzelésbe nem vág bele a P hullámok viszonylag kis sebessége, annál is inkább, mivel ilyen sebességű hullám a mesterséges rengéseknél egyáltalán nincs. A P hullámok kis sebességét a szerző következőképpen magyarázza: A légkörben és a tengervízben terjedő rengéshullámok fizikájából tudjuk, hogy ezek a rengések szívesen terjednek kissebességű rétegekben, ahol energiaveszteségük kicsiny. Ebből a rétegből a hullámok nagy amplitúdójú rezgéseket sugároznak ki. Már- most a szerző özorint a „gránitos” réteg alatt egy kisebb sebességű réteg van, mely a „soíar-csatorna” szerepét* tölti be, és a P hullámok voltaképpen az ebből kisugárzó ren- gések, nem pedig a gránitos rétegen át közvetlenül bejövő hullám k. mint eddig kép- zelték. * ..Csatorna" szaknyelven az a közért (huzal, kábel, rétem, .me' .'-on valamely hullám teljed. „Sofar": kissebességű közegben kis energiaveszteséggel halad i hullámok amerikai rövidítése. 31-1 Földián i Közlöny LXXXII. év}. 1952. 7 — 9. sz. Az új elképzelés következményei: 1. A P hullámok útideje az eddig; számítottnál mintegy 1,5 másodperccel kisebb. Ez megszünteti azt az ellentmondást, melyet a transz- verzális hullámok többször észlelt, látszólag túl korai beérkezése képviselt. 2. A M o h o- rovicic-íéle felület mélységét néhány km-rel kisebbre kell venni. 3. Át kell számítani a DP, pP és sP hullámok ampÜtódóértékeit is. Ilyen sebességeloszlás alátámasztására a szerző' abból indul ki, hogy az egyes anyagok Y o u n g- féle állandója (E), mely a rezgéshuMámok terjedési sebessége szem- pontjából igen fontos, a hőmérséklet és nyomás hatására bonyolultan változik. így égy feltételezetten tiszta kvarcból álló kőzetben az £ a nyomás hatására előbb megnöveked- nék, majd a hőmérséklet fokozódó hatására lecsökkenne egészen az /3-kvarc átmeneti pontig, ott újra felugrana, és innen állandó maradna. Más ásványok Y o u n g-áltandójá- nak változása kevéssé ismert az adott körülmények közt, de a változás lefutása többé- kevésbbé hasonló lehet. A Sial kőzeteinek sebességét általában 6 — 6,25 km/sec-nek veszik, a simáét 6.25-től 8-ig, az ú. n. ultraszimatikus kőzetekét 8 — 8.25-nek. A számított sebességek alapján a földkéreg tetején, mintegy 10 km mélységig 2 „gránitos” övét találunk. Innen lefelé a viszonyok nem tisztázottak; mindenesetre a M 0 h 0 r 0 v i c i c-felület felett közvetlenül gabbró vagy' diabáz, alatta pedig valószínűleg dunit található. A földkéreg vizsgálatában fontos szerepük van a rövid Lőve és Rayleigh- Téle felszíni hullámoknak, melyek behatolási mélységéből és valamely határfelületre beeső és az onnan visszavert energiájuk hányadosából értékes következtetéseket vonhatunk le. A rengések adatai alapján a földkéreg szerkezete a szárazföldek és az egyes óceánok alatt igen különböző és röviden így foglalható össze: A szárazföldeken a legfelső réteg sial-jeliegü kőzetből áll és általában mintegy 10 km vastag. Alatta, a M 0 h 0 r o v i c i c-felületig, sima-jellegíí kőzet helyezkedik el. A M 0 h o r 0 v i c i c-felület alatt ultraszimatikus kőzet van. A sial-jellegű kőzetek az Atlanti- és Indiai-óceán felé kivékonyodnak, és ezek fenekén legfeljebb csak foszlányok- ban Van meg a sial. Területük nagy részén valószínűleg sima-jellegíí kőzetek fedik az ultraszimatikus réteget. A M 0 h o r o v i c i c-felület jóval kisebb mélységben van, mint a szárazföldek alatt. A Csendes-óceánban, a mély fókuszét rengésekkel és a Marsh a II- féle vonallal (bazalt-andezit-kőzethatár) körülhatárolható tulajdonképpen! pacifikus me- dencén kívül, a szerkezet az Atlanti- és Indiai-óceánéhoz hasonló. A t. k. pacifikus me- dence fenekén az ultraszimatikus réteg átlagban 5 km mélységben már megvan, a sial hiányzik és a mélytengeri üledékek alatt sima-jellegű kőzetek feküsznek. A Csendes-óceán és a környező szárazföldek közt mélyreható, igen erős diszkontinuitást jelölő felület van, míg az „atlanti-típusnál” az átmenet általában fokozatos. B a 1 k a y 1 / KÖZGYŰLÉS A Magyar Földtani Társulat 1952. évi közgyűlését június 4-én tartotta az ■Egyetemi Ásvány-Kőzettani Intézet előadótermében. A közgyűlés pontjai: Elnöki megnyitó: „üjabb irányzatok az üledékes kőzetek rendszerezésében" (Szádé ez Ry K. Elemér). (L. a füzet elején.) Jelölőbizottság választás. Főtitkári beszámoló: (K e r t a i György) . Őslénytani Szakosztály beszámolója (Bogsch László). Az új tisztikar megválasztása. A Társulat 1952. II. félévi programmjának ismertetése (Jantsky Béla). Hozzászólások, i n dítvá n yok. A DIALEKTIKA NÉHÁNY KÉRDÉSÉRŐL A GEOLÓGIÁBAN (Főtitkári beszámoló) - KERTA'I CVŰRCY 1951. évi titkári jelentésemben megvizsgáltam, hogy a Magyar Földtan: Társulat hogyan tölti be hivatását a szocialista országépítés frontján. Az azóta eltelt egy esztendő népi demokratikus országunk fejlődésében hatalmas eredménye- ket hozott. Meg kell állapítanunk, hogy Társulatunk élete és fejlődése az eredmé- nyek ellenére még mindig messze elmarad a szocialista termelés területén mutatkozó eredmények emelkedése mögött. Földtani kutatásunk az utolsó évben az országban soha nem látott lendü- letnek indult. A Népgazdasági Tanács legutóbbi közgyűlésünkön említett határo- zata új feladatok elé állította a magyar geológusokat, és elindított bennünket a földtani munkának a termeléssel való szorosabb kapcsolata felé vezető úton. A fej- lett szocialista termelés számtalan területén a termelés emelkedése a mesterségnek a tudománnyal való minél tökéletesebb összeforrásán múlik. A magyar geológusok a nyersanyagkutatás területén jelentős eredményeket értek ol az 1951/52. évben. Megnövekedett kőszénvagyonunk a komlói és sajóvölgyi területen, kőolajvagyo nunk a déldunántúli és alföldperemi újonnan felfedezett mezőkön. Jelentős gazda- sági eredményekkel kecsegtetnek á velencei-hegységi érckutatások, a Gyöngyös- oroszi környékén folyó érckutatás ped:g már komoly készletbecslésre is lehetőséget adott, üj mangánérckész’.etet tártunk fel O’rkút és Eplény vidékén, és növelték a kutatások Halimba, Iszknszentgyörgy és Gánt bauxitkészletét. A Telkibánya melletti káliumdús trachit, a tokaji -hegységi bentonit és i kaolin földtani kutatással feltárt készlete is növeli népgazdaságunk termelőerőit. A gazdasági eredmények mellett az év tudományos eredményei sem marad- nak el. Az utolsó két esztendőben több földtani tárgyú szakkönyv jelent meg, mint a .Horthy- reakció huszonöt éve alatt. A magyar geológusok közül kettőt tüntetlek ki a legnagyobb kitüntetéssel, ami magyar tudóst érhet — Szádeczky-Kardoss Elemért és Vadász 316 Földtani Közlöm/ LXXXII évf. 1952. 7 — 9. sz. Elemért — és ugyancsak Kossuth-díjjal tüntették ki tagtársunkat, Ács Ernő geofizikust. Népköztársaságunk magas kitüntetéssel jutalmazta Jantsky Béla kar- társunkat, aki a munkaérdemrend arany fokozatát, Kocli Sándor és Renner János tagtársunkat, akik a Népköztársaság Érdemérem arany fokozatát, S z u- rovy Géza és Tömör János szaktársainkat, akik a Népköztársasági Érdem- érem ezüst fokozatát nyerték el. A Magyar Földtani Társulatnak 1951/52-ré megállapított munkatervét nem váltottuk teljesen valóra. Magyarázatul, de nem mentségül felhozhatjuk talán i éppen a felsorolt eredményeket, amelyek kisszámú kutatóinknak igen nagymértékű elfoglaltságából születhettek. Társulatunk programmjául elsősorban az ásványi nyersanyagkutatás tudo- mányos kérdéseinek ankétszerű megvitatását tűztük ki. Ilyen formában azonban csupán néhány és nem is legfontosabb problémakörnek megvitatására került sor. A nyersanyagkutatás kérdésein kívül társulatunk legfontosabb feladata az oktatás, illetve továbbképzés ügyének előbbrevitele. E téren már komolyabb ered- ményről számolhatunk be. Elmaradt azonban munkánkból a tudományos világ- nézet fejlesztését célzó előadások, viták megrendezése. Mintegy ezt pótolva szabadjon most a marxista-leninista világnézet és a földtani szemlélet egységének érdekében a dialektika néhány kérdéséről szólnom, annak földtani vonatkozásaiban. * Marxista-leninista filozófiai irodalmunkban igen szegényesen van képvi- selve a földtani tudomány ismeretanyaga. Sem a gyakorlati példák között nem találjuk a Föld fejlődésének mozgásformákban is gazdag fejezeted, sem az alap- vető anyag- és formaképző fejlődések nincsenek a dialektika elemzésében kifejtve. Engels az Anti-Dühringben a „Tagadás tagadása*' c. fejezetben néhány láng- eszű mondatban fejti ki az új és régi harcából fakadó földtani fejlődéseket, de ezután a geológia nem vonul fel a többi tudományokkal együtt, mint a biológia, kozmogónia, fizika, matemat':ka, nyelvtudomány, történettudomány, stb. a dialekti- kával való kölcsönös kifejtésben. Ennek oka az a körülmény, hogy a földtan csak az utolsó 10—15 évben fejlődött leíró, adatgyűjtő tudományból oknyomozó és jelenségkifejtő tudománnyá. Csak az utolsó években tette a geokémia, érc-, köszön- és kőolajíötdtan, kristálykémia fejlődése, a magmás folyamatok elemzése a föld- tant az összefüggéseket, jelérjségeket fejlődésükben vizsgáló tudománnyá. A Föld keletkezésén, a Föld fejlődésének, az élő anyag fejlődésére való hatásán és a termő- talaj dokucsajev-viljamsz-i vizsgálatának értékelésén kívül azonban a földtan még ma sincs irodalmunkban (legalább is az általunk ismert irodalomban) úgy végig- tárgyalva, ahogy azt a dialektikus materialista gondolkodásmód megköveteli, mint ahogy pl. a micsurini biológia tárgyalása megtörtént. A geológiának a fejlődő szoc:alista termelésben szükségszerűen egyre nagyobb térhódítása pedig fontossá -teszi ezt. A termelésben elfoglalt szerepe bizonyára magával is hozza e hiány meg- szűnését, és nem férhet kétség ahhoz, hogy a helyes dialektikus és materialista szemlélet következetes végigvitele visszahatásában a földtani ismeretet és ezzel a termelést fejleszti. Nem vállaikozhatom rá, hogy a korszerű földtani szemléletnek teljes dialek- tikus elemzését összeállítsam. Csupán néhány olyan kérdéssel foglalkozom, ame- lyek részben a magyar geológus-kutatókkal folytatott vitákban merültek fel, rész- ben, mint példák rendelkezésére . állhatnak marxista-leninista filozófiai irodal- munknak. 317 Közgyűlés Lenin Marxról írott tanulmányában írja: ,, napjainkban a fejlődésnek, a/ evolúciónak eszméje csaknem teljes mértékben behatolt már a társadalmi tudatba*1, „abban a fogalmazásban azonban, amelyet Hegelre támaszkodva Marx és Engelö adott neki, ez az eszme sokkal sokoldalúbb, sokkal tartalmasabb, mint az evolúciónak közkeletű eszméje. Olv fejlődés, mely a már egys.zer meghaladott okokat mintegy megismétli, de máskép, magasabb bázison ismétli meg (,,a tagadás tagadása**), oly fejlődés, mely, hogy úgymondjuk csigavonalban, nem pedig egyenes vonalban megy végbe: (1) ugrásszerű katasztrófákkal, forradalmakkal járó fejlődés, (2) a 'fokozatosság megszakadása, (3) a mennyiség átváltozása minőséggé". A fejlődés 2 koncepcióját Lenin a következőképen jellemzi: 1. fejlődés, mint csökkenés és növekedés, mint ismétlés; 2. fejlődés, mint ellentétek egysége (az egységnek kettéhasadása az egymást kölcsönösen kizáró ellentétekre és ezeknek az ellentéteknek kölcsönös viszonya). A fejlődés első — metafizikus — megfogalmazásában „homályba merül az önmozgás, annak 'indító oka" és a mozgás forrását kívülre viszik át vagy miszti- kus ködöt vonva az ilyen magyarázatban szükségszerűen megoldhatatlan fejő- désre, vagy világosan kifejezve a külső szubjektumot, azaz istent. A fejlődés másik — dialektikus — megfogalmazásában a lényeg éppen az önmozgás megismerése. Csak ez utóbbi magyarázat ad lehtőséget, hogy a fejlődés útját nyomozva a valóságot megismerjük, a törvényszerűségeket kiolvassuk, és a fejlődés még feltáratlan lépcsőin a fokok távolságát, szélességét, a korlátokat meg- ismerve biztosan emelkedjünk új tudományos eredményekkel a fejlettebb terme- lés felé. A fejlődés említett két megfogalmazásában ,,a két egymással harcbanálló osztály, a proletariátus és a burzsoázia kibékíthetetlen ellentéte fejeződik ki". Éppen ezért írja Trocsin a micsurini biológiáról írott könyvében, hogy nem pusztán e két koncepció egyidejű létezéséről van szó, hanem arról, hogy e két koncepc’ó között szüntelen harc folyik. E szüntelen harc természetesen a földtani szemlélet fejlő- désében is megnyilvánul. Célunk a földkéreg fejlődésének értelmezésében mu- tatkozó néhány felfogásra a dialektika szempontjából helyesen rávilágítani. A népi demokratikus úton történő társadalmi fejlődés jelenlegi időszakában, országunkban sem közömbös a Föld hasznosítható ásványi anyagai keletkezésének, a földkéreg mozgásainak helyes értelmezése. A földkéreg kialakult anyagainak, formáinak eg- máshoz való viszonyát — időleges nyugalmukban és változásaik- ban — csak a dialekt:kus szemléletű geológus elemezheti termékeny módon. Ennek a viszonynak világos elemzése helyes útra tereli a tudományos kutatást, a földtani tudomány és a termelés kapcsolatát és a földtani oktatást. A Föld fejlődésében a kozmikus porból — fekete testekből — való felhalmo- zódás hatalmas minőségű ugrásától kezdve igen sokféle mozgáson át vezet az út az első élőanyaggal kevert kőzetig: a termőtalajig. Nem vizsgáljuk most ennek az útnak a kozmogónia területére eső szakaszát, de fejezzük ki a kialakult föld- kéreg feji ídésének azokat a mozgató erőit, melyek a különféle új minősé- gek trejöítében •közreműködtek. * A p< ;• d r i földtani szemlélet felfogásában a lyelli aktualizmus halálos-csa- pást mért Cuvier kataklizma-elméletére. Magukat materialistáknak nevező geoló- gu- . azon. n eb'o megállapításba kapaszkodva tagadják a földfejlödés forra- dalmi szak ónak tezését. Való az, hog\ a váratlan katasztrófák, melyekben — Kedro negf* - Ima zásában — „a jövő múlttól elszigetelten, a múlt teljes pu- iilása . ti jön csak létre", — nem lehetnek a fejlődés mozgató erői — , de ' 31S Földtani Közlöny LX XXI l . évf. 1952. 7 — 9. \ ugyanígy egyhangú és szomorúan nyárspolgári a Föld fejlődésének a ma működő erőkhöz hasonló mozgásformák egymásutánjával történő magyarázata. Egyenes út ez a fejlődés ellaposításával, a mozgásokat kiváltó okok folyamatos át vetítésével egy, magán a fejlődésen kívülálló „vég-ok“ feltételezéséhez, vagy ami homályosságánál és materialista álarcánál fogva még veszélyesebb, egy misztikus- „világélet“-be való belenyugváshoz. Ennek cáfolatához elég csak arra utalni, hogy az „aktuális11 okok más körül- mények között más okozatra vezettek. Tóvábbmenve azonban megállapíthatjuk, hogy a Föld fejlődésében a szárazföldképző-mozgások (epirogenezis) mennyiségi változásai, medencék .feltöltődése, a hegyek lepusztulása viszonylagos nyugalmi időszakok. Világos azonban, hogy — amint Sztálin írja (Sztálin müvei, I. 316. oldal) — „Az evolúció előkészíti a revoluciót, és megteremti számára a talajt — a revolució pedig betetőzi az evolúciót és előmozdítja további munkáját.11 Az epi- rogenetikus mozgási fázisnak (a medencék süllyedésének és a hegyek emelkedésé- nek), az olvadt övön úszó földkéreg egyensúlyával való növekvő ellentéte rob- bantja ki az orogén hegyképző fázist. Ez a kirobbanás a földtörténetben éppen a bizonyítékok egymásrautaltsága és az abszolút időszámítás kezdetlegessége miatt sokszor nehezen szétválaszthatóan térben vagy időben, térben és időben, vagy csak térben határolható el. A Stille-féle hegységképződési fázisok merev alkal- mazása éppen ezt nem veszi kellőképpen tekintetbe. . A magasbaemelkedő hegyláncok anyaga, viszonylagos fizikai és kémiai egyensúlya az atmoszféra és hidroszféra környezetében megváltozik, új mozgás- formák áldozataként pusztul és új kőzetrendszerek fejlődéséhez vezet. Mennyi- ségi változásból fakadó gyökeres m: nőségi változások ezek, melyeknek ugrásjellege világos (Lenin 1. pontja) és világos az is, hogy a fejlő- désben megszakad a fokozatosság (Lenin 2. pontja), ami új minőségek (üledékes- kőzetek) keletkezéséhez vezet (Lenin 3. pontja). Sztálin elvíárs azt tanítja, hogy a fejlődés az alacsonyabból a magasabb (jelen esetben a tűzeredésű [magmatikus] kőzetekből, a fejlettebb mozgási formákat lehetővétévő üledékes kőzet felét; ,.nem a jelenségek harmonikus kibontakozásának Irmájában megy végbe, hanem mint a tárgyakban és jelenségekben rejlő ellent- mondások kipattanása, mint az ellentmondások alapján működő elentétes tenden- ciák harca11. Az ellentétes erőknek azonos mozgásformán belüli megnyilvánulására igen szép példa a kőzet mállásában a hőmérséklet szerepe, ezen belül az egymásra merőleges repedések keletkezése. A tömött kőzetek rossz hővezetőképessége követ- keztében a nappal felmelegedő kőzet külső része kitágulva, el akar szakadni az ered; ti térfogatú belső résztől, amelynek következtében a kőzet felületével párhuza- mos r -pedések keletkeznek. Az éjjel lehűlő külső kéreg összehúzódva feszül rá, a még m- "gebb — tehát kitágult belső részre, és így az előbbi repedés-irányra merő- leg. - vú repedések keletkeznek. Szükségszerűen darabokban pattogzi-k tehát le- a kőzet kérge. S r á 1 i n elvtárs a Marxizmus és Nyelvtudomány c. cikkében elemzi a fejlő! Mn robbanásszerű és robbanás nélküli fokozatos ugrá- . történő útját, és kimutatja, hogy a jelenségek specifikus természetéből, 'r-' és külső ellentmondásoknak jellegéből, az egyik minőségi állapotnak a má- ié v ;ó átmenetétől függ az ugrások és forradalmak formája. Kedrov érde- k* - ( 'Mázza ezt a .rádióaktív elemek atom bomlási folyamatának robbanásszerű, •vezredt k:g tartó két szélsőségével. Az atom belső ellentéteitől függ a minőségi Mi is f 1 f-ssége, és természetesen befolyásolható ez, a mesterségesen már fel- í - i t, a terme -/ ‘.ben még nem ismert körülményekkel. Közgyűlés 319 Amint Sztálin elvtárs kifejti, a változás végbemehet „mint valamei\ döntő osapás egyszeri aktusa'1 „régi minőségből, új minőségbe való átmenet útján — a régieknek egy csapásra történő megsemmisítésével és az új felépítése útján", vagy az ugrás létrejöhet „az új elemeinek fokozatos és hosszas felhalmozódása útján". A földkéreg formáinak és anyagainak fejlődésében fokozatosan végbemenő ugrásfajtára tehát világosan érthető példa a tűzieredésű. kőzetek pusztulása, az üle- dékek fejlődése, a robbanásszerű változásokra pedig a süllyedő és emelkedő kéreg- részek között fellépő hegységképződés és ennek kísérőjelensége, a földrengéssel egvüttjárő lávafeltörés. Mindkettő ugrásszerű változás azonban, és nem egy „eg\ - séges", „nagy", tulajdonképen nagyon is egyhangú fejlődésnek, mondjuk eg> mechanikus materialista, sőt metafizikus „világegyetem életének" egyenletes moz- gása. Ezen a fejlődésen belül lényegtelenné válik a klasszikus földtanban szokásos „külső és belső erők" megkülönböztetés. A didaktikában jól használható „külső és belső" elnevezés elködösíti a mozgásnak a fejlődés szempontjából értékelendő irányát. Világos, hogy a „belső erők" (vulkanizmus, gravitáció, radioaktivitás stb.) működése és kéregformáló hatása, csak a külső erőkkel (szél, víz, hőmérséklet stb.) való ellentétében, harcában teljesedik. A két erő külön való tárgyalásánál erre a fejlődés szempontjából fontos összefüggésre feltétlenül és mindig rá kell mutatni. A Fölei fejlődésének vázolt alapvető fejezete után vizsgáljuk meg, hogy az első nagy minőségi változás során már létrejött üledékes kőzetek további fejlődése hogyan példázza a fejlődés ugrás formáit. A metamorf-kőzet átalakulási iolyamatában kétségtelen robbanásszerű, hir- telen átcsapás, az a változás, melynek során kontakt-szirtek, komtakt-érctelepek, kausztikus metamorfok vagy kokszosodott kőszenek keletkeznek a feltörő magma, illetve láva hőhatására. A hegységképző mozgások forradalmi erőhatására jönnek létre a metamorfózis középső övének dinamotermális, mezometamorf csillámpalái, gnájszai — míg az epizóna szericites fillitjei, talkpalái, a hosszú időn át tartó hőmennyiség és vegyi mozgásforma hatásának felhalmozódásából született új minő- ségként jelentkeznek, mint evolúciós termékek. A földkéreg nagy mélységeiben foko- zatosan felhalmozódó hő és hidrosztatikai nyomás hozza végül létre a katazóna gnájszát, eklogitját és márványát. Az érc- és egyéb ásványtelepek keletkezésében, az egyes elemek elterjedésé- ben is nagyszerűen érvényesül az atomszerkezetnek Sztálin elvtárss áltat is kiemelt mennyiségi változása. Sztálin elvtárs írja: (Sztálin müvei I. 317. oldal) „Az elemek M e n d e 1 e j e v-féle periodikus rendszere világosan mutatja, milyen .nagy jelentősége van a természet történetében annak, hogy a mennyiségi változásokból minőségi változások keletkeznek". Nem utalunk itt másra, mint a legismertebb példára, hogy az igen nagy atomtérfegatú elemek, mint pl. az ón, vagy az igen kis atomtérfogatú elemek, pl. litum, nem halmozódnak fel a főkristá- lyosodás időszakában, nem találhatók tehát számottevő mennyiségben a tömeges kőzetekben, hanem maradék-magmák alkatrészeként vagy a gőz- vagy folyadék- lázisban maradnak. Ezek az elemek a földkéregfejlődés speciális folyamatainak eredményeként pegmatitokban vagy hidrotrmális telérekben halmozódnak fel. /Meg- említhetjük a Fe r 6 z ma n-féle energet:kai együttható mennyiségi változásának alapján való elem-eloszlási szabályt, a magmák elemeloszlásának, tehát minőségi változásának törvényszerűségét. Szádeczkv akadémikus fejtette ki, hogy az ion-potenciál mennyiségi változásának figyelembevétele milyen nagy gyakorlati jelentőségű egyes eleme' . pl. berilliumnak, vanádiumnak, titánnak az üledékek- ben való felhalmozódásé: 320 Földtani Közlöny LXXXII. évf. 1952. 7 — 9. sz. Bauxit- és mangánérctelepeink, valamint a szerves eredetű vasérc keletkezése evolúciós fejlődés. Az új minőségek szép példái annak, hogy a keletkezésüket meg- előző viszonylagos nyugalom egy alapvetően új mozgásformába (pl. baktériumok tevékenysége a vas kiválasztásánál) való átmenettel, új törvényszerűségek megjele- nését jelenti. • A kőolaj- és 'földgáztelepek keletkezése kérdésében ugyancsak a további kutatás, új telepek felfedezése szempontjából igen lényeges a dialektikus szemlélet, ugrásokkal történő fejlődés tételének következetes keresztülvitele. Egyik hazai szer- ' zőnk tagadja a „katasztróía-övek“ szükségességét a kőolaj anyakőzetnek létrejötté- ben. Nyilvánvaló hogy a szerző mechanikus szemlélettel valami C u v i e r-féle kata- klizma fantomjával hadakozik, félreértve azt a megállapítást, hogy az élő anyag pusztulásának rohamosan, ugrásszerű bekövetkezése a paleogeográfiai viszonyok ugyancsak ugrásszerű változásának függvénye. Kétségtelen, hogy az oligocén vagy a miocén tengernek nem minden helyén, és e korszaknak nem minden idejében pusz- tult tömegesen, ugrásszerű változásával az élő anyag. Az elzáródó tengeröblök, torkolatvidékek, édesvíz és sósvíz találkozása a rohamos pusztulás övei, melyeket az élő anyag szempontjából katasztrófa-öveknek nevezhetünk. Nyilvánvaló az is, hogy az új olaj- és gázmezők felfedezése szempontjából nem közömbös, hogy kiter- jesztjük-e a kutatás területét, vagy az említett törvényszerűségek figyelembevéte- lével jelöljük meg az elsőrendű területeket és időszakokat. Egy másik szerzőnk a kőolaj anyakőzet keletkezését az orogén-övekhez köti, s a keletkezés vegyi mozgás- formáját összetéveszti a felhalmozódás fizikai formájával, a kőolaj anyakőzet kelet- kezését összetéveszti a kőolaj-csapdák keletkezésével. A kőolaj felhalmozódásában az evolúciós fázis élterjedettsége meüptt érdekes utalni a sódómok olajcsapdáirá, ahol a hirtelen felduzzadó sótömzs, átszakítva a rétegeket, viszonylag gyors és nagymértékű felhalmozódást oko'z. A Ncttleton- féle kísérlet (higany alá rétegezett paraffin egy bizonyos idő múlva a higany szintje fölé ugrik) bizonyítja, hogy ez a szerkezetképződési forma forradalmi fázist képvisel. A kőolaj-, földgáz- és a kőszénképződésben — már a legmagasabb mozgás- formákkal — az élő anyag fejlődése is résztvesz. A kőszénképződés folyamata, még ha Vadász szerint metamorf fejlődésnek is tekintjük, lassú fizikai os vegyi válto- zások hatására történik, tehát a minőségi ugrásnak Sztálin elvtárs által említett 2-ik csoportjába tartozik. Végül a mechanikus és dialektikus materializmus szemlélet különbségének megvilágítására vizsgáljuk meg a víz ú. n. „körforgásának11 megfogalmazását a fejlődés lenini két koncepciója szempontjából. A mechanikus materialista a víz örök körforgásáról beszél, megfeledkezve arról, hogy a víz körforgalmát ábrázoló vonal- ból leágazás vezet az élő anyaghoz, és a körvonalba beletorkolik az elem: O és H egyesülése. Üj víz születik — amelyik soha nem volt víz, és víz szűnik meg víz- ként létezni. Ez a betorkollás és leágazás biztosítja a fejlődés spirális vonalát a kör helyett. Az élő anyagban szereplő víz pedig a legmagasabbrendü mozgásfor- mának, a gondolkodásnak is kelléke, résztvesz tehát az egyetemes fejlődésben. Ugyanez az elvi megállapítás érvényes az elemek „körforgására" is. 1* t- * Az 1951/52. évadban — az. Őslénytani szakosztályt nem számítva — 34 elö- rdás hangzott el Társulatunkban, ami összehasonlítva az 1950/51. évi 30 előadás- sal, alig több. mint 10%-os fejlődést jelent. Az előadásokon megjelentek száma 1950/51 -ben 559, 1951/52-ben 078 voit, ami kereken 27%-os növekedést jelent. Az előadásokhoz hozzászólók száma 110-ról ugyanezen időszak alatt 120-ra növekedett. Közgyűlés 321 Kőzettani vonatkozású volt 6 előadás, általános földtani és alkalmazott föld- tani 5, ásványtani 4, geokénrai vonatkozású 3, rétegtani 3, ércgenetikai 1, történeti- földtani 1 és geofizikai 1 előadás hangzott el. 1952. évben 4 ankétot rendeztünk, egyet a geológusképzés kérdésének meg- vitatására, egyet a geológusok feladatainak és kötelességeinek tisztázására, és két ankéton 'foglalkoztunk szakirodalmunk kiváló eredményeivel: Vadász Elemér két könyvével. Ven dl Aladár, S z ádec zky - Ka r doss Elemér és Tokody László munkáival. Ankétjaink kritikai hangneme új színt és lendületet jelentett Társulatunk életében. Hiba volt azonban, hogy a kritikák nem *voltak elég mélyenszántóak, elég kemények, és sokszor a kritika tárgyának csak pozitív oldalait emelték ki. Kevés volt még az ankéteken az ifjúság hangja is. Társulati életünk legnagyobb hiányossága az, hogy igen kevés tagunkat sike- . riilt tevékennyé tennünk. Nem változott a helyzet azon a téren, hogy még mindig ugyanaz a néhány vezető káderünk egy személyben irányít, mint tudományos aka- dérmai főbizottság — és várja az irányítást, mint földtani társulati tisztikar; egy személyben oktat — és ipart vezet; egy személyben kutat — megoldva a közvetlen vizsgálati feladatokat is; és működik — vagy nem működik — különböző szak- bizottságokban, kutatási tanácsban, ipari és intézeti kollégiumokban. Az objektív akadályokra hivatkozva megállapíthatom, hogy nem sikerűit több tag, sőt választmányi tag mozgósítása a munkatervünkben lefektetett igen szép •feladatokra. Megnehezítette a helyzetet az is, hogy csak munkaévünk második felé- ben sikerült a MTESZ-nek megfelelő szervező titkárt beállítania, s így a társulat régPadminisztratív ügykezelőjének leváltása s a Társulat helyiségváltoztatása zökkenőt okozott a szervezés vonalán. Szép tervünk volt a Társulat rendszeres heti vitadélutánjainak állandó tár- sulati helyiségben történő megrendezése. A MTESZ azonban nem váltotta be Ígére- tét, és nem tudott megfelelő helyiséget rendelkezésünkre bocsátani. Erről a tervről azonban semmiképen sem tesziik le, és az új tisztikar feladata lesz a következő évben ezt megvalósítani. Szükséges, hogy a Társulat olyan állandó helyiséggel rendelkezzék, melyben a hét meghatározott napján az elnökség vagy választmány néhány tagja az érdeklődő tagtársakkal — elsősorban az ifjúsággal — baráti lég- körben megvitatná az időszerű tudományos problémákat. Társulatunk a MTESZ által ajánlott bizottságai a szerkesztő bizottság kivé- telével nem működtek. Az utolsó két hónapban két munkabizottságunk kezdte meg működését: a Bányászati és Kohászati Egyesülettel közös feladatok megoldására egy ércbányá- szati b:zottság és egy komlói kőszén-földtani munkabizottság. Taglétszámunk 1950. évben 271, 1951-ben 287, jelenleg 297 fő. A múlt köz- gyűlés óta (1951. VI. 6.) 30 új tag lépett be. Egy tudományos egyesület működésének mértéke elsősorban azokban a tudo- mányos és gyakorlati eredményekben mutatkozik, melyet az egyesület tagjai elértek. Ezen a téren eredményes évről számolhatunk be. A Társulat szervezeti életének elevensége viszont nagymértékben a Társulat titkárától függ — se téren már nem dicsekedhetünk hasonló jó eredményekkel. Biztosak vagyunk azonban abban, hogy az a lendület, amely egész tudomá- nyos életünket és az egész magyar népet töretlenül emeli a szocializmus megvaló- sítása felé. Társulatunkat is magával ragadja, és az új. tetterős tiszt:kar vezetésével Társulatunk méltó szervezete lesz a szocialista . Magyarország megvalósításáért dolgozó magyar geológusoknak. 7 Földtani Közlöny. ; Földtani Közlöny LXXXII. évf. 1952. 7 — 9. sz. 322 'AZ ŐSLÉNYTANI SZAKOSZTÁLY JELENTÉSE. . BOG SCH LÁSZLÓ - . . . ' ». • Az Őslénytani Szakosztály 1951 -ben folytatta eredményes működését. Jelen- tős tudományos eredmények közlésére adott lehetőséget, amelyek sokszor a gya- korlati élet szempontjából fontosak voltak. Szakosztályunk működését 1951. év folyamán is a formalizmus teljes kikap- csolása jellemezte. Munkaközössége tehermentesítette a Társulat szaküléseit olyan tudományos kérdésekben, amelyek csak kisebb számú szakember érdeklődésére tart- hatnak számot. 1951-ben Szakosztályunk 5 szakiilést tartott (január 30-án, február 27-én,. március 27-én, május 8-án és november 27-én). Ezen az 5 szakülésen összesen 12 előadás hangzott el. Két-két előadást tartott Kolosváry G. és Strausz L., egy-egy előadással szerepelt: Csepreghyné Meznerics I., Gaál \.r Kiss-Kocsis I.-né, Kopek G., Moeszné Rásky K-, NovákE., Reményi K. és Szörényi E. Az elhangzott 12 előadáshoz 49 hozzászólás történt, ami élénken bizonyítja a szakülések eleven tudományos életét és a részt- vevők érdeklődését. Az előadások közül 2 ősnövénytani, 2 gerinces őslénytani, a többi gerinctelen őslénytani tárgyú volt. Egyes szaküléseink látogatottsága egyáltalában nem volt kielégítő. Ezzel szemben voltak olyan üléseink is, amelyeken jelentős számú hallgatóság vett részt. Ezen a téren a folyó évben határozottan kedvezőbb a helyzet, ami azt igazolja, hogy az időnként kisebb érdeklődés rajtunk kívül álló okokra vezethető vissza. Az őslénytani Szakosztály megalakítása szükségszerű és helyes volt. Munka- közösségünk elérte célkitűzéseit, de még céltudatosabban kell folytatnia az eddigi munkát. A jövőben tehát még nagyobb gondot fordítunk arra, hogy mind az előadá- sok tárgyának csoportosításával, mind pedig az előadás idejének helyes megválasz- tásával jobban szolgáljuk munkaközösségünket. * T !a földtani társulat 1952/53. évi munkaterve. JANTSKY BÉLA m A Magyar Tudományos Akadémiához való viszonyunkból fakad, hogy mun- kánknak bele kell illeszkedni annak ötéves tervébe. Feladataink az utolsó évben olyannyira megsokasodtak, hogy az Akadémiai Földtani Főbizottság mellett 5 szak- bizottság működése vált szükségessé. Elérkezett annak ideje, hogy körülhatároljuk a Társulat és az akadémiai bizottságok munkaterületeit, 6 olyan ideális helyzetet teremtsünk, amelyben ezek egymás munkáját új és nagyobb lendületbe hozzák. A legnagyobb mértékben bele kell kapcsolódnunk a népgazdaság reánk háruló fekid italnak megoldásába. Ez a feladat szorosan összefügg a Társulatnak a MTESZ szervezetében elfoglalt helyével. A földtan épp annyira elméleti, mint gyakorlati t. :y. fgy a tisztán elméleti, tudományfejlesztő tevékenységen túl- menően épp- :i a :v'pgazda6ág érdekében fokozottabban kel! emelnünk bányászati és egyéb mii • v unatkozásait. Ezt pedig csak úgy érhetjük' el, ha a MTESZ szer- vezetébe.r a 7 ■ At a többi természettudományi egyesületekkel együtt megfelelő képvis ‘ !-• ha a MTESZ elnökségében külön szerv létesül a tennészettudo- . Közgyűlés . 323 mányi egyesületek különleges működési területéből fakadó problémák intézésére és irányítására. A műszaki társegyesületekkel a jövőben szorosan együtt kel! működ- nünk. Ennek az együttműködésnek közös ismertető előadások, ankétok, munkabizott- ságok formájában, de a szakirodalom közös vonatkozású cikkanyagában is érvé- nyesülnie kell. Kertai Gy. kartárs a MTESZ közgyűlést bevezető főtitkári érte- kezleten elsőnek vetette fel ezt az éppen népgazdaságilag oly nagyfontosságú kér- dést. Javaslata osztatlan tetszést keltett. így válunk hasznossá és nélkülözhetetlenné majd a MTESZ-ben és így kapunk mi is — főleg kutatási vonalon — olyan értékeket, melyek nélkül nem végez- hetünk eredményes munkát. Annak a szervnek a feladata, amelyet Társulatunk a MTESZ közgyűlésén javasolni fog, a társegyesületi munkatervek összehangolása lesz a legfőbb feladata. Az utolsó évek során a földtan tudománya világszerte hatalmasat fejlődött. Itt elsősorban gondolok a Szovjetunióban elért új eredményekre, új kutatási irá- nyokra. Üj tudományágak fejlesztették tudományunkat szédületes magasságokba, megadva ugyanakkor ennek nagy szerepét a dialektikus világnézet kialakításában is. Ezzel egyidejűleg a magyar földtan új nyersanyagbázisokkal, új nagyszerű problé- mákkal lepte meg a tudomány művelőit. Nem vagyunk többé szegények földtani problémákban; ennek megfelelően munkánk eredményeinek túl kell jutniok orszá- gunk határain, és bele kell szólniok a nagy földtani kérdések megoldásába is. Erre azonban többségünkben felkészülve még nem vagyunk. Éppen ezért társulat: életünk súlyponti kérdésének kell tekintenünk a világirodalommal való állandó, 6zoros kapcsolat megteremtését, a dokumentációt és a szakmai továbbképzést. Országunk földtani fölépítése elválaszthatatlan a környező országok földtani föl- építésétől, így a Kárpátokra vonatkozó legújabb eredmények ismerete nélkül saját problémáinkat sem láthatjuk helyesen. Ezért tudományos életünk fejlesztésének egyik igen fontos lépése volna, ha a népi demokráciák geológusaival a személyes és egyesületi kapcsolatokat a lehető legnagyobb mértékben elmélyíthetnénk. Ezt a baráti országok geológusai is érzik. Ennek jegyében született meg baráti kapcso- latunk Auguszta J. prágai egyetemi tanárral, akitől ajándékképpen tc-bb intéze- tünk gyönyörű kiállítású szemléltető anyagot kapott. A Társulat ilyenirányú tevé- kenységét központi kérdéseink közé fogjuk iktatni. Külföldi előadók meghívásával és látogatásaik viszonzásával, reánk nézve is érdekességet jelentő cikkeiknek közlö- • nyűnkben való megjelentetésével fogjuk ezt az. utat szolgálni. Az utolsó években fejlődött ki nálunk az üzemi és kerületi geológus-szolgálat. A vidéki geológusok tudományos fejlődésével való törődés a Társulat további fontos feladata. Biztosítani kell számukra szakmai továbbképzésüket. Akadémiai határozat szerint szeptembertől kezdve havonta 1 napos kötelező ankéíot, a téli hónapokban 1 hetes továbbképző tanfolyamot rendezünk, a Közlönyben pedig továbbképzést szolgáló rovatot nyitunk, és ennek megfelelően a Közlöny terjedel- mét is kibővítjük. Szükséges, hogy mind a társulati szakülések programmjában. mind pedig a Közlöny cikkanyagában a földtan egyes ágai arányosabban oszoljanak meg. Ezért az előadások tematikáját nem csupán a tagságtól beérkezett anyagból fogjuk összeállítani, hanem bizonyos előadásokra előre fel fogjuk kartársainkat kérni, más- szóval bizonyos irányítottságot adunk az előadások anyagának. Küzdeni fogunk a szakelőadások és hozzászólások tömör fogaim árasáért, a ' tudományos színvonal emeléséért. Ezzel egyidejűleg azonban gondoskodunk olyan előadásokról is, amelyekben fiatal kartársaink első szereplését fogjuk üdv zölni. A geológus-technikusok továbbképzésére konkrét javaslatot dolgozunk ki. 7* 324 Földtani Közlöm/ LXXXIl. évf. 1952. 7 — 9. sz. A tudományos aktivitás fokozását pályadíjak kitűzésével az edd:ginél na- gyobb mértékben fogjuk elősegíteni. Az erre a célra kiküldött bizottság a következő pályadíjakat tűzte ki: - 1. Pályadíj kerületi geológusok számára valamely, a területükkel kapcsola- tos, népgazdasági szempontból is fontos tudományos kérdés kidolgo- zására. \ 2: Pályadíj az egyetemekről 1952-ben kikerülő fiatal kartársak számára a legjobb értekezés jutalmazására, témamegkötés nélkül. 3. Pályadíj kutató geológusok számára a térképezéssel egybekötött legered- ményesebb kutatás jutalmazására. 4. Pályadíj egy hazai tárgyú kőzetkémiai-geokémiai tanulmány megirására. 5. Pályadíj valamely új, reménybeli területről szóló kőolaj-földtani mű meg- írására. 6. Pályadíj egy mezozói fauna monografikus feldolgozásának, vagy vala- mely sztratigráfiai műnek jutalmazására. A pályatételek beadási határideje 1953. március 1. A pályadíjak kiosztása 1953. március utolsó szakülésén történik. Ezenkívül a Társulat jutalmakat és elismerő okleveleket is fog adományozni az arra érdemes pályázóknak, valamint a szakmailag legnagyobb 'fejlődést elért geológus-technikusoknak és kezdő geológusoknak. Feladatunk az élenjáró szovjet tudomány eredményeinek megismerése és átvétele. Ebben a vonatkozásban követni fogjuk a már megkezdett és jelentős ered- ményeket felmutató tevékenységet mir. szaküléseink, mind ped;g a Közlöny vonalán. Ez az a keret, amely Társulatu vő működését megszabja. A részletek, az időre való ütemezés, a munkabizot : működésének meghatározása stb. az Elnökség és a Választmány feladat^ k nak ismertetésére a későbbiekben kerül majd sor. Mindez természetesen tartalom né üli váz lenne élet, lendülő akarat, nagy célokban izzó munkatársi összefogás, szorgalmas és önzetlen, kollektív munka nélkül, amelynek híján nagyot, maradandót alkotni nem lehet. Történelmi hivatást, gyönyörű feladatokat, nagyszerű alkotások lehetőségét kaptuk ajándékba. Élen- járóink egymásután adják kezünkbe a jobbnál jobb műveket, amilyeneket a magyar tudomány eddig még nem mutatott. Nekünk kötelességünk mögéjük zárkózni. Teremtsük meg a Társulaton belül azt a kellemes és kartársi szereteten alapuló, komoly, tudományos légkört, amiből a nagy eredmények megszülethetnek. Több közös kirándulást, baráti összejövetelt akarunk, ahol majd örülünk egymás eredményeinek, és biztatást, útbaigazítást kapunk az idősebbektől. Én erről a hely- ről kérem őket, ne sajnálják azt az időt, amit reánk fordítanak. Ki kell fejleszte- nünk a magyar geológus-iskolát, amelyen generációk nevelkednek majd fel. Mint ahogyan Petőfi, Ady és Kodály nélkül n:ncs magyar kultúra, ugyanúgy a magyar földtan is csak nagy geológusaink hagyományain épülhet fel. Kérem a Választmányt és tagtársainkat, aktívan vegyenek részt a jövőben a Társulat életének irányításában, hogy ezáltal a Társulat betölthesse azt a szere- pét. amelyet dolgozó népünk joggal várhat tőle, hogy az ötéves terv keretében a földtan vonalán is megszülessenek az Inotához és Sztálinvároshoz hasonló nagy- szerű alkotások; Közgyűlés 325 Indítványok: 1. A legközelebbi Földtani Közlönyben hozzuk nyilvánosságra a tagnévsort. 2. A Társulat tagjainak szétszórtsága miatt, kellő előkészítéssel, be kell vezetni, hogy mindenki írásban is beadhassa szavazatát. 3. 20 aláírással érkezett egy indítvány, amely a Földtani Értesítő újból való megjelenését kéri. A közgyűlés mindhárom javaslatot elvileg elfogadja. A második javaslat alapszabálymódositást tesz szükségessé, ezért ennek megvitatását határozták el. A harmadikkal kapcsolatban a főtitkár meghatalmazást kap. hogy az új folyóirat megjelentetése érdekében felvegye a kapcsolatot a MTESZ illetékes szerveivel és a Bányászati és Kohászati Egyesülettel, amellyel esetleg közösen adhatná ki a Társulat az ismeretterjesztő folyóiratot. A hozzászólók kivétel nélkül magukévá tették az ügyet és csak a kiadás módozatait és lehetőségeit érintették. Clj vezetőség Elnök: Társelnökök: Főtitkár: Felelős szerkesztő: Szakszerkesztő: Titkár: Jegyző: Szervezési és Propaganda Bizottság felelőse: Oktatási Bizottság felelőse: Műszaki Tudományos Bizottság felelőse: Szerkesztő B:zottság tagjai: Őslénytani Szakosztály vezetősége: Elnök: Titkár: Vitális Sándor Földvári Aladár Kertai György Jantsky Béla Balogh Kálmán Jakucs Lászlóné Barabás Andor Fülöp József Kretzoi Miklós Reich Lajos F'öldvári Aladárné Kretzoi Miklós, Meisel János, Egyed László, Sztrókay Kálmán, Csajághy Gá- bor, Pantó Gábor, Tokody László Telegdi Róth Károly Bogsch László Választmányi tagok: az elnökség tagjai, a’ bizottságok felelősei, a Szak- osztály vezetősége, a szerkesztő bizottságok tagjai és Bartkó Lajos Bulla Béla Csepreghyné Meznerics Erdélyi János Grassely Gyula Gedeon Tihamér Horusitzky Ferenc Káposztás Pál Körössy László Kiss János Koch Sándor Liffa Aurél Majzon László- Mauritz Béla Miháltz István Noszky Jenő Oszlaczky Szilárd Papp Ferenc Pávai Vájná Ferenc Renner János Scherf Emil Schinidt E. Ribert Schréter Zoltán Strausz László Siimeghv József Szalav Tibor Szalánczy György S zádec /. k y - Ka rd os s E lemé Szentes Ferenc Szepesházy Kálmán Székyné Fux Vilma Szörényi Erzsébet Szurovv Géza Tömör János Vadász Elemér Vendel Miklós Ven dl Aladár Vigh Gyula Zsivnv Y;ktor 326 Földtani Közlöny LXXXll. éi'f. 1952. 7 — 9. sz. A Ajtay Zoltán Alföldi László A! pár Gyula Andreánszky Gábor Ács Ernő Ballenegger Róbert Bakos Péter Balogh Kálmán Balyi Károly Barabás Andor Barnabás Kálmán Bárt kő Lajos Bárdossy György Bá rdossyné Lieszkovszky Bem Boleszlav Bendefy László Benkő Ferenc Benkő Ferencné Bertalan Károly Bérezés László Bidló Gábor Bíró Ernő Blcier Sándor Boda Jenő Bodócs János Bognár János Bogsch László Borisz Davidov Petrov Borps Ádám Boros István Borsos E. Irén Buday György Budav László Bukovszky János Bulla Béla Csajághy Gábor Csepreghyné Meznerics ifj. Csigaházi Gyula Csiky Gáh >r Csillag Pál Czimboray Lajos Czifrusz Imre Dallos Ernő Darányi Ferenc Dank Viktor Deres Ferenc Dér István Dévényi Magda Dómba: Tibor Dubay László E 'érszegi Pál Egyed László Emszt Kálmán Emszt Mihály Endrey Elemér EnJrey György Erdélyi János Erdélyi Mihály r ztergálos Tibor Magyar Földtani Társulat jelenlegi tagjai: Zsuzsa Ilona Facsinay László Faki i József Farkas László ifj. Fehér János Fehérvári Miklós ifj. Fejér Leontin Fekete Zoltán Ferencz Károly Földvári Aladár Földvári Aladárné Frits József Fiilöp József Füzesy László Gaá! István Gebhardt János Gedeon Tihamér Gcrber Pál Gilicz Bála Goczán László Gombos Jolán Göbel Ervin Guzi Károlyné Gyarmathy László Gyovai D. József Györki József Gyulai Zoltán Hadnagy Lajos Halász Lajos Ha'.tenberger Mihály Hege István Hegedűs Gyula Hegedűs Jenő Herrmann Margit Hevesi Jenő Hojnos Rezső . Honfi Ferenc Horusitzky Ferenc Horvai Adám Hoznék István Honig Gyula Hörömpöly Miklós Iharos Miklós Illés Gyula Imreh László Jakucs László Jakucs Lászlóné Jamniczky Kázmér • Jankovitsné Steinert Katalin Jantsky Béla Jaskó Sándor Jámbor Miklós Járányi István Jávor Alajos Jugovics Lajos Kaszanitzky Ferenc Kálmán Árpád Káposztás Pál Kertai Györg\ Kilény i Tamás Kiss János Kisvarsánvi Géza Klaffl Gyula. Klein József Koch Nándor Koch Sándor Kocsis Árpád Kocsis Lajos Kókav József Kolonics Lajos Kolosváry Gábor Kopek Gábor Korim Kálmán Kotsis Tivadar Kottász István Kovács Lajos Kovács Zsolt Körösiné Fraknóy Vera Körössy László Kövi János Kreftly Gábor Kretzoi Miklós Ivubovics Imre Lakatos Sándor Lakatos Tibor Lavrencsik Lajos Láng Sándor Legányi Ferenc Lengyel Endre Lifía Aurél Lőrincz István Majer István Majzon László Manigai Péter Mauritz Bála Mazalán Pál Márton Gyula Máthé Béla Meisel János Meisel Jánosné Meizl István Mezősi József Méhes Kálmán Mészáros Mihály Miháltz István Miksa Mária Moeszné Rásky Klára Molnárné Dobos Irma Muntyán István * Nagy Béla Nagy István Zoltán Nagy János Nagy Károly Nemes Árpád Nemecz Ernő Nemes Gyula Nemes Lajosné Németh Dezső Tibor Németh Gusztáv Noszky Jenő Nyirő M. Réka 327 Oszlaczky Szilárd Osváth Emília Ottlik Péter Pantó Dezső Pantó Gábor Papp Ferenc Papp Károly Papp Károly né Pavücsek Nasián Pálfalvy István Pávai-Vajna Ferenc Pékár Dezső jfj. Pojják Tibor Pusztai Gyula Radnóty Egon Rapszky Józsefné Rásonyi László . Reich Lajos Reisz Sándor Reményi K- András Reményi Péter Renner János Révfalvy János Saáry Éva Salamon Lajos Sámsoni Zoltán Sándor Gáspár Selmeczi József Semptey Ferenc Serényi Erzsébet Sidó Mária Sikabonyi László Siklóssy Sándor JSiposs Zoltán Skobrák Ferenc Sólyom Ferenc Sümeghy József Scheffer Viktor Scherf Emil Schmldt E. Róbert Schréter Zoltán ■Schwáb Mária Schwarcz Gyula Strausz László Streda Rezső Stubnyán István Szabó Imre Szabó Elemér Szabó Géza Szabó János özv. Szabó Józsefné Szalay Tibor Szalánczy György Szádeczky K. Elemér Szebényi Lajos Szentes Ferenc Szepesliázv Kálmán Székely Pál Székely Tibor Székyné Fux Vilma Széles Lajos Szénás György Szép Béla Szörényi Erzsébet Szöts Endre Sztrókay Kálmán Szurovy Géza Takács Ernő Tamás Ferenc Tamás Zoltán Telegdi Róth Károly Tersánszky László Tiles n Leó Tokody László Tömör János Tompa Margit Torma László Tóth Lajos Tregele Kálmán Trümmel István Turkovich György Ungár Tibor Ursitz József Vadász Elemér Varga Gyula Vargáné Csűri Ilona Varjú G\u!a Varrók Kornélia Vass József Vavrinec Gábor Vándorfi Róbert Vecsey György Vendel Miklós Vendl Aladár Verikovics István Verebélyi Kálmán Veress József Vértes László Vigh Gyula Vigh Gusztáv Vincze János Visovszky György Vitális György • Vitális Sándor ifj. Völgyi László Wein György Wi'.lems Tibor Zamaróczy Dezső Zeller Tibor \ Zerimváry Szilárd Zilahy Lídia Zolnai Gergely Zólyomy Miklós Zoltán Győző Zsivny Viktor Zsombor László Jelenleg külföldön tartózkodó tagjaink: Bodzsár Tivadar Csetneki János Kassai László Lóczy Lajos Nagy Bertalan Petraschek Vilmos Ján Senes ANKETOK Oktatási ankét. (1952. márc. 19.) Vadász E. kiemeli annak jelentőségét, hogy oktatási ankétunkai a^magyar- szoviet barátsági hónap keretébe illesztettük be. Ez azt jelképezi, hogy az egyetemi okta- tás és nevelés terén hasznosítjuk a szovjet elveket. A rendszeres geológusképzés nálunk csak a felszabadulás után indult meg és most van kialakulóban, üj geológusnemzedé- künket a szovjet útmutatás alapján, a mi szükségleteinknek megfelelően kell kialakíta- nunk. Nemcsak szaktudást kell adnunk, nemcsak a szakmai továbbfejlődést kell biztosí- tanunk az ifjúságnak, a kollektív munkát, hanem ezenfelül a szocialista munkaerkölcs szellemét kell beleoltani. . 0 Hozzászólók: Ven d l A. saját példáján mutatta be, milyen nehézségek árán lehetett valaki a múltban geológussá, mennyire önnevelés kérdése volt, hogy valakiből jó szakember vál- jék. Ma minden lehetőség és könnyítés rendelkezésére áll az ifjúságnak. Kötelességünk, hogy minél tökéletesebb képzési rendszert dolgozzunk ki. A földtani tudomány egyre exaktabbá válik. A képzésben tehát nagyobb figyelmet kell szentelni a kémia — mégpedig nemcsak az általános, szervetlen és analitikai, hanem a fizikai-kémia oktatására is. A továbbképzésben az etika fontos szerepét hangsúlyozza. Az ifjúság nevében felszólaló Kis varsányi G. rámutat a földtani oktatás nagy fejlődésére. Örömmel állapítja meg. hogy tanulmányaik az ismeretanyagon kívül dialektikus gondolkodásmódra nevelnek. Az ifjúság megértette, hogy a tudomány a természet átalakításának eszköze. A következő előadó Gyulai Z. a szovjet és magyar geológusmérnökképzést "ismertette. A Szovjetunióban hét, nálunk egy geológusmérnöki és egy geofizikusmérnok: szak van. A szovjet és magyar tanmenet nagy vonalakban megegyezik. Az első geológus- mérnökök 1956-ban végeznek. Hozzászólók: Kert a i Gy. kiemeli a földtan nagy gyakorlati jelentőségét^ Az egyetemen tudo- mányt kell tanítani, tisztában kell lennünk azonban vele, hogy nem minden haP.gatóból lesz tudós. S ivei egyelőre a geológusoknak kel! a geológusmérnöki feladatokat is meg- oldaniok, sokkal több műszaki ismeretet kell adnunk. A harmadik előadó, Koch N., a középfokú geológusoktatás és geológustechnikus- képzés kérdéseit ismertette. Foglalkozik a M. All. Földtani Intézetben létesített tanfolyam menetével és eddigi oktatási tapasztalataival. A hibák kiküszöbölésére kívánatosnak látja egyes előadások összevonását, rövid tankönyvek kiadását és a kötelező szakmai gyakorlat bevezetését. Hozzászólók: Vitális S. szerint az Áll. Földtani Intézet középfokú tanfolyama szükségmcg- oldás volt. Nem vette figyelembe, mire képzik a hallgatókat, ezért az elmélet túlsúlyra jutott a. gyakorlattal szemben. Ennek az oktatásnak helyes megszervezése a jövő feladata. Balassa B# szerint a négyéves geológustechnikusi képzés színvonalát a 6 hónapos tanfolyamon természetesen nem lehetett elérni. Módot kell adni tehát az onnan kikerült lelkes fiatalok további fejlődésére. P a p p F. a Műegyetem földtani érdeklődésű mérnök- hallgatói helyes szakmai foglalkoztatásának kérdésére, Semptey F. pedig a gyakor- latok jelentőségére hívja fel a figyelmet. A negyedik előadásban Pécsi M. a földrajz-földtan szakos tanárképzés előzmé- nyeit és tanmenetét ismertette. Felhívja a figyelmet a tanszékek oktatószemélyzettel való ellátására. A szovjet mintának a mi méreteink között csupán irányelveit valósíthatjuk Ankétok 329 me„ ^ szovjet társadalomban a földrajztudomány célja alapvetően megváltozott: nem csupán a földrajzi környezet törvényszerűségeinek megismerésére szorítkozik, hanem annak tudatos megváltoztatását tűzi ki feladatául. Hozzászólók: Jantsky B. helyesnek tartaná, ha az ásvány-kőzettan oktatását a középiskolá- ban földrajz-földtan oktatásától külön választanák s az ásvány-kőzettant inkább kémia- szakos tanár tanítaná. Bulla B. hangsúlyazza, hogy a földrajz-földtan szakos tanár- képzés nem keresztezi a geológusképzést. Á tantervben mutatkozó fedések abból fakad- nak, hogy a két tudomány tárgyalási alapja hasonló, más azonban a szemlélete. I. Könyvankét. (1952. április 23.) Szádeczkv K* E. megnyitó szavai után először Vadász E. ,.Bauxitföldtan“-áf (Akadémiai Kiadó, 1951.) ismertette Gedeon !. Megállapítja, hogy szerzőnek „A ma- gyar bauxit előfordulások földtani alkata" c. müve mintegy bevezetése a most megjelent „Bauxitföldtan”-nak. Azóta földtani szemléletünk kiszélesedett. Termékenyítöleg hatottak rá a Szovjetunióból hozzánk jött orosz geológusok, akik tapasztalataikat önzetlenül adták át a magyar geológus gárdának. A „Bauxitföldtan” tárgyalásmódját „a módszertani beállítás és az oknyomozás logikus menetének kidomborítása” jellemzi „földtani szintézisben”. Összefoglalja a bauxit megismerésének történetét az ásványi összetétel- és a kő- zettani jelleg változatosságát. Elsőnek adja az irodalomban a bauxitok keménységvizsgá- latának összesítését. A bauxit és az agyag közti határvonalat így jellemzi: „a bauxit- jelleget az alumíniumásványok hidroxid-jeMege szabja meg, az érc-jelleg pedig a timföld és kovasav viszonyából adódik”. A bauxit érc-jellegét a Szovjetunió bauxit-minősítési szabványa alapján határozza meg. A bauxit egyes járulékos elegyrészeiből a bauxit kép- ződési körülményeire von következtetést. Pontatlan azonban a minden bauxitban jelen- lévő mangán említése („mangán, pszilomelán, vagy piroluzit alakban ritkán mutatkozik”). Igen érdekes a bauxittelep határán végbemenő kérgesedési és kőzetporlódási folya- mat beállítása. A karbonátos határon mutatkozó kéregképződés Vadász szerint — a sivatagi máz képződésével mintegy ellentétben — felülről lefelé tartó szivárgással kap- csolatos. A bauxit keletkezésével kapcsolatban a bauxit- és kőszéntelepeinkben gyakori alunit jelenlétének különös fontosságot tulajdonít a szerző. Szerinte az alunitképződés esetleg a bauxitképződés földtani folyamatában is szerepet vihetett. Részletesen tárgyalja Ferszman bauxitképződés! elméletét, valamint R o z s- ková-nak és Sóból evá-nak a bauxitszintézisre vonatkozó kísérleteit. Párhuzamot von a M a l i a vk.in- és A r h a n g e 1 s z k i -féle tengervízi bauxitképződés és G 1 a d k óv- sz ki-Kar javin szerinti édesvízi bauxitkeletkezés között. Egészen újszerű a bauxit utólagos elváltozásának tárgyalása. A Föld b a ux i telőf ord u ! á s aimak ismertetése után a bauxit kutatásának irányelveit és felhasználásának arányszámait ismerteti a könyv. A bauxittelepek korok szerinti tárgyalásán beiül, a laterit-, illetve a karsztbauxit- területeket elkülönítve veszi sorra. , A bauxltra vonatkozó forrásmunkák felsorolása minden bauxitkutatónak kiindu- lásul szolgálhat. A könyvet néhány fényképpel együtt összesen 45 szelvényrajz élénkíti; ezekhez még 2 térkép is járul. „ Bauxitirodailmunk korszerű művel gyarapodott tehát, amely nemcsak a gyakorló geológusnak nyújthat hasznos támpontot, hanem az egyetemi oktatásnak is vezérfonalául szolgálhat. Hozzászólók: Székyné Fux V. megállapítja, hogy a munka korszerű összefoglalása az eddigi eredményeknek, üjszerűen tárgyalja a keletkezési elméleteket és a laterit-bauxit külön- választásának kérdését. .Mint legfőbb értéket kiemeli, hogy vitás kérdéseket is fölvet, és ezzel a jövő kutatás irányára utal. Másodiknak Tokody L. és Dudichné Vendl M.; Magyarország meteorit- gyűjteményei (1951, Akadémiai Kiadó) c. munkáját ismertette Sztróka;. K- I.: A Földre érkező meteoritok legnagyob része veszendőbe megy, s csak csekély részlegük kerül szakavatott kézbe. E kis részleget nagy megbecsülésben kell részesítenünk, mint a helyes világkép kialakításához nélkülöztietetlen megismerések hordozóját. 330 Földtani Közlöny LXXXlí. évf. 1952. 7 — 9. sz. Magyarország legnagyobb meteoritgyüjteménvét az Országos Természettudományi Múzeum Ásványtára őrzi. E gyűjteményről eddig megfelelő jegyzékünk nem volt. Az előző katalógus 1886-ban jelent meg, amikor a gyűjtemény még 254 darabból állott, azóta jelentős gyarapodással a példányszám 1295-re, a hullási helyek száma pedig 484-re emelkedett, s így ma ez a gyűjtemény világviszonylatban is a legértékesebbek közé tartozik. A jegyzékbefoglalás munkáját az időközben elhunyt D. Vend! M. kezdte meg. A visszahagyott feljegyzéseket felhasználva, most Tokod y L. elkészítette a gyűjte- mény teljes jegyzékét, és egyúttal korszerű rendszerezéssel csoportosította az anyagot. A könyv rövid bevezetőben ismerteti a Magyar Nemzeti Múzeum meteoritgyűj- teménye gyarapodásának történetét, ill. kialakulásának főbb mozzanatait, majd külön táblázatként közli a világirodalomban eltérő néven szereplő hullási helyek egyeztető, betűsoros jegyzékét, s ezzel megkönnyíti a sokféle írásmód és megnevezés közötti tájé- kozódást. De a kiadvány nemcsak az Orsz. Természettud. Múzeum gyűjteményének kor- szerű jegyzékét nyújtja, hanem az ország többi, érdemesebb meteoritanyagát is felöleli, így külön fejezeteken ismerteti a budapesti Tudományegyetem Ásvány-Kőzettani Inté- zete, a budapesti Műszaki Egyetem •Ásvány-Földtani tanszéke, a debreceni Ref. Gimnázium és a nyíregyházi Jósa András Múzeum őrizetében lévő meteoritok jegyzékét is. A könyv összesen 104 oldal terjedelemben jelent meg. Ebből a szöveges rész 19 oldalnyit tet>z ki, a többi a leltári és a Prior-rendszer szerinti összeállításban közli az említett gyűjtemények meteoritanyagának katalógusát. A magyar-orosz-angol nyelven közzétett munka elsősorban hazai és külföldi szak- emberek és intézmények számára készült. Időszerűségét fokozza, hogy az 1948-ban Lon- donban tartott geológuskongresszus külön felhívással fordult a résztvevő országok szak- köreihez s a birtokukban lévő meteoritanyag nemzetközileg használható jegyzékének elkészítését kérte. A nagy gonddal és hozzáértéssel készült munka tehát nemcsak értékes kiadvánnyal szaporítja hazai szakirodalmunkat, hanem egyszersmind a külföld felé is eleget óhajt tenni a fenti kívánságnak, amidőn, bemutatja és az érdekeltek elé tárja világviszonylatban is nagyértékűnek mondható meteoritanyagunkat. Hozzászólók: Földvár iné Vogl M kiemeli, hogy a könyv nagy segítséget jelent a további kutatásokhoz Kö. hogy a kábái meteorit vizsgálatára munkabizottság alakult, amely a legkorszerűbb módszereket alkalmazza vizsgálatainál. Koch S. különösen arra mutat rá, hogy a könyv megjelenésével a világviszonylatban is elsők közé tartozó gyűjtemény mindenki számára hozzáférhetővé válik. II. könyvankét. (1952. május 21.) Elsőnek Vendl A.: Geológia I.— 41. (1951, 1952. Tankönyvkiadó, Budapest) c. tan- könyvét Telegdi Roth K- ismerteti. A tudományos és gyakorlati oktatás új, haladó szellemű vonalvezetése minden eszközzel arra törekedik, hogy felsőoktatásunkat megfelelő tankönyvekkel mielőbb ellássa. Ügyszólván hónapról hónapra szaporodnak az új kiadványok és azok sorában a min- tának készült szovjetfordítások mellett a hazai szerzőknek a hazai adottságokat kidom- borító főiskolai tankönyvei is. Régi felsőoktatásunkban magyar nyelvű tankönyvek ijesztő hiányát éreztük, mikor az előadási jegyzetek anyagának kiegészítését idegen nyelvű és nem a magyar viszonyokra szabott tankönyvekben kellett keresnünk. A nem egészen szerencsés S c h a f f e r- fél-e „Geológia” fordításától eltekintve, Böckh H. 3 kötetes müvének megjelenése óta már közel 50 esztendő telt el. Időközben természetes- el vult s ma már egyébként is ritkaságszámba megy. Nagy örömmel üdvözöljük tehát Vendl A. művét. A szerző műszaki vonatkozású földtani ismeretekkel is bőven foglalkozó földtan- tankönyv a Műszaki Egyetem mérnök- é-s építészhallgatói kezébe adni, akik a földtant lő ásványtani és kőzettani előismeretek nélkül — az első évfolyamban haliga' azonban messze túlnőtt ezeken a kereteken s a tágabb értelemben vett föld: 'lánycsoportnak egészét felöleli. Ezzel a mű kézikönyvvé vált, amely főleg a g . működő fiatal mérnököknek és geológusoknak lesz útmutatója. A rr . " így vonalú beosztását kétségkívül bizonyos a Műszaki Egyetemen meg- gy .ez való ragaszkodás jellemzi. Újszerű azonban, hogy mindenütt i földtani ismereteknek a mérnöki gyakorlatban való alkalmazása, a Föld egészére és kialakulására vonatkozó ismereteket és elmé- letek'' jrszerű beállításban. Xnkélok 331 Az I. kötetnek több mint a felét az ásványtani, sőt kristálytani megalapozású kőzettan teszi ki. ....... , , .. _ . , . , .. . Az ásványtan es kristálytan nata.mas anyagat röviden összefogta. o rész az ebben a tárgyban jáitasok számára élvezetes kompendiumot jelent. A tájékozatlan részére azon- ban ez a rész túlságosan tömör. A könyv azokat a kőzettani ismereteket domborítja ki, amelyek elsősorban a mérnöki hivatás szolgálatában állanak. A kőzetek' külszíni formáinak, elválásainak, bá- nyászatának és mcgmunkálhatóságának tárgyalása, a kőzetek fontosabb tulajdonságait ismertető függelék, valóban kifejezik szerzőnek mérnöki földtani célkitűzéseit. -A kőzettani fejezet a’ szokásos felosztást követi. A magmás és átalakult kőzetek leírása csak tömör összefoglalásban szerepel. Ezzel szemben igen bőséges az üledékkőzet- tani rész. Az üledékes kőzetek keletkezési folyamatát a lepusztulás, szállítás, felhalmo- zódás és közettéválás -logikai sorrendjében tárgyalja. A fizikai és vegyi mállás és azt kísérő jelenségek ismertetését számos, jórészt a közvetlen környezetünkből vett példa és ábra szemlélteti. A törmelékes kőzetekkel foglalkozó rész a homok- és agyagfrakciók részletes tárgyalása mellett kiterjeszkedik azok vizsgálati módszereire és gyakorlati fel- használására is. Hosszabb fejezetben ismerteti a talaj fizikai és vegyi tulajdonságait, a ’talajfajtákat, sőt a talajjavítási módszereket is. A kiválási és szerves üledékeiket tárgya'ó fejezetekben a keletkezés, kőzettani és vegyi minőség, földtani előfordulási mód és fel- használás elemzése mellett nagy gondot fordít a hazai előfordulások ismertetésére. A könyv első kötete a külső erők működésével fejeződik be. Az ismertetés a felszínre hulló esővíz hatásával indul el, részletesen követi a földkéregbe beszivárgó víz sorsát, a folyóvíz földtani munkáját. Külön súlyt helyez a talajvíz különböző fajtáinak, az árvi- zeknek s a különféle kőzetfajták vízzel szembeni viselkedésének tárgyalására. Ez a könyv- nek második, valóban mérnökgeológiai fejezete, amely többek között a talajvíz '..áros hatásaival és az ellene való védekezés módjaival is számos találó példa kapcsán ; g! át- kozik. Itt kerül sor a suvadások, rogyások, csuszamlások, hegyomlások és azok elhárí- tásának módozataira is. A tenger földtani tevékenységével foglalkozó rész után a jég és a szél munkáját ismerteti a könyv. A fagynak a kőzetekre gyakorolt hatása mellett a fuióhomok meg- kötése s a magyarországi löszök származása jelenti itt a gyakorlati szempontokat. Rövid a szerves élet földtani szerepére való utalás. A belső erőkkel foglalkozó fejezetek a II. kötet elejére kerültek. A vulkánossággal kapcsolatban kerülnek tárgyalásra a szilikátolvadékok törvény- szerűségei, a piutónok alaktani és genetikai kérdései, majd a vulkánosság felszíni meg- nyilvánulásai, a vulkáni utóhatások s az érctelepek keletkezése. Itt föl kell vetni azt a kérdést, hogy a magmás működéssel összefüggő összes elmé- leti kérdést és jelenséget — amelyek további része V e n d 1 tankönyvében a geokémia fejezetébe került — nem volna-e célszerűbb a magmás kőzeteket megelőző egyetlen tár- gyalási egységbe összefoglalni, ugyanúgy, m.int ahogyan az üledékes kőzetek tárgyalását megelőzi azok keletkezésének ismertetése (amit egyébként egybe lehetne kapcsolni a lepusztító tényezőkről szóló fejezettel). Ilyen tárgyalási mód szakítana ugyan a földtani tankönyvek hagyományos beosztásával, de egy a földtani tudománykor összességét átfogó hatalmas alkotást ilyen hagyományok már nem köthetnek. Ugyanígy a hegységszerkezet- tel foglalkozó részhez lehetne kapcsolni a földrengésekről szóló fejezetet is. így az abban tárgyalt szeizmikus mérési módszer ismertetése összekerülhetne a többi geofizikai jelen- ségnek (földmágnesség, elektromosság és radioaktivitás), azok mérésének s a mérési eredmények értelmezésének tárgyalásával. A hegységszerkezettan a szárazulat- és hegységképződés által létrehozott formák leírásával kezdődik, mindenütt utalva a mérnöki vonatkozásokra. Rövid geonrechanikai ismertetés után jellemző hegységtípusokat elemez. Részletsen foglalkozik az Alpok, a Kárpátok, Magyarország, valamint a Szovjetunió földjének hegységszerkezetével is. A földkéregmozgások elméleteinek rövid ismertetése zárja le ezt a részt. Ezután geokémiai fejezet foglalja össze a Föld tömegének vegyi összetételét, az elemek eloszlását, a Föld belsejében, valamint felszínén, illetőleg annak közelében végbe- menő anyagvándorlások törvényszerűségeit. A 11. kötet nagyobbik részét — a rétegtan alapél veinek ismertetése után — a föld- történet teszi ki. Az egyes időszakok eseményeit általános ismertetés vezeti be. azutár; a legjeMegzetesebb területekkel foglalkozik nagyobb részletességgel. Általában a k fej- lődési módok — ősfötdrajz — őséghajlat — hegységképződés — vulkanizmus tá-gyaláv sorrendet alkalmazza. Végül a növényi és állati élet összefoglalását adja. Mind : egyes időszak tárgyalásában külön fejezet foglalkozik a magyarországi viszonyokkal. Kívánatos volna egy a föld s az élet történetét összefoglaló zárófejez szí zö általában csak az exakt megállapításokat hangsúlyozza, de húzódik az el 'ékről. 332 Földtani Közlöny LXXXIl. éli. 1952. 7 — 9. sz. amelyek sokszor valóban túlzásokra hajlók. Mégis, egy lelkes kezdő kutató^ tudatába bele kell vinni egy tömören összefoglaló képet a föld és élet történetének arról a szer- vetlen eseményeiben ciklusokra bomló, ritmikus, de mégis, folyton előretörő, egységes folyamatáról, amelynek minél teljesebb megismerése főfeladata a tudományos kutatásnak. Az élenjáró ’szovjéttudomány ideológiai beállítottsága is ebben az irányban halad. A könyv ^előzetes bírálatában és szerkesztésében is van néhány lazaság. Az elő- szóban egész sor munkatárs nevet olvashatjuk, akik a sajtó alá rendezésben a szerző- nek segítségére voltak. Tankönyvkiadásnál mindig ajánlatos a legnagyobb óvatosság, és mindenképen indokolt a leggondosabb bírálat. A „Geológia” hatalmas anyagát egy ember jól nem bírálhatta el, oda valóban több bíráló kellett, éspedig az egyes tudományágak specialistái. A bírálók a könyvben itt ott található elírásokon azonban átsiklottak, a bírá- lat tehát nem volt elég alapos. Különösen az. I. kötet címfeliratainál zavaró a betűtípusok .következetlen használata (pí. a „Kristályok szerkezete” főcím dűlt betűkkel a szöveg közé került). Helyenként az ábrák messze kerültek a rájuk vonatkozó szövegtől, itt-ott meg vannak fordítva, sőt ugyanaz az ábra két különböző névvel kétszer is szerepel. A könyvhöz mintegy' 50 oldalnyi irodalmi összeállítás csatlakozik két fiatal kar- társ szerkesztésében. Már futó áttekintés is meggyőz arról, '.hogy egész sor jelentéktelen értekezés felsorolása mellett néhány fontos mű hiányzik; a címek csoportosítása pedig egyáltalán nem következetes. Az irodalmi összeállítás hasonló tankönyv esetében két utat követhet. Megadhatja egyszerűen annak a nem túlságosan nagyszámú kézikönyvnek a címét, amelyeket a szerző műve összeállításánál valóban felhasznált. Ha azonban a tárgy’ kimerítő irodalmát kívánja adni, azt sokkal gondosabb és hosszadalmasabb mun- kával érheti csupán el, mint amilyennel a szóbanforgó összeállítás készült. . Végezetül megállapíthatjuk, hogy hézagpótló, nagyértékű, a hazai tudományos káderképzésben és tudományos munkában rendkívül hasznos könyvvel gyarapodott tan- könyv- és kézikönyv-irodalmunk. Az ismertetések a nagytudású és tapasztalaté, széles látókörű szerző előadásában egybefolyók; minden új lehetőleg már ismerten épül- föl. Az anyag korszerű és a lehetőség szerint minden 'irányban kimerítő; a nagyszámú példa sokoldalúan támasztja alá az elméleti fejtegetéseket, a hazai viszonyok mindenütt kel- lően kidomborodnak. Az előadási mód tömör, de könnyen érthető, egy kitűnő tankönyv követelményeinek mindenben megfelel. Hozzászólók: Mosonyi E. megállapítja, hogy a mérnök számára Vendl könyve nemcsak tankönyv, hanem igen hasznos kézikönyv is. Előnye, hogy fejezetei külön is érthetők. A mérnök számára legfontosabb két fejezet, a laza törmelékes kőzetek és a talajban áramló víz földtani adottságai részletesen ki vannak fejtve. Legfőbb érdeme, hogy hidat vert a talajmechanika és földtan, valamint a hidraulika és földtan közé. Papp F. az irodalomjegyzékkel kapcsolatban megjegyzi, hogy abban csak 1920. óta megjelent és főleg mérnökök számára is használható művek szerepelnek. Az ankét második előadásán Vadász E: Köszénföldtan c. művét (Akadémiai Kiadó 1952., 180 oldal.) Vitális S. ismertette. Szaki r dalműnkből régóta hiányzott egy olyan összefoglaló munka, mely a^ kő- széntelepekre vonatkozó földtani ismereteinket együttesen mutatja be. Ilyen összefoglalás nemcsak ■ egyetemi oktatásban volt régóta kívánatos, de nagy hasznát látják a gyakor- lati szál erek is, akiket élethivatásuk köt össze ezzel a fontos ásványi nyersanyaggal. Magyar nyelven a kőszénről ilyen egységes, minden szempontra kiterjeszkedő mii még nem v lent meg. V a d á s z munkájának fő érdeme, hogy tárgyalási anyagát d:dak- tikusan állítja he, es tökéletes logikai sorrendben foglalja össze mindazt, amit a kőszénre vonatkozóan tudományunk mai állásán lényegesnek mondhatunk. A mű két részének (1. általános, és 2. területi kőszénföldtan) aránya azt tükrözi, hogy Vadász E. a kőszéntelepekre vonatkozó ismeretgyűjtés szempontjából a pontos anyagismeretet és a képződés földtani folyamatainak megismerését tartja a legfonto- sabbnak. Az általános köszénföldtan a munka kclharmadrészét teszi ki, holott a gya- korlati szakemberek szempontjából kívánatosabb let: volna az általános rész rovására a területi kőszénföldtant tárgyalni részletesebben. Az általános köszénföldtan 8 fejezetre oszlik: 1. A kőszén megismerésének története. II. 'A kőszén fizikai, vegyi és ásványos sajátsága:. " kőszén kőzettani jellegei. IV. A kőszénképződés. V. Kőszénrétegtan. Vr. A kösz n és a kőszéntelepek utólagos, változásai. \ íi. A kőszénképződés időbei í megjelenése. Vili Köszénteriiletek gazdaságföldtani megítélése. A k kai, vegyi, ásványos és kőzettan; sajátságainak tárgyalása kétség- telen ak színvonalú. Szívesen láttunk volna azonban valami utalást ezeknek Ankétok 3 a sajátságoknak a gyakorlati felhasználásban való szerepére. A kőszén anyagi ;>í- t és ének tárgyalása kapcsán ki lehetett volna térni a kőszénnek, mint a vegyiipar rs- anyagának nagy jelentőségére és az egyes kőszénfajtáknak kémiai lebontás vagy :a!a- kítas'útján való felhasználhatóságára. A kőszenek kolloid sajátsága; mind a kőszén anyagának tárgyalásánál, mind pedig a kőszénképződés folyamatánál részletesebb ismertetést igényeltek volna. A kő- szénképződési folyamatok tárgyalásánál a bitumenképződés példáján be lehetett vólna mutatni, hogy kőszén- és kőolajképződés nem egymástól távolálló, sohasem érintkező folyamat, hanem vannak átmeneti, összekötőtagok is. A kőszénképződés időbeli megjelenésének tárgyalása a munka többi részeihez viszonyítva bővebb lehetne. Hiányzanak itt az ősföldrajzi térképek is. „A települési helyzet és kőszénkincs” c. rész inkább a kőszénkutatás és gazda- ságföldtani kiértékelés tárgyalásához tartoznék és itt bővebb ismertetésére lehetne kitérni. A „Kőszénterületek gazdaságföldtani megítélése” c. fejezet nem elégíti ki teljesen a kőszénkutatással foglalkozó gyakorlati szakember érdeklődését Szükséges lett volna ezzel a kérdéssel kapcsolatban a kőszénkutatás alapelveit és módszereit részletesebb áttekintésben nyújtani. Kétségtelen, hogy az általános résznek a kőszénképződés folya- matára, időbeli megjelenésére és a kőszéntelepek változásaira vonatkozó megismeréseiből levonhatók azok az általános alapelvek, melyek a kőszénkutatást is irányítják, mégis a kisebb elméleti felkészültségű szakember számára hasznos lett volna egy bővebben ki- dolgozott kőszénkutatási fejezet. A kutatás földtani módszerein kívül ebben az össze- foglalásban szerephez juthatott volna a modern geofizika is (gravitációs, szeizmikus szerkezetkutatás, radioaktív fúrólyukszelvényezés). A gazdaságföldtani megítélésnél a minőség kérdését jobban ki kell emelni, és feltétlenül számításba kell venni a vegyi összetétel fontosságát, amely a vegyipari fel- használhatóságot eldönti. A nemzetközi kőszénbecslés tárgyalása során meg kell emlí- teni a Szovjetunióban bevezetett (sajnos, részleteiben még nem ismert) legújabb becslési módszert, a különböző értékosztályba sorolásokat, mint a becslés legmegbízhatóbb, min- denre kiterjedő módszerét. Az egész általános részt több magyaroszági példa bemutatása élénkítené és köze- lebb hozná a magyar szakemberhez. . ' A területi kőszénföldtan tárgyalását a szerző ugyancsak 8 fejezetre osztja: I. Európa feketekőszénterületei. II. Szovjetunió kőszénterületei. III.. Ázsia fekete- kőszénterületei. IV. Eszakamerika feketekőszénterületei. V. Déli szárazföldek feketekőszén- területei. VI. Európa barnakőszénterületei. VII. Ázsia, Észak- és Délamerika, Ausztrália, Afrika barnakőszénterületei. VIII. Magyarország kőszénterületei. A területi kőszénföldtanban megismerkedünk a világ legfontosabb kőszéne’őfor- dulásaival. Ilyen tömör, kitűnő összefoglalást szakirodalmunkban először olvashatunk. Ennek a résznek egyik legsikerültebb fejezete a Szovjetunió kőszénelőfordulásainak ismer- tetése. A feketekőszenek és barnakőszenek különválasztása némileg megbontja az egy- séges képet, azonban a könyvben alkalmazott módon elfogadható. Hiány, hogy a Szovjet- unió barnakőszénelőfordulásai nincsenek kellőleg kiemelve. Európa kőszénterületeinek tárgyalása általában túlságosan rövidnek mondható. A magyar olvasót éppen a környező országok köszénkincse jóval részletesebben érde- kelné. Magyarország kőszénterületeinek tárgyalása — bár errevonatkozóan összefoglaló munkák rendelkezésre állnak — ebben a keretben részletesebb ismertetést igényelt volna. A területi kőszénföldtan tárgyalásánál a barnakőszenek jóval kisebb 'terjedelemben jutot- tak szóhoz, mint a feketekőszenek, holott — - ezek világgazdasági jelentőségétől függet- lenül — a magyar olvasóhoz mégis a barnakőszenek állnak közelebb. A szomszédos országok barnakőszénterületeinek tárgyalása során szükséges lett volna a földtani ana- lógiák kidomborítása a magyarországi előfordulásokkal. A „Kőszénföldtan” legnagyobb értéke átfogó, világos rendszere, egységes szem- lélete. Tömör, kitűnő összefoglalása ez a kőszénre vonatkozó földtani ismereteknek, me- lyet világos tárgyalásmódja és kiváló magyar nyelve közel hoz az olvasóhoz. A munka terjedelme azonban bőségesebb ábraanyagot bírt volna el. Hozzászólók: M e i s e 1 J. a kritika kérdéséhez fűzött néhány építő megjegyzést. Horusitzky E. úgy látja, hogy Vitális kritikájában szereplő hiányos- ságok csak látszólagosai;, mert a mű szorosan összefügg Szádeczky „Szénkőzet- tan”-ával, s abban a hiányolt fejezetek megtalálhatók. Fölei tani Közlöm/ LXXXIl. évj. 1952. 7 — 9. sz. 33-1 Végül Horusitzky F. ismertette S z á d e c zik y — K a r d o s s E.: „Kőszén- kőzettan“ c. könyvét. (Akadémiai Kiadó, 1952.) Megjelenő egyetemi tankönyveink egyrésze nagyobb igényekkel lép az olvasó elé, minthogy pusztán az egyetemi oktatás eszköze legyen. E könyvek egyrésze kész szak- embereink szirmára is nélkülözhetetlen munkaeszköz. Szádeczkv-Kardoss E.: „Kő- szénkőzettana” még ennél is többet kiván kielégíteni. Nemcsak oktatási célra rendszerbe foglalt és munkaeszközként jól felhasználható összefoglalás ez, hanem saját sokéves és- nagyrészt töretlen utakon járó egyéni kutatásainak szintézise. A szerves és szervetlen vegytan, a fizika, az élettudomány, az ásvány- és kőzettan, a földtannak úgyszólván min- den ága, a bányászat és technológiai, általában a természettudományok minden ága az atomfizikáig, részt kért munkájában a központi célnak, a kőszéntudomány minden oldal- ról való megvilágításának érdekében. Célkitűzése: „a kőszenekre és némileg a belőle nyert ipari termékekre vonatkozó elszórt és sokszor egymásról tudomással sem bíró kutatók tudományágaiban elrejtett összefüggéstelen adatokat a kőszén elegyrészeinek új rendszerében úgy összekapcsolni, hogy azok egyetlen kutató számára is viszonylag könnyen összefogható, szerves, élő egésszé válhassanak”. A szerző didaktikailag, helyesen jár el, midőn a „Kőszénkőzettan” szétágazó neve- zéktanának három főbb csoportját, a bituminitek, a huminitek és oxinitek általa bevezetett csoportját már a bevezetésben meghatározza. Előrebocsátja a bioszféra geokémiájának főbb elveit, s — korszerű földtani szemlélettel — a szénülésben végső fokon az elemek szabályszerű geokémiai vándorlását látja. Az egógz munkán végigvonul a folyamatokra, földtani történésekre súlyt helyező és pontos megkülönböztetésekre való törekvés. Eles különbséget tesz a kőszénképződés két szakasza, a felszínen vagy közelében végbemenő tőzegdiagenezis és a földkéreg mélyebb rétegeiben végbemenő epigenezis között. Az első folyamat biológiai, az utóbbi elsősorban geokémiai. A genetikai szempont a tárgyalás egész rendszerét átszövi. Ez a szempont kész- tette arra, hogy a kémiai összetétel bemutatására az atomszázalékokban való kifejezést használja, amely a folyamatokat a súlyszázaléknál reálisabb módon ábrázolja. Nagy részletességgel tárgyalja szerző az egyes kőzetelegyrészek fizikai tulaj- donságait. Kiindulás: a vegyi alkat, a szerkezet, a környezet, a folyamatok és a gyakorlati kiértékelés rendszeres és tudatos egysége. A fizikai tulajdonságok — az oldhatóság, a gvú’áshőmérséklet, a sűrűség, a törésmutató és fénvvisszaverőképesség, a szín és fény- elnyelés, az. optikai izotrópia és anizotrópia, a fűtőérték, égésmeleg és a keménység — a többi tényezővel viszonosságban vannak. Jelentőségüket kritikai megvilágításban adja. Ilyen szemszögből ismerteti a szénkőzefítani. fizikai vizsgálatoknak a szakirodalomban szereplő módszereit és adatait s ezzel a nem specialistának is megbecsülhetetlen segít- séget nyújt a módszerek helyes megválasztásához és kiértékeléséhez. Számos félreértést küszöböl ki a sávféleségeknek genetikai értelmezése. Rámutat arra, hogy a vitrit, durit és fuzit nem jelentenek genetikailag merev elkülönülést, hanem jelentésük „változik a földtani korral és a szénülési fokkal”. A 'sávféleség nemcsak a kiindulási anyagtól, hanem a szénülési foktól is függ. A fényes vitrites sáv is lehet duri- tos eredetű, s a szénülés folyamán a durit viíritté homogenizálódhatik. A speciális 'kőszénszerkezet, a fejtési osztályok, a kokszolhatóság és brikettezhető- ség szénkőzettani elemezése már a gyakorlati élet szempontjából is fontos széntechno- lógia kérdéseinek területére vezet át. A munka második része a kőszénelegyrészek rendszertanával foglalkozik. A heer- leni egyezmény álláspontjával szemben a szerző a kőszénelegyrészeket is ásványokként határozza meg. Szádeczky rendszeres vizsgálatai kiderítették, hogy a kőszén fizikai saját- ságai és kémiai összetétele között szerves összefüggés van, mely összefüggések egy fizi- kai-kémiai rendszer alapját képezhetik. Rendszere az anaerob jellegtől az oxidáló aérob jelleg felé haladó csoportokat jelent. E rendszer alapjait barnakőszén vizsgálatai alapján 1948-ban fektette le. A szovjetorosz Gynzburg vizsgálatai alapelveit nagyrészben alá- támasztották. Az eddigi önkényesen megválasztott szempontokkal szemben a bituminiteket nyílt és zárt szénláncú vegyül etekből felépített ásványokra osztja, azonban nem dogmatikusan,, mer* a. fősúlyt nem a kémiai kötésmódra, hanem az elemi összetételre helyezi. A huminitek kőzettani beosztásában a növényi szövet szerepel fő beosztási szem- pontként. A hurpiniteket három csoportra osztja, aszerint, hogy a lerakodás idején egészben maradt növényi szövetből, mechanikája, felaprózott anyagból, vagy kémiailag kicsapó- dott anyagból keletkeztek-e. Ehhez a csoporthoz függelékként a nem humuszjellegű, O-baii gazdag organikus savaknak anorganikus kationokkal alkotott sóit csatolja. Ankétok 335 Az oxidatív folyamatok által keletkezett oxiniteket két főcsoportra osztja: 1. kisebb C-tartalmú és így nagyobb O-tartalmú elegyrészek, 2. nagyobb széntartalmú, tehát O-ban szegényebb elegyrészek. Az egyéb szerves anyagú kőzetelegyrészekkel együtt a //-tartalmú és cellulózé származású anyagokon kívül — a rendszer teljessége kedvéért — az érctelérek szerves anyagú ásványait és a pegmatitok uralkodóan C-tartalmú ásványait is felsorolja. Különös figyelmet szentel a szervetlen, illetve hamuképző elegyrészekre. Hangsú- lyozza, hogy a hamuban felhalmozódó számos, gyakorlatilag nagyfontosságú elem, töb- bek közt az uránium, legfontosabb forrásává a kőszén válhat. A kőszénhamu típusait illetőleg elfogadja Vadász E. genetikailag és gyakor- latilag elkülönített két főtípusát: a szilikátos-agyagos és meszes kőszénhamutípust, me- lyekhez a hazai szempontból kevésbbé jelentős sóskőszén hamutípusát illeszti. A külön- böző hamutípusok különbözőképen viselkednek olvadáspont, illetve salakosodás szempont- jából, genetikai szempontból vizsgálva viszont az egykori környezet kőzettani jellegére engednek következtetni. A geológus számára a környezettel való összefüggés fontos ada- tokat nyújt, mert a környezet hatása a kőszén egyéb jellegeiben, a meddő betelepülések és az organikus részek kialakulásában is döntően jelentkezik. így sikerült elkülöníteni kőszeneink közt a karsztkőszén típusát. Szádeczky kőszénkőzettani rendszere természetes és logikus. Nemcsak didak- tikus jelentősége van, hanem az összefüggések és törvényszerűségek mintegy testet öltve állnak elénk. A rendszer bemutatása módot adott arra, hogy az anyagon belül végbement fo- lyamatokra 's rámutasson. A munka harmadik része a kőszénképződést szorosabban vett földtani keretbe helyezi, mindig rámutatva a földtani hatások kőszénkőzetíani végtermékére. Szabad leve- gőn, sekélyebb víztakaró vagy mélyebb víztakaró alatt nemcsak a szénülés kiindulási anyagát képező növényzet, hanem az átalakulási folyamatok és végtermékek is mások. Ezekből értékes faciológiai következtetések vonhatók le. A környezet hatása befolyásolja a pH értéket, mely viszont a szerves bomlás mértékét és a bakteriális működést befo- lyásolja. Befolyásolja a redoxpotenciált, mely viszont a bakteriális működéssel együtt az oldat redukcióképességét szabályozza. A- kezdeti szerves anyagok átalakulása aérob és anaerob viszonyok között más-másféleképcn megy' végbe, és hatással van az átalakulásra a fedőrétegek kémiai természete is. A szokásos, szénülési fokozaton alapuló függőleges kőszénrendszerezési elv mellett a szerző a mai lápöveken alapuló részletes, új genetikai beosztást dolgozott ki. A kelet- kezési körülmények rendszerezésére megadja a jelenkori és harmadkori lápkövek jellemző növényvilágát, utal az egyes övék átalakulási folyamataira és az éghajlat hatására is. A növényi anyag szénkőzetté alakulásában három főszakaszt különböztet meg: a tőzegesedést, a tulajdonképpeni széniilést — mely az anyagot az antracit állapot igf viheti d — végül a grafitosodást. A tőzegedés földtani biológiai mállás, meiy a felszínen vagy a felszín közelében megy végbe. A s'zénülés nagyobb mélységben nagyobb nyomás cs nagyobb hőmérsékleten biológiai Íratás nélkül folyik le. A grafitosodás már a dinamo- metamorfózis és termometamoríózis eredménye. A szénülés folyamatainak kémizmusát és fizikáját s a melfékkőzetek átalakulását igen részletesen tárgyalja. A munka negyedik fejezete a szénkőzetfajtákat foglalja rendszerbe. Bemutatja P°t°nié rendszerét, a közhasználatú szénülési típusokat s számos külföldi rendszere- zési kísérletet. Részletesen vázolja a valóban földtani szemléletre támaszkodó lápöves köszénrendszert. A paleolimnológjai viszonyok nemcsak a kiindulási flórára, a felhalmozódó nö- vényi részek természetére, hanem az üledékképződési és átalakulásé viszonyokra is eleve befolyássá^ vannak, tehát természetes földtani rendszerezés alapjául szolgálhatnak. így megkülönböztet tavi és folyami képződményeket, melyek erősebb átfolyással bíró mo- csara-bán keletkeztek. A meddő kőzetek közül az agyag és gyengén bitumenes vagy hun e- agyag, meg az allochton kőszéntelepek nagyrésze halmozódott fel ebben a környezőiben. .Megkülönböztet ezenkívül mélyebb síklápi képződményeket. Itt magasabb fej.vt.'Cgu :: r. enyzeí nem tenyészik, csak a plankton-algák és a magasabbrendü növények P°- '/ ’raanvaga halmozódhatik fel. Ezek lignintartalma csaknem semmi, cellulóze- tar leherje-, zsír-, viasz- és gyantatartalma viszont nagy. Kevés lesz a hum-i- nu<. - es oxyines es sok bituminites elegyrész. A lúgos közegben 8 — 8,5 pH mellett tisz- l^no3n'ue; ° J 1 Pfődött szapropelitek, az olajpa és a semleges közegben, kb. 6 , / ir' -1°; •erwidoA jutja üledékekből kezdetben ob, később a betemetődés fo- : " 1 ‘ korú. menyek között kelekezett szénkőzete ^ tartoznak ide. Ezekben sok a Földtani Közlőn!) LXXXII. évf. 1952. 7 — 9. sz. 336 I! és piritkén. s csak kevés a N. Hamuja nyomelemekben gazdag leliel, hurr.inites növényi szövetet alig őriz meg. Iszapfaló fenéklakók működése folytán a kőzet finom rétegződése elmosódik. . - - - A sekélyebb I api képződmények anyagát főleg a lápfenéken gyökerező egyszikű növények szolgáltatják. Mivel ezek szövete kevéssé ellenálló, az ebből keletkezett kőszén nagyrészt szerkezetnélkü'.i huminitból és humusztörme'.ékbő! áll. Az eredet: üledék össze- tételében a lignin közepes mennyiségű, a cellulózé kb. 50%. a többi zsír, viasz és gyanta. ‘ A köszénszármazék //-ben szegényebb. A láperdő övének képződményei savanyú közegben 3 — 5 p u mellett és részben aérob viszonyok között, a talajvízszint felett keletkeznek főleg fás növényzetből. Ezért kiindulási nyersanyagokban sok a Iiignin és a cellulózé, viszont kevés a fehérje, zsír és a viasz. Kőszénszármazékaiban tehát a huminitek uralkodnak. A // mennyisége viszonylag kevés, az O-é sok, kinyerhető bitumen és kátránytartalma kicsi. Az övék képződményei altípusokra oszthatók, a megfelelő ősnövényföldrajzii asszociációk s a felhalmozódó nö- vényi részek jellege szerint. Utólagos kémiai átalakuláséi kőszenek a lápövezetek szélén, vagy kiszáradó, erősebb utólagos oxidáció hatására keletkező köszéntípust képviselnek. Ilyenek a lipto- biolitok, illetve piropisszitek, melyekben a gyakori láperdői származás ellenére a bitu- menes és oxinites elegyrészek uralkodnak. Az alaktalan bituminit mellett alig találunk bennük szövettanilag meghatározható elegyrészt. Mint új kőszénfajtát vezeti be a mecha- nikai átalakulással keletkezett préselt biíuminiíes kőszenet és kőszén-milonitot. E kőszén- típus magyar nevezetesség és csak az oroszlány: III. telep felső padjának aljáról isme- retes. A mechanikai igénybevétel folytán a kőszén bitumentaríalma mozgásba jön, bepré- selődik a réteglapok közé és a cepedéshálózatbn. Ha nemcsak a bituminites. hanem a hu- minites elegyrészek is összegyúródnak, kőszénmilonit keletkezik. A fent; rendszerezés mellett rámutat még a szerző a földtani kor és kiima hatá- sára, mely a növényzetet és a mállás folyamatait befolyásolja. Vázolja a karsztkőszén, a paralikus és limnikus kőszén közötti különbségeket is. A különbségek nemcsak a flórá- ban, hanem a kémiai összetételben is jelentkeznek. A tenger lúgosabb vize éppenúgy megnöveli a paralikus kőszéntelepek kéntartalmát, mint a karsztlápok lúgos vize a karsz-t- kŐszenekét. A lúgos vízben tenyésző gazdagabb mikrofaunának az elegyrészek erősebb átalakításában is szerepe van. A bemutatás csak egészen hozzávetőlegesen érzékelteti a munka tartalmát. A rész- letek, a fizikai és kémiai adatok tömege, a szakirodalom bőséges használata, a gyakorlati kutatások, a hazai példák mindig gondos bemutatása és kőszeneinknek a kőszénkőzettani rendszerbe való elhelyezése a munkát valóban alapvető kézikönyvvé avatja. A mű külön értékeként kell kiemelni a grafikus ábrázolások és diagrammok többnyire egyéni elgon- dolások alapján megszerkesztett tömegét. Ezek a diagrammok nemcsak a könnyű átte- lóniést szolgálják, hanem munkaeszközt is jelentenek a szakemberek számára Hozzászólók: , • Vajk A. a bányászat és az ipar szemszögéből fontos fejezetet emeli ki. SoósL. o könyv új vonásaira mutat rá. Györki nomenklatúrái kérdésekben szólt hozzá. Keriai Gy. javasolja, hogy a mű megállapításai alapján az Energiagazdálkodási és a Kémikus Egyesülettel közös munkabizottságok alakuljanak az ipari lehetőségek kiaknázására. XIV. tábla. Boros: Pleisztocén rolnik XV. tábla. B o r o s: Pleisztocén mohák — s FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYAR FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA BIOJIJIETEHb BEHFEPCK' >r0 TEOJIOrnTECKOrO OEUJECTBA BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGRIE BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY GEOLOGISCHE MITTEILUNGEN LXXXII 10—12. FÜZET 1952 BUDAPEST, 1952 A Magyar Földtani Társulat folyóirata, kiadja a Nehézipari Könyv- és Folyóiratkiadó Vállalat I 337 ÉRTEKEZÉSEK A KOMLÓI BÁNYAFÖLDTANI KUTATÁSOK LEGÚJABB EREDMÉNYEI WEIN GYÖRGY* (Egy szövegközti térképpel és két melléklettel.) A komlói bányával először Schmidt J. foglalkozott érdemlegesen 1916- ban (1). Ismertette az akkor feltárt rétegsort és a telepvastagságokat. Földtani szel- vényt készített az üjakna (Kossuth-akna), az I/a. és Ill/a. sz. fúrások vonalán át. Megállapította a meredek E-i dőlésű fővetőt; ábrázolta a 12. telepig 200 m tszf. magasságig feltárt rétegek helyzetét. Ez az akkori feltárási viszonyoknak megfelelő kép viszonylag egyszerűnek mutatta a komlói bánya hegységszerkezeti viszonyait. Vadász E. a komlói feketekőszén rétegtani helyzetét ismertette (3). Rozlozs- nik P. (2) kutató fúrásokat jelölt ki, s szakvéleményében a III. mélyszint ÉK-i feltáróvágatában észlelt eruptív kőzetet trachidoleritnek minősítette. Ugyanennek a vágatnak már akkor is megközelíthetetlen részéből kikerült eruptív kőzetdarabokat pedig amfibolandezitnek határozta meg. Feltételezte, hogy itt egy amfibolandezit- telér húzódik. Vitális I. csak röviden ismertette a komlói bányára vonatkozó add;gi — elsősorban felszíni — kutatások eredményeit (4). A Komlón 1936 — 1943.' közt mélyített kutatófúrások eredményeit Telegdi Rőt. h K. összegezte. Hang- súlyozta, hogy a rendkívül zavart szerkezetű és szeszélyes telepkifej lődésű terület földtani megismeréséhez feltétlenül szükség van a bánya földalatti vágatainak rend- szeres, részletes földtani térképezésére (5). Erre azonban csak a felszabadulás után kerülhetett sor. Ifj. Noszky J. térképezte földtanilag Komló környékének felszínét s értékes megfigyeléseket végzett a bányában is. Észrevette pl., hogy' a IV. sz. fő- légvágat a fedő homokkőcsoport grypheás padját tárja föl. Sz»ékyné Fux V. kőzettani vizsgálatokkal különítette el a komlói bánya eruptivumait 17) trachidole- ritek és fonolitokra. 1949-ben került 6or a mecseki kerületi geológus: állás megszer- vezésére. Meginduló bányabeli felvételeim közelebbi célja a komlói telepösszlet összetételének pontos ineg:smerése s hegységszerkezetének felderítése lett. Távolabbi célom a Meosekhegység kőszéntelepeinek párhuzamosítása a bányabeli és a fúrások- kal eszközölt megfigyelések alapján. Az alábbiakban kizárólag a komlói bányaterület földtani fölépítésével foglalkozom. * Előadta a M. Tud. Akadémia nagygyűlésén 1951. dec. 12-én r 338 Földtani Közlöny LXXXII. évf. 1952. 1Ó — 12. sz. Rétegtani viszonyok Az alöó-liász telepösszlet földtani keretét középső-triász mészkő alkotja. Ezt az 500 — 700 m vastag rétegösszletet a komlói bányából nem ismerjük, csupán a XVII. sz. fúrás tárta föl, a telepösszlettel tektonikus érintkezésben. A bányászatnak a jövőben azért kell erre is tekintettel lennie, mert a középső-triász mészkő mély- karsztja nagyhőfokú (54° C) vizet tartalmaz, ennélfogva előreláthatólag emelni fogja a mélység felé aműgyis növekvő hőmérsékletet. Katasztrofális méretű vízbetö- réstől azonban nem kell tartanunk, mert — az eddigi adatok szerint — g középső- triász mészkő itt, a miocén rétegekkel letakart részen, valószínűleg kevésbbé karsztosodott és kisebb mennyiségű mélykarsztvizet tartalmaz, mint középhegysé- geink egyéb karsztterületei. Az anisusi-emelet vastag, meszes, ritkábban dolomitos lerakódásain települő wengeni pala vastagsága a komlói XXI. sz. fúrás szerint 100 m. A wengeni pala fekete-6Őtétszürke, bitumenes, levéllenyomatokat is tartalmazó palás agyag. Alján sötétszürke bitumenes mészkő betelepülések is gyakoriak. Felfelé fokozatosan megy át a 600 — 700 m vastagságú raeti homokkő csoportba. A durva és finomabb szemű, rendesen zöldesszürke raeti homokkő, a közéje települt tarka (zöldesszürke — vörös színű) palás agyag a komlói XXI. sz. és a zobáki III. sz. fúrásban szerepelt. A homokkő, s különösen a tarka pala biztosan jelzik a telepösszlet fekvőjét. A bányabeli vágatok a raeti rétegeket még nem tárták föl. A raeti homokkő fokozatosan megy át a liász kőszéntelepes rétegcsoportjába, amelyet gyakorlatilag az első kőszénzsinórok megjelenésétől kezdve számíthatunk. A. jellegzetes raeti homokkővel szemben a kőszéntelepes liászt szürke vagy világos- szürke homokkő és szürke vagy sötétszürke — sok szerves anyagot tartalmazó — palás agyag alkotja. A határ azonban nem éles, megvonása őslénytani alapon eddig nem sikerült. A NoszkyJ. által javasolt üledékkőzettani vizsgálatok nem fejeződtek be; így még ma is a vlzolt (gyakorlati úton történik a két rétegcsoport elkülönítése. A komlói telepösszlet vastagsága — az első kőszéncsíktól az utolsóig, illetve a fedő gryphaeás márgás homokkő megjelenéséig — 430 — 500 m-re becsülhető. A kőszéntelepeket, arkózás homokkövet, növénylenyomato6 kőszénpalát és palás agyagot, sávos palát és finom homokos palás agyagot tartalmazó, szárazföldi — partmenti, mocsári eredésű telepösszlet — a pécsi kifejlődéssel ellentétben — ritkán tartalmaz tengeri betörésre utaló elegyes- vagy sósvízi közbetelepüléseket. A bányá- ban — a gryphaeá6 padoktól eltekintve — mindössze hét helyen sikerült ősmarad- ványokat találnom (rendszerint meghatározhatatlan vastaghéjú kagyló-lumasella, vagy osztreás padok alakjában). Az egyes kövületes lencsék csekély horizontális elterjedésűek. A Noszky J. említette — a VI. sz:nt K-i I. keresztvágatának 72 m-ében levő — 30 cm vastag gryphaeás-fúrókagylós — kövületes pádból sem lehe- tett meghatározható Gryphaeá. t kiütni. Csupán a héjak vastagsága utal Gnyphaeák ra. E padnak egyébként csak annyi a jelentősége, hogy ez az első irodalmilag rögzített gryphaeás réteg a telepösszleten belül. Rétegtanilag azonban csekély kiterjedése miatt nem értékesíthető. Pécs vidékével ellentétben, a magasabb kő6zénpadok közötti meddőből eddig még nem került ki a párhuzamosítást megkönnyítő Ammonites-íauv.a. A kőszéntelepes rétegcsoportban eddig sem Foraminiferá t, .sem Ostracodá t nem találtam. Eddig még meg nem határozott gyér nrkrofauna került ki a fedő- márgacsoportnak a 23. 6Z. fúrással feltárt egyes rétegeiből. A mikrofauna tehát csak a végleges tengerelöntés után, a tengeri rétegekben jelentkezik. Mind a kőszéntelepekben, mind a meddő közbetelepülésekben eléggé széí- rorcsolt, de még felismerhető állapotban megtalálhatók az egykori növényvilág spórái és virágpor szemei. Nem sikerült azonban még megtalálni a pollen és spóra Wein Gy.: A komlói bányaföldtani kutatások 339 koncentrálásának módját, amelynek segítségével készítményeken százalékszámításo- kat lehetne végezni. Amíg ez nem sikerül, addig a pollen és a spóra megfigyelése csak érdekes megfigyelés marad, anélkül, hogy a kőszéntelepek azonosítására fel lehetne használni. Az üledékkőzettani vizsgálatot itt nem tartom célravezetőnek, mert a bánya- vágatok különböző szemnagyságú homokkőpadjai általában igen szeszélyes elter- jedésnek. Esetleg felhasználható lenne a telepek párhuzamosításánál azok, illetve meddő közbetelepülések rádióaktivitásának mértéke. Erre vonatkozólag Szalay S. vizsgálataitól remélhetünk eredményt'. A kőszéntelepek kém'ai jellegére vonatkozólag még igen kevés és jórészt megbízhatatlan adat áll rendelkezésünkre. Megbízható átlagmintaelemzések csak a VIII. és X. sz. telepekből készültek. A többi vizsgálatot résmintákon végezték. A komlói telepek — akárcsak az összes mecseki alsó-liász kori kőszéntelep — vas- tagságát, és meddő közbetelepüléseit illetőleg is, igen változatos kifejlődései. A rés- mintákból megállapított hamutartalom vagy égésmeleg tehát csak tájékoztatást nyújthat felőlük, pontos párhuzamosítást azonban ennek alapján egyelőre nem tehe- tünk. Az Állami Földtani Intézet vegy:laboratóriumában vizsgált komlói résminták között alkáli-tartalomban nincsen különbség; egyedül az V. szint D-i főkeresztvága- tában harántolt legmagasabb, 0,20 m vastag kőszénréteg különbözött aránylag nagy Si- és Ge.-tartalmával a többi megvizsgált kőszénmintától. Ezeket a vizsgála- tokat még:6 tovább folytatjuk, mert esetleg a nyomelemekben mutatkozó különbség nyújt majd támpontot a telepazonosításnál. A felsorolt módszerek mindegyike hosszú időt és laboratóriumi felszerelést igényel. A gyakorlatban tehát egyelőre még meg kell elégednünk a gondosan végre- hajtott földtani adatgyűjtéssel. Az egyes kőszéntelepek, bár szeszélyes vastagságúak, mégis jól követhetők egyrészt önmagukban, másrészt a kísérő meddő kőzetek, külö- nösen a homokkőpadok, figyelembevétele mellett. Igaz, hogy nagyobb távolságra ezek legtöbb esetben nem követhetők, mégis kisebb távolságban elősegítek a párhuza- mosítás munkáját. A kövületes lencsék a nem jellemző kő6zénpala és palás agyag, vagy a sávos, palás agyagrétegek önmagukban még csekély távolságokon belüu párhuzamosításokra sem alkalmasak. A komlói telepösszlet a kőszéntelepek eloszlása alapján három részre osztható. 1. A telepmentes raeti homokkőtől a XVII. sz. telepig számítjuk a csak vékony, fejtésre, érdemes kőszéntelepet nem tartalmazó „alsó-te’.epc6oport“-ot. 2. A XVII. teleptől a VII. sz. telepig bezárólag vesszük a „középső- vagy fő-telepcsoport‘‘-ot 3. A VII. teleptől a kőszénfedő homokkőcsoportig tartó fiatalabb telepek pedig a ,,íelső-te!epcsoport“-ba foglalhatók össze. Ezt a beosztást a kőszéntelepek eloszlása és kifejlődése indokolja. Az alsó-telepcsoport csupán a zobáki 3. sz. és a komlói 19. sz. fúrásban ismeretes vékony kőszénc6 fkoktól eltekintve, csupán egyetlen 30 cm vastag telepei tartalmaz A meddő kőzeteket főleg középfinom vagy durvább szemű, helyenként arkózás homokkő, finomszemű homokkő, szürke palás-agyag és kőszénpala alkotja. A mintegy 150 m vastagságú alsó-telepcsoport az eddigi adatok szerint műrevalc telepeket nem tartalmaz. A középső-, vagy fő-teleposoport a XVII. sz. legalsó fejtésre érdemes teleppei kezdődik. Csak az V. sz. É-i légvágatban és az V. sz. főkeresztvágat É-i folytatásá- ban fejlődött ki vastagabban. Az első helyen hat 10 — 30 cm vastag fekvőcsík után 1,20 m kőszén, 0,20 m kőszénpala és 0,90 m vastag kőszénpad fejlődött ki. Amá6ik vágatban, amelyről csak régi szelvények állnak rendelkezésünkre, 0,40 — 0,20 és egy 0,50 m vastag pad képviseli a XVII. sz. telepet. A VI. szinten a XVII. sz. telep 340 Földtani Közlöny LXXXII. éuf. 1952. 10—12. sz. számos (4 8) vékony (0,5 — 0,25 m) csíkra bomlik. Ez a telep hamarosan kiéke - lödik, így a kőszénvagyon szempontjából nem jöhet számításba. A X\ II. teleptől 11 — 24 m vastag meddő összlet választja el a XVI. telepet. A Kossuth-akna körüli területen a XVI. telep fekvőjében igen jellegzetes és minde- nütt jelentkező 4 — 8 m vastag, világosszürke, középíinom, helyenként durvább szemű homokkőpad figyelhető meg. A többi meddő kőzet: szürke palás agyag, sávos palás agyag és kőszénpala. A XVI. telep egy alsó 1,00 m-es és egy felső 1,10—1,50 m vastag kőszénpadból áll, amelyeket 0,50—1,00 m kőszénpala. választ el egymástól. Anyaga erősen palás és szétporló. A komlói laboratórium vizsgálatai szerint a VI. szint XVI. telepéből vett minta hamutartalma 46,20%. Az általam erről a területről vett és az Állami Földtani Intézet laboratóriumában megvizsgált minta hamu- tartalma 27,76%, nedvesség 2,17%, égésmeleg 5786 kal/kg, K20 3,03%, Na20 1,83%. A XVI. telep, különösen a fekvőjében levő homokkőréteg kifejlődése következtében, jól követhető. Ez tekinthető Komló legalsó jól művelhető telepének. A VI. szinten levő fejtések tanúsága szerint azonban helyenként ez is elvékonyodik és szeszélyes kifejlődésű. A XVI. sz. telep fölött 11 — 17 m vastagságú, főleg palás agyagból és helyen- ként finom homokkőrétegből álló meddő rétegek után következik a XV. telep rend- szerint két (0,40 m vastagságú, 0,20 m meddő közbetelepülést tartalmazó) vagy egv (1,00 m vastag) kőszénpadja. Az V. szinti légakna irányvágatából hajtott vágatból kikerült anyagnak a komlói laboratóriumban történt vizsgálatok szerint: hamu- tartalma 23,04%, nedvességtartalma 3,01%, égésmelege 5800 kal/kg, nem kokszol- ható. Az V. sz. légvágatból általam vett és az Állami Földtani Intézet laboratóriu- mában vizsgált minta hamutartalma 37,59%, nedvességtartalma 2,89%, égésmelege 4349 kal/kg, K20 3,16%, Na20 0,76%. Ez a telep is szeszélyes vastagságú, össze- tétele is erősen ingadozik. A XV. telep fölött — 5,00 — 15,00 m vastag középíinom és finom homokkő és palás agyagrétegek közbeiktatódásával — fejlődött ki a XIV. sz. telep. A két telep között (vagy a XIV. sz. telep közvetlen fekvőjében vagy a XV. és XIV. telepek között) 2,00 — -6,00 m vastagságú, rendesen finomszemű világosszürke, de sokszor középfinom-durvaszemű, világosszínű homokkőréteg van. Az V. sz. légaknái irány- vágatból kikerült mintán a komlói laboratóriumiban végzett vizsgálatok szerint a XIV. sz. telep kőszenének hamutartalma 16,01%, nedvességtartalma 2,26%, égés- melege 6200 kai., koksz 14 mm. A VI. sz. főkeresztvágatból általam vett és az Állami' Földtani Intézetben megvizsgált minta hamutartalma 22,50%, nedvesség- tartalma 2,31%, égésmelege 6061 kal/kg, K2O 2,99%, Na20 1,15%. A XIV. telep kifejlődése igen szeszélyes. A VI. szinti D-i főkeresztvágatban (illetve ennek a fekvő fölötti folytatásában) 5,50 m vastag, szép, darabos, fényes kőszén fejlődött ki. Az V. sz. főkeresztvágatban ellenben már csak 0,80 m vastag. A VI. szinti I. kereszt- vágatban pedig három teleprészre bomlik. A XIV. telep fölött 2,00 — 4,00 m vastag, palás agyag és szénpala réteg után következik a XIII. sz. telep. A két telep igen közel fekszik egymáshoz, nincs közöttük jellegzetes meddő réteg, így könnyen összetéveszthetők. A XIII. telep egy pad (2,00 m vastag), de megvastagodhatik kétpadú, 3,50 ősszvastagságú teleppé is. Az eddigi feltárások szerint aránylag szépen fejlett, jóminőségű kőszenet tartalmazó teleppel van dolgunk. Az V. szinti légaknai irányvágatból kikerült és a komlói laboratórium- ban megvizsgált minta hamutartalma 18,45%, nedvességtartalma 2,18%, égés- melege 6100 kai., kokszolható (15 mm). Az általam a VI. szinti K-i fekűvágatból veit és az Állami Földtani Intézetben megvizsgált minta hamutartalma 8,12, nedvesség- tartalma 2,39%, égésmelege 7288 kal/kg, K20 1,48%, Na20 0,47%. A XIII. telep fölött 4 — 7 m vastag középíinom homokkő, palás agyag és szén- Wein Gy : A komlói bányaföldtani kutatások 341 pala rétegek után következik a XII. telep. Az V. szinten, a Kossuth -akna környékén a XIII. telep fedőjében 2 m vastag durvaszemű homokkőpad van. Ezt a homokkő- padot ismerhetjük fel a VI. szint IV-ik keiesztvágatában az antiklinális magjában átharántolt XIII. telep fölött is. A Kossuth ^akna környékén a VI. szinten már hiány- zik a homokkő a XIII. telep fedőjéből. A VI. szinten 1,20 m vastag lumasellás, főleg osztreákat tartalmazó mészkőpad ékelődik közbe, amely viszont a szomszédos szin- tek keresztvágataiból hiányzik. A XII. telep kifejlődése igen szeszélyes. A VI. szint K-i főfekűvágatában 4,80 m kőszén -j- 0,50 m palás agyag + 0,50 m kőszén alkotja. Az V. szinti É-i légvágatban 3,50 m vastagságú. A VI. szinti III. keresztvágatbar. 0,25 m kőszén + 0,40 m palá6 agyag -f- 0,85 m kőszén + 0,30 m palás agyag + 1,20 m kőszén alkotja. Az V. szinti légaknái irányvágatból kikerült és a komlói laboratóriumban megvizsgált kőszénminta hamutartalma 15,53%, víztartalma 3,22%, égésmelege 6200 kai, kokszolható (15 mm) . Ugyaninnen általam gyűjtött és az Állami Földtani Intézet laboratóriumában megvizsgált minta hamutartalma 15,83%, ned- vessége 2,48%, égésmelege 6432 kal/kg, KoO 2,04%, Na20 0,89%. A XII. telep fölött helyenként — mintegy 2,00 — 5,00 m palás agyag és kö- szénpala köz betelepülés után — a rendesen teljesen kimaradó, 0,30 — 1,00 m vastag- ságú, fejtésre nem érdemes telep következik (XI. telep). fi XI. telepre 2 — 8 m középfinom-durva homokkő és palás agyag közvetí- tésével települ a, X. telep. A VI. szinten jellemző — mintegy 2 — 7 m vastagságban kifejlődött világosszürke közópíinom-durvaszemcsés homokkő az V. szinten már hiányzik e telep fekvőjéből. A X. telep a komlói medence főtelepe. Vastagsága azon- ban széles határok között ingadozik. Éppen így a meddő közbetelepülések is szeszé- lyesen változók. A X. telep legvastagabb kifejlődése a bánya DNy-i részén lévő rétegteknőben figyelhető meg (10 — 11 m). K felé a X. telep kissé elvékonyodik. Itt a VI. szinti V. keresztvágatban 2,80 m kőszén -f- 0,20 m kőszénpala + 4,20 m kőszén alkotja. A VI. szinten a főkeresztvágattól ÉK-i irányban a K-i fekvő főkeresztvágat- ban már sokkal rosszabb minőségű, vékonyabb és sok meddő közbetelepülést tartal- mazó kifejlődését ismerjük. Itt 3,50 m kőszén + 0,40 m szferosziderit + 0,50 m kő- szén + 0,40 m palás agyag + 1,50 kőszén -j- 0,20 m szferosziderit + 0,40 m palás agyag -f- 0,40 m kőszén + 0,10 m szferosziderit + 0,25 m palás agyag + 0,40 m kőszén van jelen. Itt tehát — beleszámítva a 0,40 m vastag teleprészeket is — 6,30 m vastagságú. A VI. 6zint I. keresztvágatában — régi adatok szerint — csak 4 m. vastag volt a X. telep. Az 1950. évi fejtési területről vett átlagmintákból számított átlagos hamutartalma 23,90%, nedvessége 2,82%, égésmelege 5526 kai, általában kokszolható. A VI. szinti V. keresztvágatból általam gyűjtött minta átlagos hamu- tartalma 23,90%, nedvessége 2,82%, égésmelege 5526 kai. általában kokszolható. A VI. szinti V. kereszt vágatból általam gyűjtött minta hamutartalma: 14,97%, ned- vességtartalma 2,59%, égésmelege: 6518 kai., K2O 1,38%, Na20 0,44%. A X. telep anyaga porló, fényes, jóminőségű 6zén. A X. telep felett 27,00 — 45,00 m távolságban vastag, főleg homokkőből és finom palás homokkőből vagy homokos sávos palás agyagból álló meddő rétegek után kö- vetkezik a IX. telep. A X. telep fölötti vastag, főleg finomabb összetételű homokköves rétegek közt, a VI. szint K-i fekvő főkeresztvágatában van a Noszky J. áltat említett 0,30 m-nvi, főleg vastaghéjú kagylókból álló lumasella. Ez a lencse igen hamar kiékelődik. Hasonló helyzetben, de a IX. telephez jóval közelebb, a VI. szinti IV. keresztvágat elején és az V. szinti IV. harártvágat 25 m-ében is van az előzőhöz hasonló vastaghéjú kagylókból álló, 1 m vastagságú, barnaszínű, homokos mészkő- pád. Osztreán kívül más felismerhető kövületet nem tartalmaz. Ez a kövületes pád azt jelzi,- hogy a X. telep után igen rövid ideig tartó és nem egyöntetű tengeri elöntések zavarták meg a parti, mocsári üledéksor lerakódását. A X. telep és IX. 342 Földtani Közlöny LXXXII. évf. 1952. 10—12. sz. telep közt az V. 6Z. főkeresztvágatban egy edd:g ismeretlen telep figyelhető meg. [tt 1,00 m vastag, anyaga fényes, darabos kifejlődést! A szomszédos keresztvága- tokban azonban már nem nyomozható és a VI. szinten csak 0,10 m vastagságban a II. sz. akna ^szelvényében pedig 0,30 m vastagságban fejlődött ki. Tehát csak helyi’ kisjelentőségű lencséről van szó (IX/a. telep). A IX. telep a komlói bánya „vezértelepe". Igen jellegzetes és az egész bánya területén egyöntetű kifejlő- dést mutát mind a telep, mind a kísérő mellékkőzet is. Vastagsága 0,20—0,40 m között ingadozik, fényes, kemény, darabos kőszén alkotja. Fekvőjében rendesen két 0,05—0,20 m közt ingadozó kísérő kőszénsáv fejlődött ki 2 m távolságon belül. Fedőjében 1,00 2,00 m vastag, kemény, finomszemű és sokszor osztreákat is tartalmazó homokkő van. Az V. sz. D-i főkeresztvágatának elején gyűjtött minta hamutartalma 10,83%, nedvességtartalma 2,05%, égésmelege 7005 kal/kg K»0 1,07%, Na20 0,24%. A IX. telep fölött 7,00 — 11,00 m-nyi vékony kőszéncsíkokat tartalmazó, palás agyag és szénpala, valamint finom homokkő lerakódások után következik a Vili. telep. A két telep között, a IX. telep fedő homokkövén kívül más jellegzetes kísérő kőzet nincsen. A VIII. telep alatt általában 4,00 m-es, 4—5 db. 0,05—0,40 m vastag kőszéncsíkot tartalmazó sáv fejlődött ki, ami jellemzőnek mondható erre a telepre. Maga a VIII. telep két vagy három padra oszlik. A VI. szinti D-i főkeresztvágatban 1,60 m kőszén -f 1,00 m szénpala -f 2,40 m kőszén alkotja. Az I. $z. Ny-i kereszt- vágat régi bányatérképe szerint 0,70 m kőszén + 0,10 m szénpala + 0,30 m kő- szén -f- 0,40 m kőszén -f- 0,20 m szénpala + 0,40 m kőszén a szelvénye. A VIII. telep általában 2,40 — 3,00 m vastag fejthető fekete kőszenet ad. Kifejlődése eléggé egyöntetű, a kŐ6zénrétegek elvékonyodása és kivastagodása is. így a D-i főkereszt- vágatban feltárt VIII. telep a VI. szinten osak egy 1,10 m vastag pádból áll, az V. szinten egy meddő közbetelepülést tartalmaz. Minősége is egyenletesen jó, fényes,' darabos. Az 1950. évi fejtési területről, amely a VI. és V. szinten a rétegteknő K felé haladó szárnyán volt, átlagmintákból a komlói laboratórium által kiszámított átlageredmény szerinti hamutartalom 25,94%, nedvességtartalom 2,84%, égésmeleg 5307 kai., általában kokszolható. Az V. szinti 3. számú sikló és a II. légaknai irány- vágat közötti VIII. telepi harántvágatból vett és az Állami Földtani Intézet által meghatározott minta hamutartalma 18,11%, nedvességtartalma 2,66%, égésmelege 6372 kal/kg, KoO 2,37%, Na.20 0,79%. A középső telepcsoport tartalmazza a komlói bányászat legfontosabb kőszén- telepeit. Az egyes telepek a IX. -et, sőt részben a VIII. -at is kivéve, igen szeszélyes vastagságú és minőségű. A XVI. telep csak a fekűjében kifejlődött homokkőréteggel együtt ismerhető fel. A szorosan egymáshoz csatlakozó XV., XIV., XIII., XII., XI. és X. telepek elkülönítése gyakorlatilag csak a meglevő vágatokban lehetséges. Fúrásokban, egymástól távol eső helyeken csak megközelítő pontossággal vagy egy- általán fiem lehet megállapítani, hogy a középső kőszéntelepes csoport melyik tele- pét harántoltuk. A bányavágatok rétegsorrendjének ismerete alapján, a fúrásokban megállapítható, a XVI., X., IX., valamint a VIII. telep. Ezek is csak akkor, ha a kísérő- kőzetekből Í6 megfelelő minták állnak rendelkezésre. A legvastagabb X. telep fölött szórványosan jelentkező elegyesvízi kövületes közbetelepülések arra utalnak, hogy a tengerpart lassan, szakaszosan süllyedni kezdett, ez végül teljes tengerelöntést eredményezett. A VIII. utolsó vastag telep után, sok vékony telepet tartalmazó, az alsó telepcsoporthoz hasonló, 135 m vastagságú felső telepcsoport következik. Ezt a telepcsoportot a VI. és V. sz:nt D-i főkeresztvágatai tárták fel. A régi Anna-aiknai bányászat is ezeket a telepeket fejtette. A magas telepek számozását az Anna-aknai telepszámozás szerint végezzük egyelőre, addig, amíg minden telepet át nem számozunk a vasa6i telepeknek megfelelően. Többé-kevésbbé megállapítható X q KOMLOIBRNORVRGRTOKKRL FELÍR RT KÖZÉPSŐ ES FELSŐ KOSZENTELEPES-CSOPORT OSSZ EHRSONL HÓ TRBLfíZfíTfí M =1-1000 Kossá t/f ff v/sz. Kossuth/} Vsz ff n na ff Kossuth ff. Ess fFosst/fh fl.V.sz. Kossuth ff. D-i fökv.OK-i része D-ifökv. OK '-i. része Kossuth ti /tsz D-i pia °e% Kossu/h ti °g*°s Kossuth// tőkv./KI-i része "‘M D-zfókv EKF/rWM Vsz.fökv. K ossuth ff. 1 sz Kossu/hff tir.-/ kv VI sz fókv Ki /. kv £./ ' le ff vápát. Visz ti. kv Kossuth/}. V! sz f.kv. im: Kossuth ff V/sz. S kv % ’.n ,J! I fí 5 Je Imagyarázat-. j Koszén Pa/ás-kőszen Kószénpa/a Szürke pa/ás agyag j Sávos palás agyag ¥ZyFZXi\ Szűrte pa/ás agyag tZ/I-. VA homokkő közbetetepüte'sekket s *vos p*'** *oyjg , u Ilii II 111 homokkő közbe tefepő/esek két L_J Kmom homokkő EM k özept/nom homokkő EMI Durvahomokkő Sz/eroszicfer/f fi"? í ? || Pészkőc/umaseHa) tracti idolért f | * £ ,x| Pono/tt LM kövületek KOMLÓI RLTRRÓ H sz. RKNfí D-i FOK ERESZ TV ÉG FIT FÖLDTfíN! SZELVÉNYE Szerk Wein Györgyker. geológus 1950-5 / 0 100 200 300 400 m DK. V.Wl frsc/iido.'erir és e/nem [® ® ® I , • ’ “ * választolt ert/prnfum 1 'B ;?l 1 'Onoilr Keleti bányamező Középső bányamező Nyugati bányamező ÍNY. za*— »*wr \puha agyagmarga J maryj gnfeakkat kőszéntelepek [ " V] homokkő J pa/ás agyagok SZlNíSJÍLnRCWRÉZfíT Wein Gy.: A komlói bányaföldtani kutatások 343 hogy a D-i tőkerészt vágatok telepei közül melyek feleltek meg az Anna-aknai magas telepeknek. Egyedüli támpontul a régi szelvényekben feltüntetett telepkifejlődés s az egyes telepek távolsága szolgál. A kísérő kőzetek itt is fontos segítséget nyújta- nak a szintek azonosításánál, a régi szelvények azonban ezeket egyáltalán nem, vagy csak megbízhatatlanul tüntetik föl, a reájuk való hivatkozás tehát bizonytalan. A telepek leírásánál a D-i főkeresztvágat szelvényét vesszük alapul. A VIII. telep fölött 10 m-re közbetelepült, finom homokkő és sávos palás agyag, valamint vékony kőszén rétegecskék után következő VII. telep 3 — 4 pádból áll, 1,20 — 1,40 m összvastagsággal. A VII. telep fölött vastag 30,00 — 35,00 m, főleg finomszemű homokkőből álló meddő rétegösszlet következik. Ebben 2 — 3 db. szürke-zöldesszürke kőagyag- szerű közbetelepülések figyelhetők meg, melyeket a telepazonosításnál jól fel lehet használni. Két kövületes pad is van a meddő rétegsorban. A meddő rétegsorra következő VI. telepet egyetlen 0,50 m vastagságú pad alkotja. A VI. telep képződése után a kőszéntelepek keletkezési üteme meggyorsult s a vékonytelepeket kis /neddő közök választják el egymástól. Ezek közül a 10 — 20 m után következő padot ideiglenesen, az Anna-aknai analógiák alapján, V. telepnek nevezhetjük. A VI. és V. telepek között 2 — 3 vékonyabb, csakhamar kiékelődő kőszén- réteg van. Maga az V. telep egyetlen, 0,35 — 0,45 m vastagságú pad. A IV. telepet 1,50 — 5,00 m finom homokkő közbetelepülés választja el az V.-től. A IV. telep 2 — 4 pádból áll, amelynek össkvastagsága 0,70 — 1,10 m. 2,00 — 3,00 m finom sávos homokkő, illetve sávos palás agyag után követ- kezik a 2 — 3 padra bomló III. telep. Összvasíagsága 1,3 m. A III. telep fölött számos (20—21) vékony, legfeljebb 0,40 in vastagságú kőszénrétegeket tartalmazó rétegsor következik. A benne kifejlődött finomhomokos, sávo6, palás agyag az üledékanyag további kifinomulását jelzi. A III. telep fölötti Ill/a. telep 4 — 5 0,10 — 0,40 m vastag pádból áll. Fejthető vastagsága 0,90 — 1,20 m. A II. telep kétpados kifejlődésben jelentkezik. Vastagsága 0,55 m. 3,50 — 8,00 m-nyi sávos palás agyag közbetelepülés után következik az I. telep, ugyancsak két padban 0,50 — 0,60 m összvastagságban. Az I. telep fölött még 9 vékony telepecske jelzi az egykori mocsár jelenlétét, majd 22 m meddő után finom, gyengén meszes kemény homokkőréteggel a fedő homokkőcsoport el6ő padja jelentkezik. A kőszéntartalmú kifejlődést véglegesen felváltja az előrenyomuló tenger üledéksora. A felső telepcsoportra jellemző tehát a sok vékony telep. Meddő rétegeit az alsó és középső telepcsoport meddő közbetelepüléseitől a jellegzetes, finomszemü, sávos homokkő és 6ávos palás agyag kifejlődés túlsúlyra jutása különbözteti meg. Néhány osztreás pad tanúsítja itt Í6 a tenger időnkénti benyomulását. A vékony kőszéntelepek tisztaságuk miatt értékesek. A komlói laboratórum vizsgálatai szerint ezeknek a kemény, tiszta kőszénfajtáknak a fűtőértéke általában 5500 — 6500 kai. A telepÖ6szlet minden részében jelen vannak az alsó-kréta korú trach:dolerit- és fonolit-teleptelérek. Ezek elkokszosították a kőszéntelepeket, több helyütt pedig teljesen beolvasztották. A többi mellékkőzetet azonban csak megpörkölték. A Kossuth - aknai szelvény jól mutatja, hogy az összesen 180 m vastag trachidolerit felduz- zasztja a telepösözlet vastagságát, sok értékes kőszéntelepet elkok6zosított, sőt telje- sen magába olvasztott. Az eruptívumok káros hatása nrnd az Anna-aknai, mind a Kos6uth-aknai régi magasabb szinteken, mind a jelenleg művelt V. és VI. szinte- ken megfigyelhető. A D-i főkeresztvágattal eddig harántolt felső telepcsoportjában hiányzanak a teleptelérek s ez növeli ennek a területnek saját jellegét. 344 Földtani Közlöny LXXX1I. évf. 1952. 10 — 12. sz. A felső telepcsoport legfelső kőszéncsíkja fölött 40 — 50 m vastag, sávos-palás agyagrétegekkel váltakozó vastag szürke kemény homokkő után következnek az első Gryphaeá kát tartalmazó, jellegzetes szürke, kemény, agvagmárga-rétegek, amelyek biztosan jelzik az alsó-liász tenger előretörését. A telep ossz let felső határát az utolsó kőszénteleppel, vagy az esetleg még szervesen etilhez kapcsolódó, a telep- összletre jellemző utolsó meddő kőzettel vonhatjuk meg. Eszerint az említett sávos palás agyag, amely a finom6zemü szürke homokkővel együtt jelentkezik, már a fedő homokkő csoporthoz tartozik. A fedő homokkő vastagsága Komló környékén a bánya- vágatokból és a fúrásokból számítva 130 — 150 m. Erre a rétegcsoportra vastag- pados, mélyebb részein finomabb szemű, kemény homok, magasabb részein pedig középszemű, világosszürke, helyenként elég laza homokkő települ, sokszor tetemes- vastagságban. Közben gryphaeás padokat és egyéb, eddig még meg nem határozott kövületeket, valamint kovás konkréciókat tartalmazó 6zürke, kemény agyagmárga rétegek fejlődtek ki. Az ezt követő jellegzetes fedőmárga Komló környékén 400 — 500 m vastag- ságú. Fölfelé fokozatosan megy át a középső-liász foltos márgákba. Az alsó-liász fedőmárga a bányában az V. főkeresztvágatban D-i fővető után észlelhető. Azon- kívül az altáró harántolta nagy vastagságban az É-i rátolódási vonalig. Hegységszerkezet A komlói alsó-liász feketekőszénterület a vasasi telep összletnek a kövesd- hegyi fonolit alatt húzódó folytatása. A telepek csapása itt a vasasi E — D-i irány- ból hirtelen Ny-i irányba fordul át. A zobáki III. sz. fúrásban és a Béta-aknában hajtott feltáró vágatokban már 50 — 60°-kal E felé dőlnek a rétegek. Te 1 e g d i Roth K. vázlatos térképén Ny-i és K-i mezőre osztja föl a komlói területet, ame- lyeket egy ÉK-i — DNv-i csapású fővető választ el egymástól. A K-i bányamezőnek Ny-on és DNy-on a mediterrán kimosási felület szab határt. A K-i bányamező telepei kisebb antiklinálissal megzavarva KÉK-i irányban buknak le a fiatalabb fedőkőzetek alá. Nagy vonalakban a bánya részletes felvétele sem változtatott ezen a képen. Mivel csak a bányavágatokkal feltárt területet tanulmányoztam, a Ny-i bányamezővel nem foglalkozom; ezen a mélybeszakadt részen ugyanis egyelőre nem folyik bányászat. A K-i bányamező első pillantásra két hegységszerkezeti vonal közt fenn- maradt sasbérc. Mivel az É-i fővető tulajdonképen nem vető, hanem rátolódási vonal, a jelenlegi bányászat területe egy ÉNy felől rátolódási vonallal, DK felől pedig vetővel határolt, magas helyzetű redőnek tekinthető. Az altárótól a jelenleg is művelt D-i főkeresztvágatokig húzódó harántszelvény (melléklet) minden szer- kezeti vonalat és formát feltüntet. Az altáróval a harántolt mediterránkorú édesvízi homokos-kavicsos és halp:kkelyes márgás rétegsor után az egykori lepusztulási felület alatt elérték az alsó-liász kori fedőmárga csoport kőzeteit. Ebben haladtak egészen a sóstói segédakna után elért, az eddig É-i fővető néven ismert szerkezeti vonalig, melynek mentén a telepösszlet a Ny-i bányamezőben mintegy 400 — 500 tú- réi lejjebb süllyedt. Az altáró feltárásában a főkeresztvágaton ez a szerkezeti vonal levetőként jelentkezett, a baloldali kerülővágatban ellenben már ÉNy felé irányuló rátolódást észleltem. A szerkezet1 vonal mögött az áttolódási vonal mentén az Anna- aknában és a komlói magasabb szinteken ÉK — DNy-i irányú antfklinálist észleltem. Utána DK felé a felső telepcsoport egyenletesen, általában 25°-kal dőlő igen vastag trachidolerit- és fonolit-teleptelérekkel szétszabdalt, egymással nem azonosítható tagjait és kísérő kőzeteit harántolta az altáró. A II. sz. akna a DK-i dőlésű anti- klinális szárnyban haladt a VI. szintig. Az altáróban harántolt szerkezeti vonal Wein Gy.: A komlói bányaföldtani kutatások 345 a IV. szint légaknái irányvágatában jelentkezik újból. Az I. légaknában és innen DK-i irányban a bánya felé 117 m-ig a kőszénfedő homokkőhöz' tartozó jellegzetes kőzeteket találtam. Finoman homokos, 6zürke, kémény márga váltakozik itt trachi- dolerit-telérekkel. Azonkívül a 104 m-ben egy jellegzetes, 2 m vastag gryphaeás, lumasellás padot is feltárt ez a vágat, s kétséget kizáróan eldönti a légvágat kőze- teinek a fedő homokkőhöz való tartozását. Az I. sz. légakna régi szelvénye szerint az I. szintnél Gryphaeá kát találtak. A III. szint régi szelvénye is a fedő homokkő- csoportra utaló „kemény márg*á“-t tüntet föl ebben a vágatban. Az I. szinten viszont az I. légakna közelében már a X. telepet fejtették, tehát a rátolódási vonalnak itt kellett áthaladnia. Az V. szinten a fővágatban ugyancsak észlelhető ez a rátolódási vonal, melynek mentén a redőbe gyűrt és erősen zavart XVII. és XVI. telep alatt vékony telepek sorozata következik. Ezeket a vékony telepeket eddig fekvőtelepeknek vették; a fenti adatok alapján azonban minden valószínű- ség szerint a felső telepcsoporthoz tartoznak. Hasonló ész- lelhető a VI. 6zint fővágatában i6. Itt Í6 egy már kevésbbé fejlett antiklinális után néhány kőszéncsíkot tartalmazó palás agyag, majd a mélyebb részen enyhe bolto- zatba gyűrt homokkőrétegek következnek. A Bukovszky-vágat elején és még a fővágatban is, 0,40—0,60 m vastag, igen erősen gyűrt és rátolódási felületekkel zavart, két, 0,50 — 1,00 m-es kőszéntelep jelentkezik. Ezeket a telepeket is — az eddigi (felfogással ellentétben — a felső telep- csoporthoz kell sorolnunk. Sajnos a kőszéntelepek vékonyságától és sűrű kifejlődésétől eltekintve más azonosítási lehetőség nem áll jelenleg rendelke- zésünkre annak eldöntésére, hogy ezek a telepek a telepösszlet melyik részébe tar- toznak. A Bukovszkv-vágatban jelentkező finomszemű vastag homokkő valószínűleg, már a fedő homokkőcsoporthoz tartozik és tektonikusán érintkezik a kőszéntelepes csoporttal. A bányaigazgatóság közlése szerint ugyanis a BuKov6zky-vágat jelenleg már elfalazott végéből Gryphaeá k kerültek ki. Az ismertetett adatok indokolják az eddig E-i fővetőként ismert szerkezeti vonalnak rátolódási vonallá minősíté- sét. Ennek a rátolódásnak a felismerése gyakorlatilag is igen fontos. Ha rátolódás okozza a fedőhomokkőnek IV. szinti megjelenését s a felső telep- csoportnak az V. é6 VI. 6zint főlégvágataiban észlelt kifejlődését, akkor alattuk meg kell lenniük a középső telepescsoport vastag kő- széntelepeinek is. Hogy erről meggyőződhessünk a VI. szinti fővágat közepe táján egy 200 m-es fúrás lemélyí- tését ajánlottam. Ez fogja eldönteni, hogy a főtelepek mily mélységben, értékesíthető mennyiségben vannak-e jelen. így az alsó telep csoportba sorolt telep- rész telepmegismétlődés következtében produktívvá válhatik és több millió tonnával gyarapíthatja Komló kŐ6zénvagyonát. Igen fontos támpontokat nyújthat ez a szer- kezeti felismerés a további kutatások során is, mind Komlón, mind az egész Mecse- ket illetőleg is. • A 25°-os dőléssel DK felé lebukó kőszéntelepes rétegsor lassan ellaposodik é6 DNy-i irányban felemelkedő teknőt alkot. Ez a felemelkedő teknőrész a jelenlegi bányászati terület gerince. A teknő DNy — EK-i csapású tengelye 5 — 10°-os lejtéssel ÉK felé alábukik. A DNy-i felemelkedő szárnyat a mediterrán abráziós felület nyesi le. A komlói bányaterület gerincén végighúzódó szinklinális után egy kisebb mér- tékű^, a teknővel párhuzamos boltozat húzódik. Ezt a szerkezeti formát a legújabb feltárásokkal megállapított D-i fővető vágja el. A 38°-kal DK f-elé dőlő vető a VI. szinten a IX. . telep mellé hozza a fedő homokkőcsoport legmagasabb részeit, sőt talán a fedőmárgacsoport legalsó padjait. A vető valódi magassága 200 — 220 m. A D-i fővetőn túl É-i irányban általában 30 — 35°-kal dőlnek a fedő homokkőcsoport 346 Földtani Közlöny LXXXII. év}. 1952. 10—12. sz. rétegei, majd az alattuk következő felső telepcsoport tagjainak dőlése a VII. teleptől kezdve 55°-ra emelkedik. A rétegsor nyugodt települését csak kicsiny vetőcskék és gyűrődések zavarják. Ezt a területet, amely a D-i fővetőtől DK-re fekszik, éles tektonikus elhatároltságára és már most is felismerhető elütő rété g t a ni felépítésére való tekintettel K-i bányamezőnek nevezhetnénk. A Telegdi Wein Gy.: A komlói bányaföldtani kutatások 347 Roth K- által jelzett központi kiemelt területet pedig ,.középső-bányamez ő“- n e k minősíthetjük. A fent ismertetett fő szerkezeti vonalakon és formákon kívül, mint azt a tér- képen Í6 láthatjuk, számos vetőt és kisebb jelentőségű részletgyűrődést és rátolódást s:került a területen kimutatnom. Ezek a vonalak a szerkezeti kép egészét nem befolyásolják. Bányászati szempontból azonban jelentősek, így nyomozásuk épen olyan fontos, mint a nagy szerkezeti vonalaké. Az É-i rátolódási vonaltól D-re levő torlódási övben több erősen gyűrt szerkezetet figyelhettem meg, melyek párhuza- mosak a fő rátolódási vonallal. Az. ismétlődő vetők sokszor okoznak lépcsős réteg- megismétlődéseket. Általában két fő vetőirány van. Az egyik a D-i fővetővel pár- huzamos EK — DNy-i, a másik erre merőleges ÉNy — DK-i irányú. A vetőkön és rátolódásokon történt elmozdulások iránya az elvonszolódási formákból rendszerint jól megállapítható. A gyűrődések fiatalabbak az alsó-kréta kori trachidolerit és fonolit feltörés- nél, idősebbek a mediterrán transzgressziónál, hiszen a mediterrán abráziós felület lenve6i a már meggyűrt kőszéntelepes rétegsort. A mediterrán rétegek — jóval gyöngébben — egy későbbi fázisban1 gyűrődtek meg. A törésvonalak közül a rátoló- dási vonalak idősebbek az azokat elvető védvonalaknál. A komlói bánya vízföldtani viszonyai bányászati szempontból nem kedvezőt- lenek. A durvaszemű homokkövek és az összetöredezett eruptivumok tartalmaznak rétegvizeket. Több vágatban egy-egy ilyen vízzel telített réteg átharántolásakor jelentős vízbetöréseket kaptak. Így az V. szinti D-i főkeresztvágat elején harániolt fonolitból 1948. VII. 12-én történt mérésem szerint 430 l/p víz folyt ki. A víz hőfoka 24,5° C volt. Ez a vízhozam egy hónap alatt 100 1/p-el csökkent, majd teljesen elapadt. Ugyanezt tapasztaltam a VI. szinti D-i főkeresztvágatban harántolt fedő homokkőcsoport, vastag homokkő rétegeiből előtörő rétegvíznél is. Itt 1950. VI. 21-én T a s n á d y főbányamester mérése szerint 650 l/p vizkifolyás volt. A víz a réteg dőlésirányából jött. hőfoka 25,5° C volt. Ugyanitt 1951. VII. 18-án már csak gyenge vízcsurgás észlelhető. A Bukovszky-vágat vize látszik aránylag bővebbnek. A négy éve megnyitott Bukovszky-vá gatban mintegy 400 l/p vizet kaptak a fedő homokkő- csoport homokköveiből, s még ma is tetemes vízmennyiséget szolgáltat ez a homok- kő. A víz hőfoka itt már 29,5° C, ami tekintetbevéve a vízbőséget is, arra utal, hogy mélyebb rétegekből kaphatja az utánpótlást. A bányavizek mind alkálibikanbonátos és emellett nagyon lágy ásványvizek. Valamennyire rányomja bélyegét a mellék- kőzetek (trachidolerit, fonolit és arkózis homokkő) földpát tartalma, ezekből oldotta ki a víz a sok Na- ot. A komlói kőszén telepes és kőszén fedő rétegekben jelentkező vizek • tehát rétegvíz jellegűek, hosszabb rövidebb idő alatt kimerülnek s csak fentrő) beszivárgó csapadékvizekből táplálkoznak. IRODALOM — LITTÉRATURE * 1. Schrni dt J.: A komlói állami szénbánya ismertetése. Bány. Koh. Lapok 59. II. K- 1916. — 2. Rozlozsnik P.: A komlói kincstári szénbánya területén fúrólyukak kitűzéséről. Szakvélemény 1934. Állami Földtani Intézet irattára. — 3. Vadász E.: A Mecsekhegygég. Magyar Tájak Földtani Leírása. Budapest, 1935. — 4 Vitális I.: Magyarország szénelőfordulásai. Sopron, 1939. — 5. Tel égd i Roth K.: A Komlón 1936 — 43. évben végzett bányászati leutalások eredménye. Bány. Koh. Lapok 81. 1948. — ■ 6. Ifj. Noszky J.: A komló-környéki szénterület földtani viszonyai. Állami Földtani Int. Évi Jel. (Nyomás alatt.) — 7. Székyné Fux V.: Jelentés a Meosekhegység É-i eruptív tömegében és komlói bányában előforduló magmás kőzetek részletes vizsgálatáról. Állami Földtani Int. Évi Jel. 1950. 348 Földtani Közlöny LXXXII. éuf. 1952. 10 — 12. sz. Rb. B e K h : HoBbie pe3yjii»TaTbi reoJiorBHecKHx iiccJiejoBaHnn b Komjio. HepaBHOMepHoe pa3BHTee h HapyuieHHe TeKTommecKoro noJicoKemm HHWHenHacoBoh ynieHOCHOH tojuiih b ropax Ménén AenajiH HeoöxoflHMbiM chctcmí THnecKoe KapTiipoBaHHe. HoBbie coöBiofleHHB CT3BHT ce6e ueabio BbiacHeHHe TeKTOHnnecKnx ycnoBHh h oto>k- jecTBJieHHe aajiewefi. Mo>kho pa3JiHMHTb 3 rpynnbi sane^eit ; b cpeAHeü, rjiaBHoh rpynne npoBOAHTcB cepbe3Ha« ropHan paöOTa. ílo cTpyKType pahOH pa3AennTCH Ha BocTOHHbih, cpeAHHÍí h 3anaflHbiíí ynacTKH. no pe3yjibTaTaM ncc.neAOBaHHH ycTaHOBiuiocb, hto cpeAHuh ynacTon — CKJiaAKa BbicoKOro noaojKeHHH, coxpaHeHHaa BAOjib Asyx cTpyKTypHbix iihhhh h conpuKacaeTcn BAOJib ceBepHOH jihhhh iuappHawa c 3anaAHbiM ynatTKOM. Derniers résultats des recherches de géologie miniére á Komló pár G Y. W E I N Le développement irrégulier des gítes de charbon de la íormation houillére de l’étage liassique inférieur et leur dlsturbation tectonique ont rendű nécessaire le lévé géologique systématique des coupes souterraines pour pouvoir identifier les gítes. Cela nous a réussi et nous avons pu diviser en trois parties le groupe houiller de 450 á 500 métres d’épaisseur contenant 90 couches de houille dönt l’épaisseur excéde 5 cm et 14 couches exploitables. Le groupe inférieur ne renferme pás de ^ouches exploitables, la série des couches est constituée 6urtout de gres grossiers et de 6trates argileuses-schisteuses, avec quelques bandes de houille. Le groupe moyen commence avec la premiere gite exploitable No 17 et s’étend jusqu’á la couche exploitable No 8. La couche principale No 10 est formáé de houille pulvé- rulente de bonne qualité, elle a une épaisseur moyenne de 6 á 10 métres. Les couches de houille qui se trouvent en-dessous oontiennent en generál plus d’impuretós et parmi les roches encaissantes il y"a beaucoup de grés á gros grains. Au-dessus de la couche exploitable No 10 les couches sont formées de houille dure, pure et les roches qui les accompagnent sont plus fines. Entre elles dominent les grés rayés á grain fin et les argiles rayées schisteuses. Le groupe supérieur contient un grand nombre de couches minces d’une houille dure, et les sédiments sont plu6 fins. L’en- semble de la formation houillére est définitivement submergé, aprés quelques in- gress:ons de courte durée survenues dans les parties moyenne et 6upérieure du groupe. Le terrain houiller de Komló est divisé en trois unités pár des lignes tecto- niques: au champs minier ouest, au terrain moyen et au champs minier est. Le champs minier ouest est déterminé pár une h'gne de haussement de direc- tion SO-NE. Le champs moyen est situé dans l’unité structurale restée suspendue entre la ligne de poussée du nord et la faille du sud. Le champs minier est se pro- longe dans cette direction ver6 Vasas avec une forte inclinaison vers le nord. La série des couches phssées plonge vers le NE. Les galeries transversales, en passant pár d’épaisses couches de grés et des filons de phonolite et trachido’.érite fissurée ont affleuré des eaux alcalines, qui tarissent presqu’entiérement aprés quelques mois de débit décroissant. 349 TELKIBÁNYAI RIOLITOK ÉS ANDEZITEK PETROGRÁFIÁJA ÉS PETROKÉMIÁJA HERRMANN MARGIT (XVI. táblával) A telkibányai érckutatások a községtől D-re fekvő vidék petrográfiai és petro- kémiai vizsgálatát is szükségessé teszik. A Telkiibányától E-ra ismeretes nemesfém- tartalmú kvarctelérek az alkalitrachittal kapcsolatosak, s mindig az alkalitradj.it és riolit határán, a pirít- é6 markazittelérek pedig a piroxénandezit és riolit határán, illetve a piroxénandezitben jelennek meg. A Telkibánya D-i szomszédságában végzett kutatások ezért főleg arra irá- nyultak, felbukkan-e az alkalitrachit egyebütt is, s kimutathatók-e a Telkibányátói D-re feltört riolitokon és andeziteken hidrotermális hatás nyomai? E területtel L i f f a A. foglalkozott. Kőzettani vizsgálatainkat főleg azokra a területekre terjesztettük ki, melyeket L i f f a A. kéziratos leírása nem részletez. Ehhez szolgáljanak tehát kiegészítésül a Cserhegy, Nemeskőbérc, Bíróhegy, Borin- zás kőzeteinek, valamint az Osva-völgyi andeziteknek leírásai. Pálfy szerint a Telkibányától délre elterülő s jelen dolgozatunkban ismer- tetett riolitok szarmatakorúak. L i f í a A. szerint: „a Hemsőtető, Magostér stb.. Fehérhegy több pontján a 6zarmáciai emeletbe sorolt riolitot egy fiatalabb piroxén- andezit töri át. Hogy vájjon ez utóbbi még a szarmatikumhoz tartozik-e vagy már talán" a pontusi emeletbe sorolandó, arra nézve semmi adatunk nincs“. Megfigyeléseink alapján a Telkibányától D-re eső területre elfogadjuk Pálfy megállapítását a riolitok szarmata-korát illetőleg. A piroxénandezitek korára vonatkozólag is közelebb állunk Pálfy felfogásához, mely szerint a Telkibánya- kömyéki andezitek vagy a felső-mediterrán korú (szóval az idősebb) vagy a fiata- labb - p a n nó n i a i piroxénandezitekhez tartoznak. A Bíróhegy, Borinzás andez:tjei és az 06va-völgy D-i részében feltört ande- zitek valószínűleg egyszerre törtek fel a Hemső, Magostér L i f f a által ismer- tetett andezitjeivel. A Telkibányától D-re fekvő andezitek kőzettanilag különböznek a Telki - bányától É-ra fekvő andezitektől. Az északiakon a hidrotermális hatásnak nyomai többé-kevésbbé kimutathatók, a Telkibányától D-re fekvő andeziteken és riolitokon ellenben ennek nyomát sem találni. Riolitok Az andezitekhez képest túlnyomó mennyiségű riolitok közül az Osva-völgytől K-re fekvő Nemeskőbérc és Cserhegy, valamint az Osva-völgytől Ny-ra emelkedő Bíró- hegy és Borinzás ri ©Htjainak leírásával foglalkozunk, mellőzve a Liffa A. által rész- letesen leírt osvavölgyi perli tsziklákat. 350 Földtani Közlöny LXXXII. évf. 1952. 10—12. sz. Andezit Perlii fü ±- PioUt A dobtok szabad szemmel igen változatosak. A fehér, balványrózsaszín, szürkés árny alakjaiktól kezdve a csíkos, fluidális szövetű, szferolitos, Htofizás riodtoknak, szurok- köveknek és perliteknek minden változata szerepel. Sokszor egymástól néhány m távol- ságra is már különböző forma, szín tapasztalható. Szabad szemmel csak csillogó szani- dintáblácskák ismerhetők föl némely típuson, legtöbbször azonban egyetlen elegyrész sem különböztethető meg. • ,, ,,, .. ■ , ,, Mikroszkóp alatt a Cserbegy és a Nemieskoberc riohtjan altalaban uvegesebbek, mint a Bíróhegy és a Borinzáséi. Herrmann M.: Telkibányai riolilok és andezitek . . . 351 A Bí Tóhegyen található riolilok három csoportba oszthatók: 1. Üveges (perlites) típus a Bíróhegy aljában. 2. Mikrokristályosba és mikrofelzitesbe hajló típus (a csúcson). 3. Sávos (szferolitos, kevéssé litofizás), sávonként változó szerkezetű riolit, átmenet az 1. és 2. típusok között. . A mintákat a Bíróhegy aljában, Telkibányától 3,2 km-re a régi kisvasút nyomai mentén (halványszürke, helyenként kissé porózus kőzet) — 4,2 km-re Telkibányától, a Bíróhegy aljában, (sötétebb-szürke, szurokfényű, szurokkövés jellegű- kőzet), — a régi kisvasút végénél a Borinzással szemben, a Bíróhegy oldalában (vörös-rózsaszínes, fehér sávos, szferolitos riolit szép földpátokkal), — a Bíróhegy csúcsán (rózsaszín kőzet) — és a Bíróhegy DK-i lejtőjén (szferolites, rózsaszínű kőzet) gyűjtöttem. A borinzá-s hegyi riolitok — szerkezetüket tekintve — hét csoportba sorol- hatók. 1. Jellegzetes perlites riolitok. 2. Mikrofelzites és mikrokristályos alapanyagú szövet közti átmenetet mutató, sok szfe- roLitot tartalmazó riolitok. 3. Mikrokristályos szerkezet felé hajló, kevés üvegű, szferolitek nélküli riolitok. 4. Mikrokristályos struktúra felé hajló, szferolites, axiolites niolitok. 5. Jellegzetes folyásos szerkezetű, mikrofelzitesbe és mikrokristályosba hajló szerkezetű, szalagonként váltakozó szövetű riolitok. 6. Mikrofelzitesbe hajló, mikrokristályos szerkezetű, litofizás, szferolites, fluidális riolitok. 7. igen sok üveganyagot tartalmazó, szferolites riolitok. Hasonlóak a M a u r i t z B. által ismertetett „amoebá”-s szerkezetű solymosi riolitok. A mintákat a Ponusvölgy bejáratánál (szürkeszínű, könnyen morzsolható, gyöngy- házfényű perlitsziklából), — a Ponusvölgy elején' (tömör, rózsaszínű vagy szürkés, alig észrevehetően, finoman eres vagy csillogó kis szanidineket mutató riolitok), — a Ponus- völgyben följebb, a fenyves mellett (halvány rózsaszínes, csillogó szanidintáblácskákat mutató kőzet), közel a tetőhöz, a Ponuspatak eredeténél (sávos, szferolites riolit), — a Borinzás csúcsának Ny-i oldalán (szferolites, litofizás, szürke, rózsaszínfoltos, tömött kőzet), — a Borinzás K-i oldalában, a völgy felé haladva (igen változatos, vagy tömör, rózsaszínes, vagy szürkés, vagy sávos, litofizás kőzetek), — és lent az Osvavölgyben (sárgás-rózsaszínes, litofizás, horzsakőszerűen hólyagos kőzet, csillogó, fehér szanidin- táblácskákkal, sávos és foltos szövettel) 'gyűjtöttem. A N e m e&'k őbé r c e n található riolitok bár szabad szemmel különbözőeknek tetszenek, mikroszkóp alatt hasonló szerkezetűeknek bizonyultak: erősen üveges jellegű, mikrofelzites szerkezetű vagy teljesen üveges, szurokkövés riolitok. Az anyagot a Nemeskőbérc tetejéről (kékesszürke, vörhenyes árnyalattal sávo- zott, szabad szemmel is látható földpáto'kat tartalmazó s így. kissé foltos" kőzet),' — a „nemesköveket” (opálféleségeket) tartalmazó ‘sziklafalból '('világosszürke, szurokköves riolit), — és a hegy Osvavölgy felé eső Ny-i oldalából (szürke- és rózsaszínfoltos breccsiara emlékeztető riolitféleség) vettem. A Cserhegy riolitféleségei változatosabbak: 1. Üveges, perlifszerű, — mikrofelzites, finoman csíkozott, — felzitbe hajló, litofizás, fluidális, hatalmas szferolitokkal, — teljesen üveges, fluidális, nagy szferolitokkal; 2. mikrokristályosba hajló szövetű, nem fluidális, — mikrokristályosba hajló szövetű, fluidális, apró szferolitokkal, üveges és mikrokristályosba hajló szerkezetek sávonként váltogatják egymást. Az 1. alatt felsorolt típus főleg a hegy csúcsán, a kiálló sziklán, a tetőtől lefelé kb. 70 és 120 m-re; a 2. alatti típus főleg a Cserhegy alján a Vargamajornál és a Cser- fi egynek a Templomdombijai szemben levő oldalán találhatók. — Szabad szemmel leg- váitozatosabbak, legegységesebbek a Vargamajor közelében található rózsaszínű, he- lyenként litofizás tömött kőzetek, melyekben elég sók kis csillogó szarni din és kvarc- 6zemecske ragyog. A többiek szürke, perlifszerű, — rózsaszínű szürke sávos. — litofizás- fluádáHis szövetű igen 'különböző változatokban bővelkednek. E. különböző szerkezetű riohtok legtöbbjére igen jellemzőik a különböző -nagyságú sz fér öli tok. Ezek erősebben fénytörőek a körülöttük levő üvegnél; optikai karak- terük : +; külső részük sötétebb árnyalatú, miint a közepük, nagyon sokszor magjukban biotit- vagy hematitikristályka van, néha egy nagyobb sötétebb árnyalatú szferolitnek kicsiny, Színtelen, ^ világos szferolitmagja van. Méreteik igen különbözőek: a legnagyobbak 1 X 1 mm nagyságúak (a Cserhegy tetején és a borinzás: csúcson az andezithatár köze- lében). Leggyakoribbak a 0,4 X 0,4 mm — 0,15X0,15 mm méretű szferolitok, főleg a 2 Földtani Köz'öny. 7833 (4). 352 Földtani Közlönu LXXXII. évf. 1952. 10 — 12. sz. borinzási és bíróhegyi típusokban; legkisebbek a nemeskő bérei és néhány cserheoyi riolitféleség szferolitjai (0,04X0,08 mm). A bíróhegyi csúcson és a DK-i lejtőn levő riolitokban szép axioütok és kumulitok is vannak. A Cserhegy Ny-i oldalán, a tetőtől kb. 120 m-re lefelé található riolitban nemcsak nagyobb szferolítok, hanem sűrűn egymás" mellett levő, szétszórt gyöngyökre emlékeztető szíerolitecskék is láthatók; a Borinzástól DK-re az Osvavölgyben levő riolitféleségben nagyobb méretű szferolítok csoportosullak egymás mellett, s fluidális üveganyag fogja körül őket. A perlftes, üveges szerkezetű kőzetekben, így a Bíróhegy aljában levő perlites feltörésnél és a borinzási Ponusvölgy aljánál levő perlites feltörésnél a színtelen, friss üveg tipikus perlites elválást mutat; ezeknek a perlites gömböcskéknek és ívecskék- nek átmérője 0,1 mm körül van. Igen gyakoriak itt az átlagosan 0,01X0,001 mm mé- retű t r i c h i t e k, melyek a perütgömböcskéken át és a íolyásos szerkezetnek megfelelően helyezkednek el. (L. egy perlites struktúrájú riolit fényképét a XVI. táblán!) Ásványos összetétel. Csaknem valamennyi típusban csak a színtelen elegyrészek, kvarc és földpátfélék fordulnak elő nagyobb, poríirosan kivált elegyrészek gyanánt; a biotdt ritkább és igen kicsiny mennyiségű. A poríirosan kivált kvarc-szemek víztiszta dihexaederek; átlagos szem- nagyságuk a nemeskőbérci riolitokban: 0,25X0,35 mm — 0,47X0,59 mm, a cserhegyi riolitokban: 0,1 X 0,2 mm — 0,5 X 0,4 mm; a bíróhegyiekben szép, korrodált dihexaede- rek, sokszor biotittal összenőve: 1X0,61 mm — 0,35X0,18 mm közti méretekben; a borinzási riolitokban a legkevesebb mennyiségben, 0,18X0,18 mm átlagos nagyságban. A Cserhegynek csaknem mindegyik riolitféleségében van kvarc, legtöbb van az Osva- völgyben levő Vargamajornál (itt üregekben szabad szemmel is látható!) ; Nemeskő- bércen csak a tetőn .nem találtam porfiros kvarcot. Porfiros szanidinek majdnem mindenütt előfordulnak, kivétel a Bíróhegy csúcsa és DK-i lejtője, a Borinzás csúcsa és valamivel lejjebb, a Ponusvolgy, valamint a Cserhegy Vargamajor melletti rioütja. A szanidinek víztiszták, frissek (Q> v ; 2 V = = 69; b = b) ; kb. méreteik: maximálisan 1 mmX0,5 mm (Nemeskőbércen), átlagosan 0,20 X 0,20 mm — 0,82 X 0,38 mm közt. A porfiros plagiokl ászok szintén épek, teljesen frissek; majdnem mind- egyik riolitféleségben előfordulnak, kivéve a borinzási csúcson és a közelében, a Ponus- völgy felső részében levőket, a cserhegyi csúcson és a Nemeskőbérc tetején levőket; méreteik különbözőek; legfeljebb 1 mm X 0,5 (pl. a Nemeskőbércen és- a Borinzás csú- csán) átlagosan: 0,7 X 0,6 mm — 0,24 X 0,30 mm közt. An-tartalmuk százalékban a következő: Bíróhegy: 25% — 32%, Borinzás: 22% — 40% (ritkán 8%), Nemeskőbérc: 25%— 44%, Cserheg}-: 23% — 30%. Tehát oligoklász- andezinek és savanyú andezinek. Porfirosan kivált biotit a cserhegyi riolitokban nincs, a Borinzás és Bíró- hegy riolitj aiban igen ritkán; csupán a Bíróhegy csúcsán és a Nemeskőbércen van na- gyobb mennyiségben. Épek, frissek; pleokroizmusuk: Bíróhegy: feketésbarna — barna — sárga; Borinzás: feketésbarna — sötétbarna — sárgásbarna; Nemeskőbérc: barnás- fekete — sárgásbarna — világosabb sárga — feketésvörösbarna — vörösbarna. Méreteik különbözőek: a Nemeskőbérc riolitj aiban: átlag^50XO,20 ram; a Borinzás rioütjában: 0,47X0,24 mm; a Bíróhegy rioütjában: 0,12X0,^r mm; 0,12X0,48 mm. Az alapanyag kristályainak (a mikrokristályoknak) szemnagyságai mm-ekben: Kvarc Földpát Magnetit Hematit Bíróhegy 0,14x0,14— —0,02x0,01 0.01x0,02— —0,09x0,09 0,01x0,01— -0,02x0,02 0,01X0,01 — —0,04x0,04 Borinzás 0,03x0,02 0,03x0,02 0,05 x0,05— —0,02x0,02 0,02 x0,03— —0,05x0,06 Nemes- kőbérc 0,08 x0,04— —0,05x0,05 0,08x0,04— — 0,05x0,05 0,05x0,05 0,05x0,05 Cserhegy 0,07x0,07— -0,01x0,01 0,07 x0,07— -0,01x0,01 0,07x0,07— —0,01x0,01 — Herrmann M.: Telkibányai riolitok és andezitek . . . 353 R u t i 1- és c i r k o n s z e m e c sk é k is előfordulnak szórványosan (méreteik átlagosan 0,03X0.03 mm); a Nemeskőbérc kőzeteiben cirkon, a Borinzástó! DK-re levő osvavölgyi részben rutil. Másodlagos ásvány nincs; az elegyrészek frissek; mindössze a rmgnetitnek leukoxénné alakulása tapasztalható a bíróhegyi riolitban. Hidrotermális hatásnak nincs nyoma a kőzetekben. • Andezitek A riolitokhoz képest sokkal kisebb mennyiségű andezitek közül a Borin zás-hegy andezitjét, a Bíróhegy csúcsán talált andezitgörgetegeket és a Borinzástól DK-re, az Osvavölgyben kibukkanó andeziteket vizsgáltuk meg. A Borinzás-hegy andezitje a hegy csúcsán a csúcstól valamivel lejjebb bukkan ki a reáfolyt riolit alól. Andezitjeink szabad szemmel nagyjából igen hasonlóak egymáshoz. Szürke, tömött, friss kőzetek. Szabad szemmel is jól láthatók a fehér földpátok (maximális nagy- ság: a bíróhegyiben 3,5X3 mm, a többiekben 4X1 mm), a borinzásiban és az osva- völgyiben a fekete piroxének (0,5 X 2 mm maximális nagyságban) és a bíróhegyiben a csillogó hipersztén- tűk is, melyek kézinagy (tóval a borinzásiban is' megfigyelhetők. Mikroszkóp alatt: mindhárom andezitelőfordulás szövete csak holokristályosan porfiros; üveg tk. nincs. Erősebb nagyítással igen apró mikrokristályok halmazát láthat- juk, főleg a borinzási és osvavölgyi kőzeteknél, ahol a sötétszürkébe hajló színű alap- anyag tónusát apró fekete mikrolitok, leginkább magnetitpontocskák adják meg. A bíró- hegyi andezitbombákban valamivel több üveges alapanyag van, mint a borinzásiban, úgy, hogy díszövet kissé pilotaxites jellegű, ám ennek a majdnem holokristályosan porfiros alapanyagnak. szemcséi jóval nagyobbak átlagosan, mint a borinzási andezit szemcséi. Itt hiányzik az alapanyagból az a finom szemcsésen eloszlott magnetit, amely a borin- zásit egészen piszkosfeketés- színűvé teszi. A bíróhegyi andezit alapanyagának alkotó- részei túlnyomóan színtelenek, azaz csaknem mind földpátok; a színes ásványok átlagos nagysága jóval nagyobb, mint a földpátoké. (Színteleneké: 0,04 X 0,02 mm, színeseké: 0,08 X 0,04 mm átlagosan.) A borinzási és az osvai előfordulás andezitjei alapanyagá- nak kristálykái ezeknél átlagosan jóval kisebbek. Valamennyi andezit ásványos összetétele: — • plagioklászok + rombos p'roxén (hipersztén) + monoklin piroxén (diopszidos augit); továbbá tartalmaz , még a kőzet magnetitet,' apatifot, hematitot; tehát hiperszténes a u gi t an d-e z d t n e k mond- hatók. A kőzetek rendkívül frissek, üdék; üdék a földpátok, hipersztének és a diopszidos augitok is, elváltozásnak nyoma sem található rajtuk. A' porfirosan kivált földpátok An-tarfalma százalékokban kifejezve: Bíróhegy : ‘ 70% -a 55% — 63% An-tartalmú ; 26%-a 35% —53% An-tartalmú: 4 %-a 28 % An-tartalmú ; Osva-völgy és Borinzás 35 % — 70 % An-tartalom közt ingadoznak ; az 59 %-os An-tartalöm a leggyakoribb ; de van 70 % — 80 % An-tartalxpú is. Tehát a bíróhegyi andezit íöldpátjai valamivel savanyúbbak, mint a többieké. A porfirosan kivált földpátok méretei: Bíróhegy: 0,25X0,40 mm — 1,47X1 mm-ig. Osvavölgy és Borinzás: 0,24X0,41 mm — 1,2 X 1,2 mm-ig. A diopszidos augitok alig észrevehető pleokroizmust mutatnak: nagyon halvány sárgászöld — nagyon halványzöld; a borinzási- és laz osvavölgyinél még halvá- nyabb, alig észrevehető a bíróhegyinél; c : c = 40°-ig; szemcse- vagy oszlopformák. Méreteik: 0,41X0,14 mm — 2,8X0,41 mm közt a bíróhegyinél, 0,25X0,15 mm — 0,82 X 1 rnm a borinzásinál és az osvavölgyinél. A borinzási és az osvavölgyi előfordu- lásnál a poókilites szerkezet igen jellemző; magnetit (0,17X0,17 mm) és hipersztén (pl. 0,12X0,09 mm) zárványokkal. A bíróhegyi előfordulás szélein amfibolosodás mu- tatkozik. A szekundér amfibalnak jellegzetes, barnás pleokoizmusa van c: c = 3° körül. A porfiros hipersztének kb. egyforma arányban vannak a monoklin piroxénekkel. Pleokroizmusuk erős és jellegzetes: a,b = vörhenves sárga; c = szürkés- zöld. Frissek. Méreteik a bíróhegyinél: 0,35X0,24 mm — 0,71X0,52 mm; a borinzásinál 2* 354 Földtani Közlöny LXXXII. év /. 1952. 10 — 12. sz. és az osvavölgytoél: 0,20X0,20 mm — 1,41X0,53 mm. -Sokszor össze varrnak nőve monoklin piroxénnd. A boninzási és osvavölgyiek szintén poikilitesek magnetit- (pl. 0,08X0,08 mm), földpát- (pl. 0,04X0,08 mm), apatit- (0,04X0,04 mm) zárványokkal. Az alapanyag földpátjainak An-tartalma kevesebb, mint a porfirosan kiváltaké: a bíróhegyieknél An = 50% — 53%, a borinzásiaknál és az osvavölgyieknél: An = 32% — 53%. Az alapanyag piroxénjei mindenben azonosak a porfirosan kivált piroxénekkei. Az alapanyag szemnagysága a bíróhegyieknél átlagosan: 0,16X0,08 mm, a borinzásiak- nál és az osvavölgyieknél: 0,04 X 0,08 mm. Apátit (0,02 X 0,04 vagy pl. 0,01X0,07 mim), hematit (pl. 0,01X0,01 mm], magnetit (0,02 X 0,04 mm vagy pl. 0,21X0,13 mm) gyakoriak a kőzetekben. * Érdekes gneisz-zárványokat lehet találni a borinzási andezit-előfordulásokban, bizonyítékul, hogy az andezit gneiszen tört keresztül. Méretük 6 mm X 4 mm. Szerke- zetük katazónára utal: granoblasztos; palásságnak nincs nyoma a mikroszkóp alatt (he- lyenként szaruszirt-struktúra is mutatkozik). Főalkatrészei: földpátok, piroxén, kevesebb kvarc és kevés amfibol; mellékesen tartalmaz még kevés magnetitet (nagyobb szemeket is!), kevés hematit- pikkelykét és apatitpálcikát, valamint egy-két szemecske rutiilt. Kvarc aránylag -nagyon kevés, ami Grubenmann szerint jellemző tulajdonsága az augit- gneíszoknak. A kataiklázos kvarc átlagosan 0,14X0,14 méretű. A földpátok ortoklászok (átl. 0,16X0,18 mm), de még inkább p tagi okiász ok (átl. 0,4X0,35 mm) 44% — 5Í% Án-t ártalommal. Az augit diopszidos augit (c : c = 37°-ig); pleokroizmus: színtelen halványzöldes; szemcsés formájú (átl. 0,18X0,12 mm méretű). Az amfibol pleokro- izmusa: barnászöldes árnyalatú. Augit körül sokszor hematitos koszorú. A főkomponen- sek eloszlása igen szabályos. A fehérhegy! andezit (az anyag a veresvízi tárótól DDIvre 60 m-ről szár- mazik) ibolyásszürke, tömött kőzet, szabad szemmel is látható fehér, csillogó földpátok- kal (max. 3X4 mm) és sötét hipersz lenekkel (max. 5X 1.5 mm). Mikroszkóp alatt szö- vete hiaiopilites felé hajló, üveganyaga vörhenyes-barn'a. Porfirosan kivált földpátjainak (0,4 X 0,6 mm — 2,2 X 1.6 mm) An-tartalma főleg 40% — 50% közt, de van kevés 35% — 37% An és 53% — 55% An-tartatmú is;v> q opt. karakt.: +. Magnetit, cirkon, apatit és üveg zárványkákat tartalmaznak. Ez az AbsoAmo— AbsoAmo összetétel arra utal, hogy földpátjaik révén is (úgy, mint a szöveti habitus szerint is) rokon a Telkibánya — Alsó- kéked. közti andezitekkel. Hasonló jelleg a színes elegyrészek hidrotermális elváltozása is Az eredeti lvlperszténekből (max. 0,8 X 2 mm) és amfibolckból (max. 0,5 X 0,8 mm) az ércektől keretezett és mezőnyökre osztott pszeudomorfozákiban levő másodlagos ásványok (epidot, klorit, kvarcos, zeolitos, földpátos termékek) keletkeztek. Amfibolókra sokszor csali az eredeti forma utal. Az átalakult színes elegyrészekben levő földpátzárványok teljesen frissek maradtak. Az alapanyag elegyrészei azonos tulajdonságúak a porfirosan kiváltakéval (átl. szemnagyságuk: 0,8 X 0,2 mm). Mellékes és járulékos elegyrészek' magnetit (átl. 0,06X0,06 mm), cirkon (0,05 X 0,02 mm), apatit, hematit stb. A verésvízá táró közelében, az andezit és riolit határán található egy másféle andezit is, melyben túlnyomóan amfibolra utaló pszeudomorfóza van a' nagyon kevés hipersztén mellett. A kőzet szabad szemmel: zöldesszürke, fehér, földpátokkal. Mikroszkóp alatt szövete pilotaxites; földpátjainak összetétele: Abe-Ams — AbsoAnso, mérete átl. 0,8 X X 0,5 mm. Érces pszeudomorfózák mérete átl. 0,5X1 mm. Különben azonosak sajátságai az előbb lbírt landezittaf. A riolitok és andezitek kémiai összetétele Nyolc új elemzésről számolhatunk itt be (I. táblázat). Három riolit (cser- hegyi, nemeskőbérci, borinzási délkeleti), négy andezit (iborinzási, bíróhegyi, osva- völgyi, fehérhegyi) és egy alkalitrachit (gyepühegyi*). Elemző: Sűrű J. Ehhez a nyolc elemzéshez hozzácsatoltunk összehasonlítás végett L i f f a A. -tói kapott 5 elemzési adatot (bíróhegyi perlit, Borinzás és Bíróhegy' közti perlit, csőszhegyi riolit, magostéri andezit és zsófiabányai [Telkibányától É-ra, Kánya- hegy] andezit). Az I. táblázatból láthatjuk, hogy a S/CH-tartalom 69,83%— 72,91 % közt van a nemeskőbérci, cserhegyi és borinzási délkeleti riolitokban, a L i f f a A. által ismertetett riolitokban ellenben 72,73%- — 76,33% között ingadozik. * Ez az alk. trachit a kányahegyitől elütő, a riolitterület határáról való Herrrnann M.: Telkibányai riolitok és andezitek . . . 355 Az andezitek Si02-íarta/ma a D-en feltört kőzetekben s a fehérhegyiben 55,06% — 57,81% között ingadozik, az összehasonlításul közölt magostéri és zsófia- bányai andezitekéi 61,89% — 60,03% között változik; az utóbbiak magasabb Si02- tartalma vglószínűleg a hidrotermális kvarcosodás következménye. A cserhegyi, nemeskőhérci és borinzási riolitok CűO-tartalma 1,32% — 2,97% közt van, ami főleg a két utóbbinál plagioklászriolitra utal, szemben a L i f f a-féle riolitokkal, melyeknél a csekély 0,16% — 0,84% CaO-tartalom inkább ortoklász- riolitokat sejttet. De azért e plagioklászriolitok 2,97% — 1,32% CoO-tartalma alatta marad a bükki r:olit 3,5% . tartalmának. (A mátraié: 1,46%.) Az utóvulkáni hatás eredményéként felfogható S (vagy S03) a fehérhegyi andez:tben legnagyobb mennyiségű (0,23%), a többiekben általában 0,03—0,08 közt ingadozik. A nyolc új elemzésből számított Z a v a r i c k i j-normákat a II. táblázat mutatja be. Az Al203 molekulasúlyszázalékainak a K2Ö + Na20 és CaO molekula- súlyszázalékaihoz való viszonyból kiinduló értékszámítások^szerint, főleg a Q-érté- 1. ábra: Níggli-féle differenciáoiós diagramm. kék alapján, a riolitok a Z a v a r i ck i j-féle 2. osztály 3., 5. és 6. csoportjaiba, az andezitek a Z a v a r i c k i j-féle 3. osztály 9., 10. csoportjaiba s a 2. osztály 6. cso- portjába; a gyepühegyi alk. trachit pedig a 3. osztály 8. csoportjába tartozik. A III. táblázat a nyolc új elemzésből számított CIPW-értékeket hasonlítja össze. , A IV. táblázat Nig gli-féle normákat és bázisokat hasonlít össze. Itt fel- vettük a nyolc új elemzésből számított értékeken (1 — 8) kívül a L i f f a A. által összehasonlításul átengedett elemzések értékeit is (9 — 13). Továbbá kiválasztottunk néhány jellegzetes vagy különleges magyarországi riolit és andezit normád és bázisait (14 — 24). Ebből a táblázatból a következőket láthatjuk: 1. Itt felsorolt telkibányai riolitjainkra a magyarországi riolitok Ven dl A. által megállapított 4 356 • Földtani Közlöny LXXXIÍ. évf. 1952. 10 — 12. sz. 350— 480-nyi si-értékei jellemzők (si = 351 ,60 — 496). 2. Andezitjeinknél a si 162 — 185 között ingadozik, a magastéri 195 si-értékkel és az elkvarcosodott zsófia- bányai andezit 235 si-értékével szemben. A 162 — 185 si-értékűek a mátrai, mecseki hiperszténandezitekhez állanak közelebb és valamivel savanyúbbak a cserháti hiperszténandeziteknél, a sátorosi hiperszténandezitnél pedig bázisosaibbak. 3. A qz telkibányai andezitjeinkben mindig -(- és 19 — 51 között váltakozik, nem számítva az elkvarcosodott zsófiabányait; riolitjainknál a qz 151 — 246 közt ingadozik. 4. Az általunk leírt riolitok al-értékei 44,4 — 46,5 közt, míg az összehasonlításul vett L i í f a-féle riolitok al-értékei 47,5 — 52,5 között vannak. (A bükki, kácsi riolité: 46,8.) Andezitjeink al-értékei 32 — 35 közt vannak. 5. Az fm-értékek a riolitoknál: Q 2. ábra: Niggli-íéle LMQ bázisok ábrázolása. 1 — 24. — IV. táblázaton feltüntetett kőzetek. I. Peléites magmatípus. II. Tonalitos magmatípus. III. Normalkvarcdiordtos magmatípus. IV. Normaldioritos magmatípus. V. Aplitgránitos magmatípus. VI. Engadinitgránitos magmatípus. VII. Monzondtszienites magmatípus. IX. Si-monzondtos magmatípus. 12,5 — 15 közt a plagioklász-riolitokban (a bükki kácsi előfordulásban — 15!), a L i f f a-féle valószínűleg ortoklászriolitoknál 3,5 — 1,5 közt; fm-értékek az andezit- jeinknél 24—32 közt (míg a Cserhát, Mátra, Mecsek andezitjeiben = 30—32. 6. c-értékek riolitoknál: 8 — 16 a plagioklászriolitjemkben, míg a Liífa A. -féle Herrmann M.: Telkibányai rioliiok és andezitek . . . 357 riolitokban: 1—6. Andezitjeinknél a c-értékek: 24—28. (A mátrai és cserháti andezi- tekben 25 körül.) 7. alk-értékek a riolitoknál: a nemeskőbérci és borinzási délkeleti kőzetben: 25—26, a Liffa A.-féle'riolitokkal szemben, hol alk = 36—39; a cser- hegyi 34 alk-érték pedig mintegy átmenetre utal a két előbbi típus közt, s hajlik az ortoklászriolitféleségek felé. A Niggli-féle LMQ-bázi sokból s az azokból készített diagrammból (IV. táblázat és 2. ábra) látható, hogy az ortoklászriolitok (14., 12., 11. jelzésűek) riolitcsoportunk felső részében egy külön kis csoportban, — plagioklászriolitjalnk és a kácsi plagioklászriolit pedig (2., 3., 4., 18. jelzésűek) a középső részben egy- más mellett tömörülve foglalnak helyet, míg a mátraiak távolabbra esnek és egé- szen külön helyezkedik el a nagybányai kőzet. Andezitjeink elhelyezkedésénél jól látjuk: 1. a Zsófia-bányai és a tokaji andezit rokonságát; 2. a magostéri andezit meglehetősen 'távol van a borinzási és bíróhegyiektől, amelyek a mecseki andezitekhez, míg az osvavölgyi a mátraiakhoz áll legközelebb; a cserhátiak elhúzódnak a többiektől. 3. ábra: Niggli-féle k — ~ -érték, ill, bázis ábrázolása. Az alkáliás magmák elhelyezkedése i6 mutatja az andezites magmákból való hasadást. A k-^mg értékeket a?z és y bázisokkal együttesen a 3. és 4. ábrán vetítet- tük ki, külön csoportokba különülnek így el a ciolitok és az andezitek. A c és fm értékek arányai szerint andezitjeink és riolitjeink a Niggli-féle 358 Földtani Közlöny LXXXII. évf. 1952. 10 — 12. sz. tetraéder IV. — VI. metszetébe tartoznak; a bofinzási és a fehérhegyi andezitekben éri el az fm és c arány az 1 értéket. A N i g g 1 i-féle differenciációs diagramm (1. ábra) a IV. táblázatban 1 — 14. alatt feltüntetett riolitok és andezitek, valamint a gyepühegyi alkálitrachit differen- ciációját szemlélteti. ^ Többször következett be izofália a differenciáció során: 173 — (cca Fehérhegy!), 162— (cca Borinzás— Osvavölgyi) 6 i -értékeknél. A legsavanyúbb típusok (a riolitok) aplitgránitosak és engadinitesek (1. IV. táblázatot!); a kova- sav é6 az alkáliák csökkenésével ezek átcsapnak a yosemitgránitos magmatípusba; a si-érték még további csökkenésével a kvarcdioritos, majd a peléites magmákat kapjuk (andezitek). B u r r i - N i g g 1 i-nek a p őst ophiol ttokról szóló megállapításai szerint izofal magmatípusoknál* a normális c és alk-értékű kvarcdioritos magmatípus magasabb k-értéknél si-monzonitcs — monzonitos típusba megy át. Ez a differenciálódási lehető- in a gyár ázhat ja a gyepühegyi alkalitrachit magmás összetételét is. A fehérhegyi kvarc- dioritos izofal magma differenciálódási termékének lehetne tehát tekinteni a gyepü- * Burri — Niggli. Die jungen Eruptivgesteine des mediterránén Orogens. II. Dér Chemismus dér postophiolithischen Eruptivgesteine c. munkájában a magmatípusokat saiikus, salikus-subfemikus, isofal. subalikus, gyengén femikus és femikus csoportokba sorolja. Herrmann M.: Telkibányai riolitok és andezitek . . . 359 hegyi si-monzonitos — monzonitos típusú magmát. Ugyanez a differenciálódási lehetőség foroghatna fenn a borinzási kvarcdioritos magmánál is. Itt is izofál kvarc- dioritos magmáról van szó; lehetőség volt tehát arra, hogy itt is keletkezhessék a magmában si-monzonitos vagy monzonitos magmadifferenciálódás. Bár a felszínre ez nem bukkan ki a Borinzá6-hegyen, feltételezhető, hogy a mélyben ez a differen- oi álód ás megtörténhetett. Erre utalna .Scherí E.-nek az a feltevése is, hogy ez az alkáliás magmák felé való hasadás, mely Telkibányától É-ra a Kányahegyen s Gyepühegyen felszínre került alkalitrachit alakjában már ismeretes, megtalálható volna a mélységben E — D irányban húzódó vonal mentén Kányahegy és Regéc között, mely utóbbinál már P á 1 f y M. is beszélt „amfiboltrachit“-ról. A Borinzás — Bíróhegy és közvetlen környékéről készült kémiai elemzésekből — melyek csak a felszínre kibukkant kőzetek elemzései — számított átlagos Só- tartalom = 64,08% (s: = 291). Ez nagyobb Vendel M. által megállapított, az ércesedés szempontjából 61% — 63% tartalmú (si = 205 — 240) optimumnál és a telkibánya — alsókékedi középértéknél ( SiO » = 61,25%; si = 240,6), tehát kevesebb ércesedési lehetőséget nyújt, mint a Telkibányától É-ra fekvő terület. Ha több s főleg mélyebben fekvő kőzetek elemzéseiből állíthattunk volna össze átlagértékeket, talán e terület is jobban megközelíthetné az ércesedési optimumot. A terület ércesedési lehetőségeit kutatva — ami a Telkibánya — Alsókéked közti területen főleg alkalitrachit közeiéhez és hidrotermális folyamatokhoz van kötve — arra az eredményre jutottunk, hogy a területünkön levő kőzeteken sem hidro- termális hatást nem figyelhettünk meg, sem alkalitrachitot nem találtunk s az ércesedési optimum is alacsonyabb lévén kőzeteink Si02 (si) középértékelnél, ércesedés lehetősége csekélyebb, mint a Telkibányától E-ra fekvő területen. A bo- rinzási izofál kvarcdioritos magma azonban valószínűséget nyújt arra, hogy belőle Burri — Niggli legújabb megállapításai szerint si -monzonitos — monzonitos. azaz alkáliás magmaiféleség különüljön el a mélységben, amely a kányahegyi s gyepühegyi alkalitrachitot s a regéci „amfiboltrachitot“ összekötő vonalba eshet. * IRODALOM — LITTÉRATURE - • L i f f a A.: Geológiai jegyzetek Telkibánya, Gönc és Hejce környékéről. Földt. Int. Évi Jelentése 1920 — 1923. — Liffa A.: Adatok Telkibánya, Hollóháza, Nagybócsva, Komlós és Pálháza környékének geológiai viszonyaihoz. Földt. Int. Évi Jelentése. 1925 — 1928. — Liffa A.: Az Eperjes — Tokaji hegység geológiai felvételének eddigi eredmé- nyei. Földt. Int. Évi Jelentésének Függeléke. 1943. — Mauritz B.r A Mátra hegység eruDtív kőzetei. Budapest, 1909. — Pálfy M.: Magyarország arany-ezüstbányáinak geológiai viszonyai és termelési adatai. Bp. 1929. — Pálfy M.- A Pálháza környéki riolitterület Abaúj-Torna megyében. Földt. Int. Évi Jelentése. 1914. — Pálfy M.: Adatok a Tokaji hegység harmadkori erupcióinak korviszonyaiihoz. Földt. Közi. 57. 1927. — Szádeczky K. E.: Erzverteilung und Kristal'initat dér Magmagesteine lm inner- karpatiscben, Vulkanbogen. Mitt. berg. und hüttenmann. Abt. Univ. Sopron. 13. 1941. — Székyné — Herrmann M.: Telkibánya — 'Alsókéked környékének petrogemezise. Földt. Közi. 81. 1951. — Vend! A.: A magyarországi riollttípusok. Mát. Term. Tud. Közi. 35- 1927. — Vendel M.: Studien aus. dér jungen karpatischen Metallprovinz. Mitt. berg. und hüttenmann Abt. Univ. Sopron. 16. 1944 — 47. — Vendel M.: Zusarrimenlhánge zwischen Gesteinprovinzen und Metallprovinzen. I. Mitt. berg. und hüttenmann Abt. Univ. Sopron. 17. 1948 — 49. — Zavarickij A. N.: Vvedenije b petrohimiju izverzsen- nüch gornüch porod. Moszkva — Leningrád, 1950. — Burri C. — 'Niggli P.: Dáe jungen Eruptivgesfeine des mediterránén Orogens I. Zürich, 1945 — 48. — Burri C. — 'Niggli P.: Die jungen Eruptivgestéine des mediterránén Orogens. II. Dér Ghemismus dér posto- phiolithischen Eruptivgesteine. Zürich, 1949. — Niggli P.: Die Magmentypen. Schweiz. Min. u. Petr. Mitt. 16. 1936. — Niggli P.: Die komplexe gravitative Kristallisations- dif teremti a tton. Schweiz. Min. u. Petr. Mitt 18. 1938. — . Niggli P.: Gesteinchemismus und Mineralchemismus I. Schweiz. Min. u. Petr. Mitt. 21. 1941. 23. 1943. 360 Földtani Közlöny LXXXIÍ. évf. 1952. 10 — 12. sz. KÉMIAI ELEMZÉSEK EREDMÉNYEI: Lelőhely Si02 TiOa AIjAj Fe203 FeO MnO MgO CaO SrO BaO Na20 Cserhegy, riolit 72,91 0,22 13,46 1,73 0,61 0,12 0,21 1,32 0,03 0,04 .3,08 Borinzás, DK., riolit 69,87 0,27 14,89 0,78 1,72 0,21 0,46 2,11 0,01 0,03 2,35 Nemeskőbérc, riolit '■ 69,83 0,31 15,02 2,15 0,73 0,04 ■ - 0,42 2,97 0,01 0,04 3,39 _ _ .• : - Gyepühegy, állt. trachit 59,72 1,08 16,84 2,93 4,02 0,11 1,05 4,79 0,01 0,03 3,81 Biróhegy andezit 57,81 0,62 18,45 3,82 1,71 0,06 1,57 8,19 0,04 0,07 2,98 Borinzás, andezit 56,84 0,75 18,26 1 4,93 2,66 0,10 1,07 6,83 0,11 0,07 3,85 Osva-völgy, andezit 55,53 1 0,84 18,57 4,68 3,62 0,11 2,91 7,93 0,05 0,04 2,39 Fehérhegy, andezit. 55,06 0,59 16,99 6,81 2,37 0,09 0,74 8,05 0,06 0,04 3,98 Telkibánya, Zsófia- bánya, andezit 61,89 0,66 18,21 3,06 1,36 0,09 1,52 4,99 0,07 0,03 3,27 * Magostér andezit 60,03 0,86 16,72 3,01 3,26 0,07 .4,30 5,64 — ny. 2,36 Csőszhegy, riolit. 76,06 ny. 12,33 1,25 0,73 0,09 — 0,84 — 2,61 Ork-hegy riolit 76,33 ny. 13,93 0,28 0,40 ny. — 0,77 0,03 | J — ■ í 3,01 Borinzás, riolit 75,76 ny. 13,81 0,68 0,58 0,02 — 0,39 0,09 1 1 3,02 ! Biróhegy-Borinzás, riolit 72,73 ny. 14,18 0,57 ! 0,76 | . 0,01 0,15 0,16 | 0,06 4,69 Herrmann M.: Telkibányai riolitok és andezitek . . . 361 I. TÁBLÁZAT k2o h2o+ h2o- p2o5 co2 Cr02 Cl s so3 E Elemző 4,96 0,98 0,37 0,05 0,09 0,05 0,04 — ■ 0,08 100,35 Sűrű J. 4,27 2,63 0,70 0,03 0,07 0,03 0,01 — 0,13 100,57 Sűrű J. 2,64 1,84 0,52 0,09 0,05 P © GJ 0,04 0,07 — 100,19 Sűrű J. 4,06 0,99 0,57 ■0,38 0,16 0,01 0,02 0,05 100,63 Sűrű J. 1,88 1,48 1,12 0,15 0,12 0,01 0,01 0,05 _ 100,24 Sűrű J. 1,89 1,08 1,05 0,26 0,18 0,02 0,06 0,05 — 100,06 Sűrű J. 2,18 0,91 0,47 0,06 0,17 0,02 0,04 0,08 — 100,59 Sűrű J. 0,97 2,93 0,38 0,16 0,37 0,04 0,19 0,23 \ 100,08 Sűrű J. 2,10 2,26 0,23 0,12 0,11 0,01 — 0,03 ~ 100,43 Emszt K. 1,82 0,91 0,57 0,10 0,17 — _ V 99,82 Emszt K. 4,70 4,85 1,36 / 0,47 — — 0,01 — 100,45 Emszt K. 0,42 0,22 — 0,02 0,02 — 100,28 Emszt K. 4,30 0,81 0,34 0,37 — — — — 100,17 Emszt K. 2,61 3,38 0,16 — 0,01 — 0,02 — 100,49 Emszt K. 362 Földtani Közlöny LXXXII. évf. 1952. 10 — 12. sz. Z AVART CKIJ - normák: Lelőhely és kőzet S C B A N a c b Cserhegy, riolit 1218 24 45 206 1493 13,80 1,61 3,01 Borinzás, DK., riolit 1168 38 96 166 1468 11,31 2,59 6,54 Nemeskőbérc, riolit 1168 53 129 106 1456 7,26 3,64 8,86 Gyepűhegy, alk. trachit . . . 1009 60 . 146 210 1425 14,74 4,21 10,25 Biróhegy, andezit 972 113 165 136 1386 9,81 8,15 11,91 Borinzás, andezit 956 97 153 164 1370 11,97 7,08 11,17 Osva-völgy, andezit 937 120 205 124 1386 8,95 8,66 14,79 Fehérhegy, andezit • . . 925 93 190 148 1356 10,91 6,86 14,01 Telkibánya, Zsófiabánya, andezit 1040 89 133 150 1412 10,62 6,30 9,42 Magostér, andezit 1012 101 203 114 1430 7,97 7,06 14,20 Orkhegy, riolit 1272 14 54 202 1542 13,10 0,91 3,50 Csőszhegy, riolit • 1268 15 54 184 1521 12,10 0,99 3,55 Borinzás, riolit 1263 7 82 190 1542 12,32 0,45 5,32 Biróhegy-Borinzás, riolit . . . 1212 3 87 • 208 1510 13,77 0,20 5,76 Herrmcmn Al.: Telkibányai riolitok és andezitek... 363 II. TÁBLÁZAT s a’ f’ m’ c’ n t l i

CO 0 X 05 05" 05 q' 05 05 cm" 05 05 05 05 0 05 * 05 0 O o 0 O 0 a O 0 CM CM X CM °" o 0 O 0 — — «— CM CM c . 0 0 O O jpedy — 1 1 — — CM ■ í co" CM CM CM CM CM CM T“ •— 1 3P!d í - 0 0" 0 O ■ 0" AC co CM co jv-* ■AO o* CM 0 co »— }IU3UI|I o w 0 ■ — — — — CM CM o* CM X • — AO — l ' 1 X 0 1 1 05 . AO CM IC 0 co X co IC IC jU3u8i:j\r -- -- • in ' IC . ® c co co m 05 , — 1 U94ZS T“l co IC cc l X -jadip[ cc CM 1 C°. tj* co IC CM * — 05 pxzsdoTQ ! 1 .1 co cn" •'i IC 3IU04 1 1 1 ' ] 1 1 -ZSE[[0,\\ 1 1 1 CM 1 1 Oí IC » — > • IC r- pimjo}j cm" O 1 1 1 i 4 cm CM , — IC co X co o » — 1 'T IC X co ?pjouy cvf q" AO co" co" - co" co" ’ CM CM o , — . O IC X 05 OJ »— ■ CM CM *— 1 CM iiqiv rrf 05" CO ic" ' cm" CM 0" CM ' CM CM CO co CM co CM CM co CM 05 —■ IC »— ■ IC *— 1 05 ZSBJ>f04JO m ic" 05 _T IC cm" co" ' ' CM CM *“ 1 r~~' CM CM AD X CM 05 X CM CO CM X y — ' 0 X co cm" >n O' co CM cT co 1 ’ ' u X 4-i u 0 A> -C o Nemeskőb riolit Borinzás, riolit Cserhegy, riolit Biróhcgy, andezit Fehérhegy andezit Borinzás, andezit Osva-völg andezit Gyepüheg alk. trac Herrmann M.: Telkibányai riQlitok és andezitek . . . 365 TÁBLAMAGYARÁZAT — EXPLICATION DU TABLEAU V XVI. tábla 1. Nermeskőbérc, Osvai oldal. Rioli't. Mikrofelzites struktúra. (Szán; din, trichitek.) 4 ráko- tok. Nagyítás kb. 12 X- 2. Bíróhegy alja. Riolit. Fluidális struktúra. -(-‘nikolok. Nagyítás kb. 12 X- 3. Máriabánya. Riolit. 4- nikolok. Nagyítás kb. 12 X- 4. Borinzás. Csúcs. Andezit. (Földpát + hipersztén.) + nikolok. Nagyítás kb. 12 X- 5. Borinzás. Csúcs. Andezitben augit-gneisz zárványka. + nikolok. Nagyítás, kb. 12 X- 6. Fehérhegy. Andezit. (Hidrotermális hatás.) + nikolok. Nagyítás kb. 12 X- M. Te p p m a h : üeTporpatjpnfl h neTpoxmiHH phojihtob h aH^esHTOB B OKpyJKHOCTH C. TeJIKHŐaHfl. BMecTe c pa3BenKaAin pyflbi b TejjKHÓaHH cTano aKTyanbHbiAi nccneflOBamie c toukii 3peHHH neTporpaKamero b io>khoai HanpaBJieHim ot c. TejiKHöaHH. * B pe3ynbTaTe neTporpafjumecKiix íiccjieflOBaHuu h xriMHueCKoro aHami3a aBTop ycTaHOBHn cue^yiomee : Bo BpeAin pa3bicKaHníí bo3aio>khocth oöpa30BaHHH pyflbi, conpoBOwjaiomerocu rHflpOTepAranbiibi.MH npoueccaAui h 6un30CTbK) anKa.iHTpaxiiTa Ha TeppuTopim Aie»ay TenKHÖaHn u AnuiOKeKefl, hh rnapoTepAianbHoro bjihhhhh He coSmoflauocb, hh ajiKanH- TpaxiiTa He HauurocbB BbimeyKa3aHH0M pahOHe. FIpHHHMan bo BHHAiaHire, utó u onra.MyAi oöpa30BaHnn pyflbi HHwe, ueAi cpe/mee 3HaueHiie Si02 (si) ropHbix nopoa, B03.M0>KH0CTb oöpa30BaHHH pyflbi AieHbiue, *íeM Ha TeppuTopim b cesepHOAi HanpaBJieHHii ot TejiKHÖaHH. Ho H30(J)anbHan KBapuo-auopHTOBan Aiaraa 113 c. BopnH3aui flaeT B03M0>KH0CTb Bbiflene- hhh H3 Hee b rnyÖMHe AiarAibi — no HOBehuiHAi ycTaHOBnemiHAi Byppn-Hnrmn — khcjio- AiOHUOHHTOBOrO HJ1H mejIOUHO-AiOHUOHHTOBOrO THÍia. 3tO COBnaflajlO 6bl C JlHHHeíí COeflH- HHiomeíí anKanHTpaxHT ot KaHnxeflb h rbensoxegb c ”aM$H6ojib-TpaxHTOAi” ot Pereu. Pétrographie et pétrochimie des rhyolites ei des andésites du sud de Telkibánya pár Alíle Jl. HERRMANN Fn connexion avec la prospectlon de minerais dans les environs de Telki- bánya — en tenant compte de ce que les filons de quartz á teneur de métaux nob'.es situés au nord de Telkibánya sont affiliés á du trachyte alcalin et ont été produits pár des effets hydrothermaux — les recherohes dirigées au sud de Telki - bánya ont eu pour objet d’ élucider s’il y a des afíleurements du tracbite alcalin aussi au sud de Telkibánya et est-ce que les rhyolites et les andésites de cette régión mo'ntrent des signes d’une influence hydrothermale. Painii les rhyolites dönt la masse est bien supérieure á cette des andésites neus avons décrit les rhyolites des monts Cserhegy, Nemeskőbérc, Borinzás et Bíróhegy, parmi les andésites celles des vallées Borinzás et Üsvavölgy. Les andé- sites sont d’áge méditerranéen, les rhyolites sont sarmatiennes. La forme -des rhyolites est fórt variable, il y en a á texture rayée, fluidale, sphérolitique, á lito- physes, des perlites. Leur structure microscopique est aussi fórt variée, il y a des rhyolites á structure vitreu6e, perlitique, microíelsitique, micro- cri6talline, etc. Les 6phéro’:ites sont fréquents. La constitution minéralogique des rhyolites consiste surtout en quartz, feldspaths (sanidine et feldspaths plagio- clases) et biotite; la quantité de la hiotite est petite en rapport aux minéraux blancs. La teneur An des feldspaths plagioclases varié entre 22 et 44%. Pour les dimen- 366 Földtani Közlöny LXXXII. évf. 1952. 10 — 12. sz. sions des cristaux de la páte voir le tableau du texte hongrois. La roche est fraíche, elle ne renferme pás de produits secondaires. L’on ne trouve aucune trace d’une altération hydrothermale (en opposiLon avec les rhyolites au nord de Telkibánya). Les andésites se ressemblent visiblement et microscopiquement. Ce sont des rocheö grises, denses, fraíches; parmi les plagioclases (teneur en An de 28 á 80%, voir le tableau du texte hongrois) on voit des pyroxénes rhombiques (hypersthéne) , des pyroxénes monocliniques (augite á diopside), de la magnétite, de l’apatite, de 1’hématite, ce sont donc des andésites á augitehypersthéne. Ces roches non plus ne montrent aucune trace d’altération hydrothermale. Les résultats de 8 amalyses faite6 derniérement (analyses de J. S ü r íí) se trouvent réumis dans le tableau No I du texte hongrois. Nous y avons ajouté encore 5 analyses anciennes des environs de Telkibánya, á titre de comparaison. La teneur en SiOo varié entre 69,8 et 72,9% pour les rhyo- lites dans les analyses récentes, et entre 72,7 et 76,3% dans les analyses anci- ennes. La teneur en Si02 des andésites varié entre'55,1 et 57,8%, contre 61,9 á 60% des andésites que servent á la comparaison; la teneur en Si02 plus élevée de ces derniéres est probabiement causée pár l’altératión quartzeuse causée pár des agents hydrotíiermaux. Le tableau No II cont:ent les normes de Z a v a r i c k i j calculées d’aprés les analyses, le tableau No III contient les valeurs CIPW, le tableau No IV présente les normes et bases de N i g g 1 i. Les váleurs K — mg sont réunies dans les figures 3 et 4 avec les valeurs tt et y pour les bases, séparément pour les rhyolites et les andésites. Les bases de Niggli LMQ et le diagram me que nous en avons construit montrent que les rhyolites á orthoclases (No6 14, 12, 11) torment un petit groupe séparé dans la partié supéneure du diagrammé, nos rhyolites á plagioclases et la rhyolite á plagioclases de Kács (Nos 2, 3, 4, 18) se concentrent dans la partié moyenne, tandis que les rhyolites de la Mátra, ‘figurées á titre de comparaison, en sont plus éloignées, la roohe de Nagybánya est tout- á-fait isolée. La disposition des andésites montre la parenié entre.. les andésites d«. Zsófiabánya et de Tokaj, l’andésite de Magostér est assez éloignée des andés:tes de Borinzás et de Bíróhegy, qui sont plusv proches des andésites de la Mecsek, tandis que l’andésite d’Osvavölgy est plus rapprochée de celle de la Mátra; les andésites de la Cserhát s’éloignent des autres. La disposition des magmas alcalins montre aussi qu’elles sont le produit de la différenciation du magma andésitique. Le diagrammé de différenciation d’aprés Niggli fait voir .la différenciation des rhyolites et andésites Nos 1 á 14 du tableau IV, ainsi que du trachite alcalin de G.yepühegy. Pendant la différenciation le cas de l’isophalie s’est produit plusieurs fois, ainsi avec les valeurs de si 173 (Fehérhegy!), 162 (Borinzás — Osva- völgy). Les types les plus acides (les rhyolites) ont le caractére de gránité apliti- que et d’engadinite (v. tabl. IV.); avec la diminution de. la silice et des alcalis ils passent au type magmatique du gránité yosémitique; avec une diminution en-dessus de la valeur 6i nous arrivons au magma de la diorité quartzifére, puis aux magmas peléitiques (andésites). Selon les constatations de B u r r i — N i g g 1 i sur les postophiolites, dans les typés magmatiques isophales le type magmatique á diorite quartz’.fére á teneur normale en c et alk passe á des valeurs plus élevées de K dans le type de &i- monzonite — monzonite. Cette possibilité de différenciation peut servir d’explica- tion pour la composition magmatique du trachyte alcalin de Gyepühegy. L’on peut considérer le magma de Gyepühegy comme un produit de la différenciation du magma isophale á diorite quartzifére du Fehérhegy. Cette mérne possibilité de différenciation peut aussi ex:ster dans le cas du magma de Borinzás — Osvavölgy. lei il s’agit aussi d’un magma isophale á diorite quartzifére; il e6t donc probable NIGGLI-ÉRTÉKEK éa BÁZISOK: IV. TÁBLÁZAT Lelőhely r | qz ti P al fm « alk k mg I c/fm Met- szet Ll Kp Ne Cal C [M N Cs Sp Fs Fa Fo Cp 12. R 'I Q l 71 1 V M a | Magmatipus Gyepuhegy. alk. trachit 209,- * 20, „ 2,9 0,6 34, „ |25,„ 18,07 22,o8 0,4 0,25 0,7 V. 46,- 14. 121, 10,5 _ 12,; 0,' - 3, 4, 12,; k 4t,7'o,8|40, 1 0,22 2 0,05 0,17 2,69 I si. monzonit- Cserhegy, riolit 408, +167,n 1,- - 44, s. 12, t0 8,11 34,*o 0,51 0,14 0,6 IV. 39,8 18,5 17, 4. 0,4 3,2 0, 1,£ 0, - 57,0 0, 56, | 0,10 0. 2,85 jl engadinites Nemeskőbérc, riolit 351 „ *151, „ 1,2 — 0,3 44, „ 14, jo 16,oi 25,o, 0,34 0.2C 1 , IC VI. 38,6 9,' 19, 8, 1," 4,6 0/ 2,: 0,< - 0,. 56,80,' 56, 0.208 0,- 0,- 20,26 yoscmitgránitos Borjnzás, DK-, riolit 371, *165, a* - 46, ,0 14,„ 12, 10 26,4, 0,54 0,2b 0,8 4, V. 38,3 15,6 13,: 6,b 2,C 4,2 1, 0,9 2,: 57,50,5 57,: 0,172 0,- ,0,- 22,83 yosemitgránitos andezit 185,, ♦ 21, lt 1,8 0,4 35,o, 24, „ 24,07 16,o* 0.24 0,21 0.9" V, 45,2 6,9 21, £ 16,6 — 13,1 1,2 5,4 3,: 2,3 0,9 41,70,5 41,5 0,375 .0,092 0,1 7fc 2.64Í kvarcdioritos 6 andezitbomba 182 „ * 31, „ 1,5 0,2 34 24„8 27, s. 12,»o 0,29 0,30 1,12 VI. 42.8 6,9 16,5 19,4 14.- - 2,4 4,1 3,6 3,3 0,4 43,2 0.4 42,8 0,451 0,171 0,236 8,143 kvarcdioritos 7 Osva-volgy, andezit 162, , + 19, to 1,9 - 31,„ 32, 10 24 ,o 10,8, 0,37 0,40 0,78 V. 41,9 7,9 13,4 20,6 17,6 1,9 5,- 4,5 6,2 40,5 0,C 39,9 0,492 0,106 0,352 2,142 peléitcs 8 Fehérhegy, andezit 175,, * 18, n 1,3 0,2 31,, 7 26, M 27,„ 14, „ 0,14 0,14 1,04 VI. 46,7 3,6 22,7 16,4 - 12,8 - 4,- - 7,6 3,- 1,7 0,5 40,5 0,4 40,1 0,351 0,3 1; 0,13; 2,195 kvarcdioritos 9 Telkibánya, Zsófiabánya, andezit 235 + 68 2,1 0,2 40„ 22 20,5 17 0,30 0,39 0,93 V. 41,7 7,8 18,2 14,4 1,3 8.8 - 3,3 3,3 1,7 0,5 49,5 0,1 49,4 0,031 0. 0,— 7,39b 10 Magostér, andezit 195 + 51 2,1 0,2 32,- 37,5 19,5 11 0,33 0,36 0,52 IV. 36,4 6,5 13,1 16,8 - 16,7 - _ 3,1 3,3 3,9 6,2 0,2 46,9 0,6 46,3 0,462 0,— 0,371 4,066 peléitcs 11 Ork-hegy, riolit 490 *236 Sp. Sp. 52,5 3,5 5,5 38,5 0,51 o,- 1,57 VI. 38,9 17,5 16,4 '2,4 2,6 0,8 - _ _ 0,3 0,5 _ _ 60,3 60,3 0,062 0, — 0, - 128,875 aplitgránitos 12 Borinzás, riolit 496 *24 6 J Sp. - 53,- 6,5 3,- 37,5 0,48 0,- 0,50 IV. 37,1 15,6 16,7 11/2 4,6 1,8 _ _ 0,7 0,7 0,4 61,1 * 61,1 0,170 0,- 0,- 71,722 aplitgránitos 13 Biróhegy-Borinzás, riolit 450 + 194 Sp. - 51 ,5 8,5^ 1,- 39,- 0,27 0,17 0,12 II. 45,3 25,4 19,9 - - 5,9 2,4 1,7 _ 0,6 0,9 0,3 48,8 — 48,8 0,- 0,286 0,051 9,458 aplitgránitos 14 Csőszhegy, riolit 496 +252 Sp. Sp. 47,5 10,5 6,— 36,— 0,54 0, — 0,57 IV. 36,1 17,3 14,5 2,7 1,6 2,2 - — — 1,3 0,9 _ _ 61.7 61,7 0,076 0,- 0,- 51,318 engadinites « 15 riolit 470 +230„ 0,23 - 49,5 7,9 7,8 34,8 0,42 0.09 0,98 V. 37,7 13,4 18,7 1,8 3,8 1,9 - - - 1,1 0,8 - _ 60,4 _ 60,4 0,048 0,- 0,- 5,568 aplitgránitos 16 riolit 426, 6 + 182„ 0,1 0,03 45,3 10,7 7,9 36,1 0,43 0,30 0,73 V. 39,6 15,2 20,3 1,9 2,2 2,6 - - 0,8 0,3 1,5 - _ 57,8 0,1 57,7 0,048 0,- 0,- 36,231 engadinites 17 riolit 381 „ +130,1 3,04 0,06 45,9 9,7 6,6 37,8 0,4 B 0,12 0,68 V. 43,9 17,2 22,7 1,8 2,2 2,6 — 0,3 2,2 0,1 _ 53,5 0,5 53,- 0,041 0,- 0,— 27,962 aplitgránitos 18 riolit 369 „ +166,8 ,11 46,8 5,- 12,6 25,6 0,54 0,22 0,84 V. 38,1 15,2 13,- 3,5 6,4 4,2 - — 0,9 1,- 2,3 _ _ 57,7 0,2 57,5 0,092 0,- 0,— 2,307 yosemitgránitos 19 alk. trachit 319 + 88,t ,33 C ,14 44,2 21,7 1,4 32,7 0,94 0,06 0,07 I. 44,- 37,1 2,3 0,2 4,4 6,7 - — 0,4 5,7 0,4 — 3,2 49,3 3,3 49,- 0,007 0,- 0,- 8,866 _ 20 andezit, k. é. 58,, + ^ >«« ,3 30,7 31,6 25,- 2.7 0,35 ),37 0,79 V. 42,8 .5 8,5 7,8 - 19,- 3,4 - 2,9 6,9 5,8 _ 38.2 3,8 37,4 0,416 0,179 0,305 2,250 / normáldioritos 21 andezit, k- é. 68, , * 20, s. ,6 32,9 0,3 24 9 1,9 0,27 ,42 0,82 V. 42,8 6,2 6,7 9,9 - 16,3 - 1,9 2,4 5,9 3,1 _ 40,9 3,5 0,4 0,465 0,117 0,374 2,276 normáldioritos 22 andezit .02 + 46, «, ,6 ,2 34,6 8,8 2,9 3,9 0.29C ,40 0,80 V. 41,3 6,9 6,8 7,6 - 13,1 — 3,9 2,2 5,1 1,9 - 45,6 ,5 5,1 0,426 0,069 0,374 4,137 tonalitos 23 andezit, k. é. 83, , + 21, M ,3 33,5 2,1 8,9 5,5 ,29 ( ,54 0,59 IV. 43,9 6,2 1,6 6,1 - 14,8 -( 1,4 3,3 3,4 r, 7 41,3 C ,7 0,6 9,867 0,027 3,520 2,439 tonalitos 24 andezit 45, 6 ( 69, „ .8 35,5 8,5 7,- 9, — ,35jt ,i7l 0,60 IV. 40,7 9,8|18,7 2,2 -[ 0,9 1 ,2 — ,1 4,7 ,9 48,4 1 ,5 4 7,9 3,300 3,018 .174 5,853 kvarcdioritos Herrmann M.: Telkibányai riolitok és andezitek.... 367 que dans ce ca6 aussi la différenciation magmatique á si-monzonite ou á monzo- nite puisse se produire. Le fait qu’on ne l’observe pás á la surface sur le mont Borinzás et dans la vallée Cteva, ne signifie pás que la différenciation n’a pás eu lieu dans la profondeur. E. S cher f est aus6i de l’avis que la fissure vers les mag- más alcalins qui est déjá connue au nord de Telkibánya sous la forme du tra- chite alcalin affleurant sur les monts Kányahegy et Gvepühegy, se retrouve dans la profondeur entre Kányahegy et Regőc le long d’une ligne de direction N — S environ. A Regőc déjá M. P á 1 f y a mentionná du trachyte á amphibole. La teneur moyenne en silice des roches provenant de Borinzá6 — Bíróhegy et de són voisinage immédiat est de 64,08% (si = 291 ) , ce qui est plus que la teneür optimale pour la métallisation, qui est — selon les calculs de M. Vendel — de 61 á 63% (si = 205 á 240), et la teneur moyenne de Telkibánya— Alsókéked. La possibilité de la métall'sation est donc moindre ici, qu’au nord de Telkibánya. Si nous possédions un plus grand nombre d’analyses, surtout concernant les roches en profondeur, il se pourrait que la composition de ce terrain serait plus proche de l’optimum de la métallisation. Pour finir nous résumons nos constatations: 1. Les andésites qui affleurent au sud de Telkibánya sont plus anciennes que les rhyolites. 2. Nous avons établi les conditions pétrochimiques des andésites et des rhyo- lites de notre territoire á l’aide de valeurs calculées d’aprés les analyses chimiques (normes de Niggli'et bases) et nous les avons comparées aux rhyolites et aux andésites les plus caractér:6tiques de la Hongrie. 3. En recherchant les possibilités de la métallisation sur ce territoire — qui sont liées dans le terrain entre Telkibánya et Alsókéked á la proximité du trachyte alcalin et á des phénoménes hydrothermaux — nous avons établi que les roches de notre territo:re ne présentent aucun signe d’une action hydrothermale, nous n’avons pás trouvé non plus du trachyte alcalin. L’optimum pour la métallisation étant moindre que les valeurs moyennes de la teneur en SiO 2 (6i) de, nos roches, la possibilité de la métallisation est faible, en opposition avec le terrain au nord de Te'k’bánya. Ma:s selon les derniéres constatations de Burri — N i g g 1 i, le magma isophale á diorite quartzifére de Borinzás présente la possibilité que dans 'la profondeur il en résulte pár différenciation un magma simonzonitique — monzo- mtiques, c’est-á-dire il peut en résulter un type magmatique alk, situé sur la ligne qui relie le trachyte alcalin de Kányahegy — Gyepühegy au trachyte á amphibole de Regéc. 3 Földtani Közlöny. 7033 (4). 368 AZ ALSÓBAGOLYHEGY KVARCPORFIRJA A BÜKKHEGYSÉGBEN f SZENTPÉTERY ZSIGMOND B ükks z en t keres z t és Bükkszentl ászló borsodmegyei községek közt emelkedő Alsóbagolyhegy K-i nagyobb része triász mészkőből áll, de a csúcstól E-ra már meg- jelenik a kvaícporfir. Szívós, kemény kőzet, ami az itteni mészkővel együtt hasz- nálva, jó útépítő anyag. A .kvarcport ir az Alsóbagolyhegy E-i oldalán, keskeny sávban majdnem a bükkszentkere6zti útig nyomozható. Szélessége változó. Kvarcporfirtufával, triász mészkővel, az É-i oldalon poríirittufával érintkezik. A kvarcporfirtufa felé határa nagyon elmosódott. Tömeges fajták. Alkotásuk elég egyenletes. Legtöbbször egészen sűrűek, szórványos porfiros kvarc- ée földpát szemekkel. Olykor üvegesek, néhol tipikus folyásos szövettel, viszont vannak nagyobb szeműek is (a hegy É-i oldalán). A Kő- kapu közelében elég gyakoriak a telérek, különösen a hegyről É felé lefutó árok mel- lett. A Dőltfenyves nevű helyen aplitos és pegmatitos telérek gyakoriak. Préselés nyoma a tömeges kvarcponfiron csak kevésbbé látszik, bár néhol ezek is palásak. Erősen látszik azonban a tufákon. A kvarcporfir alapanyaga legnagyobbrészt felzites, mikrofelzites, ritkábban nagyobb szemű. Az üveges alapanyag legtöbb helyen átkristályosodott. Az üveg maga színtelen, gyér fekete és barnás pontocskákat és pálcikaszerű képződményeket tar- talmaz. A felzites részek -igen sűrűek. A szferolitos alapanyag már kissé nagyobb szemű (bükkszentlászlói út szom- szédságában). A szferolitok anyaga földpát. Alakjuk gömbölvíí. néme'-vek enpoBon, hjih MiiKporpaHHTOBOü crpyKTypbi. riop^npoBbiH KBapu KoppofliipoBaH ; no- neBbiH iunaT nBuaeTcn opTOKaa3.MHKponepTnroM, pegKO nnarnoiijra30.M. Szentpétery Zs.: Az Alsóbcigolyhegy kvcircporfirja 373 EhOTHT EBAEeTCE HaCTO XJI0pHTH30BaHHbIM ; MarneTHT, nHpHT, UHpKOH H anaTHT HaXOAflTCH B MHHHMa.TbHOM KOUHMeCTBe. BAieCTe C H3BeCTIIBK0BbIMH BKUlOMeHHBAiH BCTpe- qaioTCB h anHAOT, rpaHaT 11 aBTOMop$Hbie KpHCTajuibi Kanbiurra. TopHan nopoAa HaBeAeHa npojKiuiKaMH KBapuuTa, amurra h nerMaTHTa. KBapueBbiH nop(J>np AmaAuie noptJmpuTa ropbi JlepuHuxeAb h TpuacoBoro H3BecT- HíiKa, no Toro >xe B03pacTa KBapueBoro nop$npa ropbi e.ibuie6arojjbxeAb. Quarzporphyr des Alsóbagolyberges im Bükkgebirge S. SZENTPÉTERY Dér grösste Teil des zwischen Bükkszentlászló und Bükkszentkereszt sich erhebenden Alsóbagolyberges besteht aus Triaskalkstein, und nördlich vöm Berg- gipfel (717 m) erscheint dér Quarzporphyr. Dieser zieht sich bis nahe zum Kreuz bei dem Bükkszentkereszter Weg. Seine Grundmasse ist felsitisch und mikrofelsitisch, seltener glasig, granophyrisch oder mikrogranitisch. Dér Porphyrquarz ist oft stark korrodiert, dér Feldspat ist in den meisten Fallen Orthoklasmiikro- perthit, sehr spárlich Plagioklas. Biotit ist braun, oft chloritisiert. Magnetit, Pyrit, Zirkon, Apátit minimál. Neben den Kalksteinseinschlüssen kommen Epidot und Gránát vor. Intereesant sind die automorphen Kalzitkristalle, im Zusammenhang mit Kalkeinschlüssen. Dér Quarzit, Aplit und Pegmatit bilden schmale Gangé, mit oder ohne Tur- malin und Fluorit. Die Vorkommnisverháltnisee zeigen, das6 dér Quarzporphyr jünger ist, als die Porphyrite des naheliegenden Lőrtncberges und jünger, als dér Triaskalkstein. Er ist gleichalterig mit dem Quarzporphyr des oberen Bagolyberges. 374 ADATOK A MAGYAR KÖZÉPHEGYSÉG TRIÁSZ DOLOMITFAJTÁINAK KELETKEZÉSÉHEZ JAKUCS LÁSZLÓKÉ ' (XVII— XVIII. táblával) í A magyar triász dolomitfajták szerkezetvizsgálata az utolsó két évben indult meg. Az eddigi vizsgálatok során is már sok olyan megfigyelési adat gyűlt össze, ami rávilágíthat az említett dolomitfajták keletkezési körülményeire. A minták a Villányi-hegység, Bakony-, Vértes-, Gerecse-, Buda-Pilisi-hegység és a Bükkhegység területéről származnak, saját gyűjtésen kívül Hegedűs Gy., T rege le K. és Dank V. gyűjtéséből. A mintagyűjtés egyelőre meghatározott irányelvek nélkül és legtöbbször orientálatlanul történt. A vizsgálatok a szemcsealakot, szemcseméreteket, a szemcseelhelyezkedést,, a vegyi összetételt (a kaiéit és dolomit egymáshoz való mennyiségi viszonyát, eloszlását, a saviban oldhatatlan maradék mennyiségét, minőségét és eloszlását), a fizikai jellemzők közül pedig a tömöttség, illetve likacso6ság mértékét é6 minősé- get vették tekintetbe. A vizsgálatok eredménye szerint a magyarországi dolomitfajták nem zátony- képződmények, hanem vegyi kicsapódásból, vagy mésziszap utólagos, de még kőzettéválás előtt végbement ionkicserélődéses átalakulásából keletkeztek. Az eddig vizsgált dolomitfajták háromféle alakban mutatkoznak: \: tömött, rétegzetlen vagy ligen vastagpados dolomitok, 2. ezen az összleten belüli, mm-ritmust mutató finoman rétegzett padok, 3. vékony, 5 — 15 cm-es, finoman rétegzett mész- dolomitpadok (főleg a nóri dachsteini mészkőösszletben). Az első két típus kémiailag — kevés kivétellel — közel áll a normáldolomh- hoz és oldhatatlan maradéka csekély (0,5% alatt). A harmadik inkább dolomitos márgának tekinthető, változó Mg-tartalommal és sok savban oldhatatlan maradékkal (5-30%). A zátonyképződés kérdése. A sávos dolomitfajták szerkezetüknél fogva nem tekinthetők korall-képzodményeknek. Nagy területi kiterjedésük és mészkő között vékony padokban ritmusosan ismétlődő előfordulásuk a zátonyok közötti korall- iszapból való keletkezésüket is kizárja.* .A rétegzetlen típusok zátony-eredete elleni bizonyíték az egyenletes, homogén kémiai összetétel és a szerkezet. A CaO : MgO eloszlási diagramm szerint a legkülönbözőbb területekről vett minták ugyanarra a mezőre esnek, kénrailag tehát igen kevéssé térnek el egymástól. Ezzel szemben a mai dolomitosodott zátonyok külső övei jóval erősebben dolomito- sodtak, mint a belsők, részben az oldat-utánpótlás, részben az eltérő anyag következ- tében. A savban oldhatatlan anyag mennyisége is egyenletes eloszlású. Ez korall- képződmény esetén lehetetlen, mert az állat vázában pelites-törmelékes anyag nincs, Jakucsné: A Magyar Középhegység triász dolomitfajtái 375 csak oldatból kiválasztott CaCO 3, amelyet P-, Mg-, S/'-sók szennyezhetnek. Utólagos, egyneműsödés elképzelhetetlen. A szerkezet vizsgálatakor kiderült, hogy a zátonyképződmények legfőbb jelleg- zetességének tartott ú. n. ,,nagy-oolitok“ (likacsokban utólag kivált koncentrikus- sugaras k'töltés) az anyagból hiányoznak. Ez a szerkezet egyetlen veszprémi fődolomit-mintán volt fölismerhető. Üreges szerkezet gyakran mutatkozott. Ezt nemcsak zátonyok feltételezésével, hanem az utólagos dolomitosodás folytán történt térfogatcsökkenéssel is magyaráz- zák. Esetünkben egyik magyarázat sem kielégítő, mivel a dachsteini mészkőben teljesen hasonló üreg- és üregrendszertípusok, sőt kitöltéstípusok mutatkoznak, mint a dolomitban. (XVII. t. 3. — 4., XVIII. t. 5., 6., 8.) Az üregek szabálytalan alakja és eloszlása, különböző nagysága is kizárja a dolomitosodással kapcsolatos kelet- kezés lehetőségét. A vizsgált dolomitokban korallmaradványok ritkák. Figyelembe kell ven- nünk, hogy dolomitban egyébként is gyér fauna van. Ezt az utólagos dolomitosodás hívei az ionkicserélődés folytán történt szerkezetváltozással, homogén izációval ma- gyarázzák. A dachsteini mészkő hasonlóan gyér faunáját azonban ilyen folyamatok nem érhették; a faumhiány okát tehát másutt kell keresnünk. A kérdés megközelítésére megvizsgáltuk több triásznál fiatalabb eocén-nrocén koralltelep szerkezetét. Ezekben szabálytalan kalctszemcsék szövedéke ismerhető föl a mikroszkóp alatt. A vázszerkezet sokszor elmosódott. A szemcsék 0,5 — 0,1 mm átmérőjűek, szemben a legnagyobb szemű (ú. n. cukorszövetű) dolomit 0,01 — 0,2 mm szemcseátmérőivel. (XVII. t. 1 — 2.) A dolomitfajták zöme csak 0,001 — 0,005 mm szemcseátmérőjű. Az utólagos dolomitosodással a szemcsenagyság csak növe- kedhetett vagy csak kevéssé csökkenhetett á kalcit-.és dolomit-rács méretviszonyá- nak megfelelően. Az előbbiek alapján tehát a magyarországi dolomitfajták nem lehetnek zátonyképződmények. Üreges-likacsos szerkezetük az üledékképződéssel kapcsolatos sajátság. A zátonyképződés kizárásával ezek a dolomitfajták az eddig ismert keletke- zési módok közül a közvetlenül sóe'.egy vagy kettős-só alakjában történt kicsapó- dással, vagy vegyi kiválású mésziszapnak ionkicserélődéssel történő dolomitosodá- sával keletkezhettek. Az előbbire utalnak az igen finomszemű, egynemű Mg-elosz- lású dolomitfajták. Az a megfigyelés, hogy a sávos dolomittípusoknál a márgás, több oldási maradékot tartalmaié sávok nagyobb Aíg-tartalmúak a tisztább sávoknál, felvetette az oldási maradék mennyiségének szerepét a keletkezésben. Ennek a kérdésnek t:sztázására legalkalmasabbnak látszott a dachsteini mészkőösszlet alsó részén mutatkozó dolomitos padok vizsgálata. A savban oldhatatlan maradék szerepe a dolomitosodásban. A dorogi nagy mészkőfejtő, a tokodi „Steinriegel11, a bajóti Öregkő és a tatabányai (felsőgallai) nagy kőfejtő rétegről rétegre gyűjtött anyagának elemzési adatai alapján — a gyűj- tés és elemzések egy részét Mészáros M. végezte el — kétségtelen, hogy a már- gás padok Aíg-ot tartalmaznak. A kőzet nem dolomit, hanem dolomitos márga, mivel Mg-tartalma csekély. Ugyanez a jelenség észlelhető mikroméretekben egyes sávos dolomit-fajtákon is. Festése6 eljárással sikerült kimutatni, hogy a szemmelláthatóan márgás 6ávok nem színeződnek az átlátszó, nagyobb kristályszemcséket tartalmazó kalcitsávokka! szemben. (XVIII. t. 7.) A jelenség magyarázatát keresve legkézenfekvőbb a vízátbocsátó képességet tekintetbe venni. A vizsgálatok szerint a mészkő kevésbbé likacsos, mint a márga 376 Földtani Közlöny IiXXXII. évf. 1952. 10 — 12. sz. (1. 1. táblázatot); tehát nehezebben itatódik át oldatokkal és ezek nehezebben, is cserélődnek benne. 1. táblázat 1. Tömött dolomit (Balatonfüred) 2. Tömött dolomit (Szarvashegy) 3. Tömött dolorrüt (Gánt) 4. Repedezett dolomit (Sárisáp) 5. Sávos dolomit (Felsőgalla kf.) 6. Sávos dolomit Tokod (Hegyeskő) 7. Sávos dolomit Tokod (Magashegy) 8. Sávos dolomit (Nagygete) 9. Sávos dolomit (Gerecse) .. ; 10. Cukrosszövetű mészkő (Budai hegység) 11. Cukrosszövetű mészkő (Nagygete) 12. Tömött dachsteini mészkő (Babái) 13. Tömött dachsteini mészkő (Prtisvörösvár) 14. Tömött dachsteini mészkő (Tokod, Steinriegei) A szilárd — tehát diagenezis után: — állapotban történt utólagos dolomito- sodás ellen azonban több érv merül föl. A rétegek dőlése (10 — 20°) a vízszintestől csak ki6 mértékben tér el. Az oldatok szivárgását függőlegesen, tehát a vízrekesztő tömött mészkő-, és a márgapadokat kísérő agyagrétegekre merőlegesen nem képzel hetjük el. Tehát csak a repedések mentén leszivárgó és a rétegben tovább haladó oldatok dolomitosító hatásával számolhatunk. Mivel a fedőösszlet kőzeté ből és ásványaiból a Mg-ot nem származtathatjuk, a karsztos felszínre transzgredáló eocén tenger vizében oldott Mg jöhet csak számításba. A jura és kréta tengerrel nem szá- molhatunk, mert 1. a jelenség olyan területeken is észlelhető, ahol eddigi adataink szerint sem jura, sem kréta képződmények” nincsenek és nem is voltak; 2. akkor még nem alakultak ki a repedésrendszerek. Az oldatoknak a krétavégi mozgásokkal kap- csolatos repedések mentén kellett a kőzetbe jutniuk. Ebben az esetben azonban a megfelelő irányú kőzetrések mentén a mészkőrétegek dolomitosodása :s várható volna bizonoys mélységig, a likacsosságtól függő mértékben. Ennek eddig semmi nyomát nem észleltük és sem ilyen megfigyelésről, sem ilyen értelemben gyűjtött nrnták elemzéséről nincs tűdomásunk. A triász-tenger vizének hatására a leülepedés és betemetődés utáni dolomito- sodás szintén valószínűtlen. A bolygatatlan üledékrétegekben nem lehetett függő- leges szivárgás részben a mésziszap és agyagrétegek vízzáró volta miatt, részben, mivel a vízzel telített iszap mélyebb részeiben a vízmozgás nrnimális lehet. A dolomitosodás ideje tehát a leülepedés utáni, de a betemetődés előtti időre rögzíthető, a Aíg-ionok oldatát pedig az ülepítő közeg szolgáltatta. Ezt valószínű- síti az is, hogy a dolomitos-már.gás padok vékonyabbak, a mészkőpadok a vasta- gabbak. Állandó terrigén anyagszállítást föltételezve, ez azt jelenti, hogy a mészkő- kiválás ritmusos volt. Gyors mészkicsapódás mellett vastag padok keletkeztek, viszonylag kicsiny oldhatatlan anyag mennyiséggel, a rné6zk:válás lassúbbodása idején ugyanannyi idő alatt vékony márgás pad rakodott le. A márgapad anyagának minden része lényegesen hosszabb ideig érintkezhetett a Aíg-ionokat tartalmazó oldatokkal, mint a gyors ütemben vastagodó mészkőrétegeké, tehát több lehetősége és valószínűsége volt a dolomitosodásnak. A terrigén anyaglerakodás egyenletességét a 2. 6Z. táblázat bizonyítja. Ezen feltüntettük: a mészkőrétegek vastagságát, az oldhatatlan anyag mennyiségét %-ban és az 1 m rétegvastagságra átszámított oldás! maradék mennyiségét %-ban. likacstér: .. 0,61% . . 0,72% .. 0,85% . . 6,38% .. 1,03% .. 1,05% .. 1,08% .. 1,28% .. 1,32% .. 1,68% .. 1,84% . . 0,23% ' . . 0,29% . . 0,33% Jakucsné: A Magyar Középhegység triász dolomitlajtái 377 Az 1 — 5. minta egy terrigén anyagszállítási ritmusba, a 6 — 9. egy másodikba, a 10 — 17. egy harmadik, oszcilláló ritmusba tartozik. Ez a táblázat azt mutatja, hogy a kőzetösszlet két ritmus eredőjeként alakult ki. Az egyik a mészkiválás, a másik az ettől független terrigén anyagszállítás ritmusa. 2. táblázat Dorogi nagykőfejtő rétegsora Mintaszám Vastagság m-ben Oldh. m. % 1 m vastagságra átsz. % 1. 0,50 0,21 0,10 2 0,10 2,88 0,28 3. 0,90 0,72 0,65 4. 0,70 0,42 0,31 5. 0,04 12,42 0,49 6. 2,50 1,25 3,75 7. . 0,06 57,01 3,42 8. 0,70 4,32 3,03 9. 0,45 7,93 3,59 10. 0,05 17,22 1,16 11. 3,25 0,24 0,78 12. 0,02 58,55 1,22 13. 0,80 0,23 0,18 14. 0,03 36,97 1,11 15. 1,35 0,27 0,36 16. 0,02 63,63 1,26 17. 1,50 0,36 0,54 Ezenfelül fontos bizonyíték, hogy mikroszkóppal megvizsgálva az oldhatatlan maradék anyagában és szemcsenagyságábam nem mutatkozik lényeges különbség. Ez igen finomszemü, főleg kolloidos anyagból áll. Feltűnő azonban, hogy a máfgás padok oldási maradéka főleg világos zöld és élénksárga, a mészkőé sötétebb zöld, barnás-sárga, sötétbarna. Ez a színkülönbség valószínűleg az üledék oxidációs fokával kapcsolatos. Általánosságban megállapítható, hogy a dolomitosodás mértéke és az oldha- tatlan anyag mennyisége között nincs szükségszerű, általánosan érvényes össze- függés. A helyileg mutatkozó" törvényszerűségek egyazon tényező egymástól füg- getlen eredményének tekinthetők. Ezért nem mutatkozott a különböző területekről gyűjtött minták elemzési adataiban kapcsolat az oldási maradék és többi alkatrész között. Az 1. sz. diagrammból világosan látszik, hogy a folyamatosan növekedő oldási mennyiségtől függetlenül változik a CaO, MgO, C02 és R2Q3 aránya. A 2. sz. diagramm jobboldalán a 6ok oldási maradékot tartalmazó dolomitos kőzetek ada- tait tüntettük fel. Látjuk, hogy a legkülönbözőbb, szeszélyesen változó összetételű kőzetek kerültek egymás mellé, a mészkő, dolomitos mészkő, márga, dolomitos márga minden átmenete képviselve van. Az 1. és 2. diagramm összehasonlításából kiderül, hogy a dolomitosodás ugyan nem fokozód:k az oldhatatlan anyag tartalom növekedésével párhuzamosan, de típusos dolomitfajták valamennyien kevés fi yen anyagot tartalmaznak. I A kémiai összetétel kiértékelése a keletkezés szempontjából Általában megállapítható, hogy a különböző helyekről és a fődolomit eltérő szintjeiből származó dolomitminták között igen csekély összetételbeli különbség 378 Földtani Közlöny LXXXII. énf. 1952. 10 — 12. sz. mutatkozik (1. 3. 6Z. háromszögdiagrammot is). A CaO-, MgO - és C02-tartalomban mindössze 2 — 3% az ingadozás, a vetületi pontok igen összetömörülnek. Legjelen- tősebben és szabálytalanul a háromértékű fémek oxidjainak mennyisége változik. Az ^éVérték szintek és területek szerinti eloszlásában nem mutatkozott összefüggés. A 4. számú háromszögdiagramm a fémoxid és oldási maradék viszonyát tün- teti fel a karbonátos alkatrészekkel szemben. A vetületi pontok több mezőben sűrű- södnek. Az egy mezőbe eső minták azonban sem időben, sem lelőhely szerint nem tartoznak Ö6sze. A szemnagyság és oldási maradék mennyiségi viszonyát külön is vizsgáltuk. A csiszolatokat végignézve és az elemzési adatokkal összevetve az a kép alakult ki, hogy az oldási maradék mennyiségének növekedésével a 6zemcsenagyság csökken. Pontos mérésekkel azonban az összefüggést nem sikerült kimutatni. A minták zömé- nél ugyanis az oldási maradék 1 % alatt van, s a szemcsenagyság igen tág határok között (0,001—0,05 [0,2] mm) változik. Az 5. számú diagrammon néhány mérési 5. diagramm. Jakiícsné: A Magyar Középhegység triász dolomitíajtái ■ 379 adat van feltüntetve. A szemcsenagyságokat megszakadó ferde egyenesek jelzik, amelyek XU cm abszcissza mellett a szemcsenagyság minimumát és maximális értékét kötik össze. Az egyenlő vagy közel egyenlő szemcséjű kristályokat tartal- mazó kőzetet pont vagy rövid egyenes, az erősen bevert, vagy nagyon eltérő szemcsenagyságú kőzetet meredek, hosszú egyenes jellemzi. Ha a minimumokat és maximumokat egy görbével összekötjük, ezek egy mezőt fognak közre. Ugyanezen a diagrammon — különböző léptékben — az oldási maradék és a MgO -mennyiség' értékeit isvábrázoltuk. A MgO mennyisége az ábrázolt mintáknál kevéssé (15 — 21% között) változik, az oldási maradék viszonylag nagyobb értékkel (0 — 9%) ingadozik. A görbék lefutását tekintve semmiféle összefüggés nem adódott. A kémiai jellegek alapján a dolomitkőzetek keletkezési viszonyaira, korára vagy fáciesére nem lehet következtetni. Legfeljebb a kőzetszerkezeti tulajdonságok- kal egybevetett és egyéb keletkezési jellegekkel ellenőrzött adatok lehetnek ilyen célra értékesek. A szilárd állapotú utólagos dolomitosodás lehetősége Az irodalomban is szerepel és anyagunkban is vannak teljesen dolomitoso- dott, eredetileg feltétlenül mészvázú szerves maradványok. Mészmoszatok, ,cs:gák vagy pörgekarúak átmetszetei élénken kiütköznek, átkristályosodva áttetsző, egyéb- ként rendszer' nt tömöttebb szerkezetükkel. A repedések mentén, vagy üregkitöltés- ként mutatkozó anyag is sok esetben teljesen dolomitosodott. Gyroporellás dolomit- csiszolat megfestése után az algák körvonalai a kőzettel való érintkezés vonalában élesen kiütköznek, mert anyaguk dolomitosabb, mint a bezáró kőzeté; az algagyűrűn belül főleg kalcitos rész van, valószínűleg utólagos kalcitk'töltéssel. A kioldásos elmélet itt nem alkalmazható, mert a kioldással keletkezett dolomitok legjellegzete- sebb szerkezeti sajátsága, a lyukacsos szövet h'ányzik. Ez a jelenség egyenlőtlen dolomitosodásra utal. A földtani és laboratóriumi kísérletek szerint ez lehetséges. A dolomitosodás mértéke u. i. az eredeti anyag minőségétől függ. A leülepedéstől kezdve a kőzetanyag és |algaváz ugyanazokban a folyamatokban, azonos körülmé- nyek közt vettek részt. Az algaváz tehát vagy eredetileg is több Mg- 1 tartalmazott a bezáró üledéknél, vagy az ionkicserélődésre alkalmasabb volt. Mindkét lehetőséget alátámasztják a mai algás zátonyok elemzési adata1 is. A kalcitos mag a belső csatorna utólagos kioldódásából és kitöltődéséből származhatik. Mivel dolomitosodott szélesebb hasadékkitöltésben a repedés nyílt része felé kalcitosabb, a kőzet fala felé .dolomitosabb anyag észlelhető, fel kell tételeznünk, hogy a repedéskitöltés dolomitosodása fokozatosan ment végbe már a kalcitkiválás alatt. A régebben kivált részeknek több idejük volt a dolomitosodásra, mint a rövid ideje kivált kristályoknak. Felmerülhet az a gondolat is, hogy a Mg-kicserélődés nem a repedésben szivárgó víz, hanem a kőzet felől indul meg a szövetben igen lassan mozgó oldatok hatására. Ezt a feltevést azonban éppen a szövetben levő víz kis mennyisége és pangása teszi valószínűtlenné. Közvetlen dolomitkiválás itt nem le- hetséges, mert egyrészt hiányoznak a laboratóriumi kísérletekkel jól körülhatárolt megfelelő fiz'kai-kémiai körülmények (hőfok, bomló szerves anyagok, az oldat só- koncentrációja stb.), másrészt a dolomitosodás nem egyenletes, fokozódik az eredeti kőzetfal felé. Dolomitkiválás esetén vagy egyenletes dolomitkitöltést kellene észlelni, vagy a fizikai-kémiai körülmények változása esetén váltakozó kalcit-dolomitrétegek- nek kellett volna keletkezniük. Vannak olyan dolom't kőzetek is, amelyek üregeit és repedéseit teljes mér- tékben kakit tölti ki. Ezek dolom:tosodá6a a szivárgó oldatok hatására ment végbe ott, ahol a kalcitkiválás megfelelően lassú volt. Ahol a kalcit rövid idő alatt kitöl- tötte a hézagokat és elzárta továbbiakban az oldatok útját, nem következett be a 380 Földtani Közlöny LXXXII. évf. 1952. 10 — 12. sz. dolomitosod ás. Nem állhatna fenn ez a különbség, ha a kicserélődés a kőzet felől indult volna meg. Ennek a gyorsabb-, illetve lassúbb kalcitkiválásnak a magyarázatát szárazabb, illetve nedvesebb időjárás nem adja meg, mivel a szerkezet szerint általában nem ritmikus folyamatról van szó. Csupán néhány esetben találtunk olyan üregkitöltést, amely időszakosan szünetelő, majd újrainduló kiválásra utal. A jelenség okát eset- leg a kőzet térbeli helyzete megmagyarázza. A karsztvíz szintje fölött, az eleven karszt övében gyorsabb, a mély karsztban ellenben lassúbb az oldatok mozgása és utánpótlása, így a kalcitkiválás is. A híg Mg-oldattal tehát minden kis terület hosszú időn át érintkezik. Összefoglalva a vizsgálati eredményeket, megállapíthatjuk: 1. A magyarországi eddig vizsgált triász dolomitfajták nem zátonyképződ- mények. 2. A kémiai összetétel a keletkezésre vonatkozólag nem nyújt adatokat. 3. A dolomitosodás mértéke és a savban oldhatatlan ar^ag mennyisége között nincs szükségszerű, általánosan érvényes összefüggés. A helyileg mutatkozó tör- vényszerűségek egyazon tényező független eredményei. 4. A dolomitosodás a leülepedés után, de még a kőzettészilárdulás előtt lágy mész:szapban végbemenő, diagenetikus folyamat. 5. A kőzet megszilárdulása utáni dolomitosod ásón mennek keresztül a kőzetbe zárt szerves maradványok vázai és a kőzetrésekben kivált, dolomit osodott kalcit- erek és üregkitöltések. IRODALOM — LITTÉRATURE 1. Behre: GeoChernistry’ and lotalization of dolomitization. Econ. Geol. 42. 1947. — 2. Brugger: A budakörnyéki dolomitok kőzetkémiai vizsgálata. Mát. Term. Tud. Értesítő, 59. 1940. — 3. F u x; A pelsocardói triász mészkövek és dolomitok kőzettar.: vizsgálata. Tisia. Debrecen, 1940. — 4. H ü g i: Gesteinsbildend wichtige Karbon-ate und dérén Naohweis mittels Fárbemethoden. Schweiz. Min. u. Petr. Mitt. 25. 1945. — 5. Kenneth — Landes: Porosity trough dolomitisaBon. Bull. Amer. Áss. of Petr. Geol. 3. 1946. — 6. Lemberg — Tenne: Zűr miikroskopisChen U.ntersuchung von Calcit, Dolomit und Predazzit. Zeitschr. d. deutsch. Geol. Ges. 40. 1888. — 7. Lemberg: Zűr mikrochemischen Untersuchung einiger Minera'.e. Zeitschr. d. deutsch. Geol. Ges. 44. 1892. — 8. Leuchs: Beitrage z. Lithogenesis kalkalpiner Sedimente. Neues Jahrb. Abt B. Beil. Bd. 1928. — 9. Liebe: Das Zechsteinriff v. Köstrtz. Zeitschr. d. deutsch. Geol Ges 9. 1857. — 10. Linck: Bildung des Dolomites und Dolomitisierupg. Chemie. d. Erde. 11. 1937. — 11. Oh le: The influence of permeability on őre distribution in k'me- stone and dolomité. Econ. Geology. 46. 1951. — 12. Parker: Svstematlsche Übersicht mineraldiagnostisch. wichtiger Mikroreaktionen. Schweiz. Min. Petr. Mitt. 21. 1941. — 13. Richthofen: Über Mendola-Do’omit und Sohlern-Dolomit. Zeitsohr. d. deutsch. Geol. Ges. 26. 1873. — 14. Rogers: Distinction between Calcite and Dolomité on Poli- shed Surf. Am. Journ. of Se. 238. 1940. — 15. San dér: Beitrage zűr Kenninis dér Anlagerungsgefüge. Tscherm. Min. Petr. Mitt. 48. 1936. — 16. Schumann: D:e mikro- skopische Untersuchung von Mineralen dér Karbonatgruppe. Heidelb. Beitr. z. M:n. u. Petrogr. 4. 1948. — 17. Sikabonyi: Mész-dolomit a Buda-Pilisi-hegységben. Földtani Közlöny, 82. 1952. — 18. van Tuyle: The origiin of Dolomité. Jowa Geol. Surv. Annua! Rep. 25. 1914. Az elemezett dolomitminták lelőhelyei 1 — 45. Felsőtárkány. — 16. Felsötárkány, Vízkelet 295 mp. — 18 Fe'.sőtárkány, Kistiba, É. — 19. Felsőtárkány, Nagytiba, É. — 21. Felsőtárkány. Várhegy. Keringő-út 510 mprtól Ny-ra. - - 22. Felsőtárkány, Várhegy, Ny-ra -az erdő szélén. — 27. Várpalota 418 mp-tól KÉK-re 100 m. — 29. Várpalota 280 mp-tól K-re 950 m. — 30. Várpalota 208 mp-tól ÉNy-ra 300 m. — 31. Pét 170 mp-tól Ny-ra 450 m. — 33. Hajmáskér 205 DK, 200 m (útelágazás). — 34. Hajmáskér, Alsólegelő ÉNy-i széle. — 35. Hajmáskér 184 m-p kf. — 38. Pét-hegy 207 mp-tól KDK-re 550 m. — 40. Inota, Burok vgy. 234 mp- tól DK-re 350 m. — 41. Inota, Burok-v. 250 mp-tól íNy-ra 100 m. — 42. Inota. Hideg vgy. Jakucsné: A Magyar Középhegység triász dolomitfajtái 381 302 mp-tó! NyDNy-ra 500 m. — 44. Bodajk Ny 217 mp-tól ÉNy-ra 200 m. 46. Fehér- várcsurgó, Gaja-malom, ÉNy-ra 1000 m. — 47. Fehérvárcsurgó, DNy, 201 mp-tól É-ra 150 m. — 48. Fehérvárcsurgó, DNy. 201 mp-tól D-re 100 m. — 49. Iszkaszentgyörgy, Bitóhegy 154 mp. — 50. Veszprém K, Geleméri-majortól Ny-ra 500 m. — 51. Veszprém K, Geleméri-majortól É-ra 500 m nagykőfejtő. — 52. Kádárta, K, 900 m. — 53. Gyu’.afirátót, Ny, 208 mp-tól Ny-ra 500 m. — 54. Gyulafirátót, Ny, 218,7 mp-tó! Ny-ra 400 m. — 55. Veszprém, Jutaspuszta, 234,5 hp-tól ÉNy-ra 400 m, murvagödör. — 56. Veszprém, Jutaspuszta, D, 240 mp. — 57. Tótvázsony, Ny, 281 mp-tól É-ra 400 rn. — 58. Nagy- vázsony É, 262 mp-tól ÉK-re 400 rm — 59. Nagyvázsony É, Felső-Csepel-puszta. — 60. Tótvázsony, Égett-hegy, 455 mp-tól ÉNy-ra 600 m. — 61. Nemesvámos É, Cinege- hegy. — 62. Veszprém, Tekercs-völgy, 292,5 hp-tól K-re 100 m. — 63. Veszprém' ÉNy. 248,8 hp-tól ÉNy-ra. 400 m. — 64. Veszprém, Csatár-puszta, D-re 500 m — 65, Vesz- prém, Csatár-hegy, 404 mp-tól É-ra, 600 m. — 66. Veszprém, Menyeki őrház, ÉK-re 450 m. — 67. Veszprém, Menyeke őrház, D-re 1200 m. — 68. Bánd, Steinecker-malom, DNy-ra 200 m. — 69. Szentgál templomtól DK, 3400 m-ie levő 446 mp. — 70. Szentgál, Mecsek-hegy ÉNy-i végén. — 71. Veszprém, ÉNy Cseri-bánya. — 72. Veszprém É, 248,4 hp-tól É-ra 100 m. — 73. Veszprém É, 244,3 mp. — 74. Veszprém É, 225, 42 hp-tól É-ra 300 m. — 75. Veszprém volt repülőtér, 250,60 hp-tól ÉK-re 150 m. — 76. Veszprém, ÉNy-ra 315 mp. — 77. Veszprém, volt repülőtér. 278 mp. — 78. Városlőd, 428 mp-tól 500 m. — 79. Városlőd DK, Kakast araj, 528 mp-tól ÉK-re 150 m. — 80. Városlőd DK, Usti-hegy, 492 mp. — 81. Városlőd D, 349 .mp-tól K-re 300 m. — 82. Városlőd D, 400 mp-tól Ny-ra 450 m. — 83. Lesenceistvánd, Uzsa-majortól ÉK-re 1000 m. — 84. Lesence- istvánd Úzsa-pusztától ÉK-re 900 m. — 85. Sümeg úrbéri erdő (,,é”-nél). — 86. Sümeg — Tapolca út 191,5 hp-tól Ny-ra 200 m. — 87. Sümeg — Tapolca út 227,2 hp-tól Ny-ra. — • 88. Sümeg — Tapolca-út 236,5 hp. — 89. Sümeg — Tapolca-út, Majális-völgy szájával szem- ben. — 90. Zalahaláp — Nyirád-út, Ódörögd-puszta elágazás. — 91. Zalahaláp — Nyirád-út, üjdörögd-puszta 217 mp-tól Ny-ra 150 m. — 92. Zalahaláp — Nyirád-út, 239,2 hp-tól ÉK-re 400 m. — 93. Szőc, Dégi-tanya D-re 600 m. — 94. Szőc, DNy, 247,9 hp. — 95 Szőc, DNy, 284 mp-tól Ny-ra 400 m. — 96. Szőc K, DK Átibor. — 97. Taldándörögd K, Baksa- hegy. — 98. Lesencenémetfalu DNy-i szélén. — 99. Vállus, Barbacs-hegy K-i szélén. — 100. Vá'.lusd erdészlak DNy-ra 1000 m. — 101. Keszthely, Várvölgy, Fagycskereszt. — 102. Keszthely, Várvölgy, 139,3 hp-tól K-re 400 m. — 103. Keszthely — Rezi-út, 160 hp-tól (híd) ÉNy-ra 300 m. — 104. Keszthely — Rezi-út, Battyánhát K-re. — 105. Rezi templom- tól D-re 1000 m. — 106. Rezi Ny-ra 1000, a hídtól K-re 100 m. — 107. Keszthely ÉNy, Hévízfürdő ÉK-re 1500 m. — 1Ó8. Gyenesdiás, Büdöskúti völgy, 232,2 hp-tól ÉNy-ra. 300 m. — 109. Gyenesdiás, Büdöskúti völgy' 232,2 hp-tól ÉK-re 500 m. — 110. Gyenes- dlás, Büdöskúti völgy, 232,2 hp-tól ÉK-re 400 m. — 111. Gyenesdiás, Vadlány -barlang ÉNy-ra 250 m. — 112. Gyenesdiás, 203,5 hp-tól Ny-ra 200 m. — 113. Vonyarcvashegy, Vashegyi kőfejtő. — 114. Balatongyörök, ÉNy-ra 1400 m. — 115. Balatongyörök ÉÉK, 217,5 hp-tól ÉK-re 150 m. — 116. Díszei, É-ra 1800 m. — 117. Hegyesd K-re. — 118. Sáska K-re 400 m. — 119. Sáska É-ra, Kecskevár. — 120. Csákvár, Vadorzó-árok, 281,6 hp. — 121. Csákvár, Vadorzó-árok, 292 mp-tól Ny-ra 200 m. — 122. Vérteskozma, Sár- kánylyuk-völgy, 354 mp-tól Ny-ra 400 m. — 123. Felsőszenttamás-puszta. K-re 250 m. — 124. Szár, Nagyfar^astorok, 330 mp-tól K-re 100 m. — 125. Nagyszéna-hegy, 426,7 hp-tól DDK-re 400 m — 126. Szár, Vinyabükk-völgy kúttól Ny-ra 10Ó m. — 127. Szár, ÉNy-d szélén murvafejtés. — 128. Szár, vasútállomástól É-ra 1800 m. — 129. Tarján, Baglyas-hegy, 420,3 hp-tól D-re 300 m. --- 130. Nagyegyháza, Somlyóvár-hegy. — 131. Nagyegyháza, Hársas, 366,8 hp-tól DNy-ra 100 m. — 132. Óbarok, É, Lóingató-hegy, 301,7 hp-tól Ny-ra 400 m. — 133. Óbarok, É, Lóingató-hegy, 299,3 hp-tól D-re 500 m. — 134. Szár — Üjszár-út, 230 mp. — - 135. Szár, Vasútállomás, DK-re 600 m. — 136. Felső- galla— Bicske út, Hajagoshegy ÉK-re. — 137. Felsőgalla — Bicske út, csőszház. — 138. üjbarok templomtól É-ra 1100 m. — 139. LJjbarok Ny-i szélén. — 140. Vi 1-1 ánykö vesd, D. — 141. Németpalkonya, DK-re 1000 m. — 142. Vokány vasútállomás. — 143. Máriagyüd. templomtól ÉK-re 600 m. — 144. Nagykovácsi, Kutyahegy D-re. — - 145. Tinnye DK kőfejtő. — 146. Budajenő, ÉK kőfejtő. — 147. Piilisvörösvár, Veres-hegy K-re. — 148. Pilisvörösvár, D-re. — 149. Piliscsaba, DK-re. — 150. Piliscsaba Ny, 219 mp-tól D-re 350 m. — 151. Klotildliget, Kiskopasz. — 152. Pilisvörösvár, Piliscsaba műút 233 áteresz- nél. — 153. Zsámbók DNy, 257,3 hp. — 154. Zsámbék, Strázsahegy. — 155. Szomor, Kakuk-hegy. — 156. Gyermely Ny, Gyarmag-hegy. — 157. Gyermely Ny, Kecske-kő. — 158. Dorog, Geíe-hegy, 403 mp-tól K-re 100 m. — 159. Budaörs Ny, Ökrös-hegy. — 160. Budaörs, Csíki-hegyek 314,4 hp. — 161. Budaörs, Odvas-hegy DNy-i vége. — 162. Buda- örs, Farkas-hegy D. — 163. Budaörs, Farkas-hegy K. — 164 — 177-ig Felső- Tárkány. — 178. Felső-Tárkány Várhegy 501 mp-tól Ny-ra 300 m. — 179. Felső-Tárkány. Várhegy 501 mp. — í 80. Felső-Tárkány Várhegy 501 mp-tó! Ny-ra 200 m. — 181. Felső-Tárkány 501 mp-tól ÉNy-ra 150. — 182. Felső-Tár- 382 Földtani Közlöny LXXXII. évf. 1952. 10 — 12. sz. kény Várhegy 501 mp. — 183. Felső-Tárkány Várhegy 501 imp-tól DK-re 200 m. — 195. Felső-Tárkány Nagyidba 549 mp-tól Ny-ra 350 m. — 196. Felső-Tárkány Várhegy 501 mp-tól É ra 500 m. — 198. Felső-Tárkány Várhegy 501 mp-tól ÉK-re 250 m. — 199. Felső- Tárkány Várhegy 501 mp-lól ÉÉK-re 750 m. — 200. Felső-Táikány Várhegy 501 mp-tól ÉÉK-re 900 m. — 201. Felső-Tárkány Várhegy 502,4 hp-tól Ny-ra 300 m. — 202. Felső- Tárkány Várhegy 502,4 hp-tól Ny-ra 250 m. — 203. Felső-Tárkány Várhegy 502,4 hp-tól NyÉNy-ra 350 m. — 204. Cserépfalu Pelyvástető. — 208. Cserépfalu Pelyvástető 677,4 hp-tól D-re. — 209. Cserépfalu Pelyvástető 627 mp-tól D-re. — 210. Cserépfalu Pelyvás- tető D 634,9 hp. — 211. Cserépfalu Pelyvástető.- — 212. Cserépfalu Pelyvástető. — 214. Cserépfalu Kisbagjashegy. — 216. Cserépfalu Sóskúthegy. — 218. Cserépfalu őrhegy €47,5 hp. — 219. Cserépfalu Őrhegy 647,5 hp-tól DNy-ra 100 m. — 220. Cserépfalu Simon- szentlápa Ny-i része. — 221. Cserépfalu Bácsvárorom. — 222. Veszprém Csatárhegy 374,8 hp-tól ÉK-re 380 rn. — 223. Veszprém Csatárhegy 374,8 hp-tól ÉK-re 350 m. — 224. Veszprém Csatárhegy 374,8 hp-tól K-re 250 m. — 225. Veszprém Csatárhegy 374,8 hp-tól DK-re 170 m. — 226. Veszprém Csatárhegy 374,8 hp. — 227. Veszprém Csatár- hegy 374,8 hp-tól É-ra 200 m. — 228. Veszprém Csatárhegy 374,8 hp-tól É-ra 300 m. — 229. Veszprém Csatárhgy 374,8 hp-tól DNy-ra 350 m. — 230. Veszprém Csatárhegy 374,8 hp-tól DDNy-ra 450 m. — 231. Veszprém Csatárhegy 404 mp-tól K-re 300 m. — 232. Veszprém Csatárhegy 404 mp-lól ÉK-re 250 m. — 233. Veszprém Csatárhegy 404 mp-tól ÉÉK-re 350 m. — 234. Veszprém Csatárhegy 404 mp-tól ÉÉK-re 700 m. — 235. Veszp- rém Csatárhegy 404 mp-tóll ÉÉNy-ra 600 m. — 236. Veszprém Csatárhegy 404 mp-tól ÉNy-ra 530 m. — 237. Veszprém' Csatárhegy 404 mp-tól ÉNy-ra 600 m. — 238. Szentgál Miklóspálhegye 491 hp-tól ÉNy-ra 600 m. — 242. Szentgál Miklóspálhegye 491 hp-tól ÉNy-ra 200 m. — 243. Szentgál Miklóspálhegye 491 hp-tól. — 244. Szentgál Miklós- pálhegye 491 hp-tól DK-re 400 m. — 245. Szentgál Miklóspálhegye 491 hp-tól K-re 800 m. — 246 Szentgál Miklóspálhegye 491 hp-tól ÉK-re 600 m. — 247. Szentgál Miklóspál- hegye 491 hp-tól ÉK-re 200 m. — 248 Szentgál Miklóspálhegye 491 hp-tól É-ra 250 m. — 249. Szentgál Miklóspálhegye 491 hp-tól É-ra 500 m. — 250. Szentgál Baloghegy 372 mp. — 251. Szentgál Baloghegy 425 mp. — 252. Szentgál Miklóspálhegye 491,1 hp- tól D-re 1200 m. — 253. Szentgál Miklóspálhegye 491 hp-tól D-re 800 m. — 254. Szent- gál Miklóspálhegye 491 hp-tól DNy-ra 300 m. — 255. Szentgál Miklóspálhegye 491 hp-tól Nv-ra 200 m. — 256. Szentgál Miklóspálhegye 491 hp-tól NyÉNy-ra 50Ö m. — 257 — 276-ig Nagyvázsony Égett-hegy. — 277. Nyirád Csekethegy 278 mp-tól Ny-ra 300 m. — 278. Nyirád Csekethegy 278 mp-tól D-re 400 m. — 279. Nyirád Csekethegy 278 mp. — 280. Nyirád Ki-sbakonyhegy 326 mp-tól DK-re 300 m. — 287. Nyirád Kisbakonyhegy 326 mp-tól D-re 100 m. — 288. Nyirád Kisbakonyhegy 326 mp-tól DDK-re 300 m. — 257,5 hp-tól DNy-ra 350 m. — 350 — 351. Gánt Vaskapuhegy 257,5 hp-tól DJ^Iy-ra 130 m — 291. Nyirád Cserhegy 328 mp-tól ÉK-re 300 m. — 292. Nydrád Cserhegy 328 mp-tól ÉK-re 470 m. — 293. Nyirád Cserhegy 369 mp-tól D-re 1100 m. — 294. Nyirád Cserhegy 369 mp-tól D-re 800 m. — 295. Nyirád Cserhegy 369 mp-tól D-re 400 m. — 296. Nyirád Cserhegy 369 mp-tól ÉÉNy-ra 100 m. — 297. Gyenesdiás Petőhegy 355,2 hp 356 DNy-ra 540 m. — 298. Gyenesdiás Petőhegy 355,2 hp-tól DDNy-ra 600 m. — 299. Gyenesd'ás Petőhegy 313,7 hp. — 300. Gyenesdiás Petőhegy 313,7 hp-tól DDK-re 300 m. — 301. Gye- nesdiás Petőhegy 313,7 hp-tól DDK-re 450 m. — 302. Gyenesdiás Petőhegv 355,2 hp-tól D-re 155 m. — 303. Gyenesdiás Petőhegy 241 mp-tól Ny-ra 500 m. — .304. Gyenesdiás Petőhegy 241 mp-tól Ny-ra 370 m. — 305. Gyenesdiás Petőhegy 241 mp-tól ÉNy-ra 350 m. — 306. Gyenesddás Petőhegy 355,2 hp-tól DDK-re 1000 m. — 307. Gyenesdiás Petőhegy 355,2 hp-tól DDK-re 500 m. — 308. Gyenesdiás Petőhegy 355,2 hp-tól D-re 350 m. — 309. Gyenesdiás Petőhegy 355,2 hp-tól DDNy-ra 400 m. — 310. Gyenesdiás Petőhegy 355,2 hp-tól D-re 170 m. — 311. Gyenesdiás Petőhegy 355,2 hp. — 312. Gye- nesdiás Petőhegy 355,2 hp-tól ÉK-re 100 m. — 313. Gyenesdiás Petőhegy 355,2 hp-tól ÉK-re 250 m. — 314. Gyenesdiás Petőhegy 355,2 hp-tól ÉK-re 600 m. — 315. Gyenes- diás Petőhegy 355,2 hp-tól ÉK-re 1100. — 316. Gyenesdiás Petőhegy 355,2 hp-tól ÉK-re 1400 m. — 317. Gyenesdiás Petőhegy 381,1 hp-tól DNy-ra 150 m. — 318. Gyenesdiás Petőhegy 381,1 hp-tól DNy-ra 300 m. — 319. Gyenesdiás Petőhegy 394,2 hp-tól D-re 500 m. — 320. Gyenesdiás Petőhegy 394,2 hp-tól DNy-ra 800 m. — 321. Gyenesdiás Pető- hegy 355,2 hp-tól ÉNy-ra 700 m. — 322. Gyenesddás Petőhegy 355,2 hp-tól É-ra 370 m. — 323. Gyenesdiás Petőhegy 355,2 hp-tól DNy-ra 100 m. — 324. Gyenesdiás Petőhegy 355,2 hp-tól Ny-ra 170 m. — 325. Gyenesdiás Petőhegy 355,2 hp-tól NyÉNy-ra 260 m. — 326. Gyenesdiás Petőhegy 355,2 hp-tól ÉNy-ra 500 m. — 327. Gyenesd'ás Petőhegy 355,2 hp-tól Ny-ra 900 m. — 328. Gyenesdiás Petőhegy 180 mp-tól DDK-re 300 m. — 329. Gyenesdiás Petőhegy 180 mp-tól D-re 600 m. — 330. Gánt Vadkert 307,6 hp-tól K-re 170 m. — 331. Gánt Kápolnapuszta 370 hp-tól DK-re 170 m. — 332. Gánt Kápolna- puszta 370 hp-tól DK-re 870 m. — 333. Gánt Kápolnapuszta 370 hp-tól DK-re 770 m. — 334. Gánt Kápolnapuszta 370 hp-tól DK-re 600 rri. — 335. Gánt Kápolnapuszta 370 hp-tc! 1. diagramr J a A1 u c s n é : A Magyar Középhegység triász dolomit [aj Iái, 2. diagramm. Jak A Magyar Középhegység triász dolomitfajtái. '3. diagramm Jakucsné: A Magyar Középhegység triász dolomitfajtái 383 DK-re 380 m — 336. Gént Kápo'.napuszta 370 hp-tó! DK-re 250 m. — 337. Gént Kápolna- puszta 370 hp-tól DK-rc 100 m. — 338. Gént Kápolnapuszta 370 hp-tól £Nv-ra 150 m. — 339. Gánt Kápolnapuszta 370 hp-tól ENy-ra 400 m.' — 340. Gánt Kápolnapuszta 370 hp-tól ENy-ra 620 m. — 341. Gánt Vadkert 307,6 hp-tól K-re 120 m. — 342. Gánt Vad- kert 307,6 hp. — 343. Gánt Vadkert 307,6 hp-tól DNy-ra 250 m. — 344. Gánt Vadkerl 307,6 hp-tól Ny DNy-ra 300 m. — 345. Gánt Vadkert 307,6 hp-tól DNy-ra 300 m. — 346. Gánt Vadkert 307,6 hp-tól DNy-ra 420 m. — 347. Gánt Vadkert 307,6 hp-tól DNy-ra 500 m. — 348. Gánt Vadkert 307,6 hp-tól NyDNy-ra 200 m. — 349. Gánt Vasikapuhegy 257,5 hp-tól DNy-ra 350 m. — 350 — 351. Gánt Vaskapuhegy 257,5 hp-tól DNy-re 130 ni. — 352. Gánt Vaskapuhegy 257,5 hp. — 353. Gánt Vaskapuhegy 257,5 hp-tól DK-re 150 m — 354. Gánt Vaskapuhegy 257,5 hp-tól DK-re 300 m. — 355. Gánt Vaskapuhegy 257,5 hp-tól DK-re 500 m. — 356. Gánt Vaskapuhegy _257,5 hp-tól DK 700 m. — 357. Gánt Vaskaphegy 257,5 hp-tól ENy-ra 150 m. — 358. Gánt Vaskapu- hegy 257,5 hp-tól ENy-ra 300 m. — 359. Gánt Vaskapuhegy 257,5 hp-tól ENy-ra 500 m. — 360. Gánt Kistáborhegy 359 mp-tól ENy-ra 400 m. — 362. Gánt Kistáborhegy 359 mp. "-r- 363. Gánt Kistáborhegy 359 mpTtól D-re 150 m. — 364. Gánt Kistáborhegy 359 mp-tóf D-re 250 m. — 365. Gánt Kistáborhegy 359 mp-tól DK-re 400 m. — 366. Gánt Kistáborhegy 359 mp-tól K-re 100 m. — 367. Gánt Badacsonyhegy 208 mp-tól DK-re 70 m. — 368. Gánt Badacsonyhegy 208 mp-tól Ny-ra 50 m. — 369. Gánt Badacsonyhegy 208 mp-tól ENy-ra 250 m. — 370. Gánt Badacsonyhegy 234 mp-tól D-re 200 m. — 372. Gánt Badacsonyhegy 234 mp-tól K-re 200 m. — 373. Gánt Badacsonyhegy 234 mp-tól K-re 400 m. — 374. Gánt Badacsonyhegy 234 mp-tól KDK-re 500 m. — 375. Gánt Bada- csonvhegy 221 mp-tól ENy-ra 250 m. — 376. Gánt Badacsonyhegy 221 mp. — 377. Gánt Badacsonyhegy 221 mp-tó'l KDK-re 250 m. — 378. Gánt Badaosonyhegy 221 mp-tól D-re 100 m. — 379. Gánt Badacsonyhegy 221 mip-tó! DK-re 230 m. — 380 — 400-ig Dorog Nagykőfejtó. — 401— 425-ig. Felsőgalla Nagykőfejtő. — 426— 435-ig. Tokod Steinriegel vasúti bevágás. TÁBLAMAGYARÁZAT — EXPLICATION Dtl TABLEAU XVII. tábla 1. Atkristályosodott eocén koralltelep metszete. Nagyítás kb. 70 X- Coupe de colonie de coraux cristallisée d’áge éocéne. Agr. 70. env. 2. Kristályos dolomit szerkezete. Nagyítás kb. 70 X- La structure de la dolomie cristallisée. Agr. 70 env. -3. Szabálytalan eloszlású üregrendszer dolomitban. Nagyítás kb. 70 X- Svstéme de cavités en dolomie, d’une distribution irréguliére. Agr. 70 env. 4. Szabálytalan eloszlású üregrendszer dachsteini mészkőben. Nagyítás kb. 50 X- Svstéme de cavités en calcaire de Dachstein, d’une distribution irréguliére. Agr. 50 env. XVIII. tábla 5. Ritmusos kiválásra utaló üregkitöltés dolomitban. Nagyítás kb. 70X- Remplissage des cavités en dolomie, rapportant á une précipitation rythmique. Agr. '70 env. 6. Kalcittal kitöltött üregrendszer dachsteim mészkőben. Nagyítás kb. 50 X- Svstéme de cavités, rempli de ca’ciie, en calcaire de Dachstein. Agr. 50 env 7. Sávos dolonrt-márga, L e m b e r g-oldattal megfestve. Nagyítás kb. 10 X- Marne-dolamie rayée, peinte pár la solution Lemberg. Agr. 10 env. 8. Kitöltött, dolomitosodéit üregrendszer dolomitban. Nagyítás kb. 10 X- Systéme de cavités, rempli, dolomitisé, en dolomie. Agr. 10 env. A mikrofotográfiákat részben J a k u c s L., részben Elek B. készítette Microphotographies prises pár L. J a k u c s et B. Elek. 3. H k y ne b a : ^aHHbie k Bonpocy bo3hhkhob6bhh TpnacoBbix pa3HOBH^HOCTefl AOJioMHTa BeHrepcKHX CpeAHHx Top. Ha ocHOBamiH paHHbix HecneflOBaHnK cTpyKTypbi h XHMimecKoro aHann3a Ben- repckiix TpnacoBbix pa3HOBHAHOCTeíí flo.iOMiiTa aBTop yCTaHOBiin cnegyiouree : 1. Ohh- He pin})Oo6pa30BaHHg. A Földtani Közlöny. 7833 (4). 384 Földtani Közlöny LXXXII. évf. 1952. 10 — 12. sz. r ; 2. Xl-IAlimeCKHH COCTaB He BblHCHHeT 1IX B03HHKH0BeHHe. 3. He cymecTByeT oömee fleHCTBHTenbHoe cooTHomemie Me>Kfly Aiepoíí aojiomhtii- 3aumi H KOJTHHeCTBOM B KHCJlOTe He pacTBopiiMoro MaTepHa,ia. 4. í[onoMHTH3amiH HB.ineTCH flHareHeTHHHbiM npoueccoM npoHCxoAHBiiiHM nocne ocawaeHHH, a eme jx o 3aTBepaeBaHim. 5. nocne 3aTBepfleBaHHH ropHbix nopoa, h KapKacbi opraHimecKnx oct3tkob BKniOHeHbi b ropHbix nopoflax h KajibUHTOBbift MaTepnaji BbiflejimomHíícH b TpemuHax, TepnHT flOTIOMHTII3aUHK). Données concernant la formation des espéces de dolomie triasique du Massif Central Hongrois pár Mme E . J A K U C S Dans letude des échantillons de dolomie prises de toutes les unités struc- turales du Massif Central Hongrois nous avons pris en considération la forme, les dimensions et l’orientation des grains, la constitution chimique, le rapport de la quantité de la calcite et de la dolomie, la quantité, la qualité et la distribution des matiéres insclubles dans les acides et parmi les caractéres physiques, la porosité. Selon les résultats de nos recherches il ne s’agit pás ici de formations de récifs, mais de produits finaux d’une transformation á échange d’ions survenue aprés la sédimentation, mais encore avant la consolidation. Les espéces de dolomies étudiées se présentent sous trois types fondameníaux: i° dolomie dense, non stratifiée ou formánt des bancs trés épais; 2° bancs minces, á composiíion normale, á rythme millimétrique, qu’on trouve dans l’ensemble des couches de dolomie; 3° bancs de dolomie calcaire finement stratiflés du calcaire de Dachstein. La question de la formation des récifs. • La structure, la grande étendue et l'apparition en bancs minces, se répétant, des types ravés excluent leur formation á partir d’une vasé de corail s’accumulant entre des récifs. L'hvpothése d’une origine récifiaire des types non stratiflés est démentie pár la constante de la constitution ohimique sur de grandes étendues et la distri- bution uniformé de la matiére terrigéne dans leur structure. Les grosses oolithes ou oolithes géantes, caractéristiques pour les forma- tions de récifs manquent. La cavernosité qu’on observe pár endroits ne peut pás étre la conséquence de la diminution du volume causée pár la dolomitisation, parce qu’il y a dans le calcaire de Dachstein des cavités et des systémes de cavités absolument ident:ques. La forme et la dispositon irréguliére des cavités et leur grandeur variable s’y rapportent aussi. Dans la matiére examinée, les vestiges de coraux et d’autres fossiles sont rares. Cela ne peut pás étre considéré comme sülte de la dolomitisation, parce que la fauné pareillement rare du calcaire de Dachstein n’a pás été touchée pár des processus pareils. En comparant la structure de la dolomie et du calcaire avec la structure des colonies de coraux éocénes et miocénes, nous voyons que les granules de ces der- niéres varient entre 0,5 et 0,1 mm, contre un diamétre de 0,01 á 0,2 mm des dolo- mies á plus grosses granules. Au cours de la dolomit'sation il faut s’attendre á ce que les grain6 deviennent plus grosses et non plus petites. * L’observation que dans les échantillons de dolomies striées les bandes mar- neuses ont une teneur plus élevée en magnésium a soulevé la question du rőle du résidu de dissolution dans la dolomitisation. Pour élucder cette question il nous Jakucsné: .A Magyar Középhegység triász dolomitfajtái 385 a paru opportun detudier les bános de calcaire-dolomie de l’ensemble des couches de calcaire de Daohstein. La méíhode la plus convenable pour trouver l’expiication du phénoméne c’est d’examiner le permeabiTté á l’eau de la roche. Selon nos obser- vations le calcaire est plus dense que la marne á magnésie, :1 s’imbibe donc plus difíicilement avec des Solutions et celles-ci s’y échangent moins facilement. Mais contre l’hypothése de la dolomit isation á l’état solidifié, c’est-á-dire aprés la dia- genése, Ion peut opposer plus’eurs considérations. L’inclinaison des couches est de 10°, au plus de 20°, Ion nt peut donc pás supposer qu’il y ait eu une infiltra- tion verticale á travers le calcaire épais étanche et les couches d’argile accompag- nant les bancs de marne. La solution dolomitisant n’a pu donc parvenir dans la roche que pár des í:6sures verticales. Mais dans ce cas on dóit s’attendre á ce que les couches de calca're soient aussi dolomitisées le long des diaclases, jusqu'a u^e certaine di6tance, or cela ne peut pás étre observé. L’on ne peut pás admettre que la dolomitisation ait eu lieu longtemps aprés la formation du depót á cause de l’état étanche des couches de sédiments non tou- chées et la possibilité minimale du mouvement de l’eau dans la vasé calcaire imbibée d’eau. La dolomitisation peut donc étre fixée au temps aprés la formation du depót, mais précédant són ensevelissement. Cette supposition est supportée pár le fait que le développement des bancs dolomitiques-marneuses est mince, tandis que les bancs de calcaire sont épaisses Cela veut dire que, en supposant un apport constant de matiéres terrigénes, la pré- cipitation rapidé du carbcnate de calciuin méné á la formation de barics de calcaire épa:s, pure, la précipitation lente ou interrompue produit, dans le mérne laps de temps, un banc mince, marneux. Le sédiment marneux a été donc longtemps en contact avec l’eau de mer et a adsorbé plus de magnésium. II faut encore ajouter que le résidu de dissolution a été le mérne dans le calcaire et les bancs de marne. fi n’y a donc pás néces6airement de corrélation entre le résidu de dissolution et le degré de la dolomitisation. L’on peut considérer comme des effets indépendants du mérne facteur les faits observés localement. C’est pourquoi jl n’y a pás de con- nexion entre le résidu de dissolution et les autres constituants chimiques des échantillons provenant de divers territoires et niveaux (voir le diagrammé No 1 du tcxte hongro:6). II ne s’est pás révélé non plus de cpnnexion, contre toute attente, entre la grosseur des grains et le résidu de dissolution (diagrammé No 4). Aprés la consolidation de la roche la doiom:ti6ation a 'aussi eu lieu ultérieu- rement. Cela est confirmé pár la ^ransformat:on en dolomie. des tests des vestiges organiques indus dans la roche et de la calcite rempli6sant les fissures tectoniques. Selon le témoignage des procédés de teinture la dolomitisation est plus pro- noncée du cóté de la fissure, les Solutions fournissant les ions de magnésium ont doncyag: á partir de la fissure et non du mur de la roche. En résumant nous pouvons donc établir que: 1? Les espéces de dolomie occurant en Hongrie ne sont pás des formations de récifs. 2° La constitut;on chimique ne fournit pás de renseignements concernant l’origine de la dolomie. 3° Entre le degré de la dolomitisation et la quanbté de6 matiéres Insolubles dans les acides i! n’y a pás de relation généralement vala-ble. 4° La dolomitisation est un processus diagénét:que qui a lieu aprés la formation du depót, mais encore avant la consolidation de la roche. 5° Aprés la consohdation de la roche se sont dolomitisés les tests des vestiges orga- niques enfermés dans la roche et la matiére calciteuse déposée dans les fissures et les cávités. 4* 386 AZ URKÚTI MANGÁNÖSSZLET FEDŐRÉTEGÉNEK FORAMINIFERÁI SIDÓ MÁRIA (XIX. táblával) A vizsgálat tárgyát képező anyag az urkúti István-akna 12. sz. ereszkéjében Teltárt mangánösszlet fedőrétegéből való. A fedőrétegek anyaga vörösestarka, mangáníoltos, kissé zsíros tapintású agyag. Benne szenesedett növénymaradványokat tartalmazó sötétszürke, vékony, kiékelődő, kissé homokos agyagsávok húzódnak gazdag makro- és mikrofaunával. A szabadszemmel látható ősmaradványok jómegtartású puhatestűek. Az anyag iszapolási maradékában sok szivacstű, sima' héjú kagylósrák, echinidatüske és az előbbiekhez képest kevesebb, gyönge megtartású, főleg agglutinált héjú Foramini- fera látható. A fauna összképe alapján a t-arkaagyagösszlet tengeri eredete kétségtelen. A puhatestűek, a növényi maradványok s az agglutinált héjú Foraminiferá k pedig partközeli ülepedésre utalnak. Valószínű, hogy ingressziós üledékről van szó, amelyre már tisztán tengeri ősmaradványokat tartalmazó agyagmárga következik. Az urkúti mangánérc és rétegösszlet vizsgálatával többen foglalkoztak ugyan, a fedő tarkaagyag mikrofaunáját azonban még senki nem tanulmányozta. Jelen vizsgálat célja a tarkaagyag képződési idejének megállapítása elsősorban -a Foraminiferá k alapján, mert a mikrofaunában. ezeknek van korhatározó értékük. A Foraminiferá k 10 családba tartozó 16 nemzetségének 34 faját határoztam meg. Az általános faunakép kréta-jellegü. A fauna főleg alsó- és felső-kréta elemek- ből áll. 6 meszeshéjú nemzetség kivételével aP többi Foraminiferá mind finoman, vagy durvábban agglutinált héjú, főleg fenéklakó alak. A meszeshéjú Foraminiferá k egytől-egyig apró növésű, csaknem törpe példá- nyok; a nagyalakú, agglutinált héjú alakokhoz képest mind faj-, mind egyedszámra nézve nagyon k:s számúak. A meszeshéjú alakok apró termete és csekély száma után. ítélve a mész kiválasztást az életkörülmények, az üledékképződési és éghajlati viszonyok nem segítették elő. A tenger betörése kezdetén vízének hőfoka és mész- tartalma egyaránt kicsiny lehetett. A Fcraminiferák elég gyönge megtartásnak, sok példány erősen koptatott. Rossz megtartásuk folytán némelyiküknek csak a nemzetsége volt megállapítható. A foraminiferatársaság 80% -a a Lituolidae- családból került ki. Különösen nagy az Ammobaculites és Haplophragmoides nemzetség alakgazdasága. A Vaugha- tiina hungarica n.* sp. nagy egyedszámával tűnik ki. A 34 fajból csak 3 (az Ammobaculites subcretaea Cushman and Alexander, Haplophragmoides aduena Cushman, H. excavata Cushman Sidó M.: Az árkát i mangánösszlet fedőrétegének Foramittiferái 387 and W a i e r s) határozottan szintjelző. Ezek a fajok csak az apti-, esetleg az albai-emeletből ismertek. A többi faj már nagyobb élettartamú; egy részük az alsó-krétától a felső-krétáig ismeretes, sok alak pedig még a fiatal harmadidőszak- ban is élt. A tarkaanyag tehát — Forcminiferá i alapján — az apti-emeletbe tartozik s ezt az összlet földtani szelvénye is megerősíti. Rendszertani leírás Família: Reophacidae. Genus; Reophax Monti. 1806. Reophax sp. (XIX. tábla, 1. ábra) Az urkúti anyagból egyetlen elég rosszmegtartású példány került elő. A nem- zetségre jellemző kamrasoros felépítés, az egyéni kamrák kifejlődése még éppen kivehető. 6 szorosan egymáshoz csatlakozó kamra számolható meg. A nyílás egy- szerű, terminális. t A héj fala homokszemcsékből és szivacstűkből durván agglutinált. Família: A m m o d i s c i d a e. Genus: Ammodiscus R e u s s 1861 . Ammodiscus cí. incertus d’O r b i g n v. (XIX. tábla, 26. ábra) Ammodiscus incertus d'O r b. — Cuvillier et Szakáll; Foraruiniferes d'Aquitaine. 1*5 pairt. p. 6. pl. I. fig. 13. Pariss 1949. Ammodiscus D. 2. H echt: Abh. Senckenberg. Natúrt’. Ges.,443. Taf. 5/a. Ftg, 26 — 29. 1938. E finoman agglutinált héjú alak is csak egyetlen rosszmegtartású példány- ban került elő. A spirális becsavarodás gyöngén kivehető rajta. Família: L 1 1 u o 1 i d a e. • Subíamüia: Haplophragmiinae. Genus: Trochaminoides Cushman 1910. Trochaminoides cí. velascoénsis C u s h. (XIX. tábla. 2. ábra) Trochaminoides velascoénsis C h u s m a n — C u s h.: Amer. Assoc. Geol. Bull. Tulsa. öklahoma. USA Vol. 10. pt. 1. No. 6. p. 583. 1926. Trochaminoides velascoénsis Chusrman. — E -1 1 : s and Alessina: Cat. ot Foramini- fera. Vol. 27. 1946. Durván agglutinált héjú, rossz megtartású, összenyomott és szorosan fel- csavart, egyenlőtlen oldalú alak. Hátoldalának utolsó kanyarulatán hét kamra szám- lálható meg. Nyílása nem figyelhető meg. Nemzetségi és faji bélyegeiben Cushma n-nak a felső-kréta ,,velasco“ formációból leírt fajához hasonló. 388 Földtani Közlöny LXXXII. éaf. 1952. 10 — 12. sz. Trochciminoides sp. (XIX. tábla, 3. ábra) Pontosabban nem határozható meg, erősen koptatott, rossz-megtartású példány. Genus: Flaplopkragmoides Cushman 1910. Haplophragmoides concaua (Cb a pinán, 1892). (XIX. tábla, 4. ábra Trochamina concaua C h a p m a n.— C h a p m a n: Royat. Micr. Soc. Jour p. 327. Vojkest. 2. p. 327. 1892. Haplophragmoides concaua (Chapman) — Toppan: Journ. of Pál. Vol. 17. No. 5. o. 476. 1943. Haplophragmoides concova (Chapman) — Bartenstein und Brand: Abh. Senk- ikemb. Naturí. Ges. R. Riohter Festsch. p. 485. 1951. Az urkúti összletnek ez a gyakori alakja megegyezik a C h a p m a n-féle fajleírással. Jellegzetes kréta-alak. T a p p a n az alsó-kréta „Duck Creek“ formáció- ból, Dam az albai, Bartenstein és Brand a valanglni-emeletböl említik. Haplophragmoides cushtnani L o e b i c h and T a p p a n. (XIX. tábla, 5. ábra) Haplophragmoides cushmani Loebicb and T a p p a n. — Loebich and Táppá n: Journ. of Pa'. Vo'. 1946. Haplophragmoides cushmani Loebich and T a p ip a n.— B a r t e.nls t e i n und Brand: Abh. Senckenb. Naturf. Ges. R. Ritíhter Festsch., p. 485. 1951. Ezt a finoman agglutinált héjú, síkban felcsavart jura és kréta alakot, mé- lyen benyomott köldökrész és élesen bemetszett varratvonalak jellemzik. Hét kamra számolható meg rajta, nyílása a rossz megtartás miatt nem figyelhető meg. Haplophragmoides advena Cushman. (XIX. tábla, 6. ábra) Haplophragmoides advena Cushman. — Cushman: Contr. Cushm. Láb. fór. Rés. Vol. 1. No. 11. 1925. Haplophragmoides advena Cushman. — Cuvillier et Szakaik Foraminifera d’Aquitaine. Iere part. p. 7. pl. I. fig. 7. Paris., 1949. Megyezik a Cuvillier ás S z a k a 11-tól a franöaonszági apti-albai réte- gekből leírt és ábrázolt formával. Kamrái kissé domborúak,’ széles hátúak. Az utolsó kamra erősen felfújt. Haplophragmoides excavata Cushman and W a t e r s. (XIX. tábla, 7. ábra) H aplophragmoides excavata Cushman and W a t e r s. — Cushman and W a t e r s: Contr. Cush. Láb. Foram. Rés. Vol. 2. p. 82. 1927. Nagyon finoman agglutinált héjú, összenyomott, erősebben bemélyülő köz- pont" résszel, éles peremmel bíró, sok kamrás alak. A kamra válaszfalai meglehető- sen vastagok és jellegzetesen kidomborodnak. Faji bélyegei az erősebb lapítottsá- gon kívül teljesen egyeznek a Cushman and W a t e r s-.féle ábrával és leírással. Cuvillier és Szakáll a franciaországi apti-albai -emeletből említi ezt a fajt. Az urkúti példányok azonban nem hasonlíthatók az általuk közölt ábrához és leíráshoz, mert a Cuvillier és S z a k a 1 1-féle ábra erősen felfújt, peremi szegély nélküli, kevés kamrával bíró alakról készült. A faj Urkúton gyakori. Sidó M.: Az urkúti mangánösszleí fedőrétegének Foramiiíiferái 389 Haplophragmoides diagonis C a r s e y. t (XIX. tábla, 8. ábra) Haplophragmoides diagonis Carsey.-Ca rsey: Texas Uniiv. Bull. Austin No 2612 p 22. Texas, 1926. Haplophragmoides diagonis C a rsey. — Cu vili tér et Szaka 11; Foraim. d’Aquitaine lere part. p. 7. pl. 1. fig. 4. Paris, 1949. Rosszmegtartású erősen deformált, durván agglutinált héjú példány. Nyílása nem vehető ki. Varratvonalai is csak gyöngén láthatók. , Haplophragmoides sp. 1. (XIX. tábla. 9. ábra) Egyetlen példánya durván agglutinált héjú, síkban felcsavarodott, gyengén összenyomott, hat kamrás alak; nyílása nem vehető ki. Jellegzetessége a héj köze- pén levő erős kidudorodás. Hasonló a Haplophragmoides rugósa Cushman and Waters {ajhoz, azzal a különbséggel, hogy annak a közepe kissé benyomott, a központi dudor hiányzik róla. Haplophragmoides 6p. 2. (XIX. tábla, 10. ábra) Rosszmegtartású, finoman agglutinált héjú, erősen összenyomott, síkban fel- csavart forma. Kamrái és varratvonalai nem állapíthatók meg. Genus: Ammobaculites Cushman 1910. Ammobaculites agglutinans (d’Orbigny). (XIX. tábla, 11. ábra) Spiruhna agglutinans d’Orbíigny. — d‘0 r b.. Fór. Foss. Wien, p. 137. pl. VII. fig. 10 — 12. 1846. Haplophragmium agglutinans d’Orbigny. — Bradv: Report of the Fór ami, ni férés dredged by H. M. S. Challenger exp. during the Year 1873 — 1876. Vol. IX. p. 301. pl. XXXII. Fig. 19—26. Ammobaculites D. 5. — H e c h t: Abh. Senckenberg. Naturf. Ges. 443. Taf. 6/a. Fig. 20 — 22. 1938. ’* Ammobaculites agglutinans' d’O r b i gin y. — gartenstein und Brand: Abh. Senk- ikenib. Naturf. Ges. R. Riahter Festschr. p. 485. 1951. Az urkúti alsó-kréta Ö6szletnek legelterjedtebb faja. Rossz megtartása foly- tán nehezen állapíthatók meg rajta a d’Orbigny meghatározta faji bélyegek. Na- gyon gyengén vehető ki rajta a kamrák kezdeti spirális szerkezete. Későbbi, egye- nes sorban nőtt kamrái már jobban megfigyelhetők. Ezeken már a varratvonalak is jobban látszanak. Bartensteinés Brand a németországi valanginá-emeletből írták le, mint- erősen elegyes vízi formát. Ammobaculites ef. agglutinans (d’Orbigny). (XIX. tábla, 12. ábra) Spirulina of. agglutinans d’Orbignv. — d’Orb.: Fór. Foss. Wien, p. 137. Tab. VII. Fig. 10—12. 1846. Ammobaculites cf. agglutinans d’O r b i g n y. — B artenstein und Brand: Abh. Senckenberg. Naturf. Ges. R. Richter Festsohr. p. 485. 1951. Nagyon hasonlít az Ammobaculites agglutinanshoz, csak erősebben össze- nyomott. Gyakori alakja az alsó-kréta összletnek. 390 Földtani Közlöny LXXXIl. évf. 1952. 10 — 12. sz. Ammobaculii.cs irregulariformis Bartenstein und B r a n d. (XIX. tábla, 13. ábra) Ammobaculiies irregulariformis Bartenstein and Brand: Senckenberg. Naturf. Ges. R. Richter Festschr. p. 485. 1951. Az urkúti alakok megegyeznek Bartenstein é's Brand által leírt % ábrázolt formákkal. Héjuk durván agglutinált; kezdőkamráik szabálytalanul spirá- lisán felcsavarodottak. Kamráik a későbbi növekedés folyamán :s szabálytalanok, kicsavartak és csszenvomottak, gyakran fedőlemezszerüen egymásba toltak. Varrat- vonalaik mélyek, elég jól kivehetők. Bartenstein és Brand szerint erősen elegyesvízi forma. Az alsó-kréta valangini-emeletből említik. Ammobaculiies subcretacea C u 6 h m a n and Alexander. (XIX. tábla* 14. ábraj Ammobaculiies subcretacea Cushman and Alexander. — Cush. and Alexander- Contr. Cushman Láb. Fór. Rés. Vei. 6. No. 1. 1930. Ammobacilites subcretacea Cushman and Alexander — Loehich and Táppá n Journ. of Pál. Vol. 23. No. 3. 1949. Ammobaculites subcretacea Cushman and Alexander — Cuvillier et Sza- káll: Fór d’Aquitaine lere part: p. 9. pt. 2 fig. 14. Paris, 1949. Az urkútc példányok abban térnek el Cushman ábráitól, hogy ezek nem olyan nagyranőtt, szorosan zárt spirával rendelkező formák, mint az előzőek. Egyéb- ként azonban megegyeznek a Cushman és Alexander, Loebich és T a p p a n által közölt formákkal. Kizárólag alsó-kréta forma; Loebich és Tappan Texasiból albai-eme- ietből írták le, Cuvillier és Szakai! pedig a franciaországi apti-albai kő- szenes kifejlődésből említik. Ammobaculites goodlandensis Cushman and Alexander. (XIX. tábla. 15. ábra) Ammobaculites goodlandensis Cushman and A 1 e x a n d e r. — C u s h m. and Alexan- der: Contr. Cushm. Láb. Foram. Rés. Vol. 6. pt. 1. No. 87. p. 8. 1930. Ammobaculites D. 1. Hecht: Abh. Senckenberg. Naturf. Ges. 443. Tafel 16/b. fig. 73 — 75. 1938. Ammobaculites goodlandensis Cushman and Alexander. — Bartenstein und Brand: Abh. Senckenberg. Naturf. Ges. R. Richter Festschr. p. 485. 1951. Gyakori alak. Teljesen megegyezik a Cushman és Alexander által leírt és ábrázolt arkansasi formával. Ammobaculites coprolithiformis (Schwager). (XIX. tábla, 16. ábra) Haplophragmium coprolithiformis Sclnvage r. — S chwager: Beneckes Geogn. Pa'.eont. Beiír. Vol. 1. p. 654. pl. 34. - Ammobaculites coprolithiformis (Schwager). — Cushman and Ded rá eh: Journ. of Pál. vol. 18. No. 4. p. 328. 1944. Teljesen megegyezik Schwager fajával és Cushman és Dedrich által ábrázolt felső-kréta arkansasi fajjal. Sidó M.: Az urkúti mangánpsszlet fedőrétegének Foraminiferái 391 Ammobaculites sp. 1. (XIX. tábla. 17. ábra) Durván agglutinált héjú, rasszmegtartású, erősen koptatott példány. Spirális kamraelrendeződése nem látszik. Egyenes 6orban nőtt kamrái mély varratvonalak- kal jól kivehetők. Ammobaculites sp. 2. (XIX. tábla. 18. ábra) Gyönge megtartású, finomabban agglutinált héjú, erősen felfújt, kissé deformált alak. Spirálisan felcsavart kamrái erősen összenyomottak, úgy, hogy nehezen állapítható meg rajta a sphális szerkezet. Egyenesen nőtt kamrái is erősen egymásba nyomottak, ezeken a varratvonalak már jól láthatók; nyílása az utolsó kamra bázisán nagy kerek lyuk. Nagyon hasonló Bartenstein és B r a n d-nek a valangini-emeletből leírt Ammobaculites sp. 2. ábrájához, amely e szerzők szerint az alsó-kréta ossz let gyakori foraminiíerája, csak erős változékonysága miatt nem határozható meg pontosan. Genus: Flabellamina Cushman 1928. Flabellamina alexanderi Cushman. (XIX. tábla, 21. ábra) Flabellamina alexanderi Cushman. — Cushiruan1: Contr. Cushm. Laib. Fór. Rés. Vol. 4. No. 1. 1928. Flabellamina alexanderi Cushman. — Lóéba eh and Táp, pánt Journ. Páti. Vol. 23. No. 3. 1949. Flabellamina alexanderi Cushrnan. — Cuvilfier et Szakáll: Form. d’Aquitaine lere part. p. 9. pl. 2. f,ig. 2 — 3. Paris, 1949. Az urkúti példány megegyezik Cushman ábrájával. Durván agglutinált héjú, erősen vagy gyengén megnyúlt forma. Kezdőkamrái felcsavartak, a későbbiek egysorosak. Az egysoros kamrák ívben hajlottak, varratvonalaik elég jól kivehetők. A Flabellamina alexanderi C u s h m a n-fajnak két alakja fordul elő urkúton. A miikroszferás alak kisebb, szé’esebib legyezőalakú; a megaloszferás alak karcsú, megnyúltabb. Genus: Haplophragmium Reuss 1860. Haplophragmium cf.- tuba G ü m b e 1. (XIX. tábla, 19. ábra) Haplophragmium tuba Gömbéi — Gömbéi: K. Bayer. Ac. Wiss. Math. Phys. Abhandl. Bd. 10. Abt. 2. p. 600. München, 1868. Durván agglutinált héjú alak. 5 spirálisan felcsavart és felfújt kezdőkamrája a fejlődés folyamán még 3, egysorosán nőtt kamrával folytatódik. Az egysorosán nőtt utolsó kamra bázisán jól kivehető a kerek nyílás. Az urkúti alsó-kréta összletben előforduló Haplophragmium- példányok az al6Ó-eocén rétegből leírt és ábrázolt Haplophragmium tuba G ü m b e 1-fajhoz állnak a legközelebb. Haplophragmium sp. ind. v (XIX. tábla, 20. ábra) Ez a finoman agglutinált héjú alak egyetlen példányban került elő. Spirá- lisan felcsavart kamrái gyöngén látszanak, az egysorban kifejlődött 5 kamra már 392 Földtani Közlöny LXXXII. évf. 1952. 10—12. sz. jól kivehető. Utolsó kamrája jellegzetesen nagyrariőtt, felfújt, gömbölyű. Nyílása terminális, kerek nagy lyuk. * I Família: Verne ulinidae. Genus: Trilaxia Reuss 1860. Tritaxia cf. piramidata Reuss. Trilaxia piramidata Reuss.-Reuss: Sftz. Akad. Wiss. Vol. 40. p. 227. Wien, 1863. / riíaxia piramidata R e u s s. — C u v i 1 1 i e r et Szakáll: Fór. d’Aquitaine lere part p. 20. pl. 7. íig. 11. Paris, 1949. Egyetlen rosszmegtartású példánya leginkább a Tritaxia piramidata Reuss- íajhoz hasonlítható. Héja keresztmetszetben háromszögalakú; éle: koptatottak, legömbölyödöttek. A háromszög egyik lapja szélesebb a másik kettőnél. Kamrái egymást váltják, kissé összenyomottak. Varratvonalai csak gyöngén kivehetők. Nyílása terminális, kerek. Héja finoman agglutinált, meszes kötőanyagú. Família: Valvulinidae. Genus: Cuneolina d’Orbigny 1839. Cuneolina cf. pavonia d’Orbigny. (XIX. tábla, 22. ábra) Cuneolina pavonia d’Orbigny. — d’Orbdgny: Foram. Fos. Wien. p. 253. tab. XXL. íig-. 50—52. 1839. Cuneolina pavonia d’Orbigny. — Cuvilíier et Szakait: Foram. d’Aquitaine lere part. p. 29. pl. 11. fig. 5. Paris, 1949. A 7 urkúti anyagból a Cuneolina nemzetségbe tartozó alakok közül egy pél- dány a Cuneolina pavonia d’Orb. -fajhoz hasonlít. A faji bélyegek rajta felismerhe- tők, de az urkúti példány ikevésbbé széles. Cuneolina conica d’Orbigny. (XIX. tábla, 23. ábra) Cuneolina conica d’Orbigny. — d’Orbigny: Foram. Fos. Wien. p. 253. tab. XXII 1839. A Cuneolina pavonia d‘0 r b-tól abban különbözik, hogy nem annyira össze- nyomott, kamrafelépítése sokkal egyenletesebb. Egyéb jellegeiben azonban hason- lít hozzá. ♦ Família- Miliolidae. Az urkúti anyagban a nagyszámú agglutinált héjú Foraminifera melletti kevés mészhéjú alak közül a Miliolidae-osaMá egyes képviselői fordulnak elő leg- nagyobb egyedszámban. Genus: Spiroloculina d’Orlrgny 1826. Spiroloculina sp. Cöak genusra határozható meg. Egyetlen rosszmegtartású példány került eio. Sidó M.: Az urkúti mangánösszlet fedőrétegének Foraminiferái 393 Genus: Triluculina d’Orbignv 1826. Triloculina sp. (XIX. tábla, 24. ábra) Tömött, porcelánhéjú, rosszmegtartású példány. Csak a Triloculina- nemzet- ségre jellemző bélyegek állapíthatók meg rajta. Triloculina vitrea Karrer. (XIX. tábla, 28. ábra) Triloculina vitrea Karrer. — Karrer: Geo!. Reiahsamt, Jahrb. Őst. Wien, Bd. 20 1870. Triloculina vitrea Karrer. — Eli is and Messina: Cataiogue of Foram. Vol. 27. 1940. Erősen üvegfényű tojásdadalakú, kicsiny alak. Teljesen megegyezik Karrer fel6Ő-kréta fajával. * A mészhéjú alakok között Urkúton nagy egyedszámban szerepel. Holotypus: hossza 0,7 mm, vastagsága 0,3 mm. Lelőhelye: Úrkút, a mangánösszlet fedőrétegében lévő tarkaagyag közé települt szürke, molluszku- mo6 és növénymaradványos homokos agyag. Földtan: kor a: apti-emelet. Az új faj a Vaughanina cubensis P a 1 m e r-fajtól csak abban különbözik, hogy peremi része nem annyira erőteljesen fejlett, héjának felszíne viszont erősebben rücskös. Leírása: Finoman lyukacsos, meszeshéjú, erősen kettősendomború alak. Héjának felülete mindkét oldalon erősen rücskös. Nagyon vékony és keskeny perem: szegély figyelhető meg rajta az egyenlítői sík mentén. Az egyenlítői síkmetszetében jól látszik a héj belső szerkezete. A héj két — kisebb vagy nagyobb (megaloszferás, vagy mikroszíerás — gömbölyded kamrával kezdődik, amelyek azután 4 — 5 egy- 6Íktan sp'rálisan felcsavart csőben végződnek. A spirálisan felosavarodott csövek a főkamráknak felelnek meg, melyekre azután függőleges oldalkamrák következnek. Az olda'.kamrákat vékony lemezkék választják el egymástól. Az új faj az urkúti tarkaagyag összletnek gyakori alakja. A nemzetség eddig csak a fe'.6Ő-krétából ismeretes. Família: Orbitoididae. Genus: Vaughanina P a 1 m e r 1934. Vaughanina hungarica n. sp. (XIX. tábla, 25. ábra) Vaughaincna hungarica n. sp. 1. FelüLnézei 2. Oldalnézet 3. Keresztmetszet at 394 Földlani Közlöny LXXXII. évf. 1952. 10 — 12. sz. Família: Lagenidae. Genus: /?oíh//hs Moníort 1808. Robulus 6p. (XIX. tábla. 32. ábra) Csak genusra határozható meg. Faj: bélyegei rossz megtartása miatt nem vehetők ki. Família: Polimorphinidae. Genus: Polimorphinu d’O r b i g n v 1826. Polimorphina sp. (XIX. tábla. 27. ábra) Mészhéjú, finoman lyukacsos forma, nyílása sugaras. Rosszmegtartása miatt fajra nem határozható meg. Família: R o t a 1 i d a e. Genus: Epistomina Terquem 1883. Epistomina sp. (XIX. tábla, 29. ábra) Kevés rosszmegtartású példánya került elő. Mészhéjú, finoman lyukacsos, kettősen domború forma. Rossz megtartása miatt fajra nem határozható meg. Família: Globigerinidae. Genus: Or'mlina d’Orbigny 1839. Orbulina universa d’O r b i g n y. (XIX. tábla, 30. ábra) Orbulina universa d’Orbigny. — d’Orbigny: Forarn. Cuba. p. 3. pl. I. fig. 1. 1839. Orbulina universa d’Orbigny. — Brady: The Voyage of H.M. S. Challenger Zoologv Vol. IX. p. 608. pl. LXXXI. fig. 8—26. 1873—76. Faji bélyegeiben teljesen megegyezik d’O r b i g n y.- fajával. Csak egy-két példányban került elő. Ezek apró termetű, finoman lyukacsos alakok. Orbulina porosa Terquem. (XIX. tábla, 31. ábra) Crbulina porosa Terquem. — Terquem: Foram. du Lias lerc mem. p. 633. 1858. Orbulina liasica Terquem.— Terquem: Ibid 2eme mem. ip. 432. pl. V. fig. 4. 1862. Orbulina porosa T e r q u em. — Brady: The Vovage of H. M. S. Challenger Zoology Vol. IX. p. 611. pl. LXXXI. fig. 27. 1873—76. Urkúton az Orbulina universa d’O r b.-nál gyakoribb alak. Likacsos. jelleg- zetesen hatszöges szerkezetéről könnyen felismerhető. Az Orbulina-nemzetség a liászban szintjelző. Az urkúti a'.só-krétában már nincs szintjelző jelentősége. Itt már csak kicsiny növésű törpe alakjai fordulnak elő kis egyedszámban. 395 Sidó M.: Az urkútí mangúnösszleí fedőrétegének Foraminiferái IRODALOM — LITTÉRATURE 1. Bahtenstein — Brand: Mikropaláontologie und Stratigraphie des NW. deutschen Valendis, Abh. Senckenb. Natúrt. Ges. R. Richter Festschr. 485. 1951. — 2. Brady: Voyage of H.M. S. Challenger Zoology Vo'.. IX. Plates. — 3. Cushman — Dedrich. Cretaceous Foraminifera írom the Malbrook mád of Ankan-sas. Journ. Pa!. 18. No. 4. 1944. — 4. Cushman: Foraminifera Their Glassitficaition and Econ-omic use. Harward University Press. 1947. — 5. C u y i 1 1 i e r — S z a k ad 1: Foranriniferes d’Aqui- taine Preimiere partié. Société National des Petroiles d‘Aquitaine, Paris, 1949. — 6. D i e- ner: Grundz.üge dér Biostratigraphie Wien, 1925. — 7. Dubordien — Sdgal: Notes Stratigraphiques et paleontologiques sur dia region du Dj. Fuenza. Algerie Abt. a'.>b. Cen Bul. Soc. Geol. Francé. 5. ser. 19. 1949. — 8. EH is — Mess in a: Catalogue of Fora- mínifere Special Pub!. Am. Mus. of Nat. Hist. New York, 1940. — 9. L i e b u s: Die Fossi- len Foraminöferen Praga, 1931. — 10. Keith — Young: Foraminiifera and stratigraphy of the Fontier Formation (Upper Cretaceous) Southern Mondana. Journ. Pál. 25. No. í. 1951. — 11. Loebich — Tappan: Foramiinifera írom' the Wailnut formation (lower Cretaceous) of northern Texas and sout-hern OklaJhoma. Journ. Pál. 23. No. 3. 1949. — 12. Loebiicih — Tappan: North American Jurassic Foraminiifera: The type Redwater sha’.e (Oxfordian) cnf South Dakota. Journ. Pál. 24. No. 1. 1950. — 13. Majzon: Adatok egyes kárpátaljai Flis-rétegekihez tekintettel a Globotrunkánákra. Földt. Int. Évk. 37. I. f. 1943—48. — 14. Nőt h: Foraminiferen aus Unter- und Obenkreide des Österreichischen An- teils an Flysch, Helvetikum und Voriandvorkommen. Jahrb. d. Geologischen Bundesanstalt Sonderb. 3. Wien, 1951. — 15. d’Orbigny: Die foss i'len Foraminiiferen des tertiaren Beckens von Wien, 1946. — 16. R e u s s : Beitráge zűr Gharakteristik dér Kreideschiohten in den Ostalpen besonders im Gosauthale und -am Wolfgangs-see. Hof- und Staats- druckerei, Wien, 1854. — 17. Reuss: Über die fossilen Foraminiferen und Entomostra- ceen dér Sepíariendhone d-er Umgegend von Berlin. Zeitsqhr. dér Geol. Ges. 1851. — 18. Reuss: Die Foraminiferen und Entomostraceen des Kreidemergels von Lemberg. Naturw. Abhaindl. IV. B. I. Abt. Wien, 1850. — 19. Reuss: Die Foraminiferen des nord- deutschen Hils und Gault. Sitz. dér K. Ac. Wiss. Wien, Bd. 46. 1862. — 20. Tappan: Feraminifera from the Walnut form-ation (Lower Cretaceous) oif northern Texas and Southern Oklahoma. Journ. Pál. 23. No. 3. 1949. — 21. Wicher: Neues aus dér ange- wandten Mikropaleontol-ogie. Öl und Kohlé. 39. 1943. TÁBLÁM AGYARÁZAT — EXPLICATÍON DU TABLEAU 1. Reophax sp. 2. Trochaminoides cf. velascoénsis Cushman. 3. Trochaminoides s-p. 4. Haplophragmoides concava Chapman. 5. Haplophragmoides cushmani Loebich — T appan. 6. Haplophragmoides advena Cushman. 7. Haplophragmoides excavata C u s h m a n — W a t e r s. S. Haplophragmoides diagonis C a r se v. 9. Haplophragmoides sp. 1. ^ 10. Haplophragmoides sp. 2. 11. Ammobaculites agglutinans (d’O nb.). 12. Ammobaculites cf. agglutinans. (d’Orb.) 13. Ammobaculites irregulariformis B a r t e ns t e i n — B r a n d. 14. Ammobaculites subcretacea Cushm a n — A 1 e x a n d e r. 15. Ammobaculites goodlandensis C u s ih m -a n — A 1 exander. 16. Ammobaculites coprolithiformis (Schwager). 17. Ammobaculites sp. 1. 18. Ammobaculites sp 2. 19. Haplophragmium cf. tuba G ü m bel. 20. Haplophragmium sp. 21 . Flabellamina alexanderi Cushman. 22. Cuneolina cf. pavonia d’O r b. 23. Cuneolina conica d’O r b. 24. T riloculina sp. 25. Vaughanina hungarica n. sp. 26. Ammodiscus of. incertus d’Orib. 27. Polymorphina sp. 396 Földtani Közlöny LXXXII. évf. 1952. 10 — 12. sz. 28. Triloculina vitrea Karrer. 29. Epistomina sp. 30. Orbulina universa id’O r ,b. 31. Orbulina porosa Terquem. 32. Robulus sp. M . IUiiflo: opaMHHH(J)epw noKpoBHOií Maccfai MapraHpeBOH CBHTfal B ypKyTe. KpacHOBaTo-necTpan rmma AienoBoro B03pacTa, HaxoanmaH b KpoBJie MapraHueBOir pyflbi b ypKyTe, TOMHee ypaBHímacb Ha ocHOBamm HaxoAnmuxcn b Heíí (jiopaAummtiep. OHa coaep^aeT Soabmeíí nacTbio (jiopMbi cKJieMéHnoíí paKOBiiHKH. OömecTBO (J)opaMHHH(}»ep OCTaTKa OTMyMHBaHHH COCTOHT H3 10 CeAieUCTB, 16 pOílOB H 34 BHfla. 80% OÖpaÖOTaHHOH ({layHbi npeflCTaB.iHiOT coöoíí pa3JumHbie BHflbi ceAieücTBa Lituolidae. BHyTpii ceMeiícTBa pop Ammobaculites h pop Haplophragmoides hoctmvih qpe3Bbi- qaHHoro SoraTCTBa $opM. H3 34 Biifla onHcaHHbtx h H3o6pa)KeHHbix aBTOpoM JiHiiib 3 BHfla : =— Ammobaculites subcretacea Cushman & Alexander, Haplophragmoides advena Cushman, Haplophragmoides excavata Cushman & Waters hbjihiotch peuiHTeJibno $opAiaMH BbiHBHTeneH ypoBHH. Hobbim. BUflOAl HBJiHeTcn Vaughanina hungarica n. sp. Oöuihíí Biifl, BMecTe c ocTaabHbiMii opraHtmecKHMH ocTaTKaMH noKa3biBaeT Ha npn6epexkho ycTaHOBHTb, q-ro. csiiTa necTpoü rjiiiHbi npiiHaflaexoiT k anTHHCKOAiy npycy HioKHero Aie.ia. Les foraminiféres de la couche qui recouvre le corps manganésifére d’Urkut pár MJIe M. SIDÓ A l’aide des foraminiféres qu’elle renferme nous avons réussi á préciser la Eipsition stratigrapihique de la couche d’argile crétacée rougeátre-bigarrée qui forme partié du tóit du gi sement manganésifére d’Urkut. Elle renferme* surtout des formes á tests agglutinés. Les fór amin iíéres obienues pár le favage appartiennent á 10 familles, 16 genres et 34 espéces. 80% de la fauné ptudiée sont composées pár les divers espéces des genres de la famille Lituolidae. Les genres Ammobaculites el Haplophragmoides se distinguent pár leur ridhesse en formes. Parrni les 34 espéces décrites seu lement trois sont des espéces déterminant l’horizon, ce sont 1’ Ammobaculites subcretacea C u 6 h m a n ^Alexander, Haplo- phragmoides advena Cushman et Halophragmoides excavata Cushman & Waters. La Vaughanina hungarica n. sp. est une espece nouvelle. Vaughanina hungarica n. sp. Forme á test calcaire, rugueux, biconvexe, perforé; á rebord mince. La loge initiale est ronde et fiúit plus tárd pár 4 á 5 tours de spires, avec des loges latérales vert’cales. Forme -répán due des couches formánt le tóit du corps manganésifére d’Urkut. L’holotype a une longueur de 0,7 mm, sa largeur est 0,3 mm. La nouvelle espéce ne difiére de Vaughanina cubensis P a 1 m e r qu’en tani que són rebord est plus mince et la rugosité de la surface du test est plus prononcée. L’aspect général, avec les autres vestiges organiques, indique un sédiment litoral. D’aprés les résultats de l’examen l’on peut établir que l’ensemble des cou- ches d’argiles bigarrées appartient á l’étage aptien. 397 ÚJABB HARMADIDŐSZAKI PÁFRÁNYOK andreAnszky Gábor (XX.— XXI. táblákkal) A hazai harmadidőszaki lelőhelyek ősnövényanyagának gyűjtése és feldolgo- zása kapcsán eddig 12 páfrányfajt ismertettünk. (Andreán6zky G.: Néhány páfrány hazánk harmadkorából. Index Horti Bot. Budap. VII. 1949.; An '• reánszky G.: Adatok a hazai harmadkori flóra ismeretéhez. Földt. Közi. 1951.; P álfalvi I.: Növénymaradványok Eger harmadidőszakából. Földt. Közi. 1951.) Az Osmundaceae- családból eddig Osmunda lignitum G i e b. volt ismeretes. Többek közt P á 1 f a 1 v i közölte az egri Wind-bányából, ahol igen gyakori. L e g á n y i F. egyik régebbi gyűjtésében találtuk egy másik Osmunda- faj néhány levéltöredékét (budaújlaki agyagbánya, középső-oligocén). Ezek közül a leg- nagyobb, 6 cm hosszú levélrész igen jó megtartású; erezete jól kivehető. A levél szálas, csúcsa felé lassan keskenyedik; csúcsa azonban — épúgy, mint a levél alapi része — hiányzik. így az sem állapítható meg, hogy egyszerű levélről, vagy levél- szárnyról van-e 6zó. A levél széle szabályosan, tompán fűrészfogú, a fogak erősen elöreállók, általában 4 mm-enkint következnek egymásra és legfeljebb 1 mm maga- sak. A levélen egy erős főér vonul végig. Ebből igen szabályos, kb. 4 mm-es távol- ságokban oldalerek indulnak ki, amelyek kimdulási helyükön azonnal villásan ketté- ágaznak. Az alap felé eső ág mégegyszer dichotomizál, a másik ág azonban több- ször Í6, de minden ág egyforma erősségű és így tisztán dichotomikus. A levél leg- szélesebb részein egy o'.dalérből 8—9 vTlaág jut k; a levél szegélyéig. Az erezet hasonlít az Osmunda lignitum Giebel erezetéhez. Ott is közvet- lenül a kiindulásnál dichotomizál az oldalér, az alap felé eső villaág viszont már csak egyszer dichotomizál. Azonban a másik ág erősebb és elsőrendű oldalér gya- nánt halad a levélkaréj csúcsáig, közben sok villásan elágazó oldalágat bocsátva ki. A Legányi gyűjtötte páfrány teljesen megegyezik a Plenasium bromeliae- folium Presl ábrájával, amit Ett'ingshausen közöl a Farnkráuter dér Jetzt- welt c. művében, bár a fosszilis levél fogai tompábbak. A Plenasium újabban az Osmunda nemzetség egyik szekciója. Clhristensen Index Filieum-a szerint azonban a Pl. bromeliaefolium Presl kérdőjeles fej és talán egy másik Osmunda- faj szincnmája. Elképzelhető, hogy ez a levélrész csak az Osmunda lignitum Giebel levél- szárnyának csúcsi része, ahol a karéjok már fogakká tompulnak. Ez ellen szól azon- ban az, hogy az O. lignitum Gi ebe 1-ből rendelkezésre álló levélszárnyrészleíek sokkal gyorsabban keskenyednek a csúcsuk felé, mint az óbudai levél. Másrészt ez a levéltöredék a meglevő darabon, — amely 6 cm hosszúságban 5 mm széles- ségről 9 mm-ig szélesedik. A szélesedéssel kapcsolatban egyáltalában nem mutatja a fogazat erősödését, sem a tiszta dichotom iának a megváltozását. Egy:k 0. lignitum példányon a karéjosság még 10 mm szélesség mellett is erős, és n 398 Földtani Közlöm/ LXXXII. évf. 1952. 10 — 12. sz. karéjokon az oldalágainál lényegesen erősebb elsőrendű cldalér fut végig. így ezt a maradványt feltétlenül külön fajnak kell tekintenünk. Gyűjtőjéről Osmunda legii- nyiinak kívánui.' elnevezni. Osmunda legányii n. sp. Fragmenta solum frondis sterilis adsunt. Fragmen- tum maximum 6 cm longum , basi 9 mm, apice 5 mm latum. Frons simplex vei pinnata? Plenasio bromeliaefolii Presl similis, lineáris, apicem ve/sus sensim attenuata, margine obtuse dentalo-crenulata, dentibus maximis 1 mm altis, inter se 4 mm distantibus. Nervus principális validus, nemi secundarii in intervallibus ca 4 mm exeuntes, pluries dichotomi. Dichotomia príma in vicinitate nervi princi- pális. Ramus basalis nervi solum semel, ramus apicalis pluries dichotomus, rami inter se omnes aequales, in parte basali frondis in numero 8 — 9. Rami omnes arcuati. In stratis argillosis oligocenicis ad Budaújlah prope urbem Budapest (XX. t. 1.) Czimboray L. a csörögi Kígyóhegyen egy fosszilis páfránylevelet gyűj- tött, amely két egyenlőtlen karéjból áll. Erezete kétségtelenül páfrányra vall. Leg- inkább hasonlítanak nozzá azok a levélkék, amelyeket Cyclopteris mantellei D u n- ker néven írtak le Észak-Németország krétájából. A képen (Schimper: Traité de Paléontologe végétale, Tab. XXXI. fig. 13) ezek magánosainak látszanak, tehát nem levélkék. Részben épek, részben kissé kéthasábúak, akkor pedig a két hasáb egyforma. A legnagyobb különbség azonban az, hogy a Cyclopteris levelek ékvál- lúak, míg a csörögi páfrány gyengén szívesvállú. Az AneimiávaX egy nemzetség- csoportba tartozó Lygodium- levelek rendszerint szívesvállúak, azonban nagyobb- részt nem két, hanem többhasábúak. Vannak továbbá olyanok, amelyeknek a levelei szárnyasak és a legalsó szárnyak két egyenlőtlen hasábból állnak a csörögi páfrá- nyéval megegyező erezettel. A Lygodium vagy az Ane/m/a-nemzetséghez való tar- tozása már nehezen dönthető el. A két nemzetség levélalakja és erezete nagyon hasonló. A nemzetségek között u. i. a földfeletti 6zár szövetében van különbség. Azért gondolunk inkább a Lygodium- nemzetségre, mert ez nagyobbrészt paleo- iropusi és nedves éghajlat alatti fajokat tartalmaz, míg az Aneimiá hoz neotrópusi, száraz éghajlati páfrányok tartoznak. A páfránynak ezért Lygodites bipartitus nevet adtam. Lygodites bipartitus n. sp. Specimen unicum sterilé adest. Frons vei pinna lobata, lobis inaeqaulibus, minőre 14 majoré 18 mm a basi íongis, ovato-ellipticis. Nervus principális a basi secundum lobos bipartitus, in lobis solum basi conspicuus, praeterea in nervos secundarios flabellatim dispositos et furcatos dissolutus. In stratis miocenicis, vei oligoceni superioris in monte Kígyóhegy prope pagitm Csörög in Hung. média. (XX. t. 2.) A Pteris parschlugiana-X P á 1 f a 1 v i közölte az egri Wind-bánya felső- oli gócén jéből, magam pedig a felsőtárkánvi szarmatáiból. Ismeretes azonban az eger-t:haméri középső-miocén riolittufából is. Az innen származó maradványok közt nemcsak levélszárnyak vannak, hanem az egyik példányon az összefüggés is meg- van. A sajátságos erezet következtében kétségtelenül erről a fajról van szó, bár a tihaméri levélszárnyak valamivel keskenyebbek: a 16 mm széles felsőtárkánvi és a 20 mm széles windbányai levelekkel szemben csak 12 mm szélesek. (XX. t. 3.) Legányi F. a kerecsendi téglagyár pannóniai agyagbányájában egy való- színűleg kerek kerületű levél maradványtöredékét gyűjtötte, amelynek központból kiinduló és a levél széle felé fokozatosan villásan többször is elágazó egyforma értékű erezete van. Ilyen erezete csak a GinkgoAé léknek és a páfrányoknak van. Hasonló erezetű maradványt írtak le Chiropteris néven a keuperből, amelyre nézve azonban az a felfogás, hogy Sagenopteris- levélhez, tehát egy késői magvasharaszt Andrcánszky G.: Újabb harmadidőszaki páfrányok 399 leveléhez közeledik. A Chiropteris levele egyébként mélyen hasogatott, a kerecsenéi levélen ilyen osztottság nem látható. Az élő páfrányok közt az Adiatum reniforme L. levele hasonlít leginkább a mi fosszilis levelünkhöz. Ennek a páfránynak mai elterjedése: Mauritius, Tene- rifía, Madeira szigetek. A levél kerekvesealakú és központból kiinduló erezete villá- san ágazik el a levél szegélye felé, legyezőalakban. Ennek a levele kisebb, mint a fosszilis maradvány, t. i. kb. 4 cm széles, míg a kerecsenéi levél szélessége legalább y cm. A levél központja hiányzik. A meglevő rész legbelsőbb szakaszán 24 ér látszik, a köztük levő távolság általában mindenütt egyforma, nrntegy 2/3 m i. A maradványt Adiantites latifolius néven kívánom megjelölni. Dél-Franciaország pliocén flórájából közölték az Adiantum reniforme L.-t. Hogy ez megegyeznék a kerecsenéi lelettel, nem valószínű, mert a nagyságbeli különbségek a kerecsenéi levél és az A. reniforme L. levele közt nagy. Adiantites latifolius n. sp. Pars solum folii adest. Folium in ambitu orbi- culare vei reniforme, ca 9 cm latum, nervis flabellatim dispositis, marginem versus furcalis, inter se aequalibus. Spéciéi recenti Adiantum reniforme L. similis, séd major, In stratis miocenicis vei pliocenicis ad Kerecsend, com. Heves Hung med. (XXI. t. 4.) Egy másik Adiantitest gyűjtött Legányi az óbudai téglagyár bányájában (középső-oligocén agyag). A levél körvonalai erősen elmosódottak. Annyi jól lát- szik, hogy egy többszörösen osztott levélről van szó, amelynek levélkéi mind nyele- sek. A levélgerinc és a levélnyelek általában igen vékonyak, de markánsak, úgy- szólván drótszerűek. A levélkék ékvállúak és legyezőszerűen kiszélesedve a csúcsu- kon lekerekítettek és ugyanitt karéjo6ak, bemetszettek. A levélkék 6 — 7 mm hosz- szúak, csúcsuk felé, ahol legszélesebbek, 4 — 5 mm szélesek. Ilyen levélalak a páfrá- nyok közt az Adiantum nemzetségre jellemző. A levélkék erezetének és a soru6oknak a teljes hiánya következtében azonban a nemzetség megállapítás sem biztos. Ezért a maradványt csak az Adiantites sp. név illeti meg. (XXI. t. 5.) Blechnum braunii E 1 1. Z i 1 a h y L. legutóbb az egri Wind-bányában egy páfránylevéltöredéket gyűjtött ellennyomattal. A maradvány, mely 17 mm széles és szálasnak látszó, szélén igen finoman fogacskás levélszárny. Középvonalán egy erős középér vonul végig. Az ebből szabályos közökben sűrűn künduló oldalerek nagyrészt egyszerűek, de egyesek villásan ágaznak el. Az elágazás vagy már a kiindulási hely közelében, vagy a középértől távolabb történik. Ezt a páfrányt a zsilvölgyi akvitáni rétegből is említi Heer Blechnum dentatum néven. Később ugyaninnen Staub is felsorolja kimerítő szinonimikával. A Heer- és Staub-tói közölt rajzokon az oldalerek mind villások, illetve egyesek két villát is mutatnak, így a levél szegélyén az erezet sokkal sűrűbb, mint a főér mentén. Különben a levélerek itt is hasonló szögben (kb. 70°) indulnak ki, mint az egri maradványon. Ezen a példányon azonban a levél szegélyére kifutó erek egymástól való távolsága 4/ő rnm. Heer rajzán pedig alig V2 mm. Ettingshausen, aki ugyanezt a fajt más neveken új fajként több helyől közölte, említi, hogy fajai a ma élő Blechnum brasiliense Desv.-hez állnak leg^ közelebb. Ennek a képein részben Ettingshausen Farnkrauter dér Jetztwelt c. művében, részben Martius Flóra brasiliensisében vannak azonban olyan leve- lek, amelyek erezete teljesen megegyezik a mi levélmaradványunkéval, t. i. az oldal- erek között sok az egyszerű oldalér. így nem kétséges, hogy az egri példány meg- egyezik a Bl. dentatum néven közölt fajjal. A Blechnum dentatum elnevezést a nomenklatúrái szabályok értelmében nem tarthatjuk meg, miután annak használata zavarra ad alkamat. T. i. Schenk szerint a S te r n be r-g-féle Taeniopteris dentata, amelytől a növény fajneve szár- Ö Földtani Közlöny. 7833 (4). 400 Földtani Közlöny LXXXII. évf. 1952. 10—12. sz. mazik nem azonos a windgyári páfránnyal, sem azzal, amelyet Heer, illetve Staub Blechnum. dentatum néwe' jelöl. A Taeniopteris dentala a Schenk által felállított karbon időszaki Marattiopsis nemzetség típusfaja. Tehát semmiképpen sem lehet azonos a mi harmadidőszaki fajunkkal. Másrészt D i e 1 s leírt egy recens fajt Blechnum dentatum néven. így a Blechnum dentaíum név elvetendő és helyette választottam egy, időbelileg a dentatum név után legidősebb Ettingshausen- féle fajnevet, azaz Blechnum braunii- 1. (XXI. t. 6.) A Lastraea oeningensis- 1 P á 1 f a 1 v i közölte az egri Wind-bányából. Ugyan- ennek a fajnak a maradványai az egertihaméri középső-miocén riolittufából is elő- kerültek. A sajátságos erezet jól látszik, és így nincs kétség a faj azonossága tekin- tetében. cfr. Phegopteris decussata Mett. A budaújlaki agyagbányából származik egy egészen kis páfránylevéltöredék (Legányi gyűjtéséből). A maradvány három kis, épszélű, szálas szárnyacska, amelynek főeréből sűrűn, úgyszólván merőlegesen, rövid k:s o’.dalerek indulnak ki. A jelenleg élő fajok közt leginkább a Phegopteris ( Dryopteris ) és Aspidium nemzetségek közt találunk ilyen levélsz árnyakat. Ezek közt is a Ph. decussatához hasonlít leginkább a mi maradványunk. Természeteden nem lehet egyikkel sem azonosítani; annyi azonban kétségtelen, hogy ez a marad- vány az eddig közölt többi fajokkal sem egyezik meg. (XXI. t. 7.) Rhipidopteris palaeopeltata n. sp. Az eddigieknél sokkal jobban meghatároz- ható maradvány, a budaújlaki bányából származik (Legányi gyűjtéséből). Ez egy többször dichotom ikusan keskeny sallangokra osztott páfránylevél töredéke. A levélszeleteken egyetlen középér halad végig. Ez azonban jóval a levéllemez dichotómiája előtt már kettéágazik é6 azután a szelet egy -egy ágába fut be. A levél rendkívül hasonló a ma élő Rhipidopteris peltata (Sw.) S eh ott meddőleveleihez. Ennek elterjedési területe: Nyugat-Ind;a, Mexikó, ahol 2000 m magasságig talál- ható, valanrnt északi Dél-Amerika, egészen Kelet- Braziljáig. A különbség csak annyi, hogy a mai páfrány levélszeletei kb. 1 mm, a fosszilisé pedig 3U mm széle- sek, valamint az, hogy az élő fajon az ér dichotómiája csak 3 — 4 mm-el a lernez- dichotómia alatt következik be, a fosszilis fajnál pedig 6 — 7 mm-el. Esetleg számí- tásba jöhet még a Schizaea dichotoma I S m. azonban annak a levelei, bár hason- lóan osztottak, nagyobbak. A levélalaptól a levélszeletek csúcsáig kb. 8 cm hosz- szúak, míg a Rh. peltata (Sw.) S eh ott levelei csak 2,5 — 3 cm hosszúak. Ugyan- ilyen hosszú lehet a vizsgált maradvány levele is kiegészítése után. Emellett a levél- szeletekben végigfutó ér a Schizaea- nál sokkal erősebb. A fosszilis maradványok közt ezzel a példánnyal bizonyos hasonlatosságot mutatnak a Schizopteris anomala Brongt, valamint Jeanpaulia münsteriana (Presl) Ung. néven közöltek. Mindezeknek a levélszeletein azonban több pár- huzamos ér halad végig. Rhipidopteris palaeopeltata n. sp. Pars folii sterilis adesi. Rh. peltatae válde similis. Frons repetite in lacinias lineares dichotomice partita. Laciniis 3U mm latis, in specimne 21/ 2 — 3 cm longis, apice omnibus emarginatis vei bipartitis uni- nerviis. Nervis infra bifurcationem laminae 6 — 7 mm dichotomis. In stratis oligocenicís ad Budaújlak prope urbem Budapest. (XXI. t. 8.) Korábbi alkalommal már igyekeztem körvonalazni a páfrányok jelentőségét a harmadkori növényzetben és a harmadkori éghajlat megállapításában. Egyúttal azt is taglaltam, hogy a páfránvok más flórarokonságot mutatnak, mint a zárva- termők, illetve a fenyők. Az új adatok megerősítik korábbi fejtegetéseinket. Eddig együttesen 19 páfrányfajt sikerült a hazai harmadkori rétegekből ki- mutatni. Ezek közt az Osmundaceae- családba tartozik két faj, a Schizaeaceae- Andreánszky G.: CJjabb harmadidőszaki páfrányok 401 családba egy, a H ijmenophyllaceae- családba ismét egy, a többi 15 a Polypodiaceae- családba, illetve ezek közül egy esetleg más, ismeretlen rendszertani helyre sorolható. Korbeli eloszlásukat a .következő táblázat mutatja: Alsó-kö2épső-felső Alsó-középső-felső oligocén miocén 1 . Osmunda lignitum 2 . — legányii — 3 . Lygodites bipartitus 4. Trichomanes radicans — 5. Pteris parschlugiana 6 . — budensis 7. — sp. (Kiseged) 8 . Cyrptogrammites hungarica 9. Adientites latifolius 10. — sp. (Budaújlak) 11. Blechnum braunii !' ■ 12. Woodwardites sp. (Magyaregregy) 13. Asplenium egedense 14. cfr. Cystopteris Filix fragilis 15. Po'ysticbum sp. (Kiseged) 16. Lastraea oeningensis 17. cfr. Phegopteris decussata 18. Rhipidopteris palaeopeltata 19. Páfrány i ! ' : 1 Ezek szerint a páfrányok zöme az oligocénre es:k, számuk a miocén folyamán fokozatosan csökken. Bár a páfrányok általában ' csak úgy fosszilizálódnak, mint a fűnemű növények és nem mint a falevelek, mégis a mai arányszámukhoz v:szonyítva lényegesen nagyobb számban találhatók, mint a fűnemű zárvatermők, ügy látszik, hogy az árnyéknövényzetet csaknem kizáróan páfrányok alkották a harmadkor első felében. V TÁb'LAMAGYARÁZAT — EXPLICATION DES TABLEAUX XX. tábla 1. Osmunda legányii n. sp. 2. Lygodites bipartitus n. sp. 3. Pteris parschlugiana U n g. XXI. tábla 4. Adiantites latifolius n. sp. 5. Adiantites sp. 6. Blechnum braunii E 1 1. 7. cfr. Phegopteris decussata Mett. 8. Rhipidopteris palaeopeltata n. sp. T. AuflpeanCKH: Hosbie ocTaTKH nanopoTHHKOB TpeTHnHoro nepnoaa b BeHrpHH B BeHrpHH ao chx nop onpepejiHJiHCb h onySaHKOBaaucb 12 bhaob nanopoTHHk-oe TpeTHHHoro nepuoaa. HoBbie HccaeflOBaHHB h oöpaöoTKa cyutecTByK>mero AiaTepnaaa aocTaBnan eme 7 bhaob. KpoMe 3Toro HOBbie MeCTopoMvfleHHB H3BecTHbix bhaob oÖHa- py>KHaHcb. 5* 402 Földtani Közlöny LXXXII. éyf. 1952. 10 — 12. sz. C TOMKII 3peHHH HaYKH HOBbIMH BHflaMH Cpeflll OnyÖBHKOBaHHblX BHflOB BBJ1BIOTCH Osmunda Legányii, Lygodites bipartitus, Adiantites latifolius u Rhipidopteris palaeopeltata. H3 flOBMHbi p. >Khji HaM H3BecTen Blechnum braunii (ao chx nop onyÖJiHKOBad no HMeHH Blechnum dentatum) naiue/ica Tenepb b OKpecTHOCTH r. 3rep. Oahh 3K3eMnnnp Adiantites sp. H OflHH Phegopteris CTOnmuü 6/m>Ke Bcero K BHfly Phegopteris decussata, Tpyfluo onpeflenHjracb. B TpeTHBHOM nepnofle b BeHrpnH — hcxoau ot onnroueHa — bhcao bhaob nano- pOTHHKOB nOCTOHHHO yMeHbliiaJlOCb. Nouvelles fougéres du Tertiaire de la Hongrie pár G. ANDREÁNSZKY Dans le Tertiaire de la Hongrie on a établi et publié jusju’ici 12 espéces de fougéres. Les nouvelles recherches et lelaborat:on de matiéres déjá recueillies er. ont augmenté le nombre de sept. En outre, Fon a aussi reconnu de nouveaux lieux d’occurences des espéces déjá connues. Parmi les espéces décrites sont nouvelles pour la Science Osmunda legányii, Lygodites bipartitus , Adiantites latifolius et Rhipidopteris palaeopeltata. A été déjá connue de la vallée de la Zsil, mais mamtenant a été trouvée aussi dans les en- virons d’Eger la Blechnum braunii (décrite jusqu’ici comme Bl. dentatum). Une espéce d’ Adiantites et une Phegopteris, qui se rapproche le plus á Ph. decussata, sont dans un état de conservation qui ne permet pás leur détermination exacte. Dans le Tertiaire de la Hongrie le nombre des espéces de fougéres d:minue constamment á partir de l’Oligocéne. 403 A BALANUS CONCAVUS ÓRIÁSNÖVÉSÉNEK RÉTEGTANI VONATKOZÁSAI KOLOSVÁRY GÁBOR (4 ábrával) A „Földtani Közlöny" 1950. évi kötetében már említettem óriásnövésíi Bala- nus okát. Azóta alkalmam volt újabb anyagot is behatóbban megvizsgálni. A kuta- tási eredmények az óriá6növéssel kapcsolatos rétegtani kérdésekre is rávilágítanak és ősélettani tekintetben is érdekesek. Balanus concavus concavus Bronn. Az Átlag-nagyságon felüli példányokat a következőképpen osztályozhatjuk: I. Jól fejlett, 3 — 4 cm körüli alakok. Előfordulásuk tömeges is lehet. Lelő- helye: 1. Budafok (kereszthegyi bánya alsó-miocén). Magasság: 3 — 3,5, szélesség: 3 — 3,5 cm. 2. Abod (Borsod megye, burdigálai homokkő). Magasság: 3,5, szélesség 3.5 cm. 3. Bántapuszta (parti, bryozoumos, homokos kavics). Magasság: 4, szé- lesség 3,5 — 4 cm. II. 4—5 cm körüli nagyságú példányok. Lelőhelyük: Dédes (Borsod megye, alsó-miocén). Tömegesen és átlag-nagyságú alakokkal vegyesen a Dezső-völgyben. Magasság: 4 és 5 cm. Szélesség: 3,5 és 5 cm. III. 5 — 7 cm nagyságú alakok. Egyesével és tömegesebben is előfordulnak. Lelőhelyek: Mátraverebély— Szúpatak, (f.-tortónai pectunculusos és foraminiferás báziskonglomerátumban). Magasság: 6,7, szélesség:’’ 6,5 cm. — Ipolyszécsényke (középső-miocén kavics). Magasság: 4,8, szélesség: 7,5 cm. IV. Eddig észlelt legnagyobb dunamedencei alakok. Lelőhely: Kelenye (középső-miocén kavics). Magasság: 7,5, szélesség: 7,5 cm. E kategóriákat az 1. ábra szemlélteti. M Sz M Sz M Sz M Sz cm 8 7 6 5 4 3 Kát • • • • • • • • • 1 II III IV 1.' ábra. I — IV. = a kategóriák (Kategorien dér Grössenunterschiede) 3 — 8 = Centiméter- adatok (Angafoen in cm) M = A magasság adatai (Angafoen dér Hőbe) Sz = A bázis-szélesség adatai (Angaben dér Basis-Breite) 404 Földtani Közlöny LXXXII. év}. 1952. 10 — 12. sz. Az I. és II. csoportban a magasság és a bázis legnagyobb méretei megegyez- nek. A minimális értékek tekintetében a II. csoportban a magasság túlszárnyalja a bázis szélesség-értékét. A III. csoportban a magasság legnagyobb és legkisebb értékei elmaradnak a bázis nagyobb mértékű továbbnövekedése mellett. A bázis túlnövekedése tehát nagyobb méretű, mint a magasságé. A IV. csoportban a magas- ság előretörésével a két méret egyező. Ezt az érdekes íolyamatot a 2. ábra szem- lélteti jobban Az óriásnövést tehát fölfelé irányuló, úgynevezett „akrogén növeke- dés" indítja meg, folytatja a bázis kiszélesedése és befejezi a magasság újabb, kiegyenlítő megnövekedése. 2. ábra. I — IV. = A kategóriák (die Kategorien) M et B = Maxim ális magassági és szélességei adatok (Maximale Höhe- und Breite Angaben) m et b = A minimális adatok (die minimale Messungswerte) Maximális értékek jelzője (maximale Werte) - — = Minimális értékek jelzője (minimale Werte) > = Növekedési irány (Richtung des Wachstumes) A Balanus ok óriásnövését a következő környezeti tényezők indítják meg és szabályozzák: a) A szénsav-többlet. Példa erre a velencei lagúnákban élő Balanus amphit- rite Darwin egyéneinek nagyranövése a szénsavban legdú6abb csatornában (Canale Vittorio Emanuele III.). . b) Kozmikus, ill. napsugárzás. Pl. az Adria partján a napnak kitett part- szegélyeken a Chthamalusok nagyranövése. c) A radioaktív sugárzás, az erre vonatkozó kísérletek tanúsága szerint. d) A tengervíz hőmérsékletének csökkenése. Pl. az északi Atlantikum és az északi Pacifikum nagyméretű Balanus fajai, valamint az Adria tenger barlangjai- ban talált nagynövésű Balanus perforatusok. e) Vulkanikus talaj, ill. vulkánok közelsége. (Pl. a Chile és Peru partvidé- kein élő hatalmas termetű Balanus- fajok. A nápolyi öbölben élő Balanus perfora- tusok viszont kicsinyek.) Ellentétes ingerek is azonos reakciókat válthatnak tehát ki, azonos ingerek pedig ellentétes reakciókhoz vezethetnek. Ez nem csak a Balanusok, hanem sok más tengeri gerinctelen állat esetében is így van. A Balanus concavus concavus óriásnövését az jellemzi, hogy a páratlan carina és rostrum héjlemez a másik két páros héjlemez rovására növekedni kezd. ’A carina akrogén módon növekszik, a rostrum növekedése bázis kiszélesedésében nyilvánul meg. Tehát, a két ellentétes fekvésű páratlan és ellentétes növésirányú Kolosváry G.: Balanus concavus . . . 405 lemez küzd a két páros, konzervatív jellemű lemezzel, s ezeknek az ellentéteknek .a küzdelméből alakul ki az óriásnövés (1. 3. ábra). c 3. ábra. c = Carina; cs = Carinolaterale; i = Laterale; r = Rostrum. Minthogy a mátrai bázis-konglomerátumban a Balanus concavus concavus- fajjal együtt a Pectunculus pilosus és a Heterostegina costata is óriás-növésű, a környezeti hatás igazoltnak látszik. A már felsorolt tényezők egyike, vagy több tényező együttese hozhatta létre az óriásnövést. Nincs igaza Henning-nek, mikor azt állítja, hogy nemzetségen, sőt fajon belül Í6 egyformán reagálnak az egyének, vagyis, hogy egy nemzetség vagy íaj- reakciójának normája egyenlő. Vannak fajok, melyek a hidegre, mások a melegre, a napsütésre, ismét mások tiszta, majd épen ellenkezőleg: szénsavdús vízben nőnek nagyra, holott túlnyomóan egy nemzetséghez ( Balanus ) tartoznak. Fajon belül az egyének reakciója már inkább egyező, de a dédesi példa mutatja, hogy óriások együtt fordulnak elő átlag-növésűekkel. Esetleg feltételezhetjük, hogy itt egészen szűk térre szorítkozó okok hatottak egyes egyéncsoportokra; az átlagnövésűekre viszont ezek az okok nem hatottak, tehát nem is válthattak ki belőlük reakciót. Rétegtani vonatkozások Az 5 cm-en felüli értékek csak a középső-, a legkisebbek az alsó-miocénben fordulnak elő. Így az al6ó-miocénben: 3, 3.‘5, 4, 5 cm, a középső-nrocénben pedig 3-5, 4, 4'8, 6-5, 67, 7’5 cm. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a középső- miocénben a Balanus concavus concavus- példányok mind óriásiak, hanem, hogy ekkor lépnek fel azok a külső tényezők, melyek helyenként a példányokat óriás- növésre kényszerűik. Minthogy a III. csoportban a legmozgalmasabb és egyben döntő a két ellentétes növekedési irány küzdelme s mivel ez a folyamat a középső- miocénben zajlik, feltehető, hogy ez a válság időpontja is és, hogy az új, egyen- súlyba hozó folyamat a felső tortónai emeletben áll be. Ilyenformán élet-rétegtani (biosztratigraíiai) szempontból a kelenyei óriás- példányok ideje a tortonai-emelet legfelső részébe tehető. Ebből következik az is, hogy a kelenyei óriás Balanus concavus concavus-o k a középső-miocén legvégén az akkori hazai tenger végfázisában az „utolsó mohikánok" közül valók. Ezeket a körülményeket az alábbi adatok valószínűsítik: Középső-miocén « Tortónai 7, 5x7,0 cm (Kelenye) 6, 7x6, 5 cm (Mátraverebély) 4, 8x7, 5 cm (Ipolyszécsenyke) Helvéti 4 X (3,5x4) cm (Bántapuszta) Alsó-miocén Burdigálai 3, 5x3,5 cm (Abod) 4x3,5 és 3, 5x3, 5 cm (Dédes) Aquitáni 3x3 és 3x3,5 cm (Budafok) 406 Földtani Közlöny LXXXII. évf. 1952. 10 — 12. sz. A Balanus concavus- faj tőlünk délebbre még tovább élt, hiszen él ma is több, de más és új alfajaiban. Ám a Balanus concavus concavus törzsalak a miocén végén részben óriásnövésen megy át és — mint arra elég példa van az őslénytan- ban — ez az óriásnövés a kipusztulását előzte még. Mivel azonban az óriásnövés nem általános jelenség a Balanus concavus concavus esetében, hiszen maradtak a legfelső tortonban is bőven átlag-növésűek az utolsók között, fel kell tételeznünk, hogy az általános (kihalást megelőző) óriásnövés csak megindulóban volt, a tenger sokkal hamarabb elvonult innen, semhogy valamennyi Balanus concavus concavus- példány átesett volna az óriásnövésen. A hidasi helvéti rétegekben ugyancsak találtam óriásnövésű Balanus conca- vus concavus nyomokat, melyek kb. középméretűek voltak, maximális és minimális méretértékek nélkül. Ezeknek azonban sem teljes bázisszélességük, sem teljes héj- magasságuk megmérhető nem volt. A hazai és környékbeli óriásbalanusok lelőhelyéit lásd a mellékelt 4. ábrán. \ \ Kolosváry G.: Balanus concavus . . . 407 P. KoJio>KBapii: CTpaTnrpaíjjHHecKne oTHonieHHíi mraHTCKoro pocTa Balanus concavus. Abtop noKa3biBaeT, mto HCCJieaoBaHHbie hm 3K3eMn;mpbi Balanus concavus Bronn rnranTCKoro pocTa HMeioT SHOCTpaTiirpatJumecKoe 3HaqeiiHe. B r. Eyfla4)OK b aKBHTaHCKHX chohx BCTpeMaioTCH 3K3eMnjiHpbi b pa3Mepax 3,5— 5 cm ; b OKpecTuocTflx c. A6oa h ílefleui (ropw Eiokk) b SypflHra^bCKHX'CJioHX b 3,5 — 5 cm; b öjih30ctii c. EaHTanycTa b reab- BeTCKHX o6pa30BannHX b 4,4 cm; okoho Hno.ibceuenbKe, MaTpaBepeöenb h Keaeiie b TopTOHCKHX c.HOflx iiaxo^HTCH 3K3eMnJTHpbi b pa3Mepax 4,8 — 7,5 CM. Riesengewuchs von Balanus concavus mit Bezug auf die Biostratigraphie G. KOLOSVÁRY Verfasser weist darauf ihin, dass die untersuchten Riesenexemplare voa Balanus concavus concavus Bronn einen biostratigraphischen Wert habén. Die Exemplare von 3— 3 5 cm befinden sich im Aquitanien zu Budafok; die 3-5 — 5 cm Grossen sind bei Abod und Dédes im Burdigalien zu finden. In dér' helvetischen Stufe bei Bántapuszta können wir schon 4 — 4 cm grosse Exemplare sammeln und die Grössten (4/8 — 7-5 cm) gehören allé zum Törtön von Ipolvszécsenyke und Mátraverebély, 60wie Kelenye. Die angegebenen Zahl-Werte sind allé die Maximal- werte, die an den foss 11 en Balaniden gemessen werden konnten. Relations stratigraphiques de la croissance gigantesque du Balanus concavus pár G. KOLOSVÁRY L’auteur a établi que les Balanus concavus de taille gigantesque ont aussi certaines relations stratigraphiques. Les exemplaires de 3 á 3,5 cm sont caractéri6- tiques pour l’aquitanien de Budafok; les exemplaires de 3,5 á 5 cm se trouvent dans l’étage burdigalien de la montagne Bükk; l’étage helvétien de Bántapuszta est caractérisé pár des exemplaires de 4,4 cm; tandis que les plus grandes exemplaires,, de 4,8 á 7,5 cm, se trouvent dans le tortonien dTpolvszécsenyke, die Kelenye et de MátraveTebély. 408 RÖVID KÖZLEMÉNYEK A KŐZETREPEDÉSEK SZEREPE A KŐ BÁNYÁSZAT BÁN MÉSZÁROS MIHÁLY— BENEDEK DÉNES Ötéves tervünk folyamán megindult nagyarányú építkezések építőanyagszük- ségletének ellátása új, hatalmas méretekben termelő kőbányák megnyitását, a régiek korszerűsítését tették szükségessé. Az ország nagyobb kőfejtőiben a munkát nagy- mértékben gépesítették. Az emberi erőt felváltó, sokszorta nagyobb teljesítményű gépek fokozottabb kőzetjövesztést, új robbantó technikát igényelnek. A magasabb termelési követelmények megkívánják, hogy az ötletszerűen végzett munkát a terv- szerű váltsa fel. > Az eddig megnyitott kőfejtőknél csak a morfológiai adottságokat vették figye- lembe, a kőfejtőtelepítés mindezideig ötletszerűen ment. A kőzetdőlésviszonyokat és a hasadékrendszer adta előnyöket egyáltalán nem, vagy csak ösztönösen használ- ták fel. így az ország egyik legnagyobb és minőségi cementet termelő cementgyárá- nak kőfejtőjében is nagyon megnehezíti és veszélyessé teszi a fejtést a bánya hely- telen telepítése. Legtöbb kőfejtőnkben kialakult fejtési rendszer nincs. A fejtés, robbantólyuk- telepítés találomra, vagy a fejtők, fúrósok egyéni megítélése szerint történik. A bá- nyák műszaki vezetősége nem fordított eddig kellő gondot a kőzetrepedések kihasz- nálására, nem állapították meg azok rendszerét. így a fejtett kőzethomlok a lógó kőzetdarabok miatt rendszertelen, a fejtés veszélyes és nem a leggazdaságosabb. A kőbányászat gépesítése nagytömegű kőzet jövesztését igényli. Ezt az ú. n. nagylyukú robbantással érik el. A bányafal többszáz méter hosszú és teljes magas- ságban történő robbantásakor látszólag a kőzetrepedések nem jönnek számításba. Mégis nagyjelentőségűek a lerobbantott kőzetanyag aprózása, szemnagysága szem- pontjából. A kőzet jobb aprózása érdekében bevezették a millszekundos robbantási módot. Ez alatt azt értjük, hogy a robbantólyukakat nem egy időben, hanem 10 — 30 ezredmásodperc időkülönbséggel robbantják egymásután. A millszekundos robban tás elmélete még nem tisztázott, fontos szerepet játszanak benne a robbantások, által előidézett rengéshullámok. A cél az, hogy a hullámok erősítsék egymást. A tatabányai kőfejtőben végzett geofizikai mérések azt igazolják, hogy a kőzetrepe- dési irányok egyrészt befolyásolják a rengés1 hullámok terjedési sebességét, más- részt — s ez a lényegesebb — zavarják a hullámok szabályszerű kifejlődését. Az említettek késztettek bennünket* arra, hogy — mérnök és geológus-munka- közösségben — tanulmányozzuk a kőzetrepedéseket. Abból a régismert tényből indultunk ki, hogy a hegységmozgások által okozott törések mindig meghatározott irányokat követnek s később ugyanott kiújulhatnak. Eddigi vizsgálataink arra irá- nyultak, hogy minden egyes esetben kimutassuk a fő Ltoklázis irányokat>és ezeknek megfelelően tervezzük meg a legjobb, leggazdaságosabb fejtési rendszert. Rövid közlemények 409 A nagylyukú robbantás szempontjából megállapítást nyert, hogy a dara- bolódás, aprózás mindig a már eleve meglevő repedések mentén történik. Nagy és ritka vagy csak egyirányban fejlett repedéshálózat nagy mértékben akadályozza a közéje zárt kőzet aprózódását, így a robbantás sikerét. A litoklázisok figyelembe- vételével helyesen kialakított fejtési rendszer és jól telepített robbantólyukak mégis jó eredményt biztosíthatnak. Az ország leendő lenagyobb kőbányáját a Bükkh egységben már a fenti ■szempontok figyelembevételével telepítik. Folyamatban van a tatabányai üzem- ben a bánya egyik szakaszán az eddigi fejtési rendszer megváltoztatása is. Az új fejtésmód kialakítása érdekében megállapítottuk a litoklázisok főirányait és dőlés- szögeit. Három irány adódott; ezek közül a leggyakoribb repedésirány mentén fogjuk kialakítani a fejtő új falát, a más:k két — kevésbbé fejlett — litoklázis- sorozat az aprózás munkáját segíti elő. További vizsgálatokat folytatunk arra nézve, hogy a repedéshálózatok mi módon befolyásolják a millszekundos robbantást. A közvetlen gyakorlati eredmények mellett kutatásainknak elméleti jelentő- ségük is van. A robbantások kísérleti alapot nyújtanak arra nézve, miként visel- kednek a kőzetek nagyerejű behatásokra; hogyan, milyen feltételek mellett alakul- nak, újulnak ki bennük törésrendszerek. Az így nyert megállapítások további hegy- ségszerkezeti, a töréses szerkezetre vonatkozó következtetésekre fognak vezetni. Vizsgálataink olyan határterületen mozognak, ahol a mérnök és geológus egymásra támaszkodva ér el népgazdaságunk számára tetemes megtakarítást s újabb elméleti eredményeket is. ü. BeHeaeK-M. Mecapom: Pojii> JiHToK.ia.30B b Ka.MeHHbix Kapbepax. Jto cux nop y 3a.io>KeHHíí KaMeHHbix KapbepoB oSpamaJiH BHHMaHHe b KpaiÍHeM ■cnyiae Jimiib k ycnoBHHM naaeHHH. HcCJieaOBaHHH H OriblT fl0Ka3bIBaJIH, MT0 JIHT0KJia3bI OKa3bIBaiOT ÖOJlbUIOe BJIHHHHe Ha ycnexH aoóbiHH. FIpon3BOflCTBO MHornx KapbepoB He yflOBJieTBopHTenbHO b peaynbTaTe Toro oöctoHTe.ibCTBa, hto npH 3ajK»KeHHHX, He Hcnoab3yK)TCH pewHMOM JiHT0KJia30B. npu B3pblB3HHH, BBHfly flpOÖ.ieHHH TOpHblX nOpOfl H 0(j)0pAi.ieHHH CeftCMHieCKHX bojih, pe>KH.M jiHT0K.ia30B HMeeT ape3BbmaHHoe 3HaieHHe. B3pbiBHbie oTBepcran 3aao- >KeHHbie COOTBeTCTBeHHO pe>KHMa JlHTOKJia30B — KaK nonblTKH A0Ka3blBaJIH — flOCTHrjHI Topa3ao nyquiHx pe3yjibTaT0B. B oöaacTH TeopwH sto flaeT B03M0>KH0cTb H3yqeHHH noBeaeHHH ropHbix nopoa no OTHOUieHHK) K MexaHHieCKHM B03fleHCTBHHM H B03HHKH0BeHHI0 HOBblX pe)KHM0B JIHT0KJia30B. I Le rőle des lithoclases de la roche dans l’exploitation des carriéres pár D. BENEDEK — M. MÉSZÁROS En cho:sÍ6sant l’emplacement des carriéres l’on n’a pris en considération jus- qu’ici que les conditions du plongement. Mais l’expérience a prouvé que les fissures de la roche ont une grande influence sur le succés d^ l’exploitation. La production de nombre de carriéres est moindre parce que Fon n’a pás pri6 en considération le 6ystéme des lithoclases lors du choix de l’emplacement. Le systéme des lithoclases est fórt important au point de vue de la fragmentation de la roche et de la formation des ondes explosives dans les divers systémes á fairé 6auter la roche (á granc diamétre ou á milliéme de seconde). L'emplacement des charges explosives choisi selon le systéme des lithoclases a donné dés résultats beaucoup meilleurs, comme Font prouvé des expériences faites dans les carriéres. Au point de vue théorique il devient possible d’étudier le comportement de6 roches en rapport avec les effets ■ mécaniques et la formation de nouveaux systémes de fissures. 410 Földtani Közlöny LXXXII. évf. 1952. 10 — 12. sz. ŰJ HAZAI BALANUS-LELŐHELYEK KOLOSVÁRY GÁBOR (Egy ábrával.) A S eh r éter Z. gyűjtötte Balanus- anyag egy része új Balanus-lelöhelyckvö1 tanúskodik. Nemcsak az új lelőhelyek, de a talált fajok is hozzájárulnak ahhoz, hogy a hazai húr digalai- emelet rétegtani elhatárolása egy lépéssel előbbre jusson. Lelőhelyek szerint a talált fajok a következők: 1. Abod (Borsod -megye), Szendrői-hegység DNY-i részén, burdigaílai-emelet, homokkő. Balanus concavus Bronn 3,5 cm magas és 3,5 cm széles bázisú nagy pél- dányok és egy 215 cm magas, perforált rádiusú Balanus tintannabulum Linné. 2. Abod (Borsod megye), Szendrői-hegység, a 19l-es h. sz. ponttól DK 1 km-re, burdigalai homokkőben Balanus concavus Bronn és egy Balanus cf. cre- natus Bruguiére fal-lemez. 3. Tardona, Bükkhegvség, D-re a régi kőszénbánya kis vasútja mellett alsó- iniocénkori Balanus concavus B r on n-példányok talprészei fekete permi mészkő- kavicsra települve. 4 Bélapátfalva (Borsod-megye) a Lök-völgytől D-re burdigalai-emeletbeli Balanusok fúrókagylóktól megfúrt sötét permi mészkőre telepedve: Balanus concavus Bronn, Balanus tintinnabulum Linné. és Balanus crenatus Bruguiére. 5. Felnémettől ENy-ra az Almár-völgv baloldala felett a burdigalai-emelet ho- mokos-agyagjából számos Balanus- törmelék került elő igen 6ok operkuláris lemezzel is. Kiiszapolás után a következő fajok maradványai kerültek elő: Uralkodó faj volt a Balanus vadászi Kolosváry. Fekete megtartású héj és operkuláris lemezek. Utóbbiaknak maximális nagysága 12 mm hosszúság és 7 mm bázisszélesség volt. A pajzsocskák (scutumok) kivül csak harántcsíkoltak. Tergu- mok is előkerültek, melyek a Balanus concavusé hoz voltak hasonlók, csupán tömzsib- beknek bizonyultak. Ez a faj a borsodi alsó-miocénnek jellemző faja. Sok példánytól származó héj- és operkuláris lemez került ejő a Balanus amphltrlte Darwin fajból,, mely ekkor még nem bomlott szét annyi alfajra, mint a középső-miocén emeleteiben azt kimutattuk. A másutt oly gyakori Balanus concavus csak egyetlenegy jobboldali paj- zsocskával van képviselve. Ez a lemez is kicsiny, silány példánytól származott. Ez a faciológiai különbség érdekes fényt vet a Balanusok egykori élőhely-tanára is. Egy pajzsocska eddig ismeretlen és új fajhoz tartozhat. Ez a lemez egészen más típusú, rqint az eddig ismert hazai Balanus- fajok hasonló lemeze. Az alábbiak- ban irom le: Balanus borsodensls n. sp. Scutum: Magassága 6 mm. Bázis szélessége 2,5 mm. A lemez tehát jóval hosszabb, mint széles. A bázis vonala alul kiszögellő és a tergális ízület felé felhajló. Széle és csúcsa erős, a csúcs felé az egész lemez kissé befelé hajlott. Külseje csak harántcsíkolt, bár némi hosszcsíkoltságnak finom nyomai kivehetők. A felület nem iegyalult, úgyhogy finom hosszcsíkoltsága természetes és nem utólagos legyalult- ság eredménye. A terigális izületi árok nem túlzottan fejlett. Jellemző az új típusú remezre, hogy a musculus adductor scutorum izomgödre nem körülhatá- rolt, hanem széle elmosódó és nem mély. Annál jobban van kifejlődve az e gödör- höz csatlakozó taraj, mely egyenesen húzódik le a csúcs-zúgból a bázis felé, de a bázis szélét már nem éri el. Ennek az erős tarajnak a tergális ízület felé eső oldalán Rövid közlemények 411 egy kis hosszanti mellékgödör van,- mely egy domborúbb gáttal határolódik el a bázis tergális szögletében alig kifejlődött izomgödörtől. A pajzsocskának a másik pajzsocskával való ízesülése 6zélén (belső felületet szemlélve) a külső har ántcsíkol a tnak hat egysége látszik az él-vonalban. E csipké- cs A Balanus borsodensis n. sp. pajz-socskája (seutuma). ac = adductor-taraj; ag=adductor gödör; mg = mellékgödör; b = bázis; csúcs; ti = tergális izületi felszín; kf = külső felszín. Szerző eredeti rajza. cs — zettség lapos és nem kiugró. A seutalis bázis-vég ellenben erősen kiugró és hegyes. Valóságos csúcsot alkot. A tergális taraj sima és enyhén hajlott. 6. Mikófalva (Egertől északra), átmosott lajtamészkőben rossz megtartású Balanusok. (Gyűjtötte Legányi F.) A példányok valószínűen a Balanus pictus Münster fajhoz tartoznak. Összegezés: • Lelőhely Kor Fajok* Abod I Burdigálai-emelet .... Balanus concavus és Balanus tintinnabulum Abod II Burdigálai-emelet .... 1 Balanus concavus és Balanus crenaíus Tardona Alsó-miocén ...... Balanus concavus Bélapátfalva Burdigálai-emelet .... Balanus concavus Balanus tintinnabulum és crenaíus Felnémet ÉNy Burdigálai-emelet .... Balanus vadászi Balanus amphitrite Balanus concavus Balanus borsodensis n. sp. Mikófalva Átmosott lajtamészkő . . . Balanus pictus * !\'o. Az aláhúzott fajok az uralkodó fajokat jelzik. Az anyag a Magyar Állami Földtani intézet tulajdona. 412 Földtani Közlöny LXXX1I. évf. 1952. 10 — 12. sz. T. K o ji o >k b a p h : Hoebie MecTOHaxojK^eHHH BHAa Balanus b BeHrpHH. Abtop onHCbiBaeT HOBbie MecTOHaxoiKAeHHfl, b KOTopbix BnepBbie HaimiHCb sk- 3eMnjijjpbi BHfla Balamis. Ohm coöpaHbi uepe3 3. LUpeTep. 3tii MecTopo>KAeHHH Ha3biBaioTCH : A6oa, TapflOHa, Ee.ianaTijja.iBa h HaxoflBTCB b 6ypAnranbCKOM npyce. Abtop onHCbioaeT h HOBbiH bha no hmchh : Balanus borsodensis. B pe3y.nbTaTe HccneAOBaHHH apTop noKa3bi- BaeT, mto bha rocnOACTByromHH b SypAHra/ibCKOM Hpyce Balanus concavus Bronn ; HaoöopOT, paHbiiie H3BecTHbie HaMH bhaw rocnoACTByKmme b 6ypAnraabcKOM npyce, r. ejibHeMeT. Belanus vadászi h Balanus amphitrite. 3th pa3HHUbi HbJiHiOTCH (JiaunajibHbiMH. Nouveux lieux d’occurences de Balanus en Hongrie pár G. K O L O S V A R Y L’auteur fait connaítre de nouveaux lieux d’occurences de Balanus. C'est la prem:ére fois qu’on y a trouvé des Balanus, recueillis pár Z. Schréter. Ces lieux sont: Abod, Tardona, Bélapátfalva. Couche: étage burdigalien. II décrit aussi une nouvelle espéce sous le nőm Balanus borsodensis. Comme résultat il démontre que l’espéce dominante de l’étage burdigalien est le Balanus concavus Broun, tandis que les espéces dominantes du burdigalien allemand, connues déjá p’u6 tói, sont le Balanus vadászi et le Balanus amphitrite. Ces différences sont de6 diver- geances de íaciés. TROCHOCYATHUS MAJZONI NOV. NŐM. HEGEDŰS GYULA* (1 ábrával.) A Bükkhegység ÉNy-i oldalán levő miocén területen Majzon L. koraito- kat is gyűjtött (1.). Ebben az anyagban találtam a Trochocyathus affinis R e u s s 1871. fajt, azonban ez a név érvénytelen, mert maga Reus s (2.) egy évvel előbb a du- nántúli eocénből leírt alak számára foglalta le. Ponzi (3.) 1876-ban a T. arenu- latusi írta le, melyet S i m o n e 1 1 i (4.) 1895-ben a T. affinis 1871. fajjal, de Ange- lis (5.) 1893-ban a T. mitratusszdá tartott azonosnak. A zavaró névegyezések miatt Reuss 1 87 1 -beli faja részére a mafzoni új nevel hozom javaslatba. Megjegyzem, hogy T. affinis néven 1873-ban Stoliczka (6.) leírt egy fajt Dél- India turoni rétegeiből, ehelyett a Trochocyathus indocretacicus nov. nőm. el- nevezést hozom javaslatba. Trochocyathus majzoni nov. nőm. 1871. (ex T. affinis Reuss 1871. non. Reuss 1870. nec Stoliczka 1873.) T. affinis Reuss: Foss. Kr. öst.-ung. Mioc. (Denkschr. Akad. Wiss. Wien XXXI. p 214. Taf. II. 12., 13., III. 1.) 1876. T. affinis Neugeboren: System Verzeichnis d. in d. Mioc. b. Oberlapagy ■ . . , vorkommende fossilen Korallen. p. 44. Lelőhely: Lénárddaróc D, a Csikorgó É-i lejtőjén szürke agyagmárga, 1 pél- dány. Szilvásvárad DNy Örömedhegv, fehéresszürke tuíás márgás agyag, 3 példány. Mindkettő tortonai-emeletbeli. A polip nagyjából kúpalakú, az ábrázolt példány felső háromnegyed része kissé kihasasodik, alsó végén látható a tapadási hely nyoma. * Előadta a M. Fö'dtani Társulat 1952. III. 31 -i őslénytani szűkülésén. Rövid közlemények 413 Méretek: magasság 16,2, nagyátmérő 17,2, kisátmérő 13,7 mm, Reuss pél- dányainál valamivel nagyobb. A kisátmérő síkjában gyengén görbült. Külsején 48 borda látható, ezek a domború oldalon erősebbek. Az első- és másodrendű sövényeknek megfelelő bordák erősebbek, felső részük éles tarajjá vá- lik, míg a többi borda lekerekített. A bordákat jól szembetűnő szemcsék borítják. A sövények túlnyúlnak a kehely peremén, legerősebben az elsőrendűek, ezek vastagabbak és hosszabbak is, mint a többi. A negyedrendűek egészen rövidek. A sö- vények oldalfelületét íves sorokban bütykök borítják. T rochocyathus majzoni nőm nov. (T. affinis R s s. 1871, non Rss. 1870, nec Stoliczka 1873.) ,A koronalemezek a három idősebb sövénykor előtt helyezkednek, vastagságuk az elsőrendű sövények belső szélével egyezik. Oldalukon a sövényekénél durvább bütykök vannak. Az oszlopka a kehely hossztengelye irányában, de kissé szórtan rendeződött, 5 — 8 csavart pálcikából áll. Külföldi előfordulása a Bécsi-medence és erdélyi törtön. Az olasz pliocén- alakokkal való egyezés tisztázásához összehasonlítás volna szükséges. . A T. majzonihoz nagyon hasonlít a T. fuchsi Reuss, a T. arenulatus P onzi, továbbá közel állhat a T. mitratus Goldfuss, T. simplex E. H. ás T. crassus E. H..Az utóbbi három között csak árnyalati különbség van. IRODALOM 1. Máj zon: Üjabb adatok Szilvásvárad és Csernely közötti terület geológiájához. Földt Int Évi Jelentése. 1945 — 47. Budapest, 1952. p. 99. — 2. Reuss: Oberoligozáne Korallen aus Ungarn. Sitzber. d. Akad. d. Wiss. Wien. I. Abt. Bd. 61. p. 7. 1870. — 3. Ponzi: I fossili dél Monté Vaticano. Atti Acc. Lincei Mem. ser. 2. Vol. III. parte 2. p. 950. 1876. — 4. Simonelli: Antozoi pliocenici. Paleontograph. Ital. I. p.157. — 5. D e A n gél is: Zoantari fossili dei dintorni di Roma. Boll. soc. geol. ital. XII. p. 5. — 6. Stoliczka: Cretaceous Fauna of Southern India. Anthozoa. Pál. Indiea. Ser. VIII. Vol. IV. p. 11. KARRERIA FALLAX RZH. SIDÓ MÁRIA (2 ábrával) Ten Dam „Observations sur le genre Foraminiferes Karreria Rzehak 1891“ c. értekezésében azt állítja, hogy a Nubecularia elongata H a n t k. a Karreria fallax Rzh. fajjal synonim, tehát nem önálló faj. 414 Földtani Közlöny LXXXII. évf. 1952. 10 — 12. sz. Hantken ezt a „Nubecularia"-ía]t a mogyorósi és budai „clavul:nás“ réte- gekből írta le (1875). Sajnos nem ad részletes leírást a fajról, nem ismerteti a héj szerkezetét, csak külső alaki bélyegeit adja meg. Igen fontos lenne a héjszerkezet közelebbi ismerete, mert Ten Dam állításának helyességét csak ez döntheti el. A Nubeculariák ugyanis a Miliolidea főcsaládba tartoznak. Tömött porcelán vagy ritkábban tömött mészhéjú alakok. Ezzel szemben a Karreriák a Rotalidae főcsa- ládba tartoznak, gyengén likacsos mószhéjjal. A Hantken által leírt eredeti példány elveszett, a héjszerkezet nem yizs- gálható meg újból és így nem dönthető el rendszertani hovatartozása. A faj igen ritka, a Hantken által begyűjtött mogyorósi anyag újbóli átvizsgálása alkalmá- val újabb példányok nem kerültek elő. Két a Hantken -féle alakhoz hasonló példány került azonban elő a bakonycsernyei Clavúlinoides cylindricáe eocén réte- gekből. Ezek mészvázú perforált alakok, tehát nem tartozhatnak a Nubeculariák közé. Külalakjuk és héjszerkezetük alapján inkább a Karreria fallax R z h, fajjal azonosíthatók. Ten Dam nem említi, hogy a Karreria- alak milyen faunatársaságban for- dul elő, így a Karreria fallax- tartalmú algíri paleocén rétegek és a Nubecularia elon- gata Hantk. tartalmú mogyorósi, illetőleg bakonycsernyei rétegek közötti fácies azonosság nem állapítható meg. A mogyorósi rétegek újabb mikrofaunisztikai átv:zsgálásáig a Nubecularia clnngata Hantk. fajt, melynek Hantken is kérdőjeles meghatározását adta, a további zavarok elkerülése céljából törölnünk kell, az azzal külsőleg egyező bakonycsernyei alakot a Karreria fallax R z h. fajjal azonosnak tartjuk. \ IRODALOM 1. H ant ken: A Clavulina szabói rétegek faunája Földtani Int. Évik. IV. kt. 1875. 2. T e n Dam: Observations sur le genre de Foraminiferes Karreria R z e h a k, 1891. Societé Géologique de Francé, Bulletin V. ser. 1948. Karreria fallax Rzh. pár Miié M . S I D Ö Ten Dam dans són mémoire „Observations -sur le genre Foraminiferes Karreria Rzehak 1891” exprime l’opinion que la Nubecularia elongata Hantk. est synonyme avec la Karreria fallax R z h., elle ne forme donc pa6 une espéce distincte. H a n t k e n a décrit cette espéce de „Nubecularia" des couches rupéliennes á „ Clavulines ” de Mogyorós et de Buda (1875). II est á regretter qu’il n’ait pás Rövid közlemények 415 donné une description détaillée de l’espéce; il n’a pás décrit la constitution du test, il 6’est borné á fairé connaít're seulement les traits caractéristiques extérieurs de h forme. II serait important de connaítre de plus prés la constitution du test, parce que ce n’e$t que pár el le que nous pouvons décider de la justesse de l’avis de Ten Dam. Les Nubecularias appartiennent notamment á la famille principale des Miliolides. Ce sont des formes á test dense de porcelaine ou, plus raj’ement, á test calcaire dense. Pár contre, les Karrerias appartiennent á la famille "principale des Roíalidae, avec un test faiblement poreux. L’exemplaire original décrit pár Hant ken s’est perdu, l’on ne peut donc pás décider de són appartenance 6ystématique. L’espéce est fórt rare, nous n’en avons pás trouvé d’exemplaires dans la matiére collectionnée pár Hantken. Mais nous avons trouvé deux exemplaires ressemblant á la forme de Hantken dans les couohes éocénes moyennes á Clavulinoides cylindrica de Bakonycsernye.. Ce sont des forme6 perforées á test calcaire, elles ne peuvent donc pás appartenir parmi les Nubecularias. D’aprés leur forme et la structure de leur test', on peut les identifier plutőt avec l’espéce Karreria fallax R z h. Ten Dam ne mentionne pás dans quelle association de fauné se trouvé la forme Karreria, ainsi Tón ne peut pás se prononcer sur l’identité du faciés des couches du Paléocéne algérien á Karreria fallax et des couches á Nubecularia elon- gata Hant k. de Mogyorós et de Bakonycsernye, respectivement. Jusqu’á une nouvelle étude microfaunistique des couches de Mogyorós, nous devons rayer, pour éviter des confusions, l’espéce Nubecularia elongata Hant k., que Hantken a décrit avec un point d’interrogation, et nou6 identifions la forme de Bakonycsernye, d’apparence extérieure identique, avec l’espéce Karreria Fallax Rzh. MIOCÉN NÖVÉNYMARADVÁNYOK A MECSEKHEGYSÉGBŐL PÁLFALVY ISTVÁN A mecseki középső-miocén dacittufából több ízben kerültek elő növénymarad- ványok. 1949-ben ifj. Noszky J. baranyamegyei Magyaregregy határában levő előfordulásokra hívta föl a figyelmet, ahonnan több gyűjtőút alkalmával gazdag flórát sikerült gyűjtenem. Eddigi vizsgálataim eredményeit a következőkben fog- lalom össze. Rétegtani viszonyok A Mecsekhegység földtani felépítésében a harmadidőszak második felében Keletkezett vulkáni képződmények kisebb jelentőségűek. Nagy elterjedésben és több szintben, helyenként változó vastagsággal, ismétlődve találunk biotitos dacittufát. A legidősebb rétegszint alsó-helvéti édesvízi, ,a (következő rétegszintek pedig slir- jellegü helvéti rétegekkel határosak, sőt ezek fölött a tortónai lajtamészkő rétegei között is mutatkozik kissé tufás agyag, jól meghatározható ősmaradványokkal. A Mecsek ÉNy-i és EK-i tájain tehát a középső-miocén folyamán ismételt dacitvulkáni- működés volt. A vulkáni kitörések — Vadász E. megállapítása sze- rint — (7. p. 73.) a Magyar Középhegységben lezajlott kitörésekhez hasonló korúak és még a szarmata-emeletben is folytatódtak, de a Meosekben már fiatalabb üledékek között nem találhatók. Vadász úgy véli, hogy faunisztikai alapon az édesvízi rétegek nem az alsó-, hanem inkább a középső-miocénbe tartoznak, mivel az édesvízi rétegekre — 6 Földtani Közlöny. 7833 (4). 416 Földtani Közlöny LXXXII. évf. 1952. 10 — 12. sz. egyező településsel — olyan tenger; rétegek települnek, amelyek helvéti, sőt olykor tortónai jellegűek. Ez a tény Magyaregregv környékén igen jól szemlélhető: a ten- geri formák kétessé teszik az alsó édesvízi rétegcssz Jetnek a burdigálai emeletbe való sorolását. Ősnövénytani viszonyok A begyűjtött és részben feldolgozott ősmaradványok legnagyobb része Alagyaregregytől NvÉNv-ra, K'svaszar irányában lévő Farkasordítói- és Leánykői- árkok meg az Almásdűlő, kisebb része pedig Hidas, Püspöknádasd, Váralja, Komló, Somogy és több más ''lelőhely dacittufás rétegeiből származik. Eddig a következő ősmaradványokat állapítottuk meg: Coscinodiscus sp. Triceratium sp. Navicula sp. Aspidium sp. Lastrea oeningensis A. Br. ? Woodwardites sp. Pinus sp. [teadaeformis (U n g.) H ee r] Pinus sp. [hepios (Ung.) Heer] Pinus sp. Pinus sp. (semen több típus) Glyptostrobus europaeus (Brgt.) Heer Taxodium (distichum) miocaenicum Heer (föl. et con.) Libocedrus salicornioides (U n g.) Heer Magnólia sp. Laurophyllum princeps (Heer) K r. et W e y 1. Laurophyllum sp. Cinnamomophyllum polymorphum (A. Br.) Kr. et Wey 1. Cinnamomophyllum scheuchzeri (Heer) Kr. et Wey 1. Cinnamomophyllum spectabile (Heer) K r. et Wey 1. Cinnamomophyllum sp. Daphnogene lanceolata Ung. Daphnogene sp. Lindrea paucinervis (Heer) Mey. ,,Persoonia“ laurina Heer. Cerathophyllum hungaricum n. sp. (föl.) Hamamelites sp. Liquidambar europaeum A. B r. (fok, sem. et pollen) Liquidambar protensum Ung. Parrotia fagifolia (Goepp.) Heer „Embothrites borealis U n g.“ Populus latior A. B r. Populus balsamoides Goepp. Salix longa A. B r. , Salix angusta A. B r. Abronia bronni (Ung.) L a u r. Myrica lignitum (Ung.) Sáp. Pterocarya denticulata (Web.) Heer Carya bilinica Ung. Juglans, sp. Engelhardtia brongniarti Sáp. Amentum Betulae sp. Betula sp. Fagus sp. » Cár pinus grandis Ung. (sem.) Quercus mediterranea Ung. Quercus sprengelli Ung. Castanea alavia Ung. Ficus wetteravica E 1 1. Ulmus braunii Heer Ulmus sp. (semen) Celtis begonioides Goepp. Zelkova ungeri K o v. Diospyros sp. Sapotacites sp. Styrax sp. Crataegus sp. (cfr. C. azarolus ) Physolobium eltingshauseni Staub. Caesalpinites macrophyllus (Heer) Kr. Robinia eliptica A. Br. Podogonium knorri Ung. (sem.) Leguminocarpon sp. (több típus) Cercis sp. Dalbergites sp. (pterodium) Cassia ambigua Ung. A ryssa disseminata (Ludw.) K i r c h. Nyssa sp. Tilia sp. (bractea) Slerculia sp. Ailanthus confucii Ung. Rövid közlemények 417 Rhus pyrhae Ung. Rhus heufleri Heer Sapindus falcifolius (A. Br.) Heer Acer sp. (föl.) Acer sp. (sem. több típus) Acer trilobatum (Stbg.) A. B r. Zizyphus paradisiacus sp. Ilex sp. Ilex berberidifolia Heer ? Tetrastigmophyllum roltense YV e y !. Ccitulpa microsperma Sáp. (sem.) Catalpa sp. Apocynophyllum sp. '' „Smilax" grandifolia Ung. Phragmites oeningensis A. B r. Sabal cfr. lamanonis (Brgt.) Heer A flóra faji összetétele és rokonsági köre alapján alkalmas arra, hogy követ- keztethessünk a lelőhelyek környékét egykor benépesítő növényvilágra és az éghajlatra. A meghatározott flórából, különösen a babérfélék nagy számából ítélve a Mecsekhegység területén a miocén közepe táján tengerparti — és attól kissé távolabb elterülő — nedvességben bővelkedő babérerdőséget kell feltételeznünk — páfrányokkal és mohákkal — , ahol örökzöld és lombhullató fák vegyültek fenyőkkel. Partok közelében elterülő, itt-ott nagyobb kiterjedésű mocsárerdőkre vall a Taxodium ( distichum ) miócaenicum Heer, a Glyptostrobus europaeus (Brgt.) Heer és a Nyssa jelenléte. Az édesvízü mocsarak mentén nyárfák, füzek; az állóvizekben pedig a tócsagaz ( Ceratophyllum ) és a sásfajták tenyésztek. örökzöld lombos fákként, illetve cserjeként a fahéj- és kámíorfák, babérok és talán a Myríca lignitum (U n g.) S a p. szerepeltek, több más fanemmel. Lomb- hullatók voltak: a Liquidambar europaeum A. B r., Populus latior A. B r., Popuius bcilsamoides Goep p ., Carya bilinica Ün g., Ulmus braunii Heer., Zelkoca ungeri Kov., az Acerek, a Leguminosák, Ailanthus ccnfucii Ung., és a Sapinduso k. A fenyőféléket Pinusck Glyptostrobus, Libocedrus és a Taxodium képviselték. E part- közeli erdőség változatos képét a szárazabb, napsugaras homokos domboldalakon elszórtan, egy-egy Sabal jelenléte is tarkította. A kőzetanyagban előforduló tengeri Diatomá k (Ccscinodiscus, Navicula) az üledék egy részének tengeri ülepedését bizonyítják. A növényimaradványok faji összetételéből a mainál melegebb, kiegyenlítettebb nedvességben bővelkedő, éghajlatra következtethetünk. Az egyes pillangósok, illetve hüvelyesek, a fügefák (Ficus vetteravica Ett.) és más örökzöld alakok ma — mint a trópusi vagy legalább is szubtrópusi flóra képviselői — mindenesetre magasabb hőmérsékleti igényűek. Egyes páfrányok (1. p. 320. )■ arra engednek következtetni, hogy ez az éghajlat nemcsak melegebb, kiegyenlítettebb, hanem teljesen óceáni jellegű is volt. Ez összhangban van a Mecsekhegység mediterrán szigetcsoport- jellegével is. így érthető az idősebb, erősen melegkedvelő flóraelemek jelenléte. 'Aránylag igen nagy számúak az atlanti, északamerikai, illetve keletázsiai flóra- elemek, a mainál melegebb éghajlatot jelző fák — illetve cserjék — maradványainak túlsúlyával. Ilyenek a Hamamelidaceae-csa\ádba tartozó (Hamamelites, Liquidam- bar, Parrotia), továbbá a Sapindusdk, az Engelhardtiá k, a Dyöspyros, valamint a Taxodium, Glyptostrobus és a Nyssa. Ez a három utóbbi egyébként határozottan mocsárerdcket alkotó fanem. Az éghajlat hasonló lehetett, mint ma Kelet-Ázsia mele- gebb szubtrópusi övén és részben Észak-Amerika déli részeinek atlanti tájain. A vizsgált ősnövénymaradványokat tartalmazó mecseki dacittufa-fajták legfel- jebb a helvéti alemeletbe helyezhetők. IRODALOM 1. Andreánszky G.: Adatok a hazai harmadkori flóra ismeretéhez. Földt. Közi. 81. 7 — 9. Budapest, 1951. — 2. Ifj. Noszky J.: A magyaregregyi lajtamészkó'- , feltárások sziratigráíiai viszonyairól. Földt. Közi. 80. 4 — 6. Budapest, 1950. — 3. P á 1- 6* 418 Földtani Közlöm / LXXXIl. évf. 1952. 10 — 12. sz. falvy I.: Növénymaradványok Eger harmadidőszakából. Földt. Közli. 81. 1 — 3. Budapest, 1951. — 4. P á 1 f a 1 vy I.: Alsó-pliocén növények Rózsaszentmárton és környékéről. Földt. Int. Évi Jel. 1949-ről. Budapest, 1952. — 5. Staub M-: Baranyamegyei mediterrán növények. Földt. Int. Évk. 6. Budapest, 1882. — 6. Staub M.: Néhány szó a Mecsek- hegység harmadkori tájképéről. Földt. Közi. 8. 3 — 4. Budaipest, 1878. — 7. Vadász E.: A Mecsekh egység. Magyar tájak földtani leírása. Budapest, 1935. — 8. Wentz W.: Süsswassermollusken aus den Mediterranablagerungen des Mecsekgebirges. Archív, f. Molluskenkunde 63. Frankfurt, 1931. 419 ISMERTETÉSEK n Balogh K.: A Föld és az Élet fejlődése. Tankönyv ipari technikumok számára. - Budapest, 1952. Ezt a 204 oldalas kis könyvet a szakember is élvezettel olvassa. Jól felépített beosztása és tárgyalási módjának korszerű színvonala, továbbá gördülékeny, magyaros nyelve sok tekintetben mintaképül szolgálhat középiskolai tankönyvirodalmunk számára. Az „Általános földtan” című fejezet a földre ható külső és belső erők működé- sének és hatásának elemzésében dióhéjban összefoglalja mindazokat az ismereteket, melyekre a föld történetének nyomozása felépíthető. Ugyanezt mondhatjuk az őslények világát tárgyaló — az élet történetének ismertetését megalapozó — fejezetről is, amely — igen helyesen — aránylag hosszasabban foglalkozik általános őslénytani fogalmaknak (ősmaradványok származása, felhalmozódása, elváltozásai, gyűjtése stb.), valamint az evulociós rendszerezés alapelveinek tisztázásával, mielőtt a növényi és állati ősmarad- ványok természetes rendszerének szükségszerűen rövidre fogott áttekintését adná. Az első két fejezetre épül a harmadik, a történeti földtan, ugyancsak kitűnően összeállított álta- lános bevezetéssel (maiság, földtani kifejlődés, földtörténeti időbeosztás, „fejlődési” és „forradalmi" szakaszok). A föld és az élet keletkezésére vonatkozó korszerű elméletek rövid érintését a föld őskorának, hajnalkorának, majd már ősmaradványok segítségével ellenőrizhető további történetének egységes vonalvezetéssel (ősföldrajzi kép, üledékkép- ződés, ősi élet, hegységképződés és magmás jelenségek) való összefoglalása követ?. A magyar föld fejlődésmenetének vázlatával fejeződik be a pompás kis könyv. Kifogást legfeljebb didaktikai szempontból emelhetünk. A rengeteg anyag túlsá- gosan összesűrítődött, középiskolai fokon túl sokat kell a tanárnak hozzámagyarázni és ezzel az előadott anyag természetesen erősen kibővül. Bár nehezen jelölhetnénk ki, hogy mit lehetne elhagyni, mégis úgy érezzük, hogy valamivel kevesebb, szélesebb tárgyalási alapokon a didaktikai követelményeknek jobban megfelelne. Különösen vonatkozik ez a különben igen ügyesen összeválogatott ábrákra, azok helyenként túl szűkszavú magya- rázó szövegére. Bőségesebb ábramagyarázatok sokat enyhíthetnének a könyv előadási módjának tömörségén. Semmiből megteremtett és szinte csodálatos méreteket öltő tankönyvkiadásunk rohamos fejlődésen megy keresztül, ennek tulajdonítjuk, hogy még mindig van javítani való a lektorálás, szerkesztés és nyomdai ellenőrzés terén. Meg vagyunk győződve, hogy Balogh könyvében nem a szerző tudatos hibájából került a 1 1. oldal szövegébe az a ki- tétel, hogy „a szénhidrogén tartalmú víz elsősorban a karbonátokat támadja meg", de ilyen elírásnak egy középiskolai tankönyvben nem szabadott volna lektorálás, szer- kesztés, korrektúrák folyamán bennmaradni. Egy-két más kisebb elírás is biztosan elke- rülhető lett volna. Csak dicsérni lehet szerzőnek azt a törekvését, hogy a lehetőség szerint magyar szakkifejezéseket alkalmazzon. Ügy érezzük azonban, hogy ebben a tekintetben egy tan- könyvben túlzás az ősállati nevek elmagyarosítása. „Ragadozó hüllők”, „szarvas hüllők”, „páncélos hüllők" felsorolása mellett egyik-másiknak a tudományos nevét is meg kellett volna említeni legalább- zárójelben. A „növényevő leguán" elnevezés mindenképpen hely- telen. A leguán (Iguana) egy ma élő gyíkfajta, annak nincs több köze a hüllőik világának egészen más részébe tartozó kihalt Iguanodon-hoz annál, hogy az Iguanodon első föl- fedezője fogleletét a ma élő Iguana fogához még leginkább hasonlónak találta, ezt juttatta kifejezésre a lelet elnevezésében. Lambrecht népszerűsítő könyveiben ezt az őshüllőt „kengurusárkány‘’-nak nevezi. T. R o t h Pantó G.: Ásvány- és kőzettan. Tankönyv ipari technikumok részére. A Bánya- és Energiaügyi miniszter rendeletére. Tankönyvkiadó. Budapest, 1952. 175 old. Tankönyv készítése, különösen olyan számára, akinek nagy tárgyi tudása van, nem könnyű feladat. Ez látszik szerző munkáján is. Könyve a tudomány mai színvonalán 420 Földtani Közlöm) LXXXII. évf. 1952. 10 — 12. sz. álló, 'komoly, de .igen tömör munka. Eredményes tanítása föltétlenül jó szakembert és jó pedagógust kíván. A könyv csak látszólag kibővítése és átdolgozása Benkő F. — a Földtani Közlönyben részletesen ismertetett ■ — „Ásvány és kőzettan” 'című munkájának. Valójában teljesen új mű, 'amelyen a hazai kutató geológus dinamikus szemlélete tükrö- ződik, mert az ásvány- és kőzettan leíró részeit is összefüggéseiben, a földtani folyamatok és változások (keretében tárgyalja. A mű két — nagyjából egyenlő terjedelmű — részre, ásvány- és kőzettanra tagolódik. Az ásványtant a szerző (legnagyobbrészt csaik átírta és különböző szerzőktől vett részletekkel kiegészítette. Ezért különösen a bevezető részeknek és a kristályalaktannak a stílusa nehéz. Az ásványfizika és a kristályos anyag belső felépítésének tárgyalása korszerű. Az ionrádiuszoknak, illetve a tömegpöntak méreteinek fontosságát szerző mind az ásványfizikában, mind a kristálykémiában (polimorfiánál, ‘izomorfiánál) és az ásvány- genetikai folyamatoknál helyesen kiemeli. Ezzel a földtani folyamatok helyes szemléletére már a technikumban reáneveli a tanulókat. Az ásványtan leíró részét a zsúfolás és adat- halmozás elkerülésére nem rendszertani alapon, hanem az ipari fontosságnak megfelelő mértékben tárgyalja. A kőzettani rész — ahol a szerző nem megírt tankönyvre támaszkodott, hanem saját elgondolását követte — kitűnő része a munkának. Dinamikus képet ad a kőzet- és ércképződés különböző földtani folyamatairól'. Az egyes kőzetféleségeket a hazai föld fel- építésében való részvételüknek megfelelően tárgyalja. így a magmás, illetve kiömlés! kőzeteken belül a vulkáni törmelékes kőzeteknek jelentékeny helyet biztosít. Erősen kiemeli és részletesen ismerteti hazai fontosságuknak megfelelően az üledékes kőzeteket. P a n t ó tankönyvének tömör, nagyterjedelmű anyaga gazdag illusztrálást kívánt. Szerző e kérdést igen szerencsésen oldotta meg s a könyvéhez jól válogatott, bőséges fénykép- és ábraanyagot szedett össze. Sokat vett át Ven dl A. „Geológiájá”-ból, de sok egészen új didaktikailag is ügyes ábrát készített (pl. az optikánál). A szép fényképek jó része Érdé d y i J. munkája. A könyvet a sok ábra és fénykép teszi teljessé. A könyv szemlélete dinamikus, táigyalásmódja dialektikus. Korszerű, helyes föld- tani szemléletre nevelő tankönyv. Iskolai ára 5. — Ft. Bolti ára mindössze 11. — Ft, de nem kapható. Csak az ipari technikumok ez évi szükségletének megfelelő példányszámban került forgalomba, pedig célszerű és fontos lenne a példányszám komoly emelése. P antó könyvét u. i. kitűnően használhatnák iközépkádereink is, akik földtani tudásukhoz a tan- könyvből korszerű és alapos ásvány- és kőzettani ismereteket szerezhetnének. A könyv kiállítása az olcsó árának megfelelő, ennek ellenére az ábrák nyomása jól sikerült. A kiadónak, .illetve a nyomdának több gondot kell azonban fordítania, az ábrák helyes beállítására és egyes szövegrészek értelemzavaró felforgatásának kiküszöbölésére. S z. F u x A Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Tudományok Osztályának közlemé- nyei. V. k. 3. sz., Magyar Tudományos Akadémia. Budapest, 1952. A 284 oldalnyi, több fénykép- és rajzmelléklettel fölszerelt füzet az Akadémiai Földtani Főbizottság által múlt évi akadémiai nagygyűlés keretében rendezett előadásokat tartalmazza. Az előadássorozat, amelynek keretét Vadász E. megnyitó és zárószava' adják, azokkal a tudományos kérdésekkel foglalkozott, amelyek tisztázása népgazdasá- gunk szempontjából jelen helyzetünkben legfontosabbnak látszott. A magasszínvonalú előadásokat tartalmas vita követte; éppen ezért sajnálatos, hogy a vitaanyag közlése tel- jesen elmaradt. Az alábbiak a szerzők sorrendjében ismertették a cikkeket. 1. Balogh K. a rudabányai vasércvonulat hegységszerkezetének elemzése kap- csán azokat a következtetéseket vonja le, amelyek a hegység rétegtan: viszonyainak újra- értékelése folytán szükségessé váltak. A hegység felépítését és szerkezetét a környezetébe illesztve, azzal összefüggésben tárgyalja és alapos mozgásmechanikai elemzéssel támasztja alá. (Jól szemlélteti ezt a dolgozathoz csatolt tektonikai vázlat.) Rávilágít az ércesedés és szerkezet kapcsolatára és felvázolja a vasérckutatás soron levő tennivalóit is 2. Földvári A.-nak „Radioaktív anyagok geokémiája a Mecsekhegységben” c. dolgozata a Mecsek- és Velencei-hegységben végzett radiológiai mérések eredményeivel foglalkozik. Kiemeli, hogy az alkáli közétek aktivitása nagyobb a gránitokénál, a kősze- neké pedig közel azonos a szénpalákéval. Elemzi az U-felhalmozódás körülményeit, az uránium geokémiai migrációját a Mecsek-hegyiségben, ismertet' a kutatások gazdasági jelentőségét. 3. Földvári A. másik cikke a szabadbattyáni ölömére- és kövületes karbon- előfordulással foglalkozik. . . . Az eddigi bányászkodás történeti összefoglalása után ismerteti a bánya rétegsorát, annak tektonikai helyzetét és elhelyezkedését a Dunántúl szerkezeti képében. A teleptani Ismertetések 421 viszonyokból arra következtet, hogy az ólomércképződés a karbon mészkőhöz kötött, az érchozó hl dro termák pedig a Velencei -hegység gránitjával függnek össze. Ennek a fel- ismerésnek a birtokában ismerteti a kutatási feladatokat. A karbonrétegek faunájának rég várt leírása után végül a dunántúli karbon kőszénelőfordulás lehetőségével foglalkozik. 4. Föld vár iné Vogl M. a magyar bauxitfajták differenciális termikus elem- zése során arra az eredményre jutott, hogy azok egy része túlnyomórészt h.i d r argi lil i tbő 1 , más része hidrargilliiből és böhmitből, harmadik csoportja főleg böhmitből áll, s csupán egy diaszporos előfordulást állapít meg (Nézsa környékén). 5. Jantaiky B. gondos és részletes megfigyelése alapján elemzi a velencei- hegységi magmás működést. Megállapítja, hogy a gránit főkristállyosodását gránitporfir és aplitfeltörések követték, általános kvarcosodással. Ezután következik a pegmatitos fázis két főcentrummal, majd egy poeumatolitos, .111. hidrotermális turmalinos kvarcosodás, amely tisztán hidrotermális kvarcosodásha megy át. Ennek hintett és teléres kifejlődési típusát különíti el. A magmatizmust a hegységképződéssel összefüggésben elemzi, tár- gyalja a kaolinosodás és alunitosodás folyamatait. Az aindezitvulkánosságot az éreese- déstől függetlennek tartja. 6. Kertai Gy. dolgozata a magyarországi kőolaj- és földgáztelepek keletkezé- sével foglalkozik. A szémhidrogéntartó szerkezetek tektonikai kérdéseinek keretében tár- gyalja az orogén és epirogén mozgások s a szedimentációs, 111. kompakciós szerkezet- képződés lehetőségeit. A leszűrt eredmények birtokában jelöli meg a kutatás irányelveit és területeit, elsősorban a pannonjai medence peremvidékén, valamint a paleozós-mezo- zoós hegységrögök oldalán. Megállapítja, hogy hazánkban a szénhidrogénkeletkezést a pontusi-pannoniai rétegsorig kiterjeszthetjük. Kőolaj- és földgázkutatást tehát elsősorban azokon a helyeken kell végezni, ahol jelentős, miocén és alsó-pannóniai üledéktömeg fejlő- dött ki, de fel kell kutatni azokat a területeket is, ahol paileogén rétegsorok vannak el- temetve. Kevésbbé értékesek azok a területek, ahol az alaphegységet csak levantei vagy felső-pannóniai üledékek borítják. A szerkezeti és rétegtani felismerések alapján értékeli kutatási területeinket. 7. Koeh S. — Graíssely Gy. „Magyarországi mangánéroelőfordulások ásvá- nyai" c .dolgozata több hazai lelőhely anyagának részletes modern ásványtani vizsgála- tát tartalmazza ércmtkroszkópi és vegyi elemzési adatokkal, a genetikai kérdések meg- világításával. N 8. Ifj. Noszky J. „A bakonyi mangánérc rétegtani helyzete és kutatási kilátá- sai" címmel értekezik. A mamgánikutatás történetének ismertetése után több feltárás részletes réíegsorát közli. A mangánércképződést ezek alapján a felső-liászhoz tartozónak és tengerinek tekinti. Ennek a figyelembevételéve! jelöli ki az érckutatásra érdemes területeket. 9. Pantó G. a gyöngyösoroszi magmadifferenciációval és ércképződéssel foglal- kozva leírja a bányaműveletek során feltárt különleges andezitfajták elterjedését, geneti- káját s az ércesedéssel való kapcsolatát. Közli a Mátra különböző pontjairól származó elemzések FMA értékeit; foglalkozik az andezitek differenciálódása „kritikus" mezejének kérdésével. Megállapítja, hogy az „érces" leszármazási sor mentén jutott el a differenciá- lódás az ércképződésre optimális magmasavanyúság területére. Mivel a mátrai „bazalto's" magmatörzs ennél jóval bázisosabb volt, ércképződés a Mátrában csak elszigetelt, helyi jelenség lehetett. 10. S z á d ec zky-K ajr d o ss E. „Két új geokémiai vegyértékszabály és az ele- mek geokémiai csoportosítása" c.- dolgozatának bevezető részében a Ferszman-féle geo- fázisokra’ támaszkodva az energetikai koefficiens és a kristályosodási sorrend kapcsolatát megvilágítja. Közli a geofázisok sorrendjében az egyes elemek fő megjelenési formáinak vegyértéki, iill. ionizációs állapotára vonatkozó megállapításaiit. A továbbiakban a .külön- böző redoxpotenciál, illetve ionizálódás fokának kérdésével, majd a vegyértékek gyakori- ságának szabályával és az elemek geokémiai rendszerezésével foglalkozik. Röviden össze- foglalja az egyes geokémiai csoportok jellemzőit is. ^ Ez a munka igen nagy jelentőségű, mert a hasznosítható elemdúsulások kutatá- sának elméletét is biztosabb' alapokra helyezi. Mivel a másodlagos, üledékes elemdúsu- Jások az elsőlegesek függvényei, a megfelelő másodlagos fáciesek vizsgálata alapján kilátás nyílik a régibb, ma már eltakart elsődleges dúsulások kimutatására. 11. Szakai S.-nak a hazai kőszeneken végzett radiológiai vizsgálatai azt mutat- ják, hogy csakis azok az idősebb (Húsz, ill. kréta) kőszeneink tartalmaznak urániumot, amelyek a maradványokban meglévő gránitterületek lepusztulási öveitől nem nagy távol- ságra'vannak. Kísérletei szerint a bioit tok az uranyl-iont mohón adszorbeálják. Az urá- nium erős lekötése a humuszsavaknak tulajdonítható, ez fényt vet az U biogeokémia;' vándorlására is. 422 Földtani Közlöny LXXXII. év /. 1952. 10 — 12. sz. 12. Székyné Fux V. a magmás 'kőzeteknek a komlói kőszénösszletben való szerepét vizsgálva, modern szemlélettel írja le a bányában előforduló trachidoleritet, fonolitot és andezitet s ezeknek a Mecsek felszíni kőzeteihez való viszonyát. Foglalkozik a kőszénképződmény kontakt-hatásával a vulkáni kőzetre. A földtani értékelés kapcsán kiemeli az alsó-kréta vulkánosság nagy méretét és alkáli jellegét. 13. Sztrókay K. a mecseki vasércképződés tárgyalása során kimerítően fog- lalkozik a ma gyaregregy- környéki mágnesvasérc, a zengővárkonyi barnavasérc, és a pusztakisfaiusi vörösvasérc előfordulási viszonyaival. Röviden tárgyalja mindhárom elő- fordulás környezetének földtani fölépítését, majd az érc- és kőzetanyag részletes mikro- szkópos vizsgálatát adja a genezis igen alapos tanulmányozásával. 14. Vadász E. a bakonyi marígánérc keletkezésére vonatkozó következtetéseit foglalja össze. Az eddigi feltárásokra vonatkozó megfigyelések kritikai ismertetése után részletesen foglalkozik a mangánösszlet kifejlődésével és a fedőrétegekkel, majd a man- gánösszlet komplex vizsgálatának eredményeivel. A mangánképződésre vonatkozó elméletek rövid ismertetése után részletesen tár- gyalja a bakonyi mangánérckeletkezés üledékképződési viszonyait. Megállapítja, hogy a bakonyi liász-mangánérc sz, ingenetikus, exéziós-abiuoiós üledék, majd röviden össze- foglalja a liász-fedőrétegek ősföldrajzi viszonyait. Ez az összefoglalló kritikai tanulmány tisztázza a mangánérc rétegtani helyzetét és genetikáját, ezzel alapot nyújt a további kiitatás számára. 15. Vendel M. tanulmánya az iszkaszentgyörgyf bauxit ásványtani vizsgálatával kapcsolatban az alliitos agyagásványok tömegviszonyának megállapításához nyújt adatokat. Szerző a bauxit ásványos összetételének megállapítására a fajsúly szerinti szét- választás módszerét használja, amelyet maga dolgozott ki az alliitos ásványokra. Mód- szere megbízhatóságát a termikus és egyéb ásványtani vizsgálatok eredményeivel ellenőrzi. K ó k a i A Magyar Állami Földtani Intézet évi .jelentése az 1948. évről. Budapest, 1952. A 179 oldalnyi j elenléskötet — Szakai T. összefoglalása után — tájegységek sorrendjében tartalmazza az 1948. évi felvételekkel kapcsolatos tanulmányokat. Ezek- száma nem teljes, mert időközben már számos munka eredménye megjelent a Pénzügy- minisztérium kiadásában, a Jövedéki Mélykutatás 1947/48. évi munkálatairól szóló jelen- tésben, vagy a Földtani Közlönyben. Horusitzky F. galgavölgyi, Majzon L. rcfmhány- és ipolyszög-környéki, Reich L. börzsönyi felvételeit ismerteti. Szőts E. két dolgozata a nagykovácsi és pilisvörösvári, illetve a vérteshegységi eocén rétegtani viszonyait foglalja össze. Papp F. tömedékelőanvag vizsgálatai után Bertalan K. észak-bakonyi. Noszky J. komlói kőszénkutatásaáról kapunk képet. Meznerics 1. két szentgáh mélyfúrás mediterrán faunáját, Kovács Z. a devecser — nyirádi harmadidőszaki terület földtanát foglalja össze. Sümeghy J. a Duna-Tiszaköz É-i részéről közöl fontos föld- tani adatokat. A salgótarjáni barnakőszénmedence ÉNy-i részéről s a Mátra ÉK-i szom- szédságából ad jelentést. B a r t k ó L., illetve Schréter Z., Balogh K. és Pantó G. dolgozatai egyetlen vasércbányánknak és közvetlen környékének korszerű újravizsgálatá- ról számolnak be. Schréter Z. a Szendrői Szigethegység egészének felvételéről, Jaskó S., Radnóthy E. és Hegedűs Gy. pedig az ózd-járdánháza-borosnádasdí terület kőszénkutatással kapcsoaltos újratérképezéséről adnak jelentést. Liffa A. gönc- vidéki vizsgálatai után a mikropaleontológiai és a vegyi laboratórium jelentései zárják a tömör fogalmazása mellett is gazdag tartalmú, szép kiállítású, számos melléklettel fel- szerelt kötetet, amelynek megjelenése mintegy záloga annak, hogy legnagyobb kutató- intézetünk végre ismét utoléri magát a munkabeszámolók folyamatos kiadásában. K ó k a i A Magyar Állami Földtani Intézet évi jelentése az 1949. évről. Budapest, 1952. Nehézipari könyv- és folyőiratkiadó vállalat. Az Állami Földtani Intézet 211 oldalon számol be 1949. évi munkájáról. Megoldott feladatai a népgazdaság szolgálatában állottak. Kőszénterületen végzett térképezési mun- kát Szőts E. (Esztergomi-medence), Bertalan K. (É-ii Bakony), Jaskó S. (Put- nok — Egercsehii), Schréter Z . (Sajóvölgv) . Ércterületeink földtani megismerésén dol- gozott Pantó G. (Recsk, Párád), Mezősi J. (Recsk, Tarnaszentmária— Kisnána— Domoszló). Ezt célozza (Rudabányai-hegység) Balogh K. és Pantó G. közös mun- kája is. Tűzálló agyag- és kerámiai nyersanyagkutatást végzett Jantsky B. (Velencei-, hegység, Szendehely). Vízföldtani megfigyeléseket eszközölt Barnabás K- (Bükkszék) Ismertetések 423 és Venkovits I. (Bakony hegység, Duna zughegység) . Térképezési munkát végzett ezenkívül Szentes F. (Pestkörnyék), Reich L. (Cserehát, Szendrői-hegység), Bem B. (Hegyalja), Hegedűs Gv. (Bodrogköz). Az ország triász időszaki dolomit- előfordulásait vizsgálta meg Hegedűs Gy. a Mg-kohászat igényei szempontjából, őslénytani gyűjtést és anyagfeldolgozást végzett Szörényi E. (Gaja-völgy, Dudar), Meznerics I. (salgótarjáni slir) , R á s k y K. (dunántúli charophyták) , P á ! í a 1 v y I. (rózsaszentmártoni flóra). Külön cikk foglalja össze a mélyfúrási és vegyi laboratórium munkáit. Az igazgatói jelentés fentieken kívül egyéb ásványi nyersanyagok kutatásáról is beszámol (üveghomok, talkum, bentonit, trasz, fluorit, foszforát, radioaktív anyagok). A jelentések tömör fogalmazása a szerkesztőbizottság munkáját, a könyv szép ■kiállítása a szerkesztőt és a kiadót dicséri. A francia és orosz kivonattal ellátott beszá- molók értékét 11 — közöttük 2 színes — térkép- és szelvénymelléklet emeli. % Jakucsné Acta Universitatis Szegediensis. Acta mineralogica et Petrographica 1. V., Szeged, 19ŐÍ. A 72 oldalnyi, szép kiállítású füzet négy cikke a szulfidos érctelepek utólagos elváltozást folyamataival és azok kísérleti úton való megközelítésével (Koch S. — Grassely Gy.), a szulfidos ércek elektrográfiai elemzési módszerével (Grassely Gy.), a magyar mangánércelőfordulások ásványtani viszonyaival (Koch S. — Grassely Gy.), meg a Maros és Tisza lebegő hordalékának ásványtani és kémiai vizsgálatával (Mezősi J. — Donáth É.) foglalkozik. Az utóbbi a magyar szakiroda- lomban a Tisza és Maros folyókra vonatkozóan úttörő jellegű tanulmány. Az elemzési és mérési adatokkal alaposan alátámasztott, korszerű, kitűnően illusztrált dolgozatok díszére válnak a szegedi munkaegyüttesnek. Eredményeik — magyar vonatkozásaikon messze túlmenően — általános érdeklődésre tarthatnak számot. , Jakucsné Z Badan Czwartorzedu w Polsce (Lengyelországi pleisztocén-vizsgálatok). Panstwowy Instytut Geologicznv Biuletyn 65. Warszawa, 1952. Rühle E.: Összefoglaló beszámolójában közli, hogy a Lengyel Földtani Intézet Lengyelország negyedkorára vonatkozó vizsgálatai térképezéssel, földtani anyaggyűj- téssel, fúrási és egyéb begyűjtött anyag tudományos feldolgozásával folytak. Megkezdték Lengyelország általános földtani térképének kiadását 1 : 300,000 mér- tékben. ösnövénytani, üledékképződési és kőzetvizsgálatok alapján megállapították a negyedkori képződmények rétegtanát. Regionális kutatások folyamán földtani térképek készültek a Lengyel Alföld különböző területeiről. Rózycki F.: A Paludina diluviana rétegtani jelentőségével foglalkozik. Okol owica V.: Az északeurópai alföld térszímalakulásának éghajlati feltételeit tárgyalja. Különös figyelemét fordít a , diait jég“-re, amely lefoylástalan mélyedéseket ala- kíthat ki. Elolvadása a posztglaciális térszín megújulását vonhatja maga után. Bőséges esős szakaszokat ősfolyamvölgyek és talajfolyásos formák jellemeznek; a dünék szárazabb éghajlatnak felelnek meg. Klimaszewski M.: Dél-Lengyelország pleisztocén kérdéseivel foglalkozik. Az összefüggéstelen pleisztocén üledékek kiterjedését és megmaradását az alapkőzet alakulásával kapcsolatban elemzi. Dél-Lengyelország K-i részében egy, Ny-i részében két eljegesedés morfológiai és rétegtani bizonyítékait ismerteti. J a h n A. — T urna u — M orawska M.: A lublini fennsík preglaciális és legrégibb pleisztocén képződményeivel foglalkozik. A szerzők mikroszkópos elemzéssel megállapították, hogy e képződmények felső része löszszerű üledék, az alsó részén folyami homok keveredik harmadkor; helyi anyagot és kárpáti, volhiniai, podoliai eredetű kavicsot tartalmazó anvaggal glaciális törmelék nélkül . Prósz yns ki M.: A Bug-folyó medencéjének földtanát ismerteti. Kréta és harmadkori rétegeken két eróziós ciklus nyomai találhatók negyedkori képződmények alatt. E képződmények részletes kutatása közben szerző két, imterglaciális szakasszal kettéosztott, eljegesedés bizonyítékait állapítja meg. Pozaryski W.’: A Visztula-völgy negyedkori képződményeit tanulmányozza. Több helyen glaciális üledékeket találtak. A negyedkor rétegtana a morénák és löszképződések vizsgálatával tisztázható. Két glaciális agyagréteget fluvoglaciálcs homok oszt ketté. Ezek alatt a régi Visztula-völgy folyami kavicsa, majd egy még. régebbi eljegesedés ho- mokos, agyagos, kavicsbeágyazásokkal megszakított üledékei találhatók. A morénákat 424 Földtani Közlöny LXXXII. évf. 1952. 10 — 12. sz. vastag lösztakaró fedi. Homokkal lefedve talajfolyás és csusza ml ási jelenségek észlel- hetők a1 löszben. Ezek eljegesedési időszakban keletkeztek, bár a jég ezt a területet már nem érte el. Koziol S.: A blendovszki sivatag földtani szerkezetét tárgyalva megállapítja, hogy az voltaképpen preglaciális völgy. Határozottan kiválik a sivatag pleisztocén képződ- ményeinek -alakzatából a Pír zsenié a folyó széles, régi völgye, amely észak' felől húzódik, a legfiatalabb jurarétegek, a ikeuper és érctartalmú dolomitok, továbbá permi és karbon képződmények között. A területen belül két eljegesedést és egy interglaciálist állapíthatunk meg. A ré- gebbi eljegesedés anyaga majdnem teljesen lepusztult. A sivatag homokfajtái a fiatalabb eljegesedéshez tartoznak. Krygowski B. a Grodziszka-medence negyedkori képződményeivel. Jahn A. a Kecki'i -hegység pleisztocén kavicá képződményeivel, Ro kilöki J. .a trzsébnylci dombok löszös és pelitas képződményeivel foglalkozik. Kondracki J. a Mazuri-tav.ak környékének morfológiai fejlődését, P a- chucki C. a végmorénák irányát elemzi az utolsó eljegesedés alatt Lengyelország észak- keleti részén és -a szomszédos országokban. K i 1 é n y in é N o v a c k i W.: Moderné allgemeine Mineralogie. — (Korszerű álltalános ásvány- tan.) Braunschweig. 1951. (Samml. Vieweg). A könyvecske címe sokkal többet ígér tar- talmánál. A kisalaikú, alig négy ívnyi munka a maii kristálytani szemléletről nyiujt rövid, kissé felszínes áttekintést. Taglalás nélkül, dkikszerűen foglalja össze a kristályos fel- építésre vonatkozó ismiereteinkef a XVII. sz. fontosabb megállapításaitól a legújabb virus- kutatásolk eredményéig. A könyv zsúfolva vau túlnyomórészt ismert tan- és kézikönyvek- ből átvett ábrákkal. Szerző, a berni egyetem tanára, bár könnyed és egyszerű előadás- móddal él, mégis célt tévesztett: kezdőknek az anyag nagyrésze alapismeret nélkül meg sem emészthető, a szakban jártasoknak azonban semmi újat nem' nyújt. S z t r ó k a y G ö r g e s J.: Die Lamellibranchiaten und Gastropoden des oberoligozánen Meeres- sandes von Kassel. (A kasseli felsőoligocén tengeri homok kagyló és .csigafaunája.) Abh. d. Hess is eh en Laudesamtes f. Bodenforschung, Wiesbaden, 1952. — Részletes őslénytani ismertetés a kasseli felső-oligooén rétegek 240 fajból álló, gazdag pulhátestű faunájáról. A mű azért fontos számunkra, miért a magyaronszági felső-ol igotcén tengeri képződmé- nyekből hasonló összetételű, sóik azonos fajjal jellemzett fauna került ki. Budapest 'kör- nyékén (Budafok, Törökbálint, Rákosszentmihály stb.) , a Gerecse déli medencéiben, Esztergom — Viisegrád — Vác környékén, az Ipoly-medencében, a Cserhát-hegységben és Eger körül található fauna a ikasselihez hasonló, amint erre a1 magyar szerzők ismételten utaltak is. Éppen ezért sajnálatos, hogy a szerző a megfelelő magyar munkákat (Horu- sitzky, Földvári, Bárt k ó, KulTcsár, Noszkv) nem Ismeri, csupán Te legeli, Rotih K. egri faunafeldolgozására hivatkozik. A fajleírások világosaik, nevezéktana modern; több 'mint száz jellemző szép fény- kép mutatja be a leggyakoribb fajokat. Jakucsné / 1 Triebel E.: Methodische und technische Fragen dér Mikropalaontologie. (A rnikropaleontológia módszertani kérdései.) W. Kramer, Frankfurt a. M. 1947. A 47 oldalas könyvecske röviden meghatározza a mikro paleontológia tárgyát és helyzetét a tudományok között. Nevezéktani kérdések tárgyalása után rátér a vizsgálati módszerekre. Ismerteti a vizsgálatokhoz szükséges legmodernebb eszközöket és módsze- reket, a munkamenetnek megfelelően a gyűjtéstől és előkészítéstől a válogatásig és fajok szerinti szétkülönítésig. Leghosszabb fejezetét a mikrofossziliák fényképezési módszerei- nek szenteli. Részletesen foglalkozik az anyag megfelelő vegyi és fizikai előkészítésével, a megvilágítás, a fényképező eszközök megválasztása, a mélységi élesség, nagyítás, beállítás és a fényképezés módjának kérdésével. Mondanivalóját kitűnő féfiy kép ekkel illusztrálja. Több helyen hivatkozik magyar szerzőkre is. Jakucsné Dana’s System of Mineralogy (P a 1 a c h e, Bér mán, F r o n d e 1). Vol. 11. New York, 1951. 1124 oldal. A ,,Dana“ hetedik kiadásának 1944-ben megjelent első kötetét a Földtani Közlöny 79. kötetének (1949) 131 — 133. oldalán részletesen ismertettük. A természettudományok Ismertetések 425 minden terén nélkülözhetetlen munka korszerűségére és használhatóságára, de egyben hibáira is rámutattunk. A második kötet megírása, összeállítása és sajtó alá rendezése már csak egy szerző, C. Frondel munkája. Ch. P a 1 a eh e egészségi állapota miatt nem működött közire, H. Bér. inán pedig 1944-ben repülőgépszerencsétlenség következtében meghalt. Az 1951-ben megjelent második kötet a haloidok, karbonátok, nitrátok, foszfátok, arzenátok és vanadátok antimonátok, molibdátok és wolframátok, végül a szerves vegyii- letek ásványait ismerteti. A harmadik, záró kötet a szilikátokat fogja tartalmazni. A kötet rendszerezési elve, az ásványok leírása, a kémiai és fizikai adatok, az irodalmi utalások és az ábra-anyag, valamint nyomdai kivitelezése teljesen azonos az első kötetben követett eljárással. A „Dana” mind az ásvány-, mind a kőzetkutatóknak fontos és mell őzhetet len kézikönyv. Az ásványok minden sajátságára kiterjed és a további vizsgálatokban nagy segítséget nyújt. Üj abban a 'kutatók figyelme, az egyéb tulajdonságokon kívül, inkább a szerkezeti sajátságok felé fordul, hogy az alaktanban (kristály-rendszer, forma-felsorolás, termet stb.) mutatkozó ellentmondások kiküszöbölhetők legyenek. Éppen erre irányulnak az újabb korszerű alaktani vizsgálatok, melyek során évtizedek óta nem vizsgált ásványök goniométeres tanulmányozása szolgáltatott értékes adatokat, melyekhez csatlakozik az újabb előfordulások alaktani ismertetése. Erre . feltétlenül szükség van s ilyen irányban dolgoznak az ásványkutatók a világ minden részén. Téves álláspont tehát az alaktani vizsgálatokkal szemben megnyilvánuló ellenszenv és azok értékének és korszerűségének kétségbevonása. Éppen erre cáfol rá az új „Dena“. A fenti megokol ás ok alapján tehát őszinte örömmel kell üdvözölnünk a „Dana" második kötetét. Az első kötet ismertetésekor is kiemeltem a magyarországi és volt magyar terü- letekre vonatkozó adatoknál mutatkozó sajnálatos hibákat, melyek főleg a helynevek írá- sában mutatkoznak. Ha más területek helyneveit hibátlanul írják, ez a magyar nevekre is megkövetelhető. Ezeket nyolc gépírásos oldalon közöltem Palache-val; remélve, hogy a második kötetben nem ismétlődnek meg. Sajnos, megismétlődtek. Néhány feltűnőbb hiba: 251. oldal. Malachit. Rudabánya, Moldawa Bánát, Roumania. 268. oldal. Azur.it; ugyanez. 412. oldal. Barit. Felsőbánya and Kapnák 'in Roumania, Schemnitz 'in Czecho- s lova ki a. 437. oldal. Romboklász. Szomolnok (Schmöllnitz) Czechoszlovakia. 465. oldal. Voltait. Szomolnok, Schemnitz. Kremnitz. 501. oldal. Melanterit. Recsz. Hungary. Alsósajó Hungary. 511. oldal. Epszomit. /r Herrengrund Czechoszlovakia, Neusohl Czehszlovakia, Schemnitz Hungary. 525., 526. oldal. Pitkeringit. Opálbánya Bohémra. 585. oldal. Felsőbányaiite, Felsőbányáié, Felsobanyite, — de Felsőbányáit nem! 863. oldal. Libetenit. Libethen near Neusohl Roumania. 923. oldal. Evansit. Mt. Zeleznik neair Szirk in Com. Gömör, Czechoslovakia. In Hungary Vashegy, Alsö-Sajö, Verespaták, Offenbánya. E sort még tovább folytathatnánk. De — talán — még egynéhány magyar vonat- kozású megjegyzést! A pulszkyit (593. old.) Cm- és Zn- szulfát, helyesen Cu- és Afg-szulíát. A magyar irodalomban a kaiéit-, fluorit-, anglezit-, cerusszltiról összefoglaló mun- kák, monográfiák jelentek meg. Ennek ellenére a fluorit, kalcit, anglezit egyetlen lelő- helyét sem, a cerusiszitnak pedig csak rézbányái előfordulását említi. Kétségtelen, hogy a „Dana" hatalmas adatgyűjteményének összeállításakor hibák adódhatnak, de elvárható, hogy Európa egyik legjelentősebb ásványelőfordulási helyéről, a Kárpátoktól közrefogott területről helyes adatokat kapjunk. A minket közelebbről érintő hibáktól eltekintve, a „Dana” második kötete -az ásványtani irodalom nagy nyeresége s reméljük, a befejező harmadik kötet rövidesen megjelenik. T o k o d y 1951. január 6-án és. 7-én a Geologische Vereinigung Kölnben őséghajlattani érte- kezletet tartott. Az értekezleten a világ különböző részeiből igen változatos tudomány- ágak képviselői: petrográfusok, meteorológusok, biológusok, geofizikusok, bsztronómusok, archeológusok vettek részt. A kétnapos értekezlet anyagából a Geologische Rundschau 1952. évi első száma nyomán néhány érdekesebb előadás rövid kivonatát adjuk. 426 Földtani Közlöny LXXXII. évf. 1952. 10 — 12. sz. Caiíleux A. (Párizs) kutatásokat folytatott a kavicsok formája és az éghajlat közt fennálló kapcsolat tisztázására és statisztikai módszerek alkalmazásával igyekszik következtetéseket levonni. Szerinte 40 — 60 mm nagyságú, mésztartalmú kavicsok, ha lekerekített formájúak, akkor vagy fluvioglaciális lerakódások, vagy meleg és nedves éghajlatú fogyókból származnak. Ha azonban laposak, kevéssé lekerekítettek, részarány- talanok, akkor periglaciális éghajlatú folyókra jellemzökf A kerek és fénytelen kvarc- homokszemek igen erősen ki voltak téve a szél hatásának! Ennek példáit találjuk Közép- Európa periglaciáíis képződményeiben, a Szahara-sivatagban és a triaszkorú tarkahomok- kőben Portugáliától Sziléziáig. Ilyen homokszemek alkotják túlnyomó többségét Skandi- návia, Észak-Amerika és a Szahara kambriumi, ordoviciumi és gotlandiumbeli kőzeteinek. Ez valószínűleg a növénytakaró hiányából ered ezekben a korokban. Schott W. (Hannover) előadásában ismertette a P éttér són H. vezetésével lefolytatott svéd expedíció egyes tudományos eredményeit. Schott megvizsgálta az Atlanti-óceán egyenlítői vidékén mélytengeri üledékekből vett fúrómagminták foramini- fera-faunáját. A nyílttengeri foraminifera-ifauna alátámasztja a korai negyedidőszak elfo- gadott rétegtani felosztását. Az alluviális anyagban világosan felismerhető a klíma- optimum, az utolsó jégkorszak (würm) üledékeiben a három szakaszra tagolódás, és a köztük levő interstadiális szakaszok 'lehetősége. Pontosan megállapítható a würmi jég- korszak és az utolsó interglaciális szakasz határa. A pelágikus foraminifera-fauna válto- zatos összetételéből felismerhető a közelmúlt éghaj lat ingadozás a. Mindebből arra követ- keztethetünk, hogy a korai negyedidőszaki mélytengeri üledékek keletkezését lényegében éghajlatváltozások befolyásolták. Zeuner F. E. (London) kritikai áttekintést nyújtott a pleisztocén partvonalak vizsgálatával foglalkozó újabb munkákról. Véleménye szerint elég nagy azoknak a- terü- leteknek a száma, ahol a negyedkori temgenszint magásságviszonyai aránylag megbízható módon ismertek. Táblázatot közöl, amelyben meghatározott szinteket a negyedkor egyes szakaszaiba oszt be. Picard K. (Kiél) a jég munkája következtében beálló talajrepedésekről ír, ame- lyek homokos vagy agyagos anyaggal vannak telítve, és amelyeket Westfália alsó-szenoni üledékeiben talált. Ezekből a jelenségekből következtetést von le a negyedidőszak éghaj- latára. Knetsch G. a kölni dóm építőkövein beállott sérüléseket elemzi földtani éghaj- lati tekintetben. Az éghajlat és az ásványi nyersanyagok keletkezése és kifejlődése közti kapcso- latot tárgyaló előadások között G r i p p K. (Kiél) ismertette kutatásait a jég és a sószer- kezetek képződésének összefüggéseiről. Schwarzbach M. (Köln) és Borchert H. közölt az őséghajlat és a kőolaj anyakőzet összefüggéseiről vita indult meg. melynek eredményeképpen megállapítást nyert, hogy a«z éghajlati viszonyok nem befolyásolják döntő módon a kőolaj képződést. Az előadások harmadik csoportját a Föld klimatológiai történetét érintő előadások alkották. Gertii H. (Bonn) a perm éghajlatáról tartott .előadást. Theobald N. Nyugat-Európa hartnadidőszaki éghajlati viszonyairól értekezett. Megállapításait^ fosszilis rovarok vizsgálatára alapítja. Thomson W. (Krefeld) a' harmadkor növényzetének vál- tozásait és az ezekből levonható paleoklimatológiai következtetéseket ismerteti. Anfevs E. (Globe, Arizona) az Egyesült Államok-beli Nagy-Medence paleoklimatológiájáva! fog- lalkozik. Ismerteti ennek a területnek éghajlati viszonyait a jelenkorban és a harmad- és negyedidőszak alatt. Az éghajlatváltozások három fő szakaszát különbözteti ^ meg: 1. általános lehűlés a harmadidőszak és korai pleisztocén alatt, 2. fokozatos kiszáradás a korai miocéntől a pleisztocénbe nyúlóan, a Sierra Nevada és a Cascade-hegység fel- emelkedésének következményeként, 3. pleisztocénkori hullámzás hideg-nyirkos és meleg- száraz szakaszok’ közt. A jégkorszak három-négy nagyobb eljegesedés ismert nyomait hagyta hátra. A „neotermális” (posztglaciális) kort három szakaszra osztja különböző nedvességtartalom szerint. Ez a kor fokozatos visszatérést jelent a jelenkori viszo- nyokhoz. További két^dolgozat a mediterrán medencével foglalkozik. P f a n n ensti e 1 M. (Freiburg i. Br.) a TVílus-delta negyedkori történetét, Venzo S. (Milano) egyes olasz- országi területeik pleisztocénkori elemzését ismerteti. Eáután két kisebb dolgozat: Mán- lev G. (London) és Schwarzbach M. Anglia, illetve a Rajnavidék éghajlati viszo- nyaival és történetével foglalkozik. Rensch R. zoológus (Münster): „Éghajlat és a fajok kialakulása” címen a bio- lógia, genetika és paleontológia legújabb eredményei alapján rétegtani és őséghajlattani kérdésekkel, a trópusi és hűvösebb éghajlati övékben az állatfajok kialakulásával, éghajlat és testnagyság kapcsolatával foglalkozik. Ismertetések 427 • I Flohn H. (Bad Kissingen) hosszabb cikkben foglalkozik az atmoszférikus kör- forgás és az őséghaj lat tan összefüggéseivel. A korszerű meteorológia módszereit alkal- mazza a mült eljegesedési korszakaira, párhuzamot állít föl a jelenkori és jégkorszakbeli atmoszférikus jelenségek közt. Végül Schuh F. (Münster) rövid cikkben ismerteti kuta- tásait az atmoszférikus vízkörforgás jelentőségéről, az őséghajlattan szempontjából. K i 1 é n y i n é A Harmadik Üledékvizsgálati Kongresszust Hollandiában tartották meg 1951. július 5. és 12. között. A kongresszus a szedimentológiával kapcsolatos összes kérdésekkel foglalkozott: a vizsgálatok módszereivel és eredményeivel; az erózió, szállítás, üledék- képződés és kőzettéválás problémáival; az üledékes formációk kőzettani és őslénytani Vonatkozásaival. A megnyitó ülést július 5-én Groningenben tartották. A következő ülések folyamán előadások hangzottak el. Megalakították a „Szedimentológusok Nemzetközi Szövetségéi”, melynek szervezését a következő tagokból álló Ideiglenes Bizottság intézi: Douglas D. j. (Hollandia), Vatan A. (Franciaország), Correns C. W. (Németország), Allan P. (Nagv-Britannia), H ausen K. (Dánia) és Tavernier R. (Belgium). A záró ülés július 12-én Dordrechtben folyt le. A kongresszussal kapcsolatos kirándulások egy részét parti képződések tanulmá- nyozásának szentelték (Groningen, Frizia északnyugati vidéke, a Zuiderzee, Westland környéke); a másik részét a szárazföldi üledékképződés jelenségeinek (Nimegue és Utrecht környéke, a Biesbos deltája). A következő kongresszust 1954-ben Dániában tartják meg. K i 1 é n y i n é B e n i o f f H.: Global strain accumulation and release as revealed by great earth- quakes. (Feszültségek felgyűlése és feloldódásaa Földben a nagy földrengések tükrében.) Bulletin of the American Petroleum-Geologists, 1951. A földkéreg anyagait mindmáig a földrengéshullámok elemzéséből nyert adatok alapján ismertük. A földkéreg anyagait ezek az adatok csak a rövid ideig tartó erőhatások szempontjából jellemzik. Szerző abból indul ki, hogy ha megvizsgáljuk a nagy földrengé- seket, akkor a belőlük felszabaduló energia időbeli eloszlásából a földkéreg energetikai állapotának változásairól, és így az anyagok hosszúlejáratú, ül. tektonikus erőhatásokkal szembeni viselkedéséről is számot adhatunk. A földrengésekben felszabaduló energiát a földrengéshullámokban terjedő ener- giából egyszerűen számíthatjuk. Szerző az 1904 óta bekövetkezett nagy rengésekből kisugárzó energiát az idő függvényében ábrázolva megállapította. A sekély rengések (fókusz 0 — 70 km közt) diagrammja többéves aktív, majd több- éves nyugalmi időszakok váltakozását mutatja be. Az időszakok hossza az idővel csökken és jelenleg minimumot ért el, a kisugárzott energiamennyiséggel együtt. A diagramm szerint a földkéregben a feszültségek keletkezése figyelemreméltó egyenletességgel megy végbe. A feszültségfeloldódás periódusos jellegét szerző kétféleképpen próbálja magya- rázni: 1. a földsugár változásai következtében a nagy földrengéseket szülő nagy törésekre ható normális erő az időben változik, és így hol több, hol kevesebb energiának kell össze- gyűlnie, míg a rengés megindul. 2. Magyarázza a jelenséget a húron sikló vonó analó- giája is, ahol az egyenletes sebességgel haladó vonó az egyenletes feszültségkelétkezést jelképezi; a feszültség hatására azonban a húr periódusos mozgást végez. — Szerző maga is elismeri, hogy' ezek a magyarázatok sántítanak. Érdekes, hogy az egyes mozgékony szakaszokat lezáró földrengések nagyjából a Föld egy főkörén helyezkednek el. Ez arra utalhat, hogy a földgömböt a feszültségek keletkezése szempontjából két félgömbre kell osztanunk. A_ közepes fókuszú (70 — 300 km) rengések diagrammja is ingadozó jellegű, de mivel még csak másfél ilyen ingadozás játszódott le, mióta megbízható adatok állnak rendelkezésre, nem lehet megállapítani, hogy periódusos jelenségről van-e szó. A mélyrengések (300 — 680 km) diagrammja szerint a mélyrengésekben az időegy- ség alatt felszabaduló energia logaritmikus típusú egyenlet szerint csökken 1888 óta. A fenti eredmények szerint a földkéreg nemcsak rövid, hanem korszakos tartamú, ill. tektonikus erőhatásokkal szemben való viselkedése alapján is övékből áll, melyek határai 70, jH. 300 km mélységben feküsznek. B a 1 k a y 428 Földtani Közlöny LXXXIi. évf. 1952. 10 — 12. sz. Kalervo Rankama-Sahama T h. G.: Geochemistry (Geokémia.) liniv. Chicago Press. 1950. Az utolsó évtized hatalmas geokémiai fejlődéséről kíván elsősorban számot adni a két kitűnő helsinki geokémiikus e 900 oldalas müve. A könyv felépítését a geokémia fogalmának meghatározásából vezetik le. Elvetik Clarké nagyon tág meghatározását és Vernadszkij és Ferszman-hoz csatlakozó G o 1 d s eh m i dt-féle meghatáro- zást fogadják el. Eszerint a geokémia az elemek (®.l. nuklldok) földi, valamint egyes geoszféra-, kőzet- és ásványbefii gyakorisági viszonyait és e gyakorisági viszonyokat meghatározó törvényeket vizsgálja. A két szerzőnél e meghatározás ásványokra vonat- kozó része aránytalanul nagy szerepet kap: geokémiájukba a .kristálykémia nagy részét is beleillesztik. A geokémia történetének rövid áttekintése után vázolják a földi anyagok (föld- övék, magmás ‘kőzetek és az üledékes kőzetek) hármas differenciáé lóját Golds’chmidt szerint. — Az általános geokémiát a meteoritek tárgyalásával kezdik, majd az elemek gyakoriságának G ö ld s c h m i dt-féle kozmikus és földi összehasonlító feldolgozásával folytatják, .kiterjesztve ezt a különböző inuklidokra, ivl. tömeg- és neuírorszámra. Ezt ugyancsak Goldschmidt nyomán az elletnek származásából vezetek le. Ezután a Föld geokémiai szerkezetének különféle elméleteit Ismertetik (Washington, Gofd- schmidt, K u h n— R i 1 1 m a n n, de Ram. se y még nem). Az elemek fontosabb geokémiai osztályozásainak ismertetése kapcsán a litoszféra elemeit oxi- és szulfofiilekre osztják. Az oxlffil elemek .nagyjából a iitofiC’, ill. petrogén elemek, továbbá a G a, G e-S n- P b, amelyek u. i. túlsúlyban rejtetten oxidoteban, öli. szipkátokban találhatók. Következik a litoszféra közelebbi geokémiai ismertetése. Minthogy a magmás, üledékes és metamorf folyamatok leírása mellett a megfeleiő ásványcsoportok kristálykémiai megbeszélésére is sor kerül a közismert atomszerkezeti vázlatok kíséretében, ezért a fejezet el'éjén egy ter- jedelmes elemi kristálykémiai beveziés is található. Ilyenformán ez a fejezet aránytala- nul hosszúvá válik (170 oldat az átlagos 10 — 30 oldalas többi fejezettel szemben). Az üledékes kőzetek rendszerezése a G o 1 d s c h m i d t-féle ionpotenciál alapján történ ik. Ugyanitt a savanyúság és redoxpotenciál tárgyalása igen rövid és kissé felszínes. A hidro- szféra és atmoszféra fejezetei után következő bioszféra fejezet a könyv legszebb része. Végül egy kozmokémiai fejezet után a Föld geokémiai fejlődését foglalják tömören össze A könyv második része az egyes elemek geokémiai körforgalmát tárgyalja nagy- jából a hosszúperiódusos-rendszer sorrendjében. Az oxigénnek a tantal és króm közé helyezése indokolatlan. Az aktinida-komtrakciót a szerzők elfogadják, azonban a T h-ot továbbra is H f, az U-ot pedig a C r-M o-W fejezet után tárgyalják. Az egyes elemek leírása többnyire a következő aGfejezetekre oszlik: gyakoriság, általános geokémiai jelleg, az elem ásványai, szerepe a magmás kőzetekben, az üledékes ciklusban, a bioszférában, a metamorf kőzetekben és az elem ércei. Sajnos, a 'leírást uralkodó szempont nem vezérli, az aifejezetek lazán függnek egymással össze. Mint a mennyileges nyomélem vizsgál a tok számos új adatának összefoglalása azonban ez a rész kitűnő adattárként használható A rövidéletű elemekről szóló' fejezet .is sok, egyébként nehezen hozzáférhető adatot tartalmaz. Noha a bevezetés utal a geokémiának, mint határtudománynak rendkívül fontos összefoglaló jellegére, mégis az összefüggéseket és elméleteket a könyv néha túlzottan kerüli, ill. hézagosán adja elő. Az elemek egyes adatai, mint adottságok külön tábláza- tokban szerepelnek és kísérlet is alig történik ez adatok közti összefüggések bemuta- tására. Hiányzik Ferszman alapvető 'kémiai fogalmainak használata, sőt (ismertetése is, pedig ezek, különösen az energetikai koefficiens, a litoszféra aránytalanul hosszú feje- zetiének tárgyalását is lényegesen megkönnyítették volna. Viszont ehelyett részletesen tárgyalják W i c k m a n n-nak az elemek migrációs értékére vonatkozó még kevéssé kidolgozott és kvantitatív kifejezéshez el sem érkezett feltevését. Állásfoglalást a^ nagy kérdésekben ritkán találunk, a szerzők a közvetlen tapasztalat útjáról nem szívesen térnek el. Általában a nyugati tudományra jellemző módon a kételkedés és bizonytalan- ság szelleme hatja át a művet. A könyv egyoldalú, erősen nyugati beállítottsága legfőkép azon érződik, hogy a szovjet .kutatók nagy geokémiai munkásságát viszonylag igen kevéssé használják. Ez 'kitűnik pl. abból, hogy egy jó tucatnyi nyugati szerzőnek egyen- ként 20— 50-szer idézése mellett pl. F e r s z m a n-ra összesen 5-ször történik hivatkozás. A könyv említett és nem említett hiányosságai főleg éppen erre vezethetők vissza. A főleg csak francia, német és angol nyelven megjelent munkák telcntetbe vételét azzal indokol- ják, hogy szerintük „a többi nyelven írt művet nem. szánták nemzetközi olvasóknak* („such papers generaly are nőt adressed to the internationaf reader**)! Összefoglalóan: a két szerző műve inkább adattár, mintsem- geokémiai szintézis. Ennek megfelelően az irodalmi és egyéb k'mutatások a 900 oldalas műből több, mint 100 oldalt foglalnak el. ' Szádeczky 429 TÁRSULATI ÜGYEK 1952. IX. 3-án központi előadóülésen ismertette Vitális Sándor elnök Társulatunk 1952/53. évi munkatervét, amelyet az •elnökség’ az ötéves népgazdasági terv, a Magyar Tudományos Akadémia Földtani Főbizottsága, valamint a MTESZ megadta irányelvek alapján állított össze. A munka terv a havonta tartandó (központi előadások mellet t alkal- mat ad a szovjet (földtani szakirodalom nyilvános megvitatására. A gyakorlati földtani problémák beható, tudományos jellegű megtárgyalása céljából Társulatunk — az eddig egymagában működő őslénytani Szakosztály mellé még 5 új szakosztályt szervez: 1. Barlangkutató, 2. A s vány - köz et t ami , 3. Geokémiai, 4. Kőolaj földtani és 5. Kőszénföld- tami Szakosztályt. IE szakosztályok üléseiket részben vidéken, egy-egy geológusa kiren- deltség székhelyén tógják tartani. A Társulat a szakosztályok keretében egy-egy fontos kérdés kidolgozására munkabizottságokat szervez. Kiemelkedik ezek közül az Oktatási- Továbbképzési Bizottság, amely egész napos ankétokon és továbbképző tanfolyamon gondoskodik mind annyiunk, de különösen fiatal geológusgárdánk és geollógustechniku- saink további fejlődéséről. Ezután megalakultak a Társulat szakosztályai; Barlangkutató Szakosztály: Elnök: J a ik u c s László. Társelnök: Keszler Hubert, Láng Sándor, Venkovits István, V itális György. Titkár: Lee l-Ő ssy Sándor. Másodtitkár: Gráf Andrásáé. Jegyző: R a d ó Denise. Ásvány-kőzettani Szakosztály: Elnök: Sztrókay Kálmán. Társelnök: Nemecz Ernő. Titkár: Bidló Gábor. Másodtitkár: Sehol tz Tivadar. Geokémiai Szakosztály: Kőolajföldtani Szakosztály: Kő szénföldt an i Sz akosz tály : őslénytani Szakosztály: Elnök: T o k o d y L á s z 1 ó. Társéinak: Székyné Fux Vilma. Titkár: S o ó s László. Másodtitkár- Kiss János. Elnök: Strausz László. Társelnök: Kőrössy László. Titkár: Szabó János. Másod titkár: Dévényi Magda. Elnök: Sólyom' Ferenc. T árselnök: W e i n Győr g y. Titkár: Dank Viktor. Másodtitkár: Kókay József. Elnök: T e 1 e g d i-R o t b Károly. Titkár: Bogsch László. Jegyző: Schwab Mária. 430 Földtani Közlöm) LXXXII. éuf. 1952. 10 — 12. sz. X. 8-án. Elhangzott előadások: Központi előadóülés: Danik V.: A dunántúli középső-miocén bairnaikőszénképződés. Erdélyi M.: Szovjet cikkismertetós (Griger: A folyóterraszok kora a Kárpátokban; üzensz Litovszkij: Volt-e eljegesedés a Krími- hegységben?) . X. . 15-én. Az Ásvány-kőzettani Szakosztály ülése: Kiss J.: A nézsai bauxit ásványtani Vizsgálata. Földváriné V-ogl M.: A nézsai és is z k a s zen t gy öf gy i bauxit hőbomllásii vizsgálata. Gedeon T.: A nézsai bauxit hőbomlási vizsgálata Habicht-készü- lékkell. X. 15-én. A Barlangkutató Szakosztály ülése: Jakucs L.: Üj barlangfeltárás vízfestós segítségével Aggteleken. X. 18 — 19-én. A Barlangkutató Szakosztálynak a Hidrológiai Társaság Hidrogeológiai Szakosztályával! közösen rendezett atnkétja Aggtelek- Jósvafőn: X. 22-én. Kirándulás az aggteleki új Békebairliangba. J akucs L.: A Bókeb arlang keletkezése és feltárásának eseményei. Jakucs L.: A B arad la-tb arlang - keletkezése. Vértes L.: A Bar ad la- barlang ősrégészeti problémái. Leel-Össy S.: Barlangkutatás a Szalonnai-Karszt területén. A Kőolajföldtani Szakosztály ülése Nagykanizsán: Szepesházi K.: AL. 158. és L. 200. sz. mélyfúrás geológiai i eredményei. Kocsis Á.: Az obornoki ikutatási területen végzett mélyfúrások geológiai eredményei. Dedinszky J.: A nagylengyelt kutatások helyzete. X. 27-én. Oktatási-T ovábbképzési Ankét: Mihályi P.-né: A törmelékes" üledékek szemcseösszetételi vizs- gálata. Neme ez E.: Agyagásványok kristályszerkezete és röntgenvizs- gálata. Földvár iné Vogl M.: Agyagásványok kémiai és fizikai vizs- gálata. Miiháltz I.: Finomszemű törmelékes üledékek. S t r a u s z L.: Folyóvízi durva törmelékes üledékók. X. 30-án. A Kőszénfölldtarm Szakosztály ülése Salgótarjánban, kirándulással egybe- kötve: Bartkó L.: A salgótarjáni b amakős zénmedienoe bánya földtani viszonyai. XI. 3-án. Az Őslénytani Szakosztály ülése: Géczy B.: A Cyclolithesek egyéni fejlődése. Strausz L.; Pannónia; ősmaradványok Pécs környékéről. ; x ' An' XVI. tábla H e r r m ann: Telkibányától D-re feltört riolitok és andezitek. XVII. tábla 1 2 3 4 / a k u c s n é: Középhegységi dolomitfajták vizsgálata. XVIII. tábla 7 8 Jakucsné: Középhegységi dolomitfajták vizsgálata. XIX tábla S i d ó: Urkúti Foraminiferák. XX. tábla Andreánszky: Harmadidőszaki páfrányok. XXI. tábla Andreánszky: Harmadidőszaki páfrányok. • >