í- /. IV Digitized by the Internet Archive in 2016 https://archive.org/details/foldtanikozlony8419magy FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYAR FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA BH3JI J1 ETEHb BEHTEPCKOrO TEOJIOTH M ECKOTO OELRECTBA BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGRIE ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY LXXXIV. KÖTET ./"4. FÜZET FÖLDTANI KÖZLÖNY LXXXIV. kötet 4. füzet. 112 oldal Budapest, 1954. október — december TARTALOM - COflEPJKAHHE — CONTENU Értekezések — Haymibie CTaTbH — Mémoires Strausz László: A Magyar Medence miocén rétegeinek beosztása noapa3AeneHne OTJioweHHü MHOneHa BeHrepcKOro Bacceana Einteilung dér ungarischen Miozanschichten 292—308 Fülöp József: A tatai mezozóos alaphegvségrög földtani vizsgálata Examen géologique de la motte mesozoique de Tata 309 — 325 Fülöp Józse f — L ibor Oszká r — ól eisel János: A bakonybéli glaukonitos terület földtani és kémiai vizsgálata reojiornnecKoe h XHMH^ecKoe Hcc/ienoBaHue Fnay^OHHTOBOH oönacTH okojio c. EaKOHböe/i Geologische und chemische Untersuchung des Glaukonit-Vorkommens von Bakonybél 326 — 330 Cechovic Vsevolo d — -H ano Vladimír: Oncophorás rétegek a salgótarjáni kőszénmedencében HaxonKa OHKO<})opoBbix nnacroB b manbroTapbHHCKOM yronbHOM 6acceüHe Oncophoren-Schichten im Salgótarjáner Kohlenbecken 331 — 333 Fehérvári Miklós: Az sAtnézetes talaj ismereti térképek« felhasználása síkvidéki földtani térképezésben. npiiMeHeHHe o630pHbix h nouBeHHbix napT npH reojrornHecKHX cieMKax Ha paBHHHax The use of »General Pedologic Mapse in the Geological Survey of Plains 334 — -337 Herrmann Margit: Bükkalji pannóniai homokvizsgálatok MHKpoMHHepanorHH naHHOHCKHX necKOB, nponcxoamnnx H3 npenropbn Biokk b BeHrpnH Micromineralogy of the Pannonian sands from the foreland of the Bükk Mountains, Eastem Hungary 338 — -349 Bidló Gábor: Néhány bükkhegységi terra rossza röntgenvizsgálata PeHTreHOBCKoe HCCJienoBaHHe ocTarKa pacTBOpeHHa HeKOTOpbix bhaob n3BeCTHHKa a ropax b Eiokk b BeHrpHH Analyse aux rayons X du résidu insoluble de quelques calcaires de la montagne Bükk 350 — 353 Méhes Kálmán: Fúrómagok radioaktivitásának gyors, kvantitatív meghatározása y CKopeHHbiü MeTOfl jxnn KoriHMecTBeHHoro onpeaeneHHH paflHoaKTHBHOCTH KepHOB óléthode rapidé pour le dosage de la radioactivité des carottes de sondage 354 — 355 Hajós Márta: A kővágóörsi Alsókőhát és Nyárvölgy kvarchomokkő, üveg- és öntödei- homok előfordulása MecTOHaxo>KneHMe KBapneBoro necnaHHKa jiHTeüHoro h cTeKonbHoro necKa okouo c. KéBaroapin b BeHrpmi Quarzsandstein-, Glas- und Giessand- Vorkommen aus Alsókőhát und Nyárvölgy in Kővágóörs 356 — 361 Kocsis Árpád: Az obomaki mélyfúrások geológiai eredményei reonorHnecKHe pe3ynbTaTbi ruyöOKHX 6ypeHHfi b c. OöopHaK Geologische Resultate dér Tiefbohrungen von Óbornak (Transdanubien) 362 — 366 Majzon László: Mikropaleontológiai adatok a dachsteini mészkő Foraminifera- f aunájához Contributions á la micropaléontologie du calcaire de Dachstein 367- 369 Vitális István: A soproni Deinotherium giganteum Kaup-fogak 3y6bi Deinotherium gigantrum Kaup, HaüHeHHbie okoj-o r. UIonpoH Deinotherium giganteum Kaup Záhne von Sopron 370 — 375 Reményi K. András: A kislángi ősemlős lelőhely MecTOHaxo>KAeHHe HCKOnaeMbix jvureKonHTaiouiHX b c. KHmnaHr Dér fossile Sáugetier-Fimdort von Kisláng 376 — 388 Szemle — Oö3op — Revue Vadász Elemér: A franciaországi földtani és bányászati kutatási központ föladata Les táches du Bureau de recherches géologiques et miniéres 389 — 391 Balkay Bálint: A matematika szerepe a földtanban POJlb MBTeM&THKH B reOJTOrHH Le röle de la mathematique dans la géologie 392 — 395 Ismertetések — PeueH3HH — Revue bibliographique 396 — 402 Évi tartalomjegyzék — Coflepwamie — Contenu 403 — 405 TARTALOM COAEPWAHHE CONTENU Megemlékezések — HeKpoiior Nécrologues Tokody I, á 5 z 1 6 : Zsivny Viktor emlékezete B ’ BOCnOMHHaHHe O B. >KHBHbH En mentőire de Victor Zsivny Jakucs Eászlóné: -Ma jer István emlékezete B BOCnOMHHaHHe 06 H. Maüep En mémojre de István Majer Értekezések — Haymibie CTaTbH Mémoires Bartha Ferenc: A Heteraster zircensis Szörényi biometrikus vizsgálata BnoM6TpnqecKoe HCC.teaoBanHe BHaa Heteraster zircensis Szörényi E’analyse biométrique de Heteraster zircensis Szörényi Bárdossy György: Melanterit a szőci bauxitban MenaHTepuT b öokchtc c. Cén Mélantérite dans la bauxite de Szőc Bidló Gábor: Néhány bükkhegységi laterit röntgenvizsgálata PeHTreHOBCKoe uccjxéaoBaHHe oc-raTKa pacTBopennn ne KOTopwx bhsob H3BecTHHKa b ropax Bkjkk b BeHrpHH Röntgenographische Űntersuchung von Eösungresten einiger Kalksteine aus dem Bükk-Gebirge Analyse aux rayons X du résidu insoluble de quelques calcaires de la montagne Bükk Boda Jenő: Biosztratonómiai megfigyelések hazai szarmata képződéseken BHOCTpaTOHOMHHeCKHe HaÖJlKtÁeHHH Ha CapMaTCKHX 06pa308aHHHX b BeHrpHH Biostratonomische Beobachtungen an einheimischen sarmatischen Bildtmgen Boda Jenő: A Calliostoma podolicum Dub. faj variációja Pa3H0BHgH0CTb BHaa Calhostoma podolicum Dub Variation dér Spezies Calliostoma podolicum Dub. Cechovic Vladimír — ■ H a n o Vselovod: Oncophorás rétegek a salgótarjáni kőszénmedencében Haxojnca 0HKO<{)opoBbix n.iacrOB b IUaJibroTapw)HCKOM yro.nbnoM SaccetiHe Egyed Eászló: Az elemek kompresszibilitásáról O C>KHMaeMOCTH a.TCMeHTOB On the Compressibilitv of the Elements Fehérvári Miklós: Az átnézetes talajismereti térképek felhasználása a síkvidéki térképezésben npHMeHeHHe o63opHbix nouBeHHwx KapT npn reojionmecKHX ct>eMKax Ha paBHHHax The Use of »General Pedologic Maps« in the Geological Surveyr of Plains Fülöp József: A tatai mezozóos rög földtani viszonyai T eo.iorrmecKOe MCcnegoBaHHe r.ibiőbi Me3030HCKoro B03pacTa okojio r. Tara Examen géologique de la motte mesozoique de Tata Fülöp József- — Éibor Oszkár — -Meisel János: A bakonybéli glaukonitos terület földtani és kémiai vizsgálata reonorHMecKoe h xHMHqecKoe HCcaeaoBaHHe rnayKOHHTOBOü oöjraCTH okoao c. BaKOHbőeab Gaál István: tíber einige neuerlich untersuchte pliozane Sáugertierreste aus Hatvan und Gödöllő Pe3y/ibTaTbi hoboh npoBepKM oct3tkob HeKOTopux MJieKonHTaromtix b rr. T égé-uié h XaTBaH Gedeon Tihamér: A bauxit ásványos összetétele és ipari használhatósága MHHepajibHbiü cocTaB 6okcht3 h erő ripHMenaeMOCTb b npoMbiuureHHOCTH The Mineral Constitution of Bauxite in Connection rvith its Industrial Availableness GregussPál: Az ipolytamóci alsó-miocén kövesedett famaradványok HH>KHeMHOueHOBbie OKpe.MKe.nbie, gpehecHbie ocTaTKH H3 3. HnofiTapHou I,es vestiges de bois silicifié du Miocéné inférieur dTpolytamóc Herrmann Margit: Biikkalji pannóniai homok vizsgálatok MHKpoMHHepanornH naHHOHCKHx necnoB, npoHCxoflarnux H3 npegropbH Biokk b BeHrpHH Micromineralogy of the Pannonian Sands írom the Foreland of the Bükk Mountains, Eastern Hímgary rw Jakucs Eá szí óné: Adatok a gerecsehegységi Megadolus-fauna ismeretéhez UaHHbie k 3H3HHK) (pavHbi Megalodus b ropax Tepeue b BeHrpHH Beitriige zűr Renntnis dér Megalodus-Fauna im Gerecsegebirge 178 — 179 179 57 — 66 217—219 350—353 325— 227 53—55 329-333 47—52 334-337 1 309—325 326— 330 79—81 201 — 208 91 — 110 337—349 229—234 404 Kiss János: Szabadbattyáni andezit és ércgenetikai jelentősége AHae3HT b c. Caöaa6aTTb«H h erő 3HaMemie c tomkh 3peHna pynoo6pa30BaHHH Andesit írom Szabadbattyán and its Importance Conceming the Genesis of Ores Kis varsányi Géza: Parádfürdőkömyéki ércesedés Pyaoo6pa30BaHne okojio c. napaa^ropAé b BeHrpHii Őre Formations near Parádfiirdő in Hungary Kocsis Árpád: Az obomaki mélyfúrás földtani eredményei reojionmecKHe pe3ynbTaTbi rnyöÖKiic öypeHHÚ b c. OöopHaK Kókay József: Várpalotai szarmata K Bonpocy capwaTCKHX omo>KeHHií c. BapnanoTa b BeHrpHH Ke Sarmatien de Várpalota ! Kolosváry Gábor: Adatok a magyarországi juraidőszaki koraitok ismeretéhez JJaHHbie k 3HaHmo Kopannos iopckoro nepHOAa b BeHrpnn Beitriige zűr Kenntnis dér fossilen Korallen dér Jurazeit in Ungarn Kretzoi Miklós: IMarinota-maradványok Debrecenből OcTaTKH SaflőaKa, HaüaeHHbie b r. HeSpeueH Marmot-remains from Debrecen Majzon László: Mikropaleontológiai adatok a dachsteini mészkő Foraminif era-faunájahoz JlaHHbie k MHKponaJieoHTOJiornH AaxurreüHCKoro H3BecTH«Ka Contributions á la micropaléontologie du calcaire de Dachstein 51 é h e s Kálmán: Fúrómagok rádióaktivitásának gyors kvantitatív meghatározása y CKOpeHHblfi MeTOA A AH KOAMHeCTBeHHOrO OnpeAeneHHH paAHOaKTHBHOCTH KepHOB Méthode rapidé pour le dosage de la radioactivité des carottes de sondage Mándy Tamás: Kristályszemcsenagyság meghatározása röntgenanalitikai úton OnpeAeneHHe 3epHHCTOcra KpHCTannoB c rioMombio peHTreHoaHanmrHMecKoro MeTOAa Die Krongrössebestimmung von Kristallen mittels röntgenaualitischer Methode Miháltz István — Ungár Tibor: Folyóvízi- és szélfújta homok megkülönböztetése Pa3AHMeHne (JjmoBHaTHnbHoü h cbinyneM nbinu Determination of Fluviatile and Bloxvn Sand Nagy Károly: A montmorillonit mennyiségének és kristálykémiai formulájának meg- határozása néhány magyarországi bentónitban OnpeAeneHHe konimecTBa h KpucTannoxHMHHecKOH (popMynw MOHTMopunAOHHTa b He- KOTOpblX BHAaX ŐeHTOHMTOB B BeHrpHH Determination of the Montmorillonite Content and Crystaltochemical Formula of Monmorillonite in somé Hungárián Bentonites .. Nyirő 51. Réka: Új oligocén foramiuiférák a budapestkörnyéki kát ti rétegekből HoBbie oAHroueHOBbie (J)opaMHHH(j)epbi H3 x3ttckhx cnoeB OKpecTHOCTH r. ByAanenir Nouyeaux Foraminiféres oligocénes des couches chattiennes des environs de Budapest Rásky Klára: Krétakorú növények a Dunántúlról HiiMne-MenoBbie pacreHHH H3 BeHrpHH Lower Cretaceous Plants from Hungary . . Reményi K. András: A kislángi ősémlős lelőhely MecTOpo>KAeHHe HcnonaeMbix MneKonHTaiomHX b c. KHuinaHr Dér fossile Sáugetier-Fundort von Kisláng - • Strausz László: A magyar medence miocén rétegeinek tagozódása noApa3AeneHHe omoweHHH MnoueHa BeHrepckoro öaccefiHa Einteilung dér ungarischen Mioziinschichten Szabó Pál: Jjj szitasoros eszköz HoBbiii npnúop c chtoboü cepHeü Nouvel appareil á cribles en série ■.-••■••••••• ■ • • • .Hajós 51 á r t a : A kővágóörsi Alsókőhát és Nyárvölgy kvarchomokkő, üveg és öntödei homok földtani vizsgálata MecTOHaxomAeHHe. KBapueBoro necuaHUKa, AHTeSnoro h CTeKOAbHoro necna okoao c. KoBarospm b BenrpHH - .... ...... Ouarzsandstein-, Glas- und Giesssand-Vorkommen aus Alsókőhát und Nyarvölgy in Kővágóörs . '••••. Tokod y László: Kén Recskről Cepa H3 c. Pemc . Über das Vorkommen des gediegenen Schwefels von Recsk im 5Iátragebirge Vitális István: A soproni Deinotherium giganteum Kaup-fogak 3y6bi Deinotherium ci' antcum Kaup, HaÜAeHHbie okoao r. IilonpoH Deinotherium giganteum Kaup Záhne von Sopron Völgyi László : Mélyfúrások elferdülésének földtani értékelése FeoAornuecKaH oueHKa nepenoca óypoBbix ckb3>khh lívaluation géologique des déviations chez les sondages profonds 183—189 191—200 362—366 235—243 75—77 367—369 354 — 355 209—216 17—28 3 — 15 67—74 83—90 376—388 292—308 245— 24T 356—361 217 — 219 371—375 41 — 46 Továbbképzés noBbimeHne kb3J1h(J)h kulim h Cours de perfectionnement Bárdossy György: A készletszámítások módszertani kérdései MeTOAbi nogcueTa 3anacoB 1 Questions méthodologiques du calcul des stocks Földváriné Vogl Mária: Agyagásványok kémiai és fizikai vizsgálata XuMHMecKoe h <}>H3HMecKoe HCCAeAOBaHiie rAMHHCTbix MHHepanoB Analyse chiminue et phvsique des minéraux argileux Strausz László: Folyóvízi durva törmelékes kőzetek OÖAOMOHHbie COpHbie nOpOAbl ijíAmBHaTHAbHOrO nponcxo>KAeHHH Roches détritiques fluviatiles 111 — 120’ 121—129 131 — 137 405 Szemle 063op Revue Balkay Bálint: A matematika szerepe a földtanban Ponb MaTeMaTMKH b reonormi Le röle de la mathématique dans la géologie 392—395 Egyed László: A rádióaktív bomlás kérdéséhez O paanoaKTHBHOM pacnane Sur la fissure radioactive s ' 265 — 267 Szilvág yi Imre: Laza üledékes kőzetek vizsgálatának újabb módjai HoBbie MeToabi iiccjieaoBamm pwxabix ocaaoMHbix nopoa Nouvelles méthodes d investigations sur minéraux sédimentaires meubles 261 — 264 Vadász Elemér: A franciaországi Földtani és Bányászati Központ feladata I,es taclies du Bureau de recherches géologiques et miniéres 389 — 391 Vendel Miklós: Érckutatásunk helyzete és teendői rio.noweHHe h 3aaami pyaonccaeaoBaHHH b BeHrpmi la* situation actuelle et les devoirs des recherches de minerai en Hongrie 248 — 259 Ismertetések — PeqeHSHH Revue bibliographique Andrusov: Étude géologique de la zoue des Klippes des Karpates occidentales 142 Bate — Giletti — K u 1 p : Leakage írom Radioactive Minerals 153 Ch odúba — Gübelin : Schmuck und Edelsteinkundliches Taschenbuch 398 Cornelius — Plöchinger: Dér Tennengebirgs-X-Rand mit seinen Manganerzen und die Berge im Bereich des Dammertales 273 Cornelius: Grundzüge dér allgemeinen Geologie . . . 273 Cornwall: The Central Xervous System of Barnacles (Cirripedia) 155 Donna y - Donna y : Syntaxic intergrowths in the andorite series 401 Emery: Continental Síiéit Sediments of Southern Califomia 153 Erdélyi: Kristályszerkesztés és kristályszámítás 396 Fairbairn: Structural Petrology of Deformed Rocks 154 Gaertner: Die geometrischen Beziehungen zwischen Schieferung und Faltenachsen .... 148 Haarlánder: Die Spirálé dér Ammonoidea . . 272 H a g é r : Crater Mound (Meteor Crater) Arizona, a geologie feature 401 Hamilton: Precision of Geologie Data , 153 Huene: Die Saurierwelt und ihíe geschichtlichen Zusammenhange 149 Hylsky : Hrance — eolická korrase ostrohranych kremencovych ulornku v Praze-zizkove 272 Kbrobkov: Határozó és metodikai vezérfonal a harmadkon molluszkákhoz 397 Korobkov: Egyes rokonsági kapcsolatok kiderítésének lehetősége regenerált kagylóhéj - részek díszítése alapján , 145 K u e n e n : Significant Features of Graded Bedding 151 Lan des: Our Shrinking Globe 154 Lehman n: .Leitfaden dér Kohlengeologie 274 Margara: Études biométriques sur les Clypeastres du mioci ne de Syrie 147 Prior — Hév: Catalogue of meteorites 400 Roberts: The Carbon-14 Method of Age Determination 155 S c h m i d t : Karszt és karsztos hévíz-forrásainak geomechanikai alapjai 139 S c h m i d t : Geomechanikai jegyzetek a Dunazúg-hegyvidék hegyszerkezetéhez 140 Scheidegger: Examination’of the physics of theories of orogenesis 152 Schüller: Die Eigenschaften dér Minerale 399 Schultze: Die Bodenerosion in Thüringen 149 Senes: Alsó-szarmata fauna a garammelletti Mala-községből ! 398 Srnith: Occur'ence of Hydrocarbon in Recent Maríné Sediments 154 Stíllé: Dér geotektonische Verdegang dér Kárpátén 272 Szaricseva — Szokolszka: Onpege.nnTe.rib nane030íícKHX SpaxHonog nogMOCKOBHOíí 140 KOTJIOBHHbl 140 Szaukov geokémiája és annak német kiadása 270 A n a n v e v — S zedlecki i — K ncenko: A magyarországi lösz összetétele és eredete . . 396 Szörényi: Podolia miocén tengeri sün faunája .' % 139 S z ő t s : Magyarország eocén puhatestűi. I. Gántkörnyéki eocén puhatestűek 269 Thal mán: Közlemények a Foraminiférákról 146 Thxomhpob: O paemTejibHocTH anoxn waMOHTa Ha ceBepe Ch6hph 141 Vasicek: A Hantkenina-nemzetség képviselői Morvaország paleogénjében 146 Q u i r i n g : Weltkörper-Entstehung auf geologischer Grundlage . !" 148 Q u i r i n g : Permklima und Sonnen tempera túr *. 402 Ostracoda- irodalom ismertetése 150 Meteoritika 141 A földtani képződésekről tartott szovjet vitaülés eredményei 140 Hírek 156, 274—275 Társulati ügyek — flena ObmecTBa — Affaires de la Société 179—180. 276—294 A magyar földtani és rokon tudományok irodalmának jegyzéke. 1953. En6,morpa4>HH jiHTepaTypbi reonorHMecKHX h CMewHbix Hava, onyömiKOBaHHoíí b BeHrpwH b 1953 r. — Répertoire bibliographime des publications du domaine des Sciences géologiques en Hongrie de 1‘année 1953. • ’ 157 — 177 V / • i \ \ i \ t -/ / V I ' ' \ /- FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYAR FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA EfOJlJI ETE Hb BEHTEPCKOrO rEOJlOTHU ECKOTO OBIRECTBA BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGRIE ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY LXXXIV. KÖTET 1 — 2. FÜZET FÖLDTANI KÖZLÖNY LXXXIV. évf. 1—2. szám. 180. oldal Budapest, 1954. január — június A kiadásért felelős : Mestyán János Műszaki felelős : Tóth Ferenc Kézirat érkezett: 1954. III. 23. — Terjedelem: 177s (A/5) ív Példányszám: 1000. 46 ábra, 19 tábla, 3 melléklet Akadémiai nyomda, Gerlóczy-utca 2. — 30141/54 — Felelős vezető: ifj. Puskás Ferenc ÉRTEKEZÉSEK A MONTMORILLONIT MENNYISÉGÉNEK ÉS KRISTÁLYKÉMIAI FORMULÁJÁNAK MEGHATÁROZÁSA NÉHÁNY MAGYARORSZÁGI BENTONITBAN NAGY KÁROLY* Bevezetés A hazai ásványi nyersanyagkutatások eredményeként eddig ismert bentonit- lelőhelyeinken kívül több oly előfordulás vált ismeretessé, amelyek az előzetes mennyi- ségi és minőségi becslések alapján felkeltették az ipar érdeklődését. A bentonit ipari felhasználhatósága elsősorban a montmorillonit agyagásvány-elegyrész mennyiségi arányától függ. Ezért a bentonit minőségének megállapításánál első feladat a mont- morillonit-tartalom mennyiségi meghatározása. Ilyen tekintetben vizsgáltuk a Bányászati Kutató Intézet, a Bánya- és Energiaügyi Minisztérium Vegyes Ásványbányászati Fő- osztálya és a Könnyűipari Minisztérium Műszaki Főosztálya részéről közösen vett istenmezejei, bándi, komlóskai, mádi átlag bentonit poralakban rendelkezésünkre bocsá- tott mintákat. A montmorillonit agyagásvány a filloszilikátok sorában a hármas rétegkomplexu- mokból álló montmorillonoid csoportba tartozik és ennek dioktaéderes típusát kép- viseli (1). E csoport összetételére és szerkezetére vonatkozó ismeretek korántsem tisz- tázottak. A bizonytalanság oka főként abból ered, hogy e csoport ásványai ritkán vagy egyáltalán nem találhatók a természetben s a laboratóriumban sem állíthatók elő olyan tisztaságban, illetve szemcsenagyságban, hogy állandóik véglegesen megállapíthatók lennének. Ezért az olyan ásvány keverékben, mint amilyen a bentonit, a montmorillonit mennyiségének meghatározása nem egyszerű feladat. A montmorillonit mennyiségi meghatározását többféle módszerrel próbálták elérni : a vegyi elemzés oxidértékeiből történt számításon kívül kőzettani módszerekkel, báziscsere-képesség meghatározással, szerves komplex-képzéssel, röntgenelemzéssel. 1 950 ősze óta a Nehézvegy ipari Kutató Intézet és a Veszprémi Vegyipari Egyetem Ásványtani Tanszéke az agyagásványok kimutatására és több esetben mennyiségi meghatározására (2) is sikeresen alkalmazta a differenciális hőelemzést. Jó tapasztala- taüik alapján megkíséreltük megbízható módszer kidolgozását az említett származású bentonitok montmorillonit mennyiségének meghatározására is.** A használt differenciális hőelemző készüléket a Nehézvegyipari Kutató Intézet Műszaki Osztálya készítette Vágó E. (3) tervei szerint. Kantái Aj huzallal tekercselt elektromos ellenálláskemencét használtunk. A kemencébe alulról betolható samott- * Előadta a Magyar Földtani Társulat Ásvány tan , Szakosztályának 1952, november 19-i ülésén. ** E közleménynek a Magyar Földtani Társulat Ásványtani Szakosztálya előtt 1952 november 19-én történt előadása óta újabb idevágó közlemények jelentek meg hazánkban Földváriné Vogl Mária, 1 953 — Földtani Közlöny 83, 145—148; külföldön R. W. Grimshaw-A. L. Roberts, 1953 — Trans. Brit. Ceram. Soc. 52,. 50 — -67 ; I,. B. Sand — Th. F. Bates, 1953 — Am. Mineral. 38. 271—78. 4 Földtani Közlöny 84. kötet 7 — 2. füzet testből 3 Pt/Pt-Rh hőelem emelkedik ki, melyek a samott-testre helyezhető nikkel minta- tartó 3 furatába nyúlnak be. Az egyik furatba kerül a vizsgálandó anyag, a másik kettőbe a termikusán inért, 1300 C°-ra kiizzított A1203. A vizsgálandó mintába és az egyik inért anyagba nyúló két termoelem differenciál kapcsolódik, másik végük 1,2,1 0 8 amp. érzékenységű tükrös galvanométerhez csatlakozik. A harmadik termoelem millivolt- méterhez csatlakozva a hőmérséklet mérésére szolgál. A bemenő árammennyiséget szabályozó ellenállással, az egyenletes fűtési sebességet programm-szabályozóval bizto- sítottuk (12 C° percenként). A voltméter és a galvanométer állásainak szabadszemmel való leolvasása és adataiknak milliméter papírra történő felvitele után szabad kézzel rajzoltuk meg a görbéket. A készülék kalibrálása a kvarc /? — a módosulatának átalakulási hőmérsékletével történt. De közvetett úton is módunk volt a készülék érzékenységéről meggyőződni. Az American Petroleum Institute egyik kutató csoportja az amerikai és európai leg- tisztább, szabványnak tekinthető agyagásványok vizsgálatáról — köztük differenciális hőelein zésükről is — jelentést állított össze (4). E jelentés az ott szereplő mintaásványok- kal együtt rendelkezésünkre állt, így össze tudtuk hasonlítani készülékünkkel, valamint a Kerr és Kul p-féle általánosan használt készülékkel ugyanazokról a mintákról felvett görbéket. E görbék csaknem tökéletesen azonosak. Kísérleti rész Ismeretes, hogy a differenciális hőelemzés azon alapszik, hogy ha a termikusán aktív anyagot inért anyaggal egyszerre hevítjük, a vizsgálandó anyagban lejátszódó endo- vagy exoterm reakció következtében a két anyag között hőmérsékletkülönbség lép föl. E hőmérsékletkülönbség az inért anyag hőmérsékletének függvényében áb- rázolva szolgáltatja a különböző anyagokra specifikus görbéket. A görbék magassága és területe — több más tényező közrejátszá- sával — a reakciók erősségétől, azaz a hatóanyag tömegétől függ. Ez az összefüggés szolgáltatja az ala- pot a mennyiségi meghatározásra, amely a S p e i 1 (5) által bevezetett és Kér r — K. u i p — h amilton (4) módosította elgondolás szerint a következő képletben fe- jezhető ki 1. ábra. Elméleti endoterm csúcs m -SJ T dt ahol m = a minta tömege, g = geometriai állandó, k = a minta hővezetőképessége, ff = a reakció fajhője, T = a differenciális hoelem által indikált hőmérséklet. Az egyenlet alapján tehát az endoterm reakció okozta görbén (1 .ábra) a reakció kezdetet jelentó »a« pontot és a befejezést jelentő »c« pontot összekötő egyenes és az »a— bc« görbe által határolt terület egyenesen arányos a hatóanyag tömegével. A reakcióból eredő kilendülés amplitúdója — a görbe magassága — is arányos ugyan a reakció hővel, azonban a külön- böző tényezők, elsősorban a fűtési sebesség megváltozására a terület kevésbbé érzékeny. A meghatározás módja tehát az volt, hogy tiszta anyagok ismert összetételű mesterséges keverékeiről felvételsorozatot készítettünk. A görbeken kiválasztottuk az anyagra legjellemzőbb s a hatóanyag mennyiségével legjobban összefüggő csúcsokat s az így nyert területeket diagrammban tüntettük fel. A vizsgálandó anyag megfelelő »csúcs-területét« kimérve a diagrammból leolvastuk a százalékos értéket. Nagy K. : Montmorillonit meghatározása néhány magyarországi bentonitban 5 A görbék reprodukálhatóságának biztosítása céljából a legkisebb részletekig kiterjedő gonddal jártunk el, pl. a szemcsenagyság, nedvesség, anyagberakás, geometriai tényező stb. tekintetében. A tapasztalatunk az volt, hogy kellő anyagberakási gyakorlat után nincs szükség az anyag pontos bemérésére. A hővezetőképesség és fajhőkülönbség ■ i i . i i 1 i i i i i i i i . i . i 2. ábra. A montmorillonit (Mo) és illit (I) mesterséges keverékeinek differenciális hőgörbéi okozta alapvonal eltolódás Grimshaw (6) javasolta kiküszöbölését — hogy t. i. inért társként a vizsgálandó anyag előzőleg kiizzított mintáját használjuk — nem vezet- tük be. A vizsgálandó anyag u. i. várhatóan nagyobb mennyiségű polimorf átalakulású alkotórészt (pl. kvarcot) tartalmazhatott és ez esetleg nagyobb hibát okozhatott volna, mint az alapvonal lejebbcsúszása, ami viszont a görbék területeinek kimérését nem nehezítette meg. Két görbesorozatot készítettünk, egyiket montmorillonit-kaolinit, másikat montmorillonit-illit keverékekkel (2. és 3. ábra). Különösen a montmorillonit-kaolinit 6 Földtani Közlöny 84. kötet 1 — 2. füzet Nagy K. : Montmorillonit meghatározása néhány magyarországi bentonitban 7 sorozat bizonyult alkalmasnak, mert a két anyagra jellemző reakciók — a nagy hőmér- sékleti exoterm reakciótól eltekintve — eltérő hőfokon játszódnak le, így a görbéken nincs átfedés. Mivel pedig a montmorillonithoz igen sok esetben vagy egyszerű hozzá- keverődéssel vagy pedig azzal váltakozó rétegű kevert szerkezetet alkotva illit is járul, indokolt volt montmorillonit-illit keverékek készítése is. A kaolinit effektusai a montmorillonitéikez képest oly erősek, hogy nem lehet azokat azonos érzékenységgel mérni egy felvétel folyamán. Miután a használt galvano- méter érzékenységét söntök segítségével tizedére lehet csökkenteni, úgy jártunk el, hogy a felvétel folyamán a montmorillonit effektusainak közeledtére a teljes, a kaolinit reakciói előtt pxlig a tized érzékenységre kapcsoltunk. Az ábrákon az átkapcsolást a vonalak megszakadása jelzi. A montmorillonit mintájául little rocki (Arkansas) Na-bentonitot használ tünk. A választás talán nem a legszerencsésebb, mert amint látni fogjuk az eddig ismert magyar- országi bentonitok mind Ca-bentonitok. A rendelkezésre álló montmorillonitok közül azonban ez volt a legtisztább, K e r r és K u 1 p (4) szerint 92%-ban montmorillonitból áll. Másrészt p_'dig úgylátszik, a differenciális hőelemzés szempontjából a Na- és Ca- inontmorillonitok között csak a kisebb hőmérsékleti endoterm csúcs alakjában van különbség. Kaolinit szabványként a murfreesboroi (Arkansas) kaolinitet választottuk, amely az említett szerzők szerint 90 — 93% tisztaságú. Nehezebb volt a megfelelő illit-minta kiválasztása. Ismeretes, hogy a muszkovit- csillám lebontása során számos önálló ásványként felfogható termék, hidrocsillám keletkezik. Ezeknek egyike a szűkebb értelemben vett illit. Az agyagokban, tehát a bentonitokban is a lebontás foka mintáról-mintára változhat. Az átalakulás menete szerint más-más hidrocsillám képződhetik, melyeknek eltérő differenciális hőgörbéjük van. Bonyolítja a helyzetet, hogy a lebontás egyik ága a sárospatakithoz és a bravaisit- hez vezet, melyek szerkezetébe montmorillonit is beépülhet. Mindezen felül még a hazai illittelepek valószínűleg nem is csillámlebontás, hanem földpátszerkezet átrendeződése folytán jöttek létre. Ezért igen nehéz, de nagyon fontos a helyes minta kiválasztása. A hazai bentonitok vizsgálata során választásunk a füzérradványi illitre esett, amely Gróf esik és Vágó (3) vizsgálatai szerint 88% illitet és 12% kvarcot tartalmaz. Az ábrákból az első rátekintésre megállapítható, hogy a görbék jellegzetesek, mennyiségi változásokra érzékenyek. A mennyiségi változásra az illitnél az 555 C°, a kaolinitnél a 600 C° és a montmorillonitnál a 700 C° körüli endoterm csúcsok a leg- érzékenyebbek, melyek — amint látni fogjuk — a meghatározás alapjául szolgálnak. E csúcsok hőmérsékletei az illitnél 540 — 570 C°, a montmorillonitnál 680 — 705 C° között statisztikusan szóródnak a mennyiségtől függetlenül. A kaolinitnél azonban a mennyiség csökkenésével 615 C°-ról fokozatosan a kisebb hőmérséklet felé egészen 565 C°-ig csúsznak le a csúcsok. Az egyes reakcióknak megfelelő csúcsok jól elkülönülnek, vonatkozik ez a kaolinit és montmorillonit 900 — 950° körül levő exoterm effektusaira is (3— d, e, f, ábra). Látható, hogy illitből 10%, montmorillonitból 5%, kaolinitből pedig még ennél kevesebb mennyiség is határozott effektusban jelentkezik. B r a d 1 e y és Grim (7) vizsgálatai szerint az 1000 C°-ra hevített anyagokról felvett differenciális hőgörbén az endoterm lehajlások az anyag valamely illó alkat- részének eltávozását jelentik. Azok a közepes erősségű exoterm effektusok, melyek közvet- lenül endoterm csúcsokat követnek, csak az alapvonalhoz való gyors visszatérést jelzik. Az éles exoterm hatásokat a nagy szerkezeti egységek új fázisba való széttagolódásai idézik elő s másodlagos exoterm hatások oly fázisok kristályosodásával kapcsolatosak, melyek csak a rendszer kémiai összetételétől függenek. E megállapításokból nyilván- való, hogy egy ismeretlen anyag termikusán aktív alkotórészeinek mennyiségére lég- 8 Földtani Közlöny 84. kötet 7 — 2. füzet jobban az endoterm görbékből következtethetünk., mert a leadott alkatrész mennyisége az eredeti mennyiséggel arányosan -változik. A montmorillonit görbéjén három endoterm csúcs található : 100 — 250, 600 — 750, és 800 — 880 C° között. Az alacsony hőmérsékleti endoterm csúcs a reverzibilisen el- távolítható adszorbeált víz mennyiségével függ össze, nem reprodukálható, mert alakja a mintafelvétel előtti nedvességétől függ. Mindamellett e görbe alakja pl. a cserélhető kationokra vonatkozóan szolgálhat bizonyos felvilágosítással. A 800 — 880 C° közötti endoterm lehajlás szerkezeti oka nem egészen tisztázott. Valószínű, hogy a rács végső összeomlását jelzi, de újabb felfogás szerint (8) a tetraéderes rétegben (OH)4--> Si04 helyettesítésből származó víz kilépésétől ered. A legjellegzetesebb csúcsnak a 700° körüli bizonyult, ami az oktaéderes rétegben OH formában kötött szerkezeti víz kilépé- sétől ered, területe a vízmennyiséggel arányosan változik. Ugyanez vonatkozik a kaolinit 600 és az illit 550° körüli csúcsaira, ezért a meghatározások céljaira a csúcsokkal ki- alakult területeket használtuk. A csúcsok területeit úgy állapítottuk meg, hogy minden egyes esetben meg- határoztuk a csúcsoknál a reakció kezdetének és befejezésének megfelelő pontokat, e két pontot összekötő egyenes és a csúcs által határolt mezőket háromszögekre osztva, a területet vonalzóval kimértük. Az ismételt kimérések 2%-os hibahatáron belül voltak. Tapasztalataink szerint a planim éteres kimérés sem pontosabb. A kimért területek az I. táblázatban vannak összefoglalva. I. táblázat A 2. és 3. ábrákon az illit 550° , a kaolinit 600° és a montmorillonit 700° körüli endoterm csúcsainak területei mm2-ben 0/ 5 ! 10 25 ! 50 75 90 95 100 Ásvány száz a 1 é k Montmorillonit 2,5 14 34 136 227 286 312 377 (3. ábrán) Montmorillonit 18 33 1 142 222 285 — 377 (2. ábrán) ■ Kaolinit 14 29 78 166 282 344 399 410 Iliit 28 60 132 221 259 — 300 Az összetétel százalékoknak a terület-értékek függvényében való ábrázolásával kapjuk a kiértékelő diagrammokat (4 — 6. ábra). Egy ismeretlen anyag alkotórészeinek mennyiségi meghatározásánál csak azt kell tennünk, hogy felvesszük differenciális hőgörbéjét, a megfelelő csúcsterület kimért értékét az ordinátára visszük s a százalékos mennyiséget leolvassuk. A mondottak alapján elvégeztük az istenmezejei, bándi, komlóskai és mádi átlag bentonit minták hőelemzését. A mintákról felvett görbék a 7. ábrán láthatók. Az ábrából először is az állapítható meg, hogy mind a négy bentonitban Ca- montmorülonit van. I. Barshad (9) vizsgálatai szerint ugyanis a kalciummal telített montmorillonitoknál az alacsony hőmérsékleti endoterm csúcs kettős. Nagy K. : Montmorillonit meghatározása néhány magyarországi bentonitban 9 A 700° körüli összehasonlító endoterm csúcsok területei az istenmezejei mintánál 315, a bándinál 291, a komlóskainál 228 és a mádinál 172 mm2-nek adódtak. E terület- mennyiségek alapján a szóbanforgó bentonit minták montmorillonit tartalma a lit+le- rocki mintához képest a következők : Istenmezeje 96%, Bánd 90%, Komlóska 75%, Mád 55%. 4. ábra. A montmorillonit °/?-os mennyiségei és 5. ábra. A kaolinit °/0-os mennyiségei és a 600° a 700" körüli endoterm csúcsterületek közötti körüli endoterm csúcsterületek közötti összefüggés összefüggés Az így kapott montmorillonit mennyiségeket oly módon ellenőriztük, hogy ugyancsak a differenciális hőgörbék alapján megpróbáltuk megállapítani a jelenlevő egyéb alkatrészek mennyiségét. Ezeknek jelenléte a hőgörbékből rögtön megállapítható. Látható, hogy a legtöbb szennyezés a mádi mintában van, legkevesebb az istenmezejei- ben, a komlóskai és bándi közbenső helyeket foglalnak el. Szembetűnő, hogy a mont- morillonithoz tartozó csúcsokon kívüli effek- tusok az 500 — 600° közötti szakaszra esnek. Ez azt jelenti, hogy lényeges idegen anyag ként az illit, kaolinit és kvarc jöhet számí- tásba. A feladat annak megállapítása, hogy ezek közül melyik és milyen mennyiség- ben van jelen. Irodalmi adatok szerint a kaolinit en - doterm csúcsa 550 — 630, az illité 450 — 560° között mozoghat, a fi — a-kvarc átalakulá- sát jelző -endoterm effektus pedig 573c-nál van. Nyilvánvaló, hogy ezen ásványok je- lenlétének, vág}’ különösen mennyiségének meghatározása külön-külön vagy főként együttes előfordulás esetén igen nehéz, leg- többször csak röntgenadatok birtokában lehetséges. Kvarcnak és illitnek a kaolinittől való elválasztása a 950° körüli exoterm csúcs alapján montmorillonit jelenléte esetén nem vezet célhoz, mert a montmorillonitnak is lehet e körül exoterm reakciója. Mi a következő szempontokat és tapasztalatokat használtuk fel. Kaolinit jelenléte esetén a montmorillonit exoterm csúcsa meredekebb. Ha csak kaolinit van a mintában, a reakció 520° körül indul, de ha illit is van jelen, már 450°-nál kezdődik a lehajlás. A kaolinit görbéi kifejezettebbek, élesebbek és érzékenyebbek az illitéinél. A két anyag 500 — 600 körüli endoterm reakciójában fennálló nagy intenzitás különbség miatt a kaolinit mennyi- sége meglehetős biztonsággal becsülhető. 10 Földtani Közlöny 84. kötet 1 — 2. füzet Az említett szempontoknak a röntgen adatokkal történt egybevetése alapján, az egyes minták montmorilloniton kívüli alkatrészeire vonatkozólag a következőket állapítottuk meg : Az jstenmezejei mintában illit és esetleg kevés kvarc van. Mivel kaolinit nincs benne, az illit mennyisége az 500°-os csúcs alapján 10%-nak becsülhető. J 1 1 i i .i.i 7. ábra. A mádi a), komlóskai b ), bándi c) és istenmezejei d), bentonitok differenciális hőgörbéi A bándi mintában van kaolinit, legfeljebb azonban 5%. Lehet benne illit és kvarc A komlóskai mintában kaolinit nincs, lehet benne illit és kvarc. A mádi bentonitban van kaolinit, lehet benne illit és kvarc. E megállapítások természetesen csak az összehasonlító little-rocki mintához viszonyítva érvényesek. Az irodalmi adatok szerint e minta 8% szennyezést tartalmaz, differenciális hőgörbéje alapján mi még 5% illitet is megállapítottunk benne. Ezért a montmorilloniton kívüli alkatrészek megállapításánál az előzőekben meghatározott montmorillonit mennyiségekből az össz-szennyezésnek, azaz 13%-nak e mennyiségekre eső részét is le kell vonni. Nagy K. : Montmorillonit meghatározása néhány magyarországi bentonitban 11 így a vizsgált bentomtok %-os ásványtani összetétele a differenciális hőgörbék alapján a következő : Istenmezeje Bánd 83 Mo 79 Mo Komlóska Mád 65 Mo 58 Mo 13 I 16 I, Kv 35 Kv,I 42 Kv, I 4 Kv 5 Ka 10 Ka A nyert értékeket röntgenvizsgálattal ellenőriztük. A felvételek 57,4 mm-es kamrában, CuK a sugárzással, Ni-szűrővel készültek. A felvételeket és a II. táblázat szerinti kiértékelést Nemecz Ernő és Vágó Elek végezték. II. táblázat A bentonit minták röntgenfelvételeinek kiértékelése Komlóska Bánd Mád Istenmezeje 1 4.864 Mo 14.745 Mo 1 5.025 Mo 1 4.864 Mo 9.5361 9.3441 9.94 I 9.4721 4.454 1»Mo 4.422 1,Mo 7.105 Ka 4.412 Mo 4.206 Kv 4.179 Kv 4.266 Kv 3.975 Pl 3.734 P1,I 4.003 Pl 3.618 Ka 4.050 3.313 Kv 3.193 Pl 3.334 Kv 3.311 Kv 3.303 Kv 3.013 Mo 2.981 I, Mo 2.988 Mo 2.972 2.579 1, Mo 2.591 I 2.530 Mo 2.438 Kv 2.441 Kv 2.490 Ka 2.270 Kv 2.275 Ka, Kv 2.255 Kv 2.119 Kv 2.126 Kv 2.104 Kv 2.124 Kv 1.9751, Kv 1 .957 Kv 1 .969 Mo 1.813 Kv 1.816 Kv 1 .802 Kv 1 .672 Mo 1.6661, Mo 1.6531, Kv 1.684 Mo 1 .539 Kv 1.535 Kv 1 .534 Kv, Ka 1 .539 Kv 1 .494 Mo 1.447 Kv 1 .490 Mo 1 .484 Mo 1 .440 Kv 1 .488 Mo 1.374 Kv 1.374Kv 1 .369 Kv 1.37 Kv 1 .287 Mo 1.2821, Mo 1.283 Mo 1 .284 Mo 1.253 Mo 1.228 Kv 1 .254 Mo 1 .250 Mo 1 .224 Kv 1.240 Mo 1 .200 Kv l,196kv 1.197 Kv 1.182 Kv 1.179 Kv 1.178 Kv 1.153 Kv 1.151 Kv 1.150 Kv 1.081 Kv 1.079 Ka, Kv 1.079 Ka, Kv 1.048 1.046 Ka, Kv 1.046 Ka, Kv 1.034 1.033 1.033 1.015 1.015 Kv 0.989 Kv 1.014 Ka, Kv 0.989 Mo = montmorillonit, Ka = kaolinit, Kv = kvarc, I = illit, Pl = földpát. Amint a II. táblázatból megállapítható, a röntgenvizsgálat a differenciális hőeltm. zéssel kimutatott alkatrészek jelenlétét megerősítette s a komlóskai mintában plagio- klászföldpátot mutatott ki. A vonalak számának alapján az istenmezejei minta relatív tisztasága itt is szembe- tűnő, mennyiségi kiértékelést azonban ily sok komponensű anyagoknál normál Debye- Sherrer felvétel a1 apján nehéz végezni. Mégis Nemecz Ernő és Vágó Elek össze- hasonlító mesterséges keverékekről készült felvételek segítségével, egyes megkülönböz- tető vonalak megjelenése vagy eltűnése s vonalak relatív intenzitásainak alapján, — 12 Földtani Közlöny 84. kötet 1 — 2. füzet figyelembe véve a hőelemzés adatait, — a bentonitokat ásványi elegyrészeinek százalék- arányát az alábbiak szerint állapították meg : Istenmezeje Bánd Komlóska Mád 80 Mo 75 Mo 68 Mo 50 Mo 15 I 10 I 12 I 30 I 5 Kv 10 Kv 10 Kv 5 Kv 5 K 3 Pl 15 K A négy mintát mikroszkóppal is megvizsgáltuk. A mikroszkópi vizsgálat csak a termikusán inaktív anyagokra terjedt ki. Mivel a gyengébb anizotrop hatású agyag- ásványoktól az egyéb szemcsék élesen elkülöníthetők, rövid megfigyeléssel is az ásványos- összetételben jelentős különbség volt megállapítható. A bándi és istenmezejei minták közel egyformán egyszeműbbnek látszottak a másik kettőnél és a mádi tartalmazta a legtöbb idegen szemcsét. Minden mintában megfigyelhető volt az átalakuló földpát maradványa változó megtartásban. A legkevésbbé átalakult földpátszemcsék egységesen oltanak ki, s legtöbbször sajátalakúak. A kvarc mindig határozott kioltást mutat. Imitt- amott limonitszemcsék is láthatók. A lehetséges többi ásvány után a mikroszkóppal való nyomozást fölöslegesnek tartottuk, mert mennyiségük amúgysem számottevő, másrészt felismerésüket az átalakulási termékek összetapadásai megnehezítik. A mikiosz- kópi vizsgálat is igazolja a kérdéses mintáknak azt a tisztasági sorrendjét, melyet a röntgenvizsgálat és differenciális hőelemzés mutatott. A röntgenmódszerrel és mikroszkópi vizsgálattal is ellenőrzött, ill. kiegészített differenciális hőelemzés alapján a négy bentonit százalékos ásványi összetételét a követ- kezőkben állapítjuk meg : Istenmezeje Bánd Komlóska Mád MontmorilloniL 83 77 67 50 Iliit 12 10 10 32 Kvarc . . . 5 8 18 8 Kaolinit — 5 — 10 Földpát — — 5 — Mivel a montmorillonitról egykristály felvételt készíteni nem lehet, szerkezetéről csak más, jobban ismert rokon szerkezetekből való leszármaztatással lehet képet for- málni. A ma leginkább elfogadott H o f f m a n n-E n d e 1 1, W i 1 m-M aegdefrau. Mars hall- és Hendrick s-féle rácsépítmény a pirofillit szerkezetén alapul. A pirofillittől az alkatrészek elrendeződésének és a rétegek egymásra következésének módjában, főként pedig abban tér el, hogy a szerkezet rétegei közé vízmolekulák és cserélhető kationok illeszkednek. Miután e kationok pozitív töltésűek, észszerű volt annak föltételezése, hogy a rétegekben még negatív töltéseknek kell előállniok. Ez pedig úgy lehetséges, hogy az oktaéderes rétegben Mg2 + — >■ Al3 +a tetraéderes rétegekben pedig Al3 ' — > Si4+ helyettesítés következik be. A helyettesítés mértékét az Al : Si aránnyal lehet kifejezni, melynek értéke elméletileg 0,94 : 1 és 3,28 : 1 között változhat. A leg- kisebb arányérték esetén a negatív töltés a tetraéderes rétegben bekövetkező Al3^->Si4 + helyettesítéssel áll elő, ugyanakkor az oktaéderes kötegben a kationok számának maxi- málisnak kell lenniök. Mivel az utóbbinak tapasztalati értéke 4,44, az oktaéderes rétegben 0,44x3= 1,32 pozitív töltésfölösleg áll elő, amit csak két Al3+ -» 2Si1+ helyettesítés tud kiegyenlíteni s marad 0,67 negatív töltés. így a legkisebb Si : Al arányú montmoril- lonit kristály -kémiai formulája : (Si6 Al2) v 1 (AK44)iv O20(OH)4 X M 0-67 Nagy K ■ : Montmorillonit meghatározása néhány magyarországi bentonitban 13 A legnagyobb Si : A1 arány megvalósulásához természetesen az kell, hogy a tetraéderes pozíciókban csak Si legyen, az oktaéderes rétegekben pedig a maximális kationszám mellett a lehető legnagyobb legyen a Mg2+ — » Al3+ helyettesítések száma, így a formula a következő lesz : (Sig)IV (Al2.44 Mg2)vl O20 (OH)4 I M»0,67 A két szélső határ közé eső minden összetételű ásványt montmorillonitnak neve- zünk. S e d 1 e c k i j a Si : A1 arány kétszeresének felhasználásával montmorillonit — 2, — 3, — 4, — 5, — 6 ásványt különböztet meg az 1 : 1, 3 : 2, 2 : 1, 5 : 2, 3 : 1 arányoknak megfelelően. Említettük, hogy 100%-os montmorillorfit soha sincsen. A nagyrészt mont" morillonoidokból álló anyagok jellemzése céljából azonban éppen a szerkezet és az említett helyettesíthetőségek ismeretében, az oxidos elemzésekből ki tudjuk számítani a fel- építő montmorillonoid ásvány kristálykémiai formuláját. Ilyen irányú számításaikban Ross és Hendricks (11) a következő szempontok szerint jártak el: 1 . Elemi cellánként feltételeztek 20 O és 4 OH pozíciót, tehát az állandónak tekintett 44 negatív vegyérték lekötéséhez igazodtak. 2. Valamennyi Si* iont négyes koordinációba helyezték s ha a 8 pozíció betöltésé- hez kevés volt a Si, a hiányt Al3 ” ionnal egyenlítették ki. 3. A többi kationt a nagy Na- és K' kivételével oktaéderes koordinációban tüntették fel. 4. A képlet kiszámításánál a Xa + Ca -f- K összvegyértékre 0,33-t vettek, ami ~2 az átlagnak tekintett 0,84 mg egyenérték kationcsere-kapacitásnak felel meg. Vizs- gálatuk eredményeként a montmorillonitra a következő általános formulát adták meg : (Si8)IV (AI3.33 Mg0.67)Vl O20 (OH)4 I Xa0.67 Marshall (12) ésFoster (13) a számítás módszerét módosította. Marshall nagy szerepet tulajdonít a helyettesítések és báziscsere-kapacitás közötti összefüggésnek, Fos tér pedig a magnézium egy részét cserélh etőnek vette s külön kezelte az oktaé- deres réteg ki nem cserélhető magnézium j ától. E szempontok figyelembe vételével elsősorban Fos tér alapján — kiszámítottuk az istenmezejei és bándi bentonitok montmorillonitjainak kristály kémiai formuláját. A számításnál azt a lényeges módosítást vezettük be, hogy a bentonit oxidos elemzési értékeiből az előbbi vizsgálataink szerint megállapított szennyező anyagra eső oxid- mennyiségeket levontuk. A számítás menetét az istenmezejei mintára vonatkozólag a III táblázatban mutatjuk be. A montmorillonit elemi cellájában 8 tetraéderes kationhelyzet van, tehát a kapott Si mennyiséget (7,157) alumíniummal egészítjük ki 8-r a. Az Al3+ — » Si~1- helyettesítés miatt azonban a tetraéderes kötelékben 0,843 töltéshiány lép fel. Az oktaéderes kötelék- ben 4 háromvegyértékű pozíció van, azaz 12 vegyérték, de a megmaradt alumínium -j- + vas -f magnézium csak 10,595 töltést tesz ki, miáltal e kötelékben is előáll 1,405 töltéshiány. A két kötelék semlegesítését a becserélhető magnézi um és kalcium -f- 2,248 töltése éppen helyreállítja. 14 Földtani Közlöny 84. kötet 7 — 2. füzet III. táblázat Az istenmezejei bentonitban lévő monlmorillonit kristálykémiai formulájának számítása az oxidos elemzésből Az eredeti oxidos összetételből* levonva az 5% kvarcra és 12% illitre* • eső mennyisé- geket és átszámítva 100-ra Kationos alkatrészek Gr- egyenértékei Gr-egyen- értékek 44 vegyértékre számítva Atomok elemi cellánként Töltés si02 58,89 3,922 28,628 7.157 7,157 1 T 0,843 ) — 0,843 ai2 o3 23,74 1,397 10,197 3,399 2,556 Fe2 03 3,61 0,135 0,985 0,328 0,328 } O MgO 5,36 0,266 1,942 0,971 0,971 1 — 1 ,405 2,248 CaO 7,84 0,280 2,044 2,044 2,044 MgO (***) 0,56 0,028 0,204 0,204 0,204 Cs 100,— 6,028 44,— -f 2,248 * Elemezte Vajda Lászlóné T = tetraéderes köteg ** Muszkovit képletét használva O = oktaéderes köteg *** Bázis-cserével meghatározva Cs = cserélhető kationok Az adatok felhasználásával az istenmezejei és bándi montmorillonit kristály- kémiai formulái : istenmezejei : (Si7.16Al0.g4) O20 (OH)4 (Al2.56 Mg0.97 Fe0.33)x 1.12 bándi : (Si7.62Al0.38) O20 (OH)4 (Al3.22'Mgo'54-^eo-2o)->c o-64 ■ A formula utolsó index-számai e számítással nyert báziscsere-kapacitást jelöhk amely értékek a meghatározottal összhangban vannak. Mivel az istenmezejei montmorillonitban a Si : A1 arány 2,10 : 1, a bándiban pedig 2,11 : 1, Sedleckij beosztása szerint mindkét montmorillonit omontmoril- lonit — 4«-nek tekinthető. IRODALOM — LITERATURE 1 . N e m e c z E. - — Földtani Közlöny 83, 182 — 196 (1953). — 2. Gróf esik J. Magvar Tudományos Akadémia Kémiai Tudományok Osztályának Közleményei 2, 215^34 (1952). — 3. Grofcsik J. — Vágó E. : Építőanyag 4, 3— 10 (1952). — 4. Reference Clav Minerals A. P. I. Research Project 49, (1951). — 5. Speil.S.— Berkei h amé r, H. — Pask, J . — D avies.B.: U. S. Bureau of Mines, Teclmical Paper 664, (1945). — 6. Grimshaw, R. W. — Heaton, E. — Róbert s, A. L. : Trans. Brit. Ceram. Soc. 44 (6), 76—92 (1945). — 7. B r a d 1 e y, W. F.— G r i m, R. E. : Am. Min. 36, 182—201 (1951). — 8. M c C o n n e, D. — Am. Minerai. 35, 166—172,. (]950). _ 9. B arsad, I.: Am. Mineral. 35, 225—238, (1950). — 10. Brindley,. G. W. : Agyagásványok röntgenvizsgálata és szerkezete London. (1951). — 11. R o s s, C S. He ndriéks, S. B. : U. S. Geol. Survey Prof. Paper 205 — B. (1945.) — 12. Marshall, C. E. : A szilikát ásványok kolloid kémiája N. Y. 1949. — 13. F o s t e r, M. D. : Am. Mineral. 36, 717 — 30 (1951). Nagy K. : Montmorillonit meghatározása néhány magyarországi bentonitban 15 Determination of the montmorillonite content and crystallochemical formula of mont- morillonite in somé Hungárián bentonites by K- NAGY The montmorillonite content of industrially significant bentonites of the localities Istenmezeje, Bánd, Komlóska and Mád has been determined by means of DT analysis. The apparátus was home-made in the Institute of Research fór Heavy Chemistry. It contains three Pt/Pt-Rh tliermocouples. A1303 is serving as inért matériái. Heating velocitv : 1 2 centigrade/minute. In determining the theoretical and practical coefficients influencing analysis (such as heating velocity, partiele size and quantity of the sample investigated, etc.) the utmost care has been exercised. Two sets of comparative curves fór montmorillonite-caolinite resp. montmoril- lonite-illite were prepared (figs. 2— 3.). Sodium montmorillonite írom Little Rock (Arkansas),was employed as base sample fór montmorillonite, matériái from Murfreesboro (Arkansas) fór caolinite and matériái from Füzérradvány (Hungary) fór illite. Com- parison was earried out on the basis of the 700, 600 resp. 550 centigrade endo- thermic peak surfaces of montmorillonite, caolinite, resp. illite. Plotting the peak sur- íace versus per cent. content, the diagrams fór evaluation were obtained (figs. 4 — 6.). Subsequently, the DTA curves of the investigated Istenmezeje, Bánd, Komlóska and Mád bentonites were prepared, and the mineral composition of the samples was determined by the aid of the comparative curves. From the four materials in question Debye-Scherrer roentgenograms were alsó prepared. The line values and the evaluation of the same is represented in Table II. On the basis of the roentgenograplis quantitative estimates were alsó carried out. The samples were alsó studied microscopicallv. On the basis of the DT analysis, controlled and completed by roentgenographic and microscopic methods, the per cent. mineral composition of the four bentonites may be represented in the following : Istenmezeje Bánd Komlóska Mád Montmorillonite 83 77 67 50 Illite 12 10 10 32 Quartz 5 8 18 8 Caolinite — 5 — 10 Feldspar — — 5 — In the second phase of research first of all the crystallochemical formula of the Istenmezeje and Bánd montmorillonites was calculated after the method of M. D. Foster. From the oxide values analysis of the oxide quantities the eontaminations were subtracted before calculation. The course of calculation is seen in Table III. The crystallochemical formula of the two montmorillonites in question may be written as foŰows : Istenmezeje: (Si7.16Ai0.84(O40(OH)4 (Al2.56 Mg0.97 Fe0.33)xl,12 Bánd : (Si7.62 Al0.83) O20 (OH)4 (Al3.22 Mg0.54 Fe0.20) x0,64 Considering the classification ofSedletzkij both of the substances may be classed as omontmorillonite — 4 .« 17 FOLYÓVÍZI- ÉS SZÉLFŰJTA HOMOK MEGKÜLÖNBÖZTETÉSE MIHÁIyTZ ISTVÁN — UNGÁR TIBOR* (I. táblával) Az Alföld legfiatalabb rétegsorában folyóvízi és szélhordta üledékek vannak, fontos tehát a iiomokrétegek származásának eldöntése. Futóhomok mindig csak száraz klimájú időszakban keletkezett nagy tömegben, tehát a pleisztocénben a glaciálisokban, vagy az interglaciálisok száraz szakaszaiban. Ennek biztos megkülönböztetése tehát a folyóvízi homoktól a negyedkor rétegtani tagolásában fontos támpont. (5) Közismert, hogy a folyóvízi homok uralkodólag szögletes, míg a szélfújta homok többé-kevésbbé legömbölyödött. További különbség van még a kettő között abban, hogy a folyóvízi homok kisebb vagy nagyobb mértékben csillámos, csillámszemei nagyok, míg a szélfújta homokban ha van is kevés csillám, ennek pikkelyei a homok uralkodó szemnagyságánál sokkal kisebbek, a széltől görgetve összetöredeztek. Mindkét megkülönböztető tulajdonság azonban sok esetben viszonylagos, el- mosódó, ezért, ha természetes vagy mesterséges feltárásokból származó, vagy fúrásokkal felszínre hozott fosszilis homokkal van dolgmik, annak származása sokszor nehezen dönthető el. Ha a Duna-Tisza közén valamely felszíni, jelenleg is széltől mozgatott futóhomokot erősebb nagyítással nézünk, azt tapasztaljuk, hogy a szemcséknek csak egy része jellegzetesen legömbölyödött, egy része átmeneti jellegű, sőt jelentékeny mennyiségben a folyóvízi homok éles, szilánkos formáját mutatja. Ugyanezt tapasztaljuk megfordítva a folyóvízi homokban is, az alföldi folyók jelenleg szállított homokjában. Szükséges tehát valami törvényszerűséget megállapítani, amelynek alapján a kétféle homokot biztosabban lehet megkülönböztetni. A törmelékes üledékek szemcséinek alakjával újabban kiterjedt irodalom foglal- kozik. Számos vizsgálat (2, 6, 7, 11) egyöntetűen arra a váratlan eredményre vezetett, hogy míg a kavics-szemek legömbölyödöttségének foka a folyóvízi szállítás folyamán eleinte gyorsan, majd lassabban fokozódik, a homokszemcséké kis mértékben, de követ- kezetesen csökken. Ezt egyesek a töredezés előrehaladásával, mások az alak szerint való osztályozódási folyamattal magyarázzák. Bár hazai viszonylatban erre vonatkozó vizsgálat még nincs, a fenti megállapítás megnyugtat bennünket afelől, hogy erősen koptatott felszínű homokszemcsét valóban csak szél által való mozgatás hozhat létre. Kiindulási alapnak természetesen a jelenlegi folyóvizek által szállított, illetőleg a jelenben is széltől mozgatott homokot kellett elfogadni. A szemcsék alakjának meg- figyelése azt mutatta, hogy a futóhomok legjellegzetesebb szemcséinek koptatottságát nem a szemcse nagy formája, tehát a domború oldalaknak az egyenes, vagy homorú oldalakkal szembeni uralkodó volta jellemzi, hanem a szemcse felszínének a kidolgozása (mikroreliefje), a közismert gyöngyházfény, vagy zsírfény. Ez igen gyakran jelentkezik * Előadták a Magyar Földtani Társulat 1951. áprilisi szakülésén. 2 Földtani Közlöny 18 Földtani Közlöny 84. kötet 7 — 2. füzet olyan szemcséken is, amelyeknek körrajzában nem a domború vonalak az uralkodók. Ezzel a megállapítással jól egyezik Thiel (11) kísérlete is, aki mesterségesen elő- állított éles homokszemeket forgó dobban való görgetéssel koptatott és a különböző időtartamú kezelés után készített fényképei azt mutatják, hogy a koptatás először a legfinomabb éleket simítja el, majd az egész szemcse felveszi a felület félfényesre csiszolt állapotát, anélkül, hogy nagy formáiban a domború vonal jutna túlsúlyra. Ez az utóbbi alak, tehát a tulajdonképpeni legömbölyödés folyamata csak sokkal később áll be. így a futóhomok szemcse találó jellemzésére nem is azt kell mondanunk, hogy gömbölyű, vagy legömbölyödött, hanem, hogy csiszolt, kop- tatott. Szádeczky (13) módszere, amely a domború, egyenes és homorú oldalak hosszúságának viszonyán alapszik, a kavics-szemek gömbölyödöttségi fokának meg- állapítására igen jó, a homokszemcsék fenti vonatkozásban való jellemzésére kevésbbé alkalmazható. A kavics ugyanis minden esetben többé-kevésbbé legömbölyödött, éles- szemű kavics nincs és nem is lehetséges, különbség az egyes szemek között csak a legömbölyödöttség fokában lehet. A homokban egymás mellett vannak szögletes és gömbölyűre csiszolt szemcsék, mindkét homokfajtában. A két féleség közti különbséget csak a csiszolt és nem csiszolt szemcsék aránya mutathatja. Szélsőséges esetekben ez az arány már nagyító alatt egyszerű ránézéssel feltűnik. Legtöbb esetben azonban csak számlálás alapján készült statisztika útján dönthető el a homok hovatartozósága. > Az újabb szemcsealak vizsgálati módszerek a legömbölyödöttség fokát egyetlen számból álló jelzőszámmal határozzák meg, egyesek a mérésekkel nyert gömbölyűségi sorozatot szemre meghatározható 5 — 6 csoportra osztják (8, 10). Ilyen »vizuális« mód- szert alkalmaztunk mi is. Hogy az összehasonlítás helyes legyen, tekintetbe kellett venni a szemnagyságot is. Közismert, hogy minél nagyobbak a szemcsék, annál könnyebben kopnak le. A kavics minden esetben gömbölyű, a durva (0,5 mm-nél nagyobb szemű) homok jórésze a folyó- vízi szállítás esetében is legömbölyödik, ennél kisebb szemek azonban már csak a szél által való görgetés következtében. A 0,1 mm-nél kisebb szemcsék már a futóhomokban is csak kissé vannak megkopva, a 0,05 mm-nél kisebbek pedig itt is megőrzik szögletes, érdes felszínüket. Koptatottság tekintetében tehát csak az azonos nagyságú szemcséket lehet összehasonlítani. A homokmintákból ezért szitálással elkülönítettük a 0,1 — 0,2 mm-es részt és ennek szemcséit vizsgáltuk. Ez a szemnagyság az, amely a durva-, közép- és aprószemű homokból is nagy mennyiségben kivonható. A szemcséknek 3 felszíni típusa állapítható meg. Egyik szélsőség a teljesen éles, szilánkos, ép törési felületű szemcse, amelynek nagy formája is rendszerint különböző irányokban eltérő méreteket mutat. Folyóvízi homokjainkban ez az uralkodó, ezért I. számú típusnak nevezzük. A Il-es forma átmeneti jellegű. Többnyire egyenlő át- mérőjű, nagy törési szilánkok nincsenek rajta, felszíne durva legömbölyödött séget mutat, egészen apró egyenetlenségekkel. Határozottan csiszolt felszín még nincs rajta. A III. sz. változat a futóhomok szemcse legjellegzetesebb szélsőséges kifejlődése. Kis felszíni formáiban apró egyenetlenségek sincsenek, köröskörül tompa fényűre van csiszolva. Nagyformái szerint lehet megnyúlt is, a legtöbb esetben azonban többé- kevésbbé egyenlő átmérőjű. Egyes szemeken jelentős mértékben jelennek meg egyenes, sőt homorú vonalak is, a domború körvonál azonban uralkodó. (1. I. tábla) Vizsgálati eredményeinknek a szakülésen történt ismertetése óta jelent meg Cailleux (1) munkája, amely megállapításainkat teljes mértékben igazolja. Ugyan- azt a három szemcsetípust különbözteti meg, a félfényesre koptatott szemcse felszínét szélfúvásból származtatja és a tördelt, fényes felszínűtől való eltérését optikai alapon megmagyarázza. Hasonlóan jellemzi a szemcseformákat Svecov (12) 4 típussal. Miháliz — Ungár: Folyóvízi és szélfújta homok megkülönböztetése 19 Az említett három típus megvan mindkét homokfajtában. Ha megszámlálj uk a szemcséket, a folyóvízi homokban többet találunk az I. sz-ból, futóhomokban pedig a III/ -ból. Az arányokat az alábbi táblázat szemlélteti : I. táblázat Minta Ivdőhely Százalék száma I II in i. Szélfujta homokminták Bajától D, vaskúti műút m. 233/50. fúrás 2 — 3 m 3 74 ’ 23 2. « « « « « 233/50. f. 4,5 — 5 m 5 65 30 3, « « « műúttól DNy, 234/50. f. 1,5— 3,3 m 1 76 23 4. Bajai szőlők v. á.-tól DNy 600 m, 223/50. f. 0,2— 2,4 m 2 72 26 5. « « v. á.-tól DNv 1 ,6 km 225/50. f. 0,4- — 0,8 m 1 68 31 6. Bácsbokod — bajai műúttól ÉK 50 m, 227/50. 0,3 — 0,9 m 1 75 24 7, Bajai — vaskúti vasútvonaltól K 500 m, 230/50. f. 0,2 — 0,8 m 0 66 34 8. Bajai — vaskúti vasútvonaltól K 500 m, 230/50. f. 1,1— 2,3 m 2 69 29 9. Csávoly K. szélén, 197/50. f. 0,4 — 0,8 m 6 80 14 10. « K. szélén, 197/50. f. 0,8— 1,2 m 1 87 12 11. Kisszállástól É 6 km, 129 50. f. 1,8 — 2,4 m 0 66 34 12. « É 7 km, 128/50. f. 0,7— 1,3 m 3 72 25 13. Kiskunhalastól ÉNy 4 km, 2. i. 0,4 — 0,6 m 3 84 13 14. « ÉK 7 km, 1. f. 0,7— 2,5 m 0 76 24 15. « ÉK 10 km, 115/50. f. 0,1 — 1,9 m 1 72 28 16. « ÉK 10 km, 115/50. f. 4,5— 5,0 m 2 75 23 17. « DK Eresztő, 122/50. f. 0,2 — 0,8 m 0 59 41 18. « DK Eresztő, 122/50. f. 2,0— 2,2 m 0 60 40 19. « DK Eresztő, 122/50. f. 3,0 — 3,2 m 1 61 38 20. Kiskunmajsától DNy 12 km, 106/50. f. 0,0 — 0,6 m 2 70 28 21. « DNy 12 km, 106/50. f. 1,2— 1,6 m 0 69 31 21'. « DNv Zsanai iskola m. 1,5— 2,0 m 3 83 14 22. « DDNy 8 km, 103/50. f. 1,6 — 2,0 m 5 71 24 22'. « DDNy 10 km, 2 65 33 23. « DDNv 10 km, 102/50. f. 0,8— 1,2 m 4 71 25 24. « DNy 8 km, 101/50. f. 2,7— 3,0 m 3 70 27 25. « DNv 7,5 km, 100/50. f. 0,2— 2,0 m 3 72 25 26. « DNy 7,5 km, 100/50. f. 2,5— 3,5 m 1 62 37 27. « D 1 km, 99/50. f. 0,0— 2,3 m 1 77 22 28. « D 7 km, 99/50. f. 2,3— 2,7 m 1 73 26 29. « D 6 km, 94/50. f. 1,3— 2,2 m 1 80 19 30. « D 6 km, 94/50. f. 2,2— 2,5 m 3 70 27 31. Kúnágasegyházi iskola m, 92/50. f. 0,6— 1,0 m 0 75 25 32. « « m, 92/50. f. 1,0— 2,0 m 2 59 39 33. Csólvos puszta, 84 50. f, 0,2 — 1,6 m 7 68 25 34. « « 84/50. f, 2,6 — 4,1 m 9 60 31 35. Kiskunmajsától DK 8,5 km, 53/50. f. 0,5 — 1,0 m 0 83 17 36. Bugac, városi major, felszínről 29 45 26 37. Soltvadkerttől DNy 5,5 km, 12. f. 0,8— 1,2 m 3 79 18 38. « K 2 km, 10. f. 0,4 — 1,6 m 3 80 17 39. Soltvadkert belterülete, 1 1 . f . 0,9 — 1,9 m 1 73 26 40. Félegyházi Tanvák, Félegyházi Szőlők 0,3 — 1,0 m 0 85 15 41. J ászszentlászló, piactér, 10. f. 0,0 — 1,6 m 7 68 25 41'. « piactér, 10. f. 2,3— 2,9 m 6 61 . 32 42. Jászszentlászlótól ÉK 1,5 km, 6. f. 0,0 — 0,6 m 9 57 34 43. « ÉK 1,5 km, 6. f. 2,3— 5,0 m 7 45 48 44. « ÉK 2,5 km, 8. f. 0,0— 0,5 m 3 52 45 45. « ÉK 2,5 km, 8. f. 0,7— 0,9 m 4 51 45 2* 20 Földtani Közlöny 84. kötet 7 — 2. füzet I. táblázat folytatása. Minta lelőhely Százalék száma I II m 46. « ÉK 2,5 km, 8. f. 1,3— 1,6 m 1 45 54 47. « ÉK 2,5 km, 8. f. 3,1— 4,0 m 6 52 42 48. « ÉK 3,5 km, 1. f. 0,0— 0,5 m 8 66 26 49. « ÉK 5 km, 2. f. 1,2— 1,5 m 7 66 27 50. Pálosszentkúttól Ny 4 km, 2. f. 1,2 — 1,5 m 7 66 27 51. « Ny 4 km, 2. f. 3,0 — 4,0 m 5 51 44 52. « Ny 4,5 km, 3,0 — 4,0 m 14 56 30 53. « Ny 5 km, 1. f. 0,0 — 0,5 m 8 66 26 54. « Ny 5 km, 1 . f. 4,0 — 5,5 m 7 57 36 55. Pálmonostorától DNy 2 km, 8. f. 0,3 — 2,9 m 17 51 33 56. « DNv 3 km, 15. f. 0,0— 0,7 m 25 48 27 57. « D 2 km, 1. f. 2,4— 3,2 m 36 - 39 25 58. Pusztaszer, szárnyékhalmi iskola, 3,6 — 4,6 m 13 59 28 59. Kisteleki tanvák v. á.-tól Ny 1 km, 2,0 — 3,6 m 9 62 30 60. Kistelek közelében, 8. f. 0,8 — 1,0 m 3 82 15 61. Pusztamérges, Sasheverő 9 66 25 62. Pusztamérgestől ÉK 3 km, 4 81 15 63. Kiskundorozsma 6 70 24 64. 1 « Folyóvízi homokminták : 3 68 22 65. Dunapart, Petőfi- (Kis Pandúr) -sziget 83 13 4 66. Dunapart Bajától Ny, laktanva m «' Baja közeiében, Decsi szállások 67 28 5 67. 92 8 0 68. « Bátaszék mellett 84 13 3 69. .Tiszapart, Szeged mellett 68 20 12 70. « Szeged, Petőfi telep m 57 39 4 71. « Maros-torkolattól D, K-i part 75 25 0 72. « Tápéi hajóállomás mellett 28 67 5 73. « Algyő 62 25 13 74. « Szentes, 27/50. f, 2,0— 2,8 m 47 41 12 75. « Szentes 27/50. f, 2,8 — 4,0 m 59 38 3 76. « Szolnok, közúti hídtól É 200 m 50 50 0 77. « Szolnok, közúti Ilidtől É 1 km 56 44 0 78. « Tiszaladánytól DK, jobbparton 46 54 0 79. « Tiszalöktőí É, balparton 37 63 o 80. Maros-part, torkolata közelében, balpart 52 47 1 81. « « « « 51 47 2 82. « Kiszombortól É-ra 64 35 1 83. « « É-ra balpart 69 30 1 84. « « É-ra 77 23 0 85. « Makó alatt, torkolattól 20 km 76 24 0 86. Maros zátonva, Apátfalva, torkolattól 40 km 68 32 0 87. Marosmeder, Apátfalva, torkolattól 50 km, 73 24 3 88. Kőrös-part, Bőkén}’, duzzasztóműtől D 46 37 17 89. Takta-patak ártere, Tárcáitól DK 3 km, 34 64 2 90. « « « DK 3,5 km, 29 66 3 Egyszerű százalékos viszony nem mutatja mindenkor a homok hovatartozóságát, főleg a II. típusnak gyakran uralkodó volta miatt. Éppen ezért nem dönthető el a homok hovátartozósága a százalékszámokból levezetett aránysz mmal sem. Jól kiugrik azonban, a futóhomok-, vagy folyóvízi homok jelleg, ha a megszámolt 3 típus százalékos mennyi- ségeit a szokásos módon háromszög diagrammba rakjuk fel. Egy sorozat recens Miháltz — Ungár : Folyóvízi és szélfújta homok megkülönböztetése 21 ■folyóvízi és futóhomok minta adatait felrakva az derült ki, hogy a két homok- fajta jól elkülöníthető területen jelenik meg. E területeken belül varrnak olyan esetek is, amelyekben a százalékos viszony nem mutatná helyesen a homok származását. A 36. számmal jelzett bugaci és az 57. sz. pálmonostorai futóhomokban valamivel több az I. típusú (éles), mint a III. típusú, koptatott szemcse. Pedig mindkettő szélhordta, jelenleg is mozgó »futóhomok«. Alrárom- III szögdiagrammban való helyüket mindhárom típusba tartozó szemcsék mennyiségének aránya adja meg és ennek alapján mindkét minta a szélfújta homok területére esik. Ha most ismeretlen származású homokkal van dolgunk, annak %-os adatait ugyanígy felrakjuk ‘és annak a homokfajtának a csoportjába sorolhatjuk, amelynek területébe a háromszögben beleesik. Ha egyelőre nem is tudjuk kellően megmagyarázni a különböző szemcseformáknak egyazon mintában való előfordulását, a jelenben meg- figyelt helyzetnek a földtani múltba való visszavetítése a legbiztosabb út a képződési mód megállapítására. Cailleux (1) a szaharai futóhomokban is megállapított 1 5°/0 éles szemcsét, pedig az általa vizsgált 0.7 mm-es szemcsék erősebben gömbölyödnek le. A háromszöges ábrázolásban az összes megvizsgált jelenlegi folyóvízi, illetőleg szélhordta homókminták helyei olyan görbe vonallal körülhatárolható két mezőbe esnek, amelyeknek domború oldalai egymás felé fordulnak. Ez a görbe körülhatárolja 22 Földtani Közlöny 84. kötet 7 — 2. füzet a legkevésbbé jellegzetes, de azért még ugyanabba a fajtába tartozó minták helyeit is. Az egyik féleség legkevésbbé jellegzetes mintái közelednek a másik féleség ugyan- csak legkevésbbé jellegzetes mintáinak helyei felé, egymással azonban nem keverednek. A kevéssé jellegzetes esetek ritkák, minél kifejezettebb a minta jellege, annál sűrűb- ben fordul elő. Emiatt meg lehetett állapítani a két főcsoporton belül legalább durva elhatá- rolással a jelleget erősen, közepesen és gyengén mutató alcsoportokat. Erre azért m 2. ábra. Homokfajták jellegzetességének fokozatai a háromszöges ábrázolásában. Jelzések : f = erősen folyóvízi, f = közepesen folyóvízi, (f) = gyengén folyóvízi, sz = erősen szélhordta, sz = közepesen szélhordta, (sz) = gyengén szélhordta jellegű homok mezője van szükség, mert a származás megítélésében nem egyenlő értékűek a jelleget igen különböző mértékben mutató minták. Az alcsoportokra való osztást csak tapasztalati alapon lehetett megoldani, a két terület egymáshoz közeledő részeinek elhatárolásával. Az elhatárolás durva és bár az előfordulási viszonyok tekintetbevételével készült, ön- kényes, azonban alkalmas a jellegzetesség fokának megközelítő megállapítására. Ezt a beosztást a II. táblázatban és a 2. ábrán tüntetjük fel. A homokszemcse vizsgálatok kivitelére vonatkozóan még a következőket jegyez- zük meg : A koptatottságnak a szemnagyságtól való függését már a bevezetésben említet- tük. Ennek közelebbi bemutatása végett a III. táblázatban közöljük egy folyóvízi és egy szélhordta homokminta különböző szemnagyságú frakcióinak szemcsetípus százalékait. E példából jól látszik a különböző nagyságú szemcsék felszínének eltérése, különösen az éles szemcséknek a szemnagyság növekedésével való következetes csökkenése. Miliállz — Ui gár: Folyóvízi és széljújta homok megkülönböztetése 23 II. táblázat Alcsoport Komokfajta meghatározása elnevezése jelzése * I % II % III % Folyóvízi 50—100 30—50 0—20 Erősen folyóvízi jellegű ' f 20—50 40—80 0—10 Közepesen folyóvízi jellegű f 50—70 30—60 10—20 Gyengén folyóvízi 'jellegű (f) Szélhordta 0—10 40—80 20—60 Erősen szélhordta jellegű sz , 0—20 40—90 10—50 Közepesen szélhordta jellegű sz 20—37 35—65 15—45 Gyengén szélhordta jellegű (sz) III. táblázat Homokfajta és lelőhelye Szemcse típus Szemnagyság I % II % III % Szélhordta homok 0,5 — 0,2 mm 0 5 67 28 Csanytelektől K-re 0,2 — 0,1 mm 0 17 53 30 150 m 0,1 — 0,05 mm 0 20 51 29 Folvóvízi homok 0,5 — 0,2 mm 0 75 22 3 Kiszombortól É-ra, 0,2 — 0,1 mm 0 77 23 0 Marospart 0,1 — 0,05 mm 0 80 20 . o A három szemcsetípus binokuláris mikroszkóp alatt igen könnyen felismerhető. Néhány esetben ugyanazt a homokmintát 3 egyén külön-kiilön kiszámolta. Egy-két százalék eltéréssel ugyanazt az eredményt kapta mindhárom. A szemesetípus helyes megállapítását tehát nem veszélyezteti az egyéni megítélés. A megszámlálandó szemcsék számáról jó felvilágosítást ad a 3. ábra. Ebből az derül ki, hogy a kisszámú szem esetén még ingadozó százalékos mennyiségek 1 50 szemcse megszámlálása után már állandók maradnak. A módszer helyességét igazolja, a Szádeczky-féle CPV-rendszerrel történt össze- hasonlítás. E vizsgálat során meghatároztuk az I, II, III típusnak a Szádeczky- féle görgetettségi fokozatokra vonatkozó gyakorisági százalék-számait, továbbá az egyes típusok CPV-középért ékeit. A gyakorisági százalékszámokat feltüntetető 4. ábra igazolja, hogy az I, II, III típusok az összes hhetségcs görgetettségi fokozatokat kimerítik. Figyelemreméltó a II és III típus görbéinek »á hatásad, ami azzal áll kapcsolat- ban, hogy kis.-bb mértékben a III típus ízemcsé'n is m gjelennek konkáv felszínek, ezeknek a szemcséknek különben t ljesen simára, tompa gyöngyházfényűre csiszoltsága ellenére. Az egyes típusok Sz ád e c zk y-féle CPV középértékeit s a középértékeknek meg- felelő Szádeczky-féle típust feltüntető IV'. táblázat arra mutat, hogy az I, II és III 24 Földtani Közlöny 84. kötet 1 — 2. füzet típusok az összes alábbi lehetséges görgetettségi állapotokat eléggé egyenletesen osztják fel, ezen kívül az itt feltüntetett számadatok az egyes típusokat pontosan rög- zítik és az eredményeknek bárki által történő egyértelmű ismétlését teszik lehetővé. 3. abra. A koptatottsági százalékszámoknak a megolvasott szemcsék számától való függése. Háromszögek- kel jelzett számgörbék a szilánkos (»I«), négyzetekkel jelzettek a közepes 0>II«), körökkel jelzettek az erősen koptatott ( •> 1 1 1 <> ) szemcsék százalékszámának változására vonatkoznak A leírt vizsgálatok alföldi homokelőfordulások alapján készültek, főként a Duna- Tisza közi homokféleségek elkülönítése céljából. Ezen az alapon állapítottuk meg a fúrásokkal feltárt homokszintek hovátartozóságát (5). A Duna-Tisza közi lösz- és homok hátság DNY-i részében 30 m mélységig csak szélfújta homokrétegeket állapítottunk meg. A hátság K-i részében már nagy kiterjedésben találtunk folyóvízi homokot eddig a mély- ségig. A hátságtól Ny-ra levő régi Dunavölgv lerakódásai kivétel nélkül a folyóvízi homok jellegét mutatták. Miháltz — Ungár: Folyóvízi és szélfújta homok megkülönböztetése 25 A tisztára a szemcseformák alapján tett megállapításokat nagy mértékben igazolta a pollentartalom is. A folyóvízinek megállapított rétegekből bőven került ki fosszilis virágpor, a futóhomok rétegekből azonban nagyon kevés. Régi tapasztalat, liogv a szélfújta, tellát szárazföldi képződményekben a lerakódáskor belekerült virágpor elpusztul, a vízi lerakódásokban azonban megmarad. Még erősebb bizonyítékot adnak a csigahéj maradványok. (3). A szemcsék alapján futóhomoknak minősített rétegekből nagyrészt szárazföldi fajok kerültek elő, azonkívül kevés Anisus spirorbis és Pisidium cinereum. Előbbi a Duna-Tisza közi futóhomok terület mélyedéseinek időszakos tócsáiban, az utóbbi állóvizekben ma is él. Jellegzetes folyóvízi fajok : Lithogliphus naticoides, Theodoxns transver salis, Sphaerium rivicola, Unió crassus sohasem fordult elő, a szemcsék alapján folyóvízinek ítélt homokrétegekben azonban igen gyakran. Nem kétséges, hogy ez a módszer, mint minden egyirányú vizsgálat hiányos és csak másfajta megfigyelésekkel egybevetve használható. A vizsgálat érvényessége alól feltűnő kivételt képez a partidünék homokja. Ilyenek vannak a futóhomok-lösz hátság keleti szélén, sőt a tiszántúli lösztábla területén is. Ezeknek a lösz alól előbukkanó, többnyire hosszan elnyúló, keskeny homokvonulatoknak a szemcséi a háromszöges ábrázolásban még a folyóvízi homok területébe esnek, tár kimutathatóan szélfújta 26 Földtani Közlöny 84. kötet 1 — 2. füzet településben fekszenek. Ez természetes is, mert a széltől görgetve megtett út igen kicsi volt. Lehetnek ilyen előfo dulások a hátság keleti részében megfúrt, folyóvízinek kiadódó rétegek között is, településük azonban nem világlik ki a fúrásokból olyan feltűnően, mint a felszíni, vagy felszínközeli ma is partidüne jelleget mutató homokdomboké. IV. táblázat Szemcse- Szádeczky-érték Szádeczky- típus típus c % p % v % I 73 6 21 lb II 35 18 47 1 3b III 5 15 80 . 4b A Lírásokban folyóvízinek megállapított rétegek, ha részben partidüne származásúak is, akkor is jellemző a folyóvizekhez való közelségük. Ehhez hasonló kifej lődésű homok- rétegek a Duna-Tiszaközi hátság déli részének középső és nyugati részén egyáltalában nem találhatók, jeléül annak, hogy folyóvíz még a közelükben sem volt. Feltűnő még a felszíni, jelenlegi futóhomokterület különböző helyein a koptatott- ság különböző foka. A minták sorrendjét a táblázatban úgy állítottuk össze, hogy az egy környékről származó minták egymásután következzenek. így már is feltűnt az egyes vidékek szerinti különbözőség. Az egész Duna-Tiszaköz területéről végzett felszíni homokvizsgálat el fogja dönteni a futóhomok vándorlási irányának és származási helyének sokat vitatott kérdését is. IRODALOM — UTERATURE 1 . C a i 1 1 e u x, A. : Morphoskopische Analyse dér Geschiebe imd Sandkömer und ilire Bedeutung für die Paláoklimatologie. Geologische Rundschau, Bd. 40, H. 1, 5. 1 1 — 19 1952. — 2. Carth.y, Mc. G. R. : Eolian sands : A comparison. Am. Joum. Sci. Ser. 5. Vol. 30, pp. 81 — 95. 1935. — 3. Horváth A.; Malakológiai tanulmány a Dvma-Tisza köz déli részének pleisztocén rétegeiről. Egyetemi Évkönyv, 1 953.— 4. K r u ra- béin, W. C. : Measurement and geological significance of shape and roundness of sedimentary particles. Journal of Sedimentary Petrology, vol. 11. 1 94 1 . — 5. M i h á 1 1 z I. : Az Alföld negyedkori üledékeinek tagolódása. Alföldi Kongresszus. M. Tud. Akadémia Müsz. Tud. Oszt. Közleményei, 1953. 101 — 110. 1. és Acta Geologica 1953, 107 — 120. 1. — 6. P e 1 1 i j o h n, F. J. : Sedimentary rocks. Harper & Brothers, New York 1948. — 7. Pettijohn, F. J. and L u n d a h 1, A. C. : Shape and roundness of Laké Erié beach sands. Joum. of Séd. Petrology, vpl. 13, no. 2, pp. 69 — 78. 1943. — 8. P o w e r s, M. C. : A new roundness scale fór sedimentary particles. Joum. Séd. Petr. vol. 23, pp. 117 — 119. 1953. — 9. P y e, W. D. and Pve, M. H. : Sphericity determinations of pebbles and sand grains. joum. Séd. Petr. vol. 13, pp. 28 — 34. 1943. — 10. Ritten- house, G. : A visual metliod of estimating two-dimensional sphericity. Joum. Séd. Petr. vol. 13, pp. 79— 81 . 1 943. — 1 1 . R u s s e 1, R. D. and Taylor, R.E.: Roundness and shape of Missisipi river sands. The J oumal of Geology, vol. 45, 1 93 7. — 12. Svecov, M. Sz. : Petrografija oszadocsnüch porod. Moszkva, 1948. — 13. Szádeczky K. E.: Die íBestimmung des Abrollungsgrades. Zentralblatt für Mmeralogie etc. Abt. B. S. 389—40 1 . 1933. — 14. T h i e 1, G. A. : The relatíve resistance to a' rasion of mineral grains of sand size. Joum. Séd. Petr. vol. 10, pp. 103 — 124. 1940. Miháltz — Urtgár: Folyóvízi és szélfújta homok megkülönböztetése 27 Pa3^HMeHne (JbHOBuaTHAbHOií h CbinyMeíí nbim. M. Mnxajiu — T. YHrap B CTaTbe onncaH npocTou, öbicrpbiií mctoa aah pa3AimeHHH (JiAioBHaTOAbHOH h cbiny- qeB nbuiH b öypoBbix npoöax Ha ochob3hhh HCCAeAOBaHira (Jjop.vt 3epeH. HccjieAOBaHHe (jiop.Mbi 3epeH yKa3biBaer Ha to, hto a6pa3HOHHOCTb 3epeH xápaxTepu3yeTCH He pa3iwepOM, a pa3BH- •raeM noBepxHOcra 3epeH (MHxpopeAbecjiOM), h y cbinyueü nbiAH — nepaawyTpoBbiM hah tfcnp- HbLM ÖAeCKOM. Pa3AHMHe MOKAy 4>AK)BHaTHAbHOH H CbinyUeH nbiAH COCTOHT B COOTHOUieHHH uiAH(J)OBaHHbix h HeuiAH(})OBaHHbix 3epeH. B KpaHHe.w cnyuae H3BecTHoe cooraoiueHHe cpa3y öpocaeTCH b rna3a nOA MHKpocKonoM, OAHaxo b öonbiuímcTBe CAyuaeB xnaccHiJiHKauHH nec- kob HBAHeTCH HeHaAOKHOií h pa3peiuaeTCH TOAbKO Ha 0CH0B3HHH oTcueTa 3epeH. OnpeACAínoTCH Tpn rana 3epeH necxa, xopouio OTAHuaeMbie BH3yaAbHbiM oöpa30M. Oahh npeAeAbHbiíí ran 3epHa c ocTpoü, ockoaoahoh noBepxHOCTbio H3A0Ma rocnoA- CTByeT b <{)AK)BHaTHAbHOM necxe (1 THn 3epea). Tun J\s II. nepexoAHOro xapaxTepa, noBepx- HOCTb erő noKa3biBaeT rpyóyio, 3axpyrneHHyto (ftop.My c Mán eH b khmh HepaBHOMepHOcra.MH ; OTíuAHtjjOBaHHaH noBepxHOCTb Ha Heü He bhah3. Tun JV° III. hbahctch ca.MbiM npeAeAbHbiM pa3BHTneM 3epHa cbinyueH nujui, Ha erő noBepxHocTH Aawe h MenbKHX HepaBHOMepHOcren HCT ; CO Bcex CTOpOH, OH OTIUAH(J)OBaH Ha MaTOBblH ÖAeCK, erő <})OpMa ÖOAbUieH HaCTbK) BbinyK- a3h. B o6pa3uax cocmiTbiBaeM 3epHa, oraocHUHiecH ko Bce.M TpeM ranaM, h onpeAeuneM npo- peHTHoe KOAHqecTBO cocMHTaHHbix 3epeH. TaÖAHua JVe I. noKa3biBaeT rpaHynoMeTpHuecxHe THnbi. MCXOAHbIM nyHKTOM B BbHUeyKa3aHH0M MeTOAe ABAHeTCH COBpeMeHHblH (J)AK)BHaTHAb- HbiH, t. e. ABH>KymHHCH BeTpo.M necoK.Ta6-i.JV9 1. coacp>kht pe3ynbTaxbi yueTa 3epeH noAOÖHbix bhaob necxa. H3 xa>xAoro Tuna 3epeH k aHaAH3y rpeóyioTCH (JipaxuHH 0,1 — 0,2 mm pa3MepoB, Tax Kan 3anpyrAeHHe oőycnoBneHO pa3Mepo.M 3epeH. FIpocToe npoueHTHoe OTHOuieHne He BcerAa noKa3biBaeT ran necxa, OAHaxo Aerxo onpeAenHTb (jmroBHaranbHbiH hah cbinyuHH xapaxTep, ecAH H3o6pa3HTb npoueHTHbie BenHMiiHbi cocuHTaHHbix Tpex TunoB 3epeH b Tpuro- HOMeTpnqecKOH AHarpa.MMe. Ecah t3khm oópa30M H30őpa>KaeM ASHHbie mhothx coBpeMeHHbix kachhh, erő npoueHTHbie AaHHbie AOA>KHbi őbiTb HaHeceHbi noAoOHbiM o6pa30M b Aua- rpa.MMe h BxnioqeHbi b mhcao toh rpynnbi necxa, x TeppHTopuH xoToporo othochtch oh b TpeyroAbHuxe. B uucne xa>XAOH rnaBHOft rpynnbi (ijinioBHaranbHoro h Cbinyuero necxoB) onpeAe- ahiotch h noArpynnbi, noxa3biBaioiune xapaxTep necxa b CHAbHOH, cpeAHeft h cnaöoíí cre- neHii. Pa3AeAeHiie noArpynn ocHOBbiBaeTcn Ha 3aHHcnenHH npoőbi, nyHXT npoexunn xoTopoü HaxoAHTcn 6ah3ko k TeppnTopHH necxa npoTHBonOAO>KHOro xapaxTepa, b rpynny CAaőo noxa3biBaiouiyK) xapaxTep necxa. I"l0Apa3AeneHHe Ha noArpynnbi H30Ópa>xaeT Tpe- yroAbHaH AHarpaAraa puc. 2. (f: nőne - necxa CH.ibHO (jjmoBuaraubHoro, f: cpeAHetjinio- BHaraAbHoro ; (f) : cna6o (JimoBHamAbHoro, sz : CHAbHO cbinyuero, sz : cpeAHecunyuero, (sz) : cna6o Cbinynero xapaxTepa) h TaöAHua JV° 1 1 . OnpeAeueHHA, ocHOBbiBaxnunecH Ha HccneAOBaHHH (jjop.Mbi 3epeH, 6binn noATBep>x- AeHbl aH3AH30.M nblAbUbl H pe3yAbTaTa.MH H3yueHHH (JjayHbl MOAAIOCKOB p33AHMHbIX CAOeB ; b o6pa3pax, 0xa3aBuiHxcH cbinyneü nbiAbro. o6Hapy>xHBaAHCb KOHTHHeHTaAbHbie bhaw, ho hh b oahom cnyuae He Hamnocb xoTb h OAHoro 3K3eMnnapa peuHoro BHAa. OAHaxo npu anaAH3e MaTepuaAa npH6pe>xHbix aioh onncaHHbiH mctoa He AaeT oaho- 3HaiHoro pe3yAbTaTa, Tax xax 3Aecb h3xoahtch cpaBHHTe.ibHO mhoto yrAOBaTbix 3epeH b pe3yAbTaTe He6oAbiuoro paccTOHHHH TpaHcnopTa. Determination of f !u viatile and blown sand by I. MIHÁLTZ and T. UNGÁR The authors describe a simple and quick method fór the distinguishing of fluviatile ajid bJowAi sand in well samples, based cn the study of grain shapes. Investigations on grain shapes showed the degree of wearing of the grains to be indicated nőt so mucii by' their overall shape than by the mir.ute characteristics (microrelief) of tlieir surface, observed in the case of blown grains as a motlier-of-pearl or greasy lustre.The differenee 28 Földtani Közlöny 84. kötet 1 — 2. füzet between fluviatile and blown sand is indicated by the ratio of polished and impolisbed grains. In extreme cases this difference is evident at once beneatli the magnifying glass ; in most cases, however, it is imcertain and the eharacter of the sand sample may be established by counting out only. The occasional occurrence of sharp grains in blown sands was lately alsó observed by Cailleux. (1). From the morpliological point of view tliree visually well discemible types of sand may be separated. One extremitv is represented by the sharp, splintery grain with fresh breaking surfaces, prevailing in fluviatile sands (Grain I.). Type II is of a tran- sitory cliaracter, its surfaee exhibiting a rough roundedness with smalí relief-inequalities and no definite polishing. Type III sliows the extreme evolutionary stage of the typical blown sand, of dominantly convexe outline, polished on its whole surfaee to a blunt lustre without the least ruggedness. The number of grains belonging to eacli of tliese types is counted in the samples and expressed in per cent. of the totál number of grains counted. The individual grain types are shown in Plate I. The base values fór this method are obtained by tests on recent fluviatile resp . blown grain sand samples. Results of grain type counting on sucli inaterial are represented in Table I . Fór the purpose of the test the fraction of a diameter of 0. 1 — 0.2 millimetres of each sample was used, considering that sphericity alsó depends from grain size. — A sim- ple percentage relation does nőt alwavs clearly indicate the type of the sample, bút representing the percentage numbers of the tliree grain shape types in a triangle dia- gram the fluviatile or blown origin of the sand may be well discemed. Plotting the data of a number of recent blown and fluviatile sands in the triangular diagram, the repre- sentative points will be ranged intő two well-defined groups. (Fig. 1 . : circles : blown ,sand, triangles : fluviatile sand.) Dealing with a sand sample of unknown origin, the percentage numbers are plotted in the same wav as above and the sample is relegated to that type, to the group of which the representative point of the sample falls nearest. In the two main types (fluviatile and blown) subtypes exhibiting the typical cliaracteristics in a marked, moderate resp. weak manner may be distinguished, so e. g. the samples of representative points located in the vicinity of the opposite type are classed intő the subtype called »weak«. The classification intő subtypes is seen in the tricingle diagram of fig. 2. (/ : markedly, f : moderately, (f) : weakly fluviatile, sz : markedly, sz : moderately, (sz) : weakly blown subtype) and in Table II. As seen from the results represented in Table III, it is necessary to use the same grain size fraction tlioroughout the whole set of investigations is : espeeiallv the diminisliing of the number of sharp grains with greater size is apparent, and the- refore only grains of the same size may be used fór comparison. On samples separately investigated by three different workers results agreeing witliin the limits of 1 — 2 per cent. were obtained and so the method may be declared independent of personal factors. The number of grains to be coimted is seen from fig. 3., where the dependence of sphericity percentages from the number of grains coimted is shown (triangle : intensely sharp, square : average, circle : intensely polished grains). It may be seen that the counting of about 1 50 grains is required. The reliability of the method was tested by comparison with the more exact, non-visual method of E. Szádeczky. According to Table IV and fig. 4. the grain shape types I II and III belong to the classes of rolledness No. 0 — 5 established by Szádeczky. The investigations were carried out in order to make possible the determination of sand samples from boreholes of the inter-Danube-Tisza territory, Hungary. It was established on the basis of the tests that to a depth of ca 100 ft blown sand dominates the SW part of the sand plateau Crossing the mentioned territory in the direction N — S. The determinations on the basis of grain shapes were verified by pollen ana- lysis and the molluscan fauna of the investigated strata. In the samples classed as blown sand mostly land molluscs occurred and no fluviatile remnant was met with at all. The method fails to give clear results only in the case of riverside dunes, where the small distance of blowing did nőt suffice to produee the charaeteristic number of polished grains. 29 VÁRPALOTAI SZARMATA KÓKAY JÓZSEF* (II. táblával) Bevezető A várpalotai szarmata képződményekkel inindezideig még senki sem foglalkozott behatóbban. Telegdi-Roth K. (16) ugyan bizonyos képződményeket a IV. sz. fúrás tanúsága szerint rétegtani alapon ebbe a szintbe helyez, bár ez — és a régebbi többi fúrás is — csak a szárazföldi kifejlődésü kövületmentes rétegsort liarántolta Az utóbbi összeállította KÓKAY JÓZSEF JELMAGYARAZAT. ~ 1 oüuviólts üledékek HOLOCÉN Hűbe* kvcrckav;:s ^^jdolomrttormelék TTIédesvizi mészkő kavics, agycg sfb szcrmatc szórozfoldi 1 .5 -:i^i'kcvics és agyag **0*1 f mediterrán rétegek E r* • q alsó miocén . i.magnohós* kavics J 53 dolomit FELSÓ TRIÁSZ szarmato tenger partvonala * A vizsgálatok a Középdunántúli Szénbányászati Tröszt Földtani Laboratóriumában készülték. 1953. 30 Földtani Közlöny 84. kötet 1—2. füzet 2 — 3 évben lemélyített fúrások a medence keletibb és délibb felében azonban az alsó- szarmata csökken tsósvízi kövülétes rétegeket is feltárták. Igen szép megtartású és gazdag állatvilág mutatkozott a rétegekben. Az anyag begyűjtését és kiértékelését nagyban elősegítette a kőszénmedence K-i felében lemélyített S. III. és M. III, ikeraknákból felszínre került bőséges anyag. Kőzettani analógiák alapján sikerült kimutatni a szárazföldi és csökkentsósvízi szarmata-rétegeket a Várpalota — Inota vasútvonalmenti feltárásokban is. Vitális S. a távolabb lévő berhidai 1. sz. fúrásban megállapította a csökkentsósvízi szarmata- képződmények jelenlétét. A vizsgált anyag az Egyetemi Őslénytani Intézet gyűjteményében található. Rétegtani viszonyok A medence közepének általános rétegtani viszonyait legjobban a III. sz. aknák és a mellettük lemélyített 104. sz. fúrás jellemzi, amelynek összevont rétegsora az akna- mélyítésnél tapasztaltakkal egyesítve, a következő : Pleisztocén: 1. 0,00 — 4,20 m-ig 4,20 m durva dolomitkavics ' Felső-pannon: 2. 4,20 — 64,20 m-ig 60,00 m szürke, helyenként finomhomokos, kissé palás agyag, molluszkás padokkal. (Congeria neumayri, C. bala- tonica, Limnocardium secans, Dreissensia sp.) Alsó-pannon: 3. 64,20 — 103,50 m-ig 39,30 m szürke, helyenként sárgafoltos, mészkonkréciós, zsíros vagy kissé palás agyag (Congeria subglobosa) Átmeneti jellegű: 4. 103,50 — 107,00 m-ig 3,50 m szürke, meszes, molluszkás agyag. (Melanopsis impressa, M. bonéi, apró Limnocardium és Congeria) Szarmata: 5. 107,00 — 107,50 m-ig 0,50 m szürke, melanopsisos agyag. (Melanopsis impressa, Rotalia beccarii, apró Modiolá-ls. és Limnocardium ) 6. 107,50—107,70 m-ig 0,20 m bamásszürke, riolittufás agyag. (Rotalia beccarii) 7. 107,70 — 11 3, 80 m-ig 6,10 m bamásszürke, molluszkás agyag, szapropéles, lignites padokkal. (Planorbis, Helix, Pupa) 8. 113,80 — 116,50 m-ig 2,70 m szürke, meszes, molluszkás, trocliuszos és mactrás agyag. ( Gibbula picta, Macira vitaliana, Irus grega- rius, Dorsanum duplicatum, Limnocardium vindo- bonense ) 9. 116,50 — 132,30 m-ig 15,70 m fás kőszenes agyag, szürke mészkonkréciós köz- betelepülésekkel (Helix, Planorbis) 1,80 m világosszürke, modiolás agvagmárga, molluszkákban dús. ( Modiolaria marginata, Irus gregarius, Limno- cardium sublatisulcatum ) 6,00 m zöldesszürke, mészkonkréciós agyag, kőszenes padok- kal (Helix, Planorbis) 1,80 m zöldesszürke, molluszkás agyag (Macira fragilis, Limnocardium sublatisulcatum ) 2,40 m zöldesszürke, cerithiumos agyag. '(. Potamides pictus var. mitralis, Clavatula doderleini) 0,10 m ostreás agyag (Ostrea gingensis var. sarmatica, Ervilia podolica ) 3,70 m zöldesszürke, mészkonkréciós agyag 1,50 m zöldesszürke, molluszkás agyag (Modiolaria margi- nata, Mactra fragilis) 0,50 m zöldesszürke, cerithiumos agyag (Potamides dis- junctus ) 10. 132,20—134,00 m-ig 11. 134,00—140,00 m-ig 12. 140,00—141,80 m-ig 13. 141,80—144,20 m-ig 14. 144,20—144,30 m-ig 15. 144,30—148,00 m-ig 16. 148,00 — 149,50 m-ig 17. 149,50—150,00 m-ig Kókay : Várpalotai szarmata 31 18. 150,00—185,50 m-ig 35,50 m 19. 185,50—188,80 m-ig 3,30 m 20. 188,80—194,00 m-ig 5,20 m 21. 194,00— 210, 20-m-ig 16,20 m 22. 210,20—246,00 m-ig 35,80 m Tortonai: 23. 246,00—285,00 m-ig 39,00 m 24. 285,00—289,00 m-ig 4,00 m 25. 289,00— zöldesszürke, mészkonkréciós agyag, fás kőszenes közbetelepülésekkel ( Helix, Planorbis) zöldesszürke, mészkonkréciós agyag, bentonit pa- dokkal zöldesszürke, mészkonkréciós, mésziszapos agyag durva dolomitkavics, agyagos rétegekkel zöldesszürke, homokos, helyenként mészkonkréciós agyag bamásszürke, palás, diatomeás agyag (Theodoxus pictus, Bythinia, Congeria) fás barnakőszén zöldesszürke, a tetején zsíros, lentebb homokos és molluszkás agyag (Arca, Cardium, Teliina, Denta- lium, Ostrea) Az aknában a szarmata rétegsor DK-i irányban 2 — 6° dőlésű, alsó része a tortonai palás agyagra települvén csaknem 100 m vastagságban szárazföldi jellegű üledékekből áll. Az első csökkentsósvízi település 149,50 — 150,00 m-ig tartó agyag, nagy Potamides disjunctus- okát tartalmaz. Ez átmegy egy márgás, molluszkás agyagba 148,00 — 149,50 m-ig, amelynek faimája a következő : Rotalia beccarii L., Quinqueloculina hauerina d’Or b., Modiolaria marginata Eich w, Linmo cár dilim sublatisulcatum d’Orb., Limnocardium sp., Macira fragilis Lask., Ervilia podolica Eichw. Ezután 3,70 m vastagságú kövületmentes mészkonkréciós agyagréteg, majd 10- cm-es osztreás pad következik Ostrea gingensis Schloth. var. sarmatica Fuchs fajt tartalmazván, jól fejlett példányokkal agyagos fáciesben, amely magasabb sótartalomra utal. Az osztreás padra cerithiumos agyag következik, amelyben a Cerithium félék kőzetalkotó mennyiségben vannak. Ep megtartású Planorbis félék is találhatók benne, amelyek azonban, vagy bemosottak vagy pedig az igen sekély vízben tenyésző növény- zetben éltek. A következő fajokat sikerült meghatároznom ebből a szintből : Rotalia beccarii L., Quinqueloculina hauerina d’ Orb., Triloculina consorbina d’ Orb., Elphidium macellum F. M., Modiolaria marginata Eichw., Psammobia labordei Bast., Ervilia podolica Eichw., Potamides pictus B a st., Potamides pictus Bast. var. mitralis Eichw., Potamides nympha Eichw., Vul go cerithium palatinum nov. sp., Clavatula doderleini Hoern., Nassa colorata Eichw var. sarmatica Lask., Theodoxus pictus Fér. A cerithiumos agyagban felfelé fokozatosan kevesbednek a cerithumok és helyettük más alakok uralkodók. így a 140,00 — 141,80 m-ig terjedő rétegből a következő fajokat határoztam meg : Quinqueloculina hauerina d'Orb., Modiolaria marginata Eichw., Limnocardium sublatisulcatum d’Orb., Macira fragilis Lask., Potamides pictus Bast. A következő csökkentsósvízi betelepülés 132,20 — 134,00 m-ig található egy vilá- gosszürke, molluszkás, főleg »modiolás« márga formájában, ami meszes partközeli jellegű kifejlődés. A farma általában jól fejlett példányokból áll : Quinqueloculina hciüerina d’Orb., Modiolaria marginata Eichw., Modiolus volhynicus Eichw., Limnocardium sublatisulcatum d'Orb., Limnocardium protractum Eichw ., Irus gregarius Partsch var .dissitus Eichw., Mactr a fragilis Lask., Macira vitaliana d’Orb., Calliostoma orbignyanus Hoern., Calliostoma poppelacki Partsch, Dorsanum verneuilli d’Orb. A 15,70 m vastagságú túlnyomóan szenes, szapropéles sorozat után követke2Ő agyagréteg igen szép farmát adott az aknákban és a közelében levő fúrásokban. A 1 13,80 — 32 Földtani Közlöny 84. kötet 1 — 2. füzet 1 16,50 m mélységben jelentkező réteg alsó zónájában a Macira vitáliana d'Orb. faj dominál, míg a felsőben a színes Trochus- és a Dorsanum- félék. A gyönyörű megtartású és gazdag farma a következő alakokból áll : Nonion granositm d’Orb., Nonion perforatum d’Orb., Nonion depressulum W — J., Elphidium striatopunctatum F., M., Elphidium macellum F. M., Elphidium cfr. subum- bilicatum Czjz., Triloculina consorbina d’Orb., Ouinqueloculina hauerina d’Orb., Spirorbis heliciformis Eichw., Bryozoa sp., Modiolaria marginata Eichw., Modiolus volhynicus Eichw., Limnocardium vindobonense Partsch, Limnocardium sublatisul- catum d’Orb, Limnocardium plicatum Eichw., var. plicatofittoni Sinz., Limnocardium sublatisulcatum d’Orb., var. paucicostatum Hoern, Mactra vitaliana d’Orb., Irus grega- sius Partsch var ponderosa d’Orb., Ints gregarius Partsch var. dissitus Eichw., Solen subfragilis Eichw., Dorsanum duplicatum Sow. var. major Friedb., Dorsanum dupli- catum Sow. var. minor Friedb., Dorsanum verneuilli d’Orb., Gibbula picta Eichw., Calliostoma poppelacki Partsch, Tornatina lajonkaireana Bast., Bullinella convoluta Brocc., Potamides disjunctus Sow., Potamides hartbergensis Hilb. nov. var. extortus, Hydrobia stagnalis Bast., A eme a cfr. compressiuscula Eichw. Ezután 107,50 m-ig egy 6,10 m-es édesvízi üledékcsoport következik, szenes agyaggal, Helix-ekkel és Píanorbis- okkal, majd erre 20 cm-es riolittufás mésziszapos agyag sok Rotalia beccarii L.-val. Ez átmegy azután az alsó szarmata esökkentsósvízi sorozat legfelső tagjába, amelynek korcs mikro- és makrofaunája erősebb kiédesedésre utal. Uralkodó fajok : > Sok Melanopsis impressa Krauss, sok apró Modiolus volhynicus Eichw., apró, a Limnocardium sublatisulcatum d'Orb -hoz közel álló alakok és nagy, lapos, kóros el- változásokkal bíró Rotalia beccarii L. foraminiferák. Ez a kb. félméteres pad azután átmegy az alsó-pannon melanopsisos, congeriás, korcs limnocardiumos rétegekbe, tehát az alsó-pannon 107,00 m-től felfelé kezdődik. A III-as aknák környékének esökkentsósvízi szarmata képződményei igen sekély (mutatja például a sok növényi maradván}- és a bemosott édesvízi csigák) partközeli, tengeröbölben ülepedtek le. Tengeri padok váltakoznak édesvízi mocsári képződmények- kel. Megállapítható a faunából az is, hogy alulról felfelé haladva a sótartalom némileg csökken az egyes tengerelöntések során. A közbetelepült édesvízi üledékekből Pisidium amnicum 51 üli., Procampylea sarmatica Gaál és Pupa acuminata larteti Dup. fajok vannak. Északnyugat felé haladva a esökkentsósvízi szarmata üledék mindinkább mesze- sebb fáciesűek. A III. sz. aknák kömvékén és a medence déli felében, Ősi község környékén, több fúrás nagyjából azonos kifejlődésű képződményeket és faimát tárt fel. Ősi DXy-i oldalán lévő 117. sz. fúrásban 194,40 — 202,40 m-ig terjedő 8,00 m vastagságú szürke, szenesedett növényi maradványodat is tartalmazó i>mohrensterniás« rétegből a következő gazdag faunát s’kenilt meghatároznom : Nubecularia novorossica Kar, et Sinz., Elphidium aculeatum d’Orb., Elphidium reginum d’Orb., Elphidium macellum F. 51., Elphidium erispum L., Elphidium cfr. subumbilicatum Czjz., Ouinqueloculina hauerina d’Orb,. Ouinqueloculina haidingeri d’Orb., Ouinqueloculina inflata d’Orb., Quinqueloculina verneuillina d’Orb., Ouin- queloculina boueana d’Orb., Triloculina consorbina d’O r b., Rotalia beccarii L., Spirorbis heliciformis Eichw., Modiolaria marginata Eichw., Limnocardium vindobonense Partsch , Limnocardium cfr. praeplicatüm II i 1 b., Ervilia podolica Eichw., Syndesmya reflexa Eichw., Ocenebra sublavata Bast ., Potamides pictus Bast., Potamides pictus Bast. var. mitralis Eichw., Potamides nodosoplicatus Hoern., Vulgocerithium mediterraneum Desli., Vulgocerithium rubiginosum Eichw., Calliostoma anceps Eichw., Mohrensternia inflata And., Mohrensternia styriaca Hilb., Mohrensternia hydrobioides Hilb., Hydrobia stagnalis Bast., Tornatina lajonkaireana Bast., Bulla cfr. enikalensis Kol. Theodoxus pictus Fér. Ugyanebből a fúrásból 187,90—191,00 m-ig szintén szürke agyagban a következő faunát találtam : Kókay : Várpalotai szarmata 33 Nubecularia novorossica Kar. et Sinz., Rotalia beccarii L., Elphidium macellum F. M., Elphidium crispum L., Quinqueloculina hauerina d’Orb., Modiolaria marginata Eichw., Limnocardium vindobonense Partsch, Solen subfragilis E i c h w., Ocenebra sublavata Bast., Potamides pictus Bast., Potamides nodosoplicatus Hoern., Vulgo- cerithium rubiginosum E i c h w., Terebralia pauli Hoern., Mohrensternia inflata Andr., Hydrobia stagnalis Bast., Theodoxus pictus Fér. A magasabb szintekben meszes kövületmentes képződmények vannak, csak 143,00 m-ben zárja le a csökkentsósvízi rétegsort egy miliolideás márgapad. Utána fokozatosan kőzettani átmenettel az alsó-pannon következik. Hasonló rétegsora volt csaknem azonos faunával az Ősi északkeleti végénél levő 126. ez. fúrásnak. A 174,00 — 177,00 m-ig levő szürke, »mohrensterniás« agyagnak a faunája a következő : Rotalia beccarii L., Elphidium reginum d’Orb., Elphidium crispum L., Elphidium macellum F. M., Quinqueloculina hauerina d’Orb., Quinqueloculina boueana d’Orb., Quinqueloculina inflata d’Orb., Modiolaria marginata Eichw., Modiolus volhynicus Eichw., Limnocardium cfr. lithopodolicum Dub., Macira fragilis Lask., Ervilia podolica E i c h., Ocenebra sublavata Bast., Calliostoma anceps Eichw., Potamides pictus Bast., Potamides pictus Bast. var. mitralis E i c h w., Potamides nodosoplicatus Hoern, Terebralia pauli Hoern., Vulgocerithium rubiginosum Eichw., Vulgocerithium mediter- raneum D e sh., T ornatina lafonhaireana Bast., Mohrensternia styriaca Hilb., Mohren- sternia inflata Andr., Mohrensternia inflata hydrobioides Ilii b., Mohrensternia sarmatica Friedb., Mohrensternia angulata Eichw., Hydrobia stagnalis Bast., Theodoxus pictus Fér. Ez a fúrás is több tengeri padot harántolt. 145,40 — 148,00 m-ig is zöldesszürke, tengeri agyag található, amelyben a következő farma mutatkozott : Rotalia beccarii L., Quinqueloculina hauerina d’Orb. Triloculina inflata d’Orb., Ervilia podolica Eichw., Ervilia cfr. trigonula S o k., Clavatula doderleini Hoern., I Potamides pictus Bast., Potamides pictus Bast. var. mitralis Eichw., Potamides nympha Eichw. Ez a szint a III. akna környéki »cerithiumos« szinttel (141,80 — 144, 20-ig) azono- sítható a fauna alapján. 145,00 m-ben egy zöldesszürke, meszes, édesvízi agyagban a Cyclostoma (Poma- tias) bisulcata Ziet. példányai voltak. A 126. sz. fúrásban 2 — 3 márgás mészkőpad is jelentkezett. A 142,00- — 144,20 között átfúrt padot szint belileg a III. akna környéki »modiolás« márgával (132,20 — • 134,00) lehet azonosítani az ősmaradványok és kőzettani rokonság alapján. Faimája : Quinqueloculina sp., Modiolaria marginata E i eh w., Modiolus volhynicus Eich w., Limnocardium vindobonense P a r t s c h, Limnocardium sublatisulcatum d’Orb., Limno- cardium protractum Eicliw., Limnocardium cfr. lithopodolicum Dub., Macira vitaliana d’Orb. A mellékelt szelvényből kitűnik, hogy ezen két utóbbi betelepülés, a »cerithiumos« és a »modiolás« szint a 117. sz. fúrásban, mint parttól távolabb eső meszes, márgás és j foraminiferás képződmény jelentkezett. Ugyanakkor a medence legmélyebb és legidősebb szarmata tengeri képződményei a »mohrenstemiás« rétegek, amelyek a 117. és 126. sz. fúrásokban megvoltak, a III-as akna környékén már nem fejlődtek ki. Itt csak a mocsaras, partszegélyi fácies (104. sz. fúrás 150,00 — 185,50 m-ig) található szapropéles és kőszenes rétegekkel. A 1 26. sz. fúrás 100,00— 142,00 m között meszes, márgás és foraminiferás par- toktól távolabbi képződményeket harántolt, amelyek a III. aknák környéki (107,00 — 116,50 m-ig) magasabb csökkentsósvízi rétegek fáciesét képezik. Ezt iga- zolja a mikrofaunák azonossága is, így például a 113,00 — 118,00 m közé eső meszes, márgás rétegekből a következő faunát határoztam meg : 3 Földtani Közlöny 34 Földtani Közlöny 84. kötet 7 — 2. füzet Nonion granosum d’ Orb., Nonion perforatum d'O r b., Nonion depressulum W — J., Elphidium macellum F. M., Elphidium efr. subumbilicatum Cz;'z., Triloculina consorbina d'ürb. A mikrofauna jól egyezik a 114. sz. fúrás 1 13,80 — 1 16,50 m-ig terjedő otrockusos és mactrás« szintjével. A 108,00 — 1 1 1,00 m-ig levő márgában Rotalia beccarii és sok Bryozoa található, amely inkább a legfelső »melanopsisos« rétegekkel tehető egyszintbe. Különben a sok Bryozoa jelenléte az erősen meszes kifejlődés következménye . A mellékelt szelvényből kitűnik, hogy a fiatalabb tengeri rétegek egyre messzebbre hatoltak a szárazföld felé, túlterjedte* az idősebbéiben. így a legfelső Képződmény a »melanopsisos« szint (104. sz. fúrásban 107,00 — 107 50 m-ig) az inotai állomásig vagy valamivel túl fejlődött Ki. A vasúti bevágásban márgás növénymaradványos mészkő és meszes agyag formájában Melanopsis impressá és Bryozoa faunával megtalálhatjuk. Az Inota- — Várpalota vasútvonal melletti feltárásokban erősen meszes, mészkő- pados édesvízi üledékek vannak sok elmeszesedett növényi maradványokkal, főleg sás- és nádfélék alkatelemeivel. A kioldódott növényi részektől likacsos mészkövek és egyéb meszes üledékek rétegtanilag a »melanopsisos« szint alatt foglalnak helyet. Ez fúrásokban és külszínen is megfigyelhető. Ezek a meszes üledékek egészen sekély, partmenti és édesvízi, talán lagunáris lerakódások. , Még megemlítem, hogy az Ősi déli végénél levő 125. sz. fúrás a 117 -hez hasonló rétegsort és faimát tárt fel, csak általában még meszesebb kifejlődésben. Egyik legérde- kesebb rétege a 180,00 m mélységben levő kb. 20 em-es a »cerithiumos« és a »maetrás« színt közé eső Boreh's-ekben dús mészkő a következő faunával : Borelis meló F. M., Qninqueloculina sp., Limnocardinm vindobonense Partsch, D őrs amim duplicatum Sow., var. minor Friedb., Potamides pictus Bast., Potamides nodosoplicatus Hoern. A rendelkezésre álló adatokból kiviláglik, hogy a maximálisan 140,00 m vastagságú szarmata üledéksor alsó része partszegélyi, szárazföldi jellegű leraKÓdás, mégpedig uralkodóan zöldes színű, néha tarka, homokos, vagy mészkonkréeiós agyag, Közbe települt kavics, vagy kavicsos agyag lencsékkel. A rétegsor alján bentonit, vagy mállott riolittufa réteg is található. Ez a szárazföldi sorozat az észak, északnyugati és nyugati peremeKen nagy szélességben helyettesíti a csökken tsósvízi kövületes szarmata rétegeket, tehát az utóbbinak egyidejű fáciesét Képezi. A szarmata tenger medencéjének a közepe, leg- alábbis a mélyebb része, a jelenlegi miocén (tortonai) Kőszénmedence keleti felében van meg. A szarmata szárazföldi üledékek tehát a medence nyugati és északi felében, a medence közepén rakódtaK le. A tengeri elöntés után tovább Képződtek a peremeken, párhuzamosan az elegyesvízi üledékekkel. Berhida és Peremarton irányában kb. 40 m vastagságú a szarmata, de a szárazföldi kifejlődésű rétegsorozat hiányzik. A terresztrikus sorozat kelet és délnelet felé haladva mindig kisebb szemcsenagyságú lesz, a kavics- lencsék kivékonyodnak és jórészük kimarad, mutatván, hogy a szárazföldi törmelék- szállítás főleg nyugatról jött. Ebből az irányból szállított törmelékben a kavics főleg erősen gömbölvített, kvarcanyagú. Északról délfelé irányuló erózióra utalnak a száraz- földi sorozat mélyebb szintjében, a III. sz. almák környéKén található durva, szögletes dolomittörmeléK lencsék, amelyek feltétlenül az 1- — 2 km-nyire észak felé levő alaphegy- ségről kerültek oda annakidején. Ezen a tájon a szárazföldi rétegek átmosott Numnruli- náKat is tartalmazna*. Amint a számos kutatófúrásból, külszíni és bányabeli megfigyelésből kitűnik, a nvugati peremeken a szarmata szárazföldi időszak alatt erősen erodálódott az idősebb rétegsor (lásd a szelvényt), így a tortonai palás agyag, a kiemelt sasbérceKen a kőszén NY 38 35 IX 8 62 82. . K ^TTTÍTTTfiTffm^ " 1 -^íi- - -- - - -- -- -- --- - - - mnji '■ i 'mi r! i , n ;Ti 1 1 íj, .TiirrnTTfi ^iHTiTh i irMT^^^^mTnT^^nTTTiTnT ^TiiiiiiiiMiiiinTT^ffinr 0 100 500 m OONY 117 126 79 104 ÉÉK Szelvények a várpalotai kőszénmedencén keresztül Kókay : Várpalotai szarmata 35 telep is, egészen a feKvö képződmény eidg lepusztult. A Cseri bányaüzem számos pontján, főleg a nyugati részeken a durva kavicsos-agyag közvetlenül a kőszénre települ, amely végül egészen el vékonyodik. Kel éti irányban2 — 3 km-re a tortonai palás agyag egy vékony, fejtésre nem érdemes kőszéntelep közbeiktatásával, a palás agyag fokozatos elszenese- désével lassú átmenetet jelez teljes konkordanciával a szarmata szárazföldi jellegű üle- dékek felé. Sajnos fauna sem az átmeneti zónában, sem a szárazföldi képződményekben nincsen. A fentiekből nyilvánvalóan látható, hogy amíg a peremeken az üledékképződés szünetelt a két emelet között és a szárazföldi denudáció működött, addig az állandóan fokozatosan süllyedő medencében az 'üledékképződés folyamatos volt. Tehát a várpalotai medence klasszikus példája annak, hogy az egyes földtani korszakok között, a megújuló földkéregmozgások eredményeképpen a peremeken denu- dáció mutatkozott eróziós diszkordanciával (például a Cseri bányamezőnél is), melynek mentén éles határral válnak el egymástól a két egymást követő korszak képződményei. Tekintve, hogy a peremi képződmények inkább felszínen vannak, mint a medencebeli fiatalabb üledékekkel rendszerint elfödött rétegek, régebben megfelelő adatok hiányában nyugodtan kimondták, hogy az egyes korszakokat (törtön — szarmata, szarmata — pan- non) szárazföldi denudációs időszakok választják el egymástól. A zalavidéki és egyéb, így' a várpalotai medence közepi mélyfúrások azonban azt igazolták, hogy ar süllyedő medencékben nem volt üledékképződési hézag, sem diszkordancia. Ez tapasztalható a pannon-szarmata üledéksor határán is. A medence közepén (a III. sz. aknák környékén), az alsó-szarmata képződmények, kőzettanilag és valószínű- leg faunisztikailag is fokozatosan korkordánsan mennek át az alsó-pannóniai rétegekbe, amelyekre azután a felső-pannóniai palás agyagok következnek. Ugyanakkor a medence északnyugati peremén, a Loncsosban lemélyített 97., 98., 103. sz. és egyéb mélyfúrások- ban a szarmata rétegsorra eróziós diszkordanciával települnek a felső-pannon »balato- nicás« képződmények, egy kavics-réteg közbeiktatásával, az alsó-pannon hiányával A szarmata rétegek fúrómagjain nagyobb dőlésszög mérhető, mint a felső-pannon rétegek mintám. Tehát a peremeken idősebb szarmatakori mozgások figyelhetők meg. Ezt igazolja az előbbiekben is említett sasbérc a Cseri bányaüzem területén, ahol a tor- tonai kőszénfedő palás agyagot, a kőszéntelepet, sőt a kőszénfekvő képződményeket is részben letarolta a szarmata erózió. A szelvényen ez jól látható. Az Ősi-tői északkeletre levő tortonai-emelet utáni mozgások következtében kiemelt táblát szintén szarmata erózió tarolta le a kőszénteleppel együtt, ahogyan ezt a 126. sz. fúrás igazolja (lásd a szelvényt), amelyben a tortonai kőszénfekvő rétegekre durva kavicsos szarmata üledékek következnek. Horusitzky (7) a Galgavölgyben is feltételezett már régebben egy pre- szarmata — poszttortonai denudációt, ahol sok helyen az egész tortonai-üledéksor áldoza- tául esett az idősebb szarmata eróziónak. Ősföldrajzi vonatkozások A szarmata tenger partvonala minden valószínűséggel a mellékelt térképen feltüntetett határon húzódott végig. Amint a rendelkezésre álló fúrási és egyéb adatok bizonyítják, a szarmata tenger hosszúra elnyúlt öböl formájában ékelődött be a száraz- föld testébe. Lehetséges, hogy a tenger partvonala a valóságban még valamivel nyuga- tabbra volt, az tény' azonban, hegy a csökkentsósvízi kövületes képződmények csak a feltüntetett határig találhatók meg. Ettől a vonaltól nyugatra még volt néhány fúrás, amelyekben tarka homokos agyagban egy -két foraminifera található, de ezek bemosottak 3* l 36 Földtani Közlöny 84. kötet 1 — 2. füzet lehetnek, mivel néha koptatott Nummulinák is találhatók bennük. Az Inota — Várpalota vasútvonal menti feltárásokban a partmenti lápnövényzet meszes üledékekbe ágyazott tömege tanúskodik arról, hogy a partvonal csak idáig tartott. Kelet felé a feltüntetett határnál keletebbre levő fúrások rövidesen elérték az alaphegységet pannon rétegek harántolása után és így a keleti partot valószínűleg tektonikai vonalak szabták meg. Az északi határt az alaphegység vonja meg, amint ezt a XXV. sz. fúrás is igazolja. A A tengerág dél feié volt nyitott a tulajdonképpeni szarmata tenger felé, a Berhida 1. sz. fúrás tanúsága szerint. Innen törtek be azután az egyes ingressziók az állandóan, de lüktetve süllyedő öbölbe. Környékbeli vulkáni tevékenységről tanúskodik az a 2 — 3 vékonyabb, vagy vas- tagabb bentonitos riolittufa közbetelepülés, ami a szarmata rétegsorban megtalálható. Ugyancsak megállapítható, hogy a medence közepe a földtani idők folyamán állandóan kelet-délkelet felé tolódott el. A középső-miocén korú kőszéntelep és a kőszén- fedő palás agyag a város délkeleti végétől kb. 1 km -re a legvatagabb. Úgyszintén a palás agyag itt a legfinomabb szemcséjű, míg távolabb már homokos közbetelepülések talál- hatók beime. Tehát ezek szerint joggal feltehetjük, hogy itt volt az akkori medence középpontja. A tortonai kőszénfedő palás agyag és a szárazföldi szarmata képződmények határán levő kőszéntelep súlypontja ettől délkeletre, a II. sz. akna környékén lelhető ; a szarmata tengeröböl közepe a III. sz. ikerakna környékén; míg az óholocén nádas- iladányi tőzegtelepé a csőri vasútállomástól délkeletre található meg. A mai térszíimek s itt van a legmélyebb pontja a medencében. Ez a fokozatos eltolódás feltétlenül állandó fejlődés, a Bakony hegység lassú kiemelkedésének következménye. Őslénytani rész Xubecularia novorossica Karr. et Sinz. 1876. Xubecularia novorossica, Karrer - Sinzow: Über das Auftreten etc., K. Akad. Wiss . Wien, Math.— Nat. Bd. 74. Abt. I. p. 279 Ezt a közismert fajt, amely az orosz középső szarmatára igen jellemző, a 117. sz. fúrás legalsó, »mokrenstemiás« rétegeiben találtam meg több példányban, bár nem túl gyakori. A talált faj azonosságát Majzon L. is megerősítette. Érdekes az, hogy a példányok mélyebb szintben fordulnak elő, mint a balaton- földvári fúrásban. Ügydátszik, hogy a fajnak nincs szintjelző szerepe, mivel az alsó szarmatában is honos, bár nem annyira elterjedt, mint a középsőben. Borelis meló F.-M. 1803. Nautilus meló , Fichtel— Moll: Testacea microscopica etc., Wien, Tab. 24. 1846. Alveolina meló. d'Orbigny: Foram. foss. du bassin tért. Vienne. VII. 15 — 16. 1947. Borelis meló, Méhes K. : Magyarország tercier foraminiferái. II. 36. Ez a típusos tortonai alak első pillanatra igen meglepő a szarmatában. Schréter (13. 259.) szerint azonban a »nagyobb sótartalomra utaló alakok azt bizonyítják, hogy a szarmáciai beltengerek vizében a sótartalom nem oszlott el egyformán, hanem egyes öblök vize nagyobb sótartalmú volt.« — »A foraminiferák kíséretében levő makrofatma rögtön eldönti a rétegek tortonai vagy szarmáciai korát. « J ekeli us (8) is említi Soceniból ezt a fajt, de bemosottnak tartja. Az itteni esetben azonban szó sem lehet ilyesmiről. Egyrészt finomszemű üledékkel (mészkő) állunk szemben, másrészt pedig fiatal és idősebb egyedek tömegesen találhatók egymás mellett, míg más foraminifera egy-két Miliolidea Kivételével nincsen. Kókay : Várpalotai szarmata 37 Lelőhelye : 125. sz. fúrás 180,00 ra-ből, a »ceritliiumos« és a »maetrás« rétegek között. Potamides hartbergensis extortus nov. subsp. II. tábla 2 a — d. (N = 3x) Ez az alak közel áll Hilber Potamides hartbergensis var. schilbachensis fajához (6). A talált új alaknál az alsó két csomó összeforrt egy bordácsxába, amely a felette lévő csomóval ívelten helyezkedik el a Kanyarulaton. Külső habitus szempontjából jellemző a nagyobb és karcsúbb termet. A leglényegesebb eltérés azonban a szájnyílás- ban és az utolsó kanyarulatban mutatkozni, amennyiben az utóbbi erősen Kiugró, szinte Ki csavarodott, míg az erősen fejlett, csurgÓKkal ellátott, szögletes szájnyílás hosszten- gelye Kb. 45°-ot zár be a csiga tengelyével. A III. sz. aKna környékén a 113,80 — 116,50 m-ig terjedő réteg felső zónájában elég gyakori. Vulgocerithium palatinum nov. sp. II. tábla 1 a — f. (N = 3x) Ez az alak, külső habitus tekintetében a Vulgocerithium rubiginosum, Bichw- fajhoz áll legközelebb, amennyiben a szájnyílás és a csiga körvonalánál hasonló vonások figyelhetők meg, azonban valamivel kisebb termetű és nem annyira kerekded, konvex és a kanyarulatokkal párhuzamos vonalkázás nem olyan éles. Az új fajt a Vulgocerithium rubiginosum-hól származtatjuk le olyan formán, mintha az egymás feletti bütykök és csomók egy -egy erősebb és élesebb bordácskában forrtak volna össze. így a díszítés szempontjából legjobban hasonlítható a Mohren- sterniá- hoz, vagy egy Prososthenia zitteli Lör. nevű csigához (8. Taf. 33. Fig. 1 — 3.). Egy kanyarulaton leginkább 9 borda van. A kanyarulatok száma szintén 9. A bordák a szomszédos kanyarulatokon nem okvetlen egymás felett helyezkednek el. A száj- nyílás kissé kiugró és lekerekített. A szájnyílás hossztengelye 60°-ot zár be a csiga hossz- tengelyével. A III-as akna környékén a »ceritliiumcs« szintben (141,80 — 144,20 m-ig) számos példány található. A legutóbbi időben Bőd a J. is megtalálta a Bicskei-öbölben, Uny vidékén. * A 76 fajból álló gazdag faunának úgyszólván minden alakja megvan az alsó- szarmatában. Azonban ennek több mint egy harmada a középső szarmatában is meg- található, sőt némelyik ott a vezérkövület szerepét tölti be, mint például a Nubecularia novorossica K. etS. Különösen a mikrofaunát tekintve, legközelebb áll a Balaton-környéki szarmata rétegeK faimájához, hiszen földrajzilag is ez a vidék van hozzá legközelebb, A bicskei öböl faimája is erősen roxon a várpalotaival, azonban ezt azzal is magyaráz- hatjuK, hogy a bicskei medence szarmata üledékei alaposabb feldolgozást nyerteK és így több fajt ismerünk onnan, mint a Balaton környékéről. IRODALOM — UTTÉRATURE 1. Bethlen G. : A bihar — szilágyi Rézhegység északi peremének földtani és őslénytani viszonyai. Földt. Szemle melléklete 1933. - — 2. B o d a J. : Sóskút környékén végzett földtani és őslénytani megfigyelések. Kézirat 1951. — 3. Gaái I. : A hiuiyad- megyei Rákösd szarmatakorú csigafaunája. Földt. Int. Évkönyv XVIII. 1. — 4. Gaál I.-. Mi a »pannon« s mi a »pontusi«? Bány. és Koh. Lapok 1938. — 5. Hilber : Sarrna- tisc\\e-Mioeáne Conehylien Oststeiermarks, Graz, 1891. — 6. Hilber : Die sarmatische Schiclrte von Waldorf bei Wetzelsdorf. — 7. Horusitzky F. : A Gutái hegyi mészkő koráról és fácieséről. Földt. Közi. 1936. — 8. Jekelius E. : Sarmat und Pont von Soceni (Bánát). 1941. — 9. Klika G. : Die tertiáren Land- und Süsswasser Conehylien des nordwestlichen Böhmens. Arch. d. nat. Landesdurchforsehung von Böhmen. Bd. 38 Földtani Közlöny 84. kötet 1 — 2. füzet VII. Prag 1891.— 10. Meznerics I. : Az Uny-Tinnye vidéki fiatal harmadkon üledékek föld- és őslénytani viszonyai. Földt. Szemle melléklet 1930. — 11. Papp A.: Unter- suclnmgen an’ dér sannatiselien Faima von Wiesen. Jb. d. Zweigstelle Wien d. Reieh- stelle f. Bodenforseliung 89. Wien 1939. — 12. Scliréter Z. : A sarmatiai emelet. A bala- tonföldvári fúrólyuk. A Balaton Tud. Tanúim. Eredm. I. köt. — 13. Sckréter Z. : A Kárpátok által körülvett medencék sannaciai képződményei és azok állatvilága. Mát. Tenn. Tud. Ért. 1941. — 14. Sümegliy J. : Szarmata csigafaunák a Mátra és" a Bükk aljából. Földt. Közlöny LIV. 1924. — 15. Szalai T. : A várpalotai lignitterületen végzett földtani felvétel . Kézirat 1950. — 16. Telegdy Roth K. : A várpalotai lignit - terület. Földt. Közi. LIV. 1924.— 17. Vitális I : Sopron környékének sarmaciai és pannoniai-pontusi üledékei és kövületei. M. Á. F. I. Évkönyve XL. 1951. — 18. Ven dl M- : Sopron geológiája. Sopron 1930. K Bonpocv capMaTCKHx OTJioweHHií mccthocth BapnajiOTa b B e h r p h h fi. K o k a h HacTOHinan craTbH nocBHiueHa xoHTHHeHTajibHbiM h mopckhm otjiojxchhhm MHone- HnBO-cap.MaTCKoro B03pacTa, nogpoÖHO 0ÖHapy>xeHHbiM b nocJiegHpe Bpe.MH b paftoHe Ka.MeHHOyrojibHoro öacceüHa mccthocth BapnaaoTa Ha ochob3hhh najieoHTOJiorHH h na.qeo- reorpaijiHH. , Oőman nogpoŐHan oneHKa öbiaa npoii3BegeHa rjiaBHbiM o6pa30M Ha ochob3hhh gaHHbix, nonyueHHbix hs MHoroqiic.qeHHbix öypoBbix ckb3>khh h uiaxT JVe 111., npoxogHumx y- Ka3aHHbie oópa30BaHHH. Cxe.ua cTpaTnrpa<})HH cjiegyxmiaH : Ka.MeHHoyrojibHoe MecTopo>xgeHHe HaxogHTcn b BepxHeft qacTii MOpcKnx cjiocb cpegHe.MHOiieHOBoro B03pacra 400 — 500 m MOiimocTbio, 3ajieraio- iuhx Ha KopeHHbie njiacTbi. Oho cmchhtch npecHOBOgHbiMH, cJiaHiieBaTbi.Mii, gHaTOMOBbi.Mii tjih- H3MH, IipnypOqeHHbiMH K TOpTOHCKOMy HpyCy. STOMy CJieayiOT KOHTHHCHTajIbHbie Cap.MaT- CKHe o6pa30BannH, c.\ieHHiomnecH necqaHHCTbiMH, n ecrp o tji hhh cthmh őaHxa.MH. To oőctoh- Te.ibCTBO, mto cap.MaTCKne cjioh 3ajieraioT 3po3HOHHbiM, HecorjiacHbiM Han.iacTOBaHHeM Ha TOpTOHCKHe OTJIOHvCHHH, yKa3bIBaeT Ha TeKTOHHqeCKHe gBH/XCHHH, HMCBUlHe MeCTO MOKgy flocapMaTCKOH-nocjieTopTOHCKOií, c.ieaoBaTe.ibHO TopTOHCxoH-capMaTcxoií anoxoH. B ucht- pajibHbix qacTHX őacceiiHa ocagoqHoe HaKonaeHHe h neTporpatjMqecxaH noc.negOBaTejibHOCTb HBJ1HK)TCH HenpepbIBHbIMH. KoHTiiHenTa.TbHbie oTJiO'/KeHiiq cap.MaTCKoro B03pacTa BCTpeqaioTCH xax Hapngy c oőpa30BaHiiH.\m Mopcxoro xapaKTepa, Tan h nog hhmh (b npnöpoxHbix qacrnx b miipoxoH gyre), b Biige MaTepuHCxoK (jiamiH MomHOCTbio 50— 100 m. XapaxTepHbie Mopcxne nnacTbi npoHB.qnioTCH b öojiee boctohhoh nojiOBHHe őacceiiHa, xopouio pa3BHBaiomHecH okojio rnaxT JVe III. b rjiHHHCTOü h MepreancToü Fannii. To oöctoh- TeabCTBO, qTO otjiowchhh hbjihiotch npnöpoKHbiMH 3a.qeraHHHMH, yxa3biBaeT Ha MejibKoe Mope, onycKaiomeecH HenpepbiBHO, ho nyjibCHpyKmm.M o6pa30M, t. e. Mopcxne otjiojxchhh, öoraTbie iicxonaeMbiMH. cmchhiotch xaMeHHOyrojibH mmh, canponejieBbiMH, npecnoBOgnbiMH 6aH xa.MH . nepBan SaHKa CBHTbi MomHOCTbio 40 m hbjihctch r.iHHHCTbiM Meprejie.M c rocnog- CTBy louiHMH Modiolae h Limnocardia. Cnegyiomee Mopcxoe o6pa30BaHne cjiaraeTcn H3 n.qacra c Ostrea MomHOCTbio 10 cm ; oh nepexogHT b öojiee To.qcTyio r.qimy, (ftayHa xoTopoií cocTaBJineTCH b nopogoo6pa3yK)me.M KOJinqecTBC H3 öpioxoHorHx, rjiaBHbiM oőpa30M npHHagjie>xamHx k (jjop.MaM Potamides pictus. B 3tom, Tax Ha3biBae.M0M »ropH30HTe c Cerithimm BCTpeqaeTCH HOBbiii BHg : V ulgocerithium palatinum b MHOroqHCJieHHbix 3X3eMiuiHpax. FIotom caegyeT r.iHna c rocnogCTByiomHMH Macira fragilis h Modiolaria marginata. riocjie canpone.ieBOH cbhth MomHOCTbio 8 m, BCTpeqaeTCH Meprejib c Modiolae, rjiaBHbiM o6pa30M c MHoroqHCJieHHbiMH (JiopMaMH Modiolaria marginata h Modiolus volchynicus. riocjie ynieHOCHbix r.THH xpyrao 15 m MomHOCTbio caegyeT rjiHHHCTbiü cjioh 2,5 m MomHOCTbio, cogep>xamHH őoraTyx> ayHy xopoinefi coxpaHHOCTH, c rocnogCTByiomHMH (Jop.MaMH ubct- hhx Trochus h xpynHbix Macira. IlocJie 3Toro ropH30HTa c Tröchus h Macira 3ajierax)T CHOBa npecHOBOgHbie cjioh c MajiOMomHbi.Mii, yxa3biBax)mHMH Ha Bbicmyio cojieHocTb, npocjioií- X3MH. CaMOü BepxHeií 30hoíí capMaTcxnx caoeB hbjihctch pHOJiirr-Ty<})OBaH 6aHxa c mhoto- qHCJieHHbiMH Rotalia beccarii. fjiHHa c Melanopsis impressa, 3ajieraiomaH Ha 3T0, COgep- / Kókay : Várpalotai szarmata 39 >naeT MejiKne, aereHcpaTHBHbie Modiolae h MejiKne, nnorao peőpuc'rbie Limnocardia. TaKHM oőpa30M bch (jiayHa noKa3biBaer Ha peflyunpoBaHHyio, Booöme HeBbiroflHyio cojieHOCTb. B oc- HOBHOM 3T0 OÖCTOHTejlbCTBO HBAfleTCH nepeXOflOM K HIWHHM naHHOHCKHM P03M, TaK KaK BblC- íHHe njiacTbi coAepwaT ywe Congeria subglobosa h Apvrne HH>KHenanHOHCKHe (JiopMbi b toíí we neTporpa^HHecKoií (JjopMauHH. B ioro3anaflHOH nonoBHHe öacceÖHa, b paííOHe c. 3ujh, b Gypeminx N2N2 117 h 126 BCTpeHajincb Towe capMaTCKan cbht3 h Mopcxne OTjioweHHH. OaHano 3A.ecb, b caMOM HH3y, HaxoAHTCH rpynna tahh, coAepHíaman SoAbuioe KOJinqecTBO bha3 Mohrensternia. ÜHa He nepeMemaJiacb b ceBepnOM HanpaBAeHHH, b paüoH uiaxT JV2 III., a oőpa30BbiBajia npn6pe>KHyK) (JjopMaunio, öoAOTHyio, yrAeHOCHyio (JíauHio. BooGme roBopa : ae.M Bbicme Jie>KHT ypoBeHb mopckhx otaojkchhh, Teni Aanbme npo- hh K3A0 MOpe k AiaTepHKy. BnponeM b cjiohx c Mohrensternia BCTpenaeTCH h Nubecularia ( Sinzowella) novorossica, pyKOBOAHmee HCKOnaeMoe cpeAHero capMaTa. BepoaiHO, hto 3tot bha H3BecTeH ywe b HHWHeM capiviaTe. Okoao c. 3ujh BCTpeaaioTca 11 BbiciueyKa3aHHbie, őoraTbie HcnonaeMbiMH 63hkh, h Bbicuine ropH30HTbi HB.iaioTca 3Aecb Ae>KamnMn Aaaee ot őepera, raaBHbiM oöpa30M n3BecT- HHKOBblMH OTAO>KeHHHMH C 4)OpaMHHH(J)epaMH . CpeAH nepeaHcaeHHbix 76 bhaob, npoHcxoAflmHx H3 capMaicKHx caoeB m6cthocth BapnaaoTa, oahh aBjraeTca xapaKTepHbiM ajih cpeAHero capMaTa, ocTaAbHbie 75 bhaob xapax- TepHbl AAH 0Őpa30BaHHH HH>KHe-CapMaTCKOH 3nOXH, XOTH OAHa TpeTb 3THX BHAOB >KHaa H B cpeAHeM cap.waTe. OnncaHHaa b cTaTbe ())ayHa yKa3biBaeT Ha MOpcKHe OTAOweHHa noHH>KeHHOH coae- HOCTH. Le Sarmatien de Várpalota pár J. KÓKAY Cette étude s’occupe de la stratigraphie et de la paléogéographie des sédiménts terrestres et rnarins d’áge Miocéné supérieur (Sarmatien) du bassin charbonier de Vár- palota, récemment mis á jour. L’évaluation générale et détaillée a été rendue possible surtout pár les nombreux sondages et les puits No. III percés á travers les formations. La suite des couehes est en général la suivante : la formation eliarbonnifére est située dans la partié supérieure des couehes marines du Miocéné moyen, d’mie puissance de 400 á 500 m, assises sur la montagne de base, elle est encore recouverte d’une couche d’argile schisteuse á Diatomées d’eau douce appartenant aussi á l’étage tortonien. Sur cette argile il y a des sédiménts sarmatiens terrestres avec des bancs de galets, de sables et d’argiles bigarrées altemants. Aux bords du bassin les sédiménts sarmatiens sont situés sur les sédiménts tortoniens avec íme discordance d’érosion (sur certains horsts surélevés mérne la formation eharbonniére a été enlevée), tandis qu’au milieu du bassin la formation des sédiménts et la transition pétrograpliique sont continues ; cette cir- constance indique des inouvements tectoniques présarmatien — posttortonien, c’est- á-dire intermédraires entre le Tortonien et le Sarmatien. Les couehes terrestres du Sarmatien sont situées au-dessous et á cőté des sédiménts rnarins (en un large arc sur les cőtes) comme un faciés terrestre épais de 50 á 100 métres. Les couehes de caractére marin apparaissent dans la partié est du bassin, elles sont bien développées au voisinage des puits No. III en faciés argileux et mameux. Ces couehes sont des sédiménts de caractére paralique. C’est-á-dire les couehes marines riches en fossiles altement avec des bancs charbonniféres, sapropélitiques d’eau douce. Cette circonstance indique une mer peu profonde s’abaissant sans interruption, mais d’une facon rythmique. Le premier banc marin de la série épaisse de 40 métres est un banc de mame argileuse, dans laquelle dominent des Modioles et des Limnocardiums . La forma- tion marine suivante est formée pár une couche de 10 cm á Ostreas et Limnocardiums, qui passe dans une couche d’argile plus épaisse á Cerithiums, dönt la fauné consiste surtout en gastéropodes appartenant á la forme du Potamides pictus. Dans ce niveau á Cerithium on trouve en grand nombre une espéce nouvelle : Vulgocerithium palatinum. A cette couche succéde de nouveau íme couche argileuse dönt les espéces dominantes sont Mactra fragilis et Modiolaria marginata. Aprés une série sapropélitique d'une puis- sance de 8 métres succéde une couche de marne á Modiola avec les coquilles de Modiolaria marginata et Modiolus volchynicus. Aprés les argiles á charbon d’une épaisseur de 15 métres suit une couche d’argile de 2,5 métres, renfermant une fauné trés riche et trés bien préservée dans laquelle dominent les Trochus colorés et les 40 Földtani Közlöny 84. kötet 1 — 2. füzet gros Mactras. Aprés le niveau á Trochus — Macira suivent de nouveau des couches á eau douee avec des inclusions ininces, indiquant íme teneur en sel plus élevée. La zone supérieure des couches sarmatiennes est formée pár un banc de tuf rhyolitique avec de nombreuses Rotalia beccarii. L’argile á Melanopsis impressa qui lui succéde contient des petites Modiolas dégénérées et des petites Limno cár dium s á cőtes serrées, indiquant ainsi íme teneur en sel moindre, en général défavorable. C’est déjá la transition vers les couches pannoniennes inférieures parce que les couches supé- rieures contiennent déjá des Congeria subglobosa et d’autres formes du Pannonién infé- rieur dans le mérne milieu pétrographique. Dans la partié sud-ouest du bassin, dans les environs de la commune de Ősi, dans les sondages 117 et 126 on a aussi observé la série sarmatienne, y compris les sédiments marins. Mais ici, á la base il y a un groupe d’argiles contenant des Mohren- sternias en abondance. Ce groupe n’a pás transgrédé vers le nord aux environs des puits No. III, il n’a produit qu’un íaciés httoral maréeageux, á charbon. En général plus le sédiment marin est situé plus haut, plus la mer a progressé vers la térré. Dans les couches á Mohrensternia l’on trouve aussi la Nubecularia ( Sinzowella ) novorossica, forme domi- nante du Sarmatien moyen. II semble qu’ici cet te espéce est déjá indigéne au Sarmatien inférieur. Dans les environs de la commune de Ősi on retrouve aussi les háncs riches en fossiles mentiomiés plus haut, mais les horizons supérieurs sont ici des sédiments calcaires, surtout á Foraminiféres , déposés plus lóin de la cőte. Parmi les 76 espéces énumerées des couches sarmatiennes de Várpalota une est caractéristique du Sarmatien moyen, les autres 75 sont caractéristiques des formations du Sarmatien inférieur, quoique une tiers en a aussi vécu au Sarmatien moyen. La fauné indique des sédiments marins á salinité amoindrie. 4* MÉLYFÚRÁSOK ELFERDÜLÉSÉNEK FÖLDTANI ÉRTÉKELÉSE VÖLGYI LÁSZLÓ Elméleti megállapításokból következik és a gyakorlati tapasztalatokkal alá- támasztott tény az, hogy a fúrólyuk sohasem függőleges, hanem irányban és hajlás- szögben egyaránt változó térgörbét alkot. Az esetek túlnyomó többségében függőleges Ivük lemélyítése a kívánalom és csak speciális célzatú fúrásoknál ferdítik szándékosan 7. ábra. Elferdült fúrólyuk vízszintes vetulete. (A rajzbeli kiértékelés módszere.) a fúrást. A lyukferdeségek biztos észlelése és a ferdülés számszerű kifejezése azonban csak a fizikai módszerrel történő ferdeség-mérések és elsősorban az irányított lyuk- ferdeségmérések bevezetésével vált lehetővé. A ferdülés mértékének csökkentése érde- kében súlyosbító rakatok segítségével nagy fúróterhelést, ennek következtében akadozás- mentes, nyugodt fúróelőrelahadást lehet biztosítani és így a fúrószerszámot közel függő- leges irányban tartani. A Mr ólyukak elferdülésének azonban vannak olyan földtani okai, amelyeket műszaki intézkedésekkel többé-kevésbbé ellensúlyozni lehet ugyan, de teljesen kiküszöbölni nem. A lyukferdülést létrehozó földtani tényező4 elsősorban a kőzetek változó keménysége, helyesebben fúrhatósága, másrészt a rétegek vízszintestől eltérő, zavart települése. Ebből viszont az következik, hogy a lyukferdülésekből a hír- 42 Földtani Közlöny 84. kötet 1 — 2. füzet télén kőzetkeménységváltozásokra és a rétegek szerkezeti viszonyaira következtethetünk. További feladat annak tisztázása, hogy hogyan befolyásolja a ferdeség a földtani viszo- nyok helyes felismerését. A ferdeségmérések földtani értékelésének módszere. A ferde fúrás következtében a rétegeket nem a fúrólyukban mért mélységben és nem a fúró- lyuk felszíni pontjával egyező helyen harántoljuk. A geofizikai mérési adatok fel- dolgozásával azonban bármely rétegre vonatkozóan megállapíthatjuk az átfúrás pontos térbeli helyét, a ferdülés következtében előállott vízszintes eltolódás és mélységesükké - nés figyelembevételével. a> I b) 2. ábra. A megfelelő mélység kikeresése a vetületen a) és metszeten b) Kiindulási alapként azon adatokat használtam fel, amelyeket a geofizikai mérések a geológus számára adnak. Általában 200 méteres lyukszakaszonként állnak rendelke- zésre adatok, melyek az elhajlás szögét és azimutját (irányát) adják meg, valamint ugyancsak adott a különböző mélységekben előállott mélységcsökkenés is. Ezen adatok alapján szerkesztett és a térgörbét alkotó fúrólyukat vízszintes vetületben ábrázoló rajzot szintén kap a geológus. Tekintettel arra, hogy számunkra elsősorban a térképi ábrázolás a fontos (bár az adatok szelvény készítésnél is felhasználhatók) ezt a vízszintes vetületet használtam fel a számításoknál és a rajzbeli kiértékelés módszerét alkalmaztam. A feladat az, hogy bizonyos meghatározott rétegekre, vagy rétegcsoportokra vonatkozóan megállapítsuk a ferdeséget. Az elektromos szelvény alapján pontosan tudjuk, hogy egy bizon}Tos réteget milyen fúrási lyukmélységben harántoltunk. Ezt a mélységet kikeressük a vízszintes vetületen és a kapott pontot összekötve a fúrólyuk felszíni pontjával, megkapjuk az illető rétegre vonatkoztatott vízszintes eltérés irányát és nagyságát. A ferdülés következtében létrejött mélységcsökkenés a megkívánt mély- ségre vonatkoztatva rendelkezésre áll, csupán le kell vonni a ferde lyukban mért mély- ségből és megkapom a mélységcsökkenéssel korrigált értéket. Ezt a műveletet rajzban az 1. ábra. mutatja be. Az irányt szögmérővel fok pontossággal mértem, a távolságot pedig vonalzóval milliméter pontosoággal, a vízszintes vetület méretaránya szerint átszámítva egész méter ejcre. A módszer pontosságára vonatkozóan a következőket kell megállapítani : a kívánt réteg igen ritkán esik egybe valamely 200 m-es szakasz kezdő- vagy végpontjával, ezért egy-egy ilyen 200 m-es szakaszon belül kell kikeresni Völgyi: Mélyfúrások elferdiilésének földtani értékelése 43 a rétegnek megfelelő liarántolási mélységet. Ha például egy bizonyos réteg az elektromos szelvényen 1032 m mélységben mutatkozott aicKor 1 000 és 1 200 m között a réteg helyét a vetületen úgy kapom meg hogy először felezem a távolságot (1100 m) majd az első felét tizedelem és az 1000 m-től három egész tizedet és a negyedik tized l/5-ét veszem. Ez lesz a kívánt pont. (Lásd 2. ábra.) Meg kell jegyezni hogy a 200 m-es szakaszok — a ferdeség változásai miatt — vízszintes vetületben nem egyenlő hosszúságúak, tehát a megadott lépték szerint nem mérhetem a vetületen a távolságot csak a fent leírt módon interpolálással. A ferdeség ek vízszintes vetületének méretaránya 1 : 200 — 1 : 1000 között változik általában. Ez azt jelenti, hogy ha 200-as lépték esetében milli- méter pontossággal mérek a rajzon, akkor a valóságban 20 cm-es a pontosság ; 1000-es lépték esetében pedig 1 m-es a pontosság, ami még mindig kielégíti a geológiai követel- ményeket. Ha meggondoljuk, hogy valamely földtani szerkezet, pl. olajmező rétegtérképe 3. ábra. Látszólagos vastagságnövekédés vízszintes a) és ferde réteg b) esetében 1 : 10.000 méretarányúak, akkor láthatjuk hogy ez a módszer a pontosság követeimé, nyeit a legrosszabb esetben is tízszeresen kielégíti. A távolságot egész méterekben, az irányt egész fokokban és a mélységcsökkenést ismét csak egész méterekben célszerű kiszámolni. Elvileg a rétegek ferde harántolása látszólag vastagság-növekedést kell, hogy okozzon, 3 . ábra . Nézzük meg azonban ennek a vastagság-növekedésnek nagyságrend j ét . Ha 15 fokos a ferdülés (ami maximumnak tekinthető), akkor a különböző vastagságú víz- szintes rétegek esetében a vastagságnövekedés a trigonometriai összefüggések alapján a következőképpen alakul : Rétegvastagság Látszólagos vastagságnövekedés 50 m 2 m 5 « 0,2 « 1 « 0,04 « A rétegdőlés természetesen ezt az értéket a dőlésnek megfelelően növeli. Az elektromos módszerrel történő rétegdőlés-méréseknél tehát a lyukferdeséget is figyelembe kell venni. Láthatjuk, hogy legfeljebb csak 25 m vastag rétegsor esetében vehetjük számításba a látszólagos vastagságnövekedést, 1 m-es pontosság esetében. A ferdülések átlagban az említett extrém példánál jóval kisebbek, úgyhogy egyes rétegekre vonatkozóan a vastagságnövekedést számításon kívül hagyhatjuk. Az adatok feldolgozásának földtani eredményei. Az elő- zőekben leírt módszerrel a lovászi olajmező 50 olyan fúrásának, mintegy 240 adata 44 Földtani Közlöny 84. kötet 1 — 2. füzei alapján, ahol ferdeségmérési adatok rendelkezésre álltak, az egyes termelő színtája- kat alkotó homokcsoportokra (helyesebben azok tetőrészére) és a lyuktalpra vonat- kozóan kiszámítottam a ferdeségi adatokat. Az adathalmaz mellőzésével közlöm a statisztikus feldolgozás gyakoriság-diagrammjait (4. , 5., 6. ábrák).. A diagrammokat a következőképpen értékelhetjük : a mélységcsökkenése k mértékének általános gyakoriságából (4. ábra) az látszik, hogy 1 m körül határozott maximum van, amely kb. 6 m- ig széthúzódik fokozatos csök- Kenéssel. A 6 m-en felüli mélység csökkenések ritkáknak mond - hatÓK azonban értésben nagyok is lehetnek. A ferdülés követ- keztében létrejövő mélységesök- kenés leggyakoribb értéke 0 — 2 m, közepes gyakoriságú a 2 — 6 m-es mélységcsökkenés és ritka a 6 — 1 8 m-es mélységcsökkenés. A vízszintes eltérések mértékének gyakorisággörbéje (5. ábra) még határozottabban maximumot mutat. Ebből az olvasható ki, hogy át’agban 30 — 60 m-es vízszintes eltéréssel kell számolnunk, azonban itt a széthúzódás tágabb, mint a mélységcsökkenésnél \ 1 5 — 150 m), azaz a bizonytalansági tolerancia nagyobb. A 0 — 15 m-es és 200 m-en felüli eltérésen: rúnáknak mondhatók. Földtanilag még többet mond az adatok feldolgozásából nyert és színttájakra vonat- koztatott gyakorisággörbe (6. ábra) . Az előbb vázolt általános jellegek megtartása mellett finomabb részletek megvilágítására is alkalmas. Sorozatonként végigvizsgálva a mélység- csökkenéseket és vízszintes eltéréseket, azt látjuk, hogy a Páka sorozatban a mélység- csökkenések szórása nem nagy és az általános maximum közeié De esik, a vízszintes eltérések azonban széthúzottabbak. A felső Ratka sorozatban a mély cége.- ökkenések folyamatosan széthúzódó sort alkotnak, a vízszintes eltérések viszont jobban tömörülnek. Az alsó Rátka sorozatban a felső Rátkálioz teljesen hasonló a helyzet. A Sziget sorozatban csakúgy, mint a Lovászi sorozatban, a mélységcsökkenések nagy szórt értékei jelennek meg és a vízszintes eltérések nagy értékeinek száma növekedik. Ezek a konklúziók némi tájékoztatást nyújtanak arra vonatkozóan, hogy az egyes sorozatokban a ferdüléseknek milyen előrelátható következményeivel lehet számolnunk. A ferde lyukak alakja és a fúrás közben harántolt rétegek összehasonlításából több olyan eredmény született, ami a ferdülés földtani okára részleteiben is rávilágít. Ezek az általános következtetések az alábbiakban foglalhatók össze . 1 A fúrólyukak általában ívelten hajlanak, kisebb törésekkel és viszonylag Kevés van olyan, amelyik csavarvonal alakit (vízszintes vetiiletben tehát egymást Keresz- tező vonalak). 2. A ferdülés hirtelen irányváltozása vagy nagyon kemény fpl, »lenti márga«)> vagy nagyon laza rétegekben (pl. felső pannon laza, vizes homokjai) következik be. 3. A fúrólyuk hirtelen irányváltozás nélkül görbül akkor, ha puha és kemény rétegek sűrűn váltakoznak egymással. 80- 70- 60- 1 50- £ 00- I £ 30- 20- 10- 0- 0 2 0 6 0 10 12 10 16 18 m Mé/ységcsókkenés 4. ábra. Mélységcsökkenések mértékének általános gyakoriság- görbéje A h 1 I //X A 77T? *r? n Völgyi : Mélyfúrások elferdiilésének földtani értékelése 45 4. A ferdülés következtében előállt látszólagos rétegvastagodás, a ferdülése gyakorlati nagyságrendjét véve alapul, jelentéKtelen. A legszembeötlőbb és egyben a legtörvényszerűbb következtetéseket az elferdült lyukak térképi ábrázolásával, a szerkezeti viszonyokra vonatkozóan sikerült levonni. Kétségtelenül megállapítható volt: 1 . A fúrások csaknem ki- vétel nélkül a kiemelkedő szer- kezet tetőpontja és ezen belül a viszonylag kiemelkedett ebb hely zetben lévő szerkezeti egységek felé hajlanak. 2. A szerkezet peremén te lepült fúrások ferdülése — fő- ként a meredeken hajló rétegek- ben vagy annak közelében — lényegesen nagyobb, műit a szer- kezet enyhébben hajló 'középvo- nala Körül lemélyített fúrásoké. 3. A ferdülés következté- ben a rétegeket magasabb szer- kezeti helyzetben harántoljuk, mint függőleges (ideális) fúrólyuk esetében. 30 60 100 150 Vízszintes eltérés 250 300 m ábra. Vízszintes eltérések mértékének általános gyakoriság- görbéje 4. A ferdülés következtében létrejövő mélységcsökkenés általában arányos a erdülés nagyságával és a mélységgel, de függ a ferdülés irányától és annak a szerkezethez való viszonyától. A fúrólyukak szerkezethez hajló voltának oka az, hogy mechanikai okokból a fúró mindig a réteglapra merőlegesen igyekszik beállni és ezt a súlyosbító rakat meg- engedhető maximális növelésével sem lehet tökéletesen ellensúlyozni. A tapasztalat szerint a gyors fúrás növeli a ferdülést. Kőolajföldtani vonatkozások. Az adatok feldolgozása alapján kitűn* , hogy olaj mezőink rétegtérképeit módosítanunk kellene, mert a ferdeségek figyelembevétele megváltoztatja a rétegtérképek szintvonalainak lefutását. így pl. a mezőperemeken mutatkozó nagy ferdülé-ek annyira beljebb tolják a szintvonala- kat, hogy a meredek dőlés csak vetővel volna magyarázható. Azonban sokkal való- színűbb az, hogy a többi fúrás, amelyekben ferdeségmérés nem volt, hasonlóképpen beferdült. így tehát nem vetőről van szó, hanem csupán arról, hogy a szerkezetek peremi dőlése valamivel nagyobb, mint eddig gondoltuk. A vízszintes eltérések nagyságát különösképpen egy termelő olajmezőben, a sűrítő fúrások telepítésénél és a réteg- megnyitásoknál figyelembe kell venni, mert mint azt a számítás bizonyítja, egyes rétegekben a lyuktalpak 1 — 2 m-re is megközelíthetik eg5Tmást, ami pedig a termelés és termeltetés számára nem közömbös. A ferdülés miatt bekövetkező mélységcsökke- néseknek a tengerszint alatti mélységet megváltoztató hatását a rétegmegnyitá- soknál figyelembe kell venni, mert csak így kapunk reális képet az olajtestnek a rétegekben elfoglalt helyéről. 46 Földtani Közlöny 84. kötet 1 — 2. füzet Mélységcsökkenés u Paka 5 sorozat ^ 15 55 55 ÍS3 SS ■ r~ ' n — s \N •/ z z 0 o F Patkó jo 5 sorozat z \\, § £ K r Z y t x i h— N A Rátka sorozat 10 35 33 s y c*- V r n . — — — — — — — — — — — — H — — — H H _ Sziget 0 G Páka io 5 sorozat vízszintes eltérés 0 5 15 30 60 100 150 200 250 300 m \s 53 Vyvyv y\ 53 \\ z □ V; \S 55\\\\ 55 S \ \\V^ • □ — — - r d ~o o F Rá fka N sorozat 10 s cc 5\ 5\ S s $r _ — 1 35 35 35 55 y _ d Z, y "1 i — - r Cö § Z ■\\ 5\ § s z t**- _ v 35 55 3* k 1 zr X p 1 — - 1 ni m i> ni m in ni m oo ni m ni in o> m r- m m m oo m m cT § m ci in in^ c? m 00 © m cT Bartha : A Heteraster zircensis biornetrikus vizsgálata 63 A példányok zöménél a bemélyedés mélysége a hosszúság növekedésével párhuza- i mosan növekszik (fővonal, pozitív korreláció). Viszont 22 példánynál ennek fordítottját ! látjuk, vagyis nagypéldányokhoz sekély bemélyedést! homlokbarázda tartozik (mellék- vonal, negatív korreláció) . Itt komoly minőségi különbségről van szó, amely különbséget 1 nem lehet csupán a korrelációs hányadossal kifejezni, mivel az csak az átlagos összefüg- gést mutatja. A korrelációs együttható a fővonal túlsúlya miatt határozottan pozitív (+0,67), de ez itt erősen pozitív fővonal és egy erősen negatív mellékvonal átlagaképpen alakult ki. Ilyen esetben az átlagkorrelációt kifejező együttható lényegesen kisebb, mint ott, ahol egységes az anyag. Jól látszik ez, ha összehasonlítjuk a hosszúság-magasság és a szélesség-magasság közti korrelációval, amelyeknek együtthatói +0,89, ill. 0,94 jól mutatják az anyag egységes voltát. A fővonal irányában 5 db. példányt találhatunk, amelyek csak nagyobb méretűek, de minőségileg pozitív korreláció jellemzi őket. A mellék- vonal irányában 1 db ilyen rendellenes elhelyezkedésű példány esik. Mindezeket egybe- vetve a homlokbarázda kifejlődését illetően az anyag nem egységes. Még tisztázásra szorul, hogy a homlokbarázda mélységének különböző kifejlődése rendszertani szem- pontból milyen értékű bélyeg. Az kétségtelen, hogy az irodalomban eddig a Heteraster genus fajainak elválasztásánál csak bizonytalan utalások történtek erre a bélyegre, pedig mint ez a vizsgálat kimutatta, fontos volna figyelembevétele, mivel elkülönülő irányok- ban fejlődött ki és fajelhatárolásra valószínűleg felhasználható. Ha Kongiel nyomán a tengeri-sünök alakkörvonalát jó faji bélyegnek tartjuk, akkor azt mondhatjuk, hogy i a homlokbarázda különböző mélysége a körvonal formáját egészében nem érinti csak modifikálja. Számolni kellett az ivari dimorf izmus fennforgásának lehetőségével is. Erre Meisenheimer (10. I. p. 557) leírása nyújt alapot, aki egy recens szabálytalan tengeri süimek, az Abatus cavernosus nőstényének, sajátos ivadék-gondozásáról számol be. Ennél az állatnál a hátsó páros ambulakrális mező erősebb mélyedésében elhelyezkedő kis zsákocskákban foglalnak helyet az ivadékok. Eszerint a nagy, de sekély homlok - barázdájú példányok hímek, a mélyebb homlokbarázdájú példányok pedig nőstények lennének. Viszont az ivari dimorf izmus ellen szól az a tény, hogy a homlokbarázdában nincsenek ivadékok, a Heteraster zircensis-né\ pedig csak egy bemélyedés van és ez a homlokbarázda. A homlokbarázda nem alkot zárt öblöt, hanem nyitott, a szájnyíláshoz torkoló árok, amelynek az a feladata, hogy a táplálékot, iszapot a szájnyíláshoz vezesse, így ez a hely védettség szempontjából a legkevésbbé biztonságos pontja a tengeri-sün testének. A mellékelt viszonossági táblázat tanulmányozásakor eléggé nyilvánvaló annak feltevése, hogy a homlokbarázda mélységét illetően voltaképpen a faj kezdődő szétválása indult el. A fejlődés fővonala lenne a pozitív korreláció iránya, míg a negatív korreláció vonala jelezné az elváló új fajt. Célravezető lett volna a fiatalabb rétegekben tovább kutatni, hogy ez az elválás folytatódott-e, és hogy kimutatható-e végül is két jól megkü- lönböztethető faj. Sajnos a fiatalabb rétegekben ez a nemzetség nem fordul elő. így ennek a kérdésnek megoldása függőben maradt. Összefoglalás 1 . Heteraster zircensis-nél a hosszúság, szélség és a magasság méreteinek eloszlása megfelel a binomiális eloszlás törvényének. 2. A hosszúság és a szélesség arányszáma csak szűk határok között változik, ezért a faj jellemzésére használható bélyeg. 3. A hosszúság-magasság és a szélesség-magasság arányszámai nem állandók, így ezek elméletileg ivari különbségek jellemző adatai lehetnek, de eloszlási görbéjére az ivarok kettősségének megfelelő semilyen szabálytalanság, kétcsúcsúság nincs — tehát ezek csak változékony, de nem ivari bélyegek. 64 Földtani Közlöny 84. kötet 1 — 2. füzet 4. A hosszúság, szélesség és a magasság egymással magasfokú pozitív viszonos- ságban állanak. 5. A homlokbarázda mélységének kifejlődése nem felel meg a binomiális eloszlás- nak, mivel szélsőségesen sekély homlokbarázdájú példányokból van a legtöbb. 6. A vizsgált anyag a homlokbarázda mélységét illetően két csoportra osztható : aj A nagyságnövekedésével egyenes arányban nő a homlokbarázda mélysége. b) Nagyságtól független a bemélyedés mélysége, vagyis nagy példányokhoz sekély bemélyedésű homlokbarázda tartozik. 7. A homlokbarázda átlagkorrelációja a hosszúsággal, szélességei és a magassággal pozitív, de kisebbfokú mint ez utóbbiak egymásközti korrelációja. 8. A homlokbarázda kétféle kifej lökésének következtében a változékonysági együttható igen nagy — csaknem háromszor akkora, mint a többi bélyegnél. 9. A változékonysági együtthatók nagy volta az állatnak a külső tényezők változása iránt való érzékenységével magyarázható. 10. A homlokbarázda kétféle kifejlődésének oka lehetne ivari dimorfizmus is, ahol a hím példányok a sekély bemélyedésűek, a nőstények pedig a mély bemélyedésűek lennének (ivadék gondozás) ; de ez ellen szól az, hogy a Heteraster zircensis- nél csak a homlokbarázda mélyed be, amely nem alkalmas ivadékvédelemre az ott cirkuláló iszap miatt. 1 1. A korrelációs táblázat alapján annak a valószínűsége maradt még fenn, hogy a faj a pozitív és a negatív korrelációk irányában kettéválóban volt, de ez a fiatalabb rétegekben tovább nem nyomozható, mivel a Heteraster genusba tartozó más faj a fia- talabb bakonyi kréta rétegekből nem ismeretes. L’analyse biométrique de l’Héteraster zircensis Szörényi pár F. BARTHA 1 . Chez l’ Heteraster zircensis la répartition des dimensions de la longueur, de la largeur et de la hauteur correspond á la lói de la répartition binominale. 2. Le rapport entre la longueur et la largeur ne varié qu’entre des limites étroites, il peut donc servir á caractériser l’espéee. 3. Les rapports de la longueur, de la hauteur et de la largeur ne sont pás con- stants, ainsi théoriquement ils peuvent étre des chiffres caractérisant des différences sexuelles, mais la eourbe de distribution ne présente aucun trait relatif á la duplicité des sexes, ainsi ce sont des caractéristiques changeables et non des caractéristiques du sexe. 4. La longitude, la hauteur et la largeur sont en haute corrélation positive. 5. Le développement de la profondeur du sillon frontal ne correspond pás á la répartition binominale, parce que les exemplaires á sillon frontal extrémement bas sont les plus fréquents. 6. La matiére examinée peut étre divisée en deux groupes selon la profondeur du sillon frontal : a) le sillon frontal erőit en proportion direete avec l’accroissement de la grandeur b) la profondeur du sillon est indépendante de la grandeur, c’est-á-dire les gros exemplaires ont un sillon frontal peu profond. 7. La corrélation moyenne du sillon frontal avec la hauteur, la largeur et la lon- gueur est positive, mais elle est moindre que la corrélation de ces demiéres entre-elles. 8. A cause des deux sortes de développement du sillon frontal le coefficient de variabilité est trés élévé — il est presque trois fois plus grand que pour les autres caracté- ristiques. 9. La grandeur considérable des coeffieients de variabilité peut trouver són explication dans la forte sensibilité de l’animal envers les facteurs extérieurs. 10. La cause des deux sortes du développement du sillon frontal peut aussi étre en relation avec le dimorphisme sexuel, dans le cas oú les exemplaires máles auraient un sillon bas et les femelles un sillon profond (sóin de la progéniture) ; mais cette hypo- thése est invalidée pár le fait que chez V Heteraster zircensis le sillon frontal seul est pro- fond, qui ne sert pás á la protection de la progéniture á cause de la vasé qui y circule. 1 1 . Du tableau de corrélation on peut encore conclure ála possibilité que cette espéce a été en train de bifurcation selon les directions des corrélations positives et négatives, mais nous ne pouvons pás suivre cela, cár on ne connaít pás dans les couches plus jeunes du Crétacé de la montagne Bakony d’autre espéce du genre Heteraster. 65 Bartha : A Heteraster zircensis biometrikus vizsgálata EHOMeTpHMecKan oőpaöoTKa BHAa Heteraster zircensis Szörényi . E a p t a H3MeHMHB0CTb BHAa MopcKwx éjKeu, onncaHHoro E.d>.CépeHbH nofl Ha3BaHneM Hete- raster zircensis, BecbMa 3HamrreAbHa. C ueubio TaKCOHOMimecKOH ouemcn pa3AH4Hbix tj)opM Becb xpyr (j)opM oőpaöoTaA ÖHOMeTpHqecKHM cnocoöOM. Ochobhhmh Bonpocaitui BBJiBJincb CAeAytomne : 1. Mo>kho jih aejiaTb bmboa o npncyTCTBHH OAHoro hah Aeyx bhaob? 2. MO>KHO AH BblHBHTb B npeAeAaX BHA3 pa3AH4HH, CBH33HHb!e C He0AHH3K0BbIM OÖpa- 30M >KH3HH HAH, MOWeT ÖblTb, C nOAOBbIM AHM0p(J)H3M0M ? 3. MOJKHO AH OnpeAeAHTb MOKAy (JlOpMaMH KaKyiO-HHÖyAb 3BOAIOUHOHHyK) CBH3b? MccAeAOBaHHH a3ah cAeAyioLUHe pe3yAbTaTbi : 1. PacnpeAeAeHHe pa3MepoB AJiHHbi, oiHpHHbi h BbicoTbi y Buga Heteraster zircensis cooTBeTCTByeT 3aKOHy ÖHHOMHHaAbHoro pacnpeAeAeHHH. 2. K03(J)({)HUHeHT OTHOUieHlIH AJIHHbl H UJHpHHbl KOACÖA eTCH AHLUb B y3KHX rpaHHUaX H n03T0My HBAHeTCH npHMCHHMblM AAH 0XapaKTepH30B3HHH BHAa npH3H3K0M. 3. K03(J)(})HUHeHTbI OTHOmeHHH A-™Ha-BbICOTa H BbICOTa-UlHpHHa HenOCTOHHHbl H T3KHM 0Öpa30M TeopeTHHeCKH B03M0>KH0, MTO OHH npeACTaBAHlOT nOAOBbie pa3AH4HH, 0AH3K0 Ha hx KpHBbix pacnpeAeAeHHH HeT hhk3khx HenpaBHAbHOCTeií hah AByx KyAbMHHaunH, COOTBeTCTByKDIHHX ABOHCTBCHHOCTH nOAOB, — nOSTOMy OHH HBAHH3TCH H3MeHqHBbIMH, HO He nOAOBbIMH npH3HaK3MH . 4. /JjlHHa, BbICOTa H IUHpHHa HaXOAHTCH 0AH3 C Apyroií B nOAO>KHTeAbHOH KOppe- AHUHH BbICOKOH cTeneHH. 5. SbOAIOUHH rAyÖHHbl (JipOHTaAbHOH 6op03AKH He COOTBeTCTByeT ÖHHOMHHaAbHOMy pacnpeAeAeHHK), Tan uau caMoe öoAbuioe KOAimecTBo HMeeTCH H3 3K3eivinAHpoB c Kpaime HerAyÖOKHMH (JjpOHTaAbHbIMH 6op03AKaMH. 6. B OTHOmeHHH rAyÖHHbi ^poHTaAbHOü 6opo3AKH H3yqeHHbiH MaTepnaA mo>kho pa3ACAHTb Ha ABe rpynnbi : а) TAyÖHHa (JjpoHTaAbHOií 6opo3AKH B03pacTaeT b npHMOM OTHOmeHHH c yBeAHqeHHeM pa3MepoB ; б) TAyÖHHa Ö0p03AKH' He33BHCHMa OT pa3MepOB, T. e. K KpynHbIM OCOÖHM npHH3AAe>KaT HernyöOKHe (jjpoHTaAbHbie 6opo3AKH. 7. CpeAHHH KOppeAHUHH 4>P0HTajlbH°B Ö0p03AKH C BbICOTOH, IHHpHHOH H AJIHHOH HBAHeTCH nOAO>KHTeAbHOH, HO MeHbllieH, He.H KOppeAHUHH 3THX nOCACAHHX Me>KAy coöoh. 8. BCAeACTBHe ABOHKOH 3BOAIOUHH (JipOHTaAbHOH 6op03AKH K03(J)(j)H UH eHT erő H3MCH- HHBOCTH BecbMa BbICOK, nOHTH BTpoe ÖOAbUie, qeM y Apyrnx npH3H3K0B . 9. BblUIHHy K03(})(J)H UH eHT 0 B H3M6HHHBOCTH MOHCHO OÖTjHCHHTb HyBCTBHTeAbHOCTbfO >KHBOTHOrO K BHeilIHHM (jjaKTOpaM. 10. B03M0>KH0 H TO, 4T0 ABOHKOH 3B0AI0UHH (JipOHTaAbHOH Ő0p03AK0H HBAHeTCH nOAO- BOH AUM0p(j)H3M, B 3T0M CAyqae 3K3CMnAHpbI C HerAyÖOKOH Ö0pO3AKOH ÖblAH 6bl C3MU3MH, a OCOŐH C TAyÖOKOH 6op03AKOÍÍ C3MK3MH (yxa>KHBaHHe 3a MOAOAbK)), 0AH3K0 3T0My npoTH- BopeuHT to, hto y BHAa Heteraster zircensis yrAyÖAHeTCH TOAbKO 4»pOHTaAbHan 6opo3AKa, KOTopan H3-3a uupKyAnpyioiuero TaM nna ahh 3auiHTbi moaoach He npnroAHa. 11. Ha 0CH0B3HHH KOppeAHUHOHHOH TAÖAHUbl BepOHTHbIM OCTaAOCb eiUe TO, HTO A3H- HblH BHA B HanpaBACHHHX nOAOHCHTeAbHOH H OTpHUaTeAbHOH KOppeAHUHH CT3A pa3AB3HBaTCH, 0AH3K0 npocAeúHTb 3to b öouee MOAOAbix caohx He 0Ka3aA0Cb B03M0>KHbiM, Tau Kau Apyrue BHAbi, OTHOCHiuuecH k pouy Heteraster, b öouee moaoahx MeuoBbix caohx rop EaKOHb Hen3- BeCTHbl. IRODALOM — RITTÉRATURE 1 . B o n n e t, A. : Documents pour servir á l’étude de la variation cliez les Echi- nides. Bull. de 1’ Institut Oceanograpliique Nr 462, 478 Monaco 1925 — 26 ; — 2. Dac- q u é, E. : Vergleicliende biologische Formenkunde dér fossilen mederen Tiere. Berlin 1921 ; — 3. D e e c k e, W. : Paláontologische Betrachtungen III. Über Echinoiden. Centralblatt f. Min. Geol. Pál. 1913 ; — 4. Günther, H. : Die Variabilitát der Orga- nismen und ihre Normgrenzen Leipzig 1 935 ; — 5. K a 1 a b i s, V. : Über die'miozánen Clypeaster-Arten des Wiener Beckens 1938; — 6. K 1 á h n, H. : Paláontologische Methoden und ihre Anwendung auf die paláobiologisclien Verháltnisse des Steinheimer 5 Földtani Közlöny 66 Földtani Közlöny 84. kötet 1 — 2. füzet Beckens. Berlin 1923. — 7. K o e h 1 e r, R. et B o n n e t, A. : Documents pour servir á l’étude de la variation ehez les Ecliinides. Bull. Irist. Óceán. Nr. 466. Monaco 1924. — 8. K o n g i e 1, R. : Les Echinoeorys du Danién de Danemark, deSuede, et de Pologne Travaux du Service Geol. de Pologne. Vol. V. 1949. — M a r g a r a : Études biometriques sur les Clypéastres du miocéné de Syrie (Dipl. Ét. Sup. Paris 1946). — 10. Meisen- heim er,J. : Geschlecht und Gesclileehter im Tierreiche J ena 1921. — 1 1 . If j . N o s z k y J. : Adatok az, Északi Bakony kréta képződményeinek ismeretéhez. Közi. a Debreceni Tisza I. Egy. Ásv. Földt. Int. 1934. — 67 ÚJ OLIGOCÉN FORAMINIFERÁK A BUDAPEST-KÖRNYÉKI KATTI RÉTEGEKBŐL NYIRŐ M. RÉKA* A Magyar-Szovjet Olaj R. T. budapest-környéki hegységszerkezetkutató fúrásainak és D a n k V. geológus Mogyoród — Rákos — Cinkota vidékének felszíni gyűjtéséből származó kattikorú rétegminta anyaga feldolgozásával M a j z o n L- hívta fel a figyel- met, egy eddig az irodalomban ismeretlen Foraminifera nemzetségre, valamint egy ismeretlen fajra, egyben felszólított az új formák ismertetésére. A kérdéses rétegeknek szemcsenagyságát és homoktartalmát Pusztay Gy. vizsgálta. A kőzet világos, zöldessziirke színű, finomhomokos, csillámos agyagmárga. Átlagos CaCOs tartalma 18%, a homok tartalma 48,5% körül mozog. A kőzet tömött szövetű, a zöldesszürke pehtes alapanyagba finomszemű homok és az elszórt finom- szemű muszkovit lemezkéken kívül néhány apró kőszenesedett növényi maradvány törmeléke és molluszka héjtöredék ismerhető fel. Törése, illetve elválása a gyenge réteg- ződés irányát követi. A kőzetkifejlődés sekélytengerre utal. Cinkota és Rákosszentm hály vidékén lévő fúrásokban a katti rétegeket úgy a kőzetkifejlődés, mint a makro- és mikrofauna azono sága miatt nehéz szintezni. A Corrosina pupoides-es réteg sem kőzetkifejlődésben, sem fauna összetételben lényegesen nem tér el a fúrás többi katti rétegétől. Az új nemzetség segítségével azonban a szint esetleg azonosítható lesz. Az új Foraminifera nemzetség először az árpádföldi Csömöri úton levő transzfor- mátortól DNy-i irányban 500 méterre, az egyik kutató aknának felszíntől 1 ,50 m mélységből származó anyagából került elő. Ezután átvizsgáltam Cinkotáról négy és Rákosszentmihályról három fúrásunk anyagát. A fúrások bizonyos szintjében szin- tén sikerült megtalálnom az eddig ismeretlen nemzetséget. Az új faj eddig csak két rákosszentmihályi fúrásból és a fentemlített kutató- aknából került elő. Valószínű, -hogy ez az új faj az új nemzetség rétegtani szint- jéhez kapcsolódik. Fámilia : B U LI M I NID A E Genus: REUSSELLA Reussella tricarinata nov. sp. A hosszú megnyúlt- triszeriális alak háromoldalú hasáb, mely a kezdő kamra felé kicsúcsosodik és az oldalékek gyengén hajlottak. A hasáb mindegyik oldalán a kamrák varratai hajfonatszerű biszeriális képet adnak. A héj likacsossága igen jól látszik. A háromoldalú hasáb felszíne teljesen sima és kissé konkáv felületű. A kamrák élei egybeesnek a háromoldalú hasábéval és ezzel teljesen összesimulnak. Ez együk jól megkülönböztető jeliege a Reussella spinulosa (R e u s s) fajtól. FeliUnézetben a héj háromszögű, melyen a kamrák varratai gyengén kivehetők. *A vizsgálatok a MASZOLAJ Központi Tudományos Kutatólaboratóriumában készültek. 5* 68 Földtani Közlöny 84. kötet 1 — 2. füzet Az alak nyílását példányaimon sériiltségük miatt ’ nem lehet megfigyelni. A kamrák pirittel vannak kitöltve, így számolnunk kell a héjak elpusztulásával. Kamráknak száma: 15—17. Legnagyobb hossza: 0,42 mm. Átlagos széles- sége: 0,19 mm. Legközelebbi rokon alak az említett Reussella spinulosa (R e u s s) faj, melytől eltér egyrészt a kamrák alakjában, mely összefügg a héj karcsúbb, megn}Altabb for- májával, másrészt a Reussella spinulosd-n a hasábok élein fellépő, a kamrák számának megfelelő tüskék hiányával. Reussella tricarinata nov. sp, Corrosina nov. gén. nov, sp. Eddig a fent ismertetett helyek katti rétegeiből összesen három példányban a Corrosina új nemzetséggel együtt került elő. Família : HETEROCHELICIDAE Genus : CORROSIXA nov. gén. A héj anyaga likacsos, meszes. A héj szerkezete és felépítése az idősebb kamrák- kifejlődése során félbemaradó háromoldalú gúla. A triszerialis héjfelépítés egyenlőtlen. Ez egyébként a katti-emelet tengervízének igen változó, teljes, fél és csökkent sótar- talmánál fogva is érthető. Az egyes kanyarulatok a kamrákra vonatkozó nagyságrendbeli kiképzése, a kamráknak a kanyarulatokon eltérő nagysága, bizonyos fokig a »korrózió<( hatásait érzékeltetik. Ezekre a kamrákra épül fel a felfújt, közel a gömbhöz hasonló három kamrából álló utolsó kanyarulat, ami már a Glóbigerinidae-ls. családja felé mutat kapcsolatot. Az új nemzetség bevezetését indokolja az összenyomott gömbalakú kamrákból álló háromoldalú hasábos felépítés, melyre váratlanul a jól kifejlett három utolsó kamra épül, mint a Hantke n-féle Rhynchospira abnormis-ná\. A Corrosina nemzetség legközelebbi rokonságot mutat a felső-kréta Giimbeletria- Cushman és a Bulimina d' O r b i g n y nemzetséghez. A héj anyaga, perforált- sága és a kamrák gömbalakja ezekkel megegyezik, de a kamrák felépítése háromoldalú hasábot alkot. A Gi\mbeletria-nk\ a kamrák elhelyezkedése szabálytalanabb, a triszeriális felépítés gyengébben figyelhető meg, tömzsibb alak, nyílása pedig nagyobb és határo- zottabb, míg az ríj nemzetségnél a nyílás az utolsó kamrán betüremkedett kis rés-. Alakban rokonságot mutat a Verneuilina d’Orbigny felé, mely utóbbi ennek izomorf agglutinált alakja. A fent említett sajátságok miatt a H a n t k e n-féle előbb (1871-ben) Globige- rina, később (1875-ben) Rhynchospira nemzetségbe sorolt Rhynchospira abnormis formát, — melyet a Clavulina szabói rétegekből ritkásan a felső, s gyakoribban az alsó oosztály- zatból« ismertet — ez új nemzetség egyik alakjának tartom. Cush m a n véleménye szerint az E h r e n b e r g-féle Rhynchospira nemzetség még 1950-ben is a Globigerinák- ndl szerepel. Nyirö : Új oligocén Foraminijerák 69 H a n t k e n adatai és az újabb megfigyelések szerint az új Corrosina nemzetség elterjedése alsó- és felső-oligocénre tehető. Corrosina pupoides nov. sp. Üveges mészhéjú, főleg a fiatal kamrákon észlelhető a perforáltság, megnyúlt triszerialis forma, a héj igen enyhén hajlott. A kamrák alakja gömb, illetve az időseb- beknél összenyomott gömb. A kezdőkamrából fokozatosan növekszik a többi gömb- alakéi kamra és minden sorban vízszintesen, majdnem egy vonalban három kamra helyez- kedik el. Ezek egy rövid háromoldalú hasábot alkotnak, mely az idősebb kezdőkamra felé kicsúcsosodik. A háromoldalú hasábon elhelyezkedő kamrák szabálytalan éle és lapja következtében, bizonyos fokú korrodált jelleg tűnik fel, ezért kapta a nemzetség Fauna táblázat Árpádföld —Csömöri üti akna Cinkotai fúrások Rákosszent niihályi fúrások Csanádi téglavető ' Rákosszentmihály Anna telep N <3 :C ti4 ! M o 00 co c C J 1. Textularia deperdiia d’Orb + _j_ 2. Quinqueloculina erami R s s +■ -j- 3. Quinqueloculina seminula L + 4. Ouinqueloculina sp + -b 4- 5. Robulus inornatus (d Urb.) ~r T~ 6. Dentalina sp ~T 7. Guttidina communis d’Orb 8. Polymorphina cylindroides Röm. . . : . . + ~T~ + 9. Nonion granosum (d'Orb.) + + 10. Nonion communis (d’Orb.) + + + + 11. Nonion umbilicatulum (Montagu) ... rr 12. Nonion punctatum (d’Orb.) + 13. Elphidium subnodosum (M ii n s t.) .... + + 14. Elphidium striatopunctatum (Ficht-Moll) + . ~r + + + 15. Bulimina elongata d’Orb + i +' 16. Corrosina pupoides nov. sp + + + 17. Virgulina schreibersiana Czjz + i + + + -L 18. Bolivina punctata d’Orb + + + Hh + + _L_ 19. Angulogerina angulosa (Will.) + + + + 20. Trifarina tricarinata (d’Orb) ~T 21. Reussella spinulosa (Rss.) + + -f 22. Reussella tricarinata nov. sp + + + 23. Eponides schreibersii (d’Orb.) ........ + + + + + + 24. Eponides haidingeri (d’Orb.) + + + 25. Asterigerina rosacea (d’Orb.) + + + 26. Globigerina bulloides d’Orb +* ~T“ 27. Globigerina triloba Rss + 28. Orbidina universa (d’Orb.) 4- + + + + + 29. Planulina ariminensis (d’Orb.) + 30. Cibicides lobatidus (Walk.-J ac.) ~r 31. Cibicides dutemplei (d’Orb.) + + + 32. Rotalia beccarii (L.) ~r + + + + 33. Szivacstük + + + + + + + 34. Molluszka héjtöredék + + + + + + 1 35. Spatangida- tüskék + + + + 1 + 70 Földtani Közlöny 84. kötet 1 — 2. füzet a Corrosina nevet. Az utolsó három kamra a többihez képest hirtelen felfúj tnak tűnik, innen a pupoides faj név és ezeken a kamrákon a perforáltság megfigyelhető. Felülnézetböl az utolsó három kamra majdnem egy vízszintes síkban helyezkedik el. A legidősebb kam án jól felismerhető a rövid résalakú betüremkedett nyílás. Kamráik száma : 10 — 14. — Legnagyobb hossza : 0,29 mm. — Átlagos széles- sége : 0,13 — 0,15 mm. Eddig a Corrosina pupoides nov. sp. 17, míg a Reussella tricarinata nov.sp. három pél ányban került elő a katti-emelet középső részéből. A Corrosina pupoides nov. sp. a fúrásokban 3 és 50 méter közötti vastagságú rétegösszletre szorítkozik. A Corrosina pupoides és a Reussella tricarinata fauna társaságát, ugyanakkor Majzon- nak, már 1 935-ben feldolgozott a budapestkörnyéki azonos faunával való kapcsolatát összehasonlító táblázat mutatja. Amint a fenti táblázatból is kitűnik a Corrosina pupoides rétegek faunája aránylag szegény. Összesen 30 fajt sikerűit meghatároznom. A leggazdagabb lelőhely a cinkotai fúrásokból származó réteg. Kevés faj fordul elő nagy egyedszámban, ilyen a Bolivina punctata d’O r b, ami a cinkotai fúrások rétegében található gyakrabban. Igen gyakori az Asterigerina rosacea (d’Orb). Ennek a fajnak a gyakorisága megegyezik a Máj z o n által meghatározott Rákosszentm hály-Annatelep téglagyári feltárásból ■származó réteg faimáj ával. A táblázatból kitűnik, hogy az agglutinált liázú Foraminif érákat, csak egy faj képviseli, ez is sok helyen teljesen hiányzik, valamint hiányoznak a mélyebb vizű fajok is. Ezek a megállapítások, valamint a -fauna társaság is alá ámasztja a Corrosina pupoi- des-es szint sekély vízi sótartalmú tenger jellegét. IRODALOM - LITTÉRATURE 1. Andreae, A. : Ein Beitrag zűr Kenntnis des Elsásser Tertiárs. Abt. zűr Geol. Spezialkarte von Elsass-Lotliringen. II. Strassburg, 1884. — 2. B r a d y, H. S. : Brackish-water Foraminifera. Magazin of Natúré History. Ser. 4. Tóm. VI. 1889. — 3. Böckh J. : Főt — Gödöllő-^- Aszód környékének földtani viszonyai. Földt. Közi. II. 1873. — 4. Cushma n, J. A. : A monograph of the foraminiferal family Verneuili- nidae. Cushman Laboratory fór Foram. Research Special Publieation No. 7. 1937. — 5. Cushman.J.A.: Foraminifera. Their classification and economic use. IV. kiadás, Cambridge 1950.- — 6. Czizek, J.: Fossiie Foraminiferen Wien, 1847. — 7. Ferenezi — Kulcsár — Majzon: Újabb adatok Budapest földtani fel- építéséhez. Földt. Közi. LXIX. 1939. — 8. Franzenau, A.: Adatok Budapest altalajának ismeretéhez. Földt. Közi. XVIII. 1888. — 9. Franzenau, A. : A buda- örsi út mellett feltárt márga Foraminifera faunájáról. Matli. és Térni Tud. Ért. \ II. 1889. — 10. Friese, H. : Zűr Foraminiferen-fauna dér Meeresmolass des unteren Inngebietes (Akademie-Verlag Berlin, 1951.) — 11. Hala vá'ts Gy. : A.neogén korú üledékek Budapest környékén. Földt. Int. Évkönyv. XVII. 1909, 1910. — 12. Hant- ken M. : A budai Albreclit-úton feltárt márgarétegek faunája. Földt. Közi I. 1871. — 13. Hant ken M. : A Clavulina Szabói rétegek faunája. Földt. Int. Évkönyv IV. 1875. — 14. He elit, F. : Die Verwertbarkeit dér Mikropaláontologie bei Erd- ölaufsclilossarbeiten im norddeutsclien Tertiár und Mezozoikum. Smekenbergiana. 19. 1937 _ 15. Horusitzky F. ■: Budapest környéki dunabalparti dombvidék föld- tani képződményei. Évi Jel. 1932 — 1935. — 16. Lőrén the y I.: I jabb adatok Budapest körnvéke harmadidőszaki üledékeinek geológiájához. Matli. és lerm. Tud. Ért. XXIX. 1911. — 17. Majzon L. : Fúrólaboratóriumi foraminifera-vizsgálatok. — 18) Majzon L. : Oligocén és miocén foramimfera-faunák k. értékelése. Évi Jel. 1935 _ i9. Majzon L. : Fúrólaboratóriumi foraminifera-vizsgálatok. Évi Jel. Nyíró : Új oligocén Foraminiferák 71 1936—38. — 20. Majzon K : Újabb adatok Sóshartyán és Szécsény vidékének oligocén- kori'i rétegeihez. Évi Jel. 1938. — 21. Majzon L. : Budapest környéki katti rétegek Fo- raminiferái. Évijei. 1935. — 22. Majzon E. : Centennxrina nov. gén. és Cassidulina vitaiisi nov. sp. a budai alsórupéli rétegekből. Földt. Közi 1948. — 23. Majzon I,. : F'oraminifera-vizsgálatok a mélyfúrási laboratóriumban. Évi Jel. 1945 — 47. év II. köt. — 24. Majzon R. : Újabb őslénytani adatok Ipoly tarnócról. Földt. Közi. XXX. 1 950. — 25. ,M a j z o n L. — Hegedűs G y. : Rétegminták vizsgálata a fúrólabora- tóriumban. Évi Jel. 1948. — 26. Wedekind: Einführung in die Grundlage dér Historisehen Geologie. — 27. d’O rbigny : D;e fossilen Foraminiferen des Tertiáren Beckens von Wien. 1846. — 28. Re üss A. : Neue Foraminiferen aus den Schiehten des österreichisehen Tertiárbeckens. Wien, 1849. — 29. Re üss A.-: Zűr fossilen Fauna dér Oligozánscliiehten von Gaas. Sitz. d. Math. Nat. Akad. Wiss. BIX. I. Abt. 1869. — 30. Rozlozsnik P. : Adatok Csornád, Fót és Vácbattyán környékének föld- tani ismeretéhez. Évi Jel. 1932 — 35. — 31. Salamon J. : Veresegyháza és Őrszent- miklós környékének oligocén-kori üledékei. 1931. — 32. Schmidt E. R. : Á pest- szenterzsébeti (Gubacsihíd melletti) mélyfúrás sztratigráfiai viszonyai. Földt. Közi. XXIV. 1934. — 33. Schubert R. J. : Beitráge zu einer natüríichen Systemath. dér Foraminiferen. Neues Jalirb. für Min. Geol. XXV. 1908. — 34. S"t a e s c h e — Hilterman: Mikrofaunen aus dem Tertiár Nordwestdeutschlands. Berlin, 1940. — 35. Telegdi-Rotli K.: A Magyar Középhegység északi részének felső-oligocén rétegeiről, különös tekintettel az egervidéki felső-oligocénre. Kocli Emlékkönyv. 1912. — 36. Vadász E. : Bakonyi triász Foraminiferák. Balaton Tud. Tanúim. Eredni. I Pál. függ. 1910. — 37. Vadász E. : A Duna-balparti idősebb rögök őslénytani és földtani viszonyai. Földt. Int. Évkönyv XVIII. 1910. — 38. Zsigmondy V. : A városligeti artézi kút. 1878. HoBbie oaHrogeHOBbie ({íopaMHHHtjjepbi H3 xaTTCKHX caoeB o KpecTHocTH r. ByAaneuiT P. M. HbHpé B őypoBbix CKBa>KHHax npejjnpHHTHH »MAC0J1AP1«, b OKpecTHOcra r. ByAaneuiT, b xarrcKnx npycax oöHapy>KHancb Heu3BecTHbie go cnx nop pog n bha (j)opaMHHH(j)ep. Reussella tyicarinata nov. sp. ygjiHHeHHO-npogojiroBaTan 4>opMa TpexpnAHaH ; OHa o6pa3yeT TpexrpaHHyio npn3My, yTOHqaiomyiocH k HaqanbHOü xaMepe. EoKOBbie peőpa caaőo H3orHyTbi ; Ha oöeHX CTOpOHaX npH3MbI HIBbl KaMep HBAHIOTCH KOCOBIiaHO-flBypHAHbIMH. IlOpHCTOCTb paKOBHHbl oneHb xopomo bhah3. ÜOBepxHOCTb TpexrpaHHOií npH3Mbi BnOAHe rnaAKa h hémhoto BorHyTa. Pe6pa KaMep coBnagaioT c peőpaMii npH3Mbi h t3khm o6pa30M tccho npuaeraioT Apyr k APyry ; sthm npH3HanoM oh xopomo OTjmuaeTCH ot bhas Reussella spinulosa Reuss. CBepxy paKOBima o6pa3yeT TpeyronbHHK, no KOTopoMy lubu KaMep cjiaöo bhahm. Ha uccneAOBaHHbix 3K3eMnjmpax ycTbe He yAanocb HaömoAaTb BcneACTBne hx noBpew- AeHHoro coctohhhh. KaMepbi 3anoAHeHbi nnpHTOM, noaTOMy h3ao cmiTaTbcn c pa3pymeHHeM paKOBHH : KoAHBecTBO KaMep: 15-17 HanöojibmaH A-mma : 0,42 mm CpeAHjw mHpHHa : 0,19 mm BAHiKaürnHe poACTBeHHHKH erő : ynoMHHyTbiií bha Reussella spinulosa Reuss, KOTOpbIH pa3AHMaeTCH OT 3T0r0 BHAa C OAHOií CTOpOHbl no (j)0pMe KaMep, CBH33HH0H c oonee TOHKOH yAJlHHeHHOH (})0pM0H paKOBHHbl, C ApyrOH CTOpOHbl, OTCyTCTBHeM COOTBeTCTByiOmHX KOAH'iecTBy KaMep mnHHOB, noHBJiHiomHXCH Ha peöpax npn3Mbi H3 Reussella spinulosa. YnoMHHyTaH KHBaAacb b 3 3K3eMnnnpax BMecTe c hobmm pogOM Corrosina b xaTTCKHX caohx omicaHHbix MecTOHaxo>KA0HHH . CeMeiícTBO : Heteroheliciadae. Poa : Corrosina nov. gén. BeigecTBO paKOBHHbl H3BecTKOBoe h nopucToe. CipyKTypa h CTpoeHue paKOBHHbl HBjmeTCH Hepa3BHToft TpexrpaHHOü nHpaMHAOü. TpexpnAHoe CTpoeHue paKOBHHbl hcoah- H3K0B0 : 3T0 BnOAHe nOHHTHO, eCJIH HMeeM BBHAy COAepiKAHHe C0AH, Mepegyiomeeen B MOp- ckhx BOgax xaTTCKoro npyca. Pa3AH4Hbie pa3Mepbi OTAenbHbix oőopoTOB h otkaohhio- mnecn BeAHMHHbi KaMep Ha oöopoTax yKa3biBaioT ao HeKOTopoú CTeneHH Ha AencTBiie »Kop- 72 Földtani Közlöny 84. kötet 7 — 2. füzet po3HH«. Ha 3thx KaMepax nocTpoeH pa3AyTbin, nocjieaHiiií oöopoT paKOBHHbi Tpexpaanoro CTpoemiH, coctohluhh h3 Tpex mapoBHAHbix naMep, hto HanoMHHaeT ao HeKOTopoií CTeneHH ceMeiíCTBO Globigerinidae. üo mhchhio aBTopa bha Rhynchospira abnormis, 3aMnc- AeHHbiíí T aHTKeHOM paHbiiie (b 1871 r.) k poAy Globigerina, no3>Ke (b 1875 r.) k poAy Rhynchospira, HBUueTCH oahoh (fiopMOH HOBoro poAa, b pa3pe3 c MHemieM K e m m e h a, KOTopbiíí 33MHCAHA poA Rhynchospira (Ehrenberg) eme b 1950 rOAy k pOAy Globerina. HoBbiii poA Corrosina BCTpeuaeTCH b HioKHeH-BepxHeíi nacni onnroueHa. Corrosina pupoides nov. spec. HoBaa (}iopMa othochtch k ceMeiíCTBy Hereroheliciadae n k HOBOMy pOAy Corrosina. yAJiHHeHHO-npoAOJiroBaTafl (JiopMa, oueHb cnaőo n3orHyTa ; nepfJjopupoBaHue bhaho npen- MyipecTBeHHO Ha moaoabix KaMepax. KaMepbi mapoBHAHbi, öoAee B3pocAbie (JiopMbi hbahiotch cmaTbiMH. OcranbHbie uiapo- BHAHbie KaMepbi nocTeneHHO yBeniiUHBaioTCH ot HauanbHOH KaMepbi ; 3 Kaiviepbi pacnoua- raiOTCH B Ka>KAOM p«Ay r0pH30HTaAbH0, nOMTH npHMOAHHeílHO. OhH 0Öpa3yK)T KOpOTKyK), TpexrpaHHyio npn3My, yTOHuaiomyiocH k 6ouee B3pocAOií, HanajibHOH Kajwepe. KaMepbi, noMemeHHbie Ha TpexrpaHHOu npn3Me, hmciot HenpaBHJibHbie pe6pa h rpaHH, b pe3yAbxaTe uero nouBAHeTcu HecKOJibKO KoppoAnpoBaHHbiií xapaKTep. noaTOMy HOBbiil bha nonyuHA H33BaHHe pOAa »Corrosina«. nocjieAHue Tpn Ka.Mepbi hbahiotch pa3AyTbiMH no cpaBHeHino c ocTanbHbiMH. OTcioAa Ha3Bamie bha3 t>pupoides«. B 3thx KaMepax neptJjopHpoBaHiie xopoiuo bhaho. CBepxy nocneAHHe 3 naMepbi no- MemeHbl nOHTH B OAHOH r0pH30HT3AbH0H nJlOCKOCTH. Ha CaMOH B3pOCAOH KaMepe xopomo bhaho KopoTKoe meAOo6pa3Hoe OTBepcTne. KoAHHecTBO KaMep : 10-14 HaHŐojibman aahh3 : 0,29 mm CpeAHHH ujupHHa : 0,13 -15 mm BBeAeHiie HOBoro poAa oöocHOBaHO TpexrpaHHbiM npH3MaTHuecKHM CTpoeHue.M, COCTOHIHHM H3 CMHTblX, IUapOBHAHblX KaMep, Ha KOTOpOM HeO/KHAaHHO paenOAOWeHbl xopomo pa3BHTbie 3 noc.neAHHe KaMepbi Tai<, k3k y Rhynchospira abnormis FaHTKeHa. EjiHwaHiHne poactbchhhkh HOBoro pOAa : Gümbeletria Cushinan h Bulimina d’Orbigny BepxHero Meaa. BeiuecTBO h neptjopupoBaHiie paKOBHHbi cooTBeTCTBy iot rna- PObhahoh (JíopMe KaMep; cTpoeHHe KaMep — KaK ywe ynoMHHyTo b onncaHHH poAa Corrosina oőpa3yeT TpexrpaHHyio npn3My, npHneM y poaa Gümbeletria KaMepbi pacnoAOweHbi 6onee HenpaBAbHHO : TpexpuAHoe CTpoeHHe cjiaöee 3aMerao, <{>opMa öoaee KopeHacTau, ycTbe öoAbiue h öojiee onpeAeaeHHoe, b to BpeMH KaK y HOBoro poaa ycTbe npeACTaBAHeT coőoio MaaeHbKyio, Ha nocAeAHeií Ka.Mepe BmaTyio meab. no OHepTaHHio oh cmokch c Verneuilina d’Orbigny; nocaeAHHH hbahctch erő H30M0p(J)H0H, armioTH HHpoBaHHoft <})0pM0H. C cpeAHeíí Macin xaircKoro upyca BepxHero OAHroueHa oÖHapyweHbi npeACTaBHTeAH Corrosina pupoides nov. sp. b 17, TaKOBbi Reussella tricarinata nov. sp. b 3. 3K3eMnAHpax . B SypoBbix CKBamHHax ocoöh Corrosina pupoides nov. sp. orpaHHHHBaioTCH caohmh ot 3 ao 50 m MOiuHOCTbio. BbiiueonHcaHHbie bhah noHBHAHCb b coueTaHHH <})ayHbi n oöoöiueHbi b TaÖAHue, HaxoAHiuencfl b BeHrepcKOM TeKCte. Nouveaux Foraminiféres oligocénes des couches chattiennes des environs de Budapest Pár Mlle R. M. NYÍRÓ Dans le matériau provenant des sondages d’exploration de l’Entreprise Hongroise- Sovietique pour l’Exploitation du Pétrole nous avons trouvé dans les couches chattiennes un nouveau genre et une espéce de Foraminiféres encore inconnus. Reussella tricarinata nov. sp. Forme allongée trisériée. Le test a la forme d’un prisme triangulaire, qui s’effile vers la loge embryonnaire et dönt les arétes sont faib lement reeourbées. Pár contre sur chaque face du prisme les sutures des alvéoles présentent un aspect bisérié resseinblant Nyíró: Új oligocén foraminiferák 73 á une tréssé -de clieveux. La porosité du test est bien visible. La snrface du prisine trian- gulaire est complétement lisse et. faiblement concave. Les arétes des loges coíncident avec celles du prisme et s’y soudent complétement. C’est un caractére qui la distingue nettement de l’espéce Reussella spinulosa Reuss, Vu d’en liaut le test forme un triangle, sur lequel on peut bien distinguér les sutures des- loges. L’orifice buccal de cette forme n’est pás visible sur nos exemplaires, I á cause de leur état détérioré. Les loges sont remplies de pyrite, on peut donc prévoir la destruction des tests. Nombre des loges : 15 á 17. Lon’gueur maximale : 0,42 mm. Largeur moyenne : 0, 1 9 mm. La parenté la plus proche est l’espéce Reussella spinulosa Reuss, mais elle en i difiére d’une part pár la forme des loges, ce qui est en relation avec la forme plus allongée du test, d’autre part pár le manque des épines qu’on voit sur les arétes des prismes de la Reussella spinulosa et dönt le nombre correspond au nombre de.4 loges. Jusqu’ici on en a trouvé trois exemplaires provenant des couches chattiennes des ■ endroits mentionnés, en compagnie avec le genre nouveau Corrosina. Famille : Heteroheliciadae . Genre : Corrosina nov. gén. Le test est calcaire, poreux. Le foraminifére á la forme d’un prisme triangulaire resté inachevé au cours du developpement des loges plus ágées. La forme trisériée est inégale — ce qui peut s’expliquer avec la constitution trés variable de l’eau de mer de l étage ehattien quant á sa teneur en sel.Les dimensions variables des sinuosités, rappor- 1 tées aux loges et la grandeur divergeante des loges dans les sinuosités ont dans mi certain degré l’aspect d’un état corrodé. Sur ces loges est édifiée la derniére sinuosité du test trisérié formée de trois loges á peu prés sphériques ; cela la rapproche á la famille des Globigerinides. A cause de ce caractére nous sommes d’avis que la forme décrite pár H a n t k e n, d’abord (1871) comme Globigerina, et plus tárd (1875) sous le nőm de Rhynchospira abnormis et qui se trouve plutöt rarement dans la section supérieure et plus abon- damment dans la section inférieure des couclies á Clavulina szabói, est une forme de ce nouveau genre, nonobstant á l’avis de C u s h m a n, qui a rangé parmi les Globigérines, encore en 1950, le genre Rliychospira de Ehrenberg. La répartition du nouveau genre Corrosina est donc oligocéne inférieur — supérieur. Corrosina pupoides n. sp. Cette espéce du nouveau genre Corrosina posséde mi test vitrocalcaire, des per- forations observables surtout sur les loges jeunes, une forme allongée trisériée, trés faiblement courbée. Les loges sont globulaires, cliez les plus ágés elles sont aplaties. Les loges globu- laires consécutives se suivent graduellement á partir de la loge embryonnaire, dans chaque ligne il y a trois loges disposées horizontalement, presque en ligne droite. Ces lignes forment mi prisme triangulaire court qui se termine en pointe vers la loge initiale. A cause de l’aréte ét de la surface irréguliére des loges disposées sur le prisme triangulaire ce Foraminifére a l’apparence d’étre corrodé en un certain degré, c’est pour- quoi nous avons donné au genre le nőm Corrosina. Les trois derniéres loges ont l’apparence gonflée, en comparaison avec les autres, d’ici le nőm pupoides ; ces loges ont des tests perforés. Yues d’en liaut les trois derniéres loges sont disposées approximativement dans mi plán horizontal. Sur la derniére loge on peut bien distinguér l’orifice buccal replié, de forme d’une courbe fente. Nombre des loges : 10 á 14. Longeur maximale : 0,29 mm. Largeur moyenne : i 0,1 3 á 1,5 mm. L’introduetion du nouveau ‘genre est justifiée pár sa construction en prisme triangulaire formée pár des loges globulaire aplaties, sur lesquelles sont placées, sans transition, les trois derniéres loges bien développées, comme chez la Rhynchospira abnormis de Hantken. Le genre Corrosina présente une parenté avec les genres Gümbeletria Cushman et Bulimina d’ O r b i g n y, du Crétacé supérieur. Le matériau du test, són état perforé et la forme globulaire des loges, sont les mémes ; tandisque l’emplaeement des loges est, comme nous l’avons déjá mentionné lors de la description du genre Corrosina, en forme d’un prisme triangulaire. Chez le genre Gümbeletria la disposition des. 74 Földtani Közlöny 84. kötet 1 — 2. füzet loges est plus irréguliére, la construction trisériée est plus faiblement developpée, la forme est plus trappue, són orifice buccal est plus grand et plus net, tandisque cliez le nouveau genre l’orifice buccal est íme petite fente repliée, sur la demiére loge. Sa forme présente une parenté avec la Verneuilina d’ O r b i g n y, qui en est íme forme isomorphe aglutinée. Jusqu’ici on a trouvé dans la partié moyenne de l’étage ehattien de l’Oligocéne supérieur 17 exemplaires de Corrosina pupoides nov. sp. et 3 exemplaires de Reussella tricarinata nov. sp. Dans les sondages la Corrosina pupoides est restreinte aux couclies situées dans une profondeur de 3 á 50 métres. Les espéces décrites se trouvent ensemble avec les fossiles énumérés dans ie tableau du texte liongrois. MARMOTA-MARADVÁNYOK — DEBRECENBŐL - KRJ3TZOI MIKLÓS Maymota- maradványokat a felső-pleisztocén képződményeiből Erdélyből, a Mező- ség É-i részéből már régen ismerünk. Koch A. híradása nyomán (1. 14 — 16), 1936-ban pedig M o 1 1 1 M. a Bervavölgyi barlangból a Bükkhegységből is ismerteti ezt az állatot (2. 8). Ez év őszén Debrecen határából került elő két csontmaradványa ; ehhez a lelet- hez fűzünk néhány megjegyzést. Az egész Arktogaea magashegységeiben és hideg pusztáin elterjedt Marmota- nem Európában két fajra oszlik : a Pireneusok, Alpok és Kárpátok fenyőöv feletti legmagasabb részeit lakja 3000 m magasságig' a M . marmota (Dinné) faj, a Dnyepr, Don, vaDmint a Volga és Ural középső folyása közti agvag-sztyepet pedig a M . bobac (Pallas). Maradványait Európából Eszakspanyolországtól Franciaországon, Eszakolasz- országon, Németországon, Csehországon, Ausztrián, Magyarországon, Erdélyen, Horvát- országon, Románián át Déloroszországig ismerjük fiataljégkori üledékekből. Faji hova- tartozásuk kérdése még távolról sem eldöntött. Egyes leleteket az alpi fajjal azono- sítják, másokat a síkvidékivel, sőt utóbbi időben még egy harmadik faj, az altai M. bai- bacina (Kastchenko) is szóbakerült németországi leletek meghatározásánál (3. 232). Mindezeken kívül Kaup már annakidején (4. 1 10) a M. primigema (K a u p) önálló fajt alapította az eppelslieimi felsőjégkori marmota-maradványokra. Leletünk, mely Földvári A. közvetítésével Bérczy Z. fúrásvezető ajándékaként Debrecen ÉK-i határában, a Hajdúsámson felé vezető műút mellett a VITUKI részéről mélyített feltárófúrás 15,01 m mélységéből, kékesszürke homokos agyagból került elő, egy nyúlványok nélküli bal állkapocsból (a P4-el) és egy (proximális és disztális vége nélküli) jobb tibiából áll. A lelet rendszertani megítélése tekintetében fontos része, a 21,8 mm fogmedri hosszúságú zápfogsor egyetlen megmaradt foga, a P4 5,4 mm hosszú, szélessége hátul • ugyanannyi. A fog határozottan háromgyökerű, akárcsak a Bervavölgyi barlang leletéé, vagy a mezőségi anyag egy részénél és ebben a jellegben élesen elüt a öofeac-csoporttól. Ugyanekkor azonban a M. marmota- példányokon jól fejlett elülső zománckúp, mint álta- lában a bobac-nA 1 — gyakorlatilag teljesen hiányzik. A marmota és bobac jellegeinek ez a kereszteződése jellemzi a felsőjégkori leleteket és azt bizonyítja, hogy itt még a közös törzs nem differenciálódott szét a mai fajokra, hanem egységes periglaciális alakkör volt a Spanyolországtól Ázsiáig húzódó sztyep-területen. A jégkorszak végével ez az egységes faj kétfelé szakadt : a melegebb-nedvesebbé vált nyugati területen a magas- hegységek rdőöv fölötti hideg füves-sziklás felső szakaszain M. marmota-vA alakult, míg a K-i, szárazföldi, füves területeken a M. bobac alakjában alföldi-füves-pusztai alakként maradt meg, mely azonban éppúgy nem azonosítható már alaktanilag a felső- jégkori alakkal, mint nyugati, alpi testvére. Ez indokolttá teszi, hogy addig is, míg 76 Földtani Közlöny 84. kötet 1 — 2. füzet megfelelő, bő statisztikai anyag alapján a három alak egymástól élesen el lesz különíthető, feltételesen M. primigenia (Kaup) néven különálló fajként jelöljük felsőj égkorszaki leleteinket. A marmotáéhoz igen hasonló jégkorszakvégi fejlődést látunk a csíkosegerek ( Sicista) esetében is. Felsőjégkorszaki leleteik »kevert« jellegűek, ma pedig két jól elválasztható fajban népesítik be Közép- és Kelet-Európát. Ezek egyike, a S. sub- tilis, mérsékeltégövi, mélyebb szinttájakat lakja, míg a másik nálunk még a magas- hegységekben található, észak felé, illetve K-nek haladva azonban fokozatosan leszáll, végül annak északi elterjedési határán érintkezik a S. subtilis- szel ; ez a S. betulina (Pallas). Ugyanezt látjuk egyes pockok (M . ratticeps stb.) esetében is. IRODALOM — IJTERATURE 1. Kocli A. : Uj adatok a Kolozsvár vidéki diluviális faima ismeretéhez. — Orv. term. tud. Ért. 13. Kolozsvár, 1888. — 2. Mottl M. : Die Fauna dér berva- völgyer Höhlung mit besonderer Beriicksichtigung des ungarisclien Magdalenien. — Földt. Közi. 66. 148 — 157. Budapest, 1936. — 3. Wehrli, H. : Die diluvialen Murmel- tiere Deutschlands. — Pál. Zeitschr. Berlin, 1935. — 4. Kaup, J. J. : Description d’ossements fossiles des mammiféres inconnus jusqu’á présent. Darmstadt, 1832 — 39. Marmot-remains írom Debrecen by M. KRETZOI Remains.of the genus Marmota are known since long írom the upper Pleistocene of tlie Transylvanian Basin, according to A. Kocli. In 1936 M. Mottl described M. pri- migenius (Kaup) from the Bervavölgy-Cave (Btikk-mountains). In this year remainders of marmot were fomid in the neighbourhood of Debrecen ; in the following we shall comment this find. The forms of Marmota, spread in the highlands and cold species of the whole Arctogaea can be devided in Éurope intő two steppes : Marmota marmota (L.) is living above the pine-zone of the Pyrenees, Alps and Carpatlr'ans up to the height of 3000 m, while the M. bobac (Pallas) lives on the clay steppes between tlie rniddle flow of the Dnieper, Don, Volga and Ural rivers. Its remains are known from tne upper glacial sediments of Europe — from Northern Spain tlirough Francé, Northern Italy, Germany, Chechoslovakia, Austria, Hungary, Transylvania, Croatia, Roumania to Southern Russia. Their systematic position is far from being certain ; somé finds are identified b}r the authors with the Alpine species, others with that of the steppe form, moreover tlie existence of another, third form M. baibacina (Kas tehén ko) nas been assumed in tne recent times from the Altai-mountains in course of the identification of the finds of Germany. In addition to this, Kaup had already established a separate spec;es on the (upper-glacial remains from Éppelsheim : this was M. primigenius (Kaup). Our find — the gift of Mr. Z. Bérczy, with the intervening of professor A. Föld- vári, - — came from the NE of Debrecen, írom an exploratory drilling in a bluish-grey sandy clay, at a depth of 15,01 m. It consists of a left inandible with P4, witliout processes and a right tibia witliout proximal and distal end. The only tooth, preserved in thé toothrow of 21,8 mm alveolar lengtli, a P4, is the most important from systematic point of view ; it is 5,4 mm long and of the same posterior width. The tooth is defim'tely three-rooted, just like tliat of the find of the Bervavölgy-Cave, on that of a part of tne matériái from the Transylvanian Basin, and in this characUr it fundamentally differs from tlm bobac-group. At the same time the well-developed frontal enamel conelet of the members of the M. marmota- group is practi- cally missing here, which is a generál rule in the bobacs. The upper-glacial finds are distinguished by the mixed characters of marmot and bobac, and this fact proves that Kretzoi : Marmota-maradvdnyok — Debrecenből 77 the eominon ancestor has nőt been differenciated yet intő the living species bút formed a uniform group oh the steppes spreading írom Spain to Asia. By the end of the glaciation this homogenous species bifurcated intő two types : in the cold, grassy-roeky upper stretehes above tlie wood-zone of the highlands of the warmer, more humid western territories it developed ixtto M. marmota ; wliile in the eastem, Continental territories, covered with grass it sundved in the steppe bobac- form, whicli, however can be identified morphologically witli the upper-glacial fönn no more titán its western Alpine relatíve. In the lackof asatisfactory,rich statistical matériái, the three forms cannot be distinguisli- ed, tlierefore we denote our upper-glacial finds temporarily with the name of M . primigenius (Kaup). We see an upper-glacial development similar to that of the marmot in the case of the Sicista, while its upper-glacial finds are of a ntixed cliaracter ; to-day they populate Central and eastem Europe in two well-separable species. One of these, the Sicista sicista is living in the lowlands, while the other species — S. betulina (Pallas) — isto be found in our highlands, bút further north-, resp. eastwards it gradually descends and ha the N their distribution area coincides. The same is the case whith somé micro- tines (Microtus ratticeps, etc.). ÜBER EINIGE NEUERLICH UNTERSUCHTE PLIOZZÁNE SÁUGETIERRESTE AUS HATVAN UND GÖDÖLLŐ I. GAÁL,* Die geograpliischen Lagebezieliungen dér Fundstellen bei Hatvan und Gödöllő, dérén Entfemung ungef. 25 kin betrágt, erwecken ebenso wie das Faunenbild dér Fund- stelle von Gödöllő selbst schon bei oberflachlicher Betrachtung den Eindruek, dass eine einheitliche Bearbeitung dieses Materials vollkommen bereelitigt ist.Inder Arbeit von M. Mot.tl aus dem Jalire 1939 wurden liámlicli folgende Sáugerarten angefülirt : 1. Bunolophodon longirostris Kaup. — arvernensis C r o i z & Job — 2. Dicerorhinus megarhinus de C h r i s t — 3. Hipparion crassum Gerv., — 4. Propo- tamochoerus provinciális race minor D e p ., — 5. Leó sp. indet. (Epimachairodus?) , — 6. Cervus pardinensis Croiz.&J ob. Diese Fauna wurde von M. M o 1 1 1 als eine einheitliche und für das Mittél- pliozán charakteristische beurteilt. lm Gegensatz dazu zahlte ieh in meiner Arbeit aus dem J alir 1 943 folgende Arten auf : ' • 1. Mesopithecus pentelicus R o t h & W a g n., — 2. Cervocerus novorossiae Khom., — 3. Procapreolus latifrons Schloss — 4. Capreolus lóczyi Polli., — 5. Cervus cf. axis (Erxleben) f. sarmatica nov. f., — 6. Hipparion cf. richthojeni Kokén., — 7. He\ladotherium duvernoyi Gerv., — -8. Sus erimanthius Rothá Wagn., — 9. Dicerorhinus hungaricus Gaál , — 10. Dicerorhinus cf. schleiermacheri Kaup., — 11. Rhinoceros sp. indet., — 12. Chilotherium sp. ( Panderssoni R i n g s t r.), 13. Agriarctos gaáli K r e t z o i. Meiner Auffassung nach muss diese Faima als eine ausgesprochen unterpliozáne gedeutet Werden . Was nun die Gödöllőér Überreste betrifft, so ersclieint vor allém, dass nicht einheitliche Geprage dér Gödöllőér Sáugerfauna als auffallend. So wurde neben Dicerorhinus megarhinus mid Bunolophodon longirostre-arvernense, welche wichtige Übergangsformen dér Grenzschichten zwischen Unter- imd Mittelpliozán darstellen, in dér Faunenliste Hipparion crassum und Cervus pardinensis angeführt, die dórt eine betráchtliche Rolle spielen, obwohl sie bekanntlich in Mittel- und West-Europa für die Basalscliichten des Oberpliozáns charakteristisch sind. Betrachten wir weiters die Gödöllőér Übergangsform des Bunolophodon etwas naher, so kommen wir zu folgendem Ergebnis. M. Mottl charakterisiert diese Übergangsform folgendermassen : »Nachdem die Jochhálften sowohl von M2 als auch M3 wahmehmbar altemiert sind, die Symphysis mandibulae kurz, dér Masseter-Eindruck stark und die beiden horizontalen Áste des Unterkiefers nach vome ziemhch stark konvergieren, anderseits die imteren Stosszáhne noch funktionierende Organe waren, die Altemation dér Jochhálften noch keine voll- stándige ist vmd die beiden Mahlzáhne M2 mid M3 zusammen im Kiefer sitzen, — ist die genaue systematische Bestimmung dér Mastodonart von Gödöllő : Mastodon ( Buno- lophodon) longirostris Kaup. D. — (Dibunodon) arvernensis Croiz. & Job). Nach dieser Charakterisierung erscheint es wohl etwas verblüffend, wenn Mottl ausdrücklich betont, dass diese Form dem (Dibunodon) arvernense naher steht als dem * Das ungarische Original dieses Artikels erschien im Heft 7 — 9. mit d. Tafel XVIII. d. Földt. Közi. vorigen Jahrganges. 80 Földtani Közlöny 84. kötet 1 — 2. füzet Bunolophodon longiroslre. Dabei kann aber leielit festgestellt werden, dass die Art- merkmale dér Gödöllőer Forni vorwiegend mit denen von longirostre übereinstimmen , wáhrend kein einziges aussehliessliches arvernense-'Slockmiú nachgewiesen werden kann. Was Hipparion crassum betrifft, so muss ieh den Einwand erlieben, dass die Bestimmung dér Art nur auf dér Untersuchung dér Zalmreihe des Unterkiefers beruht, was wohl als unzureichend betraehtet werden muss. Wie unsiclier diese Artbestimmung ist, verrát selbst M. Mottl mit dér Bemerkung : »Dem Hipparion von Gödöllő álmelt H. Platyodus atn ineisten.« Dabei ist allgemein bekannt, dass H. Platyodus eine bezeichnende Art des Unterpliozáns von Ost-China ist. Meiner Meimmg nacli darf alsó in dér Faunenliste von Gödöllő nieht H. crassum, sondem nur Hipparion sp. angefülirt werden. Etwás verwickelter ist die Lage bezüglich dér Bestimmung dér Überreste dér fossilen Hirsche von Gödöllő, die Verfasserin braehte námlich sámtliche Geweihírag- mente unter einen Hűt, obwolil zumindest zwei Arten zu unterseheiden sind. Das in dér Arbeit Mott l’s (Tab. V, Fig 3) abgebildete Exemplar war ein tadellos erlialtenes Bruclistüek, weshalb die Bemerkung dér Verfasserin : »Die eine Fláebe dér Stange ist abgerollt« als unzutreffend bezeielmet werden muss. Dieses Exemplar wurde als Cervus pardinensis bestimmt. Das Bruchstüek ist aber leider derart unvollstándig, dass eine befriedigende Bestimmung unausführbar erscheint, umso mehr, als die von W. O. Dietrieh geplante Yereinigung dér ént wickel térén Formen ( C. issiodorensis pardi- nensis, perrieri bis jetzt nicht durchgeführt wurde und deshalb die gegenseitigen Bezielum- gen ungeklárt blieben. Wir müssen ims dalier damit begnügen, dieses Brucbstück mit dér Bezeiclmung 'Cervus sp. indet. (? afí. pardinensis ) in die Faunenliste einzuführen. Das zweite, auf fallend abgerollte Geweihbruehstück aus Gödöllő wurde von M. Mottl in seiner Bedeutung unterschátzt mid einfach für ein zweites Exemplar des C. pardinensis erklárt. Ich kann aber an Hand dér auf Seite 268 befindlichen Abbildung des ungarischen Textes mid gestützt auf die Arbeit Zdansky’s (Taf.III, Fig. 5), bezw. auf die Zahlangaben dér im ungarischen Texte (p. 269) befindlichen Tabelle feststellen, dass dieses Geweih- bruchstück als ein gut erkennbarer Überrest des in Nordost-China, Süd-Russland und Hatvan bereits sieher konstatierten Cervocerus novorossiae zu deuten ist. Dieser Fund ist deshalb wertvoll, weil C. novorossiae die einzige gemeinsame Art dér beiden Faunenlisten von Gödöllő und Hatvan ist. In bezug auf die Fundstelle von Gödöllő ist schliesslieh liervorzuheben, dass die Knochenreste dér nördlicli von Gödöllő liegenden Fxmdstelle aus einer Tiefe von 3 — 13 m aus einer limonitlialtigen Sandschichte zum Vorschein kamen. Dieser Umstand lásst es mm als begreiflich erscheinen, dass die Überreste grösstenteils abgerollt sind. Dadurch erscheint dér Beweis dafür erbraeht, dass es sich bei dér. Fundstelle von Gödöllő um eine sekundáre Lagerstelle liandelt, an welcher die Überreste seit dem Ausgang des Unter- pliozáns bis an die Schwelle des Oberpliozáns »zusammengerollt« wurden, was auch das nicht einheitliclie Gepráge dér Fauna verstándlieh maciit. lm Gegensatz dazu befindet sicli die Hatvaner Fauna auf primárer Lagerstátte und erscheint deshalb als vollstándig einlieitlich. Auch ihre Altersdeutung (Unterpliozán) ist nicht zu erschüttem. Anlásslicli des neuerlichen Überprüfens dér Überreste stellte es sich aber lieraus, dass die von mir im Jalire 1943 als neu beseliriebene Rhinocerotiden- Art, Dicerorhinus hungaricus nicht aufrecht gehalten werden kann. Um einer Verwicke- lung in dér Facliliteratur vorzubeugen, beniitzte ich diese Gelegenheit, meinen Irrtuni selbst zu korrigieren. Dér Ausgangspunkt dieser Felilbestimmung lag in dér Mangelhaftigkeit dér Symphysis mentális des Unterkiefers. So geschah es, dass ich bei dér Erganzung nur die beim Dicerorhinus- Kiefer vorliegenden Verháltnisse in Betracht zog. An Hand dér neueren t'berpriifung wurde es aber klar, dass die vorhandene leere Zaluigrube des DPj dér linken Mandibel ein selír wichtiges Merkmal des Genus Chilotherium darstellt. Dazu kommt auch dér Hauer (I2) welcher bei náherer Betrachtung aller Wahrschein- lielikeit nacli dem in Rede stehenden Unterkiefer zugehört. Deshalb muss alsó fest- gestellt werden, dass die Hatvaner Rhinocerotiden-Vorva. vollstándig mit Chilotherium, anderssoni identisch ist und als das am weitesten nacli Westen vorgedrungene Exemplar zu gelten hat. Auch diese Art bestátigt alsó das unterpliozáne Altér dér Hatvaner Fauna Gaál : Über einige neuerlich untersuchte pliozane Saugetierreste aus Hatvan und Gödöllő 81 Die beiden Faunén (Gödöllő und Hatvan) weisen weiters deutlich darauf bin, dass die Gliederiuig des Pliozáns — besonders in Hittel- und Ost-Europa — mit Hilfe dér Sáugerüberreste weit genauer und ausführlicher durchgeführt werden kann, als mit Inansprnchnahme anderer Fossilien. Pe3yjn>TaTbi hoboíí npoBepKH oct3tkob HeKOTopbix M;ieKonnTaK>Lunx, HaügeHHbix b r. regejuié h XaTBaH Pl. T a a jt M. MoTTjib, npoBepHH b 1939 r. HeKoropbie oct3tkh MJieKonHTaioinux, HaüaeHHbix b r. réAé;uié, onpeaejuuia hx Ha ocHOBaHtui KopeHHbix 3yöoB HH>KHeH nejuocTH Kan Hipparion crassum Gerv. Tan Kan npH3H3KH 0Ka3ajiHCb HexapaKTepHbiMH, ocTaTKH (jjHrypnpytoT HbiHe TOJibKO nog Ha3B3HHe.M Hipparion sp. indet. Pl3 gByx (jiparivieHTOB poroB, (JwrypHpyiomHx nog Ha3BaHne.M Cervus pardinensis Croiz.Job., 3K3eMnaap »A« HBJineTCH (jjopMOb MOJiogoro (BepxHe-n^iHoneHOBoro) B03pacTa, KOTopyio Hejib3H onncaTb nogpoÖHee. B npoTHBono;io>K- HOCTb 3T0My, 3K3eMnjiap »J3« BBJiaeTCH HfleHTmiHbiM c bhaom Cervocerus novorossiae Khom. Bug, 4)nrypHpyiomHH b KOJUieKHHH noa Ha3BamieM Dicerorhinus hungaricus Gaál, HBJineTCH HfleHTHMHbiM c BugaMH Chilotherium andersoni PuHTCTpéMa ( Ringström ) no ochob- HbiM npH3H3KaM, oflHaKO CTHTaeTCH hoboh pa3HOBHAHOCTbio nog Ha3BaHne.\í » forma hungaricao Ha 0CH0B3HHH pa3JIHHHfl, 3a.\ieTH0r0 Ha erő ŐeflHeHHOH kocth. 6 Földtani Közlöny KRÉTAKORÚ NÖVÉNYEK A DUNÁNTÚLRÓL RÁSKY KLÁRA (IV — V. táblával) A Gerecsehegységből származó két alsó-krétakorú növény lenyomatát kaptam meghatározásra és feldolgozásra különböző lelőhelyről. A lelőhelyek földtani ‘feldolgozá- sával Fülöp J. foglalkozik. Magyarország területéről nagyon kevés krétakorú növénymaradvány került elő, ezért e lenyomatok jelentősek. A növényvilág kréta-időszaki alapformái a további fejlődés menetére irányadók. A későbbi fejlődési fokozatok vizsgálata már nem derít annyi fényt a fejlődés menetére, mint éppen ezeknek az alapformáknak a felismerése és vizsgálata. Egyes krétakorú maradványok jellegzetes átmeneti típusok az ókori és újkori növény alakok között. Genus : A Isophilina Dormitzer 1 853 Alsophilina cyatheoid.es (Ung). Pót. IV. tábla, 1., 2., 3. ábra. Lelőhely : Lábatlan, Berzsekhegy, nagy márgafejtő. Földtani kor : alsó-kréta. Gyűjtötte: Vigh Gyula, 1936. Syn. : Caulopteris cyatheoides Unger — Kreidepflanzen aus Österreich. — Sitzb. d. k. Akad. d. Wissensch. Wien, 1867, Bd. 55., p. 642., Taf. 1. Fig. 1 — 3. Egy páfrányfa 17 cm hosszú, 4,5 cm széles, 1 cm laposra összenyomott törzsdarabja került meghatározásra. A törzsdarabon a levélnyomvánkosok spirális sorban helyezked- nek el. Az egyik oldalon 6 levélnek a leválási helyét jól látni. A másik oldalán a spirálisan elhelyezkedő levélnyomvánkosok rosszabb megtartásúak. Egy-egy levélnyomvánkos hosszúsága 3,0 — 3,5 cm, szélessége 2 cm. A levélnyomvánkosok hosszúkás, rombusz- alakúak kissé kiemelkednek a lenyomaton. Közöttük 0,5 cm széles távolság van, amely vagy kiemelkedő, vagy gyakrabban árokszerűen bemélyed, a megnyúlt rombuszalaknak itt-ott szögletes keretet ad. Rajtuk a járu'ékos gyökerek nyomai kivehetők. A levél- ripacson, eredetileg a raeliisban folytatódott edénynyalábok nyomai, az Alsophila típusra jellemző elrendeződést mutatják : azaz a levélripacs felső részén (abaxialis oldal) egy félkörívben, behajlott végekkel, a levélripacs alsó részén (adaxialis oldal) pedig 2 egy- mással szembefordult hetes szám alakú vonal mentén rendeződnek el. A két oldalsó (laterális) szélen a befűződések mélyen lehúzódnak. Az edénynyalábok nyomai azonban mégis összefüggő, meg nem szakított rajzolatúak. A levélripacs felső része közepén még edénynyalábnyomok vehetők ki, a levélripacs alsó felében 2 pár edénynyalábnyom helyenként jobban látszik, ezek azonban a mélyrehúzott oldalsó befűződések legalsó edénynyalábjainak nyomai is lehetne*:. 6* 84 Földtani Közlöny 84. kötet 1 — 2. füzet Rásky : Krétakorú növények a Dunántúlról 85 A páfrányfák törzsmaradványai nem nagyon gyakoriak Európában. Különböző neveken vannak leírva főleg a felső jura és a kréta rétegexből. Részben fosszilis fatörzsük maradt meg, részben azonban csak ezek lenyomatai. Előkerültek levélniaradványaik, sőt szaporító szerveik is. Anatómiai szerkezetük alapján kevés fosszilis törzset vizsgál- hattak, azonban a Protopteris, Rhizodendron, Cyathocaulis és Protodicksonia genuszok fajairól beigazolódott a Cyatheaceae családba való tartozásuk. Sőt Japán kréta rétegeiből származó Cyathorachis jujiiana mai rokonsági kapcsolatát is sikerült megállapítani, levélnyélmaradványok anatómiai szemezete alapján. A legtöbb páfrányfa törzsmarad- ványának csak a lenyomatát ismerjük: s az azokon visszamaradt, kiemelkedő levél nyomvánkosok alakja és elhelyezkedése, főleg azonban a levélripaesokon, az edény- nyalábok elrendeződésének igen jellemző típusa az egyedüli támaszpont a fajok meg- határozására. Csak morfológiai vizsgálatok alapján megállapított rokonsági kapcsolatot találtak az Oncopteris, Protocyathea, több Protopteris faj, Alsophila és a ma élő páfrányfák fajai között. Az Alsophilina fosszilis genuszt Dormitzer 1853-ban állította fel és Also- philina kauniciana Dorm. néven írt le egy törzs lenyoma tót. Velenovsky 1900-ban helyesen Oncopteris kauniciana (Dorm.) Vei. névvel illette a törzsdarabot és az Oncopteris nettwalli Dorm. faj mellé sorolta be. A törzsdarabok a csehországi kréta rétegekből (cenoman) származnak. Unger 1867-ben Ausztriából, Ischl krétakorú rétegéből Caulopteris cyatheoides néven írt le egy páfrányfa törzsrészletet. Potonié 1899-ben Unger speciesét Alsophilina cyathoides (U ng.) Pót. néven kapcsolatba hozta Dormitzer Alsophilina kauniciana fajával, amely utóbbi névvel Feistmantel 1872-ben még idézte a fajt. Az Alsophilina kauniciana Dorm. faj helyesen Oncopteris kauniciana (Dorm.) Vei., a Caulopteris cyatheoides Unger faj pedig az Alsophilina cyatheoides (Ung.) Pót. faj rokonértelmű neve. Az Oncopteris kauniciana (Dorm.) Vei. ^2. p. 84. fig. 32.) azonban nem hozható kapcsolatba az Alsophilina cyatheoides (Ung.) Pót. faj- jal (20. p. 642. T. 1.), mert a levélnyomvánkosaikon egészen más, egymástól eltérő, edénynyaláb elrendeződésük, illetve rajzolatuk van. A lábatlani törzsmaradvány határozottan Ogura Í10) Alsophila típusához tar- tozik. Ogura a Cyatheaceae családba tartozó ma élő és fosszilis fajok részletes és össze- hasonlító anatómiáját dolgozta fel. Különös gondot fordított a levélnyom vánkosok edénynyaláb elrendeződéseire. Ezzel megkönnyítette nemcsak a fosszilis törzsmarad- ványok meghatározását, hanem a család recens tagjainak a szétválasztását is. A lábatlani lelet az eddig ismert fosszilis páfrányfa maradványok között Unger ausztriai, lseid melletti neokom homokkő rétegekből leírt alakkal hozható kapcsolatba. A két maradvány és levélnyomvánkosaik között csak nagyságbeli eltérés van. A levél- ripacs edénynyalábjainak elrendeződése mind az ausztriai, mind a magyar példányon teljesen azonos, sőt jól megegyezik az Alsophila fajok edénynyaláb kötegelnek vázla- tosan ábrázolt lefutásával, illetve végződéseivel is (10). Ogura megállapítása szerint a Cyatheaceae családban a levelek edénynyaláb kötegeinek száma az egyéni fejlődés különböző szakaiban változóak : azaz fiatalabb egyedeknél kevesebb, idősebb növények- nél több és jobban elágazó edénynyaláb fut a levélnyélbe. így a fiatal páfrányfa levél- leválási helyén is kevesebb, az idősebb fán pedig több edénynyaláb végződést találunk, ez a nővén}' korára fontos jelleg. Mind a magyar, mind az ausztriai példány levélripaesain nagyszámú edény nyaláb forradás van, ami tehát idősebb korukban való fossilizálódást bizonyít. (A törzs vastagsága viszont semmiféle befolyással nincs az anatómiai szer- kezetre, egy vastag törzs, 10 cm átmérővel ugyanolyan szerkezetű, mint egy sokkal vékonyabb.) Unger a levélripacs edénynyaláb végződéseinél még nem ismerte fel a szabályszerűséget s azokról csak azt említi, hogy elszórtan helyezkednek el. Azonban 86 Földtani Közlöny 84. kötet 1 — 2. füzet az elszórt elrendezésben határozott szabályszerűség van. Ez a szabályszerűség felismerhető U n g e r ábráin és a magyar példányon is és igen nagy mértékben egyezik Campbell (16. p. 404. fig. 228.) recens Alsophila sp. törzsének ábrájával, ahol a laterális befűződések mélyrehúzódása és az abaxialis rész közepén rövidebb félkörívben elrendeződött edény- nyaláb nyomok is megegyeznek a két fosszilis leletével. Mindezek a megegyezések iga- zolják, úgy U n g e r példányának, mint a magyar példánynak az Alsophila genussal való szorosabb rokonsági kapcsolatát. A Cyatheaceae családból még említ az irodalom fosszilis törzsmaradványokat, illetve lenyomataikat, azonban ezek mind eltérnek az Alsophila típustól. Legközelebb áll még a Cyathopteris ( Caulopteris) tessellata Sch. et Moug., ahol a levélleválási felületen az edénynyaláb végződések szintén elszórtan helyezkednek el <22) s talán az Alsophilina tessellata (Sch. et Moug.) néven e genus egy másik faját képviseli. A Protopteris néven leírt törzsmaradványok levélripacsait egy patkóalakú (juhnyíró olló alak, nagy U betű alak) rajzolat teszi jellegzetessé. Loubiére M. Auguste (21), aki Franciaországból az alsó albai-emeletből írt le Protopteris meunieri néven 1947-ben egy törzsdarabot, szemlél- teti eimek a patkó alaknak módosulatait az egyes fosszilis fajokon. Dicksonia ( Protopteris ) punctata Stbg. sp. néven írt le Munkácsról Staub M. (27) egy páfrányfa törzsdarabot. Pontos lelőhelye ismeretlen, valószínűleg Munkácstól KÉK-irányban előforduló kréta rétegből (neokom) származik. A Protopteris maradványokat a ma élő Dicksonia- kkal hozzák kapcsolatba. Az újabb szerzők egy része, minden további nélkül a Dicksoniák- hoz sorolja őket. Az Oncopteris fajokon a levélnyomvánkos kerek, vagy kifejezetten hatszögletű s rajtuk két egymással szembenfekvő Y betű alakú, vagy két szembenfekvő félkör alakú rajzolat van, Oncopteris fajok a csehországi cenomán rétegből kerültek elő. Németországból, Franciaországból, Angliából, Grönlandból, Japánból, a Szovjet- unió területéről (Volhinia, Kelet-Szibéria) a jura és kréta rétegekből ismerünk még a családba tartozó törzsmaradványokat. Korea jura összletéből Cyathocaulis naktongensis néven Ogura írt le egy maradványt. A Protopteris nammalensis előfordulása (14) a Cyathea- k földrajzi elterjedését a jurában Indiára is kiterjeszti. A harmadkorból is emlí- tenek páfrányfa törzsmaradványokat, így Észak-Afrikából Dendropterigium cyatheoides, Texas eocén rétegéből pedig Cyathodendron texanuni néven. Az a vélemény alakult ki (17), hogy ez utóbbi faj egyesíti magában a ma élő Cyatheaceae család tagjainak közös tulaj- donságait. A törzsmaradványokon kívül igen nagyszámú fosszilis levélmaradvánvt sorol fel az irodalom, melyeket a Cyatheaceae családba sorolnak. Sorusokat Raciborski (11) a lengyel jura rétegekből Alsophilites polonica néven írt le. A ma élő páfrányfák túlnyomó része a Cyatheaceae családba tartozik : Família : Cyatheaceae : 1 Tribus : Dicksonieae 2 « Thyrsopterideae . 3 « Cyatheeae : 1 Genus : ■ Cyathea 2 « Hemitelia 3 « Alsophila Legnagyobbrészt magas, egyenes, csak kivételesen elágazó-törzsű páfrányok. A törzs csúcsán hatalmas, legyezőszerűen szétterülő koronával, hatalmas lombsótort alkotnak az erdei fák magasabb lombsátra alatt. Leveleik többszörösen is szárnyaltak. A törzs magassága lehet 20 m-nél nagyobb is ( Alsophila latebrosa) , de lehet 1 — 2 m magas ( Alsophila podophylla ) vagy ennél is alacsonyabb, alig 30 — 60 cm magas ( Alsophila Rásky : Krétakorú növények a Dunántúlról 87 frigida, Alsophila trista) . Vannak fekvő törzsű alakjaik is. A magasra növő törzset járulékos gyökerek veszik körül, amelyek részben szilárdítják a törzset, részben nedves- séget vesznek fel. Túlnyomórészt trópusi, nagy és egyenletes nedvességet igénylő fajok. A hőingadozást és gyenge fagyot kibírják. A párás levegő és talajnedvesség igényük sokkal nagyobb, mint a meleg igényük. Kifejezetten mezotenn — higrofil fajoK. A térítő körökön belül rendkívül nagy függőleges elterjedésűek, 4000 m magasra is felhúzódnak. A térítő körökön kívül, a déli mérsékelt övbe jobban lenyúlnak, az északi mérsékelt övbe alig lépnek át. Ma a legnagyobb formagazdagságban Dél- Amerika északi részén, az ázsiai monszun vidékeken élnek, beleértve Kelet- Ausztráliát és a pacifikus sziget- világot is. Dél- Amerikában csak a legszárazabb területeKiől hiányoznak, bár ismerünk xeropliyta Cyathea fajt is. Afrika rendkívül szegény Cyathea fajokban, a Dicksonia fajok pedig onnan teljesen hiányoznak. A páfrányfák a jura időszak végén és a kréta időszakban kétségtelenül éltek Euró- pában is. Úgy látszik azonban, hogy nem sokáig tenyésztek itt. A jura időszak végén és a kréta időszak első ‘felében Grönland, Anglia, Franciaország, Közép-Európa Német- ország, Ausztria, Csehszlovákia, Magyarország, Lengyelország nyugati része), VoUiinia, Kelet-Szibéria, Korea, Japán, India (Pimjab) és Észak-Amerika (USA: Alabama) terü- leteinek egy részén a mai trópusi területek éghajlatához igen hasonló, meleg és állandó, egyenletesen nedves klíma uralkodott, ahol a páfrányfák, a Cyathea- k, Alsophilá-'k és DicksoniáAs. éppen úgy együtt éltek, mint ahogy az egyenlítő vidékein ma is együtt találhatók (1. ábra). Genus: Striaestrobus Velenovskv et Viniklár 1926 Striaestrobus sp. V. tábla, 1., 2. ábrák lelőhely : Tata. Kálváriadomb, közvetlenül a titonmészkő felett. Földtani kor : alsó-kréta. Gyűjtötte : Fülöp József. Egyetlen toboz töredék került elő, amelynek hossza 5 cm, szélessége 1,5 cm. A toboz alakja a megmaradt töredékből következtetve, hengeres volt. A toboz töredék, a főtengely mentén leemelhető a kőzetről és így a letörött tobozpikkelyek is jól láthatók. A főtengely" átmérője 0,5 cm a törés felületén. A törés helye azonban nem azonos a toboz alapjával, mert a toboz jóval hosszabb lehetett. A toboz tengelyiénél, mintegy" 2 cm hosszú, szabaddá vált felületén jól kivehetők a toboz spirálisan elhelyrezkedő pikkelyeinek leválási helyei. A letörött pikkelyek, amelyeknek csak az alsó része maradt meg, cserép- zsindely" módjára, szorosan egymáshoz simulnak. A pikkelyek vastagsága alig 1 mm, szélességük 1 cm-nél nagyobb volt. A pikkelyek kissé hajlottak. Bár a tobozpikkelyek alapi része megmaradt, magvak nem láthatók. A tobozpikkely-ek pontos alakja és nagy- sága nem rekonstruálható, a pikkelyeken pajzs vagy" apofizis nem látható. A pikkelyek hosszában szabályosan vonalkázottak. A tobozmaradvány szerkezete fás, nem bőmemű. Maradvány’unk töredékes és éppen a pontos meghatározáshoz szükséges jellegek hiányoznak róla, így" nagyón nehéz egy hasonló alakot keresnünk az összehasonlításhoz. Némi hasonlóságot találunk a kréta korú Pinus tobozmaradványok és a tatai toboz maradványa között. A Pinus tobozok előfordulása a krétakörből nem ritka. A grönlandi kréta rétegekből Heer ^4) a Pinus peterseni, Pinus quenstedti fajok tűit és tobozait írta le. Belgiumból a Pinus andraei és Pinus corneti ismertek a neokomból. Angliából a Wight szigetről kerültek elő tobozmaradványok. Csehszlovákiából a Pinus longissima, Pinus sulcata és Pinus protopicea fajok tobozait Veleno vsky (3) írta le a kréta rétegekből. Egyéb Pinus maradványok a wealden rétegekből is maradtak ránk, a legrégibb lelet azon- ban a délkeleti Skandinávia raeti emeletéből a Pinites lundgrenii amit ismerünk. 88 Földtani Közlöny 84. kötet 7 — 2. füzet A felsorolt fajok közül Csehszlovákiából a peruei kréta rétegekből előkerült Pinus longissima toboza (2, 3) hasonlít a tatai toboz töredékhez, azonban a Pinus longissima toboza jóval hosszabb, mint amilyen hosszúnak a tatai maradványt feltételezhetjük és a gyengén vonalkázott pikkelyek is nagyobbak. A Pinus sulcata (3) tobozpikkelyei szintén jóval hosszabbak és a pikkelyek végén a pajzs annyira erőteljes, hogy ilyen pajzs a tatai tobozmaradványon szintén nem feltételezhető. Nagyobb hasonlóságot találunk azonban a tatai tobozmaradvány és a Pinus protopicea (3, 2) tobozai között. A Pinus protopicea tobozpikkelyei is hasonlóan gyengén bordázottak, mint a tatai toboz- pikkelyek, a pikkelyeken nincsen sem pajzs, sem apofizis, ami feltételezhető, hogy a tatai példányon sem volt. A Pinus protopicea hosszúsága 1 6 cm, amit a tatai töredéken meg- állapítani nem lehet, bár nem lehetetlen, hogy ilyen hosszú ez is lehetett. Veleno vsky (3. p. 31) a leírt, ábrázolt, sőt rekonstruált tobozt a ma élő Picea excelsa tobozával hason- lítja össze és a két fajt egymással a legközelebbi rokonságba állítja. Ezt a rokonságot azonban már Eichler (5. p. 80) is kétségbe vonja, sőt egyáltalán kétségesnek tartja a Pinus protopicea-wak a Piced-khoz tartozását, ami nem is valószínű. A krétakorú Pinus tobozmaradványokat kikapcsolva, a tatai tobozmaradvány legjobban hasonlít Veleno vsky és Viniklár (1. p. 43. Taf. I. Fig. 4.) által leírt és rekonstruált tobozhoz. A tobozt Striaestrobus bohemicus néven írták le a csehszlovákiai krétakor cenoman rétegéből és valószínűnek tartották, hogy a Taxodineae család új nemzetségét képviseli. A Striaestrobus bohemicus tobozát nem lehet az Abietinae- hez sorolni, egyáltalán nem lehet Picea a hossz úranyúlt pajzs és apofizis nélküli pikkelyek miatt, amely pikkelyek vsizont hosszirányban gyengén bordázottak. A tatai toboz pikke- lyeinek hosszirányban való gyenge bordázottsága a toboz feltételezett eredeti nagysága és a pikkelyek' gyengén hajlott volta a legnagyobb megegyezést mutatja a Striaest- robus bohemicus tobozává1, töredékes volta miatt fajrag mégsem azonosítható. Velenovsky és Viniklár a Striaestrobus bohemicus tobozát H e e r által (4) a grönlandi alsó-kréta rétegekből leírt Inolepis imbricata tobozához is hasonlították, azonban az Inolepis imbricata toboza sokkal kisebb, gömbölyded alakú, a pik- kelyeken más a bordázottság, nem halad végig a tobozpikkelyen és csak három borda van minden pikkely felső részén. Nem lehet a Striaestrobus bohemicus-sza\ vagy a tatai tobozzal összehasonlítani. Az egyéb fenyőfajok tobozától ennyire elütő Striaestrobus bohemicus tobozát Velenovsky és Viniklár még a Cyparissidium bohemicum tobozával is összehasonlítják. Azonban itt sem áll fenn hasonlóság, mert a Cyparissidium minimum Vei., Ciparissidium pulchellum Vei. és Cyparissidium gracile Heer fajok tobozai annyival kisebbek, alakjuk gömbölyded, a pikkelyek ritkábban áll- nak, csak egészen gyengén bordázottak, a pikkelyek közepén azonban egy erősebben kiemelkedő borda húzódik, ami sem a Striaestrobus pikkelyén, sem a tatai toboz pikkelyén nincs meg. A kihalt Cyparissidium fajok tobozpikkelyei meglehetősen vastagok, a Striae- strobus bohemicus és a tatai toboz pikkelyei aránylag vékonyak. A tatai tobozmaradvány és a Striaestrobus bohemicus tobozmaradványa meg- egyezést mutat még Berry Strobilites anceps néven ■ — Dél-Karolina krétakorú (Black Creek formation) rétegéből — leírt és ábrázolt (6. p. 27. pt. 3 fig. 6.) tobozzal. A toboz Berry szerint semmi más toboztípushoz nem hasonlítható, sőt azokhoz az egyéb genu- sokba tartozó fenyőkhöz sem, amelyeknek tűleveleit már Délkarolina krétákon! rétegeiből korábban ismerték. A Strobilites anceps toboza Berry szerint, ahhoz a kissé jobban megnyúlt tobozhoz hasonlítható, aminek rokonsági kapcsolata szintén bizonytalan, s amely az Atlanti parti síkság alsó-kréta rétegéből került elő. A krétakorú rétegekből általában igen gyakori a Cunninghamia elegáns tobozának előfordulása Közép-Európából, Grönlandból és Észak- Amerikából. A tatai toboz azonban e’tér ettől a típustól is, mert a Cunninghamia elegáns toboza gömbölyded alakú, kisebb Rásky: Krétakorú növények a Dunántúlról 89 és a tobozpikkelyek közepén egy erősebb borda húzódik hosszában, amit sem a tatai tobozpikkelyeken, sem a Striaestrobus bohemicus pikkelyein, sem a Strobilites anceps pikkelyein ntm találunk. Berry az Ett ingsh a usen által Cunninghamites oxycedrus néven (7. p. 246. Taf. I. Fig. 9.) Szászország felső-kréta rétegéből leírt tobozt a Strobilites anceps rokonsági körébe kapcsolja, ami nagyon valószínűnek is mutatkozik. [Ettings- h a usen Cunninghamites sternbergi néven (Taf. I. Fig. 4—6.) leírt tobozai azonban tény- leg Cunninghamia típusúak.] Tehát a tatai Striaestrobus sp., a Striaestrobus bohemicus Vei. et Vin., a Strobi- lites anceps Berry és a Cunninghamites oxycedrus Etth. tobozai — sőt alapos revízió után, talán még több Gunninghamites néven leírt krétakorú toboz is — a közös Striaestro- bus genusba sorolhatók, főleg ha további maradványok, törzsek, fenyőtűk, ágak és mag- vak is előkerülnek, ennek a rokonsági kapcsolatnak a megerősítésére. Berry, a Lindley által (8) felállított Strobilites feltételes formagenust használja a bizony- talan helyzetű tobozmaradványok megjelölésére. Valószínű’ eg a Striaestrobus genusba sorolható a Strobilites inquirendus H o 1 1 i c k species toboza is, amely azonban annyira rossz megtartásit, hogy Berry szerint értéktelen faj. Ezek szerint a Striaestrobus formsgenus olyan krétakorú fenyőtobozok gyűjtő genusaként tekinthető, amelynek mása a ma élő fenyőtobozok között nem található. Lehet azonban, hogy a harmadkori, egyes Conifera genusok felé azokat az átmeneti formákat képviselik ezek a bizonytalan helyzetű Striaestrobus fajok, melyeket még csak a tobozmaradványaik alapján ismerünk. IRODAI/BI — LITERATURE 1. Velenovsky, J. und Viniklár, L. : Flóra Cretacea Boliemiae. Prag, 1926 — 31. — 2. Bayer, E. mid F r i c, A.: Böhmische Kreideformation. — Arcli. d. natw. Landesforscli. v. Bölimen. Bd. 11. Nr. 2. Prag, 1900. — 3. Velenovsky, J. : Die Gymnospermen dér Böhmisclien Kreideformation. Prag, 1885. — 4. Heer, O. : Die Kreideflora dér Arctisehen Zone. — Köngl. Sv. Vet. Alkademiens Handlingar, Bd. 12. No. 6. Stockholm, 1874. — 5. Eichler, m Engler-Prantl : Die natürlichen Pflanzenfamilien, Bd. 2. Leipzig, 1889. — 6. Berry, E. W. : The Upper Cretaceous Flóra of south Carolina. — Prof. Paper, 84, Washington, 1914. — 7. Ettingsliausen, C. : Die Kreideflora von Niedersclioena in Sachsen. — Sitzungsb. d. k. k. Akad. d. Wiss. Bd. 55. Wien, 1867. - — 8. Lindley, J. and Hűt tón, W. : The Fossil Flóra of Great Britain. Vol. I, 2, 3. London, 1931 — 37. — 9. Seward, A. C. : Fossil Plants, Cambridge, 1910. — 10. Ogura, Y. : Anatomie dér Vegetationsorgane dér Pteridopliy ten . Berlin, 1938. — 11. Hirmer, M. : Handbuch dér Palaeobotanik, München, 1927. — 12. Zimmermann, W. : Die Phylogenie dér Pflanzen. Jena, 1930. 13. Diels, L. in Engler-Prantl: Cvatheaceae, I. Teil. Leipzig, 1902. — 14. Sitholey, R. V. : Plánt remains írom the Nammal gorge, near Musa Khel, Salt Rangé, Punjab.-Palaeobotany in India, Bangalore City, 1948. — 15. Renaul, M. B. : Cours de Botanique fossile. Paris, 1883. — 16. Campbell, D. H. : The evolution of the land plants. London, 1940. — 17. Arnold, C. A. : An introduction to Palaeo- botany. New-York — London, 1947. — 18. Mágdefrau, K. : Palaeobiologie dér Pflanzen. Jena, 1942. — 19. Potonié, H. : Lehrbucli dér Pflanzenpalaeontologie. Berlin 1899. — 20.Unger, F. : Kreidepflanzen aus Österreich. —Sitzungsb. d. k. k. Akad. d. Wissenseh. Bd. 55. Wien, 1867. — 21. Loubiére, M. Auguste : Sur la découverte d’un type nouveau de Cyatliéacée dans le terrain albien de la Meuse. — C. R. Acad. desSci., Paris, 1947. Tóm. 224. — 22. Schimper, W. Ph. : Traité de Paléontologie Végé- tale. Paris, 1869. — 23. Göppert, H. R. : Die fossilen Farnkráuter. Breslau und Bonn, 1836. — 24. Christ, H. : Die Geographie dér Fame. Jena, 1910. — 25. Bower, F. O. : The Fems. Cambridge, 1923. — 26. Kráusel, R. : Versunkene Flórén. -Frankfurt a/M., 1950. — 27. Staub M. : Dicksonia punctata Stbg. sp. a magyarhoni fosszil flórá- ban.— Földtani Közlöny, Bd. 20. Budapest, 1890.- — 28. Schwarzbach, Martin: Das Klíma dér Yorzeit. Stuttgart, 1950. — 29. Berry, E. W. : Upper cretaceous floras of 90 Földtani Közlöny 84. kötet 1 — 2. füzet tlie eastem gulf region in Tennessee, Mississippi, Alabama and Georgia. — U. S. Geol. Survey, Prof Paper, 112, Washington, 1919. — 30. Zittel, K. : Grundzüge dér Paláontologie I. — 31. Kráusel, R. : Beitráge z. Kenntnis dér Kreideflora I. Med. v. d. geol. Stichting. Ser A. JVe 2. 1922. TÁBLAMAGYARÁZAT — DESCRIPTION OF THE PLATES IV. tábla 1. Alsophilina cyatheoides (Ung.) Pof. törzsének lenyomata az alsó-krétából Impression of the trunk of Alsophilina cyatheoides (Ung.) Pót. írom the Lower Cretaceous. Hungary. 2. Alsophilina cyatheoides (Ung.) Pót. levélnyomvánkosain az edénynyalábok vég- ződései nagyítva. Endings of the vascular bundles on the leaf sears of Alsophilina cyatheoides (Ung.) Pót., enlarged. 3. Ma élő Alsophila sp. levélnyom vánkosain az edénynyalábok végződései. (Campbell nyomán) Endings of the vascular bundles on the leaf sears of recent Alsophila sp. (according to Campbell) V. tábla 1 . Striaesirobus sp. toboza az alsó-krétából Cone of Striaesirobus sp. írom the Lower Cretaceous, Hungary 2. A toboz másik oldalának lenyomata a kőzeten Impression of the other side of the cone in the rock Lower Cretaceous plants írom Hungary by KLÁRA RÁSKY On the territory of Hungary in the Lower Cretaceous of Transdanubia part of the trunk of Alsophilina cyatheoides (Ung.) Pót. has been found. This petrified trunk can be eompared with the fossd írom a neocom sandstone bed near lseid, deseríbed and illustrated by LTnger (20. p. 642. Pt. 1.). The endings of the vascular bundles on the Leaf sears of botli fossils can be well identified with the scheinatie illustration of Ogura (10. p. 105. fig. 93.) . The Austrian fossd as well as the Hungárián one correspond to a greatdegree to Campbell ’s illustration of the trunk of recent Alsophila sp. too (16. p. 404. fig. 228.). Tliese correspondenees confirm the affinityof these fossils with the recent Alsophila genus. - Another fossd, a cone, Striaesirobus sp. has been found likewise in the Lower Cretaceous of Transdanubia bút írom another habitat. This fossd cone may be eompared with a cone deseribed írom the eenoman layer of the Cretaceous of Bohemia under the name Striaesirobus bohemicus Vei. and Vin. (1. p. 43. l'af. 1. fig. 4.). The circle of affinity of Striaesirobus bohemicus may comprise, besides the cone of the Hímgarian Striaestrobus sp. the cone of Berry deseribed imder the name Strobilites anceps (6. p. 27. pt. 3. fig. 6.) and that of Ettingshausen figuring under the name Cunninghamites oxycedrus (7. p. 246. Taf. 1. fig. 9.) toó. The genus Striaestrobus can be conceived as a collective genus of Cretaceous cones of imcertain position. AZ IPOLYTARNÓCI ALSÓ-MIOCÉN KÖVESEDETT FAMARADVÁNYOK GREGUSS PÁL (VI— XIX. táblával) A nógrádmegyei Ipoly tarnóc az alsó-miocén ősnövényeknek egyik legrégebben ismert gyűjtőhelye. Az itt talált és természetvédelem alatt álló egyik fatörzset T u z s o n J. 1901-ben Pinus tarnociensis néven írta le (46), Staub, majd 1913-ban N o s z k y J. és Jablonszky J. ismételt gyűjtéséből származó növényi maradványokat J ablonszky ismertette (21). Munkájában sok olyan növényt említ meg, amelyeknek ma élő rokonsági körei a keletázsiai Himálaja, a Földközi-tenger melléke, Északamerika, Kaukázus, tehát általában a Föld szubtropikus tájainak növényzetével hozhatók köze- lebbi kapcsolatba. J ablonszky megemlíti azt is, hogy a tarnóci flóra Bilin, Leoben, Parschlug alsó-miocén flórájával egyezik meg leginkább, de a radoboji felső-miocénkorú flórával is sok hasonlóságot mutat. Megállapítása szerint az általa vizsgált tarnóci flóra oligocénnál fiatalabb, de felső-miocénnál idősebb korú lehetett. Újabb feltárásokkal Tasnádi Kubacska A., Bartkó L. és különösen M. R á s k y K. több éven át megismételt gyűjtéseivel a tarnóci ősflóra nagymértékben gazdagodott. R á s k y K. az itt gyűjtött növénylenyomatokat dolgozza fel és vizsgálati eredményeit rövidesen közölni fogja. 22 db. kovásodott fatörzset xylotómiai vizsgálatra részemre engedett át. A részletes vizsgálatokból az az eredmény bontakozott ki, hogy az ipolvtarnóci miocénkorú flórában elsősorban szubtropikus elemek, többek között pálmák, babérok és magnóliák éltek. Megvan közöttük Tuzson J. Pinus tarnociensis -e is, amelynek mai legközelebbi alakja a Sierra Xevada hegységben élő Pinus lambertiana. Ugyancsak előkerült a harmadkori flórában annyira elterjedt Sequoioxylon (T axocLioxylon) , továbbá egy Palmoxylon (Sábái ?), két Laurinoxylon faj, és egy kétes Carpinoxylon (?). Feltűnő, hogy ezen a területen abban az időben legalább 4 — 5 Pinus- faj élt, amelyek társaságába Keteleeria (?) vagy Abies (?) is vegyült. Anatómiai leírás 1. Sequoioxylon sp. (Taxodioxylon) A 14. sz. megkovásodott fa a Katlan-völgyből éspedig a jobb I. sz. lelőhelyről származik. A 12 — 14 cm hosszú és 6 — 7 cm vastag ősmaradvány valószínűleg ágdarab vagy gyökér lehetett, mert a felületén, kisebb ágcsonkmaradványok is voltak, A fa teljesen átkovásodott és így belőle vizsgálatra alkalmas csiszolatokat lehetett készíteni (1. I — II. tábla, 1 — 6. kép). A kovásodás mértéke Grasselly Gy. szerint 96,85%. Meghatározását ezúton is megköszönöm. 92 Földtani Közlöny 84. kötet 1 — 2. füzet Keresztcsiszolat. Az egyes évgyűrűk 1 — 2 — 3 mm szélesek. Az évgyűrű- határ elmosódott, alig észrevehető. A keresztcsiszolatban sok a parenchima, amelynek sejtjei általában az évgyűrűhatárral párhuzamosan, szinte lemezszerűén helyezkednek el. Feltűnő a tracheida falax vékonysága és különösen azok ürege. Egyi£-másÍK tracheida sugárirányú Keresztmetszete 80 — 1 00, sőt 1 20 /u-t is elér. Tangenciális mérteit valamivel kisebbek, úgyhogy a tracheidák keresztmetszetei általában sugárirányban megnyúlt, a sarkaikon kissé lekerekített négyszögek. A bélsugarak egy-, ritka esetben helyenként kétrétegűek, vízszintes falukban semmi gödörkézettséget nem lehetett megfigyelni hasonlóképpen teljesen simák, legalább is simáknak látszottak a tangenciális falak is. A faparenchimasejtekben sötétebb színű tartalom látszik. A faparenchimák vízszintes falai teljesen simák lehettek (VI. tábla, 1. kép). Húrcsiszolat. A bélsugarak magassága 3 — 16—18 sejt. A bélsugarak szélessége 13 — 15 p . Magasságuk 18—20 u. A szögletsejtek némelyike még ennél is több, 30 — 32 fi. A legtöbb bélsugár 8 — 10 emelet magas. A traclieidáK húrfalaiban elég gyakoriak a vermesgödörkék. Átmérőjük 10 — 11 fi. A nyílásuk kör, körülöttük a torusz elvétve határozottan látszik. Néha egy tracheida szélességben 2- — 3 vermesgödörke is előfordul egymás mellett, legtöbbször laza sorokban, vagy pedig szabálytalanul rendeződve, és csak a legritkább esetben érintkeznek egymással. Spirális vastagodás a tracheidákban niúcs (VI. tábla, 2. kép). A húrmetszeten is elég gyakoriak a fapareneliima sejtek, amelyek belsejét leg- többször valami szemcsés tartalom (valószínűleg Keményítő) töltötte kí. A vízszintes falak minden esetben simák és igen vékonyak. Ez mindenesetre fontos tény, amennyiben a szerkezetében' a fa inkább a Sequoiá hoz, mint a Taxodiumhoz hasonlít. Megjegyzendő azonban, hogy a ma élő Sequoidk parenchimájának a vízszintes fala sohasem ennyire sima és vékony. E tekintetben inkább a nemrég felfedezett Metasequoia parenchima- szerkezetéhez hasonlít (2. kép). Sugárcsiszolat. A sugárcsiszolaton a Taxodiaceae- ra jellemző bélyegek nagyon jól megfigyelhetők. A bélsugársejtek vízszintes falai teljesen simák, gödörké- zettséget legfeljebb csak gyanítani lehet bennük. A húrfalai is teljesen simák, rajtuk semmiféle gödörkézettség nincs. Egy kereszteződési mezőben 3 — 5 gödörke sorakozik egy, a magasabbakban két, esetleg három sorban ; ilyenkor 6 — 8 is lehet egy kereszte- ződési mezőben. Az udvaruk köralakú, a nyílásaik azonban általában vízszintes helyze- tűek, néha páleika-alakúak ; az udvar határát azonban alig érik el, legfeljebb meg- közelítik, tehát jellegzetesen taxodioid gödörkék. A tracheidák sugárfalában a vermesgödörkék általában egy -két sorosak, tehát ikergödörkések, de a szélesebb tracheidákban három gödörke is lehet egymás mellett, egy magasságban. A Samo-féle vonalak is elég jól látszanak (II. tábla, 4. kép). A gödörkék ilyenszerű elhelyezkedése, inkább a Sequoia sempervirensre vagy a Metasequoiára emlé- keztet. A faparenchimák vízszintes falai ezen az oldalon is teljesen simák, sugárfalukban néha apró kis gödörkék látszanak. Egyes helyeken úgy látszik, mintha haránttracheidák is lettek volna. Az ősmaradvány szerkezetében egyik ma élő Sequoiával sem egyezik teljesen. Legjobban hasonlít a Sequoia setnpervirenshez és a Metasequoia- hoz, amit az összehasonlító fényképek is igazolnak. Hasonlít még a Kráusel : ^ 24) Taxodioxylon gypsaceunidhoz is, amelynek kereszt-, húr- és sugárcsiszolata igen sokban megegyezik a -vizsgált famaradvány csiszolataival. Sárkány S. (35) »a várpalotai lignitet« Taxodioxylon sequoianumnak határozta meg, amelyet a Sequoia sempervirenssel hozott közelebbi kapcsolatba. Varga I. : (47) a háromszékmegyei Köpeeről származó lignitet Sequoia langsdor fiinak tartja, vagyis a Sequoia sempervivens harmadkori alakjának. A megvizsgált darab sokban hason- lít Varga csiszolatához, de azzal teljesen mégsem egyezik. Ugyancsak igen hasonlít Greguss : Ipolytarnóci köveseden famaradványok 93 Haraszty Á. (16) a Petőfi-bányából napfényre került lignitjének szerkezetéhez is, bár ezzel sem egyezik meg teljesen. Haraszty az egyik lignitet T axodioxylon gypsa- ceumndk, a másikat T. taxodih lek határozta meg. A ma élő Taxodiumdk parenchimá- jának vízszintes falai csak a legritkább esetben teljesen simák, ellenben a Sequoiá k parenchimáiban a vízszintes falak legtöbbször simák, és csak igen kivételesen gödörkések . A kereszteződési mezőkben a gödörkék száma ’s 8 — 10, ami ismét Sequoiára, de különösen a Sequoia sempervirensie jellemzők, bár a Metasequoiá ra is gondolni lehetne. Mivel azonban haránttraclieidákat is gyanítani lehet, ezért a fenti anatómiai bélyegek alapján a vizsgált ősmaradványt nem a T axodioxylon gyűjtőnévvel, hanem pontosabban Sequoio- xylon névvel kívánom megjelölni, éspedig fajnév nélkül, mert összehasonlító anyag hiányában a fajt pontosan meghatározni nem tudtam. Kétségtelen, hogy a Taxodiaceae családba tartozik, és minden valószínűség szerint a Sequoia génuszba, azzal a megjegy- zéssel, hogy igen hasonlít az élő Sequoia sempervirensbez (5. kép), ill. a Metasequoidhoz. Ezt a véleményt támasztja alá Rásky K. megállapítása is, aki ugyanazon a helyen Sequoiaszetíí maradványokat is talált'. Meggondolandó azonban, hogy a vizsgált pél- dányban az évgyűrűhatár nem határozott, míg a ma élő Sequoia sempervirensben és a Metasequoidb&n az évgyűrűhatárok általában határozottak és feltűnőek. Végered- ményben a példány valamilyen Sequoidból származik, esetleg a Sequoia langsdorfii alakra vonatkoztatható. Kráusel (24) a Taxodioxylon gyűjtőnév alá sorolja a kövült Sequoiákat, így a S. albertensis Penhalow, S. montanense (Torrey) Read., S. dakotense, (T o r r e y) R e a d, 5. burgessi Penhalow, S. laramiense (Torrey) R e a d-t is. Nem lehetetlen, hogy az ipolytarnóci ősmaradván}’ ezek valamelyikével egyezik meg, de nem egyezik meg sem a várpalotaival, sem az erdélyi köpecivel, sem pedig a Petőfi- bánvában talált lignittel. Egyelőre csak a Sequoioxylon nevet kívánom alkalmazni. 2. Pinuxylon lambertoides n. nőm. Grcguss — Pinus tarnociensis Tuzson (VIII— IX. tábla, 7—13. fénykép) Tuzson J. (46) A tarnóci l^ö v ii 1 t fa c. dolgozatában részletesen fog- lalkozik a nógrád megyei Tarnóc községe mellett a vízmosásos árkok egyikében talált megkövesedett fa meghatározásával. A leletet Kubinyi F. 1837-ben fedezte fel és Petrefactum giganteum humboldtin.edu nevezte el. Környezetével együtt Kubinyi Markó Károllyal is megfestette. Az egykorú leírások szerint az egész törzs, mintegy 46 m hosszú, a fa magassága a koronával mintegy 56 m lehetett. A törzs kerülete alulról 8 m, magasságban 3,8 m volt, ami 1,2 átmérőnek felel meg. Félix J. 1886-ban a törzset Pityoxylon K r a u s s nemzetségbe sorolta, fajilag azonban nem határozta meg. Tuzson Pinus tarnociensis néven írta le, mert szerinte a »fossil fajok meghatározásában amikor csak lehet a récens fákat kell szem előtt tartanunké Tuzson részletesen leírta és 3 táblán bemutatta a fa keresztmetszeti, húr- és érintőirányú szerkezetét. Végső következtetésében megállapítja, hogy a leírt alak a ma élő fenyők közül egyikhez sem hasonlít különösebben. Legnagyobb hasonlóságot talált a Himálaja déli részén tenyésző Pinus longifoliával. Ez Tuzson részéről csak fel- tevés volt, mert a Pinus longifolia törzsének anatómiai leírását sehol sem találta és ő sem vizsgálta. Kráusel (24) a Pinus tarnociensist a Pinuxylon gyűjtőgénuszba, illetőleg a Pinus succiniferum (G ö p p e r t, nov. comb.) alakkörébe sorolja, amelynél a haránttracheidáK fala teljesen sima, és egy xereszteződési mezőre háromnál több gödör xe e s i x. Ipolytamóc környékéről éspedig a Kubinyi lelőhelyéről származik az alább ismertetendő 1 . sz. darab is, amelynek xylotómiája rendkívül hasonlít a Tuzson által 94 Földtani Közlöny 84. kötet 1 — 2. füzet leírt Pinus tarnociensis szerkezetéhez. Teljesen megegyeznek ennek a szerkezetével ugyancsak a Kubinyi lelőhelyéről származó 3, 3a, 3c sz. darabok is. A pontosabb vizs- gálatok azt eredményezték, hogy ennek az 1952-ben gyűjtött darabnak és a 3, 3a, és 3c sz. daraboknak a szerkezete is, legkisebb részleteiben is teljesen megegyezik a T u z s o n által 1901-ben leírt famaradvánnyal, ezért az utóbbiakkal részletesebben nem is fog- lalkozom. Keresztcsiszolaton az évgyűrűk aránylag igen szélesek, a tavaszi fa fokozatosan megy át a nyári fába. Az évgyűrűmezőkben elég gyakoriak a gyantaj áratok, amelyeknek vékony epithel sejtjei azonnal elárulják, hogy a kérdéses fa feltétlenül valamilyen Pinus- bői származik (1. Vili. tábla, 7 — 8 fénykép). Elsősorban ez külön- bözteti meg valamennyi többi gyantajáratos fenyőtől. A húrcsiszolaton jól látszanak az egyrétegű bélsugarak, amelyek álta- lában 8 — 10 (25) sejt magasak. A gyantajáratosak — amelyekben néha két vízszintes gyantajárat is húzódik — valamivel magasabbak, kivételesen 30 sejt magasak is lehetnek. Az egyrétegű bélsugarak a közepükön néha két sejtrétegre is szélesedhetnek. Némelyik- ben a bélsugárparenchima-sejtek és a liaránttracheidák váltakozásait is meg lehet álla- pítani (1. IX. tábla, 12 — 13. fénykép). , A bélsugarak finomabb szerkezetéről a sugármetszet nyújt pontosabb felvilágosítást. A liaránttracheidák és bélsugárparenchimák váltakozása különösen jól látszik. A liaránttracheidák valamennyi fala vékony és sima, tehát a megvizsgált fenyő ,a Haploxylon típusba tartozik. Egy kereszteződési mezőben 2—3, igen kivételesen 4 — 5 apró pinoid gödörke van, t hát a Haploxylon csoport Lambertiana- típusába (1. VIII. tábla, 9. fénykép) illik bele. Ezeknek a jellegeknek alapján kétségtelen, hogy ez a darab teljesen azonos a Tuzson által 1901-ben leírt Pinus tarnociensisse 1. A hasonlóan nagy törzsű, 60 m körüli magasságú ma élő fenyők között két, kivé- teles esetben 100 m magasságot és az 1,5 — 3 m vastagságot is elérő Pinus- fajt ismerünk. Az egyik az amerikai Pinus ponderosa, a másik ugyancsak Amerikában élő Pinus lambertiana. Tuzson szerint a fatörzs közelében fenyőtű maradványokat is találtak, ezek legtöbb esetben 5 tűsek voltak. A tűk hosszúsága 14 cm körül lehetett. A P. tarnociensis- hez tartozásukat Tuzson nem állítja. A Pinus- félék monografikusán feldolgozott anyagából (14) a Pinus ponderosa és a Pinus lambertiana szöveti szerkezetét vizsgálva azt találtam, hogy a Pinus ponderosa szöveti szerkezete egészen eltérő a Pinus tarnociensis szerkezetétől, mert ennek liaránt- tracheidáiban hálózatos vastagodások vannak, a törpehajtásokon is általában 2 (3) tű van, míg a Pinus tarnociensis (Tuzson) haránttraclieidáinak falai teljesen simák és általában 2 — 5 rétegben helyezkednek el egymás felett. A Pinus ponderosá- val, tehát ez az ősi fa — bár a feltűnő magasságuk megegyezik — genetikai kapcsolatba mégsem hozható. Az ugyancsak 5-tűs Pinus lambertiana haránttraclieidáinak a falai teljesen simák, éppen olyanok, mint a vizsgált fában (1. VIII. tábla, 9. kép). A kovásodott fa kereszteződési mezőiben 1 (2 — 3), kivételesen 4 pinoid gödörke van (1. IX. tábla, 11. fénykép). A gödörkék nem töltik ki teljesen a kereszteződési mezőket. A tavaszi fa tracheidáiban általában 2 — 3, kivételesen 4 és csak a legritkább esetben van 5 gödörke, míg a nyári traclieidákban mindig kettő vagy egy. Ugyanezeket a jelen- ségeket figyelhetjük meg a ma élő Pinus lambertiana fajnál is. A mellékelt (1 1) fénykép jobboldala az ősmaradvány csiszol a tár ól készült 170-szeres nagyításban, míg a közepe (11 /b) a Pinus lambertiana sugármetszetéről készült szintén 170-szeres nagyításban. A két fa bélsugárszerkezete csaknem, a kereszteződési mezőkben a gödörkék alakja és magassága pedig teljesen megegyező, úgyszintén a liaránttracheidák elhelyezkedése és Greguss : Ipolytarnóci köveseden famaradványok 95 sima fala is. A vizsgált darab sima liaránttraeheidái alapján a Haploxylon sectioha tartozik. Ide tartozik a Pinus lambertiana is. A ma élő Haploxylon sectioba tartozó Pinus-iélék közül a Pinus lambertiana hasonlít a legjobban a tarnóci alakhoz. Nemcsak bélsugárszerkezetében egyező, hanem a traclieidák gödörkézettségében is, amennyiben a Pinus lambertiana tracheidáinak sugárfalában is igen gyakoriak az ikergödörkék, éppen úgy, mint a P. tarnociensisnél (1. IX. tábla, 1 l/a fénykép). A gyantajáratok mérete, valamint a bélsugaraknak tangenciális alakja és szerkezete, nagysága szintén teljesen megegyező. Mivel a megkövesedett fa feltűnő nagy, magassága (kb. 56 m), az 5-tűs levélzet, a bélsugarak sugárirányú radiális szerkezete, a liaránttracheidák teljes simasága és a 2 — 3 emeletnyi magassága, mind az ősi, mind a ma élő fában teljesen megegyezik, indokolt az a feltevés, hogy a ma élő Pinus lambertinat az egykori Pinus tarnociensis késő utódjának, vagy igen közeli alakjának tekinthetjük. Ez a megállapítás teljes bizo- nyosságot kapna, ha a tarnóci lelet mellett nemcsak a 12 — 14 cm hosszú 5 tűs hajtásokat, hanem a jellemző tobozokat is találnánk. Ezek szerint T u z s o n Pinus tarnociensis^ valójában a mai Pinus lambertiana alsó-miocénkorú alakja lehet, megjelölése ennek megfelelőleg, helyesebben Pinuxylon lambertoides n. nőm. G reg üss = Pinus tarnociensis Tűz són volna. 3. Pinuxylon albicauloides n. sp. 'X. tábla, 17. kép, XI. tábla, 21. kép, XII. tábla, 22- — 23. kép) A Pinuxylon lambertoides társaságában egy másik érdekes Pinus-iéleség is elő- került. Ezt az 5. sz. ősmaradványt Rásky a Borókás-árokban gyűjtötte. Ennek a keresztmetszeti képe is a Pinusok jellemző sajátságait mutatja. Az egyes évgyűrűk általában keskenyek, a gyantajáratok inkább az őszi pásztában haladnak. Ezek kereszt- metszetei kissé lapult ellipszisek. A tavaszi pászta az őszi pásztába fokozatosan megy át, néha a tavaszi pászta jelentősen összenyomódott (1. X. tábla, 17. kép). A Pinus jelleget a tangenciális csiszolat is igazolja. Az egyrétegű bélsugarak mellett a szélesebb, gyantajáratos bélsugarak is elég gyakoriak. A gyantajáratos bélsugarak orsóformájúak, végeik kissé megnyúltak, de szerkezetük határozottan eltér a fentebb ismertetett Pinus lambertoidestöl. A gyantajáratok általában a bélsugár közepén helyez- kednek el (1. XI. tábla, 21. kép). Jellegzetességét legjobban a sugárcsiszol at mutatja (1. XIII. tábla, 22 — 24. fény- kép). A haránttracheidák szerkezete a sugárcsiszolatokon is jól látszik, faluk teljesen sima, tehát ez a fa is a Haploxylon szekcióba sorolható. A bélsugarak kereszteződési mezőinek szerkezetében azonban határozottan eltér a fentebb ismertetett Pinus lamber- toides bélsugárszerkezetétől. Ennek a darabnak bélsugárparenchimájában a keresztező- dési mezőket 1 , esetleg 2 nagy pinoid gödörke tölti ki. Ha két gödörke van a kereszteződési mezőben, akkor azok általában egymás mellett helyezkednek el. A Pinusok xylotómiájára vonatkozó vizsgálataim (14) szerint ez a típus a Pinus strobus csoportba illik bele a lég óbban, mert haránttracheidáinak falai teljesen simák, és mert a kereszteződési mezőben egy, az egész kereszteződési mezőt kitöltő pionid gödörke van. A kereszteződési mezőt azonban két nagy gödörke is kitöltheti. Az össze- hasonlító anyag felhasználásával kiderült, hogy ez a szerkezet rendkívül hasonlít a Pinus albicaulis bélsugárszerkezetéhez, amit az élőfából készített fényképfelvétel is igazol (1. XII. tábla, 23. fénykép). A tracheidák sugárfalában, különösen a tavaszi fában iker- gödörkék is lehetségesek, ami az élő Pinus albicaulishan is megvan (1. XII. tábla, 22. kép). 96 Földtani Közlöny 84. kötet 1 — 2. füzet Legérdekesebb az, hogy ennek az ősi alaknak belső szerkezete igen hasonlít egy ina, a Sierra Nevada-hegységben élő fenyőtípus szerkezetéhez, amely együtt él a fentebb ismertetett Pinoxylon lambertoideshez hasonló Pinus lambertiana-val, illetőleg a Sequova sempervirenssel ; ez a faj pedig a Pinus albicaulis. A két fa belső szerkezete nagy voná- sokban egymással megegyezik ; némi különbség a két fa szerkezetében csupán abban mutatkozik, hogy a kovásodott fában, a bélsugarakat szegélyező haránttracheidák néha 3 — 4 sejt emeletesek is lehetnek, amely jelenség a Pinus albitaulis- bán csak a leg- ritkább esetben észlelhető. Ebben a fában ugyanis a haránttracheidák csak egv-, esetleg kétemelet magasak. Mindent egybevetve, a megvizsgált darab feltétlen a Haploxylon szekció azon csoportjába tartozik, ahol a kereszteződési mezőt az egyetlen nagy gö’dörke tölti ki. Ha pedig a kereszteződési mezőben két gödörke van, akkor azok egymás mellett helyez- kednek el. Minthogy ez a kovásodott fa (Pinuxylon) a Pinus albicaulissal teljes mértéks ben nem egyezik, de ahhoz rendkívül hasonló, ezért ezt az alakot Pinuxylon albicauloides néven kívánom megjelölni. A teljes azonosítás itt is csak úgy volna lehetséges, ha a Pinu- albicaulis-ia jellemző toboz vagy levélcsomós törpehajtás is előkerülne az ősi fa közelében. . * t * * Diagnosis: Pinuxylon albicauloides n sp. Greguss Lignurn in facie radiali in tracheidibus vernalibus in parietibus radialibus saepe poris gerninis ; tracheidibus radialibus parietibus horizontalibus levibus (Haploxylon) ' ; a'rea quadrata rarissime 2 poris pinoidalibus iunctis plena ; in hac re secunda altér iuxta alt erűm ; radiis medullaribus cellulis parenchymaticis tracheidibus transversalibus raro se commutantibus ; radiis medullaribus 1 strato et 10 — 16 cellulis altis, resiniferen- tibus 16 — 20 cellulis altis. 4 — 6. Pinuxylon- félék (Pinuxylon primum, P. secundum et P. tertium) (X. tábla, 14—16., XI. tábla, 18—20. kép) Ipolvtarnóc környékén az alsó-miocénben a fentebb ismertetett két Pimis-fajon kívül még legalább háromféle Pinus élt. Ezt látszanak igazolni a X — XI. táblákon fel- vett csiszolatok mikrofényképei. Az V. táblán a fentebb ismertetett Pinus albicauloidesen kívül még háromféle keresztcsiszolat van teljesen azonos nagyításban. A 14. fényképen a gyantajárat igen jól látszik. Ez a 3ja sz. darab is a Kubinyi lelőhelyéről származik. A 15. sz. fénykénen nincs ugyan gyantajárat, de ennek csupán az a magyarázata, hogy az évgyűrűk igen szélesek, és a felvett részletbe gyantajárat nem jutott. A fényképen nagyon jól látszik, hogy a tavaszi fa fokozatosan megy át az őszi fába. Az évgyűrűhatár határozott és feltűnő. A 16. sz. fénykép egy másik, éspedig a Katlan -völgy bői származó 8. sz. törzs csiszolatáról készült. Ez a fénykép egy: teljes évgyűrű szerkezetét mutatja. A tavaszi fa itt is fokozatosan megy át az őszi fába, az évgyűrühatár ennél is határozott és feltűnő. A gyrantajárat aránylag szűk és inkább az őszi pásztában húzódik. Az X. sz. táblán lévő 4 Pinus keresztmetszeti kép azonos nagyításban és négyféle szerkezetet mutat, úgyhogy már e 4-féle keresztmetszet alapján is következtetni lehet arra, hogyr itt 4 különböző Pinus-ia]xó\ van szó. Ezt különben a húr csiszolatok is teljes mértékben igazolják. A XI. sz. tábla, 18., 19. és 20. sz. fényképek az előző 3 fából készült tangenciális szerkezetet mutatják. A 19. sz. fényképen az egyrétegű bélsugarak mellett rövid, zömök gyantajáratos bél- sugarak haladnak. A bélsugarak magassága 6 — 8 sejt. A gyantajáratosoké emiél vala- Greguss : Ipolytarnóci kövesedéit famaradvúnyok 97 mivel több. A XI. sz. tábla 19. sz. fényképén feltüntetett bélsugárszerkezet határozottan elüt az előbb ismertetett törzs bélsugárszerkezetétől. Ennél a bélsugarak 15 — -20 sejt magasak is lehetnek. A széles bélsugarak közepén húzódnak a gyantaj áratok. A kiszéle- sedett rész úgy felfelé, mint lefelé néha 8 — 10 sejtnyi magasságban egyrétegűvé keske- nyedik. Szerkezetében tehát az előzőtől határozottan különbözik. Határozottan eltér az előbbi kettőtől a 20. sz. fénykép fájának a bélsugárszerkezete is. Az orsóalakú, gyantaj áratos bélsugarak középső részét parenchimatikus bélsugár- sejtek töltik ki, a felső és alsó részen a háránttracheidák keresztmetszetei és azok vastag falai is jól látszanak. Míg a fentebb ismertetett két fában az egyszerű bélsugarak magas- sága 8 — 10, esetleg 20 — 25 sejtre is felugorhat, addig a 20. sz. fénykép fájában a bél- sugarak aránylag alacsonyak, 2 — 6 — 8 sejtnyi magasak, és ami a legfeltűnőbb a bél- sugarakban a vékonyfalú parenchimasejtek vastagfalú parenchimasejtekkel, illetőleg haránttracheida-sorokkal váltakoznak . A 6. sz. táblán jelzett négyféle bélsugár tangenciális szerkezete tehát határozottan igazolja, hogy itt tulajdonképpen négyféle Pinus- fajról lehet szó. A 23. sz. fénykép a Pinuxylon albicauloides szerkezete, amelynek finomabb részletét már megismertük. A másik 3 Piiws-féleség bélsugárszerkezetét nem sikerült ilyen pontosan megállapítani, így meghatározásuk nem is volt lehetséges. Annyi azonban bizonyos, hogy mind a 3 Pinus különbözik egymástól, éppen ezért megkülönböztetésül az 5. sz. tábla 14. sz. kereszt- metszeti képét, valamint a VT. tábla 18. sz. tangenciális szerkezetét ideiglenesen Pinu- xylon primum, a 19. sz.-t Pinuxylon secundum, a 20. sz. fát pedig P. tertium ideiglenes néven kívánom megjelölni. 7. Keteleeriá (XII. tábla, 24—25. fénykép; A Katlan-völgy V. sz. lelőhelyéről előkerült 6. sz. darab is feltétlenül fenyőfából Í származott. Teljesen azonos szerkezete van a 7. sz. darabnak is. Ezt igazolja a fa belső szerkezete. A keresztcsiszolaton jól látszik az évgyűrűk szakaszossága . A tavaszi fa kissé összenyomódott, a szélesebb őszi pászta azonban a fenyőfa szerkezetet jól mutatja. Az egész csiszolatban egyetlen gyantajáratot sem lehetett megállapítani, hasonlóképpen hosszanti parenchimasejteket sem, amelyeket általában sötét tartalmukról lehet észre- venni. Ez a famaradvány különben is nagymértékben szétroncsolódott, valószínűleg azért is, mert előbb bizonyára erdőégés vagy vulkáni hamu következtében megszenesedett és csak azután ivódott át kovaanyaggal. A 24. sz. fénykép a fa tangenciális szerkezetét tünteti fel. Bélsugarai általában egyrétegűek, néhol a bélsugarak 2 — 3 sejtnyi magasságban kétrétegűvé szélesedhetnek. Feltűnő, hogy egyes bélsugarak rendkívül magasak, némelyek 28 — 30, sőt 40 sejt magasak is lehetnek. Általában 8 — 10 — 12 sejt magasak. Jó sugárcsiszolatot sajnos, a kovásodott fából nem sikerült készíteni, vagy legalábbis olyat, amelyen a bélsugarak sugárirányú szerkezetét meg lehetett volna figyelni. Minthogy ebben a fában gyantaj áratok nincsenek, a bélsugarak pedig egy-, kivételesen kétrétegűek — amely jelleg főleg az Abiesek re, Keteleeriá ra, Pseudolarix ra és kivételesen Podocarpusókra is jellemző lehet — és mivel a fában parenchimát nem lehetett megállapítani, ilyennek a létezése azonban nagyon is lehetséges — azért való- színű, hogy a kérdéses ősmaradvány valamilyen A Znes-féleségből, esetleg Keteleeriá- ból € 7 Földtani Közlöny 98 Földtani Közlöny 84. kötet 1 — 2. füzet származik. Ez csak feltevés, mert végleges döntés csakis az egyes xylotómiai részletek alapján lehetséges. Minthogy az említetteken kívül finomabb bélsugárrészleteket meg- állapítani nem lehetett, ezért a legnagyobb hasonlóság alapján egyelőre Keteleeria (?) néven kívánom megjelölni. A Keteleeria a harmadkorbanKözép-Európa akkori területén már élt, amit néhány lelet is igazol. így pl. Pop (32) Borszékről mutatott ki Keteleeria tűsét és pollenedet, bár ez sem teljesen megbízható adat. A. Keteleeria loehri Németországban (Klörbecsen bei Niederrad), a felső-oligocénben szintén él. 8. Palmoxylon Sábái (?) (XIII. tábla, 26—29., XIX. tábla, 30—31. kép) A tarnóei darabok között az egyik kis darab (16. sz.), melv a Katlan- völgyből a baloldali 1. sz. lelőhelyről került napfényre, már külsőleg is elárulta, hogy belső szer- kezete lényegesen eltér a többiétől. Az 5 — 6 cm nagyságú darab külsején 1 — 2 mm vastag, kanyargósán lefutó zsinegszerű kiemelkedések voltak megfigyelhetők. A keresztcsiszolat (XIII. tábla, 26. sz. fénykép) 30-szoros nagyítási! képe csakis egyszikű növényre utal. A kisnagyítású képen (10-szeres) jól lehet látni, hogy az egyes elkülönült edénynyalábok látszólag szórtan, de azért nagyjából mégis a kerülettel párhuzamosan haladó sorokban rendeződnek. Ennek egyik részletét tünteti fel a 26. sz. fénykép. A 27. sz. fénykép egy ilyen magános edénynyaláb szerkezetét mutatja a kollaterális edény nyalábhoz csatlakozó sclerenchimakoteggel együtt. A 29. sz. fénykép is egy kollaterális zárt edénynyalábot ábrázol nagyobb nagyításban. Az egyes edények néhol csoportokba tömörülnek, mások viszont magánosán az alapszöveti sejtek között helyezkednek el. A 28. sz. fénykép viszont egy ilyen edénynyalábnak a farészletét tünteti fel, 150-szeres nagyításban. Mellette a vékonyfalú háncslemezek és az alapszöveti parenchimasejtek is jól látszanak. A 30. sz. fénykép egy ilyen edénynyaláb és környezetének hosszanti szerkezetét mutatja 30- szoros nagyításban , míg a 31. sz. fénykép egy ilyen fanyaláb hosszanti szerkezetét mutatja 100-szoros nagyításban. A fényképen világosan látszik a tracheidák lépcső- zetes, illetőleg gyűrűs vastagodása. Ugyancsak jól látszik a fanyalábokat körülvevő parenchimasejtek elrendeződése és finomabb szerkezete is. Néhol az edényeknek per- forációját is lehet látni. Ilyen fa szerkezete egyetlen kétszíklevelű vagy nyitvatermő növénynek sincs. A törzs tehát feltétlenül valamilyen egyszíklevelű növényből származik. Az összehasonlító adatok alapján ez a szerkezet a páhnák törzsének szerkezetéhez hasonlít a legjobban, ill. azzal azonosnak mondható. Jablonszky J. (21) munká- jában említ egy pálmafélét, a Calamus noszkyit, de ennek csak levéldarabka és termés lenyomatait ismerteti. R á s k y K. (33) szintén említ egy pálmafélét, a Sábáit, de ő is csak annak lenyomatairól emlékezik meg. Andreánszky (4) is leír egy pálmafélét. a Felvidékről, a harmadkori flóra ismertetésekor, de ő is csak lenyomatok és nem xylo- tómiájuk alapján ismertette. A Calamussál és a Dracaendx al való összehasonlítás szerint azok egyikével sem egyezik meg teljesén. Kétségtelen azonban, hogy valamilyen pálma- féle lehet. Eames és Mac -Danié Is (7y'b) munkájának 306. oldalán közölt Sábalpal- rnetto egyik edénynyalábjának mikroszkópos szerkezeti képe megegyezik a szóbanforgó alakéval (XIII. tábla, 28 — 29. kép). Ezt a megállapítást látszik megerősíteni az a körül- mény is, hogy R á s k y a lenyomatok között Sabal maradványokat is talált. Minthogy Sabal palmetto Középeurópában a harmadkorban nagy elterjedésű volt, így nem lehetet- len, hogy Ipolytarnócon is élt az alsó-miocénben. Megy jegy zésre érdemes, hogy a Sabalok (7 faj) Észak- Amerikában, Venezuelától északra egész Észak-Amerika déli részéig ma is élnek. Legészakibb alakja a 5. palmetto a 36°-ig felhatol. Greguss : lpolytamóci köveseden famaradván yok 99 9. Carpinoxylon (?) (XIV. tábla, 32—33., XV. tábla, 34—36. kép) Az ipolytamóci miocénkorú flórában a fenyők és pálmák mellett az alábbi vizsgá- latok szerint kétszíklevelű lombosfák is vannak, ilyen pl. a Kubinyi lelőhelyről származó 2 b sz. darab is. A X. tábla 32 — 33. sz. fényképei az egyik törzs keresztcsiszolati képét tüntetik fel 30-, illetve 100-szoros nagyításban. A keresztcsiszolatokon az 1 — 2 rétegű bélsugarak között ^ egyenlő nagyságú tracheidák (?), esetleg farostok között nagyobb üregű tracheák helyezkednek el részben magánosán, részben pedig kisebb-nagyobb csoportokban, esetleg sugaras elrendeződésben. A keresztmetszeti képből azonban vajmi keveset lehet megállapítani, legfeljebb azt, hogy a fa egyenletes szerkezetet mutat ; feltűnő évgyűrűhatárai nem voltak, ami bizonyos mértékig egyenletes éghajlatra enged következtetni. A húrcsiszolat (XV. tábla, 34. kép) a fa belső szerkezetéről már bővebb felvilágosítást nyújt. A bélsugarak általában egyrétegűek, néhol úgy tűnik fel, mintha ezek a bélsugarak kissé sűrűbben rendeződtek volna el, amiből a halmozott bélsugarakra is lehetne következtetni. De még ez a szerkezet sem ad pontos útmutatást a fa fajának biztos meghatározásához. A 35. sz. fénykép 100-szoros nagyításban a fa sugárszerkezetét tünteti fel. Ez a sugárcsiszolat azt mutatja, hogy a bélsugársejtek általában egyenlő magasak, a heterogén bélsugárszerkezet alig észrevehető. A fa finomabb szerkezetéről a sugárcsiszolatról készült nagyobb nagyítású fényképek nyújtanak némi útbaigazítást. A 36. sz. fényképen igen jól látszik, hogy a tracheidák falában nemcsak sűrű vermes- gödörkék sorakoznak, illetve tömörülnek szorosan egymáshoz, hanem a trachiedákban aránylag vékony spirális vastagodások is vannak. A spirálisok a hossztengelyhez viszo- nyítva aránylag alacsony szög alatt futnak a Carpinus-okxa emlékeztető módon. A fényképen az egyik tracheida egyszerű perforációja is igen jól látszik. Ez a faszer- kezet nagyban hasonlít a ma élő Carpinusamk. tracheida és perforációs szerkezetére, de a mi, ill. a középeurópai Carpinu savaktól főként keresztcsiszolati szerkezete alapján határozottan eltér. Lehetséges, hogy valamilyen meleg égövi, esetleg amerikai Carpinus szerkezetével jobban megegyezik. Rásky K. szóbeli közlése alapján az ipolytamóci leletek között Carpinus, minden valószínűség szerint Carpinus grandis levéllenyomatokat is talált, így nem lehetetlen, hogy a kétféle lelet valamikor összetartozott. Minthogy ezt az ősmaradványt összehasonlító anyag hiányában pontosan meghatározni nem tudtam, de mivel a Carpinus szerkezetéhez nagy mértékben hasonlít, ezért ezt a darabot ideigle- nesen egyszerűen Carpinoxylon (?) névvel kívánom megjelölni. A ma élő Carpinusok száma mintegy 15, Közép-Déleurópában, továbbá Közép- és Kelet-Azsiában, ill. Eszakamerikában egészen Mexikóig a mérsékelt szubtropikus tájakon élnek. A harmadkorból több mint 30 faj ismeretes. Legelterjedtebb volt a Carpinus grandis U ng., amelynek ősi maradványai Magyarországon is ismeretesek. Ugyancsak kevés Carpinus levélmaradvány került elő Ipolytarnócról is. Minden valószínűség szerint ezek a lenyomatok és törzsmaradványok nálunk a miocénben összetartoztak és nem lehetetlen, hogy éppen ugyanabból a fajból a Carpinus-grandisból származnak. Érdekes megemlíteni azt a jelenséget is, hogy Carpinusók Észak-Amerikában egész Mexikóig terjednek csak el, tehát nagyjából addig a területig, ahol a Pinus lambertiana és a P. albi- caulis jelenleg is él. 10. Laurinoxylon aniboides n. sp. (XVI. tábla, 37—40 kép) A jobb 1 . számú lelőhelyen talált 13. sz. törzs és a Kubinyi lelőhely felett a kimo- sott törzs szerkezete egymással megegyezett. A megvizsgált törzsmaradványok közül 7* 100 Földtani Közlöny 84. kötet 1 — 2. füzet a 1 1. sz. szerkezetét a XVI. tábla 37. sz. fényképének felső része mutatja. A keresztmet szeti képen igen jól látszik, hogy a magános, ill. sugárirányban elrendeződött traebeidák közeit aránylag szűküregű vékonyfalú tracheidák, ill. faparenehima és farostok töltik ki. Bz a szerkezet nagy mértékben emlékeztet a Közép-Amerikában otthonos Aniba roseadora D u c k e szerkezetéhez, amelyet a fénykép alsó része mutat. Az ősi fa és a ma élő Aniba roseadora szerkezete igen sok vonásban megegyezik egymással. Eme keresztcsiszolati szerkezet alapján azonban még nem lehet a két fát közelebbi kapcsolatba hozni. Ha ellenben mindkét fa sugárszerkezetét azonos nagyításban össze- hasonlítjuk, úgy a kettő azonossága már sokkal határozottabb. A XI. tábla 38. fény- képének baloldala az élő Aniba roseadora, jobboldala pedig az ősi fa sugárszerkezetét tünteti fel teljesen azonos, 100-szoros nagyításban. A hosszirányban megnyúlt olaj- tartó idioblasták mérete, elhelyezkedése, valamint a bélsugársejtek magassága, elrende- ződése szinte teljesen megegyező. Az ilyen olajidioblasztás szerkezet a Lauraceae családra jellemző. Ugyancsak jól látni ezeket az olaj tartó sejteket a húrcsiszolaton is, valamint azt, hogy ezek az olajtartó sejtek többnyire a bélsugarak szélein, ill. végein helyezkednem el. Az olajtartó sejtem egynemű tartalma is teljesen megkövesedett, amit a fényképfel- vételek is igen jól igazolnak. Az olajtartó sejtek sajátos elrendeződését, továbbá a trachei- dák thylliseinek szerkezetét a XVI. tábla 40. sz. fényképe is igen szépen mutatja. E. Schönfeld (36) egyik dolgozatában részletesen leírja egv Laurinoxylon linderoides xylotómiáját. A dolgozat 2. sz. fényképének egyik részlete szinte teljesen megegyezik a most ismertetett ősmaradvány tracheida, illetve olajtartó sejtjeinek szerkezetével, más részletekben azonban attól eltér. Minthogy az Aniba roseadora a Lauraceae családba tartozik és ez majdnem teljesen megegyezik a kovásodott fa finomabb szerkezetével, ezért ez az alak kétségtelenül a Lauracaea családba tartozik. Mivel szerkezete rendkívül hasonlít az Aniba roseadora élő fajhoz, ezért ezt az alakot Laurinoxylon aniboides nov. sp.-nek kívánom megnevezni, azzal a megjegyzéssel, hogy R á s k y K. többek között a Lauracaea családba tartozó lenyomatokat is talált. Diagnosis : Laurinoxylon aniboides n. sp. Greguss Lignum in facie transversali tracheis singulis, binis vei in seriebus radialibus brevibus 3 — -4 ; in intervallis trachearum tracheidibus fibrosis parietibus tenuibus, fibris libriformibus et cellulis parenchymaticis ligneis : radiis medullaribus generatim 1—2 sUa- tis et 20 — 30 cellulis altis, supra et infra maioribus idioblastis oleum habentibus ; in tra- cheis thyllis permultis et dense reticulatis. 1 1 . Laurinoxylon müller-stolli n. s p. (XVII. tábla, 41—44. kép) Az előbb ismertetett Laurinoxylon aniboides mellett az ipolytarnóci kovásodott fák közül egy másik, 11. sz. Laurinoxylon is előkerült éspedig a Katlan-völgy jobb, 2. sz. lelőhely mellett az úton. Keresztmetszeti képe (41 . kép) csak részben hasonlít az előbb ismertetett Laurinoxylon aniboides-hez. Az ikerpórusok itt is határo- zottan látszanak, bár a magános tracheidák is elég gyakoriak. A tracheidák közeit esetleg összenyomódott farostok töltik ki. A húrcsiszolaton jól látszanak a bélsugarak és tracheidák szerkezetei. A bélsugarak általában 10 — 15 emeletnyi magasak és többnyire kétrétegűek, végeikhez mint szögletsejtek az olajtartó sejtek csatlakoznak. A tracheidák belsejét laza tliyllisek töltik ki (1. 42. sz. fényjcép). A bélsugarak finomabb szerkezetét nagyobb nagyításban a XVII. tábla 43. sz. fényképe mutatja. Müller Stoll (27) egy oligocénből származó lignitnek, a Laurinoxylon sp. fényképét közli, amely méreteiben, szerkezetében tökéle- tesen megegyezik az Ipolvtarnócon talált ősmaradvány belső szerkezetével. A XVII. Greguss : Ipolytarnóci köveseden famaradványok 101 tábla 43. képén a baloldalon az ipolytarnóci kovásodott fa egy magános bélsugárszer- kezetet tüntet fel, míg mellette közvetlenül a fehér mezőben a Müller- — Stoll Laurinoxylon sp. fényképe van. A kettő szerkezete teljesen azonos, úgyhogy egész bátran állíthatjuk, hogy a németországi Wiesab. Kamen z-ban talált lignit és az ipoly- tarnóci ősi fa azonos fajhoz tartoznak. A bélsugarak még a legkisebb részleteikben is megegyeznek egymással. Sugárcsiszolatról készült a 44. sz. fénykép is. A tracheidák falát sűrűn borítják a vermesgödörkék, amely a Lauraceae- ra szintén egyik jellemző sajátság. Ezek szerint az ipolytarnóci erdőben egymás közelségében két babérféleség is élt együtt. Minthogy Müller — Stoll ezt az alakot már előzőleg ismertette, de faj megnevezés nélkül új alakként Laurinoxylon müller -stollii n. sp. Greguss néven jelölhető. Ipolytarnóc mellett az alsó-miocénből egy olyan Laurus-iél&ség került elő, amely Drezda közelében az oligocénben élt. Ezt az ipolytarnóci flóra oligocén jellegét erősítené, amire már Jablonszky is utalt. Diagnosis ; Laurinoxylon müller-stolli n. sp. Greguss Lignum in facie transversali plurimum tracheis singulis vei binis, in intervalli s fibris ligneis parietibus tenuibus ; radiis medularibus 10 — 15 cellulis altis, 1, generatim 2 stratis, radiis medullaribus supra et infra indioblastis oleum habetibus ; in facie tan- gentiali idioblastis obtusis et conicis ; tracheis thyllis subreticulatis ; parietibus tracheali- bus poris areolatis densis. 12. Dryoxylon silvaticum ( Magnolites silvaticum T u z s o n) (XVIII— XIX. tábla, 45—52. kép) Az ipolytarnóci fatörzsek közül a 4., 9., 10. és 12. számúak voltak a legérdeke- sebbek. A 4. sz. a Katlan-völgyből, a 9 — 10. sz. a Katlan- völgy jobboldalán az irton, a 12. sz. pedig a jobb 1. sz. lelőhelyről került napfényre. A keresztcsiszolatokon (45 — 46. fényképek) az évgyűrűhatárok csak alig észrevehetők (45. fénykép) . Az évgyűrűkben az edények általában magánosak, szórtak és csak igen ritkán párosak, esetleg hármasával csoportosulnak. Keresztmet- szeteik nem szabályos körök, hanem inkább kissé megnyúlt ellipszisek, legtöbbször szögletesek. Az edények közeit szűkebb tracheidák, faparenchima, illetve farostkötegek töltik ki (46. fénykép). A keresztmetszeten feltűnően látszanak a 12 — 16 sejtnyi széles bélsugarak, amelyeknek sejtjei a széleken aránylag rövidek, a középsők valamivel hosz- szabbak. Egyik-másik széles bélsugár az évgyűrűhatáron kissé kiszélesedik, amely jelen- séget a meghatározásban is fel lehet majd használni. Húrcsiszolat, finomabb szerkezetét a 47., 48. sz. fényképek mutatják. A feltűnő vastag bélsugarak 100 — 200 — 400 vagy még érméi is több sejtnyi magasak és kihegyesedő orsóalakúak. A széles bélsugarakat rövid tagú tracheidák, edények és fapa- reneliimasejtek választják el. A bélsugársejtek keresztmetszetei néhol szabályos körök, máskor egymáshoz szorosan illeszkedő hatszögek, vagy sokszögek, belsejükben néhol sejttartalom (48. fénykép). A húrfalak sűrűn és egyszerűen gödörkések. A lefutó edények falait apró vermesgödörkék borítják, amelyek általában hosszanti szabályos sorokba, máskor ritkásan, de akkor is kivehetőleg hosszanti sorokba rendeződnek (1. még XIX. tábla, 52. kép). Sugárcsiszolat. A bélsugarak finomabb szerkezetéről, de álcalában a fa szerkezetéről a sugárcsiszolati képek nyújtanak pontosabb felvilágosítást. A hossz - esiszolator a fa legjellemzőbb sajátsága, hogy az edényeknek aránylag igen magas létrás perforációjuk van, amelyek néhol vülásan el is ágazhatnak (1. 52. kép). Az edény tagok 102 Földtani Közlöny 84. kötet 1 — 2. füzet néha aránylag rövidek, ilyen esetben a perforáció egyszerű . Az edények között a parenehi- m asejtek szórtan helyezkednek el, egyik-másikban a sejttartalom is jól látszik. A vastagabb edények között szükebb üregű tracheidák haladnak. Ezek szerkezete, gödörkézettsége az edényekéhez hasonló. Az edényeken és a traclieidákon a veimesgödörkék aránylag aprók, néha négyszögletesek, ellentett helyezetűek, máskor pedig kissé vízszintesen megnyúltak, vagyis egymás mellett helyezkednek el. Ugyanakkor az edény hossztenge- lyével párhuzamos sorokban, tehát egymás fölött is elhelyezkedhetnek, éspedig a trachei- dákban általában 1 — 2 sorban, az edényekben 3 — 4 — 5 sorban. A rendkívül magas bélsugarakban a bélsugársejtek négyzetes vagy téglalapalakúak, a közbülsők ellenben vízszintes irányban jelentősebben megnyúlhatnak. Határozottan heterogén bélsugárszerkezetet a fában nem lehetett megállapítani. A bélsugársejtek egymással sűrű és egyszerű gödörkékkel közlekednek (51 — 52. fénykép). A bélsugarak belsejét, valamint a hosszanti parenchimasejtek belsejét is szemcsés anyag, minden valószínűség szerint keményítő tölti ki. Az edényekben néhol a spirális vastagodáshoz hasonló lécek haladnak. A fenti alaktani sajátságok alapján próbáljuk ezt az ősmaradványt meghatározni. A meghatározásnál kiindulásnak tekinthetjük a rendkívül magas, 250 — 400 vagy még ennél is több sejtmagasságú és aránylag igen szeles, 12 — 16 sejtnyi vastag bélsugarakat, a sűrű létrás perforációt az edények gödörkézettségét, valamint a bélsugarak szerkezetét. > A kétszíklevelű növények között feltűnő vastag bélsugarai vannak a jól ismert Fagaceae, Platanaceae, Proteaceae, Dilleniaceane Rhizophoraceae, Aquifoliaceae, Casuarinaceae, Sterculiaceae, Piperaceae, Icacinaceae nek. Ugyancsak vastag bélsugarai vannak a lián- szerű fáknak, ill. cserjéknek, mint pl. a Vitaceae, Actinidaceae, Aristolochiaceae , Ranun- culaceaenák-. Ezek közül alig akad olyan, amelyre a fentemlített három fontos bélyeg ráillene, csupán a Dilleniaceae, Aquifoliaceae, Magnoliaceae és a Platanaceae azok, ame- lyekben a széles bélsugárszerkezet mellett hosszúranyúlt létrás perforáció is van. Első- sorban a Platánok, és a Magnóliák, azok, amelyeknek elég széles bélsugarai vannak, a perforációjuk is részben létrás, részben pedig egyszerű. Kétségtelen, hogy az edények falában a vermesgödörkék elrendeződésének módja és alakja teljesen megegyezik a Pla- tanaceae, de főleg Magnoliaceae edényeinek gödör kézettségével, vagyis a gödör kék hatá- rozottan ellentett helyzetűek. Ugyancsak rendkívüli módon hasonlít ez a lelet a Magnóliák és a Piatanok keresztmetszeti szerkezetéhez is. Egyik a Magnóliára, jellemző sajátság pl. az is, hogy a bélsugarak az évgyűrűhatáron kissé kiszélesednek, ami a kovásodott fánál szintén megfigyelhető, de megegyeznek abban is, hogy az edények ebben a fában is magánosak, kissé szögletesek, közeiket főként rosttraclieidák töltik ki, de kevés fapa- renehimájuk is van. Némi különbség csupán a bélsugarak szélességében mutatkozik. Míg az élő Platán- és Magnolia-íélék bélsugarainak a szélessége 5 — 10 sejt, addig az említett ősmaradványé 14 — 16 sejt is lehet. A bélsugárszerkezet alapján számításba lehetne venni a Sterculiaceae t is, de ezek- nek sem spirális vastagodásuk, sem létrás perforációjuk nincs. Mivel a kovásodott fában a széles bélsugarak között a bélsugármezőkben • az edények elrendeződése, alakja (K), a bélsugaraknak az évgyűrűhatáron való gyenge kiszélesedése (K), az edények egyszerű és létrás perforációja (S), az edényeken és a tracheidákon a vermesgödörkék jellege és •elrendeződése (S), a spirális vastagodás (S), a Piatanok, ill. Magnóliák fájának szerkeze- tével megegyezik, véleményem szerint az ősmaradvány valamely Platánból vagy még inkább Magnóliából származik. De melyikből (?) T u z s o n (45) a balatoni fosszilis fák monográfiájában leír egy Magnolites silvaticum középső-miocénből származó alakot, amelynek a legfinomabb szerkezete is teljesen megegyezik a mi kovásodott fánk szerke- zetével. A bélsugarak az évgyűrűhatáron azonos módon szélesednek ki mindkettőnél. A bélsugarak szélessége is ugyanaz, amennyiben mindkettőben általában 12 — 17 sejt Greguss : Ipolytarnóci köveseden famaradványok 103 szélesek és 200 — 400 sejtnyi magasak. Az edények elrendeződése, azok szögletessége, az edényekben a spirálisok lefutása, azok elágazása azonos módon történik. Az edények közeit kitöltő szögletes farostok elrendeződése és mérete is megegyezik. Ezek alapján Ipolytarnóc környékén az alsó-miocénben, esetleg az oligocénben a Dryoxylon silvaticum is élt és így annak a flórának fontos és gyakori alkotóeleme volt, amit a hasonló leletek gyakorisága is igazolhat. Nagyjából ugyanilyen szerkezete van a 10. sz. darabnak is. Összefoglalás A leíró vizsgálatok összehasonlító eredményei szerint Ipolytarnóc környékén az alsó-miocénben aránylag változatos fanemekből álló flóra volt. Az eddig vizsgált leletek szerint ebben az alsó-miocén erdőben mintegy 12 jól elkülönült fajból 7 fenyő, 4 lombosfa és egy pálmaféleség élt. A fenyőfélék közül 5 határozottan Pinus, míg az egyik valószínű- leg Sequoia, a másik pedig Keteleeria. A Piwws-félék közötti különbségeket a bélsugarak finomabb szerkezete alapján lehetett felderíteni. Ezek közül kettő ma is élő fajokkal csaknem azonosítható. A másik három Pinusnak csak a kereszt- és húrirányú szerkezetét lehetett pontosan megállapítani, a bélsugarak finomabb szerkezetét azonban már nem, így azok pontosabb meghatározása nélkül, a Pinuxylon csoportba sorolhatók. Az Abies és Keteleeria közötti xylotómiai különbség megállapítása toboz-, levél - és egyéb maradványok nélkül majdnem lehetetlen. A harmadkorban a Keteleeria Európá- ban is élt. A vizsgált példány évgyűrűiben a tavaszi pászta kissé összenyomódott volta, továbbá aránylag magas és kétrétegű bélsugárszerkezete inkább a Keteleeriá ra, még- pedig leginkább a K. davidianá ra mutat. Kétségtelen a flórában két Laurinoxylon jelenléte is. A Carpinus jelenléte már bizonytalanabb, de a Dryoxylon (Magnolites) előfordulása szintén biztosra vehető. Nem kétséges a Sabal alakkörébe tartozó pálmafajnak a jelenléte sem. Az ipolytarnóci egykori erdő ökológiáját J ablonszky részletesen jellemezte. Ezzel kapcsolatos újabb őslénytani vizsgálatok azt mutatják, hogy Ipolytarnóc környé- kén a miocénben aránylag több olyan fa élt, amelyeknek egyes alakjai Eszak-Amerikában, majdnem azonos társaságban ma is élnek. A Pinus tarnociensisnek megfelelő Pinus lambertiana, a Pinus albicauloidesnex. megfelelő Pinus albicaulis, a Sequoioxylonnak megfelelő Sequoia sempervirens, Laurinoxylon aniboidesneK megfelelő Aniba roseadora szintén Amerikában és együttesben élnek. Néhány Carpinus ugyancsak Észak- Amerikában, az egyik Magnólia, továbbá a Sabal palmetto szintén Amerikában otthonos. Ha min- ezekhez hozzávesszük még azt is, hogy a nagy tömegben előkerült Myrica lignitum mai alakköre a Myrica cerifera szintén Észak- Amerikában elterjedt (Pterocaria denticulata j , továbbá az Acer rubrumhoz közelálló Acer trilobatum is és ugyancsak Észak-Amerikára utalnak a J ablonszky Magnólia dianae, a Cercis antiqua, Fraxinus primigenia fajai is, úgy mindezek után jogosan felvetődik az a gondolat, hogy az északamerikai, különösen annak keleti része nagy mértékben hasonlít az ipolytarnóci egykori erdő- flórához. W e g e n e r-féle elmélet szerint a miocénben Európa nyugati része, valamint Észak- Amerika keleti része összefüggő szárazföldet alkotott, ahol a fenti növényzet egyenletesen volt eloszolva. így válik érthetővé, hogy a két kontinens elválása után a növényzet egy része Amerikában délfelé vándorolva félig-meddig változatlanul meg- maradt, Európában ez a flóra délfelé már nem vándorolhatott, főbb alakjaiban kipusz- tult vagy megváltozott. A fentiek szerint az ipolytarnóci miocénkorú erdőt olyannak képzeljük el, amely- ben babérok, magnóliák, fenyők és pálmák éltek, tehát olyasféle lehetett a növényzet, mint amilyen a Mexikói öböl partjain ma is él. A tamóci famarad- 104 Földtani Közlöny 84. kötet 1 — 2. füzet ványok az oligocénnál fiatalabb, de a felső miocénnél idősebb erdőkből származhattak- akol az ilyen növények a dús nedvességű talajon kívül mérsékelt esőmennyiségre és szubtrópusi tengerparti éghajlatra utalnak. IRODALOM — LITTÉRATURE 1. Andreán szky G. : Adatok a hazai harmadkori flóra ismeretéhez. Budapest, 1949. — 2. Andreánszky G. : Adatok a magyar föld harmadkori erdőinek összetételéhez. Budapest, 1950. — 3. Andreánszky, G. : Alsókréta- korú fatörzsek. Budapest, 1949. * — 4. Andreánszky G. : Reste einer neuen tertiáren Palme aus Ungarn. Budapest, 1949. — 5. Browicz, K. : Próba statys- tyki klasy iglastyeh. Acta Soc. Bot. Poloniae. XX. 2. 1950. — 6. C z e c z o 1 1, H. : A study on the Variability of the leaves of beeches : F. orientalis Lipsky, F. silvatica L. and intermediate Fonns. I. — II. Pologne 1933 — 36. — 7. D a 1 1 i m o r e, A. Br. J a c k s o n, W. : A handbook of Coniferae. London, 1948. — 8. F e 1 i x, J. : Magyar- ország faopáljai palaeophytológiai tekintetben. Budapest, 1884. — 9. G o t h a n, W. : Über Palmenwurzelhölzer aus dér Braunkolile von Böhlen (Sachsen) , .Zeitschrift für Geschiebeforschung imd Flaehlandsgeologie“ . 1942. — 10. G o t h a n, W. : Zűr Anatomie lebender und fossiler Gymnospermen-Hölzer 1905. — 11. Greguss P. : Baumstámme aus den mezozoischen Zeiten. Budapest, 1952. — 12. Greguss P. : Xylotomischer Bestimmungsschlüssel dér heute lebenden Kouiferen Gattrmgen. Acta Biologica, T. I. Fasc. 1 — 4. Budapest, 1950. — 13. Greguss P. : Xylotomie dér Podocarpaceae. Mit 23 Tafeln von Originalzeichnung und 92 Originalmikropho- tos und einer Tabelle. Acta Bioi. III. Budapest, 1952. — 14. Greguss P. — Varga I. Xylotomischer Bestimmungsschlüssel dér Pinus Arten. Szeged, 1950. — 15. HarasztyÁ. : A gyöngyösi és rózsaszentmártoni lignitek mikroszkópos vizsgálata. Mikroskopische LTitersuchung des Lignits von Gyöngyös und Rózsa- szentmárton. Bot. Közi. 1935. — 16. Haraszty A.: Petőfibánya barnaszenei- nek mikroszkópos vizsgálata. Budapest, 1953. — 17. Hofman E. : Kovásodott famaradványok a Tokaj. — Eperjesi Hegység szarmatakori riolittufáiból. Debrecen, 1939. — 18. Hofman E. : Pflanzenreste aus dem Rohrbacher Steinbruch. Wien, 1933. — 19. Hollendonner F. : A fenyőfélék fájának összehasonlító szövet- tana. (Vergkiehende Histologie dér Koniferenarten) Budapest, 1913. — 20. H u b e r, B. : Mikroskopische Untersuchung von Hölzern. Mikrosk. i. d. Techn. V/l. 1951. — 21. Jablonszky J. : A tarnóci mediterrán korú flóra. Kir. Magv. Földt. Int. Ért. XXII. 1914. — 22. J e f f r e y, E. C. : The anatomy of woodv plants, Chicago, 1917. — 23. JuransKy, K. A.: Palmen in dér ,,pliozánen„ Braunxohle des Rurtal- grabens. Frankfurt a/Main. 1928. — 24. K r á u s e 1, R. : Die fossilen Koniferen- Hölzer. Stuttgart, 1949. — 25. M á g d e f r a u, K. : Paleobiologie dér Pflanzen, 1953. — 26. Mül le r — S t o 1 1, W. R. : Die jüngsttertiáre Flóra des Eisensteins von Dernbach. Westerwald, 1938. — 27. Müller — S t o 1 1, W. R. : Miicroskopie des zersetzen und fossilisierten Holzes. Mikrosk. i. d. Techn. V/2 1951. — 28. Kovák E. : A kisegedi oligocén-flóra fenyőféléi. Klny. a Budapesti Tudományegyetem Biológiai Intézetének évkönyvéből. Tóm I. fasc. 1. Budapest, 1950. — 29. P e i r c e, A. S. : Anatomical interrelationships of the Taxodiaceae. 1936. (Tropical Woods 46. 1 — 15.) — 30. Phillips, E. W. J. : Identification of soft woods by their micro- scopic structure London. — 31. P i 1 g e r, R. : Coniferae in Engler u. Prantl : Die natürlichen Pflanzen-familien 1926. — 32. Pop, E. : Die pliozáne Flóra von Borsec (Ostkarpaten) Klausenburg (Cluj) 1936. — 33. Rásky K. : Die oligo- záne Flóra des kiszeller Tons in dér Umgebung von Budapest. Földt. Közi. LXXIII. 1943. — 34. R e c o r d, S. J. and Hess, W. R. : Timbers of the New- World. New Greguss : Ipolytarnóci kövesedéit famaradványok 105 Haven. 1943. — 25. Sárkány S. : A várpalotai lignit növényszövettani vizsgá- lata. Pflanzenanatomisehe Untersucliungen am Lignit von Várpalota. Földt. Közi. LXXIII. 1943. — 36. Schönfeld, E. : Ein neues fossiles Lauraceen Holz. Neues Jahrbuch fiir Mineralogie etc. 1933. — 37. Schönfeld, E. : Über zwei neue Laub- hölzer aus dem Miozán. 1930. — 38. Schneider, C. K : Handbuch dér Laubholzkunde I. Jena 1906; II. Jena 1912. — 39. Staub M. : Adatok Mun- kács környékének fosszil flórájához. Budapest, 1890. — 41. Staub M. : A Cin- namommn-genus az ősvilágban. Budapest, 1901. — 40. Staub M. : A radácsi növényekről. Budapest, 1891. — 40. Staub, M. : A Zűlvölgy aquitánkorú flórája. Budapest, 1887. — 43. S t r a u s, A. : Thallophyten, Kryptogamen und Gymnos- permen aus dem Pliozán von Willershausen. Berichte dér Deutschen Botanischen Gesellschaft. 1952. LXV. 4. — 44. Tűz són J. : Adatok Magyarország fosszilis flórájához. Budapest, 1913. — 45. Tuzson J.: A balatoni fosszilis fák monográ- fiája. Budapest, 1906. — 46. Tuzson J. : A tarnóczi kövült fa. Természetrajzi Füzetek 1901 . — 47. Varga I. : Sequoia lignit Erdélyből. Acta Botanica Szeged, 1942. TÁBLAMAGYARÁZAT — EXPLICATIOX DES PLAXCHES VI. tábla Sequoioxylon (Sequoia lángsdorfii) 1 . Keresztcsiszolat ( 1 00- X ) . A vékonyfalú tracheidák között faparenchima sejtek vannak elszórva sötétszínű tartalommal. A bélsugarak egyréteg szélesek, víz- szintes falukban néha gödörkézettség látszik. 2. Húrcsiszolat (100- x). Egyrétegű (20 sejt magasságú) bélsugarak, az egyik mellett faparenchimasejt, benne sejttartalom. A vízszintes fal sima. 3. Sugárcsiszolat (100-x). Vízszintes és húrfalak simák. A határoló sejtek mintha h aránttracheidák lennének. A faparenchimasejtekben sűrű szemcsés tartalom, talán keményítő. A bélsugársejtekben 1 — 2 sor taxodioid gödörke. VII. tábla 4. Sugárcsiszolat (300- x). A tracheidák sugárfalában laza elrendeződésű 1 — 3 sor vermesgödörke Sanio vonalakkal. A faparenchima vízszintes fala sima, belsejében szemcsés tartalom. 5. Sugármetszet (300- x). Sequoia sempervirens (récens) traclieidáiban a vermes- gödörkék 2 — 3 sorban rendeződnek. A bélsugársejtekben a gödörkék száma 2 — 19 a kövülethez hasonlóan. A S. sempervirensnek is van liaránttracheidája. 6. Sugárcsiszolat (300- x). Sequioxylon bélsugarának vízszintes és húrfalai simák, a keresztezési mezőben a taxodioid gödörkék 1 — 2 sorosak, mint a recens Sequoia sempervirensben . VIII. tábla Plnuxylon lambertoldes n. nőm. Greguss — Pinus tarnociensis Tuzson 7. Keresztcsiszolat (30- x). A széles évgyűrűiben a tavaszi fa fokozatosan megy át őszibe, benne gyantajárat. 8. Keresztcsiszolat (100-x). A gyantajáratban vékonyfalú epithel sejtek a Pinus jelleget bizonyítják. 9. Sugárcsiszolat (300- x). A bélsugárparenchima és haránttraeheidák váltogatják egymást. A haránttraeheidák falai simák (Haploxylon) . A kereszteződési mezőben 2 — 3 gödörke. Némelyik sejtben gyantatartalom. 106 Földtani Közlöny 84. kötet 1 — 2. füzet IX. tábla 10. Sugárcsiszolat (300- x). A szélesebb tracheidák ikergödörkéi a Sanio vonalakkal. 11. aj Sugárcsiszolat (150- x). A fénykép baloldala (11/a) a Pinus tarnocien- sisből, a középső (11/5) a recens Pinus lambertianaból készült azonos 170x-es nagyí- tásban, 1 l/e a Pinuxylon lambertoides egyik bélsugárrészlete. A kereszteződési mezők gödörkézettsége teljesen azonos. 12 — 13. Húresiszoiatok (100- x). Egy- és kétrétegű egyszerű bélsugarak, a bal- oldali széles bélsugárban 2 (3) vízszintes gyantajárat halad. X. tábla 14. Keresztcsiszolat 15. Keresztcsiszolat részlete. 16. Keresztcsiszolat járat. 17. Keresztcsiszolat gyantajáratok. (30 x). Pinuxylon primurn évgyűrűmezejében gyantajárat. (30 x). Pinuxylon secundum széles évgyűrűmezejének egy (30 x). Pinuxylon tertium évgyűrűmezejében egy gyanta- (50 x). Pinuxylon albicauloides keskeny évgyűrűmezőiben XI. tábla 18. Húrcsiszolat (100 x). Pinuxylon primurn egyszerű és gyantajáratos bél- sugarainak szerkezete. 19. Húrcsiszolat (100 x). Pinuxylon secundum egyszerű és gyantajáratos bél- sugarainak szerkezete. 20. Húrcsiszolat (100 x). Pinuxylon tertium egyszerű és gyantajáratos bél- sugarainak szerkezete. XII. tábla 21. Húrcsiszolat (100 x). Pinuxylon albicauloides egyszerű és gyantajáratos bélsugarainak szerkezete. 22. Sugárcsiszolat (150 X). Pinuxylon albicauloides tracheidáinak sugárfalában a vermesgödörkék néha ikergödörkésen rendeződnek el. 23. Sugárcsiszolat (30 x). A fénykép baloldala a kövületből készült csiszolat- ról, a jobboldali rész a ma élő Pinus albicauloidesböl készült. Mindkettőben a haránt- tracheidák falai simák (Haploxylon) , mindkettőben egy kereszteződési mezőben 1 — 2 nagy, az egész kereszteződési mezőt kitöltő pinoid gödörke van. Keteleeria(?) 24. Húrcsiszolat (100 x). Keleleeria? Egy- és kétrétegű, aránylag magas bél- sugarak ; gyantajáratos bélsugarai nincsenek. 25. Keresztcsiszolat (50 x). Évgyűrűiben gyantajáratok nincsenek. XIII. tábla Palmoxylon (Sabal) 26. Keresztcsiszolat (30 x). Az egyes edénynyalábok szórtak, de a perifériával ± párhuzamosan rendeződnek el. Greguss : Ipolytarnóci kövesedett famaradványok 107 27. Keresztcsiszolat (100 x). Egy edénynyaláb keresztmetszeti képe a skle- renchymával együtt. 28. Keresztcsiszolat (150 x).' Sabal palmetto (ma élő) egyik edénynyalábja. 29. Keresztcsiszolat (200 x). Fa- és háncsnyaláb egymás mellett. XIV. tábla 30. Hosszcsiszolat (30 x). Edénynyaláb hosszanti képe. 31. Hosszcsiszolat (200 x). Edénynyaláb hosszanti képe. Carpinoxylon? 32. Keresztcsiszolat (30 X). A sűrű tömött fában magános, vagy kisebb csopor- tokba tömörült tracheák, egy-kétrétegű bélsugarak. 33. Egy kis részlet nagyobb (lOOx) nagyításban. XV. tábla Carpinoxylon (?) 34. Húrcsiszolat (100). Egy-kétrétegű bélsugarak néhol sűrűbben sorakoznak. 35. Sugárcsiszolat ( 1 00 x ) . A bélsugarakban négyzetes és téglalap-alakú ± egyenlő magasságú bélsugársejtek. 36. Sugármetszet (300 x). A szélesebb tracheidákban spirális és vermes vastago- dások, egyszerű perforáció. XVI. tábla Laurinoxylon aniboides nov. sp. 37. Felső része a kövületből, alsó része pedig a recens Aniba roseadorá ból készült azonos lOOx-os nagyításban. A magános és ikerpórusok a vékonyfalú alapállományban azonos módon rendeződnek el. 38. A kép baloldala a recens Aniba roseadordból, jobboldala a kövületből készült azonos (lOOx) nagyítással. Az olaj tartó idioblastok mindkettőben azonos nagyságúak és elrendeződésűek. Az olaj tartó sejtekben még a megkövesedett olaj is látszik. Az arány- lag alacsony bélsugársejtek szerkezete is azonos. 39. Húrcsiszolat (100 x). Az egyrétegű bélsugarak végein helyezkednek el az olaj tartó idioblasztok. 40. Sugárcsiszolat (lOOx). A tracheidákban thyllisek és olaj tartó idioblastok. XVII. tábla Laurinoxylon müller — stolli nov. sp. 41. Keresztcsiszolat (100 x). Az összenyomott alapállományban megános és ikertracheák rendeződnek. 42. Húrcsiszolat (100 x). Az 1 — 2 rétegű bélsugarak Között tracheák húzódnak, a tracheákban thyllisek. 43. Húrcsiszolat (100 x). A kép jobbszélén egy kétrétegű bélsugár tetején olaj- tartó idioblaszta ; a fehér mezőkben ugyanakkora nagyításban egy Laurinoxylon sp. bélsugár szerkezete . (M ü 1 1 e r — S toll). 44. Sugárcsiszolat (1 50 x ). Az egyik tracheida falát sűrű vermesgödörkék borítják. 108 Földtani Közlöny 84. kötet 1 — 2. füzet XVIII. tábla Dryoxylon silvaticum (Magnolites) 45. Keresztcsiszolat (30 x), széles bélsugarak. 46. Keresztcsiszolat (lOOx), az évgyűrűhatáron kiszélesedő vastag bélsugár- részlet. 47. Húrcsiszolat (30x) 48. Húrcsiszolat (100 x). Egy széles bélsugár szerkezete. XIX. tábla 49. Széles bélsugár részlet és röyid edénytagok. (lOOx) 50. Sugárcsiszolat (300 x), bélsugársejtek szerkezete. 51. Sugárcsiszolat (300 x), az edényekben a vermesgödörkék elrendeződése. 52. Sugárcsiszolat (300 x). A hosszan elnyúló létrás perforációk. Hn>KHe-MnoueHOBbie OKpeMHejibie, ApeBecHbie oct3tkh h3 a. MnojibTapHOH n. T p e r y ui £(. MnojibTapHon (Kom. Horpaa) HBAneTca oahhm h3 asbho H3Becrabix cöopHbix nyHKTOB 4>Jiopbi HH>KHe-MHoneHOBoro B03pacTa. 3aecb co6npanH H. TywoH, fi. Hockh, fi. Höjiohckh h b Hanin ahh A. TaiuHaAH-KyöanKa, Jl. BapTxo h, ocoöeHHO Knapa PauiKH. OHa 3aHHMaercfl ceünacc o6pa6oTKOH HaüAeHHbix oTnenaTKOB (jjjiopbi, Torsa Kan OKpeMHejibie ctbojiw - hhcjiom b 22 3K3eMnjinpa — OHa npeAOCTaBHAa MHe k H3yAeHHio. B nponecce noApoöHbix HccAeAOBaHHH OKa3biBajiocb, hto b (jtjiope Mnone- HOBoro B03pacTa npeoSnanajin cy6TponnMecKne aneMeHTbi, b tóm MHCJie : najibMbi, naBpbi h MamojiHH. Cpean hhx cymecTByeT Pinus tamociensis, ormcaHa T y >k o h o m, ÖJinwaHiueií ceroAHHuiHeű (JjopMoü KOTopoií hbahctch Pinus lambertiana, WHBymen b ropax Cneppa HeBafla. 06Hapy>KHJicA T3K>Ke Sequoioxylon, oneHb pacnpocTpaHeHHbiií b TperaAHOií (jinope, aanee Palmoxylon (Sabal), Dryoxylon, flBa BHfla Laurinoxylon n oahh npoSneMaranecKHií Carpinoxylon. CrpaHHO, hto b to we BpeMH no MeHbiue 4-5 bhaob Pinus >khah Ha toh >ne TeppHTopHH, b coneTaHHH KOTopbix cymecTBOBaaH, ívioweT 6biTb, h Keteleeria (?) nmiAbies (?) Ha 0CH0B3HHH H3yHCHHH CTBOJIOB 3BT0p npHUieA K BbIBOAy,HTO B HnOAbTapHOUCKOM necy MHoneHOBoro B03pacra cymecTBOBaAH jiaBpbi, MamojiHH, cochh h najibMbi, BMecTe c pacTHTenbHOCTbK), cymecTByiomeH B HacTOHipee BpeMH Ha öepery MeKCHKaHCKoro 3ajiHBa. TapHOncKne oct3tkh nponcxoAHAH, no Bceií BepoHTHOCTH, H3 necoB MJiaaine ojinroueHOBoro, ho CTapuie BepxHe-MHOueHOBoro B03pacTa, b KOTopbix pacreHHH cymecTBOBajin Ha noHBe oönnb- hoh Bjia>KHOCTH, npn yMepeHHOM KOJinnecTBe ao>kah h cyÓTpommecKOM HaöepexcHOM KJiHMare. najieoHTojiorHMecKHe nccjieflOBaHun aBTopa noKa3biBaioT Ha to, hto b OKpecTHOCTH A. flnojibTapHou, b HH>KHe-MiiOHeHOBOH anoxe cocywecTBOBano OTHOCHTeAbHO 6onee A^pe- BbeB, oTAejibHbie (j)op.Mbi KOTopbix b HacTonmee Bpe.MH cocymecTByioT b nonra aHanoniHHOM coneTaHHH. Pinus albicaulis, cooTBeTCTByiomaH P. albicauloides, Sequoia sempervirens, co- OTBeTCTByiomaH Sequoioxylon, Aniba roseadora, cooTBeTCTByiomaH La urinoxylon aniboides, Taioxe >KHByT b CHM6no3e b AMepune. HecKO.ibKO bhaob Carpinus Towe >KHBeT b CeBepHOű A.MepnKe ; oahb MarHOAHH h Saba Palmetto T3KMKe pacnpocTpaHeHHbiií b CeBepHOű AMepnKe, Tan Kan h Acer trilobatum 6ah3- khh k Acer rubrum. Ha CeBepHyio A.MepnKy yKa3biBaioT h Magnólia dianae, Cercis aniiqua h Fraxinus primigenia, onncaHHbie Höaohckhm. Ha 0CH0B3HHH BbruiecKa3aHHbix mo>kho AcnaTb BbiBOAbi, MTO ceBepoaMepHKaHCKiiií KAHM3T H, OCOÖeHHO BOCTOHHbie Aeca B ÖOAbUIOH Mepe nOXO'/KH Ha AeCHyiO (j)AOpy MHOUeHO- Boro B03pacTa A- HnonbTapHOp. 3to HBneHHe cooTBeTCTByeT TeopHH BereHepa, cornacHO KOTopoü 3anaAHan nacTb EBponbi h BOCTOHHan nacTb CeB. AMepuKH b MHoneHe cocTaBAHAH CBímHHbiií kohth- hcht, rAe onncaHHan Bbiuie pacTirreAbHOCTb óbiAa paBHOMepHO pacnpeAeAeHa. Greguss : Ipolytamóci köveseden famaradványok 109 OflHaKO, nocjie pa3i>e ah h eH hh sthx AByx kohthhchtob - mojkct SbiTb, nocne ncMe3- OBeHHH npoMOKyTHOií cymn - qacrb pacraTeAbHOCTH, MHrpnpyH k iory AMepHKH, noqTH en3MeHH0 coxpaHHJiacb, noxa b EBpone OHa He Morna MurpHpoBaTb k iory, CAeAOBaTenbHO e TAaBHbie (JjOpMbl yMHpajlH HAH H3MCHHAHCb. Les vestiges de bois silicifié du Miocéné inférieur d Ipolytarnóc par P. GREGUSS Ipolytarnóc (comitat de Nógrád) est l’un des lieux d’origine les plus anciennement connus des plantes fossiles du Miocéné inférieur. C’est ici qu’ont collectionné J . T u z s o n, E. N o s z k y, E J ablonszky, et plus récemment A. Tasnádi Kubacska, R. B a r t k ó et notamment C. R á s k y. Rés empreintes végétales eollectionnées font l’objet d’une étude en cours de C. R á s k y, qui a mis á ma disposition les troncs d’arbres silificiés, en tout 22 piéces, pour l’étude xylotomique. L’étude détaillé en a donné le résultat, que la flóré miocéné d’Ipolytarnóc a été composée surtout par des éléments subtropicaux, comprenant des palmiers, des lauriers et des magnolias. On y trouve aussi le Pinus tarnociensis décrit par J. Tuzson, dönt la forme la plus rapprochée vivant actuellement, est le Pinus lambertiana des monts SierraNevada. Nous y avons trouvé aussi le Sequoioxylon si répandu dans la flóré tértiaire, ainsi qu’une espéce de Palmoxylon ( Sabal ) , une de Dryoxylon, deux de Laurinoxylon et une espéce douteuse de Carpinoxylon. II est remarquable qu’en ce temps il y avait sur ce territorire au moins 4 á 5 espéces de Pinus, parmi lesquelles il pouvait y avoir des Keteleeria (?) ou des Abies ( ?) . De l’étude des troncs d’arbres étudiés nous tirons la conséquence que la fórét miocéné d’Ipolytarnóc a été composée de lauriers, de mangolias, de pins et de palmiers avec d’autres espéces végétaux qui vivent encore actuellement aux bords de la baie de Mexique. Selon toute probabilité les vestiges d’Ipolytarnóc proviennent de foréts plus jeunes que l’Oligocéne, mais plus anciennes que le Miocéné supérieur, qui végétaient sur un sol abondamment humide, avec des pluies movennes et un climat soustropical du bord de la mer. Nos études paléontologiques prouvent aussi que dans les environs d’Ipolytarnóc au Miocéné inférieur y vivaient ensemble plusieurs espéces de bois dönt certaines formes vivent actuellement en Amérique du Nord dans une association presque identique. Re Pinus albicaulis correspondant au Pinus albicauloides, le Sequoia sempervirens corres- pondant au Sequoioxylon, X Aniba roseadora correspondant au Laurinoxylon aniboides se trouvent aussi ensemble en Amérique. Plusieurs Carpinus vivent aussi en Amérique du Nord ; l’un des Magnólia, ainsi que le Sabal palmetto sont aussi indigénes de l’Amé- rique. Ra forme actuelle du Myrica lignitum trouvé en grande quantité, le Myrica cerifera est aussi répandu en Amérique du Nord (Pterocaria denticulata) , ainsi que l’ Acer trilo- batum rapproché de l' Acer rubrum. Re Magnólia dianae décrit par J ablonszky, le Cercis antiqua, le Fraxinus primigenia indiquent aussi 1’ Amérique du Nord. Tout cela nous permet de conclure á ce que le climat et les foréts de l’Amérique du Nord, surtout les foréts situés á l’Est, peuvent bien étre semblables á la fórét miocéné d’Ipoly- tamóc. Cette conclusion est d’accord avec la théorie de W e g e n e r, selon laquelle, au Miocéné, la partié ouest de l’Europa et la partié est de l’Amérique du Nord formaient un continent continu. Mais aprés la séparation des deux continents — ou aprés la dis- parition du continent intermédiaire — une partié de la flóré, en migrant vers le sud, est restée plus ou moins inchangée en Amérique, tandis qu’en Europe la flóré n’a pás pu migrer vers le sud et ses formes principales se sont étéin tes ou ont changé-de forme. TOVÁBBKÉPZÉS A KÉSZLETSZÁMÍTÁSOK MÓDSZERTANI KÉRDÉSEI BÁRDOSSY GYÖRGY A hasznosítható ásványi nyersanyagok készleteinek meghatározása a gyakorlati földtan egyik legfontosabb és legfelelősségteljesebb feladata. A produktív területek fúrásokkal és különböző mesterséges feltárásokkal való megkutatása egymagában még nem elegendő arra, hogy a terület ásványi kincseit a népgazdaság birtokba vegye. Ehhez elsősorban szükséges, hogy pontos számításokkal meghatározzák a megkutatott terület ásványi nyersanyagának készletét, minőségét, megkutatottságának fokát és bányászati feltárási lehetőségeit. Ezeket a munkálatokat összesítve készletszámításnak nevezzük. A készletszámítás különböző tudományosan megalapozott módszereit a szovjet geológusok dolgozták ki az elmúlt évtizedek nagyszabású földtani kutatásai folyamán. Szükségessé tette a módszerek kidolgozását a szocialista tervgazdálkodás, melyben az ásványi kincsek hasznosítása legtervszerűbben, a szükséglet és gazdaságosság tényezőinek egybehangolásával történik. Népgazdaságunk hasonló feladatokat ró a magyar geológusokra is. Indokolt ezért, hogy részletesebben foglalkozzunk a földtani készletszámítás módszereinek kérdésével. A szovjet irodalomban számos készletszámítási eljárás leírását találjuk. Gazdag irodalom foglalkozik a módszerek elméleti kérdéseivel, alkalmazási lehetőségeikkel, előnyeikkel és hiányosságaikkal. Valamennyi készletszámítási módszer azon a közös elven alapul, hogy a telep szabálytalan térbeli alakját valamilyen többé vagy kevésbbé leegyszerűsített alakzattal (vagy alakzatokkal) helyettesítse, a telep térfogatának kiszá- mítása céljából. Meghatározva az illető ásványi anyag térfogatsúlyát és megszorozva azt a telep köb tartalmával, a nyersanyagkészlet tonnaértékét nyerjük. A gyakorlat szempontjából a készletszámítási eljárásoknál elengedhetetlenül fontos követelmények a következők : 1 . A számított ásványi nyersanyagmennyiség a lehető legjobban közelítse meg a telep valóságos készletét. 2. A készletszámítás módja álljon összhangban a telep szerkezetével és települési viszonyiaval és azokat megfelelően juttassa kifejezésre. 3. A készletszámítás végrehajtása minél egyszerűbb és gyorsabb legyen. Ezeknek a követelményeknek leginkább megfelelő, a gyakorlatban jól alkalmaz- ható eljárások négy főcsoportba oszthatók. 1 . Tömbmódszerek : a ) számtani középarányos módszere ; b ) földtani tömbök módszere ; c ) háromszög módszer ; 1 12 Földtani Közlöny 84. kötél 7 — 2. füzet ' d ) négyszög módszer ; e ) hatásöv (sokszög) módszer ; f) termelési tömbök módszere. 2. Szelvénymódszerek : a) függőleges párhuzamos szelvények; b ) vízszintes párhuzamos szelvények ; c ) vonalas módszerek ; d) nem párhuzamos függőleges szelvények. 3. Rétegvonalas módszer. 4. Egyéb módszerek : a ) izohipsza módszer ; b ) statisztikus módszer ; c) átlagos dőlésszög módszer. A tömbmódszerek közös alapvonása, hogy a telepet vízszintes vetületben ú. n. alaptérképen ábrázolják a fúrások (aknák) és az ipari ércvastagság feltüntetésével Ezután a térképen a telepet kisebb vagy nagyobb számú tömbre osztják fel. A készlet kiszámítása egyes töm- bönként külön történik. Végül a tömbök készleteit összesítve a telep teljes készletét kapjuk. Ennek a mód- szernek különböző változatai a töm- bök kiválasztásának módjában tér- nek el egymástól ; az átlagolás és összesítés elve mindegyiknél meg- egyező. A tömbmódszerek legáltaláno- sabb fajtája aszámtaniközép- arányos módszer. Ebben az esetben az egész telepet egyetlen tömbnek tekintjük. A telep átlagos vastagságát a fúrásokban észlelt vas- tagságok számtani középarányosa adj a _ 27 m meg. 7. ábra. Tehát M = - n telep átlagos vas- airól M .a tagsága m vastagság a fúrásokban ; n a fúrások száma. Hasonlóképpen a számtani kö- zéparányossal számítjuk ki a telep át- lagos minőségét az egyes vegyelemzésekből. Geometriailag ennél az eljárásnál a telep szabálytalan alakját tulajdonképpen egy vele megegyező térfogatú táblává alakítjuk. Ennek alapterülete megegyezik a telep alapterületével, vastagsága pedig a telep át- lagvastagsága (1. sz. ábra). 2. ábra Ennek a módszernek nagy előnye, hogy a számítások nagyon egyszerűek és gyorsan elvégezhetők. Hátránya, hogy a számítás pontossága csak közelítő értékű, különösen akkor, ha a telep területén a fúrási hálózat sűrűsége eltérő (2. ábra). Ez a módszer Továbbképzés 113 elsősorban olyan telepeknél alkalmazható eredményesen, melyek eléggé nagy kiterje- désűek, vastagságuk és minőségük pedig szintén elég állandó. Ilyenek elsősorban a kőszén- telepek és egyéb üledékes ásványtelepek (agyag, homok). Kiválóan alkalmazható a mód- szer más készletszámítási eljárások helyességének gyors ellenőrzésére is. Kiékelődő telepek esetében, ha a telep szélein az ásványi anyag vastagsága roha mosan csökken (bauxit, mangán) ennek a módszernek egyik válfaját használják. A telepet két tömbre osztják. Az első, ú. n. belső tömb határait úgy kapjuk meg, hogy összekötjük a szélső produktív forrásokat. A másik, ú. n. peremi tömb a telep határai és a belső tömb közötti területsávot alkotja (3. ábra). A belső tömb készletét az előbb ismertetett módon határozzák meg, míg a peremi tömbök a telep földtani felépítésétől függően az átlagos vastagságnak csupán bizonyos százalékát veszik tekintetbe (általában a felét). Földtani tömbök módszere. Az eljárás lényege az, hogy a telepet a fúrási hálózat sűrűsége, a t elepülési viszonyok és a bányászati lehetőségek tényezőinek figyelembevételével több-kevesebb készletszámítási tömbre osztjuk fel (4. ábra). E töm- bök készleteit külön-külön számítjuk ki és végül összegezzük. Az átlagos vastagságot itt is a fúrások számtani középarányosa adja meg. Amennyiben összefüggés figyelhető meg a telep vastagsága és minősége között, úgy az átlagos minőség kiszámítását ú. n. DSÚlyozott átlagszámítással« végzik a következő képlet szerint : E mc C = E m ahol C a tömb »súlyozott« átlagos minősége ; c fúrásokban kapott minőségek ; m a fúrások vastagsága. Ez a számítási eljárás eléggé hosszadalmas, azonban eredményei jó- 5. ábra val pontosabbak a számtani középszá- mítással nyert adatoknál. A földtani tömbök módszere egyike a Szovjetunió- ban legáltalánosabban használt módszereknek. A pontosság mellett előnyös, hogy ez a módszer a telep főbb részeinek készleteit külön-külön is megadja. Ez a számítás már természetesen hosszadalmasabb az előző módszernél, ami egyúttal e módszer egyik fő hátránya is. Kiválóan alkalmazható ez az eljárás az összes üledékes telepeknél, sőt a magmás érctelepek kevésbbé bonyolult fajtáinál is. A tömbmódszerek fontos válfaja az ú. n. háromszög módszer. Ennél az eljárásnál a telepet háromszögalakú tömbökre osztjuk fel. Minden háromszög csúcs- pontjában egy-egy fúrás (vagy akna) helyezkedik el (5. ábra). A háromszögeket lehetőleg 8 Földtani Közlöny 114 Földtani Közlöny 84. kötet 1 — 2. füzet úgy választják meg, hogy azok oldalai egyenlő hosszúak legyenek. A telep készleteit itt is tömbönként számítják ki. Érmek során a tömbök átlagos vastagságát számtani középszámítással, átlagos minőségét pedig a fent ismertetett súlyozással szokták kiszá- mítani. A peremi sávot a települési viszonyoktól függően néhány nagyobb tömbre osztják fel az egyes fúrópontokból a telep körvonalára húzott merőleges vonalakkal. Ez a módszer nagyon pontos. Különösen erősen váltakozó vastagsági! tele- peknél lényegesen pontosabb eredményeket szolgáltat, mint az előző módszer. További előnye, hogy a tömbhatárok megszerkesztése igen könnyen és gyorsan végezhető el. A módszer fő hátránya, hogy a számítások elég hosszadalmasak. Ez abból is látható, hogy minden egyes fúrás legalább három, de sok esetben öt, hat tömbben is szerepel egyszerre. A sok súlyozott átlagszámítás a műveletek számát még jobban növeli. Ez a körülmény különösen nagyobb telepek esetében okoz lényeges nehézségeket, amikor esetleg többszáz háromszög készletét kell külön-külön kiszámítani és összegezni. A mód- szer további hátránya, hogy a tömbök megszerkesztése tisztán geometriai alapon történik és így a tömbelosztás a telep földtani felépítését nem veszi figyelembe. A háromszögmódszert elsősorban' erősen változó vastagságú üledékes telepeknél (bauxit, mangán, üledékes vasérc) szokták alkalmazni. Kőszéntelepeknél e bonyolult módszer alkalmazása kevésbbé indokolt. A háromszögmódszerrel teljesen megegyező elven épül fel az ú. n. négyszög- módszer. Ennél az eljárásnál a telepet négyszögalakú tömbökre osztják fel. Az egyes tömbök készleteinek kiszámítása és a készletek összesítése a háromszögmódszerrel teljesen megegyezik. Ezt az eljárást kizárólag nagyobb te- lepeknél szokták alkalmazni. De ilyenkor is csak abban az esetben alkalmazható, ha a telep meg- kutatása teljesen szabályos fúrási hálózattal tör- tént. A sok kötöttség miatt ez a módszer általában ritkán használatos. A sokszög vagy fúrási hatásöv módszer a tömbmódszereknek egyik gyak- rabban alkalmazott fajtája. A módszer lényege abban áll, hogy a telepet annyi tömbre osztjuk fel, ahány fúrás vagy akna harántolta a telepet. A tömbök határait úgy vonják meg, hogy a tömb te- rületének minden egyes pontja közelebb legyen az adott fúráshoz, mint a szomszédos fúrások bár- ra elyikéhez. A szerkesztést gyakorlatilag úgy vég- zik el, hogy az illető fúrást a szomszédos fúrások- kal egyenes vonalakkal kötik össze. Az összekötő egyenesek féltávolságában merőlegeseket emel- nek. Ezek a merőlegesek együttvéve a tömb határait adják meg (6. ábra). A módszer előnye, hogy eléggé pontos, továbbá az, hogy teljesen szabálytalan fúrási rendszer esetén is használható, amikor a többi módszerek legtöbbjét nem lehet alkalmazni (pl. az összes szelvénymódszer, három- 6. ábra szög és négyszög módszerek) . A számítások ezenkívül igen gyorsan hajthatók végre. Ennél az eljárásnál ugyanis kiesnek az előző módszerek hosszadalmas átlagszámításai. Ellensúlyozza viszont ezt a tömbhatárok megszerkesztésének eléggé körülményes volta. A módszer hátránya a háromszög és négyszög módszerekhez hasonlóan az, hogy a tömb- beosztás egyáltalában nem juttatja kifejezésre a telep földtani felépítését. A tömbök átlagos minőségének meghatározása szintén hibalehetőséget ad, mert a tömb átlagos minőségét csupán egyetlen fúrás adata szolgáltatja. A telepen belül egyes anyag- (érc) Tóvá bb képzés 115 • ( >)>)ír77777i 7. ácra fajták elkülönítése e módszernél nem végezhető el. Nem alkalmazható ez a módszer abban az esetben, ha a telepet egymástól viszonylag távoleső szelvényszerűen elhelyezett fúrási sorokkal kutatták meg. Ilyenkor a tömbhatárok formalisztikusak és akár teljesen ellen- tétben is állhatnak a telep valódi földtani helyzetével (7. ábra). A készletek meghatáro- zásának pontossága és megbízhatósága is bizonytalanná válik ilyen esetekben. A tömbmódszerek utolsó ismer- tebb eljárása az ú. n. termelési tömbmódszer. Ezt az eljárást elsősorban akkor alkalmazzák, ha a telepet kutatóaknákkal és kutatóvá- gatokkal állapítják meg. A telepet ilyenkor a vágatok által meghatá- rozott tömbökre osztjuk fel. A vága- tokban egyenlő távolságonként meg- határozzák a telep vastagságát és ugyanakkor mintát vesznek a minő- ség megismerése céljából (8. ábra). A tömb átlagos vastagságát a fenti pontokban észlelt vastagságok szám- tani középarányosa adja. Az átlagos minőséget általában súlyozott átlagszámítással határozzák meg. Végül a szokott módon összesítik az egyes tömbök készleteit. Ezt a módszert elsősorban magmás érctelepeknél (főleg teléres) használják, melyek megku- tatása nem fúrásokkal, hanem kutatóvágatokkal történt. Általánosan alkalmazzák ezt a módszert a többi teleptípus bányá- szatilag feltárt előfordulásain is. A Szovjetunióban a feltárt bányák kész- leteinek nyilvántartását majdnem ki- zárólag ezzel a módszerrel végzik. Hazánkban ezek közül a mód- szerek közül elsősorban a számtani középarányos módszerét használták és használják ma is legkülönbözőbb nyersanyagoknál. Újabban szovjet geológusok útmutatása alapján bauxit- kutatásunkban általánosan alkalmaz- zuk a háromszögmódszert, továbbá a abban egyéb ásványi nyersanyagaink Szelvénymódszerek. legfontosabb közülük a függőleges-párhuzamos S Z e ' é 11 > e k módszere. Ezt a készletszámítási eljárást használják legtöbbször a . zo\ jetunióban. Hz a módszer hazánkban kevéssé ismert és gyakorlati alkalmazása < Sak ')auxitkutatásunkban (ott is csak újabban) van. Ezért kissé részletesebb ismertetést igényel. módszer alkalmazásának alapfeltétele, hogy a fúrások szabályos hálózatban 'íq*'- mas!ől kisebb-nagyobb távolságban szelvényszerű sorokban legyenek elhelyezve ábra). A készletszámítás céljából lehetőleg a telep csapásával párhuzamos kutatási sor mentén, egymással párhuzamos szelvényeket készítünk. Ezek az úgynevezett készlet- számítási szele ények adják a további számítások alapját. Mindenekelőtt kiszámítják minden egyes szelvény felületét. Ez legegyszerűbben úgy történik, hogy számtani közép- számítással kiszámítják a szelvényben szereplő fúrások átlagos telepe astagságát és ezt 116 Földtani Közlöny 84. kötet 1 — 2. füzet szorozzák a szelvény hosszával. Pontosabb ennél az az eljárás, amikor az átlagos vastag- ságot súlyozott átlagszámítással határozzák meg. A súlyozott átlagszámításnál a fúrások hatástávolságát veszik tekintetbe. A hatástávolságot a következő képlet adja meg : l* ~\~ In l = (1. a 10. ábrát), 2 ahol és l2 a két szomszé- dos fúrás távolsága ; l a fúrás hatástávolsága. Ennek figyelembevételével a súlyo- zott átlagszámítást a következőkép- pen végzik : E ml M = El ahol M = a szelvény súlyo- zott átlagos vastagsága ; m = az egyes fúrások- ban a telep vastagsága ; l = az egyes fúrások hatástávolsága . A súlyozott átlagszámítás használata különösen akkor indokolt, ha a fúrá- sok egymástól való távolsága lénye- gesebb eltéréseket mutat. A szelvény felületét végül a legpontosabban plani- méterrel, vagy egyéb módon, köz- vetlenül a szelvényen számítjuk ki. A szelvények felületének meghatáro- zása után kiszámítjuk minden egyes szelvény anyagának átlagos minőségét is. Az átlagszámítás történhet legegyszerűbben számtani középszámltással, de főleg erősen változó minőségű telepeknél ajánlatos súlyozott átlagszámítás használata. Ilyenkor mind a fúrás vastagságát, mind a hatásfelületét figyelembe vesszük. A szelvény súlyo- zott átlagminőségét tehát a következőképpen számítjuk ki : E ml c C = E m l ahol C a szelvény mentén a telep súlyozott átlagos minősége ; c az egyes fúrásokban a telep átlagos minősége ; m az egyes fúrásokban a telep vastagsága ; l az egyes fúrások hatástávolsága. Ezután a készletszámítási szelvényeket alapul véve a telepet pásztákra osztják fel, melyek készleteit külön-külön meghatározzák. A pászták felosztásánál két változat lehetséges. Első változat. Minden egyes pászta két szomszédos szelvény közötti területre esik (11. ábra). Amennyiben a két szomszédos szelvény felülete nem nagy mér- üo° °°OooOOO Továbbképzés 117 tékben tér el egymástól, úgy a pászta térfogatát a prizma egyenletének segítségével egyszerűen kiszámítjuk. V = + S2 ahol V a pászta térfogata ; S1 és S2 a két szomszédos szelvény felülete ; L a két szelvény távolsága. Amennyiben viszont a két szomszédos szelvény felülete egymástól erősen eltérő nagyságú (az eltérés 50%-ot meghalad), úgy a csonkakúp egyenletét kell használ- nunk, vagyis V - s1 + st + Ys1-si A telep két szélső szelvényénél a pászták csupán egyetlen szelvényre tá- maszkodnak. A települési viszonyoktól függően itt két képletet alkalmazhatunk. Az első- : o o — o o c — o- szelvények féltávolságában vesszük fel (12. ábra). L = Lx + L2 2 V = StL 2 ahol L a szelvény távol- sága a telep ki ékülésétől. A telep rohamosabb meddülése esetén a második képletet használják : 3 A pászta készletének átlagos minőségét a két szomszédos szelvény minőségének átlaga adja. Az átlagolást végezhetjük számtani középszámítással vagy pedig a szelvény felületére vo- natkozó súlyozással. Második válto- zat. Ilyenkor minden egyes pászta egv-egy készletszámí- tási szelvényre támaszkodik. A pászta határait a szomszédos A pászta szélessége tehát : A pászta térfogatát úgy kapjuk meg, hogy a szelvény felületét megszorozzuk a pászta szélességével. 118 Földtani Közlöny 84. kötet 1 — 2. füzet Ez a változat egyszerűbb az előzőnél és sokkal kevesebb számolással jár. Teljesen kiesik például a pászta átlagos minőségének eléggé hosszadalmas kiszámolása. Ez a válto- zat azonban csak olyan telepek készleteinek számítására alkalmas, ahol a vastagság és a minőség viszonylag állandó. Erősen változékony vastagság és mmőség esetén az első módszer eredményei jóval pontosabbak. A függőleges párhuzamos szelvények módszere az összes üledékes telep- típuson egyaránt alkalmazható. A magmás eredetű telepeken azonban az alkalmazás lehe- tőségei már korlátozottabbak. A módszer főelőnye az összes többi készletszámítási eljárás- sal szemben az, hogy a számítás legszorosabb kapcsolatban marad a telep földtani felépí- tésével. A készletszámítási szelvényeken az egyes kőszén- vagy ércfajták jól elkülönít- hetők ; azok mennyiségének és minőségének kiszámítása külön -külön is elvégezhető. A készletszámítási szelvényekkel ellenőrizni lehet, hogy például kőszéntelepek esetén, ahol több produktív szint is lehetséges, a megfelelő szintek összekötése helyesen tör- tént-e? Az eljárás hátránya, hogy főleg az első változatban elég sok számolási munkát igényel. Másik főhátránya, hogy szabálytalanul elhelyezett fúrások esetén nem használ- ható, ami nálunk, sajnos, nagyon gyakori. A vízszintes párhuzamos szelvények módszere. Az előző ' módszerrel teljesen megegyező elven épül fel, azzal a különbséggel, hogy itt a készlet- számítást nem függőleges, hanem vízszintes síkon végezzük. Ez az eljárás elsősorban mere- deken dűlő telepek (35° felett) és főleg telérek készletszámítására alkalmas. Az utóbbi esetben nemcsak fúrások, hanem különböző szintekben kihajtott vízszintes kutatóvágatok esetén is elvégezhető e módszerrel a készletek kiszámítása. Magmás érctelepeknél a mód- szerek alkalmazása igen hasznos. A szelvénymódszerek következő esete az ú.n. vonalmenti módszer. Ez az eljárás is függőleges párhuzamos szelvényekkel dolgozik. A számítás lényege az, hogy a szelvények mentén 1 méter széles elemi sávot vesznek fel, aminek készleteit rögtön meghatározzák. A szelvény két szomszédos fúrása közé eső sáv készleteit a következő képlet adja meg : ahol q az elemi sáv készlete Zj a két fúrás távolsága ; m1 és m.2 két szomszédos fúrás vastagsága ; d térfogatsúly. Az elemi sávok készleteit ezután a szelvény mentén haladva összegezzük és így megkapjuk a szelvény ú. n. lineáris készletét. A lineáris készletek összesítése az előző eljárásban ismertetett két változat szerint történhet. Az első esetben a pászta készlete Q , -f Q9 q = • T ahol 0 a pászta készlete ; Lx a két szomszédos szelvény távolsága ; Qx és Q g a két szomszédos szelvény lineáris készlete. A második változat esetében Q = Qx ■ L . A lineáris eljárás tehát a függőleges párhuzamos szelvények módszerével közel megegyező felépítésű, csupán a számítás keresztülvitelében különbözik attól. A módszer Továbbképzés 119 alkalmazási lehetőségei ezért ugyanazok, mint amiket a függőleges párhuzamos szel- vények esetében mondottunk. Az irodalmi adatok szerint ezt az eljárást általában kevésbbé kedvelik, mivel számításai némileg hosszadalmasabbaK, mint az előző módszeré. A szelvénymódszerek utolsó esete a nem párhuzamos függőleges szelvények módszere Ezt az eljárást csupán olyankor használják, ha a telep megkutatása nem párhuzamosan elhelyezett fúrási szelvényekben történt (13. ábra). Az ilyen esetek természetesen nagyon ritkák. Főleg nehéz hegyi terepen, mély völgyekben szok- ták a kutatófúrásokat így telepíteni, elsősorban a terep nehézségei miatt. Az eljárás lényege az, hogy a készletek kiszámításánál figyelembe veszik a szomszédos szelvények egymással bezárt szögét. Mivel a módszer alkalmazására nálunk aligha lesz szükség, részletesebben nem foglalkozunk vele tovább. A szelvénymódszerekben olyan készletszámítási eljárásokkal ismerkedünk meg, melyek a legkülönbözőbb települési viszonyok között is pontos és megbízható ered- ményeket szolgáltatnak. A földtani felépítés fokozott figyelembevétele e módszerek olyan előnye, ami indokolttá teszi, hogy hazai viszonylatban is széles alkalmazást nyerjenek. Még egy készletszámítási eljárás van, melyet gyakorlati fontosságánál fogva ismertetni szükséges, ez az ú. n. réteg von alas módszer. Az eljárás nevét ormán nyerte, hogy a készletszámítás a telep ipari nyersanyagának rétegvonalas vastag- sági (izopach) térképéből indul ki. A rétegvonalas vastagsági térkép megszerkesztése más rétegvonalas térképekhez hasonlóan a fúrások közötti interpolálással történik. A rétegvonalas térkép segítségével a telepet tulajdonképpen egyenlő vastagságú szele- tekből álló idommá alakítjuk át (14. ábra). A szeletek vastagságát a vastagságvonalak értékkülönbsége adja meg (pl. 1, 2 vagy 5 méter) attól függően, hogy a térképet milyen részletességgel szerkesztettük meg. A szeletek alapterületét az egyes rétegvonalak által bezárt terület adja meg. Az alapterületet planiméter segítségével minden egyes szeletre külön-külön számítják ki. Ezt a szeletet vastagságával szorozva a szelet köbtartalmát nyerjük. Ezt a szokásos módon térfogatsiíllyal kell megszorozni és megkapjuk a szelet készleteit. Ezután már csak összegezni kell a szeletek készletét. Hasonló elvek szerint határozzák meg a telep átlagos minőségét is. A fúrásokból megállapított átlagos minő- séget megszorozzák a fúrás vastagságával és a kapott számot a fúrópont mellé írják. Ezekből az adatokból kiindulva egy rétegvonalas térképet szerkesztenek. Majd pedig meghatározzák az előbb ismertetett módon a telepek köb tartalmát. Ezt az összvastag- sággal visszaosztva a szelet átlagos minőségét kapják meg. Végül a szeletek minőségét is összegezik. 13. ábra 14. ábra \ 120 Földtani Közlöny 84. kötet 7 — 2. füzet A módszer előnye, hogy a készletek kiszámításánál a telep valóságos alakját jól megközelítő alakzatból indulunk ki . Ez a módszer azonban csak részletesen megkutatott telepek esetén alkalmazható, ahol a rétegvonalas térkép megszerkesztéséhez kellő számú adat áll rendelkezésre. Különösen alkalmas ilyen esetben a módszer erősen változó vastagságú telepek (bauxit, mangán, üledékes vasérc) készleteinek meghatározására. Az eljárásnak azonban több lényeges hátránya is van. így a számítás igen hosszadalmas a sok szerkesztés és a körülményes területmeghatározások miatt. A készletszámítás továbbá igen sok szubjektív elemet is tartahnaz, mert ugyanannak a telepnek réteg- vonalas térképét többféleképpen is meg lehet szerkeszteni az illető geológus felfogása szerint. Igen nehéz végül az eredmények ellenőrzése, mert gyakorlatilag csak úgy végez- hető ez el, ha az egész készletszámítást elejétől fogva megismételjük. E hátrányoktól eltekintve, a módszer pontos és jól használható. Bauxitkutatásunkban is néhány esetben sikerrel alkalmazzuk. Helyes lenne ezért, ha egyéb hazai nyersanyagainknál is figyelembe veimék ezt az eljárást. Vannak még egyéb készletszámítási módszerek (pl. izohipsza-, statisztikus-, átlagos dőlésszög módszerek stb.) is. Ezeket azonban olyan ritkán alkalmazzák és alkal- mazási lehetőségeik is olyan korlátozottak (pl. toriatok), hogy szükségtelen ezekkel rész- letesen foglalkozni. Az előzők során nagy vonalakban ismertettük a legfontosabb készletszámítási eljárásokat. Természetesen még számos fontos probléma van a készletszámítások alkalma- zásával kapcsolatban, melyekre azonban most nem tudunk kitérni . Célunk az volt, hogy rövid áttekintő képet adjunk, hogy a módszerekkel mindazok megismerkedhessenek, akiknek még nem volt erre alkalmuk. E módszerek minél szélesebbkörű használata és hazai viszonyainkhoz való alkalmazása jövőbeni munkánk egyik fontos feladata. IRODALOM 1. üpoKoijjbeB A. FI.: npaKTHMecKne MeTOflbi nogcueTa 3anaeoB pygHbix mccto- po>KgeHHH. 1953. - 2. Y iu a k o b H. H. : ropHan reoMeTpna. 1951. — 3. n. A. Puwob: f eoMeTpHH Heap, MocKBa, 1952. 121 AGYAGÁSVÁNYOK KÉMIAI ÉS FIZIKAI VIZSGÁLATA - FÖLDVÁRINÉ YOGL MÁRIA* Vizsgáljuk meg, hogy az agyagásványok szerkezetéből milyen kémiai, kolloid- kémiai és fizikai sajátságok következnek, s hogy ezeket a sajátságokat miképpen hasz- nálhatjuk fel az egyes agyagásványok felismerésére. Az agyag vegyelemzése, más vizsgálatokkal karöltve gyakran jeientős támpont, de önmagában rendszerint nem nyújt elegendő felvilágosítást a benne jelenlévő agyag- ásványról. Ennek oka különböző : 1 . Rendszerint viszonylag nem tiszta, nem egységes agyagásványt elemzünk, hanem járulékos anyagokkal szennyezett, vagy esetleg többféle agyagásvány keverékéből álló anyagot, ezért eredményünket az agyagásványféleség összetétele szempontjából nem tudjuk kiértékelni. 2. Egy agyagásvány-család tagjainak a kémiai képlete azonos, vagy közel azonos, tehát a kémiai elemzésből nem lehetséges finomabb megkülönböztetés (pl. a kaolin -félék) . 3. Sok esetben nem ismeretes az egyes agyagásványok kémiai képlete, azonkívül a különböző kationbehelyettesítési lehetőségek még zavarosabbá tehetik a viszonyokat. Mégis a kémiai elemzés gyakran igen sokat mond, kiegészítheti és megerősítheti az egyéb vizsgálatokat. Ismeretes néhány olyan próbálkozás, melynek célja tisztán kémiai módszerekkel elválasztani, vagy megkülönböztetni az egyes agyagásványokat. Megemlíthető Daub- n e r eljárása, amely az egyes agyagásvány csoportok különböző kémiai stabilitásán alapszik. Eszerint, ha kéntrioxid hatásának tesszük ki az agyagot, akkor a földpátok nem változnak meg, a kaolinok és csillámok fémoxidjai azonban szulfátokká alakulnak át. A montmorillonit előbb csak a vizét veszti el, majd a kéntrioxid hatására a keletkező kénsav támadja meg a kovasav kiválása közben. Figyelembe kell azonban venni, hogy a szemcsenagyság viszonyok megváltozása az effajta meghatározás menetét erősen bef oly ásolhat j a . Az agyagoknak sok jellemző kolloidkémiai és kolloidfizikai sajátságát ismerjük, ezek tanulmányozása egyrészt az agyagásványok felépítésének megismerése, másrészt az egyes agyagásványok meghatározása és megkülönböztetése szempontjából is igen tanulságos. Ilyen jellemző sajátság pl. : a duzzadás (és vízfelvétel), a tixotrópia, a képlé- kenység, az ionkicserélőképesség, az adszorpcióképesség. B u z á g h és munkatársai az agyag kolloid sajátságainak vizsgálatában jelentős magyar tudományos eredményeket értek el. Az egyes jelenségek általános ismertetése után sok esetben kitérünk ezekre az eredményekre is. * Előadta a M. Földtani Társulat Oktatási Bizottságának 1952. október 27-t ankétján. 122 Földtani Közlöny 84. kötet 1 — 2. füzet Duzzadás. Ha a levegőn szárított agyagot vízzel nedvesítjük, térfogata a benne uralkodóan jelenlévő agyagásvány minőségétől függően kisebb-nagyobb mér- tékben megnövekedik. A duzzadás az agyagásványok kristályszerkezete alapján értel- mezhető. A duzzadás első fázisában az agyagásvány a részecskéi között működő kapilláris és ozmotikus erők hatására vizet szív fel. A felvett víz mennyisége az agyagásvánv kapilláris rendszerének méretviszonyaitól és a belső üregek méreteitől függ. A duzzadás második fázisában a víz behatolása következtében a részecskék közötti kötőerők meg- lazulnak és a részecskék egymástól eltávolodnak. E második részletfolyamatnak kolloid- fizikai oka az agyagok esetében az, hogy a részecskék felületén keletkezett hidrátburok elektromos kettős rétegének kialakulása következtében a részecskék között elektro- sztatikus taszítóerők lépnek fel, azonkívül a hidrátburokkal körülvett részecskék mechanikai feszítőhatásuk miatt is eltávolodnak egymástól. Régi tapasztalat szerint az agyagásványféleségek duzzadóképessége nem egyenlő. Egyazon agyagásvány duzzadásának mértéke függ a szemcsenagyságtól, valódi össze- hasonlítás az egyes agyagásványok között csak azonos szemesenagyságú állapotban lehetséges. A kaolinos anyagok kevésbbé duzzadnak, ezzel ellentétben a montmorillonitok 1 igen erősen duzzadóképesek. Kristályszerkezeteik ismeretében e különböző viselkedés oka kézenfekvő. A kaolinok rácsában a sziliciumtetraéder-hálók és az alumínium -okta- éder-hálók között kicsi a távolság, ezért a víz nem hatolhat közéjük. Az egyes kaolin- részecskék vízkötése csak a részecskék felületére, kaolinrészecskék tömegéből álló halmaz esetén pedig- csak a részecskék közötti hézagokra, résekre szorítkozik ; e részecskék belsejébe azonban víz nem jut be. Ezzel ellentétben a pirofillit, de különösen a montmorillonit kristályrácsában a két egymásra rétegezett sziliciumtetraéder-káló közötti távolság viszonylag igen nagy (montmorillonit esetében kb. 10 Á), ennek következtében a két hálósík közé nagymennyi- ségű víz hatolhat be. Emiatt a két hálósík távolsága megnő és 20 Á-t is elérhet. A szemcsék duzzadása a síkokra merőleges irányban következik be. A montinorillonitféleségek sem duzzadnak egyenlően. Aszerint, hogy OH gyökeik H ionjait helyettesítik-e alkáli-, vagy alkáliföldfém kationok, vagy nem, viselkedésük sok tekintetben eltérő. Különösen nagy különbség van az alkáli- és a liidrogénmontmorillonitok között- Míg az alkáli-montmorillonitok vízfelvevőképessége egyenletesen emelkedő görbe szerint nő egy határértékig, addig a hidrogénmontmorillonitok rövidesen elérik \ázf el vevőképes- ségük maximumát, mely lényegesen kisebb, mint az alkáli montmorillonité (1. ábra). Elmek az a magyarázata, hogy a kicserélhető kation minőségétől, illetve annak hidro- f diájától függ a részecske vízfelvevőképessége, s mivel az alkáli ák hidrofiliája a leg- nagyobb, a hidrogéné legkisebb, az eredmények értelmezése kézenfekvő. Buzágli a különböző montmorillonitfajták vízfelvevőképességének a disz- perzitásfokkal való változását is vizsgálta. Szerinte a nátriummontmorillonit duzzadó- képessége a diszperzitásfokkal alig változik, a hidrogén- és kaleiummontmorillonité ellenben a diszperzitásfok növelésével lényegesen növekedik. A kalciummontmorillonit részecskéinek olyan belső hidrofil helyei is vannak, amelyek víz számára nehezen hozzá- férhetők s csakis a részecskék felaprítása után közelíthetők meg. Ezzel szemben a nátrium- montmorillonitnak már durvább részecskéi is fel tudják belsejükbe venni lazább rács- szerkezetük következtében a vízfelvevőképességüknek megfelelő csaknem teljes víz- mennyiséget. Továbbképzés 123 Agyagok \ ízfelvevőképességének mérésére a Freundlich — Schmidt — Buzág h-féle készülék szolgál (2. ábra). (A készülék leírása Buzágh: »Kolloidika« 7. ábra c. művének II. kötetében található meg.) Az »A« szürőtölcsér U-alakú csőhöz illeszkedik, mely a »B« jelzésű tölcsérben végződik és egy T-furatú csap közbeiktatásával vízszintes helyzetű, 1/100 ml-re beosztott hajszálcsővel van összeköttetésben. A hajszálcső tengelye egy szinten van az üvegszűrőlemez felső lapjával. »B« tölcsérből a T-furatú csap meg- felelő beállításával megtöltjük a készüléket vízzel annyira, hogy a hajszálcső végig 124 Földtani Közlöny 84. kötet 7 — 2. füzet megteljék. Ez esetben a folyadék az »A« szűrőtölesérben a szűrőbetétnek éppen a felső felületét éri el. A kísérlethez használt agyag befogadására alacsony, 1 cm átmérőjű üvegcsövecske szolgál, amelynek alsó végét kanadabalzsammal felragasztott keményített szűrőpapirossal zártuk el. E csövet meghatározott mennyiségű agyaggal töltjük meg, majd az »A« tölcsérbe helyezzük, mire a folyadékfelszívás megindul ; a felszívott folyadék térfogatát a beosztott hajszálcsövön közvetlenül leolvashatjuk. A kaolin 1 g-ja 0,8 ml vizet szív fel, az alkáli mon tmor illőn it 1 g-ja pedig ugyan- azon diszperzitásfok esetén 1,4 ml-t. A montmorillonit vízfelvevőkép°sségét a kicserélhető kationok minősége mellett minden olyan ion is befolyásolja, mely részecskéken adszorbeálódik és a részecskék elektromos töltését és vele együtt a hidrofiliáját is megváltoztatja. így pl. bentonitok duzzadással járó vízfelvételét alkálüiidroxidokkal, alkálikarbonátokkal és különösen alkálifoszfátokkal növelhetjük bizonyos határértékig. A bentonitok ilyen »aktiválás«-ának a gyakorlatban igen nagy jelentősége van. Az aktiválást leggyakrabban úgy végzik, hogy a bentonitok? t szódával összeőrük, vág}' az esetleg kevés nedvességet tartalmazó őrleményt meg is melegítik. Bár ez az aktiválási eljárás e célnak annyiban megfelel, hogy így az alkáliföld-montmorillonitból alkáli montmorillonitot lehet előállítani, azonban a jelenlévő fölös mennyiségű szóda a bentonitok kolloid sajátságait a természetes bentonit minősége szerint különböző mértékben befolyásolja. Buzágh és Szepesi eljárást dolgoztak ki az alkáliföldfémbentonit előállítására s egyúttal az agyagok montmorillonit tartalmának meghatározására is. Az eljárás lényege : a vizsgálandó agyagnak bizonyos mennyiségét elkeverik valamilyen alkálivegyület híg oldatával és utána vízfürdőn szárazra párolják. Olyan alkálivegyületet választunk ki, amelynek anionja a kicserélt kalciummal oldhatatlan vegyületet alkot (pl. karbonátot, foszfátot, fluoridot, oxalátot). Azzal, hogy a Kicserélést magas hőfokon végzik, elkerülik a különben bekövetkező koagu- lálást. A szárazra párolt anyaghoz azután- a Mg leválasztása végett kevés nátronlúgot adnak és a maradékból híg, kb. 1%-os szuszpenziót készítenek. Az alkálimontmorillonit kolloidálisan feloldódik, a többi alkatrész durva és könnyen kicentrifugálható részecskék alakjában tömörül. A szuszpenzió centrifugálásakor a montmorillonit oldatban marad, a többi ásványi üledék pedig elválasztódik tőle. A szuszpenziót bepárolás után 180 C°-ig melegítik ; ezáltal elveszti peptizálóképességét, a benne maradt alkálisók kimoshatók, és az ily módon visszamaradt tiszta montmcrillonit lemérüető. Az agyagok egyik-másik igen fontos kolloidfizikai sajátsága a tixotrópia. legkifej ezettebben az alkálimontmorillonitoknál figyelhető meg. Ha alkálimontmorilloni- tot 6 — 10-szeres mennyiségű vízzel összerázunk s utána bizonyos ideig állni hagyjuk, akkor az agyagásvány nem ülepedik le és nem különül el a folyadéktól, annak belső súrlódása egyre nő és végül kocsonyás péppé merevül meg. Ha az így megmerevült rendszert ifjabb mechanikai hatásnak (keverés, rázás) tesszük ki, akkor újból elfolyósodik. Ezt az izoterm reverzibilis elfolyósodás-megszilárdulás folyamatát Freundlich tixotrópiának nevezte el. A tixotrópiát elsősorban a szemcsenagyság befolyásolja. H. G. F. Win kiér szerint elegendő kis szemcsenagyság esetén alkalmas folyadékban minden agyag tixotróp lehet. A nagyságon kívül a szemcsék alakja is befolyásolja a tixotrópiát, annál inkább, minél nagyobb a szemcse felületének és térfogatának viszonya. A tixotróp rendszer folyadékának minősége is befolyásolja a folyamatot : va" amely anyag abban a folya- dékban mutat inkább tixotrópiát, amellyel szemben inkább liofil természetű. W i n k 1 e r vizsgálatai kiderítették, hogy a nedves kaolin hexánban mutat tixotrópiához hasonló jelenséget. A nátriummontmorillonit vízzel adja a legnagyobb tixotrópiát, szerves toly ad ékokkal alig. Nem utolsósorban függ a tixotrópia az anyag részecskéinek liof diájá- tól : csak az erősen liofil anyagok hajlamosak tixotrópiára. A tixotrópia mértékéül adott Továbbképzés 25 szemnagyságú anyagnál, vagy azt az időt fogadhatjuk el, amely alatt adott folyadék- mennyiség esetén a megmerevedés bekövetkezik, vagy pedig az időt állandónak véve, azt a folyadéumennyiséget határozzuk meg, mely az adott idő alatt a megmerevedést éppen előidézi. Ha rázás, vagy keverés közben lassan növekvő mennyiségű vizet adago- lunk finom szemcséjű alkálibentonithoz, akkor a belső súrlódás csökken, a részecskék körül hidroszférák kezdenek kiépülni. Tixotrópia akkor lép fel, mikor a hígítást annyira fokoztuk, hogy a részecskék közti hidroszférák már nem merülnek egymásba, hanem a mechanikai hatás következtében egymástól elszakadnak és így a részecskék egymástól dinamikailag függetlenekké válnak, sőt a vázszerkezet is szétroncsolódik. A mechanikai behatás megszűnte után a hidroszférák regenerálódnak, a részecskék pedig a közöttük uralkodó adhézió következtében laza, de mégis alakállandó, kártyavárszerű halmazba tömörülnek. A hígítás további növelésével a tixotróp megszilárdulás ideje növekszik és maximumot ér el annál a vízmennyiségnél , melyen túl a mechanikai hatásra kelet- kezett szuszpenzió a mechanikai hatás megszűntével ülepszik, vagyis a folyadékréteg elkülönül, a tixotrópia megszűnik. Ennek magyarázata az, hogy elérkeztünk a hígításnak ahhoz a fokához, amikor a részecskék már olyan távol kerültek egymástól, hogy a közöttük lévő adhézió nem érvényesülhet, tehát a tixotrópiára jellemző vázba- tömörülés nem tud kialakulni. Minden közismert agyagásvány közül a montmorillonit, éspedig a nátriummont- morillonit mutatja vízben a legkifej ezettebben a tixotrópiát, a kalcium- és hidrogén- montmorillonit csak szódával való kezelés után vesz fel tixotróp sajátságot. Az agyagásványoknak a duzzadással és tixotrópiával összefüggő harmadik kolloid sajátsága a képlékeny ség. Ez az agyag egyik kerámiailag is fontos tulajdonsága, mert ez szabja meg az agyag-víz keverék formálhatóságát. Az agyagásványok képlékeny- sége több tényező függvénye. Függ a szemcsenagyságtól, a részecskék alakjától és a részecskék közötti adhéziótól. Az utóbbi két tényező már indokolja, hogy azonos szem- nagyság esetén is az egyes agyagásvány faj ták kép'ékenysége más és más. Az agyagok képlékenységének számszerű kifejezésére jó tájékoztatást nyújt az Atterber g-féle állandók meghatározása. Két határértéket kell megállapítanunk : ezeket Allén a következőképpen definiálta : 1 . Folyási határ : az a nedvességtar- talom a száraz anyag súlyszázalékában kifejezve, melynél az agyag éppen elkezd folyni, ha gyengén megrázzuk. 2. Képlékenységi határ : az a legkisebb nedvességtartalom, ismét a száraz anyag százalékában kifejezve, melynél az agyag még vékony (kb. 3 mm 0 ) fonalakká sodorható anélkül, hogy darabkákra esnék szét. Azokat az agyagokat, melyek egyáltalán nem sodorhatok fonállá, nem nevezhetjük képlékenynek. A képlékenységi szám a két határértékhez tartozó víztartalom különbségét, egyúttal azt a víztartalom- intervallumot jelenti, melyen belül az agyag képlékeny sajátságú. Ha a képlékenységi határ egyenlő a folyási határral, vagy nagyobb annál, akkor a képlékenységi szám nulla, vagy negatív érték, az agyag nem képlékeny. White megvizsgálta néhány kaolin, illit, montmorülonit, attapulgit, halloysit és allophán előfordulás Atterberg-határait. Tájékozásul szolgáljon néhány adat kb. egyenlő szemnagyságú (1 ,0 [x) minták eredményeiből : 1. a 126. oldalon levő táblázatot) White megjegyzi, hogy a két megvizsgált és nem plasztikusnak talált halloysit mintán kívül valószínűleg találhatók plasztikus sajátságú hallovsitek is. Megállapítja továbbá, hogy az Atterberg-féle határok értékei csökkenő szemnagysággal nőnek. Már a vízfelvevőképesség tárgyalásakor kitértünk arra, hogy az egyes agyagásvá- nyok kicserélhető ionokat tartalmaznak és ezeknek minősége befolyással van a vízfelvevő- képesség értékére. Az ionkicserélőképesség mértékéül a 1 00 g agyagban kicserélhető müligrammegyenértéksúlynyi ionok mennyiségét szokás venni. Ez az érték az egyes 126 Földtani Közlöny 84. kötet 7 — 2. füzet Képlékenységi h. Folyási h. Képlékenységi sz. Iliitek : 39,6 83,0 43,4 46,2 85,5 39,3 44,4 95,0 50,6 Kaolmok : 37,1 64,2 27,1 Montmorillonitok : 109,5 175,5 ' 66,0 Attapulgit : 116,6 177,8 61,2 Halloysitok : nem képlékenyek Alloplián : nem képlékeny agyagásványokra bizonyos határokon belül jellemző. így kaolineknél 12 mg-ekv 100 g, montmorillonitoknál 150 mg-ekv/ 100 g, illiteknél 20 — 40 mg-ekv/ 100 g. Viszont a kaolinekkel és montmorillonitokkal ellentétben az illiteknél a kicserélés folyamata lassúbb, az egyensúly eléréséhez hosszabb idő kell. Természetesen ahhoz, hogy ezek az értékek összehasonlíthatók legyenek, szükséges, hogy a mintákat ugyanolyan előzetes kezelésnek vessük alá, figyelembe véve a szemnagyságot, az oldat ionkoncentrációját és a folyamat időtartamát is. Az ionkicserélés folyamatában akkor áll be egyensúly, amikor már az oldat ionos összetétele nem változik. Ha összehasonlítjuk az egyes agyag- ásványtípusoknál azt az időt, mely alatt az ionkicserélési egyensúly beáll, akkor eltérő és az egyes típusokra jellemző értékeket kapunk. Unnék oka nyilvánvalóan az, hogy az egyes rácsszerkezetekhez az ionok különböző erősséggel varrnak kötve. Különösen nagy ez az időtartam a csillámszerű agyagásványoknál. Az ionkicserélőképesség -vizsgála- toknál azt a tényezőt is figyelembe kell venni, hogy az ionok kicserélhetősége, maguktól az ionoktól, különösen azok hidratációs állapotától is függ. Schachtsc liabel például a montmorillonit és illít egymásmelletti félkvantitatív kimutatására felhasználta azt a tényt, hogy az 1 : 1 arányú BaCl2 és MgCl, oldatból a montmorillonit a Ba-nak csak 60%-át, az illit viszont több mint 90%-át kicseréli. Az agyagásványok ionkicserélőképességének nagy gyakorlati jelentősége van. Már említettük, hogy a természetes bentonit sajátságait igen előnyösen megváltoztat- hatjuk, ha a benne lévő alkáliföld ionokat nátriumra cseréljük ki. Fordított az eset például talajoknál, ahol éppen a kalciummontmorillonit az előnyösebb, mert az rögös szerkezetű talajok kialakulásának kedvez. Szerves kationokkal is bekövetkezhetik ioncsere. G r i m és munkatársai kálium- mal telített kaolint, illitet és montmorillonitot hoztak össze aminokkal és más szerves kationokkal. Azt találták, hogy az agyagásványok több organikus kationt kötnek le, mint amennyi az ionesereképességiiknek megfelelne, s ezért feltételezik, hogy az agyagok a feleslegben megkötött szerves kationokat van dér W a a 1 s-féle erőkkel tartják fogva. Itt már elérkeztünk egy másik rokon kolloidkémiai folyamathoz, az agyagásványok adszorpcióképességéhez. Az adszorpcióképesség felületi jelenség, ezért a felület anyagi sajátságain kívül elsősorban a felület nagyságától függ. A felület nagy- ságát egyrészt a szemcsék finomsága, másrészt a szemcsék alakja szabja meg. A lemezes szerkezetű montmorillonitok ismét kivételes helyet foglalnak el ; a montmorillonitnak, különösen a Na-montmorillonitnak nagy az adszorpcióképessége. Még a montmorillo- nitnál is nagyobb az adszorpcióképessége az attapulgitnak, melynek rostos szerkezete / Továbbképzés 127 a legnagyobb relatív szabad felületet biztosítja, Endell szerint a fullerföldek nagy i adszorpcióképessége éppen az attapulgit jelenlétének köszönhető. Az adszorpcióképesség növelését célzó eljárások lényege sok esetben az, hogy a felületek érdességét hőkezeléssel, vagy vegyszerekkel való kioldással növelik. Az agyag adszorpcióképességének gyakorlati felhasználhatóságát az a körülmény szabja meg, hogy az agyagok, mint hidrofil sajátságú anyagok különösen alkalmasak arra, hogy valamely szerves folyadékból a benne oldott hidrofilebb anyagokat kivonják. Ezért alkalmasak a ben tonitf éleségek olajok színtelenítésére, derítésére. Gyakori eset, hogy valamely agyag metilénkék-adszorpciójának mértékéből akarnak következtetni olajderítőképességére. Ki kell emelnünk, hogy a kétféle adszorpció nem szükségképpen párhuzamosan változó jelenség. A szerves festékek (anilinf estékek) pl. nem egyformán adszorbeálódnak különböző adszorbenseken, mert a savas jellegű adszorbens csak bázisos festékeket képes adszorbeálni, vagyis azokat, melyeknek a festő- ionja kation ; a lúgos adszorbens pedig csak a savanyú festékeket adszorbeálja. Tehát a legcélszerűbb valamely agyag derítőképességének elbírálására az adszorpcióképességet abban a folyadékban megvizsgálni, amelyre a gyakorlatban ténylegesen fel is akarják használni. Az agyagásványok hőokozta változásai szintén szerkezeti fel- építésükkel függnek össze. Ha az agyagásványokat fokozatosan melegítjük, akkor a bennük lévő vizet, attól függően, hogy milyen energiával van az a szerkezethez kötve, előbb vagy később elvesztik. Az a hőfok, vagy hőfokok, melyeknél az egyes agyagásvány- fajtákból a víz eltávozik, az illető agyagásványra jellemzőek. Az agyagásványok hőokozta elváltozásait leggyakrabban a következő két mód- szerrel vizsgálják : 1 . Víztelenítési görbe meghatározása termomérleggel ; 2. Termikus görbék meghatározása differenciális termikus elemzéssel. A két módszer közötti elvű különbség : a termomérleges módszerrel olyan hőokozta változásokat észlelünk, amelyek súly változással járnak együtt, a differenciális termikus 128 Földtani Közlöny 84. kötet 1 — 2. füzet elemzéssel viszont olyan változásokat vizsgálunk, amelyek hőtermeléssel, vagy hőelnye- léssel járnak. A termomérleggel nyert víztelenítési görbe az agyagásvány súlyváltozásait, mint a hőmérséklet függvényét ábrázolja. A 3. ábra néhány fontosabb agyagásvány vízveszteségi görbéjét mutatja be. A kaolin görbéjén csak egy súlycsökkenés adódik, a montmorilloniton viszont kettő, egy erőteljesebb 100 — 200 C° között, és egy csekélyebb 500 — 700 C° között. A differenciális termikus elemzést úgy hajtjuk végre, hogy a vizsgálandó agyag- ásványt kemencében egyenletes sebességgel melegítjük és vele együtt melegítünk egy olyan anyagot, mely a hőmérséklet hatására változást nem szenved. Differenciális termő- elem segítségével a két minta hőmérsékletét egymáshoz viszonyítjuk. A differenciális termoelem akkor mutat áramot, vagyis hőmérsékletkülönbséget, amikor az anyagban hőelnyelés, vagy hőtermelés következett be. A hőmérsékletkülönbségeknek a kemencében uralkodó mindenkori hőmérsékletek szerinti függvénye adja az agyagásvány jellemző termikus görbéjét. Vizsgáljuk meg néhány fontosabb agyagásvány termikus görbéjét és kövessük a hőmérsékletváltozások okát : A kaolin termikus görbéjén két csúcs tűnik elő, egy hőelnyelést jelző minimum 600 C° körül és egy hőtermelést jelző maximum, mely 950 és 1000 C° között szokott jelentkezni. Az első csúcs a szerkezetbe épült víz eltávozását (vele együtt a kristály- T ovábbképzés 129 szerkezet összeomlását is) jelzi, a második csúcs az alumíniumoxidból való y — alumíniumoxid képződést jelzi. Igen hasonló a halloysitnak is a görbéje, a különbség csak az, hogy a halloysit a víz tartalmának egy részét igen könnyen elveszti, így e vízveszteségnek megfelelően már 50 C3-tól kiindulólag van egy minimuma, mely 200 C° körül fejeződik be, csúcsa kb. 140 C°-nál vau. Azontúl a görbe lefutása megegyezik a kaolinéval. A csoport többi tagjának is (nakrit, dickit stb.) hasonló a termikus görbéje, mint a kaolinnak, különbség csak annyi, hogy ezeknél az első (600 C° körül) csúcs valamivel magasabban jelentkezik, valószínűleg annaK jeléül, hogy szerkezetükben a víz valamivel nagyobb energiával van kötve. A montmorillonitok görbéin három endoterm csúcs és egy exoterm csúcs szokott mutatkozni. Az első nagy, meredek minimum 100 és 250 C° között szokott jelentkezni, és a rétegrácsok között helyetfoglaló víz eltávozásától származik. Ezután két kisebb mini- mum mutatkozik, az egyik valamivel 700 C° alatt, a másik pedig 800 és 900 C° között. Feltevés szerint mindkettő a szerkezetből kilépő víz eltávozását jelzi, éspedig az egyik a sziliciumtetraéderből, a másik pedig az alumínium-oktaéderből eltávozó víznek felelne meg. A 900 C° körüli exoterm reakciónál a rács teljesen összeomlik. A montmorillonit csoport többi ásványának is hasonló a termikus görbéje, jelezve a hasonló szerkezeti felépítést. Az egyes csúcsokban, azok alakjában és hőmérsékletük kevés eltolódásában mutatkozó különbözőségeik alapján a csoport egyes tagjai egymástól is gyakran meg- különböztethetők . Az illiteknek nincs olyan jellegzetes termikus görbéjük, mint a inontmorillo ni tok- nak. Az illit-görbének is van alacsony hőmérsékleten egy vízleadásból származó csúcsa, de az laposabb, kevésbbé erőteljes, mint a montmorillonitoknál. A második minimu- muk 600 C° alatt keletkezik, tehát valamivel alacsonyabban, mint a montmorillonitoké. Aharmadik.kb. 900C°-nál jelentkezőminimumot egy maximum követi, melyre az a tapasz- talati megfigyelés, hogy növekvő vastartalom esetén alacsonyabb hőmérsékletek felé eltolódik. * Mindkét fajta termikus módszer nemcsak az agyagásvány felismerését teszi lehetővé, hanem mennyiségi meghatározását is. A termomér leges meghatározásnál ez kézenfekvő is, hiszen az észlelt súlycsökkenésekből kiszámítható az agyagásvány mennyi- sége. A differenciális termikus elemzésnél a kialakult csúcsok nagysága, mértéke az agyag- ásvány mennyiségének. Nem a csúcskitérés távolságát szokás lemérni, hanem a csúcstól bezárt területet. Természetesen csak olyan csúcs lehet mértéke valamely agyagásvány mennyiségének, amely a szerkezetből kilépő víz, vagy valamely más, a szerkezethez kapcsolt elváltozás következménye. Nem mérhetjük pl. az adszorpciós víz távozását kísérő görbe nagyságából a mennyiséget, mert a felvett víz mennyisége annyi körül- ménynek a függvénye, hogy az nem lehet jellemző adat. Éppen ezért nem lehet mennyiségi meghatározásra használni a montmorillonit- és illit-görbe 100 és 250 C° között kiala- kult csúcsait. Az agyagásványok biztos meghatározására az itt bemutatott módszerek közül csak több módszer együttes alkalmazása nyújt kielégítő biztonságot. Szükséges ez annál is inkább, mert bár az agyagásványok megismerése terén az utóbbi években igen nagyot haladtunk, még mindig vannak ellentmondások és homályok, amelyek eloszlatása csak tervszerű, következetes komplex vizsgálatokkal válik lehetségessé. 9 Földtani Közlöny » 1 4 » fi 1 FOLYÓVÍZI DURVA TÖRMELÉKES KŐZETEK STRAUSZ LÁSZLÓ11 I. Bevezetés Az üledékes kőzetek közt a 10 mm-nél 'nagyobb szemnagyságú koptatott anya- gokat szokás kavics névvel illetni. A borsónyi kvarcit-törmeléket »aprókavics«-nak hívják. Az üledékek megnevezésében általános szokás »kevert kőzet«-nek tekinteni, s megfelelő összetett névvel jelölni azokat a kőzeteket, amelyekben az uralkodó (50%-ot meghaladó) anyag mellett, jelentős arányban van egy (vagy több) szomszédos méret- osztályba sorolt szemnagyság is. A durvatörmelékek esetében ettől a szokástól gyakran eltérünk. Kavicsos homok- nak kellene nevezni olyan kőzetet, amelyben az 1 cm-en felüli szemnagyságú anyag pl. 40% körüli. Valóságban azonban igen gyakran a durvább törmelékes kőzet diónyi szem- nagyságú része nem teszi ki az egész harmadát sem, mégis kavicsnak nevezzük, a leg- feltűnőbb és legjellemzőbb anyagáról, nem pedig »kavicsos homok«-nak. A kavicsos üledékek tanulmányozása nagy elterjedésükhöz képest nagyon elma- radt. A terepen legtöbben nem figyelték meg alaposan a kavics üledékek feltárásait, rétegzését, vastagságát, a szemnagyság változását függélyes és vízszintes irányban, a közbeékelődő eltérő szemnagyságú rétegek vagy lencsék (pl. homoklencsék) jellegét. Kevés kutatóműhelyi vizsgálatot végeztek a kavicsos üledékkel kapcsolatban. A kőzetkutatóknak egyhangúnak és kevés eredményt Ígérőnek látszott a kavicsok anyagának elemzése, a kavicsok alaki vizsgálatát pedig azért is elhanyagolták, mert nem volt rá megfelelő tudományos vizsgálati módszer. Pedig a kavicsok tanulmányozása nagy lehetőségeket nyit többféle földtani kérdés megoldásához, főleg ősföldrajzi kép szerkesztéséhez. Ehhez azonban a kavicsok lényeges, keletkezésükkel kapcsolatos elsődleges jellegeinek elemzésére és szabatos kifejezésér alkalmas módszer szükséges. II. Vizsgálati módszerek Folyóvízi kavicsos ül dékek tanulmányozásában szerepe lehet a földrajzi-alak- tani, őslénytani, ásványkőzettani, kőzet-alaktani vizsgálatoknak. 1. A fiatalabb kavicsképződmények összefüggéseivel és korbeosztásával első- sorban geográfusok foglalkoztak. A folyók párkánysíkjainak kutatása azonban nem túlságosan régi időkig hatolhat vissza, s nem is azonos dolog a párkánysík és a kavics ; vannak nem kavicsos terraszok és nem terraszban elhelyezkedő kavicsok. Régibb időkre vonatkozóan a földrajzi alaktani vizsgálatnak az a fő akadálya, hogy a földkéreg mozgásai * Előadás a Magyar Földtani Társulat Oktatási Bizottságának 1952. október 27. -i ankét ján. 9* 132 Földtani Közlöny 84. kötet 1 — 2. füzet megváltoztatták az egykori lejtősíkokat, s a lepusztító erők kicsiny foltokká szaggatták szét a kavics vonulatokat. 2. Őslénytani vizsgálatoknak nagy szerepük lehet a kavicsok kbrának megálla- pításában : értékes gerinces-faunák kerültek ki egyes kavicsos képződményekből. Mégis a kavicsterületek többsége ősmaradványmentes. így alig van rá példa, hogy két távoli kavicsterületet őslénytani alapon párhuzamosíthassunk. Inkább csak arról lehet szó, hogy egyetlen kavicslelőhely korát adja meg valamely őslénytani lelet, de azután a földrajzi alaktan kutatja ki a kavicsvonulatok összefüggését. Édesvízi puhatestű maradványok a kavicsokban ritkák, s rendesen nem korhatározók. 3. Ásvány -kőzettani vizsgálatok régebben kevéssé tudták előbbrevinni a kavics- tanulmányokat, mert a kavicsok uralkodó kőzettöredékei csak ritkán nyújtanak alapot származási területük azonosítására, vagy a szomszédos kavicsterületek különbségének és hasonlóságának megállapítására. Újabban azonban a ritka ásványok és ritka elemek vizsgálata szép eredményekkel kecsegtet. 4. A folyóvízi kavicsok vizsgálatának egyik legkézenfekvőbb módja a törmelék- szemek vizsgálata. A kavics keletkezésében a szállítódás közbeni koptatódás a legfonto- sabb jelenség. Természetes tehát, hogy a koptatás eredményét kell elsősorban vizsgálni ahhoz, hogy a kavics keletkezésére következtetni tudjunk. a) Régóta használatos módszer a szemnagyság mérése, de komoly eredményeket az egyes képződmények azonosításában nem adott. Érthető ez, ha megfigyeljük egy nagyoljb kavicsfeltárásban a szemnagyság rendetlen változékonyságát. Keveset mond az a — lényegében helyes — következtetési lehetőség is, hogy a nagyobb szemcséjű törmelék rövidebb távolságra szállítódik, mint az apróbb. A mai folyók üledékeiben nem találunk ezen a téren különös szabályosságot ; néhol a szemnagyság igen nagy szállítási távolság alatt sem változik számottevően. Id. Ló ez y L a bakonyi miocén kavicsokat DK-felől származtatta, azon az alapon, hogy szemnagyságuk ezen égtáj felé növekszik. Következtetése helyesnek látszik, mert más módszerrel is hasonló ered- ményre jutottunk. Természetesen ilyen következtetéseknél mindig fennáll az a veszély is, hogy nem azonos korú (és keletkezésű) kavicselőfordulásokat hasonlítunk össze ; főleg pedig a szemnagyság változásának valóban helyes rögzítéséhez nagy terület igen sok feltárásának adatára van szükség. Finomabb törmelékes kőzetek szemnagyságát szokás mérni s a különböző nagy- ságú elegyrészek arányát rajzban görbékkel feltüntetni. Kavicsok esetében is kísérle- teztek ilyesmivel, de pl. P 1 u m 1 e y részletes kavicstanulmányainak eredményei között leszögezi, hogy a különböző szemnagyságú elemek gyakorisági aránya nem jellemző a szállítási távolságra, illetve a keletkezési viszonyokra általában nem ad felvilágosítást. b) A kavicsszemcsék termetének, átmérői arányának vizsgálata is kézenfekvő módszer. Legegyszerűbb a szélsőséges méreteknek, a legnagyobb és a legkisebb átmérőnek viszonyítása (dl : 4%)- Szabatosan Wentwort (1922) a * 2 d, — hányadossal a termet »oszloposságát«, a ^2 + d\ + d2 2 d képlettel pedig a »táblásság<( értékét Továbbképzés 133 fejezte ki. Minthogy a valóságban az oszloposság és táblásság jellemzője nem tengelyeknek, hanem metszeteknek az aránya, nem hossz-, hanem területmérték az igazságosabb arány- szám. Ezért szerintem feltétlenül helyesebb az oszloposságot a dl_ d2d3 a táblásságot a d\ d2 képlettel adni meg. Ez Wentwort képleténél pontosabban fejezi a metszetterületek arányát. Előnye még az is, hogy ezekben a hányadosokban nagyobbak a fokozati különbségek, mint a Wentwor t-félék ; így a különböző számértékek közti eltérések feltűnőbbek ; gyorsabban is számítható (logarléccel) a szorzás, mint az összegezés. Ha pl. egyik kavics- szemcse három átmérője 8, 4 és 3 cm (oszloposabb) a másiké 7, 6 és 3 cm (táblásabb), akkor a két jellemző temietadat a) Wentwort szerint, b) az általam ajánlott képletekkel (egy tizedesig) : Táblásság : a) 2x8 = 2,3 2x7 4+3 6+3 b) 82 = 5,3 72 4x3 6x3 a) 8+4 — 2 7+6 2x3 2x3 b) 8x4 = 3,6 7x6 32 32 = 1,5 = 2,7 = 2,2 = 4,7 Tehát az ajánlott képletek a termetbeli eltéréseket szembetűnően eltérő szám- értékekkel jelzik. Ha most megvizsgáljuk egyes kavicsképződményekben a szemcsék termetének jellegeit, ebben a legritkábban találunk valamilyen jól rögzíthető törvényszerűséget, s az esetleges hasonlóságokból vagy eltérésekből nem tudunk következtetni a lerakódás jellegére. Mai folyók kavicsainál legfeljebb igen kis mértékben látszik a termet zömö- kebbé válása a szállítás folyamán. c) A kavicsok termetének jellemzésére W a d e 1 1 (2. p. 13.) a szemcse köré írható legkisebb gömb és az illető szemcsével azonos köbtartalmú gömb sugarainak arányszámát használta. Ez gyors és egyszerű módszer : csak a kavics legnagyobb átmérőjét kell megmérni, azután űrtartalombeosztásos üvegben a kavicsot vízbe meríteni s a vízszint emelkedését leolvasni. A termetnek a gömbtől való eltérését ez valóban jól jellemzi. Csakhogy a kőzettörmelékek eredetileg, elsődleges kőzetből széttöredezésükkor nem egyformán térnek el a gömbtől s szállítódásuk és kopásuk folyamán nem gömbalak felé közelednek. A lapos szemcsék nem forognak, egyre laposabbak, korongszerűbbek lesznek. A tojásdad szemcsék nem minden irányban forognak, hanem főleg a leghosszabb 134 Földtani Közlöny 84. kötet 7 — 2. füzet tengelyük körül s ezért ha simul is érdes felületük, nem közeledik egymáshoz nagy és kis átmérőjük értéke. d) A kopás a kavics leglényegesebb jellege. Akármilyen alakú a szemcse az eredeti kőzetből való kitöredezésekor, szállítása folyamán állandóan kopik, s természetesen a kiálló szögletes részek dörzsölődnek le jobban s közelednek egységes csiszolt gömbded (tojásdad) felületrészekhez. Ezt a változást Wentwort a legjobban koptatott és legkevésbbé koptatott él viszonyával akarta kifejezni ; gyakorlatilag azonban ez nem vált be., Szádeczky-Kardoss E. 1933-ban vezette be azt a módszert, amellyel a kavicsok gömbölyítettségét mérhetjük és szabatosan kifejezhetjük, ha a kavics felü- ] létének simán domború, sík és homorú (vagy szögletes, szabálytalan) részeit mérjük és állítjuk arányba egymással. III. A Szádeczky-Kardoss-féle kavicsvizsgálati módszer ■ A vizsgálandó képződményből annyi anyagot veszünk ki, amennyi legalább 50, 1 de lehetőleg inkább 100 db diónyi (esetleg tojásnyi, vagy nagymogyorónyi) kvarcit- kavicsot tartalmaz (ez néhány liter kőzetanyagot jelenthet). A mintából kiszitáljuk , vagy kiválogatjuk a kívánt nagyságú darabokat, mossuk, majd ezek közül is kiszedjük a rendes (közönséges) kvarcitokat s csak az utóbbiakat mérjük. Az egyes szemcsékben megjelöljük a legnagyobb. id^, rá merőleges legkisebb (d3) s a metszési pontúkon átmenő, mindkettőjükre merőleges közepes hosszúságú ( d2 ) tengely két-két végpontját. Azután a két-két tengelyen át fektetett három lehetséges síknak a felszínnel való metsződésénél vonalat húzunk a kavicson. Ennek a kavics körül futó három vonalnak hosszát meg- ' mérjük, majd elhatároljuk rajtuk (rövid keresztvonalkákkal) a domború, egyenes és i homorú vonalrészeket, ezután megmérjük és összegezzük a különböző jellegű távolsá- ! gokat : a domború (comex), egyenes (sík, p\&n) és homorú (concav) részeket ; rövidítve megfelelő betűkkel : v, p és c-vel jelölhetjük. Ezeknek az értékeknek arányát tizelék- ben fejezzük ki (tehát v p c = W). Ötven vagy száz szemcse gömbölyítettségéből számított középérték már annyira jellemző egy-egy képződményre, hogy két különböző száz szemcsényi minta méréséből kapott gömbölyítettségi érték nem tér el jobban egy- mástól, mint ugyanannak a mintasorozatnak azonos vizsgáló személytől kétszer egymás- után elkészített méréséből nyert érték — tehát a személyi hibahatár. Ez a gömbölyítettségi érték véleményünk és eddigi megfigyeléseink szerint nem függ semmi mástól (adott kőzetfajtára vonatkozóan), mint (folyami üledék ese- tében) a szállítás hosszától, s így abból ki is számítható a kavicsot lerakó folyó hossza, helyesebben a lehordási terület közepétől az illető lelőhelyig való távolság. Méréseim alapján (3. p. 45, 4. p. 124.) ezt a távolságot a következő egyenlet fejezi ki : lóg km = 0,39 (v + — ) 2 A Szádeczky - Kardos s-féle kavicsvizsgáló módszer a kavicsoknak leg- lényegesebb, a keletkezésükre legjellemzőbb sajátosságát olyan szabatosan méri és fejezi ki, amely az egyes képződmények különböző előfordulásainak azonosítását, vagy szomszédos, de más eredetű kavicsok megkülönböztetését lehetővé teszi. Ezen felül azonban rendkívüli lehetőségeket nyújt ősföldrajzi következtetésekre s így a kavics- vizsgálatoknak eredményességét és érdekességét meglepően fokozta. A mérés hibalehetőségeit egyik dolgozatomban (3. p. 5 — 6) említettem ; a hibák elkerüléséhez a következőket kell tekintetbe venni : Továbbképzés 135 1 . Csak azonos keménységű, tiszta kvarcitkavicsokat vegyünk a mérendők közé, pl. szarukövet ne, sem pedig olyan kvarcitot, amelyben igen apró csillámszemcsék réteges elosztása lemezes-táblás termetet (tehát túl nagy ^-értéket) eredményez. 2. Egy lelőhelyről lehetőleg több mintát gyűjtsünk, egymás feletti és egymás melletti feltárás-részekből, ezeket külön mérj ük és számítsuk ki értékátlagukat. Ha a külön- böző mintákból nyert eredmény azonos, akkor megbízhatunk a mérésben, ha nem, akkor először azt ellenőrizzük, hogy milyen mérési vagy számítási hibát követhettünk el, azután lehet szó arról, hogy az egyetlen lelőhely különböző részeinek kavicsmintái eltérő származásúak. 3. Zavarhatja a gömbölyítettségi értékek rendjét, ha hosszabb folyó üledékébe rövidebb mellékfolyó kevésbbé gömbölyített anyagot kever. Ilyenkor kevés a remény, hogy a szemnagyság alapján elválaszthassuk a közeli és távoli származású anyagot. Ha azonban a kétféle kavics erősen különböző gömbölyítettségű, akkor nemcsak a z,1 -közép - értéket módosítja a rövidebb mellékfolyóból belekeveredő szögletesebb anyag, hanem az együtt szereplő különböző gömbölyítettségű kavicsok viszonylagos gyakoriságát mutató számsor (görbe, vagy egyéb összetevődés-feltüntető rajz) is feltüntetheti a szét- húzódást, az anyag egyenetlenségét. Ezzel állunk szemben, ha egy kavicsvonulat hosz- szában — a várakozás ellenére — sem növekszik a w-érték (4. p. 125, 126), mert való- színűleg hosszabb darabon is állandóan csekélyebb gömbölyítettségű anyag keveredett a meszebbről hozott kavicsok közé. 4. Okozhat csekély különbséget kvarcitkavicsok gömbölyítettségében az is, hogy több, vagy kevesebb puhább kőzettörmelék keveredik közé (3. p. 6. J a k u c s E. meg- jegyzése). Ezt tekintetbe kell venni, ha igen rövid (30 km-nél rövidebb) szállítást szenve- dett kavicsokat hasonlítunk össze, ilyen esetben a közeli származásterület kőzettani felépítésének ismeretéből következtethetünk arra, hogy az ott szálban álló képződmé- nyekből mennyire származhatik kemény és lágy törmelék anyag. Nagyobb szállítási távolság esetében (ahol esetleg már nem is. tudunk sokat a bizonytalanabb származás- területről) ilyesmire már aligha kell tekintettel lenni. A szállítás kezdetén esetleg fenn- állt csekély ^-különbség a mészkőkavicsok kiküszöbölődése után, tehát legkésőbb 30 km-től kezdve nyilván gyorsan kiegyenlítődik azzal, hogy pl. 30 km-től 40 km-ig keve- sebbet kopik az a kavicsanyag, amelyik a 30-ik km-nél már gömbölyűbb volt, és többet kopik a másik (szögletessége miatt nagyobb koptatóerejű és egyúttal megtámadliatóbb felszínű) anyag. 5. Ellenőrizzük állandóan mérési hibáinkat, ne csak kezdetben, hanem később is, hiszen a gyakorlattal egyes szempontokból tökéletesedhetik mérésük, más tekintetben azonban esetleg éppen valami új hibaforrást vehetünk fel. Ne csak arra figyeljünk, hogy egy-egy mintasorozat egymásutáni két mérésénél mennyire hasonló vagy eltérő eredményt kapunk, hanem főleg arra figyeljünk, hogy rendszeresen nem torzítunk-e valamely vonalfajta javára vagy kárára. Ilyenféle mérésbeli egyénenkénti eltérés volt az, hogy a ^-értékeket egyik megfigyelő mindig sokkal nagyobbra vette, mint a másik (3. p. 7 — 8). Az egyenes vonalrészek mérése kétségtelenül a legnehezebb, mert sok apró darabkát kell mérnünk és elhatárolásuk a görbült részek felé természetesen nagy egyéni hibalehetőséget nyújt. Ezért kísérleteztem azzal, hogy az egyenes és horpadt vonal- P részeket egybe mértem s, feltételeztem, hogy a — érték mindig 0,3. Ez a torzítás kisebbnek 2 látszott, mint amennyit ^-értékkel külön mérés hibanövelésként okozott volna. Ezt a kérdést azonban nem tekinthetjük eldöntöttnek s még több megfigyelő egyéni mérési tapasztalatai szükségesek ahhoz, hogy az egyenes vonalrészek külön, vagy a c-vel együtt való mérése mellett állást foglalhassunk. 136 Földtani Közlöny 84. kötet 1 — 2. füzet 6. Hibaforrás lehetne az is, hogy némelyik kavicsszemen nagyon eltérő helyzetben is felvehetjük a három tengelyt. Ilyenkor természetesen az a hiba elkerülésének egyszerű módja, hogy a méréseket eltérő tengelybeállítások mellett végezzük el s középértékükkel számolunk. 7. Hibaforrás lehet az is (3. p. 6.), hogy a kavics esetleges hengerpalástszerű felü- letrészeinek koptatottságát a vonalmérés (a felület mérése helyett) igazságtalanul tünteti fel, mert a hengerpalástnak nincsen sík része, míg a rajta húzott alkotó egyenes, p-érték- ként szerepel. Ezzel a kifogással szemben főleg azt kell tekintetbe vennünk, hogy nin- csenek hengertermetű kavicsok : a hengerhez hasonló termetűeknél csekély tojásdad- féle hajlás mindig van, s ez a mérésnél tekintetbe vehető akkor is (éppen tudva, hogy itt a p-vé minősítés hibát okoz) , ha az illető vonalrészek az egyenestől való eltérése kevéssé látható. 8. Nincs eldöntve, hogy bizonyos fokú koptatódás után, a szállítás folyamán eltört szemcséket belevegyük-e a mérésbe vagy sem. A kihagyás mellett szól, hogy ezeknek a szögletességét belső anyagi tulajdonságok okozzák, nem az amit a kavicsvizsgála- toknál keresünk : a szállítás folytán beálló kopás. Minthogy azonban néha az is vitás lehet, hogy egy aránylag szögletesebb felületrész szállításközben való törés és azután újabb koptatódás eredménye-e, leghelyesebb, ha a mérést külön végezzük az ép, törött és kétséges anyagon s ezt az összehasonlításoknál tekintetbe vesszük. Semmiesetre sem szabad a gömbölyítettségi érték kiszámításánál bevenni azokat a kavicsszemcséket, amelyek a lerakódás után az üledékben törtek el, s tovább egyáltalán nem koptatcdtak, az ilyenek felismerése azonban rendesen elég könnyű. IV. A gömbölyítettségi értékek összehasonlítása és ábrázolása Hogyha csak a gömbölyítettségi középértéket akarjuk felhasználni különböző lelőhelyek, ill. minták összehasonlításához, akkor a ^-értéket kifejező számok természe- tesen könnyű, világos és szabatos viszonyítást tesznek lehetővé. Egy kavicsképződményre azonban nemcsak a gömbölyítettség középértéke jellemző, hanem az is, hogy7 milyen %-ú gömbölyítettségi eltérései vannak önmagában az egész anyagnak. Legegyszerűbb ezt a számsorokkal feltűntetni, 10-től 1-ig minden u-értékek gyakorisági százalékával. Ilyen számsorok azonban nehezen hasonlíthatók össze. Ha hasonló értelemben, de rajzban tüntetjük fel ugyanezeket az értékeket, a kapott görbék (3. p. 39.) sokkal szemlélete- sebbek, de nagy teret igényelnek, számos lelőhely értékeinek együttes ábrázolása alig megoldható. Lehetséges és valamivel kisebb helyigényű ábrázolási mód az is, ha a nagy, közepes és kis ^-értékek gyakorisági százalékszámait összegezzük s a három csoport viszonylagos gyakoriságát egymás melletti vonalak, vagy oszlopok különböző magas- ságával tüntetjük fel (3. p. 40.). Ugyanígy a nagy, közepes és kisgömbölyítettségű elegy- részek viszonylagos gyakoriságát háromszögekbe helyezett pontokkal is jelezhetjük, ahol az illető pontot az egyes háromszögesúesokhoz közelebb rajzoljuk, ha sok az össze- tevő gömbölyítettségi értékek közt az a nagyság, amelyet az illető csúcs jelent (bal csúcs : I0_6-os v-érték, fent : 5-ös, jobb : 4 — 1-es v-érték). Minden pont helyzete tehát többé- kevésbbé jelzi a gömbölyítettségi elosztást. Ha egy pont csúcs közelében van : az illető anyagban a w-középértékének megfelelő szemcsék a leggyakoribbak, a szélsőséges értékek ritkák. Hogyha a pont a háromszög közepe körül van : a különböző gömbölyítettségű elegyrészek gyakorisága közel egyforma. Ha pedig a pont az egyik oldal közepe közelében van, akkor két különböző f-értékcsoport szerepel benne, a harmadik (a távoleső csúcsnak megfelelő) hiányzik. Továbbképzés 137 Nagy előnye a háromszöges értékjelölő rajznak, hogy igen sok adatot tudunk kis helyen feltüntetni. Egyik hátrányára Mauritz B. figyelmeztetett: egyetlen tulaj- donság különböző mértékeit nem helyes háromszöges rajzban feltüntetni, hiszen ezek egyirányúi (egyenesnek megfelelő) növekedési sorba rendezhetők, s három szem beálló csoportba való széttagolásuk önkényes, a három csoport határai bárhol másutt is meg- húöhatók lennének, minthogy minőségi határ sehol sincs köztük. Másik hátránya a háromszöges ii-értékek feltüntetésének, hogy azt nem jelzi, mennyire távol esik a középértéktől eltérő elem, hanem a központba kerül az a gömbö- lvítettségi érték is, amelyben 33% 5-ös w-értékű szemcse mellett 33% 4-es és 33% 6-os szerepel, de az a másik is, ahol a 33% 5-ös mellett 15% 6-os, 10% 7-es, 8% 8-as gömbölvítettségű szemcse (s hasonló eltérések a kisebb u-értékek közt is) lenne. Ez pedig nagy hiba, mert a gömbölyítettségi középértékeknek közel egyező vagy erősen eltérő részekből való összetevődése fontos lehet a keletkezési viszonyok jellemzésére, mint az előbbiekben láttuk. Mindkét hiba (az egyetlen tulajdonság erőszakolt három részbe tagolása és szóró- dás elsikkadása) ellen a következő ábrázolási módot ajánlom a r'-értékek szemléletes és könnyen összehasonlítható feltüntetésére : Vízszintes egyenesen a z;-középértékeknek megfelelő 1-től 10-ig haladó beosztást készítünk s az illető képződmény gömbölyítettségi középértékének megfelelő helyen merőleges keresztvonalat húzunk az alapvonalra. Ennek a függélyes vonalnak a hosszát az szabja meg, hogy mennyi az illető kavicsban a középértékektől eltérő gömbölvített- ségű elem. A függélyes vonal hosszának kiszámítására egyszerű mód lehetne a közép- értéktől eltérő minden egyes ígérték gyakorisági százalékát annyival szorozni, amennyivel eltér a középértéktől. Összegeznők a szorzatokat s ezekkel az értékekkel arányosan vennők fel a függélyes vonalakat. Akár fölfelé rajzolhatnék a nagyobb, lefelé a kisebb gömbö- lyítettségű elegyrészekre jutó értékeltérést, akár csak felfelé rajzolnék a megfelelő vonalat — hiszen felfelé is ugyanakkora vonalnak kellene lennie, hogy a középértéket kiadhassa — : a vízszintes vonal alatt könnyű volna a lelőhelyeket jelző betűket vagy számokat elhelyezni. E számítási mód egyszerű, de helyette mégis a függélyes vonalnak a következő bonyolultabb kiszámítási és ábrázolási módját ajánlanám. Az egyes ü-érték csoportok gyakorisági százalékszámát ne a középértéktől való eltérés egyszerű mértékszámával, hanem ezek eltérési érték négyzetével szorozzuk meg. így a középértékhez egészen közeli (1-nél kevesebbel eltérő) gömbölyítettségű anyag alig hat a függélyes vonal hosszára, ellenben a középtől távoleső gömbölyítettségű elemek igen erősen számba jönnek. Nem feltétlenül lesz így egyforma hosszúságú a felfelé menő (a középnél nagyobb v-értékek gyakoriságát jelentő) vonalrész és a lefelé menő (kisebb ^-értékeket jelentő) függélyes ; tehát mutatja a rajz azt is, hogy az erősen eltérő gömbölyítettségű anyag melyik csoportba tartozik. IRODALOM 1. Szádeczky - Kardos s, E. : Die Bestimmung des Abrollungsgrades. Centralb. f. Min. 1933. 8; 2. Szádeczky-Kardoss, E. : Geologie d. ki. Tief- ebene. Mitt. Bergm. Abt. K. U. P. J. Univ. Sopron 1938 ; 3. Strausz L. : A Dunántúl DNy-i részének kavicsképződményei. Földt. Közi. 1949; Strausz L. : Kavics- tanulmányok a Dunántúl középső részéből. Földt. Közi. 1952. 4—6. ISMERTETÉSEK Szörényi Erzsébet: Podolia miocén tengerisün-faunája. (Geologica Hungarica, series paleontologica 23. füzet. A munka szerzőjének a Szovjetunióban töltött aspiránsi éveiben készült, ott kandidátusi dolgozatként került benyújtásra. A munka Podolia különböző lelőhelyeiről származó, a lwowi egyetem gyűjtemé- nyében őrzött miocén tengerisün-fauna monografikus feldolgozását adja és mivel erről az anyagról eddig egy -két utalásnál több az irodalomban említve nincsen, tel- jesen új és térben, de tartalomban is lényegesen kibővíti a mediterrán övezet miocén tüskésbőrűinek elterjedésére és állatföldrajzi kapcsolataira vonatkozó ismereteinket. Tekintettel arra, hogy' a transzgredáló tortonai tenger homokos lajtamészkő üledékeiből származó anyagról van szó, egy veretű faunaként domborodik ki Szörényi szabatos és teljes feldolgozásában. Bennünket közelebbről annyiban is érdekel ez a mű, mert a Magyar és Erdélyi medencékkel a miocénban fennállott közvetlen kapcsolat a farmák sokban megegyező képében jól kifejezésre jut. Minthogy a Magyar és Erdélyi medencék miocén tüskésbőrű világáról (főleg Vadász E. monográfiájában) bőséges adatok állnak rendelkezésünkre, Szörényi most megjelent munkája teljes időszerűséggel kapcsolódik azokhoz, és így a hazai szakirodalomban való közzététele minden tekin- tetben indokolt. A podoliai tortonai-emelet tengerisün-lelőhelyeinek földtani kifejlődési módjára ellemző a Clypeaster-ek úgyszólván teljes hiánya. Különösen gazdagon képviseltek a Scutella, Pliolampas, H ypsoheteroclypeiis és Prospatangus nemek. A Hypsoheteroclypeus nevet szerző az Echinolampas alakkörben régebben Hypsoclypeus és Heteroclypeus néven elkülönített nemek összesítő elnevezéseként ajánlja azért, mert már régebben bebizonyosodott, hogy az a vélt jelleg, aminek alapján a Heteroclypeus nem elkülöní- tése történt (rágószerv), téves megfigyelésen alapult. Egyéb jellegek tekintetében az összevonás és az Echinolampas nemtől való elkülönítés látszik indokoltnak. Ki kell emelnünk, hogy Szörényi leírásai, egybevetései és az irodalom fel- használása olyan lelkiismeretes, aprólékos gondossággal és kimerítő teljességgel történ- tek, hogy ebben a tekintetben a mű példaadó lehet. A fauna 17 nem 51 faját foglalja magában, utóbbiak közül 9 újnak bizonyult. A fauna együttesnek a mediterrán miocén medence egyéb tüskésbőrű lelőhelyeivel való összehasonlításában feltűnően kifejezésre jut a Magyar medencével fennálló rokonság, de az az érdekes tény is, hogy egyes iszap- lakó fajok Podoliától aránylag nagyobb távolságokban is előfordulnak anélkül, hogy a közvetlen kapcsolat az illető fajnak közbeeső területek farmájában való megjelenésé- ben is kifejezésre jutna. Ezt a jelenséget szerző a csillangós lárvák áramlások szállí- totta meroplanktonos szétszóródásával hozza kapcsolatba, aminek lefolyásában könnyen elképzelhető, hogy megtelepedésre alkalmas lehetőség és élettér csak nagyobb távol- ságra adódnak. T e 1 e g d i R o t li Schmidt E. R. : Karszt és karsztos hévíz-forrásaink geomechanikai alapjai- (Bányászati Lapok, 1953. aug.) Az egységes karsztvízszint alakulására a hegységszerkezeti elemek (vetők, tekto- nikus árkok) nagy hatással vannak. Hogy azonban milyen szerkezeti elem, — illetve milyen erőhatás, — hogy nyilvánul meg a karsztvíz viselkedésében, azt eddig részletei- ben nem tisztázták. A Magyar Középhegység kialakulása során egy EK-DNY-i és egy DK-ÉNY-i törésreftdszer keletkezett. Ezek közül az ÉK-DNY-i, hosszanti törésrend- 140 Földtani Közlöny 84. kötet 7 — 2. füzet szer összenyomó erők hatására alakult ki és ezért zárt. A másik, harántirányú törés rendszer viszont táguló jellegű, nyitott, ezért természetes, hogy ennek a haránt - rendszernek a mentén megy végbe a karsztvíz áramlása, és ennek mentén találhatók a karszt források is. Balkay Schmidt E. R. : Geomechanikai jegyzetek a Dunazug-hegyvidék hegyszerke- zetéhez. (Bányászati Lapok, 1953. ápr.) A Dunazug-hegység főtörésirányait illetően sok eltérő vélemény alakult ki- Egyesek szerint itt az ÉNY-DK-i irány a volt mezozóos medence és a jelenlegi hegy- ség csapásiránya. Ismét mások az É-Di- irányt tartják a legfontosabb tektonikai iránynak. S c h m i d t E. szerint a Dunazug-hegységben is, mint a Magyar Középhegység többi részében, az ÉK- DNY törésirány a tektonikai főirány. Az erre merőleges ÉNv-DK törésrendszer ezen belül, harántirányú pásztákra tagolja a hegységet, ez azonban mozgásmechanikai szempontból másodrendű jelleg. Véleménye szerint az É-D-i törésirány sohasem foglal, magában átmenő, nagy hosszúságú töréseket : ezek inkább medenceszegélyeken, árkos besüllyedésekkel kapcsolatos húzóerők hatására kelet- keztek. Az ÉK-DNy főtörésirányra merőleges, pásztás haránttörések főleg azért jelen- tősek, mert ezek szolgálnak a terület vízrajzának tektonikai alapjául. Balkay K Bonpocy o- reoJionmecKHX cj)opMauH«x. (A földtani képződésekről tartott vita- ülés eredményei) . A Szovjet Tudományos Akadémia bányászati-földtani intézetének kezdemé- nyezésére a Nyugatszibériai Csoport 1953-ban, Novoszibirszkben vitaülést tartott a földtani képződésekről. Ez a háborúutáni második ötéves tervben felvetett földtani kérdések megoldásának kezdetét jelenti. A vitaülés hét napig tartott, 250 küldött vett részt 36 tudományos kutatóintézet, ipari földtani szervezet és a főiskolák földtani tanszékeinek képviseletében. Az értekezlet a következő feladatokkal fog- lalkozott : 1 . A különböző kutatóintézetekben és ipari szervezetekben a földtani formációk- kal kapcsolatosan folytatott elméleti és gyakorlati kutatómunka kritikai megvitatása és az eredmények összegezése. 2. A további munka főbb irányainak meghatározása és 3. a tudományos és ipari szervezetek felé olyan javaslat kidolgozása, amely fel- hívja a figyelmüket, hogy elméleti és gyakorlati munkájukban, de különösen a földtani térképezésnél és az ásványi nyersanyagkutatásban használják fel a földtani képződések- ről szóló tudomány eredményeit. Az értekezlet résztvevői 13 előadást hallgattak meg, melyek mind a földtani képződésekről szóló tudomány általános elméleti tételeivel, mind a Szovjetunió egyes vidékeinek földtani képződéseivel kapcsolatos területi földtani kérdésekkel foglalkoztak. Az elfogadott határozatban egységes irányelveket állapítottak meg a további elméleti és gyakorlati munkában, új feladatokat jelöltek ki és szervezési kérdéseket tisztáztak. A vitaülés lehetővé tette különböző kollektívák geológusainak találkozását, ami a gondolatok szabad kicserélésére és a különböző nézetek megvitatására adott alkalmat. Az előadások és felszólalások megmutatták, hogy a földtani képződésekre vonat- kozó tudományos kérdéseket a geológusok mindegyike a marxi-lenini módszer egyedül helyes álláspontján igyekszik megoldani. Ez a záloga a képződésekre vonatkozó felada- tok helyes értelmezésének és a fennálló nézeteltérések megszüntetésének, a földtani képződésekről szóló tudomány kollektív munkával történő továbbfejlesztésének. Kilényiné Ismertetések 141 Meteoritik a. (A SZU harmadik meteoritikus-kongresszusának előadásai.) A SzU Tudományos Akadémiájának Kiadója, Moszkva, 1952. A Feszenkov akadémikus szerkesztésében megjelent mű a meteoritika különböző kérdéseivel foglalkozik, többek között meteorok vegyi és ásványtani elem- zésével, koruk meghatározásával, a meteorok és hulló csillagok röppályáinak megfigye- lési és számítási adataival. A kongresszuson mintegy 70-en vettek részt. Igen figyelemre- méltó, hogy a tudomány ilyen szűk területén is, mint a meteoritika, melyben még a nagy nyugati államokban is csak néhány kutató mélyedt el, milyen hatalmas appa- rátussal dolgozik a szovjet tudomány. Ennek megfelelőek az eredmények is : a jelen, 1 60 oldalas kiadvány a meteoritika minden ágáról a legkorszerűbb fejtegetéseket tartal- mazza. CapHHeBa — CoKOjibCxa: OnpeaeaHTeab najié030iíCKHx SpaxHonoa noflMOC- KOBHOft kot JiOBHHbi (A Moszkvai medence paleozoós Braeliiopodái. Határozó.) Trudi paleont. inst. AN SzSzSzR, T. 38, 1952. Minden terület földtani szerkezetének megismeréséhez legfontosabb feladat a sztratigráfia kidolgozása. A szelvény részletes rétegtani tagolása és az egyes tagok földtani korának megállapítása önmagában is elsőrendű fontosságú feladat, emlékez- tetnünk kell azonban arra, hogy csakis a rétegtani viszonyok alapján oldhatók meg a tektonika, ősföldrajz és az ásványi nyersanyagkutatás kérdései. Természetes tehát, hogy a szovjet geológusok előtt álló feladatok között is a legidőszerűbbek egyike a rétegtani részletezés és egységesítés. A rétegtani tagolás és az üledékes összletek korrelációja szempontjából legfon- tosabb az őslénytani (biosztratigráfiai) módszer. Az őslénytan hivatott arra, hogy meg- oldja nemcsak a rétegtan, hanem a fáeies-elemzés és az ősföldrajz kérdéseit is, amelyek ma szintén az érdeklődés homlokterében állnak. Ezért törvényszerű jelenség ma az őslénytani kutatások nagy lendülete, ami megfelel egyben a földtani kutatómunka gyakorlati követelményeinek is. A rétegtani feladatok megoldásában a szovjet pale- ontológia eredményeit mindenki ismeri. Természetes azonban, hogy a sikerek mellett számos hibát is találunk. A legsúlyosabbak egyike az, hogy az őslénytan eredményei nem hatolnak be a földtani-kutató munka gyakorlatába. Az őslénytani anyag meg- határozása — mint ismeretes — speciális monográfiák útján történik. Ez utóbbiak olyan régi klasszikus alapmunkák, amelyek gyakran a nagy tudományos központok munkatársai részére is hozzáférhetetlenek. Még nehezebb helyzetben vannak ebből a szempontból a távolabb, ipari szervezetekben és tudományos intézményekben dolgozó paleontológusok és geológusok. Ezek gyakran még az alapvető paleontológiái mono- gráfiákat sem használhatják. A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Paleontológiái Intézete paleonto- lógiái határozók kiadását indította meg a Szovjetunió egyes területeinek különböző fauna -csoportjaira vonatkozóan. Ezek a határozók segédeszközei lesznek az őslénytani anyag helyszíni feldolgozásának és részben helyettesítik a nehezen hozzáférhető mono- gráfiákat. Eddig két ilyen határozó jelent meg : Szoskina: A négy sugarú devon korállok határozója és az általunk ismertetett könyv. Ez utóbbi a Moszkvai-medence paleozoós brachiopodáival foglalkozik, nem- és fajdiagnózisokat és devon, karbon és permi üledékekből származó Bracliiopodákról készült fényképfelvételek atlaszát fog- lalja magában. Összesen 424 fajt tartalmaz, amelyek 91 nemhez és 21 családhoz tartoz- nak. A zoológiában és a botanikában már régen alkalmazzák a határozókat, azonban a paleontológiában mindeddig még nem. Szaricseva és Szokolszka könyve tehát új, eredeti típust képvisel a földtani irodalomban. Ford. : K i 1 é n y i n é Lektorálta : V a d á s z E. Tkxomhpoi B. A.: 0 pacTHTe jibHOCTH anoxn MaMOHTa Ha ceBepe Cn6npn (Tyihomirov B. A. A mainmut korának növényzete Észak-Szibériában) . Priroda, ,1951. évi 1. szám. A múlt század második felében Észak-Szibéria örök jégborította területein több manunut tetemét találták. Az állatok fogai közt, szájüregében és gyomortartalmában talált növénymaradványok alapján kialakult az a vélemény, hogy a maminut tűlevelűek- 142 Földtani Közlöny 84. kötet 7 — 2. füzet kel, főkép fenyőágakkal táplálkozott. Találtak hanga-félék (Ericaceae) és vörös áfonya (Vaccinium vitis idaea) leveleket és a tűlevelűek közül a lucfenyő (Picea obovata), jegenyefenyő ( Abies sibirica) és vörösfenyő (Larix sibirica?) ágacskáit. Ugyanott a fűz (Salix) és a nyírfafélék ( Betulaceae) , valamint csikófarkfélék (Gnetaceae) kép- viselőit is. Az 1 846-ban J akutiában talált mammut-tetem gyomortartalmában főkép fenyő- rügyek és megrágott fiatal fenyőtobozok voltak. Szukacsova következő edényes növé- nyeket találta részben a gyomortartalomban : ecsetpázsit ( Alopecurus alpinus Sm.), taréjos búzafű ( Agropyrum cristatum L. Gaertn., A. cristatum L. (B e s s .,) hernyó- pázsit ( Beckmannia syzigachne S t e u d. (F e r n a 1 d . B. eruciformis L. (Hős t), árpa (Hordeum brevisubulatum (T r i n .) Link, H. violaceum Boiss. et Huet.) és sás (Carex lagopina W ah 1 b.) Ezenkívül kisebb mennyiségben: boglárka (Ranun- culus acris L.) és csaj ka virág ( Oxytropis sordida W i-1 1 d. Pers ., O. sordida W i 1 1 d. (T r a u t v.) és még néhány rossz megtartásuk miatt bizonytalan növényt : tippán ( Agrostis sp.,), sás (Carex sp.,) pázsitfűfélék (Gramina gén. et sp.?) Szukacsov rámutat továbbá arra is, hogy a mammut táplálékának növény - maradványaiban »néhány mag a pipacs (Papaver nudicaule L.) magjaira emlékeztet« és ohárom apró gyümölcs hasonlít az északi kakukfű ( Thymus serpyllum L.) gubacsaira«. Ezt azonban a szerző nem tudta pontosan megállapítani. Ugyanennek a mainmutnak a gyomortartalmában a Hypnum fluitans (Dili.) L. (= Drepanocladus fluitans) Hedw. (Warnst.,) és az Aulacomnium turgidum (W a h 1 n b.) Schwaegr. mohafajtákat is találták. A fentiek alapján Szukacsov arra a következtetésre jutott, hogy »a mammut ( olyan réten legelt, ahol voltak alacsonyabb helyek, ahol liemyópázsit (Beckmannia eruciformis L. Hőst és Hypnum fluitans (D i 1 1.) L.) és magasabb, elég száraz helyek, ahol taréjos buzafű ( Agropyrum cristatum L. (B e s s .), csajkavirág ( Oxytropis sordida) W i 1 1 d. (Trautv.), boglárka (Ranunculus acris L.) került az ecsetpázsit (Alope- curus alpinus Sm..). az árpa (Hordeum violaceum Boiss. et Huet.) és a sás (Carex lagopina W ahlb.) bozótjai közé, közepes nedvességű helyeken. « A közelmúltban szovjet sarkkutatók újabb inammutleleteket tártak fel. Amammut- . lelettel azonos rétegben olyan növénymanfdványokat találtak, amelyek alapján követ- keztetni lehet arra, hogy a táj miri mammut jégkorszak utáni időkből származik és életében azon a területen meleget kedvelő növényzet volt. Iszapos üledékekben a törpe nyírfának ( Betula exilis S u k.) és a szomorúfűznek ( Salix, tipus : S. arbuscula L. vagy 5. lanata L.) levél- és farészeit találták ; ez utóbbi nagyméretű (5 — 6 cm átméret, 2 — 2,5 m hossz- méret). A fűfélék közül zsurlót (Equisetum arvense L.) találtak nagy mennyiségben. Ezen a területen törpenyírfa ( Betula exilis S u k.) ma nem található. S z u k a c s o v meghatározta a régebbi berezovi mammutlelettel előkerült famin- tákat és a következőket állapította meg : égerfa ( Alnus sp.), vörösfenyő (Larix sp.) és nyírfa ( Betula alba L. s. 1.), melyek ma is találhatók a Kolima-patak völgyében. Szerinte az éghajlat nem volt zordabb, mint ma, nyitott kérdés, hogy melegebb voít-e vagy éppen olyan, mint ma. Tolmacso v a szibériai mammut korát az említett flóraelemek alapján poszt- glaciálisnak tartja. Szerinte »Eurázsia legészakibb növényzete a mammut életében a mai- hoz hasonló volt azzal a különbséggel, hogy az erdőöv határa északabbra volt és a szára- zabb éghajlat kedvezett a réti növénytársulásoknak a mocsár-tundraszerű társulások- kal szemben. « Kilényiné Andrusov D.: Étude géologique de la zone des klippes internes des Karpates occidentales. IV. Stratigraphie du dogger et du maim. V. Stratigraphie du crétacé. (Földtani tanulmány a Nyugati-Kárpátok belső szirtes övéről. IV. A dogger és maim réteg- tana. V. A kréta rétegtana.) Geologicke Práce, sosit 34. Slovenska Akadimia, Brati- sláva, 1953. Andrusov a Nyugati és Központi-Kárpátok három évtized óta kiváló kuta- tója, ebben a munkában korábbi részletes tanulmányainak folytatásaként, a dogger és maim, valamint a kréta üledékek rétegtanát foglalja össze. A liász kifejlődését meg- előző, 1931 — 38. között megjelent monográfiákban közölte. A Kárpátok földtani kifejlődéseinek ismerete bennünket tudománytörténetileg is közelről érdekel, mert H a n t k e n M. múlt századbeli itteni szorgalmas gyűjtésein Ismertetések 143 kívül, az Állami Földtani Intézet 1910-ben megindított részletes térképezésében, néhány éven át több magyar geológus is működött. Ez a munka az előző háború alatt megszakadt, majd az impériumváltozással megszűnt. Andrusov az errevonatkozó magyar iro- dalmat elismerő módon figyelembe vette. Ebben a monográfiában az eddigi szétszórtan található idevágó leírásokat saját évtizedes korszerű üledékkőzettani, üledékképződési és faunisztikai vizsgálatai alapján példamutató összehasonlító szintézisbe foglalta össze. A belső szirtes övben tudvalevőleg a szubpienini, pienini és magastátrai (manini) kifejlődési sorokat különböztette meg s a dogger és maim, valamint a kréta üledékek rétegtanát ezek szerint ismerteti. A koszteleci sorozatban csak a liász van képviselve, ami a még hátralevő triász rétegtannal együtt kerül földolgozásra. A dogger és maim rétegtani kifejlődéseit Andrusov nyomán a 144. oldalon lévő táblázatban Összesítjük. A kárpáti szirtes öv dogger és maim kifejlődésében sok közös vonást találunk a Magyar Középhegység juraképződéseivel. Az általánosan alpi jellegen kívül ilyen a hézagos rétegtani település, a szintke verődés, a radioláris tűzkőrétegek felsődogger- alsó-malm helyzete, a nyugateurópai szültek elkülöníthetetlensége, krinoideás és posidon-. omyás rétegek megismétlődése, gumós-ammonitás és tűzköves mészkő kifejlődének jellegzetessége. Andrusov beható üledékképződési, üledékásványtani és faunisz- tikai vizsgálatok alapján a jura-üledékek legnagyobb részét határozottan sekélytengeri sőt kismélységű zátonykeletkezésűnek vallja, mint azt a magunk részéről régtől fogva, a geoszinklinális-mélységek meghaladott fölfogásával szemben, ismételten hangoztattuk. A radioláriás tűzkő képződésében mélyebbtengeri képződés felé hajlik s annak kelet- kezését a mai radioláriás iszap módjára lehetségesnek véli. Említi ezzel kapcsolatban mészhéjú szervezeteknek, Globigerináknak részben vagy egészben történő kovásodását. Ezzel szemben, legújabb bakonyi megállapítások (S i d ó M.) szerint, határozottan nyilttengeri és sekélytengeri üledékekben a Radioláriák kovaváza utólagos kioldódással mészanyagúvá vált. Mindez azt mutatja, hogy a mai radioláriás iszap, sőt a mangán- kiválásra vonatkozó ismereteink nem elegendők a radiolarit és a jurabeli mangánképződés viszonyainak megítélésére, még kevésbbé azonosítására. Sokkal bonyolultabb geokémiai folyamatok együttesével és ütemes váltakozásával kell itt számolnunk, aminek kérdéseit a folyamatban lévő magyar vizsgálatok a közeljövőben messzemenően előreviszik. Az alpi és a kárpáti szirtes övék jurakifejlődéseinek szerkezeti viszonyai, föl- állított és átbuktatott helyzetű gyűrt összleletekkel hasonlíthatatlanul bonyolultabbak, mint a Magyar- Középhegység rögökre tagolt táblás szerkezete. Ezért a rétegek egymásra - következése, kifejlődési azonossága, vagy különbözősége biztosabban megállapítható. Faunisztikai különbségek, különösen a dogger és maim rétegösszletekben alig lesznek, legföljebb a faunaelemek eloszlásában, illetve gyakoriságában mutatkoznak. A kárpáti liász kifejlődése azonban lényegesen eltér a Magyar-Középhegység- beliektől. Gresteni és foltos márga képződményei és rétegtani tagolódása is inkább a Mecsekhegvségével egyezik. Faunaelemei is közelebb állnak ehhez. A kárpáti kréta kifejlődések mediterrán jellegűek ugyan, de a magyar- országiakkal nem sok vonatkozást mutatnak. Egyes faunaelemek azonosságán kívül egy-egy jellegzetes földtani kifejlődésben is vannak hasonlóságok (barrém — apti rudis- tás mészkő, albai glaukonitos rétegek), általában azonban a bakonyi teljes kréta réteg- összlet egészében határozottan déleurópai, eltérő kifejlődésű. Á Nyugati-Kárpátok flisöve, a szirtes övék és a magastátrai takaró kréta rétegösszlete, sőt a Keleti- és Déli- Kárpátok hasonló rétegtani tagolódású krétasorozata eltér a Magyar-Középhegység kréta rétegösszletétől. A kárpáti kréta-összlet különböző öveiben az alsó- és a felső-kréta tagozatok többé-kevésbbé hézagosán, legtöbbször nagy vastagságú üledékösszletekben nehezen elhatárolható módon mutatkoznak (2. táblázat). A legalsó kréta-tagozatok átmeneti rétegekkel csak a szirtes övben mutathatók ki (Manini-öv). A szenon-emelet Andrusov szerint a Nyugati-Kárpátokban a flisövben, az upohlavi konglomerátum- összletben partszegélyi zátonvfáciessel, hippuritás mészkővel, a puhovi márga rétegek- ben, mélyebbvizi, nyílttengeri (globigerinás, globotruncanás) képződésekkel, helyenként keletalpi, gozau-jellegű esökkentsósvizű, kőszenes homokkő rétegekkel is mutatkozik. Az utóbbiak a szenon felső tagozatát képviselik (felső-szantoni-emelet) . A magyarországi kréta üledékek kivétel nélkül partszegélyi és szubneritikus képződések. Nyilttengeriek nincsenek. Flisjellegű krétaüledékek csak az Alföld keleti medencealj azatából kerültek ki (Debrecen, Szolnok, Törökbecse), Globotruncana-tar- talommal.- Ezek részben az Erdélyi- Érchegység fliskifejlődésére utalhatnak, cenomán- szenon emeletbe tartozással. 144 Földtani Közlöny 84. kötet 1 — 2. füzet A jurarétegek rétegtani kifejlődése a Nyugati Kárpátok belső szirtövében. (Andrusov nyomán, 1 9 5 3). Kifejlődés Emelet Ö v Szubpienin Pienin Magas- Tátrai (Manin) Titon portlandi Berriasella privasensis Virgatosphinctes transi- totius Titanes giganteus Virgatites virgatus Pavlovia palaossoides Pavlovia rotunda . Pectinatites pectinatus Szürke korallos mészkő 35 m Breccsiás mészkő 35 m 1 . Szürke és fehér tömött mészkő. 2. vörös és zöld rétegzett, néha gumós mészkő. 3. Szubpienini mészkő össze- sen 34 m Hj rX r* ' Kimmeridgi Waagenia hybonota Waagenia beckeri A ulacostephanus eudoxus Siveblites tenuilobatus Sutneria plalinota Idocoras planula Breccsiás ammo- Felső vörös gu- ’ mós ammonitás mészkő 2 m Agyagos palás közbetelepülések Radioláriás tűzkő Ü JD s N +-> N w Luzitáni Peltoceras bimammatum Peltoceras transversa- rium nitás mészkő Czorsztini mészkő vörös vagy szürkés gumós mészkő rétegek 8 — 10 m Alsó vörös gumós ammonitás mészkő 17 m c n 0 ) > :0 N +» Oxfordi Euaspidoceras perarma- tum Cardioceras cordatum Quenstedticeras lamberti Peltoceras athleta Vörös és rózsa- színű pados és sárgás tömölt mészkő 10 — 30 m xn a; > 2 2 u 5 £ S .2 ^ bJO u 'Cj £ Bath Oppelia discus Oppelia aspidoides Oppelia fusca Krinoideás mészkő Krinoideás mészkő Sötétszürke agyag pala pelosziderit- konkréció Szürkefoltos H Jj f? cd Ml a, n i; -u nagy-fajba« sorolja. A »nagv-faj« tulajdonképpen megfelel egyes szerzők »esoport« fogalmának. Minden »nagy-fajt« kis fajokra bont, trinominális nevezéktani jelöléssel. A kétségtelen sok munkát és fáradságot igénylő hosszú tanulmány eredményeit mérlegelve felvetődhetik az a gondolat, hogy érdemes-e ennek a módszernek az alkalma- zása, illetve emiek a módszernek kizárólagos alkalmazása az anyagföldolgozás folyamán. A biometrikus módszer alkalmazásának az őslénytani anyagföldolgozásban egymagában körülbelül olyan szerepe lehet, mint a geológiai kutatásnál a geofizikai módszernek. Alkalmazni lehet, de őslénytani anyag rendszertani kiértékelésére magában véve nem elegendő. Szörényi Quiring, H. : Weltkörper-Entstehung auf geologischer Grundlage. ^Égitest1 keletkezés földtani alapon.) A »Petermanns Geographisehe Mitteilungen« 250. sz. ki- egészítő füzete. Gotha, 1953. A szerző nagvkoneepciójú elméletet állít fel a Hold, a bolygók, a Nap és a csillag- rendszerek keletkezésére és fejlődésére. Véleménye szerint a kisebb égitestek a nagyob- bakból külső behatásra, kisebb interstelláris tömegek becsapódásakor nova- és szuper- nóva-kitörések közben keletkeztek. így jöhetett létre a Földből a Hold, a lőrinci tekto- genezis idején, valamely nagyobb meteorit becsapódásakor felszabadult óriási energiák következtében. A szerző a Hold kiszakadási helyéül a Csendes-óceánt jelöli meg. Hasonló- ’képpen keletkezhettek a bolygók is a Napból. Egyes kivételes esetekben, mint pl. a Satumus gyűrűinél, az égitest hiperkritikus forgássebessége következtében, a centri- fugális erő hatására is leválhattak kisebb-nagyobb tömegek. Az egyes csillaghalmazok és tejútrendszerek életére is hasonló alapon állapít meg a szerző fiatal, idős és regenerációs fázisokat. Az égitesteket, aszerint, hogy ener- getikai állapotuk alapján képesek-e a kedvező esetben novakitörésre, és ezzel kapcso- latban új égitestek szülésére, novafertil és novasteril csoportra osztja. A felállított elmélet legnagyobb hibája, hogy nincs hiteltérdemlő ideológiai és szemléleti alapja. Annyiból dialektikus, hogy a fejlődést evolúciós és revolúciós szakaszok egymásután jaként fogja fel, viszont nem ismeri el, hogy a fejlődés s dolgok belső lényegé- nek következtében is végbemehet, és ezért állandóan erőltet meglehetősen megalapo- zatlan külső fejlődési okokat. — A címben beígért földtani megalapozottság egészben véve hiányzik, és legföljebb bizonyos földtani tények nem mindig indokolt ismételge- téséből áll. Elméletének sokszor értékes elemei áttekinthetetlen matematikai-fizikai ködösítésbe vannak burkolva. A fizika elméletei között meglehetősen rokonszenvi alapon válogat, így pl. Kepler törvényeit céljainak megfelelően hol elfogadja, hol elveti. Hasonló módon kevéssé bizalomgerjesztő a tudomány mai állása mellett 600.000 km/sec sebességű gravitációs hullámokra és a fény egyenletesen lassuló terjedésére hivatkozni, bár lehet, hogy a későbbi kutatás igazolja majd ezeket a gondolatokat. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy bár a fenti elmélet egészében nem új, sok értékes részletújítást vet fel, melyek megérdemlik a komoly figyehu et. B a lk a y v. G a e r t n e r, H. R. : Die geometrischen Beziehungen zwischen Schieferung und Faltenachsen. (Geomertiai összefüggések a palásságés gyűrődési tengelyek között.) Zeitschr. d. deutsch. Geol. Ges. 104. 1952. A szerző bevezető részben mérlegeli a számok bizonytalanságát a földtani vizs- gálatban. Megállapítja, hogy jól kifejlődött rétegesség vagy palásság helyzetét .sem lehet 5°-nál kisebb bizonytalansággal mérni, gyűrődési tengelyek hajlását pedig 10° hibával lehet megállapítani. Ez azt jelenti, hogy a mérési módszer pontosságát nem érdemes növelni, csak a mérések számának növelése, a statisztikus módszer adhat pontosabb eredményeket. Elméletileg kimutatja, hogy a gyűrődési tengely és a palásság csapása csak víz- szintes tengely esetén lehet párhuzamos, ezért különös, hogy eddig, olyan kevés esetben hívták fel a figyelmet e két irány eltérő voltára. Ezután részletesen, minden lehetőségre kidolgozva szételemzi a gyűrődési tengely és a palásság csapásának egymáshoz való viszonyát. Először levezet minden lehetőséget, azután kizárja a természetben nem található eseteket. Ismertetések 149 Megállapítja a ferde redőtengelyre vonatkozó lehetőségeket és az egyidejű illetve utólagos tengely ferdülés ismérveit. Végül a ferde rendszer elfordulásának eseteit tár- gyalja ; minden esetben megadja a szöghatárértékeket és a kizárandó eseteket. Megállapítja, hogy két mérhető független adat (palásság csapása és a gyűrődési tengely iránya, és az ebből számítható eltérési szög) nem adhat egyértelmű összefüggést három ismeretlen (a palásság eredeti helyzete, a redőtengely' eredeti helyzete, és az elfordulási tengely) adatra vonatkozóan. A szöghatárértékek azonban segítségünkre vannak a kiértékelésnél. A részletesen kifejtett módszer gyakorlati alkalmazását is bemutatja egy terü- letre vonatkoztatva. J akucsné Huene F. % F. : Die Saurierwelt und ihre geschichtlichen Zusammenhánge (A hüllők világa). Gustav F i s c h e r -Verlag, Jena, 1952. Szerző idevonatkozó részletes nagy munkájának megjelenése előtt 64 oldalas füzetben foglalja össze a kihalt hüllők rendszertanát, azok történeti fejlődését a földtani korokon át és rokoni kapcsolataikat az állatvilág nagy családjaival. Szerinte a hüllők a maguk idejében ugyanazt a szerepet töltötték be, mint ma a madarak és emlősök. A füzet 70 illusztrációt tartalmaz. • Kilényiné Schultze J. H.: D ie Bodenerosion in Thüringen (A talajerózió Thüringiában) Ergánzungsheft No 247 zu »Petermanns Geografisehen Mitteilungen«. Justus Perthes Gotha, 1952. ■ A talajerózió általánosan elterjedt jelenség a Föld felszínén, minden megművelt területen számolni kell a talaj elhordással és intézkedni kell annak megelőzésére. A talaj- erózió kártételei az aránylag nedves éghajlatú s mezőgazdaságilag fejlett Németprszág területén nem nagyok, legnagyobb mértékben Thüringia dombos-hegyes vidékein észlelhetők. Itt sok helyen feltűnőek az »akut« erózió jelenségei, árkok vágódnak be a talajba a lejtők oldalába s törmelék takarja el a hajdani felszínt a lejtő lábánál. Schultze vizsgálatai szerint Thüringia szántóföldjeinek 26 %-a károsodott így. De ennél még nagyobb területen, a szántók 30 %-án észlelhető a talaj lehordásának egy sokkal kevésbbé feltűnő alakja, a »lappangó« erózió. Ez lassú folyamat, néhány év leforgása alatt nem okoz a térszínen mérhető változást, de idővel hatása érezhetővé válik, a talajtakaró egyenlőtlen eloszlását okozza a lejtőn. A megvékonyodott helyeken a termés lényegesen csökken. Szerző a képekkel és táblázatokkal gazdagon ellátott tanulmányában beszámol a vizsgálatairól, amelyeket Thüringiában. a talajerózió előfordulásáról s az erózió mértékét befolyásoló tényezőkről végzett. A módszer, melyet tanulmányainál alkalmazott s amellyel aránylag rövid idő alatt és egyszerű eszközökkel sikerült Thüringia talajeróziós viszonyait alapjaiban tisztáznia, a következő. Előzetes bejárásai alapján Thüringia területén 4 denudációs területet állapított meg, ezek a csapadék mennyiségét, a lejtési viszonyokat, a növényzet sűrűségét, s a mezőgazdasági kultúrák kiterjedését illetőleg a talajeróziónak nagyjában egyforma feltételeket nyújtanak. Ezek a denudációs területek : 1. a paleozoós és bazaltos hegyek , meredek, vagy közepes térszínnel és gyakran sűrű erdőtakaróval ; 2. az aránylag szelíden hullámos triász táblák és meredekebb szegélyeik a thiiringiai medence körül, ezek északkelet felé a naumburgi és az altenburgi táblák diluviális takarójának lapos térszínébe mennek át ; 3. a keuper medence nyugtalan dombos vidéke, negyedkori lapos, sík területeivel? 4. Dél-Thüringia változatos térszíne, különösen a meiningeni mészkővidékkel és a königshofeni keuper vidékkel. A talaj - viszonyok szorosan összefüggnek a négy denudációs területen, a talajtérképen a fő talaj- nemek elterjedésének határai összeesnek a 4 denudációs terület határaival. A talajtakaró általában igen sekély s az alig eltakart anyakőzet, a C-szint, a talajerózió folyamatát, a vízgazdálkodást s ezzel a vékony takaró lemosását jól felismerhetően befolyásolja. A denudációs területek előzetes bejárása után a szerző felkereste a helyeket, ahol talajerózió volt észlelhető vagy feltételezhető. Ezekről az »esetekről« részletes leírás készült. A tanulmányozott 326 eset összehasonlító feldolgozása a geológiai formációk szerint tölti ki a könyv nagyobb részét. Egy külön fejezetben a szerző a többi tényezőt vizsgálja, amely a talaj gyorsított lehordását okozza. Ezeknek ismerete szolgálhat alapul arra, hogy biztonsággal megmondhassuk, vájjon ennek a kultúrtájbetegségnek elhárítása lehetséges-e, s milyen módon történhetik. Az összehasonlító elemzés alapján készült el 150 Földtani Közlöny 84. kötet 1 — 2. füzet Thüringia talajainak eróziós hajlamosságát feltüntető térkép, 1 : 500. 000-hez mérték- ben. A 15.600 km2 nagyságú terület 10 %-a nem, vagy csak gyengén hajlamos erózióra, 19% mérsékelten hajlamos, 49 %-án a hajlamosság nagy, és 22 %-án igen nagy. Az erózió intenzitása, vagyis a tényleg végbemenő talajerózió nagysága rendszerint megfelel a hajlamosság fokának, de nem szükségszerűen ; a valóban észlelt intenzitási fokot az eróziót kiváltó anthropogen (talaj használat, közlekedés) és egyéb tényezők (erős esők, hóolvadás, szél) állapítják meg. A talajerózióra vezető folyamatok tisztázása, a talajerózió formáinak, elterjedé- sének és nagyságának leírása után a szerző a védekezési eljárásokat tárgyalja. Össze- állítja a »veszélyek katalógusárt, s ismerteti a Thüringiában használt védekezési eljárás- sokat, kiegészítve azokat a megfigyeléseiből levont következtetésekkel. Elvi megálla- pításai Thüringia határain túl is alapjául szolgálhatnak az okszerű védekezésnek. A kitűnő tanulmány példamutató lehet számunkra a Magyar Tudományos Akadémia Földrajzi Főbizottságának megindított ilyen irányú hazai kutatásaiban, amelyeknek hasonló gyors eredményei a kormánvprogramm mezőgazdasági súlyponti kérdéseit hathatósan segíthetik. Ballenegger Ostracoda-irodalom ismertetése Az utóbbi évtizedben a mikropaleontológiai irodalomban jelentős szerepet kapott az Osztrakodák vizsgálata. Az errevonatkozó tanulmányok gyakorlati vonatkozásban is értékes rétegtani eredményeket mutatnak. Az alábbiakban ezek közül néhány mezo- zóos és kainozóos fauna leírását, általános alaktani megállapításokat tartalmazó dolgo- zatot ismertetünk. Triebel, E.: Einige stratigraphisch wertvolle Ostracoden aus dem Hóhérén Dogger Deutschlands (Abhandl. d.Senckenbergisehen Naturf. Ges. 1951.) c. dolgozatában részletesen foglalkozik a Pleurocythere n. gén. és a Lophocythere Svlvester-Bradly gén. fajainak függőleges elterjedésével és az új fajok kimerítő leírásával. Rétegtani táblázatos összefoglalásaiból egyes fajoknak egy rétegcsoporthoz kötöttsége, korjelző értéke határozottan kitűnik. Mikrofotográfiái világosak és kifejezők. Errevonatkozó mód- szeres ismertetése figyelmet érdemel (Methodische und technische Fragen dér Mikro- paláontologie, 1947. Veri. v. W. Kramer Frankfurt a. Main). Richter R. -emlékkönyvemben B artenstein , H és Brand, Ez Mikro- palaeontologische Untersuchungen zűr Stratigraphie des nord-westdeutschen Valendis c. dolgozata (1951), komoly kísérlet Foraminiferák és Osztrakodák szerinti szint- és öv- megállapításra. Megkíséreltek főleg Ammoniták szerinti szintekkel való párhuzamosítást is, ami csak részben sikerült. Kétségtelen, hogy az azonos életmódbeli (ökológiai), de egymástól rendszertanilag távol álló állatcsoportok szerepén nyugvó rétegtani tagolás pontosabb eredményeket szolgáltat. Megmutatkozik az a szerzők fácies- és ősföldrajzi problémáiknak regionális vonatkozású megoldásában is. Foraminiferák és Osztrakodák segítségével az északnémet valangini emeletet 6 szintre tagolták. Eles faunahatárokat állapíthattak meg. A fácieseket elkülönítő és összekötő vezető formák szerepével, a parti és medencebeli tájak fáciesviszonyait a mikrofauna differenciálódásában is rögzít- hették. Rámutattak arra is, hogy a fajok gyakoriság-maximuma az egyes szintekben nem állandó. Winkler, E.: Dér stratigraphische Wert dér Ostracoden im Pannon des Wiener Beckens (Jahrb. d. geol. Bundesanstalt, 1947.) c. dolgozatában az osztrakoda- kérdés történeti fejlődésének áttekintése után az osztrakoda-faunák rétegtani jelentő- ségét értékeli. Bőséges anyagon formaközösségeket határozott meg. A gyakori alakok méreteire, statisztikai alapon és rétegről-rétegre számításokat végzett. A hossz-szélesség indexe középértékben a Congeria ornithopsis- szinttől á középső-pannonig csökkent, a szánnátikumtól a Congeria ornithopsis- szintig változatlan volt. Ez Winkler szerint az átmeneti (a Melanopsis impressá) rétegeknek a szármátikumlioz való tartozá- sára utal. Triebel, E.: Ostracoden dér Gattung Cytheretta aus dem Tertiar des Mainzer Beckens (Notizblatt d. Hessischen Landesamtes etc. 1952.). A katti emeletbeli cyrenas- márgából és a rupéli homokból néhány Cytheretta fajt és alfajt ír le. Goerlich, Pr.: Über die Genotypen und den Begriff dér Gattungen gén. Cyprideis und Cytheridea (Ostracoden), Senckenbergiana , 1952.). A bajor molassz Ostra- Ismertetések 151 'T;-. — r~ — ; • \ coda-inak feldolgozása során szükségesnek látta a Cytheridea Bosquet (1852) és Cyprideis Jones (1856) pontos elkülönítését a teknőjellegek alapján. Ezt zoológiái vonalon lényegében B r a d y és Norman n korábban elvégezték. A magyar neogén medence- rendszer alsó-pannonikumjában a Cyrteridea és a Cyprideis fajok szétkülönitését már elvégeztük (1944). Ebből kitűnt, bog)' a pannonikum egyik leggyakoribb alakja, a Cytheridea pannonica Méhes a Cyprideis nembe tartozik. Goerlich, Fr. az Anomocytheridea Step bensőn (1938) genust a Cyprideis J o n e sj szinonimája- ként tekinti. M u n s e y , G.: A Paleocene ostraeode fauné from tlie Coal Bluff Mari. member of tbe Nabeola formation of Alá barna (Joum. of. Paleont. (1953.). Az igen gazdag tengeri faunában határozott kréta-jellegű átmeneti alakok vannak. Zalányi Béla K u e n e n N. : Significant features of graded bedding. (A szakaszos réteg- zettség főbb jellegei). Bulletin of the American Association of Petroleum Geologists. Vol. 37. No. 5. 1943. A cikk kiegészítése a szerző egy nemrégen megjelent könyvének (K u e n e n : Maríné Geology, 1950. New-York). A tengeri üledékké pződés egyik sajátos esetét a szakaszos rétegzettséget ismerteti. Ez a szerző meghatározása szerint időszakon- ként működő, gyors tengeralatti áramlások által lerakott, durvától finomszeműig tartó, bármely szemnagyság kimaradása nélküli folyamatos üledékciklusok egy- másra következése. Szakaszos rétegzettség vulkáni és folyóvízi képződményekben mutat- kozik. A legnagyobb jelentőségűek azonban a tengeri üledékek ilyen jelenségei. E szakaszos rétegzettség keletkezésének mechanizmusát és azokat kiváltó hatá- sokat a szerző a következőképpen magyarázza : Míg az árapály jelenségek hiánya és szimmetrikus hullámbarázdák mélyvíz- ben való ülepedésre utalnak, a fenéklakó élet maradványainak hiánya, főleg, ha finomszemű üledékekről van szó, a gyors üledékképződést jelzi. A szakaszos réteg- zettség, mivel az egyes összetartozó rétegsorokon belül pulzációs jelenség, vagy visszatérő rétegzettség nem található, csakis nagyon gyorsan történő üledék- képződéssel magyarázható. Ez viszont a szállító közeg üledékszállítóképességének nagyon gyors, de folyamatos csökkenését mutatja egy kezdeti maximumtól foko- zatos lanyhulással. A szállítás, osztályozás és leülepedés folyamatainak ily gyors- ütemű lefolyása nem nyeri magyarázatát sem időszakos, sem klimatikus változások feltételezésével, hanem csakis valamely gyorsan működő, napok vagy még rövidebb időtartam alatt lejátszódó fizikai folyamattal. Hogy a szállítás és ieülepítés csakis valamely folyóvízben játszódott le, azt a keresztrétegzettségek és folyóvízi hullám- barázdák bizonyítják. Durvaszemű üledékek és sekély vízi állatok maradványai arra utalnak, hogy e vízfolyás a tenger kismélységű övéből indult ki, és közvetlenül a tengerfenék fölött haladt. A vízfolyás irányának vastag és nagykiterjedésű össz- letében való azonossága nem értelmezhető oly nagy áramlásokkal, mint pl. a Golf- áram, hanem hatóerőként kizárólag a gravitációt fogadhatjuk el, mely okozója volt a partközeiben felhalmozódott, lebegő üledékanyag által nagyon megnöveke- dett sűrűségű víztömegek lejtőirányú mozgásának. Az üledékanyag vízszintesirányú osztályozottsága arra mutat, hogy a mozgó víztömeg üledékszállítóképessége a szállítás közben csökkent. Ezzel a jelenséggel nemcsak a földtörténet megelőző korszakainak üledékei- bem találkozunk , hanem tengerföldtani megfigyelőállomások többezer méteres mélységben végzett észlelései szerűit, a partvonaltól többszáz km távolságban, mélytengeri iszaprétegekkel váltakozó településben is találhatók. Egyes mikro- paleontoiógiai megfigyelések hasonló mélységeket bizonyítanak. Hasonló tenger- alatti áramlásokat figyeltek meg egy 1939-ben történt földrengéskor. A továbbiakban a szerző ismertet néhány szelvényt, és gyakrabban elő- forduló rendellenességet. — Megfigyelése szerint agyagdarabkák jelenléte a réteg- sorban mindig összefügg a rétegzettség kevésbbé tökéletes voltával, amit a közel- ben történt és agyagrétegeket is érintő tengeralatti rogyások feltételezésével magyaráz. A tanulmány második fele néhány kivételes esetet mutat be, melyek gyakran találhatók szakaszos rétegzettségekkel kapcsolatban. 152 Földtani Közlöny 84. kötet 1 — 2. füzet A keresztrétegzettségekről és hullámbarázdákról megállapítja, hogy amenv- nvíben ezek aszimmetrikusak, folyóvízben keletkeztek. A vízfolyás iránva mindig a barázdák meredekebb oldala felől a lankásabb felé mutat. Mozgó víz alatt kelet- kezett hullámbarázdáknak a vízfolyással szembenéző oldala legfeljebb 30° meredek lehet, a síkrétegzettségű üledékfelszínhez képest. Ha a barázdáknak a vízszintessel alkotott e lejtőszege kisebb mint 30°, a különbség megadja a medencefenék lehető maximális lejtését a leülepedés idejében (dőlés iránya azonos a vízfolyás iránvával). Az egyes rétegekben lévő rogyásos szerkezetek a leülepedés utáni közel víz- szintes mozgásra utalnak, ami történhetett esetleg a fedőrétegek lerakodása után is. Összehajtó rétegzettségnek (»Convolute bedding«) nevez egy másik jelen- séget, mely morfológiailag nagyon hasonló a rogyásos szerkezethez, azonban üle- pedés közben, még képlékeny állapotú rétegekben keletkezett, fokozatos deformáló- dással, nem vízszintes erőhatásra, hanem feltételezett (és a cikkben meg nem magya- rázott) vízierőművi nyomásra. Újabb rétegzettségi rendellenesség keletkezhet azáltal, hogy valamely* nehéz homokréteg települ egy képlékeny*, még nagy víztartalmú agyagos rétegre, s a nehézségi erő hatására egyes helyeken zsákszerű bemélyedéseket, sőt lefűző- déseket hoz létre. Ha a szakaszos rétegzettség sík, vagy nagyon eny*he lejtésű aljzaton kelet- kezik, úgy mind a valódi rogyásos szerkezetek, mind a folyóvízi hullámbarázdák hiányzanak, s a rétegzettség sokkal szabályosabb. A szerző végül foglalkozik mindeme jelenségek ősföldrajzi jelentőségével. Ezek segítségével a medencefenék lejtésének iránya, megközelítőleg a medence mélysége és más rétegtani kérdések is megoldhatók. — Utal arra, hogy* pusztán az üledékek szemcsenagysága és a bennük foglalt sekélyvízi faunaelemek még nem bizonyítják egyértelműen az üledéknek kistengermélységben való képződését. A cikk világos és érthető összefoglalása a szakaszos rétegzettséggel kapcso- latos, részben már korábban megoldott kérdéseknek, de főleg bevezető része és egyes későbbi bekezdései révén igen tanulságos lehet mindazok számára, akik üledékképződési kérdésekkel foglalkoznak. — Az egyes kérdéseket összefüggően világítja meg és hangsúlyozza, hogy* csak az egyes jelenségek együtteséből von- hatunk le helytálló ősföldrajzi, illetve üledékképződési következtetéseket. Z o 1 n a i A. E. Scheidegger: Examination of the physics of theories of orogenesis (A hegységképződési elméletek fizikai alapjainak kritikai vizsgálata.) Bull. Geol. Soc. Am. Vol. 64. 1953. A hegységképződési elméletek megítélésénél két lényeges szempont játszik szerepet a hegységképzedés mechanizmusában. Az egyik az anyag viselkedése az erő- hatásokkal szemben, a másik az erőhatásokat létrehozó energiaforrások kérdése. A régebbi elméletekben egyik kérdést sem vették elegendő mértékben figyelembe. Az anyagok vizsgálata a Föld belsejének megfelelő, vagy azt megközelítő körülmények között közelebb vitt a valósághoz, vagy legalább is lehetővé tette, hogy egy sereg hely- telen elképzelést elvessünk. Az anyagoknak deformációval szemben viselkedése egyrészt a szilárd testekhez, másrészt a folyadékokhoz hasonló. A rugalmasság, a képlékeny folyás és tönkremenés, valamint ezek kombinációja jellemzik alapvetőleg a szilárdszerű anyagokat. Ezek a tulajdonságok is a behatási időnek, nyomásnak és hőmérsékletnek a függvényei. A folyadékszerű tömegeknél a stacionárius áramlás és az örvény -ára mlás lehető- ségének kérdése vetődik fel s ez a folyadék nyúlékonyságával összefüggő kérdéseket vet fel. A képlékeny folyás a szilárd állapotot a fenti paramétereik (idő, hőmérséklet, nyomás) folytonos változása mellett köti össze a folyadékszerű állapottal és viszont. A hegységképződés energiájának forrásaként lény*egében csak a hőenergia jöhet számításba. A hőenergiának mechanikai jellegű erővé való átalakulása azonban két- féleképpen lehetséges. 1 . Hőveszteség miatt beálló összehúzódás, zsugorodás formájá- ban ; 2. A hőmérsékletkülönbségek miatt fellépő hőszállító áramlások formájában, (magmaáramok) . A zsugorodási elméletekből a jelenségeknek egész sora roagy*arázliató a geo- fizikai és geológiai megfigy*elésekkel megegyezésben. E jelenségeknél a mélyebb viszo- Ismertetések 153 nyok szilárdsági állapota nem igen szerepel. Az elmélet újabb módosított alakjában erősen figyelembe veszik a szilárd anyag képlékeny viselkedését s mindazokat a tulajdon- ságokat, amelyekkel a Föld belsejében megfelelő körülmények között az anyag rendel- kezik. A Föld anyagának folyadékszerű tulajdonságán alapuló elméletek között az oszcillációs elmélet és részben a kontinensvándorlási elmélet nem használja ki a hő- energiát. Az oszcillációs elméleteknél az energiát a Földön kívüli erőkre vezetik vissza, azonban nagyon kérdéses, hogy az esetleg lehetséges külső erőbehatások nagyméretű tömegátrendeződést hozhassanak létre. A földtani megfigyelések sem erősítik meg’ az elmélet részletkövetkeztetéseit. A . kontinensvándorlási elméleteknél a nívófelületek összehajlásából származó egyenlítő felé mutató erőre vezetik vissza a hegységképződést. Ez az elképzelés azonban csak egyetlen hegységképződési ciklus magyarázására volna elegendő. A magmaáramlási elméleteknek az alapformáját G r i g g s vetette fel a hegy- ségképződések megmagyarázására. A többi elméletek ennek olyan jellegű módosításai, amelyek több részletet magyaráznak meg, vagy a részleteket helyesebben értelmezik. A szerző összefoglaló véleménye az, hogy a zsugorodási, vagy a magmaáramlási elmélet, esetleg egy harmadik elképzelés melletti végleges állásfoglaláshoz, sem az anya- gok viselkedéséről, sem a Föld belső felépítéséről való ismereteink, jelenleg még nem elegendők. Csak újabb vizsgálati eredmények hozhatnak döntést ezekben a kérdésekben. Egyed Hamilton, Warren B. : Precision of geologic data. (Földtani adatok megbízhatósága.) Bull. Geol. Soc. Am., 1952. ápr. A földtan egyre inkább mennyiségi tudománnyá fejlődik, de a geológusok gyak- ran nem ismerik a számadatok kezelésének elemi szabályait. Ezek közül a legfontosabb az, hogy adataink pontosságát helyesen értékeljük : ne a számítási műveletek alapján vett pontosságot vegyük figyelembe, hanem a mérési módszer eredeti pontosságát, így pl., ha valamely réteg vastagságát több szelvényből állapítjuk meg, 10 — 20% eredendő hibára számíthatunk, így valamely 100 m körüli vastagságú réteg vastag- ságát méterre megadni már illuzórikus. Hasonlóan helytelen a legtöbb esetben kőzetek vegyTelemzési adataiban a tizedesjegyeket feltüntetni, kivéve a nagyon kismennyiségű komponenseket. Sok hasonló példát lehetne még felhozni. A lényeg az, hogyr ne becsül- jük túl módszereink pontosságát, mert csak így juthatunk el a mennyiségi adatok helyes értelmezéséhez. B a 1 k a y E m e r y, K. 0. : Continental shelf sediments of Southern California. (A délkali- fomiai szárazföldi párkány üledékei.) Bull. Geol. Soc. Am., 1952. nov. A szárazföldi párkányüledékek szemcsenagyságának elméleti megfontolások szerint a tenger felé csökkennie kellene. A gyakorlatban a szemesenagysági kategóriák nagy összevisszaságban találhatók egymás mellett, és egymás körül. Ezt a káoszt csak úgyT tisztázhatjuk, ha a párkány üled ékeket genetikai szempontból szételemezzük. Ilyen alapon 5 típus különíthető el : 1. autigén üledékek (glaukonit, foszforit). 2. szerves üledékek (Foraminiferák és egyéb vázanyag). 3. reziduális üledékek (a tengerfenék mállott anyaga) . 4. reliktumok (valamely" régebbi környezet maradványai, pl. elöntött homokos part, vagy parti szirtek.) 5. törmelékes üledékek, (ezeket a folyók és a tengerparti abrázió szolgáltatják.) Az első négy csoport elterjedése igen sok tényezőtől függ, az utolsó csoporton belül viszont megtaláljuk az elméletileg indokolt szemcsenagyságcsökkenést a parttól a mélyrebb víz irányrában. B a 1 k a y B a t e, G. L., G i 1 e 1 1 i, B. J., K u 1 p, J. L. : Radon leakage írom radioactive minerals. (Radondiffuzió radioaktív ásványokból.) Bull. Am. Soc. Geol., 1952. dec. 2. rész. A radioaktív ásványokból a keletkezett radon 1 — 5% -a eldiffundál, ami erősen befolyásolja a Pb 207/206 módszerrel való földtani kormeghatározást. A Pb2C6/U238 módszert kevésbbé zavarja. B a 1 k a y 154 Földtani Közlöny 84. kötet 7 — 2. füzet S m i t h, P a u 1 W., jr. : Occurrence of hydrocarbon in recent maríné sediments. (Szénliidrogénképződés jelenkori tengeri üledékekben.) Bull. Am. Soc. Geol., 1952. dec. 2. rész. „ A szerző a tengeri iszapban 10 — 300 g/t szabad, paraffin-, naftén- és aromás szerkezetű szénhidrogént talált. Ez a mennyiség egy köbkilométer üledékben — szeré- nyen számítva — 100 000 tonna kőolajnak felel meg. Ezzel megdől az a feltevés, hogy kőolaj csak diagenezis közben vagy után keletkezhet. — A kőolaj -elegyrészeket radio- karbon-módszerrel jelenkorinak találták. B a 1 k a y F a i r b a i r n, H. W. : Structural petrology of deformed rocks. (Deformált kőzetek szerkezeti kőzettana.) Addison-Wesiey Press Inc., Cambridge, 1949. A könyv a kőzetek alaki jellegeit vizsgáló szerkezeti kőzettannal /structural petrology) foglalkozik, szemben az anyagi jellegeket vizsgáló összetételi kőzettannal (compositional petrology). Bevezetésül összefoglalja a szerkezeti vizsgálatokban használt nevezéktant, ismertetve a különböző szerzők eltérő elnevezéseit. Az első részben ismerteti a szövet- és szerkezetelemzés, valamint a kőzeteken végzett szilárdságtani kísérletek eredményeit, szigorúan leíró alapon, minden követ- keztetést mellőzve. Ezt azzal indokolja, hogy' jobb a tényeket és a feltevéseket elválasz- tani, mert ha ezáltal csökken is az áttekinthetőség, de kiküszöbölhető a szerkezet- vizsgálatnak az a gyakran emlegetett hibája, hogy a megfigyelés és a feltevés túlságosan , összefolyik. Á második részben »Ertelmezés és alkaltnazás« címen az első részben tett meg- állapításokat igyekszik a szerző elsősorban a petrológus, másodsorban a fizikus, és sajnos csak harmadsorban a geológus szemével megmagyarázni. Részletesen elmondja, hogy- valamely' irányított szerkezet kialakulásánál, pl. az egyes ásvány-szemcsék orientált elrendeződésénél milyen tényezők játszhattak szerepet. Ezután áttér a fentebbi megállapítások földtani felhasználási módjaira. Ez a könyv bennünket közelebbről érdeklő része. Tárgyalja az egyes ■ kőzetrésrendszer-típusokat létrehozó különféle erő- hatásokat, a gyűrődés különböző típusainak mozgásmechanizmusát, a gyűrődés közben keletkezett szerkezeti és szöveti jellegeket, az egy és ugyanazon kőzetben felismerhető különböző szerkezeti és szöveti elemek korviszonyainak megállapítását. Külön feje- zetet szentel a szerkezeti szállításnak (fectonic transport), vagyis a^itektonikus erők hatására létrejött mindenfajta mozgási jelenségnek, a kristályszem csék^teformációjától egészen az alpi takarókig. Tárgyalja a mozgás irányának és nagyságának megállapítását a szerkezetelemzés adataiból. Végül rövid történeti áttekintést ad a szerkezeti kőzettan 'úttörőiről és fő művelőiről. A harmadik rész a vizsgálati módszerekkel, az eredmények feldolgozásával és ábrázolásával foglalkozik. A szerkezeti kőzettan fiatal tudmány, és ezért még tú Íny omol ag leíró jellegű : a kőzetszerkezeti alaki jelenségeket fizikai . törvények szerint értelmezi. (Petrofizika vagy mikrotektonikai alaktan.) Igen kevés vonatkozásban jutottak még el az ered- mények szabatos értelmezéséig, akár erőműtani, akár földtani szempontból. Ezt a tisztázódást és rendszerezést nagyon hátráltatja egyrészt az, hogy' a szerkezetelemzés, kísérleti összehasonlítási alapon, még csak kezdeti állapotban van, művelői általában mindig csak utolsó sorban geológusok, és így7 az egy7es szerkezeti elemeket létrehozó erőhatások tisztázásában inkább fantáziájukra vannak utalva, semmint földtani tényekre. Nagy akadály7 másrészt a szerkezetvizsgálat alapfogalmainak tisztán geo- metriai jelentése, melyhez még erőműtani jelentőség is csak ritkán kapcsolódik, nem is beszélve a földtani jelentésről. így pl. a legfontosabb fogalmak : lemezesség (foliation), vonalasság (lineation), S — felület, (valamely szöveti vagy7 szerkezeti elem orientációja ■ által megszabott felület), mind geometriai fogalmak, tekintet nélkül arra, hogy7 egy7azon erőhatás különböző anyagban egész más viszonylagos helyzetű lemezességet, vagy esetleg többfélét is, hozhat létre, továbbá, hogy valamely7 földtani szerkezet kialakulása közben az erőhatások egész sora szerepelhet. — Fairbairn könyve, ahol tudja, kiküszöböli ezeket a hibákat, de a földtani szemlélet hiány7a még ebben a műben is sok helyen érezhető. B a 1 k a y Landes, Kenneth K. : Our shrinking globe. (Zsugorodó földünk.) Bull. Geol. Soc. of Am., 1952. márc. Az összehúzódási elméletről már hosszú idők óta komoly7 viták folynak. Manap- ság divat lett ennek az elméletnek a tagadása, de sokan kitartanak mellette, mert a Ismertetések 155 földtani jelenségek magyarázatát nagyon megkönnyíti, és mert nincs még helyette más megfelelő elmélet. Az összehúzódás a földkéregben függőleges és vízszintes mozgásokat okoz. A szerző véleménye szerint a függőleges mozgások úgy nyilvánulnak meg, hogy a föld- gömb egyes gömbcikkei a föld középpontja felé mozdulnak el, vagyis minden mozgás abszolút értelemben lefelé történik. A vízszintes mozgásokat az okozza, hogy a lefelé mozgó tömbök megtorlódnak, és egymásban diszlokációt idéznek elő. — A legnagyobb elmozduló egységek a szárazföldek és óceánok ; ezek közül a nagyobb térfogatsúlyú óceáni területek mozdulnak el előbb, és valamivel később követik őket a szárazföldek. Ilyen értelmezésben szerző a tengereket »megagraben«-nek, a szárazföldeket pedig »megahorst«-nak nevezi. A tengerek vize a tengerfenék és a szárazföldek nagy szint- különbségeinek idején az óceáni medencékben halmozódik fel : ez a földtöríénetben szárazföldi időszakot jelent. Mikor a szárazföldek, némi késéssel, követik a tenger- medencéket a lefelé való mozgásban, a szintkülönbség tnegcsökkeu és a tengervíz ki- szorul a medencékből ; világszerte transzgressziós időszak következik be. Az ilyen mozgásokat bizonyítják a tengerfenéken legújabban észlelt üledékkép- ződési jelenségek : 1500 m mélységben fényképezett hullámbarázdák, 4000 m-ről felhozott durva kavics és homok. A tengerfenék morfológiája is sok szempontból arra vall, hogy az óceánok mélye valamikor sekélytengeri terület lehetett. (Tengeralatti kanyonok, terraszok, 4 — 50Ó0 m mélységben. A legutóbb a pleisztocénben képződtek ilyen tengeralatti kanyonok, mélységük szintén eléri a 4000 m-t.) A szerző szerint a földtörténet során észlelt 4 eljegesedési időszak (idős prekamb- rium, proterozoikimi, felsőkarbon-perm , pleisztocén) úgy magyarázható, hogy ezekben az időkben a szárazföldek viszonylagos kiemelkedése folytán ezeken magashegységi éghajlat köszöntött be. A maihoz viszonyítva rendkívül meleg éghajlatú időszakoknak viszont a tengerek és szárazföldek közti kis szintkülönbség lehetett az oka. Ezzel a feltevéssel jól magyarázhatók az eltűnt szárazföldrészletek, (Gondwana, atlanti híd, a Bering-szorost összekötő szárazföldrészlet), amelyek nem egyebek, mint a megfelelő időben magas helyzetben állva maradt »megahorstok«, melyek aztán a Föld későbbi története során követték a többi tömböket lefelé tartó útjukban. Ugyancsak így magyarázható az élet fejlődésében tapasztalt több robbanás- szerű fejlődési jelenség is : így pl. a prekainbrium faunamentes időszakát a fejlett faimájú kambriuminál összekötő ú. n. lipali időszak folyamán az élet, a tengervízzel együtt, mély tengeri teknőkben gyűlt össze, majd a szintkülönbség csökkenésekor hirtelen árasztotta el az addig meddő területeket. Eszerint az őslénytani anyag nagy hézagainak kitöltését az óceánfenék üledékeinek vizsgálatától remélhetjük. A fentiekben ismertetett elmélet egészében talán kissé fantasztikusnak tűnik, és újszerű elgondolást nem igen hoz : fő erénye a sokféle különböző jelenség egységes képbe való összefogása, mely ebben a formában kétségtelenül számos érdekes, új gondolatot vet fel. B a 1 k a y Róbert s, Frank H. H., Jr. : The carbon-14 Method of Age Determination. (A carbonium-14-es kormeghatározási módszer.) Annual report, Smithsonian Insti- tution, 1951., 335 — 351. A 14-es atomsúlyú nehéz rádioaktív szénatomok a légkör legfelső részeiben kozmikus sugarak hatására keletkeznek. Keletkezésük után azonnal bomlani kezdenek, egy részük azonban az élő szervezetekbe is eljut. A C-14 (vagy másnéven : radiokarbon-) atomok egyenletes eloszlása következtében a normális C-12-es és a C- 14-es atomok számaránya minden élő szervezetben egy és ugyanaz. Fia azonban a szervezet elpusztul, a radiokarbon további" bomlása folytán az egyensúly megbomlik. Ezért valamely el- pusztult szervezetben a rádiokarbon-viszonyszámnak az élő anyagétól való eltérése az illető ősmaradvány korával egyenesen arányos. A viszonyszám változásai Geiger Müller-féle csővel mérhetők. Ezzel- a módszerrel az időtartamok mérése mintegy 30.000 évig lehetséges, 5 — 10% hibával. Alkalmazási területe főleg az archeológia, de igen jól használható negyedkori rétegtani kérdések tisztázására is. B a 1 k a y Cornwall, 1. E. : The central nervous system of barnacles (Cirripedia). (Új eredmények a kacslábúak törzsfej lődését\ek tanulmányozásáról.) Jour- nal of the fisheries research board of Canada. Vol. X. No. 2. p. 76 — 84. 1953. 156 Földtani Közlöny 84. kötet 1 — 2. füzet Cornwall fenti dolgozata idegbonctani alapon dönt el olyan kérdést, amin az őslénytan eddigi művelői és a törzsfejlődéssel foglalkozók is sokat törték a fejüket. Sok spekulatív és exakt eredményeket nélkülöző munka jelent már meg a kaeslábú rákok (Cirripedia) törzsfejlődésének végleges tisztázása tárgyá- ban, de eddig sem a héjszerkezet vizsgálatai, sem a »csökevényesedett« kacslábú rák-test bonctani vizsgálatai nem vezettek olyan eredményekhez, hogy nyugodtan kimondhattuk volna, hogy mi is voltaképpen e rákok törzsfejlődésének a meneten. W i t h e r s olyan ősöktől származtatta őket, melyek egykor szabadonúszók voltak és csak a »felíépő csökevényesedés« következtében váltak hirtelen, ugrásszerűen fennövő lényekké és fejlesztettek ez esetben maguk körül mészhéj -vázat. Voltak akik a nyeles formákat ( Lepadidák ) tartották ősibbeknek és a nyélnélkülieket ( Balaniddk ) fiatalabbaknak és fordítva. A különböző vélemények abban meg- egyeztek, hogy a nyelesek és a nyélnélküliek is »csökevényes állatok«, melyek már továbbfejlődésre nem képesek, sőt fiatalabb formáik oegyre jobban elcsökevénye- sednek«. Az ősibbek őriznék még a tökéletesebb szervezettség nyomait és a fiatalok, a jégkorszak elején fellépők tekintendők a »legelkorcsosultabbaknakc. Őslénytani adatok amellett szólnak, hogy : az első rákfélék a paleozoikumban léptek fel, a legelső nyeles kacslábúak a triászban jelennek meg, míg a legelső nyélnélküliek ( Balaniddk) kréta előtti időkből teljesen ismeretlenek és csak az eocénben kezde- nek elszaporodni. Ezen az alapon a nyelesek (Lepadidák.) ősibbek lennének, mint a nyélnélküliek (Balaniddk). Cornwall idegkutatásai határozottan beigazol- , ták az őslénytani megállapításokat. A nyelesek (Lepadidae) idegrendszere sokkal kevésbbé koncentrált, mint a nyélnélkülieké ( Balanidáké) . Cornwall az ideg- fejlődést párhuzamba állítja azzal, hogy a felfelé fejlődő formák elfoglalják a leg- magasabb árapályzóna-övet, tehát a fejlődés a környezethatással is szoros össze- függésbe kerül. Ezek alapján újra vizsgálat alá kell venni az eddigi nézetet, hogy a kacslábúak magasabbrendű rákok »elcsökevényesedett« formái. Ezt ma már nem állíthatjuk így, mert bebizonyosodott, hogy csoportjukon belül fejlődési sorba állíthatók, és hogy különleges életmódjuk nem élősdi, hanem — Parker szerűit helyesen — együttélő (synoekotikus). »CsökevényességükKHbIX HAYK, nYEJIHKAUHOHHblX B BEHTPHM B 1953 í\ A jegyzék összeállításánál a következő folyóiratokat és kiadványokat vettük figyelembe : 1 . Acta Geologiea Acadeiniae Scientiarum Hungáriáé. 2. Acta Teclinica -Ac. Se. H. 3. Acta Universitatis Szegediensis. 4. Akadémiai Értesítő. 5. Archeológiái Értesítő. 6. Bányászati Lapok. 7. Földrajzi Értesítő. 8. Földrajzi Közlemények. 9., Föld- tani Közlöny. 1Ó. Geofizikai Közlemények. 11. Hidrológiai Közlöny. 12. Magyar Állami Földtani Intézet Évkönyve. 13. Magyar Állami Földtani Intézet Évi jelentése az 1941 — 42., 1943., 1945 — 47. II., 1950. és 1951. évekről. 14. Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Tudományok Osztályának Közleményei. 15. Országos Természettudományi Múzeum Évkönyve — Annales Historico-Naturales Musei Nationalis Hungarici (Series Nova). 16. Természet és Technika.* 17. Vízügyi Közlemények. I. Akadémiai Kiadó. II. Művelt Nép Könyvkiadó. III. Nehézipari Könyv- és Folyóiratkiadó. IV. Tankönyvkiadó. V. Mezőgazdasági Kiadó. RÖVIDÍTÉSEK — COKPA1HEHH5I — A BRÉ VIA T IONS R = összefoglaló (résumé). Köt. = kötet. Évf. = évfolyam, fűz. = füzet, sz. = szánig old. = oldal. fr. = francia, or. = orosz. ném. = német. tábl. = táblá.zat. 1. Acta Geol., 2. Acta Techn. 3. Acta Univ. Szeg., 4. Ak. Ért., 5. Arch. Ért., 6. Bány. Lapok. 7. Földr. Ért., 8. Földr. Közi., 9. Földt. Közi., 10. Geofiz. Közi., 1 1. Hidr. Közi. 12. M. Áll. Földt. Int. Évk., 13. M. Áll. Földt. Int. Évi Jel., 14. M. T. A. Műsz. Tud. Oszt. Közi., 15. O. T. M. Évk., 16. Terin, és Techn. 17. Vizű. Közi. I. Ak. Kiadó. II. Műv. Nép Kiadó., III. Nehézip. K . K., IV. Tankönyvk. V. Mezőgazd. K. Ádám L. : Morfológiai vizsgálatok a Mezőföld Duna — Sárvíz közti területén. — Recherches morphologiques sur le territoire du Mezőföld entre Duna et Sárvíz. — — Mop^ojionmecKne uccjieflOBamiH Ha jeppiiTopmi Me3éij)ejibfl MOKgy penaMH JJyHaü — LUapBH3. — Földrajzi Értesítő, II. évf. 2. fűz. 1953. 176 — 200. old. 5 abra. Ajtay Z. : A triász-dolomit hidrológiai viszonyai. • — L’hvdrologie de la dolomie triasique. — riupononmecKiie ycnoBim TpuacoBoro gojiOMHTa. — M. T. A. Műsz. Tud. Oszt. Közi. VIII. köt. 1. sz. 43— 50. old. 1953. Alföldi L. : Hegységek keletkezése és pusztulása. — Naissance et destruction des montagnes. — Bo3HHKHOBeiiHe ii pa3pyuieHne rop. — Műv. Nép K., 1953, 46 old. Alföldi Kongresszus. (Az Alföld földtani felépítésének kérdései.) A M. Tud. Akadémia Műsz. Oszt. Földtani Bizottsága által 1952. évi szeptember 26 — 28-án tartott * Címét a 12. számtól kezdve Természet és Társadalom ra változtatta. 158 Földtani Közlöny 84. kötet 1 — 2. füzet kongresszus. — Le Congrés de l’AIföld. - Cbe3A no BonpocaM reojiornqecKoro crpoe- hhh BeHrepcKOir ttaMeHHOcra. - Ak. Kiadó. 1953, 121 old., 1 térkép, 2 szelv., 15 ábra. Aliquander Ö. : A rotary -fúrás legújabb módszerei és eszközei a gyorsabb olaj- kutatás és feltárás szolgálatában. — Les plus récents métliodes et appareils susceptibles d’aceélerer le forage rotatif au service des travaux de recherche et de l’exploitation du pétrole. — HoBeftuiMe cnocoöbi h cpeACTBa ajib őypemtH CHCTeMOü poTapu, npnMeHBe.Mbie B HHTepecaX yCKOpeHHH pa3BeflKH H BCKpbITHfl He(})THHbIX MeCTOpO>KAeHHH. — Bánv Lapok. 8. (86.) évf. 1953, 11. sz. 525—534. old. 15 ábra. Andreánszky G. : Adatok a hazai harmadidőszaki erdők ismeretéhez, kövült fatörzsek vizsgálata alapján. — Contributions á la connaissance des foréts tertiaires de la Hongrie d’aprés des recherches faites sur des troncs d’arbres fossiles. — XfaHHbie K 3H3HHK) TpeTHqHblX JieCOB BeHrpHH Ha 0CH0B3HHH H3y MCHHH HCKOnaeMblX CTB0J10B AepeBbeB. — Pöldt. Közi. 83. köt. 7—9. fűz., 1953, 278 — 286. old., 5 tábla, 1 térk. or., fr. R. Bagó F. : Föld- és bányaméréstan vájár tanulóiskolák számára. Ideigl. tankönyv. — Géologie et géodésie. Manuel seolaire. — TeojiornH h reoAe3HH. yqeőHHK. — Tank. K., 1953, 69 old. Balkay B. : A radiogeológia alapvető elvei és tényei. — Les principes et données de la radiogéologie. — OcHOBHbie npHHimnbi paAHOreójioriiH. Földt. Közi. 83. köt. ,4—6. fűz., 1953, 197—199. old. Ballenegger R. (szerk.) : Talaj vizsgálati módszerkönyv. — Métliodes d’analvse des sols. — MeTOAHKa HCCJieAOBaHHH rioMBbi. — Mezőgazd. K., 1953, 410 old., 22 kép, számos ábra. Balogh K. : Földtani tanulmányok Pelsőc (Plesivec) környékén (1942), továbbá Bódvaszilas és Jósvafő között (1943). — Geologisehe Studien in dér Umgebung von Plesivec (Pelsőc, 1942), femer zwischen Bódvaszilas und Tósvafő (1943). — FeojiorM- qecKne nccjieAOBaHHH b pakcme a. riejibinén, Kan h M'e>KAy A- BoABacHjiam h PÍoiiiBa<{)é. — M. All. Földt. Int. Évi Jel. az 1943. évről (Befejező rész), 1953, 51 — 67. old. 2 térkép, ném., or. R. Balogh K. — Szebényi L. : Pálháza (Abauj-Toma un.) környékének földtani viszonyai. — The geological conditions of the surroundings of Pálháza (County Abauj- Tomaj. — reonorHqecKne ycaOBHH paüOHa IIajixa3a. — "m. All. Földt. Int. Évi Jd. az 1945 — 47. évről II. köt., 1951, 47 — 64 old., 1 térkép, 5 ábra, or., angol R. Balogh K. : Földtani vizsgálatok az északborsodi triászban. — Recherches géo- logiques dans le triasique de la partié septentrionale du département de Borsod. — reojjonmecKHe nccueAOBaHHH b CeBepo-BopuioACKOM Tptiace. — M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. az 1950. évről, 1953, 11 — 16. old., 1 térkép, fr., or. R. Bárdossy Gy. — Bárdossy Gy.-né : Adatok a titán geokémiájához. — Contributions á la géoelűmie du titáné. — Hamibie k reoxHMHH Timma. — Földt. Közi. 83. köt. 7 — 9. fűz., 1953, 230—242. old. 11 ábra, or., fr. R. Barta Gy. — Dér M. : Mágneses mérések a Béke-barlang új bejáratának kitűzésére. — Magnetic measurements fór surveying the new entrance of the eavem named Peace. — MarHeraqecKHe H3MepeHHH c uenbio onpeAejieHHH bxoas hoboh nemepbi hmchh »Mnp«. Geofizikai Közi. II. köt. 8. sz. 1 — 6, old., 2 ábra, ang., or. R. Bartkó L. : A Pelsőci Nagyhegy (Plesiveeka Planina) földtani viszonyai. — Con- ditions géologiques du mont Nagyhegy de Pelsőc. — T eojiorHMCCKHe ycnOBHH ropbi HaAbxeAb b A- flejiméu. — M. Áll. Föleit. Int. Évi Jel. az 1941 — 42. évről (Záró kötet), 1953, 44—53. old., 2 ábra, fr., or. R. Balyi K. lásd Sztrókay — Balyi. Bem B. : Regéc — Fony- és Mogyoróska -környéki vasérckutatások. — Les recher- ches de minérai de fér des environs de Regéc — Fony et Mogyoróska. — Pa3BeAKH Ha >Kejie3Hbie pyAbi b paiiOHax a. A- Pereu, OoHb h MoAbopotuKa. — M. All. Földt. Int. Évi Jel. az 1950. évről, 1953, 17 — 19. old. fr., or. R. Irodalomjegyzék 159 Bem B. : Komlóska környékének bányaföldtani viszonyai. — kés conditions géologiques des environs de Komlóska. — TeojionmecKHe ycnoBHH b panone g. Kom- áouiKa. — M. Áll. Földi. Int. Évi Jel. az 1950. évről, 1953, 21 — 24. old. fr., or. R. Bem B. : Kéked — Telkibánya — Nagybózsva környékének földtani viszonyai és ércelőfordulásai. — íves conditions géologiques et les oceurences de minerai des environs de Kéked — Telkibánya — Nagybózsva. — reojionmecioie yc/iOBHH paüOHOB g. g. KeiKBa. — M..Á11. Földt. Int. Évi Jel. az 1950. évről, 1953, 25- — 28. old. fr. or. R. Bendefv L. : Szekuláris változások Budapest területén. — Variations séculaires sur le territoire de Budapest. — BeKOBbie napilapon b p átlőne r. ByganeuiT. — Bány. Lapok. 8. (86.) évf., 1953, 7. sz. 377. old. Bidló G. : Két hazai andezit mállási vizsgálata. — L’examen de la désintégration des andesites en Hongrie. — K H3yq eiuno BbiBCTpHBaiuiH 3Hge3HT0B b BeHrpHH. — Földt. Közi. 83. köt. 10 — 12. fűz., 1953, 376 — 380. old. or. R. Boda J. — Szabó I. : Őslénytan a geológiai technikum számára. — Paléontologie. Manuel scolaire. — najreoHTOJiomg gna reojionwecKoro TexHHKyMa. —Tank. K., 1953, 39 old. Bogsch L. : A magyar föld története. — L’histoire de la térré de la Hongrie. — HcTopnH 3eMJin BeHrpHH. — Műv. Nép K., 1953, 197 old., 107 ábra, 1 térkép. Boros Á. : A Pilis hegység növényföldrajza. — La géographie botanique de la montagne Pilis. — EoTammecKaH reorpaij)HH rop IIhjihiii. — Földr. Ért. II. évf. 3. fűz., 1953, 370—385. old. Boros A . : A Gerecse-hegység növényföldrajza. — Géographie botanique de la montagne Gerecse. — BoxanHqecKaH reorpatjmn rop fepene. — Földr. Ért. II. évf, 4. sz. 470 — 484. old. Boros I. : Az állatvilág származása. — La genése du monde animale. — reHe3HC >KHBOTHOro MHpa . — Természet és Technika, új sorozat, 112. évf. 5. sz. 268 — 274. old., 17 ábra. Borsy Z. : A Bodrogköz felszínének kialakulása. — La formation de la. superficie du territoire de Bodrogköz. — Pa3BHrae npojmjin TeppHTOpHH BogporKé3. — Földr. Ért. II. évf., 1953, 3. fűz. 409—418. old., 6 ábra. Bulla B. : Az Alföld felszínének kialakulása. — L’Evolution des formes super- fieielles de 1’ Alföld. — Oőpa30BaHHe noBepxHOCTHbix (j)opM BeHrepcKOü Hh3mchhocth. — Alföldi kongr., 59 — 69. old., Ak. K., 1953. Bulla B. : L’Évolution des formes superficielles de 1’ Alföld. — Oöpa30BaHHe noBepxHOCTHbix (j)opivi BeHrepcKOü Hh3mchhocth. — Acta Geol. T. II. 1 — 2. 1953, 1 — 13 old. 1 térkép, franciául, or. R. Csajághy G. : Maconkai ásványvizek. — Les eaux minérales de Maconka. - — - MHHepajibHbie BOgbi c. MapOHKa. — Hidrológiai Közi. 33. évf. 7 — 8. sz. 281 — 282. old. Csajághy G. : 1945 — 47-ben végzett fontosabb elemzések. — Analyses importantes exécutées en 1945—47. - 3HagHTejibHbie aHajiH3bi, npoBegeHHbie b 1945 - 47. rr. - M. All. Földt. Int. Évi Jel. az 1945 — 47. évekről II. köt., 1951, 339 — 343. old. Csajághy G. : A Velencei-tó iszapjának kémiai, fizikai és termikus tulajdonságai. — Les qualités chimiques, physiques et thermiques du limon du lac Velence. — Xh- MHHecKHe, <})H3HMecKHe h TepMukecKHe cBOHCTBa HJia 03. BeneHue. — Hídról. Közi., 33. évf. 1953, 11—12. sz. 427—429. old. Csajághy G. lásd Mauritz-. — Csajághy . Csajághy G. — Scherf E. — Székelyné-Fux V . : Theoretische und praktische Ergeb- nisse dér chemischen Aufschliessung des Kalitrachyts. — TeoperuMecKHe h npaKTH- qecKHe oraouieHHH XHMHgecKoro bckphthh KajiHTpaxHTa . — Acta Geol. T. II. 1 — 2, 1953, 15 — 32. old, 7 ábra, németül, or. R. Csepreghyné Meznerics I . : A salgótarjáni kőszénfekvő rétegek faimája és kora. — La fauné et l’áge des couches du mur des gisements de eharbon á Salgótarján. - - 160 Földtani Közlöny 84.. kötet 1 — 2. füzet — OayHa noACTH.iatomeií tojiluh yrjieHOCHbix naacTOB b LUajiroTapHHe. — Földt. Közi. 83. köt. 1 — -3. fűz. 1953. 35 — 56. old., 3 tábla, or., fr. R. Csepreghyné Meznerics I. : Őslénytani ritkaságok a szobi faunából. — Paláonto- logische Seltenheiten in dér Fauna von Szob. — IlaaeoHTO.ionmecKHe ocoöeitHOCTH (J>ayHbi c. Co6. — O. T. M. Évk. T. II. 1952, 225 — 231. óid., 1 tábla, németül, magy. or. R. Csepreghyné Meznerics I. : Magyarországi középmiocén Pleurotomák. Mittel- miozáne Pleurotomen aus Ungam. — CpeAHe.unoueHHbie bham Pleurotoma b BeHrpHH. — O. T. M. Évk. T. IV. 1953, 5 — 22. old., 4 tábla, németül, magy., or. R. Csiky G. : Az elektromos furólyukmérések értelmezése és kiértékelése. — Inter- prétation et évaluation des mesures des sondages électriques. — MHTepnpeTagHH CKBa- >KiiHO-KappoTa>KHbix MaTeptiajiOB — Bány. Lapok 8. (86). 1953, 10. sz. 503 — 516. old., i 1 1 ábra. Csikv G. : A második Baku kőalajvidéke. — Les champs pétroliféres du osecond Baku«. — PaüOH Hetjrnmoro MecTopontaeHHH »BToporo EaKy«. — Bány. Lapok 8. (86). évf. 1953, 1. sz. 27 — 35. old., 6 ábra. Csiky G. : Az ásványtan szerepe a kőolajiparban. — - Mineralogical and petro- graphical investigations in the field oí oil-industrv. — Pojib MHHepa.iornH b HeKAeHne BHAa Megalodus b ropa. I Bepieui. — Földt. Közi. 83. köt. 4 — 6. fűz. 1953, 169 — 173. old., or., fr. R. i Dank V. : Történeti földtan a geológiai technikum számára. — Géologie histori- que. Manuel scolaire. — HcTopnaecKan reojiornn fljm reojiornqecKoro TexHHKyiwa. — — Tank. K., 1953, 300 oldal. Dank V. — Illés Gy. : Térképismeret a geológiai technikum számára. — Cár- ’ y tographie. Manuel scolaire. — KapTorpaíjma a-th reojiornaecKoro TexHHKy.via. — Tank . , K., 1953, 1 melléklet, 12 tábla, 222 oldal. Donáth É. lásd Mezősi J . — Donáth É. » Egyed L. : The formation of deep-sea trouglis and related geophysical phenomena . — Oőpa30BaHne myőoKOBOAHbix rpaSeHOB n cBH3aHHbie c hmm reo(jw3HHecKHe bbjichhh . c — Acta Geol. T. II. 1 — 2., 1953, 33 — 50. old., angolul, or. R. Facsinay L. — Haázné Rózsás H. : Kőzetsűrűség meghatározása a felszín alatt különböző mélységekben végzett graviméter-mérések alapján. — Density determinations of rocks, based on subsurface gravimeter measurements at diíferent depths. — Onpe- flejieHne njioraocTH ropHbix nopoA Ha ocHOBaHiin rpaBHMeTpHHecKHX H3MepeHHií, npoH3Be- ~ AeHHbix noq BepxHOCTbio 3e.M.ni, b pa3Hbix ruyönHax. — Geofiz. Közi., 11. köt. 4. sz., 1 angolul, or. R. Fehérvári M. — Szalay M. : Mérőszám alkalmazása a rétegazonosításban. — : Emploi d’un index pour l’identifieation des strates. — ripiiMeHeHHe H3.viepnTenH b HAeHTH(})HKauHH n.iacTOB. — Pöldt. Közi. 83. köt. 4 — 6. sz. 1953, 123 — 128. old., 4. ábra, or. fr. R. ti, k 1 Ferencz K. : A Pilishegy és a tőle D-re eső terület földtani viszonyai. — Con - ditions géologiques du mont Pilis et du territoire situé au S de celui-ci. — TeojiorH- qecKite yc.iOBHH ropbi niiJimii, Kan h TeppHTopmi, HaxoAHiüeHCH k tory ot Hen . — M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. az 1943. évről (Betejező rész), 1953, 4 tábla, 3 szelvény , fr. or. R. Földvári A.: A makranci (Mokrance) legelő vízellátása. — L’alimentation en eau du paturage de Makranc (Mokrance). — BoAOCHaöjKCnne nacTÓHLnax y A MaKpanu 161 Irodalomjegyzék (MoKpamie) — M. Áll. Pöldt. Int. Évi Jel. az 1943. évről (Befejező rész), 1953, 1 tér- kép, ír. or. R. 73 — 74. old. Földvári A. : Hidrológiai vizsgálat a kassai (Kosice) Csermely völgy ben. — Reeherelie hydrologique dans la vallée Csermelyvölgy de Kassa (Kosice). — - rnap,o- jiorimecKne HCcaegOBaHHn b gomme MepMejib y ropoga Kamuja (Komimé) — M. Áll. Fóldt. Int. Évi Jel. az 1943. évről (Betejező rész), 1953, 1 térkép, ír. or. R. 75 — 78. old. Földvári A, — Csajághy G. — Majzon L. : A lágymányosi Postáskórház területének vázföldtani viszonyai. — Conditions hydrogéologiques des environs de l’Hopital des Postes á Budapest. — rngpojjonmecKite ycJioBHH TeppuTopiui őojibHmibi uomtobiikob b paüoHe JlagbAiaHbom. — M. AU. Foldt. Inc. Évi Jel. az 1941 — 42. évről (Záró kötet), 1953, 3 ábra, fr. or. R, 7 — 15. old. Földvári A. — Csajághy G. : Az abaujszántói sportuszoda hidrológiai viszonyai. — Conditions hydrologiques de la piseine de Abaujszántó. — rn;ipo;ioiHqecKne ycJiOBHH cnopTHBHOü KynajibHH b g. AöayücaHTO. — M. Áll. Pöldt. Int. Évi Jel. az 1941 — 42. évről (Záró kötet), 1953, 4 ábra, fr. or. R, 23 — 29. old. Földváriné Vogl M. : 1945 — 47-ben végzett fontosabb elemzések. — In den Jaliren 1945 — 47 ausgeführte wichtigere Analysen. — 3HamiTekbHbie aHajni3bi, npoBe- AeHHbie b 1945—47 rr. — M. Áll. Föidt. Int. Évi Jel. az 1945 — 47. évekről II. köt., 1951, 345—350. old. Földváriné Vogl M. : Alföldi agyag- és löszminták termikus vizsgálata. — Aualvse thennique des éehantillons d’argile et de loess de 1’ Alföld. — TepivumecKHH aHajiH3 oőpa3UOB rjuiH u jiécca BeHrepcKOÜ Hn3MenH0CTU. — Alföldi Kongresszus, Ak. K. 1953, 1 tábl. 5 ábra, hozzászólások, 19 — 33. old. Földváriné Vogl M. : Tep.v.iiuecKHH aHajiH3 oőpa3uoB tjthh h Jiécca BeHrepcKOÜ Hii3MeHH0CTH. — Analyse thermique des éehantillons d’argile et de loess de 1’ Alföld. — Acta Geol. T. II. 1 — 2, 51 — 61. old., 5 ábra, 1 táblázat, oroszul, fr. R. Földváriné Vogl M. : Nézsai és iszkaszentgyörgyi bauxitszelvények termikus vizsgálata. — Analyse thermique d’éehantillons des bauxites de Nézsa et d’Iszkaszent- györgy. — Tep.\nmécKnií aHajiH3 SoKCHTa, npoHCxognmero H3 g. Hewa n HckaceHTAbépAb. — Foldt. Közi. 83. köt. 4 — 6. sz. 145 — 148. old., 5 ábra, or. fr. R. Gaál I. : Ujramegvizsgált néhány hatvani és gödöllői pliocén emlősmaradványról és a pliocén tagolódásáról. — Nouvel examen des vestiges de Mammiféres du Pliocéne á Hatvan et á Gödöllő et la division du Pliocéne. — HoBbie HCCJieAOBaHHH no njmoue- HOBbiM ocTaTKa.M MJieKonuTajomux b ropoAax XaTBaH ii réAéJi.ié h o pacqjieHeHHH nimouena. — Fóldt. Közi. 83. köt. 7 — 9. sz. 268 — 2.12. old., 2 ábra (német és orosz R az 1954. évi 1 — 3. számban!) Gáspár L. : Az ősmaradványok kormeghatározása és a radiokarbon-módszer. — La définition de l’áge des fossiles et la méthode radiocarbonique. — OnpeAejieHue B03paera HCKOnae.Mbix u pagHOKapSoHOBbiü MeTog- — Tenn. és Teclm. új sorozat, 112. évf. 11. sz. 1953, 660 — 663. old. 10 képpel. Gedeon T. : A nézsai bauxit vizsgálata Habicht-készülékkel. — Differential thermal study of the Nézsa bauxite with the Habicht apparátus. — HccjiegOBaHne GokCHTa a. He>Ka npnöopoM »ra6nxT« no Mdogy TepMOpacmenueHnn. — Foldt. Közi. 83. köt. 4 — 6. sz. 1953, 149 — 155. old., 6 ábra, or. ang. R. Grassellv Gv. : Electrographical analysis of őre textures. — S.TeKTpor paJinqecKnn aHajjH3 pyAHOií TKami. — Acta Univ. Szeg., T. VI. 1952,47 — 57. old., 1 1 ábra, angol, or. R. Graselly Gy. : Ásvány- és ércelemzési módszerek. — Méthode d’analyse des miné- raux et minérais. - McTogbi ana.iH3a MUHepanoB h pyg. — Ak. K., 1953, 263 oldal, 1 melléklet. • Grasselly Gy. lásd Koch S. — Grasselly Gy. ff Földtani Közlöny Földtani Közlöny 84. kötet 1 — 2. füzet 162 Hegedűs Gy. : Adatok Visegrád környékének földtanához. — Contributions á la eonnaíssance de la géologie des envrons de Visegrád. — JJaHHbie o reojionmecKHX ycjiOBHHX OKpecTHOCTH BmuerpaAa. — M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. az 1943. évről (Befeiező rész), 1953, 45 — 49. old., 2 térkép, fr. or. R. Hegedűs Gy. : Jelentés az Inárcs — Tápiósülv között végzett hidrogeológiai fel- vételről. — Report on tlie hydrogeologieal examina'tions between Ináres and Tápiósüly. — niAporeojiorHMecKne gypémm Me>KAy cc. ÜHapq h TanHoimoHb. — M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. az 1945 — 47. évekről, II. kötet, 1951, 41 — 46. old., 1 térkép, angol cr. R. Hegedűs Gy. : Adatok a Pilis-hegység földtani ismeretéhez. — Daten zűr geolo- gisclie , Kenntnis des Pilis-Gebirges. - HoBbie Aannbie k reojionm ropnocTH ÜMJiHin. — M. All. Földt. Int. Évi Jel. az 1945 — 47. évekről, II. köt. 1951, 173 — 190. old., 1 térkép, ném., or. R. Hegedűs Gy. : Boba és Jánosháza vidéke földtani viszonyai. — Les conditions géologiques des environs de Boba et Jánosháza. — reojiornHecKiie ycjiOBHH paflOHOB cc. Eo6a h HH0inxa3a. — M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. az 1950. évről, 1953, 29—32. old., fr., or. R. Hegedűs Gy. Tregele K. : Csorna környékének földtani viszonyai. — Les con- ditions geologiques des environs de Csorna. — F eoiioruMecKne ycaoBiiH pafiOHa r. MopHa. — M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. az 1950. évről, 1953, 33 — 34. old., fr. or. R. Hegedűs Gy.—Sidó M. : A rudabányai vízkutató fúrás. — Le forage de recherche d’eau de Rudabánya. — Pa3BeaoMHoe öypeHHe Ha BOfly, npoBeaeHHoe b c. PyflaöaHbu — M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. az 1950 évről, 1953, 35—37. old. fr. or. R. Herrmann M. : A magmás kőzetek szövetének mennyiségi értelmezése. — Inter- prétation quantitative des s^ruetures des roches magmatiques. — KojnnjecTBCHHoe HCTOJiKOBaHue CTpyKTyp MarMaTimecKiix nopoa. — Földt. Közi. 83. köt. 4 — 6. sz. 129 — 137. old. 6 ábra, or. fr. R. Herrmann M. : A Bükk-hegvség fiatal harmadkori magmás kőzetei és tufái. — The igneous rocks of the neogen in the Bükk Mountains. — HeoreHHbie .vrarMaTMiecKHe nopoflbi b ropHOM MaccHBe Ekjkk. — O. T. M. Évk.T. III. 1952, 5 — 26. oldal., 1 térkép, 1 tábla, 7 ábra, 6 táblázat, or. ang. R. Horusitzky F. : A karsztvíz elhelyezkedése a Kárpát-medencében. — La location de l’eau karstique dans le bassin des Carpathes. — PacnojicweHHe KapcTOBbix boa b őacceÜHe KapnaTOB. — M. T. A. Műsz. Tud. Oszt. Közi. VIII. köt. 1. sz. 9 — 16. old., 4 ábra 1953. Horusitzky F. : Magyarországi kovaföldelőfordulásokról. — Les oeeurences de térré á silex en Hongrie. — MecTopowAeHHH KpeMHe3éMa BeHrpHH. — M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. az 1950. évről, 1953, 39 — 48. old., 1 térkép, 4 ábra, or. fr. R. Jakucs L. : Adatok néhány bükkhegvségi karsztforrás ismeretéhez. — Contri- butions á la connaissance de quelques sourres karstiques de la montrgne Bükk. — — rnApojionmecKne ycjiOBHH ceBepoBOCTOHHOii nacTH rop Eiokk. — M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. az 1950. évről, 1953, 49 — 60. old., fr. or. R. Jakucs L. : A Békebarlang felfedezése. — La découverte de la grotte »La Paix« — . OTKpbiTHe nemepbi hm. i>Mnp«. — Műv. Nép K., 1953, 94 oldal, 25 tábla. Jakucs L. : Forrásvédelem, egészségvédelem, természetvédelem. — La proteetion des sources, de la natúré et de la santé. — OxpaHemie hctohhhkob, 3ApaBooxpaHeHne, h oöopOHa npupoAbi. — Természet és Techn., új sorozat, 112. évf., 3. sz. 165 — 168. old., 7 képpel. Jánossy D. : Ritkább emlősök (Sicista, Apodemus, Asinus) a dorogi és mária- remetei késői pleisztocénből. — Neueres Vorkommen seltener Sáugetiere (Sicista, Apo- demus, Asinus) aus dem ungarlándisehen Spátpleistozán. — HoBbie MecTOnaxO/KACHHH mHTaiomHX (Sicista, Apodemus, As nus) b nneücToueHe BeHrpHH. — Földt. pegKHx MjieKonHTaioiiu-ix Közi. 83. évf. 10 — 12. sz. 41 Q — 436. old., 1 tábla, or. ném. R. Irodalomjegyzék 163 Jdnossy D. : A Lambrecht Kálmán barlang faunája. — La farmé de la grotte Koloinan Lambrecht. — ayna nemepbi hm. K. JlaMÖpex'ra. — Archeológiái Ér- tesítő, Vol. 80. 1953, 1. sz. 27 — 29. old., or. R. Jantsky B. : A demjéni limonitos mangánérc települési viszonyai. — Les con- ditions de gisement du minerai de manganése á limonite de Demjén. — Ycjiobhh 3ajieraHHH jhimohhtoboh MapraHueBOií pyabi paüOHa c. HeMbeH. — M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. az 1950. évről, 1953, 61 — 63. old., 2 ábra, f. or. R. Jantsky B. : A mecseki kristályos alaphegység földtani viszonyai. — Les condi- tions géologiques du socle cristallin du Mecsek/ — reojiorHMecKHe ycjiOBHH .mc^ickckhx KpHCTa.i.THHecKHX ochobhmx rop . — - M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. az 1950. évről, 1953, 65 — - 77. old. 2 térkép, 3 tábla, 1 ábra, fr. or. R. Jantsky A. : A Velencei-hegység földtani és kőzettani viszonyai. — Les conditions géologiques et pétrologiques de la montr gne de Velence. — T eojiornHecKHe h jihto- jiorHHecKHe ycjioBHH rop BeneHue. — M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. az 1950. évről, 1953, 79 — 81. old. fr. or. R. Jaskó S.— Méhes K. : Sátoraljaújhely és Sárospatak környékének geológiai leírása. — Geological description of the areas of Sátoraljaújhely and Sárospatak. — Feojiorn- necKHe onHcamie paiíOHOB rr. lUaTopajiHyftxeH h ÚlapouinaTaK. — M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. az 1945 — 47. évekről, II. köt. 1951, 65 — 73. old., 1 térkép, 2 tömbszelvény, ang. or. R. Jaskó S. : Bükkmogyorósd, Balaton, Szilvásvárad és Bélapátfalva környékének földtani leírása. — Description géologique de Bükkmogyorósd, Balaton, Szilvásvárad et Bélapátfalva. — reojiornnecKoe onncaHHe prcpecTHOCTeíí c BjoKKMOAbOpomg, 03. Eana- toh, cc. CHJiBaiuBapaA h EejianaT<{>a.iBa. — M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. az 1951. évről, 1953, 11 — 16. old. fr. or. R Jugovics L. : Zalaszántó — Zsidi-medence bazalthegyeinek (Tátika-csoport) fel- építése. — Dér Aufbau dér Basaltgebirge des Zalaszántó — Zsider Beckei (Tátika Gruppé). — CrpoeHHe 6a3a;ibTOBbix rop öacceüHa 3ajiacaHT0 — >Kha. — M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. az 1945 — 47. évekről, 1951, 259 — 309. old., 3 térkép, 2 fénykép, 5 szel- vény, or. ném. R. Kántás K. : A karsztvíz kimutatására alkalmazható geofizikai eljárások. — Les méthodes géophysiques de l’exploration des eaux karstiques. — reo(j)H3imecKHe Me- TOflbi, npwMeHHe.Mbie b nowcKax KapcTOBbix boa. — M. T. A. Műsz. Tud. Oszt. Közi. VIII. köt. 1. sz. 77—81. old. 1953. Kassai F. : A karsztvíznívó jelentősége és az ezzel kapcsolatos problémák. — Le niveau de l’eau karstiqué et les problémes y relatives. — YpoBeHb KapcTOBOH boám h CB«3aHHbie c 3Thm npo6.ne.Mbi. — M. T. A. Műsz. Tud. Oszt. Közi. VIII. köt. í.sz. 1953, 67— 75. old. Keöpe V. : Újabb adatok a magyar kar sztbibliográf iához. — Nouvelles données á la bibliographie liongroise du Karst. — HoBbie gaHHbie k BenrepcKoií ÖHÖJiHorpatjMH KapcTa. — Földr. Ért. II. évf. 2. fűz., 1953, 4. sz. 313. old., 546—551. old. Kessler H. : A lillafüredi Anna-barlang forrásai. - — Les sources karstiques de la grotte -Lnne á Lillafüred. — KapcTOBbie hctoühhkh nemepbi Ahhm b JlHJi.natjHopeAe. — Hidr. Közi. 33. évf. 1953, 1 — 2. sz. 60—65. old., 2 kép, 2 ábra, 5 tábl., or. R. Kiss J. : Vestige végétal dans la bauxite de Gánt. — JJpeBHHe ocraTKH b raHTC- kom öoKcme. — Acta Geol. T. II. 1 — 2. 1953, 63 — 66. old., 2 ábra, fr. or. Kiss J . : Ősmaradványok a gánti bauxitban. — Vestige végétal dans la bauxite de Gánt. — UpeBHne oct3tkh b raHTCKOM öOKCHTe. — Földt. Közi. 83. évf. 1 — 3. sz. 68 — 69. old., 2 ábra, fr. R. Kisvarsányi G. : Szarvaskő környékének földtani viszonyai. — La wehrlite de Szarvaskő. — BepjiHT H3 a. CapBamKO. — Földt. Közi. 83. évf. 1 — 3. sz. 24—34. old., 5 ábra, or., fr. R. 11* 164 Földtani Közlöny 84. kötet 1 — 2. füzet Koblencz V. — Xemecz E. : Huntit előfordulása Dorogon. — Huntite írom the Dorog mine, Dorog, Hungary. — MecTopo>KgeHne ryHTHTa b c. jfopore. — Földt. Közi. 83. évf. 10 — 12. sz. 391 — 395. old. 1 ábra, ír. R. Koch S. : A geokémia szerepe a földtani kutatásokban. — Le rőle de la géoeliimie dans les reeherclies géologiques. — Poab reoxHMHH b reojionmecKHX pa3BeAKax. — Földt. Közi. 83. évf. 1 — 3. sz. 78 — 86. 4 ábra. Koch S. : Az ember mint geokémiai tényező. — L’homme, un facteur géochimi- que. — MenoBeK, Kan reoxuMHnecKHH (JaKTop.’ — Térni, és Teclrn., 112. évL 1953, 2. sz., 69 — 73. old., 3 képpel. Koch S. : A Mád és Regéc környékén fekvő vasércelőfordulások genetikája. — La génétique des oecurences de minerai de fér des environs de Mád et Regéc. — Te- He3nc MecTopo>KAeHiiH >Kejie3Hon pyAbi paüOHOB cc. MaA h Pereg. — M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. az 1950. évről, 1953, 84 — 88. old., ír., or. R. Koch S. — Grasselly Gy. : The minerals of the sulpliide ore-deposite of Nagy- börzsöny. — HcKonaeMbie MecTopowAeHHg cepmiCTOH pygbi b HaAböepweHb. — - Acta Univ. Szeg., T. VI, 1952, 23 — 30. old., 3 tábl., or., R, angolul. Koch S. — Grasselly Gy. : Data on the oxidation of sulpliide-ore deposites. — — OKHaieHHe njiacTOB cepmiCTbix pyA. — Acta Univ. Szeg., T. VI. 1952, 1 — 21. old., 19 ábra., or., R, angolul. Kolosvdry G. : A mezozói Thecosmiliák óriásnövése. — Accroissement géant des Thecosmilias. — PiiraiiTCKHH pocT Tliecosmiliae Me3030iicKoro B03pacia. — Földt. Közi. 83. évf. 4 — 6. sz. 174 — 177. old., 2 ábra, or., fr., R. Kolosváry G. : Az árapály -öv ősélettani szempontból. — • Über die Gezeiten- zone in paláobiologischer Hinsicht. — K Bonpocy npujiHBHO otjihbhoh 30Hbi c tohkh 3peHHH naaeoHTOJiorHH. — Földt. Közi. 83. évf. 7 — 9. sz. 291 — 293. old., or., ném., R. Kolosváry G. : Mesterséges tengervíz hatása Clitliamalidákra. — The effect of artificial sea-water on Chthamalids. — Bamnine HcnyccTBeHHOÜ MopcKOh boám Ha Cirripedia. — O. T. M. Évk. T. III. 1952, 225 — 230. old., oroszul, ang., magy., R. Kolosváry G. : Stratigráfiai tanulmányok Magyarország fosszilis Balanidáinak alapján. — A stratigrapliieal study on somé tertiarv Balanids from Hungary. — — CTpararpa^HHecKne iiccjieAOBaHHH b cbh3h c MiioueHCKHMH npeACTaBHTejiHMH ce.M. Balanidae. — O. T. M. Évk., T. II. 1952, 233 — 236. old., 1 ábra, ang., or., R. Kolosváry G. : Ösztönélet az állatvilágban. — La vie instinctive des animaux. — Cthxhhh3H >KH3Hb b >khbothom MHpe. — Műv. Nép K., 1953, 42 oldal. Korim K. : A fúróhaladási szelvényezés jelentősége olajkutató fúrásoknál. — Méthode basée sur l’avancement de la sonde pour établir la coupe géologique des sondages á i’liuile. — floABHraHiie SypaBa, Kan .weTOA KappoTa>Ka npn 6ypeiiHn. — Földt. Közi. 83. évf. 1 — 3. sz. bü — 62. old., or., fr., R. Kovács L. : A Káváshegy jurakorú üledékeinek sztratigráfiai és mikrotektonikai viszonyai. — - Die stratigrafischen und mikrotektonischen Verháltnisse dér jurassischen Sedimente des Kávásberges. — CrpaTiirpaJmnecKHe h MiiKpoTeKTommecKiie ycjiOBHH ropcKHx ocagKOB ropw KaBaui. — M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. az 1945 — 47. évekről II. köt. 1951, 191 — 220. old., néni., or., R, 1 térkép, 4 szelvény. Kovács L. : Nyirád környékének földtani viszonyai. — Die geologischen Verhált- nisse dér Umgebung von Nyirád. — TeojionmecKiie ycjioBiia pátion a HbHpaAa. — M. Áll. Földt. Int. Évijei, az 1945 — 47. évekről, II. köt., 1951, 221 — 246. old., 1 térkép, 1 szelvény, ném., or., R. Kovács L. : A Mecsekhegység felső-dogger rétegei. — Les couohes du Dogger supérieur de, la montagne Mecsek. BepxHe-AOrrepcKHe cjioh rop Ménén. — M. All. Földt. Int. Évi Jel. az 1950. évről, 88 — 95. old., fr., or., R. Kőrössy L. : Adatok az Alföld északnyugati részének földtani ismeretéhez. — Contributions á la connaissance de la géologie de la partié nord-ouest de 1’ Alföld. — Irodalomjegyzék 165 — flaHHbie k 3H3HHK) reojionmecKiix ycJiOBHtí BeHrepcKOH Hh3mchhocth. — Földt. Közi. 83. köt. 1 — 3. sz. 3 — 12. old., 2 ábra, or., ír., R. Kretzoi M. : A legidősebb magyar ősemlős-lelet. — Ke plus ancien vestige fossile de mammifére en Hongrie. — /IpeBneiiiiiHe oct3tkh M.aeKonnTaroiniix BeHrpHH. — — Földt. Közi. 83. köt. 7—9. sz. 273 — 277. old., or., ír., R. Kretzoi M. : A Zalavidék földtani viszonyai. ■ — Les conditions géologiqnes de^ la région de Zala. — reojiorrmecKHe ycjiOBun oőjiacra 3ajia. — M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. az 1950. évről, 1953, 97 — 99. old., ír., or., R. Kretzoi M. : A negyedkor taglalása gerinces fauna alapján. — La division du Ouaternaire á la base du fauné des vertebrés. — PacmieHeHHe BeTBepraHHOro nepnoga Ha 0CH0B3HHH (fiayHbi n03B0H0MHbix — • Alföldi Kongresszus, Ak. K., 1953, 89 — 99. old., hozzászólásokkal. Kretzoi M. : Ouatemary geology and the Vertebrate Fauna. — PacrnieneHHe MeTBepTHMHoro nepnoga Ha ochob3hhh cjiayHbi n03B0H0HHbix — Acta Geol. T. II. 1 — 2. 1953, 67 — 77. old., angolul, or., R. Kriván P. : A pleisztocén földtörténeti ritmusai. Az új szintézis. — Les rhythmes chronologiques du Pleistocéne. Une synthése nouvelle. — T eoxpOHOJionwecKaa pnrr- MHHHOCTb njiCHCToneHa’ — Alföldi Kongresszus, Ak. K. 1953, 71 — 87. old., hozzá- szólásokkal. Kriván P. : Die erdgeschichtlichen Rliytmen des Pleistozánzeitalters. — reoxpoHO/iorHHecKaH punvumHOCTb rmeHcroueHa — Acta Geol. T. IL 1 — 2. 1953, 79 — - 90. old., 1 ábra, németül, or., R. Kriván P. : Die Bildung dér Karbonatsedimente im Zwischengebiet von Donau und Theiss. — 06pa30BaHHe KapöoHaTHbix nopog b oöJiacTH MOKgy JJyHaeM H Thccoh. — Acta Geol. T. II. 1—2. 1953, 91 — 108. old., 8 ábra, németül, or., R. Kulhay Gy. : Jelentés a Csizi-medeneében végzett földtani felvételről. — Compte rendű du lévé géolog'que du Bassin de / Csíz. — Óméi no reojiormiecKOH CbéMKe, npoBegeHHOH b MH3CK0M-6accehHe. — M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. az 1941 — 42. évről (Záró kötet), 1953, 35 — 42. old., 1 térkép, fr., or., R. Kulhay Gy. — Jantsky B. : A Borló-, Gyil- és Háthegység földtani felépítése. — La structure géolcg;que des montagnes Borló, Gyil et Hát. — reoJiorimecKaH CTpyK- Typa rop Eopjio, JJbHJT h XaT. — M. Áll. Földt. Int. Évijei, az 1941 — 42. évről (Záró kötet), 1953, 55 — 63. old., 1 térkép, fr., or., R. Láng S. : A Szentendre — Visegrádi hegység felszíne. — Morphologie de la mon- tagne Szentendre — Visegrád. — MopijioJiorHqecKHH npotjuuib rop CeHT3Hgpe— BHinerpag. — Földr. Ért. II. évf. 1953, 4. sz. 447 — 469. old., 5 ábra. Láng S. : A Pilis morfológiája. — La morphologie de la montagne Pilis. ■ — Mop- n3HKO-reorpa(j)HMecKHe iiccjiegOBaHHH b CpegHHX-ropax CeBepHoü BeHrpnH. — Földr. Közi., új folyam. I. (77). köt. 1953, 1 — 2. sz. 21 — 64. oldal., 1 térkép, or., ném., R. Leél-Össy S. : A Cserszegtomaji kútbarlang Hévíz mellett. — La grotte-puisard de Cserszegtomaj piés de Hévíz. — UlaxTHan neigepa b MepcerroMaü. — Term. és Techn., új sor. 112. évf. 1953, 2. sz. 112 — 113. old., 2 ábra. Leél-Össy S. : Geomorfológiai megfigyelések Baja és Bátaszék vidékén. — Obser- vations géomorpholcgiques dans les envircns de Baja et Bátaszék. — T eOMOp(|)OJio- rHMecKwe HaSjuogeHUH b OKpecTHOcm rr. Eaim h EaTaceK. ■ — • Födr. Közi., új folyam, I. (77). köt. 1 — 2. sz. 1953, 1 térkép. Leél-Össy S. : Karszt- és barlangkutatás a Szalonnai-karszton. — L’exploration du Karst et de la grotte á Szalonna. — klccjiegOBaHHH Kapóra n nemep b KapcTOBbix OTJio>KeHHHx b c. CajiOHHa. — Hidr. Közi. 33. évf. 1953, 1 — 2. sz. 67 — 70. old., or., R. 166 Földtani Közlöny 84. kötet 1 — 2. füzet Leél-Össy S. : A Cserszegtomaji kútbarlang. — La grotte-puisard de Cserszeg- tomaj. — UlaxTHan nemepa b HepcerroMaií. — Hidr. Közi. 33. évf., 1953. 7 — 8. sz. 309 — 313. old., 3 ábra, or., R. Leél-Össy S. : A Rákosvidék geomorfológiája. — La géomorphologie des environs de Rákos. — TeoMop^ojiorHH paftOHa p. Panom. — Földr .Ért. II. évf. 1953, 1. sz. 70 — 86. old., 2 térkép. Leél-Össy S. : Geomorfológiai és hidrológiai vizsgálatok a Szalonnái karszton. — Reeherches géomorpliologiques et hydrologiques sur le Karst de Szalonna. — Teo- MopijjojionmecKne h rHgporeojionmecKHé nccjieaoBaHun Ha KapcTOBoü TqpHTopmi b c. CanOHHa. — Földr. Ért. II. évf. 1953, 3. sz. 323 — 335. old., 4 ábra. Lengyel E. : Mangánérc-nyomok a Kőszegi-hegységben. — An occurence of man- ganese őre in the Kőszeg Momitains. — Cjiegbi MapraHijeBbix pyg rop Kécer — Földt. Közi. 83. évf. 10 — 12. sz. 360 — 368. old., 2 ábra, or., ang., R. Lengyel E. : A Dunazughegység andezitterületének felépítése. — La structure du terrain volcanique de la nionta ;ne Dimazug. - CTpoenne 3Hge3HT0B0H oOjiacra rop HyHa3yr. — M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. az 1951. évről, 1953, 17 — 29. old., 1 ábra, fr., or., R. Liffa A. : Geológiai jegyzetek Abaujvár környékéről. — Notices géologiques des énvirons de Abaujvár. — reononmecKHe 3an«CKH H3 orcpecTHOcra c. AöayiÍBap. — M. Áll.Földt. Int. Évi Jel. az 1943. évről (Befejező rész), 1953, 69 — 72. old., fr., or., R. Liffa A. : Jelentés az 1947. évben Gönc és környékén végzett reambuláló geológiai felvételről. — Compte rendű des études géologiques réambulatives dans les environs de Gönc en 1947. — É°KJiaa o peaMÓynauHOHHbix CbéMKax, npon3BegeHHbix b 1947 rogy b paüOHe TéHU. — M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. az 1945 — 47. évekről, 1951, 75 — 83. old. fr., or., R. Liffa A. : Gönc, Fony, Telkibánya és Alsókéked közötti terület földtani iijra- térképezése. — Le lévé géologique réambulatif du territoire situé entre Gönc, Fony, Telkibánya et Alsókéked. - TeojiorMMecKoe nepeKapTorpaijmpoBaHHe TeppHTopnH, Haxo- AHmeüCH Meway cc. TéHu, OHb, TejiKHÖaHbH h ÁjibinoKeKea. — M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. az 1950. évről, 1953, 101 — 102. old., fr., or., R. Liffa A. : A Tokaj i-hegység perlitelőfordulásai. — Les occurenees de perlite de la montagne de Tokaj. - fíepnHTOBbie MecTopo>KaeHHH ToKaüCKHX rop. — M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. az 1951. évről, 1953, 31 — -48. old., 15 ábra, fr., or., R. Liffa A. : Telkibánya környékének földtana és kőzettana. — La géologie et la pétrographie des environs de Telkibánya. - reo;iorHH h neTporpatJwa OKpecTHOcrn c. TejiKHÖanba. — M. Áll. Földt. Int. Évk., 41. köt. 3. fűz., 1953., 79 oldal, 1 térkép, 2 tábla, fr., or., R. Liffa A. : Magyarország hidrológiai atlasza. 1. Folyóink vízgyűjtője. 2. A Sajó, 108. oldal. — nigpojiornqecKHH ariac BeHrpHH. — Magyarország hichológiai atlasza. 2. Hidrometeorológiai adatok. 1. Csapadékviszonyok . 102. oldal. — L’Atlas hydrologi- que de la Hongrie. — Szerk. a Vízgazdálkodási Tud. Kutató Intézet, 1952. Majzon L. — Sarló K. — Szalai T. : Az Erzsébet-sósfürdő artézi kútja. — Le puits artésien du bain sálé »Erzsébet«. - ApTe3naHCKHií KOJiogeu coneHOü 6aHbH »3p- >Ke6eT« — M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. az 1941 — 42. évről (Záró kötet), 1953, 17 — 22. old., 1 ábra, fr., or., R. Majzon L. : Adatok a délszlovákiai, dunamenti katti-rétegek faimájához. — Contributions á la connaissance de la fauné des couches chattiennes le long du Danube, en Slovaquie mér dionale. — JJaHHbie k 4>ayHe npngyHaHCKHx xarrcKHX cJioeB kukhoíí CuoBaKHH. — M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. az 1941 — 42. évről (Záró kötet), 1953,31 — 33. old., fr., or. R. Majzon L. : Fúrólaboratóriumi Foraminifera-vizsgálatok. — Les reeherches de Foraminiféres du laboratoire des forages. — HcaiegOBaHHH (jiopaMHimmjjep b uaöopa- Irodalomjegyzék 167 TopnH rjiyőoKHX SypeHHÜ. — M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. az 1941 — 42. évről (Záró kötet), 1953, 83— 85. old. ír., or., R. Majzon L. : Vizsgálatok a mikropaleontológiai laboratóriumban. — Les recherches du laboratoire micr paléontologique. \ — IlccaCAonaHUH b mh xpona Jieo htoji o r h h e c koh JiaöopaTOpMH. — M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. az 1941 — 42. évről (Záró kötet), 1953, 87 — 88. old., ír., or., R. Majzon L. : A fúrólaboratórium mikrofaunisztikai vizsgálatai. — Les recherches microfaunistiques du laboratore des forages. — MHKpo(|)ayHHCTimecKne uccjie/iOBaHHH jiaöopaTopnH öypeHHH. — M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. az 1943. évről (Befejező rész), 1953, 79— 81. oldal, fr., or., R. Majzon L. : Újabb adatok Szilvásvárad és Csernely közötti terület geológiájához. — Recent data to the geology of the territory between Szilvásvárad and Csernely. _ — — HoBbie AaHHbie no reojiornn TeppuTopun MOK/iy cc. CmibBamBapaA h MepHejib. — M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. az 1945 — 47. évekről II. köt., 1951, 99 — 109. old., or., ang., R. Majzon L. : Bükkszéken és környékén javasolt fúráspontok. — Suggested drilling sites at Bükkszék and its environs. — ílpeflJio>KeHHbie Mecra ajih öypeHHH b c. Bjokkcckc h erő OKpecTuocTM. — M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. az 1945 — 47. évekről II. köt., 1951, 111 — 120. old., 1 térkép, or., ang., R. Majzon L. : Adatok Párád és Fedémes környékének rétegtanához. — - Data to the stratigraphy of the environs of Párád and Éeuémes. — jjauHbie no H3y<íeHHio c.Tpararpacj)HH b paiíOHax cc. IlapaA h OefleMem. — M. Áll. Földt. Évi Jel. az 1945 47. évekről II. köt., 1951, 135 — 449. old., or., ang. R, 1 térkép. Majzon L. : Szentgál és Herend környékének földtani viszonyai. — The geological conditions in the environs of Herend — Szentgál. — reojionmecicue ycnoBHH paiiona cc. Cemraji n XepeHA. — M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. az 1945 — 47. évekről II. köt., 1951 247 — 252. old., 1 térkép, or., ang., R. Majzon L. : Fúrólaboratóriumi rétegminta- vizsgálatok. — Investigations of boring-samples in our laboratory. — MccjieAOBaHHH iuiacTOBbix oöpa3poB b jiaöopaTo- piiH öypeHHH. — M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. az 1945 — 47. évekről II. köt., 1951, 317 320. old., or., ang. R Majzon L. : A mélyfúrások rétegmintáinak vizsgálata. — The examination of the strata-sam les of deep-borings. — HccneAOBaHHe 0Öpa3U0B cnoeB rnyöOKHX öy- peHHH. — M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. az 1945 — 47. évekről II. köt., 1951,321 327. old., or., ang., R. Majzon L. : Foraminifera-vizsgálatok a mélyfúrási laboratóriumban. — Fora- minifera investigations in the deep-boring laboratory. — HccJieAOBaHHH opaMHHH(j)ep b jiaöopaTopHH rJiyöoKHX öypeHHH. — M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. az 1945 — 47. évek- ről II. köt., 1951, 329 — 337. old., or., ang., R. Majzon L. lásd Földvári A. — Csajághy G. — Majzon L. Majzon L. : Foraminiferás-fáciesek és rétegtani jelentőségük az olajkutatásban. — Les faciés á Foraminiféres et leur importance stratigraphique dans les recherches de l’hqile minérale. — Oapmi c OopaMHHH^epaMH h hx CTpaTnrpa(J)HqecKoe 3HaqeHHe b pa3BeAKe no HeKHOH^acTH Me3é(})enbAa. — Földr. Ért. II. évf., 1953, 2. sz. 218 — 233. old., 1 térkép, 3 szelv. Mauritz B. — Csajághy G. : Glauberit Perkupáról. — - Glauberite de Perkupa (com. de Borsod). - rjiayőepHT H3 a. Flepnyna (KoMHTaT BopniOA). — Földt. Közi. 83. köt. 10 — 12. sz. 396- — 397. old., 1 ábra, or., fr., R. 168 Földtani Közlöny 84. kötet 1 — 2. füzet Mauritz B. — Hegedűs M. — Szelényi ,T . : A kisvarsánvi meteorkő. — La météorite de Kisvarsány. — MeTeopurabiH KaivieHb H3 A- KmiiBapiiiaHb. — Földt. Közi. 83. köt. 4—6. sz. 138 — 144. old., 3 tábla, or., ír., R. Mauritz B. — Tolnay V. : A sajóhídvégi traehit és trachittufa. — Le traekite et són tuf de Sajóliídvég. — TpaxHT n erő TyKHHbi b AüKe. — Földt. Közi. 83. köt. 1 — 3. sz. 62 — 66. old. Mészáros M. : Újabb szerkezetvizsgálatok agyagpalákon a Bükkhegység déli részén. — Nouvel examen des argiles schisteuses de la mcntagne Bükk. — HoBbie HccaeAOBaHHB Ha rjiHHHCTbix cjiaHuax b ropax Eíokk. — Földt. Közi. 83. köt. 10—12. sz. 369 — 375. old., 6 ábra. Mezősi J . : Kékes és Galyatető környékén végzett földtani térképezés. - — Le lévé géolog’que dans les environs des monts Kékes et Galyatető. - PeoJiormiecKaH CbéMKa, , npon3Be,neHHaH b paüOHax rop KeKeiu h rajibHTeTé. — M. All. Földt. Int. Évi Tel. az 1950. évről, 1953, 103 — 112. old., 1 térkép, ír., or., R. Mezősi J. : Jelentés a Ny-i Mátrában végzett kőzettani térképezésről. — Le lévé pétrographique de la partié oeeidentale de la mcntagne Mátra. — ÉOKJiafl o jihto- jionmecKOH cbéMne, np0H3BeAeHH0H b 3anaAH0ü uaera rop MaTpa. - — M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. az 1951. évről, 1953, 49 — 52. old. Mezősi J . — Donáth É. : Investigation of tlie dissolved and floating matériái of the Tisza and Maros. — HccjieflOBamie MaTepnaaa, HeceHHOro THeceft h Mapouieiw b pacTBOpeHHOM C0CT0HHHH. — Acta Univ. Szeg. T. VI. 1952, 31 — 46. old., 10 ábra, 6 tábl., or., R. Miháltz I . : Az Alföld negyedkori üledékeinek tagolódása. — La division des sédiments quatemaires de 1’ Alföld.— PacMjieHemie neTBepTHHHbix ocagKOB BeHrepcKOií Hh3M0hhocth. — Alföldi Kongresszus, Ak. K. 1953, 101 — 114. old., 1 szelvény. Miháltz I. : La division des sédiments quatemaires de 1’ Alföld. — PacH.ienenHe HeTBepTHHHbix ocagKOB BeHrepcKOü HH3MeHH0CTO. — Aeta Geol. T. II. 1 — 2, 1953, 109 — 120. old., 4 szelvény, franciául, or., R. Miháltz I. : A Duna-Tisza köze déli részének földtani felvétele. — Le lévé géo- logíque de la partié méridionale de l’Entre-deux-fleuves Danube-Tisza. — Teojio- nmecKan CbéMKa iokhoíí Hacra oöjiac™ MOKfly JJyHaeM h Thccoh — M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. az 1950. évről, 1953, 113 — 143. old., ír., or., R, 2 térkép. Miháltz I. : Dél-Dunántúl keleti részének földtani felépítése. — Le lévé géologi- que de la partié orientale du Transdanubie méridional. — TeojionmecKaH ciéy.Ka BOCTOHHbix yuacTKOB k))khoh Hacra 3aayHaiicK0H oöjiacTH — M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. az 1951. évről, 1953, 53 — 59. old., ír., or., R. Miháltz I. : Az Észak-Alföld keleti részének földtani térképezése. — Lévé géo- logique de la partié orientale de 1’ Alföld septentrional., — reojionmecKafl CbéMKa BOCTOHHbix yqacTKOB ceBepHOü HacTii Hii3MeHH0CTH. — M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. az 1951. évről, 1953, 61 — 68. old., fr., or., R. Mihály iné Lányi I . : A magyarországi löszváltozatok és egyéb hullóporos kép- ződménvek osztályozása. — Classificatíon des variét és du loess de Hongrie et d’autres formatións de poussiére éohqup. — K.iaccH(})HKaunH BeHrepcKHX pa3H0BHAH0CTeii Jiecca h npOHiix o6pa30BaHHH Cbinyqeü nbum. — Alföldi Kongresszus, Ak. K. 1953, 5 — 17. old., 10 ábra. Irodalomjegyzék 169 Mihályiné Lányi I. : KjiaccmjiHKauHH BeHrepciaix pa3H0BHgH0CTeü jiecca h npoqnx o6pa30BaHHíí cbinyqeií ribi.au. — Classification des variétés du loess de Hongrie et d’autres formations de poussiére éolique. — Acta Geol. T. II. 1 — 2, 1953, 121 — 134. old., 8 tábl., oroszul, fr., R. Mircsink M. F. : Kőolaj bányászati földtan. — Géologie de l’exploitation de l’huile minérale. — HetjrrenpOMbiCJiOBafl reojioniH. — Ford.: Kőrössy L., soksz. Nehézip. K. K. 1952, 1195. óla. Nemecz E. : Az agyagásványok kristályszerkezete és röntgenvizsgálata. — La structure eristalline et l’examen radioseopique des minéraux argileux. — Kpncxaji- jniqecKoe cTpoeHtie h peHTreHOBoe uccjiegoBaHHe rjiHHHCTbix MHHepajiOB. — Földt. Közi. 83. köt. 4 — 6. sz. 182 — 196. old., 2 tábl. Nemecz E. : A bauxit vasásványai. — írón minerals of bauxite. — >Kejie3HCTbie MHHepajibi 6okchtob. — Földt. Közi. 83. köt. 10 — 12. sz: 333—343. old., 1 ábra, or., ang., R. Nemecz E. : Halloysit Gyöngyösorosziból. — Halloysite de Gyöngyösoroszi. — rajuiya3HT H3 g. JléHgbémopocH. — Földt. Közi. 83. köt. 10 — 12. sz. 398 — 400. old., 3 abra. Nemecz E. : Szilikátásványok és azok teleptana. 1 . Szilikátásvánvok kristály- kémiája, bevezetéssel a belső szerkezet elméletébe. - — Les minéraux de silieate et leur lieu de gisement. La cristallocliimie des minéraux de silieate et introduetion dans la théorie de la eonstruction int eme. - CHJiHKaTHbie MHHepajibi h hx MecTopowgeHHe. 1. KpucTajuioxHMHH cHJiHKaTHbix MHHepajiOB h BBegeHne b TeopHK) hx BHyTpeHHero CTpoemiH. — Veszprém, 1953, 398 oldal. Nemecz E. lásd Koblencz V. — Nemecz E. Noszky J . ifj. : A Szentgál, Hemád, Márkó, Városlőd-környéki juraterületek földtani felvétele. — Le lévé géolog;que des terrains jurassiques des environs de Szentgál, Herend, Márkó. Városlőd. — reojiorHqecKan cieMKa ropcKHX TeppHTopHH paiiOHOB cc. CeHTran, XepeHg, Mapxo h Bapouuiég. — M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. az 1941 — 42. évről (Záró kötet), 1953, 3 — 6. old., fr., or., R. Noszky J . ifj. : Előzetes jelentés a Szent gál-környéki földtani felvételről. — Compte rendű préb'minaire du lévé géolog-'que des environs de Szentgál. — ripeg- BapiiTejibHoe cooőmeHiie 0 reojiornqecKOH CbéMKe, npoBegeHHOü b paüoHe CeHTrana. — M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. az 1943. évről (Befejező rész), 3- — 6. old., fr., or., R. Noszky J. — Hegedűs Gy. : Jelentés az 1946. évi Tokaj -liegységi traszkutatásokról. — A summary of the report on the examinations of trass-rowmaterials in the Tokaj mountains. — CooöuieHHe 0 TpaccoBbix nccjiegoBaHHHx b ropax TOKaü b 1946 rogy. — M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. az 1945 — 47. évekről II. köt., 1951, 85 — 97. old., 1 térkép, 2 szelvény. Noszky J . : A Meesekhegység ÉK-i szegélyének földtani vázlata. — Ésquisse géolog;que de la bordűré de NÉ de la Montagne Mecsek. — reojiornqeCKHH oqepK ceBepo-BOCTOHHOH OKpaHHbi rop MeqeK. — M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. az 1950. évről, 1953, 145—154. old., 2 térkép. Noszky J. lásd Sikabonyi L. — Noszky J. Orlov : Geodézia. — Géodésie. — reoge3HH. — Mezőgazd. K., 1952. Országos Meteorológiai Intézet : Felhők fölött — felhők alatt. — Au-dessus et au-dessous des nuages. — Hág oöJiaicaMH — nog oÖJiaKaMH. — Az Orsz. Meteor. Int. népszerű kiadványai II. köt., képekkel. Oszlaczky Sz. : A nagyalföldi geofizikai kutatások eredményeinek áttekintése. — Revue des résultats d’exploraticns gér plivs'qnes de 1 'Alföld. — OŐ3op pe3yjibTaT0B reo(})H3HqecKHX HCCJiegoBaHHií Ha BeHrepcKOü Hn3MeHH0CTH. — Alföldi Kongresszus, Ak. Kiadó, 1953, 51—58. old. 170 Földtani Közlöny 84. kötet 1 — 2. füzet Pdlfalvy I. : Fiatal harmadidőszaki növénymaradványok Fiizérradvány környé- kéről. — Restes de plante du l'ertiaire supérieur dans les environs de F üzérradvány . , — — KDHO-TpeTnqHbie pacTHTejibHbie ocTaTKH H3 OKpecTHOcra A- Oio3eppaaBaHb. — M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. az 1950. évről, 1953, 167 — 173. old., 1 tábla, ír., or., R. Pdlfalvy I. : Középső-miocén növények Magyaregregy környékéről. — Plante mioeénes moyennes des environs de M.gyaregregy. — CpeAHe-AwoueHOBbie pacTemm H3 OKpecTHOcm a. MagbíiparpeAb. — M. Áll" Földt. Int. Évi Jel. az 1950. évről, 1953, 175 — 180. oldi, 1 tábla, ír., or., R. Pantó G. : Jelentés az 1946. évi nagy börzsönyi bányageológiai felvételről. — Geology of the Nagybörzsöny őre deposit% — FopHO-reo.TOrnqecKHe iiccaeAOBaHHfl b paüoHe HaAbóépwéHb. — M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. az 1945 — 47. évekről II. kötet, 1951, 2 térképpel, 163 — 171. oldal. Pantó G. : Bányaföldtani felvétel Gyöngyösoroszin. — Re lévé des gites métalli- ques dans les environs de Gvöngyósoroszi. — ropHoreononwecKaH CbéMKa b a. ílbéHAbémopocH. — M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. az 1950. évről, 1953, 1 térképpel, 155 — 163. old., fr., or., R. Papp F. : Ásvány- és gyógyvizeink keletkezése. — L’origine de nos eaux minérales. — reHe3HC MimepaAbHbix boa b BeHrpmi. — Term. és Teclm., új sorozat 112. évf. 7. sz. 421—422. old. Papp F. — Kertész P. — Meizl 1. : Kőzethatározó. — Manuel pour la détermi- nation des roches. — OnpeAeAHrenb ropHbix nopoA- — Tank. K., 1953, 20 tábla, 200 oldal. Pávai — Vájná F. : Az alföldi Dunamellék rétegtana és hegységszerkezete. — Stratigraphieet tectonique des bords du Danube en 1’ Alföld (Grande-Plaine Hongroise). — CTpaTHrpatjjnH n TeKTOHHKa npHAyHaücKOH naera Hh3mchhocth. — M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. az 1951. évről, 1953, 69 — 74. old., fr., or., R. Pécsi A. : Kőzettérképek. — Cartes pétrograpliiques. — IleTporpaiJjnaecKH KapTbi. — Földt. Közi. 83. köt. 1 — 3. sz. 66. old., 1 térkép. Pécsi M. : Morfológiai megfigyelések a Duna völgyében Dunabogdány — Szent- endre és Nógrádverőce — Dunakeszi között. — Observations morphologiques dans la vallée du Danube entre Dunabogdány — Szentendre et Nógrádverőce — Dunakeszi. — Mop4>ononmecKHe HaöjuoAeHHH b AOJijme yHaa. — Földr. Ért. II. köt. 2. fűz., 1953, 149 — 175. old., 13 ábra, 1 térkép. Pojják T. : A Börzsönyhegység ÉK-i előterében és a hegység É-i részén végzett földtani kutatások. — Des recherches géologiques dans les abords de NE du Börzsöny* et dans la partié septentrionale de cette montagne. — ■ T eoJioriwecKHe nccneAOBaHHH, npOBeAeHHbie b ceBepo-BocroqHOM nepeAHeM xpaio h b ceBepHOií qacra rop BépwéHb. — M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. az 1950. évről, . 1 953, 181 — -191. old., 1 térkép, fr., or., R. Rakusz Gy. — Strausz L. : A Villányi-hegység földtana. — La géologie de a mon- tagne de Villány*. — reononia BuAJiaHbCKHX rop. — M. Áll. Földt. Int. Évk. 41. köt. 2. fűz., 1953, 44 oldal, 1 térkép. Renner J. : A geofizikai kutatások jelenlegi helyzete. — La situation actuelle des recherches géophysiques. — HacToamee nonoweHHe reoi{iH3nqecKHx noncKOB. — - Mérnöki Továbbképző Intézet előadássorozatából, Felsőoktatási J egyzetellátó, 1953, 45 oldal. Rónai A. : Az 1950. évi Duna-Tisza-közi talaj vízmegfigy elő munkálatok. — Les travaux de l’observation de l’eau souterraine dans l’Entre-deux-fleuves Danube-Tisza, en 1950. — PaöoTbi, npOBeAeHHbie 8^1950 r. b oSjiacTu MOKAy JIyHaeM H Tnccoií ajih HaóAioAeHHH rpyHTOBbix boa. — M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. az 1950. évről, 1953, 193 — 208. old., 2 térkép, 5 ábra, fr., or., R. Rónai A . : Az 1951 . évi talaj víztérképezés. — Le lévé d’eau souterraine en 1951 — — KaprapoBaHue rpyHTOBOü boám, npon3BeAeHHoe b 1951. r. — M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. az 1951. évről, 1953, 75—82. old., 1 térkép, fr., or., R. Irodalomjegyzék 171 Rónai A. : Alföldi talajvízproblémák. — Les problémes des eaux souterraines de f Alföld. — npoó.ne.Mbt nofl3eMHbix boa BenrepcKOÜ Hn3.\ieHH0CTH. — Alföldi Kong- resszus, Ak. K. 1953, 41 — 45. old. Hozzászólásokkal. Rotaridesz M. : Néhány alföldi lelőhely pleisztocén molluszka-famiájának ismer- tetése. — La faiine de mollusques pleistocénes de quelques lieux fossihféres de 1’ Alföld. — — OiiHcaHHe njieHCToueHOBbix mojijhockobhx KaeHHH Hh3- MeHHOCTH. — M. All. Földt. Int. Évi Jel. az 1950. évről, 1953, 209 — 210. old., fr., I or., R. Sárkány S. — • Stieber J. : Előzetes jelentés a varbói Lambreelit Kálmán barlang 1952-es feltárásából származó faszenek anthrakotómiai vizsgálatának eredményeiről. — L’examen des charbons de bois de la grotte K. Lambrecht. — flpeBecHbiií yro.ib H3 neinepbi hm. K. Jla.MŐpexTa. — Archeológiái Értesítő, Vol. 80, 1. sz. 1953, 29—30. old.,or., R. Sidó M. — Sikabonyi L. : Az urkuti és eplényi mangánérc-terület mikropaleonto- lógiai kiértékelése. — L’évaluation micropaléontologique du terrain manganésifére d Úrkút et d’Eplény. — MHKponajieoHTOJiorHHecKan . opeHKa b oöjiacra Mapramj boh pyflbi b MecTHOCTHX cc. YpKyT h SnjieHb. — Földt. Közi. 83. köt. 10 — 12. sz. 401 — 418. old., 1 ábra, or., fr., R. Sidó M. lásd Hegedűs Gy. — Sidó M. Sikabonyi L. — Noszky J . : Karbonátos mangánüledékek a Bakony-hegvségben — Accumulations de minérai manganésiféres dans la montagne Bakony. — Harcon- jieHHH KapöOHaTHbix MapraHueBbix pya b ropax EaKOHb. — Földt. Közi. 83. köt. 10 — 12. z. 344 — 359. old., 1 szelvény, 6 ábra, fr., or., R. Sikabonyi L. lásd Sidó M. — Sikabonyi L. Sólyom F. : Az Északi -Vértem és a Déli-Gerecse földtani felvétele. — Le lévé géologique du Vértes septentrional et du Gerecse méridional. — T eojTOrHMecKaa CbéMKa b ceBepHOH nacTH rop Bepieui h kokhoh qacrn rop repeue. — M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. az 1950. évről. 1953, 221—231. old. fr. or. R. Soó R. : Fejlődéstörténeti növényrendszertan. Egyetemi tankönyv. — Systémati- que botanique. — EoTammecKaH cucTeMaTHKa. — Tank. K., 1953, 518 oldal, 378 ábra, 12 tábla. Sümeghy J. : A Duna-Tisza csatorna dunaharaszti szakaszának kutatófúrásai. — Schurf-Bohrungen des Donau-Theiss Kanals im Abschnitte Dunaharaszti. - — Teo- jiorH^ecKne aaHHbie yqacTKa HyHaxapac™ JtyHaHCKO-THCcaitcKoro KaHana. — M. All. Földt. Int. Évi Jel. az 1945 — 47. évekről II. köt., 1951, 3 — 14. old., 3 szelvény. Sümeghy J . : A Duna-Tisza csatorna alsónémedi-sári szakaszának kutatófúrásai. — Das geologische Profil des Alsónémeder-Sárier Abschnitt des Donau-Theiss-Kanals. — — reojTorrMecKHe aaHHbie y^acTKa AjmiOHeMegH-ILIapH HyHaHCKO-THCcaiíCKoro KaHana. — — M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. az 1945 — 47. évekről II. köt., 1951, 15 — 29. old., 2 szel- vény’, or., ném., R. Sümeghy J. : A Tiszaszabályozás földtani vonatkozásai. — Les données géologi- ques de la rectification de a Tisza. — TeojiorimecKHe Bonpocbi pery.aHpoBaiiHH peiK€Hb. — M. T. A. Műsz. Tud. Oszt. Közi. IX. köt. 1—4, 1953, 415—435. old., 2 ábra. Schmidt E. R. : A karsztvízjáratok kialakulásának geomeclianikája. — La géc~ méchanique du développement des galéries de l’eau karstique. — reoMexamiKa pa3~ BHTHH XOgOB KapCTOBOÍI BOflbl. — M. T. A. Műsz. Tud. Oszt. Közi. Vili. köt. 1. sz., 1953, 37—42. old. Schmidt E. R. : A karsztvízkérdés története és a leküzdésére vonatkozó munka a felszabadulásig. — L’histoire du probléme de l’eau karstique et des efforts de la vaincre — HcTopiiH npo6.ie.ubi KaperoBoit BOgbi h cTpeMJiemm npeoAOJieBaTb ee. — M. T. A. Műsz. Tud. Oszt. Közi., VIII. köt. 1. sz., 1953, 84 — 89. old. Schmidt E. R. : Az artézi kutak problémái. — Les problémes des puits de l’eau minérale. — npoó.ieubi MHHepajibHbix boa. — M. T. A. Műsz. Tud. Oszt. Közi. X. köt. 3—4. sz. 1953, 361—368. old. Schmidt E. R. : Adalék a redőzés és a gyűrt lánchegység-képződés geomechaniká- jához. — Certaines données coneemant le géoméchanisme des plissages et la formation des montagnes. — 0 reouexamiKe CKJiaAHaTocra n 0ópa30BaHiin CK.iaAuaToö perrn rop- I I Hbix xpeÖTOB. — Bány. Lapok, 8 (86). évf. 3. sz., 1953, 160 — 162. old., 4 ábra. Schmidt E. R. : Geomechanikai jegyzetek a Dunazug hegyvidék hegyszerkezetéhez — Xotes géoméchaniques sur la construction des montagnes de »Dunazug«. — Teo uexaHimecKne npnuenaHim k reoieKTOHHKe ropHOro paiiOHa JIyHa3yr. — Bány. Lapok 8 (86). évf. 4. sz., 1953, 190 — 192. old. Schmidt E. R\ : Karszt- és karsztos hévíz-forrásaink geomechanikai alapjai. — Les bases géomechaniques de nos sources thermales karskques. — F eouexanHiecKHo ocHOBbi BeHrepcKiix hctomhhkob KapcTOBbix h KapcTOBO-TepMimecKHX boa. — Bány. Lapok 8 (86). évf. 8. sz., 1953, 398 — 410. old., 5 ábra. Schmidt E. R. : A liidrogeológia néhány geomechanikai vonatkozásáról. — Quel- ! , ques relations géomechaniques de l’hydrogéologie. — O HeKOTopbix reouexaHHpecKnx ^ 3aBHCiiuocTHX b niApojioruH. — Bány.' Lapok 8 (86). évf. 12. sz., 1953, 588 — 590. j old., 1 ábra. Schmidt E. R. : A magyarországi magmaprovincia kérdése geomechanikai meg- j • viláeításban. — Les problémes géoméchaniques de la province de magma de Hongrie. j j — PaccuoTpeHue MecT 3ajieraHHH MaruaranecKHx nopoA Ha TeppHTopun BeHrpHH c topkh 3peHHH reouexaHHKH. — Bány. Lapok 8 (86). évf. 11. sz., 1953, 566 — 568. old., 1 ábra. • Schréter Z. : Ózd — Tornaija (Safarikovo) vonalától keletre eső harmadkori terület . földtani viszonyai. — Conditions géolog'ques du territoire süué á l’est de la ligne Ózd- . “ Tornaija (Safarikovo). — reojionmecKne yaioBim TpeTUHHOH TeppHTopHH, HaxoAflmeücH ' K BOCTOKy ot .nHHiiii Ü3A — TopHajitH. — M. All. Föidt. Int. Évi Jel. az 1943. é\Tről ] (Befejező rész), 1953, 51 — 60. old., 1 térkép, fr., or., R. Schréter Z. : Jelentés a további ásványolaj feltárások irányítása érdekében Bükk- j szék környékén végzett földtani vizsgálatokról. — Bericlit úiber die geologischen Unter- suchungen in dér LTmgebimg von Bükkszék zwecks planmássiger Anlage dér Erdői- I schürfungen. — JJOKJiaA o reojionwecKnx uccneAOBaHHHX, np0H3BeAeHHbix b paüOHe BioKKceK b HHTepecax Aa^BHeiíuiero nnaHupoBaHHa AOÖbWH HeKAeHHn npecHOBOgHoro ii3BecTHHKa Ha OKpaHHax rop ByAbi n rop Tepeue. — — M. Áu. Foidt. Int. É»'i Jel. az 1951. évről, 1953, 1 1 1 — 150. old., ír., or., R. Schréter Z. : A Kesztölc — F sztergom -környéki harmadkon dombvidék. — La région des collines tertiaires des environs de Kesztölc— Esztergom. — T pCTHanaa xoriMHCTan MecTHOCTb, HaxoABuiaHcn b OKpecTHocm c. Kecréjibii u r. ScTeproM. — M. All. Földt. Int. Éri Jel. az 19ol. évről, 1953, 151 — 156. old., fr., or., R. Schréter Z. : Földtani vizsgálatok Nagyvisnvó vidékén. — Recherches géologi- ques aux environs de Nagyvisnyó. — reojiorimecKMe HCcaeAOBamm b paiíone c, HaAbBHUiHbé. — M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. az 1951. évről, 1953, 157 — 167. old. fr., or., R. Stefanovits P. : Az Alföld talajnemei és azok eredete. — Les différentes types de sol de l’Álföld et leur origine. — Pa3Hbie bham iioub BeHrepcKOií Hn3MeHH0CTn n nx re«e3nc. — Alföldi Kongr., Ak. K., 1953, 36 — 40. old., hozzászólásokkal. Strausz L. : Felső-pannóniai ősmaradványok Pécs környékéről . — Oberpannon- versteinerungen aus dér Umgebung von Fünfkirehen. — jJpeBHiie ocTaTKH H3 BepxHe- IlaHHOHCKHX cnoeB OKpecTHOCTii r. rieu. — Földt. Közi. 83. köt. 4 — 6. sz. 163 — 168. old., 3 tabia, or., ném., R. Strausz L. : Neogén fáciesvizsgálatok szerepe az ásványolaj kutatásban . — Le rőle de l’étude des A'acié ; du Néogéie dans la prospection de l’huile minérale. — O ponti 4»amiajibHbix iiccneAOBaHHii HeoreHa b Hecjmmoft pa3BeAKe. — Földt. Közi. 83. köt. 7 — 9. sz. 287 — 290. óid., 1 ábra, fr., R. Strausz L. lásd Rakusz Gy. — Strausz L. Szabó P. Z. : A Mecsek hegység. — La montagne Mecsek. — Topbi Meiei< . — Terin, és Techn. új sor., 1 12. évi. 1 1. sz., 1953, 664 — 669. old., 10 kép, 4 abra. Szabó P. Z. : A természeti földrajz a szocializmus építésének eszköze. - — La géo- graphie naturelle, un moyen de la construction du socialisme. — dni3nqecKaH reo- rpatjwH — cpegCTBO cTponTeabCTBa comiajiH3Ma. — Földr. Közi., új folyam, I. (77). köt., 1 — z. sz., 1903, 79 — 99. old., or., ném., R. Szabó P. Z. : A Mecsek karsztvízrendszere. — Le systéme karstique de la montagne Mecsek. — CucreMa KapcroBbix boa ropbi MeueK. — Hídról. Közi. 33. évf. 7- — 8. sz., 1953, 241 — 251. old., 8 ábra, 2 táblázat, or., R. Szádeczky-Kárdoss E. : A Viskkömyéki bányaföldtani vizsgálatok. — Les recher- ches des gi .es minéraux dans les environs de Visk. — T opHoreoJiorHiecKiie Hcc.ie- AOBaHUH b paiiOHe Bhiiik. — M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. az 1941 — 42. évről (Záró kötet), 1903, 65 — 7l.oid., 1 térxép, 1 szelvénysorozat, fr., or., R. Szádeczky-Kardoss E. : Máramarosi vasércelőfordulások bányaföldtani vizsgá lata. — L’examen des gites des minerais de fér de Máramaros. - reonorimecKoe iiccae- AOBaHne Mapa.\iapoincKHX MecTopO/KAOHHú >xene3Hbix pyA. — M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. az 1941 — 42. évről (Záró kotev) , 1953, 73 — 82. old., fr., or., R. Szádeczky-Kardoss E. : Karsztvíztérkép-problémák és karsztvíztípusok. — Cartes et types de l’eau karstique. — KapTbi n THnbi KapcTOBOü boah. — M. T. A. Műsz. Tud. Oszt. Közi., VIII. köt. 1. sz., 1953, 4—7. old. Szádeczky-Kardoss E. : Barna- és feketekőszénfajtáink a népgazdálkodás fej- lesztésének szolgálatában. — Nos différentes sortes de charbons au service du développe- ment de l’économie populaire. — KaMeHHOyronbHbie pa3H0BHAH0cm b pa3BiiTiin 174 Földtani Közlöny 84. kötet 1 — 2. füzet HapoAHOro xo3HHCTBa. — M. T. A. Műsz. Tud. Oszt. Közi., X. köt. 1—2. sz., 1953, 39 — 56. old., 1 ábra. Szádeczkv-Kardoss E. : Studien über die geochemische Migration dér Elemente. I. Teil : Die Ionenwiclite und ilire geoehemisch-geologisclie Rolle. — H3yqeHHe reo- xHMnqecKOH MnrpauHii aneMeHTOB. 1. ynejibHbie Becu hohob h hx reoxn.\umecKO- reoJionmecKan poiib. — Acta Geol. T. II. 1—2. 1953, 135—144. old., 2 ábra, 1 tábl., németül, or., R. Szádeczky-Kardoss E. : Studien über die geochemische Migration dér Elemente. II. Teil : Die Absonderung dér Magmaprovinzen. — kbyneHite reoxHMiiqecKOii mht- pauHH 3JieMeHT0B. II. OTfleneHne MariviaTHqecKHX oSnacTen. — Acta Geol. T. II. 1 — 2. 1953, 145 — 167. old., 3 ábra, németül, or., R. Szádeczky-Kardoss E. : A geokémia feladatai. — Les táches de la géochimie. — 3agaqH reoxHMHH - — Földt. Közi. 83. köt. 7- — 9. sz., 305 — 311. old. Szalai T. : Permi vörös homokkőzárvány a polgárdi Somlyó karbonkori mész* kövének egyik aplit telér jében. — Inclusion de grés rouge permien dans un fiion apliti- que du calcaire carbonien de la montagne Somlyó á Polgárdi. — BKJUOTemie KpacHOro necHamiKa nepMcnoro B03pacTa b annjniTOBOü >KHJie H3BecTHHKa KapőoHa b c. flojirapaH, BeHrpnH. — Bány. Lapok 8 (86). évf., 1953, 1. sz., 54 — 55. old. Szalai T. : Vázlat Dorog vidékének, a Szentendre — Visegrád-i hegység és Nagy- maros környékének földtani fejlődéstörténetéhez. — Description géologique des environs de la montagne Szentendre — Visegrád et de Nagymaros. — OnepK k HCTopmi reono- nmecKoro P33bhthh OKpecTHOcra c. Eopora. — BánjT. Lapok 8 (86). évf., 1953, 12. sz. 611 — 612. old., 1 szelvény. Szalai T. lásd Majzon L. — Szalai T. Szalánczy Gy. : Települési és szerkezeti megfigyelések délzalai kőolajmezőkön. — Observations tectoniques en Transdanubie. — TeKTomiaecKne HaojnogeHHH b 3agy- HaHCKOü oSaacTH. — Földt. Közi. 83. köt., 4 — 6. sz., 115 — 122. old. 3 szelvény, or., fr., R. Szébényi L. : A Petőfibánya vízföldtana. — L’hydrogéologie des mines de houille Petőfi. — rimporeojioniH pygHHKa hm. PeTétJw. — Alföldi Kongr., Ak. K. 1953,47 — 49. old., 1 térkép, 1 grafikon. Szebénvi L. : Ikervár és Hosszúpereszteg környékének földtani viszonyai. — Les conditions géologiques des environs de Ikervár et Hosszúpereszteg. ; — Teojio- nwecKHe ycnoBun cc. MnepBap h XoccynepecTer. — M. All. Földt. Int. Évi Jel. az 1950. évről, 1953, 265—270. old., fr., or., R. Szébényi L. lásd Balogh K.— Szébényi L. Székely A. : Az Ágasvári Csörgőlyuk-barlang. — La grotte Csörgőlyuk de l’Ágas- vár. — flemepa MépréJibioK b c. ArainBap. — Földr. Ért. II. évf. 1. sz., 1953, 114 — 124. old., 1 térkép. Székyné Fux V. : Megemlékezés A. N. Zavarickijről (1884 — 1952). — En mémoire de Zavaritzki. — B naMHTb A. H. SaBapnuKOro. — Földt. Közi. 83. évf. 4 — 6 sz. 178—180. old. Székyné Fux V. — Barabás A. : A dunántúli felső-eocén vulkánosság. — Les phénoménes voleaniques á l’Eocéne supérieur en Transdanubie. — Bepxne-aoueHOBLiH ByjiK3HH3M b 3aAyHaiíCK0H oÖJiacTH. — Földt. Közi. 83. évf. 7 — 9. sz. 217 — 229. old., 3 ábra, 1 tábl. or., fr., R. Székyné Fux V. lásd Csajághy G. — Scherf E. — Székyné Fux V. Szénás Gy. — Adám O. : Szeizmogeológiai viszonyok Dél-Nyugat^ -Magyarországon. — Seismogeoloejcal conditions in SW Hungary. - CeHCMoreőjionwecKiie ycaoBita b K)ro-3anaflHOH BeHrpHH. — Geofiz. Közi. II. köt. 9. sz., 1953, 15 ábra, ang. or., R. Irodalomjegyzé k 175 Szentes F. : Jelentés 1946. évben Párád környékén végzett földtani felvételről. — Geologieal investigations in the surroundings of Párád in 1 946. - JJoicia;; o peayjib- TaTax reojiornHecKiix HCCJiegoBaHHi}, npoH3BeaeHHbix b 1946 r. b paüOHe napa#. — M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. az 1945 — 47. évekről II. köt., 1951. 151 — 156. old., 2 szel- vény, or., ang., R. Szentes F. : Fedémes környékének hegyszerkezeti viszonyai. — Structural con- ditions of the surroundings of Fedémes. - TeKTOiuiKa paüoHa' OeAeivieui oöji. XeBein. — M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. az 1945 — 47. évekről II. köt., 1951, 157 — 161. old., 1 tér- kép, 1 szelvény, or., ang., R. Szentes F. : A veszprémi műút új feltárásai. — Die neuen Aufschliisse dér Veszpré- mer Landstrasse. — OÖHaweHHH npn BecnpeMCKOM uiocce. — M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. az 1945 — 47. évekről II. köt., 1951, 253 — 258. old., 8 szelvény, 1 helyszínrajz, or., német, R. Szentes F. : A Herend és Eplény közötti terület földtani áttekintése. — Esquisse géologique du territoire situé entre Herend et Eplény. - T eoaornMeciKHbix rop Biokk. — M. Áll. Földt. Int. Évkönyve, 41 . köt. l.füz., 1953, 101 old., 1 térkép, 8 ábra, fr., or., R. Szilárd J . : Morfológiai megfigyelések a Mezőföld nyugati részén. — Observal ions morphologiques á la partié ouest du Mezőföld. — MopcjjojionmecKHe HaŐjnofleHHH Ha 3ana/iH0H stacTH Me3é(J)éJibfla. — Fö'dr. Ért. II. évf. 2. sz., 1953, 201 — 217. old., 1 tér- kép, 4 szelv. Szilvágyi I. : Geomechanikai nemzetközi munkaközösség Salzburgban. — Asso- eiation intemationale de géoméehanique á Salzbourg. — Me>KayHapoaHbiH KOjuieKTHB no reoMexaHHKe b r. 3ajibn6ypr. — Földt. Közi. 83. köt. 7 — 9. sz. 322. old. Szmirnov A. : A kétaknás olajkútfúrás. — Forage á deux puits de l huile minérale. — BypeHne HeKeHHH 3anaaH0H YKpaHHbi. — Geol. Hungarica, series palaeontologica, fasc. 23, 1—122. old., 8 tábla, 1953. Szőts E. : Magyarország eocén puhatestűi. — I. Gántkömyéki eocén puhatestűek. — Mollusques éocénes de la Hongrie. I. Les mollusques éocénes des environs de Gánt. — 3opeHOBbie mojtjuockh BeHrpun. 1. SopeHOBbie mojijhockh h3 OKpecTHOCTH TaHTa. — Geol. Hungarica, Series palaeontologica, fasc. 22, 1 — 270. old., 10 tábla, 1953. Sztrókay K. I. — Balyi K. : Reflexi onsmessung und theoretische Wertbestimmung an opaken Erzmineralien. — H3MepeHne peijtJieKCHH n TeoperanecKoe onpeaejieHHe BejiHHHH Ha onaKHbix pyaHbix MHHepanax. — Acta Geol. T. II. 1 — 2., 1953, 169 — 184. old., 5 ábra, németül, or., R. Sztrókay K. I. — Földváriné Vogl M. : A somogytnegyei Mike községben hullott meteorit vizsgálata. — L’examen de la météorite de Mike. — Hccae/iOBaHHe MeTeo- pHTHOrO K3MHH H3 AGpeBHH MHKe (KOM. UIOMOflb). — Földt. Közl.83. köt. 7 — 9. sz. 243 — — 254. old. 2 tábla, 4 ábra, or., fr., R. Sztrókay K. I. : Anyagszerkezet lefényképezése kéthullámú mikroszkóppal. — Photographie de la structure de la matiére pár le mieroscope á deux ondes. — OoTorpa- 176 Földtani Közlöny 84. kötet 7 — 2. füzet 4>npoBaHne CTpyKTypbi BemecTBa c. noMombio cneunajibHoro MHKpocKOna. — Földt. Közi. 83. köt. 1 — 3. sz. 74 — 77. old. 2. ábra. Tamás F. : A magyar barlangkutatás újabb eredményei. — Les demiers résultats de l’exploration des grottes de Hongrie. — HoBbie pe3yjibTaTbi HCcaeaoBannH no neu;e- paM BeHrpnn. — Term. és Társadalom, új sor. 112. évf. 12. sz., 714 — 716. old. 6 kép, 1 szelvény. Telegdi-Roth K. : Ősállattan. — Paléontologie animale. — naaeOHTOnorHH. — Tank. K., 1953, 813 oldal, 1123 ábra. Tokody L. : Proustit mid Xantliokon von Baia Lapusului (Láposbánya), Rumá- nien.— ripycTHT n KcaHTOKOH 113 Eaim Jlanyinynyn— JlanomöaHbH. -Acta Geol. T. II. 1 — 2, 1953, 185 — 190. old., 2 ábra, németül, or., R. Tokody L. : Megemlékezés P. Niggliről. — Un mémoire de P. Niggli. — Bocno- MHHaHHB 0 n. HnrrjiH. — — Földt. Közi. 83. évf. 4 — 6. sz. 180 — 181. old. Tokody L. : A hessit kristályrendszere. — Remarques eritiques concemant le systéme cristallograpliique de la Hessite. — KpumnecKHe 3aivieqaHHH k CTpyKType rec- CHTa. — — Földt. Közi. 83. évf. 10—12. sz. 386—390. old., or. R. Tokody L. : Néhány ásvány Baia Maré- (Nagylánya) és Baia Sprie- (Felsőtányá)- ról. — Eniige Mineralien von Ba a Maré (Nagylánya) mid Baia Sprie (Felsőbánya) . — 7 — 0 HeKOTopbix ncKonaeMbix pyflHHKOB Bán h Mape n Bann Cnpiie. — O. T. Évkönyve T. II. 1952, 287—294., ném., or., R. Tokody L. : Proustit és xantokon Baia Laposului — LáposI ányáról (Románia). — Proustit und Xanthokon von Baia Laposului — Láposbánya (Rumánien). — ripycTHT n xáHTOKOH H3 Eaim JlanymyjiyH— JlanomöáHbH. — O. T. M. Évkönyve, T. III. 1952, 27 — 31. old., ném., or., R. Tregele K. : Beled és Celldömölk vidékének földtani viszonyai. — Les conditions géologiques des environs de Beled et de Celldömölk. — PeojionmecKHe ycaoBiiH paüo- hob cc. Benefl h LfejuiAéiviéJiK. — M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. az 1950. évről, 1953, 281 - — 284. old., fr., or., R. Ungdr T. : Szitasorozatos terepeszköz. — Instrument á tamis placés en série pour l’étude des sables au terrain. — HoBbiií npnöop j\s\n onpeaejiemiH Ha mccthocth pa3MepoB 3epeH. — Földt. Közi. 83. köt. 7- — 9. sz. 255 — 262. old., or., fr., R, 6 ábra. Vadász E. : A nógrádi éleska vics-terület. — Le terrain á galets á facettes á Nógrád. OcTpue rpaBHH paüOHa c. Horpaa. — Földt. Közi. 83. évf. 1 — 3. sz. 57 — 59. old. 1 ábra, fr., or., R. Vadász E. : A bakonyi mangánéreképződés földtani dialektikája. — La dialecti- que de la formation manganésifére de la montagne Bakony. — JfaajieKTHKa (jiopAiauiiHl MapraHueBbix pya b ropax BaKOHb. — Földt. Közi. 83. köt. 1 — 3. sz., 70 — 74. old. Vadász E. — Kilényi I.-né : A klivázs műszóról. — Du terminus »cleavage«. — O TepMHHe »KiiHBa>K«. — Földt. Közi. 83. évf., 7 — 9. sz., 312 — 314. old. Vadász E. — Kilényi I.-né : Szovjet akadémiai konferencia az üledékes kőzetekről és ásványi nyersanyagokról. — Conférenee á l’Académie des Sciences de l’URSS eon- eemant les roclies sédiinentaires et les matiéres premieres minérales. — KomjjepenuHH b AH CCCP no ocaflOHHbiM nopoAaM h MHHepajibHbiM pecypcaM. — Földt. Közi. 83. évf. 7—9. sz., 314—320. old. Vadász E. — Kilényi I.-né : Az ércképződés és a regionális metallogenezis elméle- téről a Szovjetunióban tartott konferenciáról. — Conférenee á l’Academie des Sciences de l’URSS concemant la formation des minerais et la tliéorie d<' la metallogené ;e régionale. KoHijiepeHUHH b AH CCCP no BonpocaM Teopim pyA006pa30BaHHH h perHOHanbHOH MeTaji aoreHHH . — Földt. Közi. 83. évf. 7 — 9. sz., 320 — 322. old. Vadász E. : A geológushivatás mintaképe. — Le modéle de la voeation du géo- logue. — 06pa3eq reonormiecKOH npotjieccHH. — ■ Földt. Közi. 83. évf. 10 — 12. sz., 437—438. old. Irodalomjegyzék 177 Vadász E. : Magyarország földtana. — La géologie de Hongrie. — T eoaoriiM Benipmi . — Alc. K., 1953, 12 melléklet, 10 tábla és 100 ábra, 395 old. Vadász E. : A földtan fejlődésének vázlata. — L’esquisse de l’évolution de la géologie. — OnepK pa3BHTnn reo.iorimecKOií HayKH. — Ak. K., 1953, 19 kép, 1 19 oldal. Vadász E. : A tudomány és termelés kapcsolatának kérdéséhez. — Hozzászólás Hevesi Gyula előadásához. — Des relatlons de la scienee et la production. Remarques au discours de Gy. Hevesi. - K Bonpocy cbh3h HayKH h npoH3BOgCTBa. BbiCKa3biBaHne K AOKJiaay JJb. XeBeuin. — ÓI. T.'A. Társ. -Tört. Tud. Oszt. Közi. III. köt. 3- — 4. sz., 1953, 419—421. old. I arga S. : Kőzetelemzések 1945 — 47. évekből, — Gesteinsanalysen aus den Jahren 1945 — 47. — Anaan3bi nopog b 1945 — 47 rr. — M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. az 1945 — 47. évekről. II. köt., 1951, 351 — 358. old. Varrók K. : A Ny-Dunántúli terraszhomokok és bazaltok kőzettani vizsgálata. — L’examen pétrologique des sables de terrasse et des basaltes de la partié occidentale du Dunántúl (Hongrie Occidental). — neTporpaijmnecKoe ucc/ieaoBamie TeppacoBbix necKOB h Őa3ajibT0B 3anaflH0ö nacm 3agyHahCKoro Kpan. — ÓI. All. Földt. Int. Évi Jel. az 1950. évről, 1953, 285—294. old., ír., or., R. Vendel M. : Néhány újabb ércképződési elmélet. — Nouvelles théories de la íormation des minerais. — HoBbie TeopHH 0öpa30BaHHH pyg. — Mérnöki Tovább- képző Intézet előadássorozatából, Közokt. Jegyzetellátó, 1952 — 53. Venkovits I. : Abaliget környéki barlangok. — The eaves in the vicinity of Aba- liget. — Bepjiorn b paúOHe AőajiHreT. — M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. az 1945 — 47. évekről II. köt., 1951, 311 — 315. old., or., ang., R. Venkovits I. : Újabb megfigyelések a karsztvízkérdéssel kapcsolatban. — Nouvelles recherches concemant la question du Katst. -4 HoBbie HaójnogeHHH no KapcTy. — — ÓI. T. A. ÓIűsz. Tud. Oszt. Közi. VIII. köt. 1. sz., 1953, 25 — 28. old. Vertes L. : A Baradla-barlang* ősrégészeti kérdéseiről. — Des questions archéologi- ques de la grotte de Baradla. - 0 apeBHeapxeo.iornnecKiix Bonpocax nemepbi Éa- pagjia. — Hídról. Közi. 33. évi. 1 — 2. sz., 1953, 71 — 72. old., or., R. Vigh G. : Részletes felvétel és kövületgyűjtés a Gerecse Ny-i részében. — Levée détaillé et reeueillement de fossiles dans la partié occidentale du Gerecse. — nogpoÖHaH CbéMKa h cöop OKa.MeHe.iocTeú b 3anagH0ú nacra rop Tepene. — ÓI. All. Földt. Int. Évi Jel. az 1943. évről (Befejező rész), 1953, 39 — 43. — old. Wein Gy. : Földtani vizsgálatok óláza és Váralja környékén. — Recherches géo- giques dans les environs de óláza et Váralja. T eo.nonmecKfie h c c ji e;i o b a h h h b paiío- Hax ja- Ma3a h Bapaun. — ól. All. Földt. Int. Évi Jel. az 1950. évről, 1953, 295 — 300. old., 2 térkép, fr., or., R. Zalányi B. : A Zirc, Olaszfalu, Eplény és Bakonybél közti területen végzett kutatómunkálatok. — Les recherches au territoire situé entre Zirc, Olaszfalu, Eplény' et Bakonybél. — Pa3BeA0HHbie paöoTbi, npoBeAeHHbie Ha TeppHTopmi, HaxoflHmeiíCH Aie>KAy cc. 3Hpn, O-iactfiany, Sn.neHb h BaKOHbőeji. — ÓI. Áll. Földt. Évi Jel. az 1950. évről, 1953, 301 — 302. old., fr., or., R. Zalányi B. : Adatok az északi Bakony apti Ostracoda-faunájának ismeretéhez. — - Contributions á ia connaissance des faunes aptiennes d’Ostracodes du Bakony' septen- trional. — ílaHHbie k 3H3HHK) anTCKHx <})ayH Ostracoda ceBepHOro BaKOHH. — ól. All. Földt. Int. Évi Jel. az 1950. évről, 1953, 303 — 308. old., fr., or., R. Zsivny V. : Cerusszit a Velencei-hegységből. — Über den Cerussit aus dem Gebirge von Velence (LTngam, Komitat Fejér). — UepyccHT H3 rop BejieHue. — Földt. Közi. 83. köt. 4 — 6. sz., 156 — 162. old., 8 ábra, or., ném., R Zsivny V. : Über den Cerussit von Rudabánya (Komitat Borsod, Ungam). — UepyccHT ví3 PyAaőaHbH. — O. T. ÓL Évk.T. II. 1952,295 — 296. oldal, németül, or., R. 12 Földtani Közlöny MEGEMLÉKEZÉSEK ZS1VNY VIKTOR EMLÉKEZETE A földtani — különösen pedig az ásványtani — tudomány ismét egy buzgó munkását vesztette el : Zsivny Viktor 1953 október 14-én meghalt. Zsivny Viktor 1886 november 30-án született Budapesten. Tanulmányait a budapesti műegyetemen végezte, ahol 1908-ban vegyészmérnöki oklevelet szerzett. Ugyan- akkor Scliuller Alajos mellé tanársegédnek nevezték ki. Négy év múlva 1912-ben a i Magyar Nemzeti Múzeum Ásványtára kémiai laboratóriumába került vegyésznek. Zimányi Károly nyugalomba vonulása után (1932) előbb mint ideiglenes vezető, majd osztályigazgató átvette az Ásványtár vezetését. 1942-ben múzeumi igazgatóvá nevezték ki. 1943 végén nyugalomba vonult. Kapcsolatait az Ásványtárral továbbra is fenn- tartotta. Tudományos kutató munkáját zavartalanul folytatólagosan ott végezte, majd a tárral mint külső munkatárs szolgálati viszonyba lépett és feladatait gondosan és kiválóan végezte váratlanul bekövetkezett haláláig. Eleinte kémiai, majd az Ásványtárban ásványkémiai feladatokkal foglalkozott. A vegytan iránti vonzódása mindvégig megmaradt. E tárgykörben az újabb eljárásokat nemcsak figyelemmel kísérte és alkalmazta, hanem azok elsajátítására a gráci műegye- temen mikrokémiai analitikai tanulmányokat végzett. Majd pedig amikor érdeklődését már az ásványtan kötötte le, Genfbe utazott a Pedoroff -módszer megismerésére. Ismeretei gyarapítására Magyarországon kívül Ausztria, Németország, Belgium, Olaszország, Spanyolország, Kanári szigetek, Norvégia, Franciaország, Finnország és Afrika különböző részeit járta be. Útjain nemcsak ásvány-, kőzet- és földtani meg- figyeléseket végzett, hanem az Ásványtár részére ásványokat és kőzeteket gyűjtött. Érdeklődéssel kísérte a felkeresett területek földrajzát és növényzetét. Külföldi utazá- sairól több népszerű cikket írt (Két nap a Teyde-vulkánon, A Zambézi Viktoria-esései, A XV. nemzetközi földtani kongresszus és afrikai tanulmány utam, Utazásom Marokkó- ban, stb. stb.). Ezekben a cikkekben az irodalom feldolgozásával ismertette a bejárt területek sajátságait s azokat többnyire saját szép fényképfelvételeivel hozta közelebb az olvasóhoz. Felkereste Magyarország nevezetesebb bányahelyeit és ásványokkal gyarapította a Magyar Nemzeti Múzeum Ásványtárát. Tudományos munkásságát műegye+emi tanársegéd korában kezdte meg, első dolgozata a kazánkorrózió elektrokémiai okairól szólt. A Magyar Nemzeti Múzeum ásványtári laboratóriumába kerülve, ásványelemzésekkel foglalkozott. Ebből az időből származik — a többi közt — a hodrusbányaí fassait és a végardói szanidin kémiai össze- tételéről szóló dolgozata. Későbbi ásványtani tanulmányaiban kizárólag magyarországi előfordulások ásványait dolgozta fel. Több ásványnak újabb magyarországi lelőhelyét ismertette. Behatóan foglalkozott mind kémiai, műid kristályalaktani szempontból a vaskői veszé- ly ittel. Kimutatta az arakawait és kipushit azonosságát a veszelyittel s utóbbi ásvány- nak pontos' kémiai összetételét, alaktani sajátságait, tengelyarányát és az egyhajlású rendszerbe tartozását állapította meg. Három új ásványt írt le : klebelsbergit, egy fosszilis gyanta és paraj amesonit. A klebelsbergit, bázisos antimonszulfát kristályai az egyhajlású rendszerben kristályo- sodnak és felsőbányái (Baja Sprie) antimonitra települten mutatkoznak. Sajnos, részle- tesebb vizsgálatát nem készítette el. Tóth Gézával a kiscelli agyagból új fosszilis gyantát írt le, ami bizonyos vonatkozásban a kiscelhhez hasonlít, de azzal nem azo- nosítható. A parajamesonit Kisbánván (Cüiusbaia) jamesonittal együtt található és Megemlékezések 179 kémiailag azonos vele, mint az Zombory László elemzéséből kitűnik, de Náray- Szabó István röntgenvizsgálatai szerint önálló ásvány. Egyetlen kőzettani tanulmányában a tusnádi kenvérkérgu andezitbomba saját- ságait ismertette. Az önálló vizsgálatokon alapuló dolgozataival számban majdnem egyező nép- szerű, illetve ismeretterjesztő cikket írt. Irodalmi működését áttekintve, 30 eredeti vizsgálaton nyugvó és 28 népszerű és ismertető jellegű munkával bővítette a magyar ásványtani irodalmat, előzőekhez csatlakoznak a I.oczka József-ről és Zimányi Károly -ról ír. megemlékezések. Z si v ny V i k t o r a hivatalos és a kutatómunka után felfrissülést a zenében keresett és talált, annak családi hagyományainál fogva, maga is kiváló művelője volt. S mikor életének utolsó húrja elpattant, örök pihenőre tért, de emléke megmarad. MA JER ISTVÁN Ma jer István tagtársunkat 1953 november 5-én vesztettük el. 1887-ben Vácon született. Földtani tanulmányait a budapesti tudományegye- temen végezte. Diplomája megszerzése után is az egyetemen maradt, ahol 1607-től az Őslénytani Intézetben Lőrenthey professzor, később az egyesített tanszéken P a p p K. mellett először gyakornok, majd tanársegéd, később adjunktusként mű- ködött 1942ig. Az első világháború utáni nehéz pénzügyi helyzetben a Paleontologica Hun- earica kiadásával szerzett érdemeket. 1942 irtán a Földtani Intézet külső munkatársaként működött, majd 1951-től a Talajvizsgáló és Földmérő Iroda geológusa lett. Itt főleg vízföldtani munkakörben dolgozott. Megfeszített munka közben szólította el a halál körünkből 1953 november 5-én. TÁRSULATI ÜGYEK i . \ ELHANGZOTT ELŐADÁSOK 1953. X. 14-én: Földtani Társulati ülés: J antsky Béla : Csehszlovákiai tanulmányútjáról beszámoló Zalányi Béla : Neogén szapropel fáciesek és rétegtani értékelésük 1953. X. 18-án: Gyöngyösi vándorgyűlés* Láng Sándor : A Mátra földrajza B a r t k ó Lajos : A Mátravidék vízföldtana és a kőszénbányászat Mezőssy József : A Mátrahegvség kőzettani felépítése K o c h Sándor : A Mátrahegység ásványai J antsky Béla : A Mátrahegység ásványi nyersanyagai Kálmán László : Gyöngyös mint bányaváros a fejlődés útján 1953. X. 21-én: Barlangkutató Szakosztály : J akucs László : A Pénzpatak mellett feltárt új barlangrendszer Léé l-Ö s s y Sándor : A budai hegység barlangjai rendszerező összefoglalás 12* 180 1953. XI. 18-án : Földtani Társulati ülés : Kők a}' József : Várpalotai szarmata Márton Gyula : A mátrai tűzálló kvareit kutatásának legújabb eredményei 1953. XI. 21 — 22-én : Miskolc Hidrológiai Társasággal Karsztankét : P o j j á k Tibor : Elnöki megnyitó Sehréter Zoltán: A Bükkliegység karsztosodásának földtani tényezői Fáiig Sándor: A Bükkhegység geomorfológiája J akucs László : A bükkkegységi karszt és barlangkutatás időszerű feladatai Le él-Ö ssy Sándor : A karszt és barlangkutatás a magas Bükk fennsíkjain Kessler Hubert : A bükkkegységi karsztvízkutatás szerepe a borsodi iparvidék vízellátásában Borbély Sándor .: A zsombolykutató munkabizottság eddigi eredményei Vértes László : A bükkhegységi barlangkutatás ősrégészeti eredményei Krompa s z k y Géza : A bolkási víznyelő feltárása s a feltárás mai állása 1953. XII. 9-én : Őslénytani Szakosztály : Majzon László: A Bükkhegység paleozoós íoraminiíerái Kolosváry Gábor: Előzetes beszámoló jura időszaki korall tanulmányaimról B o d a J enő : Biosztratonómiai megfigyelések hazai szarmata képződményeinkből 1953. XII. 10-én : Elnökségi ülés > Napirend: Főtitkári beszámoló a Társulat 1953. II. félévi munkáiáról A Társulat 1954. évi munkatervének megbeszélése A Földtani Közlöny szerkesztőjének beszámolója A Közlöny Akadémiai kiadásának kérdése 1954. évi közgyűlés előkészítése 1954. I. 13-án : Földtani Társulati ülés : Mauritz Béla : Újabb ás vány kőzettani megfigyelések Gedeon Tihamér : Bauxitok ipari hasznosíthatósága és ásványtani összetételük közötti összefüggés Bidló Gábor: Bükki mészkövek oldási maradékainak röntgen vizsgálata 1954. I. 27-én : Őslénytani Szakosztály : Andreánszky Gábor: A hazai fiatalabb harmadidőszaki flórák éghajlata Kolosváry Gábor: Magyarország juraidőszak koralljai I. rész Boda Jenő: Mészalgák a hazai szarmatában 1954. II. 2-án : Választmányi ülés : 1954. évi közgyűlés előkészítése , 1954. II, 24-én: Pávai Vájná Ferenc: A geológiai hidrológia mai állása a bar- langképződés szempontjából I. TÁBLA M iháltz — U ngd r : Folyóvízi és széllújta homok megkülönböztetése II. TÁBLA III. TÁBLA 7 Boda: Calliostoma podolicum faj variációja. IV. TÁBLA V. TÁBLA R á s k y : Krétakorú növények a Dunántúlról VI. TÁBLA 3 G r t g u s s : Iploytarnóci alsó-miocén kövseedett famaradványok VII. TÁBLA 4 G r e g u s s : I polytarnóci alsó-miocén kövesedéit famaradványok VIII. TÁBLA G r e g u s s : I polytarnóci alsó-miocén kövesedéit famaradványok IX. TÁBLA G r e g u s s : Ipoly tarnóci alsó-miocén köveseden iamaradványok X. TÁBLA XI. TÁBLA 18 19 Greguss: Ipolytarnóci alsó-miocén kövesedéit famaradványok XII. TÁBLA G r e q u s s : Ipolytarnóci alsó-miocén köveseden famaradványok XIII. TÁBLA G r e g u s s : Ipolytarnóci alsó-miocén kövesedett famaradványok XIV. TÁBLA G r e g u s s : J polyíarnóci alsó-miocén kövesedett famaradványok XV. TÁBLA 36 G r e g u s s : Ipolytarnóci alsó-miocén kövesedéit famaradványok *m XVI. TÁBLA 38 a 38/b G r e g üss: 1 polytarnóci alsó-miocén kövesedett famaradványok XVII. TÁBLA 43 44 G r e g u s s : Ipolytarnóci alsó-miocén köveseden famaradványok XVIII. i 7/ El A G r e g u s s : Ipolytarnóci alsó-miocén kövesedéit famaradványok XIX. TÁBLA 49 50 ’■*_ { 1 'P^StícI 'Wm*^ 51 52 Gre°uss: Ipolytarnóci alsó-miocén kövesedéit famaradvánvok FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYAR FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA EIOJIJlETEHb BEHTEPCKOrO TEOJlOrMM ECKOrO OEIRECTBA BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGRIE ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY LXXXIV. KÖTET 3. FÜZET FÖLDTANI KÖZLÖNY LXXXIV. évf. 3. szám. 80 oldal Budapest, 1954. július — szeptember A kiadásért felelős: Mestyán János A kézirat beérkezett : 1954. VI. 10 — Példányszánt : 1000 25 ábra — 22 oldal melléklet Műszaki felelős: Tóth Ferene Terjedelem : 10 (A 5) ív Akadémiai nyomda, V.. Gerlóezy-utea 2. - 32031.54 - Felelős vezető: ifi- Puskás Ferenc I ÉRTEKEZÉSEK SZABADBATTYÁNI ANDEZIT ÉS ÉRCGENETIKAI JELENTŐSÉGE KISS JÁNOS (XX— XXII. táblával) A »Szabadbattyáni Szárhegy földtani és ércgenetikai viszonyai« c. dolgozatban az ottani metaszomatikus ólomérckifejlődést apomagmásnak minősítettük, mert az eddigi föltárásokban a magmatizmusnak (az ércesedésen kívül) más nyoma nem volt. A 39. m szintben 1952. év nyarán kihajtott ÉNy-i kutató vágat harántolta az alsó-karbon (felső-vizéi szint) üledéksort ésaD-i irányban kihajtott oldalvágat, a kristályos mészkő és palaösszlet között 7 — 8 m vastagságban telérszerüen mutatkozó magmás kőzetet tárt föl. A telér tektonikusán érintkezik a mellékkőzettel : az alsó-karbon palasorozatban kisebb-nagyobb telérfoszlányok vaimak, viszont a telér repedéseibe képlékeny agyag- pala préselődött be. A magmás kőzet ilyen részeken sok pala, homokkő- és kvarcitzárványt tartalmaz, melyek helyenként fokozatos átmenetet mutatnak a telér anyagába. A kris- tályos mészkő felőli oldalán 1 — 2 m vastag breccsás öv ala- kult ki, ami főleg kristályos és bitumenes mészkőtörmelékből és agyagosodott teléranyagból áll. A tektonikus öv a telér és a mellékkőzet eltérő mozgás- mechanizmusának az eredmé- nye. A magma eredetileg is a két mellékkőzet között tört fel, ahol a képlékenyebb pala utat engedett a magma feltörésének. Az érintkezési határ a pala felé 75° — 255°/70°, a kristályos mész- kő mellett 130°— 3l0°/50° s az ércesedés fő csapásirányától 25° — 30°-kal tér .el. A mérések alapján szerkesztett szelvény és alaprajz képe is a. telér tekto- nikusán elmozdított helyzetét mutatja (1. ábra). A kőzettelér anyaga kissé zöldesfehér, helyenként sárgás- barna limoniterekkel átitatott, tömöttszövetű kőzet. Szabadszemmel aplit benyomását kelti. Elegyrészei közül sűrűn hintett kaolinosodott földpátszemek, elszórt piritliexaéderek, pár mm vastag kvarc- és Ardezit-telér Kristályos mészkő Agyagpala, bit mkn tektonikus öv (f eocén?) f f -karbon?) ( a -karbon) 7. ábra 184 Földtani Közlöny 84. kötet 3. füzet érczsinórok, valamint helyenként halvány ibolyaszínü manganokaleit-erek ismerhetők fel. Az ércerecskékben piriten kívül galenit-hexaédereket és molibdenitpikkelyeket láthatunk, ezek helyenként hintett csomókban is megjelennek. E kőzetvonások a Polgárdi Ipartelep kőfejtőjében lévő gránitporfir-kvarcporfirtól eltérő kőzettípusra utalnak, ami szükségessé tette a telér anyagának részletes laborató- riumi földolgozását, annál is inkább, mivel a terület eddig ismeretlen molibdenit-tartalma ércgenetikai összefüggést sejttet a Velencei-hegység pneumatolitos (?) molibdenit, illetve mezo-epitermális szulfidos kifejlődésével. A kőzet mikroszkópos vizsgálata meglepő eredményre vezetett. Szövete jelleg- zetesen porfiros, ahol a kristályos és »nemkristályos« elegyrészek mennyiségi eloszlása a magma szubvulkáni megmerevedését rögzíti. Alapanyaga »üvegtelenedett« (devitrifi- kálódott), s mikrofelzites anizotrop anyaggá alakult át. Ásványos elegyrészei erőteljesen •átalakultak, s többnyire csak a körvonalak és átalakulási termékek sejttetik az eredeti ásvány mibenlétét. Közöttük földpát az uralkodó elegyrész, éspedig plagioklász-földpát a túlnyomó részük, mely ritkásan zónás és bázisos (andezin?) összetételre emlékeztet. Legnagyobbrészt kaolinosodtak, esetenként helyüket szeriéit és kalcit tölti ki, vagy hajszálvékony kalcit-erek hálózzák be. Gyakran megfigyelhető a földpátok bomlásából ( származó másodlagos kvarc kiválása, ami a földpát belsejében aprószemű halmaz formá- jában kristályosodott ki és ugyanekkor az ásvány többi része kaolinites anyagból áll. Nem ritka jelenség, hogy a másodlagos kvarcszemcsék koszorúalakban övezik a föld- pátot, vagy közöttük apró szigetekben koncentrálódtak. Az utóbbi esetben megfigyelhető a kvarcfészek fokozatos átmenete az alapanyag felé, ami a kőzet alapanyagának utólagos üvegtelenedése (devitrifikációja) mellett szól. Prirnér kvarc nem volt megfigyelhető. Színes elegyrészként amfibol, biotit, rutil és gránát ismerhető fel. A biotit vala- mivel gyakoribb az amfibolnál, mindkettő teljesen kloritosodott, s az ásvány belsejét klorit mellett elbontásukból származó másodlagos opakszigetek tarkítják. Esetenként megfigyelhetők a még teljesen át nem alakult biotitfoszlányok.majd az amfibolra jellemző 1 24°-os hasadási rendszer nyoma. Rutil gyantavörös, gyantasárga színű táblás, négyzetes kifejlődésű képletekből' áll, szélein többnyire leukoxénes szegély képződött. A gránát aránylag ritka, színtelen vagy egészen halván}7 rózsaszínű apró kerekded kristályokból áll. Keletkezése a magma palaasszimilációjával magyarázható. Rutil-, gránát- és kvarcelegyrészek mellett gyakori még az apatit is. Az apatit sajátos alakú, hatszöges, prizmás-kifejlődésű kristályokból áll, melyek elszórtan, vagy csoportosan, esetenként biotitban zárványként mutatkoznak (Urmineral) . A pirít az átalakulás nyomait mutatja : szegélyét vasas kéreg övezi, belseje pedig mikrokristályos anizotrop halmazzá alakult át. V e g y e l e m z és adatai Elemző : Nemes L.-n é I Elemző : Tolnay V. II Si02 56,74% SiOa Ti03 0,75% Ti02 Zr02 0,03% Zr02 AlaOs .. 18,03°/0 A1203 FeO 4,13% FeO Fe203 1,51% Fe203 MnO 0,07% MnO MgO 1,80% MgO ■CaO • '. .. 3,88% CaO 58,54% 0,72% 18,91% 3,45% 0,77% 0,08% 1,68% 3,24% Kiss: Szabadbattyáni andezit 185 I P„0- 0,09% A 2^0 Ko0 3,33% Na,0 1 >77% CO, 3,02% — h2o 1,53% +h:o 2,97% S 0,37% 100,02% — O 0,18% 99,84% PbS, MoS, 0,02% 99,82% Az érces zsinórok dúsított pora F szerint század %-ban molibdéntartalmú. II p„o 0,21% 3,33% 0,87% 2,66% 1,13% 4,19% • 0,12% 99,90% 0,06% K,0 Na,0 co’. — HjO +H,0 s . V O 99,84% öld váriné színképelemzési vizsgálata N i g g l i -értékek I II 219,2 si: 2,2 ti: • 1,5 p : 41,07 al: 28.07 fm : 16,01 c : 14.8 alk. : 1,21 k: 0,44 mg : 0,17 o : • 0,57 c/fm : 38,28 h: . . t IV. metszet : Kvarcdioritos magmatípus, granodioritos peléeites beütéssel. Niggli-féle bázisok : I. L = 40,1 M = 11,4 Q = 48,5 100,0 ti = 0,3371 V = 0,— M = 0,— a = 4,7326 II. L = 36,8 M = 10,1 Q = 53,1 100,0 ti = 0,333 7 = 0,— M = 0,— a = 8,485 si : ti : fm ! !! ! ! c : alk : k : mg : o : c/fm : h : metszet : Kvarcdioritos magmatípus 242,4 2,3 0,4 47.3 25.4 14.8 12.4 0,72 0,47 0,11 0,13 54.8 I. Kátamolekiilanormák : or ab an c sp ap mt hy en ru q 21,5 17,9 20,- 4,5 4,1 0,2 1,7 7,2 - 0,6 22,3 L = 63,9 M = 13,2 O = 22,9 II. or ab an c sp ap mt hy en ru q 21,7 8,7 15,2 9,5 3,9 0,7 0,9 6,1 — 0,6 32,7 L = 55,1 M = 11,6 Q = 33,3 186 Földtani Közlöny 84. kötet 3. füzet Q 2. ábra. A kőzet kőzetkémiai összehasonlítása hazai andezitekkel a Niggli-normák függvényében A Niggli-értékek számsora a kőzet átalakulása miatt kritikai mérlegelést igényel. Az asszimiláció kétségtelen nyomai a magma szilifikációs fokának inkább növelésére, mint csökkenésére utalnak (pl. a homokkőzárvány határainak a kőzet felé való elmosódó ' volta). A földpátok részbeni utólagos kalcitosodása viszont maximálisan 1 — 1,5%-os j ko\ asa\ csökkenést eredményezett, s a magma eredeti kovasavtartalma kezdetben sem haladta meg az átlagos 60%-ot. ' j A kőzet elegyrészeinek erőteljes átalakulása a zöldkövesedés (propilitesedés) álla- ] pofát túlhaladta. Ez az átalakulás kapcsolatban állhatott a terület metaszomatikus ólomércképződésének hidrotermális folyamatával, A kőzet a mikroszkópos vizsgálat és vegyelemzés alapján biotit-amfiböl andezit. Jugovics a székesfehérvári mélyfúrás anyagában (945—948 m) földpátdús amfiboldioritot állapított meg, aminek ásványos összetétele igen közel áll a szabadbattváni andezithez. E dioritos* kőzet a velencei gránittömzs szegélyfáciesének fogható fel s ennek lehet szubvulkáni kifejlődése a most föltárt andezittelér. A velencei-hegységi amfibolandezittől nem sokban különbözik, s az eltérés hidro- termális átalakulással magyarázható. Feltörési ideje a larami orogenetikus mozgásoknál feltehetőleg nem idősebb, s a velencei-lovasberényi analógia alapján felső-eocénre tehető. Megjegyezzük, hogy az urhidai kutatófúrás a felső-eocén összletben kb. 24 m-es vastag- ságban tufás agglomerátumot tárt föl, aminek anyaga a szabadbattyáni teléralakulat anyagával megegyezik. A kőzet ércásványtartalma (PbS, MoS2, FeS2>) arra utal, hogy a szomszédos ólom- on kifejlődés is andezites magmához kapcsolódik, aminek kialakulása egybeesne a kitér- * \ alószínűleg azonos a velencei szőlőkben előforduló dioritgabbróval. Kiás: Szabadbaüyáni andezit 187 jedt hazai paleogén-neogén ércesedéssel . Ez a megállapítás Földvári A. feltevését igazolná, azaz a velencei molibdenit, valamint galenit-szfalerit sznlfidos formáció kialaku- lása andezit-magma függvénye lenne. Az itteni andezit molibdenittartalmát S c h nei- derliölin értelmezése szerint nem kell szükségszerűen andezitmagmából származ- tatni . Ennek értelmében Földvári és Jantskv ércesedési elgondolása egyformán helyes lehet : Szabadbattvántól Velencén, Mátrahegységen keresztül Telkibányáig azo- nos tektonikai helyzetben két ércképződés húzódik : idősebb (paleozóos-gránitos) és fiatalabb (tereiér-andezites, dácitos), ahol a fiatalabb — gyakorlatilag is értékesebb ércesedés — földolgozta, magába foglalja« az idősebb ércesedés termékeit (3. ábra). A két föltevés (Földvár i — J antsky) összegyeztethető még azon az alapon is, hogy az idősebb, nagyobb hőfokon kialakult (paleozóos)ércesedésnek megvannak a tanúi, de ezt nyomon követte egy fiatalabb — területileg nem mindig elválasztható — kisebb hőfokú hidrotermális érces kiválás. Az eddigi velencei és szabadbattyáni feltárások még nem hoztak teljesértékű bizonyítékot a két ércesedés intenzitásának méreteire és geo- kémiai összefüggéseire. Gyakorlati szempontból fontos lenne mélyfúrással tisztázni, hogy a Velencei-hegységben és a hozzá kapcsolódó területeken geofizikailag kimutatott nagyobb hatótömeg andezitanyag-e, s ha igen, ez milyen szerepet játszhatott a paleozoós ércesedés regenerációjában.** IRODALOM -blTTERATURE 1. Ve n d 1 A. : A Velencei-hegység geológiai és petrográfiai Viszonyai. A m. kir. Földt. Int. Évkönyve XXII. k. 1. fűz. Budapest, 1914. — 2. Vendl A. : A Somlyó és Szárhsgv geológiája s egykori hévforrásai. Hidr. Közlöny, IV — VT. k. 1928. — 3. F ö 1 d- vári A.: A molibdén velencei-hegységi előfordulásának teleptani viszonyai. M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. Beszámoló a vitaülésekről, 9. 1947. 39 — 52. — 4. J ugovics: ** .1953. második felében a csekélyhegyi geofizikai maximumra kutatófúrást mélyítettek, ami uralkodólag ubázisos kőzetben#, helyenként pirittel erősen impregnált övön haladt át. Az eddigi megálla- pítások szerint a kőzet mibenlétére vonatkozólag a vélemények eltérők : Jantskv B . szerint hidro- termálisán bontott dioritgabbróval, Székyné Fux V. szerint andezittel van dolgunk. A kőzet részletes laboratóriumi földolgozása folyamatban van, aminek eredményei minden bizony- nyal feleletet adnak feltett kérdésünkre. 188 Földtani Közlöny 84. kötet 3. füzet Adatok a székesfehérvári mélyfúrás kőzetanyagának ismeretéhez. Földt. Közi. 7c- 32 — 42. Bp. 1947. — 5. Sehmidt E. R. : Magyarország ásvány-nyersanyaga Faust kiadó. Bp. 1947. — 6. K i s s J.: Szabadbattyáni Szárhegy földtani és ércgenetikai viszonyai. Földt. Közi. 1951. 10 — 12. — 7. Földvári A. : A szabadbattyáni ólomérc és kövületes karbon előfordulás. M. T. A. Műsz. Tud. Oszt. Közi. 5. 1952. — 8.J antskv B.: A Velencei-hegység hidrotermális ércesedése. M. T. A. Műsz. Tud. Oszt. Közi. 5. 1952. — 9. Schnei derliöhn : Genetische Lagerstáttengliederung auf geotektonischer Grundlage. Neues J ahrbuch f. Min. Stuttgart, 1952. 2 — 3. — 10. i. N o s z k y J . — H e r r- mannM. — Nemesné: A keletnógrádi andezitek. Földt. Közi. 82. k. 1 — 3. f. 1952. 8—36. TÁ B LAMAGYARÁZAT — EX Pl. I C AT I OX OF TABI.ES XX. tábla 1. Porfirosz plagioklász a felzites alapanyagban. A plagioklászon zónás szerkezet nvo- mai láthatók. Nikol — Nagyitás 1 : 30. Porphyric plagioclase in the somewhat fel- sitic ground matéria!. Traces of zonal structure observable on the plagioclase. -t- nicols, 1 : 30. 2. Opacitos kiválás amfibolban klorittá alakulva. Kaolinosodott porfiros plagioklász kristályok. Pirit. Nikol—. Nagyitás 1 : 30 Opaeitie secretions in amphioble altered intő ehlorite. Porphyric crystals of plagioclase altered intő caolinite. Pyrite. -f ni- cols, 1 : 30. XXI. tábla 3. Andezinre utaló ikerlemezes plagioklász. Nikol +. Nagyitás 1 : 50. Twin— lamella- ted plagioclase suggestive of andesine. 4- nicols, 1 : 50. 4. Klorittá alakult biotittöredékek. Plagioklász földpát, pirit. Nikol -f. Nagvitás 1 : 30 Biotite fragments altered intő ehlorite. Plagioclase feldspar. Pyrite. A nikols, 1 : 30. XXII. tábla 5. Másodlagos kvarccscmó hidrotermálisán elbontott andezitben. Nikol +. Nagyitás 1 : 50. Secondary quartz pocket in hidrotheimally altered andesite. -f nicols, 1 : 50 AHge3HT b c. CaőagöaTTbaH h erő 3HaqeHHe c tomkh 3peHHH pygoo6pa30BaHHH Pl. Khui HeKOTopue ncc.iegoBaTe.iH ciHTa.m .MeTaco.MaTHiecKoe oőpa30BaHHe cbhhhcboh pygbi c reHeranecKOH tohkh 3peHHH ano.Mar.MaTHHecKHM, gpynie CBH3biBajin erő c rpaHuraoh Mar- moh. HoBbie HCC.iegOBaHHH oŐHapyHCHBajiH MaraaTHHecKHe nopogbi >KHJibH0H (jjop.Mbi, Haxo- AHmnecH Me>KAy KpHCTa.i.iiiiecKH.MH ii3BecTHHKa.\iH h TO-imen rnHHHCTbix cnaHueB. nogpoÖHoe HCC-iegoBaHHe hx b naöopaTopHH goKa3biBano npncyTCTBiie öhothtobo- aM(f)H6o.iaHge3Hxa, pa3i>egHHeHHoro rHgpoTepMajibHbiM cnocoóo.M. 3th nopogbi hmciot npn- 3H3KH nogoŐHbie Kan aHge3HTy rop BegeHue, Tax h MaTepna.iy TyxHOCTH c. YpxHga b BepxHe-aoueHOBOH cbhtc . AHAe3HT0Baa >KHJia b c. CaőagőarrbHH xapaKTepn3yeTCH nopcfm- poBOH CTpyxrypoH, b Hee BHgHbi : 30HanbHbiH njiarnOKJia3 c abohhoh n.iacTHHXOH, Hano.MH- HaiOLUHH aHge3HT T3K>Ke H ÖHOTHT C OnailHTOBblM ŐOpTOM, OÖJIOMXH a.MtjlHÖOJia, anaTHT, pyTH.l, rpaHaT h nnpHT. OcHOBHan .\iacca >KH.ibi geBUTpiHjmuHpoBa.iacb nog b-ihahhcm ragpoTepM h npeoőpa- 30Bajiacb b KaojiHHHTOBo-(})e.ib3HTOBbiH MaTepnaji. OHa coaep>KaeT KBapu BTopniHoro oőpa- 30B3HHH, pacnOJlO'/KeHHblH B MeJlbKHX THe3gaX H.1H BOJIOCHblX >KH.iaX. BgOilb KBapgeBblX >KH.l HaőmogajiHCb 3epHa Mo.iHÖgeHHTa, ra.ieHHTa h nHpHTa, ot cjiynafi k c.iyHaio ohh npoHB.iHioTCH h b paccbinaHHbix nauxax. PygHoe cogepwaHiie aHge3HTa őbmo, mowÖt őbiTb, b TecHOií cbh3h c pa3BHTne.M .MeTaco.MaTHHecKnx ra.ieHHTHbix rHe3g 3toíí oő.iacTH. 3to c.iy>KHT oöBHCHeHueM B gHCKyCCHH 0 pyg00Ópa30BaHHH,' CBH33HH0M C rpaHHTHOÍÍ HJ1H aHge3HT0B0H MarMOH TOp Be.ieHue. Kiss: Szab adbatty án i andezit 189 Andesite írom Szabadbattyán and its importance concerning the genesis of ores By J. KISS The metasomatic lead őre of Szabadbattyán lias been supposed by somé authors to be of apomagmatic origin, by others, on the other liand, to be the product of granitic magma. The latest investigations disco vered a magmatic rock forming dikes between the crystalline limestone and the clay shale sequence which, according to detailed laboratory investigations, turnéd out to be hydrothermallv altered biotitic amphibole andesite. The rock exhibits many features y.analogous to the andesite of the Velence Mountains, and to the andesitic tuffy agglomerate respectively, encountered in the upper Eocéné sequence of the borehole in the vicinity of the viliágé Urhida. The andesitic dike of Szabadbattyán is of a characteristically porphyric structure, containing zonal twin-lamellated plagioclase reminiscent of andesine ; biotite and amphibole fragments with opacitic edges, apatite, rutile, gamet and pvrite. The groimd matériái was devitrified by the liidirothermal Solutions and was turnéd intő a caolinitic, felsitic mass. It contains secoudary quartz in the íorm of small pockets, and thin veinlets. Along the latter, molybdenite, galenite and pyrite were observed, sometimes occurrmg alsó in dispeised nodules. The őre content of the andesite is connected most probablv with the forming of the metasomatic galenite of the neighbourhood, thus serving as a connecting link in the discussion concerning őre genesis connected with the granitic and andesitic magma, respectively, of the Velence Mountains. PARÁDFÜRDŐ KÖRNYÉKI ÉRCESEDÉS KISVARSÁNYI GÉZA (XXIII— XXVII, táblával) A I/ahóc.a érctömzsöket tartalmazó tektonikailag lehatárolt középső része különö- sen a D-i oldalon számtalan fúrással és vágattal az észszerűség határáig megkutatott terület, legkiválóbb kutatóink, geológusok (K i t a i b e 1, V a s s, C o 1 1 a, Andrian, Pálffy, Mauritz, Vitális I., Rozlozsnik, Papp F., S z t r ó k a y, P a n t ó) és bányamérnökök (S c li m i d t, P o 1 1 n e r, G a g y i — Pálffy, Avar, B á n k u t i, újabban Szabó I,.) egész sora foglalkozott az érces hegyhát és környező vulkáni kúpok vizsgálatával, így nagytömegű adat áll rendelkezésre a tömzsök előfordulás- módjára, szerkezetére, az ércanyag összetételére és keletkezésére, a kísérő-, fedő-ésfekü- képződményekre vonatkozólag. Mégis az igen változatos földtani felépítés, az ércesedés í szabályszerűségének hiánya, a tömzsök elhelyezkedését megszabó tényezők szinte kiderít- hetetlen összeszövődése megnehezítette az újabb kutatások céljának elérését : eddig ismeretlen tömzs vagy műre való érces terület feltárását (39). Nehézségek adódnak az egyes ismert tömzsök folytatásának felkutatásánál is. Ennek oka a tömzsök alakjának szeszélyessége, az erős tektonikai feldarabolódás, a fémtartalom hirtelen változása. A fedő- és feküsorozatnak ércnélküli nagy elterjedése bizonytalanná tette az ércmező pontos, megbízható elhatárolását is.. Az érces területet leghatározottabban a nyugati fővető zárja le. K-i irányban már bizonytalanabb az elhatárolás, míg az É-i és D-i oldalon az ércesedés kiterjedése kellő részletességgel még nincs megkutatva. A szárnyak lezökkenése Rozlozsnik meg- állapítása szerint ércesedés utáni. A Ny-i és K-i törési sík, illetve vetőzóna tehát nem jelenti ugyan az ércesedés határát, de a vetőmagasság tekintélyes nagysága a gyakorlati műveletek határát egyelőre megszabja. A fúrások adataiból az tűnik ki, hogy a jelenleg ismert tömzsök szintje alatt a fekü és mélyfekü felé, a gyökérzónák újra vizsgálatán kívül reményteljes kutatásokat nemigen indíthatunk. Biztatóbb kutatási területként az érces vulkáni összlet északi és déli folytatása, valamint a környező vulkáni kúpok területe adódott. Parádfürdői ércesedés vizsgálata Parádfürdő közvetlen környékének ércelőfordulásai a múlt századforduló óta ismertek. Bányageológusok irodalmi adatai szerint a rövidéletű bányászkodás ezen a területen 1802-ben kezdődött, tehát a laliócainál régebbi keletű. Kőzettani vizsgálat A Veresagy agbérc, Hegyeshegy, Veresvár és Fehérkő vonulata a Lalióca-hegyhez hasonlóan az eocén vulkán izmus terméke. A négy közel É — D-irányban sorakozó hegy kúp lávapadokból és lepelképződményekből áll, tehát rétegvulkáni felépítésű (39). E szer- kezeti jelleg a kőzetanyag erőteljes hidrotermális elbontása miatt a felszínen elmosódó, ] 92 f-'öldlani Közlöny 84. kötet 3. füzet a feltáró vágatokban is csak ritkán észlelhető. A terület kőzetanyagát a kovás infiltráció, a kiterjedt kaolinosodás jelentős mértékben megváltoztatta. A laza tufa piritimpregná- ciója további sor ásványi bomlás és újraképződés okozója (alunit, gipsz, limonit, kalkan- tit). A kovasodás általános, helyenként erősebb, így a Fehérkő K-i nyúlványán, a Hegyes- heg}7 É-i lejtőjén és kúpján, a Veresagya gbérc D-i lejtőjén és a Veresvár É-i vízmosásai- ban. Ezeken a helyeken az eredeti kőzetanyag fokozatosan kiszorítást szenvedett, néhol teljesen elvesztette szöveti sajátságait és tömött, világosszürke kvarcittá alakult. Ezek a sokszor bizonytalan körvonalú, ritkán eres, szalagos, lemezes szerkezetű kovásodások helyenként gyenge pecsétes fakóérc- és piritimpregnációt is tartalmaznak, míg kisebb druzaüregéiben kvarc- és baritkristályok jelzik a kiterjedt hidrotermális tevékenység nyomait. Igen fontos vohia a további kutatások során ezeknek az elbomlott idősebb andezitekhez kapcsolódó kovás kibúvásoknak a pontos térképezése és vizsgálata, amely tisztázhatná a Gyöngyössolymos és Gyöngyösoroszi környékén előforduló hasonló kép- ződményekkel való kapcsolatát. Figyelemre méltó, hogy a Recsk — Parádfürdő-környéki kvarcitkibúvások az üregeikben található ásványi együttessel közvetlenül az érces képződ- ményekhez kapcsolódnak és mint a hidrotermális folya- matok, alacsonyabb hőmérsékletű, magasabb szinti kép- ződései jelénnek meg. Sem a felszíni vizsgálódás, sem a vágatok szelvényezése nem vezetett valamennyire is ép kőzetanyag nyomára . A regionálisán bekövetkezett hidrotermális elváltozás az elsőd- leges anyagi sajátságok szabatos kőzettani leírását szinte lehetetlenné teszi. A kőzet- anyag általános elbontása miatt a primér felhalmozódásbeli különbségeket igen nehéz észlelni. Általában a kutatott terület kőzetei szabadszemmel vizsgálva erősen elváltozott andezit benyomását keltik (2. sz. elemzés), bár a részben elkovásodott és a felszíni mállás- nak kitett kőzet több helyen dácitra, sőt riolitra emlékeztet. Ezt az 1. sz. elemzés adatai is megerősíteni látszanak. Mikroszkópi vizsgálat az ásványok elbomlása miatt meglehe- tős nehézségekbe ütközik. A kutatóvágatokban feltárt lávakőzet-tufa- és agglomerátum- foltok helyenként a Lahóca kaolinos, bontott képződményeihez egészen hasonlók. A kül- színi földtani térképezés sem tudott a négy kúp kőzetei között elsődleges különbséget megállapítani (39). A parádfürdői kőzetek porfirosan kivált, szabadszemmel is jól látható elegy- részei a szericitesedett, kaolinosodott idiomorf földpát és a kvarc. Mikroszkóp alatt a kvarckristályok jellegzetes hatszöges metszetűek. Gyakran jelentős mértékben magmás reszorpciót szenvedtek. (XXIII. tábla, 1.) Szegélyükön sokszor mozaikszerű kvarckoszorú helyezkedik el későbbi hidrotermális kiválásként. A kőzetanyag eredeti szövete helyett sokhelyen xenomorf kvarchalmazok láthatók. Ritkábban izotróp opálos képződések is észlelhetők. A földpátok szericitesedtek (XXIII. tábla, 6, 2), nagyrészük azonban kaolinná alakiüt át. Kevésbbé elbontott földpátok igen ritkán észlelhetők. Ezek nagyrészt albit- ikerlemezes, ritkábban zónás plagioklászok. Néhány földpátkristály épen megmaradt' belsejének optikai tulajdonságai alapján andezin összetételűnek adódott. Az érzékeny, bomlásra hajlamos színes elegyrészek szinte teljesen eltűntek a kőzetből, csak itt-ott foszlányszerű opak elegyrészek mellett sejthetők biotit- és amfibolroncsok. A legerőtelje- sebben elbontott kőzetanyagban is teljesen ép állapotban maradtak meg a hidrotermák- kal szemben igen ellenálló apatitkristályok. A pirít többnyire négyszögű opakkristá- lvai a csiszol átok nagy többségében megtalálhatók. A parádfürdői vulkáni kúpok kőzeteinek és a Lahóca biotit -amfibolandezitjének egymáshoz való települési viszonyát még nem ismerjük. P a p p F. utal egy régebbi dolgozatában (31) arra, hogy a parádfürdői »dáeit« valószínűleg a biotitamfibolandezit feküje. A lahócai nagyfúrás azonban alaphegységet ért a nélkül, hogy a dácitot liará11- Kisvarsányi : Parádfiirdökörnyéki ércesedés 193 tolta volna. Nem ismerjük a mátrai eocén- vulkán izmust még annyira részletesen, hogy pontosan meg tudnánk különböztetni finomabb részleteit. Kétségtelen, hogy a feltörő magma savanyú kőzetekkel (triász kvarcit, agyagpala, homokkő, esetleg még mélyebben .gránit) érintkezhetett és az asszimilációs tevékenységből eredően képződhettek ezek a szabad kvarcot tartalmazó, ma már pontosan nem identifikálható kőzetek, amelyek az eocénben lezajlott vulkáni működés úttörőinek tekinthetők. A Kárpátok belső vulkáni •övezetében, a többi érces területen is megtalálhatók ezek a dácitos vagy kvarctartalmú andezites képződmények, amelyek a környező vulkáni kőzeteknél idősebbeknek bizo- nyultak. Ügy a Börzsöny-, mint a Mátra-hegységben az eocén-vulkanizmuson belül meg- különböztethetünk egy bevezető, savanyúbb kőzetanyagot szolgáltató kitörést, ame- lyet a magmatermékek fokozatos bázisosabbá válásának középső tagjaként biotitos- amfibol andezitek követnek. Azután a kialakult magma járatokon a lecsökkent asszimilá- ciós tevékenység következtében még bázisosabb anyag kerülhetett felszínre, s így alakul- tak ki a fiatalabb nagytömegű piroxén-andezit vonulatok a miocén közepén . Az óharmad- kori vulkáni képződmények jóformán egész elterjedésükben hidrotermális tevékenység nyomait hordozzák, ezért az érckutatásnak legsürgősebb feladata ezek tüzetes és alapos kőzettani vizsgálata . Bányászat A veresvári és fehérkői kutatásokat a régi térképek néhány táró kivételével már nem tüntetik fel, ilyen módon azoknak a helyzete csak részben volt megállapítható. Területünkön a régi bányászkodás és kutatás maradványaként 18 táró és egy külfejtés ismeretes. Ezek egyrésze teljesen beomlott, másik része a jelenlegi bányászati kutatás újranyitása, illetve továbbhajtása alatt áll. A múltszázadbeli bányászat csekély mennyiségű érc lefejtése után rövid idő alatt megszűnt. Az indulásnál megütött dúsabb telérrészek, fészkek csapásban nem voltak kitartók, a mélység ^f elé pedig a bányászok különböző nehézségek miatt nemigen hatol- hattak. A Veresvár ÉNy-i oldalán a völgvtalpi bányászkodás egyszerűbb eszközök birto- kában nemigen férkőzhetett a patak szintje alá. A dúsérc mellett nem volt megfelelő mennyiségű zúzóérc/amelyen az akkori bányászat megélhetett volna. A kisebb jóminő- ségű érces pászták lefejtése után az ércelőfordulás szabálytalanságai miatt a kutatásnak nem volt vezérfonala. A Fehérkő ércesedéséről jelenleg csak ajó szomszéd-táró szolgáltát értékes ada- tokat. Ez a táró a Fehérkő lég jelentősebb bányászati feltárása. A hegy EK-i oldalán a völgyfenék felett másfélméterre, 200 m tszí.-i magasságban nyílik és többszáz méter hosszúságban követi a szeszélyesen elhelyezkedő érctesteket. Vass szerint az 1857-es évben már 200 m hosszú voh. 0 egy 28 m-es ereszkéről is értesít, amely a táró szintje alá hatolt. A kutatásokról C o 1 1 a is közöl leírást : »A táró szaruköves erupciós kőzet- ben mozog, amelyen egy szakadás halad át. A szakadás kitöltése lényegileg csak agyag, egyik oldalukon rendszerűit a fedőben a mellékkőzetet 0,3 — 1 m vastagságban szarukő és kvarc impregnálja. Ezt nevezik itt telémek, míg a valóságban az impregnációnak csak a vető felőli oldala élesen elhatárolt, míg a másik oldalán észrevétlenül megy át szaruköves mellékkőzetbe. « C o 1 1 a leírása megfelel a valóságnak, amennyiben valóban szabály- talan, impregnációs, lencsés kifej lödésű ércesedés van itt, egészen jóminőségű, de kis mennyiségű ércanyaggal, amelyet gyakran több oldalról is vető határol. Három kisebb érces köz letermelése látható, amelyről már Cotta is megemlékezik. Ezek azonban csapás- és dőlésirányban csak néhány méterre voltak ércesek. Az Egy- esség - táró a fürdő tartályai felett nyílik, jelentős ércnyomokat nem tár fel. Veresváron a bányászati kutatás a hegy északi oldalán indult meg. Itt nyűik az Orczy - táró a parádi műúttól 50 m távolságra, 205 méter tszf.-i magas- ságban. Az egyrenes, 249 méter hosszú 182° irányú beható vágat egy kisebb telér csapásá- ban halad és az érces képződménynek harántfeltárásának tekinthető. A mellékkőzet mindenütt kaolinosodott, helyenként széles sávokban szürke agyaggá alakult át, sok liehTen kőolajat tartalmaz. A régi vágatokban limonitosodás és piritimpregnáció általá- nos. A kovásodás számtalan hasadékon nagy területen érvényesült. A táró nagyrészt andezittufában halad. Padosszerkezetű lávakőzet és agglomerátum váltakozása egy helyen ismerhető fel a Xy-i csapásvágatban. A lávapadok dőlése meredek, párhuzamos helvze- 194 Földtani Közlöny S4. kötet 3. füzet tűek. A szelvényezés adataiból az állapítható meg, hogy az Orczy-táró és a belőle indított nvugati csapásirányú vágat — amelynek célja a Veresvár ércesedésének és kovásodásá- nak ezen a szinten való végignyomozása — a Pál-tárót elérve csak néhány íakóérces- szfalerites, galenites, pirites érczsinórt ütött meg és azonkívül a főelágazásnál egy nagv méretű tömzsszerűvé kivastagodó fakóérccel és pirittel hintett összefüggő tömött ková- sodást tárt fel. Ennek a térbeli helyzetét, mivel a táró a megütött részen egészen a gyengén érces kvarcitban halad, nehéz megítélni. Az Orczy-táró szintjén egyedül az Antal-táróból nyíló gurítólioz vezető K-i csapásvágat déli harántja szolgáltat erre nézve adatokat. Ezen az egy mérési ponton megállapítható csapása és dőlése alapján ez a képződmény laposabb fekvésű, helyenként több méter vastag telémek látszik, amelynek csapása megegyezik a Pál-táró telérével. Az Orczy-táró telérrendszerét a Hegyeshegy és a Veresvár közötti vízmosásból az Antal-táró 15,5 méterrel magasabban tárja fel. A vágatrendszer a laza, elbontott omladékos tufában alig bejárható. A táró néhány méter után kovás, helyenként csekély fakóércliintést tartalmazó telérre fordult rá. 4 — 5 eloxidált és kilúgozott átlag 2 — 4 cm vastag érczsinóron kívül egy jelentősen vastag, gyengén érces, kovás telért üt meg, amelyet az ércesebb részein ereszkével is kutattak. Ez a telér térbeli helyzete szerint az alsó szintről ismert érces kvarcittelér folytatásának tekinthető. A múltszázadbeli művele- tek során valószínűleg itt észlelték először az alsó szint főelágazásánál feltárt telért és erre hajtották ki azután mélyebb szinten az Orczy -tárót. A kisebb kovás telérek ércesebb- közeit még 2 víz alatt álló ereszke követi. A Hegyeshegy alá tartó vágatból egy gurító is nyílik, amely az alsó szintre szolgál. A vízmosásban legfelül kihajtott Irma-táró kb. 30 méterrel magasabban van az Orczy-táró szintje felett és függőleges vetületben attól délre esik. Lehetséges, de nem való- színű, hogy a Vass Ö. által közölt régebbi adatok szerint egy kalkopirittel impregnált 8,5 m vastag agyagtelér ebben a táróban van. Az eddigi feltárásokból magasabb szintek felé általában az ércesedés elszegényedésére lehet következtetni, valamint kishányótere sem bíztató. Ezért nem látszott újranyitásra érdemesnek. A Veresvár érces kibúvásait a nyugati oldalon is több feltárással támadták meg. Az Ilona-völgy torkolatától délfelé, 21 1 méter tszf.-i magasságban sorakoztak itt a Róza-, Pál- és Etelka-tárók . Mellékkőzetük helyenként durvább szemű piritimp regnációt tartal- mazó kaolinos andezittufa. Ritkán lávapadok megjelenése is sejthető. A Róza-táró beomlott, pontos helyét nem sikerült megtudni. Adatait A n d r i a n feljegyzéseiben olvashatjuk. A múltszázadbeli bányageológus szerint a táró dús érclencséket és 10% zúzóércet tartalmazó 15 — 30 cm vastag telért követett. Belőle ereszke indult 5,7 méter mélységig, amelyből párhuzamosan telérrendszert kereszteztek. A táró hosszát nem közölte, csak utalt arra, hogy mindhárom feltárás párhuzamos telére- ket nyomozott . A Veresvár egyik legfigyelemreméltóbb érces telérét a Pál-táró ütötte meg. Az újranvitással több-kisebb jelentéktelen telérhasadékon kívül mindjárt a táró szájánál fél méter vastag, kovás, galenites, szfalerites, fakóérces telér vált megismerhetővé. A laposfekvésű téléi mentén kisebb fejtés alakult ki. A lefejtett telérrész víz alatt áll. A hátrahagyott üreg a kb. 2,5 méterrel mélyebben lévő, közvetlenül a patak szintjéről a telérre hatoló, jelenleg beomlott segédtáróval lehet összefüggésben. A két táróval közre- fogott telérpászta mintegy 15 — 20 méter hosszban van leművelve. Az Orczy -táróba való lyukasztásnál újabb dúsan érces (galenit, szfalerit) kisebb telért tártak fel. Az Ete'ka-táró a patak mentén feljebb, DXv-ra hasonló magasságban nyílik. A bejárattól 15 méterre liarántol egy kovás 20—40 cm vastag telért, amelyben fakóérc hintve és kisebb fészkek alakjában fordul elő. Nyugat felé a telért néhány méteren követték és ereszkét hajtottak utána. A telért a táró északi vágata hosszabb csapásban tarja fel. Erctartalma mindenütt gyenge impregnáció. A déli vágat csak részben bejárható. Érces képződményeket nem tár fel. Az Etelka-tárótól délfelé, valamivel magasabb szinten, kisebb, ismeretlen nevű. táró nyílik. Érces képződményeket nem tartalmaz. A Veresvár meredek oldalain és vízmosásaiban több érces, kovás kibúvás került felszínre. Két ilyen kibúvás a Hegyeshegy és Veres vár közötti árokban található. A hegy északi oldalán a Parád-patak felé íeliúzódó vízmosásban kb. 230 méter tszf-i magasság- ban az Etelka-külfejtés maradványai találhatók (38.) Ennek néhány méter magas sziklafalát a törmelék részben eltakarja. Hasonló bizonytalan körvonalú kováso- dás pecsétes fakóércimpregnációt tartalmaz a Parád-fiirdői kastély magaslatának nyugati oldalán. A kibúvás alá tárót is hajtottak, amelyet a sétaút építése alkalmával betömtek. Kovács J., helybeli bányász szerint a kastély udvarán ásott gödörből 8 méter mélység- ből szép érc került elő. Kisvarr.ányi: Parádjiirdőkörnyéki ércesedés 195 Ezek az érces kovás kibúvások nem érik el a hasznosíthatóságot, pusztán az érce- sedés elterjedésének bizonyítékaiként érdemelnek említést. A Hegyes hegy és Veresagvagbérc kőzetanyaga hasonló hidrotermá- lis elváltozásokat mutat. Az ércesedés ezeknek a kúpoknak a belsejébe is átterjedt. A Hegyeshegy kettős kvarcitkibúvása alá tárót hajtottak. Az egyik teljesen beomlott, — másik — a macskahegyi oldalon lévő, mintegy 20 méter hosszban bejárható és gyenge, fakóérces, kovás mellékkőzetet tár fel. A harmadik táró a nyomok szerint a műút alatt a Parád-patak szintjétől haladt déli irányban a hegy belseje felé. A táró nyomvonalát beomlás jelöli. Az ércesedésre vonatkozólag egyik sem szolgáltat valamirevaló adatot. Érc vizsgálat A kutatásokkal feltárt ércfészkek, telérek anyagában általában a szfalerit és a galenit, helyenként az arzéntartalmú fakóérc uralkodik, vagy mindhárom ércásvány mennyiségileg egyenrangú szerepet játszik. Helyenként az aprószemcsés pirít is jelentősen feldúsult. A paragenezis a lahócainál sokkal szegényebb. Mikroszkópi vizsgálattal a következő ásványokat állapítottuk meg : 1 . szfalerit ZnS 2. galenit PbvS 3. pirit FeS2 4. tennantit CusAsS. 5. kalkopirit CuFeS, 6. kővel lin CuS 7. komplex szulfósók Laterális fác/es Területünk érdekessége, hogy a lahócai ércvizsgálatok (35) alkalmával megismert genetikai mozzanatok bélyegeit ércanyagunk teljes mértékben magán viseli. A szfale- rit és galenit (XXIV. tábla 3 — 4.) együttes jelenléte és az érces kialakulásban első tagként való részvétele, amelyet a Cu-As-tartalmú ércesedés bevezető tagja, a fakóérc követ, teljesen azo- nos a lahócaival. A két érc- ásvány, különösen a szfale- ritnek az elterjedése — amint az Sztrókav vizsgála- taiból előre is sejthető volt, figyelembe véve a VIII. tömzsben újabban megismert részvételét — jelenlegi isme- reteink alapján jelentősen ki- bővül. Bár a két ércásvány egymással szemben felváltva mutat kiszorítási alakzato- kat, mégis a részletes vizs- gálat azt mutatja, hogy a szfalerit általában valamivel hamarabb kristályosodott a galenitnél. Ha elegendő hely volt a növekedésre, akkor témyerési képletek a két ásvány között nem alakultak ki. Míg a szfalerit dúsan hintett apró kalkopirit-szemcsékkel, a galenit ugyanezt az ércásványt egészen ritkán tartalmazza. term réz cov+kalk enarg/t E komplex szs luzonit E enargit I B/.Se ás/ luzonit 1 tennantit kalkopirit galenit szfalerit pirit 1. ábra 196 Földtani Közlöny 84. kötet 3. füzet Kőzetelemzés Sor- szám lelőhely Kőzet SiO, Ti.Oj Al,Oa Fe2Os vagy FeO +Fe MnO MgO Parádfürdő, Veresvártető bontott kőzet 78,79 0,46 12,73 0,27 0,26 0,02 1,09 2. Parádfürdő, Orczv-csapás- vágat 120m-ből andezit 54,62 0,37 15,13 5,76 1,24 0,13 2,64 3. Recsk — kabóca Katalin-táró 573-as pont andezit 57,23 0,42 19,81 - + 3,91 0,30 4. Lahóca K-i lejtő, a vasútmenti kőfejtő biotitamfibol- andezit 54,82 0,59 18,80 2,42 4,04 0,12 3,38 5. Recsk biotitamfibol- andezit 53,68 — 17,42 _ 5,92 2,71 '6. Kanászvár, a vasút É-i oldalán nyitott kőfejtő ■ andezit 55,49 . 0,53 . 17,89 ' 2,57 2,85 • 0,10 ' 3,16 A két első - kialakulású ásványt ritka szép kiszorítási formákkal támadta meg a zöldes reflexiós színű tennantit (XXV. tábla, 5.). A galenittel a szerkezet különb- sége miatt nehezen boldogult, s helyenként az ásványi összeszövődés reakciótermékeként képződő komplex szulfósók segítségével tudta csak kiszorítani, illetve meg- emészteni. A komplex szulfósók elterjedése azonban igen kis területre korlátozódik, amint általában az ércanyagban a reakciótermékek mennyisége igen csekély. A hasonló szerkezetű szfaleritet a fakóérc már könnyebben megtámadta, az érintkezési szegélyen ilyenkor gyakran kalkopirit vált ki, amely vékony gallérként veszi körül a szfaleritet. A kalkopirit nem jelentősebb szerepű a paragenezisben. Mennyiségileg az előbbi három ércásványhoz képest alárendelt. A szfaleritben, de különösen a fakóércben szapo- rodik fel. Mellette egy élénksárga, igen erős anizotrópiájú, réztartalmú ásvány fordul elő, igen apró szemcsék alakjában. Optikai viselkedése alapján mibenlétét pontosan nem sikerült eldönteni. A rézércek átalakulásából covellin keletkezett. Hajszál- repedések mentén, valamint elszórva úgyszólván minden csiszolatban fellelhető. Az ásvá- nyi együttesben lényeges szerepe nincs. A Parádfürdő-környéki ércesedés kialakulása a z eddigi megkutatott szinteken megismert ásványi együttes és genetikai bélyegei alapján egyidős a laliócai ércesedés- sel. Itt is alacsony hőmérsékletű, azonban a lahócaihoz viszonyítva sokkal gyorsabban alakult hidrotermális érce- sedés s e 1 kell számolnunk. Az ércanyag feltűnő sajátsága az enargitcsoport, valamint a Bi„ Se, Te- ércekés az Au teljes hiánya, ami a szegélvi kifejlődés más fizikai-kémiai körül- ményeiben leli magyarázatát. A felszíni és bányabeli vizsgálatok eredményeit összegezve megállapíthatjuk, hogy a Lahócán kívüli, Parádfürdő-környéki ércesedés még erőteljesebb kovásodáshoz kötött, mint a lahócai. A túltengő kovásodás anyaga csak részben származhatott juveni- Kisvarsányi : Parádfürdökörnyéki ércesedés 197 CaO K.O Xa.O p3o* ZrO, BaO — H,0 +h2o cos s +FeS, + +SÖ3 0 Elemző 0,22 3,38 0,28 0,06 0,54 2,36 0,06 0,13 0,07 Serényi E. 4,47 3,76 0,17 — 0,20 0,57 3,23 5,04 5,28 ++0,21 2,64 Serényi E. 1,43 4,74 2,41 0,27 0,03 0,11 • 0,69 3,99 — 4,37 — Mauritz B. 8,11 0,97 3,87 0,16 — — 0,26 2,33 — Mauritz B. 6,15 1,28 3,88 _ — — — — + 1,20 izz. veszt. 8,06 Hauer K. 7,23 1,85 3,23 0,17 — 0,49 4,05 — — Hauer K. lis módon érces hidrotermális oldatokból, ehhez a felbomló kőzetelegyrészek meddő kova savtartalma is hozzájárult. 2. ábra A gyengén érces kvarcitkibúvások — bár némelyik csapása kivehető — nem tekinthetők igazi teléres kifej lődésűeknek. A piritimpregnáció nem általános. A lávakőzet- foltok a magasabb szinteken teljesen piritmentesek, a mélyebb, bányásza tilag megkutatott szinteken az agglomerátum- és tufa- képződményekben elég általános és egyenletes, gyakran durvaszemű piritimpregnációt találunk. Egészen finomszemű pirithintés, amely a Lahóca fedősorozatában oly jellegzetes, itt egyáltalán nem fordul elő. A piritimpregnáción kívül azt mondhatjuk, hogy a Jószomszéd -táró ércesfedései vetők mentén jelentkező és részben szétszabdalt kisebb tömzsszerű impregnációk, míg a Veresvárhegy belsejében megütött érces képződmények kisebb telérhálózatot alkotnak. A telérek két típusát különböztethetjük meg: 1 . Eaposfekvésű (15 — 45°-ig) 10 cm-től több méter vastag kvarcittelérek, fészkes, sávos, hintett, finomszemű fakóérc- és pirit - 2 Földtani Közlöny 198 Földtani Közlöny 84. kötet 3. füzet impregnációval. Egy esetben (Pál-táró) 4 — 5 ujjnyi vastag tiszta érckitöltés is mutatko- zott bennük, amelyben a szfalerit és galenit uralkodik. 2. Meredek vagy függőleges dőlésű 1 — 4 cm vastag, gyengén kovás, inkább kaolinos szegélyű, tiszta érces zsinórok, amelyek gyakran vetőlapok mentén jelentkeznek. Ércanyagukban a fakóérc legtöbbször a gale- nittel és a szfalerittel egyenrangú szerepű. Csapásban gyakran rövid távolságon belül meddő kaolinos hasadékba mennek át. Az ércesedés általános megjelenése arra mutat, bogy a hidrotermális oldatok feltörését megelőzően vagy azzal egyidejűleg a tektonikai hatások nem preformálták kedvezően a mellékőzetet. A megkutatott szinteken semmi jel nem mutat arra, hogy volt-e erőteljes, mélyreható hasadékképződés, amely a magmamaradék érctartalmát mint a hidrotermák felvezető csatornája kedvezően koncentrálta volna. A telérképződés általános törvényszerűségeiből következtethetünk arra, hogy a megütött érczsinórok, esetleg a kovás telérek is mélyebb szinten valahol egyesülnek. Ha van is ilyen konver- gencia — amelyre a vágatok szelvényezése támpontot nem szolgáltatott — arra egy komolyabb, céltudatos nagyobb mélységű kutatást indítani nem lehet. Nem szabad figyelmenkívül hagynunk azonban egyrészről azt a tényt sem, hogy a térképezett érctesteknek a felszínen található kovás kibúvásokkal való szerves kap- csolata, a kis mélységi különbség, az alacsonyabb hőmérsékletű ásványi összetétel az eddigi kutatásoknak az ércesedésen való magasabb szinti helyzetét rögzíti. Másrészt az is kétségtelen, hogy az irodalmi adatok a dúsabb érclencsékre vonatkozólag, az eddigi Vizsgálatokból megítélve, hiteleseknek tekinthetők. IRODALOM — RITTERATURE 1. Kitaibel P.: Über das Mátragebirge in topographisch-naturhistorischen Rücksicht. Literarischer Anzeiger fűt Ungarn. XVIII. sz. — 2. T o w s o n : Travell in Hungary. London, 1797. 208, 220. — 3. B e a u d a n t : Voyage minéralogique et geologique en Hongrie. Paris, 1818. — 4. Haidinger, W. : Note über das Vor- kommen von gediegenem Kuper zu Recsk bei Erlau in Ungarn. Jahrb. d. k. k. geol. Reichsenst 1850. 145. — 5. V a s s A. : Die im Matraer Gebirge bestehenden Silber und Kupferbergbaue und die daselbst seit dem Jahre 1850. gebildeten Grübengewerk- schaften. Oesterreichische Zeitschrift f. Berg ma Hüttenwesen 1857. Wien, 165. — 6. V a s s A. : Bergbaue in dér Mátra. Oesterreichische Zeitschrift f . Berg und Hütten- wesen 1868. Wien, 125. — 7. Andrian, F. : Die Erzlagerstátten dér Mátra. Oesterreichische Zeitschrift f. Berg-und Hüttenwesen 1858, Wien, 125. — 8. Andrian, F. : Vorlage dér Karte des Mátragebirges und seiner Umgebung. Verhandlungen dér k. k geol. Reichsanst. Jahrgang 1867. Wien, 79. — 9. Andrian, F. : Die geologischen Verháltnisse dér Érzlagerstátte von Recsk. Verh. k. k. Geol Reichsanst. 1867. 167. — 10. A n d r i a n, F. : Die Erzlagerstátten von Mátra. Őst . Ztschr. f. Berg- und Hütten- wesen 1866. 387. — 11. Andrian, F. ; Die geologische Verháltnisse dér Mátra. Jahrb. dér k. k. geol. Reichsanst. 1868. 509. — 12. Cotta — Fellen- be rg: Die Erzlagerstátten Ungams und Siebenbürgens. 1862. 144, 195 — 13. Cotta: Kupfer und Silber Lagersátten dér Mátra in Ungarn. Őst. Ztschr. f. Berg- u. Hüttenwesen 1866. 90. — 14. Pettkó J. : Parádi enargit. M. Akadémiai Értesítő. 1863. IV. 141. — 15. Kubinyi F. : A recski termésrézről. A M. Föld- tani Társulat Munkálatai. III. 1867. 1. — 16. Kleinschmidt I. L. : Die Kupfer und Silberlagerstátten dér Mátra in Ungarn. Oesterreichische Zeitschrift f. Berg- und Hüttenwesen, 1866. 317. — 17. Szabó J. : Enargit újabb előjövetele Párádon. Földtani Közlöny .V. 158. — 18. Stoll R.: Auí Tatsaclien mid Acten gestützte Aufklárung zu den Schátzungen dér zu dem Vermögen dér Pest — Mátraer Bergwerks-Union gehörenden Bergbaue Einrichtungen und Apparate etc. Pest, 1873. — 19. Mauritz B. : A Mátra-hegység eruptív kőzetei. Math. és Tertn. Közlemények - XXX. k. pag. 88. 1909. — 20. Greisiger R. : A körmöcbányai m. kir. pénzverő- hivatalnál az 1870. évtől 1913. évig beváltott nemesfémanyag statisztikája. Bányá- szati és Kohászati Lapok, 1914. I. 628. — 21. Vitális I.; Adatok a Cserhát keleti részének geológiai viszonyaihoz. Math. és Term. Értesítő, 1915. 22. Vitális I. : Recsk arany-, ezüst és rézércbányászata. Bányászati és Kohászati Kisvarsányi : Parádfürdőkörnyéki ércesedés 199 Lapok, 1933. — 23. Vitális S.: Mátrabánya arany-, ezüst és rézércbányászata. Földtani Közlöny, 1926. LVI. 30. — 24. Löw M. : Ércelőfordulások a Mátrában. Földt. Közi. 1925. LV. 127. — 25. Zsivny V.: A recski Lahóca néhány ásványáról. Matli. és Term. Ért. 1925. XLII- 128. — 26. Zsivny V. : A recski Lahóca néhány ásványáról (Über einige Mineralen des Lahóca-Berges bei Recsk). Mát. Naturwiss. Anz. d. Ung. Akad. 42. 1925. — 27. Pálf f y M. : Magyarország arany-, ezüstbányáinak geológiai viszonyai és termelési adatai. A M. Kir. Földt. Int. Gyak. Fiiz. Bp. 1929. — 28. Alliquander Ö. : Magyarország bánya- és kohóipara az 1912 — 1926. évben. Budapest, 1931. 305. — 29. Pollner J. : A recski ércbánya fejlő- dése és nemzetgazdasági jelentősége M. Mérnök és Építészegylet Közi. 1944. 18. 16 — 17, sz. — 30. Helke : Die jungvulk. Gold-Silber Erzlagerstátten d. Karpathenbogens. Archív f. Lagestáttenforschung, Berlin, 1938. — 31. PappF. : A Recsk -környéki ércelőfordulásról. Bány. és Koh. Lapok, 1938. 23. — 32. Rozlozsnik P.: Kéziratos jelentések és feljegyzések 1923 38. — 33. Rozlozsnik P.: Jelentés a. recski kincstári bányában észlelt olajfelfakadásról. Földt. Int. Évi Jel. 1936 38. I. 209. — 34. Rozlozsnik P. : Mátrabánya ércelőfordulása. Földt. Int. Évi Jel. 1939 — 40. III. 111. — 35. Sztrókay K. : A recski ércek ásványos összetétele és genetikai vizsgálata. Mát. Term. -tud. Ért. 1940. 59. 722. — 36. Sztrókay K. : Erzmikroskopische Beobachtungen an Erzen von Recsk in Ungarn. Neues Jahrb. f. Min. Abt. A. 79. 1944. — 37. Sztrókay K. : Újabb vizsgálatok hazai ércásványokon. Földt. Közi. 1952. — 38. Pantó G. : Bányaföldtani felvéti 1 Recsk és Párád környékén. Föld.. Int. Évi Jel. 1949. — 39. Pantó G. : A recski Lahóca felépítése és érce. Földt. Közi. 1951 . TÁ BlyAMAGYA RÁZ AT — EX PLANATION OF TABLES XXII. tábla 9. Piritfészkek telérkvarcban. Orczy első balvágat. Pirites érczsinór. || N, 1:25 XXIII. tábla 1. Hidrotermálisán bontott kőzetanyagban reszorpciós kvarckristály. Veres - vár tető. ||N, 1 : 25 2. Szericitesedett földpát hidrotermálisán bontott andezitben. Orczy-csapásvágat. ||N, 1 : 25 XXIV. tábla 3. Szfalerit előnyomulása a galenit repedései mentén. Telérkitöltés Pál-táró. ||N, 1 :40 4. Szfaleritváz galenitben középen fakóérc. Jószomszéd -táró hányójáról. ||N, 1:40 XXV. tábla 5. Fakóérc előnyomulása a galenit rovására. Orczy-táró első balvágat. ||N, 1 : 40 6. Galenit kristályos határán későbbi keletkezésű fakóérc. Orczy-táró csapás- vágat, érczsinórból. ||N, 1:40 XXVI. tábla 7. Fakóérces kovás teléranyagban hidrotermális kvarc. Orczy-táró főelágazásnál megütött telér. ||N, 1 : 40 8. Fakóérc, pirít, covellm és kvarc. Orczy-táró csapásvágat, érczsinórból. ||N, 1:40 Pyaoo6pa30BaHHe okojio napag^jopge b bbh rpmi T. KmiiBapmaHH 3HamiTejibHbie cjiegbi pygoo6pa30BaHHH npocJieiKHBaioTCH okojio c. Pew, Ha paccTOH- hhh 1,5 km ot opygHeHHH ropbi Jlaxoua, b ByjiKaHHuecKHX KOHycax okojio KypopTa Flapaa- (j)iopae. B TeueHHe nponuioro ctojicthh h pa3pa6oTKa pygbi npon3BOflHJiacb b stoíí oÖJiacTH. 2* 200 Földtani Közlöny 84. kötet 3. füzet BMemaioiune nopoflbi pyAHbix >khji h 30h HMnperHauHH coctoht c oahoh ctopohh H3 pa3- JKmeHHblX nOKpOBHblX 06pa30BaHHH, C flpyrOH CTOpOHbl H3 AaBOBblX, COBCeM BblBeTpejlblX H OKpeMHeabix nopog. Ha ochob3hhh neTporpa<})HqecKoro HccjreAOBaHHH, b HacToameM coctoh- hhh cocTaB hx yKa3biBaeT Booöme Ha.aHae3HT; MecTaMH Ha aauHT, aa>Ke Ha phojiht. C TOHKH 3peHHH HX reHCSHCa OHH HBJIHIOTCH KHCAbIMH npOAyKT3MH nepBOH CTaflHH aoueHOBoro Bymkho OTO>KAecTBHTb pa3- bhthio aaunTa oÓJiacTH opyAHeHHH BHyTpeHHeíí ByjiKaHHHecKOH uenu KapnaTOB. PyAHbiíí MaTepnaji, oÓHapy>tkho npeAnoAO'/KHTb, hto okoao ueHTpaAbHoro opyAHeHHH ropbi Jlaxoua tahctch öOKOBau 4>auHH, CJioweHHau c<})aAepHTOM, raaeHHTOM h TeHHaHTHTOM, He coAepjuamau hh pyAbi bh. Se h Te, hh ÖAaropOAHbix MeraAAOB. B to BpeMH, Kan ueHTpaAbHau uacTb oSuacTH opyAHeHHH coAep>KHT MeracoMaTHue- CKHe pyAHbie Teua, bo3hhkuihc nyTeM 3aMemeHHH ByAKaHHuecKHX nopoA ; Ha BHeuiHeií OKpaHHe pyAHOft 3aue>KH 30HaAbHoro CTpoeHHH SbicTpo pa3BHBaaacb xapaKTepHau ceTb jkha. 3Aecb (Jwirypbi BbiTecHeHHH nrpaioT noAHHHeHHyio poub b pyAHOft tk3hh . Őre formations near Parádfürdő in Hungary by G. EH S VARSÁNYI 1 At a distance of about one miié írom the őre formations of mount Lahóca near tlie viliágé of Recsk, siginificant traces of ores are being investigated in vulcanic cones nőt far írom Parádfürdő. During the last century this region was a mining area fór a short space of time. The intermingled rocks of lodes and impregnation zones consist of decayed soil- covering formations, o a the one hand, and of lava rocks entirely eroded and liaving become siliceous, on the other. According to petrograpliic investigations their present state is indicative of andesite ; in certain spots of dacite and even of rhyolite. As to their origin they are acid products of the first stage of eocene vulcanism in the region of Párád, and a parallel can be drawn between their role and the deveíopment of dacite írom the őre region of the inner vulcanic chain of the Carpathian mountains. Őre deposits discovered by recent investigators are poorer in őre tlian the Lahóca hill formation bút in respect of their genetic characteristics are closely connected with the latter’s őre formation. It has been ascertained that in this case we are faced with the simultaneous deveíopment of the first stage. Taking intő accoimt the ores obtained írom oil bore-holes we are induced to suppose that near the Central őre formation site of Lahóca hill there runs a lateral variety composed of sphalerite, galenite and tennantite bút nőt containing either Bi, Se, Te or precious metals. Whereas the Central part of the region contains metasoma .ic ores created by the substitution of vulcanic rocks, on the outer bordér of the őre deposits of zonal structure the characteristic network of veins has showed quick deveíopment. Here the displacement figures play a minor part in the őre tissues. A BAUXIT ÁSVÁNYI ÖSSZETÉTELE ÉS IPARI HASZNÁLHATÓSÁGA GEDEON TIHAMÉR Népgazdaságunk egyik legértékesebb ásványi nyersanyaga a bauxit. A hazánk- ban található bauxit igen változatos, nemcsak összetételében, hanem ásványi alkotó- részeiben is, melyhez hasonlót a Szovjetunión kívül egyetlen más államból sem ismerünk. A kitermelt bauxitnak jelentős mennyiségét (85 — 90%-át) az alumíniumkohászat, helyesebben a timföldgyártás fogyasztja. Erre a célra azonban különös gonddal kiválasz- tott bauxitminőséget használnak és ma már a hőgazdálkodási tényezők figyelembevéte- lével igyekeznek olyan minőségű bauxitot használni, amiből a timföldtartalom a leg- kisebb hőfogyasztással (tehát a lehető legolcsóbban) kitermelhető. A kapitalista gazdálkodás a bauxit értékelésére is befolyással volt. A bauxitban vásárolt timföldnek csak azt a mennyiségét fizette meg, amelyet abból ki tudott termelni. A Baye r-e]járás üzemi tapasztalata vezette rá a felhasználókat, hogy a bauxitban lévő kovasavtartalomnak kétszeres mennyiségét az összes timföldtartalomból levonásba hozza. Még ezután is kikötötték, hogy a timföldmennyiség legalább 52% legyen. Képlet- ben kifejezve a bauxit alapértéke „A” tehát : A = A1203% — 2-Si02% = 52% Az egyes bauxittelepülések iparilag értékesíthető anyaga annyira változatos, hogy a keresletnek a legtöbb esetben eleget tudnak tenni. Ennek tulajdonítható, hogy a bauxit minőségének szabványosítása sokáig késett. A Szovjetunió volt az első, ahol az irányított tervgazdálkodásban felhasználható bauxitminőséget szabványosították. Az 1941-ben megállapított első szabványban 12-f éle bauxitminőséget különböztettek meg. Ez a szabvány 9 év alatt az ipar fejlődésének megfelelően már elavult és 1950-ben új szabvány lépett hatályba (GOSzT: 972-50), melyben már csak 10-féle minőséget jellemez- nek. A szovjet szabványból ismertük meg a bauxitminősítés új fogalmát a- »hányadost« melyet a timföld és kovasav viszonyából nyerünk. Képlet szerint : jj A1203% Si02%" A bauxitnak kereskedelmi értékelése nincs tekintettel annak ásványtani össze- tételére. Az ásványtani összetétel szabja meg a követendő feldolgozási eljárást, amely mindenképpen ehhez igazodik. Példával megvilágítva, vegyünk két bauxitot. Az egyik a baranyamegyei Nagyharsánvhegyről származik, melyet Rakusz Gy. Váralja alsó- részén gyűjtött. A másik bauxit a gánti bányából való és timföld-, valamint kovasav- tartalmuk közel azonos. A kétféle bauxit a B a v e r-el járás szempontjából vizsgálva különböző timföldkitermelési értéket adott. Ez az érték a feltárhatóságot jelenti, továbbá azt, hogy a bauxit összes timföldtartalmából 6 atm. nyomás alatt három órán át keverve 202 Földtani Közlöny 84. kötet 3. füzet 1,36 sűrűségű nátronlúgoldattal hány % oldható ki. A villányi bauxitból a timföldnek mindössze 34,22%-át, a gánti bauxitból pedig 96,22%-át tudjuk kitermelni. Ennek a Al.Oj SiO* Fe203 TiOa Izz. V. »H« Feltárh. Villánv 67,93 1,83 13,04 3,36 14,44 37,1 34,22 Gánt 60,80 1,02 20,40 2,20 15,58 60,7 96,22 kísérleti eredménynek az okát az ásványos összetételben találjuk. A legújabban végzett kutatások, amelyeket korszerű fizikai módszerekkel végeztek, fényt derítettek a bauxit ásványi összetételére. A fizikai módszerek közé sorozzuk a bauxit hőbomlási görbéjé- nek különböző módszerekkel való fölvételét, a röntgenvizsgálatot, a fajsúly meghatározá- sát és a fénytörés mérését. A hőbomlási görbe az ásványi összetételre jellemző. Hasonló- képpen megbízható értéket kapunk a röntgenfelvételből is (D e b y e — S c h e r r e r) . A hőbomlási görbét különböző hőfokon végzett súlyveszteségmeghatározással is megkaphatjuk, azonban ennek az eljárásnak hátránya a hosszadalmas munka és az érté- kek szórása. Megbízhatóbb értéket kapunk termomérleggel, valamint hőfokkülönbség-fel- vétellel (differenciális termikus elemzés). Ezt az utóbbi vizsgálati módszert nálunk Földváriné vezette be, és jelenleg már több intézetünk végez ilyen irányú vizsgá- latot. Hasonló felvételek végezhetők a svájci gyártmányú H a b i c h t-készülékkel, aminek előnye, hogy a hőbomlási görbét a készülék íróműszere adja. Ezzel a készülékkel felvett hőbomlási görbék a hőfokkülönbséget mérő műszerek görbéivel szemben ellen- tétes lefutásúak. A bauxit ásványi elegyrészeit négy nagy csoportra oszthatjuk, amelyeket a vegy- elemzésben kapott négy főalkotórész alapján csoportosíthatunk. Ennek a beosztásnak egyes ipari felhasználásban lehet jelentősége. Eegfontosabb természetesen a timföld- tartalmú ásványok minősége, ami a timföldgyártás feldolgozási módját adhatja meg. így ipari szempontból nemcsak a bauxit vegyelemzéssel kapott összetételének, hanem a bauxitban lévő ásványi alkotórészeknek is nagy jelentősége van. Az előbbi elemzések eredményeinek értékelésével a gánti bauxitban hidrargillit és böhmit alakjában találjuk meg a timföldtartalmú ásványokat, a villányi bauxitban pedig jelentős mennyiségű diaszpor van. Ez az utóbbi a B a y e r-rendszerű timföldgyárban csak nagyon rossz kitermeléssel dolgozható fel. Ezért van szükség a bauxit fizikai vizsgálatára, amelynek segítségével gyors és biztos módszerrel megállapíthatjuk a timföld ásványi formáját, és ily módon következtetni tudunk ipari értékére is. Mind a hőfokkülönbség-felvételéből, mind a H a b i c h t-görbéből következtetni tudunk a bauxit ásványi összetételére. Az utóbbi meghatározási mód első lépéseként tiszta timföldhidrátot, hidrargillitet vizsgáltunk meg. Ennek kristályos jelenlétét röntgen- felvétel igazolta. A hidrargillit 3 mól. kristályvizet tartalmaz, ebből 2 mól. 3l6°C-on távozik el, miközben az anyag böhmit- kristályszerkezetűvé válik. Ebben 1 mól. kristály- víz van, ami 528 ° C-on távozik el. Ez két támpont a bauxit értékelésére. A timföldtartalmú ásványok közül egyes bauxitfajtáink anyagában méga diaszport is megtaláljuk. Ebben szintén 1 mól. kristályvíz van, azonban ennek hőbomlási pontja tapasztalat szerint a böhmiténél kisebb. A bauxitban lévő egyéb ásványok a kristályvíz hőbomlási pontját némileg módo- síthatják. így a hidrargillit első bomláspontját hőfokkülönbség-felvétellel 330 — 370° C között kapjuk meg, míg ugyanezt a' pontot Habich t-készülékkel 284 — 316° C között. Általában a bauxit hidrargillit-tartalmának bomláspontját az előző értékek alatt ész- Gedeon; Abauxií összetétele és használhatósága 203 leljük. Sok kísérlet átlagértékeként 302 °C adódott. Bölimit, diaszpor, kaolin hőbomlási értékeit Földváriné adataival összehasonlítva az első táblázatban látjuk. Ugyan- csak itt vettem fel a bauxitban ritkán mutatkozó alunitnak, götitnek hőbomlási pont- ját, valamint a kvarcnak betamódosulatból alfamódosulatba való átalakulási hőfokát. 1 . táblázat Hőfokkülönbség felv. Habicht-felvételek Hőfok hat. C° Átlag C° Hőfok hat. C° Különbség C° Átlag C° Hidrargillit . . . 330—370 350 284—316 48 302 Bökmit 550—580 565 506—542 44 521 Diaszpor 540—590 565 496—522 56 509 Kaolinit 590—610 600 550—582 32 568 Alunit 530—540 Götit 390—420 . Kvarc 570—575 A hőbomlási folyamat alatt a Habicht-készüléken a hőfogyasztással járó folya- matot felfelé irányuló csúccsal, a hő termelési folyamatot pedig lefelé irányuló töréssel észleljük. Az utóbbi akkor jelentkezik, ha a bauxit jelentősebb mennyiségű szerves- anyagot tartalmaz, aminek elégése 280 — 320° C között van. Az első táblázat adataiból azt látjuk, hogy a hőfokkülönbségméréssel kapott adatok mindig nagyobb értéket mutatnak, mint a Habich t-készülékkel nyert ered- mények. Ennek okát még nem tudjuk, feltehetőleg a felhasz- nált anyag mennyisége is befo- lyással lehet a mérés érzékeny- ségére. Vizsgálataimhoz a kris- tályos hi drargiNiten kívül né- hány jellegzetes bauxitot is felhasználtam és ezeknek az elemzését, valamint hőbomlásí görbéjét ismertetem. A gánti bauxitbányából fehérpettyes sávos, tömött bau- xitot vizsgáltam meg, melyet KissJ. gyűjtött. (2. táblázat, 1-ső sz. elemzés.) Ennek a bau- xitnak 284° C-on volt a hid- rargillit, 518° C-on pedig aböh- mit hőbomlási csúcsa. A gánti-harasztosi bá- nyából származó vörös törmelékes bauxit világossárga kötőanyaggal a hidrargillitbom- lást 297° C-on, a böhmitbomlást 510° C-on adta. Az előbbi bauxithoz viszonyítva a hid- rargillit bomlás pontja tehát nagyobb, a böhmitpont pedig kisebb hőfokon kulminált. Ennek az anyagnak a hőbomlási görbéjét az 1. sz. ábra, elemzését pedig a 2. táblázat 2. pontja tartalmazza. Gánt-harasztosi bányából származó világossárga bauxit, melyet Kiss J. dolomitrögök között gyűjtött (jelzése : 1B-3). Ez a bauxit már csak böhmittartalmú és hőbomlási csúcsa 518 fokon van. (3. sz. elemzés.) At sec 204 Földtani Közlöny 84. kötet 3. füzet Vörös bauxittestből kitermelt fehér bauxitanyag ugyancsak a harasztosi bányából böhmittartalmat mutatott, melynek bomlási csúcsa 510° C-on volt. A 2. sz. ábrán ezt a jellegzetes böhmitgörbét jól láthatjuk. A kisebb hőmérsékleti határok között kb. 300° C körül kis hőtermeléssel járó folyamatot rögzített a készülék. Ez a lefelé irányuló kis törés a bauxit szervesanyag-tartal- mára enged következtetni. (4. sz. elemzés.) A gánti bauxitbánya jel- legzetes pizolitos anyagát is vizsgáltuk. A pizolitos réteg a bauxittest felső részében talál- ható és a kiválasztott pizolitok feltűnően nagy vasoxid-tartal- múak voltak. Hőbomlási gör- béjük hidrargillit (302° C) jel- legű, a böhmit jelenléte (518° C) elenyésző. Nemecz E. 1952. nov. 19-én tartott előadásában rámutatott arra, hogy hidrar- gillites és böhmites bauxitfaj- tákban a vasoxid főtömegében hematit formájában található. Götit is csak ilyen bauxitban található, diaszporosban soha. A hőbomlási görbe lefutásában 400° C körül kis csúcs észlel- hető, mely a* nagy vasoxid- mennyiség egy részének götit- alakban való jelenlétére utal. (5. sz. elemzés.) Kiss J . a harasztosi bányában kétféle lilás árnya- latú bauxitot gyűjtött, az egyik mindig a dolomit fekü közelében található, rendesen fehéres bauxittal tarkázott. Vasoxidtartalma aránylag kevés (6. sz. elemzés), a bauxit böhmit jellegű, hőbomlási csúcsa 506° C. A másik lilaszínű bauxit, mely helyenként vörös foltokkal tarkázott, a bauxit fedőrétegében található és nagy kovasavtartalmú. Ezt a bauxitminőséget használják fel az iparban rozsdagátló festék készítésére (7. sz. elemzés). A bauxit 308° C-on kis hidrar- gillitcsúcsot és 542° C-on gyenge böhmitcsúcsot adott. 586° C-on jelentkezett a harmadik csúcs, mely már a kaolinitre jellemző. A böhmit gyenge csúcsából arra lehet következ- tetni, hogy a kaolinit hőbomlása már a böhmit bomlása után megkezdődött és ahhoz kapcsolódva lefutását tompán elnyújtotta. Szőc község határában a Félixbányából származó bauxit (8. sz. elemzés) hidrargillit bomláscsúcsa 300° C-on, böhmit csúcsa 540° C-on jelentkezett. A hidrargillit csúcs sokkal magasabb, mint a böhmitcsúcs és ez arra enged következtetni, hogy a bauxitban a hidrargillit jelenléte az uralkodó. Balatonalmádi szomszédságában Vörösberény határában a szántóföldeken és az országút bevágásában pannoniai abráziós alapkonglomerátumban 0,5 — 10 cm nagyságú 2. Gánt-harasztosi bányából a tarka bauxittestből kivett fehér bauxit. Tiszta böhínittartalmú bauxit (4. sz. elemzés) Gedeon: A bauxit összetétele és használhatósága 205 kemény bauxitkavicsok van- nak. Egyes darabokban kéreg- nélküli bauxittörmeléket, pizo- litokat találunk. A görgetegek nagyrésze fényes limonitkéreg- gel van bevonva. Hőbomlási görbéje a 3. sz. ábrán látható és jellegzetesen 300° C-on kul- mináló hidrargillitet mutat. Böhmitcsúcs 522° C-on van és alig kiemelkedő. Ez a görbe nagyon hasonló a gánti bauxit- bányából származó pizolitos bauxit hőbomlási görbéjéhez. A bomláspontok hőfoka 2 — 4° C közötti ingadozással meg- egyező (9. elemzés). A 4. sz. ábrán jellegze- tes diaszportartalmú bauxit hőbomlási görbéjét láthatjuk. A bauxit V a d á s z E. gyűjtése aspra-spitiai előfordulástól (Görögország). Elemzése a 2. táblázat 10. mintája. A diaszpor hőbcmlási pontja 510° C. (A görög bauxitok diaszportartalmuk miatt a B a y e r-rendszerü timföld- gyártásba^ rossz feltárhatósá- guk miatt1 nem használhatók.) Jellemző diaszporos-kao- linos bauxitot találunk Nézsán, amelynek hőbomlási görbéjé- ben a diaszpor bomláspontja 496 ° C-on, a kaolinité 566 0 C-on jelentkezik. Ebben a bauxitban a hidrargillit mennyisége ele- nyésző (312 ° C) . A diaszpor és a kaolinit bomláspontja a gör- bén erőteljesen különváltan je- lentkezik és a két csúcs között a görbe a nyugalmi szintre tér vissza (a görbe ábrája a Föld- tani Közlöny 83. évf.-nak 155. oldalán látható), 11. elemzés. A 2. táblázatból már szemléltetően kiderül, hogy az egyes bauxitok hányadosa nem lehet jellemző a timföldgyári feldolgozás szempontjától. Az 5. és 9. számú bauxit hányadosa 15,04, ill. 47,11, a timföldtartalma azonban olyan csekély, hogy feldolgozása nem gazdaságos. A 10-es számú bauxit hányadosa 32,66, hidrargillitet és böhmitet nem tartalmaz, így a diaszpor emelkedő jelenléte miatt a Bayer-eljárással nem hasznosítható. A 7-es sz. bauxit hányadosa mindössze 1,96 jelentős hidrargillit- és böhmittartalma miatt jól aktiválható s mint aktív bauxit 0,04-es finomságra őrölve (MNOSz 695-52 szitaszabvány) rozsdagátló és alumínium korrózióvédőfesték céljára kitűnően alkalmas A fenti elemzések bauxitjainak hőbomlási görbéit az 5. sz. ábrán összesítve lát- hatjuk, tekintet nélkül arra, hogy az egyes eredeti hőbcmlási görbéken a bcmlási csúcsok magassága milyen nagymértékű volt. 4. Görögországi aspra-spitiai bauxit. Tiszta diaszportartalmú (10. sz. elemzés) 206 Földtani Közlöny 84. kötet 3. füzet 2. táblázat Sz Al.Oj SiO, Fe!Oí Tío2 Izz. V. »H« Hidr. C0 Böhm. C° Diaszp. C° Kaol Co 1 56,51 2,55 20,91 3,10 15,24 22,16 284 518 2 58,34 5,41 17,52 2,52 14,52 10,80 279 510 — — 3 62,57 12,62 6,12 2,26 14,27 4,96 — 518 — — 4 58,79 15,62 6,94 2,19 14,19 3,77 — 510 — — 5 25,72 1,71 49,54 1,46 16,41 15,04 302 518 — 571 6 61,93 9,46 9,26 3,54 13,70 6,55 — 506 — — 7 45,86 23,38 14,08 2,50 14,18 1,96 308 542 — 586 8 50,14 3,34 23,60 2,30 20,62 15,01 300 540 — — 9 35,66 0,76 37,65 5,24 16,57 47,11 300 522 — — 10 62,38 1,91 18,19 2,28 13,32 32,66 — — 510 — 11 46,78 29,90 6,58 2,23 14,51 1,56 312 — 496 566 A vizsgált bauxitfajták jellemzéséből kitűnik, hogy a bauxit elemzéséből és annak eredményéből számított hányadosból az ipari értékesítésre megnyugtató módon mindaddig nem lehet következtetni, míg a bauxitot fizikai módszerrel is meg nem vizs- 5. H a b i c h t - készülékkel vizsgált timföldhidrát (hidrargillit), valamint 11 különböző bauxit höbom- lásáuak jellegzetes pontjai, tekintet nélkül a hőbomlási folyamatok közben fölvett csúcsmagasságokra. Gedeon: A bauxit összetétele és használhatósága 207 gálták. Fizikai vizsgálattal a bauxit kristályos alkatrészei minőségileg kimutathatók, amiből a gazdaságos felhasználásra is feleletet kapunk. Á bauxit ásványainak felismerésére legjobb eljárás a röntgenkép (D e b y e — Scherrer) fölvétele. Ebből azonnal megállapítható a böhmit és diaszpor jelenléte, ami a hőbomlási eredményekből nem mindig határozható meg kétséget kizáró módon. Vizsgálataink során megállapítottuk, hogy a hidrargillitből 300° C-on 2 mól. kristályvíz eltávozik. Ha tehát egy ismeretlen bauxitnak a súly veszteségét 300 °C-on 1 óráig tartó hevítéssel meghatároztuk, akkor ebből már a bauxit hidrargillittartalmára következtethetünk. A számításhoz a következő adatokra van szükségünk : Hidrargillit % = 300° C-on nyert súly veszteség x 4,333 A1203 a hidrargillitben = 300° « « « X 2,834 H20 a hidrargillitben = 300° « « * X 1,500 Böhmit A1203 = összes A1203 — hidrargillit A1203 Böhmit % = böhmit A1203 X 1,176 Példaképpen kiszámítottuk a szárhegyi bauxit elemzéséből annak hidrargillit- és böhmittartalmát : ai2o3 Si02 Fe203 Ti02 Izz. V. 300 ° C-on súly veszt. 49,47 3,89 23,57 2,20 20,87 13,98% A szárhegyi bauxitban hidrargillit = 60,5% böhmit = 14,9% Kiegészítésképpen az ipari kívánalmaknak megfelelően még néhány bauxit -jellem- zést adok. B a y e r-féle timföldgyártás részére a hidrargillit- és böhmittartalmú bauxit a legalkalmasabb. A bauxitban káros a limonit, illetve götit jelenléte, mert a vashidroxid az aluminátlúg ülepítésekor nagyon lassan és nehezen ülepszik, ezáltal az üzemmenetet késlelteti. Az ilyen vashidroxidtartalmú zagy 0,1 — 0,2% keményítő adagolásával tehető gyorsan ülepedővé. Újabban ipari célra kiterjedten használják az aktív bauxitot. Erre a hidrargillit- tartalmú bauxit a legalkalmasabb, amely 400° C-on pörkölve nagy adszorpciós képességű anyagot ad. (Aktív felületének mérete : 160 — 210 m2 g-onként B.E.T. készülékkel mérve.) A bauxit vasoxidtartalma az aktivitást csökkenti. Jó aktív bauxit tehát kevés vas- tartalmú bauxitból nyerhető. Műkorundgyártásra olyan bauxit alkalmas, aminek Fe : Si aránya = 5,7, vagy oxidalakban Fe203 : Si02 = 8. Ez az érték azt jelenti, hogy a műkorandgyártás folyamán szinített vas és szilícium még jól mágnesezhető vasötvözetet ad. A villamoskemencében történt szinítés és beolvasztás után szemcseőrlés közben a vasötvözet mágnessel eltávolít- ható. Erre a célra nálunk például a nyirádi bauxit felel meg legjobban, amelynek Fe203 = 24%, Si02 = 3% tartalma van. Timföldcement, vagy kénmentes nyersvas előállítására a nagyolvasztóba bauxitot adagolnak. Erre a célra olyan bauxitot keresnek, amelynek keménysége és szilárdsága nagy, hogy a nagyolvasztóban lévő elegynyomást kibírja. Ilyen feldolgozás esetén a diaszporos, nagy vasoxid- és kis kovasavtartalmú bauxit kívánatos. Hazánk abban a szerencsés helyzetben van, hogy a sokféle ipari kívánalomnak, gazdag bauxitkincséből a megfelelő anyagot nyújthatja, azonban a kiválasztást körültekintő komplexvizsgálatnak kell megelőznie. 208 Földtani Közlöny 84. kötet 3. füzet IRODALOM — EITTERATURE 1. Bjeljajev: Könnyűfémek kohászata (Nehézip. Kiadó) 1950. — 2. D e li- án n i s et Alexopoulos: Metall und Erz 1 937. évf . 11. és 18. füzet, 282. és 476. oldal. — 3. Földváriné, Vogl M. : Földtani Közlöny 81 . évf. 91. old. 1951. — 4. Föld- v á r i n é , Vogl M. : M. Tud. Akad. Közleményei, V. köt. 3. sz. 55. old. 1952. — 5. F ö 1 d v á r i n é, Vogl M. : Acta Geologica (Hungarica) 1 . köt. 1 — 4 sz. 49. old. 1952. — 6. Földváriné, Vogl M. : Földtani Közlöny, 83. érd. 145. old. 1953. — 7. Ge- deon T. : Magyar Cliemiai Folyóirat, 38. évf. 7. füzet, 134. 1 932. — 8. G e d e o n T. : M. Tud, Akad. III. IV. oszt. Köziem. 1950. — ; 9. Gedeon T. : M. Tud. Akad. Műsz. Tud. O. Köziem. III. köt. 201. 1952. — 10. Gedeon T. : Földtani Közlöny. 83. évf. 151. old. 1953. — 11. Gedeon T. : Lila bauxit, Bányászati Lapok, 9. érd. 2. 88. 1954. — 12. Geleji S. : Alumínium kézikönyv (Mérnöki Továbbk. Kiadása) „Timföld- gyártás" fejezet, 1949, 41. old. — 13. Mázelj: Timföldgyártás (Nehézipari Könyv- kiadó) 1953. — 14. Náray -Szabó I. — Neugebauer: Technika, 1944. érd. 6. sz. — 15. Roskova V. V. : Transac. S. S. S. R. Rés. Iust. Econ. Minerals, No. 111, 145. és 205. old. — 16. Telegdi-Roth K. : Földtani Int. Évi Jel. 1929—32. évről, 207. o. — 17. V a d á s z E. : Földt. Int. Évkönyve, 37. kt. 2. füzet, 1946. — 18. Vadász E. : Bauxitföldtan (Akadémiai Kiadó) 1951. — 19. Vendel M. : M. Tud. Akad. Műsz. Tud. O. Köziem., V. kt. 3. sz. 263. old. 1952. MHHepaJibHbift cocTaB őoKCHTa h erő npHMeHneMOCTb b npoMbiuuJieHHOCTH l T. T. TegeoH EoKCHTbi, floSbiBae.Mbie ajth npon3BCucTBa r.iHH03e.Ma h ajih gpyrnx npo.MbiuuieHHbix neuei! oueHHBaioTCH no gBy.M cnocoöa.M. OneHKa nanecTBa óoKcma r o c t-om npon3BOgnTCH Ha ocHOBaHHH. K03(j)(j)HnHeHTa Kpe.MHeBoií KHCJioTbi. OgHaKO 3Ta Bean^HHa He gacT Hy>KHbix CBe^eHHH 0 B03M0>KH0CTH OTKpbITHH Ő0KCHT3 nyTCM MeTOga E a ÍÍ e p a, TaK KaK 3Ta BejlHHHHa onpegejmeTCH He CTOJibKO kojihhcctbom KpeMHeKHCJio™, CKOJibKO MHHepajibHbiM cocraBOM cogep>KaHHH rjiHH03eMa b óokchtc. YcraHOB/ieHHe TenjiOBbix pa3Jio>KeHHH npn noMonjn npucnocoÖJieHHH mBeiínapcKoro 3aBoga T aiHxr npecnegyeT nejib goöbrrb no bo3mo>khocth óbicrporo onpegejieHHH mhhc- panbHoro cocTaBa öOKCHTa. Ha ochob3hhh KpyTH3Hbi KpHBbix yBepeHHO mo>kho cAenaib 3aKjnoHeHHH o cogep>KaHHH rHApapranHTa, Se.uHTa hah anacnopa n KaojiHHma b öokchtc (())Hr. A? 5). JXjih ycTaHOB.TeHHH npncyTCTBHH SeMHTa n anacnopa peuiHTejibHyio poJib HrpaeT onpegejieHHe yaenbHoro Beca, TBepgocTH h nopncToc™ 6okcht3. B cjiynae HeicoTopbix öokchtob, KpoMe xHAinnecKoro aHajiH3a, TpeöyeTcn TaKwe onpe- aejienne MHHepa.nbHbix noKa3aTejien, npoBepeHHoe npocrbLMH ^H3IIMecKH'ul MeTOflaMH, go npOMbinuieHHoro Hcnojib30BaHHH öokchtob. The Mineral Constitution of Bauxite in Connection with its Industrial Availableness by T. G. GEDEON The bauxite, exploited fór the use of alumina and other industrial purposes, is valued in two different rvays. The classification of bauxite is made after the Soviet quotient alumina : silica. Thís value does nőt give satisfactory information about dissolv- ing qualities, achieved by the B a y e r process, since this value is determined rather by the mineral constitution of the alumina in bauxite than by the silica content. A practicable, quick way of determination of the constituents of bauxite is received brT the Swiss-made Habicht apparátus by thermogram. From the course of these curves one can rvith eertainty conclude to the bauxite’s contents of gibbsite, boehmite, diaspore or kaolinite respectively (Fig. 5). Concerning the presence of boehmite and diaspore the final answer is given by specific weight, hardness or poroshy of the bauxite. It is essential before industrial employement of each bauxite, besides the Chemical analysis to test the mineral cliaracteristics with simple physical methods. KRISTÁLYSZEMCSENAGYSÁG MEGHATÁROZÁSA RÖNTGENANALITIKAI ÚTON MÁNDY TAMÁS (XXVIII-XXIX. táblával) A Deby e — S Cherre r-féle porfelvételi eljárásnál az interferencia- vonalak helyzetét a kristály belső szerkezete szabta meg, a vonalak minősége azonban elsősorban a szemcsenagyságtól függ. Ismereted, hogy a legélesebb vonalakat 1 mikron körüli szemcsenagyságú készít- mények adják. Ha a szemcsenagyság ennél finomabb, a vonalak kiszélesednek, elmosó- dottakká válnak, mert az egyes kristálykákban az elemi cellák száma csökken, s a B r a g g-féle reflexió-feltételnek nem tökéletesen megfelelő irányokban is halad gyenge elhajlított sugárzás. A szemcsenagyság csökkenésével a vonal kiszélesedése egyre foko- zódik. A vonalszélességből a krisztallitok nagyságát számítani lehet. (E. irodalmi utalások.) A kristályszemcsék nagyságának növelésével viszont a folytonos vonalak felbom- lanak, szaggatottakká, egyes pontokból állókká válnak. A vonalak pontokká való felbomlásának magyarázata a következő. Az eredeti Deby e — S Cherre r-féle elgondolás szerint a finom porból álló készítményben a szemcsék óriási száma és az elhelyezkedés teljes rendezetlensége miatt mindig van meg- felelő számi! szemecske, mely a reflexióhoz éppen kedvező helyzetű. Minden olyan síkban, melyben a beeső sugár benne van, a részecskék kellő száma egyformán valószínű, ezért a készítményből reflektált sugárkúp indul ki. A preparátumok méretei általában azo- nosak. Tehát ha a szemcsék nagysága nagyobb, ez egyúttal a.szemcsék számának csökkenését jelenti. így egyre csökken annak a valószínűsége, hogy a kúpfelület minden egyes alkotója mentén haladó sugárhoz megfelelő helyzetű részecske tartozzék. A negyed- rendű görbének csak azon pontjain fogunk feketedést észlelni, melyekre egy -egy kedvezően fekvő kristály éppen reflektál. Ezáltal a vonalak folytonossága megszűnik, s helyette pontsort kapunk. Ennek helyzete természetesen azonos a vonaléval. Mindezekből látható, hogy a folytonos vonalak pontokká való felbomlása tulajdon- képpen nem is a szemcsenagyságtól, hanem a szemcseszámtól függ. A szemcseszámot viszont kerülő úton foghatjuk meg : ismernünk kell a preparátum-pálcika anyagkoncentrá- cióját. Ezt pontosan szabályozhatjuk analitikai mérlegen való beméréssel. A kérdés megoldása legegyszerűbb Lindeman n-féle üvegcsövecskével, ami- kor a bemért anyag faj súlyának és szemcsenagyságának ismerete megadj a a szemcse- számot. Minthogy a reflexióban sohasem vesz részt a preparátum egész hossza, a megtöl- tött csövecskéből csak 1 mm-nyit veszünk és a szemcseszámot célszerűen erre az 1 mm hosszúságra vonatkoztatjuk. Egyazon kamra és állandó résnyílás esetén a következő összefüggés érvényes : G 210 Földtani Közlöny 84. kötet 3. füzet ahol n= az 1 mm hosszú szakaszra vonatkoztatott szemcseszám G — a bemért anyag súlya ü = a kockának elképzelt kristályszemcse élhossza* p = az anyag fajsúlya l = az üveg-csövecske porral kitöltött egész hossza. Lindeman n-csö veket a gyakorlatban ritkán használunk; Elterjedtebb a kanadabalzsamos módszer. Itt a port kanadabalzsam-kötőanyaggal formáljuk pálcikává. Kanadabalzsamnál a készítmény terét az anyag és a balzsam keveréke tölti ki. A szemcseszám meghatározására itt ismerni kell a fenti adatokon kívül a kanadabalzsam fajsúlyát, összsúlyát, valamint a pálcika átmérőjét. Ezek alapján 3 ü = í D2 n ma dk 40 n ( ma dk + xmk da) (2) ahol ű = a kockának képzelt kristályszemcse élhossza D — a pálcika átmérője (cm) 772 , = a bemért összes anyagmennyiség > 772 /c = a bemért összes kanadabalzsam-mennyiség da = az anyag fajsúlya d-k = a kanadabalzsam fajsúlya 72 = az 1 mm hosszú szakaszban lévő szemcseszám Jí .= a kanadabalzsam száradási koefficiense Az összefüggés levezetése a következő : Kiindulásnál az összes térfogat xmk rtu dk da Ez a bemérés eredményéből következik. A kanadabalzsam mennyiségét azért kell a x száradási koefficienssel megszorozni, mert a kanadabalzsamból száradás közben az illő részek elpárolognak, így súlyveszteség áll elő. A x meghatározása empirikusan történik. Értéke 0,85 körül ingadozik. A szemcsék száma mint (l)-nél 772 a3da „ D2n D27i 1 mm hosszú pálcika térfogata .0,1= F ° 4 40 Az összes térfogat úgy aránylik a szemcseszámhoz, mint az 1 mm hosszú pálcika térfogata aránylik w-hez. Ebből az aránypár : ' xmk 772Q j D 2 n + Ta\ ~4Ö~ 772a fi a3da * Ha az anyagot gömböcsk éknek képzeljük, azonos térfogathoz tartozó átmérő kocka élhosszának. 1,24-szerese ' Mándy: Kristály szemcsenagyság meghatározása 211 Az emeletes törtek eltüntetése és a szorzások elvégzése után a-t kifejezzük : 3 D2 untad k 40 n (madk +xmkda) A nyert összefüggésben az n kivételével minden tag ismert az a kiszámításához. A probléma megoldására ismert koncentrációjú, homogén és ismert szemcse- nagyságú anyagból készült preparátumokkal kellett felvételt készíteni. A felvétel vona- lainak minősége, azaz a pontokká való felbomlás és n között pedig összefüggést kellett keresni. Nyilvánvalóan az összefüggés nem a legszigorúbban kvantitatív, mert a fel- bomlás fokának megállapítása függ a gyakorlattól és a szemcseeloszlás egyenetlensége is hibát okozhat. A káliumklorid bizonyult a legjobb kísérleti anyagnak. Ennek lapcentrált szabályos rácsa van, így kevés számú, éles vonalat ad. A kocka szerinti kitűnő hasadása miatt a porításkor kapott szemcsék nagyrésze izometrikus. Merc k-féle »pro analysi«- készítmény e célra megfelel. A szemcsenagyság-frakciók előállítása iszapolással történt. Az iszapoláshoz abszolút alkohol a legmegfelelőbb, mely a káliumkloridot csak igen kevéssé oldja. (A nát- riumklorid jobban oldódik alkoholban, ezért kevésbbé alkalmas.) De a káliumklorid oldhatósága rohamosan nő már igen kis vízszennyezés esetén is. Az oldódás elkerülése azért olyan lényeges, mert egyrészt éppen a legfinomabb kristályszemcsék oldódnának ki elsőnek a porból, másrészt az egyes frakciók beszárításánál az oldott só újból kiválik és kiszámíthatatlan módon növeli az egyes szemcsék méretét. Ezért a használt alkoholt előzőleg addig víztelenítettük, míg a vízmentes rézszulfátot már nem kékítette meg. Az iszapoláshoz S t o k e s képletét át kellett számítani a körülményekhez igazodóan Pl ^2 V i (4) Ehhez szükséges a KC1 sűrűsége, az etilalkohol sűrűsége és viszkozitása. Ezekkel az adatokkal, továbbá r- 1 d- re (átmérő) átszámolva, a kocka térátlója és az idő között az alábbi összefüggés adódik : 0,184 d (mm -ben) d2 t (sec-ban) (5) Az egyes frakciók szemcsenagyságai között szorzószámnak célszerűen j/10-et választot- tuk, így a nagyságrendek különbsége teljesen egyenletes. A következő kis táblázat alapján dolgoztunk : d (mm) . . 0,1 0,032 0,01 0,0032 0,001 0,00032 W 100 32 10 3,2 1 0,32 t (idő) 18,4” 3’ 4” 30’ 42” 5h r 2n3h 10’ 21 n lh 40' Az utolsó frakciók előállítása már nagy nehézségekbe ütközött, mert a tapadás miatt aprózódás alig történt, így 1 mikron alá csak 10 — 12 órai porítás és nagyon gondo- san vízmentesen tartott alkohol alkalmazásával lehetett eljutni. A kísérleti nehézségek- ről a felvételek kiértékelésénél még lesz szó. Az iszapolás 12 — 13 cm magas iszapoló hengerekben történt (1. ábra). A lebegő « rész eltávolítását szivomyával végeztük, melynek szívószárát tetszőleges magasságban 212 Földtani Közlöny 84. kötet 3. füzet lehetett beállítani. Hogy a frakciók lehetőleg homodiszperzek legyenek, minden leülepe- dett részt inégegyszer ülepítettünk. A leülepedett kristályport azután a rajta maradt kevés alkohollal mérlegedény- kében szárítószekrényben gyorsan beszárítottuk, hogy az alkoholnak ne legyen ideje vizet szívni és az üledékből oldani. (Mégis előfordult a legfinomabb szemcséknél, hogy az alkohol, mely itt már napokig ülepedett, bár a henger gumidugóval el volt zárva, vizet szívott, és a finom kristályok egy részét feloldotta. Bepárlódás után az oldatból a KC1 nagyságrendileg nagyobb szemcsékben kristályosodott ki, s ez okozta a 8 — 9. számú felvételeknél a halvány folytonos alapvonalon az. erős pontképződést. Ezt a hibát csak hosszabb és gondos ismétlések árán lehetett kiküszöbölni. Egészen általánosan a vonalak minőségére a következő tájékoztatást adja az irodalom : > 10~4 cm 10~4 — 10~5 cm 10— 5 — 10— 6 cm 10~ 6 — 10— 7 cm pontszerűen tagolt vonalak éles vonalak kiszélesedett vonalak erősen kiszélesedett vonalak A felbomlott, szemcsés vonalak tanulmányozásához 10— 4 cm körüli szemcse- nagyságú frakcióra volt szükség. Ezért a következő frakciók készültek : 10—32 n, 3,2— 10 [X, 1 — 3,2 ju, 1 [X > Ennél kisebb szemcsenagyságnál a vonalak tökéletesen élesek, így azt vizsgálni nem szükséges. Az ismert koncentrációjú preparátumokat analitikai mérlegen való beméréssel, 0,1 g nagyságrendű kanadabalzsammal készítettük. A pálcika nem a híg xilolos oldatból . készült, mert ez lassan szárad s közben a kristálypor leülepedik benne, az eloszlás nem lesz 1 egyenletes. Bemérés után az anyaghoz egyetlen csepp xilolt adtunk, mely így is polimeri- záló, gyantásító hatást fejt ki. Félórai állás után óvatos melegítéssel, keverés közben ■ elűztük a maradék xilolt s a balzsam illó részeit. Eehűlés után a megdermedés gyorsan Mándy: Kristály szemcsenagyság meghatározása 213 bekövetkezik s egy-két perc múlva jó szál húzható belőle. Ez a szál rendesen fél órán belül teljesen megszilárdul. Előzetesen ugyanilyen művelettel határoztuk meg a x száradási koefficienst is. A következő preparátumokat állítottuk elő : 10 — 32 fz- os frakcióból (3) 0,35 és 16,2%-os, 3,2 — 10 / /-os « (4) 0,63, 3,3 és 10%-os, 1 — 3,2 fz- os « (5) 7,8, majd 4,4%-os, 1 fz > « (6) 10%-os készítményt. A felvételsorozat Müller-féle »C. H. F. mikro 60« típusú röntgenkészüléken készült, Cu-anóddal, kettős rétegű Kodak röntgenfilmre. Valamennyi felvétel ideje 3 óra, a feszült- ség 30,5 kV és az áramerősség 15 mA volt. Néhány előzetes felvétel igen fontos útbaigazítást adott. Ha a preparátum nem forog, a pontokra való felbomlás sokkal kisebb szemcsenagyságnál megkezdődik. Ez vár- ható, hiszen a forgatás által minden egyes kristályszemcsét mintegy megsokszorozunk. Forgó motorral még a durvább, 10 — 32 ju frakcióból készített preparátum is folytonos vonalat adott. A felvételek részletezve a következők : 1. Szemcsenagyság 3,2 — -10 /z . Koncentráció-meghatározás még nem volt. Forgó motor. A vonalak élesek, folytonosak. 2. Szemcsenagyság 10 — 32 [z. Koncentráció-meghatározás még nem volt, de meglehetősen kis töménységű. Forgó motor. A különben halvány vonalak határozottak és folytonosak, tehát felbomlásnak még ilyen durva szemnagyságnál sincsen nyoma. 3. Az (1) felvétel megismétlése állómotorral. Á további felvételek mind álló- motorral készültek. A vonalak kezdenek felbomlani. 4. Szemcsenagyság 3,2 — 10 fi. Koncentráció 3,3%. D = 0,48 mm. Határozott, éles vonalak, bár az (100) és (110) vonal szélén néhány pont már megállapítható. 5. Szemcsenagyság 3,2 — 10//. Koncentráció 10,0%. D = 0,48 mm. Igen határozott, erős, folytonos vonalak. 6. Szemcsenagyság 3,2 — 10 fz. Koncentráció 0,63%. D = 0,55. Ilyen kis koncentrá- ciónál a vonalak nem tudnak megjelenni, csak a legkisebb elhajlási szögeknél látszik néhány bizonytalan, erősen felbomlott vonalrész. 11. Szemcsenagyság 10 — 32 fz. Koncentráció 0,35 %. Teljesen határozatlan, elmosódott. (100) és- (110) igen halvány pontsor formájában kivehető, amorf gyűrűre emlékeztető szélesedés. 7. Szemcsenagyság 10 — 32 ju. Koncentráció 16,2%. D =0,30 mm. Határozott vonalak, erősen felbomolva. A pontok aprók, sok helyen egészen összefolynak. A vona- laknak van bizonyos halvány, folytonos alapja, melynek oka valószínűleg az, hogy a frakcióban finomabb szemcsék is maradtak. 8. Szemcsenagyság 1 — 3,2 /u. Koncentráció 7,8%.. D = 0,44 mm. A vonalakon igen erős felbomlás észlelhető, pedig a nagyság szerint folytonos vonalat kelleti volna adnia. Ennek oka az. alkohol már előbb említett nedvszívása. 9. Szemcsenagyság 1 //> . Koncentráció 1Q%. D — 0,26 mm. Ugyanaz ismétlő- dött meg, mint az előbbi preparátumnál. A szabály szerinti finom por okozta folytonos vonal halványan mindkét felvételen látszik. 10. Szemcsenagyság 1 — 3,2 fz. Koncentráció 1,5%. D = 0,30 mm. A 8. sz. nagy gonddal történt megismétlése. A kis töménységnek megfelelően halvány, de a nagy szem- cseszám miatt folytonos és határozott vonal. E felvételek alapján az előbb ismertetett elméleti levezetések a következőkben támaszthatók alá. 3 Földtani Közlöny 214 Földtani Közlöny 84. kötet 3. füzet A 2. sz. egyenletet n- re oldjuk meg, a számolás megkönnyítése céljából pedig a bemérések (ma és mk) helyett a pálcika százalékos koncentrációját (%) visszük be. Mivel ma % X'mkJrma 100 ma % 1 mkdaX+ madk (100 — %) da + % dk 100—%^ d % ezt 2-be kell helyettesíteni. Figyelembeveendő, hogy a a kocka élhossza, az eddigiekben szereplő d méret pedig a térátmérője. A faktor 5,2. n = 40 d3 5,2 D3ndk 100-% O/ /o da -j- dk | (6) E képlet segítségével minden preparátumra kiszámítottuk az 1 mm hosszra eső kristályszemcseszámot. Mivel mindegyik nagyságrend egy bővebb sorozat, a lehetséges legnagyobb szemcse átmérője egy frakcióban a lehetséges legkisebbnek 3,2-szérese, illetve a megfelelő szemcseszám 32-szerese. Átlagos szemcsenagyság felvételéhez ismerni kellene a diszperzitás eloszlását Ezt geometriai középértékkel közelíthetjük : fix 3,16 = 1,78, ekkor pl. az 1 — 3,2 fj,- os frakció átlagos szemcsenagyságát 1, 78-nak vehetjük fel. Felvétel száma Frakció Részecskeszáin minimális Mértani közép Részecskeszám maximális ii 10 -32 F 2,6 •101 13,0- 101 73,2- 101 7 10 -32 F 1,2 103 6,5- 103 36,4- 103 6 3,2 —10 F 4,5 103 25,0- 103 140,5- 103 4 3,2 —10 F 1,8 104 10,2- IQ4 57,6- 104 5 3,2 —10 F 5,7 104 31,7- 104 178,0- 104 10 1 -3,2 F 1,0 105 5,6- 105 31,8- 105 8 1 -3,2 F 1,1- 106 6,5- 106 36,4- 106 9 1 1 —0,32 F 1,7 l 107 9,3- 107 52,0- 107 A két előbbi táblázaton az egyes preparátumok szemcseszámait látjuk 1 mm-es pálcikahosszra vonatkoztatva. Áttekinthetőbb mindez a logaritmikus léptékben készített , diagrammon (2. ábra). A különböző pálcákhoz tartozó szemcseszámok szélső értékei fedik egymást. A nyíllal megjelölt pont a középértéknek felel meg. Ismerve mármost az egyes preparátumok szemcseszámát, megvizsgáljuk, hogyan befolyásolja ez a vonalak minőségét. (Átlagos szemcsenagysággal, ill. szemo6eszámmal dolgozunk.). 1. 6,5 X 103 szemcseszámnál (7. prep.) a vonalak felbomlása már igen határozott, éles. 10,2 x 104-nél (4. prep.) csak a legszélén jelentkeznek igen bizonytalanul az első pontok. A közbenső, 25,0 X 103 igen kis koncentrációja miatt elmosódott (6. prep.), Mándy: Kristály szemcsenagyság meghatározása 215 de a közép táján látható néhány halvány vonal szintén pontokra bomlott . így határozott, a vonal teljes hosszára kiterjedő felbomláshoz tartozó legnagyobb szemcseszám 5 X 104-re tehető. 2. A felbomlás első nyomai a vonalak két szélén jelentkeznek, ahol azok bizonyos fokig kiszélesednek, 105 és 3 x 105 között tehát középértékben 2 x 105-nél. E szemcseszám fölött a vonalak mindig határozottak, élesek. A felbomlás mértékének exakt meghatározására módszer még nincs. így a szemcseszám csak a fenti két, egymáshoz meglehetősen közeleső határ közelében becsül- hető kellő biztonsággal. A megállapított szemcseszámot azután a 2. egyenletbe helyettesítve a szemcsenagyság értékét ki lehet számítani. A bemért anyag mennyiségének, valamint a pre- parátum vastagságának tetszésszerinti megváltoztatá- sával mód nyílik a szemcseszám változtatására, így be lehet állítani azt a jellemző vonalstruktúra területére. E két tényező változtatásánál természetesen figyelembe kell venni, hogy a szemcseszám mindkettővel négyzete- sen, míg a szemcsenagysággal köbösen arányos. 3. A felvételsorozatból az is leszűrhető, hogy a preparátumok koncentrációjának alsó határa 1%. Ez általában minden kanadabalzsamos preparátumnál meg- szívlelendő. Szemcsenagyság meghatározásnál — különö- sen finomabb kristálypor vizsgálatakor — óvakodni kell attól, hogy a koncentráció túlzott csökkentésével pró- báljuk az előírt 104 nagyságrendet elérni. Ha a kristálypor önálló szemcseindividuumokból áll, a szemcsenagyság meghatározása több mikronos átmérőnél a röntgenográfiainál egyszerűbb és közvet- lenebb módszerekkel is lehetséges. Mozaikkristályoknál, vagy összeálló kristályos anyagnál, esetleg szemcsés halmazok vizsgálatánál azonban az egyedüli célravezető eljárás lehet. Összefoglalás A porfelvételi eljárásnál a szemcsenagyság felső határán a folytonos interferenciavonalak pontokra bom- lanak fel . E felbomlás közvetlen oka a kedvező reflexiós helyzetű kristálykák számának csökkenése. A felbom- lás megjelenéséből, illetve mértékéből a prepará trón- ban lévő szemcsék számára lehet következtetni. A pre- parátum anyagkoncentrációjának és vastagságának figyelembevételével egy formula vezethető le, mellyel a szemcseszám ismeretében a szemcsenagyságot ki lehet számítani. * 3* 2. ábra 216 Földtani Közlöny 84. kötet 3. füzet IRODALOM — UTERATUR 1. Beischer, D. : Bestimmung dér Krystallitgrösse in Metall- und Metall- oxydrauchen aus Röntgen- mid Elektronenbeugungs-diagrammen und aus Elektronen- mikroskopbildem. Zeitschrift für Elektrochemie, 44. 375. 1940. — 2. B i j v o e t, J. M. — Kolkmeijer, N. H. — MacGillavry, C. H. : X-Ray Analysis of Crystals London, 1951. — 3. Brandenberger: Röntgenographisch. Analytische Chemie. Basel, 1949. — 4. Brill, R. — P e 1 z e r, H. : Eine neue Metbode zűr röntgenographi- schen Teilehengrössebestinmnmg. Zeitschrift für Technischen Physik. 10. 663. 1929. — 5. Brill, R. — Pelzer H. : Röntgenographische Teilchengrössebestimm ung . Zeit- schrift für Krystallographie. 74. 147. 1930. — 6. Kitajgorodszkij, A. I. : Rent- genosztruktumüj analiz. Moszkva — Leningrád, 1950. — 7. M ö 1 1 e r, H. — Roth, A.: Über die Messung dér Halbwerstbreite von Röntgeninterferenzlinien. Mitt. Kais. Wilh, Inst. Eisenf. Düsseldorf, 19. 123. 1937. — 8. V e n d e 1 M. : Kőzet-, szén- és érc- meghatározó módszerek. Sopron, 1942. Készült a Budapesti Műszaki Egyetem Ásvány és Földtani Tanszékén OnpeAejiemie 3epHHCTOCTH KpncTa;uioB c noMouibio peHTreHoaHajiHTHMecKoro MeTOfla T. MaHgbi Ilo cnocoőy Jftbyc— Schcrrer, nccnegOBaTentHbie jihkhh HHTep^epeHHUHH pacna ’aaioTCH Ha nyHKTbi Ha BepxHeft rpaHHue 3Cphhctocth. HenocpegcTBeHHOH npHqHHoií pacna íteHHH HBJiaeTCH conpameHMH KOJiHnecTBa mcjikhx KpucramioB, 3aHH.viaiomHX ÖJiaronpitHTHoe nojioweHHe gjm peHTreHOBCKOü pe(J)jieKCHH. HajiHHHe t. e. pa3Mep pacnageHUH yKa3biBaK)T Ha kojihhcctbo 3epeH, HaxoflHmnxcH b npenapaTe. HneT KOHiteHTpauHH h moiuhocth npenapaTa cbothtch k TeopeMe, Ha ocho- B3HHH KOTOpOH, CO 3H3HHeM KOJIHHt“CTBa 3epeH BblHHCJlHlOTCH pa3MepbI 3epeH. Die Korngrössenbestimmung von Kristallen mittels röntgenanalytischer Methode by T. MÁNDY Bei dér oberen Komgrössengrenze des Pulververfahrens lösen sich die stetigen Interferenzlinien in Punkte auf . Die immittelbare Ursache dieser Auflösung ist die Ver- mindenmg dér Zalil von Kristallen, die für die Röntgenreflexion in günstiger Lage sind. Von dér Anwesenheit resp. dér Intensitát dieser Auflösung lásst sich auf die Zahl dér Kömchen im Praparatum schliessen. Alit Rücksicht auf die Stoffkonzentration mid den Durchmesse-r des Práparates kann mán eine Főnnel ableiten, wodurch dann in Ken ítnis dér Kömehenzahl die Komgrösse berechnet werden kann. MELANTERIT A SZŐCI BAUXITBAN pÁRDOSSY GYÖRGY A Szöc közelében lévő úgynevezett Határvölgyi Bauxitbányában a vágatok a bauxi tfedő mentén több helyen szürke pirites bauxitot tártak fel. A bányában végzett földtani megfigyeléseink során egyes helyeken a szürke pirites bauxit alján melanteritet találtunk, amelynek települését az alábbi ábrán mutatjuk be ; a) agyag okkersárga, helyenként bamássárga árnyalattal, puha, képlékeny, zsíros tapintású és fényű, leveles elvál ású, az elválási lapok mentén helyenként fekete mangános dendritettel. b) szenes agyag szürke, szürkésfekete alapszínű vékony barna csíkokkal, jól rétegezett ; 2 — 4 mm vastag rétegekben sűrűn váltakozó szürke szenes agyag és barna agyagrétegekkel és vékony fekete bamakőszénzsinórokkal. A rétegzettséggel párhuza- mosan leveles elválású, puha, laza, elszórtan meszes kagylóhéj törmelékkel. c ) bauxit halvány krémszínű alapszínen világosszürke foltokkal, tömött, közepes keménységű könnyen széteső, hajszálvékony kioldási csövecskékkel sárgásbarna színe- ződéssel. Elszórtan 2 — 3 mm-es alapanyaggal megegyező színű pizolitokkal. d) bauxit sárga alapanyagon bamássárga foltokkal, közepes keménységű, szét- ’éső, helyenként földes tapintású, hajszálvékony, ritkábban 0,5 — 1 mm-es kioldási csövecs- kékkel ; elszórtan 2 — 3 mm-es az alapanyagnál valamivel sötétebb színű és koncen- trikus gömbhéjas szerkezetű pizolitokkal. e ) pir.itesbauxit világosszürke alapszínű sötétszürke foltokkal, inkább kemény, tömött, egyes helyeken azonban puha, agyagos tapintású. Elszórtan 0,1— 1,0 mm-es kioldási csövecskékkel, melyek körül 1 — 2 mm vastag sárgásbarna színeződésű öv figyel- hető meg. Helyenként bamásfekete színű 1 — 2 mm-es pizolitokkal. Igen erős pirít tar- talommal. A pirít részben finoman elhintve, ' részben nagyobb csomókban . helyez- kedik el. Ezek körül a bauxit mindig sötétszürke színeződésű. f) melanterit (leírása alább). C c 7. ábra 218 Földtani Közlöny 84. kötet 3. füzet g ) ferrilit (vasas kéreg) sötét rozsdásbama alapszínű téglavörös foltokkal, igen kemény, tömött, egyenetlen, nehéz, ütésre fémes csengésű, pizolitokat nem tartalmaz, elszórtan. 0,1 — 1 mm-es kioldási csövecskékkel. h) bauxit tégla vörös alapszínű, világos rózsaszínű és sárgásfehér foltokkal, erekkel, melyek leginkább függőleges irányúak. A foltok száma lefelé csökken. Közepes keméúységű, ütésre könnyen széteső; főlég a világos foltok területén 0,1—1 mm-es kioldási csövecskékkel, melyek belsejét helyenként rózsaszínű szivacsos anyag tölti ki. Elszórtan 1 — 2 mm-es sötét rozsdabarna színű pizoli tokkal, melyek az alapanyagnál valamivel keményebbek és gömbhéjjas szerkezetűek. Minta száma 1 ALÓ, 1 | SÍO2 1 Fe202 TÍOa Izzv. 1 J CaO MgO Hn02 I v,o5 1 P*Os SOs F i. 23,93 30,40 24,80 1,50 15,34 2,41 1,22 0,02 0,04 0,22 0,24 0,12 2. 22,60 15,60 15,60 1,90 41,16 2,82 0,02 — 0,16 0,06 0,88 0,10 3. 56,53 6,32 3,60 4,00 28,90 0,10 0,02 0,02 0,04 0,39 0,24 0,08 4. 49,45 8,16 12,00 4,20 22,32 0,02 0,03 — 0,14 0,07 0,37 0,11 5. 33,42 4,35 26,40 2,80 29,72 0,02 — 0,02 0,10 0,02 34,8 0,11 6. 37,64 3,04 25,80 2,70 30,60 0,02 — — 0,10 0,02 34,4 0,08 7. 40,56 6,18 20,00 2,90 30,06 0,02 — 0,03 0,07 0,08 35,8 0,10 ’ 8. 23,20 3,64 54,80 2,60 18,32 0,13 0,02 — 0,14 0,15 0,40 — 9. 53,18 3,90 17,20 3,20 22,26 0,02 — — 0,14 0,02 0,33 0,08 10. 49,99 4,88 22,00 2,80 19,16 0,02 0,18 0,12 0,03 0,39 0,12 (A mintavétel pontos helyét az ábrán láthatjuk) Az ábrából jól látható, hogy a inelanterit a szürke pirites bauxit alján közvetlenül a vasas kéreg felett helyezkedik el. Általában 1 cm vastag táblákat alkot, hajlott fel- színnel. A táblák kiterjedése 5 — 15 cm. A táblákra merőlegesen rostos szövet figyelhető meg. A melanteritkristályok halványzöld színűek, áttetszők, üvegfényűek, körömmel könnyen szétmorzsolhatók. Vegyi összetétele a Maszobai ajkai laboratóriumának meg- határozása szerint jelentéktelen szennyeződéstől eltekintve megfelel ideális képletének : FeS04. 7 H20. A melanterit keletkezését a következőképpen képzeljük el : Mint ahogy az az ábrán jól látható, a szürke pirites bauxit a krémszínű, sárga és halványlila bauxittal együtt a bauxittest felső, ú. n. degradációs övezetét alkotja. Alatta találjuk a vasas kéreg által többé-kevésbbé elválasztva a bauxittest főtömegét alkotó téglavörös bauxitö vezetet. A degradációs övezet időben előbb keletkezett bauxitjának a szürke pirites bauxitot tartjuk. A különböző mértékben és irányban előrehaladt de- gradáció későbbi termékei viszont a krémszínű, a sárga és a halványlila bauxit. A bauxit degradálódása bonyolult vegyi folyamat, melyet részleteiben nem ismerünk. Annyi azonban máris megállapítható, hogy a .talajvíz hatására a pirít oxidálódik. Az oxidáció során a piritből egyidejűleg ferroszulfát és kénsav keletkezik : ^ FeSj, + 2 H20 + 7 02 = 2 FeS04 + 2 H2S04 A kénsav megtámadja a bauxit egyéb vasásványait is és azokat is kioldja. A kiol- dott vasat tartalmazó oldatok hajszálvékony csövecskéken át lefelé szivárognak (lásd c, d, e jelzésű bauxitfajták leírását). A bauxit eredeti vastartalmának ilymódon legna- gyobb része eltávozik (lásd 3. és 4. számú elemzéseket). A vastalanodás következtében a visszamaradt bauxit erősen elhalványodik ; a ferroionoknak fémionokká való oxidáló dása következtében pedig a szürke alapszín helyett sárga és krémszínű árnyalatok veszik Bárdossy : Melanterit a szód bauxitban 219 át a főszerepet. A lefelé szivárgó ferroszulfátoldatok a téglavörös bauxit határát elérve tovább oxidálódnak. A vas ferrioxid formájában kicsapódik és 2 — 4 cm vastag vasas kérget alkot. E kéreg átlagosan 50 — 60% Fe203-at tartalmaz (lásd 8. számú elemzést). Ez a folyamat azonban egyes ritka esetekben nem így játszódik le. A vasas kéreg felett ugyanis melanterit kristályosodik ki a ferroszulfátos oldatokból. A bányavágatok- ban megfigyelhető, hogy melanteritet csak ott találunk, ahol a pirites bauxit még nem bomlott el teljesen. Véleményünk szerint ez a körülmény a melanterit keletkezésénél igen fontos szerepet tölt be. A pirites bauxit redukciós környezete teszi ugyanis lehetővé azt, hogy az oldatban levő ferroionok ne oxidálódjanak, hanem oldatukból ugyanebben a formában csapódjanak ki. Befejezésül megemlítjük, hogy a piritbomlás másik, gyakoribb végtermékét, a gipszet a szőci bauxittelepen eddig még nem sikerült kimutatni. A gipsz hiányát a bauxit igen csekély CaO tartalma magyarázza. (3 — 8. sz. elemzés). io ruT i ~~m KÉN RECSKRŐL TOKODY LÁSZLÓ Ként Recskről, a Lahóca-hegy ércbányájából Zsivny említ. Kén, illetve mézsárga vaskos tömegei kísérik a whewellit-kristályokat (14). Zeller enargit repe- déseiből származó kénkristályok egyikén a c(001), n(011), p(lll), síi 13) formál figyelte meg. (13). 1947-ben Recsken végzett gyűjtésem alkalmával a VI. tömzs 514. fejtésén talált darabokon kénkristályok fordultak elő. P a n t ó G. szerint (8), a VI. tömzs durva ande- zitagglomerátumban helyezkedik el, s kifejlődése lényegesen eltér a déli tömzsöktől : a kovásodás kisebb méretű, erekre és foltokra korlátozódik, a dúsérc fészkes, gumó- alakban (»tojásérc«) jelenik meg. A VI. tömzs 514. fejtésén gyűjtött kőzet-darabok erősen elbontottak. Repedéseik- ben található a kén. A kénnek a és fi módosulatát parányi kristályokban találtuk. Kísérő ásványaik : pirít és halotrichit. A, pirít — kénnél is kisebb — kristályain a hexaéder ismerhető fel. A halotrichit kétféleképpen jelentkezik : 1. hajszálnál is véko- nyabb, 0,1 — 0,2 mm hosszú, szálaiból finom pamacsok alakultak, 2. egyes 0,5 mm hosz- szúra nyúlt, hullámosán meghajolt szálai elvétve a kőzetre tapadtak. A recski halotrichit sajátságai már régebbről ismeretesek. Kémiai elemzését Vavrinecz (11), ásvány- tani vizsgálatát Tokod y (10) végezte. Az a-kén kristályainak mérete 0,1 mm, igen gyakran ennél is kisebb. Az élénk- fényű kristályok színe méz- illetve kénsárga. Víztisztán átlátszók. Kristályformákban szegények. Nagy ritkaság az egyedül csak p(lll) .bipira nist feltüntető kristály. A parányiságuk miatt goniométerrel nem mérhető formadúsabb kristályokon mikroszkóp alatta- e(001), n(011), p(l 1 1 ) és s(l 13) ismerhető fel. Ural- kodó a p(lll). Nagy lapokkal fejlődött ki a c(001). A kristályok típusa zömök bipira- misos, Zeller kristályr'ajzával egyező. A /3-kén természetes előfordulása a legnagyobb ritkaság. Eddig mindössze három lelőhelyről és egy bamakőszén-hányóról ismeretes. (9, 23, 12, 7, 4). P o p o f f Keres (Krim) közeléből aszfalttal és kőolajjal átitatott szarmata mészkő üregeiben és hasadékaiban talált a-és /3-kénkristályokat (6). A /S-kén átlátszatlan, sárga vagy szürkéssárga kristályokban jelent meg. A c(001) szerint táblás-kristályokon az uralkodó alakon kívül keskeny lapokkal megjelenő w(l 1 1) és az alárendelt lapokkal kifejlődött q(011) formát figyelte meg. A krimi /3-kén keletkezése Popoff szerint az aszfalttal és kőolajjal függ össze. Lacroix a Vezúv 1906. évi kitörésekor a fumarolák ásványai között találta meg az a- és /3-ként (7), majd Malladra(8)és Zambonini ismertette a Vezúv kénkristályait (9). 222 Földtani Közlöny 84. kötet 3. füzet Panichi a Vulcano (Eoli szigetek) S02 és vízgőzben gazdag, 90° — 100° C hőfokú fumaroláiból írt le kénkristályokat. (10). Az a-kén kristályain 15, a /3-kén kristá- lyain 7 ismert és 36 új kristályalakot határozott meg. Ajö-kén fehéres, törékeny kristályai nagyok; legnagyobb méretük 8 — 10 mm. A kristályok típusa változó: (100) szerint táblás, olykor a vagy b szerint megnyúlt, egyes kristályok a három kristálytani tengely irányában azonos méretűek és végül (100) szerint táblás, [01 D szerint megnyúlt kristá- lyok. A negyedik előfordulás — keletkezési körülményei miatt — nem számítható a /3-kén lelőhelyeihez. Meixner Köflach mellett bamakőszén-hány ójának égési ter- mékéül max. 1 mm hosszú és 0,1 — 0,2 mm vastag /3-kén táblákat említ meg. Ezek színtelenek vagy nagyon halvány sárgák. Fűrészalakú ikrek és összenövések gyakoriak. A kristályokon méréseket végezni nem tudott és ezért a kristályformákat és az iker- törvényt, továbbá az optikai sajátságokat nem állapíthatta meg (11). A recski Lahóca hegy /Akénkristályai rendkívül kicsinyek, méretük a : b :c = = 0.2 — 0.4: 0.1 — 0,15:0,01 mm. E parányi kristályokat goniométeresen mérni rend- kívül nehéz. Három kristály töredéket sikerült mérni és rajtuk a következő alakokat megállapítani : c(001), q(011), p(lll), w(llí). A kristályok kicsiségén kívül a /3 -kénnek álszabályos (pszeudoizometrikus) volta (a : b : c = 0,9958 : 1 : 0,9998, fi = 95°46') nehezíti meg a forma meghatározást. A mért és számított szögértékek : Mért Számított 10, 12, 13 c : p =. (001) : (1 11) = 51°57’ : ft) : (l lí) = 57°59’ : q = : (011) = 42°48’ 52°01’ 57°28’ 44°51’ Legnagyobb különbség a q(011) mért és számított értékei között van. Ennek magyarázata, hogy rendkívül keskeny, reflexet nem adó, csak felcsillanással mérhető lapját csak egyszer mérhettem. Nyolc kristály síkszögeit mikroszkóp alatt mértem s a következő szögeket nyertem: Mért Számított All : 110] : [lTl : 1Í0] ~ (110) : (110) = 90° _ 89°28\ .001 : 111] : [001 : 011] — (110): (010) = 134°30’ 45°16’ = 134°44’ A mért és számított szögek közti eltérés lényegtelen, mert a majdnem szabályos rendszerű monoklin /Akién fenti síkszögei igen közelállnak a normálisoktól bezárt szö- gekhez. A kristályok c(001) szerint táblásak és az [100] irányban megnyúltak. A táblák megnyúlt hatszögek. (1. ábra.) A c(001) uralkodólag fejlett és.jól tükröz. Rajta igen gyakran kisebb kristályok párhuzamosan hozzánőttek. (2. ábra). Ap(l 1 1) és co(l 1 1) századmilliméteres lapjai olykor tükröznek, máskor csak felcsillanással mérhetők. A q(011) még felcsillanással is alig mérhető. Érdekes, hogy mind a p(l 1 1), mind az co(l 1 1) formának csak két-két, a szim- metriasíkban metsződő lapjai fejlődtek ki és a megfelelő párhuzamos lapok hiányzanak. Ugyanígy a q(0l l)-nek csak a c-tengely pozitív végével metsződő felső lapjai alakultak ki és a megfelelő párhuzamos lapok ennél a kristályalaknál sem jelentek meg. (1. és 3. ábra.) Tokody : Kén Recskről 223 Ikerkristályokat minden kétséget kizáróan nem tudtam megállapítani. A c(001) lapra ránőve kisebb kristályok gyakran megfigyelhetők. Erek között olyanok is vannak, melyek — ■ esetleg — ikerkristálynak minősíthetők, de erre megbízható adatunk nincs (2. ábra.) A kristályok rendkívül törékenyek ; legkisebb nyomásra, sőt érintésre szilán- kokra pattannak szét. Az (110) szerinti hasadás felismerhető. A recski /?-kén színtelen, víztisztán átlátszó. A (001) felülete gyakran zöld, zöldesvörös vagy vörös színűre futtatott. Kettőstörése gyönge . Optikai jellege negatív. Tengelyszög nagy. Opt. tengelysík a (010). Q > v A /S-kén optikai sajátságaival Gaubert foglalkozott (1). Adatai szerint 2V = 58°. A recski /3 -kén 2V-je ennél az értéknél jóval nagyobb, 70° körüli. Gaubert szerint az opt. tengelyek az a (100) és c(001) lapon lépnek ki. A recski /?-kén (001) lapján az egyik tengely kilépése megfigyelhető; a (001) majdnem merőleges az egyik ten- gelyre. A recski Lahóca-hegy /?- kénkristályai kanadabalzsamban két óra alatt feloldódnak. Jól 3. ábra és gyorsan oldódnak xylol- és benzolban. Kénmáj reakció pozitív. Zárt üvegcsőben szublimálnak, a szálladék a kénre jellemző. A kén keletkezése a Mátra-hegységben ma is észlelhető szolfatáraműködés ered- ménye. A szolfatára kénhidrogénje a vízgőzzel oxidálódik és 95,5° C hőfok felett az egy- hajlású fí-kén, e hőmérséklet alatt pedig a rombos a-kén válik le. Az a- és /S-ként kísérő halotrichit szintén a szolfatáraműködés eredménye (5). 224 Földtani Közlöny 84. kötet 3. füzet Über das Vorkommen des gediegenen a- und /J-Schwefels von Recsk im Mátragebirge von L. TOKGDY Die Abhandlung wird indeutscher Sprache in Annales Historico-naturales Musei Nationalis Hungarici (Tcm. IV. 1954.) vomnbaltlich erscheinen. IRODALOM— RITERATUR 1. Gaubert, P.: Sur les états cristallins du soufre.-Bull. min. soc. fr. 28. 1905. 157 — 180. (/S-kén 163 — 164). — 2. Lacroix, A.: Les minéraux des fumarolle de l’éraption du Vésuve en avril 1906. Bull. min. soc. fr. 30. 1907. 219 — 266 (kén 260). — 3. Mail ad r a. A.: La solfatara dell’Atrio dél Cavallo. Rend. R. Ac. Sci. fis. e. mát. (3°). 19. 1913. 155. — 4. Meixner, H. : Neue Mineralvorkommen aus den Ostalpen. I. Heidelberger Beitr. zűr Mineralogie u. Petrographie. 2. 1950.195 — 209 (yS-kén 203). — 5. Muthmann, W. : Untersuchungen über den Schwefel und das Selen. Zeitschrift f. Krist. 17. 1890.336-367. — 6. P a 1 a c h e, Ch. — Bermann, H. — F r o n d e 1, C. : Dana’s System of mineralogy 7. kiad. New York-London 1946. 144 — 145. — 7. Panichi, U. : Über den Schwefel von' Volcano (Áolische Inseln). Atti AC. Gioenia di Sci. Nat, in Catania. 1912. (5a). 5. N. 15.. 1 — 15. (Ref. Zeitschrift f. Krist. 55. 1915 — 4920. 311 — 3 1 3) . — 8. Pantó G. : A recski Lahóca felépítése és érce. Földt. Közi. 81. 1951. 146 — 152. — 9. Popo'ff, S. : Materialien zűr Minera- logie dér Krim. — Bull. Soc.' Imp. Natúr. d. Moscou. 1900. 4. 477—484. (Ref. Zeitschr. f. Krist. 37. 1903. 412). — - lO.Tokody L. : Néhány újabb hazai ásványelőfordulás- ról. (Neuere Vorkommen einiger ungarischen Mineralien). Földt. Közi. 52. 1932. 187 — 194. (halotrickit 1 93- — 1 94) . — 11. Vavrinecz G. : Recski ásványelemzések (Analysen von Mineralien aus Recsk). Magy. Chemiai Folyóirat 35. 1929. 4 — 9. (halot- richit 7 — 8). — 12. Z a m b o n i n i, F. : Mineralogia Vesuviana. Napoli. 1910. 23. II. kiad. Napoli, 1935,33, — 13. Zeller T. : Terméskén Recskről. Földt-Közl. 53. 1923. 99-— 100, 159 — -160. — 14. Zsivny V.: Ásványtani megfigyelések Recskről. — Ann. Mus. Nat. Hung. 19. 1922. 147—152. BIOSZTRATONÓMIAI MEGFIGYELÉSEK HAZAI SZARMATA KÉPZŐDMÉNYEKBEN BODA JENŐ* (XXIX -XXXII. táblával) A biosztratonómia az üledékes kőzetekben található szerves maradványokkal kapcsolatos jelenségekkel foglalkozik. így, ha az elpusztulási hely közege víz, foglal- kozik a víz mozgásával is, vizsgálja ennek hatását, amennyiben megnyilvánul a szerves maradványok beágyazásával kapcsolatban és egyes jelenségeket kísérletekkel igyekszik megmagyarázni . Ezen közleményben a víz mozgásának a szerves maradványok aljzaton való elhelyezkedési módját befolyásoló hatását kívánom bemutatni. Ezeket a jelenségeket szarmata képződményekben figyeltem meg. . Biától DDNY-ra a Bolha-hegyen kisebb és nagyobb kagyló-csiga vázak töredékéből és többé -ke vésbbé jó megtartású vázakból álló lumasellarétegek találhatók. A réteglapok felületén a nagyobb termetű Cerithiumok hossztengelyükkel egymáshoz képest párhu- zamosan helyezkednek el. (XXIX. tábla, 1., 2. kép). Trusheim modellkísérletei szerint a csigák áramlóvíz hatására úgy rende- ződnek, hogy a bázis a mozgás irányába, a csúcs pedig ezzel szembenéz és a vázak hossz- tengelye egymással párhuzamos. Mindegy, hogy a váz üres Vagy vízzel, üledékkel telt. Csak a külső alak befolyásolja az elrendeződést, melynek feltételei a következők ; 1. egyoldalúan mozgó víztömeg. 2. kúpalak, 3. olyan aljzat, mely a gördiilést lehetővé teszi (tehát a lágy aljzat nem megfelelő), 4. a vázak egymást ne akadályozzák a mozgás- ban (a túlzsúfoltság akadály), 5. az elrendeződésnek egy- és ugyanazon közegben kell megtörténni. A vizsgált esetben az elrendeződés csak részleges, mert a párhuzamosság megvan ugyan, de a csúcsok helyzete nem azonos. Oka egyrészt a vízmozgás minősége, másrészt a vázak túlzsúfoltsága lehetett. Ugyanazon a réteglapon megfigyelhető volt, hogy a hossz- tengelyek párhuzamossága mintegy négyzetméteres felületen egyértelmű, nagyobb távolságon már eltérő. Az irányítottság nemcsak egy réteglapon, hanem a réteglapok közt is változik, tehát az üledékképződés közegének mozgása időben és térben irányát változtatta. Iránytűvel végzett méréssel a hossztengelyek egymásközti helyzetváltozását megállapítottam, A két legnagyobb eltérés közti érték 40°, nagy általánosságban 20°-on belüliek az eltérések. Kétségtelen, hogy ezeket az irányváltozásokat, illetve szögeltéréseket a víz moz- gásának irányváltozása okozta. A vízmozgás nem áramlásszerü volt, nem huzamos ideig működött azonos irányban. Ez a jelenség inkább a hullámmozgásra utal. A nagy- Előadta a M. Földtani Társulat 1953. XII. 9-i szakülésén. 226 Földtani Közlöny 84. kötet 3. füzet jából állandó irányú szél hatására a partraszaladó hullámok megtörve, bizonyos szögel- téréssel haladnak visszafelé és terítik el hordalékukat. A vízmozgás nem egyirányú volt, hanem bizonyos irányok közt változó, de nagyjából azonos vonalon ellentétes irányok- ban mozgó. (így a csigaházak csúcsai sem azonos helyzetűek). A hullámzás hatásának ez a jelensége partközelre és sekély vízmélységre utal. Ezzel összahangban van a kőzet- anyag is lumasellás jellegével. A rétegek dőlése DDK-i. Ha feltételezzük, hogy a vízszintes helyzetből való kimozdulás alkalmával csavaró hatás nem érvényesült — vagyis a rétegek csak egyszerűen a vízszintes alá buktak — akkor az iránytűvel mért hossztengelyek csapása ÉÉNY — DDK és ÉÉK — DDNY közti sávban változott a betemetkezés idején. Ennek folytán a hullámzást előidéző szél iránya nagyjából É-i vagy D-i volt. Vanyarc mellett (Cserhát-hegység) kb. másfél méter vastag rétegzetlen homok- kőpadban szintén Cerithiumok irányítottsága látható, de itt már az irányítottság teljes, csúccsal azonos irányba néznek kivétel nélkül. A perbáli Berzsek-hegy kőfejtőjének laza, porózus mészkőrétegében fiatal kagylópéldányok irányítottságát figyeltem meg. (XXX. tábla 3. kép). Trusheim kagylókkal is végzett kísérletet áramló vízben . A kísérlet folyamán azt tapasztalta, hogy a kagylóteknők búbja az áramlással szembenéz, belső oldaluk az aljzat felé és domború oldaluk felett siklik el a víz. Ez a legstabilabb elhelyezkedési mód érthető, ha meggondoljuk, hogy egy teknő keresztmetszete az ideális áramvonal ’ alakját közelíti meg. Továbbá a teknő legnehezebb része éppen a vízmozgássa] szembe- néző búb és záros peremtájéka. Az erősen megnyúlt, terminális búbbal rendelkező teknők — mint várható — hossztengelyükkel az áramlással párhuzamosan helyezkednek el. A perbáli példa esetében csak az apró teknők rendezkedtek el búbbal egvirányba. A réteglapokon szinte zsúfoltan, kifejlett Ta^es-teknök találhatók, melyek nincsenek ugyan irányítva, de a teknők domború oldala kivétel nélkül a fedő felé mutat, vagyis ez az elhelyezkedés szintén vízmozgás eredménye. (XXX. tábla, 4. kép). Az előzőhöz hasonló jelenséget figyeltem meg a Cserhát-hegység K-i peremén fekvő Ecseg községnél. Az egész előfordulás összemosás jellegű (a vízmozgást már ez is bizonyítja). Az egymás felett és mellett zsúfoltan elhelyezkedő Tapes-teknök domború oldala kivétel nélkül egyirányba, a fedő felé néz. A teknők közt kötőanyag alig van. Az inotai erőmű közelében kőszéntermelésre mélyített aknából kikerülő anyag hányójárói gyűjtött agyagrétegek lapjain Ostracodák irányítottságát figyelhettem meg. 1 — 2 cm-es foltokban halmozódtak össze az Ostracodák páros teknői, hossztengelyükkel egymással párhuzamosan. Az Ostracoda- teknők közt — hasonlóan irányítva — csiga- házak, valamint mészalga sporangiumtűk láthatók. Hosszanti elrendeződést mutattak a Miliolinák is az Ostracodák közt. (XXXI — XXXII. tábla). Gyakorlati szempontból értékesek lehetnek a biosztratonómiai megfigyelések. Rétegzetlennek, vagy rosszul rétegzettnek látszó kőzetek esetén a kagylók vagy csigák nagyjából azonos elhelyezkedéséből pontosabban megállapíthatjuk a rétegződést. Mint- hogy a teknők belső része általában az aljzat, külső oldala pedig a fedő felé néz, bizto- sabban azonosíthatjuk a fekvő és fedő réteget. Végül, minthogy ezen jelenségek vízmoz- gással kapcsolatosak, a vízmozgás pedig erős hullámverés esetén is csak a sekélytengeri övön belül érezhető : nagyvonalakban következtethetünk a mélységi viszonyokra és mindezeken kívül az esetleges áramlási jelenségekre. IRODALOM - I.1TEBATLR Müller, A. H. : Grundlage dér Biostratonomie. 1951. Akademie-Verlag. Berlin. — Trusheim, E. : Versuche über Transport und Ablagerung von Mollusken Senckenbergiana 13. No. 2. 124 — 129. Franki, a M. 1931. Boda: Biosztratonómiai megfigyelések 227 EHOCTpaTOHOMMMeCKHe HaÖaiOfleHHfl Ha CapMaTCKHX 0Öpa30BaHHHX B BeH rpHH 5. Boga Abtop HaOjnogaji b capMaTcnux rJiHHHCTbix h H3BecTHHK0Bbix o6pa30BaHnnx HanpaB- jieHHOCTb Gasteropodae, Laniellibranchiatae, Foraminiferae H Ostracodae nog b.thhhhcm flBHWeHHH BOflbl. Biostratonomische Beobachtungen an einheimischen sarmatischen Bildungen E. BODA Verfasser stellte in tonigen und kalkigen sarmatischen Bildungen bei Gastropoden, Lamellibrancliiaten, Foraminiferen und Ostracoden eine Einregelung fest, die durch Wasserbewegung verursacht wurde. Die Lángsachsen dér Gastropodengeháuse sind. parallel, die Lage dér Spitzen jedoch verschieden. Die Einregelung dér Spitzen wurde wahrscheinlich von den auf dem Bódén aufgeháuften Geháusen verhindert. Die Parallelitát dér Lángsachsen bezieht sich auf Fiáchen von ungefáhr 1 m2, auf grösseren Abstánden beweisen die Achsenrichtungen eine gewisse Variation. Die Einregelung dér Gastropoden erfolgte durch den Wellengang, hervorgerufen von einer verháltnismássig gleichmássigen Windrichtung. Die Brandungswellen zer- streuten ihr Gescliiebe in einem, infoige dér Refraktion, am Ufer etwas verándertem Winkel. So wurden die Variationen dér Achsenrichtungen in grösseren Abstánden verur- sacht. Die Variation dér Richtungswinkel in einer kohárenten Gruppé betrágt nicht mehr als 20°. Bei dér Einregelung dér Lamellibrancliiaten konnte Verfasser eine solche Erschei- nung finden, wo die Wirbel derSchalen dér Wasserbewegmig entgegensahen, dieSchalen mit dér gewölbten Seite nach oben Platz nahmen. Verfasser beobachtete auch solche Schichten, wo nur die gewölbte Seite dér Schalen nach oben gerichtet, die Lage dér Wirbel jedoch verschieden war. Die Lángsachsen dér Ostracoden und Foraminiferen (Miliolinideen) sind sowohl mit dér Wasserbewegung als auch untereinander parallel. Die oben vorgeführten Erscheinungen weisen.also nirgends auf Strömungen, son- dem auf küstennahe Wellenströmungen hin. - ADATOK A GERECSEHEGYSÉGI MEGALODUS-FAUNA ISMERETÉHEZ ' JAKUCS IfÁSZIyÓNÉ A Gerecsehegység földtani újravizsgálatával kapcsolatban az eddig begyűjtött triász Megalodus-anyagot feldolgoztuk. Az anyag legnagyobb része az Állami Földtani Intézet tulajdona és Vigh Gy. gyűjtéséből származik. A mintegy 250 darabból álló anyag 13 fajt képvisel. Ezek lelőhely szerinti eloszlásban a következők: Megalodus cfr. böckhi H o e r n e s M. aff. böckhi H o e r n. M . complanatus Gümb. M. complanatus Gümb. nov. var. Desio M. gümbeli Stoppani M. aff. gümbeli Stopp. M . kutassyi Tömör M. laczkói H o e r n. M. paronai di Stefano M. cfr. triqueter W u 1 f . var. dolo- mitica Frech Conchodus infraliasicus Stopp. Paramegalodus eupalliatus Frech P. aff. eupalliatus Frech P. incisus Frech P. aff. incisus Frech 1 — 2 — 3. P. cfr. incisus Frech P. incisus Frech var. cornuta Frech' P. (?) nov. forma P. vighi nov. sp. P. triangulatus nov. sp.. Vértestolna : Szénahegy, Öregkovács Lábatlan : Kecskekő Vértestolna : Szénahegy, Öregkovács Vértestolna : Szénahegy Tardos : Nagygerecse Süttő : Bagoly völgy. Lábatlan : Kecskekő Vértestolna : Öregkovács Vértestolna : Öregkovács Vértes tolna : Szénahegy Vértestolna : Öregkovács Lábatlan : Kecskekő Lábatlan : Kecskekő Lábatlan : Kecskekő Lábatlan : Pockő, Kecskekő Lábatlan : Pockő Süttő : Bagoly völgy Bajót : Öregkő, Lábatlan: Kecskekő Süttő : Bagoly völgy Süttő : Bagolyvölgy Piszke : Gerecse A felsorolt fajok szerint a vértestolnai, tardosi farma nóri, a pockői, kecskekői, öregkői, süttői faima pedig határozottan r a e t i-emeletre utal. Ez adatszerűén alátámasztja azt az eddigi megállapítást, hogy a Gerecsehegység déli részén felszínre bukkanó triászvonulat idősebb, mint az északi részek triász képződ- ményei. Közel K — Ny-i csapásiránnyal vonulatszerűen húzódik a nóri emeletbeli dolo- mitos-márgás pados rétegsor, majd ehhez a vonulathoz csatlakozik a raeti dachsteini mészkő, amelynek tetején foszlányos kifejlődésben főleg az északi részeken a júratagok I is megtalálhatók. Végül mindenütt jura, mégpedig titon mészkőre települő kréta-összlet 4 Földtani Közlöny 230 Földtani Közlöny 84. kötet 3. füzet LABATLAN qPOCKÓ o KECSKEKO O BA601YY0L6Y O N 6ERECSE ! TAR DOS O0RE6K0YACS következik. A hegységet körülveszi az öbölszerü elrendeződésű eocén többé-kevésbbé hézagos rétegsora. Az egyes lelőhelyek faunatársaságát vizsgálva és azokat egymással összehason- lítva feltűnik, hogy azonos, biztosan nóri alakok csak a vértestolnai Széna- hegy és Öregkovács faunájában mutatkoznak. A s ü 1 1 ő i Bagolyvölgyből származó példányok töredékesek, meghatározásuk ezért bizonytalan. Az itteni idősebb és fiatalabb nak látszó alakok együtteséből ezért következtetést levonni merészség lenne. A Kecskekő és Pockő faunája igen különös módon nagy ' mértékben eltérők a lelőhelyek térbeli közelsége és azonos szerkezeti helyzete ellenére is. A Pockőről kizárólag a Paramegalodus incisus Frech faj képviselői kerültek ki igen nagy szám- ban (25 jól meghatározható pél- D d NA dány és számtalan azonosítható töredék). A Kecskekő faimája ezzel szemben már két típust mutat : Conchodus infraliasicus S t o p - páni és Paramegalodus fajokat és változatokat találunk itt. Való- színű, hogy a két nem képviselői nem ugyanabban a szintben je- lentkeznek. Erre utal a megtar- tási állapotuk, a bezáró és a teknő helyét kitöltő kőzetanyag minősége. A Conchodus tartalmú réteg mélyebb, a Paramegalodus tartalmú pedig magasabb szintet képviselhet. A Conchodus példá- nyok ugyanis szürke, tömött mész- kőben jelentkeznek, vörös agyag - márga kitöltéssel, korrodált felü- lettel. A héjkitöltő anyag hasonlít a felső szintekben mindenütt megtalálható liász- anyag kitöltéséhez, de nem azonos vele. Inkább a sötétszürke triász mészkő oxidált oldási maradéka lehet . Laboratóriumi kísérlet szerint az oldott anyag izzított maradéka egészen hasonló. Ilyen vörös agyagos kitöltés különben a triász összletben igen gyakori, különböző helyeken és különböző szintekben megtaláható, repedéskitöltés vagy közbe- települt réteg formájában is. A közbetelepülésekben sokszor fekete, mangános mész kőtörmelékből álló breccsia alapanyagaként szerepel. így a Jásti-hegyen, a Tardos hegy déli kőfejtőjében legalább 80 — 100 m vastag triász rétegsor tartozik még eszintek fölé. Ugyanígy jelentkezik azonban a bajóti Öregkő és a tatai Kálváriahegy kőfejtő- jében is, ahol azonban mindössze 10 — 15, ill. 4 — 5 méternyi dachsteini mészkő közbei ktatásával a liász tagok mutatkoznak a fedőben. Az alsó-jura kőzetanyaghoz való hasonlósága alapján azonban feltételezhető, hogy a jura tenger üledékanyagának legalább egy része hasonló típusú mészövek fel- oldódásából és oxidációs körülmények között történt újralerakódásából származhatott. A Párámé g a lodus tartalmú szint ősmaradványai kivétel nélkül fennőtt kalcittal borított kőbelek, jeléül annak, hogy a kioldott vázak üregei hösszabb időn keresztül valóban üregek voltak és szépen fejlett kristálycsoportok fejlődésére adtak alkalmat. Akaiéit kristálytiszta, tehát vasoxidos vagy agyagos szennyeződéstől mentes vízből vált ki. Utólagosan azonban a kristályszemcsék közeit és a még meglévő szabad teret zöld agyag töltötte ki. A zöld agyag a felső triász rétegsor fiatalabb részében igen 0ORE6KO NAGYSÁP 0 1 2 3 W 5 KM ,o SZÉNA H . TOLNA 1. ábra Jakucsné: Gerecsehegységi Megalodus- fauna 231 gyakori, vékony, 5 — 15 cm-es, messze követhető, szinttartó rétegecskék formájában. E zöld agyagcsíkok a dachsteini mészkőpadokkal sokszorosan váltakoznak. Lényegében hasonló megtartású és kőzetanyagú, de még fiatalabb harmadik szintnek tekinthető a lapos, nagyon megnyúlt formákat tartalmazó Pár a mega- lodus eupalliatus tartalmú réteg fejlettebb új alakokkal. A Pockő Paramegalodus- és a Kecskekő CoweAo<ítís-faunájának megtartási állapota és utólagos kitöltése látszólag hasonlít egymáshoz. A kecskekői azonban, mint az előbbiek- ből kitűnt, triászanyag agyagos oldási maradékával van kitöltve, s a szint fölött össze- függő, függőleges falban 60 méternyi triász kőzetvastagság látható és körülbelül kétszer- annvi feltételezhető, a Pockon pedig a paramegalodus-szintet átmetszi a liászeleji abrázió és felette közvetlenül a' jura tagok települnek. Ezek anyaga tölti ki a Megalodus- héjakat is. A további összehasonlításból kitűnik, hogy a Kecskekő Paramegalodus incisus Frech var. cornuta alakjai semmiképpen nem tartozhatnak egy szintbe a pockői Paramegalodus incisus Frech faimával. A cornuta- változat ugyanis a fajtól élesen körülhatárolható jellegekkel tér el. Mégpedig legfőképpen a váz karcsúbb, magasabb és megnyúltabb voltában, a búbok és area meghosszabbodásában. Két azonos magas- ságú példányt tekintetbevéve az alábbi értékek adódnak : Magass. Széless. Vastags. Area mag. 1. Paramegalodus incisus Frech 110 mm 70 mm 60 mm 42 mm 2. P. incisus Frech var. cornuta Frech 110 mm 77 mm 55 mm 70 mm A cornuta- változat fiatalabbnak tekinthető a törzsfajnál, több okból : 1 . Az- Öregkő faunájának vizsgálatánál a cornuta-xk ltozat fiatalabb és idősebb példányait hasonlítottuk össze. A fiatalabb, kisebb példányok zömökebbek, kövérebbek, kevésbbé megnyúltak, a búbok csőké vényesebbek, az egészen apró példányoknál hatá- rozottan aránytalanul fejletlenebbek, mint a váz többi része. Ez azt jelenti, hogy az állat egyéni fejlődésében a búbok megnyúlása és kifejlődése később következik be a teknő alsó részének fejlődésével szemben. 2. A pockői faunán vizsgálva a vázméretek arányait, a faj és a cornuta-xk ltozat között egész sor átmenet van, amelyek fejlődési sorba szedhetők. A faj fejlődését mutató alakok itt együttesben találhatók, a típusos cornuta-xk ltozat azonban még nem jelenik meg. A Kecskekőn és Öregkőn ezzel szemben csak a típusos cornuta-xk\toza.t példányait találjuk meg, átmeneti alakot egyet sem. 3. A törzsfejlődési vonalnak is megfelel az előbbi következtetés, a rövidbúbú, alacsony areájú Megalodus-íélPk (devon Megalodon, ladini M. arthaberi, M. hispanicus, ; M. malladae, M. oenanus, M. palaeomorphus , a kami M. anceps, M. carinthiacus , M . cassianus, M. columbella, M. compressus, M. stoppani, M. triqueter, M. hoernesi, a nóri- emeletbeli M. amplus, M. böckhi, M. complanatus, M. güembeli, M . laczkói, M. pardoai, M. seccoi,M. vértesensis, M. elegáns ) -után lépnek fel a megnyúltabb, de még viszony- lag rövid, mégis fejlettebb búbú alakok ( M. böckhi, M. complanatus dudarensis, inflata, italica változatai, M . damesi, M. desioi, M . tofanae) s utánuk a megnyúlt, hosszúbúbú és magas areájú Paramegalodus, majd a becsavart búb uralkodó jellegét mutató Dice- rocardium- félék, melyek a Megalodusok fejlődésének legutolsó szakaszában lépnek fel óriási alakokkal együtt. Az előbbiek alapján tehát a pockői Paramegalodus- fauna idősebb, mint a kecske- kői és az öregkői. Area szél. 15 — 28 mm 1 4 — 1 8 mm 4 232 Földtani Közlöny 84. kötet 3. füzet Hogy a kecskekői alsó, conchodusos szinttel milyen kapcsolatban van, azt sajnos eldönteni nem lehet. Valószínű, hogy az utóbbi idősebb minden paramegalodusos réteg- nél, mivel majdnem lehetetlen, hogy ilyen viszonylag kis területen nagy mennyiségben található Paramegalodusok azonos kőzetkifejlődésben egy időre teljesen eltűnjenek, hogy utána fejlettebb formában ugyancsak nagy számban lépjenek fel újra. Az Öregkő és Kecskekő faimáját összehasonlítva kitűnik, hogy ezek sem azonosít- hatók tökéletesen, bár nagy időbeli különbség nem lehet köztük. Az összehasonlítási alapot itt is a Paramegalodus incisus Frech comu&i- változata adja. E szerint a kecske- kői faima fiatalabb, mivel a példányok tökéletes formai és arányossági egyezése mellett itt rendszeresen nagyobbak, mint az Öregkőn. Emellett más, még fejlettebb jellegeket mutató Paramegalodusíajók (P. eupalliatus, P. nov. forma) közvetlen fekvőjében jelennek meg. Mindezeket az előbbiekkel egybevetve kitűnik, hogy a Kecskekő idős Conchodus tartalmú szintje és a Paramegalodus incisus var. comwte-tartalmú szintje közé kell helyez- nünk a pockői Paramegalodus tartalmú és az öregkői comutás rétegeket. Ez azt jelenti, hogy a kecskekői kőfejtő több mint 60 m magas, és 150 — 200 m széles feltárásában meg kellene találni e két szint jellemző alakjait. Mindezideig azonban egyetlen az öregkőiek- kel teljesen megegyező P. incisus var. cornuta és ugyancsak egyetlen, a pockőivel teljesen megegyező P. incisus került innen elő. Mivel az előbbinek a kőzetanyaga, megtartása, valamint a vázkitöltő vörös márgás-agyag megegyezik az öregkői faunáéval, ez a magá- nyos alak nem vehető bizonyító erejűnek, különösen, ha tekintetbe vesszük e faj rend- szerint tömeges megjelenését. 2. ábra Jakucsné: Gerecsehegységi Megalódus-fauna 233 Összefoglalva az eredményeket, a Gerecsehegység területén gyűjtött Megalodus- fauna feldolgozása több jól rögzíthető szint megkülönböztetését tette lehetővé. A legidősebb a vértestolnai Szénahegy és Öregkovács M. complanaíus tartalmú rétegek- nek határozottan nóri-emeletbeli faimája', felette egyelőre bizonytalan helyet foglal el a Nagygerecse és Bagolyvölgy M. gümbeli tartalmú összlete. Az előbbieknél minden- képpen fiatalabb a raeti-emelet alsó részét elfoglaló összlet négy szintje : 1 . Conchodus tartalmú szint (Kecskekő), 2. Paraniegalodus incisus tartalmú szint (Pockő), 3. Para- megalodus incisus var. cornuta tartalmú szint alsó (Öregkő) és felső (Kecskekő) tagozataj 4. Paraniegalodus eupalliatus (Kecskekő, bajóti Öregkő) tartalmú szint. Szint Öreg- kovács, Széna- hegy Bagoly- völgy Kecskekő Pockő Öregkő Kőszikla 6. Paramegalodus eupalliatus + + 5. P. incisus var. cornuta + + 4. P. incisus + + 3. Conchodus + 2. M. gümbeli + ‘ + 1. M. complanaíus . + Mivel az egyes szintekben egy-egy faj csaknem kizárólagos és emellett igen nagy tömegben található, a további vizsgálatok szempontjából igen fontos rétegazonosításra nagyon alkalmasak, hiszen a nehezen kipreparálható és meglehetősen ritka ősmarad- ványokból ezek szerint egyetlen példány is elegendő lehet az illető réteg besorolására és szintjének megállapítására. flaHHbie k 3H3HMK) 4>ayHbi Megalodus b rapx repene b bhhtphh E. AnyieBa OőpaőoTKa (f>ayHbi, coőpaHHOü b oŐJiacra rop Tepeqe cgenaeT B03M0>KHbiM pa3AejieHHe H eCKOJIbKHX ropH30HTOB. 1 . CrapuiHM ropH30HTOM HR.iflercfl ropH30HT c Megalodus complanaíus, npnypoBeHHbm k HopuHCKOMy apycy c pa3H00ópa3HbiMH (jjopMaMH, Kan Hanp. : M. complanaíus Gümb., Af. complanaíus Gümb. n. var. De sió, M.kuíassyi Tömör, Af. laczkói Hoernes Af. paronai di Stefano h Af. cfr. íriqueíer W u I f var. dolomitica Frech. 2. HeyBepeHHO onpegejieHa H3-3a HegocTaTOAHOH coxpaHHOcra (JiayHa coAep>Kaman Megalodus gümbeli Stopp. h HecKoabKO hobhx bhaob. 3. Bha Conchodus infraliassicus Stopp npoHBJiaeTCH b óojibinoM KOJirmecTBe b TpeTbeM Hpyce. 3aecb h3xoahtca HCKJiioTOTejibHO stot bha. 4—6. Ha 0CH0B3HHH (jjop.M pa3JiHAHoro pa3BHTHH bha3 Paramegalodus incisus Frech pa3AenHioTCH TpH apyca. Hhwhhh uacTb JipeAcraBjieHa p33hobhahocthmh bhas P- incisus Frech, cpeau KOTopbix BCTpenaioTCH MHOroMHCJieHHbie nepexoAHbie (j)opivibi k (j>opMe P. incisus Fr. var. cornufa Fr. P. incisus Fr. var. cornuía pe3K0 OTjumaeTcn ot ranuMHOro BHAa ; MeHb- niHe KamMH Paramegalodus eupalliatus Frech npeACTaBJiaeT coőoh ca.Mbiű MJiaAiiiHH npyc b 3toh oöjiacra. 234 Földtani Közlöny 84. kötet 3. füzet Kpoivie CTpaTHrpa(|)HMccKHx pe3yjit.TaT0B, HHTepecHbie bhboah yaajiocb BbiBecm b OTHomemiH oőLpero pa3BHTHH poAa Megalodus, rnaBHbiM o6pa30M npn ii3yqeHim <})opM Para- megalodus incisus. CrapuiHe aioeMnjmpbi BHAa Paramegalodus incisus Fr. KopeHacTbie, ohm xapaKTepH3yioTCH HH>KHeM noAoweHHeM Manyimat h oTneuaTKa 3aMbiKaioinHX MycKyAOB. Ohm AOBOAbHO H3MemniBbi, BCAeACTBHe qero cymecTByeT B03M0>KH0CTb pa3BHTim. MjiaAiuaA pa3H0BHAH0CTb »comuta« — öoAbuieíí opMbi h TOHbiue; Manyuina h omenaTOK 3aMbwaiomnx MycKyAOB öonee BbiTAHyTbi. CaMbie MJiaAuine p33hobhahocth Paramegalodus (P, eupalli- atus) npeACTaBJiaioT Bbicmyio CTeneHb pa3BHTHH. Ohh abaaiotcb üjiockhmh, y3KHMU, őseim AJiHHHbiMH (JjopMaMH. HeMHoro no3jKe, y poAa Dicerocardium, 3Ta AJiHHHan Manyiuxa yx 2. Die M . gümbeli S t o p p. und noch einige neue Formen führende Fauna konnte wegen sclilechtem Frhaltrmgszustand nicht genau bestimmt werden, doch ist sie jedenfalls jünger als die obengenannte. 3. Die Conchodus infraliasicus S t o p p. kommt in dér dritten Schicht in grosser Menge vor und hier ist nur diese einzige Art bekannt. 4—6. Auf Grand dér verschiedenen Varietáten dér Paramegalodus incisus Frech können drei weitere Schichten unterscliieden werden. lm rmteren Teil korúmén die wechselnden Formen dér P. incisus Frech vor. Zwischen dicsen sind vielfache Über- gánge zuP. incisus F r. var. cornuta zu finden. P. incisus F r. var. cornuta ist vöm Typus scharf unterscheidbar, die kleineren Formen sind in dér álteren, die grösseren in dér jüngeren Schicht vorzufindeL. 7. Die Paramegalodus eupalliatus Frech führende Schicht ist die jüngste triadische Stufe auf diesem Gebiet. Ausser den stratigraphischen Ergebnissen konfiten im Zusammenhang mit dér allgemeinen Entwicklung dér Megalodonten und besonders mit dem Stúdium dér Formen von Paramegalodus incisus, interessante Folgerungen gezogen werden. Die áltesten Exemplare dér Paramegalodus incisus F r. sind von gerungenem Körperbau, werden von niedrigem Wirbel mid Area charakterisiert und sind ziemiieh veránderHch, alsó habén sie eine grosse Entwicklungsmöglichkeit. Die jüngere Varietát cornuta ist schon von grösserem Wuchs, schlanker, Wirbel und Area ist gedehnter. Die jüngsten Para- megalodus-Arten (P. eupalliatus) reprásentieren ein weiteres Entwicklungsgrad, habén sehr lángé Formen, sind flach und schmal. Bei den Dicerocardien rollt sich dér lángé Wirbel schon auf. Obengenannte EntwicTdungsmerkmale können sowolil in dér individuellen mid speziellen, wie auch in dér phylogenetischen Entwicklung dér Megalodontiden nacli- gewiesen werden. ADATOK A MAGYARORSZÁGI JURA- IDŐSZAKI KORALLOK ISMERETÉHEZ KOtOSVÁRY GÁBOR (XXXIV -XUI. táblával) Magyarországról Koch N. 1909-ben említ először egyetlen jura korallfajt (Trochocyathus truncatus Z i 1 1 e 1) a tatai Kálváriadomb titon rögéből. Hazai titonkorallfaunánk zöme a Bakonyhegységben található. Egyéb lelőhelyről származó leletek igen gyérek. A liászból csak 4 faj került még elő. A magyarországi j órában kevés korallpadot ismerünk. Vizsgálati anyagom a Földtani Intézet és a Magyar Nemzeti Múzeum Föld- és Oslénytára gyűjteményeiből való. Őslénytani leírás ANTHOZOA M A DREPOR ARI A C y c l o c o r a l.l i.a / y Fám.: Montlivaltiidae Dietrich 1926? Montlivaltia sp. Zirc, Pintérhegy, titon. Egy 6x15 mm átmérőjű kehely átmetszét. Teljesen át van kristályosodva. Sövényei csak helyenként láthatók homályosan. Szerkezetükből azonban semmi nem látszik. A polip széle hullámos-lebenyes, ami jellemző a Montlivaltiákra. Thecosmilia rofanica Frech pannonica n. ssp. Alsópere, Csengőhegy ÉNy-i részéről dachsteini liász mészkőben. Erősen kristályosodott telepdarab. Legnagyobb csőátmérő 13x12 mm. Frech típusában legnagyobb átmérő csak 10 mm. Csőtávolságok nem szabályosak. Sövényszám 22 — 24. Ciklus 3. Téka vastag. Ezt a fajt különleges szaporodási módja jellemzi. Oldalbimbói csak álbimbók. Kelyhen belül fiatal leánypolip fűződik le, mely az anyapolip gyors növekedése miatt oldalra szorul és növésben az anyapolip növekedése mellett lemarad. Ezért keletkeznek aztán rendszertelen növésű polipáriumok. Leletünk egy a triászból a liászba átmenő korall a dachsteini mészkő izopikus kifejlődésében. Eddig Achsensee mellől triász — liász átmenő dachsteini mészkőből ismertük. Hazai példányunk nem típusos, ezért új alfajnak kell tekintenünk. / 236 Földtani Közlöny 84. kötet 3. füzet Fám. : Amphiastraeidae Epismilia aff. laufonensis Koby 1889. Tata, Kálváriadomb, titon. Magányos polipátmetszet tíz nagy sövénnyel. A kis sövények aránytalanul gyengébb kifejlödésűek. A sövények felülete szemcsés-tüskés. A központi oszlopocska lemezalakú. A központban tabularendszer fejlődik ki, s egy vagy két sövény végződés egymásba összefut. A kehelytér így bizonyos kétoldali rész- arányosságot nyer. Az epitéka vékony, az ál-fal azonban jól fejlett. Ez az alak az alsó- maim rauráci al -emeletéből ismert. ? Calamosmilia sp. Zirc— Borzavár közti útmenti feltárásban titon mészkőből. 28 mm hosszú, enyhén hajlott szarvalakú magányos polip. Kehelyátmérő 12x7 mm. Teljesen átkris- tályosodott. Egyetlen helyen lehet a szélén némi sövénybázisrendszert látni. 5 mm-re 15 sövénybázis számolható; Koby szerint 13 — -14. Fám. : Eusmiliidae V e r r i 1 1 i Cyathophora cf . cesaredensis Koby 1 904. Tata, Kálváriadomb, titon vörös mészkőből. Telepmagassága 35 mm. Szélessége 20 mm. Kelyhei egyenlőtlen kifejlödésűek, polipcsövek szétágazók. A sövénybázisok mentén a visceralis harántléc -rendszer feltárult. Kehelyátmérők 2 — 5 mm. A kehely- központok közti távolság 2 — 7 mm. A sövények jól fejlettek, de nem érik el a kehelv- központot. Legnagyobb sövények száma 12. Ciklus 3, de kifejlődése nem szabályos. Központi oszlopocska nincs. A szaporodás kehelyközi bimbózással történik. Leletünkre jellemző a sövények durvasága és vastagsága. Emellett erősen csökevényesek, azaz rövidek. Ismert az alsó-maim sequáni alemeletéből. Discocoenia aff. bononiensis Thomes 1889. Lábatlan, Tölgyhát kőfejtő ; dogger tűzkőből egy magányos polip. Átmérője 9x10 mm. Ciklus 3. Van 1 1 nagy és 1 1 kisebb, valamint 22 alig fejlett sövény. A kehelv- központig 10 — 11 sövény ér el. A sövények vastagok. A kolumella-gyűrű kifejlődik. A fal vastag. Epitéka van. Endotékalis elemek nem látszanak. Ismeretes a bath-emelet rétegeiből Angliából. Fám. : Caryophyllidae ? Caryophyllia sp. Tata városban talált vörös titon mészkőben. Két leletátmetszet 3x1, illetve 5x3 mm nagyságban. Belsejük átkristályosodott és a sövények összetöredezettek Fiatal példányok maradványai. * Caryophyllia cf . psilontoni Ouenstedt 1881. Borzavár, Páskomoldal, vízmosásból fehéres-sárgás, halvány szürkés-rózsa- színes árnyalatú liász dachsteini mészkőben, erősen átkristályosodott polipátmetszet. Átmérője 18x15 mm. Sövényzete sűrű, 5 mm-re 12 nagy sövény jut. Kelyhenbelüli bimbózás nyomai látszanak. Ezt a fajt Németországból a liász alfa rétegekből ismerjük. Kolosváry: A magyarországi júra-idöszaki koraitok 237 Caryophyllia cf . liasica Quenstedt 1881 . Előbbi lelet mellett ; 14 x 15 mm átmérőjű, a felszín fölé 4 mm-re kiálló átkris- tályosodott polip-lelet, melynek szélén 5 mm-re 8 sövényvégződés esik. A németországi liász alfa rétegekből ismert faj. Trochocyathus truncatus Zittel 1870. Borzavár, Páskomtető, mélyebb és fehér titonmészkövekből. Előkerült még a tatai kálváriadombi lelőhelyről is. Karcsú, magányos polip, bázisa kis talpban végződik. Magassága 13 mm. A kehely átmérői a 11 mm nagyságot elérik. Sövényciklus 4, vagy 3. A legkisebb ciklus csökevényes. Tíz sövény központig érő. A sövények felülete szem- csés. Zittel szerint az I. és II. rendű sövények kifejlődése egyforma, a III. és IV. r. sövények rendkívül vékonyak és csökevényesek. A központi oszlopocska pálcikás szerkezetű. Legtöbb koronalemezke (pali) összenő, leginkább a III. ciklusúak maradnak különállók. Ezt a fajt K o c h N. már említi Tatáról a titonból, Zittel pedig a tátrai Rogoznyik-mellőli titonból írta le. A bakonyi példányok némileg eltérnek a Z i t- t e 1-féle típusos alakoktól. Trochocyathus prímáévá (Zittel) 1878 (Pleurosmilia prímáévá (Zittel). — Caryo- phyllia Zittel és Pleisosmilia K o b y) Borzavár, Páskom tető, mélyebb titonmészkőből. Polipbázis nem mindig vég- ződik talpacskában. Alakja hosszúkás. A II. r. sövények központi végei kibunkósodnak. Az I. r. sövények vékonyak. A koronalemezkék aprók, leginkább a III. ciklus előtt különállók. A központi oszlopocska csökevényes és sejtes szerkezetű. Sövényciklus 3—4. A bimbózás kelyhen-belüli. A leánypolip kezdeti kialakításában az anyapolip sövényei jelentős részt vesznek. Polipmagasság 35 — 40 mm. Kehelyátmérő 8 — 9 mm. Zittel a kárpáti alsó-tit ónból, Rogoznyik mellől írta le. Thecocyathus sp. Királyszállás- — Kisgyón mellett, a tűzköves árokban, a bakenyhe gységi fehér doggermészkőből. A leleten 40 külső borda lefutását állapíthatjuk meg. A polipalak lapos, a nemzetségre jellemző korong-alakú. A feltárt bázisban 24 vastag sövény számol- ható meg. Ez épp a fele annak, melyet a kifejlett példányokról az irodalmi adatok en lí- tenek. Polip-leletünk átmérője 5x5 mm. Vastagsága 1,5 mm. A letört nyél nyoma 2x2 mm átmérőjű. Nyeles volta igazolja, hogy fejletlen példány. Idős példányok a nyelüket később elvesztik. Thecocyathus maetraeformis n. sp. Borzavár, Páskomtető mélyebb és fehér titonmészkőből. Magányos, széles polipok Átmérőjük 8- — 19 mm. Az I. r. sövények száma 14. Erősek és tüskézettek. Kifejlődésük nem egyenletes. Központi végeik koronalemezkékhez érnek. Két sor koronalemezke van. A központi oszlopocska jól fejlett. A fiatalabb egyéneken nyél-nycmckat találni. Átlagos polipmagasság 3—6 mm. Hasonlít nagyon a doggerbeli Thecocyathus macira fajra, de sövényszám és korkülönbség miatt ezzel nem lehet azonosítani. Thecocyathus baconica n. sp. Borzavár, Páskomtető mélyebb titonjából. Előbbinél magasabb alakit : éspedig 1 cm. Átmérője 11x11 mm. Bázisátmérő 3x3 mm. Nyélnycm van. A központi osz- lopocska csökevényes. Sövényciklus 3. Az I. r. sövények bázisukban piramis-alakúak, 238 Földtani Közlöny 84. kötet 3. füzet központi részük jellegzetesen elvékonyodó. Előttük koronalemezkék nincsenek. Tehát csak egy sor koronalemezke van. A II. r. sövények hosszúak és vékonyak. A III. r. sövények csőké vény esek. A fal nem túl vastag. Epitéka harántráncokkal. ? Trochocyathida sp. Borzavár, Páskomtető alsó-liász vörös mészkőből . Egy 6 mm hosszú, meghajlott polipocska, meglehetősen rossz megtartású állapotban. Felülete rárakódásokkal. Csak helyenként látszik külsejének feltárult része néhány sövénnyel és a központi oszlo- pocska nyomával. Undulocyathus n. gén. A polip fala nem perforált, tehát tömör. A polip alakja hosszú, keskeny, hengerded. A bázis enyhén hajlik és talpas kiképződésű. A központi oszlopocska papillás szer- kezetű és nem csökevényes. A sövények tüskések. E sövény -rendszer különben hason- latos a többi rokon nemzetségbeliekéhez. A polip külsején a hosszbordázat lefutása nem egyenes, hanem hullámos. Ez a hullámos kiképződés olykor szemcsesorokká szakad fel, de ez esetben is a szemcsesor lefutása hullámos. Ezért adom ennek az új nemzetség- nek az Undulocyathus nevet. Undulocyathus hungaricus n. sp. Borzavár, Páskomtető, alsó-titonból 2,5 mm hosszú, karcsú, hengerded polip, enyhén hajlott bázissal. Kehely átmérője 5 mm. Bázisátmérője 3 mm. A fal vastag, sövényciklus -3. Az I. r. sövények durvák és vastagok, felületük szemcsés-tüskés. Számuk 10. Ugyancsak 10 másodrendű sövényt lehet megszámolni; ezeknek központi végei bunkósak. A koronalemezkék jól fejlettek, a közpoti oszlopocska ellenben kicsiny, de nem csökevényes. A kehelyátmérő tojásdad-alakú, nem rétegnyomástól ered, hanem ter- mészetes kialakulás. Undulocyathus noszkyi n. sp. Borzavár, Páskomtető, alsó-titon. Egy polip bázisrésze, mely az előbbitől abban is különbözik, hogy a külső bordázata szemcsesorból áll. Sövények ciklusa itt is 3 és a sövények kifejlődése egyenlőtlen. Sövényszám 32. Az I. r. sövények száma 12 — 14. A kehelyátmérő köralakú, nem elliptikus. Ezt az alakot gyűjtőjéről ifj. N o s z k y J - ről nevezem el. Genus : Lingulosmilia K o b y ? Egy sövény a kehelytért két részre tagolja, mint egy nyelvecske. Innen a nemzetség neve is. ? Lingulosmilia sp. Borzavár, Páskomtető, a 390 -m. p.-tól ÉK -re tömör, bamásrózsaszínes titon mészkőben egy 6x8 mm, a kőzet felületén errodált polipátmetszet. Magányos korall. Nem tökéletesen, de nagyjában mégis megfigyelhető a nemzetségre jellemző egyetlen nagyranőtt sövény, mely a kehely közepén túlnyúlik és ezáltal az egész kehelytért kétoldali, többé-kevésbbé részarányos részre osztja. A többi sövény is viszonylagosan vastag. Köztük a harántkötések megfigyelhetők. Jellemző még az is, hogy a polipát- metszet nem kör, sem nem ellipszis, hanem az ötszögű kiformálódáshoz hajlik. A meg- olvasható sövények száma leletünkön 45 körül van. Kotosváry: A magyarországi júra-idöszaki koraitok 239 Pam. Fungidae Dana (emend. Duncan) 1848. Microsolena agariciformis Etallon 1858. Borzavár, Páskomtető alsó- ésfelső-titonból. Egyetlen padképző korall a magyar jurában. Külsejét, azaz alsó felületét vastag körkörös epitéka borítja. A telep alakja lapos, lemez vagy félhold alakú, de nagy fokban polimoríizáeióra hajlamos. Nagyságuk a 10 cm-t is eléri. A bázis széles nyéllel végződik. A kelyhek egymástól 4 — 10 mm-nyi távolságra vamiak. Központi oszlopocska van, de olykor csökevényes és hiányozhat is. A sövények szemcséstüskések. A sövényszám egyTegy kehely ben 40 — 60. A telep több lapos réteg egymásra növéséből lapos, kenyérformájú képletekké nő. Ez a telepképződési forma a gömbölvded kialakulástól eltér. Ezt a lapos-növést helyszíni okokkal magya- rázhatjuk. Valószínű igen sekély csendes tengervízben fejlődtek ki, mely esetben a korallok általában széles, lapos alakot öltenek. A gömbölyded forma inkább mozgékony, hullámjárásosabb partrészeken fejlődik. Ez a faj ismert a portugáliai sequáni, vala- mint a Stramberg melletti titon-emeletekből. Microsolena rotula Koby pannonira n. ssp. Borzavár, Páskomtető alsó-titon mészkőből több magányos, lapos, korong- kor- vagy tojásdad alakú polip. Előbbi fajjal sövényszerkezetileg és sövényalakilag meg egyező, de magányosságával elütő, nem telepképző korall. Kehelyközpontja mély kutacs- kával, kehelvfelülete általában domborodó. A legnagyobb példányok átmérője 30 x 24 mm. Sövényszám 100 körül váltakozik. A kehelyszélen 5 mm-re 9 sövénybázis számol- ható. A szaporodás úgy történik, hogy a kehelyközpontban leánypolip fűződik le, de a leánypolip nem minden esetben válik le az anyapolipról, hanem yele együtt marad. Ez utóbbi esetben 3 — 4 sövény a központban összefut úgy, hogy haránt fekszik a többi sövény sugaras irányának s egy hosszú lemez-alakú központi oszlopocska csalóka képét nyújtja. Ezek a magyarországi példányok eltérnek a svájci példányoktól, mivel mind jóval nagyobbra nőnek, mint amazok. Ezért külön alfajnak kell tekintenem. Microsolena sp. Borzavár, Páskomtető, tűzkő vés vörös mészkőből a titon -emeletből. Egy cm hosszúságban a tűzkőanyagba egy Microsolena töredék ágyazódott be. Bár a cefa- lopodás, tűzköves és krinoideás titonképződmények padépítő korallok számára ked- vezőtlenek, mégis néhány magányos korall, vagy töredék előkerülhet, ha a hálátlannak ígérkező és meddő keresés időt pazarló munkáját kitartóan folytatjuk. Pam. : Poritidae Microsmilia sp. Zirc, pintérhegyi titon-kőfejtőben kis, rossz megtartású lelet került elő. Átmérője 5x5 mm. Sövényei durvák, vastagok, a központi oszlopocska helyett kolumella-gyűrű nyomait láthatjuk. HYDROZOA Hydrozoa sp. Borzavár, Páskomtető alsó-liász vörös mészkövéből kis, 7x5 mm átmérőjű telep ecske került ki. Zooid csövei igen jál láthatók, de a lelet bővebb leírásra nem alkal- mas. A csövek sorjában való elhelyezkedése megállapítható. Ugyaninnen még több, hasonló rossz megtartású lelet került elő. 240 Földtani Közlöny 84. kötet 3. füzet Egy másik Hydrozoa- maradvány a borzavár — zirci út 3 km-es útköve melletti kőfejtőből kalciteres, rózsaszínű, szemcsés titon-mészkőből került elő. A telep szét van nyomva és csak töredékeiből lehet arra következtetni, hogy egy újjbegyalakú telep lehetett. Fám.: Milleporididae Yabe et Sugiyama 1935. Millepordiium sp. Borzavár, Páskomtető alatti zirci út titon-kőf ej tőinek anyagából két lapos telep- töredék került elő. A gasztro- és daktilopórusok jól láthatók, de mivel ezek kicsinyek, nem lehet azonosítani őket egyik eddig ismert jurakorú Hydrozoával sem. Milleporidium cf. remesi Steinmann 1903. Zirc és Borzavár közötti út kőfejtőiből cidarisos, krinoideás, neokomba átmenő sötétrózsaszínű dyphiás mészkőben és a Zirc — Pintérhegy titon -kőfejtője síma kőzet- anyagában. Teleptöredékek. Méretek : lxl cm és 10x8 mm. Jellemző titonbeli Hyd- rozoa. Középeurópa és Délkelet-Európa felső-jurájában igen elterjedt. A telep bázisán epitékmaradványokat találni. A szerkezet sugaras -körkörös. A zooidcsövek jól meg- figyelhetők. Láthatók a fő harántlécek is. Színe pergament-sárga, áttetsző, üvegszerű ,és így a kőzet anyagából élesen kiválik. Mindkét lelet fiatal telep. Rétegtani kiértékelés A magyarországi jura korallfauna zömének kora : titon. A talált fajok rétegtani összegezését a következőkben adhatjuk : Fajok n e v e Hazai rétegek Irodalmi adatok Thecosmilia rofanica hettangi triász-liász Caryophyllia psilontoni liász alfa liász alfa Caryophyllia liasica liász alfa liász alfa Epismilia laufonensis titon rauráci-alemelet Cyathophora cesaredensis titon alsó-maim f . része Discocoenia bononiensis dogger középső-és felső- dogger Trochocyathus truncatus alsó-titon alsó-titon Trochocyathus prímáévá alsó-titon alsó-titon Microsolena agariciformis alsó-titon sequáni és titon- emeletek Microsolena rotula alsó-titon »corallian blanc« Milleporidium remesi felső-titon titon Az új fajok és a fajra meg nem határozott alakok e listában nem szerepelnek mert ezeknek összehasonlító külföldi vonatkozásait megadni nem lehet. Júraidőszaki rétegeinkben a legalsó júrától a legfelsőig szórványosan ugyan, de mégis megtalálhatók az egyes jellemző korallfajok. Lényegesebb padképzés és sűrűség eddig azonban csak a borzavári alsó titonból ismeretes. Gyér júra korallfaunánk amellett is bizonyít, hogy eléggé sajátos kifejlődésű, mert az ismert típusokkal alig egyeztethető össze ; viszonylagosan sok az új forma, sok a magányos alak és padképző csak egyetlen faj van. A környező országok hasonlókorú faunájától mind nemzetség, mind fajok tekin- Kolosváry: A magyarországi jura-időszaki koraitok 241 tétében lényegesen különbözik s ez a körülmény a hazai júra korallfaunát sajátossá és bizonyos tekintetben elszigetelté teszi. Ez különleges kifejlődéssel magyarázható. Hasonló silány kifejlődést említ Sclimidtill: Dél-Frankenalb dogger gammában Thalmássig mellett, ahol szigetszerű települése volt magányos és szirtképző koralloknak. E padok 6 — 30 cm szélesek s csak egy generáció által képződtek. Az anyag gyűjtésében — ami a már az előszóban említett intézeti anyagokon kívül kezeimhez került — résztvettek Ver eb I., Aradi M. és néhány lelkes borza - vári dolgozó, kiknek e helyen is köszönetemet fejezem ki. IRODALOM - LITERATUR 1. Alloiteau, J.: Coelenterés in : Traité de paléontologie, M a s s o n et Co., Paris, 1952. — 2. A m m o n, E. : Die J ura-Ablagerungen zwischen Regensburg und Passau. München, 1875. — 3. Bogoslowsky: Unteres Neocom mid Rjásan- Horizont im Gouvemement Simbirská. Verh. d. k. min. Ges. Petersbourgli (2). 37. 1900. — 4. Duncan: On the Madreporaria of the infralias S. Wales. Ouart. Journ. Geol. Soc. London, 1866. — 5. F r e c h, F. : Die Korallenfauna dér Trias. Palaeontographica 37. 1891. — 6. Haug, F. : Portlandien, Tithonique et Volgien. Bull. Soc. Géol. Fr. (3). 26, 1898. — 7. Ilié, D. M. : Structure géologique de la region aurifére de Zalatna (Roumanie). Anuarul Inst. Geol. Román. XX. 1940. — 8. Jekelius E. : A brassói hegyek mezozóos faimája. Földt. Int. Évk . 23. 1915. — 9. K o b y, F. : Monographie de polypiers jurassiques de la Suisse. Mém. Soc. Pál. Suisse 1880 — 1889. — 10. Koby, F. : Polypiers jurassiques supérieur du Portugál. Commiss. Sérv. geol. du Port. Lisbonne, 1904 — 1905. — 11. Koch A.: Az erdélyi részek másodkori képződményei. Kolozsvár 1905. — 12. Koch N. : A tatai Kálváriadomb földtani viszonyai. Földt. Közi. 39. 1909. — 13. Kovács L. : Adatok az északi Bakony juraképződményeinek ismereté- hez. Debreceni Egyet. Ásvány -Földt. Int. publ. 1. 1934. — 14. Kulcsár K. : A Gerecsehegység középső liászkorú képződményei. Földt. Közi. 47. 1 — 2. 1914. — 15. Milaschewitz: Die Korallen dér Nattheimer Schichten. Palaeontographica 22. — 16. Murchison et Verneuil et Keyserling: Russia and the Ural- Mountains 1845. — 17. O g i 1 v i e, M. M. : Korallen dér Stramberger Schichten. Palaeontographica 1896/97. 97. Suppl. II. 7. — 18. Pawlow, A. etLamplugh: Argiles de Seeton. Bull. Soc. Imp. Nat. Moscou 1891. — 19. O uenstedt, F. A. : Die Röhren- mid Stemkorallen in Petrefactenkunde Deutschlands VI. Leipzig, 1881. — 20. Ouenstedt, F. A. : Dér Jura. Tübingen, 1858. — 21. Rauff et Félix et Blanckenhorn: Die fossile Fauna des libanesischen Jurakalkes I. Anthozoa. Beitr. z. Pál. u. Geol. Österreich-Ungams u. d. Orients. 15. 1903. — 22. S c h m ' d t i 1 1, E. : Korallenbánke im Dogger Gamma bei Thalmássig (Mfr.). Geol. Bl. No-Bayern. Erlangen, 1951. — ■ 23. Steinmann, G. : Nachtráge zűr Fauna von Stramberg (Tithon). II. Milleporidium. Beitr. z. Pál. u. Geol. Österreich-Ungams u. d. Orients. 15. 1903. — 24. Taeger H. : A Bakony regionális geológiája. I. Geol. Hungar. Sér. Geol. 1936. — 25. Telegdi-Roth K. : Ősálattan. Tankönyvkiadó, Buda- pest, 1953. — 26. Thomes, R. F. : A comparative and critical revision of Madre- poraria in : Quart. Journ. Geol. Soc. London,. 1884. — 27. W e i n Gy. : Zirc környé- kének titon rétegei. Földt. Közi. 64. 1934. — 28. W r i g h t, Th. : On the Correlation of the jurassic Rocks. Mem. Soc. Géol. Fr. Sér. 2. Tóm. 7. Mem. 1. 1869. — 29. Z i 1 1 e 1, K. : Die Fauna dér ál térén Cephalopoden-fülirenden Tithon -Bildun gén. Palaeonto- graphica Suppl. Cassel 1870. — 30. Lecompte, M. : Revision des Stromatoporoides. Inst. Sci. Nat. Béig. 28. 53. 1952. TÁBLAMAGYARÁZAT — TAFELERKLÁRUNGEN XXXII. tábla 1 Montlivaltia sp. 2 Epismilia laufonensis. 3 Calamosmilia sövénybázisok. 4—6 Cyathophora ce.saredensis. 7 — 8 Discocoenia bononiensis. 9 Hazai júrakorall-lelőhelyek (B : Borzavár, Z : Zirc -Pintérhegy ; T : Tata és L : Lábatlan). 242 Földtani Közlöny 84. kötet 3. füzet XXXIV. tábla 1 — 12. Thecosmilia rofanica pannonica telepe felülről (1) és leánykehelylefűződések (2 — 12) XXXV. tábla 1 — 4. Trochocyathus Iruncatus (az 1. és 4. rajz Zittel után!). 5 — 7. Trochocyathus truncatus. _ • 8—9. Trochocyathus truncatus (Zittel nyomán). 10 — 11. Trochocyathus truncatus. XXXVI. tábla 1, 3, 4. Trochocyathus primaeva. 2, 5 — 8. Trochocyathus primaeva. 9. Trochocyathus primaeva intrakalicinális bimbózással. XXXVII. tábla 1. Thecocyathus sp. juv. 2. Thecocyathus sp. juv. nyélfelülete. 3 — 4. Thecocyathus mactraeformis. 5 — 7. Thecocyathus mactraeformis. 8 — 9. Undulocyathus noszkyi n. sp. XXXVIII. tábla 1 — 2. Undulocyathus hungaricus n. sp. 3. Thecocyathus baconica. 4. Thecocyathus baconica. 5 — 6. Caryophyllida sp. összeroncsolt kelyhe mangánósodó részekkel. 7—8. Trochocyathida sp. XXXIX. tábla 1 — 9. Microsolena agariciformis (6. és 9. kép a sövények erős nagyításban). XL. tábla 1 — 12. Microsolena rotula pannonica (4, 6, 8, 12. rajzok a sövények nagyított képeit mutatják). XLI. tábla 1 — 4. Microsolena rotula pannonica. 5 — 6. Milleporidium sp. 7 Hydrozoa sp. 8 — 17. Milleporidium remesi (z : zooid csövek nyílása ; t: tabula és hl : főharántléc). A szerző eredeti rajzai. flaHHbie k 3H3Hmo KOpajiJiOB jopcKoro nepHOfla b BeHrpHH T. KonouiBapu Abtop nepeBHCjmeT HecKOJibKO bhaob KopajmOB iopcKoro nepnofla 3aflyHaiíCK0H oötiacTH b BeHrpim. Cpe/m hhx BCTpeqaeTCH h HecKOJibKO HOBbix (jiopiw. OaHa ({topivia 6ojibinnx pa3MepoB : Thecosmilia rofanica cHHTaeTCH HOBbiM noflBHflOM, Tan xan TpyöKa y Hero B03- pacTaeT flo 13 x 12 mm b anaivieTpe (Thecosmilia rofanica pannonica n. ssp.). Thecocyathus mactraeformis mowho cpaBHMBaTb c Thecocyathus macira, npoHcxo/tHmeü H3 cpeAHeü íopbi, ho BcaeACTBne toto, mto 3Ta tjiopMa b ee peTasinx pacxoAHTCH c Heü, Aawe n c toakh 3peHHH B03pácTa, aBTop Ha3biBaeT BeHrepcnyio (jjopMy : Thecocyathus mactraeformis. Kolosváry: A magyarországi jűra-idöszaki korallok 243 Ot 3toh 4>op.Mbi pacxo/iHTCH CJiegyiomaH (Jjopivia : Thecocyathus baconica. B hobíjh poa aBTop BK^maer gsa hobhx bhah. 3tot hobhíí poA Ha3biBaeTCH Undulocyathus, Tan Kan npoAOJibHbiií CKeaeT nonnria boahhctoto cxoAa h cüctoht H3 jiHHeüMaToro ( U. hungaricus ) hjih 3epHHCToro pHAa ( U. ncszkyi). OTeMecTBeHHbie (jiopMbi bha3 Microsoiena rotula ropa3AO öojibuiHx pa3AiepoB, neM uiBeHuapcKHe (JjopMbi, BCJieACTBne Merő 3tot Kopajur CMHTaeTCH TO>xe HOBbiAi noABHAOM ( M icrosolena rotula pannonica ) . B iuiacrax, HaxoAHmHxcA Ha rpaHHue Tpwaca c jieüacoM oÖHapywwJicH bha Theco- smilia rofanica. B caMbix HHjKHMX-jieüacoBbix otjiohíchhhx HauuiHCb Caryophyllia psylontoni h liasica. B Aorrepe 6byi oÖHapyweH hobhíí bha : Discocoenia bononiensis. B BepxHeíí .iope (HH>KHeM TMTOHe) BCTpeMaeTCH éoAblUHHCTBO lOpCKHX KOpaJlJlOBblX BHAOB BeHrpHH J CpeAH HHX eAHHCTBeHHbiü bha, KOTopbiíí o6pa3yeT 6aHKH — Microsoiena agariciformis. CaMyio BepxHioio rópy, nepexoAHmyio b hcokom, npeACTaBJiHer oah3 Hydrozoa : Milleporidium remesi. Beitráge zűr Kenntnis dér Eossilen Korallen dér Jurazeit in Ungarn G. KOLOSVÁRY Verfasser erwánht Korallenarten aus den ungarisehen transdanubisclien Jura- schiehten. Etlíche neue Formen wnrden gefunden. D 100 fi. Itt a víz- buroknak nincs észrevehető szerepe. 2. a porszemcsék csoportját (20 [X körül), amely méretek mellett a szemcsék már nem érintkeznek közvetlenül egymással, hanem vízfilmek közvetítésével ; a szem- csék közötti likacsrendszer pedig kapilláris tulajdonságokat vesz fel, 3. a 2 mikronnál kisebb prekolloid-csoportot, ahol az ásványi szemcsék szusz- penziót alkotnak. Romanovsky különböző anyagokkal végzett ülepítési kísérletet;- meg- határozta az ülepítés után a likacstérfogatot. Először csap vízzel dolgozott (pH = 7,5). Eredményei : anyag kvarc korund vas- oxid mészkő- por mika talkum fajsúly g/cm3 2,65 4,1 5,1 2,7 3, — 2,8 likacstérfogat % 62,2 75,6 84,2 76,5 89,3 88,6 * Romanovsky: Recherches sur les propriétés physiques des sédiments meubles. Annales de 1‘Institut Techn . du Bat. et des Travaux Publics. Paris. No. 13. 1948 március. Ohde: Neue Erdstoff-Kennwerte. Bautecbnik. 1950. november. 6 Földtani Közlöny 262 Földtani Közlöny 84. kötet 3. füzet Tehát a zömökszemcsés anyagok adják a legtömöttebb szerkezeteket, a lemezes- pikkelyesek lazábbat eredményeznek. Ezután különböző oldott sók diszpergáló hatását vizsgálta. Megfigyelte, hogy már kis ionmemiyiség jelenléte esetén is jelentősen nő a likacs- térfogat értéke ; a különféle sók közül a magasabb atomsúlyú kationt adó fém sója eredményez lazább szerkezetű üledéket. Az előállított üledék rázóhatásra kis mértékben tovább tömörödik, de legfeljebb 3 — 4-szeri behatásig, azontúl az üledék térfogata állandó marad. Mechanikus hatásokkal — berázás — tehát az üledékek csak kismértékben tömöríthetők, a likacstérfogat jelentős csökkenése a leülepedés után csak a terhelés hatására kezdődik el. 2. Az üledék merevségének megállapítása Az üledék leglazább, szuszpendált állapotában is különbözik az oldatoktól, mert elmozdulással szemben nemcsak a szemcsék közötti súrlódás hatása, de a kialakuló szerkezet merevsége is fellép. A fogalom a nyírási ellenállással egyezik meg. A belső erők megállapítására a talajmechanikában nyírókísérletet, vagy többirányú nyomókísérletet szoktak végezni. Pépes puha agyagban, iszapban a kísérletek nem adnak megbízható ered- ményt, igen gyakran vég- re sem hajthatók. Romanovsky új eljárást alkalmazott: kúpokkal lezárt hengeres fémúszót bocsájt be a vizsgálandó anyagba (1. ábra) és a felfüggesztő fémhuzalra csava- rást fejt ki. A fémszálra erősített tükrök révén pontosan megállapítható az úszó elfordu- lása, így kiszámítható az az erő, amely az anyag elnyírásához szükséges. Négy külön- böző iszappal, különböző víztartalom esetén végzett kísérleteket. A . merevségre ellemző felületi erő értékeit a 2. ábra mutatja. Szilvágyi: Üledékes kőzetvizsgálatok legújabb módjai 263 Megfigyelhető, hogy a merevség (t) és víztartalom között az összefüggés nem line- áris ; a kapcsolatot hiperbolaszerű, összetett görbék fejezik ki, ezek töréspontja pedig éppen az ^tterber g-féle folyási határ (F) helyén van. Ez a kísérlet érdekes módon igazolja az egyébként önkényesen felvett folyási határ megállapítási módjának (csészében 25 ütésre összecsúszó anyag) helyességét ; a torziós kísérlet is azt mutatta, hogy ez az a jellegzetes víztartalom, amelynél az üledék- ben állapotváltozás következett be. Ohde a folyási állapot jellemzésére új vizsgálati módot javasol. A frissen, pépesen elkevert anyagot tálba simítja és ebben egy 2 cm-es négyzetes ekét mozgat lassú, 1 cm/sec sebességgel. Azt az állapotot nevezi folyási határnak, amelynél kihúzott árok 5 sec múlva félig csúszik össze. Ez az állapot a vízben leülepedett iszap kezdeti, terheletlen állapotának felel meg. A képlékenységi határ helyett, amelyet sodrással szoktak megállapítani, új kísérleten alapuló egységvízta rtalmat javasol. A természetet utánozza : a leülepedett iszap a természetben idővel, a rétegter- helés hatására, víztartalmának nagy részét elveszítve tömörebb állapotot vesz fel, összenyomódik. Minél nagyobb az iszap kolloidtartalma, annál nagyobb mennyiségű vizet képes visszatartani, így egy megadott terheléshez tartozó víztartalom anyag- jellemzőnek tekinthető. Ohde a kísérlet végrehajtására készüléket szerkesztett, ebbe bekeni pépes állapotban a vizsgálandó anyagot, majd 1 kg/ctn2-es terhelés hatásának teszi ki, bizto- sítva a víz szabad eltávozását. Az összenyomódás bekövetkezése után mért víztartalom lesz az új anyagjellemző : az egységvíztartalom. Ugyanez a kísérlet felhasználható más célra is. Nevezetesen a természetben található laza üledékes kőzetek víztartalma alapján megbecsülhető az a terhelés, ami kőzettéválásuk során rájuk nehezedett ; a készülékben ismét a folyástól kezdve terheljük az üledékes anyagot mindaddig, míg a természetben megfigyelt víztartalmat el nem értük, így a terhelés megállapítható. 3. Tixotrópia Régen megfigyelt jelenség, hogy az agyag mechanikus hatásokra (rázás, ultra- hang) folyóssá válik, mert szerkezete szétrombolódik ; nyugalomban azonban bizo- nyos idő után a szerkezet újjáalakul. Minél rövidebb ez az idő, annál tixotrópabbnak nevezzük az anyagot. Ez a jelenség igen veszélyes folyósodások oka lehet. A meg- figyelések szerint minden a természetben található agyag tixotróp tulajdonsá- gokat mutat. A tixotróp jelenségek a homok és porszemcsék határán (100 /u) kezdőd- nek, itt még a szétrombolt szerkezet újjáalakulásához több óra szükséges. A jelenség 50 — 20 fi szemcseméret alatt lép fel erősebben, itt a »kötési idő« már csak 10 — 20 perc. A természetes üledékek megfigyelése azt mutatta, hogy azonos szemcseméretek esetén a tengeri eredetű üledékek nagyobb tixotróp tulajdonságokat mutattak, mint az édesvíziek ; valamint, ami ezzel egyenértékű, elektrolitok hozzáadása a kötési időt gyorsította . A pépes-folyós üledékek — sűrű folyadékhoz hasonlók, nyúlósak, viszkózus tulajdonságokat is mutatnak. A viszkozitás jellemzése azonban a szerkezet egyenlőtlen- sége, valamint a fellépő tixotróp jelenségek miatt nem sikerült. 6* 264 Földtani Közlöny 84. kötet 3. füzet 4. Áteresztőképesség Üledékes kőzetek tulajdonságai közül talán éppen az áteresztőképességet vizs- gálták legelőször (D a r c y) és azóta is igen sok vizsgálat, megfigyelés történt?. Gyakor- lati határok között a D a r c y-törvény érvényessége a vizsgálatok során beigazolódott. Romanovsky ismét vizsgálat alá vette mind mesterséges, mind természetes üledékek vízátereszt ők épességét. Egy- szerű készüléke (3. ábra) mind állandó, mind vál- tozó nyomás alkalmazását is lehetővé teszi. Az ábrán egyszerűen egy lombikból való kifolyással biztosítjuk az állandó nyomási szintet, a C csapra magastartály vezetékét vagy légpalackot kapcsolva és a nyomásokat manométerrel mérve a kísérlet kiegészíthető tetszőleges nagyságú nyomásig, sőt a gázátbocsátóképesség meghatározására is alkal- mas. A vízáteresztőképességi együttható értékét rÁHorrdó vizslint befolyásoló tényezők hatását Romanovsky kü- lön-külön veszi vizsgálat alá. Megállapította, hogy a mintaméret (átfolyási keresztmetszet, hossz) az eredményeket nem befolyásolja. A víznyomás hatása már nem hanyagolható el : nagyobb víznyomás esetén a mintában szemcseátrendeződés következik be és az áteresztőképességi együttható csökken. Hasonló változást figyelt meg akkor is, ha a kísér- letet hosszú ideig, napokig folytatta. A vízáteresztőképességi kísérletek értékelésé- nél tehát — bár a D a r c y-törvény általános érvényű, és a méretek sem befolyásolják az ered- 3 ■ áb™ ményt — gondolni kell arra, hogy a kivett kis minta alapján végzett kísérlet csak közelítő értékű, »k« tényező értéke nem állandó, célszerűbb ezért a vízáteresztőképesség értékét a helyszínen, próbaszivatytyúzással vagy vízbeöntéssel meghatározni. Minfa A RADIOAKTÍV bomlás kérdéséhez egyed I.ÁSZEÓ A mesterséges atombomlás lehetőségéből kiindulva Vadász Elemér szó- belileg és egyetemi előadásban többször felvetette azt a kérdést, hogy helyes-e a rádió- aktív jelenségeket időmérésre felhasználni, hiszen a gyorsított atombomlás lehetősége a természetben a földtani múltban is lehetségesnek tekinthető. A gyorsított atombomlás pedig éppen a rádióaktív időmérés alapfeltételével van ellentétben. / Ugyanezt a kérdést vetette fel Boganyik Sz. J. az Izvesztyija Akagyémii Nauk Sz. Sz. Sz. R. Ser. Geol. 1951. kötetében. Boganyik munkájának kritikai ismertetését először Vadász adta a Földtani Közlöny 1 952. kötetében, majd Vojt- kevics is reflektált rá ugyancsak az Izvesztyija földtani sorozatának 1 953. kötetében. Az alábbiakban Vojtkevics gondolatai nyomán megkíséreljük a kérdés közelebbi megvilágítását. A rádióaktív időmérés alapgondolata a következő : A rádióaktív elemek nem állandóak, hanem minden atomjuk hosszabb-rövidebb idő alatt egyszerűbb, de végül állandó atommá alakul át. Egyetlen atomra nem lehet megmondani, hogy mennyi idő múlva alakul át stabil atommá, de azt meg lehet mondani, hogy pl. egy milliárd atomból egy millió év alatt hány alakult át. Hasonló a kérdés a halálozási statisztikához : egy 40 éves emberről sem tudjuk megmondani, hogy 40 éves korában meghal, de azt meg tudjuk mondani, hogy Európa 40 éves lakosainak hány %-a hal meg. Erre vonat- kozólag vannak megfigyelési adataink, amelyek bizonyos határok között érvényesek. Ha egy kőzetből keletkezésekor ur á nkrist ályok válnak ki, akkor már stabil terméket nem tartalmazva, ettől az időtől számíthatjuk ezek állandó ólomizotópokká való átalakulását. Ha tudjuk azt, hogy egy millió év alatt 1 milligramm uránból hány milligramm 206-os ólomizotóp jön létre, akkor a kőzetnek ólomizotóp tartalmából és urán tartalmából egyszerű osztással megállapítható, hogy a kőzet hány millió éves, mert készíthető egy táblázat, amelyből minden óloni-urán- viszonyhoz tartozó időértéket ki lehet olvasni. A rádióaktív jelenségek az atommaggal kapcsolatosak. Tehát mindazok a jelen- ségek, amelyek csak az atom elektronburkára tudnak hatni, nem befolyásolják a bom- lást. Ilyenek az összes kémiai reakciók s ilyen, bizonyos határok között, a hőmérséklet és nyomás. A magra leginkább a töltés nélküli magrészek, a neutronok hatnak. Ezek mint bombák a nem állandó magokat szét tudják vetni. Az atombomlás befolyásolhatósága (legalább is részben) azon alapszik, hogy biztosítják, hogy az U 235 bomlásánál adódó neutronok ismét szétdobjanak egy másik U 235 atomot. Ez akkor érhető el, ha az U 235 atomok elég nagy mennyiségben vannak együtt, tehát a keletkező neutronnak megvan a valószínűsége, hogy mielőtt ezek közül kijutna, valamelyiknek a magjába talál. Ez az U 235 esetében mintegy másfélkilónyi tömegnél következik be. A természetben azonban az urán ma és a földtörténeti múlt- 266 Földtani Közlöny 84. kötet 3. füzei bán eléggé a többi kőzetek között feloldva jelentkezik s ami lényeges, a 235-ös és a 238-as atomsúlyú urán már együtt található olyan módon, hogy csak minden 1 40-ik uránatom 235-ös atomsúlyú. A 238-as urán pedig az előző tulajdonságot nem mutatja. Azonban a 235-ös urán felezési ideje rövidebb, mint az U 238 felezési ideje, még- pedig ez az elsőnél 0,715 milliárd év, a másodiknál pedig 4,56 milliárd év. Ha a Föld keletkezési idejét 4 milliárd évnek vesszük, akkor a kétféle urán között nem volt ekkora eltolódás. Ekkor minden hatodik uránatom U 235-ös volt. Ekkor a neutronok lényegesen könnyebben befolyásolhatták a bomlást. A gránitkéreg egyenletes eloszlású rádióaktivitása alapján azonban még ekkor sem számíthatunk komolyabb láncreakciókra, tehát gyorsított uránatombomlásra amiatt, mert ezek az uránatomok legtöbb esetben a szilikátolvadékban eléggé egyen- letesen feloldva szerepeltek a Föld alkotó elemei között. Ez nem zárja ki ugyan a szór- ványos gyorsított atommagreakciókat, azonban ezek elenyészőek az összuránkészlet- liez viszonyítva, így tehát az időszámítás elvi alapjai nem rendültek meg. Voj tkevics azonban B o g a n y i k-nak egy nagyon életrevaló gondolatát emeli ki, mégpedig azt, hogy keresnünk kell a rádióaktív anyagok keletkezésének a stádiumát. Ez a kérdés rendkívül fontos még a Föld kialakulása szempontjából is és a meg- oldása elsősorban az asztrofizikában keresendő. De a megoldás komoly hatással van a Föld történetének pregeológiai, esetleg geológiai időszakára is. A kérdés kétféleképpen egészíthető ki. Vájjon nem játszottak-e az első időszak- ban nagy szerepet a transzurán elemek s vájjon a periodikus rendszer két legkésőbben felfedezett 85-os és 87-es rendszámú elemei nem egyszerűen a rövid felezési idő miatt tűntek el az észlelhetőség alá. A magfizikai adatok erre biztató feleletet adnak. De a kérdés még tovább is kiterjeszthető. Vájjon az anyagok keletkezésükkor nem voltak-e legnagyobb tömegükben radioaktívak, de rövid felezési idejük miatt viszonylagosan rövid idő alatt állandó elemekké alakultak át. Ez földtani szempontból azt jelenti, hogy a Föld fejlődésének kezdetén lénye- gesen nagyobb rádióaktiv tevékenységgel kell számolnunk. Ez a nagyobb rádióaktív tevékenység a Földben fejlődő hőenergiában jelentkezhetett leginkább. De befolyásol- hatták kölcsönhatás folytán az egyes rádióaktív anyagok egymás bomlását is. Minden- esetre érdekes, hogy a rubidium-stroncíum-módszerrel számított kőzetkorok általában mindig nagyobb értéket adnak, mint az urán -ólommódszerrel végzett időmeghatáro- zási adatok. Ez erősebb rádióaktív tevékenységgel volna magyarázható, ami inkább érin- tette az uránsor tagjait, A geokémiai vizsgálatok egy része is megerősíti, hogy a Föld történetének kezdeti szakaszaiban valóban megvoltak a transzuránelemek. Erre utal a közepes atomsúlyú elemek izotópjainak eloszlása. Az eddigi vitából leszűrhetjük tehát azt, hogy a kőzetek életkorának rádióaktív bomláson alapuló meghatározása (legalább 2 milliárd éven belül) reális fizikai alapokon nyugszik s nem kell a gyors-bomlás felismerése folytán módosulást vámunk. A Föld hőkészletének egy része azonban nagy valószínűséggel a rádióaktiv anya- gok kezdeti, lényegesen nagyobb elterjedéséből származtatható. A kezdeti stádiumban főképpen a transzuránelemek gyorsbomlása is jelentkezik, ami a hőtermelésnek igen nagy fokát jelentette. Kritikai vizsgálat alá kell venni a rádióaktív meghatározási módszernek azt a részét, ami a Föld életkorának a meghatározásával kapcsolatos, mert a kezdeti stá- diumban az erős rádióaktív kölcsönhatások a bomlási törvény menetében módosítá- sokat idéztek elő. « Egyed: A rádióaktív bomlás kérdéséhez 267 Végül még egyet : a dialektika alaptörvényeiből nem szabad azt következtet- nünk, hogy a természet alaptörvényszerűségei is állandó változásban vannak, hiszen akkor egyáltalában nem beszélhetnénk természeti törvényekről. Csupán arról van szó, hogy a jelenségeket, amelyek az anyagon, tehát az elemek valamilyen halmazán mennek végbe, a maguk kölcsönhatásában kell néznünk s e kölcsönhatásnak van kezdeti álla- pota, amely a jelenség keletkezését jelenti, a kölcsönhatás kifejlődik, majd létrejöhet egy olyan állapot, amikor a jelenség eredeti kölcsönhatása lassankint megszűnik, a régi kapcsolat elpusztul, hogy egy új jelenség kialakulásának adjon helyet. Az egyes elemekre vonatkozó törvényszerűségek, az alaptörvényszerűségek azonban ugyanazok maradnak. Másrészt a dialektika törvényei a mi megismerésünknek a törvényei, amelyek szintén állandó változásban vannak, ellentmondásokat tartalmaznak s az ellentmondá- sok feloldása rendszerint magába foglalja előző ismereteink lényeges — eredetileg ellent- mondó — tartalmát is egy magasabb szemléleti síkon. Kiegészítés »B o g a n y i k idézett cikkéhez Vojtkevicsen kívül többen is hozzászól- tak, így közvetlenül Boganvik cikke után az Izv. Akad. Nauk. 1951. 4. számában Vinogradov A. P., Sztarik I. E. és Frank I. M. Ezek a szerzők is lénye- gileg elvetik a Boganyi k-féle elképzelést. A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Földtan -földrajzi Osztályán 1951. május 8.-án megvitatták Boganyik cikkét és megállapították, hogy ».. .szerző- nek a természetes rádióaktív bomlási sebesség változásának gyakorlati jelentőségéről, valamint a kőzetek és ásványok abszolút kormeghatározó rádióaktív módszerének alkálmazhatatlanságáról szóló alapvető következtetéseit helytelennek kell tekinteni. Ez Boganyik N. Sz. nem kielégítő fizikai ismereteinek a következménye« ...»a modem haladó tudomány nem tagadja a Boganyik N. Sz. által felvetett, a rádióaktív bomlási sebesség külső okoktól való függéséről szóló állítását, de ennek a behatásnak a Föld termodinamikai feltételei között, történetének egész tartama alatt nincs gyakorlati jelentősége.« (Izv. Akad. Nauk. Ser. Geol. No. 4. 70. lap.) Boganyik 1953-ban (Izv. Akad. Nauk. Ser. Geol. 1953. No. 6.) visszatért a kérdésre és felfogását odamódosította, hogy a rádióaktív kormeghatározás módszeré- nek helyességét ezúttal nem vonta kétségbe és a rádióaktív bomlás sebességét a nyomás vagy hőmérséklet növelésével nem tekintette többé befolyásolhatónak, hanem csak erős (elektro)mágneses térrel, vagy a mag által kibocsátott neutronsugárzással. Lehetségesnek tartja, hogy intenzívebb neutronhatásra az U238 felezési ideje némileg megrövidül. A kérdések tisztázására — cikke lényegeként — kívánatosnak látja a rádióaktív kérdés- nek kollektív (geológiai, fizikai stb.) kutatását és általában az »atommag-geokémia« fejlesztését. Szádeczky I . . K t ISMERTETÉSEK — HÍREK Szőts Endre: Magyarország eocén puhatestül. I. Gántkörnyéki eocén puhatestűek. Geologiea Hungarica, Series Palaeontologica, Fasciculus 22. p. 1 — 270, tab. I — X. Budapest, 1953.) A »Bevezetés«-ben a szerzőismerteti a Időhelyet, a következő »Történeti áttekintés« c. fejezetben pedig a lelőhelyre vonatkozó eddigi munkák eredményeit foglalja össze. A III. fejezet a »Rétegtani ismertetése Ebben szerző először a mezozóos alaphegységgel, az eocén rétegsorral és a fedőrétegekkel, majd a gánti eocén rétegtani helyzetével, végül a lelőhelyek ismertetésével foglalkozik. A IV. fejezetben vannak a »Fajleírások«. Az V. fejezet ^Összefoglalás#, amelyben a puhatestű farma összetételén kívül a puhatestű fauna előfordulási viszonyait és jellegét tárgyalja a szerző. A munka legterjedelmesebb részében a fajleírásokkal foglalkozik. A fajleírásokat 10 tábla anyaga illusztrálja. A táblák nagyon szépek, mégis szeretnénk megjegyezni, hogy az eredeti fényképfelvételek tökéletesebbek voltak és a részleteket jobban kihozták A fajleírásók rövidek, világosak. Nem egészen Világos azonban, hogy a francia szövegben a szinonimika különböző betűtípusai mit jelentenek. Erre vonatkozóan nem találtuk meg a magyarázató*. Nagy elismerést érdemel szerzőnek az a következetesen végrehajtott elgondolása, hogy világos, jó magyarsággal fogalmazott, rövid szövegben mondja el az egyes fajokról mindazt, amit elmondani szükségesnek tart. Az egész mono- gráfiának kétségtelenül ez a legértékesebb és legfontosabb része. Megírásával a szerző a hazai eocén ősmaradványanyag ismeretéhez igen jelentős, korszerűen ellenőrzött ada- tokkal járult hozzá, amelyek valóban alkalmasak arra, hogy a magyar eocén puhatestű - ekre vonatkozó, nagy monográfia egyik részletéül tekintessenek. Éppen ezért örültünk vohia, ha az új fajok leírásánál megkaptuk volna a néy eredetére vonatkozó magyarázatot pderivatio nominisc) is, amint az újabban szokásos. Nehéz kérdés eldönteni, mennyiben járt el helyesen a szerző, amikoi kéziratos bölcsészetdoktori értekezés anyagát is idézi. Mindenki előtt ismert, nogy még a nyomta- tásban megjelent doktori értekezések is gyakran alig hozzáférhetők, kéziratos munkákat pedig szinte lehetetlenség megkapni. Az idézett kéziratos értekezés hazai viszonylatban ma talán még elérhető, külföldi viszonylatban azonban már most sem, s még kevésbbé lesz ez néhány, évt’zed múlva. A csigák nevezéktanában célszerű léte volna következetesen a Wenz -tői hasz- nált neveket alkalmazni. Igen értékesek az összefoglalásban található adatok is. Sok faima kiértékelése volna világosabban keresztülvihető, ha a szerzők mindig olyan ponto- san összeállított gyakorisági sorrendet adnának meg, mint amilyent Szőts E. is közölt ebben a munkában. A rétegtani kiértékelés kissé erőltetettnek tűnik, illetve a szöveg- ben közölt megállapítás és a táblázat adatai között ellentmondás látszik. Ilyen jó meg- tartású és gazdag fauna esetében föltétlenül alkalmazandó az őslénytani korhatározás módszere s akkor a kor megállapítása nemcsak »földtani meggondolások alapján« fog történni (p. 19), hanem a sokkal biztosabb őslénytani korhatározás segítségével. Minden- esetre feltűnő, hogy mindazok az alakok, amelyek az olaszországi eocénben is előfordul- nak, két faj kivételével az olaszországi középső-eocénből ismeretesek, holott Szőts E. szerint a gánti fauna az alsó-eocént képviseli. Kétségtelenül nehéz olyan fauna rétegtani kiértékelése, amelynek alakjai fele- részben új formákból állanak. Ennek ellenére is azonban a biztosan azonosítható alakók előfordulását figyelembevéve igen szembeszökő az a különbség, ami a szövegbeli megállapítás és táblázatos összeállítás között mutatkozik. Örömmel kell megállapítani, hogy Szőts E. munkája nemcsak tudományos értéke miatt, hanem kiállításában, nyomdatechnikailag, a papiros minőségét figyelembevéve és a szerkesztés gondosságának szemszögéből is mindenképpen kitűnő kiadvány. Méltó 270 Földtani Közlöny 84. kötet 3. füzet a Geologica Hungarica sorozathoz, amely mindenkor legértékesebb kiadványsorozata volt a magyar földtani irodalomnak, de méltó az Akadémiai Kiadóhoz is, amelynek a felszabadulás óta a hazai tudományos irodalom legértékesebb és legszebb k’ ad ványait köszönhetjük. B o g s c h Újabban megjelent folyóiratok Vízügyi Közlemények 1953. II. kötet. Az Orsz. Vízügyi Főigazgatóság kiadv. Földtani Értesítő 1954. 1. fűz. A Főldrajztudományi Kutatócsoport kiadv. Beszámoló a Migyar Hidrológiai Társaság pécsi csoportjának 1953. évi munká- járól, Pécs. 1954. Szaukov geokémiája és annak német kiadása Nagy érdeklődés kíséri országunkban és annak határán túl is Szaukov Geokémiájának új orosz- és néhány hónappal ezelőtt megjelent németnyelvű kiadását. Az 1950-ben, majd 1953-ban 2. kiadásban Moszkvában az Állami Földtani Irodalom kiadójánál (Goszgeoliszdat) megjelent orosz eredetit az oroszul beszélő szakembereken kívül is sokan ismerték és becsülték már egyes részletek nyers fordításai alapján. Most a német kiadással lehetővé vált, hogy a szakkörök még szélesebb rétege teljes egészében használhassa e művet. Az érdeklődés a mű iránt könnyen érthető, hiszen a földtani tudományok fejlő- désének jelen állapotában leginkább a geokémiához kapcsolódnak a döntő új megismeré- sek, másrészt ezesetben olyan könyvről van szó, amely aVernadszkij és Férsz- mán munkásságával hatalmas jelentőségre szert tett szovjet geokémia legújabb ered- ményeiről ad összefoglaló képet. Növeli a mű érdekességét és fontosságát, hogy anyaga a szovjet egyetemek és néhány más szovjet főiskola tanulmányi rendjébe foglalt geo- kémiai oktatás tervezetének .is nagyjából megfelel, noha a szerző azt az érdeklődők szélesebb körére tekintettel néhány más fejezettel (atomszerkezet, kristálykémia) kibő- vítette. De nem érdektelen a higany geokémiájára vonatkozó vizsgálataiból nemzet- közileg ismert szerző személye sem, aki a moszkvai egyetemen és a moszkvai földtan kutatóintézetben geokémiát évek óta előad. A szerző müvét a legfontosabb jelenlegi geokémiai problémák ismertetésével bevezetésnek szánta a geokémia tanulmányozásához. Szaukov könyve élesen különbözik a vele kb. egyidőben megjelent nyugati geokémiáktól, különösen Rankama ésSahama művétől. Szaukov az adatokat összefüggésükben, oknyomozó és kritikai módon tárgyalja. Ugyanakkor megmutatja az eredmények közvetlen felhasználhatóságát a gyakorlatban. Ezáltal műiden sora a természet megismerhetőségét és irányíthatóságát vallja. Rankama és Sahama viszont az adatok minél teljesebb összefoglalására törekedett, de csaknem rendszeresen tartózkodott azoknak összefüggésben való vizsgálatától és így rendszeres kritikát sem gyakorol. Mason könyve kisebb terjedelmű, ismertető és bizonyos mértékig oknyo- mozó jellegében közelebb áll Szaukov művéhez. De oknyomozása inkább csak jól ismert ásvány-kőzettani, ritkábban igazi geokémiai összefüggésekre terjed ki. Ezzel szemben Szaukov a legnehezebb geokémiai kérdésektől sem riad vissza és annak legtöbb ágában újszerű és sokoldalú szemléletet nyújt. A 3 egykorú mű közül Ran- kama-Sah ama könyve alapos adattár, M a s o n é élvezetes olvasmány, Szau- kővé tankönyvvé sűrített tudományos szintézis. Szaukov geokémiai igényessége már a bevezetésben kitűnik, amikor a geo- kémia alapfeladataiként a következő kérdések vizsgálatát említi: 1. az elemek geo- szféránkénti eloszlásának törvényei-; 2. az elemek migrációja, érctelepekben való dúsulása, kőzetekben való szétszóródása ; általában az ásványtársulások szabályszerű- ségei ; 3. egyes területek geokémiájának a földtani kor, a hegységszerkezet kőzettani összetétele szerinti változása ; 4. az egyes elemek geokémiája. E követelmények szellemében Szaukov a geokémia történetében 3 irány- zatot különböztet meg : 1 . Clarké és követői a földkéreg és általában a Föld mennyi- leges összetételének meghatározásával. 2. Goldschmidt és iskolája az egyes elemek elterjedésének levezetésével, elsősorban kristály kémiailag, főleg az atom- és ionrádiuszok alapján. 3. Vernadszkij, Ferszman és követői az elemek elosz- lásának, elsősorban mint elemmigrációnak vizsgálatával, szemelőtt tartva a kérdés gyakorlati vonatkozásait is. (E vizsgálatok egyik nagy eredménye tudvalévőén a geo- nergetikai szemlélet kifejlesztése is.) Ismertetések — Hírek 271 A történeti fejezet után az atomszerkezetet és az elemek Ferszma n-féle geokémiai csoportjait ismerteti a periódusos rendszer kapcsán, azután a Föld felépítését vizsgálja, éspedig először a kéreg összetételét, az elemek földkéregbeli gyakoriságát, majd a meteoritek összetételét és genetikáját, végül a Föld belsejének szerkezetét és összetételét. Viszonylag nagy terjedelműek az atmoszféráról és a földalatti gázokról, továbbá a hidroszféráról szóló következő fejezetek, az energetikai egyensúlyok ismer- tetésével. Most áttér a tulajdonképpeni oknyomozásra és így kerül sor a kristálykémiai összefoglalásra a fontosabb szilikátok térrácsának ismertetésével, majd az egyik legérde- kesebben megírt fejezetre a rácsenergiáról a Ferszma n-féle energiakoefficiens szemlélettel. Az oknyomozás további elmélyítéseként ezután a migráció fejezete követ- kezik. Megkülönbözteti az atomsajátságokból következő belső és a környezet sajátossá- gaiból következő külső migrációs tényezőket. A belső tényezők kapcsán tér ki a Férsz- m a n-féle paragén szemléletre. Minthogy azonban ez szerves folyománya az EK -elmélet- nek, nyilvánvaló, hogy geokémiailag a térrács-sajátságok a belső migrációs tényezőkhöz tartoznak és helyesebb lenne azt is itt tárgyalni. A külső tényezők keretében ismerteti többek közt a termodinamika első két tételét, a tömeghatás törvényét, Korzsinsz- k i j-nak az elemek mozgékonyságára vonatkozó megállapításait, a nyomás és hőmérsék- let hatásának számítását, a redoxfolyamatokat, végül a fázis-szabályt. Külön fejezet tárgyalja az elemek földkéregbeli társulása kérdését Ferszman nyomán olymódon, hogy szétválasztja az elemek szétszóródása és koncentrálódása tényezőit. Minthogy itt részben ugyanazok a tényezők szerepelnek, mint a migráció esetében, az ismétlés fel- tételezhetően a migráció és az elemasszociáció kérdésének nagy gyakorlati fontosságára való tekintettel történik. Ezt a két fejezetet kissé szétfolyóvá és a tényezők felsorolását is némileg hiányossá teszi. (Pl. a vegyérték-változás is előidézhet migrációt.) A következő fejezetek tárgyalják a magmás (folyós-magmás és pegmatitos), majd külön fejezetként a hidrotermális és utána a felszíni (hipergén) folyamatokat biokémiai résszel. A pegmatitra, hidrotermára és hipergenezisre vonatkozó fejezetek különösen tanulságosak, minthogy számos igen fontos, nálunk is kevéssé ismert szovjet eredményt is felölelnek. Végül az egyes elemek geokémiájának példájaként egy litofil, egy sziderofil és egy kalkofil elem (oxigén, vas és higany) geokémiáját ismerteti. Az anyag beosztásának a tárgy sokrétűségéből is következő némi kiegyensúlyozat- lanságáért bőségesen kárpótol tartalmának nagyvonalúsága, a nálunk még kevéssé ismert fontos szovjet eredmények ismertetése, a stílus közvetlen természetessége, könnyen érthetősége és tárgyalási módjának végig megőrzött érdekessége, feszültsége. A nehéz és újszerű tárgyat végig erős kritikával kezeli, megkülönböztetve a biztosat a feltételezettől. Tárgyi tévedésről így alig lehet szó a szerző részéről és a kisebb elírások is kivételesek. "(Például a német kiadás 29. lapján a tágabb értelemben vett vascsoport N-héjában említett 2 elektron a csoportba sorolt krómra nem vonatkoz- tatható. EK-levezetésre kevéssé alkalmas a mangán- és vasvolframát (170. lap), mert a hőmérséklet csökkenésével a volframitban a vas (ferberit molekula) és nem a mangán (hübnerít molekula) mennyisége növekedik.) S z a u k o v könyve a teljes vonatkozó irodalom kitűnő ismeretéről tanúskodik, ami jelentékeny előnyt biztosít számára a legtöbb szakmabeli nyugati könyvíró felett, akik — mint Rankama-Sahama műve is mutatta — legújabban is nélkülözik még az alapvető szovjet eredmények ismeretét is. A fordítás által a német kiadásba néhány apróbb hiba került. A legtöbb izotóppal bíró elemnek például az ólmot mondja, holott az eredetiben helyesen az ón (olovo) szerepel. A 213. lapon szilíciummal telítetlen helyett szilíciummal telített szerepel. A német kiadás periódusos táblázatában (125. lap) hiányzik az utolsó elemsorban az aktinida felírás, miáltal az aktinidák a lantanidák csoportjába kerülnek. A 223. lapon »von stark polarisierten Kationen« helyett »von stark polarisierenden Kationéin olva- sandó stb. Nem helyeselhető, hogy a német kiadás az orosz helyesírás szerint hangzás után leírt személyneveket nem a német nyelvben szokásos eredeti helyesírással adja, hanem az orosz helyesírást alkalmazza, s így néha helytelen nevet is közöl, pl. B a t e s (B e t h e helyett), Gins (Jeans helyett), Tschadwikov (Chadvick helyett), Noddak (Noddack helyett); néha pedig ugyanazon név többféleképpen is meg- jelenik, pl. Makkay, M a c k a y és Meckey. Szaukov értékes művének németre fordításával a Verlag Technik Berlin fontos munkát végzett, kitűzött célja szerint hazája és az egész németül beszélő világ 272 Földtani Közlöny 84. kötet 3 . füzet nyersanyagkutatásának előrevitele és a tudomány fontos eredményeinek nemzetközivé tétele érdekében is. Ennek létrehozásában kiemelendő Leutwein Fr. professzor személye, aki a kiadásnak nemcsak egyik kezdeményezője volt, hanem a szerkesztést is vállalta. Mind a 346 lapszámú orosz, mind a 31 1 lap terjedelmű német kiadás Magyarorszá- gon is kapható 21. Ft-, ill. 68,90 Ft-os árban. Szádeczky Hylsky, R. : Hrance — eolická korrase ostrohrannych kremencovych ulomku v Praze-Zizkove. (Éles kavicsok — szögletes kvarctörmelék eolikus korróziója Zizkovnál, Prága mellett.) Sbomik ustredniho ustavu geologickeho. 1952., Prága, pp 569 — 620. Az említett területen az éles kavicsok devon kvarcitból keletkeztek, kialakulásuk idejét e cikk nem állapítja meg. A kvarcitanyagban a teljesen lecsiszolatlan törmeléktől a tökéletesen kifejlődött szélfújta kavicsig minden átmenet megvan, ezért a kialakulás viszonyait jól lehet tisztázni. A szerző megállapításai szerint a végső alak elsősorban a törmelék eredeti alakjától, éspedig főleg a szélesség és hosszúság arányától függ. A jelleg- zetes három- vagy négyélű felszín a kavicsnak a felső felületén alakult ki, az alsó felület kialakulása eltérő. A kavicsok alsó felének morfológiai sajátságait mellőzve, a felső részen kialakult laprendszereket a kőzetdarab függőleges tengely körüli forgásából vezeti le. Ha ezt a forgást elfogadjuk, akkor a szerző bizonyításai megtámadhatatlanok. Csak éppen földtani szemszögből nézve nehéz olyan erőt elképzelni, mely az éles kavicsok ezreit több-kevesebb egyöntetűséggel vízszintes síkban forgatta. — A cikkhez adott gazdag illusztrációs anyagnak is nagy hibája, hogy a kavicsokat kizárólag az éles felület felől nézve ábrázolja. B a 1 k a y Haarlánder, W. : Die Spirálé dér Ammonoidea. (Az Ammonoideák spirálisa.) Geol. Bl. NO-Bayern, 2. köt., 1. sz. Erlangen, 1952. II. Az Ammoniták alaktani leírására és megkülönböztetésére már kezdettől fogva néhány alapméret viszonyszámai használatosak. Ezeket Naum'ann már 1850-ben egységes egyenletbe foglalta. (N a u m a n n különben a csigaházakra vonatkozólag is végzett hasonló számításokat, de ezek nem kerültek a közhasználatba.) — A szerző az élőlények növekedését leíró matematikai összefüggést az Ammoniták jellegzetes felcsa- vart növekedésére alkalmazva, elméleti úton vezeti le az ammonitaház alakjának képletét. Az így nyert r = aec egyenlet Naumann 100 éve felállított egyenletétől csak for- mailag különbözik, és ezt az elméleti alakot az Ammonitákon végzett mérések is igazolták. Az egyes Ammoniták spirálisának képlete csak a c állandó értékében különbözik, ezért ezt használjuk jellemző adatnak. A c értéke két, szöget bezáró kanyarulatsugár hosszának q hányadosából a c =. lnq képlettel számítható. (A szöget radiánokban adjuk meg.) Ez az állandó az Ammonitákra általában jellemző a vizsgálatok szerint, és nemzetségeken belül is alig mutat eltérést. — Az ammonitaház egyértelmű leírására célszerű megadni a ház kanyarulatának kiüső gerincén végigfutó spirális és a köldökperem-spirális c értékeit. Ez a két érték rendszerint egyenlő. Meg kell adni továbbá azt a szöget, amivel az egyik spirálist el kell forgatnunk, hogy fedésbe kerüljön a másikkal. Ez a szög involut alakoknál negatív, konvolut alakok- nál zérus, evolutaknál pedig pozitív. Ebből a három adatból az ammonitaház szokásos jellemzői (kanyarulatmagasság, köldökátmérő és a becsavarodás mértéke) kiszámít- hatók.— A Cephalopodák történeti fejlődését tekintve, az egyenes Ortliocerastípus vég- telen nagy c számától a c értéke a Phragmocerason ( *4) keresztül a Hercocerasig és Opkidiocerasig 1/7-re, sőt 1/10-re csökken. Az Ammonitáknál 1/5 és 1/20 közt van, de csak bizonyos mértékig követi a fejlődéstörténeti vonalakat. Általában az egyes részlettörzsfák elágazási pontjaihoz eső, fejlődőképes nemzetségekre a c érték nagyobb változatossága jellemző, mint a fejlődési sor végén álló típusokra. Egyes kivételes ese- tekben a c értéke az Ammoniták rendszertani besorolására is irányadó lehet. A inódszer nagy érdeme, hogy az ammoniták házalakjának igen nagy pontosságot igénylő jellem- zését exakt számításokra vezette vissza, és grafikus ábrázolással is kifejezhetővé tette. B a 1 k ay Stíllé, H. : Dér geotektonische Werdegang dér Kárpátén. (A Kárpátok hegység- szerkezeti alakulása). A korszerű hegységszerkezet és kéregszerkezeti mozgások egyik új irányának meg- alapítója és a Varisztidák, illetve Közép-Európa földtani szerkezetének értelmezője a Kárpátok kiváló hegységszerkezeti alakulásának nagyvonalú szintézisét adja. Két Ismertetések — Hírek 273 év előtti munkájában (Das mitteleuropáische varisz'sche Grundgeb;rge im Bild,e des gesamteuropáischen) a Varisztidák neoid szerkezetét állítja elénk az orogén szakaszok tükrében. Magyarország »Internid« területével nem foglalkozik, de sok utalást találunk hegységeink töréses szerkezetére és vulkanizmusára is. Ezekkel a közeljövőben részletesen foglalkozni kívánunk a magyar föld szerkezetével kapcsolatban. A Kárpátok vonulatában az északi előtér és a belső háttér között a szávai orogén Extémidáit és a főként ausztriai mozgási szakaszban fölgyűrődött idősebb tagokból álló Intemide -vonulatokat különbözteti meg. Ezek a részek nem azonosak K o.b e r megkülön- böztetésével. Annyiban megfelelők, hogy egyidejű fölgyűrődésű részeket foglalnak össze, többnyire azonos mozgási elemekkel és mozgási módokkal. Az Intemid-vonulat ezen határolódik el élesen a belső háttértől, amely az Intemid alpi jellegével szemben germán- jellegűnek mmősül. A vulkáni öv a háttérhez tartozik. A hegységképződést a külső mere- vebb részek alátoló mozgásával magyarázza. A gondolatserkentő érdemes munka egyes részleteiben bizonyára sok észrevételre és termékeny vitára adhat alkalmat. Vadász Cornelius, H. P. u. Plöchinger: Dér Tennengebirgs-N-Rand mit seinen Manganerzen und die Berge im Bereich des Lammertales. (A Tennen-hegység északi szélének mangánércei és a lammer- völgyi hegyek.) Jahrbuch dér Geol. Bundesanstalt, Wien. XCV. 1952. Az Északi Alpok klasszikus mezozóos területén, a Salzburgi Alpok északi részét tevő Tennengebirge »juvavi« takarójában, felső-liász-doggerbe sorolt mangántartalmú tűzköves kovapala »strubbergi rétegösszlete# új vizsgálatra került. A gyakorlati célú mangánkutatások részletes tektonikai, rétegtani és üledékképződési vizsgálatokat igé- nyeltek, amit a tisztázatlan szerkezeti viszonyokra való tekintettel a nemrég elhúnyt legkiválóbb alpi tektonikus, Cornelius kezdett meg. Ez a bennünket közelről érdeklő munka, a bibliográfiai szétosztás rendezetlensége miatt egy évi késéssel csak most jutott el hozzánk. A Tennengebirge mezozóos rétegösszletének legfiatalabb tagja, a »strubbergi- rétegek« sötét márgapala és kovás-meszes, egyetlen Belemnitával felső-liász és dogger- korúnak valószínűsített kőzetekből állnak. Ezen belül, a felsőbb tagozatban mintegy 40 m vastag mangános márgás-kovás palás mészkő foglal helyet. Ez a »mangánpala« 5 — 25% Ma-tartalom mellett 5%-ig terjedő Fe-tartalmat mutat. A mangán wad-jellegű oxid, mikroszkópos finom poralakban. A kovapalában Radiolariákon (0,16 — 0,18 mm) kívül finomrétegzésű bitumenes szerves részek és mangánkalcit-kristálykák is vannak. A mangántartalom a kovakiválással szingenetikus s ez a kapcsolat immár az alapi kifejlődésű júrarétegekben széliében elterjedt általános földtani törvényszerű- ségnek bizonyul. A Svájc' Alpokban (Graubünden), Toszkanában, Eiguriai Alpokban, Erdélyben, Boszniában, Marokkóban, a Taurus-vonulatban és Bomeoban is hasonló viszonyok között mutatkozik. A mangán eredetét a geoszinklinális képződéssel kapcsola- tos bázisos vulkáni termékek tengeralatti mállásából származtatják. A mangán kicsapódá- sát a kovasavban is dúsult oldatból, baktérium-közreműködésre is vonatkoztatják, Plöchinger ezek jelenlétét vékonycsiszolatok mikroszkópos piritszemcséiből is sejtteti. , Az északalpi »strubbergi rétegek« mangántartalmát és üledékképződési viszonyait a bakonyi felső-liász alján keletkezett mangánösszlettel rétegtanilag is azonosnak talál- juk. A két év előtt juraüledéki alapon elindított urkúti mangánkutatásunk a keletkezési viszonyokra vonatkozólag hasonlíthatatlanul biztosabb, geokémiai és üledékképződés tekintetében egészen új, általános földtani eredményeket fog jelenteni. Az alpi kifejlődésű triász és a júraidőszaki képződések rétegtani viszonyaira és keletkezésére nézve egysze- rűbb, zavartalanabb szerkezetű bakonyi területeink lesznek irányadók. A bakonyi dachsteini jellegű alsó-liász mészkő kimutatása után ismerték föl ennek a kifejlődésnek jelenlétét a Keleti Alpokban is. Gyakorlati fontosságuk érdekében ezért is elsőrendű földtani tudományos föladat ezeknek a júrakérdéseknek mielőbbi mindenre kiterjedő földolgozása és megoldása. Vadász Cornelius, H. P.: Grundzüge dér allgemeinen Geologie. (Az általános földtan alapjai.) Wien, Springer — Verlag, 1953. Az alpi munkaterületén 1950-ben hirtelen elhalt kiváló tektonikus csaknem telje- sen elkészült munkája felesége kiadásában jelent meg. Egészen korszerű, rövidre fogott 274 Földtani Közlöny 84. kötet 3. füzet kiváló könyv. Három részből áll. Első részében röviden összefoglalja, a Pöld anyagára vonatkozó, földtani beállítású ismereteket. A geokémia és a kőzetalkotó ásványok fogal- mának tömör megvilágítása után az üledékes, magmás és átalakult kőzetekkel foglal- kozik. A földfelszín alakulása, a nehézségi és izosztázia-viszonyok, a Föld belső alakulása, meteoritek és a földtani időfogalom tárgyalása zárja le ezt a bevezetésnek tekinthető részt. A második rész a külső erők működésével, a harmadik rész pedig a belső erők működé- sével és megnyilvánulási jelenségeivel foglalkozik. A mállás és talaj képződés, talajvíz és források, a folyóvíz, a szél, hó és a jég, a tavak és a tenger földtani szerepe és a tenged üledékek jelzik a tárgyalás logikai menetét. Szerző egyéni munkaterületének megfelelően kellő szerepet kapnak az alpi tömegmozgások, hegyomlások, csúszások, törmeléklejtők és a jég működése. A tengeri üledékekkel kapcsolatban kap helyet a rétegzettség fogalmá- nak magyarázata. A kőszén a tengeri üledékek összességével szemben külön fejezet. A harmadik rész a vulkanizmus tárgyalásában a vulkáni jelenségek között szű- kebb értelemben vett vulkáni és plutóni folyamatokat és alakulásokat különböztet meg. A földkéreg mozgásainak (tektonika) logikus ismertetése zárja a könyv tartalmát. A német irodalom nyereségének mondható ez a tankönyv, rövid és logikus tárgya- lási módja pedig számunkra is példamutató lehet terjengős és mind nagyobb terjede- I lemre törekvő tankönyveinkkel szemben. Vadász Lehmann: Leitfaden dér Kohlengeologie. (A kőszénföldtan vezérfonala) Halle (Saale), 1953. A szerző előszava szerint ez a köm-v a kőszénföldtan ismeretanyagát közérthető , módon tudományos alapokon kívánja adnielsősorban szak- és főiskolák használatára, I de a népgazdasági körök számára is. Kitűzött céljának megfelelően általános kőszénföld- tani, területi kőszénföldtani és a kőszén gazdasági jelentőségét tárgyaló részekre tagoló- dik. Az általános kőszénföldtani rész bevezető fogalmak után a kőszén keletkezését, a ' kőszénfajták felhasználás és tudományos alapú beosztását, a kőszén vegyi alkatát, ' kőzettani jellegeit, települési módját tárgyalja. Külön fejezetet szentel a kőszénösszle- tek famia- és flóra-ismertetésének és végül a kőszén ásványos részeinek. Tárgyalási módja valóban rövid, világos és érthető fogalom- meghatározásokkal. A tárgyalási sor- rend azonban didaktikailag, logikailag vitatható. A területi kőszénföldtani részben különösen értékes a megváltozott határon belüli németországi kőszénterületek jól áttekinthető összefoglalása. A 25. ábrán adott közép- európai kőszénterületek elterjedési térképe súlyos hibákat tartalmaz. Ezen ugyanis Ausztriában, Szlovákiában, sőt még Magyarországon is (valószínűleg a Bükkhegység) számos egyáltalán nem létező »paralikus feketekőszén terület« van feltüntetve. Nem hagyhatjuk említés nélkül azt sem, hogy Pécs »früher Fünfkirchen« és a salgótarjáni terület oligocénként van említve. Pliocén földes kőszénterületeinkül a Balatonvidék, Veszprém vidéke (valószínűleg Várpalota) szerepel s ide van sorolva a muravölgyi pan- nóniai bamakőszénterület is. A kőszén fölhasználását tárgyaló harmadik rész meghaladott világstatisztikai adatokat tartalmaz. A kisebb hibáktól eltekintve a könyv a német szakirodalomban valóban hézag- pótló, a németországi kőszénterületekre Vonatkozóan nálunk is használható. Hazai kőszénföldtani és szénkőzettani könyveink azonban nagyobb és messzemenően haladot- tabb tudományos színvonalúak. Vadász Obrucsev, a világ legidősebb geológus-nagysága. Születésének 90-éves évfordu- lója alkalmából. Obrucsev Vlagyimir Afanas^jevics, a Szovjetunió legidősebb geológusa egy- ben a világ egyik legkiválóbb geológus-szakembere. Alkotó életének főbb mérföldköveit már többször ismertették a magyar közönség előtt is. Obrucsev egész élete a tudo- mánynak és a szovjet hazának élő dolgozó emoer hőstette, a szocialista munka hősének mintaképe. Értékes tudományos és gyakorlati tevékenységéért háromszor kapta meg a Lenin-rendet, a Munka Vöröszászló-érdemrendet és a Szovjetunió érdemérmét, valamint a Mongol Népköztársaság Munka Vöröszászlajának érdemrendjét. Lenin-dijas és két- szeres Sztálin-díjas. Munkái a szovjet tudományos intézményeken kívül külföldön is sokszoros tudományos kitüntetésben részesültek. Obrucsev köztiszteletben álló tagja számos szovjet és külföldi tudományos társaságnak. Ismertetések — Hírek 275 A természettől tudományos érdeklődéssel megáldott kutató közel 70 éve foglalko- zik a legkülönbözőbb vonatkozásban a Szovjetunió földtani tanulmányozásával. E kiváló tudós jellemző tulajdonsága : a tudományos érdeklődés sokoldalúsága. Munkáiban a földtan legkülönbözőbb területei : a tektonika és rétegtan, az ércteleptan és tájföldtan, Szibéria földtani története, a lösz eredete és az örök jég problémái, Ázsia eljegesedése, a földkéreg legfiatalabb mozgásai (neotektonika) figyelemreméltó helyet foglalnak el. A tudós munkaszeretete magávalragadja mindazokat, akik érintkezésbe kerül- nek vele. Kd. 800 tudományos mű, sokezer beszámoló és kisebb ismertetés, számos tudó-' mányos ismeretterjesztő kiadvány, néhány tudományos fantasztikus regény mutatja a tudós, az utazó, a finom megfigyelő, népszerűsítő író és szovjetpolgár sokoldalúságát. O b r u c s e v n e k, a kutatónak másik jellemző vonása : a megbízható adatok- kal alátámasztott tudományos nézetek pontossága és alapossága. Igen nagy figyelmet fordított a sztratigráfiai kérdésekre. Egyik korai munkájában : »(5paleozóos üledékes kőzetek a Léna-folyó völgyében«, elsőül írta le a Szibériai-tábla déli részének ópaleozóos rétegtan i felosztását, amely a később' kutatások folyamán sem változott lényegesen. I Tudományos működésének korai szakaszához tartoznak , ásványi nyersanyag-, főleg érckutatásai. Mint geológus és geográfus beutazta Közép-Ázsiát és Kínát. Tudományos munkásságával felbecsülhetetlen értékekkel gazdagította a Szibéria geológiájára vonat- kozó anyagot. Jelentős helyet foglal el tudományos tevékenységében a dinamikai geoló- gia és komoly figyelmet fordít Észak- és Közép-Ázsia negyedkorára és glaciális korszakára. A Szovjetunió messzi sarkvidéki tájain az örök jég kérdése rendkívüli módon időszerűvé vált a népgazdasági tervek szempontjából. A felhalmozott anyag összefogla- lása és általánosítása tehát új tudományág keletkezését jelenti. A földtan története terén Obrucsev »A prekambrium tanulmányozásának történeti vázlata« c. műve, valamint ötkötetes »Sz''bén'a földtani kutatásának története« c. munkája értékes segítséget nyújt a Szibériára vonatkozó kutatásokban. Obrucsev nevét nemcsak a szovjet és külföld1' tudományos körök ismerik. Népszerű a szovjet fiatal- ság körében is, főleg tudományos-fantasztikus regényei révén. Rengeteg levelet is kap, főleg a fiatal olvasóktól, akiknek rendszerint személyesen válaszol. A Honvédő Háború ideje alatt a Szovjet Tudományos Akadémia Földtani-föld- rajzi Tudományok Osztályának titkára volt. A keletre áttelepített iparnak ásványi nyers- anyagokra és fűtőanyagra volt szüksége és a szovjet geológusok azt a nehéz feladatot kapták, találjanak az ország keleti vidékein: az Urálban, Szibériában és Közép- Ázsiában olyan nyersanyagforrásokat, amelyek kielégíthetik az ipar szükségleteit, hogy zavar- talanul elláthassák a szovjet hadsereget fegyverrel és hadianyaggal. Obrucsev hatalmas geológus-kollektíva élén vezette a munkálatokat, sőt személyesen is elutazott egyes lelőhelyekre, bár már akkoriban is 80 év körül volt. Obrucsev akadémikus 1953. október 10-én töltötte be 90. évét. Előrehaladott korára való tekintet nélkül folytatja a munkát kedvelt munkaterületén : igazgatói minőségben vezeti a jégtudományi intézetet, feldolgozza a hosszú utazásai alatt gyűjtő A anyagot, figyelemmel kíséri a megjelenő szakmai irodalmat, konzultációkat tart tudomá- nyos és ipari szervezetekkel. Obrucsev a földtan és földrajz magyar szakembereivel is kapcsolatban állott. Ázsiai utazóink, id. Eóczy Rajos és Prinz Gyulalevelezésben voltak vele. A Magyar Földrajzi Társaság 1946-ban tiszteletbeli tagjává választotta. A Társaság Róczy -érmének tulajdonosa. A Magyar Földtani Társulat is szeretettel és tisztelettel köszönti. 100 éve született Fjodorov akadémikus Je. Sz. Fjodorov 1853. december 22-én született Orenburgban katonai családból. 1872-ben végezte a katonai-mérnöki főiskolát, rövidesen azonban kilépett és elvégezte a Bányászati főiskolát. Főleg a kristálytan érdekelte. Tíz éven keresztül az Urál ércelőforduíásait kutatca, később kristálykémiával foglalkozott. TÁRSULATI ÜGYEK ■ Elhangzott előadások Március 24. Vértes László : Előzetes jelentés a magyarországi barlangok kőzettani vizs- gálatairól Pécsi Márton : Karsztmorfológiai megfigyelések az Iszker völgy ében. (Beszá- moló a bulgáriai tanulmányút részleteiről) Március 19. Vitaülés Vadász Elemér : A földtani elmélet és gyakorlat kapcsolatáról J a n t s k y Béla : A magyar ipari nyersanyagkutatás problémái Április 14. Könyvankét Horusitzky Ferenc : Vadász Elemér : Magyarország földtana c. köny- vét ismerteti Április 28. Vitaülés a barlangok eredetéről. Vitavezető : J a k u c s László Május 3. Közgyűlés Föld y ári Aladár : Elnöki megnyitó Szabó József-emlékérem átadása Vadász Elemér akadémikusnak T. Rotli Károly tiszteleti taggá választása T o k o d y László : Emlékbeszéd Schafarzik Ferenc születésének 100. évfordulója alkalmából X a n t s k y Béla : Főtitkári beszámoló Új tisztikar megválasztása Vadász Elemér : Visszapillantás és előretekintés (Elnöki zárszó) Május 6. Elnökségi ülés Május 28. Vitaülés S t r a u s z László : A magyar medence rétegtanának kérdései A feladat, amely Vadász Elemér Magyarország Földtana c. könyvének tárgyi ismertetésével kapcsolatban előttem áll, nem könnyű. Nehézzé teszi az áttekintendő anyag rendkívül széles klaviatúrája, s az a tény, hogy a könyv a maga tárgyilagos kritikai szemléletével maga is tárgyilagos és érdemleges méltatást kívánna, ami a rendelkezé- semre álló szűk keretben alig oldható meg kielégítően. Éreztetnünk kell mégis az olvasó- val a munka súlyát és értékét, s a szerzővel azt, hogy bátor és nemes vállalkozásának elhintett magvai jó talajra hullottak, s tovább fognak sarjadzani a magyar földtani tudo- mány talaján. Nem a bíráló hibája, hanem a könyv érdeme, hogy a méltatást azzal kell kezdeni — ami már szinte közhely — hogy a könyv megjelenése tudománytörténeti fordulópont- nak tekinthető a magyar geológia történetében. Ez a mondat éppen azért vált máris köz- Könyvankét, április 14. Vadász Elemér: MAGYARORSZÁG FÖLDTANA HORUSITZKY FERENC Társulati ügyek 277 hellyé, mert tudományunk munkásainak nyomban fel kellett ismemiök a munka jelentő- ségét és értéke egyértelműen ilyen megvilágításban ment át tudományos közvélemé- nyünkbe. Művének célkitűzését és jellegét a szerző előszavában és bevezetőjében világosan adja meg. Célja volt egységes földtani szemlélettel összefoglaló és kiértékelő szintézis- ben összesíteni mindazt a szétszórt tudományos anyagot, mely áttekinthetetlenül hevert szanaszét 100 év szakirodalmi termésének, talán tartalmánál is bőségesebb tömegében. Célja volt ezenkívül, hogy rámutatva az összképből kirívó hiányokra és kibontakozó problémákra, ezek pótlására és megoldására serkentsen s a megoldás tekintetében a maga kritikai állásfoglalásával helyes utat is mutasson. Ezzel elébemegy a bírálatnak s helytele- nül járna el az, aki a könyvben ennél többet vagy kevesebbet keresne. Nem kívánt részletekbe menő leíró földtant nyújtani, e helyett bemutatja Magyarország földtaná- nak egész problematikáját. A könyv beosztása logikus és áttekinthető, megkönnyíti a földtani tények egymás mellé és egymással szembe állítását, midőn külön tárgyalja az alaphegységek, fedőhegy- ségek, a medencealakulatok és a medencealjzat egymástól eltérő, de dialektikusán össze- függő földtani képét. Kérdés lehet, hogy előnyére vált-e a könyvnek a szerkezeti fejezetek- nek a földtörténeti fejezetektől való különválasztása olymódon, hogy a szerkezeti szem- lélődések a könyv végére tolódtak. Mivel a földtörténetet is a diasztrofikus fejlődés összefüggésében tárgyalja, ez a szerkezeti tárgyalásban szükségszerűen ismétlődésekre vezet, ami elkerülhető volna, ha a paleozóos alaphegység szerkezeti elemzése a paleozóos földtörténetet, a mezozóos alaphegységé a mezozóos földtörténetet, a fedőhegységek és a medencék szerkezeti elemzése pedig a harmadkori földtörténetet követné. A fiatalabb mozgásoknak az idősebb képződményekre gyakorolt szerkezetformáló hatását a regioná- lis tektonikai szintézis tükröztethetné vissza. Lényeges nehézséget a tárgyban jártas olvasó számára azonban a szerző megoldása sem okozhat. Az alaphegységek földtörténetének tárgyalását a paleozóos alaphegységgel kezdi meg. E fejezet sem nélkülözi egyetlen ponton sem a szerző problémalátását és személyes állásfoglalását. A Kőszegi-hegység paleozóos rétegsorát külön választja a rétegtanilag is magasabbra felnyúló pennini fáciestől s rámutat az alsó keletalpi és középső keletalpi ele- mek találkozására. A Velencei-hegységben, J a n t s k y megállapításait fogadva el, rámu- tat az intrúzió kétüteműségére, s sokáig nyílt kérdéseket zár le, midőn a pluton átalakult pala- és mészkőköpenyének korát a viséi emeletbe rögzíti s autochton helyzetét, az int- rúzió variszkuszi, permelőtti korát és lényegében a Keleti Alpok kristályos masszívumával való megegyezését leszögezi. A Mecsek — Zengői vonulat déli előterének kristályos alaphegy- ségével kapcsolatban is rögzíti az intrúzió permelőtti korát s állást-foglal a gránit karbon kora, s a metamorf palaburok devon-alsókarbon kora mellett. A legfontosabb problémákat az anyagból kiemelve, az első feladatot a további kutatás számára a gránit kőzetprovin- ciabeíi hovatartozásának tisztázásában jelöli meg. Problémáiban mindig a földtani felépítés egészét nézi, a mecseki fedősorozat üledékkőzettani összetételére is támasz- kodva. A Bükkhegység és az ÉK-i határrögök tagjait összefoglaló fejezetben élesen világít rá e hegységrészünk idegenszerű és inkább kárpáti vonásokat mutató felépítésé- ben rejlő problémákra, melyek a Bükkhegységet Magyarország földtanának legizgat óbb és leghálásabb tárgyává avatják. Az összesítés indítékot ad a bükki alaphegységnek és a legdélibb kárpáti övék, sőt a variszkuszi övék párhuzamosításának megkísérlésére is. A magyarországi karbon áttekintése jó példája annak, hogy a szintetikus egymás- mellé-álhtás fényében milyen élesen jelennek meg a problémák, irányt adva a további kutatásnak. A szabadbattyáni, Szepes-Gömöri-hegységi s a Vily-Vitány Felső-Regmec- kömyéki karbon települési, rétegtani és fáciesbeli eltérései számos ősföldrajzi kérdést vetnek fel atovábbi kutatás számára. A Bükkhegység különleges helyzete itt főleg az egész karbon kereteit kitölteni látszó üledékképződés folytonosságában jelentkezik. Még élesebben jelentkezik a Bükk hegység különállása hazai perm képződményeink egymás mellé állításából. Itt a bükki tengeri és a Ny-i középhegységi szárazföldi perm ősföld- rajzi viszonya vár még tisztázásra. A Ny-i fácies logikus kiértékelésének következmé- nye volt a Ny-i középhegységi perm és a tengeri permhez kapcsolódó grődeni ho- mokkő párhuzamosításának elejtése. Dunántúli permünk tekintetében a balatonmenti perm és a mecseki perm méreteinek, az üledékképződés szakaszosságának és természe- tének s a triászhoz való viszonyuknak a különbségére mutat rá, az első esetben a triász diaszkordáns települését, a Mecsekben viszont a triászba való átmenet üledékképződési folyamatosságát emelve ki. Revideálja a mecseki perm alsó tagozatának bizonyos fitopaleontológiai formalizmusra támaszkodva tulajdonított felsőperm korát, a permi üledékképződés megindulását a középső permbe tolva vissza. A két közeli fácies össze - I Földtani Közlöny 278 Földtani Közlöny 84. kötet 3. füzet hasonlító kritikai szembeállítása itt is további üledékképződési, földtörténeti és ősföld- rajzi kutatásokra serkent. Hasonló összehasonlító kritikai szemlélettel tárgyalja könyvünk a mezozóos alaphegység földtörténetét, illetve rétegtanát is. Bár balatonvidéki triászunk taglalásához Lóczy lényegében lezárt rétegtani vázat nyújtott, nem elégszik meg a rétegtani váz j és faunaeloszlás bemutatásával, hanem nem annyira rétegtani, mint pragmatikus föld- történeti szemlélettel kísér nyomon minden rétegtani változást, megfelelő értékükben állítva be a sokszor túlzott szintezési törekvéseket. Részletes földtörténeti elemzéssel iparkodik a rideg sztratigráfiai vázat eleven történéssé éleszteni. A szakirodalom ellent- mondásai sohasem kerülik el a figyelmét, hogy csak a werfeni rétegsorhol diszkordáns- nak, hol konkordánsnak említett településével kapcsolatos ellentmondásokra mutassak rá. Felhíva a figyelmet az ellentmondások különböző értelmezésének lehetőségeire, ezzel is a további kutatások számára készíti elő a feladatokat. A Vérteshegység triász fácieseinek regionális elkülönítésében, illetve az esetleg levonható következtetések terén, az alig féloldalra terjedő összesítésen túlmenő feladato- kat lát. A Bakony és a Balatoni elvidék két fáciesövre való elkülönítésében, mely — úgy lát- szik — egész Nv-i középhegységünkön át folytatódik, ami az Északi Bakonyban a fődolo- mitból kifejlődő dachsteini mészkő malmából s a Déli Vértesben — a dachsteini mészkő- vel jellemzett triász-rétegsorban a Budai-hegységben is idegen — szaruköves dolomit meg- jelenéséből látszik valószínűnek. A werfeni rétegek megjelenése a Vérteshegység déli előterében a déli vértesi rétegsor és a déli bakonyi rétegsorok párhuzamosításának lehető- ségét teszi teljesebbé. Az üledékképződési viszonyokra vonatkozólag a Bakony-, a Vértes- és a Gerecsehegységgel kapcsolatban éleslátóan felvetett üledékképződési kérdéseket véleményem szerint a Ny-i Középhegységben egységesen kell majd megoldani. A ."Budai-hegység tárgyalása során, mint sajnálattal láttam, csak félreértés követ- kezménye lehet, hogy a hegység két triász fáciessorának általam megkísérelt elkülönítését nem látja alapulvehetőnek, sőt helytállónak sem. Szerinte ez az elgondolás a dachsteini mészkő és a fődolomit egymást helyettesítő voltára támaszkodik. A valóságban azonban a két öv elkülönítése korántsem támaszkodott e két képződmény egymást helyettesítő voltára, sőt a dachsteini mészkövet mindenütt a dolomit fölé helyeztem és az elkülönítés H a triász-szelvények egészének eltérésére támaszkodott. A Mecsekhegységben Vadász úttörő munkájával szemben is többletet ad a triász üledékképződési ciklus egységes földtörténeti jellemzése s a germán faunaelemek- nek, a Dunántúli Középhegység oceánikus kifejlődésével szemben, a tenger epikontiuen- tális jellegével való értelmezése, mely nem okoz nehézséget néhány alpi vonatkozású ammonita megjelenésének magyarázatában sem. A mecseki karai és nori emeletek hiányával kapcsolatban nem elégszik meg ennek a hiánynak egyszerű leszögezésével, hanem a már a ladinban meginduló és a karai emeletben teljessé váló kiemelkedést az ókimmériai szinorogén mozgások keretében elhelyezve e hegység triászkori történetét az általános európai földtörténeti fejlődés diasztofikus rendszerével hozza összhangba. A bükki, rudabánya;-bódvai és a határmenti rögök triászának bemutatása során újra kidomborodik e hegységrészek idegenszerű helyzete a permből folyamatos üledék- képződéssel kinövő s a felső triászig követhető rétegsorával, evaporitjával, s bázisos eruptivumaival. Akifejlődés déli alpi jellegének kimutatásával,, a himalájai triásszal rokon vonásokra való utalással, az egyes vonulatrészek szerkezeti különállásának s a határmenti kifejlődés és a Gemeridák kapcsolatának hangsúlyozásával nemcsak kiemeli ezt a hegység- részünket középhegységeink idehaza gyökeredző problémákat rejtő keretéből, hanem a nagy, globális összefüggéseket meglátó szakember biztos szemével irányokat is jelöl e kivételes érdekességű kérdés kútatói számára. A. júra legkedvesebb témája könyvünk szerzőjének. Ennek a megkülönböztetett lelkesedésnek máris komoly eredményei mutat- koznak, midőn a legújabb kutatások, melyeknek tevékeny részese, a mangánösszlet genezisét tisztázták s a tengeri üledékes mangánosodás folyamatainak vizsgálatával világviszonylatban is élen járó eredményeket értek el, új érckinccsel ajándékozták meg népgazdaságunkat. Szakirodalmunk egészét összefoglaló taglalásából kiviláglanak azok a hézagok, melyek Ny-i középhegységünk jurájának ismeretében mindmáig jelentkeznek. A komplex kutatás, amelyet Vadász Elemér a jurakérdéssel kapcsolatban állandóan szorgalmaz, ezeket a hézagokat is bizonyára ki fogja tölteni. Nagy részletességgel tárul elénk a könyvben a Mecsek jóval teljesebb jurája, melyre vonatkozólag a szerző saját alapvető kutatásainak eredményeit nyújthatta. Ismereteink számos ponton kiegészítésre várnak középhegységünk kréta-képződ- ményeinek tekintetében is. Vadász Elemér hazai kutatóink még nem publikált eredményeit is értékesítve először kíséreli meg könyvében a bakonyi krétakérdés adatai- nak kritikai összesítését. Telegdi-Roth. Károly és ifj. N o s z k y Jenő kutatásai Társulati ügyek 279 a szétszórtan is teljes sorozatot képviselő bakonyi kréta ismeretét nagymértékben előre- vitték. A még nyílt kérdésekre rámutatva s az eltérő véleményeket szembeállítva most a szintetikus feldolgozáshoz Vadász adja meg az értékes és eddig hiányzó végső lökést. A gazdag faunájával kutatásra csábító gerecsei krétakérdés teljes kibontakozását a hegység újraf elvétele során Vadász professzor intézeti kollektívájától várhatjuk. A mecseki krétára vonatkozó eddigi képünket lényegesen kikerekitik azok a föld- történeti szemlélődések, melyeket a lényegében a hauterivis-emeletre s esetleg a barremre szorítkozó üledékek településéhez, a trachidoleriterupciók, a legalsó krétahézag és a mecse- ki júravégi történések összefüggéséhez fűz. Rámutat itt hazánk egyedülálló alkáli kőzetei- nek délalpi, illetve dinári vonatkozásaira is, újra korszerű kutatási szempontokat jelölve még. Talán további részlet vizsgálatoktól vár megvilágítást a délbaranyai szigetrögök krétaképződményeinek a mecsekitől merőben eltérő alsókréta kifejlődése s még rejté- lyesebbnek látszik az upponyi litorális szenon jelenléte, mely parthoz a tengert még meg kellene keresnünk. A fedőrétegek rétegtan i tagolása során mindenekelőtt eocén-képződményeink alap- vető ősföldrajzi elrendeződésén tekint végig. Rámutat arra, hogy a mezozoikumnál idősebb alaphegységrögöket csak a felső-eocén transzgressziója érte el, míg a triász alap- hegységbázison az eocén-üledékek már az alsó-eocéntől kezdve megjelennek. Plasztiku- san kidomborodik a tárgyalás során, hogy középhegységeink elrendeződése a kréta mozgás folyamán már lényegében kialakult. Az üledékképződés parti, vagy part- közeli jelleggel a mezozóos alaphegység északi peremi öveire korlátozódott. Az eocén- üledékeket jól áttekinthetően taglalja. Az eocén legaljára e régebbi elgondolásokkal szem- ben az eocénnel közvetlenül fedett bauxi íjainkat helyezi, mint áthalmozott üledékeket. A paleogén legalsó szakasza mint paleocén nem szerepel a rétegtani ismertetésben. Ez azonban részben csak nevezéktani kérdés s a földtörténeti fejlődés logikus kiértékelésé- nek a következménye. Az időkeret ílymódon is ki van töltve a bauxittal és az azt követő szárazföldi-édesvízi képződményekkel. A medence süllyedése a felszínnek a karsztvíz- szint alá kerülését és az eocén-ingressziókkal együtt lápmedencék kialakulását eredmé- nyezték, kőszénképződéssel. Ennek a folyamatnak az ismertetése is részletekbemenően történeti, s Szádeczky Elemér vizsgálatait felhasználva boncolja az egyes láp- típusok keletkezésének a csökkent sósvízi rétegeknek, sőt Urkuton a tisztán tengeri faima megjelenésének kérdéseit. Az eocén-fejezet nemcsak az eocén-üledékeink réteg- tanáról, hanem ősföldrajzi kifejlődéséről, sőt klimatológiájáról is világos képet fest elénk. Oiigocénünk képét részben a budapesti FAV-feltárások és egyéb kutatások kap - csán felmerült új adatok az oligocén mélyebb szintjeire vonatkozólag néhány részleté- ben módosítani fogják, éppenúgy, mint a felső-oligocén fővárosi elterjedésére vonatközó- lag is, tekintettel a főváros altalajából előkerült gazdag felső-oligocén faunákra. Szénhidrogénkutatásunk szempontjából is fontos ősföldrajzi rekonstrukcióra is alkalmas alapos és részletes összefoglalásban és a fáciesterületek éles szembeállításával ismerjük meg keleti területeink oligocén kifejlődését, melyben a ruppeli-katti üledék- sorunk egységes üledékképződési ciklusa talán a legvilágosabban tükröződik vissza. Az eltérés a budapestvidéki kifejlődéssel szemben a hatalmas glaukonitos homokkő- komplexumban mutatkozik. Meg kell itt jegyeznem, hogy én, az egységes rupéli-katti üledékképződési ciklust vontam csak annakidején G i g n o u x értelmezésében a stampi emeletbe s Vadász professzor nyilván félreértett, midőn ebbe a keretbe szerinte a lattorfi emeletet is beolvasztandónak véltem. A neogén mozgalmas és tarka földtani szakaszára vonatkozó gazdag anyagot alig tudnám itt részletezni. Csak néhány olyan momentumot emelek ki ezért munkájá- ból, mellyel a szerző irányt mutat. Északkeleti Középhegységünk miocén rétegsorának értékelésekor földtörténeti szemléletét mindig jellemző módon az üledékciklusok válto- zására helyezi a fősúlyt, a faunisztikai formalizmust elkerülve. Rámutat a Dunántúli és ÉK-i Középhegységünk miocénje közötti szembeötlő ellentétekre. Sopron vidékén a középső miocén transzgresszió kétüteműségére mutat rá, ami Brennberg és Hidas kör- nyékén is kimutatható. Szarmatánkban a szarmata egészét képviselve látja, különösen utalva a Vitális István által Sopron környékéről közölt gazdag felső-szarmata édes- vízi faunákra. A prepontusi erózió is csak a peremekre szorítkozik. Új lépést jelen miocén- kutatásunkban a bakonyi kavicskérdés éleslátó tisztázása. Sajnos nincs terünk a neogén regionálisan is részletezett rétegtani képének bemutatására, mellyel a pliocén végéig elő- ször vázolja fel előttünk összefoglalóan neogénünk rétegtani képét, ősföldrajzi vonatkozá- sait és neogénkérdésünk mai állását. E fejezetben különösen kiviláglik a szerzőnek első- sorban a történéseket és folyamatokat és nem a merev rendszerezési sablonokat előtérbe- 7* 280 Földtani Közlöny 84. kötet 3. füzet helyező szemlélési és tárgyalási módszere. A neogén földtörténeti fejlődésgörbéit didakti- kailag is korszerű módon, grafikusan is bemutatja. Rendkívüli szolgálatot tett Vadász professzor könyvében a magyar geológiai kutatásnak, midőn a medenceüledékek kifejlődésére vonatkozó szétszórt és nehezen hozzáférhető adatokat csokorba szedte és összefüggésbe állította. Ezzel első alapfel- tételét teremtette meg az ősföldrajzi és a medencefenékre is kiterjedő tektonikai rekon- strukcióknak. Nyomban feltűnt kritikusan vizsgálódó szemének a medenceüledékekben az alsó-oligocén durva detritikus üledékeinek kimaradása s a medence belseje felé a felső- oligocénnek meghatározható üledékek hiánya. Önként értetődő ez, ha tekintetbe vesszük, hogy mindkét fácies a parthoz vagy partközeihez van kötve. Megállapítja, hogy a mély- fúrások oligocén szelvényei és a medenceperem oligocénje azonos problémákkal szolgál- nak. Már ennek a tételnek világos exponálása is jelentős lépés oligocén problémáink megoldása felé. Hasonlóképpen azonosak a medence és a fedőhegység alsó és középső- miocénjének problémái is. Medenceüledékeink, legalább is a Dunántúlon, csak a középső- miocéntől kezdve jelennek meg s a középső miocén tenger is csak sekély szigettenger lehetett. Ezzel a szemüveggel nézve miocén ősföldrajzi térképeink is új körvonalakat fognak kapni. Egészen más a helyzet a beltengeri szarmata üledékeinkkel kapcsolatban, melyek közt a fedőhegység peremifáciese és a medencefácies jól megkülönböztethető módon jelentkezik. A medence üledékképződési viszonyainak állandósága érthetővé teszi a pannon- és a szarmata-képződmények csak faunisztikai, tehát esetleges adatokra támasz- kodó elválasztásának nehézségeit. A szarmata, tartalmát tekintve, a tartósan süllyedő üledékképződési térben valóban nem volna elképzelhető, hogy a szarmata csak hézago- sán legyen képviselve. Érdekesen megvilágítást kap az alföldi medencerész különálló ^helyzete, melyben szarmata- üledékek a peremi részektől eltekintve csupán a K-i és ÉK-i részekre korlátozódnak, dacára a pannon általános jelenlétének. Részletes összeállítás- ban kapjuk pannon medenceüledékeink eddig kialakult rétegtanát. Levezeti a szerző a szegélytörésekkel harántolt süllyedő medence kialakulásának ütemeit a középső-miocén, alaphegységrészletekkel megszakított sekélytengertől a szarmata szigettengeren át s az alsó-pannón beltengeren keresztül a felső-pannón feltöltődés következményeként kialakult tó, majd folyórendszerig. Nyomon követi az üledékképződés során bekövetkezett fácies- változásokat s rávilágít szarmata-pannón-problémáink önállóságára a Ny-i és arali kaspi kifejlődés között. Örömmel vehetjük azt a jó áttekintést is, melyet a medencék pleisztocén kialakulá- sával foglalkozó legkorszerűbb újabb kutatásokra vonatkozólag nyújt. Serkentőleg hathat a földtani szintézis számára a medencealjzat fúrási adatainak összefoglalása, melyek egyre tökéletesítik hazai földtanunk legsúlyosabb kérdéseire vonatkozó adattárunkat. A rétegtani fejezetet hézagpótlóan egészíti ki a vulkanizmus hazai földtörténeti szerepének ismertetése. A hangsúly e fejezetben is a földtörténeti szerepen van és nem a kőzettani részletezésen. Korról-korra követi nyómon a vulkanizmus szakaszosságát. Mag- mafejlődés tekintetében QuerviJ típusait látja igazoltnak a magmaprovinciák s a mag- matizmus térbeli és időbeli földtörténeti összefüggései tekintetében. Kiemeli vulkánossá- gunk kratogén jellegét. Nyitvahagyott kérdései az azonos magmák szakaszos differenciá- ciójával kapcsolatban, a magmafészkek és a vulkáni fészek összefüggésére vonatkozólag, s a magmaprovinciák egymásmellé állítása bőséges és részben geotektonikailag is értéke- síthető problémákat nyújt petrografusaink felé. Nem lett volna teljes Magyarország földtana, ha hazánk földtani képét nem vette volna hegységszerkezeti oldalról megvilágítva is szemügyre. A szerkezeti fejezet bevezető- jében régen esedékes eklektikus fogalomtisztázással könnyíti meg a sokáig mereven egy- mással szembenálló tektonikai álapszeml életek egyeztetését. Hangsúlyozza Hazánk földjénék mindmáig terjedő részvételét az Alpidák minden orogén mozgásában a hegység- képződési időtörvény érvényességének általános keretei között, és rámutat a mozgás^ mechanikai különbségekre a geoszinklináhs jellegű mozgékony övekre korlátozódó orogén tektonika és a Magyar Eöld kratogén tektonizmusa között. Nem lehet terem itt ahhoz, hogy tartalmilag és részleteiben ismertessem hegységeinknek a tektonikai fejezetben összefoglalt elemeit. Az elénk tárt anyag mindig egységes, összefogóan földtani és mozgásmechanikai szemlélődést tükröz vissza, melyben a szerkezetet kialakító moz- gások időbeli lefolyása, fázisai s a mozgások eredménye egységes eleven képbe fonódnak össze. Kritikai megvilágításban e fejezetben is sok probléma rajzolódik ki az eddiginél élesebben. Hogy csak egy néhány példát említsek, könyvünkben olvassuk talán először hangsúlyozottan, hogy a Bakony északi és déli egysége nemcsak szerkezeti feltolódást, hanem két fáciesövnek északi és déli alpi vonatkozású fáciessoroknak az összetorlódását Társulati ügyek 281 is jelenti. Az a körülmény, hogy ezt a tényt a Buda-pilisi-hegységben is sikerült kimutat- nom, valószínűvé teszi, hogy e tekintetben Dunántúli Középhegységünk általános vonásával állunk szemben. A Mecsekhegység ismert töréses gyűrthegység-jellegének bemutatása mellett különösen a fiatal mozgások azok, melyekről először kapunk itt összefoglaló képet. Közelebb jutunk a Bükkhegység szerkezeti megértéséhez is. Világosan elkülönül előttünk az Upponyi-hegység, a Bükk- és a Rudabányai-hegység egymástól eltérő szerkezeti szabása s kidomborodik a Bükknek, mint a legbelső kárpáti öv tagjá- nak a Magyar középhegységből kiütő egyéni jellege. A szerkezeti fejezetet a fedőhegység tektonikájának bemutatása egészíti ki, a tektonikai irányoknak a kőzetrésekig menő korszerű elemzésével s diasztrofikús történetének bemutatásával. A mecseki földkéreg- rész nagyobb mobilitása a mecseki fedőhegység plasztikusan bemutatott hegységszerke- zeti képében is megmutatkozik. A medencealakulatok tektonikájának szintézise, valamennyi hozzáférhető adat, a mélyfúrási és geofizikai adatok, a szintváltozások és az üledékképződés összefogó értékelése a legnehezebben hozzáférhető tektonikai problémacsoportunk felől is nagy- mértékben eloszlatja az elméleti, egyoldalú spekulációknak a kérdést sokáig megülő ködét. Ősföldrajzi és hegységszerkezeti összesítésből már kicsillannak következtetésként a magyar kraton nagytektonikai problémái, világosan állítva elénk hazánk földjének sajátos, átmeneti jellegű intemid kulcshelyzetét s a földtörténeti fejlődés törvényszerű- ségeit és logikáját. Munkáját Magyarország földjének nagyszerkezeti keretbe való elhelyezésével betetőzve, az egész óriási anyag valóban egységes, nagyszabású gondolatépületként emelkedik ki előttünk. A problémák élesen megvilágított anyaga Magyarország földtanában most már előttünk áll, s munkára és gondolkodásra serkent. Köszönettel és elismeréssel kell adóz- nunk a szerzőnek, amiért földtani tudományunknak gondolatokkal, problémafelvetéssel és iránytmutatással bőségesen megtermékenyített újabb szakaszát könyvével megnyitotta. A Magyar Földtani Társulat 1954. május 3-án tartott közgyűlése ELNÖKI MEGNYITÓ BESZÉD FÖLDVÁRI ALADÁR Tisztelt Közgyűlés ! Kedves Kartársak! A földtan ma rohamosan fejlődik. A tektonikus szavával élve a mostani éveke- »orogenetikus«, forradalmi kornak nevezhetjük a magyar földtan fejlődésében. A Föld- tani Közlönyben a földtan minden ágából találunk dolgozatokat. Valamikor ez nem volt így. Egy-két specialistának mindig azonos témakörből vett írásai töltötték meg a Föld- tani Közlöny’ hasábjait. Ma viszont a kristálytantól kezdve ásványtan’, kőzettan’', föld- tani és őslénytani dolgozatokat, tehát az egész földtan egyenletes fejlődésének spektru- mát tükrözik vissza a Közlöny oldalai. Különösen örvendetes, hogy mindig új nevek tűnnek fel a dolgozatok szerzőiként, világos jeléül az ifjú gárda tudományos fejlődésének. Egyre nagyobb szerepet játszik a fizikai és kémiai exak+ módszerek alkalmazása a földtani kutatásban. Az anyagkutatásban a belsőszerkezet vizsgálata, termikus elemt zés, geokémiai, geofizikai és radiológiai módszerek alkalmazása mmdennapivá lett. Ha a földtani fejlődés irányát egy mondatban akarjuk összefoglalni : azt mond- hatjuk, hogy a horizontális földtan korát, vagyis a felszínen történő kutatást felváltja a vertikális földtan, vagy mélység felé irányuló kutatás kora. Eddig a geológus munka- jelvénye a kalapács volt, napjainkban a kalapács mellé odakerül a fúró is. A vertikális kutatások még alig indultak meg, máris nagyon komoly tudományos és gyakorlati eredménnyel jártak. Elég itt megemlíteni a bakonyi mangánérc tengeri üledékképződésének fölismerése alapján Sikabonyi L. ésNoszky J. kartársunk- tól felfedezett új bakonyi mangánércformációt, Pantó G. és Balogh K. kartár- sunk munkássága nyomán felfedezett gipszes-sós formációt, Jantsky B. és Kiss J. kartársunk vezetésével egyre jobban kibontakozó érces telérfeltárásokat a Velencei- hegységben, hogy a vertikális kutató módszerek gyakorlati értékét igazoljuk. Ez a kutatási irány megkívánja a geofizikus- és a bányászkartársakkal való szoro- sabb együttműködést, ennek az együttműködésnek elősegítése mindnyájunk elsőrendű kötelessége. A tisztán gyakorlati célt szolgáló mélyfúrásokon kívül meg kell indítani egyre fokozódó mértékben az elméleti kérdések tisztázására szolgáló fúrásokat is. Sok magyarországi medencerészlet felépítéséről semmit sem tudunk. Ezek rétegsorának feltárása mélyfúrások útján a gyakorlati életben is fontos eredményeket fog hozni. 282 Földtani Közlöny 84. kötet 3. füzet A MASZOLAJ földtani alap-fúrásai utat törtek ezen a téren is és ezeket folytat- nunk kell az olajvállalat érdeklődési körén kívül eső területeken is. Az alföldi városok ipari és kulturális fejlődése az új és új mélyfúrásokkal feltárt mélységi vizektől függ. Ennek a vízfeltáró murikának fokozott fontosságot ad a magyar kormány új, a mezőgazdaságot fejlesztő programmja. Száraz klímánk alatt kiegyen- súlyozott mezőgazdasági termelés csak öntözéssel érhető el. Nem minden területen lehet az öntözést nagy folyóink vizével megoldani. A vízimémökök munkáját kiegészíti a mélyfúrások útján feltárt öntözővíz. Az 1953. évi algíri nemzetközi geológus kongresz- szus kiadványaiban láthatjuk, hogy milyen gazdag termést lehet elérni az északafrikai sivatagokban is artézi víz segítségével. Nagy szomszédunk, a Szovjetunió tervmunkái közül egyik legnagyobb jelentőségű a sivatagos és száraz területeknek öntözőcsatomákkal való ellátása. Legnagyobb hatás- fokkal ezek a csatornák biztosítják az ázsiai és európai területeken sok nemzedék milliós embertömegeinek jólétét. Az öntözéses gazdálkodás a történelem tanúsága szerint szá- mos kultúra felvirágzásához s az öntözés megszűnése aimak lehanyatlásához vezetett. Hazánk, népünk boldogulása mindannyiunk együttes munkájától függ. A becsületes munkával, helyesen megállapított legkisebb adatot éppen úgy meg kell becsülni, mint a ragyogó új elméleteket, melyek világánál ugrásszerűen tágul ki tudomá- nyos látókörünk. A tudományos erkölcs megkívánja azt, hogy az irodalomban mások eredményeit ne hallgassuk el. Széliében elterjedt szokás, hogy az élőszóval adott tudomá- nyos adatokat, nézeteket szabad prédának tekintik a szerzők ; különösen ha azok ered- ményre vezetnek, akkor nem történik hivatkozás a gondolat eredeti szerzőjére. Másik oldalon látjuk a laboratóriumi »csendes munkatársak«, vegyészek, vagy ayiyagfeldolgozók sokszor hónapokig tartó munkájának felhasználását, de a munka vég- zőjéről említés nem történik. Ezek a jelenségek nem egyeztethetők össze a munka meg- becsülésével, a, munkaerkölccsel. Ez ellen mindannyi unk n a k küzdeni kell, a tanárnak, a szerkesztőnek, tudományos intézetek vezetőinek. A mai kollektív munkamódszerek korában, amikor minden parányi adatnak, fúrásmintavizsgálatnak a helyes megállapí- tása alapkővé válhat a jövő nagy eredményeinek elérésénél, a munka nyilvános meg- becsülésével adjunk arra ösztönzést, hogy mindenki tudása legjavát fektesse bele a rábí- zott részlet megoldásába. A ma tudományos munkája egy nagy zenekar teljesítményéhez hasonlít, melyet egyetlen disszonáns hang is elronthat. A magyar tudomány történetében, körülbelül 100 évvel ezelőtt, a szabadságharc idején kezdődött a törekvés, hogy magyarnyelvű szakkönyvek szolgálják a kultúra haladását. A nagy úttörő generáció után a magyar szakkönyvek kiadása lassan, de annál halálosabb biztonsággal, »üzleti« okokból megszűnt. Napjainkban örömmel látjuk a kor- mányunk kulturális programmja következtében óriási arányban megnőtt könyvkiadást. A földtan területén kimagasló jelentőségű Vadász E. : »Magyarország földtana« c. művének megjelenése,' amire még visszatérünk. De más fontos művek megjelenése is erősítette a magyar földtani kultúrát, így : V e n d 1 A. Geológiájának II. kiadása, Telegdi-Roth K. : Őslénytana, a földrajzkutatók 2 kötetes »Általános természeti- földrajza# és sok más kisebb terjedelmű tan- és kézikönyv. A még készülő újabb művek, amelyek a következő pár év alatt fognak megj eleimi, lehetővé teszik, hogy a szakemberek és a tanulók tudományunk minden részletével, erőpazarlás nélkül, anyanyelvükön ismer- kedjenek meg. Sajnálatos, hogy Mauritz B. : »Az eruptívumok leíró kőzettana« c. műve különböző akadályok miatt nem jelenhetett meg. Erre a tárgyra vonatkozó sok- évtizedes ismereteinek és tapasztalatának megjelentetése nagy nyereség lenne földtani irodalmunk részére. A magyar könyvkiadás újjászületésében a haladó szellemű írók előtörésén kívül nagy szerepe van a szovjet szakirodalomnak. Évtizedes elzárkózás után, leküzdve a nyel vi nehézségeket, friss gondolatok, új alkotási irányok jutottak el hozzánk. Ezen a téreu még fokozható a hatás, lia két feltételnek eleget teszünk. Először is fokozni kellene a maga- sabb szakmai színvonalú irodalom beszerzését a már eddig is kellő számban rendelkezésre álló középfokú és népszerűsítő művek mellett. Másodszor a fordítói szolgálat megerősí- tése szükséges, mert legfiatalabb geológusaink kivételéve1, akik az orosz nyelv tanu- lását már a közép- és általános iskolában elkezdik, a többi szaktársaink más elfoglaltságuk mellett aligha tudják elsajátítani az orosz nyelvet olyan mértékben, liogj eredetiben olvashassák a könyveket. Általában a külföldi szakkönyvekkel és folyóiratokkal való ellátás elengedhetetlen feltétele fejlődésünknek, mert a drótnélküli távírót már felfedezték, de a könyvnélküli kultúrát még nem. Társulati ügyek 283 A magyar földtan fejlődéséhez a szakirodalmon kívül elengedhetetlen a földtan tanításának beillesztése közoktatásunkba. A közoktatás célja az életben szükséges ismeretek tanítása. A közoktatás központi tárgya az ember és kultúrája (anyanyelv, irodalom, nyelvek, történelem, közgazdasági és társadalomtudományi ismeretek). A másik tárgycsoport a természet erőinek ismere- tét közlő tárgyakból áll (fizika, kémia és célszerűen idesorolható a matematika). A har- madik tárgycsoport az ember természeti környezetének ismertetését adja (növénytan állattan, biológia, földrajz, csillagászat, földtan). Közoktatásunk átszervezésénél mintául vett szovjet tantervekben a földtan okta- tása szerepel. Kairov »Pedagógia« című művében a következőképpen indokolja a földtan tanítását. »Geológia (az ásványtan elemeivel). A geológiai folyamatoknak, a földkéreg fel- építésének, a benne rétegződő ásványok és kőzetek összetételének és származásának tanul- mányozása, égitestünk történetének felderítése lehetővé teszi, hogy megismerjük a kör- nyező jelenségekben a világ általános törvényeit. Ezzel a tudománnyal állnak kapcsolat- ban a világépítmény alapvető kérdései, amelyek jelentkeznek minden egyes tanulóban- mihelyt ébredezni kezd benne a kívánság, hogy megértse a természet környező jelen- ségeit. A Föld fejlődésének általános képével és a rajta levő élettel való megismerkedé, meggyőzi a tanulókat arról, hogy a természetben állandó mozgás, változás és fejlődés van. Ebből világos, hogy a geológiának, amely a paleontológiával együtt elénk állítja a letűnt évezredek és évmilliók életét, hatalmas jelentősége van a tanulók világnézetének kialakításában. A történeti geológia előkészíti a tanulókat Darwin tanításának meg- értésére. A dinamikus és történeti geológia ismerete alapul szolgál a földrajz tanításához. A geológia segít abban, hogy a föld mélyében felkutassuk a rejtett ásványi kin- cseket és ezzel biztosítsuk az ásványi és nyersanyagalapot, a nép gazdasági életének az ország kulturális és gazdasági fejlődésének, honvédelmének alapját. A geológia tanul- mányozása gyakorlati készségeket fejleszt a tanulókban, neveli a természet jövendő kutatóit, kimeríthetetlen ásványi gazdagságának felderítőit.« Ha meggondoljuk, hogy államunk lakossága foglalkozás szerint a mezőgazdaság, a gyáripar és végül a bányászat termelési ágaiban oszlik el és megvizsgáljuk, hogy közoktatásunk a szükséges ismereteket ez egyes termelési ágak jövendő dolgozóinak hogyan adja meg, akkor a következő eredményre jutunk : a mezőgazdaság a közoktatás- ban a biológiai tárgyak ismereteit kapja, a gyáripar a fizika, kémia, matematikai tárgya- kat, a bányászat azonban nem kapja meg a földtanban összefoglalható szakmai természe.- ismeretet. A Földtani Társulat már ^góta küzdött a földtan középiskolai oktatásának bevezetéséért. A múltban ezt nem sikerült elérni. Vadász E. a földtan oktatásáért hosszú évtizedekre visszanyúló harcot folytatott egyénileg is. Elég, ha megemlítem »A földtan tanítása és a középiskolai természetrajzoktatás« című, 1912-ben megjelent művét. A földtantanítás bevezetésének legnagyobb akadálya a társadalom tájékozatlan- sága, mely abból ered, hogy ebből a tárgyból sehol és soha nem szerzett elemi ismereteket, nem úgy, mint más tárgyakból, melyeknél legalább az elemi ismereteket megkapta a középiskolában. Még az oktatók és a közoktatás intézői is közömbösen, vagy ellenszenv- vel fordulnak a földtani oktatás felé. Azt, hogy még a geológus társadalom sem érti meg teljesen e kérdés jelentőségét, abból láttam, hogy midőn adatgyűjtésem során egy vezetőállásban lévő geológushoz kér- dést intéztem — levelemre nem is válaszolt. A szomszédos népi demokráciákban nemcsak a mai modem tantervben, de már a régi rendszerben is tanították középiskolákban a geológiát. így Jantsky B. kartár- sunk Csehszlovákiában 5 éven át tanított geológiát a középiskolában. Hasonlóképpen Romániában is megtalálható a földtan oktatása. Kötelességünk, hogy a földtan tanításának a közoktatásba való beiktatását kérjük a kormánytól'. Azzal a javaslattal lépek a Földtani Társulat Közgyűlése elé, szólítsuk fel a Bányá- szati Egyesületet, hogy együttes felterjesztésben kérjük Erdei-Grúz - oktatásügyi minisztertől a földtan középiskolai tanításának bevezetését. ,E javaslatról a Közgyűlés végén határozunk. Kívánva azt, hogy a 100 éves Földtani Társulat és a magyar geológia töretlenül íveljen felfelé a most megindult fejlődés szellemében, a Földtani Társulat közgyűlését meenvitom . 284 Társulati ügyek Az elnök az alábbi szavakkal átnyújtotta a Szabó József emlékérmet Vadász Elemérnek : Tisztelt Közgyűlés! A most lejárt ciklusban megjelent legkiemelkedőbb földtani tímnkáért a Szabó József-emlékérmet a bizottság egyhangúlag Vadász Elemér akadémikus egyetemi tanár »Magyarország földtana« című, a Magyar Tudományos Akadémia kiadá- sában megjelent 25 íves munkájának ítélte oda. Amikor Vadász Elemér professzornak a Földtani Társulat, és így az egész magyar geológus társadalom legnagyobb megbecsülését jelentő kitüntetését átnyújtom, engedjék meg, hogy néhány szóval méltassam a mű jelentőségét. Vadász Elemér professzor a »Magyarország földtana# megírásával a magyar földtani tudományok hatvan évnél régibb törekvését váltotta valóra. 1890-ben a Magyar Tudományos Akadémia Semsey Andor 200.000 Koronás alapítványából egy 20.000 Koronás pályadíjat tűzött ki Magyarország földtana megírására. A pályázat az akkor hallatlan nagyságú pályadíj ellenére meddő maradt. Nem akadt egyetlen olyan tudós sem, de még tudós kollektíva sem, akinek olyan összefoglaló tudása és kritikája lett volna, hogy a mű megírására vállalkozhatott- volna. Több mint félévszázadnyi várakozás után most megjelent »Magyarország föld- tana#. Nem pályadíjak ösztönzésére, hanem egy ember szívós akarata és tudása révén. Korunkban ünnepeljük a munka hőseit, akik a termelést többszörösére emelik. Ilyen hős Vadász professzor, mert könyvével megsokszorozza a geológia, a geológusok termelését. Eddig mindenkinek sajátmagának kellett fáradságos úton, évtizedek munkájával összeszednie a Magyarország földtanára vonatkozó ismereteket, amit Vadász Elemér könyvében most letett a közösség asztalára. Most már bárki az 0 vállára támaszkodva egész erejét az új kutatására fordíthatja és nem kell évtizedekig az alapokat építenie. Új műfajt alkotott. A hasonló tárgyú külföldi könyvekben megszokott száraz adathalmaz helyett érdekesen, dinamikusan, kritikai beállításban tárgyalja az anyagot. Utat mutat a jövő kutatásainak, megoldatlan problémákat tár fel. Ez a könyv nem fog elavulni néhány év alatt, mert ha egyes adatait a rohamosan fejlődő kutatás kiegészíti is, dialektikus tárgyalási módja, szelleme mindig friss marad. Hermann Ottó annakidején a Természettudományi Közlönyben ezt írta : »A tudomány minden nap újat hoz. Magával a szakkal a könyvnek is fejlődni kell mert ellenkező esetben nem élő, hanem holt könyv az.« Ez az az oélőkönyv#, amiről Hermann Ottó 64 éve álmodott és amit Vadász professzor megalkotott, utat nyitva következő geológus generációk fejlődésének. Fogadja érte mindannyiunk köszönetét, háláját, amelynek jelképeként a Földtani Társulat átnyújtja aSzabó József-emlékérmet. Földtani Közlöny 84. kötet 3. füzet 285 Vadász Elemér köszönőszavai : Tisztelt Közgyűlés! Örömmel fogadom a Szabó József -emlékérmet, mint a magyar földtanban elérhető legnagyobb megtiszt elést, aminek értékét növeli, hogy a szaktársak együttesét tevő Magyar Földtani Társulat adja azt. Részemre a megtisztelést fokozza még, hogy Szabó József emléke fűződik hozzá, a legelső legnagyobb magyar geológusé, akit mindannyiunk követendő mintaképéül kell tekintenünk s akinek tanszékalapítási helyén gyönge epigonként működhetek. Közel négy évtizeddel ezelőtt súrolt már engem a Szabó J ózsef-emlékérem » de akkori tudomány-társadalmi helyzetemben nem kaphattam meg. Most, egy maga- sabbrendű igazságos társadalomalakulásban, a szocialista országépítésben megadott földtani tudományos munkalehetőségek sokunknak biztosítják ennek a kitüntetésnek elérését. Bizonyos vagyok abban, hogy ez alkalommal is már többen jogosultak erre s fiatalabb egyenértékű versenytársaimmal szemben engem csak megmaradt hajszálaim korjelző fehérsége hozott itt előtérbe. Ez a fehérség a munkától való búcsút is jelenti. Ha így volna is, H e i m Albert tanári búcsúbeszéde nyomán valljuk, hogy »a legboldogabb és legeredmé- nyesebb kötelességteljesítés és munka az életben, tudományban és gyakorlatban az, amit nem számító értelemben végzünk, hanem amit meleg szívvel, belső ihlettel, tiszta szándékkal teljesítünk. Így munkálkodjunk mindannyian, Földanyánkhoz hasonlóan, amely öreg kora ellenére mindig vastagodó, gyarapodó, sok sebhelyes kihűlt kérge ellenére belsejében mindig hevítő tüzet takar«. Ez a hevítő tűz adja a tudományos megismerés belső örömét és a gyakorlati eredményeket, azt a legnagyobb értéket, amit nem kisebbíthet a mellőzés és nem fokozhat semmi elismerés! Ismételt köszönettel veszem ezt a kitüntetést, bár azzal a tudattal, hogy ez csak tudományos adósságaimat növelni fogja. Szabó József-emlékérem tulajdonosai: Böckh János 1 900 Uhlig Viktor 1903 Kalecsinszky Sándor . 1 906 Pethő - Gyula 1 909 Pál f y Mór 1912 id. Lóczy Lajos 1915 Ballenegger Róbert .. 1918 Toborffy Zoltán 1921 Krenner József 1 924 Nopcsa Ferenc 1927 Zimányi Károly 1930 Lőrenthey Imre 1 933 Vendl Aladár 1 936 Rakusz Gyula 1 939 Roz.iozsnik Pál 1 942 Majzon László .* 1 946 id. Noszky Jenő 1 948 Vendel Miklós 1 950 286 Földtani Közlöny 84. kötet 3. füzet Megemlékezés Schafarzik Ferencről születése 100. évfordulóján TOKODY LÁSZLÓ A magyar földtan történetében jelentős dátum 1854. március 20. E napon szüle- tett Schafarzik Ferenc. Illő, hogy születésének 100 éves évfordulóján róla a Magyar Földtani Társulatban is megemlékezzünk, s ez annál is inkább kötelességünk, mert a legnagyobb magyar geológusok sorából nemcsak mint kutató, hanem mint tanító is kiemelkedik és minden- időben követendő például szolgál. A rövidre szabott idő miatt nem mutathatom be részletesen élete folyását és udományos munkásságát, hanem csak mozaikszerű képekben vázolhatom élete és tevé- kenysége néhány kiemelkedőbb eseményét. Schafarzik F. egyetemi tanulmányait a budapesti tudományegyetemen végezte s azok befejezése után Szabó József mellé került tanársegédnek. A kiváló vezető útmutatásával megismerte a külszíni munka és a laboratóriumi kutatás mód- szereit és feltételeit. Szorgalma és tehetsége Szabó J. intézetében szabadon fejlődhe- tett. Nagy lendülettel indult el tudományos pályája, amit megszakított a boszniai okku- páció. Katonának vonult be és a harctéren is kiválóan megállta helyét : nemcsak kitün- tették és századossá nevezték ki, hanem felszólították, hogy lépjen a honvédség köte- lékébe. Schafarzik F. azonban mái akkor teljesen a tudománynak szentelte életét, visszautasította a felszólítást és visszatért a geológusi munkához. ’ Jellemző rá, hogy a fegyverek zajában sem feledkezett meg választott hivatásáról : begyűjtötte és leírta a doboji diabázt. A Szabó J. oldalán 1876-tól 1882-ig elért eredményei alapján a Földtani Inté- zet 1882-ben tagjai sorába iktatta. Az ott töltött 22 év alatt tökéletesedett Schafar- zik F. sokoldalú tehetsége. A földtan minden ágában otthonos volt. Erről tanúskodnak felvételi jelentései, s egyéb közleményei. Földtani intézeti munkásságát a Pilishegység földtani tanulmányozásával kezdte meg, s eredményeiről mintaszerű közleményben számolt be. Rövidesen azonban nagyobb és bonyolultabb feladatok megoldásával ■: a Déli- Kárpátok vizsgálatával bízzák meg. 1884-től haláláig kutatta a Déli -Kárpátok nyugati részének földtanát. E területet 40 éven át tanulmányozta, 6700 km2-nél nagyobb terüle- tet járt be és dolgozott fel. De nemcsak erre az egy területre korlátozódott Schafarzik F. működése. Részletesen tanulmányozta a Cserhát geológiáját. Felismerte a Szepes-Gömöri Érchegy- ség porfiroidját és keletkezését. Mintaszerű összefoglalásban tárgyalta az Alduna kör- nyékének földtani viszonyait. Behatóan foglalkozott Budapest földtanával és térképezésével. Először a Buda- pest-Szentendre jelzésű térképlap újraf elvételét végezte el. Később részletes bejárás alapján a Budai-hegység déli részét térképezte. Schafarzik F. széleskörű földtani érdeklődését bizonyítják földrengéstani és vízföldtani kutatásai. Megszervezte a magyarországi földrengések rendszeres feldolgozását. A strass- burgi I. nemzetközi földrengéstani értekezleten (1901) 20 év munkásságának eredményeit ismertette. Ez a nagy elismeréssel fogadott beszámoló annál értékesebb, mert földrengési bizottságok — Svájc kivételével — mindenütt később alakultak, mint Magyarországon. A vízföldtan terén figyelmét elsősorban a hévforrások és keserűvíztelepek kötötték le. A Duna budapesti szakaszának paleohidrológiáját tárgyaló munka a folyó kialakulását rajzolja meg a levantei-emelettől napjainkig. Hazai kutatásain kívül külföldi útjai is mindig eredményesek voltak. Részt - vett Déchy M. második kaukázusi expedíciójában (1886). A Középső Kaukázust kutatja át. Tanulmányozta Olaszország, Görögország, Svédország, Norvégia, Franciaország, Németország, Ausztia, Szerbia kőfejtőit és kőbányaiparát. Tapasztalatait értékes jelen- tésekben foglalta össze. ' A magyarországi hasznosítható kőzeteket különös figyelennnel kísérte és így szüle- tett meg Magyarország valamennyi kőfejtőjét ismertető nagy munkája (1904). Bekapcsolódott az erdélyi kőolaj- és földgázkutatásokba. Romániai tapasztalatai és erdélyi tanulmányai alapján ajánlotta a felsőbajomi fúrást. Társulati ügyek 287 Ásványtani vizsgálatai során felfedezi a nadapi mállott gránitban a molibdenit, piroxénandezitbeti a fluorit, d ez in in és cliabazit, a sukorói kvarcittelérben a galenit előfordulását. Kiterjedt tudományos kutató munkája mellett nem felédkezhetett meg a nép- szerűsítésről sem. Számos ilyenirányú közleményben ismertette és igyekezett megked- velteim a földtani tudományt. Scliaf arzik F. életében és tudományos fejlődésében fordulópontot jelentett egyetemi tanári kinevezése a budapesti műegyetem ásvány- és földtani tanszékére. Új szempontok szerint, a vegyész-, kultúr- és építészmérnökök feladatainak szemelőtt tartásával dolgozta ki előadásainak anyagát, amelyekben a fősúlyt a gyakorlati képzésre és a magyar viszonyok megismerésére helyezte. Az új műegyetem építésekor (1908) korszerű intézetet létesített. A gazdag ásvány-; föld- és őslénytani, valamint teleptani gyűjteményben majdnem minden magyarországi előfordulás képviselve volt. A kiállított darabok szép elrendezése megragadta és tovább- képzésre lelkesítette a látogatókat és a műegyetemi hallgatókat. Intézete kémiai labo- ratóriumából jelentős eredmények kerültek ki. A kutatómunkát elősegítette a könyv- tár, melyet sajátjából is gyarapítóit. Hallgatóival szeretettel és atyai gondoskodással foglalkozott. Előadásait gondosan dolgozta ki és lelkiismeretesen tartotta meg. Előadásait jegyzetekben adta át hallgatóságának. A bemutatási anyagon kívül térképekkel és szelvényekkel hozta közelebb előadási anyagát hallgatóihoz. A gyakor- latokon maga is résztvett és figyelemmel kísérte hallgatói haladását. Tudta, hogy az elméleti képzésen kívül mennyire fontos a helyszíni megfigyelés Megszervezte a földtani kirándulásokat Budapest és távolabbi környékére. E földtan, kirándulásokon mindig résztvett és bő magyarázatokkal segítette elő a megfigyelést, s mindig felhívta a figyelmet a mérnöki munka követelményeire. A kirándulásokat gondosan előkészítette. Kirándulási naplókat írt és sokszorosíttatott. E naplók saját meg- figyeléseit is magukban foglalták. Ezekből született meg tanszéki utódjának tollából Schafarzik-Vendl: Geológiai kirándulások Budapest környékén (1929). Schafarzik F. tanári működése példamutató volt. Műegyetemi hallgatóival sokat foglalkozott, de ugyanígy gondoskodott a bölcsészhallgatókról is, akiknek egy része tanári vizsgáját nála tette le. Nagyon töredékesen vázoltam sokirányú tudományos munkásságát, ami egy embert teljesen lekötött volna. De Schafarzi k-nak ezen felül mindig volt ideje, hogy hallgatóinak és mindenkinek, aki tudományos kérdésben hozzá fordult, útmutatást, segítséget nyújtson. Dolgozószobája mindig nyitva volt, és szívesen tárta fel nagy tudása tárházát. Tanársegédei és adjunktusai mellette tudásban és tapasztalatban gazdagodtak. Tudományos törekvéseiket mindig elősegítette és részükre a munkalehetőségeket biz- tosította, s ennek köszönhették előrehaladásukat. A műegyetemhez, a magyar mérnökképzéshez annyira ragaszkodott, hogy K o c h A. nyugalomb a von u 1 á s a után (1913) a tudományegyetem meghívását az egyetemi földtani tanszékre, visszautasította. Ha egy kutató olyan szerény is, mint Schafarzik F. volt, munkásságának elismerése megadja azt a tudatot, hogy nem hiába dolgozott, erejét és sokszor egészségét nem hiábavaló célra áldozta. S c h a f a r z i k F. munkásságát sok elismerés érte mind a tudományos testületek, mind a kormányzat részéről. A legtöbb természettudományi egyesület választmányi tagjai közé sorolta. A Magyar Tudományos Akadémia levelező (1902), majd rendes tagjává választotta (1916). A Magyar Földtani Társulatnak elnöke (1910—1916) majd tiszteleti tagja (1918) volt. A sok más tudományos társulaton kívül különösen ki kell emehiem a Földtani Társulathoz való ragaszkodását. Itt mutatta be első dolgozatát. Itt láthattuk minden szakűlésen. Tudományos munkásságának bő terítését itt hozta nyilvánosságra. Dolgo- zatainak nagy része a Földtani Közlönyben látott napvilágot. E társulaton kívül a Hidro- lógiai Társulat állt hozzá legközelebb, ahol vízföldtani dolgozatait közölte.. Schafarzik F. értékes tudományos tevékenységének és kiváló tanári munkás- ságának töredékes vázolása alkalmával már — az előzőkben — rámutattam emberi nagyságára, jellemének szilárdságára, szerénységére, segítőkészségére, és ezekhez sora- koztathatnám még számos szép tulajdonságát, melyek nemcsak nagy emberré .tették, hanem részére osztatlan tiszteletet és megbecsülő szeretetet biztosítottak. 288 Földtani Közlöny 84. kőiét 3. füzet. Az évek haladtával sem csökken tevékenysége. Még halála előtt egy héttel is kutatta a Bánság földtani viszonyait, mikor hirtelen szívgyöngeségi roham figyelmeztetésére hazatért családja körébe, és itt fejezte be 1927. szeptember 5-én áldásos életét. Schafarzik F. élete valósággal jelkép : Tavasszal, a rügyfakasztó március havában született és a hervadást hozó szeptemberben hunyt el. Ami a két időpont közé esik, az teremtő erejének nyara, nagy virágzása volt. Teste porrá lett, de szelleme munká’ban él és továbbra is ösztönöz, buzdít és lel- kesít a magyar föld megismerésére. Főtitkári beszámoló JANTSKY BÉTA Tisztelt Közgyűlés! A titkári beszámolónak az a feladata, hogy felmérje az előző közgyűlés óta eltelt időszak eredményeit, hiányait, azokból leszűrje a helyes következtetéseket, és ezzel a Társulat jövő munkája számára termékeny szempontokat nyújtson. Előző közgyűlésünket 1952. június havában tartottuk, vagyis csaknem két esz- tendő munkájának eredményeiről számolhatunk be a közgyűlés előtt. A Barlangkutató Szakosztály működéséről külön ismertetést adva, vagyis annak rendezvényein ldvül, a Társulat 23 előadó ülést tartott 57 előadással, továbbá 7 fél- napos ankétot, 1 vitaülést és 1 egésznapos vándorgyűlést rendezett. Ebből láthatjuk, hogy társulati életünk homlokterében — hagyományainkhoz híven — továbbra is az előadóülések álltak. Ezeken számoltak be előadóink legújabb tudományos vizsgálati eredményeikről. Ezeken kaptunk ismertetést a világirodalomról, beszámolókat kül- földi tanuhnányutakról, és ezek voltak hivatva kialakítani a tudományos vitaszellemet, a magas színvonalú bírálatot, amely alapja tudományunk helyes irányú, haladószellemű fejlődésének. Éppen ezért fontos, hogy ezek tudományos színvonalával, tudományágak szerinti megoszlásukkal és a vitaszellemmel ez alkalommal kritikailag foglalkozzunk. Az előző közgyűlésünkön tartott titkári beszámolóból az tűnt ki, hogy a társulati előadóülések anyagában aránytalanság mutatkozott. Hogy ezt kiküszöböljük, be- vezettük az irányított előadói rendszert, vagyis azt, hogy az előadások anyagát mi tűz- tük ki és azokra kértünk előadókat. Az 1952 — 53-as évadban ez, a felállított hat szak- osztály működtetésével, biztosítva volt, azonban a szakosztályok számának túlmére- tezése folytán az 1953 — 54. évadban már nem lehetett betartani. Az aránytalanság részben megszűnt, amit az 57 előadás anyagának szakok szerinti megoszlása is igazol. Az 57 előadás közül ugyanis 21 őslénytani, 19 ásványkőzettani, geokémiai, 7 sztrati- gráfiai, szerkezeti, 7 szovjet irodalomismertetési és 2 általános földtani tárgyú volt. Ebből az összeállításból a sztratigráfiai hegységszerkezeti tárgyú előadások még mindig tartó lemaradása látszik, amit a jövőben minden körülmények között ki kellene küszö- bölni. Ennek a lemaradásnak a szakemberhiányon kívül valószínűleg az is oka, hogy kartársaink, akik ebben a körben dolgoznak, gyakorlati irányú túlterheltségük miatt a tudományos feldolgozáshoz nem tudnak eljutni. Különösen mutatkozott ez a lemara- dás a kőszénföldtan területén, ahol élvonalbeli szakembereink részéről a 2 év alatt egyetlen előadást sem hallottmik. Ugyanakkor örvendetesen kell tudomásul vennünk a kőolajföldtan előretörését, amely igen értékes előadásokkal gazdagította tárgysorozataink anyagát. A bauxit- földtan területén az anyagvizsgálat hozott értékes eredményeket, ezzel szemben teleptan- földtani kutatási vonalon szintén lemaradást kell tapasztalnunk. Geokémia-petrokémia területén az első lépéseket tettük meg. Ilyen tárgyú elő- adások beiktatására fokozottabb mértékben lesz szükség. Ércbányászatmik rohamos fejlődése szükségessé teszi, hogy eruptív területeink regionális petrokémiai összehason- lítását elvégezzük és különösen az ércesedéssel kapcsolatos kőzetelbontás törvényszerű- ségeit kielemezzük. De látnunk kell a lemaradást az ércesedés szerkezeti vonatkozásai- nak korszerű kielemzése terén is ; e tárgykörből egyetlen előadást sem hallottunk. Ezzel szemben szediment-petrográfiai vonalon az üledékképződés korszerű vizsgálata gyakorlatilag is értékes eredményeket hozott. A Társulat elnökségének továbbra is rendkívül fontos feladata lesz, hogy éber figyelemmel kísérje azt, hol mutatkozik nálunk leginkább lemaradás a világirodalmi színvonal alatt, továbbá a hazai kutatás szükségletei szempontjából — különösen az Társulati ügyek 289 új kormányprogrammal kapcsolatban — és ezeket minden lehető módon fejleszteni igyekezzék. Vadász E. akadémikus »Magyarország földtanai című műve határkövet jelent tudománymik fejlődéstörténetében. Az említett mű és a közelmúltban megtartott könyvankét világosan rámutatnak azokra a területekre, amelyeknek földtani feldolgo- zása még nem mondható teljesnek, és amelyeken sürgős tennivalóink vannak. De nyil- vánvalóvá vált az is, hogy földtani problémáink túlmennek országhatárainkon, és eze- ket világirodalmi színvonalon csakis úgy oldhatjuk meg, ha tudományos kapcsolatain- kat, a személyes tapasztalatcserét a külföld felé fokozottabban kiépítjük. Minden áldo- zatot megér annak lehetősége, hogy szakembereink látóköre külföldi tapasztalatokkal bővülhet. Ugyanakkor azt sem nélkülözhetjük, hogy külföldi élvonalbeli kartársaink földtani képződményeinket külföldi szemmel tanulmányozhassák és megfigyeléseikről velünk eszmecserét "folytassanak. Be kell látni, hogy a külföldi földtani kapcsolatok, még hogyha áldozatokat is kívánnak, és hogyha a tapasztalatcsere eredményei forintban azonnal nem is mérhetők le, azok tudományos eredményeinek feltétlenül gyakorlati kihatásai vannak, és ezért a ki- és beutazások késleltetése, távolabbi bizonytalan időre való eltolása, tudományunk fejlődését veti vissza gvakorlati vonatkozásaiban is. Ezen a téren sem a MTESZ, sem pedig a MTA részéről a földtan nem kapta meg azt a támogatást, amelyet pl. a műszaki tudományok kaptak. Tudományos elszigeteltségünk aggasztó jeleit kell látnunk a társulati előadások- nak egyes tudományágakban való lemaradásában, de főként a kellő vitaszellem kialaku- lásának hiányában. A legsúlyosabb kritika, amellyel magunkat bírálhatjuk az, hogy nincsenek élő, nagy problémáink, határozottan és világosan megfogalmazott ellentétes véleményeink. Mindennek pedig oka az, hogy — élvonalbeli szakembereinket kivéve — átfogó nagy szintézisek helyett csak a részletekben merülünk el, kislélekzetű részered- ményekkel tömjénezzük magunkat, és nem vesszük észre, hogy a leglényegesebb, a nagy keretbe való beillesztés hiányzik. Tisztelt Közgyűlés! Erről a helyről és ez alkalommal kell rámutatni a nagy lemaradásra, ami nálunk ezen a téren mutatkozik és aminek kihatása a kárpáti országok földtani fejlődéséhez képest egy-két év múlva tragikus méreteket ölthet. Múlt év szeptemberében, amikor P a n t ó kartársammal Csehszlovákiában voltam, öt élvonalbeli lengyel geológus érkezett oda 1 hónapi időre, a Szudéták határos vidékének és a határos kárpáti területeknek tanulmányozására. Képzeljük el azt a témagazdagságot, amellyel megrakodva ezek hazájukba tértek és ennek tudományos színvonalbeli . kihatását hazai földtanuk fejlődésére. A könyvankéton a bükkhegységi problémák elég éles formában jelentkeztek. Hogy ilyen problémáink vannak, ez azért van, mert tektonikusaink-sztratigráfusaink 1920 óta a kérdéseket kárpáti centralida vonatkozásaiban Csehszlovákiában még nem tanulmányozhatták, és egyetlen hasonló tárgykörben dolgozó élvonalbeli szakembert hazánkban még nem üdvözölhettünk. Itt van a gyökere annak a tudományos közöny- nek, a társulati élet színvonalsüllyedésének, amelynek az utolsó év alatt mindannyian tanúi vagyunk. Mindannyian, akik iparági kutatási vonalon külföldön jártunk, vagy akik ilyen szakemberekkel idehaza tárgyaltunk — gondolok itt H o m o 1 a ésCse- hovics kartársakra — tapasztalhattuk ennek forintban is lemérhető hasznos ki- hatásait. Nem kevésbbé várhatjuk ezt tudományos vonalon is, éppen ezért sem a gépkocsihiány, sem pedig hazai elfogultságunk nem szolgálhat indokul arra, hogy a kapcsolatok fejlesztését lassítsuk, illetve a ki- és beutazások utolsó napon történő lemondásával egyenesen akadályozzuk. A múlt közgyűlésen Társulatunk kebelében 5 szakosztályt létesítettünk. Ezek — a már meglévő őslénytani szakosztályon kívül — - a kőszénföldtani, ásvány-kőzettani, geokémiai, kőolajföldtani és barlangkutató szakosztály. Ezen szakosztályok közül a barlangkutató és őslénytani szakosztály mindvégig dícséretreméltó munkát végzett, és a legtöbb előadás ezeken hangzott el. A többi szakosztály működésében 1 év múlva zavarok kezdtek előállni. Nyilvánvalóvá lett, hogy megfelelő színvonalú tudományos anyaggal a szakosztályok nem rendelkeznek, és éppen ezért az első félév »minden hó- napban minden szakosztály ülést tart« elve után a második félévben a torlódások miatt a »minden szerdára más szakosztályi ülés« rendszerére tértünk át. 1953 őszi időszakában már ezt sem tudtuk tartani, és nem maradt más választásunk, mint hogy ismét az osz- tatlan társulati előadások rendszerére tértünk át, amely most már az 1954 első fél- évében előadási anyaggal bőven el van látva. A jövőre vonatkozóan leszűrhetjük, hogy a kéthetenként tartandó általános érdeklődésre számottartó előadások teljesen elegendők, ezek sűrítése csak túlterhelésre 290 Földtani Közlöny 84. kötet 3. füzet vezet és a számszerű szaporítás helyett a színvonal emelése, a kiválogatás a fontosabb. A múlt tapasztalatai azt is mutatják, hogy egy szakülésre két előadás teljesen elegendő ; inkább a vita élénkebbé tételére törekedjünk. Társulati életünk következő rendezvényei az oktatási és egyéb ankétok voltak. Ezek kezdetben a munkamódszerek megjavítását és alapvető gyakorlati ismeretek elsajátítását célozták.Ezek feltétlenül hasznosak voltak és ezekre a jövőben is szükség lesz. Ipari nyersanyagaink földtani hasznosítási kérdéseinek ankéteken történő meg- vitatását elkezdtük, de nem folytattuk. Szervezésünk feltétlen hibájának kell tekin- tenünk, hogy ezeket fokozottabban, fejlettebb formában nem folytattuk. Bőven vannak olyan kérdéseink, amelyek megoldása egyedül ezek együttes, ankétszerű megvitatásától várható. Ezeknek minisztériumi kollégiumok elé utalása nem lehetséges, mert ott a kérdés tudományos, hosszabblélekzetű megtárgyalására sem mód, sem idő nem bizto- sítható. Könyvankétjaink közül az utolsó mondható kellően előkészítettnek és termékeny- nek. A jövőben ennek tapasztalatai alapján kell a könyvankétot megrendezni. Társulatmik az eltelt két esztendő alatt 7 előadás keretében foglalkozott a szovjet földtan legújabb, kimagasló eredményeivel. Ezt a jövőben is folytatni kell, sőt olyan műveket, amelyek egy egész tudományág fejlődésére lehetnek kihatással, ankét kereté- ben lehetne ismertetni. Ilyenek lehetnek a birtokunkban lévő .Ferszman n-művek és a hidrotermális ércesedés alapvető kérdéseit tárgyaló legújabb hatalmas mű is. A Tár- sulatnak volna továbbá a feladata, hogy ezek közül a legszükségesebbek magyarra fordítását is szorgalmazza. A szovjet műveken kívül a kárpáti államokban megjelent nagyobb jelentőségű, berniünket közelebbről érdeklő irodalom bő ismertetését a Köz- lönyben nagyobb terjedelemben kellene biztosítani. Az utolsó évadban a MTA Földtani Főbizottságával közösen rendezett vita- ülésünk igen termékeny volt. Ilyen vitaülést minden évben egyszer a jövőben is tanácsos lesz rendezni, hogy ezáltal feltáruljanak mindazok a problémák, amelyek a magyar földtan fejlődésében előállnak. Szükséges azonban az, hogy a földtani nyilvánosság megnyilatkozását az illetékes hatóságok jegyzőkönyv formájában késedelem nélkül meg is kapják, hogy az abban foglaltakat i későbbiekben kiadandó rendelkezéseknél figyelembe tudják venni. Az eltelt idő alatt 2 kőszénföldtani és egy társulati vándorgyűlést tartottunk. A kőszénföldtaniak csupán szakmai, az utóbbi pedig Gyöngyösön a múlt év őszén a városi nyilvánosság előtt folytak le. Különösen ez utóbbi gazdag tárgysorozattal igen termékeny volt a mi számunkra is, és ilyenek rendezése adminisztratív vonatkozásban befejezettebb formában — Veszprémben, Pécsett, Székesfehérváron a jövőben szükséges volna. Ezek megrendezésével a Társulat vidéki ismeretterjesztő kötelezettségének tesz eleget, és saját mulasztásunknak kell elismernünk, hogy ezen a téren a lehetőségeket nem használtuk ki. Ugyanez vonatkozik a társulati közös tanulmányi kirándulásokra is. Ilyeneket a 2 év alatt egyetlen esetben sem rendeztünk. Ezek a közös kirándulások vannak hivatva ápolni a kartársi baráti kapcsolatokat is, amikre oly nagy szükségünk van. Ezeket ter- mészetesen csak olyan helyekre vezethetjük, ahol nagyfontosságú földtani kérdések összpontosulnak és ezeknek vitatható és látható jelei vannak. Tisztelt Közgyűlés ! A Társulat életének kritikai elemzése után — azt a fejlődés mérlegére téve — megállapíthatjuk, hogy több területen céltudatosabb munkával, jobb szervezéssel többet érhettünk volna el, főleg ha gyakrabban és intenzívebben támaszkodtunk volna a Választmány kritikájára és támogatására. Amikor a Társulat főtitkári tisztét elvállaltam, nagyszerű lehetőségeket láttam a magyar földtan fejlődése előtt, amelynek érdekében időt és energiát áldozni min- denkor magasztos feladatnak tekintettem. Az eltelt 2 esztendő azonban a földtani fej- lődés vonalában akkor még nem látott fordulatot hozott. Mai szemmel visszatekintve, az eseményeket a fejlődés törvényszerű következményeinek kell felfogni, s a Társulat életének bírálatában ezt feltétlenül figyelembe kell venni. Ez a két esztendő volt a ma- gyar földtan átalakulásának időszaka, amikor korábbi munkakörünk szervezetében, mennyiségében és minőségében is gyökeres változáson ment át. A magj-ar ipar rohamos fejlődése nem nélkülözhette tovább a földtan közvetlen gyakorlati támogatását, és a korábbi — az ipari termelés napi kérdéseitől független — földtan helyett az ipari földtani szolgálat megszervezését és korábbi földtani kutatási terveink kritikai átértékelését vonta maga után. Mindez nem történt meg zökkenés- j Társulati ügyek 291 mentesen és egyszerre. Megsokasodott, új feladatokat kellett vállalni és végezni kar- társaink legtöbbjének, az átszervezés pedig újabb és újabb formákban, szinte folyama- tosan napjainkig eltartott. Ilyen körülmények között a kialakult egyensúlyi helyzetben többszöri változás történt, ami a tudományos elmélyedő munka menetére is kihatással volt. Több területen kutatásaink befejezése és így szintézise maradt el, aminek a Tár- sulat előadási tárgysorozatában is éreztetnie kellett hatását. A helyzet a márciusi átszervezéssel jutott döntő szakaszába, és ennek kihatása most már a Társulat egész szervezetére nézve döntő módon új helyzetet teremt, új fel- adatokat ró. A jövőben a tagság zöme a fővárostól távoleső munkahelyeken, főleg ipari föld- tani szolgálatban lesz, és ezért a Társulat működésében főként ezek érdekeit kell szem- előtt tartani. A súlypontot az eddigi szakülések helyett a Közlöny szakmai tovább- képző szerepére kell áttenni, ezen kívül hathatós támogatást kell nyújtani arra, hogy az ipar szolgálatában álló geológusok, a tudomány fejlődésével élő kapcsolatot tartva, le ne maradjanak a tudományos fejlődés rohanó szekeréről. Ez természetesen nem csupán a Társulaton fog múlni, hanem kinek-kinek tudományos igényein is. Igen beszédes példája van előttünk annak, hogy egyes élvonalbeli szakembereink mellett vidéki fiatal kezdő kartársak legaktívabb tagjaink közé tartoznak. Társulatunk szervezeti felépítésében az utolsó félévben jelentős változás történt, amit a Tisztelt Közgyűlés elé terjesztek. A MTESZ vezetőségével való tárgyalás során felmerült aimak lehetősége, hogy a Társulat a MTESZ kötelékéből kiválva, közvetlenül a MTA patronálása alá kerüljön, amelynek Földtani Főbizottsága eddig is szakmai felügyeletet gyakorolt a Társulat felett. Ezt megelőzően. már a Földtani Közlöny kiadása a Nehézipari Kiadótól az Akadémiai Kiadóhoz került. A MTESZ kötelékéből való kiválás adminisztratív részét a Társulat elnökségének kérelmére a MTESZ elnöksége intézte, azonban mindmáig véglegesen nem tisztázódott és ezért ezzel a kérdéssel egy később összehívandó rendkívüli közgyűlésen fogunk foglalkozni. Ezen kívánunk majd a Társulat aktívabb működését biztosító új szervezeti felépítésről is határozni. A Barlangkutató szakosztály a társulat keretében önálló programmal működött, ezért aimak tevékenységét különválasztva az alábbiakban ismertetem : A Magyar karszt- és barlangkutatók központi budapesti tudományos egyesülete — a nagy múltú Magyar Barlangkutató Társaság jogutóda — a Magyar Földtani Tár- sulat Barlangkutató Szakosztálya megalakulása óta igen tevékeny működést fejtett ki. 1952. évi szeptember havi megalakulása óta eddig összesen 19 szakülést tartott, melyek közül 15 előadóülés, 4 pedig vitaülés (ankét) -jellegű volt. A vitaülések közül kettőt vidéken tartottak, az egyiket 1952. októberében Jósvafőn, a másikat 1953. novemberé- ben Miskolcon, mindkettőt közös rendezésben a Magyar Hidrológiai Társasággal. A 19 szakülésen összesen 47 előadás hangzott el. Ezek felölelték a karsztmorfo- lógia, karszthidrológia és karsztgeológia egész területét. Az előadások mind igen látogatottak voltak, gyakran 100 — 1 20-an is résztvettek az üléseken. Különösen nagy volt a látogatottsága a két vidéki vitaülésnek. Jósvafőn kb. 150-en, Miskolcon közei 500-an hallgatták végig az előadásokat. Az érdeklődők jórésze a fiatalabb kutatók és az egyetemi hallgatóság köréből került ki — ami a szak- káderképzés szempontjából igen nagyjelentőségű — de mindig élénk érdeklődést tanú- sítottak az előadások iránt az idősebb szakemberek is. A szakosztály megalakulása óta szoros szakmai kapcsolatot tart fenn a rokon tudományos társaságok karsztkutató csoportjaival, főleg a Magyar Hidrológiai Társa- sággal, Hidrogeológiai Szakosztály és a Nagy -Miskolci csoport és az 1952-ben újjá- alakult Magyar Földrajzi Társasággal. Az együttműködés többízben közös előadó- ülések és vitaülések rendezésében jutott kifejezésre. A Szakosztály jövő tervei között szerepel — az újabb előadóülések és ’ankétok megrendezése mellett — a magyar karszt- és barlangkutató szakfolyóirat megindulása. 1954. vagy 1955. év folyamán a Szakosztályból újra önálló Magyar Barlangkutató Társaságot szeretnénk szervezni, amennyiben ehhez a szakmai és anyagi bázist bizto- sítani lehet. Szólnom kell a Társulat legfontosabb szervéről, a Földtani Közlönyről. Szerkesz- tése zavartalanul folyt. A múlt évben a szükséges papírkontingenst csak Vadász E. akadémikus közbenjárására sikerült biztosítani. A folyó évben a Közlöny papírral és cikkanyaggal is megfelelően el van látva. 292 Földtani Közlöny 84. kötet 3. füzet A vidéki földtani szolgálat kiépítésével a Közlönyre új és az eddiginél nehezebb feladatok hárulnak ; ennek előkészítését az újonnan megválasztott elnökség valószínűleg legsürgősebb feladatának fogja tekinteni. Tisztelt Közgyűlés! Titkári beszámolómnak végére értem. Amikor megköszönöm a Társulat tagságá* nak törekvéseink támogatását, az előadóüléseken való mindenkor szépszámú részvételét, kifejezést szeretnék adni annak, hogy a Társulat aktivitása nem csupán a vezetőség aktivitásának kérdése. Mindannyiuk közös kötelessége a társulati élet aktivizálása, a társulati előadások és viták színvonalának emelése. Kristályosodjanak ki nagy tudományos kérdéseink, legyenek azok élők, és kovácsoljanak össze bennünket a törekvésben, hogy minden képességünkkel a magyar földtan felemelkedésének ügyét szolgáljuk. A tudomány területén is folyik nemzetközi torna, és ezen nekünk éppen úgy megvannak kötelezett- ségeink, feladataink, amelyek teljesítését dolgozó népünk elvárja. De elvárja népgazda- ságunk is, hogy a soha nem remélt kutatási lehetőségek biztosításáért a magyar földtan minden eddigit felülmúló teljesítményeket mutasson fel. Hogy ezen a téren szépen fej- lődtünk, azt a kitüntetett geológusok száma igazolja. Azonban a további fejlődésnek a jövőben méginkább kovásza, erjesztője a Földtani Társulat kell hogy legyen, és éppen ezért mindannyian osztatlanul, akár Budapesten, akár máshová köt munkahelyünk, érezzük kötelezettségeinket a Társulat iránt. Törekvéseink, szellemünk, alkojni akará- sunk forrjanak egybe a tudomány minden területén és minden munkahelyén. És érezzük át mindannyian, hogy az új szervezeti helyzetben a megifjodott, új feladatokkal induló Társulat mindannyiunk közös ügye, és az minden tudományos törekvésünkben segítő- ként mögöttünk áll. A megválasztott tisztikar : Számvizsgáló bizottság : Elnök.: Társelnök : Ügyvezető elnök : Titkárok : Vadász Elemér Horusitzky Ferenc Sztrókay Kálmán Tasnádi Kubacska András Fülöp József Pálfalvy István Beöreöndy István Bényi László Vona József Barlangkutató Szakosztály Vezető : Titkár : Jakncs László Radó Denise Balogh Kálmán Bartkó Lajos Barnabás Kálmán Bogsch László Bulla Béla Csajághy Gábor Gedeon Tihamér Földvári Aladár Jantsky Béla Jakucs Lászlóné Kertai György Választmány : Kretzoi Miklós Kőrössy László Koch Sándor Majzon László Szádeczky-Kardoss Elemér Székyné Fux Vilma Szörényi Erzsébet Sólyom Ferenc Sümeghy József Szalay Tibor Noszky Jenő Pantó Gábor Papp Ferenc Reich Lajos Scherf Emil Szurovy Géza Tokody László Tömör János Vendel Miklós Vitális Sándor Schmidt E. Róbert Társulati ügyvk 293 Elnöki záróbeszéd • Visszatekintés és előrenézés VADÁSZ KUvUKR A Magyar Földtani Társulat fönnállásának, szerepvállalásának és működésének 106. esztendejét éli. Ebben az évszázados működésben visszatükröződik országmik társadalomalakulása és szaktudománymik fejlődése, valamint hazai tudományos álla- potunk mindenkori képe is. Ezek a képek az ország helyzete szerint világos és sötét fol- tokkal tarkítottak s azok eloszlását országos kapcsolatukban vizsgálva, megfelelő tudo- mánytörténeti szakaszokba egyesíthetők. Nem kívánunk most a magyar földtan tudo- mánytörténetével még általánosságban sem foglalkozni, bár az hovatovább kötelezően esedékessé lesz, de mai helyzetünk megítélésében néhány mozzanatot kell kiemelnünk visszatekintésünkben az elődök tárgyi és személyi működéséről. Múltúnkat okulásul mindig szemelőtt tartjuk, felejteni még hibáinkat sem szabad. Okulnunk kell belőle, erőt, hitet, lelkesedést kell meríteni a továbbépítés, állandó javítani akarás tekintetében, a jót, a szépet megtartva. A patinás múltat be lehet építeni a rózsás jelenbe is. Örök hálával gondolunk társulatalapító elődeinkre, akiknek önzetlen műkö- dése a habsburgi elnyomatás legsötétebb idejében az elnyomatás ellen a tudományos meg- ismerés területén végzett harc volt. Ennek az áldozatos, önzetlen, csak a célt tekintő működésnek eredménye volt az Állami Földtani Intézet létesítése s azon belül az ország rendszeres földtani tudományos kutatásának és földtani térképezésének megindulása. Ehhez fűződő hagyományos fejlődésünk a Társulat életében az országos tudomány- politika szerint a századfordulóig változatlanul német szellemű volt. Kritikai visszatekintésünk nyomán, az emlékezés távlatában kimagasló nagysága- ink tudományos alkotásai fölnagyítás nélkül, homályos foltoktól mentes tiszta kustálv- ként állnak előttünk. Mégis azt kell látnunk mai szemmel, hogy tudományos életünk a kapitalista fejlődéshez igazodó céltalan szétaprózódás volt, tervszerűtlen, össze nem tartozó, magukban álló részletmunkákkal, köldöknéző öncélúsággal. A századforduló után a háborús és gazdasági válságok, állástalanság, kenyérharc, jogosulatlan érvényesü- lésre törekvés lehetetlenné tette a tudományos együttműködést, a szakmabeli elvi kér- dések kritikai megvilágítását. Minden az egyéni célok szolgálata szerint alakult. A tudo- mányos dolgozatok is vagy mennyiségre törekedtek vagy pedig új megismerésre törekvés nélkül a régebbiek sokszoros ismétlését adták. Még a tudományra nevelés is a legmaga- sabbfokú oktatás felsőbbrendűségébe zárkózottan működött vagy az elzárkózás védel- mében fejlődésre nem is törekedett. Egyesek beletörődése, alkalmazkodók jogosulatlan vámszedése mellett kialakult a sokan mindenek ellen és mindenek egyesek elleni szellemisége. Fölszabadulásunk új irányok céltudatos tervszerű szolgálatát kívánja meg a tudo- mányoktól, amelyek most jutottak csak az őket megillető megbecsüléshez, munkájuk értékeléséhez és szükségességük elismeréséhez. Első helyen vonatkozik ez reánk, a földtan művelőire, akik múltbeli működésükért vagy mostani szolgáltatásaikért nagy számban kapták a múltban soha nem képzelt legnagyobb kitüntetéseket. De magunk felé fordulva be kell látnunk, hogy nagyot haladtunk ugyan az új utak új irányain, de többségünkben tudva vágy tudat alatt jórészt változatlanul él a közelmúlt ál kos szelle- misége : törtetés, gyűlölködés, jogosulatlan érvényesülés, képességeink túlértékelése, mások eredményeinek el nem ismerése. Bűnbánattal szálljunk magunkba : harcosok vagyunk, a tudomány harcosai, kiki a maga helyén. De ne egymás ellen harcoljunk, hanem a közös cél érdekében egyetértésben, magaáídozó fegyelmezettséggel. Tudat mikba kell vésni, hogy amint a földtanban elválaszthatatlan egységként tekintjük a tudomány és a gyakorlat művelését, azonképpen az egyén érdeke a közösség javától függ. Jelenti-e ez az egyéniség háttérbe szorítását vagy az egyéni szellemiség érvényesü- lésének hiányát a tudományban? Távolról sem. Sokszor hangoztattuk szóban és írásban is, hogy az egyéni stílusnak és szakmai egyéni véleményeknek is helyet kell adni szubjektív vonatkozásig terjedően is a tudományos munkákban. A szovjet irodalomban is helyet kap ez s G i g n o u x »A geológus hivatás és tudományos bírálat« c. közelmúltban meg- jelent szellemes közleményében írja : »Semmi sem érdekesebb, mmt felfedni azt, hogy a geológus temperamentuma és szellemi alkata hogyan tükröződik tudományos művében ’s«. Ezt a megállapítást érdekes vitákkal világítják meg a különböző nemzetek szakem- bereinek tudományos fölfogásbeli és egyéni különbségei is. Reámutat azonban az egyéni kezdeményezések serkentésére és korlátozásának szükségességére, valamint az új meg- figyelések értékelésének és a hosszadalmas leírások hiányaira is. 294 Földtani Közlöny 84. kötet 3. tüzet Tudományos közléseink szűkebb keretekre szorításának veszélye bennünket is arra kényszerít, hogy ezeknek az elveknek szemelőtt tartásával napirendre vegyük közleményeink tartalmát, alakját, helyesírási és szakkifejezési egységesítését, valamint leírásaink térj engősség ének kérdéseit. Ezeket kellő előkészítéssel munkatervünkbe iktat- juk. A szükséges papiros gyérülését ne fokozzuk, a papiros türelmével történő visszaélés- sel, hanem a dolgozatok és mondanivalóink rövidre fogásával, gondosabb előkészítésével segítsük elő a mindinkább növekedő közlési kívánalmak lehetőségeit. A gondosabb előkészítés a címadástól kezdve a stíluson, kifejezési módon s a tartalom logikus fölépí- tésén keresztül, a szerkesztésen át a helyesírásig s különösen az illusztrációkkal való önmegtagadó takarékosságig terjedjen. Az utóbbiban különösen több szerénységet s a dolgozatok tartalmi értékeihez mért igénycsökkentést kérünk. Gondolnunk kell az olvasóknak a nélkülözhetetlen olvasnivalókkal való túlterheltségére is. Ezért minden szerzőtől megkívánjuk, hogy dolgozatának érdemi tartalmát néhány soros rövid össze- foglalásban is adja meg. A múltban nem mértük föl, hova vezet a tudományos munka. Mai tervmunkánk- ban már előre kitűzzük a célt s tudatosan törekszünk annak elérésére. A munkát köte- lességszerűen végezzük, munkakészségünk korlátozása nélkül. A tudományos szabadság elve abban mutatkozik, hogy a szükséges vizsgálatokat a legteljesebb tudományos fölkészültséggel, munkamegosztással, mindenre kiterjedően elvégezzük, mert a munka kitűzött céljának negatív eredménye esetén új irányok, új meglátások, új kívánalmak adódnak, amik más pozitívumokra vezethetnek. E kívánalmaink föltétien megvalósításán túlmenően mai előrenézésiink további részletezésbe nem bocsáj tkozhat, sőt még működési programmot sem adhat. A program- nlot Társulatmik vezetősége jelenti. Az elmondottakban kartársi együttműködésünk hibáiból is csak az együttérzés és egybefogás szükségességét emeljük ki. Visszapillantottunk, hogy előretekinthessünk. Vegyük ezt az előretekintést pro- gramúinak a Társulat számára is. Minden programm és munkaterv annyit ér, amemiyit abból helyesen megvalósítani tudunk. Társulatunk most megválasztott vezetőségi kara törekedni fog működési tervünk helyes kialakítására és megvalósítására is, hogy abban mind annyiunknak öröme legyen. Törekednünk kell mindenki tudásának értékesí- tésére és érvényesítésére is. Együttmunkálkodásban tudást is adnunk kell. Mert tudást adni lehet s amit tudunk azt elvenni nehéz lesz. Csak a tudás fölhasználásához tartozó készséget, a munkakedvet nem szabad elvenni. Ellenkezőleg, mindenkit tanítsunk arra is, hogy tudásával örömmel éljen! Ez legfőbb célunk lesz. Mert öröm nélkül az élet cél- talan, de az örömet a szeretet szüli. Szeretet választott hivatásunkhoz, a tudomány- műveléshez. Szeretet a földtantudomány iránt, de a közös célra törekvő szaktársaink irányában is. Ez a szeretet eredményeink örömét tartóssá teszi, további munkára serkent, szeretet, ami kötelességteljesítésünk terebélyesedő örökzöld lombozató fájának elpusz- títhatatlan hatalmú tápláló gyökérzete leszen. XX. TÁBLA Kiss: Szabadbattydni andezit XXI. TÁBLA ICiss Szabadbattyáni andezit XXII. TÁBLA 9 Kisvarsányi: Párád fürdőkörnyéki ércesedés XXIII. TÁBLA A' i s v a r s a n y i : Parádfürdökörnyéki ércesedés XXIV. TÁBLA A isvarsányi: Parádfürdökörnyéki ércesedés * !► XXV. TÁBLA MA V * 6 Kisvár sányi: Parádfürdőkörnyéki ércesedés XXVI. TÁBLA 7 8 K isvarsdnyi: Parádfürdökörnyéki ércesedés XXVII. TÁBLA XXVIII. TÁBLA M (ind y : Kristályszemnagyság meghatározása XXIX. TÁBLA 2 Ti oda: Biosztratonómiai megfigyelések Boda: Biosztratonómiai megfigyelések XXXI. TÁBLA 6 Boda: Biosztratonómiai megfigyelések XXXII. TÁBLA 8 B oda : Biosztratonómiai megfigyelések XXXIII. TÁBLA Kolosváry: Magyarországi júra-idöszaki koraitok XXXIV. TÁBLA Kolosváry: Magyarországi júra-időszaki koraitok XXXV. TÁBLA K olosváry: Magyarországi júra-idöszaki korallok XXXVI. TÁBLA Kolosváry: Magyarországi júra-idöszaki koraitok XXXVII. TÁBLA Kolosváry : Magyarországi júra-időszaki koraitok XXXVIII. TÁBLA Kolosváry: Magyarországi júra-időszaki koraitok XXXIX. TÁBLA Kolosváry: Magyarországi júra-idöszaki koraitok XL. tAbla K ol os vár y : Magyarországi júra-időszaki koraitok XLl. TÁBLA Kolosváry : Magyarországi júra-idöszaki korallok FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYAR FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA EIOJlJlETEHb BEHTEPCKOFO rEOJIOTH M ECKOTO OEIRECTBA BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGRIE ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY LXXXIY. KÖTET 4. FÜZET FÖLDTANI KÖZLÖNY LXXXIY. kötet, 4. füzet. 112 oldal Budapest, 1954. október — december : i f A kiadásért felelős: az Akadémiai Kiadó igazgatója Műszaki felelős: Tóth Ferenc A kézirat beérkezett : 1954. IX. 21. — Példányszám : 1000 — Terjedelem : 9 s/4 (A/5) ív, 12 melléklet + 1 színes melléklet 33656/55 — Akadémiai nyomda, V., Gerlóezy u. 2. — Felelős vezető : ifj. Puskás Ferenc / ÉRTEKEZÉSEK A MAGYAR MEDENCE MIOCÉN RÉTEGEINEK BEOSZTÁSA STRAUSZ TÁSZI.Ó* A földtani és őslénytani tudományos munkában kétségkívül másodrendű fel- adatnak kell tekintenünk beosztások készítését és nevezéktani kérdések megoldását, mégis kénytelenek vagyunk elég sok időt és erőt fordítani rá. Nemcsak azért kell ezt a kellemetlen feladatot vállalnunk, mert a megértésnek, a megállapítások nyelvi rögzí- tésének feltétele a nomenklatúra világossága, hanem a nevekben fontos őslénytani és' földtani elvek és szempontok is tükröződnek. Az emelet- és komevek mutatják, hogy mennyire hiszünk távoli vagy elaprózott párhuzamosítások lehetőségeiben, mennyire tekintjük a földtörténet változásait rendszertelen vagy szimmetrikus, ütemesen ren- dezett jelenségsorozatnak. Az őslénytani faj- és genusz-nevekkel esetleg állást foglalunk fejlődéstani kérdésekben is, de feltétlenül kifejezzük véleményünket arról, hogy a rend- szertani aprózást és az egyszerű alaktani elkülönítéseket látjuk-e célnak, vagy ellenkező- leg az élettani és változékonysági szempontok előtérbe helyezését. A neveknek feladata, hogy minél többet fejezzenek ki. De azért tagadhatatlanul a legfontosabb követelmény a nevekkel szemben az, hogy érthetők, meg jegyezhetők és egységesen meghatározott keretűek legyenek. A nevezéktan csődjét jelenti, ha ugyanazon nevet egyszerre két-három különböző 'értelemben használják, de az is elég baj, ha egymásutáni időkben használják az illető nevet eltérő értelemben, s az olvasónak állandóan naptárt kell előhuzogatni, ha tudni akarja, hogy akkor éppen Pectuncnlus volt-e a Glycimeris vagy Panopaea és a pannóniai az egész kongériás rétegösszlet volt-e, vagy csak az alsó fele. A nevezéktani zavar azonban nemcsak kellemetlen, hanem köimyen olyan hibákra vezethet, amelyeknek lényegi vagy esetleg gazdasági balkövetkezményei lehetnek Ha valamilyen nevezéktani szimmetria elérése céljából nemlétező időkeretet csinálunk, akkor a valósággal ellenkező réteg-egymásutánokat képzelünk el, s a kiaknázandó anyagokat esetleg egészen másutt fogjuk keresni, mint ahol vannak. Esetleg a nem- létezőemelet kedvéért diszkordanciát és üledékképződési hiányt erőltetünk olyan szintbe, ahol az olajképződés csak megszakítatlan, folyamatos üledékképződés mellett volt lehetséges. Az utóbbi időben a magyar földtani tudományos életben két nagyobb összefog- laló munka is készült : a M. Földtani Intézet által szerkesztett Magyarország földtani térképe és V a d á s z E. »Magyarország földtana« c. kézikönyve (10). E két nagyjelentő- ségű munkával kapcsolatban is kitűnt, hogy földtani rétegtani nevek használatában és értelmezésében még vannak eltérések az illetékes magyar szakemberek között. A M. Tud. Akadémia Földtani Főbizottsága és a M. Földtani Társulat 1953. t XII. 16-án közös ankétot rendezett abból a célból, hogy ezeket az eltéréseket csökken- teni vagy'* kiküszöbölni igyekezzünk. Mostani vitaülésünkön is erre kell törekednünk. * Előadta a M. Földtani Társulat 1954. V. 28-i vitaülésén. . j» 1* 298 Földtani Közlöny 84. kötet 4. füzet Hasonló célú vitákat már 10 — 15 éve többször is tartottak. A M. Földtani Intézet vita- ülésein Horusitzky, Majzon, Schréter és Sümeghy (1, 4, 7, 9) érdekes előadásokban ismertették a neogén szintezési és nevezéktani kérdéseket, sok illetékes szakember hozzászólásával igyekeztek a problémák megoldásában vagy legalább a fölös- leges nézeteltérések eloszlatásában segíteni. Magam három rövidebb dolgozatban is (Beszámoló a Vitaülésekről, F. I. Évi Jel. 1940, 1942, 1944) megkíséreltem a rétegtani- nevezéktani kérdésekben nézeteimet ismertetni. Ismételten hangoztattam azt, hogv legtöbb zavarra a fölösleges nevek bevezetése és nemlétező időkeretek elképzelése vezet. A rétegtani emeletnevek írása (nyelvtani alakja) tekintetében két eltérő szokást találunk. Egyik szerint az emeletek nevét hol a csonkított, hol a teljes latinos tőből képezzük (pl. akvitáni, helvéti ; — pannóniai, dáciai) ; másik szokás szerint a képzés- nél mindig a csonkítatlan latinos nevet használjuk (tehát akvitániai és helvéciai). Az alábbiakban ezt az utóbbi módot követjük. Korbeosztások lehetőségei hegységszerkezeti alapon Amint Pávai Vájná F. kartársunk sokat hangoztatta, nem az ősién v- világ változásai okozzák a hegységképződéseket, hanem fordítva, a mozgások az alap- ’vetőbb és általánosabb jelentőségű változások, — ezért természetesen sokan kísérlik meg a szhitezéseknek és időbeosztásoknak megoldását hegységszerkezeti alapon. Vadász professzor »Magyarország földtana« c. könyvében a harmadkori képződ- mények szintezésében mindenütt tekintetbe veszi ezeket a szempontokat. Az általa összeállított • táblázatokból írtam ki az újharmadkori képződmények rendjét rövidítve, de lényegesen nem változtatva, csupán hozzáiktatva a település. jelölését : Sopron Mecsek Bakony Budapest ] Cserhát Congeria balatonieás, Limnocardium apertumos homok és homokos agyag — < — > f = ' ~ < > ~ < ► , , , , lvrcaeás homok lvrcaeas homok , banatieas agvag lvrcaeás homok OOO cerithiumos m é s z k ö.v e k -*<- OOO = < — > lithothanmiurnos mészkő kőszén tengeri homok lithothanmiurnos mészkő brissopsisos agyag kavics OOO brissopsisos brissop- agvag, bryozoás sisos mészkő agyag kőszén, kavics édesvízi homokkő OOO OOO chiamysos homok OOO < > < * kőszén anomiás homok pectenes homok Strausz : A magyar medence miocén rétegeinek beosztása 299 Az egyes rétegcsoportok települési vagy elterjedési viszonyait a következő jelek mutatják : ^ diszkordancia, = konkordancia, < > transzgresszív, _><— regresszív, ooo kavicsos üledékkel kezdődő rétegösszlet (utóbbi csak ott feltüntetve, ahol a disz- kordancia egyébként nincs jelezve). A miocén alsó részében Budapest környékén diszkordancia nélkül következik oligocén rétegek felett az anomiás homok, fölötte azonban van diszkordancia és transz- gresszív a pectenes homok és kavics. A Cserhátban néhol konkordánsnak tartják a leg- mélyebb miocén tagokat az oligocén felett, másutt a Pecten hornensises^ homok disz- kordanciával és transzgresszióval következik az oligocénre ; a kőszenes rétegek alatt további diszkordancia van kavicsos képződményekkel, fölöttük tengeri rétegek folya- matos transzgresszióval konkordánsak. Budapest környékén a fóti P. praescabriusculusos (?) rétegek konkordánsan mennek át a bryozoás mészkőbe, ellenben kérdéses ennek a szintnek egyezése a buda- foki pectenes homokkal. A Cserhátban a slir ülepedési megszakítás nélkül, fokozatosan, illetőleg réteges váltakozással megy át lefelé a pectenes homokba, amelyet Mezne- rics I. a helvétikum alsó részének tekint (5). Sopron környékén és a Mecsekben kielégítő faimát nélkülöző édesvízi üledé- kekkel kezdődik az újliannadkor ; a Mecsekben a tenger behatolása V a cl á s z szerint a helvetikum közepére esik. A Bakonyban nem a várpalotai volt Szabó-bánya őslénydús homokját, hanem talán a feküjében lévő meszes konglomerátumot lehet a helvétikumba sorolni. P'eltehető, hogy itt is, mint a Dunántúl többi részén, a helvéciai emelet elején édesvízi, a helvéciai közepétől tengeri üledékképződés volt. A lajtai mészkőcsoport üledékösszlete Sopron körül és a Mecsek északi oldalán konkordánsan következik a slirre, a déli Mecsekben is fokozatos az átmenet az édes- vízi képződményekből sekélytengeri (és néhol csökkentsós tengeri) üledékekbe. Buda- pesten valószínűleg hasonló a helyzet, ellenben a Cserhátban jelentős üledékképződési megszakítást jeleznek az andezit-kitörések. A Cserhátban a transzgresszió magasabb szintbe esik, mint Sopron környékén. Nehéz eldönteni, hogy sok olyan területrészen, ahol ma a slir fölött hiányzik a lajtai mészkő és a hozzá tartozó agyag és homok, ott regresszió volt-e ennek az oka vagy utólagos lepusztulás. A lajtai mészkövek azonosítása a tortonai emelettel nem kétséges. Fölötte a cerithiumos mészkő és agyag a Mecsekben Vadász E. szerint diszkordáns vagy »penakkordáns« (tehát alig eltérő rétegződésűek) , magam ellenben néhol konkordanciát és faunisztikai átmenetet próbáltam bizonyítani. A tortonai emelet és a cerithiumos mészkő közt diszkordancia van Sopron körül is, Várpalotán is (Eókai megállapítása szerint), de ugyané két helyen határozott kon- kordancia is van néhány ponton, fokozatos réteg átmeneti el. A cerithiumos rétegössz- leten belül semmiféle általános változás nem állapítható meg, ami részekre bontását megokolná ; egészében azonosítható a szarmata emelettel. A szarmata tenger általá- ban kissé regresszív, de a Bakony vidékén is, Bicskénél is ( Jaskó szerűit) vannak transzgressziós helyek. Az alsó congériás-lvrcaeás rétegek és a szarmata közt diszkordaneiát, sőt nagyobb üledékképződési hézagot tételez fel sok magyar geológus ; Sopron körül Vitális I. szerint (Vitaülés 1942, hozzászólás, p. 81) néhol konkordánsan egymásratelepülő, sőt kőzetre is teljesen egyező jellegű a két képződmény. B ö c k h J. egyes baranyai elő- fordulásokban említette konkordancia és átmenet jelenlétét a két képződmény közt, de vitathatatlanul van ilyen átmenet a zalai medencefáciesben. Horusitzky F. szerint Bujáknál is átmenet van a szarmata és az alsó congériás üledékek között. Az 300 Földtani Közlöny 84. kötet 4. füzet alsó congériás rétegösszlet általában túlterjed a szarmata határain, de a Mecsekben is, Budapest környékén is néhol kisebb méretű regressziót is mutat. Az alsó és felső congériás rétegek között a diszkordaneia, valamint az utóbbinak transzgressziója sok helyen látható s a szerzők többsége leírja. Magam a Dunántúl középső részein a két képződmény konkordanciáját is megfigyeltem ; feltételezem néhol a balatonicás szint regresszióját (ungula capraes rétegek felett). A DNy-dunántúli medenceüledékekben sok helyen megállapítható a congériás rétegcsoport alsó és felső részének konkordanciája. Jelentős üledékképződési változások azonban nemcsak nagyobb rétegtani egy- ségek határain vannak, hanem az egyes (emeletnek tekintett) keretek belsejében is. A Cserhátban transzgresszió a tortonai emelet közepére esik. Az északdunántúli felső congériás rétegösszleten belül valószínűleg nemcsak transzgresszió, hanem néhol re- gresszió is van a Congena ungula caprae- szint felett. Ha tehát az üledékképződési változásokat, a tenger elterjedésének változásait s általában a mozgásokra valló változások helyeit keressük szelvényeinkben, s ezek jellege szerint igyekeznénk határokat vonni neogén rétegsorainkban, akkor a legnagyobb bizonytalanságot láthatjuk. Változások mindenütt vannak, de állandóság is majdnem minden szelvény-magasságba jut ;. szerkezetileg jelzett uralkodó határok szerintem nincsenek neogénünkben. Különben is a hegységképző mozgásokkal csak akkor tudnánk rétegtani határo- kat helyesen és igazságosan megvonni, ha számszerűleg kifejezhetnők a mozgás mennyi- ségét, — ettől pedig még messze vagyunk. Nemcsak a hegységképző mozgások mértékét nem tudjuk az esetek többségében megadni (még viszonylagos értékekben sem), hanem azt se tudhatjuk, hogy egy bizo- nyos mértékű mozgás az élet alakulására mekkora befolyást gyakorol. Az óceánban egy hegygerinc kiemelkedése esetleg igen keveset hatna a két oldalán lévő (tovább is érintkezésben maradó, összefüggő) tengerrészekben, ellenben egy kis emelkedés egv gibraltári szoros bezárásával óriási terület életviszonyait lényegében módosíthatja. — * Az üledékmennyiségben felismerhető különbségeknek magyarázata, illetőleg az üledék- vastagságból az időtartamra való következtetés lehetősége is elég bizonytalan. Az köz- ismert, hogy különböző fáciesekben nem várhatunk azonos időtartamra egyező réteg- vastagságot ; de azonos kőzettani jelleg mellett is az üledékfelhalmozódás lehetőségét befolyásolják olyan egymástól teljesen független tényezők, mint a szomszédos száraz- föld domborzata (illetőleg a törmelékanyag gyors odaszállításának lehetősége), a tenger- fenék fokozatos süllyedése, tengeráramlásoknak üledékhalmozó vagy üledékromboló . hatása. Egyszerű és önmagában használható időmérő eszközt tehát itt sem találunk, — ha a rétegvastagságot (főleg nagy területen egységesnek látszó méreteket) tekintetbe is kell venni, más tényezőkkel összehasonlítva és ellenőrizve. Az üledékképződés ütemessége Sok szerző hangoztatja annak a ténynek fontosságát, hogy az üledékképződés változásai ütemesen ismétlődve következnek be s ezáltal a földtani időkeretezések meg- világítását elősegítik. Ezzel teljesen ellentétes felfogást kell vallanunk. Szerintem: 1. a ten- germozgások nem egyszerre következnek be, hanem fokozatosan terjednek vidékről* vidékre ; 2. tengerelöntés után nemcsak a visszahúzódás következhetik be, hanem stag- ■ nálás után további kiterjedés ; 3. egy transzgresszió fokából nem lehet az utána követ- kező regresszió méretére következtetni ; 4. van emeletnél nagyobb (pl. burdigálai + -f helvéciai) ciklus és van kisebb (pl. Öcsön a felső congériás rétegekben három kis- •ciklus, B a r t h a szerint) ; 5. szomszédos területrészeken is gyakori az ellentétes kéreg- Strausz : A magyar medence miocén rétegeinek beosztása 301 mozgás s ennek következtében más jellegű üledékképződés ; 6. a földkéreg mozgásainak egymásutánjában nincsen vitathatatlan okozati rend. Az üledékképződés ütemessége szerintem nem több annál a logikai ténynél, hogy ha csupán »igen-nem« a választás lehetősége, akkor ezek egymással váltakoznak. Vulkáni jelenségek felhasználása a szintezésben Helyi összehasonlításoknál vulkáni képződmények igen jól felhasználhatók, igy a salgótarjáni és sajóvölgyi kőszenes rétegcsoport feküjében. Azonban a különböző helyzetben levő tufák kőzettani megkülönböztetése nem mindig lehetséges, s akármelyik tufaszint hiányozhat egy-egy területrészen, — tehát már negatíve nem jogosít egykorú- ság tagadására, (amint Vadász is hangoztatja, 10.). A cserháti andezitkitörés a slir és a lajtai mészkő közé esik ; de az is lehet, hogy aránylag hosszú ideig tartott. A Dunántúl nagy részén az ennek megfelelő erupciók hiányzanak vagy egészen más jellegűek, az ország ÉK-i vidékei felé pedig a vulkánizmus sok esetben bizonyítottan fiatalabb, kora is eltolódott, néha azonban rögzítetlen korú. A pannóniai bazaltkitö- rések valószínűleg nagyjából egykorúak, s a congériás rétegek leülepedésének legvégére teendők. Ezt azonban igen kevés adattal lehet csak valószínűsíteni, nem pedig olyan erővel bizonyítani, hogy erre a megállapításra alapozhassunk egyéb rétegtani párhuza- mosításokat. A vulkáni jelenségeknek időrögzítő szerepe tehát kiterjedésben korlátozott, s nem kevésbé bizonytalan, mint a szerkezeti mozgásokkal való korelhatárolás. Szintezés a faunák alapján A rétegtani beosztásokban mégiscsak inkább várhatunk határozott döntéseket az őslényvilág vizsgálata alapján, mintsem a hegységszerkezet, üledékképződési ütemes- ség és vulkáni jelenségek alapján. Nem elég azonban a szintezéshez, illetőleg két kép- ződménynek külön emeletbe sorolásához az, hogy egymás felett eltérő faunákat találunk. A faunisztikai szembeállítás, illetőleg biztos elkülönítés feltételei közé kell vennünk azt is, hogy necsak eltérő kifejlődésük (fáciesük) miatt tudjuk elválasztani a kérdéses képződményeket, hanem azonos fácies mellett is lássunk eltérést az őslényvilágukban. Ellenkező esetben rendesen vitatható marad, hogy nem ugyanazon emelet alsóbb és felsőbb részébe tartozik-e a két különböző képződmény, és nem következhetnék-e másutt fordított sorrendben is egymás után. Sajnos a magyarországi fiatal harmadkori képződmények fáciesviszonyai távolról se olyan szerencsések, hogy minden kor minden fáciesét láthatnék s összehasonlíthatnók. Egyező fáciesben pectenes homokként találjuk a salgótarjáni kőszénfeküt és a kőszénfedőt ; ezeknek korbeli eltérését id. N o s z k y J. és M e z n e r i c s I. is val- lották, de eltérően »akvitániai-burdigálai«, illetőleg »burdigálai-helvéciai« emeletpámak minősítették. Azonos fáciesnek látszik az alsó és felső congériás rétegcsoport is. Ezek- nek a fáciesviszonyai tekintetében csak legutóbb vetődött fel kétség. Kretzoi M. ugyanis azt bizonyította gerinces maradványok alapján, hogy a két beltenger sótartalma közt jelentős eltérés volt. Mégis, a fauna minden eltérését nem kell a sótartalom különb- ségével magyaráznunk. Azok a faunaelemek, amelyeket a felsőbb congériás szintre jellemzőeknek tartunk, nagyobb részben nem a balatonicás rétegekben jelennek meg, hanem az ungula caprae-szintben. A sótartalom hirtelen csökkenése pedig csak az un- gula caprae-szint fölött következett be : tehát az őslénytani változás ezt megelőzte, — így nem lehet okozata. Harmadik egymás feletti, egyező fáciespár lehet a Chlamys scabriusculusos homok és a magasabb szintben lévő, gazdagabb faunájú tengeri homok, pl. Sámsonháza 302 Földtani Közlöny 84. kötet 4. füzet körül a keleti Cserhátban ; ezek a helvéciai és tortonai emeleteket jelentik. Ugyanilyen korú két képződménynek tekinthető (de nem tökéletes fáeiesbeli egyezéssel) a tengeri agyag kifejlődésében is két egymás feletti szint : a felső a tortonai (bádeni agyag típusú) „ az alsó a slir. A slirnek jellemző kifejlődése vitathatatlanul helvéciai, ha vannak olyan esetek is, amikor a slir helvéciai vagy tortonai kora kétesnek látszik. Még eggyel mélyebb (mondjuk burdigálai) szintbeli slir létezését, illetőleg faunisztiai eltérését azonban eddig nem bizonyították. — Ez a négy eset tehát az, ahol egyező fácies mellett faunisz- tikailag biztosan megállapíthatjuk egymás feletti szintek létezését, illetőleg elkülöní- tésük jogosságát : a burdigálai, helvéciai és tortonai emeletek egymásutáni és elválaszt- ható voltát, azután az alsó és felső pannóniai emeletek önállóságát. Dacára, hogy nem egyező fáciesűek a lajtai mészkő és fedőjükben a csökkentsósvízi cerithiumos mészkő, ezeknek egymásutánja, külön emeletekként, nem vitás Közép- és Kelet-Európábán általánosan egyező helyzetük miatt. Két vitás hely marad tehát csak rétegsorainkban : az akvitániai emelet létezése s a szarmata emelet viszonya a pannóniaihoz. Akvitániai rétegekről elég sok szó esett a magyar földtani irodalomban, de talán ezeknek megítélésében találjuk a legnagyobb bizonytalanságot. Itt is csak egyetlen fáciesből ismeretes gazdag fauna, amely jól szembeállítható más emeletek hasonló fáciesével. Erről az egri faunáról Telegdi Roth K., a balassagyarmatiról G a á 1 1. megállapították, hogy benne sok oligocén korra jellemző alak mellett vannak vitatha- tatlan miocén elemek is. Anomiás homokot is sorolnak az akvitániai emeletbe. Ezek- ből azonban nem mutattak ki olyan jelentősebb faimát, amely őslénytani jellemzésükre elégséges volna, s egyrészt a felső oligocéntól, másrészt a burdigálai szinttől való elté- résüket kielégítően bizonyítaná. Nemcsak hazánkban, hanem másutt is hiányzik még annak tökéletes bizonyí- tása, hogy az oligocén-miocén idők közt bekövetkezett faunisztikai újulás hány lépcsőre tagolódik. Közismert, hogy a katti emeletben jelennek meg az oligocén alsóbb részei- hez képest új molluszka alakok. Az is bizonyos, hogy a burdigálai emeletben igen sok új alak jelenik meg és nyer nagy elterjedést. Nem mutatták eddig ki tudtommal sehol, hogy három egymás feletti lépcsőben (azonos fáeiesviszonyok mellett!) következett be ez a változás. Pl. DNy-Franciaországban a burdigálai és akvitániai emeletek alatt csak egy pár méteres szárazföldi képződmény lenne a katti emelet, az előbbiekhez egy- általán nem hasonlítható faunával. Az új alakok százalékos viszonyának rögzítése egy-egy lelőhelyre vonatkozóan nem sokat mond s nem egyenrangú bizonyíték, mert különböző fáciesekben egyidejűleg is lehet ilyenféle eltérés. Amíg tehát valahol a három egyenrangú emelet (katti, akvitániai és burdigálai) egymás fölötti hasonló kifejlődésű előfordulását nem bizonyították, addig szerintem az akvitániai emeletet nem kell fel- vennünk rétegtani beosztásunkba. Használata csakis olyan értelemben lehet menthető, ha ezzel az oligocén-miocén közti bizonytalanságot akarjuk kifejezni. Amint véleményem szerint az idősebb nüocén képződmények beosztásában és párhuzamosításában az okozza a nehézségeket, hogy több szintnevet alkottak, mint amennyiféle képződmény van, úgy valószínűleg a szarmata-pannóniai párhuzamo- sítási kérdéseknek is egyetlen akadálya az, hogy egy nemlétező időkeret hovatartozása felett kell vitatkoznunk. Tudomásom szerint nincsenek olyan helyek, ahol kielégítően bizonyítható volna a kerzonézoszi és ineotiszi fáciesű képződmények egymásutánisága, megfelelő rétegvastagsággal (olyan van tudtommal, ahol a kettő közül egyik csak egy- két méteres vastagságú, nem pedig emeletet kitevő) . Davitasvili határozottan cáfolja, hogy a meotiszi és kerzonézoszi faunák egymásutániságát őslénytani fejlődés- tani alapon fel lehetne tételezni. Olyan szelvény azonban különösen nincsen, amely a beszarábikum és pontikum között rögzített rétegtani helyzetben mutatná a kerzonikum és meotikum teljes és egyenrangií emelet voltát. A cerithiumos és a congeria rhomboideás Strausz : A magyar medence miocén rétegeinek beosztása 303 rétegek között egyik helyen kerzonézoszinak, máshol meotiszinak, harmadik helyen alsó pannóniainak nevezett rétegek találhatók, de sehol ezek közül kettő együtt nincsen. így a természetes és egyszerű megoldás az, hogy ez a három fáeies egykorú. Ennek a magyarázatnak eddig semmiféle egyenrangú ellenbizonyítéka nincs. Néhol az alsó pannóniai a szarmatával szemben transzgresszív ; de néhol regresszív néha pontosan azonos elterjedési! (vagy legalább is semmiféle nyomát nem látni elter- jedésbeli eltérésüknek). Néhol látható a szarmata és a eongériás rétegek között díszkor - daneia ; ezzel szemben néhol (szerintem sokkal nagyobb területen) látható a konkor- dancia és a teljes üledékképződési folytonosság. Várpalota környékén K ó k a i szerint még faunisztikai fokozatos átmenet is van. A többször emlegetett »kevert faunák « leg- nagyobb része azonban szerintem is csak összemosott. Az ilyen összemosódás azonban nem követeli meg egy emelet hiányát a két különböző korú fauna között ; akár egy még meg nem keniényedett, kőzetté még nem vált anyagból is mosódhat csigahéj (nagyobb denudáció nélkül) az ugyanazon vízfenéken közvetlenül utána, de már a másik emelet idejébe sorolt ülepedés folyamán. S ha még valahol valóban alapkonglomerátnmos alsó pannóniai transzgressziót és diszkordanciát mutatnak is ki, az sem feltétlen bizonyí- téka egy emelet hiányának. Egy üledékképződési kimaradás időtartamára vonatkozóan alig tudunk következtetni. Ha a szarmata felett találunk diszkordánsan ismeretlen vastagságú, de az ismert alsó pannóniai vastagsági maximumot meg se közelítő, alsó pannóniai üledéksort : ez a legkevésbé sem bizonyítja azt, hogy az a bizonyos hiátus, denudáció és transzgresszió alsó pannóniai előtti! Mert remélhetőleg azt a felfogást már senki sem vallja, hogy a transzgresszió csak egy emelet legelején történhet. Bele kell nyugodni a településvizsgálóknak abba, hogy a diszkordancia és üledékképződési hiátus nem egyenrangú bizonyíték a rétegfolytonossággal szemben: Egy négyzetméteres területen észlelt üledékképződési megszakítás egy négyzetméterre vonatkozik csak, és még ott sem bizonyítja feltétlenül a tenger hiányát, hiszen tengerlatti exézióról is tudunk. Ellenben egy négyzetméteres konkordáns és folytonos üledéksor két emelet közt száz kilométerek és országrésznyi területek hasonló viszonyait bizonyítja, mert (hadd ismételjem magamat) kicsiny sziget van, de kicsi óceán nincs. — Szárazföldi gerinces faunák barlangokban természetesen mutathatnak egymásutániságot fejlődés- tani tekintetben, s alapos vizsgálattal gazdag anyagok közt valószínűleg számos fejlő- dési fokozatot el lehet különíteni. De azt már bizonyítani kellene, hogy a szárazföldi faimák fejlődésében okvetlenül pontosan ugyanannyi keretnek kell látszani, mint a tengeri faunákéban. Ha tehát sikerülne cerithiumos meszeink és wetzleris homokjaink között három közbülső gerinces faunafejlődési lépcsőt kimutatni, ez még szerintem nem volna kielégítő bizonyíték arra, hogy a szarmata és alsó pannóniai közt jól látható konkordancia érvénytelen. Szó sincsen azonban arról, hogy három világosan elválaszt- ható és igazolt fejlődési rendbe sorolható gerinces faunalépcső lenne itt. A esákvári (besszarábiainál közvetlenül fiatalabb) és baltavári (a eongériás rétegsor legvégére eső, feltehetően a dáciaival egykorú) gerincesfaunák között nincsen két további egyenrangú lépcső a gerincesfaunákban sem. Ha tehát a besszarábiai és dáciai emeletek közé két tagot tudunk illeszteni a csökkentsósvízi üledékeink közül, az alsó és felső eongériás rétegeket, akkor nem lehet szó itt emelethiányról, egy emeletnyi üledékképződési meg- szakításról szarmata és alsó pannóniai képződményeink közt. Ugyancsak nem bizonyítja a (csökkentsósvízi) tengeri leülepedés megszakítását egy »felső szarmata« időszakon át az a tény, hogy hegységeinkben néhol nnnd a szarmata, núnd a pannóniai tengeri rétegek elterjedési területén kívül vannak szárazföldi eredetű kavicsok. Ezek a kavicsok nem a szarmata és alsó pannóniai tengeri rétegek közé, mint elválasztó tag, települnek, hanem mellettük helyezkednek el. 304 Földtani Közlöny 84. kötet 4. füzet A pannóniai rétegek konkordánsan, megszakítás nélkül következnek a dunán- túli fúrásokban a szarmata felett.' Szarmata rétegeinkben SchréterZ., MajzonL. és a szerző a volhiniain kívül a besszarábiai emeletre jellemző alakokat mutatott ki. Suess eredetileg az ausztriai és magyarországi cerithiumos (erviliás) rétegeket minő- sítette a szarmata emelet típusául. így nyilván nincs semmi okunk arra, hogy ennek az (oszthatatlan) szarmata emeletnek »felső« részét a tényleges rétegösszleten kívül keressük. Ha a mi szarmatánknak megfelelő ’ volhiniai és besszarábiai emeletek felett még a kerzonézoszi emeletet is szarmatának nevezik, ez nyilván eltérés a név eredeti értelmezésétől s nem kell követnünk. Ismétlem, alsó pannóniai rétegeinket nem szükséges »felső szarmatával azonosítanunk, de különösen nem lehet a szarmata és pannóniai tengeri üledékeink közé egy hiány-emeletet csúsztatni. Abszurdum is lenne, ha egy tenger egy emeletnyi időre távozik, azután ugyanoda tér vissza, majdnem pontosan azonos elterjedési határok közé, azonos sótartalommal (K r e t z o i M. bizonyította a két sótartalom egyezését), nem hagyva számottevő hegységszerkezeti nyomát sem ennek az elképzelt (nem létező) óriási változásnak. A pannóniai rétegösszlet határozottan két nagy tagra bontható, az alsó és a felső pannóniai faunák alig tartalmaznak közös fajokat. Van azonban a kettő között egy átmeneti jellegű szint is, igen csekély rétegvastagsággal s csak korlátolt térbeli elterjedéssel, a Congeria nngula caprae- szint. Ebben az alsó és felső pannóniai fajok keverednek, általában gazdag, szép faunákban. Keverék- jellege dacára alig létezik neogénünkben még egy ilyen jól jellemzett és szigorúan szintálló képződmény. Az alsó és felső pannonikumban' egyaránt lehet szintek elválasztásával kísérletezni (az alsó pannonikum legalján a Limnocardium maortis rétegek, az alsó pannonikum alsó felé- ben a Congeria banatica, felső részében a L. lenzi és L. abichi gyakorisága, a felső parmón felső részében a fauna szegényedése és az Unió wetzleri gyakoribb előfordulása, — utóbbi lenne a dáciai alemelet), de ezeknek a szinteknek az állandósága kevéssé bizonyított, inkább csak a fácieseknek területenként különböző elrendeződéséből származhat. Olyan részletes szint-egymásutánt, mint a Bécsi medencében, mi is legfeljebb kis területegy- ségen belül remélhetünk, s az az általános szintezésben nem nyújtana segítséget. Az új harmadkori üledékek beosztásának és párhuzamosításának egyik kérdése a miocén kor elhatárolása. Congériás rétegeinket teljes egészükben a miocénbe, a piacenzai emelet alá szorítaná H a u g beosztása. Sümeghyis ezt támogatta. A romániai és a magyarországi szakkutatók többsége a congériás rétegeket a pliocénbe sorozta. Krejci- G r a f az alsó pannóniai vagy meotiszi rétegek alatt jelölte meg a pliocén-núocén határt. Legutóbb Stevanovié ugyanezt a határt az alsó és felső congériás rétegek közé (romániai nevekkel a meotiszi és pontusi emeletek közé) helyezte (8). Gaál I. még a szarmata rétegeket is a pliocénbe sorohiá. A miocén-pliocén határ bizonytalansága, a két időszak közti éles faunisztikai határ hiánya miatt H a u g núndkét komevet el akarta hagyni s »neogén«-ban egyesí- teni őket ; ebben az esetben persze ugyanolyan vitás marad a »középső neogém és »felső neogén« időszakok elhatárolása, mint azelőtt a miocén-pliocén határ volt. Példa ez arra, hogy szintezési nehézségeket nevek változtatásával legtöbbször nem lehet el- kerülni. A mioeén-pliocén határ kérdésében az említett négy nézet közül magam régebben Krejci-Gra f-ét követtem : a magyarországi egész congériás rétegcsoportot a plio- cénbe soroltam, azon az alapon, hogy nagyobb az őslénytani változás a szarmatikuin és az alsó pannóniai rétegek között, mintsem az alsó és felső pannónikum között. Talán még legegyszerűbb (ha nem is leg-»tudományosabb«) elemzése ennek a határkér- désnek a mennyiségi, rétegvastagságokat számolgató módszer. A tortonikum után közvetlenül nem lehet megvonni a pliocén alsó határát, mert a sahéli emelet miocén Strausz : A magyar medence miocén rétegeinek beosztása 305 voltát nem cáfoltuk, ennek tehát még helyet kell adni a tortonai után. Ezért G a á 1 I* nézete, a szarmatának a pliocénbe való sorolása, szerintem nem követhető. A másik véglet, a miocén-plioeén határnak az egész congériás rétegösszlet fölé való emelése (H a u g után) szintén nagyon aránytalan, mert az egy saheli emelet felelne meg így a szarmata és a néhol több ezer méter vastag congériás rétegcsoportnak, s ezzel szemben két emelet (piacenzai és asti) a törpe laventikumnak (1. K r e t z o i M. 3. p. 13.). Lehet, hogy volt egy csekély »üres« lepusztulási időszak a congériás rétegek leülepedése, a nagy tó kiszáradása után. Ez az idő azonban igen rövid lehetett, mert nagyon kis térszín- változások keletkeztek csak a legkoraibb, levantikumba sorolható magas helyzetben, levő kavicsok lerakodásáig. Azt igyekeztem bizonyítani (Földt. Közi. 1949. p. 48.), hogy ekkor még Xyugat-Magyarországon az Irottkőtől a Muráig egységes, megszakí- tatlan lejtő húzódott, se tektonikus, se eróziós árkok (pl. a mai Rába vagy Zala helyénél) nem ékelődtek közbe. Ha az asti emelet egészét kitöltöttnek vesszük a levantikummal, vagy az astikum alsó részére szárazulatot számítunk s a levanteit csak az asti emelet felső részével párhuzamosítjuk, akkor a saheli emelet és vagy az egész, vagy legalábbis •>majdnem az egész« piacenzai emelet egyenértékének kell tekintenünk szarmatát és pannóniait együttvéve. Minthogy pedig a szarmata emelet sokkal kisebb rétegvastag- ságot ad, mint akár az alsó, akár a felső pannóniai, aránytalan a megosztásnál (sahe- lire és piacenzaira való szétosztásnál) egyenlőnek venni »egy kicsit két naggyak, vagyis a szarmatát az alsó és felső pannóniaival (ez lenne a K r e j c i - G r a f-féle pliocén határmegvonás) . Valószínűbbnek tartom a felezést úgy, ahogy Stevanovic teszi (8) : a szarmata és az alsó congériás rétegek felelnek meg a sahelinek, illetőleg legfelső miocénnak, míg a felső congériás rétegek (felső pannóniai) az alsó plioeénnak. Rajzban a következő módon kísérellietnők meg az előző méretbeli elemzés feltüntetését : Tengeri emeletek: • • Saheli Piacenzai Asti H a u g szerint : szarmata alsó pannóniai és felső pannóniai 1 e v a n t e i Stevanovic szerint : szarmata alsó pannóniai felső pannóniai levantei ■ Krejci-Graf szerint : szarmata . alsó pannóniai és felső pannóniai levantei A három beosztás közül legarányosabbnak feltétlenül. S tevanovi c-é látszik, tekintetbe véve a szarmata képződményeink csekély vastagságát. t K r e t z o i -nak az előző ankéton tartott előadásából (3) több megállapítást is nagy* örömmel fogadtam, különösen bírálatát az üledékképződés ütemességének a réteg - tani beosztásokban való használhatóságáról. Az ajánlott »baltavári emelet« neve tekin- tetében az a véleményem, hogy valóban pontosan megszabott szintet félreérthetet- lenül jelölne (sokkal jobb név, mint a dáciai vagy a »legfelső pannoniak). Nehézséget csak az jelentene, hogy a congeria rhomboideás rétegeinkhez nem tudnók biztosan viszonyítani. — Az »intrapannóniai« mozgások fontosságát elismerem, de valószínűleg csak igen kevés helyen történt hirtelen nagyobb elmozdulás (Pécs), másutt csak lassú, valószínűleg a pannóniai üledékképződés elejétől végéig tartó, igen csekélyfokú moz- gások lehettek. Nem tartom azonban igazoltnak azt, hogy a piacenzai és asti emeletek •egykorúak lettek volna, ha csak egyikükből van is gerinces-fauna. 306 Földtani Közlöny 84. kötet 4. füzet A tárgyalt képződményeknek következő beosztását tartom tehát célszerűnek : Lelőhelyek Tihany, Árpád Gongé fia balatonica, C. rhomboidea Felső pannóniai Alsó pliocén Románd Tinnye, Kisbér Baranya Tétény, Zalai fúrások Congeria ungula caprae Lyrcaea impressa, Limnocardium abichi, Congeria banatica Cardium obsoletuni, C. sublatisulcatum Alsó pannóniai Szarmata Felső miocén Bia, Hidas Kisterenye Pecten leythaianus, P. latissimus Pecten scabriusculus, Solenomya Tortonai Helvéciái Középső miocén Salgótarjáni kőszénfekii Pecten holgeri, P. liornensis Burdigálai Alsó miocén Ez a beosztás kétségkívül aránylag egyszerű, kevés osztályzati keretet tartal- maz, s nem sokban tér el a század legelején használt beosztástól. Hiszem azonban, hogy nem rétegtani tudásunk fejletlensége az oka ennek az egyszerűségnek. Nincsenek a földtanban sűrű egymásutánban olyan általános hatású változások, amelyek lehetővé tennék és megokolnák az aprólékos tagolásokat. A »mikroszintek« törpe érvényességűek. Kettővel kevesebb emeletet vettem be a táblázatba, mint szokás volt : az alsó miocén - bán, valamint a szarmata és pontusi között csak egy-egy emelet létezésében hiszek. Szerintem nemlétező szintek feltételezése volt sok rétegtani beosztási nehézség oka. Az alsó és középső miocénban másutt sem sikerült valóban megkülönböztetni négy emeletet, csak a három emelet más-más nevet kap. DNy-Franciaországban akvitániai, burdigálai és helvéciainak hívják ; de Cossmann és Peyrot nagy munkájuk ele- jén elismerték, hogy a helvéciaiban benne van a tortonai is ; kilátásba helyezték, hogy majd pontosabban szétválasztják az őslénytani feldolgozás után, — aztán mégsem sikerült széttagolni (amit tortonainak szoktak ott hívni, az egy különálló területrész eltérő fáciese). Olaszországban Sacco hatalmas munkájában helvéciainak nevezett iiledékösszletben (Colli Torinesi) benne van a tortonai emelet is. Dél-Spanyolországban a helvéeiai, északon az akvitániai emelet jelenléte bizonytalan. A Rhőne völgyében szokás ugyan mind a négy emeletnevet használni, de a helvéeiai és tortonai rétegek azonos fácies mellett itt sem különböztethetők meg. A magyar földtani kutatás utolsó három-négy évtizedes eredményei közt nem a rétegtani beosztások aprózását kell keresnünk és nem az emeletneveknek mindenáron való szaporítását. Ez csak látszateredmény lett volna és nem a tényleges ismeretek szaporítása. Ehelyett egyre több ismeretet szereztünk fiatalabb képződményeink el- terjedéséről, kifejlődési, képződési viszonyaikról, szerkezetükről. Alapos terepi és labo- ratóriumi őslénytani vizsgálatok segítettek jelentős gazdasági eredmények eléréséhez is, főleg a barnakőszén és kőolaj kutatásában. IRODALOM — LITER AT lTR 1. HorusitzkyF. : A kárpátmedencei alsó miocén földtörténeti tagozódása és ősföldrajzi kapcsolatai. Beszámoló a M. Földt. Int. vitaüléseiről. 1940. — 2. Kretzoi M. : Tengeri hal, krokodilus és óriás dinotherium a dunántúli pannóniai rétegekből. Földt. Közi. 1952. — 3. K r e t z o i M. : Tények és kérdések a Magyar medence pliocén-pleisztocén rétegtanában. A M. Tud. Akad. Földt. Főbizottságának ankétján 1953. XII. 16-án elhangzott előadás kézirati szövege. — 4. M a j z o n L. : Oligocén Strausz : A magyar medence miocén rétegeinek beosztása 307 és miocén foraminif éra- faunák kiértékelése. Beszámoló a M. Földt. Int. vitaüléseiről- 1939 — 5. MeznericsL: A salgótarjáni slir és pectenes homokkő faunája. Földt Közi. 1951 . — MeznericsL : A salgótarjáni kőszénfekvő rétegek faunája és kora. Földt. Közi. 1953. — 7. SchréterZ. : A magyarországi alsó-miocén elhatárolása és taglalása. Beszámoló a M. Földt. Int. vitaüléseiről. 1939. — 8. S t e v a n o v i c, P. M. ; Obere Congerienschichten Serbiens und dér angrenzenden Gebiete. Szerb. Tud. Akad. Math. Térni. Tud. Oszt. külön kiadása. 187. sz. 1951 . — 9. S ü m e g h y J. : A magyar medence plioeénjának és pleisztocén jának osztályozása. Beszámoló a M. Földt. Int. vitaüléseiről. 1940. — 10. Vadász E. : Magyarország földtana. 1953. — 11. Vi- tális I. : A »pontusi« vagy a »pannóniai« elnevezést használjuk-e? Beszámoló a M. Földt. Int. vitaüléseiről. 1942. / ' ) noapa3ae.ieHHe otjumchhh MHoqeHa BeHrepcKoro őacceiíHa Jl. Ili t p a y c MnoneHCKne otjiowchhh BeHrepcKoro őacceiíHa oőbiKHOBeHHO 3aqHCJiHJin c nony- I Béna b cneayiomiie apycbi: öypanrajib, reabBeT, toptoh, cap.MaT, hh>khhh h BepXHuií naHHOH. HenoTopbie aBTopbi 3aqncjiHjiH aKBHTaHCKHH «pyc b carnyio hhhchioio qaerb MnoneHa, gpyrue naHHOHCKHH Hpyc b n.iHoneH. CymecTBOBaHiie ii po.ib aKBHTaHCKOro Hpyca hb.ihiotch npoŐJieMaraqecKH.MH ; (jiayHbi, 3aqncJieHHbie cioaa, othochtch, BeponTHO, qacTbio b xarrcKHií Hpyc onnroueHa, qacTbio b őypflHrajibCKHií MnoneHa. LteyqeHHe (jjayHbi He 0Ka3biBaeT no.Momu b ycTanoBjieHiiii rpaHunbi Mewgy mhouchom ii nmioneHOM, To.ibKO yqeT mooihocth cnoeB. Cap.MaTCKHe c.toii, BMecTe c naHHOHCKHMn cjioh.mh, npeacTaB.inioT coőon BepxHHü MnoneH ii hh>khhh ilíihohch. HenponopnHOHanbHbiM hbjihctch tót cnocoő, no KOTopo.My 3anojiHHJin BepxHHn MnoneH c capMaTCKon cepneií qyTb 100 m mouihocth, npHqe.M naHHOHCKne otjio- >KeHHH 2000 m moujhocth nonaaa.iH őbi b hh>khhh n.inoneH. noapa3gejieHne C m e b a h o - b n q a HB.TneTCH npaBHJibHbiM, no KOTopo.uy rpamma MOKgy MnoneHOM h nanoneHOM Haxo- thtch Me>KAy cjiohmh Hii>KHero ii BepxHero naHHOHa. Cap.MaT b BeHrpiui He.ib3H noapa3ae.mTb ; oh b ne.TOM oahoto h toto >xe B03pacTa c BOilblHCKHMH H ŐeCCapaŐCKHMH flpyca.MH POCCHH. ABTOp CHHTaeT XepCOHCKHH Hpyc OAHOBpe- MeHHbiM c MeoTHco.M ii napaji.TejiH3npyeT c hiimh hh>khhh naHHOH, npnqe.M, no MHeHHio Bcex BeHrepcnnx cnennanncTOB, BepxHnn naHHOH oTBeqaeT noHTnncKOMy npycy . AHa;iH3 TeKTOHiiqecKHx HBjieHHn He OKa3biBaeT cepbe3Hon nOMOinn b ' cTpararpaijHi- qecKHX noapa3aejieHHHx ; KOHKopgaHmiii n ancKopaaHmin BcrpeqaioTCH kak n Mewgy, Tan i ii BHV'Tpn Bcex npycoB. Einteilung dér ungarischen Miozanschichten F- STRAUSZ Die Miozánablagerungen Fngarns wurden seit einem halben Jahrhundert fol- gendermassen eingeteilt : Burdigal, Helvet, Törtön, Sarmat, Unterpannon, Oberpannon. Seltener wurde Aquitan unterschieden, das Pannon aber öfters ins Pliozán eingereilit. Die Stellung des Aquitans ist sehr fr ágbeli, da allé Farmén, die als Aquitan betrachtet werden, können ebensowohl ins Katt oder Burdigal gehören. Die Miozán-Pliozángrenze wird am besten durch die Máchtigkeit dér in Betracht kommenden Ablagerungen be- stimmt. Sarmat und Pannon bilden das Obermiozán und Unterpliozán. Da Sarmat • selten mehr als 100 M Dicke erreicht, das Pannon aber 2000 M übertrifft, kann die Grenze am besten zwisehen Unterpannon und Oberpannon gezogen werden, — wie bei Stevanovic (8). Das Sarmat kann nicht unterteilt werden, im ganzen entspricht i es dem Volhyn und dem Bessarab. Nach Verfasser sind Kerson und Máot gleichaltrige Fazies einer einzigen Stufe und sollen mit dem Unterpannon parallelisiert werden . Das Oberpannon entspricht dem Pont. In dér Sedimentbildung des ungarischen Miozáns und Unterphozáns kann keinerlei Zykhzitát oder Ritmus bestimmt werden (weim mán unter Ritmus mehr verstehen will, als dass eine Ablagerungsart bis daliin dauert, bis sie sich verándert). Eindeutige tektonische Grenzen finden sich in den Xeogensehichtenreihen nicht, s. in dér folgenden Tabelle Konkordanz, ~ Diskordanz, < > Transgression, — Regression, ooo Schotter, nur dann gebraucht, wenn keine Diskordanz bezeichnet wird) : 308 Földtani Közlöny 84. kötet 4. füzet Sopron Mecsek- Gebirge Bakony-Gebirge Budapest Cserhát- Gebirge Sandigeund tonige Schichten mit Congeria balatonica und Limnocardien Lyrcaeen- Schichten Tón mit Congeria banatiea . Lyrcaeen — Schichten ~ ♦ — > ooo < — ~ < — . Cerithien — Schichten Lithothamnienkalk S c h 1 i e r < * < , Kohlé, maríné Sande, Schotter OOO Lithothamnienkalk Sehlier und Bryozoenkalk Kohlé, Schotter, Süsswassersandstein OOO OOO Chlamys-Sandsteine OOO < — » < — ► Kolile - • ' Anomyén- Sande Pecten- Sandstein Durch die Lagerungsverháltnisse werden alsó keine eindeutigen Grenzen be- stinunt. Die Verschiedenheit dér nacheinanderfolgenden Faunén ist kein genügender Beweis für Stufenuntersehiede ; dér Faunenwechsel soll in dér gleichen Fazies vorkom- men. Fehlparallelisierungen werden oft dadureh verursaeht, dass mán mehrere Stufen unterscheiden will, als wie viele (durch wirkliehe Veránderungen begründete) Stufen es gibt. Xach Verfasser ist die Yierteilung des Unter- und Mittelmiozáns nirgends begründet. Tabelle dér ungarisehen Miozán- u. Unterpliozánbildungen : Fuadstelle Fauna S t u f e Tihany, Árpád Congeria balatonica Congeria rhomboidea Oberpannon Unterpliozán Románd Tinnye, Kisbér Baranya Tétény, Tiefbohrungen im Zalaer Komit. Congeria ungula caprae Lyrcaea impressa, Limnocardium abichi, Congeria banatiea Cardium obsoletum Cardium sublati- sulcatum Unterpannon Sarmat Obermiozán Bia, Hidas Kisterenye Pecten leythaianus, Chlamys latissimus Chlamys scabriusculus Solenomya Törtön Helvet Mittelmiozán Liegende dér Kohlé bei Salgótarján Pecten holgeri Pecten hornensis Burdigal 4 Untermiozan A TATAI MEZOZOOS ALAPHEGYSÉGRÖG FÖLDTANI VIZSGÁLATA FÜLÖP JÓZSEF (XLXI— XEIV. táblával) i. A tatai Kálváriadomb földtani megismerésének története Munkámban sok tekintetben már meglévő eredményekre támaszkodhattam. Másfél évszázad óta kiváló szakemberek gondos munkája növelte egyre nagyobb mére- tűvé ismereteink körét ebben a kérdésben. Sok álláspont ugyan meghaladottá vált időközben a földtani szemlélet fejlődése következtében, mégsem volt kárbaveszett munka az úttörők erőfeszítése. A helyesen megfigyelt és mindjobban szaporodó földtani tények újabb összefoglalásra serkentettek, egyre tisztábban áll előttünk a vizsgált terület földtani felépítése, és egyre világosabban bontakozik ki előttünk évmilliók kőzet- rétegekbe zárt története. A rendelkezésre álló irodalom ismertetését Vadász professzor által Magyar- ország földtana című munkájában nyújtott tudománytörténeti keretben kísérelem meg bemutatni. A XIX. század közepéig tartó első periódusban a Kálvária-domb földtani fel- építéséről csak kezdetleges természetleírásokban és útirajzokban találunk adatokat. 1 . C s i b a T. : Dissertatio historico-physica de montibus Hungáriáé c. munká- jában a tatai vörös és fehér márványról tesz említést. 2. Ugyancsak a Kálváriadombot felépítő »márványról« ír Grosszinger J. is 1794-ben megjelent Ichtyológia c. munkájában. Ő már szerves maradványok jelen- létét is megfigyelte a kőzetben. 3. 181 7-ben Londonban jelent meg Townson R. angol természettudósnak magyarországi utazásáról írt könyve : Travles in Hungary címen. Az általunk vizsgált területről többek között a következőket írja : »Tata városa vörös márványsziklára épült, amely különböző színekben játszik. Egy ilyen márványkockán, amelyet messze vidékre szállítanak, észrevettem, hogy a felső felület tele van kövületekkel. Ezenkívül találnak itt alluviumi sziklaképződményeket is. Ezeknek az anyaga .... rendszertelenül bekérgezett mohatömeg. A kérgesítő vagy kövesítő anyag nem durva homok, hanem finom és tömör anyag, mint az olaszok travertinója. A mohnak tenyésző anyaga eltűnt, úgy, hogyha a megkövesedett mohaanyagot a transzverzális átló irányában eltörjük, üreges csövekből állónak tűnik fel, oldalán függelékekkel. Ebben a sziklában fosszilis csontokat is találnak. « 4. 1818-ban egy másik kiváló külföldi tudós tanulmányozta az ország földtani felépítését. XVIII . Lajos francia király megbízásából Beudant F. L. francia geo- lógus-mineralcgus tíz hónapig tartó tanulmányutat tett az ország területén. Tapaszta- latairól T árisban 1823-ban megjelent »Voyage minéralogique et géologique en Hongrie« c. munkájában számolt be. Ez a mű az első nagyobbszabású leírás hazánk földtani viszonyairól. A Tata környékén található vörös színű mészköveket a vidék legidősebb képződményeinek tartja. Tévedésének oka az, hogy ő maga nem járt Tata környékén és megfigyelések hiányában, mások megbízhatatlan vagy homályos adataira támasz- kodva, még e kiváló tudós sem juthatott helyes következtetésre. A Magyarhoni Földtani Társulat megalakulásával kezdődő második időszak, amely a századfordulóig tartott : a rendszeres földtani térképezés és földtani vizsgálatok megkezdését és kibontakozását jelenti. A Kálváriadombra vonatkozó adatokat ebben az időszakban a nagyobb területeket felölelő alapmunkákban vagy az elkészült föld- tani térképekhez fűzött magyarázatokban találunk. 310 Földtani Közlöny 84. kötet 4. füzet 5. Peters K. egyetemi tanár 1855 és 1857-ben a bécsi birodalmi földtani intézet megbízásából tanulmányozta a Duna jobbpartján a Tata és Buda közötti terü- letet. A rétegtan akkori állásának megfelelően, a Megalodus-tartalmú daehsteini mész- követ a »liászba«, míg a vörös ammonitás mészkövet a »jurába« sorolja. 6. Peters megállapításait a Kálváriadombra vonatkozóan lényegében Hant- ken sem módosítja. A szürkészöld krétaidőszaki mészkövet tévesen a jurarétegekhez sorolja és azok fekvőjének tekinti. 7. Win kiér már raeti emeletbe tartozónak írja le a daehsteini mészkövet, bár még mindig különállónak a triász időszak rendszerétől. A tömegesen előforduló Megalodusokat M. triqueternek véli. A jurarétegek közül alsó liász Arietites-taxtahan mészkövet említ, de a fölötte települő többi juraidőszaki képződményeket nem tagolja. 8. St a f f J. breslaui geológus sokat bírált munkájában a Kálváriadomb föld- tani felépítéséről sem mondott semmi figyelemreméltót. A századforduló után az addig összegyűlt adatok kritikai átértékeléséből és egyes területek korszerű újra vizsgálata alapján összefoglaló jellegű munkák születtek meg. Ide tartozik L i f f a A. és K o c h N. munkája, akik már id. Lóczy L. megállapí- tásait is figyelembe vehették. 9. Id. Lócz y L. dunántúli kirándulásai során járt a tatai Kálváriadombon, ahol kitűnő megfigyeléseket végzett. A daehsteini mészkőből Megalodusokat gyűjtött, amelyeket később Frech bécsi professzor határozott meg. Felismerte a különböző kőzettani jellegű krinoideás mészkövek eltérő földtani korát. így először állapította meg a krétaidőszaki képződmények jelenlétét a tatai Kálváriadombon. 10. Liff a A. munkáiban olvassuk először, hogy a daclisteini mészkő a mai i felfogásnak megfelelően a triász időszak keretébe beillesztett raeti emeletben képző- dött. Részletesebben tárgyalja a jura időszaki képződményeket is. Középső liász, dogger és titon képződményeket különböztet meg. Megemlíti a kréta időszaki szürkészöld krinoideás mészkövet és részletesen tárgyalja a Tata környéki pannóniai képződmé- nyeket. 1 1 . 1909-ben jelent meg Koch N. kiváló munkája, amely mindmáig legkitűnőbb összefoglalója a tatai Kálváriadombra vonatkozó földtani ismereteinknek. Különösen a jura időszaki képződmények faunáját vizsgálta behatóan. Ennek alapján az alsó és a középső liász, alsó és felső dogger, valamint a maim- és titon-képződmények jelen- létét mutatta ki. Viszonylag gazdag faunát közöl a kréta krinoideás mészkőből is, ami- nek alapján a krinoideás mészkő alsó neokom kora mellett foglal állást. A települési viszonyók bemutatására egy a Kálváriadombot K-Xy-i irányban metsző szelvényt közöl. A később megjelent munkákra az jellemző, hogy nem az egész terület összefog- laló jellegű ismertetését adják, hanem bizonyos meghatározott kérdések részletes meg- oldására irányulnak. így : 12. Somogyi K. később újra feldolgozta a krétaidőszaki képződményekből kikerült faunát és arra a következtetésre jutott, hogy a Kálváriadomb krétaidőszaki krinoideás mészköve a valangini, liauterivi, barrémi és apti emeleteket egyaránt magába foglalhatja. 13. Kulcsár K. a Gerecsehegvség középső liász korú képződményeinek vizsgálatakor újravizsgálta a Koch N. által gyűjtött tatai faunát is és megerősítette annak a középső liász alsó részébe való tartozását. Érthetetlen azonban, hogy a tatai középső liász jellegzetes krinoideás mészkövét miért emlegeti braclúopodás fácies néven 14. Schréter Z. és Kormos T. a tatai forrásmészkő földtani vizsgálatát végezték el. Munkájukról egy rövid előzetes közleményt adtak ki ; majd Schréter Z. egy összefoglaló részletes munkát is kiadott. 15. Kormos T. a mésztufa közé települő löszrétegből és a közvetlenül fölötte lévő mésztufából jégkorszaki gerinces-maradványokat és egy ősemberi telep késői moustérien jellegű kultúrára valló nyomait találta meg. Megállapítja, hogy a hévforrá- sok feltörése már a pliocén végén kezdetét vehette. 16. Horusitzky H. a »Tata és Tóváros hévforrásainak hidrológiája és köz- gazdasági jövője« címen adta közre értékes és érdekes munkáját 1922-ben. 17. Boros Á. több dolgozatában foglalkozott a tatai Kálváriadomb mész- tufaösszletének mohaeredetű fáciesével. Megállapította, hogy itt jelentékeny rétegek vannak olyan mésztufából, amely tisztán és jól kivehetően mohák közreműködésével képződött. Meghatározása szerint a tatai mésztufának ezek a rétegei majdnem kizárólag a Borbnla tophacea bekérgezett mészmaradványaiból állanak. Elvétve a Cratoneurum commutatum is előfordul. Fíilöp : A tatai mezozoos alap hegy ségrög földtani vizsgálata 311 18. Elődeink munkáinak seregszemléjén meg kell említe- nünk egy olyan szerzőnek a dolgozatát is, aki ugyan nem volt geológus, de a felsorolt szerzők többségének barátja, lelkes mun- katársa, Tata történetének kiváló ismerője és szakírója : D o r n y a i Béla. Számunkra legtöbbet nyújtó munkája : Tata Tóváros hő- forrásai és közgazdasági jövőjük«. Ezzel lezárult azoknak a kutatóknak • a sora, akik mun- kájuk eredményét az irodalomban közölték és így a földtantu- domány művelőinek közös kincsévé tették. Az élet azonban nem áll meg, új feltárások új adatokat szolgáltattak a Kálváriadomb földtani felépítésére vonatkozóan, — a föidtani szemlélet is sokat fejlődött Koch X. összefoglaló munkájának megjelenése óta. Mindez megérlelte a kérdés újra vizsgálat át és egy új szintézis gondolatát. II. Rétegtani rész Triász A tatai Kálváriadomb földtani felépítésében résztvevő és a felszínen tanulmányozható legidősebb kőzet a felső triász korú dachsteiiú mészkő. Ebben a korábban egyhangúnak tekintett vagy nem kellő módon részletezett rétegösszletben beható vizs- gálattal igen változatos kifejlődéstípusokat lehet megkülönböz- tetni. Tömött-egynemű, sávos-márgás, breccsiás szövetű mikro- faunát vagy Megalodusokat bezáró rétegek váltakoznak egy- mással. Az uralkodóan világosszürke rétegek között sárgák és rózsaszínűek is vannak. A rétegek változó vastagsága pedig a fenti jellemvonásokat létrehozó üledékképződési viszonyok időbeli alakulásáról ad számot. J a k u c s L.-né, aki először vizsgálta a dachsteini mész- kőösszletet a fenti szempontok szerint, ezeket a jellegeket a réteg- összlet tagolására használta fel. A tajai Kálváriadomb 1. sz. kő- fejtőjében feltárt dachsteini mészkő rétegösszlet vizsgálatával ezért a fentiek értelmében nemcsak a tatai mezozóos rög elő- deinktől megalkotott tudományos képéhez adunk tij színeket, hanem az összehasonlító vizsgálatok számára is felhasználható anyagot ( 1 . ábra) . A Kálváriadombon megfigyelhető legfontosabb kőzettípusok a következők : 1. Szürkésfehér tömött mészkő. Sem makroszkópos, sem mik" roszkóppal felismerhető szerves maradványokat nem tartalmaz. Fi" nomszemcsés szöveten kívül más szerkezeti vagy szöveti jelleget nem mutat. Alárendelten jelentkezik a rétegsorban. 2. Világosszürke, kalcitpettves (foraminiferás) mészkő. Va- dász professzor felhívására M a j z o n L. részletesen vizsgálta a Ger ecsehgyá. -bői származó hasonló kőzettípusnak átkalcitosodott mikrofaunáját és ennek alapján új Foraminifera fajokat határozott meg. Igen elterjedt kőzettípus. A feltárt rétegösszlet fő tömegét alkotja. 3. Megalodus-tartalmú világosszürke mészkő. Rendszerint apró kalcitpettyeket is tartalmaz. A Megalodusok szabálytala- nul vannak beágyazva a rétegekbe, és héjukat legtöbbször vörös mészkőanyag helyettesíti. 4. Szürkefoltos mészkő. Világosszürke alapanyagban söté- tebb szürke foltok helyezkednek el. Kalcitos erek hálózzák át az egész réteget. A Kálváriadombon csak egyetlen 80 cm vastag réteget alkot. Xr O G> Ö O • a o Cí C> c? o o IÜJJL l ■ 7. ábra 2 l'öldtuni Közlöny Cu O} r\j ro rso <-u Co o> C_o Ní o-j O) f\i 312 Földtani Közlöny 84. kötet 4. füzet 5. Sárgasávos mészkő. Sárga-fehér, hullámos lefutású sávok könnyen felismer- hetővé teszik ezt a kőzettípust. Kalcitos pettyek és foszlányok is gyakoriak benne. Az alább leírt breeesiás szövetű és lilás-vörös színű kőzettípusokkal rendszerint együt- tesen található, illetve azok felé átmeneteket mutat. 6. Breeesiás szövetű mészkő. Világosszürke alapanyagban apró sötétszürke, szög- letes foltok figyelhetők meg, amelyek a kőzet breeesiás jellegét adják. Néha az egész réteg sötétebb színű lilás-vörös árnyalatúvá válik, amely önálló kőzettípusként is előfordul. Egyes rétegek között vékony zöld agyagsáv figyelhető meg. Feltűnő, hogy ezek a rétegközök mindig igen egyenetlen, szabálytalan lefutásúak. A fekvő és fedő réteg- lapok egyaránt kimart, kioldódott felületet mutatnak. Ezt a jelenséget mindenképpen utólagosan létrejöttnek, epigenetikusnak tartom, és az üledékképződés során a rétegek- ben keletkezett pirít utólagos bomlására vezetem vissza. Ezt a véleményt támogatja az a megfigyelés is, hogy a zöld agyagsávokkal kapcsolatos rétegekben gyakran figyel- hetünk meg el nem bomlott pirít kristály okát, másrészt a zöld agyagos mészkő kénúai elemzése során, 1,91% S04-tartalom és 1,92% Fe-tartalom volt kimutatható. Fe2('):1 — + AI3O3 összesen 3,27%. A pirít bomlásával — úgy gondolom — - a kimart-kioldott réteglapok keletkezése teljesen megmagyarázható ; — a zöld agyag anyagának kelet- kezése csak részben, illetve annak a lehetőségnek a fenntartásával, hogy az üledékkép- ződés közben már a mészkőképződéstől eltérő viszonyok léptek fel átmenetileg, amely- nek során már elsődlegesen is ülepedhetett le agyag a tengermedencében. A fentebb ismertetett kőzettípusok és zöld agyagsávok, a mellékelt rétegszel- vényen feltüntetett módon építik fel a Kálváriadombon tanulmányozható dachsteini" mészkő rétegösszletet. (1. ábra.) Feltűnő jelenség a szürkésfehér mészkövet átjáró nagyszámú vörös liasadék- kitöltés. Ezek néha fél méter vastagságot is elérnek és triász-liász mészkő törmelék- anyagot is zárnak magukba. Máskor vékony repedések mentén az egész rétegösszletet behálózzák és a Megalodusok héjanyagát is kiszorítják. A kitöltő vörös-agyagos mészkő- anyag kisebb részben az alsó liász világos vörös mészkő anyagával megegyező képződ- mény és azzal egvidőben keletkezett repedéskitöltés ; — nagyobb része annál fiatalabb és az alsó, sőt a középső liász krinoideás mészkő rétegeit is átjárja. Keletkezése a tekto- nikai igénybevétel hatására felszínközeiben ridegen viselkedő mészkőanyag töréses szerkezetének kialakulására vezethető vissza. Erre a jelenségre még a szerkezeti jellegek tárgyalásánál visszatérek. Külön figyelmet érdemel a dachsteini mészkőösszlet legfelső rétege, amely fölött megegyező módon, de eltérő kőzetanyaggal és szervesmaradvány tartalommal települ, az alsó liász brachiopodás mészkő (XLII. tábla, 1.). Ez a Gerecsehegységben általánosan elterjedt, különleges eredetű üledékhiány jellegzetes módon észlelhető a tatai Kálváriadombon is. A félbevágott Megalodusok a legfelső dachsteini mészkőrétegnek a réteglappal párhuzamos, még ismeretlen mértékű lepusztítását jelentik. Az alsó liász mészkővel kitöltött repedések — melyekben Rhyn- chonplla típusú brachiopodát is találtam ; — a dachsteini mészkőnek az alsó liász üledék- képződés megindulása előtti szerkezetváltozását bizonyítják. A fenti jelenségek keletkezése úgy’ képzelhető el, hogy a tenger árapály övéig kiemelkedett dachsteini mészkőfenéken további üledékképződés nem történt, és csak később, az alsó hász folyamán végbement süllyedés révén indult meg újra az üledék- képződés. Végeredményképpen tehát vizsgálataim eredményeit két pontban foglalhatom össze: 1 . A tatai Kálváriadomb dachsteini mészkő rétegösszletében egymástól jól megkülönböztethető kőzettípusok vannak. 2. Az alsó hász mészkő üledékhiánnyal települ a felső triász dachsteini mészkő rétegösszlet egyenletesen lepusztított felszínén ; amit azzal magyarázhatunk, hogy az árapály zónájába jutott dachsteini mészkőből álló medencefenéken a további vegyi üledékképződés megszakadt és a mészkőben kioldásos és hasadékképződéses pusztulást folvamatok voltak. Fiilöp : .4 tatai mezozóos alaphegységrög földtani vizsgálata 313 Jura A dachsteini mészkő fölött megegyező módon, de üledékhiányra valló éles határral, eltérő anyaggal és szervesmaradvány tartalommal települnek a juraidőszak rétegei. Jelenleg Szabó I. aspiráns részletes iijra vizsgálat keretében dolgozza fel eze- ket a képződményeket, ezért részletes földtani vizsgálatukat nem végeztem el. Mun- kám során azonban, — különösen az alaphegységrög szerkezetének vizsgálatakor — olyan tények birtokába jutottam, amelyek fontos kérdésekben módosítják vagy ki- egészítik K o c h X. megállapításait és így a folyamatban lévő vizsgálat számára is tám- pontul szolgálhatnak. Az alsó és középső liász képződmények kőzetanyagára, településére, rétegtani helyzetére vonatkozó megállapításaival egyetértek. Bizonyítottnak látom vizsgálatai ÉK 3 m 2. ábra nyomán az alsó és felső dogger-.malm- és titon-képződmények jelenlétét is a Kálvária- domb földtani felépítésében. Módosítanom kell azonban — éppen a további vizsgálatok érdekében — a középső és felső jura képződmények településviszonyaira, illetőleg egyes emeletek és szintek képződményeinek hiányára vonatkozó feltevéseit. Idézett munkájának 9. oldalán az alsó dogger rétegekkel kapcsolatban ezeket írja : »Azokat a bamavörös mészköveket soroltam ide, melyek a Kálváriadomb terü- letén a középső liász korú krinoideás mészkő fölött néhány kis foltban észlelhetők. « »Kis darabon föltárva a déli kőfejtő déli oldalán a középső liász mészkövekre települve találjuk őket, ezenkívül a kőfejtő előtti városi kút felé néhány lépésnyi területen szin- tén fölületre bukkannak. Határukat a kút felé vékony tűzkőréteg jelzi, amely fölött már a neokom mészkő következik. « »A felső dogger csak egyetlen ponton, a rendház kertjének sarkánál ész- lelhető, hol a középső liász mészkövekre települ. « Az idézett állásponttal szemben határozottan megállapítható, hogy az említett és Koch X. munkájában felsorolt összes többi esetben, nem településbeli egymás- 314 Földtani Közlöny 84. kötet 4. füzet fölöttiségről, hanem tektonikus érintkezésről, töréses elmozdulással létrejött egymás- mellettiségről van szó. Feltárásokkal ellenőrzött megfigyeléseimet és a déli kőfejtőben készült fényképet mellékelten közlöm (2. ábra). A középső liász krinoideás mészkőnél fiatalabb jura képződmények viszonylag igen kis területen való megjelenése ezeknek csekély vastagságával és kevésbé ellenálló voltával magyarázható. Másrészt a rétegek közel vízszintes települése miatt arra sincs mód, hogy az ellenállóbb képződmények között a felszín metszési síkjában megjelen- jenek. Ezért csak a meredek törési síkokkal határolt, keskeny árkos vágj- lépcsős szer- kezeti formákkal kapcsolatban a határoló nagyobb ellenállá- sú kőzetek védelme mellett maradt fenn egy-egy foszlányuk. Az eddigi faunagyűjtés is sok kívánnivalót hagyott maga után. Az sincs kizárva, hogy a jelenleg hozzáférhető rétegösszletben is feltété- aph krinoideás mészkő túzkőkavicsQS faunás alapréteg JlJ T apti krinoideás mészkő utas vörös mészkő fr tó ji é n CpeflH MenoBbix oőpa30BaHHH, HaxoAflmnxcH b ropax Tepeqe h BepTem— BanoHb, TOBHbiH reojiornqecKnn B03pacT kphhohahofo n3BecTH«Ka eme He őmji n3BecTeH. OnpeaenHH 4>ayny, coópaHHyio b hhjkhcm ropK30HTe MenoBbix c.ioeB, hx B03paer, b npeaejiax reojionmecKoro H3yqeHHH rubiőbi, 0Ka3ajicn anTCKHM, BMecTe c kphhohahmm H3BecTHHK0.M .MejiOBoro B03pacTa rop BepTem h BaKOHb. CjieaoBaTejibHO, HeoöxoflHMO HOBoe n3yqeHne oőpa30BaHHii CpeaHHx Top TpaHcaaHy6nn cpeAHe.MejiOBoro B03pacia, Tan Kan ohh 3ajieraioT TpaHcrpeccHBHO Haa -MejioBbiM kphhohahh.m H3BecTHHK0.M. 3Ta TpaHcrpecciiH, nan H3Becrno, Haqajiacb b Haqa.ie anTa. Examen géologique de la motte mésozoique de Tata pár J. FÜLÖP Panni les formations crétacées des montagnes Gerecse et \'értes- Bakony l'áge géologique du ealeaire á Crinoi'des de la motte mésozoique de Tata n’a pás encore été précisée. La fauné recueillie au cours de l’étude géologique de la motte de Tata, dans le niveau inférieur des couches du Crétacé, a révélé l’appartenanee du ealeaire á l’Aptien, comme celle du ealeaire á Crinoídes des montagnes Vértes et Bakony. Cela rend nécessaire la revisiou des fonnations crétacées moyennes de la Montagne Moyenne de Trans- danubie, parce que celles-ci sont situées en transgression sur le ealeaire á Crinoídes du Crétacé, et cette transgression a commencé, selon les données de la littérature, au eommencement de l’Aptien. A BAKONYBÉLI GLAUKONITOS TERÜLET FÖLDTANI ÉS KÉMIAI VIZSGÁLATA * FÜI.ÖP JÓZSEF— UBOR OSZKÁR— MEISEL JÁNOS (XLY. táblával1! I Az új kormány program mezőgazdaságfejlesztő célkitűzése lendületet adott az ásványos eredésű műtrágyák kutatására. A kányahegyi kálitrachit sikerrel folyó műtrágya kísérletei mellett glaukonitos kőzeteink újra vizsgálat a is szükségessé vált. Különösen a Bakonybél község területén felszinrebukkanó glaukonitréteg vonta magára különböző kutatóintézetek és szakemberek figyelmét, nagy glaukonittartalma és látszó- lag nagy vastagsága miatt. Korira K., aki a Pénzügyminisztérium megbízásából 1948 tavaszán tanulmányozta hazánk glaukonitos kőzeteit, összefoglaló munkájában (Magyarországi glaukonitos üledékek. Bányászati és Kohászati Lapok 1949.) a követ- kezőket írja : »A felső eocén agyagban és agyagos márgában rendkívül nagy glaukonittartaimá szint alakult ki Bakonybél, Kőrisgyőrpusztá, Kisgyón környékén. A legtanulságosabb feltárása Bakonvbélen a szerszámkészítőgyár mögött van, melyet Bertalan K. írt le először. A glaukonitos, kissé homokos, márgás agyag diszkordánsan települ a szinte mészkőkeménységű őrt ophragminás márgára. Mintegy 3 m vastagságú. E szint nyomozását a mediterrán kavicstakaró akadályozza. A szinten belül a glaukonit eloszlása egyenletes, 35 — 40°ó-os«. /. ábra. Bakonybél, Szöllősgyép földtani szelvénye 1. Xummulina perforátás mészkő. 2. tömött mészkő gyéren nummul inakkal , 3. nununulina millecapu- tos márga, 4. glaukonitos máiga, 5 orthophragminás-nummulinás márga. 6. miocén kavics, 7. lösz A helyszínen végzett földtani vizsgálataink eredménye, hogy a terület részletes térképének elkészítése mellett glaukonitelőfordulás mennyiségi és minőségi kérdését tisztázta. A területet É-on és Ny-on a felső triász fődolomit és dachsteini mészkő ha- tárolja, Bakonybéltől É-ra az ú. n. Kövesbörcön 3 kőfejtőben vékonypados, jól réteg- zett dolomit van feltárva. Feltűnően meredeken hajló rétegeit (320 55) számos törési sík járja át, részben a peremtöréssel párhuzamosan, részben arra merőleges (310—130 és 220 — 40°) irányban. A törésvonalak mentén különleges mállási folyamatként porló dolomit mutatkozik. A szürke dolomitrétegek közé sárgasávos dolomitpad is települ, amely a kisebb elmozdulások fölismerésében jó vezető réteg. Bakonybéltől keletre és dél felé a glaukonitos szint feküjét alkotó nummuliuás mészkőből álló dombok képezik kutatásunk határát. Ezekkel a középső eocén képződmé- nyekkel Bertalan K. dolgozata foglalkozik (Bakonybél környékének eocén kép- ződményei. Földt. Közi. 1944 — 45.). A községtől közvetlenül délre az ú. n. Szöllősgyepen a középső eocén fiatalabb képződményei és a felső eocén képződmények is megtalálhatók a perforátás márgától Fiilöp— Libor— Meisel : A bakonybeli glaukonitos tér. földtani és kémiai vizsg. 327 a glaukonitos réteget fedő agyagig. Ennek a rétegsornak kézi szintezővel felmért szelvényét az 1. sz. ábra tünteti fel. A Szöllősgyepen felszínrebukkanó glaukonitos réteg és annak közvetlen környéke képezi azt a területet, ahol ipari szempontból is számításba vehető a glaukonit mennyisége. Az É felé dőlő eocén rétegsor fedő képződményeként 800m2 területen állapítottuk meg a glaukonitos márga jelenlétét. A fúrásokkal feltárt glaukonikos márga mennyiségét 2000 tonnára becsüljük. Legnagyobb vastagsága a lemélyített fúrásokban 1,1 m. Dél felé a települési helyzet követ- keztében megszűnik, észak felé pedig a falu alá húzó- dik, ahol egy közeli utcában a rátelepülő vastag lösz és kavics alatt 7 m-es fúrással még nem értük el. Kelet felé a vastag (kb. 4 — 5 m) miocén kavicstakaró akadályozta a ku- tatást, a Cigánysor végén azonban már ismét a fekü numrnu- linás-lithothamniumos mészkő bukkan a felszínre. Másodlagos fekvőhelyen, a feltárástól Xy-ra emelkedő domb tetején is megtaláltuk a glaukonitos agyagot a mio- cén kavicstakaró alján, a nummulinás-lithotliamniumos mészkő felszínén, mintegy 20 cm vastagságban. Itt erősen t szennyezett, agyagos-kavicsos rétegben mutatkozott. Korim K. és Bertalan K. a glaukonitos márga diszkordáns települését hangsúlyozzák a középső i eocén főnummulinás mészkőösszlet és a felső eocén Nummu- lina millecaputos márga és ortophragminás márga felett. ! Bertalan a glaukonitképződés előtt a felső eocénben j rövidebb tartamú terresztrikum létezését tételezi fel, míg K o r i m K. a »diszkordáns települést« tengeralatti lepusz- títással magyarázza. Ezzel ellentétben mégis mindketten j a tenger kimélyülését is említik. Részletesebb megfigyeléseink szerint, a glaukonit már a Xununulina millecaputos márga alatti tömött mészkő j felső részében megjelenik, azután felfelé mind gyakoribbá t válik, végül a makrofaunát már nem tartalmazó glauko- j nitos agyagmárgába megy át, ami felett szürkésfehér szá- razföldi eredésű agyag települ. Az ortophragminás márgáig a fauna fokozatos átmenetét az egyes szintekbe már Ber- talan is említi. Ehhez csak azt kell hozzátennünk, hogy a glaukonitos réteg felé is fokozatos átmenetet figyeltünk meg. A rozsdabarna színeződés sem pirít bomlására vezet- hető vissza, hanem utólagos réteglapok menti, de még gyakrabban törések, litoklázisok mentén létrejött kiválási jelenség. Szintálló módon nem jelentkezik. A glaukonitos réteg fedőjét diszkordáns telepü- i lésű szürkésfehér szárazföldi agyag alkotja,- amelynek 1 egyenetlen felületére a miocén kavicstakaró települ. Anya- gában a helyi eocén mészkőkavicsok mellett kvarckavics, 3 triász és kréta mészkőkavics, permi homokkőkavics és .( andezitkavics voltak megfigyelhetők. A Kövesbörcön (Ba- konybéltől északra) 330 m magasan még miocén kavics- foszlányokat találtunk. A peremtöréstől délre a miocén , kavicstakaró ma már mélyre süllyedt és ezeknek a miocén j utáni mozgásoknak az emlékét őrzik a törési zónában ;(i található elnvírt és újra összeforrasztott kavicsok. (XLY. tábla 2., 3.) A Holománv oldalában is kb. 330 m magasságban figyelhető meg a miocén kavics legmagasabb szintje. Itt a abráziós alapkonglomerátum is előfordul. A medence felé j. eső részeken itt is jelentős kimozdulást észlelhetünk a miocén kavicsrétegeken (120/30°). (XLV. tábla 1.) A begyűjtött andezitkavicsokat Kubovics I. vizsgálta meg. Megállapította, hogy mindhárom kavics amfi- bolandezit típusú. Ezen belül lényeges különbség mutat- I 3 I i. ki tani Közlöny 2. ábra. Földtani szelvény Bakonybéltől közvetlenül délre kavics. 3. orthophragminás-nummulinás márga, 4. glaukonitos márga, 5. nummulina millecaputos márga, 6. tömött mészkő gyér nummulinákkal. 7. főnummulinás mészkő 328 Földtani Közlöny 84. kötet 4. füzet kozik az egyes kavicsok között a kőzet alapanyaga, valamint a porfiros elegyrészek százalékos megoszlása között. Integrációs asztallal történt kimérés alapján a következő értékek adódtak : 1 I II III Alapanyag 67,75% 49,30% 60,73% Plagioklász 24,90% 40,15% 28,09% Amfibol 7,35% 10,55% 5,06% Pirit.. — — . 6,12% Eltérés mutatkozott a plagioklászok méretében és megjelenési formájában is. Lényeges különbség volt tapasztalható az amfibolkristályok átalakulásának mértékében, valamint az egyes kavicsok biotit és pirittartalmában. Mindezek alapján valószínűnek tarthatjuk, hogy a bakonybéli miocén kavicstakaróból begyűjtött andezitkavicsok különböző vulkáni anyagszolgáltatás termékei. A Kövesbörctől délre Bakonybél egész területén vastag lösztakaró fedi az idősebb képződményeket. A Szöllősgyepen már vékonyabb foszlányok alakjában található, a magasabb pontokon pedig hiányzik a lösz. II , Az irodalomban szereplő adatok arra mutattak, hogy a glaukonit felhasználá- sának többirányú gyakorlati jelentősége van. (A. G. Betechtin: Lehrbuch dér Mineralogie) . Mint káliumtartalmú ásvány, műtrágyaként talajok trágyázására alkalmas. Glaukonit koncentrátumok — egyéb zöld festékekkel szembeni előnyeik miatt (sav, lúgállóság, nem mérgező sajátság) — olcsó, zöld festékek előállítására alkalmasak. A glaukonit ioncserélő képessége miatt előnyösen felhasználható vízlágyítószer- ként is. A hazai előfordulású glaukonitok ilyenirányú tulajdonságainak vizsgálatát 1954 februárjában kezdtük el. A bakonybéli előfordulás dús glaukonittartalma miatt jó vizsgálati anyagnak mutatkozott, ezért ebből előzetesen mintát vettünk, melyet az ELTE Kémiai Technológiai Intézetben kémiai vizsgálatoknak vetettünk alá. Az előzetesen begyűjtött átlagmintát megőröltük, az őrlemény szitaelemzését az alábbi táblázat mutatja. Részleg sorszám Szita jellemzője Részleg szemcseméret szerinti százalékos összetétele mm szitaszám (DIN szabv.) i. 0,20 + 900 24,00 2. 0,20 —0,15 - 900 -f 1600 9,00 3. 0,15 —0,12 — 1600 -f 2500 12,00 4. 0,12 —0,102 —2500 + 3600 12,87 5. 0,102—0,088 —3600 + 4900 9,75 6. 0,088—0,06 —4900 -j- 10000 14,35 7. 0,06 alatt — 10000 17,95 99,92 A minta glaukonit tartalma 45 — ;50%-ra volt becsülhető. A fenti szemnagyságú őrleményt vizes ülepítéssel 60 — 65%-ra lehetett dúsítani. Igen jó dúsítási eljárásnak mutatkozott a fenti őrleményre vonatkozóan az általunk kidolgozott következő eljárás : keverés közben kb. 5 n sósavat adtunk a mintá- hoz mindaddig, míg az észlelhető élénk pezsgés és habzás megszűnt, majd a sósav le- reagálása után ülepítettünk, a keletkezett sósavas oldatot és csapadékot leöntöttük. Ezt követően a csapadék alatti dúsítványt vízzel, felkeverés után többször dekantáltuk. Ezzel az eljárással glaukonitra nézve mintegy 95 — 97%-os dúsítványt nyertünk. Fiilöp — L’bor — Meisel : A bakonybéli glaukonitos ler. földtani és kémiai vizsg. 329 Az eredeti őrlemény kémiai elemzése a következő : Izzítási veszteség 14,55% Si02 44,31% Fe2Ö3 12,26% FeO 1,10% A1203 . . . 5,56% CaO 14,79% MgO 2,05% K20 5,45% Xa20 0,35% P2Os 0,12% Mn nyomokban 100,54% Mint a fenti analizisből látható, a vizsgált minta eredeti formájában is elég magas K20-tartalmat mutatott. Ezen kívül — habár csekély mennyiségben — - foszfort is tartalmaz. A K20-tartalom a minta glaukonit tartalmának dúsításával 7,0 — 7,5%-ra volt emelhető. Az eredeti őrlemény pH-értéke üvegelektródával mérve : vizes kivonatban 8,28 n KCl-os kivonatban 7,86 Kísérleteket végeztünk a hazai előfordulású glaukonit vízlágyító * képességének vizsgálatára vonatkozóan. A bakonybéli glaukonit Jdúsítványból oszlopot készítve 10%-os NaCl-oldatot bocsátván át rajta, glaukonit tartalmát nátriumglaukonittá ala- kítottuk át. Az így előkészített oszloppal igen jó hatásfokú vízlágyítást tudtunk elérni. A 13,8 német keménységi fokú csapvizet már az oszlopon történő egyszeri átbocsátás után is néhány tized német keménységi fokúvá tudtuk lágyítani. Aktivált glaukonit - koncentrátummal történő lágyítási kísérleteink — különösen az átbocsátott víz csekély mechanikai szennyeződését illetően — még jobb eredményeket mutatnak. A glaukonit-aktivátumok eddigi méréseink alapján mutatott ioncsereképessége is alátámasztja előbbi adataink helytállóságát. Ez irányban további kísérleteink folyamatban vannak. A glaukonit-festékként való alkalmazhatóságánák vizsgálatát a Lakk- és Festék- ipari Kutató Laboratórium végezte el az általunk rendelkezésre bocsátott dúsított glaukonittal. Az eddigi vizsgálatok a glaukonitnak mint színezékhordozónak falfesték- ként való alkalmazhatóságára vonatkoztak. Ennek alapján megállapítható volt, hogy a glaukonit-dúsítvánv a jelenleg használatban lévő »fehér tufával« szemben a bázikus festékeket nagyobb mértékben és szilárdabban köti meg. Ennek oka az, hogy a glaukonit - ban lévő ferroszilikát — ellentétben a vulkáni tufával — kemoszorpció útján kapcsolja a bázikus színezékeket. A glaukonit dúsítvánvról a színezék alkohollal nem oldható le, míg a tufáról igen. A tufával történt összehasonlító vizsgálat alapján megállapítható volt, hogy a glaukonit sajátságai általában jobbak, mint a tufáé. Különösen vonatkozik ez a fény- állóságra: a glaukonittal készült falfestékek lényegesen jobb tulajdonságot mutattak, mint a tufával készültek. Ez utóbbi követelmény pedig a falfestékek készítése szem- pontjából a legfontosabb. Az ELTE Növényélettani Intézete vizsgálatokat kezdett el az anyag műtrágyá- zásra való alkalmazhatóságának szempontjából. Az eddigi tapasztalatok alapján a be- állított vízkultúrák pozitív eredményt mutatnak. Már egy hét elteltével és a továbbiak során is szemmel látható különbség mutatkozott a glaukonitos kultúrák javára a többi beállított kultúrával szemben. A további vizsgálatok ez irányban is folyamatban vannak. 3* 330 Földtani Közlöny 84. kötet 4. füzet Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a bakonybéli glaukonitelőfordulás nagy területek műtrágyázására ugyan nem elégséges, az eddigi eredményeink azonban azt mutatják, hogy ezen glaukonit-előfordulás egyszerű dúsíthatósága núatt vízlágyító- ként, adszorbensként jól felhasználható. Ilyen hasznosításra az előfordulás mennyiségileg is kitermelésre elégségesnek mutatkozik. Emellett — a laboratóriumi biológiai kísérletek elvégzése után — az előfordulás közelében lévő állami gazdaságban a mezőgazdasági nagyparcellás kísérletekhez nyersanyagforrásként szolgálhat. Eddigi eredményeink alapján folytatni kívánjuk hazánk további glaukonit- előfordulásainak feltérképezését, az előfordulások tulajdonságainak vizsgálatát és a nemzetgazdaság szempontjából való felhasználásának lehetőségeit. TÁBLA MAGYARÁZAT XLV. tábla 1. Eredeti helyzetükből kimozdított íiúocén konglomerátum padok. 2 — 3 Törési zónában elnyírt és újra összeforrott miocén kavicsok. ONCOPHORÁS RÉTEGEK A SALGÓTARJÁNI KŐSZÉNMEDENCÉBEN CECHOVIC VSEVOEOD és IIANO VLADIMÍR (Praha) A dél-szlovákiai bamakőszénmedence 1946. évi geológiai felvétele alkalmával Modry Kamen (Kékkő) község környékén a kőszén fedőjéből kerültek elő Cardiumokkal és Limnocardiumokkal együtt Oncophorák is. (Ö echovic 1948.) A későbbi felvételek alkalmával sikerült az oneophorás rétegeket nagyobb területen megtalálni. Rétegtani helyzetükkel és keletkezésükkel Cechovic (1952, 1954) munkája foglalkozik. Az oneophorás rétegek Dél-Szlovákiában való jelenlétének bebizonyítása után felmerült a kérdés, vajon ez a kifejlődés nincs-e meg másutt is a Kárpát-medencében, elsősorban a salgótarjáni területen, amelynek földtörténeti kifejlődése közös a dél-szlová- kiaival. A régebbi magyar földtani irodalom tanulmányozása alapján arra az eredményre jutottmik, hogy a dél-szlovákiai oneophorás rétegek ekvivalensei a salgótarjáni barna- kőszénmedencében a »cardiumos rétegek« lehetnének. Ezt a nézetet fejtette ki egyi- künk (C e v h o v i c) Prágában a Földtan-Ásványtani Társaság 1953. április 27-i ülésén. Az összehasonlítás a következőkkel volt megokolható : 1. Az oneophorás és a cardiumos rétegek a két medencében körülbelül azonos rétegtani helyzetűek. 2. Faunatársaságuk (biocönózis) igen jellegzetes, uralkodóan Cardimnokból. 3. A Cardiumok teljes hasonlósága. Az említett rétegekben mindkét medencében uralkodóan fordul elő a Cardium ( Cerastoderma ) edulis var. arcella Duj. 4. A Cardiumok a dél-szlovák medencében is gyakran olyan nagy tömegben fordulnak elő ezekben a rétegekben, hogy jelenlétükkel teljesen elnyomják az oncophorá- kat, tehát inkább »cardiumos« rétegeknek nevezhetők. A kifejtett nézetek alapján elhatároztuk, hogy az 1953. évi magyarországi tanul- mányutunk alkalmával áttanulmányozzuk a »cardiumos rétegek« faunáját. A rétegek faimájának revízióját Schréter Z., Csepreghyné Mez- nerics I. ésBartkó L. magyar geológusok közreműködésével végeztük el. A Magyar Állami Földtani Intézet gyűjteményében a salgótarjáni cardiumos rétegek mintáiban Schréter kollégával a Cardiumok között megtaláltuk az Oncopho- rákat is. Úgyszintén a Magyar Nemzeti Múzeum Föld- és Őslénytárának gyűjteményében Csepreghynével sikerült Oncophorákat találnunk a cardiumos rétegmintákban. Végül B a r t k ó kollégával a salgótarjáni medencében a cardiumos rétegek lelőhelyein Piliny környékén és Szécsényfelfalutól északkeletre szintén találtunk néhány Oncophorát a Cardiumok között. Az Oncophorák ezeken a lelőhelyeken lenyomatok és díszítéses kőbelek alakjában fordulnak elő, ennek ellenére azonban jól felismerhetők a teknő alakja és az elülső záróizmot szegélyező borda alapján. Az Oncophorák itt is az ismert cardiumos és limnoeardiumos biocönózisban fordulnak elő. 332 Földtani Közlöny SJ. kötet /. füzet Őslénytani leírás VEN ERID AE, ONCOPHORA RZEHAK 1883 Oncophora socialis Rzeliak A díszítéses kőmagokon és lenyomatokon csak növedékvonalak és a. jellegzetes borda látható, amelyik az elülső izom rögzítésére szolgált. A borda eláll a teknő búbjának elülső részétől és ferdén előre metszi a teknőt. A teknő 2 3 magasságban végződik. A teknő elülső része rövid és lekerekített. A búb, amelyik a teknő harmadában helyezkedik el a rossz megtartás következtében nem jellemezhető. A zárszerkezet, főleg a Veneridákra jellemző harmadik kardinális fog maradványa, szintén nem látható. A teknő hossza 20 — 28 mm, magassága 11 — 15’mnt. Az oldalak koefieiense 20 : 7 — 28 : 9. A meghosszabbodás koefieiense 0,5 — 0,6. Oncophora socialis ilonae nov. subsp. Holotypus (4. sz.) az Uholny prieskum u. p. Tűre. Teplicei gyűjteményében. I, élőhely : . Szécsényfelfalu. Legjellegzetesebb egy balteknő, amelynek alakja különbözik a többi példányoktól. ' A teknő elülső része a normális alakkal szemben igen lapított. Az izomborda lenyomata igen kifejezett és a teknő 3/4 magasságában végződik. A teknő hátulsó része erősen megnyúlt. A zárszerkezet nem látható és a búbrész rossz megtartású. A teknő hátsó részét erős növedékvonal díszíti, amelyik fokozatosan gyengülve átmegy a teknő elülső részére is. -A teknő hossza 30 mm, magassága 13,5 mm, az oldalak koefieiense 29 : 8, a meghosszabbodás koefieiense 0,46. A leírt maradványok alapján nem kétséges, hogy a dél-szlovákiai oncophorás rétegeknek fáciesben és rétegtanilag a salgótarjáni kőszénmedence eardiumos rétegei felelnek meg. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az oncophorás és eardiumos rétegek faxmája mindeddig nincsen őslénytanilag megfelelően feldolgozva. Szükséges a rétegeknek és faunájuknak tanulmányozása és összehasonlítása a többi európai lelőhelyekkel. A Dél-Szlovákiában és a salgótarjáni medencében végzett tanulmányok alapján feltételezzük, hogy az oncoplicrás ( = eardiumos) rétegek a miocén tenger partmenti lagmiáiban ülepedtek le, és a tengeri, parti féciesű pectenes rétegeknek csökkentsósvízi jellegű ekvivalensei. A mélytengeri fáeies a nevezett területeken slires kifejlődésű. Ez a mélyebb tengeri slir a terület nagy részén a mélyben van, vagy le lett tarolva és ma többnyire csak a csökkentsósvízi és parti tengeri rétegek fedőjében látható, mint a későbbi transzgresszió terméke. IRODALOM 1. Cechovic, V. : Nález oncophorovycli vrstiev v panonskej panve, Práce st. geol. ustavu v Bratislave s. 17. 1948. — Őecliovic, V.: Geológia jugoslavenskej ugofnej panvy. Geologické prace Sós. 33. Bratislava, 1952. — 3. Cechovic, V.: Podmi- enky vzniku a stratigrafické postavenie oncophorovycli vrstiev. Geologicky sbomik SAV. Bratislava (in litt) 1954. • Haxoaxa OHKOtJiopoBbix n.iacTOB b wa.ibroTapbHHCKOM yro.ibHOM őacceüHe BceBOJiog WexoBHM h BjiaiHMHp r a h o (flpara) B 1946 i-. ripn reojionmecKOií pa3BegKe hoboio yro.ibHoro öacceiíHa b K)>khoh Cno- BaKHH b oKpecTHocrHx ropoaa Moapbiií Ka.weHb Ha HecKO.ibKiix MecTax öbi.io oöHapy>KeH() najiHHHe naacTOB c OHKOtfiopaMii h Mnorom(cnenm.iMH mc.ikhmh Kap.iuaa.MH h .iH.wHOKapiH- iaMH (B. MexoBHi, 1948 r.). Cecliovic — Hano : Oncophorás rétegek a salgótarjáni kőszénmedencében 333 HeMHoro no3>Ke reonornHecKOH KapnipoBKOH n SypoBbiMH CKBa>KHHa.\ut 6buia ycra- HOBjieHa naomaAb pacnpocrpaHeHHH OHKOtjjopoBbix naacTOB b 10>KHOCJiOBanKOM yroAbnom őacceüHe h 6buin BbicKa3aHbi B3m habi KaK Ha hx cTpaiHrpatJwHecKoe nojioweHiie, Tax h Ha ycjioBHH hx o6pa30BaHHH (B. MexoBm, 1952, 1954 rr.). B CBH3H c 3toh HaxoAKoft y Hac noHBHjiocb npeAnonoweHHe o bo3.mo>khocth 6ojiee mnpoKoro pacnpocTpaHemiH OHKO(J)opoBbix ruiacTOB b MnoueHOBbix OT.io>KeHiiHX flaHHOH- ckoi'o őacceiiHa, r.iaBHbiM oőpa30M Ha TeppuTopHH BeHrpun. FIpn H3yneHHH BeHrepcKOft reoaonmecKoií nnTeparypbi Haiue BHH.MaHHe ocoöeHHO npHBJieKAH »KapAHAOBbie njiacibi« coceAHero LUajibroTapbHHCKoro yro.ibHoro őacceiiHa. H3 3thx nnacTOB BeHrepcia.iy. HaÜAeHHbie Havin OHKOKHOC.ioBaHKoro yro.ibHoro őacceiiHa hbahiotch coBepuieHHO to>k- AecTBeHHbiMH c KapAHAOBbiMii n.iacTa.MH IlIa.ibroTapbHHCKoro yro.ibHoro őacceiiHa. Mbi cHHTae.M, hto OHKO({)opoBbie naacrbi oTjiara.iHCb b aaryHax HH>KHeMHoneHOBoro Mopn, a hx cTpaTurpatjmnecKHM 3KBHBa.ieHT0M hbjihiotch MenKOBOAHbie h npHőpe>KHbie MopcKne 4>auHH c neKTeHHAaMH. Hx rayőoKOBOAHbiM 3KBHBaaeHT0M, ohcbhaho, őyayT uiah- pOBbie naacTbi c őoraToö (jjayHoií OTHaHrcKoro xapaKTepa, őoabmaH nacTb KOTopbix KaK b lÓttCHOCJiOBauKOM, tan h b llla.ibroTapbHHCKOM őacceiíHax őbma pa.iMbrra h OTHeceHa. AZ »ÁTNÉZETES TALAJISMERETI TÉRKÉPEK« FELHASZNÁLÁSA SÍKVIDÉKI FÖLDTANI TÉRKÉPEZÉSBEN FEHÉRVÁRI MIKLÓS Egy terület földtani térképének elkészítéséhez a területről már korábban közölt adatok vagy begyűjtött kőzetminták a megfelelő átértékelés után mindig segítséget nyújthatnak a térképező geológus számára. Ezek a munkák — kéziratok vagy közle- mények — más szempontból értékelhetik a területet, esetleg olyan jellegzetességeit , emelik ki, amelyek első pillantásra nem mindig árulják el összefüggésüket a terület földtani felépítésével. Tartalmazhatnak olyan vizsgálati adatokat is, amelyeket a szerző a munka más irányú célkitűzése miatt földtanilag nem értékelt ki, de egy későbbi feladat megoldásánál értékes segítséget nyújthatnak, és értékeik felfedésével esetleg irányt szabhatnak a további munkák módszertani megoldására vonatkozólag. A Kreybig -féle talajtani térképek, illetőleg a szerkesztésükhöz felhasznált vizsgálati adatok között is megtalálhatók azok a vizsgálati eredmények, amelyek segít- séget jelentenek a földtani térképezés számára. Kétségtelen, értéküket csökkenti, hogy a szerző olyan közlési formát választott, amely mellett a vizsgált anyag pontos helye nem állapítható meg, azonban felhasználhatóságukat ezen hiányosság mellett is igazolta a gyakorlat. A talajismereti térképek színfoltjai különböző kémiai tulajdonságú talajt jeleznek, amelyre a fizikai tulajdonságokat jelző eltérő helyzetű vonalazást rajzolták. Nem ritka azonban, hogy azonos színű (azonos kémiai tulajdonságú) terület, eltérő fizikai tulajdon- ságú jelzést kapott. Ez természetes is, hiszen pl. azonos kémiai jellegekkel bíró kőzet eltérő f elaprózottság, tehát eltérő szemszerkezet esetén más fizikai tulajdonságokat mutat (vízáteresztőképesség, hézagtérfogat, kapilláris emelkedés, konzisztencia határok). Ismert dolog, hogy az üledékes kőzetek fizikai tiüajdonságait befolyásolja azok kémiai összetétele, de a laza üledékek kőzettani megítélése a kőzetanyag szemnagyságainak százalékos megoszlása alapján történik. Az üledékes kőzetek fizikai tulajdonságait tehát elsősorban a különböző szemnagyságokból való összetételük szabja meg, és a kémiai jellegük ezen belül csak variánsokat hoz létre. így aztán megtörténik, hogy a talajtani térképeken az azonos színű folt eltérő fizikai tulajdonságokkal, tehát eltérő földtani jellegekkel bíró üledéket takar. A síkvidéki térképező munkán dolgozó geoló- gusnak pedig elsősorban az üledék kőzettani megítélését kell elvégezni valamilyen vizs- gálati módszerrel. Ezen vizsgálatok alapján jelöl a térképen homokot, löszt, (homok- liszt) iszapot, agyagot, vagy ezek kevert formáját. Miután a Kreybig vizsgálati jegyzőkönyvek tartalmaznak kőzetfizikai tulajdonságokat meghatározó vizsgálati adatokat is, segítséget jelenthetnek egy terület kőzettani felépítésének megítélésében. Ilyen vizsgálat a kapilláris emelkedés meghatározása. Mivel a homok, homokliszt (lösz) agyagban a víz kapilláris emelkedése különböző sebességgel megy végbe, ennek meg- felelően a kapilláris emelkedés út -idő görbéje kőzetnemenként különböző lefutást mutat. 335 Fehérvári : Az »Átnézetes talajismereti térképeké felhasználása Kreybig a talaj vízgazdálkodásának megítélése céljából végezte el a kapilláris emelkedésvizsgálatokat (éppen ezért nem haladja meg a vizsgált minták mélysége az 1,20—1,40 m-t), de az anyag kőzettani megítélésére nem használta fel. Mivel a kapilláris emelkedés adatai a vizsgálati jegyzőkönyvek alapján rendelkezésünkre állanak, a teendő az, hogy a vizsgálati eredményekből visszakeressük a kőzetet, amelyen a vizs- gálatot elvégezték. Ehhez mindenekelőtt ismernünk kell a különböző kőzetekben le- játszódó kapilláris vízmozgás szabályait, vagyis most már grafikusan szemléltetve a kapilláris emelkedés út-idő görbéjét. i Az ábrából közvetlen leolvasható, hogy az emelkedési sebesség azonos anyagon belül is időben változik, de kőzetenként is eltérő. Homok esetén kezdetben igen nagy, majd hamarosan a vízszintes aszimptóta felé közeledik. Homokliszt esetén (D 0,1 — 0,02 mm) a kezdeti gyors emelkedés tovább tart, mint a homoknál, s az emelkedés magassága is meghaladja a homokét. Agyagban lassú a kapilláris emelkedés, de a legnagyobb magas- ságot éri el. Kreybig vizsgálati jegyzőkönyvében 5, 20, 100 órára kapunk adatokat a kapilláris emelkedésre, tehát az idő és az emelkedési magasság ismeretében a kapilláris emelkedés út-idő görbéje megrajzolható. A kapott görbék a különböző üledékek görbé- jével összehasonhthatók és képet nyújtanak az anyag szemcsenagyságára, vagyis kőzet- tani jellegére vonatkozóan, s ezáltal a geológus számára nagyvonalakban bemutatják az egyes területek földtani felépítésében résztvevő üledékeket a vizsgált mélységben. 336 Földtani Közlöny 84. kötet 4. füzet A gyakorlat igazolta az említett adatok felhasználhatóságát. K r e y b i g ezen adatok birtokában mégis a szubjektív kőzetmegítélést alkahnazta. Ebből természetszerűen következik, hogy a kapilláris emelkedés görbéjéből homoklisztnek minősülő kőzet sokszor iszap elnevezést kapott, vagy az agyagnak minősített kőzet kapilláris emelkedése nem . agyagjellegű lefutást mutat. A gyakorlati földtani munkák területén és a síkvidéki' földtani térképezési munkáknál is az üledékek kőzettani megítélése — tapintás és kézi- nagyítón keresztül történő vizsgálás — a vizsgálatot végző egyén megítélésétől függően eltérő eredményeket adhat. Ezek a különböző kőzetmegit élések nagyban nehezítik az összesítő és több geológus által térképezett területek kiértékelő munkáit. Az eltérések kiküszöbölésére vezethet olyan vizsgálatok alkalmazása, amelyek számszerű értéket adnak a kőzet fizikai tulajdonságaira, így ezek alapján a szubjektív kőzethatározás hibáitól mentesen jutunk az üledékes kőzetek kőzettani meghatározásához. Hasonló eredményt ad a fent vázolt eljárás is, azonban a már meglévő adatok feldolgozása esetén gazdaságos csupán, mivel a kapilláris emelkedés mérése helyett egyszerűbb vizsgálatok is elvégezhetők. Ilyenek pl. : a konzisztencia-határ vizsgálatok (folyási határ, plasztikus határ), amelyek a terepen is eredményesen alkalmazhatók. Az üledékes kőzetek plasz- tikus index alapján (folyási határ és plasztikus határ különbsége) történő kőzettani megnevezése amellett, hogy biztosabb, sokkal egységesebb anyagmegítélést eredményez. Azért is kívánatos az ajánlott módszer, mert egyéb tudományágak nemzetközileg is ezt alkalmazzák. Miután a földtani térképek számtalan mérnöki tervezési munkákhoz szolgáltathatnak adatokat, egységes és biztosabb kőzetmegítélés követelendő meg a földtani térképezés alapjának. Krey big térképezési módszerének tüzetesebb áttanulmányozása során a síkvidéki térképezés általános alapelveinek meghatározása körül több kérdés merül fel. • Ilyen pl. : a feltalaj kémiai jellegének és fizikai tulajdonságainak (földtani jellegének) térképezése az altalaj figyelembevétele nélkül kielégítő eredményeket szolgáltathat-e a mezőgazdaság számára? A tapasztalat azt mutatja, hogy nem elegendő még tisztán talajtani szempontból sem csupán a feltalaji vizsgálatoknál megállni, mert sok esetben a felső 30 — 40 cm-es réteg talajtani jellegét erősen befolyásolja az alatta lévő rétegek . kőzettani felépítése. Földtani térképezés esetén pedig figyelemmel kell lennünk a fent mondottakon kívül arra is, hogy olyan adatokat szolgáltassunk egyéb tudományok számára, amelyeket gyakorlati munkáik során felhasználhatnak (belvízrendezés, öntö- zési tervek). Egy terület földtani, hidrológiai, talajtani kiértékelése történhet egymástól függetlenül is, de nem célravezető és főleg nem gazdaságos, miután a terület fenti jellegei egymással szorosan összefüggnek. A földtani térképezés számos feltárás létesítését követeli meg, vele párhuzamosan a fúrások anyagának talajtani és hidrológiai kiértékelése a jövőben feltétlen megoldandó. Az eddig végzett síkvidéki földtani térképező munkák eredményei mint alapismeretek kitűnő alapot szolgáltatnak a jövőbeni munkákhoz, kiértékelésükből levonható tanulságok pedig csak javára szolgálhatnak egy részletes és a gyakorlati élet követelményeit kielégítő térképezési módszer kidolgozásához. n pa MeHeHHe oő3opHbix h noMBeHHbix KapT npn reoJiorHMecKHx cieMKax Ha paBHHHax AaHHbie gpeBHeü AirrepaTypbi goji>KHbi h Moryr őbiTb npHMeneHbi npn reojiorn- necKOH cbeMKe, aanKHT gaHHbie o BejiHHHHe KannjuiapHoro iioahhthh Bogbi b OTAejibHbix cjiohx noHBbi. Tan xaKSTa BejiHHMHa xapaicrepHa jysin BejiHHHHbi h CTpyKTypw 3epeH, OHa mojkct őbiTb ycTaHOBJie'Ha Ha ocHOBaHHH sthx nocjreAHux aaHHbix. Taiom oőpa30M, npH.MeHeHHe aaHHbix, HaxoAHiHnxcH b Haiue.M pacnopHweHHH, AeAaeT B03M0>KHbi.M npeHeőpeweHue onpe- i AeaeHHH ropHbix nopoA cyőbeKTHBHbiM oőpa30M. M. OexepBapH Fehérvári: Az » Átnézetes talajismereti térképeké felhasználása 337 CuCTe.MaTHHeCKaH OŐpaÖOTKa AaHHblX BblHCHHT TÓT (|)aKT, MTO OCOŐeHHOCTH pblX.TblX ocaAOMHbix nopoA onpeje.iHioTCH b nepByio ouepeAb cTpyKTypoií nx 3epeH. Xhmhmcckh e ocoöeHHOCTH, HaMeneHHbie Ha xapTax Kpeüőma Kan ocHOBHbie cbohctb3 ropHbix nopoA, hbjthiotch TOJibKO BapnaHTa.Mii cTpyKTypbi 3epeH. 3to othochtch He TOAbKO k TexHimecKOMy npHMeHeHHio, ho h k ycJiOBHHM npoayKTHBHOCTH noMBbi, b nepnyio oqepe^b npii boaho.m X03HÍÍCTBe noMBbi . CBepx npHMeHeHHH hmckhhuxch flaHHbix, HOBbie ucc/ieAOBaHHH aojijkhm őbiTb npoBe- AeHbl T3KHM 0Őpa30,M, MTOŐbl npiIMCHUTb HX BblBOAbI B neTpOrpaijjHIl, B nOMBOBeAeHIIH, B BOA- HOM X03HHCTBC, B HH/KeHepHOÍÍ reOAOTHH H B HH>KeHepHOM CTpOHTeAbCTBe MCTOAOM KOMnAeKC- HOTO OŐOÓmeHHH. YcTaHOBJieHiie nJiacíHHecKoro HHAeKca (pa3H0CTii Me>KAy ripeAeAOM Tetemin h n.TacTH- wecKHM npeAeAOM) hb.thctoi Hanőo.nee yroAHbi.M, Tan kok oh AyBuie Bcero xapaicrepH3yeT (()113HHeCKHe CBOÍÍCTBA nOMBbl. The Use of „General Pedologic Maps“ in the Geological Survey of Plains By M. FEHÉRVÁRY The data of earlier literature can and have to be used in geologic mapping even in such instances where Ihe author did nőt pay attention to geologic points of view. One of such data is the capillary rising -of water given in the notebooks annexed to the Pedologic Maps of Kreybig. As the valueis charac- teristical fór the grain size and distribution of the soil specimen, the latter may be deduced írom the omier. These data make consequently possible to avoid the subjective detennination of lithology in geologic mapping. From the systematic evaluation of these data it becomes evident that the properties of loose sedimentary rocks are chiefly determined by their grain size distribution and the Chemical characteris' tics regarded by K r e y b i g to be definitive may be used only to distinguish varieties of the classes based on grain size types. This is nőt only valid fór engineering purposes bút fór agricultural properties and the water economy of the soil ás well. New investigations have to be planned, írom the practical and economical points of view 50 as to make possible, beside the use of old data, the complex use of results fór the purposes of pedology, hydrology and engineering. Fór this purpose the detennination of the plastic i ndex (difference of flow limit and plastic limit), most characteristic of the physical properties of the soil is most useful. BÜKKALJI PANNÓNIÁI HOMOK VIZSGÁLATOK HERRMANX MARGIT A bükkalji pannóniai homokrétegek mikromineralógiai vizsgálatához a követ- kező hat lelőhelyről gyűjtött anyaggal foglalkoztam. A minták egy részét és azok földtani kormeghatározását Schréter Z. kar- társnak köszönöm. 1 . Andomaktálya környékén, Andomaktálya és Deménd közti területen, a Füzesabony — Eger közti vasútvonaltól keletre elterülő pannon homokból, Andomak- tálya alsó vasútállomás és Makiár, felső vasútállomás közti területen. 2. Ostoros község (Egertől keletre) melletti Középhegy déli oldalában, az alsó pannonra jellemző Congeria ornithopsis B r.-ból kikapart homokszemekből (Schréter Z. gyűjtése). 3. A Novaj községtől északnyugatra lévő alsó pannóniai homokból, a fővölgy jobb- oldalán, a forrás közelében lévő föltárásból. 4. Növajtól légvonalban 8,5 km-re lévő Bogács község melletti alsó pannóniai sárga homok Bogácstól északkeletre, a íoárok alsó részéből (Schréter Z. ezt a homo- kot alsó pannóniai eredetű »sárga« homoknak emliti). 5. Harsány községtől nyugatra, a 1 72,6 m-es jelzéstől délnyugat felé 300 m-re, egy kutatógödörből, 10,45 — 10,95 m közti mélységből; szürke, finom homok. 6. Harsánytól keletre, Ernőd község mellől, a Nagy hegy tői (183 m jelzés) nyu- gatra 380 m-re egy kutatógödörből, 13,8 — 14,0 m mélységből. (Schréter Z. gyűjtése.) Az említett pannon homokminták közül az andomaktályait — (tiszta agyag- mentes homok) — Nemesné Varga S. elemezte meg. Az elemzési adatok a követ- kezők : sío2 TiOa ^e2®3 FeO ax>o3 MnO CaO NaaO KqO p2o5 +H,0 — h“o co2 Összesen: 100,00% 84,04% 0,45 1,61 0,59 7,20 0,02 0,96 1,16 1,95 nyom 1,31 0,54 0,19 Az ideális »üveghomok«-nál (amelynek Si02-tartalina legalább 99,5% és Fe203- tartalma maximálisan 0,03%) kevesebb Si02-t (84,04%-ot) és több Fe203-t (1,61%) tartalmaz. Herrmann : Bükkalji pannóniai liomokvizsgálatok 339 340 Földtani Közlöny 84. kötet 4. füzet A vizsgált homokmintákat száraz úton átszitálva, a következő szemnagyság- eloszlás mutatkozott : 7. táblázat Lelőhely Andornak- 1 tálya j Novaj ‘ Bogács Harsány Ernőd százalék 0,5 mm-nél nagyobb 0,5 0,4 1,6 5,7 6,7 0,5 — 0,25 mm közt 1,0 0,4 4,4 84,3 27,6 0,25 — 0, 1 2 mm közt 60,0 1,9 28,3 • 8,7 51,5 0 1 2 — 0, 1 0 mm közt 8,0 0,5 7,4 0,3 2,5 o' i o — 0,06 mm közt 29,0 81,9 49,9 0,9 8,4 0,06 mm-nél kisebb 1,5 14,9 8,4 0,1 3,3 ] Az Ostoros mellett gyűjtött anyag szenmagyságeloszlás megállapítására kevés volt. Herrmann : Biikkalji pannóniai liomokvizsgálatok 341 Az említett öt többi lelőhelyről gyűjtött homok az 1 . ábrán feltüntetett kummu- latív görbék szerint 1 maximumos finom homoknak mondható. A 0,10 — 0,12 mm, illetőleg a 0,25 — 0,12 mm közti frakciókat bromof orminál szétválasztottam nehéz és könnyű ásványokra. A nehéz ásványok százalékait a követ- kező táblázat tünteti fel : 2. táblázat Lelőhely A ndomak- tálva Xovaj Bogács Harsány Ernőd ' Frakció Nehéz ásványok .... 0,12—0,10 0,64% 0,25—0,12 2,35% 0,12—0,10 0,21% 0,12—0,10 15,6% 0,12—0,10 2,48% A nehéz ásványok százalékos eloszlását szintén táblázat tünteti fel : (A novaji előfordulásnál — amely erősen bemosott jellegű homoknak bizonyult, azaz igen sok biotitot tartalmaz a környező riolittufákból — kétféle eloszlást tüntettem fel : az első a biotit mennyiségét is tekintetbe veszi, a második a biotit mennyiségét leszámítja.)' 3. táblázat Lelőhely Andomak- tálva Bogács . Xovaj (1.) Novai (2.) Harsány • Ernőd Biotit 52,0 Magnetit 37,6 34,4 31,2 65,0 35,5 30.3 Limonitos magnetit — 26,3 — — 19,7 16,3 Epidot 18,2 14,0 6,0 12,5 2,8 16,5 Gránát 13,0 0,3 7,0 14,6 13,2 2,1 Klorit 12,8 0,4 2,0 4,2 2,8 0,9 Turmalin 7,9 11,7 0,4 0,8 2,1 9,5 Cyanit 4,4 6,2 1,4 2,9 4,3 9,0 Staurolit 0,2 4,1 — — 0,9 1,0 Zoizit 3,8 — — 0,3 0,5 Tremolit 0,6 — — 1,1 Rutil 0,5 1,4 — — 0,6 Kék amfibol 0,4 — — 1,1 1,7 Andaluzit 0,2 — — — 0,9 0,4 Korund 0,2 — — — 2,1 2,6 Piroxén 0,2 0,2 — — — — Cirkon — 1,0 — — 5,4 0,9 Titanit — — — — 0,3 0,1 Pirit — — — — — 0,1 Zöld amfibol — — — 8,6 6,4 Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 * 100,0 100,0 Az Ostoros község melletti Középhegy déli oldalában gyűjtött alsó pannon homokban is találtam az andomaktályai- és a bogácsi-, úgyszintén a novajiéhoz hason- lóan egy -két szem turmalint, kloritot, epidotot és sok gránátot, de ezeken kívül sok bio- titot, cirkont és egy -két szem piroxént, tehát magmás eredetű ásványokat is. Magnetit is volt bőven. A novaji előforduláshoz hasonlóan ez is bemosott jellegű. 342 Földtani Közlöny 84. kötet 4. füzet Mind a hat mintában : A mag n étit sárkos és koptatott szemekben is található ; opak ; fekete ~ reflektált fényben kékes árnyalatú. Az e p i d o t citromsárga — zöldessárga — szín- telen pleokroizmusú, legömbölyödött szemcsékben jelenik meg ; optikai karaktere negatív; c : c' =6°; hasadása 001 szerinti. A gránát kagylós törésű szemekben vagy szilánkokban található, színtelen, halvány rózsaszínű vagy halványzöldszínű. A turmalin erős pleokroizmusú (mézsárga — sárgásbarna — sörtétbarna) oszlopos, (kristályok vagy töredékek) ; zárvány kákát (magnetit) tartalmaz. A c y a n i t jelleg- zetes alakú : hosszú táblácskák 010 és 001 szerinti hasadásokkal, színtelen, optikai karaktere negatív. A z o i z i t színtelen, pozitív optikai karakterű ; oszlopos alakú, 010 szerinti hasadással ; zárványokat is tartalmaz. A tremolit színtelen, hosszúkás /. kép. Andomaktályai pannon homok 0,12 mm — 0,10 mm-es frakciójának nehéz ásványai oszlopformájú ; c : c’ = 14° — 24 közt. A rutil gyengébb pleokroizmusú (sötétebb barnássárga — halvány gyantasárga) ; sokszor szagenitszerű : legömbölyödött szem- csékben vagy oszlopkákban található. A kék a m f i b o 1 kékes-zöldes árnyalatú pleo- kroizmust mutat, (zöldeskék — kékeszöld — sárgászöld), prizmás alakú ; optikai karak- tere negatív ; c : c’ 12°. — Emlékeztetett a glaukofánra. Szádeczk y-K a r d o s s E. szerbit a kisalföldi pannóniai homokokban is található kék amfibollal azonos jellegű. A staurolit halványsárga — aranysárga — barna pleokroizmusú ; kagylós törésű szemek alakjában jelenik meg. Az andaluzit lekerekített, rózsásba hajló — szín- telen szemekben található. 2 Y majdnem 90 . A korund kékes árnyalatú pleo- kroizmust mutat : indigókék — halvány ibolya. Letört, sarkos darabkákban található. A piroxén monoklin piroxén ; színtelen ; sok zárvánnyal ; zömök prizmás kifej lő- désű. Atitanit legömbölyödött, illetőleg töredékes, gyengén pleokroos (színtelen — sárgás — barnás). A pirít reflektált fényben sárgás-fémes csillogású töredékszemcse. A könnyű ásványok között az andomaktályai, bogácsi, harsányi és emődi homokmintákban kvarcot, csillámot és földpátot találtam. Itt a földpát mennyisége elenyészően kevés a körülbelül egyforma mennyiségben lévő kvarcszeinecskék és csillám- Hermiaiu i : Biikkalji pannóniai liomokvizsgálatok 343 »- r : — ; pikkelyekhez arányítva. — A novaji homokban a könnyű frakció ásványai szintén kvarc, muszkovit és földpát, de a földpát mennyisége több, mint az andomaktályaiban. A no- vaji homokban plagioklászföldpát (An = 23% — 30%) és a káliföldpát egyenlő arány- ban található. (A földpátok mennyisége és az andomaktályaiétól való különbsége a riolittufákból való bemosottságnak a következménye.) — Az ostorosi homok könnyű frakciójában aránylag kevés volt a kvarc, földpát és muszkovit a meszes anyaghoz, meszes héjak töredékéhez arányítva. 30- 2. ábra. Bükkaljai paunóniai homokok nehéz ásványainak százalékos eloszlása. 1. magnet.it, 2. gránát, 3. klorit, 4. epidot, 5. zoizit, 6. turmalin, 7. cyanit, 8. staurolit í- !r- reá ■a.' )!ev e]»> <: A kvarcszemek legömbölyödöttek, sokszor hullámos kioltásúak ; több- nyire tiszták, átlátszóak, de sok a fekete zárványkákat tartalmazó szem is, némelyük sokszor teljesen átlátszatlan a sok opak zárványyka miatt. A muszkovit színtelen, erősen kettőstörő, negatív optikai karakterű, 001 szerint kitűnően hasadó pikkelyekben. A földpátok színtelen, legömbölyödött szemek, amelynek vagy ikerrovátkolatlanok vagy albitikerrovátkásak. A magmás jellegű ásványok közül a b i o t i t fekete pikke- lyekben található ; sárga — bamászöld — barna pleokroizmusú ; eirkonzárványokat tartalmaz. A cirkon színtelen, kissé ibolyás árnyalatú idiomorf kristály7 okban talál- ható, 111 és ff 1 , 311 formákkal határolt, megnyúlt oszlopokban fekete zárványkákat tartalmaz. A zöld amfibol szintén a bemosott jellegű ásványok közé sorolható. Halványzöld — zöld — bamászöld pleokroizmusú oszlopos kifejlődésű ; c : c’ = 16s-ig. A 2. ábrán diagrammokban összehasonlítva az andornaktályai, bogácsi és emődi homokok (szóval a jellegzetesebb, tiszta homokok) nehéz-ásványos összetételét % szerinti megoszlásban, kitűnik, hogy a cyanit mennyisége Andomaktályától Ernőd felé, #azaz északkelet felé fokozatosan emelkedik ; a turmalin, staurolit és magnetit mennyd- sége Andomaktályától Bogácsig kissé emelkedik, majd Bogácstól Ernőd felé kissé csök- 4 Földtani Közlöny 344 Földtani Közlöny 84. kötet 4. füzet ken, úgy, hogy Andomaktályánál és Ernődnél az említett három nehéz ásvány százalé- kos mennyisége majdnem egyforma, csak kissé emelkedik északkelet felé. — Az epidoté is majdnem azonos Andomaktályánál és Ernődnél — a vizsgált homokok két szélső határánál — csak ebben az esetben Bogács felé süllyed a százalékos mennyiséget ábrá- zoló vonal, míg Ernőd felé kissé emelkedik, fordítva, mint ahogyan a magnetit-, tur- malin- és staurolitnál láthattuk. — Ellenben éles különbségek vannak a két szélső határ közt a klorit és gránát százalékos mennyiségében : inig Andomaktályánál 10% és 20%. 3. ábra- Bükkaljai pannóniai homokok nehéz ásványainak százalékos eloszlása. 1. magnetit, 2. epidot, 3. gránát, 4. klorit, 5. tunnalin, 6. cyanit közt szerepelnek, a bogácsinál és emődinél már majdnem teljesen hiányoznak vagy'igen kevés mennyiségben vannak meg. — Korund, andaluzit, kék amfibol, tremolit stb., amelyek elenyésző mennyiségben — egy -két szem — láthatók az andomaktályai homok- ban, és a többi előfordulásokban is -alig vagy nem is szerepeltek, a diagrammokban nincsenek feltüntetve. A 3. ábrán, amelyben a novaji és harsányi bemosott, tufás homokok is fel vannak tüntetve, láthatjuk, hogy a magmás eredetű ásványok keveredése megzavarja a tiszta pannon homokok vonalait. * Epigén ásványelőfordulást nem lehetett megállapítani, (tovább* növekedési szegélyek a kristályokon nem voltak megfigyelhetők) Az ásványok mind Herrmann : Biikkalji pannóníai homokvizsgálatok 345 allotigén eredetűek. Egyedül a magnetitnél tapasztalható sokszor limonitosodás, amint azt a százalékos összetételnél külön feltüntettem. * A bogácsi homokban kis Diatomákhoz hasonló maradványok láthatók mikrosz- kóp alatt a könnyű frakcióban. (Ezek hasonlók a szurdokpüspöki diatomea-kőzet Diatomáihoz.) Meghatározásuk folyamatban van. 4. ábra. Kisalföldi pannóniai homokok szemnagyságeloszlásait feltüntető kummulatív görbék. 1. Barát- udvar, 2. Tormáspuszta, 3. Horvátzsidány, 4. Iván, 5. Egervár, 6. Csehimindszent, 7. Vasboldogasszonyfa, 8. Zalalövő, 9. Zalaszentgrót, 10. Aranyód, 11. Győrszentiván £~~ - • 'tr - • - - — •••*'• Nyomelemvizsgálatokat Földvári A. -né végzett az andomaktályai homokon : megállapításai szerint Ba, Ni, Sr, Sb gyenge nyomokban, B erősebb nyomokban mutat- kozott, V látszott, Ga, Ge, Be, Ag, Mo, Pb, Sn nem látszott. Összehasonlítva az eddig megvizsgált bükkalji pannóniai homokokat a kisalföldi pannon homokokkal — (lásd : Szádeczky Kardoss E.: Geologie dér Rumpf- ungarlándischen klemen Tiefebene. Sopron, 1938), azaz a barátudvari, tormáspusztai, 4* 346 Földtani Közlöny S /. kötet I. f tizet horvátzsidányi, iváni, egervári, csehimindszenti, vasboldogasszonyfai, zalalövői, zala- szentgróti (anal. Sztrókay K.), aranyódi (anal. Sztrókay K.), győrszentiváni homokokkal, — azt találjuk, hogy az eddig megvizsgált bükkalji pannóniai homok és a kisalföldi pannóniai ho- mok beltengeri, kivétel az iváni előfor- dulás, amely két-maximumos, azaz fo- lyami eredetű. (Lásd 4. ábra ) Az 5. ábrán összehasonlítottuk a bükkalji pannóniai homokok átlagos szemnagyságmegoszlását a kisalföldi pannóniai homok átlagos szemnagyság- megoszlásával. J. ábra. Bükkaljai és pannóniai homokok szetunagy- ságeloszlásának összehasonlítása. 1. Kisalföldi pannb- niai homokok átlaga, 2. Bükkalji pannóniai homo- “ kok átlaga Két bükkalji oligocénkorú homo- kot is megvizsgáltam, hasonlóságot, illetőleg különbséget keresve a pannó- niai és oligocén homokok közt. Két lelőhelyről gyűjtött anyagot használ- tam fel : 1 . Kistálya község, »Tihamér«- kőbánya; 2. Wind-téglagyár, Eger. Szemnagyságeloszlásuk táblázat - bán : 4. táblázat L e 1 ő h e 1 y 1 mm-nél nagyobb 1—0,25 mm közt Í mm közf ! 0,12-0,10 1 1 0,10—0,06 0,06 mm- nél kisebb százalék Kistálya Wind-gyár j— 4^ O 00 66.4 60.4 22,5 1,2 18,3 ! 1,5 : 1 1 4,4 7,0 0,7 1,8 Szintén egy-maximumos, de durvábbszemű homokok, mint a bükkalji pannóniai homokok ( 1 . ábra) . A 0,10 — 0,12 nnn-es frakciók nehéz ásványai százalékokban : Wind-gyár, Eger 1,70% ; Kistálya 0,86%. Nehéz ásványaik százalékos megoszlását az 5. táblázatban láthatjuk. A magnetit, gránát, epidot és a csak nyomokban található turmalin, cvanit' korimd, cirkon, rutil, zoizit sajátságai hasonlóak a pannóniai előfordulásoknál leírt sajátságokhoz. Herrmann : Hiikkalji pannoniul' homokvizsgálatok 347 A liipersztén sajátságai azonosak a bükkalji dacitokban található hipersztén sajátságaival. 5. táblázat I, e 1 ö h e 1 y Eger, Wind-gyár Kistálya száz a 1 é k Magnetit 35,4 32,1 Limonitos magnetit . . 24,2 14,7 Gránát 19,5 15,6 Epidot 17,3 13,9 Hipersztén 1 5,6 Amfibol — 4,5 Korund 0,4 — Cyanit 0,4 — K lórit 0,7 — Rutil 0,7 — Cirkon — 0,9 Turmalin 0,7 1,8 Zoizit 0,7 0,9 100,0 100,0 Az amfibol halványzöld — zöld E két utóbbi ásvány — hi- persztén, anifibol — csak a kistályai- homokban található, valószínűleg á közelben lévő riolit-, illetőleg dacit- tufákból bemosottak, — - magmás eredetűek. * Összehasonlítva a Wind -gyári oligocén homok uralko- dó nehéz ásványait (magnetit, epi- dot, gránát, — amelyek körülbelül a nehéz ásványok 96, 4% -át adják) a legjellegzetesebb pannóniai homok- anyag (Andomaktálya, Bogács, Ernőd) nehéz ásványainak átlagával, azt látjuk (lásd 6. táblázat!), hogy az epidot mennyisége körülbelül azo- nos az oligocén és a pannóniai ho- moknál (csak lényegtelenül több az oligoeénban) ; a magnetit és gránát (lásd 6. rajz ]) aránylag több az oligoeénban, mint a pannonban. — Az oligoeénban csak nyomokban mu- tatkozó, de a . pannonban jellegzetes turmalin és cyanit vonalait is feltün- tettük a 6. ábrán. — bamászöld pleokroizmusú ; c : c’ = 153-ig. 6. ábra. Bukkaijai pannon és oligocén homokok nehéz ásványai mennyiségének összehasonlítása ; 1 . magnetit, 2. epidot, 3. gránát, 4. turmalin, 5. cyanit 348 Földtani Közlöny 84. kötet 4. füzet 6. táblázat Nehéz ásványok Magnetit Gránát Epidot Turmalin Cyanit Pannon homokátlag . . Oligocén (Wind-gyári) 48,2% 59,6% 1 15,1% 19,5% ! 16,2% 17,3% 9.7% 0,7% ' 6,5% 0,4% Összefoglalás és következtetések 1. Szemnagyságeloszlás szerint (1. ábra) valamennyi bükkalji pannóniai réteg (andornaktályai, novaji, bogácsi, harsányi, ernődi) egy-maximumos finom homok ; osztályozottság elég nagy. Mindezek a sajátságok valószínűleg tengeri üledékre, még- pedig partmenti üledékre vallanak. 2. Az ásványos összetételből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a priinér lehordási területen a kristályospaláknak fontos szerepe volt — (erre mutat a turmalin — barna turmalin — jellegzetessége is) ; mégpedig főleg mélyebb (mező), kisebb mérték - ’ ben epikristályos övbeli kőzetekből áll. Jellemző ásványok : barna turmalin, cyanit, staurolit, klorit, epidot, zoizit, andaluzit, kék amfibol, gránát. 3. A megvizsgált pannóniai homokban a gránát és klorit mennyisége Andornak - tályától Ernőd felé lényegesen csökken (2. ábra). 4. A bükkalji homokok — szenmagvságeloszlásainak átlaga szerint — finomabbak a kisalföldi pannóniai homok (egy-maximumos homokok) átlagánál. 5. Egy-két bükkalji oligocén homokot összehasonlítva a bükkalji pannóniai homokokkal, azt találjuk, hogy az oligocén uralkodó nehéz ásványai csak a magnetit, epidot és gránát, — míg a pannon homokra annyira jellegzetes cyanit és' turmalin csak nyomokban fordul elő az oligocénban (lásd 5. ábra). MHKpOMHHepaJiorHfl naHHOHCKiix necKOB, nponcxoAHmnx h3 npearopbH Bhjkk b BeHrpnn M . T e p p ,m a h h MaTepnan aah MHKpo.vuiHepanonmecKoro nccJieAOBamifl naHHOHCKHX necKOB npeA- ropbfl Eiokk őbi.i coöpaH H3 pa3Hbix MecTOHaxojKAeHHií Ha TeppiiTopmi, pacnono>KeHHOH b K»KHOM HanpaBjieHHii ot r. 3rep, Hamman ot c. AHAopHaKTann ao rpaHnubi c. S.möa, b pan- OHe ropoAa MnuiKonbu. Pe3y.ibTaTbi HccncAOBannn pe3K)MHpyioTCfl b cneAyiome.M : 1. no pacnpeAenemiK) 3epeH (puc. 1) Bee oőpa3Ubi hbahiotch tohkhmh necnaMn OAHoro MaKCH.MyMa ; OHM xopouio COpTHpOBaHbl. 3tH OCOÖeHHOCTH, no Bceií BepOHTHOCTH, yKa3bIBaK)T Ha OTAOweHHH MopcKoro, a HMeHHO npnőpe>KHoro npow cxo wachhh . 2. Ha ocHOBaHim KpncTannnqecKoro CTpoeHHH mo>kho ycTaHOBHTb, hto KpncTannu- qecKiie cnamtbi nrpann Ba>KHyio po.ib b CTpoeHHH nepBHHHOü 3po3HOHHOií TeppuTopun; Ha 3to yKa3biBaioT h xapaKTepHbie npH3H3KH (KopmuieBoro) TypMamiHa. 3t3 TeppiiTopiin coctoht H3 nopoA, őoAee rnyőOKoro (.\ie30KpHCTannimecKoro), to ecTb anHKpucTanniiqecKoro npoHcxowAeHHH. XapaKTepHbie Mimepanbi : TypManim KopiWHeBoro uBeTa, uhshht, cray- pOAHT, KAOpHT, 3nHAOT, 30H3HT, 3HAaAy3HT, CHHHH aM(j)HŐOAb H rpaHaT. 3. CpaBHHBan HccneAOBaHHbie naHHOHCKHe necKH, mo>kho ycTaHOBHTb, mto KOnimecTBO rpaHaTa h KUopHTa b 3HaqHTenbH0H Mepe yivieHbinaeTCH ot c. AHAOpHaKTaiín k c. Saiöa. 4. CpaBHiiBan naHHOHCKHe necxn npeAropbH Eiokk c naHHOHCKHMH necKaMH Manón BeHrepcKoh HH3MeHH0CTH (puc. 5), bhaho, hto naHHOHCKHe necKH npeAropbH Eiokk, Ha 0CH0B3HHH pacnpeAenemin 3epeH, b epeAHen TOHbine, ne.M naHHOHCKHe necKH Manón BeHrep- CKOií HH3MeHH0CTH (neCKH OAHOTO M3KCHMyMa). 5. CpaBHHBan neKOTopbie onnroueHOBbie. necKii npeAropbH Eiokk c naHHOHCKHMH necKaivm Toro >kc ,\iecT0 h a xo >KAeH h h , bhaho, mto b onnroneHe npen.uymecTBeHHO npeoőna- AaioT : MarHeTHT., amiAOT h rpaHaT, npnneM TypiwanHH h unaHHT, xapaicrepHbie aah naHHOH- ckhx necKOB, BcTpenaioTCH TonbKO b cneAax. Herrmann : . Bükkalji pannóniai homokvizsgálatok 349 Micromineralogy of the Pannonian sands from the foreland of the Bükk Mountains, Eastern Hungary. By M. HERRMANN The ínaterial fór this work has'been collected in the territory extending from the viliágé Andornaktálya (south of the town Eger) to the viliágé Ernőd (in the neigh- bóurhood of the town Miskolc). The results of the investigations may be briefty summa- rized in the following : 1. As to grain size distribution (fig. 1) all the Pannonian sands of the territory are of the fine-grained one-peak distribution curve type. The sands are fairly sorted. These characteristics most probably indicate maríné sedimentation in the littoral en- vironment. 2. It may be concluded from the mineralogical constitution that in the primary area of erosion crystalline schists, maiidy of deeper facies (meso-zone) and partly of the epi-zone prevailed, as indicated by the etíaracteristic tourmaline type (brown tourmaline) . Characteristic minerals are brown tourmaline, cyanite, staurohte, chlorite, epidote, zoisite, andalusite, blue amphibole and garnet. Of the characteristic heavy minerals black opaque magnetite occurs in the form of edged and rounded crystals, stíowing a blue liue m reflected light. The intenselv bire fringent rounded grains of epidote exhibit a canary yellow — greeny yellow — colour- less pleochroism and they are of a high refractive index. Garnet occurs in isotropic, pale pink or green rounded grains and splinters of concave fracture, possessing alsó a very lxigh refractive index. Tourmaline is found in prismatic forms or in f ragments of the same, showing a negative optical character and a honey yellow — y ellő wish- brown — dark brown pleochroism and containing small inclusions of magnetite etc. Cyanite is present in characteristic elongated prisms of an extinction angle of 30° ; it is color- less, optically negative, and it possesses a birefringence somewhat smaller than that of tourmaline and a high refractive index. It shows the characteristic types of cleavage. Zoisite is colourless and of a very pale lavender-blue interference colour : it is optically positive, of high refractive index and of parallel extinction ; it contains somé inclusions. Rutile occurs in sometimes sagenite-like rounded grains and small prisms of weaker pleochroism (dark brownish yellow — pale cream yellow), of high refractive hidex and birefringence. Blue amphibole is encountered in optically negative prismatic forms of bluish and greeny hue, of bluish-green — greeny blue — greeny yellow pleochroism, and of high refractive index ; c : c' == 12°. It reminds of glaucophane, according to the statements of E. Szád eczky - Kar doss, however, it is of the same character as the blue amphibole encount'-red in the Pannonian sands of the Kisalföld Basm. Staurolite occurs in optically negative grains of concave fracture, of pale yellow - — golden — brown pleochroism and a high refractive index. 3. Comparing the investigated samples of Pannonian sands the quantity of garnet and chlorite is seen to diminish from Andornaktálva towards Ernőd (i. e. in the direction W to E.). 4. Comparing the Pannonian sands of the Bükk Mountains foreland to those of the Kisalföld Basin in Western Hungary (fig. 5.) it is seen tliat, considering the ave- rages of the grain distribution fractions, the sands from the Bükk Mountains foreland are finer than the one-peak type Pannonian sands of the Kisalföld basm. 5. Comparing somé Ohgocene sands, of the Bükk Mountains foreland territory to the Pannonian sands of the same the predominant minerals of the Ohgocene sands are seen to be magnetite, epidote, and garnet while tourmaline and cyanite, eminently characteristic of the Pannonian sands, occur in traces only. NÉHÁNY BÜKKHEGYSÉGI TERRA ROSSZA RÖNTGENVIZSGÁLATA bidi,ó Gábor* A kőzetek kémiai mállását tanulmányozva vizsgáljuk az egyes kőzetalkotó ás- ványok tartósságát is. A tartósság megállapítására pedig szükséges a málláskor kelet- kezett ásványtársaságok vizsgálata. Az aránylag rövidebb idő óta tartó mállást jól tanulmányozhatjuk az eruptív területekben található nyirok vizsgálatával (1). A földtani múltban történt mállást ilyen közvetlen módszerrel azonban nem tanulmányozhatjuk, mert a keletkezett mállás- termékek azóta rég elkerültek az eredeti kőzet felszínéről, többször áthalmozódtak és így ásványos összetételük mindinkább megváltozott. Csak a legállandóbb ásványok maradhattak bennük meg változatlanul. Ilyen esetek vizsgálatánál különös gonddal kell ügyelni arra, hogy a vizsgálandó minták ne keveredjenek fiatalabb mállástermék- kel, ami az eredményt befolyásolná. Ezért nagy kiterjedésű mészkőterületekről származó terra rosszákat vizsgáltunk A terra rossza alapanyaga Ballenegger szerint (2) a szél által a tengerbe fújt vagy a vízfolyások által a tengerbe szállított, mészanyaglioz elegyedő hordalék, tehát egy régebbi földtani korban lejátszódott mállás terméke. Ez azután a mészkövek felszíni oldódása során újabb mállási folyamatok hatására veszi fel jelenlegi maradéküledék jellegét. Ballenegger véleménye alapján a terra rossza tehát két szárazföldi mállási cikluson ment át, benne tehát csak a legállandóbb ásványok maradhattak meg. Egyelőre a Bükkhegység ÉK-i részéről származó minták kerültek vizsgálatra. Ezek igen változatos ásványos és kémiai összetételűek, annak ellenére, hogy aránylag elég egységes felépítésű területről származnak. Ezenkívül elkészült egy sósavban fel- oldott mészkő oldási maradékának összehasonlító vizsgálata is. A minták ásványos összetételét röntgenelemzési eljárással (Deby e — S cherrer felvétellel) eredeti mintából dúsítás nélkül vizsgáltuk. Ennek az eljárásnak hátránya, hogy csak az aránylag nagy (4 — 5%) mennyiségben jelenlévő ásványokat mutatja ki. Az egyes fontosabb kőzetalkotó ásványok állandóságára így is lehet következtetni. A kémiai vizsgálatoknál a szilikát elemzés »ipari módszereit^ követtem (3). Az egyes minták kémiai összetételét a 351 oldalon lévő táblázat mutatja : A táblázat adataiból látható, hogy a minták átlagban 10%-on aluli Fe203-t tartalmaznak. Azonban ez a vasmennyiség is lehetetlenné teszi rézantikatód cső eseté- ben a közvetlen röntgenfelvételt és így a mintákat előbb vastalanítani kellett. A vastalanításra több módszer áll rendelkezésre. így a bauxit ásványainak mennyiségi meghatározásához Vendel M. dolgozott ki igen fontos sósavas vastala- nítási módszert (4). Mivel a sósav a vasásványokat és a mészkövet teljesen elbontja,, de megtámadja az allitos ásványokat is, ezért egy régebbi, 1949-ben bevezetett, vas- * Előadta a Magyar Földtani Társulat 1954. január 13-i ülésén. Billió : Néhány biikkliegységi terra rossza röntgenvizsgálata 351 B. 1 B. 5 B. 6 B. 7 B. 8 SiÖ2 A12Ö3 Fe2Ö3 CaO MgO Izz. v 12,02 12,40 2,47 37.47 0,33 35.48 35,07 18,23 9,32 13,80 5,21 15,10 53,28 25,1 1 8,23 1,70 4,34 8,18 58,07 18,62 7,48 0,82 0,22 12,70 6,53 7,25 1,56 39/58 2,43 39,27 Összesen : 100,17 96,73 100,84 97,91 96,62 talanitási eljárást alkalmaztam. A vastalanítandó anyagot 300 ml 10%-os oxálsav oldatban vízfürdőn melegítjük. Előnye a módszernek, hogy hosszabb ideig tartó mele- gítés sem támadja meg az allitos ásványokat. Hátránya, hogy mésztartalmú anyagok esetén a keletkező kalciumoxalát vonalai igen erősen zavarnak, mert az agyagásványok 1 — 2 igen jellemző vonalával esnek össze. A vastalanított mintákról készült röntgenfelvételek szerint az uralkodó ásvá- nyos elegyrész a kvarc, emellett liidrargillit is található. Az egyéb ásványok közül illitet vagy kaolint találtam meg egy-egy mintában. A minták előkészítésével, fajsúly szerinti diísítás stb. kimutathatók az esetleg kisebb, 5% alatti mennyiségben jelenlévő ásványok is. Enélkül a természetes kőzet alkotórészei közül a 2 mállási cikluson keresztülment ásványokból csak a kvarcot mutatta ki a röntgenfelvétel. Lehetséges azonban, hogy már ez is a mállás folyamán képződött, mint a többi ásvány. A minták részletes vizsgálati eredményei B . i . A csikorgói oldalról származik, a fekvőjét fekete fehér sávos, felső karbon alsó perui korú mészkő alkotja (5). A Látókövekhez vezető út egyik elágazásánál talál- ható. Vöröses szinű, kemény, de azért jól karcolható anyag. Törési felületén nagyító alatt sötétlila foltok és csillogó kalcitkristályok láthatók. Az eredeti anyag sósavval lecseppentve pezseg. A vastalanított mintáról készített felvételben csak az uralkodó kvarc és a hidrargülit vonalai láthatók a kalciumoxalát vonalain kívül. B. 5. sz. minta. A Barátságkert nevű részről származik a Lillafüredre vezető piros jelzésű turista út mellől. Lilás színű, könnyen széttörhető anyag, kisebb fehér foltokkal. Belseje rétegezett. Nagyító alatt rozsdáskérgű, felismerhetetlenségig elmállott ásványok láthatók. Az anyag sósavval lecseppentve pezseg. A vastalanított mintáról készült röntgenfelvételben Í0 vonal jelent meg. Önálló vonallal szerepelt az illit, hidrar- gillit és kvarc. Igen érdekes, hogy a felvétel 3 vonala összeesik a krisztobalit 3 legjellem- zőbb vonalával. Ezek közül az egyik a krisztobalitnak legerősebb vonala és ezt az össze- hasonlító minták közül egyetlen ásvány sem mutatja. A másik kettő származhatik eset- leg hidrargillittől is. Ezek alapján a minta a B alogh K. (6) által említett középső anizusi eruptívum felszínen elmállott darabja. B. 6. sz. minta. Az előbbi minta lelőhelyétől számítva kb. 20 lépésre található, vörösbarna színű, földes külsejű anyag. Kézzel könnyen morzsolható. Nagyító alatt is egyneműnek látszik. Sósavban nem pezseg. A röntgenfelvétel a kvarc igen erős vonalai mellett a kaolinnak néhány vonalát mutatja. A felvételből következik, hogy' a kvarc mennyisége a mintában több, mint a kaoliné. Ügy ennek a mintának, mint az előbbi mintának a fekvőjét középső anizusi mészkő, alkotja. B. 7. sz. minta. Mályinka község DDK-i felét nagyrészben borító terra rosszából származó minta. A környéken lévő szálban álló kőzetek alsó triász korúak. Magában a mintában beágyrazva fekete, fehér-sávos felső karbon alsó perm korú mészkődara- bokat lehet találni. A minta tipikus holocén összehordott terra rossza. Összehordott - sága abból is látszik, hogyT a mintából egy erősen koptatott Ostrea héj is előkerült. Nagyító alatt apró, limonittal erősen bevont ásványszemcsék, valószínűleg kvarc- szemcsék találhatók. Sósavval nem pezseg. A röntgenfelvétel túlnyomó kvarc jelenlétét mutatja hidrargillit mellett. 352 Földtani Közlöny 84. kötet 4. füzet B. 8. sz. minta a Jávorhegyről származik. A Jávorkútról Ómassára vezető szer- pentin (gyalogút) a Jávorhegy DK-i részét érinti. A minta a Jávorhegy ezen a részén talált világos, rózsaszínes mészkő. A repedések mentén rozsdás foltok és apró csillogó kalcitkristályok láthatók. A minta sósavval leeseppentve igen élénken pezseg. A fek- vője szürke színű alsó triász mészkő. A mintából sajnos röntgenfelvétel már nem készül- hetett. B. 1 1. sz. minta a Köpüskőről származó fehér triász mészkő. A mészkövet 1'%-os' sósavban oldottam és az oldási maradékot vizsgáltam. A kvarc és a kaolin vonalait sikerült henne kimutatni. Az öt minta vizsgálati eredményét általánosítva megállapíthatjuk, hogy a terra rossza leggyakoribb ásványa a kvarc. Ez az eredmény összhangban áll Harrasso- witz munkájával (7), valamint C. Robbins — W. D. Keller dolgozatával (8). A kvarc a terra rosszákban és mészkövek oldási maradékaiban olyan helyen is megtalál- ható, ahol eruptív kőzet a közelben nincs. Ezért elfogadhatjuk Ballenegger, LeiningenésStiny (9) magyarázatát, hogy a terra rosszák alapanyaga lerakodott mésziszap közé került terrigén anyag. A kidrargillit jelenlétét ugyancsak említi Harrassowitz is. Robbins és Keller munkájában az allitos ásványok említése hiányzik, valószínűleg az oldásnál használt tömény sósav feloldotta azokat. Az oldási maradékból Robbins és Keller az illitet találta a kvarc után a leggyakoribb ásványnak. Az általam vizsgált mintákban illitet csak egy esetben sike- rült kimutatnom önálló vonalai alapján. Ugyancsak egy esetben találtam kaolint. Ez utóbbit Robbins és Keller főleg a nem tengeri eredetű mészkövekben találta meg, azonban a köpüskői triász tengeri mészkő is tartalmazza. A B. 5. sz. mintában kimutatott krisztobalit vonalak illit és hidrargillit mellett további tanulmányt igényelnének. A megjelenő vonalak éppen a krisztobalit legerő- sebb és legjellemzőbb vonalai. A helyszíni megfigyelések alapján lehetséges, hogy a B a 1 o g h K. (6) által említett, a minta származási helyétől kb. 1/2 km -re lévő Válint keresztnél talált oligoklász porfirit előfordulás, amely- az anizusi rétegbe van beágyazva és kihengerelődve, egy újabb és még távolabbi előfordulását jelzi. Összefoglalva az elmondottakat, láthatjuk, hogy a bükkhegységi terra rosszákban és mészkőoldási maradékban uralkodó ásvány a kvarc, előfordul azonban még hidrargillit is. Az agyagásványok előfordulása alárendeltebb. IRODALOM — LITER ATUR 1. Vadász E. : -Adatok a laterites mállás kérdéséhez. Földt. Közi. 1951. 365 — 373. — 2. Ballenegger R. : A Fold és a tenger. Budapest, 1953 — 3. Csa- jág h y G. : A szilikát-analitika jelenlegi állása. Magyar Kémikusok Lapja, 1953. - — 4. Vendel M. : Adatok az allitos agyagásványok tömegviszonyainak megállapításá- hoz. A Magyar Fc ldtani Vizsgálatok új eredményei. 1 952. — S.Schréter Z. : A Bükk hegység geológiája. Földt. Int. Évi Jel. 1943. — 6. Balogh K. : Hámor környékének triász rétegei. Földt. Közi. 1951. — 7. Harrassowitz, H. : Handbueli dér Boden- lehre. B. III. — 8. Robbins, C— K e 11 e r, W. D. : Journ. of Séd. Petr. 22. No 3. — 9. Leiningen, W. : Chemie dér Erde. B. IV. Jena, 1930. PeHrreHOBCKOe ncc.nea9BaHHe ocTaTKa pacTBopeHim HeKOTopbix bhjjob h3bccthh Ka b ropax Eiokk b BeHrpHM T. E H fl ji o Abtop aHaun3HpüBaa ocraroK pacTBOpemifl 4-x oőpa3UOB reppa pocca h ogHoro oő- pa3ua H3BecTHHKa MeToao.vi Debye-Sclierrer. npeaBapiiTe.ibHO oh yaaana cogepiKaHue >Keae3a oőpa3UOB nocpegciBOM C W204, MacTbio nocpeacTBOM HCl, ho ne pasreanHiia coaep- >KHMbie b hhx MHHepa.ibi no hx yge.ibHO.My Becy. B HCcaeaoBaHHbix oőpa3nax name Bcero BCTpeaaeTCH KBapu, a b HecKO.ibKux qő- pa3uax rHapaprHJUiHT. B HéKOTopbix oőpa3Hax Hamancb n KaomiH ii hjijiht. Bidló : Néhány biikkhegységi terra rossza röntgenvizsgálata 353 Röntgenographische Untersuchung von Lösungsresten einiger Kalksteine aus dem Bükk-Gebirge. von G. BIDI,Ó Dér Verfasser untersuchte die Lösungsreste von 4 Roterde-Proben und einer Kalkstein-Probe aus dem nordöstlichen Teilé des Bükk-Gebirges. (Verfahren D e b y e— Scherrer.) Die Proben wurden vor dér Untersuchung teils mit Oxalsáure, teils mit Salz- sáure von ihrem Eisengehalt befreit. Eine Anreicherung dér Schwermineralien fand hierbei nicht statt. Das wichtigste imd in grösster Menge gefundene Mineral war Quarz. Bei manchen Proben wies die D e b y e— S cherrer Aufnahme — nebst in kleinen Mengen auftretenden HydrargilHt — auch für Kaolin bzw. Iliit charakteristische Linien auf. Analyse aux rayons X du résidu insoluble de quelques calcaires de la montagne Bükk pár G. BIDBÓ L’auteur a examiné aux ray'ons X, en se servant du procédé de Debye-Scherrer, le résidu insoluble de 4 échantillons de terra rossa et un éehantillon de calcaire, pro- venant de la partié NE de la montagne Bükk. 11 a enlevé le fér contenu dans les échan- tillons en partié avec de l’acide oxalique et en partié avec de l’acide chlorhydrique, mais il n’a pás séparé les minéraux selon leur poids spécifique. Le minéral le plus répandu est le quartz. Dans quelques échantillons il y avait aussi de l’hydrargillite. Dans quel- ques échantillons il a trouvé aussi de la kaolinite et de l’illite. / FÚRÓMAGOK RADIOAKTIVITÁSÁNAK GYORS, KVANTITATÍV MEGHATÁROZÁSA MÉHES KÁLMÁN Laboratóriumunkban már régebben alkalmazzuk kis mennyiségű anyagok radio- aktivitásának meghatározására az alábbi módszert : gyakorlatilag inaktív kőzethez vagy a vizsgálandó kőzettel azonos fajsúlyú műtermékhez, meghatározott mennyiségű, radioaktív egyensúlyban levő anyagot adagolunk növekvő mennyiségben. így olyan 'sorozatot kapunk, amelynek urántartalmát ismerjük. Ha a sorozat egyes tagjainak U gr j tonna fOO lökésszám/perc (impulzus! min.) radioaktivitását — azonos elrendezés mellett — G. M. számlálócsővel vág}' scintilláeiós számlálóval megmérjük,, akkor az urántartalom és a lökésszám (impulzus min) ismeretében olyan koncentrációfüggvényt szerkeszthe- tünk, amelyről a vizsgált fúrómag radioaktív anyagtartalma, a fúró- mag percenkénti lökésakti vitásának ismeretében, urán ekvivalensben, szá- zalékban vagy gramm/tonnában leol- vasható. Lásd a diagrammot. De a radioaktív anyagtar- talmat kifejezhetjük tórium-ekviva- lensben is, ha a diagrammról nyert értéket megszorozzuk a S z a 1 a y S, (1) által megadott szorzószámmal. A mérésnél tekintettel kell leírni a vizsgált anyag fajsúlyára is. Ezért, ha sorozatmérést végzünk, a vizsgált anyag fajsúlyának megfelelő koncentrációfüggvényt kell szerkesz- tenünk. Különféle fajsúly ú anyagok vizsgálatához különböző fajsúlyú alapanyagokból szerkeszthetünk ösz- szetett vagy sorozatfüggvényt, mi- által a koncentrációfüggvény egyben f aj sú 1 y f ügg vén y is. Mivel Y a g o d a H. (2) sze- rbit a jachymovi uránszurokérc 64,4% uránt tartalmaz tóriummen- Méhes: Fúrómarók radioaktivitásának gyors , kvantitatív meghatározása 355 tesen, méréseinkhez jachymovi uránszurokércet használtunk. Az acliátcsészé- ben finoman porított uránszurokércet kétszeres hígításban kevertük az alap- anyaghoz, amely a mi esetünkben 2,9 fajsúlyú inaktívnak tekinthető bauxit volt. (A bauxit fajsúlyának meghatározását piknométerrel 19° C hőmérsékleten Faludi F. végezte). Az inaktivitás mértékéül vettük a háttérsugárzás ingadozását 30 perces időtartam alatt. A keverést a következőképpen végeztük : 50 g inaktívnak tekintett bauxithoz 0,0776 g uránszurokércet adagoltunk és a keveréket (I. sz. keverék) több órán át ráztuk, hogy homogén sugárzó anyagot nyerjünk. Majd az így nyert keverékből másodszori bigításban a következő mennyiséget adtuk az alapanyag, alább feltüntetett mértékben csökkentett mennyiségéhez : 49,95 g alapanyaghoz 0,050 a ö I. SZ. keverék. T^rántart. 0,0001 o/ /o 49,75 « << 0,250 « « « « « « 0,0005 •% 49,50 « « 0,500 « « « «• « 0,001 % 49,00 << « 1,000 « « « « « « 0,002 o/ /o 48,50 « « 1,500 « « « « « « 0,003 % 48,00 « « 2,000 « « « « « « 0,004 % 47,50 « « 2,500 « « « « « « 0,005 0/ /o 45,00 « « 5,000 « « « « « « 0,01 0/ /o Az így nyert keveréket (II. sz. keverék) szintén több órán át ráztuk, hogy homo- gén sugárzó anyaghoz jussunk. Sajnos ahhoz, hogy sorozatfüggvényt készítsünk, nem rendelkeztünk elegendő uránszurokérc-mennyiséggel. Méréseinkhez a kopenhágai Briiel & K j a e r cég rate méterjét (Type 6502) használtuk. HIVATKOZÁSOK 1 . S z a 1 a y S. : Kutatások urán és_ thorium magyarországi előfordulása után korszerű atomfizikai módszerekkel. Magyar Áll Földt. Int. Évi Jelentéseinek függeléke, 1948. X. köt. — 2. Yagoda, H. : Radioactive Measurements with Nuclear Emulsions X. V. — London, 1949. p. 164. ycKopeHHbiü MeToa nnn KOJimiecTBeHHoro onpeaeaeHna paanoaKXHBHOcxn xepHOB K. M e x e m K HeaKTHBHOMy Maxepnajiy, yAejibHbiií Bee KOToporo coBtiaAaex c yAejtbHbiM Beccm nayaaeMbix ropHbix nopoA, npHÖananeM b nocTerieHHO B03pacxatomeM Ko.mmecxBe onpe- ae.ieHHoe KoanqecTBO Maxepnajia, HaxoAHiuerocfl b paAnoaKXHBHOM paBHOBeciin. Tatom 0őpa30\i nojiymm cepttio, coAep>KaHHe ypatta Koxopoü Ham H3BecxH0. Ecah ii3\iepnxbpaAHoaKxiiBHOcxb 0XAejibHbixqjieH0B3X0HcepnH, xo,3HancoAep>KaHHe ypaHa n mtc.no HMnyAbCOB H3 MHHyXy, MO>KHO COCXaBHXb ({tyttKUHtO KOHUeHXpaUHH . no 3X0H (JtyHKUHH Mbl Herto- cpeAcxBeHHO mtxaeM coAepwamte paAtioaKXHBHoro BemecxBa ttccjieAOBaHHoro KepHa b okbh- Ba.ieHxe vpaHa, nőo b nponeHxax, nőo b rp/xoHHax. Méthode rapidé pour le dosage de la radioactivité des carottes de sondage K. MÉHES A une matiére maciidé, du mérne poids spécifique que la roclie á examiner, nous ajoutons en doses augmentantes íme matiére en équilibre radioactif. Ainsi nous ob- tenons une série dönt nous connaissons la teneur en uránium. Si l’on a dósé la radioacti- vité de chaque membre de cette série, on peut construire, en connaissancé de la teneur en uránium et du nombre des impulsions á la minute, une courbe de la concentration, laquelle nous montre iinmédiatement la teneur en matiére radioactive de la carotte de sondage examinée, en equivalent d’uranium, en pourcent ou en grammes/tonnes, en fonction du nombre des impulsions á la minute. A KŐVÁGÓÖRSI ALSÓKŐHÁT ÉS NYÁRVÖLGY KVARC HOMOKKŐ ÜVEG- ÉS ÖNTÖDEI-HOMOK ELŐFORDULÁSA HAJÓS MÁRTA Kővágóörs és környékének földtanával id. L ó c z y L. részletesen foglalkozott (4) A többi rendelkezésemre álló jelentés (1, 3), főként Lóczy munkájára hivatkozva (2) a kővágóörsi pannon homok előfordulást csak mint üvegipari nyersanyagot tárgyalja elsősorban a homok minőségi és mennyiségi adatait említve. 7 ábra Hajós: A kövágóörsi kvarchomokkő, üveg- és öntöde i- homok előfordulása 357 * A kutatási terület Kővágóörs község DNy-i szélétől DNy-i irányban, a Nyár- völgyig terjedő, a permi vörös homokkőre települő kb. 1 200 m hosszú és 200 m széles pannóniai homok és kvarchomokkőhát (lásd térkép.) Ez az iin. kővágóörsi Alsókőhát a Kállai medence peremén patkóalakban húzódó pannóniai partiturzás maradványa Lóczy szerint. Fennmaradását annak köszönheti, hogy a holocén- pleisztocén idők *lepusztító erői itt nem tudták hatásukat érvényesíteni, mert a homok- rétegben képződött hatalmas kovasavas kötőanyagú homokkőtömbök az alatta tele- pülő laza homokrétegeket a lepusztulástól megvédi ék. A lepusztító erők hatására az így ■felszínre került hatalmas kőtömbök a »kőtenger« jelenségét létesítették. Az átlag 3 — 5 köbméteres kvarchomokkő konkréciók a pannóniai homokban óin situ« képződtek. Ezt bizonyítja, hogy a kvarchomokkőtömbök rétegződése, illetőleg szemcseeloszlása ugyanaz, mint az alatta települő laza homoké. A laboratóriumi vizsgá- latok is ezt igazolják. Ugyanis a kvarchomokkő ugyanolyan zárványos kvarcszemeket tartalmaz, mint a fekühomok. A kvarchomokkő zárványos kvarcszemeit, tiszta, szín- telen kvarcudvar veszi körül. Tehát a kvarcszemecskéket összecementáló kovasav utó- lagosan rakódott rá és regenerálta a zárványos kvarcszemeket. Feltételezhető, hogy ezt a kovasavat a posztvulkáni hévforrások szolgáltatták. A kvarchomokkőtömbök nem szennyezettek, míg az alatta települő laza homok- rétegeket az utólagosan keletkezett vasokkeres kiválások szennyezik. A limonitos szennyezést a magasabb szinten fekvő permi homokkőről a pannon felszínére lefolyó és beszivárgó vasas oldatok utólagosan okozták. A homokbánya felszíni rétegei a legerő- sebben szennyezettek, az ebben lévő kvarchomokkőtömbök felszíne és repedései vas- okkeres kérgezésűek. Maga a kvarchomokkő itt hófehér. A kőtömbök előfordulása az Alsókőháton nem egyenletes. Legsűrűbben a kvarcit- bánya jelenlegi frontfejtési területén találhatók. Átlag 2 — 3 m mélységig, uralkodóan 3 — 5 m3, de néhol 10 — 20 m3-es tömbökben is. Helyenként, mint pl. a homokbánya közvetlen környékén, a homokkőtömbök csak elszórtan jelennek meg. A kvarchomokkövet már régóta s a legutóbbi időkig tervszerűtlenül fejtették. Ezeket a részben kitermelt helyeket a térképen külön jelöltem. Megállapítható, hogy a kővágóörs — alsókőháti pannóniai homok és homokkő a permi vörös homokkő egyenetlen kierodált térszínére települt (2. ábra). Csak így ma- gyarázható, hogy az alsó kvarckőhátat egy permi homokkőgát választja két részre ugyanabban a térszíni magasságban (1. ábra). DDK, pannóniai homokkő E E NY. 2. ábra. Az Alsókőhát kvarcit- és homokelőfordulás vázlatos szelvénye 358 Földtani Közlöny Hl. kötet /. füzet A homok a permi homokkő felszíni kibúvása felé mindenütt kiékül. A ^arc- homokkő alatt települő üveg- és öntödei homok települését legjobban a nyár- völgyi bányában látjuk. Itt az átlag 3 m vastag fedőréteg alatt települő üveghomok vastagsága 3 — 4,5 m, az öntödei homoké 2 — 3 m. Ez ipari felhasználásra alkalmatlan szürke agyagos homokra települ. A homokbánya területén a felszínen elszórtan kvarchomoktömböket találunk, amelyek kitermelése a fedőréteg lefejtésével egyidejű- leg történik. A homok minősége a bányától ÉK-i irányban romlik. Ezért a kutatás irányát elsősorban DDK irányban kell megadni. Az üveghomok a bánya DXy-i frontjáig már kiékült. A térképen feltüntetett aknák itt csak öntödei homokot tártak fel. A község DNy-i. szélén elhagyott homokbánya tervszerűtlen kitermelése miatt újabb feltárások nélkül pontosan meg nem állapítható minőségű és mennyiségű homok- készletet rejt. A feltárás mélysége 6 m. Itt is körülbelül 3 m vastag fedőréteg alatt a jóminőségű üveghomok van. Ez a homok a feltárás egy helyén 9 m mélységig, vagyis 6 in vastagságban észlelhető. Ezen a területen tehát nagyobb mennyiségű homok - összlettel számolhatunk. A nyárvölgyi homokbánya felső — üveggyártásra — és alsó — öntödei célra kitermelt — homokrétegeiből vett átlagmintát részletesen megvizsgáltuk. A homok kvarchomok, egyéb ásvány igen kevés van benne, azonban 2 — 5 mm apró kvarckavicsot is tartalmaz, rétegesen közbetelepülve, kiékiilő sávokban. Színe világos, fehéresszürke. Uralkodóan középszemű. Közepes szemcseátmérője 0,25 — 0,23 mm. A felsőbb, ún. üveghomok osztályozottabb. Egyenletességi foka 57%, míg az alsóbb szintben települő öntödei : j = — homok egyenletességi foka csak 43%. Ebben már több a nagyobb átmérőjű szemcse. A vizsgált üveghomok szitálási szemcsenagyság eloszlása súlyszázalék- ban : i finom sz aprosz | közép sz durva sz 005 0,06 0,1 0,2 0,3 0,4 0, 1 mm —0,2 « —0,3 « —0,4 « —0,6 « 10,5% 28,2 « 29,6 <« 26,8 « 4,8 « összesen 99,9% Az öntödei homok szemcseösszetétele súlvszázalékban : 3. ábra. Szemcseösszetételi görbe. 1. Üveghomok átlagminta. Közepes szemnagysága 0,23, egyenletes- ségi fok 57%. 2. Öntödei homok átlagminta. Kö- zepes szemnagyság 0,23, egyenletességi fok 43% A kétféle homok jellemző adatait az átlagminták szemcseösszetételi görbéi ábrázolják (3. ábra). 0,075 —0,1 111111 11,8% 0,1 0,2 « « 30,1 « 0,2 —0,3 « « 21,4 « 0,3 —0,4 « « 12,8 « 0,4 —0,5 « « 1 2,4 « 0,5 —0,6 « « 7,9 « 0,6 < 2,9 « összesen : 99,3% Hajós : A kővágóörsi kvarchomokkő, üveg- és öntödei-homok előfordulása 359 A homokfajták ásványtani összetételét Csánk Elemérné vizsgálatai alap- ján az alábbi táblázat mutatja. Az üveghomok-átlagminta ásványainak százalékos eloszlása bromoformos szétválasztás után 0,1 — 0,2 mm 0 nehéz ásvány 0,045% .... Könnyű asvanv Megjegyzés Eimonit 27% Ilinenit 25% Turmalin 16% Muszkovit 12% Rutil 10% Zirkon 6%* Diszten 2% Biotit 2% Kvarc 79% Kvarcit 1 2% Meghatározhatatlan szennvezett 9% A kvarcok zárványosak Összesen . 100% - Összesen 100% 0,2 — 0,3 mm 0 nehéz ásvány 0,029% Könnyű ásvány Megjegyzés Ilmenit 65% Limonit 21% Turmalin 6% Muszkovit 3% Szericit 3% Aktinolit 2% Kvarc 74% Kvarcit 12% Szennyes, meghatá- rozhatatlan 14% . . A kvarcokban sok a sötét zárvány Összesen 100% Összesen 100% 0,3 mm 0 > nehéz ásvány 0,025% Könnyű ásvány Megjegyzés Ilmenit 41% Limonit 17% Muszkovit 17% Felismerhetetlen, mállott 17% Epidot ; 8% Kvarc 77% Kvarcit 17% Limonitos szennyezés . 6% A kvarc- szemek zár- ványosak, nem tiszták Összesen 100%- Összesen 100% Az öntödei homok kovasavtartalma Soha Istvánná elemzése szerint 96,95%. Ez az adat az ásványtani vizsgálattal megállapított nagy kvarctartalmat megerősíti. A vizsgálatokból megállapítható, hogy a homok középszemű, osztályozott, egymaximumos, tengeri, partmenti üledék. Metamorf kristályos palakőzetek lepusztu- lásából származhat. A disztén, turmalin, muszkovit, biotit, epidot, gránát, kvarcit és elsősorban a zárványos kvarcok jelentős mennyisége erre utal. A rutil, zirkon és ilmenit magmás eredetű lehet. A limonit uralkodó mennyi- sége másodlagos és a permi vörös homokkőből származhat. Kővágóörsi homok nehéz ásványokban jóval szegényebb, mint pl. a diósdi és alföldperemi — cserhát — mátra— bükkalji pannon homokok. Egynemű ásványos össze- tétele egységes lehordási területre, illetőleg eredetre utal. 5 Földtani Közlöny 360 Földtani Közlöny 84. kötet /. füzet Szemcseösszetételi görbéit összehasonlítva a kisalföldi, diósdi és alföldperemi homokéval, megállapítható, hogy a kővágóörsi leginkább a kisalföldi és diósdi homoké- val egyezik. Az öntödei homokminták ásványainak százalékos eloszlása bromoformos szétválasztás után 0,1 — 0,2 mm Z nehéz ásvány 0,112% Könnyű ásvány Eimonit 61% . 12% 18% 4% 5% Zárvánvos kvarc 62% 36% 2% Turmalin Zirkon Ilmenit Disztén Kvarcit Szferolites Összesen 100% Összesen 100% 0,2 — 0,3 mm 0 nehéz ásvány 0,038% Könnyű ásvány Limonit 73% Zárványos kvarc 70% Zirkon 15% 4,5% 7,5% Kvarcit 30% Gránát Turmalin Összesen O O V.O ° ^ Összesen 100% 0,3 mm 0-nél > nehéz ásvány 0,036% Könnyű ásvány Turmalin 2 szemcse a többi limonit Zárványos kvarc, kis része lhnonitos szennyezéssel .. . 66% Kvarcit 32% Oligoklász 2% * Összesen 100% A kővágóörsi kvarcit a ferroszihciumgyártás, porcelán és kerámia ipar nyers- anyaga. Az üveghomok félzöldüveggyártásunk fontos alapanyaga. Az öntödei homok nagy tűzállósága és megfelelő szemcseösszetétele miatt az öntödei homokkutatás súly- ponti területének tekinthető. Fejlődő iparunk üveg és öntödei homokszükségletét a kővágóörsi üveg és öntödei homok előfordulásnak kell jelentős részben fedeznie, fokozott szükségleteink biztosítá- sára a terület részletes megkutatása szükséges. IRODALOM - LIXERATUR 1. Bartkó ív.: Jelentés a hazai üveghomok előfordulásokról. 1950. Kézirat. Földtani Intézet Adattár. — 2. Ferenczy I. : A kővágóörsi üveghomok földtani vizsgálata. Bpest. 1919. Kézirat. Földtani Intézet Adattár. — 3. Hegedűs J. : Üveghomokkutatás. Kállai medence — Kővágóörs. Bpest. 1950. Kézirat. Földtani Intézet Adattár. — 4. Lóc.zy L. : A Balaton környékének geológiája és morfológiája. A Balaton Tudományos Tanulmányozásának Eredményei. I. kötet I. rész. Bpest. 1913. — 5. Szádeczk y-K a r d o s s E.: Geologie dér rumpfungarlándischen kleinen Tiefebeue. Sopron. 1938. — 6. Tégla és cserépagyag, homok, kavics, homokkő előfordulások elő- zetes katasztere. Földtani Intézet Adattár. 1953. I. 1. Hajós : A kővágóörsi kvarchomokkő, üveg- és öntödei-homok előfordulása 361 MecTOHaxowaeHHe KBapueBoro necuaHHKa AHTeiíHoro h cTeKOJibHoro necna okoao c. KéBaroapiu b BeHrpHH M. XaSom necoK n necManHK b MecTOHaxo>KaeHnn A.miOKéxaT, okoao c. KeBaroapiu hbahiotch ocTaTKaMH npnőpoKHOH aroHbi naHHOHCKOro npyca. MecroHaxo>KAeHHe 3ajieraeT Ha HepOB- HbiH, 3p03H0HHbiií npotjw.ib xpacHoro necuamiKa nepMCKoro nepnoAa. 5ícho bhaho, utó mhcthh, SecuBeTHbiü KBapueBbifí BeHeu «Kpy>KaeT 3epHa necna, c BKAioueHHHMH CneAOBaTenbHO, KpeMHeBan Kuc.ioxa, cue.weHTHpyiomaH 3epHa KBapua, TOJibKO BnocJieacTBHH ocaaKHoe OTJio>KeHne cpeAHeü, copnipoBaHHOH 3epHHCT0CTH Mop- CKoro inna c oahhm MaKCH.My.MOM. Oh npoucxoAHT, BepoHTHO, H3 AeHyAauHH MeTa.\iop(|)H30- B3HHblX, KpHCTajlAHHeCKHX CAaHUeB. Ha 3T0 OŐCTOHTeAbCTBO nOKa3bIBaeT npHCyTCTBHe AHCTeHa, Typ.MaAHHa, MycKOBHTa, őnoraTa, anHAOTa, rpaHaTa, KBapmna h, b nepByio ouepeAb, npncyT- CTBHe 3HaMHTe.lbH0r0 KOJlliqeCTBa KBapueB C BKAIOHeHHHMH. PyTHA, UHpKOH H HAb.MeHHT HMeiOT, MOweT őbiTb, Mar.MaTHiecKoe uponcxo>KAeHHe. npeoö.iaAaiomee koahucctbo .inMoniixa hbjih- eTCH BTopHHHbiM h npoiicxoAHT H3 KpacHoro necuaHHKa nepMCKoro nepHOAa. necoK MecTOHaxo>KAeHHH c. KéBaroapui ropa3AO őeaHee TH>iKAeHHe. Quarzsandstein-, Glas- und Giessand-Vorkommen aus Alsókőhát und Nyárvölgy in Kővágóörs MARTA HAJÓS ’ Dér Sand und Sandstein von Kővágóörs (Alsókőhát) ist dér Überrest einer panno- nischen Xehrung, \yelehe auf dér unebenen Erosionsfláche des permischen Rotsand- steins lágert. Es kann beobachtet werden, dass die Ouarzkömchen des Ouarzsandsteins von einem reinen, farblosen Ouarzhof mngeben sind. Die Kieselsáure alsó, die die Ouarz- kristalle zementiert, setzte sich nachtrághch auf die Ouarzkömchen nieder und hat dieselben regeneriert. Die Kieselsáure stammt warscheinlich aus den post vulkáni - schen Wármequellen, Es \vurde durch sedimentpetrographische und mineralogische Untersuchungen festgestellt, dass dér Sand ein mittelkörniger, gut sortierter mariner Küstensand ist mit einem einzigen Komverteihmgsmaxiinum. Er stammt wahrscheinlich aus metamor- phen kristallinen Scliiefergesteinen, worauf die bedeutende Menge des Disthens, Tur- malins, Muskowits, Biotits, Epidots, Granats, Ouarzits imd in erster Linie dér Ouarze mit Einschlüssen hinweist. Dér Rutil, Zirkon und Ilmenit kann magmatischer Herkmift sein. Die vorwie- gende Menge des Lhnonits ist sekundár und kann aus dem permischen Rotsandstein i stammen. Dér Sand von Kővágóörs enthált bedeutend weniger Schwermineralien als die Sande von Diósd, des Cserhát-, Mátra- und Bükk-Gebirges und aus dem Randgebiet des Alföld. Die Komverteilung stimmt am besten mit dem dér Sande von dem Kis- alföld und Diósd überein. Die einheitliche mineralogische Zusammensetzimg weist auf ein gemeinsames Abtragímgsgebiet, d. h. auf gemeinsamen Urspnmg hin. AZ OBORNAKI MÉLYFÚRÁSOK GEOLÓGIAI EREDMÉNYEI KOCSIS ÁRPÁD A dunántúli szénhidrogén telepek általában kétfélék : 1. Az enyhén felboltozott alsó pannon összlet egyes homokkőrétegei. 2. Mészkőrögök repedezett tetőrésze, fiatalabb képződményekkel lepelszerűen borítva. Ezért valamennyi dunántúli szénhidrogén-kutatófúrásnak, így az obomaki terü- leten telepítetteknek is, fő feladata annak felderítésé, hogy a két fent említett tároló szerkezet megvan-e az illető területen. Vahc a o | . ] Felsó pannon j- _'-^j Alsó pannon mórgo homokkő podokko! ( wyyvj Szarmata homokos mórga rádióaktiy tuf öcsik okkal | Tor tón a r homokkő és mórga hthothommum okkal Hét vét s/ir Alsó mediterrán konglomerátum O Hely fúr ás helye / Feltételezett, törésvonal Vízszintes ti ?— .n. 2 3 km Az obomaki terület kutatófúrásainak a következő kérdéseket kellett tisztázniok : 1. A graviméteres indikáció alapján feltételezett, Xy felé való szerkezeti záródás igazolása, ami végső fokon azt is hivatott tisztázni, hogy területünk nem a budafai boltozat fokozatosan lealacsonyodó keleti végződése, hanem önálló szerkezet. 2. A Budafán olajat szolgáltató alsó pannóniai homokkőösszlet megvan-e itt is és tartalmaz-e olajat érdemes mennyiségben? ' 3. A miocén képződményeknek olajtartalmú volta. 4. Milyen mélyen van az alaphegység és annak tetőrészében esetleges szénhidro- géntartalom ? Kocsis : Az' obornaki mélyfúrások geológiai eredményei 363 Felszíni viszonyok Az obornaki területen általában a lösztakaró vékonyabb és hiányosabb, mint a környező területeken. A keleti részeken majdnem teljesen hiányzik, felső pannon homok van a felszínen. Strausz megállapítása szerint a 15 km-re lévő hahóti területhez hasonlóan, a felszínen itt sincs pannóniai kavics, holott a két terület között 300 m körüli magas- ságban is mindenütt megvan. Alapozáskor a vékony erdei talajt az alatta fekvő ugyancsak vékony lösztakaróval együtt eltávolították, úgyhogy a fúrások rétegsorában csak felső pannóniai rétegek szerepelnek. »J Felső pannon A felső pannóniai rétegösszlet az obornaki területen átlag 8 — 900 m vastag és kb. 600 m tengerszint alatti mélységig tart. Képződményei: laza homok, lágy agyag és agyagmárga váltakozása, helyenként kemény homokkő vékony fás barnakőszén csíkokkal. A magfúrásokkal felszínre került jellegzetes felső pannóniai maradványok közül Limnocardium desertum és Dreissénsia auricülaris voltak a leggyakoribbak. Az alsó pannóniai tetőt, területünkön kőzettani és őslénytani alapon egyaránt könnyűszerrel megállapítottuk. Dél-Dunántúl általában a laza homokból és lágy agyagos képződményekből álló felső pannóniai összlet elég éles határral különül el az egységes agyagmárga összlettel kezdődő alsó pannóniai képződményektől, ami az elektromos szelvényen is jól kitűnik és rendkívül megkönnyíti a két szinttáj elhatárolását. E kőzettani határ feletti egyik magból egy jellegzétesen felső pannóniai Limno- cardium aperíum került elő, majd egy 30 m-rel mélyebbi magból, már a fent említett határ alatt egy Valenciennesia került felszínre. Ilvmódon a kérdéses elkülönítés őslénytani alapon is megerősítést nyert. b) Alsó pannon Az alsó pannóniai rétegösszlet területünkön átlag 1 200 m vastag, 1 800 m körüli mélységig tart és két elég jól elkülöníthető szintre tagolható. Mintegy 800 m vastagságban • egységes agyagmárgaösszlet jelzi a felső részt, helyenként egy-egy vékony homokkőcsíkkal megszakítva. Ez alatt átlag 400 m vastagságban van az a homokkősorozat, amelyből Budafán olajat termelnek. Területünkön a felső homokkő vizes, míg az alsó olajat tartalmaz. Sajnos áteresztőképességük sokkal rosszabb, mint a budafai olajos szinttáj homokkövéé, olajtartalmuk jelentéktelen és aszfaltszerűen beszáradt, úgyhogy nem termelhető. Az alsó pannóniai vezető alakok közül a magfúrásokkal felszínre kerültek Limno- cardium lenzi és Congeria banatica lenyomatok. I / c) Szarmata Ez a képződmény a leülepedő pelit sűrűn váltakozó CaC03-tartaima miatt söté- tebb-világosabb színű vékony rétegekből áll, igen jellegzetes képződménye ennek az időszaknak, úgyhogy, mivel a legtöbb fúrásunkból előkerült, a szarmata emelet tetejének szintjelzőjéül fogadták el. Területünkön szintén előfordult, helye az elektromos szelvényen jól szembe- tűnik, úgyhogy kőzettani alapon itt adjuk meg a szarmata határt- 364 Földtani Közlöny 84. kötet 4. füzet Az O — 1 sz. fúrásból a leveles márga fölötti vastag homokkőpadból egy jelleg- zetes felső pannóniai Limnocardium került felszínre, míg az O — 3 sz. fúrásnál közvetlenül a leveles márga alatt egy Ervilia podolica volt a magban, őslénytani alapon is bizonyítva a szarmata tető megállapításának helyes voltát. A szarmata rétegösszlet területünkön átlag 400 m vastag és kb. 2200 m körüli mélységig tart. Sötétszínű, helyenként kissé bitumenszagú márga és mészmárga váltakozik kemény meszes kötőanyagú tömött homokkőpadokkal. Egyes homokkőpadok az alsó pannóniai homokkőhöz hasonló beszáradt olajat tartalmaznak. A szarmata rétegsoron belül 4 — 5 vékony radioaktív tufacsík volt. d) Tortonai emelet A tortonai rétegösszlet területünkön átlag 200 m vastag és kb. 2400 m mélységig tart. Egyes magokból Foramhiiferák is előkerültek, azonban a későbbi kőzetekhez hasonlóan megfelelő laboratórium hiányában földolgozásra nem kerülhettek. így a tor- tonai határt nem Foraminiferák alapján határoztuk meg, bár akkor lehetséges, hogy ' a határ feljebb kerül és a szarmata rétegsor vékonyabb lesz. Ennek hiányában kény- telenek voltunk a határt az első litliothamniumos mészmárga megjelenésénél rögzíteni, mert ez már kétségtelenül a tortonai emeletbe tartozik. A tortonai rétegsor uralkodóan kemény márgából áll, ritkán vékony homokkő- csíkokkal és két-három lithothamnimnos mészmárga paddal. Említésre méltó, hogy a tortonai márgák CaC03-tartalma kisebb, mint a szarmata márgáké, úgyhogy itt is megvan az a másutt is megfigyelt jelenség, hogy a rétegsor átharántolása könnyebben ment, mint a szarmatában, ahol a magasabb CaC03-tartalmuknál fogva a kőzetek általában keményebbek. Szénhidrogén indikációkat a tortonai emeletben nem észleltünk. A tortonai emelettel véget ért az őslénytani alapon való szinttáj elkülönítés, a továbbiak során kizárólag kőzettani összehasonlításokra vagyunk utalva. e) Helvéti emelet A helvéti rétegösszlet területünkön kb. 200 m vastag és átlag 2600 m mélységig tart. A helvéti rétegsor, mint a Dél-Dunántúlon általában mindenütt, itt is sötétszürke kissé homokos márgából, ún. helvéti slir-ből áll, helyenként vékony tufacsíkokkal meg- szakítva. Ennek a kezdeténél vettük a helvéti határt. Egyes shr magokban meredek dőlésű csúszási lapok vannak, amelyekből nagy- nyomású CH gázbeáramlásokat kaptunk. A shr magokban Foraminifera héjakat, Corbula, Lucina és Dosinia sp.-eket talál- tunk. f) Alsó helvéti emelet? — 2600 m körül a tengeri slir-kifejlődés hirtelen átmegy egy színes kvarcszemek- ből, agyag és agyagos tufitból álló meszes kötőanyagú konglomerátumba, amely a mecseki édesvízi alsó helvéti kifejlődéssel azonosítható. Az elektromos szelvényen is jól kitűnik a hirtelen változás a helvéti slir után, amikor a kis ellenállású kevés CaC03-tartalmií képződmény átmegy egy erősen meszes, nagy ellenállású új összletbe. Kocsis : Az obotnaki mélyfúrások geológiai eredményei 365 Területünkön az alsó mediterránt csak a három O jelzésű fúrásban értük el és a 3. sz. fúrás — 3330 m mélységben minden valószínűség mellett ebben a szinttájban ért véget. A színes kvarcszemekből álló konglomerátumon kívül még harántoltimk mészkő- padokat és dolomitos mészkőbreccsiákat, melyeknek repedéseiből szénhidrogéngáz kíséretében forró sósviz tört be. A konglomerátumban a szarmata időszakiakhoz hasonló radioaktív tufarétegek is voltak és az ibolyántúli fény hatására sárgán és kékeszölden fluoreszkáltak. A dolomitos mészkő repedéseiből a forró vízzel együtt egy kis fajsúlyú zöld színű olaj is felszínre került. Még nem tisztázott, hogy ugyanonnan jön-e, ahonnan a víz vagy más helyről szivárog és a víz csak magával hozza? Szénhidrogénnyomok Az obomaki területen két, egymástól jól elkülöníthető, olajnyomokat tartalmazó szint van. Egyrészt az alsó pannóniai emelet alsó részének és a szarmata emelet felső részének tömött homokkövei, másrészt az alsó mediterrán (?) repedéses breccsiái. A rétegvizsgálatok során a felső szintből csekély mennyiségű, a budafaihoz ha- sonló, fekete olaj került felszínre. Egyrészt a homokkövek rossz áteresztőképessége, másrészt az olaj beszáradt volta miatt, ez az olajos szint műre nem érdemes. Az alsó mediterrán repedéses breccsiáiból világoszöld színű fehér származékok- ban dús olaj került felszínre a sósvízzel együtt, nyitott szakaszban vizsgálva. Sajnos az alsó mediterránt harántoló három fúrásunk műszakilag mind elszerencsétlenedett, lecsövezni nem tudtuk, úgyhogy ezt a gyakorlati szempontból legértékesebb szakaszt nem tudtuk rétegenként elkülönítve vizsgálni. Az olajon kívül nagynyomású gázbetörések voltak a slir repedéseiből, valamint az alsó mediterránból a sósvizekkel együtt, de a nagy O — 3. sz. fúrásból — 3200 m mély- ségből sósvíz nélkül is. Vízbetörések Az O — 2 és O — 3 sz. fúrásokban nagy erővel felszínre törő forró sósvizeket kap- tunk, az alsó mediterrán (?) repedéses breccsiáiból. Az O — 2sz. fúrásnál a kitörés olyan heves volt, hogy a fúrás továbbmélyítését megakadályozta. — 2700 m mélység elérése- kor a lyuk lökésszerűen eruptált, kidobta az összes fúróiszapot és naponta átlag 4 — 500 m3 94°-os sósvizet termelt, gőzfúvás kíséretében. A víz sótartalma 1 1 g/l volt, oldott alkat- részei közül leginkább számottevő magas jód- és brómtartalma. Jódtartalma oly nagy, hogy a belőle naponta kinyerhető jód (kb. 30 kg) felülmúlja az ország szükségletét. Az O — 3 sz. fúrásból két helyen is volt vízbetörésünk. Az első — 2670 m körül, mintegy napi 100 m3 hozammal, 40 C fok hőmérsékletű volt, de a második — 2900 m körül föltörő víz, napi 200 m3 hozam mellett 84 C fokos volt. Sótartalmuk nagyjából megegyező, jód- és brómtartalmuk azonban csak mintegy fele volt az 0—2 vizének. Szerkezeti megállapítások 1 . A budafai és újudvari mélyfúrásokat is figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy a Dél -Dunántúl Ny-i részén kb. a D 1-es vonaláig a pannóniai rétegsor nyugatról kelet felé vastagszik, míg a mediterrán üledéksor ezzel ellentétesen keletről nyugat felé. 2. Területünkön a lithothamniumos mészmárga megjelenése alapján azonosítva, a mediterrán rétegsor teteje keletről nyugat felé kb. 2 fokos dőléssel lejt. így a szerkezet nyugat felé miocén rétegsorral záródik, annál is inkább, mert az előző pontban ismer- tetett megállapítás szerint a mediterrán tetőnek nyugat felé emelkednie kellene. Megjegyezhetjük, hogy ezt a fenti megállapításunkat egy mindössze három- négy m vastag és kiterjedését illetően nem eléggé megismert képződményre vonatkoz- tattuk. 366 Földtani Közlöny 84. kötet 4. füzet 3. A terület keleten a zalai 4-es számú meridionális árok felé lépcsős vetődéssel zárni, a miocén tetőnek az O — 1, S — 2 és D — 1 fúrások közötti ugrásszerűen nagy szint- különbségei alapján feltételezve. Nyugat felé szintén vetővel zárul, az O — 3 és B — 64 fúrások. közötti zalaegerszegi meridionális völgy által a felszínen is érzékelhető módon. Csakis így érthető, hogy míg a miocén az O területen nyugat felé lejt, a tőle nyugatra fekvő D területen jóval magasabb szerkezeti helyzetben található. F ü g g ő b e n maradt kérdések. Mivel mindhárom O jelzésű fúrás műszakilag elszerencsétlenedett, az S jelzésű fúrások pedig nem hatoltak le elég mélyre ahhoz, hogy nagyobb arányú összehasonlí- tást lehetővé tennének, ezért az első fejezetben felsorolt pontok közül, melyek a fúrás célját hivatottak rögzíteni, valamint a fúrás közben felmerült új kérdések közül is, néhányra nem sikerült választ kapni. Ezekről a mintegy függőben maradottaknak •tekinthető kérdésekről csak további alkalmasabban telepített mélyfúrások vüágosít- hatnak fel bennünket. Ezek a megoldásra váró feladatok a következők : 1. Az O jelzésű fúrások eddigi eredményei nem igazolták szerkezetünk nyugat felé záródását a pannóniai rétegsorra vonatkozóan is. 2. Nem sikerült kivizsgálni, hogy az alsó mediterrán zöld olaja elkülönülve vagy vízzel együtt .található-e? 3. Az O — 3 számú fúrásban — 3200 m mélységben feltárt nagynyomású CH- gázos réteg kiterjedését és hozamát nem sikerült megismerni, bár elsőrendű fontosságú lenne. • 4. Milyen természetű, felszínű és milyen mélyen van az alaphegység ? reoJiornqecKHe pe3yjibTaTbi rjiyöOKHx őypeHHü b c. OöopHaK A. K o M h m B K>ro-3anaaHOH nacra BeHrpHH, okojio r. HaabKaHHHíá, HaxoflírrcH caMbie rnyőoKne öypeHHn CTpaHbi. TnyőHHa oflHoro H3 hhx — 3622 m. C reojiornnecKOH tomkh 3peHHH caMbi.M anaMHTejibubiM ycnexOM sthx őypeHuti HBjinercH oŐHapyweHHe CTpararpaíjmqecKoro h cTpyn- TypanbHoro nojioweHHH oőJiacra, HaxogHmeHcn Me>Kay BemepcKHMH CpeaHHMH TopaMn h JfHHapHaa.MH. BbincHHJiocb, nro Ha stoh TeppHTopmi — cBHTa HeoreHa — 3000 m MOinHOCTbK). npeflnonoweHHe, no KOTopoMy MepnflHOHajibHbie aojimhu b KOMHTaTe 3ajia cTpyKTypanbHO npeijjopMHpoBaHbi, noAtBepAHJiocb. • . MIKROPALEONTOLÓGIAI ADATOK A DACHSTEINI MÉSZKŐ FORAMINIFERA-FAUNÁJÁHOZ MAJZON EÁSZbÓ* (XI^VI— XXvVIII. táblával) Az 1952. év folyamán V adász E. egyetemi tanár társaságában néhány ízben Dorog — Tokod környékére tettünk kirándulásokat. Itt hívta fel figyelmemet a dach- steini mészkő közé települt zöldesszürke agyagra, melyben Foraminiferák is találhatók. Örömmel kezdtem vizsgálni ezeket a rétegeket, valamint magát a mészkőt is, annál is inkább, mivel a triászkorú lerakódásoknak Foraminifera-f almájáról úgy külföldön, mint nálunk aránytalanul keveset tudnak. V a d á s z professzor rendelkezésemre bocsá- totta a saját és a birtokában levő Venkovits I. gyűjtési anyagát, megkaptam Meisel J. kőzetmintáját is, és legújabban V i g h Gy.-nak a tatai tsz. fúrásából származó már kiválogatott példányokat. Ezt egészítettem ki a saját gyűjtésemmel Az anyag Dorog, Tokod, Bajót és Tatáról való dachsteini mészkő, valamint az ebbe települt zöldes agyag, illetőleg meszes agyag. Az eddigi irodalom kevés adatot nyújt triász lerakódásaink mikroszkópos ősélet- maradványaira vonatkozóan. Peters (1. — 294) 1863-ban felemlíti, hogy a Pilis és az Alpok dachsteini mészköveiben Vaginulina, Cnneolina, Flabellina és Globigerinákat vélt felismerni. Peters említi a Globigerinák tömeges előfordulását is, amelyek a liallstatti mészkő 80%-át is teszik. De az Orbulinák is gyakoriak s ezeken felül egy hosszú- nyakú, a Lagena tenuis B o r n. fajhoz közelálló alakot említ. Hant ken (2. — 193) 1878-ban Dorog, Tokod, Bajót községek területén levő dachsteini mészkő vékony - csiszolatait vizsgálva megállapítja, hogy : »sajátságos, górcsövi kicsinységű testecské- ket mutatnak, melyek bizonyosan szerves eredetűek, s valószínűleg Foraminiferák. E testecskék átmetszetei korai akúak s látszólag kamrákra osztott tekervényekből álla- nak s a kőzetnek igen feltűnő górcsövi szövetet kölcsönöznek.* Hant ken 1884-ben (3. — 375) bizonyos fokig módosította véleményét, mikor így ír : »A dachsteini mészkő feltűnőleg szegény Fór aminif érákban. Annak alkotórészei egészen másféle, mindeddig közelebbről meg nem határozható, de valószínűleg a növényekhez tartozó szerves tes- tecskék, melyek a mészkőnek igen sajátságos górcsőm szövetet kölcsönöznek. Ez igen nevezetes tény, minthogy az alpi, dachsteini mészkő Peters szerint kizárólag Fora- miniferák, mégpedig Globigerinákból áll.« Ugyanez évben ez utóbbi adatot veszi át Schafarzik (4. — 255) is »ami a Pilis kőzetét illeti, határozottan állíthatom, hogy nincsenek benne Foraminiferák«. Vadász (5) a dachsteini mészkő rétegtani hely- zetéről értekezve hét Foraminifera-fajt említ A dachsteini mészkő közé települt zöld agyagrétegeket vizsgálva, egyes helyeken mondhatnék gyakoriak a Foraminiferák. A zöld agyag, amelyet egyébként az irodalom * A dolgozat teljes angol szövege az Acta GeoL 1954. kt.-ében jelent meg. 368 Földtani Közlöny 84. kötet 4. füzet is említ (6. — 12), mint alárendelten vékonyabb zöldesszürke, palás mészinárga közbe- településeket a tokodi altáróból származó mintája 72,7% karbonátot tartalmaz, tehát mészmárga jellegű. Megjegyzendő azonban, hogy nem mindenünnen vett mintájában találunk Fora- miniferákat. így pl. a tokodi altáró egyes mintái is meddőek vagy a bajóti Öregkő dach- steini mészkövébe települt zöldes márgás agyagban egyáltalában nem sikerült egyet sem találnonii rníg a mészkő vékonycsiszolatában gyakoriak. Megkülönböztethetünk a zöld márgás agyagban a) orbulinás (amelyben gyakori a 0. porosa T e r cp vagy ehhez igen közelálló, igen apró, 0,2 mm átmérőjű forma házait) ; b) ritka előfordulású lagenás (laposabb sima héjú s egy tüskés alak) lerakódást, amelynek e két formája a felsőörsi középső-triász Protrachyceras reitzi szint laza diabáztufás rétegben is megtalálható és c) a H a n t k e n-től már 1878-ban említett köralakú, kamrás becsavarodású héjakat magukba záró üledéket. Ez utóbbi Bajót D-i végén az Öregkő kőfejtőjében, a dorogi Kiskőszikla kőfejtőjében, Tokod altáró IV/b ereszke előtti elágazás dachsteini mész- köveinek vékonycsiszolataiban gyakori. De megtaláltam ezeket a Magyar Állami Föld- tani Intézet süttői, dorogi,' Veszprém megyei Feketehegy, eplényi és bakonybéli dach- steini mészkő régi, Hantke n-féle csiszolatfényképein is. A zöld márgás agyag e különböző faunaelemei és faunanélkülisége azt látszanak bizonyítani, hogy vagy több ilyen üledékkel állunk szemben, vágj- pedig egyes alakok az üledéket lerakó tenger különböző helyein éltek. Bár ennek mintha ellentmondana éppen az Orbulinák plankton-életmódja és gyakorisága, melyeknek amiatt, hogy úgy mondjuk, közönségesként jelentkezniük kellene mindenütt. Igen érdékes, hogy a zöld márgás agyag a mészkő vastag padjai között mikro- karsztos felszínre települ. Vadász szerint keletkezésüket tengeralatti mállással ma- gyarázhatjuk. Rendszertani leírás Család: PENEROPLIDAE Nemzetség : Triasina nov. gén. Triasina hantkeni nov. sp. A ház szabad s egysíkba csavarodott s rövid radiális falacskákkal elválasztott a körhöz közelálló kamrákból áll. A ház anyaga meszes, iinperforata. Nyílását egyik példányon sem figyelhettem meg. Kanyarulatok száma 7—9 ; egyik példány külső, legfiatalabb kanyarulatán 34 kamrát számoltam meg. A kamrák néha egymásba is olvadnak. A ház felszíne apró dudorokkal borított, amelyek a kanyarulatok szerint helyezkednek el. Sokszor a kamrákat pirít tölti ki. Átmérője : 0,7 mm ; vastagsága : 0,25 mm, de egyes példányok köpcösebbek is lehetnek. Előfordulás: a zöldesszürke . márgás agyag Dorog XII. akna 4200 m, Dorog Reimann akna, Tokod altáró. Tata tsz fúrás 321,50 in. Ezenkívül a bevezetőben már említett helyek dachsteini mészköve. Kor : felső triász nóri-raeti emelete. Azonban meglehet, hogy vertikális előfordu- lása szélesebb, amennyiben Sandberger (7. — 1 92) és S a 1 o in o n (8.— 133) meg- jegyzéseit a formára fenntartással figyelembe vesszük. Az előbbi kutató ugyanis a raibli rétegeket, mint kimondottan foraminiferadús üledékeket említi, melyekben egy Cornn- ipira- féleség gyakori. Míg a másik a marmolata mészkőből említ szintén Cornuspira- szerű maradványokat. Amennyiben ezek megegyeznének a Triasinával, úgy az új nemzetség előfordulása a ladini emelettől a raeti emeletig terjedne. Majzon : Mikropaleontológiai adatok a dachsteini mészkő Foraminifera-faunájálioz 369 A Triasina hantkeni fajnak változataként megemlíthetjük a var. elliptica- t, mely egyébként elnyúltabb körvonala révén különbözik a fajtól. Legközelebb állónak látszik a Triasinálioz a Taberina nemzetség, melyet Keij- z e r 1945-ben írt le. Hasonló felépítésű hozzá a Labyrinthina Weynschenk 1951 is, de ez homokoshéjú forma s a becsavart házainak kanyarulatai is kisebb számnak és a kamrák labirintusszerűek. IRODALOM 1. Peters, K. F. : Über Foraminiferen im Dachsteinkalk. Jahrbuch d. k. k. geol. Reichsanst. XII. 1863. — 2. Hantken M, : A Magyar Korona Országainak széntelepei és szénbányászata. 1878. — 3. Hantken M. : A magyarországi mész- és szarukövek górcsövi alkatáról. Math. és Terin. Tud. Ért. II. 1884. — 4. S c h a- f arzik F. : Jelentés az 1883. év nyarán a Pilis hegységben eszközölt földtani rész- letes felvételről. Földt. Közi. 14. 1884. — Bericht über die im Sommer 1883. im Pilis- gebirge durchführten geologischen Spezialaufnahmen. Földt. Közi. 14. 1884. — 5. Vadász E. : Die stratigraphisehe Stellung des Dachsteinkalkes in dér Umgebung von Budapest. »Ethika«, 1 920. — 6. Rozlozsnik P. — S chréter Z. — T. R o t h K. : Az esztergomvidéki szénterület bánya-földtani viszonyai. Földt. Int. kiadása, 1922. — 7. Sandberger, F. : Die Stellung dér Raibler Schichten, Entgegnung, Foraminiferen in denselben. Verliandl. d. k. k. geol. Reichsanst. 1868. — 8. Salo- m o n, W. : Geologische und palaeontologische Studien über die Marmolata. Palae- ontographica, XLII. 1895. — - 9. Weynschenk, R. : Two new Foraminifera írom the Dogger and Upper Triassic of the Sonnwend Mountains of Tyrol. Journ. Pál. 25. 1951. TÁBLAMAGYARÁZAT XLVI. tábla Triasina hantkeni nov. sp. és T. hantkeni var. elliptica. 1. Dachsteini mészkő (Dorog, Kiskőszikla kőfejtője, 60 X) 2. Dachsteini mészkő (Bajót, Öregkő kőfejtője, 50 X) XLVII. tábla 3. Dachsteini mészkő (Süttő, részlet Hant ken eredeti felvételéből, 50 x) 4-5 .Triasina hantkeni nov. sp. (Dorog, zöld márgás agyagból iszapolva. 60 x) XLVII1. tábla 6. Triasina hantkeni nov. sp. (Bajót, Öregkő kőfejtője, 120x) 7. Triasina hantkeni nov. sp. var. elliptica (Bajót, Öregkő kőfejtője, 120x) A SOPRONI DEINOTHERIUM GIGANTEUM KAUP-FOGAK t VTTÁIJS ISTVÁN (II/ — 1,1. táblával) Már 1862-ben hirt adott Schwabenau arról, hogy Sopron város területén a Mihály-kápolnán túl, a Koronázódomb (Galgenberg) keleti oldalán, a hömokfejtőben, á munkások Deinotherium giganteum Kaup fogakat leltek, amelyek azonban — Wolf H. 1870. évi közleménye szerűit — ismeretlen helyre kerültek (1). Szép és változatos Deinotherium- fogakat őriznek Sopronban a Városi Múzeumban. 1941-ben Kretzoi M. ismertetett a soproni B o o r-féle homokbányából egy szépen megtartott Deinotherium giganteum- fogat (2). Ugyanabból a homokfejtőbői Vendel M. is kapott darabokra töredezett De i notheriu m-f ogat . Egy Deinotherium- tejfogat én is kaptam a pozsonyi országiit mellett levő Boor- féle homokfejtőbői. * A soproni Deinotherium- fogak tanulmányozása során megállapíthattam, hogy a felsorolt helyeken őrzött fogak hat egyén maradványai. I. A soproni Deinotherium giganteum Kaup első, legfiatalabb egyénének a fogsorából csak egy t e j f o g került elő a B o o r-féle pozsonyiúti homokfejtőbői, ahol azt a munkafelügyelőtől kaptam. Ugyanott sok Melanopsis fossilis Mart. Gmelin = = Melanopsis martiniana Fér. házat gyűjtöttem ; V e n d e 1 M. pedig két Congeria zujovici Brus. teknőt talált, vagyis a szóbanforg ó- Deinotherium giganteum K a u p- tejfog a pliocén alsó részéből : az alsó (pannóniai) pontusi homokból került felszínre. A fogkorona zománca oldalt sárgászöld, felülről kékesszürke, fényes. A fogon három harántléc : proto-, deutero- és tritoloph van, vagyis első zápfog, éspédig az alsó állkapocs jobboldali szárában : mól. inf. dextr. : M,. (IL. tábla I. aésl.b.) A rágási kopás mind a három harántlécen elég erős. A belső fogkúpoktól kifelé fokozatosan szélesedő sávot alkot. Erős kopás mutatkozik elől az előzápfog és hátul a második zápfog felől is. A fogkorona hossza 66,8 mm; a szélessége 44,8 mm, a vastagsága 28,5 mm. A fog- gyökerek csökevényesek, áthurcolódás következtében kopottak. Hí • II. A második Deinotherium giganteum Kaup egyén fogai közül a soproni Városi Múzeumban a következő 7 fogat őrzik : az alsó állkapocs jobb- és baloldali harmadik és negyedik előzápfogát, továbbá az alsó állkapocs jobboldali második és a baloldali második és harmadik zápfogát. 1. Wolf.H. : DieStadt Oedenburg und ihre Uingebung. — Jb. d. k. k. geol. R. A. 21. Wien, 1870. 2. Kretzoi M. : Szarmatákon antilop Sopronból. — Földtani Közlöny 71. Budapest, 1941. p. 261. Vitális : A soproni Deinotherium giganteum Kaup-fogak 37 1 Ennek a második egyénnek a fogai általában valamivel kisebbek, mint az eppels- heimié. A soproni fogakon a rágási kopás sokkal csekélyebb, mint az eppelsheimi égvén fogain : a soproni második Deinotherium giganteum K a u p fiatal egyén volt. A fog- korona zománca üde, világos sárgás szürke, fénvés. . Az egyes fogakról a következőket említhetjük : 1. Az alsó állkapocs jobboldali első előzápfoga (P3). A fog koronája teljesen ép. Rágási kopás csak az elülső magas fogkúp hegyének a külső peremén van, amely végig húzódik a fog hosszában. (IL. tábla II. 1.) A fogkorona hossza 67,5 mm, szélessége 51,1 mm, magassága 56,6 min. A foggyökérúek csak a csonkja maradt meg, a többi része letöredezett. A fog- gvökéren öregszemű, vasrozsdás muszkovitos kvarchomok látható. 2. Az alsó állkapocs baloldali első előzápfoga. (P3). A fogkoronán a hátsó belső fogsarok zománca lepattant. Rágási kopás a fogéi külső peremén látható, a fog egész hosszában. A fogkorona mellső (elülső) részén árok húzó- dik végig (IL. tábla II. 2.) A fogkorona hossza 66,7 mm, a szélessége 50,7 mm, magassága 56,5 mm. A foggyökér letöredezett. 3. Az alsó állkapocs jobboldali második előzápfoga (P4). A fogkorona teljesen ép. A rágási kopás legszembetűnőbb az elülső harántléc (protoloph) külső fogkúpjának a külső peremén és a hátsó (második) harántléc (deutéro- loph) külső fogkúpjának a belső sarkán. (XLIX. tábla IÍ. 3.) A fogkorona hossza 74,9 mm, szélessége 60,5 mm, a magassága 47,1 mm. . A foggyökér letöredezett. 4. Az alsó á.llkapocs baloldali második előzápfoga (P4). A fogkorona teljesen ép. A rágási kopás viszonylag az elülső harántléc külső fog- kúpjának a külső peremén a legerősebb. Onnan átterjed az elülső harántléc hátsó pere- mére, egész hosszban. Keskeny rágási kopás észlelhető a hátsó harántléc külső fog- kúpjának külső peremén is. (XLIX. tábla II. 4.). A fogkoróna hossza 72,2 mm, szélessége 60,8 mm, magassága 48,0 mm. A foggyökér letöredezett. 5. Az alsó állkapocs jobboldali második zápfoga (M2). A fogkorona majdnem teljesen ép, csak a második (a hátsó) harántléc (deuteroloph) belső fogkúpjának a gvökérfelőli része tört le. A rágási kopás viszonylag legerősebb a mellső (első) harántléc (protoloph) élének a hátsó peremén ; a második (hátsó) harántléc (deuteroloph) élének a hátsó peremén is látni keskeny sávban rágási kopást. Az első harántléc külső (jobboldali) fogkúpjának a mellső oldalán is észlelhető rágási kopás, továbbá a inásodik harántléc külső fogkúpjának a mellső sarkán, két síkban. A harántlécek és a talon élén apró fogkúpocskák mutatkoznak. (L. tábla II. 5.) A fogkorona hossza 84, 6. mm, a szélessége 77,9 mm, a magassága 48,5 ' mm. A foggyökerek letöredeztek.' A foggyökerek között az üregeket vasrozsdás vilá- gos szürke kvarchomok tölti ki. 6. Az alsó állka p»o cs baloldali második zápfoga (M2) . — A fogkorona ép, csak az első (mellső) harántléc külső fogkúpjának á gyökér felőli részén tört le a zománc kis darabja. Az első harántléc éle félholdalakúan hátrafelé görbül, a második harántléc éle alig görbül. A második harántléc és különösen a talon élén másöd- fogkúpocskák mutatkoznak. A rágási kopás viszonylag legerősebb az első harántléc élének a hátsó peremén ; felényi a kopási sáv a második harántléc élének a hátsó peremén. Rágási kopás észlel- hető a mellső harántléc belső (baloldali) fogkúpjának az elülső sarkán, valamint a má- Földtani Közlöny 84. füzet 4. kötet 372 sexük harántléc belső (baloldaü) fogkúpjának az elülső sarkán, két síkban ; végül gyenge rágási kopás mutatkozik a talon külső részén, mell felől. (L. tábla, II. 6.) A fogkorona hossza 82,6 mm, szélessége 76,5 mm, magassága 48,9 mm. A foggyökerek letöredeztek. A foggyökerek között az üregeket vasrozsdás világos szürke kvarchomok tölti ki. 7. Az alsó állkapocs baloldali harmadik zápfoga (Mg) . — A fogkoronán csak az elülső harántléc belső (jobboldali) fogkúpja sérült (a belső oldal felől). A rágási kopás minimális. Viszonylag legszembetűnőbb a második harántléc (deuteroloph) külső (baloldaü) fogkúpján a külső peremen, három befelé irányuló sík alakjában. Ugyanolyan, de gyengébb rágási kopás mutatkozik az elülső harántléc külső (baloldaü) fogkúpjának a külső sarkán. Rágási kopás észlelhető keskeny sáv alakjában az elülső harántléc hátsó peremén is. A hátsó harántléc élén 1 1 fogkúpocska látható. A talon élén 5 fogkúpocska ész- lelhető ; a fogkúpocskák a külső oldal felől a belső oldal felé gyengülnek. (L. tábla II. 7.) A fogkorona hossza 101,9 mm, szélessége 75,5 mm, magassága 47,4 mm. A foggyökerek letöredeztek. A foggyökerek közötti üregeket fehéres színű durva- > szemű kvarchomok tölti ki. III. A harmadik soproni Deinotherium giganteum Kaup egyén fogsorából csak két fog maradt meg. Az egyik fog a felső állkapocs baloldaü második (illetőleg negyedik) premolárisa, a másik fog az alsó állkapocs jobboldaü utolsó zápfoga. A hármadik soproni Deinotherium gigantemn Kaup fogkoronái világos kékes- szürke színűek, opálosan fényesek. Az eppelsheiminél ennek a harmadik soproni egyén- nek a fogai is kisebbek valamivel, a rágási kopás sem olyan erős, mint az eppelskeimi egyéné : a soproni harmadik egyén is fiatalabb egyén volt, mint az eppelsheimi. Ennek aharmadik soproni egyénnek a megmaradt két fogáról a következők említhetők : 1. A felső állkapocs baloldali második előzápfoga (P4). — Ezt a fogat az Országos Magyar Természettudományi Múzeum Föld- és Őslény- tárában őrzik. KretzoiM. már megemlékezett róla a soproni új antilopot ismertető cikkében (2). • , A rágási kopás legerősebb, igen erős a hátsó belső fogkúpon, ahol 36 mm hosszú és 15 mm széles kopási felület keletkezett. Hosszú, de keskeny kopási sáv képződött a külső két kúp belső peremén is, továbbá belső mellső kúpon. A harmadik Deino- therium-egyén idős állat volt. . A talon egész hosszában rágási sáv vonul végig. (L. tábla III. 1 .) A fogkorona hossza 71,8 mm, a szélessége 78,3 mm, a magassága 45,2 m. A foggyökér egyik ága elég jól megmaradt, de liurcolódás következtében kavics- szerűen koptatott. 2. A harmadik Deinotherium-e gyén másik foga az alsó állkapocs jobb- oldali harmadik zápfoga (M3) . — Ezt a fogat a soproni Városi Múzeum- ban őrzik. Csak a fogkorona maradt meg ; az sem egészen ép : az elülső (mellső) haránt- léc (protoloph) mell felől sérült. A rágási kopás viszonylag legerősebb a két harántléc élének a hátsó peremén. (El. tábla, III. 2.) A fogkorona hossza 84,5 mm, szélessége 68,0 mm, a magassága 34,1 mm. A foggyökerek egészben hiányzanak. Vitális: A soproni Deinotherium gigantéum Kaup-fogak 373 IV. A negyedik soproni Deinotherium gigantéum K a u p egyén fogsorából csak a felső állkapocs baloldali második előzápfoga (P4) került a soproni Városi Múzeumba. A fogkorona zománca sárgás zöldesszürke, felülete világos kékesszürke, a fog- gyökerek cementje sötét kékes színű. Mind a négy fogkúp hegyén rágási kopás észlelhető ; a rágási kopás átterjed a fogkúpok közeire is. (U. tábla IV.) A fogkorona hossza 66,0 mm, a szélessége 74,6 mm, magassága 44,8 mm. A foggyökerek részben letöredeztek. A leginkább épségben maradt foggyökér hossza 46 mm. * V. Az ötödik soproni Deinotherium gigantéum Kaup fogsorából a felső jobboldali harmadik zápfogat (M3) őrzik a soproni Városi Múzeumban. A fogkorona világos zöldes színű, fényes. A két harántlécen észlelhető rágási kopás nagy kiterjedésű, vagyis igen öreg egyén zápfoga ez. A fogkorona sajnos erősen sérült, és csak konzerválással sikerült a szétmállástól megmenteni. A fogkorona hossza 81 ,3 mm, szélessége 84,9 mm, magassága az erős rágási kopás következtében csak 29,7 mm. A foggyökérből 89 mm hosszú rész maradt meg. A foggyökerek közötti üreget vasrozsdás apró kavicsos homok tölti ki. (LI. tábla V.) * VI. A hatodik soproni Deinotherium gigantéum Kaup egyén fogsorából a felső jobb első zápfog töredékeit V e n d e 1 M. szerezte a műegyetem soproni karának őslénytani gyűjteménye részére. Ez volt a legrosszabb állapotban. A csontdarabokat azonban sikerült annyira összeragasztani, hogy a fog helyzetét megállapíthattam. Az ismertetett 12 fog közül a felső állkapocs jobb oldaláról (M1) ez az egyetlen három harántlécű első zápfog. A fogkorona sárgás színű, fényes. A rágási kopás mind a három harántlécen (proto-, deutero- és tritoloph) igen erős, s fokozatosan erősödik hátrafelé : a harmadik harántlécen a rágási kopás a fogkorona alapjáig ér le: a hat soproni Deinotherium gigantéum Kaup egyén közül ez volt a legöregebb egyén. (LI. tábla VI.) A fogkorona hossza 90,2 mm, szélessége 78,1 mm, magassága a mellső haránt- lécen 37,2 mm, de a hátsó (harmadik, illetve utolsó) harántlécen már csak 0,6 mm. A foggyökerek letöredeztek. ❖ Sopron környékén a Deinotherium gigantéum Kaup fogai Mastodon longirostris Kaup, Aceratherium incisivum Kaup, Dorcatherium sp., Dystychoceras pannoniae K r e t z o i, ?Tragocerus amaltheus Wagner sp. és egy meghatározhatat- lan a n t i 1 o p-faj csontmaradványaival együtt fordul elő olyán kavicsos-homok' le- rakódásokban, amelyekből Melanopsis fossilis Gmelin (= M. martiniana Fér.), Congeria zujovici Brus. került ki, vagyis a sopronvidéki Deinotherium gigantéum Kaup az alsó pannóniai üledékekben található. Hazánkban Baltaváron a levanteinek tekintett lerakódásokban a másod- lagosan összemosott ősemlősök között szintén gyakori a Deinotherium gigantéum Kaup, ott a Mastodon pentelici, a Helladotherium duvernoyi, továbbá Hipparion, hiéna, stb. maradványokkal együtt lelték. Németországban Éppel sheimnél a faj típusos lelőhelyén, valamint a Rajna völgyében Ulm, Ingolstadt körül a régibb pliocén lerakódások között 374 Földtani Közlöny 84. kötet 4. füzet a Deinotherium- os homokban a Deinotherium giganteum Kaup csontmaradványokat együtt találták a Mastodon longirostris, az Aceratherium incisivum, a Rhinoceros schleier- macheri, a Hipparion gracile maradványaival. Franciaország számos lelőhelyéről ismerünk Deinotherium giganteum- lelete- ket, melyek több helyen H ipparion-f axmához kapcsolódnak. A Bécsi medence Deinotherium -leletei még revízióra szorulnak. Alsó pliocén Hipparion-f&unáink (Baltavár, Polgárdi)' Deinotherium- leletei mé- retre jóval felülmúlják az eppelsheimi típust, így feltehetőleg nem azonosíthatók vele- fajilag. A keleteurópai — romániai, ukrajnai — leletek a Deinotherium giganteum Kaup és D. gigantissimum Stefanéscu fajok közt oszlanak meg ; az utóbbi szintviszonyai teljesen tisztázatlanok. Bár a soproni Deinotherium ■ giganteum-leleték alsó pannon és a baltavári Deino- therium gigantissimum- leletek legfelső pannon kora azt a feltevést valószínűsíti, hogy a két faj korban egymást váltja fel, a kérdés a leletek túl kis száma miatt egyelőre még nem dönthető el. TÁBLAMAGYARÁZAT— TAFEbERKLARUNG XL1X. tábla. I. a. A soproni fiatal Deinotherium giganteum K .a u p alsó állkapcsának első zápfoga M, oldalnézetben. I. b. A soproni fiatal Deinotherium giganteum Kaup alsó állkapcsának első zápfoga felülről. II. 1. A soproni második Deinotherium giganteum Kaup egyén alsó állkapcsának jobboldali első előzápfoga : P3 II. 2. A soproni második Deinotherium giganteum Kaup alsó állkapcsának baloldali első előzápfoga : P3. II. 3. A soproni második Deinotherium giganteum Kaup alsó állkapcsának a jobb- oldali második előzápfoga : P4 II. 4. A soproni második Deinotherium giganteum Kaup alsó állkapcsának baloldali második előzápfoga : P4 L. tábla. II. 5. A soproni második Deinotherium giganteum Kaup alsó állkapcsának ’ jobb- oldali második zápfoga : M2 II. 6. A soproni második Deinotherium giganteum Kaup alsó állkapcsának baloldali második zápfoga : M2. II. 7. A soproni második Deinotherium giganteum Kaup alsó állkapcsának baloldali harmadik zápfoga : M3. III. 1 . A soproni harmadik Deinotherium giganteum K a u p felső állkapcsának baloldali második előzápfoga : P4. LI. tábla. HL 2. A soproni harmadik Deinotherium giganteum Kaup alsó állkapcsának a jobb- oldali harmadik zápfoga : M3. IV. A soproni negyedik Deinotherium giganteum Kaup felső állkapcsának baloldali második előzápfoga : P*. Y. A soproni ötödik Deinotherium giganteum Kaup felső állkapcsának jobboldali harmadik zápfoga : MA VI. A soproni hatodik Deinotherium giganteum Kaup felső állkapcsának jobboldali első zápfoga : M1 ®s OQ Vitális: A soproni Deinotherium giganteurn Kaup-fogak 375 3y6bi Deinotherium giganteurn Kaup, HaHaeHHbie okojto r. UJonpoH H. B ii t a j] h ui Abtop onncbiBa;i 13 3yŐ0B Deinotherium giganteurn K a u j), npoHcxonHninx ot 6 ocoö pa3Horo B03pacTa. 3th ocTaTKH oŐHapywmiHCb okojio r. UJonpoH b necKax, KOTopwe, Ha ocHOBaHiiii OKpy>KaioLneri (jrayHbi, 0Ka3biBajiHCb HHWHe-naHHOHCKHMH. Deinotherium giganteurn Kaup Záhne von Sopron r. vitális Verfasser beschreíbt aus dem Sand dér Soproner (regeiül, — dér durck die Be- leitfauna als unterpannoniseh bezeichnet wurde, — 13 Stück Záhne von Deinotherium iganteum K a u p, die von seehs Individuen verschiedenen Alters stammen. \ 6 I okítani Közlöny A KISLÁNGI ŐSEMLŐS LELŐHELY REMÉNYI K. ANDRÁS* Kisláng ö. t. nagyközség Fejémiegye enyingi járásában a Mezőföld nyugati' részének közepén fekszik. A terület közel sík, csupán enyhe domborzatot mutató vidék Földtani felépítése egyszerű ; kövületmentes felső pliocén homokból, alárendelten agyagból álló rétegösszletre üledékhézaggal, megszakításokkal pleisztocén és holocén képződmények települnek. Az ősmaradvány mentes felső pliocén (levantei) homok ' fedője váltakozó (1 — 4 m) vastagságú kavics, homokoskavics, homok összlet, (melv néhol igen kemény homokkőpadokat is alkot,) elszórt agyaglencsékkel. Ez a homokos kavicsréteg eddig 30 megállapított fajos, — mind hazai, mind nemzetközi viszonylat- ban igen érdekes gerinces faunát, — az agyaglencsék pedig 27 (+ 1 faj a löszből = 28) fajból álló puhatestű faunát őriztek meg. Mindkét fauna mind rétegtani, mind ősélet és törzsfejlődési tekintetben hézagpótló, jelentős adatokat szolgáltatott. I. A lelőhely felfedezésének és feltárásának története Kislángon a kavicsréteg felfedezése és kiaknázásának megkezdése az 1920-as évek elején történt, amikoris a kútásások során harántolt, néhol több m vastag kavics- réteg kitermelése céljából a községi elöljáróság az »Újtelep« területén kavicsgödröt nyitott (1925). A kezdeményezést hamarosan több magánbirtokos is folytatta, ígv J a n k ó J. ( 1 926) ésGrünfeld G. (1 935) . A 40-es évek óta a községi és Grünfeld gödör leállt. A felszabadulás után H o r v á t J. (1948) ésFöldesi I. (1949) nyitottak házhelyükön kavicsgödröt. Jelenleg (1952) Jankó J., Földesi I. és Horvát J. gödreiből folyik időszaki termelés. Állati csontok a kavicstermelés kezdetétől fogva nagy' tömegben kerültek elő, azonban ezek legnagyobb része elkallódott, megsemmisült. 1925-ben, majd 1933 — 34- ben vittek be csontmaradványokat a községházára, amely' hivatalból értesítette a Székes- fehérvári Múzeumot. A múzeumi kiküldött által gyűjtött és magánosok által bevitt darabokról Marosi A. múzeumigazgató szakszerű jelentésében (1) 6 fajt említ. 1935- ben és 1941-ben újabb darabok kerültek a múzeumba. Az 1948 — 49-es években megújult kavicstermelés során ismét számos lelet került elő, amelyek a Veszprémi Múzeumba kerültek. Ezekről Dedinszky J. tett szóbeli, említést, melynek alapján haladéktalanul kiszálltam Kislángra. A helyszínen végzett tájékozódó megfigyelések és begyűjtött nagyobb mennyiségű leletanyag alapján a lelő- hely' ( Elephas meridionális és Equus stenoms zápfogleletekkel) felső pliocénvégi-pleiszto- cén elejinek bizonyult, és így különleges érdeklődésre tarthatott számot. Telegdi Roth K. professzor a legmesszebbmenő segítséggel tette lehetővé, hogy' az akadémiai célhitel terhére leletmentő és feltáró-tájékozódó ásatásokat végez- hessek Kislángon. A kezdő ásatásokat 1950 szeptember — október hónapokban Dedin- s z k y J. társaságában folytattam le. Az ásatások beigazolták a hozzájuk fűzött és elő- legezett reményeket. Nagy mennyiségű és igen becses csont, fog, agancs, szán' és tojás- héj-maradvány került elő, a kavicsrétegekbe ékelt agyaglencsék pedig gazdag puhatestű faunát szolgáltattak. * A Magyar Földtani Társulat Őslénytani Szakosztályában, 1951. IV. 27-én és 1952 I. 29-en tartott előadások összefoglalt anyaga. 1 sí óbromoHék/et Reményi : A kislángi ösemlős lelőhely 377 6* dbni 378 Földtani Közlöny 8!. kötél I. jiizet 1951-ben csupán gyakori ellenőrző és gyűjtőutakat tehettem, majd 1952 májusá- ban küldtek ki ismét Kislángra ásatni, azonban rövid 2 heti munka után visszarendeltek, hogy K r e t z o i M. csoportjának adjam át helyemet. Ezzel kislángi ásató- és gvűj tő- tevékeny ségem egyelőre félbeszakadt. II. A lelőhely földtani viszonyai és rétegtana Kisláng környéke kevés természetes és mesterséges feltárással rendelkezik. A község alig felismerhető, enyhe lejtésű domboldalon épült, melynek lábánál egv ÉNv- DK irányú időszakos vízfolyás medre van. A kavicsgödrökben és kutakban feltárt rétegsor nagyjából azonos. A legteljesebb, — azonban még így is hiányos szelvénv a F ö 1 d e s i féle nagygödörben volt észlelhető, különben innen került ki a teljes puha- testű és a gerinces fauna jelentős része. Földesi I. házhelyén Ödön (József A.) utca 7. szám. lévő nagygödör DK-i falának rétegsora 1950 szeptemberében a következő volt (2. ábra. Szelvény.) : 0.00 — 0,60 szürkésbama, morzsásszerkezetű, mész és homoktartalmú agyagos termő- talaj, amely lefelé fokozatosan megy át a 0.60—1.00 világos egérszürke, erősen agyagos és meszes, morzsásszerkezetű degra- dált altalajba. Ez ismét fokozatosan megy át a 1.00 — 2.10 halványsárga fakó, > szürkés, erősen agyagos löszbe (sárgaföld). Magas mésztartalmú, 2 fő frakció alkotja : 1 . kevéssé gömbölyített, éles, sok színes szemcséből álló, 2. nagv átmérőjű, közel azonos nagyságú (0,5 — 0,8 nmi) frakció, közben kavicszsinórok (»záporkavics«), enyhe ívalakban 3 — 5 — 12 cm vastagságú négyszer, ill. ötször ismétlődő teíepecskék. A kavicsok alakja majdnem tökéletes gömb, átmérője 2 — 10 mm között ingadozik, zömmel azonban 5 mm nagyságú. Anyaga fehéres, kristályos mészkő, mely normál hígításéi sósavban majdnem maradék nélkül feloldódik. A kavicsszemek a telepben lazán halmozódnak fel, közöttük vagy hézag, vagy a bezáró lösztől eltérő sötétbarna, helyenként feketés földszerű anyag van. A zsinórok helyenként kiékelődnek. 2,10 — 2,22 legnagyobb vastagságú kavicstelepecske, előbbihez hasonlító, de valamivel homokosabb barna kötőanyaggal, jobban tömörítve. 2,22 — 3,12 sárga agyagos lösz, mint fentebb. 3,12 — 3,62 sárgásszürke homok, világosszürke-fehéres agyaglencsékkel, márga- és tavi- krétaszerfí betelepülésekkel, kavicszsinórokkal, mész- és mészmárgarögök- kel, gumókkal. Az összletben 5 — 10 cm keresztmetszetű 10 — 20 — 25 cm mélvségű jégékek és fagyhasadékok vannak, barna és szürke földes anyagú kitöltéssel. A liasadékok elég sűrűn helyezkednek el, számuk néhol m-ként 5 — 6. Elszórtabban rágcsálók földalatti járatainak sötétbarna földdel (mint a jéghasadékoknál) kitöltött metszetei láthatók. Az összlet tetején talaj- folvásos jelenségek (kryoturbáció) nyomai figyelhetők meg. Egyébként a talajfolyások nem egyszer 30 cm-t is elérő hullámzásai a gödrök ÉK-i falán láthatók a legjobban, ahol teljes keresztmetszetben vannak feltárva. (LII. tábla 1.) 3,62 — 7,00 Éles határral válik el az előbbi rétegtől a termelés tulajdonképpeni tárgyát képező csonttartalmú homokos kavicsösszlet. Változatos egymásutánban teljesen szabályszerűtlenül tiszta kavics, homokos kavics és tiszta homok rétegek váltogatják egymást normális (vízszintes) és keresztrétegzettségben, lencseszerű betelepülésekben, ero- dált és átdolgozott zátonyokban. (Eli. tábla 3.) Néhol fánkhoz hasonlító domború vagy egész lapos tiszta agyaglencsék települnek be. Az összlet színe vörösesbarna, néhol feketés. A kavics és homokos kavics limonittól vörösesbarna poros-földes kérget, ritkábban mangános bevonattól feketés mázat kap. A homok barnás vagy sárgás, az agyag- lencsék színe szürke, vagy a felszaporodó mészgmnóktól fehéres. 7,00 — ? Kövületmentes, fehéres, világosszürke, másutt világos barnássárga laza, agvagmentes, aprószemű, jól legömbölyített, jól osztályozott, kevés színes efegvrészt tartalmazó homok. A legmélyebben kiásott pont kb. 8,00 m volt, itt azonban már a talajvíz jelentkezett. (EH. tábla, 2.) Reményi : -A kislángi ősemlös lelőhely 379 A kavics anyaga mintegy 50° íj- ban a kvarc és kvarcit különféle színű félesége. A másik felét homokkő, mész- kő, márga, agyagpala, dolomit, ková- sodott üledékek, tufa és eruptivumok alkotják. A durva homok élesszélű, főként fehér vagy világosszínű kvarc- ból áll, a finom homok közepesen gömbölyített kvarcszemecskékből és színes ásványokból áll. Az agyag kevéssé homokos, kevés apró musz- kovitpikkelyekkel. Egyes padokban gyakoriak az agyagmárga konkré- ciók. A kavicsok alakja szabálytalan, általában jól legömbölyített, azonban gyakoriak a konkáv felületek. Szem- nagyságuk az 5 — 50 mm 0 cözött in- gadozik, zömét 2 — 30-as nagyságúak teszik. A hordalék szállítottság szem- pontjából igen heterogén képet mutat. Puhatestűeket — kivéve a Földesi- féle kutatóaknát, ahonnan a löszből egy faj került elő, — kizárólag ebben a gödörben, csakis agyaglencséből si- került gyi'íjteni. Némelyik lencséből a csigaházak épen, más lencsékből egyoldalii nyomástól torzítottan, la- pítva kerültek elő. Az egyik agyagbe- településben a hatalmas (20 cm 0-jű) Anodonta héjak mintegy 2 m2 * * * * * 8-nyi területen héjpadot alkottak. A gerinces ősmaradványok ál- talában rendszertelenül helyezkednek el. Megfigyelhető törvényszerűség csu- pán a következő : elefántfogak több- nyire az agyaglencsék és homokos ka- vics határán, nagy felületű csontok a réteglapok határán helyezkednek el . A különálló fogak többnyire a durva kavics között találhatók, apró fogak és kis csontok a homok között. A hosszú csontok fekvési iránya szabálytalan, folyásirányt megállapítani belőle nem lehetett. Fajgyakoriságot vagy eset- leges szinteket függőleges irányban kimutatni nem sikerült. A csontok, de főleg töredékek egy része másodlagos helyen fekszik, erre utalnak a tel- jesen kavicsformára koptatott dara- bok, valamint egyes csontok előre- haladott elkovásodása. Ez a tény különben a csonttartalmú kavics- összlet távolabbi kiterjedésére enged következtetni. 2. ábra. Szelvény a Földesi-féle 1 . sz. gödör délkeleti falából. 1. termőtalaj, 2. degradált talaj, 3. típusos lösz, 4. »záporkavics« zsinórok, 5. agyagos, márgás, tavikrétás. homokos, kavicsos összlét jégékek és fagyhasadékok kitöltéseivel, 6. csonttartalmú ho- mokos kavicsösszlet, 7. puhát estű-héjas agyaglencse, 8. kövületmentes levantei homok 380 Földtani Közlöny '84. Icötet 4. füzet Nagyjából hasonló felépítésű volt a többi gödörben észlelt szelvény is. A csont- tartalmú karács legmélyebb észlelt pontja a fent leírt F ö 1 d e s i-féle nagygödörben van, viszont a felszínt a legjobban a Horvát és Jankó 4. gödrében közelíti meg. Itt (talaj, altalaj és igen vékony löszréteg alatt) 60 — 80 cm mélységben éles határú le- pusztított felülettel jelenik meg. A Közép utca ÉKi szárnyán a talajvíz ugyanezen kavicsból már 350 cm mélységből tör fel. Ezen a részen a karács csontmentes. A kavics- test a kútszelvényekből összeállított adatok szerint enyhehajlású sarlóalakú, egyik vége É-i irányú, végpontja kb a Fő és Úri utca sarkán van, innen déli, majd enyhe forduló- val DNy-i irányba húzódik, mintegy 2,5 — 3 km összhosszban az Ödön és Sándor utcák keresztezése táján lévő D-i végéig. Szélessége szakadozottsága miatt (egykori zátony' és szegélyzátony jellege folytán) változó, néhány m-től kb. 200 m-ig, ezt a legnagyobb szélességét az ásatások színhelye táján éri el, majd ismét néhány in-re szűkül a vége táján. A kavicsösszlet vastagsága 100 — 400 cm között ingadozik. A karácsok kőzetanyagát tekintve a kvarc és kvarcitkavicsok núnden valószínű- ség szerint a felső permi durvaszemű homokkő és karácskonglomerátumából származnak. Ennek legközelebbi kibúvása Füle mellett van, kb. 16 km távolságra légvonalban. A homokkőkarácsok egy' része szintén a permi homokkő-öss zletből származik. Habár ,S t r a u s z L. a mezőföldi, így kislángi karácsok származási helyét a görgetettségi mérései alapján Füle — Polgárdi tájára tette, a permi eredetű kőzetanyag kizárólag inneni származtatását annál kevésbé tartom bizonyítottnak, mert a kavicsmennyáség jelentős részét alkotó, lényegesen puhább kőzetből (mint mészkő, dolonút, márga stb.) lévő kavicsok legközelebb szálban csak a Balatoni el vidéken, átlagban 35 — 40 km- re légvonalban találhatók. Kiss J. füredi mészkövet, megyehegyi dolonútot, kovásodott mészkövet (középső triász Alsóörsön), rvengeni bitumenes agyagpalát, ladini szarukövet ismert fel a karácsanyagban. Ebben az esetben a permi kőzetanyag, sőt a perm előtti metamorf kvareit származliatik Alsóörs távolabbi környékéről a triász eredetű kavics- anyaggal együtt. Van a karács között egy jellegzetes homokkő is, amely élesen elüt mind a permi, mind a pannóniai homokkövektől, leginkább talán az eocén homokkövek- hez hasonlít. Ennek, továbbá Kiss J. szerint a sárszentmiklósi riolittufával küllem- ben teljesen egyező tufának és egy másik bizonráalan tufának származási helyiét és így korát rögzíteni még hozzávetőlegesen sem sikerült. Ugyancsak bizonytalan a hely'e egy általánosságban neogén képű agyagmárgának is. Szépen felismerhetők rászont a pannó- niai agyagmárga és homokkő, továbbá édesrázi mészkő. Ezeket már mintegy 20 km-es légvonalbeli távolságtól kezdve a Balaton környékén nyomon követhetjük. Szerepel még egv kerzantitszerű metamorf bázisos eruptivum is, származási helye szintén isme- retlen. Polgárdi-Kőszárhegy típusú karbon mészköveket, homokkövet, telérkőzete- ket, továbbá a Főkajár környéki metamorf kőzeteket a leggondosabb keresgélés ellenére sem sikerült kimutatni. Megítélésem szerint ez azt bizonyát ja, hogy az egykori folyónak nem volt olyan ága, amely rázét és hordalékát ÉNy-i, illetőleg ÉÉNy-i irányból, vagyis Polgárdi felől hozta, mert ennek nyomát a kőzetanyagban fel kellett volna fedezni. Ezek szerint a permi anyag fülei eredete is kétséges. Az egykori folyó feltételezett iránya a kőzetanyag mai ismert előfordulásai sze- rint tehát Ny-i, ill. NyÉNy-i lehetett és az egyező irányú fűzfő — aliga — enyingi folyó rendszerébe tartozhatott. Itt kell azonban megjegyezni, hogy' a fűzfői kavics csupa viszonylag nagyszemű, tiszta kvarc és kvarcitanyagú, települése is eltérő. Az aligai kavics is túlnyomóan kvípc és kvareit, azonban szelvénye a kislángival tökéletesen egyezik, beleértve a talajfolyási jelenségeket is a kavicsfedőben. Különben az aligai kavicsrétegből a kislángihoz hasonló, de talán valanúvel primitívebb elefántfog tőre- Reményi: A kislángi ösemlős lelőhely 38! déket gyűjtöttem. A rétegtani meggondolások alapján az aligai és kislángi kavicselő- fordulást összekapcsolhatónak vélem, azonban a fűzfőit mind térben (más vízrendszer?) mind esetleg időben is (?) elkülönítendőnek tartom. Érdemi állásfoglaláshoz azonban még kevés és elszórt az észlelés, adat és anyag. Mindenesetre azonban ez a kőzetanyag bizonyítékával alátámasztott feltevés teljesen ellentmond az ÉNy-DK-i irányú tektonikusán előformált völgyekben kelet- kezett és kialakult vízrendszerek teóriájának, melynek legújabban Szilárd J. is a mezőföldi vízrendszert tulajdonítja. Mindenesetre egy ilyen kavicsösszlet részletes (mikroszkópos és vegyelemzéses) kőzettani vizsgálata érdemben cáfolná a főként kvarc és kvarcitkavicsokra kidolgozott görgetettségi felületmérésből adódó tarthatatlanul alacsony szállítottsági távolságértékeket. A közölt szelvény nem teljes, így a képződmények kormeghatározása a Bacsák féle korbeosztás alapján annak sűrűn ismétlődő ciklusossága miatt csupán nagyobb időegységekbe való sorolást tesz lehetővé. A termőtalaj és a degradált altalaj, valamint a lösz záporkavicsos zsinórjaival egységes zárt üledékképződési ciklust alkotnak, réteg- hiány nélkül folyamatosak. A termőtalaj és altalaj holocén, a lösz pedig általánosságban würm korú. A würmön belüli szintezés esetleg részletesebb üledékkőzettani vizsgálatok alapján lehetséges volna. A löszben a záporkavicsos szintek, helyesebben betelepülések jellegzetes maradéküledékek. Ezek tehát egyértelműen hatalmas esős időszakot jelen- tenek anélkül azonban, hogy ezen periódusok korát rögzíteni lehetne. A lösz üledékhézaggal, diszkordánsan települ az alatta levő vegyes, agyagos, homokos, kavicsos, márgás, tavikrétás összletre. A két réteg határán jelentkező típusos talajfolyási jelenségeket legszebben a J a n k ó-féle 5. számú gödör ÉK-i falán lehetett megfigyelni (LH. tábla 1.). Itt az ÉXv-DK irányú fal merőlegesen metszette a DK-i irányba hajló csúcsú hullámokat. A hullámok magassága a 30 cm-es nagyságrendben mozog. Maga a jégzavargás (krvoturbáció) a würm I glaciális kilengés derekán történt. A felszínén talaj folyást szenvedett réteg keletkezése a risszben rögzíthető, főként egykori sekély tavakban, tocsogókban, melyeket időszakos vízfolyások bolygattak meg. Előbbire a tavikrétaszeríí képződmények, márga, agyag, — utóbbira n homok és kavicslencsék utalnak. A rétegösszletben egykori síktundra jelenségek nyomai észlelhetők [poligonális (sokszög) talaj, jégékek, fagyhasadékok kitöltött metszetei, krotovinák.] Ezek két, illetőleg három egymást követő, elkülöníthető szintben ismétlődnek. E jelenségek kora a rissz I és risszll-be tehető. Figyelemre méltó jelenség, hogy a risszképződményekben található kavicslencsék anyaga mind kőzet, mind alaktani szempontból az alatta levő csonttartalmú összlet kavicsanyagához erősen hasonlít, annak esetleg átdolgozott anyaga. A rissz réteg éles határú denudációs (eróziós) diszkordanciával települ a csont- tartalmú összletre. A két képződmény közötti üledékhézag a mindel-rissz interglaciális (»nagy interglaciális«) folyamán történt nagy lepusztulás során keletkezett. Tulajdon- képpen ez az üledékhiány, illetőleg ennek csak az említett interglaciálisban rögzíthető bekövetkezése utal a felette lévő képződmény rissz korára, illetőleg a prewürmi csont- tartalmú kavicsos összletig lehatoló lepusztulásból eredő üledékhézagra. A csonttartalmú homokos kavicsösszlet földtani kora önmagában nem határoz- ható meg. A képződmény egy időszakos, akkor annál bővebbvizű, torrensjellegű, erős- •sodrú folyó szegélyzátonya, ill. partja, melynek kisebb-nagyobb mélyedéseiben a víz hosszabb időre is megállt, és időszakosan lefűződve önálló élettérré vált. Ezek a kis tavak csak a nagyvíz idején kaptak utánpótlást a folyóból. Ezt bizonyítják a molluszkás agyaglencsék, de főként a lumasellaszerű Anodonta padok. A puhatestű faima alakjai sem önmagukban, sem együttesükben nem perdöntő kormeghatározó értékűek, mert .főként az átmeneti időben vagy az egész pleisztocénben szereplő fajokból állanak 382 Földtani Közlöny S4. kötet 4. füzet A gerinces fauna összetétele alapján pliocén továbbélő és pleisztocént megnyitó újonnan fellépő fajokból áll. Mindezen fenti meggondolások alapján a réteg kora a felső pliocénnél (levantei) fiatalabb — mert arra települ, — azonban a günznél idősebb, vagyis pregünzi, s mint ilyen, éppen a pliocén-pleisztocén határán az átmeneti idő- ben képződött. Egyéni elbírálás döntheti el azonban, hogy az említett két biztos határ között a képződmény melyik lépcsőbe helyezendő. A kavicsos réteg néhol éles lenyesett felülettel, másutt ismét elhatárolhatatlan átmenettel érintkezik az alatta levő kövületmentes felső pliocén (levantei) homokkal, amelyet különben a lelőhelytől D-re 3 km távolságban Páknajor belterületén 30 — 50 cm vastag talajréteg alól fejtenek. A látszólagos diszkordaneiát vagy látszólagos kon- kordanciát nyilván a kavicsot lerakó folyó hozta létre részben mederképzése, részben pedig a levantei homok iijrafeldolgozása során. A szelvény legalsó tagját képező homok levantei korát megjelenési alakja és az enyingi, balatoni stb. szelvények hasonlósága egyértelműen rögzíti. A rétegtani kérdések finomabb tisztázása csupán nagyterületű kutatással volna végrehajtható más helyütt teljes vagy legalábbis teljesebb rétegszelvények ismereté- ben. A közelmúltban lezajlott nagy felkészültségű Mezőföld-kutatás ezen a téren ered- ményesebb lehetett volna. így Szilárd J. (2) jelentésében Kislángtól D-re dél felé liúzódó több (3 — 4) km-es felszíni kavicselőfordulást jelez térképén, ugyanakkor a levantei homokot nem észlelte. A löszt tévesen átmosott lösznek tekinti. Nem észlelte sem a rissz (= lösz alatti) rétegeket, sem a talajfolyásokat. A rétegtani kérdéseket a régen szokásos megoldással intézi el, és a csonttartalmú kavicsot L ó c z y által közölt emlősök (E. merid.) újraidézésével helyezi az ópleisztocénbe. A rétegtani sorrendet szemlélteti a LII. tábla 2. ábra, amely a Földesi-féle nagy gödör K-i sarkában a típusos rétegsort (egészen felül a záporkavics zsinóros lösz , alatta a risszképződmény és a kép közepétől lefelé a csonttartalmú kavicsösszlet ) mutatja be. A LII. tábla, 3. ábra a Jankó-féle 5. gödörben a kavicsösszlet váltako- zóan vízszintes és keresztrétegzettségű homokosabb tagját ábrázolja. III. Ősmaradványok A) Ősnövények. A kavics közül egy kb. 5 cm átmérőjű szabálytalan alakú kovásodott fatörzs- darab került elő. Színe sötétbarnás, jiéhol vörös elszíneződéssel. A gyűrűk meglehetősen ehnosódottak. A darabot meghatározás végett A nM reánszky G. professzornak adtam át, azonban 'a kézirat lezárásáig feldolgozása nem készült el. Eredési helyét és korát illetően — miután a helvét kavicsok csak igen nagy távolságban nyomozhatok, — perminek vélem, annál is inkább, mert külső megjelenésében az általam Alsóörs vidékén gyűjtött permi kovásodott fatörzsdarabokhoz hasonlít. Ezt az egyéb permi kavicsanyag fentebb részletezett származása is alátámasztani látszik. Meghatározása a kavicseredet eldöntésében perdöntő fontossági! lehetne. B) Puhatestűek. Puhatestűeket a Földesi-féle 1. számú ún. nagy gödörben, továbbá a Földesi- féle 2. számú ún. kutatóaknából gyűjtöttem. Ez utóbbiból, löszből került elő a Cepaea 3 és a Helicella 1 példánya (a másik 2 a puhatestű faunával együtt a nagy gödör agyag- lencséjéből). Az összes többi puhatestű héj a kavicsösszletbe települt kevéssé homokos agyaglencsékben volt található, kb az 5 és 6 m-es szint táján. » Reményi: A ktslángi .ősemlős lelőhely 383 A puhatestű héjak három jellemző módon mutatkoztak: 1. 1 — 2 cm vastag, mint legnagyobb érték : 2 m2 nagyságú területen héjpadok formájában. Itt túlnyomóan az Anodonták és néhány Unió volt található. A rossz megtartású és be nem gyűjthető Anodonták meghatározása a rétegben történt, a legnagyobb talált példány hosszanti átmérője meghaladta a 20 cm-t. — 2. elszórt egyedek, eredetileg ép állapotban a kőzetbe zárva, gyakran héjfedőjükkel együtt, torzulás nélkül, közepes megtartási állapotban, begy ű j t hetően és meghatározhatóan. A begyűjtött fauna nagy része így került elő. — 3. Az agyagréteg másodlagos mozgása folytán előállt jellemző mozgási lapítottságú torzult példányok. Két agyaglencséből néhány ilyen Yiviparus került elő. A puhatestű héjak — kivéve a Theodoxust és Cepaeát — teljesen színtelen, fehér, meglehetősen puha állapotban kerültek elő, csak lassú szárítás és preparálás után voltak megőrizhetők és meghatározhatók. Előfordulásuk a rétegben viszonylag ritka, elszórt, más gödrökben gondos keresés ellenére sem sikerült még töredékeket sem begyűjteni. A begyűjtött példányok között viszonylag kevés az ép, sértetlen, főként a nagyobb alakok sérültek. Viszonylag sok az embrionális és juvenilis egyed. A puhatestű fauna-meghatározásom revízióját S o ó s L. múzeumigazgatónak köszönhetem, aki a törzsfejlődéstani és rétegtani kiértékelést illetően is értékes útmuta- tást adott. Az előkerült fajok (S o ó s rendszere szerint) a következők : Törzs : M O LLU SC A. Osztály: GASTROPODA Család : X ERIT I D AE 1. faj : Theodoxus danubialis C. P f r. 8 drb. jól konzerválható, azo- nos mustrázatú példány. Család : VIYIPARIDAE 2. faj: Viviparus ( Pcyrtomaphora B r u s.) megcsúszott agyaglencsé- ből több deformált példány. 3. faj : Tylopoma ( Povulum B r u s.) a fauna leggyakoribb, feltűnő jó megtartású alakja héjfedővel, mintegy 50 példány került elő belőle. Számos héjfedőt találtam külön is. S o ó s L. vé- leménye szerint további tanulmányozásra szoruló, esetleg új » faj, mert a tulajdonképpeni ovulumaél karcsúbb, csúcsa hegyesebb és több kanyarulata van. .Alakra a Bithynia podwynensis N e u m.-vel egyezik meg, de annál majdnem kétszer nagyobb. 4. faj : Tylopoma cf. böckhi (?) egy -két példány egyezőnek látszik. Család : VALVATIDAE. 5. faj : Valvata piscinalis Mull. mintegy 20 vált. nagyságú pld. 6. faj : Valvata cristata M ü 1 1. 3 — 4 apró példány. 7. faj : Valvata naticina Menke 6, többnyire töredékes példány. 8. faj : Valvata sp. mintegy 30 embrionális és juvenilis egyed. Család: HYDROBIIDAE. 9. faj : Lithoglyphus naticoides C. P f r. 2 sérült példány. 10. faj: Bithynia leachi troscheli Paasch 1 pld. Család : MÉLA N II DE A E . 1 1 . faj : Fagotia acicularis Fér. mintegy 20 közepes megtartású pld . 1 2. faj : Fagotia esperi Fér. 3 egyed. 13. faj : Melaniidaerum gén. indet. ( PPrososthenia) 3 példány. 384 . Földtani Közlöny 84. kötet 4. füzet Család: PLANORBIDEAE. 14. faj : Planorbarius corneus L. 1 embrionális példánv 15. faj: Gyraulus albus M ü 1 1. 1 példánv. Család : SUCCIKEIDEAE. 16. faj : Succinea ( ?pfeif féri R m.) 5 példány. Család : PUPILLIDAE. 17. faj : Pupilla muscorum I,. 1 töredékes példány a kavicsösszlet felső szintjéből, agyagos homokból. Család : VALLONIIDAE. 18. faj: Vallonia enniensis G r e d 1. 4 példány. Család : ENIDAE. 19 faj : Chondrula tridens Mü 11. 1 szájadéktöredék. Család : HELICIDAE • 20. faj : H éli cella hungarica S o ó s & W a g n. 2 felnőtt és egy juvenilis példány. Az egyik felnőtt példány a kutatóakna’ löszéből került elő, azonban a másik két egyed a nagy gödör agy aglencsé j éből . 21. faj : Cepaea vindóbonensis C. P f r. 3 sérült példán}- halványan látszó sávozottsággal a kutatóakna löszéből. Osztály : LAMELLIBRANCHIA. Család : UNIONIDAE. 22. faj : Unió pictorum balatonicus K s t r. számos többé kevésbé sérült félteknő, azonban ezek közül csak egy volt konzerválható. 23. faj : Anodonta cf. cygnaea L. lumasellaszerű héjpadokban nagy • tömegben fordul elő, igen rossz megtartásban, héja a ned- vességtől egészen pépszerű. Egyetlen ép példányt sem sikerült kiemelni. Hatalmas méretűek, a legnagyobbak hosszanti át- mérője meghaladja a 20 cm-t. Család : SPHAERIIDAE. 24. faj : Pisidium amnicum Müll. mintegy 8 — 10 példány. 25. faj : Pisidium svpinum A. S. 1 félteknő, Soós közlése szerint a Géberjénből előkerült után a második általa ismert magyar- országi előfordulás. 26. faj : Pisidium henslowamim S h e p p. 1 félteknő, fosszilisan eddig csak Lóczy említi a Balaton pleisztocénjéből. Boglár — Rév- fülöp vonalából. 27. faj : Pisidium subtrmncatum Maim. 1 félteknő, Soós L. közlése sze- rint nálunk az első biztos fosszilis előfordulás. 28. faj : Pisidium sp. több juvenilis és közelebbről meghatározhatatlan példány. A fauna kétharmada vízi, mégpedig inkább álló és lassú folyású és csak eset- legesen sebes folyású vízben élő alak, egyharmada pedig szárazföldi, nedvességet, víz- partot kedvelő alak. Az életteret tehát, melyet a földtani meggondolások alapján sike- rült rögzíteni, a puhatestű fauna is teljességgel alátámasztja. A tócsák, lefűződött tavacskák időszaki (1 éves) jellegét a nagyszámú embrionális és juvenilis egyed is bizonyítja. Törzsfejlődési szempontból tekintve az alakok fele (1, ?2, ?3, ?4, 5, 7, 9, 11, 12. 14, 15, 16, 17, 24) a Kárpátmedencék puhatestűinek ősi törzséhez tartozik. A fauna negyede ( ? 2, 6, 10, 23, 25, 26, 27) keleteuropai kapcsolati!, déli egy (18) faj, ponto- kaukázusi két faj (19, 21) és végül endemikus kettő faj (20, 22), biztosan be nem sorol- ható három faj (8, 13, 28). A nemek jelentős része már a plioeén kezdetétől, még inkább azonban a felső pannon végétől ismert és a levantikum végével kivirágzó gazdag puha- testű faimában már mindegyiket megtaláljuk. . A fentiek alapján a fauna alakjait illetően nem korjelző, összetétele azonban pontosan rögzíti az élettér körülményeit, ez pedig egyezik a földtani eredményekkel. Reményi : A kislángi ősemlős lelőhely 385 ■Cj Gerincesek. A gerincesmaradványok a homokos kavicsösszletből kerültek elő.. Beágyazási körülményeikről a szelvény leírásban már volt szó. Megtartási állapotuk a tökéletestől a restaurálhatatlanig változó, általában azonban jónak mondható. Kifejezetten rossz megtartásúak a Proboscidea csontok és ritkábban fogak — - gyengék az állkapcsok, •csigolyák — legjobbak a növényevők fogai. A darabok színe a sárgástól a barnás- szürkéig, egész ritkán- s kékes-feketéig változó, a bezáró anyagtól függően. Jellemző azonban egy, a színárnyalattól független mozaikszerű mustrázat. A darabok ritkán teljesek, többnyire töredékes-hiányosak, főként a jellemző ízülési végek hiányoznak. Sok a szilánk is, ezek egy része már így került a bezáró rétegbe. Érdekes módon koponya- töredék egy-két szarvcsap vagy agancstőhöz tartozó jelentéktelen részen kívül egyál- talán nem került elő. A darabok egy része elsődleges fekvőhelyén van, másik része azonban másod- lagos fekvőhelyről került elő. Erre utalnak a teljesen kavicsformára legömbölyített tömör (kemény szivacsos) csonttöredékek, továbbá a csontszilánkok legömbölyített élei, végei. Némelyik csont azonnal betemetődött, vízhatásnak keveset volt kitéve, ez könnyű, szivacsos szerkezetét megőrizte, nyelvérintésre szívó hatású. A csontok másik része huzamosabb ideig lehetett akár a száUitódás, akár a vízalatti betemetődés folytán a vízhatásnak kitéve, ezek súlyosak, teljesen tömörek, részben átkovásodtak, kőjellegűek lettek. Főként a koptatott szilánkok ilyenek, azonban a csöves csontok között is akad ilyen. A csontok funkcionális-alaktani meghatározásánál Bökönyi S. muzeológus adott értékes útmutatást, míg a rendszertani rész revízióját, valamint a törzsfejlődési és ősélettani kérdésekben kapott útmutatást Kretzoi M. osztályvezetőnek köszön- hetem. A preparálás és restaurálás Reményi J. gondos munkája. Az előkerült gerinces maradványok (G. G. Simpson rendszere szerint) a következők : Törzs : VE RT E B li A T A Osztály : REPTJJLI A Család : EMYDIDAE G faj : Emys sp. plastron darabok. . Család : TESTUDINIDAE 1. faj : Testudo sp. plastron, carapax darabok, liumerus töredék. Osztály : A VÉS Család : STRUTHIONÍDEA 3. faj : cfr. ? Struthio sp. tojáshéj darabok, elég gyakoriak. Felületük a jellegzetes porózus szerkezetet mutatja, görbületük alapján a ma élő strucc tojásának kb. 2 — 2,5-szerese. Osztály: MA MM ALI A Család : CASTORIDAE 4. faj : Castor sp. Mj, ilium. ■ 5. faj : Trogontherium cnvieri bal I sup., M1, bal és jobb tibia. Család : CRICETID A E 6. faj : Microtinarum gén. indet. gyökértelen M, Család : MURIDAE 7. faj : Parapodemus sp, M1 Mindkét rágcsáló fog a puhatestűeket tartalmazó agyag iszapolása során került elő. 336 Földtani Közlöny 8 /. kötet /. füzet Család : URSIDAE 8. faj : Ursus etruscus jobb mandibulafél, astragalus, 9. faj : Ursus arvarnensis jobb mandibulafél. Család : MU STELI DAE 10. faj : Pannonictis sp. jobb tibia 11. faj: Mustelidarum gén. indet. első végtagcsont -töredék és bal ilium, a nvestnél nagyobb alak. Család : HYAEXIDAÉ 12. faj : Pseudocrocuta sp. C. Család : FELI DAE 13. faj : Felis (Lynx) sp. jobb 5. metaearpus. 14. faj : Pantheva arvernensis C sup. 15. faj : Machairodus crenatidens humerus dist. vége, bal C inf. 16. faj : Machairodus sp. C sup. Család : GOMPHOTHERIIDAE 17. faj : Anancus arvernensis M és I töredékek. Család: MAMMUTIDAE 18. faj : Mammut (Zygolopliodon) borsoni M2 és M töredékek. Család: ELEPH ANTID AE 19. faj : Archidiskodon meridionalis — M inf és sup, I és M töredé- kek, radius ulna, scapula, femur, egyéb végtagcsont töre- dékek, igen gyakori. -Család : EQUIDAE 20. faj : Hipparion sp. metapodium, M sup. 21. faj : Macrohippus sp. metapodium, végtagcsonttöredékek, P, M. 22. faj : Allohippus stenonis I, C, P, M, sup és inf, végtagcsontok, metapodium, phalanx, csigolya stb. Gyakori. Család : RHINOCEROTI DAE 23. faj : Dicerorhinus etruscus bal P3, M3, M sup., humerus töredék. Család : SUIDAE 24. faj : Sus sp. C sup. Család: CAMELIDAE 25. faj : Camelus sp. phalanx. Család: CERVIDAE 26. faj : Eucladocerus sp. agancstöredék bal. 27. faj : cf. M egaloceros sp.- számos agancstöredék, ágtöredékek, állkapocs, P és M sup és inf, metapodium, tibia, humerus, gyakori. Család : Bovidae 28. faj : Leptobos etruscus bal állkapocsfél, I, P inf. és sup. M phalanx, metapodium, femur, csigolya és egyéb végtagcsonttöredékek. Igen gyakori. 29. faj : cf. Gazellosp'ira torticornis szarvcsapok és 30. faj : Gazella sp. szarvcsap. A fauna képe igen heterogén. Megtaláljuk benne a sivatagi (teve, strucc, görög- teknős), a steppei (lovak, marhák, hiéna), szavannás (vastagbőrűek, macskafélék) és liget erdei, erdei (szarvasok, medvék, rágcsálók) alakokat. A csonttartalmú rétegben faunisztikai elkülönítést, szintmegállapítást végezni nem lehetett. így nem rögzíthető, hogy ezek az egymástól erősen eltérő élettájak egymás mellett vagy inkább egymást követően alakultak ki az ősfolyó mentén. Rágási (ragadozó, rágcsáló) nyomok a cson- tokon nincsenek. A csontok felületén látható karcolások a kavicsoktól erednek. Az ős- Reményi : A kislángi ősemlős lelőhely 387 folyó mente és maga az ásatási színhely is egykori itató és gázló lehetett. Erre utalnak az egészen fiatal egyedek (elefánt) mellett egészen vén egvedek maradványai is (elefánt, Jó, marha). A fauna összetétele jellegzetesen mutatja a pliocén túlélő alakok és az újtípusú pleisztocén alakok egymásmellettiségét. Ez a tény önmagában is a levantikum és a günz közé rögzíti a fauna korát, igazolva ezzel is a földtani megállapításokat. IV. Összefoglalás. A kislángi ősemlős lelőhely fentiekben részletezett elemzése előzetes jelentés jellegű. A lelőhely vizsgálatában csak a kezdő lépések történtek meg. Közleményem célja a kérdés felvetése és beszámoló az eddig történtekről. A csonttartalmú kavics kora az eddigi vizsgálatok összesítése szerint pregünzi. Indokolatlannak tartok minden olyan finomabb kor besorolást, amely a gerinces fauna alapján, eltérő életföldtani adottságok mellett egészen távoli és egymással összefüggés- telen faunákra való hivatkozással történik, de sem földtani, sem üledél^kőzettani-réteg- tani megalapozottsága nincs meg. Kisláng kulcshelyzetet foglal el legfiatalabb rétegtanunkban, jelentősége éppen nem elszigetelt létében van — és éppen ezért a kislángi ásatások folytatása — őslény- taniig bármilyen érdekességgel bír is, — önmagában, areális kutatás nélkül csak fél- értékű marad. Az a tény, hogy a gerinces ősmaradványokkal jellemzett (ún. »maszto- donos« és »meridionáliszos«) levantei-végi és ópleisztocén kavicsképződmények hatalmas összefüggő, földtanilag csak kvartergeológiailag jellemezhető területen (Mezőföld és távolabbi kömyréke, Fűzfő, Ercsi — Duna — Sió között) látszólag elszigetelten fordulnak elő, — kívánja meg, hogy a kislángi lelőhely’ korszerű, komplex vizsgálatát, annak helyű, de főként területi kiértékelését és kivetítését elvégezzük. IRODALOM — LITKRATUR 1. Marosi A.: Ősmaradványok Kislángon. Székesfehérvári Szemle 1934. évi III — 1\'. füzet. Székesfehérvár 1934. pp. 94. — 2. Szilárd J. : Morfológiai megfigye- lések a Mezőföld nyugati részén. Földrajzi értesítő II. évf. 2. füzet. Bp. 1953. június TÁBLAMAGYARÁZAT -TAKELERKLÁRUXG LH. tábla. 1 Würmalji talajfolyási jelenségek a Jankó-féle 5. gödör ÉK-i falán. Hullám- magasság kb. 30 cm. 2. Típusos rétegsor a Földesi-féle nagy gödör K-i sarkában. Egészen felül a zápor- kavics-zsinóros lösz, alatta a rissz-képződménv, a kép felétől lefelé a csonttartalmú homokos kavies-összlet. 3. A csonttartalmú kavics váltakozóan normális és keresztrétegzettsége a Jankó- féle 5. gödörben. • MecTOHaxowgeHHe HCKonaeMbix MJieKOnHTaroiUHX b c. Knui-iaHr A. K. P e m e h b h Abtop nogpoŐHO omicbiBaeT MecTOHaxoHcaeHiie, oŐHapy>KeHHoe b uenrpe TpaHCgaHyőiiii- flog noBBon h nognogBoíí rojiogeHa HaxogHTCH CBiiTa Biop.vicKoro necca n cyrjiHHKa c paCJlOeHHBMH H BblK.THHHBaHHHMH puCCKOTO Abfla. IlOA 3T0H CBHT0ÍÍ H3X0AHTCH neC4aHHCTbie rajibKH c kocthmh « mHHHCTbiMH jniH3a.MH, ii ocTaTKaMH MOJunocKOB. HaKOHeg, b nogouiBe pa3pe3a h3xouhtch necoK 6e3 ocTaTKOB ncKonaeMbix. 388 Földtani Közlöny 84. kötet 4 füzet B03pacT KOCTecoflepjKamnx CJioeB — rojiopeH. Mojijhockh b cbocm noaaBJiíuomeM 6o.n_ IBHHCTBe HBJIHIOTCH BOAHHbIMH, OCTajlbHbie Ha3eMHbIMH, J1IOŐHIUHMH BJ13)KH0CTb (JlOpMaMH KojiHBecTBO HaíUeHHbix bmaob mojijiiockob Bcero 28, cpeaii hhx Psidium HBjiHeTCH HOBOH ({jOpMOÍÍ. 2 3K3eMnjiHpa nepenaxn, HeKOTopbie ^panweHTbi hhmhoh CKopjjyribi h 27 bhaob pa3- Hbix MJieKonnTaiomnx 6biJiH HaHfleHbi b onncaHHOM MecTOHaxowAeHHH. Cpean (jjparMeHTOB ifHTepecubi : 3yőbi Rodentia h paa pa3HOo6pa3Hbix xwmHbix, Me>KAy npoMHM TOJicTOKOHOie. .aoniaflH, ojichh h ckot. CBoeBpeMeHHoe MecTo>KHTejibCTBo jkhbothhx őbuio őeper h MejiKOBOAbe nepHOflu- >íeCKH BOAOOÖHJlbHOH peKH„ — MO >KCT 6bITb, BOgOnOH H 6pOfl >KHBOTHbIX. To OÖCTOflTejlbCTBO, MTO ra.lbKH C KOCTHMH BCTpeHaiOTCH Ha ÖO.lbLIIOH nAOmaAH, yKa3bl- BaeT Ha pacnpocTpaHeHiie .wecTOHaxo/KAeHM h ocTaTKOB. PacKonKH npoAÓJDKaioTCH. Dér fossile Sáugetier-Fundort von Kisláng. A. REMÉNYI Veríasser bespricht eingehend den in dér Mitte Transdanubiens, be ider Gemeinde Kisláng liegenden Fundort. Unter deni holozánen Bódén und Unterboden, befindet sich würmer Löss, weiter tonige sandige Sehichten mit Bodenflissen und Eiskeilen des Riss, darunter dér knochenhaltige sandige Kies mit molluskenlialtigen Tonlinsen. und endlieh im Grund des Profils dér oberpliozáne fossilienlose Sand. Das Altér des knochenhaltigen sandigen Kieses ist prágünz. Von den geborgenen Weichtieren sind etwa zweidrittel Wasser-, die übrigen Feuehtigkeit bevorzugende Landformen, dér Gesamtzahl nach 28 Arten. Erwáhnenswert sind die Pisidien, mit neuen Vorkommnissen. Die Vertebraten sind durch 2 Schildkröten, 1 Vogel (Strauss-Eierschalenbruchstücke, und 27 Sáugetierarten vertreten. Nennenswert sind die aus dem Lehm ausgeschlámmten Nagerzakne, reich ist die Reilie dér Camivoren. Háufig sind Überreste von Dickháutem. Pferden, Hirschen, und Rindem. Dér ehemalige Ur-Lebensort war das Ufer und margi- nale Bank eines periodischen, wasserreichen Flusses, ehemalige Tránke und Fürt. Das Vorkommen des knochenhaltigen sandigen Kieses in grösserem Ausmass bestátigt ein ausgedehntes Fossihen vorkommen. Weitere Forschung des Fundortes ist vorgesehen SZEMLE A FRANCIAORSZÁGI FÖLDTANI ÉS BÁNYÁSZATI KUTATÁSI KÖZPONT FÖLADATA Franciaországban az ország egész területén történő minden olyan munkálatokra, amelyek a felszín alatt tíz méter mélységet meghaladó föltárást létesítenek, kötelező bejelentési törvényt hoztak a földtani vizsgálatok elvégzéséről és az ezekre vonatkozó adatok központi nyilvántartásáról. A Nemzetgyűlés és a Köztársasági Tanács elhatározta, a Nemzetgyűlés elfogadta és a Köztársasági Elnök jóváhagyta a következő tartalmú törvényt : 1. A Bányászati Minisztérium keretében intézményt hozunk létre >> Földtani, Geofizikai és Bányászati Kutató Központ« címen. 2. Felkutatunk, megőrzünk és esetleg nyilvánosságra hozunk minden geológiai és geofizikai természetű dokumentációt, az 1944. május 22-i törvény értelmében, mely szerint »az altalaj vizsgálatára vonatkozó geofizikai mérési adatok bejelentése kötelező. « A minisztertanács és a minisztertanács elnöke elrendeli a következőket : 1 . Mindazok a személyek, akik a felszín alatt bármilyen célú, 1 0 méternél mélyebb kutatófúrást, bányászást vagy földalatti munkálatokat végeznek, kötelesek igazolni, hogy bejelentették azt a Bányászati Minisztériumnak. 2. A bányászati szolgálat mérnökei, a geológiai és geofizikai kutató központ mérnökei, valamint a térképészeti szolgálat munkatársai a bányászati államtitkár által kiállított megbízólevelet kapnak és felhatalmazást nyernek, hogy ellenőrizzenek minden fúrást, földalatti munkálatot vagy bányászkodást bármikor a munkálatok alatt vagy azok után, bármilyen mélységben. Joguk van bármilyen geológiai, hidrológiai vagy bányászati természetű okiratot megtekinteni, adatokat és mintákat bekérni. 3. Minden geofizikai vizsgálati mérést előzőleg be kell jelenteni a Bányászati Minisztérium vezetőjének ; ugyancsak közölni kell a mérések eredményét ugyanezzel a szervvel. 4. A begyűjtött adatokat és okmányokat a szerző engedélye nélkül a beérkezéstől számított 10 éven belül nem lehet nyilvánosságra hozni vagy harmadik személyekkel közölni. 5. A jelen törvény megszegése 200-tól 6000 fr. pénzbüntetéssel sújtható. 6. A törvény végrehajtását végrehajtási utasítás szabályozza. A végrehajtási utasítás elrendeli a következőket : 1 . Az előírt bejelentést a munkavezető köteles megtenni ; a vállalkozó köteles ellenőrizni, hogy a bejelentés megtörtént-e, ha nem történt meg, úgy köteles azt meg- tenni. A bejelentés írásban történik. Tartalmaznia kell a következő adatokat : 1. A munkavezető nevét, keresztnevét, képzettségét és lakását, adott esetben a munkálatokkal megbízott vállalkozó fenti adatait ; 390 Földtani Közlöny 8 /. kötet /. füzet 2. A munkálatok pontos helyét, tárgyát, természetét és a tervezett mély- séget, valamint a munka megkezdésének időpontját. A Bányászati Minisztérium vezetője, ha szükséges, kiegészíttetheti az adatokat és átteszi a Kutató központhoz. 2. A geofizikai vizsgálatok bejelentését elrendelő rendelet is a munkavezetőt teszi illetékessé a bejelentésre ; a kivitelezéssel megbízott személy köteles ellenőrizni, hogy a bejelentés megtörtént-e, ha nem történt meg, úgy köteles azt megtenni. A bejelentés tartalmazza : 1 . A munkavezető, illetve a felvételezéssel megbízott személy . nevét, keresztnevét, képzettségét és lakáscímét ; 2. A kutatás tárgyát, az alkalmazott módszert és a felhasznált műszereket. 3. Az l/'80.000-es térkép kivonatát, pontosan feltüntetve a kutatás terű' letét. A geofizikai vizsgálatok eredményét beszámoló alakjában közölni kell a Bánvá- szati Minisztérium vezetőjével a műveletek befejezése után azonnal vagy pedig minden 6 hónapban, ha a kutatások időtartama több mint egy félév. A beszámoló tartalmazza 1 a) a munkavezető és a vizsgálat vezetőjének nevét, minősítését és lakcímét ' b) a vizs- gálat tárgyát, módszerét és az alkalmazott műszereket ; c ) a mérési eredményeket, beleértve a korrekciós számításokat és a kiértékeléshez szükséges adatokat ; d ) az esetleg készített térképeket és rajzokat, amelyek a mérési eredményeket tartalmazzák. A Bányászati Minisztérium vezetője, esetleges kiegészítés után átteszi a bejelen- tést a Kutató Központhoz. 3. Olyan munkálatokról, amelyek a jelen rendelet megjelenése idején már folya- matban vannak — amennyiben meghaladják a 10 m mélységet — két hónapon belül bejelentést kell tenni. A régebbi törvények alapján munkálatok megindítására és újra- felvételére vonatkozó engedélykérések és nyilatkozatok másolatát a Bányászati Minisz- térium megküldi a Kutató Központnak. Az eredmények rendszerezését és ellenőrzését a Földtani és Bányászati Kutató Központ végzi. Szolgálatai: , Fúrási dokumentáció. Megkapja a bejelentéseket és meg' bízza a szolgálat mérnökeit vagy külső geológusokat (egyetenú előadókat, térképésze- ket stb.), hogy a munkálatokat ellenőrizzék és jelentést tegyenek. Irattára áll: kartoté k-r endszerből, abc-rendben feltüntetve megyék és községek szerint minden egyes munkára vonatkozó összefoglaló adatokat, amely adatok dossziékra (megyei D, bizalmas C), mikrofilmekre, részletes jelentésekre, publi- kációkra stb. mutatnak ; 50.000-es térkép atlaszból, amelynek alapján képet alkothatunk a munkálatok fekvéséről a terepen. Ez a könnyen és gyorsan kezelhető nvilvántartás központosítja a legkülönbözőbb eredetű bányászati, hidrológiai és egyéb okmánvokat. Lehetővé teszi, hogy a különböző tudományágak egymás között kicserél- jék eredményeiket. E rendszer előnye, hogy a dokumentáció használata biztosítva van olyanok részére, akiknek arra szükségük ván, anélkül, hogy mindent nyomtatásban közölni kellene. A nvilvántartott adatokat más geológusok más témakörben mindenkor felhasz- nálhatják. Ezért szükséges, hogy a lehető legteljesebb dokumentáció álljon rendelkezésre. A nyilvántartást helyben lehet igénybe venni, a nem bizalmas természetű adatok azon- ban kérésre fotókópián is kiadhatók. A föhnérhetetlen gyakorlati, hasznosságon kívül tudományos szempontból a vizsgált földalatti munkálatok által szolgáltatott adatok tömege lehetővé teszi az ország földjének aprólékos részletekig menő megismerését. Szemle 391 A Központ együttműködik más intézmények geológusaival és az amatőrökkel is Párisban és a távoli vidékeken. Fenntartja számukra az általuk gyűjtött eredmények tudományos tulajdonjogát, sőt biztosítja számukra a publikáció lehetőségét, abban az esetben, ha ezek az adatok általános érvényű tanulmányhoz vezetnek. Az anyaggyűjtést és a terepen végzett megfigyelések megőrzését ki kell egé- szíteni az anyagok laboratóriumi vizsgálatával. A kőzettani, üledékképződési és ős- lénytani munkálatokat nem szabad néhány minta vizsgálatára korlátozni, — azokra, amelyek a kívánt rétegtani meghatározás szempontjából a legfontosabbak. A speciális vizsgálatokat más laboratóriumok együttműködésével kell alaposan elvégezni. * Szükségesnek tartjuk fölhívni a figyelmet a franciaországi kutatási központ itt vázolt példamutató irányelveire. A Magyar Állami Földtani Intézet évtizedek óta képtelen megtalálni, még kevésbé megvaló- sítani korszerű föladatait. Fölszabadulásunk után történt többszörös átszervezés és újraszervezés és az ezekkel kapcsolatos papiros-rendeletek mindinkább lehetetlenné teszik az idetartozó vizsgálati és kutatási anyagok nélkülözhetetlen össze- sítését, központos nyilvántartását és földolgozását. Szemünk előtt folyik az országban folyó kutatások sokmilliós értékű adatainak elkallódása, szétszóródása, sőt a már meg- levő adatok pusztulása is. Az adatok és az anyagok központos nyilvántartása nélkül azok nem ismerésével, más-más célokkal, milliós költségekkel történnek újrakutatások a legkülönbözőbb helyeken. Az alapadattár formai létesítése nem merülhet ki a vas- szekrényekben, vasrácsok védelme alá helyezett iratok »éber« őrzésében és hozzáfér- hetetlenné tételével. Szakszerű gyűjtés, összesítés és értékelő anyagföldolgozás szüksé- ges. a nűndenkori szakmai hozzáférhetőség teljes lehetőségével. V. E.. . ■ 1 . \ 7 Földtani Kö/lönv A MATEMATIKA SZEREPE A FÖLDTANBAN A földtan és a matematika kapcsolata a legutóbbi időkben szinte váratlanul megerősödött. Ezzel egyidőben számos vitás kérdés merült fel a geológusok közt a mate- matika használatának jogosságára, használhatóságának kereteire, különösen pedig a geológusképzés matematikai anyagának irányelveire vonatkozóan. Ezekre a kérdésekre próbálunk meg itt az eddig kialakult vélemények alapján válaszolni. A földtan, eddigi történetének mintegy másfél évszázada alatt, hatalmas fejlő- désen ment át : a kezdet öncélú és leíró, tapasztalati vizsgálataiból egységes, zárt tudo- mányággá vált, és így a nagyipari termelés hatahnas nyersanyagszükségleteinek felelős- vállalója és a népgazdasági tervezésnek nélkülözhetetlen alapja lett. Ezzel a fejlődéssel, néha némileg elmaradva, máskor, meg előreugorva, együtt járt a földtan gondolati szerkezetének hasonló nagyarányú fejlődése. Ez a fejlődés általában két fő irányban haladt : egyrészt új tudományágak és segédtudományok alakultak a földtanon belül, mint a geokémia, paleoklimatológia, paleoökológia ; másrészt a földtani kutatás egyre fokozódó mértékben vette igénybe a többi természettudományok nyújtotta lehetősé- geket. Ezzel párhuzamosan a földtan minden területén óriási mennyiségű számszerű adat halmozódott fel, amelyek helyes értékelése többnyire elmaradt az általános fejlő- déstől. Az újonnan alakult tudományágak és a más tudományoktól újonnan kölcsön- vett módszerek nem nyertek minden további nélkül polgárjogot a földtan keretében. Bár a geológusok többsége rendszerint nem tette ezeknek a kérdését elvi kritika tár- gyává, a vezető szakemberek és geológus-gondolkozók közt széleskörű viták alakultak egy-egy ilyen újítás körül, amelyek során az egyik fél általában elzárkózó álláspontot foglalt el, és ha el is ismerte az új tudományág vagy módszer érdemeit, azzal válaszolt rájuk, hogy az »nem földtan«, míg viszont a másik fél sokszor az új irányzatra, mint valami varázsszerre alapozta egész tudományos jövőjét. Az ekörül kialakult tudomány- elméleti nézeteltéréseket rendszerint csak az idő döntötte el véglegesen. — Ma is sok ilyen bevallott és ki nem mondott ellentét áll még fent a geokémia, [geofizika és egyéb,, kevéssé orthodox irányban haladó tudományágak kérdésében, de ezeknek a helyzete a földtanon belül ma már nagyjából tisztázottnak mondható. Az érdeklődés és az ellen- tétek manapság főként a legfrissebb újonjött, a matematika köré csoportosulnak. A matematika, — mindig beleértve a geometriát is, — együtt született és fejlő- dött a csillagászattal és földméréstannal, áthatotta a fejlődő fizikát, és mindenkorra egyesült vele. Azóta a matematika nagy területen behatolt a kémia területére és kinyújtotta csápjait az élettudományok, földrajz és földtan felé is. Nem szerényen, segítséget és felhasználhatóságot ajánlva jött, hanem iránytmutató, normatív tudo- mányként, készen arra, hogy tiszta és ellentmondásmentes logikai felépítésével teljes egészében megreformálja az eddig még nem matematizált tudományok gondolati szer- kezetét. A matematika ilyen fellépését az egyes tudományokon belül változatos tenné- ' j szetű ellenhatások kísérték. Egyes irányzatok helyeselték, sőt megkövetelték a gon- i Szemle 393 dolkodás minél szélesebbköríí matematizálását a saját tudományukon belül, mások viszont ennek többé-kevésbé mereven ellene szegültek. A földtanon belül három jelleg- zetes elvi álláspont alakult ki a matematika szerepére vonatkozólag : Az egyik nézet szerint a matematikának semmi keresnivalója sincs a földtanban. A matematika segítségével csak olyan természeti jelenségek írhatók le, amelyekben a változó állapotjelzők száma viszonylag kicsi. Viszont a földtanban valamely jelenséget csak a, változóknak meglehetősen nagy számával írhatunk le, és rendszerint ezek között % sok az ismeretlen. Gondoljunk például egy érctelep kialakulására, ahol a hőmérséklet, nyomás és térbeli helyzet ismeretén kívül legtöbbször az ismeretlen koncentráció-, gőznyomás- és egyéb adatoknak egész halmazára lenne szükségünk, hogy a kérdést mennyiségileg megfoghassuk. Másrészt pedig a matematikai természetű feladatokban ismert premisszákból haladunk az ismeretlen végeredmény felé, míg a földtanban éppen a végterméket ismerjük, — legalábbis részben, — és ebből kell a lehetséges premissza' rendszerek legvalószínűbb értékeire következtetni, hogy aztán ezekből általánosítva a végtermékről részletesebb ismereteket szerezzünk. így az érctelep (végtermék) jelle- géből következtetve annak keletkezési módjára (premissza), megállapítjuk az érc- telep .(végtermék) továbbkutatásának legreményteljesebb irányait. Minden geológus saját tapasztalatából tudhatja, hogy egy ilyen kétszeres visszafelé-következtetésnél a formális, »matematikai« gondolkodás téveszmékre vezethet. — Végeredményben tehát ez az álláspont elveti a matematikus gondolkodás lehetőségét a földtanban, és szkeptikus állásmódot foglal el a számszerű adatok matematikai kezelhetőségével szemben. A másik csoport szerint, éppen ellenkezőleg, a földtan gondolati szerkezetének a revízióját és újjáépítését a matematika segítségével és annak a mintájára kell végre- hajtani. Nem szabad megengedni, hogy ilyen nagy gazdasági jelentőségű tudományban, mint a földtan, az intiúció előnyben részesüljön a logika felett. A geológusok részéről gyakran .hallott »talán«, »körülbelül« és »valószínű« szavakat minél előbb az »ennyi és és ennyi tonna«, »ilyen koncentráció« és »ennvi méter mélvségben« kifejezéseknek kell felváltaniuk . Többnyire ez a véleményük a népgazdaság földtani irányban érdelkelt, de földtanilag nem képzett szakembereinek is. A harmadik csoport álláspontja bizonyos szempontból átmeneti helyet foglal el az előző kettő között. E szerint alkalmazzuk a matematikát a földtanban minél széle- sebb keretek közt, mindig szem előtt tartva azonban, hogy geológusok vagyunk és nem matematikusok : ezzel a kritikai szemlélettel válasszuk ki a földtanban használható és földtanilag értékes eredményeket szolgáltató módszereket, és ha azok beváltak- alkalmazzuk őket minél nagyobb terjedelemben. — - Ezt a szempontot veszik figyelembe, ha nem is mindig tudatosan, a gyakorlatban, üzemeknél működő geológusok, akik mun- kájuk javítására aránylag a legszívesebben alkalmaznak mindenféle új módszert, — feltéve, természetesen, ha egyáltalán tudomást szereznek róla, — és éppen a közvetlen gyakorlatból a leggyorsabban meg tudják állapítani valamely módszer használhatóságát. A fenti véleményeket áttekintve, a főkülönbségeket a matematikai gondolkodással szemben való állásfoglalásban látjuk. A számszerű adatok kezelését általában mindenki szívesen bízná rá a matematikára, legfeljebb annyiban térnek el a vélemények, hogy a matematikai apparátus mai fejlettsége mellett mennyire vállalhatja ezt a feladatoti Mármost ami a matematikát, mint gondolkodásmódot illeti ; az eddig részben vagy egészben matematikai alapra épült tudományoknak, sőt magának a matematikának a gyakorlatából azt a tapasztalatot szűrhetjük le, hogy a matematikának gondolkodó algoritmusként való használata kevés kivétellel mindig tévtanokra vezetett. A gondol- kodás tudománya egyébként is a logika és nem a matematika, ezért helytelen volna valamely tudomány gondolkodásmódjának megreformálását a matematikától várni 7* 394 Földtani Közlöny 84. kötet 4. fűzel Ezen az alapon viszont a földtani gondolkodás jelenlegi állapotára és annak megváltoz- tatására vonatkozó fejtegetéseket nyugodtan kívül hagyhatjuk ennek a cikknek a határain. Egészen más a helyzet, ha a matematikát nem mint gondolkodásmódot, hanem mint kifejezési módot vesszük tekintetbe. A matematikai kifejezésmódnak tagadhatat- lanul óriási előnyei vannak. A parabola egyenlete három betűből áll, és mégis jobban jellemzi a parabolát, mint három oldal szóbeli leírás. A döntő különbség azonban a Szóbeli leírás és a képlet között az, hogy a képlet pontosan jellemzi a mennyiségi viszo- nyokat is, míg a szóbeli leírás legfeljebb csak minőségi lehet* Ezért a matematika, mint kifejezési mód, feltétlenül csak hasznára lehet minden tudománynak, így a földtannak is, feltéve, hogy a tapasztalati tényeket le tudjuk fordítani ennek a kifejezésmódnak a nyelvére, vagyis feltéve, hogy ezek a jelenségek a matematika jelenlegi fejlettség állapotában egyáltalán leírhatók. A földtani jelenségleírások nagy része ma még valóban kíviilesik a matematikai kezelhetőség határain, éspedig éppen a változók nagy száma miatt ; de azért már ma is több olyan fogalomkört találunk a földtanon belül, ahol a tárgy matematikai meg- fogása kívánatos, sőt nélkülözhetetlen. Ide tartozik a nyersanyagkészletek becslése, ' ami a hasznosítható telep matematikai-geometriai kezelése nélkül ma már el sem képzel- hető és a testmértan és trigonometria alapos ismeretén kívül legalábbis az analitikai geometria elemeinek az ismeretét feltételezi. Bár a hasznosítható telepek földtani ki- fejlődése rendszerint szintén igen változatos, a változók nagy számát ésszerű és — hangsúlyozottan — földtani alapon nyugvó meggondolásokkal le lehet úgy csökkentem, hogy a számítás viszonylag egyszerűvé váljék. Ebben a vonatkozásban különösen áll az az egyébként is jól bevált elv, hogy bár az egyszerűbb matematikai eszközök használata a számítás pontosságát mit sem csökkenti, mégis, a magasabb színvonalú módszerek a munkát meggyorsítják, és ezért használatuk a gyakorlatban indokolt. Hasonló terület a földtani térképezés és szerkesztés, ahol elsősorban geometriai segédeszközök és grafikus eljárások jönnek számításba, de ha nagyobb pontosságra törekszünk, gyakran kell a mértani eljárásokat számítással követni. Itt ugyancsak testmértani, trigonometriai és analitikai geometriai ismeretek szükségesek ; amellett fel kell használni az igen sok munkát megtakarító nomogrammokat, bár ez különös | matematikai tudást nem igényel. Őslénytani vonatkozásban bizonyos szabályos váztípusok (csigák, ammoniták) matematikai leírása jöhet számításba : így az ammoniták vizsgálatára a közelmúltban dolgoztak ki viszonylag egyszerű és rendszertanilag is jól használható leíró módszert. A földtan számos ágában felhalmozott nagyszámú mennyiségi adat célszerű kezelése sem lehetséges a matematika segítsége nélkül. A látszólag összefüggéstelenül szórt adatokban a szabályszerűségeket a matematikai statisztika újabban nagy fejlő- désnek indult módszereivel fedhetjük fel, rendszerezhetjük és értékelhetjük. A statisz- tikus módszerek manapság minden tudományban rohamosan terjednek és különösen a földtanban szaporodtak el nagy- mértékben. Ennek az lehet az oka, hogy a statisztikus módszerek különösen megfelelnek a földtanban felvetődő problémáknak. Természetesen itt is fennáll két döntő követelmény, hogy ti. egyrészt a begyűjtött nagyszámú adat- nak legyen valamilyen földtani értelme, másrészt a kiderített szabályszerűségeket is a földtan szemszögéből kell értékelnünk. A statisztikusan jól kezelhető adattömegekre jó példa a földtan többféle ágában felgyülemlett rengeteg orientációs adat, pl. kőzetrés- mérés. Ebben az esetben a begyűjtött adatoknak van földtani értelmük, hiszen a kőzetrés jól körülhatárolt földtani fogalom. A kőzetrések statisztikájának földtani értelmezése azonban a legtöbb esetben hiányos, amiért aztán a legtöbb földtani műben a kőzetrés- diagrammok kizárólag díszítő jellegűek. A matematikai statisztika módszerei különben is nagy elővigyázatosságot köve- telnek meg, mert éppen fiatal volta miatt a statisztika elméleti apparátusa meglehetősen magasröptű és nem-matematikusok számára nagyrészt érthetetlen. Igaz, hogy az ilyen magas elméleti síkon levezetett módszerek a gyakorlatban rendszerint táblázatok le- olvasására és a négy alapműveletre korlátozódnak, vagyis bárki által könnyen elvégez- hetők, és az eredmények értékelése is néhány egyszerű szám összehasonlításával törté- nik; de éppen ezért nagy a veszélye annak, hogy a módszer kezelése gépszerűvé és értel- metlenné válik. Ezért fontos, hogy a statisztikus módszerek elméleti úton megállapí- tott alkalmazási szabályait a gyakorlatban nagyon pontosan tartsuk be. A statisztika a fent említett, orientációs adatokkal kapcsolatban való felhasz- náláson kívül főleg az őslénytanban, a variációstatisztikai számításokban kap fontos szerepet. A rendszertani kategóriák elhatárolásának ez az egyetlen objektív módszere : minden egyéb a paleontológus szemmértékére és az összehasonlító ábrák jóságára, vagyis teljesen esetleges tényezőkre alapít. — Más területen is sikerrel alkalmazták már a statisztikát, például kavicsgörgetettségi, vagy vegyi összetételi adatok értékelésénél, de egészben véve mégis azt lehetne mondani, hogy ezeknek a módszereknek az igazán széleskörű alkalmazási módjait a jövőben fogják majd kidolgozni. Ennyit a matematikának a földtanban való közvetlen alkalmazhatóságáról. Egészen máskérdés, hogy' mennyi matematikát kell egy' geológusnak feltétlenül tudnia ? Természetesen mindazt, ami a földtani gyakorlatban közvetlenül alkalmazható : tri- gonometriát, térmértant, ábrázoló mértant, és főleg igen komoly' mennyiségű algebrát > mert az minden matematikai módszernek az alapja. Ezenfelül azonban nem zárkóz- hatik el a geológus a geofizika, csillagászat, fizika (pl. szilárdságtan és erőműtan) isme- retanyagától sem, ezért feltétlenül szükséges, hogy' ezek matematikai apparátusának is ismerje legalább az elemeit. Itt elsősorban differenciál- és integrálszámításról és vala- mennyi vektoranalizisről van szó. A jelenlegi középiskolai és egyetemi képzés ezt az smeretanvagot a mostani geológus-hallgatóknak általában megadja. Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy' a matematika a földtannak már ma is sok helyen igen fontos és nélkülözhetetlen segítséget nyújt. Legreálisabb állás- foglalás tehát, ha ezeket a jólbevált matematikai módszereket minél szélesebb körben alkalmazzuk, szem előtt tartva a földtan speciális követelmény'eit, és ha elősegítjük további használható módszerek kidolgozását és alkalmazását. Mindezekből végső fokon az következik, hogy' a matematika elemeinek ismerete minden geológus számára nél- külözhetetlen, és minden matematikai többlettudás fontos segítség egyrészt a saját tudomány művelésében, másrészt pedig a rokontudományok jobb megértésében. Balkay Bálint ISMERTETÉSEK Erdélyi János: Kristályszerkesztés és kristályszámítás 213. oldal, 186 rajz. — Függelék: Tokodv László: Kristályszerkesztés gömbvetiiletek használata nélkül. 215 — 255 oldal. 54 rajz. Budapest, 1954. Akadémiai Kiadó. Erdélyi előszava szerint munkáját szak- és egyben tankönyvnek szánta. Tankönyv jellegének megfelelően több alapismereti anyagot közöl, így a gömbhárom- szögek sajátságait és a rájuk vonatkozó tételeket. A könyv három főfejezetre tagolódik : I. Kristálytani szerkesztések, II. A kris- tályszámítás általános egyenletei, III. A kristályszámítás a különböző rendszerekben. ' A kristály-számítási és szerkesztési feladatok megoldására kizárólag a gömb- vetületeket s ezek közül csak a sztereográfikus és gnomonikus vetület eket használja. Ismerteti mindkét vetület tulajdonságait és összefüggésüket egymással. Rámutat elő- nyeikre és hátrányaikra, valamint alkalmazási területükre. Behatóan tárgyalja a kris- tálymérésekkel nyert adatok felhasználását a kristály- elemeinek (tengelyarány, tengely- szögek) számításakor. Foglalkozik a lapszögek számításával. Minden kristály-rendszer- ben felmerülő számításokat részletesen tárgyalja és példákkal világosítja meg. A számításokban alkalmazott egyenleteket táblázatosán is összefoglalja. Ezzel a szakembereknek segédkönyvet ad, amelyben a legfontosabb egyenleteket gyorsan megtalálhatják. A szerkesztéseket szintén csak a sztereografikus és gnomonikus vetület segélyével végzi . Ismerteti a két vetület készítését és a vetületűkből az egyszerű és az ikerkris- tályok szerkesztését. A számítások- és szerkesztésekhez mellékletként a V. .Goi d s c h m i d t-féle húr- és tangenstáblázatot, a W u 1 f f-hálót és kevésbé használatos W r i g h t-liálót közli (helyette célszerű lett volna az általánosan elterjedt V. Goldschmi d t-féle háló közlése). A szöveg megértését számos sikerült rajz könnyíti meg. A kristályszerkesztés vetületek nélkül is megoldható. A gömbvetiiletek hasz- nálata nélkül végezhető szerkesztési feladatokat a síkmetszés- és övtengely- meghatáro- zásával a könyv függelékében Tolcody L. ismerteti, általánosan és minden rendszer- ben, mind az egyszerű, mind az ikerkristályokra vonatkozólag. Tokodv L. H. JL Cefl.ieyKHÜ, E. — íl. AnaHbes A. E. KyneHKo: CocTaB h nponcxowfleHHe jiecca BeHrpHH A magvarországi lösz összetétele és eredete. (Dokladi Akademü Nauk Sz. Sz. Sz. R. 1954. Tóm. XCIY. Xo. 5. — Bemutatta Obrucsev V. A. akadémikus) A Szovjetunió Tudományos Akadémiája kérésére a Magyar 'tudományos Aka- démia 6 db. löszmintát küldött Magyarország különböző területeiről (Pusztaszabolcs, Velence, Jászszentlászló, Nagy völgy (?) és az Alföld déli, jugoszláviai részéről (Titel). A szerzők Obrucsev akadémikus útmutatása alapján a lösz kőzetképződé- sének, anyagszármazásának módjára és liely-ére kívánnak következtetni a szomszédos országok területéről gyűjtött minták korszerű, részletes összehasonlítása alapján, \ izs- gálataik kiterjedtek az ásványi statisztikus összetétel, az agyagásvány-alkatrészek röntgen, hőbomlási, festési eljárásokkal való meghatározására, a pH-érték, vegy-i össze- tétel és karbonáttartalom megállapítására. 10 könnyű és 30 nehézásvány elegyrész mellett mindegyik mintában kimutatták az illit és a montmorillonit, háromban a kao- linit jelenlétét göthit, hidrogötliit, lüdroliematrt és egy esetben ferrihalloyzit kíséretében. Ismertetések 397 Az ásványszemcsék felületi és alaki sajátságai, a könnyen málló ásványfajok gyenge •elváltozása, a vizsgálati anyagok rétegzetlensége, és más, külső kőzettani jellegek alapján ■a magyarországi löszt légi eredésű üledéknek minősítették. Vizsgálati eredményeik alapján a szerzők B e r g löszképződési fölfogása ellen szólnak, ugyanakkor nem adnak határozott vizsgálati bizonyítékot saját állásfoglalá- .sukra, a nálunk régóta eolikus üledékként ismert lösz légi származásának bizonyítására. A lösz egyetlen lényegi kritériuma : légi úton lebegve szállított finom törmelékanyagból származik. Vizsgálataikban hiányzik a leglényegesebbre, az üledékképződésre való vissza- következtetés szemcseösszetételi alapon. Megállapításaikat főként a »terrigén« kompo- nensek vizsgálatára alapítják. Különös figyelmet fordítanak a talajképző folyamatok .löszképző, elváltoztató hatására. Ennek hiányában Obrucsev álláspontjának iga- zolását látják. A magyarországi lösz üledékképződési, települési viszonyainak s az ezt közlő tanulmányok ismerete nélkül készült dolgozatuk okfejtése azonban nem meggyőző, noha ők is, mint a hazai irodalom általánosságban, a löszt eolikus üledékként jellemzik. Á 0,01 — 0,25 mm 0 szemcserészleg alapulvétele az ásványtani statisztikus összetétel vizsgálatánál bizonyítja, hogy a szerzők nem tesznek lényegi különbséget görgetve szállított > 0,1 mm 0 és lebegve szállított < 0,1 mm 0 törmelékanyag között. (A lebegveszállítás felső határát nehéz ásványoknál 0,05 mm 0 -nél valószínű- síthetjük.) A görgetve és lebegve szállított csoport el nem különítése a regionális futó- homok és löszképződés egyidejű egymásmellettiségének és egymásba való fokozatos átmeneteiének nézetéből származik. Eszerint valóban nem látszik szükségesnek a két csoport elkülönítése és külön-külön történő vizsgálata : az anyagforrás azonos. Vizsgálati eredményeink ellenben azt mutatják, hogy a két csoport regionális üledékeinek jelenléte a lösz lerakodási területein nem magyarázható egyértelműen. Mindkettő a nyári félévek üledéke, sakhogy az egyik szélcsendben történik, a másik pedig aktív szélfúvással egybekötötte A lösz anyaga, a < 0,1 nini 0 anyagmennyiség egész Európában »gyökértelen«, egyértelműen származtatható, regionális képződmény. Az eljegesedett időtartamok alatt létrejött zonális légköri cirkuláció, keleti anyagszállító légmozgás terméke, mely mindannyiszor létrejött, valahányszor a zonális légköri cirkuláció nyugati, nyáron tevé- keny szelét a skandináviai belföldi jégtakaró küszöbértéken túli kiterjedése nem engedi érvényre jutni. Ha a zonális légköri cirkulációban a féléves szélrendszerváltozás bekö- vetkezhet : még a nyári poranyagszállítás lehetősége esetén sem képződhet lösz a nyu- gati szél nagy deflációs készsége következtében. Lösz csak a krionálisok zonális légköri cirkulációjú, keleti széllel jellemzett, télen deflációs készségű — nyáron lerakó szaka- száiban képződhet, regionális futóhomok pedig az interkrionálisokbau kialakult, zonális légköri cirkulációs, szoláris klímatípusok tartama alatt. (l.KrivánP. : A középeurópai pleisztocén éghajlati tagolódása. Acta geologica. Tóm. III. Budapest. 1954. 3 — 4.). A szerzők az ásványtani statisztikus összetétel alapján a magyarországi lösz anyagát az Alpok morénáiból származtatják. Ez a megállapítás, még a Bulla szerinti alpi bukószelek okozta hatás figyelembevételével sem állja meg a helyét. A tanulmány B e r g löszképződési nézetével szemben álló Obrucsev állás- pontja szerint vizsgálja kritikailag Berg löszképződési ismérveit. K r i v á n K o r o b k o v, J. A.: Határozó és metodikai vezérfonal a harmadkori molluszkákhoz Korobkov értékes munkája, egy hat.ározókönyv sorozat első része. Megelőzte ezt a munkát szerzőnek egy kisebb közleménye, mely az ősmaradványok általános formai leírási módjával foglalkozik. Szerző azért tartja fontosnak ezt a módszertani és határozókulcs sorozatot, mivel a népgazdaság számára szükséges földtani nyersanyag-kutatásokban pontos rétegtanra van szükség, aminek alapja a pontos őslénytani anyagfeldolgozás. Tekintettei arra, hogy az őslénytani irodalom részben régen elfogyott alapmunkái hozzáférhetetlenek a széles rétegek számára, szerző szükségesnek tartja az olyan segítő mű használatát, amely megkönnyíti az alakok felismerését. Tekintettel arra, hogy a harmadkori rétegek mind a Szovjetunióban, nűnd a népi demokráciákban igen sok iparilag felhasználható nyersanyagot tartalmaznak, szerző mindenek előtt ezeknek a rétegeknek a könnyebb szintezhetőségéhez kíván hozzájárulni 398 Földtani Közlöny 84. kötet l. füzet és segédkezet nyújtani a különböző távoli kutatócsoportoknál dolgozó geológusok és paleontológusok számára és a népi demokráciák szakembereinek részére is. Munkáját igen kimerítő hannadkori táblázattal kezdi, amelyben párhuzamba állítja a szovjet- orosz harmadkori szinteket az Európa különböző részein használatos különböző szint- elnevezésekkel. Táblázatában az egyes szintekre jellemző kőzet mineműségét és fonto- sabb kövületeit is feltünteti. Táblázatai fontos segédeszközt jelentenek a "szovjet orosz harmadkor ismeretéhez. A tulajdonképpeni határozó részt a kagylók kimerítő morfológiai jellemzése előzi meg, továbbá a kagylók meghatározásának a metodikáját is adja" Fontos része a könyvnek a kagylók meghatározásánál használatos műszavaknak szakszótárszerű magyarázata. A munka második fele a tulajdonképpeni határozó rész, amelyben szerző a ge- nuszok jellemzésére fekteti a fősúlyt, magasabb rendszertani egységek csak egész röviden vannak jellemezve. A genusz ismertetések a fontos morfológiai jellegekre szorítkoznak, és nem nyúlnak vissza az eredeti genuszleírás adataihoz. A határozókönyv csak a Szov- jetunió harmadkori rétegeiben található genuszokat és szubgenuszokat öleli fel. A genusz- jellemzést megelőzi a genotypus megjelölése és a genusz kora és földrajzi elterjedése. Az értékes munkát, mely a demokratikus országok kutatói részére is lényeges segítséget jelent, számos szövegközti ábra és 96 igen szép tábla egészíti ki. Érdeklődéssel várjuk a folytatást, a csigákról szóló kötetet is. Szörényi E. J Senes: Spodnosarmatska fauna ípri Malej nad Hronom (Alsó szarmata fauna a Garam melletti Mala-községből) . Geologicky Sbomik. III. kötet 3 — 4. szám. 1953. Bratislava. 193 — 257. o. 12 tábla. A szerző a község melletti útbevágás barnászöld agyagjából gyűjtött faunát mutatja be, mely főleg csigákból áll. Kisebb számban szerepelnek kagylók, valamivel gazdagabb a Foraminifera- és Ostracoda- farma. A csigák közül faj- és egyedszámban a M ohrensternia-íéléK uralkodnak, amelyek- ből a szerző több, mint 5000 példányt gyűjtött és vizsgált. Munkájának értékét ez a monográfiaszerű összefoglaló feldolgozás adja. Az eddig ismert fajok mellett 25 rij fajt ír le, számos átmenetet állapít meg, melyeket A, B, megjelöléssel illet és változatnak illetve típusnak tekint. Hangsúlyozza, hogy az új fajok legnagyobbrészt helyi kifejlő- désnek. (Ebben az esetben talán jobb lett volna ezeket is csak változatnak tekinteni.) A változatoknak már (nagyon helyesen) nem ad új nevet, pusztán érzékelteti a köz- tük levő különbséget A, B megjelöléssel. Mindenesetre a sok ríj alak — amelyet a szerző megállapít — a pontos és részletes megfigyelést bizonyítja. Táblázatszerűén bemutatja, hogv az eredeti két faj ( inflata és oblonga) jelenleg már 34 fajra és változatra van szét- tagolva. A faunát összképe alapján alsó szarmatának minősíti. A szarmata alakok külö- nösebb eltérést nem mutatnak a hazai típusoktól, mindössze 3 tortonai maradvány- alak ismeretlen nálunk. A Kárpátmedence szarmata faunája véleménye szerint egy- részt idősebb miocén eurihalin alakokból, másrészt csökkentsósvizi keleteurópai fajok- ból alakult ki. B o d a K. F. Chodutu E. J. Gübelin: Schmuck- und edelsteinkundliches Taschenbuch. — Bonn 1953. 158. old., 150. ábra, 27 táblázat és 2 többszínnyomású tábla. A nagy, részletekbemenő drágakőmunkák mellett a rövid összefoglalások száma csekély. A C Íl o d u b a — G ii b e 1 i n-féle munka lexikális jellegű ; röviden és világosan áttekinti az ékköveket és kristálytani, kémiai és fizikai sajátságaikat. Betűrendszerben felsórolja a drágaköveket, megadva nevűik eredetét, kémia1 összetételüket, jellemző fizikai tulajdonságaikat. Közli a drágakőkereskedelemben használatos elnevezéseknek megfelelő ásványneveket. Ezután ismét betűrendben táblázatosán összefoglalja az ásványokat, az egyes ásványcsoportok változatait és az ás vány színeket, továbbá a sokszor félrevezető keres- kedelmi névvel jeltett ásványt. A könw lexikális felépítésének megfelelően az ásványtanban és a drágakőiparban használatos szakkifejezéseket röviden megmagy arázza. Ismertetések 399 A csiszolási alakokat rajzban mutatja be. Az ásvány társulások és kőzetek kelet- kezését, a magmás, üledékes és átalakult kőzetek keletkezésének körfolyamatát, vala- mint a földtani korokat egy-egy táblázat tünteti fel. A legfontosabb ékkövek főelőfordulásait felsorolja. Az eddig ismert fejezetek a drágakőkereskedők, ékszerek és drágakőgyűjtők igényeit — akik inkább csak a kövek felismerésére törekszenek — kielégíti. (1 — 67. oldal.) A könyv többi fejezete a drágakövek tudományos alapon nyugvó meghatáro- zását tűzte ki célul. Rövid kémiai és kristálytani adatközlés után a fizikai tulajdonságok megállapítására szolgáló eljárások következnek. Keménység, fajsúly és részletesebben a fénytani sajátságok vizsgálati módszereit közli, mindenkor szem eíőtt tartva a drága- köveknél követendő eljárásokat. Rendkívül figyelemre méltó fejezetben foglalkozik a drágakövek, mesterséges kövek és üvegek zárványaival általában, és az egyes drágakövek különleges zárványai- val. A mesterséges kövek sajátságait külön is tárgyalja. E részekhez jól összeállított táblázatok csatlakoznak. A szövegezés világos, de az esetleges bizonytalanságot elosz- latja a 1 18 kitűnő mikroszkópiái felvétel, melyek nagy mértékben hozzájárulnak a valódi és mesterséges drágakövek felismeréséhez. A drágakőutánzatokat és megkülönböztető sajátságaikat behatóan tárgyalja. Táblázatok segítik elő a drágakövek meghatározását. Ilyenek a drágakövek színét, fajsiílyát, fénytörését külön-kiilön összefoglaló táblázatok, továbbá az ásvány nevét, fajsúlyát, törésmutatóját, kettőstörését, izo- és anizotrópiáját, színét, optikai jellegét, pleokroizmusát, átlátszóságát, keménységét és kristályrendszerét feltüntető táblázatok. A mikrofotográfiákon kívül külön kiemelendő a két színes tábla, melyek az ás- ványok és drágakövek színét majdnem tökéletesen adják vissza. A mindössze 158 oldalas könyvecske több szempontból elsőrendűnek minősít- hető. Szinte meglepő, hogy az ismertetésből látható sok adatot ilyen kis terjedelemben sikerült közölni ; ez részben köszönhető a jól megválasztott tipográfiának is, amely a táblázatokat^, kiemeléseket nyomdailag kitűnően oldotta meg. A könyvet nemcsak drágakőkereskedők, ékszerészek, drágakőgyűjtők forgathatják eredményesen, de a szakemberek részére is hasznos összefoglalás. T o k o d y L,. S c h ü 1 1 e r A. : Die Eigenschaften dér Minerale. I. Teil. Die áusseren Kennzeichen insbesonderes dér erz- und gesteinsbildenden Minerale. Akademie Verlag, Berlin 1950. 1 — 172. — II. Teil. Mineralchemische Tabellen und qualitativ-chemische Naehweísverfahren. Akademie Verlag, Berlin 1954. 1 — 602. Újabban egymásután jelennek meg ásványhatározó könyvek. Ennek magyará- zata, hogy a napjainkban mindinkább fokozódó nyersanyagkutatáshoz megfelelő segéd- könyvet igyekeztek a szerzők adni. A különböző szempontokból készült munkák elő- nyét és hátrányát a gyakorlat mutatja meg. Schüller ásvány határozója első kötetében a freibergi bányászati akadémia évtizedek óta kipróbált és tökéletesített módszereit követte : a határozótáblákban fényük (fém, — féligfém, — nemfémfényű) és e csoportokon belül a karc színe és ke- ménység szerint rendezi az ásványokat. Megadja a kémiai összetételt, színt, karcot, keménységet, fajsúlyt, kristályrendszert, külalakot, tércsoportot, hasadást, alakot, szerkezetet, a hasonló ásványokat, felhasználást, előfordulási módot és a kísérő ásványo- kat. Amint a felsorolásból látható, igyekszik a jellemző bélyegeket részletesen közölni. A sorrendet illetően helyesebb lett volna a tércsoportot közvetlenül a kristályrendszer után tenni. Az alak fogalma alatt nem a kristály alakot érti, hanem a kifejlődési alakot (vaskos, vésés, szemcsés stb.). A szerkezet nem a kristályszerkezetre, hanem a meg- jelenésre vonatkozik (lemezes, oszlopos, sugaras, oolitos, stb.). E két megnevezés tehát többé-kevésbé fedi egymást, illetőleg egyik a másikba átnyúlik. Az előbbiekben ismertetett főrészt — ami a könyv legfontosabb és legterjedel- mesebb része, 28 — 167. old. — a kezdők részére írt bevezető rész az általános ásványtani ismereteket foglalja össze, s itt különös figyelmet fordít a fontosabb kémiai elemek egyszerűbb eljárásokkal történő kimutatására. Röviden megmagyarázza a keletkezés körülményeit (magmás, intruziv, vulkáni, üledékes átalakulási eredetű ásványképző- dési folyamatokat) . 400 Földtani Közlöny 84. kötet 4. füzet A négy évvel később megjelent második részt szerző már határozott célkitűzés- sel nem kezdők, hanem szakemberek, ásványgyűjtők és ásvánv-meghatározással fog- lalkozó nem mineralógusok részére írta. E kötet bevezető része általános ásványkémiai ismereteket közöl : a kémiai képlet kiszámítása után ismerteti a borax- és foszforgyöngyök színeződését, a kationok viselkedését standard- reagensekkel szemben, az ásványhatározáskor a szükséges vegy- szereket, az atom- és ionrádiuszokat, a periódusos rendszert. Az ásványhatározó táblák alkotják a könyv főrészét (40 — 562 oldal), amihez csatlakozik a rendszertani áttekintés és a betűrendes mutató. Az ásványok meghatározásakor a mikrokémiai és kvalitativkémiai eljárásokat alkalmazza. Közli az optikai adatokat, fizikai sajátságokat (karcszín, keménység, hasa- dás, fájsúly), az ércmikroszkópos tulajdonságokat, a kristályrendszert és az előfordulási körülményeket (genetikát) . Ötven kation kémiai meghatározási módját tárgyalja. A kationokat betűrend- 1 ben sorolja egymás után. Minden kationnak megadja jellemző kémiai, kristálykémiai és fizikai adatát. Táblázatban és diagrammban tünteti fel, hogy az illető kation milyen vegyületeket alkot ; pl. molibdén : elemként nem fordul elő, szulfid 1 ismeretes, halo- génvegyülete nincs, oxid 2, karbonát, szulfát, foszfát nincs, molibdát 8 ásvány, szilikát és szerves vegvülete ismeretlen. E példából kitűnik, hogy/az egyes kationok ásványait a szokásos Dana-rendszer szerint tárgyalja. A kationok meghatározására közli viselkedésüket a borax- foszforgyöngyben, szódával, oldatuk és megfelelő reagens alkalmazásakor keletkező képződmény (csapadék) ' alakját, a színreakciókat, analitikai reakciókat és végül a lángfestést. Minden egyes 'műveletnél megadja az ellenőrzés módját és a zavaró vagy összetéveszthető jelenségeket. A könyv elsősorban nnkrokémiai és kvalitativkémiai eljárások alkalmazásával határozza meg az ásványokat, de figyelembe veszi az alaktani, fizikai, kristály- és geo- kémiai sajátságukat is. Jelentős lépés, hogy nemcsak a »száraz úton« illetve »forrasztócső kísérletek« alapján végezhető vizsgálatokat tartalmazza. Miután a fősúlyt a kationok megállapítására helyezi, az izomorf sorok felbomla- nak és ásványaik külön-külön kerülnek. Ez azonban nem hibája a könyvnek, mert szak- emberek részére készült. Schüller könyve széles alapokon felépült, alapos munka. Használhatóságáról végleges bírálatot azonban csak a gyakorlati kipróbálás után mondhatunk. A beígért 3. kötet az ásványmeghatározást elősegítő fényképek és kristályrajzok gyűjteményét fogja tartalmazni. T o k o d y ■ . ‘ Prior D. T.- Hey M. H.: Catalogue of meteorites. London 1953. II. ki- adás. 432 oldal. A meteorit-katalógusok közül kiválik Prior azonos című régebbi munkája (1923), amely nemcsak megbízható adatai, de a meteoritek rendszertana szempontjá- ból is fontos összefoglalás. E munka kiegészítése Prior: A gnide to the collection ot meteorites, London 1926. E 43 oldalas munka a British Museum gyűjteményében levő meteoritek lelőhelyei, hullási, illetve megtalálási ideje és súlyán kívül ismerteti a meteoritek történetét, sajátságait és rendszerezését. Prior katalógusához 1927-ben Appendix jelent meg, amit 1940-ben Hey tollából S e c on d Appendix követett. A most megjelent munka az előzőek alapján készült. Új adatokat és összefogla- lásokat tartalmaz ; anyagbeosztása lényegében változatlan, de korszerűbb. A bevezetés tartalmazza P r i o r-rendszerét és annak magyarázatát. Ezt követő fejezet a British Museum meteorit-gyűjteményének történetéről számol be. Táblázatos összeállításból ismerhetjük meg a meteorvasak és kövek fajainak és darabszámának adatait, hivatkozással a British Museumban levő darabokra. E táblá- zat szerint az összes meteorhullások darabjainak száma 1702 ; ha ebből a kétes, meg- határozatlan és »kettős lelőhelyű« (pl. Kingöonva és Laké Labyrinth, Kisvarsány és Xyírábrány, stb.) adatokat levonjuk, akkor a darabok száma 1502. Érdekes a meteorvasak és kövek földrajzi eloszlását feltüntető táblázat. E szerint minden hullás darabjait, a kéteseket és »kettős« nevűeket is beleszámítva Európából 425, Ázsiából 280, Afrikából^94, Észak -Amerikából 683, Dél -Amerikából 104, Ausztráliá- ] ból (Tasmánia, Űjzéland, Űjguinea, Újkaledoniát is hozzávéve) 109, Óceániából 7, j Ismertetések 401 összesen 1702 db. meteorit ismeretes, ezekből biztos 1499 db. A British Museum gyűjte- ményében 826 db. van. A Magyar Nemzeti Múzeum Ásványtára 484 hullási helyről 1295 meteorit példányt őriz A munka legterjedelmesebb része (1 — 416. oldal) a meteoritek betűrendes ismer- tetése. Szerzők a hullás vagy megtalálás helyét, a helynév szinonimáit, a hely földrajzi szélességét és hosszúságát megadva, közlik a hullás vagy megtalálás idejét ; év, hó, s ahol lehet időadatát (óra, perc) . A meteorkő- vagy vas közelebbi rendszertani, »kőzet- tani« megjelölése után jellemzőbb, illetve feltűnőbb sajátságait közölve ismertetik a vonatkozó irodalmat, a darabok őrzési helyét és a British Museumban lévő példányok súlyát és leltári számát. — Ez a fejezet a legújabb adatok figyelembe vételével igen gondosan készült és 1952 december végéig minden hullást felsorol. Nagyon érdekes és fontos a következő fejezet : a meteoritkráterekről, amelyek betűrendben következnek egymásután a meteoritek ismertetésével egyező adatokkal, kiegészítve a kráterek számával és méretével, továbbá a vonatkozó részletes irodalom- mal. Ez a rész különösen értékes, mert a meteorit kráterekről hasonló összefoglalás még nem jelent meg. Növéli értékét a legifjabb adatok közlése ; ilyenek pl. az 1950- ben megismert Chubb-kráter 'adatai, továbbá a híres Meteor-Crater (= Canon Diablo kráter) új vizsgálati eredményei, amelyek szerint e kráter földtani erők hatására a miocén végén vagy pliocén elején keletkezett, míg a meteorhullás később történt, és kora 50.000 — 150.000 évre tehető. A könyv végén a British Museum meteorit-vékonyesiszolatainak jegyzékét találjuk. A kiváló munka magyar vonatkozásait illetően emelhetünk kifogásokat. A ma- gyar adatokkal kapcsolatban több hiba csúszott be, s éz főleg a lelőhelyek helytelen írásmódjában mutatkozik meg. Szerzők felhasználják a magyarországi meteoritgyűjte- ményekről szóló legújabb, háromnyelvű munkát (1951), de ennek ellenére a magyar lelőhelyek nevének írása mégis sokszor téves. Sajnálatos, hogy az idegennyelvű iroda- lomban magyar helynevek írása még mindig igen gyakran helytelen. Ez annál inkább kifogásolható, mert például a spanyol, szláv stb. helynevek írása a különleges jelzések ellenére is kifogástalan. Prior és Hey munkája az ásványtani irodalomnak nyeresége, s a tovább1 kutatásokhoz megbízható forrás. Tokody D o n n a y, J. D. H. — Donnay, G. : Syntaxic intergrowths in the andorite series. — Am. Min. 39. 1954. 161 — 171. K r e n n e r fedezte fel az andoritot (1892), ugyanezt B r ö g g e r simdtit (1893)> Stelzner webnerit néven (1985) írta le. Prior és Spencer kimutatta a sundtit és webnerit azonosságát az andorittal ( 1 897) . Ahlfeld az andorithoz hasonló össze- tételű ásványt ramdohrit néven ismertette (1940). Núffield az andorit, ramdohrit és fizélyit azonosságát mutatta ki (1945 ; 1. Földtani Közlöny 79. 1949. 301 — 302). Szerzők alaktani és röntgenvizsgálatai szerint az andorit polikristályosan is meg- jelenik. A kristályszerkezeti vizsgálatok alapján kétféle andorit különböztethető meg : andorit IV és andorit VI ; a megkülönböztetés arra vonatkozik, hogy a e-transzlációs irányban a pszeudoperiódus többszörösei (4c és 6c) mutathatók ki. A ramdohrit azonos az andorit VI. jelzésű ásvánnyal . T o k o d v H a g e r, D. : Crater Mound (Meteor Crater), Arizona, a geologic feature. — Bulletin of the American Association of Petroleum Geologists. 37. 1953. 821 — 857. Az arizonai Canon Diablo meteorit krátere világhírű s mind a földtan, mind a meteoritkutatás szempontjából nagy irodalma van. Általános nézet szerint a krátert meteoritbecsapódás hozta létre. Újabb vizsgálatok e felfogást megingatták. Hager részletesen tanulmányozta a meteoritkráter és környékének földtani viszonyait. Vizsgálataiból arra a következtetésre jut, hogy a krátert földtani erők és nem meteoritbecsapódás hozta létre. A kráter környékén szinklinális és törések állapít- hatók meg. A törések mentén süllyedés következett be, s ennek helyén van a kráter. A redő, melynek besüllyedt részén a kráter van, valószínűleg a miocén végén vagy a pliocén elején keletkezett. A kráter jóval fiatalabb, kora pontosan nem rögzíthető. 402 Földtani Közlöny 84. kötet 4. tüzet A meteorhullás a közeli területre, de nem közvetlenül a kráterbe, 50 — 150.000 év előtt történt. H a g e r felfogása szerint az arizonai Canon Diablo meteoritkráterét nem a meteorit becsapódása, illetve szétrobbantása hozta létre, hanem keletkezése földtani erőkkel függ össze. A részletek megállapítására fúrások szükségesek. Tokody L. Q u i r i n g H. : Permklima und Sonnenfemperatur. (A perui éghajlat és a Nap hőmérséklete.) Neues Jahrb. f. Geol. Pál. 1954. júl. A v a n’t H o f f és mások nevéhez fűződő századeleji vizsgálatok rámutattak arra, hogy az északnémet kősótelepek egyes ásványtársaságai 80 — 1 10° C hőmérsékleten keletkeztek. Ezt általában azzal magyarázták, hogy a mélybesüllyedt telepek a Föld belső melegének hatására diagenezist szenvedtek. Későbbi vizsgálatok szerint azonban ezek az ásványtársaságok legalábbis részben a felszín kötelében keletkeztek. Kézen- fekvőbb lenne tehát a szükséges nagy hőmérsékletet felszíni hőforrásból, éspedig a sós- tavak ismert nyári felmelegedéséből származtatni. A megfigyelések szerint a sósvíz hőmérséklete a szaharai tavakban 83,6 , kaliforniai sós. lagúnákban 70 — 80°, az erdélyi sós tavakban pedig 50 — 52° Jphet, maxnnális besugárzás esetén. Ha a jelenlegi napsugár- zást vesszük alapul, akkor leszámítva az atmoszférában elnyelt és a felszínről vissza- vert sugárzást, elméleti úton 75°-os felmelegedést számíthatunk a kaliforniai és 58°-osat az erdélyi sós vizekre. Az északnémet kősótelepek vidékére viszont csak 45°-ot kapunk. Ha feltesszük, hogy a telepek keletkezésekor a maximális felmelegedés az akkori sós- 'vízben 83° volt, akkor visszafelé számolva azt kapjuk, hogy a Nap felszíni hőmérséklete ' a paleozoikum végén kerek 430°-kal nagyobb volt mint ma. A fenti számításokat más úton is ellenőrizték. A földfelszín átlagos hőmérsék- lete más meggondolásokból 23°-nak adódott, míg a jelenlegi értéket 2, 46 -nak számít- ják. A fenti adatokból kiinduló számítások az előző számítási módszerrel kapott ered- ményeket igazolják, és arra mutatnak, hogy a Föld felszínének átlagos hőmérséklete a perm-időszak óta évmilliónként átlag 0,08°-kal csökkent. . B alkay XL1I. TÁBLA F ülöp : A tatai mezozóos alaphegységrög XLIII. TÁBLA Fiilöp: A tatai mezozóos alaphegységrög XLIV. TÁBLA /•' ül ö p : A tatai mezozóos alaphegységrö'. ; XLV. TÁBLA Fülöp — Libor — Meisel: Bakonybéli glaukonit XLVI. TABLA 1. 2. M aj zon : Dactisteini mészkő Foraminif éra- faunája XLVil. TÁBLA 3. 4. 5. Majzon: Dachsteini mészkő Foratninifera-fauniija XLVI11. TÁBLA 6. 7. M a j z o n : Dachsteini mészkő Foratninif éra- faunája XLIX. TÁBLA Vitális Soproni Deinotherium giganteum K a u p- fogak L. TÁBLA LI. TÁBLA Vitális I Soproni Deinoiheriutn giganteum K a u p-fogak Lll. TÁBLA Reményi A.: A kislángi ősemlős lelőhely