CORNELL UNI VERSITY LIBRARY Digitized by the Internet Archive in 2016 https://archive.org/details/foldtanikozlony8519magy FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYAR FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA BH3J1J1 ETEHb BEHTEPCKOrO V E 0 JI OrHMECKOrO OEIRECTBA BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGRIE ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY LXXXV. KÖTET 4.-4. FÜZET FÖLDTANI KÖZLÖNY LXXXV. kötet. 4. füzet. 78 oldal Budapest, 1955. október — december M U N KA TÁ R SA IN K HOZ ! Folyóiratunk, a FÖLDTANI KÖZLÖNY, a szerzők, a szerkesztők és a nyomdaipari dolgozók együttes munkájának eredménye. Ennek az együt- tes munkának megkönnyítésére, takarékos, jobb és szebb kivitelére kérjük munka- társainkat az alábbi szerkesztőségi kívánalmak és előírások pontos betartására. Kéziratok jól olvasható módon, gondosan átolvasott és ékezet javítással ellátott, nyomtatásra kész állapotban adhatók le. Tömör, rövidre fogott fogalmazást kérünk bőbeszédűség nélkül, szükségtelen leíró részletek és ismétlések elhagyásával! Ügyeljünk a helyesírásra, amelyre vonatkozóan a Magyar Tudományos Akadémia az irányadó. Magyarul, magyarosan írunk, minden nélkülözhető idegen szóhasználat mellőzésével (beleértve a szakkifejezéseket is). íráskészségünk állandó fejlesztésére törekedjünk! Minden eredeti közlemény elején rövid összefoglalást kérünk a dolgozat tartalma és terjedelme szerinti néhány sorban, legfeljebb nyomtatott egyharmad oldalnyi terje- delemben. Orosz s egy más'k idegen nyelvi fordítás céljára külön rövid tartalmi kivona- tot kérünk. Ábraaláírásokat a szövegben a megfelelő helyen illesszük be, egy pél- dányban pedig külön mellékeljük a fordítandó kivonathoz. Az idegen nyelvű fordítás szükségességét és terjedelmének mértékét a Szerzők kívánságai alapján a Szerkesztőbizottság állapítja meg. A FÖLDTANI KÖZLÖNY negyedévenkénti pontos megjelenésének biztosítá- sára csak a fentebbiek szerint elkészített és minden mellékletével (rajzok, fényképek) együtt már beadott kéziratokat veszünk számításba. A társulati szaküléseken előadott dolgozatok elsősorban jogosultak kiadásra, de ezek elfogadásáról is a Szerkesztőbizott- ság határoz. A kéziratok nyomdára való előkészítésére a betűfajták következő, általánosan elfogadott egységes megjelölését kívánjuk : cím : 1 — összefüggő hármas aláhúzás ; fontosabb szavak vagy kiemelkedő megállapítások : egyszeii szaggatott aláhúzás (ritkított vagy szórt szedés) ; személynevek egyszeri szaggatott aláhúzás; nem és fajnevek egyszerű folytonos vonallal jelölendők (kurzív). Hosszabb adatfölsoro- lások, irodalomjegyzék (a dolgozat végén) apróbb szedést (petit) kapnak, a kéziratban oldalt hullámos vonaljelzéssel. Teljességre törekvő irodalomfelsorclás csak összefoglaló jellegű, nagyobb tanulmányokhoz kívánatos. Szöveg közti irodalomutalások és közbeiktatott mondatok mellőzendők. Fajneveket, személyekről elnevezetteket is, kis kezdőbetűvel írunk. Rajzok, vonalas kivitelben tussal, a Közlöny tükörméretének többszörösében készítendők, a szükséges kicsinyítés figyelembevétele szerinti vonalakkal és betűkkel A szövegközti rajzok magyarázata és felirata a kézirat megfelelő helyén is beírandó a folyamatos szedés elősegítése miatt. A dolgozatok terjedelme legföljebb egy nyomtatott ív (16 oldal). Általánosabb jellegű vagy egy tárgykört összesítő, lezárt, nagyobb terjedelmű munkák kiadása csak a Szerkesztőbizottság külön határozata alapján lehetséges. Ismertetések nagyobb mértékű rendszeres közlésére van szükség. Hazai szerzők más kiadásában megjelent munkáit a szerzők is ismertethetik folyóiratunkban. Külföldi összefoglaló jellegű általános érdeklődésre igényt tartó könyvek ismertetését kérjük, elsősorban a rendelkezésre álló szovjet irodalomból. Az ismertetések azonban csak a figyelem fölkeltését szolgálják, tehát csak rövid foglalatot adhatnak. Különlenyomatok a szerző költségére készíthetők. Nem megfelelő módon előkészített kéziratokat a szerkesztőség nem fogadhat el. Elnökség TARTALOM — CO AEP>KAHME — CONTENU Bevezető — BBeaeHHe — Introduction S z á d e c z k y Elemér: A 70 éves Vadász Elemér — CeMHflecHTHJieTHHÜ B/ieiviep Baaac - Le 70-iéme anniversaire de naissance du prof. E. Vadász . Értekezések — Haymibie CTaTbH Mémoires Bacsák György: A pliocén és a pleisztocén az égi mechanika meg- világításában — - 3noxn ruinoneHa n njiencTOueHa b cBeTe HeöecHon MexaHHKH Das Pliozán- und Pleistozánzeitalter im Lichte himm- lischer Meclianik Balkay Bálint: Különleges kőzetinozgási alakulat — Oö ocoöenHOM Time TeKTOHimecKnx flBiiweHiiií Über einen Untertyp dér Gesteinsbewegung Bárdossy György: Készletszámítások gyakorlati kérdései a bauxit- földtanban - — HeKOTOpbie npaKTimecKiie Bonpocbi noflcneTa 3anacoB őokchtobhx MecTopo/KAeHMií — Practical problems of reserve evaluation in prospecting bauxite Bidló Gábor: Magyarországi alunitok röntgenvizsgálata — PeHTreHOB- CKoe HCCJieAOBaHiie anymiTOB b BeHrpmi X-ray analysis of alunites f rom Hungary Bidló Gábor: A liosszúhetényi fonolit mállási vizsgálata — Aua;ni3 BbiBeTpHBaHHH (JiOHOJiHTa, npoiicxoflHmero n3 c. XoccyxeTeHb — Wetter- bestándigkeitsprüfung des Phonoliths von Hosszúlietény Dudich Endre: A barlang mint gyógytényező — nemepa, Kan cnocoö JieqeHHH La grotte cornnie facteur thérapeutique Egyed László: A földkéreg egyensúlya — K Bonpocy paBHOBecim 3eMH0ii Kopbi — The Isostasy of tlie Éarth’s Crust Egyed László:A Föld belső felépítésének új elmélete és annak földtani- geofizikai következményei — HoBan Teopim BHyTpeHHero cr poén un 3eMJin ii ee reojionmecKiie n reo(J)ii3iiqecKHe pe3yjibTa™ — A New Theory on the Internál Constitution of the Earth Fuchs Herrmann: Nunmiulites (Camerina) nagyságbeli gyakoriságá- nak vizsgálata kbyneHne nacTOTbi no pa3MepaM Nummulites (Camerina) — Exameu de la fréquence de dimensions d’une espéce de Nummulites (Camerina) Gedeon Tihamér: A gánti aluminit — raHTCKiin ajnoMiiHUT Alu- minite (Websterite) írom Gánt Horusitzky Ferenc: Geokronológiánk mai problémái — ■ K Bonpocy reoxpOHOJiormi - On the problems of Geochronology Kiss-Kocsisné, Bányai Márta: Dunántúli eocén Ceritliimn- félék — Pa3H0BHAH0CTn poAa Cerithium aopeHOBoro B03pacia — Cerithien aus dem transdanubischen Eozán Lengyel Endre: Kesztölc környéki andezitek — AHAC3HT w OKpecTHOCTii c. KecTéJibp Andesites des environs de Kesztölc Majzon László: A Biikkhegység paleozóos Foraminiferái — najieo3on- CKiie ([lopaMiimufjepbi rop Bíokk - Paleozoic Foraminifera of the Bükk Mountains Miháltz István: Az 1 94 1 . évi porhullás — ílaAeHiie nbum b BeHrpmi b 1941 r. - Über den Staubfall in Ungarn im Jahre 1941 3—6 70—105 153—156 157—168 182—187 319—325 353—359 44—69 277—318 466—473 179—181 106—121 360—380 336—344 461—465 326—335 Földtani Közlöny LX XXV. kötet, 4. füzet 498 Miklós Mária: A mezőkeresztesi M3 sekélyfúrás üledékkőzettani és mikromineralógiai vizsgálata — Jfannbie k ceanMeHT-neTporpa^HaecKHM h MHKpoMHHepaaonmecKHMHCCJieflOBaHHHMMaTepHajiaHeraySoKoro éypeHHH N° M 3 b c. Me3éKepecieui — Sedimentological and ínicromineralogical investigation of the M3 boring at Mezőkeresztes (NE Hungary) 195 — 197 Nagy K á r o 1 y : Az úrkúti mangánkarbonátos érct.elep ásványos alkata — MHHepaabHoe CTpoemie MapraHueBOü cbutw YpnyTa — Mineralogical characteristics of tlie manganese őre deposit of Úrkút, Bakony Mountains, Hungary 145 — 152 Pantó Gábor — Varrók' Kornélia — Kopek Gábor: Azengővár- konyi vasérckutatás földtani eredményei — HoBbie reoaonmecKneaaHHbie o MecTopojKflemm >Keae3H0H pyabi b paúoHe c. 3eHréBapK0Hb — Nouvelles contributions á la géologie du gisement de minérai de fér de Zengővárkonv 1 25 — 1 44 Papp Ferenc — Mándy Tamás: Rézércnyomok Balatonfüreden — Cneflbi Meanoii pygbi b c. EajiaTOHfJuopea — Traces of copper őre at Balatonfüred, Central Western Hungary 457 — 460 Pesty László: A sajóhídvégi Sa 1 2/A sekélyfúrás üledékkőzettani és mikromineralógiai vizsgálata — Hcc/ieaGBanne Maiepnana pa3Beaomioii CKBa>KHHbi Ng SA 12/a b c. lilaftoxnABer — Sedimentological and micro- mineralogical study of the well Sa 12/A of Sajóhídvég, Hungary 188 — 194 Sidó Mária: Mikropaleorttológiai adatok Salka (Ipolyszalka) miocén üledékeiből — MnKponajreoHTononmecKneflaHHbie MnoueHOBbix oTJioweHHH c. HnohcaJibKa Mikropaláontologische Daten aus den Miozan-Sedi- menten von Salka (Ipolyszalka) 211 — 216 Strausz László: Adatok a várpalotai miocén faunához — K Bonpocy cpegHe-MHOueHCKOH (j>ayHbi c. Bapnanoia Zűr Fauna des Mittehniozáns von Várpalota 198 — 210 Strausz László: Szarmata fauna a karádi mélyfúrásból — OönapyweH- Haa npn rnyőOKOM Gypemm c. Kapag capnaTCKaH 4>ayHa — Sarmatische Fauna in dér Tiefbohrung von Karád 381 — 385 S ii m e g h y József: A bátorligeti védett terület földtani viszonyai — reojiornMecKne ycjiOBHH 3anoBeaHiiKa BaTopjmreT — Geologische Ver- haltnisse im Naturscliutzgebiet von Bátorliget, Nordost-Ungarn . . . 345 — 352 Szabó P á 1 : A Duna-Tisza közi felső-pleisztocén homokrétegek származása ásványos összetétel alapján — nponcxo>KneHne BepxHe-ruieHCTOueHOBbix necaaHbix cnoeB oőJiacTn Mewfly jlyHaeM n Tuccoií Ha ochob3hhh mhhc- panonmecKoro cociaBa — Die Entstehung dér oberpleistozánen Sandschichten zwischen Donau und Theiss im Lichte dér mineralo- gischen Zusammensetzung 442 — 456 Szádeczky Elemér- — Földváriné Vogl Mária: Geokémiai vizsgálatok magyarországi kőszeneken — reoxHMimecKne ucc.ieaoBaHHH neruia BeHrepcKiix yr.ieií Geochemisclie LTntersucliungen auf Aschen ungarischer Kohlén 7 — 43 Szebényi Lajos: Rétegtömc rülés és szerkezetalakulás — YruiOTHeHHe CJioeB h 4>opMnpcBaHne CTpyKTyp - Compaction of sediments and structure formation 425 — 441 Rövid Közlemények — Kpa-nme cooömeHHH — Notices Balka y Bálint: A kavicsvizsgálat újabb eredményei — HoBbie pe- 3vábTaTbi uccJieflOBaHiiH rpaBiin — Les demiers résultats d’étude de galets ••••, ; • • ; 392 — 394 Bányai János: Új hieroglifa-alak a Keleti Kárpátok flis-övéből — HoBan íjjop.wa iiepormi^a H3 (JiJiiiuieBOií 30hm BocTOUHbix KapnaTOB — LTne nouvelle forme de Hieroglyphe du Flysh des Carpathes Orientales 231 Kiss-Kocsisné Bányai Márta: Adatok a Budapest környéki eocén elterjedéséhez — jfaHHbie o pacnpocTpaHemin aoueHOBbix OTJiOKeHHÍí b OKpecTHOCTH t. ByflaneinT — Angaben zűr Verbreitung des Eozáns in dér Umgebung von Budapest 476 — 478 Kolosváry Gábor: Triászidőszaki korallok a Mecsekhegységből — TpnacoBbie Kopajuibi H3 rop Ménén — Coralles triasiques de la Mte. Mecsek 232 T artalomjegyzék 499 Méhes Kálmán: Üledékes kőzeteink radioaktív vizsgálata. II. Mangán — PaflnoaKTHBHoe HCCAeAOBaHHe ocaaoMHbix nopoA. II. MapraHep — Inves- tigation on the Radioactivity of Hungárián Sedimentary Roeks. II. Manganese 386 — 389 Miksa Mária: A sátorkőpusztai kakitok — KanbüHTOBbie BbmejieHHH neipepbi c. UlaTopKénycTa — Die Kalzitaus scheidungen dér Höhle von Sátorkőpuszta (nördlich von Budapest) 474 — 475 Párák Tibor: Különleges alakú kavicsok a Mátra északi előterében - — r pasiul ocoöeHHOü (JiopMbi b ceBepHOM ^opjiaHfle rop MaTpa — Pebbles of peculiar shape írom the northern foreland of the Mátra Mountains, Hungary 225 — 228 Schmidt E. Róbert: Megjegyzések Vadász E. : Magyarország földtana c. munkájának hegységszerkezeti részéhez — 3a Me^amra k Kimre aKaaeMHKa Baaac SaeMepa : »re0A0rHH BeHrpnn« — Remarques au livre de l’académicien E. Vadász : »Ea géologie de Hongrie« 217 — 219 Székyné Fux Vilma: Geológusképzés a csehszlovák egyetemeken — Oöyqemie reoaoroB b qexocaoBauKux ymiBepcHTeTax — Ea for- mation des géologues aux universités tchéco-slovaques 479 — 4 87 Tokody László: Komlói bentonit — MecropojKAeHiie őeHTOHHTa b paiíoHe Komao — Dér Bentonit von Komló 389 — 390 Tokody László: Komlói andezittufa — AHAe3HT0Bbiü Ty<|) b yroabHOM paüOHe Komao — Tuff andésitique á Komló 220 — 222 Végh Sándor: Újabb adat a Komló környéki medenceüledékek réteg- tanához — HoBbie AaHHbie k CTpararpaijmH OTAOwewiH mccthocth Komao — Neue Daten zűr Stratigraphie dér Beckensedimente aus dér Umgebung von Komló 222 — 225 Vértes László: Würmkori festékbánya a Balaton mellett Lovason — BiopMCKuií pyAHHK KpacKH okoao 03. BanaTOH Une rnine würmienne de matiére colorante prés du lac Balaton 390 — 391 Zsivny Viktor: Ásványtani adatok — HoBbie AaHHbie k MHHepaAonm HeKOTopbix MHHepaAOB — Kristallographische Notizen 228 — 231 Szemle — Oö3op — Revue Vadász Elemér : Földtani irodalmunk hagyományterheltsége — Tíi/KCAbie TpaAHüHH reoAornAecKOH AHTepaTypbi — Les traditions pesantes de notre littérature géologique 233 — 238 Vadász Elemér: Szaknyelvünk és a magyar helyesírás — TepMHitono- rna h BeHrepcnoe npaBonucanne — La terminologie géologique et l’orthographie hongroise 238 — 240 Hírek — CooömeHHH — Nouvelles Af^eibergi bányászakadémia VI. bányász- és kohásznapja 244 A negyedbe »petrólemn«-kongresszus Rómában 245 A pécsi geofizikai ankét 242 Az 1954. évi párizsi III. Nemzetközi Kristálytani Kongresszus 396 Állítólagos meteorkráter Dél- Algírban '245 Bacsák György, a földtani tudományok doktora 241 Emmanuel J. de Margerie (1862 — 1953) 396 1954. szept. 8-án tartották meg Egyed L. : »A földkéreg egyensúlyait c. doktori érte- * kezésének vitáját 242 1954. szept. 16-án tartották meg Szörényi E. doktori értekezésének vitáját 242 75 éves Gothan Walther 242 Jubileumi ünnepség Vadász Elemér hetvenedik születése napján 241 Maurice Lugeon (1870 — 1953) 395 Megalakult az Európai Atomerő Társulat 245 Negyedkori üledékek rétegtani kutatási értekezlete a Szovjetunióban 243 Nemzetközi Negyedkorkutató Egyesülés (INQUA) 242 Telegdi-Roth Károly tiszteleti tag kitüntetése 395 Waliher Gothan 488 Közlemény a Magyar Szabványügyi Hivatal külföldi szabványtáráról 491 Ismertetések — PeqeH3HH — Revue bibliographique Acta Mineralogica Petrographica VII. Szeged, 1953/54 247 Andreánszky G. : Ősnövénytan 247 500 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 4. füzet Arnold, Z. N. : Culture metliods in the study of living Foraminifera 258 Beauregard, G.: La connaissance des gites minéraux 259 Bourcar, J.: Nouvelle défense de la theorie de la flexnre eontinentale 257 Csehovic V.: Niekol’ko poznámok o neogéne Vychodného Slovenska 254 E e h a; CiiCTeAia MHHepajionm 400 Dili, R. F. - — S h um w a y, G. : Geologic use of self-contained cliving apparátus 406 Egyed L. : Geofizikai alapismeretek . . 246 Fodor F. : A magyar térképírás 247 Frankéi, J. J. : Water-facetted pebbles from ísipingo Beach 491 Gall wi t z, H. : Dér Stand dér geologisehen Arbeiten iin Geiseltal 251 Geofizikai Közlemények III. 7 247 Gigout M. : Critique de la théorie de la flexure eontinentale 257 G o 1 d b e r g, E. D. ; Maríné Geocbemistry 1 . : Chemical scavengers of the sea . . . 407 G o t h a n, W. — Weyland, H. : Lehrbuch dér Palaobotanik 490 H a g n, H. — Hölzl, Ó.:ZurGrenzziehung Katt/Akvitan in dér bayerischen Molasse 255 Hano, \ . — Senes J. : Sprodmiocénna fauna pri Rapovciaeh 254 H i 1 1 e r J. H. : Grundriss dér Kristallehemie 407 K r a u s, E. C. : Dér Ausbau dér Dnterströmungs- (Subfluenz-) Theorie: Hyporheon und Bathyrheon 256 Liegeois, P. G. : La natúré et les travaux humains 258 LowenstamH. A. and Epstein, S. : Paleotempera tűrés of the Post-Aptian Cretaceous as Determined bv the Oxigén Isotope Method 408 Machatschki, F. : Spezielle Mineralogie auf geochemischer Grundlage 404 M a h m o u d Ibrahim: The Effect of Static Electrical Charges on Wind Erosion and tlie Origin of Depressions in the Lybian Desert 406 M e n a r d, H. W. és társai : Underwater mapping bv diving geologists 406 M i r a 1 1 e s, J C. : Las bauxitas dél NE de Espana ' 255 Murray, J. \L : lhe deposition of calcite and aragonite in caves 259 P a p p, A. : Die Molliiskenfauna im Samiat des Wiener Beckens 253 Piveteau, J.: Traité de paléontologie 400 Schneiderhöhn, H. ; Erzmikroskopisches Praktikum 403 Stefanovits P. — Kléh Gy. — S z ű c s L. A paksi löszfal anyagának talajtani vizsgálata 248 S v a g o r s k y, J. : Geologické pomerv a fauna severnej casti Kosiékej kotliny . . . 255 Szádeczky-Kardoss Elemér: Geokémia 488 Szebényi L -né : Adatok a paksi löszfal genetikai viszonyaihoz 248 Székely S.: Hermann Ottó 398 Táppá n, H. : Foraminifera from the Arctic Slope of Alaska 257 Teic hmül ler, M. ésR. : Diestofflieheundstrukturelle Metamorphose dér Kohlé 252 T e r m i e r, H, — T e r m i e r, G. : Histoire géologique de la Biosphére 249 T o k o d y, L. : Zűr Morphologie des Diaphorits 404 T o o m e y, D^ F. : A bibliography of the familv Fusulinidae 257 Tröger, W. E. : Tabellen zűr optisehen Bestimmung dér gesteinsbildenden Minerale 405 B a x p e m e e b, B. A.: O coctobhhh coBe-rcKOH najieoöoTaHHKH 398 W i n k 1 e r, H. G. Struktur und Eigenschaften dér Kristalle 404 Zoinborv László: A timföld és alumíniumipar elemzési eljárásai 490 Zöbelein, K.: Zűr Altersbestimmung dér Cyrenenseliiehten in dér subalpinen Molasse Oberbavems 254 Társulati ügyek — fle/ia OömecTBa — Afíaires de la Société 409 — 419, 491 — 496 A magyar földtani és rokontudományok irodalmának jegyzéke 1954. — En6jinorpa(|)HH jiHTepaTypbi reoJiornqecKHX h cmokhwx HayK„ onyöanKOBaHHbix b BeHrpnH b 1954 r. — Répertoire bibliographique des publications du domaine des se. géolo- giques en Hongrie de l’année 1954 261—274 FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYAR FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA EíOJlJIETEHb BEHTEPCKOrO rEOJlOrHUECKOrO OELHECTBA BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGRIE ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY LXXXY. KÖTET 1. FÜZET FÖLDTANI KÖZLÖNY LXXXV. kötet, 1. füzet. 122 oldal Budapest, 1955. január — március A kiadásért felelős : az Akadémiai Kiadó igazgatója Műszaki felelős : Szöllősy Karolj'' A kézirat beérkezett: 1954. XII. 6. — Példánjszáni : 1000 — Terjedelem: 10'/t (A/5) ív, 30 ábra + 3 melléklet 34623,55 — Akadémiai nyomda, V., Gerlóezj- u. 2. — Felelős vezető : ifj. Puskás Ferenc EZT A KÖTETET SZERETETTEL ÉS NAGYRABECSÜLÉSSEL VADÁSZ ELEMÉRNEK AJÁNLJA A MAGYAR FÖLDTANI TÁRSULAT VADÁSZ ELEMÉR kétszeres Kossuth-díjas akadémikus, a Földtani Társulat elnöke A 70 ÉVES VADÁSZ ELEMÉR A magyar földtan, az egyetemi oktatás, egész tudományos életünk egyik legki- tűnőbb képviselője Vadász Elemér 1955. március 1-én lesz 70 éves. Ha szellemi és testi erőt sugárzó alakját látjuk, ha mindent észrevevő friss, meglepő és epigramma- szerűen tömör észrevételeit halljuk, ha törhetetlen fiatalosságát eláruló humorát élvezzük, álig tudjuk elhinni, hogy már 70 éves. De ha alkotásainak tömegét és hatását tekintjük át, ha a magyar és nemzetközi élet sok évtizedét egyenlő intenzitással átfogó szellemét elemezzük, csaknem hihetetlennek látszik, hogy ilyen hatalmas alkotáshoz, ilyen komp- lex, sokoldalúan eredményes egyéniség kialakulásához elég volt 70 év. Vadász Elemér rendkívüli eredményességének talán legfőbb rugója az ellentétek töretlen dialektikus egységbe való összefogására, a szintézisre való kivételes képessége. Széles átfogó műveltségű és érdeklődésű intellektus és ugyanakkor specialista szaktudós ; elmélyedő gondolkodó, búvár és egyszersmind a legaktívabb szervező ; érzelmekkel tele lírikus személyiség, de emellett a legjózanabb realista, acélosan tömör író és metszőén határozott kritikus ; meghatóan jószívű, együttérző emberséges ember és kitartó örök harcos. Jellemzően két, talán legkedvesebb írója is ilyen ellentétet kép- visel : a borongó, sokat üldözött perzsa költő, matematikus és szabadgondolkodó Omár Khájjám és a józan, fanyarhumorú Mark Twain. Ezek az ellentétek jellemzik VadászElemér eddigi életét is. A legnemesebb és legkorszerűbb értelemben lett tanárrá : a szabad egyéniség kifejlődését munkáló nevelő-oktatóvá lett, mert félreismert, rossz tanulónak minősített, elnyomott gyermek volt. A székesfehérvári szegény fehértimársegéd fiát szülővárosának »előkelő« cisztercita főgimnáziumába még csak fel sem vették volna. A város főreáliskolájában tanult, amely- nek hazafias szellemű, szabadságszeretetet fejlesztő 48-as irányzata, de adatközlő és a gondolkodó egyéniséget meglehetősen kizáró tanítási rendszere korán megérlelte benne az egész emberré nevelve oktatás szükségességének és módszereinek eszméit. A javítás céljából választotta tehát az akkori Magyarországon nem sokat Ígérő tanári pályát, így lett 1902-ben saját keresetéből éppen csak megélő földrajz-természetrajz tanárszakos hallgató a budapesti egyetemen. Kötelező tantárgyai közül gyorsan megkedvelte azt a tudományt, amelynek később annyi értéket adott : a földtant és őslénytant. Rendkívüli tehetsége már 21 éves korában közölt első önálló tudományos vizs- gálatairól szóló tanulmányaiban megmutatkozott. így az egyetemen maradhatott segéd- tanszemélyként és ugyanakkor megbízásokat kapott budapesti és kolozsvári tudományos intézményektől őslénytani gyűjtésekre és földtani megfigyelésekre. Az erdélyi ribieei felső mediterrán rétegek szintjei és fáciesei sikeres elkülönítésével egyik első dolgozatában már elmélyült földtani szemléletről tett tanúságot. Rövid néhány év alatt megszülettek Magyarország és Erdély földtanára alapvető fontosságú első földtani felismerései ; a 1* 4 Földtani Közlöny LXXXV. kötet 7. füzet Dunán inneni rögök addig jurának tartott rétegei triász korának és a Bükkhegység permokarboujának kimutatása, a Persányi-hegység és különösen a Nagy hagymás vidé- kének rétegtani felépítését új megvilágitásba helyező, később a Keleti-Kárpátok tekto- nikájára döntő fontosságúnak bizonyult tanulmánya és a bakonyi triász foraminiferákra vonatkozó alapvető munkája. A középhegységi jura kifejlődések új megvilágítását az általa már ekkor tudatosan alkalmazott eljárással éri el, az őslénytani vizsgálatot az üledékes kőzettani mikroszkópiái vizsgálattal kapcsolja össze. Megkezdi a Mecsek - liegység földtani felvételét is, ami sok évi kitartó munkával kitűnő szakmai monográfi- ájának és mintaszerű ismeretterjesztő tanulmányainak szolgál alapul. A Mecsek ősmúlt- járól szóló írásában teszi jellemző önvallomását : »A pusztulva épülés magasztos föld- tani megnyilvánulásainak láttán nűndenkor inegnyugtatólag, bíztatóan hatott rám a teljes kiegyenlítődés. Sohasem éltem ezt át az emberek között, honnan a keserűségek árja foko- zottan hajtott vissza hozzátok, mecseki hegyek«. Közben rendszeresen tanulmányozza a hazai és külföldi egyetemek földtan- tanítási módszereit és a kérdésnek világviszonylatban is egyik első szakemberévé érle- lődik. Első pedagógiai dolgozatainak összefoglalásaként 1915-ben saját költségén kiadja »A földtan-tanítás elmélete« c. munkáját, kifejtve a csak 30 év múlva, a felszabadulás után elismertté lett elvet, hogy az egyetemi földtan-oktatás célja nem egyszerűen az ismeretközlés, hanem a tudomány művelésére való nevelés, az önálló gondolkodásra, .a földtani tények értelmezésére és megfigyelésére való serkentés, hogy az ásvány-, kőzet - és őslénytan anyagát már a középiskolában is földtani beállításban, genetikai szempont- ból kell tárgyalni. Rámutat, hogy a földtan különösen alkalmas a hazaszeretet ápolására, mert nemzetgazdasági teendők kivitelére is rávezet. Már ekkor, Koch Antal 40 éves professzori jubileumára írt dolgozatában hirdeti azt a fontos oktatási alapelvét is, hogy •►sikeresen tanítani csak szeretettel lehet«. Érdeklődése még távolabbi területekre is kiterjed : aktív munkása a földtani szakszótár, a hazai hidrológiai, valamint a barlang- és a tenger -kutatás ügyének. Még a Filozófiai Társaságnak is tagja. Tudományos eredményeit és sokirányú nemes harcát a közoktatásért azonban az akkori kapitalista, klerikális Magyarországon nem kísérhette elismerés. 1912-ben magántanári képesítését a budapesti egyetenü kar személyi okokból elutasította, és azt 1918-ban újból megakadályozta. Ekkor minősítette felháborodottan Eötvös Lóránd a Vadásszal szembeni eljárást »Justizmord«-nak. Az 1919. évi Tanácsköztársaság dicső forradalmi időszakában jutottak egyes eszméi először, egyelőre rövidéletű megvalósuláshoz. Felveti a magyar földtani élet átalakításának gondolatát, részt vesz a Marx-Engels Munkásegyetem szervezésében és annak egyik előadója. A Tudományegyetemen pedig az őslénytan nyilvános rendes tanárává nevezik ki. De a forradalom gyors bukása az ő sorsát is megpecsételi. Elveszti katedráját, a különböző tudományos egyesületek kizárják soraikból. A hivatalos magyar tudományos életből való száműzetésének hosszú évtizedei kezdődnek. A forradalom utáni első években valóságos anyagi nyomorban él. Meghurcoltatásaira Vadász Elemér, az ellentétek dialektikus összefogója, fokozott munkával válaszol. Az egyetemi oktatástól teljesen elszakítva sem szűnik meg írásaival harcolni a haladóbb szellemű oktatás megvalósításáért. Kenyerét most magán- geológusként mint vállalati szakértő keresi meg és itteni feladataival kapcsolatban végzi hazánk legnagyobb ásványi kincseire, a kőszénre és a bauxitra vonatkozó, gyakorlatilag és tudományosan egyaránt döntő fontosságú vizsgálatait. A pontos helyszíni megfi- gyelés laboratóriumi vizsgálattal, a tudományban elért legújabb módszerek alkalmazá- sával párosulva most már a nagyvonalú oknyomozó, szintetikus szemlélet kialakításának szolgál szilárd alapul. Ez jellemzi ez időben alkotott nagyobb, alapvető munkáit, többek A 70 éves Vadász Elemér 5 közt a borsodi szénmedence bányaföldtani viszonyairól (1929) szóló monográfiáját, a magyarországi szénképződés, hegyképződés és bauxit keletkezéséről ( 1 930) írt dolgozatát és Kőszénföldtani tanulmányait (1940). Helyszínen megismeri Déleurópa csaknem vala- mennyi bauxit-előfordulását és Európa egyik elismert bauxitspecialistájává válik. 1932-ben Dél-Egyiptomban végez eredményes vasérc-kutatásokat. Figyelemmel kíséri a Nagy alföld kőolajkutatásait is. — A hivatalos Magyarország életéből való kizárását azonban nemcsak ezekkel a legnagyobb ásványi kincseink új szemléletét jelentő alkotá- sokkal viszonozza, hanem azzal is, hogy nagyértékű gyűjtéseit az egyetemnek, az Állami Földtani Intézetnek és Nemzeti Múzeumnak ajándékozza. - — A nyilas üldözések idején egy budapesti gyárban meghúzódva munkásként dolgozik. E mélyponton következik be azután Vadász Elemér életének is a legna- gyobb fordulata : a felszabadulás. A számos keserű és meg nem érdemelt mellőztetés után a szocialista építés szelleme és hatalmas lendülete teret ad sokoldalú képességei ki- fejtésére. Alkotóképessége valósággal szárnyakat kap az ország általános fejlődésével. Amikor 27 éves száműzetés után visszakerül fiatalkori egyetemi működésének szín- helyére a földtan vezető professzoraként, végre korszerűen megszervezheti polgárjogot nyert eszméi jegyében egyetemi intézetét. Kidolgozza tárgvilag a legkorszerűbb, fel- építésben tökéletes dialektikus logikájú, kritikai szellemű és filozófiai mélységű egyetemi előadásait, megszervezi az önálló egyetemi geológus szakoktatást. Új világunk szelle- mében átalakítja a Magyar Földtani Társulatot, több ízben vállalva annak elnökségét is. Irányítja és helyszíni kiszállásokon ellenőrzi a magyar földtani kutatást és azt a Magyar Tudományos Akadémia földtani főbizottságán keresztül hivatalosan is vezeti, állandó készséges szaktanácsaival támogatja a kutatók egész seregét, hatalmas tárgyi tudásával egyaránt segíti fiatalabb és idősebb geológusok munkáját, szívén hordja a magyar föld- tani könyv- és folyóiratkiadás helyesebb megszervezésének ügyét, csodálatos nyelvérzé- kével pedig valósággal átalakítja, magyarabbá teszi földtani szaknyelvünket. A latin nagyok tömörségét idéző írói stílusa, mázsás súlyú mondatai esztétikai példát nyúj- tanak a gondolat magyar harcosai számára. Emellett intenzív tudománypolitikai munkásságot fejt ki, az írásoknak és beszé- deknek egész tömegével száll sikra a szocialista építés nnnden nagy ügyéért és szakmai célkitűzéseinek helyes megvalósításáért. Vezeti a Tudományos Akadémia Műszaki Tudománytörténeti főbizottságát, nagy részt vállal az Akadémia egész műszaki osztá- lyának fejlesztésében. Közreműködik az egyetem ügyintézésében, egyik tanévben (1950 — 51) a budapesti tudományegyetem rektora. A Tudományos Minősítő Bizottság felelősségteljes munkáját is végzi az egész tudománycsoportban A természetvédelmi tanács elnökeként pedig jelentékeny részt vállal a természetvédelmi ügyek szervezésében Mindezt betetőzi szakmai tudományos munkássága. Egyetemi előadásainak anyagát önálló könyvekké fejleszti ; egymás után jelennek meg tudományos irodal- munkban alapvetővé vált könyvei: a Bauxitföldtan 1951, a Kőszénföldtan 1952, a Földtan fejlődésének vázlata 1953, legutóbb pedig egész tudományos munkásságát betetőző ragyogó főműve: Magyarország földtana (1954). De már csaknem elkészült az » Elemző földtan« is. Részlet vizsgálatait is folytatja: a mangánércek eredetének tisztázá- sával lerakja ezek eredményes továbbkutatásának alapjait, kimutatja a hazai bauxitnak bonyolult földtani folyamatokkal kapcsolatos, részben szilikátos kőzetek mélyreható- lebomlásából való származását is. Ezeket a tudományos alkotásait is, mint egész egyéniségét, az ellentétek dialek- tikus egysége jellemzi : óriási tudással párosuló és a legtávolabbi kérdésekre is kiterjedő roppant fantázia és ugyanakkor felfogásának tökéletes józansága : sokoldalúság és a minden kalandos feltevéstől (hazai tektonikai takaró stb.) való tartózkodás adja fő- művének nagyszerűségét is. 6 Földtani Közlöny LXXXV. kötet 1. füzet Pillanatra sem áll meg, az élettel együtt fejlődik, mindig korszerű marad. — Min- denre van ideje. Az egész hazai szakirodalmat előzetesen áttanulmányozza és javítja, emellett a teljes külföldi termést is figyelemmel kíséri és fontosabb eredményeit ismerteti. A szovjet földtani tudománynak és szervezésének legfőbb hazai propagálója. Képessége hogy az új eszmékről pillanatok alatt helyes áttekintést szerezzen, gyors, alkotó és töké- letes kifejezőkészséggel és emellett rendkívüli szorgalommal, céltudatossággal és minden fáradtságot legyőző vasakarattal párosul. Feledhetetlen példája volt ennek, amikor az alföldi kongresszus általa vezetett több napos, reggeltől éjszakáig tartó ülésezéseinek leg- végén pihenés nélkül, percek alatt, tökéletes megfogalmazásban, végérvényes szövege- zésben összefoglalta az eredményeket és helyes további irányítást adott a hazai földtani kutatásnak. Pedig »csak a szovjet módszerek szerinti közvetítő tanító és földtani nevelő«, népének hű segítője kíván lenni. Ily szellemben ajánlja »Magyarország földtanát nép- gazdaságmik érdekében, a tárgyhoz fűzött szeretettel, örök hálája jeléül a dolgozó magyar népnek«. Vadász Flemér rendkívüli mértékű és minőségű aktivitása rendkívüli mértékű aktiváló hálással kapcsolódik. Sokoldalú meglátásai, egész lénye állásfoglalásra kényszerít, tényei új küzdelemre serkentenek. Hatalmas, markáns, színes egyénisége lüktetőén jelen ,van az egész magyar értelmiség életében. Nemcsak nevét, hanem írásait, gondolatait is ismeri és becsüli a magyar kutatók és természetbarátok serege, az egész magyar ifjúság, maga a munkásosztály is. Az ilyen egyéniségnek lehetnek ellenfelei, •de nincsenek olyanok, akik roppant képességeit és alkotásainak értékét el ne ismernék. Hatalmas munkaerejét és szaktudását kormányzatunk is rendszeresen igénybe- veszi és elismeri. A legelsők sorában kapta meg a Kossutli-díj aranyfokozatát, majd 4 év múlva újra az elsők közt a második aranykoszorús Kossuth-dijat. O az egyik első tulajdonosa a »felsőoktatás kiváló dolgozója« kitüntetésnek is. A felszabadulás haladó' tudományos szellemében 1949-ben újjáalakult Magyar Tudományos Akadémia is az elsők közt választotta levelező, majd 1950-ben rendes tagjai sorába. Azóta a Műszaki Osztálynak osztály vezetőségi tagja, valamint több fontos bizottságnak vezetője lett és általában az Akadémia életének egyik legagi- lisabb vezető személyisége. Forró szeretettel és minden magyar geológus, minden magyar kutató, az igaz magyar emberek egész táborának nagyrabecsülésével köszöntjük nagy hazánkfiát, a 70 éves Vadász H 1 e m é r t, és kívánunk neki a további nehéz feladatok végzéséhez töretlen munkakedvet és erőt! Szádeczky Elemér ERTEKEZESEK GEOKÉMIAI VIZSGÁLATOK MAGYARORSZÁGI KŐSZENEK HAMUIN SZÁDECZKY ELEMÉR— FÖEDVÁRINÉ VOGE MÁRIA* 1. Bevezetés A kőszén nyomelemeinek nagy gyakorlati és tudományos jelentőségére való [ 1 ] tekintettel rendszeres vizsgálatokat végeztünk magyarországi fekete-, barnakőszén és tőzeg hamutartalmának nyomelemeire vonatkozóan. Az összehasonlítás céljából kiegé- szítettük ezeket néhány külföldi, főleg karbonkorú feketekőszén és antracit vizsgála- tával. Feldolgoztunk : 6 külföldi karbonkorú antracitot és feketekőszenet, 4 permkorú mecseki, ill. liászkorú mecseki és 1 stájerlakaninai feketekőszén-mintát s 9 krétakorú ajkai, 52 eocénkorú dunántúli, 58 alsó miocén nógrád-lievesi — borsodi, 9 közép, ill. felső miocén főleg dunántúli (Pernyepuszta, algapala), 1 1 petőfibányai és dunántúli pliocén barnakőszén-mintát, valamint 10 hazai pleisztocénkorií tőzegét, összesen 271 mintát, egyenként többnyire 23 — 24 elem meghatározásával. így a jelen tanulmány az első nagyobb rendszeres kőszénnyomelem- vizsgálat, amely több mint 6000 adatával összefüggő területet ölel fel s különböző korok és szénü- lésfokok széles skálájára terjed ki. Vizsgálataink egyrészt kiindulásul szolgálnak számos gyakorlatilag is fontos elem hazai előfordulásának ismeretéhez, amelynek előfordulá- sáról vizsgálataink megkezdése előtt szó sem volt hazánkban (4. fejezet). Másrészt ily módon óhajtottuk megindítani az ország geokémiai viszonyainak rendszeres vizs- gálatát, adatokat szolgáltatva a jelenleg részben eltakart, részlegesen lepusztult hegy- ségek kőzettani felépítésére, a lepusztulás időpontjának és irányának, általában az ős- domborzatnak, valamint a hegységszerkezetnek nyomozásához (4. és 5. fejezet). Ehhez nagy segítséget nyújtott Vadász Elemér akadémikus alapvető új műve, amelyben Magyarország földtanának hatalmas szintézisét adta. Vizsgálataink egyszersmind hozzájárulnak a kőszénbeli nyomelemdúsulás sokat kutatott mechanizmusának megvilágításához is (3. fejezet). A táblázatok összeállításainak és középérték-számításainak rendkívül nagy figyel- őiét igénylő munkáját Deákné Thoma Blanka végezte. 2. Módszertani rész A megvizsgált szénmintákat az egyes szénbányáknál 1951 — 1953-ban működő geológusok : B a r t k ó E., K ó k a y J., Radnóthy E., Sólyom P\, S z a 1 a i T., Szőts E., Wein G y. küldték be. A rendszerint több kg-nyi mintadarabot porí- tottuk, amiből nyomelemvizsgálatainkkal egyidejűleg Nemesné V. S., Emszt K., G u z y K-né, Serényi E., Tolnay V. hamutartalomra, kalorikus értékre és a ha- mu aíkália-tart almára vonatkozó vizsgálatokat készítettek. Hemutatva a Magyar Tudományos Akadémia Geokémiai Szakbizottságának 1953. ápr. 27-én tartott ülésén. Földtani Közlöny LXXXV. kötet 1 . füzet 8 Színképvizsgálatra a szémninták hamuját használtuk. Az elhamvasztást különös gonddal végeztük, nehogy elveszítsük az illékonyabb alkatrészeket (As, Sb, Ge stb.). Az elhamvasztás hőmérsékletét úgy szabályoztuk, hogy az ne haladja túl a kezdődő sötétvörös (600 — 700 C°) izzást. Ahamvasztás a vörösizzás hőmérsékletének elérése után általában fél órán át történt, ami a hazai barna- és feketekőszenek esetében teljesen elegendőnek mutatkozott. Az összehasonlításul vizsgált külföldi antracitok esetében azonban a teljes elhamvasztáshoz ilyen hőmérsékleten mintegy két és fél órára volt szükség. Az antracitra vonatkozó adatok tehát nem hasonlíthatók össze közvetlenül a kőszenekre és tőzegekre vonatkozókkal. Az antracitban nemcsak azért mutatkozott kisebbnek a nyomelemek mennyisége, mert valóban kevesebb van bennük, hanem azért is, mert izzításuk nagyobb mérvű volt. Hogy a hőmérsékleti különbségnek a spektrográfiai eredményre gyakorolt hatá- sát közelebbről megismerjük, megvizsgáltuk egy feketekőszén (Komló, VII. telep, 7. szint) és 3 külföldi antracit esetében a 21 , órai 600 — 700 C°-os és másrészt 1/2 órai 800 — 900c-os izzítással nyert spektrogrammokat. Az eredményeket az 1 . táblázatban foglaltuk össze, amelynek rovataiban az első szám a 600— 700c-os 2 lj2 órai, a második a 800 — 900c-os 7* órai izzítás eredménye. A 0 — 6-ig terjedő számok fokozódó színkép- vonalerősségeket jelentenek egy következő bekezdés szerinti értelemben. /. táblázat Ni Co Ag Zn Cd Ga TI Ge Sn Pb As Sb Antracit Karaganda .... 1.0 0.0 1.0 0.0 0.0 0.0 0.0 0.0 0.0 1.0 1.0 0.0 La Motto 3.2 2.1 2.0 0.0 0.0 0.0 0.0 1.0 1.1 1.0 2.0 1.0 Pennsylvania . . 1.0 1.0 2.0 0.0 0.0 0.0 0.0 0.0 1.1 10 1.0 0.0 A 1 1 2 (1) — _ (1) 0 1 2 (1) (1) Feketekőszén Komló VII. te- lep, 7. szint . . . 3.3 1.1 1.1 1.1 0.0 2.2 0.0 3.3 1.1 3.3 2.1 0.0 A 0 0 0 0 0 — 0 0 0 1 — Be Ba Ti V Cr Mo w Mn B p Sr Ca Antracit Karaganda .... 0.0 1.0 1.1 1.2 1.0 0.0 0.0 1.0 2.1 1.0 0.0 C/3 tfi La Motto 2.0 0.0 3.3 3.3 3.3 0.0 0.0 1.0 2.2 1.0 0.0 í> £*• Pennsylvania . . 1.0 2.1 3.3 2.1 2.2 0.0 0.0 1.0 1.0 0.0 0.0 v a> zz zz A 2 (1) 1 0 1,0 1,0 — — 1 1 (0) — — Feketekőszén Komló VII. te- lep, 7. szint . . . ,.o 3.3 3.3 10 3.3 0.0 . 0.0 4.4 3.4 0.0 - A 1 0 0 1 0 0 0 0 . 1 ' — 1 ' A táblázat szerint a feketekőszén esettben az ellenőrizhető elemek túlnyomó részénél — Ni, Co, Ag, Zn, Ga, Ge, Fn, Fb, Ba, Ti, Cr, Mn — a kétféle hőmérsékleten kapott vonalercsségek kczt nincs különbség. Csak azAs, Be, Sr, B és 1 mutatkozott érzékenynek az említett 2C0 -cs izzítási hőmérsékletkülönbséggel szemben. Ezeknek Szadeczky — Földváriné : Geokémiai vizsgálatok 9 az elemeknek az esetében a nagyobb hőfokú izzítás csekélyebb időtartama ellenére is, gyengébb spektroszkópiai nyomot eredményezett. Az antracitok esetében ugyanazon hőmérséklet-különbséggel szemben sokkal nagyobb érzékenység mutatkozott. A kőszémiél is érzékenynek kiadódott néhány elemen kívül a Xi,Co, Ag (részben 2 fok). Pb, (Sb), Ba, Mn, sőt néha a Ge és Cr vonalai is gyengültek vagy eltűntek nagyobb hőmérsékletű izzításkor. Azoknak az elemeknek a vonalai, amelyek a 200°-kal nagyobb hőmérsékletű izzításkor már a kőszén esetében is gyengültek, az antracitok esetében 1 helyett átlag 2 érzékenységi fokozat különbséget adtak. Hőérzéketlennek az antracitok esetében mindössze az Sn, Ti és némileg a Cr adódott. Sajátságos módon a vanádium vonalai részijén erősödtek, feltételezhetően azért, mert az erősebb izzításkor az összes hamu mennyisége oly módon csökkent, hogy abban a Y feldúsult. 2. táblázat Elem Használt színképvonal (A) Becsiüt maximális érzékenység (%) Ni 3051 ezred Co 3453 ezred Ag 3280 és 3383 tízezred Zn 3345 több ezred Cd 3261 ezred Se 2943 ezred TI 2767 ezred Ge 2651 és 3039 több tízezred Sn 2839 (több ?) ezred Pb 2833 ezred As 2349 több ezred Sb 2878 (több) ezred Be 2348 (több) ezred Sr 4607 kb. ezred Ba 4554 kb. ezred Ti 3242 kb. ezred V 3185 kb. ezred Cr 4254 több tízezred Mo 2816 ezred W 4008 kb. század Mn triplett 4030 körül 5 tízezred B 2498 ezred P 2553 század Az antracitok nagyobb hőérzékenysége azt a benyomást kelti, mintha a nyom- elemek itt kevésbé erősen volnának megkötve, mint a kőszenekben. E kérdésre a követ- kező fejezetben visszatérimk. A színképfelvételek Zeiss gyártmányú »Ou24« jelzésű kvarcprizmás spektro- gráfon készültek. A gerjesztés Pfeilsticke r-féle váltóáramú szakított ívvel történt. Elektródul általában tiszta vörösréz szolgált, de kontroliképpen több esetben Zeiss- íéle »spektralrein« szénelektródon is történt felvétel. Az elektródok tisztaságáról eseten- ként meggyőződtünk. Többnyire, különösen az igen kis mennyiségben jelenlevő elemek esetében, lehe- tőleg a legerősebb színképvonalait (»utolsó vonal«) használtuk. Az olyan elemeknél, amelvek utolsó vonala a vörös színképterületre — vagy esetleg a távolabbi ultraibolyára — esik, kénytelenek voltunk egy kevésbé érzékeny vonalnak a megkeresésével beérni. ú megtalált színképvonal erősségét becslés útján különböző erősségi fokozatokkal jelöltük : 0 = nincs színképvonal, 1 = bizonytalan színképvonal, 2 = gyenge nyomok, 10 Földtani Közlöny LXXXV. kötet ■ 7. füzet 3 = nyomok, 4 = középerős, 5 = igen erős, 6 = kivételesen erős színképvonal., — = - nincs meghatározva. Ezek az intenzitásfokozatok természetesen • mindig egy elemen belül a különböző szénhamuban való előfordulások összehasonlítását célozzák és nem alkalmasak arra, hogy a különböző elemek koncentrációit egymással hasonlítsuk össze. Nyilvánvaló például, hogy ugyanaz az erősségi fokozat a könnyen gerjeszthető Co vagy Ag esetében sokkal kisebb abszolút értéknek felel meg, mint pl. a nehezen gerjeszthető foszfor ese- tében. A 2. sz. táblázatban azonban hozzávetőleg megadtuk — főleg A h r e n s vonatkozó adatai alapján — hogy pl. a »gyenge nvom« fokozata rendszerint milyen nagyságrendű (abszolút) koncentrációnak felel meg. Ahol nem az A h r e n s által meg- adott legérzékenyebb vonallal dolgoztunk, ott ezt a különbséget is figyelembe vettük. Végül figyelembe vettük azt a különbséget is, hogy A h r e n s egyenáramú ívgerjesz- ;tése helyett váltóáramúd Pfeilsticke r-féle ívet használtunk. 3. A kőszén nyomelemei a szénülésfok függvényében. A köszénbeli nyomelemek dúsulásának mechanizmusa Magyarország viszonylag kis területe ellenére is a permtől a pleisztocénig terjedő sokféle korú kőszén, ill. tőzegképződményével különösen alkalmas annak vizsgálatára, van-e hatása a kőszénnyomelemek mennyiségére a földtani kornak, ill. a széniilési foknak. A kőszénhamu rendkívüli nyoméi em-tartalma származásának ez az alapvető kérdése. Az összehasonlítás lehetővé tételére az egyes földtani korok, illetve kőszénterületek nyomelemei vonalerősségi fokozatának »középértékeit« számítottuk és használtuk fel összehasonlításra. Ezek a vonalerősségi középértékek matematikailag nem tekinthetők a kérdéses elem %-os mennyiségi értékével szigorúan párhuzamos adatoknak, hiszen a középértékeket olyan mennyiségileg nem definiálható adatokból számítottuk, amelyek nem jelentenek aritmetikailag vagy geometriailag egyenlő közű sorozatot. Szélsőséges asetben tehát megtörténhet, hogy az ilyen adatokból nyert vonalerősségi középértékek sözül nem a ténylegesen nagyobb mennyiségű adódik számszerűen nagyobbnak. Egyelőre kzonban nincs pontosabb lehetőség az ismeretlen mennyiségi átlagértékek változásainak azemléltetésére . Az így nyert diagramok azért sem adhatnak kiegyenlített görbéket, mert az egyes korokon belül gyakran meglehetősen kisszámú és lokális tényezők által erősen befolyásolt adatok szerepelnek. Az ily módon nyert adatok szerint a vizsgált elemek mindegyikének vonalerősségi középértéke és így hozzávetőleges mennyisége a képződmény korával, illetőleg szénü- lési fokával kezdetben — ti. a pleisztocén és pliocén korban, ill. a tőzeg és földesbarna- szén állapotban — növekedik. E szabályosságtól látszólag mindössze a Ba és a Zn tér el némileg, ami azonban pleisztocén tőzegeinknek a következő fejezetben ismertetett helyi viszonyai által meghatározott — tehát nem általános jellegű — dúsulására vezethető vissza. A földtani kor, ill. szénülésfok további növekedésével — miocéntől a permig, illetve a fénytelen barnakőszéntől nűntegy a zsírkőszén-állapotig — a vizsgált elemek túlnyomó része még kissé, de többnyire már csak elmosódottan tovább dúsul és rend- szerint a liászban éri el a maximumot. Végül a legnagyobb széniilési fokokon, többnyire az antracit-állapotban a vizsgált elemek túlnyomó részének vonalerősségi középértéke csökken, tehát részben feltételezhetőleg mennyisége fogy. Ezt a csökkenést ugyan rész- ben nyilván az antracit vizsgálatához szükséges erősebb izzítás eredményezte, azonban annak hatásánál nagyobbmérvű és olyan elemeknél is jelentkezik, amelyek az alkalma- zott izzításnál egyébként még hőre érzéketleneknek mutatkoztak. Szádeczky — Földváriné : Geokémiai vizsgálatok ] . ábra 12 Földtani Közlöny LXXXV. kötet 1 . 'füzet Fel kell tehát tételezni, hogy az antracit-állapotban vizsgált elemek túlnyomó- részére az eddigi széniilési fokokra jellemző dúsulási folyamattal ellentétes hígulás (szétszóródás) áll be. Kétségtelen azonban, hogy egyrészt a kezdeti dirsulás és másrészt a nagy szénülésf okoknál jelentkező hígulás nem egyenlő mértékű a különböző vizsgált elemek esetében és a dúsulás és hígulás határa, ill. a dúsulás maximuma sem mindenütt egyformán a feketekőszén-állapotban jelentkezik. Az ún. nyomelemek kőszénbeli jellemző rendkívüli mértékű dúsulása tehát túlnyomóan a szénülés kezdeti szakaszában, a tőzegesedés és a kezdeti szénülés, vagyis a diagenezis folyamán és nyilvánvalóan annak hatására ment végbe. A nyomelemeknek dúsulása így azzal a jelenséggel kapcsolatos, hogy a kőszén diagenezise az összes kőzetek közül a legnagyobb anyagveszteséggel jár : eltávozik belőle a fiatal tőzegek anyagának mintegy 90% -át kitevő víz nagyrésze, továbbá az eredeti organikus anyagot felépítő C, O és H jelentékeny része is. A tőzegesedő növényi anyag mintegy 1/7-ére zsugorodik, míg a feketekőszén-állapotba jut 3}. A rendkívül mobilis víznél, valamint szerves anya- goknál rendszerint sokkal kisebb mértékben távoznak el a tőzegből és a kőszénből a hamutadó fő alkotórészek és a nyomelemek. Ezek az elemek tehát a kőszénben viszonylag felhalmozódnak. Minthogy legnagyobb méretű a zsugorodás a tőzegesedés idején, ezért a legtöbb elem csak ennek befejezése után vagy folyamán válik spektroszkópiailag kimutatliatóvá. A nyomelemek kőszénbeli feldúsulása, majd antraeit-állapotbeli hígu- lása így nagyjából párhuzamos a hamu mennyiségének változásával. Mindez mutatja, hogy a kőszén rendkívüli nyomelemfelhalmozó képessége nem az organikus anyagnak valamely különleges nyomelenmiegkötő-képességével áll kap- csolatban, mint ahogy azt elsősorban Goldschmidt meggondolásaiból [4, 5] kiinduló elméletek feltételezték, hanem a diagenezis folyamán rendkívüli mértékben fogyó organikus anyaghoz képest jelentkező viszonylagos diagenetikus és epigenetikus dúsulást képvisel. Ily módon a diagenetikusan legnagyobb mértékben zsugorodó kőzetben : a kőszénben van a legnagyobb méretű nyoméi emdúsulás. Nem minden elem kőszénbeli dúsulásának és későbbi hígulásának mértéke, ill. vonalerősségi változásának amplitúdója egyenlő. A Mn, Ti és Cr, valamint kisebb mértek- ben talán a V és Ba vonalerősségi ingadozása a többi elemnél kisebb méretű. Ezek az elemek egyszersmind az átlagosnál nagyobb mennyiségben jelentkeznek a kőszénhamu- ban. Éppen ennek következtében a nagyobb %-os mennyiségekkel szemben kevésbé érzékeny spektrográf iái eljárás ingadozásukat kevésbé mutatja. Másrészt különösen a Mn kisebb ingadozása azzal is kapcsolatos lehet, hogy ez az elem eredetileg is már csak kismértékben kipusztuló törmelékes anyaghoz kötődik, s így az elsősorban a szerves anyagokkal kapcsolatos diagenetikus kioldódási, elemvándorlási folyamatokban kevésbé vehet részt. A nyomelemeknek az antracit-állapotban észlelhető vonalerősségi csökkenése részben a változott kísérleti körülményekre, ti. az erősebb izzításra, részben azonban a nyomelemek többségének a hamutadó anyagok legellenállóbb részénél kissé nagyobb mozgékonyságára, a kezdődő metamorfóziskor növekvő kioldhatóságára vezethető vissza. Figyelemre méltó, hogy diagramunk szerint az egyetlen vizsgált szedimentofil nyom- elem, az átlagos nyomelemeknél mobilisabb bór, hamarabb, kb. a fényesbarnakőszén- állapotban éri el a maximumát, tehát úgy látszik kb. már a feketekőszén-állapotban megkezdődik nagyobbmérvű elszállítása. A kőszénbeli nyomelemdúsulás diagenetikus jellege tekintetében legújabban egészen hasonló eredményre jutott O 1 1 e is [6]. Ő azt találta, hogy a kőszénhamu nvomelemei nagy részének mennyiségi maximuma kb. megfelel annyi növényi anyag jelenlegi flórából ismert maximális elemtartalmának, amelyből a kőszén keletkezett. Ge-ot például a mai növényekben maximálisan 0,0005%-os mennyiségben találtak. Szádeczky — Földváriné : Geokémiai vizsgálatok 13 Az eddig ismert kőszénbeli 0, 1%-os Ge-maximum a 2% hamutartalmúnak tekintett teljes kőszénanyagra számítva 0,002% -nak, az eredeti növényanyagra vonatkoztatva pedig 0,0003%-nak felel meg. Az ilyen levezetésekben mindenesetre bizonytalanságot jelent, hogy a mai növényekben talált nyomelemértékek csak fenntartással vihetők át pl. a karbonkorú növényekre és a maximumaik tekintetbe vétele kevésbé meggyőző, mint az átlagoké volna. O 1 1 e nyomelemvizsgálatait a fajsúly szerint elkülönített szénkőzettani »sáv- féleségek« szerint végezte. Vizsgálatai szerint az 1,3-nál kisebb fajsúlyú, tehát vitrit és kláritnak vehető sávféleségekben dúsulnak a Ge, Ga és a Be, továbbá rendszerint a Ni, V, Cr és Zr. Az 1,5 fajsúlyig terjedő, tehát különböző organikus sávféleségekből álló részben eloszolva dúsul a Ti, Mo és Cu. Az organikus sávféleségekben és az 1 ,5-nél nagyobb fajsúlyú, túlnyomóan »ásványos meddődnek tekinthető részben egyaránt dúsulnak : a Co, Zn, Sn és a Pb. Végül kizárólag az 1,5-nél nagyobb fajsúlyú meddőben jelentkezik a Mn. A következő fejezet szerint ezek a megállapítások nem mindenben párhuzamo- síthatók Norton és A u b r e y [7] adataival. Ez valószínűleg arra vezethető vissza, hogy a sávféleségekuek fajsúly szerinti elkülönítése a nyomelemeket illetően nem egészen kifogástalan eljárás. Ha ugyanis valamely elem durvább kristályos ásvány alakjában jelenik meg, pl. az ólom galenitszemesékként, iigy jelenléte szükségképp a nagyobb faj- súlyú osztályok, tehát a fuzitnak, ill. meddőnek minősített sávféleségek felé tolódik el, függetlenül eredeti, esetleg pl. vitrites dúsulásától. Ezért helyesebbnek láttuk a közvetlenül, mechanikailag szétválasztott tisztább sávféleségeket vizsgálni, elkülönítve nyomelemeire. Ez eljárást eddig egyetlen esetben, a nagybátonyi barnakőszén (Szorospatak II. telep) esetében próbáltuk ki, és azt találtuk, hogy a vitritben dúsulnak : B, As és Ge, a meddős duritban dúsulnak : Ca, Sr, Ba, Mn, Cr, Ti, Sn. mindkettőben egyaránt megjelenik : Ni. Ez adatok és O 1 1 e megállapítása közt nincs teljes összhang. A Cr Otte sze- rint a vitrites-kláritos, az általunk vizsgált esetben a meddős duritban dúsul. 4. Részletes rész Az egyes elemeket geokémiai sorrendben tárgyaljuk : sziderofil (Ni,Co), kalkofil (Ag ; Zn, Cd ; Ga, TI ; Ge, Sn, Pb ; P, As, Sb, Bi), litofil (Li, Na, K ; Be, Mg, Ca, Sr, Ba), pegmatofil (Ti, V, Cr, Mo, W, Mn) és szedimentofil (B) elemek szerint. A kőszenek nyomelemeire vonatkozó jelentékeny irodalomból rendszeres össze- hasonlításra felhasználtuk G o 1 d s c h m i d t [4, 5] több helyen is összefoglalt adatain kívül Kacsé nkovnak a szovjet anyagra [8], Headleenek ésHunternak [9] a nyugatvirginiai kőszenekre és O 1 1 e n a k [6] főleg a németországi kőszenekre vonatkozó adatsorait. A nikkel Goldschmidt mérései szerint átlagban 700, maximálisan 8000 g/t (= 0,8%) mennyiségben található a kőszénhamuban. A kőszénliamubeli ilyen átlaga 9-szeres dúsulást jelent a földkéregbeli átlag Ni-mennyiséghez képest. Headlee és H u n t e r a nyugatvirginiai kőszenekben valamivel kisebb, 3,6-szeres dúsulásnak meg- felelő átlag és maximális értékeket nyertek. Az irodalomban található adatok össze- vetéséből és saját vizsgálatainkból kiderült, hogy a Ni a kőszénnek főleg vitrites részeiben dúsul, noha egyéb sávféleségeiben is megjelenik. A nyert vonalerősségek alapján feltételezhetjük, hegy a leggyakoribb hazai erős- ségi fokozat (2 — 3) már kb. század %-os nagyságrendnek felel meg, a 4-es erősségi fokozat pedig a tized %-os mennyiséget közelíti meg. Egyikünk tanácsára a veszprémi egyetem 14 Földtani Közlöny LA A A V. kötet 1 tüzet analitikai tanszéke Straub G y. professzor vezetésével a komlói és vasasi kőszeneken mennyiségi meghatározásokat végzett a Ge, Mo, A', Xi, Cr és Ga elemeket illetően A Xi- tartalmat valóban többnyire 0,005 — 0,Ö5°o-nak találták A többi gyakoribb értékeik : Ga: 0,004— 0,01 °0, Ge : 0,002°o-ig, Mo : 0,001— 0,01 °0, V : 0,001^-0,05%, Cr : 0,05— 0- 1 %-ig A hazai kőszenek túlnyomó részében nikkel legalább is nyomokban jelentkezik, ami természetes is, mert nyomelemként más kőzetfajtákban is általánosan elterjedt elem Mennyisége az ultrabázisos magmás kőzetektől kezdve a savanyúak felé fokozatosan fogy kb. 3000 g t átlagról 2 g t-ás átlagig Másodlagosan a Xi az agyagos kőzetekben, a Cr és Co pedig egyes oxiditek1>en is kissé átlag 1 00 — 500 g t felhalmozódik. A nikkel a hazai kőszenek közül maximális mennyiségben található 1. Mecsek É-i felében Komló Máza Szászvár. X agymán yok kőszeneiben 2 A móri árok ÉXv-i vége táján Kisgyón. Pusztavám, Oroszlány vidékén. 3 A Bükk É-i peremén Sajókaza és Bánfáivá vidékén Kisebb centrumnak látszik Petőfibánya is. A Xi-nek ilyen erősebb dúsulásai kőszeneinkben a Co-éval és Cr-éval együtt jelen- nek meg. Ez az együttes leginkább főleg az ultrabázisos magmás kőzetekből származ- tatható Ez elemtársulás alapján három fontosabb ultrabázisos magmatit-tömeg egy- kori szerepének lehetősége merül fel fő származtatási központként : l a Mecsek É-i pereme közelében talán valahol a Mecsektől távolabb É-ra, például aScheffer és K á n t á s által kimutatott geofizikai maximumon 10. melynek hatása a li ászban meglehetősen közvetlen lehetett A dunántúli kőolajfúrások tovább X’y-ra Inkén és Kilimánon találtak szerpentines kőzetet, ezek azonban a liásznál fiatalabbnak minő- sültek 2 a fruska-gorai analógiák alapján 2 A pusztavám-kisgyóni eocén kőszénbeli Xi, Co és Cr maximum alapján talán a Kisalföld DK-i peremén gyanítható egyelőre teljesen hipotetikus bázisos-ultrabázisos tömeg Figyelemre méltó, hogy Xi kivételesen kérdéses nyomként már a közeli marcalvölgyi Szélmező puszta tőzegben is megjelenik. 3 A báníalvi-sajókazai kőszenhamul -éli Xi-dúsulás részben a : Bükk hegy ség Xy-i felé- nek bázisos-ultrabázisos tömegeivel hozható kapcsolatba Ennek lepusztulása az említett amakőszénbeli Xi-dúsulás szerint az alsó mioeénban legalábbis részben ÉK-felé irá- nyult Ugyanilyen lehordási irányra következtethetünk abból is, hogy az alsó miocén telepek a Bükk É-i peremén túlnyomóan paralíkusak a Bükktől Xy-ra viszont limni- kusak, tehát a mélyebb terület túlnyomó része ÉK-en feküdt. Egyébként a nikkel és a többi kőszén-nyomelem esetében is a felsorolandó lehet- séges elsődleges el emíorrásokor. ■ kívül számolni kell az ezek környezetében levő külön fel nem sorolandó másodlagos, üledékes kőzetbeli szórt forrásokkal is. A kobalt nak kőszénhamul>eli és földkéregbeli átlaga a nikkelnél sokkal kisebb: a kőszénhamu beli átlag Goldschmidt szerint 300, maximuma 1 500 g t, s ezeket az értékeket nagyságrendileg a későbbi kutatók is megerősítettek A hazai kőszénhamuban többnyire nyomokban sem mutatható ki noha az általunk használt Co- vonalra vonat- koztatva a kimutathatósági határ kb ezred %-os nagyságrendű. Főleg csak azokban a hazai kőszenekben volt kimutatható, amelyekben a Xi is viszonylag erősebben jelentkezett : 1 Mecsekben Komló, 2 Vertes ÉXy-i peremén Kisgyón-Pusztavám-Oroszlány vidékén és 3 a Bükkhegység É-i és K-i peremén Bán- falva és a Barossakna táján A Co esetében is tehát a Xi-nél említett 3 centrum jöhet elsősorban számításba Ezenkívül erősebben jelentkezik kobalt a salgótarjáni szén hamu- jában is A Co és Xi párhuzamossága nem teljes A Co-nak a Xi-nél sokkal kisebb átlag- értékei ellenére, van olvan lelőhely, ahol a Co néha erősebben jelentkezik, mint a Xi. Ilyen a Mecsek DXy-i részén a perm alsó tagozatl>eli hetvehelyi kőszenek hamujának egyrésze Ez talán azzal áll kapcsolatban, hogy a Co a természetben a 3 vegyértékű Szádeczky — Földváriné : Geokémiai vizsgálatok 15 alakig oxidálódhat, a Ni többnyire csak 2-értékűig. Ezért a Co az oxiditekben. Ni a hidrolititekben dúsul. A permi vöröshomokkő-terület oxidites jellegű és noha ez túlnyo- móan fiatalabb a kérdéses kőszénnél, esetleg epigenetikusan is a Co viszonylagos dúsu- lását segítheti elő. Komlón, ahol a permterület közel van, van kevés Co is a túlnyomóan 3-as erősségű Ni mellett. A perui területtől távolabb fekvő Szászváron-Mázán-Xagymá- nyokon a 3 — 4 erősségű Ni mellől azonban a Co csaknem teljesen hiányzik. Ugyanez az inverzió jelentkezik az úrkuti mangánércekben ; ezek oxiditesebb részein a Co van túlsúlyban a Xi-lel szemben, de kimutatható, hogy annak reducites (zöld) részeiben á Ni jut túlsúlyra. Az ezüst igen érzékenyen kimutatható spektrográfiailag. A h r e n s szerint a kimutathatóság határa 0,0001 — 0,00003% (1 — 0,3 g/t). Ez az oka annak, hogy az ezüst a hazai kőszenekben viszonylag gyakran jelentkezik. Goldschmidt átlag 2 g/t, Headlee ésHunter mintegy 10 g/t ezüstöt talált kőszénhamukban, de ez már a földkéreg átlagához képest 20-, ill 100-szoros dúsulásnak felel meg. A jelentékenyebb másodlagos ezüst-dúsulások tehát inkább hidrotermális érctelepekből származtathatók. A vizsgált hazai kőszénmintáknak mintegy a felében jelentkezett ezüst nyom alakjában, anű tehát ugyancsak maximálisan néhány g/t mennyiséget jelenthet. Leg- erősebben mutatkozik a brennbergi miocén, az észak-mecseki liász és miocén, a vár- palotai miocén, a kisgyón -puszta vám-oroszlányi eocén, a terenye-mátranovák-egercsehi- bánfalvai és lyukó-diósgyőri miocén kőszénben. A várpalotai és a móri árok torkolata mellett sorakozó kisgyón-pusztavámi »dúsulás« a velencei-hegységi gránit ina már túl- nyomóan lepusztult hidrotermális ércesedésre utalhat. A mátranovák-egercsehi (és bán- faival?) dúsulás esetleg a recski ércesedéssel lehet kapcsolatos. Itt ui. az alsó miocénban a lehordás — mint említettük — uralkodóan ÉÉK-i irányú, vagyis Mátranovák-Eger- csehi területén hozhat létre dúsulást. Ennek megfelelően viszont nincs ezüst-dúsulás a Recskhez közelebbi, de tőle DXy-ra fekvő Petőfibányán és Xv-ra fekvő Xagybátonvban. Az ezüst erősségi fokozatainak egyenletes eloszlását egyes jellemző területeken belül a következő adatok szemléltetik. (Az 1. fokozat hiánya ill. kis gyakorisága nem jelent törést az egymaximumos G a u s s-görbékben, mert ez a rendszerint kikerülhető ^kérdéses nyom« fokozatot képviseli). Ezüst 0 1 2 3 4 5 Középérték Komló 12 3 13 1 — — 1,1 Nagvmánvok 39 5 14 10 I — 0,9 Ajka ..." 3 — 3 1 — — 1,3 Közép-Xógrád 5 — 5 1 — — 1,2 Az ezüst gyakoriságával szemben feltűnő a cink ritka kimutathatósága a hazai kőszénhamukban. Pedig ezt az elemet Goldschmidt általában 200, maximálisan mintegy 10.000 gt (1%) mennyiségben találta kőszeneiben, ami átlag kb. másfélszeres dúsulásnak felel meg a földkéreg átlagos Zn-tartalmához képest. Headlee ésHunter átlaga még nagyobb, kb. 10-szeres dúsulásnak felel meg. Legtöbb magmás és agyagos kőzetben is kimutatható kb. 100 — 200 g/t mennyiségben. Dúsulása az eddigi adatok sze- rint nem korlátozódik határozott sávféleségekre. Az üledékes ciklusban általában inkább szétszóródásra válik hajlamossá. A cink hazai látszólagos ritkasága részben a 3345 A-os vonal használatára vezet- hető vissza, amelynek érzékenysége A h r e n S szerint mindössze néhány ezred0 Ultra- ibolyára érzékenvített lemezen a 2138Á-os vonal használatával elérhető volna 0,0002% érzékenység is. A cink ritka kimutathatósága másrészt nagy mozgékonyságával kapcso- latos, aminek következtében az üledékekben és a talajokban nagy területre szétterjedve rendszerint mindenütt csak viszonylag kisebb mennyiségben jelenhet meg. 16 Földtani Közlöny LX A XV. kötet 7. füzet A hazai kőszenek közül nagyobb koncentrációjúnak a cink főleg a Mecsek vidékén, annak is leginkább a déli részein látszik. Annál feltűnőbb, hogy a nyomelemekben egyéb- ként rendkívül szegény pleisztocén korú tőzegeink közül főleg az eddig vizsgált nyugat - magyarországiakban (Hanság és Marcalvölgy) volt határozott mennyiségben kimutatható. Ez feltételezhetően egyrészt a Grác-vidéki Zn-Pb telepekből (Rabenstein, Arzwald stb.) ered a Répce— Rába-rendszer útján, másrészt az Aspangtól K-re fekvő krumbachi Zn-Pb telepből származhat a Lajta folyó útján. A Hanságot ni. a pleisztocénben a Duna— Lajta- és Répce — Rába-rendszer egyenlően táplálták [11]. A nagyecsedi tőzeg is tartalmaz Zn-et, ami pedig talán a Gutin érctelepeiből származik. A cink a szaprohtos jellegű pemyepusztai (Petőfibánya) miocén algapalában is biztosan kimutatható, de Petőfibánya pliocén liumolitos anyagában már nem jelentkezik. Ez arra utalhat, hogy a Zn inkább a szaprolitos kifejlődés erősen redukciós viszonyai közt dúsul. Alátámasztja ezt az a körülmény is, hogy a Zn egyébként is csak egyes agyagos és foszfátos, tehát ugyancsak redukciós, kis vasoxidációs értékű üledékekben szaporodik fel ; erősebb oxidációs viszonyok közti dúsulása nem ismeretes. Itt csak röviden utalunk arra a körülményre, hogy a leggyakoribb lápi kifejlődés, a humolitos sekélylápi öv, az általános elképzeléssel szemben nem képvisel különösen redukciós lerakodási közeget. A redukciós jelleg ezekben a kőzetekben inkább utólagos, diagenetikus hatás eredménye és a szerves anyag anaerob lebomlásával kapcsolatos. A cink ilyen kifejlődésben tehát feltételezhetően nem dúsul nagyobb mértékben. Ezért főleg csak az eredetileg is erőseb- ben redukciós szaprohtos kifejlődésben jelentkezhet nagyobb mennyiségben. Kadmium eddig a hazai kőszénhamukban nnndössze két nagymányoki és a pécsi liányóban egy esetben bizonytalan nyomként jelentkezett. Ritkasága kis klarkján és nehezebben gerjeszthetőségén kívül arra is visszavezethető, hogy a Zn-hez hasonlóan valószínűleg főleg az erősebben redukciós szaprolit kifejlődésben dúsul. Mennyiségére következtethetünk abból, hogy Goldschmidt kőszénhamú mintáiban 5 g/t átlagos Cd-tartalmat, vagyis a földkéreg átlag Cd-tartalmához képest 33-szoros dúsulást talált. Galliumot is főleg redukciós körülmények között — hidrolititekben és egyes szén- kőzetekben — dúsuló elemnek minősíthetjük. Goldschmidt mintái átlagában 100, maximálisan 400 g/t-t talált, ez átlag 7-szeres dúsulásnak felel meg a földkéreg átlagához képest. Ez az újabb átlagadatoknak is kb. megfelel. A hazai átlag nem egészen éri el a 2. erősségi fokozatot. Ez a fokozat Goldschmidt adatait tekintetbe véve kb. a század %-os nagyságrendet közelítené meg. A hazai kőszenek közül a legnagyobb meny- nyiségben az északi Mecsekben, különösen Szászváron, Mázán és Komlón jelentkezett. Kisebb dúsulás van Kisgyón felső kréta (fúrási anyag) és eocén, valamint a Bánfalva- Lyukó-Diósgyőr nnocén barnakőszénvidékén is. Tekintetbe véve, hogy a gallium főleg szórtan a szilikátos kőzetekben és azok közül is nagyobb mennyiségben inkább a savanyú magmatit okirati és az agyagos kőzetekben, valamint a biohtokban jelentkezik, az emlí- tett térbeli eloszlásból kivehetőnek látszik 3 fő »galliumforrás« :l.a fazekasboda-mórágyi gránitos ; 2. a velencei-hegységi gránitos kőzetek és 3. a bükkhegységi kvarcpalás és főleg régi bitumenes kőzetek. A tallium hazai kőszénbeh megjelenése hasonlít a kadmiuméhoz : igen ritkán, mind- össze a pécsi hányóban és a komlói, valanúnt nagymányoki kőszénben jelentkezett 100 itteni minta közt összesen 4-szer gyenge, sőt részben bizonytalan nyomként. A tallium a savanyú és utómagmás képződményekben, az üledékes kőzetek közül pedig főleg az agyagos üledékekben és az evaporitokban dúsuló elem. Goldschmidt kőszénhamu- mintáiban 1 g/t átlagot, 5 g/t maximumot talált, ami a földkéreg átlagához képest lénye- ges dúsulást nem jelent. Ez a mennyiség kb. 1 nagyságrenddel kisebb, mint az Ahrens által megadott kimutathatósági határ. 2. ábra Szádeczky- Földváriné : Geokémiai vizsgálatok 17 A germánium úgy látszik az egyetlen nyomelem, amely a kőszéntelepekben nem oszlik el egyenletesen, hanem főleg a telepek fekű- és főleg fedőközeli részeiben dústil, Headlee feltevése szerint valószínűleg azért, mert a szerves anyagot kimosó talaj- vízből válik ki. Egyébként a germánium a Ni, Ga, Y, Cr, Zr és Be-mal együtt főleg a vitritben jelentkezik. Goldschmidt a kőszénhamuban a földkéreg átlagánál 70-szer nagyobb : 500 g/t-ás átlagos és 1 1 .000 g/t maximális mennyiségben találta. Valamivel kisebb Headlee és Hunter átlaga. A nálunk leggyakoribb 2 — 3-as erősségi fokozatot tehát század % körüli koncentrációnak tételezhetjük fel. Ezt az újabb kvantitatív vizsgálatok hozzávetőleg igazolják is. A fontosabb kőzetek közül éppen a kőszénhamuban van a legnagyobb mennyiségben. A hazai kőszénhamuban erősen változó mennyiségben, erős »relieffel« jelentkezik. Legnagyobb mennyiségben a komlói. és uagymányoki mintákban fordul elő. Ezenkívül felismerhető egy, a Biikkhegység É-i és K-i oldaláról származtatható kisebb — bánfalva- barossakna-lyukói — és egy még kisebb dúsulás a Velencei-hegység vidékén, valamint a Kisalföld K-i peremén : Várpalota, Pusztavám, Oroszlány. Germániumban meglehetősen szegény eddigi adataink szerint a Bakony kisalföldi pereme. Ez az eloszlás főképpen a diagenetikus viszonylagos szaporodásra, vagyis mennyiségének a szénüléssel való növekedésére látszik visszavezethetőnek. Ezért lehet viszonylag gazdag a liász kőszén germániumban. Hozzájárulhat ehhez a mecsekvidéki gránitok és fonolitos kőzetek viszony- lagos Ge-gazdagsága is. Meg kell jegyeznünk, hogy a pécsi hányóból kikerült anyag Ge-tartalmát a kőszén elégetésének hőmérséklete nagymértékben befolyásolhatja. A dunántúli karsztkőszenek átlagos Ge-vonalerőssége kisebb, mint a közönséges szilikát os hamujú kőszeneké. A hazai kőszénhamuból valószínűleg a germánium hasznosítható majd első- ként. Az erre vonatkozó vizsgálatok a legelőrehaladottabbak, amennyiben már soro- zatos elemzések is rendelkezésre állanak. Kvantitatív meghatározásával az általunk megadott kiindulási adatok alapján a NEVIKI és a veszprémi egyetemi analitikai tan- szék foglalkozott és az előbbi a komlói kőszénhamuban első jelentése szerint többnyire Telep Földváriné NEVIKI Komló, Kossuth-akna déli főkeresztvágat Komló, Kossuth akna déli főkeresztvágat Pécsi András-akna XXI 3, 2, 3, 3, 3, 3 ' XIX. 2 - XIV. — 3 XIII. 1 4 XII. 4 0 0 XI. 3 — 0 X. 2 4, 4, 3 — IX. 3, 4, 3, 4, 3, 3, 3, 3 5, 5 VIII. 3, 3 0 VII. _ 2, 0 VI. 3 5 1, 0, 1 IV. 3 1 — III. 4, 3 — 3 II. 4, 4 — , I. 4, 4 — 2 Földtani Közlöny 18 Földtani Közlöny LXXXV. kötet I. füzet 0,005 %-ot, maximálisan század % körüli mennyiséget (0,007%), az utóbbi maximálisan gazdagabbak Ge-ban mint a vastagok, a meddő palák pedig Ge-ban szegények. A táblázatbeli XEYIKI erősségi fokozatok kb. a következő Ge-mennyiségeknek felelnek meg: 5. fokozat 42 — 56 g/t, 4. fokozat 5 — 25 g/t, 3. fokozat 10 g/t. Az ón a vizsgált hazai kőszénminták közül biztosan 1 . Egercsehi-Ózd, Bánfalva és Diósgyőr vidékén, vagyis a Bükkhegység közvetlen szélein és Nagybátony mintáiban, továbbá 2. a Velencei -hegység körzetében (Várpalota, Kisgyón, ahol a nyomelemekben egyébként rendkívül szegény tőzeg, ti. a sárréti, nádasladányi előfordulás is tartalmaz Sn-t kétes nyomként), valamint 3. helyenként a Mecsek peremein úgy a liász, mint a hidasi miocén kőszénben megjelenik. Minthogy az ón elsődlegesen főleg a savanyú kőze- tekben, ezeknek is főleg pneumatolitos képződményeiben dúsul, forrásként (a fenti sorrendben) 1 . a Bükk vagy a Rudabánvai hegység valamilyen közelebbről még nem ismert kőzete és esetleg a recski ércterület, ahonnan nyomokban ismerünk ónt, továbbá 2. a nyomokban ugyancsak ónt is mutató velencei-hegvségi gránit os kőzetek és 3. a fazekasboda-mórágyi gránitterület jöhetnek számításba. Mennyiségének nagyságrend- jére hozzávetőleg abból következtethetünk, hogy Goldsehmidt átlagban 200r maximálisan 500, O 1 1 e maximálisan 6000 g/t Sn-t talált kőszénhamukban. A Gold- s c h m i d t-féle átlag 5-szörös dúsulásnak felel meg a földkéreg átlagához képest Az ólom viszonylag gyakran, de ugyanazon területen belül is erősen változó meny- nyiségben jelentkezik a hazai kőszénhamuban. A Goldsehmid t-féle kőszénhamu - beli ólom-átlag 100 g/t, hatszorosa a földkéregben átlagnak : a maximum 1000 g/t. Headlee ésHunter ennél is nagyobb, 28-szoros átlagos dúsulást talált. Norton •és A u b r e y pedig egy yorkshirei telep vitrites sávjaiban 0,02 — 0,08% (200 — 800) g/t Pb-ot határozott meg. Az ólom azonban nemcsak a vitrites és egyéb kőszénsávokban, hanem azok meddő ásványaiban is feldúsulhat O 1 1 e megfigyelései szerint. Az önálló lúdrotermális előfordulásain kívül a földkéregben főleg a savanyú magmás kőzetekben nyomelemként, az üledékes kőzetek közül pedig ugyancsak nyomelemként az agyagos és Ca-Mg-I'e-karbonátos kőzetekben, valamint a természetben is elérhető .4 vegyérté- kének megfelelően a mangánoxiditekben, főképp azonban (2-értékűen) a kőszénhamu- ban található. Hazai kőszénhamubeli mennyiségének átlagai a 3-as erősségi fokozat fölé alig emelkednek. Pedig egyes mintákban gyakran 4-es, sőt 6-os (»igen erős«) fokozat is van (Tatabánya VIII. akna, főtelep, fedőpad, 501. munkahely), mellette ugyanazon lelőhelyen más minták Pb-mentesek. Az alábbi táblázat ezt az ingadozást jól szemlélteti : ólom 0 12 3 4 5 Nagymányok 17 Tatabánya..... 8 Egeresein — Ózd — Királd . 3 Lyukó, Barossakna Szászvár, Máza 2 9 24 1 3 1 2 1 1 2 2 6 Középérték - 2,4 1 1,3 - 2,3 - 2,7 - 3,6 Az ólom mennyiségeinek ez az erős ingadozása talán a kőszénbeli galenites fő megjelenési formájának durvaszeműségével, diagenetikusan létrejövő egyenetlen elosz- lásával áll kapcsolatban. A diagramból egy mecsekvidéki perm-liász, a miocénben (Hidas) gyengülő dúsulási terület, egy gyengébb Velencei-hegység-vidéki eocén és miocén, továbbá egy' gyenge nyugat-mátraaljai (Petőfibánya), észak -nógrádi és végül egy bükkperemi miocén ólomdúsulási terület tűnik ki. A két dunántúli gránitos terület gránitjainak és hidro- termális ólomérces képződményeinek megfelelő üledékes ólomprovinciák mellett tehát kiadódik a nyugatmátrai (Gyöngyösoroszi) hidrotermális ércesedéssel kapcsolatba hoz- Szádeczky—Földváriné: Geokémiai vizsgálatok 19 ható petőfibányai pliocén óloradúsulási körzet, továbbá valamilyen bükkliegységi ólom- forrás. Reesk és Gyöngyösoroszi ércterületéhez közelfekvő nagvbátonyi kőszén csaknem teljesen Pb-mentes. Ez arra utalhat, hogy a miocénben a mátrai ércesedés ólmot tar- talmazó mélyebb részei még nem kerültek az erősebb lepusztulás övezetébe. A Bükk- vidéki dúsulás a hegység gabbroidális, porfirites és karbon-triász sötét szerves anyagokban gazdag palás kőzeteivel hozható kapcsolatba. A rudabányai, ill. a Szepes-Gömöri-Érc- hegység délibb részeinek (Pelsőcardó stb.) ólomszolgáltató hatása nem tűnik ki az eddigi kőszén-ny.omelemzésekből. Az antimon a Headlee és Hunter által vizsgált kőszenekben átlag 42 g/t mennyiségbén jelentkezett. Ez csaknem 50-szeres dúsulásnak felel meg a földkéreg átla- gához képest. Eddig ismert kőszénbeli maximuma 0,3% (Otte). Az arzéntől eltérően, de pl. az ólomhoz hasonlóan a hazai kőszenekben ugyanazon területen belül is szeszé- lyesen ingadozó mennyiségben található (lásd a következő táblázatot). Az ingadozás oka is valószínűleg hasonló a Pb-éhoz, ti. részben változó szenmagyságú szulfidos ásvány- ként (antimonit, tetraedrit, részben galenitben) megjelenésére vezethető vissza. Az Sb ugyanis a Pb, Sn, Zn és Co-tal együtt úgy látszik a különféle fajsúlyú kőszénosztályokban egyaránt megjelenik. Antimon 0 Komló 6 Nagymányok 35 Pusztavám-Oroszlánv . . . . 3 Tatabánva 10 Dorog, Tokod Egeresein — Ózd — Királd . Barossakna stb 1 1 Középérték 2,1 1,7 2,1 1,1 3,0 2,4 2,6 Az antimon hazai kőszénbeli fő dúsulási területei a Mecsek (Hidas, helyenként a hetvehelyi perm kőszéncsíkban is), Dorog-Tokod (eocén), Brennberg (miocén), Nagy- bátony (miocén), kisebb mértékben a Bükk ÉNv-i és ÉK-i peremei (miocén). A dúsulás származtatása szempontjából a hidrotermális ércképződményeken kívül főleg csak agya- gos kőzetek és talán bauxitos és vasas oxiditek jöhetnek számba. A hidasi dúsulás azonban végeredményben kapcsolatban állhat a Mecsek trachidolerites-fonolitos kőzeteivel is. amelyekben a mecseki gránitokhoz hasonlóan valamivel gyakrabban jelentkeznek Sb nyomok az ország vizsgált többi magmás kőzetéhez képest. Itt egyébként a permi oxi- dítes rezisztitek is viszonylagos Sb-As megkötők lehetnek. A brennbergi dúsulás felté- telezhetően a schlainingi (Szalónak) antimonit-előfordulással kapcsolatos : az itteni miocénkorú fő áramlási irány ennek kb. meg is felel. A nagvbátonyi dúsulás pedig nyil- ván végeredményben a szomszédos recskvidéki ércterületből származik. A Bükk- hegység ÉXy-i és ÉK-i peremei Sb-dúsulásainak értelmezését illetően az arzénnél mon- dottakra utalunk. Teljesen kérdéses a dorog-tokodi antimon-dúsulás eredete. Az arzén Goldschmidt szerint a földkéregbeh átlaghoz képest a kőszén- hamuban egyik legerősebben, mintegy" 1 00-szorosan - — H e a d 1 e e és Hunter szerint nűntegy 26-szorosan — dúsuló elem. Átlagmennyiségét a kőszén hamuban Gold- schmidt 500 g/t-nak, maximálisan 8000 g/t-nak, Headlee és H u n t e r 136 g/t- nak találta. Az üledékes kőzetek közül nemcsak a hmnohtokban és agyagos kőzetekben, hanem úgy" a ferro- mint a ferrivas üledékekben dúsul. Általában az arzén az antimonnal együtt inkább a kissé nagyobb redoxpotenciálú kőzetekben, a kőszenek közt is inkább a humohtokban halmozódik fel. A kisebb redoxpotenciálú szaprohtos pernyepusztai algapalában nyomokban sem jelentkezik. A hazai kőszénhamukban többnyire kb. 3-as 2* 20 Földtani Közlöny LXXXV. kötet 1. füzet erősségi fokozattal mutatható ki és ugyanazon területen belül rendszerint egyenletes /vgy maximumod) eloszlású. Eloszlását a következő adatok szemléltetik : Arzén 0 Komló Nagy mány ok Tatabánya 1 Sajókazinc, Sajószentpéter, Bereüte, Alacska — 3 4 5 Középérték 24 — 2,8 31 39 1 3,5 10 1 2,7 3 2 3 3,8 í és a Bükk ÉK-i részén (főleg Sajókazinc, Alacska) található kőszenekben jelentkezik, de általában is a borsod-nógrádi miocén barnakőszén-területen viszonylag bőven van. A mecseki perm és liász fekete- kőszénben valamivel kisebb mennyiségben található. Jóval ritkább a dunántúli eocén karsztbarnakőszenekben, és legritkább az ajkai krétakorú karsztkőszénben, a karbonátos kőzetek csekély As-tartalmának megfelelően. A nagybátonyi dúsulást elsősorban nyilván a recski érctelep közelségével lehet összefüggésbe hozni. A recski ércesedésnek a mozgékonyabb arzént tartalmazó magasabb övei ekkor nyilván már lepusztulóban voltak. A Bükk ÉK-i peremének arzén-dúsulásai több más elemével (Ag, Sn, Sb) együtt esetleg ugyancsak a recski ércesedéssel állhatnak kapcsolatban, de egy ismeretlen, valószínűleg hidrotermális Bükkhegység-vidéki érce- sedésből is származhatnak. E kérdés többek közt azzal is tisztázható, hogy pontosabb mérésekkel meghatározzuk, vajon folyamatosan csökken-e a kérdéses elemek mennyi- sége a Recsk-Egercsehi-Arló-Bánfalva-Sajókaza-Edelény DNy-ÉK-i vonal mentén. A karsztkőszeneink arzén-szegénysége elsősorban nyilván a környező karbonátos kőzetek As-szegénységének következménye. A foszfor spektrográfiailag csak viszonylag nagy, legalábbis kb. század %-nyi koncentráció esetében mutatható ki. Diagramjából elsősorban is szembetűnik bizonyos antagonizmusa a kalciummal (és így a stronciummal is) : a karsztkőszenekben — amelyek hamujára tudvalévőén a Ca nagy mennyiségben jellemző — a foszfor spektrográfiailag alig mutatható ki. Viszont a nem karsztos kőszenekben, pl. a Mecsek liász és különösen perm kőszeneiben a foszfor spektrográfiailag is erősebben jelentkezik. Ugyancsak fel ismerhető sok helyen a nógrád-heves-borsodi nűocén barnakőszenekben. Ez az antago- nizmus első pillanatra meglepő lehet, mert a foszfor megjelenését többnyire éppen a Ca-hoz (apatit, foszforit stb.) kötik. Azonban tényleges párhuzam csak akkor jelent kezne, ha a Ca-uak is főásványa az apatit-csoport (nem pedig a kalcit) volna. A magyar országi kőszénhamu foszfor-mennyiségében a közvetlen lehordási terület P-mennyisége tükröződik : sok a magmás kőzetekben (átlag kb. 1200 g/t), kevesebb az agyagos köze tekben (kb. 700 g/t), igen kevés a karbonátos kőzetekben (kb. 170 g/t). A karsztkőszenek P-hiánya tehát végeredményben karsztkőszén-jelenség. Ha a karsztkőszén egykori lehordási területén nagyobb foszfortartalmú kőzet is van, pl. gránit, úgy a karsztkőszén is nagyobb foszfortartalmú lehet, pl. a velencei-hegységi gránit közvetlen vagy köz vetett lepusztulási övezetében (Kisgyón, Várpalota). A nátrium és kálium hazai kőszénhamubeli mennyiségeiről és esetleges műtrágya- ként! felhasználásának kérdéséről másutt [3] szóltunk. A berillium Goldschmidt szerint a kőszénhamuban viszonylag erősen a földkéreg átlagához képest 50-szeresen - — 'dúsul : kőszénhamubeli átlaga 300 g/t, maximuma 1000 g/t. Headlee ésHunter viszont sokkal kisebb értékeket kaptak és az átlagos Be-dúsulást csak négyszeresnek találták. O 1 1 e szerint főleg a vitritben jelenik meg. Noha ezt a feltevést Norton és A u b r e y adatai nem erősítik meg, Szádeczky — Földváriné : Geokémiai vizsgálatok 2í túlnyomóan mégis ez a valószínű, mert a Be már a növényekben is kimutatható, ha azok Be-tartalmú talajon élnek. A hazai kőszenekben a Be éles relieffel jelentkezik. Feltűnő maximuma mutatható ki a mecseki perui- liász kőszenekben, tehát a pécs-fazekasboda-mórágyi gránitterület egykorú lehordási területe körül, nyilván azzal származási kapcsolatban. A Be mennyi- ségét a Liász kőszenekben, pl. Nagymányokon a vonalerősségi adatok alapján század %-os nagyságrendűre becsülhetjük. Itt dúsuló társelemeitől eltérően azonban a szomszédos hidasi miocén barnakőszénben a Be már nem mutatható ki. Ekkor ui. a gránit már erő- sebben a Be-ben szegényebb szintekig lepusztult. (A Be ui. főleg a gránittömegek felső pegmatitos részeiben dúsul). A fiatalabb kőszenek közül csak egyrészt a Velencei -hegység gránitterülete egykori lehordási körzeteiben van genetikailag nyilván azzal kapcsolatos kisebb maxi- muma (Várpalota, Móri-árok, Kisgyón). Másrészt Dórog-Tokod kőszénterületén is van kisebb maximuma, aminek alapján gyanítani lehet egy savanyú magmatit -tömeget a Kisalföld K-i felében, ill. Budapest vidékén. Ez adhatta Dorog-Tokod vidékének nemcsak nagyobb Be, hanem Ba'és esetleg vSb-tartalmát is; egy ilyen tömeg a nézsai bauxit Kiss János által kimutatott béri! 1 -tartalmán ak 1 2] forrásaként is számba jöhet. Ugyancsak erre vezethető vissza Földvári és Szalay vizsgálatai szerint a pilis- vörösvári barnakőszén nagyobb uránium-tartalma is [13] Az U nyilván előbb, a lehor- dási területhez közelebb válik ki, mint a Be. Egyébként a karsztkőszenekben a Be meny- nyisége minimális, megfelelően a karbonátos lehordási területek Be-szegénvségének. Yitrites dúsulásáuak megfelelően a berillium eloszlása az egyes telepekben meg- lehetősen egyenletes, amint azt a következő táblázat mutatja : Berillium 0 Nagymánvok 4 Dorog — Tokod Észak- Nógrád 3 39 9 Középérték 3.4 2.5 0,7 A stronciumot nem vizsgáltuk rendszeresen, de a megfigyelt esetekben meny- nyisége hozzávetőleg arányosnak mutatkozott a Ca mennyiségével, ahogyan e két elem geokémiai rokonsága alapján várható is. Viszonylag nagy mennyiségben tehát főkép]) a karsztkőszenekben: Ajka, Pusztavám, Tatabánya stb. és karszttőzegekben : Sárrét jelentkezik. A gránitos lehordási területű kőszénelőfordulásokban (Hetveliely) azonban a Sr mennyisége némileg nagyobb lehet, kisebb Ca-t art alom esetében is, mert a stroncium inkább a savanyú magmatitokban, míg a Ca a bázisosakban dúsul. Ennek megfelelően a bázisos magmatit-tömeg lehordási körzetében fordítva : sok Ca mellett kevesebb Sr vár- ható. Erre példaként a szarvaskői tömegből is táplált bánfalvai minta említhető. A Sr- vonalak viszonylagos erőssége arra enged következtetni, hogy mennyisége a hazai kősze- nek némelyikében eléri a tized %-os nagyságrendet is. A bárium dúsulását a kőszénhamuban többször megfigyelték, de maximumként Engelhard t, ill. R a n k a m a és Saha m a csak 0,9 — 2,7 g/t-t adtak meg, viszont H e a d 1 e e és Hunter legújabban a nyugatvirginiai kőszenekben átlagban 2900, ill. 6200 g/t, tehát csaknem 0,7%-ig emelkedő bárium-tartalmat mutattak ki. A hazai kőszén- hamuban mennyisége területenként erősen változik, de az egyes területeken belül több- nyire — noha nem mindig; pl. Tatabánya — meglehetősen egyenletesen oszlik el. Bárium 0 1 2 3 4 5 Középérték Tatabánya i 6 1 — — 1 — 0,6 Dorog — Tokod — 1 6 3 — — 2,2 Közép-Nógrád 5 2 1 - — — — 0,5 Észak-Nógrád .2 1 2 1 — — 1,3 22 Földtani Közlöny LXXXV. kötet I. füzet Fő dúsulási területei : Hetvehely (perm), Xagymányok (liász) és Hidas (miocén), Várpalota, Dorog — Tokod és a tatabányai terület É-ibánliidai XV. aknai része, Salgó- tarján és Egercsehi-Ozd vidéke, végül talán Brennberg is. Főforrásaiként számításba jöhetnek többek közt a gránitok a Velencei -hegységből : Várpalota, ül. az ezekből is táplálkozó vörös oxidites permi durva üledékek (Hetvehely), különösen az alkáli jellegű savanyú magmatitok (bátapáti bosztonit előfordulás : Hidas), továbbá a Ba-ot is gyakran tartalmazó ásványvizek báziskicseréléssel, különösképpen a Budai-hegység Ba-ban gazdag >>teletermális« ásványtársulása a dunántúli Középhegység északi részének Ba-ban feltételezhetően gazdagabb karbonátos kőzetei (Dorog — Tokod). A báriumnak a kőszén - hamubeli eloszlását mindenesetre több tényező befolyásolja. Kőszénre számítva a tized %-os nagyságrendet a hidasi barnakőszén is valószínűleg eléri. Az egyébként nyomelemekben szegény pleisztocénkorú tőzegek is főleg a gránit- területek közelében tartalmaznak több Ba-ot : Velencei-hegység közelében Sárrét és a 'Mecsek ÉK-i előterében levő alkálimagmatitos-gráiűtos terület közelében a Kalocsa melletti Kecel. A zalaszántói és marcali tőzegek is viszonylag gazdagok báriumban ; ezek Ba-forrása még bizonytalan. A titán kőszénliamubeli mennyisége eddig különlegesebb kérdéseket nem vetett fel. H e a d 1 e e és Hunter a nyugat virginiai feketekőszenek hamujában átlag 1,5%, maximálisan 2,3% Ti02-ot, Otte az osterwaldi kőszénben 3,0%-ot talált. Mennyiségének túlnyomó része nem a vitritben, hanem egyéb kőszenes és meddő sávok- ban halmozódik fel. Csaknem nűnden hazai kőszénben nyomként vagy közepes mennyi- ségben kimutatható. Gyakorisági középértékei a hazai kőszénhamuban mindössze 2,3 és 4,0 vonalerősség közt ingadoznak, megfelelően a spektrográfiai módszer kisebb érzé- kenységének nagyobb %-os mennyiségek esetében. A legnagyobb Ti-vonalerősségi középértékek az É-Mecsekben és Bánfalván, a legkisebbek Hidas, Dudar, Sajókazinc, Berente vidékén találhatók. Csekély reliefje elsősorban arra vezethető vissza, hogy a primér folyós- magmás kőzetekben meglehetősen egyenletes mennyiségben jelenik meg és valószínűleg a szaprolit-liumolitos kifejlődés különbsége sem befolyásolja dúsulását. Csak a legfiatalabb (pliocén és pleisztocén) barnaszenekben, ill. különösen a tőzegekben jelenik meg kisebb mennyiségben, megfelelően a kőszénnyomelemek tőzegesedéssel kapcsolatos dúsulásának. A vanádium változó vegyértéke miatt a különböző redoxviszon vökhöz alkalmaz- kodni képes és így a magmás kőzetekben is meglehetősen egyenletes mennyiségben szórva jelenik meg. Atlagmennyisége a kőszénhamuban 0,05 (maximuma 4,4%) Kacsé nkov szerint, ami a földkéregbeli átlaghoz képest 3-szoros dúsulásnak felel meg. Ezzel nagy- ságrendüeg jól egyezően Headlee és Hunter nál is az átlag 0,028%-kal szerepel. A kőszénen belül főleg a vitritben dúsul. A vanádium erősen biofil elem. Legerősebb dúsulásai a szaprolitos kőzetekben, főleg a kőolaj hamuból és a patronitból ismeretesek. Az agyagos üledékek közül is a szerves anyagokat tartalmazókban több A' van (pl. 1000 g/t), mint akár a szerves anyagokban szegény agyagokban ( 1 20 g/t), akár az átlagos bauxi- tokban (600 g/t). A szaprolitos felhalmozódása vizsgálataink szerint nem mutatkozott állandónak. A pemvepusztai (Petőíibánya) algapalában például valamivel gyengébben jelentkezik mint a szomszédos petőfibányai pliocén humolitos kőzetekben. A hazai kőszénhamukban a Ti-hoz hasonlóan mindenütt főleg 3 — 4-es vonal- erősséggel jelentkezik, hasonlóan gyenge relieffel, mint a Ti. Átlagos vonalerőssége kb század, néha tized %-nak felel meg. Bár a vizsgált tőzegek nagyobb részében is kimutat- ható az általmik használt kb. ezred %-os érzékenységű vonallal. Szélső vonalerősségi középértékek 2.4 — 4,0. Mennyisége ugyanazon lelőhelyen belül is egyenletesen osz- lik el : Szádeczky - —Földváriné : Geokémiai vizsgálatok 23 Yanádium 0. '1 2 3 4 5 Középérték Komló 10 10 — 3,7 Nagymánvok . — 2 16 51 4 3,8 Ajka — — 3 4 — 3,6 Tatabánva 2 — 5 4 1 1 2,4 Sajókazine, Sajósztpéter, Berente, Alacska . . . . 1 — — 6 2 ‘ — 2,9 A króm a kőszénhamuban Goldschmidt szerint 0, 1 , sőt utolsó adatai szerint 0,5%-ra is feldúsulhat. A nyugatvirginiai kőszénhamu átlagban kb. 0,01 % Cr-ot tartalmaz. A hazai kőszenekben a Ti- és V-hoz hasonlóan mindenütt meglehetősen egyenletes, kb közepes vonalerősséggel jelentkezik és ugyanazon területeken belül is gyakoriságai egyenletesen, egymaxmmmos G a u s s-görbeként oszlanak el: Króm 0 l 2 3 4 • 5 Középérték Komló — — 12 16 i 3,6 Nagymánvok — — 13 58 2 3,8 Tatabánya — — 4 8 3 3,9 Sajókazine, Sajósztpéter, . Berente, Alacska ' 6 3 3,3 A hazai kőszénhamu átlagos Cr-tartalma eme vonalerősségek szerint század, helyenként esetleg tized%-os nagyságrendű. Kiugróan nagy érték jelentkezik kivételesen egy pusztavámi mintában : É-i mező, IV. telep, 5. sikló, alapkőzet, elővágás, amelynek nyomelem-sorozata egyébként nem kiugró. Nincs kizárva, hogy itt valamilyen utó- lagosszennyezés játszott közre. Felismerhető egy E-mecseki és É-bükki króm-maximum; ezek részben a nikkelnél említett. két ultrabázisos lehordási területtel állhatnak kapcso- latban. Króm a hazai pleisztocén tőzegeknek több mint a felében megjelenik, de ezekben és a legfiatalabb (pliocén) barnakőszenekben mennyisége a kifejtett általános kőszén- nyomelemdúsulási törvényszerűségnek megfelelően kevesebb, mint az idősebb barna- és feketekőszenek átlagában. A molibdén a kőszénhamuban a földkéreg átlagához képest nagymértékben, a: különböző szerzők szerint átlagosan 6 — 15-szörösen dúsul. Kőszénliamubeli átlagmeny - nyisége kb. 130 — 200, maximális mennyisége a legújabb adatok szerint 6000 g/t. Főleg a kőszén szerves anyagit sávjaiban, néha egyenesen a vitritben dúsul. A pernyepusztai algapala molibdén-dúsulást egyáltalán nem mutat. • Az előbbi 3 elemtől eltérően hazai kőszénbeli eloszlásában éles területi különb- ségek, határozott relief jelentkezik. Jelentékenyebb felhalmozódása észlelhető a DNy- meeseki, lietvelielyi perm kőszéncsíkban, kisebb maximum az É-mecseki liász, a vár- palotai miocén és a petőfibányai pliocén előfordulásokban. Feltételezhetőnek látszik tehát — a Mo magmás ciklusának megfelelően — a pécs-fazekasboda-mórágyi és a ve- lencei-hegységi gránitos terület erősebb molibdén-szolgáltató hatása. Érdekes a petőfibányai Mo-maximum : itt a Ni- és a Cr-nak, valamint gyengébben a Pb-nak is jelentkezik dúsulása, ugyanakkor a Zn, Ag, Sb és P minimális. Fia ez a N és Cr a pliocénben már a maihoz hasonló domborzatnak megfelelően a Mátra déli pere- mének megkerülésével az eger-szarvaskői ultrabázikumból származna, úgy a gyöngyös- visonta-abasári földesbamakőszén hamujában még nagyobb erősséggel kell jelentkeznie, tehát ezek vizsgálatával e feltevés eldönthető lesz. A petőfibányai molibdén eredete egyelőre problematikus, talán a gyöngyösoroszi ércterület molibdén-nyomaival áll összefüggésben, amire a Pb párhuzamos felhalmozódása is utalhat. (Cinkfelhalmozódást azonban itt már kevésbé kell vámunk, tekintettel a cink említett üledékes szétszóródási hajlamára és a cinknek az ólomnál mélyebb hidrotermális övekbeni maximumára) . 24 Földtani Közlöny LXXXV. kötet /. füzet Molibdén Komló Íí agymán yok T atabánya Dorog — Tokod Petőfibánya Edelény vidéke Sajókazine, Sajósztpéter, Berente, Alacska 0 12 3 18 2 7 1 23 11 16 19 9 2 2 1 7 1 2 3 2 5—31 6 1—2 4 1 4 1 1 5 Középérték 0,8 1,6 0,6 0,5 2,7 1,3 0,8 A molibdén mennyisége a nyert spektrográfiai vonalerősségek szerint az É-mecseki liász és petőfibányai pliocén kőszenek hamujában a század %-os nagyságrendet is elér- heti.* Ez megfelelne a Mo-kinyerésre felhasznált mannsfeldi rézpala és onegai sungit Mo-tartalma nagyságrendjének. Ezek az előfordulások tehát gyakorlati szempontból is figyelemre méltóak. Wolfram a szaprolitos kőzetekben dúsul, a sungitban pl. kb. 100 g/t W03 van, kétszer annyi, mint Mo03. A nyugatvirginiai kőszén hamujában is átlag kb. 100 g/t mennyiségben találták. A hazai kőszenekben eddig spektrográfiai nyomokban sem mutat- kozott, noha a vizsgálatok ez irányban is rendszeresek voltak. Egyetlen kérdéses nyoma a pécsi gránittal szomszédos hetvehelyi permkorú kőszénben jelentkezett. A wolfrám azonban viszonylag nehezen gerjed, spektrográfiai kimutatásához legalább mintegy század %-os mennyiség szükséges. A mangán a kőszénhamuban a földkéregbeli átlaghoz (0,1 — 0,2%) képest Gold- scli m i d t szerint kissé dúsul, H e a d 1 e e és H u n t e r szerint kissé hígul (0,046%). Kétségtelen, hogy a kőszénen belül inkál)l) az anorganikus hamutadó elegyrészekben, mint a szervesanyagú kőszénsávokban szaporodik fel. Eddigi adatamk átlagai szerint a nagyobb földtani korral, az erősebb diagenezis után kezdődő metamorfózissal mennyi- sége csökkenni látszik, vagyis ekkor már viszonylag gyaníthatóan inkább kimosódik, mintsem felhalmozódik. A túlnyomóan 4-értékűen kiválott Mn ui. a kausztobiolitoknak viszonylag csekélyebb és a diagenezissel még inkább csökkenő redoxpoteuciálja követ- keztében redukálódhat, ami azt mindinkább oldhatóvá és a régibb kőszenekből némileg khnoshatóvá teheti, annál is inkább, mert főleg meddőbb sávokban halmozódva, az organikus anyag előző diagenetikus kimosódásakor viszonylag megkhnélődött. A pliocén barnaszenekben és főleg a pleisztocén tőzegekben azonban a mangán átlagos vonalerős- sége is feltűnően kisebb, mint az idősebb kőszenekben, megfelelően a kezdeti diagenetikus viszonylagos nyomelem-dúsulás általános jellegének. • A hazai kőszenekben a mangán is mindenütt nagyon egyenletesen, 3 — 4-es erős- ségi fokozattal jelentkezik. Ez elsősorban a változó vegyértékűségéből következő külön- féle redoxpotenciálokhoz alkalmazkodására vezethető vissza, aminek következtében á különböző primér folyósmagmás kőzetekben éppúgy egyenletesen jelenik meg, műit a liumolitokban és szaprolitokban, ill. túlnyomóan azok meddőjében. Az átlagnál erősebb' Mn-dúsulás főleg csak az oxiditekben jelentkezik. Mangán 0 1 Komló — Nagymányok — Ajka — Berente, Sajósztpéter, Sajókazine, Alacska . . — 2 3 — 27 65 5 — 2 4 5 2 8 2 7 Középérték 3,1 3,1 3,3 3,8 * Amint azt a veszprémi egyetemi analitikai tanszék említett adatai is mutatják. Szádeczky — Földváriné : Geokémiai vizsgálatok 25 A hazai kőszénhamuk közül néhány főleg fiatalabb előfordulásban mutatkozott gyenge maximuma : Hidas, Váqoalota, (Tatabánya), Petőfibánya, Sajókaza-Ormospuszta. A bőr Goldschmidt szerint a kőszénhamuban a földkéreg közepes össze- tételéhez képest legerősebben (200-szor), de az újabb szerzők szerint is legalább 100-szo- rosan dúsuló elem. Kőszénhamubeli átlag mennyisége 600 (H e a d 1 e e nél és H u n t e r- nál 300), maximális mennyisége 3000 g/t. Rendkívül erős dúsulása főleg biofil és egyszer- smind szedimentofil jellegével áll kapcsolatban. A nagybátonyi barnakőszén különböző sávféleségein végzett vizsgálataink szerint a bőr inkább a vitritben, mint a hamugazdag duritban halmozódik fel, tehát anyaga túlnyomóan organikus, nyilván növényi eredetű. Ennek megfelelően Yazumitsu U z u m a s a 1 4] szerint a hamuban gazdag kő- szenekben kevesebb bór van. A hazai kőszénhamubeli elterjedéséből feltételezhetőnek látszik, hogy mennyiségi ingadozását részben a szaprolit-humolit jelleg határozza meg : a szaprolitosabb jellegű pernyepusztai algapalában és a hetvelielyi barnakőszénben a bór mennyisége a közön- séges humolitos kőszenekhez viszonyítva minimálisnak adódott spektrográfiailag. Kacsé nkov adatai szerint is a bór a kőolajhamuban a kőszénhamuhoz képest kisebb mértékben (átlag »csak« 17-szeresen) dúsul. Guljeva szerint a tengeri szapropel több bőrt tartalmaz, mint az édesvízi. A különböző korú, ill. szénülésfokú hazai kőszenek bór- vonalerősségeinek össze- hasonlítása azt mutatja, hogy a bértartalom a tőzegesedés, ill. kezdeti szénülés folyamán a többi nyomelemhez hasonlóan hirtelen növekedik, majd a szénülés folyamán a kemény- barnakőszén állapottól kezdve átlagmennyisége változatlan, sőt esetleg lassanként csökken. Az antracit -stádiumban jelentkező erősebb vonalerősségi csökkenésnek elvi jelentőséget tulajdonítani kvantitatív meghatározás nélkül nem szabad, mert ez a csök- kenés — mint említettük — részben a hamukivonás céljából történt, nagyobb hőfokra hevítés következménye. A pliocén barnakőszenek bértartalmában sajátságos ellentmondás mutatkozik egyrészt a 6 petőfibányai, másrészt a többi lelőhely mintái között, amennyiben a petőfi- bányaiak mind erős bórvonalakat mutattak (középérték 4,5), a többiek viszont legfeljebb kérdéses nyomot (középérték 0,7). A hazai kőszenekben átlag 4-es (közepes) erősséggel, nem nagyon ingadozó meny- nyiségben jelenik meg. Az 1 . ábra alapján az átlagos bórmennyiségek némi csökkenése mutatkozik akarsztkőszenekben, ami kapcsolatban állhat a karbonátos kőzetek csekélyebb bértartalmával. , Vili. sz. » 45. K 6. » » V. » » IX. sz. » 57. K 7. » » V. • » » 268. K 8. » » V. )> » 256. K 9. >> » V. » » 245. K 10. » » V. » » 233. K 11. » » V. » >> 213. K 12. » » V. » » 212. K 13. » » V. » » XIX. (8) telep 164. K 14. » » V. » » 142. K 15. . » >> V » >> XXI. telep 103. K 16. » » V. » » XXI. » 107. K 17. » » V. » » XXI. .) 113. K 18. » » V. » » XXI. .) 118. K 19. » » V. )> » XXI. » 120. K 20. » » V. » » xxi. 122 K 21. » » VI. Déli fővágat i . » 22. » » VI. » » 2. » 23. » » VI. » fökeresztvágat 3. sz. telepcsoportból 24. » » VI. »„ » 6. telepcsoport 25. » » VI. » » 8. sz. telep 26. » » VI. » >> 9. sz. telep 27. » » VI. » » 10. sz. telepcsoport 28. » » VI. » » 11. sz. telep 29. » » VI. » » 12. sz. telep Cr Mo W Ma B 3 10 4 3 4 0 0 3 4 3 0 0 3 3 4 10 2 3 3,5 0,5 0 3 3,3- Szádeczky- Földváriné : Geokémiai vizsgálatok 29 K o m 1 ó Ni Co Ali Zn Cd CjíI TI Gc vSn Pb p* As Sb Be Gá Sr Ba Ti V Cr Mo w Mn B 1. 3 2 3 0 0 3 0 4 — 3 — 3 2 3 — — 0 4 4 4 2 0 3 4 2. 2 2 2 0 0 2 0 4 — 0 — 3 2 3 — — 0 3 3 3 0 0 3 4 3. 3 2 2 0 0 3 0 4 — 2 — 3 4 3 — — 0 3 4 4 0 0 3 4 4. 3 Ö 2 ' 0 0 3 0 3 — 3 — 3 1 0 — — 0 3 4 4 0 0 3 4 5. 3 1 2 0 0 3 0 3 — 2 — 3 3 3 — — 0 4 4 4 2 0 3 4 6. 3 2 2 0 0 3 0 3 — 3 — 3 2 3 — — 0 3 4 4 2 0 3 4 7. 4 3 2 0 0 3 0 4 — 2 — 3 2 4 — — 0 3 4 4 2 0 3 4 8. 3 1 2 0 0 3 0 3 — 2 — 3 2 3 — — 0 3 4 4 0 0 3 4 9. 3 2 2 0 0 3 0 4 — 4 — 3 2 3 — — 0 4 4 4 0 0 3 4 10. 3 2 2 0 0 2 0 3 — 2 — 3 0 3 — — 0 3 3 4 2 0 3 4 11. 4 3 2 0 0 4 0 3 — 4 — 3 2 2 — — 0 4 4 5 2 0 3 4 12. 2 0 2 0 0 2 0 3 — 0 — 3 0 3 — — 0 3 3 4 1 0 3 4 13.. 3 2 0 0 0 2 0 2 — 2 — 3 4 3 — — 0 3 4 3 0 0 3 4 14. 3 2 0 0 0 3 2 4 — 3 — 3 2 4 — — 0 4 4 3 0 0 3 4 15. 2 0 0 0 0 3 2 3 — 2 — : 3 4 3 — — 0 3 4 3 1 0 3 4 16. 3 2 1 0 0 2 0 2 — 2 — 3 3 2 — — 0 3 3 3 0 0 4 4 17. 3 2 2 2 0 4 0 3 — 4 — 2 4 3 — — • 0 4 4 4 4 0 3 4 18. 4 3 2 2 0 4 0 3 — 4 — 3 1 3 — — 0 4 4 4 0 0 3 4 19. 3 2 1 0 0 3 0 3 — 3 — 3 0 3 — — 0 4 4 4 3 0 3 4 20. 3 1 0 0 0 3 0 3 — 3 — 3. 4 3 — — 0 3 3 3 2 0 4 4 21. 2 1 0 0 0 4 1 4 — 0 — 3 3 4 — — 0 2 4 3 0 0 3 4 22. 2 0 0 0 0 0 0 4 — 0 — 2 3 3 — — 0 3 3 3 0 0 3 4 23. 3 2 1 0 0 2 0 3 — 3 — 2 4 2 — — 0 4 4 4 0 0 3 4 24. 3 2 0 0 0 3 0 3 — 2 — 3 2 3 — — 0 3 4 3 0 0 3 4 25. 3 3 0 0 0 2 0 3 — 2 — 3 2 3 — — 0 3 3 3 0 0 3 4 26. 3 2 0 0 0 2 0 3 — 2 — 3 0 4 — — 0 3 4 3 0 0 3 4 27. 2 0 0 0 0 2 0 2 — 0 — 3 0 2 — — 0 3 3 3 0 0 3 4 28. 3 1 0 0 0 3 0 3 — 3 — - 2 0 0 — * — 0 3 3 4 0 0 3 4 29. 3 2 0 0 0 3 0 4 — 2 — 2 2 3 — — 0 3 3 4 0 0 3 4 2.9 1,6 1,1 0,1 0 2,6 0,2 3,2 — 2,2 — *2,8 2,1 2,8 — 0 3,3 3,7 3,6 0,8 0 3,1 4 Szászvár — Máza Szászvár 1. szint 1. mélyszint. Adalbert telep, II. Ny-i vágat 2. I. mélyszint, Franciska telep II. Ny-i vágat 3. I. mélyszint, 9. telep csapásvágat, aknaszén Máza 4. II. szint, IV. telep, 10 haránt, 4. t. vágat, aknaszén 5. II. szint, 3. telep, 5. sz. sikló 3. t. vágat, aknaszén N a g y m á n y o k 1. Antal bányamező, szint V/a 1U telep, vágat, aknászén 2. Rezső IV. szint III. telep, főkeresztvágat 3 telepi csapás vágat, aknaszén 3. Antal szint, V/a 9. telep III. haránt, csapásvágat, aknaszén 4. Rezső t. IV. szint, 7. telep, főkeresztvágat, 7. tele]) csapásvágat, aknaszén 5. V. a. sz. II. har. 41. m. 6. Rezső t. sz. 895. ni. 9. a. t. 7. Rezső t. III. fővg 114. m. 8. Rezső t. VII. sz. É-i fővg. 23 ni. (0,50 — 2). 9. Rezső t. sz. 1007 m. (M. XI.) 10. Rezső t. sz. 9,70 m (M VII) 1 1 Szarvas t. sz. 629 m (M 3) Utólagos átlagolásból 0,4. 30 Földtani Közlöny LXXXV. kötet 7. füzet 12. Antal vg. 19 m. 10 t. (M 1) 13. Szarvas t. V. sz. fővg. 863 m. (M 3) 14. Rezső t. sz. 930 ni (M VI) 15. Rezső t. IV. sz. főkv. 89 m. (M 5) 16. Szarvas t. sz. 700 m (M 8) 17. Rezső t. sz. 9,29 (M V) 18. Szarvas V. sz. fővg. kanyar után 104 ni (M. 6) 19. Rezső VI. sz. légvágat, 592 m 20. Szarvas t. V. sz. fővg. 54 m (M 2) 21. Szarvas t. sz. 728 ni (M 6) 22. Rezső t. VII. sz. Ny-i vágat 111 ni 23. Rezső t. sz. 1009 ni (M 12) 24. Rezső t. sz. 7 t. vg. 64 ni (M IV) 25. Rezső t. szint 10,16 m (M XIII) 26. Antal V. a. sz. II. har. 10 t. 27. Szarvas t. V. sz. fővg. kanyar után 118 ni (M 7) 28. Antal, V. sz. IV. haránt. 25 m IX. t. 29. Rezső VIII. Bukovszky vágat 149 m. (0,50 m) 30. Rezső t. sz. 995 m. (M VIII.) 31. Rezső VIII. sz. irányvágat 716 ni. (L. 60 m) 10 t. 32. Rezső t. VI. sz. légvg. 400 in. 33. Rezső t. IV. sz. fővg. 48 m (Ml) 34. Rezső VI. sz. 383 ni. 35. Rezső t. sz. 989 m. (M IX) 36. Rezső t. 7. telepvg. I. har. É felé 16 in. 37. Rezső I. v. sz. fővg. 67 m. (M 4) 38. Rezső VIII. sz. irányvágat 827 m, (0,90 m ) 10 t. 39. Rezső t. sz. 982 ni. (M IX). 40. Rezső t. sz. 923 m. (M IV). 41. Szarvas t. sz. 582 ni. (M 2) 42. Szarvas t. sz. 655 m. (M 4) 43. Rezső t. sz. 900 m (M II.) 44. Rezső t. sz. 7 t. vágat I. har. D-re 37 ni (M 1) 45. Rezső t. sz. 7 t. vágat II. har. 46. Szarvas t. szint 678 m, (M 3) 47. Rezső t. sz. 908 ni. (M III) 48. Szarvas t. sz. 577 in (M I) 49. Antal VIII. Antalvágat 19 ni. (M II.) 10 t. 50. Antal VIII. sz. irányvágat. 237 m. 9 t. 51. Antal VI. sz. légvágat 26 m. (1 in szén) 52. Rezső IV. fő Ív. 100 ni. (M 6) 7 telep 53. Szarvas t. V. fővg. kanyar után 40 ni. 54. Szarvas t. sz. 723 in. M 7. 55. Rezső t. IV. sz. fő Ív. 131,50 ni; 3 telep 56. Antal t. V. a sz. fő irány vágat légvágattól 20 ni. 10 t. 57. Rezső t. III. sz. fő Ív. 44 ni. 58. Rezső t. IV. sz. fő Ív. 53 m. 59. Rezső t. III. sz. fővg. 66 in. 60. Rezső t. III. sz. fő Ív. 54 ni. 61. Rezső t. irányvágat 679 ni (0,50 — 0,80 m) 62. Rezső t. IV. sz. fő Ív. 101 in. 63. Rezső t. IV. fő Ív. 105 ni. 64. Szarvas t: V. sz. fő vg. 50 m. (0,0—0,50 ni) 65. Rezső t. IV. sz. fő Ív. 64 m. 66. Szarvas t. V. sz. fő Ív. kanyar után 52 ni. 67. Rezső t. III. sz. fővj. 60 in. 68. Antal t. V. a. sz. IX. Ív. 43 m. 9. a. t. 69. Rezső t. III. sz. fővj. 151 ni. 3. telep 70. Rezső t. VI. sz. Ív. 625 m (1,20 sz.) 71. Rezső t. VIII. sz. Bukovszky vj. 149 in. kanyarban 72. V. a. sz. kv. vége 9 b. telep 73. Rezső t. VIII. sz. irány vágat 672. m. (0.60 ni.) Szaaeczky — Földvári né : Geokémiai vizsgálatok 31 Szászvár Ni Co Ag Zn Cd Ga TI Gc Su Pb P As Sb Be Ca Sí Ba Ti V Cr Mo W IXu B 1. 40320303 — 4—430 0445303 4 2 40320313 — 4— 413 244430 3 4 3. 30000200 — 2— 4 3 3 04440034 Máza 4 4 0 320303- — 4—422 04442034 5. 403003 0 3 — 4— 3 I 4 — — 0444303^ 3,8 0 2,4 1,2 0 2,8 0,2 2,4 — 3,6 —3,8 2 2,4 0,4 4 4 4,2 2,2 0 3 4 Nagy m á n y o k 1. 2 0 0 0 0 3 0 3 * 2 — 3 0 4 — — 0 4 4 4 2 0 3 4 2. 2 0 2 0 0 3 0 3 — 2 — 3 0 3 — — 0 4 3 4 1 0 3 4 3. 2 0 0 0 0 3 0 3 — 3 ' 3 0 3 — — 0 3 3 4 2 0 3 4 4. 4 2 2 0 0 2 0 4 — 4 — 3 3 4 — — 0 4 4 4 1 0 3 4 5. 4 6 0 - — 0 3 0 3 — 4} — 4 4 4 — — — 4 4 4 0 0 4 4 6. 0 0 2 — 0 0 0 3 — 0 — 4 0 3 — — — 3 3 3 0 0 3 4 7. 4 0 0 — 0 3 0 3 — 2 — 4 0 4 — — — 4 4 4 0 0 3- 5 8. 3 0 1 — . 0 0 0 3 — 0 — 4 0 4 — — — 4 3 4 0 0 3 5 9: 3 0 2 — 0 0 0 3 — 0 . 4 0 4 — — — 4 4 4 2 0 3 5 10. 3 0 3 — 0 1 0 5 — 1 — 4 0 5 — — — 4 5 5 3 0 4 5 11. 3 0 2 — 0 0 0 3 — 0 — 4 0 5 — — — 4 4 4 2 0 3 4 12. 4 0 3 — 0 3 0 3 — 1 — 4 0 3 — — — 4 4 4 0 0 4 5 13. 3 0 2 — 0 0 0 4 — 0 — 4 0 5 — — — 3 4 4 0 0 3 4 14. 2 0 2 — 0 1 0 3 — 0 — 4 0 4 — — — 3 4 .4 2 0 3 5 15. 2 0 3 — 0 0 0 3 — 0 — 4 0 3 — — — 4 4 4 1 0 3 5 16. Ó 0 4 — 0 0 0 4 — 0 — 4 4 4 — — — 3 4 3 3 0 4 5 17. 4 0 0 0 0 3 0 2 — 3 ' 4 0 4 — -4- — 4 4 4 3 0 3 4 18. 4 0 0 0 0 0 0 0 — 0 — 3 0 4 — — 3 3 3 0 0 3 4 19. 3 0 0 0 0 1 0 3 — 0 — 3 3 4 — — — 3 4 4 1 0 3 4 20. 4 0 Ó 0 0 3 0 4 — 3 — 4 3 4 — — — 4 5 4 3 0 3 5 21. 4 0 0 0 0 1 0 4 — 3 — 4 0 5 — — — 4 4 4 0 0 3 4 22. 4 0 0 0 0 1 0 3 — 2 — 4 0 3 — — — 4 4 4 0 0 3 5 23. 4 0 0 2 0 ' 4 ’ 0 4 — 4 — 4 0 3 — — — 4 4 4 0 0 3 5 24. 1 0 0 0 0 0 0 3 — 0 — 4 4 3 — — — 3 2 3 0 0 3 5 25. 3 0 3 0 0 4 0 4 — 4 — 5 3 1 — — — 3 3 4 0 0 4 5 26. 3 0 0 0 0 3 0 3 — 3 — 4 0 2 — — — 4 3 4 0 0 4 5 27. 4 0 0 0 0 1 0 4 — 0 — 3 0 4 — — — 4 3 4 0 0 3 4 28. 1 0 0 0 0 1 0 4 — 2 — 3 3 0 ’ — — ' 3 2 4 0 0 4 4 29. 3 0 0 0 0 0 0 4 — 3 — 4 4 4 — — 0 3 4 4 3 0 3 4 30. 4 0 2 3 0 3 0 5 — 0 — 4 3 4 . — 0 4 4 4 3 0 3 4 31. 4 0 3 2 1 4 0 5 — 4 — 4 4 4 — — 0 4 4 4 2 0 3 4 32. 4 0 3 0 0 3 0 4 — 4 — 4 4 4 — — 0 4 4 4 3 0 3 4 33. 3 0 0 3 0 0 0 3 — 4 — 4 4 3 — — .3 4 3 4 1 0 4 4 34. 3 0 0 0 0 0 0 4 — 3 — 4 3 4 — 3 3 4 4 3 0 3 4 35. 3 0 0 0 0 1 0 4 — 3 — 4 0 4 — — 3 4 4 4 2 0 3 4 36. 3‘ 0 3 3 0 3 0 4 — 4 — 4 0 4 — 3 3 4 4 2 0 3 4' 37. 3 0 0 0 0 4 0 4 — 4 — 4 2 4 — — 3 4 4 4 2 0 3 4 38. 4 0 0 0 0 4 0 4 — 4 — 4 2 4 — — 3 4 4 4 2 0 3 4 39. 4 0 0 0 0 3 0 4 — 4 — 4 3 4 — — 3 4 4 3 2 0 3 4 40. 4 0 0 — 0 4 0 4 — 4 — 3 3 5 — — 3 4 5 4 4 0 3 4 41. 3 0 1 — 0 3 0 4 — 3 ^ 3 0 4 — — 3 4 4 5 2 0 3 4 42. 2 0 1 — 0 0 0 3 — 3 — 2 4 4 — — 3 4 4 4 1 0 3 4 43. 3 0 0 0 3 0 4 — 3 « 4 3 4 — 3 4 5 4 3 0 3 4 32 Földtani Közlöny LXXXV. kötet I. füzet Ni Co ág Zn Cd Ga Ti Ge Sn Pb P As Sb Be Ca Sr Ba Ti V Cr Aló tv Mn B 44. 3 0 2 — 0 3 0 4 — 3 — 3 4 3 — — 3 4 4 4 0 0 3 4 45. 4 0 1 — 0 3 0 4 — 4 — 3 0 0 — — 3 4 4 4 I 0 3 4 46. 4 0 3 — 0 3 0 4 — 4 — 4 0 4 — ^ 3 4 4 4 2 0 3 4 47. 2 0 0 — 0 2 0 4 — 3 — 3 4 4 — 3 4 4 4 3 0 3 4 48. 0 0 0 — 0 0 0 4 — 0 — 3 4 4 — 3 3 3 3 3 0 3 4 49. 3 0 0 — 0 3 0 3 — 0 — 3 4 3 — — 3 4 4 4 3 0 3 4 50. 3 0 0 — 0 3 0 3 — 3 — 3 4 3 — — 3 4 4 4 o O 0 3 4 51. 3 0 1 — 0 3 0 3 ’ — 3 r 3 4 3 — — 3 3 3 3 3 0 3 4 52. 4 0 0 — 1 4 0 4 — 4 — 4 3 3 — — 3 4 4 4 4 0 3 4 53. 4 0 0 1 0 2 0 3 — 4 — 4 0 3 — — — 4 4 4 2 0 3 4 54. 3 0 0 0 0 2 0 4 — 3 — 4 0 4 — — — 4 4 4 2 0 3 4 55. 4 0 0 0 0 0 0 3 — 3 — 3 0 4 — — — 3 4 4 3 0 3 4 56. 3 0 0 0 0 0 0 3 — 3 — 3 4 1 — — — 4 4 4 4 0 3 4 57. 3 0 2 0 0 0 0 4 — 2 — 3 4 2 — — — 4 4 4 4 0 3 4 58. 4 0 2 0 0 3 0 4 — 3 3 2 0 — — — 4 4 4 0 0 3 4 59. 4 0 0 2 0 3 2 5 — 4 — 4 2 4 — — 4 4 4 1 0 3 4 60. 4 0 2 2 0 3 0 5 4 — 4 2 4 — — — 4 4 4 3 0 3 4 61. 4 0 2 0 0 3 0 4 — 3 — 3 0 4 — — 4 4 4 0 0 3 4 62. 4 0 2 0 0 0 0 4 — 3 — 3 0 4 — — — 4 4 4 1 0 3 4 63. 4 0 0 0 0 0 0 4 — 4 — 3 0 4 — — — 4 4 4 0 0 3 4 64. 3 0 0 0 0 1 0 3 — 2 — 3 0 4 — — — 4 3 3 0 0 3 3 65. 3 0 3 3 0 4 0 4 — 4 — 4 2 3 — — — 4 4 4 3 0 3 4 66. 3 0 0 1 0 2 0 3 — 2 — 3 0 2 — 4 3 3 1 0 3 4 67. 3 0 0 0 0 0 0 3 — 3 — 3 1 " 3 — — — 4 3 3 0 0 3 4 68. 3 0 0 0 0 2 0 3 — 2 — 3 4 2 — — — 4 3 3 0 0 3 4 69. 2 0 0 0 0 0 0 3 — 0 — 2 4 3 — — — 3 3 3 0 0 3 4 70. 4 0 2 0 0 3 0 4 — 3 — 4 2 4 — — — 4 4 4 3 0 3 4 71. 4 0 3 0 0 3 0 4 — 4 — 3 2 0 — — — 4 4 4 2 0 3 4 72. 4 0 2 0 0 3 0 4 — 4 — 3 0 3 — — — 4 4 4 1 0 3 4 73. 4 0 0 0 0 1 0 3 — 3 — 3 0 4 — — — 4 4 3 3 0 3 4 3,2 0,03 0,9 0,5 0,03 1,9 0,03 3,5 * 2,4 —3,5 1.7 3,4 2,1 3,83,83,8 16 0 3,1 4,1 Felsökréta Ajka 1 . Felső Csinger, légközletelep, Gizella táró ÉK-i lejtőmező, 3-as keresztvágat kezdése Barnakőszén 2. Felső Csinger, Gizella táró, ÉK-i lejtőmező, 3-as keresztvágat 3. V. Ármin akna 4. V. Jolán akna 5. Jolán akna II. sz. telep 6. Jolán akna II. sz. telep 7 III. szint P a d r a g 8. Táncsics akna, l)-i bányamező K i s g y ó n 1. 19. sz. fúrás Eredetileg nem volt meghatározva, utólag 10 minta vizsgálata 0,6 átlagot adott. Szádeczky — Földvariné : Geokémiai vizsgálatok 33 Ajka és Padrag Ni Co Ag Zn Cd Ga TI Ge Sn Pb P As Sb Be Ca Sr Ba Ti V Cr Mo W Mn B 1. 3 0 0 0 0 0 2 — 1 — 2 0 0 — — 2 3 3 3 3 — 4 4 2. 4 0 3 0 0 1 — 0 — 1 — 2 0 0 - — — 0 3 4 4 2 — 4 4 3. 3 0 2 0 0 0 0 0 — 1 — 1 0 0 — — 0 4 4 4 0 — 3 3 4. 3 0 2 0 0 2 0 0 — 2 — 0 0 0 — — 0 4 4 4 0 — 3 3 5. 2 0 2 0 0 0 0 0 — 0 — 0 0 0 — — 0 4 3 3 0 — 3 4 6. 2 0 0 0 0 0 0 0 — 0 — 1 0 0 — — 0 3 4 3 0 — 3 4 7. 2 0 0 0 0 0 0 0 — 0 — 1 0 0 — — 0 3 3 3 0 — 3 4 8. 4 0 0 0 0 3 — 0 — 2 — 2 2 3 — — 0 3 5 4 2 — 4 4 .2,9 0 1,1 0 0 0,75 0 0,25 — 0,9 — 1,1 0,250,4 — — 0,253,43,83,50,9 -3,43,8 K i s g y ó n 1. 3 0 0 0 0 3 0 0 2 — 1 0 0 — — 0 3 3 4 0 — 3 4 Eocén Dudar és Balinka 1. Dudar É-i mező, I. telep, I. szint, irányvágat siklóhajtásból. Barnakőszén 2. Dudar. Alsó széntelep, VI. szint, 6-os haránt 3. Dudar. Felső széntelep, IV. szint 4. Dudar. É-i szint 1. telep, I. irányvágat, siklóhajtás. Barnakőszén 5. Balinka. Szárított Kisgyón 1. András lejtakna DNy-i mezejében kihajtott végnélküli kötélpálya stb. 2. András lejtakna, II. sz. alsó telep 3. Űjtáró szint 228 m telep I. Újtáró alapvágat, barnakőszén Dudar és Balinka Ni Co Ag Zn Cd Ga TI Ge Sn Pb P As Sb Be Ca Sr Ba Ti V Cr Mo W Ma B 1. 4 2 3 0 0 3 2. 3 0 0 0 0 0 3. 0 0 0 0 0 0 4. 0 0 0 — 0 0 5. 3—0 0 03—3—342 — 00—0—200 — 00—0—1 00 — 0 1 — 0 — 0 — 1 — 0 — 2 4 0 0 — 2 0,5 0,6 0 0 0,75 0 0,8 —0,6 — 1,8 1,6 0,5 0 444302 4 0 223 0 — 3 3 0 3330—3 3 — 0 2000—4 — 4— 400 3 3 0 2,6 2,8 2,8 0,5 0 2,8 3,4 Kisgyón 1. 4 1 3 1 0 3 1 — 2 — 2 0 3 _ 1 3 4 4 0 — 4 4 2. 4 3 0 0 0 3 0 — 3 — 3 0 3 — — 0 4 5 4 3 — 4 4 3' 3 1 3 0 0 0 0 1 — 2 — 3 0 0 0 4 4 4 0 — 3 4 3,7 1,7 2 0,33 0 2 0 0,7 -2,3 — 2,7 0 2 — 0,33 3,7 4,3 4 1 — 3,7 4 Puszta vám — Oroszlány Pusztavám 1 . Dara 2. É-i mező, IV. telep. 5-ös sikló, alapközle elővágásból 3. Déli bányamező szint -j- 1 1 1 — 1 17 m, I. telep, 4-es sikló, jobboldali betöréstől véve. Barnakőszén. 4. É-i bányamező, szint + 130 m. II. telep, 5-ös sikló alapközle, elővágatból. Barna- kőszén 3 Földtani Közlöny 34 Földtani Közlöny LXXXV. kötet I. f tizet Oroszlány 5. XVIII. akna, Ny-i (V. osztó) bányamező, szint + 137, főtelep felsőpad V. osztó, I. alapközle, 52. sz. csapat munkahelye, jó minőségű barnaszén 6. XVI. akna, déli bányamező, szint + ’llO, főtelep, alsópad 23. front ballégvágat. 6-os sz. csapat munkahelye, palás szén. 7. XVI. akna, D-i bányamező, szint + 112, főtelep, felsőpad, 23. front jobbszárny, 13-as sz. csapat munkahelye. Jó minőségű barnaszén. 8. XVII. akna, centrális bányamező, szint + 132, főtelep alsó pad, alapközle, front- fejtés, jobboldali légvágat, palás szén. 9. XVIII. akna, Ny-i (V. osztó) + 135 főtelep, alsó pad I. alapközle 52. sz. csapat, palás szén. 10. Bányamező szült + 135, főtelep, felső pad, alapközlei 114-es sz. frontfejtés, jó minőségű barnaszén. 11. XIX. akna, légakna, főtelepes felsőpad, légakna oldala. Barnakőszén. 12. Dara P u s z t a v á m Ni Co Ag Zii Cd Ga TI Ge Sn Pb P As Sb Be Ca Sr Ba Ti V Cr Mo w Mn Ji L 2 1 1 — — — — 2 — 0 — 3 4 — 0 2 3 0 2 3 2. 4 1 3 0 0 3 0 3 — 3 — 3 2 0 0 4 4 5 2 0 3 4 3. 2 0 3 0 0 1 0 2 — 1 — 3 3 *0 2 4 3 4 0 0 3 4 4. 4 2 3 0 0 3 0 2 — 3 3 2 0 - 0 4 4 4 2 0 3 4 ) r o : 5. s z 1 2 á n 0 y 2 0 0 0 0 1 2 - 3 0 0 — — 23 3 3 0 0 4 4 6. 4 2 2 0 0 3 0 2 2 3 — 3 2 0 — — 04 4 4 0 0 3 4 7. 2 0 3 0 0 0 0 3 1 0 — 3 4 0 — — 22 3 3 0 0 4 4 8. 4 3 2 0 0 3 0 3 — 3 — 4 2 3 — - - 4 4 4 1 0 3 4 9. 3 0 ö — 0 0 0 0 1 0 — 3 0 0 — 4 3 4 0 0 — 4 10. 1 0 2 — 0 0 0 1 — 0 — 3 3 0 — 3 0 3 0 0 — 4 11. 2 0 2 — 0 0 0 2 — 2 — 3 0 0 — 3 3 4 0 0 — 4 12. 2 — 0 — — — — 1 — 3 — 3 3 — — 33 — 4 2 — 4 4 2,7 0,8 1,9 0 0 1,3 0 1,8 0,5 1,7 — 3,1 2,1 0,3 — — 1 3,3 3,1 3,8 0,6 0 3,2 3,< Tatabánya 1. XII. akna, É-i bányamező +38 szint, fedőtelep, alsópad (kéktelep) beágyazásom telep II. É-i szállító ereszke légvágata. Jó minőségű szén beágyazásokkal. 2. XII. akna (129) É-i bányamező, + 33 szint, felsőpad (piros telep) É-i alapközle. Jó minőségű szén. 3. Síkvölgyi akna D-i bányamező XII. sikló, II. szint, felsőpad, jó minőségű szén. 4. VIII. akna, É-i II- sikló pillér, I. szint telep alsópad 529-es munkahely, poriás. 5. Síkvölgyi akna, D-i bányamező, szint XII. sikló, II. főtelep, alsópad. 6. XII. akna, É-i bányamező, + 30 szint, főtelep, alsópad, barna telep. 7. Dara. 8. XIV. akna, É-i határsikló, alapközle 9. VIII. akna, főtelep, felsőpad, 501. sz. munkahely. 10. XIV. aknav VI. aknahatár mellett, kistelep. 11. XV. akna, É-i bányamező. Főtelep, felsőpad. 12. XIV. akna, I-DNy-i sikló pillér, + 58 szint, alsópad. I. szrnt. 13. XII. akna, D-i bányamező, közép telep 14. XV. akna, D-i bányamező, alapközle, — 110 m szint, alsópad 15. Pelsőgallai dara Szádeczky Földváriné : Geokémiai vizsgálatok 35 T atabánya Ni Co Ag Zu Cd c»a TI Ge Sn Pb P As Sb Be Ca Sr Ba Ti V Cr Mo W Alii B 1. 0 0 0 0 0 0 0 — 0 — 2 0 0 — — — 4 2 4 0 0 — 4 2. 0 0 0 — 0 0 0 0 — 0 — 3 0 2 — — 4 2 4 0 0 — 4 3. 3 0 0 — ._ 0 2 0 2 — 2 — 3 0 0 — — — 4 3 5 0 0 . — . 5 4. 3 0 0 — . 0 0 0 0 — 0 — 3 3 0 — — — 4 4 4 2 0 — 4 5. 1 0 0 — 0 0 0 1 — 0 — 3 0 0 — ' — — 2 2 3 0 0 — 4 6. 0 0 4 — 0 0 0 2 — 0 — 3 0 0 — — — 3 2 4 1 0 — 4 7. 1 — 0 0 — — 0 — 0 — 2 0 — — — — 2 3 — — — 4 8. 3 0 3 0 0 0 0 0 — 4 — 3 0 0 — — 0 — 0 4 0 0 4 5 9. 3 0 0 0 0 0 0 0 — 6 — 0 4 0 — — 0 — 3 4 1 0 4 5 10. 4 0 0 0 0 0 0 0 — 2 — 3 3 3 — — 0 — 3 4 3 0 4 5 11. 0 0 0 0 0 0 0 0 — 2 — 3 0 0 — — 4 — 0 3 0 0 4 5 12. 4 0 3 0 0 0 0 2 — 0 — 3 3 0 — — 0 — 5 5 2 0 4 5 13. 4 0 0 0 0 0 0 2 — 3 — 4 0 2 — — 0 — 3 5 0 0 4 5 14 3 0 0 0 0 0 0 2 — 0 — 3 0 2 — — 1 — 2 4 0 0 4 5 15. 2 — 2 0 — — — 2 — 1 — 2 4 — — 0 2 — 3 0 — 2 3 2,1 0 0,8 0 0 0, 1 5 0 0.9 — 1,3 — 2,7 1,1 0,7 — — 0,6 3.1 2,4 3,9 0,6 0 3,8 4,5 I) o r o g, Toko d 1 . Dorog XIV. fomai telep 2. Tokod, fomai telepből, 634. csapatról. 3. Annavölgy, X. akna. Paula mező felső részéből 4. Ebszőnybánya, VIII. sikló, + 127 szint, A telep alja 5. Tokodi dara 6. Tokod, altáró, IV/C ereszke 7. Erzsébet akna. Tokod 8. VIII. akna, 7. haránt, fekiitelep — 220 szint, Dorog 9. II. akna 9. haránt, 10. ereszke, + 65 szint 10. I. akna, Auguszta mező, + 6-os szint Dorog, Tokod Ni Co Ag Zu Cd Ga Ti Ge Sn Pb P As Sb Be Ca Sr Ba Ti V Cr Mo w Mn B 1. 3 2 3 o. 0 0 — 3 0 2 — 3 3 2 2 3 3 4 2 0 3 4 2. 3 0 1 0 0 0 — 1 0 2 — 3 4 4 — — 3 3 3 3 1 0 3 4 3. 2 0 0 0 0 0 0 0 — 0 — 3 3 2 — — 2 3 3 2 0 0 3 4 4. 2 0 0 0 0 0 0 0 — 0 — 3 4 2 - — — 2 3 3 2 0 0 2 4 5. 2' 0 0 — — 0 — 0 2 0 — — . — 2 3 — 3 0 4 3 6. 3 1 0 0 0 0 0 2 0 0 — 3 3 3 — — 3 4 3 3 0 0 3 5 7. 3 2 0 0 0 0 0 0 0 0 — 3 2 3 — — 3 4 4 3 0 0 •3 4 8. 1 0 0 0 0 0 0 0 0 0 — 3 3 2 — — 2 4 3 3 0 0 3 4 9. 2 0 0 0 0 0 0 0 0 1 2 4 3 — — 2 4 3 2 2 0 2 4 10 3 0 0 0 0 0 0 1 0 1 2 4 4 — — 1 4 2 2 0 0 2 4 2,4 0,5 0,4 0 0 0 0 0,7 0 0,6 - 2,7 3,0 2,5 — — 2,23,43,02,70,5 0 2,7 4,0 Pilisszentiván 1 . 1 . telep fedő 2. 1 . telep fekütől 3 m-re 3. 1 . telep fekütől 5 m-re 4. 1. telep fekü 5. 1. telep fekütől 80 cm-re felfelé (»Blausteim>) 6. 2. telep fedő 7. 2. telep közepe 8. »Blaustein« feküje 9. 0 telep teteje 10. 1. telep közepe 3* 36 Földtani Közlöny LXXXV. kötet 7, füzet Pilisszenti ván Ni Co Ag Za Cd Ga Ti Ge Sa Pb P As Sb Be Ca Sr Ba Ti V Cr Mo \v Ma B 1. 2 0 0 0 0 1 0 0 0 0 1 2 0 0 6 4 1 3 2 3 0 0 3 2 2. 2 0 0 0 0 0 0 0 0 1 0 0 0 0 0 2 0 0 3 2 3 0 0 2 3 3. 3 1 0 0 0 1 0 0 0 0 1 1 0 0 3 0 0 3 3 3 0 0 2 3 4. 1 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 1 0 0 2 0 0 3 2 2 0 0 2 3 5. 2 0 0 0 0 0 0 0 0 1 2 2 2 0 2 0 0 3 1 2 1 0 2 3 6. 1 0 1 0 0 0 0 0 0 0 0 0 3 2 4 2 0 2 2 2 1 0 2 3 7. 2 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 1 2 0 3 0 0 3 2 2 0 0 2 3 8. 2 1 0 0 0 1 0 0 0 0 0 1 0 0 2 0 0 3 3 3 0 0 2 3 9. 2 1 0 0 0 1 0 0 0 0 0 1 0 1 2 0 0 3 3 3 0 0 2 2 10. 2 1 0 0 0 0 0 0' 0 1 1 2 1 0 2 0 0 3 3 3 0 0 3 3 1,9 0,40,1 0 0 0,4 0 0 0 0,20,5 1,1 0,80,3 2,80,60,1 2,92,3 2,60,2 0 2,2 2,8 Oligocén Dorog 1 . XIV. oligocén telep Dorog Ni Co Ag Za Cd Ga TI Ge Sa Pb P As Sb Be Ca Sr Ba Ti V Cr Mo W Ma B 1. 203002—302—302 233420 3 4 Miocén 1. Brennberg Ni Co Ag Za Cd Ga TI Ge Sa Pb r As Sb Be Ca Sr Ba Ti V Cr Mo W Ma B 1. 223 — — 2—2—332 23332—35 Hidas 1. (106. sz.) szint : táró, 5-ös telep, tárószint I. sz. ereszke, aknaszén 2. Tárószint, 3. telep, 5-ös csapásvágat, aknaszén 3. Tárószint, 4. telep, I. sz. ereszke, aknaszén 4. Mélyszint fő kv. VI. t./IV. t. vájattól 40 m. 5. Mélyszint fő kv. VII. t./IV. t. vájattól 58,5 m. 6. Mélyszint fő kv. V. t. 7 ni IV. t. vájattól 7. Tárószint IV. t. 8. Nyers lignit Hidas t Ni Co A g Zn Cd Cxíl TI Ge Sa Pb P As SÍ. Be Ca Sr Ba Ti V Cr Mo w Ma B 1. 2 0 3 0 0 2 0 0 1 3 — 4 4 0 — — 3 2 4 4 0 0 4 4 2. 2 0 3 0 0 2 0 2 2 2 — 4 3 0 — — 3 3 3 3 0 0 4 4 3. 3 0 3 0 0 2 0 2 2 3 — 4 3 0 — — 4 2 3 3 0 0 4 4 4. 2 1 4 1 3 4 ' — 5. 2 1 — 3 — 3 3 4 — 6. 2 1 3 1 3 4 — 7. 2 1 — 3 — 1 3 - 4 — 8. 2 — 1 2 — — — 2 — 1 — 3 4 — — 3 2 — 2 1 - 4 4 2,1 0 2, 5 0,5 0 2 0 1,25 1,7 2,3 — 3,53,5 0 — — 2,42,33,1 3 0,25 0 4 4 Szádeczky — Földváriné : Geokémiai vizsgálatok 37 Várpalota 1. Alsópad telep, »hajdú« sikló párhuzamosának alsópadi csapás vágatából. 2. Ernő mező, 35-ös szint, É-i fejtés, frontkezdet. Petőfibánya 1. Algapala 2. Szénpala finoman réteges része 3. Sí énpala szemcsés része Várpalota Ni Co Ag Zn Cd Ga TI Ge Sn Pb P As Sb Be Ca Sr Ba Ti V Cr Mo W Mn B 3 12 0 0 2 1. 2. — 2 202002—2 2,5 0,5 2 0 0 2 — 2 2—3 2—3 2—3 2 03342—44 2 34332—45 2 1,53,5 3 3,5 2 — 4 4,5 Petőfibánya 1. 3 2. 2 3. 4 0-000000 0-000000 0—002000 0 — 0 0 0,7 0 0 0 — 22 — 2 2 — 43 — 2,7 2,3 — 2 2 — 2 2 — 3 2 — 2,3 2 Délnógrád .1. Nagybátony, Tiribes akna, 11. sikló, I. főereszke 2. Nagybátony, Tiribes akna, II. sikló mezeje, Ny-i frontfejtés 3. Nagybátony, Tiribes akna, I. főereszke, VII. jobb osztó, II. sikló 4. Délnógrádi akna D é 1 n óg Ni rád Co Ag Zn Cd Ga TI Ge Sn Pb / 2 — 1 P As Sb Be Ca Sr Ba Ti V Cr Mo W Mn B 1. 2 0 0 — 0 2 0 — 4 2 2 0 3 3 3 0 0 3 4 2. 2 0 0 — 0 1 0 2 — 0 — 4 4 1 0 3 2 2 0 0 3 4 3. 2 0 0 — 0 2 0 2 — 0 — 4 4 0 0 3 3 3 0 0 3 4 4. 0 — 0 0 — — 0 — 0 — 1 0 — 0 2 — 0 0 — 0 2 1,5 0 0 0 0 1,7 0 1,5 — 0,25 — 3,22,5 1 0 2,8 2,7 2 0 0 2,2 3,5 Középnógrád 1. Szurdoki lejtősakna (Mátraszele) I. telep '2. Mátranovák Dél II. lejtős akna 3. Mátranovák Déli II. bánya, II. telep 4. Mizserfai dara 5. Mizserfa, III. telepi bánya (Homokterenye) III. telep 6. Mizserfai dara 7. Pálhegyi bánya (Homokterenye) II. telep 8. Csigakúti lejtősakna (Kisterenye) III. telep (Fővölgyi terület) 9. Kisterenyei akna 10. Kazár II. sz. lejtős akna, II. alapközlei ereszke 1 1 . Vizslás, üjlaki bánya 38 Földtani Közlöny LXXXV. kötet /. füzet Középnógr á cl Ni Co Ag Zn Cd Ga 1 . 10 2 0 0 0 2. 2 0 0 — 0 0 3. 2 0 3 0 0 3 4. I — 0 0 5. 0 0 2 0 0 2 6. 0 — 0 0 0 — 7. 0 0 2 0 0 0 8. 10 2 0 0 1 9. 10 0 0 10 3 2 2 — 0 3 11 2 0 0 — 0 0 1,20,21,2 0 0 1,1 XI Ge Su Pb P As Sb Ke Ca Sr Ba Ti- V Cr Mo W Mn B 0 0 0 2 0 2 — 0 0 1 — 0 0 0 0 1 - 0 0 2 0 2 0 0,9 — 2 — 0 — 3 — 0 — 2 — 0 — 2 - 2 — 3 — 0 — 0 - 3 0 2 — 2 0 0 — 2 0 2 -20 — — 2 2 2 2 2 3 2 2 2 0 — 1 3 3 2 0 0 3 — 0323004 — 0333003 4 — 2 0 — 2 — 033300 3 0 — 4 2 0 2 3 — 0 0 0 3 — 2 0 — 1 3 3 2 0 0 2 3 3300 2 — 0 4 — 0 3 — 2 3 4 0—2 0 0 3 2 3 0 0 4 1,3 —2,20,81,25 0,53,1 2,82,6 0 0 2,83,8 Észak n ógrád 1. Salgó-rónabánya, Salgótarján — Somoskőújfalu, salgó-rónai szénmező, III. telep átlagminta csilléből. 2. Margit III. lejtősakna (Zagyvaróna) Inászó bányamező 3. Salgótarján, Uj József lejtős akna III. telepi szén, felső pad 4. Salgótarján, Porgácli lejtős akna, »A« ereszke 5. Polyostáró, I. bal osztó 6. Salgó-rónai szén III. telep / Északnógrá cl Ni Co Ag 'Zu Cd Cxcl . TI Ge Su Pb P As Sb Be Ca Sr Ba Ti v Cr Mo w Mn B 1. 2 2 2 0 0 1 D 0 — 3 — 3 0 1 2 3 3 3 0 0 3 4 2. 3 2 2 0 0 0 0 0 - 2 — 3 2 2 0 3 3 3 0 0 3 4 3. 4 2 2 — 0 2 0 2 — 1 — 4 2 0 -2 3 3 4 1 0 4 4 4. 3 0 0 — 0 0 0 2 2 — 3 2 1 — 3 3 4 3 3 0 3 4 5. 2 3 0 — 0 0 0 2 — 5 — 2 2 0 1 3 2 3 0 0 4 4 6. 3 1 0 — 0 2 0 2 — 0 — 4 4 0 0 4 2 3 0 0 4 4 2,8 1,7 1 0 0 0.8 0 1,3 — 1,3 -3,2 2 0,7 1,3 3,22,83,20,7 0 3,5 4 K i r á 1 cl — Ózd — Egerese lii 1. Égercsehi szb. Beniczky akna II. telep, légközle, barnakőszén 2. Égercsehi szb. Beniczky akna, szint I. fősikló, 3 szint jobbra, I. (kistelep) fősikló, gumiszalagvágat előkészítése, barnakőszén, erősen pirites 3. Ózdi szb. Királdi bányaüzem, Zsigmoncl lejtős akna, I. szint, I. telep 16 sikló fővonal légvágata, barnakőszén 4. Ózdi szb. Zsigmondi lejtős akna, szint I. II. telep, frontelőkészítő vágat, barnakőszén 5. Ózdi szb. Putnoki bányaüzem, telep I.. . . szint I. (100-as) II. bal 6. Királdi Ózdi szb. b. ii. Géza lejtős akna, I. szint, 1. telep, I. balereszke, barnakőszén 7. Ózdi szb. Pécs Antal bányaü. II. ereszke, I. telep, 14-es balnyílású barnakőszén 8. Ózdi szb. Nyeste völgyi táró, I. telep, ereszke tető, barnakőszén 9. Ózdi szb. Somsályi b. ü. É-i oldal II. sz. segédereszke, 2. nyílású jobbra irányvágat, barnakőszén 10. Somsályi dara Szádeczky — Földvárine : Geokémiai vizsgálatok 39 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. Ni Co Ag Zn Cd Ga TI 3 0 2 0 0 2 0 3 0 3 0 0 3 0 2 0 2 0 0 3 0 4 2 2 0 0 3 0 2 0 2 0 0 10 3 0 10 0 2 0 2 0 10 0 2 0 3 X) 3 0 0 I 0 2 0 0 — 0 0 0 3—00 2,7 0,2 1,6 0 0 1,9 0 Ge Sn Pb 1’ As Sb He Ca 3 — 3 — 3 4 0 — 1 3 4 — 3 2 0 2— 0—422 — 3 —4—4 20 — 3 — 0 — 3 1 0 — 3— 4—420 1— 2 — 3 2 0 — 1 3 4 — 3 3 0 — 0— 0—340 1— 2—32 1,8 3 2,3 —3,32,40,2 Sr Ba Ti — 33 — 43 — 04 — 04 — 03 - 3 3 — 03 — 22 — 33 - l',7 3 \' Cr Mo W Mn B 4 4 10 4 4 3 4 0 0 4 4 1 3 0 0 3 4 3 5 0 0 3 4 2 4 0 0 3 4 3 3 0 0 3 4 3 3 0 0 3 4 3 3 0 0 4 4 3 3 0 0 —4 — 4 0 — 4 4 2,83,60,1 0 3,4 4 Sajóvölgy 1. Bánfalva, jobboldali déli Y. telep lY.-es ereszke, 10-es elővágás, barnaszén. 2. Sajókazinci bányaüzem, Kakucsai táró II. telep 3. Sajókazinci 124-es bánvaüz. Terv táró, IV. telep, D-i ereszke, I. sz. osztó, vájvég, barnakőszén. 4. Sajókazinci 124-es bánvaüz. Kakucsai táró, III. telep, ereszke, vájvég, barnakőszén. 5. Alacskai bányaüz. IV-es akna, I. telep IV. ereszke 6. Alacskai bányaüz. IV-es akna, III. telep ereszke 7. Sajószentpéteri bányaüz. X-es ereszke mező, III. telep jobboldali 2. osztó. 8. Sajószentpéteri 121-es bányaüz. XXIV. sikk). 9. Berentei bányaüz. III. telep, 28-as munkahely. 10. Berentei bányaüz. II. telep, 26. munkahely. 1 1 . Baros akna II. szint, D-i fővonal, Adriányi telep II. sz. II. nyilású osztóvágat, barna- kőszén. 12. Lyukói aknák. Weisner szint II. W. középtelep, légakna mellett kutatóvágat, barna- kőszén, gipszkristályos 13. Lyukói akna. Mátyás telep I. szint, 1-es sikló, I. szült barnakőszén. 14. Lyukói akna, Adriányi telep (alsó) III. telep, III. szült, első szinti csapásvágat, barnakőszén 15. Diósgyőr szb. Anna bánya D-i fővonal, szint II. vastag telep, Il-es siklóból kiágazó elővágás. 16. Diósgyőr Anna bánya, D-i fővonal, szint I. vékonytelep, sikló felső végén, elővágás. 17. Pálinkás táró 18. Ormospusztai dara 19. Omiospusztai 131-es bányaii. (19. sz.) I. sz. lejtősakna, IV. telep, Makalia féle gurító IV. telepi elővájás, barnakőszén. 20. Ormospusztai 131-es bányaii. II. akna, felsőpad, V. telep. Új frontelőkészítés az akna baloldali mezejében. Fazekas-féle munkahelyen, barnakőszén 21. Ormospusztai 131-es bányaii. (24.) II. akna, alsópad, V. telep, az új robbanószerrak- tárnál, . barnakőszén. 22. Sajókazai 135-ös bányaii. lejtős akna, V. telep, baloldali feltáróvágat, barnakőszén. 23. Sajókazai 135-ös bányaii. (20.) Szeles lejtakna, IV. telep, aknavédpillér, barnakőszén 24. Felsőnyárádi dara Ni Co Ag Zn Cd Ga TI Gc vSu Pl) P As ,SI) Be Ca Sr Ba Ti V Cr Mo w Mn B 1. 4 2 2 1 0 3 0 3 — 3 — 3 2 0 — — 0 4 3 4 0 - 3 4 2. 0 0 0 0 0 0 0 0 — 0 — 3 1 0 — — 0 — 3 3 0 0 4 4 3. 0 0 0 — 0 0 0 0 — 0 - 5 0 0 — - — _ 2 3 4 3 0 3 4 4. 0 0 0 — 0 0 0 0 — 0 — 5 0 0 — — — 2 3 3 3 0 3 4 5. 0 0 0 0 0 0 0 0 — 0 — 3 0 0 — — 0 — 3 3 0 0- 4 4 6. 0 0 0 0 0 0 0 0 — 0 — 5 0 0 — — 0 — 4 4 0 0 4 • 4 7. 3 0 0 0 0 0 0 0 — 0 — 4 0 0 — — 0 — 4 4 1 0 4 5 8. 3 0 2 0 0 0 . — 2 — 3 — 2 0 3 — — 0 3 3 3 0 - 4 4 9. 0 0 Q 0 0 0 0 0 — 0 — 4 0 0 — — 0 — 3 3 0 0 4 5 10. 3 0 2 0 0 0 0 ő - 0 - 3 3 0 — — 0 — 0 3 0 0 4 5 40 Földtani Közlöny LXXXV. kötet 1. tüzet Ni Co Ag Zn Cd Ga Ti Ge Sn Pb P As Sb Be Ca Sr Ba Ti V Cr Mo W Ma B 11. 4 2 3 0 0 3 0 2 — - 3 — 3 4 0 — — 1 3 4 4 2 0 4 4 12. 4 1 3 2 0 3 0 3 — 4 — 4 1 0 — — 1 4 4 4 0 0 3 4 13. 2 0 3 0 0 2 0 3 — 2 — 4 4 0 — — 0 2 3 3 1 0 4 4 14. 4 1 3 0 0 3 0 3 — 3 — 4 2 0 — — 2 3 4 4 0 0 4 4 15. 3 0 3 — 0 0 0 3 — 1 — 4 0 0 — — — 3 3 4 0 0 4 16. 1 0 0 — 0 0 0 3 — 4 — 3 3 0 — — — 3 1 3 0 0 4 17. 1 0 2 0 0 0 0 2 — 2 — 3 4 0 — — 0 3 3 3 3 0 3 4 18. 2 2 0 — —J 0 — 4 — 3 4 — — — 0 2 — 3 2 3 4 19. 3 0 3 0 0 o' 0 0 — 0 — 3 0 0 — — 0 3 3 4 0 0 4 4 20. 3 0 3 0 0 0 0 3 — 0 — 3 0 0 — — : 0 3 4 5 0 0 4 5 21. 3 0 0 0 0 0 0 0 — 0 — 4 3 0 — — 0 2 3 4 0 0 4 5 22. 5 0 0 0 0 1 0 0 — 0 — 4 0 2 — — 0 3 3 5 0 0 4 5 23. 5 0 0 0 0 1 0 4 — 0 — 4 0 1 — — 0 2 4 5 0 0 4 5 24. 2 0 0 — 0 — 0 — 3 0 — — — 2 3 — 4 0 — 4 4 2,30,3 1,30,150 u,7 0 1,3 — 1,2 — 3,6 1,3 0,3 — — 0,32,83,1 3,7 0,6 0 3,7 4,: Edéién y vidéke 1. Kurittyán, csereterületi bányamező, 1. munkahely. 2. Rudolftelepi száraz pala 3. Rudolftelep 16. ereszkei IV. telep 4. Szuhakálló I. mélyszint V. telep, frontfejtés 5. Szuhakálló II. mélyszint YI-os ereszke IV. telep 6. Szuhakállói bányaüzem IV. telep É-i ereszke pillére 7. Szuhakállói bányaüzem, végállomás V. telep, frontelőkészítő vágat 8. Edelényi bányaüzem (95. sz.) II. akna D-i fővonal 9. Edelényi bányaüzem I. akna X. ereszke, É-i fővonal, I. telep pillérfejtés, barnakőszéi 10. Alberttelep, Ni Co Ag 5-ös munkahely, Zn Cd Ga Ti Ge IV. telep Sn Pb P As Sb Be Ca Sr Ba Ti V Cr Mo W Mn B 1. 4 0 0 0 0 2 — 0 — 3 — 3 2 2 — — 0 3 4 4 4 — 4 4 2. 2 — 0 0 — — — 0 — 2 — 4 0 0 — — — 4 3 0 — 4 4 3. 2 0 0 0 0 0 0 0 — 0 — 2 0 0 — — 0 3 2 3 0 — 3 4 4. 0 0 2 0 0 0 0 0 — 0 — 3 0 0 — — 0 2 2 1 0 — 3 4 5. 2 0 0 0 0 0 0 0 — 0 — 4 3 0 — — 3 2 2 2 0 — 3 4 6. 3 0 2 0 0 3 — 2 — 3 — 4 0 3 — — 0 3 3 3 3 — 4 4 7. 4 2 2 0 0 3 — 2 — 3 — 2 0 2 — — 0 3 4 4 2 — 4 4 8. 3 0 2 0 0 3 — 2 — 3 — 3 0 3 — — 0 4 3 4 2 — 4 5 9. 4 2 2 0 0 3 — 2 — 2 — 3 1 3 — — 0 4 4 4 2 — 4 4 10. 3 0 1 0 0 3 0 2 — 2 — 3 2 0 — — 0 3 2 4 0 — 3 4 2,7 0,4 1,1 0 0 1,9 0 1 — 1,8 — 3,1 0,8 1,4 — — 0,33,1 2,9 3,2 1,3 — 3,6 4, Pliocén Petőfi bánya 1. Petőfibánya D/2 mező déli gyűjtővágat, 2-es front. 2. Petőfibánya D/l mező 2. sz. É-i frontelőkészítő vágat 3. Petőfibánya D/2 mező 2. sz. frontelőkészítő K-i légvágat 4. Petőfibánya É/'2 mező 1. sz. frontelőkészítő vágat 5. Rózsaszentmárton IX. aknamező fővonal vége 6. Rózsaszentmárton IX. aknamező, robbanóanyagraktár 2. sz. fülke 4 m-ből Dunántúl 1. Torony, pontusi szén III. minta 2. Torony, pontusi lignit, felső telep felső fele 3. Lovászi, Maort 51/b fúrás 409 — 410, pontusi szén 4. Ditró, Orotva dacien főtelep közepe 5. Budafapusztai völgy felszíni felső pannon barna szén Szádeczky — Földváriné : Geokémiai vizsgálatok 41 Petőfibánya Ni Co Ag Zn Cd Ga TI Ge Sn Pb P As Sb Be Ca Sr Ba Ti V Cr Mo w Mn B 1. 0 0 0 0 0 0 0 0 — 2 — 0 0 0 0 — 3 4 2 0 4 4 2. 4 0 0 0 0 1 0 0 — 2 — 3 0 0 0 — 3 4 3 0 4 4 3. 4 0 0 0 0 1 0 0 — 0 — 3 0 0 0 — 3 4 3 0 4 4 4. 4 0 0 0 0 0 0 0 — 3 — 3 0 0 0 — 3 4 4 0 4 5 5. 3 0 0 0 0 1 0 0 — 3 — 3 3 0 1 — 2 4 2 0 4 5 6. 3 0 0 0 0 0 1 0 — 3 — 3 0 0 2 — 3 4 2 0 4 5 3 0 0 0 0 0,5 0,2 0 — 2,2 — 2,50,5 0 0,5 — 2,8 4 2,7 0 4 4,5 Dunántúl 1. 000000000000004000110010 2. 000000000000004001010031 3. 000000002000202003110011 4. 000200000000002000000000 5. 100000000000004001010031 0,2 0 0 0,4 0 0 0 0 0,4 0 0 0 0,4 0 3,2 0 0 1 0,4 0,8 0 0 1,6 0,& Pleisztocén — Holocén 1 . Hansági tőzegterület vegyes tőzege 2. Sopron megyei Hanság Kapuvár határa (1905) 3. Marcalvölgy, Szélmezőpuszta 68/a fúrólyuk 30 — 130 cm 4. Marcalvölgy, Szélmezőpuszta 68/b fúrólyuk 130 — 230 cm 5. Nádasladányi (Sárrét) tőzegterüíet vegyes tőzege 6. Zalaszántói T. K. É. 1011. sz. fúrás, 1906. 7. Fonyódi tőzegterület vegyes tőzege 8. Kéthelv, Somogy m. tőzegtalaj 9. Keceli (Kalocsa mellett) tőzegterület vegyes tőzege 10. Nagyecsed, 57/4-a fiirólyuk 45 — 95 cm, mélységből Ni Co Ag Zn :cd Ga TI Ge Sn ' Pb IP As Sb Be Ca Sr Ba Ti V Cr Mo w Mn B 1. 0 0 0 3 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 3 0 0 0 0 1 0 0 0 0 2. 0 0 0 1 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 4 0 1 0 2 0 0 0 2 0 3. 1 0 0 2 0 0 0 0 1 0 0 0 0 0 4 0 2 0 2 1 0 0 3 1 4. 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 2 0 1 0 0 0 0 0 2 0 5. 0 0 0 0 0 0 0 0 1 0 0 0 0 0 5 2 3 1 1 1 0 0 3 1 6. 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 4 0 3 2 1 2 0 0 3 1 7. 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 2 0 0 0 0 1 0 0 0 0 8. 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 2 0 0 0 1 0 0 0 1 0 9. 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 4 0 2 2 0 2 0 0 3 0 10. 0 0 0 3 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 3 0 0 0 1 1 0 0 1 0 0,1 0 0 0,9 0 0 0 0 0,2 0 0 0 0 0 3,3 0,2 1,2 0,5 1 0,8 0,9 0 0 1,8 i 0,3 IRODALOM - - IATERATUR 1. S z á d e c z k y - K Í írd [ o s s E. Geokémiai : irányelvek a nyersanyagkuta- tásban (elnöki megnyitó). P'öldt. Közi. IX — XII. 1951. — 2. Vadász F. : Magyar- ország földtana, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1 953. — 3. Szádeczky-Kardoss E. : Szénkőzettan, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1952. — 4. Goldschmidt, V. M. mid P e t e r s, C. : Über die Anreicherung seltener Elemente in Steinkohlen. Nachr. Ges. Wiss. Göttingen 371. 1933. — 5. Goldschmidt, V. M. : Oecurence of rare elements in coal ashes, Leeture 1943, reprinted in Bangham : Coal Sciences, 238 — 247. I/ondon, 1950. — 6. Otte, M. U. : Spurenelemente in einigen deutschen Steinkohlen, Chemie d. Erde, 16. 239 — -294. 1952. — 7. A h r e n s : Spectroehemieal analvsis, Camb- 42 Földtani Közlöny LXXXV. kötet t. füzet ridge, 1950. — 8. K a c s e n k o v, S. M. : A kémiai elemek kőolaj- és kőszénbeli dúsulá- sának néhány törvényszerűségéről (oroszul). Doki. Akad. Nauk. (2). 86. 805 — 808. 1952 — 9. H e a d 1 e e, A. J. W. and Hunter, R. G. : Elements in coal askes. Ind. and Eng. Chem. 45. 548. 1953. — 10. SchefferY. és KántásK. :A Dunántúl regionális geolizikája. Földt. Közi. LXXIX. 1 949. — 11. Szádeczky-Kardoss E. : Geologie dér Kleinen Tiefebene, Sopron, 1938. — 12. Kiss J. : Éa constitution miné- ralogique de la bauxite de Nézsa. Acta Geol. Acad. Sci. Hung. I. 113 — 122. 1952. 13. Szalay S. : Hazai kőszenek radiológiai vizsgálata. M. T. A. Műsz. Oszt. Közi V — 3. 167 — 180. 1952. — 14. Yazumitsu Uzumasa: Minor organic consti- tuents of coals. Chem. Researches (Japan). S. Inorg. and Arial. Chem. 1 — 17. 1949. ■ — 15. Mukherjee, B. : Deteetion of rare earths in the ashes of Indián coals, Fuel 29 264 — 266. 1949. — 16. Mukherjee, B. and D u t t e, R. : Note on the consti- tuents of the ashes of Indián coals. Fuel, 39. 190 — 192. 1950. ' — 17. Zilbermints, Y. A. és Ruszanov, A.K. : A berilliuin előfordulása fosszilis kőszenekben (oroszul). Ref. Chem. Abs. Yol. 30. col. 7072. 1936. — 18. Winogradov, A. P. : Geochemie seltener und nur in Spuren vorhandener chemischer Elemente in Bódén, Akad Yerlag, Berlin, 1954 reoxwviMMecKne MCCJieflOBaHHH Ha nenaax BeHrepCKHX yraea 3. C a a c u k h — M. O é ji b a b a p h - o r ji ABTopbi onpeflejimiH npn6Jni3HTejibHoe coaepwaHiie cjienyromrix anejvieHTOB : Ni Co, Ag, Zn, Cd, Ga, TI, Ge, Sn, Pb, As, Sb, Be, (Ca, Sr), Ba, Ti, V, Cr, Mo, W, Mn, B h P b pa3JiimHbix oöpa3nax OTenecTBeHHbix öypbix yrjieű, t. e. TopijjoB, TaroKe Kan h b hckoto- pbix oöpa3nax HHOCTpaHHbix Ka.weHHbix yrjreií, t. e. aHTpannTOB, nyTe.\r KBapneBO-cneKTpajih- Horo aHajiH3a, c pa3JumeHne.w 5 cieneHefi nHTeHcriBHOCTii jihhhh. B conocTaB.ieHim coaep>KaHiiH npnAiecHbix ajieivieHTOB np:i yr.iax pa3Horo B03pacra BbiHCHHJiocb, 4to oöorameHire b ripriMecHbix aneivieHTax npoHexoaHT cvmecTBeHHO b cbh3h c oőpa30BaHiie.M Topsjia ii nananoM yrjieo6pa30BannH. ripii BbicuiHX (jia3dx yrjieo6pa30BaHHH aajibHeMiiiee cymecTBeHHoe o6orameHne óojibiue He npoHBJiHeTCH, HaoőopoT, b npaijecce 0őpa30BaHnn aHTpannTa cogepHOHHe npnnecHbix BJieivieHTOB ne.MHoro y.vieHbiuaeTCH. Tarom o6pa30M, 3Ha4nTe.ibHoe coaepiKaHire npriMecHbix aneMeriTOB b ymax hb.thctch pe3yj|bTaT0.M OTHOciiTenbHoro, /mareHeTHBecKoro oSoramemiH h tcm caMbiM caeflCTBiie.vi Top;j>oo6pa30BaHHH, 3HamiTejibHOH noTeprr MaTepnana, cbh33hhoh c HanajroM yrneo6pa30BaHiiH, TaioKe Karc ii yxoaa Boabi n 3HanHTejibH0ií nacm ane.weHTOB C, H, O. B pacnpeaejreHiiH ajieivieHTOB oxpa>KaeTCH iipermymecxBeHHO pacnpe/AejieHiie ajieiweHTOB ŐJ1H3K onewauuix, cxapumx, öojibinen nacxbio MarMaximecKrix ropHbix iiopoa, npn coaeii- ctbhh HeKOTopbix, eme Heri3BecTHbix, ho noKajm3iipyeMbix 6jih3ko k gaHHOir ymeHOCHOil oŐJiac™, nacxbro noKpbiTbix Macc ropHbix nopoa. Tatamii sjreMeHxaMH hbjihioxch Ni, Co, Sn, Pb, Be, Sr h Mo. üpyrue, Kan, HanpiiMep,. Ag, Zn, Cd?, TI ?, Sb, As, P h ocoóchho Ge h Ga hbjihiotch öojiee noaBHWHbiMii, paenpicTpaHHiomH.MHCH na öojiee flaneiaie xeppnxopHH ajieMeHTaMn , KOTopbie Briüjme paccbinaroxcH. CoaepiKaHiie npnMecHbix a.xe.weHxoB, ocoőeHHO P, As ii Ge npn KapcTOBbix ynmx .vieHbiue, ne.M npn oőbniHbix CHJTHKaxHbix. Geochemische Untersuchungen auf Aschen ungarischer Kohlén E. SZÁDECZKY — M. FÖLÜVÁRI-VOGL 265 Ascliemnuster ungarischer Braunkohlen und weitere Muster auslándischer Steinkolilen und Antlirazite wurden auf quarzspektrographiscliem Wege untersucht, und ihr Gehalt an den Elementen Ni, Co, Ag, Zn, Cd, Ga, TI, Ge, Sn, Pb, As, Sb, Be, (Ca, Sr) Ba, Ti, V, Cr, Mo, W, Mn, B und P durch Unterscheidung von fünf Einien- intensitátsgruppen annáhemd festgestellt. Es hat sich mittels Vergleicli dér Ergebnisse für die Kohlén von versehiedenem Altér herausgestellt, dass die Háufung von Spurenelementen im wesentlichen wáhrend Szddeczky — Földváriné : Geokémiai vizsgálatok 43 dér Yertoríuug und dér initialen Inkohlung vor síeli geht. Auf den höheren Stufen dér Inkohlung gibt es schon keine wesentliehe Anliáufung mehr ; dér Gehalt an Spuren- elenienten nimmt sogar bei deni Entstehen des Anthrazits etwas ab. Die aussergewöhn liche Menge von Spurenelementen in dér Kohlé ist alsó ein Ergebnis relativer, diagene- tischer Akkumulation ; es ist die Folge des überaus grossen Verlustes an Wasser und am Grossteil dér Elemente C, H, und O. In dér Yerteilung dér Spurenelemente wird grösstenteils die Elementenverteilung dér naheliegenden álteren, meistens niagmatisehen Gesteine gespiegelt ; mit dér Mit wirkung gewisser unbekannter, aber in dér Xáhe dér fraglichen Kohlengebiete feststell- baren, verdeckten Gesteinsmassen. Das stelit besonders für die Elemente Ni, Co, Sn, Pb, Be, Sr und Mo fest. Andere Elemente jedoeh, wie Ag, Zn, Cd?, TI?, Sb, As, P und hauptsáehlicli Ge und Ga sind aber bewegliclier : sie verbreiten sieh iiber grössere Gebiete und werden zmn Teil vollkonnnen zerstreut. Die Karstkohlen entlialten weniger Spurenelemente, und besonders P, As und Ge, wie die gewöhnliehen silikatischen Kohlén. A FÖLDKÉREG EGYENSÚLYA EGYED EÁSZEÓ A Föld alakjának kérdése szükségessé tette annak tisztázását, hogy milyen erők hatása alatt alakult ki a Föld anyagi elrendezése és a külső felszínének formái. A Föld alakját meghatározó erők között a leglényegesebb a nehézségi erő. A Föld alakja és a nehézségi erő közötti kapcsolat felderítéséhez az első közelítés annak feltételezése, hogy a Föld folyadékszerűen viselkedik. A folyadékszerű viselkedés azt jelenti, hogy a tömeg részei az erők hatására maradandóan és lényegesen elmozdul- hatnak egymáshoz képest, de össztérfogatuk nem változik. Az elméleti vizsgálatok tehát először azt igyekeztek tisztázni, hogy milyen egy forgó folyadékszerű alakzat felszíne és anyagi eloszlása a saját nehézségi erőterének hatása alatt. Az elméleti vizsgálatok eredményeképpen az adódott, hogy az ilyen alakzat minden nívófelülete azonos sűrűségű és azonos nyomású felület és a felszíne maga is nivófelület. Ez az elméleti tény adja meg az elvi alapját annak, hogy a Föld alakját a nívó- felülettel határozzák meg. A valóságos Föld természetesen nem tekinthető folyadékszerűnek, amint erről a közvetlen megfigyelés is meggyőz, azonban nem kerülünk messze a valóságtól, ha a Föld belső felépítéséről azt tesszük fel, hogy az közel áll a teljesen folyadékszerű Földhöz. A geofizikai és földtani kutatások alapján ugyanis valószínű, hogy volt a Földnek egy folyadékszerű állapota, amikor a fenti elméleti anyageloszlás kialakulhatott. Ezt a fel- színen észlelhető megszilárdulás nem változtatta meg lényegesen. De ettől eltekintve, a Földet alkotó tömegek csak addig tekinthetők szilárdnak az állandó erőhatások szem- pontjából, amíg a nagyobbmérvű alakváltozásnak ellenállni tudnak, amíg a külső hatás- ból származó nyíróerők nem lépik túl a nyírási szilárdságot. Mivel pedig a Föld belsejében a nyomásértékek ezt az értéket az összes ismert kőzetre vonatkozólag meghaladják, az elmozdulásnak a nyírófeszültségek nem állnak ellen, akárcsak a folyadékok belsejében. így a Föld belseje mechanikai egyensúly szem- pontjából teljesen folyadékszerűnek tekinthető. Tehát a valóságos Földre is jó közelítéssel fennállnak a következő megállapítások : A Föld belsejében a nívófelületeken a nyomás és a sűrűségértékek állandóak, a Föld öves felépítésű. Bizonyos határon innen azonban a szilárd anyag még a deformáló erők nyíró- hatásának is ellenáll, tehát szilárdként viselkedik. A szilárdszerű részeknek a mélyebben fekvő folyadékszerű tömegekhez való viszonyát nyilván azok a törvényszerűségek hatá- rozzák meg, amelyek a íolvadékszerű tömegekbe belemélyedő szilárd testek helyzetét is meghatározzák : a hidrosztatikus egyensúly törvényei. Egyed : A földkéreg egyensúlya 45 Természetes feltevés tehát az, hogy a I'öld legfelsőbb, szilárd részeinek a mélyebben lévő folyadékszerűnek tekinthető tömegekhez való helyzetét az úszás törvényei adják meg. A Föld felszínén lévő tömegek eloszlásának azt a közelítését, hogy a felszíni magas- ságok s a kéreg helyzete az úszás törvényei szerint történik, izosztatikus felépítésnek nevezzük. Az úszási egyensúlynak a kéreg és a mélyebb részek közötti helyzet kialaku- lására való alkalmazása az izosztázia elvének elfogadását jelenti. Az izosztatikus egyensúly feltételezése azonban csak durva közelítés, mert nem veszi figyelembe, hiszen legfeljebb közelítéssel veheti csak figyelembe, a szilárd kéregnek rugalmas viselkedését. Hasonlóképpen a tektonikai erők hatását sem veszi számításba, pedig a földkéreg esetében ezek a tényezők ugyanolyan szerepet játszhatnak, mint maga az izosztatikus egyensúly. A valóságban a kéreg helyzetét, egyensúlyát és mozgását három tényező határozza meg : 1. a magma felhajtó ereje ; 2. a kéregre ható belső erők ; 3. a kéregben fellépő rugalmas feszültségek. Az első csoporthoz az izosztatikus egyensúlyt létrehozó erők, a másik csoporthoz a tektonikai erők tartoznak, a harmadik erőcsoport a kéreg szilárdságát jellemzi. Álta- lában mindhárom erő együttesen hat, de a terület jellegét az határozza meg, hogy melyik van túlsúlyban. Ha a magma felhajtó ereje mellett a másik két erő elhanyagolható, akkor a terü- letet izosztatikus egyensúly jellemzi. Itt nemigen észlelhetők lényeges mozgások, leg- feljebb azok, amelyek a terület tömegeinek áthelyeződése folytán fellépő terhelésválto- zásból adódnak. Posztorogén területeken a felhajtó erő igen nagy lehet — s a kéreg rugalmas visel- kedése is előtérbe kerül. Ennek következménye azután az, hogy a hegységek tömegét nem csupán a hegység gyökere, de egyúttal az egész terület közösen viseli. Ilyenkor részleteiben a hegység egyes területei elég nagy anomáliákat mutathatnak, míg az egész tömeg átlagosan közel egyensúlyban van, mert a kéreg, mint rugalmas lemez viselkedik, s a rugalmas lemezen lévő terhelést részben a felhajtóerő, részben pedig a lemezben lévő feszültségek viselik. Hogy a feszültségeknek lényeges szerepük van, s hogy lényeges feszültség alatt áll ilyen területen a kéreg, mutatja az a tény is, hogy általában a fiatalabb lánchegységek szeizmicitása viszonylag nagy a környező területekhez képest, de ez a földrengéstevékenység elsősorban a sekély rengésekre korlátozódik. Azokon a területeken, amelyeken a tektonikai erők működésben vannak, a kéreg egyensúlyát elsősorban ezek az erők befolyásolják. Ilyen helyen nem lehet izosztatikus jellegű egyensúlyról beszélni. A tektonikailag aktiv területeket nagy izosztatikus ano- máliák jellemzik. Az alábbiakban azokat a területeket vizsgáljuk meg, amelyeket izo- sztatikus anomáliák jellemeznek. Látni fogjuk, hogy egy-egy ilyen területen a többi fizikai és földtani jelenségek milyen szoros összefüggésben vaunak egymással A következő területeket vizsgáljuk meg : 1. a mélytengeri árkokkal jellemzett területek, 2. az alpi orogén izosztatikus anomáliákkal jellemzett területei, 3. az afrikai árkok területe, 4. India területén lévő »Hidden Range« kérdése, 5. az eljegesedési területek. A mélytengeri árkok legnagyobb része a Csendes-óceán szegélyén helyezkedik el. Az Aleuti-szigetek, Kamcsatka, Kurilli-szigetek, Japán, Riu-Kiu szigetek, Fülöp-szigetek, a Keletindiai szigetvilág területén, a Tonga és Kennadek szigetek terü- letén, valamint Dél-Amerika nyugati partjain s a nyugatindiai szigetvilág területén találjuk a mélytengeri árkok több mint 90%-át. 46 Földtani Közlöny LXXXV. kötet 1. füzet A mélytengeri árok az átlagos tengermélységnél nagyobb mélységű hosszú és keskeny tengerfenékrész, s a környezetét általában a következő geofizikai jelenségek kísérik ; I. A mélytengeri árok kontinentális oldalán vagy még inkább a kontinens felé eltolódva nagy negatív izosztatikus anomáliasáv van, amelyet két oldalról ugyancsak elnyúlt két pozitív anomáliasáv kisér. II. A mélytengeri árok szárazulat felőli oldalától a kontinens felé eső terület erős szeizmieitást mutat s a rengések mélysége a kontinensek irányába egyenletesen növek- szik s elérheti a 700 kni-t. /. ábra. A Vening Meines z-féle kéregbetüremlési elv Pnc. 1 flpHHunn H3ra6a nopbi no B e h n h r - M e h h e c Fig. / . The obuekling hvpothesis« öf Vening Meinesz 111. Általában a mélytengeri árkot párhuzamos szigetsor övezi, amelynek tengely- vonalában tűzhányóvonulat van. A szigetsorra az íves elhelyezkedés jellemző. A tűz- hányóvonulat a gravitációs maximumvonulat tengelyébe esik. Milyen módon függenek össze ezek a jelenségek? Ahhoz, hogy erre feleletet adhas- sunk, felelnünk kell először arra, hogy milyen módon jöhet létre az ilyen mélytengeri árok és környéke. Krre vonatkozólag több elképzelés van. A legtöbbnél azonban a fentemlített jelenségek igen laza kapcsolatban állanak egymással, másik részük rendkívül összetett s gyakran ellentmondásokkal terhelt. Az elméletek közül egyik leglényegesebb, amelynek a többi elképzelés tulajdonképpen csak bizonyos változatát jelenti, Vening Mei- nesztől származik. Ez a híres Vening Meines z-féle betüremlési elmélet (buckling hypothesis) . Szerinte a mélytengeri árkok környékén a földkéreg vízszintes irányú erők követ- keztében benyomódott a nagyobb sűrűségű magmába s a benyomódás következtében »kéreggyökér« jött létre. A benyomódott kéreggyökér kisebb sűrűségű tömegének követ- kezményeképpen lép fel a nagy negatív anomália s kétoldalt való felboltozódásban lehet a pozitív anomáliákat észlelni. A benyomódás helyét jelöli ki a mélytengeri árok. Azt a tényt, hogy a negatív izosztatikus anomália tengelye nem esik egybe a mélytengeri Egyed : A földkéreg egyensúlya 47 árok tengelyével, Vening M e i n e s z ún. aszimmetrikus gyökérrel magyarázza, a benyomódásnál a benyomott rész aszimetrikusan helyezkedik el. Ennél az elképzelésnél először felmerülő kérdés, hogy miért hajlik a földkéreg befelé és miért nem kifelé. Vening Meinesz erre a következő magyarázatot adja Az adott tömegnek h magasságával való felemeléséhez szükséges energia értéke a tömeg súlyának és a h magasságának a szorzatával lesz arányos. Ahhoz, hogy a tömeget h mélységre benyomjuk, miután itt csak a felhajtóerővel szemben kell munkát végeznünk, a kiszorított tömeg és a kiszorító tömeg közötti súlykülönbséggel és a magasságnak a szorzatával arányos energiamennyiség szükséges [13], Ez pedig kisebb az előző ér- téknél. 2. ábra. Energiaviszonyok befelé és kifelé türenilő kéreg esetén Phc 2. OTHomeHHH SHepniü b npogecce BbiTecHemiH miyrpn h napywy 3eMH0ü KOpbi Eig. 2. Energy relations in the mutual cases of inward and outward buekling Vening Mei nesznek azonban ez az elgondolása hibás, amit a következő elemi meggondolás igazol : Eegyen F a kéregnek az a területe, amely ilyen behajlításban résztvesz. Jelöljük El -gyei azt a területrészt, amely benyomódik, míg az a terület, amely — éppen a magma kiszorítása miatt — felemelkedik. Számítsuk ki F — F1 -f F2 területű kéreg- rész helyzeti energiáját H mélységű szintre behajlítás előtt és behajlítás után. A kérdést egyszerűsítsük le úgy, hogy a benyomódó rész mindenütt ugyanannyit nyomódik be míg a felemelkedő rész is mindenütt ugyanannyit emelkedik fel. (Ez a megszorítás tulajdonképpen nem jelent elvileg megszorítást, mert az egész behajlás ilyen jellegű részek összegeként fogható fel.) Végül számítsuk ki az energiaváltozást ugyanilyen leegy- szerűsített feltételek mellett, ha az EJ területű kéregrész benyomódás helyett felemel - kedik, míg az EJ terület mélyebbre kerül. A helyzeti energia az I. helyzetben a O szintre vonatkoztatva : U'< A2 , r- , £• x , H2 — A2 Eh + + ?a>' — 2 — (fl + 48 Földtani Közlöny LXXXV. kötet 1. füzet A helyzeti energia a II. helyzetben a O szintre vonatkoztatva : A helyzeti energia a III. helyzetben a O szintre vonatkoztatva: *í"l t *. F, + * * ig=gl!=t».-W F, + + S °2 (h + C) - Fi + gai (H + C)2—(h+C)2 F x Ha most megnézzük az energiaváltozást, akkor azt kapjuk, hogy -h = e!,ij — e! = a2 F2 -*2 +aiFl' Tehát a kéreg befelé liajlását energiakülönbséggel nem lehet magyarázni, mivel mindkét esetben ugyanakkora energiára van szükség. A másik tényező, amit aVening Meines z-féle elmélet nem magyaráz meg az, hogy miért tolódik el a negatív anomália tengelye mindig a szárazulat felé. Az aszimmetrikus gyökér elgondolás szerint az eltolódás éppenúgy lehetséges az óceáni te- rület felé, mint a szárazulat felé. A kérdésnek a befelé hajlásra vonatkozó részét magmaáramokkal lehetne magya- rázni, bár V e n i n g M e i n e s z ezt a magyarázatot elutasítja [13]. De nem lel magya- rázatot semmi esetre ebből a probléma másik része. A felemlített kérdéskomplexum egyik legérdekesebb magyarázatát Gunn R. adja [5], akinek elmélete, néhány geológiai és geofizikai ellentmondás és önkényes feltevés ellenére nagyon sok helyes gondolatot tartalmaz. Feltevése szerint a rugalmas kéregben a horizontális erők következtében mély törés állott elő, amelynek mentén a kéreg egymásra tolódott és részben hajlítást, részben pedig meggy űrődést szenvedett. A rátolódott rész a gyors erózió következtében lepusztult, s a hatalmas üledéktömeg a törés mentén rakódott le. A szerző önkényes feltevése szerint a törésvonal helye a hegységvonulat és a mélytengeri árok helyének felező vonalába esik. A tűzhányóvonulat a kéreg legnagyobb feszültség alá került részén helyezkedik el a szárazulat meghajlított részén. Ennek az elképzelésnek is nagy hibája, hogy a mélytengeri árkoktól kontinentális irányba eső területeknek nincs kitüntetett szerepük, holott a megfigyelések ezt bizo- nyítják. Másrészt a mélytengeri árok területéről azt tételezi fel, hogy az is kontinentális jellegű, holott ez sem érvényes. Az alábbiakban rendkívül egyszerű és egységes magyarázatát adjuk a mélytengeri árkok keletkezésének s az azokat kísérő jelenségek összességének, s adatokkal bizonyítjuk, hogy a magyarázat kiindulási alapja, valamint az abból adódó következmények a meg- figyelésekkel igen jól egyeznek. Egyed : A földkéreg egyensúlya ' ■ / • 3. ábra. Ross G u n n-féle elgondolás elve Pnc. 3. npHHLUin rnnoTe3bi P o c T o h a Fig. 3. The principle of the Ross Gunn hypothesis 4. ábra. A mélytengeri árkok keletkezésének mechanizmusa Pnc. 4. MexaHH3M B03HUKH0Bemm rayÖOKOBO/mbix rpaéeHOB Fig. 4. The meehanics of the evolution of Deep Sea Troughs / '• 4 Földtani Közlöny 50 Földtani Közlöny LXXXV. kötet 7. füzet Az első állításunk az, hogy a mélytengeri árkok a földkéregben fellépő horizon- tális erőbehatások folytán jöttek létre és minden, a bevezetésben említett kísérő jelenség ennek a folyománya. Az árok keletkezésének a mechanizmusa a következő : A kontinentális tömegek az izosztázia elve szerint az úszás törvényeinek meg- felelően merülnek bele a nagyobb sűrűségű szimába. Ennek következménye az, hogy az óceáni területek legnagyobb gyakoriságú mélységi szintje kereken 4.800 m-rel van a legnagyobb gyakoriságú kontinentális szint alatt. A szialikus kontinentális tömegek -4000 -5000 -6000 -7000 -8000 -9000 -10000 5. ábra. Negatív anomália-maximum és árokmélység közötti összefüggés Phc. 5. B3anMH00TH(imeHim Mewfly MaKCHMyMOM oípmjaTejibHOH aHOMajum h rnyűHHoií rpaöeHOB Fig. 5. Relation between maximum of negative anomaly and depth of trougli átlagvastagsága 30 km. A partszegélyek területén a földkéreg elméletileg a mellékelt ábra szerinti keresztmetszetei mutatja. Világos, hogy minden, a szial és színia között fel- lépő horizontális erő liajlítást hoz létre, mivel az akció- és reakcióerők együttesen erőpárt adnak. Minden ilyen erőhatás a kéreg behajlását eredményezi, s kvalitative a mellékelt 4/a. ábra szerinti szelvényt kapjuk. A kép világosan mutatja, hogy a mélytengeri árok az egykori kontinentális szegély és mélvtenger határán jött létre. Magának az ároknak a területe már óceáni jellegű terület volt. A kéreg behajlásának a mértékét az árok mélységének a leggyakoribb óceáni mélységtől való eltérése adja. Az izosztatikus egyensúly fennállására vonatkozó elvek azt kívánják, hogy a mélyebben fekvő kontinentális részek vékonyabbak, s a magasabban fekvők vastagabbak legyenek. Ott azonban, ahol a kéreg felszínének az alakulását nemcsak az izosztázia, hanem elsősorban a fellépő feszültségek deformációja szabja meg, az előző feltételezésből származó eredményektől eltérések kell mutatkozzanak. Ebben keresendő ezen a terii- Egyed : A földkéreg egyensúlya 51 létén a gravitációs anomáliák oka. Elvileg a mellékelt 4/c. ábra mutatja az izosztatikus feltevésből származó tömegeloszlás közötti eltérést. Az eltérésnek az izosztázia szem- pontjából mutatkozó hatását előjellel láttuk el Látható, hogy ennek a mechanizmusnak az alapján a negatív izosztatikus anomáliát az árok, kontinens felé eső oldalán kell kap- nunk s azt kétoldalt pozitív anomália kell kísérje. Plz teljesen megfelel a megfigyeléseknek. A most elmondott mechanizmusból az is következik, hogy a mélytengeri árok mélységével az izosztatikus anomália, mégpedig elsősorban a negatív anomália maximu- mának növekednie kell. Miután pedig azt állítottuk, hogy a mélytengeri árok már óceáni jellegű, az anomália maximuma és a mélytengeri árok mélysége közötti összefüggésnek ott kell zérusnak lennie, ahol az árokmélység a leggyakoribb tengermélység, tehát 4.700 m A mellékelt 5. ábra a negatív anomáliák minimumait ábrázolja, az árkok mély- ségének a függvényében V e n i n g Meinesz mérési adatai alapján A görbe világosan mutatja , hogy az anomália-maximum az árokmélységnek mono- ton függvénye és a 4.700 m-es árokmélység körül az értéke zérus, ami fenti állításainkat és feltevéseinket nagyon szépen igazolja és egyúttal alátámasztja az árok keletkezésének fenti elméletét. A behajlított kéreg egyes részeit húzóigénybevétel érte. Miután a kőzetek húzás esetén sokkal kisebb erőhatásra is tönkremennek, mint nyomás esetén, másrészt, mint a konkrét vizsgálatokból kiderült, a kéregnél nagyobb vastagságú rész veszi fel mecha- nikailag a nyomóerők hatását, igen mély törésrendszer jön létre a legnagyobb nyomatékok helyén és ezen keresztül kialakul az aktív vulkáni zóna. A vulkáni öv mögötti sekélyebb medence közepe táján mechanikailag ismét igénybe van véve. Azonban itt a kéreg felső része nyomásra van igénybevéve, és az alsóbb* részek húzásra. Itt tehát legfeljebb csak a plutónizmus jelenségei észlelhetők. Az utób- biak realitására utal valamennyire pl. a Jáva-környéki mágneses anomáliák eloszlása [12]. A deformációt létrehozó nyomás a kéregben és az alatta lévő magmában nyíró- feszültségeket hoz létre. Egy feszültségtrajektoria-rendszer alakul ki a kéregben és a magmában. A nagy nyomás miatt a kéreg alatti magmatömeg szilárd test tulajdonságát mutatja. A szilárdsági adatok a mélységben teljesen a nívófelületek Szerint kell alakul- janak, hiszen azokat nagyobb mélységben a nyomás határozza meg. Bizonyos mélység alatt az anyagi összetételt azonosnak vehetjük. Az azonos nyomású felületek pedig a nívófelületekkel esnek össze. Rúdban fellépő nyírófeszültség a P erő iránvával a szöget bezáró felületben P ■ 0 r = — p sin 2 a 2 li lesz, ahol li a rúd (vagy lemez) vastagsága. Ez a legnagyobb értéket ott veszi fel, ahol a = ± 45 és h minimum. Világos, hogy h a mélytengeri ároknál minimum. Az a értékének két lehetőségét figyelmebevéve is az adódik, hogy r értéke annál az a-nál lesz nagyobb, amely a kontinens alá futó síkot jelöli ki. A fellépő feszültségek kioldódása ott fog megtörténni, ahol a nyírófeszültségek annyira növekszenek, hogy a felületelemek egymáshoz képest elmozdulhatnak. Ez pedig elsősorban a rmax síkjában várható. Valóban a rmax síkja mentén helyezkednek el a terület földrengési epicentrumai. Állításunk alátámasztására bemutatjuk a Japán -környéki rengések síkjának a felszínnel alkotott metszésvonalát. Ez csaknem pontosan összeesik a mélytengeri árok kontinensfelőli szegélyével. Hogy ilyen törési felület létrejön a szimában, rámutatnak B e n i o f f vizsgá- latai is [2], 4* 52 Földtani Közlöny LXXXV. kötet 7.- füzet Az elméletnek a megfigyelésekkel való alátámasztása céljából lássuk, elméletileg kvantitative mi várható. Az óceáni területtel határolt kontinentális tömeg lényegileg plasztikus anyágon nyugvó lemeznek tekinthető. Egyenes partvonallal határolt konti- nentális blokk tárgyalása kétdimenziós feladatra vezethető vissza. Az izosztázia miatt a mechanikai problémát vissza lehet vezetni elasztikus anyagon nyugvó, egyik irányban végtelen rúd deformációjának kérdésére. E probléma pedig, miképpen azR.Gunn [5] vagy V e n i n g Meinesz [13], ill. végeredményben Timoshenko. [11] ered- 6. ábra. A földrengésfészkek síkjának a felszínnel alkotott metszésvonala Phc. 6. JIhhhh cewemiH 3eMH0ií noBepxHOCTH c njiocKócTbio owaroB 3eMjieTpaHceHHH Fig. 6. Line of intersection of the pláne of earthquake foci and the surface of the Earth ményeiből következik, a következő negyedrendű differenciálegyenletre vezethető vissza : ahol E a Young-modulus, J a keresztmetszeti nyomaték, p a horizontális nyomás, h a lemezvastagság, g a nehézségi gyorsulás, <5 pedig a magma és az óceán vize közötti sűrűségkülönbség. (<5 = 2,3) 53 Egyed : A földkéreg egyensúlya A felírt differenciálegyenletnek az y — Ce~'x helyettesítés alapján p- tői függőleg lesz periodikus és nem periodikus megoldásrendszere. 1/ 4 E I <* ö A periodikus megoldás p > 1 - 2— — esetén lép fel és ilyen alakú : y =' Cx cos + C2 cos ,«2 x C3 sin Hxx Ci sin # . A nem periodikus megoldás : y — C er-i** sin (v x -\r A) — Cx e—vx sin v x + C2 e~iiX cos v x, ahol = p h 4E Z ’ v — I \ r £Ö _L JA- I 4 E J ‘ 4 E J A kéreg maxhnáhs igénybevétele, tehát a legnagyobb húzás ott lesz, -ahol a nyo- maték állandó kéregvastagság esetén maximumot vesz fel. Miután m^—ejAAL- d x- szélső értéket ott kapunk, ahol d3 y d x3 Ez bekövetkezik, ha v (3 /u2 — v2) Cx + m (3 v2 — y2) C2 v (3 /-i2 — v2) C2 — n [3 v2 — • /.i2) Cx Az így kapott xv érték lesz a vulkáni öv távolsága a mélytengeri árok szélétől (a koordináta rendszer kezdőpontjától). Alkalmazzuk ezeket az elméleti eredményeket a Jáva-környéki területre, még- pedig konkréten a V e n i n g M e i n e s z féle 7. sz. szelvény esetére [13]. Eássuk, mennyire egyeznek meg a megfigyelési adatok az elméleti megállapításokkal. Eegyen a deformált felület egyenlete : y —C e—Px sin [v x -\- A) = C e~ t,x sin v (t — x), ahol a koordináta rendszer kezdőpontja a kontinentális rész széle és a pozitív irány a kontinens felé mutat. A Vening M e i n e s z-féle 7. sz. szelvény alapján egy hullám átlagolt hossza 600 kín-nek adódik, amiből v = 10,4- 10— 8 cgs. Földtani Közlöny LXXXV. kötet 1. füzet 54 Ha bevezetjük a 2 n Xq X "■ t -f- X transzformációt, akkor a koordinátarendszer kezdőpontja Borneo partjára esik és iránya megfordul. A függvény alakja most Ebiről y = C ei‘F-i‘*o sin v r] = lóg ----- sin vz és A = lóg C — /< x0 lóg e helyettesítéssel az V = (/< lóg e). | -f A lineáris egyenletet kapjuk. Miután y és sin v£ értékei minden £-re a szelvényből kiolvasható adatok, hánya- dosuk logaritmikus ordinátaként felvive éppen a fenti egyenletet adja, amiből y = = 6,1- 10“ 8 egs-nek adódik. A fenti adatokból és a diagramból kiolvasható még a C = 2,9 • 105 cm ■és A = 87° + 1,51 t ■ , \ * érték is, úgyhogy a jelenlegi szelvényt legjobban megközelítő görbének az egyenlete : y = 2,9 • e6,l10'8x - sin (10,4 • 10-8* + 1,51) lesz. Emiek alapján szerkesztettük meg a mellékelt szelvényt és számítottuk ki az izosztatikus anomáliákat feltételezve, mint az másirányú vizsgálatokból adódott [3], hogy a kéreg, kettős tagozottságú, mégpedig 2,7 és 3,0 gcm— 3 sűrűségű két részből áll, míg az óceáni területeken mintegy 2 km-es üledékréteg alatt már 3,3 g/ciir-3 sűrűségű, a magma összetételével azonos réteg következik. Az anomáliát a deformáció által meg- határozott szelvény és az izosztatikus egyensúly feltételezéséből adódó szelvény tömeg- eloszlásának az eltérése alapján számoltuk. A számított görbének az észlelési adatokkal való egyezése rendkívül jónak mondható. A vulkáni öv helyzetének megállapításához azt kell meggondolnunk, hogy az első tönkrement rész maradt a további erőbehatások esetében is a leggyengébb. A vulkáni sorral jelzett mélytörésvonal Gerber-tartó csuklójaként tekinthető. A deformáció időben tovább folytatódott, és most már a kontinentális résznek a tűz- hányó sortól a mélytengeri árok felőli része függetlenné vált a másik oldaltól és csak Egyed : A földkéreg egyensúlya 55 - Fig- 7. i) = f (f) 8. ábra. Egy Jáván keresztülhaladó kéregszelvény az izosztatikus anomáliák észlelt és számított értékeivel PlIC. 8. npaBHJIbHblH H IICKaHíeHÜblfi npO(j)HJlb 3eMH0H KOpbl, npOXO^HmHÍÍ Mepe3 OCTpOB HBa ; BbmHCJieHHbirt c HaőJiioAeHHbiMn n pacaembiMii 3HaaeHHHMii H30CTaTimecK0n aHO- ( M3JXHH , Fig. 8. Section of the Eartli’s Crust through Java as prepared on the hasis of observed and computed valués, respectively, of isostatic anomalv »csuklón« keresztül érintkezett. Erre mutat az, hogy a szelvény valóságos félliullámai nem egészen egyenlők. A kéreg zavartalan deformációja a tűzhányó soron túli részen jelentkezik. Ez közelíti meg tehát jobban a kezdeti állapotot. A kezdeti félhullámhosszat legjobban megközelítő értékét a Borneo és Jáva közötti távolság adja. Ez 360 km, ami viszont y = 8,8 • 10~8cgs-nek felel meg. Ha a /< meghatározására az előbbi esetben alkalmaz, ott eljárást használjuk fel, /< = 7,7 • 10-8 cgs-nek adódik. A számításnál azonban az r-uak csak a tűzhányó soron túli részét vehetjük figyelembe. Egyed : A földkéreg egyensúlya 57 9. ábra. r\ = /(!). a vulkáni sor kialakulása után Puc. 9. r\ = f (í) nocjie (jropMnpoBaHHu ByjiKaHmíecKOü nemi Fig. 9. ■)] - f (j) after the developoment of the volcanic beit A két értékből A = 164° és így tgvxv~ 1,17. A legnagyobb keresztmetszeti nyomatékkal bíró hely távolsága a mélytengeri árok szélétől xv = 258 km 58 Földtani Közlöny LXXXV. kötet 7. füzet lesz. Ez a távolság valóban megfelel a tűzhányó-öv és a mélytengeri árok széle közötti távolságnak (10. ábra.) fi és v elméletileg levezetett értékeiből a következő összefüggéseket írhatjuk fel : . y g|- (//* + v 2 2 g ó ( v 2 4- /i2) (^2 _j_ „2)2 3 Qa2+>2)4 . 2 g2 ó2 (i|2 — /(2) ' 10. ábra. A vulkáni sor és a mélytengeri árok helyzete Pnc. 10. n<)jio>KeHne ByJupnKaHCKiix rpaöeHOB Fig. 14. Seismic itiap of the African Rift region 15. ábra. Szelvény az afrikai nagy tavakon keresztül Pnc. 15. npo(j)HJib nepe3 BejiHKHe 03épa AeHHOCKaH/mu mo r.iyöime. Fig. 20. Frequency of eartliquakes versus depth of foci in Fennoscandia. Azonban a terület gravitációs anomáliái egyáltalán nem teszik indokolttá azt az erős emelkedést, ami itt folyamatban van. A magyarázat abban keresendő, hogy a terü- leten a jég súlytöbbletét a magma hidrosztatikus felhajtóereje mellett a kéreg rugalmas- sága vette fel. A felhalmozott rugalmas energia a besüllyedés alatt nagyrészt nem oldódott ki, hanem a jégtakaró elolvadásával felhajtóerő mellett egyenlő nagyságrendű vagy talán nagyobb energiát képviselt. A kérget azonban a magma is tartja. Ennek a nagy viszkozitása csak lassú utánfolvást tesz lehetővé. Ezért van az, hogy viszonylag hosszú ideig tartó emelkedésről van szó. Ezt az elgondolást azon a negatívumon kívül, hogy a gravitációs anomália nem mutat nagyon erős összefüggést a terület emelkedésével, több tény megerősíti Az egyik tény az izobázisok térképe, amelynek nullavonalán túl süllyedés észlelhető, megfelelően egy megterhelt rugalmas lemez deformá- ciójának. A másik alátámasztása az elgondolásnak a terület szeizmicitási térképe. Ez meg- lehetősen híven követi az emelkedések sebességeloszlását. A legerősebb szeizmicitást ott észleljük, ahol a legnagyobb az emelkedés. Másrészt azonban a terület Benioff- számainak összegezése rugalmasan plasztikus fesziiltségkioldódási menetet mutat [1]. Végül a földrengések, amelyek felhalmozott rugalmas energia -felszabadulást jeleznek, statisztikusan a kéregből származnak (h < 40 km). Az előzők igazolják azokat az alapelgondolásokat, amelyeket elöljáróban elmon- dottunk : A kéreg egyensúlyát három tényező határozza meg : a magma felhajtó ereje, a kéregre ható vízszintes irányú erők és a kéregben fellépő rugalmas feszültségek. A kéregre 5* 68 Földtani Közlöny LXXXV. kötet 1 . füzet -1. ábra. Fennoskandia földrengéseinek Benioff-számai. Phc. 21. Be.nrqiiHbi 3e.MJxeTpnceHnií no B e h é b y. ig. 21 . Benioff numbers of Fennoscandian earthquakes. alkalmazhatók a szilárd testek mechanikájának törvényei s a rajta észlelhető mozgások irányát az határozza meg, hogy a fenti tényezők milyen eloszlásban szerepelnek. IRODALOM — UTERATURE V 1 . B a t h, M. : Seismicity of Feimoscandia and Related Problems. Gerlands Beitráge zűr Geóphisik. 63, 19 . . . — 2. B e n i o f f, H. : Seismic evidence fór the fault origin of oceanic deeps. Bull. Geol. Soc. Am. 60., 1949. — 3. Egyed B. : Somé notes conveming the question of isostasy. Acta Technica Academiae Scientiarium Hirngaricae. IV., 1952. — 4. G u n n, R. : Ouantitative aspects of juxtaposed óceán deeps, mountain chaíns and volcanic ranges. Geophysics, XII., 1947. — 5. Gutenberg, B.: Seismicity of theearthand associated phenomena Princeton. 1949. — 6. Köss mát, F. : Die Mediterránén Kettengebirge in ihrer Beziehung zum Gleiehgewichstszustande dér Erdrinde. Abh. d. Math.-Phys. Klasse dér Sáehsischen Akad. dér Wissenschaften. XXXVIII., Leipzig, 1921. — 7. S c h e f f e r, V. : Izosztázia. Magyar Tud. Akad. Műsz. Oszt. Közi. V. 1 — 2., 195. . . — 8. S c h e f f e r, V. : Az izosztatikus anomáliák és a hegy ségképződési vergenciák összefüggése. Magyar Tud. Akad. Műsz. Tud. Oszt. Közi. VII. 4., 19... — 9. Timosc he n ko, S. : Résistance des matériaux. T. I— II., Paris Eiége í 947. — 10. Van Bemmelen: The Geology of Indonesia. I. A. 1949. 1 1 . V e n i n g M e i n e s z, F. A. : Gravitv expeditions at sea. 1 924. — 38. IV. Delft. 1 948. Egyed : A földkéreg egyensúlya 69 K Bonpocy paBiiOBeciiH 3eMHoíí KOpbi Jl. SflbeA B HacroHmeH cTaTbe aBiop H3ynaeT 11 BbincHHeT npoöJieiviy paBHOBecun 3Cmhoh Kopu. Oh riOApoöHO noKa3biBaeT HecocTOHTeAbHOCTb rnnoTe3bi BeHHHr-MeÜHeca n aaeT o6i>HCHeHHe Kan KOJiHHecTBeHHO, Tan ii KanecTBeHHO, coBnaaaiomee c (jw3n«iecKHMH h reo- jiorHHecKHMii HaÖJUOfleHiiHMH, 06 o6pa30BaHiiH rjiyöoKOBOAHbix rpaöeHOB 11 CBH3aHHbix c HHMH HBJieHHHX. W Ha 0CH0B3HHH 3THX HBACHIIÍI BblHCHHIOTCH CBH3II H30CTaTHHeCKIIX HBACHHH Á.TbniIÍÍCKOH oÖJiaci'H c ropoo6pa30BaHiieM AjibniiiícKoro Tiiria. B hhom acneicre HaSjuoAemiH K o c m a t a nojiynaioT cooTBeTCTBeHHoe oötHCHeHHe. Ha ocHOBaHHii BbicmeyKa3aHHbix ycTaHOB.ieHiiíí mo>kho AenaTb BbiBOAbi o noapoőHOCTHx ropoo6pa30BaHiiH h pa3BiiTnn HanpaBjieHHOcTii CKJiaflOK. Pa3BHTiie aijjpiiKaHCKiix rpaöeHOB oöiHCHaeTCH Ha ochobc Tex >xe npiiHuimoB, ecAH npiiHHMaTb bo BHHMaiuie cy.MMapHoe AefiCTBue chji tcktohiikii, h30CT3uhh h ynpyrocTii. MexaHiiHecKan rnnoTe3a, iipeAnoweHHaa aBTopoM, cor/iaiuaeTCH c reoij)H3iiHecKHMii H reOJIOrHHeCKHMH HaÖAIOAeHHHMH B 3T0IÍ OÖAaCTH. rnnoTe3a »Hidden Range«, KacaiomaHCH reojiornnecKoro CTpoemiH Hhahh, cHiiTaeTcn HecocTOHTejibHoií . C Apyroií CTopoHbi n30CTaTiiHecKiie h cefiCMimecKiie hbachmh bbihchhiotch B ueAOM, eCJIH npHHHMaTb BO BHHMaHIie, KpOMe BblTaAKHBaiOHieií CHJIbl MarMbl, II TCKTOHH- HecKne ii ynpyrne chaw b npouecce AeiJiopMaunn 3e.MH0ii xopbi. B 3aKAIOHeHHe peHb HAeT 0 ABHWeHHHX 36MHOÍÍ KOpbl B CKaHAHHaBCKOH OŐAaCTII. Cko- pOCTb H3MeHeHHÍÍ ypOBHH BOBCe He OÖOCHOBaHa 1130 CTATHHeCKll MII 3H0M3AI1 HMH . OaH3K0, eCAIi npHHHMaTb BO BHHMaHHe, KpOMe rHApOCTaTHHíeCKOH CHJIbl BbIT3AKII B3HH H , ynpyryiO OHeprHIO, HaKonAeHHyio b npornbaioineH Kope BCJieACTBiie aeAHHbix Macc, öbicTpoe nOAHHTite btoíí OÖAaCTH cpa3y CTaHOBIlTCH BnOAHe nOHHTHbIM. Coopa>KeHiiH aBTopa oniipaioTCH Ha reoAe3iiHecKiie ii ceíícMiiHecKiie AaHHbie, Kacaio- UIHeCH 3T0ÍÍ OÖAaCTH. On the Equilibrium of the Earth’s Crust E- EGYED The problem of the equilibrium of the Earth’s Crust is discussed and a compre- hensive hiterpretation is attempted. The »buckling hypothesis« of Ven ing Meinesz and its interpretation is proved to be false on the hand of detailed examination. On the other side, an overall explanation in good agreement quantitatively . and quahtatively with physieal and geological evidences is off ered fór the formation of deep-sea troughs and related plieno- mena. On the basis of plienomena connected with deep-sea troughs the relations of Alpine tectonies to the isostatical phenomenaof the Alpen areabeeome clear and the observations of Kossmat obtain proper explanation. From the above stated the details of mountain building and the evolution of folding directions may alsó be deduced. The evolution of the African rifts may be explained on the same principles bv considering the effect of forces resulting from teetonic, elastic and isostatic components. The mechanical hypothesis proposed is in very fair agreement with geoplívsieal and geological evidence concemed. The Hidden Rangé hypothesis of the geological structure of India is shown to be untenable. On the other hand, isostatic and seismological facts beeome generally clear by admitting the tectonical forces and elastidicity and tectonies beside the ones of the buoyancy of the magma to the deformations of the Earth’s crust. Finally the crustal movements of the Scandinavian area are treated. The velocity of the uplift of Fennoscandia can by no means be explained on the basis of isostatic ano- malies alone. If, on the other hand, the elastic energy of the crust bent by the weight of inland ice is aclded to the hydrostatical buoyancy, the rapid elevation of the region at once beeom'es intelligible. The hypothesis offered is entirely corroborated bv geodeti- cal and seismological evidence concerning the region studied. A PLIOCÉN ÉS A PLEISZTOCÉN AZ ÉGI MECHANIKA MEGVILÁGÍTÁSÁBAN BACSÁK GYÖRGY ]. Az elmélet, melyet Milankovics alkotott a jégkorszakok okai és időbeli sorrendjére vonatkozóan nem támaszkodik semmiféle hipotézisre [6]. Egyik pillére az -égi-mechanika háborgatási számítása, másik pillére egy tény, melyet P e n c k és Brückner[ll] az Alpokban ismertek fel. Az Alpok hógyűjtő medencéiben ui. sohasem gyűlt össze nagyobb vastagságú gleccserjég mint ma. A jégárak kiterjedése viszont a negyedkorban százszor, sőt ezerszer is nagyobb volt a mainál. Ez a jelenség az időszakosan bekövetkező hűvös nyarak passzív hatásával s a kivételesen enyhe telek hócsapadék felhalmozásával magyarázható. A negyedkorkutatók nagy többsége magáévá tette ezt az eljegesedés létrejöttéhez szükséges követelményt, de mivel ugyanakkor a periglaciális övön minden jégkorszaki emlékünk az egész évre kiterjedő szárazságról és hidegről tanúskodik : az elméleti negyedkorkutatók olyan nehéz kérdés előtt álltak, melyet hamarjában egyikük sem tudott megfejteni. Még legtöbbre vitte P i 1 g r i m, aki [12] művének »Inlandeiswirkung« című fejezetében világosan kifejtette, hogy az egész évre terjedő szárazság és hideg nem a pálya- elemek változandóságának közvetlen következménye, hanem a skandináv jégtakaró éghaj- lattani hatása és nincs ellentétben Penck posztulátumával : addig tart, míg egy anti- glaciális kilengés el nem söpri a skandináv jégtakarót. De mind a glaciális, mind az anti- glaciális oka, mégis csak a Föld pályaelemeinek változandóságában rejlik. Milankovics hogy megbirkózzék ezzel a nehéz kérdéssel, ketté osztotta. Először csak azt vizsgálta, hogy a Napból érkező hőenergián a pályaelemek vál- tozásával légkörünk legfelső színén miképpen osztozkodtak a különböző szélességű föld- rajzi övék. Mikor a besugárzási görbe már kezei között volt, akkor kezdett a kérdés második részével foglalkozni, hogy ti. a légkörünk mennyben módosítja ezt a fiktív besugárzási görbét : mennyi jut el a Nap hőenergiájából hozzánk a troposzféra legalsó rétegeibe, melyekben az eljegesedéseket okozó jelenségsorozatok lefolytak. Mennyi ment veszendőbe a Nap melegéből reflexió és abszorpció által? Ez még nehezebb kérdés, mert hisz a légkörünk összetételéről, magasságáról, szennyezettségéről általában még igen keveset tudunk. Milankovics erre vonatkozó erőfeszítéseit az 1930-ban megjelent [7] Math. Klimalehre című művének 2. részében hozta nyüvánosságra. (Die Beeinflussung dér Erdbestrahlung durcli die Atlmiospháre) . E szerint a Föld felszínén a Nap energiá- jának csak kb. 60%-a érvényesül. Milankovics a Pilgrim-féle táblázat alapján, már az 1924-ben meg- jelent [4] K ö p p e n-W e g e n e r műben nyilvánosságra hozta besugárzási gör- béjét. Ebben mutatta ki, hogy az utolsó 600,000 év alatt 9-szer fordult elő olyan eset, mikor a pályaelemek változandósága miatt egyenként 10 — 11,000 évre hideg nyarak következtékbe, anélkül, hogy a tél is lüdegebbé vált volna. Ez ugyan nem egyezik teljesen Bacsák : A pliocén és a pleisztocén az égi mechanika megvilágításában 71 a Penc k-féle tagolással, amely csak 4 jégkorszakot és egy központi, hosszú intergla- ciálist ismer : giinz, mindéi, »nagy« interglaeiális, riss és würin, de viszont nagy rokon- ságot mutat vele, lia a Penck első 3 jégkorszakát ikertagozatúvá, a würmöt pedig kármasiker-tagozatúvá bontjuk. A párhuzamosítást a második és harmadik eljegesedés között mutatkozó majdnem 200,000 éves nagy interglaeiális nagymértékben megköny- nyítette és alátámasztotta. Az elméleti és gyakorlati eredmények egybehangzása következtében a Köppen- Wegener-féle [4] mű megjelenése után Milankovics egyszerre világhírűvé lett. Százával kapta az elismerő leveleket, csak éppen Penck nem volt hajlandó elméletét elfogadni, mert így okoskodott : a Föld pályaelemeinek változása idézte elő az eljege- sedéseket ; a Föld pályaelemei mindig egyformán változandók voltak ; tehát akkor a mezozoikum és harmadidőszak során is kellett vohia jégkorszakoknak bekö vetkezniök ezeknek pedig sémim nyomuk. Sem M i 1 a n k o v i c s, sem Koppén nem tudtak erre a mindenképpen logi- kusnak látszó ellenvetésre kielégítő választ adni s azt »ú j problémána k« nevezték el. Más oldalakról ellenben aMilankovic s-elmélet, — mielőtt még a Köppen- féle mű a könyvpiacon megjelent volna — , már előzetesen megkapta az elképzelhető legszebb természetmegfigyelési igazolást. Eberl 1924 januárjában a müncheni föld- tani társulat ülésén előadást tartott arról, hogy megfigyelései szerint a Penck-féle négyes tagolás csak úgy felel meg a valóságnak, ha a giinz, mindéi és a riss jégkorsza- kokat egy-egy rövidebb »interstadiálissal« ketté osztjuk, a würmöt pedig két intersta- diálissal három részre tagoljuk. Vagyis ugyanazt a tagolást követelte mint. Milankovics elméleti alapon. Erről viszont Eberl, felismerései idején nem értesült. Betetőzésként : Eberl megfigyelési területe a Eech-lller-köz volt, vagyis azonos Penckével. A 9 jégkorszak s azok megszakadása 18 egymástól különböző részre tagolja a negyed- kort. De 18 nem egyenlő részletből 18! = 6402 billió különböző teljes tagolást, különböző sorrendet lehet létrehozni. Milankovics és Eberl tagolásának teljes egybehang- zását tehát nem lehet véletlenségnek tekinteni. Ez a megegyezés csak úgy magyarázható, hogy mindketten a valóságot ismerték fellSez valóság marad még akkor is, ha az »új problémát« Milankovics nem tudta megfejteni, sőt akkor is, ha annak kivédése közben egészen hamis vágányra terelődött [7, 8, 9]. 2. Milankovics besugárzási törvénye így hangzik : AWsAe — mZl(esina:) ahol Ae és A (e sinat) az időtől függő égimeclianikai változók, dWs és m pedig az idővel szemben konstans tényezők, melyek csak a földrajzi szélességgel változnak. észak felé növekszik, m pedig észak felé csökken [7]. A hideg nyarak létrejöttét a Ae és A (e sin n) jelenséggörbéinek megfelelő interferenciái szabták meg, annkoris mind a két összetevő egy irányban dolgozott. Ha tehát azt akarjuk, hogy az »új problémai megoldásához közelebb jussunk, helyezzük a teljes tagolás egyfonuátlan 18 elemi részlete mellé először hullámvölgyeinek kuhninációs időpontjait, melyeket igen könnyű akár fejből is felírni, mert a Ae periódusa majdnem mindig pontosan 4U,000 év s így a 18 nem egyenlő részlet helyett 30 egyenlő részletet kapunk, mint azt az 1. sz. táblázat mutatja: 72 Földtani Közlöny LXXXV. kötet 7. füzet I. táblázat cd g A B c D 'Cd 3 & Cü N < A de hullám- völgy tetőzése (az üres sorok hullámhegy- tetőzések) A »teljes« tagolás részei A de és a > d (e sin n) inter- ferenciája A 6 hossza 15 18 liolocén —30,000 17 \vürm3 —25,000 45° 14 16 W2 — W3 interstadiális —70,000 15 würm2 —71,000 135° 13 14 Wj — W2 interstadiális —110,000 13 wüniij —116,100 135° 12 — 150,000 12 Nem sikerült R\V interferencia = RW interglaciális — 150,000 270° 11 —190,000 11 riss2 — 187,000 135° 10 Rj— R, interstadiális 10 —230,000 9 riss [ —234,000 45° 9 —270,000 Nem sikerült MR4 interferencia 135° 8 ' • —310,000 « .3 —350,000 « « MR2 « 135° 6 cd —390,000 « « MR4 « •a 135° 5 > . —430,000 7 núndel2 —435,000 45° 4 6 M4 — M2 interstadiális —470,000 5 mindéi j —470,000 135° 3 —510,000 4 Nem sikerült GM interferencia = GM interglaciális 90° 2 * —550,000 3 günz2 • —550,000 135° 2 G4 — G2 interstadiális 1 —590,000 1 günz4 —590,300 90° Bacsák : A pliocén és a pleisztocén az égi mechanika megvilágításában 73 Kezdő időpontunkkal, — • 600,000 évvel, — majdnem egybeesik az első ■éle hullám- völgy kezdete s azért az első hullámvölgy kulminációs évének Sematikusan a 590,000 évet írjuk be. Következetesen levonunk belőle 40,000 évet. így kapjuk a többi évszámot. Az üresen hagyott sorokba jönnének a hullámhegyek kulminációs évei, melyeket jobb áttekinthetőség végett elhagytunk. Ezek mindig 20,000 évvel a két hullámvölgy év- száma közé esnek. Ezáltal a 600,000 év 30 egyenlő részre oszlik s kitűnik, hogy mi volt az oka az interglaeiálisoknak. A B rovat adja a teljes tagolás 18 nem egyenlő hosszú tagját. A C rovat az A rovat évszámainak helyesbítését a A (e sin ti) -vei való interferencia miatt. (Az évszámok a »Skandináv eljegésedés« című [1] dolgozatból származnak.) A D rovat a felszálló csomópont hosszát adja az illető kilengés időpontjára, amire később még sokszor fogunk hivatkozni. A Ae hullámhegyeit is számítva ezzel a táblázattal a negyedkort 18 egyformátlan része helyett 30 egyenlő hosszú 20,000 éves szakaszra tagoltuk. Ezek lesznek a negyedkor »quasi« hónapjai. 3. Ezen a nyomon haladva nehézség nélkül még »quasi« heteket is lehet bevezetni. Mint láttuk Milankovics besugárzási törvénye : zJ\Vs de— m d(e sin tt) Szoláris klímaváltozás tehát mindannyiszor bekövetkezik, valahányszor a két összetevő jelenséggörbéi az időtengelyt metszik. A Ae az I. táblázat tanúsága szerint 30-szor metszette a tengelyt, mikoris értéke 23° 17’ volt. Ez az az ekliptikái ferdeség, mikor az ekliptika síkja egybeesik a Naprendszer alapsíkjával. A második összetevő jelenséggörbéje a sin n zérusértékei miatt annyiszor metszette a tengelyt, ahányszor a ti értéke 180° vagy 360° volt. Az e siror zérusértéke fizikailag azt jelenti, hogy ilyenkor az excentricitásnak befolyása a kiimára a nyári és téli féléveken belül kiegyenlítést nyer, az egyik félévnek eleje lesz a periheliumban, vége aféliumban, a másiknak egyik fele lesz aféliumban, a másik fele periheliumban. Ilyenkor tehát az e sin a: összetevő a nyári és téli félévek között nem okoz a besugárzásban különbséget. A ti- t a perihelium hosszát, a tavaszponttól mérik, vagyis 71 •= Ü) \p’ ahol "> az apsisvonal forgását jelenti clirekt irányban. Ezt a perihelium pontjának a tavasz- ponttól mért szögével határozzák meg. Ay pedig a tavaszpontnak hátráló irányú for- gását jelenti a precesszió miatt. A w-nek a negyedkor alatt 4% teljes körfordulata volt, a tavaszpont pedig 25,685 éves periódussal 23% teljes körfordulatot végzett hátráló irányban. A ti tehát együttvéve 27 \/2 teljes fordulatot végzett s e közben 55-ször met- szette a tengelyt. Mindkét besugárzási összetevő tehát 30 + 55 =85-ször okozott szoláris klímaváltozást . Ha a két hullámvölgy interferál* glaciális kilengés jön létre, előjellel jelöljük. Ha a két hullámhegy találkozik antiglaciális interferencia áll elő + + előjellel. A Ae * Szerző a hullámhegy -hullámhegy, hullámvölgy-hullámvölgy interferencia kedvéért, didaktikus szempontból az egyik besugárzási összetevő ábrázolásánál az előjeleket megcseréli. így adódik ki a glaciális — — , s az antiglaciális + + interferenciája. (Szerkesztő.) 74 Földtani Közlöny LXXXV. kötet 1. füzet hullámhegyének a A (e sin ti) hullámvölgy' ével való találkozása lesz a szubtrópusi kilengés előjellel és a Ae hullámvölgyének a A (e sin rr) hullámhegyével való találkozása lesz a szubarktikus kilengés j- előjellel. így’ jön létre az egyáltalában lehetséges 4-féle szoláris klímatípus, melyeket ugyanazon sorrendben a hideg nyár — eny’he tél, meleg nyár — hideg tél, az átmeneti típusoknál pedig átlagos ny’ár — átlagos tél jellemez. A negyedkor 600,000 éve alatt a 4 szoláris klhnatípus 85-szörös változását szemlél- hetjük. A csillagászatban a Föld pályaelemeinek szekuláris, vagyis hosszúperiódusú váltakozásait általában 5000 évről 5000 évre szokták kiszámítani s azután közbeiktatják azokat a nem kerek évszámokat, amikor a Ae vagy A (e sin ti) hullámhegyei kulmináltak. Ha e csillagászati táblázatot mindazokkal a nem-kerek évszámokkal is kiegészítjük, amikor Ae vagy A (e sin n) most tárgyalt 85 zérus-értéküket átszaladták, úgy’ eljutunk a negyedkor szoláris klímatípus-kalendáriumához. Az ilyen típuskaleudáriumot eljegesedési görbével kell kiegészíteni. A belföldi jéghatás tartama alatt ugyanis a gyengébb típusok nyomtalanul eltűnnek, s az erőseb- bek nyomai is csak nehezen figyelhetők meg. Célszerű a lösz rozsdás öveinek keletkezési időpontjait is bejegyezni a zsebnap- tárba, mert ezek a terepmunkánál a természetes és mesterséges löszföltárásoknál sokszor jó segítséget nyújtanak a kormeghatározásban. A szoláris klnnatípus-kalendáriumot a II. táblázatban mutatjuk be. A szoláris klhnatípus-naptár táblázatos bemutatása után természetes volna, hogy azt grafikus alakban is bemutassuk, de ettől eltekintünk, mert ez a Földtani Intézet kiadásában megjelent 1944. évi előadásunk [2] 1. sz. mellékletén megtalálható. Az ott közölt eljegesedési görbén csak a M._> jégtakaró tartósságát kell valamennyire megnyúj- tanunk, de erre a Köppen-féle küszöbérték tárgyalásánál úgyis bővebben kitérünk. Nem zárhatjuk le a fejezetet anélkül, hogy P e n c k posztulátumára mégegyszer vissza ne térnénk. Penck ugyanis a M i 1 a n k o v i c s által kiszámított glaciális kilen- gések amplitúdóit nem tartotta elegendőnek az eljegesedések létrejöttéhez, mert ezek a gr kal/cm2 min -bán, vagy kánom egységekben megadott amplitúdók C°-okra átszámítva csak 6 — 10 C° csökkenést eredményeztek mai nyári féléveink középértékéhez képest. Ez a hőmérséklet csökkenés szerinte nem elegendő alpi eljegesedés kifejlődéséhez. 100 — 200 m tengerszínfölötti magasságon jogosult Penck aggálya, -f 6 C° ny’ári közép- liőmérsékletű területen azonban 63— 10 C° hőmérsékletcsökkenés már meggátolja a téli hócsapadék pusztulását ; megindul a firnmezők növekedése kölcsönhatásban a reflexió megnövekedésével. Skandináviában, ahol a Golf áram párája rövidesen ezer méteres szintkülönb- ségeket győz le, a firnmezögyarapodási folyamat sokkal gyorsabban megy végbe, mint az Alpokban. Nem lehet kétséges, hogy Milanko vics amplitúdóit nemcsak helyesen számították ki, de elegendők is voltak eljegesedések létrehozására. Nagy vastagságú belföldi jégtakarók létesültek, nagy kiterjedésű jégfemisíkok. A glaciális kilengések hatása tehát valósággal »orogén« jellegű. Mint ismeretes, a Pilgrim-féie táblázat 400,000 évre belenyúlik a pliocénbe. Eimek a táblázatnak a kiegészítésével tehát a pliocén végső szakára is kiterjeszthetjük a szoláris klímatípus-kalendárimnunkat. Ebbe a táblázatba csak azokat a nem kerek évszámokat kell betoldani, mikor e = 23° 17’, e sin rr = 0, vagyis ti = 180°, vagy 360° volt. Az e számára 20, az e sinrr számára 38. összesen tehát 58 betoldás szükséges. Ezeket az interpolációkat lineárisan lehet elvégezni, mert ahol a Ae vagy A (e siira) görbéje a tengelyű; metszette, ott az 5000 éven belül egyenesnek vehető. A nagy időtávolságtól nem szabad visszariadni, mert ha némileg torzulnak is a Ae és A (e sinrr) görbéi, mind a két összetevőt egyformán éri a torzulás. így a szoláris Bacsók : A pliocén és a pleisztocén az égi mechanika megvilágításában 75 II. táblázat A klímatípus kezdete Szoláris klímatípus — 5,700 — 11,300 — 16,300 — 17,500 — 22,900 — 39,700 — 40,300 — 53,900 — 57,200 — 66,500 — 72,700 — 77,900 — 80,800 — 82,800 — 88,200 j — 99,700 — 100,400 — 110,600 — 117,000 — 122,000 — 122,600 — 133,800 — 140,500 —146,000 — 158,300 — 159,800 — 170,200 — 179,200 — 182,000 — 192,800 —201,900 —203,800 —215,800 —221,300 —226,500 —232,000 —237,500 —243,200 —249,200 —261,600 —263,700 —276,200 —284,500 —287,500 —297,900 —303,800 —308,000 —318,300 —325,800 —328,700 —337,500 szubtrópusi jégmentes . . antiglaciális « antiglaciális eljegesedve szubarktikus « W3 glaciális « szubarktikus « glaciális « szubtrópusi « antiglaciális « szubarktikus « W2 glaciális « W2 glaciális jégmentes szubarktikus « antiglaciális « antiglaciális eljegesedve szubtrópusi « antiglaciális « szubarktikus « Wj glaciális « Wj glaciális jégmentes szubarktikus ' « antiglaciális « szubtrópusi « RW glaciális « szubarktikus « glaciális « szubtrópusi « antiglaciális eljegesedve szubarktikus « R2 glaciális « szubarktikus « antiglaciális « szubtrópusi « antiglaciális « szubarktikus « Rl glaciális « R, glaciális jégmentes szubarktikus « antiglaciális « szubtrópusi « glaciális « szubarktikus « MR4 glaciális « szubtrópusi « ’ antiglaciális ‘ « szubtrópusi « glaciális « szubarktikus « MR, glaciális « szubtrópusi « antiglaciális « X 1 Ampli- A , tudó klímatípus kánoni tartama i egységben A lösz rozsdás övének száma o o mám lyiiiüi ■ílilÜililÜÜüi iiiiiiiiiiiiiniüij iliiiiiiiiiiiiiii Plil! 5.700 5,600 5,000 1,200 9.400 12,800 600 13,600 3.300 9.300 6,200 5.000 3.100 2.000 5.400 11,500 700 10,200 6.400 5.000 600 11,200 6.700 5.500 12.300 1.500 10.400 9.000 2,800 10,800 9.100 1.900 12,000 5.500 5.200 5,500 5.500 5.700 6.000 12.400 2.100 12,500 8.300 3,000 10.400 5.900 4.200 10.300 7.500 2.900 8,800 136 428 45 456 46 0 107 0 109 546 0 468 187 0 187 644 0 529 190 234 138 0 248 528 0 643 399 170 344 518 170 676 60 250 200 0 150 395 0 550 200 387 139 339 0 413 76 Földtani Közlöny LX XXV. kötet 1. füzet A klímatípus kezdete Szoláris klímatípus —342,500 —346,700 —355,300 —362,600 —364,700 —370,800 —374,700 —382,600 —384,700 —394,600 —404,000 —405,800 —411,300 —419,200 —426,200 —428,500 —438,800 —447,600 —449,000 —460,700 —466,400 —470,300 —476,700 —480,700 —488,500 —491,800 —562,900 —507,800 —517,500 —528,400 —531,000 —538,000 —543,000 —546,100 —548,100 —553,700 —564,200 —567,400 —574,900 —579,700 —585,000 —587,500 —590,100 —595,100 —600,000 szubtrópusi jégmentes glaciális « szubarktikus « MR2 glaciális « szubtrópusi « antiglaciális « antiglaeiális eljegesedve szubtrópusi « glaciális « szubarktikus « MR^Mj glaciális « szubarktikus « antiglaciális « szubtrópusi « antiglaciális « szubarktikus « M2 glaciális « szubarktikus « antiglaciális « szubtrópusi « antiglaciális « szubarktikus « Mj glaciális « Mj glaciális jégmentes szubarktikus « antiglaciális « szubtrópusi « antiglaciális « szubarktikus « GM glaciális « szubtrópusi « antiglaciális « antiglaciális eljegesedve szubtrópusi « G2 glaciális « G2 glaciális jégmentes szubarktikus « glaciális « szubtrópusi « antiglaciális « antiglaciális eljegesedve szubtrópusi « Gt glaciális « Gj glaciális jégmentes szubarktikus « (A II. táblázat folytatása) •s >> £C klímatípus tartama Ampli- A lösz tudó rozsdás kánoni i övének egységben száma 5.000 4.200 8,600 7.300 2,100 6,100 1 3.900 ( 7.900 2,100 9.900 9.400 1,800 5.500 7.900 7.000 2.300 10,300 8,800 1.400 11,700 5.700 3.900 6.400 I 4.000 | 7,800 3.300 1 1,100 4.900 9.700 10,900 2,600 7.000 \ 5.000 / 3,100 2.000 í 5.600 \ 10,500 3.200 7.300 5.000 1 5.300 / 2.500 2.600 ) 50 100 300 0 405 200 270 270 331 0 214 200 235 0 529 207 0 216 481 601 339 100 145 150 200 200 0 409 0 479 365 460 498 715 0 550 200 6 7 8 klímatípusok sorrendje nem lesz hibás. Az amplitúdók területén is más körülmények kerülnek előtérbe s az esetleges kisebb hibák elhanyagolhatók lesznek. A III. táblázatban közöljük a Pilgrim-féle kiegészített táblázatot. Ebből a szoláris klhnatípus-naptár egyszerűen levezethető olymódon, hogy kiemeljük mindazokat az évszámokat, ahol Zle, vagy A (e sírni) az előjelét változtatta, vagyis az időtengelyt met- Bacsák : A pliocén és a pleisztocén az égi mechanika megvilágításában 77 II I. táblázat Pilgrim táblázata a pliocénvégi 400,000 évről kiegészítve az e = 23°17’-hez és a n = 180° és 360°-hoz tartozó évszámokkal Évszám 0 = i. u. 1800 6 J e 4* e Ti J (e sin n) — + —600,000 22°46' 0,0270 252° —603,200 — 180° — + —604,900 23° 17' — + —605,000 23° 18' + 0,0208 154° — —608,100 23°37' + 0,0177 90° — —610,000 23°48' + 0,t) 1 59 51° — —612,900 + 360° — + —615,000 23°55' + • 0,0135 298° + —616,200 23°54' + 0,0134 270° + —620,000 23;>47' + 0,0146 183° + . —620,900 + 180° — + —624,400 23 22' + 0,0177 90° —624,800 23° 17' — + ' —625,000 23c 19' — 0,0181 72° —628,600 — 360° — + —630,000 22352' — 0„0229 .337° —633,500 22°47' ■ — 0,0263 270° + —635,000 22°47' — 0,0278 241° " ■ + —638,400 — 180° +. —640,000 22°55' — 0,0320 148° . —643,200 23° 10' ■ — 0,0335 90° — —644,900 23°17' — - + ' —645,000 23° 18' + 0,0343 57° — —647,900 + 360° — +' —650,000 23°39' ■ / + 0,0356 328= + —653,300 23°49' + 0,0362 270° 4- —655,000 23°42' ■ + 0,0363 239° + —657,900 * + 180° — + —660,800 23° 17' — + 0,0361 150° —663,900 22°20' — 0,0356 90° —665,000 22°19' — 0,0354 59° — —667,800 — 360° — + —670,000 22°54' — 0,0340 327° + —673,100 22°59' - — 0,0322 270° + —675,000 22°52, — 0,0312 238° + —677,800 — 1 80 : —680,000 23c01' — 0,0281 138° —682,500 23° 13' — 0,0270 90° — —683,000 23° 17' — + — ■ —685,000 23-25' + 0,0259 41° — -687,000 360° — + —690,000 23;47' + 0,0244 303° + —691,700 23°49' + 0,0242 270° - +• —695,000 23°49' 0,0241 . 203° + —696,500 + 180° — + —700,000 23c39' + 0,0252 . 104° —700,700 23°35' + • 0,0256 O O 07 — —702,000 23° 17' — + — —705,000 23°09' . — 0,0276 6° . ■— —705,600 — 360° — + —710,000 22Q42' — 0,0306 270° + —714,600 — 180° — + —715,000 22°37' — 0,0335 176° 78 Földtani Közlöny LXXXV. kötet 7. füzet (A III. táblázat folytatása) Évszám 0 = i. u. 1800 e J e e 1 .1 4 ( e sin -t) — + —719,700 22°49' 0,0360 90° —720,000 22°50' — 0,0362 83° — —724,300 23c 17' - — .-4- —724,900 23c15' 4- ■ 0,0370 360c — ~r —725,000 23°22' + . 0,0385 354° + —729,800 23°51 ' 4i 0,0402 270c + —730,000 23°52' 0,0402 266° —734,900 ‘ -f- 180c — + —735,000 23:58' • 0,0411 179c —740,000 23°49' 0,0409 93° — — 740,200 23°49' 0,0409 90° — —745,000 22c38' 0,0398 5° — —745,400 • -f 360° — + —747,500 23° 17' — + + —750,000 22c53' — 0,0376 278c + —750,500 22&52' — 0,0373 270° + —755,000 22c40' — 0,0343 190° + —755,900 22c29' — 180° — + —760,000 22 40' — 0,0300 103° —760,800 22c43' — 0,0292 90 — —765,000 23°0T — - 0,0247 17° — —765,900 — 360° — 4- —770,000 23°17' _i_ i 350c + —770,200 23c29' + 0,0186 288c 4- ' —771,000 23°33' + 0,0169 270- 4- —775,000 23c50' + 0,0103 200° * 4- —776,000 + 180° — + —780,000 23°59' + 0,0044 96 . —780,100 23°58' _L_ 0,0043 90° — —782,300 , 360° — —784,500 23°41' .+ 0,0023 270° — + —785,000 23c 39' 4- 0,0048 248- , ~r —788,500 -i- 180’ — . + —790,000 23 12' -j- 0,0128 145° — —791,000 23° 17' — 4- — —792,800 22c59' 0,0173 90c — - — 796,000 22°49" — 0,0206 47° — —798,100 — 360c — 4- —800,000 22c38' — 0,0295 326° 4- —803,200 22 50' — 0,0348 270c 4- —805,000 22c58' — 0,0378 238° ' '+ —806,000 23° 17' — 4- + —808,300 -L 180 — + —810,000 23c25' ~r 0,0455 152° — —813,700 23°37' + • 0,0501 90 — —815,000 23°4 1 ' + 0,0517 67° — —818,200 “T 360r — 4- —820,000 23 46' +'■ 0,0568 343° 4- —824,300 23°31' + 0,0605 270 4- —825,000 23c28' ' + 0,061 1 257c 4- —827,900 + 180 — + —828,100 23° 17' 1 —830,000 23c06' — 0,0641 170 — —834,400 22c58' — 0,0653 90- — —835,000 22" 57' . . 0,0654 84° — —839,900 — 360" — 4- Bacsák : A pliocéti és a pleisztocén az égi mechanika megvilágításában 79 (A III. táblázat folytatása) Évszám O = i. u. 1800 e A e — + e 31 A (e sin n) — + —840,000 22°57' 0,0653 287° . • _L —845,000 23° 10' — 0,0635 271° • + —845,100 23°11' - — 0,0634 270° + —847,000 23° 17' — + + —850,000 23°28' + 0,0600 185° + —851,100 + 180° — + —855,000 23°38' + 0,0550 100° — —855,600 23°29' + 0,0542 90° — —860,000 23°40' 4_ 0,0486 15° — —861,300 + 360° ■ — + —865,000 23°27' 0,0409 290° + —866,200 23°22' + 0,0387 270° + —868,000 23° 17' — + + —870,000 23°08' 0,0321 206° _J_ —872,000 — 180° — + —875,000 22°49' — 0,0216 117° —876,900 22°42' — 0,0182 90° —880,000 22c40' — 0,0127 44° — —885,000 23°00' — 0,0043 8° — —888,000 23°17' — + — —890,000 23°28' + 0,0099 7° — —890,700 + 360° — + ' —895,000 23°54' . 4~ 0,0196 294° + —896,000 24°03' + 0,0226 270° + —900,000 24c07 + 0,0291 214° + —902,500 + 180° — + —905,000 23°41' -f 0,0378 131° —907,500 23°24' • + 0,0417 90° — —909,000 23° 17' — + . ' —910,900 23°05' 0,0456 46° . —912,700 ■ — 360° — + —915,000 22°38' - — 0,0521 320° + —917,900 22°27' - — 0,0550 290° + —920,000 22°26' ■ — 0,0572 232° + • —922,200 . — • 180° ■ — + —925,000 22°50' — 0,0607 1 45° —928,200 23°1 1' — / 0,0619 90 : — - — 929,000 23°17' — + ‘ —930,000 23°23' -j- 0,0626 58° — —933,500 4“ 360° — ■ + —935,000 23°49‘ 4- - 0,0629 333° + —938,600 24°or 4- 0,0621 270° + —940,000 24°02' -f 0,0617 247° + ■ —944,900 180° — .+ —945,000 23°49' + 0,0592 162° —949,300 23°29' + 0,0559 90° , —950,000 23°25' + 0,0554 78° — —953,000 23° 17' - + — —954,100 360° — + —955,000 22°59' — 0,0504 351 + —959,600 22 40' — 0,0448 270° . _U —960,000 22° 39' 1 0,0444 263° + —964,700 — 180° — + - —965,000 22 43' _ 0,0377 1 74 —969,700 22°59' — 0,0308 90° — —970,000 23°00' — 0,0305 85° — 80 Földtani Közlöny LXXXV. kötet 1 . füzet (A III. táblázat folytatása) Évszám 0 = i. u. 1800 £ A E — + e 71 a (e sin n) — + —972,000 23° 17' — +■ —974,900 • _1— . 360° — + ■ —975,000 23:30' + 0,0228 358° + —979,600 23c53' 0,0161 270° ~T —980,000 23°55' '+ ' 0,0156 263° + - —983,500 + ' 1 80° — + —985,000 23c53' ■ + 0,0093 * 145° —987,200 23°46' + 0,0069 90° . —990,000 23 36' + . 0,0059 21° — —993,400 23° 17' ~T 0,0059 360° — + —994,200 23°09' 0,0084 270° + —995,000 — 248° + —998,600 23*03' — 0,0095 180° — + — 1.000,000 22 37' 0,0150 145° _ ■ IV. táblázat Pliocénvégi szoláris klimatípus-kalendáriuin — 600, 000-től — 1,000,000 évig [ A klímatipus kezdet Szoláris klímatipus A klímatipus ; tartama A klímatipus kezdete ' ■ Szoláris klíma típus A klímatipus • tartama —603,200 szubarktikus • —788,500 antiglaciális .... 6,200 töredék) 3,200 —791,500 szubtrópusi 3,000 —604,900 glaciális 1,700 —798,100 glaciális ........ 6,600 —612,900 szubtrópusi 8,000 —808,000 szubarktikus .... 9,900 —620,900 antiglaciális .... 8,000 —818,200 szubtrópusi 10,200 —624,800 szubtrópusi ■ 3,900 —827,900 antiglaciális .... 9,700 —628,600 glaciális 3,800 —839,900 glaciális (staufen- —638,400 szubarktikus .... 9,800 bergi) 12,000 —644,900 glaciális (dunai4) 6,500 —847,000 szubarktikus .... 7,100 —647,900 szubtrópusi 3,000 —851,100 antiglaciális .... 4,100 —657,900 antiglaciális . . . . 10,000 —861,300 szubtrópusi ..... 10,200 —660,000 szubtrópusi ■ 2,100 —868,000 antiglaciális .... 6,700 —667,800 glaciális (dunai,) 7,800 —872,100 szubarktikus .... 4,100 —677,800 szubarktikus .... 10,000 —888,000 glaciális ........ 15,900 —683,000 glaciális 5,200 —890,700 szubtrópusi 2,700 —687,000 szubtrópusi 4,000 - —902,500 antiglaciális .... 11,800 —696,500 antiglaciális .... 9,500 —909,000 szubtrópusi 6,500 —702,000 szubtrópusi 5,500 —912,700 glaciális 3,700 —705,600 glaciális 3,600 —922,100 szubarktikus .... 9,400 —714,600 szubarktikus .... 9,000 —929,600 glaciális (otto- —724,300 glaciális (dunai,) 9,700 beureni) 7,500 —724,900 szubtrópusi 600 —933,500 szubtrópusi 3,900 —735,000 antiglaciális .... 10,100 —944,900 antiglaciális .... 1 1;400 —745,400 szubtrópusi 10,400 —953,000 szubtrópusi 8,100 -747,500 —755,900 antiglaciális 2 100 —954,100 —964,700 glaciális 1,100 10,600 szubarktikus .... 8,400 szubarktikus .... —765,900 glaciális (dunaij 10,000 —972,000 glaciális 7,300 —772,000 szubarktikus .... 6,100 —974,900 szubtrópusi 2,900 —776,000 antiglaciális .... 4,000 —983,500 antiglaciális .... 8,600 —782,300 szubtrópusi 6,300 —993,000 — 1,000,000 szubtrópusi szubarktikus .... 9,500 7,000 tíacsák : A pliocéti és a pleisztocén a: égi mechanika megvilágításában 81 szette. Ezeknek az évszámoknak kikeresését segíti elő az előjelek külön rovata így jön létre a IV. táblázat, mely a pliocénvégi szoláris klíniatípus -naptárt mutatja. Pliocénvégi szoláris klímatípus-naptárunk sorrend szempontjából teljesen egyezik Milankovicsnak a Math. Klimalehrében [7, 1 50. o. 1 6. ábr.] közölt besugárzási görbéjével, de az amplitúdók értékében különbségek mutatkoznak. Milankovics ugyanott az előző lapon be is ismeri, hogy ezen a területen már kevésbé pontosak számí- tási eredményei. Mi csak P i 1 g r i m re támaszkodtunk, eredményeink valószínűleg közelebb esnek a valósághoz. Ennél sokkal lényegesebb Milankovics felismerése a giinzi szakasz előtti besugárzási görbére vonatkozóan. Ez a görberész egészen más jelleget vesz föl a negyed- kori [7, 149.o. besugárzási görbéhez képest : »Mit dein Fortschreiten über das Gtinz- stadium nimmt die Strahlungskurve ein verándertes Aussehen an«. De hogy miben áll ez a nevezetes változás, azt részletesebben nem közü és való- színűleg nem is foglalkozott vele tovább, különben már régen felismerte volna az »új probléma« megoldásához vezető utat. 5. ; * Ha először azt vizsgáljuk, hogy a négyféle szoláris klímatípus a negyedkor, illetve a pliocénvégi időszak alatt milyen kulcs szerint osztozkodott az egész időtartamon, nem találunk semmi különbséget. Itt is, . Ott is körülbelül egyenlő időtartammal része- sedett a négyféle klímatípus. A negyedkor 600,000 évének megoszlása a 4 szoláris klímatípus között 156.500 év időtartammal, 150.500 » » 134,900 » » 158,100 » » 600,000 » » 22 glaciális klímakilengés összesen 20 szubtrópusi » » 20 antiglaciális » » 23 szubarktikus » » 85 típus összesen A pliocénvégi 400,000 év megoszlása a 4 szoláris klímatípus között 15 glaciális klímakilengés összesen 18 szubtrópusi » » 13 antiglaciáhs » » 12 szubarktikus » » 58 típus összesen 102,400 év időtartammal 100,800 » » 102,200 » » 94,600 » » 400,000 »> »> A négyféle klímatípusnak megközelítőleg egyöntetű részesedése az egész időtar- tamban érthető is, mert sem az e, sem az (e sinrz) periódusában változás nem állt be. Előjeleik tehát egyforma ritmussal váltogatták egymást. Ha azonban a glaciális kilengések amplitúdóit hasonlítjuk össze, vagyis a hideg nyarak sorozatai után kutatunk, nagy különbség mutatkozik a negyedkor és a pliocén- végi időszak glaciális kilengései között. 6 Földtani Közlöny 82 Földtani Közlöny LXXXV. kötet 1. füzet A negyedkorban létrejött 22 glaciális klímakilengés közül 9 ütötte meg a Köppen- féle küszöbértéket. A kialakult jégtakaró peremén, Európa nyugati partjaitól az Uraiig létrejön a periglaciális és az álperiglaciális öv, végbemegy a köppeni klímaforradalom. Száraz-hideg klíma alakul ki. Az álperiglaciális övét száraz-liideg sztyepp, mezőség borítja. A klímaforradalom mindaddig tart, míg egy megfelelő erősségű antiglaciális kilengés a skandináv jégtakarót el nem pusztítja. Az antiglaciális kilengés jégpusztító hatását egyrészt forró nyarai, másrészt hideg telei magyarázzák. Ezzel szemben a plioeénvégi 15 glaciális klímakilengés közül egyetlenegy sem ütötte meg a Köppen-féle küszöböt így, a csak belföldi jéghatásra előálló klhnaforra- dalom nem jöhetett létre. Az senkit se hozzon zavarba, hogy az irodalomban az 5 legjellemzőbb plioeénvégi alpi eljegesedésnek is »jégkorszak« nevet adnak — ottobeureni, staufenbergi, dunap, dunai2, dunai3 szakaszok — mert ezek valójában csak »alpi« eljegesedések voltak. Klíma- forradalmat, tehát »j égkorszakot « egyik sem idézett elő. Az Atlanti-óceán felől áramló nedves légtömegek a negyedkori jégkorszakokban a Földközi-tenger vidékére szorultak le (opluviális öv«) . Az északkelet felől érkező száraz-, hideg levegőtömegek pedig ettől északra állandósították uralmukat s száraz-hideg klímát alakítottak ki (»álperiglaciális«) öv. A negyedkor és a pliocénvége közötti nagy különbség abból tűnik ki, hogy a negyedkor 600,000 évéből 270,000 év belföldi jéghatás alatt állt, s csak 330,000 éven át volt az Atlanti óceán nedves levegőjének szabad bejárata Európában. Ezzel szemben a plioeénvégi 400,000 év alatt szabad út állt az Atlanti-óceán nedves levegőtömegei előtt. 6. A pliocénvége és a negyedkor között mutatkozó nagy különbségnek fizikai magya- rázata abban áll, hogy a negyedkorban a Nap sugárzásából származó hőmennyiségnek jelentékeny hányada veszendőbe ment a skandináv jégtakaró sok millió köbkilomé- terének fölépítésére, majd annak elolvasztására. Amíg a nagy északi jégtakaró fönnállt, hatását a nehézségi erővel karöltve fejtette ki, s ez a periglaciális övön körülbelüí háromszor olyan erős volt, mint a Nap melege. A glaciális kilengés tízezer éven át nagy területen gyűjtögette össze azt az erőtartalékot, mel>Tből a belföldi jéghatás kis területen táplálkozott. A nagy jégtakarók elpusztításánál a napsugárzásnak újból tekintélyes hányada ment veszendőbe. A napsugárzási energiának efféle elpazarolása a pliocénben ismeretlen volt. Ha a plioeénvégi flórát és faunát összehasonlítjuk a negyedkorival, olyan benyomást kapraik, mintha a pliocénvége melegebb időszak lett volna. Ha a troposzféra alsó rétegére ez helytálló is, mégsem szabad ebből olyan következtetést vonni, hogy a szoláris állandó — 2 gr kal/cm2 nűn — nagyobb érték lett volna, mert az bizonyosan sokkal hosszabb időkre is változatlan 'mennyiség volt és lesz. Az enyhébb klíma benyomását a pliocén végén jórészt az teszi, hogy nem lévén belföldi jéghatás a glaciális és szubtrópusi kilengések, különösen, ha egymást követték, egymást támogatták is. Mind a két típusra nézve jellemző, hogy a nyaruk nem volt túl forró, a telük pedig nem volt túl szigorú. Kettőjük között a különbség csak abban áll, hogy a glaciálisnál a nyár hűvössége nagyobb volt, mint a tél enyhesége, — a szub- trópusi kilengésnél ellenben a tél enyhesége felülmúlta a nyár hűvösségét. A glaciális és szubtrópusi típusok együttműködése 20,000 éven át fokozza azt a benyomást, mintha a plioeénvégi klíma általában melegebb lett volna a mainál. Bacsók : A pliocén és a pleisztocén az égi mechanika megilvágitásdban 83 7. Mi volt az oka annak, hogy a pliocénvégi glaciális kilengések közül egy sem érte el a Köppen-féle küszöbértéket? Ha erre a kérdésre választ akarunk kapni, vissza kell nyúlnunk a háborgatás! számítás alapjai közé. Miskovics 1930-ban [1 0] a negyedkorról tartott előadásában feltette a kérdést, »vájon a bolygók pályasíkjainak egymáshoz képest való fekvése a távoli csillagászati múltban ugyanaz volt-e mint ma?« Feltette a kérdést, de nem felelt rá, mert — 650,000 évnél abbahagyta a számítást. Addig viszont nem juthatunk előbbre, míg ezt a kérdést kielégítően meg nem válaszoljuk. Véleményünk szerint a helyes válasz a következő : A naprendszer a negyedkor előtt unormáli s« állapotban leledzett. A bolygók pályasíkjai egymáshoz képest kevésbé hajlottak el, a felszálló csomópontok nem voltak egy, ún. »kedvezményes« kömegyedbe összezsúfolva. Knnek megfelelőleg a Földpálya síkjának ingadozása is kisebb volt s a háborgatási erőből több esett a középpontkívüli - ségben előálló változásokra. A negyedkor kezdetével a Naprendszer »abnormális« állapotba került. A bolygók pályasíkjainak a Naprendszer alapsíkjához képest való elhajlásai felényivel megnőttek, a felszálló csomópontok egy meghatározott »kedvezményes« negyedbe tömö- rültek s minthogy ez a háborgató erőnek nagyobb hányadát vette igénybe, kevesebb jutott belőle középpontkívüliségünk változtatására. A Naprendszeren belül észlelhető két állapotnak azért adtuk a »normális« és »abnormális« nevet, mert az elsőnek időtartama sokkal hosszabb volt, mint amilyen a második állapot időtartama lesz ; azonkívül pedig a Föld felszálló csomópontja jelenséggörbéjének a távoli múltban fogalmához, tg Q ~ -2- , képest taugens-görbe alakja volt, míg a negyedkor kezdete óta ez a jelenséggörbe fűrészvonal alakot öltött, mely egy meghatározott körnegyedet kedvel s ezáltal a jégkorszakok létrejöttét bizto- sítja. A glaciális kilengések sikere attól függ, hogy azok megütötték-e a Köppen-féle küszöbértéket, tehát most erre a kérdésre kell áttérnünk. 8. Ha ezt a kérdést helyesen akarjuk megoldani, mindenekelőtt nehezményeznünk kell azt a módszert, ahogyan Milankovics a Matli. Klimalehre [7] című művében ezt a küszöbértéket kiszámította és ábrázolta. Milankovics először gr kalóriákra számította ki a határértéket, később ezt a szélességi körökre redukálta. A 65° földrajzi szélességre a Köppen-féle küszöbérték jelenséggörbéje az időtengellyel' párhuzamosan a 68° szélességen szalad mint egyenes. [7, 140 — 141. o.] Ezt a felfogást nem lehet el- ’ fogadni. A Köppen-féle küszöbérték Penck-féle alappillérünk miatt elsősorban attól függ, hogy az illető glaciális kilengés kezdetekor Skandináviában mekkora tartalék jégtakaró állott mint »ugródeszka« rendelkezésünkre. Ha akkora jégtakaró feküdt ott, amely a klímaforradalom fönntartására már nem volt elegendő, de azt megközelítette, már gyengébb glaciális interferencia is elég eljegesedett állapot felidézésére. Ha jégtar- talék nem létezett, akkor a Ae és A (e sin n) hullámvölgyeinek jól kellett találkozniok s különösen a de-nak elég jó értékkel kellett bírnia, hogy ebből egy új. jégkorszak kelet - kezhessék. 6* 84 Földtani Közlöny LXXXV. kötet /. füzet A küszöbérték görbéje tehát semmi esetre sem lehet az időtengellyel párhuzamosan futó egyenes. Soergel [13] számításai a jégtakaró kiterjedését a jégmentes idősza- kokban is nyomonkÖN ették. Ilyen alapon ezt az első feltételt pontosan meg lehetne adni Soergel azonban csak ígérte, hogy majd nyilvánosságra hozza számítási módszerét, de adós maradt vele 13]. Pedig helyes úton járhatott, mert leközölt eljegesedési görbéje a günz-mindel-riss és wünn szakaszon hibátlan, a »nagy« interglaciálisra és a R-W interglaciálisra vonatkozó görberész ezzel szemben teljesen hibás. A köppeni küszöbérték elérése másodsorban az interferencia módjától függ. A Ae hullámzása általában igen szabályos lefolyású. Teljes periódusa 40,000 év, a hul- lámvölgy hossza' 20,000 év. A J (e sin n) periódusa nem ilyen egyenletes, hullámvölgyei többnyire 10 — 11,000 évre rúgtak. Ha a 4 (e sin rr) hullámvölgye a Ae hullámvölgyével egybeesett, jó interferencia létesült ; mind a két összetevő maximális értékeivel érvényesült benne. 1 — 3. ábra. 1 : jó, 2 : közepes, 3 : rossz interferencia. 1 : Xopuwan iiHTep^epenúnH, 2 : Cpeanna imTep^epeHnim, 3 : Hexopoiuan umepíjjepeHuiiH Fig. 1 — 3. 1: Günstige Interferenz, 2: durclisclmittliche Interferenz, 3: ungünstige Interferenz Ha a A (e sin n) hullámvölgye a Ae hullámvölgyének szélére esett, bár az inter- ferencia időtartama ugyanolyan hosszú lett, mint az előbbi esetben, a Ae már csak felényivel érvényesült, mivel a magas északon a Ae a döntő tényező, a létrejött inter- ferencia általában már nem üthette meg a köppeni küszöbértéket, (hacsak a skandináv »ugródeszka« nem volt igen jelentékeny). Ha a zl(e sin n) hullámvölgye csak részben esett a de völgyébe, akkor már az inter- ferencia időtartama is lecsökkent s az összetevők amplitúdójának javarésze kárba veszett. Az interferenciák háromféle típusát sematikusan az 1 — 3. ábra mutatja Mind a három ábra ugyanolyan értékű Ae és A (e sin jt) völgy interferenciáját mutatja. A vonalkázott görbe a Ae hullámvölgye, a pontozott görbe a A (e sin n) hullám- völgye. A két görbe ordinátáinak összege adja a besugárzási görbét, melyet a kihúzott vonal ábrázol. Az első ábra jó interferenciát mutat, ahol mind a két összetevő teljes ampli- túdójával érvényesült; időtartama e — e’ = 10,000 év volt. Hogy a küszöbértéket megütötte-e, az attól függ, elég volt-e főleg a Ae amplitúdója, mert északfelé ennek a tényezője, 4WS növekszik. A A (e sin n) amplitúdója kevésbé fontos, mert annak föld- rajzi tényezője, m, észak felé csökken s a skandináv jégtakaró kifejlesztésénél kevésbé hatékony mint a Ae. 1,000,000 éven belül a legjobb glaciális interferencia a — 234,000 évben kulminált Rj volt, ahol a Ae értéke - — 1,315°, az interferencia időtartama pedig 11,000 év volt. A pliocén végének legerősebb interferenciája a staufenbergi volt : — 840, 000-ben kul- minált, 12,000 év időtartammal, dé mégsem érte el a köppeui-küszöbértéket, mert a Ae értéke csak — 0,333° volt, azonkívül még ez is csak gyengén érvényesült, mert az inter- ferencia módja a 2. ábrára emlékeztetett. Búcsúi: : A pliocén és a pleisztocén a: égi mechanika megvilágításában 85 Igen gyakori a 3. ábrán szemléltetett interíerálási mód, ahol a Ae hullámvölgyén két A (e sin ti ) hullámvölgy osztozkodott, pl. MR,, MR3, MR4. Azzal, hogy Milán kovics a A Ws-nek és az m-nek más és más értéket adott, a jó, közepes és rossz interferencia még nem nyert mérlegelést, mert a fönti 3 esetben azonos hatásfokú Ae. és A (e sin-V) interferál, mégis jobb, közepes és gyenge lett az inter- ferencia eredménye. Az interferenciáknak a küszöbérték szempontjából való megítélésé- nél tehát a gyengébb interferenciák hatékonysági fokát bizonyos százalékkal még külön csökkenteni kell. Végül a légkör szennyezettségét is tekintetbe kell venni. A »normális« időkben az interglaciálisok után, mikor a beerdősödött földrészek fölött kevésbé és ritkábban voltak a magas légrétegek beszennyezve, nehezebb volt valamely glaciális interferen- ciának a Köppen-féle küszöbértéket elérnie, mint a negyedkori jégkorszakok második- harmadik tagozatának, mikor ezek kifejlődésének a szennyezett magas légrétegek is segítettek . Mindez azt bizonyítja, hogy a Köppen-féle küszöbérték gr kalóriákban vagy kánoni egységekben kifejezve esetről-esetre változó érték s azt esetről-esetre külön kell elbírálni. A glaciális interferenciának általában 450 — 500 kánoni egységre volt szüksége, hogy a Röppeni küszöböt elérhessék. 9. A pliocén végével a Naprendszerben rendellenesség következett be. Valamennyi főbolygó felszálló csomópontja egy körnegyedbe csoportosult. Kifejlődött az úgynevezett •kedvez m énye s« körnegyed. Ha a Naprendszerről olyan áttekintési táblázatot nézünk, mint amilyen a csil- lagászati tankönyvekben vagy lexikonokban általában használatos, azonnal feltűnik, hogy a főbolygók felszálló csomópontjai mind egyetlen kömegyedben feküsznek. Ez a körnegyed a tavaszponttól mérve a 45° — 135° hosszúságok közé esik, ami az állatöv csillagképei között a Bika, Ikrek és Rák körnegyedét jelenti. Ezt a feltűnő tényt a legjobb csillagászati tankönyvek is agyonhallgatják, mintha valami semmitmondó véletlenség volna. Pedig ezzel áll összefüggésben, hogy a negyedkor kezdete óta a főbolygók pályasíkjai ma felényivel nagyobb elhajlásokban fekszenek egymáshoz képest, mint korábban. Ennélfogva a háborgatási erőnek az az összetevője, mely az ekliptika síkjára merőlegesen hat, nagyobb lett, az az összetevője, mely az ekliptika síkjában hat és a középpontkívüliség változandóságát okozza, megfogyat- kozott. Ha csak a 8 főbolygót tekintjük, a Naprendszer egy igen lapos alakú képződmény’, melyet kicsinyitve egy tortásdobozba be lehetne csomagolni. Ha ennek a tortásdoboznak sugarát 20 cm-re vesszük, magasságul elég lenne 1 — 2 cm, mert a Neptun inklinációja csak 1°47', s a többi főbolygó középtávolsága a Naptól már annyival kisebb, hogy a háborgatás folytán elérhető legmagasabb inklinációikkal is kényelmesen elférnének benne. _ ' Ha a Naprendszer alapsíkjára egyr merőleges rajzsíkot fektetünk, úgy hogy az keresztülmenjen a Napon és a Földet háborgató 7 főbolygó közös súlypontján, és meg- várjuk, míg a Föld évi keringése közben ezt a rajzsíkot metszi, akkor a háborgató erőnek a Föld pályasíkjára gyakorolt hatásáról a következő képet nyerjük : Legyen AB az az egyenes, amelyben a mi rajzsikunk a Naprendszer alapsíkját metszi. A-felé nagy távolságban feküdjék a Nap, S, és B felé P, a többi 7 főbolygó közös súlypontja Akkor a háborgatási erő, amely az E pontban levő Földre hat, EF lesz. gg Földtani Közlöny LXXXV. kötet 1. füzet 4. ábra. A háborgató erőnek a Föld pályasíkjára gyakorolt Itatása P113. 4: BjiHHHHe ■ 3Hjibi B03MymemiHa Ha opöHTy 3eMJin. Fig. 4. Wirkung dér Störungskraft auf die Balniebene dér Erde Ezt az EG és EH összetevőkre lehet bontani, inikoris EG a Föld pályájának excentri- citását akarja növelni, EH pedig a Föld pályájának eredeti inklinációját fogja megvál- toztatni. A háborgatás folytán egyszer a Föld E' pontba fog kerülni s itt a háborgató erő E'G' és E'IF összetevőkre bomlik. Minthogy a G'E'F' szög kisebb mint a GEF szög, azért az E'H' összetevő kisebb lesz mint az EH volt. Az E'G' összetevő pedig valamivel nagyobb lesz, mint az EG volt. Ha felrajzoljuk a Ae és A (e sinjr) jelenséggörbéjét külön a pliocénvégi 400,000 évről és a negyedkor 600,000 évéről, ezek összehasonlítása szemlátomást mutatja, hogy a Ae. játéka a negyedkoriban megnőtt, a A (e shur) játéka ellenben lecsökkent. 10. . Vannak tehát olyan időszakok, mikor a háborgató erő;i való első osztozkodásnál kevesebb jut az £-ra és több az e-re, és vannak más időtájak, hol az első osztozkodásnál V. táblázat Az t maximális és minimális értekei a pliocén végéről j a negyedkorból . maximum minimum ; maximum minimum ■ 23c 55' 223 37' ; 24° 06' 22° 34' 24c 02' 22° 39' 24° 06' 22° 25' 24c 07' 22 26' 23° 53' 22° 37' 23& 40' 22° 40' 24° 05' 22° 38' 23° 46' 22° 57' 24° 15' 22 22' 23° 59' 22c 38' 24° 16' 224 18' 23c 58' 22° 39' 24c 11' 22° 18' 23 49' 22c 37' 24° 02' 22c 31' 23° 43' 22° 51' 24c 28' 22 22' 23c 55' 22° 47' 24° 26' 22° 00' 24" 06' 22c 23' 238° 54' 226° 51' 24c 18' 22° 24 átlag 23° 53' 22° 41' 24° 18' 22° 15'- alapérték . . 23° 17' 23 17' 24: 15' 24° 14' 22° 14' 22° 10' játék + 0° 36' — 0 36' 363c 08' 335' 31' átlag ..... 24° 1 2' 22° 26' alapérték . 231" 17' 23° 17' játék . . . . + 0C 55' —0° 55' Bacsák : A pliocén és a pleisztocén az égi mechanika megvilágításában 87 6-ra jut több és az e-re marad kevesebb. Ezt a különbséget a III. sz. táblázatunkból, a Pilgrün-féle táblázatból is igazolni tudjuk. Az e periódusa, mint tudjuk, 40,000 év, tehát a pliocén végi 400,000 évből 10 maximum és 10 minimum áll rendelkezésünkre. Éppen így a negyedkorból 15 maxi- mumunk és 15 minimumunk van, melyek értékét a következő táblázatban hasonlítjuk össze. Mint láthatjuk, a Je játéka a pliocén végén csak ±36’ volt, míg a negvedkorbaii ez a játék ±55' tett ki, vagyis a felénvivel több lett. A középpontkívüliségnek soha sincs negatív értéke. Itt csak a maximális érté- keket tudjuk összehasonlítani. A pliocén végéről 4, a negyedkorból 7 maximumérték áll rendelkezésünkre : VI. táblázat A középpontkívüliség pliocénvégi maximumai negyedkori maximumai 0,0522 — 0,0403 ' 0,0221 0,0629 0,0360 0,0654 0,0462 0,0411 0,0407 0,0363 .0,0196 0,2057, átlag 0,0514 0,2601, átlag 0,0371 Az excentricitás átlagos értéke tehát a pliocénvégi 0,05 14-ről a negyedkorban 0,0371 -re csökkent. Penck »új problémá«-jának az az állítása, mintha, a Föld pályaelemei mindig egyforma mértékben ingadoztak volna, tehát nem. áll. A Ae játéka a negyedkorban felénvivel nagyobb mint a pliocén végén. Az e játéka a pliocénben erősebb, a negyed- korban 514 : 371 arányban lecsökkent. Ez azt jelenti, hogy a A \Ys és m tényezők kap- csolatában, a pliocénban nehezebb lett volna egy - glaciális kilengésnek a Köppen-féle küszöbértéket elérnie, mint a negyedkoriján. Ha Penck állítását rigv szövegezzük, hogy a mezozoikumban és harmad- időszak folyamán is ugyanolyan sűrűségben kellett glaciális kilengéseknek előfordulniok, mint a negyedkorban, akkor elfogadható. Akkor azonban nem áll ellentétben' aMilan- kovics elméletével. Glaciális kilengések a negyedkor előtt is voltak csakhogy ezek soha- sem érték el a Köppen-féle küszöbértéket, ártatlan »alpi« eljegesedések voltak. Ugyan- akkor Skandináviában is jelentkezett jégárelőnyomulás, de ezek kiterjedése klíma- forradalom előidézéséhez nein volt elegendő. Amerikáról szándékosan nem emlékezünk meg, mert ami Európára áll, az érvé- nyes oda is s ha eljegesedési görbéje némileg más jelenséggörbét mutat, annak meg- .van a maga földrajzi oka. 11. Most áttérhetünk arra a csillagászati aggodalomra, melyet sokan hangoztattak a Milán kovic s-elmélet ellen, főleg a Köppen-Wegener-féle publikáció után, mivel az a Pilgrim-féle táblázatokra volt alapítva. Pilgrim, Stockw. ell művében [14] 88 Földtani Közlöny LXXXV. kötél I. füzet közzétett állandók és formulák alapján dolgozott, melyeknek epokája 1850. Stockwell a bolygók tömegeit és középtávolságait az 1860. évi tudásunk alapján használta. Ezek az értékek mai tudásunk szerint sok esetben kiigazításra szorulnak. Ezért Milankovics rávette M i s k o v i c s o t, hogy vezesse le a FÖlcT változó pályaelemeit a modern bolygó- tömegek alapulvételével. Az 1930-ban megjelent Math. Klimalehre[7] már a Miskovics- féle táblázatok segítségével született meg. Hogy a bolygók tömegére vonatkozó ismereteinket áttekinthessük, közöljük a Stockivel 1-, Miskovics- és aStrömgree n-féle tankönyv adatait (reciprok értékek, Nap = 1). 177. táblázat. A főbolygók tömegei Merkúr Vénusz Föld Mars Jupiter 1. Sza- turnusz Uránusz Neptu- nusz Stockwell . , | • 4,865.750 390.000 368.689 2,680.637, 1.047 3.501 24,905 18.780 Miskovics , 7,500.000 404.000 328.000 4,085.000 j 1 .047 3.501 22.869 19.380 Strömgreen 10,000.000 408.000 332.270 3.093.500 1.047 3.501 22.869 19.700 Nem lehet tagadni, hogy a Merkúr tömegénél a Stockwell-féle érték valóban igen hibásnak látszik. Nem szabad azonban elefelejteni, hogy a Merkúr keringési ideje. 88 nap s szinodikus találkozása a Földdel is csak 1 16 nap. Az a lúba tehát, ami ebből keletkezhet, csak egy 1 16, illetve 58 napos tremuláeiót jelent. Ezt a Merkúr tömegének csekély volta következtében, bátran elhanyagolhatjuk, ha százezerévekkel dolgozunk. A Ae és A (e siuTr) hullámhegyei és hullámvölgyei is csak egy 1 1 6, illetve 58 napos ritmussal karnisodnak meg föl és le. A háborgatást jelenséggörbén ábrázolva, legfeljebb a görbe vonal lesz valamivel vastagabb, de sem periódusa, sem amplitúdója nem változik. A többi bolygó tömegére vonatkozó eredmények között már 'távolról sincs olyan nagy különbség, mint a Merkúrnál, sőt a legfontosabb Jupiter és Szatumusznál teljes a megegyezés. Megfontolásra késztet a Föld tömegének értéke. Ez természetesen sokszorosan érvényesül a saját pályaelemeinek kiszámításánál. A Föld tömegére vonatkozó adatok 12%-ig terjedő bizonytalanságot tartalmaznak. Összehasonlításként csatoljuk az 1840 óta használatos értékeket : VIII. táblázat A Föld tömege viszonyítva a Nap tömegéhez Időrendben Csökkenő érték szerint 1 843 Leverrier 354.936 1 850 Stockwell 368.680 1891 Harzer 319.500 1 904 Pilgrim 335.172 1919 1 Bauschinger 329.350 1929 Spenzer, Miskovics . . . . 328.000 1 933 Strömgreen 332.270 1891 Harzer 319.500 1929 Spenzer, Miskovics .... 328.000 1919 Bauschinger | 329.350' 1933 Strömgreen 332.270 1904 Pilgrim 335.172 1843 Leverrier 354.936 1850 Stockwell 368.680 Bacsók : A pliocén és a pleisztocén az égi mechanika megvilágításában 89 Pilgrim Stockwell hibás értékét egy aránylag igen jó közepes értékre helyesbítette s ezért táblázata adatai, ha nem is tökéletesek, de ma is használhatók. Végleges érték még nem alakult ki, mert Miskovics 1929. évi értékét Ström- green 1933-ban ismét változtatta! Ha a pliocén végét akarjuk vizsgálat alá venni, Miskovics táblázatát nem használhatjuk, mert az csak — 650,000 évig terjed. így érthetővé válik, hogy a pliocénvégi szoláris klímatípus-naptárt, mind a Ae és -1 (e sin n) értékeinek összehasonlítását (IV. és V. VI. tábl.) a Pilgrim-táblázat alapján szerkesz- tettük. Mindezek az összehasonlítások egybehangzóan csak azt a tényt bizonyítják, hogy a négy ed korral változás állt be a Naprendszerben, amely a háborgatás jellegének módosulásában nyilvánult meg, de a változás okára nem vetnek világosságot. Nehézzé tette a kérdés boncolását a negyedkor alsó határának abszolút időpontban történő megjelölése. Mi a — 600,000 év mellett döntöttünk, s a negyedkort a günzj eljegesedéssel kezdjük. A negyedkor beköszöntésével a Naprendszerben beállt »abnormális« változást úgy jellemezhetjük, hogy azt a képzeletbeli lapos tortásdobozt, amelyet hasonlatképpen használtunk, magasabbra kellett alakítani, mert nemcsak a Földnél, hanem a többi bolygónál is nagyobb lett a háborgatás miatt az inklinációban megnyilatkozó ingadozás. A felszálló csomópontok egy körnegyedbe tömörültek. Ezt a jelenséget csak D e t r e említi, ugyanakkor bevallja, hogy okát nem ismerjük, hatása viszont ismert : jégkorszak csak olyankor keletkezett, ha a felszálló csomópont hossza 45 J és 135 között volt (I. tábl. D. rovat). 12. Ha ennek a negyedkori rendellenességnek fizikai oka felől tájékozódást akarunk szerezni, legelőször is a precessziót kell kiemelnünk a besugárzási görbe összetevőiből e-ból és e-ből. Mert a precesszió nem sajátképpen való háborgatás, hanem luniszoláris jelenség. Csak a Hold és a Nap okozzák, a háborgató főbolygóknak ebbe alig ezreléknyi beleszólásuk van. Ha a Föld alakja mértani gömb volna, nem pedig forgási ellipszoid, úgy precesz- szió nem is látszanék, de a háborgatás ugyanúgy folyna. Azé sin rt összetevőnél a precesszió kiemelése nem nehéz, mert n - üi -j- yi’, ahol üi az apsisvonal forgását jelenti, ip’ pedig a precessziót. A n periódusát és lefolyását ismer- jük a Pilgrim-féle táblából. A periódusa is ismeretes. Stockwell és Pilgrim szerint 25,694 év, Miskovics szerint 25,685 év. A 9 év különbség elhanyagolható s így ü> = ti — yi’. Vagyis megkaptuk az összetartozó e és w jelenséggörbéit. Egészen más a helyzet e-nál. Ebből a yi’-t nem lehet ilyen egyszerűen kiemelni. Ha a y>' jelenséggörbéjét direkt és retrográd irányban vonalkázva fölrajzoljuk 25,685 éves periódussal, melléje az 6 jelenséggörbéjét pontozva és az e’ segédváltozó görbéjét kihiízva, annyit láthatunk, hogy mind az e, mind az e’ jelenséggörbéi sokszor és hosszú ideig párhuzamosan vagy majdnem párhuzamosan futnak a yi’ görbéjével, de a. 0-hoz tartozói, vagyis az inklináeió jelenséggörbéjét ebből még nem tudjuk fel- rajzolni. Hogy ezt megszerkeszthessük, ahhoz a Lagrange-féle transzformációkhoz kell folyamodnunk. E szerint a p és q segédváltozók fogalma p tg i sin 0 q = tg i cos 0 90 Földtani Közlöny LXXXV. kötet 1 . füzet amiből következik, hogy tg i = J p2 + q2 Nehézséget okoz, hogy Stockwell csak 8,000 évre számolt visszafelé, P i 1 g r i m pedig egyáltalán nem közölte a p és q segédváltozók táblázatát. így kényte- lenek vagyunk aMiskovic s-féle táblázathoz folyamodni. Miskovics más bolygó tömegekkel számolt s így éppen az s-nál kisebb-nagyobb eltérések mutatkoznak P i 1- g r i m-mel szemben, akihez nekünk lehetőleg ragaszkodnunk kell, mert csak az ő táblázata nyúlik bele a pliocénbe. Ha tehát az amplitúdóknál itt-ott némi eltérés mutatkozik is, azon nem szabad fennakadni, mert a fődolgot a »kedvezményes« körnegyedet a Miskovics- féle táblázat is híven mutatja, mint azt a 6. ábrából láthatjuk, ahol azi és 0 jelenség- görbéit közöljük. Ugyanezen a mellékleten az i és 0 görbéit poláris koordinátarendszer .segítségével egyetlen görbévé egyesítettük, hol a © mutatja az irányt, az i a távolságot az epokális kezdőponttól. Az i és 0 ilyen ábrázolása igen tanulságos, mert a poláris jelenséggörbén mely a könnyebb áttekinthetőség kedvéért nyolc részletben lett lerajzolva, azonnal észre lehet venni, hogy sem a »kedvezményes«, sem a »megvetett« körnegyedben magán a megtett úton semmiféle rendellenesség nincsen. Csak az epokáüs kezdőpont helye abnormális : nem áll a nagyjából köralakú görbének középpontjában. A 0-nak azok a feltűnő szakaszai, melyek mint »direkt« irányú szakaszok a »kedvezményes« körnegyedet »létreliozták«, valójában nem is voltak »direkt« irányúak, mert a 6. ábrán I. részletnél az i értékének nem az XO hossz, hanem az 566= — 0 hossz felel meg; éppen úgy a II. rész- letnél az i értéke nem YO, hanem a 458 — -0 hossznak felel meg, s ugyanúgy érvényes ez a megállapítás a III. IV. V. és VIII. részletre vonatkozólag is. Az i és © egyesített jelenséggörbéjét úgy is felfoghatjuk, mint az ekliptika sarkának- a háborgatások folytán megtett útját, ahol a precesszió mint külön jelenség szerepel. A tavaszpont a precesszió folytán az. éggömb legnagyobb körén, az állatövön, 25,685 év alatt hátráló irányban ír le egy kört, mely alulról nézve direkt irányúnak látszik. Ennek a legnagyobb körnek a sarka az éggömbön a Sárkány csillagképben fek- szik 23°27,-re áz Északisaroktól 18h hosszúság irányában (körülbelül a Véga-felé a Sárkány nagy kanyarulatában). Ennek ábrázolására célszerű azt a gömbsüveget válasz- tani, melynek sarka az ekliptika pólusa s amelynek sugara 23‘ 27'. Ezt a felületet nagyobi) torzítás nélkül le lehet vetíteni a saját talpsíkjára. Az Északisark. a precesszió folytán éppen ennek a gömbsüvegnek alapkörén fog végigszaládni, mint azt az 5. ábra mutatja. Az Északisark helye ezen a térképen a — 4,000, —2,000, 0, -j- 4,000 és +6,000 évre be van rajzolva. Ennek a körnek sugara ma 23°27', átlagos értéke 23° 17' s a hábor- gatás folytán a negyedkor 600,000 éve alatt elért szélső értékei ; 24°36', illetve 21c58', az egész játék tehát 2° 38', a középértékhez képest ± lc19'. Ha erről a körről a sugár mindenkori hosszát abban az irányban mérjük le, amerre a precesszió és magának a csomópontnak mozgása előírják, megkapjuk az ekliptika pólusának helyét a keresett időpontra. • Az 5. ábrán az ekliptika pólusát jelző P pont körül néhány foknyi eltérés- sel az ekliptikus pólus 600,000 év alatt 81/, teljes fordulatot végzett, mint, azt a 7. ábra mutatja. Bacsók : A pliocéti és a pleisztocén az égi mechanika megvilágításában 91 Tekintettel arra, hogy az inklináció és 0 ingadozását feltüntető táblázat nem közkeletű, itt ismertetjük. Amit ebből a táblázatból nehezebb kivenni, puszta szemmel kivehetjük a ö. ábrából. Mind az i, mind a 0 jelenséggörbéin belül egyenes szakaszok vannak, anű arra vall, hogy a háborgató erőn való első osztozkodásnál, az ekliptika síkjára merőlegesen ható összetevőn az i és © között újabb osztozkodás következett be. EnnéL a második osztozkodásnál hol az i-re, hol a 0-ra nem jutott semmi, mert csak az olyan test mozog egyenletes sebességgel, amire semmi erő sem hat, hanem csupán a saját tehetetlenségénél fogva mozog. Különösen a csomóvonal forgásánál feltűnő, hogy a kedvezményes kör- 5. ábra. A precesszió égi térképen ábrázolva Phc. 5. PpeueccHH, H30őpa>KeHa Ha HeőecHoü Kapre Fig. 5. Darstellung dér Prazessiou auf dér Himmelskarte negyeden belül néha 40 — 50,000 éven át egyenletesen fogott, mint egy jó óramutató. A csomóvonal azonban olyan óramutató, melynek tömege nincsen, egy eszmei egyenes a Nap és felszálló csomópont között. Ez a jelenség tehát csak úgy érthető, ha a Földet saját pályája mentén elszórva képzeljük el. A Föld tömegének tehetetlensége fordítja el a csomó vonalat. A 0 rövidebb egyenes útszakaszai 10 — 15,000 éven át »direkt« irányban mindig akkor álltak be, mikor a tg i hullámvölgyével kulnúnált s a háborgató erőt úgyszólván egészen maga számára foglalta el. A 0 hosszabb egyenes litszakaszai pedig retrográd irányban mindig akkor következtek be, ha a tgi felső kulmináeiói foglalták le a hábor- gató erőt. 92 Földtani Közlöny LXXXV. kötet I. füzet De azt is láthatjuk a 6. ábra alapján, hogy azok a ritka esetek, mikor 0 a »meg- vetett« körnegyedet fölkereste (—420,000, — 210,000 és — 150,000 év) az i mindig igen kicsiny volt, ami nyilván pliocénkori reminiszcencia. Ilyenkor a 0 jelenséggörbéje IX. tahi azat Az i és 0 értékei Miskovic -t i e -t i 1 5 0°38'21' 10=30'22" 205 0°55'09" 10 1°20'32" 20°08'2I" 210 0' 48'34" 15 2°01'42" 31c49'40" .215 1 °08'39" 20 2°39'36" 44°05'23" 220 1°41'26" 25 3°12'03" 56°37'34" 225 2°15'57" 30 3°37'01 " 69°18'49" 230 2°47'13" 35 3°52'48" 82°03'58" 235 3° 12' 11 " 40 3C58'08" 94c47'41" 240 3°28'42" 45 3=52' 19" 107322'59" 245 3°35'18" 50 3°35'21" 1 19=38-52" 250 3°37'16" 55 3°07'58" 131°15'22" 255 3°16'36" 60 2°31'43" 141 2914" 260 2°52'07" 65 1°49'13" 148°23'43" 265 2o 19.21" 70 1°05'55'' 144 49'22" 270 1 40'56" 75 0=42' 18" 105°35'44" 275 102'10" 80 i°08-38" 69=49' 14" 280 0°41'38" 85 1°51'15" 67c37'19" 285 lc04'39" 90 2°31'59" 74°51 '02" 290 1°43'13" 95 3°06'03" 85°07'53" 295 2°20'58" 100 3°3ri6" 96°41'34" 300 2°53'1 1 " 105 3°46'27" 108c52'34" 305 3°18'34" 110 3°51'13" 121c23'18" 310 3°35'00" 115 3 46'52" 134°05'25" 315 3C43'03" 120 3°3ri3" 146°55'34" 320 3°42'27" 125 3=08'31" 159°54'26" 325 3°33'35" 130 2°39'20" 1 73°07'45" 330 3°17'05" 135 2C05'27" 1 86°5 1 ' 1 1 "• 335 2°53'49" 140 1 c28'45" 201 =48'29" 340 2°24'46" 145 0&51'23" 220°46'47" 345 1 °51 09" 150 0°18'15" 267°09'15" 350 1 ° 1 4'26"' 155 0°27'37" 19° 19' 16" 355 0°37'06" 160 0°57'38" 48=07'24" 360 0°17'49" 165 1°24'22" . 65° 18' 50" 365 0°47'59" 170 1°45'26" 80°15'59" 370 1 22'03" 175 1°59'42" 94°41'19' 375 1 51 '57" 180 2°06'22" 109 13'58" 380 í 2°15'28" 185 2 05'00" 1 24 21 '37' 385 2C3 1 '0 1 " 190 1°55'38" 140’39'09" 390 2;37'33" 195 1°38'57" 159° 11 '59 395 2 34'30" 200 1°16'58" 182°37'36" 400 2°21'56" szerint (t = idő évezrekben' e -t i 6> 218°02'53' 405 2C00'40" 1 59°29'08" 273°34'58' 410 1°32'21 " 178°33'51 " 323 17'49" 415 1°00'21" 154°55'05"- 352° 11 '41" 420 0°35'23" 270°09'46"' 1 3°42'04" 425 0°45'55" i 331°06'27'" 3D42'03" 430 ‘ 1°18'26" 6°57'02" 47c57'49" 435 ! 1°51'51 " 28=44-24" 63° 1 1 '52" 440 2&20'27" 46°10'29" 77°41'44" 445 2°41'36" 61°42'15" 91°32'21" 450 2 53'49" 76°07'40" 104°39'19" 455 2°56'22" 89°42'31 " 1 16°45'51 " 460 2=49-14" 1 02c28'28" 1 27c09'13" 465 2°33'07" 1 14°15'17" 133°49'5I " 470 2 09'21" 137c34'24" 1 29°40'22" 475 1°39'55 " 132=13'04'" 92 31 '07" 480 1°08'02" I33°32'41 58° 10' 18" 485 0°41'27" 1 15c42'19" 54=49'08" 490 0C42'02" 72°10'27" 60°55'05" 495 1°08'31 " 55°02'32" 70°04'04" 500 1 °39'35" 55°39'02" 80c25'24" 505 2=08'29" 61°46'24'" 9 1 c 1 7'33" 510 2°32'54" 69°57'56" 102c21'46" 515 2°51'40" 79°04'24" 1 13c28'27" 520 3C04'00" 88°37'25" 1 24ű32'07" 525 3°09'25" 98°23'09" 135c28'36" 530 3C07'37" 108°12'42" 1 46°1 2'54" 535 2°58'29" 1 1 7°57'08" 156°35'07" 540 2C42'09" 127°22'47" 166c10'07" 545 2° 19'09" 1 36°03'03" 1 73c36'23" 550 1 c50'32" 142°56'35" 1 71 °50'57" 555 1°18'28" 145° 11'07" 98°47'31 " 560 0°48'55" 132°51'58" 62°57'52" 565 0°42'1 2" 91°39'13" 66°58' 1 1 " 570 I °07'40" 68°39'21" 76 37'30" 575 1°41'36" 68°03'23" 88ri 1'16" 580 , 2313'41" 74°50'00" 100°46'35" 585 2°40'04" 84°28'00" 1 14=07' 19" 590 2°58'27" 95°27'03" 128°1 1 '37" 595 3°07'25" 107°08'16" 1 43°09'07" 600 3°06'12" 1 1 9°10'12" felvette az érintővonal alakját, mihthogy fogalmából kifolyólag tg i — jelenség- 9 görbéjének állandóan ilyen alakúnak kellett volna lennie. Az abnormabtás jele, hogy nyolc eset közül ötször megcsúfolta a 0 saját mivoltát. 6. íbra. A. A tgi = p2 -f- q24sa tg = j- jelenséggörbéi Descartes-féle koordinátarendszerben. A »kedvezményes körnegyed# pontozva. B. Az i és jelenséggörbéi poláris koordináta-rendszerben ábrázolva, ami egyszersmind az ekliptika pólusának ingadozását adja az 1800.0 évi helyzetéhez képest. A megvetett körnegyed pontozva. Phc. 6. A. Kpunbtc tgi = p2 + q2 ii tg = *r\ b Aeii a to i ■§.« 1 :0 :o2 -tői ->g ezer év 45* 909 135* —22 0 22° —57 —22 35° • W3 —25 45° —72 —57 15° W2 —71 135° — 116 —72 44° Wa —116 . 135° — 146 — 116 30° —152 — 146 6° —159 —152 7o — 188 — 159 29° —206 — 188 18° —214 —206 8° R, —188 135° —234 —214 20° —336 —234 102° Rí —234 45° —347 —336 11° —397 —347 50° —417 —397 ÍO o o . ( * ' —424 —417 / 7° » —439 —424 15° M2 —439 45° —543 —439 1 04° Mj —477 135° —560 —543 17° G2 —543 135° —600 —560 O O Gx —595 90° 600,000 év = 404° 1 1 lc + 21° + 64 9 = 3 + 1 + 5. Bacsók : A pliocén és a pleisztocén az égi mechanika megvilágításában 95 Ha a következőkben a XI. táblázatot úgy alakítjuk át, bogy abból kivehessük : a négy kömegyedet külön-külön mennyi ideig szállta meg felszálló csomópont, továbbá : hol feküdt a csomópont a 9 jégkorszak kulminációs időpontjában, XII. táblázatot nyertük. . 14. Annak magyarázatához, hogy miért keletkezett a negyedkor beálltával a most tárgyalt rendellenesség a naprendszeren bélül, a p és q Lagrange-féle segédváltozók felé kell figyelmünket irányítani. Fogalmuk szerint : p = tg i sin © q = tg i cos © amiből következik, hogy tg i = Kp2 + q2 és A 6. ábra alatti poláris koordináta rendszerben ábrázolt görbéhez, a p-hez tar- tozik a 180° — 360°-os tengely, mely alá a p mindössze háromszor került a — 420,000 — 210,000 és — 150,000 nevezetes időtájakban és akkoris mindössze 42,000 év tartamára. Ez tette lehetővé a 0 számára, hogy összesen 21 ,000 évre meglátogathatta a »megvetett« kömegyedet. A p segédváltozónak ebből az aszimmetrikus fekvéséből keletkezett a ne- gyedkor abnormális klímája. A q segédváltozóhoz tartozik a 6. ábra 90 — 270°os időtengelye s mivel a q a p-nek első derivátuma ennél nem jut kifejezésre ma az abnormalitás. A q jelenséggörbéje elég részarányosán fekszik az időtengelyhez képest a jégkorszakokban is. Minthogy a p és q-nak ilyen hosszú periódusa van, mindenekelőtt az a benyomá- sunk, hogy a »kedvezményes« körnegyed még földtani értelemben is h o s s z ú életű lesz. Annak lehetősége, hogy időnként a földtani jövőben még további jégkorszakok fognak következni, még sokáig fennmarad. Mi sem volna tévesebb felfogás, mint azt gondolni, hogy a W3-mal végeszakadt a negyedkomak. A háborgató erőn való első osztozkodásnál még igen sokáig A& lesz előnyben a A (e snm)-vel szemben. Attól azonban nem kell tartani, hogy a közeljövőben, 100,000 éven belül, újabb jégkorszak keletkezzék, mert felszálló csomópontunk, a tavaszpont máris 45°-kal kisza- badult a »kedvezményes« körnegyedből s minthogy periódusa 75,000 év körül van, még sokáig fog tartani, míg a >>megvetett« körnegyeden .keresztül hátulról, a 1 35°-nál ismét eléri a »kedvezményes« körnegyedet. Az az interglaciális, amelynek elején mi élünk egy hosszú interglaciális lesz, mégpedig belföldi jéghatástól mentes interglaciális, ahol az egymást váltogató szoláris klímatípusok mind érvényesülni fognak. Ami glaci- ális kilengés előfordul, az nálunk kellemes éghajlatban nyilatkozik meg, hűvös nyarakkal, enyhe telekkel, rendes csapadékmennyiséggé!. 96 Földtani Közlöny LXXXV. kötet I. füzet 15. Az abnormalitás élettartamára bizonyos megközelítéssel becslést is adhatunk amiből a »normális« idő nagyságrendben való hosszára is következtetést lehet vonni Vegyük először a p segédváltozó összetételét vizsgálat alá. A liáborgatási elmélet szerint : P Po -b Pi p2 -f + p6 vagyis 7 Összetevőből áll, ahol bármelyik tag p n = tg i „ sin &n — N„' sin (g t + /in)- A X, g és P állandókról közöljük Miskovics táblázatát. XIII . táblázat A liáborgatási állandók Az e összetevője <5. értéke egy évre Az v> fázisa i. u.!800-ra N0 0,000.441 öO 2,27076" Po 124 52'29" Ni 0.016279 öl 3,66746" Pl 27:50'50" N.> 0,002343 g2 22,35486" Pz 1 26c54'33" n3 0,005122 5,44801" I Ps 86°03'55" n4 0,014099 7,34614" P, 19°47'01" n5 0,010565 gs 17,31308" ! P 5 331°55'49" n6 . 0,015016 ö6 17,98361" Po 3 1 4°58'20" e max:0, 063865 együtt : 76,38392" A tg összetevője 0 értéke egy évre A 0 fázisa i. u. 1800-ra No 0,027660 gó —0,00000" Pó 103°22'55" Ni 0,001722 cy , öl —2,46388" Pi 1 26°33'08" N2 0,002785 ö2 —25,81905" ■ P'2 126°05'50* N3 0,010501 §3 — 5,11444" P3 20° 12' 15" N4 0,006397 gi — 6,64128" Pa 301°29'56" N5 0,004367 gá — 17,61019" P'5 295°33'59 ' Né 0,024595 ö6 — 18,73458" Pa 73°59'16" tg i max 0,078027 együtt : —76,38342" Mint a táblázati )ól látható az Nj, a tg i-nak részletértéke ; gjj a csomóvonal elfordulásának egy évi részlete, azért kell azt az évek számával, t-vel szorozni ; Bacsók : A pliocén és a pleisztocén az égi mechanika megvilágításában 97 ' f>n pedig a g't-nek fázisát jelenti az i. u. 1800 évi epokális időpontra vonatko- zólag, vagy x'igy is mondhatjuk, hogy ez a Pn azt határozza meg, hogy a 7 alkotó szi- nuszgörbét, illetve annak koordinátáit milyen fázissal kell egymás alá rajzolni és összeadni. Ha a XIII. táblázatot megvizsgáljuk, feltűnik, hogy g állandó értéke a másod- pere törtrészeit tizedesekben fejezve ki, az 5-ik tizedesig zérus. A g( t értéke tehát nem fog változni, akármilyen nagy értéket adunk is a t-nek. Ez az érték független marad az időtől, ami ellentétben áll a saját fogalmával (egy évi elfordulás). Ezt a bajt még növeli, a hozzátartozó p — 103°22'55". Ennek szinusza ugyanis megközelíti az egységet : 0,98762. A hozzátartozó Nj, érték pedig a legnagyobb a saját rovatában 0,027660. Háromféle mennyiség fatális találkozása! A X'j sin (gnt + tehát az időtől függetlenül mindig 0,027660 x 0,98762 = 0,027317 marad. A p0 jelenséggörbéje az időtengely felett azzal párhuzamosan 0,027317 magasságban futó egyenes lesz. A többi 6 összetevőnek pt p(.-nak jelenséggörbéi sin-görbék 50,000 — 500,000 évi periódusokkal. Összegük szinoida, mely elég hosszú időt véve, részarányosán fekszik az időtengelyhez képest. Ha most ehhez a 6 összetevőből alkotott részletösszeghez hozzá- adjuk a 7-ik összetevőt p0-t, akkor a 6 összetevőből alkotott szinoida, anélkül, hogy alak- ját változtatná, az időtengelyhez képest 0,027317 magasságba emelődik s a p jelen- séggörbéje a tengelyhez képest aszimmetrikus helyzetbe kerül. Ez hozza létre a negyedkor abnormalitását. De miért nem tapasztaltunk a pliocén végi 400,000 év alatt abnormalitást ? Ezt nem lehet másképpen magyarázni, mint azzal, hogy a g0 0,00000" érték- megállapítás hamis, ellentmond a saját fogalmának. Eehet, hogy több tizedesre számítva, s ezt a helyes értéket még elég nagy — t értékkel szorozva már szimmetrikus helyzetbe kerülne a sin (gd /E) jelenséggörbéje, természetesen igen hosszú periódussal. Ugyancsak csökkenthetné az abnormalitást, ha a p értéke egy más epokára vonatkozólag, más lenne, nem állna olyan közel 90D-lioz s a szinusza kisebb lenne. Mindenesetre különös az, hogy a XIII. táblázat szerint a 2gg és2gg' nem egyenlő az előjeltől eltekintve, mert hiszen a perihélium pontját a tavaszponttól mérjük, ami maga is felszálló csomópont. A XIII. tábla szerint : 2gg 76,38392" Zgg’ = — 76,38342" a különbözet 0,00050" Kézenfekvő lenne, hogy a g’ értékéül 0,00000" helyett 0.00050"-et vegyünk fel. így azonban igen hosszú periódust kapnánk (2595 millió évet). Ez pedig nem volna össz- hangbahozható azokkal a földtani megfigyelésekkel, melyeket a földtani őskor végmoré- náiban lelt rádióaktív ásványok felezési ideje alapján állapítottak meg. Az sem lehetetlen, hogy a 0,00050" Inba két más hibának az egyenlege s már sokkal jobb csatlakozást nyernénk a rádióaktív ásványok felezési idejére alapított földtani kormeghatározásokhoz, ha a bennünket érdeklő hibarészletet 0,00076"-ra ven- nénk fel. A p0 periódusa ilyen számítás szerint 1700 millió év lenne, mely teljes periódus a p0 és q0 hullámhegyeinek és hullámvölgyeinek hatása alatt négy egyforma hosszú 4,250.000 éves időszakra tagozódnék mint azt a következő ábra mutatja. 7 Földtani Közlöny 98 Földtani .. Közlöny LXXXV. kötet 1. füzet A 8. ábrán a negyedkor hossza 1 min volna ott, ahol 1800 van bejegyezve. Az O, E, F, G, ll időtájakban kulminált a két görbe valamelyike, s ott fekvésük az időtengelv- hez képest részaránytalanná vált. Ez okozta a © látszólagos direkt periódusait, s az i értékének megnövekedését. így jött létre a »kedvezményes« körnegyed az állatöv hol egyik, hol másik részén, ahol a főbolygók felszálló csomópontjai összetömörültek. Ennek következtében a glaciális interferenciák a másik összetevővel a Köppen-féle küszöböt megütötték, klhnaforradalmakat, jégkorszakokat okoztak. Ezek az O, E, F, G, H időtájak periódusai sokkal rövidebbek, mint az A, B, C, D periódusok, mely utóbbiak a »normális« időszakok tartamát szabták meg. Ha helyes a g' = 0,00076" feltevés, akkbr a »normális« időszakok hossza 400 miihó év s az »abnor- máiis« időszakok hossza 25 millió évet tenne ki. Milanko vics teljes tagolását a negyedkor »abnormális« időszakára számította ki. Ebből tehát olyan »normális« időszakokra mint a 8. ábrán az A-val jelölt szakasz volt. o 8. ábra. A p0 és q0 összetevők jelenséggörbéi 1700 millió éves periódussal. Pmc. 8. KpiiBbie cocTBBJimomMx p u q nepHOg = 1700 Mhjiji JieT. Fig, 8. Bildkurven dér Komponenten p0 und q0. Periode = 1700 Millionen Jahre ami magában foglalná a permet, mezozoikumot és a harmadidőszakot, együttvéve 400 miihó évet, nem lehet az eljegesedések dolgában semmiféle következtetést vonni. Kelet- keztek »normális« időkben is glaciális interferenciák. Ezek alacsonyabb földrajzi széles- ségeken, pl. az Alpokban eljegesedést, morénákat, terraszokat hoztak létre klímafor- radalom nélkül. Nyomaik a távoh múlttal együtt elmosódtak. Maradtak az ottobeureni, staufenbergi, dunai fázisoknál idősebb nyomok is. Eberl levélbeli értesítése szerint talált svábföldön olyan morénákat, melyek korát a geológusok egy része pliocén eleinek, más része miocénkorúnak becsülte. A magasabb földrajzi szélességeken hátrahagyott eljegesedési nyomokat a negyedkori jégkorszakok jégárai a felismerhetetlenségig lepusztították. »Nomiális« időkben az e és cü került fölénybe a liáborgatási erőn való első osztoz- kodásnál az i és 0-val szemben, de ezeknek segédváltozóínál a h és 1-nél nincsenek a XIII. táblázatban olyan veszedelmes összetevők, mint a g\ Az e és tü-hoz tartozó állandók sorában N„ = 0,000441 alacsony érték, de a hozzátartozó g0 = 2,27076" ; így a f!0 már lehet bármilyen értékű, abnormalitás ebből már nem származhat. A 8. ábrával szemléltetett hipotézis csak nagyságrendben való igazolásra számít- hat s így elég jól vág az ausztráliai prekambriumi morénák rádioaktív kőzetanyaga alap- ján számított 1500 — 1700 millió éves abszolút kormeghatározásokhoz, nem kevésbé' a délafrikai karbon-penn határáról származó anyagok rádióaktív felezési idők alapján, adott kormeghatározásával. Az senkit se riasszon vissza, hogy a 8. ábrán F-nél 850, és G-nél 1270 milliós évtájaknál mutatkozó »abnormális« időkből eddig még sennniféle rádioaktív módszerrel alátámasztott eljegesedési nyomunk nincs. Ennek oka a föld- rajzi adottságok hiánya. Ha a negyedkor időszakonként periglaciálissá váló öve helyén Bacsók : A pliocén és a pleisztocén az égi mechanika megvilágításában 99 köröskörül mély tenger van, mint ma a déli féltekén, akkor onnan jégkorszaki emlékeket nem is várhatunk. Milankovics egyenesen azzal kezdi a Math. Klimalelire 42. feje- zetét, hogy jégkorszakok csak akkor keletkezhetnek, ha a megfelelő interferencián kívül a földrajzi adottságok is megvannak. 16. • ’ Vajon szábad-e vizsgálatainkkal ilyen távoli múltba elkalandozni? Ennek a kérdésnek a felvetésénél ne feledjük el, hogy mi csak azt a tapasztalati tényt akarjuk extrapolálni, hogy úgy mint ma, »kedvezményes« körnegyed létezett-e máskor is, illetve »normális« állapot, mint azt a pliocén végén tapasztaltuk létezett-e korábban is és milyen tartós volt? A fáról lehullott almánál észlelhető tömegvonzást ki lehetett ter- jeszteni mindjárt a Holdra is. Nekünk is ez irányban kell tapogatóznunk. Ezt megte- hetjük, mert a csillagászati táblázatoknak a múltba való meghosszabbítása megadja a módját, hogy elgondolásmik helyes vagy téves voltát számításokkal ellenőrizhessük. Jeffreys már régóta sürgeti a csillagászokat, hogy a Föld pályaelemeinek változásait Stockwell állandóinak segítségével 1 0 millió évre a múltba visszamenőleg számítsák ki, vagy ha a modern állandókat jobbnak ítélik, számítsanak ilyen alapon. A hibás állandókból előálló torzulás sokszor automatikusan elsimul, ha interferenciákról van szó, mint számításainknál. A Ae amplitúdói dolgában PilgrimésMiskovics- számításai között is elég nagy eltérések mutatkoznak. Nem nőnek azonban az idővel arányosan. Még a klímatípusok sorrendjében sem mutatkozik különbség a kétféle alapon számított szoláris klimatipus-naptárak között. Tartam és amplitúdó dolgában vannak eltérések, de azok elhanyagolhatók. A földpálya elemeinek kiszámítását 10 millió évre' a múltba és a jövőbe minden- képpen meg kellene kockáztatni. Ezáltal 20 miihó évet éreznénk lábaink alatt s bátrabban beszélhetnénk. Ha kiderülne, hogy a múltba számítva 10 millió évig ugyanúgy nem voltak sikerült jégkorszakok, mint a pliocén végén tapasztaltuk, a jövő lOmillió éve pedig egyre- másra hozná a jól sikerült glaciális interferenciákat, akkor már senki sem riadna vissza attól, hogy a Milanko vic s-elméletből levont következtetéseket harmadidőszakra is kiterjesszük. Ha pedig mást mutatna a dz 10 millió évre történt számítás, akkor is megérné a fáradtságot, mert legalább biztosan tudnánk, hogy más irányba kell az »új probléma* megoldását keresnünk. A nagy csillagászati intézetek ma már korszerű számológépekkel rendelkeznek. Ezekkel talán néhány hét alatt el lehetne végezni a megadott képletek alapján azokat a számításokat, melyekkel logaritmuskönyv használata útján évtizedekig sem készülnénk el A bolygók tömegeinek ismereténél mutatkozó bizonytalanság nem lehet ok ilyen számítás halogatására, mert a bolygótömegeket később újabb és újabb mód- szerekkel ismételten helyesbíteni fogják. Ha szabad az asztrofizikában tízmillió fény- évvel számolni, akkor a pályaelemek táblázatát is ki lehet számolni . ± 10 millió évre különös veszély nélkül. IRODALOM— Ti TÉR ATU r 1 . B a c s á k Gy. : A skandináv eljegesedés hatása a periglaciális övön. Meteor, és Földmágnességi Int. kisebb kiadványa. Új sorozat 13. sz. Budapest, 1942. — 2. Dá- csák Gy. : Az utolsó 600,000 év földtörténete. M. kir. Földt. Int. vitaülései 1944-ről. Budapest, 1 944. — 3. Bacsák Gy .: A Milankovics elmélet védelme. Kéz- irat. Budapest, 1954, — 4. Koppén, W. — Wegener, A.: Die Klimate dér geologischen Yorzeit. Berlin, 1924. — 5. I, e v e r r i e r, V. J. : Inegalitées sécu- 7* 100 Földtani Közlöny LXXXV. kötet 1 . füzet laires . . . Paris, 1856. — 6. Milankovic, M. : Théorie mathématique des phéno- ménes thermiques produits pár la radiation solaire. Paris, 1920. — 7. Milankovic, M.: Mathematische Klimalelire und astronomische Theorie dér Klimasehwankungen. Berlin, 1930. — 8. Milankovic, M. : Astronomische Mi ttel zűr Erforschung dér erd- gescliichtlichen Khmate. Berlin, 1938. — 9. Milankovic, M. : Kanon dér Erd- bestrahlung und seine Anwendung auf das Eiszeitenproblem. Belgrad, 1941. — 10. M i s k o v i c s : Jelentés a szerb kir. tudományos Akadémiához a Földpálya elemeinek szekuláris változásairól. Belgrád, 1931 . — II. Penck, A. — Brückner, E. : Die Alpen im Eiszeitalter. Leipzig, 1901 — 1909. — 12, Pilgrim, E. : Versuch einer rechnerisehen Behandlung des Eiszeitalters. Jahresber. d. Ver. für vaterlánd. Natur- kunde in Württemberg. 60. kt. 1904. — 13. S o e r g e 1, W. : Die Yereisungskurve. Berlin, 1937. — 14. Stockwell, J. N. : Memoir on the secular variations of tlie elements of the eight principal planets. Smiths. Contr. Knowledge 18. kt., Washington, 1873. 3noxii nJiHoqeHa h naettcToqeHa b CBeTe HeöecHOií MexaHH Ka Át. E a 4 a k B BBeaeHim aBTop n3aaraeT Teopmo, He TpeőyiomyK) HHKaKOh nmoTe3bi, M h ji a h- KOBHla 110 HeTBepTHBHblM OaefleHeHHHM. 1. riepBaa CB«3Haa nyőanKanita Teopim MiiaaHKOBiiaa noHBHaacb b khiiic KonneHa n BereHepa nofl 3araaBiieM »Die Klimate dér geologischen Vorzeit«, b Körme 1924 r. rioflTBepwfleHne ee, ocHOBaHO na npHpoflHbix Haőmoflemiax, noayHHaocb yaKyTKH BpeMemi, flaiiTeabHOCTb Koropbix BOBce He oflHHaKOBoií. OflHaKO, iipn 18 HeoanHaKOBbix aacTHX 181=6402 ónná. nocaeflOBaTeabHOc™ hbahiotch bo3mo >KHbiMn, npn 3TOM aHanoraa 3thx AByx pe3yabTaTOB He cnenoro cayaafl, a 0ŐT>flCHHeTca TeM, HTO oőa COOTBeTCTByiOT fleHCTBllTeabHOCTH. 2. Kan or.vieaaaocb Bbicine, naeiícToneH őbui pacaaeHeH MujiaHKOBHieM Ha 18 HeoanHaKOBbix aae.MeHTapHbix aacTeií. B pa3BHTne Teopmi MiiJianKOBHia, aBTop 3aKaioaaeT H3 4 bo3mo >kho CTeö HHTepiJiepeHmiH opŐHTaabHbix aaeMeHTOB cymecrBOBaHHe 4-x KaHManiaecKHx thhob. Oh oripefleaHa 4 coaHeaHbix Ka h m3th aecKH x Tima, flepeaymerocH 85 pa3 b TeaeHue 600,000 aeT aeTBepTinmoro nepHoaa. M h a a h k o b h a, b erő »KaHOHe« coraaciiaca c flanbHeihiiHM, coBepuieHHbiM aBTopoM, pa3BHTiieM Teopnn. 3. CocTaBaeHHbiH aBTopoM KaaeHflapb coflepama H3MeHeHiiH h aanTeabHOCTH 4-x coaHeaHbix KaiiMaTiiaecKiix TitnoB aeTBepTHaHoro nepnofla. BiviecTO oluhőoahoh »Vereisungs- kurve« Coprean (Soergel) HéoőxoflHMo öbiao cocTaBaeHne k p h b o h o a e a e h e h h ií. 4. B KaaeHaapb KaHMaTnaecKiix TiinoB aBrop BKaioana h HO.uep no nopaflKy norpe- <3eHHbix noflBeHHbix ropH30HTOB naKuicKoro oŐHa>KeHHfl. TaKii.M oőpa30M, npimeHaeMOCTb erő oőoőiueHHH naeiíCTOueHa őbiaa flOKa3aHa b npaKTUKe. 5. TeopHH MnaaHKOBnaa pacnpocrpaHHaacb no Bceh Miipe, OflHaKO He noay- Mnaa Bee oőiqee npn3Hanne co CTopoHbi MccaeflOBaTeaeH-aerBepruaHHKOB. Bospawemie aeT- BepTiníHHKOB 3aKaioanaocb b tóm, ato noayanao Ha3BaHiie »HoBaa npoőaeMa« b awTepaType. B cocTaBaeHim n e h k a (Penck) 3to raacHT Tan : »KaK őbi Teopna M«aaHKOBHia őbiaa KpacHBa, OHa He MO>KeT őbiTb npaBnabHOh. Ecan b ca.MOM fleae aeflHHKOBbie nepnoflbi B03HHKan Obi b pe3yabTaTe n3MeHeHHií aaeMenTOB opőHTbi 3eMan, to aeflHHKOBbie nepnoflbi cymecTBOBaan őbi KaK b Me303ohe, TaK h b TpernaHOM nepHOfle. SaeMeHTbi opŐHTbi 3eM.u1 aepeflOBaancb Bceraa oflimaKoro, Bce-TaKii hh caeflOB hc BcrpeaaioTca paHHHX aeflHHKOBbix nepnoflOB.« M h a a h k 0 b h a, b nocaeflHe.M aŐ3aue CBoeh khhth »Mathematische KIimalehre« HanpaBHa b HenpaBHabHoe pycao flncKyccHio 0 »Hoboíí Ilpo6aeMe«. 6. riOHHTHe 0 »npefliioflHTaHHOM« KBaapaTaHTe npuBeaocb aBTopoM b 1942. r. Asbho M3BecTH0, hto Bee Bocxoflamne y3abi B03MyuiaioinHX naaHeT, H3MepaH c toakh BecHbi, nona- flaioT Mewfly 45 11 135 rpaflycaMH. 3to HBaeHiie, KOTopoe He oőT>HCHaeTCH pyKOBOflCTBa.Mii 110 acTpOHOMHii / B 1944. r. npHBeaocb aBTopo.M noHírme »H3őeraHHoro« KBaflpaHra. OflHaKo, b reaemie 600,000 aeT aeTBepTnanoro nepnoaa Bocxoflaimih y3ea 3e.Man, t. e. ToaiiKHeííujee Bcex, KpiiBan »©« npiiMeT, cootbct- CTByiomyio cbok) nOHHTHio, no (JiopMyjie a cJjopMy TaHreHniiajibHOH KpiiBoii npii nawAOM nepiiOAe. K cowaaeHHio, Henb3H ycTaHOBiiTb Bee 3to Ha ocHOBaHim Ta6A.Hn n h n ,r p h m a ,. Tan uan ohh o6o3HanaioT TOAbKO roTOBoe 3HaAeHiie e, 6e3 bo3MO>khocth OTAeneHiin ripeneccmi. HopMaAbHoe h HeHopMaAbHoe coctohhhh onpenenHioTCH Kparrco b cnenyiomeM : iipii pac- npeAeAeHHH cha B03MymeHitH, b HopMaAbHoe BpeMH npeoöAaAaeT »e«, b HeHopManbHoe »e« 8. TaöAHHbi n h a r p h m a OKa3biBaiOT xopomne ycnyni reM, ato, BbiAiicneHbi Ha 1,010,000 AeT, pacnpocTpaHHioTCH ao HopManbHOií anoxn Konya nnnoiieHa. Pl3 TaöAHH n ii a r p h m a bhaho, ato b TeAeHite 400,000 AeT KOHua nnHOijeHa cpeAHee OTKAOHeHne Je, b cpaBHem!?* c ochobhum 3HaAeHiieM Ae0 = 23 17', paBHo 36’. ripn 600,000 AeT MeTBepTHAHoro nepHOAa yKy3aHHoe OTKAOHeHne aoctiit 55’, t. e. noATopa pa3a őOAbine, ACM B HOpMAAbHOe BpeMH. 9. BBHAy toto, ato »e« He ímeeT MHHHMyMa, TOAbKO conocTaBAeHiie MaKciiMyMüB MoweT öbiTb ocymecTBAeHO. 3HaAeHne »e«, MewAy 400,000 AeT KOHua HAHOueHa n 600,000 AeT AeiBepTii ahoto nepnoAa, 6bin,o b coothoiuchuh 501 : 371, CAeAOBaTeAbHö ripeACTaBnneTCH coőon Taione hcoah- HaKOBbiM. YTBep>KAeHHe »Hoboh npoőAeMbKi oó OAimaKOBOM H3MeHeHHii onpoBepraeTCH n Ha 3tom MecTe. 10. TaöAiiHbi n h a r p h m a BbiAncAHAiicb Ha ocHOBamm 42 kohct3ht LL1 t o k- BeAa h coAepxoT TaKwe Maccbi nnaHeT na ochobc nauinx 3HaHHÍt, npoHCXOAHmnx ot 1860. r. r. B pe3yAbTaTe ouiHÖOAHbix AaHHbix b OTHOuieHini Macc nnaHeT, HexoTopbie uccneAO- BaTeAH He nnTaioT AOBepne k TaönnuaM üh Árpii Ma. OAHano, cymecTBeHHan oinnŐKa BCTpeAaeTCH Aimib y Maccbi Mepxypa. Tan Kan nepiiOA KpyweHiiH erő 88 AHeíí, BcneA- CTBHe OIHHÖKH B KpaílHeH Mepe B03HHKaeT TpeMyAHUHH 116 AHeft, KOTOpOH MO/KHO npeHeöpe- raTb, ecAH HMeeM BBHAy BeKOBbie nepnoAbi. rop03AO öoAbuiaH ouiHÖKa npeACTaBAneTCH OTHOciiTeAbHO Maccbi 3e.MAH. BeAHAima ee y 111 t o k b e a a (1860) paBHO 368, 680, y M h ui k o b h a a (1927) 328,000, a b yAeő-. HHKe 111 t o p m r p e h a (1933) 332,270. CpaBHiiBan Haiiöonee 3HaAHTenbHbie BbiniicneHHH nocAeAHHX 100 AeT, npoHBHTCH oiuH.ÖKa 15 ripoueHTOB. 3HaAeHiie paBHo 335,172 IIha- r p n m a npHÖAiDKaeTCH k coBpeMeHHbiM naHAyAiniiM oueHKaM. Ecah HaiiAeTcn n ouinöKa B erő TaÖAHHaX, TO He COOTBeTCTByeT ACHCTBHTeAbHOCTH TO, ATO OLHHÖKa yBCAHAHBaeTCH nponopmiOHaAbHO k BpeMeHii . B conocTaBAeHim c pe3yAbTaTa.MH MniuKOBHAa ripn AeTBepTHAHbix riepnoAax A (e sin a), pa3HHua Bcero Aiiuib 27 AeT, KOTopan cocTaBnneT hha- TOHCHyiO BeAHAHHy . y BeAHAHHbl Ae IipOHBAHIOTCH OOAbUIHe p33HHHbI, HO OHH T3K>Ke He yBeAHAHBaioTCH riponopuHOHaAbHO k BpeMeHii . 11. BBHAy toto, ato He3aBiicbiMbiií ot BpeMeim reorpaifmAecKiiií (JiaKTop Ae yBenn- AiiBaeTCH k ceBepy, n tót s (e sin n) yMeHbuiaeTCH, oacbhao, ato b HopMaAbHoe BpeMH co3aa- Aacb noAapOM xopouian nHTepcjiepeHmiH Me>KAy Ae u s (e sin n) ; Taxoe rAamiaAbHoe otkao- HeHue HHKorAa He aocthtao nopo>KHoro 3H3AeHiiH KonneHa b CKaHAHHaBim n He 6wao b coctohhhh Bbi3BaTb KAHMaTii AecKyio peBOAioHHio b nepurnamianbHOH 30He. 12. HaoöopoT, b uinpoTe Anbn, 3Ta rAaunaAbHan nHTepiJiepenunH Bbi3BaAa őonee KpynHbie nenHii KOBue o6pa30BaHHH, Ae.n AeTBepTHAHbie, BcnencTBiie npeHMymecTBa 2ls(e sin n) paBHo 501 : 371 n erő BbicoKoro reorpaijiHAecKoro (JiaKTopa. EcTecTBeHHO, ato »anbnnHCKoe« oneAeHeHiie hmkotaa He Bbi3Bano cyxo-xoAOAHoro KAHMaTa, npoAon>KaioinerocH Bee toa. 3HaAeHHH aMnAnryAbi »anbnHHCKnx« oneAeHeHiiií npn nAnoueHe mohcho bhahcahtb Ha ocho- B3HHH TaŐAHH ü H A T p H M 3. Hx nOCACAOBaTCAbHOCTb II nOMep COBnaAaiOT C pe3yAbTaTaMII reoAoniAecKHx HabmoneHiiií (i}ia3bi Ottobeuren, Staufenberg, HyHan fO I, II n III.) 102 3 ő e p a yKa3aa n Ha paHHHe »anbniiHCKne« oaeaeHeHUH nuiioueHa, Aa>Ke n MiioneHa {nncb.vieHHoe cooőmeHrie). YcTaHOBneHiie »Hoboh npo6aeMbi«, no KOTopoMy pamuté oneAe- HeHHH COBCe.M He CyiHCCTBOBaan, COOTBeTCTByeT AeÜCTBHTeAbHOCTH TOAbKO b tóm, ato b to BpeMH He őbino oaeAeHeHHü, aocththiiix npeAenbHbix 3HaAeHHií K o n n e h a. 13. EcTecTBeHHO, ato BMecTe c T3khm pa3peuieHHeM »Hoboh npoő.ie.Mbi« B03HHKaeT Bonpoc o npiiAiwax neHopManbHOro coctohhhh HaAimaiomerocH 600,000 neT TOMy Ha3aA b coAHeAHon cncTeMe. Abtop ct3bht ceöe nenbio ncKaTb otbcth b HHTepHanbHOM crpoemiH Bcno- MoraTeabHbix nepeMeHHbix h, 1, p h q. 14. CnAbHO őpocaeTCH b rna3a, ato 3HaAemie e>KeroAHOro, cpeAHero Bpamemin ahhhh ancnAbi h y3A0B, b cnyuae kohctaht M h a a h k o b h a a, He cornacyioTCH Me>KAy coöoit, ne CMOTpn Ha to, ato AonroTa nepiireAiin H3MepHeTcn iicxoah H3 toakh BecHbi, Kotopan cawa HBAHeTCH y3A0M. 27“ g =76" 38 392 -^'g1 = 76" 38 342 00" 00 050 pa3Hima, hah omnőKa. Ecah B3HTb BbicuieyKa3aHHoe 3HaAeHiie bmccto 3HaAemiH go’ = 0” 00000, KOTOpoe npQTHBopeAHT coöcTBeHHon Ae(j)HHHHHH ii co3AaeT neHopMaabHOCTb, to pe3yabTiipyeT nepiiOA 2598 mhjia. neT aah p0 h q0. 3tot nepnoA ropo3AO AAHHee, neM nepnoA, BbiniicneH Ha ocho- b3hhh noaypacnaAa paAiioaKTiiBHOro MaTepiiana, npoHcxoAHiqero H3 MopeH AOKaMöpiiiicKiix oJieAeHeHHH. npaBHAbHbifi pe3yabTaT nonyAacTcn toabko b tóm cnyAae, ecAH noACTaBHTb 3HaAeHiie g0’ = 0” 00076 ; KorAa nepnoA p0 h q0 őbin 6bi 1700 mhaa. neT, H3 KOTopbix 4 pa3a 25 mhaa. aeT naAaeT Ha HeHopMaAbHyio oőcTaHOBKy ii 4 pa3a 400 mhaa. act Ha Hop.MaAbHyio. 3th riepiioAbi xopouio cornacyioTCH c cpokamh, HanimaioiiHiMMCH ot OAeAeHeHHíí napőo- nepMa ao Haiunx AHeíí, Taioice Kan h c paHbiuiiMH rnaHHanbHbiMii nepHOAaMH, BbiAiicAeHHMH Ha ocHOBe paAHoaKTHBHoro noAypacnaAa. Mo>kho AenaTb bhboa, ato Henb3fl cAHTaTb neTBep- THAHbin nepnoA KOHAeHHbLM nepHOAOM, Tan Kan oh őbiA HaAaao HeHop.MaAbHoro nepiiOAa, iipoAOA>KaiomerocH 25 mhaa. AeT, npeoönaAaiomaH AacTb KOTOporo cKpbiBaeTcn b Henpax reoAOriiAecKoro őyAymero. npn 3tom -rOAoqeH npeACTaBAne.T coőoil HaAaao KpynHeiíiiiero mokacahukoboto ne- piiOAa 100,000. aeT. 15. EcTecTBeHHO^ ato noAOÓHoe pa3peuieHiie »Hoboíí npoőneMbi« — nepBbin onbiT, Tan Kan 400,000 aeT KOHqa nanoueHa cahuikom KopoTKiiii cpon aah toto, atoőm yTBepAHTb 3KXTpanoaamno Ha tmchaii mhaahohob aeT. HaoöopoT, Heab3H 3aőbiTb, ato aah ctopohhhkob »Hoboh npoőaeMbi« 0őiH3aTenbH0 6biao obi, no npaBima.M AncnycciiH, noATBepwnaTb hx noaoweHHH. Jla>Ke ii onbiTK'ii BbinucneHiiH He caenanocb b stom HanpaBAennii. B HacTOH- mefí CTaTbe aBTop onpoBepraeT ,,HoByio npoőaeMy” ii VTBep>KAaeT Teopnio M h ji a h - KOBHAa. 3 • Das Pliozán- und Pleistozánzeitalter im Lichte himmlischer Mechanik • Von G. BACSÁK In dér Einfülirung wird die vollkommen hvpotliesenfreie quartáre Yereisungs- tlieorie von Milankovic erörtert. 1. Die erste zusammenhángende Publikation dér M i 1 a n k o v i c-Theorie hat* 1 924 im K ö p p e n-W e g e n e r’schen Werk »Die Klimate dér geologischen Vorzeit« die Presse verlassen. Ilire Bestátigung dureh Naturbeobachtungen hat die Theorie schon friüier erhalten, als E b e r 1 in seinem Yortrag zu München im Janner 1924 éine analógé vol’standige Gliederlmg des Ouartárs bekanntgab. Beide habén, ohne von- einander Kenntnis genommen zu habén, 9 Vereisungen und 9 Interstadiale verzeichnet, alsó die Zeit des Ouatárs auf 18 elementare Zeitspannen geteilt, die einander allé ungleich sind. Aus 18 versehiedenen Elementen lassen sich jedoch 18! == 6402* 1012 verschiedene Reihenfolgen herstellen ; die Übereinstimmung dér Endresultate beider Forscher kann aucli niclit ein Werk des Zufalls sein, sondern nur dadurcli erklárt werden dass beide die Wahrheit festgestellt habén. 2. Das Pleistozan ist von Milankovic auf 18 ungleiche Zeitelemente gegliedert worden. Verfasser hat in seiner Weiterentwicklung dér Milankovic- Theorie aus den 4 versehiedenen Interferenzmöglielikeiten dér Erdbahnelemente 4 Bacsók: A pliocén és a pleisztocén az égi mechanika megvilágításában 103 grundsátzliehe Ivlimatypen abgeleitet. Er hat fiir diese 4 solaren Klimatypen einen 85- fachen Wandel wáhrend den 600,000 Jahren des Quartárs festgestellt. Diese Weiter- entwicklung'en sitid von Milankovic im »Kanon« anerkannt worden. 3. Utn den vöm Verfasser entworfenen Kalender über den Wandel dér 4 solaren Klimatypen nutzbar zu machen, war es nötig, anstatt dér falschen S o e r g e l’schen Vereisímgskurve eine richtige zu konstruieren. 4. Dér Verfasser hat die Serialn.umm.ern dér begrabenen Bodenzonen dér Pakser Lösswand zusátzlich in den Klimatypenkalender aufgenonunen, und dadurch die Nutz- barkeit seiner Pleistozánsynthese auf einem praktischen Exempel bevviésen. 5 . Die Milankovic -T heorie war schon in dér ganzen W élt bekannt und es konnte doch nicht die allgemeine Anerkennung von seiten dér Quartárforscher erfochten werden Das war die Folge des Einwandes, dér in dér Diteratur den Namen »Neues Problem« erhielt. lm Wortlaut von Penck lautet das »Neue Problem« folgendermassen: »So schön die Milankovi c-Tlieorie aueh erscheinen mag, riehtig kann sie doeh nicht sein : denn wenn das Eiszeitalter durch die Variation dér Erdbahnelemente verursacht wurde, so sollte es wohl aueh im Mesozoikum und Tertiar Vereisungen gegeben habén. Die Bahn- elemente waren immer gleichmassen veránderlich, aber von friilieren Vereisungen gibt es keine Spur«. In demletzten Paragraph dér »Matematischen Klimalehre« hat Milán- k ö v i c die Verteid igung gégén diesen ' neuen Einwand auf ganz irre Wege gefiihrt. 6. Verfasser hat in 1942 den Begriff des »bevorzugten Kreisquadrantem eingeführt. Es ist seit langem bekannt, dass die aufsteigenden Knotenpunkte dér störenden Planeten vont Frühhngspunkte geitiessen allé im Winkel von 45° bis 135° hegen. Für diese Erscheintmg fűidén wir in astronomisehen Lelirbiichern keüie Erklárung. Ein weiterer Begriff, dasjenige des.»verachteten Kreisquadrantes«, wurde vöm Verfasser 1944 einge- führt. Dér aufsteigende Knotenpunkt dér Erde, dér Frühlingspunkt lag námlich wáhrend dér 600.000 Jahren des Quartárs nur für 21 .000 Jahre im »verachteten« Kreisquadran- ten zwischen 225° — -315°, in den restliehen 579.000 Jahren aber in den übrigen dreien, und zwar für 404.000 Jahre im »bevorzugten« Quadranten. Verfasser hat diese Erschei- mmg auf einen seit 600.000 Jahren dauernden abnormalen Zustand des Sounensystems zuriickgef ührt. Seine Erkemitnisse wurden aueh von Milankovic angenommen. 7. Zűr Veranschaulichung dér genannten Abiiormitát hat Verfasser die Bild- kurven von i mid 0 in kartesischen und Polarkoordinaten nebeneinander dargestellt. Im letzteren gibt i den absoluten Betrag, 0 dagegen den Atimuth des Radiusvektors an. Die Überháufung des »bevorzugten<( und die Deere des »verachteten« Quadranten wird dadurch klar. Wenn mit den obigen Mitteln dér normálé Zustand dargestellt wiirde, so waren allé vier Quadranten gleich dichtbesetzt, und was wesentlich ist, würde die Büdkurve 0 definitionsgemáss : (tg0“l) die Form dér Tangentenkurve in jeder Periode annehmen. Eeider sind diese Ausfülirungeii aus den P i 1 g ri m’sclien Tabellen nicht sofort ersichtlich, da dórt die fertigen e-Werte angegeben sitid, ohne Möghchkeit fiit die Sepa- ration des Prázessionsfaktors. Dér nőrmale und abnormale Zustand wird kurz im folgenden definiert : in dér Verteüung dér Störungskráfte hat zu normálén Zeiten e, in abnormalen dagegen e den Vorteil. 8. Die P i 1 g r i tn’schen Tafeln erweisen überaus nützliche Dienste dadurch, das sie, auf 1,010.000 Jahre berechnet, 400.000 Jahre in die normale Epoche des Spát- phozans hineinreichen. Es wird aus den P i 1 g r i tn’schen Tabellen geselien, dass die durchsclmitthche Schwankung von Ae um den Grundwert Ae — 23°17’ wáhrend den 400.000 Jahren des Spátpleistozáns 36’ betrug, wáhrend den 600.000 Jahren des Quartárs aber zu 55’ zunahm, alsó das Anderthalbfache des Wertes für normálé Zeiten erreichte. Die Periode von e bheb unverándert 40.000 Jahre, die Amplitude erwies aber w-esenthche Schwan- kungen zwischen normálén und abnormalen Zeiten. 9. Da e kein Minimum besitzt, so lassen sich nur die Maxima vergleichen. Dér Wert e zeigt für die 400.000 Jahre des Spátpleistozáns bzw. für die 600.000 Jahre deS Quartárs das Verháltnis 501 : 371 ; es benimmt sich dalier ziemhch ungleichmássig. Die Feststehung des »Neuen Probletns« über die gleichtnássige Veránderung wird aueh lher für nichtig erwiesen. 10. Die P i 1 g r im’schen Tafeln wurden auf Grund dér 42 Konstanten von Stockwell berechnet. Diese enthalten jedoeh aueh die Masse dér Planeten mit Földtani Közlöny LXXXV. kötet 1 . füzet 104 Angaben von 1860. Die P i 1 g r i m'schen Tafeln fanden bei vielen, infoige dér Fehler- möglichkeiten in den Massenangaben dér Planeten, kein Yertranen. Ein nennenswerter Fehler lásst sich aber nur in dem Massenwerte des Merkurs finden In Ansicht dér 88- tágigen Umlaufsperiode des letzteren kann aber dieser Fehler höchtens eine Tremulation von 116 Tagén verursachen, die sich neben den sekuláren Perieden vernachlássigen lásst. Bei dér Masse dér Frde ineldet síeli schon ein viel wesentlicherer Fehler. Sie wird von S t o c k w e 1 1 (1860) mit 368.683, von Miskovics (1927) mit 328.000, im Stormgreen’ schen Lehrbuch (1933) aber mit 332.270 angegeben. Die bedeutend- sten Berechnungen dér letzten hundert J ahre weisen nntereinander \'erschiedenheiten von 15°0 auf. Dér \\ ért 335,172 von Pilgrim stelit unseren besten modernen Schátzun- gen nahe. Wenn es auch einen Fehler in seiner Tabelle gibt, so ist es doch siclierlich nieht richtig, dass dieser Fehler mit dér Zeit zunimmt. lm Yergleich zu Miskovics ergeben sich bei den quartáren Perioden von A (e sin.T) nur Fntersehiede von 27 Jahren, die rubig vemaehlássigt werden können. Bei de zeigen sich schon grössere Abweichungen, die aber aucli nieht mit dér Zeit zunehmen. 1 1 . In Anbetracht dér nördliehen Zunahme des zeitunabhángigen geographiseheu F'aktors von de und dér nördliehen Abnahme desselben von (e sin t) ist es verstándheh, dass zu normálén Zeiten trotz geeigneter Interferenzen von de und d(e sinrr) die glazialen Schwankungen in Skandinavien niemals den K ö p p e n’schen Grenzwert iiberschritten und eine Klimarevohition zustandegebracht habén konnten 12. In dér geographischen Breite dér Alpen sind im Gegenteil durcli diese glaziale Interferenz, infoige dér Übemiacht von d (e sin.T) im \'erháltnis 501 : 371 und des hőben geographischen Faktors manchmal máchtigere Gletscherbildímgen verursacht worden, als im Ouartár Die entstandene »alpine<' Yereisung hat aber nie ein troeken-kaltes Klíma über das ganze Jahr verursacht. Die spátpliozánen Amplitudenwerte dér »alpin« gearteten Yereisungen können auf Grund dér P i 1 g r i m'schen Tabellen bereeímet werden. Ihre Reihenfolge und Zahl stimmt mit den Ergebnissen geologischer Beobach- tungen iiberein (Ottobeurenev, Stauffenberger Phasen und Donauphasen I . — II — III.). Es wurden auch noch frühere phozáne und sogar auch miozane Yereisungen in den Alpen von Eberl bewiesen (briefliehe Mitteilung). Die Feststellung des iXeuen P r o b 1 e m s«, laut dérén es keine frühere Yereisungen gab, ist nur in dem Sinne richtig, dass zu diesen Zeiten keine, den K ö p p e n 'schen Grenzwert erreichende Yereisungen zustandegekommen sind. 13. ISIit dér derartigen Lösung des »Xeuen Problems<' wird sich natürlich die Frage über die Ursachen des vor 600.000 Jahren beginnenden abnormalen Zustandes erge- ben. Yerfasser nimmt vor, eine Antwort in dér intemalen Struktur dér Hilfsveránderli- chen h, 1, p und q zu suchen. 14. Es ist auffallend, dass die Suliimén dér jáhrlichen durchschmttlichen Rotatio- nen dér Apsis- und Knotenlinie im Falle dér M i s k o v i c s’schen Konstanten nieht übereinstimmen, obgleich die Lángé des Perihels von dem Friihlingspunkt aus gemessen wird, dér ja selber ein Knotenpunkt ist. E £ g = 76" 38 392 E% g' = 76" 38 342 Fehler oder Differenz 00" 00 050 Wenn nun anstatt des Wertes g’„ 0" 00 000, das seiner eigenen Definition widerspriclit und die Abnormitát verursacht, dér obige Wert in Betracht genommeu wird, so ergibt sich für p0 und q0 eine Periode von 2598 Jahren, die aber wesentlieli lánger ist, als die auf Grund dér Halbierungszeiten radioaktiver Substanzen aus den Moránen dér prákambrischen Yereisungen berechnete Dauer. Das riehtige Ergebnis wird erzielt, wenn wir den Wert g’0 = 0” 00 076 einsetzen. Es würde sich so für die Periode von p0 und q0 eine Zeit von 1,700 Millicnen Jahren ergeben, aus dér viermal 25 Milhonen Jahre auf abnormale und viermal 400 Millionen Jahre auf normálé Zustánde entfallen würden. Diese Zeitspannen stimmeli mit dem Altér dér karbon-pemiischen Yereisung und mit den auf Grund radioaktiver Halbierungszeiten berechneten friiheren Yereisungsperioden reclit gut überein. Es folgt daraus, dass das Ouartár keineswegs als eine abgeschlossene klimagesichtliche Periedé betrachtet werden darf, da es nur den Anfang einer 25 Millionen Jahre dauernden abnormalen Periode darstellt, dessen Bacsók : A pliocén és a pleisztocén az égi mechanika megvilágításában 105 íiberwiegender Teil noch im Schosse geologisclier Zukunft schluminert. Anderseites ist dér Holozán als dér Beginn einer 100.000 Jahre lángén grösseren Interglaziale zu betraehten. 15. Die Lösung des »Neuen Problems« auf diesen Rielitlinien ist natürlich nichts weiter als ein erster Yersuch : die 400.000 Jahre des Spatpliozáns sind námlieh nicht láng genug, um eine Extrapolation anf Tausende von Millionen Jahren berechtigt zu niachen. Es sei aber wohl genierkt, dass die Anhanger des »Neuen Problems« naeh den Regein dér Diskussion ihre Feststellungen begründen liátten sollen. Sie habén aber nicht einmal einen Berechnungsversuch angestellt. \'erfasser hat im Yorangehenden das »Neue Problem« entkráftet und die Bestátigung dér M i 1 a n k o v i c-Theorie eeseben GEOKRONOLÓGIÁNK MAI PROBLÉMÁI HORUSITZK.Y FERENC Nem véletlen az, hogy a sztratigráfiában nálunk is, külföldön is a határkérdések végeláthatatlan boncolgatása került az érdeklődés előterébe. Tudománytörténeti okai vannak annak, hogy sztratigráfiai nevezéktanunkban és rendszeralkotásunkban is hova- tovább már egymás megértését veszélyeztető nyelvzavar alakult ki. A mindinkább fokozódó sokértelműségben és bizonytalanságban a magam optimizmusával mégis a fejlődés és tisztulás előjeleit 'látom. A tudományfejlődés dialektikájának szükségszerű következménye ez. A többi testvértudományhoz képest fiatal tudományunk területén fejlődést jelentő ugrás már több ízben jelentkezett, midőn a sztratigrafiai rendszer- alkotásunk alapjait alkotó ideák, nűnt a diasztrofizmus, aktualizmus és evoluconizmus, a ' szakaszosság és folytonosság, az anyagtörténet és élettörténet szempontjai tértek a tudományfejlődés ciklusai során újra és újra magasabb síkon vissza. A kutatók gondolkodását, különösen tudományunk fejlődésének legutóbbi sza- kaszában többnyire tudományos beállítottságukból érthető bizonyos szakmai egyoldalú- ság jellemezte, vagy legalább is nézőpontjuk tolódott aránytalanul egyoldalra, aszerint, hogy melyik oldalról való megvilágítás szolgált számukra a földtörténet útján rend- szerezésre alkalmas határkövekkel. Ilyen határkövekre pedig már módszertani okból is szükségünk volna, még akkor is, ha a földtörténeti skálában nem törvényszerű össze- függések visszatükrödőzését, hanem puszta konvenciót látnánk. A legutóbbi években a sztratigráfiai rendszeralkotás elvi kérdéseiben mereven egymással szembenálló szempontok ütköztek össze. Részben a biológiai szempontokat tartották a történeti földtani rendszeralkotás terén egyedül üdvözítőknek, részben a diasztrofikus szempontok kértek mind sürgetőbben méltánylást. E két szempont között ellentmondások jelentkeztek, mely ellentétek azonban szerintem tárgyunk belső lénye- gében rejlenek s nem gátolják, hanem feloldásukkal elősegíthetik problémáink tisztázását. A földtörténet egészében a fejlődés egyes állomásai lehetnek biológiai és diasztro- fikus mozzanatok egyaránt. A biológiai kép változása lehet részben geológiai értelemben endogén, vagy exogén hatások közvetlen reakciója és lehet részben a szervezetekben preformált, de a valóságban csupán az időben messzebb gyökeredző változások kivál- tódása is. Ezek a tényezők azonban egymástól elvonatkoztatva nem értékelhetők, dialektikus összefüggésüket tükrözi vissza a glóbusnak mint egésznek az élete s hely- telenül járnánk el, ha szakmai sovinizmusból az egyik vagy másik összefüggés- sorozatot kívánnánk sztratigráfiai rendszerezésünk ki- zárólagos vezérfonalául a tények összefüggéséből kisza- kítani. Határvitáink nagyrésze pedig erre az egyoldalú szemlélési módra vezethető Horusitzky : (Jeokronológiánk mai problémái 107 • Másik oka sztratigráfiai bizonytalanságainknak, hogy sztratigráfiai rendszer- tanunk- elvi alapjai is csak fokozatosan tisztulnak. Kortáblánk még ma is nagyrészt formális, voltaképpen csak tudománytörténeti emlékeket őriz, mely formális kereteket különböző kutatók különböző tartalommal kísélelnek meg kitölteni. Nem tartjuk eléggé szem előtt, hogy a sztratigráfia gyökerei egyaránt térbe és időbe nyúlnak, s a történéseket és materiális eredményeit egyaránt rögzítik. A történés mozgás, mi pedig rendszertani kategóriáinkat túlságosan sztatikusan kezeljük s emellett kategóriáinkban az időbeli térbeli és materiális tartalom a szóhasználat során gyakran összekeveredik. Sztratigráfiai rendszerünk alapjait alkotó kortáblánk születésénél fogva nem egyértelmű, nem tükrözi vissza a történést, a fejlődést és az ■összefüggést, noha a sztratigráfiai rendszernek és kortáblának a fejlődés egészének lényegét és összefüggéseit kellene összesűrítenie és visszatükröznie. Sztratigráfiai beosztásunk alapja bölcsőjében 'a kőzettartalom (litológia) volt, We mernél éppen úgy, mint Cuviernél, bár a Sten o-féle települési törvények szemszögéből nézve beosztásuk nem nélkülözte a viszonylagos időfogalmi tartalmat seni. Cuvier bár ízig- vérig biológus volt, s a kövületek kor jelző értékét felismerte, a kövület - tartalom változásának értelmét mégsem a biológiai fejlődés törvényszerűségeiben kereste, hanem az azonos faunákkal jellemzett földtörténeti szakaszokat a földi élet nagy szín- játékának világkatasztrófák függönyével' elválasztott új felvonásaiként értelmezte. A párizsi medence rétegtanát á litológiai tartalom szerint tagolva mutatja be, sztrati- gráfiai szemlélete tehát korántsem biológiai, hanem a maga kezdetleges módján d i a s z- trofikus. A sztratigráfia atyjának elnevezett S m i t h W. felismerte ugyan, hogy bizo- nyos kövülettartalom bizonyos .rétegekre jellemző s a rétegek kövülettartalmuk alapján párhuzamosíthatók, a kövületekben azonban csak valamely rétegre, vagy rétegcsoportra jellemző zárványokat látott, anélkül, hogy a kövületek igazi értelmével és zoológiái jelentőségével törődött volna. Csak szabályszerűségre és nem törvény- szerűségre bukkant voltaképpen rá s módszerét alig lehetne »biosztratigráfiai módszernék nevezni. Az élővilág változásainak s a kövületek korjelző szerepének felismerése csak Darwin leszármazási tanának szemszögéből nézve nyerhetett tudományos értelmet, s kortársának byellnek harmadkorbeosztása már az így kialakult élettörténeti szemléletet tükrözi vissza. A geológia fejlődése csakhamar túljutott a tudományfejlődés leíró állapotán és kirajzolódtak tudományunk arculatának jellemző és lényeges összetett vonásai. E vonások egyrészt természettudományosak, másrészt történettudományiak. Tudo- mányunk feladata a felismert folyamatok és jelenségek összefüggéseinek megállapítása s a tudományos fogalom és rendszer alkotás, másrészt a folyamatoknak és jelenségeknek az időben való elhelyezése és követése. Többletként .jelentkezik még a szintézis, a fiziko-materiális tartalom globális összefoglalása. Mindezek a feladatok sürgősen követeltek valamilyen rendszert, amelyben a fel duzzadt történeti földtani dokumentáció anyaga térben és időben elrendezhető és átte- kinthető. A rendszerhez azonban egységes szemléletre, egységes rendszerezési elvek meg- érlelődésére lett volna szükség. Ehhez azonban tudományunk sürgető gyakorlati és mód- szertani igénye nem adott időt. Kortáblánk smithi, lyelli és egyéb örökségekből kiindulva az éppen kéznél levő heterogén elemekből épült rohamosan ki, s összetételében litológiai, élettörténeti, paleontológiái, s tér- vagy időfogalmi elemek keveredtek a többi között földrajzi, önkényes törzsi és helyi bányász- és más elnevezésekkel. Kortáblánk szer- kezetének ez a szempontnélküli tarkasága és esetlegessége mindenekelőtt a térbeli és 108 Földtani Közlöny LXXXV . kötet 1. füzet materiális tartalom, illetve értelem és az időfogalmi (kronológiai) tartalom, illetve értelem közti logikailag lényegbe vágó különbség elmosódásával zavarta a megértést és tette nehézkessé a tudomány alapvető igényeként jelentkező pontos fogalomalkotást. Egységeit, mint minden természettudományos rendszer, természetesen a sztrati- gráfiai rendszer is különböző nagyságrendű és egymás alá rendelt kategóriákba igyekezett besorolni. Ezek a kategóriák is ugyanazokban a hiányokban szenvedtek, mint sztrati- gráfiai kortáblánk egész szerkezete, melyből mindenekelőtt az idő és térfogalom. másrészt az idő és a materiális tartalom összekeveredése ütközött ki. Az említett taxonómiai lazaságok hátrányait s az ebből keletkező konfúzió veszé- lyét már az 1891. évi bolognai nemzetközi geológiai kongresszus megérezte, mikor min- denek előtt a rendszer elvont, tisztán időfogalmi tartalommal rendelkező kategóriáit a konkrét tartalommal rendelkező sztratigráfiai kategóriáktól különválasztotta. Az idő- fogalmi egységeknek nincsen anyagi tartalmuk, határai mondhatnánk csak elképzelt izokróu felületek, melyek rekonstrukcióját megközelíthetjük, de tökéletesen soha el nem érhetjük. A közismert séma, melynek végleges formáját az 1901. évi párizsi nemzetközi geológiai kongresszuson fogadták el, magyaros alakjában a következő : I. táblázat Időfogalmi egységek Rétegtani egységek Példák Éra I Csoport Mezozoikum Periódus Szisztéma Jura Epoka Sorozat (Széria) Ihász Kor 1 Emelet Hettangi em. A bolognai kategóriák és rendszerezés alapelvei egy ideig többé-kevésbé kielégí- tőknek látszottak és nagyjából átmentek a használatba. Újabban azonban mind nagyobb ütemben megindult a bolognai rendszer boncolgatása is, mert tartalmi szempontból a kategóriák egyértelműségének biztosítása a rendszer további felbontását kívánja meg. Ez az igény jelentkezik a geokronológiai rendszertan nevezéktanának már-már aggasz- tónak látszó túlburjánzásában is, midőn taxonómiánk lassan a klasszika-filológia egész szótárát kiaknázza Hogy csak egy csokrot mutassunk be ebből az új termésből, a bio- periódus, bioepoka, pletozóna, heméra, zoolleméra, pletoheinéra, auróra, momentum, epizód, köteg, helikie, szekulum, epibola, cliron, geoeliron, aeon, tag, szekvencia, és még sok más sztratigráfiai, illetve kronológiai egységeket jelölő új terminust köthetnénk csokorba. S e i t z O. 17] és Schindewolf 'O, H. 1 5] az utóbbi években élénken szót emeltek a termiuusgyártási buzgóság ellen és még a térbeli és időbeli fogalmak éles különválasztását is feleslegesnek tartják. Schindewolf szerint a hajszálhasogató széttagolás következménye a nagyrészt nélkülözhető nevek felduzzadása, melyek között alig ismerjük ki magunkat, melyekkel szerinte, senkisem dolgozik. Ezek a terminusok részben ugyanazt jelentik, részben különböző értelemben használatosak és csak zavart okoznak. Mint látni fogjuk Schindewolf éles kritikájával erősen túllő a célon. A ter- minusok egyrészével szemben tagadó álláspontja teljesen indokolt, másrésze' azonban korántsem hullott át a bírálat és gyakorlat rostáján, hanem hasznos eszközként illesz- kedett bele nomenklatúránkba. A szókincs növekedését véleményem szerint éppen az okozza, hogy szakkifejezéseink fogalmi körülhatárolása még mindig nem érte el a kívá- natos egzaktságot. Horusitzky : (Jeukronolcgiánk mai . problémái 109 A fent említett negatív állásfoglalással szögesen szemben áll az amerikai iskola, melyen belül az Amerikai Sztratigráfiai Nomenklatúra Bizottság (American Comissión on Stratigraphic Nomenclatur) igen termékeny vitát kezdeményezett egyrészt a nevezék- tan megrostálására és egységesítésére, másrészt a jelentkező újabb igények kielégítésére is. A bizottság végül a bolognai rendszer két osztálya helyett a kategóriák három osz- tályra bontását javasolta [21], Ezek: I. az eredeti angol megjelölés szerint a »time units« osztálya, amit kronológiai egységek, vagy időfogalnn egységek néven ültethe- tünk át szóhasználatunkba. 2. a »time-rock units«, vagy az előbbi módon átültetve kronolitológiai, vagy idő-kőzetfogalmi egységek, végül 3. a »roek units« melyeket egy- szerűen litológiai egységeknek, vagy kőzetíogalmi egységeknek nevezhetünk. Elnézést kell kérnem az átültetésnek idegenszerűsége vagy erőltetettsége miatt s örömmel vennék bármely találóbb és helyesebb megjelölést. (II. táblázat) II . táblázat Am. Start. Coiniss. 1947. Kronológiai egység Kronolitológiai egység - • citológiai egység Éra Szisztéma Csoport Periódus Sorozat (szériás) Formáció Epoka Emelet Rétegtag Kor Zóna stb Az időfogalmi egységek ebben a tagolásban teljesen a bolognai rendszer egy- ségeinek felelnek meg. Ezeknek az egységeknek kőzetfogalini, anyagi tartalmuk nin- csen. Az idő-kőzetfogalmi egységek sem jelentenek új kereteket, csak a hármas csopor- tosítás ré'vén exkluzívabban fogalmazták meg őket. Miután azokat aképződménye- k e t, rétegeket, vagy rétegcsoportokat foglalják egybe, melyek bizonyos kronológiai egységek keretében képződtek, fogalmi tartalmuk világosabbá vált. Tartalmuk idő- és kőzetfogalmi, kronológiai és litológiai tartalom egyaránt és ezáltal az osztályozás kizárja ezeknek a kategóriáknak a keretéből azokat az egységeket, melyeknek az anyagi tartalom mellett időfogalmi tartalma n i n c s e n. Ez utóbbiak számára tartja fenn a rendszer harmadik osztályát, a litológiai egységekét. A litológiai egységek definíciója az időfogalomnak semmiképpen sem függvénye. Megkülönböztetésükre olyan tárgyi bélyegeket használunk, melyek oldalirányban is követhetők és elsősorban genetikusán jellemzők. A litológiai egységek külön- választása a bolognai sztratigráfiai egységektől nagyobb jelentőségű, a kronológiai és kronolitológiai egységek különválasztásánál, mert a földtani leírásokhoz térképezéshez és szelvényezéshez többnyire éppen a litológiai egységek szolgáltatják a fizikai alapot s a gyakorlatban a legtöbb zavart és félreértést az okozta, hogy a litológiai egységeknek elhatárolható időértéket is tulajdonítottak. Példaként glauko- nitos homokkövünket, a slirt, vagy akár a dachstein mészkövet, vagy a chlanűszos homokkövet említhetjük meg. Az első lenyúlhat a rupéli emeletbe és felhúzódhat a miocén aljáig a helyi körülmények szerint, a második lenyúlhat a burdigalai emeletbe, de felhúzódhat a tortonai emelet aljára is, a daelisteini mészkő képviselheti a nóri, vagy réciai emeletet egyedül, vagy mindkettőt együttesen, de lenyúlhat, mint éppen Buda- pesten a karni emelet magasabb szintjéig is. Természetesen itt értelmetlen a glaukonitos homokkő, a slir, vagy a daelisteini mészkő földtani korát illetve, kronológiailag meg- szabott határait vitatni, mert ilyen elhatárolható kronológiai tartalom a litológiai 110 Földtani Közlöny -LXXXV. kötet 7. füzet egység fogalmából hiányzik. Hasonló az eset hazai viszonylatban a miocén chlámiszos homokköveivel is, mely az éppen ilyen bizonytalanul elhatárolható miocén slir rovására fejlődhetik ki helyenként és viszont. Ez utóbbi világosan kitűnik Vadász borsodi szelvényéből [18] és J a s k ó egereseid környéki adataiból is [9], Ezt azért tartóm cél- szerűnek kiemelni, mert a legutóbb nálunk éppen a chlámiszos homokkő »korának« reví- zióját látták szükségesnek [12]. A litológiai egységek nem kívánnak meg kőzettani egyöntetűséget sem (pl. flis), de mindenesetre legalább is genetikailag jellemző rétegösszletet fognak össze. Ilyen eset- ben a litológiai egységek alegységekre is tagolhatok. Rángsorulc : a legmagasabb rendű egység a c so port, alacsonyabb rendű aforináció, végül arétegtag (membre), melyeket néha még kisebb helyi érdekű egységekre osztanak, mint rétegtelep, lencse stb. Példaként itt a bakonyi »felső márga csoportot* lehet megemlíteni, mely már Böckh János beosztásában szerepel így először,, s melyen belül awengeni palák formáció értékű litológiai kategóriát képviselnek. A hárshegyi homokkőhöz, mint formáció értékű litológiai egységhez tartoznak a homokkő összletben esetleg elkü löníthető konglomerátumos, illetve finomszemű rétegek, sőt a formációval genetikusán összefüggő tűzálló agyagok is, mint alacsonyabb rendű litológiai egységek, rétegtagok, vagy lencsék. A litológiai egységek mindig formális neveket is kapnak, melyek mindig külön- böznek a kronológiai és kronolitológiai egységek neveitől. Amerikában az elnevezések földrajzi megjelö lésekhez kapcsolódnak, (pl. Eeonard formation, Missouri csoport, vagy kőzettani megjelöléssel együtt Oryskani homokkő, Tully mészkő stb.) Nálunk Európában is gyakran földrajzi megjelölést kapcsolunk a jellemző kőzettani bélyeghez (hárshegyi, homokkő, dachsteini mészkő). Esetleg a leggyakoribb kövülettartalom szolgál az egység jellemzésére (cerithiumos mészkő, turilliteses márga). A sztratigráfiai rendszer osztályainak széttagolása még ezzel a jelentős lépéssel ■sem ért véget. Wheeler H. E. és társai [20] a rendszer további bővítését javasolták. Az előbb tárgyalt hármas beosztás kategóriáit magukévá teszik, rámutatnak azonban arra, hogy a kronolitológiai egységek osztályának legkisebb egységeként tekintett »zóna« ■ kronológiai tartalma eltolódhat. A zónák indexfajainak kétségtelenül időre volt szük- ségük, mig kialakulási helyükről kiindulva elfoglalták egész elterjedési területüket. Ezáltal a zónák bélyegei az időben laterálisán eltolódhatnak, tehát nem fejeznek ki elvileg feltétlen egyidejűséget, sziukronizmust. 1948-ban Wheeler. H. E. ésBeeslvE. M. [20] a bélyegek laterális eltolódását az időben »temporal transgression«-nak nevezte. Itt megint olyan kifejezéssel van dolgunk, amit magyarul alig lehet hűen visszaadni. Körülbelül az »időbeli túlterjedékenység« fejezheti ki a fogalmat, ami azt jelenti, hogy a zónabélyegek túlterjedhetnek a típushelyükön nekik tulajdonított időkereteken, akárcsak a tengeri transzgresszió során a térben és időben eltolódó fáciesbélyegek. Wlieelerék azokat az egységeket, melyekre az »időbeli túlterjedés« lehetősége jellemző kiemelik a rendszer »idő-kőzetfogalnú« (kronolitológiai) osztályából és egy új osztályba helyezik, melynek egységeit »para time-rock units«-nek nevezik el. Ha követ- kezetesek akarunk lenm a szófordításban ezeket az egységeket »para-idő-kőzetfogalmi<< (para-krouolitológiaí) egységeknek kell neveznünk. Ilyenek a faunizónák, a florizónák s a litizónák, amelyeket az említett szerzők izóbiolitikus, illetve izogeoliti- k u s egységeknek neveznek. Amíg a kronolitológiai egység geológiai értelemben abszo- lút egyidejűséget, a para-kronolitológiai egység csak megközelítő egy- idej űséget fejez ki. Véleményem szerint ebben dz osztályozásban a zónafogalom lényegének az »időbeli túlterjedékenységnek« a tudatosítása már rést üt a sztatikus, szemléleten a mozgás lehetőségét hagyja nyitva s mint látni fogjuk a diasztrofikus. beosztás felé ver hidat (III. táblázat). Horusitzky : üeokronológiánk mai problémái III. táblázat Wheeler, stb. 1950. Para- kronolitológiai egység Kronológiai egység Kronolitológiai egység Citológiai egység Emelet Faunizóna Litizóna stb. Eon Éra Periódus Epoka Szisztéma Széries Csoport Formáció Rétegtag stb. A sztratigráfiai kortábla rendszertani vázának mind terjedelmesebbé válása kétségtelenül fejlődést tükröz vissza s ezért inkább biztató, mint aggasztó. Az eddigi fejlődés irányában még további lehetőségek rejlenek s meg fogom kísérelni ezen az úton még egy lépéssel továbbhaladni. Ehhez azonban még néhány fogalom további tisztá- zására s a kronológiai problématika más oldalainak megvilágítására is szükségünk lesz. Alapvetően szükség van néhány vonatkozásban a szóhasználat egységességének biztosítására. A litológiai egységek osztályának alapegységeként a »formaciót« határoztuk meg. A szó ilyen értelmű használata nálunk eleinte szokatlan lehet, mert a formáció szót Németországban gyakran a »szisztéma« szó értelmében használják és ilyen értelemben szívódott fel sok helyen a német emlőkön nevelkedett hazai földtanunk szóhasználatában is. A formáció szót azonban kizárólag térbeli és litológiai értelemben használta már a wemeri és cuvieri iskola is és ilyen értelemben foglalt állást a bolognai kongresszus és így honosodott meg francia és angol szaknyelvben, annak ellenére, hogy ott bizonyos kétértelműséget okoz a szónak a képződésre utaló használata is. (Formation fluviatile, maríné, laeustre stb.) Nálunk az ilyen többértelműséget elkerülhetjük, ha az utóbbira a magyar »képződmény« szót használjuk s a formáció szót eredeti latinos formájában a litológiai egységek számára őriznénk meg. Nagymértékű bizonytalanság uralkodik a »zóna«-fogalom értelmezésének tekin- tetében is. A zónafogalom a sztratigráfiai rendszeralkotás első gyermekei közé tartozik, amennyiben d’O r b i g n y használta először, midőn az angol S m i t h-féle kezdeményezés után a 19. század közepén hazája jura képződményeit az angol jurával összehasonlítva kidolgozta a francia jura rétegtani skáláját. A skála egységei a faunák összetételének azonosságán, vagy a nemek és családok kihalásán alapultak. Skálájának legkisebb egy- ségét>> zónának# nevezte. D’ O r b i g n v kutatási iránvát O p p e 1 folytatta és délnémet jurában a zónáknak megfelelő 33 »horizontot« állapított meg és valamennyinek a meg- felelőjét megtalálta az angol és francia rétegsorban is. D’ O r b i g n v és O p p e 1, bár zónabeosztásukat nem egyes fajokra, hanem jellemző faunák egymásutánjára ala- pították, rendszerük vázát gyakorlatilag mégis az Ammonitesek alkották. A zónafogalom továbbfejlesztője Kleinpell a zónát, mint »rétegcsoportot« határozza meg [10], melyet a szerves maradványok bizonyos együttese jellemez, melyek közül az egyik gyakorisága és jellegzetessége miatt indexként használható. Ez a meghatározás a zónát világosan, mint litológiai egységet mutatja be. \V a a g e n szerint [20, 1864] ezzel szemben a zóna »valamely elterjedt faj mutációjának időtartama#. Ilyen értelemben mai meghatározásunk szerint a zóna tisztán időfogalmi egység volna s így foglal állást Pompeckij [13] és F r e e b c 1 d [7] is. Az amerikai bizottság meg- határozása szerint a zóna olyan alárendelt rétegtani egység, melynek képződményei valamely flóra, vagy fauna egzisztálása idejében ülepedtek le. Ilyen értelemben tehát a zóna világosan kronolitológiai egység volna, melyet azonban Wh.eelerek a para- kronolitológiai egységek keretébe helyeztek át'. 112 Földtani Közlöny LXXXV. kötet 1 . füzet A fogalmi értelmezés nagymértékű fenti eltérése mellett a másik bizonytalanság a zónák kronológiai értékét illetőleg jelentkezik, akár a faunákat, akár az egyes fajokat választjuk a zónák jellemzésének alapjául. A zónák jellemzésére a »faunák« nehezen használhatók. Valamely fauna ugyanis bionomiai és törzsfejlődési szempontból is igen különböző értékű elemekből tevődik össze. Egy része olyan fajokból áll, melyek a képződmény kialakulását meghatározó fizikai és kémiai, tehát ökológiai viszonyokhoz vannak kötve. Ezeknek a viszonyoknak az uralma a területek helyi ősföldrajzi adottságai szerint korábban, vagy későbben kezdődhetik s hosszabb, vagy rövidebb ideig tarthat ; az ilyen alakok tehát nem szolgálhatnak azonos időtartamok, vagy időmomentumok meghatározásának alapjául. Más fajok közöm- bösek, vagy kevésbé érzékenyek lehetnek a környezet változásaival szemben. Mivel ezek a földtörténeti változásokra is kevésbé érzékenyen reagálnak, ezek sem lesznek alkalmasak élesebb földtörténeti elhatárolásra. Találhatunk a faunában alakokat, melyeknek kiala- kulása és eltűnése a vizsgált áreában vagy képződménysorban követhétő nyomon, tehát fejlődésük ortogenetikus, mások bölcsőjét viszont időben és térben másutt kell keresni. így mindenesetre megkülönböztetést kell tennünk az egyes fajok »holobiotikus« és »phaenobiotikus« élettartama között. A fauna alakjai emellett törzsfejlődési szempont- ból is gyorsabb és lassúbb fejlődésű alakokat foglalnak össze. A »fauna«, mint olyan tehát ebben a laza értelemben túl tág fogalom ahhoz, hogy geokronológiai korrelációhoz, zónajellemzéshez közvetlenül felhasználható legyen. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a faunák nem tesznek hasznos gyakorlati szolgálatot korlátozott területen a képződ- mények párhuzamosítása céljaira, ha az egyes fajok eltérő értékének figyelemmel tartá- sával dolgozunk, és ha nyugodtak lehetünk afelől, hogy a vizsgált területen belül a fauna nem migrál a fáciessel (űdőbeli túlterjedékenység«). Hazai sztratigráfiai vitáinkban éppen a faunák ilyen elemző elbírálásával nem találkozunk. A faunák nehéz és bizonytalan kronológiai kiértékelése miatt biosztratigráfiai szempontból kétségtelenül helyesebbnek látszik, ha iparkodunk a kronológiai skálát egyes fajokkal, vagy nemekkel alátámasztani. Gyakran azonban az egyes fajokra alapí- tott zónakorreláció is okoz nehézségeket és vet fel problémákat. A faj megjelenése két távolabbi területen csak akkor biztosítja az egyidejűséget, tehát akkor tük- rözi vissza a környezetváltozástól közvetlenül független »autonom« biológiai fejlődést, ha az új alak valóban ortogenetikus fejlődés eredményeképpen jön létre. Ha a törzs elődeit az új megjelenés területén nem ismerjük, hosszabb, vagy rövidebb migrációval lehet számolnunk, ami a kronológiai párhuzamosítást már bizonytalanná teheti. E i e g e, aki 1951. év végén a legbehatóbban foglalkozott a zóna-fogalom körüli visszásságok kérdésével [6] a zónafogalmat szilárd biológiai alapra kívánja helyezni. Szerinte a zóna a törzsfejlődés egyik láncszemének (fajának) az élettartama (kronológiai egység!) Az élettartalom szerinte akkor elhatárolt, ha a faj megjelenése előtt és kihalása után a törzsnek más fajai éltek. Xem feltétel azonban, hogy az előd az új faj kialakulásakor nyomtalanul kihaljon. Véleményem szerint a zónafogalom ilyen tisztán időfogalmi értelmezése gyakor- latilag csak fokozná a bizonytalanságot s ezért a Wheele r-féle értelmezést kell helyes- nek tartanunk. Éppen Fi e g e ábrája (1 . ábra) mutatja be, hogy az üledékképződés meg- szakadhat valamely zónafaj élettartama folyamán. Ebben az esetben a rétegek közötti hiány felel meg az ábrán feltüntetett B zónának, noha a hézag a faj élettartamán belülre esik. Ily módon egy sztratigráfiai negatívumot kellene kronológiai értelemben a zónafosszilia természetes hiánya mellett zónaként megjelölnünk, noha a szerzők nagy- része a zónamegjelölés használatát éppen a zóna indexfajának tényleges jelenlétéhez köti. Kronológiai értelemben valamely faj tényleges és teljes élettartamának megjelölésére javasolta Buckma n n [3.], félreértések elkerülése végett a »heméra« szót. Horusitzky : Geokronológiánk .mai problémái 113 Ha a zónajelző faj olyan fajtól származik törzsfej lődésileg, mely nem élt valamely áreában, fel kell tételeznünk., hogy más áreából vándorolt be. Példaként említhetjük meg a Tethys Litlioceras és Phylloceras sarjainak ÉNY -Európa epikontinentális tengereibe való bemigrálását a jura folyamán. A bevándorolt faj ilyenkor csak teljes élettartamának egy részét tölti új életterületén, ahol csak »részzóna« kialakulását észlel- hetjük, mely a feküben elhatárolatlan. A faj élhetett valami területen, ahol kialakult, anélkül, hogy ugyanott utódokat hagyott volna hátra. Ebben az esetben más élettérbe vándorolhatott, ahol tovább élt. Ilyenkor a fedőben elhatárolatlan részzónával állunk szemben (2. ábra) . Ha viszont a faj előd nélkül jelent meg és utód nélkül tűnik el, a bevándorlás és kivándorlás tényével egyaránt számolnunk kell, tehát a részzóna afeküben és fedőben egyarántel határolatlan, A feküben és fedő- ben elhatárolt teljes zóna megnyugtatóan csak akkor határozható meg, ha a zónafosszilia ortogenetikus és igazolható, hogy más életterekben sem élt tovább. A gyakorlatban ez a ritkább eset. Az új alakok gyakran gyökértelen megjelenése és nyomtalan eltűnése többnyire a kőzettani és biológiai fáciesek határaihoz van kötve, s a kövület ezért »vezérkövület« Kivándorlás fedőben eihatorclattan részzóna C species Teljes zóna ti — » — Feküben elhatárolaflan részzóna A i Bevándorlás 1. ábra 2. ábra szerepét látszik betölteni, holott éppen ebben az esetben kronológiailag kisebbértékű kövülettel van csak dolgunk, mely együtt migrálhat a fáciessel. A veszélyt kronológiai értékelés szempontjából éppen az jelenti, hogy az ilyen fajokat azért tekintik könnyen »vezérkövületeknek«, mert rövid időre jelennek meg és gyakori előfordulásúak. Az ilyen feküben és fedőben egyaránt elhatárolatlan részzónákra alkalmazhatjuk a leghelyesebben a csak helyi értékű »horizont« nevet, ami az ősföldrajzi változások szemmeltartásávai korlátozott területre való párhuzamosításra azért természetesen minden elméleti aggály mellett is jól felhasználható lehet. Meg kell itt említenem, hogy a fent meghatározott »részzónáknak« semmi közük sincs a Brink mán n [1] által felállított »szubzónákhoz«, melyek a szubspeciesek élettartamát jelentik. Ez a kategória már csak azért sem megnyugtató, mert a »szub- species« fogalma és keretei is bizonytalanok. A földtörténeti rendszertani keretek szempontjából a paleontológiái anyag kiér- tékelésénél jelentkező elvi és gyakorlati nehézségek következtében a kutatók egy részé- ben bizalmatlanság támadt az egész paleontológiai-kronológiai rendszerrel szemben* Földtörténeti kortáblánk egységeinek elhatárolásánál az élettörténet elem az uralkodó s úgy érezték, hogy a földtörténeti összefüggések mai ismeretében ez a tudó" mányfejlődés mai szakaszának már nem felel meg. Az élővilág változásában aföldtör- t é n e t i események reakcióját és visszatükröződését látva, megkísérelték a biosztrati- gráfiai elvet a ciklikusnak és ritmikusnak felismert, vagy legalábbis felfogott anorga- nikus-fizikai fejlődés elvével helyettesíteni s a biosztratigráfiai módszer fölé a d i a s z . trofikus módszert helyezni. A diasztrofikus módszer nagyobb mértékben iparkodik a földtörténeti kortáblát a tényleges földtörténeti eseményekkel összehangolni s a föld- 8 Földtani Közlöny 114 Földtani Közlöny LXXXV. kötet 7. füzet tani szakaszok elhatárolásánál is ennek a földtörténeti elvnek nyújt előnyt. A diasztrofi- kus iskola nemtagadja a kövületek használhatóságát a sztrati- gráfiai gyakorlatban, de az elhatárolás, az egyidejűség megállapítása és a párhuzamosítás szempontjából a paleontológia által szolgáltatott bizonyítékokat eg y- magukban nem látja mindig meggyőzőknek. Már Suess E. azt írja az Antlitz dér Erde-ben, hogy: »b á r a fauna i d'ő nkinti karaktere igen nagy érté- kű passzív ismertetőjegye az időszakok elhatárolásának, majd ha a változások fizikai okai pontosabban felismerhe- tővé válnak, ezek fognak egyedül természetes határokkal szolgálni az időszakok elhatárolásához.* Chamberlin szerint [5] »a diasztrof izmus' a korreláció végső alapja«. Ennél is szélsőségesebb álláspontot foglal el S w i n n e r [18], aki szerint, »bár a földtan időszá- mítását az élővilág fejlődésére alapozták, ez véletlenségből adódott így és nem is lényegese A diasztrofikus iskola különösen Amerikában terjedt el, de számos kiváló kép- viselője van Európában is, mint éppen a legnagyobb összehasonlító regionális anyag ismerője és feldolgozója B u b n o f f [2] s Csehszlovákiában Zapletal 23] . A diasztrofikus szemlélet levonja a tanulságát annak, hogy mint láttuk, a bio- sztratigráfia alapegysége, a zóna, nem nyújthat megnyugtató időmértéket, tehát a bio- lógiai fejlődés nem szolgáltathat elég pontos órát a földtani időszámítás számára. Az élő- világ fejlődése autonóm elemei mellett is feltételezhetően összefüggésben van a külvilág változásaival. Ezt tükrözi vissza, ha az összefüggések bonyolultsága miatt nem is rend- szeresen, az, hogy a jelentősebb élettörténeti változások az epirogén fázisokkal és az oro- genezis nagyobb arányú eseményeivel esnek egybe. Minden kronológiai bélyeg alapfeltétele, hogy világszerte elterjedt és felismerhető legyen, másrészt valóban egyidejű mozzanatokat jegyezzen fel. E követelmények kielé- gítéséhez Európában S t i 1 1 e H. szintetikus munkássága szolgáltatta az elméleti alapot két alapvető tételének a felállításával, melyek közül az egyik az oro-g énetikus időtörvény, a másik pedig az epir. ogenetikus egyidejűség sza- bály a. Az orogenetikus időtörvény az orogén fázisok világérvényességére és viszonylag rövid tartamára mutat rá, az epirogenetikus egyidejűség szabálya pedig a nagy epiro- gén mozgások, transzgressziók és regressziók egyidejű egyértelműségét, tehát a transz- Horusitzky : Geokronológiánk mai problémái 115 gressziókkal jellemzett »talattokrát« és regressziókkal jellemzett »geokrát« időszakok váltakozását emeli ki. Az epirogén időszakok a hcsszakb fejlődésnek, a feszültségek halmozódásának megfelelő »evoluciós« időszakok, az orogén időszakok viszont »revoluciós időszakok, midőn, a dialektikus materializmus nyelvén azt mondhatnánk, hogy a rneny- nyiségi változások halmozódása a földkéreg szerkezetét megváltoztató minőségi válto- zásokba csap át. S t i 1 1 e az időben is rögzítette az orogén fázisokat melyek száma ma már eléri a felismerhető paleontológiái zónák számát, mely különböző nagyságrend szerint rangsorolt fázisok alkalmasaknak látszhatnak arra, hogy a konvencionális kor- táblához korrekcióval szolgáljanak. A biosztratigráfiai alapon felállított kortáblát elméleti megfontolások miatt is szükségszerűen össze kell a diasztrof izmussal, tehát a glóbus életének termé- szetes ritmikájával hangolni, mert nyilvánvaló, hogy a nagy orogén moz- gások hozzák létre földünkön a legmélyrehatóbb változásokat, melyek az élővilágot be- folyásoló környezet megváltozásával is járnak, melyek véget vetnek a változásokhoz rugalmasan alkalmazkodni nem tudó fajok életének, stimulálják a fajok differenciáló- dását, a transzgressziók és regressziók pedig a szárazföldi és tengeri összekötő utak meg- változtatásával s a parteltolódások aktív szerepével közvetlen meghatározói a fajok vándorlásának és elterjedésének. A földtörténet eiklicitása és az életfejlődés ciklicitása közötti összefüggés gyakran igen szembetűnően jelentkezik. Példaként az azonos élet- módot folytató korallok és krinoideák differenciálódása közötti párhuzamos ciklicitást mutatja be (N e v i 1 1 szerint) a. 3. ábra, ami a külső változásokra való azonos értelmű reakció nélkül alig volna értelmezhető s nehezen volna puszta véletlennek tekinthető. Az abszcisszán levő jelzések a földtani korokat jelentik, az amerikai beosztás szerint, az ordináta számai az új genuszok számát jelentik millió éve-nk nt. Kétségek merültek fel az orogén fázisok megnyugtató egyidejűségével kapcsolatban is. Nincs terem itt részlete- sebben belebocsátkozni az egyidejűség kérdésének vitatásába, de logikusan feltételez- hetőnek tartom, hogy ha valahol a földkéreg egyensúlya megbomlott ez az azonos okok vagy következmények folytán érezteti hatását a glóbus egész területén. A thalattokrát és geokrát időszakok váltakozása is globális okokra vezethető vissza, s valószínűleg a glóbus periodikus formaváltozásaival magyarázható. Erre vall a nagy transzgressziók irányítottsága meridionális és ekvatoriális irányaival, ahogy azt korát meghaladva Oroszország földtanára Karpinszkij, É. -Amerikára később Schuchert, s K. -Európára újabban B u b n o f f paleográfiai szintézisei s Ouiring, nálunk S c h m i d t Eligius és mások elméleti megfontolásai kimutatták. Diasztrofikus szemlélet nélkül egyáltalában nem volna érthető az élettörténetnek a földtörténeti kortáblában visszatükröződő szakaszossága sem, mert enélkül az élővilág fejlődése nemcsak lineáris, hanem folyamatos is volna s a sztratigráfiai határok valóban csak konvencionálisán . volnának megvonhatok. Európa geológiájának kiváló összefoglalója, Bubnoff a földtörténeti mozza- natok szabályos visszatéréséből adódó szabályosságra, ciklicitására helyezve a fősúlyt, iparkodott Európa földtanának szintézise során alapot nyújtani, ahogy ő írja : »az idő szisztematikája« számára. A kambfiumtól kezdve, tehát amióta biosztratigráfiai alapon pontosabb időmeghatározás lehetséges, 6 nagy ciklust különböztet meg, melyek mind. egyikét transzgressziós, inundációs, regressziós és emerziós fázisokra osztja. Az egyes fázisok beosztásában még további szakaszokra tagozódik. így a transzgressziós fázis két szakaszra, s az inundációs fázis két alfázisra (inundáció s. str. és differenciáció) oszlik. Minden fázist bizonyos, és ciklusonkint visszatérő kőzettani és biológiai fácies túlsúlya, (nem egyeduralma) jellemez. A ciklusok végén többnyire világszerte elterjedt, orogenetikus, illetve tektonogenetikus fázis helyezkedik el. Bubnoff skémáját a IV. táblázatban mutathatjuk be : 8* 116 Földtani Közlöny LXXXV. kötet 1. füzet IV. táblázat I. ciklus II. ciklus III. ciklus IV. ciklus V. ciklus 1 . Transzgresszió Kambrium Alsó devon Triasz-liasz Neokom Paleoc. -eocén 2. Transzgresszió Alsó ordo- vicium Középső devon Dogger Gault- Cenomán Alsó oligocén Inundáció Felső Ord. Felső devon Oxfordi Túron — Di'ffereneiáció Gottlan- dium Alsó kar- bon Kinuneridg i Emscher a. szenon Középső oli- gocén Regresszió Downtoni Felső karbon Portlandi Felső szenon Felső oligocén Tektogenezis Kaledoni Variszkuszi Kimmériai Earámiai Szávai Emerzió Gedinni . Permi Purbeck- Weald Dániai Akvitáni B u b n ö f f egyes ciklusainak az urán-ólom módszer szerinti abszolút időtarta- mát is lemérte. Eszerint az ópaleozóos, vagy prekaledóniai ciklus 175 — 180, a fiatal paleozóos prevariszkuszi 120 — 135, az ómezozóos- prekimmériai 70 — 85, a fiatal mezozóos 50 — 60, az ókainozói (preszávai) 35 — 40, az újkainozói 20 — 25 millió esztendős idő- tartamot mutat. E számok azt a meglepő szabályszerűséget mutatják*, hogy minden fia- talabb ciklus eléggé pontosan 2/3 része a megelőzőnek. Ebből Bubnoffa földtörténet ütemének tényleges és szabályszerű gyorsulására következtet. A ciklusfejlődés felismerése most már még további bővítését teszi lehetővé krono- lógiai rendszerünknek. Mint fejtegetéseink első részében láttuk, a W h e e 1 e r-féle para-idő-kőzetfogalmi (para-kronolitológiai) egységek már bizonyos értelemben kine- tikus természetűek, mert az oklőbeli túlterjedékenység« (temporális transzgresszió) következtében már nem abszolút, hanem a túlterjedésnek, mint mozgásnak a mértékétől függően csak megközelítő egyidejűséget fejeznek ki. Éppenúgy csak megközelítő idő- tartalma van a ciklus fogalomnak is, mert a ciklusok kezdete és vége az időben eltolód- hat, tehát szintén a temporális transzgresszió függvénye. Míg azonban a para-kronolito- lógiai egységek nem fejezik ki a változást magát, a fcciklusok, ciklusck, fázisok és alfázi- sok rendszeréből, hozzácsatolva még az egyes ciklusokon belül is fellépő oszcillációkat, felállíthatjuk a diasztrofikus egységek vázát, melyet aWheeler és társai által felbon- tott sztratigráfiai rendszer ifjabb osztályaként az alábbiakban kísérelek meg felvázolni. Ennek az újabb taxonómiai osztálynak az egységeit, az idők egymásutánjában elhe- lyezett diasztrofikus mozzanatok lévén, kronodiasztrofikus egysé- geknek nevezhetjük. Ezt az elnevezést azonban nem tudnám hirtelen megmagyarítani, mert egyelőre a földtörténet nagy változásait és következményeit egybefoglaló »diaszt- rófa« szónak sem ismerem a magyar megfelelőjét (V. táblázat). A fent bemutatott rendszer tehát diasztrofikus alapokra épült, és mozgásállapo- tokat rögzít s tényleges földtörténeti változásokat választott alapjául. A rendszer egysé- geit nagyjából a Bubnoff - féle kategóriák alkotják, a Bubnoff - féle ciklusokat » főciklusokká" emelve, ciklusokra tagolva s az osztályozást a cilkusokon belül fellépő oszcillációkkal bővítve. A kronodiasztrofikus rendszer alkalmazásával kapcsolatban az egyértelműség megőrzése végett még néhány konvencióban kellene megállapodni, Horusitzky : Geokronológiánk mai problémái 117 V. táblázat Kronodiasztrofikus egységek Példák a kronológiai párhuzamo- sításra Főciklus Ókainozóos = preszávai Ciklus Sztampi T r anszgreszióss Rupéli Fázis Regressziós Katti Emerziós Oligo — miocén Transzgresszió eleji Alsó rupéli Alfázis Transzgresszió végi Felső rupéli Regresszió eleji. Alsó katti Regresszió végi Felső katti Oszcilláció Az alfázison belül Betelepülés (interkaláeió) Ezek a következők volnának : 1 . A kronodiasztrofikus megjelölések egyrészt a krono- lógiai tartalmat, másrészt a diasztrofikus mozzanatot fejezzék ki, pl. »sztampi ciklus«. 2. A főeiklusok nevei több ciklust összefoglaló gyűjtőnevek. Pl ópaleozóos-, újpaleozóos, ómezozóos, újmezozóos, ókainozóos, i'ijkainozóos főciklnsok. 3. A főciklusokat elvá- lasztó orogén fázisokat a főciklusnév szinonimájaként lehet érzékeltetni Bubnoff példájára. Pl. prekaledoni, prevariszkuszi, prekimmériai, prelarámi, preszávai főciklusok. 4. Ha az üledékképződési ciklus a használatos kortábla több szakaszát foglalja egybe, akkor a megjelölésben mindegyik nevét egybe kell kapcsolni. Pl. a Keleti Középhegy- ségben ilyen a burdigalai-heívéciai ciklus. 5. Emerziós fázisok esetében, mivel ezek két ciklus között bizonyos sztratigráfiai »senki földjét« képviselhetik, ha más tárgyi bélye- gek pontosabb hovatartozását nem döntik el, mindkét határidőszak megjelölendő. Pl. oligo-miocén, vagy maestriehti-galliai (dániai-monszi) emerziós fázisok. 6. Ha valamely ciklus új ősföldrajzi állapot kialakulását vezeti be, akkor azt az írj főciklusba kell helyezni, így pl. a dániai és aktiván ciklusok Bubnofftól eltérően már az ókainozóos, illetve újkainozóos ciklusokba kerülnek. 7. Ha az emerziós fázis az előző ciklustól orogén fázis- sal van elválasztva, csak a fiatalabb ciklus nevével jelölendő. Pl. lattorfi emerziós fázis mely nálunk a pireneusi mozgások főfázisát követi. 8. A diasztrofikus ciklusok elneve- zéséül csak olyan földtörténeti szakaszok neveit használjuk, melyek másutt túlnyomóan vagy legalább típusos területeiken valóban jól elhatárolható ciklusokként jellemez- hetők. 9. A kronodiasztrofikus egységek mindig litológiai egységekként jelentkező rétegtani fáciesek, vagy fáciessorok földtörténeti helyét rögzítik. Mutassuk már most be példaként, hogy milyen játszi könnyedséggel és egyértelmű- séggel s emellett földtörténetileg sokatmondóan tudnánk megjelölni valamely egészen kis egységnek, pl. az oligocén slirfáciesbe esetleg betelepülő bryozoás padnak megfelelő földtörténeti mozzanatot is rendszerünkben, megállapítva, hogy az ókainozóos = pre- szávai fő ciklus sztampi ciklusa regressz'ós (katti) fázisában, a reg- resszió eleji alfázisban bekövetkezett oszcillációt tükrözik vissza. Nem lesz 1 18 Földtani Közlöny LXXXV. kötet 1. füzet értelme határvitáinknak, ha valahol a miocén slir és a chlamysos homokkő határa táján észlelt chlamysos homokkő által képviselt földtörténeti mozzanatot mint burdigalai- lielvéciai ciklus transzgressziv fázisát jelölöm meg, s a slirt ugyanezen fázis transzgressz'óvégi alfázisának üledékeként tekintem. Nem fogja zavarni a kronológiai elhelyezést a kronodiasztrofikus rendszer szerint, ha az »i dob éli túlterjedékenység« (tem- porális transzgresszió) a cikluson belül éles határ meghúzását, abszolút egyidejűség megállapítását lehetetlenné is teszi. Első, javítható és kiegészíthető, sőt kiegészítendő kísérletként mutattam csak a fenti rendszerezést be. A beosztás dinamikus s valóban visszatükrözi a földtörténeti fejlődés lényegét. Akkor is alkalmazható, ha a ciklikus fejlődés különböző területeken nem teljesen párhuzamosan ment végbe. Természetesen rendszerünk sem mindenttudó. Elsősorban epikontinentális területeken és a labilis self területén alkalmazható, ahol a »diasztrofikus óra« a legpontosabban működik. Kevésbé szembetűnő a rétegsorok föld- történeti tagolódása a tartcsan süllyedő üledélkgyűjtck, gecszinklir.álisck felületén A diasztrofikus elv alkalmazása a jövőben azonban valcszinűleg itt is megfogja a rend- szerezéshez a kulcsot találni. Többek közt P r u v o s t mutat rá arra [14], hogy a süly- lyedő üledékgyűjtő terek epirogén mozgása sem folytonos, hanem lökésszerűen, szaka- szosan- megy végbe, ami az üledékképződés ritmicitásában jut kifejezésre. A szedimento- lógia újabban nagy súlyt helyez az üledékképződési ritmusok gyakran egész aprólékos vizsgálatára is', és az üledékképződés ilyen elemző vizsgálata Vadász. E. Magyar- ország földtanában is kiemelkedő helyet foglal el. Meggyőződésem, hogy mindezek a vizs- gálatok a diasztrofikus elv használhatóságának kiterjesztésére fognak vezetni. Midőn a geokronológiában a diasztrofikus szempontok nagyobb mértékű érvé- nyesítése mellett foglalok állást, nem mehetek el megjegyzés nélkül azok mellett az ellenvetések mellett sem, melyek a diasztrofikus osztályozással szemben elvi síkon paleontológusi oldalról felmerültek. Ezeket az ellenvetéseket főleg Schindewolf foglalta több munkájában össze [15,16]. Annál is inkább kell ellenvetéseivel foglalkoznom, mivel egyik dolgozatom [21] diasztrofikus szemléletét külön is bírálta. Fő ellenvetése, hogy a diasztrofikus jelenségek szerinte nem viselik magukon az idő bélyegét, szinkronizmusuk bizonytalan, s főleg nem jellemzi e változásokat az egy- irányú fejlődés és az irreverzibilitás, mely a kronológiai osztályozásra egyedül a paleon- tológiái változásokat teszi alkalmassá. Mivel a tektonikai diszkordanciák kronológiai el- helyezése is biosztratigráfiai alapokon nyugszik, Schindewolf szerint logikátlan* mert két különböző elvet kever össze. A súlypont Schindewolf érvelésében a szinkronizmuson és a rendszerezési illetve kormeghatározási elvek keveredésén és a paleontológiái elv prioritásán nyugszik. A szinkronizmussál kapcsolatban a zónafogalom tárgyalása során már jelentkeztek a bizonytalanságok a paleontológiái módszerrel kapcsolatban is. Semmi garanciánk nincs arra nézve, hogy valamely faj első megjelenése vagy kihalása különböző áreákban tökéletesen egyidejű volna. Bár mint posztulátumot gyakorlatilag az egyidejűséget kénytelenek vagyunk elfogadni, ha korrelációra törekszünk. Az ellenkezőre is akad példánk. C a m p [4] mutat rá a gerinces világ fejlődésének eltérő ütemére az északi és a déli féltekén. Messze vagyunk még attól is, hogy faunáink. egyes alakjainak biosztrati- gráfiai értékét valóban ismerjük. Nem ismerjük reakcióképességük mértékét a külső hatásokkal szemben s nem tudjuk legtöbbször megnyugtatóan elbírálni, vertikális fácies- yáltozások következtében, hogy alakjaink .ortogenetikus- fejlődés eredményei-e, vagy migráció útján kerültek életterükbe. Faunáinkat típusfaunákra vonatkoztatjuk, ilyen szempontból azonban többnyire még típusfaunáink kiértékelése is hátralévő feladat, sőt sokszor még á típusfaunák klasszikuslelőhelyei is eltolódnak a földtörténeti skálában Horusitzky : Geokronológiánk mai problémái 119 a különböző szerzők kezében. Gondoljunk csak az. ottnangi slirre, melynek korát erede- tileg mint burdigalait határozták meg, ina viszont a helvéciai emelet egyik típusaként tekintik. A faunák vertikális elterjedésének ismeretében is mindig várhatók meglepetések, annyira, hogy Klüpfel találóan azt írja [11}, hogy »vezé'rkövületeknek voltaképpen azokat a kövületeket nevezzük, melyeknek vertikális elterjedését még nem ismerjiik«. A szinkronizmus megbízhatósága szempontjából tehát a paleontológia sem vethet sokat a diasztrofizmus szemére. Nein áll egyébként az sem, hogy a diasztrofikus mozzanatok belső időbélyeggel nem rendelkeznek. Ilyen sajátos időbélyeg éppen a változás módja és természete a maga földtörténeti keretében, s nincs két mozzanat, melyben ezek a változások tökéletesen egyveretűek volnának. A fejlődés egyirányúságát és irreverzibilitását illetőleg nem áll az, hogy a földfejlődés ezekkel a kellékekkel nem rendelkezik. A szialkoncentráeió és a kontinensek növekedése pl. végeredményben irreverzibilis s együttesen éppen az egy- irányú, cél felé törekvő irreverzibilis folyamatot tükrözik vissza. A paleontológiái és diasztrofikus elv alkalmazhatósága közötti ellentmondás, a diasztrofikus módszernek tulajdonított »eirculus viciosus« csak látszólagos, s csak akkor láthatunk nehézséget benne, ha nem vagyunk tisztában a sztratigráfiai gondolkozás ter- mészetével. A sztratigráfiai gondolkozás nem szillogisztikus, hanem kifejezetten dialek- tikus. A tárgyban rejlő ellentéteket feloldva, az egyik oldalon nyert eredményeket a másik oldal eredményeivel vetjük össze, s az eredményeket így kölcsönösen korrigálva ezt az eljárást mindaddig folytatjuk, míg a két oldal közötti hézag mindjobban elszűkül s az igazságot mindjobban meg nem közelítjük. E dialektikus szemlélet nélkül a föld- történetnek nincs érteimé, mert nincs értelme a földtörténetnek az élet története és az élettörténetnek a föld története nélkül sem. Dolgozatomban a geokronológia mai problémáinak csak töredékét tudtam érin- teni. Időszerűnek látnám a fentiek után, ha számos külföldi állam példájára mi is minél előbb tető alá hoznánk a magunk sztratigráfiai és nomenklatúra bizottságát, mely Akadémiánk magas égisze alatt segítené elő fogalmaink tisztázását, kronológiai mód- szereink tökéletesítését és mai kronológiai nyelvzavarunk megszüntetését. IRODALOM - IJTERATURE ’ 1 . Brinckmann, R. : Statistisch biostratigraphische .Untersuchungen an mi ttelj urassischen Ammoniten etc. Abhandl. Ges. Wíss. Göttingen, Matli. Physik. Klasse . Neue Folge 13., 1929. — 2. B u b n o f f, S. : Rythmen, Zyklen u. Zeitrechnung in dér Geoíogie. Geal. Runisch. 35., 1, 1917. és . Ostearope u. die zyklische Gíiederung dér Erdgeschiclite. Geol. Rundsch. 37., 1949. — 3. Buckmann, S. S. : The térin Hemera. Geol. Mag. Dec. IV, Vol. 9 — 10, 1902 — 1903. — 4. C a m p, Ch. E. Geological Boundaries. in relation to fannal changes and Diastrophistn. Journal of Paléontologie 26, No 3, 1952. — 5. C h a m b e r 1 i n, T. C. : Diastrophism as the ultimata basis of correlation. Journ of Geol. 17., 1909. — - 6. Fi e g e, K. : The zone, base of Biostratigraphy. Bull. Am. Áss. Petrol. Geol. 35., No. 12, 1951. — 7. Free-bold, H. : Ammonitenzonen und Sediment- ationycyklen in ihrer Beziheung zueinauder. Centralblatt f. Min. etc. 1924. — 8. Horu- sitzky, F. : A kréta-harmadkori határkérdések természetes megoldása (Über die natürliche Grenze dér Kreide-Terziárwende) Math. és Termtud. közlemények. (Math. naturwiss Anzeiger Ung. Akad. Wiss.) 49. 1932/1933. — 9. J a s k ó S. : Szilvásvárad és Bélapátfalva környékének geológiája. Földtani Int. Évi jel. 1951. — 10. Kleinpell M.ocene Stratigraphy of Calforn a. Am. Áss. of Petr. Geol. 1938. — 11. Klüpfel W. : Über die natürliche Gíiederung des Hessischen Tertiars u. den Bewegungsmecha- nismus in tektonischen Senkungsfeldern. Geol. Rundsch, 1 7., 1 928. — 12. Csepreghyné Meznerics I. : A Salgótarján vidéki slir és- pectenes homokkő faunája. Földt. Közi. 1951. — 13. Pompeckij, J. F. : Die Bedeutung des schwábischen Juras für die Erdgeschichte. Stuttgart, 1914. — 14. P r u v o s t, P. : Sedimentation et subsidence. Eivre Jubilaire. Soc. Geol. de Fr. 1930. — 15. Schindewolf, O. H. : Dér Zeitfaktor 120 Földtani Közlöny LXXXV. kötet 1. füzet in Geologie u. Paleontologie. Stuttgart, 1950. — 16. Schindewolf, O. H. : Grund- lagen u. Methoden dér paleontologisehen Clironologie. III. kiadás. Berlin-Nikolassee, 1950. - — 17. S e i t z, O.: Über Raum- u. Zeitvorstellung in dér Stratigraphie mid dérén Bedeűtung fiir die stratigraphischen grundprinzipien. Sitz. Bér. Preuss Geol. Landesanst. 3., 1931. — 18. Swinner, R. : Graundsatz u. Praxis in dér geologischen Zeitrech- nung. Zeitsclirift d. Deutsck. Geol. Ges. 96., 1944. — 19. V a d á s z, E. : Magyarország földtana. Budapest, 1951. — 20. W a a g e n, W. : Die Formenreiche des Ammonites subradiatus. Geognost.- Paleolit. Beitráge 2., 1869. — 21. W h e e 1 e r, H. e. et al. : Stratigraphie elassification. Bull. Amer. Áss. Petrol. Geol. 34., 1950. — ■ 22. W h e e 1 e r, H. E. et B e e s 1 e y E. M. : Critique of the Time-Stratigraphic Consept. Bull. Geol. Soc. America. 59., 1948. 23. Zapletal, K. Geochemie, Rythmus dér Sedimenta- tion und organischen Entwicklung im Lichte dér Tektogenese. Internat. Geol. Congr. 18. Sess. 1948., 1950. K Bonpocy reoxpOHOJiormi 0. XopyumuKii B cTaTbe oöcywflaioTCH HeKOTOpbie ocHOBHbie npoSneMbi CTpaTiirpatJimiecKOH TaK- cohomhh. PeniemiH MewayHapoAHOro Teoji. Ca.e3fla b r. BojiOHbH He ynoBjieTBopmoT ywe TpeöoBaHiiHM Haniero BpeMemi. IloaTOMy »Komhcchh CIHA no CTpaTurpa^imecKOü Homch- miaType« npefljro>KH.na b 1947/48 r. r. flanbHeiíinee pa3HJieHeHiie cTpaTiirpatjmHecKHx KaTero- pHM. Hhcto xpoHOjionmecKiie KaTeropHH OTaejimoTCH ot KaTeropHH, BKJnoaaiomHe b ce6e ii aiiTOJiorimecKiie ajieivieHTbi (time-rock units), T3KHKaK)mne He aŐCOJUOTHbin, a JUlUlb npn6jlH3HTejlbHbIÍÍ CIIHXpOHII3M. XpoHOjionmecKoe coaepiKaHiie sthx KaTeropnií moikct nepeMemiTbCH b npocTpaHCTBe h bo BpeMeHii, noflOÖHO xapaKTepHbiM nepiaM (jiauHií b npouecce MopcKOü TpaHcrpeccim. 3to Ha3biBaeTC«, no yu/iep h Euc/iu »TpaHcrpeccHen bo BpeMeHH« ítemporal transgression). Bee cncTeMaTHnecKHe KaTeropmi, Koropbie xapaKTepii3yioTCH DTpaHcrpeccneií bo BpeweHH« (Kan, Hanpimep, 30hh, (jjayHHCTrmecKHe, (juiopncTimecKne h JiHTOJionmecKiie), npHmrcJiHioTCH no npeajiojKeHiuo ynoMHHyTbix aBTopoB, b KJiacc napa-xpono-jiHTOJiorHHecKHX eanHim (para time-rock units). HeKOTOpbie aBTopbi, b npOTiiBonojiowHOCTb BiimeyiKaHHH TepMima »30Ha« He mvieeT cMbicna, rcpoMe toto, qeTKoe xpoHOJionmecKoe orpaHnaeHne 30h 3aTpyanHeTCH. B cjiynae Miirpannn naőJHoaaioTCH Jimiib neorpaHimeHHbie nacTii 30h cooTBeTCTBeHHO b KpoBjie n b noaoiiiBe. Hó onpeflejiemno Yvuiepa h Eucau 30Ha HBjiHeTcn napa-xpoHO-aiiToaorimecKOii eoHHHuefí. BBiiay Toro, ito cTpaTiirpaijmH cTamiT ceöe uejibio Bbipa3HTb u 3a(J)HKCnpoBaTb n3Me- HeHIIH B IipOCTpaHCTBe, BO Bpe.neHII II B MaTepHH , HCTOpHHeCKIte 3J10MeHTbI 3TIIX II3MeHeHIIH, BcaeflCTBue ocoöeHHOro xapaKTepa reojionm, nrpaioT peiuiiTejibHyio po.ib. TaKHM o6pa30Ai, >KejiaTeabHO pa3BHBaTb őojiee AimaMimecKyio, AHacTpotJmHecKyio CHCTeMy. HeT COMHCHIIH, HTO 3T0T B3TJIHA, nO CpaBHCHHIO C paCHJieHemieM Ha 0CII0BC 3BOJ1IOHHH, nOflAep>KlI- BaeTca nepBeHCTBOM u BjniflHiieM Ha aBOjiiomno AHacTpoKe h /macTpoijiH- HeCKOH 3BOJ1IOUHH. XOTfl AIiaCTpOljlimeCKaH 330.TIOHHH HMeeT UHK/IHMeCKHH XapaKTep, nce >ia3 TpaHcrpeccHH h perpeccmi HaaajibHbie »cy6(Jia3bi« b öojibmimcTBe caynaeB aerKO otjih- HaiOTCH. »OcUH.aaaUHH« BHyTpiI OTaeJlbHblX HHKJIOB aálOT B03M0>KH0CTb OnpeaejIHTb MeCTO riOBTOpflK>mHXCH THIIOB JlHTOAOrHH B BbUUeOmiCaHHOH »XpOHO-AIiaCTpO(j)imeCKOM« CHCTe.Vie. CjieayeT nojmepKHyTb, ato h 3Ta cHcre/via, OTpawaH nocneAOBaTenbHOCTb bo BpeiweHH AHacTpo- (JjimeCKHX (J)a3, Bbipa>KaeT AHIIIb npH6AH3HTeAbHblH CHHXpOHH3M, 0AH3K0, HCKAKmH 6ecn.n«?A- Hy kd AHCKyccHio, OTpawaeT cyiUHoerb reoAoniAecKoii oboaiouhh 3Cmah. On the problems of geochronology by F. HORUSITZKY The paper deals first of all with somé of the basic problems of stratigraphic taxonomy. It is pointed out that the pertinent decisions of the International Geological Congress of Bologna are no more sufficient to meet up-to-date demands. Por tliis reason the further subdivision of stratigraphic rniits was suggested by the American Commis- sion of Stratigraphic Nomenelature in 1947 — 48. The units of purely chronologieal meaning are separated from those possessing a lithological one as well, (”time-rock units”), and from those possessing no chronologieal significance beside a lithological one (rock units). Wheeler et al. have yet gone further in the subdivision of the classes of the System, relegating to a separate eláss the categories referring to only au approximate synchronism instead of a complete one. The chronologieal coutent of these categories may shift in time and space, much in the manner facies characteristics do during trans- gression. T'his feature was called temporal transgression by H. F. Wheeler and ív. M. B e e s 1 e y. According to them, all the categories charaterized by temporal trans- gression belong to the eláss of ”para time-rock units”, as e. g. zones, faunizones, flori- zones and lithizones. On the contrarv, a number of other authors do nőt attribute a mean- ing other than chronologieal to zones. The present paper attempts to prove the impropriety of assigning a purely chrono- logical significance to the zones. Without a substantial stratigrapliical, i. e. lithological meaning the term ,,zone” cannot have any sense, consequently the sharp chronologieal delimitation of the zones is alsó made difficult. In the case of migration undelimited zone only parts are observed in bedrock and or cover. The zone represents a para-chrono- lithologic (paratime-rock) unit, in the sense of Wheeler and B e e s 1 e y. As the stratigrapiiic system represents and is attempting to fix changes in time, space and substance, the historical element of these changes is most important because of the specific characteristics of geology, and so the development of a more dynamical diastrophic system is desirable. This idea is alsó supported by the precedence of diastro- phism over the evolution of organic life and by the effects of diastrophism on the same. A critical comparison of the two system is set up, in opposition especially to the views ofO. Schindewolf (15, 16). It is pointed out that the episodes of diastrophic evolution have to be considered as events of temporally independent occurrence. The unidirectional and irreversible evolutionary trend, chief requirement from the chrono- logical point of view, considered as the most important advantage of the paleontologieal system is a feature of diastrophic evolution aswell. Althougli cyelic in natúré, diastrophic evolution represents a series of evolutionary steps recurring on higher and liigher levels of development. Fór the system of diastrophical classification the cycles of S. Bubnoff seem to provide fór an adequate hasis. The ”great cycles” coincident with the great diastrophic phases may be divided intő ”eycles” analogous to the "pulsations” of Grabau : the latter may be divided again intő phases of transgression, regression and emersion respectively. In the phases of transgression and regression initial ”sub- phases” are easily distinguished in most cases. The "oscillations” established witliin the individual phases make possible the location of the recurring lithology types in the ’chronodiastrophic” system just deseribed. This system likewise represents an approximate synchronism only, reflecting the temporal succession of diastrophic events, and re- presenting, in spite of its elasticitv, the essence of geological evolution, thus excluding the possibility of many a futile discussion. FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYAR FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA EIOJlJIETEHb BEHTEPCKOrO rEOJIOTM H ECKOTO OELUECTBA BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGRIE ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY LXXXV. KÖTET 2. FÜZET FÖLDTANI KÖZLÖNY LXXXV. kötet, 2. füzet. 152 oldal Budapest, 1955. április — június A kiadáséit felelős: az Akadémiai Kiadó ipazpatója Műszaki felelős: Szöllösy Károly A kézirat beérkezett 1955. III. 28. — Példányszám: 1300 — Terjedelem: 13V< (A 5) ív, 36 ábia + 13 melléklet 36074 55 — Akadémiai nyomda, Y ., Gerlóczy u. 2. — Felelős vezető: ifj. Puskás Feienc 125 ÉRTEKEZÉSEK A ZENGŐVÁRKONYI VASÉRCKUTATÁS FÖLDTANI EREDMÉNYEI PANTÓ GÁBOR*— VARRÓK KORNÉLIA— KOPEK GÁBOR (I— II— III. táblával) Összefoglalás: A zengővárkonyi bányafeltárások részletes vizsgálata kiderítette, hogy az üle- dékes vasérctelep a fekujét alkotó trachidolerittel és a fedőjében levő tufás márga-mészkőösszlettel zavart szerkezete ellenere is uledékfolytonossággal kapcsolódik egybe. A törmeléks eredetű vasérc- telepnek a vulkáni törmelékszórással való genetikai kapcsolata kidomborodik abban is, hogy bőven tartalmaz teljesen vagy félig ércesedett tufazárványt. A zengővárkonyi trachidolerittufaösszlet kelet- kezését időben a mecseki hauterivi trachidoleritfeltörések elé, a júra legvégére helyezve, az üledék folytonosság, a mikrofauna alapján ( Tintinnopsella carpathica Murgeanu — Filipescu) berria- sinak tekinthető — korábban középső-doggernek tartott — - fedőmészkővel igazolhatónak látszik. A kőzetkémiai összehasonlítás is a típusos trachidoleritektől lényeges különbségeket mutat ki, így a mecseki bázisos vulkánosság időbeli és térbeli tagolása szükségesnek, s a zengővárkonyihoz hasonló vasérckutatás szempontjából fontosnak látszik. A zengővárkonv-környéki vasérckutatás földtani szolgálatának ellátása és a kutatás földtani irányítása tette szükségessé, hogy a Földtani Intézet nem mecseki geológusai a terület problémáival megismerkedjenek. A kutatások terjedelmének meg- felelően a földtani vizsgálatok csak alkalomszerűen folytak s nem mélyedhettek el a hegység földtani problémáinak teljes megismerésébe. A földtani keret felépítésének alap- vető adatait Vadász E. monográfiájából vettük át [14]. A zengővárkonyi és pusztakisfalui vasércelőfordulásokat a környéken folytatott ősrégészeti kutatások leletei alapján az ország legrégebben termelt és felhasznált ásványi nyersanyagának tekinthetjük. A csiszolt kőkorszak óta ismert vasérclelőhelyek alaposabb megkutatására mégis csak 1948-ban, Dezső R. kutató-vállalkozása és bejelentése alapján került sor. Ekkor a kutatás közvetlen földtani irányítását Sztrókay K. ésSzepesházy K. látta el, majd később a fúrási kutatás irányítását Szurovy G. vette át. A közvetlen környék részletes földtani felvételét 1 949-ben W e i n Gy. végezte el. A vasérctelep földtani alkatára és ércföldtani jellegeire vonatkozó korszerű meg- ismeréseket az akkor rendelkezésre álló földtani adatok és mikroszkópi vizsgálatok alapján 1951-ben Sztrókay K. foglalta össze [12], A vizsgálatoknak ezzel záródó első része a Dezső R. féle kutatótárók mintegy 50 m-es, alig bejárható, ill. nagy- részt beácsolt telep csapását nyomozó külszíni kutatótárók mintáinak vizsgálatára támaszkodott. A vasérctelep rétegtani helyzetének megállapításánál V a d á s z monográfiá- jának [14] adatai szolgáltak alapul. Eszerint a Pusztakisfalu és a zengővárkonyi kutatások között megfigyelt konkordáns, a középső-liásztól titonig tartó júra rétegsor fedőjében tektonikus érintkezéssel, átbuktatott helyzetben trachidolerit jelenik meg. A trachidolerit, mely bányászatilag az érctelep feküjét alkotja, tengeralatti feltörés, ill. elbontás közepette került a középső — felső-dogger agyagmárga és krinoideás mészkő felszínén a júra-kréta határán kialakult érctelepre. Az érctelep mikroszkópi vizsgálata során megfigyelt mikrofauna M a j z o n L. meghatározása szerint a Calpionella alpina L o r e n z alakot is tartalmazta, mely az érctelep kialakulását a titon és alsó-kréta között * Előadta a 14. Földtani Társulat 1955. jan. 1 2,-i szakülésén. 1* 126 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 2. füzet rögzítette. Az ércanyagban ezenkívül Moessné R á s k y K. vizsgálata szerint valószínűleg a Dasycladaceae- vagy a Codiaceae- családba tartozó mészalga-marad- ványok voltak megállapíthatók, melyek a vasfelhalmozódás biogén folyamatát bizo- nyították. Sztrókay K. fejtegetései a vasfelhalmozódás lehetőségeit figyelembe véve azzal zárultak, hogy a biogén vasas üledéket, a trachidolerittel közel szingenetikusnak lehet tekintenünk. Az ércanyagban az említett faunaelemeken kívül megfigyelt augit- kristálymaradványok valószínűleg a trachidolerit-kitörésből származhatnak. Az 1 948 — 49-ben végzett előzetes vasérckutatás, melyre Sztrókay vizsgá- latai támaszkodtak, az érctelep kiterjedésének, helyzetének megállapítására és a várható ércmennyiség számbavételére szorítkozott. 1952 végén került sor a területen részletes kutatásra, az érctelep bányászati fel- tárására, fejtésre előkészítésére. A kutatás új szakaszában kihajtott több mint 700 fm kutatóvágat, mely legnagyobbrészt a traehidolerit és fedőmészkő határán, vagyis az érctelep csapásán kanyargóit, bőséges betekintést nyújtott az érc keletkezési, települési és szerkezeti viszonyaiba. A bányászati feltárások három szinten nyomozták az érctelep lefutását a felszínközeli kutatással és mélyfúrásokkal megállapított kutatásra érdemes szakaszon. Az érckutatás földtani dokumentációjának elkészítésében és részletes anyag- vizsgálatában a Földtani Intézet 1 1 munkatársa vett részt. Ennek az összehangolt föld- tani, őslénytani, ásványtani, kémiai és fizikai kollektív kutatómunkának eddigi ered- ményeiről kívánok beszámolni. Az adatok összesítésében társszerzőként támogatott Kopek G. és Varrók K., a bánya dokumentáció összesítését Molnár J. végezte. Sidó M., Csajághy G. , Földvári A. -né, Tolnay V., Emszt M., K o b 1 e n z V., Barabás L.-né részletvizsgálatok elvégzésével, Pellérdy L.-né a mikroszkópi felvételek elkészítésével nyújtott segítséget. Tudatában vagyunk annak, hogy bár eddigi vizsgálataink számos meglepő részleteredményt hoztak, a teljes kérdés- összlet megnyugtató tisztázásától távol vagyunk. A vizsgálatok eddigi eredményeinek összefoglalását azért látjuk szükségesnek, hogy a nyitvamaradó kérdésekre és további vizsgálatok szükségességére addig hívjuk fel a figyelmet, inig az érctennelés során a tudományos szempontból igen érdekes bányászati feltárások teljesen meg nem semmisülnek. Bányaföldtani adatok A bánvavágatok igen alapos és részletes szelvényezését Kopek G. kezdte meg 1953 márciusában s a feltárásokkal lépést tartva folytatta 1954 áprilisáig. Ezután M o 1 n á r J. végezte a kutatás földtani dokumentációját azonos módszerrel. A részletes bányafelvétel elsősorban arra világított rá, hogy az üledékes vasérctelep rendkívül változatos településű. A telep anyaga és alkata szinte lépésről-lépésre változik s számos kiékelődéssel, fokozatos átmenetekkel az érctelep kialakulásának rendkívül tagolt, változékony üledékképződési körülményeire utalt. Annak ellenére, hogy a bányafeltárás adatai szerint az érctelep átmozgottnak nevezhető és számos kisebb kiterjedésű, lapos helyzetű csúszási sík és vető szeli át (2. ábra), a fekü traehidolerit, illetve fedő mészkő felé az érintkezést mégsem tekinthetjük egészében tektonikusnak. Éppen ellenkezőleg, a fekü rétegezetten és agglomerátumos szerkezetű trachidolerittufájára gyakran rétegzett, érccsíkokkal váltakozó tracliidolerittufa, illetve tufit települ, jelezvén a fekü és érctelep közötti üledékfolytonosságot és fokozatos át- menetet. Pantó — Varrók — Kopek: A zengövárkonyi vasérckutatás földtani eredményei 127 /. ábra. A zengövárkonyi vasérckuratás környékének földtani térképe, — Puc. 1. TeonorimecKan rcaPTa OKPecTHoCTH nK) — Calcaire clair tubéreux (kimmeridgien) 3. Fehér, kagylóstörésű mészkő (titon) — Beabiií H3bccthhk paKOBii- c-roro H3aoMa (thtoh) — Calcaire blanc á cassure chonchoidale (tithonien) 4. Trachidolerittufa — - T paxiiaoaepHTOBbifi Tva> — Tuf trachydoléritique maim MajlbM maim 5. Világos, krinoideás, cidariszos mészkő — CBeTJibift kphhohaobo- UHaaPHCOBbiii n3BecTPaK — Calcaire clair á Crinoidées et á Cidaris 6. Szürke, kagylós mészkő — Cepbifl paKOBiiCTbiö n3BecTiiaK — Calcaire gris conchoidal középső-dogger? cpeaHnii florrep? dogger moyen? 128 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 2. füzet Az érctelep felépítése és kifejlődési formái arra utalnak, hogy az érces üledék a réteges trachidolerittufit helyettesítője lehet. Az érctelep anyagában limoniton kívül trachidolerittufa-zárványok, vagy finomszemű tufás alapanyag lényeges szerephez jut. Számottevő mennyiségű azonban — inkább a telep fedő felőli részén — az érctelep meszes alapanyaga is. Dúsabb limonitanyag csíkonként váltakozik mészkőanyaggal, vagy szabálytalan alakú, finomabb-durvább érctörmeléket ragaszt össze kevéssé vasas, tufaanyagot mindig tartalmazó mészkő (4. ábra). A fedőhatáron tufás mészkő és meszes tufit vékonyréteges váltakozása érczárványokkal vagy ércközbetelepülésekkel jelzi az üledékfolytonosságot a fedő mészkő felé (I. tábla 1 .). 275* 2. ábra. A zengövárkonyi vasérckutatás harantszel vénye. — ■ Puc. 2. nonepeMHuít pa3Pe3 >Ke.ie3nopyflHoro MeCTOPOMcaeHHH c. 3eHreBaPKOHb — Fig. 2. Profil transversal du gisement de fér de Zengővárkony. 1. Trachidolerittufa — T paxHUO.iePHTOBbiii iy — Tuf trachvdoléritique 2. Réteges trachidolerittufa — HacnoeHHbift TPaxnaonepnTOBbiH tv® — Tuf trachvdoléritique stratifié 3. Vasérc - — - >Kene3naa pyga — Minerai de fér 4. »HomokosKejie3HaH pyaa — alinerai de fér «á sable* 5. Fedő mészkő — KPOBenbHbiü u3bccthhk — Calcaire du tóit . A hozzáférhető régebbi és újabb bányafeltárások részletes földtani szelvényezésén kívül újravizsgáltuk a korábban lemélyített zengövárkonyi fúrások szelvényét is. Minta- anyag sajnos csak az 1., 2., 3. és az 5. sz. fúrásokból állt rendelkezésre. Ezek szelvénye jól kiegészíti a bányafeltárásokból nyert földtani képet, bemutatja a fedő mészkőösszlet változatos alkatát (kristályos és tömött, tisztább és márgás mészkő ismétlődését), a fekü trachidolerit uralkodó agglomerátumos tufajellegét és ezeknek egymáshoz ill. a vasérces szinthez való fokozatos átmenetét, üledékfolytonosságát (2 — 3. ábra). Az érces rétegsor legteljesebb szelvényét a 193,6 m mély, 7. sz. fúrás adja. Ez 30,6 m-ig fedőmészkőben, 30,6 — 54,4 m-ig limonitos mészkővel váltakozó réteges trachi- dolerittufában, 54,4 — 186,2 m-ig trachidolerittufában járt, melynek főtömege minden bizonnyal rétegzetlen agglomerátumos tufa volt, 166,2 m-nél azonban 10 cm-es mészkő- közbetelepülést is tartalmazott. 186,2 m-től talpig titon mészkövet liarántolt a fúró. Pantó— Varrók— Kopek : A zengővárkonyi vasérckutatás földtani eredményei ] 29 X u >» > a. 'O o te X x co , V a o '0; > *3 'd N . tíí Cd p a a '2 'o cd ÖJD a £ — CN 00 Tf io Ti tón mészkő — Thtohckhíí H3BecTHnK — Calcaire tithonten 1 rachidolerittufa — TpaxHAOjiepHTOBbiö Ty — Tuf trachydoléritique Vasérc — >Ke,te3Haa pyna — Minerai de fér Tufás fedőmészkő — Ty®oBbiít KPOBenbHbiií h3bccthhk — Calcaire du tóit tuffeux Fedőmészkő — - KPOBe.ibHbiií n3aecTHHK — Calcaire du tóit 130 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 2. füzet Sajnos, a fúrás mintái rendelkezésünkre már nem álltak, azonban az érctelep szintjét képviselő 30,6 — 54,4 m-es szakaszból készített kémiai elemzések jól mutatják (Fe : 4%, 6,89%, 10,94%, 19,63%), hogy a tufacsíkokkal váltakozó vasas-tufás mészkő a trachidolerittufa-összletből a fedőmészkőbe átvezető, vasfelhalmozódással kapcso- latos, oszcilláló üledékes átmenetet képviseli (2. ábra). 4. ábra. A zengővárkonyi vasérc települési formái. — Puc. 4. (Jjopmu 3ajierannH >Kejie3HOH pygbi b c. 3eHreBaPK0Hb. — Fig. 4. Formes de gisemeut du minerai de fér de Zengővárkony. 1. Trackidolerittufa — - T paxHAO/iepuTOBbiií tv — Tuf trachydoléritique stratifié 3. Vasérc — >Kexie3Haa pyaa — Minerai de fér 4. »Homokos« vasérc — - »necaanaa« >Kejie3Haa pyaa — Minerai de fér »á sable « 5. Fedő mészkő — KPOBe.ibnbiH n3BecTnaK — Calcaire du tóit Ezek a báuyaföldtani megfigyelések nehezen voltak összeegyeztethetők az érces képződmény átbuktatott helyzetével, tektonikus érintkezésével és a trachidolerit láva- eredetével. A bányafeltárásokból, fúrásokból és a felszínről gyűjtött minták részletes speciális vizsgálatával kívántuk a bányaföldtani kép ellentmondásait feloldani. Anyagvizsgálati eredmények rétegtani értékelése A kőzettani vizsgálatokat Varrók K., a mikropaleontológiai meghatáro- zásokat S i d ó M. végezte el. A rétegsor részletes anyagvizsgálatának kiinduló pontjául a terület réteg - tanilag legpontosabban definiált képződményét, a kimmeridgei ammonitás szintet vá- lasztottuk. Ennek sárgás, szürkés, helyenként zöldes vagy ibolyás színezésű gumós mészköve a mészégető melletti kőfejtőben jól tanulmányozható. Mikroszkópi vizs- gálat szerint a tömött, finomszemű, kissé agyagos mészkőanyagban elszórtan utó- lagos képződésű bennőtt idiomorf kalcitromboéderek figyelhetők meg. A kimmeridgei mészkő mikrofaunájában megtalálható a Calpionella alpina korenzésC. elliptica Cadisch. E jellegzetes titon faunaelemek fellépte alátámasztja Vadász azon véleményét, hogy a képződmény a kimmeridgei emelet legfelső részét is képviseli. A kimmeridgei faimás mészkőre üledékfolytonossággal az elefántcsontszínű, kagylós törésű, tömött calpionellás titon mészkő (III. tábla, 11.) mindössze 20 m vastag összlete települ. A tömött mészkőanyagban mikroszkóp alatt apró eruptív kőzettörme- léket találunk, melyek földpátléceinek folyásos elrendeződése bizonyítja, hogy trachi- dolerit-anyaggal van dolgunk. A fokozatosan erősbödő trachidolerit-tufaszórás és kéregmozgás ezen a területen idő előtt felborította a titon üledékképződés egyensúlyát, amit a rétegsor felső részébe iktatódó vasas kötőanyagú breccsás padok is igazolnak. A 7. sz. fúrás és a külszíni feltárások egybehangzó bizonysága szerint a csekély vastagságú titon mészkőre a trachidolerit-tufaösszlet települ. A több mint 140 m vas- Pantó — Varrók — Kopek: A zengövárkonyi vasérckutatás földtani eredményei ] 3 1 tagságú traehidoleritösszlet túlnyomó részének tufaeredetét több helyen jól megfigyel- hető rétegzettsége, vagy bombákkal tűzdelt agglomerátumos szerkezete igazolja. A réteg- sorban jelentős mennyiségű a meszes kötőanyagú tufit is. A tufaszórás során is tovább- folytatódó, olykor előtérbe lépő meszes üledékképződést a 7. sz. fúrás mészkőközbe- településén kívül a 2. sz. fúrás 49,70 m-éből vagyis az érctelep közvetlen fedőjéből készült meszes-vasas trachidolerit-tufitelemzés is igazolja. Elemző : Csajág hy Gábor. Si02 TiO, ai2o3 FeO Fe2ö3 CaO MgO MnO Na20 k2o P,Os 11 ,32% 0,94% 2,61% 2,67% 14,75% 33,20% 1,42% 0,32% 0,12% 1,23% 0,51% C02 25,96% H2Ö+ h2o- 1,81% 3,21% Összesen 100,07% A természetes és mesterséges trachidolerit-feltárások közül mindössze a Dezső R.-féle kutatótárók völgyének alsó szakaszán a titon határhoz közeli részén találtunk lávaképződményt. Lávaeredetre a kőzet kifejezett folyásos szerkezete utal (I. tábla, 3.), jelentős mésztartalma viszont csekély lávatömegek tengeralatti megszilárdulásával hoz- ható kapcsolatba. Az agglomerátumos tufa bombái hólyagos lávaanyagból állnak (I. tábla, 2.). Mikroszkópi kép alapján sötét, finomeloszlású magnetitet tartalmazó üveges alapanyagá- ban bontott földpátmikrolitek találhatók folyásos elrendeződéssel. Sem földpát, sem színes elegyrész beágyazásként nem jelenik meg. Az 1 — 2 cm nagyságot is elérő hólyag- üregek kitöltése kloritból-kalcitból áll. A megvizsgált zengövárkonyi bomba teljes elemzését a jánosipusztai korallos hauterivi traehidolerit-tufából összehasonlitásul gyűjtött két épebb elválási magéval együtt Barabás L.-né készítette el. 1. 2. 3. Si02 . . TiO, . . ai2o3 . Fe203 . FeO .. MnO . MgO . CaO . . Na20 . k2o . . +h2o — H,0 co2 . . p2o5 35,38% 3,26% 12,57% 4,74% 4,68% 0,20% 5,70% 11,25% 0,24% 2,48% 5,22% 6,08% 7,20% 1,17% 46,21% 47,73% 3,27% 3,08% 16,29% 17,01% 4,73% 4,71% 5,30% 5,90% 0,16% 0,14% 5,63% 4,42% 9,34% 8,16% 2,73% 3,34% 1,69% 1,97% 2,11% 1,66% 1 ,42% 0,54% 0,61% 0,24% 0,93% 1,29% 100,19% Összesen . . . 100,17% 100,42% 132 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 2. füzet 1 2 3 si 76 87,0 90,5 al 31,8 36,1 37,9 fm 34,5 31,2 28,6 c 25,8 18,7 16,5 alk 7,9 14,0 17,0 k 0,87 0,29 0,27 mg 0,53 0,506 0,43 I. 33,3 39,8 43,10 M 41,3 31,5 26,8 0 25,4 28,7 30,1 n 0,60 0,44 0,38 v 0,24 0,15 0,09 i 1 . Bomba tracliidolerit tufából, Zengővárkony, ereszke 2. Bomba (porfiros beágyazásokkal) Mecsekjánosi 3. Bomba (tömött, beágyazás nélkül) Mecsekjánosi A kőzetek típusbasorolását jelentős Al-feleslegük csak hozzávetőleges pontos- sággal engedi meg. Mindhárom kőzet alkáligabbró-magmacsoporthoz áll közel. Míg a mecsekjánosi kőzetek az essexitgabbrós összetételt valóban meg is közelítik, a zengő- várkonvi bomba anyaga rendkívüli K-túlsúlyával minden magmatípustól elüt. A bányafeltárásokból, külszínről és fúrásokból gyűjtött trachidoleritminták mindegyike törmelékes, hólyagos szerkezetével tufaereüetről tesz bizonyságot. A tenger- fenéken felhalmozódott tufaanyag kőzettéválás előtt mélyreható elbontást szenvedett és többnyire jelentős mennyiségű üledékanyaggal keveredett. A trachidolerit-tufaösszlet nagy része mikroszkópi kőzetvizsgálatra igen alkalmatlan. A csiszolható részletek üveges alapanyaga a diabáztufák jellegzetes típusaihoz (Lahn-Dill vidék Schalsteinje, barrandien diabáztufái, Nekézseny) hasonlóan klorit- és kalcitkitöltésű hólyagüregeket tartalmaz. A folyásosan rendeződő földpát-mikrolitek helyét kalcit vagy szericit foglalja el. Színes elegyrészeknek még körvonalait sem találtuk. A fedőmészkő ép biotitzárványai arra utalnak, hogy a színes elegyrészek között ennek is fontos szerepe volt. Az üledékes hozzákeveredést mindig tartalmazó trachidolerittufa kémiai össze- tételét Tolnay V. két elemzése mutatja be : 4. 5. Si02 29,47% 22,42% tío2 . 1 ,39% 1.48% A1Á 12,51% 10,95% Fe„0.s 3,65% 5,68% 8,21% FeÖ 2,68% MnO 0,17% 0,21% MgO 8,18% 2,51% CaO 14,38% 22,51% Na,0 0,34% 1,50% 0,21% K..O 2,16% +h2o 5,93% 4,55% — h2o 6,21% 4,50% p2o5 0,47% 0,36% co2 10,35% 17,39% 100,23% 100,14% Pantó — Varrók — Kopek: A zengövárkonyi vasérckutatás földtani eredményei 133 4 5 si 56,3 43,00 al 28,0 24,70 fm 37,8 23,50 c 29,3 46,00 alk 4,9 5,80 k 0,74 0,88 mg 0,62 0,30 L 31,40 31,80 M 53,50 63,10 0 15,10 5,10 ti 0,70 0,61 y 0,31 0,61 4. Agglomerátumos tufa, Zengővárkony, ereszke 5. Rétegezett tufa, Zengővárkony, mélyszinti vágat Az elemzésekből számított Niggli-értékek a kőzet elbontottsága és üledékes anyag hozzákeveredése miatt magmatípust nem jellemeznek. A legnagyobbrészt rétegzetlen, pados, agglomerátumos tracliidolerittufát legfelső szintjében változatos kifejlődésű rétegzett tufit váltja fel Lerakódása az ércképződés közvetlen bevezetője, vagy helyenként helyettesítője annak. Legtöbbnyire finom- törmelékes kőzet, vulkáni anyaga finomabb szemű törmelékből vagy idősebb tufa- lerakodás tengerfenéki feldolgozásából származik, üledékes összetevője meszes-márgás anyag. A vékonyréteges, olykor finoman csíkozott tufit vöröses-zöldes színét a tufa- anyag minősége szabja meg. A tufitban éppúgy, mint az ércben, gyakoriak a cidaris-bunkó töredékek. Mikro- fauna a vizsgált anyagban nem volt kimutatható. Az érctelephez átvezető tufitos üledék összetételét E m s z t M. két elemzéséből láthatjuk : 6. 7. Si02 2,39% 18,38% Ti02 3,15% 0,00% A1203 9,75% 1,36% Fe2Os 11,99% 14,29% FeO 1,54% 0,09% MnO 0,18% 0,07% MgO 5,45% 0,69% CaO 10,83% 29,90% — H20 8,83% 1,61% P2Os 0,63% 0,26% C02 5,39% 24,26% S 0,03% 0,01% 6. Rétegzett tufit, Zengővárkony, kutatótáró 7. Törmelékes tufit, Zengővárkony, kutatótáró Az érctelep anyaga tarka változatossága folytán egységesen alig jellemezhető. A telep bánvaföldtanilag jellemzett változékonysága apróbb méretekben még szélső- ségesebb. A résminták vételénél és a bányaművelés során is telepnek minősült vastagság több, mint 40% -bán nem barnavasércből, hanem mészkő-, márga- és tufaanyagból áll. A telep többnyire réteges szerkezete főként alapanyagának sávosságában nyilvánul meg, az ércanyag eloszlása ellenben többnyire nem nevezhető rétegesnek, ill. réteg mentén is rendkívül változékony. A tisztán barnavasércből álló teleprészletek viszonylag ritkák, inkább a fekii közeiére szorítkoznak. Fedő felé, éppen úgy, műit réteg mentén szegényebb ércbe mennek át, melynek szerkezetén szembetűnő a finomabb-durvább törmelékes jelleg. A tufa-, 134 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 2. füzet vagy tufitanyagba keveredett barnavaséretörmelék lazán összeálló, szerkezetileg igénybe- vett részeken széteső. Ez az ú. n. »homokos érc«. A telep uralkodó tömege tufás-vasas mészkőbe ágyazott barnavaséreből áll. Ezen a törmelékes vasércfellialmozódás igen változatos szerkezeti formái figyelhetők meg. A telep kémiai összetételét illetően a Fe + Mn, Ca, Si02 háromszögben ábrázolt elemzések vetületeinek csoportosulása kifejezi, hogy bázisos szennyezésű, könnyen kohósítható érccel állunk szemben (5. ábra). Si02 *AI?0} 5. ábra. A zengővárkonyi vasérc összetétele — Puc. 5. CocTaB 3enreBapK0nbCK0M we/iesHOH pygbi — Fig. 5. Compostion du minerai de fér de Zeugővárkony A barnavasérc ásványi alkatának megismerésére Földvári A. -né differen- ciális-termikus elemzést végzett [5], A termikus görbék kiértékelése szerint a tömöttebb- sötétbarna, fényes törésfelületű érc tisztán göthitből (a-Fe2Os • H20), a földes törésű, több meszes szennyezést tartalmazó ércváltozat pedig uralkodó mennyiségű göthit mellett mintegy 20%-nyi mennyiségben lepidokrokitot (y-Fe203 ■ HaO) is tartalmaz (6. ábra). A barnavasércminták csiszolati képén is a törmelékes jelleg az uralkodó. A telep ércanyagának nagy részéről fel kell tételeznünk, hogy vasliidroxid anyaga nem helyben vált ki, hanem nem távoli kiválási helyéről áthalmozva ágyazódott a helyi meszes vagy tufás üledékanyagba. A szabálytalan, sarkos barnavasérctörmeléken visszavert fényben (ultropak) sok esetben gömbös szerkezet figyelhető meg, mely szövetileg az apróhólyagos trachidolerittufáéval egyezik meg (II. tábla, 6.). Pantó — Varrók — Kopek: A zengővárkonyi vasérckutatás földtani eredményei 1 35 A tufaanyag még jórészt a vasfelhalmozódás eredeti helyén végbement foko- zatos átércesedésének folyamatát lépésről-lépésre nyomon követhetjük a gyengébb ércfajták csiszolatain (II. tábla, 7., III. tábla, 8.). A kloritos tufaanyagot kérgekben, vagy dendritszerű képletekben járja át vagy szorítja ki a vashidroxid. Gömbös-fürtös alakzatokat az ércanyagban a kolloidális érckiválás nyomaiként gyakran találunk. Oolitos szerkezet azonban hiányzik, a tufahólyagok klorithéjainak limonit-álalakjai nem tekint- hetők ilyeneknek. Kristályos szövet nyoma sehol sem ismerhető fel a barnavasércbeu. A barnavasércet és kötőanyagát együttesen átjáró utólagos repedéseket durvakristályos fehér kalcit tölti ki. Az ércanyag szerkezeti formái között kell megemlékeznünk az algának vélt tonnaalakn testecskékről. Andreánszky G. szerint nem növényi maradványok. Nem találhatók meg valamennyi érctípusban, de a barnavasércben elterjedtnek, gyako- (00° 200° 300° 200° 500° 600° 700° 000° 900° 1000° fi. ábra. A zengővárkonyi vasércfajták differenciális termikus elemzési görbéje — Puc. 7. Kennan fln<»<»epeHL(na.nbHO-TepMnMecKoro ananu3a pa3HOBHflnocTeü >Keae3HOii pyflbi c. 3eHreBapKOHb — Fig. 7. Courbe de l’analyse différentielle thermique des sortes de minerai de fér de Zengővárkony 1. Zengővárkonyi átlagérc (limonit) — 3eHreBaPKOHbCKaa cpeAHrm py^a (ahmohht) — Minerai de fér de Zengővárkony (limonite) 2. Pusztakisfalui vasérc (hematit) — >Kene3Has pyga c. riycTaKiiuioany (reMaTHT) — Minerai de fér de Pusztakisfalu (hematite) 3. Zengővárkonyi kovás érc (limonit) — 3eHreBaPKOHbCKaa KPeMHHCTaa pyaa (jiiimokht) — Minerai de fér silicieux de Zengővárkony rínak mondhatók. Csiszolatanyagunk újabb részletekkel bővítette ezeknek a szerve' zeteknek az alaki ismeretét (II. tábla, 4 — 5.). Átmérőjük széles határok között (0,3 — 1,2 mm) változik. Deflandre F., Vadász F. mintaküldeményéből — levélbeli közlése szerint — a Coccolithophoridák közé tartozó Discolithus cancer n. sp. alakot irta le az Annales de Paleontologie 1954. évi sajtó alatt levő kötetében. Az ércanyag szerves maradványainak bővebb vizsgálati anyagra támaszkodó feldolgozása azért is kívánatos volna, hogy kétséget kizáró módon* eldönthető legyen a szervezetek aktív szerepe a vashidroxidki válásban. A biogén vaskiválasztás a telep megismert szerkezete alapján csak kísérőfolyamat lehetett, de nem az érctelepképződés elsőleges megindítója. Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 2. füzet 136 Az érctelep limonitos vagy tufás csíkjainak, törmelékének üledékes alapanyaga* ill. kötőanyaga tömött, rengeteg finom szennyezést tartalmazó mészkő. A kevésbé szennyezett részletek előtűnő világos sárgás-barnás színe, a mészkő tömött szövete, kagylós törése titon mészkőre emlékeztet. S i d ó M. a telep mészkőanyagának mikropaleontológiai vizsgálata során, melynek eredményéről más helyen számol be részletesen, a Tintinnopsella carpathica (Mur- geanu — Filipescu) alak jelenlétét állapította meg (III. tábla, 10.). A jellegzetes titon Calpionellák háttérbe szorulásával az említett alak fellépte azt bizonyítja, hogy a jelentős vulkáni tufaösszlet lerakódása után, amiak felszínén meginduló meszes üledék- képződés már a krétába — minden valószínűség szerint a berriasi-alemeletbe — • vezet át. Calpionellát a telep anyagában nem figyelhetünk meg. Felléptére egyetlen adat aSztrókay K. dolgozatában ábrázolt C. elliptica Cadisch (Majzon L,. C. alpina L.-nek határozta). Az érctelep közvetlen fedőjében meszes tufit és tufás, gumós mészkő rétegsor fokozatos átmenettel, üledékfolytonossággal vezet át a kristályos-szemcsés fedőmészkőbe. ÉNY 7. ábra. A zengővárkonyi ércesedés elvi szelvénye — Puc. 7. n pnHLUinnanbHbm pa3pe3 3eHreBapKOHbCKorö opyAeneHHH — Fig. 7. Profil de principe du gisement de fér de Zengővárkony 1. Trachidolerittufa - — TpaxHAOJiepHTOBbift Ty — Tuf trachydoleritique 2. Vasérc — >Kejie3naa pyga — Minerai de fér 3. I-'ehér, kagylóstörésű mészkő (titon) — Be/ibiií n3BecTHju< paKOBHCToro n3.no.via (thtoh) — Calcaire blanc conchoidal (tithonien) 4. Gumós, világos mészkő (kimmeridgei) — Kay6eimaTbiii CBeTjibiii n3BecTnm< (khmmcphaw) — Cal- caire clair tubereux (kimméridgien) A kőzettani vizsgálat a helyenként durvább kristályos, mikrofaunát tartalmazó mészkő- anyagban a trachidolerittufa jellegzetes kerek, vagy nyúlt klorithólyagokat, vagy pedig folyásos rendeződésű földpátléceket tartalmazó durvább-finomabb zárványait érctörmelék kíséretében nagy tömegben mutatta ki (III. tábla, 9,12). A fedő mészkőnek az érckutató fúrásokban feltárt jelentősebb vastagságú réteg- összlete sárgás és szürkés, kristályos és márgás mészkő váltakozásából áll. A rétegsorban felfelé haladva a tufaanyag fokozatosan tűnik el. A rétegsor jó természetes feltárása a Dezső R.-féle tárók előtti oldalárok, melyben a meszes, márgás képződmény változatos kőzettani alkotása jól megfigyelhető. A fedőmészkő rétegsornak az érctelephez való üledékes csatlakozását jellegzetes Tintinnopsella carpathica (Murgeanu-Filipescu) példányok fellépése bizo- Pantó — Varrók — Kopek: A zengövárkonyi vasérckutatás földtani eredményei 137 nyitja a mélyszinti vágatban — a telep távolabbi fedőjéből — gyűjtött gumós (bőven tufás) ill. kagylós törésű (tufaanyagot alig tartalmazó) fedőmészkőben. A bányából és természetes feltárásokból előkerült ősmaradványok legnagyobb részét eddig nem sikerült pontosan meghatározni ( Terebratula , Ammonita töredékek, Crinoidea nyéltagok, Cidaris bunkók). Vadász professzor gyűjtött a kutatótáró hánvóján egy Rkvnchonellát, mely minden valószínűség szerint a fedőmészkőből szár- mazik. A példány, meghatározása szerint, Rhynchonella trilobata Münst., tehát a malm-emelet alsó részére utalna. Az előbbiek a fedő rétegsor krétába átnyúlását való- színűsítik, ezért a képződmény makrofaunájának újragyűjtése és teljes feldolgozása igen kívánatos volna. A zengövárkonyi vasérctelep üledékfolytonossággal egybekapcsolódó — bár részleteiben átmozgott — összlet felépítését vázlatosan a 7. ábra tünteti fel. * Anyagvizsgálatunk a közeli pusztakisfalui vasércelőfordulásra is kiterjedt. Itt a falu közepén kőfejtőben feltárt felső-liász krinoideás mészkő hasadékai mentén figyel- hető meg a vasérc kiválása. A vasérc megjelenése is bizonyítja, hogy a hasadékok mentén feltörő exhalációk elsődleges termékével állunk szemben. Bizonyítja ezt az érc diffe- renciális-termikus vizsgálata is, mely szerint anyaga tisztán hematitból áll, jelentősebb limonittartalom nélkül (6. ábra). Az ércanyag mikroszkópi vizsgálata is azt bizonyítja, hogy a liasadékmenti hematit-kiválás a falak krinoideás mészkőanyagát is bizonyos mélységig átércesítette. Az ércesedett mészkőanyagban hematittá átalakult krinoidea-vázelemek figyelhetők meg. Az ércképződés jelentős kovasavkiválással járt együtt. Törmelékes és kristályos kvarcanyag a hematitba ágyazva és üregeinek kitöltéseként jelenik meg. A jűravégi vulkanizmus . A zengövárkonyi rétegsorból megismert jelentős vastagságú trachidolerit-tufa- összlet üledékes határtagjai titon és alsó-kréta között rögzítik a vulkáni működés idő- szakát. Kétségtelen, hogy a nagyobbrészt törmelékes anyagból álló tufaösszlet a láva- anyag eredeti összetételének pontos meghatározását nem tette lehetővé. A tufából és az abba beágyazott bombából készült kőzetelemzések Niggli-értékei segítségével kísérletet tettünk a zengövárkonyi vulkáni kőzetek és a mecseki krétakori trachidolerit- vulkanizmus kőzetkémiai kapcsolatainak felderítésére. Az összehasonlítás céljából a L-M-O, K-Na-Ca és Mg-Fe-Ca háromszögekben ábrázoltuk az új kőzetelemzések vetületi pontjait és a mecseki trachidoleritek háromféle típusának vetületi foltját [11]. Mivel az elemzésekből nem volt nyilvánvaló, hogy zengő- várkonyi kőzeteink a mecseki trachidoleritek családjába jól beilleszkednek, távolabbi hasonlóságok kinyomozására ábrázoltuk a szarvaskői gabbró-diabáztömeg [10.] és a Lahn-Dill vidék keratofir-weilburgit-diabáz magmatizmusának vetületi foltjait is [6, 7.]. A háromféle háromszögdiagramban, melyek a kőzetösszetételt három oldaláról mutatják be, elég nagy eltéréseket tapasztalunk (8., 9., 10. ábra) . Zengövárkonyi kőzeteink a O-L-M-diagramban a fonolitos, az Mg-Fe-Ca-diagramban a bazaltos traclii- dolerit-típushoz állnak közel. Az alkáliák megoszlása tekintetében zengövárkonyi kőze- teink szélsőséges K20-tartalmukkal élesen elütnek minden hazai bázisos kőzetünktől. A háromféle vetületben még a Lahn-Dill vidék üledékes-exhalációs vasércképződ- ményeivel kapcsolatos weilburgitok járnak valamennyire közel a zengövárkonyi vulkáni kőzetekhez. 138 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 2. füzet 8. ábra. Xiggii-féle I,MO -diagram — Pác. 8. JjHarpaMMa I„MQ Hurrán — - Fig. 8. Diagrammé DMQ de Xiggli Nem gondoljuk, hogy három kőzetelemzéssel s ezek egyetlen módszer szerinti grafikus ábrázolásával a zengővárkonyi vulkáni képződmények kőzetkémiai megis- merését elértük volna. A diagramokban ábrázolt adatok szétszórtsága mindenesetre arra világít rá, hogy trachidoleritként a Mecsekben egyáltalán nem egységes kőzet - csoportot tartunk nyilván. A tracliidoleritlávák három jól elhatárolódó csoportjától is elkülönülnek a bizonyosan krétakori trachidolerittufák bombáinak megelemzett típusai ( Mecsek jánosi). Egészen lényeges azonban az eltérés a zengővárkonyi kőzetek esetében, melyek települése is indokolttá teszi, hogy keletkezésüket a mecseki trachi- dolerit-vulkánosság főfázisát megelőző, eltérő lávaanyagot szolgáltató, korábbi szakasz- hoz kapcsoljuk. A kőzettani vizsgálatra rendelkezésre álló zengővárkonyi eruptív kőzetanyag állapota pontos kőzet jellemzést nem tesz lehetővé. A mikroszkópi leírás nem indokolja, a vegyi összetétel pedig ellentétben áll azzal, hogy erre a vulkáni képződményre a trachi- dolerit elnevezést alkalmazzuk. Adataink a kérdés megnyugtató tisztázására egyelőre nem elegendők, így a nem pontosan megfelelő trachidolerit elnevezés helyett nem kívá- nunk újat használni. A zengővárkonyi vulkáni működéssel együttjáró vasércképződés és a kőzetösszetételnek a Lahn-Dill weilburgitokhoz közeledő jellege között minden- esetre úgy véljük, oksági kapcsolat állhat fenn. Pantó Varrók — Kopek: A zengővárkonyi vasérckutatás földtani eredményei 139 6 ■ ábra. Xiggli-féle K-Na-Ca-diagratn — Puc. 9. JdnarpaMMa K-Na-Ca HHrr.au — Fig. 9. Diagrammé K-Na-Ca Niggli Ércképződés A zengővárkonyi üledékes vaséretelep részletes vizsgálata azt bizonyítja, hogy a telepanyag barnavasérc törmelékes felhalmozódása útján keletkezett. A helyben képződő tufás-meszes üledékanyag távolabb képződött barnavasérc áthalmozott tör- melékét zárta magába. A limonitanyag eredeti helyen történő kiválásának vagy felhalmozódásának elsődleges okát a vulkáni működéssel kapcsolatos vasas exhalációkban vagy vastartalmú forróvizes oldatok feltörésében kereshetjük. A biogén vashidroxid-kiválás nem tekinthető uralkodó és általános jelenségnek. A tengerfenék laza tufás, vagy meszes üledékanyagának vashidroxiddal való átitatását csak úgy magyarázhatjuk, hogy az üledékanyagot oda- áramló jelentős vastartalmú oldat járta át. A vastartalom forrásaként vulkáni utó- hatást tételezünk fel. Arra, hogy a trachidolerit-tufatömeg tengeralatti elbontása a vastartalom jelentős részének felszabadításával járt volna együtt s így az helyi vas- lelhahnozódást idézhetett volna elő, nincs adatunk. Az elsődleges, exhalációs-liidrotermális vasfelhalmozódásra a pusztakisfalui krinoideás mészkő heinatitos hasadékkitöltéseiben a közelben is szép példát látunk. 2 Földtani Közlöny 140 Földtani Közlöny LXXXV. kötet , 2. füzet 10. ábra. Niggli-féle Mg-Fe-Ca diagram — Puc. 10. JbiarpaM.wa Mg-Fe-Ca Hurrán — Fig. 10. Diag- rammé Mg-Fe-Ca de Xiggli A vasérckutatás további feladatai A zengővárkonyi kutatás területén a felszínközeli feltárásokból és mélyfúrásokból megismert szakaszon az érctelep bányászati feltárása csaknem teljes egészében befeje- ződött. Az eddigi bányafeltárások távolabbi kiterjesztését akár dőlés-, akár csapás- irányban, a földtani adatok nem teszik indokolttá. A területen földmágneses mérések is folytak az érckutatásnál kiindulásul szolgáló trachidolerit-fedőmészkő érintkezés távolabbi kinyomozására. A részletes felvétel alapján nyert anomália-görbék lefutása megegyezik ugyan nagyjából a képződmények felszínen megállapított csapásával, azonban a mérések részletkutatásnál felhasználható adatot nem szolgáltattak. Az érctelepnek az üledékfolytonossággal egymásba kapcsolódó felső-júra — alsó- kréta mészkő-tracliidolerit rétegsorban megállapított normális rétegtani helyzete a mecseki vasérckutatás további irányításánál lényeges segítséget nyújthat. A bánya- földtani, kőzettani és őslénytani megismerésekből arra következtethetünk, hogy hasonló vulkáni képződménnyel kapcsolatban azonos rétegtani helyzetben máshol is felléphet helyi barnavasérefelhalmozódás. Az újabb vizsgálatokból nyert adatok teljes értékű felhasználása csak a trachidolerit-csoportba sorolt tufa és láva képződmények, valamint a júra-kréta határt képviselő üledékek beható vizsgálata alapján válhat lehetségessé. Pantó— Varrók— Kopek A zengővárkonyi vasérckutatás földtani eredményei 141 Összefoglalva, a zengővárkonyi vasércelőfordulás földtani helyzetét és korát W ein Gy. térképezése és S z t r ó k a y K. éreteleptani vizsgálatai alapján ítéltük meg. Részletesebb feltárások Inján az elbontott trackidolerit (kréta) fölött és igumós, márgás mészkő (dogger) alatt zavart szerkezettel megjelenő érctelepet átbuktatott helyzetűnek s fedőjével tektonikusán érintkezőnek tartottuk. Az előfordulás bányászati feltárása és művelése az érces képződmény szerkezetébe és felépítésébe mély bepillantást engedett s a részletes bányaföldtani felvétel és anyag- vizsgálat az ércképződést új megvilágításba helyezte. Az új vizsgálatok szerint üledékfolytonossággal települő felső-júra — alsó-kréta rétegsorral van dolgunk, mely képződmény határok mentén helyenként jelentősen átmoz- gott. A kinuneridgei ammomtás mészkőre redukált vastagságú (20 m) titon mészkő települ. A titon üledékképződést előzetes tufaszórások után — melyek anyaga a mész- kőben zárványként megtalálható — a vulkáni működés uralomra jutása szakította meg. A több mint 140 m vastagságú agglomerátumos trachidolerit-tufaösszlet legna- gyobbrészt vulkáni törmelék tengeralatti felhalmozódásának eredménye. Az összlet ké- mizmusa — bombáé, rétegzetlen és rétegezett tufaanyagé — lényegesen eltér a me- cseki hauterivi trachidoleritek típusaitól, így kőzetkémiai jelleg is indokolja, hogy a tufaszórásban a bázisos vulkánosság időben is elkülönülő, júravégi fázisát lássuk. A tufaösszletre fokozatos, oszcilláló üledékes átmenettel települ a limonitos vas- érctelep. Vastagsága, kifejlődése, települési formája az egyenetlen tufafelszín változatos üledékképződési körülményeinek megfelelően igen sokféle. A meszes kötőanyagú vas- érctelep legnagyobbrészt törmelékes eredetűnek tekinthető. A telep tufaközbetelepüléseit leszámítva, az ércanyag is bőven tartalmaz tufaszemcséket, melyek az ércképződés során tufaszövetük megőrzésével átlimonitosodtak. Az ércanyagban sok helyen jelleg- zetes mikroorganizmusok (valószínűleg Coccolithophoridák) mutathatók ki, melyek váza is átlimonitosodott. Az érctelep meszes kötőanyagában T intinnopsella carpathica (Murgeanu-Filipescu) volt meghatározható, ami elfogadható bizonyíték arra, hogy a tufaösszlet felszínén meginduló ércképződés a kréta elejére (berriasi) nyúlt át. Az exhaláeiós üledékes eredetűnek tekinthető vasérctelep üledékfolytonosság- gal, oszcillációkkal kapcsolódik a tufatörmeléket bőven tartalmazó gumós, márgás fedőmészkőhöz. T intinnopsella carpathica (M.-F.) 1 ebben is kimutatható volt, tehát ebben az érctelep normális fedőjét láthatjuk. A fedő dogger kora a települési és mikropale- outológiai adatok alapján kérdésesnek látszik, ezért a fedőösszlet makrofaunája líjra- gyűjtésre és újabb feldolgozásra szorul. IRODALOM — JIHTEPATyPA - IJTÉRATURE 1. Andrusov, D. : Les fossiles du Mesozoique des K árpát es I. Plantes et Protozoaires. Práce Státneho Geologickélio Ustavu. 25. 1950. Bratislava. — 2. Böckh J. : Adatok a Mecsek -hegység és dombvidéke jura-korbeli lerakódásainak ismeretéhez. — I. Stratigraphiai rész. II. Palaeontológiai rész. Értekezések a Természettudományok Köréből. X — XI. Magy. Tud. Akad. Budapest, 1880 — 81. — 3. Brönniman, P. : On the occurence of Calpionellids in Cuba. Eclogae Geologicae Helvetiae Vol. 46. No. 2. 1953. p. 263 — 268. — 4. Cadisch, J. : Das Calpionella-Problem. Geol. Rundschau 23., p. 241—257. 1932. — 5. K u 1 p, J. L. — T r i t e s, A. F. : Diffe- rential thermal analysis of natural hydrous ferric oxides. American Mineralogist. Vol. 36. 1 — 2. 1951. — 6. Lehman n, E. : Eruptivgesteine und Eisenerze im Mittel- und Oberdevon dér Lahmnulde. Wetzlar, 1941. — 7. Lehmann, E. : Das Kera- tophyr-Wedburgit-Problem. Heidelb. Beitr. Mineral. Petrogr. 2. 1949. — 8. M a u r i t z B. : A Mecsek -hegység eruptivus kőzetei. Földt. Int. Évk. XXI. 1913. — 9. Pokorn y, V : Základy zoologické mikropaleontologie. Praha, 1954. p. 288 — 296. — 10. Szent- pétery Z s. : A déli Bükk-hegység diabáz és gabbrótömege. M. Földt. Int. Évk. XLI. 1. 1953. — 11. Székvné Fux V.: magmás kőzetek szerepe a komlói kőszénösszletben. Tud. Akad. Műsz. Oszt. Közi. V. 3. Budapest, 1952. p. 187—209. 142 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 2. füzet - 12. Sztrókay K. I.: Mecseki vasércképződés. Tud. Akad. Műsz. Oszt. Közi. V. 3. Budapest, 1952. p. 211 — 2.30 — - 13. Szurovy G. : Összefoglaló jelentés a zengővárkonyi vasérckutatás jelenlegi helyzetéről. Kézirat, 1949. — 14. Vadász E. : A Mecsekhegység. Magyar Tájak Földtani Leírása. 1935. — 15. Wein Gy. : Jelentés a zengővárkonv — pusztakisfalui vasércelőfordulások földtani helyzetéről. Kézirat, 1949. táblamagyarázó — obtjAchehmíj k taejimham — explication des planches 1. tábla — Taöjimja 1. — Pl. I. 1. Vasérctelep, tufás, érces mészkő és tufás, lemezes mészkő egymásra települése. Ereszke, mélyszint. ■ — - HajicoKemie rmaera TyooBoro, pyflOHOCHoro H3BecTHHKa h TyoBoro, jmcTOBaToro H3BecTHmtKMHa I. — Minerai de fér détritique avec la coupe transversale des microorganismes. 25 x . Forage N° I. 6. Tufás szerkezetű, törmelékes vasérc meszes alapanyaggal. 50 x . Ereszke, mélyszint. — O6;i0M0Mna>i >Kene3Haa pyga Tyo>oBoü CTpyKTypbi c H3BeCTKOBbiM ochobhmm BemecTBOM. 50x. Ykaoh, rnyöoKHŰ ropn30HT. — Jlinerai de fér détritique á structure tufeuse, á une páte calcaire. 50 x. Bűre, niveau d’exploitation profond. 7. Részben ércesedett tufás mészkő. 50 x. Ereszke. — O-macra opyeHeHHbiií Tya>oBbiü h3bccthhk. 50x. V k/ioh. — Calcaire tufeux partiellement minéralisé. 50 x . Bűre. III. tábla — Taöjimia III. - Pl. III. 8. Ércesedett kalcitos trachidolerittufa. 50 x . Ereszke, mélyszint. — OpyAHeHHbiü Ka.nbuHTOBbúí TPaxHAOAePHTOBbiü Tya>. 50x. Ykaoh, rny60Kuü ropH30HT. — Tuf trachydoléritique á calcite, miné- ralisé. 50 x . Bűre, niveau d’exploitation profond. 9. Meszes trachidolerittufit. 50 x . Ereszke, mélyszint. — M3BeCTK0Bbiü TPaxHAO.nePUTOBbiH TyouT. 50x. Ykaoh, rjiy6oKHü ropn30HT. — Tuffite trachydoléritique calcaire. 50 x . Bűre niveau d’exploitation profond. 10. Titon mészkő Calpionella alpina Lőrén z és C. elliptica C a d i s h-al. 50 x. Kőfejtő a mész- kemencéknél. — Thtohckuh u3BecTH ak c Calpionella alpina Lőrén z u C. elliptica Cadish. 50x. Ka MeHonoMHH y n3BecTK0Bbix neMefi. — Calcaire tithonien á Calpionella alpina Lorenz et C. elliptica Cadish. 50 x . Carriére prés des fourneaux de chaux. 11. Fedőmészkő Tintinnopsella carpathica (M. — F.)-val. 100 x. Ereszke, mélyszint. — KPOBenbHbiH n3BecTHHK c Tintinnopsella carpathica (M.-F.) lOOx. Ykjioh, rnyöOKHü roPH30HT. — Calcaire de tóit á Tintin- nopsella carpathica (M. — F.) 100 x. Bűre, niveau d’exploitation profond. 12. Tufás, mikrofaunás fedőmészkő. 50 x. Ereszke, mélyszint. — TyooBbiü KPOBenbiibiií h3bccthbk c MHKPOoayHoü. 50x. Ykjioh, rnyöOKHÜ ropH30HT. — Calcaire de tóit tufeux á microfaune. 50 x . Bű- re, niveati d’exploitation profond. Pellérdy Lászlóné mikroszkóp! felvételei. — MHKPOCKonmecKHe chhmkh npOH3Bena Maprm flejijiepAH. — Photographies microscopiques pár Mme M. Pellérdy. Pantó — Varrók — Kopek: A zengövárkonyi vasérckulatás földtani eredményei 143 HoBbie reojionmecKHe aainibie o MecTopowaeHHH wejie3Hoií pyabi b paiiohc c. 3eHréBapKOHb r. n AHTO, K. BAPPOK, K- KOnEK TeojionmecKüe nojio>KeHne MecTopo>KAeHna >Kejie3Hoíí pyAbi b paüOHe c. 3eHréBapK0Hb h erő B03pacT 6buin nocywfleHbi Ha ochob3hmh KapxorpaimeciKeHHbiM xpaxnaojiepiixoM (mcjioboh nepiioa) h noa KnyöeHBaxbiM MeprejiHCTbiM h3B0cthhkom (aorrep), HMeeT onpoKiiHyToe no:io- >KeHne ii TeKTOHimecKH conpiiKacaexcH c cBoew KpoBneü. TopHOnpoMbiujaeHHoe BCKpuriie h pa3paöoTKa MecTopo>KaeHiiH npeaocxaBHjm bo3- M0>KH0CTb no3H3HHH cTpyKTypbi h cxpoeHim pyaoHOcnoro o6pa30BaHHH ; noapoönaH TOpHO- reojionmecKan cteMKa h íiccjieaoBaHiie MaxepHanoB aaaii pyaoo6pa30BaHino HOBoe ocBe- memie. Comaciio noBeaeHHbiM b nocaeaHee BpeMH iiccjieaoBaHHflM 3aecb HMeeM aejio c BepxHe- ropcKOíí - HHWHe-MejiOBOH cbhxoh, 3a.ieraiomeH c öeenpepbiBnocrbio ocaaKOB, rcoxopan Baoab rpaHim o6pa30BaHiiií b HeKOiopbix iwecxax b 3HamixejibH0íi Mepe nepeMecxiuiacb. Ha KHMMepHA>KCKHH aMMOHHXOBblH H3BeCXHHK 3ajieraeT XHXOHCKHH H3BCCTHBK yMeHbUieHHOH moihhocth (20 m). riöeae npeaBapiixejibiibix BbiöpocoB Ty<})a, Maxepnajibi KOTopbix b H3BecxHHKe BCTpenaioTCB b Bwae BKAKmeHiiií, thtohckoc ocaaK00őpa3OBaHiie őbiao npeKpameHO npnxo- aoM k Bjiacxii ByjiKaHHMecKOH aenTeabHOCTH. ArraoMepaTOBan xpaxiiaoaepiixoBO-xyiJiOBaH Toama MOinHOCTbio cBbiiae 140 m HBjiflexcH pe3yabTaT0M noaBoaHoro HaKoruienHíi ByanaHH- aecKnx oőaoMKOB. Xhmh3m Toaipii 6om6, HeHacaoeHHoro h nacaoeHHoro xyijiOBOro Beme- CTBa cymecTBeHHO oxjiHBaexcn ot TunoB roxepiiBCKiix TpaxnaoaepiiTOB rop Ménére n xaKiiM oöpasoM ee nexpoxiiMimecKHií xapaKTep Taioxe oöocnoBbiBaex to, nxo Bbiöpoc xyijia cjieayex cuiixaxb OTaeaeHHOíi bo BpeMeHii Keae3HopyAHbiií naacT. CooxBexcxBeHiio pa3noo6pa3HbiM ycaoBHHM ocaaKO- 06pa30B3HHH H3 HepOBHOH Xykho npuniicaTb oőaoMoaHoe nponcxo>KaeHne. OcTaBaaa 6e3 bhiim3hhh xyijiOBbie npocaoÖKH naacTa, pyaHbiií MaTepnaa Taione b h306hjihh coaep>KHT 3epHa Tyijia, KOTopbie b xoae pyaoo6pa30Baniia, npn coxpaHeHini CBoeií xeiKeae3H0íí pyabi, ikho npmiHcaxb SKcraanuHOiiHO — ocaaoanoe npoHcxoMíaemie. BecnpepbiBHbiM 0caaK006pa30Bamie,M n KoaeöaHiiHMii npiiMbmaex k KayOeHaaxoMy, MepreancxoMy KpoBeabHOMy H3BecxHHKy, coaeparameMy oöaoMKH xyijia b H3o6naHH. Haanane BHaa Tintinnopsella carpathica (M.-F.) b aaHiio.M ii3BecxH«Ke xaKwe 6biao oÖHapyweHO n xaniiM o6pa30M erő mo>kho cairraxb HopMaabnott KpoBaeií pya- Horo naacxa. Bo3pacx KpoBeabHoro aorrepa na ocHOBaHim ycaoBHH 3aaeraHiia, a xaxwe MHKponaaeoHxoaoi HaecKHx aawHbix HBanexcn coMHiixeabHbiM n noaxoMy hobhh c6op BiepeHUMa.ibHO-TePMnqecKoro anajiH3a Fig. 1. DTA curves mind röntgenfelvétele az összehasonlításul vett szépen fejlett rodokrozitéval pontosan egyezik. Egyetlen vizsgált mintánál sem volt megállapítható a rodokrozit és kalcil megfelelő vonalainak közeledése. A porfelvételi röntgenképeken rodokrozit legerősebb vonala 2,85 Á-nél, a kalcité 3,03 Á-nél van. Izomorf elegykristály esetén feltétlenül a két érték közé eső vonalat kellene kapnunk. A B4c és egyéb minták röntgenvizsgálata bizonyítja (I. táblázat), hogy a kémiai összetételben mutatkozó CaO külön ásványként, kalcitként van jelen, a rodokrozit és kalcit vonalai külön-külön jelennek meg. Ugyané? mutatkozik meg a minta differenciális hőgörbéjén is, ahol a rodokrozit 650°-os csúcsa mellett külön mutatkozik kevés kalcit 910°-nál. A lágy : Az úrkúti mangánkarbonátos érctelep ásványos alkata 149 A Fe203 a karbonátos rétegekben két ásvány formájában van jelen : zöld agyag- ban glaukonitként, a barna agyagban goetliitként . Egyetlen minta röntgenfelvétele sem tüntet fel Fe0O3 — MnCOs elegvkristály képződést. A B4a minta röntgen és hőelem - 100 200 300 000 500 600 700 800 900 1000 C’ | 1 1 1 I 1 1 1 ! 1 i 1 — 100 200 — I i — 300 000 i r~ 500 600 700 ~ 1 I i 800 900 1000 C" 2. ábra. Differenciális hőelemzési görbék — Puc. 2. KPHBbie AHer>eHHiia:ibHO-TepMimecKoro aHanraa. Fig. 2. DTA curves zési felvételei különösen bizonyító erejűek a különböző kristályos összetevők egymás- mellettiségére. A rodokroziton kívül goetbitet, kaleitot, agyagásványként valószínűleg glaukonitot (és esetleg illitet) tüntet fel. A Fe203 goetliitként való jelenléte a kékes- zöld agyagba beágyazott A5c minta röntgen (I. tábl.) és differenciális liőelemzési (2. ábra) felvételei alapján kétségtelen. Ez az anyag csaknem tiszta goetliit. Egy-két minta differenciális hőgörbéjén a rodokrozithoz tartozó, 620° körüli csúcs 550°-nál kissé megtörik, amiből sziderit jelenlétére lehet következtetni. De jelen- 150 Földtani Közlöny LXXXV . kötet, 2. füzet létét a röntgenfelvételek nem mutatják. Minthogy ugyanezekben a mintákban goethit is van, a sziderit jelenlétét biztosra nem vehetjük, bár a röntgen kimutathatóság határán aluli mennyiségben külön fázisként valószínűsíthető. A B 4a minta kémiai összetétele mutatja, hogy a COa lekötése után fölös mangán tartalom mutatkozik s hogy ebben a csaknem fekete tömött anyagban a Mn4+ is szere- pelhet. Eszerint Mn02, vagy más, esetleg viztartalmú mangánoxidnak kell jelen lennie. 3. ábra. Differenciális hőelemzési görbék — Puc. 3. K miBbie flncM>epeHUManbHo-TepMHMecKoro aHaJiraa. Fig. 3. DTA curves Rötgenfelvételén sem piroluzit, sem egyéb oxid, vagy víztartalmú oxidásvány nem mutatkozik, így amorf Mn02 (manganomelán) jelenlétére lehet gondolni, mivel oxidos vegyidet részvételét differenciális hőelemzéssel sem sikerült kimutatni. Az oxidos érceket felépítő ásványok differenciális hőelemzéssel történő megha- tározása egyébként is rendkívül nehéz, mert az üledékes medencékben az oldatokból kicsapódó mangánoxid és víztartalmú mangánoxid vegyületek a Mn több vegyérték- lehetősége miatt nagyon változatosak lehetnek és együttes kicsapódás esetében össze- tettek, bensőségesen keveredettek. Fokozza a nehézséget, hogy egyéb szediment ásvá- Nagy : Az úrkúti mangánkarbonátos érctelep ásványos alkata 151 nyokkal, legtöbbször agyagásványokkal is bensőséges, mechanikai keveredést mutatnak. Ezért differenciális hőgörbéik kiértékelése ritkán eredményes. Az 1 . ábrán látható az eplényi bányából származó szépen fejlett piroluzit-man- ganit kristály differenciális hőgörbéje és egy, az úrkúti II. aknából származó kemény gumósérc felvétele, amely az irodalmi közlések szerint elsősorban szintén piroluzitból áll. A két görbe között mégis nagy az eltérés. Az oxidos ércek pontos ásványtani össze- tételének meghatározása csak igen gondos együttes röntgen, differenciális hőelemzési, ércmikroszkópi, kémiai és laboratóriumi vizsgálatokkal válik lehetővé. Az említett két típusú karbonátos érctől kissé eltér a nyugati ércmező radioláriás márgájába (B 3) beágyazott sárgászöld, szürkés-, zöldesbarna, igen vékony (mm-nyi) sávok anyaga, a B 2 jelű minta. Hőgörbéje a 3. ábrán látható. Rodokrozit, goethit, glaukonit és kalciton kívül oly csúcsa is van, amely montmorillonitnak lenne tulajdo- nítható. E minta és egyéb minták röntgenfelvételein azonban montmorillonit nem mutat- kozik, jelenléte tehát bizonytalan. A radioláriás márga agyagásványa sem montmorillonit, hanem kaolinit és illit. A g 1 a u k o n i t felismerése. Az úrkúti érctelepet kísérő élénk kékes- zöld agyag régen magára vonta a figyelmet. Mikropaleontológiai vizsgálatát elvégezték, ásványi összetételének megállapítása — a Grasselly által 1 950-beu közreadott kémiai elemzés ellenére — érthetetlenül soká váratott magára. A bánya különböző helyeiről gyűjtött kb. 50 kg-os anyag átlagának kémiai össze- tétele a következő : izz. veszt Si02 ALÓ, . . . Fe203 . . . 5,30 MnO 0,15 54,25 CaO 1,86 5,95 MgO 6,92 17,80 K,0 8,40 A preparált minta (A 5a) differenciális hőgörbéje a 2. ábrán, röntgenfelvétele az I. táblázatban látható. Az egybehangzó adatok szerint az anyag glaukonit. Sajátossága, hogy a homokokból ismert glaukonittól eltér nemcsak színében, hanem rendkívül finom szemcsenagvsága miatt is. Differenciális hőelemzéséből és különösen röntgenfelvételéből (összehasonlításul közöljük a klasszikus new-yerseyi glaukonit felvételét) megállapítható, hogy az anyagot csaknem teljes egészében glaukonit alkotja, tehát igen tiszta agyag- ásvány feldúsulásról van szó. Nagy KaO tartalma miatt értékes műtrágya-alapanyag lehet s más felhasználása is lehetséges. Ezért mind a gyakorlati hasznosítás, mind pedig elméleti kristálykémiai kutatások szempontjából vizsgálata tovább folyik. A harmadik, gyakorlatilag hasznosítható anyag, melyet szintén az anyagvizs- gálat hozott előtérbe, a lazakötésű, részben poralakú kvarc. Ez az anyag a rózsászínű liászmészkő fölött közvetlenül, vagy a tarkaagyagokba ágyazva fordul elő 1 — 2 m vastagságú rétegben. Fe203 tartalma 0,3%, Si02 közel 99%. Régebben amorfnak hitték, s mint nem értékesítlietőt, jelenleg is hányóra vetik. Röntgenfelvételek szerint kristályos kvarc. Anyagának 40%-a a 4, 900-as szitán átesik. A szilikatégla iparban az ilyen anyag — melyet nem kell őrölni — nagyon keresett, ezért szilikatégla-ipari felhasználását javasoltuk. Az anyagvizsgálat egyéb eredményeinek az érctelep genetikájával kapcsolatban lehet jelentősége. Részletekbe való bocsátkozás nélkül annyit állapítunk meg, hogy az oxidos telep feküjében, fedőjében és beágyazásaiban található tarkaagyagokbau illit, kaolinit és glaukonit uralkodik. A montmorillonit — ha egyáltalán jelen van — alá- rendelt szerepű. A szürke márgában és a radioláriás márgában pirít van. A kémiai összetételben mutatkozó, egyik esetben 1,71%-ot kitevő P.205 ásványát még nem sikerült megállapítani. 152 Földtani Közlöny LXXXV. kötet. 2. füzet IRODALOM — .HHTEPATyPA — L1TERATURE 1. Xoszky J. — Sikabonyi L- : Karbonátos mangánüledékek a Bakony- liegységben. Földt. Közi. 1953. — 2. Sikabonyi L, : Mangánérckutatás az úrkúti és eplényi mangánércbányák környékén. Földt. Int. Évi Jel. 1952. — 3. Vadász E. : A bakonyi mangánképződés. Akadémiai Kiadó. 1952. — 4. V a d á s z E. : A bakonyi mangánércképződés dialektikája. Földt. Közi. 1953. MHHepajibHoe CTpoeHHe MapramieBOH cbhtm yp«yTa K. HAEb M3yqeHne Maiepna.ia MapraHpeBoro .MecTopowAeHnn YpnyTa, npoiicxoflumero H3 iipe>KHiix ii hobhx oŐHa>KeHiiri, asao c.ieayiouuie pe3yabraTbi : Kpo.ue okchahoh MapraHiieBOü pyabi BCTpeaaeTCíi ii KapőoHaTHO-MapraHneBan pyaa. V KapőOHaTHO-.MapraHiieBOH py^bi 2 Tiina : oahh coctoht h3 hdko ro.iyőOBaTO-3ejieHbix n cepbix, nojiocuaTbix, — Apvroií H3 KOpiiMHeBbix h cepwx cjioeB. Ha ocHOBamm penTreHOB- CKOro n AinJxJiepeHuiia.ibHO-Tep.MuqecKoro aHajni3a MapraHiicBbiii KapőoHaT hbjihctch qncTbi.M poAOKpo3iiTO.M b oőonx Tiinax n He oőpa3yeT c.MecHbie KpHcraji.ibi c flpyrmwn KapőOHaTa.Mii . Mineralogical characteristics of the manganese őre deposit of Úrkút, Bakony Mountains, Hungary K. NAGY The study of the matéria! írom ancient and later disclosures of the Úrkút manga- nese őre deposit gave íollowing results : Beside the oxydic őre tvpe carbonatic őre matériái alsó occurs. There are two kinds of carbonatic őre : one of them is made up of thin layers of alternately vivid bluish green and grev color respectively, while the sinnlarly tíiin layers of the other type are alternately colored brown and grey. According to X-ray and D. T. A. studies the manganese carbonate occurs in both types in the form of perre rhodochrosite forming no solid Solutions with any other carbona- tes. The vivid bluish-grey aceompanying clay consists of fine-grained glauconite of a high degree of purity. The brown layers consist on the other hand of goethite. The clays over- and underlying and interbedded with the oxidic őre body consist of illite, kaolinite and glauconite. KÜLÖNLEGES KÖZETMOZGÁSI ALAKULAT BAI.KAY B Áld NT (IV. — V. — VI. táblával) Összefoglalás : A kőzetek nyírószilárdsága erősen függ a nyíróhatás irányától. A rétegzéssel párhu- zamosan ugyanis általában sokkal kisebb, mint más irányokban. Mivel a nyírószilárdság a kőzettörés és kőzetmozgás egyik meghatározó tényezője, azért ha ez az anizotrópia nagymérvű, sajátságos mozgásformák állhatnak elő, mint pl. a Schwerdt-féle rétegmenti elnyiródás [2]. Az itt leírt mozgásforma a rétegcsomagok ékszerű egymásbacsúszásából áll. A kiékelődéshez való hasonlósága miatt a »beékelődés« név látszik rá alkalmasnak. A beékelődés jólrétegzett kőzetekben keletkezhetik, ha a réteglapok súrlódási együtthatója és a réteglapra merőleges terhelés nem túl nagy. A legtöbb esetben valószínűleg már üledékképződés közben preformálódik kiékelődés alakjában. A mellékelt ábrák képet adnak a leírt formaelem alakjáról és sokszerűségéről. Szerkezeti vizsgálatokban a megfigyelt szerkezeti formát kialakitó erőhatás és mozgási folyamat megelevenítésére törekszünk. Töréses szerkezetben a szerkezeti el- változási forma törési sík és síkmenti elmozdulás alakjában figyelhető meg. Ezek a jellegek fontos adatokat szolgáltatnak a mozgásfolyamatról, de a mozgást egészében csak akkor tudjuk rekonstruálni, ha a kőzetanyag szilárdsági sajátságait is vizsgálat alá vesszük. Az anyagi sajátságok és szerkezeti formák együttes szemlélete vezet el a mozgás- folyamat megismeréséhez. A Gereesehegység neokom márgaösszlete a szerkezeti mozgáselemzés számára igen alkalmas terület. A kőzet vékony rétegzettsége miatt minden kis meghajlás vagy törés sokszorosan feltűnő. A mozgások irányát a könnyen kialakuló jellegzetes csúszási felületek biztosan jelzik, olyan kis elmozdulásoknál is, amilyenek másutt egyáltalán nem hagynak nyomot. A neokom márgaösszlet sekély tengeri, regressziós jellegű képződés. A parttávolság csökkenése a fedő irányában várhatóvá teszi kiékelődő és lencsés formák megjelenését. Ilyenféle alakzatok valóban nagy számmal találhatók a neokom márgában. Több kiékelődő rétegcsomag csúcsa erős mozgási igénybevételt mutat. Ezért Varga I. kartársammal számos ilyen alakzat felszínét kibontottuk és félreismer- hetetlen csúszási karcokat figyeltünk meg rajtuk. Ez a tény a kiékelődött formák tek- tonikus eredetére, vagy legalább is tektonikus továbbfejlődésére enged következtetni. A csúszási karcok iránya arra mutat, hogy a kiékelődő rétegcsomagok oldalnyomás hatására a szomszédos rétegek közé becsúsztak és így az összlet oldalirányú megrövi- dülését hozták létre (IV. tábla, 2., V. tábla 3., VI. tábla 5.). Ez a formaelem a kőzettörésnek és kőzetmozgásnak különálló típusa és így külön nevet érdemel. A kiékelődéssel való alaki hasonlóságának és folyamati különbözőségének hangsúlyozására a »beékelődés« név ajánlható. A beékelődés keletkezésének folyamatát először kőzetfizikai oldalról próbáljuk megvilágítani. A kőzetek törését összenyomási és nyírási szilárdságuk viszonya szabja meg. A kőzetre ható nyíróerők a vízszintes kéregszerkezeti nyomó- vagy húzóerők és a függőleges nehézségi erő eredői [1.]. A törés azon a síkon megy végbe, amelyen a nyíró- 154 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 2. füzet erők okozta feszültség legelőbb lépi túl a kőzet nyírási szilárdságát. A réteges kőzetek nyírási szilárdsága viszont a nyíróhatás irányától függően más és más. A nyíró erők az anyagrészeket egymáshoz képest elmozdítani törekszenek és a nyírószilárdság volta- képpen az az ellenállás, amelyet az anyag (kőzet) ezzel a hatással szemben kifejt. Általános irányú nyíróhatással szemben a kőzet anyagi összefüggése (kohéziója) adja meg az ellenhatást, a réteglap síkjában viszont csak a rétegek egymáson való súrlódása jöhet számításba.* A réteglapmenti súrlódás a fizikai törvény szerint a réteglapok simaságától és a réteglapra való merőleges terheléstől függ. Kézenfekvő, hogy réteglapmenti elmozdulások 7. ábra. Tektonikus eredetű rétegkivékonyodás és kiékelődés. — - Puc. 1. TeKTOHnwecKoe y-roHueHHe h BbiKJiHHiiBaHHe CJioeB. — Fig 7. Tektoniscli bedingte Verdünnung und Auskeilung dér Schichten. olyankor keletkezhetnek könnyű szerrel, ha a réteglapok simák és a réteglapra merőleges terhelés — vagyis közel vízszintes kőzet esetében a rétegterhelés — aránylag csekély. A gerecsei neokom márgánál mindkét feltétel teljesül. A réteglapok közti tapadás jóformán semmi, a réteglapok egymásról könnyűszerrel leemelhetők, illetőleg egymáson elcsúsztathatok. A neokom márgaösszlet leülepedése után csakhamar lehúzódott róla a tenger, majd az eocén üledékképződés kezdeti szárazföldi-édesvízi szakasza után végleg kiemelkedett és azóta szárazon maradt. így a fedőösszlet vastagsága nemigen haladhatta meg a 100 métert, vagyis a rétegterhelés alig lehetett több 30 atmoszféránál. Ez pedig igen kevés a szokásos viszonyokhoz képest. A beékelődés fejlődésmenetét ezután így képzelhetjük el : a tektonikai nyomás a réteges kőzetek felső, mozgékony, kevéssé megterhelt csoportjában oldalirányú elmozdu- lást és rövidülést igyekszik okozni. Ennek során lapos feltolódások (IV. tábla, 1.) kelet- kezhetnek [ 1 ] , vagy pedig réteglapmenti elnyíródások, amilyent Schwerdt írt le az osningi triászból [2], Ezeken belül a rétegekben lankás kőzetrések alakulnak ki, melyeknek mentén a rétegek párosával [2, 313. old. 4. ábra] vagy többedmagukkal egy- másra csúsznak. Az összecsúszásnál elől haladó rétegcsúcsok összetörnek (IV. tábla, 2.), * A kőzetszerkezeti vizsgálatokban általában nem veszik ezt a szilárdságbeli egyenlőtlenséget kellőképpen figyelembe. Balkay : Különleges közetmozgási alakulat 155 vagy ha vízzel átitatott állapotban kerül sor a mozgásra, talaj folyásszerű elváltozásokat szenvednek (V. tábla, 4.). Ezenközben az összecsúszó rétegek felületén csúszási karcok alakulnak ki. — A gerecsei neokom összlet települési viszonyaiból arra következtethetünk, hogy az itteni rögös szerkezetben fellépő rögtorlódás szolgáltatta a szükséges vízszintes nyomóerőt. Ámbár egy szelvényben általában több ilyen beékelődés alakul ki egymás mellett és fölött, mégsem egészen tisztázott a kérdés, hogy az egész vastag rétegösszlet ilyen aránylag kis szerkezeti elemek mentén hogyan tolódik el vagy rövidül meg. Az egész rétegösszlet mozgása valószínűleg a kis feltolódások, beékelődések és réteglapmenti elcsúszások együttesének segítségével történik. A háromféle alakzat együttes megjelenése alátámasztja ezt a gondolatot. Felmerül itt a kérdés, hogy melyek a rétegösszlet azon helyei, ahol a beékelődés legkönnyebben kialakulhat? Ez sem teljesen tisztázott, de valószínűnek látszik, hogy az üledékképződési eredetű kiékelődések adtak elsősorban módot a beékelődések keletkezésére (VI. tábla, 6.). A beékelődés és kiékelődés ezen genetikai összefüggését azonban nem lehetett kétséget kizáróan kimutatni. Rokontípus a pikkelyes szerkezetekben megfigyelhető ugyancsak tektonikus eredetű rétegki vékonyodás és kiékelődés (1. ábra), mely szintén a rétegek nyírószilárd- ságának egyenlőtlenségén alapul és a réteg egy részének elmorzsolódása és lekopása következtében keletkezik. * Összefoglalásul megállapíthatjuk, hogy a beékelődés a jól rétegzett, süna réteglapú kőzetösszletek felszínközeli, kevéssé megterhelt, mozgékony részének mozgásmódja. Kialakulása minden bizonnyal a rétegcsoportnak már üledékképződés közben preformált részeihez van kötve. IRODALOM — JIHTEPATY PA - LITERATUR 1. Hűbbért, M. : Mechanical basis fór certain familiar geologic structures. Bull. of the Geological Society of America, 62. köt. 355 — 372. old., 1951 . — 2. S c h w e r d t, L. : Die Ausbildung von Abschenmgshorizonten in dér Trias des Osnings. N. Jb. f. Geol. und Pál. 1954. évf. 310 — 314. old. TÁBLAMAGYARÁZAT — OBTCHHEHHE TAEJIHLt — TAFELERKLÁRUNG IV. tábla — TaÖJiHna IV. — Tafel IV. 1. A gerecsei alsó-kréta tnárga jellegzetes feltárása (Berzsek-hegy). A vékony rétegek nagysugarú hullá- mokat mutatnak. A képen 25° átlagos dőlésű feltolódás húzódik át. — XapaKTePHoe oónawenHe HHHCHe-MenoBoro Meprena b ropax Tepeue. — Charakteristischer Aufschluss des Unterkreidemergels. Die dünnen Schicliten zeigen sanfte Wölbungen. Eine Überschiebung mit 25° durehsehnittlichem Ein- fallen zieht durchs Bild. 2. Beékelődés csúcsi része. — (luKOBan uacTb — Búg dér Linkeilung. V. tábla — Ta6jimta V. — Tafel V. 3. Beékelődés csúcsi része. — flnKOBan MaCTb bkjihhh bbhhh • — Búg dér EinkeUung. 4. Talajfolyási jelenség a beékelődés csúcsi részében. A sötét folt egy zubbony (Varga Imre fel- vétele). ComKPJiyKUHB B nHKOBOÍÍ M3CTH BK/IHHHBaHHH. TeMHOe nHTHO nHAHOK. (ch. H. Bapra). Solifluktionserscheinung im Einkeilungsbug. Dér dunkle Fleck ist eine Jacke. (Aufnahme von I. Varga). VI. tábla — TaÖJinua VI. — Tafel VI. 5. Jellegzetes beékelődés, morzsolt mozgási felülettel (A). — - XapaKTePHoe BK.iHHMBanne c apoőJieHHOÜ ruioCKOCTbio ABHweunH (A). — Typische Einkeilung mit zerriebenem Gestein an dér Verschiebungsfláche (A). 6. Valószínűleg kiékelődésből továbbfejlődött beékelődés (F ü 1 ö p I. felvétele). — BKiiHUHBaHHe, paa- BHToe BepoHTHO u3 BbiK.nHHHBaHHH (c h. Pl. (j) tó ji o h). — Eine wahrscheinlich aus eiuer Auskeilung wei- terentwickelte Einkeilímg. (Aufnahme von I. F ü 1 ö p) 3 földtani Közlöny 156 Földtani Közlöny LXXXV. kötet 2. füzet 06 ocoöeHHOM THne TeKTOHimecKHx abmwchhíí B. BAJIKAH ConpoTHBjieHue cABHry ropHbix nopoA pe3K0 3aBiiciiT ot HanpaBjíeHHH cabhtoboh cham- B oőmeM, 3Ta CHJia ropo3AO cnaöee napajuiejiHO cjiohctocth, qeM b Apyrnx HanpaBJieHHHX. H3BeCTH0, HTO COnpOTHBJieHHe CflBHry HBJIHeTCH OflHHM H3 OnpeaejIHIOlUHX KOMnOHeHTOB ABH- /KCHHH H pa3pbIB0B TOpHblX IIOpOA. CACAOBaTCAbHO, npH CHAbHOH 3HH30Tp0nHH B03HHK3K)T ocoöeHHbie (JtopMbi abhwchhh, Kan Hanp. cKanbiBaHne BAOAb cnon no IliBepTy. OopMa abh>kchhh, HamicaHa b HacTonmen ciaTbe bo3hhka3 BcneACTBiie kahhobhahoto cocKanbiBamiH OTAenbHbix nanex cnoeB. BcneACTBue ee cxoACTBa c BbiKjniHUBaHHGM, mowho onpeAennTb 3Ty (j)opMy TepMHHOft »BKJiHHHBaHHH«. Oho B03HHKaeT b pe3K0 caohctmx ropHbix nopOAax b tóm cnyqae, ecnn xoe<})(})HUHeHT cxonbweHHH OTAenbHbix nnocxocTeií Hannaero- BaHHn Tax h xax norpy3Ka, AencTByiomaH nepneHAHxynapHO Ha nnocxocra HannacTOBaHHH He CAHiuKOM BenHKa. OAHaxo, b SoAbuiHHCTBe cnyqaeB BKAHHHBaHHe npeo6pa3yeTCH ywe b npopecce ocaAXOHaxonneHHH b bhac BbixnHHHBaHHH. PncyHXH npeACTaBnnioT co6ok> $opMbi h MHoroo6pa3ne onncaHHoro (jjopMeHHOro 3-aeMeHTa. Über einen Untertyp dér Gesteinsbewegung B. BABKAY Die Scherfestigkeit dér gesehichteten Gesteine ist stark anisotrop, indem %ie parallel zűr Schichtung meistens viel kleiner ist, als in anderen Richtungen. Da die Scherfestigkeit eins dér bestinimenden Faktorén irn Gesteinsbruch und Gesteinsbewe- gung ist, verursaeht die starke Entwicklung dieser Anisotropie ganz eigenartige Bewe- gungsfonnen, wie z. B. die seliichtparallelen Abscherungen von Schwerdt (s. Lite- ratur 3.). — Die beschriebene Bewegungsfonn besteht in dér keilartigen Ineinander- versehiebung von Schiclitpaketen. Wegen ihrer Áhnliehkeit zűr Auskeilung wird dér Namen »Einkeilung« vorgesclilagen. Die Einkeilung kann in gutgeschichteten Gestei- nen entstehen, wenn dér Reibungskoeffiziert dér Schichtfláeken und die fláehennormale Belastung nicht zu gross ist. Sie ist höchstwahrseheinlich in meisten Falién schon bei dér Ablagerung des Gesteines in dér Fönn einer Auskeilung praformiert. Die neben- stehenden Bilder gébén eine Idee über die Form und die Yielfáltigkeit dieses Struktur- elements. V KÉSZLETSZÁMÍTÁSOK GYAKORLAT! KÉRDÉSEI A BAUXITFÖLDTANBAN BÁRDOSSY GYÖRGY Összefoglalás : A készletszámítások kiinduló adatainak helyes meghatározása a készletszámítás pontosságának előfeltétele. Ezek közül a térfogatsúly kérdése az egyik leglényegesebb. A régebbi becslé- sen alapult 2,0-ás érték helyett célszerű a térfogatsúly mérések segítéségével történő pontos megállapítása. A kapott értéket a nedvességtartalom figyelembevételével légszáraz bauxitra kell átszámítani. A bauxitkutatásban használható készletszámítási eljárások mindegyikével kiszámítottuk egy adott telep készleteit. A kapott végeredmények összehasonlítása azt mutatja, hogy a belső övezetben iiz összes eljárás közel megegyező pontosságú, a számtani középarányos módszerének kivételével. Nagyobb eltérések csak a szegély-övezetben állnak elő. Végeredményképpen legpontosabb a szelvénymódszer. Kielégítő pontosságú a háromszög, négyszög, sokszög, rétegvonalas és földtani tömbmódszer. A számtani középarányos módszere csak megközelítő pontosságot ad, ezzel szemben a leggyorsabban végezhető el. Reghosszadalmasabb a háromszög- és négyszög-módszer. Szabályos hálózattal megkutatott telepeknél ezért a szelvénymódszerek alkalmazását ajánljuk. Szabálytalan hálózat esetén a sokszög és a földtani tümbmódszer ajánlható. A számtani középarányos módszere a kapott eredmények gyors ellenőrzésére alkalmas. Hazánk legértékesebb ásványkincsének, abauxitnak kutatása az utóbbi években nagy gonddal és alapossággal folyik. Szovjet geológusok támogatásával a bauxit -készletek meghatározásában is egyre jobb és megbízhatóbb eredményeket érünk el. A bauxit sajátos települési viszonyai következtében azonban még mindig sok az olyan kérdés, melynek megoldása még nem tekinthető tökéletesnek, ahol még jobb, pontosabb, vagy egyszerűbb megoldásokat kell keresnünk. Az alábbiakban ezekkel fogunk foglalkozni. 1. Készletszámítások kiinduló adatai A készletszámítások eredményessége végső fokon a kiinduló adatok helyes ki- választásán múlik. Kiinduló adatoknak azokat az adatokat nevezzük, melyek meg- határozása független a készletszámítás módszerétől. Ezek a következők : 1 . a hasznosítható minimális telepvastagság kiválasztása ; 2. a hasznos alkatrész (A1203) minimális megengedhető mennyiségének meg- határozása 3. a káros alkatrészek (Si02, SOs, CaO, P .,()-) maximális megengedhető mennyi- ségének meghatározása; 4. a térfogatsúly meghatározása; 5. a telep kiterjedésének (alapterület) meghatározása; 6. a különböző kategóriájú készletek különválasztása. 1 A hasznosítható minimális telepvastagság a bányászati technika és a települési viszonyok függvénye. Ezzel a bonyolult és sok tényezőből álló feladattal most nem foglalkozunk részletesen. 2. és 3. A hasznos és káros alkatrészek megengedett mennyiségét elsősorban a fel- dolgozó ipar szabja meg, emiatt nem a készletszámítást végző geológus, hanem a meg- felelő gazdasági szakemberek határozzák meg őket. 3* 158 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 2. füzet ' 4. A bauxit térfogatsúlyát egészen a legutóbbi időkig gyakorlati tapasztalatokra hivatkozva 2, 0-nak vették, egységesen az összes magyar bauxit területeken. Ez a meg- oldás kétségtelenül igen kényelmes volt, különösen a számolási műveleteknél, pontosnak azonban aligha lehetett nevezni. Ezért iijabban minden egyes előfordulás készleteinek kiszámításakor külön meghatározzák az érc térfogatsúlyát. Olyan előfordulásokon, ahol a bauxittestet bányavágatokkal vagy aknákkal feltárták a térfogatsúlyt 1 m3 bauxit lemérlegelésével igen pontosan meg lehet határozni. Az előfordulás méreteitől függően a megfelelő átlag térfogatsúly meghatározásához 4 — 10 mérés elegendő. Ahol a területet kizárólag fúrásokkal tárták fel, fúrómagokon végzik a térfogatsúly meghatározását. Itt már jóval nagyobb a hibalehetőség, hiszen az átlagosan 30 — 100 cm3 nagyságú fúró- magokban egy vasas fészek vagy kisebb üreg komoly eltéréseket okozhat a térfogat- súlyban. Ezért ilyen esetekben jóval nagyobb számú meghatározást kell végezni, mint a köbméteres mintáknál. Az előfordulás méreteitől függően 50 — 100 meghatározás elvégzése ajánlatos. A térfogatsúly pontos meghatározásával kapcsolatban másik kérdés a bánya- nedvesség figyelembevételének kérdése. A bauxit közismerten elég tetemes mennyiségű bányanedvességet tartalmaz. Emiek nagysága előfordulásonként igen eltérő lehet, ugyanakkor pedig az idő függvényében is váltakozik. A bauxit térfogatsúlya viszont a bányanedvességtől is függ. Ezért a térfogatsúly meghatározásakor mindig meg kell határozni a minta nedvesség tartalmát is. A nedvesség tartalom változó jellege miatt célszerű a térfogatsúlynak légszáraz állapotra való átszámítása, mert így egységes fel- tételeken alapuló adatokhoz jutunk. Még indokoltabbá teszi az átszámítást az a körül- mény, hogy a vegyelemzések minden esetben 105 C°-ra hevített, tehát légszáraz bauxitra vonatkoznak. Teljesen hibás eredményt kapunk, ha a készleteket bányanedves bauxitra határozzuk meg, ugyanakkor pedig a készletek átlagos minőségét a vegyelemzések alapján úgy adjuk meg, mintha a bauxit légszáraz volna. így a minőség helyes megadása esetén a készletek mennyisége lesz nagyobb a valóságosnál, vagy pedig a mennyiség helyes meghatározása esetén a minőség lesz gyengébb annál, mint amit kiszámítottunk. A légszáraz állapotra való átszámítást a gyakorlati szakemberek közül ma még sokan ellenzik. Leginkább szánűtási nehézségekre hivatkoznak, továbbá arra, hogy a bauxit értékesítésénél a kereskedelmi szerződések bizonyos meghatározott bányaned- vességet úgyis megengednek. Ezek az ellenvetések azonban nem helytállóak. A bányanedves bauxit térfogat- súlyának légszáraz állapotra való átszámítása az alábbi képlet segítségével igen könnyen és gyorsan végezhető el: Tn (100- A/2) 1 Sz 100 ahol Ts__ = a légszáraz térfogatsúly Tn = a bányanedves térfogatsúly v N = a bányanedvesség Ezt a képletet elméleti megfontolások alapján határoztuk meg. A gyakorlati mérések a képlet helyességét igazolták és azóta a fenti képletet készletszámításoknál rendszeresen használjuk. A kereskedelmi ellenvetéssel szemben pedig azt mondhatjuk, hogy a bauxit tényleges nedvességtartalma a legtöbb esetben eltér az előírásoktól és ekkor a kész- leteket mindenképpen át kell számolni. Sokkal egyszerűbb ezért a légszáraz bauxitnak a megengedett kereskedelmi értékre való átszámítása. Ez az alábbi módon történik : Bárdossy : Készletszámítások gyakorlati kérdései a bauxitföldtanbaii 159 Először is kiszámítjuk a megengedett nedvességtartalomra vonatkozó térfogat- súlyt a fenti egyenlet átalakítása révén nyert képlet segítségével Tn = Ts, • 100 100— iV/2 Ennek segítségével határozzuk meg KS2 bányanedvességi együtthatót. T7- ' Tn 1 sz A légszáraz állapotra megadott bauxit készleteket A's, együtthatóval megszorozva megkapjuk az adott nedvességtartalomra vonatkozó bauxitkészleteket . A térfogatsúly kérdésének részletesebb vizsgálatát azért tartottuk szükségesnek, mert ez a kérdés egyéb ásványi nyersanyagainknál is fennáll. Véleményünk szerint hasonló megfontolások segítségével a kérdés a legtöbb esetben megoldható volna. 5. A készletszámítás következő lépése a telepek körülhatárolása és a különböző kategóriájú készletek egymástól való elválasztása. Sok félreértésre adott alkalmat, hogy egyesek azt hitték, hogy ez a két művelet a készletszámítás módszerétől függően más és más módon végezhető el. Ezzel szemben a telepek lehatárolását, a különböző kategóriájú készletek elválasztását a készletszámítás módszerétől független szempontok határozzák meg. Ezek a következők : a ) Az előfordulás települési viszonyai. b) A kutatási munkálatok rendszere és minősége. A telepek ipari ércének körülhatárolásánál régebben az ipari érc vastagság vonalas térképéből indultak ki. Ilyenkor az érchatárt annál a vastagság vonalnál vették fel, melyet a készletszámítás minimális ércvastagságául hivatalosan megadtak. (Pl. : 1,0, 2,5, 3,0 m.) Az eljárás előnye a vastagsági viszonyok figyelembevétele, hátránya viszont a módszer szubjektív volta. Aszerint, hogy a készletszámítást végző geológus a vastagság- vonalas térképet optimisztikusan vagy pesszimisztikusan szerkesztette meg, a készletek mennyisége különböző lett. Ennek kiküszöbölésére újabban az érchatárt a szomszédos meddő fúrások féltávolságában vesszük fel és a felezési pontokat egyenesekkel kötjük össze. így egy geometriai úton meghatározott invariáns alakzathoz jutunk, melyből a szubjektív tényezőket teljesen kiküszöböltük. A gyakorlati tapasztalatok szerint ez a merevnek látszó megoldás igen jó eredményeket hozott és a gyakorlatban jól használható. A lehatárolásnak ez a módja azonban csak közel vízszintes vagy enyhe dőlésű telepekre vonatkozik. Amennyiben a dőlés 15°-ot meghaladja, figyelembe kell vermi azt, hogy a dőlés vagy a csapás irányában végezzük-e a lehatárolást. Ilyenkor a csapás irányában a szokásos felezéssel történik a* telep határainak megszerkesztése. A dőlés irányában azonban a dőlés szögétől függően kell a telephatárt meghatározni. Általában mennél mered ekebb a telep dőlése, annál keskenyebb a szegély övezet. A szerkesztésnél figyelembe kell venni a telep fedő és feküjének rétegyonalas térképét, továbbá a dőlés- menti földtani szelvényeket. 6. A készletek kategóriák szerinti elválasztásánál a telepeket általában két főrészre szoktuk felosztani. a) Belső övezetre, melyet a szélső produktív fúrópontok vesznek körül. b) A szegélyövezetre, mely a belső övezet és a külső telephatár közti sávot foglalja magába. A különböző kategóriák alkalmazását részletes előírások szabályozzák. Ezekkel most nem kívánunk részletesebben foglalkozni, csupán annyit tartunk szükségesnek megemlíteni, hogy a belső övezet készleteit a kutatási hálózat sűrűségétől függően általában a magasabb kategóriák valamelyikébe soroljuk ( A1 , A 2 vagy B). A szegély- zónák készletei ezzel szemben alacsonyabb kategóriába kerülnek (Cx és C2). 160 Földtani Közlöny LXXXV. kötet 2. füzet Bárdossy : Készletszámítások gyakorlati kérdései a bauxitföldtanban 1 6 1 Szeaéluövezet határa Belső » " 0 Meddő fúrás , Eredményes fúrás. . ■ ■ - 0 Fúrás, művelésre nem érdemes erccel 2.1 Telepvastagság m-ben 1. ábra. Különböző eljárással szerkesztett tömbbeosztások, a) számtani középarányos módszere, b ) réteg, vonalas módszer, c) sokszögmódszer, d ) háromszögmódszer (1. változat), e) háromszögmódszer (2. vál. tozat), f) négyszögmódszer, g) szelvénymódszer (1. csapásmenti változat), h ) szelvénymódszer (2. csapás- menti változat), í) szelvénymódszer (1. dőlésmenti változat), j) szelvénymódszer (2. dőlésmenti változat) Puc. 1. Pa36nBKa nogcneTHbix őjiokob no pa3JinnHbiM MeTogaM : a) cnocoő CPegHero apnMeTHtiecKoro ; b) cnocoő H30nHHnS ; c) cnocoő MHoroyrogbHHKOB ; d) cnocoő TpexyronbHHKOB : 1. nePBbift BapnaHT, e ) cnocoő TpexyronbHHKOB : 2. btopoü BapnaHT, f) cnocoő MeTbipeyrojibHHKOB, g) cnocoő BePTHKaxibHbix napanjienbHbix pa3Pe30B, 1. nePBbin BapnaHT no npo- CTHPaHHK), h) cnocoő BePTHKanbHbix napanxiehbHbix pa3Pe30B. 2. btopoh BapnaHT no npocTnpaHHK), i) cnocoő BepTHKaJibHbix napaJineJTbHbix pa3pe30B 1. nepBbiíí BapnaHT no nageHmo. j) cnocoő BepTHKaJib- Hbix napajmeJibHbix pa3pe30B 2. BTopoií BapnaHT no nageHmo. Fig. 1. Distribution of blocks resulting of the different methods used a) Method of geometric means, b ) method of isopachs, c) method of polygons, d ) triangle method (1. variant), e ) triangle method (2. variant), /) square method, g) profile method (1. type of strike variant), h) profile method (2. type of strike variant), i) profile method (1. type of dip variant), j ) profile method (2. type of dip variant). 162 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 2. füzet II. A készletszámítási módszerek pontossága A munkák elvégzése után lehet csak hozzáfogni a készletszámítás módszerének kiválasztásához. A bauxitkutatásban eddig a következő készletszámítási eljárásokat alkahnaztuk : 1 . Számtani középarányos módszere 2. Földtani tömbök módszere 3. Háromszögmódszer 4. Négyszögmódszer 5. Sokszögmódszer 6. Függőleges párhuzamos szelvények módszere 7. Rétegvonalas módszer E módszerek elméleti felépítését más alkalommal már ismertettük [1], ismétlésüket itt feleslegesnek tartjuk. Ehelyett egy konkrét példán meg fogjuk vizsgálni, hogy a külön- böző módszerekkel végzett készletszámítások eredményei mennyiben térnek el egymástól. E célból kiszámítottuk a fenti módszerek mindegyikével egy magyarországi bauxit- előfordulás egyik telepének készleteit. A számítást összesen 10 féle módon végeztük. A számítási eljárások számát az növelte meg, hogy a háromszögmódszer esetében a tömbbeosztástól függően két változat alkalmazására nyílt lehetőség. A szelvénymódszernél ugyanakkor négy változatot alkalmazhattunk. Az első két esetben a csapással, a második két esetben a dőléssel pár- huzamosan vettük fel a készletszámítási szelvényeket. Ezeken belül kettő-kettő változatra adott lehetőséget az, hogy a tömbök egy vagy pedig két szelvényre támaszkodtak-e. A tízféle eljárással megszerkesztett tömbbeosztást az 1 . ábrán láthatjuk. Tekintsük át röviden a számítások eredményét és vizsgáljuk meg az egyes eljárá- sok pontosságát és alkalmazásuk lehetőségeit. Ebből a célból a készletszámítások vég- eredményeit az 1 . számú táblázatban foglaltuk össze. Itt a szelvénymódszer harmadik változatával nyert készleteket 100%-nak vettük és az összes többi készletet ennek százalékában fejeztük ki. I. táblázat J/l 0 JX Készletszámítási eljárás Belső- övezet kész- letei Eltérés 0/ /o j Sze- gély- övezet í kész- ' létéi j Eltérés % Össze- sített kész- letek Eltérés % 1. Számtani középarányos módszere . . . 86,9 - 13,1 118,5 + 18,5 94,4 L 5,7 2. Rétegvonalas módszer 98,0 — 2,0 90,6 — 9,4 96,3 — 3,7 3. Sokszögmódszer 101,1 + 1,1 119,1 + 19,1 105,3 + 5,3 4. Háromszögmódszer (első változat) .... 98,0 — 2,0 1 10,5 + 10,5 100,9 + 0,9 5. Háromszögmódszer (második változat) 98,8 — 1,2 110,5 + 10,5 101,5 + 1,5 6. Négyszögmódszer 98,9 — 1,1 110,5 + 10,5 101,6 + 1,6 7. Szelvénymódszer (csapásmenti 1 . változat) 101,8 + 1,8 104,8 + 4,8 102,5 + 2,5 8. Szelvénymódszer (csapásmenti 2. változat! 99,6 0.4 105,9 + 5,9 101,1 + 1,1 9. . Szelvénymódszer (dőlésmenti 1 . változat) 100,0 100,0 100,0 10. Szelvénymódszer (dőlésmenti 2. változat) 99,3 0,7 100,7 + 0,7 99,6 — 0,4 Bárdossy : Készletszámítások gyakorlati kérdései a bauxitfötdtanban 163 \. • A táblázatból kitűnik, hogy a számitások pontossága a használt módszertől függetlenül a belső övezetben sokkal nagyobb, mint a szegély övezetben. A belső övezetben a készleteket viszonylag nagyobb pontossággal lehet meghatározni, mivel itt az ipari Dölésmenti készletszómitósi szelvények 2. ábra. Csapásmenti és dőlésmenti készletszámítási szelvények. — Pác. 2. rioflCHeTHbie pa3pe3w no naneHmo h no nPOCTHPaHino 3a.ne>Kn. — - Fig. 2. Dip and strike profiles fór reserve computation. érc kiterjedését,* vastagságának változásait a szélső produktív fúrásokig pontosan ismer- jük. A szegélyövezetben ezzel szemben csak a belső határ adatai állnak rendelkezésünkre. A külső határt már csak az ismert adatok kiterjesztése, tehát feltételezés alapján szer- keszthetjük meg. Hasonlóképpen kell meghatároznunk a szegélyövezet átlagos vastag- ságát is. Egészen a legutóbbi időkig, pl. a szegélyzónában nem vették figyelembe az átlagos vastagság kiszámításánál a kiékelődés hatását. Ezért nem redukálták megfelelő módon az átlagos vastagságokat. Ez a szegélykészletek túlméretezéséhez, hely télén számítás 164 Földtani Közlöny LXXXV. kötet 2. füzet eredményekhez vezetett. Különös fontosságot nyer ezért a szegélyövezet esetében a település módjának, a kiékelődés jellegének helyes felismerése és a készletszámításnál való alkalmazása. E sok bizonytalan tényező miatt itt kisebb a számítások pontossága mint a belső övezetben. Az 1 . számú táblázatból azt is láthatjuk, hogy a belső övezetben a számtani középarányos módszerének kivételével a többi módszer eltérései ±2%-ot seholsem haladtak meg. Ezek az eredmények azt jelzik, hogy a belső övezetben a számtani közép- arányos módszerének kivételével minden egyes módszer közel megegyező pontossággal alkalmazható. A számtani középarányos módszere nagy hibaszázaléka miatt csupán közelítő adatok gyors meghatározására alkalmas. A szegélyövezetben a fent ismertetett bizonytalanság miatt az eltérések már jóval nagyobbak. Véleményünk szerint a legnagyobb pontosságot itt a szelvénymódszerek 3. a. ábra. Egy szelvényre támaszkodó tömbbeosztás. 3 a . ábra. Két szelvényre támaszkodó tömbbeosztás. Puc. 3la. noncMeTHbie 6jiokh, ormpaiOLHHecH Ha oahh Puc. 3>b. rioflCMeTHbie öaokh, onnpaiomHeca Ha «Ba pa3pe3. pa3pe3a. Fig. 3/a. Block d:stributions on the basis of one Fig.3jb. Block distributions on the basis of two profile. profiles adják, mivel ezeknél a telepek kiékelődését a készletszámítási szelvényeken viszonylag a legnagyobb pontossággal lehet megszerkeszteni (2. ábra). A szelvénymódszerek közül is a dőlés irányban felvett szelvények adják a legpontosabb eredményeket. A kiékelődés he- lyes figyelembevétele ugyanis éppen ebben az irányban a legnehezebb és az itt elkövetett hibák adják a legtöbb eltérést. A dőlés irányú szelvények lecsökkentik e hibalehetőségeket. A dőlésirányú szelvényezésen belül legcélszerűbb azt a változatot alkalmazni, melynél a tömbök két szelvényre támaszkodnak. Ilyenkor ugyanis a tömbátlagok több kiinduló adatból épülnek fel és az esetleges kiütő értékek hatása is erősen lecsökken (3/b. ábra). Az összes többi módszernél jóval nagyobbak az eltérések, mint a szelvénymódszer- nél. Ez természetes is, hiszen ezeknél a módszereknél a kiékelődést csak valamilyen átlagérték formájában tudjuk figyelembevenni. így pl. a kapott átlagos vastagságot annak 3/4, 2/3, %-re csökkenthetjük. A fenti számításunk esetében egységesen 3/4 vastag- sággal számoltunk. Különösen nagy eltéréseket adott itt a számtani középarányos és a sokszögmódszer. Az utóbbi esetében az eltéréseket lényegesen lecsökkenthetjük, ha az átlagvastagság redukcióját tömbönként végezzük. A fenti telepnél pl. az eltérés +7,8%-ra csökkenthető, ha a dőlésirányban 2/3, a csapásirányban 3/4 vastagsággal számolunk és a két legnagyobb vastagságú szegélytömbben (9/b, 14/1)) a rohamosabban^ beálló kiékelő- dést figyelembevéve felére csökkentjük az átlagos telepvastagságot. Az, hogy az átlag- vastagságot tömbönként eltérően csökkentjük, ugyanakkor szubjektív tényezőt visz a készletszámításba. Aszerint, hogy a számítást végző geológus helyesen, vagy helytelenül bírálja el a kiékelődés és a hozzátartozó vastagságcsökkenés mértékét, a számítás vég- eredménye, illetőleg pontossága igen különböző lehet. Igen érdekes még az is, hogy a szegélyövezetben a rétegvonalas módszerrel kaptuk a legkisebb készleteket. Ennek okát abban látjuk, hogy a vastagság lecsökkenését itt Bárdossy : Készletséámítások gyakorlati kérdései a bauxit földtanban 165 közvetlenül vettük figyelembe, attól függően, hogy a rétegvonalas térképet hogyan szer- kesztettük meg. Úgy látszik, hogy az 1 . ábrán bemutatott térkép szerkesztésénél túl pesszimisztikusan jártunk el, túl gyorsnak vettük a kiékelődést. Ez egyúttal rávilágít a módszer szubjektivitására és tág hibalehetőségeire. A telep összesített készleteit vizsgálva azt láthatjuk, hogy a belső és a szegély- övezetben kapott eltérések egymást leginkább kiegyenlítik. A sokszög és a számtani középarányos módszerének kivételével az eltérések ±3,7%-ot nem haladtak meg. Az utóbbi két eljárás eltérései pedig 6%-on belül maradtak. A készletszámítási eljárások felsorolásánál megemlítettük a földtani tömbök módszerét, fenti példánkban azonban nem szerepel. Ennek oka, hogy a földtani tömbök módszere felépítésénél fogva csak nagyobb kiterjedésű telepeknél alkalmazható. Kisebb, lencseszerű telepeken a földtani tömbök módszere tulajdonképpen a számtani közép- arányos módszerévé egyszerűsödik le, mivel ilyenkor az egész belső övezet egyetlen földtani tömbként fogható fel. Végeredményben az elérhető pontosság szerint a számítási eljárásokat a következő sorrendbe oszthatjuk : 1 . Szelvénymódszer (dőlésmenti szelvényekkel) . 2. Szelvénymódszer (csapásmenti szelvényekkel). 3. Háromszög és négyszög módszerek 4. Réteg vonalas módszer. 5. Sokszögmódszer. 6. Földtani tömbök módszere. 7. Számtani középarányos módszere. III. A készletszámítási módszerek munkaigényessége Vizsgáljuk meg ezután, hogy a fenti módszerek mennyi munkát igényelnek, melyek^a liosszadahnasabbak és melyek a könnyebbek közülük. Gyakorlati tapasztalataink szerint az összes készletszámítási eljárások közül a háromszögmódszer a legliosszadalmasabb. A tömbök száma már kis lencsék esetében is igen nagy, nagykiterjedésű telepek esetében pedig több százra is felnövekedhet. Elkép- zelhető, hogy mennyi munkát jelent ilyenkor minden egyes tömb területének, átlagos vastagságának és átlagos minőségének kiszámítása. Még tovább bonyolítja a számításokat hogy több ércfajta egyidejű kiszámítása esetén vagy minden egyes ércfajtára külön tömbbeosztást kell készíteni, vagy pedig a háromszögeket kell kisebb részterületekre felosztani. Ennek szemléltetését a 4. ábrán mutatjuk be : 4. ábra. Különböző ércfajtákra készült eltérő tömbbeosztás azonos területen. — Puc. 4. Pa3ÖHBKa Sjiokob c pa3.mmHbiMn pyflHbiMH coPTaMH b OAHoft 3aae>Kn. — Fig. 4. Different block distributions fór diíferent types of őre in a bauxite body Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 2. füzet 166 Az ábrán három ércfajtával: Bayer I., BayerlI. és pirogén érc számoltunk. Külön tömbbeosztást kapott a pirogén érc, míg a Bayer I. és Bayer II. ércfajtákat a három- szögek felosztásával különítettük el. Igen sok munkát ad végül a sok tömb és részterület összesítése is. A négyszögmódszer már kevesebb munkát kíván, mivel itt a tömbök száma lecsökken. Ettől eltekintve azonban, ugyanazok a hosszadalmas és nehézkes számítások jellemzik ezt a módszert is, mint a háromszögmódszert és több ércfajta együttes számolá- sánál is ugyanazokkal a nehézségekkel találkozunk. A rétegvonalas módszer valamivel kevesebb munkát kíván. Itt ugyan csak két tömbbel kell számolnunk (belső és külső övezet), de igen sok munkát jelent a rétegvonalas térkép megszerkesztése és a részterületek kiszámítása. Növeli a munka terjedelmét, hogy minden egyes ércfajtáról külön kell térképet szerkeszteni és természetszerűleg területeiket is külön kell meghatározni. Az átlagos minőség kiszámítása is igen hossza- dalmas munkát kíván. A számítási munkák mennyisége a szelvénymódszereknél tovább csökken. Itt a tömbök száma nem nagy és az átlagszámítások is gyorsan elvégezhetők. Sok munkát ad a készletszámítási szelvények megszerkesztése és azok felületének kiszámítása. Tekin- tetbe kell vennünk itt azt is, hogy a készletszámítási szelvények nemcsak a számítás segédeszközei, hanem a későbbiekben igen nagy segítséget nyújtanak a bányatervezésnél, sőt a termelésnél is. Előnyös oldala az eljárásnak az is, hogy több ércfajtát számíthatunk egyidejűleg ugyanazon tömbbeosztás és szelvények segítségével. Ez a számítási munkák mennyiségét lényegesen lecsökkenti. A sokszögmódszer az előző eljárásoknál lényegesen kevesebb munkát igényel. A tömbök száma ugyan elég nagy, viszont a többi módszernél oly hosszadalmas átlag- számítások itt teljesen hiányzanak. Csupán a tömbök összesítése az, ami kissé hossza- dalmas. Igen előnyös körülmény, hogy több ércfajta egyidejű kiszámítása ugyanazzal a tömbbeosztással végezhető el. Előnye végül, hogy az adatok könnyen és jól áttekinthetők az alaptérképen és a táblázatokban egyaránt. A földtani tömbök módszere még a sokszögmódszernél is gyorsabb. Az átlag- számítások és területszámítások egyszerűek és a tömbök száma is igen csekély. Itt is több ércfajtát számolhatunk ki ugyanazzal a tömbbeosztással. Hátránya, hogy a térkép különösen több ércfajta esetén kevéssé áttekinthető. Az összes eddig alkalmazott módszer közül a számtani középarányos módszere a leggyorsabb. A tömbök száma itt a legkevesebb, az átlagszámítások igen gyorsak és ugyan- azon térképen tetszőleges szánni ércfajtát számíthatunk ki. Hátrányos, hogy ilyenkor az egyes ércfajták eloszlásáról a készletszámítási térkép semmi felvilágosítást sem nyújt. Végül összehasonlítás céljából összeállítottuk, hogy a fenti számítási példánkon ugyanazt a telepet a különböző eljárásoknál hány tömbre osztottuk fel : háromszögmódszer 19 tömb sokszögmódszer 14 « négyszögmódszer 12 « szelvénymódszer dőlésmenti első változat 6 « « dőlésmenti második változat 5 « « • csapásmenti első változat 5 « « csapásmenti második változat 4 « rétegvonalas módszer 2 « számtani középarányos módszere 2 « A fenti módszerek alkalmazásának lehetősége azonban nemcsak pontosságuktól és a rájuk fordított munka mennyiségétől függ. A szelvénymódszereket csakis abban az eset- Bárdossy : Készletszárnitások gyakorlati kérdései a bauxit földtanban 167 ben alkalmazhatjuk, ha a kutatás szabályos hálózatban történik. Szabálytalanul elhelye- zett kutatópontok (fúrások, aknák) esetében ez az eljárás sajnos nem alkalmazható. Már említettük, hogy a földtani tömbök módszerét csak nagy kiterjedésű telepeknél lehet használni. A négyszögmódszert tisztán csak igen ritkán lehet alkalmazni. Leginkább a háromszögmódszerrel kombinálva használható. Ez a helyzet az általunk bemutatott számításoknál is. A rétegvonalas módszer csak részletesebben megkutatott telepek készleteinek kiszámítására alkalmas. Ritkább kutatási hálózat esetén ugyanis a módszer hibalehető- sége aránytalanul megnő. A háromszög, sokszög és számtani középarányos módszere gyakorlatilag mindenkor alkalmazható. IV. Záró következtetések Összegezve a különböző eljárások pontosságáról, egyszerűségéről és alkalmazásuk lehetőségéről mondottakat az alábbi következtetéseket vonhatjuk le : 1. Szabályos hálózattal megkutatott telepek készleteinek meghatározására első- sorban a szelvénymódszer ajánlható. Ezen belül a dőlésmenti szelvények és a két szelvény- re támaszkodó tömbök látszanak a legjobb változatnak. Ellenőrző eljárásként ajánlható első közelítésre a számtani középarányos módszere. Nagyobb pontossági kívánalom esetén a földtani tömbök, sokszög- és négyszögmódszer alkalmazható. 2. Szabálytalan kutatási hálózat esetén nagyobb pontossági kívánalomra a négy- szög és a rétegvonalas módszert lehet alkalmazni. Kielégítő pontosságot és jóval kevesebb munkát adnak a sokszög és a földtani tömbök módszerei. Ezek egyúttal ellenőrző mód- szerekként is használhatók. A készletek gyors és közelítő pontossági! ellenőrzésére a számtani középarányos módszere a legalkalmasabb. 3. A háromszög módszert viszonylag nagy pontossága ellenére sem tartjuk racionális eljárásnak aránytalanul hosszadalmas és bonyolult számításai miatt. IRODALOM - — "J1HTEPATY PA — LITERATUR 1. Bárdossy Gy. : Készletszámítások módszertani kérdései. Földt. Közi. 84, 1 — 2. 1954. — 2. üpoKoijtbeBA. n.; npaKTnqecKne MeTO^bi noAcqeTa 3anacOB pyAHbix MecTopcoKAemiH 1953. 3. Y in a k o b H. H.: TopHaa reoMeTpnn 1951. 4. n. A. PbDKOB.: TeoMeTpiiH Heap, MocKBa 1952. — 5. Granigg: Die Lagerstátten nutz- barer Mineralien. Wien, 1951. HenoTopbie npaKTHqecKHe Bonpocbi noAcqeTa 3anacoB őoncHTOBbix MecTOpOKAemiií Ab. EAPAOUIM B Haqa/ie aBTop 3amiMaeTCH n3Jio>KeHneM hcxoahmx Aamibix noAcqeTa 3anacoB. ITo- ApoŐHO pacciuaTpHBaeT Bonpoc onpeflejieHHH cpeAHeü Bejiummbi oőbeiunoro Beca. Abtop cmh- TaeT HeoőxoAHMbiM nepecqeT oőteiviHoro Beca Ha B03Aymno-cyxoe coctohhuc. ffan 3toh nemi pa3pa6oTan cooTBeTCTBCHHyio (JiopiuyAy. B cJiCAyiomeM aBTop Aecura cnocoőaMH ripon3BeA noAcneT 3anacoB no OAHOMy Mecro- po>KAeHHio. CpaBHeHne nonyqeHHbix pe3VAbTaT0B noiS< • 3H20 HO^Al— 0/ HO/ bázisos aluminiumszulfát pentahidrát HOs HO\ HO. H0\A1-0X .0 600 C°-on 0>'-°\ /> „„ .. 'Al-o/ >0 HO^Al— c/' " HO/ -on HO/ bázisos aliiminiirmszvűfát-dihidrát bázisos alimiínimnszulfát-monohidrát 0=A1 — O 0=A1 — O O o 1100 C°-on 0=A1X >o +SO 0=Ar 3 di alumínium monoszulfát almníniumoxid (bázisos alumíniumszulfát, vízmentes) A légszáraz aluminit hőbomlási görbéjét másodszor Kliburszky B. állapí- totta meg hőkülönbség méréssel. A görbe lefutásából szintén következtethetünk a 4, 174 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 2. füzet szakaszosan végbemenő vízvesztésre, azonban ez a folyamata 300 C° körül már befeje- ződik. Feltűnő a 825 C°-on jelentkező hőtermelést mutató csúcs (exoterm csúcs) majd ezután következik a kéntrioxid távozása, mely szintén két szakaszban megy végbe és 950 C°-on befejeződik. (3. ábra.) Az aluminit hőboinlási görbéjét harmadszor H a b i c h t készülékkel is rögzí- tettük (4. ábra). Ez a készülék az aluminit szakaszos vízveszteségét szintén érzékelteti. A teljes kristály vízveszteséget 1 84 C°-on adódó csúcs jelzi, amely teljes összhangban van a hőkülönbség méréssel felvett görbe adatával. A nagyobb hőmérsékletű szakaszban 4. ábra. Habicht-készülékkel felvett aluininit-hőbomlási görbe. — • Puc. 4. KPHBaa Teruio pacmerrneHHH aaioMHHHTa, coCTaB/ieHa iiph6opom TaöHXTa. — Fig. 4. Thermal dissociation curve of aluminite as prepared with the Habieht apparátus jelentkező hőtermelési folyamatot jelző csúcs 780 — 785 C° között jelentkezik. A kén- trioxid teljes veszteségét jelző hőfok 844 C°. A hőbomlási görbéknek három különböző eljárással végzett felvétele igazolja, hogy a hőbomlás közben két jellegzetes folyamatot különböztethetünk meg : az első szakaszban vízvesztést, a másodikban a kéntrioxid eltávozást. (A különböző eljárásokkal végzett felvételek között mutatkozó hőmérsékleti eltérések a készülékek szerkesztésével függnek össze. A csőkemencében végzett meghatározásoknál a hőmérsékletet jelző Pt— PtRh hőelem az anyag fölötti légtérben volt elhelyezve és így ez, az eddigi tapasz- talat szerint, az anyagban mért hőmérsékletnél mindig 100 — 150 C°-kal nagyobb hőmér- sékletet jelez. Ennek figyelembe vételével már a kéntrioxid lehasadásának hőfoka 844 — 880 C° közé esik.) Az aluminitet Kiss J. vékonycsiszolatban is megvizsgálta és megállapította, hogy a fehér anyag igen apró tűk halmazából áll, amelyek alig anizotrop szubmikrosz- kópos alapanyagba vannak beágyazva. Törésmutatójukban alig van különbség. Helyen Gedeon : tíánti aluminit 175 ként megnyúlt négyzetes alakú lemezekbe tömörülnek a tűs kristályok, ahol a sávozott- ság — rostozottság meggyőző módon nyilvánul meg (VIII. tábla, 4.). A kristályok törés- mutatója a gipsznél kisebb, pozitív kettőstörésük viszont a gipszéhez közel esik. Optikai tengelyszöge nagy. Mindezek a jellemzők — Kiss J. szerint nem teljesen meggyőző módon — az aluminitre utalnak. Az aluminitet finom szemcsésen kifejlődött gipsz (VIII. tábla, 5.), kvarc és limonit kíséri. Ebben az ásvány társulásban a gipsz sohasem szálas, rostos és minden esetben az első kiválások között van, amit később a limonit, az aluminit és a kvarc követ. Kiss J. szerint emellett a kiválási sorrend mellett szól az a tény, hogy a gipsz képződése után kénsav feleslegnek kellett lenni, ami az agyag- ásványokból »aluminitszerű« kristályok képződését tette lehetővé. B i d 1 ó G. elsőnek vette fel és értékelte az aluminit röntgen képét. Ennek a következő adatait határozta meg : © dhkl Yonalerösség 29,4 3,0292 e 36,9 2,4100 gy 43.2 2,0881 gy 48.2 . . : 1 ,8825 gy A gyérvonalú röntgenfelvétel szubmikroszkópos szerkezetre utal. Külön vizsgáltuk a fehér aluminitben található barna csomókat és kéregszerű képződményeket (VII. tábla, 3.). Az elemzés adataiból számítva, ebben aluminit nincsen. A szulfáttartalom teljes mennyisége a kalciumhoz kötve, mint gipsz található. Ez az anyag savval leöntve pezseg, tehát kalcit tartalmú. A timföld mint böhmit, a vasoxid mint limonit van jelen. Ezeknek az ásványi elegyrészeknek a mennyisége számítás szerint a következő : kalcit 24,31% gipsz 56,00% böhmit 14,45% limonit 3,98% kvarc 1 ,58% Összesen .... 100,32% A mikroszkópi vékonycsiszolatban Kiss J. sok gipszet, alárendelt mennyiség- ben kvarcot és barnás foltokban csoportosult limonitot talált. A barna kéreg határán rostos szálas kifejlődései és igen jól megfigyelhető összefüggő tömegben csoportosult a sávozott lemezes aluminit. A porfiros kifejlődéséi aluminit is tömegesen jelentkezik (VIII. tábla, 4 — 5.). Röntgen vizsgálattal ebben az anyagban az összes alkotó ásványokat teljes bizton- sággal ki lehetett mutatni. A jellegzetes vonalakat B i d 1 ó G. rögzítette : gipsz, kalcit, böhmit, limonit és kevés hidrargillit. Montmorillonitot, kaolint, illitet, lialloizitet, hematitot, dolomitot, aragonitot, diaszport, alumíniumszulfátot nem talált. A két mészkőpad közé települt rétegsor tagjait, az aluminit alatt fekvő barna, morzsolódó és sárga agyagot is részletesen megvizsgáltuk. Ezeknek ásványi összetétele a következő : 176 Földtani Közlöny LXXXV. kötet 2. füzet Barna morzsolódó fekii Sárga agyag agyag gipsz 21,91% 16,90% kaolinit 44,44% 60,82% hidrargillit 3,22% — limonit 25,20% 16,93% kvarc — 2,08% nedvesség 5,03% 2,30% 99,80% 99,03% Az ásványi elegyrészek megoszlását a rétegsorban figyelembe véve azt látjuk, hogy a gipsz mennyisége felülről lefelé csökken : (56,00 — 21,91 — 16,90%). Azonos megállapításra jutunk, ha a mészkőrétegen átszivárgó vízben oldott mész felhahnozódását követjük. Legtöbb mész van az aluminit rétegben levő barna kérges, gumós anyagban, a fedőmészkőhöz közel, kevés mész van a sárga agyagban (31,90 — 7,13 — 5,50%). A vizsgált üledékösszletben a kilúgzás és új ásványképződés folyamata a követ- kező módon ment végbe : A mészkőpadok között az eocénben lerakodott pirites agyag (melynek hozzávetőleges számítással az eredeti pirittartalma 11 — 12% lehetett) oxidá- 5. ábra. Barna, morzsolódó (iszapolt) feküagyag hőbomlási görbéje. — Puc. 5. KPHBaa Termo pacmenneHHH KOPHMHeBOií, o6/iomohhoíí, OTMyMeHHOii rjiHHbi noMBbi. — Fig. 5. Thermal dissocation curve of washed- out brown crumbling clay írom beneath aluminite. ciója közben keletkezett kénsav felfelé vándorolt és a lefelé szivárgó mészhidrogén- karbonátos vízzel érintkezve először kivált a gipsz. A inészhidrogénkarbonátos oldat mennyisége azonban több volt, mint a jelenlevő kénsav, mert a kemény barna kérges, gumós képződményekben a gipsz és limonit mellett kalcit (24,31%) is kivált, tehát az erősen kénsavas oldatot teljesen közömbösítette. A kemény barna kérges váz hézagait csak később töltötte ki a savanyú alumínium- szulfátos oldatból kivált bázisos alumíniumszulfát dekahidrát (VII. tábla, 3.). Ennek timföld anyaga a rétegsor középső részéből származik, amely timföldben elszegényedett, de ugyanakkor limonitban dúsult (25,20%). Ezt a réteget jellemzi a nagymennyiségű apró gipszkristály, mely erőteljesen végbement vegyfolyamatra utal. A H a b i c ht-féle hőbomlási görbe felvétele végett az apró gipsz kristályokat iszapolással nagymértékben eltávolítottuk. A hőbomlási görbe egyes csúcsai a számított ásványi elegyrészek jelenlétét teljesen igazolta (5. ábra). A legalsó sárga rétegben az agyagtartalom a legnagyobb (kaolinit = 60,82%). A középső barna morzsolódó rétegben már erősen csökken a mennyisége, míg a felső hófehér rétegből teljesen hiányzik, sőt a benne előforduló barna kemény kérges vázban és gumókban sem található. Ebben a közbülső barna rétegben azonban már megjelenik Gedeon : Gánti aluminit 177 a szilikátos agyagásvány alumíniumhidrátos bomlásterméke a hidrargillit (3,22%) valamint a felette levő barna kemény kérges, gumós anyagban a böhmit (14,45%). Az eredeti szilikátos őskőzetből (eruptivumból) keletkezett mállástermékben pl. az agyagban, mindig megtaláljuk a titánásványok valamelyik képviselőjét, mint mállási maradékásványt. Az oldatból kivált ásványokból a TiOa mindig hiányzik. Az aluminit is, mint oldatból kivált termék, teljesen titánmentes és hiányzik a titán a kemény barna kérges-gumós kiválásból is. Az eredeti sárga agyagban, valamint a kilúgzott barna morzsolódó feküagyagban a titán már jelen van. A kilúgzási folyamatra jellemző az izzítási veszteség (melynek jórésze kötöttvíz) növekedése az eredeti sárga agyagtól az új ásványi termék felé (18,56 — 23,22 — 51,39 — 68,62%). A timföld gyarapodása felfelé haladva — tehát a kilúgzási zónából a kiválási öv- felé — jelentős, különösen feltűnő, ha a timföld és kovasav hányadosát nézzük. Barna kérges, Barna kilúgzott Sárga, fekü- gumós rész morzsolódó agyag agyag 7,82 0,95 0,79 Az aluminit képződés vegyfolyamatát a következő módon fejezhetjük ki : 1. FeS2 + 3-02 + H20 = FeS04 + H2S03 2. Ca (HC03)2 + H2S03 + * 1 2 3 4 5 6 7/2 °2 = CaS04-2H20 + 2CO, 3. 2FeS04 + 5H20 + i/2Oa = 2Fe (OH), + 2H2S04 4. A1203 • 2SiOa • 2H20 + 3H2S04 = Al2 (S04)3 + 2H2Si03 + 3H20 5. Al, (S04)3 + 4Ca (HC03)2 + 3HaO = 2A10-0H + (3CaS04- 2H,0) + + CaCOa + 7COz 6. Al, (S04)3 + 2Ca (HC03)2 + 12H20 = (2A1 (0H)2-S04.8H20) + + (2CaS04-2H20) + 4C02 7. (2A1 (0H)2-S04-8H20) = 2A1 (OH)3 + H2S04 + 6HaO Az 1. folyamat a pirít oxidációja és melanterit képződése az eredeti szürke agyag- ban, melynek maradványait ebben a rétegösszletben már nem találtuk meg. A 2. a gipsz képződés folyamata. A 3. a melanterit oxidációja és limonit kiválás, egyben a szabadkén- sav megjelenése. A 4. az agyagásvány megbontása kénsavval és alumíniumszulfát -képző- dés. Egyidőben a kovasav is metakovasavvá alakul és így vándorol a mélyebb szintekbe. Az alumíniumszulfát viszont fölfelé szivárog, ahol a 6. folyamat szerint a mészliidrogén- karbonát hatására kiválik a gipsz és az aluminit. Ezzel a folyamattal egyidejűleg kis- mértékben végbemegy az 5. folyamat is és gipsz mellett kaiéit, valamint böhmit is kép- ződik. A mállási folyamatban és a mészforgalom létrehozásában nagy szerepe van a szénsavnak, mely a 2., 5., 6. folyamatban keletkezik. A C02-nek két mészkőréteg közé zárt rendszerben így kialakult nagy parciális nyomása nélkül (mely a fedőmészkő oldó- dását is nagymértékben elősegítette) az aluminit képződése nem is mehetett volna végbe. A szabadszénsavnak nemcsak a fedőmészkő oldásának elősegítésében van jelen- tős szerepe, hanem szórványos ipari tapasztalat szerint a metakovasav jobb oldódását is elősegíti és ezáltal annak elszivárgását megkönnyíti. Egyedül a kénsavas kilúgzás csak alumíniumszulfát oldatot eredményezett volna, mely a szivárgó vízzel a képződés helyéről eltávozik, míg a melanteritből képződött limonit visszamarad. Ezt a folyamatot sok szixrke-sárgatarka agyagon megfigyelhetjük aluminit vagy alunit kiválása nélkül. AI2O3 % Sió"/. Hófehér aluminit 1061,0 178 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 2. füzet A vizsgált rendszerben a sárga fekiiagyag rétegben az 1., 2., 3. folyamat, a középső kilúgozott barna morzsolódó rétegben a 2., 3., 4. folyamat ment végbe és utólag kisrészben a 7. folyamat is. Ezeknek kialakult termékei (limonit, gipsz, szabadkénsav, hidrargillit) számszerűen mérhetők. A legfelső aluminit rétegben az 5. folyamat ment végbe először, kialakítva a kérges, gumós, kemény vázszerkezetet gipszből, kaleitból, kevés limonittal és böhmittel, majd a 6. folyamat szerint keletkezett az aluminit, miközben az egyidejűleg képződött gipsz a kemény, kérges vázszerkezetet hizlalta. Ezzel a vizsgálatsorozattal kapcsolatban szükségessé vált a régebbi irodalmi adatok és elemzések következtetéseinek felülvizsgálata. Az iszkaszentgyörgyi bauxit- bánya kincsesi külfejtéséből Vadász E. a bauxittestbe beágyazott alunitgumókat irt le. Ennek anyagát annakidején szintén én elemeztem és most az ifjabb mintákat korszerű vizsgálat tárgyává tettem. Az eredményeket a régebbi elemzési adatokkal összehasonlítva közlöm. A hófehér alunitot légszáraz állapotban finomra porítva vizs- gáltam meg. Az egyik (I) lágy porlódó gmnó anyaga, a másik (II) kemény szálas anyag, melynek repedéseiben vörösbarna limonitos beszüremlés volt. Előkészítés alkalmával ezt a vörösbarna hártyát eltávolítottam. Az 1940/41 -ben vizsgált iszkaszentgyörgyi alunitok elemzéséből a két határértéket közlöm. Az elemzésekkel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a régebbi elemzésben közölt K20 értéket az alkáliszulfátok összegéből számítottuk ki. A jelenlegi elemzésben az alkáli meghatározás Zeiss-féle lángspektro- gráffal történt. Az elemzésben feltüntetett kettős érték az alkálimeghatározásnál kapott szélső adatokat adja. A1203 Si02 Fe203 Ti02 CaO K20 Na20 Izz. veszt. . S03 Kötött HaO PH AW/o Si02% I. II. 1940/41 elemzések 38,30 39,15 36,10 42,60 0,92 0,47 0,04 0,10 ny 0 0,75 0,95 0 0 0 0 2,15 1,55 — — 1 3,04 ( 3,12 í 2,48 \ 2,64 1 1,14 8,29 / 4,00 | 4,06 í 4,20 \ 4,28 — — 40,68 41,64 — — 33,18 38,25 37,66 28,20 — — 16,00 20,21 4,5 5,0 — — 41,63 83,29 902,5 426,0 A meghatározás alapján az iszkaszentgyörgyi alunit vegyes : kálium-nátrium alunitnak minősíthető, melyben nagyobb mennyiségben van nátronalunit, mint káli- alunit. Az alunitnak laboratóriumi csőkemencében felvett hőbomlási görbéjét a 6. ábra mutatja. Ez lényegesen különbözik az aluminit hőbomlási görbéjétől (2. ábra), bár a kötöttvíz itt is szakaszosan távozik, azonban 200 C°-on 1 mól. és 450 — 500 C° között további 2 mól., tehát a kötöttvíz teljes mennyisége és csak ezután távozik a timföldhöz kötött szulfát mennyiség. Az iszkaszentgyörgyi bauxittestben található fehér alunit külső megjelenési formájában az aluminittől alig különböztethető meg, azonban eltérő hőbomlási görbéje alapján, már elemzés nélkül is pontosan minősíthető. A gánti aluminit nem a bauxittestben, hanem a fedőrétegsorban található és a pirites eocén agyag utólagos savanyú mállása révén keletkezett. Fizikai vizsgálatokkal a mállástermékek között alárendelten már bauxitásványok is kimutathatók. Gedeon : Gánti alnminit 179 Mindezek az ásványok azt igazolják, hogy megfelelő földtani adottságok között megvan a lehetősége a bauxit kialakulásának a savanyú mállási folyamat révén is. A tilivini (SSSR) bauxitelőfordulást A n selesz 1927-ben végzett alapos tanulmánya alapján, mint piritbomlás révén létrejött bauxittelepet ismerte fel. A bauxit - ban helyenként jelentős mennyiségű alunit (aluminit?) és kaolinit található, mint kézzel- fogható bizonyítéka a kénsavas mállási folyamatnak, ami azonban a bauxit kialakulá- sáig nem ment végbe. Goreckij — Lavrovics — Ljubimov legújabb könyvükben ( 1 953) V o 1 k o v vizsgálatát is közlik, aki a tihvini bauxitot devon anyagok laterites mállása révén létrejött telepnek tekinti. 6. ábra. Alunit izzítási görbéje. Puc. 6. KPHBan npoKajiHBaHHa anymiTa. - — - Fig. 6. Thermal dissociation curve of alunite. Hazai bauxit janikban előforduló alunit (aluminit) képződményeket mindig mint pregenetikus (előbb képződött) vagy posztgenetikus (utóbb képződött) anyagokat ismerjük fel. Előbbire az iszkaszentgyörgyi — kincsesi bányában talált alunitgumók a jellemző példa, az utóbbira a bauxittest felső részében található alunitos képződmények (Halimba, Nyirád). Teljes megnyugvással szingenetikusnak tekinthető alunit bauxit- jainkban nincsen. Végkövetkeztetésül megállapíthatjuk, hogy a gánti aluminit képződésének komplex tanulmányozása a bauxitásványok létrejöttének egyik lehetőségére is rávilágí- tott. 180 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 2. füzet IRODALOM — JlHTEPATyPA — LITERATURE 1. Ferszman, A. E. : Nemetallicseszkjje Iszkop. (Akad. Nauk), Moszkva, 1943. — 2. Gedeon T. : Bány. és Koh. Lapok 83, 1950. — 3. Gedeon T. : Földt. Közi. 75 — 76, 1946. — 4. Gedeon T. : Hidrológiai Közi. 13, 1933. — 5. G o r e c- k i j, K. I. — L a v r o v i c s, N. I. és L j u b i m o v, A. L. : Bauxit. Moszkva, 1953. -6. György A. : Bány. és Koh. Lapok 56, 1923. — 7. Loginov, V. P. és N i k o 1 e v a, O. J. : Izveszt. Akad. Nauk. 2. 49, 1953. ; — 8. Vadász E. : Bány. és Koh. Lapok 76, 1943. — 9. Vadász E. : Magyar Áll. Földt. Int. Évk. 37, 1946. — 11. Vadász E. : Bauxitföldtan, 1951. TÁBLAMAGYARÁZAT - OE'bflCHflHME TAEJlMIg - EXPLICATION OF PLATES VII. tábla — TaÖJiHqa VII. — Plate VII. 1. Aluminit-telep a gánt-harasztosi bányában (Szabó I. felvétele) • — 1. AmoMHHHTOBtjfi ruiacr b raHT-XapacTOincKOíí max-re (Ch. M. Caöo). — • Aluminite deposit in the Gánt-Harasztos quarry (Wes- tern Hungary). Photo by I. Szabó. 2. Aluminit-telep elvetődése a gánt-harasztosi bánya fedőrétegében. — 2. Cőpoc amoMHHH-roBoro ruia- CTa b KPOB.'ie T aHT-XapaCTOmCKOü uiaxTe. — Faulting of aluminite deposit in the cover of the Gánt- Harasztos bauxite quarry 3. Fehér aluminit barna, keménykérges kiválások között. — 3. Bea biti amoMHHHT cpean KOPiumeBbix, TBePAO-CKOP.iionoBaTbix o6pa30BaHHM. - — • White aluminite surrounded by brown-coloured hard crusty secretions VIII. tábla — TaÖJiHqa VIII. — Plate VIII. 4. Rostos aluminit-tábla a limonitos kéreg határán. Megfigyelhető az apró tűs kristályok alapanyagba való beszövödése. + nikol, 1 : 320 — - 4. 4)n6P03Haa anioMHHHTOBaa rum-ma Ha rpaHuue jihmohhtobom kopkh. Epocaewi b raa3a BPacTaHne ManeHbKHX HroabHamix KPHC-rajuioB b ochobhvio Maccy. -f- HHKOJib, 1 : 320. — 4. Slab of fibrous aluminite ou the boundary of the limonitic crust. The interweaving of the small needlelike crystals with the base matériái is readily observed. Crossed nicol 320. 5. Porfiros gipsz az aluminites alapanyagban. 4- nikol, 1 : 320. — -5. nopoiiPOBuií mnc b ajnoMHHHTOBOft ochobhoh Macce. + HHKOJib, 1 : 320. — 5..Porphvric gypsum in the aluminitic base matéria!. Crossed nicol, 320. r 3HTCKHÍÍ ajlIOMHHHT T. T. TEflEOH ripn H3yqeHHH oőcTOHTejibCTB o6pa30BaHnn a.iioMHHHTa HaüAeHHOro b KpoBae 6ok- CHTHOÍÍ TOJIUfH raHTCKOrO MeCTOpOHCieHHH, ÖbUlO, yCTaHOBJieHO, HTO H3 KOnueflaHHOH (Mejlb- hhkobhthoh) cepoft rjiHHbi o6pa3yeTCH, npn HajiHMHH bo3mo>khocth okhcjichhh — ajno- MHHHT. 3tot npopecc HMeeT MecTO jinuib b tóm cayqae, Korga Hág KOgqegaHHOií rgHHOií Hanga- CTOBbiBaeTCH H3BecTHHK, b cbh3h co ineiouHOH peaKgHeH KOToporo, BbigegHgcn, H3 pacTBopa khcjioto cy;ib(})aTa ajnoMHHHH, o6pa30BaBnieroc« npn OKHCgemtH KOgqegaHa H3 rjiHHHCToro Mimepaga — agioMHHHT (ochobhoh gecHTHBOgHbiíí cygb^aT agioMHHHH). XapatcrepHO g ah ALÓ °/ npogecca 0őpa30BaHiiH a.iioMHHHTa H3 tahhu B03pacTaH!ie qacTHoro ff5 • /Á151 >KegT0ü OiU q )S% nogcTHgatomeií rjiHHbi 0,79. Ejih cpegHeh Gypoh BbimejioueHHOH rgHHbi 0,95. JUh ajIIOMHHHH - 1061. Gedeon : Gánti aluminit 181 Ajiiomhhht Bcer/ia BbicTynaeT b conpoBowaeHim ranca, jiMMOHiua h jiawe KajibUHTa. P nepBHMHOíí rriHHe noriBJiHeTCH y)Ke npn btopihihom pacmenaeHHH cyjib(|)aTOB — rn/tpap- rHjuiHT h aawe 6eMHT. Ajiiomhhht HHKOr/ia He coaepwHT TmaHa . CoaepjKaHue cboőoahoh cepHOü khcjioth — He3HaMKTe/ibHO : 0,024%, a B noncTHjiajouieü mHHe — 0,141% (naTHKparaoe kojihmcctbo). Booöiye ajiioMHHHT B03HHKaeT, noraa MaTepHHCKan nopo^a (b AanHOM cjiynae rjiHHa) He COaep>KHT UíejlOMH. npH H3JIHHHH UjejlOHH 06pa3yeTCH ajiyHHT (KajHI-ajiyHHT HJIH CMeUiaHHblH Kajin-HaTpHeBbiH ajiyHHT). MuHepanbi o6pa30BbiBaromHe öokcht — t. e. rnflpaprHJUiHT h ÖeMHT — ywe nOHBJIÍHOTCH npH B03HHKH0BeHHH ajHOMHHHTa, KaK BTOpHHHbie npoayKTbi pac- menjieHHH. Mx HajiHHHe yKa3biBaeT Ha nepByio tfmsy o6pa30BaHHH OTAejibHbix öokchthwx MecTopo>KfleHHH (jryqiue Bcero H3yqeHbi Te mccto po >KaeHH h 6okcht3, oöcto HTejibCTBa o6pa- 30B 3HHH KOTOpbIX CX0>KH C yCJlOBHHMH THXBHHCKHX MeCTOpOWpeHIlií ÖOKCHTa B COBCTCKOM Coio3e). Aluminite (Websterite) írom Gánt (Hungary) by T. G. GEDEON By the investigations on the formation of aluminite occurring in the eover of the bauxite at Gánt it was found that aluminite develops out of grey clay under oxydative circumstances. This process only takes piacé if pyritic clay is overíain by limestone. In this basic médium aluminite (basic aluminium sulphate decahydrate) was precipitated of the acidic solution of aluminium sulphate formed from clay minerals by oxidation of pyrite. The increase of the quotient A1203 : Si02 dming the formation of alum-nite out of clay is characteristical. Its value amounts from 0,79 in the underlying yellow clay, to 0,95 in the interbedded leached out brown clay and to 1061,0 in the aluminite itself. Aluminite is always accompanied by gypsum, limonite and even by calcite. Hydrargillite and/or boehmite is produced by the secondary decomposition of the sulphatic decomposition products of the original clay. Aluminite is always free of titanium. Its free sulphuric acid content is as small as 0,024 per cent, while that of the underlying beds is five times as great (0, 141 per cent). Aluminite is generally developed when the parent rock (in this case the clay) holds no compounds of alkali. In the presence of such alunite (potash-alunite or inixed potash-sodimn-alunite) is developed. The bauxite minerals hydrargillite and boehmite already occur during the for- mation of aluminite as products of secondary decompsition processes. By their presence circumstances like those in the first phase of bauxite formation in certain bauxite fields are indicated (one of the most intensely studied bauxite fields of this type being that of Tichwin in the USSR). MAGYARORSZÁGI ALUNITOK RÖNTGENVIZSGÁLATA BIDBÓ GÁBOR (IX. táblával) Összefoglalás : Gedeon T. újonnan begyűjtött aluminit és alunit mintáit vizsgáltam meg Debye — Scherrer röntgenelemzési eljárás szerint. Mivel a mintában lévő szabad kénsav a röntgensugarat igen erősen szórta, a mintából ki kellett mosni a kénsavat és az így kapott felvételeknél a vonalak helyzete megegyezett az irodalmi értékekkel. A két alunit minta közül az egyik káliumalunit és nátriumai unit izomorf elegye mig a másik kaolinnal szennyezett alunit volt. Bauxittelepeinkben talált egyes alunitképződések már régebbről ismeretesek [8, 3] . Azonban az itt talált mintáknak szerkezeti meghatározása annak idején nem történt meg s így szívesen vállaltam Gedeon T. megbízását, hogy újonnan begyűjtött és a röntgenvizsgálatra előkészített mintáival [4] röntgenometriai vizsgálatokat végezzek. Magyar kutatók alunitokkal kapcsolatban még nem végeztek anyagvizsgálatot. A begyűjtött mintákat a Deby e — S c h e r r e r -féle porfelvételi eljárással vizsgáltuk, mivel a minták alkata más röntgenvizsgálatot nem tett lehetővé. Felvételre mindig az előzetesen finomra porított anyagot használtuk fel, amit 57,8 mm átmérőjű szabvány kamrában vizsgáltunk szűrt réz (CuKa) sugárzással. A megvilágítási idő különböző volt az egyes mintáknál. A felvételnél használt preparátumok vastagsága, a film vastagsága, kamaraméret stb. azonos volt és így az észlelt interferencia- vonalak közvetlenül összehasonlíthatók. Ezért a felvételekről közölt adatokat minden korrekció nélkül közlöm. A minták Gántról, Iszkaszentgyörgyről és Nyirádról származnak. A Gántról kapott hófehér, földes minta a kémiai elemzés szerint aluminit (I. táblá- zat). Csak 4 jól észrevehető vonal volt mérhető az erős alapfeketedés miatt (IX. tábla, 1 .). A vonalak az elemzés alapján számbavehető egyetlen más kristály vonalaival sem mutat- tak egyezést és így már ennek, az irodalmi aluminit-adatokkal aránylag jól egyező 4 vonal- nak az alapján igazolható volt a minta aluminit volta [6]. A kristály szerkezetének részletes felderítése az alacsony szimmetriájú tércsoport miatt a Deby e — S cherre r-féle eljárással elvégezhető nem volt. I. táblázjit Aluminit, Gánt Si02 0,03% . A120, 31,82% CaO ” 0,34% MgO 0,29% S03 21,28% Kötött víz 24,54% Kristályvíz 22,80% Összesen... 101,10% Bidló : Magyarországi aluniíok röntgenvizsgálata 183 Röntgen - a (latok Észlelt ' Becsült Irodalmi á(hkl)A intenzitás d(hkl)A 3,03 erős 3,06 2,43 gyenge 2.49 2,088 gyenge 2,08 1,882 közepes 1,879 A felvétel pontosságának finomítására három felvétel készült különbözőképpen mosott aluminittal. Az első mintát a szabad kénsav eltávolítására, alkohollal és vízzel mosva, 80 C°-on szárítószekrényben kb. 6 órán át szárítottuk. Az aránylag magas hő- mérséklet még ilyen rövid idő alatt is átalakította az anyagot basaluminit és hidro- basaluminit keverékévé (II. táblázat, IX. tábla, 2.), [1, 6.]. A másik két mintát csak szoba-hőfokon szárítottuk ki mosás után, hogy az átalaku- lást elkerüljük. Az egyik mintát tömény alkohollal mostuk, ki a másodikat desztillált vízzel. Az alkoholos minta szüredékében a szabad kénsav báriumkloriddal és a szüredék savas pH-jával kimutatható volt. A szobahőfokon szárított mintáról készült röntgenfelvétel teljesen és jól értékelhető volt. A reflexiós vonalak helyzete és erőssége az irodalmi aluminit vonalakéval jó egyezést mutat (III. táblázat, IX. tábla, 3.). II. táblázat Mosott és szárított aluminit Észlelt Becsült Irodalmi d(hkl)A intenzitás d(hkt) |A 7,2 7,18 b 5,81 5,92 b 5,14 • • • : gyenge 5,27 b 4,02 igen erős 4,00 hb 3,44 gyenge 3,44 b 3,07 3,07 hb 2,78 2,71 b 2,48 igen gyenge 2,45 b 2,13 igen gyenge 2,10 hb 1,85 1,83 hb 1,67 gyenge 1,67 b 1,53 igen gyenge 1,56 hb 1,458 igen gyenge 1,445 hb b = basaluminit, hb = hidrobasalundn.it A vízzel kimosott minta sztiredéke báriumkloriddal igen erős szulfátreakciót adott. A vízzel mosott mintáról készült felvétel kissé fátyolozottabb, mint az alkohollal kimosott mintáé (IX. tábla, 4.). A reflexiók helyzetében is van bizonyos kisfokit eltolódás (0,05 — 0,07 A). Ez az eltolódás azonban nem olyan nagymérvű, hogy már más kristály- szerkezet kialakulásáról lehetne szó, csak a rácssík távolságok kismérvű változása lép fel. Még Bannister F. A. által megállapított hidrobasalumiuit [A14S04 (OH)10 • 36H20], vagy a basaluminit [A14S04 (OH)10 • 5H20] szerkezet sem alakul ki, mint a minta 80°-on történt szárításakor. 184 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 2. füzet III. táblázat Alkohollal mosott aluminit Észlelt d(hkt)A Becsült intenzitás Irodalmi d(/i«)A 6,39 erős 6,33 5,52 közepes 5,40 4,81 i. e. 4,70 4,19 erős 4,18 3,72 i. e. 3,72 3,41 gyenge 3,41 3,07 közepes 3,06 2,88 gyenge 2,86 2,71 gyenge 2,68 2,49 gyenge 2,49 2,367 j- gy- 2,38 2,220 gy- 2,19 2,083 !• gy- 2,08 1,991 i- gy- 1,960 1,905 i- gy- 1,908 1,735 i- gy- — 1,649 i- gy- — 1,554 i- gy- — - 1,4587 i- gy- — - 1,322 í- gy- — 1,287 í- gy- — A mosási kísérletek egyben azt is megmutatták, hogy a mintában maradt igen csekély mennyiségű szabad kénsav is erősen szórja a röntgensugarakat, az irodalomban említett foszforsavhoz hasonlóan. IV. táblázat Vízzel mosott aluminit Észlelt Becsült intenzitás Irodalmi aluminit basaluminit d(/i*0A hidrobasaluminit d(*/z/)A 6,39 erős 6,45 6,73 6,18 5,45 közepes 5,40 5,27 5,29 4,75 i. e. 4,70 4,68 4,70 4,27 közepes 4,18 — 4,23 3,72 i. e. 3,72 3,68 3,73 3,42 közepes 3,41 3,43 3,44 3,06 közepes 3,06 — 3,07 2,70 közepes 2,68 2,71 — 2,48 gyenge 2,49 2,45 2,41 2,34 gyenge 2,32 2,38 — 2,189 gyenge 2,19 2,18 — 2,10 gyenge 2,08 2,06 2,06 2,035 i- gy- 2,04 2,02 — 1,805 i. gy- 1,81 1,88 1,793 1,653 í- gy- — 1,678 1,680 1,556 J- gy- — — — 1,459 i- gy- — 1,462 1,445 1,330 í- gy- — — 1,349 1,316 i- gy- — — — 1,284 i- gy- / Bidló : Magyarországi alunitok röntgenvizsgálata ] 85 Az iszkaszentgyörgyi minta elemzés alapján kálialunit és nátrium- alunit izomorf elegye (IX. tábla, 5.). A kimérés során a reflexiókat tüzetesen megvizsgál- tam, hogy az elemzés alapján számbajöhető, mintegy 10 — 15 ásvány közül melyeknek a vonalai vannak meg a mintában, de csak a hidrargillit 4 vonala egyezik a felvétel 4 vonalá- val, azonban ezek sem a hidrargillit legjellemzőbb vonalai (V. táblázat). Külön is össze- hasonlítottam az irodalmi tiszta nátriumalunittal és káliumalunittal a vonalakat. A rönt- genfelvétel is igazolja, hogy a mintában a nátriumalunit nagyobb mennyiségben található. V . táblázat Alunit, Iszkaszentgyörgy Si02 ai2o3 Fe203 CaO Na20 k2o so3 Izz. veszt. — S03. . - --. 0,92% . . . 38,30% ny . .. 2,15% • • • 4,06% ■ • 3,04% . . 33,18% . . . 7,50% Összesen . . . . .. 89,15% Röntgenadatok Észlelt Becsült Irodalmi d(hkl)A intenzitás kálialunit nátriumalunit 4,91 közepes 4,97 4,90 (hidrargillit ?) 3,26 gyenge 3,28 — 2,96 i. e. 2,98 2,958 2,448 í- gy- 2,43 2,445 (hidrargillit ?) 2,247 közepes 2,23 2,21 (hidrargillit ?) 1,889 erős 1,88 1,896 1,734 közepes 1,72 1,746 1,475 közepes — 1,482 1,378 gyenge — — 1,277 gyenge — — 1,266 i- gy- — — 1,160 i- gy- — — 1,133 i- gy- — — 1,075 gyenge — — 0,9513 i- gy- — — 0,9175 i- gy- — — 0,8363 i- gy- — — - (hidrargillit ?) 0,8250 i- gy- — — 0,8144 í- gy- — — A nyirádi mintában (IX. tábla 6.) aránylag sok kovasavat mutatott ki az elemzés. A mintáról készült felvétel igen sok vonala arra utal, hogy az anyag több ásvány keveréke. A kimérés alapján kimutatható ásványok alunit, hidrargillit, kaolin és esetleg illit. A kaolin, illit és hidrargillit vonalai igen közel esnek egymáshoz és így szétválasztásuk nehézkes. Az esetleg még számbajöhető többi ásvány reflexióit a felvétel nem tartalmazza (VI. sz. táblázat). 186 Földtani Közlöny LXXXV. kötet , 2. füzet VI. táblázat Alunit, Nyirád Si02 27,32% A12Os 35,39% Fe„Ö3 1,00% FeO 0,50% Ca . : 0,44% MgO — S03 14,55% Izz. veszt.— SOs 15,65% Összesen 94,85% Észlelt d(/z*/)A Becsült intenzitás Ásvány 7,4 közepes kaolin 4,80 erős hidrargillit 4,10 közepes illit 3,49 erős alunit 2,98 i. e. alunit 2,78 gyenge alunit 2,51 közepes kaolin 2,34 közepes illit 2,23 közepes alunit 1,904 közepes alunit 1,753 közepes alunit 1,642 gyenge alunit 1,546 gyenge alunit 1,479 erős hidrargillit 1,364 közepes hidrargillit 1,280 közepes kaolin 1,232 gyenge kaolin 1,193 gyenge alunit 1,160 gyenge alunit 1,137 gyenge alunit 1,120 gyenge hidrargillit 1,081 i- gy- hidrargillit 1,021 i. gy- hidrargillit 0,9550 gyenge alunit 0,8581 gyenge kaolin 0,8134 i gy- alunit Az egymáshoz igen közel eső vonalak egymás helyzetét befolyásolni tudják [2] és így különösen a nyirádi mintánál több ásványt kellett figyelembe venni, mint a tiszta minták- nál. Ezt az irodalmi ásványfelvételeknél való összehasonlításkor is figyelembe vettem. IRODALOM — JIHTEPATY PA — IJTERATURK 1. Bassett, H. — Goodwin, T. H. : The Basic Aluminium Sulphates. Joum. Chem. Soc. III. London, 1949. — 2. Brandenberger, E. : Röntgeno- graphisch anahtische Chernie. Basel, 1945. — 3. Gedeon T. : Alunit újabb elő- fordulása Dunántúlon. Földt. Közi. 75 — 76, 1945 — 46. — 4. Gedeon T. : Gánti aluminit. Földt. Közi. 1955. 2. — 5. H a n a w a 1 1, J. D. — Rinn, H. W. — F r e v e 1, L. K. : Chemical Analyses by X-ray Diffraction. Ind. Eng. Chem. Anal. Ed. 10. 1938. — 6. Hollingworth, S. E. — B a n n i s t e r, F. A. : Basaluminite and hydro- Bidló : Magyaro rszági alunitok röntgenvizsgálata 187 basaluminite two nevv minerals írom Northamptonshire. Mineral. Mag. XXIX. 1950. — 7. Kitajgorodszkij, A. U. : Rentgenosztmktumi analiz melkokrisztalli cseszkij i arnorfi tel. Moszkva, 1952. — 8. Vadász E. : Alunit a magyarországi bauxitelőfordulásokban. Földt. Közi. 72. 1942. TÁBLAMAGYARÁZAT - O'b'bflCHEHHE TAEJIMUbI - EXPRANATION OF PLATE IX. tábla — TaSjnnja IX. — Plate IX. 1. Gánti aluminit (légszáraz) — Ajiiomhhht h3 c. r aur. — Aluminite írom Gátit (air dry) 2. Mosott és szárított aluminit — Ajiiomhhht MbiTbiű h ocymeHHbifi. — Aluminite after washing and dry ing. 3. Alkohollal mosott aluminit. — Ajiiomhhht MbiTbiü ajibnorojiOM. — Aluminite washed with alcohol.' 4. Vízzel mosott aluminit. - — ■ Ajiiomhhht MbiTbiií Bofloü. — Aluminite washed with water. 5. Iszkaszentgyörgyi káli-nátronalunit. — KajmeBo-HaTPOHHbifi ajnoHHT H3 c. HcKaceHTAbépab. — Potash-soda aluminite front Iszkaszentgyörgy. 6. Nyirádi alunit kaolinnal. — Ajuohht h3 c. Hbnpajt c KaotiHHOM. — Alunite with Kaolinite from Nyirád. PeHTreHOBCKoe nccjienoBamte bjhohiítob b BeHrpiin r. ehejio HeKOTopbie oöpa3iibi ajnoMiiHHTa, npoHCXo^Hiune H3 3 MecTopow/ieHHH öoKCiiTa, öbuni tray^eHH MeTOgOM Debye— Scherrer. Bbi«CHH.nocb, mto o/ihh oöpa3eu 6bm ajiiOMHHMT, BTopoií MHCTblH ajiyHHT H TpeTHH HCMHCTblH ajlyHHT C KaOJIHHHTOM. X-Ray analysis of alunites from Hungary G. BIDI.Ő The author examined by the Debye-Sclierrer method tliree specimens of alunite, found in the bauxit-quarry. One of the three specimens was stated aluminite, the seeoncí one pure alunite, while the third one was found alunite, infiltrated with kaolinite. 5 f öldtani Közlöny A SAJÓHÍDVÉGI SA 12/ A SEKÉLYFÚRÁS ÜLEDÉKKŐZETTANI ÉS MIKROMINERALÓGIAI VIZSGÁLATA PESTY LÁSZI.Ó (X — XI. táblával) A magyarországi pannon nagyvastagságú és hazánk nyersanyagkutatása szem- pontjából fontos rétegeinek részletesebb tagolása, megfelelő mikrofauna hiányában nehezen végezhető el, és ezért tijabban homokos üledékek ásványos összetétele alapján igyekeztek következtetéseket levonni (H e r r m a n n M. és Varrók S.). A MÁSZOL, AJ-tól kapott fúrásmaganyagot a Sajó és Hernád egyesülésétől 3 km-re DK-re mélyített sajóhídvégi SA 12/a sekélyfúrás szolgáltatta. A fiatal folyó- üledékekkel és lösszel borított síkságot, amelyen a feldolgozott mintákkal azonositható feltárás nincs, Ny felől a Bükkhegvség miocén vulkáni szegélye határolja, amely mögött nagyobb triász és paleozóos mészkő és metamorf palaterület következik, ÉK-re a Sze- rencs— Tokaj-vidéki riolit-andezittufák és lávaárak helyezkednek el. A rétegsor jellemzése A rétegsort két kavicsmintától eltekintve, túlnyomólag kissé karbonátos, homokos agyag és agyagos homok alkotja, melyben a szerves anyag helyenként szenesedett nö- vényi maradványként, valamint diszperz állapotban egyaránt erősen feldúsult. Az egész rétegsor többé-kevésbé agyagos jellege, a szemnagysági eloszlások és a mikrofauna hiánya csökkentsósvizi-partközeli ülepedés jelenlétét valószínűsíti. A fúrás régebbi szintezése az — egyébként összevágó — mikromineralógiai és üledékkőzettani vizsgálati eredményektől lényegesen eltér. A minták sajnos csak többé- kevésbé voltak tiszták. A vizsgálat jellemzése Az iszapolással kapott súlyveszteséget a táblázatban »agyag« néven foglaltam össze. Ennek eltávolítása után kb. 10%-os ecetsavban vízfürdőn melegítettem az anyagot, hogy a jelenlevő és a szemcsék felületét szennyező karbonátot is eltávolítsam. A savazás előtti és utáni súlyok különbsége adja a »karbonát«-ot. A megtisztított anvagot száraz szitálási eljárással szemnagysági frakciókra külö- nítettem, majd a mikroszkópos vizsgálatra legjobban megfelelő 0,1 — 0,12 mm-es szem- nagyságot 2,9 fs-ú bromofonntnal könnyű és nehéz frakciókra választottam szét. A feldolgozandó anyag kijelölésénél egyrészt azt vettem figyelembe, hogy a minta finomhomok tartalma viszonylag nagy legyen, másrészt, hogy a minták kb. egyenletesen legyenek elosztva a fúrás teljes mélységében, végül ott ahol makroszkóposán is jelentős különbséget lehetett megállapítani, nem nagy távolságra levő mintákat is kiemeltem. Először 8 mintát választottam ki, majd pontosabb elhatárolás céljából szükségessé vált 1 ábra. Az egyes minták ásványos összetétele és szemcse eloszlása. — Puc. 1. MmiepanbnuH coctűb ii pacnpene-'ieHite aepeH i composition and gruiu size distríbutlou of the samples. oGpaauax. — Fig. 1. Mincrulogical Magyarázat : 1. Bázisos magmás 2 Savanyú magmás 3. Mezometaraorf 4. Epimetamorf 5. Epigén 6. Újra feldolgozott OSbncHeHHe : 1. ücHOBHO-AtarManmccKHe] 2. KHCáo-MarMlTHCKde 3. Mc33MeraM0p(J)HqecKHe I 4. SintMeTaMop^iwecKne [ 5. SmireiieTímccKHe I 6. riepeoT/ioweiiHbie I Explanation : 1. Basic magmatit 2. Acidic magmat ic 3. Mesom.'tamorphic 4. Epimetamorpliic 5. Epigenetic 6. Repeatedly s?diuiented Pesty : A sajóliidvégi Sa 12. sekélyfúrás vizsgálata 189 még két — a 7. és 9. — minta kiemelése. Ezek közül az utóbbi jóval agyagosabb, mint a többi minta és ezért nem tekinthető az előbbiekkel teljesen egyenértékűnek. I. táblázat A feldolgozott minták szemnagvsági összetételei Minta - szám 8—16 mm 0 4—8 mm 0 2-4 mm 0 1-2 mm 0 0,5—1 mm 0 0.25— 0,5 mm 0 0,12— 0,25 mm 0 0,12 mm 0 Agyag Karbonát i. (0,16) 0,03 0,02 0,07 1 1,50 39,60 38,92 9,70 2. 0,09 0,16 0,17 0,38 0,44 28,53 61,93 8,30 3. — — — — 0,01 0,01 0,39 36,10 60,39 3,10 4. — — — 0,01 0,09 8,24 28,58 60,75 2,33 5. _ — — 0,02 0,04 3,08 23,40 71,20 2,26 6. — (0,55) 0,02 0,55 2,28 17,97 23,28 12,20 42,48 0,67 7. — — — — 0,03 0,17 3,00 9,10 83,40 4,30 8. — — 0,06 0,15 0,08 0,19 1,13 43,27 52,78 2,34 9. — — 0,12 0,06 0,29 22,75 40,70 33,74 2,34 Ásványos összetétel A minták ásványos összetételét és szemcseeloszlását az 1. sz. ábra részle- tezi. Ezen kívül ki kell emelni az alábbiakat : 1 . mint a. A minta nehézfrakcióját az erősen koptatott és mállott muszkcr vit jellemzi. A kőzettörmelék tömeges struktúrájú, áttetsző-opak szemcsékből áll. 2. m int a. A muszkovit kevésbé koptatott és mállott. Több a klorit és biotit, mint az előző mintában. A minta átmenetet képez az 1 . és 3. minták között. 3. mint a. A nehézfrakcióban túlnyomó a többnyire ép biotit. A könnyű- frakcióban a sok csillám mellett kevés plagioklász és mikroklin is van. 4. minta. Ezt és a következő három mintát az epimetamorf kőzettörmelék túlsúlya jellemzi. Feltűnőek a zárvánvos cianitok. 5. m i n t a. A minta jellegzetessége a csak itt előforduló cirkon. 6. mint a. A mintát a továbbra is túlnyomó kőzettörmelék mellett az amfibol- aktinolit feldúsulása jellemzi. 7. minta. Az előző három mintától csak a valamivel magasabb csillámtar- talma különbözteti meg, ami a következő múltával hozható kapcsolatba. 8. minta. A mintát — az első három mintához hasonlóan — magas csil- lámtartalom jellemzi, amely mellett feltűnő a nehézásványfajok kis száma. 9. mint a. Az epimetamorf ásványok túlsúlyra jutnak. A minta jellegzetes- sége a feltűnően nagy %-ban előforduló szfalerit. 10. minta. Az eddig4ektől eltérően kavicsminta, amelynek ' 93% -át kitevő kisgörgetettségű kvarcit a rátapadó fillitpikkelyek alapján a közeli Biikkhegység metamorf területéről származhatott. A további következtetések szempontjából fon- tosak a mintában található riolit- és oligocén glaukonitos homokkőka vi csők. Rétegtani kiértékelés Mikromineralógiai és üledékkőzettani vizsgálatok alapján a fúrásban 5 szintet lehetett elkülöníteni : 1 . A legalsó 440 — 442 m-en levő kavics részletes mikroszkópos vizsgálatra nem volt alkalmas, tekintve, hogy egyszerű csiszoláshoz a szemcsék túl aprók, beágyazásos csi- szoláshoz pedig túl durvák voltak. Ezért csak makroszkópos vizsgálatok alapján álla- pítható meg, hogy a kavics anyaga nagyrészt közeli területekről származik, amit alátámasztott a kavicsok gyenge koptatottsága is. Valószínű, hogy ez a réteg folyóvízi vagy folyótorkolati lerakódás. A mintában található néhány homokkőkavicsnak döntő jelentősége van, mert ezen az alapon a fölötte levő összes mintában újrafeldolgozott üledékes kőzet - 5 190 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 2. füzet anyag hozzájárulásával kell számolni. A kavicsokról feltételezhető volt, hogy oli- gocén homokkő lepusztulásából erednek, ezért a pannóniai homok összetételét Herr- m a n n M. által vizsgált oligocén homokkövek spektrumával hasonlítottam össze (II. táblázat). % Nehézásványok | spektruma : Kőzettörmelék 17,2 7,5 i — 45,0 41,7 42,0 50,0 5,6 14,1 — — Klorit 9,9 11, 8 1,6 15,0 15,1 3,0 7,6 9,9 5,0 0,7 — Gránát 4,2 — 9,9 5,0 8,0 13,0 5,0 — 25,0 19,5 15,6 Muszkovit 46,0 70,9 4,7 12,0 8,8 3,0 23,8 63,8 7,3 — Biotit 0,5 3,7 80,8 1,0 2,4 1.0 1,6 18,6 2.3 — — Opak 2,2 — — 7,0 6,4 5,0 4,1 — — ■ — — Limonit — 3,1 0,5 0,5 6,4 4,0 1,6 — — — — Andaluzit — — 1,0 — 2,4 — — — — — — Barna amfibol — — — 2.4 8,0 — — — 4,5 Zöld amfibol • — — — 1,5 — 6,0 0,8 — 2,1 — Szericit — ^ — 3,5 1,6 5,0 — — — — Turmalin 4,8 — 0,5 3,5 2,4 5,0 1,4 1,4 21,4 0,7 1,8 Staurolit 6,7 2,5 — 2,5 1,6 2,0 2,5 — 2,1 — - — Cirkon — — — — 0,8 — — — — — 0,9 Cvanit • — — — 1,5 — ■ — — ■ — — 0,4 — Tremolit 3,7 — 0,5 — — — — — — — Pirit — ' — 1,0 0,5 — 1,0 0,8 — 1,4 — — Rutil — 1,0 ■ — 0,5 — 1,0 — 0,7 — 0,7 — Aktinolit 4,8 — — ' — — — - 0,8 — — . — — Epidot — • — — 1,0 — 1,0 — — 1,4 17,3 13,9 Szfalerit : — — — — — — ^ 4,4 — Mállott ásv — — — — — — — 13,5 — — Magnetit 59,6 46,8 Hipersztén 0,4 15,6 Korund — Zoizit 0,7 0,9 Könnyűásványok spektruma : Kőzettörmelék _ 9,0 10,0 32,0 46,0 28,0 35,0 14,0 23,0 — Kvarc 43,0 10,0 18,0 55,0 36,0 68,0 53,0 30,0 73,0 — — Muszkovit 53,0 63,0 54,0 9,0 4,0 4,0 3,0 54,0 4,0 — — Plagioklász — — 6,0, — — — — — • — — Mikrolin — • 2,0 nvom — — — — — — Klorit 4,0 18,0 10,0 4,0 14,0 _ 9,0 2,0 Az oligocén és pannóniai homokkövek oly nagy különbsége, ami különö- sen a magnetit és epidot tartalomban mutatkozik, arra mutat, hogy a homokkő- törmelékek nem oligocén korúak, vagy pedig elenyészően kis részt alkotnak a le- hordási területen és ezért szerepelnek az előbbi ásványok kis százalékában a pannon üledékekben. Pesty : A sajóhídvégi Sa 12. sekélyfúrás vizsgálata ] 9 1 2. Közvetlenül a 10. minta alatt és fölött az alig homokos márga mikroszkópos meghatározásra alkalmatlannak látszott s ezért a hozzá legközelebbi feldolgozható mintát vizsgáltam meg. Ezt ásványos összetétele alapján egészen külön szintként lehet tekinteni. Körülbelül azonos mennyiségben tartalmaz savanyü magmás és epimetamorf ásványokat, viszont kevés benne a később oly nagy mennyiségben jelentkező kőzet- törmelék. A 9. minta másik jellegzetessége a feltűnően nagy (4,4%) szfalerittartalom, amely valószínűleg a Mátrából érkezett. Ez egyrészt olyan szempontból figyelemreméltó, hogy már a miocénben olyan mérvű volt a lepusztulás a Mátrában, hogy a tortonai emelet végén kb. 2000 m mélységben képződött telérek ekkorra már a felszínre jutottak. Nem valószínű, hogy a torton-szarmata közötti regresszió ilyen kiemelkedést és lepusz- tulást eredményezett volna, sokkal inkább az tételezhető fel, hogy ez a minta — a fúrás- jelentéssel ellentétben — - még mindig a pannóniai rétegekből származik. Hogy ennek a gazdag szfalerittartahnú rétegnek azonosítás szempontjából van-e jelentősége, azt a további mikromineralógiai vizsgálatok fogják eldönteni. 3. A felfelé következő 409 — 41 1 m-ről feldolgozott minta teljesen különböző az előbbitől, amennyiben a nehézfrakciója mintegy 94% többé-kevésbbé mállott csillámot tartalmaz. A csillámtartalonmak ez a hirtelen megnövekedése egy tufaszórás lehordására vezethető vissza, amely valószínűleg lassan pusztult le. 4. A 409 — 411 minta fölött következő 4 kiemelt mag teljesen azonos típusnak tekinthető. Főjellegzetességük: az igen nagy epimetamorf kőzettörmelék mennyiség, amely a közeli Biikkhegység agyagpaláiból eredhet és hogy ezekben a mintákban található a legtöbb ásványfajta. A 4 azonos típusú anyagon belül semmiféle szabályszerű változás nem észlelhető, kivéve azt hogy a legalsó mintában még érezhető az alatta levő tufa- Közetförmelék 2. ábra. Csillám — kőzettörmelék — egyéb nehézásványeloszlás a mintákban. — Puc. 2. a) Pacnpeae- neHHe oő.io.wkob MycKOBHTa h flpyrax Tjoxejibix MHHepanoB b o6pa3itax. — Fig. 2. Distribution of mica, rock fragments and heavy minerals 192 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 2. füzet szórás feldolgozásának hatása, a valamivel az átlagos fölé emelkedő csillámtartalomban. Ezért mineralógiai szempontból — ellentétben a fúrásjelentéssel — indokolatlan a szar- mata-pannóniai határ 290 in-ben történő megállapítása. 5 . A 21 8 — 22 1 m-es mintával gyökeres változás áll be, amennyiben itt a csillám- tartalom ismét 85% fölé szökik. Ennek a nagyrésze teljesen ép b i o t i t, ami újabb fel- dolgozott tufaszórásra utal. A nagytömegű b i o t i t hirtelen fellépése, anélkül, hogy diszkordanciát kellene feltételeznünk, valószínűtlenné teszi, hogy csak egy régebbi tufa kezdődő lepusztulásával állunk szemben. Felfelé haladva először a k 1 o r i t mennyisége nő meg, a túlnyomó muszkovit mellett, majd a legfelső mintában mindkettő mennyisége csökken. Ezt a jelenséget az erózió csökkenő sebességével lehet indokolni, amikor is az ép biotitok először k 1 o r i 1 1 á majd muszkovittá fakultak. Ez utóbbi feltételezést igazolja, hogy a biotitokkal teljesen egyező szagé nites klorit ésmusz- k o v i t található a mintákban. Az anyag valószínűleg a tokajhegységi alsó-pannóniai tufákból származik, egy- idejű lehordással. A fúrásjelentés ezeket a rétegeket tekinti a pannóniai-emelet legfelső részének és felette mintegy 110 m-es pleisztocén kavicstakaróval számol. Ez a beosztás nem helyes, mert a felső-pannonban nem számolhatunk tufaszó- rással, másrészt az egész környéken 500—1000 m-es pannonnal és legfeljebb 50 m-es pleisztocénnel lehet számolni. Valószínű tehát, hogy a pleisztocénnek tekintett kavicstakaró felső pannonbeli vagy legfeljebb levantei. A pannon-szarmata határt a inikromineralógiai vizsgálatok ugyancsak nem tá- masztották alá, mert a 290 ui-nél semmiféle változás nem volt tapasztalható. 1. ábra. A nehézásványdús 0,1 2 szemcsenagyságú frakció viszonya a pszammitosés pélites alkatrészekheze — Puc. 3. OTHOuieHiie a>paKumi Taweaux MHHepa.iOB b pa3Mepax 0,12 mm b ncaMHTOBbix h neriHTOBbix cocTaBHbix HacTBx. — Fig. 3. Relation of the 0,12 size fraction of heavy minerals content to th psammitic and pelitic constituents. 0 12-agyag ■Agyag. Pesly : A sajóhídvégi Sa 12. sekélyfúrás vizsgálata 193 A kőzettörmelék, csillám és egyéb nehézásvány mennyiségei háromszög diagram- ban a 2. ábrán mutatott képet adják, és itt jól el lehet különíteni a fentemlített 4 csoportot (9. 8. 7 — 4. 3 — 1). A nehézásványok származásukat tekintve a következő d iagramot adják : (3. ábra). flinfaszám 1 ■ 2 4. ábra. A nehézásványok származásának grafikus ábrázolása. — Puc. 3. r panaeCKoe n30őpa>Kenne npoHcxowaeHHH THwejibix MHHepanoB. — Fig. 3. Diagram of the origin of heavy ininerals Az előbbi 4 csoport itt is szépen kivehető. Mindezek alapján a fúrás tagolására a legalkalmasabbnak a két csillámfeldúsulással jelentkező tufaszórás tekinthető, amely azonban nem ad elég alapot az alsó- és felső- pannon elhatárolására. Összehasonlítva a mintákat a környékbeli feldolgozott pannóniai homokfajtákkal, azt találjuk, hogy leginkább a bükkalji felszíni mintákkal hasonlít- hatók össze, amelyeket az utóbbi időben Herrmann M. ismertetett. Ezek közül különösen a novaji I. sz. minta volt összehasonlítható az én 3. mintámmal, feltűnően nagy biotittartalma miatt. A többi nehézásvány azonban még ebben a két mintában is jelentősen különbözik, úgyhogy ilyen nagyobb távolságú helyek összehasonlítása közbe- eső területek ismerete nélkül bizonytalan. 1. Herrmann mineralógiája (Kézirat). IRODALOM M JlHTEPATyPA - LITERATURE A mezőkeresztesi 1 . sz. sekélyfúrás homokjának mikro- 2. M i 1 n e r : Sedimentary Petrography. TÁBLAMAGYARAZAT - OBhHCHEHHE TAEJ1HU - EXPLICATIOX OF PLATES X. tábla — TaöJimia X — Pl. X 1. I. minta: narancssárga idiomorf turmalin. — 06pa3eu X° 1.: OpaHweBbih nflnoMOPHbiií Typniamm Sample X? 1.: Idiomorphic Turmaline of orange colour 2. 2. minta : aktinolit — OSp a3eu JV° 2.: Akthhojiht — Sample J\r° 2. : Actinolite XI. tábla — TaöJiHua XI — Pl. XI 3. 3. minta : szagenitos biotit. — Oőpa3eu X° 3. : Bhotht c caremiTHofí peineTKoii. Sample JV° 3. : Biotite with sagenite lattice 4. 9. minta : szfalerit-kristályka. — 06pa3eu X° 9. : OanePHTHaa KPHCTannKa. Sample JVs 9. : Sphalerite-crystal 194 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 2. füzet HccjieaoBaHHe MaTepnajia pa3BeaoHHOH CKBawHHbi Ne SA 12/a b c. IUaftoxuaBer npw noMouiH MeTOflOB MHKpoMHHepajiornH h ocaaoqHOH neTporpa(j>HH Jl. nELUTH HiiBejinpOBica naHHOHCKHX caoeB b BeHrpHH, b otcytctbhh pyROBO/puijeH (JjayHbr, MO>KeT CbiTb npOBeaeHa TO.ibKO Ha ocHOBaHHH hx MHHepajibHoro CTpoeHHH. Abtop onncbi- BaeT b nacTOHmeft cTaTbe uccjieaoBaHue MaTepnana pa3BegoqHOH CKBawuHbi c. lIlaiioxHABer, no MHKpo.MHHepajiornH n oca#oqHOH neTporpaiJmH. Co6paHHbie o6pa3gbi noaBeprajincb OTMyqiiBaHHio n khcjioh Bapne, noTOM (jipaicuHH /nia.weTpOM 0,10 0,12 mm BbiflejiHjiHCb npn noMOipH öpoMOéopMa. OöpaöOTaHHbie oőpa3iibi, 3a ncKJnoqeHueM caMbix hh3uihx, rpaBiiiiHbix, coctoht H3 cjiaóo KapooHaTHoro, r.niHHCTO- necqaHiicToro Maiepiiana. 06pa3eu Ne X, nponcxonHinníí H3 rjiyönHbi 440 443 m, coctoht H3 npenMymecTBeHHO MeTaMop(])H3npoBaHHOro KBappHTa, a BCTpeqaioTCH h ojnironeHOBbie, necqauHKOBbie rpaBHH, Ha ocHOBamui KOTopbix mojkho CHHTaTbCH c npncytcTBueM stoh nopoflbi h b noKpbmaiouiHX CJIOHX. BojibuiiiHCTBO MHHepanoB o6pa3ua Ne IX npHHafljje>KHT k 3nnMeTaM0p(})HqecKHM Mime- pajiaM. BpocaeTCH b rjia3a Sojibinoe KOjmqecTBo c^ajiepma ; 3to oöcTOHTejibCTBO yKa3biBaer na 3HaMnxejibHoe iin(J)panaHHOHCKoe pa3pymeHiie pygHbix Ten rop MaTpa. B nocaeayromnx HaBepxy 8 oópa3uax onpeaejiH.nucb „qBa TyKamHX TOp BlOKK H TOKaíí, HOSTOMy KOppejlHUHH 06pa3H0B C OTJlOWeHHHMH Toro >«e B03pacTa, ho BcrpeqaeMbiMH b aajienux mccthocthx, oqeHb TpygHa. » B 3aKjnoqeHiie onpegejuuiocb, mo KoppejinuiiH oca/ncoB naHHOHCKiix caoeB c. ILIano- xiiAser Mo>KeT 6biTb npoBegeHa npaKTimecKH Ha ochob3hhh aByx TytjjOBbix ropH30HTOB ; oaHaKO, b 3tom cnyqae, noyqeHHbie flauHbie hbjihiotch HeyflOBjieTBopuTeabHbiMH ajth pa3,ié- jieHHH HH3iuero h BepxHero naHHOHa. Sedimentological and Micromineralogical Study of the Well SA 1 2/a of Sajóhídvég, Hungary- by I,. PESTY In want of snitable faunal eharacteristics, the correlation of the Pannonian Strata of Hungary can be only earried out on the hasis of mineralogieal composition. The paper deals witli the geological interpretation of a well at Sajóhídvég traversing Pannonian ' strata, on evidence fumished by sedimentological and micromineralogical investigations on 10 samples. After washing and boiling in acetic acid the samples were sieved and the heavy components of the fraction 0,10 to 0,12 mm then separated by bromofonn. Witli the exception of the deepest sample of psephitic composition the matériái studied eonsists of somewhat calcareous argillaceous sands. The psephitic sample No X írom the 440. to the 443. meters of the well is constituted chiefly by metamorphic quartzite, somé pebbles of Oligocene sandstone occurring as well, so that the presence of Oligocene matériái has to be counted upon alsó in samples of the liigher strata. The búik of Sample No IX is constituted by epimetamorphic minerals. Sphalerite is occurring in a remarkablv high percentage, indieating the intense infrapannonian denudation of the Mátra Mountains őre bodies. In the eight samples following upwards two tuffy liorizons were recognized by increased mica content, separated by a group of sediments characteristed by the predominance of -metamorphic detritus. The matériái of the samples having originated írom the near-by Bükk and Tokaj Momitains, diffieulties arise in attempting the correlation of the strata to sediment of the same age bút of distant location. It is to be stated finally that the correlation of the sediments within the Sajó- hídvég territory can be earried out on the basis of the two tuffy horizons so as to meet practical requirements, bút the resulting data are nőt sufíieient to grant the subdivision jnto Upper and Lower Pannonian. A MEZŐKERESZTESI »M. 3.« SEKÉLYFÚRÁS ÜLEDÉKKŐZETTANI ÉS MIKROMINERALÓGIAI VIZSGÁLATA MIKLÓS MÁRIA Összefoglalás: A dolgozat a fúrás pannónia i anyagának vizsgálatát tartalmazza. A legfonto- sabb adatokat az I. és II. táblázatok mutatják. A vizsgálatok alapján kiderül, hogy rétegtani össze- hasonlítás csak a legközelebbi környék fúrásadataival lehetséges. A mezőkeresztesi »M.3.« jelű fúrást Mezőkeresztestől ÉÉK-re, kb. 4 kilométerre mélyítették, abból a célból, hogy a geofizikai maximum földtani helyét megállapítsák. A síkságot, melyen jelentősebb vízfolyás nincsen, északról a Bükkhegység, észak- keleten a Sátorhegység határolja. A rétegsorban makroszkóposán homokot, homokos agyagot, agyagos homokot, zsíros tapintású agyagot, mészkövet, homokkövet, kőszéncsíkokat találtam. A fúrás anyagában egyetlen egy mészkő és homokkő minta volt. A képződmények általában sárgásbarnák és zöldeszürkék, helyenkint limonitfoltosak. Az alsó- és felsőpannóniai- emelet nem különíthető el. Az üledékkőzettani és mikromineralógiai vizsgálatok eredményeit az alábbi I. és II. táblázatok foglalják össze. A táblázatok alapján az »M.3.« sekélyfúrás üledékkőzettani szempontból egyetlen iiledékciklust harántol, 92 — 51 3 m közötti szakasza szintekre szét nem különíthető, azon- ban 270 — 280 m között jelentkező feldolgozott tufaszórás és a 440 — 450 m között jelent - I. táblázat A feldolgozott minták szemnagysági összetétele Szemcsenagyság mm 0 Minta- szám 4 — 8 ! 2—4 1—2 0,5—1 0,25—0,5 0,12—0,25 0,12 > Agyag i. — — — 0,02 0,03 9,66 66,34 23,95 2. — — — 0,20 6,00 39,3 54,50 3. — 0,16 0,36 0,91 35,30 40,73 22,54 4. — — — — 0,04 0,1 1 1 1,35 88,50 5. — — 0,01 0,03 0,20 2,59 13,73 83,44 6. — • — — 0,44 9,73 57,93 17,84 14,06 7. — — — 0,70 0,80 14,70 60,02 23,78 8' 0,11 0,37 0,58 0,67 1,51 2,79 3,41 90,56 9. — — — — — ■ 0,05 33,16 66,79 196 Földtani Közlöny LXXXV. kötet. 2. füzet kező liinonitos rétegek alapján elég egyértelműen azonosítható más fúrásokkal a maxi- mum területén. A szemnagysági diagramok egymaximumosak, amelyek alapján állóvízi ülepedésre következtethetünk. A fúrásból kapott mintákat a környékbeli pannóniai ho- II. táblázat A homokminták ásványtani összetétele Minta a o> 1 CM 01 135-141 m 154—160 CG CM m CM CM 274—280 305—31 1 387—395 443—449 507—513 Nehézásványok spektruma : Kőzettörmelék . . . 46,0 23,0 38,8 45,7 18,3 56,3 35,6 4,0 36,6 Klorit — 21,0 9,9 4,2 5,8 5,6 4,4 — 15,7 Gránát 2,1 10,0 4,9 6,7 5,5 1,6 22,4 — 10,4 Muszkovit 31,7 29,0 18,3 10,3 55,8 6,3 3,4 6,0 — , Biotit 5,4 — 5,9 16,1 3,0 0,8 3,0 3,0 Opak 2,0 0,4 — 3,6 10,5 3,9 — 1,0 Limonit 4,3 4,0 3,4 6,7 5,1 11,0 7,9 87,0 11,5 Amfibol — 2,0 4,9 — — 2.1 1,2 — — Turmalin 3,2 3,0 5,4 7,8 1,4 2,8 4,4 10,4 Staurolit 3,2 4,0 2,4 — 1,8 6,6 5,2 Cirkon — 2,0 — 2,5 — — 0,8 — Epidot 2,1 2,0 2,4 — 1,5 0,9 4,8 — 6,2 Rutil — — — — — 0,1 0,8 — — Aktinolit — — 2,4 — — — — — Cianit — 0,9 — — 0,5 3,0 — — Zoizit — — — — 0,5 — — — Könnyűásványok spektruma : Kőzettörmelék . . . 32,2 10,0 49,0 16,0 37,5 38,1 14,0 43,1 13,0 Kvarc 58,9 69,0 40,0 56,0 34,2 53,5 i58,0 36,1 73,0 Muszkovit 8,9 7,0 11,0 17,0 28,3 8,4 8,0 18,5 9,0 Klorit — 1,0 — 5,0 — 3,0 — 2,0 Mikrokrist. kvarc. — 13,0 — 6,0 — — 17,0 — — Földpát — — — 2,3 3,0 mokvizsgálatok irodalmával összehasonlítva, arra a megállapításra jutottam, hogy a környék pannóniai üledékeinek ásványos összetétele viszonylag kis távolságon belül is jelentősen változik, és ezért a korreláció csak közeli pontok között ejthető meg. Ezzel szemben viszonylag biztos összehasonlítási lehetőséget nyújtanak a lepusztult tufa- szintek, amelyek alapján a 274 — 280 m-ről kapott V. sz. mintámat a Pest y L. által feldolgozott sajóhídvégi »Sa.l2/a« sekélyfúrás 117 — 120 m-ről érkezett I. sz. mintájával tudom egyeztetni. 197 Miklós: Amezökeresztesi »M.3« sekély fúrás vizsgálata A két minta nehézásvány spektruma a következő : Sa. 12/a I. sz. minta M. 3. V. sz. minta Muszkovit 46,0% 55,8% Kőzettörmelék 17,2% 18,3% Klorit 9.9% 5,8% Staurolit 6,7% — Aktinolit 4,8% — Gránát 4,2% 5,5% Turmahn 3.7% 1.4% Tremoht 3,7% — Opak 2,2% 3,6% Sárga turmahn 1,1% — Biotit 0,5% 3,0% Limonit — 5,1% Epidot — 1.5% Amint a fennti táblázatból látható a két minta közötti jelentősebb eltérés csak a mezometamorf-kőzetekből származó ásványok sajóhídvégi jelenlétében és mezőkeresz- tesi hiányában nyilvánul meg. Befejezésül megállapítható, hogy a mezőkeresztesi »M3« sekélyfúrás anya- gát távolabbi területek anyagával csak részben azonosíthatjuk. AaHHbie k ceflHMeHTneTporpac})imecKHM h mh KpoMHHepajiortmecKHM ncc.neaoBaHHBM MaTepnajia HerayőoKoro öypeHMH JV° »M3« b c. Me3éKepecTem M. MMKJlOUi OnncbiBaioTCH uccaeaoBaHiiH SypoBoro MaTepna/ia naHHOHCKoro B03pacTa. Taőjmubi JN°N° 1 -II coaep>KaT Hauőojiee cymecTBeHHbie aarntbie. MccjiezioBaHiiH noKa3biBaioT, mto CTpaTHrpa(j)imecKaH KoppeanmiH ocymecTBHTe.nbHa Jinuib c MaTepHajiOM öypeHHü 6.m>KaH- meü OKpecTHOCTH . Sedimentological and micromineralogical investigation of the M 3 boring at Mezőkeresztes (NE Hungary) M. MIKbÓS The study of the Pannonian strata of the boring is dealt with. Grain size distri- bution and mineralogical composition are shown at tables I — II. Itbecomes evident that stratigraphical correlation is only possible with borings of the immediate neighbourhood. ADATOK A VÁRPALOTAI MIOCÉN FAUNÁHOZ STRAUSZ LÁSZLÓ (XII. táblával) \ Összefoglalás : Várpalota gazdag középső miocén faunájához tovább' 45 alakot sorol fel a szerző. Ezzel az egész fauna 413 alakot tesz ki, 69 foraminifera, 2 coelenterata, 2 vermes, 11 bryozoa, 3 echinodermata, 89 kagyló, 228 csiga, 2 amphineura, 3 rák, 4 hal. Ezeknek 12%-a szól tortonai, kettő és- fél % -a helvéciai emelet mellett, 67% van meg Rapugy környékén, 38% a Mecsekben. Érdekes leletek a Fissurellák juvenilis példányai (2 — 7. ábra). Új változat a Clavatula interrupta vitálisi (XII. tábla, 25.. 26. ábra). A várpalotai lelőhely első leírását Telegdi Roth K. és Szalai T. adták A Foraminiferákat, kagylókat és csigákat részletesen feldolgozták [Irodalmat 1.7. p. 128.]. A többi rendszertani csoport szerepe csekély a faunában. A következőkben felsoroljuk a legújabb gyűjtésből előkerült további alakokat s néhány faj változékonyságához fűzünk megjegyzéseket. Végül összegezzük a faunáról eddig nyert adatokat. Az ősmaradványok sorát a következőkkel bővíthetjük. (A nevek utáni jelek : M = a Meesekhegységben, L = Lapugy környékén, t = csak tortonai vagy fiatalabb képződményekből, sz = csak a szarmata emeletből ismeretes.) Egytengelyű kovaszivacstűk Spivorbis declivis Reuss Diadema desori Reuss Crisia subaequalis Reuss (M) Cellaria fistulosa L. (E,M) Tubucellaria cereoides E. & S. (M) Scrupocellaria elliptica Reuss (E,M) Codokia exigna E i c h w. (E,M) Diplodonta trigonula Broun (L) Montacuta fevruginosa Mtg. Erycina mionitida Kautskv (M) Mysella bidentata M t g. Gastrochaena intevmedia Horn. (L) Ghiton sp. Chitón lepidus Reuss (M) Scissurella plicata transylvanica Reuss (L) Callistoma trigonum E i c h w. (t) Hydrobia pupa Dód. (M) Nodulus sp. (?) Nodulus schwartzi Horn. (E,M,t) Alvania óceáni d’O r b. (L,M,t) Manzonia costata A d a m s Turritella sp. Strausz : Adatok a várpalotai miocén faunához 199 T urvitella erronea C o s s m. (E,M) Protoma sp. Caecum trachea M t g. (L,M,t) Brotia escheri inornata W e n z (M) Cerithiella kostejana B o e 1 1 g. (L) Turbonilla densecostata P h i 1. (L) Eulimella vesti B o e 1 1 g. (L) Aclis mira B o e 1 1 g. (E) Phasianema costatum burdigalense d’O r b. (L,M) Nassa dujardini D e s h. (E,M) Clavatula interrupta vitálisi n.f. Peratotonia philbevti Mic li. (L) Tornatellaea punctulata Fér. (L) Cylichna cylindracea convoluta B r. (E,M,t) Sabatia bitaeniata B o e 1 1 g. (L,M,t) Dentalium sp. Dentalimn sexangidum acutangulare C o c c. Dentalium badense Partsch (?) (L) Decapoda olló Oxyrhina sp. Otolithus sp. ( Sciaenidarum ) Eucitharus cfr. linguatula L. Ezek közül a következő fajokra vonatkozóan kell megjegyzéseket tennünk. Diplodonta trigonula Broun Várpalotán gyakoribb a D. holubicensis F r i e d b. A két alak közt itt átmenetet régebben nem találtunk. Újabb anyag vizsgálata során kitűnt, hogy az átmenet fiatalabb példányok közt feltétlenül megvan. A legapróbb példányok majdnem mind erősen aszimmetrikusak, mellső oldaluk hosszabb és keskenyebb. Csak a növekedés folyamán válik folyton kerekebbé a példányok egy része. Ezek felelnek meg a D. holubicensis alakjának. A D. trigonulánál is valanűvel csökken a két oldal mérete közt a különbség, de nem olyan feltűnően. — -A juvenilis példányok héja igen vékony, fényes, sokszor át- tetsző is. Erycina ( Hemilepton ) mionitida Kautsky Ezt az alakot Kautskya Bécsi medence tortonai rétegeiből írta le. Ezzel szem- ben a gruncli rétegekből (Kautsky szerint felsőhelvéciai-alemeletből) származó pél- dányokat E. mionitida grundensis Kautsky néven külön változatnak minősítette. Ezek nagyobbak (2,5x2 mm), hátsó oldaluk ferdébben lemetszett, alsó peremük egye- nesebb, oldali fogaik hosszabbak, kevésbé kiállók, keskenyebb fogközzel [2 p. 596, tab. 19, fig. 7 — 10.]. A várpalotai példányok mérete és zára a tortonai alakkal egyezik, kör- vonala ellenben a két változat középértékének felel meg. Chiton sp. Egyetlen fejpajzs. Három szétfutó hosszanti borda díszíti. 200 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 2. füzet Chiton lepidus Reuss Több ép lemezke került elő ebből a fajból. Meznerics töredékeit találta Hidason [1. 7.] s említi, hogy régebbi faunalistákban Hidasról a Ch. denudatus Reuss szerepelt. — - A Ch. lepidus 5. p. 259, tab. 8, fig. 12, 1 3 díszítése sűrű bibiresezés, míg a Ch. denudatusé [5. p. 259, tab. 8, fig. 14, 15] igen finom, sűrű pontozás. Egyes vár- palotai példányokon a lemez ép része bibircsezett, a kopott része ellenben csak ponto- zott. A két hasonló termetű alak tehát valószínűleg egyetlen fajnak felel meg. Scissiirella plicata transylvanica Reuss Scissurella transylvanica Reuss 5. p. 62, tab. 7, fig. 6.] Reuss két közelálló fajt írt le csehországi középső-miocén képződményekből : S. transylvanica és S. depressa néven. Az utóbbi minden lényeges jellegében egyezik a S. plicata P h i 1. fajjal ]Enum. moll. Sicil. vol. I. p. 187., vol. II. p. 159. tab. 25. fig. 18.]. Jelentéktelen eltérésük csupán annyi, hogy a csehországi alakon gyenge spirális vonalazás is van. Ezért a 5. depressa elválasztását a S. plicatatól nem tarthatjuk megokoltnak. A 5. transylvanica ellenben valamivel magasabb spírájú. Egyél) tulajdonságaik közt nin- csen számottevő eltérés. Várpalotai példányaink (öt darab) a díszítés tekintetében kö- zépső helyzetet foglalnak el a S. transylvanica és S. plicata közt, termetre azonban kö- zelebb állnak a 5. transyhanicahoz . A két alak tehát egymáshoz közelálló, átmenet is van köztük. Ezért a 5. transylvanicát a S. plicata változatának minősíthetjük. Hydrobia pupa Doderlein (?) Egyetlen példányt találtam ebből a vitatott jellegű fajból. Azonosítása a hiányos irodalmi adatok miatt bizonytalan. Nem egyezik Friedberg oXodulus pápán néven leírt alakjával. Utóbbi kevésbé kúpszerű, kanyarulatai domborúbbak, száj nyílása kerekebb és az utolsó kanyarulattól jobban elhajlik. Nem azonos a várpalotai példány a hidasi >: '•Hydrobia pupao-víü sem. Ennek kanyarulatai domborúbbak, utolsó kanyarulata na- gyobb, spírája nem kúpszerű. S a c c o Pisinna pupa néven ábrázol a várpalotaihoz hasonló alakot, de a szájnyílás pontosabb jellege nem ellenőrizhető a gyenge ábrán. Hasonló termetű még a kosteji Hydrobia peregrina Boettg. is, csak kevéssel karcsúbb és szájnyílása lefelé megnyúltabb. Nodulus schwartzi Hörnes (XII. tábla, 10, 11. ábra) Termete változékony, zömökebb vagy megnyúltabb. Kanyarulatainak domború- sága is változó, de az egyes kanyarulatok mindig erősen elválnak egymástól. Leginkább változékony azonban a díszítés. Fridberg erős axiális vonalazású példányt ábrázol. Anyagunkban ilyenek is vannak, de gyakoribb az, hogy csak a felső vagy csak az alsó kanyarulatokon erős a vonalazás. Néha a vonalkázás olyan gyenge, hogy csak erős nagyí- tással látható. Fiatalabb példányok szájpereme nem vastagodott, a szájnyílás nem hajlik el az utolsó kanyarulattól s az utolsó kanyarulat aránylag rövid. Ezért a fiatal példányok felismerése nehezebb. Strausz : Adatok a várpalotai miocén faunához 201 Nodulus sp. (?) (XII. tábla, 9. ábra) Eltérése az előző fajtól, hogy kanyarulatai kevésbé domborúak, a varratoknál nincsen nagyobb horpadás. Cyclostrema várpalotensis Szalai var. (XII. tábla, 17—19. ábra) A faj típusától [7. p. 12, 77] különbözik abban, hogy 1. díszítése erősebb, bordái kiállóbbak, 2. axiális bordáinak száma kisebb. Csak juvenilis példányok, ezért nem tar- tom megokoltnak külön változatnévvel jelcini ezeket. A bordák számában azonban az eltérés a típushoz tartozó juvenilis példányokkal szemben is fennáll. Ugyanakkora kanya- rulaton 18 — 20 axiális bordát látunk a faj típusánál, 13 — 15-öt e változatnál. Turritella ( Avchimediella ) evronea Cossmann Közép-Európában nagyon elterjedt ez a faj. Várpalotán azonban csak egy-két uvenilis példánya került elő. Turritella sp. Töredékes példány. Kanyarulatai gyengén domborúak. Egy spirális borda kevés- sel a közép felett, másik gyengébb a kanyarulat alsó harmada körül húzódik. Az egész felületén vannak finom spirális vonalak. Emlékeztet a T. bienaszi F r i e d b. fajra. Protoma sp. Egyetlen példányunk lényegesen eltér a várpalotai két gyakori Protoma- fajtól [7. p. 14, 57, fig. 17, 18]. Kanyarulatai laposak, a varratnál nincsen mélyedés. Öt spirális bordája közül a három felső gyenge, az alsó kettő valamivel erősebb. A bázison további két borda következik, széles közökkel. Hasonló a P. vasconiensis C o s s. et P e y r o t fajhoz, csak bázisuk díszítése eltérő. Caecuni trachea Mon tagúé (XII. tábla, 8. ábra) Rendkívül változékony a termete, díszítése és a zárólemeze. a ) Eltérő a hajlás foka. A görbület sugara rendesen a cső vastagságának négy- szerese vagy ötszöröse. b) A cső vastagsága rendesen lassan, egyenletesen nő. Néha a vastagság 3 — 4 csőszélességgel egyenlő hosszúságon át semmivel sem fokozódik. Néha ellenben hirtelen, megtörésszerűen szélesedik 20 — 30% -kai. c ) Felszíne rendesen sima vagy csak gyenge gyűrű-vonalakkal díszített. Néha azonban erős gyűrűs bordák jelennek meg a héj egy részén vagy egész hosszában. A gyű- rűk közei lehetnek egyenlők vagy egymástól etérők. Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 2. füzet 202 d ) A szájnyílás lehet a felszínre merőleges vagy kissé ferde. Gyakran közvetlenül a szájnyílás előtt kissé beszűkül a cső. A szájperem legfeljebb igen kevéssé vastagodott. e ) Nagyon változékony a zárólemez alakja és helyzete. Rendesen alacsony kúpszerű, de lehet sík, gyengén vagy erősen domború is. Legtöbbször jól kivehető bibircs ül rajta s ez nem központi helyzetű. Máskor a bibircs igen gyenge vagy teljesen hiányzik. Néha a zárólemez simán, néha éles zökkenővel kapcsolódik a csőfalhoz. Előfordul az is, hogy a zárólemez nem a cső felső végénél van, hanem a cső belsejében s csak domború közepe ér fel a cső peremével egyező magasságig. Az öt változékonysági tényező sokféle csoportosulásban jelentkezik. Ez lehetővé tenné rengeteg alak elkülönítését. Mivel azonban minden jellegben átmeneteket is talá- lunk, az ilyen elkülönítések mesterkéltek lennének. Stájerországi tortonai-emeletbeli Caecumok közt hasonló nagy változékonyságot tapasztaltunk. Ezért nemcsak a fajok vágj7 változatok, hanem egyes nemzetségek (Watsonia, Meioceras, Micranellum) elkülö- nítése is kétes értékűnek látszik. Pirenella hartbergensis H i 1 b e r, forma aberrans (XII. tábla, 20. ábra) A P. hartbergensis H i 1 b. faj és változatai (var. schildbachensis, rüdti, dominici ) egyeznek abban, hogy a spirális esomósoroknak száma háromnál nem több, s hogy az axiális bordázat elég feltűnő. A most előkerült példányon ellenben négy spirális borda van s az alsó kanyarulatokon az axiális bordázás majdnem teljesen eltűnik. Termete és felső kanyarulatainak díszítése egyezik a P. hartbergensisével . Az ötödik és hatodik kanya- rulaton három spirális csomósor van, a felső kissé messzebb esik a középsőtől, mint az az alsótól. Az axiáüs csomósorok száma kanyarulatonként 12 — 13. A hetedik kanyarulaton kettéoszlik a középső spirális csomósor s gyengülni kezd a felső. Lejebb a csomók száma növekszik, a középső csomósorból két egyenrangú, az alsó csomósorral egyenlő, a felső- nél erősebb sor lesz. Az utolsó két kanyarulaton csomózás gyengülésével az axiális bor- dázat majdnem teljesen eltűnik. Az első csomósort szélesebb köz választja el a követ- kezőktől. A P. hartbergensis alakkörében a spirális sorok számának növekedése idegen jelleg, egyetlen változatnál se ismeretes. Sok száz várpalotai példányon a változékonyság számos esete megfigyelhető volt, míg a bordaszám szaporodása csak ezen az egy példányon. Ezért tekinthetjük aberrációnak ezt a változást. Cerithiella kostejana Boettger A három különböző néven szereplő (Cerithiella kostejana Boettg, Cerithiella kostejana acutior Boettg., Cerithiella christinae Boettg.) alak közt nem látunk lé- nyeges eltéréseket. Kicsi, kúpos termetűek, jól elváló kanyarulatokkal. A felsőbb kanya- rulatokon széles köz van az alsó és felső spirális csomósor között. Az alsó kanyarulatokon ebben a közben jelenik meg egy gyengébb csomósor. Az axiális bordák száma 1 6 és 20 közt ingadozik. A másodlagos borda csomói is beleillenek az axiális rendbe. Hasonló jellegű mindhárom alaknál a hosszú, jól elváló csörgő is. A három alak elválasztása nem meg- okolt. Clavatula interrupta vitálisi nov. f. (XII. tábla, 25, 26. ábra) Eltér a faj típusától és minden változatától abban, hogy jóval zömökebb, búbszöge 38 fok. A magasság-szélesség arányszáma 2,25, míg a C. interruptaé 2,5 és 2,7 közt ingadozik. Strausz : Adatok a várpalotai miocén faunához 203 Várpalotról eddig a C. interrupta és két változata volt ismeretes. A termet zömök- ségén kívül még a következő jellegekben tér el ezektől új alakunk : a) A C. interrupta B r. [7. tab. 4, fig. 78] csorgója tágabb, bázisán a spirális bordázat gyengébb és egyenet- lenebb. b) A C. interrupta sophiae Horn. & A u. [7, tab. 5, fig. 101] csorgója hosszabb, karcsúbb, a bázis díszítése sokkal gyengébb, felső csomósora erősebb, c ) A C. interrupta palatina Strausz [7. tab. 5, fig. 102] felső csomósora erősebb, bázisán a spirális bordák száma jóval kisebb s a bordaközök szélesebbek. Peratotoma ( Philbertia ) philberti Michaud (XII. tábla, 32. ábra) A faj típusánál a bázison a spirális bordák erős sűrű pontsorokká bomlanak. Példányunkon ez nem olyan feltűnő, a bordák jellege nem sokat változik a bázis felé. Ebben a tekintetben közelebb áll a S a c c o-féle »pliopaucicostata« változathoz. Tornatellaea punctulata Férussac (XII. . tábla, 33. ábra) Egyik példányunk 9 mm, a másik 3,2 mm. Az utóbbi igen karcsú. Vitás, hogy a T. punctulata, ill. Actaeon pinguis d’O r b. elválasztható-e a T. shnulata S o 1. és T. si- mulata biplicata Bors. alakoktól. Utóbbit S z a 1 a i felsorolta Várpalotáról. Sabatia ( Damoniella ) bitaeniata Boettger Példányaink közt vannak a típussal teljesen egyezők is, zömök termetűek, alul ■erősen szélesedő szájnyílással. Akad azonban karcsúbb és alul aránylag keskenyebb száj- nyílású. Ezek ámenetet mutatnak a S. hungarica B o e 1 1 g. felé. Otolithus ( Sciaenidarum ) sp. Baloldali hallócsont, négy és fél mm hosszú. Vagy a Sciaena, vagy a Corvina nemzetségbe tartozik. Külső oldala enyhén horpadt, erősen bibircses. A legnagyobb bi- /. ábra. Otolithus ( Sciaenidarum ) sp. 6 Földtani Közlöny 204 Földtani Közlöny LXXXV. kötet 2. füzet bircs szabályos félgömb alakú, fél mm átmérőjű. A belső oldalon az árok mellső része széles és sekély, a hátsó rész (»farok«) mély, erősen lefelé hajlott. Határoló peremei elrnosó- dottak. A mellső csúcs és pótcsúcs (antirostrum) alig kiálló, közel egymáshoz. Köztük a kivágás csekély A körvonal legkiszögelőbb része a hátsó-felső sarok. Az oldalvonal leg- nagyobb részén a bibircsezés miatt apró hajlatok, bevágások láthatók. Eucitharus cfr. linguatula L. Két aránylag kis méretű, fiatal példányból származó hallócsont közül az egyik baloldali (másfél mm hosszú, 1 mm széles), a másik jobboldali (2 mm hosszú, 1,2 mm széles). Mindkettőnek lényeges tulajdonságai egyeznek az E. linguatula fajjal, csupán a mellső csúcs és pótcsúcs közt valamivel nagyobb a távolság. A faj változékony tulajdon- ságai tekintetében a következő jellegeket látjuk példányainkon : 2 ábra. Eucitharus cfr. linguatula T,. Rövidítések a rajzon : r = mellső csúcs (rostrum) ; ar = potcsucs (antirostrum) ; e = kivágás (excisura) ; o = az árok mellső részé (ostium) ; c = az árok hátsó része v ’ (cauda) ; cr = az árok pereme (crista). a) Körvonala ovális [mint 1. tab. 3., 2. sor 5. ábra], nem körtealakú. A bal halló- csont mellső része sem megnyúlt. b) Az oldalvonal mellső része kissé domború [mint 1. tab. 3., 4 sor, 3. ábra] „ nem egyenes. c) A hasi részen az oldalvonal aránylag kevéssé gyöngyözött [hasonló 1 . tab. 3, 1. sor. 5. ábrához]. d) A kivágás a jobboldali hallócsonton a szokottnál gyengébb, a baloldalin rendes. e ) A mellső csúcs kevéssé elváló [mint 1. tab. 3., 4. sor, l. ábra1. f) Az árok peremei a baloldali hallócsonton a típussal egyezők, a jobboldali halló- csonton gyengébbek. g) A jobboldali hallócsont külső lapja elég sima, a baloldalié gyengén gyöngyözött. h) A mellső csúcs és a pótcsúcs közti távolság mindkét példányon aránylag igen nagy. A baloldalin az egész hosszúságnak 20%-a, a jobboldalin 23%-a. C li a i n e ábráin (1. tab. 3.) ez a távolság legfeljebb a hosszúságnak 14%-a, de legtöbbször még ennél is jóval kisebb. Emiatt az eltérés miatt kell a faj azonosítását feltételesnek tekintenünk. A Rhombus-íéléknél azonban éppen ez a méret (a mellső csúcs és pótcsúcs közti távolság) gyakran igen változékony. A Eh. maximus L. fajnál (1. tab. 4.) az egész hosszúság 6%-a és 25%-a közt igadozik. Strausz : Adatok a várpalotai miocén faunához 205 Megjegyzések néhány faj változékonyságáról Spatangida tüskék (XII. tábla, 1. ábra) Majzon állapította meg Spatangida tüskék jelenlétét a várpalotai lelőhelyen [4. p. 2]. Kicsi, rendesen tized mm-nél vékonyabb tüskék közt akad kanál- és ásóalakú is. Az ízületi részük legtöbbször erősen aszimetrikus. Cardita trapezia L. Cardita diversicosta Reuss [5. p. 248., tab. 8., fig. 16.] Juvenilis példányok eléggé különböznek a kifejlettektől, ezért írta le Reuss külön fajként. Átmeneteik azonban bizonyítják összetartozásukat. A fiatalok búbja kevésbé előretolódott, viszonylag szélesebbek a bordaközök. Főleg azonban eltérő a hátsó bordák díszítése. Juveniliseknél a hátsó bordákon éles, lemezszerű tüskék ülnek. Ezeknek viszonylagos csökkenése az egyre nagyobb példányokon jól ellenőrizhető. Fissurella ( Diodora ) graeca E. (XII. tábla, 2—5. ábra) Ma élő Fissurellák fejlődését B o u t a n írta le. Ősmaradványok közt Wood az angliai crag-képződményekből ábrázolt juvenilis Fissurellát, becsavarodott búbbal. Reuss »Cemoria ornatau néven ismertetett fiatal Fissurellát a csehországi középső miocén- ből [5]. Várpalotán a fejlődés különböző fokán álló példányokat találtunk. A legkiseb- beknél a luk az egész hosszúság harmadával egyenlő s a búb becsavarodása jól látható (XII. tábla, 2, 3 ábra). Nagyobbaknál a luk viszonylagos nagysága csökken, a búb foko- zatosan eltűnik. Egyúttal a hátsó rész (amerre a búb csavarodott) erősebben növekszik, a luk egyre inkább eltolódik a középről. Fiatal példányokon a sugaras bordák a búbtól indulnak ki s ferdén lmzódnak el a luk mellett. Utóbb a búbrész fokozatosan felszívódik s helyét a luk foglalja el. Ezzel együtt a luk kerül a sugaras bordázat középpontjába. Fissurella ( Fissurellidea ) clypeata Grateloup iuv.(?) (XII. tábla, 6 — 7. ábra) Egyetlen juvenilis példánynak e fajhoz sorolása kétes, mert az átmenetet nem figyel- hetjük meg a fejlett alak felé. Irodalmi adatot sem ismerek erre vonatkozóan. Eltérése főleg az, hogy sokkal magasabb. A héj simasága és a luk éles pereme egyezik a kifejlett alakkal. A luk azonban sokkal kisebb a juvenilis példányon. Ezért természetes, hogy a növekedés folyamán aránylag nagy héjrész szívódik fel, jóval nagyobb, mint a F. graecanál. így lehetségesnek tarthatjuk azt, hogy az egész magas-kúpszerű rész eltűnik az erősen növekedő luk helyén. Kifejlett F. clypeata lukja jóval nagyobb, mint ez az egész juvenilis példány. Tovnus trigonostoma Basterot Újabban gyűjtött gazdagabb anyag nagyobb változékonyságot mutat, mint azt irodalmi adatok alapján feltételezhettük [7. p. 13, 81], Pereme néha tompa, sőt kissé gömbölyített. Az alsó oldalon a perem közelébe eső spirális vonal rendesen gyenge, de 6* 206 Földtani Közlöny LXXXV. kötél, 2. füzet néha erős. Ugyanígy változó a növedékvonalak erőssége is, néha szinte axiális bor- dázatnak látszik. Egyik példányon a felső oldalon az erős növedékvonalak fel- tűnő hajlattal megtörnek, két részre tagolódnak. Ezzel együtt a kanyarulat fel- színe is két eltérő jellegű sávra különül. Turritella (Haustator) hörnesi Rolle Turritella hörnesi Rolle, [Hilber: Sitzber. Akad. Wien, 1879.] Turritella (Haustator) aff. vermicularis B r. [Strausz, 7., p. 14., fig. 14.] Ez az alak elég gyakori Várpalotán, azonosításban mégis marad bizonyta- lanság. Az egész alakkör részletesebb vizsgálatot igényelne. Számos középeurópai, olasz és francia miocén Turritella- faj szerepel az irodalomban, amelynek díszítése többé-kevésbé hasonló. Ezeknek az alakoknak szabatos megkülönböztető meghatá- rozásait azonban nemigen találjuk. A várpalotai alak egyezik a T. hörnesivel a következő fontos jellegekben : a ) bordái elég keskenyek és élesek, b) az első borda gyengébb a másik kettőnél, c) a kanyarulatok oldalvonala kissé domború. Ezek a tulajdonságok inkább a T. hörnesin vannak meg, mintsem a T. vermicularison. Másrészt azonban találunk eltéréseket is a várpalotai és stájerországi ( T. hörnesi ) példányok közt. Hilber szerint a T. hörnesi bordázata nem változékony, a várpalotai anyagon a bordázat erőssége eléggé ingadozó. A T. hörnesi eredeti ábráján a három spirális borda egymástól való távolsága egyenlő. Ezzel szemben Várpalotán gyako- ribb az az eset, hogy az első és második borda köze keskenyebb, mint a második és harmadiké. Brotia escheri Brongniart (XII. tábla, 21., 22. ábra) Ábráinkon egy szokatlanul erős axiális bordázatú alak s egy rácsos díszítésű fiatal példány látható. Terebralia bidentata Defrance (XII. tábla, 24. ábra) Várpalotán sokkal gyakoribb a zömök T. bidentata margaritifera S a c c o. Az ábrá- zolt példány kúpszerű termete, karcsúsága és egyenes oldalvonala tekintetében közeláll a T. bidentata lignitarumhoz, az axiális bordázat ritkulása miatt pedig a T. bidentata per- rugata H i 1 b.-liez. Feltűnő példányunkon a hatalmas varix. M itra goniophora Bellardi S z a 1 a i már kimutatta ezt a fajt Várpalotáról. Csiga-dolgozatomból [7] azért maradt ki e név, mert az eredeti példányt nem találtuk meg. Legutóbb azonban újabb példányt gyűjtöttünk belőle. Változékonysága más lelőhelyeken (így Lapugyon) a termet karcsúsága, a spira viszonylagos magassága és az utolsó kanyarulat alsó részének vonala- zottsága tekintetében elég nagy. Példányunk e változatok közt középhelyet foglal el. Strausz : Adatok a várpalotai miocén faunához 207 Galeodes ( Volema ) cornuta A g a s s i z (XII. tábla, 12 — 16. ábra) Juvenilis példányai nagyon különböznek a kifejlettektől, mind a termetarányok, mind a díszítés tekintetében. Az összetartozás ellenőrzése csakis átmeneti nagyságok megfigyelésével lehetséges. Az újabban gyűjtött számos apró példány méretei a követ- kezők : magasság mm 23 22 20 20 19 18 18 17 16 16 15 15 15 15 szélesség mm 13 13 11 11 11 11 10 10 9 9 9 9 8 7 magasság 14 14 14 14 13 13 13 13 12 12 12 11 11 10 szélesség 9,2 8 8 7 8 8 7 6 7 6,5 6 6 6 5,5 A magasság : szélesség aránya a következő : m:sz 1,5 1,6 1,7 1,8 1,9 2 2,1 2,2 db 1 3 6 12 2 2 1 1 A kifejlett példányoknál a in : sz arányszám 1,3 és 1,6 közt ingadozik, a tüskéket nem is mérve a szélességbe. A fiatalok termete tellát sokkal karcsvibb. Egymástól is erősen különböznek a juvenilis példányok. A 15. ábra különösen hosszú csorgójú, majdnem Fusus-szera termetet mutat. Az alsó tüskesor helyén legfeljebb gyenge bibircsezés lát- szik fiatal példányokon. Cythara ( Mangelia ) spavsa Boettger (XII. tábla, 27—29. ábra) Változékonysága a következő : a) A magasság : szélesség arányszáma a legkarcsúbb példányoknál 2,3, a leg- kövérebbeknél 1,8; a középértéknek felel meg körülbelül Zilch eredeti ábrája 2,1 ér- tékkel. b) A spira lehet erősen pupoid (28. ábra) vagy kúpos (29. ábra), leggyakrabban azonban gyengén pupoid. c ) A kanyarulatok oldalvonala lehet egyenletesen domború, vagy élesen megtört. Utóbbi esetben az axiális bordák a megtörésnél majdnem tüske-szerűek. d) Az axiális bordák szöglete eshet a kanyarulatok közepére (28. ábra) vagy felső negyedébe (27. ábra). e) Az axiális bordák száma lefelé csökken. A felsőbb kanyarulatokon 11 — 13, az utolsó kanyarulaton rendesen 10 borda van. Akadnak azonban sűrű bordázatú példányok az utolsó kanyarulatukon 12, ritkásan bordázottak 7 axiális bordával. f) Spirális díszítése néha sűrű, gyenge, egymásközt egyenlő, gyöngyözött vonal- ból áll. Ritkábban a spirális vonalak közül 3 — 4 erősebb, a köztük levők ellenben igen gyengék. Az először ismertetett várpalotai példányok [7., p. 34, 72, tab. 5, fig. 108. a, 108.b] ezeken a változékonysági határokon belül maradnak, tehát a fajtól nem külö- nítendők el. 208 Földtani Közlöny LXXXV. kötet 2. füzet Peratotoma ( Philbertia ) ulricae Boettger (XII. tábla, 30, 31., ábra) Ábráinkon igen karcsú és zömökebb példány látható. Változékony a bordázás erőssége is [7., p. 35, tab. 5, fig. 111]. Retusa truncatula Bruguiére Oldalvonala rendesen egyenes, de lehet enyhén domború is. Az utolsó kanyarulat néha takarja a spíra egy részét. A tetőrészen a kanyarulatok eshetnek egy síkba, vagy kissé horpadt vagy kissé kiemelkedő a spíra. Változékonysága tehát igen nagy. Nemcsak a faj elhatárolása, hanem a nemzetségbe osztása is vitás lehet. Egyik fiatal példányon a növendékvonalak olyan erősek, hogy szinte axiális bor- dázatnak nevezhetők. Balanus concavus Broun (XII. tábla, 34. ábra) Várpalotán nagy termetű, odanőtt, ép példányok ritkák. Igen gyakoriak azonban a juvenilis apró lemezpárok. Némelyik egészen brachiopodát utánzó alakú. Valószínűleg a gyors ülepedés és rögzített helyzetű tapadási alap hiánya miatt nem volt alkalmas a hely Balanusok megtelepedésére. A várpalotai középső-miocén fauna összegezése A foraminiferákat M a j z o n dolgozta fel [4] . 69 faj közül 56 megvan Lapugy környékén, 16 a Mecsekben, 8 a tortonai emeletre szorítkozik [4. p. 6,7], egy sem szól helvéciai mellett. Egytengelyű kovaszivacstűk, apró korallok töredékei, Serpula és Spirorbis egy- egy faja a területi vagy korbeli összehasonlításhoz nem nyújt lényeges adatot, fajg -i Tizenegy mohaállat közül csak nyolc fajra meghatározott. Ezek közül hat megvan a Mecsekben, négy Lapugyon. Rendkívül ritkák a tüskebőrűek, a pici Spatangida- tüskék [4, p. 2] kivételével. Ezeket a víz könnyen ide sordorhatta, esetleg moszatokra tapadva. Antedon sp. [1,7] és Diaderna desori a korbeosztáshoz nem nyújtanak támogatást. Kagylókból most 6, régebben 83 fajt soroltunk fel [8], Ezek közül 53 közös a lapugyi faunával (a 8, p. 35 — 36-on felsoroltakon kívül még Chlamys scabrella, Lucina ornata, Psammobia uniradiata ) . 44 megvan a Mecsekben (a 8, p. 35 — 36-on felsoroltakon kívül Limopsis anomala, Cardium papillosutn, Petricola lithophaga, Psammobia labordei, P. uniradiata). Két fajt tekintenek a helvéciai-, négyet a tortonai-emeletre jellem- zőnek. Bogárcsigák két faja közül egyik Hidason is előfordul. Csigák és ásólabúak közül az előzőkben 25 alakot, régebben [7., és Cerithium félék, Földt. Int. Évkönyve 1 955] 203-at, összesen 228 alakot soroltunk fel. Ezek közül Lapugyon 152, a Mecsekben 84 van meg, 8 a helvéciai, 35 a tortonai emeletre szorít- kozik. Strausz: Adatok a várpal otai miocén faunához 209 Rákok közül Decapoda olló, Bálanus concavus és kagylósrákok [4. p. 2] kerültek elő, halak közül Sphaerodus sp., egy félszegúszó, egy Sciaena- féle s egy cápafog. A Sciae- nida a tenger csökkent sótartalmát jelzi [6, p. 688, 700]. Összesen tehát a várpalotai faunában eddig 69 Fovaminifera, 2 Coelenterata, 2 féreg, 1 1 mohaállat, 3 tüskésbőrű, 89 kagyló, 2 bogárcsiga, 228 csiga és ásólábú, 3 rák és 4 hal jelenlétét mutatták ki, azaz 413 alakot. Ezek közül 398 meghatározás terjed csak ki fajra vagy változatra. A 398 alak 67%-a van ruegLapugyon, 38%-aa Mecsekben, 12%-a jellemző a tortonai- vagy fiatalabb emeletekre, két és fél %-aa helvéciai-emeletre. A számszerű adatok tehát feltétlenül a tortonai-emeletbe sorolás mellett szólnak. Nem tekinthető komoly érvnek a helvéciai emelet mellett az, hogy Várpalotán sok közönséges tortonai alak hiányzik. A lajtai mészkő vagy finom iszapos üledékek jellemző fajai számára nem volt alkalmas élettér a homokos iiledékű, állandótlan sótartalmú tengerrész (part közelében, valószínűleg folyótorkolatnál) [7, p. 46,47]. A Eapugy környéki faunákkal olyan nagyfokú az egyezés, hogy ott is fel kell tételeznünk ennek a fáciesnek jelenlétét. Természetesen a lapugyi fauna több eltérő fáciest is képvisel [5, p. 87,88]. Újabban felvetették, hogy a lapugyi faunában tortonai és helvéciai anyag keveredett s ezért kor bizonyításánál összehasonlításra alkalmatlan. Dacára, hogy nem értek egyet ezzel a felfogással, az összehasonlításokban nem vettem tortonai kor bizonyítékának a lapugyi és kosteji előfordulásokat. Koch faunajegyzé- kében [3, p. 100 — 134] Cerithium margavitaceum B r. (p. 111), C. plicatum B r u g. (p. 111), Tnrvitella gradata M e n k e (p. 111), Pecten beudanti B a s t. (p. 119) nem La- pugyról, hanem más lelőhelyekről származik, esetleg nem is a legilletékesebbek meg- határozásával. A »Lapugv 1 — 7« rovatokban azonban nem szerepel olyan faj, amelyik a tortonai-emeletben vagy a grundi rétegekben idegenszerű volna. Koch leírása alapján kizártnak látszik, hogy Lapugyon a tortonai rétegek fekiijét képező idősebb emelet kép- ződményei kibukkanhatnának. Az ausztriai grundi rétegek felső-helvéciai kora nagyon is vitás. Lapugyon együtt találunk biztosan tortonai-emeletbe tartozó ősmaradványokkal több olyan fajt, amelyeket a grundi szintre jellemzőnek tartanak. Ilyenek Nassa nodoso- costata H i 1 b. [ Buccinum hauevi, 3., p. 103., sorsz. 149], Tudicla rusticula B a s t. (p. 106, sorsz. 202), Fasciolaria burdigalensis B a s t. (p. 107, sorsz. 329), Genota elisae H. et Au. (p. 108, sorsz. 389) . Szerültem ez is csak érv amellett, hogy a grundi rétegek a tortonai- emeletbe tartoznak. Földrajzi kapcsolatok tekintetében kétségtelennek látszik a tökéletes összeköt- tetés a várpalotai és lapugyi tengerrészek között. Lehet, hogy a tengeráramlások iránya is könnyítette a nyugatról kelet felé vándorlást. A Bécsi-medence és a Mecsek faunájával szemben megállapítható nagyobb eltérés oka azonban részben a fáciesbeli eltérés. A távol- eső morvaországi, csökkentsósvízi homokos üledékekkel érdekes egyezéseket látunk a várpalotai faunában. IRODALOM — J1HTEPATYPA - RITERATURE 1. Chaine, J. : Recherches sur les otolitlies des poissons. Actes Soc. Linn> de Bordeaux, vol. 88, 1936. — 2. K a u t s k y, F. : Die Erveinen des niederöster- reichischen Miocaen. Ann. Naturhist. Mus. Wien, vol. 50, 1939. — 3. Koch A.: Az Erdélyrészi Medence harmadkori képződményei. II. Neogén-csoport. Magy. Földt. Társ. kiadása, Budapest, 1900. — 4. Majzon L. : Várpalotai felső mediterrán foraminiferák. Földt. Int. Évi Jel. függeléke. Beszámoló a vitaülésekről, 1943. — 5. R e u s s, A. E. : Die marínén Térti árschichten Böhinens und ihre Versteinerungen. Sitzungsber. Akad. Wissensch. Wien, Math. Naturw. Cl. vol. 39, 1860. — 6. Schu- bert, R. J. : Die Fischotolithen des österr.-ungar. Tertiárs. Jahrb. Geol. Reiehs- anst. Wien, vol. 56, 1906. — 7. Strausz L. : Várpalotai felső-mediterrán csigák. Les gastropodes du Méditerranéen supérieur (tortonien) de Várpalota. Geol. Hunganca, ser. Palaeont. fasc. 25, 1 954. — 8. Strausz L. — Szalai T. : Várpalotai felső- mediterrán kagylók. Földt. Int. Évi Jel. függeléke. Beszámoló a vitaülésekről, 1943. 210 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 2. füzet TÁBLAMAGYARÁZAT - OblflCHEHHfl TABJIHUAM - TAFELERKLARUNG XII. tábla — TaöJiHua XII. — Tafel XII. 1. Spatangida tüske (20 x) 2—5. Fissurella (Diodora) graeca I.. iuv. (lOx) 6, 7. Fissurella ( Fissurellidea) clypeata Grat. iuv. (?), (15 x) 8. Caecum trachea M t g. (20 x) 9. Nodidus sp. (?) (6x) 10—11. Nodulus schxcartzi Horn. (10. ábra: 6x, 11. ábra: 9x) 12 — 16. Galeodes ( Volema ) cornuta A g. (2x) 17—19. Cyclostrema varpalotensis S zalai var. (20 x) 20. Pirenella hartbergensis H i 1 b . forma aberrans (3 x ) 21. Brotia escheri Brong. (2x) 22. Brotia escheri Brong. iuv. (3x) 23. Brotia escheri inornata - Wenz. 24. T erebralia bidentata D e f r . 25. 26. Clavatula interrupta vitálisi nov. f. 27 — 29. Cythara ( Mangelia ) sparsa Boettg. (4x) 30, 31. Peratotoma ( Philbertia ) ulricae Boettg. (6x) 32. Peratotoma ( Philbertia ) philberti Mi eh . (4x) 33. Tornatellaea punctulata Fér. (3x) 34. Balanus concavus Broun. iuv. (6 x ) K Bonpocy cpeáHe-MMoueHCKoií iJiayHbi c. BapnajiOTa Jl. UITPAYC EoraiaH cpeaHe-MHOueHCKan 4»ayna c. BapnanoTa pacimipneTCfl 45 hobmmh (Jiopiwaivni;- C 3THM BCH (JiayHa COCTOHT H3 413 (JlOpM, HMCHHO H3 69 (f)0paMHHH(})ep, 2 KH WeqHOnOJIOCTblX* 2 BepBeü, 11 MiiiaHKOB, 3 htjiokowhx, 89 njiacTHH9aT0>Ka6epHbix, 228 őproxoHonix, 2 nep- Beo6pa3Hbix, 3 MJiemiCTOHOriix h 4 pbiö. 12% Bceit (JiayHbi yKa3bmaeT Ha toptohckhh, a 2 c hojiobhhoh % Ha rejibBeTCKHH npye. 67°/0 (JiayHbi BCTpenajiocb Taione h okojio c. Jlanyab, 38% b ropax Meüei<. PlHTepecHbie HaxoflKH npeflCTaBjiflioT co6oio Monoflbie (JtopMbi Fissnrellae (piic. 2 7). HoBan pa3H0BHflH0CTb : Clavatula interrupta vitálisi (TaÖJi. XII, pHC. 25, 26). Zűr Fauna des Mittelmiozáns von Várpalota L. STRAUSZ (Tafel XII. und Textfig. 1, 2) Mit den neu aufgezahlten 45 Formen (s. im ung. Text) erhöhte sicli diese Fauna auf 413 Fomien, darunter 69 Foraminiferen, 2 Coelenteraten, 2 Würmer, 11 Bryozoen, 3 Echinodennen, 89 Muscheln, 228 Schnecken, 2 Amphineura, 3 Krebse, 4 Fische. Von den spezifisch bestiinmbaren 398 Fomien sind 67% mit Lapugy, 38% mit dem Miozán des Mecsek- Gebirges gemeinsam, 12% charakteristiseh für das Törtön, zwei und ein halb% für das Helvet. — Bei Nodulus schwartzi Horn. ist die Verzierung mit Axi- allinien verschieden stark entwickelt, oft fehlt sie gánzlieh. Bei Caecum trachea Mtg. sind Krümmung, Aenderungen dér Dicke gégén die Mundöffnung, Verzierung, Stellung dér Mundöffnung, Form und Stellung des Septmns sehr variabel. Eine aberrante Form von Pirenella hartbergensis Hilb. besitz vier Spiralrippen (Fig. 20.), löffelförmige- Spatangidenstachel (Fig. 1) und Jungexemplare von Fissurellen (Fig. 2 — 7) mit einge- krümmten Apex sind von Interessé. Auch die grosse Variabilitát dér jungen Galeodes cornuta Ag. (Fig. 12 — 16) ist bemerkenswert. Clavatula interrupta vitálisi nov. f. (Taf. XII. Fig. 25, 26) : (Originalexemplar in dér Sammlung dér Ungar. Geol. Anst.) Diese Form zeigt eine bedeutende Abweichung von állen anderen Varietáten dieser Art, indem sie viel dicker ist ; Apexwinkel 38- Grad. Ausserdem ist ilir Ausguss schmáler als die dér C. interrupta Br. [7, Taf. 4, Fig. 78], kürzer als die dér C. interrupta sophiae H. & Au. [7, Taf. 5, Fig. 101] ; die Spiralrippen an dér Basis sind starker als bei C. interrupta mid C. interrupta sophiae „ die Zakl dieser Rippen grösser als bei C. interrupta palatina Strau^z [7, Taf. 5. Fig. 102]. MIKROPALEONTOLÓGIAI ADATOK SALKA (IPOLYSZALKA) MIOCÉN ÜLEDÉKEIBŐL SIDÓ MÁRIA Összefoglalás A dunai erőművel kapcsolatos ipolyszalkai 546., 548. sz. kismélységű talajmecha- nikai fúrások érdekes mikropaleontológiai adatot szolgáltattak. A kékes-szürke homokos agyag gazdag mikrofauna társaságot tartalmaz, jó megtartású, fajra jól meghatározható. Főleg Foraminiferát, azonkívül Spongiát, Ostracodát, Scaphopodát, Echinodermata maradványt és Otholitust tartalmaz az iszapolási maradék. Mikroszkópos vizsgálatok során részletesen őslénytani és sztratigráfiai szempontból a Foraminifera faunatársaság lett feldolgozva. 91 fajt sikerült meghatározni, amiből egy új faj, legnagyobb egyed és fajszámban a Globigerinidae és a Lagenidae család van képviselve. A szálkái kékes-szürke meszes, homokos agyag, Foraminifera társasága alapján a tortonai-emelet sekély tengeri üledékének bizonyult. Az összehasonlító vizsgálati eredményből kitűnik, hogy az ipqly- szalkai fauna-társaság a magyarországi lelőhelyek közül a nekézsenyivel mutat megegyezést, a nógrád" szakáli faunatársaságtól kissé elüt. A különbözőség fácies viszonyokra vezethető vissza. A külföldi elő- fordulások közül pedig a Vasiíek által ismertetett Cseh-Morva medence tortonai-emeletbeli fauna - társaságával mutat megegyezést. Az ipolyszalkai anyag vizsgálatánál legnagyobb figyelmet az 548. sz. fúrás 5 — 7 méterében elő- forduló, a többi fajhoz viszonyítva feltűnően nagyalakú Lagenidae- családba tartozó majdnem 7 mm nagyságot is elérő, jó megtartású Planularia vadászi n. sp. érdemli. 1953. nyarán Csehszlovákia Salka (Ipolyszalka) község területén lemélyített 546-os és 548-as számú kismélységű fúrások anyagát a Földtani Intézet anyagfeldolgozó osztálya vizsgálta. A 12 — 15 m mélységű fúrások anyaga 5 méterig pleisztocén korú üledék, szerves maradványok nélkül. A rétegsor 5 méterétől kékesszürke, gyengén homokos agyag gazdag, főleg mikrofaunát szolgáltatott. Makrofaunája szegényes, fajra meghatároz- hatatlan molluszkumliéj -töredékekből áll. Kisebb egyedszámban spongiatűt, Scapho- podát, (Dentalimnot), Ostracodát, gazdag Eckinoderruata-maradványt, főleg spatangida- tüskét és kevés Otholithust tartalmazott. Ezzel szemben mikrofauna-társasága gazda- gabb, jó megtartású. Fajra és egyedszámra a Foraminiferák uralkodók. A feldolgozás folyamán összesen 91 Foraniinifera-ía.]t sikerült meghatározni, amiből egy új faj. Az előkerült Fovaminifera- társaság közül legnagyobb egyed- és faj- számban a Globigerinidae és a Lagenidae család van képviselve. Eegelterjedtebb fajok a Globigerina bulloides d’Orb,. Orbulina universa d’Orb., Candorbulina Universa J e d 1. Gyakori alak még a Dimorphina variábilis (N e u g b.), Robulus cultratus (Mont f.) és a Plannlina wuellerstovfi (Schwager). A többi genus és faj a Denta- linák, Robulusok, Uvigerinák, Discorbisok stb. már gyérebben, kb. egyforma egyed- számban vannak képviselve. Legnagyobb figyelmet az 548-as sz. fúrás 5—7 méteréből vett minta iszapolási maradékában előforduló, a többi fajhoz viszonyítva feltűnően nagyalakú Lagenidae családba tartozó, majdnem 7 mm nagyságú, nagyon jó megtartású Planularia vadászi n. sp. és a majdnem 1 cm-t meghaladó töredékes Nodosaria cf. latejugata G ii m b. faj érdemlik. 212 Földtani Közlöny LXXXV. kötet 2. füzet A salkai (ipolyszalkai) kékesszükre, meszes, homokos agyag Foraminifera-társa- -sága alapján tortonai üledéknek bizonyult annak ellenére, hogy a magyarországi tortonai lelőhelyeken általában a lajtamészkőben előforduló jellemző alakok a Borelisok, Amphisteginák és Heterosteginák hiányzanak a szálkái anyagból. A fauna összetétele nem annyira a várpalotai, nógrádszakáli, kostej i és bujturi hasonló korú faunák össze- tételével mutat pontos megegyezést, hanem a letkési és még inkább a Vasicek által ismertetett Csehmorva-medence tortonai-emelet üledékének faunatársaságához hasonlítható. Annak is inkább a Robulus cultratus (Mont f .) zónájához, ami Vasicek szerint a tortonai emelet mélyebb szintjének felelne meg. Salkán is, mint Morvaországban a Planuláriák, Robulusok, Plectofrondiculariák, Globigerinák, Orbulinák dominálnak ebben a szintben. Jellemző és gyakori fajok a Robulus cultratus (Monf t.,) Planularia wuellerstorfi (Schwager), Planularia auris Def., Planularia dentata (Karr.), Dhnorphina variábilis (N e u g.), Orbulina universa d’O r b. A magyarországi törtön előfordulások közül a salkai fauna a felső-magyarországi, nekézsenyi riolittufás márga gazdag Foraminifera faunatársaságával mutat megegyezést. A várpalotai és nógrádszakáli faunatársaságtól annyiban tér el, hogy ott a Miliolidae család uralkodik nagy faj- és egyedszámban, valamint az A mphistegina és Heterostegina genusok mindkét helyen gyakoriak, viszont Salkán (Ipolyszalkán) és Xekézsenyen teljesen hiányzanak. A salkai (ipolyszalkai) kékesszürke foraminiferás agyag faunatársasága alapján sekély nyílt tengeri fáciesnek mondható. A partszegélyi tengerre utaló homokos altalajt kedvelő fenéklakó alakok, az Amphisteginák és Heterosteginák hiányzanak, viszont a sekély tengeri fenéklakó alakok uralkodnak benne. A plankton szervezetek, az Orbu- linák, Globigerinák fáciesviszonyok rögzítése szempontjából nem vehetők figyelembe, mert minden tengerrészben megjelenhetnek. Planularia vadászi n. sp. Holotypus : 1 példány a Földtani Intézet mikropaleontológiai gyűjteményében. Holotypus méretei : átmérője 6,5 mm, vastagsága 1,5 mm. Locus typicus : Salka (Ipolyszalka) 548-as sz. fúrás 5 — 7 m. Stratum typicum : tortonai-emelet. Derivatio nominis : A 70. éves Vadász professzor tiszteletére Diagnózis : Nagyalakú, plánspirális, enyhén sarkosan ovális forma. Kamrái központ felé ívelők, erős központi dudorokkal, karélyos szegéllyel, sugaras nyí- lással. Fajleírás : Nagyranőtt, majdnem kerek, nagyon enyhén ovális, a »háti« oldalán domború, »hasi« oldalán pedig homorú alak. 10 kamrája van. A kezdő kamra kissé széles a fiatalabb kamrák nagyobbak, megnyúltabbak, ívben hajlottak, erősen a központ felé ívelők és a külső perem felé duzzadtak, domborúbbak. Kamra- válaszfalai jól látszanak. Az idősebb kamrák válaszfalain, főleg a központi részen és a központi részből kimdulva, a külső perem felé, vékony taraj figyelhető meg, mely rövi- debb szakaszokra, dudorokra, különálló gyöngyszemekre oszlik. A gyöngyszemek, dudorok, főleg a központi részen helyezkednek el. A fiatalabb kamrák válaszfalain már a varratvonalak díszítő elemei : a taraj és a dudor, nem figyel- hetők meg. Széles, 1 mm-es nagyságú karéjos, helyenként gyengén tüskés pereme van, mely az egész házat átöleli. Nvüása kissé nyújtott, ellipszis alakú, sugaras, az utolsó kamra sarkosan behajtó ívén helyezkedik el. Házanyaga meszes, gyengén perforált. Sidó : Mikropaleontológiai adatok Salka ( Ipoly szalka) miocén üledékeiből 213 Megkülönböztető jellegek : Az új alak a Plannlaria antillea (Cush m.) ma élő fajhoz és a Planularia antillea var. ostraviensis V a s i c e k morvaországi alsó-tortonai fajhoz áll a legközelebb. Az új faj és a fent említett két faj között azonban lényegbe- vágó különbség mutatkozik, főleg a ház morfológiai felépítésében, továbbá méretben és a (díszítő elemek elrendeződésében. Az új fajnál a dudorok a ház központi részén helyezkednek el. A kamrák varrat- vonalain nincsenek meg a bordák és dudorok, úgymint a Planularia antillea (Cush m.) 1. ábra. Planularia vadászi n. sp., a) »háti oldal«, b) oldalnézet, c) »hasi oldal«. 7.5 %. Puc. I.a) CnimHaa ■eropoHa, b) bh« c6oKy, c) SpiowHaH CTOPOHa. — Fig.l. Planularia vadászi n. sp., a) Dorsale Seite, b) Seitenansicht, c) Veutrale Seite. fajnál. Peremén a járulékos tüskék hiányzanak, amik viszont a Cushman fajnál erőteljesen fejlettek, ezek adják meg az utóbbiak főjellemvonását. A Planularia antillea var. ostraviensis V k. alfajtól annyiban tér el, hogy annak háza erősen ovális, az új faj viszont szögletesen kerek formát mutat. A ház díszítő elemei, a dudorok kifejlődése és elrendeződése sem azonos a két fajnál. A varratokon levő taraj V a s i c e k változatánál nem oszlik önálló dudorokra, hanem inkább a központi részből a perem felé párhuzamosan húzódó bordákat képezve díszíti a héj felszínét. A kisebb-nagyobb mértékben eltérő ház felépítésben és változó felületi díszítések ellenére a Planularia antillea (Cush m.) a Planularia antillea var. ostraviensis. Vk. és a. Planularia vadászi n. sp. közel állnak egymáshoz de mint külön fajok kezelendők. IRODALOM — JIHTEPATYPA - IylTERATUR 1. Cushman. J.: Foraminifera their elassification and economic use. Harvard Xhiio. Press. 1950. — 2. Franzenau Á. : Adatok a rákosi (Budapest) felső medi- terrán emelet foraminifera-faunájához. Földt. Közi. 1881. — -3. Franzenau Á. : Adatok Letkés faunájához. Mát. és Term. Tud. Közi. XXVI., 1897. — 4. Fran- zenau Á. : Űrháza mellett elterülő lajtamész alatt fekvő agyag foraminiferái. Földt. Közi. 1926. — 5. Jedlitschka H. : Über Candorbulina, eine neue Foraminiferen- Gattung und zwei neue Candeina-Arten. Verhandl. Naturf. Ver. Brünn, 65., 1933. — 6. K a r r e r, F. : Die miozáne Foraminiferen-Fauna von Kostej in Bánát. Sitzb. Akad. Wiss., Wien, II. Cl. 58. Abt. 1., 1868. — 7. Máj zon ű. : Várpalotai felső- mediterrán foraminiferák. Földt. Int. Évi Jelentés függeléke. 1943. — 8. Máj zon ű- : A nógrádszakáli törtön tufás márga foraminiferái. Földt. Int. Évkönyv. XXXI. 1936. — 9. N e u g e b o r e n, J. : Die Foraminiferen aus dér Ordnung dér Sticho- stegier von Ober-Lapugy in Siebenbürgen. Denksehr. Akad. Wiss., Wien. II. CL. 12, 214 Földtani Közlöny LXXXV. kötet , 2. füzet Abt. 2., 1856. — 10. d’O r b i gny, A. : Foraminiferes fossiles du bassin tertiare de Yienne. Paris, 1846. — 11. Reuss, A.: Die fossilen Entomostraceen des Öster- reichisch-ungariselien Miozans. Haidingers Naturw. Abli. Wien, 3., 1850. — - 12. Toula, F. : Über den marínén Tegel von Neudorf an dér Marcii (Dévényújfalu). Jahrb. d. k. k. geol. Reichsanst. 64., 1924. — 13. V a s i e e k, M. : Novy mikíropalintologicky dukaz. o mladotretihomi horotvorné fázi na vyehodni Moravé. Sbomik Ustnedniho Ustavu Geologického 1951. — - 14. Vasicek, M. : The contemporary state of the micro- biostratigraphic research of the Miocéné sedimentary deposits in the Out-Carpathien Neogene hasin in Moravia. Sbornik of the geological Survey of Czechoslovakia Vol. XVIII. 1951. MHKponaaeoHTOJiorMqecKMe aaHHbie MHoyeHOBbix OTJioweHHií c. MnoiícajibKa M. UIHAO HerjiyőOKHe őypoBbie CKBaiKiiHbi N°N° 546 h 548 b c. HnoücajibKa, CBH33HHbie c no- CTpOHKOíí 3.ieKTpocTaHnnn Ha JlyHae, oŐHapywHJin HHTepecHbie AaHHbie k MHKponaneoHTO- J10THH 3T0 H 0ÓJ13CTII . ronyóOBaTO-necnaHaH ranHa couepiKHT őoraTyio accounauHio MHKpoiJiayHbi, Koropaa onpeAejiHexcH Ha rpynne h bham h whbothhx. OcTaTOK OTMyqHBamiH coaep>KHT, rjiaBHbiM oőpa30M, (jKipaMiiHinjíepbi, KpoMe Toro ryŐKH, ocTpaKO/ibi, CKatjionoAbi n oct3tkh htjiokoikhx H pblő. B npouecce MHKpocKonnqecKnx HccjiegOBaHiiH noApoőHO H3yqajiHCb accounauim (jiopaMHHHiJiep c tohkh 3peHHH najieoHTOjionm h CTpaTurpaijuui. Onpeaejmjiocb 91 bha, Me>Kfly hhmh oahh — HOBbiií bha. Ocoőh h BHflbi ceMeücTB Globigeyinidae, Lagenidae npeACTaBjmioT coőoií B CaMOM ŐOJlbUIOM KOJIHqeCTBe. Ha 0CH0B3HHH accounauHH (JjopaMUHHíJiep, rojiyőoBaTo-cepbie, H3BecTK0Bbie, nec- naHbie rjiimbi b c. CanbKa 0Ka3ajiHCb HepiiTHqecKiiMH, mopckhmh OTjiojKemiHMH TOpTOHCKOro npyca. Cpeau BeHrepcKHx MecTOiiaxOKAemiH, accounauHH (Jiayubi b c. HnoiícajibKa cootbct- CTByeT accounanini (JiayHbi, HahAeHHOH b c. HexoKeHb h OTJumaeTCH hcmhoto ot Horpaa- caKa^jibCKOií (JiayHbi. OTjiHMiie nponcxoAHT ot pa3Hbix (JiauiiajibHbix ycjiOBHií.CpeAH HHoerpaH- Hbix MecTOHaxowAeHHH, MHKpoijiayHa c. HnohcajibKa OTBeqaeT accouHauim (jiayHbi xopTOH- CKOro upyca Hexo-MopaBCKoro őacceiiHa, onncaHHOii BammeneM. flpn H3yqeHHH MaTepuana, HanőojibinnH iiHTepec npeACTaBJiueT coőoio xopouio coxpa- hhbuihhch bha Planularia vadászi n. sp. Oh BCTpeqa.icH b őypoBoií CKBaHame Ne 548, Ha rjiyóime 5—7 m; oh AOCTiiraeT noqTii 7 mm pa3MepoB h othochtch k ceMehcTBy Lagenidae. Planularia vadászi n. sp. Piic. 1. roAomun: 1 3K3eMiuiHp b MuKponajieoHTOJioniqecKOH kojiackuhh Benr. Toc. Teo- jioniMecKoro HHCTiiTyTa. Pa3Mepbi: HiiaMeTp : 6,5 mm; Toaimma : 1,5 mm. Locus typ'cus ; CanbKa (HnoiícajibKa), őypoBau CKBa>Kima JVe 548, 5 7 m. Stratum typicum: Toptoh. Diagnosis : PaKOBima KpynHan, njiaHOcnnpajibHa, OMepTaHiie ee hcmhoto ymoBaTO- OBaJibHoe. KaMepbi H3orHyTbi k ueHTpy, c CH.ibHbiMH ueHTpajibHbiMii BbipocTaMH ; nepii- tbepimecKHH Kpah jionacTiibin, ycTbe paAiiaabHoe. Onucanue euda: PaKOBHHa KpynHan, nouTH Kpyrjian, cjierna OBajibHan ; cnuHHan cTOpOHa BbinyKJiaH, őprouiHaH — BorHyTa. KaMep — 10. HaqajibHau KaMepa hcmhoto iunpo- Kan, MJiaAiune xaMepbi KpynHee, őojiee yAJiimeHHbie, Ayroo6pa3HO-H3ornyTbie n nporHŐaio- miiecH k ueHTpy h pa3AyTbie k nepiuJiepnqecKOMy xpaio. rieperopoAKH xopouio bhahm. Ha neperopoAKax őojiee B3pocjiwx KaMep, rjiaBHbiM oőpa30M, b ueHTpajibHOü qacTii h HaqnHau ot ueHTpajibHOu uacTH k nepHtJiepHqecKOMy Kpaio, hact tohkhh rpeőeHb, KOTOpbih pa3AejiueTCH Ha KopoTKiie yMacTKH,őyropKH, OTAejibHbie weMqy>KHbie 3epHa. Ohh pacnojioraioTCH, rjiaBHbiM oőpa30M, Ha ueHTpajibHOü qacTii paKOBHHbi. Ha neperopoAKax őojiee MJiaAumx KaMep, yKpa- uieHuu cenTajibHbix ujbob : rpeőeHb h őyropKH He 3aMeTHbi. KahMa MejiKomiinoBaTau, c jionacTHMH, iunpoKau, b pa3Mepax npimepHO 1 mm, oxBaTbiBaeT bcio paKOBimy. Sidó : Mikro paleontológiái adatok Salka ( I polyszalka) miocén üledékeiből 215 YcTbe cjierna y/yiHHeHHoe, SAAímconAHoe, paAnaabHoe, pacnoAaraeTCH Ha yrnoBaTO. BbiflaiomeMCH ayre nocneaHeíí KaMepbi. BeiyecTBO paKOBUHbi : n3BecTK0B0e, cjiaöo nepijiopnpoBaHO. XapaKTepHbie npn3HaKii : Han6ojiee 6jih3Khmh bhasmh k Planularia gigantea n. sp. hbjihiotch coBpe.vieHH biH bha Planularia antillea (C u s li m.) h Planularia anlillea var. Ostraviensis Vasicek, npoHcxoAHmnií H3 hmikhctoptohckoto npyca MopaBHH. CyiyecTBeH- Han pa3HHua Mewgy HOBbiM bhaom h BbiuieyKa3aHHbiMH bhaamh coctoht, rjiaBHbiM o6pa30M, b Mop(j)OjiornqecKOM CTpoeHini paKOBMHbi, Taioxe Kan h b pa3Mepax n pacnonoweHHH ynpa- luaromnx ajieMeHTOB. BbipocTbi (öyropKH) pacnoAoraiOTCH y hoboto bhaa b neHTpanbHOH qacra paKOBinibi. Ha cenTajibHbix uiBax naMep OTcyTCTByioT pe6pw h BbipocTbi, Tax Kan y bhas Planularia ■antillea (Cuslim.) AKueccopHbie manbi OTcyrcByioT ha KaiiMe, oah3ko ohh xopoino pa3BHTbi y bhaa Cushman h o6pa3yioT xapaKTepHbie npn3H3KH nocAeAHero. HoBbiíí bha OTKJiOHHeTCH ot noABiiAa Planularia antillea var. ostraviensis Vk. €me B TÓM, MTO paK0BHH3 y HOBOTO BHA3 - yTAOBaTO-KpyTAOTO OMepTaHHH, B TO BpeMH Kan y noABiiAa cHAbHO OBaAbHa. yKpaiuaiomHe 3AeMeHTbi, pa3Bnrae h pacnoAOweHiie 6yrop- KOB He HBHHfOTCH HAeHTimHblVlH. TpeÓeHb, paCIIOAOHíeHHblH Ha UIBaXy pa3H0BHAH0CTH Bauin- qexa He pa3AeAHeTCH Ha caMOCToareAbHbie öyropKii ; HaoöopoT, oh oöpa3yeT peöpbi, HAymne napaAAejibHO ot ueHTpaAbHOíí qac™ k nepufjjepmi H,TaKHM o6pa30M, yKpauiaeT nOBepxHOCTb paKOBIIHbl. HecMOTpn Ha öoaee hah MCHee pacxoAHmee nocrpoeHue paKOBHHbi h noBepxHOCTHbie yKpaiueHHH, mowho npeAnoAO>KHTb reHeTUMecnyio ÖAH30CTb MewAy Planularia antillea (Cuslim.), Planularia antillea var. ostraviensis Vk. u Planularia vadászi n. sp. Mikropaláontologische Daten aus den Miozán-Sedimenten von Salka ( Ipolyszalka) MARIA SIDÓ Die bei dem Donaukraftwerk getátigten bodenniechaniselien Seichtbohrungen No. 546 und 548 von Ipolyszalka ergaben interessante mikropaleontologisehe Daten. Die reiche, gut erhaltene Mikrofauna des blaugráuen Sandes kann generiseh und im Ralimén dér Genera auch spezifisch gut determiniert werden. Dér Sehlánmnmgs- rüekstand enthált liauptsachlich Foraminiferen, ausserdem Überreste von Spongiden, Ostraeoden, Scaphopoden, Fehinodermen und Otholithus. lm Ablauf dér mikroskopischen Untersuchungen ist nur die Faunengesellsehaft dér Foraminiferen aus paleontologischem und stratigrafisehem Gesiehtspunkt eingehend bearbeitet worden. Es gelang 91 Spezies, unter ihnen eine Novitát, zu determinieren. Die Familien dér Globigeriniden und Lageniden sind mit grösster Arten- und Individuen- Zahl vertreten. Dér Szalkaer blau-graue kalkig-sandige Tón erwies sieh auf Grund dér Foramini- feren Fauna als eine Seiehtwasser Ablagerung dér Tortonstufe. Aus den vergleiehenden Untersuchungen ergab sich, dass die Fauna von Ipolyszalka mit dér von Nekézseny iibereinstimmt, dagegen von dér Nógrádszalkaer ein wenig abweicht. Dér Unterschied kann auf die Verschiedenheiten dér Faziesverháltnisse zurückgefiihrt werden. lm Ver- gleich mit den auslándischen Vorkommen ist diese Fauna mit dér von Vasicek beschriebenen Fauna dér Tortonstufe des Böhmisch-Máhrischen Beckens analóg. Bei Untersuchung des Materials aus dem 5 — 7 Meter dér Ipolyszalkaer Bokrung No. 548 ist die gut erhaltene, fást 7 mm grosse Planularia vadászi n. sp., aus dér im Vergleich zu anderen Arten auffallend grossgewachsenen Familie Eagenidae, bemer- kenswert. Planularia vadászi n. sp. (l/a, b, c. Abb. im ungarischen Text.) Holotypus : 1 Exemplar in dér mikropaleontologisehen Sammlung dér Unga- xischen Geologischen Anstalt. Masse : Durchmesser 6,5 mm, Dicke 1,5 mm. Locus typicus : Salka (Ipolyszalka) 5 — 7 Meter dér Bohrung No 548. Stratum tvpicum : Törtön. 216 Földtani Közlöny LXXXV. kötet 2. füzet Derivatio nominis : zu Ehren des siebzigsten Geburtstages Professors Vad ász. Diagnose : Grossgewaehsen, planospiral, sanft eckige, elliptische Fönn. Die Kam- mern sind dem Zentrum zu gebogen, starke zentrale Höcker, gelappter Rand, strahlen- förmige Öffnung. Beschreibung dér Art: Gross gewachsen, von einer fást kreisrunden, elliptischen Form, auf dér »dorsalen« Seite gewölbt, auf dér »ventralen« Seite konkav. 10 Kammern. Die Anfangskammar ist etwas breit, die neueren Kammern sind grösser, gedelmter, bogenförmig, stark dem Zentrum zu gebogen und gégén den Rand geschwollen und gewölbter. Die Seheidewánde sind gut sichtbar. An den Scheidewánden dér alteren Kammern, hauptsáelüich an dérén zentraler Seite und von dem Zentrum dem Rande zu, lásst sich ein dünner Karúm beobachten, dér sieh auf kurze Abschnitte, Höcker, separate Perien teilt. Diese Perien, Höcker befinden sich kauptsáchlich auf dem zentralen Teil. An den Scheidewánden dér neueren Kanmiern können die Zierden dér Nahten nicht mehr beobachtet werden. Die Schale wird von einem 1 mm breiten, bogenrunden, teil- weise schwacli stacliligen Rand umgeben. Die Öffmrng ist etwas gedehnt, elliptisch strahlenförmig und befindet sich an dér eckigen Biegung dér letzten Karnmer. Das Maté- riái dér Schale ist kaikig und schwach perforiert. Spezifische Dif f erenzen : Die neue Fönn steht dér rezenten Planu- Iaria antillea (C u s h m.) und dér Planularia antillea var. ostravienses V asicek aus dem málirischen Untertorton am náehsten. Zwischen dér neuen Art und den obener- wáhnten zwei Arten bestehen jedoch grundsátzliche Unterschiede, hauptsáchlich den morphologischen Bau dér Schale, weiterhin ihre Masse und die Anordnung dér Verzie- rungen betreffend. Bei dér neuen Art befinden sich die Auswüchse an dem zentralen Teil des Geháuses. An den Nahten dér Kammern sind die Rippen und Auswüchse, karakteristisch für Planularia antillea (C u s h in.), abwesend. Am Rand fehlen die akzessorischen Stacheln, die bei dér Art Cushman stark entwiekelt sind und dieser Art den Hauptcharakter verleihen. Von dér Subspezies Planularia antillea var. ostraviensis Vk. mit stark ovalem Geháuse, miterscheidet sich die neue Art durch die eckig-kreisrunde Form. Weder die Verzierungen, noch die Ausbildung und Anordnung dér Auswüchs sind bei den zwei Arten .dentisch. Dér Kamin und die Auswüchse auf den Kammernahten dér Vasi- cek ’ 'seben Unterart teilen sich nicht in selbstándige Höcker, sondern verzieren die Oberfláche dér Schale in dér Form von parallelen, radialzentrifugalen Rippchen. Trotz den kleineren oder grösseren Untersehieden des Sehalenbaus und dér Ver- zierungen, sind Planularia antillea (Cushm.), Planularia antillea var. ostraviensis Vk. und Planularia vadászi u. sp. einander nahestehend, aber als verschiedene Arten zu behandeln. RÖVID KÖZLEMÉNYEK MEGJEGYZÉSEK VADÁSZ E. : MAGYARORSZÁG FÖLDTANA C. MUNKÁJÁNAK HEGYSÉGSZERKEZETI RÉSZÉHEZ SCHMEDT EEIGIUS RÓBERT Vadász E. akadémikus »Magyarország földtana« c. munkájában a százéves magyar földtani irodalmat valóban korszerű földtani összesítésben vetíti az olvasó elé. Talán furcsán hangzik, de Magyarország földtanát — mint Vadász professzor i újabb összefoglaló munkáit általában - — a magam részéről nem a lezártsága, a teljes- sége miatt lapozgatom szívesen és gyakran, hanem meglepő és fordulatos volta miatt, mert sok ajtót hagy — bizonyára nem mindig és nem minden szándékosság nélkül — • nyitva. Tárgyalási módja, anyagcsoportosítása, következtetései, a személyes érintke- | zés varázsával hatnak. Helyeslésre, ellentmondásra ingerelnek, állásfoglalásra, vélemény- alakításra kényszerítenek. Mindez pedig egy olyan munkának, amelynek bevallott elsőd- leges célja a tanítás és az önálló kutatómunkára való serkentés, igen nagy érdeme. A szóbanforgó könyv az utolsó negyedszázad kétségtelenül első olyan nagyobb összefoglaló földtani munkája, amely Magyarország hegységszerkezetéről és az arra vonatkozó szakirodalom mai állásáról egységes és korszerű képet nyújt. Ez pedig nem egyszerű feladat. Egyrészt, mivel tektonikai irodalmunk sajnos szegényes és hézagos, másrészt a hegységszerkezeti kutatás éppen napjainkban és szinte átmenet nélkül, tehát forradalmi módon, a mennyiségi változásból a minőségi változás irányába csapott át. Vadász professzor könyvében határozottan lándzsát tört az új irányzat mellett. Ismételten állást foglalt a modern tektonika és módszerei mellett. A tektonikát a földtan nagyjelentőségű fejezeteként emlegeti, amely a korszerű hegységképződésre vonatkozó legnehezebb kérdésekkel foglalkozik. Véleménye szerint a hegységképződési szintézis betetőzője és bizonyító próbaköve az utóbbi évtizedekben kifejlődött mozgásmechani- kai elemzés. Ezek az irányt mutató felismerések és megállapítások rövidesen bizo- nyára éreztetni fogják hatásukat korszerű liagységszerkezeti kutatásaink megélén- külésében. Vadász könyvéből jól kitűnik a magyar föld kratogén jellege, amely első- sorban annak töréses szerkezetében és a környező alpkárpáti orogénnel szemben más jellegű, letompított, de egyidejű mozgásmechanizmusban nyilvánul meg. Kifejezésre jut ez nemcsak középhegységeink szerkezetében, hanem olyan kéregmozgásokban is, amelyeket Vadász professzor, bár bővebb magyarázat nélkül, de mint jellegzetese- ket mégis kihangsúlyoz. Gondolok itt pl. a geofizikusok által megállapított ama tényre, hogy a Dunán- túlon a nagyjából EK — DNy-i irányú paleozóos pászták süllyedőben, míg a mezózóos pászták emelkedőben vannak. Ez a mozgás könnyen levezethető az általános horizon- tális hegységképző erőkből, olyformán, hogy a kratoszinklinálisokból kétoldalt feltorlódó mezozóos kőzetösszletek, megterhelvén a paleozóos pásztákat, azokat süllyedésre kény- szerítik. A mezozóos és paleozóos pásztáknak ez az ellentétes vertikális irányú mozgása tehát még aktív kratogén hegységképző mozgás, nem pedig kiegyenlítődésre törekvő 218 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 2. füzet passzív, izosztatikus mozgás. Az utóbbi ellen számos érv sorolható fel. Többek között az időtényező. Ha a ma inezozóos ülledékekkel borított területek izosztatikusan ki- egyenlítetlenek lettek volna, úgy azoknak a földtörténeti középkor elején, tehát kb. 250 millió évvel ezelőtt, vagyis amikor e területek éppen süllyedni kezdtek, akkor kellett vohia kiemelkedniük, nem pedig többezerméter vastag mezozóos ülledékkel való megterhelés után. A paleozóos pásztáknak viszont már akkor süllyedniük kellett volna, hiszen azóta — eltekintve a harmadkori hegységképződés során, oldalról, a kratoszinklinális felől rájuk tolódó mezozóos képződményektől — újabb üledékekkel alig terhelődtek meg. Vadász professzor idősebb kóczyra való hivatkozással felhívja a figyel- met arra az érdekes jelenségre is, hogy a legjellegzetesebb morfológiai depressziók az alföldek peremén találhatók. A Balaton, a Sárrét, a Velencei tó fiatal depressziós sávja geomechanikai értelemben nem más, mint az orogéneket kisérő előmélységek, az ún. másodrendű geoszinklinálisok halovány mása és nyilvánvalóan következménye a fel- torlódott mezozóos hegység okozta túlterhelésnek. De ide tartozik hegységeink asszimetrikusan kétoldalas szerkezetének kérdése is. A kétoldalasság felismerése egyrészt megfigyelés, másrészt geomechanikai meggondolások illetve szemlélet eredménye. Az orogének kétoldalasságának felismerése, mint tudjuk, már régebbi keletű. A vázolt geomechanikai hegységképződési szemlélet ennek ellenére mégis fejlődést jelent. Ismeretes, hogy L. Buch még vertikálisan működő vulkáni erők- kel magyarázta a hegységképződést. E. Suess horizontális erőkből vezette le és egyol- dalúnknak vallotta az orogéneket. E. Köbér viszont kétoldalúnknak, mégpedig úgy, hogy a közbenső tömeg nélküli Alpok É-i része, az É-i előtér, a D-i Alpok a D-i előtér felé torlódtak fel. A magyar közbenső tömeg által megbontott orogén É-i ága, vagyis a Kárpátok É felé, a D-i ága, a Dinaridák D felé. Ezekkel szemben az újabb geomecha- l nikai vizsgálatok alapján kialakult felfogás azt vallja, hogy minden orogén ág kiilön- külön, sőt minden üledékgyűjtőből feltorlódó hegység önmagában véve is — legalább teljesen kifejlődött és maturus állapotában — szükségszerűen kétoldalas, éspedig úgy, hogy az erősebben diszlokált szárny mindig az aktívabb erő oldalán van. Vadász ismételten és nagyon helyesen arra utal, hogy középhegységeink esetében az anyagmozgatás fő iránya D, illetve DK felé mutat. Ebből ÉNy felől ható erőre következtet. A vázolt mozgás azonban a legkülső kőzettömegek viszonylagos passzív mozgása és csak a hegységek D-i, bár túltengő szárnyaira nézve áll fenn. Az É-i, kisebb szárnyak esetében fordított a helyzet. Ha a hegységképződés mechanizmusát a maga teljességében nézzük, és a külső keretet, valamint az erőt közvetítő szial-aljza- tot is figyelembe vesszük, akkor világosan kitűnik, hogy az aktív hegységképző erő D felől hatott, É-i irányból pedig csak a passzív ellenerő. De kitűnik ez abból is, hogy az Alpok és Kárpátok mezozóos geoszinklinálisai és környezete a hegységképződés megindulása óta az egyenlítő tájáról csaknem az 55-ik É-i szélességi fokig tolódott el. Ézt az általános É felé tartó mozgást csakis egy D-ről É felé ható eredő erő okoz- hatta. A mozgó kéregrészen belüli egyidejű D-i mozgások tehát csak passzívak és viszony- lagosak lehetnek. Vadász szerint az eddigi geomechanikai elemzés fő hibája az, hogy az időté- nyező elhanyagolásával a mai szerkezeti kialakultságot egyszeri mozgásként tekinti, vagy a földkéreg kratogén mozgási jelenségeit egyféle módon végbemenőén, mégpedig a Mohr-féle síkok szerintinek. Ez a szöveg túlzottan egyszerűnek tünteti fel a kialakult geomechanikai szemléletet. A megjelent munkák és az azokból vett, a szóban forgó könyvben idézetként szereplő alábbi kitételek felmentenek e kérdés további, részlete- sebb taglalásától. Ilyen idézetek : »térben és időben más regionális és lokális hegyképző ■erőknek is fontos szerepük volt«, vagy »ezen törések mentén történhettek a vertikális Rövid közlemények 219 mozgások a nagy süllyedés idején ... a mélyben továbbra is« stb. Ennek ellenére kész-' séggel el kell ismernünk, hogy a fenti birálatnak mégis van tárgyi alapja, mégpedig nem is egy. Az eddigi geomechanikai vizsgálatok ugyanis elsősorban a mezozóos alap- hegység fő szerkezeti vonásait kiformáló kréta- és harmadkon hegységszerkezeti esemé- nyek elemzésével és kiértékelésével foglalkoztak, mint olyanokkal, amelyekre nézve egyrészt több konkrét adat állott rendelkezésre, másrészt ezek a hegységszerkezeti elemek és események azok, amelyek az utánuk következőkre már preformálólag hatot- tak, olyannyira, hogy önmagukban véve is alkalmasak a magyar föld lényeges hegység- szerkezeti vonásainak felvázolására. A fiatalabbkori mozgásokra nézve sajnos az egész magyar irodalomban alig találni olyan adatot, amely a regionális kiértékeléshez elegendő támpontot nyújtana. Még a szóbanforgó munkában közölt és a Mecsekhegy- ség pannonkori mozgásjelenségeit ábrázoló képek sincsenek tájolva. Éneikül pedig mozgásanalízishez nem használhatók fel, ami nagy kár, annál is inkább, mivel a geome- chanika mai szemléleti módjával nemcsak a töréses, hanem a gyűrődéses szerkezeti formák is kiértékelhetők mozgástanilag. Ezen a téren tehát valóban még nagyon sok a tennivaló. Vadász ebben a munkájában is következetesen küzd a helyes és kifejező szaknyelv megteremtéséért. Készséggel el kell ismernünk, hogy pl. a Vérteshegység esetében használt »felpikkelyeződés« kifejezés helyett sokkal találóbb és helyesebb is feltorlódásról vagy alátolódásról beszélni. A helyzet az, hogy középhegységeinkben a harántirányú összetorlódás az egyes rögöknek zsaluszerű billenő mozgásával ment végbe, miként azt a Budai-hegységben a mátyáshegy — hármashatárhegyi szelvény tárgyalása során részletesen is láthattuk. Az általánosabb felfelé tendáló mozgás mellett ezért szerepel középhegységeink harántirányú szelvényeiben viszonylagosan lefelé irányuló mozgás is. Bizonyára didaktikai szempontok vezették szerzőt abban, hogy néha olyan gondolatokat és kifejezéseket inputál egyes szerzőknek, amelyek nem a sajátjuk, de amelyekből kiindulva egy bizonyos tételt könnyebben követhető módon le lehet vezetni. Példaként említem, hogy Magyarország ásványnyersanyagaival kapcsolatban erővo- nalakról és geomechanikai súlyvonalakról sohasem esett szó, csupán arról a feltűnő jelenségről, hogy hasznosítható ásványi nyersanyagaink és köztük energiahordozóink zöme, jellegzetes módon, az országot átlósan harántoló sáv mentén helyezkedik el, és hogy ennek végső fokon geomechanikai oka van. Azt bizonyítani viszont felesleges, hogy egy oknak több okozata is lehet, még akkor is, ha ezeket az okozatokat, mint jelenségeket a földtanban más és más fejezet alatt szokás tárgyalni. A szerző széles érdeklődési- és látókörére vall az a körülmény is, hogy a szorosan a tárgyra és az eredményekre vonatkozó gondolat-összpontosítás mellett az egyes szer- zők által használt kutatási módszerek sem kerülik el figyelmét. Kétségtelenül helyes az az ismételt megállapítása, hogy a tudomány az általános törvényszerűségek leveze- tésénél általában induktív módszereket használ. Ez azonban nem zárja ki, hogy a tör- vényszerűségek ismeretében, adott esetben és szükségből, deduktív módszerekhez ne nyúljunk. A geológiának egyik igen fontos és éppen a szerző áltál nagy sikerrel művelt ága, a rétegtan például az őslénytani eredményeket tisztán deduktív módon alkalmazza. Azt. a feltevést, hogy a Mecsekhegység mezozóos vonulata kelet felé a gránitra torlódó pikkelyekkel kiékelődik s nem húzódik át az Alföld alá, geomechanikailag nem tudnám alátámasztani. A Bükkhegységtől északra eső területek esetében pedig azt hiszem, hogy egy- szerűbb és világosabb szerkezeti képhez fogunk jutni akkor, ha azokat a bizonytalan és távoli analógiák keresése nélkül önmagukban fogjuk mozgástanilag megvizsgálni és kiértékelni. 7 földtani Közlőin 220 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 2. füzet KOMLÓI ANDEZITTUFA TOKODY lASZIvÓ A Mecsekhegység eruptív kőzeteit Mauritz B. tanulmányozta [1] Felsorolta a granodioritos és foyaitteralitos magma kőzeteinek lelőhelyeit és részletesen ismer- tette kőzettani sajátságaikat. A granodioritos magma kiömlése a Komló közelében található andezit, amely vizsgálatai szerint kőzettanilag és kémiailag jellegzetes piroxén- i amfibol-andezit. A kőzet vörösessárga változatát is megfigyelte és erre vonatkozólag 1 kifejezi annak a valószínűségét, »hogy itt nem egyszerű mállás, hanem valami poszt- ; vulkáni elváltozás történte. A mállásra utaló ásványok (klorit, kakit) csak elenyésző mennyiségben találhatók. Vadász [3] földtani megfigyelései szerint a komlói piroxén-amfibol-andezit csapása a Kövesd fonolitjának folytatásába esik. Az üledékek településéből következ- tetve boltozat tengelyében helyezkedik el. Az egyszeri kitöréssel keletkezett (monogén) vulkán anyaga az üledékek közt meglévő hasadékon tört fel a helvéti- és tortonai-einelet határán. Az andezittufa jelenlétét — feltárások hiányában — sem Vadász, sem Mauritz nem figyelte meg. Komlótól délre az andezitben kőfejtőt létesítettek. A Macskalyuk-bánya néven ismert kőfejtőben a friss kőzetet hasadékok járják át, melyeket agyagszerű ásványos anyag tölt ki. A hasadékokat kitöltő anyag részletes vizsgálataim szerint bentonit [2]. A komlói bentonit keletkezésére irányuló vizsgálatokból kiderült, hogy az andezit , tufájából származik éspedig a vulkáni üveg hidrotermális átalakulásából. Minthogy Komlón andezittufa a felszínen ismeretlen volt, átnéztem a terület kőszénkutatásaira j vonatkozó adatokat, ezekből megállapítható, hogy az andezit-kőfejtő bejáratánál mély- fúrás létesült. A Komlói Kőszénbánya Tröszt földtani kutató osztályának szíves köz- lése szerint ez a fúrás (K. 23.) a következő rétegeken haladt át. Átfúrt réteg sorszáma Kőzet Rétegvastagság m Összmélység m 1. Szürke üde andezit 16,20 16,20 2. Mállott lilás-vörös andezit 9,45 25,65 3. Mállott világosbarna agglomerátumos durvaszemű andezittufa 4,35 31,— 4. Mállott zöldesszürke agglomerátumos andezittufa 5,85 36,85 5. Keménv, meszes, szürke, középfülöm homokkő 8,99 45,84 6. Szürke foltos márga, limonitos rozsdásra festett részekkel 17,21 63,15 7. Szürke üde andezit 0,30 63,45 8. Zöldesszürke, kemény foltos márga, sárgás részekkel 3,55 67,— A további rétegek vizsgálati anvagunk szempontjából nem lényegesek. A fenti rétegeket az üledékes kőzetek kivételével (5., 6. és 8. sorszám) megvizsgáltam. Az 1. rétegszámmal jelzett szürke andezit kőzettani sajátságai teljesen meg- egyeznek Mauritz leírásából megismert komlói andezit tulajdonságaival. A fúrás Rövid közlemények 221 7. rétegszámú andezitje — valószínűleg — nem korábbi lávaömlésből származik, hanem az 1 . rétegszámú andezithez tartozik ; vele tökéletesen megegyezik. A Mecsek hegység vulkánosságának szempontjából fontos a 3. és 4. réteg agglo- merátumos andezittufája, valamint a 2. rétege mállott lilásvörös andezitének jelzett anyaga, ami szintén andezittufának bizonyult. Ezek a rétegek az első bizonyítékok a mecseki andezittufa előfordulásáról. A 3. és 4. réteg agglomerátuinos andezittufája csak színben tér el egymástól. A tufa darabjait mindkét rétegben opálos kötőanyag (n < 1,53) ragasztja össze. Az opálos kötőanyag a 3. rétegben zöldessárga, a 4. rétegben zöldesszürke és ez okozza a két réteg színének különbségét. A tufában levő andezitdarabok (lapillik) kőzettani- lag azonosak a szürke amfibolandezittel, illetve csak annyira változtak el, mint a M a u r i t z -tói ismertetett vörösessárga andezit. A 2. réteg mállott lilásvörös andezitnek jelzett kőzete teljesen egyezik a 3. réteg kőzetével, tehát szintén agglomerátuinos andezittufa. Színe azonban eltérő : a benne levő andezitdarabok kissé lilásvörösek. A kötőanyag szürkéssárga opál. A tufában legömbölyödött, szürkeszínű vagy színtelen karéjosélű, kvarcszemek vannak beágyazva. Mennyiségük legnagyobb a 2. rétegben. A kvarcon kívül kis mennyi- ségben kalcit jelenik meg. Az előző két ásványon kívül a tufában kőzetiiveg-szilán- kok találhatók, ezek felülete érdes, olykor lukacsos. A kőzetüveg mindig zárványmentes, színtelen átlátszó. Izotróp. Törésmutatója a kanadabalzsaménál kisebb ; az andezit- üveg törésmutatójával egyezik (~ 1,512). A meesekhegységi andezitvulkánosság tufaszórással kezdődött. Ez rövid ideig tartott ; a 2., 3. és 4. tufaréteg vastagsága a fúrásban 19,65 m. A tufaszóráskor finom kőzettörmelék és kőzetüveg került a felszínre. Ugyanekkor lapillik hullottak. Szög- letes darabjaikat később opál ragasztotta össze. A lapillik mérete kicsi, néhány cm, tehát a kitörés nem volt heves : nagy kőzetdarabokat nem repített ki. A lapillik anyaga kizárólag amfibolandezit. Az agglomerátuinos tufában sem az alatta levő homokkő sem a mélyebben helyet foglaló üledékes kőzetek (márga stb.) zárvá- nyai nem fordulnak elő. A lapillik eredetileg üde andezitanyaga a későbbi hidroter- mális folyamatok során megváltozott, amikor az opál is keletkezett. Az agglomerá- tumos tufára ömlött az andezitláva. A vulkáni működés végén forróvizes oldatok törtek fel, ezek hatására az agglomerátuinos tufa kőzetüvegéből montmorillonit, illetve bentonit képződött. A forró- vizes oldatok nemcsak oldott anyagokat, de a tufarétegek alatti homokkő kvarcszem- cséit is magukkal ragadták, amit a tufába ágyazott legömbölyödött kvarcszemek bizo- nyítanak. Az agglomerátuinos tufa darabjait összeragasztó opál szintén a forróvizes oldatból származik. A tufáján kis mennyiségben szereplő kalcit később, a leszivárgó hideg vizekből vált ki. A komlói andezit alatt megtalált agglomerátuinos andezittufa nemcsak a mecsek- hegységi vulkánosság, hanem a komlói bentonit képződésének szempontjából is fontos. A komlói bentonit ugyanis, eltérően a magyarországi bentonitoktól, nem vulkáni anyagok vízalatti mállásából, hanem vulkáni üveg hidrotermális átalakulásából kelet- kezett. IRODALOM — jlMTEPATYPA - LITER ATURE 1. Mauritz B. : A Mecsek-hegvség eruptivus kőzetei. Földt. Int. Évkönyve. 21. 3. füzet, 1913. — 2. Tokod y L. : Dér Bentonit von Komló. Acta Geol. 1955. — 3. Vadász E. : A Mecsekhegység. Magyar Tájak Földtani Leírása. Budapest, 1935. — 4. Vadász E. : Magyarország földtana. Budapest, 1953. 7* 222 Földtani Közlöny LXXXV. kötet. 2. füzet AHfle3MT0Bbiíi rycj) b yrojibHOM pattoHe Komjio Jl. TOKOJUH Okojio ceBepHoro Bxofla aHae3HTOBoro Kapbepa, pacnojioweHHoro b k»khom Hanpa- BJieHHH ot Komjio npoii3BOAHjiocb rjiyöoKoe Gypemie. EypeHiie npoxOAHJio cepbiií, cbokhh aHae3HT, iiotom, b rnyöiiHe b 16,20 m, BCTpeTHJiocb c aniOMepaTHbiM aHAe3HT0BbiM TyKeHHe ropaneíí BOAbi. npe- ofípa3yH aiiAe3HT0B0e CTenao. B stom npouecce (jiopMiipoBajincb mohtmopiijijiohht h öeHTOHiiT, 3anojiHHK)uiiie TpemiiHbi aHAe3iiTa. Tuf andésitique á Komló pár Iy. TOKODY A cőté de l’entrée nord de la earriére d’andésite située au sud de Komló on a établi un sondage d’exploration pour le eliarbon. L,e sondage a traversé de l’andésite grise non altérée, puis á la profondeur de 16,20 métres il a rencontré du tuf andésitique aggloméré. Le tuf se rencontre en3 couehes de couleur différente, són épaisseur totál est de 19,65 m. Le grés calcaire qui en forine le inur est remplacé pár d’autres sédiments vers la profondeur. L’aetivité voleanique de la région de la montagne Mecsek a débuté pár un épandage de tuf, accompagné de la cliute de petits lapillis. Dans le tuf on peut reconnaitre, liors les lapillis d’andésite á amphibole, du vérré, du quartz et de l’opale qui főnné la substanee aggloinérant des lapillis. Le tuf ne ren- ferme pás des inclusions des roches sous-jacentes. La lave s’est écoulée sur le tuf. Vers la fin de l'activité voleanique des éruptions d’eau chaude ont eu lieu, eelles-ci ont trans- formé le vérré de l’andésite et il s’est főnné de la montmorillonite et de la bentonite, respeetivement, qui remplissent les fissures de l’andésite. ÚJABB ADAT A KOMLÓKÖRNYÉKf MEDENCEÜLEDÉKEK RÉTEGTANÁHOZ VÉGH SÁNDOR Összefoglalás: A komlókörnyéki tortonai rétegekben található, eddig daeittufának tartott közbe- települések egy részéről kiderült, hogy azok mészanyagúak. Ezért újravizsgálatra szorulnak az összes tufaszintek, tekintettel arra, hogy azokat ezen a területen rétegazonosításra és a tektonikus elmozdulások kimutatására használják fel. A komlókörnyéki medenceüledékek mindmáig késlekedő anyagvizsgálatának egyik legégetőbb feladata a tufaszinteknek minősített közbetelepülések anyagainak részletesebb feldolgozása. Az elmúlt évi 1 : 5000-es méretarányú térképezési munka során ennek hiánya számos esetben igen élesen mutatkozott meg. Vizsgálataink folyamán a tortonai-emeletbeli és az ennél fiatalabb rétegek sor- rendjét a következőnek találtuk : Holocén Patakhordalékok, hányok anyagai Pleisztocén Lösz Löszös sárga agyag Rövid közlemények 223 Szürke agyagmárga és inárga Molluszkumos durva homokkő Miocén Sárga homok és homokkő tortonai-emelet Szürke agyag és agyagmárga (slir) Osztreás homokkő Helvéti rétegsor Megállapításaink szerint az eddigiekben daeittufának minősített fehérszínű, agyagos tapintású 5 — 25 cm vastag közbetelepülések három szintben találhatók : 1. a pleisztocén sárga agyagban, 2. a felső-tortonai szürke agyagmárgában 3. a szürke anyagos-agyagmárgás slirrétegekben Néhány minta főbb vizsgálati eredményeit az I. táblázat tartalmazza. Az eredményekből kiderül, hogy ezek a közbetelepülések nem vulkáni eredetűek, 7. ábra. A mintavételi pontok helyszínrajza — Puc. 1. CxeMa mccthocth b3hthh npoő Fig. 7. Localities of sampling 224 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 2. füzet hanem agyagos- meszes üledékek, amelyek makroszkóposán megtévesztésig hasonlíthatnak az erősen bentonitosodott riolit- és dacittufitoklioz. Mindezek alapján célszerűnek látszik a tortonai-emeletbeli tufa- és tufitelőfor- dulásokat részletesebben megvizsgálni. Az eruptív anyagszolgáltatás a tortonai-emelet- ben valószínűleg sokkal szegényebb volt, mint azt megelőzően. Gyakorlati szempontból sem érdektelen a közbetelepülések kőzettani és genetikai ismerete, mivel a helytelen anyagmeghatározás téves tektonikai megállapításokra is vezethet. I. táblázat A minta száma A mintavétel helye CaC03 % Fauna A kőzet anyaga A közét szintje és kora 1. Mánfaliegy 84,93 Foraminiferák : Cibicides lobatulus W. J. Cibicides dutemplei d’O r b. Dentalina approximata Rss. Dentalina sp. Globigerina bulloides d’Ö r b. Globi- gerina Iriloba Rss. Nonion soldanii d’O r b. Textularia sp. Uvigerina sp. Hat. : vSidó M. mész- márga % tortonai- emelet sliragyag 2. Mánfahegy 76,45 Ua. inész- márga tortonai- emelet sliragyag 3. Mánfaliegy 81,80 Ua. mész- márga tortonai- ernelet sliragyag 4. Pécs-Komló útkanyar 84,71 — mész- márga tortonai- emelet szürke agyagmárga 5. Pécs-Komló útkanyar 80,80 — mész- márga tortonai- emelet szürke agyagmárga 6. Tömedék- bánya 40,54 — homo- kos márga pleisztocén 7. Komló- kökönyösi új műút bevágása 76,64 — mész- márga pleisztocén IRODALOM — JlHTEPATy PA - FITERATUR 1. Noszky Jenő: A komlókörnyéki szénterület földtani viszonyai (Földtani In- tézet Évi Jel. 1950.) — 2. Vadász Elemér: Mecsekliegvség. — 3. Vadász Elemér: Magyarország földtana. Rövid közlemények 225 HoBbie aaHHbie k CTpaTMrpa(})HH OTjioweHHií oKpecTHocTM mccthocth Koiyijio LU. BET np0H3B0AHJincb KOMnjieKCHbie uccjie/iOBaHHH Ha MaTepnajiax npocnOHKOB, Haxogu- mHXCH B TOpTOHCKHX CJIOHX yrojibHoro öacceüHa MCCTHOCTII Komjio. Pe3yjibTaTbi HCCJie/iOBaHHH (cM.Ta6.nnuy) noKa3ann,MTO uacTb MaTepnana — h3bcctko- Bau. BcneacTBHe stoto ycTaHOBncHH h Bee TycjioBbie ropu30HTbi non>KHbi öbiTb cHOBa H3yueHbi, Tax Kan ohh cny>Knnn ocHOBaHueM unu KoppeuHumi cnoeB n BbiucHCHiiH TeKTOHimecKHx CMeiyeHHH. Neue Daten zűr Stratigraphie dér Beckensedirr.ente aus dér Umbegung vun Komló Es hat sich vou einigen Einlagerungen in den Tortonschichten aus dér Umgebung von Komló, die bis jetzt als Dazittuff békannt waren, herausgestellt — laut den tabellar zusammengefassteu Untersuchungen ■ — •, dass sie aus kalkigem Matériái bestehen. Daher müssen samtliche Tuffschichten neu untersuelit werden, cla die Tuffe in diesem Gebiet wichtige Leithorizonte darstellen, die bei dér Analyse dér liiesigen intensiven tekto- nischen Bewegunge’1 und bei dér Identifizierung dér Schichten unentbehrliche Dienste leisten. KÜLÖNLEGES ALAKÚ KAVICSOK A MÁTRA ÉSZAKI ELŐTERÉBEN Összefoglalás : Szerző lapos, zsugorodási repedéseket mutató pélites anyagú kavicsokat ír le Keletkezésük úgy magyarázható, hogy a tengerpart időszakosan vízzel borított részein lerakodott agyag kiszáradáskor megrepedezett és felcserepesedett. Ezek a cserepek a hullámverésbe kerültek, ott kopta- tódtak, majd fúrószervezetek lyuggatták meg őket. Később vasszulfidos oldatok járták át a kavicso- kat. A bezáró kőzetanyag meszes kötőanyagú kvarchomokkő, tehát a kavicsok anyagától teljesen idegen Bartkó L. a salgótarjáni 1 sz. kőszéntelep fedőjéből különleges anyagú kavi- csokat gyűjtött. Ezek a lapos, kemény, pelites anyagból álló kavicsok világosszürke kvarckavicsok társaságában középszemű muszkovitos, meszes kötőanyagú kvarchomok- kőbe ágyazódtak be. A kavicsok egvrészén partszegélyi jellegüknek megfelelően fúrási nyomokat is látunk. A kavicsok anyaga Felszínes rátekintésre kétféle színű anyag mutatkozik. Egy külső keményebb kéregként jelentkező, sötétszürke-sötétzöld árnyalatú anyag, és a belső világosszürke finomszemű homokkő anyaga. A két anyagot külön-külöu vizsgáltam. A kémiai vizs- gálat szerint : Minőségi kémiai elemzés eredményei szerint az Fe két vegyértékű alakban van jelen és az előbbieken kívül nagymennyiségű Al2Oa mutatkozott. Mg-ra történt vizs- gálatok negatívnak bizonyultak, úgyszintén Mn sem volt kimutatható. Az oldatban jelenlevő A1 tartalom arra utal, hogy ez fémoxidos, ill. hidroxidos kötésben van jelen legalábbis részben. Az agyagásványok szilikátos kötésben mutatkozó A1 tartalma ugyanis a sósavas oldáskor az oldhatatlan maradékban marad. S. VÉGH PÁRÁK TIBOR Oldási maradék CaCO, Belső, világos anyag Külső, sötét anyag ' 32,2% 21,43% 31,8% 18,31% 226 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 2. füzet A fentiek szerint látható, hogy a külső anyag Fe tartalma lényegesen nagyobb, mint a belső anyagban. A vas finom eloszlásban sötétszínű pirít alakjában van jelen. Ez adja a külső anyag sötétebb szinét. Bitumentartalom kimutatására történt vizsgá- latok negatív eredményeket adtak, széndiszulfiddal kezelve az anyagból sötét alkat- részek nem oldódtak ki. Kiizzítva az anyagot az nem színtelenedéit el, hanem a pirit- tartalom kiégése során keletkezett Fe203-től megvörösödött. Ásványos összetétele az iszapolási maradék és vékonycsiszolatok vizsgálata alapján meglehetősen egyszerű. A túlsúlyban levő pelites anyagban csak kevés felismerhető ásvány van, főleg pirít, kvarc, kalcit, sok muszkovit csillám és nyo- mokban kloritszemcsék. A külső és belső anyag közt lényeges különbség csak a pirittar- talomban van, egyébként sem anyagi, sem szemcsenagysági eltérés nincs. Szöveti és alaki sajátságok Az anyagban finom rétegzettség mutatkozik. Ez azonban nem határozott, hanem csak a kavicsok párhuzamos síkok szerinti elválásában ( 1 . ábra) és a világos belső anyagban látható sötétszínű irányított sávosságban észlelhető (2. ábra). A sötét sávok a réteglapok mentén beszivárgó oldatokból kivált piritátitató- dások. A fekete kéreg is pirites átitatódás eredménye. Általában a felszínnél pár- huzamosan halad, csak repedések és a fúrási nyomok mentén nyúlik bele a világos anyagba (2. ábra). A kavicsok alakja kizárólag lapos. Nagyságuk : átmérőjük 2 — 8 cm között, vastagságuk 1L — 2 cm között változik. Felületükön zsugorodási repedések hálózata látható. Egyik felükön kevésbé sűrű a hálózat, míg a másik oldalukon finomabb, sűrűbb repedési rendszer mutatkozik. Ez az általánosan észlelhető jelenség valószínűleg a felső réteglap gyorsabb, az alsó réteglap lassúbb száradásának az eredménye (3., 4. ábra). Sok darabon fúrószervezetek nyomai mutatkoznak. A fúrási tevékenység a repe- dések kialakulása után történt. Ezt bizonyítja, hogy a repedések az üregeknél nem törnek meg, hanem azokat változatlan iránnyal szelik keresztül. A repedéseket és fúrási halkakat is a beágyazó homokkő anyaga tölti ki. 1. ábra 2. ábra 3. ábra. Felső-lap. 4. ábra. Alsó-lap Rövid közlemények 227 Keletkezési viszonyok A kavicsok már meglévő kőzetanyagból fölaprózódott rövid szállításit törmelék- darabok . Konkréció mivoltukat kizárják a fúrókagylónyomok, másrészt a bezáró kőzet- anyag és a kavicsok anyaga között levő nagymértékű anyagi és szemcsenagyságbeli különbség. Síkparti, utólagosan megnyomott agyaggörgetegekről sem lehet szó. Ezt az anyag rétegzettsége miatt kell elvetni. Kézenfekvő lett volna még az a feltevés, hogy idősebb márgaösszlet feldolgozott anyagából keletkeztek. Ennek ellene szól a kavics- felületek zsugorodási repedéseket mutató volta. Valószínű, hogy az eredeti kőzetanyag a tengerpart időszakosan vízzel borított részén keletkezett. Kiszáradáskor a pelites anyag felcserepesedett és megrepedezett (5. ábra). Ezek a cserepek vízbe kerültek és a vízmozgás koptatása után vették fel a mai alakjukat. A fúrószervezetek a leülepedés után fejtették ki tevékenységüket, és csak ezután kerültek a kavicsok redukciós kénhidrogénes közegbe, és itt itatta át ezeket a megrepedezett, megfúrt kavicsokat a vassznlfidos oldat. Mai helyükre csak a pirites kéreg kialakulása után jutottak. Ez igen valószínű, mert a beágyazó kőzet erősen meszes kötőanyagú kvarckomokkő. A repedéseket és fúrási lyukakat itt töltötte ki a bezáró kőzetanyag. A kavicsok eddig a Mátra alatti terület két egymáshoz közel eső részéről kerültek elő. A szorospataki üzem É-i tárójában és Tiribes-aknán. Mindkét helyen az I. sz. kőszén- telep fedőjében lapjukon fekszenek. A felszínen eddig nem ismerünk ilyen előfordulást. A beágyazó pectenes homokkő a felső-burdigalai-emeletbe tartozik. r pasim ocoőeHHOH (jjopMbi b ceBepHOM cjiopjiaHíie rop MaTpa T. riAPAK OmicbiBaioTCH rurocKne, noiKfleHHe ívumeT őbiTb oő-bncHeHO cneAyioinn.M oőpa30M : neuHTOBbin MaTe- piian nepiioflHMHO HaBOAHeHHon Mac™ öepera Mopn pacTpecKHBancn npn 3acbixaHim h oőpa- 30Bajuicb TpeuiHHbi. Oőjiomkh noABeprajuícb npnőoio n b npouecce aőpa3iin nonymuiH cboio coBpeMeHHyio (})opMy. nocjie oc3>kachh h ohh neptJiopiipoBajincb őypoBbiuu opraHH3MaMH h őbUTH npoHHpaeMbi pacTBopaMii, coaep>KainnMH cyjibijiHAbi wejie3a. ÓKpywaiomHe ropHbie nopoAbi npeACTaB.nHioT coőoio KBappeBbie necMamiKH c ii3BecT- KOBblM HCMeiiTOM. 228 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 2. füzet Pebbles of peculiar shape írom the Northern foreland of the Mátra Mountains (Hungary T. PÁRÁK Fiat pebbles of pelitie substance exhibiting contraction cracks are described. Fór their origin the following explanation is offered : Pelitie matériái deposited in periodically flooded parts of the seashore was on drying broken up. intő shards by műd cracks. The shards then were subjected to wave activity and rolled to their present shape. After deposition the pebbles were penetrated by boring organisms : later on the matériái was infiltrated by Solutions precipitating sulphide of iron. The rock enclosing the pebbles is a quartz sandstone of calcareous cement. ÁSVÁNYTANI ADATOK* t ZSIVNY VIKTOR Összefoglalás : A szerző új piritet és kalcitot ismertet Bndapeströl, greenockitot Rézbányáról és klebelsbergitet Csúcsomról. Közli a fenti ásványok kristálytani, optikai és kémiai jellemzőit. Pirit és kalcit a budapesti Földalatti-vasút délipályaudvari alagútjából A budapesti Földalatti-vasút délipályaudvari alagútjának fúrásakor pirit- és kaleitkristályokra akadtak. A kalcitkristálvok belsejében és felületén, de részben a kristály testébe mélyedve igen apró: 0,1 mrn-nél kisebb, kb. 0,05 mm kockaél hosszúságú, modellszerűen éles, fényes piritkristálykák figyelhetők meg. Rajtuk csak a hexaéder és az okta- éder jelenik meg. Mindig a hexaéder uralkodik, de a középkristályhoz közelálló kom- binációi is megfigyelhetők. A kalcitkristálvok budai márga repedéseinek falán ülnek ; a 2 cm nagyságot is elérik. Fehéresen áttetszőek, néha barnássárga, áttetsző, irizáló kéreg vonja be őket. Rajtuk csak a — - 1/2 R = e = >01 1 2 ( és igen ingadozó szögértékkel, egy másik alak figyelhető meg. Utóbbiról nem sikerült eldönteni, hogy az elsőrendű prizma, vagy pedig igen meredek pozitív, vagy’ negatív romboéder. Ugyanazon kristály különböző lappárjai más-más szögértéket adtak. A most vizsgált kalcit termete romboéderes, míg a martinovieshegyi, mátyás- hegyi szkalenoéderes. Az eltérés oka nyilvánvalóan a képződési viszonyok (hőmérséklet, nyomás, a Ca(HCOs)2 oldatban volt idegen alkotórészek) különbözőségében rejlik, de ennek bővebb részletezésétől egyelőre el kell tekintenünk, mivel a kalcit morfogeneti- I kája nincsen eléggé kiépítve. Annyi ismeretes, hogyT tiszta vizes oldatokból a kalcit egyszerű törzsromboéderekben válik ki, továbbá, hogy kristályainak termetét nagyban befolyásolják a Ca(HC03)2-oldatban jelenlévő egyéb ionok. V a t e r H. kísérleteinél csak romboéderes kristályok képződtek s a kísérletek kimutatták, liogyr szulfátionok jelenlétében (CaS04, K2S04, ill. Na2S04-tartalmú oldatok- ból), ezeknek koncentrációjától függően, többé-kevésbé meredek negatív' romboéder- lápok jelennek meg a törzsromboéder mellett, sőt esetleg még a bázis is ; a Na2S04 jelenlétében a meredek romboéderek a prizmát közelíthetik meg. * Zsivaj' Viktor (1886 — 1953) hagyatékában négy ásvány új, illetőleg újabb előfordulására találtam adatokat. E megfigyelések értékesek s ezért igyekeztem azokat közlésre feldolgozni és velük i a magyar ásványtani irodalmat bővíteni. Tokody Rászló 1 Rövid közlemények 22Q Ismeretes az is, hogy különböző ásványlelőhelyeken, vagyis más-más képződési viszonyok között, más-más, de az illető lelőhelyre jellemző termettel jelennek meg a kaiéit kristályai. Példának okáért más a langbani, más az adreasbergi és ismét más a freibergi kristályok termete. Tiszta mészkőben és márgában legtöbbnyire egyszerű formákban jelenik meg a kaiéit, leggyakoribbak jlOllj és j 022 1 | . Annyira még nincsen kikutatva a kaiéit morfogenetikája, hogy biztos magya- rázatot adhassunk a budai kaleitok termetbeli különbségére. A kalcitkristálvokba benőtt, tehát szingenetikus piritkristályok jelenlétéből következtetve felvetődik a kér- dés, vajon nem a Ca(HC03)2-oldat vastartalmából ered-e a szóban lévő kaleitok törzs- romboéderes kifejlődése. Greenockit Rézbányáról ( = Báita, Románia) A Magyar Nemzeti Múzeum ásványgyűjteményének g 487/1904 leltári száméi darabját a hozzátartozó eredeti cédula »Greenoekit Rézbánya, Bolf-tömzs«-nek jelzi. Ez ásvány rézbányái előfordulását az irodalom nem említi, érdemesnek látszott a dara- ltot megvizsgálni. A vizsgálat eredménye a következő : A kézipéldány főtömege kaleittal átnőtt szilikát ; fekete szfalerit impregnálja. Utóbbi sok vas mellett ólmot és rezet is tartalmaz. A bizmut nyomait nem sikerült benne biztosan kimutatni. A kaiéit vas-, mangán- és magnéziumtartalmú. A darab alapanyagán és egyik üregében, foltokban, illetőleg mint üregkitöltés földes, fehér kivirágzás látható. A fehér foltok felszíne részben sárgára színezett. A fehér kivirágzás cinkszulfát, mely kevés kalciumot és magnéziumot, továbbá nyomokban alumíniumot, vasat (?) és nátriumot (?) tartalmaz. A sárga lepedőkben kadmium mutatható ki : sósavas oldatából PES-nel kelet- kező, Na2S-ban oldhatatlan sárga csapadék meleg, híg sósavban oldódik ; ez oldatból szilárd RbCl hozzáadásakor Rb4CdCl6-kristálykák válnak ki. Mindez greenockitra utal. Klebelsbergit Csúcsomról (Cucma, Csehszlovákia) Erdélyi János 1940-ben Csúcsomon (Gömör- Kishont vm.) két olyan szálas antimouitdarabot gyűjtött, melyeken sárga, illetőleg piszkosfehér színű selymes- fényéi kristálycsoportokból álló bevonat található. A fehérszínű anyag sokszor átmegy a sárgába. A sárga ásvány klebelsbergit. A csucsomi sárga ásvány kristálykái kevésbé jól és élesen fejlődtek ki, mint a felsőbányaiak*. A tetőző lapok legtöbbször hiányoznak, a mikroszkópban csak kivéte- lesen figyelhetők meg. A szögmérések a tetőző formák meghatározásához megfelelő eredményeket nem adtak. Aránylag jobb a (001) : (110) / ( 1 1 0) élre kapott normálszögérték : Csúcsom Felsőbánya Kb.-ség (001) : (110)/ (IfO) él 93,1° 91,8° +1,3° , * Zsivny Viktor: Klebelsbergit, egy új ásvány Felsőbányáról. M. Tud. Akad. Mát. és Térni. - tud. Értesítője, 46, 1929. 230 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 2. füzet Az optikai sajátságok kielégítően egyeznek a felsőbányái klebelsbergitéivel : kioltás (010) -lapon : c optikai jelleg optikai tengelysík közepes törésmutató . . Felsőbányái Csucsomi ásvány klebelsbergit + 1,7° negatív 1(010) > 1,74 + 1,8° negatív 1 (010) > 1,74 A klebelsbergit kvalitatív elemzését nem végezhettem el, a felsőbányái klebels- bergit főalkotó részei (sok Sb, kevesebb S04, kevés H20 és kevés Fe) a csucsomi ásvány- ban is kimutathatók voltak. Zárt csőben hevítéskor viselkedése azonos a klebelsber- gi tével. Színe kissé a citromsárga felé hajlik és halványabb, mint a felsőbányái klebels- bergité, aminek oka talán a vastartalom különbözőségében rejlik. Ezek az adatok arra vallanak, hogy a csucsomi sárga ásvány klebelsbergit. így tehát Csúcsom az eddig csak Felsőbányáról ismert ásványnak második lelőhelye. Binokuláris mikroszkóp alatt vizsgálva : míg a felsőbányái klebelsbergitnek sok szabadon álló kristálya figyelhető meg s a kristályok sokszor gömbös halmazokká is összenőnek, addig a csucsominál a szabadon álló kristályok ritkák s a kristályok csaknem kizárólag legyezőszerűen szorosan összeilleszkednek, gömbös halmazokat pedig sohasem alkotnak. A csucsomi fehér ásvány — melynek egyes kristálykái gyakran színtele- nül átlátszók — helyenként egymaga mutatkozik az antimonit darabokon, helyen- ként pedig a darab felszíne felé átmegy a sárgába. Az átmenetei olykor ugyanazon kristálykán is észlelhető ; azonban nem fokozatos, hanem a kristály egyik vége szín- telen, másik sárga. Alaktani és optikai sajátságai megegyeznek a klebelsbergitével : Csúcsom Felsőbánya kb.-ség (001) : (110) / (ll'O) él kioltás az (010) lapon : c optikai jelleg közepes törésmutató 92,2° 91,8° +0,4° + 1,4° + 1,8° negatív negatív > 1,74 > 1,74 Minőségi elemzéssel a klebelsbergit főalkotórészei (sok Sb, kevesebb S04 és kevés H20) ebben is kimutathatók. A felsorolt sajátságok a színtelen klebelsbergitre jellemzők. Szabad kristálya nincsen. Csakis sugarasan szétterülő kristálycsoportokat alkot. HoBbie aaHHbie k MHHepa;iorHn HeKOTopbix MHHepajioB B. >KMBHH HeKOTopbie HOBbie MHHepajibi, nponcxo;mmHe ii3 EynaneuiTa ii apynix MecTHOCTeií, onncbiBaioTCH auropoM. Oh cooőmaeT KpiicTajuiorpaíjamecKiie, onnmecKHe h XHAnmecKne npH3HaKH 3THX MHHepajlOB. * Z s i v n y V i k lo r Klebcrsbergit, egy új ásvány Felsőbányáról. M. Tud. Akad. Mát. és Terin. - tud. Értesítője 46, 1929. Rövid közlemények 231 Kristallographische Notizen. von V. ZSIVNY Verfasser berichtet über die neuen Vorkommen des Pyrit und Kaiéit von Buda- pest, des Greenockit von Rézbánya und des Klebelsbergit von Csúcsom und teilte die kristallographischen, optischen und cheniischen Daten dér oben erwahnten Mineralien mit. ÚJ HIEROGLIFA ALAK A KELETI KÁRPÁTOK FLIS ÖVÉBŐL BÁNYAI JÁNOS 1943 őszén Békás község középső részén a Domuk és Csipkés patakok beömlése közti flisterületen, vékony homokkő töredékekkel teli törmelék darabok közt egy cikk- cakkos díszítésű darab került elő. Ehhez hasonló még Kászon község felső részén mutat- kozott. Példányunk egy gyűrt vékony fehércsillámos kvarchomokkő palacsoport 1 cm vastag részlete. Az 1 mm széles és 1/2 mm-re kiemelkedő zegzugos zsínóros díszítés egyenlő oldalú háromszögekből áll, amelyeknek az oldalméretei 8 mm hosszúak, a felső sornál s az alatta 1 cm távol, párhuzamosan elhelyez- kedő második sornál már csak 6 mm hosz- szúak. Prehisztorikus edény díszítésére em- lékeztet. Ez a feltűnően szabályos minta nem származhatott állati csúszási nyomokból, ha- nem amint K re j ci-Graf K. (1. Definition dér Begriffe Marken, Spuren . . .etc. Sencken- bergiana, Frankfurt. 1932. S. 19 — 39) osztá- lyozásából kitűnik, a szerves eredetű cso- portba tartozó s nyugalmi helyzetet eláruló szervezetnek a lenyomata lehet. Adott eset- ben szétnyílt bordázott kagylóperem lehet. Ilyenek lehetnek az osztrigákhoz tartozó Alectryonia, esetleg valamelyik Lima, Pec- ten, Cardium, Inocerámus nagyobb példánya. Közelebbi kormeghatározásra nem alkalmas. Atanasiu J. e terület térképe- zője (Anuarul Inst. Geol. Bukarest. XIII. 1929.) ezt a homokkő palacsoportot alsó krétának (hauterivi emelet) veszi. A palákkal együttes cementmárga csoportban Inoce- ramusok nagyobb tömege fordul elő (Ürmös, P'elsőrákos!) s így felsőkrétának tekint- hetjük. Ezt a feltevést még jobban megerősíti a Kisbékás patak egyik keleti ágában a Lucs patakban talált gazdag kövületlelőhely, amely a felső kréta konglomerátum anyakőzetben fordul elő. Ez a lelőhely nincs messze a mi problematikus kövülettípusunk előfordulási helyétől . így ez a lelet a legnagyobb valószínűség szerint felsőkrétabeli osztriga féle peremszéli metszete lehet. 232 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 2. füzet TRIÁSZIDŐSZAKI KORALLOK A MECSEKHEGYSÉGBŐL KOXvOSVÁRY GÁBOR 1952. október 30-án Pécstől ÉK-re a Bertalanhegy gerincén (a Dömörkapu mel- letti turistaház környékén) felszínen heverő kalciteres anizusi emeletbeli mészkőben egy cm átmérőjű, részben kimállott korallátmetszetet találtam. 1954. február 4-én Szabó Pál Zoltán gyűjtéséből a Misina-tetőről egy ifjabb korall-leletet kaptam. Szürke, sárgabetétes triász mészkőben öt korallpolip átmetszete volt. Viszonylagosan jó megtartásuk következtében hat nagy sövény és nyolcvan többi sövény jól látszott. Kehely enyhén hatszögű, átmérője 1,5 — 2 cm. Ötágú Margarosmilia cf. zieteni faj- nak bizonyult, amely a veszprémi és a bükkhegységi triász mészkőben is igen gyakori. Ezek a leletek folyó év nyarán rendszeres gyűjtésre indítottak a mecseki kagylós- mészkő összletben. A Szuadó- völgyben a Farkas — Remete források táján, a Misinán, a Mély- és Melegmányi völgyben, a Fehérkuti menedékház környékén, a Francia emlék- műnél sok korallt találtam. Előkerültek Margarosmiliák, Montliv altiák, Tliecosmiliák és még egyéb kis polipok. Megtártásuk, faunaképük már így előzetes megítélésben azonosnak tűnik a többi hazai középső triász korallfaunájával. Részletes feldolgozásuk folyamatban van s előreláthatólag érdekes adatokkal kiegészítést adnak a magyaror- szági triász korallfaunájára vonatkozóan. A mecseki triász szegényes faunájában eddig korallokat nem ismertünk. Jelenlétük reávilágít majd a mészkő keletkezési viszonyainak ismeretére is. SZEMLE FÖLDTANI SZAKIRODALMUNK HAGYOMÁNY-TERHELTSÉGE VADÁSZ ELEMÉR Felszabadulásunk óta szóban és írásban, különböző elnöki megnyilvánulásokban,, közleményekben, szaktudományi célkitűzésekben többszörösen utaltam és foglalkoztam földtani szakirodalmunk nyelvi, helyesírási és következetes helyes kifejezési kérdéseivel. Erre kötelez elsősorban oktatói és tudományos munkára nevelői munkahelyem, köz- használatba került könyveim és mindannyiunkat kötelez tudományos munkánknak a fölszabadulás óta lehetővé vált líj iránya, a népi demokrácia új jellege, a kiszélesedett olvasó érdekeltség. A fölszabadulás követelménye szakmai nyelvünk és kifejezési módunk minőségi fejlesztése, formai javítása,' -stílusunkban hagyományként meggyökeresedett dudvák kigyomlálása, szakmai nyelvünknek az idegenszerűségektől való fölszabadítása. Ezt a föladatot magunknak kell elvégezni, még helyesírási vonatkozásban sem bízhatjuk a magyar nyelv hivatásos művelőire. Erre a magyar helyesírás szabályainak most meg- jelent kidaásával kapcsolatban külön is reámutattunk. A Magyar Földtani Társulat 1951 áprilisában tartott előadásában foglalkoztam Magyarország földtani irodalmának idevonatkozó kérdéseivel. Érdemes az abban foglal- taknak nyomtatásban meg nem jelent részét itt felújítani. Kritikai vizsgálataink végeredményeként megállapítható, hogy szakirodalmunk gazdag tárházában nagyon sok kiváló értéket találunk, sokszor olyat is, amiről a szerző maga sem tud. A nehézség azonban abban van, hogy ezt a sok drágakövet, csaknem fizikai munkát jelentő módon kell kibányászni, kihámozni az írások tömkelegéből. Nem lesz érdektelen talán, ha ezt a munkát néhány példával szemléltetem. Nem egyesekre, hanem valamennyiünkre vonatkozóan, üres szólamoktól, az értelmetlentől bosszantóig, a nevetségestől a tragikusig terjedő változatokban mutat- koznak a stiláris, mondatszerkezet beli hibák, logikátlanságok és téves következtetések. Helyesírási hibák és következetlenségek, fölös idegen szóhasználat, fogalomzavar, nevezéktani sokféleség, archaizmus és mindenekfölött meghaladott kifejezésmódok, puszta kényelemből, gondolkodás nélküli használata ugyancsak általános. A gondolkodni tudás, sőt gondolkodni akarás hiánya feltűnően kiütközik a Földtani Intézet évtizedekre menő szabványos Évi Jelentéseiből. A szóhasználatban élenjáró, a múlt századból átmentett »vörhenyes« jelző, a »köviilet«, »brakk«, »recens«, »szediment«, »konglomerát« és sok más hasonló kíséretében, a német szellemiség f ért őzeiéből . A hőmérséklet is változatlanul »magas« vagy »alacsonv«, sehogysem tud kicsi vagy nagy lenni. Szóljak-e a szén és kőszén megkülönböztetéséről, a rétegtani nevek franciás vagy német formáihoz való ragaszkodásról, ami figyelmetlenségből, nemtörődömségből, sokszor kozmopolitiz- musból is ered. Egyes esetekben, nníltbeli írásaim is hibásak ebben, de a haladás és a fejlődés abban van, hogy ne érjük be elődeink kifejezésmódjával, sőt még a magunkéval sem, ha jobbat adhatunk. Nem baj, hogy a jobb a jónak elrontója. Változott időkkel, magunknak is változnunk kell. 234 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 2. füzet • Sűrűn találkozunk fogalmi hibákkal. Csaknem minden írásban vetődése áll törés helyett, holott törések gyakoriak ott is, ahol nem vetődés jár nyomukban, hanem sokféle más, megkülönböztetendő mozgási mód és forma. Sok baj van a gyűrődéssel is, ami legtöbbször települési mód vagy forma- ként szerepel, holott az hegységképződési folyamat, aminek jellege nem vonatkoztatható a magyar földtani irodalomban széltében-hosszában emlegetett példákra. Azután más a h e g y s é g k é p z ő d é s«, mint a »hegyképződés«, még akkor is, ha véletlenül »a hegy« valóban redőből alakult is. Másodéves geológushallgatóink előtt ismert, egyszerű kérdés: a »r e d ő és annak részei«, nagyon bonyolult a magyar szaktársak írásaiban, mert egyszer redőnyerget, szerintük magyarul »antiklinálist« kell rajta érteni, máskor meg a redő- nvereg hol boltozatot (antiklinálist), hol meg teknőt (szinklinálist) jelez. Egyik magyarul kevéssé tudó kozmopolita fotogeológusunk vezette be nálunk a fölösleges »d i p« megjelölést. Azt hittük, hogy vele együtt ez is eltűnt irodalmunkból. Sajnos, a közelmúltban, egyik hozzá közelállóit fiatal kartársunk megint elszólta magát ebben az irányban. Vigyázzunk a mállás fogalmára. Sokszáz méteres mélységből kikerült fúrási minták egyre-másra »mállottként« vannak' minősítve. Ez nem lehetetlen, de külön jelentő- sége lévén, jól megvizsgálandó. Nehéz megállapítani azt is, hogy milyen lehet a »mállott dolomitliszt« sőt »mállott kovaliszt« is. Idekívánkozik egyes kartársaink részéről a bányá- szoktól előszeretettel átvett »bagó« is. Ebbe a kategóriába sorolhatjuk a néptől átvenni kívánt földtani szakszóként javasolt »a pok a« szót is, mert ilyen néven a különböző vidékeken más-más kőzetet értenek. Az ilyen népi gyűjtőnevek nem tisztázzák a fogal- makat, mert népünk sok helyen a lakóhelye körül található kőzeteket »termés k ő« gyűjtőnéven is említi. Ezt viszont bevezethetnénk a kissé nehézkes »szálban álló« vagy »lielytálló 0,1 mm 0 futóhomok alkotórészei származásának nyugati irányával s a lösz ásványtani összetételének »allochton<( jellegével. Érdekes megvilágításba kerül ez a megállapítás Szebényiné alapos vizsgálatain keresztül s részletes elemzésben alkalmat ad a lösz légi úton lebegve szállított anyagának s a görgetve szállított homokzárványok viszonyának, származá- sának tisztázására. Kri ván Termier H. és Termier G. : Histoire Géologique de la Biosphére. 1- — 721. oldal, 36 ősföldrajzi térképpel, 1 17 szövegközti ábrával és 8 tábla eredeti rajzzal. Páris/Masson & Cie.) 1952. A nagyterjedelmű munka az előszó tanúsága szerint középső helyet kíván elfoglalni a kézikönyvek és az önálló tudományos eredményeket tárgyaló nagy munkák között. Bevezetőül rövid történeti áttekintést adnak a szerzők a földtan fejlődéséről H a ü y-től Umbgrove 1947-ben megjelent munkájáig. Természetes, hogy ebben a rövid történeti áttekintésben erősen kidomborodnak a francia kutatók érdemei. A munka maga két részre tagolódik. Az első a vaskos kötet mintegy harmadrészét teszi ki és benne általános földtani kérdések mellett főleg üledékképződési és élettani viszonyokat ismertetnek a szerzők. Rövid, de korszerű áttekintést nyerünk a Pöld belső felépítéséről, valamint a földrajzi burokról. Megemlítik, hogy a bioszféra név mai fogal- mazásban Vernadsk y-tól származik. Az élet fogalmának meghatározásában is Vernadskyt követik. Kissé rövidnek tűnik a lepusztulásról, szállításról és lerakás- ról írt fejezet. Előnye viszont, hogy mondanivalóit nagyon szemléletes táblázatban foglalja össze, amely egyúttal a kőzettéválás folyamatát is tartalmazza. A geoszinklinális fogalom szemlélete egészen korszerű és érthetőségét kitűnő rajzok is fokozzák. A geoszinklinálisok üledékképződésével kapcsolatban foglalkozik a mű a kőszéntelepek és flis képződésével is. Érdekes, hogy utóbbinál, bár ismerteti a régibb álláspontokat is, Ábel magyarázatát nem említi. Röviden érinti a tenger- előnyomulás és visszahúzódás jelenségével kapcsolatos üledékképződési viszonyokat és az üledékképződés ritmusát is. A Föld vízövével (hidroszféra), núnt az élet környezetével foglalkozó fejezet kitér a hidrogéuionkoncentráció fontosságára is az élőlények szempontjából és hang- súlyozza, hogy csak 5 és 10 pH érték között lehetséges élet a tengervízben. Sok új adatot találunk a kolloidos üledékek keletkezéséről szóló fejezetben. Az első rész második főfejezete az élővilág általános szervezettségével foglalkozik. Ez a gondolatokban gazdag rész rövidsége mellett is sok újat mond. Egyike a könyv legértékesebb részeinek, mert új kutatási irányokra hívja föl a figyelmet. Fontosak a hőmérsékletre, a sótartalomra és a hidrogénion koncentrációra vonatkozó fejtegetések 250 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 2. füzet is. Itt különösen megint a sok adatot tartalmazó táblázatot kell örömmel üdvözölnünk. A tengeri állatok elterjedésének viszonyait a különböző mélységi övékben csak röviden foglalják össze. Egy ismét xijszerű és geokémiai szempontokat is érvényesítő rész a hasadó gombák szerepével is foglalkozik. Ugyanezen szempontból fontosak a szerzők fejtegetései a tengerfenéken lerakódó iszapra vonatkozóan is. A következő főfejezet az életöv meghódításával és benépesítésével foglalkozik. Új gondolatokban ez is nagyon gazdag. Ki kell emelnünk az életterek élőlényeinek osztályozására vonatkozó meg- különböztetéseket (jellegzetes és alkalmazkodott alakok). Szerzők tárgyalják az egyes állatcsoportok alkalmazkodási képességét, köztük különösen részletesen a tüskésbőrűe- ket. A facies fogalmának tárgyalásával kapcsolatban hivatkozik a könyv a litofácies és biofácies fogalmi megkülönböztetésének szükségességére. Megemlíti az üledékkép- ződési ciklusok fogalmát és részletesebben ismerteti a mélység, hidrogénionkoncentráció, sótartalom és hőmérséklet jelző tényezőket. A biosztratigráfiai kiértékelését példával világítja meg. A tengerpart és élővilág kapcsolatáról a szerzők igen részletesen emlékeznek meg | és a tengerpartot úgy tekintik, mint ahonnan az élet kiindulhatott. A fejezet részletes | és sok adatot tartalmaz, de kissé felszínes, nem eléggé elmélyülő és új szempontokat nem vet fel. Az édesvizek, szárazulatok és mélytengerek életterének benépesedésével kapcsolatosan érdekes adatokat kapunk állatcsoportonként a vándorlásra és elterjedésre vonatkozóan is. Az oceánikus üledékek és plankton viszonyáról is bőségesen írnak a szerzők. Megállapítják, hogy a plankton sokkal gazdagabb -hideg vízben és a felszín közelében, valamint a partokhoz közelebb, mint a meleg tengervízben, a tenger mélyén, illetőleg a partoktól távol. Az első rész utolsó főfejezete az életnek a nagyarányú földtani eseményekkel való összefüggését tárgyalja. A paleobiológiai szerzők szerint az egész földtörténet vezér- fonalául szolgál. A szárazulatok kialakulásával kapcsolatosan geofizikai szempontokra is hivatkoznak. Itt térnek ki a hegységképződési szakaszokra is. A munka második része földtörténeti áttekintés, amelyet 36 ősföldrajzi viszo- nyokat ábrázoló térkép egészít ki az »infrakambrium«-tól napjainkig. A térképekkel kapcsolatban olvastunk már nem egészen kedvező hangú kritikát is. Mégis el kell ismerni, hogy ilyen ősföldrajzi térképsorozat összeállítása, amely az élettelen és élőanyag fejlődés- történetét olyan módon ábrázolja, mint ez a könyv, a legnagyobb nehézségekkel jár és csak rendkívül fáradságos munkával érhető el. A dolog természetéből nyilvánvalóan következik, hogy az egyes térképek részletessége és pontossága nem egyforma. Lehetet- len elvárni a szerzőktől, hogy ilyen széles skála mellett mindent egyforma elmélyült- séggel ábrázoljanak, így hát természetes, hogy a szerzők speciális munkaterületével szorosabb kapcsolatban álló térképek tartalmilag bizonyos mértékig mást (többet, esetleg kevesebbet) tüntetnek föl, mint azok, amelyek a szerzők speciális munkaterüle- teitől távolabb állanak. így pl. a harmadidőszaki térképeknél is kifogásolhatná valaki, hogy a franciaországi viszonyok ábrázolása részletesebb és tökéletesebb a közép európaiak- nál. Nem szabad azonban elfelednünk, hogy ilyen szemszögből nézve sohasem várhatunk el a szerzőktől teljes tárgyilagosságot, már csak azért sem, mert hiszen elsősorban a saját nyelvterületük olvasói számára írnak, akiket a hazai viszonyok jobban érdekelnek, mint a távolabbi területek, amelyeknek áttekintő ismertetésével is megelégszenek. Az is a dolgok természetéből folyik még, hogy az ilyen ősföldrajzi térképek nem tér- hetnek ki minden részletre, már csak helyhiány miatt sem, úgy hogy a szerzők akarva, nem akarva kénytelenek bizonyos mértékig kiválogatást eszközölni. A térképek sorozatát az egyes időszakok, ill. korok ismertetése követi. Az élő- világ fejlődéstörténetével kapcsolatban világos és szemléletes szövegközti rajzokat is találunk. Bizonyos fokú — érthető — eklekticizmus az élővilág fejlődéstörténetének ábrázolásában is érvényesül. Az egyes időszakok felosztását a szerzők táblázatokban is összeállították s feltüntették bennük a hegységképződési szakaszokat is. A táblázatok több terület felosztását adják, egész sereg -r— számunkra — szokatlan névvel. Az ős- földrajzi viszonyokat a fontosabb üledéksorokkal területenként külön ismertetik. Rész- leteket itt sem várhatunk, nem is kapunk, de éppen a viszonyok átfogó vázolása ad értékes útmutatásokat azoknak, akik egységes szemléletre törekszenek. A könyv fontos- sága éppen a különböző területek kapcsolatának feltüntetésében domborodik ki. A fel- tüntetett kapcsolatok sok esetben nem födik azokat az elképzeléseket, amelyekkel mi szoktunk dolgozni. Különösen feltűnő ez pl. a neogén összehasonlító táblázatában, amely a közép európai fölfogástól lényegben nagyon eltér. Az eltérés nemcsak a képződ- mények párhuzamosításában jelentkezik, hanem a hegységképződési mozzanatok idő- pontjaiban is és határozottan ellentmond az eredeti meghatározásoknak. Ismertetések 251 A mű utolsó része táblázatban foglalja össze újra a földtörténeti eseményeket az ősföldrajzi térképekhez kapcsolódva. A szerzők végül bőséges irodalomjegyzéket közöl- nek, amelyben azonban — - sajnos - — egyetlen egy magyar kutató munkáját sem talál- juk meg. A nyolc művészi tábla T e r m i e r G. kitűnő rajzkészségéről tanúskodik. Bogsch Gallwitz H.: Dér Stand dér geologischen Arbeiten im Geiseltal Hallescbes Jahrbuch für Mitteldeutsche Erdgescliichte, 1. köt., 2. fűz., 1954. A középnémetországi Geiselvölgy Merseburg és Miiekéin közé eső részében mint- egy 40 évvel ezelőtt kezdték meg az alsó-eocén barnakőszén külszíni fejtését. A telep jelentősége kettős : elsősorban ez a legnagyobb németországi külszíni kőszénfejtés, melynek gazdasági jelentősége a fokozódó feltárási munkálatok során egyre nő, másod- sorban igen nagy tudományos jelentősége van az itteni kőszéntelepek gazdag és jó- megtartású ősmaradványtársaságának, és az itt észlelt különleges földmozgási jelen- ségeknek. A kőszénfejtés a háború előtt csökkenni kezdett, a háború alatt pedig teljesen leállt. Az újraindult fejtés őslénytani vizsgálata egészen 1949-ig elmaradt, ekkor azonban újabb jelentős leletek Invtákmagukra a figyelmet. Azóta a fejtés a tudományos és termelési szervek közös irányítása mellett folyik. 1 . Az ősmaradványtársaság számos növény lenyomatból, egész és töredékes ízelt- lábúakból és gerincesekből áll. Magyar szempontból említésre méltó, hogy a lelőhely madárfaunáját Lambrecht Kálmán dolgozta fel 1935-ben (1. a Nova Acta Eeo- poldina, Neue Folge 3. kötetét.) A növénymaradványok különösen a leveles kőszénrétegekben gazdagok. Sokszor eredeti zöld színűket is megőrizték. Mintegy 800 levélmaradványt gyűjtöttek, és fosz- szilis herbáriumot készítettek belőlük. Elég nagy a magleletek száma is. — - Ugyanebben a rétegben találják az ízeltlábúakat is. A leletek többsége rovar-szárnyfedő, a teljes maradványok ritkák. Szerencsés esetben még szitakötőszárnyak is jó megtartásban kerültek elő. 1949 óta mintegy 2000 példányt gyűjtöttek. A gerincesmaradványok főleg a telep fekvőjébe benyúló tölcsérszerű mélyedésekben találhatók. Ezekbe a mélyedé- sekbe valószínűleg mintegy csapdába estek bele a nagyobb állatok. A leletek többsége emlős- és csúszómászó-koponya és alsó állkapocs. Említésre méltó egy majdnem teljes krokodil- és egy ép Lophiodon- csontváz. A kőszénösszletbe települt kovás -gumós homok- kőből is számos növény- és elvétve egy-egy gerincesmaradvány került elő, többek közt pl. egy Paleohippida csontváza. Az ifjabb kutatások mintegy 500 gerincesleletet hoztak napvilágra. A leletek megőrzése nagy munka, mert a nagy markazit tartalmú kőszénből egy kis nyom is elég, hogy a maradványt tönkretegye. A preparálás egyetemi hallgatók hathatós segítségével folyik. 2. Különös figyelmet keltett az a földmozgási jelenség, mely a külfejtés külső előterében húzódó viÚamosvasútvonalat megsüllyesztette és meggörbítette, a külfejtés udvarán pedig megemelte a rétegeket. Érdekes, hogy a lesüllyedt villamosvonal és a fel- emelkedett fejtésudvar közti tömeg, melyet a szelvények szerint törések határolnak el a lesüllyedt tömegtől, nem mutat függőleges mozgást, ellenben mintegy 3 rn-re a bánya- ndvar felé tolódott el. így egészbenvéve árokszerű süllyedés keletkezett, mely a talaj- csúszásokra általában jellemző ellenlejtes röglépcsőtől eltér. A megsüllyedt és felemel- kedett kőzettömeg térfogata közel azonos. A süllyedés nem volt váratlan, mert már 1927 óta észleltek a kérdéses területen centimétemagyságrendű süllyedéseket, majd 1941-ben egy nagyszabású háborús bom- bázás 50 cm-nyi elmozdulást okozott. A katasztrofális süllyedés 1947-ben kezdődött, deciméteres nagyságrendű szakaszokban ment végbe és a mai napig 15 m-re növekedett' Megkísérelték a folyamatot a területen ismert sókioldás útján keletkezett üregek beszakadására visszavezetni. A szerző azonban rámutatott arra, hogy a közvetlen fek- vőben nincsenek megfelelő sótömegek, és a lesüllyedt és felemelkedett részek azonos 9 f öldtani Közlöny 252 Földtani Közlöny LXXXV . kötet 2. füzet tömege is cáfolja ezt a magyarázatot. Ez az utóbbi adat atektonikus természetű kőzet- mozgási jelenség valószínűségére utal. A szerző úgy magyarázza a mozgást, hogy az állva maradt központi tömeg mintegy alámosott gát szerepelt, és alatta a kőszénösszlet fekvőjé- ben települő agyagok átfolytak. Ez magyarázza a központi tömeg vízszintes elmozdulá- sát is. — A katasztrofális süllyedést az 1947. év rendkívüli talajvízbősége idézhette elő. Ez a gazdasági és tudományos szempontból egyaránt párját ritkító gyakorlati és tudományos munkahely világraszóló példája a termelés, tudomány és oktatás minta- szerű együttműködésének, és a lelőhelyek állandó tudományos és gyakorlati megfigye- lésének és anyagfeldolgozásának alapos és hézagtalan együttesének. B a 1 k a y Teichmüller, M. és R. (Krefeld) : Die stoffliche und strukturelle Metamor- phose dér Kohlé (A kőszén összetételét és szerkezetét érintő metamorfózis) . Geologische Rundschau, 1954. 42. köt. 2. fűz. Ez a közlemény azokat az eredményeket foglalja össze, melyeket a legkülönbözőbb kutatók a kőszén metamorfózisra vonatkozóan az utolsó évtizedben elértek. Ezek az eredmények további betekintést engednek az átalakulás során a kőszenek szerkezeti- kémiai változásaiba és a kémiai összetétel, valamint a fizikai sajátságok között fennálló viszonyba. Szerzők szerint a jövőben a kőszén metamorfózisának geológiai vizsgálatánál is ezen új ismereteket kell tekintetbe venni és különbséget tenni a kőszén szerkezetét valamint összetételét érintő metamorfózis között. Előbbi túlnyomóan fizikai módszerekkel, utóbbi pedig elsősorban kémiai módszerekkel követhető. A kőszén összetétel és szerkezet szempontjából is érzékenyebben reagál hőmérséklet és nyomás növekedésre, mint sok más ásvány. Geológusok számára ezért éppen az üledék- átalakulás első szakaszaiban fontos fokmérő. A közlemény három részre tagolódik. Foglalkozik a kőszén átalakulásával I. barna- kőszén állapotban ; II. feketekőszén állapotban és III. a metamorfózis okaival. 1. Lágy barnakőszénnek fényes kemény barnakőszénné való átalakulása főleg kol- loidfizikai folyamat ; a kémiai változások viszonylag jelentéktelenek (Petrascheck, Dulhunty, Stach stb.). Bár a fényes kemény barnakőszén összetétel szempontjá- ból alig alakult át, szerkezete a tektonikai nyomás következtében nagymértékben meg- változott. Itt tehát a szerkezeti átalakulás gyorsabb ütemű, mint az összetételt érintő metamorfózis. Már fényes kemény barnakőszén is lehet metamorf. II. 1. Krevelen, Hűek ésKarweil felfogása szerint a kőszén összeté- telét érintő metamorfózis a huminkomplexek fokozódó aromatizálódásával jellemezhető, amivel egyidőben kondenzációs folyamatok is lejátszódnak. Az összetételt érintő meta- morfózis mértékét régóta az elemi és immediat elemzés adataival jellemzik. 2. A szerkezeti átalakulás fizikai módszerekkel történő vizsgálatával a követ- kezők állapíthatók meg : a) A kőszén belső felülete, mikrokeménysége, elaszticitásmodulusa, szilárdsága és valódi sűrűsége a zsírkőszénállapotig fokozatosan csökken, utána az antracit állapotig gyengébben vagy erősebben nő ; b) A kőszén finomszerkezete röntgen vizsgálatok alapján (D e b y e — S c h e r- r e r) turboréteges krisztallitokat mutat ; c) A kőszén anizotrópiája független a kémiai színülésf októl ; d) A törésmutató és az abszorpciós együttható (ezzel a vitritek reflexiókép essége) viszont a kémiai összetételtől függ. A reflexióképesség a zsír — - soványkőszén, valamint az antracit állapotban erősen növekszik. A törésmutató az atomsűrűséggel nő. Amennyi- ben a kémiai szerkezetet nem zavarja mélyenható mállási folyamat, a vitrit reflexió- képessége természetes kőszeneknél fontos segédeszköz a metamorfózis fokának megálla- pítására. III. A metamorfózis okai : 1 . Az időfaktor mindaddig szerepel, amíg a nyomás és a hőmérséklet általában reakciót hoz létre. 2. A nyomás jelentékenyen befolyásolja a szerkezeti metamorfózist, de a kőszén kémiai kötéseit megbontani nem képes (az aromás vegyületek — amelyek a kőszén főrészét alkotják — gyűrűs szerkezetük következtében igen nyomásállóak) . Tehát az összetételt érintő átalakulásban a nyomásnak nincsen döntő befolyása. 3. A legjelentősebb tényező úgy kémiai, mint geológiai szempontból a hőmérséklet. A hőmérsékletfaktor jelentősége legnagyobb az érintkezéses átalakulásban. A^ kőszén »geotermikus metamorfózisa« elsősorban nagyobb mélységben érvényesül. Szerzők meg- Ismertetések 253 állapítják, hogy a H i 1 t-féle szabály nem a mélységgel növekvő rétegterheléses nyomásra, hanem a mélységgel növekvő hőmérsékletre vezethető vissza. 4. A radioaktív sugárzás szerzők szerint a kőszén átalakulásában csak egészen alárendelt. 5. A katalizátorok jelentőségéről megállapítják, hogy a Mackowsky által a szénülésben nehézfém katalizátoroknak tulajdonított szerep nehezen bizonyítható. Kétségtelennek tartják azonban Krevelen felfogását, aki a szénülés biokémiai szakaszaiban baktériumenzimek katalitikus hatását tételezi fel. Megjegyzik, hogy — mi- után a baktériumműködés néhány méter mélységben majdnem megszűnik — ezek a katalizátorok már a barnakőszén állapotban elvesztik fontosságukat. Szerzők igen gazdag irodahnat idéznek. Sajnálattal kell azonban megállapítani, hogy az idevágó jelentős magyar irodalmat nem ismerik, illetve azokra közleményük- ben nem hivatkoznak. Meg kell jegyeznünk, hogy Szádeczky K. Elemér az itt ismertetett eredményeket részben már előzőleg közölte német nyelven is. Ezen túl- menőleg Szádeczky 1 952-ben magyar nyelven megjelent szénkőzettana sok olyan új vizsgálati eredményt is tartalmaz, melyeket a külföld nem ismerhetett meg. Ezért is kivánatos volna, hogy a Szénkőzettan c. könyv idegen nyelven is kiadásra kerüljön. • S o ó s M. und R. Teichmüller: Die stoff liche und strukturelle Metamorphose dér Kohlé. (Geologische Rundschau, 1954, Bd. 42, Heft 2.) Die Verfasser führen eine sehr reichte Eiteratur an. Mán muss aber mit bedauern feststellen, dass sie die betreffende, bedeutende ungarische Literatur nicht kennen und sich demzufolge in ihrer Arbeit auf disese nicht beziehen. Wir müssen bemerken, dass Professor Elemér Szádeczky-Kardoss die hier angegebenen Resultate teils schon früher auch in deutscher Sprache veröffentlichte. Weiterhin enthált Professor Szá- deczkys, im Jahre 1952 in ungarischer Sprache erschienene Arbeit »Szénkőzettan« (Kohlenpetrographie) viele neue Untersuchungsergebnisse, die das Ausland noch nicht kennenlemen konnte. Es wáre daher wünschenswert, das Werk auch in fremder Sprache erscheinen zu lassen. S o ó s P a p p . A. : Die Molluskenfauna im Sarmat des Wiener Beckens (A Bécsi medence szarmata molluszka faunája.) Mitteilungen dér Geol. Ges. in Wien, Bd. 45. 1952. A szerző a Bécsi medence szarmata molluszkáit dolgozta fel magagyűjtötte és a már jóformán évszázadok óta gyűjtött gazdag anyagból. De nemcsak a maradvány- anyag, hanem hazai irodalom is bőven állt rendelkezésre Hörnes, Hilber, Fuchs, Karrer, Suess, Kautsk y-n át a legfiatalabb nemzedékekig és végül a bécsi múzeumokban a Monarchia óta gyűjtött külföldi összehasonlító anyag is hozzájárult, hogy a szerző minél szélesebb alapokon, széleskörű áttekintéssel írhatta meg a korszerű, aprólékosan pontos, régóta esedékes összefoglaló munkát (Románia és a Szovjetunió szarmata molluszkaf aunája már feldolgozást nyert). A bevezetésben a szarmata emelet fogalmát körvonalazza, majd röviden a peremi és medence üledékeket jellemzi faimájának alapján, végül Fuchs, Winkler, Grill, Veit és saját földolgozása alapján a Bécsi medence, valamint a környező területek szarmata rétegösszleteinek és kiterjedéseinek összehasonlító beosztását szem- lélteti. A taglalás mindegyik szerzőnél a fauna alapján történik. Ennek értelmében a szarmata alsó részét risszoás rétegek képviselik, fölöttük erviliás-, majd a maktrás rétegek vannak, a szarmata emelet végét faunaszegény öv jelzi. A táblázatokból kitűnik, hogy a szarmata tagolása a Bécsi medencében és a környező területeken még nem egységesen megoldott kérdés. A faunát rendszertanilag ismertetve, a nevezéktan szabályzatainak megfelelően a varietást alfajnak tekinti. Az alfajokra széttagolt fajoknál az eredeti fajokat szoro- sabb értelemben vett alfajoknak nyilvánítja. Ezek szerint egy-egy faj gyűjtőtípusnak felel meg. Valóban nehéz megállapítani, hogy az illető faj és alfajai közül melyik volt előbb, melyik származott a másikból. Ezért azt az utat választja, hogy az addigi fajt (pl. Pirenella picta) alfajnak minősíti, egyenrangúvá teszi az alfajokkal, így mellé és nem alárendeltségi viszony áll fenn. (így lesz Pirenella picta picta ) . Ezzel a módszerrel a fajtakörök fogalmát közelíti meg. Ez a törekvés összevonásra irányul, bár módszerét tekintve széttagol. Tizenkét ríj alfajt, valamint 14 új fajt állapít meg. Egyes nemzet- ségeknél (Donax, Macira, Ervilia, Irus, Trochus-iélék) hosszasabban foglalkozik a 9* 254 Földtani Közlöny LXXXV. kötet 2. füzet szarmata emeletben mutatkozó fejlődésmenettel és azt tapasztalja, hogy az illető emelet alsó szintjében rendes vág}’ szokottnál kisebb termetűek, a magasabb szintekben óriás nagyságot érnek el, majd a szarmata vége felé (a kipusztulás előtt) ismét elcsökevénye- sednek. Ezt a jelenséget azzal magyarázza, hogy a szarmataeleji sótartalomcsökkenés a reliktum alakok életfeltételeire kedvezőtlen volt, de később alkalmazkodtak és opti- mális fejlődést mutatnak, majd a szarmata végén érezhető sótartalomcsökkenés a hozzá- alkalmazkodással újból a csökevényes növekedést idézte elő. A Bécsi medence szarmatafaunája igen közelállónak, majdnem azonosnak látszik a hazaival. Ez a földtani viszonyok következtében érthető is. 20 fénynyomással készült, nagyszerű tábla egészíti ki az értékes monográfiát. A szerző ezen munkáját követi majd a Mollusca farma feldolgozásából kapott biosztratigráfiai eredmények kiértékelése, különös tekintettel a dáciai és az euxinusi medence szarmatájára. B o d a C e h o v i c, V. : Niekol’ko poznámok o neogéne Vychodného Slovenska (Néhány megjegyzés a keletszlovákiai neogénhez.) Geologickv Sbornik, III, 3 — 4. p 121 — 133. Bratislava, 1953. Szerző szerint a keletszlovákiai neógén képződmények rétegegymásutánja az eddigi kutatások elégtelensége miatt nem állapítható meg véglegesen. A medence északi peremén (Presov és Yranov környékén) burdigalai faunát tartalmazó homokkő-konglo- merátum, felette riolit-dacittufa települ. A rétegösszlet helyenkint slirfáciesű helvéti képződményekbe megy át, helyenként kősótelepekkel. A medence déli peremén, a zemp- léni karbousziget környékén a kifejlődés eltérő. Az alapképződmény itt riolit-dacittufa, fedőjében slirfáciesű márgával (Velki Kazimir környéke). A területen a riolit és a dacittufa kitörések az alsó-miocénben jelentkeztek, ami nálunk az alsó riolittufának felelhet meg. Erősebb vulkáni tevékenység csak a helvéti — tortonai határon kezdődött és a szarmatáig tartott. A Yihorlát-hegységet felépítő andezit többsége valószínűleg tortonai korú, kisebb része és a riolittufa szarmata. Csepreghyné í H a n o, V. — Senes, J. : Sprodmiocénna fauna pri Rapovciach (Alsó-miocén fauna Rapovcéről Csehszlovákia.) Geologickv Sbornik, III. 3 — 4. Bratislava 1953. p. 315—365. 18. tábla. Szerzők szelvényrajzon feltüntetik a rétegviszonyokat : (felső-katti szürkés, sár- gás meszes homok és homokkő rétegre az akvitáni rétegsor települ : cápafogas mollusz- kás konglomerátmn, kavics, homok, homokkő, agyagos homok és igen kemény kvarc- homok puhatestű faunával. Burdigalai kvarckavics és vörös agyag zárja le a rétegeket. Szerzők szerint az oligocén glaukonitos homokkőre transzgredáló konglomerátum, homok és márga faunája kifejezetten alsó-miocén jellegű. Gerinctelen faunáját Senes, a gerinces faunát (cápafogak) H a n o dolgozta fel. A gerinctelen, főleg nagy-Pecte- nekből álló felső rétegsorból Senes Chlamys rapovensis néven új fajt ír le. A faimák alapján szerzők arra következtetnek, hogy a rétegsor akvitáni, amit azzal is bizonyítani vélnek, hogy felette burdigalai szárazföldi agyag és kavics települ, melyet a Pannóniái medence északi részének szárazföldi képződményeivel párhuzamosítanak. A szárazföldi rétegsor alatt tehát nem oligocén, hanem miocén jellegű faunát mutatnak ki. A dolgozat a nagy-Pectenek különböző csoportjainak nügrácós táblázatokkal történő magyará- zata alapján arra a következtetésre jut, hogy a fauna legnagyobb valószínűséggel akvitáni. ísepreghyné Z ö b e 1 e i n, K. : Zűr Altersbestimmung dér Cyrenenschichten in dér Subalpinen Molasse Oberbayerns. (A felsőbajor evrénás-rétegek koráról.) Geologica Bavarica Nr. 17. p. 113 — 134. München, 1953. Szerző szerint a felső bajor cyrenás márga korának meghatározását megnehezí- tette az »akvitáni-fogalom« bizonytalansága is. Az akvitáni korszak értelmezését egy korábbi dolgozatában adja (Geol. Bavar. 12., p. 86, 1952.) akvitáni a miocén legalsó emelete, katti a legfelső oligocén. Szerző részletesen ismerteti a délbajor molasz és a felsőbajor tengeri agyag, illetve cyrenás márga kora és párhuzamosítása körül még mindig fennálló nehézségeket és véleménykülönbségeket. A felsőbajor cyrenás rétegek koráról őslénytani (szárazföldi csigák, Anthraeotherium-inaradványok) és rétegtani meggondolások alapján arra a megállapításra jut, hogy az alsó cyrénás rétegeken kívül Ismertetések 255 a felső cyrénás rétegek egy része (»prombergi« rétegek alsó kétharmada) is a felső oligocén katti emeletébe sorolandó, míg másrésze (»prombergi« rétegek felső harmada és a »heim- bergi« rétegek) az-alsó miocén akvitáni idején rakódott le. Nem tartja tehát elfogadha- tónak Hagn és Hölzl felfogását (Geol. Bavarica Nr. 10. p. 208.), akik a felső cyrenás rétegeket teljes egészében az akvitániba teszik. A cyrénás rétegek párhuzamo- sítása során a katti rétegösszletet a Mainzi-medence cyrenás-márgáival, a genfi és bázeli agyagos lerakódásokkal és a magyarországi, illetve az erdélyi medencebeli pectunculusos homokkal egykorúnak tartja. Az akvitániba sorolt cyrenás rétegeket (prombergi réte- gek felső harmada) az egri-balassagyarmati köviiletes rétegsorral és az allgaui tarka- agy aggal párhuzamosítja. Csephreghyné Hagn, H. — H ö 1 z I, 0. : Zűr Grenzziehung Katt/Akvitan in dér bayerischen Molasse: (A bajor molassz katti-akvitáni elhatárolása.) Neues Jahrbucli f. Geol. u. Pál. 1954. 1. p. 1 — 41. Stuttgart. A dolgozat a felsőbajor cyrenás-rétegek kora körüli vita folytatása. Szerzők nem fogadják el Zöbelein megállapítását, aki a katti-akvitáni s egyszersmind az oligocén- miocén határt a »prombergi« rétegeken belül, a felső cyrenás rétegekben vonták meg (Geol. Bavarica Nr. 17. p. 113 — 114). Szerzők szerint a katti-akvitáni határt földtani és őslénytani érvek (Foraminiferák, molluszkák, Ostracodák, gerinces maradványok) alapján mintegy 500 — 700 méterrel lejjebb kell megvonni, mint azt Zöbelein tette. Hagen és Hölzl felfogása szerint csak az alsó cyrenás rétegek kora katti, a felső cyrénás rétegeké azonban már akvitáni, vagyis a teljes »prombergi« sorozat képződése erre az időre esik. A cyrenás rétegekben a határ nem lehet éles a katti-akvitáni között, mert a kevert faunák megnehezítik a kiértékelést. A katti emeletben miocén fauna- elemek találhatók, viszont az akvitáni faunákban oligocén perzisztens formákat találunk. Az elhatárolás kérdését tehát csak az akvitániban fellépő új fajok pontos kiértékelésével lehet eldönteni. Szerzők szerint a katti-akvitáni kérdés körüli zavar főoka a M a y e r — Eyma r-féle akvitáni fogalom kétféle értelmezésében rejlik, aki az akvitánt előbb az alsó-miocénbe, később az oligocénbe helyezte. Ami tehát a régi szerzőknél akvitáni- felső oligocén, az nem változtatható át egyszerűen katti-felső oligocénre, — csak a faunák líjrafeldolgozása döntheti el a hovatartozást. A cyrenás rétegek kormegállapítása és párhuzamosítása körüli vitában Zöbe- lein, Hagn és Hölzl dolgozatában is gyakori hivatkozás történik a magyar- országi pectunculusos homok és az egri-balassagyarmati kövületes rétegsorra. Ez a körülmény sürgetővé teszi a végleges állásfoglalást a hazai katti-akvitáni kérdésben is. Csepreghyné Svagorsky, J. : Geologické pomery a fauna severnej casli Kosickej kotliny. (A kassai medence északi részének földtani viszonyai és faunája.) Geologickv Sbomik, III. 3 — 4. p. 259 — 295. Bratislava 1953. A kassai medence északi részét üledékes és vulkáni eredetű neogén képződmények töltik ki. A neogén rétegek az erősen gyűrt flis képződményre települnek: burdigalai korú vastag konglomerátum, mely fokozatosan homokos, majd agyagos képződményekbe megy át, a tenger fokozatos kimélyülését jelezve. A konglomerátum faunáját és őslény- tani leírását adja a szerző. A burdigalai képződmények megszakítás nélkül meimek át a helvétibe, bár a medence peremén a burdigálai és a helvéti rétegek között riolittufa észlelhető. Szerző szerint a helvéti tengeröböl már nem állt összeköttetésben a nyílt tengerrel, ami a gipsz és sótelepek keletkezését is elősegítette. A helvétvégi tektonikai mozgások következtében a kassai medence szárazra került s csak az előrenyomuló tortonai tenger rakott le ismét vastag kavicsréteget. Ennek visszahúzódása után heves vulkáni működés vette kezdetét (presovai andezitek), ami a neogén rétegösszletet tekto- nikaiig erősen megzavarta. Csepreghyné M i r a I 1 e s J. C. : Las bauxitas dél NE de Espaiia. (Spanyolország bauxitterületei) . C. R. XIX. sess. Congr. géol. intern. Alger 1952. Fasc. XII. Spanyolország északkeleti részén, Barcelona körzetében 1940 óta több érdem- leges bauxitterületet találtak és tártak föl, amiről eddig csak gyér adataink voltak. Ez a kongresszusi tanulmány összefoglalóan ismerteti a bauxitterületek földtani viszonyait. A három főbb bauxitterület Katalóniában, a Pireneusok alján, a belső vonulatokban 256 Földtani ■ Közlöny LXXXV. kötet 2. füzet mutatkozik. Ezeken belül, északról-délre haladóan, a Tuxent-Alina, a Peramola, Cama- rasa, Llacuna és a Puertos de Beceite területrészeket különbözteti meg. A szubpireneusi öv legészakibb csoportja a Tuxent-Alina liász mészkő és felső- liász dolomit karsztos felületén települt bauxit fedőjében apti és hippuritás szenon réteg- összletek vannak. A Peramola csoport mezozóos területén ugyancsak liász és hippuritás fedőrétegek között a bauxit 200 m csapáshosszban, 8 m vastagságban, 35 m mélységig van föltárva. A Camarasa csoportban a triász ofitos kőzetekkel, a liász és a kréta határán mutatkozó bölunites bauxittal. Diaszpor csak egyes pizolitokban van, hidrargillit hiányzik. Kaolinit változó mennyiségben, a vas hematit és göhtit alakban van kimutatva. A bauxit mennyiségét három millió tonnára becsülik. A központi helyzetű legrégebben megismert Llacuna csoport, kitermelés alatt álló területén a bauxit a triász mészkő karsztos mélyedéseiben, hasadékaiban és dolináiban szögletes rögökben áthaknozott módon maradt meg az eróziós lepusztításból. Fedőjében alsó-eocén alveolinás mészkő van. A termelés alatt álló bauxit főként bölmiites, némi diaszpor és kaolinit tartalom- mal. Az elemzési adatok 53 — 69, sőt 73% A1203 és 4 — 14% Si02 tartalmat mutatnak, némi CaO és Mg O, valamint Cr203, Mn203, V2Ö5, P205, MgO nyomokkal. Mennyisége 200 000 t. Végül a Puertos de Beceite déli övében, a Horta de San Juan csoport rész- aránytalan redővonulatokba gyűrt, haránttörésekkel tagolt területén a felső-júra (szekváni-emelet) mészkő és oligocén fedőrétegek között, másutt neokom fedőrétegek között, jelentős tömött, kagylós törésű, gyér pizolitos, fehér és vörös színű bauxittelep van, túlnvomólag igen nagy Si02-tartalommal (17 — 50%). Kerámiai célokra hasz- nálják. A spanyolországi bauxitképződést a kimmériai— ausztriai mozgási szakaszok kiemelkedéseiben triászvégi és júravégi terrarossza jellegű mállási termékül tekintik. Kifejlődésében és jellegeiben a mediterrán bauxitöv nyugatfranciaországi (Ariége, Bédarieux) kifejlődési területekkel azonosítható. Gyakorlatilag a Bayer-eljárásra alkal- mas. Termelése gazdaságpolitikailag nyilvánvalóan a fasiszta Nyugatnémetországba kerül. Tervezik Empresa Nációnál deí Aluminio néven alumíniumgyártó üzem léétesítését San Juan de Nieva-ban, évi 10 000 tonna termeléssel. v.e. Kraus E. C. : Dér Ausbau dér Unterströmungs- (Subfluenz-)Theorie : Hyporheon und Bathyrheon. (Az alááramlási elmélet továbbfejlesztése : hyporheon és bathyrheon.) C. R. XIX. Session, Congr. Geol. Int., Section XIII, Fasc. XIV, Alger, 1954. A cikk Kraus kibővített alááramlási elméletének összefoglalását és részletes irodalmát adja. A szerző a hegységek mozgási irányának vizsgálatából arra a következ- tetésre jutott, hogy a liegységövek nem a merev földkéreg aktív nyomásának, hanem a Föld mélyebb részeiben elhelyezkedő képlékeny anyagban (geoplazmában) végbemenő hőkonvekciós áramok vonszoló és beszívó erejének hatására keletkeztek. A tapasztalat szerint a takaróshegységek kőzetei, főleg pedig legfelsőbb takarói túlságosan épek ahhoz, hogy egy agyonpréselt gyökérzónából származhattak volna : keletkezésüket egyszerűbben magyarázhatjuk, ha passzív szerepet szánunk nekik, vagyis áttolás és felgyűrődés helyett alátolásról és alágyűrődésről beszélünk. A hőkonvekciós áramok találkozási, örvénylési helye a »sebhely« (Narbe, cicatrice) rendszerint takarókkal van fedve, de ahol ezek lepusztultak, látható alattuk a beszívott rétegek zűrzavaros, meredek települése. Égitestünk tektonikájának sok részletét lehet a hőkonvekciós áramok övének (a hyporlieonnak) jelenségeivel magyarázni, sok jelenség azonban egy más, hatalmasabb áramlási irányzat hatásairól tanúskodik. (Hegységláncok íves kialakulása, látszólag megmagyarázhatatlan hirtelen megtörése). Ezeket a szerző részletes elemzés alapján hatalmas, nyugatról keletre haladó »ciklonális« magmaáramok hatására vezeti vissza A hyporheon mozgásai a felszíntől számított 200 km mélységig foghatják át a Föld anyagát ; a ciklonális áramok zónája, a bathyrheon viszont 600 km mélységűre tehető. Az alááramlási elmélet ilyen kiterjesztéséből egyszerűen következik a- Wegener-féle kontinensvándorlási elmélet : az áramlások megadják az elméletnek a régóta keresett energiaforrást. Ebben a szemléletben az óceánok a földkéreg tágulásának helyei, ahol időnként szakadások állnak elő (pl. Atlanti-hátság), melyeken keresztül a hyporheon- áramok bázisos ősmagma-anyaga a felszínre kerül. Az elmélet komoly nehézsége, hogy a hőkonvekciós áramok sebességét igen kicsinek kell felvennie (5 — 20 cm évszázadonként), márpedig kétséges, hogy ilyen lassú mozgási lehetőségnél kialakul-e egyáltalán konvekciós áram? A bathyrheonok létezését pedig sem a felszíni megfigyelések, sem a geofizikai észlelések nem indokolják. B a 1 k a y Ismertetések 257 G i g o u t, M. : Critique de la théorie de la flexure continentale (A kontinen- tális hajlat-elmélet bírálata). B o u r c a r, J.: Nouvelle défense de la théorie de la flexure continentale ! (A kontinentális hajlat-elmélet újabb védelme). C. R. XIX. Session, Congres Geol. Int., Seetion XIII, Fase. XIV, Alger, 1954. Boucart J. portugáliai és marokkói tapasztalatai alapján, felállította és kidol- gozta a kontinentális hajlat elméletét. Eszerint a tengerpart általában tektonikai vonal- nak tekinthető, melynek mentén a földtörténeti múlttól napjainkig lehajlások mentek és mennek végbe. G i g o u t M. ugyancsak marokkói megfigyelések alapján cá- folja az elméletet. Ezen a területen általánosán kimutatható lehajlás nem történt a fiatalabb időkben : a kimutatható mozgások gyengék és korlátozottak. Az üledékek átlagban 5° dőléssel lejtenek a tenger felé : ez a szög azonban eredeti település is lehet. G i g o u t szerint a mindenkori tengerpart ilyetén tektonikai kitüntetettségét azért is nehéz elképzelni, mert a tengerpartok a földtörténet során, — köztudomás szerint, — sokszorosan elmozdultak, többször igen tekintélyes távolságokra is. Bourcart rámutat arra, hogy a földtörténet tanúsága szerint a tengerek és szárazföldek viszonylagos magassága gyakran megváltozott : a geokratikus időszakok- ban a tengerek mélyebbek és a szárazföldek magasabbak, a talattokratikus időszakok- ban pedig fordítva. Ezek a változások szükségképpen a földkéreg görbületének válto- zásait idézték elő : ezen a módon hajlatok keletkeztek. Kézenfekvő mármost, hogy ezek a hajlatok a tengerek partján jöttek létre. Ezt az utóbbi tételt az Atlanti-óceán partjáról vett számos példával bizonyítja. A tétel és bírálat ellentmondása nyilván onnan származik, hogy Bourcart - — bár hallgatólagosan — kéregszerkezeti értelemben beszél »tengerpartról«, tehát a kontinentális küszöb környékére gondol, ezért állításai az Atlanti-óceán partvidékén igazolhatók. G i g o u t viszont a vízfelület határát érti tengerpart alatt ; ez az értel- mezés mozgékony párkány jellegű kéregrészek esetén nyilvánvaló képtelenségekre vezet és jogos kifogásokra ad okot, mert csaknem lehetetlen elképzelni, hogy a föld- történet során végbement többszázkilóméteres tengerelöntések idején a kontinentális hajlat lépésről-lépésre együtt haladt volna a partvonallal. Balkay T o o m e y, D. F.: A bibliography of the family Fusulinidae (A Fusulinidae család bibliográfiája). Journal of Paleontology, 28. 1954. A mindinkább gyarapodó magyarországi felső karbon és permi fauna sürgetővé váló összesítő tanulmányozásában, különösen pedig annak régóta ismert, mindmáig földolgozatlan, újabban mélyfúrási anyagból is kikerült, tehát gyakorlatilag is nagyon fontos Fusulina- félék vizsgálatát megkönnyítő irodalmi összeállítás. Összesen 663 iro- dalmi adatot tartalmaz 1952-ig bezárólag. Szerzője a Shell Oil Company gyakorlati paleontológusa Texasban. Vadász T a p p a n, H.: Foraminifera írom the Arctic Slope of Alaska (Foraminiferák Alaska jegestengeri lejtőjéről). Geological Survey Professional Paper 236-A. Érdekes munkában IV. fejezetben számol be a szerző a Jegestenger partvidékén végzett kutatások és fúrások vizsgálati eredményeiről. Különböző korú rétegek triásztól — a pleisztocénig, különböző Foraminiferáit vizsgálta. A feldolgozott Foraminifera- faunának nemcsak nagy helyi gyakorlati, rétegtani és tudományos jelentősége van, hanem európai viszonylatban is jelentős eredménynek számít. Ezidáig innen írták le a leggazdagabb, a legváltozatosabb és a legjobb meg- tartású triászkorú Foraminifera-f aunát. Továbbá innen ismerteti a szerző az Észak- Amerika területén található egyetlen alsó-júrakorú Foraminifera-f aunát. Gazdag kréta- faunát az eddig leírttól teljesen eltérő környezetből vizsgált. Végül pleisztocén-faunát ismertet, amelyről megállapítja, hogy nagyon hasonlít a jelenkori Jegestenger fauná- jához. Az észak-alaszkai anyagból 350 Foraminifera faj került elő. Ebből körülbelül 8% a triászba, 12% a júrába, 60% a krétába és a fennmaradó 20% a pleisztocénbe tartozik. 258 Földtani Közlöny LXXXV. kötet 2. füzet Bővebben a munka első részét, »A triász Foraminiferák« fejezetet ismertetem. Észak- Alaszka felső-triászából 26 új Foraminifera-fajt írt le T a p p a n, melyek 9 családba, 18 nemzetségbe, 1 új nemzetségbe tartoznak. 12 faj a Lagenidae családba, 5 a P olimorphinidae , 2 — 2 a Trochaminidae és Lituolidae és 1 — 1 az Ammodiscidae, Verneulidae, Buliminidae, Spirilinidae és Rotalidae családba tartozik. Alaska felső-triász kőzetei kövületes fekete palákból (olajpala), bitumenes kövü- letes mészkőből (Rynchonella , Terebratula, Pseudomonotis, Halobia), tűzkőből és homok- kőből állnak és a shublik formációba tartoznak. Az ismertetett 26 fajból, 20 a Simpson-foki 1 . számú kutatófúrásokból vett mintákban, 1 1 faj pedig a Sadlerochit folyónál begyűjtött mintákban fordul elő. A 2 lelőhely kilenc közös fajt tartalmazott, egy faj pedig csak a Canning folyó vidékéről került elő. A palákból begyűjtött egyes példányok rossz megtartásúak. A meszes vázú fajok pirittel kitöltöttek, vagy csak kőbél formájában maradtak fenn. A homokos (agglutinált) vázú fajok viszont már jobb megtartásúak. Az alaszkai triászkorú fauna nagyon változatos, legalább annyi fajt és nemzet- séget foglal magába, mint bármely eddig leírt triász korú fauna és egymagában annyi nemzetséget tartalmaz, mint amennyit a triászkorú üledékekből eddig összesen leírtak, (a triászból ezideig 20 nemzetséget ismertettek.) Általános jellegét véve az alaszkai fauna a 18 új faj ellenére a már ismert triász faunához hasonlít. Itt is a Lagenidae család nemzetségei és az egyszerű típusú homokos vázú nemzetségek és fajok uralkodnak. A triász faunatársulásnak jellegzetes ismertető, szint jelző típusai nincsenek. Nagyon hasonlít a júrakorú faunához, azzal a különbséggel, hogy ott már a nemzetsé- gek és fajok sokkal nagyobb számban jelentkeznek. Egyszóval még gazdagabb válto- zatosabb faunatársaságot képvisel a jura. A szerző szerint csak az új nemzetség és fajként leírt Sagoplecta g. jellemző a triászra. De lehetséges, hogy a további vizsgálatok során még ez a nemzetség is előkerülhet az idősebb, vagy fiatalabb időszakok üledékei- ből, tehát nem biztos a korjelző értéke. A szerző munkájával kapcsolatban tüzetesen foglalkozik és kiértékeli az idáig ismert triász Foraminifera-irodalmat és részletesen foglalkozik a munkával kapcsola- tos vizsgálati módszerekkel. S i d 6 A r n o 1 d. Z. M.: Culture methods in the study of living Foraminifera. (Te- nyésztési módszerek a ma élő Foraminiferák vizsgálatában) Journal of Paleontologv. 28. köt., 4. sz., 1954. jul. A kihalt Foraminifera-típusok tanulmányozásában igen jól használhatók a ma élő alakok laboratóriumi tenyészetein szerzett ismeretek. Eddig az Allogromia, Dis- corinopsis, Patellifia, Planorbulina, Gromia, Elphidinm, Spiroloculina, és több más nem bizonyos alakjait sikerült laboratóriumban tenyészteni. — A szerző egyszerű gyűjtési és tenyésztési módszereket ír le. Részletesen kitér a Foraminiferák táplálására és vizük elkészítésére. Behatóan és nagy szeretettel ismerteti az egyes típusok életmódját és szokásait. A tenyészetek tanulmányozása felvilágosítást adhat rendszertani és változé- konysági kérdésekre, környezeti hatásoknak a vázon való megnyilvánulására, szár- mazásiam problémákra és más őslénytani és ősélettani kérdésekre. B a 1 k a y L i e g e o i s, P. G La natúré et les travaux humains. (A természet és az emberi tevékenység.) C. r. de la XIX. Session, Congrés Géologique International. Sec- tion XII, Fascicule XII, Algír 1954. Az emberi tevékenység a Föld felszínét igen alaposan megváltoztatta, és azt a képzetet kelti, mintha ezeknek a változásoknak kihatása lenne a Föld életének kor- szakos tényezőire, pl. az éghajlatra vagy a növénytársaságok eloszlására is. A szerző részletesen elemzi mindazokat a természetátalakításra vonatkozó képzelt és végre- hajtott terveket, melyek a Föld életére kihatással lehetnének (mocsarak lecsapolása, sivatagok öntözése, egyes területek növénytársaságainak megváltoztatása). Arra az eredményre jut, hogy bármilyen hatalmasnak is látszik az ember munkássága a Föld felszínén, a Föld és a világegyetem erői mellett mégis eltörpül az emberi tevékenység. A természetátalakítás csak úgy lehetséges, hogyha az emberi erő a Föld életének tör- vényszerűségeiből következő folyamatokat megismeri, és azokat hátráltatni vagy elő- segíteni igyekszik : tehát nem megfékezni, hanem megnyergelni igyekszik a tenné- Ismertetések 259 szetet. Ezek az emberi munkák azonban így is csak rövid, történelmi méretű időtar- tamra vonatkozóan jelenthetnek észrevehető mértékű hatást, fontosságuk eltörpül a földtörténeti idők távlatában. B a 1 k a y B e a u r e g a r d, G.: La connaissance des gites minéraux (Az ásványtelepek megismerése). C. r. de la XIX. Session, Congrés Géologique International, Section XII. Fascicule XII, Algír 1954. A cikk élén az a meglepő megállapítás van, hogy gyakorlati szempontból, vagyis készletbecslés tekintetében, kevéssé használhatók a hasznosítható telepek eddigi gene- tikai rendszerei. Ezzel szemben feloszthatjuk a hasznosítható ásványok telepeit kevésszámú olyan alaptípusra, melyeken belül a koncentrációviszonyok egész általá- nosan érvényes összefüggésekkel, mintegy a priori megadhatók. Ennek a lehetőségére Lasky amerikai geológus munkásságát hozza fel a cikk például. Lasky úgy találta, hogy a Porphyry Copper-típusú rézércesedésre a következő összefüggés érvényes : g = a — b lóg T, ahol g egy bizonyos, tetszőlegesen felvehető rézkoncentrációt jelent, T az illető g kon- centrációnál dúsabb rézérc mennyisége tonnában, b pedig az illető telepcsoport minden egyes tagjára vonatkozó, jó közelítésben állandó szám. Az ilyen típusú összefüggések a szerző szerint alapjában véve csakis az elemek vándorlásának és a mellékkőzetnek alapvető jellegeitől függnek, és helyi adottságok alig befolyásolják őket. — A gondolat rendkívüli újszerűsége miatt értékelésre nehéz, mindenesetre, legalábbis bizonyos ese- tekben, valószínűleg meglesz a gyakorlati használhatósága. A cikk másik része a készletbecslési mintavétellel kapcsolatos statisztikai fej- tegetéseket tartalmaz. Két megállapítása érdemel figyelmet. Egyrészt : a készletbecs- lés pontossága a vett minták számával logaritmikusán arányos, vagyis ha pl. 50. minta alapján a készleteket 30% hibával becsültük, akkor 10% pontosság elérésére 500 minta szükséges. Másrészt : minél kevesebb mintát veszünk, annál ajánlatosabb nagyobb mintákat venni ; a minták nagysága általában előnyösen befolyásolja a készlet- számítás pontosságát. B a 1 k a y Murray, J. W.: The deposition of calcite and aragonite in caves (Kalcit és aragonit lerakódása a barlangokban) Joum. of Geology, 62. 1954. A barlangok karbonátlerakódásainak keletkezési feltételeit vizsgálta a szerző természetes és laboratóriumi feltételek között. Ca-karbonátot választott le ismert és ellenőrzött körülmények mellett különböző járulékos ionokat tartalmazó Ca-lndro- karbonát oldatokból. Ezzel párhuzamosan több helyről származó természetes vízcsur- gás vizét és lerakott anyagát is megelemezte s az eredményeket összevetette. Ily módon megállapította, hogy legdöntőbb a Ca : Mg arány, kis szerepe van azonban a koncent- rációnak. Tisztázta a Mg, Sr, Ba, Mn és szulfát ionok hatását. Megállapította, hogy az alak és anyag között nincs kapcsolat, a legkülönfélébb alaki típusok kalcitból és aragonitból egyaránt lehetségesek. Érdekes összefüggésnek látszik azonban, hogy a kalcit nagy, tág tagolatlan felületeken gyakoribb, aragonit ezzel szemben cseppkövekkel kitöltött, szűkebb részeken általánosabb. Ez részben azzal függ össze, hogy a felületek nagysága és ralatív nedvessége szabja meg a párolgást. Eltérő párolgási viszonyok viszont — az ionok különböző oldhatóságának megfelelően — különböző ionkoncent- rációt ill. ion arányokat hoz létre, s ezzel meghatározza a képződés kalcit vagy arogonit jellegét. A kristálynövekedés sebessége is megszabni látszik a kivált anyag minőségét. J akucsné A MAGYARFÖLDTAN ÉS ROKONTUDOMÁNYOK IRODALMÁNAK JEGYZÉKE 1954. EHEJlHOrPAOHfl J1HTEPATYPEI TEOJlOrMMECKHX M CMEWHblX HAYK, nyEJIHKAUMOHHblX B BEHTPMH B 1954 V. RÉPERTOIRE BIBLIOGRAPHIQUE DES PUBEICATIONS DU DOMAINE DES SCIENCES GÉOLOGIOUES EN HONGRIE DE I/ANNÉE 1954. A jegyzék összeállításánál a következő folyóiratokat és kiadványokat vettük figye- lembe : 1. Acta Geologica Acadeiniae Scientiarum Hungaricae. 2. Acta Technica Acade- miae Scientiarum Hungaricae. 3. Acta Universitatis Szegediensis. 4. Akadémiai Értesítő. 5. Állattani Közlemények. 6. Archeológiái Értesítő. 7. Bányászati Lapok. 8. Botanikai Közlemények. 9. Földrajzi Értesítő. 10. Földrajzi Közlemények. 11. Földtani Közlöny. 12. Geofizikai Közlemények. 13. Geologica Hungarica, Series paleontologica. 14. Hidro- lógiai Közlöny. 15. Magyar Állami Földtani Intézet Évkönyve. 16. A Magyar Állami Földtani Intézet É.vi Jelentése az 1952. évről. 17. A Magyar Tudományos Akadémia Kémiai Tudományok Osztályának Közleményei. 18. A Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Tudományok Osztályának Közleményei. 19. A Magyar Tudományos Akadémia Társadalom-Történeti Tudományok Osztályának Közleményei. 20. Magyar Tudomány- egyetemek Biológiai Intézeteinek Évkönyve (Annales Biologicae Univ. Hung.). 21. Or- szágos Természettudományi Múzeum Évkönyve — Annales Historico-Naturalis Musei Nationalis Hungarici (Series Nova). 22. Természet és Társadalom. 23. A Természet- tudományi Kar Évkönyve 1952 — 53. I. Akadémiai Kiadó, II. Tankönyvkiadó. RÖVIDÍTÉSEK — COKPAIUEHMR — A BRÉ VIA TIONS * I R = összefoglaló (résumé). Köt. = kötet, Évf. = évfolyam, fűz. = füzet, sz. = = szám, old. = oldal, fr. = francia, or. = orosz, ang. = angol, ném. = német, tábl. = = táblázat. 1. Acta Geob, 2. Acta Teckn., 3. Acta Univ. Szegediensis, 4. Ak. Ért., 5. Állattani Közi., 6. Archeol. Ért., 7. Bány. Lapok. 8. Bot. Közi., 9. Földr. Ért., 10. Földr. Közi., 1 1. Földt. Közi., 12. Geofiz. Közi., 13. Geol. Hung. ser. pal., 14. Hídról. Közi., 15. M. Áll. Földt. Int. Évk., 16. M. Áll. Földt. Int. Évi Jel., 17. M. Tud. Ak. Kém. Tud. Oszt. Közi., 18. M. Tud. Ak. Műsz. Tud. Oszt. Közi., 19. M. Tud. Ak. Társ. -Tört. Tud. Oszt. Közi., 20. M. Tud. Egy. Bioi. Int. Évk., 21. Ann. Hist. Nat. Mus. Nat. Hung., 22. Term. és Társ., 23. A Term. Tud. Kar Évk., I. Ak. K., II. Tank. K. . Ádárn L. : A mezőföldi löszös területek karsztos formáiról. — Über die Karst- forrnen des Lössgebietes von Mezőföld. — -0 KapcTOBbix (jwpMax JiéccoBbix TeppnTO- pnü b Me3é(j)ejiAbe. Földr. Közi. II. köt. 4. sz. 339 — 350. old. 1 ábra, 4 kép, 1954. német, orosz R Adám L. — Marosi S. — Szilárd J. : A paksi löszfeltárás. — Dér Lössaufsckluss von Paks. — OÖHOweHne nécca 6jih3 namna. Földr. Közi. II. köt. 3. sz. 239 — 254. old. 1. ábra, 1954, német, orosz R Andreánszky G. : Ősnövénytan. — Paléobotanique. — riajieoőOTaHHKa. Akadémiai Kiadó. 16 tábla, 167 ábra, 1954. Andreánszky G. : Az életfonna fejlődési központokról. — Des centres de l’évo- lution des formes d’existence. — O nenTpax pa3BHTHH <})0pM >kh3hh. Botanikai Közlemények. 45. köt. 1—2. sz. 77 — 84. old. 3 térkép, 1954. orosz, angol R Irodain m jegyzék 261 Andreánszky G. : Mangrove páfrány a hazai oligocénből. — Une fougére fossile de l’oligocéne de Hongrie. — riariopoTHHK b BeHrepcKOM ojmroiieHe. Botanikai Közle- mények, 45. köt. 1 — 2. sz. 135 — 139. old. 3. kép, 1954. Antalfi S. : lásd Horváth — Antalfi. Balkay B. : A matematika szerepe a földtanban. — Le röle de la mathématique dans la géologie. — Po;ib MaTeManiKH b reojionin. Földt. Közi. 84. köt. 4. fűz. 392—395. old. 1954. Bállá Gy. : A Nyírség és a Bereg — Szatmári síkság néhány geomorfológiai prob- lémája. — Ouelques problémes géoinorphologiques de la plaine du Nyírség et Bereg — Szatmár. — reoMoptjjojiorriqecKiie npodneMbi hh3M0hhocth Hbnpiner — Eeper - CaTMap. Földr. Ért. III. köt. 4. fűz. 673—681. old. 1954. Balogh K. : Föld- és őslénytan az ipari technikumok számára. — Géologie et paléontologie. Manuel scolaire. — Teojionifl h najieoHTOjionm ajih TexHHKyMOB. Tank. K. 207 old. 1954. Balogh K. : Répáshuta környékének földtani vizsgálata. — Recherches géolo- giques dans les environs de Répáshuta. — TeojionmecKoe HccjieAOBaHue OKpecraocTH c. PenainryTa. M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. az 1952. évről. 1954. 13 — 23. old., 1 térkép, 1 táblázat, fr. or. R Bárdossy Gy. — Bárdossy S. L. : Contributions to the Geoehemistry of Titaniuin. — JlaHHbie k reoxiiMHH THTaHa. Acta Geol. T. II, fasc. 3 — 4, 1954, 191 — 203. old., 9. ábra, angolul, or. R Bárdossy Gy. : A készletszámítások módszertani kérdései. — Questions métho- dologiques du ealcul des stocks. — MeTOflbi nogcqeTa 3anacoB. Földt. Közi. 84. köt. 1—2. fűz. 111 — 120. old. 1954. Bárdossy Gy. : Melanterit a szőci bauxitban. — Mélantérite dans la bauxite de Szőc. — MejiaHTepHT b öokchtc c. Cég. Földt. Közi. 84. köt. 3. fűz. 217 — 219. old. 1954. Bariss M. : Az eljegesedések okai és a Milán kovit — Bacsák elmélet. — Reasons of glaciation and the Milankovit eh— Bacsák theory. — ripimnnbi ojiegeHeHiifl h Teo- pHH MiuiaHKOBim BaqaK. Földr. Közi. II. köt. 1. sz. 11 — 46. old. 1954, 6 ábra, 6 tábl. Bariss M . : Az eljegesedések okai és a Milankovic- Bacsák elmélet. — Die Ursachen dér Vereisungen und die Theorie Milankovic-Bacsák. — ripnqnHbi o.ne,neneHiui H Teo- puH MujiaHKOBuq BaqaK. (OKOHqaHue) Földr. Közi. II. köt. 2. sz. 137 — 152. old. 1954, 2 ábra, ném. R Bariss M. : Kutatások és kiegészítő mérések a Mátyáshegyi barlangban. — Explorations et mesurages supplémentaires dans la grotte de Mátyáshegy. — klccJiego- BamiH h goöaBoqHbie H3Mepemifl b nemepe MaTbamxegb. Földr. Ért. III. köt. 2. sz. 399 — 413. old. 1954, 6 szelvény. Barna J . : A bentonitok ipari felhasználása, — L’application des bentonites dans l’industrie. flpnivieHeHHe öeHTOHMTOB b npon3BOACTBe. A Mérnöki Továbbképző Intézet 1953 — 54. évi előadássorozatából. — Felsőokt. Jegyzetellátó soksz. 35 old. 1954. Barta Gy. : A földmágnességi erő változásai Magyarországon. A Budakeszi Obszervatórium eredményei 1 949 — 50-ben. — Variations du magnétisme terrestre en Hongrie. Résultats de l’Observatoire de Budakeszi 1949 — 50. — - Bapnaumi sevmoro MarHem3Ma b BeHrpmi. Pe3ynbTaTbi oócepBaTopnn b BysanecH, b 1949 50 rr. Akadémiai Kiadó, 1954, 146. old., or. ném. R Bartha F. : A Heteraster zircensis Szörényi biometrikus vizsgálata. L’analyse biométrique de Heteraster zircensis Szörényi. — BnoMeTpuqecKoe uccae/iOBaHne bh/UI Heteraster zircensis Szörényi. — Földt. Közi. 84. köt. 1—2. fűz. 57. — 66. old. 3 ábra. 3 tábl 1954 fr. or. R. Bartha F. : Pliocén puhatestű fauna Öcsről. — Die pliozáne Molluskenfauna von Öcs. — fljiHOueHOBan <})ayHa mojijiiockob H3 c. 3q. M. Áll. Földt. Int. Évk. 42. köt. 3 fűz. 167 — 207. old. 1954. 2 tábla, német, or. R Bauma V. : Kaolin előfordulása, tulajdonságai és előkészítése. — Occurrence de Kaolin, propriétés et préparation. — MecTopo>KAenne Kaojuma, erő cbohctb3 h upn- roTOBJieHHe. A Mérnöki Továbbképző Intézet 1953 — 54. évi előadássorozatából. Felsőok- tatási Jegyzet ellátó soksz. 75 old., 1954 262 Földtani Közlöny LXX V. kötet 2. füzet Béli B. : A talajtól a légkör határáig. — De la superficie de la térré jusqu’á l’atmosphére. — C riOBepxHOcm 3eMjin ao rpaminbi aTMOcdiepbi. Művelt Nép. 1953, 212 old. Bendefy L. : A Pó-síkság jelenkori süllyedése. — Contemporary deeline of the plaine of Po. norpyweHHe HH3.\\eHH0CTO penii no. Geofizikai Közi., III. köt. 6. sz. 71—98. old. 1954, 5 ábra, 8 melléklet. Bendefy L. : No vény maradványok a cáki konglomerátumban. — Vestiges de plan- tes dans le conglomérat de Cák. OcTaTKii pacTemia b KOHraoMepaTe b c. LfaK. Bányászati kapok, 9. köt. 1. sz. 52 — 53. old. 1 ábra, 1954 Berg L. Sz. : Éghajlat és élet. — ke climat et la vie. — KmiMaT h >KH3Hb. — Akadémiai Kiadó, 1953, 528 old. Biczók L. : Geoelektromos mérés a vízkutatás szolgálatában. — Mesurage géo- eleetrique dans la prospection de l’eau. recajieKTpuaecKoe n3Mepemie b pa3BeAKe BOgbi Hidr. Közi., 34. köt. 3—4. sz. 121 — 128. old. 1954, 18 ábra Bidló G. : Néhány bükkhegységi laterit röntgenvizsgálata. - — Röntgenographi- sche Untersueliung von kösungsresten einiger Kalksteine aus dem Bükk-Gebirge. — Analyse aux rayons X du résidu insoluble de quelques calcaires de la montagne Bükk. — PeHTrenoBCKoe uccjieactBaHue ocTaTKa pacTBopemia HeKOTopbix bbaob n3BecTHHKa r ropax Eiokk b BenrpiiH. Földt. Közi. 84. köt. 4. fűz. 350 — 353. old. 1954, or. ném. fr. R Boda J . : A Calliostoma podolicum Dub, faj variációja. — Variation dér Spezies Calliostoma podolicum Dub. ■ — PaaHCBHgHOCTb BH/ia Calliostoma podolicum Dub. Földt. Közi. 84. köt. 1 — 2. fűz. 53 — 55. old. 1954, 1 ábra, 1 tábla, ném. R Boda J . : Biosztratonómiai megfigyelések hazai szarmata képződéseken. — Bio- stratonomische Beobachtungen an einheimischen sarmatischen Bildungen. — EnocTpa- TOHOMimecKne HaöjnoaeHHB na capMaTcnnx o6pa30BamiHx b BeHrpim. Földt. Közi. 84. köt. 3. fűz. 225—227. old. 1954, 3 tábla, or. ném. R Bogsch L. : Paleoichnológiai adat hazai lajtamészkőből. — Une donnée paléo- ichnologique á l’étude des calcaires keitha en Hongrie. — najieoiiXHOJionmecKiie flaH- Hbie k ii3yMeHHK) H38ecTHHKa jieüTa b BeHrpnn. A Természettudományi Kar Évkönyve 1952—53. Tank. K. 1954, 101 — 102. old. 1 tábla. Borsy Z. : Geomorfológiai vizsgálatok a Bereg-Szatmári síkságon. — Études géomorphologiques sur la plaine Bereg-Szatmár. — reoMopfjiojionmecKne ti 1 ni na nn3MeHHOCTn Eeper CaT.v.ap, Földr. Ért. III. köt. 2. sz. 270 — 279. old. 1954, 1 tömb- szelvény. Bulla B. : Általános természeti földrajz II. kötet. — Géograplüe physique II. — 0H3imecKafl reorpa^nn t. II. Tank. K. 1954, 549 old. Bulla B. : Néhány szó a magyar földrajztudomány haladó hagyományairól. — On the progressive traditions of the Hungárián Geographical Science. — O nporpec- ciiBHbix TpaflinniHx BenrepcKOií reorpaijjimecKon HayKH. Földr. Közi. II. köt. 1. sz. 1954. 1 — 10. old. 7 képpel. Bulla B. : A szilárd kéreg domborzata fejlődésének alapsajátságai és törvényei. — Fundamental characteristics and laws of the development of crustal relief. — OcHOBHbie CBoiícTBa h 3aK0Hbi pa3BHTnn pejibedja TBepAon oöojionKH 3eMan. Földr. Közi. II. köt. 2. sz. 89 — 105. old. 1954, 5 ábra, ang. or. R Bulla B. : Az elmélet és gyakorlat egységének kérdése és a hazai geomorfológiai vizsgálatok. — - The problem of unifying theory and routine viewed írom the angle of geomorphological investigations inadé in Hungary. — Bonpoc o e,iHHCTBe Teopnn n npaKTHKH ii OTeMecTBeHHne reoMopijtojionmecKiie HCCJieAOBaHiin. Földr. Közi. II. köt. 3. sz. 181—189. old. 1954. Bulla B. : A szilárd kéreg domborzata fejlődésének alapsajátságai és törvényei. — kés loies et les propriétés fondamentales de l’évolution du profil de l’écorce terrestre. — - 3aK0Hbi n ocHOBHbie CBoiícTBa pa3BHTHH npotjuijifl 3eMH0ü Kopbi. Magy. Tud. Ak. Társad. -Történeti Tud. Oszt. Közi. IV. köt. 1 — 2. sz. 1954, 123 — 135. old. Bulla B. : A szilárd kéreg domborzata fejlődésének sajátosságai. Doktori érte- kezés tételei. — kés propriétés de l’évolution du profil de l’écorce terrestre. Théses. — 3aK0Hbi h ocHOBHbie CBoiícTBa pa3BHTUH npoijiiiJiH 3CMH0H Kopbi. Te3iicbi. Tudományos Minősítő Bizottság kiadványa, 1954, 12 old. 1 rodalomjegyzék 263 Cechovié V. — Ha no V. : Oncophorás rétegek a salgótarjáni kőszénmedencében. — Couches á Oncophores dans le bassin houillére de Salgótarján. HaxogKa ohkoKHMaeMOCTH saejvieHTOB . Földt. Közi. 84. köt. 1- — 2. fiiz. 1954, 47 — 52 old. 4 ábra, 1 táblázat, ang. R Egyed L. : — O OKHMaeMOCTH 3JieMeHT0B. On the compressibility of the Elements- — Acta Geol. T. II. fasc. 3 — 4, 1954, 205 — 212. old., 4 ábra, 1 táblázat, orosz és angol szöveg. Egyed L. : A rádióaktív bomlás kérdéséhez. — >Sur la fissure radioactive. — O pa- fluoaKTHBHOM pacnafle. Földt. Közi. 84. köt. 3. fűz. 265 — 267. old. Egyed L. : Mi van a föld belsejében? — Ou’est-ce qu’il y a dans l'intérieur du globe? — Mro Haxo/ptTCH BHyTpn 3eivuiH ? Útmutató a Társadalom- és Természet- tudományi Ismeretterjesztő Társulat előadói számára. 1954, 36 old. Egyed L. : A mélyszerkezetek és a morfológia kapcsolata Dunántúlon a geofizikai vizsgálatok tükrében. — La relation entre les structures profondes et la morphologie en Transdanubie sous l’aspeet des reeherches géophysiques. — CBH3b rayőoKHX CTpyieryp H Mopcj)onornH b TpaHCflaHyőiui b CBeTe reo(j)H3HHecKHx nccjieflOBaHiin. A Természettudo- mányi Kar Évkönyve 1952 — 53. Tankk. K. 1954 95 — 100. old., 4 ábra. Egyed L. : Geoelektromos módszerek a talajkutatásban. — Métliodes géoelectri- ques dans la prospection du sol. — reotj)H3HHecKHe MeTOgbi b pa3Be;pkhocth ncnojib30BaHHH reo- (JjHSimecKHx H3iviepeHHH b reononmecKHx nccjieAOBaHHHx yroAbHOü npoMbiujjieHHOCTH. Bányászati Lapok, 9. köt. 10. sz. 528 — 532. old. 1954, 4 ábra. Földváriné Vogl M. — Kliburszky B. : Neue grundsátzliche Gesiehtspunkte zűr Theorie und Praxis dér Differentialthermoanalyse. HoBbie npHHUHnnajihHbie tohkh 3peHnn k reopnn n npaKTH Ke AH(j)(J)epeHunajibHoro TepMimecKoro aHajiH3a. Acta Geol., T. II. fasc. 3 — 4, 1954, 215 — 229. old. 8 ábra, németül, or. R Földváriné Vogl M. : A szilikátkémia és a geológia kapcsolata. — Les relations de la ehimie des silicates et de la géologie. - Cbh3l Me>KAy CHJiHKaTHOií xh Miien n reo-iornen. Magy. Tud. Ak. Kémiai Tud. Oszt. Közi., 115 — 124. old. 1954. Földváriné Vogl M. : Agyagásványok kémiai és fizikai vizsgálata. - — Analyse chimique et physique des minéraux argdeux. Xiimhhcckoc h (})ii3HMeciKAenne. — Archeol. Ért. 81 . köt. 1. sz. 3 — 9. old. 1954, or. R Gábori M. : Paleolitikus löszleleteink kultúra- és kormeghatározásáról. — Sur la détermination de la civilisation et de l’époque de nos trouvailles de loess paléolithiques. OnpegeAeHHC B03pacra octatkob naneojniTimecKoro Aécca b BeHrpnn.— Archeol. Ért. 81. köt. 2. sz. 99—103. old. 1954, fr. R Géczy B. : Adatok a sümegi Cyclolitesek ismeretéhez. — Données á l’étude des Cyclolites de Sümeg. — ^aHHbie k H3yneHHio Cyclolites b r. LUioMer. — A Természet- tudományi Kar Évkönyve 1952 — 53. 103 — 104. old. Tank. K. 1954. Géczy B. : Cyclolites (Anth.) tanulmányok. — Studien über Cycloliten. — OiepKH no Cyclolites-Geologica Hungarica, Series Palaeontologica, fasc. 24, 1954, 180 old. 10 tábla, 52 ábra, magyar-német szöveg, or. R Gedeon T. : A bauxit ásványos összetétele és ipari használhatósága. — The mine' ral constitution of bauxite in connection with its industrial availableness. Mmiepanb" Hbin cocTaB SoKCHTa h erő npimeHHeMOCTb b npoMbiunieHHOCTH. — Földt. Közi. 84. köt. 3- fűz. 201 — 208. old. 1954, 5 ábra, or. ang. R Gedeon T. : A lila bauxit. — La bauxite de couleur violette. — Eokcht ahao- Boro uBeTa. — Bány. Lapok, 9. köt. 2. sz. 88 — 92. old. Góczán L. — Marosi S. — Szilárd J . : Adatok a kőzetminőség, az erózió és a tek- tonikus mozgások jelenleg ható felszínformáló szerepéhez, valamint a talajerózióhoz. — Contributions to soil erosion and to the role, rock quality, erosion and tectonic move- ments are playing at present in the transformation of the surface. EaHHbie o Aen- CTByiomeH b HacTOHmee BpeMH npeo6pa3yK>meü noBepxHOCTH poah KaaeciBa nopoA, apo3HH — - h TeKTommecKHX ABHweHHH, h o rpyHTOBOH 3po3HH . Földr. Közi. II. köt. 1. sz. 73 — 82. old. 10 ábra, or. ném. R Grasselly Gy. : Electrochemical examination of the oxidation processes of sül - phide ores. — SjTeKTpoxHMHHecKoe nccAeAOBaHne nponecca OKCHAaunn cyAb(})HAHbix pyA . Acta Mineralogica Petrographica, T. VII. Szeged 1953/54, 47 — 64. old., angolul. Greguss P. : Xylothomische Bestimmung d. Taxodiaceen. — Déterminatio ns xylothomiques des Taxodiacées. — KcnAOTOMUMecKoe onpeAeaenne bhas Taxodiaceae A M. Tud. Egyetemek Biológiai Intézeteinek Évkönyve. — Annales Biologicae Univ. Hung. 1952. Tank. K. 1954. Irodalomjegyzék 265 Greguss P. : Bestimmung dér mitteleuropáisehen Laubhölzer und Stráucher auf xylothomischer Grundlage (Abgekürzte Ausgabe). — The identification of Central - European Dicotyledonus trees and shrubs based on xylotomy. Onpege^eHHe jihctbch- hwx flepeBbeB h KycTOB ueHTpajibHOH EBporibi Ha ocHOBaHim KCiiJiOTOMHMecKOro mctoab . Szeged 1954, 26 old. Greguss P. : Az ipolytarnóci alsó-miocén kövesedett famaradványok. — Les ves- tiges de bois silificié du Miocéné inférieur d’Ipolytarnóc. - H it >kh e m h o ne h ( > b bi e OKpeM- He^bie ApeBecHbie oct3tkh h3 a. MnoüTapHOu. — Földt. Közi. 84. köt. 1 — 2. sz. 91 — 109. old. 1954, 14 tábla, or. fr R Hajós M. (Szurovyné) : A kővágóőrsi Alsókőhát és Nyárvölgy kvarchomokkő üveg- és öntödei-homok földtani vizsgálata. — Ouarzsandstein-, Glas- und Giessand. Vorkommen aus Alsó-Kőhát und Nyárvölgy in Kővágóörs. — Mecronaxo>K'AenHtí KBap- ueBoro necnaHHKa, jiHTeüHoro h CTeKOAbHoro necna okojio c. KcBaroapin b BeHrpim- Földt, Közi. 84. köt. 4. fűz. 356 — 361. old. 1954, 3 ábra, or. fr. R Hajós M. ( Szurovyné ) : Üledékes kőzetek nevezéktana és leírásmódja. — No- menclature et főnné de description des roches sédimentaires. — HoMeHKJiarypa oca- AOMHbix nopoA h cnocoőbi hx onHcamiH. — M.Á11. Földt. Int. Évi Jel. az 1952. évről, 1954, 183 — 188. old., fr. or. R, 2 ábra. Herrmann M. : Bükkalji pannóniai homokok mikromineralógiája. — Micro- mineralogy of the Pannonian sands írom the foreland of the Bükk Mountains, Kastern Hungary. — MHKpoMHHepaAOniH naHHOHCKHX necKOB, npowcxoAflmnk H3 npeAropbH Biokk b BeHrpuM. — Földt. Közi. 94. köt. 4. fűz. 338 — 349. old. 1954, 6 ábra, 1 kép, or. ang. R Herrmann M. : A mezőkeresztesi első sekélyfúrás homokjainak inikromineraló- giája. — Die Mikromineralogie des Sandes dér ersten Schüríbohrung in Mezőkeresztes. — MHKpoMHHepajiorHH necKOB nepBoro pa3BeAOMHoro öypeHHH b paüOHe Me3éKepecTem. — Annales Historico-Naturales Musei Nationalis Hungarici (Series Nova), T. V., 1954, 7 — 14. old., 2 ábra, 4 tábl. 1954, ném. or., R Horváth A. : A paksi pleisztocén üledékek csigái és értékelésük. — The snails of the Pieistocene^ deposits at Paks. — yjiHTKH b ot ji o >k ch m h x iiji e h cto ue h a H3 c. naKin h hx oneHKa. — Állattani Közi. XLIV. köt. 3 — 4. sz. 1954, 3 tábl., ang. or. R Horváth A. — Antalfi S. : Malakológiai tanulmány a Duna — Tisza köz déli részé" nek felső pleisztocén rétegeiről. — Malakologische Studie über die oberen Pleistozan' Schichten im Süden zwischen Donau und Theiss. M3yMemie moajiiockob BepxHHX ruieü - CToyeHOBbix caocb h»khoh Hacra oÖJiacTH mokaj AyHaeM h Thccoh. - — A M. Tud. Egye- temek Bioi. Intézeteinek Évkönyve 1952, 417 — 427. old., 1 tábl. ném. or. R Horváth A. O. : A Mecsek növénytakarója. A növényföldrajzi elemek és a hegy- építő kőzetek kapcsolata. — Vegatation of the Mecsek Mountains. Interconnection of rock formation and elements of plánt geography. — OTHOiueHHe (JtHToreorpa(j)HHecKHX SAeivieHTOB k ropooőpa3yiomHM na mchhum nopogaM. — Éöldr. Közi. II. köt. 2. sz. 153 — 162. old. 1954, 8 ábra, ang. or. R Horváth E. : A megyaszói Csordáskut kovásodott fatörzseinek vizsgálata. — Untersuchung dér verkieselten Baumstámme von Csordáskút bei Megy aszó. kl3y Menne OKpeMHejibix ctboaob b c. Megbaco — MopgamnyT. — Botanikai Közi. 45. köt. 1 — 2. sz. 141 — 150. old. 1954, 4 tábla or. ném. R Horusitzky F.: A földtani múlt időszámítása. — La géochronologie du passé géologi- que. — reoxpoHOjioriiH reoAonmecKoro npouiaoro. — Útmutató a Társadalom- és Term. Tud. Ismeretterj. Társulat előadói számára, 1954. Horusitzky F. : Az Északi Középhegység nyugati részének földtani áttekintése. — Examen géologique de la partié W de la Montagne Moyenne septentrionale. - Teojio- THMecKoe H3yMeHHe 3anaAHOü MacTH CeBepHbix CpeAHeBeHrepcKHX Top. — Földr. Ért. III. köt. 2. sz. 1954 213—242. old. Jakucs L. : Néhány szó a Baradla és a Békebarlang kapcsolatáról. — Notes sur la relation des grottes »Baradla« et »Paix«. — O cbh3h neigep Bapagaa h Mnp. — Termé- szet és Társadalom, 1954, 5. sz. 274 — 278. old. 7 ábra. Jakucsné Neubrandt E. : Adatok a gerecsehegységi Megalodus-fauna ismere- téhez. — Beitráge zűr Kenntnis dér Megalodus-Fauna im Gerecsegebirge. — JfauHbie K 3H3HHK) (jtayubi Megalodus b ropax TepeMC b BeHrpHH. — Földt. Közi. 84. köt. 3. fűz. 1954, 229 — 234. old. 2 ábra, or. ném. R 266 Földtani Közlöny LXXXV. kötet 2. füzet Jánossy D. : Fossile Microtinen aus dem Karpatenbecken. I. Lemminge, — Fosszilis Microtinák a Magyar Medencéből I. Lemmingek. — McKonaeMbie mhkpothhm H3 BeHrepcKoro 6acceiiHa. Annales Hist. — Nat. Mus. Nat. Hung. (Ser. Nova), T. V. 1954, 39 — 48. old., magy. R, 1 tábla. Jantsky B. : Adatok Ugod-Homokbödöge környékének földtani viszonyaihoz. — - — Contributions á la connaissance des relations géologiques des environs de Ugod- Homokbödöge. flaHHbie i< reojrornqecKHM yycnoBiiHM OKpecTHOCTM cc. Yrog h Xomok- őéaére. — M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. az 1952. évről, 1954, 29 — 32. old. 1 szelvény, I térkép, fr. or. R Járay J. : A földalatti vasút vérmezői munkahelyének mérnökgeológiai adatai. — Doimées géologiques concernant le ehantier »Vérmező« du métro en construction. — UHweHepHO-reojiorimecKue ziaHHbie paőoqeü miomaAKH »BepMe3é« őyaanemTCKOro MeTpo. Hidrol. Közi., 34. köt. 1 — 2. sz. 55 — -66. old. 1954, 18 ábra. Járay J . : Mikrotektonika és kőzetmozgás közötti összefüggés. — Relations entre la microtectonique et les mouvements de terrains. — CB«3b Me>KAy mukpotcktohukoh ii CflBuweHiieM ropHbix nopog. — Bányászati kapok, 9 köt. 10. sz. 505 — 515. old. 1954, I I ábra. Járay J . : Kőzetnyomások okai és mérésük módjai. — Les causes de la pression des roches et les modes de mesurage. — npimimbi flaBaeHHH ropHbix nopoA n cnocoőbi n3MepeHHH. — Mérnöki Továbbképző Intézet 1952—53. évi előadássorozatából. Felső- oktatási Jegyzetellátó soksz. 1953, 93 old. Jesch A. : A mélyfúrási geofizika fejlődése és problémái. — - L’évolution et les problémes de la géophysique des sondages profonds. - Pa3Biirae u npoŐJieivibi reoi{)H3HKH npii rjiyöOKiix őypCHHHX. — - A Mérnöki Továbbképző Intézet 1 953 — 54. évi előadássorozatá- ból. Felsőoktatási Jegyzetellátó soksz. 1954, 33 old. Kádár L. : Az eróziós folyamatok dialektikája. — Dialektik dér Érosionsprozesse- ihiajieKTHKa 3po3iiOHHbix npoqeccoB. — Földr. Közi. II. köt. 2. sz. 107 — 126. old., 1954, 6 ábra, 4 kép, ném. or. R Kádár L. : Hogyan alakult ki a Nyirség, az Alföld sajátos tája? — Comment s’est formé la Nyírség, la région caractéristique de 1’ Alföld? — Kan o6pa30BaJiocb »Hbiipmer« xapaKTepHbiü jiaHAinatjiT BeHrepcKOü Hii3MeHHoera. — Természet és Társadalom, 1954, 7. sz. 400—402. old., 2 kép. Kesler H. : A karsztból tartósan kitermelhető vízmennyiség és a beszivár- gási százalék megállapítása. — Détermination du débit d’eau et du pourcentage d’in- filtration. ■ — - Onpeflejiemie KOjnmecTBa BOflbi, ncrnyHaeiviOH H3 napéra h nponeHTa npoHH- naeMOCTii. — Hidrol. Közi. 34. köt. 5 — 6. sz. 213 — 222. old., 1954. 3 ábra Kiss J. : Szabadbattyáni andezit és ércgenetikai jelentősége. — Andesit írom Szabadbattyán and its importance concerning the genesis of ores. AiiAe.3HT b c. Ca6- őaAÖarrbHH ii erő 3HaMeHiie c tomkii 3pemiH pynoo6pa30BaHHH. — Földt. Közi. 84. köt. 3. fűz. 1954. 183 — 189. old. 3 tábla. 3 ábra. or. ang. R Kisvarsányi G. : Parádfürdőkörnyéki ércesedés. — - Őre formations near Parád- fürdő in Hungary. — PyA00őpa30BaHiie okojio c. napaflij)iopflbé b BeHrpiiu. — Földt. Közi. 84. köt. 3. fűz. 1954. 191 — 200. old. 5 tábla, 2 ábra, or. ang. R Kiss Kocsisné Bányai M. : A szurdokpüspöki diatomás pala faimája. — La fauné de la térré á silex á Diatomées de Szurdokpüspöki. - d>ayna aiiaTOMOBoro cjiamia c. CypAOKiuoiunéKH. — M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. az 1952. évről, 1954, 33 — 35. old. fr. or. R Kocsis A. : Az obornaki mélyfúrás földtani eredményei. — Les résultats géolo- giques du sondage profond d’Obornak. reojionmecKiie pe3yjibTaTbi rjiy6oi(HX 6ype- hiih b c. OöopnaK. — Földt. Közi. 84. köt. 4. fűz. 362 — 366. old. 1954, 1 szelv. or. R Koch S. : Minerals írom Gyöngyösoroszi. — MnHepaAbi 113 c. übéHAbéuiopocu. — Acta Mineralogica Petrographica, T. VII. Szeged 1953 — 54. 1 — 23. old., 30 ábra, angolul. Koch S. : The Hungárián mineral occurrences. Preliruinary report. — BcHrepcKiie MimepajibHbie MecTopo>K;iCHHH. npeABapHTejibHbiü Aonaag. — Acta Mineralogica Petrog- aaphica, T. VTI. Szeged 1953 — 54. 25 — 33. old., angolul, 1 térkép. 10* I rodahmj egyzék 267 Kókay J . : Várpalotai szarmata. — Le Sarmatien de Várpalota. K Bonpocy cap/waTCKHx OTJio>KeHHH c. BapnaaoTa b Bempnu. — Földt. Közi. 84. köt. 1— <2. fűz. 1954, 29 — 40. old., 1 térkép, 1 tábla, 2 szelvény, or. fr. R Kolosváry G. : Adatok a magyarországi júraidőszaki korallok ismeretéhez. — Beitráge zűr Kenntnis dér fossilen Korallen dér Jurazeit in Ungarn. Jlannbie k :sh;i- hhk) KopaanoB ropcKoro nepnoaa b BeHrpiin. — Földt. Közi. 84. köt. 3. sz. 1954. 235 — 243. old. 9 tábla, or. ném. R Kolosváry G. : On tlie known fossil Hydrozoa of Hungary. — Magyarország eddig ismert fosszilis Hvdrozoáiról. — 06 M3BCCTHbix ncKonaeMbix rnflpoHflHbix Bempiin. — Annales Hist. — Nat. Mus. Nat. Hung. (Series nova), T. V. 1954. 27 — 35. old., 3 tábla, magy. R Kolosváry G. : Magyarország kréta-időszaki koralljai. — Les Coralliaires du Crétacé de la Hongrie. — MenOBbie KOpajUibi BeHrpim. — A M. All. Földt. Int. Évk., 42. köt. 2. fiiz. 1954, 67 — 163. old. 1954. 16 tábla, fr. or. R Kopek G. : Északmagyarországi miocén korállok. — Les Coralliaires miocénes de la Hongrie septentrionale. — MnoueHOBbie Kopajuibi ceBcpHOÍí Beurpnii. — A M. All. Földt. Int. Évkönyve, 42. köt. 1. fiiz. 1 — 63. old. 1954, 1 1 tábla, fr. or. R Kretzoi M. : Befejező jelentés a Csákvári barlang őslénytani feltárásáról. — Rapport final des fouilles paléontologiques dans la grotte de Csákvár. — 3aKjnomiTejib- Hbiü 0T4CT o naneoHTOJionmecKOM BCKpbiTHH MaKBapcKoií nemepbi. — A M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. az 1952. évről, 1954, 37 — 69. old. 1 térkép, fr. or. R Kretzoi M. : Ostrich and Camel remains írom the Central Danube Basin. — OcraTKH CTpayca n BepőmoAa H3 BeHrepcKoro öacceima. — Acta Geologica, T. II, fasc. 3 — 4, 1954, 231 — -242. old., 3 tábla, angolul, or. R Kretzoi M. : Marmota-maradványok Debrecenből. — Marmot-remains írom Debrecen. — Oct3tkh SaiíöaKa, naHAeimbie b r. JJeöpeneH. — Földt. Közi. 84. köt. 1 — 2. fiiz. 1954, 75 — 77. old. ang. R Láng S. : A Cserhát morfológiája (Bef. rész). — La morpliologie de la Montagne Cserhát. — MopijiojioniH rop MepxaT. — Fölclr. Ért. III. köt. 1. sz. 139 — 164. old. 1954 (Irodalom). Láng S. : A Börzsöny vízrajza. — L’hydrologie de la mte Börzsöny. — Pha- pojioran rop EepweHb. — Föklr. Ért. III. köt. 2. sz. 243 — 268. old. 1954 (I. sz. Táb- lázat : A Börzsöny-hegység forrásai. Összeállította : Radó D., II. sz. Táblázat : A Börzsöny patakjai.) Láng S. : Geomorfológiai megfigyelések a Zalai dombvidéken. — Observations géomorpliologiques sur le terrain de collines de Zala. — reoMop^ojiormiecioie HaŐJiio- AeHiia Ha xojimhctoií oSjiacra KOMinaTa 3aaa. — Földr. Ért. III. köt. 3. sz. 568 — 574. old. 4 ábra 1954. Láng S. : Hozzászólás Bállá Gy. aspiránsi referátumához. — Remarques au référat de Gy. Bállá. — 3aMeManna k AOKJiaAy Ét>. Eajuia. — Földr. Ért. III. köt. 4. sz. 682—683. old. 1954. Láng S. : Hidrológiai és morfológiai tanulmányok a Bükkben. — Études hydrolo- giques et morphologiques de la mte Bükk. - 1'nApo.aonmecKoe h MopijiojiorrmccKoe M3yHeHHe rop Eiokk. — Hídról Közi. 34. köt. 1 — 2. sz. 70 — 81. old. 1954, 8 ábra. Leél-Össy S. : A Bajóti Öregkő és barlangjai a Gerecsében. - — Le mont »Öregkő« á Bajót et ses grottes dans la mte Gerecse. Topa »3peri<é« ii ee nemepbi b ropax Tepene. Földr. Ért. III. köt. 1. sz. 60 — 69. old. 1954. 1 szelvény, 1 térkép. Leél-Össy S. : A Magas Bükk geomorfológiája. — La géomorphologie de la Haute Bükk. reoMoptbojioniH BbicOKHX rop Eiokk. — Földr. Ért. III. köt. 2. sz. 323 — 356. old., 1954, 4 térkép, 1 táblázat : A Bükk néhány forrása. Leél-Össy S. : A Pilisi Legény- és Leány-barlangok. — Les grottes de la mte Pilis. - HeKOTopbie nemepbi rop hmmin. — Földr. Ért. III. köt. 3. sz. 594 — 603. old. 1954, 2 alaprajz. Lengyel E. : Erdőbénye környékének földtana. — lm géologie des environs d’Erdőbénye. reonornn OKpecmocTn c. 3pAe6enbe. — A M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. az 1952. évről, 1954, 71 — 80. old. 2 ábra, 1 térkép, fr. or. R. 10 Földia ni Közlöny 268 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 2. füzet Magyarország hidrológiai atlasza. 3. Szerkesztette : a Vízgazdálkodási Tudo- mányos Kutató Intézet, 1953. - — L'atlas hydrologique de la Hongrie. — riiApononme- ckhm aTjiac BeHrpim. Magyarországi kéziratos vízrajzi térképek katalógusa 1867-ig. — Catalogus Mapparum, ex Manuscriptis Hydrographicarum Archivis Hungaricis excerptarum usque ad annum 1867. — Tank. K. 1954, 2 ábra, 61 old., or. fr. ném. R Majzon L. : Contributions to the stratigraphy of the Dachstein limestone. — XlaHHbie k CTpaTiirpa(j)HH H3BecTHHKa JfaxüJTeim. — Aeta Geologiea, T. II. fasc. 3 — 4, 1954, 243—249. old. 3 tábla, or. R Majzon L. : Adatok a daehsteini mészkő mikropaleontológiájához. — Contribu- tions á la mieropaléontologie du ealcaire de Dachstein. — JUnHbie K MUKponaneoHTO- Jiorrni aaxuiTeiíHCKoro n3BecHTH5uKeHHbix uoponax BeHrpim. Répartition relatíve de la radioactivité dans les parties eonstituantes de cjuelques roehes acides éruptives de la Hongrie. — Acta Geologiea, T. II. fase. 3 — 4, 1954, 251 — 255. old., oroszul, fr. R Maian M. : Az ősember elődei. — Les ancétres de l’homme primitif. npegKH nepBOőbiTHoro MejiOBexa. — Útmutató a Társ. és Terin. Tud. Ismeretterj. Társ. előadói számára, 1954. Maian M. : »Eoanthropus dawsoni«. — Természet és Társadalom, 1954. 2 .sz.,. 74 — 77. old. 8 ábra. Mándy T. : Kristályszemcsenagyság meghatározása röntgenanalitikai irton. — Die Korngrössebestimmung von Kristallen mittels röntgenanalitischer Methode. — OnpeAenemie 3epHHcT0CTH KpnerajinoB c noMombio peHTreHoaHajumnecKoro MeTO/ia. Földt. Közi. 84. köt. 3. fűz. 1954, 209 — 216. old. 2 tábla, 2 ábra or. néni. R Mándy T. : Mészkövek és dolomitok oldási vizsgálata. — Analyse de solution des calcaires et de la dolomie. — AnajiH3 pacTBopiiMOcra H3BecTHHKOB h aoaomhtob. — Hiclrol. Közi., 34. köt. 11 — 12. sz. 508 — 510. old. 1954, 10 ábra. Markovich P. : Föld- és bányaméréstan az ipari technikumok számára. 2. rész. — Géologie et géodésie. Manuel scolaire. — TeojioniH n reoae3iiH ajih TexumívMOB. — Tank. K. 1954, 255 old. Marosi S. — Szilárd J . : Mezőföld. — Mezőföld. — Meaéíjieii bA — Természet és Társadalom. 1954. 10. sz. 611 — 614. old., 2 térkép, 3 fénykép. Marosi S. : Geomorfológiai megfigyelések a Mezőföld Balatontól északkeletre elterülő részén. — Observations géomorphologiques sur la partié NE du Mezőföld. — reoMopcjHiaornHecKiie HaSjuoaemiH Ha ceBepHOü Hacra Me3ét})éJibAa. — Földr. Ért. III. köt. 2. sz. 433 — 443. old., 1954, 5 ábra, 1 térkép Marosi S. : lásd Góczán. Méhes K. : Fúrómag rádioaktivitásának gyors kvantitatív meghatározása. — Méthode rapidé pour le dosage de la radioactivité des carottes de sondage. YcKopeH- HblH MeTOA fljlfl KOJIHHeCTBeHHOrO OIipeflejieHHH paAHOaKTHBHOCTM KepHOB. — Földt. Közi. 84. köt. 4. fűz. 354—355. old. 1954, 1 ábra. Meisel J. : lásd Fülöp — Libor — Meisel. Mészáros M. : Törésirányok Esztergom területén. — Directions de faille dans le territoire de Esztergom. HanpaB-nemiH cöpocoB Ha TeppHTOpim r. BcTeproM. — A M. Áll. Földt. Int. Évijei, az 1952. évről, 1954, 85 — 90. old. 2 ábra, fr. or. R Meznerics I . : lásd Csepreghyné Meznerics I. Mezősi J . : Gyöngyössolymos, Mátrafüred és Márkáz környékének kőzettani térképezése. — Lévé pétrographique des environs de Gyöngyössolymos etc. — neTporpatjimiecKoe KapTHpoBamie OKpecTHOcm cc. JfbeHAbemmojTbMOiii, MaTpaijíiopefl h MapKa3. A M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. az 1952. évről, 1954, 81—83. old. fr. or. R Mezősi J. : The qualitative detennination of clay mineral groups based on colour reaction. — KanecTBeHHoe onpeAeJiemie rpvnn rjiHHHCTbix MimepajroB Ha ocHOBaimn ubct- hom peaKUHH. — Acta Mineralogica Petrograpliica, T. VII, Szeged 1953 — 54, 35 — 46.. old., angolul. Irodalomjegyzék 269 Mezősi J. — Donáth É. : A Tisza és Maros oldott és lebegtetett anyagának vizsgá- lata. — Analyse des matériaux dissolus et flottants des fleuves Tisza et Maros. Aiia- jih3 pacTBopeHHoro h B3BemeHHoro MaTepnaaa pei< Tuca n Mapoui. Hidrol. Közi. 34. köt. 3 — 4. sz. 140 — 148. old. 1954, 10 ábra. Miháltz I. — Ungár T. : Folyóvízi- és szélfújta homok megkülönböztetése. — Determination of fluviatile and blown sand. — Pa3JumeHiie (J)aioBHaTnabHOil h CbinyMen nbian. — Földt. Közi. 84. köt. 1 — 2. fűz. 1954, 17 — 28. old., 1 tábla, or. ang. R Nagy I\. : A montmorrillonit mennyiségének és kristálykémiai formulájának meghatározása néhány magyarországi bentonitben. — Determination of tlie mont- morillonite content and erystalloeliemical formvüa of montmorillonite in somé Hungárián Bentonites. - Onpeaejiemie KOjnmecTBa u KpucTajuioxHMimecKOii íjiopiviyjibi mohtmophjtjio- HUTa b HeicOTopbix BHflax SeHTOHHTOB b BeHrpmi. — Földt. Közi. 84. köt. 1—2. fűz. 3 — 15. old. 1954. 7 ábra, ang. R Nemecz E. : Les minéraux ferriféres des bauxites. — >Keae:uicn>ie MHHepajibi öokchtob. — Acta Geologica, T. II., fase. 3 — 4, 1954, 257 — 268. old., 1 ábra Nyíró M. R. : Új oligocén foraminiferák a budapestkörnyéki katti rétegekből. — Nouveaux Foraminiféres oligocénes des couches chattiennes des environs de Budapest. — Hosbie ojiuroueHOBbie (ftopaMHHiujjepbi H3 xaTTCKux cnoeB OKpecTuocTH r. ByaaneiuT. — Földt. Közi. 84. köt. 1 — 2. sz. 67 — 74. old. 1954, 3 ábra, or. fr. R Oltay K. : Geodézia. Egyetemi tankönyv. — Géodésie. Manuel scolaire. — reo«e3HH. — Tank. K. 1954. 576 old. Ozoray Gy. : Látogatás az Ásványtár kiállításán. — Une visite á l’exposition de la section minéralogique du Musée d'Histoire Naturelle. Iloceiuenue BbicraBKH mhhc- panbHoro OTfleaa My3en EcTecTB03HamiH. — Természet és Társadalom, 1954. 5. sz. 300—302. old. Pálmai M. : A Tisza-völgy és közvetlen környezetének morfológiai tanulmányo- zása. — Étude morphologique de la vallée du Tisza. - kLyMemie aojihhh p. Tuca. Földr. Ért., III. köt. 1. sz. 55—59. old. 1954, 2 térkép Pálos M. : Szeizmikus mérések a pécsi liász szénterületen. — Mesures seismiques dans les régions de charbon liassique á Pécs. CencMnaecKne i!3Mepemin b yrojibHOM paiíoHe jienaca r. nen. — Bány. Lapok, 9. köt. 9. sz. 477 — 484. old. 1954, 7 ábra. Pantó G. : A magmás ércképződés módjai és feltételei magyarországi példákon. — ' Les modes et circonstances de la formádon des minerais magmatiques en Hongrie. — Cnocoöbi MarMaraqecKoro pyaoo6pa30BaHHH Ha ocHOBamm BeHrepcKiix iipwviepoB. Mér- nöki Továbbképző Intézet 1954 — 55. évi előadássorozatából. Felsőokt. Jegyzetellátó, soksz. 1954. Pantó G. : Ásvány- és kőzettan az ipari technikumok számára. MuHepajioriiH h neTporpacj)HH ajih TexmiKyMOB. — Tánk. K. 1954, 175 old. Pantó G. : Bányaföldtani felvétel az Upponyi-liegységben. — Le lévé des gites métalliques dans la mte d’Uppony. - ropHOreojiormiecKaa cueMKa b yniioubCKHX ropax. A M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. az 1952. évről, 1954. 91 — 1 1 1 . old., 4 ábra, 7 kép, 1 térkép, 1 szelvény. Papp F. : A források rendszere. — Le systéme des sources. — Cucreivia hctom- hhkob . — Hidrol. Közi. 34. köt. 7 — 8. sz. 1954. 295 — 302. old. Papp Sz. : Az agressszív vizek. — Les eaux agressives. ArpeccHBHbie boah. A Mérnöki Továbbképző Intézet 1953 — 54. évi előadássorozatából. Felsőokt. Jegyzet- eli. soksz. 1954, 49 old. Pécsi M . : Bulgária természeti földrajza. — Géograplüe physique de la Bulgarie. — PeorpatjniH Bojirapmi . Útmutató a Társ. és Terin. Tud. Ismeretterj. Társ. előadói számára 1954. Pécsi M. : Morfológiai megfigyelések a Rila-hegységben. — Morphological observations in tlie Rila-Mountains. — Mop4)oaonmecKHe HaöjnoAeHHH b ropax Pujia. — Földr. Közi. II. köt. 2. sz. 127 — 136. old. 1954, 2 metszet, 2 térkép, 8 kép Pécsi M . : Bulgária természeti földrajza. — Physieal geography of Bulgária. — 0H3nqecKan reorpaijma Eojirapmi. Földr. Közi. II. köt. 3. sz. 221 — 238. old. 1954, 6 térkép, 12 kép. 270 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 2. füzet 1 Pécsi M. : Morfológiai megfigyelések a Duna jobbpartján Szentendre és Budapest között. — Observations inorphologiques sur la rive droite du Danube, entre Szentendre et Budapest. — Mop(f)OJiorrmecKne HaömoaeHiiH Ha npaBo.u öepery Xlynan MOKay ropoga.MH CeHT3Hape h EyganeiiiT. — Földr. Ért. III. köt. 1. sz. 165 — 179. old. 1954. 4 szelv., 1 térk. Peja Gy. : Megjegyzések a Nógrádi medence geomorfológiai problémáihoz. — Notices aux problémes géomorphologiques du bassin de Xógrád. — jjamibie k reo- \iop(j)o.ionmecKHM npoő.ieMa.M őacceiíHa Horpaa. — .Földr. Ért. III. köt. 1. sz. 50 — 54. old. 1954, 2 ábra. Peja Gy. : A Bükk kialakulása és mai felszíne. — La formation de la montagne Bükk et són profil actuel. — Oőpa30Bamie rop Eiokk ii hx coBpeAieHHbiü npmjmjib. — ] Természet és Társadalom. 1954. 8. sz. 480 — 483. old. 6 kép, 2 ábra. Pinczés Z. : A tokaji Nagyhegy lösztakarója. — La couverture de loess du mont Nagyhegy á Tokaj. JléccoBbiü nok'poB ropbi Hagbxeab b ToKaft. - Földr. Ért. III. köt. 3. sz. 575 — 584. old. 1954. 7 ábra. Pojják T. : Bevezetés a hidrológiába. — Introduction á l'hydrogéologie. — BnegeHHe b nigporeo.iormo. — A Mérnöki Továbbképző Intézet 1953 — 54. évi előadás- sorozatából Felsőokt. Jegyzeteli, soksz. 1954, 70 old. Radó D. : A Börzsöny-hegység forrásai (lásd Láng S. : A Börzsöny vízrajza.) — ] IlCTOHHHKH TOp BlOKK. Radó D. : A ferenehegvi barlang. — Lagrotte de Ferenchegy. — flemepa b ropax Oepemixe^b. Földr. Ért. III. köt. 1. sz. 81 — 85. old. 1954 Radó D. : Karsztmorfológiai vizsgálatok a solymári Ördöglyuk barlangban és környékén. — Études morphologiques du karst dans la grotte »Ördöglyuk« á Solymár. — Mop4>ojioniHecK!ie HaömoaemiH b nemepe »3pgérjibyK« b OKpecraocTii c. lllojibMap. — ] Fcldr. Ért. III. köt. 3. sz. 604 — 609. old. 1954, 1 térkép. Rásky I\. : Krétakorú növények a Dunántúlról. — Lower Cretaeous plants írom Hungary. Hn>KHe.MejiOBbie pacTemiH H3 BeHrpmi. — Földt. Közi. 84. köt. 1 — 2. fűz. 1954, 83 — 90. old.,1 ábra, 2 tábla, angol R Reményi K. A. : A kislángi ősemlős lelőhely. — Dér fossile Saugetier-Fundort von Kisláng. MecmpojKaemie HCKOnaeMbix .M/ieKonnTaiomiix b c. KiiuuaHr. — Földt. Közi. 84. köt. 4. fiiz. 1954, 376 — 388. old. 2 ábra, or. nem. R Róka G. : A Föld kora. — L'áge de la Térré. — Bo3pacT 3c.m.im . - Természet és Társadalom 1954. 5. sz., 280 — 282. old., 4 ábra. Rónai A. : Jelentés a síkvidéki talajvíztérképezésről. — Compte-rendu du lévé des eaux souterraines des plaines. — Otmct o KaprapoBamiH rpyHTOBOü BOgbi Ha paB- HHHHbix MecTHOCTHx. A M. All. Földt. Int. Évi Jel. az 1952. évről. 1954, 113 — 125. 9 old. 3 ábra, 4 szelvény és térkép, fr. or. R Rónai A. : Talajvíztanulmányok a Duna — Tisza közén. — Études sur les eaux souterraines dans lentre-deux-fleuves Danube — Tisza. — Hsyienne rpy monon bojhi b oő.nacTM ,\ie>K,ay ÉVHaew n Tiiccoh. — A INI. All. Földt. Int. Évi Jel. az 1952. évről, 1954, 127 — 134. old., 8 szelvény, illetve térkép, fr. or. R Roska M . : Bakonyi barlangkutatásaim fontosabb eredményei. — Résultats des explorations dans les gr ott es de la mte Bakony. — Pe3ViibTaTbi ucc.ieaoBaHiiH neigep rop EaKOHb. — Areheol. Ért. 81. köt. 2. sz. 1954, 155 — 162. old., 4 ábra, fr. R Setényi P. : Eötvös Loránd, a tudós és az ember. — R. Eötvös, le savant et l'homme. — Jl. 3TBem, yneHbiií h nenoBeK. —Lásd : Eötvös L. összegyűjtött munkái. Sídé M. : A Bakony ÉK-i és DK-i részének kavieselőfordulásai. — Les oeeurrences de gravier des parties NÉ et SE du Bakony. MecTopowaeHiiH rpaBim b ceBepoBOCTOH- hoh h roroBocTOBHOH MacTsix rop BaKOHb. — A M. All. Földt. Int. Évi Jel. az 1952. évről, 1954, 143 — 147. old. 1 térkép, fr. or. R Sikabonyi L. : Mangánérckutatás az urkuti és eplényi mangánérebányák környé- kén. — Recherche de minerai de manganése dans les environs des mines de manganése de Úrkút et de Eplény. — Pa3BeaKa Ha .\iapraHHOByio pvav b OKpecTHOcni pvuhhkob MapraHHOBOií py^bi cc. VpKyT h Simenb. — A M. All. Földt. Int. Évi Jel. az 1952. . évről. 1954, 149 — 166. old. 2 táblázat, 1 térkép, 2 szelvény, fr. or. R. I r odalenn jegyzék 271 Strausz L. : Várpalotai felső-mediterrán csigák. — Les gastropodes du Médi- terranéen supérieur (Törtön ien) de Várpalota. — BepxHe-cpe;ni3e.MHOMopcKne (TopTOHCKiie) SpioxOHOrHe mojijiiockh c. BapnajiOTa. — Geologica Hungarica, Series Paleontologica, fasc. 25, 150 old. 1954, 9 tábla, fr. or. R Strausz L. : Folyóvízi durva törmelékes kőzetek. — Roches détritiques fluviatile.s. OŐJiOMOqHbie ropHbie nopoflbi (jwnoBnaTHJibHOro nponcxo>KgeHHH. — Földt. Közi. 84. köt. 1—2. fűz. 131 — 137. old. 1954. Strausz L. : A Magyar Medence miocén rétegeinek beosztása. — Einteilung dér ungarischenMiozánscliichten. iloapa3flejieHne otjkwchhh MiioqeHa BeHrepcikhoctii BCKpbiTHH jieflacOBoro ymn b CBeie reoMexamiKH. — Bány. Lapok, 9. köt. 8. sz. 426 — 427. old. 1954. 1 ábra. Schmidt E. R. : A geomechanikai szemlélet szerepe a karsztvízkutatásban és a karsztvíz elleni védekezésben. — Le rőle des examens géomeclianiques dans les recherches sur l’eau karstique et dans la protection contre celle-ci. — Ponb reoMexammecKiix hc- miTaHHH b HccneflOBamm KapcTOBOü boám h b 3amnTe ot KapcTOBoií boah. — Bány. Lapok, 9. köt. 9. sz. 457 — 472. old. 1954, 11 ábra. Schmidt E. R. : A gyopárosi ríj artézi kút és tó hidrogeológiai viszonyai. — Les conditions hydrogéologiques du nouveau puits artésien et du lac de Gyopáros. — Fh- jporeojiornqecKiie ycnoBim HOBoro apTe3naHCKoro Kojiojma h 03epa b c. Jlbonapoin. — Hídról. Közi., 34. köt. 11 — 12. sz. 503 — 507. old. 1954. Sclivéter Z. : A Bükkhegység régi tömegének földtani és vízföldtani viszonyai. — Les conditions géologiques et hydrogéologiques du massif ancien de la mte Bükk. — reojionmecKne h niaporeojiornqecKiie ycnoBiia apeBHero uacciiBa rop Ek>kk — Hídról. Közi. 34. köt. 78. sz. 287 — 294. old. 1954, 4 ábra. Schréter Z. : A Bükkhegység régi tömegének földtani és vízföldtani viszonyai. — Les conditions géol. et hydrogéol. du massif ancien de la mte Bükk. — Feojioi ímecKiie h raaporeononmecKne yc.noBHH apeBHero MaccHBa rop Biokk. OKOHMamie . ■ — Hídról. Közi. 34. köt. 9 — 10. 369 — 381. old. (Befejezés) 1954. Schréter Z. : Földtani vijratérképezés Szilvásvárad környékén. — Relevé géologique dans les environs de Szilvásvárad. — TeoJioniMecKoe nepeKapTupoBamie b OKpecmo- cth. c. CimbBauiBapaa. — A M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. az 1952. évről, 1954, 135 — 142. old. 1 szelvény, 1 térkép, fr. or. R Szabó P. : Új szitasorozatos eszköz. — Nouvel appareil á cribles en série. — Hobwh npuöop c chtoboh cepneü. — Földt. Közi. 84. köt. 3. fűz. 245 — 247. old. 1954. 2 ábra. Szabó P. Z. : A mecseki karsztvíz egészségügyi védelme. — La protection hygiénique de l’eau karstique de la mte Mecsek. - riinieHiuiecKaM oSopona KapcxOBoii BOflbi b ropax MeqeK. — Hídról. Közi. 34. köt. 5 — 6. sz. 223 — 232. old. 1954. 1 ábra. Szádeczky-Kardoss E. : Vegyületpotenciál és geokémiai alkalmazása. — Das Ver- bindungspotential und seine geochemische Rolle. noxeHuuaji coevuinemm n erő 272 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 2. füzet npHMeHewie b reoxu.\mn. — Magy. Tud. Ak. Műsz. Tud. Oszt. Közi. XIV. köt. 1 — 3. sz. ! 1954. 103 — 58. lold. (Hozzászólásokkal.) Szádeczky-Kardoss E. : Studien über die geochemische Migration dér Elemente. III. Teil : Über die Rolle dér Oxydatiousgrade, dér Ionemvickten und dér Ionenpotentiale in dér Gesteinsinetamorphose. Msyqen ne reoxuMHqecKOH \nirpaumi a.ieMeHTOB. 111. Acta Geologica, T. II. fase. 3 — 4. 1953, 269 — 283. old. 3 ábra, or. R # Szádeczky-Kardoss E. : Vorláufiges über Anionenpotentiale und Verbindungs- potentiale. — IIpeaBapHTejibHbiH oqepK oő aHHOHHbix noTeHima.nax ii noTeHima.iax xn- MHqecKiix coegHHemiH. — Acta Geologica, T. II. fasc. 3 — 4, 1954, 285 — 298. old., 1 ábra, 5 táblázat, or. R Szalay M . : Geofizikai módszerek alkalmazása a kőzetmechanikai kutatásokban. — Application des méthodes géophysiques dans les recherches mécaniques des roches. — npHMeHemie reo(j)ii3iiHecKnx mctosob npu iiccJieflOBaHHHx no ropHOü MexaHune. — A Mér- nöki Továbbképző Intézet 1952 — 53. évi előadássorozatából. Felsőokt. Jegvzetell. soksz. 1954, 66 old. Szalay S. : The enrichment of uránium in somé brown coals in Hungary. — Oöoramemie vpaHO.w HeKOTopbix 6ypux yrjien BeHrpuH. — Acta Geologica. T. II. fasc. 3—4, 1954, 299—311. old., 3 ábra or. R Szebényi L. : Előzetes jelentés a mátraalji rétegvízkutatásról. — Compte rendű préliminaire des recherches d’eau profonde (Schichtenwasser) au pied de la Mátra. — npejBapuTejibHbiii aoKJiaa o pa3BejKe nnacroBbix boa v nOAOuiBbi rop Maipa. — A M. Áll. Földt. Int Évi Jel. az 1952. évről, 1954, 179— í 82. old. fr. or. R Székely A. : A Zagyvavölgy geomorfológiája. — La géomorphologie de la vallée du Zagyva. — TeoMopcjiojioniH ao.iHHbi p. 3aabBa. — Földr. Ért. III. köt. 1. sz. 3—25. old. 1954, 6 ábra. Székessy V. (szerk.) : Bátorliget élővilága. •— Oayna h (juiopa OKpecTHOCTH Ea- TOpjinreTa. — Ak. K. 1953, 4 tábla, 44 ábra, ném. R Székyné Fux V. : A kőzetek kialakulása. — La formation des roches. — Oőpa- 30BaHne ropHbix riopoj. — Útmutató a Társadalom és Terin. Tud. Ismer. Társ. elő- adói számára, 1954, 60 old. Szentmihályi J . : A természettudományok történetének tanulmányozásához szükséges segédkönyvek válogatott bibliográfiája. — La bibliographie des manuels nécessaires pour l’étude de l'histoire des Sciences naturelles. BnŐJiHOrpatjmH pyKO- BOflCTB gjin H3yqeHnn ncTopnn ecTecTB03HaHHH. — Bibliográfiák az egyetemi oktatás számára, 3. sz. Ak. K. 1954, 155 — 206. old. Szilárd J . : Geomorfológiai megfigyelések a Mezőföld északnyugati részén. — Observations géomorphologiques á la partié NW du Mezőföld. — T e o ,\io p (fio ji o n i m e c k 1 1 e HaómoAeHHH Ha C.3.-0Ü qacm Me3é(})éJibaa. — Földr. Ért. III. köt. 2 sz. 444 — 454. old. 1954, 5 ábra. Szilárd J. : lásd Góczán. Szilárd J. : lásd Marosi — Szilárd. Szilvágyi I. : Laza üledékes kőzetek vizsgálatának újabb módjai. — Nouvelles méthodes d investigations sur minéraux sédimentaires meubles. HoBbie Meroabi hc- CJiegOBaHHH pbixnbix oca/iOMHbix nopog. — Földt. Közi. 84. 3. sz. 261 — 264. old. 1954. 3 ábra. Sztrókay K. I. — Földváriné Vogl M. : A new stone meteorité from Hungary. — HoBbiü MeTeopHbiü KameHb n3 BeHrpmi. — Acta Geologica, T. II. fasc. 3 — 4, 313 — 326. old. 3 ábra, 2 tábla, or. R Szurovy G. : Kőolajtermelés. Tankönyv a kőolajipari technikum számára. — La production de l’huile minérale. Manuel scolaire. — ripon3BoacTBO He(j)TH. — Tank. K. soksz. 1953, 181 ábra. Szurovyné : lásd Hajós M . Tamás F. : Magvar kutatók hősi küzdelme a Baradla Békebarlang átjáró fel- fedezéséért. — La lutte héroique des explorateurs hongrois pour la découverte d’un passage de la grotte Baradla. — repoimecKaH öopbőa BeHrepcKiix HCCJieAOBaTe.ieü sjih OTKpbiTHH naccawa b nemepe «Eapa,ipia-MHp». — Természet és Társadalom 1954. 3. sz. 138—139. old. 3 kép. Irodalomjegyzék ' 273 Tárczy-Hornoch A. : Über die Ausgleiehung von Streckennetzen. — KcmneHca- Uhh TpnaHryjiHUHH c n3MepeHHt>iMH cTopOHaMH. — Acta Technica, T. VIII. fasc. 3 — 4 399—424. old. 1954, 9 ábra. Tárczy-Hornoch A. : Az 1953. évi geodéziai és geofizikai vizsgálataim eredmé- nyeiről. — Les résultats des recherches géodésiques et géophysiques de l’année 1953. — A Magy. Tud. Ak. Műsz. Tud. Oszt. Közi. XIV. köt. 1 — 3. sz. 1954, 343 — 356. old., 4. ábra. (Hozzászólásokkal . ) Tárczy-Hornoch A. : Über die Bestimmung dér durchscknittlichen Fortpflanzungs- geschwindigkeit bei dér seism. Reflexionsmethode. — Onpegejiemie cpe;uieii cKopocTii nepeaBHHíeHWH ceücMHqecKHX bojih pe^jieKcnn. — Acta Technica. T. IX. fasc. 1 — 2, 223—241. old. 1954, 2 ábra, or. R Tasnádi-Kubacska A. : Természetvédelem hazánkban. — La protection de la natúré en Hongrie. - OöopoHa npupoabi b BempHH. — Útmutató a Társ. és Term. Tud. Ismer. Társ. előadói számára, 1954. Természettudományi dokumentáció II — III., Szerk. Boros István, Természettudo- mányi Múzeum kiadv. Kézirat soksz., 1954, 239. old. — JfonyivieHTauiiH ecTecTB03HamiH. Tokody L. : Zsivny Viktor emlékezete. — En mémoire de Victor Zsivny. — B BOcnOMimaHue Ha B. >KiiBHbH. — Földt. Közi. 84. köt. 1 — 2. fűz. 178 — 179. old. 1954. Tokody L. : Kén Recskről. — Über das Vorkommen des gediegenen Schwefels von Recsk im Mátragebirge. — Cepa H3 c. PeqK. — - Földt. Közi. 84. köt. 3. fűz. 221—224. old. 1954, 3 ábra. Tokody L. : Kritische Bemerkungen zűr Struktur des Hessits. — KpurmiecKiie 3aMeqaHHH k CTpyKType recciiTa. — Acta Geologica, T. II. fasc. 3 — 4, 1954, 327 — 333. old. Tokody L. : Über das Vorkommen des gediegenen a- und /S-Schwefels von Recsk im Mátragebirge. — Terméskén Recskről. — MecTOHaxo>KACHHe caMopoflHoii cepbi b c. PeqK. Annales Hist. — Nat. Mus. Nat. Hung. (Series nova), T.V.1954, 14 — 19. old. 3. ábra, magy. R Tokody L. : Zűr Morphologie des Diaphorits. — Újabb adatok a diaforit alak- tanához. — HoBbie aaHHbie k m o p ([) o jt o r h m ;m a (|) ( > p h Ta . — Annales Hist. — Nat. Mus. Nat. Hung. (Series nova), T. V., 1954, 21 — 25. old., magy. R Tolnay V. : lásd Erdélyi — Tolnai. Tricart J. : A geomorfológia és a marxista gondolkodás. — La géomorphologie et la pensée marxiste- reoMopijKUiornH h MapKCHCTCKaa Mgem (Franciából ford : KissD.) Földr. Ért. III. köt. 1. sz. 70 — 80. old. 1954. Ungár T. : lásd Mikáltz — Ungár. Vadász E. : A franciaországi Földtani és Bányászati Központ feladata. — Les táches du Bureau de recherches géologiques et miniéres. — 3a,xaqu reonornqecKOro h ropHoro qeHTpa b OpaHumi. — Földt. Közi. 84. köt. 4 .fűz. 389 — 391. old. 1954. Vadász E. : A földtani elmélet és gyakorlat kapcsolatáról. — La relation entre la théorie et la pratique en géologie. — O cbh3h Tcopun h npaKTHKH b reonoran. — A Magy. Tud. Ak. Műsz. Tud. Oszt. Közi. XIII. köt. 1 — 4. sz., 1954 309 — 316. old. Vadász E. : Magyarország földtani nagyszerkezeti vázlata. - — L’esquisse de la tectonique de Hongrie. — MaKpocxpyKTypa BeHrpnu. — A Magy. Tud. Ak. Műsz. Tud. Oszt. Közi. XIV. köt. 1—3. sz. 1954. 217 — 255. old., 1 táblázat, 1 térkép (Hozzászó- lásokkal) . , Vadász E. : Természeti kincsünk, a bauxit. — Notre richesse núnérale: la bauxite. — Eokcht — Hauie npupoaHoe öothtctbo . - Útmutató a Társ. és Term. Tud. Ismeret- terj. Társ. előadói számára 1954. Vadász E. : A budapesti tudományegyetem földtani tanszékeinek száza- dos története. — Histoire d’un siéele des facultés géologiques de l’Université de Budapest. — BeKOBaa HCTopun reojiornqecKnx ({WKyjibTeTOB öyflaneurrcKoro Yhh- BepcHTexa. — A Természettudományi Kar Évkönyve 1952 — 53, 79 — 94. old. 1954, Tank. K. 6 kép. Varrók K.: A nyugatbakonyi mediterrán kavicstakaró anyaga, eredete és kora. — La composition, l’origine et l’áge de la couverture de gravier du Bakony Occidental. — — BeiqecTBO, npoHcxo>KfleHHe h B03pacT cpeflH3eMHOMopcKoro rpaBHÜHOro nonpoBa 3a 274 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 2. füzet najHOro BaKOHbH. — A M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. az 1952. évről, 1954. 189 — 194. old., 1 térkép, fr. or. R Vendl A. : Geológia. Egyetemi tankönyv. — Géologie. Manuel scolaire. — Teo- JioniH. yneÖHHK. — Tank. K. 2. javított kiadás, 1953, 623 old. Vendl A. : Vorkommen von Fluorit bei Levice. — Fluorit előfordulása Léva (Levice) mellett. M e ciOHa xo >k;u' h h e (jnyo pírra OKO.ro c. JleBnue. — Acta Mineralogica Petrograpliica, T. VII, Szeged 1953 — 54. Vendl A. : Sehafarzik Ferenc (1854- — 1927), a hazai műszaki földtan megalapítója — F. Sehafarzik, le fondateur de la géologie appliquée en Hongrie. — <$>. llIa(j)ap3HK, ocHGBonojiojKHiiK iiH>KeHepHoii reojionm b BeHrpiui. — Tank. K. 1954. 52 old., 2 kép, or. ném. fr. R Vendel M. : Érckutatásunk helyzete és teendői. — La situation actuelle et les devoirs de recherches de minerai en Hongrie. riojio>KeHiie h 3a,raqn pyflOHCC.ieaOBamiH b BeHrpim. — Földt. Közi. 84. köt. 3. fűz. 248 — 259. old. Vendel M. : Ionok és atomok helyettesíthetősége geokémiai szempontból. — Die Substituierbarkeit dér Ionén mid Atomén von geochemischem Gesiclitspunkte. — 3a.\iemaeM0CTb iiohob ii 3tomob c toikii 3pemiH reoxn.Mnn. — A Magy. Tud. Ak. Műsz. Tud. Oszt. Közi. XIV. köt. 1 — 3. sz. 1954. 159—215. old. (Hozzászólásokkal). V enhovits I . : Ajka — Csingervölgy kőszénbányáinak fedő vízkérdése. — Le pro- blémedel’eau de toitdans les mines de kouille de Ajka — Csingervölgy. Bonpoc KpoBe.ib- Hon BOflbi KaMeHHoyrojibHbix pyaHiiKOB c. AfiKa - MimrepBéJibab. — A M. All. Földt. Int. Évi Jel. az 1952. évről, 1954. 195—199. old., fr. or. R V enhovits I . : Orfű környékének (Mecsek hegység) vízföldtani viszonyai. — Les conditions hydrogéologiques des environs de Orfü (Montagne de Mecsek). — Tiupo- reojiornqecKne ycjiomin oiKöa b ropHOM paiiOHe Komjio. Bány. Lapok, 9. köt. 2. sz. 108 — 109. old. 1954. Összeállította : K lényi I.-né I. TÁBLA P a ii I ó V a r ró k Kopek: Zengövárkonyi vasérckulalns II. TÁBLA P autó — Varrók — Kopek: Zengövárkonyi vasérckutatás III. TÁBLA 11 12 P n n t ó — 1 a r r ó k — Kopek: Zengővútkonyi visérckutahh IV. TÁBLA B a l k a y : Különleges kőzeimozgdsi alakulat V. TÁBLA :í 4 ö a l k a y : Különleges kőzetmozgási alakulat VI. TÁBLA 6 B a l k a y : Különleges közét mozgási alakulat VII. TÁBLA 3 Gedeon: Gánti alummii VIII. TÁBLA G e d e o n •' Gúnti alumiml 2 3 B i dió : Magyarországi alunitok röntgenvizsgálat, X. TÁBLA P e sty : Sa jóhídvégi sekély! úrás XI. TÁBLA 3 4 P e sty : Sajóhídvégi sekélyfúrás XII. tábla Strausz: Adatok a várpalotai miocénfaunához FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYAR FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA BHDJIJI ETEH b BEHTEPCKOrO T E 0 J1 0 T H M E C KO T 0 OBIRECTBA BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGRIE ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY LXXXY. KÖTET 3. FÜZET FÖLDTANI KÖZLÖNY LXXXV. kötet, 3. füzet. 148 oldal Budapest, 1955. július — szeptember A kiadásért felelős az Akadémiai Kiadó igazgatója Műszaki felelős: Szöllösy Károly A kézirat beérkezett 1955. VI. 8.— Példányszám: 1300 - Terjedelem: 13 (A/5) ív, 38 ábra 4- 4 melléklet Akadémiai nyrmda, V.. Gerlóczy utca 2. — 36766/55 Felelős vezető: ifj. Puskás Ferenc ÉRTEKEZÉSEK A FÖLD BELSŐ FELÉPÍTÉSÉNEK ÚJ ELMÉLETE ÉS ANNAK FÖLDTANI — GEOFIZIKAI KÖVETKEZMÉNYEI EGYED LÁSZLÓ* Összefoglalás. A dolgozat a Föld belső felépítésének új, dinamikus jellegű elméletét adja. Az új Foldmodell alapját a fizikai megfigyelések képezik. A fizikai megfigyelések alapján a Föld anyagi fel- építése a mélységgel mindinkább egyenletessé válik. A Föld magjának a határa nem anyagi összetételbeli különbséget jelent, hanem egy olyan kritikus felület, amely a molekuláris felépítésű anyagokat elvá- lasztja a degenerált atomokból felépített Földmagtól. A degenerált állapotból a nem-degenerált állapot felé irreverzioilis átalakulás folyik. Ennek az a következménye, hogy a Föld térfogata idővel növekszik. Ez a tény magyarázatot ad a kontinensek és óceánok keletkezésének mechanizmusára, a kontinentális területek (Afrika — Dél- Amerika) W e g e n e r által kifejtett eltávolodására. De magyarázat adódik a tektonikai erők eredetére, a földrengések energiájára, a Föld felszínén kialakuló törésrendszerek eredetére, a mélyfészkű földrengések keletkezésének mechanizmusára, valamint az óceáni szigetek kelet- kezésére. A tágulást a paleogeográfiai adatok is erősen alátámasztják s az ezekből az adatokból számí- tott tágulás mértéke meglepően jól egyezik a csillagászati és egyéb adatokból számított tágulás méretével. A Föld mágneses terének az eredetére is adódik értelmezési lehetőség. A probléma A Föld felszínén végzett földtani és fizikai megfigyelések képet adnak a Föld szerkezetéről, felépítéséről, kőzettani és fizikai tulajdonságáról. A földtani megfigyelések a sztratigráfiai, kőzettani és őslénytani adatok alapján azt is tisztázni tudják, hogy a felszín közelében lévő üledékes kőzetek mikor, melyik földtani időszakban jöttek létre. A fizikai megfigyelések pedig a mélység felé teszik lehetővé a Föld szerkezetének a meg- rajzolását. Ha a különböző korú rétegeket tüzetesebben összefoglaljuk, akkor minden egyes időszakra vonatkozólag meg tudjuk rajzolni a terület vagy egyenesen a Föld fel- színének ősföldrajzi képét, amelyet azután akár élettel is benépesíthetünk, ha megfelelő képzelettel értékeljük ki az őslénytani maradványokat. Az alábbiakban a Föld belső szerkezetének egy olyan szintézisét szeretnők adni, amely nincs ellentmondásban a fizikai és földtani megfigyelési adatokkal, másrészt feleletet tud adni a földkéreg kialakulására, a tektonikai erőkre és a paleogeográfia több kérdésére. E szintézissel kapcsolatban összefoglaljuk és kritikai vizsgálat alá vesszük a Föld belső szerkezetére vonatkozó eddigi elképzelések alaptípusait s megkíséreljük azok tarthatatlanságát igazolni, hogy ezáltal a Föld belső szerkezetére vonatkozó új modell létjogosultságát bebizonyítsuk. A Föld belső szerkezetének a tisztázása azt kívánja, hogy a fizikai megfigyelések eredményeit az anyagi összetételre vonatkozólag is tartalommal töltsük meg. Ezt a feladatot a legkönnyebben a földkéregre vonatkozólag oldhatjuk meg, Íriszen a közvetlen megfigyelés lehetőségei itt a leginkább adottak. Minél mélyebbre megyünk, annál inkább kicsúszik kezünk közül a közvetlen megfigyelés lehetősége. * Előadta a M. Földtani Társulat 1955. május hó 6-i szakülésén. 1* 278 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 3. füzet A földkéreg szerkezete A földrengés vizsgálatok szerint a kéreg két részből áll. A kéreg alatt már az egész Földet egyenletesen körülvevő magma van. A kérget alkotó rétegekre s a magmára vonatkozó sebességadatokra a következő átlagértékek érvényesek [1], [2], [3], [4] : A kéreg felső részében P =5,6 km/sec S = 3,4 km/sec A kéreg alsó részében P* =6,4 km/sec 5* =3,8 km/sec A magmában Pn = 8,2 km/sec Sn = 4,4 km/sec A laboratóriumban különböző nyomáson mért kompresszibilitási értékekből és P o i s s o n-együtthatókból kiszámított sebességértékek a főbb kőzettípusokra a követ- kezők [5] : I. táblázat Kőzetcsoport Pois- son állan- dó <7 Sűrű- ség e 1300 bar (5 km ekvivalens mélység esetén) 4000 bar (15 km ekvivalens mélység esetén) 1000 bar (35 km ekvivalens mélység esetén) vP Vs vP Vs vP vs Szienit 0,26 2,61 5,9 3,4 6,1 3,5 6,4 3,6 Gránit 0,27 2,65 5,8 3,4 5,9 3,6 6,2 3,7 Gránodiorit 0,24 2,71 5,8 3,4 6,0 3,5 6,2 3,7 Kvarcdiorit 0,25 2,73 6,0 3,5 6,1 3,6 6,4 3,7 Diorit 0,26 2,76 6,4 3,6 6,5 3,7 6,8 3,8 Gabbró 0,27 3,04 6,8 3,8 6,9 3,9 7,2 4,0 Olivingabbró 0,27 3,21 7,0 3,9 7,1 4,0 7,4 4,2 Peridotit 0,27 3,35 7,4 4,2 7,5 4,2 7,7 4,3 Dunit 0,27 3,29 7,9 4,5 8,1 4,5 8,2 4,6 10 20 30 40 Gránit - öv Peridotit — ov KOK 0 km 250 km Hoslachi szelvény Helgolandi szelvény N t/É Ny 0 km Gobbro - ó v 1. ábra. A helgolandi — haslachi kéregszelvény. — Puc. 1. Pa3pe3 3eMHOÍí Kopu y XejmroJiaHfla m Xa3- xiaxa. — Fig. 1. The profile of the Earth’s crust at Heligoland and Haslach. Ha az előző sebességértékeket a táblázatban közölt értékekkel összehasonlítjuk s figyelembevesszük azt is, hogy a P hullámok kb. 15 km-ig terjednek, a P* hullámok 1 5 — 30 km között, míg a Pn és Sn hullámok legtöbbször csak 30 km mélység alatt lépnek fel, akkor az összehasonlítás alapján arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a legfelső rétegnek a sebesség alapján leginkább a gránit, vagy gránodiorit felel meg, a kéreg Egyed László : A föld belső felépítésének új elmélete 279 alsó felében a diorit és a gabbró a megfelelő kőzetösszetétel, míg a magma anyaga a dunit és peridotit összetételű kőzetnek megfelelő sebességekkel áll leginkább össz- hangban. A geokémiai vizsgálatok ezzel az eredménnyel jól egyeznek, mert a kéreg össze- tétele a geokémiai vizsgálatok szerint is a gránit és gránodiorit összetételnek felel meg. A kéreg felső részét gránitszerűnek feltételezhetjük. A kéreg felső 10 — 15 km-es vas- tagságú része Clarké szerint 95% -bán savanyú magmás kőzet, 4% pala vagy meta- morf, 0,75% homokkő és 0,25% mészkő [6]. A kéreg alsó részének kőzettani összetételét a szeizmikus sebességek alapján a diorittal vagy gabbróval azonosíthatjuk. A geokémiai vizsgálatok azonban megegyeznek abban, hogy az anyagok bázisossága a mélységgel növekszik, ezért a kéreg alsó részének valószerűbb a gabbrószerű, mint a dioritszerű összetétele. Másrészt a diorit inkább szegélykőzet s szemben a gabbróval, csak kisebb tömegekben fordul elő. A kéreg alatti magmát a szeizmikus sebességek alapján vagy a dunittal vagy pedig a peridotittal azonosíthatjuk. Oxidok szerinti összetétel szempontjából ez nem jelent lényeges különbséget. II. táblázat Dunit Peridotit oxidok szerinti százalékos összetétele Si02 MgO FeO A1203 CaO Fe203 h2o Na20 K2Ü MnO Ti02 p2o5 40,49 46,32 5,54 0,86 0,70 2,84 2,88 0,10 0,04 0,16 0,02 0,05 43,95 36,81 6,34 4,82 3,57 2,20 1,08 0,63 0,21 0,19 0,10 0,10 A mélytengerek területén végzett szeizmikus mérések szerint a kéreg felépítése lényegesen különbözik a kontinentális területektől. Az Atlanti -óceán egy 5030 mélységű területén M. Ewing [7] azt találta, hogy az egész vékony üledékréteg alatt a szeiz- mikus sebesség valamivel 7 km/sec fölött volt, míg mintegy 1 1 km mélységben 8 km fölé emelkedett. Ugyanakkor R a i t [8] vizsgálatai szerint Dél-Kalifornia és Hawaii közötti területen az ugyancsak vékony üledékrétegek alatt a P-hullámok sebessége 6,7 km/sec-nek adódott núntegy 5 km mélységig. Ez alatt viszont már a sebesség 8,2 km/sec-ra emelkedett. Ha ezeket az adatokat összehasonlítjuk, a fentebb közölt táblá- zatban levő sebességekkel, akkor arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a mélytengeri területeken feltétlenül hiányzik a gránitkéreg és a gabbróréteg vastagsága a legtöbb helyen nem haladja meg az 5 kni-t. Ezek a megfigyelések teljesen összhangban vannak a kéreg egyensúlyának az elvével. Amint ismeretes, a magasságok gyakorisági görbéje nem egy, hanem két szélső- értékkel rendelkezik. Az egyik maximum +0,1 km-nél, a másik — 4,7 kin-nél van. 280 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 3. füzet Ez azt jelenti, hogy van a szárazulatoknak egy leggyakoribb magassága és van egy leggyakoribb mélysége a tengereknek. Az óceáni és kontinentális területeknek két éles, egymástól különböző szintje arra utal, hogy a szárazulati területek és az óceáni területek között nincs folytonos átmenet, hanem azok élesen elkülönülnek egymástól. Ha a fentebbi adatok figyelembevétele mellett kiszámítjuk a kontinentális kéreg aljára, azaz 30 km mélységre vonatkozó nyomás értékét, akkor a következő eredményt kapjuk : III. táblázat Kontinentális területek : Nyomás kg/ cm1 20 km gránitréteg nyomása 10 km gabbróréteg nvomása 5400 3000 Össznvomás 30 km mélységben 8400 Óceáni területek : 4,7 km vízoszlop nyomása 2 km üledékréteg 482 400 5 km gabbróréteg 18,2 km ultrabázikus magma (peridotit) 1500 6006 Össznvomás 30 km mélységben .... 8388 A két nyomásérték feltűnően jó egyezése az izosztázia elvének jó érvényesülését jelenti a földkéreg esetére. Az óceáni területek mélységi-gyakorisági maximumának az indokoltságát külön kiemeli a mellékelt ábra, ahol az Atlanti-, Indiai- és Csendes-óceán mélységeinek a gyako- riságai vannak ábrázolva. A görbék csaknem ideálisan összeesnek. E három görbének 2. ábra. A magasságok gyakorisági görbéje. — Puc. 2. Kpneau sac-roTbi bmcot. — Fig. 2. The liypso- metrie frequency curve. Egyed László : A föld belső felépítésének új elmélete 281 az összeeséséből nagyon lényeges következtetést lehet levonni a területek létrejöttére vonatkozólag. A görbék összeesése ugyanis azt mondja, hogy 1 . a három terület azonos mechanizmus alapján kellett létrejöjjön ; 2. a mechanizmusban a főszerepet a hidroszta- tikus egyensúly játszotta ; 3. a mechanizmusban résztvevő tömegek sűrűsége és viszko- zitása is megegyezett. A kontinentális és óceáni területek külön gyakorisági maximumai és e területek izosztatikus egyensúlya mellett a kontinentális és óceáni területek viszonylag gyors átmenete a selfek mentén azok éles elválasztottságát jelzi. A nagyobb méretű (M > 6) földrengések jellegzetesen övék mentén helyezkednek el. A leglényegesebb a Csendes-óceán partjai mentén kialakult öv, és az alpi orogén mentén kialakult öv. A mélytengeri hátságok is viszonylag erősebb aktivitással jelentkeznek .). ábra. Az átlagos kontinentális és óceáni kéregszerkezet vázlata. — Puc. 3. CxeMa cpe.iHeií crpyKTypbi Kopbi Ha KOHTHHenTanbHbix h oKeaHimecKHx TeppirropHHx. — Fig. 3. The average Continental and oceanic structure. s az afrikai árkok területe is szeizmikus jellegű. Jellegzetes, hogy ezek az erősen föld- rengéses övék mindenütt körívalakú földtani vagy morfológiai szerkezetekkel együtt lépnek fel (5. ábra). A földrengéseknek övék szerinti kialakulásából és azok íves jellegű szerkezetekkel való kapcsolatából azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a Földnek legalább is a külsőbb övei feszültség alatt vannak s a földrengéses részek a kéreg törésrendszerekkel jellemzett szilárdságtanilag leggyengébb részei. Különösen megerősítik ezt a mélyfészkű rengések hipocentrumai által meghatá- rozott felületek s azok szoros kapcsolata az íves formákkal (30. ábra). A Föld belsejére vonatkozó fizikai megfigyelések A Föld belső viszonyaira vonatkozólag a legmegbízhatóbb adatok a földrengés- hullámok sebességéből adódnak. Az ezek alapján megállapított legfontosabb törés- felületek : 80 — 150 km mélységben a csökkentsebességű öv, 986 km mélységben a B y e r 1 y-féle törésfelület, 2900 km mélységben a Gutenberg — Wieclier t-féle törési felület, 4980 — 5120 km mélységben a Lehman n-féle öv. Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 3. füzet 282 Érdekes megemlíteni, hogy ha a mély földrengések B e n i o f f-számainak 1 930 és 1945 közé eső értékeit a h — 50 és h + 50 mélységek közé eső földrengésekre loga- ritmikus koordinátarendszerben, mint a fészekmélység ( h ) függvényét felvisszük, akkor ezek egyenes mentén helyezkednek el és a kiegyenlített egyenes kb. a R e p e 1 1 i-féle törésfelület mentén válik zérussá. A földrengéssebességek és egyéb geofizikai és csillagászati adatok alapján a Föld belsejére vonatkozólag a IV. táblázatban összefoglalt adatokat határozták meg. IV. táblázat A Föld belsejének fizikai adatai Bulién [9] szerint P-hul- S-hul- Nehéz- G Öv Mély- ség lámok sebes- lámok sebes- Sűrű- ség ségi gyor- Nyomás fi k E (Pois- son sége sége sulás állandó) km km km cm 1012 din 1012 din 1013 din 1012 din 1012 din sec-1 sec-1 sec-2 cm 2 cm— 2 cm 2 cm-2 cm- 2 33 7,75 4,35 3,32 985 0,009 0,74 0,63 1,16 1,60 0,269 100 7,95 4,45 3,38 989 0,031 0,80 0,67 1,24 1,70 0,272 B 200 8,26 4,60 3,47 992 0,065 0,90 0,74 1,38 1,89 0,275 300 8,58 4,76 3,55 995 0,100 1,01 0,81 1,54 2,07 0,277 413 8,97 4,96 3,64 998 0,141 1,14 0,90 1,73 2,30 0,280 413 8,97 4,96 3,64 998 0,141 1,14 0,90 1,73 2,30 0,280 C 600 10,25 5,66 4,11 1001 0,213 1,69 1,32 2,57 3,38 0,282 800 11,00 6,13 4,46 999 0,300 2,06 1,69 3,19 4,31 0,275 1000 11,42 6,36 4,65 995 0,392 2,33 1,89 3,59 4,82 0,276 1000 11,42 6,36 4,65 995 0,392 2,33 1,89 3,59 4,82 0,276 1400 11,99 6,62 4,88 988 0,58 2,76 2,15 4,20 5,51 0,281 D 1800 12,53 6,83 5,10 985 0,78 3,27 2,39 4,87 6,16 0,288 2200 13,03 7,02 5,31 990 0,99 3,81 2,63 5,57 6,81 0,295 2600 13,50 7,21 5,51 1009 1,20 4,32 2,88 6,23 7,49 0,300 2898 13,64 7,30 5,66 1037 1,37 4,49 3,03 6,51 7,87 0,300 2898 8,10 9,7 1037 1,37 6,2 6,2 0,500 3000 8,22 9,9 1016 1,47 6,5 6,5 0,500 E 3500 8,90 10,5 910 2,00 8,1 8,1 0,500 4000 9,51 11,1 798 2,40 9,7 9,7 0,500 4500 10,47 11,6 689 2,81 11,1 11,1 0,500 4982 10,44 11,9 614 3,17 12,6 12,6 0,500 F 4982 10,44 11,9 614 3,17 5121 (9,7) 12,0 592 3,27 G 5121 11,16 ? 12,0 592 3,27 6371 11,31 12,3 0 3,64 Ezekből az adatokból kiemelendők a következő tények : 1 . A longitudinális és transzverzális hullámok sebessége folytonosan változik a földmag határáig (2900 km). 2. 2900 km mélységben a P-hullámok sebessége kb. 40%-kal lecsökken, a transz- verzális hullámok pedig megszűnnek. Egyed László: A föld belső felépítésének új elmélete 283 3. A belső-mag határövében (4980 — 5120 km) a P-hullámok sebessége közel 10%-kal megemelkedik. 4. Bulién szerint a sűrűségmeghatározás pontossága a mag határáig 1%-on, a maghéjban pedig (2900 — 5000 km) 3%-on belül van. 5. A sűrűség értéke a földmag határán diszkontinuusan — mintegy 65%-kal megnő. 6. A nyomás értéke 300 km mélységben 100 000 bar, a mag határán 1,37 mega- bar, a középpontban 3,64 megabar (1 bar = 106 din cm'2, kb. 1 atmoszféra; 1 mega- bar 106 bar = 1012 din cm-2). 7. A nehézségi gyorsulás ingadozása a köpenyben nem több 5%-nál. ATLANTI ÓCEÁN INDIAI ÓCEÁN 4. ábra. A Csendes-, Atlanti- és Indiai-óceánok mélységi adatainak százalékos eloszlása. — - Pite. 4. nponeHTHoe pacnpeae/iemie rnyBuHHbix aaHHbix Tiixoro, A-rnaHTHseCKoro a HHnafiCKoro OKeaHOB. Fig. 4. The depth distribution in the area of the Pacific, Atantic and Indián Oceans. A szima-öv felső részére vonatkozó megállapítások mind a mélységet illetőleg mind pedig az anyagi összetételt illetőleg eléggé megbízhatók. A Föld anyagi össze- tételére és állapotára vonatkozólag a probléma a szima-öv alatt kezdődik. A probléma itt nemcsak az anyagi összetételben magában van, hanem már ott kezdődik, hogy hol van a szima-öv alsó határa. A köpeny szerkezete A köpeny szerkezetére és fizikai viszonyaira vonatkozólag a leglényegesebb vizs- gálatokat F. Birch végezte [10, 11]. B i r c h kimutatta, hogy a Föld belsejében levő homogén összetételű övben fennáll a következő összefüggés : = (-^r-)T +A • T ■ a ■ y + B ■ . ábra. A sekély földrengések méretszerinti eloszlása Koning szerint. Puc. 5. PacnpeaejieHne no pa3MepaM HernyöOKiix 3eM-ieTpaceHnfi no KomiHey. — Fig. 5. The distribution of shallow earthquakes (M > 6) aceording to Koning. Az A és C együtthatóval jelzett tagok értéke a Föld belsejében feltételezhető viszonyok mellett 0,1 — 0,2 között mozognak. Ezért a B együtthatóval bíró négyzetes tag a másik kettő mellett elhagyható. Az A = • — 5, míg aC = — 2 körüli érték. B i r c h — - részben a Bridman n-féle nagynyomású adatokra, részben pedig a Murnagha n-féle véges deformációs elméletre támaszkodva — elméletileg kiszá- ( \ r mította a - értékeket a mélység függvényében, míg az 1 — g-1 értéket a ^ óP Jt ör Jeffreys, illetőleg a Gutenber g-féle sebességadatokból határozta meg. Az ered- ményt a 13. ábra mutatja. Egyed László : A föld belső felépítésének új elmélete 285 0j^ Feltűnő, hogy inig mintegy 80Ü — 900 km mélységig az elméleti értékek és a mérési adatokból számított 1 d& ■ g- --1 értékek eléggé erősen eltérnek egymástól, addig 900 km alatt az egyezés nagyon jónak mondható. Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy a köpeny 900 és 2900 km között homogénnek tekinthető és az ayT, valamint a T adiabatikus gradiens igen kicsiny. A 800 km fölött észlelhető nagy eltérést B i r c h úgy értelmezte, hogy itt nem beszélhetünk homogén összetételről. A legerősebb változás 300 és 800 km között ész- lelhető. B i r c h ugyancsak kiszámította a K fp értékét zérus nyomás esetére is. Az ered- ményt a 14. ábra mutatja. Ez a diagram is megerősíti az előző eredményt, tehát azt, hogy a köpeny mintegy 900 km mélységtől egészen 2900 mélységig, tehát a Föld magjának a határáig homogén összetételű. A görbe szerint a K/Q értéke 300 és 800 km között gyors növekedést mutat. B i r c li szerint ez az öv, amely gyakorlatilag a C zónával esik egybe, a B öv ultrabázikus szilikátos anyagából való átmenetet jelenti a D öv nagynyomású módosulatéi anyagösszességébe. A Föld anyagi felépítésére vonatkozó feltevések 6. ábra. A Föld belsejében levő törésfelületek. Pác. 6. rioBepxHOCTH pa3pbiBa BHyTpa 3eMJiH. Fig. fi. The discontinuities within the Earth. A Föld belső szerkezetének, felépítésének és anyagi összetételének a problémája igazában csak a R e- p e 1 1 i-féle törésfelület alatt kérdés. A Föld felépítésére vonatkozó felfogá- sok valóban csak a R e p e 1 1 i-féle törésfelület alatt különböznek lénye- gesen egymástól. A Föld belső anyagi felépítésére vonatkozólag három különböző típusú feltevés van : a vasmagos földmodell, a Kulin-— Rítt mán n-féle felfogás és a Ramsey- féle elmélet. A vas magos földmodell egyik jellegzetessége, hogy a szeizmikus határ- felületeket anyagi összetételben beálló határfelületekkel azonosítja. Az anyagi össze- tételt pedig a kő-, átmeneti- és vas-meteoritek összetételével veszi azonosnak. Eszerint : a köpeny külső része a kőmeteoriteknek megfelelően főképpen oliviu- piroxén keveréke, azaz lényegileg peridotitszerű. A R e p e 1 1 i-féle törésfelület alatti rész a mag határáig az átmeneti meteoritek összetételének felel meg. Goldsclimied szerint nehéz fémek oxidjaiból és szulfidjaiból áll. Végül a földmag a vasmeteoriteknek felel meg. B i r c h képviseli a felfogásnak a legmodernebb formáját, amely szerint a köpeny B és C részében észlelhetők legfeljebb erős anyagi változások és fázisátmenetek. A D köpeny ultrabázikus jellegű szilikátolvadékok nagynyomású módosulata. 286 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 3. füzet A Föld magja szerinte főképpen vasnak könnyebb elemekkel való ötvözete, beleértve ezek közé a fémes hidrogént is. A vasmagos elméletnek a következő nehézségei vannak : 1. A köpeny (D öv) és a külső mag (E) éles elkülönülése mint valamilyen diffe- renciáció következménye a fellépő nagy nyomás mellett nem indokolt. A kémiai elkü- lönülés még kevésbé indokolt, mint a gravitációs. 7. ábra. A h — 50 és h — 50 mélységben levő földrengések Benioff összegeinek eloszlása. — Puc. 7. CyMMa HOMepoB Beneea, Kan p'HKUHd rnyöHHU. — Fig. 7. The sum of the fíonod-numhers as a function • of depth. 2. Birch vizsgálatai alapján a köpeny 900 és 2900 km között homogénnek tekinthető. A diffúziós jelenségek figyelembevétele mellett érthetetlen az éles anyag- határ a Föld magjának határán. 3. A Gutenberg — Wiecher t-féle törésfelület a modell szerint olyan határ, ahol az anyagi összetételben is éles változás áll be, de egyúttal a hőmérséklet is éppen olyan nagy, hogy azon belül már a nagyrészt vasból álló tömeg olvadt állapotba kerül. Egyrészt igen kicsiny a valószínűsége annak, hogy a kritikus termikus felület éppen az anvagi változással összeesik, másrészt valószínűtlen, hogy a vasnál általában Egyed László: A föld belső felépítésének új elmélete 287 Sebesség & m/sec 'sp — Jetire — Guten ys berg r ~ / 1 1 ' i • i i i i i i * i 1 !■ b i fc : . > j 1 ’S : G loméferelcbe 7 8. ábra. A P- és S-hullámok sebességének változása a Pöld belsejében Gutenberg és Jeffreys szerint. — Puc. 8. CKopocTb bo.ih P h S no rymeHöcpey w Biecf>pu3y. — - Fig. 8. The velocity of P- and S-waves according to Gutenberg and Jeffreys. alacsonyabb hőmérsékleten olvadó szilikátok ne lennének olvadt állapotban, amikor maga a vas olvadt állapotban van. 4. B r i d g m a n vizsgálatai szerint 50 000 atmoszféra nyomás alatt, a hélium kivételével, az összes folyadékok és gázok szilárddá válnak s valószínű, hogy 100 000 atmoszféra nyomásnál a hélium sem kivétel. B r i d g m a n szószerint a következőket mondja [12] : »It may appear paradoxial that at these very liigh pressures the problem wliich at first restricted ex- periments, namely the problem of preventing leak of the pressure-trans- mitting médium, has entirely disap- peared. The reason fór this is that at these pressures fluids no longer exist ; all normál liquids or gases are frozen solid by the pressure. All the elements ordinarily gaseous, except hélium, liave been solidified at 50 000 atmosplieres, and there is good reason to think that at 1 00 000 atmosplieres hélium, too, freezes solid . . .« A mag határán a nyomás ér- téke közel 1 400 000 atmoszféra. A modell szerint folyékony vasötvözet az említett nyomáson a fentiek szerint szilárdszerűen kellene visel- kedjék a szeizmikus megfigyelésekkel ellentétben. Különösen az utolsó két ne- hézség megkerülése látszik kivihetet- lennek. A Kulin — Rittmann- féle elképzelés [13] szerint a Föld belsejének az összetétele mindinkább egyenletessé válik a Föld középpontja felé haladva. A Föld belső részét adott határon túl már csak a Nap összetételének megfelelő szoláris massza képviseli. A szeiz- mikus törésfelületek csak a fizikai adatok megváltozásában jelentkez- nek és nem jelentenek az anyagi összetételben változást. Szerintük a Guten- berg — Wiecher t-féle törésfelület azért lép fel, mert itt már a nyírási feszültségek relaxációs ideje a földrengéshullámok periódusideje alá esik s így a nyírófeszültségek nem tudnak érvényesülni. Ennek következtében a longitudinális hullámok sebessége ugrásszerűen megcsökken, a transzverzális hullámok pedig megszűnnek. Az anyagok sűrűsége azonban folytonosan változik a Gutenberg — Wiechert törésfelületen keresztül is. 9. ábra. A sűrűség változása a Föld belsejében Bulién szerint. — Puc. 9. M3MeHeHHH nnoTHocTH bhytph 3eMnn no By/iAeny. — Fig. 9. The density as a function of depth according to Bulién. 288 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 3. füzet A tetszetős elmélet nem állta ki a komolyabb kritikát. Mint leglényegesebb nehézséget említjük meg, hogy a Kuhn — Rittma n-féle elképzelés mellett nem léphetnének fel a mag határáról visszaverődő PcP hullámok. Másrészt fentebb közölt adatok szerint a mag határán a sűrűség mintegy 65% -kai hirtelen megnő, ellentétben az elmélet feltevésével. A modell azonban ellentétben van az említett Bridgman -féle megfigyelési ada- tokkal is. A harmadik lényegesen eltérő elképzelés R a m s e y-től származik sa Bridgma n-féle nagynyomású laboratóriumi vizsgálatokra s az ez- zel kapcsolatos kvantummechanikai meggondolásokra van alapítva. R a m s e v 14] szerint a Föld anyagi összetétele a középpont felé haladva mindinkább egyenletessé vá- lik s leginkább az olivin összetéte- léhez áll legközelebb. A szeizmikus határfelületek a nagy nyomás miatt kialakuló s az elektronhéjon belül nemfolytonos átrendeződéseknek fe- lelnek meg. A Gutenberg — W i e c h e r t-féle felületen az elekt- ronhéjban fellépő átrendeződés kö- vetkeztében az anyag fémes jellegűvé válik. A szeizmikus longitudinális hullámok sebességének lecsökkenését a magas hőmérséklet miatt beálló folyékony állapot következményének tekinti. A belső mag a fémes jellegűvé vált olivinnek egy módosulata. Az egyébként sok tekintetben igen szellemes és sok helyes megállapítást tartal- mazó R amse y-féle elméletnek csaknem ugyanazok a nehézségei, mint a meteoritekre alapított földmodellnek. 1. Igen kicsiny a valószínűsége annak, hogy fémes fázisba való átmenetet létre- hozó kritikus nyomású felület éppen egy olyan hőmérsékletű felülettel essék egybe, ahol az anyag ugyanakkor folyékonnyá is válik. 2. A Bridgma n-féle adat szerint a mag határán és belsejében levő nyomás nem teszi lehetővé a folyadékszerű viselkedést. 10. ábra. A nehézségi erő változása a Föld belsejében Bulién szerint. — Puc. 10. M3MeHeHHH cnnbi Tnwec™ BHyTpn 3eMjin no Byn.iCHy. — Fig. 10. The gravity within the Harth according to Bulién. Az új földmodell A lényeges alaptípusokat képviselő fentebbi földmodellek mindenikének súlyos ellentmondásai vannak s a fizikai megfigyeléseknek csupán egyik részét magya- rázták. A helyes földmodellnek olyannak kell lennie, hogy a Földdel kapcsolatos gravi- tációs és szeizmikus megfigyelések adatain kívül számot tudjon adni a mágneses tér eredetéről, a tektonikai erőkről s a földkéreg kialakulásáról, valamint további ala- kulásáról. Az ilyen jellegű földmodell felvázolását kíséreljük meg tehát az alábbi- akban. Egyed László : A föld belső felépítésének új elmélete 289 Mindenekelőtt a Föld anyagi felépítéséről kell határozott képet adnunk. Jelent- hetnek-e mélyebb szeizmikus határfelületek egyúttal anyagi összetételben különbséget vagy sem. Az előzőekben felhoztuk az anyagi változás lehetőségével szemben egyrészt annak valószínűtlenségét, hogy a mélyebb részekben olyan nagyméretű differenciáeió létre- jöhetett volna, mint amilyen a földkéreg határán jelentkezik. Másrészt ilyen éles határ esetében is a diffúziós jelenségek miatt ez éles határt a Föld életének több, mint három milliárd évet kitevő életkora alatt ezt el kellett volna mossák. F. B i r c h adatai alapján mintegy 800 km-től a Gutenberg— Wie- cliert féle törésfelület határáig a köpeny D rétege homogénnek tekintendő. Birch a D réteg homogenitásá- val kapcsolatban két lehetőséget em- lít fel. 1 . Az egész köpeny eredetileg homogén volt és a D réteg változatlanul úgy maradt. Differenciáeió legfeljebb a tí és C övben lépett fel. 2. Az egész köpenyben végbement egy differenciáeió, aminek eredménye- képpen a magasabb olvadáspontú ve- gyületek, mint nagynyomású változatok a D övben maradtak, még az alacsony olvadáspontú vegyiiletek a felszín felé migráltak. Birch az utóbbi lehetőség mel- lett foglal állást. Az első feltevés azon- ban természetesebb. Ilyen 2000 km-es homogén öv után nem kézenfekvő anyagi vál- Gutenberg — W i e c h e r t-féle törésfelületnél. E észlelhető jelenségek más fizikai okokra vezetendők //. ábra. A nyomás változása a Föld belsejében. - • Puc. II. H3MeHeHHH AaB/ieHHH BHVTPH 3eMJ7II. Fig. tt. The pressure distribution vvitliin the Earth. tozást feltételezni törésfelület s azon vissza. a belül Ha a Föld magjára is elkészítjük az 1 — g-1 -- ■■ kifejezést, akkor azt észleljük, hogy ez folytonosan megy át a Gutenberg — Wiecher t-féle törésfelületen s az adatoknak a szórása sem túlzottan nagy. Ez mindenesetre valószínűsíti azt, hogy itt az anyagok összetételében komoly változást nem várhatunk. A Föld belsejére vonatkozólag természetes feltevés az, hogy az anyagi összetétel bizonyos mélységen tril ho- mogénné válik. h z a homogén állapot azonban nem a molekuláris fel építésre, hanem az anyagot alkotó atommagok törne giz á m- eloszlására vonatkozik. Valószínű, hogy a differenciációs jelenségek nem érik el a 800 km-es mély- séget. Mindezek alapján a Föld belsejéről a következő képet rajzolhatjuk : 290 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 3. füzet 1 . A Föld anyagi összetételében legfeljebb csak a B és C övékben várhatunk differenciádéi miatt létrejött anyagi összetételbeli változást. D öv és azon belüli részek a Föld középpontjáig teljesen homogénnek tekinthetők. 2. Az ultrabázikus jellegű B rétegben a Gutenberg által kimutatott 80 — 150 km közé eső csökkent sebességű réteg létrejötte visszavezethető egy legfeljebb 6,6 C0/km értéket kitevő hőmérsékleti gradiensre. A B — C rétegben 200 és 700 km között minden valószínűség szerint a nagy nyomás miatt fellépő fázisátmenet van. A Föld belsejére vonatkozó észlelt adatok és jelenségek magyarázata a következő : 3. A földköpenyben az atomok az elektronhéj szerkezetük segítségével veszik fel a nyomást. A nagy nyomás rácsos szerkezetbe kényszeríti őket s így minden egyes atonmak a környezetéhez viszonyí- tott helyzete meg van szabva. Ha a részecskét valamilyen erőhatás, pl. földrengéshullám ebből a helyzetéből kimozdítja, a rákényszerített rács- szerkezet miatt fellépő erőhatások, nyíróerők formájában eredeti helyze- tébe visszakényszerítik. Ennek követ- keztében az egész köpenyben min- denütt igen nagy merevség észlel- hető, amely a nyomással közel ará- nyosan növekszik. 4. A Gutenberg — Wie- chert-f éle törésfelület olyan kritikus hőmér- séklettől függő felület, amely hőmérséklet mel- lett már az anyag elekt- ronhéja nem tudja fel- venni az ott fellépő nyo- mást. E felületen belül a nyomást az atommagok között fellépő C o u 1 o m b-szerű erők veszik fel, az atomok bizonyos fajta degenerá- ciót szenvednek. A szeizmikus adatok alapján ez abból következik, — az anyag homogenitásának feltételezése mellett — hogy a sűrűség hirtelen megnövekszik, tehát az egyes atommagok közelebb kerültek egymáshoz ; ennek ellenére a taszító hatás olyan nagy, hogy a részecs- kék hatás szempontjából annyira távol vannak még egymáshoz, hogy nem kényszerülnek szabályos rácsszerű szerkezetbe, nem lépnek fel tehát a nyíróerők, amit a longitudinális hullámok sebességének megcsökkenése és a transzverzális hullámok megszűnése jelez. 12. ábra. A rugalmassági állandók változása a Föld belsejében. - — Puc. 12. M3MeHeHH» nocTOUHHbix ynpy- rocTii BHyTpw 3eMjni. — Fig.12. The elasticity constants within the Earth. A nyomás növekedése miatt azonban a sűrűség tovább nő a középpont felé, a részecskék mindinkább közelebb kerülnek egymáshoz. A degenerált atomok tehát bizonyos nyomáson túl csak úgy tudják felvenni a rájuk nehezedő nyomást, hogy ismét rácsos szerkezetbe, szabályos elrendezésbe kényszerülnek. Ilyen rácsszerű szerkezet, miképpen a köpenyben is, nyíróerők felléptét jelenti. A belső mag határa éppen ennek a kritikus nyomásnak az elérését jelzi. A Föld belső magja a degenerált atomok ilyen rácsszerű elrendezettségének felel meg. A longi- tudinális hullámok sebességének megnövekedése ebben a felfogásban magától értetődővé Egyed László : A föld belső felépítésének új elmélete 291 válik s elvileg a transzverzális hullámok jelenlétének szükségszerűsége is következik. A rácsos elrendeződésű állapotba való átmenetet a Lehman n-féle öv jelzi. A Föld magjában levő anyag degeneráltságának tehát az a jellemző tulajdonsága, hogy 1. a sűrűsége lényegesen nagyobb, mint normál állapotban ; 2. bizonyos nyomás alatt részecskéi között csak Coulom b-szerű erők lépnek fel. alapián, valamint a ( QKr- ) elméletileg számított értéke liirch szerint. — Puc. 13. 3HaneHne 1— — í- \ QP 'T dr a o6oJiosKe 3eMHoft Kopbi no gaHHbiM )KeKe(fipu3a h rymeHöepea, K - K TaiOKe Kaa 3Hanenne — npn aaBneHnn 0, no Eupnv. — Fig. 14. The values of — on Jejfrev’s and Q K - Gutenberg’ s data and the value of at 0-pressure according to Birch. Az izoporok mérete és menete alapján a mágneses teret létrehozó nyomaték helye a Föld magjának közelében adódik. A földi mágneses tér forrása tehát itt keresendő. A mágneses viharok és a mágneses variációk alapján arra lehet következtetni, hogy a Föld belsejében az elektromos vezetőképesség a R e p e 1 1 i-féle törésfelület táján növekedni kezd és a Föld magjának valószínűleg fémes jellegű vezetőképessége van. A Földnek az elektromos töltése azonban viszonylag kicsinynek mondható. Az előzőkben vázolt modell és a fenti adatokból arra lehet következtetni, hogy a Föld magjának felépítésében az atommagok és elektronhéjak egymástól függetlenné váltak s miként a fémekben is az elektronok összessége szabadon mozgó elektronokként van jelen a Föld magjában és biztosítja a fémes vezetést, másrészt lerontja a magok miatt fellépő külső elektrosztatikus hatást. Egyed László : A föld belső felépítésének új elmélete 293 Az atommagoknak azonban megvan a maguk mágneses nvomatéka. A Föld magjában ezek annyira közel kerülnek egymáshoz, hogy terükkel egymásra is tudnak hatni. Az egymásra hatás bizonyos rendezettséget eredményez. Ez a rendezettség azonban csupán a belső magban maradandó, miután a maghéjban a részecskék meglehetősen szabadok. Ha ez a rendezettség a tömeg nagy részében létrejön, eredőül véges mágneses nyomatékot fog adni. Miután pedig a nyomaték az atommagok nyomatékának eredője- ként jött létre, független a Curi e-féle ponttól, tehát a magas hőmérséklet ellenére is észlelhető lesz. A rendezettség létrejöttében az atommagok impulzusnyomatéka szerepet kell játsszék. Az im- pulzusnyomatékok eredője viszont kapcsolatban kell álljon az egész Föld impulzusnyomatékával. A kialakuló mágneses tengely tehát közel kell kerüljön a Föld tengelyéhez. A »folyékony«- jellegű külső mag miatt azonban a belső mag és a köpeny között a kapcsolat nem annyira szoros, hogy a tökéletes összeesést biztosítsa. A rendezettség maga is statisztikus és eb- ből érthető, hogy a Föld mágneses terében is bi- zonyos periodikus jellegű ingadozásokat fogunk észlelni. Hogy ennek az elképzelésnek reális alapja van, azt kvantitative a következőképpen igazolhat- juk [15] : A Föld mágneses terének erőssége az északi sarkon M nyomatékéi mágnes esetén : 0 o 0 + o & + K Mélység s * 5. itt3 km l >. ábra. Az 1 — g — függvény a Föld magjában, Birch szerint. — . — ]d Puc. 15. yHKUn« I — g — - b napé 3eMJiH no B upny. — Fig. 15. The — • ldtf> values of 1 — g -. — — — in the Earth's core according to Birch. Es 2 M R3 ahol R a Föld sugarát jelöli. A nukleonok mágneses nvomatéka : M,i — /(0 efi Proton esetében //„ fi = ; m0 1,6724 • 10-24 g ; 2 m0 c 2,7896, neutron esetében pedig /«„ 1,9103 ; 3 • 1010 cm sec-1. az elemi töltés. Ha a Föld belső magjának összes nukleonjai egyirányba volnának nyomatékaik szerint rendezve, akkor az északi sarokra vonatkozó térerősség értéke /<„ 1 esetén £ max _2 R3 4 71 ~3~ efi 2m„ , 2,4 gauss. A kifejezésben : R = 6,37 ■ 108 cm (földsugár), r 1,27 10s cm (belső mag sugara), Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 3. füzet 294 o = 12,1 gcm— 3 (belső mag átlagsűrűsége Bulién szerint), e = 4,803 • 10— 10 cm - q1 - sec-1 (az elektron töltése e. s. egységben), fi = 1,05 • 10-27. Ha figyelembe vesszük, hogy a nehezebb elemektől eltekintve a protonok és a neutronok közel egyenlő arányban vesznek részt az atommagok felépítésében, másrészt pedig arra gondolunk, hogy azonos impulzusnyomaték esetében a protonok és neutronok mágneses nvomatéka ellenkező előjelű, akkor /<0 értéke 2,7896 és — 1,9103 középértékével, azaz 0,4424-gyel helyettesíthető. Ennek alapján a sarkokra a mágneses tér erősségének 10. ábra. Az óceáni területek kialakulásának mechanizmusa. — Puc. 16. MexaHH3M p33bhthh OKeami MecKHx TeppuTopMH. — Fig. 16. The mechanism of the formation of oceans. felső határaként £"lax= 1,06 gausst kapunk. Ez a mért 0,7 gauss nagyságú térerősség ideális felső határként tekinthető. A nukleonok nyomatékának az eredőjéből származó térerősség azonban semmiféle elrendezés mellett sem lépheti túl az 5,64 gausst. A degeneráció megszűnésének következményei Az új modell lényege az, hogy a Gutenberg — Wiecher t-féle törésfelület egy olyan meghatározott hőmérsékletű törésfelület, amely hőmérséklet mellett az adott nyomásra az anyag elfajul. Ha a Gutenberg — Wiecher t-féle felület egy kritikus hőmérsékleti felület, akkor ez a kritikus felület az időben változik, mégpedig a lehűlés előrehaladásával mind- Dfl - AMERIKA _i AFRIKA ±. ANTARKTISZ 17. abra. Földtani szelvény Dél- Amerika — -Afrika — Antarktiszon keresztül, L- C. A' ing szerint. — Puc. 17: reo.iorHMecKHü pa3pe3 >repe3 K).-AMepnKy, ApnKn h AHTapKTHKH. — Ft g. 28. Rupture-like hasin between Africa and Antarctica. millió évére eső változását. A felvitt 1 2 adat menete — a természetesnek tekinthető szórás mellett — igen meggyőzően ugyanazt mondja, mint Wegener térképe : A tengerrel nem borított szárazulatok területének átlaga növekvő tendenciát mutat. Ez a tény pedig a Föld tágulásának igen szép bizonyítéka. Itt viszont hangsúlyozzuk, hogy Sztrahov W'egene r-ellenes felfogású. Törésrendszerek kialakulása A tágulásnak jól észlelhető földtani, morfológiai következménye is van. Ha a rugalmas kéreg fölé telepszenek üledékek, akkor a kéreg megnyúlásának a következtében a felette lévő törmelékes üledékekben, amelyek a húzásnak csak igen kicsiny mértékben tudnak ellenállni, törésrendszerek lépnek fel. Ezeknek a törésrend- szereknek nagy része éppen a törmelékes üledékek kváziplasztikus volta miatt nem észlelhető közvetlenül. De észlelhetővé válik azáltal, hogy a vízfolyások elsősorban a Egyed László : A föld belső felépítésének új elmélete 309 fellazított részeket mossák ki. A törésrendszer hangsúlyozottabbá válik, ha az alattuk lévő karbonátos kőzetek is tönkremennek. Ha ez igy van, akkor a folyórendszerek, víz- folyások valóban az üledékekkel borított medencék területén is törésrendszer jellegét kell mutassák. Ennek illusztrálására mutatjuk be a magvai vízhálózatot, amelynek törésrendszer szerinti eloszlása [24] szinte klasszikusan támasztja alá az elmondottakat. 29. dhra. Csövek falának belső nyomásból származó felrepedési vonalai, Bridgman kísérleteiből. Puc. 29. JIhhhh TpeumHOBaTocTH, nponcxoA«ume ot BHyTpeHHero aaBjieHHH, no BpudiicMeny. — Fig. 29. Cvlinders ruptured bv internál pressure, according to Bridgman. Ugyanilyen jellegű, csak nagyobb méretű törésrendszert jeleznek az észak- amerikai folyómedrek, amint az Hobbs mellékelt térképén látható [25] . Az afrikai árkok területére rendkivül jellemzők azok az íves formák, még méret szempontjából is, amit főképpen a Csendes-óceán és a Kelet- és Nyugatindiai-sziget világ partvonalai területén látunk. Itt — szerző régebbi véleményével ellentétben — nagyobb méretű húzás folytán előálló rendszerekről van szó. Hasonló jellegű, mély ívalakú ároknak tekinthető a Bajkál-tó is. A Vörös-tengernek törés folytán és a kontinentális részek eltávolodásával való magyarázatát már mások is hangsúlyozták 26]. Mi ennek morfológiai alátámasz- tását szeretnők adni. Ha a Vörös-tenger nyugati oldalán lévő bejelölt hegységvonulat csapásirányát nézzük, azt találjuk, hogy az párhuzamosan el van tolva a keleti oldalon lévő hegység- 3* 310 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 3. füzet vonulat csapásirányához viszonyítva. Ha azonban a Vörös-tenger területét összehúzzuk, akkor egyetlen egységes hegységvonulat alakul ki, amelynek a déli részén is új össze- függéseket fogunk találni. Tehát a Vörös-tenger is tágulásra visszavezethető törésvonalat jelez. Területén lévő negatív izosztatikus anomáliák ezt maguk is megerősítik. Még sokkal hangsúlyozottabb azonban a Vörös-tenger széthúzódással való létrejöttének mecha- nizmusa, ha a mellékelt ábrán berajzolt törésvonalakat vesszük szemügyre. Itt kvan- titatíve ki lehet mutatni az egész árokrendszer szétnyílását. Végül pedig a kéreg szétszakadásának nagyobb méretű morfológiai bizonyítékait hozzuk a Csendes- és Atlanti-óceán területéről. Dél- Amerikától nyugatra az egyenlítővel közel párhuzamosan kialakult kb. 5000 km hosszúságú terület egymáshoz kapcsolódó árkait mutatjuk be az első képen. A kép kifeszített felületek jellegzetes szakadási formája. A másik kép a Tonga — Kermadek — Űj-Zéland vonaltól keletre lévő medence. A harmadik kép pedig az Atlanti-óceán déli részéről való. Ez az Afrika — Sandwich- szigetek — Antarktisz által közrefogott medence. Mindkét bemutatott kép a gömbre kifeszített és rendszerint három irányban szétrepedt rugalmas hártyára emlékeztet. Mélyfészkű rengések keletkezésének mechanizmusa Az elmélet magyarázatát adja a mélyfészkű rengések keletkezésének és eléggé érthetővé teszi azt, hogy miért vannak ezek a rengések legtöbbször a kontinentális és óceáni terület határához kötve. Az igazolást azonban nem elméleti úton végezzük, hanem kísérleti megfigyelésekre alapítjuk. Bridgman még nagynyomási kísérleteinek a kezdetén azt a kérdést vizsgálta, hogy a rugalmasságból levont következtetésekkel a tapasztalat mennyire egyezik meg. így henger alakú vastagfalú csöveket nagy belső nyomásnak tett ki s a belső nyomást addig növelte, amíg a csövek tönkre nem mentek. A mi szempontunkból lényeges meg- figyelés az volt, hogy a tönkremenés az elméleti meggondolással szemben sohasem belül- ről, hanem mindig a külső, szabad felületről indult ki. A törésfelület legtöbbször ferde sík vagy ferde feiület mentén, esetleg radiális felület mentén jött létre és kívülről befelé haladt. Ha a mellékelt ábrák mellé hozzávesszük a Japán környéki, a dél-amerikai, ill. a Tonga — Kermadek (vagy Jáva) körüli földrengések síkját, a hasonlóság feltűnően jónak mondható. A mélyfészkű rengések tehát a Föld tágulása folytán fellépő repedésvonal mentén fellépő energiafelszabadulásokból származnak. A külső részek a gyenge vonalainak természetesen a kontinensek és óceánok határai tekinthetők. A felület a gömbnek meg- felelően legtöbbször ívalakú lesz. A kísérletek alapján valószínű a repedésvonalnak kívülről befelé való haladása. Szilárd testekben nyomás-húzás esetén olyan törési felületek alakulnak ki, amelyek a nyomás irányával 30° körüli, a húzás irányával 60° körüli szöget zárnak be. A Föld tágulása esetén a nyomás radiális, a húzás tangenciális irányú. B e n i o f f [27] kimu- tatta, hogy a mélyfészkű rengések hipocentrumainak síkja a Föld sugarával valóban 60°-os szöget zár be. Fz tehát szintén alátámasztja az elméletet. Vulkáni szigetek keletkezésének mechanizmusa A tágulás vázolt mechanizmusa mellett természetes és a megfigyelésekkel jól egyező magyarázatot tudunk adni az óceánok területén lévő vulkáni szigetek kelet- kezésére vonatkozólag is. Egyed László: A föld belső felépítésének új elmélete 311 0 500 km 30. ábra. Rengések fészkeinek eloszlása, Beniojf után. - — Puc. 30. PacnpeAeJienne ueurpoB 3eMjieTpaceHnií no Berni ey. — I'ig. 30. Distribution of earthquakes foci according to Benioff. Ismeretes, hogy mélytengeri területen legnagyobb részben kicsinyek az izoszta- tikus anomáliák. Ezzel szemben a mélytengeri szigetek felett mindenütt erős pozitív izosztatikus anomáliát találunk. 312 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 3. füzet V. táblázat Anomáliák vulkánikus eredetű szigetek területén i Magasság • Anomáliák milligalban Faye Hayford | Airy Honolulu (Oahu-Hawaü) 0 + 213 + 50 + 75 Funchal (Madeira) 0 + 230 + 69 +79 P. Delgada (S. Miguel) 0 + 152 + 26 +38* Mauna Kea (Hawaii) . . , 3981 + 647 + 188 — Maui (Hawaii) 117 + 236 — — Mard (Hawaü) 3001 + 506 — — Mauritius 16 + 242 — — Jamestown (St. Helene) 10 +279 + 102 — Eongwood (St. Helene) 533 + 296 — — Ascension 5 + 183 — Ascension 686 + 199 — — Femando de Noronha 10 + 249 — — St. Georges (Bermuda) 2 +283 + 64 — Általánosságban e szigetek nem mutatnak süllyedő tendenciát. Az egyensúlyi helyzet úgy jellemezhető, hogy e szigetek a kéreg fölé helyezett tömegek, amelyeknek súlyát a rugalmas kéreg viseli. Ezt megerősítik a regionális anomáliák is. A regionális anomáliák általában a nagy pozitív értékeket igen erősen leesökkentik. E szigetek keletkezésének magyarázata magától következik, ha arra gondolunk, hogy a tágulásnak leírt mechanizmusa szerint a köpenyben egy idő múlva túlfeszültség lép fel. Ha tehát valahol a tengerfenék területén mély hasadás jön létre, akkor a túl- feszültség miatt a magma ezen keresztül a kéreg fölé nyomul s létrehozza a szigetet. A sziget tehát »tektonikus« jellegű túlnyomás következtében a kéregre ráhelyezkedő tömeg. A Föld forgási sebességének lassúbbodása Még egy kérdés megoldása adódik a tágulás elméletéből. A csillagászati meg- figyelések a Föld forgási sebességének lassúbbodásáról adnak számot. Ez az érték 5 • 1 0 ~ 6 sec/év, azaz egy nap hossza évente átlagban 5 • 10— 6 sec-mal csökken. Eredetileg ezt a csökkenést a földdagályra vezették vissza, azonban az újabb vizsgálatok kimutatták, hogy a földdagály hatását a légkör hatása kiegyenlíti [28], A Föld forgási sebességének a csökkenése azonban magától értetődővé válik a Föld tágulásából. A forgó Föld mozgási energiája állandónak tekinthető, ha a külső erőhatások ezt meg nem változtatják. A mozgási energiára felírható az F 0 összefüggés, ahol 0 a forgó tömeg tehetetlenségi nyomatéba, c pedig egy állandó. Ezt 2 JZ f f a kifejezést az u — =- Összefüggés figyelembevételével a következő alakban is fel- írhatjuk : T2 = k • 0 Egyed László: A föld belső felépítésének új elmélete 313 A Föld tágulása miatt a tehetetlenségi nyomaték megnő, aminek következtében a Föld keringési ideje is megnő. A tehetetlenségi nyomaték megnövekedése miatt fellépő keringési idő növekedése , ^ r dQ dT = ir- “e • mivel 2Tc\T= hdG. Másrészt a tehetetlenségi nyomaték így írható fel : 0 = J r2 sin2 khhh HacTb H3 raöSpoBnaHoro nonca h noa sthm HMeeTCH nepnaoTHT-MarMaTHHecKaH 30Ha (1, 2, 3, 4). yjibxpaocHOBHafl 30Ha b HaHÖojibmeií Mac™ rjiyöOKnx Mopeií — HecMOTpn Ha BecbMa tohkhh cjioíí ra66po — • HaxoaHTCH HenocpeacTBeHHO non OKeaHHMecKHMii ocaAKaMH (7, 8). no HCCJieAOBaHHHM Bepq a (10, 11) CTpoeHue m3hthh craHOBHTCba Bee Bojibine OAHOpOflHblM H MO>KHO npeanOJIOJKHTb, HTO OflHOpOflHOTb pacnpOCTpaHHCTCH flO HeHTpa SeMJIH. 143BecTHO, hto CKopocTb npoaojibHbix bojih npH noBepxHOCTH pa3pbiBa TyTeHöepr BnxepTa (phc. 6) BHe3anH0 yMeHbinaeTCH 6e3 bchkoto nepexoAa iipn6.nH3HTejibH0 Ha 40% h nonepeqHbie bojihm coKpamaioTCH coBceM (9). C apyroíí cTopoHbi, npn BbiuieynasaHHOH HOBepxHOCTH pa3pbiBa njioTHOCTb yBejiHHHBaeTCH őe3 bchkoto nepexoaa npH6JiH3HTejibHO Ha 65% (phc. 9). Ha 0CH0B3HHH iiccjieAOBaHMH EpHA>KMeHa (12), npH jiaöopaTopHbix ycjiOBH hx BCHKoe BemecTBo, 3a HCKjnoneHHeM rejiHH, BeaeT ce6n Kan wecTKoe Tejio noa AaBjieHHeM 50 000 aTM. h mo>kho npeAnojio>KHTb, hto, noa AaBJieHueM 100 000 aTM. h rejiníí He coeraBjineT hckjhohchhh. (100 000 aTM. OTBenaeT aaBjieHHio okojio 300 km rjiyöHHbi.) M3 btoto mowho AeaaTb bhboa.hto npenpameHne nonepenHbix bojih npii noBepxHOCTH pa3pbiBa He oöiHCHHeTCH hh nepexoAOM b híhakoc hjih ra30Boe coctohhhc (rHnoTe3bi >xejie3Horo napa), hu noHnweHiieM BpeMeHH pejiaKcapHH (rnnoTe3a KyH- P h t m e h a), hh nepexoAOM 4>a3 (rnnoTe3a P e M3 h), BBHAy AaBjieHHH 1 400 000 aTM. npn 3Toíí rjiyöHHe. ripHHHMaH bo BHHMaHue BbimeyKa3aHHbie (jiaKTbi, mo>kho npeacraBHTb BHyTpeHHee cTpoeHne 3eMjin b cjieayiomeM. BHyTpeHHHH nacTb 3cmjih ct3hobhtch oahopoahoh 3a HeKOTopoií rpaHHijbi (BepoHTHO, noa rjiyÖHHOií 800 km), oah3ko OAHopoAHoe coctohhhc othochtch JiHinb k pacnpeaejieHHio KBaHTOBOTO HHCJia. HaöjnoaeHHH 3a hchhk)tch b cjieAyiomeM. noBepxHOCTH pa3pbIBOB, HaXOAHmneCH B M3HTHH, HBJ1HIOTCH JlHlBb nepeXOAaMH (})a3. noBepxHOCTb pa3pbiBa no TyTeHöepr B n x e p t y npeacTaBjiHeT coöoíi H30Tep- MHHecKyio noBepxHOCTb, no kotopoh y 3tomob co3aaeTcn noBepx jnoőoro aaBjieHHH, aereHe- paTHBHOCTb H3BecTH0H CTeneHH. B 3tom aereHepaTHBHOM coctohhhh, Ha jhoöoh TeMnepaType, b tóm cjiynae, ecjiH aaBjieHne He npeBOcxoaHT H3BecTHyio rpaHHny, co3aaioTCH cpeaH nacTnn BemecTBa TOjibKO crnibi KyJiOMöa. npn stom >KecTKOCTb (/1) BemecTBa paBHO Hyjno ; t3khm o6pa30M CKopocTb npoaojibHbix bojih h npeKpameHHe nonepenHbix bojih hbjihiotch ecTecTBeHHbiMH pe3yjibTaTaMH n — O. Hhmm noxasaTejieM aereHepaTHBHOcra hbjihctch npepbiBHCToe yBejinneHne njioTHOCTH npnMepHO Ha 65%. B pe3yjibTaTe npoaoji>KHTej]bHOro yBejmneHUH aaBjieHHH, 3a H3BecTH0ií rpaHHUbi npoBBJiHioTCH HanpHweHHH CABHra h b aereHepaTHBHOM BemecTBe. M3 BbiuiecKa3aHHoro mo>kho caejiaTb HHTepecHbie BbiBOAbi. npH oxjiawaeHnn 3eMJin BemecTBo b aereHepaTHBHOM coctohhhh nocreneHHO yMeHbiuaeTcn. BBHay toto, hto njioTHOCTb BeipecTBa b HeaereHepaTHBHOM coctohhhh MeHbine, neM b aereHepaTHBHOM, o6i.eM 3cmjih yBejiHHHBaeTCH npn oxjiawaeHHH. O6pa30BaHHe h pacnpeaejieHHe KOHTHHeHTajlbHOÍÍ oöojiohkh oö-bHCHHeTCH npocTO 3thm oöcTOHTejibCTBOM. B ee nepBOHanajibHOM coctohhhh 3eMJiH 6buia no- CTpoeHa, rjiaBHbiM o6pa30M, H3 BeujecTBa aereHepaTHBHOro coctohhh, b to BpeMH Ha noBepx- hocth o6pa30BbiBajiacb Kopa 30 km moiuhocth, cocTOHnjan H3 rpaHHTOBnanbix cjioeB Ha ee BepxHeií,a H3 ra66poBHAHbix cjioeB b ee hhjkhch nacTH. Meway TeM yjibTpaocHOBHbie Maccbi nOMecTHJiHCb noa Kopoíí. BMecTe c yMeHbmeHHeM KOJinnecTBa aereHepaTHBHOro BemecTBa oQ-beM Maccbi 3eMjiH yBejiHHHBajicn h raööporpaHHTOBbiH nőne pa3pbiBajicH (puc. 16). Ha MecTax pa3pbma yjrbTpaocHOBHan MarMa Bbicxynajia Ha noBepxHOCTb. BBHay toto, hto ee ríJlOTHOCTb éojlbine, HeM njlOTHOCTb KOHTHHeHTajlbHOÍÍ KOpbl, TO OHa 0CT3H0BH JiaCb Ha ypOBHe 5 km HHwe, neM ypoBeHb KOHTeHeHTOB . flBOHHbiíí nHK rnncoMeTpHHecKOH kphboíí (+ 100 h — 4 700) (pnc. 2), TaKwe KaK h npepbiBHCTan, pe3Kan rpaHHpa KOHTHHeHTajibHbix h OKeaHHHeCKHX Macc OfrbHCHHIOTCn 3THM HBJieHHeM. 316 Földtani Közlöny LX XX V. kötet, 3. füzet H3BCCTH0, HTO KOHTHHeHTaHbHblH Kpaíí OCTpOBHblX flyr, 3(})pHKaHCKHe I'paÖeHbl h t. n. npeacTaBjiHH)T coöoh OKpyraeHHyio cxeMy. npoHexowaeHHe ayrooöpa3HOH 4>opMbi jierno oőiHCHHeTCB yBejiHMeHHeM 3eMHoro paanyca. HHTepecHbiM 4>aKTOM HBjmeTCH nopa3n- TejibHoe coBnaaeHiie pacnpeaeaeHHH rnyÖHHbi ATJiaHTHMecKoro, HHanncKoro h Tiixoro OKeaHOB . Haiiőojiee pe3KHM apryMeHTOM aan rnnoTe3bi BereHepa hbjthctch cpeaHHH moih- HOCTb raööporpamiTOBoro nonca kohthhchtob. Ha ocHOBaHHH BbimecKa3aHHOro, rnnoTe3a BereHepa oöihchhctch b cjieayromeM. B KOHue KaMeHHoyrojibHOro nepnoaa KOHTiiHeHTaabHbie Maccbi ílaHrea pa30pBajiHGb b pe3yjibTaTe pacnnipeHiifl 3eivuiH Baojib jihhhh, oöpa3yioineH rpaHHuy Me>Kfly coBpeMeHHOü TeppiiTopmi EBporibi, Árpiira h AMepHKH h ohii yaajnuincb apyr ot apyra. Baojib jihhhh pa3pbiBa yabTpaocHOBHan MarMa BbipBa.aacb Ha noBepxHOCTb TaKHM >xe o6pa30M, Kan npw B03HnKH0BeHini Tnxoro OKeaHa h. Tan, B03HHKjia TeppiiTopnH ATnaHTimecKOro oneaHa. PacneTHoe e>KeroflHoe yBejinneHue 3e.wHoro paanyca cocTaBjineT 1 — 2 mm. B pe3yjib- TaTe npexpameHMH aereHepaTHBHOCTn BbiaeamoTCH 3HamiTejibHbie aHeprnn. 3to BbiTexaeT 113 OÖCTOHTejlbCTBa, HTO npii paeumpeHHH OHH aOJDKHbl 6bIJlH nOAHHMaTb BCH3 Maccbl M3HTHH . npii 3tom BbiaejiHiomeecH KOmiHecTBO SHepnin mo>kho npiiHHTb b cpeaHeM paBHO okojio 5 — 10. 1023 apr. 3to HBjineTCH hctomhhkom Te ktohhhcckhx chjt, BKJuonan h SHepruio, Bbiae- jiHiomyiocfl npn 3eMJieTpHceHiiHx. no aaHHbiM TyTeHöepra h PnxTepa (21) 3Hep- niH, BbiaejiHiomaHCH b 3eMjieTpHceHiiHX cocTaBjineT OKeroaHO okojio 3.1024 spr. He nofljie>KHT coMHeHiuo, hto b 30He HerjiyőOKHX 3e.MjieTpHceHHH, b TeneHue 1 mhjiji. aeT, BbiaejiHercH kojhíhcctbo ynpyroíí 3Hepnni, KOTopoe aocraTOHHO ajih 3aMemeHii« 3Heprnn 3eMjieTpHceHníí, HMeiomnxcH mccto b TeHernie 1 mhjiji. jieT. yBejinneHue 3eMHoro paanyca npeacTaBjiHeT coöoií yMeHbmeHue bo BpameHim 3e.Mjin npH6JiH3HTejibH0 Ha 12 — 24. 1C-6 c ex/ roa. 3to 3HaHeHiie xopoino corJiacyeTcn co 3HaneHneM, ocHOBaHHbiM Ha acTpoHOMHnecKHX HaóJiiofleHHHx. yMeHbuieHiie CKopocra, nponcxoanmee H3 BpameHHH 3eMjiH He oöTmcHHercn npHJiiiBHbiM Tpemie.M nopbi, aeHCTBiie KOToporo KOMneHcnpyeTcn aTMoctjiepon. Pe3yabTaT0M paeumpeHHH 3eiwjin hbjihctch h cpeflHee yMeHbmeHue TeppuTopnií, noKpbiTbix Boaoií kohth- HeHTOB b TeneHiie reojioriiHecKOií HCTopnii. .üaHHbie, ncHHcaeHHbie Ha ocHOBaHHH najieo- reorpaiJmHecKHX xapT H. M. CTpaxoBa, coBnaaaioT, npii H3BecTH0M paccenHHH, c Bbiuie- yKa3aHHbiM ycTaHOBjieHHeM. B KanecTBe npuMepa npHBOflHM, hto e>KeroaHoe yBejinneHne 3e.MHoro paanyca, Ha ocHOBaHim najieoreorpaijiHHecKHX aaHHbix, aocraraeT npHŐJiH3HTejibHO 0,58 MM/rofl, hto coBnaaaeT co 3HaqeHiiHMH, h ch 1 1 c ji eH h hmh apyriiMH MeToaaMH. HccaeaoBaHun B p ii a >k m e h a nOKa3a.TH, hto nycTbie, TOJicTOCTeHHbie Tpyönn, noa BjiHHHHeM BHyTpeH- Hero aaBJieHHH, pa30pBa.nncb Bceraa b HanpaBjieHiiii CHapy>KH BOBHyTpb (pnc. 29). Oőpa30BaHiie noBepxHOCTen pa3pbiBa noaoÖHO noBepxHOCTHM pa3pbiBa, HaöjnoaeHHbiM npn rjiyöOKHX 3eMJieTpHceHiiHX (puc. 30). C apyroií CTopoHbi, no aaHHbiM B e h b o KHyK) 3aaany, oaHano Tpeőyiouayio eme aajibHeHuinx nccjieaoBaHHH. liHTepecHO oTMeTiiTb, hto KOJiiiHecTBO ynpyroíí 3HeprHH, HaKonaHromeecn b TBepaoft 060- jiOHKe 3e.MJin ao ee pa3pbiBa paBHO KoannecTBy 3Hepriin, HeoőxoaHMoe aan oópa30BaHHH KanH030HCK0H CKJiaaHaTOCTII. A New Theory on the Internál Constitution of the Earth I,. EGYED Concerning the internál structure of the Earth three essentially different types of hypotheses were developed : the iron-core-meteoritic model of Washington- Goídschmied, Kuhn-Rittmann’s [13] and R a m s e y’ s [1 4] consti- tution rnodels, respectively. Geophysical observations are nőt fullv explained by either of these hypotheses. Actually, we ean state the following ; the surface of the Earth can be divided intő Continental and oceanic areas. There is a difference alsó in the petrological structure of these areas. Apart from the sedimentary layers, the upper part of the Continental Egyed László: A föld belső felépítésének új elmélete 317 crust consists of a granitic, the lower of a gabbroic layer and there is an ultrabasic, peridotitic magma- zone undemeath [1, 2, 3, 4]. In most part of the areas of the deep- seas the ultrabasic layer — at most covered with a very thin gabbroic zone — is met innnediately below the deep-sea sedhnents [7,8]. According to the researches of F. B i r c h [10, 11] the composition of the mantle becomes more and more homogeneous. There is a good reason to think that this liorao- geneity is valid as far as the centre of the Earth. It is known that the velocity of the longitudinal waves at the Gutenber g — -W i e c h e r t discontinuity (fig. 6) decreases by 40 per cent without any transition (fig. 8), while the transverse waves are fully extinguished [9]. On the other hand, the density, without any transition, increases at thís discontinuity by about 65 per cent (fig. 9). According to laboratory experiments of Bridgman [12], any matériái, with the only exception of hélium, behaves as a solid under a pressure of 50 000 atm. and there is a good reason to think that, under a pressure of about 100 000 atm. — corresponding to the pressure ’at a depth of about 300 km — even hélium does nőt present an exception anymore. It is therefore concluded that the disappearance of the transverse waves at the Gutenberg- Wiechert discontinuity cannot be explained either by the transition intő liquid or gaseous State (iron-core hvpothesis), or with the decrease of the tinié of relaxation (Kulin — Rittmann hypothesis), or with phase-transition (R amse y -hvpo- thesis), considering the pressure of about 1 400 000 atm. existing at this depth. On the basis of the above facts the following model of the internál constitution of the Earth can be established : The Earth’s interior, bevond a certain limit (probably beneath 800 km), becomes homogeneous. This homogeneity, however, refers oulv to mass-number distribution. The observed physical phenoinena may be explained as follows : The diseontinuities in the mantle are only phase-transitions. The Guten- ber g — \V iechert discontinuity is a critical surfaee, bevond which the matter exists in a certain degenerated State. According to observations, the following characteristics of this degenerated State can be established : 1 . The density of matter is greater, than in the normál State ; 2. If tlie pressure does nőt surpass a ^ertain limit, only Coulomb-like forces are acting between the particles ; 3. In case öf sucli pressures existing within the Earth this degenerated State is unstable ; a steady and irreversible transformation is going on from the degenerated state toward the normál state of matter. On this ground the discontinnous increase of density and the decrease of seismie velocity at tlie boundary of the core are a natural consequence of this degenerated state. From the above coneeption very interesting inferences may be deduced. Namely, within the Earth the quantity of matter in the degenerated state becomes always less and less. Since the density of undegenerated matter is less, than that of the dege- nerated, the volume of the Earth is continuously increasing. This gives a very simple explanation fór the development and distribution of the Continental layer. In its primeval state the Earth consisted mostív of degenerated matériái, while on the surfaee a universal crust of about 30 km tliickness, consisting of a granitic and gabbroic layer has developed. The ultrabasic masses were situated under this crust. With the decrease of degeneration the volume of masses increased and the granitic- gabbroic layer was disrupted (fig. 16). At the places of disruption the ultrabasic magma came to the surfaee. However, tíie density of the ultrabasic magma having been greater, than that of the Continental layer, it stayed at a level 5 km lower, than that of the Continental areas. This is the explanation fór the double maxima (4- 100 and — 4700 m) in the hypsometric frequenev data (fig. 2), as well as fór the corresponding discontinuous transition between Continental and oceanic areas. It is very interesting, that the depth distribution of the Atlantic, Indián and Pacific oceans astonishinglv cohicides {fig- 4). It is known, that many island-arcs, Continental bordér areas, the rift-vally of Africa etc. represent a circular pattern. The origine of this circular pattern may be explained by the growing of the Earth's radius causing arched stresses. The strongest argmnent in favour of the Wegener -hypothesis concerning the continents having formed one eontinuous mass is the average thickness of 30 km of all the continents and the structural discontinuity between Continental and oceanic areas. On the basis of the above said the following explanation can be stated concerning the W e g e n e r-hypothesis : 318 Földtani Közlöny LX XX i ’. kötet, 3. füzet From the end of the Carboniferous the Pangea Continental mass has split as a consequence of the effects of Earth dilatation and bending along the line forming now the shore contour line of Europe — Africa and America, respectivelv, and sílifted apart. The estiniated, most probable increase of the Earth's radius is 1 — 2 mm/year. As a consequence of ceasing of degeneration considerable energies are liberated. This is supported bv the fact that the whole mass of the mantle must have been uplifted. The energy released in this way is yearly 5 — 10 • 1029 erg. This energy is the source of the teetonical forces and contains alsó the energies released in earthquakes. According to G u t e n b e r g and Ricliter [21], the energy yearly released in earthquakes is about 3 • 1024 erg. It may be shown that, in the zone of shallow earthquakes, so much elastic energy may be accumulated within 1 mill. years, that it is suffieient to supply the energy released in earthquakes within 1 mill. years. The above rate of increase of the Earth’s radius gives a decreasein the Earth’s rotation of about 12 — 24 • 10~6 sec/year, which is in very good agreement with the astronomically observed value of 5 • 10“ 6 sec/year. The decrease in the rotation of the Earth cannot be explained by the tidal friction of the crust, because its effect is compensated by the athmosphere [28]. As a consequence of the Earth’s dilatation, the area of continents covered by water decreased more and more during geological times. Data computed from the paleo- geographical maps of Strahow (fig. 22), nőt taking intő account a certain amount of scattering, are in good agreement with the above establishment. It is alsó note- worthy that, from these paleogeographical data, the yearly increase of the Earth’s radius can be calculated, the value of which is 0,58 mm/year, in good agreement with the data computed by other methods. Cause and distribution of the deep earthquakes can be derived from the expansion of the Earth’s mantle. The experiments of B r i d g m a n showed, that thick hollow eylinders bursted under the action of higli internál pressure starting from outside and traveling inward (fig. 29). The breaking surfaces were similar to that observed at deep- focu&j earthquakes (fig. 30). On the other liand, according to B e n i o f f [27], the pláne of the hypocenters of deepfocus earthquakes has a dip of about 60°. This corresponds to a tangential tension of the mantle too. We have to mention that, in case the nucleons of the inner core are ordered in respect to their impulse moments, the resultant magnetic moments of the nuclei pro- duce a field strength of a little more than 1 gauss at the Poles. The measured value is about 0.7 gauss. The meehanism of mountain building is a great bút nőt hopeless problem which, liowever, needs further investigation. It is of interest that such an amount of elastic energy accumulates in the solid crust till its rupture, which is equal to the energy needed to the formádon of the- Cainozoic folding A HOSSZÚHETÉNYI FONOLIT MÁLLÁSI VIZSGÁLATA BIDRÓ GÁBOR* Összefoglalás. A Mecsek hegysegi fonolitokon végzett mállási vizsgálatok alapján megállapítható, hogy az eddigi adatoktól eltérően a Kövestetőn három fonolittípus található. Mindhárom mállottsága különböző. A. legjobb ellenállóképességű egy nagyszemcséjű típus. Az eddigi vizsgálatok alapján a köves- tetői fonolit kb. fele olyan ellenálló, mind a szobi Malomvölgy kőfejtőjének kőzetei. Múlt év végén a Budapesti Műszaki Egyetem Ásvány és Földtani Tanszékének Fizikai Laboratóriumában elkészült a hosszúhetényi fonolit teljes fizikai vizsgálata [12] (1. III. táblázat). A pontos mintavétel és a teljes fizikai vizsgálat, ami kiterjedt a szilárd- ságon kívül a vízfelvételi vizsgálatokra is, valamint ásvány-kőzettani vizsgálatra, lehe- tővé tette az időállósági vizsgálat elvégzését is. Kertész P. átengedte vizsgálatra az általa begyűjtött mintákat, amiért ezúton is köszönetét mondok neki. A fonolit előfordulása Jelenleg hazánk területén csak a Mecsek hegységben ismerünk fonolitot. A mecseki előfordulások aránylag kis területen találhatók. Vadász E. [18] szerint két fonolit terület van, ami az alsó- és középső-liász rétegekbe benyomult szubvulkán terméke : a hosszúhetényi Kövestető és a szászvári Szamárhegy. A fonolit kitörés korával Hof- m a n n K. [11] foglalkozott először, majd Vadász E. [17] a Mecsek hegységről szóló monográfiájában közli megfigyeléseit. Vadász E. a fonolit kitörését az alsó-kréta időszakra rögzíti és földtanilag is és kőzettanilag is a traehidolerit kitöréssel össze- függőnek tartja. A Kövestető fonolitja szerinte eredetileg bizmalit volt, ami a későbbi lepusztulási folyamatok hatására teleptelér alakot nyert. Idézett munkájában külön kiemeli azt a passzív hatást, amit a kövesi fonolit a vasasi liász rétegek csapásának elfordulásában okozott. A Kövestető fonolitját tárja fel a hosszúhetényi vagy hirdi fonolitkőfejtő, amely az 1920-as években létesült és azóta termel. Jelenleg 3 szintben fejtenek. A fouolit kőzettani jellege A kőzetet legelőször Hofmann K. tanulmányozta [11] és már ő felismerte fonolit jellegét. Később Ratli G. ezt kétségbe vonta, de Rohrbac h, majd M a u- ritz B. [14] végleg eldöntik a kőzet hovatartozandóságát és egyöntetűen a fonolitok közé sorolják, mint típusos fonolitot. * Készült a Budapesti Műszaki Egyetem Ásvány és Földtani Tanszékén. 320 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 3. füzet Maurit z B. megállapításai egységes kőzetre utalnak. A helyszínen begyűjtött minták azonban már szabad szemmel is 3 típusú kőzetet mutatnak. A leggyakoribb az aprószemű, már majdnem tömöttnek látszó kőzet, amelynek látható elegyrészei 0,2 — 0,3 nun nagyok. Szabad szemmel a földpát mellett porfiros zöldesfekete piroxént találunk. Ennek az aprószemű fonolitnak van egy mállottabb változata. Ez kőzettanilag nem külön típus, de mivel a gyakorlati felhasználás során mások a sajátságai, mint az üde kőzeté, külön vizsgálatot igényelt. Egy harmadik típus az elegyrészek nagyságában és eloszlásában különbözik az első típustól. A porfiros kiválások nagyobbak az előbbi csoport porfiros ásványainál és főleg a piroxének kisebb-nagyobb csomókat és halmazokat alkotnak. Az elegyrészek átlagos nagysága 0,5 mm körül van. A kőzetmintákban mikroszkóppal főleg ortoklász, plagioklász, egirin, nefelin, nátrolit, analciin, ezeken kívül egy-két helyen epidot, riebeckit található. A Mauritz B. által leírt szodalitot nem sikerült megtalálni. Az első típusból készült néhány csiszo- laton az ásványok párhuzamos elhelyezkedése figyelhető meg. Ez a párhuzamos elrende- ződés azonban nem annyira tökéletes, hogy a kőzetnek fluidális szerkezetű szövete legyen. A szövet ugyan porfiros, de a szemcsék nagysága közötti különbség nem nagy. Az alapanyag teljesen kristályos — üveg nincs benne : három minta szövete holokris- tályosan porfiros. Az aránylag nagy kristályok a kőzet egyenletes, lassú kihűlésére mutatnak. A kőzetben levő ásványok határvonalai általában nem élesek. Egyes földpátok és a piroxének javarésze azonban éles határvonalú. Különösen a 3. sz. nagyobb szem- cséjű mintában találunk lényegesen több, éles határú ásványt, sőt még idiomorf nefelin kristályok is láthatók. A kőzetben mindenfelé észlelhetünk zeolitokat, részben mikroszkóp alatt, de részben már szabad szemmel is A kőzet üregeiben szép fennőtt zeolit kristályok talál- hatók. A fonolit kémiai jellege A Kövestető kőzetéről Mauritz munkájában 3 elemzést találunk. G r e m- setől, Mauritz B.-től és E m s z t K.-től. A három elemzés az I. táblázatban, láthatók. I . táblázat Si02 . . . 58,33 0,13 19,31 3,77 0,27 0,69 TiC)“2 . . . . ai2o3 . . . Fe203 . . . MgO . . . FeO . . . MnO . . . CaO . . . 1,15 Na,ö . . K2Ö . . . . h2o . . . . r2o& ••• so, 8,93 5,08 2,39 0,02 0,12 eo2 0,04 Cl ‘ Összesen . . 100,23 58,43 58,97 nv 0,61 19,82 20,18 2,74 2,18 0,02 0,12 1,16 1,51 0,08 0,55 1,08 1,02 9,70 8,45 4,09 4,28 2,34 2,32 (izz. veszt.) 0,02 — ■ nv — 0,44 -u 99,02 100,19 Bidló Gábor: A hosszúhetényi fonolit mállási vizsgálata 321 Mivel a fenti elemzések csak egy bizonytalan típusra vonatkoznak, a vizsgálatra kerülő mintákat azokkal a módszerekkel elemeztem meg, amelyeket az oldási vizsgála- toknál is használtam. Az elemzések eredményeit a II. táblázat tünteti fel. II. táblázat Minta száma 1. 2. 3. Si02 58,36 56,50 57,48 A1203 21,82 19,00 20,76 Fe203 3,00 2,99 2,75 FeO 1.08 1.06 1,28 CaO 1,64 1,28 1,68 MgO 1.40 1,53 0,52 Na.,0 7,26 9,98 10,51 k2o 2,05 3,64 3,19 Izz. veszt 2,53 3,24 2,68 Összesen . . . . 99,14 99,22 100,85 Tartóssági vizsgálatok Egyszerű oldási vizsgálatokkal kimutatható valamilyen eruptív kőzetfajta gya- korlati tartóssága. Az első ilyen vizsgálatot Hirschwald végezte. Egyben javas- latot is adott az ún. időállósági fok bevezetésére mikroszkópi és oldási vizsgálatok alapján [8]. Hazánkban az első mállási vizsgálatot V endl A. és T a k á t s T. [19] végezte. Az 1930-as években megindult vizsgálatok megszakadtak és csak 1949-ben indultak meg újra [1]. Az újabb vizsgálatokban a kőzeteket olyan vegyszerekkel kezeltük, amilyenekkel a gyakorlati felhasználás során találkoznak. Ezenkívül egy-két igen erős oldóhatásról ismert laboratóriumi vegyszerrel kísérleteztünk, amelyek a vizsgálat idejét jelentősen megrövidítették. Természetesen ezek a vegyszerek a természetben lejátszódó oldási folyamatoktól eltérő bontást is végeznek. Az irodalomban igen sok ásványoldási vizsgálatot találunk. Hirschwald 1908-ban megjelent könyvében [9] az egyes ásványok oldhatóságát összefoglalja. Az újabb irodalmi adatok főleg Correns C. W.-től származnak [4], Legújabban a Szovjetunióból Dmitrenko O. J. és Kar gin V. A. adatai ismertek [5]. Az újabb módszerek elektrodialízis és ultraszűrő berendezéseket használnak. Ezeknek a készülékeknek bonyolult és költséges volta azonban egyszerű technikai vizs- gálatoknál nagy költségtöbbletet jelent és így a kísérleteinknél is mellőztük őket. Mehmel M. kísérletei alapján [15] a biotit oldásánál, akár zárt-, akár nyílt- rendszerben történik az oldás, a reakcióban egyensúlyi állapot áll be, a reakció termékei azonban nem azonosak. A kioldott anyag mennyisége is különböző. A természet körül- ményeit legjobban a nyílt rendszer képviseli, a természetes építőköveknél azonban igen gyakran találunk a zárt rendszerhez hasonló körülményeket. Ezért a kísérleteknél inkább a zárt rendszer alkalmasabbnak látszott. A vizsgálandó kőzet finom porát (0,06— 0,02 mm szemcseátmérő közötti rész) visszacsepegő hűtővel ellátott lombikban kezeltem különböző ideig élénken forró vízfürdőn. Az oldatot a megfelelő idő eltelte után leszűrtem és megelemeztem a fontosabb alkotórészekre. Az oldást hazai gyártmányú pyrover-típusú üvegekben végeztem. A kiválasztott 3 kőzetmintát egyszerre oldottam, hogy a kísérleti körülmények teljesen azonosak legyenek. Az üvegből kioldott alkotórészekre nem voltam tekintettel, mert az oldás pH = 7 alatt történt és Correns C. W. vizsgálatai szerint ilyen körülmények 322 Földtani Közlöny LX XXV. kötet, 3. füzet között az üveg számottevő mértékben nem oldódik. Különben az azonos mértékben oldott üvegmennyiség az egyes mintákból kioldott jellemző anyagok mennyiségi arányát nem változtatta meg. Az oldásra használt vegyszerek : tömény sósav, n/l sósav, n/l kénsav, 3%-os citromsav, melegen telített húgysav oldat (0,06%-os) és a levegő széndioxid tartalmával egyensúlyban levő széndioxid tartalmú desztilláltvíz (pH = 5,8). Az egyes fenti vegy- szerek hatását a kőzetalkotó ásványokra már tanulmányozták. így a tömény sósav hatását a talajok ásványaira V e n d 1 A. tanulmányozta [20]. Kimutatta, hogy 1 órás 23,5%-os sósavval való főzés elbontja a biotitot és kloritot. 10 órás főzés után a mikroklint, augitot, amfibolt és plagioklászt megtámadja a sósav és számottevő mennyiségben oldja. 120 órás oldás után már csak a hipersztén, gránát, staurolit, cirkon marad a mintában változatlan mennyiségben, az ortoklász és plagioklász teljesen feloldódott. A citromsav hatását Dyer B., Prjanisnikov D., S k a 1 o v B. A. és K u d a s e v tanulmányozták [2] . A híg kénsav és desztillált víz oldóhatását a biotitnál Mehmel M. [15], káli- földpátnál Correns — Engelhardt [3], a leucitnál K r ü g e r G. [13] tanul- mányozta. A régebbi vizsgálatok közül Hersco vici B. vizsgálata [7] érdemel különös figyelmet. Ő ugyanis 0,05%-os kénsavval kezelt ásványokat és a kioldott anyagmennyi- séget határozta meg. Hirschwald könyvében táblázatos összefoglalást is találunk az egyes ásványok oldhatóságáról. Mindezek a vizsgálatok azt mutatták, hogy a kőzet- alkotó ásványok és így elsősorban a szilikátok ellenállása a mállással szemben igen külön- böző. Niggli P. [17] is közöl tapasztalati skálát az egyes jól, illetve kevésbé málló ásványokról. Szerinte : Nem időálló ásványok: olivin, földpátpótlók, szerpentin. Viszonylag időálló ásványok: földpátok, augit, biotit, amfibol, kordierit. Időálló ásványok: staurolit, disztén, titanit, gránátok, hematit, mag- netit, zoizit, epidot, klorit, talk, apatit. Igen időálló ásványok: muszkovit, szericit, kvarc, korund, cirkon, rutil, gránát, turmalin, topáz. Unnék a csoportosításnak is az a hibája, hogy nem ad számszerű értéket egyes ásványok időállóságára. A gyakorlati szakemberek pedig mindig ezt követelik. Számszerű időállósági adatokat találunk Gruner J. V. tanulmányában [6], Gruner elméleti megfontolásokból kiindulva adja meg az egyes szilikát- ásványok energiaindexét. Minél nagyobb az energiaindex, annál több energiát kell befektetni az illető ásvány elbontásába. A kvarc energiaindexe a legnagyobb, a szodalité a legkisebb. Az energiaindex bevezetésével megoldható a számszerűség kérdése is. Ugyancsak felvilágosítást ad az energiaindex az ásványok oldhatóságára is, itt azonban az összefüggés még nem egészen tisztázott. A fentiek alapján várható, hogy a különböző vegyszerekkel kezelt kőzetporból kioldódó anyagmennyiség minőségileg is és mennyiségileg is eltérő lesz. Természetesen a vegyszeres oldás eredménye csak akkor használható gyakorlati célokra, ha a kioldott anyagmennyiségek arányosak az egyes ásványok időállóságával. Minden vizsgálathoz friss anyagot alkalmaztam, hogy megfigyelhető legyen a kioldott anyagmennyiség vál- tozása a vegyszerek bontó hatásával. Az oldási idő is különböző volt. Tömény sósav esetén 24 óra, normál sósav esetén és normál kénsav esetén azonosan 7 nap, citromsavnál 2 hét, desztillált víznél és húgy- savnál szintén 14 — 14 nap. 111. táblázat a) Kémiai vizsgálati eredmények fíuiló Gábor: .1 hosszúké enyi fonolit ír, állási vizsgálata 323 1 co í g b° í g 1° 2° K- 0 -r - 0 O ro 1 a C4 U; e í I i ü tO OJ rt ~ *- G M t k k k \ h k > CO i i 1 1° Í 1 S cd 0" d d* cT d 0 ií ? 4 nap CN 1 1 g g £ SÍ -? d d 0 0 *r 0 1 O - 1 $ í Í 1 S Í CO CN O O O — O 8 •s ? 55 Sí a 55 SS a i I CM* 1 > o o o o ~5? 5? s*T~ 2 2 S 8 2 S 00*0 5 = 5? 5 ! | 000 s 1 i~i 1 1 1 i’SlUi x r-*' ci O o in cd k k k k k - I x x — ■ — ’ ' o d d jjm <0 o — • rr\ — 1 °° c-i 3° 1 2 Ö *■£ a .3 f,c ÜK IIP 0,84 0,41 0,46 1 1 1 111- Rí 1090 1920 2250 Vízfelvétel súly % 0,63 1,08 0,48 Víz- tartalom súly % <© I*- © X -T t" d 0" Hézagos- ság % I 1 § 1 >. Is & b r i 1 5 Térf. súly g/cm1 3 1 3 !1 - M M Földtani Közlöny LX XXV. kötet, 3. füzet 324 A megfelelő idő eltelte után az oldatokat Sclileieher — Schüll-féle »fehércsíkos<> szűrőpapíron szűrtem le. A szüredék teljesen tiszta volt, ha gyenge opalizálást észleltem, újra feltöltöttem. A szűrőpapíron maradó anyagot forró desztillált vízzel háromszor átmostam és a szüredékeket egyesítve elemeztem meg. Az elemzések eredményeit a III. táblázat tünteti fel. A b és c oldásoknál az alkáliák meghatározása az egyes mintáknál technikai okok miatt nem volt lehetséges. A táblázat adataiból az alábbi következtetéseket vonhatjuk le : A tömény sósavas oldásnál a kőzet kovasav tartalmából igen kevés oldódott ki. Az alumínium és vas- mennyisége viszont elég tetemes. Az ásványoldási vizsgálatok alapján ennyi idő eltelte után már a földpátok számottevő mennyiségben oldódnak. Az alumínium és az alkáliák mennyisége ezt igazolja. A megfelelő kovasav azonban mégsem oldódott ki. Ez a kon- centrált sósav dehidratizáló hatásának a következménye, ugyanis a deliidratizált kova- sav a szűrőn marad a kőzet fel nem oldott részeivel együtt. A piroxént a sósav csak igen nehezen támadja meg, és így a kioldott vas csak az alapanyagban levő vasas ásvá- nyok elbontásából származhatott, A 2. sz. minta az oldásnál látszólag ellenállóbb, a sósav kevesebb anyagot oldott ki belőle, mint a többi mintából. De ez csak a minta mállottságának és kilúgzottságának eredménye. A két üde minta közül a 3- mintának jobb az ellenálló képessége. A híg sósavas és híg kénsavas oldási kísérletek nem adnak ilyen jó egyezést. Az eltérés oka valószínűleg a hosszabb oldási idő, valamint az ásványok, különösen a nefelin és az alapanyag eltérő mennyiségében kereshető. A legtöbb kovasavat a citromsav oldja ki. Itt a kovasav kioldása majdnem lineárisan arányos az oldási idővel. A legtöbb alumíniumot a híg kénsav oldja ki. A vas és magnézium majdnem egyenletesen oldódik. Külön figyelmet érdemel a desztillált- vizes kísérlet eredménye: A megbontott 2. sz. mintából majdnem 1% kova- sav, tehát a kőzet Si02-jának 1,52%-a oldódik ki, az alumínium és vas mennyiségének csak 0,95% -a, a kioldott nátrium mennyisége viszont a kőzetben levő nátriuménak 3,5%-a. A legjobbnak bizonyult 3. sz. mintában az arányok igen eltérőek : Si02-re 0,44, R203-ra 0,71%, nátriumra 2,26%. Ezekből az adatokból is látszik, hogy ennek a min- tának a földpátjai kevésbé megbontottak és jobb ellenálló képességűek. A mintából 20 g egy éven át desztillált vízben ázott. A vizet többször cserélve és az edényt kb. 2 naponként felkeverve az oldás hidegen (szobahőmérséklet) történt. Az utolsó 500 ml víz száraz maradéka 14,5 mg volt. Ez az utolsó részlet majdnem két hónapig volt a kőzetporou. A desztillált vízzel kezelt mintában az 1 éves oldás után a kovasav viszonylagos mennyisége nőtt, míg a többi alkotórészek mennyisége csökkent. Különösen nagyon csökken a nátrium mennyisége (kb. 18%-kal). Taitóssági minősítés A gyakorlati élet szakemberei állandóan számszerű adatot kérnek a mállást vizsgálatoktól. Az eddigi kísérleti eredmények alapján a kőzetek ellenálló képességét egy ún. tartóssági számmal ki lehet fejezni. Ez a tartóssági szám elméleti adatokból levezethető a kőzetet felépítő ásványok rácsenergiái alapján és az ilyen módon levezetett számok az eddigi kísérletekkel elég jó egyezést mutatnak. Természetesen az eruptív kőzetek tartóssága több tényezőtől is függ, így Hirschwald 3 főtényezőbe foglalta össze a kőzetek tartósságának kri- tériumait : Bidló Gábor: A hosszúhetényi fonolit mállási vizsgálata 325 a) az ásványok üdesége, b ) a kőzet szövete, c) a kőzet fagyállósága. Ez utóbbi a pórus-szám és a telítési hányados függvénye és ennek alapján a kőzet szövetére visszavezethető. A kiömlési kőzeteknél még az alapanyag is befolyásolja a kőzet tartósságát, amelynek rácsenergiái egyelőre nem számíthatók. A fentiek alapján a kőzetek tartóssági számának bevezetéséhez az eddigi kísér- letek még mindig nem elegendők. Az eddig levezetett tartóssági számok csak kiömlési kőzetekre vonatkoztak és így a kísérleti eredmények és az elméleti számítások egyezése lehet véletlen is. IRODALOM - JIHTEPATYPA — LITERATUR 1. Bidló G. : Két hazai andezit mállási vizsgálata. Földt. Közi. 1953. — 2. B 1 a n c k, E. : Handbuch dér Bodenlehre. 8 k. 1930. — 3. C o r r e n s, C. W. — E n g e 1 h a r d t, W. : Neue Untersuchungen über die Verwitterung des Kalif eldspates . Chernie dér Erde. 12. 1939/40. — 4. Chernie dér Erde. 1938 — 1940. — . 5. Dmitrenko, 0. I. — K a r g i n, V. A. : Ásványok mesterséges mállása és szintézise elektrodialízissel. Kolloidnüj Zsurnal 4, 1951. — 6. Gruner, J. V. : An Attempt to Arrange Silicates in the Order of Reaction Energies. Am. Mineralogist. 35, 1950. — -7. Herscovici, B. : Die Einwirkung dér Rauchgase auf die gesteinbildende Mineralien. Bautechn. Gesteinuntersuchungen. 1, 1910. — 8. Hirschwald, J. : Die Prüfung dér natür- lichen Bausteine auf ihre Wetterbestendigkeit. Z. f. Prakt. Geol. XVI. 1908. — 9. Hirschwald, J. : Die Prüfung dér natürhchen Bausteine. Berlin, 1908. — 10. Hofmanu, K. : Jahresbericlit über die Aufnahmsarbeiten in den Jahren 1874 und 1875. Verhandl. d. k. k. Geol. R. A. p. 22—26, 1876. — 11. Hofmann K.— B ö c k li J. : Pécs városa környékének földtani és vizi viszonyai. Földt. Int. Évk. 4. k. 234, 1876. — 12. Kertész P. : A hosszúhetényi fonolit újabb vizsgálati ered- ményei. Előadás M. Földt. Társ. 1953. IV. l.-i ülés. — 13. K r ü g e r, G. : Verwitterungs- untersuche am Deucit. Chernie dér Erde. 1 2, 1 939 — 40. — 14. Mauritz B.: A Mecsek- hegység eruptivus kőzetei. Földt. Int. Évk. 22. 1913. — -15. Mehmel, M. : Ab- und Umbau am Biotit. Chernie dér Erde. 1 1, 1938. — - 16. N i g g 1 i, P. : Gesteine und Mineral- lagerstátten. 1. Basel 1948. — 17. Vadász E. : A Mecsekhegység. Bp. 1935. — 18. Vadász E. : Magyarország földtana. Bp. 1953. — 19. Ven dl A. — ' T a k á t s T. : A Csódihegy andezitjának mállásáról. Math. Term. Tud. Ért. L. 1933. — 20. Ven dl A.: A hatvani cukorgyár talajának vázrészei. Földt. Közi. 1914. AHaJin3 BbiBeTpHBaHHu (j)0H0;iHTa, nponcxonnmero H3 c. XoccyxeTeHb r. SHAJio AHann3yH ropHbie nopo/ibi ropbi KéBeuiTeTé (XoccyxeTeHb, oö/iacTb BapaHbn), aBTop ycTaHOBmi, mto c npaKTunecKOn tomkh 3pemiH hmciotch 3 Tnna (j)0H0jniTa. Oh pacTBopun h aHajiH3npOBaji hx npii nOMOiun pa3Hbix pacTBopHTejien. Ilo pe3yjibTaTaM HCCJieuoBamiH mojkho yCT3H0BHTb, MTO yCTOHMHBOCTb TOpHblX nOpOfl flOCTHTaeT OKOJTO nOJIOBHHbl yCTOHMHBOCTII ropHbix nopoa, npoiicxoflHmnx 113 mccthocth Co6- MajiOMBénbAb. Abtop bhocht npeflJio- »KeHnft. T = Kpbiuieqnan Teppaca b r. Ceren, K = KaTÓK b r. Ceren, V = 6ohhb, F = ropog KmnKyHi|)e.n3nbxa3a, P = r. naxii, Bp = Eynaneurr, M = MnuiKonbu, Z = 3eHTa, D = ByaKaHHqecKan ribinb, BynKaH JteCKa6e3ano, 1 — 6. oőpa3Ubi aecca. 1. Ceren, 2. HanbKepéui, 3. BynanemT, 4. ropbi EepwéHb, 5. Ceren, KHpnuqHbiií 3aBon, 6. XogMe- 3ÖBap0LU. — 320 Földtani Közlöny IÍXXXV. kötet, 3. füzet 1932. évi pora Dél- Amerika csendes-óceáni partvidékéről kiindulva az atlanti partokig kb. 3000 km utat tett meg. E)z magyarázza meg igen erős osztályozottságát. A vizsgált hullópor minták részben még ennél is nagyobb fokú osztályozottságot mutatnak, ebből következik, hogy hasonló, vagy még nagyobb utat tettek meg a levegőben. Ha feltéte- lezzük, hogy származási helyük Észak-Afrika, amire a meteorológiai adatok támpontot is nyújtanak, akkor ezeknél is mintegy 3000 km-es szállítási utat kell elképzelnünk. A lösz-minták kisebb osztályozottságának azonban legfontosabb oka az, hogy a porhullás, mint látjuk, vidékek szerint különböző uralkodó szemnagyságú. Egyetlen porhullás anyaga származási helyétől távolodva egyre finomabb szemű. A löszképződés idején azonban a porhullások gyors ütemben követték egymást, így ugyanazon a helyen egyszer finomabb, máskor durvább szemű anyag rakódott le. Ezek uralkodó szemnagy- sága azonban mindig a 0,01 — 0,05 mm-es méretek közt maradt, a légi szállítás törvé- nyeinek megfelelőleg [6]. A számtalan egymást követő és kis mér- tékben különböző finomságú porhullás szemnagysága á 1 1 a- gozódott, ez azt eredményezte, hogy végeredményben kevésbé osztályozott, de közel azonos uralkodó szemnagyságú anyag rakódott le. Szemcseeloszlási görbéinken szembetűnően mutatkozik a különböző löszelőfordulások egyöntetű uralkodó szem- nagysága, szemben a recens porhullások különböző finomságával. A légi szállításnak legjobban megfelelő 0,02 — 0,05 mm-es méretű anyag sokkal nagyobb mennyiségben rakódott le, mint a 0,01 — 0,02 mm-es méretű, ezért az összegeződött anyagban, a löszben az előbbinek a szemnagysága érvényesül. Mint említettem, az 1941-ben hullott por uralkodó szemnagysága a lelőhelyek délről észak felé haladó sorrendjében csökken. A görbéken a maximum helyét jelentő függőleges vonal Szegedtől Miskolcig egyre a kisebb szemnagyságok felé tolómk el. Ugyanezt az eredményt kapjuk, ha a középszemnagyságokat számítjuk ki és azokat térképen tüntetjük fel (2. ábra). Az egyenlő középszemnagyságokat összekötő vonalak lefutása természetesen csak hozzávetőleges, az előfordulási helyek ritkasága miatt. A meglévő adatok azonban arra vallanak, hogy a középszenmagyság délkeletről észak- nyugat felé csökken, ami arra mutat, hogy a port szállító szél ebben az irányban haladt, s a durvább szemek útközben mindjobban kiestek, mindinkább csak a finomabbak marad- tak lebegve. Hogy a Délvidéken nagyobb mennyiségű és durvább volt a levegőben levő por, mutatják azok a Meteorológiai Intézetnek beküldött jelentések, amelyek szerint ott február 1-én az embereknek csukott szájjal kellett járniok az utcán, s még a szo- bákban is fojtó volt az ajtókon, ablakokon bekerült finom por. Ezzel szemben az Alföld középső részén már csak az égbolt elszíneződése és a hó felszínén, legfeljebb az ablak- résekben megjelenő por mutatta a porhullás jelenségét. A szemnagyság délről észak felé való csökkenése és az Alföld déli részén a pornak nagyobb mennyiségben való megjelenése ellene mond a nagy távolságból való szállí- tásnak, hiszen a Szegedtől, vagy akár a Délvidéktől Budapestig, vagy Miskolcig meg- tett út elenyészően csekély az Észak- Afrikától idáig megtett úthoz képest. Eehet azon- ban, hogy a port szállító szél erőssége éppen ezen a vidéken csökkent. Bacsó rl] szerint ami kevés meteorológiai adat van külföldről a kérdéses időből, az a por származására vonatkozólag két eshetőségre ad támpontokat. Január utolsó napjaiban Észak-Afrikában nagy szélviharok tomboltak. Ezek forgószelei nagy tömeg port ragadhattak a magasba, s azt az erősen kifejlődött ciklon áramköre észak felé szállíthatta. A. másik lehetőség az, hogy a Bácskában levő megkötetlen homokos területekről származik a hulló por anyaga. Erre lehetőséget ad az a megfigyelés, hogy ott a porhullás idejében erős szélvihar volt és február 1 -én az alsó légrétegekben is por- \ihar tombolt. Miháltz István i Az 19-11. évi porhullás 331 A hullópor bácskai származásának, mint láttuk, ellene szól annak erős osztálvo- zottsága, ami igen hosszú úton való szállításra mutat. Másik bizonyíték a sivatagi szár- mazás melett az; hogy a szemcsék egy része erős barna, vagy vörösesbarna vasas kéreggel van bevonva, ami egészen más, mint a futóhomok vagy a lösz szemcséinek sárga vas- lúdroxidos bevonata. Ugyancsak sivatagi származásra mutatnak a már B a 1 1 e n e g- g e r 1 ] által megfigyelt szórványosan megjelenő gipszkristálykák is. Az ásványos össze- tétel már futólagos vizsgálattal is mutat olyan jelenségeket, amelyek idegenek a mi lösz és futóhomok előfordulásainkban. így feltűnő a nagyobb szemcsék közt a barnás színű agyagpala gyakorisága. A hullópor mennyisége a Meteorológiai Intézet adatai szerint 2 — 6 g volt m2-ként. Szegeden 9 A 40 000 km2 észlelési területen lerakodott anyag Bacsó meg- állapítása szerint legalább 160 000 tonna volt. Ez a hatalmas portö- meg nehezen származtatható a 350 km2 nagyságú, részben növényzet- tel is megkötött, részben pedig még hóval födött észak -jugoszláviai homokterületről . Régebbi porhullások közül az 1896. febr. 26-i az akkori me- teorológiai adatok szerint a Delib- láti homokpusztáról származott 8, 9], viszont az 1901. márc. 11-i két- ségtelenül afrikai eredetű volt [9, 10, 11, 14]. Ez utóbbinak a szem- nagyság-összetételéről is tudunk valamit. Schaf arzik [12] vizs- gálata szerint uralkodólag 0,0013 — 0,04 mm-fcs szemcsékből állott, csak kevés szem volt benne 0,067 nim-es. Szemnagyságösszet étele tehát hasonló volt az 1941 éviéhez. Külföldi vizsgálatok sokkal kisebb szemnagy- ságot említenek mikroszkópos szemcseszámlálások alapján. Moldvay I/. [7 ezek eredményeit átszámította súlyszázalékra és az így kapott szemcseeloszlás ugyan- olyan, mint az 1941. évi porhullásé. Az 1901. évi hullópor színe az 1941. évihez hasonlóan vörösesbarna, vagy sárgásbarna volt. Vegyi összetétel. A szegedi vágóhídi pormintából 2 elemzés is készült. Egyiket a Szegedi Egyetem Szerves Vegytani Intézetében Kőszegi D., a másikat pedig a M. Állami Földtani Intézetben C s a j á g h y G. készítette. Mivel a két elemzés adataiban némi eltérés mutatkozik, mindkettőt közöljük, valamint összehasonlítás cél- jából Gedeon T. már közölt [1] elemzési adatait, nagykőrösi hullópor mintából. Kőszegi megjegyzése szerint »a szerves anyag jelenlétét a kvalitatív vizsgálat igazolja, mennyiségének megállapítása pedig a tényleg meghatározott alkatrészek szá- zalékos összegének a 100%-ból való kivonásával történt«. Csaj ágii y pedig azt dér Mittelkorngrössen dér Fallstaube in .Mikron. Puc. 2. Oöpa3Ubi b ripocipaHCTBe nanaioineíí nbuin cpeAHero pa3Mepa 3epHHCTOClH B MHKpOHaX. 332 Földtani Közlöny L. XXXV. kötet, 3. füzet II. táblázat Szegedi vágóhíd Nagykőrös (Kőszegi) (C s a j á g h y) (Gedeon Si02 51,62% 49,50% 64,23% üe203 5,52 3,31 5,45 tíü2 . 0,65 0,70 A1.0, 9,31 8,69 17,13 MnO., — 0,06 0,12 CaO 12,36 12,62 5,51 MgO 3,66 3,30 — K.O 1,50 1,70 I 6,49 Na20 1,08 . 1,24 J p2o5 — 0,37 — co2 10,80 — — h2o 1,73 — — Izzítási veszteség (Gliihverlust) — 18,91 0,37 Szerves anyag (Organisches Matéria!) 2,42 — — 100,00% 100,35% 100,00% . * jegyzi meg, hogy nedvességet, illetőleg -f vizet az anyagban levő kátrányos termékek miatt nem lehetett meghatározni, üzért és a rövidség kedvéért csupán izzítási veszteséget határozott meg. A fenti két teljes elemzésen kívül néhány jellemző alkatrészt határozott meg Bibó L. és M. Faragó M., azokból a mintákból, amelyekből még rendelkezésre állt erre alkalmas mennyiség. III. táblázat Szeged kor- csolya- pálya (Eisbahn) tető- terasz (Darch- terrasse) vágóhíd (Schlacht- bank) Kiskun- félegy- háza Páhi Buda- pest Miskolc Zenta 1942 Si02 Fe.,03 co2 Izzítási veszte- ség (Glühver- lust) 61,25% 1,95 59,73% 4,53 3,43 56,02% 4,68 10,38 3,00% 58,63% 4,93 3,40 58,54% 4,85 57,09% 5.03 1.03 1 >54% 11,48 11,16 17,34 12,21 13,16 11,29 15,68 Szerves anyag (Organisches Matéria!) . . 9,53 7,73 6,96 9,21 9,76 14,65 A kovasav és a vas mennyisége nagyjából ugyanaz valamennyi mintánál, a C02 tartalomban és a szerves anyag mennyiségében azonban nagy különbségek vannak. A szerves anyag tartalom meghatározása ezekben az elemzésekben úgy történt, hogy az összes izzítási veszteségből levontuk a széndioxid mennyiségét. Az izzítás útján eltávozó egyéb rész túlnyomó mennyiségének szerves anyagnak kellett lennie. Az egyes minták közötti nagy különbségek arra mutatnak, hogy a por származási vidékének különböző anyagi összetételű helyei voltak, vagy pedig egyes mintákhoz a lerakodási hely környékén keveredett hozzá idegen anyag. A meteorológiai adatokból Miháltz István: Az 1941. évi porhullás 333 kiviláglik, hogy a nagy távolságról, nagy magasságban szállított por Magyarország területe fölé érve a felszín közelében tomboló viharok hatása alá került [1], A szélvihar a közbeeső, hó nem födte, száraz talajról újabb poranyagot keverhetett a messziről szállított por anyagához. így származhat a szegedi vágóhídi minta magas karbonát- tartalma a közelben levő hó nem födte infúziós löszből. Végül, ha a hullópor származási helye szempontjából összehasonlítjuk ezek vegyi összetételét a hasonló mechanikai összetételű Budapest környéki [16], Börzsöny hegy- ségi [17] és nagykőrösi [3] löszmintákéval, a következő eredményekre jutunk : A Si02, A1203, CaO, MgO tartalom lényegileg hasonló mennyiségűnek látszik. Feltűnő különbség van azonban a vastartalomban. A Budapest környéki löszben 2,5 — 3% a Fe203, a nagykőrösiben 2,5%, míg a hullóporokban mindenütt 4,5 — 5%. Honnan van ez a nagy különbség a vastartalomban? Néhány mintában elkülönítettem a 2,9-nél nagyobb fajsúlyú, tehát vasban gazdag ásványokat a könnyebbektől, s előbbiek mennyiségét a következőnek találtam : Szeged, Vágóhíd : 4,23%, Szeged, tetőterasz : 3,75%, Kiskunfélegyháza: 3,15%. A Budapest környéki löszfajták nehéz ásványainak mennyisége jóval kisebb : 0,5 — -3%, a nagykőrösié viszont lényegesen több : 6,53%, mégis mindkettő vastartalma kb. felényi a hullópor minták vastartalmának. Ez arra mutat, hogy a hullópor nagyobb vastartahna nem a nehéz ásványok mennyiségéből adódik, hanem valószínűleg a szemcsék már előbb említett erős vasas bekérgezéséből IRODALOM — JlMTEPATyPA — UTERATUR 1. Bacsó N.: Porhullás Magyarországon 1941. február 1.-én. (Idő- járás XEV., k., szept.-okt. füzet, 186 — 192 1. (Budapest, 1941.,) — 2. Bulla B. : Dér pleistozáne köss im Karpathenbeeken. Földt. Közi., LXVII. 1937 — 8. — 3. Faragó M. : Nagykőrös környékének felszíni képződményei. Földt. Közi. LXVII. 1938. - — 4. G r y, H. : Eine Methode zűr Charakterisierung dér Kornverteilung klasti- scher Sedimente. Geol. Rundschau, 29. 1938. — 5. K á d á r L. : A lösz keletkezése és pusztulása. M. Tűd. Akad. II. Oszt. Közleményei, TV. k. 3 — 4, 1954. — 6. Kölbl, L.: Studien über den Löss. Mitt. d. Geol. Ges. in Wien, 23. 1930, S. 85 — 121. 7. Moldvay L. : A löszképződés mechanizmusa (Kéziratban). — 8. R ó n a, S. : Sandregen in Ungarn. Meteor. Zeitschrift, 1896. — 9. Róna Zs. : Magyarország éghajlata (680. 1.) Budapest, 1909. — 10. Róna, S. : Bemerkungen zu dem Staubfall im Marz. Meteor. Zeitschrift, 1901. — 11. Róna, S. : Nachtrag zu den Bemerkungen über den Staubfall im Márz. Meteor. Zeitschrift, 1901. — 12. Schafarzik F. : Az 1901 március 11. -i porhul- lásról. Földt. Közi. XXXI. 1901. - — 13. Sztrókay K. : A Descabezado vulkán- csoport 1932. évi kitöréséből származó vulkáni hamu kőzettani vizsgálata. Földt. Közi. LXVI. 1936. — 14. Treitz P. : Az 1901. évi nagy porhullásról. Terin. Tud. Közi. 1902. — 15. Vadász E. : Üledékképződés a szelek szárnyán. Földt. Értesítő, 1942. 1 . sz. - — 16. V e n d 1 A. — F ö 1 d v á r i A. — T a k á t s T. : A Budapest környéki löszökről. Math. Term. Tud. Értesítő, LII. 1934. — 17. V e n d 1 A.— F ö 1 d v á r i A. — Takáts T. : Újabb adatok a Börzsönyi hegység löszeinek ismeretéhez. Math. Term. Tud. Ért. LIV. 1936. naAeHHe nbiJiH b BeHrpmi b 1941 r. M. MHXAJlbU flageHHe nbuin Haömoflajiocb c 31 HHBapa no 1 cJjeBpajin 1941 r. iiohth Ha Bceií Tep- pHTopnn BeHrpmi. 3to HBJienne TeM öonee öpocanocb b ma3a, utó iiohtii bch TeppuTopun 6buia noKpbrra CHeroM. fla/temie nbum npoii30iu.no nocreneHHO n nocjie.aoBaTe.nbHO c rora na ceBep ; t3khm >ne oőpa30M yMeHbiuajiocb KÓJiimecTBO BbinaBineií nbum. Ha TeppuTopmi, oxBa- TbiBaromefi 40 000 kb. km, OTJio>KiiJiocb npuMepHO 160 000 tohh ribum.rioHenojiHbiMMeTeo- pojiornuecKHM AaHHbiM, oTHOcnmHMcn k nepnofly naaeHim nbum b nocneaHiie jjhii HHBapu, orpoMHbie 6ypn HMeun Meero b boctomhoíí nacni CeBepHOtt Árpinál, KOTopbie noamiMajin orpoMHbie Maccbi nbum nycTbiHb b B03Ayx. B Bbicmux cjiobx aTMoctjiepbi ara Maccbi 6bum nepe- MemeHbi uhkjiohom b ceBepHOM HanpaBjieHnn. 334 Földtani Közlöny LXXX I . kötet, 3. füzet ribWbHaH óypa CBHpencTBOBajia 1 (jieBpajm h na necMHHOií TeppiiTopnn ceBepHOft Macin KDrocjiaBHH, Mac™ Bem'epcKOH nbuni nponcxoAHJia, moikct 6biTb,OT3TOH oöjiac™. Mexa- HimecKiiH cocTaB o6pa3uoB nbuni CBHAeTejibCTByeT o aajiexoM TpaHcnopre hx. B kwhoh Mac™ BeHrpnn pa3Mepbi MacTim aocTHraioT b oőmeM 0,02 — 0,04 mm. b ceBepHOii Mac™ 0,01 — 0,02 mm; MaTepnaa pe3KO copnipoBaH (cm. Bepxmoio Mac™ puc. 1). Pa3Mepbi MacTnn nocreneHHO y.MeHbinaioTCH c 101a Ha 3anaa (puc. 2). 3to oöcTOHTejibCTBO cBHAeTejibCTByeT TaKMKeHiiii riaacHUH iibian b tóm >xe HanpaBjieHun. MexaHiiMecKHH cocTaB nopa3HTejibHO comacyeTCH c npoMiiM MaTepnajiOM, nponcxoflíi- uuim ot nandum nbi/m. Hanpimep, nenen ByjiKaHa X(ecKa6e3aao nocae TpaHcnopTa Ha BbicoTe 3 000 km nOKa3aa Tanyio >kc 3epHiicT0CTb ii Tanon >ne cocTaB. FocnoncTByioinaH 3epHiicTocTb oöpa3peB Jiécca Tanon >ne, o/mano cieneHb coprapoBaHHOcra MeHbme, Tan Kax MaTepnaa hx HaKOnJlHJICH H3 MHOrOMIlC.aeHHblX nOBTOpflIOmiIXCH II3ACHHH nblJTH. B XHMimecKOM coeraBe naaaiomeH nbian öpocaeTcn b raa3a, mto coAepwaHwe >iKejre3a MacTuq. Bee 3to, BMecTe c eAHHHMHbiMH KpiicTaajiaMH rímca, yKa3biBaioT Ha nycTbiHHoe nponc- xo>KAeniie. Pe3iKHTb, őy^TO nbuib ripimjaa c Teppinopmi ceBepHoíí lOrocJiaBHH, MaCTbK) CBH3aHHOH paCTHTe.TbHOCTbIO, M3CTbK) nOKpbITOH CHCTOM. Über den Staubí'all in Ungarn ini Jahre 1941 Von I. MI HÁLT/. (Geologisches Institut dér Universitát von Szeged, Ungarn) Am letzten Januar-undam ersten Februartag des Jahres 1941 konnte in Ungarn ein interessanter Staubfall beobachtet werden. dér sicli fást auf das ganze Land erstreckte. Die Erscheinung wnrdé zuerst am 30. Jan. ini südlichsten Teil dér Tiefebene, in Jugo- slavien beobachtet, in I'orm einer Verfinsterung des Horizontes. Hier begann dér Staub- fall bereits am 31 Jan. und erreichte am 1. Febr. auch die anderen Teile Ungarns, in immer spáteren Zeitpunkten. Nach den meteorologischen Daten ereignete sich dér Staubfall wáhrend eines Zvklons, dér das Land in S — N Richtung durchzog. Mechanische Zusammensetzung des Fallstaubes. Die an verschiedenen Stellen gesamtnelten Staubproben wurden nach dér Atterber g'schen Methode versucht. In dér Bácska (Nordjugoslavien) war auch 1942 ein Staubfall von kleineren Ausmassen. Auch darüber teilen wir die Angaben einer Probe aus Zenta mit. Die Werte dér meelianischen Zusammensetzung sind in dér Tabelle I zu finden. (S. im ungarischen Text). Die Kornverteilung ist auch graphisch dargestellt, nach dér von H. G r y [4] beschriebenen Methode. lm allgemeinen zeigen die Kornverteilungskurven dér Fallstáubé gut sortierte, auf eine einzige Frachtphase himveisende Materialien. Die einzelneu Proben dér Reilie nach betrachtet sieht mán, dass das Maximum bei den Proben von Szeged auf die grössten Kornfraktionen falit (0,02 — 0,04 mm 0). Von Szeged nach N, bzw. nach NW fortsehreitend befindet sich das Maximum in immer kleineren Korngrössen, das Maximum dér Probe von Budapest und Miskolc schon zwischen 0,01 und 0,02 mm. Dér Sortierungsgrad ist mit Ausnahme dér Probe von P á h i bei allén Mate- rialien sehr stark. auf eine Fraktion falit 48 — 54%. Die herrschende Korngrösse und die Mittelkorngrösse dér P'allstáube vermindert sich von S nach X (Abb. 2), was auf einen Windtransport in dieser Richtung hinweist. Die gröberen Körner fielen unterwegs immer mehr aus und die feineren begannen zu überwiegeu. Zum Vergleich wurden die Ivornvertf ilungskurven einiger anderen, vöm Wind transportierten Materialien, námlich ungarlándischer Lösse und einer vulkanischen Asche dargestellt. (S. Abb. im ung. Text.) Die Kurven dieser Stoffe zeigen eine auffallende Almlichkeit mit delien dér Fallstáubé. Diese sind auch Kurven mit einem einzigen und stark hervorragendem Maximum zwischen 0,02 und 0,04 mm. Dér Umstand, dass dér Sortierungsgrad dér Lösse niclit so gross ist, wie dér dér Fallstáubé, ist zum Teil ilirer Diagenese zuzuschreiben. Die andere Ursache liegt in den ungleich lángén Windtransporten. Je lánger dér Staub vöm Winde mitgenommen wird, desto stárker ist dessen Sortierung. Das Matériái dér Lösse stammt aus nicht allzu grosser Entfernuug. Xach einigen Forschern aus heimischen Flussablagerungen, nach anderen aus den Moránen dér vereisten Xachbargebieten. Darum ist dérén Sor- Miháltz István: Az 1941. évi porhullás 325 tierung kleineren Grades. Die Hauptursache ist aber die Tatsache, dass dér Löss sicli aus sehr oft sich wiederholenden, aber örtlich etwas verschieden feinen Staubf állen aufgeháuft hat. Somit hat sich aus den dominierenden Korngrössen eiu Durchschnitts- wert ergeben und die zustandegekommene Ablagerung wurde von einer annahernd iden- tischen dominierenden Korngrösse, zugleich aber geringeren Sortierungsgrades. Die vulkanische Asche des Descabezado in 1932 hat vöm pazifischen Ufergebiet Südamerikas ausgehend bis an die östlichen Ufern einen Weg von ca. 3000 km zurück- gelegt. Dadurch erklárt sich ilir hóhér Sortierungsgrad. Die untersuchten Fallstaub- proben weisen eine áhnliche, teilweise nocli starkere Sortierung auf. Daraus folgt. dass diese einen áhnlichen, vielleicht noch lángeren Weg in dér I.uft zurtickgelegt habén müssen. Wenn mán voraussetzt, dass sie aus Nordafrika stammen. (die meteorologisclien Angaben verleihen dieser Hvpothese eine gewisse Wahrscheinlichkeit) so muss auch in diesem Fali ein Transportweg von ungefáhr 3000 km vorausgesetzt werden. Chemische Zusa m mensetzung. Aus den Fallstáuben stehen 3 voll- standige Analysen zűr Verfügung. (Tab. II. im ung. Text). Ausser diesen Ana- lysen wurden einige bezeiclmende Bestandteile aus mehreren Proben bestimmt. (S. Tab. III. im ung. Text)). Die Menge dér Kieselsáure und des Eisens ist ungefáhr die gleiche in sámtlichen Mustern, dér Gehalt an C02und organischem Materiálist jedoch wesentlichen Schwankungen unterworfen. Diese Unterschiede weisen darauf hin, dass im Stammgebiet dér Fallstáube Stellen verschiedener petrographischen Zusammen- setzung waren, oder es wurde zu einigen Proben auf dem Ablagerungsort fremdes Matériái hinzugemischt. Aus den meteorologisclien Angaben erklárt sich, dass dér aus grosser Entfernung, in grosser Höhe mitgesehleppte Staub das Gebiet Ungarns erreichend unter die Wirkung von Stürmeu geriet, die in dér. Nálie dér Erdoberfláche tobten. Beweg- ten sich diese Windstürme über schneefreiem, trockenem Bódén, so konnte von diesen Stellen neues Staubmaterial mitgerissen werden, welches sich mit dem aus grosser Ent- fernung mitgenommenem Staub vermischte. Zu den Proben von Szeged (Dach- t e r r a s s e und E i s b a h n in dér Mitte dér Stadt) wurde aus dér Luft durch Regen und Schneefall Russ hinzugemischt, dadurch erklárt sich dér hohe Gehalt an organischem Matériái. Dér hohe Karbonatgelialt dér Probe von Szeged, Se hlacht- bank kaim aus dér stellenweise von Schnee unbedeckten L össoberf 1 áche dér Umgegend herstammen. Wenn maii die chemische Zusammensetzung dér Stáube mit dér dér heimischen Lösse vergleicht, so findet mán einen grossen Unterschied im Eisengehalt. In den Lössen gibt es eine Gesamteisenmenge von 2,5 —3%, wáhrend dieselbe Ouantitát in sámtlichen Fallstaubproben 4,5 -5% betrágt. Indem dér Schwermüieraliengehalt dér Fallstáube niclit grosser ist, als dér dér Lösse, kann dér Überschuss an Eisengehalt nur von dér auf den P'allstaubkörnern sichtbaren starken Eisenoxydinkrustierung herstammen. Das weist wieder auf die Herkunft aus ariden Wüsten hin, genau so, wie einzelne, sporadisch auftretende Gipskristalle. Meteorologische Angaben weisen auf zwei Mögliclikeiten hin. die als Stützpunkte zűr Erklarung dér Herkunft dér Fallstáube herangezogeu werden können. In den letzten Tagén Januars tobten grosse Windstürme in Nordafrika, dérén Wirbelwinde können eine grosse Menge .Staub in die Höhe mitgerissen habén und dér kann von dem Strom- kreis des stark ausgebildeten Zyklons nach Norden transportiert worden sein. Die andere Möglickeit ist, dass dér Staub aus den in dér Bácska befindlichen losen Sandgebieten stanimt. Diese Annahme wird durch die Beobachtung unterstützt, dass dórt zűr Zeit des Staubfalles ein starker Windsturm war. Die starke Abnahme dér Menge und Verminder ung dér Korngrösse dér Fallstáube über dem Gebiet Ungarns spricht für die Hypothese dér Herkunft aus dér Bácska, sie wird aber von dem grossen Sortierungsgrad dér Proben widergelegt, indem eine so starke Sortierung nur durch einen Lufttransport aus grosser Entfernung möglich ist. Dér Staubf all wurde in Ungarn auf éinem Gebiet von ung 40 000 kin2 beobachtet, die Menge des liier gefallenen Staubes betrug mindestens 160 000 Tonnen. Diese imgeheure Staubmasse kann schwerlich aus dem ca. 350 km2 grossen, teils durch Pflanzenwerk gebundenen, teils noch schneebedeekten Sandgebiet Nord- jugoslawiens stammen. KESZTÖLC KÖRNYÉKI ANDEZITEK LENGYEI, ENDRE* Összefoglalás. A Pilis-hegy mezozoós tömegétől Ny-ra, Kesztölc határában, andezitek törtek fel. Szerző kőzettani vizsgálatok es vegyi elemzések alapján kimutatja e még nem ismertetett, különálló hiperszténamfibolandezitkúpok származásiam összefüggését a Pilistől K-re eső Dunazughegység hasonló magmás kőzeteivel. Niggli paraméterei és Zavarickij vektoros vetítései is e kőzettani rokonságot igazolják. Kesztölctől DK-re két ÉÉNy — DDK-i irányban megnyúlt andezitkúp jelenik meg a Pilishegy Ny-i lábainál. Egyik a községtől DK-re 800 m-nyire, másik 2 km távol- ságra. A két kúp közötti gerinc fedett, de mélyében szintén andezit sejthető. A Kesz- tölchöz közelebb eső halom tszf. 346 m, a Klastrompusztától DNy-ra esőé 378 m. Ez utóbbi K-i oldalával a Pilis dachsteini mészkövére támaszkodik. Csévtől É-ra, a Pilis oldalán lösz alól alsó oligocén homokkő bukkan felszínre, melyet legjobban Klastrompuszta körül tanulmányozhatunk. Kissé DNy-ra a homok- követ több ponton andezit törte át. Hegységszerkezeti szempontból jellegzetes terület ez. Itt húzódik ugyanis ÉÉK — DDNy-i irányban a Pilis egyik főtörésvonala. Tömegének mozgása közben itt kelet- keztek azok az ÉNy — DK-i disszjunktív hasadékok is, melyeken át az andezites magma kitörései is lezajlottak. A Pilis eredetileg összefüggő, nagyobb tömege még a homokkő lerakódása előtt 'lépcsős vetők mentén, Ny-i és K-i irányban leszakadt s különböző mélységre zökkent. A homokkő e területsávon aprószemű, uralkodólag kvarcszemekből áll s összefüggően borítja a Pilis lejtőjét. A dachsteini mészkő padjai e szakaszon átlag 35 — 41 °-kal dőlnek É felé. A kesztölci andezitről először P e t e r s [1] tesz említést, majd később K o c h [2] utal rá, mint olyan kőzetlelőhelyre, ahol kedvezőtlen feltárási viszonyok között mállott »labrador — amfibol — augittrachit« fordul elő. Schaf arzik [4] jegyzet is meg- említi, hogy Klastrompusztától DNy-ra andezit törte át a homokkövet. Csévtől K-re, a patakmedrek diluviális kavicsai között jelentkeznek először eltérő színű, kevésbé legömbölyödött andezitdarabok, melyek a borpincéktől ÉK -re fekvő magaslatról származnak. A Klastrompusztától DNy-ra eső, száraz mederfeltárásban a következő település állapítható meg : Két-három m-es löszsapka alatt három-négy íu világosszürke, agglomerátumos tufa jelenik meg, mely alatt idősebb eróziós térszín andezit- és kvarckavicsos agyag- rétege helyezkedik el. Ez alatt bukkan felszínre az itteni andezittípusok egyikének, a néha egy cm-es amfibolt tartalmazó, hamuszürke amfibol-andezitnek szálbanálló, pados elválású tömege. Valószínűleg összefüggő lávatakarórész tárul elénk, melyet a patak medre szabdalt ketté. Alatta vörös amfibol- andezit helyezkedik el. Vizsgálatra alkalmas, üde andezitváltozatok csak a pusztától DNy-ra húzódó mélyebb patakmedrek feltárásaiban találhatók. A szóbanforgó területről Schréter Zoltántól is kaptam vizsgálati anyagot. * Előadta a Földtani Társulat 1954. III. 3.-iki szakülésén. Lengyel Endre : Kesztölc környéki andezitek 337 A Kesztölc környéki andezitek színbelileg két típusra különíthetők: szürkére és vörös-lilásvörösre. Ez utóbbi mindig viszonylag mélyebb szintet foglal el, lávája előbb ömlött a felületre. A külszínen mindkét típus mállott. A földpátok és színes szilikátok elváltozottak. Szabadszemmel mindkét típus amfibol-andezitnek tűnik. A kőzetek egy része hipersztént is tartalmaz. 1 .Szürke amfibol- és hipersztén-amfibol-andezit. Makroszkóposán három — öt nnn-es szennyesfehér, zömök földpátok és egy— öt imn-es amfibolkristályok ismerhetők föl. 7. ábra. Kesztölc környékének földtani térképvázlata (Schréter Zoltán adatainak felhasz- nálásával). a) Hipersztén-amfibolaudezit és breccsiája. b) Mezozoós mészkő és dolomit, c) Oligocén homokkő, d) Pleisztocén lösz, nyirok, homok, kavics, e) Holocén kavics, homok, agyag. — - Pác. 7. CxeMaTHMecKaa reonornqecKaH KapTa OKpecTHOcm c. KecréJibq (c ncnoJib30BaHHeM naHHbix 3. LU p e t e p a). 1. rnnepcTeHOBbift aM(()n6o.naHAe3HT h erő öpeKMUH, 2. Me303ofiCKnh H3BecTH«K ii aobomht, 3. onnroueHOBbiii neCBaHHK, 4. aécc, cyr/inHOK, necon, rpaBim nnehcToaena, 5. rpaarni, necoK, rmma ronoijeHa. — - Fig. 1 . Esquisse géologique des environs de Kesztölc (en utilisant les données de Zoltán Schréter). a) Andésite á hypersthéne-amphibole. b ) Calcaire et dolomie tnésozoique. c) Grés oligocéne. d) Éoess, argile rouge, sable, gravier pleistocéne. e ) Gravier, sable, argile holocéne. Egy-kettő cm-es amfibolegyének helyenként a magma aránylag lassít ütemű felnyo- mulását igazolják. A földpátok táblás, labradorsorú plagioklászok. Gyakran ismétlődő zónás felépítésűek. Központi részük s egy-két szélesebb burok alapanyag-zárványokkal zsúfolt. E burkok gyorsabb növekedés szakaszait jelzik. Agyagos-kaolinos elbomlásuk általános jelenség. Az amfibol viszonylag üde barna amfibol, fénylő hasadási lapokkal. Széli piroxénesedésük több esetben megállapítható. Alakjuk néha legömbölyödött, rezor- beálódott. Utólagos elbomlásuk ércesedésben nyilvánul meg, a kristályok helyén limo- nitos termékek halmozódtak fel. 338 Földtani Közlöny L XXXV. kötet, 3. füzet A magnetit átlag 0,1 — 0,01 mm-es szemcséket alkot. Piritszemcsék ritkák. Alapanyaguk hipokristályos-porfiros, foltokban agyagos-kaolinos bomlási ter- mékkel zsiifolt. A színes szilikátmikrolitok ércesedettek. A szürke andezit másik típusában amfibol mellett hipersztén is meg- állapítható. Aránya a mélység felé nő. A kristályok üdék, uralkodólag karcsú oszlopok. Zárványként magnetit található bennük, melynek csoportjaival gyakran összenőttek. Az átlagos érctartalom e típusban az előzőnél nagyobb. 2. Vörös és lilásvörös amfibol-andezit. A porfiros ásványok szemnagysága s a kőzetszövet megegyezik az előző andezit-típusokkal. Színük azonban vörösbarna-lilás- vörös. Az alapanyag iivegdúsabb s vashidroxiddal egyenletesen színezett. 15 színe- ződés nem utólagos bomlási folyamatok, hanem magmás hidratizáció eredménye. A fel- nyomuló magmatömeg az iitvonalát szegélyező mellékkőzetekből nagyobb mennyiségű vizet rezorbeált. A víz főként a magnetitkristályokat és mikrolitokat támadta meg s a képződött vashidroxid az alapanyagot kolloidálisan átjárta. A nagyobb amfibolkristá Ivókat is széles limonitos keret szegélyezi. Ráeső fényben a kőzet egyenletesen rozsda- vörös. A plagioklászok fehérek és labradorandezin-sorúak. Az amfibol túlnyomó- részben barna, alárendelten bazaltos amfibol. Helyét gyakran vasérc, piroxén- és kvarc- szemcsék halmaza tölti ki. Ritkán vékony hiperszté n-oszlopok és b i o t i t is van a szemcsék között. A bazaltos amfibol utólagos oxidáció révén alakult át barna amfibolból, melynek FeO-tartalma még magmatikus állapotban oxidálódott Fe203-dá. A vörös andezitek oxidációs foka nagyobb, mint a szürke andeziteké, amit a magasabb l'e203-tartalom is elárul. A Pilis — Hosszúhegy vonulat a Dunazughegység eruptív területe s a kesztölci andezitkúpok között helyezkedik el. Fz utóbbi andezitlelőhely azért tarthat fokozottabb érdeklődésre számot, mert bár helyzetileg elkülönül a nagy andezitterülettől, vizsgála- taink tanúsága szerint, genetikailag azzal szorosan összefügg. A Pilis fődolomit és dachsteini mészkőtömege, mely a mezozoikumban még össze- függő volt, az oligocén homokkő lerakódása előtt, Pilisszentlélek és Kesztölc között kettétört. A községtől DK-re, Klastrompuszta táján, nagy mészkőtömegek szakadtak el a főtömegtől s Ny-felé e rögök, tekintélyes szintkülönbséggel, lépcsősen zök- kentek le. A harmadidőszak közepe táján megváltozott a hegység mozgása. A Pilis rög- csoportja emelkedni kezdett s a felső oligocén tenger durvább-finomabb üledékeit a fokozatosan kiemelkedő sziget körül rakta le. Függőleges mozgása közben diszlokációk keletkeztek, melyek utat nyitottak a feltörekvő magma számára. A Pilisvonulat egyik fő haránt -törésvonala éppen Kesztölc táján húzódik 15 Ny — ■ 1 >K-i irányban. Az andezitek feltörése felismerhetőleg a Pilis Ny-i oldalán megállapítható fő és haránttörés metszéspontjában következett be. A hegységszerkezeti mozgásokkal összefüggő, nagy mélységre lenyúló vetődések, törések tették lehetővé, minden valószínűség szerint a felső-mediterránban a dunazug- hegységi és Kesztölc környéki andezitek felszínre nyomulását. F'eltehető, hogy az andezitek közös magmatartó és egvidőben lezajlott vulkáni működés termékei, amit kőzetvizsgálati és elemzési adatok is alátámasztanak. Kétségtelen, hogy a Dunazughegység területén és Ny-i peremén végbement diszlokációk alkalmával a Pilis mészkőtestében s a lezökkent Középhegység-rögökben is támadtak hasadékok, melyekbe a mélyben elhelyezkedő hatalmas batolit izzónfolyó anyaga benyomult. Lengyel Endre: Kesztölc környéki andezitek 339 Közetvegytani adatok A két jellegzetes kesztölci kőzettípus elemzési adatai a következők : 1. 2. Szürke hipersztén-amfibol-andezit Vörös hipersztén-amfibol-andezit Elemző : Serényi Erzsébet Elemző : G u z y Károlyné Si02 55,19% 56,22% TiOa 0,64% 0,61% A1203 19,66% 19,17% Fe2Oa 4,52% 6,57% FeO 2,35% 0,27% MnO 0,99% 0,11% MgO 2,89% 3,77% CaO 7,43% 6,22% Na20 2,75% 2,96% KaO 1,49% 1,55% P2Og ny 0 + HaO 1,65% 1,65% — H20 1,23% 0,01% C02 ". 0,07% 0 ' s a 1 1 % o,Q9% 100,07% 99,80% O 0d)5% 0,04% Összesen 100,02% 99,76% A két kőzet kémizmusát a N i g g 1 i-értékek jellemzik : si al fm c alk k mg metszet Szürke andezit 173 36 27 25 12 . 26 . 50 4 Vörös andezit 172 35 33 20 12 . 26 . 50 5 Ezek alapján a két kesztölci andezit-típus N i g g 1 i -rendszerében legközelebb áll a kvarcdioritos-tonalitos magmatípushoz. Szürke kőzetünk salikus-neutrális-alkáliszegény és c-normál, vörös andezitünk a peralfemikus-neutrális-alkáliszegény és c-normál összetételű. Lényeges különbség a Fe- tartalomban állapítható meg. A két kesztölci andezit vegyi - és ásványos összetétel- beli hasonlóságot árul el dunazughegységi, börzsönyi, sőt Velencei-hegységi andezitekkel. E tényből fontos kőzetgenetikai és vulkanológiai következtetésekre juthatunk. Összehasonlítás céljából összefoglaló táblázatban közlöm a szomszédos eruptív területek közelálló vegyelemzési adataiból nyert Niggli- ésZavaricki j-érté- keket : A szürke liipersztén-amfibol-andezithez legközelebb áll a nagyirtáspusztai [1 1] hipersztén-amfibol-andezit. Alkáliákban némileg gazdagabb a nadapi piroxén-andezit [16] és biotit-amfibol-andezit [14], Ugyancsak közel áll a pomáz — -visegrádi [5, 7] és bánya- pusztai [12] piroxén-amfibol-andezit. Kissé savanyúbb összetételű a Nadap — Meleg- hegy és Cziráky-kőfejtő amfibol-andezitje. A vörös andezit-típushoz a dunazughegységi kőzetek közül legközelebb esik a pomázi [4] és apátkúti [4, 6] hipersztén- és biotit-amfibol-andezit. A Börzsöny hegységiek közül a márianosztrai[9, 10] amfibol-, ill. hipersztén-amfibol-andezittel, valamint a nagy- inóci [13] hipersztén-andezittel árul el közeli rokonságot. A Velencei-hegység típusai közül a sukorói amfibol-andezit áll hozzá legközelebb. 5 Földtani Közlöny A Pilis Ny-i és K-i oldalán feltört andezitek kőzetvegytani összehasonlítása 340 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 3. füzet aa U O 44 u ci > a v 44 ‘ü 'V te w> £ d4 d4 O) m -r CD 05 05 X 05 CM X X , d o m CD m CD CD m m CD CD X t>- 00 ■*? CM m ■d4 05 X d4 m V i i r>’ l t"- X | ! V— 1 X CM 1— < 0 05 X CM CM 00 05 00 05 r- -d* 05 05 m in 05 CM X v, oT CD ^d* ni in —4 00 o X CM x" X in h- ** d4 00 00 CM 00 _ CM "d* X X CM CM X d4 d4 05 t"* 00 CM 0- n- I— CD m — CD X d4 — V 00 CM o in ni CD X -d' CO in o X X 0 in 05 d4 d" d4 m CD CD X m CD in -d4 CD in m d4 d4 05 m CD *■ 1 CM 1 1 m | | X t- t— 1 l 1 1 1 1 J CM o m — m m 05 05 m — — CM X -d4 — d* t n oT 00 CD 00 05 05 CD" 05 X X o" in 1— » — H 1— < 0 05 CO CD CD CD CD CD CD CD CD CD CD c- CD X X CD CD CD 00 CD CM X X CD •d4 X t> ^t4 CM X 05 in in Q ^-4 d4 in — o m i—i 05" 0" — < O d4 ’ ' " “ CM ~ 05 CM CD X CM X X r-t X CD in 05 öT 00 CD 00 00 X r> CD CD 05 CD m n- X i> X ld (.M ■d4 m co m ni CM r— — X CM in CD cd a> CD CM 05 ni i> CD X 05 O X CM 0" X 0 05 X r~~l - te 3 o O CD o r— X CM CD in 05 -d4 05 t— X m CD 'Z9 ÍO m V CM CM -d* X y X X X X rt* ■d4 d4 44 CD CD . \n CD CD -T cd , , 42 , X O CM 05 * CM ~T co ni y ni X CM X ■d4 X X CM CM ni 44 in CM m O in CD CD CM in m cg CM m V— 1 m 05 CD 05 — H X ni cd" m in O -d* — cd " in m m 05 05 X — CD in m in. a in O m oo o 05 X o CM CM CM CM in 0 d4 cm CM CM CM CM CM CM ' 1 CM CM CM CM CM CM CM CM x" CM m in CM m m o m CM r- m m m g t"- 00 05 ni 05 in 05 o 05 05" x" X 0 X Oi 3 Oh O >1 ^ a 3 C J 'cd ^ jir n < 'C3 O Pn o M « P* o o ö* r* >» c :0 . . j. § 2 'rt a tn tí ^ « ÖO cd 2 £ tí T3 C cd TJ tí cd T? 3 ’t: £ cd .rr* rí 5 +» _3 d cd n ^ cd 'Sí t? 5 .tf H ^ S 3 < 50 bo cd £ b* cd » 'i 5 s vo» "a es a C-* £ -'Ha £ 3 °* • '-♦1 2 3 *- 23 -3 Pl, M fs 50 ^3 C ,a '2 fr. &0 * * 4! 8 'P i» 3 co cfl cS a 3 ^ KeHHe ropHbix nopoa no 3aBapimKO«y. 1. Tunbi aHne3HTOB b ropax BeneHue, 2. Turibi aHAe3HT0B b ropax BépweHb. 3. Tnnbi aHge3MTOB b ropax J3,yHa3yr. 4. Tnnbi aHne3HT0B b ropax oKpecTHOCTii c. KecTéjibu. — Fig. 3. Représentation des roches selon la méthode bariocentrique-vectoriale de Zavarickij. Types d’andésites : a) de la montagne de Velence, b ) de la montagne Börzsöny, c ) de la montagne Dunazúg, d ) des environs de Kesztölc. tartalma következtében a sukorói, apátkúti-völgyi és pomázi bázisosabb andezitek között helyezkedik el. A kőzetek SB -tengely szerinti elhelyezkedése s az eredményvonalpárok egyező lejtése meggyőzően igazolja, hogy kőzeteink azonos kőzettartomány tagjai, s közelálló, bár időbelileg eltolódó magmafejlődés termékei. Lehetséges, hogy hosszabb, lakkolitos felnyomulás, s a magma csak egyes kulminációs pontokon érte el a fel- színt. Tömege a mélységben, a Pilis hatalmas rögdarabja alatt összefügghet a dunazughegységi nagy eruptív testtel. A szomszédos területek andezit-típusaival való közetvegytani összehasonlítás alapján megállapítható, hogy a kesztölei andezitek az ÉK-re és DNy-ra fekvő előfordu- Lengyel Endre: Kesztölc környéki andezitek 343 lások kőzeteivel vérrokonságban állanak. Feltehető, hogy közös mag m atartó termékei azonos kőzettartomány tagjai és feltörése a Dunazug — Börzsöny hegység hasonló típusaival egyidejű, szingenetikus. A színes szilikátok között uralkodó az amfibol, alárendelt a hipersztén. Bár a kőzetek egy részében a hipersztén az amfibollal egyenlő arányú, sőt túlsúlyra is emelkedhetik. Az a tény, hogy a mélységi batolit magmafejlődése során a kezdeti riolit-dácitos tufaszórásokat kovasavdúsabb biotit, biotit-amfibol-andezitek követték, amellett tanús- kodik, hogy ahiperszténamfibol-amfibolandezitek megjelenése nem a tercier vulkanizmus kezdeti időszakában következett be (eocén-oligocén) , hanem később, nyilván az alsó- felső mediterrán határán, ill. felső-mediterránban. Mindenesetre megelőzte a harmadidőszaki kitörési sorozat befejező ciklusában megjelenő fiatalabb piroxénandeziteket. A kesztölci andezitek tagjai azon magmatömegeknek, melyekből a szomszédos eruptív területek hatalmas tor- tonai lepelképződménye épült fel. IRODALOM — JIMTEPATYPA — RITTÉRATURE 1. P e t e r s, K. : Geol. Studien aus Ungarn. Jahrb. d. k. k. Geol. R. A. Bd. X. 1 859. ^ — 2. K o c h A. : A Szentendre — visegrádi és a Pilishegység földtani leírása F. Int. Évkönyve. I. Pest, 1871. — 3. lengyel E. : Andesittypen aus dér Szent- endre— Visegráder Berggruppe. Tsehermak’s Min. u. Petr. Mitt., XXXVI. Wien, 1926. — 4. Schafarzik F. : — Vendl A.: Geol. kirándulások Budapest környékén. Budapest, 1929. — 5. Lengyel E. : Petrogenetikai megfigyelések Pilisszentlászló környéki andeziteken. Földt. Közi. 55. Budapest, 1926. — 6. V e n d 1 M. : Zusammen- hánge zwischen Gesteinsprovinzen und Metallprovinzen I. Sopron, 1948 — 49. — 7. Székyné Fux V. — B a r a b á s A. : A dunántúli felső-eocén vulkánosság. Földt. Közi. 83. Budapest, 1953. AHfle3HTbI OKpeCTHOCTH c. KecTejibu 3. JlEHJUbEJlb Abtop npuBOAHT pe3ynbTaTbi HCCJieflOBaHun nopos, cjiararomnx aHAe3HT0Bbie KOHycbi, BCTpeBaromnecH B OKpeCTHOCTH c. KecréJibn, k 3anafly ot Maccbi H3BecTHHK0B ropbi ÜMJiHin. TeKTommecKne Tpeimmbi, no KOTopbiM aHAe3HT0Ban Mama npomiKJia Ha AHeBHyio noBepx- HOCTb, o6pa30Bajmcb b Tekernie flBiweHMH Maccbi ropbi ÍIujihuj. Ha ocHOBamm noapoöHoro neTporpaijjnnecKoro H3yqemiH AByx TunoB niipoKceHO-a.MtjmőonoBoro aHge3HTa, a TaKwe XHMnqecKHX aHajin30B, őbuio yciaHOBneHO, hto aaHHbie aHAe3HT0B noKa3biBaroT 6jni3K0e cxoa- ctbo c pa3HbiMH nopoASMH BmuerpaACKHX rop h rop BépwéHb. Abtop npuBOAHT pe3yjibTaTbt cpaBHeHHH c aHAe3HT3MH CMe>KHbix rop, a T3K>Ke BejiHMHHbi no H h r r ji h nno3aBapKU- KOMy. B KaqecTBe OKOHnaTejibHOro yeraHOBjreHHH oh BbiHBjmeT, mto aHA63HT0Ban oőnacTb c. KecTéJTbu OTMenaeT 3anaAHyio onpairny MnoneHOBoro ByAKaHH3Ma h BCJieACTBue stoto 33hh- MaeT KJiioqeBoe nono>KeHHe npn npocTpaHCTBeHHOM paarpammeHun 6o.nee ApesHero (naneo- reHOBoro) h őojiee mojioaoto (HeoreHOBoro) TperaqHoro BymKeJie3HHK, 3. 03epH0-Men0B0H (H3BecTKOBo-miHCTbiii) necoK, 4. 03epHbiü Mén (H3BecTK0Bbiü h n), 5. jinreBoil necoK, 6. >Ke/ie3ncTbiH, nnoTHbiü necoK, 7. pbix/ibifi, cbinynnü necoK. — - Abb. 1. Geologische Karte der Umgebung von Bátorliget (Konstr. Urbancsek). 1. Wiesenkalk, 2. Wiesenerz, 3. Sand mit Teichkreide (Kalkschlatmn), 4. Teichkreide (Kalkschlamm), 5. Überschwemmrmgssand, 6. Eisenhaltiger kompakter Sand, 7. Uockerer Flugsand. 0,20 — 1,5 m. E felett, általában 0,20 — 0,40 m vastag, bemosott futóhomok anyagú réteget találunk. Ez azonban sok helyen hiányzik. Föléje, vagy közvetlenül a gyep- vasérces, ill. a tavikrétás réteg fölé, de ismét csak helyenként, 10 — 30 cm-es tőzeges homokréteg települ. Ahol ez kifejlődött, a felszíni fedőréteg általában iszapos öntés- homok. A nyírségi pleisztocén és holocén üledékek átlagos rétegsorának ismertetése után vizsgáljuk meg közelebbről — összehasonlításként - — a bátorligetieket is. 348 Földtani Közlöny L. XXXV. kötet, 3. füzet A nyírségi vízválasztó futóhomok gerinc Bátorligettől 5 — 10 km-nyire északra a legmagasabb és a legszélesebb. Ettől délre Bátorligetig, a felszín dél felé lejt és ellapo- sodik. Futóhomok, vasas kötött homok, iszapos öntéshomok és löszös homok borítja a felszínt. A beléjük vágódott számos rövidebb-hosszabb völgy déli lefutású. Köztük a Sásárok, a bátorligeti Veresmalom-patakba vezeti vizét . A völgyét kísérő alacsony futóhomok-buckák is Bátorligeten végződnek. A terület felszíni üledékei kissé eltérnek a nyírségi kifejlődéstől. Egyrészüket a vízválasztó gerinc lösz és löszös homokrétege felett felgyülemlett, felső talajvízből táplálkozó időszakos vízfolyások vize hordta le és terítette szét. Másik részük deflációs eredetű. Ebbe a felszínbe vágódott be a bátorligeti védett terület egyrészét elmocsarasító Veresmalom-patak. A patak fábiánházi, északkeleti és mérki keleti ága, a teremi erdész- laknál egyesülve, erősen kiszélesedve húzódik át Bátorligetre, amely tovább nyugaton, Piricse községnél, lefolyástalanul végződik. A védett terület a patakvölgy elmocsara- sodott alsó szakaszában fekszik. A Yeresmalom-patak bátorligeti völgyszakasza a relik- tum jellegűnek minősített farma és flóra mai élettere, s épp ezért, pleisztocén és holocén rétegeinek részletesebb vizsgálata és rétegtani értékelése igen fontos. Az itt létesített 4 kutatófúrás az iskola, a lápi-nyíres és a Sásárok rétegsorát tárta fel 10 m mélységig. A rétegsor 10 m-nél mélyebb részének megismerésére a közvetlenül szomszédos, aporligeti mélyfuratú kút földtani adatait is felhasználtuk. A kutatófúrás alapján készült földtani szelvényt Urbancsek J. szerkesztette. A terület földtani térképezését ( 1 . ábra) is ő látta el. Az alább közlendő fúrási adatok nagyrészét tőle vettük át. A kutatófúrások az alábbi rétegeket tárták fel : 0,0 — 1,0 m-ben : a Sásárokban és a lápi-uyíresben (az I. és a II. sz. fúrásban) felül gyepvasércet, alul finomszemű folyami homokot, a lápi-nyíres és az iskola közti területen (a III. sz. fúrásban) legfelül mésziszapos homokot, alatta mésziszapot, s ez alatt újból mésziszapot, majd finomszemű folyami homokot : az iskola közelében (a I Y. sz. fúrásban) felül öntéshomokot, alatta gyepvasércet, ez alatt mésziszapot, majd mész- iszapos homokot találtunk. Az egyes rétegek deciméter vastagságúak és kiékelődők. Aporligeti fúrás : 1,00 — 10,00 m : felül 3,8 m vastag, aprószemű folyami homok, ez alatt 0,50 — 2,0 m vastag finomszemű folyami homok, alatta igen finomszemű és finomszemű folyami homok és homokos iszap, majd legalul középszemű és aprószemfí folyami homokréteg van, amelyben finomszemű folyami homok és homokos iszaplencse települ. 10,00 — 32,20 m : finomszemű folyami homok, 32,20—32,30 m : homokos iszap, 32,30 — 90,00 m : egymással váltakozó folyami homok, iszapos homok és homokos iszaprétegek vaunak. A kutatófúrásokból összeállított földtani szelvény (2. ábra) szemléletesen mutatja a holocénban és a pleisztocénban lerakodott üledékek kőzettani elkülönülését. A 0,00 — 1,00 m mélységben talált rétegek túlnyomórésze tavikrétás és gyepvasérces képződés. Az 1 ,00 m alatti rétegek anyaga pedig folyami eredetű homok és iszapos homok. Utóbbiak a Nyírségből jólismert, általánosan elterjedt würuú folyami üledékekkel azonosíthatók. A folyami homok felszínre települt tavikréta, gyepvasérc kifejlődések a \ eres- malom-patak völgyének holocén képződései. A patakvölgy egyidős a nyírségi vízválasz- tótól dél felé tartó erek völgyeivel. Bevágódása a holocén elején, a fenyő-nyír-szakaszban indulhatott meg. A bevágódást követő feltöltődés, a tavikréta, gyepvasérces üledék képződése a tölgy-, méginkább a bükk-szakaszban mehetett végbe. Urbancsek J. a tavikréta képződését a boreális kort követő tölgy-szakaszba helyezi. Anyagát a löszös futóhomok kilúgzásából származtatja. Az időszakos vízfolyások, a csapadékvíz által a homokos löszből, löszös homokból kioldott mészanyagot a nyír-vízlaposok legmélyebb részeibe hordták össze. Az oldott mészanvag a Yeresmalom-patak széles, lapos árterében Sümeghy József: A bátorligeti védett terület földtani viszonyai 349 pangó vízből csapódott ki. A tavikréta összefüggő réteget nem képez, az ártér mélye- déseit tölti ki. Kifejlődése helyenként tiszta, többnyire azonban futóhomokkal kevert. A tavikréta képződését Urbancsek szerint nyomon követte a vasas oldatok kicsapódása és gyepvasérc formájában való felhalmozódása. A gyepvasérc képződését a bükk I. szakaszba teszi, azzal az indokolással, hogy az akkor bekövetkezett nedvesebb éghajlat alatt megindult, erősebb erdősödés a vasoxid kiválását elősegítette. A talajvíz akkor nagyobb mennyiségű vasas oldatot szállított a Veresmalom-patak árterére, ahol az mint gyepvasérc rakódott le. Anyaga részben bepárlódás útján csapódott ki, részben biogén eredetű, s vasbaktériumok életműködése folytán keletkezett. 2: ábra. Bátorliget környékének földtani szelvénye (Szerk. Urbancsek). 1. vasas kötött homok, 2. középszemű folyami homok, 3. aprószemű folyami homok, 4. finomszemű folyami homok, 5. igen finom- szemű folyami homok, 6. homokos iszap, 7. agyagos iszap, 8. tavikrétás (mésziszapos) homok, 9. tavikréta- (mészisza'p), 10. gyepvasérc, 11. aprószemű futóhomok. — Puc. 2. reononmecKHü pa3pe3 oKpecTHOcra EaTopnureTa. 1. >Kene3HCTbiii nnoTHbifi necOK, 2. cpegHe3epHHCTbiH peMHbiű necoK, 3. MeJiK03petmcTbm peMHbiű necoK, 4. T0HK03epHHCTbiü peMHbiü necoK, 5. oaeHb T0HK03epHncTbiü peMHbiű necoK, 6. necMaHbiű hji, 7. rjIHHHCTblH HJ1, 8. 03epH0-Men0B0H (H3BeCTKOBO-VmHCTblfí neCOK), 9. 03epHbIŰ Mén (H3BeCTKOBblfí HJl), 10. 6ypbiű >«e/ie3HBK, 11. TOHK03epHHCTbift cbinywHíi necoK. — Abb. 2. Geologisches Profil dér Umgebung von Bátorliget (Konstr. U r b a n c s e k). I . Eisenhaltiger kompakter Sand, 2. Mittelkömiger Flusssand, 3. Kleinkömiger Flusssand. 4. Feinkömiger Flusssand, 5. Mo, 6. Sandiger Sehlick, 7. Toniger Schlick, 8. Sand mit Teichkreide IKalkschlamm), 9. Teichkreide (Kalkschlamm), 10. Wiesenerz, 11. Feinkömiger Flugsand. A tavikréta és a gyepvasérc keletkezési időszakának kijelölésénél önkénytelenül is kínálkoznak a holocén szakaszokra nálunk is általában jellemzőnek tartott, éghajlat- változások hatására képződött üledékek közti minőségi különbségek. Bármennyire bele- illenék is azonban a tölgyszakaszba a tavikréta, ill. a bükkszakaszba a gyepvasérc kép- ződése, ezt a szabályt általánosítani és bírálat nélkül elfogadnunk nem szabad. Bátor- liget esetében, mint általában a többi nyírségi fiatalabb völgyekben, a Veresmalom- patak völgyének elláposodását az erodált patakvölgy feltöltődésével kezdődő folyamat vezette be. Felső szakaszi részén, Fábiánliáza és Mérk környékén nagyobb elterjedésű a löszös és az erősen meszes homok. Ennek anyagát hordta le, rakta le és terítette szét a bevágódott patak a kiszélesített völgy fenekére. Ez itt vastag, vizet át nem engedő réteggé állott össze s a lefolyástalan patak vize megállott rajta. Ez az állapot indította meg a liget elláposodását, a tavikréta és gyepvasérc anyagának felhalmozódását, kép- ződését, amihez azonban éghajlatváltozást, több vagy kevesebb csapadékot feltételez- nünk nem szükséges. A tavikréta, illetve annak erősen homokos változata a nyírségi holocén völgyek középső és alsó szakaszában általánosan elterjedt, szemben a gyepvasérccel, amely 350 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 3. fiizet főleg csak a délkeleti részen, ott is inkább csak a völgyek alsó szakaszán fejlődött ki. Ahol mind a kettő kifejlődött, a tavikréta a fekvő, a gyepvasérc a fedőréteg, vagy pedig külön-külön, azonos szintben találhatók. Települési viszonyaikat tekintve sem lehet tehát azt állítani, hogy a tavikréta képződése előbb indult meg és idősebb a gyepvasércénél, hanem inkább azt, hogy képződésük időszaka azonos, holocénvégi s képződésük még ma is tart. Feltehető, hogy a Nyírség délkeleti részében eredetileg túlnyomórészt lefolyás- talan völgyek jobban felmelegedő mocsarainak vizében a vaskiválás, gyepvasérc-képződés fokozottabb lehetett, mint a Nyírség nyitott völgyeinek mozgó, hidegebb vizében. A Nyírségnek az Ecsedi-láppal érintkező, keleti szegélyén, s az ezzel párhuzamos. Bátorligeten áthaladó vonalban is az ásott kutak talajvize 3 — 5 C°-kal melegebb, mint. a környezetéé. A földtani szelvény adataiból világosan kitűnik, hogy Bátorligeten a felső-pleisz- tocén záróréteg felszínére közvetlenül iij -holocén üledékek rakódtak le. A patakok völgyei- ben a bükk-, az azokat szegélyező, magasabb, homokos területen pedig a tölgy -szakaszban keletkezett rétegeket találjuk. Hiányzanak az ó-holocénnak, a fenvő-nyír- és a mogyoró- szakasznak megfelelő képződések. Földtani kutatásaink adatainak értékelésénél az is kitűnt, hogy Bátorliget távolabbi környékén a nyírségi pleisztocén rétegösszlet se teljes, mert annak csak középső és felső része fejlődött ki. Holocénja is hiányos, s az csak a futóhomok-buckákban teljesebb, míg a völgyekben igen hiányos. Egyáltalán nem lehe- tett eddig seholsem kimutatnunk a posztglaciális, a jelenkort bevezető fenyő-nyír- szakasz üledékeit. Ennek oka valószínűleg az, hogy a holocén kezdetén az eróziós völgy- bevágódás, anyagkihordás nagymértékű és általános volt. A magyarországi jelenkor éghajlati története a szalagos agyag és a pollenanalitikai vizsgálatok alapján sem tekint- hető tisztázottnak. Ezek a periglaciális Magyarország területére alig vonatkoztathatók. Sem itt, sem másutt nem tudjuk, hogy mit fogadjunk el olyan tényezőnek, amely a pleisztocén végét és a holocén elejét jelölhetné. Csak azt tisztáztuk, hogy a posztglaeiális, óholocén kifejezést egyidőben helyesen csak egy vidékre alkalmazhatjuk, mert az csak helyi értékű, s alárendelt rétegtani fontosságú. Földtani adatokkal Bátorligeten sem lehet igazolni, hogy a würmi III. után a hideg-sztyepp beerdősödése erdős, tundraszerű állapoton keresztül indult meg, s itt mocsarakkal, lápokkal tarkított nyír-ligetek és erdei fenyvesek alakultak ki, mert a megfelelő üledékek nemcsak itt, hanem a Nyírség egyéb részeiről is hiányoznak. Nem igazolható üledékekkel Bátorligeten a mogyoró-szakasz sem, bár a közeli nyírségi vízválasztó futóhomok-buckáibau a mogyoró-szakasznak megfelelő futóhomok kifejlődött s az a Nyírségen igen elterjedt. A tölgy- és bükk-szakaszt a tavikréta, réti mészkő és a gyepvasérc, valamint a futóhomok-rétegek közötti humuszos réteg képviseli. Nemcsak a bátorligeti, de a nyírségi völgyek s az alföldi holocén mélyedések elmocsarasodása, láposodása is a bükk-szakaszban indult meg. Ez pedig mocsári, lápi erdők nagyobb mérvű elterjedéséhez, megfelelő vegetáció, s állatvilág kifejlesztéséhez vezetett. A környezet általában és először ekkor vált alkalmasabbá a bátorligeti jellegű élővilág kifejlesztéséhez, s az oázis-jellegét is tulajdonképpen a bükk-szakaszban nyerte. Fennmaradásukat ez a környezet, a helyi mikroklíma viszonyok tették lehetővé. Ennek főtényezője azonban nem a felszínhez közelmozgó talajvíz volt, mert ez éppen Bátor- ligeten melegebb a rendes nyírségi talajvíznél, hanem a nyáron is hűvös, párás lápok, nedves erdők helyi éghajlatának alárendelt környezet. Siimeghy József: A bátorligeti védett terület földtani viszonyai 351 reojiormiecKMe ycAOBHH 3an0Be^HHKa »EaTopJinreT« Pt. LUKDMErH B 3anoBeAHn«e »BaTopjinreT« h b erő OKpecmocTH KOMimeKC iiAeftcToueHOBbix cAoeB MomHOCTbio 150 m KOHHaeTCH b BepxHeM caoe peMHOro riecxa. Ha noBepxHOCTH BiopMCKoro necMaHoro caoh, b <{)a3ax cochm, őepe3bi, jiecHoro opexa h Ayöa rojiopeHa OTAOwemie MaTepnajia h HaKOiuieHHe ocaakob He HMejio MecTO. 3Aecb ocaAKii Bbnueyia3e öyxa, b bhab pbixAoro, MecTaMH öojiee HJlOTHOrO, HJIHCTOrO H TOHKOTO neCHaHOTO CJIOH. ripiICyTCTBIie 3T0r0 CJIOH OÖbHCHHeTCH 3po3Hen, oöycAOBJieHHOH ocaAKaMH, nponcxoAHLUHMii ot ckjiohob BbicoKiix óyrpoB cbinyHero necxa okoao c. HbupöaTop. XleHyAauHH h OTAOweHiie ee npOAy ktob hmöíh CBoe HaqaAO, MOweT öbiTb ywe b 4>a3e Ayöa, OAHaxo reoAorHqecKiix A0K33aTejibCTB b stom othouichhh hct. B KOHue roaoueHa, b KeAe3HHK, TaKWe Kan H B KOHue nAHOHeHa. B pe3yAbTaTe HenoAHOií CBiiTbi roAoueHa HCKAioqaeTCH B03M0>KH0CTb coxpaHeHHH Ha MecTe ÓaTopAHreTCKOíí cjiayHbi ii cjiAopbi, oueHeHHbie peAUKTaMH nAencTOueHa. Hccomhchho, ™ OTAeAbHbie BHAbI HX peAHKTOBOTO XapaKTepa, 0AH3K0 OHH He MOrAH yueAeTb B OŐAaCTH BaTopAiireTa, a na öonee oTAaneHHOíí TeppiiTopun Hbiipmera, Ha husmchhocth CaTiwapa, b oöAacTii öoaot 3qeA h LliappeT, taé ohh nepe>KHAH TenAbiíí KAHMaT roAoueHa. no Bceií BeponT- hocth ohh oTCTynaAii b oöAacTb BarapAHreTa Aimib b KOHue roAoueHa, Aa>Ke w b npouiAOM CTOAeniH, Koraa ocymiiAH SoAOTa, BbipyöHAH öoAOTHCTbie Aeca. BaTopAiireT OKa3aAcnnocAeA- hhm yöejKumeM aah (JiAopbi h (jiayHbi nAeHCTOueHa. 352 Földtani Közlöny LXXX l kötet, J. füzet Geologische Verhaltnisse im Naturschutzgebiet von Bátorliget (Nordost-Ungarn) J. SÜMEGHY lm Xaturschutzgebiet und Umgebung wird die 150 m betragende pleistozáne Schichtfolge von fluvialem Sand bedeckt. Die Sandkuppen in dér Umgebung von Bá- torliget und auf dér Ebene des Nyírség sind aus dem Würmsand gebildet worden. Die Ablagerung hat in Bátorliget nach dér Bildung dér würmischen Sandschicht, in den holozánen Tanne-, Birke-, Haselnuss- und Eichenperioden aufgehört. Die ent- sprechenden Schiehten sind abwesend. Die fluvialen Sandschichten dér Würmperiode sind erst in dér Buehenperiode überdeckt worden, und zwar von einer lockeren, stellen- weise kompakteren, schlickhaltigen dilimen Sandschicht. Diese Schicht entstand ver- mutlieh durch die von Xiederschlágen verursachte Abtragung dér hohen Sandkuppen bei Nyírbátor. Ihre Abtragung und Umháufung mag schon in dér Eichenperiode begonnen habén, doch hat diese Annahme keine geologische Begründung. Am Ende des Holozáns, in dér Buehenperiode habén sich einerseits dér durch das Xaturschutzgebiet fliessende Veresmalom- Bach, teils die periodischen Wasserbette und Rinnen dér Wasserscheide von Nyírbátor, in diese Holozánschicht eingeschnitten. Ihre Táler treffen sich im Gebiet von Bátorliget, breiten sich aus und verlieren an Gefálle. Es wurde in den vermoorten, sumpfigen Überschwemmungszonen, ebenfalls im Spátholozán, Seichkreide. Sand mit Kalkschlamm, und Wiesenerz abgelagert. Die lückenhafte Schichtfolge des Holozáns schliesst selbst die Möglichkeit, dass die als Pleistozánrelikt angesehene Faima und Flóra von Bátorliget seit dér letzten Glaziale ungestört und anstehend in Bátorliget existieren konnte, aus. Zwar sind einige Arten zweifellos von Rehktcharakter, doch habén diese wohl nicht in Bátorliget, sondem in dér weiteren Umgebung (Nyírség, Szatmár-Ebene, Ecseder Moor, Sárrét und weiter in dér Bihar-Gebirgsgruppe) die milde Wittenmg des Holozáns unter günstigeren Umstánden überlebt. Sie mochten Ende des Holozáns, sogar im letzten Jahrhundert nach Bátorliget zurückgewandert sein, da in dér Umgebung die vermoorten Gebiete entwássert und die Sumpfwálder gefállt wurden und es blieb ihnen als letzter Aufenthalt bloss die zufállig venvahrte Region von Bátorliget bestehen. A BARLANG MINT GYÓGYTÉNYEZÓ DUDICH ENDRE* Összefoglalás. A szerző a tanulmány anyagát üt fejezetre osztotta fel. 1. Rövid áttekintést ad a barlangok gyógyhatására vonatkozó tapasztalatokról. 2. Felhívja a figyelmet a németországi Klutert- barlangra, amelyet hivatalosan ászt ma -gyógyhelynek ismertek el és közli az eddigi eredményeket. 3. Az asztma aérosol-terápiája szempontjából felteszi a feleletre váró kérdéseket. 4. Ebből a szempontból az irodalom alapján ismerteti a Klutert-barlang bioklímáját és az egyes tényezők valószínű gyógyító hatását. 5. Rámutat arra, hogy ilyen hatások másutt is lehetségesek es-’ebből a szempontból összehason- lításképpen az aggteleki »Baradla« barlanggal foglalkozik. Végül közli, hogy mozgalmat indítanak néhány hazai barlangunk bioklimatológiai kivizsgálására. Az alábbiak közlésének az a célja, hogy összefoglalva régebbi és újabb tapaszta- latokat és kiegészítve azokat az új irodalom adataival, felhívjam a figyelmet arra, hogy a barlangokkal mint gyógyító tényezővel is számolni kell. 1 . Történeti előzmények Már a régi barlangirodalomban találkozunk adatokkal, melyek arról számolnak be, hogy a porrátört cseppkövek anyaga igen jó gyógyszer bizonyos gyomorbántalmak, pl. gyomorégés ellen. Kossuth Lajos Torinóban 1871. október 2-án kelt levelé- ben a monsummanói barlangról ír. Ez a barlang Olaszországban, közelebbről Toszká- nában, a Lucca — Pisa-i völgyben, Pistójához közel van és 32 — 34 fokos hőmérsékletével tűnik ki. Kossuth természetes tepidáriumnak mondja, amelyet csúzos bántalmak ellen tömegesen látogatnak. Gyógyhatását Kossuth magán is tapasztalta és hasz- nálatát melegen ajánlja. Személyes tapasztalatokat szereztem az aggteleki Baradla-barlangban. Amikor 1 928 októberétől 1 929 decemberéig biológiai vizsgálatok céljából rendszeresen látogattam a barlangot, az őszi és téli hónapokban több esetben hurutosan, náthásán érkeztem Aggtelekre. Az első egynapos barlangi tartózkodás után mindez elmúlt. Soha sem »fáztam meg« a barlangban, sohasem kaptam még náthát sem, bár több esetben a »Nehéz út« elég mély vizein hatoltam át. 1 93 1 -ben egy hétig voltam a postumiai (adelsbergi) barlang igazgatósá- gának vendége, hogy az aggteleki kutatásokhoz hasonló vizsgálatok számára tervet készítsek számukra. A barlangigazgató, P e r c o L. mondotta akkor, hogy a környékről a szamárhurutos (pertussis) gyermekeket behozzák a barlangba és azok ott meggyó- gyulnak. A magyarázatot keresve, Perc o-nak az volt a feltevése, hogy a barlangi agyagnak sugárzó hatása lehet. Jakucs László a »Békebarlang« felfedezését ismertető szép könyvében »Egy különös megfigyelési című fejezetben hasonló jelenségekről ír és megfigyeléseit a következőkben foglalja össze : Előadta a szerző a Barlangtani Szakosztály 1955. II. 1-i ülésén. 354 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 3. füzet Az »aérosol« kifejezés nem különleges fogalom, nem valanú tartalma a levegőnek, hanem a levegő kolloidikai meghatározása. Már Schmauss és Wigand (1 929) munkájában azt olvassuk, hogy a levegő olyan kolloid, vagyis egy olyan kolloid-diszperz rendszer, amelyben az oldóanyag gáz és ebben a legfinomabb elosztásban oldott vagy lebegő folyékony és szilárd anyagok vannak. Ebben az értelemben tehát bármilyen hely vagy helyiség, gyár, bánya, barlang aérosoljáról beszélhetünk. Az aérosol- vagy belégző terápia lényege az, hogy porlasztó készülékkel (spray) elporlasztott gyógyszert lehetőleg egyenlő nagyságú részecskékben, stabil formában tartsuk egy diszperziós fázisban, ami által sikerül a kis részecskéket a legmélyebb lég- utakba eljuttatni. A belélegző kezelés jelentősége azóta fokozódik, amióta a jólismert hatású görcsoldó, érösszehúzó, víztelenítő, sympatliicomimetikus hatású szereket alkal- mazzák és a fertőzések leküzdésére antibiotikumokat lélegeztetnek be (H a j ó s, 1351. 1.) Ezek ismeretében a barlang gyógyító hatására vonatkozó vizsgálatoknak két kérdésre kell feleletet adniok : 1 . Melyek a barlangi környezetben azok a tényezők, melyeknek megléte, illetve hiánya az allergiás eredetű asztma rohamait megszünteti, illetve előidézi a roham- mentességet? — 2. Melyek a barlangban azok a tényezők, melyek természetes terápiát eredményezhetnek, vagyis megnyugtató, görcs- és nyálkaoldó, továbbá érösszehúzó hatást eredményeznek ? Mindkét kérdésre csak a barlangi környezet, mégpedig elsősorban a barlangi klíma beható vizsgálata adhat feleletet, úgy, hogy felmérjük a megállapított té- nyezőknek és mérésekkel nyert értékeiknek biológiai hatását. A barlangi klímát, tekintettel aimak a barlang élőlényeire való hatására, a környezettanból (ökológia) átvett »bioklíma« műszóval is szokták jelölni. A barlangtani irodalom, sajnálatos módon, rendkívül szegény környezettani munkákban és így nem csoda, hogy ma a Klutert-barlang az egyetlen, amelynek klímáját ebből a szempontból behatóan kikutatták. 4. A Klutert-barlang bioklímája^ A barlang bioklimatikus vizsgálatát C a u e r H., a kémiai irányú klimatológiai és meteorológiai kutatások németországi vezető egyénisége végezte (1954). Munkájának legfontosabb adatait az alábbiakban közlöm. A barlang középhőmérséklete 9,5 C fok, igen kevéssé ingadozó (8,4 — 10,2 C fok). A levegő relatív páratartalma 95%, tehát közel áll a telítettséghez. Ugyanakkor az abszolút víztartalom középértékben 9,3 g/m3, ami megfelel középhegységben 1000 m magasság légnedvességének a melegebb évszakban. Ez a légzés mélységét növeli és fokozza a tüdő óránkénti vízpára-leadását. Ezáltal a lélegzés könnyebbé és mélyebbé válik. Légmozgás alig van a barlangban, de azért elegendő arra, hogy a számítások szerint a barlang levegője 24 óra alatt kicserélődhessék. A légmozgás nem nevezhető léghuzamnak, nem okoz lehűlést, hidegségérzetet a bőrön. A barlang vastag falai miflden külső elektromos hatást kizárnak, tehát uúnden elektromos természetű biológiai inger hiányzik. A rádióaktív hatás igen csekély : Geiger — Mülle r-féle készülékkel mérve percenként 88,5 impulzus, ami a barlang előtt, a szabadban mért értéknek (36,9) csak 2,4-szerese. A kutatók véleménye szerint emanációra vezethető vissza. A barlang levegőjében a C02 mennyisége 0,20 — 0,8 vol. %, az első mérések sze- rint 0,306 vol. %. Ez utóbbi érték a külső levegő átlagos C02-tartalmának (0,03%) a tízszerese. Az ember számára az érezhetőségi küszöbérték 0,10%, ezen tehát a barlangi Dudich Endre: A barlang mint gyógytényező 355 érték túlhaladt. A barlangi levegő C02-tartalmának nagy jelentőséget tulajdonítanak, mert emeli a lélegzési volument, görcsoldó hatása van és részes a Ca ionizálásában. Hajós (1951, 99. 1.) említi, hogy 8%-os széndioxid-oxigén keverékkel savanyították a szervezetet, ami az asztmás rohamokat csökkentette. Egyáltalában nincs a barlangi levegőben ózon. Ez azért jelentős, mert a nagy ózonértékek növelik a görcsös folyamatokat, míg a kicsinyek, vagy a 0-érték, ezeket gátolják, de viszont növelik a gyulladásokat. Az »aran« értékére nézve a közlemény nem tartalmaz adatot. A levegő redukcióértéke a barlangban 5 mg/m3, vagyis a kimutatható alatt van. Ez megfelel a Pireneusok Pic du Midi (2877 m) csúcsán észlelt értéknek, tehát a leg- tisztább hegységi levegőnek. Ez a barlangi levegő rendkívüli tisztaságát mutatja. Minden dipoláris gázalakú szennyezés, valamint a por, rostok, hímpor, azonnal vízburokkal körülvéve lecsapódnak a falakra, tetőre, talajra. így hatástalaníttatnak az allergén tényezők és nyilván a levegőben lévő baktériumok is. A barlang tehát gyakorlatilag allergénmentes kamrának felel meg, amely még hozzá valószínűleg csíramentes is. Az aérosol vizsgálatánál kitűnt, hogy a kisméretű magok (r = 1 0 7 cm) száma cm3-enként átlagban 2500. Ezzel szemben a középhegységi »tiszta« hegyi levegő legalább 5000, a városi és iparvidéki levegő pedig 100 000 — 240 000 magot tartalmaz. A barlangi levegő tehát százszor tisztább, mint a városi. A nagyméretű magok (r = 10~ 4 cm) száma literenként 500 volt a barlangban, tehát minden cm3-re 1/2 mag esik. Ezzel szemben városban és iparvidéken normálisan cm3-enként 500, tehát ezerszer több. Ismert dolog, hogy a kisméretű magok tekintélyes önmozgásuk (B r o w n e-féle mozgás) miatt a légutak felső részében, főképpen az orrban fennakadnak. A nagyok ellenben tekintélyes mennyiségben lejutnak a tüdő végső járataiba és ott reakcióba léphetnek a szöveti nedvek vegyületeivel . Mindezek erős vegyi ingereket okoznak, melynek kiválthatják az asztmás rohamot. A barlang levegője gyakorlatilag pormentesnek mondható, ami éppen egyik alapkövetelménye az asztmások rohammentességének. Az aérosol rendkívül finom cseppecskék alakjában vizet is tartalmaz. Ez onnét ered, hogy a tetőről lehulló vízcseppek a talajra csapódva szétporlanak és finom csepp- jeik a levegőben úsznak. Az ember belélegzi őket és velük együtt a bennük található vegyi anyagokat. A kondenzációs készülékkel lecsapott víz vegyi vizsgálata azt mutatta, hogy van benne Ca**, Mg**, K*, Cl', SO4, NOg, NHj. A pH értéke 4,2 és 5,0 közt inga- dozott. A kationok közt legfontosabb a Ca**, mert a legtöbb volt belőle. Állandóan belé- legezve biológiai hatást fejthet ki, amennyiben bejut a tüdő szövetébe. Görcsoldó, nyálkaoldó, köptető hatása van. Gátolja a gyulladásos folyamatokat, vízteleníti a kolloi- dokat. Ez utóbbi hatásban a Mg** is támogatja. A pH alacsony értékei a vízben talál- ható baktériumok miatt jelentősek. Tudvalévő, hogy számos kórokozó csíra elpusztul, ha a pH értéke 4,2 alatt vau (baktericid hatás), 4,2 és 5,5 értékek közt pedig a baktériu- mok megbénulnak (bacteriostatikus hatás). A barlangi aérosol vizének pH értékei tehát a kétféle hatás határán mozognak és nem kedveznek baktériumok esetleges viru- lenciájának. Áttekintve a Klutert -barlang bioklímájának itt csak egészen röviden ismertetett sajátságait, az előbb felvetett kérdésekre a következő választ adhatjuk : 1 . A barlang bioklímájában nem volt megállapítható egy valamely, különleges, biológiailag erősen hatásos tényező, amely egymaga fejtené ki a gyógyító hatást. Ehelyett több, kisebb, kedvező résztényező szerencsés halmozódása állapítható meg. E rész- hatások eredője egyenlővé válhatik egy erős tényező hatásával. 2. A hatások egy része bizonyos negatívumokra vezethető vissza. Hiányoznak az allergén tényezők : a levegő rendkívül tiszta, gyakorlatilag por-, rost- és hímpor - 6 Földtani Közlöny 356 Földtani Közlöny LX XX V. kötet, 3. füzet mentes, nincs benne ózon sem. A barlang természetes allergénmentes kamrának tekint- hető, melynek aérosoljában hiányzanak a rohamkiváltó, görcsokozó tényezők. 3. A hatások másik csoportja pozitívumokból ered, amennyiben jelen vamiak asztmatüneteket megszüntető tényezők. Ilyenek a lélegzést megkönnyítő (levegő víz- tartalma, fokozott CO,-t art alom), görcsoldó (Ca, Mg) és nyálkaoldó faktorok, valamint az aérosol vizének baktériumellenes pH-ja. A barlangi bioklíma természetes aérosol- terápiát biztosít az embernek. Azt hiszem, nem lehet vitás, hogy a Klutert-barlangban természetes asztma- gyógyhelyet fedeztek fel, amely állandóan, ingyen, minden különös befektetési és üze- meltetési költség nélkül nyújtja az asztmásoknak azokat a gyógyító tényezőket, amelyeket az asztmakezelésben különböző pneumatikus és allergénmentes kamrákkal kívántak megvalósítani. Az ilyen kamrák kis térfogata helyett a barlang üregei hatalmas kiter- jedésűek és így egyszerre tömeges kúrát tesznek lehetővé. Végül külön rá kell itt mutatnom arra, hogy Curry (1949) a levegő »aran«- tartalmára vonatkozó vizsgálatai alapján kétféle klúnát különböztetett meg, melyeknek meteoropatológiai, fiziológiai, alkattani és gyógyszertani következményeit is megállapí- totta. Kívánatos volna a barlangi levegő »aran«-tartalmának meghatározása után meg- állapítani a barlangi bioklima viszonyát Curry klímarendszeréhez, mert abból esetleg fontos terápiás következtetéseket lehetne levonni. 5. Lehet-e gyógyhatású barlang másutt is ? A barlangtani irodalom tanulmányzása arról győzi meg az embert, hogy nem számítva a hőmérsékletileg (meleg, illetve jégbarlangok) és vegyileg (gázbarlangok, emanációs barlangok) különleges barlangokat, a mérsékelt égöv alatt a normális bar- langok mikroklímája meglehetősen hasonló. Bár a részletes barlangökológiai vizsgálatok nagyon szórványosak, a rendelkezésre álló adatok mégis megengedik azt a feltevést, hogy a Klutert-barlang gyógyhatása/ nem páratlan a maga nemében és nem áll olyan egyedül a világon, mint azt jelenleg a németek beállítani hajlandók. A Klutert-barlang gyógyhatásának felfedezése a második világháború okozta »szerencsés« véletlennek volt köszönhető. Mert különben sem asztmás, sem bronchitiszes egyének nem igen vállal- koznak barlangi túrára. Szerintem egyáltalában nem lehetetlen, hogy másutt is lappau- ganak gyógyító hatású barlangok, csak fel kell fedezni őket. A bevezetőben említett tapasztalatok mind erre utalnak. Ebben a tekintetben azonban nem szabad vámunk, hogy a sült galamb a szánkba 1 repüljön. Ellenkezőleg, a mai barlangtani ismeretek és tapasztalatok okszerű felhaszná- i lásával, korszerű vizsgálati eszközökkel és módszerekkel kell kikutatnunk néhány barlan- gunkat ebből a szempontból. Meg kell állapítani, hogy bioklhnájuk mennyiben hasonló a Klutert-barlangéhoz és megfelelő orvosi felügyelet mellett meg kellene kísérelni a remélt gyógyhatás kipróbálását is, szakorvosilag teljes és tökéletes előzetes vizsgálat után. 1 Az alábbiakban az aggteleki Baradla általam régebben vizsgált környezeti viszo- 1 nyait ismertetem röviden ebből a szempontból. A Baradlában, a bejárati szakaszokat nem számítva, a középhőmérséklet 9,5 C fok. A levegő relatív nedvessége 98 — 99%, sok helyen 100%. Az abszolút víztartalmat annak idején nem állapítottam meg. A barlang nedves, az évszaktól és időjárástól függően mindig sok benne a víz. Kevés az olyan hely, ahol nincs csepegés. A cseppkő- I képződés most is folyik. A légmozgás a barlang belsejében kevés, de kimutatható. A vizsgálataim idején ;■ tapasztalt viszonyokat a Denevér-barlang megnyitása és a Verestói ág bejáratának i Dudich Endre: A barlang, mint gyógytényezö 357 befalazása talán némileg módosította. Nem lehetetlen, hogy ezek hatnak a hőmérsék- letre is. A barlang levegője ionizált, ezt már megállapítottam. 1954-ben a budapesti egyetem Növényrendszertani Intézete algológusainak kezdeményezésére és S o ó R. egyetemi tanár hathatós közbenjárására megtörtént a barlang radiológiai kivizsgálása is. Erről közlemény fog megjelenni. Egyelőre annyit közölhetek, hogy a barlangban vannak sugárzási hatások. A levegő vegyi viszonyait nem vizsgáltam, ezt tehát ki kell kutatni. A C02-ről fel lehet tételeznünk, hogy mennyisége több, mint a szabadban, mert ez a cseppkő- barlangokban általános és szükségszerű jelenség. A cseppkőképződéskor ugyanis sok C02 szabadul fel. A barlang vizeiben bőven van C02. Nem tudjuk, hogy van-e ózon a barlang levegőjében. Minden esetre, ha az ember huzamosabb tartózkodás után kijön a barlangból, a külvilágban egészen más »szaga«*van a levegőnek. Az ózon tudvalevőleg már 10 gamma/m3 értéknél észrevehető jellegzetes szagáról. Talán nem is az ózon, hanem a Curry által megállapított és rendkívül jelentősnek mondott »aran« nevű anyag értékét kellene ismernünk, mert ennek igen nagy a meteoropatológiai szerepe. Az aérosolról akkoriban biológus körökben még nem esett szó, így nem is vizs- gáltam. Tekintve azonban a levegőnek gyakorlatilag teljes párateltségét, a mindenütt megnyilvánuló nedvességet, arra kell következtetnünk, hogy itt is minden allergén, por és csíra a légnedvesség következtében hamarosan lecsapódik. Mindezt, a magok számát éppen úgy, mint a levegő csíraszámait, meg kellene állapítani. Az aérosol vízcseppjeit szolgáltató csepegés, a cseppek szétporladása a. lecsapó- dáskor, természetesen nagyon általános. A csepegő vizekből több helyen végzett pH meghatározásunk van. Az értékek 7,10 — 7,16 közt ingadoznak, vagyis semlegesek. Itt tehát nem lehet szó sem baktericid, sem bakteriosztatikus hatásról. Annak idején a csepegő vízből készült teljes vegyi elemzés. Ebből kitűnik, hogy a kalciumion értéke nagyon jó, 66,7 mg/l, ellenben a magnézium-, kálium- és szulfát -ion mennyisége lénye- gesen alatta marad a Klutert-barlangban talált értékeknek, a nitrit -ion pedig teljesen hiányzott (Maucha). Magától értetődik, hogy nem szabad megelégednünk ezekkel a negyedévszázados és más szempontú kutatások során nyert adatokkal, hanem korszerű, a gyógyhatás szempontjából beállított vizsgálatokra van szükségünk. Természetesen más barlangok is szóba jöhetnek. Gondolnunk kell a Békebarlangra, melynek érintetlen volta a gyógy - hatásokat talán eredeti voltukban fogja elénk tárni. Központi fekvésénél fogva kínál- kozik kivizsgálásra a budapesti Pálvölgyi barlang. A zalatapolcai Tavas-barlang nagyobb hőmérsékletével tűnik ki. Ez azért volna kedvező, mert az asztmásokat nem kellene félteni a meghűléstől és így lehetővé válnék a hosszabb ideig egyfolytában való benn- tartózkodás. * Kétségtelen, hogy a természet a kezünkbe adott valamit, amit egészségügyi célokra fel kellene használni. Tudományosan kivizsgált és orvosilag igazolt gyógy- hatással van dolgunk-. Szakorvosi köreink feladata volna, hogy fokozott figyelmet for- dítsanak erre a kérdésre és megfelelő kivizsgálás és megvitatás után a netán mutatkozó gyógybarlangot népünk egészségének ügyébe bevonják. Az orvosi meteorológiának és az aérosolterápiának nemcsak előzményei, hanem komoly múltja van. Erről tanús- kodik a Magyar Meteorológiai Társaság- orvosmeteorológiai előadásait tartalmazó 1951- ben megjelent nyomtatvány is. Megvannak a szükséges keretek, megvannak az orvos- meteorológusok. Ezeknek fokozott figyelmébe ajánlom a témát. Hajós K.-lval a témának a gyakorlatba való átültetését . olyan módon gondoltuk megindítani, hogy az előadásom után elhangzott hozzászólások, valamint erre következő megbeszélések 6* 358 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 3. füzet anyagának tekintetbe vételével a Magyar Tudományos Akadémia elnökéhez emlék- iratot nyújtottunk be. Ez a téma körvonalazása és a tények rövid ismertetése után kitűzi a szükségesnek vélt teendőket és javaslatot tesz a vizsgálatok gyakorlati meg- indítására is. Baecker: Die Klutert-Höhle zu Ennepetal. Heilbad u. Kurort, VI, 1954, p. 149 — 151. — Baecker: Die Klutert-Höhle zu Ennepetal. Bericht über die geolo- gische Situation. Gépirat, évszám nélkül, pp. 28. — C a u e r : Chemisch-physikalische Untersuchungen dér Klimaverháltnisse in dér Kluterthöhle. Arch. f. physikalische Therapie, VI, 1954, p. 8 — 25. — Curry: Über die Wirkung aktiver Sauerstoff-Formen dér Athmospháre auf den Mensclien. Schweiz. Med. Wochensehrift, EXXIX, 1949, p. 668 — 672, 686 — 690. — - Dudich: Az Aggteleki barlang vizeiről. Hidrológiai Köz- löny, 1930, p. 1 70 — 200. — -Dudich: Biologie dér Aggteleker Tropfsteinhöhle »Baradla« in Űtigam. Speláologische Monographien, XIII, Wien, i 932, pp. XII + 246. — Dudich: Az Aggteleki cseppkőbarlang és környéke. Népszerű Természettud. Könyvtár, Buda- pest, XII, 1932, pp. 186. — -Griepenburg: Die Kluterthöhle, Deutschlands grösste Höhle. Zft. f. Hauptverband deutscher Höhlenforscher, II, 1931. — Griepenburg: Die Protozoenfauna einiger westfálischer Höhlen. Sitz. Bér. naturforsch. Freunde zu Berlin, 1932, p. 78 — 92. — Griepenburg: Kluterthöhle, Bismarck- und Rentrops- höhle bei Milspe und ihre Tierwelt. Abh. westfál. Prov. Mus. Naturkunde, VI, 1935, p. 1 — 46. — Hajós: Újabb szempontok az asthma bronchiale kezelésében. Orvosi Heti- lap, XCV, 1954, 49. sz. p. 1350 — 1353. — Hajós & Rajka: Asthma, ekcéma és rokon kórképek az allergia tanának tükrében. Budapest, 1944, pp. 652. — Jakucs: A Békebarlang felfedezése. Budapest, 1953, pp. 95. — -Kérdő: Az orvosmeteorológiai vizsgálatok módszertani kérdései és új feladatai. Időjárás, Dili, 1950, p. 202 — 205. — Kérdő á Kéri: A Magyar Meteorológiai Társaság orvosmeteorológiai tanfolya- mának előadásai. Budapest, 1951, pp. 158. Ebben: Kérdő: Az orvosmeteorológia problémakörének kialakulása és fejlődésének főbb irányai, p. 77 - 86. — Kérdő: Időjárás és vegetatív idegrendszer, p. 87 — 95. — Hajós: Az allergiás paroxysmusok és meteorológiai viszonyok összefüggéséről, p. 97 -106. — Dübke: Geheimnisse des Unterirdischen. Bonn, 1953, pp. 263. — Maucha: Az Aggteleki cseppkőbarlang vizeinek ehemiai vizsgálata. Hidrológiai Közlöny, 1930, p. 201 — 207. — Kossuth: A monsummanoi barlang. Természettud. Közlöny, XXVI., 1894, p. 179 — 182. — P r á t : Das Aéroplanktou neu geöffneter Höhlen. Cbl. f. Bakteriol., Párásítói, u. Infektionskrankheiten, II. Abt. LXIV, 1925, p. 41 —42. — Schmauss & Wigand: Die Atmospháre als Kolloid. Braunschweig, 1929, pp. 74. — Schulz: Kluterthöhle und Asthma. Medizinische Klünk, XBVII, 1952, Nr. 40, p. 1310—1311. — Storm van Deeuwen: Allergische Krankheiten. Bériül, 1928, pp. 146. — Verkehrs- véréin dér Stadt Ennepetal : Die Kluterthöhle. — W o 1 f : Anünalium Cavemarura Catalogus. I-j-II, 1934 — 37, spec. p. 547 —548. ílemepa, Kan cnocoö JieMemiH 3. JUYAHM IdaBecTHO, hto HeKOTopbie 6ojie3Hii yjiymnaioTCíi n gawe npeKpaiyaioTCH b nemepax. Hanpimep, neigepa KayTepTB repMamm crajia npu3H3HHbiM BpanaMH KypopTOM ajih acTMbi. Ha ocHOBamm nnTepaTypHbix aaHHbix stoh nemepbi npiiBogHTCH Te (jiaKTopbi h oöctoh- TejibeTBa, önojionmecKoe AeücTBue KOTopbix iirpaeT poab b neMemm 6poHXnajibHOü acTMbi. MoryT jih cymecTBOBaTb nemepbi TaKoro poaa n Ha apyroM MecTe? Ha stot Bonpoc OTBenaiOT pa3Hbie jieHeőHbie onbiTbi, KOTopbie TpeöyioT eme oöocHOBaHHbix SnojionmecKnx h Merni huh - CKHX HCCJieaOBaHHH. npHBOflHTca aaHHbie o B03gyxe h Boae nemepbi Eapa/uia b c. ArrrejieK. no mhchhio aBTopa ii Ha apyroM MecTe HMeioTCH ueaeöHbie nemepbi, KOTopbie aojijkhm gbiTb HccjieflOBaHbt iipn noMomu coBpeMeHHbix mctoaob h nocTaBjieHbi noA crpornü MefluuHHCKHH Hafl3op ajth c.aywóbi ueaHM 3apaBOoxpaHeHiiH. Dudich Endre: A barlang mint gyógytényezö 359 La grotte comme facteur thérapeutique E. DUDICH L’auteur donne un résumé des expériences, selon lesquelles certaines maladies s'améliorent ou guérissent dans les grottes. II attire l’attention á la grotte de Klutert en Allemagne devenue une station de cure ponr les astlnnatiques, reconnue pár lesméde- cins. D ’aprés la littérature iípasse sommairement en revue les facteurs dönt l’effet biologique peut entrer en eanse pour la guérison de l’asthme. II pose la question s’il peut ailleurs exieter encore d’autres grottes de cette sorté. Les diverses expériences de guérison donnent, en quelque mesure, la réponse á cette question, mais celles-ci doivent encore étre soumises á un exatnen biologique et médical approfondi. II présente les données concernant la composition de l’air et des eaux de la grotte Ilaradla á Aggtelek, qui peuvent étre utiles dans ce bút. Selon l’auteur on ne posséde pás de preuves pour exclure l’existence de grottes á d’autres lieux qui possédent des propriétés thérapeutiques, mais elles doivent étre explorées selon les métbodes modemes et mises au service de l’hygiéne publique sous une surveillance médicale rigoureuse. DUNÁNTÚLI EOCÉN CERITHIUM -FÉLÉK KISS-KOCSISNÉ BÁNYAI MÁRTA* (XIII— XIV. táblával) A dunántúli eocén rétegekből különböző lelőhelyekről előkerült mintegy 36 Cerithium fajt dol- goztam föl. (Az irodalomban szereplő és még fel nem dolgozott anyagot egyaránt.) A fajok revíziója után igyekeztem térbeli és időbeli előfordulásukat biosztratigráfiai szempontból tisztázni. Az egyes fajok vizsgálata alapján megállapítható, hogy a Potamididae családba tartozó fajok fiatal példányain először megjelent díszítési elemek a kifejletteken háttérbe szorulnak s a későbben megjelentek lesznek erősebbek. Viszont a Cerithiidae család fajain az eredetileg megjelent díszítési elemek végig a legfejlettebbek maradnak. Új fajok : Bittium tasnddii nov. sp., Cerithium pannonicum nov. sp., Conocerithium hungaricum uov. sp.. Conocerithium trochiforme nov. sp. Új előfordulásit fajok : Tympanotonus loryi (Hébert et Renevier), Pyrazus cfr. vidali Doncieux, Pyrazus focillatus (De Gregorio), Bittium quadricinctum Doncieux, Cerithium rarejurcatum B a y a n, Cerithium ( Tgh. ) pratti R o u a u 1 1, Cerithium ( Th .) fodicatum Bellardi, Campanile defrenatum (De Gregorio), Campanile vicentinum (Bayan). Bevezetés Értekezésem 1948-ban készült kéziratos tanulmányom kivonata. Egyrészt a hiányosan feldolgozott, vagy az irodalomban még nem szereplő fajok őslénytani leírását, másrészt pedig a ma élő fajokkal még szoros rokonságban álló kihalt fajokon végzett biológiai vizsgálatokat tartalmazza. A Párizsi-medence eocén Cerithium- fajain Boussac J. [5], majd C hár- piát, R. [9] végzett származásiam tanulmányokat. Utóbbi az eocénnél fiatalabb és ma élő fajokat is figyelembevette. Noha a Dunántúli Középhegység és Kósd környékének Cerithium-iaxmk\a. faj- gazdagságban távol áll a nyugateurópai medencéktől, mégis a hazai eocén puhatestű faunában jelentős szerepet játszik. A biológiai vizsgálatokban nehézséget okozott az anyagnak csak részben kielégítő megtartási állapota. Nevezéktani vonatkozásban T h i e 1 e, J. [67] rendszertana (figye- lembevéve Wenz, W. [72] munkáját is) a rétegtani viszonyokat illetőleg S z ő t s E. beosztása [64a] volt irányadó. A rendelkezésre álló anyag alapján az első feladat a különböző gyűjteményekben és az irodalomban szereplő anyag pontos faji kovátartozóságának megállapítása volt, részben elavult, részben fogyatékos fajleírások kiegészítésével, az egymáshoz közelálló fajok térbeli és időbeli előfordulásának tisztázásával. Az anyag egyrésze pedig variációs statisztikai mérésekre is alkalmas volt. A fosszilis anyagon azonban sokkal több nehézséggel kell számolnunk, variációs statisztika készítésénél, mint recens anyagnál. így fossziüs anyag ilyen irányú vizsgálata * Előadta a M. Földtani Társulat 1955. II. 9.-i ülésén. Kiss-Kocsisné Bányai Márta: Dunántúli eocén Cerithium- félék 361 esetén csak igen szűkkörű következtetéseket lehet és szabad levonni. Általában nem alkalmas a módszer a faji határok tudományos megbízhatóságú megvonására, mégis teljesebb képet ad a fajokról és az egyes tulajdonságok között csak így megmutatkozó összefüggéseket világít meg. A vizsgált anyagban sok volt a sérült példány. Ép csúcsú példány csak egész kicsinyek között akadt, egy-egy fejlettebbnél csak elvétve. Statisztikai feldolgozásra négy faj volt alkalmas : Bittium tasnádii n. sp., Bittiuni quadricinctum D o n c i e u x, Conocerithium ( Benoistia ) hungaricum n. sp., Pyrazus focillatus (De Gregorio). Minden fajon mértem a szélesség (a hossztengelyre merőleges méret a szájadék síkjában) változásait különböző kanyarulatszám mellett. A magasság-szélesség arányának változásai nem elég jellemzők az egyes fajokra. Ez több más szerző (Eieber, Papp Adolf, Strausz) megállapításaival is összhangban van. A variációs statisztikai feldolgozásnál a középértéket ( M ), a szóródást (5), a variációs koefficienst és az eloszlási görbét szokás figyelembevenni. Ezen kívül az egyes méretek közti korrelációt. [A fajok leírása Potamides fuchsi (C. H o f f m a n) 1871 A régebbi szerzők részben C. plicalum B r u g.-nak, — részben C. crenatulatum D e s h.-nak határozták tneg. Tournouér ismerte fel 1872-ben, hogy eltér a felső oligocén típusos C. plicatum B r u g.-tól. 1871-ben HofmannK. említi Budakesziről C. fuchsi nov. sp. néven, melyet 1874-ben írt le részletesen. A prioritás alapján a faj neve Potamides fuchsi (C. Hofmann), A budakeszi előfordulás alakjai erősebben bütyközöttek, sőt tüskések is. A bajóti, mogyorósi és piszkei alakokon, csak a harántbordák legfelsőbb végén vannak felfelé irányuló tompa bütykök. A két előfordulás közti eltérés érdekes, mert mindkét helyütt azonos kifejlődésű tengeri rétegekben lépnek fel. A budakeszi képződmény a középső- eocén alján, míg a Bajót környékié a középső-eocén felső részén rögzíthető. Úgylátszik, hogy a faj megváltozásában az — aránylag rövid — időbeli különbségnek volt szerepe. Potamides corrugatus (Brongniart) 1823 (XIII. tábla, la — -e ábra) Egyetlen ép példány sincs a 2 első 4 — 5 kanyarulat letörött. A gánti példányok legelső megmaradt kanyarulatának első részén csak két spiráüs él van, melyen csak halványan látszanak liarántbefűződések. A következőn azonban már harántbordák jelennek meg, melyek fokozatosan erősödnek ; az eredetileg domináló spirális élek háttérbe szorulnak a harántbordákkal szemben, a harmadik leg- felső spirális él kb. a 15-ik kanyarulaton jelenik meg, ettől kezdve végig ez a három egyforma él díszíti a harántbordákat. Az alsó varrat felett, félig eltakarva egy negyedik spirális él is látható. Ez néha elválik a varrattól és ilyenkor négy spirális él különbőz- 362 Földtani Közlöny L XXX V. kötet, 3. füzet tethető meg, mint az északolaszországi példányokon. A középső spirális él, az alsóvá! és a felsővel szemben gyakran háttérbe szorul erősségben és igen ritkán el is- tűnik. Ez utóbbi alakok nagyon hasonlítanak a T. diaboli (Brongn.) erős bütykű változa- taihoz. A fejlett példányokon gyakori a sűrű szájperem képződés. Az alap szélén egymás mellett két erős spirális él van, ezeken belül csak ritkán jelentkezik egv-két gyenge, tompa spirális borda. A külső perem egyetlen példányon sem maradt meg. A faj aránylag ritka, Vicentini előfordulásain kívül Oppenheim Krapp- feldről említi. Tympanotonus diaboli (Brongniart) 1823 (XIII. tábla, 2a — c ábra) A dunántúli eocén rétegekben gyakori mind az alsó, mind a középső tagozat elegyesvízi és tengeri üledékeiben. Az alsó tagozatban főleg elegyesvízi rétegekben talál- ható, míg a középsőben túlnyomórészt tengeriekben. Kétségtelen, hogy egyes változatai igen hasonlítanak a Párizsi-medence középső- oligoeén rétegeire jellemző C. trochleare L a m k.-hoz, azonban a mediterrán területen már az alsó eocénben fellépő fajt nem tekinthetjük a középső -oligocén faj varietásának, sem mutációjának. Az itteni fajra Brongniart elnevezése a helyes. Főleg Boussac J. (Étud. pal. p. 291.) összefoglaló leírásából ismerjük a faj díszítésének változékonyságát. A dunántúli anyag nem kielégítő megtartási!, azonban bizonyos észrevételeket fűzhetünk hozzá. Általában két erősen bütyközött (vagy lapos tüskékkel ellátott) spirális borda jellemző, melyhez (a kettő között) néha egy spirális szemcsesor járul. A változékonyság a két főspirális bütyöksor, illetve tüskesor kifejlő- désében áll. Az egyes bütyök, illetve tüskék között gyakran harántbordák jelennek meg. Érdekes, hogy az elegyesvízi rétegekben előforduló példányokon főleg éles, lapos, tüskékkel ellátott spirális bordákat találunk ; míg a tengeri üledékek példányain tompa büty- kökkel ellátott spirális bordák vannak. Utóbbi rétegekben is vannak éles és lapos tüskéjű alakok, azonban ritkán. Igen érdekes a Gálit környéki alsó-eocén puhatestű anyagban fellépő alak. Az üledék gyengén sósvízi, tengeri lerakódású, a példányokon mindig megjelennek a harántbordák és eltérnek a többi dunántúli előfordulás alakjaitól. Tympanotonus aculeatus (S c h 1 o t h e i m) 1820 Közel áll az előző fajhoz, Z i 1 1 e 1 K. és a régebbi szerzők C. bicalcaratum B r o n g. néven említik. Taeger H. C. mutabile L m k. néven írja le a móri alsó- elegyesvízi rétegekből. S z ő t s É. ugyanezt a móri fajt a C. calcaratum B r o n g. egy új változatának tekintette. A dunántúli alakok az északolaszországi fajjal azono- síthatók, noha az erre annyira jellemző lelapított tüskék példányainkon nem fejlődtek ki olyan jellegzetesen. A Tympanotonus baccatus (I) e f r.) csoportja. Tympanotonus baccatus (Defrance) 1823 A csoport jellemző faja ritkán és kis példányszámban lép fel a Dunántúlon. Űrkúton (»úrkúti márga«) alsó-eocénkori, Bajót környékén középső-eocénkori tengeri rétegekben fordul elő. Kiss-Kocsisné Bányai Marat: Dunántúli eocén Cerithium-félék 363 Tympanotonus vivarii (Oppénheittí) 1896 Eddig biztosan csak Kósdról ismerjük : A középső-eocén tengeri agyagmárgában gyakori. Bizonytalan előfordulása van a Budai-hegység (Pilisvörösvár) középső-eocén elegyesvízi üledékeiben. Azonban a példányok megtartása rossz és így a biztos meg- határozásra alkalmatlan. Tympanotonus hungaricus (Z i 1 1 e 1) 1862 (XIII. tábla, 3a — i ábra) Embrionális héja orthostroph típusú, teljesen sima. A harmadik kanyarulat alsó harmadában már megjelenik egy spirális él, mely fokozatosan erősödve a hatodikon igen jellegzetes lesz. A 8. és 10., de leggyakrabban a 9. kanyarulaton a spirális él éles bütyöksorrá kezd felbomlani. Mindegyik bütyökhöz a felső és alsó varrattól egy-egy sima harántborda húzódik. A 13. kanyarulaton a felső varratszegélyen a felső haránt- bordák végén egy bütyöksor kezd lefűződni. Ugyanekkor az alsó éles bütyöksor is kezd tompává válni. A 21. kanyarulaton a két bütyöksor között egy harmadik lapos, alig osztott szalagszerű bütyöksor jelenik meg. A 22.-től a felső varratszegélyi bütyöksor kezd erőteljesebbé válni és a legalsó bütyöksor viszonylag visszafejlődik és a 24. -en már a varratszegélyi bütyöksor lesz az erősebb. A legalsó bütyöksor és a varrat között egy szélesebb homorú, sima spirális öv alakult ki, amelyen a 27. kanyarulaton egy gyengébb (negyedik) bütyöksor jelenik meg. Ekkor éri el a héj a díszítés tulajdonképpeni kifejlődését. A kifejlett ház 30 — 33 kanyarulatból áll. Alatta egy igen erős spirális él határolja. Ezen a többihez hasonlóan lapos bütykök vaunak, gyakran azonban alig biityközött. Mellette belül egy hasonló erősségű spirális borda van. Ezenkívül mintegy 8 jóval gyengébb és alig díszített bordát találunk. Közülük néha csak a legalsó fejlődött ki, a többit csak finom spirális vonalkázás jelzi. Rendkívül változékony faj. Ezen tulajdonsága az általános alakban és díszí- tésben nyilvánul meg. Az egyedek egy részénél az eredeti spiraszög állandó marad a végső kifejlődésig. A többieken azonban, mintegy a 21 — 23. kanyarulatnál, tehát az összes díszítési elem megjelenése után, az eredetileg tompább spiraszög hegyesebbé válik. Ilyen változatot ábrázol Zittel K. is, a faj eredeti leírója (XIII. t. 3. f. á.). A változékonyság másrészt a díszítési elemek, tehát a négy spirális borda kifejlő- déséből, a bütyök kifejlődéséből, egyes bordák hiányából és összeolvadásából származik. Ezek a változó jellegek egymással kombinálódhatnak. Leggyakoribb változat az erős felső bütyöksorral ellátott alak, amelyen ezenkívül még 3 többé-kevésbé egyforma erősségű, de a felsőnél sokkal gyöngébb, keskenyebb spirális borda van (XIII. tábla, 3/d. ábra). Vannak ritkán gyengén bütyközött példányok is. A spirális bordák közül a két legalsó általában egymáshoz kissé közelebb áll ; néha össze is olvad egymással és ezáltal széles párkányszerű spirálisan osztott bütyöksor keletkezik (XIII. tábla, 3/e. ábra). Igen ritkán (egy példány) a legfelső bütyöksor is összeolvad az alatta levővel és így egészen sajátságos díszítés jön létre (XIII. tábla, 3/i. ábra). Néha az alsó két spi- rális borda hiányzik és ilyenkor varrat felett a kanyarulatmagasságnak mintegy 2/5-ét elfoglaló széles, sima, vagy a negyedik élnek csak gyenge nyomait mutató homorú, spirális öv keletkezik (XIII. tábla, 3/h. ábra). A bütykök száma (főbütyöksor) mindegyik változaton különböző lehet. Ugyan- azon példányon is változhatik, az alsóbb kanyarulat felé növekszik. Sokkal ritkábban csökken a bütykök száma a növekedés folyamán. Előfordul elég gyakran azonban az is, hogy a bütykök száma egy darabig nő, azután csökken. 364 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 3. füzet A leírt faj előfordulási viszonyai érdekesek. Csak Gánt környéki alsó-eocénkori rétegekből ismerjük, itt azonban igen gyakori, tehát jellegzetesen endémikus fajnak kell tekintenünk. A faj változékony volta és a fiatal alakok eltérő díszítése miatt az egyes szerzők különböző nevekkel illették. így maga Z i 1 1 e 1 is említi innen a C. cristatum Lám k.-ot, amely kétségtelen, hogy fajunk fiatal alakja. A nagy példányszám folytán ezeket a tévedéseket sikerült kiküszöbölni, Tympanotonus lemniscatus (Brongniart) 1823 (XIV. tábla. 1 . ábra) Egy’ töredékes példány Pilisvörösvárról az alsó-eocén alsó elegyesvízi rétegekből. Példányunkon, melyT növekedés közben többször megsérült, négy spirális borda látszik, míg Brongniart ötöt említ. Az utolsó kanyarulaton azonban ennél is jóval több látszik s mindegyük erősen szemcsézett. Tympanotonus rozlozsniki Szőts 1953 (XIV. tábla. 2. ábra) A legelső kanyarulatok egyik példányon sincsenek meg. Azonban már a fiatal példányokon kialakult igen jellegzetes díszítése, amely négy igen éles, tarajszerű spirális bordából áll.' A spirális bordák gy’engén osztottak, lapos, hullámos, lefelé és felfelé hajló bütykök ülnek rajtuk. A közvetlenül a varrat alatt fekvő spirális borda erősségben a második, ez alatt egy alig kiemelkedő gyenge borda, következik, majd az alatt fekszik a legerősebb. A legalsó (negyedik) erősségben a legfelsővel (első) egyezik, azonban a következő kanyarulat legfelsőbb bordája félig eltakarja. Az alapon viszont jól látszik. Itt közvetlenül mellette, belül egy hasonló erősségű, éles spirális bordát látunk, majd beljebb az igen lapos alapon csak gyenge, alig kiemelkedő spirális bordák következnek. Utóbbiak sokszor teljesen el is tűnnek. B a n d a t H. ismerte fel a Solyunár-aknai alsó-eocén elegyesvízi rétegekből származó példányikon, hogy eltérnek a típusos T. lemniscatus (Brongniar t)-tól. Tympanotonus hantkeni (Munier — Chalmas) 1877 (XIV. tábla. 3. ábra) Oppenheim leírása szerint a kifejlett ház kb. 1 5 kanyarulatból áll. Meg- említi, hogy az elsők letörtek. A rendelkezésemre álló példányok alapján azonban a kany’arulatszámot 20-on felüknek kell vennünk, noha teljesen ép fiatal példányaink nincsenek. Utóbbi miatt a héj díszítésének kifejlődését sem tudjuk ismertetni. Ezért csak az idősebb kanyarulatok díszítésére szorítkozhatunk, melyet Oppenheim P. már nagyjából helyesen leírt. A kifejlett kanyarulatok legjellegzetesebb díszítési eleme, a felső varrat alatti főbütyöksor, mely igen változékony. Alatta az egész kanyarulat finom spirális bordákkal van fedve. Közöttük csak igen ritkán láthatók igen finom harántlécek. Ezek tulajdon- képpen időnkénti, kezdődő, de megszakított szájnvüásképződés eredményei. A jó meg- tartású példányokon látszanak a finom, hajlott, sűrűn álló növekedési vonalak is. A spirális bordák száma a példányok legtöbbjén öt s egymástól azonos távolságra állanak. Sokszor még 2 — 3 finom spirális borda jelenik meg közöttük, ezek osztódása- Kiss-Kocsisné Bányai Mária: Dunántúli eocén Cerithium-félék 365 képpen. A legfelső ilyen járulékos spirális borda a varrat alatti főbütyöksorból válik le. Ez a folyamat egyik-másik példányon befejezetlen állapotban látszik. Igen ritkán egy vagy két spirális borda eltűnik, vagy csak gyenge nyomokban van meg. Az alapon még 7 spirális borda látható, melyek szintén díszítetlenek. A faj változékonysága ezenkívül egyrészt a ház alakjában, másrészt a bütyöksor fejlődésében áll. Leggyakoribb az erős párkányú, lépcsőzetes alak. Ezeken a spíraszög legtöbbnyire megváltozik, idősebb korban hegyesebb lesz és ilyenkor a ház pupoid alakú. A spíraszög gyakran végig állandó. Legváltozatosabb a főbütyök kifejlődése. E szerint különböztetett meg Oppenheim 3 varietást. Azonban ezek között minden- féle átmeneti alak van, az egészen sima alaktól (var. simplex.) a felfelé álló bütyökkel ellátott alakig (var. coronata). A fiatalabb kanyarulatok díszítését visszafelé haladva vizsgáljuk. A fent leírt díszítés a kifejlett példányok utolsó 3 — 4 kanyarulatán van meg. Az ezek előtti kanya- rulatokon 3 éles spirális borda van, melyeken lapos, tüskeszerű bütykök ülnek és hajlott, gyenge harántbordák kötik össze. A legalsó a legfejlettebb, a középső a leggyengébb, a legfelső a második erősségű. A harántbordák a kifejlett kanyarulatokon eltűnnek. A bütykök száma általában 1 4 — 1 6 közt váltakozik, még pedig a fiatalabb kanya- rulatokon inkább 14, az idősebbeken több, néha 18 — 19 is. A teljesen kifejlett kanyaru- latok fő bütyöksorán azonban összeolvadások folytán kevesebb lehet. A pilisi és nagykovácsi medencében, az aránylag ritka, normálisan fejlett alakok mellett egy érdekes változata lép fel (XIV. tábla, 3. ábra). Az itteni példányok a többi lelőhely alakjai nagyságának csak 2/5, legfeljebb 1/2-ét érik el, s jóval karcsúbbak. Díszí- tési elemeik ugyanazok, azonban a főbütyöksor mindig teljesen sima. A fiatal kanya- rulatok bütykei azonban itt is nagyjából ldfejlődtek, mint másutt. A T. hantkeni (M u n. — C h a 1 m.) a dunántúli eocén üledékeknek a legjelleg- zetesebb molluszkum-faja. Dainelli G. említi ugyan a friuli eocénből, azonban innen nem állanak példányok a rendelkezésünkre összehasonlítás céljából. (Dainelli ábrái eltérnek a magyar fajtól.) A Dunántúli Középhegységben a Budai-hegységtől egészen Zircig számos előfordulását ismerjük. Mindig az alsó-eocénkori kőszéntelepek közti rétegekben, vagy azok közvetlen fedő rétegeiben fordulnak elő. Tympanotonus ajkaénsis Szőts 1944 A Tympanotonus hantkeni (M u n. — C h a 1 m.) csoportjába tartozó faj elterje- dése ismereteink szerint csak Ajka környékére szorítkozik. Lenyomat alakjában egy példányát ismerjük Eplénypusztáról is, alsó-eocénkori rétegekből. Tympanotonus bakonicus Szőts 1 944 Szintén a T. hantkeni (M u n. — C h a 1 m.) csoportjába tartozik. Szintén csak Ajka környékén fordul elő. Tympanotonus calcaratus (Brongniart) 1823 csoportja Tympanotonus calcaratus (Brongniart) 1823 (XIV. tábla. 4a — d ábra) Embrionális kanyarulata ortosztrof. Teljesen sima. A harmadik kanyarulaton, valamivel a középmagasság alatt egy erős spirális él jelenik meg. Ugyanitt finom haránt- 366 Földtani Közlöny LX XX V . kötet, 3. füzet sávozottság figyelhető meg. A hetedik kanyarulaton egy második, az előzőnél gyen- gébb és afelett futó spirális él jelentkezik, mely alig észrevehetően már a hatodikon is megfigyelhető. Ugyanakkor az alsó, eredetileg a kanyarulat középmagassága alatt fekvő spiráüs él lejjebb tolódik, mintegy az alsó harmad magasságáig és a felső mintegy kétharmad magasságban húzódik. A két él alatt és felett egy-egy konkáv, finoman harántcsíkozott mező van. A két élt finom harántbordáeskák kötik össze, minek következtében rajtuk kicsiny lapított tüskék képződnek. Ez a díszítés tovább erősödik a 10. kanyarulaton, a harántbordák átterjednek az alsó és felső homorú mezőkre is és ezáltal hálószerű díszítés jön létre. A tizennegyedik kanyarulaton a varrat alatt, a felső konkáv mezőben egy harmadik spirális él kezd kiemelkedni, mely a 14.-en már erősen szembetűnik és a tizenötödiken ez is tüskés lesz. A kanyarulatok ezután laposabbak lesznek, a spirális élek pedig fel- bomlanak tüskesorokká. A 21.-en legutoljára megjelent és eddig gyengébb tüskesor visszafejlődik a két másikhoz képest. A továbbiakban a felső tüskesor még jobban meg- erősödik és a teljesen kifejlett példányon, a fajra igen jellegzetes, hatalmas tüskéket látunk. Ezeknek száma kanyamlatonként még pedig mind a fiatalokon, mind a kifej- letteken általában 1 1 . Ettől eltérés csak ritkán adódik . Már egészen fiatal példányokon megfigyelhető, hogy a kanyarulatok alsó szegélyén, a varratokat felülről szegélyezve, egy spirális él van, melyhez azonban a következő kanya- rulat teljesen hozzásimul. Ez a spirális él kb. a 25. kanyarulaton osztódni kezd és lapos tüskék jelennek meg rajta. A 27., 28. -on az alsó kanyarulat elválik tőle, a tüskék a kanya- rulatra merőlegesen felemelkednek és a második erősségű tüskesorrá válnak, mely az alapon látszik jól. A kifejlett kanyarulaton tehát legfelül van a legerősebb tüskesor, ezalatt a leggyengébb, majd ennél erősebb, legalul a második erősségű. A kifejlett ház 33 — 34 kanyarulatból áll. A faj igen elterjedt a Dunántúl, az alsó- és középső-eocénben. Előfordiú elegyes- vízi és tengeri üledékekben is. Főleg a nagykovácsi és pilisi medencében a középső-eocén alsó részén fellépő tengeri molluszkumos márgában, de Tatabányán is, valamint a bajóti Domonkos- hegyen a középső-eocén magasabb részébe tartozó tengeri molluszkumos márgában előfordulnak kétségtelen ezen fajhoz tartozó alakok, melyek kissé eltérnek a fönti elő- fordulások alakjaitól. Az eltérés elsősorban a példányok kisebb és karcsúbb voltában jelentkezik. Díszítési elemei ugyanazok, de gyengébben fejlettek. Tüskéi lapít ottabbak, finomabbak, főtüskéinek száma a budavidékieken főleg 9 — 10, ritkán 8 — 1 1, a Domonkos- hegyin 11 — 12, a tatabányain 12. Ugyanez a változat a tatabányai középső elegyesvízi üledékekből is előkerült 8 főtüskével, de csak egyetlenegy példányban. Ez igen érdekes, mert a középső-eocén felső elegyesvízi rétegeiben fellépő alak, az alsó-eocén alakkal meg- egyezik nagyságban és a díszítés fejlettségében. Tympanotonus loryi (Hébert et Re nevier) 1 854 (XIV. tábla. 5. ábra) A T. calcaratus (Brongn.) csoportjába tartozó faj. Bajóton és Mogyoróson fordul elő a középső-eocén magasabb részébe tartozó tengeri puhatestű-tartalnm márgában. Meglehetősen ritka, igen hasonlít a T . calcaratus (Brongn.)-nak a mélyebb középső-eocén tengeri molluszkumos rétegeiben fellépő változataihoz. Boussac J. ábráival jól megegyezik Kiss-Kocsisné Bányai Mária: Dunántúli eocén Cerithium-félék 367 Pyrazus pentagonatus (Schlotheim) csoportja Pyvazus pentagonatus (Schlotheim) 1 820 (XIV. tábla. 6. ábra) Az északolaszországi és dalmáciai eocénnek ez az érdekes és jellegzetes, de kevés példányszámban előforduló faja a Dunántúl is elterjedt. Gyér szánni példányainkon is megfigyelhető a faj erős változékonysága. Ez a bordák erősségében és helyzetében, a bordatüskék kifejlettségében és a spirális bordák gyöngyözöttségében nyilvánul meg. Régebben a fajra jellemzőnek tartották az 5 harántbordát, azonban Oppe n- h e i m P. (Mte. Pulii. p. 390.) és D a i n e 1 1 i G. is (Crosz. Cost. p. 48.) ettől eltérő bordaszámokat ismertetett. Ezenkívül a bordák gyakran nem állnak egymás alatt merőlegesen, hanem elcsavarodtak a héj tengelyének irányában. Az úrkúti példányokon 5 harántborda van (csak egyen volt 6), míg agántiakon mindig 6 van, szintúgy a dorogi, tokodi és alsógallai egy-egy példányon. Úrkút és Gánt környékén alsó-eocén, Tokod, Tatabányán középső-eocén réte- gekből gyűjtöttem a Pyrazus pentagonatust. Pyrazus cfr. vidali Doncieux 1 908 A középső-eocén alsó részének (Budakeszi) és magasabb részének (Tokod) tengeri molluszkumos márgáiból egy, az előzőtől eltérő Pyrazus- faj van, melynek megtartási állapota a pontosabb meghatározását nem engedi meg. Hofmann a P. angulatus (Solande r)-al azonosította. Ennek a fajnak a díszítése azonban sokkal erősebb, mint aP. pentagonatus (Schlothei m)-é. Különösen a hosszanti szemcsesorok. Ilyen jellegek figyelhetők meg töredékes példányainkon is. Példányaink inkább a eorbiersi fajhoz állanak közelebb, mint az angliai fajhoz. Pyrazus focillatus (De G r e g o r i o) 1 896 (XIV. tábla. 8a — c ábra) Embrionális héja teljesen sima, ortosztrof állású. A harmadik kanyarulat alsó harmadában egy spirális él jelenik meg. Ez a negyediken kezd kettéválni és az ötödiken a két él már erősen eltávolodik egymástól, az alsó megtartja az eredeti helyzetét. A spi- rális élek már itt kezdenek hullámosakká válni. A hatodik kanyarulaton gyenge haránt- bordák jelennek meg és ezeken a spirális élek lapos, tüskeszerü bütyköket alkotnak. A tizedik kanyarulaton az eddigiek felett egy harmadik spirális él jelenik meg. A kifejlett ház 15—16 kanyarulatból áll. A kifejlett kanyarulatokon általában 3 fő spirális él és 6 — 8, általában 7 harántborda van. A harántbordákon ülő lapos, tüskeszerű bütykök közül a legalsók lefelé hajlanak, a középsők és felsők felfelé hajlanak. A faj igen válto- zékony voltát már De Gregorio felismerte. A változékonyság itt is a ház általános alakjában és a díszítésben nyilvánul meg. Vannak egészen karcsú formák az általános — különben is karcsú — főalak mellett. A díszítés még változékonyabb. A három fő spirális él között s alattuk-f elettük gyen- gébbek jelennek meg. A spirális élek gyakran szemcsézettek, máskor simák. A haránt- bordák helyzete is változó. Néha egymás alatt merőlegesen állanak, legtöbbnvire azonban egymás alatt spirálisan elcsavarodva. A karcsúbb formákon szabálytalan helyzetűek 368 Földtani Közlöny LX XXV. kötet, 3. füzet Az utóbbiakon igen érdekes, hogy a sűrűn fellépő spirális élek mellett a harántbordák jóval erősebbek, domborúbbak és kissé rátüremlenek az előző kanyarulatra. Az alapot egy negyedik fő spirális él határolja, mely lefelé hajlik. Ezt a kanyarulatokon a varrat félig eltakarja. Az alapon közvetlenül mellette még egy erős fő spirális él van. Ezen belül még 3 — 4 gyengébb spirális bordát találunk. Több ezer példány között teljesen ép száj- nyílás egyen sem volt. A belső ajak az alaptól és a tarkótól élesen elválik. Felső szélén az alapi fő spirális borda miatt egy álredő alakult ki, mely felett egy keskeny, sekély csatorna fekszik a felső szögletben. Alul rövid, erősen ferdén álló csor- gója van. Az aránylag jó megtartású és nagy példányszámú gánti (Gránási-hegy) anyag alkalmas volt variációs statisztikai mérésekre. Sajnos itt is a csúcsrész gyakran, a szájadék külső pereme mindig letörött. A csúcs- rész sérülését csak nagyítóval lehet felfedezni. Sokszor felületesen épnek mondható példányokról 6 — 7 fiatalkori kanyar is hiányozhat. A hosszúság és a kanyarulatszám korrelációs táblázata egytengelyű elosztást mutat, a tengelyre merőleges irányban nem szétszóródó. Érdekes, hogy a zámolyi, gánti szőlőben a szabályosabb alak a gyakoribb, míg a többi lelőhelyen a karcsúbb, domború liarántbordájú alak. A fajt De Gregorio A. Roneáról írta le változataival együtt. Bonssac J. a Nyugati Alpokból a Cerithiipn valdense- fajt ismertette, megjegyezvén a C. focillatum De G r e g.-val való kapcsolatát. Úgy vélem, hogy az alpi alakokat is, tekintettel a nagy változékonyságra, be lehet vonni a De Gregorio A. -féle fajba. Ettől elte- kintve, a faj meglehetősen külön álló és még talán a P. angustns D o n c i e u x-vel (Donsieux: Corb. Sept. II. p. 153. Pl. VIII. fig. 12a — 12c.) áll leginkább rokon- ságban. De ezzel is csak karcsú alakja és kis termete révén. Hantken M. nagykovácsi régi gyűjtésében szerepel a Cerithium kovacsiensis n. sp. faj. Hantken eredeti ilyen jelzésű üvegfiolájában több kicsiny Cerithium-iéle van, köztük e faj igen karcsú, kicsiny változata is. A mellékelt rajzon ez az alak ismer- hető fel. ólivei azonban a fiolában több faj van, jobbnak látjuk a Hantken M.-féle elnevezés helyett De Gregorio A. -ét használni. Batillaria n. sp.? Ez a faj nemcsak az úrkúti márgából került ki, amint ezt S z ő t s E. említi, hanem — egyetlen töredékes példányban — Ajkán is előfordul az alsó-eocén elegyesvízi agyagban. Diastoma roncanum (Brongniart) 1823 (XV. tábla. 1. ábra) A dunántúli példányokat 12 — 14, nagy átlagban 13 harántborda díszíti kanya- rulatonként. Ettől az általában szabályosnak vehető jellegtől vannak eltérések is. Ez rendellenes fejlődés következménye és abban áll, hogy a bordaképződés megsűrűsödik. Ennek következtében néha egyes harántbordák összeolvadnak. Ezek a megvastagodott, felfújt bordák (varix) hosszabbak a normálisnál. A faj igen elterjedt a dunántúli eocénben, főleg annak középső tagozatában. Azonban nagy egyedszámban csak ritkán fordul elő. Csak tengeri rétegekben lép fel. Boussac J., Tournouér R. műt. alpina alakját a műt. martini-v al együtt a Diastoma costellatum E a m k. leszármazott mutációinak tekinti. A mediterrán Kiss-Kocsisné Bányai Márta : Dunántúli eocén Cerithium- félék 369 (közöttük a dunántúli) és a párizsi fajok tulajdonképpen földrajzi alfajoknak tekint- hetők, melyek egymás mellett lépnek fel a törzsalaknak inkább a jóval elterjedtebb mediterrán alakot vehetjük. Harrisianella vulcani (Brongniart) 1 823 (XV. tábla. 2. ábra) Igen érdekes és jellegzetes díszítésű faj, melyet Brongniart A. Terebra, Pirona pedig a Melania-ne mbe sorolta. D’O r b i g n y Al. ismerte fel először, hogy Cerithium- féle. Később sokáig a Potamides nembe sorolták. A Harrisianella gen.-t O 1 s s o n írta le a perui eocénből. (W e n z : Mollusca p. 752.) A faj a varrat alatti jellegzetes spirális barázdájával ebbe a nembe sorolható. A hosszúharasztosi külfejtésből egy igen jellegzetes példány került ki (és egy fiatal alak). A zámolyi, gánti szőlőkből egy másik példány származik, amelynek azonban kanyarulatai kissé magasabbak. Ritka előfordulása ellenére a faj földrajzi elterjedése meglehetősen nagy. Bittium tasnádii nov. sp. (XV. tábla. 3a, b ábra) Kicsiny, tornyos, hegyes alak, embrionális héja ortosztróf állású. A második kanyarulat alsó harmadában egy igen finom spirális él jelenik meg. A harmadikon már kettő van. A negyediken ezek megerősödnek és gyenge merőlegesen álló harántbordák fellépte folytán lapos bütykök alakulnak ki. A harántbordák száma ekkor 12. A 6. kanya- rulaton kezd kialakulni a harmadik — legfelsőbb — spirális él, illetve bütyöksor. Továb- biak folyamán végig a legalsó (legelső) spirális él a legerősebb, a középső (második) a következő és a legfelső (legutolsónak megjelent) a leggyengébb. A kifejlett héj 13 — 15 kanyarulatból áll. A legutolsó lapos kanyarulatokon a legalsó él alatt finom, sima, spirális borda jelenik meg. Az alapot egy sima spirális borda határolja. Beljebb az alapon még két hasonló erősségű spirális borda látszik és köztük több finomabb. A külső perem mindig letörött. A belső ajkat igen vékony kallusz-lemez fedi, melyen az alapi fő spirális bordák átütnek. Felső része a héjtól kissé elválik. Igen változékony faj, mely tulajdonsága az eltérő díszítésben nyilvánul meg. A harántbordák száma 10 — 18 között változik. A két felső spirális bütyöksor közül a legfelső gyakran, a legfelső és a középső ritkábban eltűnik. Utóbbi esetben a haránt- bordák felül vékonyak és alul kiszélesedve olvadnak bele a legalsó, éles bütyök- sorba. A faj csak a zámolyi gánti szőlőkben fordul elő, alsó-eocén tengeri agyagban. Több ezer példány került ki innen. A faj legközelebb áll a B. ( semibittium ) coilinense (C o s s m.) [Loire-Inf. I. p. 172. Pl. XIX., Fig. 26 — 27 ] és a B. nodosocostatum Bonc. [Corb. Sept. II. p. 171. Pl. IX. fig. 7a, 7b]-hoz. Nagyságban a kettő között áll. Ebből a fajból variációs statisztikai vizsgálatra alkalmas példányszám állott rendelkezésemre. Azonban igen sok a sérült példány. Különösen a csúcs és a szájadék az idősebb példányokról letörött. Ép példányok főleg a kisméretű egyedek között vannak. A legnagyobb példány magassága 11,77 mm, legkisebb példányé 1,05 mm. A szélesség és magasság korrelációja nem túl magas. Amíg a szélesség 1 mm-t nő, a magasság átlagban 3,11 mm-rel változik. 370 Földtani Közlöny LX XXV. kötet, 3. füzet Érdekes, hogy 5 kanyarszámnál kisebb példány nincs. Ez valószínűleg azzal magyarázható, hogy az egész kis példányoknak vékony héja nem alkalmas a fosszili- zálódásra, könnyen széttöredezik. A legkisebb kanyarulatszám 5, a legnagyobb kanya- rulatszám 12. A magasság és kanyarulatszám korrelációs táblázata nem mutat olyan rend- ellenességeket, amely az anyag homogén volta ellen szólna. Bittium quadricinctum Doncieux 1 908 (XV. tábla. 4a — b ábra) Embrionális héja egyenes állású. Már rajta megfigyelhető két igen gyenge spirális borda, mely a harmadik kanyarulaton megerősödik és hullámossá kezd válni. A negye- diken sűrűn álló harántbordák megjelenése folytán szemcsézett lesz s ugyanakkor felettük, közvetlenül a varrat alatt egy igen gyenge harmadik spirális szemcsesor jelent- kezik. A 6.-on ez erősségben csaknem utoléri a többit és ugyanakkor ez alatt és az alsó kettő felett egy negyedik — itt még gyenge — spirális szemcsesor látható. A 8. kanya- rulatot már négy egyforma erősségű spirális szemcsesor díszíti, melyek végig állandóan megmaradnak. Ugyanitt megjelenik a szemcsesorok között először egy — később válta- kozva 1 — 2 gyenge — sima spirális borda. A harántbordák száma a növekedéssel együtt kanyarulatonként nő. Az 5 — 7. kanyarulaton 10 — 12, — a közepes fejlődési fokon 18 — 20 — a teljesen kifejlett kanyarulatokon pedig 22 — 24. Néha egy-két teljesen átmenő sima harántborda is van. A kifejlett héj 12 — 13 kanyarulatból áll. Az alapot egy, a többi néggyel azonos erősségű szemcsesor határolja, melyet a kanyarulatokon a varrat eltakar. Ezen belül még egy azonos erősségíít látunk, majd három gyengébb borda következik, melyek közül az egyik szemcsézett. Közöttük 2 — 2, majd 1 — 1 sima, gyenge spirális borda van. Teljesen ép szájnyílás a több ezer példány között egyen sem volt, a külső perem mindegyikről letörött. A belső ajkat csak gyenge kallusz fedi. Felső szegletében sekély csatorna van, alsó részén rövid, ferdén álló csorgója. A faj a B. quadricinctum Doncie u x-vel azonosítható, melyet a szerző a Corbiéres Septentrionalesből írt le a középső-eocén rétegekből és a Párizsi-medence B. seniigranulosum (L a m a r c k) és B. cancellatum (L amarck) faja között áll alak szem- pontjából. Mindkettőtől különbözik azonban sűrűbb harántbordázatával. A Dunántúl elég gyakran fellépő alak. Az alsó eocén elegyesvízi és tengeri agyag- inárgából ismerjük Nagykovácsiról. Gánt környékén mindhárom lelőhelyen előfordul. Érdekes azonban, hogy míg a Hosszúharasztoson és az Új-feltárásban ritka, addig a gánti szőlőkből többezer példányban került elő. A középső-eocén magasabb tengeri rétegeiben elég ritkán lép fel : Dorog, Tokod, Mogyorós, Bajót környéke és Felsőgalla, Tatabánya. A magyar irodalomban Hantken után Cerithium semigranulosum Lám. néven idézik. Kérdés, hogv az északolaszországi ily néven említett alakok nem ehhez a fajhoz tartoznak-e? A gánti szőlők anyaga alkalmas volt variációs statisztikai vizsgálatokra. A magasság mértékének változása eléggé kifejezett kétcsúcsúságot mutat. A két csúcs közti beesés a 3 mm-es példányoknál mutatkozik. Lehetséges, hogy növekedési ciklus okozza azt, hogy amíg a 3 mm-es példány alig fordul elő (6 db), addig a 2 és 1/2 mm-esből 19 db van. Ez a jelleg a magasság és kanyarulatszám közti korrelációs táblázaton is fel- tűnik. A vizsgált 276 példány közül a legkisebb 1,05 mm, a legnagyobb 1 1,88 mm-es volt. Kiss-Kocsisné Bányai Márta: Dunántúli eocén Cerithi um- félék 371 Cerithium ( Rhinoclavis J subcorvinum O p p e n h e i m 1 894 (XV. tábla, 5a — t) Embrionális kanyarulata teljesen sima, egyenes állásit. A második kanyarulaton két gyenge spirális él jelenik meg. A harmadikon gyenge harántbordák jelentkeznek : a negyediken megerősödnek és az ötödiken uralkodók lesznek. Utóbbi kanyarulaton az alsó spirális élnek még látszik a nyoma, a következőn azonban teljesen eltűnik. A harántbordák 7.-ig vannak meg, a 8,-on eltűnnek. A 9. kanyarulat is sima, a 10. -en azonban ismét megjelennek a harántbordák, melyek itt már kissé visszahajlanak alul. Kb. a 18. kanyarulatig találunk harántbordákat, azután ismét eltűnnek. Ebben a sza- kaszban a díszítés igen változó. Ezt a spirális barázdák megjelenése okozza. Gyakran megfigyelhető, hogy csak a varrat alatt lép fel egy spirális barázda, mely a harántbordák felső végéből egy spirális szemcsesort választ le. Leggyakrabban azonban a kanyarulat egész magasságában fellépnek, számuk változó (5 — 9). így a kanyarulatot spirális szem- csesorok fedik. A harántbordák azonban uralkodnak. Végeredményben díszítési elemek a második kanyarulattól kb. a 18.-ig lépnek fel. A leírt jellegek azonban csak általánosan értendők és ezektől sok eltérés van. A spirális barázdák gyakran csak a kanyarulat egy részében jelentkeznek és nem állanak egymástól szabályos távolságban. Már fiatal példányokon is jelentkeznek a harántbordákkal párhuzamos erős kidudorodások. A kb. 18. kanyarulat után csak S alakúan hajlott, sűrűn álló növedék- vonalakat látunk, ezek mellett csak finom szabálytalanul jelentkező spirális éleket találunk, Ezek nagy ritkán a 1 9 — 22. kanyarulaton erősebbek és sűrűn állók. Az öreg példányok díszítetlenségük ellenére is meglehetősen változékonyak, mely a kanyaru- latok alakjának kifejlődésében áll. Általában a kanyarulatok egymásba belesimulnak, teljesen laposak vagy csak igen gyengén domborúak. Gyakran azonban a varrat alatt mintegy 2 mm széles spirális szalag jelenik meg, melyet alul igen gyenge spirális él határol. Néha lejjebb is jelentkeznek ilyen spirális élek, melyek a kontúrt megtörik. A kanyaru- latok alul gyakran kiduzzadnak és így homorúak lesznek. A bázist közepesen fejlett, sűrűn álló, változó számú és erősségű spirális barázda osztja. Az idős példányokon is megfigyelhető, a fent már említett bordaszerű liaránt- kidudorodás. A héj belső felületén alattuk két rövid redő vau. Ezek a fiatal példányokon viszonylag erősebbek, mint az öregeken s a varixokkal együtt jóval gyakoribbak is. Tulajdonképpen a növekedésben beállott szünet következménye ez, midőn a házba visszahúzódott állat köpenyének a szegélye redőzött lesz. Ép szájadékú példány a rendelkezésre álló nagy anyag ellenére egy sem akadt. Letörött részekből azonban megállapítható, hogy külső pereme szélesen kiterült, erősen megvastagodott és éles szegélyű volt. Kívül, a bázisról már ismertetett, sűrűn álló spirális barázdák fedik. A kifejlett öreg példányok mintegy 25 kanyarulatból állanak s túl- haladják a 12 — 13 crn-t. A faj meglehetősen elterjedt a dunántúli eocén alsó és középső tagozatában. Tengeri rétegekben találjuk, elegyesvízi üledékekben ritkán lép fel és csak igen kevés példányszámban. (Tatabánya, Iszkaszentgyörgy, Dudar.) Kivétel a gánti előfordulás, ahol a mélyebb elegyesvízi rétegekben is tömegesen megvan. A középső-eocén tengeri üledékeiben igen gyakori Dorog, Tokod, Mogyorós, Bajót, Tatabánya vidékén. Cerithium (Rhinoclavis) hoffmanni Oppenheim 1894 Az előbbi fajjal együtt a C. corvinám (Brongniart) csoportjába tartozik. Szintén erősen változékony faj. Vecsey Gy. részletesen ismertette a változásokat. 7 Földtani Közlöny Földtani Közlöny LX XXV. kötet, 3. füzet 372 Az úrkúti előfordulásokon kívül meg kell említeni a pilisszentivánit is (pár pél- dány), ahol az alsó-eocén elegyesvízi rétegekben fordul elő a Tympanotonus hantkeni (M u n i e r — C h a 1 m s)-val együtt. Cerithium ( Rhinoclavis ) rarefurcatum Bayan 1870 Egy-két kanyarulatból álló töredék került ki a dudari alsó-eocén tengeri puha- testű-tartalmú nummulinás rétegekből. Finom harántredői alapján, melyek varrattól varratig futnak, a B a y a n-féle fajjal azonosítható, mely a szerző szerint Roncán is ritka. Cerithium (Thericium) pratti Rouault 1849 (XVI. tábla. 3. ábra) Meglehetősen gyéren előforduló faj hazánkban. Az alsó-eocénben a zámolyi- — gánti szőlőben és Kisgyón környékén lép fel tengeri rétegekben. A középső-eocénből szintén a tengeri márgából ismerjük Tatabányáról. Cerithium (Thericium) födicatum Bellardi 1852 (XVI. tábla. 4. ábra) Tatabányáról a középső-eocén magasabb részébe tartozó tengeri rétegekből pár példányból került ki. Noha megtartási állapota nem kielégítő (díszítéses kőmagok), igen jól felismerhetők rajtuk a C. födicatum Bel l.-ra jellemző jellegzetes, erős és büty- kös harántbordák. A felsőgallai példányok jóval kisebbek az alpinál. (Bellardi 55 mm magasnak említi a la palareai fajt.) A csúcsi és alapi részt kiegészítve, mintegy 22 mm a magassága, az utolsó kanyarulat szélessége pedig 10 mm (B e 1 1 a r d i-nál 24 mm). Cerithium (Thericium) pannonicum. nov. sp. (XVI. tábla. 5. ábra) Érdekes Thericium- faj, mely bizonyos szempontból már a Benoistia- alnem egyes fajaihoz áll közel. ( Benoistia vidali Cossmann.) A legelső mintegy 5 fiatal kanyarulat letörött és a példányon a 9 utolsó van meg. így a kifejlett ház kanyaralatszáma 14 — 15-re tehető. A kanyarulatok az utolsó kivéte- lével alacsonyak. A díszítés megegyezik a többi eocén Thericiumév al. A varrat alatt megvan a jellegzetes spirális gyöngysor, mely hullámosán megkerüli az előző kanyaru- latok harántbordáit. Ez alatt még 5 spirális él van, melyek szintén többé-kevésbé gyön- gyözöttek. Közöttük legerősebb az utolsó előtti, ezt követi az ez előtti, tehát a varrat alatti gyöngysort is számítva felülről az ötödik és a negyedik. A harántbordák száma 6. Ezek az 5. spirális él fejlettsége folytán csaknem tüskeszerűen hajlottak. Ebben tér el a többi eocén T hericium-ía] tói . A fajhoz igen hasonló Benoistia vidali Cossm. (Cossmann: Moll. Eoc. Pir. Cat. p. 11. Lám. B. fig. 6, 7, 8.) nagyobb és valamivel zömökebb termetű. Való- színűnek látszik azonban, hogy a katalán-faj is tulajdonképpen a Thericium alnembe tartozik. A faj igen ritka, csupán egy épebb és 3 töredékes példányban került ki az alsó- eocén úrkúti márgából. Kiss-Kocsisné Bányai Márta: Dunántúli eocén Cerithiu m-fé lék 373 Conocerithium (Benoistia) hungaricum M. Bányai (XVI. tábla. 2a, e ábra) Az embrionális héj alliosztróf állású, azaz tengelye a kifejlett ház tengelyével tompaszöget zár be. Már a második kanyarulaton megjelenik egy rendkivül finom hosz- szanti él és ez a harmadikon már igen jól látható. A negyedik kanyarulaton az első felett egy második spirális él keletkezik. Ez az ötödiken szintén megerősödik és ugyanitt kez- dődik egy harmadik is az első kettő felett, közvetlenül a varrat alatt. A 6. kanyarulaton harántbordák lépnek fel. Ezeknek és a hosszanti éleknek a keresztezésénél (lapított, kissé hajlott) tüskeszerű bütykök keletkeznek. A harántbordák között bizonyos szepa- rálódás történt, amennyiben két erősebb borda között egy gyengébb fekszik. Ezáltal a héj a csúcs felől nézve poligonális (pentagonális) kontúrú lesz. Később a harántbordák száma 13-ra szaporodik, sőt előfordul, hogy a gyengébb közti bordák kettős megjelenése következtében 14 — 16 lesz. A 8. kanyanüaton a három fő spirális él között, azok alatt és felett kettesével-hármasával finom hosszanti bordák jelennek meg, melyek azután végig megvannak. A kanyarulatokon az alsó varraton, a következő kanyarulattól félig - meddig eltakarva egy spirális borda látszik, mely az utolsó kanyarulaton szabadon látható lesz és az alapi részt határolja el. Rajta szintén láthatók a harántbordák szerint elhelyezkedő, de már egészen lapított bütykök. Az alapi részen ezenkívül még 6 kb. hasonló erősségű spirális borda van, szintén lapított bütyökkel ellátva. Ezek közül az első négy között szintén megvannak a már ismertetett finom hosszanti bordák. A szájperem több ezer példány közül csak egyetlen egyen maradt meg teljesen épen. A külső perem sarló alakú, kifelé hajlott és igen éles. Belső felületén a spirális bordáknak megfelelően sekély barázdák vannak. A belső ajkat csak vékony kallusz fedi. Felső végén csak sekély csatorna van. Alsó végén rövid, erősen ferdén álló csörgőt találunk. A leírt díszítési elemek általában állandó jellegűek, a faj mégis eléggé változékony. Egyrészt a spíraszög változik meg, másrészt az erősebb harántbordák gyakran igen erősek lesznek. Ezáltal két alaktípus keletkezik. Egy karcsiíbb magasabb és egy zömö- kebb szélesebb. A dunántúli faj legközelebb áll a Párizsi-medence B. muricoides (Lamarck), a Cotentin B. millegranum (Cossm.) és a francia Pireneusok B. elongata (D o n c.) fajához. Az előbbi kettőnek több a harántbordája, az utóbbinak kevesebb. A díszítési elemek kifejlődése mind a négy fajon igen hasonló. Fajunk azonban jóval kisebb mind- egyiknél. Előfordulása Gánt környékére szorítkozik. Míg azonban a Hosszúharasztoson és az Új -feltáráson ritka, addig a gánti szőlőkben a puhatestű fauna egyik leggyakoribb alakja. A Hosszúharasztosról különben már Z i 1 1 e 1 említi Cerithium muricoides Lám. néven. Oppenheim P. a Monté Postaiéról idéz egy Benoistia- fajt Brachytrema cf. muricoides De Lamarck néven, azonban szerinte a rossz megtartás miatt az »azonosítás nem lehetséges«. Kérdéses, hogy nem erről a fajról van-e szó. A jó megtartású gánti anyagból 256 példányon végeztem variációs statisztikai méréseket. A csúcs letörése ritka, inkább lekopás figyelhető meg, a szájadékrész álta- lában ép. A külső perem sérült. A különböző kanyarulatszámií példányok gyakorisága különös rendellenességet mutat. Ugyanis közepes kanyarulatszámú példányok viszonylag ritkák. Hét kanyarral rendelkező példány 4 1 van, 8 kanyarral bíró 24 (csaknem a fele) , 9 kanyarral bíró példány pedig 36 van. Talán arra gondolhatunk, hogy kétféle típus vau összekeverve. 7* 374 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, J. füzet A magasság és kanyarulatszám korrelációját tekintve, a legnagyobb méretinga- dozás 10 kanyarulatéi példányok két szélsőséges eseténél van, egyiknek 5 és 1/2 mm, a másiknak 13,35 mm a magassága. Conocerithium ( Benoistia ) trochiforme nov. sp. (XVI. tábla, la, b ábra) Sajnos teljesen ép példány nincsen, sőt a fiatalabb kanyarulatok díszítése sem figyelhető meg kielégítően, mert az anyag nem megfelelő megtartású. Kb. a 7. kanya- rulaton három szemcsézett spirális él van, melyek közül az alsó a legerősebb. Már itt megfigyelhetők gyönge harántbordák, amelyek a további kanyarulatokon egyre erő- sebbek lesznek. A legalsó spirális él szintén egyre erősebbé válik, amelyet a felette lévő követ erősségben. A legfelső spirális élből, mely eltávolodott az alsó kettőtől, a varrat alatt egy spirális gyöngysor alakult. A kifejlett kanyarulatokon az alsó két spirális él és a harántbordák keresztezésénél lapított, tüskeszerű bütykök keletkeznek és ezek kissé felfelé hajlanak. Közöttük a spirális élszakaszok szemcsézettek. A két fő spirális él között és azok fölött és alatt két-három gyengébb spirális él jelenik meg, melyek szintén szemcsézettek. A haránt- bordák száma 6, ritkán 7 vagy főleg fiatalabb kanyarulatokon 5. Az erősebben fejlett harántbordák következtében a héj a csúcs felől nézve hatszögletű. Az alapot egy erős, osztatlan spirális él határolja. Ezen belül még 6 erősebb spirális él van. Közöttük egy- két finomabb fekszik és utóbbiak gyakran szemcsézettek. A szájnyílás viszonyai azonosak az előző fajéval. Teljesen ép szájadékperem egy példányon sem volt. Előfordulása csak az alsó-eocén úrkúti márgára szorítkozik, amelyben elég gyakori. Fajunk jól különbözik az egyéb Benoistia-ia.]dktó\ tüskeszerű bütykeivel. Legközelebb áll a B. acutidens (Desh.) és B. carinulata (D e s ’n.)-hoz. Előbbinél azonban zöinökebb termetű, amit már S z ő t s E. is észrevett. Utóbbin viszont nincsenek olyan jellegzetes harántbordák, mint ezen a fajon. Conocerithium (Benoistia) sp. A Vecsey Gy. és S z ő t s E. által az úrkúti márgából leírt faj egy fiatal és meghatározásra nem alkalmas példány. Eltér núnd a párizsi fajtól, mind pedig a két magyarországi fajtól. Még leginkább a B. pentagonatus Doncieu x-vel lehetne azo- nosítani. Campanile defrenatmn (De Gregorio) 1896 (XVI. tábla, 6. ábra) Dudarról az alsó-eocén tengeri puhatestű tartalmú nummulinás homokból kerültek elő töredékes példányok, melyek idősebb kanyarulat-töredékek alapján számítva, nagyságban felülmúlják a Párizsi-medence C. giganteum (Lamarck) faját. A dudari példányok jól azonosíthatók a De Gregorio A. által Roncáról leírt fajjal. Meg kell jegyeznem, hogy esetleg ehhez a fajhoz tartozhatnak a bakonyi és vértesi főnummulinás mészkőéből kikerült nagy kőbéltöredékek is. Kiss-Kocsisné Bányai Márta: Dunántúli eocén Cerithium-félék 375 Campanile vicentinum (B a v a n) 1870 Egy Dudarról (alsó-eocén tengeri molluszkuinos-nunnnulinás niárga) előkerült, jó megtartásii, 3 kanyarulatból álló töredéket (közepes fejlettségű kanyarulatok) jól azonosíthatunk a fenti fajjal. Különösen jól egyezik az Oppenheim P. közölte ábrákkal . Campanile urkuiense (M u n i e r — C h a 1 m a sf 1877 A Bakonyhegység alsó-eocén puhatestűs rétegeiben elég gyakori faj. Urkútról jó megtartású példányai ismeretesek. Meg kell jegyeznem, hogy a Szőts E. által az úrkúti márgából említett Pota- mides (?) sp. ennek a fajnak a fiatal példányaihoz tartozik. Campanile sp. A budapestkörnyéki felső-eocén nunnnulinás-ortofragminás mészkőben elég gya- koriak (Ivissvábhegy, Budakeszi, solymári Várerdőhegy, Pátv) nagy Campanile- faj többé-kevésbé deformált kőmagjai. A kanvarnlatkitöltések alakja a C. urkuiense (M u n i e r — C h a 1 m a s) és C. vicentinum (B a v a n)-mal való rokonságra utal Pon- tosabb meghatározásuk nem lehetséges. Összefoglalás A dunántúli eocén Cerithium- félék feldolgozásának eredményéből érdekes követ- keztetéseket vonhatunk . Rendkívül fontos a díszítés egyéni fejlődésének megfigyelése és megállapítása, mert e réven a fajok rokonságára vonatkozóan pontosabb adatokat tudunk megálla- pítani. Az egyéni fejlődés folyamán a spirális díszítési elemek jelennek meg először, a harántdíszítések pedig utóbb. A vizsgált anyagról az alábbi megállapításokat tehetjük : 1. A Potamididae családba tartozó fajoknak a fiatal héjon erősebb díszítési elem a kifejlett héjon háttérbe szorul s a későbben megjelentek lesznek erősebbek. 2. A Cerithiidae család fajain viszont az eredetileg is erősebb (először megjelent) díszítési elem végig a legerősebb marad. A vizsgált fajok időbeli elterjedését (a fáeies-viszonyok figyelembevételével) a mellékelt táblázaton tüntettem fel A táblázatból kitűnik, hogy a Diastomidae és Cerithiidae család fajai tengeri rétegekben fordulnak elő. Kivételek a Rhinoclavis subgen. fajai, amelyek elegyesvízi rétegekben is nagy tömegben lépnek fel. A Potamididae család fajai elegyesvízi és tengeri rétegekben egyaránt előfordulnak, még pedig gyakoriság szempontjából is. De kitűnik a táblázatból az is, hogy egyes fajok csak bizonyos rétegtani szintekben lépnek fel. Mások viszont különböző szintekben egyaránt megtalálhatók. Utóbbiak között vannak, amelyek a különböző szintekben egyformán gyakoriak, illetve egyformán ritkák, mások egyes szintekben gyakoribbak, más szintekben ritkábbak. Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 3. füzet 376 A Cerithiumok réfegtani és üledékkifejlődésbrli elterjedése a dunántúli eocén rétegekben: Alsó Középső Felső ele- ten- alsó felső ten- gyes geri ele- gyes ten- geri ele- gyes ten- geri geri Potamides fuchsi (C. Hofmann) gy- gy- Potamides corrugatus (Brongniart) r. gy- — gy- — Tympanotonus diaboli (Brongniart) .... gy- gy- — — r. r. — Tympanototus aculeatus (Schlotheim).... i. r. — — — — ' Tympanotonus baccatus (Brongniart) .... — r. — — — — — Tympanotonus vivavii (Öppenhei m) .... — — — — gy- gy- — Tympanotonus hungaricus (Z i 1 1 e 1) i-gy- i-gy- — — — — Tympanotonus lemniscatus (B r o n g n.) i. r. — — — — — Tympanotonus pappi (B a n d a t) r. r. — — — — — Tympanotonus hantkeni (Munier - Chal - más) . i- gy- Tympanotonus rozlozsniki Szőts i. r. — — — — — — Tympanotonus ajkaénsis Szőts i. r. i. r. - — • — — — — Tympanotonus bakonicus Szőts i. r. — — — — . — — Tympanotonus calcavatus (Brongn.) i- gy- í- gy- i. r. gy- i. r. i. r. — ^Tympanotonus loryi (Hébert et Renevier) — — — i. r. — Pyrazus pentagonatus (Schlotheim) r. r. — — — r. — *Pyrazus cfr. vidali Doncieux — — — i. r. — — — *Pyrazus focillatus (De Gregorio) i. r. gy- — ? — gy- — Batillaria sp i. r. i. r. — — — Diastoma voncanum (Brongniart) - — ■ i. r. — gy- r- gy- — Harrisianella vulcani (Brongniart) — i. r. — — -\-Bittium tasnádii M. Bányai — i. gy. — — — — — *Bittium quadricinctum Doncieux — í- gy- — r. — r. — Cerithium (Rh.) subeorvinum Oppenhejm í- gy- i- gy- — — — gy- — Cerithium (Rh.) hofmanni Oppenheim... i. r. r. — — — — * Cerithium rarefurcatum Bayan — i. r. — — — — — * Cerithium (Th.) pratti Rouault — r. — — — r. — *Cerithium (Th.) fodicatum Bellardi .... — — — — — r. — + Cerithium (Th.) pannonicum M. Bányai — i. r. — — — — — -j-Conocerithiwn (B.) hungaricum M. Bányai r. i- gy- — — — — — pConocerithium ( B.) trochiforme M. B á n y a i — i. r. — — — — — Conocerithium (B.) sp — i. r. — — — — — *Canipanile defrenatum (De Gregorio)... — r. — ? — ? — Campanile urkutense (M u n i e r - C h a 1 m a s) - — gy- — r. — — — *Campanile vicentinum (B a v a n) — i. r. — — — — — Campanile sp J elmagyarázat ; gy = gyakori r. = ritka i. r. = igen ritka -f = új fajok i. gy. = igen gyakori * = új előfordulású fajok a Dunántúl IRODALOM — JIMTEPATYPA — LITERATUR 1. Bayan, F. : Sur les terrains tertiaires de la Vénétie. B. S. G. F. 2. sér. T. XXCII. 1870. — 2. Bayan, F. : Études faites dans la collection de l’École des Mines. 1. fasc. 1870. — 3. Bellardi, L. : Catalogus raisonnés des fossiles nummuli- tiques du Comté de Xice. M. S. G. F. 2. sér. T. 1851 . — 4. Bertalan K. : Bakonybél, Péneskút és Körisgyőr környékének óliannadkori képződményei. Bölcsészetdoktori Kiss-Kocsisné Bányai Márta: Dunántúli eocén Cerithium- félék 377 ért. (Kézirat) 1944. — 5. B o u s s a c, J. : Essai sur l’évolution des Cerithides. An. Hébert. T. VI. 1912. — 6. B o u s s a c, J. : Études paléontologiques sur le Nummuli- tique. Paris 1911. — 7. Boussac, J. : Études stratigraphiques et paléontologique sur le Nummulitique de Biarritz. An. Hébert. T. V’. 1911. — 8. Brongniar t, A. : Mémoires sur les terrains de sédiment supérieur du Vicentin. Paris, 1823. — 9. C h a r - piát, R. : Recherch.es sur l’évolution des Cerithides tertiaires . . . Paris, 1923. — - 10. Cossmann M. : Essais de Paléoconchologie comparée. T. I. XIII. Paris, 1895. 1925. — 11. Cossmann M. : Mollusqnes éocéniques de la Loire-Inférieure. T. I. — -II. — ■ III. Supl. I. — II. 1895. 1921. — 12. Cossmann M. : Catalogue illustré de l'Eocéne des environs de Paris. T. I. — IV. Ab. No. 1 — 5. 1886 — 1913. — - 13. Cossmann M. : Estudio de algunos moluscos eocenos. Bol. Com. Map. Geol. Es. 2. ser. T. VIII. 1906. — 14. Cossmann M. : Description des Mollusques in O’Gormanna : Le visement cuision Can. Pau. 1923. — 15. Cossmann M. : Pissaro, P. : Fauné éocénique du Cotentin. T. I. — II. 1900 — 1905. — 16. Cossmann M. - P i s s a r o, P.: Icono- graphie compléte. T. I. — II. 1904 — -1913. — - 17. D a i n e 1 1 i, G. : La fauna eoceuica I di Bribir in Dalmazia. I.— II. Pál. Ital. X., XI. 1904—1905. — 18. D a i n e 1 1 i, G. : L’Eocene Friulano Firenze, 1915. — 19. D a i n e 1 1 i,‘ G. : Fossili Eocenici Della Croazia Costiera. Atti. Soc. Tosct. Se. Nat. XXXII. 1917. — 20. D e G r e g o r i o, A. : Fauna di S. Giovaimi Ilarione, Palermo. 1880. — - 21. De G r e g o r i o, A. : Monographie des fossiles éocéniques de Mont Postale. An. géol. et. Pál. XÍV. 1894. — 22. De Gre- g o r i o. A, : Monographie de la Fauna éocénique, de Ronca. An. geol. et Pál. 21. 1896. — 23. D e s h a y e s. G. T. : Description des coquilles fossiles. T. I. — II. Atl. I. — -II. Paris. 1824 — 1837. — 24. D e s h a y e s, G. T. : Description des animaux sans ver- tébres. T. I. — II. — III. Atl. Paris. 1856 — 1866. — 25. Doncieux, L. : Monographies géologique et paléontologique des Corbiéres Orientales. An. Univ. Lyon. 1 . s. 1 1 . f. 1903. — 26. Doncieux, L- : Catalogus deseriptif des fossiles nummulitiques de l’Aude et de l’Hérault. Ibid. p. N. S. I. f. 22. 1908. — - 27. D ’ O r b i g n y, A. : Prodrome de Paléontologie stratigraphique universelle. T. II. — III. Paris. 1850 — 1853. — - 28. F a b i a n i, R. : Paleontológia dei Colli Berici. Mem. Soc. Ital. Se. s. 3. T. XV. 1908. — 29. Hantken, M. : Lábatlan vidékének földtani viszonyai. Magy. Földt. Társ. Műnk. IV. 1868. — 30. Hant ken M. : Az esztergomi barnaszén terület földtani viszonyai. Földt. Int. Evk. I. 1871. — 31. H a n t k en M. : Új adatok a Déli-Bakony föld és őslénytani ismeretéhez. Földt. Int. Evk. 1875. — 32. HantkenM. : A magyar korona országainak széntelepei. Bpest, 1878. — 33. HantkenM. : Új adatok a Buda- Nagykovácsi hegység és az esztergomi vidék föld és őslénytani ismeretéhez. Ért. Term.- tud. Kör. XIV. 1 885. — 34. Hébert et Munier Chalmas: Recherches sur les terrains tertiaires de l’Europe méridionale C. R. Ac. S.c. LXXXV. 1877. — 35. Hébert et. Renevier: Description des fossiles du terrain nummulitique supérieur Bull. Soc. Stat. lsére. III. 1854. — 36. Hofmann, K. : A Buda-kovácsi hegység földtani viszonyai. Földt. Int. Evk. I. 1871. — 37. Hofmann K. : Adalék a Buda-kovácsi hegység másodkori és régibb harmadkori képződései puhány faunájának ismeretéhez. Földt. Int. Evk. II. 1874. — 38. Jaskó S. : A pápai Bakony földtani leírása. Buda- pest, 1935. — 39. Kubacska A. : Adatok a Nagyszál környékének geológiájához. Föld. Közi. Budapest, 1926. — 40. Mezey V. : Adatok a piíisszentiváni barnaszén medence stratigrafiai viszonyainak ismeretéhez. Doc. ért. (Kézirat) Budapest, 1922. — 41. Oppenheim, P.: Die Brackwasserfauna des Eocán imNord Westlichem Ungarn. Zeit. d. d. Geol. Ges. XLIII. 1891. — 42. Oppenheim, P. : Über einige Brackwasser- mid Binneumolluscen aus dér Kreide und dem Eocén Ungarns. Ibid XLIV. 1892. — 43. Oppenheim, P. : Die Eocáne Fauna des Mt. Pulii... Ibid. XLVI. 1894. — 44. Oppenheim, P. : Das Altterziár dér Colli Berici in Vene- tien . . . Ibid. XLVII. 1896. — 45. Oppenheim, P. : Die Eozán-Fauna des Monté Postale . . . Palentographica. LXXIII. 1896. — 46. Oppenheim, P. : Die Priabou- schichten und ihre Fauna. Ibid. XLVII. 1900 — 1900 — 1901 . — -47. Oppenheim, P. : Über einige altterziáre Fáimén . . . Beitr. Pál. Geol. öst.-Ung. XIII. 1902. — 48. O p p e n - h e i m, P. : Zűr Kenntnis altterziáren Faunén in Aegypten. Palaeontographica XXXVI. 1903. — 49. Oppenheim, P. : Neuere Beitráge zűr Geologie und Paleontologie dér Balkanhalbinsel. Zeit. dd. Geol. Ges. LVIII. i 906. — 50. Oppenheim, P. : Über eine Eozánfaunula von Ostbosnien. Jahr. d. K. Geol. R. A. LVIII. 1908. — 51. Papp K. : A fomai eocén medence a Vértesben. Földt. Közi. XXVII. 1897. — 52. Penecke, K. : Das Eozán des Krappfeldes . . . Sitzb. Akad. d. Wis. XC. 1. 1884. — 53. P e t e r s, K. : Geologische Studien aus Ungarn. I. — -II. Jahr. d. K. Geol. L. A. VIII — X. 1857., 1859. — 54. Pobozsnyi I. : A Vértes-hegység bauxittelepei. Föld. Szemle. I. 1928. — 55. R a u f f, H. : Glossophoren aus Ronca . . . Sitzb. Niederr. 378 Földtani Közlöny LX XX V. kötet, 3. füzet Ges. Bon XIJ. 1884. — 56. Rouault, A. : Description des fossiles du terrain éocéne des environs de Pau. M. S. G. F. 2. ser. T. 3 1848. — 57. Rozlozsnik, P. : Führer in Tatabánya, Budapest, 1928. — 58. Rozlozsnik P. : Adatok a Buda-Kovácsi hegység óharmadkori rétegeinek ismeretéhez. F. I. Évi jel. 1925 — 1928-ról. 1935. — 59. Rozlozsnik P. : Sehréter-Telegdi Róth : Az esztergom-vidéki szénteriilet bányaföldtani viszonyai. Budapest, 1922. — 60. Schlotheim, E. F. : Die Petre- faktenkunde . . . Gottha. 1820. — öl.Selagian V. : A pilisszentiváni barnaszén- bánya középeoeénjének sztratigráfiai és paleontológiái viszonyai. Dók. ért. (Kézirat) Budapest, 1919. — 62. S t a c h e, V. : Die Verbreitung und dér Charakter dér Eozán- ablagerungen des Bakonyer Inselgebirges. Yerh. D. K. Geol. R. A. 1862. - 63. Szőts Pb: A móri Antal-hegy óharmadkori képződményei. Budapest, 1938. 63. Szőts E. : Adatok a bajóti eocén őslénytani ismeretéhez. Föld. Közi. LXIX. 1939. — 64. Szőts E. : Paleontologische Angaben zűr Kenntniss dér Gerithium bakonicmn Schichten . . . An. Mus. Hmig. 1944. — 64/a Szőts E. : Magyarország eocén puha- testűjei. Mollusques Eocénes de la Hongrie. Geol. Hung. Ser. Pál. Fasc. 22. 1953. — 66. Taeger H. : A Vértes hegység földtani viszonyai. Földt. Int. Evk. XVII. 1909. - 67. Thiele, J. : Handbuch dér systematisehen Weichtierkuude. 1. Jenn. 1931. — - 68. Tournouér, R. : Note sur les fossiles tertiaires des Basses-Alpes. B. S. G. F. sér. 2. T. XXIX. 1872. - 69. Vadász E. : A Duna balparti idősebb szigetrögök őslénytani és földtani viszonyai. Földt. Int. Évk. XVIII. 1912. — 69/'a V a d á s z E. : Magyarország földtana. Budapest 1953. — 70. A' e c s e y Gy. : A bakonyi Ajka- Űrkút — Halimba környékének eocén képződményei Budapest, 1939. — 71. Min áss a de Regny: Synopsis dei Molluschi terziarii déllé Alpi Veneti. I. — II. — III. Pál. Ital. V. I.— II.— III. 1896—1898. — 72. W e n z, W. : Gastropoda. Lfg. 1—5. in Schindewolf, O. : Handbuch dér Paleozoologie. Berlin, 1938 — 1941. 73. Zittel K. : Die obere Nummulitenformation in Phigam. Sitzbe. d. k. Akad. d. Wiss. 1. XLVI 1862. TÁBLAMAGYARÁZAT XIII. tábla TaÖJTHua XIII. — Tafel XIII. la. Potamides corrugatus (B r o n g n i a r t) (fiatal alak) Csákvár, Hosszúharasztcs (3-szor. nagy.). lb. Potaniides corrugatus (Brongniart' (fiatal alak) Csákvár, Hosszúharasztos (3-szoros nagy.). le. Potamides corrugatus (Brongniart). Csákvár. Hosszúharasztos. Terin, nagyság. ld. Potamides corrugatus (Brongniart). Csákvár. Hosszúharasztos. Terin, nagyság. le. Potamides corrugatus (Brongniart). Solymár. (2-szeres nagys.). 2a. Tympanotonus diaboli (Brongniart). Tatabánya. (Terin, nagys.) 2b. Tympanotonus diaboli (Brongniart). Tokod. ^ (Terin, nagys.) 2c. Tympanotonus diaboli (Brongniart). Gánt, Új feltárás. (Terin, nagys.) 3a. Tympanotonus hungaricus (Zittel) (fiatal alak) Csákvár. Hosszúharasztos. (3-szoros nagy.) 3b. Tympanotonus hungaricus (Zittel) (fiatal alak). Csákvár. Hosszúharasztos. (2-szeres nagy.) 3c. i Tympanotonus hungaricus (Z i t e 1) Csákvár. Hosszúharasztos. (Terin, nagyság.) XIV. tábla Ta6;mita XIV. — Tafel XIV 1. Tympanotonus lemniscatus (Brongniart). Pilisvörösvár (term. nagys.) 2. Tympanotonus rozlozsniki (Szőts) Csákvár. Hosszúharasztos (2-szeres nagys.) 3. Tympanotonus hantkeni (Munier-Chalmas). Pilisszenti ván. (2-szeres nagys.) 4a. Tympanotonus calcaratus (Brongniart) (fiatal alak) Csákvár. Hosszú- harasztos (3-szoros nagys.) 4b. — c. Tympanotonus calcaratus (Brongniart) (fiatal alak) Csákvár. Hosszú- harasztos (2-szeres uagvs.) 4d. Tympanotonus calcaratus (Brongniart). Csákberény, Szőlőhegy (térni, nagyság) . Kiss-Kocsisné Bányai Márta: Dunántúli eocén Cerithium- félék 379 4e. Tympanotonus calcaratus (B ronguiart). Nagykovácsi (term. nagys.). 5. Tympanotonus loryi (Hébert et Renevier). Mogyorós (term. nagys.) 6. Pyrazus pentagonatus (S c h 1 o t h e i m) Csákvár. Hosszúharasztos (term. nagyság). 7. Pyrazus arapovicensis (O p p e n h e i m) Gánt, Uj-feltárás (term. nagyság). 8a. Pyrazus focillatus (De G r e g o r i o) (fiatal alak) Gánt, Gránási hegy (3-szoros nagys.) 8b. — c. Pyrazus focillatus (De G r e g o r i o) (fiatal alak) Gánt, Gránási-hegy (2-szeres nagys.) XV. tábla — Taöjnma XV. — Tafel XV 1. Diastoma roncana (Brogniart) Csákvár. Hossznharasztos (term. nagys.) 2. Harrisianella vulcani (Brongniart) Csákvár. Hossznharasztos (term. nagys.) 3a. Bittium tasnádii nov. sp. Gánt. Gránási-hegy (fiatal alak), (3-szoros nagys.) 3b. Bittium tasnádii nov. sp. Gánt, Gránási-hegy (2-szeres nagys.) 4a. Bittium quadricinctum (Doncieux) (fiatal alak) Gánt, Gránási-hegy (3-szoros nagy.) 4b. Bittium quadricinctum (Doncieux) Gánt. Gránási-hegy (2-szeres nagys.) 5a. Cerithium (Ph.) zitteli De Gregorio (fiatal alak) Gánt, Új-feltárás, (3-szoros nagyítás) . 5b. — d Cerithium (Ph.) zitteli De Gregorio (fiatal alak) Gánt. T'j-feltárás (term. nagy.). XVI. tábla — Ta6;inua XVI. Tafel XVI la. Conocerithium (B.) trochiforme nov. sp. Úrkút (2-szeres nagy.). lb. Conocerithium (B.) trochiforme nov. sp. Ajka (2-szeres nagy.). 2a. — c. Conocerithium ( B.) hungaricum nov. sp. (fiatal alak) Gánt, Gránási-hegy (3-szoros nagy.). 2. d. — e. Conocerithium (B.) hungaricum nov. sp. Gánt, Gránási hegy. (2-sze- res nagy.) 3. Cerithium (Th.) pratti (R o u a u 1 1) Gánt. Gránási-hegy (term. nagy.). 4. Cerithium (Th.) fodicatum B e 1 1 a r d i. Felsőgalla (2-szeres nagy ). 5. Cerithium (Th.) pannonicum nov. sp. Úrkút (1,5-szeres nagy.) 6. Campanile defrenatum (De Gregorio) Dudar (term. nagy.). Pa3H0BHflH0CTH poga Cerithium aoueitoBoro B03paCTa TpaHCgaHyömi M. KHLU-KOMHLH-EAHbHH B 30iteH0Bbix cjiohx pa3Hbix MecroHaxoiKAeHHH TpcHcaaHyctm öbuiH oőHapyiKeHbi h oöpaöaTbiBajiHCb okojto 36 BHgOB poga Cerithium. B npouecce peBn3nn BHgOB BbiHCHHJiocb hx pacnpocTpaHeHite b npocTpaHCTBe h bo BpeivieHH c tomkh 3pemi h ŐHOCTpanirpaijHiH. Ha ocHOBaHtut OTgejibHbix BHgOB mowho ycTaHOBUTb cjieflyiomee : ajieivieHTbi yKpameHHH Ha MOJiogbix 3K3eMrumpax ceMeüCTBa Potamididae oc.naöJiHioT Ha B3pocjibix 3K3eMnjiHpax h HOBbie npH3HaiKgeHHH: Tympanotonus loryi (Hébert et Renevier), Pyrazus cfr. vidali Doncieux, Pyrazus focillatus (De Gregorio), Bittium quadricinctum Doncieux, Cerithium rarefurcatum Bavan, Cerithium {Th..) pratti Rouault, Cerithium (Th.) fodicatum B e 1 1 a r d i, Campanile defrenatum (De Gregorio), Campanile vice ntinum (Bavan). 380 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 3. füzet Ceritliien aus dem transdanubischen Eozán M. KISS-KOCSIS BÁNYAI Es wurden die ungefáhr 36 Ceritliien-Arten, die aus verschiedenen Fundorten des transdanubischen Eozáns herstainmen, bearbeitet. (Das in dér Literatur schon beschriebene, wie auch das noch unbearbeitete Matériái wurde umfasst.) Verfasser war nach Revision dér Arten bestrebt das ráuinliche und zeitliche Vorkonnnen aus bio- stratigraphischem Gesichtspunkt zu kláreu. Xach Untersuchung dér einzelnen Spezies kann festgestellt werden, dass die ersterscliienenen Verzierungselemente dér jungen Exemplare dér Familie Potamididae bei den álteren zurücktreten und die spáter er- scliienenen Elemente stárker werden. Dagegen bleiben die erstersehienenen Verzierungselemente bei den Arten dér Familie Cerithiidae durchwegs die starksten. Die bisher unbekaimten Arten des transdanubischen Eozáns sind folgende : Xeue Arten : »Bittium tasnádii nov. sp., Cerithium pannonicum nov. sp., Cono- cerithium hungaricum nov. sp., Conocerithium trochiforme nov. sp.« Xeue Vorkommen von bekannten Arten : Tympanotonus loryi (Hébert et R e n e v i e r), Pyrazus cfr. vidali Doncieux, Pyrazus focillatus (De Gregorio), Bittium quadricinctum Doncieux, Cerithium rarefurcatum B a y a n, Cerithium (Th.) pratti R o u a u 1 1, Cerithium (Th.) fodicatum B e 1 1 a r d i, Campanile defrenatum (De Gregorio), Campanile vicentinum (B a y a n). / SZARMATA FAUNA A KARÁDI MÉLYFÚRÁSBÓL STRAUSZ I.ÁSZX.Ó Összefoglalás : Somogy megyei Karád környékén a felszínen nincsenek felső-pannóniainál idősebb üledékek, olajkutató mélyfúrás azonban szarmata rétegeket is keresztezett. A Ka. 3 jelzésű fúrásban 395 — 397 m közt laza szü’rkésbamás meszes homokos márgából igen jó megtartású gazdag fauna került elő. A meghatározott 36 alak közül kettő ( Hydrobia kelt&rborni W c n z és Ringicula auriculata buccinea B r.) újak a magyarországi szarmatikumban. A faunában az apró Hydrobiák és Mohrenstemiák uralkod- nak. Nagyon hasonló kifejlődésű képződmények Várpalotáról és ü Mecsek hegységből ismeretesek. A szarmata rétegek felszíni nyomai hiányoznak a Balaton környékétől a Mecsek- liegységig. Olajkutató mélyfúrásokból Igái környékéről ismerünk Cardium obsoletum, C. sublatisulcatum tartalmú márgát, újabban pedig Karád környékén több f lírás külön- böző kőzettani kifejlődésű szarmata üledékeket liarántolt. Korukat a Kőolajkutató Vállalat Laboratóriumának kutatói Foramiuiferák alapján állapították meg. Ezek közül a Ka. 3. jelzésű fúrás 395-— 397 m mélysége közti képződmény faunája igen gazdag, főleg törpe molluszkákból áll. A fúrás pontosabb helye Somogytúr község rk. templo- mától 3400 m távolságra, 51°48’ irányban van. Az üledék szürke és barna meszes, néhol kissé homokos laza márga, néhol lumasellaszerűen tömve apró molluszkahéj -töredékekkel. A legtöbb ősmaradványt tar- talmazó réteg különösen laza, áztatva könnyen szétesik. Az apró csigahéjak egy része laposra nyomódott, egyéb sérülés nélkül. Ez az összenyomódás tehát a csigák beágya- zódása után történt. Ha pedig a kőzet még most is, az erős összenyomódás után igen laza, akkor nyilván igen puha fenékauyag lehetett. A faunaalakok törpe-termetűségének egyik oka lehet ez. A laza fenék nem volt alkalmas nagyobb, nehezebb őslények számára. Ezen kívül feltételezhető a molluszkák törpeségének másik ismert oka is ugyanitt : a dús tengeri növényzet. Másrészt a dús növényzetnek az üledékbe ágvazódása — csendes vízben — vezethetett a kőzet rendkívüli lazaságához is. A farma Foraminiferákon kívül a következő alakokból áll. Spirorbis heliciformis Eichw. : Nem gyakori. Díszítése változó, mind a bordák száma, mind erőssége tekintetében. Serpula sp. : Sima felszínű alakok közül egyenes és hajlott csodarabok is vannak. Különös figyelmet érdemel egy felcsavarodott, felszínén egy erős, éles bordát és axiális vonalazást viselő alak. Ez nem sík vagy közel-sík lapra tapadt, hanem vékony hengerre, amelyik azonban sohasem kövül. így ez a tapadási hely legvalószínűbben függélyes növényi szár lehetett. M a j z o n hasonló jellegű maradványokat talált rákosszent - mihályi fúrás katti rétegeiben. Fajilag azonban a két féreg nem egyezik, mert a katti alak spirális gerince gyengébb, axiális díszítése ellenben erősebb. Modiola ( Modiolaria ) marginata Eichw. : Egy 2 mm-es karcsú s egy másfél nun-es szélesebb termetű kissé sérült példány. Ezeken kívül csak igen kevés bizonytalan töredéket találtam ebből a fajból. A többi Modiola (így a M. volhynica) pedig teljesen hiányzik e képződményből. 382 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 3. füzet Limnocardium obsoletum Eichw. : Fiatal példányokon kívül előfordulnak töre- dékek nagyobbacska egvedekből is, de az utóbbiak sem érték el a faj rendes méreteit. A töredékek bordázata elég változó, a bordák alacsonyak vagy magasabbak, különböző szélesek a közeikhez képest, hátuk sima vagy kevéssé rücskös. Limnocardium suessi B a r b. : Változó a díszítés erőssége, az egyes bordák közti különbség és az erős bordák közt elhelyezkedő gyengébb bordák száma. Egyik példányon a főbordák igen erősen tüskések. Limnocardium sp.: Kevés töredékes példányon a bordák igen vékonyak és ritkásan helyezkednek el. Fajra nem határozhatók meg, de az előbbi két alakkal nem egyeznek. Ervilia podolica Eichw.: A kagylók közül ez a faj a leggyakoribb. Termete alig változó (zömökebb vagy megnyúltabb), ellenben díszítése igen eltérő : néha majd- nem teljesen sima, néha szinte koncentrikusan bordázott. Mactra sp. : Egyetlen kis búbtöredék, biztosan felismerhető a nemzetség a jól látható zár jellegéből. Callistomá anceps Eichw. : Azonosítása fiatal példányon kissé bizonytalan. Számos pici Trochus-féle közt valószínűleg akad T. podolicus is, de az első két-három kanyarulaton még sem a díszítés, sem a kanyarulatok domborúsága, sem a termet karcsúsága «nem jellemző. Gibbula picta Eichw. : Változékony a kanyarulatok felső szélén a horpadt sáv szélessége és elkülönülésének foka. Gibbula angulata Eichw. : Mind az utolsó kanyarulat spirális gerince, mind a spirális vonalazás erőssége változékony. Gibbula sp. : Valószínűleg a G. affinis rokonságába tartozó alak. Hydrobia punctum Eichw.: A legzömökebb példányok sem annyira gömb- szerűek, mint a várpalotai felső-mediterránban. Elválasztásuk is bizonytalanabb a magasabb spírájú fajoktól, így a H. immutata Frnf.-tól. Hydrobia immutata F r n f. : Úgy ezt, mint az előző fajt az Amnicola nemzet- ségbe is sorolják. Hydrobia stagnalis B ast. : A karádi anyagban a Hydrobiák közül ez a faj a leggyakoribb. Hydrobia frauenfeldi Horn. (?) : A legkarcsúbb Hydrobia-pé\á.ái\ydk talán e fajhoz tartoznak. Azonosításuk azonban sérült és fiatal voltuk miatt bizonytalan. Hydrobia suturata F u c h s : Elég ritka. Hydrobia suturata andrusovi H i 1 b. : A kanyarulatok alján lévő szöglet helyzete tekintetében átmenetek kapcsolják az előző alakhoz. Hydrobia kelterborni Wenz: Hazai szarmata képződményekből ezt a fajt még nem emlitették. Wenz leírásától és ábráitól (Senckenbergiana 24. 1942) nem tér el egyetlen lényeges tulajdonságban sem, sőt a változékonyság is ugyanazon keretek közt mozog. Ez a fauna egyik leggyakoribb faja. Romániában a meotiszi emeletben fordul elő. Rissoa ( Mohrensternia ) angulata Eichw. : Elég ritka. Elválasztása a követ- kező alaktól élettanilag bizonyára jogosulatlan, mert a finom spirális vonalazás jelen- léte vagy hiánya az egyébként mindenben teljesen azonos héjon valószínűleg csak a megtartástól függ. Már életükben is eltérő lehetett a felszín épsége. A spirális vonalazású (pseudangulata) és az ezt nélkülöző (angulata) példányok általában együtt fordulnak elő, sem szintre, sem fáciesre, sem földrajzi elterjedésre nem különböznek. Rissoa ( Mohrensternia ) angulata pseudangulata H i 1 b. : Igen gyakori. Válto- zékony a termet karcsúsága, az axiális bordák kanyarulatonként! száma és erőssége. Egyes példányokon az axiális bordák száma a felsőbb kanyarulatokon nagyobb, másoknál az alsókon. Akadnak túl karcsú példányok, melyek már átmenetet képeznek a majdnem hengeres termetű következő változathoz. Straúsz László : Szarmata fauna a karádi mélyfúrásból 383 Rissoa ( Mohrensternia) angulata styriaca H i 1 b. A R. angulatatól csak terme- tének karcsúságában különbözik. Mivel átmenetek kapcsolják össze, változatnak tekint- hető, nem önálló fajnak. Rissoa ( Mohrensternia) sarmatica F r i e d b. : Vitatható, hogy jogosult-e az axiális bordák viszonylagos hosszúsága alapján választani el fajt a R. angulata csoport- jában. A bordák hosszúsága ugyanis ugyanazon példány különböző kanyarulatain sem egyforma, némelyiken elér a varratig, másikon nem. A R. sarmatica alak elválasztását inkább a termet zömökségével lehet megokolni. Bár alaposabb változékonysági statisz- tikus vizsgálatok nélkül nem igen igazolható így sem a faji elválasztás. Sokkal való- színűbbnek tartom, hogy ennek az alaknak helyes neve » Rissoa (Mohrensternia ) angulata sarmaticav lenne. Rissoa ( Mohrensternia ) sarmatica pseudosarmatica F r i e d b. : Az előző alaktól csupán spirális vonalazásával tér el. Ez is csak a R. angulata zömökebb változata lehet. Rissoa ( Mohrensternia ) inflata A n d r z. Rissoa (Mohrensternia) inflata pseudinflata H i 1 b. : E két alak közt csak a finom spirális vonalazás megtartásában van különbség. Másutt közönséges, a karádi faunában ritka. Rissoa ( Mohrensternia ) hydrobioides H i 1 b. : Több Rissoa-alaknál is előfordul az utolsó kanyarulaton a díszítés gyengülése vagy esetleg több alsó kanyarulaton is. Ezért ennek a fajnak önállósága is kétes. Lehet, hogy több fajon belül is elválasztható a csökkenő díszítésű változat, de az is lehet, hogy a R. hydrobioides csupán a R. angulata egyik változatának tekintendő. Pirenella disiuncta S o w. : Egyetlen töredék ebből, a szarmatában egyébként rendkívül gyakori fajból. Pirenella picta mitralis Eichw. : Ez a fauna leggyakoribb faja. A búbrész díszítése igen jellemző, de a csomózás néha csak a 8 — 9. kanyarulaton kezdődik. Majzon talált az unyi szarmata anyagban olyan példányokat, amelyeken a csomózás csak a 10. kanyarulaton kezdődik. Ez a jelleg csak a szarmatában fordul elő, ugyanezen alak tortonai példányain nem. Pirenella sp. : Két példány, erős axiális bordákkal és gyenge spirális vona- 1 ázással. Ringicula auriculata buccinea B r. : Egyetlen, biztosan felismerhető példány ebből a fajból, amelyet eddig a hazai szarmata üledékekben nem találtak (Kelet-Európá- ban igen). Retusa truncatula B r n g. Elég gyakori, Tornaiina lajonkaireana B a s t. : A fauna egyik legközönségesebb alakja. Lehet- séges, hogy oválisabb termete miatt ez a szarmata alak ténylegesen nem azonos a mélyebb miocénban is otthonos fajjal, hanem megkülönböztetendő T. okeni Eichw. néven. Otolithus sp. : Hosszú, karcsú termetű alak. Gobius vicinális Kokén: Négyzetes körvonalú hallócsont, külső oldala erősen domború. Ez a faj nagyon változékony s azért több néven is szerepel az irodalomban. A foraminiferák közt leggyakoribbak az Elphidiumok, azután a Nonionok, kevésbé a Rotaliák, ritkák a Miliolinák. A magyar szarmata faunában másutt ritkább az Elphidium imperator B r a d y , itt elég gyakori. Meglehetősen változékony. a) A kanyarulatok a fiatalabb példányokon általában átfogóbbak, de ez a jelleg nem kizárólag a korral változik. A példányok felén az utolsó-kanyarulat az átmérőnek körül- belül 25 — 30%-os növekedését adja s ezért feltűnő a korszerűtől erősen eltérő kerület. A példányok egy negyedrészénél az utolsó kanyarulat alig szélesebb az előző kanyaru- latnál s így a körvonal alig megtört, b) Az axiális kamrasorok és ennek megfelelően a peremi tüskék száma 11 — 12, de egyiken csak 9, egyen pedig 16. Az utóbbinál feltűnő 384 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 3. füzet a tüskék egymás közti egyenlőtlensége, c) A kövér, közepes és lapos példányok egyen- letesen oszlanak meg. d ) A perem a példányok két harmadánál éles, egy harmadnál elég tompa. Ez a szarmata fauna határozottan gazdagnak mondható a faj és példányszámot is tekintve. Könnyen azonosítható a Tinnye környékéről, Várpalotáról és Péesváradról ismert rissoás-agyag fáciessel. A várpalotai rissoás farmával (Foraminiferákou kívül) 14, a pécsváradival 21 közös alak van faunánkban. Xem kétséges, hogy a szarmata tenger kapcsolata a Balatontól a Mecsek felé megvolt. Az igali mélyfúrásból Szalánczi a szarmatának egészen más jellegű üledékét, limnocardiumos márgát mutatott. Ez fel- tehetően mélyebb tengeri üledék, a sekélyvízi rissoás-fáciestől tehát csak batimetrikusan, nem ősföldrajzilag (provinciálisán) különbözik. OÖHapyweHHaa npw raySoKOM 6y pemm c. Kapag capMaTCKan (JiayHa JI. LUTPAYC B OKpecTHOCTii c. Kapag (oőJiacTb UloMOgb) He HaxogHTca Ha noBepxHOc™ OTjioweHHH, KOTopbie CTapme BepxHenaHHOHCKoro nepnona ; oaHano, pa3BegonHoe őypeHne npoxognjio TaK>Ke h nepe3 cap.MaTCKiie cjioh. B CKBa>KHHe N° Ka. 3, Ha rjiyőHHe 395 — 397 m, b phxjiom, cepoBaTO-KopiiHHeBOM H3BecTK0B0-necHaHHCT0M Meprejie őbuia oőHapyweHa xopoiuo coxpa- HiiBniaacH, őoraTaa ijiayHa. Muc.io onpeae.ieHHbix <})opM aocraraeT 36, cpeau hhx flBe (Hydro- bia kclterborni W e n z n Ringicula auriculata buccinea B r.) hbjihiotch hobmivih (jiopMa.MH b cap.MaTe BeHrpim. B T. okeni E i c h w.« bezeiclinet werden sohte. Sie ist von mehr ovalem Umriss, als die untermiozáne Art. Gobius vicinális Koké n. Umriss des Otohths sehr regelmássiges Quadrat, Aussenseite stark gewölbt. Otolithus sp. Eánglich, sehr schmal. Unter den Foraminiferen sind die Elphidien am háufigsten, Nonion, Miliolina imd Rotalia seltener. Elphidium imperator B r a d y ist an dieser Fundstelle viel háufiger als sonst im ungarischen Sarmat. Die Stacheln am Rande sind meistens 1 1 oder 1 2 an Zahl, die Grenzwerte aber sind 9 und 16. Die Wölbung dér Schalen ist sehr ver- schieden. ■ Zwei Formen dér Fauna sind für das ungarlándisehe Sarmat neu : Hydrobia kelterborni W e n z und Ringicula auriculata buccinea Br. Am áhnliclisten sind die Sarmatfundstátten von Várpalota und Hosszúhetény im Mecsek- Gebirge, beide sehr reich an Kleinmohusken. RÖVID KÖZLEMÉNYEK ÜLEDÉKES KŐZETEINK RADIOAKTÍV VIZSGÁLATA. II. MANGÁN MÉHES KÁLMÁN' Összefoglalás Szerző összehasonlító G.-M. csöves méréseket végzett az úrkúti üledékes mangán- érceken és kísérő kőzeteiken, valamint néhány külföldi mangánásványon, továbbá a legaktívabbnak ismert dunántúli kőszeneken és egy gánti bauxiton. A vizsgálatok szerint egyes mangánércek radioaktivitása meghaladta a felsorolt anyagokét. Méréseink során egy úrkúti kékesfekete mangánéredarab (Vámos R. gyűj- tötte) az eddig vizsgált üledékes eredetű nyersanyagoknál radioaktívabbnak bizonyult. A sorozat vizsgálat elvégzéséhez újabb ösztönzést adott Goodma n nak az a közlése, hogy a tengervízből a tórium és az iónium a mangánnal és a ferrivassal együtt csapódik ki. Az anyagot az úrkúti 1 ., 2. és 3. sz. aknákból gyűjtöttük be. Feldolgozása még 1 952-ben megtörtént. A méréseket az 1 . ábrán látható elrendezésben végeztük 5 — 6 g-os mennyiségekkel. Ilyen kis anyagmennyiséggel végezhető mérés lehetőségére az a megfontolás vezetett, hogy a béta-sugárzásba rendszerint belemérjük a gamma-sugárzást is, amelynek ionizáló képessége csak mintegy századrésze a béta-sugárzásnak s így számot- tevő eltérést nem okoz. Ha tehát béta-sugárzásra alapít- juk a mérést, közel azonos eredményt kapunk, núntha a ganuna-sugárzást is belemértük volna a béta-sugár- zásba. A béta-sugárzásra alapított mérésnél viszont addig csökkenthetjük az anyag mennyiségét, ameddig a vizsgálandó anyag önabszorpciója ezt lehetővé teszi. Mivel ez a különböző anyagoknál más és más, az össze- hasonlító mérésekhez olyan biztonsági rétegvastagságot kell választani, amely a vizsgált anyagok önabszorp- cióját vagy a telítési aktivitást meghaladja. De fordít- va is eljárhatunk. Ha az anyag mennyiségét állandóan növeljük, az aktivitás állandóan csökkenő mértékben nő, míg csak el nem érjük és meg nem haladjuk az önabszorpció határát, vagy a telítési aktivitást. A méréseket Jónás K. tanársegéd végezte. Minden anyagmérés előtt és után megmértük a háttér sugárzást és annak középértékét levontuk a vizsgált minta sugár- zásából. Méréseinket 2 db külföldi elsődleges mangánásvánnyal és több hazai, radioaktív- nak ismert mintával is összehasonlítottuk. Méréseinket az alábbi táblázaton mutatjuk be (»n« a műszerről közvetlenül leolvasott érték, »k« a háttérsugárzás értéke). A méré- 1 . ábra . Az anyag elrendezése a mérések során. - — Puc. 1. Pacno- no>KeHHe MaTepuana b npouecce H3MepeHHü. — Fig. 1 . The arran- gement of the matériái during measurement Rövid közlemények 387 Sor- A vizsgált minta és lelőhelye k At n— k n — k szám k i. Braunit, Piemont 95 96 1 0 perc 2. » Ilmenau 98 93 10 perc . 5 — 3. Kőszén, Komló 182 92 10 perc 90 0,9 4. » Pécs 227 95 1 0 perc 312 1,3 5. Bauxit, Gánt 174 102 10 perc 72 0,7 6. Kékesfekete, kemény darabos érc, V árnos R gyűjt 1082 97 10 perc 985 10,1 7. Kékesfekete, kemény darabos érc, 3. akna 217 113 10 perc 104 0,9 8. Magánkonkréció, kalcitbevonatos, szög- letes, sötétebbszínű mangánzárványok- kal, 3. akna, 3-as feküvágat 322 96 1 0 perc 226 2,3 9. Ua. mint 8, de zárvány nélkül 3. akna 218 99 10 perc 119 1,2 10. Mangángmnó barna, erősen vasas kéreg- bevonata 3. akna, 3-as feküvágat . . . 187 112 1 0 perc 75 0,6 11. Barna agyagsávos laza érc 3. akna, 3-as feküvágat 138 89 10 perc 49 0,5 12. Kékesfekete darabos érc 3. akna 190 99 10 perc 91 0,9 13. Ua. mint 12. 3. akna 227 96 10 perc 131 1,3 14. Ua. mint 13. 3. akna 240 116 1 0 perc 124 1,0 15. Réteges, kemény, tompafénvű érc 3. akna 260 99 1 0 perc 161 1,6 16. Zöld vetőmenti, meszes feküagyag, 3. akna, lift közelében 216 76 1 0 perc 140 1,8 17. Zöld meszes agvag, szürke részlete 16. núnta mellől 260 99 1 0 perc 161 1,6 18. Zöld sávos feküagyag 2-es akna 188 77 10 perc 1 1 1 1,4 19. Zöldesbama agyag, Eplény 155 77 10 perc 78 1,0 20. Zöld-barnasávos feküagvag 3. akna + 260 m-es szintje alatt 221 99 10 perc 122 1,2 21. Barnasávos feküagyag 3. akna 3-as fekü- vágat 158 101 10 perc 57 0,5 22. Mállott tűzkőtörmelék, az alsó liász tűz- köves mészkő felső mállási zónájából 3. akna 130 97 10 perc 33 0,3 23. Fehér alsó liász tűzkőtörmelék, rózsaszínű színeződéssel 3. akna 139 102 10 perc 37 0,3 24. Rózsaszínű, mangánpettyes agyag, általá- bán fedő 3. akna 123 92 10 perc 31 0,3 25. Vörös, szögletes, mállott alsó liász tűzköves inészkőtömielékes agyag. Az alsó liász tűzköves mészkő közvetlen fedője 3. akna 114 105 10 perc 9 — 26. Vörösagyag, közvetlenül a telep alatt 3. akna 161 100 1 0 perc 61 0,6 27. Fekete »fényes« agyag telepfedő, vagy be- 28. település 3. akna Sárga, rózsaszínsávos agyag, legtöbbször 148 90 10 perc 58 0,6 29. telepfedő 3. akna 149 89 1 0 perc 60 0,6 Sárga, mangánpettyes fedőagyag, 3. akna 109 93 10 perc 16 0,1 30. Mangán-pizolitos fehér agyageres, szögle- 31. tes, kemény mangándarabkás agyag, ún. májasérc. Produktív ércek telepfedője 3. akna 132 79 10 perc 53 0,6 Zöld feküagyag 2. akna + 70 m-es szint 156 101 1 0 perc 55 0,5 32. Zöld sávos agyag 2. akna + 70 m-es szint 116 94 10 perc 22 0,2 33. Sárga agvag 2. akna + 70 m-es szint . . 141 98 1 0 perc 43 0,4 34. Zöld-barnás-szürke sávos agyag, 2. akna + 70 m-es szint 169 95 1 0 perc 74 0,7 i Földtani Közlöny Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 3. füzet 3 88 Sor- szám A vizsgált minta és lelőhelye n k At n — k n — k k 35. Vörös feküagyag 2. akna + 70 m-es szint 170 93 10 perc 77 0,8 36. Sötétszürke agyag 2. akna + 70 m-es szint 177 94 1 0 perc 83 0,8 37. Vörösbama tömött agyag, világosbarna sávokkal. 1 — 3 akna + 260 m-es szint 182 95 1 0 perc 87 0,9- 38. Kemény zöld-agyagréteges érc 1 — 3. akna. 162 100 1 0 perc 62 0,6 39. Barna agyagos mangán (májasérc) 1 — 3. akna + 260 m-es szint 126 99 1 0 perc 27 0,2 40. Világossárga, kissé szürkés sárga fedő agyag 1 — 3. akna + 260 m-es szint 142 102 1 0 perc 40 0,3 41. Réteges barna agyagsávos mangánérc 1 — 3. akna + 260 m-es szint 243 116 1 0 perc 127 1,0 42. Mangánpettyes rózsaszín, sárga agyag 1 . akna + 240 m-es szint 113 114 1 0 perc —1 0,0 43. Barna, vörösbama agyag 1 — 3. akna + 280 m-es szint 177 112 1 0 perc 65 0,5 44. Kemény tompafényű, pados mangán 1 — 3. akna + 280 m-es szint 192 104 10 perc 88 0,8 sekhez a Brüel & Kjaer kopenhágai cég kétcsatornás száinlálókészülék ét használtuk A mikroszámláló-csöveket Budincsevits A. készítette. Mint a táblázatból kitűnik a vizsgált külföldi primer mangánásványoknak nincs j radioaktivitásuk. Ezzel szemben az rirkúti mangánkőzetek és kísérő zöldes színű fekü- agyagjaik egy részének sugárzása meghaladja a hazai kőszén és bauxitfajták radio- aktivitását. A Vámos R. által gyűjtött ércmintához hasonló intenzitású ércet nem sikerült felkutatnunk, amiből arra következtethetünk, hogy ebbe a mintába utólagosan urán- tartalmú ásványzárvány kerülhetett. Ősföldrajzi szempontból érdekes volna az eplényi anyag feldolgozása is, mivel feltehető, hogy az egyes tengeri üledékek xí dióaktív anyagtartalmát a beömlő folyó- j 1 deltáktól való távolság határozza meg. így a két lelőhely radioaktivitásában mutatkozó! : különbség az egykori delta közeli vagy távolabbi voltára utalna. A delta közelében nagyobb, a deltától távolabb kisebb radioaktivitást várhatunk . 1 HIVATKOZÁSOK: Goodman C. : Journ. of Applied Phys. 13. 1952. PanHoaKTHBHoe HCCJieflOBaHHe ocaaoMHbix nopoa: II. MapraHeg K. MEXEUl ripon3BOflHJiiicb cpaBHHTejibHbie uccjiegOBaHHH ocagoMHbix MapraHgeBtix pyg h hx 1 MeinaiomHX nopoa MecTOHaxcwfleHHH YpnyTa. Abtop conocTaBJiaeT HenoTopbie HHOCTpaHHbie MHHepajibi yroAbHbiM nenaaM TpaHC- gaHyÖHH h oflHOMy raHTCKOMy o6pa3ny 6okcht3 . Ha ocHOBam'n aHaai'3CB aBicp ycTaHaBJin- BaeT, mto pagHoaKTHBHOCTb HeKOTopbix MapraHiieBbix pya noBbiuiaria pagnoaKTiiBHOCTb npii- BegeHHbix gpyrux MaTepnaaoB. Rövid közlemények 389 Investigations on the radioactivitv of Hungárián sedimentary rocks. II. Manganese Bv K. MÉHES Comparative studies were carried out on the following rocks : sedimentary manganese őre and accompanying rocks írom Úrkút (Western Hungary) ; somé man- ganese minerals of foreign occurrence ; tlie most intensely radioactive coal ashes known thus far (from Western Hungary) ; and finally one sainple of the bauxite of Gánt. According to the measurements the radioactivity of somé manganese ores exceeded that of the other substances under investigation. KOMLÓI BENTONIT TOKODY EÁSZI.Ő Komlótól délre fekvő andezitkőfejtő kőzetének 20 — 30 cm széles hasadékaiban bentonit észlelhető. A kőfejtő I. szintjén és II. mélyszintjén található anyag lényegében azonos. v A bentonit szürkészöld-fekete. Keménysége: 2,5. Törése kagylós. Vízben duzzad, sercegve pattogzik és darabokra hull. Alkoholban és xilolban nem változik. Elegyrészei mennyiségük csökkenő sorrendjében : montmorillonit, kőzetüveg, opál, kvarc, klorit, földpát, tridimit, kalcit, apatit, kaolinit, illit (?) és egy ismeretlen ásvány. A montmorillonit sziirkészöld-fekete táblái — lemezei - — és pikkelyeiben apró, fekete (nem szerves eredetű) zárványok vannak. A montmorillonit törésmutatói kissé nagyobbak, kettőstörése valamivel kisebb a rendesnél, amit a MgO-tartalom növekedése okoz. A kőzetüveg mindig zárványmentes, kifejlődése általában lemezes, felülete egye- netlen ; törésmutatója az andezitüvegével egyezik. Az opál különböző színű alaktalan szemekben mutatkozik, benne fekete zárványok figyelhetők meg. n - 1,481 — 1,483. Mindkét szitu opáljából kémiai elemzés készült. A kvarc alaktalan szemcséi optikailag jól jellemzettek. A klorit tulajdonságai penninre utalnak. A földpátok oligoklász-föld- pátok. A kalcit apró romboéderei utólagos képződések. Az apatit igen ritka. Kaolinit elektronmikroszkóppal és röntgenografiailag, az illit azonban csak elektronmikrosz- kóppal mutatható ki. A bentonit ásványainak pontosabb meghatározása akridinsárga festéssel történt A montmorillonit, opál, pennin jól festődik ; a kőzetüveg, kvarc, oligoklász, tridimit, kaolin és illit nem festődik. Elektronmikroszkóppal a montmorillonit sajátságai megállapíthatók, valamint a kaolinit és illit jelenléte figyelhető meg. A röntgen-felvételeken a montmorillonit vonalai rögzíthetők. A kaolinit vonalai határozottan megállapíthatók, de az illitliez tartozó vonalak az ásvány kis mennyisége miatt nem észlelhetők. A kőfejtő mindkét szintjéből való anyag vegyelemzési adatai montmorillonitra utalnak. , A differenciál-termikus elemzés szerint is a komlói bentonit uralkodó ásványa montmorillonit-csoportba tartozó ásvány. A komlói bentonit keletkezése a fent ismertetett vizsgálatok, továbbá a kőzettani és földtani megfigyelések alapján oldható meg. Az andezit alatt andezittufa települ. A vulkáni működés tufaszórással kezdődött. Ez — a tufarétegek viszonylag kis vastag- ^avabói következtetve — rövid ideig tartott. A tufaszóráskor finom kőzettörmelék, üveg és lapilli került felszínre, ezek darabjait később opál ragasztotta össze. Az agglo- merátumos tufára ömlött az andezitláva, amelynek lehűlésekor keletkeztek a változó szélességű hasadékok. A vulkáni működés végén forróvizes oldatok törtek fel, a már 390 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 3. füzet - X meglévő andezitliasadékokba nyomultak és ott lerakták a bentonit ásványait. A forró- vizes oldatok hatására az agglomerátumos andezittufa kőzetüvegéből montmorillonit képződött. A még megmaradt kőzetüveg érdes, olykor lyukacsos felszíne bizonyítja az átalakulást. Az oldatok MgO-tartalma a montmorillonit képződését elősegítette. A hidrotemiák hozták fel a tufa alatti homokkőből a kvarcot. Az opál és tridimit a forró vizes oldatokból vált ki. A klorit átalakulási termék. A földpátot a felszálló oldatok valószínűleg a tufából vagy andezit faláról ragadták magukkal. A kaiéit a bentonitosodás után a lefelé szivárgó hideg vizekből vált ki. A Mecsek hegységi, komlói bentonit keletkezése tehát a magyarországi bentonitok képződésétől eltér : nem a vulkáni anyagok vízalatti mállásából, hanem vulkáni üveg hidrotermális átalakulásából keletkezett. WÜRMKORI FESTÉKBÁNYA A BALATON MELLETT, LOVASON VÉRTES EÁSZr/j A Balatonfelvidék egyik fődolomit rögén, Lovas község határában, a Királykát forrástól kb. 1200 m-re ÉNy-i irányban, dolomitmurva bányászat közben fészekszerű, nagyobb méretű limonitos betelepülést találtak, amely mintegy 2 — 3 m mély, 3 — 4 m J hosszú és ugyanolyan széles, szabálytalan alakú területet foglalt el. A gödörszerű fészek kitöltése alján, élénkvörös limonitos dolonútmálladékban, régészeti leletek voltak. E felett négy különválasztható rétegre tagolva a vörös festékanyag és a dolonút -törmelék keve- redéséből előállott egyre világosabb színű meddő rétegek húzódtak, míg legfelül vékony humusz fedte a rétegsort. A bányászok egy ilyen limonitfészket kiástak, egy másodikat éppen csak meg- bontottak. Az első esetben Mészáros Gy., a veszprémi múzeum kiküldött szak- embere csak a munkások által kiásott és félretett anyagot gyűjthette össze ; a második gödröt leletmentés-szerűen feltárta és a leletanyagon kívül értékes megfigyeléseket is gyűjtött. A feltárást 1952-ben végzett hitelesítő ásatás fejezte be Mészáros és V é r t e s együttes munkájaként. A lovasi limonitfészkekből több, mint 100 csonteszköz, közel 20 kőeszköz, vala- mint jégkori állatok eszközként fel nem dolgozott csontmaradványai és faszénmarad- ványok kerültek elő. A leletanyagot Mészáros és Vértes dolgozták fel J á n o s s y D. paleontológus, S i m o n c s i c s P. botanikus és Kiss J. mineralógus közre- működésével. A leletet részletesen az Acta Arch. 1955. évi kötetében megjelent közle- mény ismerteti angol nyelven, magyarul az Arch. Ért. 1955-ös kötetében megjelent tanulmány írja le. | t A csonteszközökkel az őskőkor embere a többé-kevésbé laza festék- anyagot bányászta. A legjellemzőbb szerszámalakok az óriásgím singcsontjából készültek. Távolabbi, elkeskenyedő végüket dolgozták ki munkaéllé, míg a felső ízületi fejet kézbe- illő markolattá alakították. Több eszközt készítettek az óriásgím csökevényes láb- középcsontjából, néhányat bordából, csöves csontok kéregállományából, lapockából, j s nem utolsó sorban szarvasagancsból. Az eszközök között vannak — e kor más régészeti lelőhelyein nagyon ritka — szerszámnyelek, festéktartó tülkök, csontból és agancsból [ készült csákányfejek, sőt egy szépen díszített vájóeszköz is. A legtöbb csontszerszámot az óriásgím csontjaiból készítették, néhányat azonban jávorszarvas, vaddisznó, taránd ; és kőszáli kecske csontból is faragtak. A csonteszközök között egyetlen hengerded lándzsa- hegy képviseli a fegyvereket a bányászeszközök mellett. j Rövid közlemények 391 A kőeszközök között talált szeletai jellegű, babérlevél-alakú lándzsakegy rögzíti a lelet régészeti korát. Hasonló lándzsahegyek a bajóti Jankovick-barlang leletei között találhatók. Előkerült ezenkívül néhány megmunkált, de nem különösebben jelleg- zetes, éles szélű, helyenként retusált szilánk és egy nagy, koptatott, papuesalakú kőék Ivagy dörzsölőkő. Ez utóbbi vörös homokkőből készült, míg a többi kőeszközt a dunántúli őskőkori lelőhelyek megszokott nyersanyagából : a vöröses szarukőből és félopálból készítették. A lovasi paleolit bányalelet korát a régészeti adatokon kívül meg- határozzák az állat- és növénymaradványok, valanúnt az ásványtani és földtani meg- figyelések. A meghatározott csontok az óriásgún, jávorszarvas, erdeiszarvas, tarándszarvas, kőszáli kecske, vaddisznó, ló és egy fájd faj maradványainak bizonyultak. A faszéndarabkák kivétel nélkül erdei fenyő maradványok. A nehéz ásványok mind összetételre, núnd mennyiségre a lösz hozzájárulását jelzik a kitöltő anyaghoz, amelynek összetétele a következő : (CaMg) C03 = 74,3% ; Fe (OH)3 = 16,8% ; SiOa = 6,7% ; nehéz ásvány = 1% és csont, valamint faszén = 1%. Humusztartalma a kitöltésanyagnak (amin mindig a leletes réteget ért- jük) nincs. A kormeghatározásnál figyelembe vesszük azt, hogy mind a fauna, mind a faszén- anyag az ember kiválogató tevékenységét tükrözi, s nem az állat- és növényvilág tény- leges akkori összetételét. Emellett is figyelembe kell vennünk az óriásgím túlsúlyát a tarándhoz képest, a vaddisznó jelenlétét, s azt, hogy az alacsonyan fekvő (kb. 280 m tszf.) Balatonfelvidéken a tüzelésre erdei fenyőt használt az őskőkori bányász. A nehéz- ásványok és a sziliciumdioxid mennyisége mérsékelt lösz-hozzákeveredésről látszik bizonyságot tenni, de nem jelenti a lerakódás, ill. bányászat idején való erőteljesebb porhullást. Valamennyi adat együttes kiértékelésével a lelet korát a würm I/II interstadiális első felének végére, illetőleg a würm I »aktív szubtrópusiéra következő kontinentális éghajlati szakaszra tehetjük és Milán kovic — Bacsák abszolút idő- rendje szerint az i. e. 80 000 + 5000 évben határozhatjuk meg. Régészeti szempontból az ilyen kormeghatározással egybehangzik az a megállapításunk, hogy a lelet a szeleta kultúra dunántúli csoportjához tartozik, s mint ilyen, a hetedik leletegyüttes a Dunántúlon. A lovasi bányalelet vizsgálatából és a jelenségeknek a néprajz adataival való egybevetéséből az őskőkor gazdasági fejlettségére vonatkozólag az alábbi fontos követ- keztetések adódnak : 1 . A vörös festék a kezdetleges népek életében igen jelentős ásványi termék. 2. Igen korán, már a felsőpaleolitikum kezdetén bányászták, holott eddig az ember bányásztevékenysége legősibb megnyilvánulásaként a mintegy 10 000 éves átme- neti-kőkori bányákat tartották számon. 3. A festékbányászatot a szeleta kultúra embere technológiailag fejlett eszkö- zökkel, s már a tűz repesztő hatásának igénybevételével végezte. 4. A bányászat ezen a helyen csak — a jégkor mértékeihez viszonyítva — igen rövid ideig tartott, de olyan erős ütemben folyt (csak a két feltárt bányagödörből kb. 25 m3 festékanyagot bányásztak ki), hogy feltételezhetjük azt is, hogy nem csak közvet- lenül a saját használatukra, hanem cserére is termelték az értékes festéket. Ha ezt a feltételezést más, újabb leletek is alátámasztanák, a lovasi leletet a cserére való termelés és az árucsere első, legkezdetlegesebb megnyilvánulásaként tekinthetnők. 392 Földtani Közlöny LXXXV . kötet, 3. füzet A KAVICSVIZSGÁLAT ŰJABB EREDMÉNYEI BAI/KAY BÁLINT A korszerű kavics vizsgálati módszerek segítségével a legtöbb kavicsréteg fáeies- helyzetét különösebb nehézség nélkül meg lehet határozni. Ismeretlen kavicsanyag vizs- gálatánál a glaciális vagy szélfújta jelleget behatóbb vizsgálat nélkül megállapíthatjuk és csak a vízi képződésű kavicstípusok elkülönítése okoz bizonyos nehézségeket. A folyami és fluvioglaciális kavics alapos koptatottsági vizsgálattal biztosan megkülönböztethető, de már a folyami és tóparti, illetve tengerparti kavics felismerése nehezebb és bizony- talan feladat. A gömbölyített kavics képződésének lehetősége újabb adatok szerint a szélfújta területeken is megvan. A d a m K. D. (N. Jb. f. Geol. u. Pál. 1950, 330. old.) az észak- afrikai sivatag »szerirjeiben« szélgörgette és 30 — 40 cm magasságra felpattanó, 2 — 3 cm átmérőjű kavicsokat és dünére emlékeztető, jellegzetes keresztmetszetű szélrakta kavics- dombokat figyelt meg. A kavics koptatottsága otöbbé-kevésbé erős« volt : Adam véleménye szerint a szerirkavics rendszerint időszakos vízmosásoktól származtatott koptatottságát nagyrészt a szélgörgetés okozza. Ez a megfigyelés eggyel megnöveli a koptatott, gömbölyített kavics származási lehetőségeinek számát, bár ezáltal a fosszilis kavicsok származásának felismerését alig nehezítette, mert a sivatagi környezetet más jellegek alapján is fel lehet ismerni. Adam megfigyeléseit Marsai D. (i. o.) szélcsatorna-kísérletekkel támasz- totta alá. A kísérletek kimutatták, hogy a kisebb szemcsék gördülő mozgással haladnak, a nagyobbaknál viszont csúszkáló, felszínhez dörzsölődő mozgásmód figyelhető meg. Ez megmagyarázza azt a tapasztalati tényt, hogy a nagyobb szemcsék alakja inkább lapult, míg a kisebbeké inkább gömbölyded. A fizikai meggondolások arra mutattak, hogy sűrűbb közegben — vízben — a csúszkáló mozgásmód kisebb szemcsékre is át fog terjedni, és a két koptatottsági típus is jobban el fog különülni. Tájékoztatásul szolgáljon, hogy 4 cm átmérőjű kavics kb. 30 m/mp sebességű légáramban kezd el mozogni (30 m/mp a 12-es szélerősség határa). A fenti áramlási kísérletek érdekes megvilágításba helyeznek mástermészetű vizsgálatokat. Cailleux (Bull. Soc. Géol. Francé, V. köt. 375 — 404. old., 1945) a tengerparti és folyami kavics alaki és fekvési sajátságainak részletes összehasonlító vizsgálatával megállapította, hogy a kavics mozgása a tengerben sokkal élénkebb, mint a folyóvízben : mezítláb járva kavicsos tengerfenéken, a vízmozgatta kavicsok állandó ütögetését érezni, folyóvízben viszont legfeljebb a homok simogatása észlelhető. A különb- ség valószínű oka a hullámzás lökésszerűsége a folyami vízáramlás nyugodt egyenletes- ségével szemben. Másrészt Cailleux megállapítása szerint a folyó fenekén a kavicssze- mek a legkisebb ellenállás elve szerint, mintegy áramvonalas alakzatban, a folyás- iránnyal ellenkező irányú hajlással, zsindelvszerűen egymásra borulva helyezkednek el, és a vízzel szemben a lehető legkisebb a támadási felület. A tengeri hullámok oda- vissza mozgó áramlása nem okoz ilyen egyoldalii elrendeződést. A fenti jelenséget Cailleux úgy próbálta leírni, hogy megadta a kavics lősíkjának (a legnagyobb kavicsátmérővel párhuzamos és a legkisebbikre merőleges síknak) a rétegzettség síkjával bezárt szögét. Azt találta, hogy folyami kavicsban ez a szög 15 — -30° között van, a tengerparti kavics-színlőkben viszont csak 2 — 12°. Ez az adat tehát alkalmasnak látszik a két kavicstípus megkülönböztetésére. A leírt áramlási kísérletek arra mutatnak, hogy a tengerparti erősebb kavics- mozgás a kavicsanyagon nagyobb lapultságot okoz. Cailleux a lapultságot (aplatisse- ment) a Rövid közlemények 393 L + l E hányadossal jellemezte, ahol L a kavics legnagyobb átmérője, l az erre merőleges átmérők leghosszabbika, E pedig az L, l síkra merőleges síkban fekvő leghosszabb átmérő. Amint várható, a lapultságot elsősorban a kőzetanyag palássága vagy mástermészetű irányí- tottsága szabja meg. Azonos szöveti típuson belül azonban a tengeri kavics lapultsága egész határozottan nagyobbnak mutatkozott. — Salerno közelében a Picentino folyó hordalékából származó kavics a deltától 500 m-re már tengeri kavicsra valló lapultságot mutatott. Tekintettel arra, hogy az illető kőzetanyag szállítási távolsága a Picentino folyóban 20 km, ez az adat is bizonyítja a tengeri vízmozgás erősebb koptató hatását. Cailleux másik formajellemző adatul a szimmetriatorzulást (dissymétrie) vette és az AC ~ L képlettel számította, ahol C az L és / átmérők metszéspontja, A pedig az L átmérőnek <7-től távolabb eső végpontja. A tengeri és folyami kavicstípus közti különbség ennek a szimmetriajellemző számnak az alapján is kimutatható, de nem olyan határozottan, mint a dőlés és lapultság módszerével. Különösen jól bevált a lapultság és a dőlés adatainak kombinációja. Ha ugyanis a lapultságot a dőlés függvényében ábrázoljuk, a két kavicstípus különösen tisztán különül szét. Emery K. O. (Journal of Geology, 63 köt., 1. sz., 1955) osztályozottsági vizsgálatokkal törekedett a hordalék garmada- és deltatípusú, valamint a tó- és tenger- parti kavicslerakódások elkülönítésére. Megállapítja, hogy a tengerparti kavics a folyami hordalékon és a tengerparti abrázión kívül a tengerfenék pusztulásából és partmenti szállításból is származhat. A tengerfenék kavicsai sokszor partravetett vízinövényekbe fonódva kerülnek szárazra. — Emery a kavicsoknak csak a középső átmérőjét (a C a i 1 1 e u x-féle l- 1) mérte meg, majd az egyes szenmagysági csoportokba tartozó kavicsok számát megszorozta a szemcsenagysági kategória alsó és felső határából vett mértani közép köbével. így közelítőleg megkapta a kavicsok térfogatkategóriák szerinti eloszlását. Az eloszlást kumulatív görbében ábrázolta, majd a 25% és 75% gyakori- sághoz tartozó köbtartalomértékkel kiszámította az anyag osztályozottsági együtt- hatóját : e @25 0_i@j A tengeri kavicsnál ez a szám átlagosan 1,25, és érdekes módon megegyezik a tengeri homok osztályozottsági együtthatójával. A különböző megvizsgált kavicstípusok együtthatóit az alábbi táblázat mutatja : Osztályozottsági együttható Minták száma átlag legnagyobb legkisebb Tengerpart 1,25 1,13 2,14 62 Tópart 1,15 1,09 1.21 37 Föl várni delta 3,18 1.34 5.94 35 Hordalékgarmada . . 5,33 2.50 8,95 58 394 Földtani Közlöny LXXXV . kötet, 3. füzet A táblázat szerint az osztályozottsági együttható alkalmas a fenti típusok elkü- lönítésére. Van ugyan némi bizonytalanság, de ez a vizsgált mintáknak csak igen kis százalékát érinti. Az egyetlen átmérővel dolgozó E m e r v-féle módszer előnye a pontosabb és alaposabb, három átmérő alapján számoló C a i 1 1 e u x-féle módszerrel szemben a nagyobb gyorsaság és egyszerűség. Áttekintve a mondottakat, kitűnik, hogy a folyami és tengerparti kavics meg- különböztetésére több használható módszert is kidolgoztak már. Mindenesetre kérdés, hogy ezek a jelenkori kavicson megállapított összefüggések fosszilis anyagon, ismeretlen körülmények között mennyire válnak majd be. HÍREK Telegdi-Roth Károly tiszteleti tag kitüntetése. Hazánk felszabadulásának 10. évfordulója alkalmából magas kitüntetésben részesült Telegdi-Roth Károly, társulatunk tiszteleti tagja, az őslénytan professzora. Fényes ünnepség keretében nyúj- tották át neki a Magyar Népköztársaság Munkaérdemrendjét. Kitüntetése az egész magyar geológusi karnak és így Társulatunknak is öröm és elismerés. A kitüntetésben a magyar geológusok egyik legkiválóbb képviselőjének megbecsülését is látjuk. Telegdi-Roth Károly érdemeit a geológusok jól ismerik. Tudjuk, hogy tanulmányait igen széles látókör és fejlett kritikai szellem jellemzi. Magyarország geoló- giája c. könyve negyed évszázaddal ezelőtt jelent meg s oly tökéletes szemlélettel készült, hogy a benne fölvetett gondolatokat az időközben végzett részletvizsgálatok mind igazolták. Ugyancsak jól ismert a Bakonyhegység fiatal mezozóos fejlődéstörténetéről szóló j elentős értekezése is, amely egyik legkitűnőbb munkája a hazai földtani irodalom- nak. Őslénytani vonalon az egri fauna korszerű feldolgozását köszönhetjük neki egyebek között s főleg 1953-ban megjelentősállattan című egyetemi tankönyvét. Ez a könyv a tankönyvek szokásos keretein túlnőve, gyakorlati szempontból is nélkülözhetetlen a magyar geológusoknak és bányászoknak. Telegdi-Roth Károlynak az alkalmazott földtan területén is hervad- hatatlan érdemei vannak. Bauxit-, kőszén- és kőolajtelepeink felkutatásával és fel- tárásával egyaránt maradandót alkotott a tudomány és népgazdaságunk fejlesztésében. Társulatunk minden tagja őszinte megbecsüléssel és szeretetteljes ragaszkodással ünnepli Telegdi-Roth Károly tiszteleti tagunkat magas kitüntetése alkalmából és kéri, hogy Társulatunk életében továbbra is vegyen olyan tevékeny részt, mint eddig. Maurice Lugeon (1870 1953). E lánglelkű geológus életpályája apró svájci falucskából indult el. Édesapja mint szobrász Párisban kap munkát, majd családjával együtt — Maurice ekkor 6 éves volt — visszatér Svájcba és a lausannei katedrális díszítésén dolgozik. Ettől az időponttól kezdve Maurice fugeon élete és munkássága Eausannehoz kapcsolódik. A gazdag Svájcban a művészek szegények : Maurice taníttatására nincs pénz. 6 éves korában mint bankkifutó kénytelen kenyeret keresni és csak a tanonc- iskolát végezheti el. 10 éves, amikor egy iskolai kirándulás felkelti érdeklődését a földtan iránt. 12 éves korában megismerkedik a Geológiai Múzeum két munkatársával, akik megajándékozzák egy kis ásványgyűjteménnyel és megtanítják az ásványok meghatá- rozására. Ekkor már minden szabad idejét a természettudományoknak szenteli. A Múzeum egyik munkatársa magával viszi a 15 éves fiút földtani xitjaira, ahol elsajátítja a térké- pezés alapfogalmait. 16 éves, amikor megürül egy állás a Múzeumnál, amelyre Lugeont alkahnazzák. Havi 70 frank nagy pénz, a fiatal Lugeon munkája mellett gyors tempó- ban akarja pótolni tudása hézagait. A túlfeszített munka következtében azonban beteg lesz és egy évet várnia kell ; így csak 20 éves korában végzi el a gimnáziumot. Gimná- ziumi évei alatt többféle állást vállal, hogy eltartsa magát ; az érettségi bizonyítvány elnyerése után a Botanikai Múzeumban dolgozik. Botanikai tudása később, geológusi pályája során csodálatra késztette kartársait és hallgatóit is. Egyetemi évei is az anyagi gondokkal való küzdelem jegyében zajlanak le. Tudományos dolgozatai 17 éves kora óta sorban jelennek meg. Mestere Rene- vier magával viszi az alpi területre, ahol kifejlődik megfigyelőképessége és kíván- csian áll meg olyan jelenségek előtt, amelyek mellett a szakemberek gondolkodás nélkül továbbmennek. Tektonikai megfigyeléseiről 23 éves korában előadást tart a Svájci Természettudományi Társulatban, amely élénk vitákra ad alkalmat s azóta »forradal- márnak« tartották. 25 éves korában megjelenik doktori disszertációja, mely már méltán feltűnést kelt. 1897-ben magántanár, 1898-ban, 28 éves korában a lausannei egyetem 396 Földtani Közlöny LX XXV. kötet, 3. füzet rendkívüli tanára. 1901-ben a francia Földtani Társulat előtt kifejti nézeteit, amelyek alapjaiban változtatják meg a tektonikát és új távlatokat nyitnak a földtan számára. Szívós kutatómunkája mellett a zseni kétségtelen megnyilvánulása volt, ahogy a hegység- szerkezetről addig vallott nézeteket forradalmasította, amivel 31 éves korára világ- hírűvé vált. Röviddel ezután Lugeon elgondolásait a Kárpátok szerkezetére is alkahnazza anélkül, hogy azokat valaha is látta volna. Az 1903-as bécsi Nemzetközi Geológus- Kongresszus nagy tudománytörténeti jelentőségű ülésén fényesen igazolódik Lugeon elmélete, úgy hogy azt Ú h 1 i g is magáévá teszi. Lugeon nagy volt mint oktató is. Keze alól számos neves geológus került ki, mint Argand, Fallot, Jeannet stb. Előadásaira a világ minden tájáról jelentkeztek hallgatók. Kedvenc helye a Laboratórium volt, melyet saját költségén bővített ki. De az oktatás lényeges részét a természetben végezte el. Hallgatói mun- káját a legapróbb részletekig ellenőrizte és tőlük a lehető leglelkiismeretesebb munkát követelte meg. Tanítványai szétszóródtak a világ minden tájára, de legtöbbjük meg- tartotta a kapcsolatot Mesterével. (Bulletin de la Soc. Géol. de Francé, P. IV., fasc. 4 — 6, 1954. teljes irodalom- jegyzék.) Emmanuel J. de Margerie (1862 1953). Pályáját csodagyermekként kezdte : még nem volt 15 éves, amikor Lapparent A. előadásait hallgatta és 15 éves korában tagja lett a francia Földtani Társulatnak. 16 éves korában részt vett az első nemzetközi geológuskongresszuson és attól kezdve minden következő kongresszuson egészen 1952-ig, amikor az algíri kongresszus a 90 éves tudóst egyhangúan díszelnökévé választotta. E hosszú életpálya folyamán deMargeriea földtan és földrajz szinte minden ágával foglalkozott. Kitűnő nyelvtudása, óriási olvasottsága és hallatlan munkabírása, testi hibája ellenére — a 18 éves korában történt combtörés következtében egyik lába rövi- debb volt a másiknál — fáradhatatlan terepjárása szinte a tudás tárházává tették. Hatalmas tudását igyekezett mindig geológustársai rendelkezésére bocsátani, erről tanúskodnak publikációinak százai is. A. H e i mmel együtt megteremtették a tek- tonika nyelvezetét : 1888-ban megjelent együttes művükben 725 francia, 825 német és 460 angol műszót alkottak és határoztak meg. A geográfusok számára még ma is alapvető műnek számit 1888-ban megjelent morfológiai munkája. A »Földtani biblio- gráfiák katalógusa« a kutatók nélkülözhetetlen segédeszközévé vált. A francia föld- tannak nagy szolgálatot tett de Margerie E. Suess: »Das Antlitz dér Erde« c. hatalmas műve francia nyelvre való átültetésével. A francia kiadást számos illusztrációval és bőséges irodalomjegyzékkel egészítette ki. De Margerie tektonikai munkálatai mellett mint a straszburgi egyetem tanára munkatársaival együtt megszerkesztette Elszász és Lotharingia földtani térképét. Több alkalommal járt Amerikában. Egyik észak- amerikai tudóstársa szerint »de Margerie jobban ismeri az Egyesült Államok földtanát és földrajzát, mint a legtöbb amerikai, beleértve a Földtani és Földrajzi Társulatok tagjait is«. De Mar- gerie kezdeményezésére és hathatós közreműködésével készült el Afrika földtani térképe is. Legutolsó munkái : a »Critique et Géologie« és >'Études americaines« értékes tudománytörténeti dokumentumok. (Bulletin de la Soc. Géol. de Francé. T. IV, fasc. 4 — 6, 1 954 teljes irodalomjegyzék.) Az 1954. évi párizsi 111. Nemzetközi Kristálytani Kongresszus. Az 1954. július 21- — 30 között tartott III. Nemzetközi Kristálytani Kongresszuson mint a Magyar Tudományos Akadémia küldöttei, ketten vettünk részt N e m e c z Ernő professzorral. A Kongresszuson harminc nemzetnek mintegy ezer szakembere jelent meg, közöttük a kristálykémia világhírű kutatói, mint L a u e, M., B r a g g, L., B r o g 1 i e, M. (a Kongresszus elnöke), Bernal, J. D., Evans, R. C. A Szovjetunió Tudományos Akadémiáját hattagú küldöttség képviselte Z s d a n o v, G. S. akadémikus veze- tésével. A Kongresszus üléseit a Sorbonne termeiben tartotta. A bejelentett előadásokat (közel 400-at) 1 7 szakosztályban tartották meg az előadók, ezeken kívül még két meg- beszélést tartottak. Egyszerre 4 — 7 szakosztály ülésezett, egy-egy előadás időtartama 5 — 10 perc volt, csak így volt lehetséges a rendkívül nagyszámú előadásnak aránylag rövid idő alatt való lebonyolítása. Az előadók között számban fizikusok és kristály- kémikusok vezettek, de szép számmal tartottak előadásokat metallográfusok, fiziko- kémikusok, sőt biokémikusok is. A legtöbb előadás az 1. szakosztály: Műszerek és Hírek 397 metódusok (öt ülés, 49 előadás), a 6. szakosztály : Organikus anyagok szerkezete (öt ülés, 43 előadás), a legkevesebb a 10. szakosztály : Üvegek (egy ülék, 3 előadás) hangzott el. Igen látogatottak voltak az agyagásványokkal foglalkozó szakosztály ülései (öt ülés, 3 1 előadás) . A kongresszussal kapcsolatban a Sorbomie előtermében és folyosóin rendezett kiállításon ásvány optikai, de főként röntgenografiai kutatásokat szolgáló legmodernebb műszerek, szerkezetmodellek, egykristályok kerültek bemutatásra. Igen nagy érdek- lődést váltott ki az egymilliószoros nagyítást elérő térelektronmikroszkóp, melyet M ü 1 1 e r, E. professzor eljárása alapján a L e y b o 1 d-cég gyárt. A Kongresszus tagjai megtekintették az Alumínium centenáriuma c. kiállítást, a Jardin des Plantesban elhelyezett igen gazdag, de kevéssé gondozott ásványgyűjte- ményt, az ennek keretében bemutatott Hauy emlékkiállítást, az École supérieur des ÍVIines szintén igen gazdag ásvány-kőzetgyűj terűén yét, részt vettek a Versaillesban rendezett nagyszabású fogadáson és néhány érdekes kiránduláson is. A magyar kül- döttek lekéstek a nagyobb kirándulásokra való jelentkezésről, így csak az egy napos provinei agyagbánya megtekintésére rendezett kiránduláson vehettek részt. A számunkra oly tanulságos kongresszusi kiküldetés alkalmával sok külföldi kol- legával ismerkedtünk meg, folytattunk eszmecserét, létesítettünk csereviszonyt. Koch Sándor ISMERTETÉSEK Székely Sándor: Hermán Ottó. Művelt Xép, Budapest, 1955. A Hermán Ottóról szóló most megjelent tudománytörténeti könyv méltán foglal helyet a <>Kultúra mesterei« sorozatban. Hermán Ottó (1835 — 1914) a magyar természettudományi kultúra -indit ók és fejlesztők egyik legnagyobb klasszikusának számít. Állattan, biológia, néprajz, őstörténet, magyar nyelvművelés és szaknyelv terén egyaránt. A magyar függetlenségi politika rettenthetetlen előhareosa, a kapi- talista és az imperialista társadalomrontás leleplezője. minden vonatkozásban a magyar nép igaz barátja. A könyv híven és korszerű kritikai értékeléssel, jól szemlélteti Hermán Ottó nagy egyéni tudományos érdemeit, pályafutásának az akkori politikai és társadalmi helyzetből adódó nehézségeit. Széleskörű hatalmas tudományos és ismeretterjesztő működése minden magyar természetvizsgáló számára nemcsak úttörő, hanem minden időkre példamutató marad. Tevékenységéből ezen a helyen kettőt emelünk ki. Az egyik a magyar földtani vizsgálatok történetében hatalmas új tudományos irányok fejlő- dését. a tudományos barlangkutatás, az ősrégészet és az ősembertan hazai kutatásait elindító miskolci lelet. Az erre vonatkozó közel két évtizedig tartó vitában bécsi és magyar maradi »szakemberekkel« szemben fényes diadalt aratott. Ide kíván- koznak a vita során id. Lóczy Lajoshoz intézett levelének sorai : »A földtani intézet és ez a megmarási irány az. amely miatt mi magyarok oly rettenetesen hátra vagyunk maradva az őskori ismeretekben. « » Valami állapot ez! Egy főbányatanácsos és főgeológus, ki e címen eszi kenyerét, a legvilágosabb situsban sem ismeri föl a diluviumot . . .« Ma is okuljunk rajta! Másik ennél sokkal általánosabb, mindmáig élő kérdés a magyar szaknyelv ügye. Tökéletes magyar szakszókra törekedett. »amelyek nem rosszabbak, mint azok, amelyek kultúmépek irodalmában szerepehiek. amelyeknél szintén csupán csak a jelentőség — s az sem mindig — szolgált zsinórmértékül. « Harcot indított és hathatósan dolgozott a magyar tudományos nyelv kialakításáért a nemzeti szellem és a hazaszeretet felkeltése szempontjából. Elsőként emeli föl tiltakozó szavát a nemzetközi tudományos egyesülések olyan imperialista határozataival szemben, melyek a »kis nemzeteké nyelvét kizárja a tudományos használatból. Ezt a helyzetet szakembereink mindmáig természetesnek találták s hallgatólagosan szenvedik hátrányait. A Szovjetunió által történt fölszaba- dításunkkal a kis nemzetek egyenjogúságának alapján, ez a kérdés is előtérbe kerül. Hermán Ottóval valljuk ugyanis, »nem a nyelv, a forma, hanem a tartalom a döntő. Ha a nyelv igaz tudományt közvetít, akkor az igazi tudósok kell hogy megbirkózzanak a nyelv nehézségei vel«. Hermán Ottó élete és működése kimeríthetetlen forrás minden magyar ter- mészettudós számára. v. e. BaxpeiweeB. B. A.: 0 coctohhhh cobctckoíí na.leoöoTaHHKH (A Szovjet ősnövény- tan helyzete.) — Izvesztyija Akagyemii Nauk SZSZSZR Szer. bioi. 1953. 4. sz. Az ősnövénytani kutatások eredményeit elsősorban a növénytan és a földtan használja fel. A növénytan az eredmények alapján felépíti a növényvilág törzsfejlő- dését és ennek alapján kidolgozza a növények természetes rendszerét is. A földtan az ősnövénytan adatait arra használja fel, hogy a szárazföldi üledékek földtani korát megállapítsa és rétegtanát kidolgozza, továbbá, hogy felderítse azokat a feltételeket. I smertetések 399 amelyek mellett a növénymaradványokból hasznos kőzetek keletkeznek. Az ősnövény- tannak a növénytannal és a földtannal való ilyen kölcsönviszonya határozza meg jelen- tékeny mértékben annak fejlődését és mai helyzetét a Szovjetunióban, írja Vahre- m e j e v. A rétegtani-ősnövénytani kutatásokkal foglalkozó paleobotanikusnak követ- keztetéseit a földtani és őslénytani adatok összességére kell felépítenie és nemcsak egyik- másik fosszilis flóra rendszeres összetételére, elszakítva a földtani viszonyoktól és vég- eredményben attól a környezettől is, amelyben a flóra élt. A kevésbé vizsgált vidékek növénymaradványokat tartahuazó üledékei földtani korának a meghatározásánál nagy veszélyt jelent a tanulmányozott flóra mechanikus összehasonlítása a távoli területek hasonló összetételű flóráival í amelyek földrajzi szempontból távoli vidékekről származnak). A földön különböző összetételű növényi társaságok élhetnek egymás mellett, amit esetleg az az éghajlati zonalitás idézhet elő, ami az előző földtani időszakokban is megvolt, bár nem jutott olyan élesen kifejezésre, mint ma. Ezzel szemben a rendszer- tani összetételükben egymáshoz közelrokon flórák, amelyeket a föld egymástól távoleső pontjain találtak, nem egyidejűleg is tenyészhettek, sőt lehetnek különböző korúak is. Köztudomású, hogy néha még földtani mértékek szerint is jelentékeny idő szükséges ahhoz, hogy a kezdetben kedvezőtlen létfeltételek lassú változása előidézze a flórának a szomszéd, kedvezőbb létfeltételekkel rendelkező területekre való elterjedését. A növé- nyek vándorlási gyorsaságának és irányának figyelembevétele nélkül hibás kormeg- határozások jönnek létre. A rétegtani ősnövénytan ne csak a növénymaradványok ábrázolását és száraz leírását nyújtsa kutatásainak eredményeképpen, hanem rekonstruálja létfeltételeiket, állapítsa meg helyüket a múlt növénytakarójában, vizsgálja fejlődésüket az időben, alaposan használja fel a földtan anyagát és a paleozoológusok által nyert adatokat és mindezek után helyesen lásson hozzá azon üledékek földtani korára vonatkozó kérdés megoldásához, amelyek a tanulmányozott növényi maradványokat foglalják magukban. Rétegtani-ősnövénytani kutatásokat eredményesen csak az ősnövénytannak, núnt paleobiológiai tudománynak az egyidejű fejlesztése mellett lehet végezni. Az ősnövénytani kutatások igen nagy nehézsége abban rejlik, hogy a paleobota- nikusoknak különféle növénymaradványok töredékével van csak dolguk és még sokkal ritkábban a reproduktív szervek maradványaival, illetve ezek töredékeivel. Egyidejűleg a mai növények rendszertana pedig a növény minden részének a tanulmányozásán épül fel és a legnagyobb rendszertani jelentősége éppen a reproduktiv szerveknek van. Egyes paleozoológusok esetleg csak a gerinctelenek valamelyik osztályára specializálódtak, a paleobotanikusoknak nemcsak a különböző osztályok maradványaival, hanem az egyes növények különböző típusaival is foglalkozniuk kell. A mélyfúrások fúrómagvainak vizsgálatában a fősúly a mikrofaunára, a pollen- és a spóramaradványokra esik. Az utóbbi időben számos geológus a spórákat és pol- leneket mikroflórának nevezi, mert összehasonlítja ezt a mikrofaunával (Foraminifera, sugárállatkák stb.), ez mindenesetre nagy hiba ; a spóra és a pollen csak a növények által előállított külön sejtek, de nem maguk a növények Az ősnövénytan elméleti kérdéseinek vitájába belekapcsolódva rámutat V a h re- me j e v, D a v i t a s v i 1 i, I/. S. megállapítására, aki az ősnövénytani kutatások rend- kívül alacsony elméleti színvonalát kifogásolja a Szovjetunióban, mert a paleobotanikai irodalomban csak kivételes esetekben érintik a növénytípusok történeti fejlődésének kérdéseit. Mindazonáltal a szovjet paleobotanikusok nemcsak arra törekedtek, hogy leírják a növényi maradványokat, hanem a növényvilág fejlődésének a történetét is igyekeztek megvilágítani. A kutatók közül a legkiemelkedőbbek : Palibin, I. V., Prinada V. D., Krisztofovics A. N., Krecsetovics L. M., Nejburg M. F., JarmolenkoA. V. stb. A fiatalok Vaszilevszka M. D., Dorofej ev P. I., Szataniszlavszkij F. A., Jakubovszka T. A., az általuk tanul- mányozott fosszilis növénytársulások fejlődési kérdéseit dolgozták fel és rekonstruálták azokat a környezeti viszonyokat, amelyek között azok tenyésztek. Vahremejev megállapítása szerint a körülmények gyors változása esetében a legtöbb faj kihal, nem tud alkalmazkodni s csak azok a növények maradnak meg, amelyeknek igényei a legjobban megfelelnek a megváltozott környezetnek. A tengerek előnyomulásai, ami gyakori a földtani múltban, általában teljesen megsemmisítették jelentékeny területeken a szárazföldi növényzetet. A fizikai-földrajzi viszonyok hirtelen változása után valamely területen kialakult növényzet összetételének elemzése azt mutatja, hogy keletkezésükben nagy szerepet 400 Földtani Közlöny LXXX V . kötet, 3. füzei visz a szomszédos területekről a növények bevándorlása. Természetes, hogy ezekben az esetekben is bekövetkezik a növények morfológiai evolúciója. Az új növénytakaró keletkezésében jelentékeny szerepük van a hirtelen változó viszonyok hatása alatt azoknak a fajoknak is, amelyek az előző növénytársulások állományába tartoztak és amelyeknek az eltűnt növényzet között alárendelt jelentőségük volt. Nagy kiterjedésű területeket felölelő fizikai-földrajzi viszonyok hirtelen meg- változásai rendszerint lehetővé teszik, hogy új növénytípusok jelentékeny helyzetet foglaljanak el és kiszorítsák a korábban uralkodó alakokat. Feltételezhető, hogy ezekben a viszonylag rövid időszakokban olyan új növénytípusok intenzív fajképződése megy végbe, amelyek már megvoltak a régi flóra mélyén, maguk a típusok viszont már korábban alakultak át. A zárvatermők például a felsőkréta és alsókréta határán gyorsan terjednek az egész világon, több család és rend képviseli őket, amelyek törzsfej lődésileg már távo- lodnak egymástól ; az ősnövénytan adatai pedig feltűnésüket már a jura időszakban bizonyítják, amelynek flórájában még teljesen alárendelt helyet foglaltak el. Az alkotó darwinizmus eszméjének alapján meg kell alkotni a Szovjetunió és a szomszédos országok ősnövényzetének történetét és ezt kapcsolatba kell hozni a föld- történet sajátságaival. Meg kell magyarázni a konkrét okokat, amelyek a földtani múlt- ban az egyes növényformációk változását idézték elő, úgyszintén azokat az okokat is, amelyektől morfológiai fejlődésük függött, többek között az egyes növénytípusok keletkezését, virágzását és pusztulását. R á s k y Urna: CHCTeiwa Mimepajionui (Ásványrendszertan). I. és II. kötet Moszkva 1951. és 1953. Dana: System of mineralogy általánosan használt, közismert ásványtani kézi- könyvének hetedik kiadását Ch. Palache, H. Bér mán és C. Frondel rendezte sajtó alá és a tudomány fejlődésének megfelelően dolgozta át. Eddig a munka első és második kötete jelent meg ; ismertetésük a F'öldtani Közlöny 79. kötet (1949) 131 — 133. és a 82. kötet (1952) 424 — 425. oldalán található. Mindkét kötetet orosz nyelvre is lefordították. A szerkesztést D. P. Grigorjev látta el, az első kötet fordítását M. N. B a 1 a s o v, V. I. M i h e j e v, I. I. Safra- n o v s z k, a második kötetét M. N. B a 1 a s o v, N. P. Grigorjev, A. V. Nye- rni 1 o v, V. A. Frank-Kamenyeck, T. A. Frank-Kamenyeck, I. I. Safranovszk végezte. Az első kötet Moszkvában 1951-ben jelent meg, a második 1953-ban. Az első kötet terjedelme 608 (az angol 843), a második 773 (az eredeti 1124) oldal. A kötetek tartalma és anyagbeosztása semmit sem változott. Megmaradt a tipográfia is. A cirillbetűs kötetekhez latinbetűs tárgymutatót csatoltak. A fordítók és szerkesztő híven ragaszkodtak az eredeti kiadáshoz. E törekvésük szigorít megvalósítása terén azonban bizonyos engedményeket kellett volna tenni : célszerű lett volna az eredeti kiadás néhány elkerülhetetlen hibáját kijavítani. E hibákra ismételten nem óhajtimk visszatérni ; egy részük a magyar ismertetésekben szerepel. A »D a n a « orosz nyelvű fordítása bizonyítja a munka jelentőségét az ásvány- tani kutatásokban. T o k o d y P i v e t e a u, J. : Traité de paléontologie. Törne 1. p. 1 — 782, Paris 1952. Törne II. p. 1—790, Paris 1952, Törne III. p. 1 — 1063, Paris 1953. A francia nyelvterület földtani és őslénytani irodalma a háború utáni években éppen olyan nagyszabású fellendülést mutat, mint más tudományszakokban is. F o úr- in a r i e r hatalmas, kétkötetes földtani szemléletet sugárzó munkáján kívül kisebb, de ugyancsak jelentős más földtani művek is napvilágot láttak. Az őslénytani irodalom is igen nagyarányú és fontos művekkel gazdagodott, amelyek sorából ittaPiveteau szerkesztésében megjelent nagy kézikönyv eddig megjelent és hozzánk eljutott három kötetét kívánjuk nagy vonásokban ismertetni. A kézikönyv szerkesztője J. Piveteaua Sorbonne-on az őslénytan professzora. Neve nálunk különösen a még a háború előtt B o u 1 e - lal együtt kiadott Ees fossiles Ismertetések 401 c. nagy könyvével vált ismertté. Ez az első nagy őslénytani tankönyv, amely már fel- építésében is elüt az addig megjelent tankönyvektől, amennyiben az élet fejlődésének tükrében, a nagy földtörténeti idők sorrendjében mutatja be az ősmaradványokat. A Traité de Paléontologie hét kötetre tervezett munka, amely ugyancsak az élet fejlődésmenetében foglalkozik a földtörténeti múlt állatvilágával. Az első kötet (Ees stades inférieurs d’organisation du Régne animale — Intro- duction — Généralités — Protistes — Spongiaires — Coelentérés — Bryozoaires) 1952-ben jelent meg s közel 800 oldal terjedelmű. Természetesen több szerző munkája. A bevezető rész Piveteau tollából származik s az őslénytan fogalmának meghatá- rozásán kívül az őslénytani tudomány fejlődéstörténetével foglalkozik. Érthető, hogy a tudománytörténeti részben a francia kutatók munkássága hangsúlyozottan szerepei. A következő rész, amelyet R o g e r J. írt, a fosszilizáció fogalmával foglalkozik. E fejezetben az alaktani és vegyi vonatkozásokon kívül a biosztratinómiát úgy emlegeti R o g e r, mint a fosszilizáció geometriáját. Tintant H. a következő fejezetben a rendszertan alapelveit boncolja. Fog- lalkozik a biológiai és őslénytani faj -fogalommal és a nem fogalmával is. Dechaseaux C. a paleontológia-kronológia-ökológia összefüggést vizsgálja C u é n o t L. tollából származik az állatvilág törzsfejlődésével foglalkozó fejezet, amelyben a törzsfejlődési egymásutánt a szerző ábrán is szemlélteti. A tengeri és száraz- földi élet fejlődéstörténetét is szemléltetni kívánja, megítélésünk szerint nem egészen szerencsésen. A 89 — 329. oldalon foglalkozik a kötet a Protistákkal. A fejezet megírása D e - f 1 a n d r e G., S i g a 1 J. és C i r y R. érdeme. Utóbbi két szerző a Foraminifera rendet foglalta össze. Rendkívül fontos _ és tanulságos a többi egysejtűre vonatkozó igen bőséges és gazdagon illusztrált rész is. Általában az egész munka képanyaga igen jó és világos, a vonalas rajzok kivitele pontos, a fényképek általában jól sikerültek. Tudtommal ez az első őslénytani kézikönyv, amely az egysejtűek rendszertani beosztásában az állattan korszerű rendszertanát alkalmazza. Ily módon gazdag anyagot ismertet, amelyet eddig az ősállatok világában nálunk alig méltattak figyelemre. Természetes azonban, hogy a Protisták tárgyalásában a hangsúly a Foramini- ferákra esik. A részletes ismertetés után a családok, majd a főcsaládok és alrendek rend- szertanára vonatkozó rendkívül érdekes tanulmány következik, amely után kitűnő paleoökológia ismertetést olvashatunk. Ennek különösen módszertanilag van különös jelentősége, mert egész sereg új szempontot nyújt a Foraminifera-faunák kiértékeléséhez. A Metazoák közül először a szivacsokat ismerteti a munka Morét L. tollából (333 — 374. old.). A bevezető rész a szivacsok alaktanával és általános szervezettségével foglalkozik. A rendszertani részben nem világos, hogy milyen kategóriákat használ a szerző. Általában Calcispongia és Silicispongia csoportra osztja a szivacsokat. Előbbibe sorozza, mint bizonytalan rendszertani helyzetű alakokat az Arcliaeocyathidákat. Rövid összefoglalást ad a szivacsok földtani és biológiai szerepéről. Az irodalmi ada- tokat földrajzi elterjedés szerint is csoportosítja. A Coelenterata törzsben (376 — 684. old.) a Hydrozoa és Scyphozoa osztályokat Alloiteau J. tárgyalja, míg az Anthozoa osztályban Alloiteau mellett Le- c o m p t e M. összefoglalásaként ismerjük meg a paleozóikus Madreporariákat, amelyek sorába alrendi kategóriaként sorozza be a szerző a Tetracorallákat, Tabulatákat és Heliolitidákat. A postpaleozóikus Madreporariákat Alloiteau 8 alrendre osztja. A két szerző taxonómiája nem látszik egyenlő értékűnek, de ezért a hiányosságért teljes mértékben kárpótol bennünket az ismeretanyag óriási terjedelme és ragyogó kidolgozása. Az egész munka egyik legsikerültebb része ez, a maga igen pontos és logikus felépítésével és kitűnő ábraanyagával. A következő törzs megjelölésére a mű a nálunk szokatlan Vermidia megjelölést használja. Ide sorozza a Bryozoa, Brachiopoda és Chaetognath a osztályokat. A Bryozoa osztály (688 — 749. old.) ismertetését B u g e E. adja. Rövid bevezetés után logikus, de kissé vázlatos rendszertani részt kapunk, amelyet néhány igen érdekes és sok gon- dolatot ébresztő sor követ a Bryozoáknak más szervezetekkel való társulásáról, vala- mint a Bryozoák rétegtani kiértékelhetőségéről és ökológiájáról. Ez utóbbival kapcso- latban B u g e az alzat sajátosságairól, a környezet hatásáról és a mohaállatok mélység- es éghajlatjelző szerepéről ír. Röviden összefoglalja a törzsfejlődési viszonyokra vonat- kozó ismereteket ill. problémákat. Igen hasznos terminológiai szótárt is ad. A második kötet (Problémes d’adaptation et de phylogénése — Brachiopodes — - Chétognates — Annélides — Géphyriens — Mollusques) a Brachiopoda osztály ismer- tetésével (3 — 160. old.) kezdődik, amelyet Roger J. írt. A kitűnő általános részből 402 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 3. füzet külön is ki kell emelnünk az embriológiára és egyedi fejlődésre vonatkozó sorokat és a vizsgálati módszer ismertetését. A rendszertani részben az Articulata alosztály 6 rendre tagolása kelt különösebb érdeklődést. A rövid összefoglalás a törzsfejlődésre, a réteg- tani kiértékelhetőségre és az ökológiára vonatkozóan tartalmaz adatokat. Igen bőséges a terminológiai »glossarimn«. A Chaetognatha osztályban (161. old.) csak az Amiskwiát ismerteti R o g e r. Az Annelida törzs (165 — 202. old.) bevezetőjét Dechaseaux C., részletes tárgyalását R o g e r J. írta. A Chaetopoda osztályban tárgyalja R o g e r a Conodon- tákat, amelyek újabb feldolgozása azonban kétségessé teszi idetartozásukat. Érdekes módon az Aimelidák között a Serpula spirulaea-t is felsorolja, holott ezekről a marad- ványokról kiderült, hogy a Tubulostium csiganemet képviselik. Függelékként itt említi R o g e r a Gephyreákat is, továbbá a Plathelminthes és N emathelminthes osztályokat. A kötetben még a Mollusca törzs igen alapos ismertetését kapjuk. A rövid álta- lános részt, az Amphineurákat és Scaphopodákat Dechaseaux C. írta meg. A kagylók osztályát a >220 — 364. oldalon ugyancsak ő ismerteti. Igen értékes az a történeti áttekintés, amelyet a szerző a Lamellibranchiaták osztályozásáról ad. Elismerést érdemel a terminológiai fogaknak világos megszövegezése. L ucas G. tollából igen értékes kiegészítést kapunk a kagylóteknő mikroszkopikus szerkezetére vonatkozóan (246 — 260. old.). A Lamellibranchiata osztályt Taxodonta (Ctenodonta, Actinodonta és Pseudoctenodonta alrendekkel), Dysodonta, Preheterodonta és Heterodonta rendre osztja. Utóbbi után kategória megjelölés nélkül tárgyalja igen alaposan a Rudis- tákat. A kagylók rendszertanában messzemenően érvényesülnek a törzsfejlődési szem- pontok. Termier G. és H. írták a csigák osztályára vonatkozó részt (365 — 460. old.). Ebből ki kell emelnünk a rövid, de értékes vázlatot, amely a csigák életmódjával, továbbá az élő és kihalt alakok osztályozásában szükségszerűen jelentkező különbségekkel és ezzel kapcsolatban a törzsfejlődéssel foglalkozik. Taxinómiai szempontból az osztályozás eléggé kifogásolható. Az osztályon belül ugyanis 3 »csoportot« különböztetnek meg főcsaládokkal s ezek után még felsorolnak Toxiglossákat, Tectibranchiákat és Pulmonatákat. Igen röviden érintik a Pteropodák kérdését. A Gastropodákra vonatkozó fejezet általános részeiben nagyon korszerűnek mondható, míg rendszertani részében nem kielégítő, mert hiányzik belőle a kategóriák pontosabb áttekinthetősége. Nevezéktanuk sem korszerű. Igen terjedelmes a Cephalopoda osztály tárgyalása (461 — 755. old.). Ez a rész Basse É. műve, kivéve a Clymeniák és Goniatitesek ismertetését, amely Delépine G.-től és a Dibranchiatákét, amely R o g e r J.-től származik. A Xautiloideák és Ainmo- noideák éppenúgy alosztály értékkel szerepelnek, mint a Dibranchiaták. Érdekes, hogy a szerző a Volborthellában nem lát Cephalopoda- maradványt. A legidősebb N autiloidea képviselőként a Plectronocerast tekinti a felső kambriumból. A Xautiloideákra vonat- kozó rendszertani részt igen alapos alaktani ismertetés előzi meg és részletes törzsfejlődési adatok követik. Még részletesebb az Ammonoideákra vonatkozó általános bevezető, amely valóban mindenre kiterjedő figyelemmel készült. A rendszertani rész igen alapos és ábraanyaga is kiemelkedően jó. A Dibranchiatákra vonatkozó rész a Rogertól megszokott alaposságról és részletességről tanúskodik. A harmadik kötet (Les formes ultimes d’Invertébrés : morphologie et évolution. Onyckophores-Artkvopodes-Échinodermes-Stoniocorde's) terjedelemben felülmúlja az első kettőt. Ebben a 3 — 7. oldalon először Dechaseaux C. az Onychophorákat ismerteti ( Aysheaia, Xenusion). Az Arthropoda törzs ismertetése (11 — 584. old.) Wa tér lót G., Decha- seaux C., Hupé P., Grekoff N., Termier H. és G., Roger J. és Laurentiaux D. munkája. A törzset Proarthropoda, Antennata és Chelicerata altörzsekre osztják. A Trilobitákat az elsőbe sorozzák. Minden dicséretet megérdemel az a kimerítő, mindenre kiterjedő részletesség, amellyel a Trilobitákat Hupé ismer- teti. Hasonlóan jól sikerült a többi rész is. Szinte azt kell megállapítani, hogy elképesz- tően nagy anyagot hordtak össze a szerzők. Az Echinodermata törzs (587 — 957. old.) tárgyalása is igen részletes. Az általános részben (Termier H. és G. munkája) igen szemléletes az a rajz, amely a primitív tüskésbőrűek rétegtani elterjedését és feltételezett kétirányú törzskifejlődését igen jól szemlélteti. A törzset a munka a következő osztályokra tagolja : Heterostelea (599 — 606' Ismertetések 403 old.), Cystidea (607 — 628. old. mindkettő Cuénottól), Blastoidea (629 — 650. old. Bergouniouxtól), Edrioasteroidea (651 — 657. old. Piveteautól), Crinoidea (658 — 773. old.), Stelleroidea (774 — 842. old.), Ophiocistioidea (843 — 856. old. ez utóbbi három Ubaghstól), Echindidea (857 — 947. old. Termi er H. és G.-től) és Holothurioidea (948 — 957. old. Deflandre — Rigaud M.-tól). Legalaposabbnak a Blastoideák es Crmoideák tárgyalása látszik. Valamennyi szerző munkája azonban olyan mélyrehatónak tűnik, hogy csak a legnagyobb dicsérettel lehet róluk megemlé- kezni. A Stomocordia törzs (961 — 997. old.) Decliaseaux C. általában bevezetője után Waterlot G. tollából a Pterobranchiákat és Graptolithákat tárgyalja. Utób- biban Kozlowski vizsgálati eredményeit a szerző elismerően méltatja. Mint bizonytalan rendszertani helyzetű maradványokról emlékezik meg a munka a Machaeridiákról, Conularidákról, Hyolitesekről és Tentaculitesekről (Termier H. és G.). Az eddig megjelent 3 kötet arról győz meg, hogy a legújabb adatok fölhasználá- sával, az irodalom csaknem teljesnek mondható feldolgozásával készült munka olyan kézikönyvet ad a paleontológusok kezébe, amilyenre eddig gondolni sem igen mertek. A pontos és igen részletes tárgymutatóban minden fogalmat és nevet megtalálunk. A munka kiállítása is mintaszerű. Nehéz eldönteni, hogy vajon az egyes szerzők önfeláldozó munkáját dicsérjük-e meg jobban, vagy a szerkesztőét, aki a sok szerző munkájából is egységes egészet tudott adni. ív rövid áttekintés csak vázlatos képet ad a kitűnő kézikönyvről, amelynek úgy érezzük, szinte minden fejezetét érdemes lenne és öröm volna részletesen ismertetni. Nagy várakozással nézünk a további 4 kötet elé, amelyek bizonyára rövidesen szintén megjelennek. B o g s c h Schneiderhöhn, H. : Erzmikroskopisches Praktikum. (Gyakorlati érc- mikroszkópia.) ív. Schweizerbartsche Verlagsbuchliandlung. vStuttgart, 274. old. 113. ábra, 1952. Szerző első összefoglaló ércmikroszkópiai munkája »Anleitung zűr erzmikrosko- pischen Bestimmung mid Untersuchung von Érzeti und Aufbereitungsprodukten, besonders hu auffallenden Licht« címen 1922-ben jelent meg. Később Ramdohr, P.-val együtt szándékozott megírni »Lehrbucli dér Ivrzmikroskopie« címen az ércmikrosz- kópia részletes tankönyvét. Ebből azonban csak a második kötet készült el Ramdohr feldolgozásában (1931), az első kötet első felét szerző 1934-ben jelentette meg. Schnei- derhöhn és Ramdohr társszerzősége megszűnt, a »Lehrb. d. Erzmikroskopie II. « kötete elfogyott és új kiadója »Erzmineraíe und ihre Verwachsungen« címen 1950-ben jelent meg. Az ércmikroszkópiai vizsgálatok általános ismertetése, műszerek és eljárások leírása, a gyakorlati módszerek beható tárgyalása eddig hiányzott. Az ércmikroszkópia gyakorlati útmutatásait összefoglaló korszerű munkát leginkább a kezdők, de a kutatók is nélkülözték ; S h o r t , M. N. »Microscopic determination of the őre minerals« második kiadása (U. S. Geol. Survey Bull. 914) 1940-ben jelent meg, és így az újabb eredmé- nyeket még nem tartalmazza. A munka 12 fejezetre oszlik. Ismerteti az ércmikroszkópiában használatos készü- lékeket, az érccsiszolatok készítését, az optikai vizsgálati módszereket, a szilárdsági elektromos és mágneses sajátságokat. Behatóan tárgyalja az érccsiszolatokon végezhető kémiai reakciókat, a spektrográf iái és röntgenografikai módszereket. Részletesen foglal- kozik az ércek szerkezetének megismerésével, étetési eljárásokkal, a szemnagyság- és mennyiségmérés módszereivel, az ércásványok helyzetének meghatározásával a csiszo- latban. Összefoglalja az egyes ércásványokon megfigyelendő sajátságokat. Függelékül csatolja a leggyakoribb ércásványok meghatározására szolgáló táblá- zatokat. Uytenbogaardt, W. »Tables fór microscopic identification of őre rnine- rals« (Princeton, 1951) nagyobb igényű meghatározó táblázatait már nem használ- hatta fel. A szöveg könnyen érthető, világos. A megértést elősegítik a szövegközti ábrák és táblázatok. Általánosan ismert tény, hogy az ércmikroszkópiában a leírásokon kívül a mikrofotograf iáknak milyen nagy fontossága van. Ebből a szempontból különösen 9 földtani Közlöny 404 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 3. füzet ki kell emelni a 32 műnyomópapíron sokszorosított 62 kitűnő fényképet. Ezeken gondosan kiválogatott anyag tökéletes reprodukciói tanulmányozhatók, és nagy mértékben elő- segítik a szöveg megértését. Schneiderhöhn könyve mind tartalmilag, mind nyomdatechnikailag kiváló munka. Eredményesen használhatják az ércmikroszkópiával bármely területen" foglal- kozók, de különösen hasznosan forgathatják egyetemi és főiskolai hallgatók. T o k o d y L. Tokody: Ziir Morphologie des Diaphorits (Adatok a diaforit alaktanához. ; — Magyar Nemzeti Múzeum Természettudományi Múzeum Évkönyve (Annales hist.-nat. Mus. Kation. Hímg.). 5. 1954. 21 — 25. Zepharovich 1871-ben állapította meg a freieslebenit és diaforit önálló- ságát. Utóbbi ásvány alaktanával részletesebben 1938-ig nem foglalkoztak (P a 1 a c h e), anúnek oka főleg a kristályok rendkívüli torzultsága, a lapok erős rostozottsága s ennek következtében a mérési adatokból a kristályalakok egyértelmű megoldhatóságának olykor legyőzhetetlen nehézségei. Szerző régebbi gyűjtések anyagából (Felsőbánva — Baia Sprie) 16 kristályt tanulmányozott, de ezek "közül csak négy kristály alaktani megoldását érte el. A c-tengely szerint megnyúlt, zömök oszlopos kristályokon a Palache féle felállításnak megfelelően a következő kristályalakokat állapította meg (a (-*) csillaggal jelzett formák általában ríjak.) 5(010), a (100), fi (170), y (160)» a (140), n (120)^ *(7.11.0), *(340), m (110), *(320), h (011), u (021), r (041), j (0.14.1), 'F (201), x (401), y (221), o (131), * (3.17.3), * (7.12.4), Q (1.11.1), w (311), e (531), *(14.6.3). Iker- ; kristályok a vizsgált anyagban nem voltak. Tokody ■ W i n k 1 e r H. G. F. : Slruktur und Eigenschaften dér Kristalle (A kristályok szerkezete és sajátságai). 258. oldal, 62 ábra, 78 táblázat és 1 tábla. Springer Verlag, Berlin, Göttingen, Heidelberg. 1950. A könyv a szerző egyetemi előadásainak bővített összefoglalása, lényegében a kristálykémiai ismeretek áttekintő tárgyalása. A rövid bevezetés után részletesen foglal- kozik a kristályszerkezetek elemi alkotórészeit összetartó erőkkel, a kötési módokkal. r A kristályrácsok és az ásványok anyagát tárgyaló fejezetben ismerteti a különböző rácsszerkezeteket, majd az izomorfiát és polimorfiát. Külön fejezetben foglalkozik az ideális és valós kristályokkal, a rácshibákkal és azok hatásával. A kristályszerkezetek fizikai tulajdonságait : hővezetés, összenyomliatóság. kiterjedés, optikai tulajdonságok, keménység és hasadás rácsszerkezeti tárgyalását külön fejezet foglalja össze. Függe- lékben közli a kristálytani fogalmakat és jelzéseket. A könyv az ásványok fizikai és kémiai tulajdonságainak a rácsszerkezettel való- összefüggését mutatja be. Égészében tekintve a könyvet, jól sikerültnek mondhatjuk és hasznos össze- ; foglalásnak minősíthetjük. Tokody ti ' Machatschki, F. : Speziel le Mineralogie auf geochemischer Grundlage (Ásványtan geokémiai alapon). 378 oldal, 229 szövegábra. Springer- -Verlag . Wien. 1953. Az ásványtan, különösen pedig az ásvány rendszertan kialakítása Dana első, jelentős kémiai ásványrendszerezése óta nagy változáson ment keresztül. A tisztán kémiai rendszereket a kristályszerkezeti megismerések lényegesen átalakították. A kris- tályszerkezetnek döntő rendszertani hatását N i g g 1 i, P. (Lehrb. d. Min. II. kiadás 2 rész, 1926) hangsúlyozta és ő kísérelte meg a kristályszerkezet és a kémiai összetétel alapján új ásványrendszer felállítását. A rendszerezés helyes útját a kristály kémiai kutatások határozták meg, de egységes eredményre nem juthattak a sok, még tisztázatlan kérdés miatt ; a folyó- iratok állandóan közölnek egy-egv ásványcsoportról rendszertani cikkeket. Ismertetések 405 A geokémia rohamos fejlődése ösztönözte Machatschkit a geokémiai alapokon nyugvó ásvány-, illetve ásványrendszertan megírására. Szerző szerint az érc- mikroszkópiai, röntgenológiai és kristálykémiai kutatások eredményein nyugvó geokémiai megfontolások segélyével lehetséges az ásványok tárgyalása geokémiai alapon. Macliatschki a kitűzött feladatot sikerrel oldotta meg. A rendszertani főfejezetek : elsődleges ásványok, mállási és üledékes eredetű ásványok, ásványok és kőzetek átalakulásakor keletkezett ásványtársulások, végül nehézfémeket tartalmazó ásványok. A geokémiai rendszertan nehézségei éppen az utolsó fejezetben összefoglalt ásványok (szűkebb értelemben vett ércásványok) tárgyalásakor mutatkoznak meg. Ezeknek az ásványoknak rendszertani helye ma még sem kristálykémiailag, sem geo- kémiailag nem teljesen tisztázott. Szerző tehát igen helyesen járt el, mikor ezeket az ásványokat nem kényszerítette be olyan csoportokba, ahol azoknak helye még bizony- talan. Az ásványok sajátságainak leírása rövid és világos, minden jellemző bélyegük megtalálható a rácsszerkezeti adatokkal együtt. A kémiai képletek írásmódja a szer- kezeti sajátságokat kifejezi és nagyrészt Macliatschki régebbi ilyen irányú vizs- gálatait követik. A keletkezés és a paragenézis adatain kívül csak szórványosan közöl lelőhelyeket. Az ásványok gyakorlati alkalmazására mindig utal. Hibák vannak a könyvben, ezek azonban inkább elírások, melyek esetleges ifjabb kiadásból kiküszöbölhetők. Feltétlenül átírandó az atmoszféra ásványai című fejezet (24 — 26. oldal), amelyben nitrogén, oxigén, ózon, hidrogén, széndioxid, vízgőz, hélium, neon, argon, kripton, xenon és radon ásványként szerepel. A függelék : Ein kristallchemisches Mineralsystem ismertető véleménye szerint nem tartozik a sikerültnek mondható rendszertani összeállítások közé, és minden valószínűség szerint sok vitára ad alkalmat. Lehetséges, hogy szerző lesz az első, aki ennek a résznek mielőbbi átdol- gozását közli. Macliatschki úttörő munkásságát elismerés illeti és a könyve mind a felsőbb oktatásban, mind az ásványtan kutatói között szives fogadtatásra számíthat. T o k o d y T r ö g e r, W. E. : Tabellen zűr optischen Bestimmung dér gesíeinbildenden Mine- rale (Táblázatok a kőzetalkotó ásványok optikai meghatározására). 17 táblázat, 95 diagram, 256 ábra, 16 stereogram. Stuttgart. 1952. M ü g g e, O. a kőzetalkotó ásványok meghatározására táblázatokat állított össze és közölt Rosenbusch, H. Phvsiograpliie d. petr. wichtigen Mineralien 5. kiadá- sában (1927). E táblázatokat Tröger kiegészítette és a tudomány mai állásának megfelelően átdolgozta. Összesen 244 ásvány nevét, kémiai összetételét, leggyakoribb kristályalakjait, kifejlődési módját, hasadását, keménységét, sűrűségét, optikai orien- tációját, fény- és kettőstörését, az optikai tengelyek szögét és diszperzióját, az ásvány színét, pleokroizmusát, kémiai viselkedését, hasonló ásványok jellemző tulajdonságát és végül a paragenézisét tüntetik fel a táblázatok. A rövidre fogott, de jól megadott, a fentebbiekben felsorolt tulajdonságok, különösen pedig az optikai orientáció, könnyebb megérthetősége céljából parallel- perspektívás kristályrajzokat közöl. Elősegíti a meghatározást a számos variációs diagram, nomogram és stereogram, melyek egy részét szerző szerkesztette, más részét átrajzolta, illetve átdolgozta. Mindjárt a könyv elején igen ügyesen összeállított és jól felhasználható diagram található, melynek koordinátái a közepes fénytörés és a legnagyobb kettőstörés. E diagram könnyen áttekinthető és a meghatározást nagy mértékben elősegíti. A könyv végén összefoglaló táblázatok tartalmazzák a fajsúly, a diszperzió, a hasadási lapok meghatározási, a saját színek és pleokroizmus adatait. Nem von le a könyv értékéből semmit, de ma már legalább is szokatlan, hogy az ásványok kémiai összetételét oxidokban adja meg. A rugalmassági irányokat X, Y, Z-vel jelzi, ami újabban elterjedni látszó jelölési mód. A munka mindenképpen sikerült. Nemcsak kezdők, de a kőzettannal bármely irányban foglalkozók is haszonnal forgathatják. Tokody 9* 406 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 3. füzet Mahmoud Ibrahim: The Effect of Static Electrical Charges on Wind Erosion and the Origin of Depressions in the Lybian Desert — (A sztatikus viUamos töltés hatása á szél pusztító hatására és a líbiai sivatag depresszióinak eredete). Kairó, 1952. A légköri elektromosság földtani szerepének megfigyelésére különösen a sivatagi területek alkalmasak, mert itt a száraz levegő jobb szigetelő képessége miatt nagyobb a feszültségek felhalmozódásának lehetősége. Eddig azonban csak a fulguritképződést I sorolták a légköri villamosság földtani hatásainak sorába. Mahmoud Ibrahim egyiptomi megfigyelései alapján a légköri villamosság egy ifjabb földtani kihatását tételezi fel. Ugyanis a sivatagi homokviharokban repülő homokszemcsék szerinte szta- tikus elektromos töltésre tesznek szert és megfigyelései szerint ez a feszültség a földön álló testekhez való ütődéskor villamos szikrák alakjában sül ki. Ebből az következik, hogy a levegőben röpülő szemcsék azonos töltésükkel taszítják egymást. Ibrahim szerint ez a taszító hatás a szélfújta homok pusztító hatását nagyban csökkenti, és ezt a megállapítását azzal igazolja, hogy a sivatagi építmények és kőkori sziklarajzok aránylag igen kismértékű súrolást mutatnak. A sztatikus villamosság eme hatásának 1 felvetése értékes gondolat, de nem egészen tisztázott, mert végkövetkeztetésben azt mondja, hogy a töltés a földhöz csatlakozó tárgyaktól taszítja a testeket, viszont a fentebb említett szikrázás éppen a homokszemcsék és a föld ellenkező töltéséről tanús- j ; kodik. Az elképzelés tehát mérésekkel való igazolásra vár. Mahmoud Ibrahim foglalkozik a líbiai sivatag depresszióinak kelet- kezési kérdésével is. A közkeletű elképzelések szerint ezek a nagykiterjedésű mélyedések szélerózió hatására keletkeztek. Ibrahim ezt a fentebb ismertetett elképzelés alapján ; tagadja és a mélyedések keletkezését »tektonikus« erőkre vezeti vissza. Nem részletezi, | hogy milyen tektonikus hatásra gondol, de valószínűleg epirogenetikus mélyedésre, 1 mert szerinte a mélyedés ott keletkezik, ahol a lágyabb kőzeteket fedő keményebb I kőzet eltűnik (lepusztul?). A továbbiakban részletesen és világosan magyarázza, hogy hogyan mélyülnek tovább ezek a mélyedések a fizikai mállás, az esetleges növényzet és | T csapadékvíz hatására. A szélnek szermte inkább építő mint pusztító szerepe van itt, 1 mert a mélyedések viszonylag kevésbé széljárta helyek és a széhujta homok bucka- ' vonulatokban való felhalmozódására adnak alkalmat. — Ezekhez a fejtegetésekhez a sivatagi viszonyok alapos ismerete híján érdemben mit sem lehet hozzáfűzni, de airnvi • biztos, hogy a szélfújta homokszemek közismert gömbölyítettsége bizonyítja az aljzathoz való intenzív súrlódást : márpedig ez a tény visszahatásszerűen feltételezi az aljzat ,i ' kopását is. B a 1 k a y 1 ■ le Menard, H, W. és társai: Underwater mapping by diving geologists (Víz- h alatti földtani térképezés búvár-geológusok segítségével). Dili, Róbert F. és Shumway, G. : Geologic use of self-contained diving ír apparátus (A hordozható búvárkészülék földtani alkalmazásai). Bulletin of the American :j Association of Petroleum Geologists, 1954. jan. x I A sekélvtengeri üledékképződés rendkívül nagy földtam fontossága miatt igen | érdekes a tengerfenék közvetlen földtani vizsgálata. Ez eddig csak néhány méter mély- ségig volt lehetséges, és a mélyebb tengerrészek viszonyait csak többé-kevésbé rossz fenékmintákból és" homályos fényképekből ismertük. A háború alatt Franciaországban n megszerkesztett egyszerű búvárkészülék most már egész 60 m mélységig lehetővé teszi a tengerfenék közvetlen megfigyelését. A készülék nagyon egyszerű és szellemes, módon a környező víz nyomásával megegyező nyomású levegő bocsát a búvár tüdejébe egy j| nagynyomású palackból. A búvár mintegy félórai leszállásra elegendő levegőt vihet le magával a víz alá. A tengeralatti földtani térképezés módszere a következő : először valamilyen előre meghatározott rendszer szerbit bójákat helyeznek el a tengeren, és megállapítják ezeknek a helyzetét. Azután minden egyes bójánál leszállást hajtanak végre. Biztonsági szempontból egyszerre mindig két fő merül alá. Külön erre a célra szerkesztett dőlés- mérőt, vízhatlan földtani iránytűt, fenékmintavevőt, fényképezőgépet, fénymérőt és stopperórát visznek magukkal. A fenéken az egyik személy csapást és dőlést mér, a másik nagyméretű (többkilós) mintát vesz. Ezt zsinegen húzzák fel a csónakba vagy hajóra. Felszállás után az észleleteiket azonnal lediktálják, mert jegyezni a víz alatt természetesen nem lehet. Ismertetések 407 A tengerfenék feltárási viszonyaira jellemző, hogy 28 leszállási hely közül 26-nál találtak jó feltárást és 25 esetben a csapást és dőlést is meg tudták állapítani. A tiszta tudományos érdekességen kívül nagy gazdasági jelentősége is van a tengeralatti földtani felvételnek, mert így nem egyszer lehet a parton megállapított kőolajtartó és egyéb gazdasági fontosságú szerkezetek folytatását a tenger alatt is követni. Balkay Hitler, J. H. : Grundriss dér Kristallchemie (A* kristálykémia alapvonala.) 307 oldal, 209 ábra, 72 táblázat. W. de Gruyter. Berlin. 1952. A kristálykémia Goldschmidt V. M. alapvető és úttörő megállapításai óta nagyot fejlődött. A mai fejlődési foknak megfelelő összefoglalása nagy és nehéz feladat. H i 1 1 e r könyvének első négy fejezete a kristályrácsokról és szimmetriájukról, valamint a kristályszerkezetek és röntgensugarakról kevésbé sikerült, mert nem teljes, de felesleges is, mert aki kristálykémiával foglalkozni óhajt, annak ezek ismeretfogalmak. Itt csak példaképpen a röntgenográfiai eljárásokra és a szerkezeti megoldásokra utalok, amit szerző 55 — 82. oldalon tárgyal. E feladatokat ilyen röviden elintézni nem lehet, mert külön könyvet igényel. Az áttekintés pedig nem több, mint ami bármely tankönyv- ben megtalálható. Az újabb és pontosabb eljárások : Fourier-, Patterson-, Harker-, B u e r g e r-szintézisek teljesen elmaradtak. A kristálykémia csak a 83. oldalon, a kötési módok ismertetésével kezdődik. Részletesen foglalkozik az atom-, ionrádiuszokkal Goldschmidt és P a u 1 i n g vizsgálatai szerint és utal szerepükre a kristályrácsokban. Az elemek rácsának ismertetése után Goldschmidt kristálykémiai alaptörvényére tér, majd az AB, AB2 stb. típusú vegyületek kristálykémiáját tárgyalja. Fkkor közbeiktatja a morfotrópia, izo- trópia, izomorfia, diadochia, keverékkristályképződés és (külön, önálló fejezetben) a polimorfia jelenségeire vonatkozó megállapításokat. Majd visszatér a szilikátok ismerte- tésére és azt követőleg az ötvözetek tárgyalására. A kristálykémia zárófejezetében a szerves vegyületek rácsszerkezetével foglalkozik. A könyvet — tulajdonképpen a beve- zető részhez kapcsolódó — jelzési módok magyarázata és a 230 tércsoport táblázata zárja, amihez bő irodalmi felsorolás csatlakozik. Név-, tárgy-, és kémiai képletek mutatója egészíti ki a könyvet. A munkának rossz és jó tulajdonságai egyaránt vannak. Kifogásolható a már említett felesleges első négy fejezet, néhol a szerkezeti típusoknak túlzottan részletekbe merülő leírása, az Á mellett a kX magyarázat nélküli használata, némely fogalomnak nem eléggé világos fogahnazása, néhány elírás. Érdeme a szerzőnek, hogy a kristály- kémia összefoglalására vállalkozott. Lényegében és egészében a könyv sikerültnek mondható, a hibák könnyen javíthatók. A könyv értékét emeli az új vagy ríj onnan átraj- zolt ábrák tetszetős és kellő méretben történt kivitelezése. Mindazok, akik a kristálykémiából az alapvető ismeretek összefoglalását akarják megismerni, eredményesen forgathatják H i 1 1 e r könyvét ; a benne lévő hibák nem oly súlyosak, hogy káros vagy félrevezető hatásuk lenne. Tokody G o 1 d b e r g, E. D. : Maríné Geochemistry 1. : Chemical scavengers of the sea (A tenger geokémiája, 1. : A tenger vegyi szűrőközegei). The Journal of Geology, 62. 1954. Egyes kolloid vegyületek könnyen megkötnek bizonyos ionokat. Ilyen szűrőd : kolloidok pl. a tenger vizében a mangán és vas hidroxidjai. A kolloidok szűrőképessége a kolloid és a szűrt ion elektromos töltésétől és a kolloid felületének alkatától függ és lényegében az elektrosztatika tételeivel írható le. A vashidroxid a tengerben a Zi, Co. Zr ionjait, a Mn hidroxid a Cn és Ni ionjait szűri. A szerző a mélytengeri mangángmnok keletkezésének elég valószínűtlen elméletét fejti ki a tengeráramokban a föld mágneses | tere által indukált áramok alapján. A közlemények főleg a bauxitképződés geokémiájában alkalmazható adatai (kolloid hidroxidszűrés) figyelemreméltók. B a 1 k a v 408 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 3. füzet Lowenstam, H. A. and E p s t e i n, S. : Paleotemperatures of the Post- Aptian Cretaceous as Determined by the Oxygen Isotope Method. (A krétaidőszak apti utáni részének őshőmérséklete oxigénizotóp-módszerrel végzett mérések alapján). The Journal of Geology, 62. 1954. A Földtani Közlöny 83. k. 7 — 9. számában Urey és társai cikke nyomán ismertettük az oxigéuizotópos őshőmérsékletmérés módszerét és néhány eredményét. Az itt közölt mintegy 500 mérés további adatokat szolgáltat a krétaidőszak őséghajlatára vonat- kozóan. Ezek szerint az albai emelettől a kampani emeletig 17%-ról mintegy 22 — 23%-ra növekedett a hőmérséklet a jelenlegi északi mérsékelt övben. A maestrichti emelet végére, újra csökkent a hőmérséklet mintegy 15%-ra. A hőmérsékletváltozások a szubtrópusi tengeröv zónájának megfelelő eltolódásaival jártak. A méréseket Belemnitákon, Inocerámusokon, Brachiopodákon és osztrigákon végezték. Az adatokból az is kiderül, hogy a Belemniták az albiumtól kezdve fokozatosan stenotennekké lettek. B a 1 k a y TÁRSULATI ÜGYEK AZ 1954 — 1 955 ÜLÉSSZAK ELHANGZOTT ELŐADÁSAI 1954. június 27. Veszprémi vándorgyűlés Vadász Elemér: Elnöki megnyitó Itemetz Ernő: Bevezető előadás Szentes Ferenc: A Bakonyhegység kialakulásának ismertetése Bárdossy György: A déldunántúli bauxitok földtana Nagy Károly: Az urkúti mangánkarbonátos érctelep ásványos alkata (Megjelent : Földt. Közi. 85. köt. 2. fűz. 1955.) Előadások helye : Nehézvegyipari Egyetem központi épülete Résztvevők száma : 107 1954. szeptember 15. Előadóülés Kókay József: Hegységszerkezeti mozgás viszonyok V árpalota kör- nyékén Fülöp József: A tatati mezozóos alaphegységrög földtani vizsgálata (Megjelent : Földt. Közi. 84. köt. 4. fűz. 1954.; Résztvevők száma : 50 1954. október 6. Előadóülés - Strausz László: Tortonai cerithiumok Sz. Hajós Márta: Öntödei homokkutatás Diósd környékén (Meg- jelent : M. All. Földt. Int. Évi Jel. az 1953. évről 2. köt. 1955.) Résztvevők száma : 47 1954. október 27. Vitaülés Horusitzkv Ferenc: Geokronológiánk mai problémái (Megjelent : Földt. Közi. 85. köt. 1. fűz. 1955.) Résztvevők száma : 98 1954. november 3. Előadóülés Kriván Pál: A középeurópai pleisztocén éghajlati tagolódása (Meg- jelent : Acta Geol. T. III. 4., 1955.) Vértes László: Az Istállóskői-barlang üledékeinek képződése (Meg- jelent : Acta Geol. T. III. 4.. 1955.) Résztvevők száma : 78 1954. december 2. Barlangkutató Szakosztály előadóülése Bertalan Károly: Kiegészítés a bakonyi barlangok ismertéhez (Meg- jelent : Földr. Ért. 4. évit. 1. fiiz. 1955.) Léé 1 — Ö s s y Sándor: A kiskőháti zsomboly térképe Résztvevők száma : 24 1954. december 8. Barlangkutató Szakosztálynak a Magyar Hidrológiai Társasággal közösen rendezett előadóülése Borbély Sándor: Zsombolykutatás a Blikkben Résztvevők száma : 25 410 Földtani Közlöny LX XXV. kötet, 3. füzet 1954. december 15. Előadóülés Jakucs L ászióné: A Gerecsehegység triász időszaki képződményei Szabó Imre: A Gerecsehegység júra időszaki képződményei Fiilöp József: A Gerecsehegység kréta időszaki képződményei és Lábatlan környékének földtani viszonyai Szőts Endre: A Gerecsehegység eocén-oligocén képződményei Résztvevők száma : 98 1954. december 29. Választmányi ülés Napirend : A Társulat 1954. évi munkájának értékelése A Földtani Közlöny előfizetése és a társulati tagdíjbefizetés egységes rendezése (A határozat megjelent a Földt. Közi. 85. köt. 1., 2. füzetének hátsó borító- lapján) A Barlangkutató Szakosztály feloszlatása Az 1955. I. félévi munkaterv megbeszélése Résztvevők száma : 29 1955. január 12. Klubest Mosonyi E m i 1 tartott beszámolót algiri és brazíliai tanulmány út já- rói színes vetített képekkel Résztvevők száma : 90 1955. január 19. Előadóülés Nagy Károly: A pilisszentiváni tűzálló agyag K ertai György: Kőolajkutatásunk új útjai és eredményei Pantó Gábor: A zengővárkonvi vasérckutatás földtani eredményei (Megjelent : Földt. Közi. 85. köt. 2. fűz. 1955.) Pantó Gábor: A zengővárkonvi vasérckutatás eredményei (Meg- jelent : Föld. Közi. 85. köt. 2. fűz. 1955.) Résztvevők száma : 135 1955. február 1. Barlangkutató Szakosztály előadóülése D u d i c h Endre: A barlang mint gyógytényező Résztvevők : száma 70 1955. február 9. Előadóülés Scherf Emil: Telkibányai kálitraehit K i s s-K o c s i s Imréné: Dunántúli eocén cerithium-félék S t r a u s z László: Oligocén ceritliiumok Résztvevők száma : 150 1955. február 23. Előadóülés M a j z o n László: A kőolajkutatás újabb rétegtani eredményei Szebényi Lajos: Rétegtömörülés és szerkezetalakulás Résztvevők száma : 135 1955. március 2. Klubest P r i n z Gyula ázsiai kutatóiitjáról beszélt vetített képek kíséretében Résztvevők : száma 70 1955. március 16. A Magyar-Szovjet Társasággal együtt rendezett ünnepi előadó- ülés Vadász Elemér: Elnöki megnyitó Noszky Jenő: A Magyar Állami Földtani Intézet fejlődése és munkája a felszabadulás óta Vadász Elemér: Szovjet vita az elméleti földtanról J a n t s k y Béla: A legújabb szovjet ércföldtani irodalom Bárdossy György: Szovjet bauxitkeletkezési elméletek Résztvevők száma : 194 Társulati ügyek 411 1955. március 23. Előadóülés Schréter Zoltán: Újabb adatok Budapest pliocén és pleisztocén képződményeinek rétegtanához Horusitzky Ferenc: A budapesti oligocén Résztvevők száma : 1 20 1955. március 24. Barlangkutató Szakosztály előadóülése Jakucs László: Adatok az Aggteleki-hegység és barlangjainak morfo- genetikájához Résztvevők száma : 30 1955. április 6. A Magyar Geofizikusok Egyesületének közreműködésével rendezett előadóülés /Egyed László: A Föld belső szerkezetének és a kontinensek kialakulásá- nak kérdése Résztvevők száma : 126 1955. április 20. Klubest Kocli Sándor számolt be franciaországi tanulmányút járói vetített képek kíséretében Résztvevők száma : 27 1955. április 27. Előadóülés B. Czabalay Lenke: Néhai Noszkv Jenő egri akvitáni faunájának ismertetése Bartha Ferenc: Várpalotai pliocén puhatestű fauna biosztratigráfiája (Megjelent : M. All. Földt. Int. Evk. 43. köt. 2. fűz. 1955.) Kretzoi Miklós: A miocén-pliocén szintezés kérdése Résztvevők száma : 50 1955. május 4. Előadóülés Szőts Endre: A paleogén tagozódása és határkérdései Cs. Meznerics Ilona: Miocén faunisztikai-rétegtani kérdések Résztvevők száma : 67 1955. július 1 — 3. A Szénbányászati Minisztérium közreműködésével rendezett pécsi vándorgyűlés július 1. du. Előadóülés Y a d á s z Elemér: Elnöki megnyitó Üdvözlések Balogh Kálmán: Földtani újratérképezés Pécs és Komló között Wein György: K-i Mecsek szénterületeit kialakító hegyszerkezeti mozgások időrendje és jellege Á d á m O s z k á r — K i 1 c z e r Gyula: A pécskörnyéki szeizmikus mérések sajátosságai és eredményei Résztvevők száma: 148 július 2. de. Előadóülések Szádeczk y-K ardoss Elemé r — F iilöp József: Összefoglaló a Mecsek-vidéki liász kőszénképződésről Gál E r n ő — J a k ó L aj o s — T akács Pál: Mecsek-vidéki kőszén- féleségek Góczán Feren c — H uszka bajos: Pollenanalitikai és fiziko- kémiai módszerek alkalmazása a komlói alsóliász kőszéntelepek azonosításánál Szepes hegyi Károly: Mit vár a szénbányászat a földtani szolgálat- tól? Résztvevők száma : 1 25 július 2. du. Földtani kirándulás Pécs környékére 412 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 3. füzet július 3. Földtani kirándulás választható programmal : 1 . komlói kőszénbányába 2. márévári völgybe Résztvevők száma : 32, ill. 63 Veszprémi vándorgyűlés, 1954. június 27 . A földtani elmélet és gyakorlat kapcsolatának elmélyítése, haladó hagyományaink ápolása, a Magyar Középhegység hasznosítható nyersanyagaira vonatkozó újabb meg- ismerések és eredmények bemutatása volt a veszprémi vándorgyűlés célkitűzése. V a- d á s z Elemér elnöki megnyitója szerint ezt a célkitűzést »fokozottabb mértékben kívánjuk egy-egy kiútúrközpontban tartott előadásunkkal, összejöveteleinkkel, ankét- jainkkal a jövőben szolgálni és megvalósítani«. ^ A Magyar Földtani Társulat 1955. március 16-án tartott ünnepi előadóülése Vadász Elemér: Elnöki megnyitó Tisztelt Ünnepi t'lés! A Magyar Földtani Társulat mai ülése, a Szovjet — Magyar Barátsági Hónap keretében, kettős ünnepet jelez számunkra. Évenként megtartott barátsági ülésünk minden alkalommal ünnepi érzést váltott ki belőlünk, mert évről- évre beszámolhatunk a szovjet földtan haladó szellemével és nagyszabású tudományos és gyakorlati eredményeivel való ismerkedésünk és tudományos kapcsolataink előre- haladásáról. Mai, hasonló szellemű beszámolónk jelentőségét fokozza azonban az, hogy baráti érzelmeinknek tettekben demonstrálása egybeesik fölszabadulásunk tizedik évfor- dulójával, országunk szabad országgá létével s a szabad ország népének szabad népként éhii tudásának kezdetével. Mindnyájunk tudatában élő valóság, hogy7 ezt a szabadságot a nagy Szovjetunió dicsőséges Fölszabadító Hadseregének, hatalmas szabad fejlődé- sünket pedig a Szovjetunió nagy népi támogatásának köszönjük. A Szovjetunió első nagy vezetői, Bénin és Sztálin korszakalkotó, iránytjelző működése és példája szabta meg és jelölte ki számunkra a fejlődésre, fölemelkedésre vezető utat s a nagy7 Szovjetunió életet és világot jelentő békepolitikája segített bennünket ahhoz, hogy7 ezen az úton biztonságban haladhassunk és fejlődhessünk. Az eltelt tíz év nagy7 történelmi eseményei fokozódó világossággal, minden részle- tében tudatosan fölmérhetően élnek emlékünkben. Az emlékeknek nagy egésszé formá- lódása évezredes magyar sorsunk leghatalmasabb történelme lesz. Az emlékezés nagy7 egészében átélt események mindaunyiunkban sok külön egyéni emléket is jelentenek. Ezek a jó vagy7 rossz kis emlékek lehetnek színező részletek, amelyek beleolvadnak a fejlődés színpompájába. Emlékeink lassan-lassan elmosódhatnak, de az emlékek köz- pontjában álló szovjet fölszabadítás tény7ének emléke örökké bennünk lesz és serkentő erőnk marad. Ezt a tényt soha felednünk nem szabad, nem is lehet, mert jót, szépet, nemest és békét hozott nekünk. Emberi tulajdonság, hogy7 a jót megszokjuk, a rosszat felejtjük. Ez általában így7 jó is. Emlékezésünk mai napján azonban erős hittel fogadnunk kell, hogy7 a jót nem- csak tovább munkáljuk, hanem meg is védjük. És ne feledjük a fölszabadulás előtti fasiszta rémet, az öncélií mindent pusztítást, a népet, szabadságot, családot, egyént egyaránt megsemnnsítő tudatos cselekvéseket. Ne felejtsük, mert elmek a szabadság- ellenes, népelnyomó irányzatnak sötét fellegei újból gyűlnek már nyugaton s aljas mester- kedésekkel terjesztik a minden poklok tüzénél veszedelmesebb atomháború esztelen szükségét. Borzadva nézzük ezt a szörnyűi múltat, ami núndig betörni készül szép jele- nünkbe. Elég volt belőle! Ne féljünk tőle, de gyűlölettel emlékezzünk szítóira! Van út és van erő, ami meg- fékezi a gaz bűvészinasok mesterkedéseit. A Szovjetunió segítségével nekünk könnyű volt utat választani. Ezen az úton szembeállunk azokkal, akik kevés kiváltságosak pénz- imádó őrületének, szabad rablásának és munkátlan jólétének érdekében ártatlan emberek, védtelen nők, gyermekek legyilkolását végzik, vélt istentől származó vagy királyikra ruházott előjogok védelmében, idejétnnílt hagyományok kritikátlan misztikus tiszte- letében, emberek megkülönböztetését »fajtázást« hirdetnek és saját menyországuk meg- tartásáért egyházzal, pokollal együormán szövetkeznek a népek ellenében. Társulati ügyek 413 Emlékezünk és nem felejtünk. Résen vagyunk. A Szovjetunió vezette béketáborban munkával védjük a munkát biztosító békét. Mert a béke vágy, békeakarat, a népek békeszeretetével párosulva, mindent legyőző erő. Főként a népek és egymás iránti szeretet, szeretet ami egyik leghatalmasabb, méreteiben és mértékében még kevéssé ismert és eddig nem eléggé gyakorolt természeti, sugárzó erőforrás. A népek békeszeretetének szétsugárzása legyőzi az atomerőt, mint a mesebeli hős is leküzdi a hétfejű sárkányt. Ezt kell akarnunk, ezért szeretettel dolgoznunk, lcüzdenünk kell, mert jelenleg ez a legfőbb célunk a földön. Ez a szeretet teszi békeakaratunkat és a békében való hitünket mindent elsöprő, legyőzhetetlen alkotó erővé. És ebben a tevékenységünkben is követjük és szeretjük a nagy Béketábort vezető Szovjetuniót. Ezzel mai szovjetbarátsági ülésünket megnyitom. Noszky Jenő: A Magyar Állami Földtani Intézet fejlődése és munkája a felszabadulás óta Előadó 10 év távlatából tekint vissza az 1945. év előtti Földtani Intézetre. A kapi- talista érdekeket szolgáló, szűkösen támogatott, véleményadásra felkért, de a nyert földtani eredményről nem, vagy hamisan tájékoztatott intézmény háborús sérülésektől megrongálva, kiürítve várta a felszabadulást. 1945 tavaszán pezsdülő élet kezdődött a felszabadult Földtani Intézet romos falai között. Kollektív munkával, kollektív lelkesedéssel indult meg az újjáépítés. A fel- szabadító hatóságok megértő segítségével hazakerültek a Balatonaráesra szállított intézeti vagyontárgyak, s az Akii -pusztára és Somogy várra telepített könyvtár. 1945 őszén már részleges térképezési és anyagbegyűjtési munka is megindulhatott. Vele együtt készült el az intézet első távlati kutatási terve főként ipari nyersanyagok felkuta- tására. A forint megjelenéséig az intézet létszáma 25 tudományos kutatóból s 32 kisegítő munkaerőből állott. Térképező, talajtani, vízügyi és bányaföldtani osztálya n kívül csak a vegyi és mélyfúrási laboratórium működött. A külső, térképezési munkát és a belső anyagfeldolgozást a geológusok esetenként maguk végezték külső segítség nélkül. »Egyediií a fúrólaboratóriumban volt segítő munkaerő, az iszapolást végző hivatalsegéd, a kémiai osztályon dolgozó mosogató és anyagtörlő kisegítő munkaerőn kívül. « Az intézet tagjait a csekély létszám ellenére, az újjáépítés nehéz feladatai mellett, tudományszeretetből is megkapó példát adtak. Megmentették a pusztulástól és széthor- dástól a Magyar Földrajzi Társaság 30 ezer kötetet meghaladó könyvtára anyagát. Az újjáépült Földtani Intézet tevékenyen vette ki a részét abból a feladatból, melyet az országépítés nagy munkája, a 3-éves, maja az 5-éves terv során rótt reá. Új, virágzó korszak kezdődött a Földtani Intézet életében. Létszáma megnégyszerező- dött. Rövidített tanfolyamokon képzett geológus-technikus segéderők siettek a geológu- sok segítségére, a Szovjetunió földtani kutatásának szervezeti példája nyomán. A szov- jet tudósoknak, főként Varencov M. I. akadémikusnak személyes támogatása és tanácsai nyomán a Földtani Intézet életében és munkásságában, feladataink végzésé- ben, sokrétűségében és igényességében nagy változás következett be. Erről a változásról a Földtani Intézet nagyszabásti térképezési munkálatai, jelentései, kiadványai, nyers- anyag-készletbecslései adnak számot. Az Évi Jelentésekben közzétett igazgatói jelenté- sek egymásutánja fogja össze azt a hatalmas fejlődést, melyet a M. Áll. Földtani Intézet a felszabadulás óta megtett. Vadász Elemér: Szovjet vita az elméleti földtanról A SzU Kommunista Pártjának történelmi jelentőségű XIX. kongresszusa az ötödik ötéves terv békés gazdasági és kulturális fejlesztésének keretében a földtani teendők között megjelölte az elméleti kérdések nélkülözhetetlen munkálását is. Ebből az alkalomból Belouszov V. V. akadémikus tartalmas közleményben foglalkozott az elméleti földtan helyzetével (Priroda, 1953). A közlemény a Szovjetunióban általában szokásos módon visszhangra talált, s az Izvesztija 1954. évi 3. számában Teodoro- vics V. I. kritikailag foglalkozott egyes megállapítások nem egészen megfelelő fogal- mazásával. Nálunk az elméleti földtan művelése az utóbbi években a földtani kutatás, geológus szolgálat, oktatás folyamatos átszervezése során meglehetősen háttérbe szorult s az ehnélet és gyakorlat kapcsolásának formai hangoztatása ellenére illetékes helyeken mellőzésben részesül. A kérdések megismerésének érdekében szükségesnek tartjuk B elouszo v általános megállapításait röviden ismertetni. 414 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 3. füzet Első helyen említi a hasznosítható földtani nyersanyagok keletkezési módjának részletes, korszerű vizsgálatát, hogy ezen az alapon a nyersanyagkutatások tudományos alapozottságú »prognózis-elmélete« mindenre kiterjedően kidolgozható legyen. B e 1 o u- s z o v szerint az eddigi módszerek csak egyes meghatározott esetekre alkalmas tapasz- talati receptek, a jelenségek okozati összefüggéseinek megértése nélkül. A legjobban kidolgozott prognózis-elméletek az üledékes kőzetképződésből származó kőszén, kőolaj, földgáz, só, gipsz, üledékes mangán- és vasércekre vonatkoznak. A kőolaj esetében a szerkezeti viszonyok ismerete előföltétele a kutatásnak olyan területeken, ahol a réteg- tani ismeretek alapján a rétegek olajtartalma meg van állapítva. Tudjuk azonban, hogy a szerkezetileg rögzített helyzetű szénhidrogénen kívül vannak különböző ^kőolaj csap- dáké, amelyeknek jelenlétét még a terület rétegeinek olajtartalmú volta esetén is külön kutatófúrásokkal kell megállapítani. Az általánosan érvényes prognózis-szabály ilyen helyeken nem elégséges a kutatásra. Szükség van itt megelőzőleg a rétegsorreud, telepü- lési viszonyok és földtani kifejlődéseknek külön »földtani alapfúrásokkal« történő kuta- tására is, a legteljesebb anyagföldolgozás együttesével. A magyar területeken különösen nélkülözhetetlenek a megelőző alapfúrások, amelyeknek lemélyítésétől nem szabad azonnali gyakorlati eredményt várni. Föltétlenül meg kell különböztetni az alapfúrást a kutatófúrástól. Az utóbbiak gyakorlati eredménye is nagymértékben az anyagföldol- gozás végrehajtásától függ. A földtani anyagföldolgozás az elméleti földtan módszereivel tudományos munka. Lehetetlen elválasztani a gyakorlati résztől. A kőszénterületek kutatása is a rétegek települési szerkezetének függvénye ugyan, de a kőszénképződés elméleti ismerete szerint a medence különböző részein a telepek unnőségileg és mennyiségileg változók lehetnek. Ezeknek tisztázására is meg- előző teljes elméleti vizsgálatra, anyagvizsgálatra van szükség. A mindenre kiterjedő tudományos, évek óta sürgetett anyagvizsgálatban, még mindig teljes lemaradásban vagyunk. Az ipari geológus szolgálatunk bámúlyen számszerű megoldása, megfelelő laboratóriumi földolgozás lehetősége, magában véve nem vezet célra. Belouszov hiányolja a szerkezeti mozgásoknak, a töréseknek, gyűrődéseknek mech anizmusára vonatkozó elméleti vizsgálatokat. Ez nálunk is csak kezdeti állapotban van. De a gyakorlati célok sürgetése erre sem enged elég időt. Ugyancsak hiányolja, de túlzóan állapítja meg azt is, hogy a mélységi földtani mozgási és magmás folyamatok okairól és mechanizmusáról lényegében máig sem tudunk semnűt«. Az idevonatkozó elméletek közül a takaróelméletet gyakorlat szempontjából hazugnak és károsnak mondja. Ebben a fölfogásban Belouszov kétségtelenül magára marad, még »az orosz geológusok túlnyomó többségével együtt is. Az áttolódásos takarók tapasztalati ténve kétségtelen s az ilyen rendellenes településű rétegsorokban a hasznosítható anyag- kutatásra sem lehet közömbös. Más kérdés az errevonatkozó magyarázatok elfogadha- tatlan volta s az elméleti földtannak, illetve geofizikai vizsgálatoknak helyes irányba terelési szükségessége. Belouszov szerint »ebben az irányban lényeges eredmé- nyeket lehet várni, ha a földtani kutatás minden szakasza és összes ágai a dialektikus materializmus szüárd talajára kerülnek«. Ez elfogadható, de azzal már nem értünk egyet, »hogy a mai földtani módszerek korlátoltak, mert nem kielégítő ténybeli alapokra támaszkodnak*. A viták skolasztikus jellegűek, az ellenfelek inkább a logikai fölépítések szépségével, mint a tényekre való hivatkozások útján igyekeznek meggyőzni egy- mást.« Ezeket a kijelentéseket jogosan utasítja vissza Teodorovics azzal, hogy a geológusok »nem érzés útján igazodnak el a különböző föltevések és fikciók közötte, mint azt Belouszov állítja. Az elméleti földtannak Belouszov szerint a fizikából és a vegytanból átvett új módszerekre, ezenkívül fejlettebb kísérletekre és körzeti földtani és geofizikai megfigyelési állomásokra van szüksége. Az utóbbiakat fel kell szereim a legújabb tökéletes vizsgálati eszközökkel. A kísérleteknek és mintázásnak vezető helyet kell biztosítani a földtan núnden ágában. »A g e o ló g u s o k a t elmé- lyült el m é leti munkára kell nevelni. Át kell vizsgálni a földtani főiskolák tantervét és tanmenetét és átalakítani olyan módon, hogy a hallgatók kellő előkészítést kapjanak fizikából és vegytanból, a kísérlet módszereinek elsajátí- tásával.* Teodorovics hozzászólásában reámutat arra, hogy Belouszov sötét színben tünteti föl az elméleti földtan helyzetét. Furcsának tartja azt az állítást, diogy a földtan főkérdéseiben lényegében semmit sem tudunk*. Új módszerekre mindenkor szükség van, de »a geológusoknak nincs szükségük arra, hogy tudományukat geofizi- kusok, fizikusok, fizikokémikusok és matematikusok vigyék előre*. Továbbra is azt kell tennünk, mint eddig, hogy »a különböző tudományágak eredményeit fölhasználjuk* Társulati ügyek 415 Magunk részéről a szovjet geológia helyzetére vonatkozó vita tanulságait a hazai elméleti földtani vizsgálatok nagyobb szabadságának biztosításában és lehetőségeinek kifejlesztésében, továbbá megértő elismerésében és értékelésében kell látnunk. Jantsky Béla: A legújabb szovjet ércföldtani irodalom Előadó az utolsó másfél év szovjet ércföldtani irodalmáról adott összesítő képet. Az Alt áj hegység ércesedésének kérdéseiről az Izvesztija Ak. Nauk SzSzSzR négy cikket közöl, közöttük Ivankin P. F. vitaeldöntő dolgozatát, melyben az altáji ércesedés lüktető folyamatosságát valószínűsíti hosszú földtani időkön keresztül. B e t y e h t i n A. G. az altáji üledékes Zn és Pb érctelepek keletkezéséről értekezik. Hazai vonatkozásban is érdekes S z t r e 1 k i n M. F. gneiszesedéssel foglalkozó összehasonlító tanulmánya. Sztrelkin M. F., Jantsky B. Velencei hegységben végzett kőzetkémiai összehasonlító vizsgálataihoz hasonló eredményre jutott. Dolgozata két hasonlótárgyú tanulmánnyal együtt az Akadémia Voproszi Petrografii i Minerológii (A kőzettan és ásványtan kérdései) c. kiadványában jelent meg. Abdullajev H. M. : Az ércesedés genetikai kapcsolata a granitoid intrú- ziókkal c. nagyjelentőségű, második kiadásban megjelent munkája az ércesedést a magma, a földtani környezet és a megszilárdulás együttes hatásának függvényeként értelmezi és az utómagmás tevékenység részének tartja. Abdullajev H. M. szerint az érc- genezis elsősorban földtani és szerkezeti probléma, csak utána kőzettani, kőzetkémiai és ásványtani összefüggések kapcsolata. Abdullajev H. M. a tektogenezis, magma- tizmus és ércképződés hármas egységében szemléli az ércképződési folyamatokat. Az érctelepek rendszerezésénél az ércesedést előidéző intruzív tömeghez való viszony Abdullajev H. M. felosztásának alapja. Genetikai típusai ezt a viszonyt fejezik ki : a) intruzív zóna, b) intruzív tömeg menti zóna, c) intruzív tömeg feletti zóna, d) intruzív tömeg nélküli zóna. A greizenesedéssel kezdődő telepképződési folyama- tokat az intrúziók kapcsolatában elemzi. Abdullajev H. M. szemlélete szerint a greize- nesedés a hidroterminális ércesedés bevezető szakasza. Abdullajev H. M. rendszerében az intruziókhoz tartozó érctelepek a magma jellege és annak a földtani környezettel való kapcsolata szerint genetikai sorokra oszla- nak. Abdullajev H. M. rendszerező felosztásával összhangban áll a Kurek N. N. szerkesztette »Az érctelepekmenti kőzetlebontás és ennek jelentősége a kutatásbam c. össz-szövetségi földtani kutatóintézeti kiadvány. Kurek N. N. részletesen tárgyalja a szkarnosodással, a greizenesedéssel és a hidrotermális ércesedéssel kapcsolatos kőzetkémiai folyamatokat. Az érctelepmenti kőzetleboutás jellegéből az elfedett, eltakart érctelep jellegére következtet. A kőzetle- bontási folyamatok zónás kifejlődése tárgyalásának alapja. A Szovjet Tudományos Akadémia Betyehtin A. G. szerkesztésében adta ki »A magmás érctelepek képződésének alapvető kérdésen c. kiemelkedően értékes munkát. A kiadvány szerzői és felosztása : Zavarickij A. N. : A pegmatitok ércesedése Betyehtin A. G. : A hidrotermális ércesedés tulajdonságai és az ércképződés folyamata Nyik olajé v N. I. : Az érces hidrotermális oldatok eredete Betyehtin A. G. : A teléres ércképződés Devitszkij L. P. : Kolloid oldatok szerepe az ércképződésbeu Korzsinszkij D. Sz. : A metaszomatikus folyamatok Betyehtin A. G. : Az érces oldatok mozgásának okai Betyehtin A. G. : A hidrotermális oldatok kapcsolata az intruzív testekkel Volf szón F. I. : Az endogén érctelepek szerkezete 416 Társulati ügyek B árdossy György: A Szovjet baxitkeletkezési elméletek. A földtani kor és egyben a települési jelleg alapján a bauxittelepeket 3 csoportba oszthatjuk : 1 . A devonkorú telepek az Urál hegységben találhatók. Földtani koruk nem teljesen egyező, ismeretesek eifeli, givéei és frasni emeletbe tartozó bauxittelepek. A legnagyobb és ipari szempontból is legjelentősebbek az Északi-Urál keleti lejtőin találhatók. A bauxit nagykiterjedésű, de viszonylag kis vastagságú, rétegszerű telepeket alkot. A fekü és a fedő egyaránt tengeri eredésű mészkőből •áll. A fekü felszíne igen egyenetlen, a fedőé viszonylag sima. A bauxittest három övezetre oszlik : a) zöldesszürke bauxit (0,5 — 1,5 m), b) vörös bauxit (2,0 — 6,0 m), c) bauxit breccsa (1,0 — 3,0 m). A bauxitbreccsa a fekümészkő különböző nagyságú és alakú darabjaiból áll, bauxit kötőanyaggal. A bauxit allitos főásványa a diaszpor, alárendelten böhmit is előfordul. A vörös bauxit fő vasásványa a hematit, a szürke bauxité a pirít és különböző lepto- kloritok. 2. A kar bon korú telepek Leningrádtól délkeletre, Tvihvin közelében találhatók. Feküj ük felső-devon agyagos rétegösszlet, melyre diszkordánsan települnek, fedőjük pedig alsó-karbon homok, agyag és mészkő. A bauxitszint bauxit, vörös agyag, tarkaagyag és tűzálló agyag változatos sorából tevődik össze. Ezen belül a jóminőségű bauxit csak kisebb-nagyobb lencsékben található. Fő allitos ásvány a böhmit, aláren- delten liidrargillittel. A túlnyomóan vörösszínű bauxit vasásványa a hematit. 3. A mezozÓQS bauxittelepek részben az Urál hegységben, részben Közép-Azsiában, Kazahsztánban, a Fergánai medencében és Kelet-Szibériában talál- hatók. Közös jellegzetességük, hogy szárazföldi homokos-agyagos rétegek között talál- hatók, kisebb-nagyobb lencséket formálva. E szárazföldi rétegösszlet feküjét paleozóos rétegek alkotják, melyek felszínét vastag mállási réteg borítja. A bauxit jól rétegzett, vékony kőszenes és agyagos közbe- települések is előfordulnak benne. Színe leginkább vörös. Allitos ásványai a liidrargillit és alárendelten böhmit, fő vasásványa hematit, alárendeltebben pirít és sziderit. A bauxit erősen pizolitos és gyakran pizolitos vasércbe megy át. A szovjet kutatók az 1920-as években kezdtek a bauxitkeletkezés kérdésével foglalkozni. Eleinte az akkor egyedül ismeretes tyihvini előfordulás keletkezésének magya- rázatára fordították figyelmüket. 1926-ban M a 1 j a v k i n Sz. F. publikálta elméletét, mely szerint a tyihvini bauxit alumíniumszilikátos kőzetek laterites mállása révén kelet- kezett. Az elsődleges laterit a lepusztulás áldozatául esett és anyagát szuszpenziók for- májában a felszíni vizek szállították el. Ezekből ülepedett le édesvízi tavakban és mocsa- rakban a bauxit. Ezt az elméletet a későbbi években Maijav kin tovább fejlesztette és 1937-ben megjelent munkájában az uráli devonkorú bauxittelepekre is alkalmazta. 1927-ben Anselesz új elméletet dolgozott ki a tyihvini bauxit keletkezésére. Sze- rinte az alsó-karbon agyagból, pirít bomlásból származó kénsav hatására Al-szulfát vált le. Az utóbbi reakcióba lépett a felszíni vizek (tavak) szénsavával, melynek eredménye- képpen Al-hidrátok csapódtak ki. Elméletét alátámasztották azok a megfigyelések, hogyr a fekiiagyag a bauxitteriileten piritben igen gazdag, továbbá az, hogy a bauxit üregeiben sok helyen találhatók alunitgumók. 1934-ben Volkov T. H. nagyobb munkát közölt a tyihvini bauxitterületről. Szerinte a bauxit devon agyag helyben kelet- kezett laterites mállási terméke. Megfigyelései szerint a devon agyagból fokozatos átmenet figyelhető meg a bauxitba. 1932-ben az uráli devonkorú bauxit felkutatása a szovjet geológusok figyelmét ezekre a területekre fordította. A települési viszonyok bizonyos hasonlósága a földközi- tengeri bauxitterületekhez a geológusokat kezdetben arra indította, hogy a bauxit keletkezését a terra rossa-elmélettel magyarázzák. így’ Karzsavin szerint a devon elején a terület kiemelt szárazulat volt. Nedves, meleg klímaviszonyok között a mészkő erős mállásnak indult. A visszamaradt terra rossából a felszíni vizek kilúgozó hatására keletkezett a bauxit. A telepek képződésének a devon tenger transzgressziója vetett véget. A későbbiekben a megfigyelési anyag gyarapodása fokozatosan megváltoztatta a nézeteket. így 1934-ben Moídavancev már tengeri képződményeknek tartja a bauxitot. Szerinte a közeli területeken bazalt és vulkáni tufák laterites mállása játszó- dott le A mállástenuékek finom törmeléke a folyóvizek útján elszállítva a tengerparti 417 Társulati ügyeli lagúnákba került és ott leülepedett. Mint látjuk, Moldavancev elmélete igen hasonlít Maijav kin elméletéhez. Egyetlen lényegesebb eltérés csupán az közöttük, hogy Maljavkin a mállástermékek elszállítását szuszpenziók, kolloid oldatok for- májában képzeli el. Az uráli mezozóos telepeket szintén a 30-as évek elején fedezték fel. A geológusok itt főleg a lateritesedés elméletét hirdették kisebb-nagyobb módosításokkal. Egyesek a bauxittelepek elhelyezkedésében a F o x-féle klasszikus indiai bauxitszelvényt vélték felismerni. Mások elsődleges mállási termékek áthalmozását és ezzel kapcsolatos kova- savtalanodását feltételezték. Az áthalmozást nézve is eltértek a vélemények. Voltak, akik lejtőtörmelékként történő mechanikai áthalmozódást feltételeztek, míg mások valószínűbbnek tartották a felszíni vizek útján történt mozgatást és úgy vélték, hogy a bauxit sekély tómedencékben halmozódott fel. Maljavkin előzőkben ismertetett elméletét ezekre az előfordulásokra is kiterjesztette, azzal az eltéréssel, hogy itt szusz- penziók nem a tengerparton, hanem kisebb tómedencékben ülepedtek le. 1933-ban Arhangelszkij A. 1). akadémikus megkezdte a Szovjetunió bauxittelepeinek részletes tanulmányozását. Ebben a nagyszabású munkában számos kiváló szovjet geológus vett részt. Megvizsgálták a legfontosabb bauxitterületek földtani felépítését, a bauxittest szerkezetét és a kísérő kőzetekhez való viszonyát. Külső meg- figyeléseiket a legapróbb részletekre kiterjedő anyagvizsgálat egészítette ki. Eredmé- nyeiket Arhangelszkij 1937-ben publikálta. E nagyjelentőségű dolgozatban Arhangelszkij szakított az összes eddigi elmélettel és arra a megállapításra jutott, hogy a bauxit vegyi üledék. Nézzük meg, mit is mond ez az elmélet? Arhangelszkij először is bírálat alá vette ezt az addig általánosan elfo- gadott nézetet, mely szerint az A1 üledékes viszonylatban nem mozgékony elem. Számos elemzést készítettek a felszíni vizek vegyi összetételéről. Az elemzések szerint a felszíni vizek oldott Al-tartalma nem sokkal kevesebb, mint a Fe- és Si-tartalom, és meg- haladja többek között az Mn mennyiségét. Ha az utóbbi három elem vegyi üledékként való felhalmozódását általánosan elfogadhatónak tartják, úgy szerinte az A1 esetében sem lehet ettől a lehetőségtől elzár- kózni. Tovább menve megállapították azt is, hogy erősen savas (pH 1 — 3) vizekben, (pl. szulfidos előfordulások bányavizekben) az AÍ mennyisége rendkívül feldúsulhat. Arhangelszkij szerint a felszini viszonyok között a piritben gazdag kőzetek mállása teremthet ilyen körülményeket. A mállás során a piritből kénsav keletkezik és ez kioldja a mállott réteg A1 tartalmát. A mállási övezettől távolodva a felszíni vizek pn-ja hamarosan 4 — 5-re emelkedik. Arhangelszkij szerint akkor egy újabb tényező lép fel, mely megakadályozza az oldott A1 kicsapódását. Az A1 szerinte ugyanis humuszos anyagokkal lép reakcióba, melyek képessé teszik arra, hogy még 7-es pH esetén is nagyobb távolságokat tehessen meg a felszíni vizekben. Az A1 kicsapódása egyrészt tavakban, másrészt a tengerparton következett be. Oka a pH lúgossá válása, valamint a stabilizáló anyagok oxidálódása. Ez röviden az elmélet lényege. Most pedig vizsgáljuk meg, hogy mit mutatnak ezzel kapcsolatban az egyes bauxitterületeken végzett megfigyelések ? Az uráli devon telepeken a helyben történt laterites mállás nem képzelhető el, hiszen hiányzanak hozzá a megfelelő kiinduló kőzetek. A terra rossa-elmélet helyes- ségének eldöntésére számos vegyelemzést végeztek. Az elemzések a fekümészkőben olyan kevés Al-t mutattak ki, hogy a telepek kialakulásához mérhetetlen mennyiségű I mészkő elmállására lett volna szükség, amit a földtani megfigyelések nem valószínű- síthetnek. Moldavancev elméletét a törmelékes úton odaszállított bauxitról cáfolja a leptokloritok jelenléte, núvel ezek felszíni mállás viszonyai között nem kelet- kezhetnek. Igen érdekesek az ún. bauxitbreccsával kapcsolatban végzett vizsgálatok is. A fekümészkő mikroszkópiái vizsgálata ugyanis a mészkő anyagának metaszomatikus kiszorítását jelzi. Ez a folyamat a mészkő litoklázisai mentén indult. A bauxit azokat fokozatosan tágította és mintegy belediffundált a mészkőbe. Ez a metaszomatózis előre- haladott stádiumában bauxitban »úszó« mészkődarabokat eredményezett. A telepekben a terrigén (törmelékes anyagok, old. kvarc) hiánya azzal magya- rázható, hogy a térszín erősen lepusztított volt (peneplén) melyen az anyagszállítás túlnyomóan már csak oldatok formájában történt. A mezozóos bauxittelepek esetében Arhangelszkij a laterites mállással, helyben történt keletkezést valószínűtlennek tartja. Megfigyelései szerint a paleozóos i fekii mállott öve és a bauxit között nincs fokozatos átmenet, sőt gyakran homok és kavicsrétegek iktatódnak közéjük. A bauxit rétegzettsége, agyagos közbetelepülései mind a vízi szállítást és leülepedést jelzik. Különösen fontos az a megfigyelés, hogy 418 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 3. füzet egyes telepekben függőlegesen elhelyezkedő nádmaradványokat találtak. Ezek azt bizonyítják, hogy a bauxit sekély tavak max. 1 — 2 m mély parti részén ülepedett le Megfigyelték még azt is, hogy a tómedencéket jelző depressziók közepe felé haladva, a bauxit fokozatosan vasas homokkőbe, vagy agyagba megy át. A bauxit oldatból való kicsapódásának fizikai-kémiai feltételeit Roszkova és Szoboljeva laboratóriumi kísérletekkel vizsgálta. Kísérleteik során A1 és Fe oldataiból sikerült az oldat p^-j áriak megváltoztatásával bauxitpizolitokhoz hasonló csapadékot leválasztani. Ezek a rendkívül alapos és sokoldalú kísérletek segítették hozzá Arhangelsz - k i j t, hogy elméletét kémiai szempontból is megfelelően kidolgozhassa. Arhangelsz ki j elméletét nemcsak elvont tudományos vizsgálódásnak tekintette, hanem igyekezett azt a gyakorlati bauxitkutatásban felhasználni. A kutatások eredményei néhány év alatt az elmélet követőinek sorába állította a szovjet geológusok nagy részét. Az elmélet kétségtelen sikerei ellenére azonban néhány lényeges részlet- kérdés még nincs eléggé bizonyítva (pl. az alumínium oldott állapotban való szállítása, vagy a tengerben való bauxitképződés) . Ezek a nem tisztázott kérdések az utóbbi években arra ösztönöztek számos szovjet geológust, hogy Arliangelszkij elmé- letét revízió alá vegyék, azt továbbfejlesszék vagy egészen más, új elméletekkel helyet- tesítsék. így például I. Sz. Berg akadémikus alapos földtani megfigyelések alapján kétségbe vonta az uráli devonkorú telepek tengeri eredetét. .Szerinte a bauxit mindig tavakban és mocsarakban keletkezett, mégpedig mikroorganizmusok és alacsonyabb- rendű növények Al-ki választó tevékenységének hatására. Berg elmélete sok helytálló megfigyelést tartalmazott, azonban nem vette figyelembe a bauxitkeletkezési folya- matok méreteit. Elméletét ezért csak érdekes kísérletnek tekintik és a szovjet bauxit- telepek ilymódon való keletkezését valószínűtlennek tartják. N. A. S t r e i s z és A. V. P e j v e geológusok éppen ellenkezőleg, a tengeri bauxit- keletkezés mellett foglaltak állást. Véleményük szerint az alumínium tengeralatti hidro- termális forrásokból származott és a tengerfenék mészkőaljzatán csapódott ki. Ez az elmélet rendkívül heves vitát váltott ki a szovjet geológiai folyóiratokban. A vita során hamarosan kitűnt, hogy az elmélet a legtöbb földtani megfigyeléssel ellentétben áll és geokémiai szempontból is irreális. A szovjet geológusok túlnyomó része ezért elvetette Pejve és Streisz elméletét és az A r li a n g e 1 s z k i j -féle ehnélet továbbfejlesztése mellett foglalt állást. Nagy lépést jelentett ezen a téren J. K. G o r e c k i j, K. V. La vronics és Al. L. Ljubimov 1949-ben megjelent »Bauxitok« című munkája. A szerzők külö- nösen a bauxitképződés geokémiai folyamatainak vizsgálata terén végeztek igen beható vizsgálatokat. Ugyanakkor igyekeztek a bauxitképződést a hegységszerkezeti folya- matokkal is összhangba hozni. Megfigyeléseik szerint a Szovjetunióban a tavi és mocsári bauxitelőfordulások olyan területeken találhatók, melyeken a gyűrődéses hegység- képződési folyamatok a bauxittelepek keletkezése előtt befejeződtek és a későbbiek során már nem ismétlődtek meg. A tengeri eredésű telepek viszont hajdani geoszinkli- nálisok szegélyén keletkeztek. Ezen az alapon a bauxit-előfordiüásokat táblás és geo- szinklinális jellegű csoportokra osztották fel. Ebben a_f elfogásban vizsgálta az északurali bauxittelepeket Gladkovszkij és S a r o v a. Ők a bauxittelepek és kísérő kőzeteik elrendeződésében meghatározott fácies változásokat véltek felismerni. A hajdani tengerparttól a tenger belseje felé haladva a következő fácieseket különböztették meg : vörös bauxit, zöldesszürke bauxit, agyag- pala, kovapala, bitumenes mészkő. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ezeket közvet- lenül kimutatni nem tudták, megállapításaik tehát csak földtam feltevésként kezelhetők. Az elmúlt két évben az észak-urali bauxittelepek földtani felépítésének részletes felülvizsgálása meglepő eredményeket hozott. A vizsgálatokat vezető Sz.M. Andronov szerint ugyanis a bauxittestnek csak felső része — a szürke bauxit — tekinthető tengeri eredetűnek, a többi szárazföldi medencékben (tavak, mocsarak) ülepedett le. A szürke bauxit valószínűleg a vörös bauxitnak a transzgresszió során átülepített anyaga. Ez az átülepített bauxit sekély tengerben, redukciós környezetben halmozódott fel. Ennek során a vasvegy illetek redukálódtak, pirít és leptokloritok keletkeztek és a bauxit szürke, zöldesszürke színűvé vált. E nagyjelentőségű ehnélet kidolgozásán jelenleg a szovjet geológusok egész kollektívája dolgozik. Alapjaiban továbbra is helyesnek tartják Archangelszkij elméletét a bauxit vegyi üledékként való képződéséről, csupán azt a részét vetik el, mely a tengerre is kiterjeszti a bauxitképződés lehető- ségét. Társulati ügyek 419 Mint látjuk, a bauxitkeletkezés kérdését az elért kiváló eredmények ellenére sem tekintik lezártnak a szovjet geológusok. Állandóan igyekeznek új és új szempontok szerint közelebb férkőzni a még megoldatlan kérdésekhez. Tudományos eredményeiket rögtön a gyakorlat szolgálatába állítják és a gyakorlati eredményeket viszont a tudo- mányos feltevések felülvizsgálásánál használják fel. Rövid ismertetésem célja nem az volt, hogy egyik vagy másik elmélet szolgai lemásolását javasoljam, hanem, hogy rávilágítsak a szovjet bauxitkutatás módszereire, a tudományos elmélet és a gyakorlati kutatás szoros kapcsolatára. Ez az a példa, melyet hazai bauxitkutatásban is szem előtt kell tartanunk. Mutatja hogy a jövőben a rendszeres anyagfeldolgozásra fokozott figyelmet kell fordítanunk, meg kell növelni a tudományos vizsgálatok mennyiségét és tudományos alapossággal kell kiértékelni a gyakorlati kutatások és a bányászat során nyert adatokat. Ha mun- kánkat így folytatjuk, bizton reméUretjúk, hogy gyakorlati és tudományos téren egy- aránt eredménnyel fog járni a munkánk. * * * A Magyar Földtani Társulat ünnepi előadóülését a Magyar-Szovjet Társasággal együtt az MSZT székházában rendezte. 420 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 3. füzet Hibaigazítás Bacsák György : A pliocén és a pleisztocén az égi mechanika megvilágításában c. dolgozatába (Fokit. Közi. 85. köt. 1. fűz. 70 — 105. old. 1955.) értelemzavaró hibák kerültek. Kérjük a dolgozat hibajegyzék szerinti átjavítását. Lapszám és sorszám 1 Helytelen Helyes 71/16 1 oldalakról oldalról 71/34 és 73/18 A WsAe — mA ( e sin n) J = AW:Ae — mA ( e sin n) 73/32 V Y 74/46 38 ... 58 41 ... 61 75/8 —22,900 —26,900 75/15 5,000 5,200 75/16 3,100 2,900 76/30 —562,900 —502,900 76/42 7,300 7,500 76/43 5,000 4,800 77/31 23° 49’ 23° 43’ 77/34 23° 17’ 23° 20' 77/34, 3. oszlop . — — törlendő 77/35 —663,900 —664,500 77/35 22° 20’ 23° 17’ 77/35, 3. oszlop : — — + 77/36 22° 19’ 23° 13’ 77/39 22° 59’ 22° 51’ 78/7 23° 15’ 23° 18’ 78/15 22° 38’ 23° 28’ 78/26 —770,000 —767,900 78/33, 6. oszlop : — + 78/34, 6. oszlop : — — törlendő 79/1 1 23° 29’ 23° 39’ 79/33 —910,900 —910,000 79/36 290° 270° 80/30 dunai4 dunai 3 80/33 —660,000 ... 2,100 —664,900 . . . 7,000 80/33 —868,000 törlendő 80/33—80/34 6,700 ... 4,100 összevonandó (10,800) 80/34 (dunai3) . . . szubarktikus törlendő 80/34 7,800 2,900 80/35 — 888,000. . .glaciális. . . 15,000 | —880,500. . .glaciális. . .8,400 — 885, 000 . . . szubarktikus 4, 500 —888,000. . .glaciális. . .3,000 80/39 —912,700 . . . 3,700 —913,700 . . . 4,700 80/40 9,400 8,400 80/49 —772,000 . . . 6,100 —770,000 ... 4,100 80/50 4,000 6,000 80/52 - — 1,000,000. . .szubarktikus . . .7,000 - — 998,600 . . .glaciális ... 1 ,400 — 1,000,000. . .szubartikus . . . . . .5,600 81/23 156,500 156,700 81/24 150,500 145,500 81/25 134,900 134,700 81/26 158,100 163,100 81/29 15 . . . 102,400 17 . . . 95,400 81/30 100,800 105,700 Hibaigazítás 421 Lapszám és sorszám Helytelen Helyes 81/31 102,200 108,300 81/32 94,600 90,600 82/8 15 17 82/20 270,000 . . . 330,000 283,800 . . .316,200 85/35 8 7 86/30 24° 26' 24° 25’ 86/36 363° 08’ 362° 58’ 86/37 22° 26' 22° 22' 87/16 0.0403 0-0433 88/14 4,085.000 3,085.000 89/21 felszálló csomópont Föld felszálló csomópontjának 90/23 458 488 91/13 fogott forgott 92/9, 6. oszlop 323° 322° 92/47 tg i tg © 92 — 93, 6. ábra A, bal sarok 0 6 92 — 93, 6. ábra alatt 1 — 3 sor tg i = p2 + q2 . . . tg tg i =]p- + q2 ■ ■ ■ tg© = — 92 — 93, 6. ábra alatt 2. sor i és i és © 94, XII. tábla. I — IV. őszi. 94/XII. tábla felzete 459 . . . 909 . . . 135® minden °-jel a felzetben levők kivételével törlendő 45° . . . 90° . . . 135° 96/17, 1. oszlop 96/19, 1. oszlop 96/28, 1 . oszlop 97/45 4,250.000 számjegy elé — számjegy elé — számjegy elé — 425 millió 98/37 1270 1275 101/12 tg s = t tg © = P <7 101/27 501 514 101/39 1860 . . . 1927 1850 .. . 1929 101/41 15 12 101/49—50 (e sin tt) ... (e sin ti) ' A [e sin n) ... A ( e sin tt) 101/54 As(e sin n) A ( e sin n) 101/55 501 514 102/13 76”38392 76,38392" 102/14 76”38342 —76,38342" 102/15 00' '00050 00,00050” 102/19 2598 2595 103/33 Atiinuth Azimuth 103/49 Ae Asq 103/50 36’ . . . 55’ ± 36’ ... ± 55' 103/56 501 514 104/8 1860 .. . 368,683 ... 1927 1850 .. . 368.680 ... 1929 104/1 1 15 12 104/23 501 514 104/43 76”38392 76,38392" . 104/44 76”38342 —76,38342" 104/45 00' '00050 00,00050" 104/46 00 "00000 00,00000" 104; 48 2598 2595 XIII. TÁBLA K i s s-K o c s i s né Bányai M á r t a : Dunántúli eocén Cerithiimi-félék XIV. TÁBLA K i s s-K o c sisné Bányai M á r t a : Dunántúli eocén Cerithium-félék XV. TÁBLA A i s s-K o c s i s >1 é B á n y a i M ária : Dunántúli eocén Cerithium-félék XVI. TÁBLA M ária: Dunántúli eocén Cerithium-félék FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYAR FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA BK3J1J1 ETEHb BEHTEPCKOrO TEOJIOrMMECKOrO OBUIECTBA BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGRIE ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY LXXXV. KÖTET 4. FÜZET \ FÖLDTANI KÖZLÖNY LXXXV. kötet, 4. füzet. 78 oldal Budapest, 1955. október— december A kiadásért felel az Akadémiai Kiadó igazgatója Műszaki felelős : Szöllösy Károly A kézirat beérkezett: 1955. X. 10. — Példányszám: 1300. — Terjedelem: 7 (A/5) ív Akadémiai Nyomda, V., Gerlóczy-utca 2. — 37553/55 — Felelős vezető: ifj. Puskás Ferenc ÉRTEKEZÉSEK RÉTEGTÖMÖRÜLÉS ÉS SZERKEZETALAKULÁS SZEBÉNYI BAJOS* Összefoglalás : A földtani szerkezetek vizsgálatánál nem elegendő a szerkezeti forma kimutatása, elméleti és gyakorlati nézőpontból egyaránt fontos annak kimutatása, hogy a megállapított szerkezeti forma milyen hatásra jött létre. A földtani szerkezetek tektonikus és atektonikus hatásokra alakulnak ki. Hegységszerkezeti vizsgálatok főcélja a tektonikai irányok, rétegdőlés megállapítása. Ezeket a csapás- és dőlésirányokat az atektonikus hatások lényegesen módosíthatják. Az atektonikus hatások közül egyik legjelentősebb a rétegtömörülés. A kutatás nézőpontjából kedvező a rétegtömörülésnél, hogy jól kimutatható törvény- szerűséget mutat a kőzetminőség es az alaphegység felszínének függvényében. Ismerve a kőzetek tulaj- donságait — elsősorban térfogatsúlyát — vagy az alaphegység felszínének magassági adatait, meg tudjuk állapítani, hogy milyen mértékű változást okozott a retegek eredeti helyzetében a rétégtömörülés. Az egyéb atektonikus hatások (pl. keresztrétegződés, lejtős település stb.) 'többnyire nem jelentkeznek 'olyan szabályszerűséggel, mint a rétegtömörülés, így elkülönítésük nem mindig lehetséges. Ezért a hazai viszonyok bemutatására olyan példát választottunk, ahol a szerkesztésünk alapját eredetileg vízszintesen települt autochton kőszéntelep képezi. Ilyen esetben a kőszéntelep jelenlegi helyzete alapján megálla- pított földtani szerkezetet, egészen lokális atektonikus hatásoktól eltekintve (mint pl. vízalatti réteg- csúszás stb.) csupán két hatás: a rétegtömörülés és tektonika alakította ki. Megállapítva és levonva a réteg tömörülés hatását, megkapjuk a tisztán tektonikus hatásra létrejött formát. A rétegtömörülés szerkezetképző hatása több tényezőtől függ. A főtényező a kőzet minősége, a kőzetre ható nyomás nagysága és a nem tömörülő alap felszínének formája. Szerepe van még a hőnek és esetleg a kőzet részbeni oldódásának, vagy a kolloid részek kimosódásáuak. Alábbi vizsgálatunknál olyan területet választottunk, ahol horizontálisan nem változik lényegesen a kőzet minősége rétegtömö- rulés szempontjából. Csupán a nem tömörülő alap felszínének hatását vizsgáltuk. Feltöltődő medencében az alap felszínének természetesen csak akkor van szerkezetalakító hatása, ha az nem vízszintes sík. Ha vízszintes sík az alap felszíne, akkor a kőzetre nehezedő rétegnyomás mindenütt egyforma, minek hatá- sára a rétegek önmagukkal párhuzamosan mozdulnak el függőleges irányban, úgy a rétegek dőlésében és csapásában nem történik változás. Ha a nem tömörülő alap felszíne nem vízszintes sík, akkor különböző pontokon különböző lesz a leülepedett réteg vastagsága, így az általuk okozott nyomás is. A különböző nyomás különböző mértékű tömörülést fog okozni, mégpedig az alap tszf. magasságának függvényében, így létrejön az alapot elsimultan követő szerkezeti forma (buried hill system). Különböző nyomás elő- állhat más összefüggés alapján is, mint az alap sík felszíne. Ilyen hatást okozhat egy vulkáni takaró, vagy a szárazföldi üledékek változó vastagsága (pl. egy törmelékkúp). Alábbi vizsgálataink tehát kizárólag olyan szerkezetre vonatkoznak, mely az alap egyenetlen felszínének hatására jött létre és ezt a szerkezetet az utólagos tektonikai elmozdulások megzavarták. Munkánk célja, hogy egymástól elkülönítve adja meg a rétegtömörülés és a tektonikai elmozdulás által okozott szerkezetet. Rétegtömörülés (kompakció) szerkezetképző hatásával nálunk eddig érdemben alig foglalkoztak. Földtani irodalmunkban csak egy-két utalást találunk rá. A réteg- tömörülés szerkezetképző hatásával kapcsolatos elméletet Athy [1] dolgozta ki és P e t e r s [1] matematikailag is levezette a keletkezett formák kiszámításának módját. Mindennek ellenére ennek az elméletnek a geológus gyakorlatban nem sok hatása volt. Ennek oka részben az elég bonyolult képletekben kereshető, mert a földtani gyakor- latban inkább a grafikus megoldások kedvezőbbek. Legfőbb nehézsége pedig a leveze- tésnek az volt, hogy a képletek csakis eredeti helyzetükből ki nem billent szerkezetekre érvényesek. Hazánkban több képződményünkben igen tekintélyes hatása van a rétegtömö- rülésnek, viszont felső-pannóniai rétegeink is sokszor eredeti települési helyzetükből kibillentek, ezért olyan módszert kell keresnünk, mely a tektonikus elmozdulásokat el * Előadta a M. Földtani Társulat 1955. II. 23. -i szakülésén. 1* 426 Földtani Közlöny LXXXV . kötet, 4. füzet tudja különíteni a rétegtömörülés okozta atektonikus hatásoktól. A grafikus megoldást választottuk, mivel ez sokkal egyszerűbb, mint a matematikai, azonkívül sokkal jobb lehetőséget nyújt a váratlan hibák kiküszöbölésére és az összefüggések felisme- résére. A rétegtömörülés minden vonatkozására itt nem térhetünk ki, csupán egy egy- szerű grafikus módszert mutatunk be, amellyel a rétegtömörülés okozta szerkezetképző hatásokat le tudjuk vonni és megkapjuk a tiszta tektonikus képet. A rétegtömörülés okozta változások igen tekintélyesek lehetnek és helyenként igen tekintélyesek is. Rétegtömörülés esetén a tektonikus elmozdulással merőben ellentétes csapásirányokat mérhetünk, vagy tekintélyes tektonikai elmozdulásokat sejtünk ott, ahol alig történt hegységképző mozgás. Gyakorlati geológus tehát e számításokat nem nélkülözheti, ha a hegységszerkezeti mozgásokról helyes képet akar kapni. Különösen áll ez minden olyan helyen, ahol tömörülésre képes üledékek alatt közel van a meredek lejtésű alaphegység. Ez különösen a medencék peremén található, mélyfúrásoknál pedig az alaphegység közelében. A rétegtömörülés szerkezetképző hatása legjobban ott érvényesül, ahol laza össze- nyomható üledékek települtek gyakorlatilag összenyomhatatlan képződményekre. Leg- jobban tömöri thetők a tőzeg, kőszénképződmények, az agyag, kevésbé a homok, alig a durvahomok és kavics, valamint a diagenezisen átment homokkő, márga. Gyakorla- tilag nem tömörülnek a kristályospalák, eruptívumok, mészkő, dolomit. A gyakorlatilag már össze nem nyomható alaphegységre települt laza üledékek alsó rétegei a felsőbbek súlyától összenyomódnak, pórustérfogatuk megcsökken, sőt nagyobb nyomás esetén egyes ásványok, különösen az agyagásványok átkristályosodás révén is veszítenek tér- fogatukból. A tömörülés hatására megváltozik az egyes rétegek tengersziut feletti magas- sági helyzete. Ezt az elmozdulást érzékelteti vázlatosan az 1. sz. ábra. Az l/a ábra azt I az esetet mutatja, amikor az alaphegységet egy bizonyos magasságig feltöltötték az üledékek és egy jól követhető vízszintesen települt réteg keletkezett (pl. egy kőszén- telep). Tudvalevő, hogy vízszintes aljzaton települt egyenlő vastagságú azonos anyagú rétegösszletben a tömörülés egyenletes (gravitációs rétegtömörülés). Vagyis amíg a tömörült rétegeket tektonikai elmozdulás nem éri, az alaphegység azonos tszf . magasságú helyeihez azonos eredeti rétegvastagságok tartoznak : Ax A3 = Bx Ba. Ezt mutatja be az 1/b ábra. A rajzban teljesen azonos anyagú kőzeteket tételez- tünk fel és azt, hogy a rétegtömörülés mindenhol 33%. Vagyis a réteg eredeti vastag- ságából 33%-ot veszített. Ez utóbbi feltevés nem felel meg egészen a valóságnak, mert a különböző magasságú alaphegység felett különböző a tömörülési százalék is. Néhány 100 m vastagság mellett ez a változás rendszerint a hibahatáron belül van, egyébként, mint később látni fogjuk a tatabányai példán, módszerünk ezt a hibalehetőséget kikü- szöböli. Az 1/b ábrán figyeljük meg ismét az egyenlő alaphegység magassághoz tartozó rétegeket. Az alaphegység azonos magasságú pontjain azonos rétegvastagságok ülepedtek le, melyek azonos nagyságú nyomást kaptak, tehát ugyanannyit kellett veszíteniük vastagságukból : A1 A2 = B1 B2. Következik ebből, hogy a természetes hibahatárokon belül az alaphegység-felszin azonos tszf. magassági adataihoz, — a rétegtömörülés után is — csakis azonos réteg (telep) magassági adat tartozhat, vagyis ha a réteg magassági adatait felrakom egy grafikonba, az adatoknak egy vonal mentén kell sorakozniok. Lásd 2/a ábrát. Minthogy az alaphegység magasságától független egyenletes 33%-os tömörülést tételeztünk fel, az értékek egy egyenesre esnek. A mi szempontunkból a leglényegesebb az, hogy az A és B pontok adatai, vagyis az azonos alaphegység -magassághoz tartozó adatok teljesen egybeestek. Szebényi : Rétegtömör illés és szerkezetalakulás 427 Vizsgáljuk meg a viszonyokat egy természetből vett példán, a Mátra déli lábánál elterülő pannóniai korú földes-fás barnakőszén település esetében. A mátraalji kőszénrétegeket magábazáró felső-pannóniai homok és agyagösszlet, ahol eddig a fúrások elérték, közvetlenül a miocén korú eruptív (andezit, audezittufa. 7 .ábra. Vázlatos szelvények a retegtömörülés szerkeze tképző hatására, l/a Rétegtömörülés előtt, 1/b Rétegtömörülés után, 1/c Tektonikus elmozdulás után. Jelek : 1: alaphegység, 2 : eredetileg vízszintesen települt réteg, 3 : tömörülést okozó rétegek, a : tektonikus elmozdulás okozta rétegdőlés, /3 : réteg-, tömörülés okozta rétegdőlés. — Puc. 7. CxeMaTimecKHe pa3pe3t>i, noKa3biBaiomne AeüCTBue ynaoTHeHaa cnoeB Ha (JiopMHpoBaHHe CTpvKTyp. l/a: /Jo ynnoTHeHHn cnoeB, 1/b: riocne ynnoTHeHHH cnoeB, 1/c : riocne TeKTOHHuecKoro cMemeHHH. 06o3HaHeHHH : 1 : oCHOBa, 2 : cnoü, saneratomniíCH nepBonananbHO ropn30H- TaJibHO, 3 : cnoH, npHMHHHiomne ynnoTHeHHe, a : nafleHHe cnon, oöycnoBneHHoe TeKTOHHMecKHM cMeme- HHeM, f? : naneHHe cnon, oőycnoBneHHoe ynnoTHeHueM cnoeB. — Fig. 1. Profile sketehes illustrating the struetureforming effects of compaction. l/a Previous to compaction. 1/b. After compaction. 1/c. After tectonic displacement. Signs : 1 : bedrock, 2 : originally horizontal bed, 3 : strata causing com- paction, a : dip caused by tectonic displacement, fi : dip caused by compaction. 428 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 4. füzet agglomerátum, ritkán riolit, riolittufa) alapra települt. A rétegsorban jól követhető kőszéntelepek vannak, így igen alkalmas terület a rétegtömörülés okozta szerkezeti formák tanulmányozására, különösen a medence nyugati részén, Petőfibánya, Rózsa- szentmárton környékén, ahol több mint 30 fúrás harántolta a jól követhető főtelep alatt az andezit alapot. A települési viszonyokat szelvényben mutatom be (4. ábra). A szelvényben két jól követhető kőszenes sorozatot látunk, mindegyik 8 — 12 m-es összvastagságú. A felső az I. sz. vagy főtelep, az alsó a II. sz. telep. A főtelep hatalmas területen követhető, csaknem az egész szelvény hosszában a bányászat is feltárta. A közbetelepült homokrétegek meg- lehetősen szeszélyesen lencsések, de mivel anyaguk eléggé agyagos finom homok, tömö- riilési képességük közel áll az agyagéhoz. Jól látható, hogy a főtelep hullámzása ellapo- a> 1 2 2 2. ábra. Réteg és alaphegység magasságának viszonya rétegtömörülés hatására az l.ábra adatai szerint. 2/a tektonikus elmozdulás előtt, 2/b tektonikus elmozdulás után. Jelek : 1 : réteg eredeti helyzete, 2 : réteg helyzete tömörülés után, 3 : alaphegység. — Puc. 2. ItoMeHeHHH b oTHomeuHH c.ioh k BbicoTe ocHOBbi nőn neucTBueM yn-noTHemm cnoeB, no AaHHbiM 1-ro pncyHKa. 2/a : jjo TeKTommecKoro CMemeHun, 2/b : nocne TeK-rommecKoro CMeiueHiia. 06o3HmeHun : 1 : nepBOHananbHoe noAoweHHe cjioa, 2 : no/io- wemie caoh nocne yruioTHemia, 3 : oCHOBa. — Fig. 2. : Relation between the height of the stratum and of the bedrock and its changes in the function of compaction as evaJuated írom the data of Fig. 1 . 2,'a. Previous to tectonic displacement. 2/b. After tectonic displacement. Signs : 1 : original situation of bed, 2 : situation of bed after compaction, 3 : bedrock. sodva követi az eruptív alap formáját. Vigh Gy. közöl egy térképet 1933 — 35. évi jelentésében [4], melyben a főtelep szeszélyes hullámzását bemutatja, de e szerkezet földtani okára nem tér ki. Gondolhatna valaki az eruptívummal együtt történt gyűrő- désre is, de a pannóniai rétegek feltárásaiban gyűrődéses elemeket nem találunk. Egyéb- ként pedig az eruptívum felszíne a pannóniai rétegek leülepedése előtt eróziós felszín volt, mint Vigh Gy. megállapította [4] s ebben az esetben még együtt-gyűrődés esetén sem követhetné következetesen a telep az alaphegység hullámzását. Vetődéses elmozdulásról sem lehet szó, mert Petőfibánya környékén már több km2-en lefejtették a kőszéntelepet, de vetőket egy — másfél méternél nagyobb elmozdulási magassággal nem találtak, azokat is egymástól több km távolságra. Eredetileg nem vízszintes településről sem lehet szó, mert a vizsgált kőszéntelep autochton jellegű, amit legjobban a fekübe nyúló gyökérmaradványok bizonyítanak. Autochton kőszéntelep, illetőleg tőzeg 1 m-nél mélyebb vízben már nem igen keletkezik, tehát követett rétegünk eredetileg vízszintes volt. Vizsgáljuk meg itt is, mint az 1. ábrával tettük, az alaphegység és a követett t elep magasságának viszonyát egy grafikonon (5. ábra) . Amint látjuk, egyáltalán nem ren- 429 Szebényi : Rétegtömörülés és szerkezetalakulás deződtek az adatok egy vonalba, mint azt várnók, a szelvényben látható szabályszerűség alapján. Ha az adatok szóródását nézzük, azt találjuk, hogy a vizsgált terület déli részére eső fúrások adatai a grafikon alsó részére esnek, vagyis értékeik kisebbek az átlagnál, a terület északi részén levő fúrások adatai viszont fent vannak, vagyis értékük az átlagnál nagyobb. Ebből azt következtethetjük, hogyha a szerkezeti részletformákat a tömörülés okozta, akkor a vizsgált terület délen megsüllyedt, illetőleg északon megemelkedett 3. ábra. Eruptívus alapot ért fúrások helyszínrajza Petőfibánya környékén. Jelek: 1: eruptivum felszíni kibúvása, 2: eruptív alapot ért fúrások, 3: eruptív alapot nem ért fúrások, 4: földtani szelvény nyom- vonala — Puc. 3. IlnaH 6ypeHHir, nocTuruiHx apym-HBHoro oCHOBamw b ropHOM paiíoHe IleTe<})H6áHba . O603HaneHUH : 1 : Bbixoa n3Bep»ceHHbix nopoa, 2: öypeHHn, flocrariune n3Bep>KeHHoro ocHOBamm, 3: öypeHHn, He AOCTOrniue H3Bep>«eHHoro ochob3hhh, 4: Tpacca reononmecKoro npoounn. — Fis 3 Map showing distribution of boreholes reaching eruptive bedrock in the Petőfibánya Mining District. Sicns: 1: outcrop of eruptives, 2: boreholes reaching eruptive bedrock: 3: boreholes given up before reaching eruptive bedrock, 4: trace of geological profile. 430 Földtani Közlöny LXXX l . kötet, 4. füzet Szebényi : Rétegtömörülés és szerkezetalakulás 431 Ez az elmozdulás kétségtelenül látható a bemutatott földtani szelvényből is. A szelvény északi végén a kőszéntelep 226,4 m-en érintkezik az andezit aljzattal, a déli végén pedig 163,0 m-en, vagyis a szelvény déli végénél az eredeti part 63,4 méterrel van mélyebben, mint a szelvény északi végén, már pedig a leülepedés idejében egyenlő tszf. magasságon kellett lenniök. Feltételezzük, hogy az észak felé történő emelkedés egyenletes volt. Ezt az emelkedést korrekcióba vesszük a fúrásoknak távolsága arányában, úgy, hogy a szelvény északi végén lévő 444. sz. fúrás adatait változatlanul hagyjuk (I. táblázat). Petőfibánya I. táblázat Tektonikus hatás leszámítása 1 2 3 4 5 6 7 Fúrás sorszáma Főtelep alja tszf. m Alaphegység felszín tszf. m Távolság 444. sz. fúrástól É— D-i irányban m Posztpannón süllyedés mértéke a távolság arányában m Főtelep alja + posztpannón süllyedés Alaphegység felszín + posztpannón süllyedés 55 195,7 195,7 + 1870 + 28,1 223,8 223,8 108 184,5 184,2 +2445 + 36,9 221,4 221,1 112 188,7 187,2 + 1930 + 29,0 217,7 216,2 119 195,7 176,3 + 915 + 13,8 209,5 190,1 120 ' 191,0 134,2 + 560 + 8,4 199,4 142,6 121 192,7 116,1 + 230 + 3,5 196,2 119,6 122 179,7 95,4 + 605 + 9,1 188,8 104,5 125 187,2 167,2 + 2660 + 40,0 272,2 207,2 126 141,0 37,1 +2075 + 31,2 127,2 68,3 131 180,9 176,6 +3460 + 52,0 232,9 228,6 132 149,3 98,1 + 3440 + 51,8 201,1 149,9 133 159,6 137,4 +3450 + 51,8 211,5 189,3 166 188,2 188,1 + 2740 + 41,3 229,5 229,4 179 171,8 151,8 +2925 + 44,0 215,8 195,8 187 181,6 170,1 +3180 + 47,8 229,4 217,9 196 173,7 157,6 +3190 + 48,0 221,7 205,6 211 155,6 115,4 +3170 + 47,7 203,3 163,1 250 182,0 107,6 + 490 + 7,3 189,3 114,9 261 218,1 155,0 — 435 — 6,5 211,6 148,5 263 208,8 141,4 — 330 — 5,0 203,8 136,4 280 154,8 148,2 +4210 + 63,4 218,2 211,6 413 188,4 184,7 +2545 + 38,3 226,7 223,0 418 179,9 153,2 + 2235 + 33,6 213,5 186,8 419 191,0 166,1 + 1445 + 21,7 212,7 187,8 435 211,4 161,7 — 38 — 0,6 210,8 161,1 439 184,0 167,7 + 2180 + 32,8 216,8 200,5 443 199,0 162,6 + 750 + 11,3 210,3 173,9 444 219,4 196,0 0 0 219,4 196,0 445 182,6 164,1 + 2480 + 37,4 220,0 201,5 461 201,1 183,6 + 960 + 14,4 215,5 198,0 477 184,4 171,2 + 2900 + 43,6 228,0 214,8 493 186,1 174,2 +2315 + 34,8 220,9 209,0 Taön. 1 PacqeT TeKTOHimeCKoro getíCTBHH b ropHOM paííOHe neTecjmcanbn 1 : nopa/jKOBbia HOMep SypemiH, 2 : Bwcora h. y. m. i ochobíihhh rnaBHOro nnacra 3 : BbicoTa H y. m. noBepxHoc-TH ochobm, 4 : pacCTOBHue ot 6ypeHna Ns 444 b CHD-hom HanpaBntHHH 5 : oőbeM noc-r- naHHOHCKoro norpy>KeHHH npon oppnoHaabno k paccroaHHio, 6 : oCHOBamie rnaBHOro nnad-a + nocrnaH- HOHCKOe norpy>KeHHe, 7 : noBepxHocTb ochobh + nodnaHHOHCKOe norpyweHHe Tahié I . : Elimination of tectonic effect in the Petőfibánya Mining District. 1 : Serial nnmber of boring, 2 : bottom of main seam in metres above sea level, 3 : suríace of bedrock in metres above sea level, 4 : N-S component of the distance írom Boring No. 4 4., in metres, 5 : amount of post- Pannonian subsidence in metres as related to the distance (4), 6 : height of bottom of main seam with post-Pannonian subsidence added, 7 : height of bedrock surface with post-Pannonian subsidence added. 432 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 4. füzet Most így szerkesztjük meg a grafikont az alapkegység és telep viszonyáról (6. ábra). Az adatok meglepően egy vonalba sorakoztak, bizonyítva, hogy eltekintve az észak felé történő tektonikus emelkedéstől, a szelvényben látható szerkezeti formákat a réteg- tömörülés okozta. Az adatoknak az átlagvonaltól való eltérése jelentéktelen 6 m, míg az előző grafikonban 80 m-es volt a szóródás. Megkíséreltük ezt a 6 méteres hibát kőzet- tani változások alapján kiküszöbölni, azonban ez nem sikerült. Hiba lehet az észlelé- sekben is, a kőszénkutató fúrások rendszerint csak 20 cm-t fúrnak bele az andezitba, így ha egy nagyobb görgeteget érnek, abban is megállnak. Ilyen esetek nem ritkák. A telepre rárakódott réteg vastagsága, — így az okozott nyomás sem volt biztosan egyenletes. Ma már nehéz lenne a levantei és pleisztocén térszínt rekonstruálni. A jelen- legi erodált térszín nem számít, mert a rétegtömörülés szempontjából a legnagyobb 5. ábra. A kőszéntelep és andezit tszf. magasságának összefüggése Petőfibánya környékén. Jelek: t: főtelep alja tszf. m., a: andezit, tszf. m. • — Puc. 5. B3aiiM00TH0meHne BbicoTbi h. y. m. yronbHoro ruiacTa h aHAe3HTa okojio MecTHocm rieTe(j)H6aHbH. 06o3HaMemm : t : Bbiccrra ocHOBaHHH rnaBHoro nnacra, a : BbicoTa h. y. m. aH;;e3HTa. — Fig. 5. Relation between tlie heights above sea level of andesite and lignité in Petőfibánya Mining District. Signs : t : height of the bottotn of main seam a. s. 1., a : lieight of andesite a. s. . elfedettség mértéke számit, ugyanis itt a levantei térszín lenne az iránytadó helyenként pleisztocén rétegekkel megnövelve. A főtelep aljának a meghatározása sem mindig biztos. A legalsó kőszénpadot vettük alapul, de lehet, hogy helyesebb lett volna at alatta lévő szenes agyagokat is hozzászámítani, ez is okozhat hibát. A 6. ábra grafikonjából megkapjuk a rétegtömörülés mértékét is. Ha egy 45°-os vonalat húzunk azokon a pontokon keresztül, ahol az andezit és telep tszf. magassága azonos értékű, az az andezit alap felszínét fogja jelenteni a grafikonban. A követett réteg jelenlegi helyzetét megadják a felrakott pontok, illetőleg azok középértékébe húzott vonal. Itt ez egyenesnek adódott, mert ilyen kis (60 m) alaphegységmagasság változás és eléggé azonos tulajdonságú rétegek mellett nem változik kimutathatóan a mélység függvényében a tömörülés mértéke. Ahol ez a vonal metszi az alaphegység vonalát, az volt az eredeti part tszf. magassága. Ez a partmagasság természetesen önké- nyes, mert a 444. sz. fúrás főtelep magasságát feltételeztük változatlannak a leülepedés óta. Helyesen akkor járnánk el, ha kiindulási pontul azt vennénk, ahol a telep jelenleg is a tengerszinten van, ilyen adatunk egyelőre sajnos nincs. Az eredeti part metszés- pontjából húzott vízszintes vonal megadja a követett réteg eredeti helyzetét. Athy Szebényi : Rétegtömörülés és szerkezetalakulás 433 a rétegtömörülés mértékét (C), a rétegvastagság veszteségnek (y), az eredeti rétegvastagság (T) százalékában fejezte ki. Tehát : Cá = tömörülés (kompakció) átlagértéke alapkőzettől a telepig, T = a grafikonban az alaphegység vonalától a réteg eredeti helyzetéig mért függőleges távolság, y = a grafikonban, a réteg tömörülés utáni vonalától a réteg eredeti helyzetéig mért függőleges távolság (ugyanabban a vonalban mérve, ahol a T ). 6. ábra. A kőszéntelep és andezit tszf. magasságának összefüggése Petőfibánya környékén a pannon utáni mozgás levonása után. Jelek : 1 : telep eredeti helyzete, 2 : telep helyzete tömörülés után, 3 : andezit alap, t : főtelep alja tszf. m., a : andezit tszf. m., p : rétegdőlés, y : andezit alap felszínének lejtőszöge. — Puc. 6. B3auMOOTHomeHne BbicoTbi h. y. m. yronbHoro nnacTa h aHne3HTa okojto mccthocth neTe(})n6aHbH nocne BbicueTa nocmaHHOHCKHX ABHweHuii. 06o3HaueHua: 1 : nepBOHauaJibHoe nonoweHHe nnacTa, 2: nono>KeHHe nnacra nocne ynnoTHeHHa, 3: aHAe3HTOBoe ocHOBamie, t: BbicoTa h. y. m. ocHOBamm rnaBHoro nnacTa, a : BbicoTa h. y. m. aHAe3HTa, p : naneHne cnoa, y : yron HaKAOHa noBepxHocTH aHAe3HTo- Boro ocHOBaHua. — Fig. 6. Relation of the heights above sea level of andesite and lignité after the subtraction of displacements caused by Pannonian tectonic movetnents. Signs : 1 : original position of bed, 2: position of bed after compaction, 3 : andesitic base, t: height of bottom of main seam above sea level, a: height of andesite a. s. 1., p : dip of strata, y: dip of the surface of the andesite base. Petőfibányán ez a Cd érték 35%. Ez igen tekintélyes, mert azt jelenti, hogy a réteg minden 100 m-e 35 m-t veszített eredeti vastagságából. Ha ismerjük a tömörülési %-ot, kiszámíthatjuk az egyes alaphegység lejtő- szöghöz tartozó fedőüledék tömörülés okozta rétegdőlését. A 6. sz. ábra alapján : tg P = _y_ tg y T Cá o Cd 100 : tg ^ = íöö tg V ' Pl. : 45°-os alaphegység lejtő mellett 20°-os lesz a rétegdőlés, 30°-os alaphegység lejtőnél még mindég 10° felett. Amint láttuk, Petőfibánya esetében szerencsésen el tudtuk különíteni a tekto- nikus hatásokat a rétegtömörülés okozta hatásoktól. Nem ilyen könnyű a helyzet egy tektonikailag erősebben zavart vidéken pl. : Tatabányán az eocén kőszéntelepek eseté- ben. Itt várhatóan változó tektonikus megbillenések és vetőkkel való felszabdaltság miatt általános érvényű módszert kellett kidolgoznunk a rétegtömörülés okozta változások kiszűrésére. 434 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 4. füzet Mielőtt a tatabányai példára rátérnénk, térjünk vissza a vázlatos példánkhoz. Az 1/c ábra azt mutatja, hogy az alaphegység és a követett réteg milyen helyzetbe kerül a °-os megbillenésre, mikor is az eredetileg rétegtömörülés hatására /? szögű dőlést felvett réteg a + £ dőlésű lesz. Ha grafikonba felrakom az alaphegység és követett réteg viszonyát (2/b ábra), az adatok nem fognak egy vonal mentén sorakozni, tehát nem tudom a rétegtömörülés mértékét megfelelően meghatározni. Ellenben meg tudom + 115 7. ábra. Tatabánya XIV. akna ÉK-i részének hegységszerkezeti térképvázlata. Jelek :1 1: fúrás [sor- száma, 2: dolomit alaphegység felszíne tszf. m., 3': kis-telep alja tényleges helyzete tszf. m., 4: kis- telep alja, hozzáadva a rétegtömörülési veszteséget, 5 : kdszénösszlet egyenlő vastagságú részeinek dőlése (áldőlés), 6 : vízbetörési helyek. — Puc. 7. CxeMa-nmecKan Kapra CTpyKTypbi CB-oh nacTH waxTbi JV? XIV b ropHOM patíoHe TaTaőaHbH. Oőo3Ha*ieHHH : 1 : nopHAKOBbiü HOMep Gypemm, 2 : BbicoTa Jh. y. m. noBepXHOCTH AOJIOMHTOBOH OCHOBbI, 3 : BbICOTa H. y. M. AeÜCTBHTenbHOro nOAO>KeHHH OCHOBaHHH MeHbmerO rmacTa, 4: ocHOBamie MeHbiuero n.nacra, AoőaBjmH noTepn yrmoTHeHHH caoeB, 5: naAemie OTAe.ibHbix MacTeú yronbHoro KOMn.neKca OAimaKOBori molahocth (nceBAonaAemie), 6: MecTa 3aToruieHna. — Fig. 7. Tectonic sketch of the NE part of the XIV. Shaft Territory, Tatabánya Mining District. Signs : I : location of boring with serial number, 2: height of dolomité bedrock above sea level, 3: effective position of bottom of the *small seam». 4: height of the same with height lost by compaction added, 5 : dip of the isopachous I points of the coal beds (pseudo-dip), 6_: poirits of flooding bv karst water a tényleges tektonikai elmozdulást állapítani. Ugyanis az 1/b ábrából láttuk, hogy az egyenlő rétegvastagságokat összekötő egyenes önmagával párhuzamosan mozdult el, vagyis reá a rétegtömörülés rétegdőlés szempontjából hatástalan, viszont ha az egész rendszer tektonikus hatásra megbillen, a nevezett A2B2 vonal is kimozdul és a vonal dőlése (a) kizárólag a tektonikus elmozdulást fogja képviselni. Ezt korrekcióba tudom venni és visszabillentve a rendszert eredeti helyzetébe, a grafikonban az adatok egy vonal mentén fognak sorakozni. E vázlatos szelvény csak egy metszetben ábrázolja a viszo- nyokat, most lássuk a térben térképszerűig ábrázolva. Egy tatabányai példát mutatok be a 7. ábrán. A tatabányai kőszénmedencének ezen a részén a triász dolomitra települ az alsó-eocén kőszenes sorozat. A mellékelt térkép Szebényi : Rétegtömörülés és szerkezetalakulás 435 nyugati részén több mint 30 m vastag a főtelep és alatta több méteres vastag feküinárga is van. A főtelep felett szintén márgák vannak, melyek között a főtelep felett kb. 5 m-re egy 20 — 60 cm-es kísérő-telep, majd további 5 m-re 60 — 120 cm vastag »kis-telep« talál- ható. A kis-telep jól követhető talpát vettük alapul alábbi számításainkban. A telep- sorozat felett több száz m vastag fedőréteg következik (főképp eocén márgák), melynek vastagsága a legnagyobb elfedettség idején e területen gyakorlatilag azonos lehetett. Kelet felé haladva a kőszenes sorozat rétegei alulról felfelé haladva fokozatosan kima- radnak, illetőleg nekifutnak a dolomit alaphegység magasabb részeinek annyira, hogy a térkép legkeletibb részén a 147. és 971. fúrásokkal jellemzett területen a kőszenes sorozatnak már a legfelsőbb tagjai is hiányoznak. A területen vetőket és tektonikailag is megbillent rétegeket várhatunk. 8. ábra. Példa a tektonikus rétegdőlés szerkesztésére. — Puc. 8. npwwep a .na cocTaB.neHna reKTOHivie- CKoro naAeHHH cnoa. — Fig. 8. An example fór the construction of tectouic dips. A 8. ábra a 7. ábra egy részlete, 3 fúrás adatait tünteti fel (felül nagyobb szám, pl. : 927 a fúrás sorszáma, alatta kis-telep alja tszf. m. pl. : 115,2, legalul a dolomit tszf. m. pl. : 101,6, jobbról a két alsó adat közti magasságban a dolomit és a kis-telep közötti rétegvastagság függőlegesen mérve, pl. : 13,6). Hogy a tömörülés mértékét kiszámíthassuk, a tektonikus elmozdulást korrekcióba kell vennünk. A tektonikus elmozdulás szögét, mint az 1/c ábrából láttuk, megadja az egyenlő rétegvastagságokat összekötő vonalnak a jelenleg megállapítható dőlése. Ezt gyakorlatilag a következőképpen kapjuk meg (8. ábra) : / A 804. sz. fúrásnál az alaphegység és a követett réteg közötti rétegvastagság 26,9 m. A 927. és 396. fúrások között is kell lennie egy olyan pontnak, ahol a rétegvas- tagság 26,9 m. Ezt a pontot a következőképpen szerkeszthetem meg. Egy szelvényt szerkesztek a 927. és 396. fúrások között : Mindkét fúrásból merőlegest állítok a kettőt összekötő vonalra és ezekre felrakom a megfelelő alaphegység- és telepadatokat (Alt A 2, B1, B2) . Összekötöm és kikeresem azt a pontot, ahol a két fúrást összekötő vonalra merő- legesen az A1B1 és A2B2 vonalak közötti távolság 26,9 m (C^Cj). Ezt a pontot ( C2 ) levetítem merőlegesen a 927., 396. fúrásokat összekötő egyenesre (C3). A C3 pontot a 436 Földtani Közlöny LX XX V . kötet, 4. füzet 804. fúrással összekötő egyenes vonalában az alaphegység és a telep közötti függőleges távolság végig 26,9 m (feltéve, liogy egyenletesen vastagszik a réteg). Most már csak a telepnek e vonalba eső dőlését kell meghatározni, ez lesz a tektonikus dőlés. A 804. fúrásban a telep 94,6 m-en van a C3, illetőleg a Cx pontban, mint azt a 927. és 396. fúrásokra szerkesztett szelvényből lemérhetem : 102,8 m-en, vagyis 8,2 méterrel magasabban, mint a 804. sz. fúrásban. Most már megszerkeszthetem a dőlés- szöget, a 804. sz. fúrást a C3 ponttal összekötő egyenesre merőlegest álhtok a C3 pontban és arra felmérem a térkép léptékében a 8,2 m-t, az így kapott C4 pontot össze- kötöm a 804. fúrással. A C4, 804. sz. fúrás, C3 szög lesz a keresett szög : 4°10'. E szerkesz- tésnek nagy részét gyorsabban el lehet végezni számítással. A szerkesztéses módszert a szemléltetőség kedvéért választottam. A tektonikus dőlésünk tehát 107° irányban 4°10’. Ez azonban áldőlés, mert csak egy vetületben adja meg a tényleges dőlést, tehát legalább még egy ilyen adatra van szükség, mégpedig lehetőleg az előbbire merőleges vetületben, hogy a csapást, illetőleg a tényleges dőlést meghatározhassuk. Leghelyesebb természetesen az összes lehetséges helyeken kiszámítani a tektonikus áldőléseket, mint azt a mellékelt térképen látjuk (7. ábra). A térképen 8 tektonikus áldőlést sikerült szerkeszteni. Most az a kérdés, hogy ezek az áldőlések milyen tényleges dőlést, vagy dőléseket képviselnek. Ezt a kérdést legkönnyebben úgy dönthetjük el, hogy az áldőléseket felrakjuk sztereografikus pro- jekcióba. Ha az áldőléseket mint a gömb középpontján átfutó egyenesek döféspontjait ábrázoljuk, akkor egyugyanazon síkhoz tartozó áldőlések projekció pontjainak egy főkörre kell esniök. Két pont mindenféleképp ráhozható egy főkörre, de ha 3 — 4 pont esik ugyanazon főkörre, az már bizonyító jellegű arra nézve, hogy az áldőlések tényleg egy sílehoz tartoznak. A 9. ábrán látjuk a térképen meghatározott áldőlések sztereogra- Szebényi : Rétegtömörülés és szevkezetalakulás 437 fikus projekcióit. Megbízhatóan csak a terület északi részén lévő áldőlések kerültek egy főkörre, mégpedig pontosan keleti dőlést indikálva. Az északi részen egyedül a 933. fúrás melletti adat nem esik a főkörre, tehát errefelé vagy megváltozik a dőlés, vagy egy vető van közben, ez csak a távolabbi adatok kiértékelése alapján lesz eldönthető. A terület déli részén az áldőlések mind közel azonos irányba mutatnak, tehát nem is várható, hogy jól meghatározzák a tektonikus dőlés tényleges értékét. Ennek oka az, hogy az alaphegység lejtőjének az iránya itt nem változik. Csakis ott tudjuk tehát a tényleges dőlést meghatározni, ahol az alaphegység lejtőjének az iránya fordul, lehe- tőleg 90°-kal. A terület északi részén tehát 90/4 °-os tektonikus dőlést kaptunk, ezt kell korrek- cióba vennünk az alaphegység és telep magassági adatainál. Ezt úgy oldhatjuk meg, hogy a terület szélén a tektonikus csapással párhuzamos vonalat húzunk. Jelen esetben, tekintve, hogy pont észak— déli csapásról van szó, az 1600-as hálózati vonalat vettük alapul. Lemérjük minden fúrás távolságát ettől a vonaltól. A távolságot megszorozva tg 4°-kal, a megfelelő fúrások alaphegység és telep tszf. m értékeihez hozzáadjuk a kapott értéket, így megkapjuk a tektonikus mozgás előtti, de rétegtömörülés utáni helyzetet (II. táblázat). Az így kapott értékekből szerkesztett grafikon meg fogja adni II. táblázat Tatabánya Tektonikus hatás leszámítása 1 2 3 4 5 6 7 Fúrás sorszáma Fúrás távolsága a tektonikus csapás- vonaltól Távolsága szorozva tg a-val (tg 4°) Dolomit tszf. m Dolomit m + tg a Kis-telep tszf. m Kis-telep m + tg (i 349 303 21,2 98,1 119,3 111,0 132,2 396 135 9,4 55,9 65,3 93,1 102,5 401 56 3,9 50,7 54,6 99,7 103,6 410 110 7,7 51,5 59,2 96,5 104,2 417 73 5,1 53,0 58,1 97,8 102,9 443 28 2,0 64,2 66,2 102,1 104,1 804 275 19,2 67,7 86,9 94,6 113,8 927 216 15,1 101,6 116,7 115,2 130,3 962 396 27,7 92,5 120,2 104,6 * 132,3 Taő/i. II PacMeT TeKroHHqeCKoro AeücrBHH b ropHOM paftoHe TaraúaHbH 1 : nopHAKOBbifi HOMep 6ypeHn« 2 : paccroHHue 6ypewia ot TeKTOHHMeCKOro npocrnpaHna, 3 : paccTOHHHe yMHCweHO Ha tg a, 4 : bhcotíi h. y. m. ocHOBbi. 5 : aojiomht + tg a, 6 : BbicoTa h. y. m. MebmeBO naacTa, 7 : MeHbinná ruiacT + tg a. Tabte II . : Elimination of tectonic effect in the Tatabánya District. 1 : Serial number of boring, 2: distance of boring írom the tectonic strike line in metres, 3 : distance (2) multiplied by tg a, 4 : height of bedrock surface in metres above sea level, 5 : dolomité + tg a 6.: heiglit of »small seam« in metres above sea level, 7 : »small seam + tg a. a rétegtömörülés valódi mértékét (10. ábra). A grafikonba húzott átlagvonal itt nem egyenes, ennek oka az, hogy a fekümárgák tömörülési képessége lényegesen kisebb, mint a kőszéné, ezért a grafikon bal oldalán, ahol a nagyobb mélységek vannak, vagyis a fekiimárga is szerepel a rétegsorban, az átlaggörbe ellaposodik. Most már megszerkeszthetjük a tektonikai elmozdulásokat az egész térkép terü- letére. Ha ismerjük a tömörülési százalékot, azzal megnövelve a jelenlegi rétegvastag- ságokat, megkapjuk tisztán a tektonikai elmozdulásokat a rétegtömörülés okozta válto- zások nélkül. Tatabányán ebből a szempontból nem olyan egyszerű a helyzet, mint Petőfi- Földtani Közlöny LXXX V. kötet, 4. füzet 438 bányán, mert a rétegvastagságtól függően erősen változik a tömörülési százalék. Leg- egyszerűbben úgy járhatunk el, hogy közvetlenül a grafikonból lemérjük az egyes réteg- vastagságokhoz (x) tartozó tömörülési veszteséget (y). Ezt adjuk hozzá a megfelelő fúrások telep tszf. m adataihoz (III. táblázat). Vagy az x-t és y-t összeadva mérjük le (T) és akkor az alaphegységhez adjuk hozzá a mért értéket. 10. ábra. Kis-telep alja és dolomit alaphegység tszf. magasságának összefüggése Tatabánya XIV. akna környékén, a telepet ért tektonikus elmozdulás levonása után. Jelek : 1 : telep eredeti helyzete, 2 : telep helyzete rétegtömörülés után, 3: alaphegység, t: kis-telep tszf. m., a: alaphegység tszf. in. — Puc. 10. B3aiiMooTHomeHne Bbicorbi h. y. m. ockob3hhh MeHbtnero rmaera h hojiomhtoboh ochobh okojio uiaxTbi JVü XIV b ropHoM paüoHe TaTaüaHbH, nocne BbicweTa TeKTommeCKoro CMememm, HMeBinero MecTo b nnacTe. 06o3HaMeHnn : 1 : nepBOHaqanbHoe noJioweHHe nnacTa, 2 : nonoiKeHHe nnacTa nocne yruioTHeHHa cnoeB, 3 : ocHOBa, t : Bbiccrra h. y. m. MeHbinero ruiacra, a : BbicoTa h. y. m. ochobu. — Fig. 10. Relation between heights above sea level of the bottom of tlie «small seam» and of the surface of dolomitic bedrock in the XIV. Shaft l'erritory of the Tatabánya Mining District, after subtraction of tectonic displacements. >Signs : 1 : original position of seam, 2 : position of seam after compaction, 3 : bedrock, t : height of bottom of above sea level, a : height of' bedrock surface above sea level. Ezeket a rétegtömörülés hatásától mentes tektonikai elmozdulásokat a térképen is feltüntettük (7. ábra) pontozott vonallal. Ábrázolja a térkép az alaphegység és a vizsgált telep szintvonalait is. Ebből jól látható, hogy milyen lényegesen más a jelenleg mérhető csapás és a tisztán tektonikus csapás. A rendszertelen csapás helyett meg- kapjuk a középhegységi csapást. Ez csak egy kis kiragadott példa a munkamódszer bemutatására, melyet távo- labbi környék adataival kell kiegészíteni. A tömörülés mértéke is csak akkor lesz meg- Szebényi : Rétegtömörülés és szerkezetalakulás 439 III. táblázat Tatabánya Rétegtömörülés okozta hatás leszámítása 1 2 3 4 5 Kis-telep és dolomit Kis-telep és dolomit Dolomit felszín Dolomit + tömörülés Fúrás közti rétég vastagsága közti réteg vastagság sorszáma jelenleg (X) tömörülés előtt (T) tszf. m előtti rétegvastagság 147 _ 133,4 349 12,9 28,7 98,1 126,8 396 37,2 78,0 55,9 133,9 401 49,0 96,5 50,7 147,2 410 45,0 89,7 51,5 141,2 417 44,8 90,0 53,0 143,0 437 55,2 105,4 11,9 117,3 443 37,9 79,4 64,2 143,6 669 26,9 60,4 43,4 103,8 804 26,9 60,4 67,7 128,1 920 9,1 20,7 96,9 117,6 927 13,6 29,5 101,6 131,1 933 13,2 28,8 97,6 126,4 941 26,7 59,5 31,8 91,3 955 7,7 18,3 78,0 96,3 962 12,1 27,2 92,5 119,7 982 17,9 40,5 41,5 1 82,0 Taön. III. PaCMeT AeüCTBHA, oőycnoBAeHHoro ynnoTHeHueM caocb b TaTafaHba. 1 : nOpBAKOBblií HOMep ÖypeHHB 2: MOUIHOCTb CAOA MeHCfly MeHbUJHM nAaCTOM H OCHOBOÍÍ B HaCTO- myee BpeMfl (X), 3 : MOUIHOCTb CAOA Mf>KAy MeHbUJHM nAaCTOM H OCHOBOÍÍ AO ynAOTHeHHH (T), 4: BbICOTa H. y. M. nOBepXHOCTM OCHOBbI, 5 : OCHOBa + MOUIHOCTb CAOA AO ynAOTHeHHH A. Table III.: Elimination of subsidence caused by compaction in the Tatabánya District. 1: Serial number of boring, 2 : present thickness of strata lying between »small seam« and bedrock (x), in metres, 3 : the same previous to compaction (T), 4 : height of bedrock in metres above sea level, 5 : heiglit of bedrock with thickness of strata before compaction added bízható, ha több helyen meghatároztuk. Azonban még így is szolgáltatott a vizsgálat konkrét eredményt. A térképen feltüntetett vízbetörések helyét tektonikai okkal nem tudtuk megmagyarázni. A rétegtömörülési hatás levonása utáni tektonikai képből vilá- gosan látható, hogy a vízbetörések azon a vonalon sorakoznak, ahol a tektonikus dőlés 4°-ról 7°-ra változik boltozatos jelleggel. S c h m i d t E. R. utal arra 3], hogy nem- csak vetőknél, hanem hajlító igénybevételre boltozatokon is jelentkeznek hasadékok, melyek vízbetörések okai lehetnek. Ez is mutatja, hogyha részleteiben is pontos geo- mechanikai képet akarunk kapni, akkor a rétegtömörülés okozta hatásokat le kell von- nunk. A rétegtömörülés figyelembevételével karsztvízveszélyes bányáinkban a vága- tokban történő rétegdőlés mérésekkel meg tudjuk határozni az alaphegység mindenkori pontos helyzetét, így az esetleg váratlan védőréteg elvékonyodást, amit a sohasem elég sűrű f líráshálózatból esetleg nem tudnánk. Gyakorlati eredményt várhatunk még a rétegtömörülési számításoktól, a bauxit- kutatás vonalán is. A bauxit, mint agyagos üledék erősen tömörülhet, így fedőjének dőlése ellaposodva fogja követni az alaphegység hullámzásait. A fedő tömörülés okozta teknői alatt várhatjuk tehát a vastagabb bauxit testet. Ugyanez áll a triászra települt tűzálló agyag esetében is. A dunántúli pannóniai korú kőolajtartó szerkezetek nagy része is elsősorban rétegtomöriilés által létrejöttnek látszik. Részletes számításokat ezeken még nem végez- 2 Töld tani Közlöny 440 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 4. füzet tünk. A gravitációs mérések kiértékelésénél sem hanyagolható el a tektonikus elmozdu- lásoknak a tömörülési számításokat megzavaró szerepe. Ugyanis a tömörülés utáni tektonikus megbillenések hatására a tömörülés okozta boltozat tengelye lényegesen eltolódhat az alaphegység legmagasabb pontjához képest, márpedig a gravitációs hatást elsősorban az alaphegység morfológiája adja, rendszerint pedig (olajkutatásnál) a fiatal, tömörült boltozatot keressük. A szintváltozások értékelése szempontjából is fontosak a rétegtömörülési kérdések, különösen a tömörülés időben való lejátszódásának kérdése, mint ezt legújabban Ben- d e f y T. munkáiból ismerjük [2], Fenti munkánkban mindig csak egy követett rétegről és az alaphegységről beszél- tünk, ez a leggyakoribb eset, de lehetnek más esetek is, legnagyobb részük megoldható Athy — Peters képleteivel, ha a tektonikus zavaró hatást kiküszöböltük. Összegezés : A dolgozat szemléletesen, grafikusan igyekszik bemutatni a réteg- tömörülés szerkezetképző hatását hazai példákon és munkamódszert ad arra, hogy a tömörülési számításokat tektonikailag zavart vidéken is el lehessen végezni. IRODALOM — J1HTEPATY PA — BIBL,IOGRAPHy 1. Athy, U. F. : Density, porosity and compaction of sedimentary rocks. Bull. of the American Áss. of Petroleum Geol., Vol. 14., No. 1., 1930. Jan. — 2. Bendefy U. : A Pó-síkság jelenkori süllyedése. (Tanulmány az alaphegység mozgásviszonyainak és a rétegtömörülésnek a gravitációs anomáliák segítségével való meghatározására. Geofizikai Közlemények. III. 1954. — 3. Schmidt F. R. : Karsztvízj áratok kiala- kulásának geomechanikája. M. Tud. Akadémia Műszaki Tud. Oszt. Közi. VIII. 1953. — Geomechamkai tanulmányok a nagy-tektonika és a bányageológia köréből. Bányászati és Kohászati Tápok. 1944. — 4. Vigh Gy. : A Mátra déh aljának földtani viszonyai a Zagyva és a baktai Hidegvölgy között. Földtani Int. 1933 — 35. évi Jelentése. ynjioTHeHHe cjioeB h (JjopMHpoBanne ^CTpynTyp Jl. CEEEHbH TeKTOHHMecKwe cMemenuH iwemaioT Bbmucjiemuo cTpyKTyp, oőyaiOBJieHHbix yruiOT- HemieM caoeB (buried hill system). yruiOTHemie caoeB He n3MeHHeT naaeHHe cjioh BflOJib jihhhh oflHHaKOBbix MomHOCTeü cjioeB (puc. 1/b, c : A2— B2), cneAOBaTejibHO, nafleHue cjioh flaCT HCKJHOHHTejIbHO TCKTOHHHeCKOe CMdU^HHe (a) ; T3KHM 0Őpa30M, OHO MOJKeT ŐblTb BblHH- TaHHbiM H3 na^eHMH cjioh, oőycjioBJieHHoro yruioTHeHHeM cjioeB (/3). BbimiTaH TeKTOHHHecKoe nafleHHe npoH3BOAHTcn pacneTbi, cBH33HHbie c ynjioTHeHiieM cjioeB. Ha 0CH0B3HHH AByx BeHrepcKHX npHMepoB noKa3biBaeTCH rpaiJnniecKHM cnocoőOM oTrpaHHneHHe TeKTOHtmecKoro a^hctbhh ot aeHCTBMH, oőycjioBJieHHbix ynjioraeHHeM cjioeB. KoMnaKTHbie pacMera hmciot 3Ha4eHHe npH 3amnTe aoueHOBbix yrojibHbix MecTopowaeHHH ot KapcTOBoü BOflbi h npn pa3BeAKe Ha őokcivt h HeijiTb. Compaction of sediments and structure formation by ív- SZEBÉNYI In the investigation of geological structures it is nőt sufficient to detennine structural elements : on the contrary, it is most important, írom points of view theore- tical as well as practical, to analyze the forces which caused the structural elements in question. The features of geological structure are the results of tectonic and atectonic forces. The main purpose of tectonical investigation is to detennine ehief tectonic directions and strike and dip of strata. These data, however, can be essentially modified by atectonic factors. One of the most important of these is the compaction of sediments. It has the advantageous quality of being related in a well-defined manner to the charac- s Szebényi : Rétegtömörülés és szerkezetalakulás 441 teristics of the lithology and to the shape of the bedrock snrface. In the knowledge of the lithology parameters — first of all the density properties — and of the height of bedrock surface above a certain level of reference the effect of compaction upon the dislocation of the bed can be deterniined. Other atectonic factors (crossbedding, non-horizontal deposition, etc.) are occurring in a far less regular manner and, conse- quently, cannot always be distinguished clearly.JFor this reason an autochthonous, ori- ginally flat-lying coal deposit was elected as an example to demonstrate this effect under circumstances prevailing in Hímgary. In this case the geological structure, as shown by the present situation of the coal seams, has been caused — notwithstanding somé entirely local effects such as subaqueous sohfluction etc. — by the acting of only two forces, i. e. compaction and tectonics. If the displacement due to compaction is determined and subtracted írom totál displacement, the displacement due to tectonics is obtained. The structure-forming effect of compaction is dependent on several factors. The main factors are the characters of lithology, the pressure acting on the seam, and the shape of the non-compacting bedrock surface. Heat and, perhaps, partial dissolution of the rock or washing-out of argillaceous constituents may alsó have a certain effect. In the case of the investigations described an example has been elected where the charac- teristics of lithology do nőt change essentially in the horizontal sense írom the point of view of compaction. Therefore only the effect of the shape of the non-compacting bedrock surface has been investigated. In a sedimentary basin, subject to continuous fillhig-up, the bedrock surface is of importance only when it is nőt horizontal. In the case of horizontally lying bedrock, liowever, the pressure acting upon the sediments is the same throughout, wherefore the strata are displaced parallel to themselves with no change in strike or dip. If, on the other hand, the surface of the non-compacting bedrock is other than horizontal, the tliickness of the sedimentary strata and, consequently, the pressure acting will be different írom point to point. The different values of pressure will cause different amoimts of compaction in function of the height of bedrock surface above sea level. In this way structural elements are formed which follow the shape of the underground in soft curves, forming a buried hill system. Pressure differences may be caused by factors other than differences in the thickness of the cover. Such factors may be lava or tuff sheets or Continental deposits (such as alluvial fans) of varying thickness. The investigations described, consequently, only refer to structure types formed by the unevennesses of the bedrock surface and altered consecutively by tectonic forces. It was attempted to distinguish the effects of compactive and tectonic forces, respectively. . 2* A DUNA-TISZA KÖZI FELSŐ-PLEISZTOCÉN HOMOKRÉTEGEK SZÁRMAZÁSA ÁSVÁNYOS ÖSSZETÉTEL ALAPJÁN SZABÓ PÁL Összefoglalás: Az ásványtani vizsgálatokból a következő törvényszerűségek állapíthatók meg : a) Az egyes folyók jelenkori homokmintái egymástól százalékos összetétel alapján igen jól elkü- löníthetők. Két nagy csoportra oszthatók, a piroxének mennyisége és még inkább a piroxén-amfiból szá- zalékarányalapján : 1) a Duna és 2) a Tisza vízvidékének lerakódásaira. Az utóbbin belül az egyes alföldi folyók lerakódásai is kiílönválaszthatók. b) A folyók szállította homok már a pleisztocénben a maival csaknem teljesen megegyező, lényeg- telen eltérésekben különböző összetételt mutat. c) A jelenkori homokmintákkal egyértelműen változik a folyó által megtett út szerint az ásvány- tani jelleg az idősebb anyagokban is. anélkül, hogy a dunai. ill. tiszávízvidéki jelleg közti erős különbség- ben változás mutatkoznék. d) Legtöbb esetben a gránát, a magnetit, a nemkarbonát kőzettörmelék és a mállott ásvány csoportja között összefüggés mutatható ki. A gránát és a magnetit mennyisége általában párhuzamosan változik, ezekkel ellenkező módon a kőzettörmelék és a mállott ásvány (2.', 3., 4. ábra). e) Mind a jelenkori, mind a pleisztocén homokminták ásványos összetételéből megállapí- tott különbözőségeket az összes nehézásvány mennyiségnek az előbbivel egyértelmű változásai is alá- támasztják. A folyók homokjának vizsgálata és összehasonlítása a kérdéses pleisztocénkori folyóvízi homok- mintákkal, valamint az ugyancsak pleisztocén futóhomok mintákkal a következőket bizonyítja : 1 . A tágabb értelemben vett Tisza-völgy területén már a felső-pleisztocénben a Tisza és mellék- folyói folytak, a maitól lényegesen eltérő vízhálózatot alakítva. 2. A Tisza legrégibb vizsgált homokmintái a Tisza mai helyétől nyugatabbra találhatók. 3. Dunai folyóvízi homok a felső-pleisztocén eddig megismert mélységéig csak a jelenlegi Duna- völgyben van, a Hátság tehát ezidőben már elkülönítette m két folyó vízvidékét. 4. A Hátság szélfújta homokmintáinak ásványos összetételé, mind a felszínen levő legfelső pleisz- tocén és óholocén homoké, mind a lösz rétegek köz'i idősebbeké egyaránt a Dunából való származást mutatja. A K ríván P. hangoztatta nyugatias szelek regionális futóhomokképző szerepét kiemeli az, hogy az északi minták a budapesti, a déli minták a bajai folyóvízi homok összetételéhez állnak közelebb. A keleties szelek csak helyi jellegű dünealakulatokat hoztak létre (marosi homok elszigetelt megjelenése a i-déli« szelvény 41. fúrásában). A Duna-Tisza köze felszínközeli rétegeinek kialakulása ma is vitatott kérdés. A C h o 1 n o k y [3] által feltételezett lösz-futóhomok tábla felépítéssel ellentétben először Treitz P. Hl] vetette fel azt a gondolatot, hogy* a Duna-Tisza közi hátság a Duna törmelékkúpja, melynek ÉNv — DK irányú mélyedéseiben Duna-ágak folytak. Később Bulla B. [1 , 2] fejlesztette ki azt a határozott felfogást, mely szerint a Duna- Tisza közi hátság a bácskai löszplató iij abban elismert kivételével a Duna törmelék- kúpja, folyóvízi lerakódás, amelyből csak a pleisztocén végén és az óholocénben fújt ki és rakott le a szél löszt, illetőleg futóhomokot. Ezzel az újabban általános elterjedésű felfogással ellentétben Mihált z I. 1, 8. 9 megállapította, hogy* a Duna-Tisza közi hátság a síkvidéki térképezéssel kapcsolatos f lírások alapján megismert mélységig ki- zárólag eolikus lerakódásokból álló, a felső-pleisztocénben is kiemelkedő, folyóvíz nem- járta terület. Csupán keleti, alacsonyabb fekvésű, süllyedő része, a tágabb értelmezésű Tisza-völgy töltődött fel folyóy’ízi lerakódásokkal, a két utolsó, vagy’ a legutolsó lösz- réteg lerakódása előtt. A Tisza-y’ölgynek a Duna -völgyből való legalább már felső- pleisztocénbeli elszakítottsága miatt a Tisza-völgy löszrétegei alatt települt folyóvízi összletnek a Tisza vízvidéke lerakódásának kell lennie. Ennek a megállapításnak az Alföldi Kongresszuson, 1952-ben történt ismertetése alkalmával Bulla B. továbbra is fenntartotta azt a véleménye1', hogy ezek a rétegek is dunai lerakódások. Ugyan Szabó : Duna-Tisza közi felső-pleisztocén homok vizsgálata 443 ekkor Szádeczky-Kardoss E. felvetette azt a gondolatot, hogy a kérdés ás- ványtani összetétel alapján eldönthető és ehhez segítségét is felajánlotta. Ennek a vizsgálatnak elvégzésére vállalkoztam. A kérdéses homokrétegek származásának eldöntésére először is a különböző al- földi folyók jelenlegi homoklerakódásainak ásványos összetételét kellett tanulmányoz- nunk, mivel az erre vonatkozó néhány eddigi vizsgálat [6, 12, 13] a biztos összehasonlí- táshoz nem volt elégséges. A kérdéses származású tiszavölgyi folyóvízi homokmintákat a szentes — bajai un. »déli« szelvény [8] és a tószeg — szekszárdi »északi« szelvény [10] anyagából vettük. Az anyagok összehasonlításánál a nehéz ásványok viszonylagos mennyiségi el- oszlását vettük alapul. A fajsúly szerinti elválasztást centrifugával végeztük. Ez a mód- szer tapasztalataink szerint tökéletesebb a tölcséres elkülönítésnél. Minden mintából 3 készítményt csináltunk. Egy-egy készítményből 150 — 200 szemet határoztunk meg. Az egyes készítmények közötti eltérés az uralkodó ásványoknál 1 — 2%-os különbséget mutatott, a kis mennyiségben mutatkozó ásványoknál 5%-ot is elért. Más szerzőktől eltérően szétkülönítettük a nehéz részleg karbonát kőzettörmelékeit, a nemkarbonát kőzettörmelékeket és a meg nem határozható mállott ásványokat. A két utóbbi csopor- tot egybefoglaltuk. Ezek az alkotórészek ugyanis az egyes folyók lerakódásaiban igen jellemző különbözőségeket mutattak. Minden homokmintában az újabb irodalmunk- ban [4] szokásos 0,1 — 0,125 mm 0 szemnagyságrészleget vizsgáltuk. A nehéz ásványok mennyisége s a szemnagyságeloszlás között összefüggés mutatkozik, ezért s a teljesség kedvéért ezt is közöljük. (I. táblázat) Dunai homokminták A jelenkori dunai homokot a bajai ártér két helyéről és a Margitszigetről vizs- gáltuk. Mivel a kérdéses Duna-Tisza közi homokrétegek pleisztocénbeliek, a Duna pleisz- cn 0> CL 1. ábra. Jelenkori dunai homok jellemző asvanyainak mennyiségváltozásai — Puc. 1. Ko.nH'iecTBeuHbie M3MeHeHiiH xapaKTepHbix Mimepa/iOB coBpeiweHHoro necKa .IJyHan — Fig. 1 . Die Veránderung dér Menge von charakteristischen Mineralien im rezenten Donausand. Magyarázat — OőbHCHenne — - Krklárung : 1 . Karbonát kőzettörmelék — ■ 1 . OőJiOMKa KapóonaTHbtx nopon — Karbonatgesteintrümmer. 2. Más kőzettör- melék és mállott ásványok — 2. JJpyrHe oőjiomkh nopoa n BbiBeTpenbie MHHepaJibi — Andere Gestein- trümmer und verwitterte Mineralien. 3. Amfibol — AmohGou — Amphibol. 4. Piroxén — [UipoKCE h — Piroxen. 5. Staurolit — CraBpojiHT — Staurolit. 6. Turmalin — TypiwaJiHH — Tumialin. 7. Gránát — F paHaT — Gránát 8. Magnetit — - MarneTiiT — Magnetit. A vizsgált homokminták szemnagyságeloszlása 444 Földtani Közlöny LXXXV. kötet , 4 . füzet § 3 '5S ‘ AJ3ZS •i-a« uaoo;zsi3|dfn ‘u* 2‘61-9‘íl 7 IE i co CO 58,2 oj” 13,3 0 o<5 t SW-TW ‘m 0‘I£-S‘££ 7 £6 i co CD 20,7 41,0 34,5 »n cm” > M-a ‘ui s‘ei-g‘oi 7 6£I i CM ©” CM CO^ O)” in 20,3 CM^ t-” S.S sS PH . w 0‘9£-8‘k£ 7 Z£ ■ i ■<* CD ” CM^ oo” CO in tí -oj 'öS.s 0 > B HU > iu £‘t>Z-0‘££ 7 6t> i 5 co' 00 co” CO CD CM in C/J m S‘9£-0‘9£ 7 85 i 1 6‘f* o> co CO co” a> O d c CU O 43 Q m 0 ‘01-0‘S 7 9£ i 1 oo” t- co_ Tf” t> m” m 0‘5I -k‘£I 7 0£ i 1 c°-. cn” n- m co co ■o*” •AJ3ZS »!-g« iu 0‘lZ~0‘9Z 7 £1 i 1 in ©” co_ oT m” co 44,8 joqiuozsjM ‘sojbw in cm” co” CD Tf OJ ” CM o” °l co” 'Cd PERJÉS ‘SOJO>I-3}3513J ■'t' J 39,2 35,8 OJ s in CM^ M1' 4zi t_, a .5 •5 S •MŰ O |S > o uo;jEui;u3zsun>i ‘SOJOM -SBUIJBH i i o co^ oo” m co” 25,4 paSazsfQ ‘bzsjx i co o” CM 8‘£Q 25,6 oj” > — u d o oA§iv ‘bzsü i 1 o” 40,9 45,7 13,3 s-g P 5 V >foujozs baASbz ‘bzsix i o” m o” 5 -* CD in” >joujoz§ ‘}}3I3J baASbz ‘BZSIX i 1 ©” cm” ■* CO CO CO O CM I>fZD3J3g -OSI3J ‘Sojpog i 1 ©” 25,7 co” T lO t^r CM ‘lu 0‘1Z-S‘9Z 7 6££ co_ ci CD^ t>” 21,9 44,5 10,9 CO co 44 SM ‘ÚJ e‘9I-S‘n 7 6££ 1 CO ©” 0° co” in m 0‘6t 00 Dunai mokmintá IJO>(U9|3r ‘BunQ-SBJBUIBM ‘BfBg 1 5 « CM «. °o co co (U3|9f ‘SBUiO||BÓfBH ‘BfBg 1 27,4 r—” f U3J3f ‘jaSizsnS-iEW m o” co” 68,7 CO” « m” i £i ZSBJ9} u3DO^zsi3|do ‘epnqo m o” 23,3 24,4 38,0 CM_ cm” iC s E E V 1,0 -0,5 0,5 -0,22 0,22 -0,125 0,125-0,066 < 0,066 Szabó : Duna-Tisza közi felső-pleisztocén homok vizsgálata 445 tocén homoklerakódásait is tanulmányoznunk kellett az összehasonlító vizsgálatokhoz annak megállapítására, hogy a dunai jelenkori és pleisztocén képződmények közt mu- tatkozik-e lényeges ásványos összetételi eltérés. Összehasonlító vizsgálatokat végeztünk az óbudai ópleisztocén terasz homokján és egy bajai, dunavölgyi fúrásból származó, pollenvizsgálatokkal [7,8] W3 eljegesedés és W2 — W3 »interstadiáhs« korúnak megállapí- tott rétegek homokmintáin is. B u d a p e 5 t Baja felszín jelenkori 239.Í 14 m. würm 2 239.f. 27 m. würm-,- würm ^ 2. ábra. Dunai homok jellemző ásványainak időbeli mennyiségváltozásai — Puc. 2. BpeMeHHbie H3MeHe- hhh KOJiHMecTBa xapaKTepHbix MHHepanoB necna Xlvnaa — Fig. 2. Die zeitliche Mengenverándenmg dér charakteristischen Mineralien im Donausand. Magyarázat — OőbacHeHHe ■ — Erklánmg : 1. Karbonát kőzettörmelék — 1. OPjiomkh KapőonaTHbix nopon. — Karbonatgesteintrümmer. 2. Más kőzettörmelék és mállott ásványok — 2. JtpyrHe oGjiomkh nopojj h BbiBeTpe/iwe MHHepaxibi — Andere Gesteintrümmer und verwitterte Mineralien. 3.Amfibcl- — AM-t>H6on — Amphibol. 4. Piroxén — rinpo- KceH — Piroxen 5. Staurolit. — CraBpojim- — Staurolit. 6. Turmalin — TypjvtajiHH — Turmalin. 7. Gránát — TpaHaT — Gránát. 8. Magnetit — MameTHT — Magnetit. Ásványos összetétel százalékos eloszlása 446 Földtani Közlöny LXXXV. kötet , 4. füzet ►o 9§?siAuuaui % >|oAu i ^ basb zaqau sazssQ “ ~co~ CD V.*\d ;iu3iuii ;iuouin 03 CO o" |1^3U§BW leuoqjeM UIA1JO ;iuBiuniizs IUnH ;opidH uojjjio uipmunj. >]UB!3 ;HOjnB;s ^oiu^iiiso >J9U9X0JJ co lO ©" ^oioqyuiv Jfo^u^JO Au^as? -n^ui s? •iU40;;3Z0>i q?A§$l >{3|31UJ0; -;azo>i ;^uoqjB>i m CD CM CD 00 o" CM^ CO lO o lO CD co lO co CO co in in ©" co in l in CO CD CM o" CM | CM I CM o ! ~ \ CD co CO o> in co o o" co o" CM CD I CM^ CM I CM" in cm" co o" m in" co o" C-" . öjO aJ N) af N ■g o s in * 13 cd > >> M cd tSJ cd" s <0 í'*'* BjO a> < ; -0 W :0 u ■O o lntí a '2 t-i s *:d ^ w s • aJ ; -a cd co cA I :0 u . :° ! w o; +-> D 41 pH ^B^nrontoxnoTi mrnQ re}mun[Oinoq UOíflTOpC 5pU35[3pTAZTA BZSIJ, Maros, Kiszombor Szabó : Duna-T isza közi felső-pleisztocén homok vizsgálata 447 co 00 in CM X CO 03 I — 1 r-4 X X ° o> 1 X X CM CO j CM m ; 1 X 1 « . 1 1 1 f 1 . I 1 1 i 1 1 1 1 CM CM X 1 1 ° i ©' 1 cT l i 1 1 00 CO CO © 1 1 I o o 1 i 1 O 1 lO in m X X '—4 03 03 lO X ' . 3° CM X ° CO 1 o X o cO X to 03 X x' 1 © J T-' ° 1 o 1 o o~ ö cT cO cm o 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 l i 1 1 1 '\ 1 1 1 re 1 1 o l \ 1 1 1 1 1 (3 1 1 <» CM X 03 co X co o o i * c o 1 1 o ö ° o in CO o X X m t*- X X X CM CM CM 1 00 CM CM X CM CM X CM -q 1 CM I ©~ o 1 c cT 1 1 1 o' *-tri in m CO ** CO X o X CO o o o O o © o" o O rt< m 03 CM X 03 in X in ni ö o i o ©~ ©~ 1 o o ° o o ö" x © 03 X X X r"- X CM 00 o CM 10 in cnT X m in CM in o CO 03 o 03 CM X o CM T— < m CO X co © 1— < CO 03 X o X in o CO 03 t— i-H in 1-4 in o x X cT X X CO i> CO X in cT CM 1 CM CM CM - ©^ o CM X X X X CO X X X X 4-H r- ö~ O in oT CO CM CO~ in in —4 X 1 *“• <» CO CO o oo co 03 03 ■u* ^4 T-4 «— 4 00 o o in 1—4 h- 1-4 T— ' CM ni CM X CM CM X^ c-_ X oo, CO CO X co co CO CM t-H CM CM 03 X in co co CM CO X Ol X CM CM CM 00 o 0° X CM -CO « in co 00 CM p* *4—1 Co ^ X c n co CO X 03 h- o o . 03 — CM N S CM in X X —> o Tj« « rt « — < | * 05 ■S, ö N N* N sí N N3 VQJ N £ . 1 S3 V nS «? g-l © 'Jl t fi tfl C0 'Ji co ,2 CO « | w — 1 m 3'^ 03 - - o cd ^ S 3 N t" 05 CM tí J3 R 'CD ' • —4 ^3 •ö) -üLi^ -13 g 13 § w a fi Q Q o fi 0 fi ■ fi fi « * * * * * * A * qB}uuuqoiuoq xztaoájoj uaocqzspjj qBqqm qoraoqoqi j 448 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 4. füzet Valamennyi dunai eredetű homokban igen jelentős mennyiségben vannak kar- bonát kőzettörmelék szemek. Ezek fehéres vagy sárgás színű, széleiken gyengén áttetsző, gömbölyű szemcsék. Kioltásuk nincs. Nemkarbonát kőzettörmelék és meg nem határozható mállott ásvány a budapesti nűntákban közepes mennyiségben, a bajai homok- mintákban nagyobb százalékban fordul elő. A gránátok kagylós törésű, izometrikus, rendszerint színtelen, esetleg rózsaszín vagy halványbarna szemekben jelennek meg. Gyakran erősen zárványosak (opak zárványok). A Dunazúg és a Börzsöny hegységből származtathatóan Budapestnél százalékértékük igen nagy. Bajánál a gránát kevesebb, bár a jelenkori és a W2 — W3 »interstadiális«-ból való homokban még mindig nagy értékeket mutat. A W3 szakaszi anyagban mennyiségének csökkenése feltűnő. Az amfibólok közül általában a barna amfiból igen ritka, a zöld amfiból jelentős mennyiségű. Hasadási oszlopokban, kékeszöld-sárgászöld pleokroizmussal jelenik meg. Kioltása 18° — 25° között változik. Zárványmentes. Az alkáli fajták pleo- kroizmusa zöldeskék -sárgászöld, kioltásuk nagy értékeket mutat. Igen ritkán aktinolit és tremolit is mutatkozik. Az amfibólok nagy mennyisége a dunai lerakódások döntő bélyege. Mennyiségük a gránátok után az ásványok közül a legnagyobb. A piroxének közül a hipersztén a leggyakoribb. Kioltása egyenes, pleokroiz- rnusa mindig határozott : sárgásbarna-sárgászöld. Az opak zárványok gyakoriak. Hasa- dása kitűnő, az oszlopok vége ennek irányában rojtozottan mállott. Az egyhajlású pi- roxének halványsárga, halványzöld színűek, színtelenek, nem pleokróosak. Hasadásuk a liiperszténhez viszonyítva kevésbé kifejezett. Tökéletlen hasadási oszlopaik végükön rojtozottak. A piroxének mennyisége általában kicsiny. Ez a vonás a Tisza vizvidékiek- kel szemben a dunai homokminták legfontosabb sajátossága. A csillámok közül a budapesti mintákban a biotit, a bajai nűntákban a klorit van többségben. Gyakran szép szagenitet mutatnak. A staurolit a pleisztocén felé általában csökken. Érdekes megjelenésbeli különbség figyelhető meg a budapesti és a bajai homokminták között. A margitsziget- és az óbudai mintákban gyakran oszlopos formájú sötét lilásvörös-narancsvörös pleokroiz- must mutató, egyenes kioltású staurolit szemek is találhatók. Ezek mellett szabályta- lan alakú, sokkal világosabb narancsvörös-citromsárga pleokroizmusú fajták a gyako- ribbak. A bajai homokmintákban a friss megjelenésű sötétebb szemek eltűnnek, csak a világosabb változat jelentkezik. A c i a n i t mennyisége az idősebb homokmintákban (kivéve a bajai W3 homo- kot) valanúvel több. Megjelenése jellegzetes. Színtelen táblái csaknem egymásra merő- leges hasadási irányokat mutatnak. Kioltása 30°. Turmalin a pleisztocén homokmintákban lényegesen több, mint a jelen- koriakban, ahol csak ritkán mutatkozik. A ritkán megjelenő turmalin szemek néha csak- nem idiomorfok. Pleokroizmusuk mindig igen kifejezett. A tiszai turmalinokkal szemben gyakoriak a zöldes árnyalatú szemek. Cirkon a budapesti homokmintákban aránylag gyakori, bár a terasz-homok- ban lényeges csökkenése mutatkozik. Bajánál csak a jelenkori anyagban található, a fúrásmintákban teljesen hiányzik. Néha folyadék, vagy gázzárványt tartalmaz. E p i d o t az idősebb homokmintákban fordul elő nagyobb mennyiségben. Kop- tatott, erős fénvtörésű, zöldessárga-világossárga pleokroizmusú szemeinek kioltása csak- nem egyenes. Gyakran erősen mállott, ilyenkor a kioltás határozatlanná válik. Nem mutat különösebb szabályosságot a r u t i 1 megjelenése. A budapesti mintákban aránylag gyakrabban mutatkozik, mint a bajaiakban. Élénk barnásvörös, nehezen átvilágítható, oszlopos példányai egyenes kioltást mutatnak. A margitszigeti és az óbudai homokban a magnetit igen fontos szerepet ját- szik, a bajai mintákban azonban jelentéktelen. A szillimanit és az apatit csak igen ritkán jelentkezik. Karbonátásványok csak 1— 2%-os mennyiségben mutatkoznak, nehe- zen különíthetők el a karbonát kőzettörmeléktől. A magnetit mállásából keletkezett 1 i m o n i t szemek jelentősége csekély. Az óbudai teraszhomokban s a W2 — W3 »interstadiális« homokjában Bajánál pirít (markazit?) is mutatkozik. Aggregátum-szerű, ráeső fényben feltűnően fém- fényű, aranysárga, rézsárga színű szemcsékben jelenik meg. Szabó : Duna-Tisza közi felső-pleisztocén homok vizsgálata 449. A dunai homokminták jellemző vonásai : 1 . A karbonát kőzettörmelék százalékértéke nagy. 2. A nehéz ásványok között a gránátok mennyisége a legnagyobb, utánuk az amfibólok következnek. 3. A piroxének százalékértéke lényegesen kisebb az amfibólokénál. 4. A turmalin és a eianit különösen a pleisztocén dunahomokban gyakori. A táblázatból és az ásványtani jellemzésből még két igen fontos vonás állapítható meg : a) A. százalékos összetétel változása Pesttői Bajáig a jelenkorban (1. ábra) és a pleisztocénben (II. táblázat) is egyértelmű. b) A budapesti és bajai mintában a jelenkori és pleisztocén homokok közötti változás is hasonlóságot mutat (2. ábra). A két utóbbi megállapításból az ásványos összetétel időbeli változásainak törvény- szerűségeire következtetés még nem vonható le, mivel a pleisztocén folyóvízi üledék- sorból Bajánál 30 m-nél mélyebb szintből sem megbízható, folyamatos anyagbegyűj- tés, sem pollenvizsgálatok nem történtek. A Tisza vízvidékének jelenkori homokmintái A Tisza jelenkori anyagának ásványos összetételét négy mintán vizsgáltuk. 3. ábra. A jelenkori tiszai homok jellemző ásványainak mennyiségváltozásai — Puc. 3. Ko/WMecTBeHHbie H3MeHeHH« xapaKTepHbix MHHepanoB coapeMeHHoro necna Tucbi — Fig. 3. Die Veránderung dér Menge von charakteristischen Mineralien im rezenten Teissand. Magyarázat — OS-bHcnenne ■ — Erklárung 1. Karbonát kőzettörmelék — 1. CXüiomkh KapGoHaTHbix riopojj — Karbonatgesteintrümmer. 2. Más kőzettörmelék és mállott ásványok — - 2. jTIpyrue of jiomkh nopog h BbiBeTpe.ibie MHHep?Jibi — Andere Gesteintrümmer und verwitterte Mineralien. 3. Amfibol — AMu6o.n — Amphibol. 4. Piroxén — • rinpoKceH — Piroxen. 5. Staurolit — OaBpoanT — Staurolit. 6. Turmalin — TypMa.nnn — Turmalin. 7. Gránát — TpaHaT — Gránát. 8. Magnetit — MarHeTur — Magnetit. 450 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 4. füzet • Feltűnő a kőzettörmelék igen nagy százaléka a három északi mintában. Ez Új- szegednél a Maros hatására jelentősen lecsökken. A karbonát kőzettörmelék ritka, a dunai származású futóhomok bemosásából és a Körösből ered. A gránát százalékértéke kicsiny, vagy köz pes. Messze alatta marad a dunai mintákénak. A gránát általában színtelen. Néha sárgás, vagy halványrózsaszínes árnya- latú szemek is előfordulnak. Mennyisége Szolnoktól Algyőig csökken. Újszegednél a Maros hatására jelentősen megnövekszik. Közepes százalékértékűek az amfibólok. A Körös és a Maros hatására meny- nyiségük megnövekszik. A zöld és barna változatok a leggyakoribbak. A piroxének közül a liipersztén a legjelentősebb. Oszlopos zöldessárga- sárgásbarna pleokroizmust mutató, opak zárványokat tartalmazó szemekben jelenik meg. Az oszlopok vége rojtozottan mállott. Az egy hajlású piroxének nem pleokróosak, a hasadás gyengébb. A hiperszténhez hasonlóan oszlopos szemekben fordulnak elő, amelyek 34° — 65°-os kioltást mutatnak. A piroxének százalékértéke többnyire igen nagy. Mennyiségének az újszegedi mintában való nagy megnövekedése nem tisztázott. A csillámok közül a klorit és a biotit mutatkozik. A klorit sok folyadék- és gázzárványt tartalmaz. A staurolit mennyisége ingadozó. A Zagyva torkolat alatt százalékos meny- nyisége növekszik. A Maros beömlése alatt mennyisége ismét növekedést mutat. Citrom- sárga-narancssárga, kagylós-törésű, gyakran zárványos szemekben mutatkozik. Ritka az e p i d o t , kivéve a Maros hatására dúsabb újszegedi mintát. A mag- netit mennyisége a staurolittal együtt változik. Mállásából származik a ritka limonit. A jelenkori tiszai homokminták fontosabb jellemvonásai : 1 . A karbonát kőzettörmelék mennyisége jelentéktelen, vagy teljesen hiányzik. 2. A nemkarbonát kőzettörmelék és a mállott ásvány százalékos mennyisége igen nagy. 3. A piroxének százalékértéke nagy. Jelentőségük az összes nehéz ásványok közül kiemelkedő. Szemben a dunai homokkal, százalékos mennyiségük az amfibólokét mindig jóval meghaladja. » 4. A gránátok mennyisége csekély vagy közepes, mindig kisebb, mint a dunai homokban. 5. A magnetit mennyisége csekély. A Bodrog homokja csak néhány ásvány tekintetében tér el a Tiszáétól. A kar- bonát kőzettörmelék százalékértéke közepes, a Tiszáénál sokkal jelentősebb. Nagyobb a gránátok mennyisége is, megjelenésük azonban teljesen hasonló. A pi- roxének közül itt is csaknem teljesen a rombos változatok szerepelnek. A t u r m a - lin és a magnetit több, mint a Tiszában. Lényeges a r u t i 1 igen ritka előfor- dulása. Sárgásbarna-vörösesbarna, sötét, egyenes kioltási! szemekben jelenik meg. Tel- jesen hiányzik a Tiszában ritkán vagy igen ritkán előforduló c i a n i t, cirkon és o 1 i v i n. A körösi mintákban aránylag jelentős mennyiségben szerepel, különösen a Fekete Körösben a nem karbonát kőzettörmelék és a mállott ásvány. A kar- bonát kőzettörmelék a Tiszához viszonyítva nagyobb mennyiségben, köze- pes százalékértékben jelenik meg. A gránátok uűndkét mintában közepes mennyiségben vannak, jelentős szerepet nem játszanak. Sötétebb színű (sötétbarna) változatok is mutatkoznak. Oszlopos, zárványos szemekben jeleimek meg az amfiból - fajták. Leginkább zöld és barna amfibólt találtunk. Megjelenése a zárványoktól eltekintve hasonló a többi folyókához. Mennyisége kb. a Dunáéval azonos, tehát aránylag jelentős, de a piroxének szerepe mellett háttérbe szorul. A Tisza vízvidékének eddig is kimondott általános sza- bálya szerint a piroxének mennyisége a nehéz ásványok között a legjelentősebb. Ez vonatkozik a Körösökre is. Az egvhajlású változatok csaknem ugyanolyan gyakoriak, mint a rombos fajták. A Hármas-Körösben a piroxének százaléka igen nagy, a Fekete- Körösben sokkal kisebb. A staurolit a Fekete-Körösben nagyobb százalékértékkel jelentkezik. Sötétebb és világosabb színű változatok egyenlő mennyiségben jelennek meg. Érdekes jellegzetessége még a Hármas- Körösnek a turmalin szokatlanul nagy gyakorisága. Ilyen tekintetben valamennyi vizsgált folyó homokját felülmúlja. Szabó : Duna-Tisza közi felső-pleisztocén homok vizsgálata 451 Az e p i d o t mennyisége igen nagy különbségeket mutat a két körösi homokmintá- ban. Karbonátásvány ritkán, szillimanit igen ritkán fordul elő. Mag- n e t i t a Fekete-Körösben közepes mennyiségben jelentkezik, a Hármas-Körösben ritka. A mállásából keletkezett 1 i m o n i t a magnetit mennyiségével párhuzamosan a Fekete-Körösben gyakoribb. A marosi homokminta Kiszomborról való. Ez mutat legnagyobb eltérést a Tisza vízvidékéhez tartozó folyók lerakódásai között. A n e m k a r b o n á t kőzet- törmelék és a m á 1 1 o 1 1 ásvány mennyisége feltűnően kisebb, mint a Tisza- vízvidék eddig tárgyalt folyóinál. A karbonátkőzettörmelék teljesen hiányzik. A gránátok százalékértéke nagy, jóval meghaladja a Bodrog, a Körös s a Tisza homokjáét. Sötétbarna, rózsaszín példányok gyakoriak, a színtelen szemek erősen zár- ványosak. Az amfibólok mennyisége a Dunáéhoz hasonló, de a piroxéneké mögött marad. Zöld, barna és alkáli változatok jelentkeznek. Legnagyobb mennyiségben a piroxének mutatkoznak, leginkább a liipersztén. Gyakoriak azonban az egyhajlású fajták is. Mindig magnetit zárványokat tartalmaznak. Á csillámok közül a klorit a leggyakoribb. Zöld pikkelyei gyakran erősen mállottak, vagy sok folyadék- és gázzár- ványt tartalmaznak. Igen sok a staurolit, amely a Maros vízgyűjtőjének kiterjedt kristályos-pala területeiről származtatható. Sötétvörös és citromsárga változatai között minden átmenet megtalálható. Oszlopos, vagy kagylós törésű szemei mindig erősen pleokróosak. A cianit ritkán előforduló, jellegzetes hasadást mutató példányai néha párhuzamosan bennőve staurolitot tartalmaznak. A turmalin és a cirkon aránylag gyakori, nagy ellenálló képességük miatt sokszor csaknem idiomorf kristály- alakban jelentkeznek. A turmalin opak zárványokat, a cirkon egyenes kioltású, színte- len tűs zárványokat (apatit) tartalmaz. Igen ritkán rutil szemeket is észleltünk. A csak- nem 10% -ot is elérő opak ásványok túlnyomó része magnetit. Ritka a 1 i m o n i t és az ilmenit. A magnetit és a gránátok nagy mennyisége a marosi homok lényeges, a Tiszáétól leginkább megkülönböztető tulajdonsága. Tiszavölgyi pleisztocén folyóvízi homokminták A szentes — bajai szelvényben [8] a kérdéses folyóvízi homok két szintre tagolható. A homokszinteket iszap szemnagyságú vagy agyag rétegek különítik el egy- mástól. Az alsó szint 23 — 27 m mélyen, a felső 2— 20 m mélyen húzódik. Mindkettő a felső, illetőleg a két felső löszréteg alatt települ. Pleisztocénbeli lerakódásukat a pollen- vizsgálatok is igazolták. Részletes és pontos kormegállapításuk a sok meddő réteg miatt eddig nem volt lehetséges. A szentes — bajai szelvény vonalában 4 fúrás érte el az alsó homokréteget. Ebből mind a négy helyről történt- vizsgálat. A jellemző ásványok százalékos mennyiségének változását DNv — ÉK irányban a 4. ábra szemlélteti. Az 58. és a 37. fúrás mintái világosan tiszai jelleget mutatnak. A karbonát kőzet- törmelék jelentéktelen, a nemkarbonát kőzettörmelék és a mállott ásvány százalék- értéke igen nagy. Közepes mennyiségűek a gránátok, ami jelentéktelen eltérést jelent a jelenkori tiszai homokokkal szemben. Ilyen különbség a 37. fúrásban igen ritkán meg- jelenő rutil és cirkon. Mindkét mintában kimutatható dunai eredetű futóhomok hozzá- keveredése, különösen az 58. fúrás anyagában. Itt az ásványtani vizsgálattal párhuza- mosan szemcsealakvizsgálatot is végeztünk. Az amfibólok jelentős részét, a gránátok- nak és staurolitnak csaknem a felét koptatott szemek adták. A cianitok között is sok koptatott szemcse található. Ezek a futóhomok jellegű szemek általában mállottabbak, kevésbé jó megtartásúak mint az éles szeműek. A karbonát kőzettörmelék is nyilván- valóan ilyen módon szaporodott fel, a koptatottsági vizsgálatnál azonban a karbonátokat nem vettük figyelembe, mivel a jelenkori folyóvízi homokmintákban is általában göm- bölyű szemekben jelentkeznek. A 37. fúrásban a liozzákeveredés sokkal gyengébb. Kop- tatottság csak a gránátok és az amfibólok néhány példányán mutatható ki. A 30. fúrás mélyebb szintből való mintája nagy vonásokban a Maros jelenkori erakódásaival mutat megegyezést. Eltérést az amfibóloknál tapasztalhatunk. Mennyi- 452 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 4. füzet ségük kisebb, mint a Maros hordalékában. A rutil és cianit hiánya is különbséget jelent. Az opak rész igen nagy, 14%-os mennyisége túlnyomóan magnetit szemekből áll. A 49. fúrásból származó mintának a Tisza vízvidékéről való származása kétség- telen, a pontosabb anyagszármaztatásnál azonban nehézségek merülnek fel. Marosi vonásúak a gránátok és a magnetit nagy mennyisége. Űzzél szemben az amfiból kisebb százalékértéke és a piroxén igen nagy mennyisége a kizárólagos marosi származás ellen 4. ábra. Pleisztocén folyóvízi homok (23 — 26 m) jellemző ásványainak mennyiségváltozásai a szentes- bajai szelvényben — • Puc. 4. KoJiimecTBeHHbie H3MeHeHHa xapaKTepHbix MHHepanoB ruieiíCToueHOBoro pew- Horo necna (23 — 26m) b pa3pe3e Cemein — Bán — Fig. 4. Die Mengenveránderungen dér éharakteristi- schen Minerálien im pleistozánen Flussand aus den 23 — 26 Metem desProfils Szentes— Baja. Magyarázat — 06v«CHeHne — - Erklárung 1. Karbonát kőzettörmelék — 1. KapSoHaTHbie oő.iomkh nopoa — Karbouatgesteintrümmer. 2. Más kőzettörmelék és mállott ásványok — - 2. Bpyrue oö.tomxh nopon h BbiBerpenbie i«i nepajibi — Andere Gesteintrümmer und verwitterte Minerálien. 3. Amfibol — Am<&h6oji — Amphibol. 4. Piroxén — ÜHpoKceH — Piroxén. 5. Staurolit — CTaBpojiHT — Staurolit 6. Turmalin — - TypManuH — Turmali n 7. Gránát — r pauaT — Gránát. 8. Magnetit — MameTHT — Magnetit. szólnak. Az utóbbi a Tisza és a Maros hordalékanyagának keveredésére utal. Némi ellent- mondást jelent az amfibólok csökkenése. Marosi származásra utal a rutil és a cirkon jelenléte. Megállapítható tehát, hogy az alsó homokszint lerakásában a Tisza és Maros együttesen vett részt. A felső homokszint sokkal jobban ismert, igen egységes, 5 — 15 m vas- tag réteg, a Tiszántúl felé a fúrásszelvény keleti végződéséig követhető. A szint nyugati széléről és a Tiszántúlról 1 — 1 mintát vizsgáltunk. A 30. fúrás felső szintjéből való minta több folyó jellegét viseli magán. Leginkább az újszegedi, jelenkori mintával a Tisza — Maros eredetű homokkal mutat kapcsolatot. Az amfiból valamivel kisebb, a staurolit valamivel nagyobb százalékértékkel jelentkezik Kisteleki tanyák Szabó : Duna-Tisza közi felső-pleisztocén homok vizsgálata 453 454 Földtani Közlöny LXXXV . kötet, 4. füzet A 26. fúrás még összetettebb képet ad. A gránátok nagy százalékértéke a Marosra utal. Ezzel szemben az a körülmény, hogy a nemkarbonát kőzettörmelék és a mállott ásvány mennyisége nem csökkent, a Fekete-Körös közvetlen hatását jelentheti. Erre mutatnak a staurolitok igen sötét színű változatai és a rutil teljes hiánya is. Az amfiból és a piroxén százalékértéke egyaránt emlékeztet a Maros és a Fekete -Körös hordalék- anyagára. Kevésbé magyarázható a cianit hiánya. A szillimanit a Hármas-Körösre, a magnetit alacsony százaléka pedig a Tiszára és a Hármas-Körösre enged következtetni. Lényegében a felső folyóvízi homokszint lerakását is a Tisza vízvidékéhez tartozó folyók végezték. A homok ásványos összetételének igen tarka képe annak a következ- ménye, hogy a pleisztocén ezen szakaszában a Tisza és mellékfolyói a Tisza-völgy e ré- szén állandó medertolódásaikkal bonyolult hálózatot alakítottak ki. A tószeg — szekszárdi szelvényből csupán a 13. fúrás 25,5 — 26,0 m mélységéből vett iszapos aprószemű homokmintát vizsgáltuk. Az »északi« szelvény nyomvonalában ugyanis a lösz és futóhomok felépítette Duna-Tisza közi hátság pereme keletebbre esik, mint a »déli« szelvényben. A felső löszréteg alatti folyóvízi homok itt keskenyebb pásztában jelenik meg. Az »északi« szelvényben a ritkábban telepített 30 m-es fúrások közül csak ez az egy harántolta a tiszavölgvi folyóvízi rétegeket, melyek mintái közül csak egyetlen anyagból volt vizsgálathoz elegendő mennyiség. Az ásványtani kép itt is lényegében tiszai jellegű. Ettől csak a magasabb karbonát- tartalom és a piroxének viszonylag kisebb százaléka tekintetében tér el. A piroxének mennyisége még mindig a legnagyobb a nehéz ásványok közül, ami a tiszai jelleget két- ségtelenné teszi. A rutil jelenléte és a gránátok nagyobb mennyisége eltérést jelent. A Bodroggal való összehasonlítás lítján magyarázható az aránylag több karbonát, grá- nát. tunnalin s a rutil. Ennek a származtatásnak azonban a magnetit kis százaléka, a piroxének kisebb mennyisége, a cianit jelenléte ellentmond. Az kétségtelenül meg- állapítható azonban, hogy* a Tisza vízvidékéhez tartozó folyó rakta le a minta anyagát. Pontos eredetét azonban az északi mellékfolyók hordalékanyagának ismerete nélkül megadni nem lehet. Duna-Tisza közi futóhomokminták A »déli« szelvényből a 106. fúrásból óholocénben átmozgatott, a 49. fúrásból W2 és W3 löszréteg közti homokot vizsgáltunk, a 1 29. fúrásból a R2 és a Wx löszréteg közti vastag futóhomok réteget. Legrégebbi a rissi elejére, vagy a mindel-rissi szakaszra te- hető, 92. fúrásból származó minta. Mind a négy dunai származást mutat. A karbonátok mennyisége a legfiatalabb homokban a legtöbb, a legidősebben a legkevesebb, a nemkarbonát kőzettörmelék és a mállott ásvány ezzel szemben fordí- tott helyzetet mutat. Az összetétel általában a bajai folyóvízi mintákkal mutat nagy rokonságot. A gránátok százaléka kissé megnövekedik, a csillámoké kisebb, a staurolité kevéssel nagyobb mennyiségű. Lényeges különbség a magnetit százalékának erős csök- kenése. Ritkán vagy igen ritkán mutatkozik. Csak a »déli« szelvény 41 . fúrásából származó anyag nem bizonyult dunai eredetű- nek. Ez a két felső löszréteg közötti vékony futóhomok közbetelepülés valószínűleg a Marosból származik. Karbonátokat alacsony százalékban tartalmaz, a gránátok menv- nyisége azonban igen nagy. A piroxének százaléka felülmúlja az amfibólokét. A turrna- lin, a cirkon, s a rutil aránylag gyakori. A magnetit közepes, viszonylag nagy mennyi- ségé teszi elsősorban valószínűvé a homok marosi eredetét. Ezt egyébként az ásványok megjelenése is bizonyítja, többek között a zöldes dunai turmalinok hiánya, s a staurolit sötét színárnyalatú változatainak megjelenése. Szabó : Duna-Tisza közi felső-pleisztocén homok vizsgálata 455 A tószeg — szekszárdi szelvényből való futóhomok a budapesti mintákkal mutat rokonságot. Itt azonban megfigyelhető bizonyos folyóvízi hatás is. A piroxének nagy része folyóvízi származást mutató, éles szemcse. Valószínűleg a Cserhátról, vagy Mátrá- ról lefutó vizek hatásával magyarázható. IRODALOM — JIMTEPATyPA — UTERATUR 1. Bulla B. : Az Alföld felszínének kialakulása. A M. Tud. Akad. Műsz. Tud. Oszt. Földt. Biz. által 1 952. IX. hó 26 — 28-án tartott Alföldi Kcngr. 59 — 67 1. 1953. — 2. Bulla B. : A magyar földrajztudomány útja a felszabadulás óta. Földr. Közi. LXXIX. 2.1955. — 3. Cholnoky J.: Az Alföld felszíne. Földr. Közi. XXXVIII. 10. 1910. — 4. Herrmann M. : Bükkalji pannóniai homokvizsgálatok. Földt. Közi. 84. 1954. — 5. Kriván P.: Die erdgeschichtlichen Rliythmen des Pleistozánzeitalters. Acta Geologica. Tóm. II. Fasc. 1- — 2. Budapest, 1953. — 6. Lengyel E. : Szegedkörnyéki homokfajták összehasonlító kőzettani vizsgálata. Szegedi Alföídkut. Biz. Könyvt. VII. szakoszt. Közi. 2. sz. 1931. — 7. Mihált z I. : Az Alföld negyedkori üledékeinek tagolódása. M. Tud. Akad. Műsz. Tud. Oszt. Földt. Biz. által 1952. IX. hó 26 — 28-án tartott Alföldi Kongr. 101 — 110. 1. 1953. - — 8. Miliáltz I. : Duna-Tisza köze déli részének földtani felvétele. M. Áll. Földt. Int. Évijei. 1950-ről, 1953. — 9. Miháltz I. — U n g á r T. : Folyóvízi és szélfújta homok megkülönböztetése. Földt. Közi . 84, 1954. — 10. Sümeghy J. : A Duna-Tisza közének földtani vázlata. M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. 1950-ről, 1953. — 11. Treitz P. : Szeged és Kistelek vidéke. Magyará- zatok az agrogeol. térképekhez. 1905. — 12. Ven dl A. : Adatok a Duna homokjának ásványtani ismeretéhez. 1910. — 13. Ven dl A. : A Csepelsziget homokjáról. Földt. Közi. 43. 1913. FIpOMCXOKgeHHe Be pxHe-njieiícToueHOBbix necqaHbix caoeB oöaacTH Meway flyHaeM h Thccoíí Ha ocHOBaHHH MMHepanonmecKoro cocTaBa nAJI CAEO 143 pe3yjibTaT0B npoBeaeHHbix MHHepajionmecKiix nccjieflOBamiü mo>kho ycTaHOBHTb CJiegyromHe 3aK0H0MepH0CTH : а) flpoöbi coBpeMeHH bix necKOB üyHaa, Tnccbi h hx npuTOKOB Ha ocHOBamui npo- peHTHOro cocTaBa xopouio pa3aennMbi. Ha ochob3hhh KommecTBa mipoKceHOB h eme öojibine Ha 0CH0B3HHH KOJTHMeCTBeHHblX OTHOLUeHHÍÍ IUipOKCeHa H aMjllSOJia OHH MOryT ÖblTb pa3ge- neHbi Ha aBe KpynHbie rpynnbi, a hmchho na OTno>KeHHH BoaocöopHbix oőaacTeíí JlyHaH h Tuccbi. B npeaenax sthx oőaacTeíí OTJKmeHHH OTaeabHbix pex Hhsmchhoctii TaK>Ke ot- aejiHMbi. б) nepe.MemeHHbiH peieaMH necoK b njieiicTOueHOBoe Bpe.MH ywe noKa3biBaeT codaB, KOTOpbIH C He3H3HHTejlbHbIMH OTKJlOHeHII HMH nOHTH nOJlHOCTbK) COOTBeTCTByeT H3H0CaM HaeHTHMHOH COBpeMCHHOH peKH. e) Hanoaoöne o6pa3UOB coBpeMeHH bix necKOB MimepajionmecKiiH xapaKTep b apeB- hhx MaTepnaaax T3K>Ke eanHOraacHO H3MeHaeTca cornacHO nyra, coBepmeHHOMy peKOü, ho 3to hhkuk He imieHHeT cnjibHoe pacxowaemie Meway xapaicrepaMH BoaocőopHbix o6.ia- CTeK JHyHan h Thcch. ■ e) B öojibimiHCTBe cayaaeB mo>kho HaöaroaaTb cooTHomeHue Meway rpaHaTOM, Mar- HeTiiTOM, HeKapooHaTHbiMn o6aoMK3Mn nopoa h rpynnoü BbroeTpiiBimixcH MHHepaaoB. Koan- HecTBO rpaHaia n MaraeTHTa Booöme napaaaeabHO H3MeH aeTca, a KOaimecTBO oöaoMKOB h BbiBeipeabix MHHepaaoB — b oöpaTHOM cMbicne (puc. 3, 4, 5). M3yaeHHe necKOB pex, a T3K>Ke h cpaBHeHne itx c aaHHbiMH o6pa3ua.\m pcjhhx necKOB naeiiCTOHeHOBOro B03pacTa, Kax h hx cpaBHeHHe c oőpa3uaMH nneíícTOHeHOBoro cbinyaero necna aoKa3biBaeT cneayiomee : 1. Ha TeppuTopnH aoaHHbi Thcch b mnpoKOM cMbicae eme b BepxHe.M naeíícToneHe Tenan Tncca h ee npuTOKH, (JwpMHpya BoaHyio ceTb, cymecTBeHHO OTKaoHíuomyiocH ot COBpeMCHHOH. 2. Hanöoaee apeBHue H3yHeHHbie oőpa3Ubi necna peicii Thcch BCTpenaioTCH i<3anaay ot HacToamero pacnoaoaeeHHH Thcch. 3. PeMHOií necOK, nponcxoaamHíí H3 üyHaa, BCTpeMaeTCH anmb b COBpeMCHHOH aomme JlyHaa. PacnoaararomHHca Me>Kay AyHaeM h Thccoíí Kpaw c BepxHe-naeiícToneHOBoro Bpe- MeHii oTaeana BoaocöopHbie oöaacTii aByx pex oaHy ot apyroü. 3 Földtani Közlöny 456 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 4. füzet 4. MnHepajiornqecKHH cocraB oőpa3uoB nepeHeceHHbix BerpoM necKOB aaHHOro Kpnwa, a HMeHHO KaK cocTaB pacnojiaraiomerocH Ha noBepxHOCTH Bbiciue-naeHCTOueHOBoro h apeBHe- roaoueHOBoro necna, Tan h 6ojiee apeBHHx necKOB, pacnojiaraiomnxcH Me>Kay cjiohmh jiécca, OflHHaKoroyKa3biBaioT Ha to, hto 3th necKH npon30uuiH mj^ynan. ynoMíwyTaa 77. KpueaHOM (5) poab 3anaaHbix BeTpoB b pernoHajibHOM p33bhthh cbinyqnx necKOB noAHepKHBaeTCH TeM, hto ceBepHbie oöpa3Ubi npnÖJiiiwaioTCH k cocTaBy öyaaneiHTCKoro peqHoro necna, a io>KHbie oöpa3Ubi k cocTaBy SaHCKnx penHbix necKOB. BocroHHbie Beipbi co3aajiH jiHiiib gio- Hbie o6pa30BaHHH Mecmoro xapaKTepa (n30JiHp0BaHH0e noHBJieHiie necna p. Maporn b 6y- peHHH JVo 41 »K»KHOro« pa3pe3a). Die Entstehung dér oberpleistozánen Sandschichten zwischen Donau und Theiss im Lichte ihrer mineralogischen Zusammensetzung Von P. SZABÓ Die mineralogische Untersucliung ergab folgende Gesetzmássigkeiten : a) Die rezenten Sandproben von Donau, Theiss mid Nebenflüssen können anhand dér prozentmássigen Verteilmig dér Mineralien recht gut unterschieden werden. Sie gehören auf Grund des Pyroxengehaltes und noch mehr auf Grund des Verliáltnisses zwischen Pyroxenen und Amphibolen zu zwei grossen Gruppén, námlich zu den Abla- gerungen dér Wassergegend dér Donau resp. dér Theiss. b ) Dér Sand dér einzelnen Fiüsse zeigt schon im Pleistozán eine mit dér heutigen nahezu identische Zusammensetzung, mit unwesentlichen Abweichungen. c ) Die Zusammensetzung dér Proben ándert sich sowohl heute wie auch im Plei- stozán in Funktion dér Transportationsdistanz, jedoch vermag diese Veránderung die Unterschiede zwischen den beiden Hauptgruppen nicht verwischen. d) Es kann in den meisten Falién ein Zusammenhang zwischen den Mengen von Magnetit, Gránát, nichtkarbonatischen Gesteinsfragmenten und verwitterten Mineralien festgesteht werden. Die Mengen von Gránát und Magnetit verándem sich im allgemeinen parallel, die beiden anderen dagegeninentgegengesetztem Sinne. (Fig. 3,4, 5.) DieUnter- suchung dér fluviatilen Sandproben imd ihr Vergleich mit den pleistozánen fluviatilen und Flugsandproben beweist die folgenden Tatsachen : 1. Das Theisstal ün weiteren Sinne wurde schon im Pleistozán von dér Theiss und ihren Nebenflüssen durchquert, jedoch bildeten diese damals ein Wassersystem, das sich vöm heutigen wesenthch imterschied. 2. Die áltesten nachweisbaren Sande dér Theiss lagen etwas westlich von dér heutigen Theiss. 3. Flusssande vöm Donautyp koinmen nur im heutigen Donautal vor. Die Táler von Donau und Theiss sind schon im oberen Pleistozán von heutigen Rücken zwischen den beiden Flüssen getrennt worden. 4. Die Flugsandproben des Rückens (altholozáne und spátpleistozáne Proben, sowie auch die álteren interstadialeu zwischen Lössschichten gelagerten Flugsande) kommen allé aus dér Donau. Das beweist die regionale flugsandbildende Tátigkeit dér interstadialen Westwinde, die bereits von P. K r i v á n (5) betont wurde. Diese Rolle dér westlichen Winde wird weiterhin unterstrichen dadurch, dass die nördlichen Proben mit dem Budapester, die südlichen dagegen mit dem Bajaer Donausand eine Verwandschaft aufweisen. Die östlichen Winde habén nur lokálé Dünenbildungen entstanden lassen (vergl. das isoüerte Krscheinen von Marossand in dér Bohrung 41. des südlichen Profils). RÉZÉRCNYOMOK BALATONFÜREDEN PAPP FERENC — MÁNDY TAMÁS* (XVII. táblával) Összefoglalás; tíalatoníüredtől ÉNy-ra (Veszprém m.) az alsó-triász dolomit egy régi kőfejtőjében a szerzők 1954. júniusában malachitfoltoktól zöldszínűre festett kőzetpéldányokat találtak. A begyűjtött mintákat polarizációs mikroszkóppal, ércmikroszkóppal es röntgenanalítikailag vizsgálták meg és kémiai elemzésnek is alávetették. A dolomitban kvarc, földpátok es csillámok találhatók kisebb mennyiségben elszórva. Az ércásványok közül uralkodó a kalkopirit, illetve ennek elbomlásából keletkezett malachit, továbbá azurit, limonit. Megállapítható volt a galenit, cerusszit, szfalerit, kalkozin és pirít jelenléte is. A begyűjtött anyag átlagmintája 0,32% Cu-t tartalmazott. Az ércek hidrotermális keletkezése lehetséges, de emellett egyidejű, szerves eredetre is lehet gondolni, tekintettel arra, hogy az ércszemcsék nem telér alakjában jelentkeznek, hanem a friss, üde kőzetet is impregnálják. Balatonfüred — Hajógyár teleptől északészaknyugatra, a Tapolcára vezető vasút- vonal 66,9-es km jelzésénél, a bevágás oldalán elhagyott alsó-triász dolomit kőfejtő van. E kőfejtőben, valamint a »Vörös fö.dek« dűlőn az alsó-triász dolomitban réz- és egyéb ércnyomok voltak megfigyelhetők. A kőfejtő délnyugati részén a heverő kőzettörmelék között több azurit és malachit tartalmú darabot találtunk . A kék és zöld azurit és malachit foltok a 60 mm-es átmérőt is elérik. A szálban álló kőzetben is megtalálhatók a rézérces helyek. A Vörös Földek dűlő dombhátán levő dolomitot ugyancsak rézércek halványzöldes foltocskái tarkítják. A dolomitot vasoxid sárgásbarnára festi. A kőzetben a réteglapokon és a friss törési felületeken is apró fekete és zöld pon- tok láthatók. A fekete pontokat gyakran zöld, vagy rozsda-színű folt veszi körül. A mikroszkópi vizsgálat kalkopirit, azurit, malachit, kvarc, földpátok, csillámok, olivin jelenlétét mutatta ki. A szilikátásványok dúsítása és azonosítása végett a porrátört kőzetet iszapoltuk, majd a karbonátrészt sósavval eltávolítottuk. A kiszárított maradékot bromoformmal választottuk szét. Ily módon egy ércben gazdagabb és egy szilikátokban gazdagabb részleget kaptunk. A frakciókat toluolos öblítés és 100°-on történt szárítás után mikroszkóppal vizsgáltuk. Az anyag túlnyomórésze kvarc. Fehér-színtelen, víztiszta szemek, nem le- gömbölyödve, de izometrikusra kopva. Nagyságuk 0,04 — 0,40 mm között ingadozik. Egy része szerves eredetű lehet, az ilyen szemek parányi (0,01 mm) egyének halmazai. A leggyakoribb szemnagyság 0,10 mm körüli. A csillámok: biotit és muszkovit. A biotit összenőtt csomókat alkot, ágasbogas halmazokat, fémes fekete — barnás-fekete színnel. Különálló pikkelyek jóval ritkábbak. A muszkovit gyakoribb, az eredeti kőzetben is sok helyt felcsillan. Mindig víztiszta, sokszor szabályos hatszögű lemezkék. Nagyságuk 0,06 — 0,08 mm. Az olivin ritkább, halványzöldes, külső kérge sötétebb. Megfigyeltünk to- vábbá plagioklászt (andezint) és ikerrácsozatáról felismerhető mikroklint. * Készült a Budapesti Műszaki Egyetem Ásvány- és Földtani Tanszékén. 3* 458 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 4. füzet Az oldási maradékban ércásvány elég kevés van. Legnagyobb részben lilás- sárgásbarna kalkopirit. Az ércdús maradékról Debye — Scherrer eljárással röntgenfelvételt készítettünk. A felvételen is a kvarc vonalai uralkodnak, de mellette jól láthatók a kalkopirit és a muszkovit vonalai is. VEM típusú finomszerkezetvizsgáló röntgenkészülékkel, szüret- ien CuKa sugárzással dolgoztunk, radián átmérőjű Debye — Scherrer kamrában. Az alap- feketedés csökkentésére a film elé A1 fóliát helyeztünk. A kimérés eredménye (csak a CuKa sugárzástól származó vonalak) Kx-ben : dm becsült intenzitás anyag 4,12 gyenge kvarc 3,61 gyenge muszkovit 3,46 gyenge kvarc 3,25 erős muszkovit, kvarc 2,97 közepes kalkopirit 2,32 gyenge kvarc 2,20 gyenge muszkovit 1,840 közepes kalkopirit 1,805 igen gyenge kvarc 1,654 igen gyenge muszkovit 1,581 gyenge kalkopirit 1,528 gyenge kvarc 1,371 közepes kvarc 1,251 gyenge muszkovit 1,059 közepes kalkopirit Az ércek tanulmányozása az eredeti kőzeten a következő eredményt adta : a 0,06 — 0,40 mm közötti zöld foltok anyaga malachit. Némely helyen idiomorf szemcsék találhatók. Másutt szubmikroszkópos pontok alakjában a kőzetet egészen átitatja, lyenkor az halványzöldesnek tetszik. A tömör kristályok feketészöldek. A vizsgált dara- bokban négyzetcentiméterenként 40 — 60 különböző nagyságú szemcse volt. Az azurit sokkal ritkább a malachitnál. A kettőt együtt találjuk, főleg a friss törési felületeken. Néhol azonban a felszíni, inállott részen levő bevonat is kékesbe hajlik. A felületen levő bevonat limonit. A hintett fekete pettyek is limonitszemcsék, hegyes tűvel sárgásbarna porrá karcolhatok szét. A kalkopirit sötét-lilásbarna, gyakrabban fekete szemcsék alakjában sűrűn talál- ható. Felismerhető, hogy mállás révén rendesen malaehitkoszorú veszi körül. Egy he- lyen világossárga piritkristályszemcse tűnt szembe, bár az ércmikroszkóppal (1. később) csak nagy nagyítás tette a piritet láthatóvá. Nyilvánvalóan a limonitgumók primér ásványa is a kalkopirit volt. Mállásnál a karbonátos ércek itt-ott elmosódhattak s a limonit visszamaradt. Több szemcse jelenleg is malachitból és limonitból áll. Az ércek legrészletesebb tanulmányozása ércmikroszkóppal történt. Az érccsiszo- latok vizsgálatát P a p p F. és H e g e d ii s Z. végezte, és utóbbi készítette a fényképfelvételeket is. A dolomitban jól megfigyelhetők lekerekített szélű kvarczárványok, valamint többféle ásványból összetett ércszemcsék. Uralkodó a kalkopirit. A sárga színű, optikailag anizotrop szemcsék 0,03 — 0,1 mm-esek. Több helyütt szfalerittel van összenőve. A kalkopiritszemeket gyakran malachit- koszorú övezi. A malachit sötétebbszürke, anizotrop. Benne sűrűn jelentkezik a zöld belső reflex. Nagyobb, összetett szemcsékben kalkopirittel és szfalerittel van összenőve, máshol önálló, vagy csak kevés kalkopiritet tartalmazó 0,15 — -0,35 nirn-es szemcsékben találjuk. Papp—MAndy : Rézércnyo mok Balatonfiireden 459 A szfalerit világosszürke, izotróp. Gyantabarna belső reflexe van. A nagyobb szemcsékben galenittel, kalkopirittel, malachittal van összenőve, de a kisebbekben is gyakran kíséri a kalkopiritet. Szemnagysága 0,03 — 0,10 mm. Nagyobb, összetett ércszemcsékben megjelenik a galenit 0,5 mm-es, vagy kisebb zárványok formájában. Tiszta fehér, izotróp, belső reflexe nincs. A galenitszemcsék egy része erősen össze van töredezve. Sárgás-zöldes árnyalatú, szürke, anizotrop, rendkívül apró szemcsék (0,008 mm) alakjában látható a kalkozin. A kalkopirit- vagy a szfaleritszemcsék szélein találjuk. Igen erős (600-szoros) nagyítással 0,002 mm-es fehér színű, kemény zárványok alakjában megfigyelhetjük a dolomitban a piritet is. Az ércszemcsék között két típust különböztethetünk meg. 1 . Az ércszemcse szer- kezete ritmikus kiválásra utal (XVII. tábl. 1 . ábra). Eegbelül van a galenit, amit malachit - gyűrű vesz körül. Ezen kívül helyezkedik el a szfalerittel összenőtt kalkopirit. 2. Az érc- szemcse homogén összetételű. Ilyet mutat a XVII. tábla 2. ábrája, melyen erősen össze- töredezett galenitszemcsét látunk. Ebbe a típusba sorolható a leggyakoribb, a malachit - koszorúval körülvett kalkopirit szem is. A galenitet több helyen cerusszitgyűrű környé- kezi. Másutt az elbomlás végét elért szemcséknél csak malachit és limonit jelzi az érc helyét. Az összetett ércszemcsék mérete nagyobb : 0,50 x0,40 mm tel 1,30 x0,90 nirn-ig. Az önállóak kisebbek: 0,10 — 0,35 mm átmérővel. Végezetül a hozzávetőleges érctartalom megállap a; ára, a begyűjtött minta- anyag egy részéből átlagpróbát vettünk és vegyelemeztük. A vizsgálat 0,32% Cu-t mu- tatott ki. A többi, lényegesen kisebb mennyiségű nehézfémre az analízis nem terjedt ki. A bányában átlagmintavétel nem történt, fenti eredmény csak néhány kézipéldány átlagára vonatkozik. Az ércnyomok eredetének kiderítésére még részletesebb helyszíni vizsgálatok szükségesek. Kézenfekvő első pillanatban a hidrotermális eredet, ami a közelben levő eruptív területekkel kapcsolatba hozható. Vulkáni utótevékenységnek a környéken is több nyomát észlelhetjük. Tekintetbe kell azonban venni azt is, hogy a kalkopirit fino- man elhintve van a dolomitban, a repedésektől távolabbi helyeken is. Ezért mérlegel- nünk kell azt a lehetőséget, hogy a dolomit keletkezésével egyidejű. Ebben az esetben lehet másodlagosan odasodort anyag, — mint a felsorolt kísérő ásványok — minthogy azonban a kalkopirit aránylag könnyen bomlik, valószínűbb az egyidejű üledékes eredet. A dolomit keletkezésekor a tengervíz kénhidrogéntartalma a nehézfémoldatokkal köl- csönhatásba lépve hozhatta létre a szulfidéreeket. A karbonátos, illetve limonitos koszorú már nyilvánvalóan másodlagos : lassú oxidáció eredménye. Az egyelőre ásványtani szempontból érdekes lelet bányászati hasznosíthatóságá- nak kérdésével is foglalkozunk. TÁBEAMAGYARÁZAT — OE'bflCHEHMfl K TA ÉJIM HAM — EXPEANATION OF PEATES XVII. tábla — TaÖJinua JVe XVII. — Plate N° XVII 1. Ritmikus kiválású ércszemcse. Eegbelül galenit van, ezt malachitgyűrű veszi körül. Ezen kívül helyezkedik el a szfalerittel összenőtt kalkopirit. Nagyítás 150-szeres. — - PyflHoe 3epH0 pHTMimecKoro BbiAejiemin. B cepeAHHe pacnojiaraeTCH rajiemiT, onpyweH- Hbiü KOjibuoM ManaxiiTa, a BHe 3Toro pacnojiaraeTcn cpocimiH c C(j)anepnTOM xajibKO- rinpnT. xl50. — Rhythmically developed őre grain. The core consists of galenite, sur- rounded by a malaehite ring, and covered without by clialeopyrite intergrown with spha- lerite. 150x. 2. Homogén összetételű erősen összetöredezett galenitszemcse. Nagyítás 150-szeres. — - CmibHO pa3Apot>JieHHoe raaeHHTOBoe 3epH0 oaHopoflHoro cocraBa. xl50. — Intensely crushed galenite grain of homogeneous build. 150x. 460 Földtani Közlöny LXXXV . kötet, 4. füzet Cneflbi Me^Hoií pyAbi b c. EajiaxoHijHopeA . nAnn-T. mahíjh B inoHe 1954 r. aBTopbiHa ceBepH0-3anaa ot c. BajraTOH(})K)pefl (oKpyr BecnpeM)BOflHOH H3 KaMeHOJiOAien HioKHexpnacoBoro aojiOMHTa HauiJiH KycKH nopoAbi, OKpauieHHbie iwajiaxHTo- bumh nHTHaMH Ha 3ejieHbiH uBer. CoöpaHHbie oöpa3UM ömjih H3yneHbi nojiHpii3auHOHHbiM MHKpocKonoM, MexajuiorpaKeHHH Majiaxnx, a 3axeM a3ypnx h jihmohhx. YcxaHOBJieHue HajiiiHHH raneHHxa, uepyccnxa, ctJjajiepnxa, xajibK03HHa h mipHxa xax>Ke OKa3a.nocb bcomojkhmm. CpejiHHH npoöa coöpaHHoro Maxepiiajia coaepwajia 0,32% Cu. Bo3MO>kho, hxo aaHHbie pyabi bo3hhkjih riiApoxepMajibHbiM nyxeM, ho Meway xeM mo>kho xaioxe HMexb b Bnay OAHOBpeMeHHoe oprammecKoe nponcxovKAeHue, muen b BHAy,nxo 3epHa pyAbi He nDHB.XHiorcH b Biiae hoijim, a nMnperHiipyiox aance CBOKyio nopoay. Traces of copper őre at Balatonfüred, Central Western Hungary F. PAPP and T. MÁNDY Rock samples stained green by malachite have been found by the authors in June, 1954, in an ancient quarry of lower Triassic dolomité of Balatonfüred, County Veszprém. The samples have been investigated by polarizing and őre microscope and by methods of X-ray and Chemical analvsis. The dolomité contains a smaller amount of scattered grains of quartz, feldspar and different sorts of mica. The chief őre mi- neral is chalcopyrite, accompanied by its alteration product, malachite : azurite and limonite are further found. The presence of galenite, cerussite, chalcosine and pyrite was alsó establislied. An average sample of the matériái collected contained 0,32 per cent. of Cu. The hydrothermal origin of the őre paragenesis might be considered plau- sible, bút on the other hand a synsedinientary origin caused by organic factors alsó looks possible, considering the lack of őre veinlets and the oceurrence of the őre in the form of impregnations in the imaltered rock. ♦ A BÜKKHEGYSÉG PALEOZÓOS FORAMINIFERÁI MAJZON IvÁSZ^Ó (XVIII— XIX. táblával) összefoglalás. A Bükkhegység paleozóos Foraminiferái kezűi legidősettek a nagyvisnyói vasúti bevágásban feltárt karton agyagpalák lói iszapoihaió Aljutovellák. Több lelőhely perm időszaki sörét mészkő rétegében helyenként gyakoriak a Triticites, Schubertella, ritkák a Nummulost eg-ina és Rauserella fajok metszetei, Feletre fekvő, szintén perm sötét mész! öten igen gyakoriak a Glomospirák. Majd meszes palás agyag következik, melyben Geinitzia és Hemigordius található nagytermetű Ostraeodák társaságában. A rétegsorozatot sötét mészkő zárja le, melytől az eddigi vizsgálatok szerint a Fora- miniferák hiányoznak. A Bükkhegység paleozóos lerakódásaiból származó Foraminiferákat, közelebbről Fusulinákat 1907-ben Papp K. említ, melyeket Vadász E. szerint 1883-ban Kocsis J. a Dédes és Nagyvisnyó között fekvő Szeleesikő kalciteres mészkövének vékonycsiszolatában figyelt meg. Vadász E. 1909-ben a nagyvisnyói vasútállomás közelében az 1 . számú vasúti bevágás alsóbb palás karbon lerakódásból nagyobb faunát gyűjtött és ismertetett. E munkájában megemlíti, hogy a palarétegek közé települt sötétszürke mészkő vékonycsiszolataiban ogazdag Foraminifera-fauna észlelhetők Ennek feldolgozását későbbi időre halasztja, de felsorolja a Trochammina, Endothyra, Valvu- lina, Nodosaria, Stacheia nemzetségeket. Vadász megjegyzi itt, hogy ő maga is talált Fusulinákat a dédesi templom alatt fekvő mészkőben, melyek olyan ritka előfordulásúak, hogy 30 vékonycsiszolatban mindössze 3 hiányos megtartású példányt figyelt meg. Schréter Z. a Bükkhegység térképezője 1913. évtől kezdve máig a hegység egyes helyeiről említi eleinte a karbonba, újabban a permbe sorolt sötét mészkőből a Fusulina metszeteket és az algás mészkövekben a Glomospirák gyakori előfordulását. Schréter ugyanúgy, mint előzőleg Vadász megjegyzi, hogy a Fusulinák gyér előfordulása az alsó-karbon legfelső részére látszik utalni, bár Vadász már a felső- karbon lehetőségét is feltételezi. R a k u s z Gy. a sötét mészkövekben található Fusu- linák alapján a lerakódásokat hajlandó magasabb szintbe helyezni s nyomatékosan említi, hogy a Bükkhegység felső-karbon (perm ? ) üledékeinek szintezésére majd csak a teljes fauna »különösen a változatosnak Ígérkező mikrofauna feldolgozása után kerülhet a sor«. R a k u s z Gy. 1932-ben részletesen feldolgozta a V a d á s z-féle anyagot s a nagyvisnyói palák korát az idősebb uráli-emeletbe sorolta. R a k u s z szerint a mész- kövek alsó-perm korúak lehetnek. Majd Rakusz a Mizzia velebitana algafaj előfor- dulása miatt felvetődő felső-permi korba való beosztással kapcsolatban nagyon helyesen megjegyzi: a »Foraminiferák arra utalnak, hogy ilyen fiatal korra már nem szabad gon- dolni, annál kevésbé, minthogy az algás mészkövek a nagyvisnyói márgás palákkal föld- tanilag szoros összeköttetésben állnak«. S kissé odább így folytatja, mikor a mészkövek korául az alsó-permet jelöli meg : »Ebbe a korba a Foraminiferák is jól beleillenek«. Itt viszont Schréter véleményével kerülünk összeütközésbe, aki a ly ttoniás — pseu- 462 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 4. füzet dophiüipsiás sötét mészköveket az előbbi Brachiopoda alapján a felső-permbe helyezi, bár megjegyzi, hogy a Pseudophillipsia hungarica előfordulása révén bizonyos kapcsola- tokat tételezhetünk fel a szicíliai alsó-permi mészkövekkel is. Egyébként a lyttoniás indiai felső-permi mészkövet a szovjet geológusok az alsó-permbe sorolt artinszki emeletbe helyezik. A Foraminiferákkal kapcsolatban megállapítja R a k u s z , hogy Schréter 30 vékony csiszolatán kívül néhányat maga is készíttetett s ezek gazdag faimája gyakran rossz megtartású. Jelzi, hogy a Bükkhegységben a Fusulinák igen ritkák s körülbelül 50 vékonycsiszolatban csak 8 példányt észlelt, míg a Glomospirák gyakoriak. Egy Fusu- linella és egy Schellwienia nemzetséget említ a dédesi templom alól és a Szelecsikőről. Ezenkívül még különféle nemzetségre határozott Foraminiferákat sorol fel a különböző lelőhelyekről. Id. Noszky J, társaságában 1937-ben jártam és gyűjtöttem Nagyvisnyó környékén s ennek az anyagnak átvizsgálása késztetett arra, hogy az idén ezeket a fel- tárásokat újra felkeressem, mikor Czimboray L. geológussal gyűjtöttünk réteg- mintákat a nagyvisnyói bevágás egyes helyeiről. Az általam gyűjtött anyagon (9. db) kívül alkalmam volt átnézni begány i F.-től (5 db), Schréter Z.-tól (10 db) és Balogh K.-tól (12 db és újabban 16 db), valamint a Magyar Állami Földtani Intézet múzeumából való mintákat is (10 db). A vizsgált anyagból legérdekesebb volt a nagyvisnyói vasútvonal 416. hektó- méterénél 1937-ben gyűjtött fenesztellás agyagpala minta, melyből könnyen kiiszapol- hatók a bennük előforduló Foraminiferák. Itt elég gyakori egy, a Fischer általáno- san ismert Fusulina ábrájához hasonló, a ház felső részén hullámos, nyerget képező kerületű forma. Ezek közül több példányt fogcementbe ágyazva inegcsiszoltunk, mikor is a belső szerkezet, a jól kifejlődött chomatái, valamint a nagy embrionális kamrája révén az Aljutovella Rauser genuszba sorolható fajnak bizonyult. Egyébként az Aljutovella nemzetséget a szovjet kutatók, Rauser — Chernoussova 1 938-ban elkülönítik a Profusulinella Rauser — Chernoussova nemzetségtől a P. alju- tovica faj alapján. S i g a 1 elismeri a Profusulinella nemzetséget, melyet Cushman a Fusiella Bee és Chen szinonimájának vél. Sigal már e két nemzetséget, ami természetes is, megkülönbözteti. E génuszoknak fajait a Szovjetunió moszkvai-emeleti rétegeiben, a kínai »huanglung« mészkőben és a texasi »lampasas« sorozatban találták meg. Előkerült nálunk mellette néhány Ostracoda is. A nagyvisnyói agyagpalák fedőjében található sötét, fekete mészkőcsiszolatok is tartalmaznak Foraminiferákat, s néhol nem is kis mennyiségben éppen a Fusulina- féléket. így a gyűjtött s a rendelkezésemre álló anyagból ilyeneknek bizonyultak a Nagy- boronáslápa (Nagyvisnyó), Alsó- és Felsőszöllőkő (Mályinka), Dezsőkő és a Szelecsikő (Dédes), Szentléleki-völgy, valamint a Rakusz ábrázolta Vadász-féle gyűjtés csiszolata a dédesi templom alatti lelőhely mészkövéből. E mészkő vékonycsiszolataiban gyakorinak mondhatók a Triticites és Schubertella házak különböző síkú metszetei. E nem- zetségek fajai a Triticiteseknél a felső-karbon alsó részétől az alsó-perm tetejéig, míg a Schubertellák a felső-karbon aljától a felső-penn középső részéig éltek. Itt kell meg- említenünk, hogy a R a k u s z-monográfia VII. táblájának 1 1 . ábrája teljesen egyedül- álló, mert ilyen belső szerkezetű Fusulinidaet, mely a dédesi templom alatti mészkőből került elő, nem ismerünk a Bükkhegységből. Ez egy tangenciális irányban csiszolt Schwa- gerina metszete lehet. De egyéb Foraminiferák is észlelhetők e lelőhelyekről származó mészkövek vé- konycsiszolataiban : igy a Szentléleki-völgyből Glyphostomella két metszete. E génuszt egyébként a szovjet kutatók Bradyina néven említik. A nemzetség előfordulása : karbon. A mályinkai Alsószöllőkövének sötét mészkő csiszolataiban Climacammina és Rauserella Majzon : Biikkhegységi paleozóos Fovaminiferák 463 sp.-ek figyelhetők meg, míg a Felsőszöllőkőről származóban egy Nummulosteginához igen hasonló, s valószínűleg egyező 17 kamrás metszete látható a Triticites és Schubertellá- kon kívül. Itt kell megjegyeznem, hogy Rakusz III. táblájának 11. ábrája, a dob- sinai Alsó-méheskertből származó Bigenerina nov. sp. teljesen egyezik a mályinkai Climacamminánkkcil. E rétegeink már fiatalabbak s ezt bizonyítja az itt észlelt formáknak nemcsak a karbonban, de a permben való elterjedése is, valamint a kimondottan permkori Rause- rella és a Nummulostegina (N. velebitana Schubert) alakok fellépése is. Fiatalabb időt képviselhetnek a Nagyvisnyó környéki, mályinkai Kerekhegy és Nekézseny vidékének sötét mészkövei, melyekből már hiányzanak a Fusulinidae család képviselői s helyettük a Glomospirák többnyire gyakori előfordulásúak. A Rakus z-tól közölt Foraminiferák is e fáciesből kerültek elő a mészalgák társaságában. E mészkövek közé települő meszes, palás agyagrétegekből Balogh K. Neké- zseny környéki gyűjtéséből alga és bryozoa maradványok mellett igen sok aránylag nagytermetű Ostracoda s néhány Geinitzia sp. volt kiiszapolható. Legmagasabb szintbe tartoznak a nagyvisnyói vasúti 5. számú bevágás sötét mészkövei, melyekből a Lyttonia nobilis is származik. Innen ezideig Foraminiferák ma- radványai nem kerültek elő. Az elmondottakból kitűnik, hogy a legidősebbnek vehetjük a nagyvisnyói vasút- vonal 416. hektométer karója körül feltárt fenesztellás palás agyagrétegeket. S ezt bizo- nyítják az itt talált kiiszapolható Profusulinella, illetőleg Aljutovellák is. A felettük fekvő sötétszürke mészkövekben még találunk a Fusulinidaekhez sorolható alakokat, melyek feljebb már kimaradnak s helyüket a Glomospirák veszik át, hogy azután, mint a nekézsenyi meszes palákban néhány Foraminifera mellett az algafélék s az Ostracodák domináljanak. A nagyvisnyói 5. számú vasúti bevágás lyttoniás mészköveiben már ezek is kimaradnak s ezekből eddig Foraminiferák sem kerültek elő. A tárgyalt bükkhegységi területrészen a legidősebbnek vett lerakódásoktól kezdve a rétegek szoros összefüggésben állnak egymással. A felső-karbon agyagpalában mészkő betelepüléseket, majd a mészkövek között meszes palákat találunk. A Foraminifera- fauna szintén megfelelő fejlődési képet mutat, vagyis a palákban a karbonkori Aljutovellák után a Triticites és Schubertella alakok már a perm alsó részére utalnak s a feljebb fekvő rétegekben ezek Rauserella és Nummulostegina maradványok társaságában kimondot- tan permkorinak vehetők, majd ezek is kimaradva a glomospirás mészkövek következ- nek. Az egyes rétegek korbeosztását a táblázat mutatja. A rétegek batimetrikus viszonyairól szólva csak megerősíthetem Vadász és Rakusz véleményét. Ugyanis a Fusulinidae család tagjai éppúgy, mint az Alveolini- daek és a Camerinák (Nummulinák) mind egészen sekélytengeri formák. Ezt bizonyítja nemcsak a Bryozoákhoz tartozó Fenestellák gyakori és a különböző algák (Mizzia és Stolleyella) jelenléte, hanem az ezekből a lerakódásokból leírt korallfauna is. Vadász E. már utalt arra, hogy a Bükkhegység eddig még nem eléggé tagol- ható karbon kifejlődése a karbon időszak egészét kitöltő folytonos iiledékképződésű, a permbe is átmenő sekélytengeri rétegsorozat. A vizsgált Foraminiferák megerősítik ezt a megállapítást és a moszkvai-emelettől az alsó-permig (artinszki emelet) bezárólag terjedő keleteurópai tengeri kifejlődést igazolnak. A lyttoniás rétegek felső-permi korát Foraminiferák hiánya miatt igazolni nem lehet. A Kami Alpok és a szicíliai tengeri perm, főként azonban a szovjet irodalom iránytadó rétegtani beosztása szerint, az alsó- perm záró szakaszára tehető. A folyamatban levő üledékföldtani és hegységszerkezeti, valamint az egész fauna életföldtani vizsgálata a közeljövőben tisztázni fogja ezt a kérdést. 464 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 4. füzet A bükkhegységi paleozóos Foraminiferák rétegtani áttekintése Kor Lelőhely Fauna Kőzet Nagyvisnyói 5-ik számú vasúti bevágás Lyttonia nobilis W a a g e n, Waage- nophyllum indicum WaagenésWent- z e 1, Pseudophillipsia hungarica Schréter, Foraminiferák (eddig) hiányzanak. sötét mészkő Felső (?) (Kazáni- emelet) • Nekézsenyi kőfejtő Algák, Osiracodák, Geinitzia sp. meszes palás agyag Perm Nagyvisnyói vasúti állomás- tól kissé K-re ; a nagyvisnyói 2- és 3-ik vasúti bevágás, a nagyvisnyói Határtető ; Szodonkakút (Nagyvisnyótól ÉNY-ra) ; mályinkai Kerek- hegy K-i oldala ; Bálvány (Bánvölgy alatti nyúlvány) Mizz-ia velebitana Schubert, Stolleyella velebitana Schubert, Gymnocodium belle- rophontis R o t h pl. Glomospira sp. (gya- kori) , egyéb Foraminiferák sötét mészkő Alsó- ért iszki- emelet) Alsó- és Felsőszöllőköve (Má- lyinka) ; Nagyboronáslápa (Nagyvisnyó) ; Dédes (temp- lom, vár felé vezető út és Dezsőkő) ; Szelecsikő (Visnyó — Dédes közt) ; Szentléleki völgy Waagenophyllum, Siphonophyllia, N ummulostegina vele- bitana Schubert, Triticites sp. Schnbertella sp. Schwagerina sp. Rauserella sp. Glyphostomella sp. sötét mészkő Karbon (Uráli- emelet) Nagyvisnyói állomástól kb. 1 300 m-re az 1 . számú vasúti bevágás Rakusz- és Va- dás z-féle fauna, Phillipsia eichwaldi F i s c h e r, Palaeacis obtusa le- ganyii Kolosváry. agyag pala • Felső- karbon (Moszkvai - emelet) Nagyvisnyói vasútvonal 416- os hektométerkarójánál Fene Stella sp. Poteriocrinns sp. Aljutovella sp. agyag pala Majzon : Bükkhegységi paleozóos Foraminiferák 465 TÁBLAMAGYARÁZAT — OEBBCHEHHfl K TAEjlMHAM — EX PLÁN AT ION OF PLATES XVIII. tábla — TaÖJiHua N° XVIII. — Plate Ne. XVIII. 1. Aljutovella sp. A nagyvisnyói vasútvonal 416-os hektómé terénél. Felső-karbon fenesztellás agyagpala. (Iszapolt példány) 20x. — Aljutovella sp. — y reKTOMeTpa 416 >Kejie3H0fl0p0>KH0H J1HHHH C. HaflbBHIlIHbO. BepXHe-KapÖOHOBblH (JjeHeCTejlJlOBblíí rjlHHHCTblH CJraHen. (OTMyqeHHbiH 3K3eMnjiHp.) 20x. — Aljutovella sp. At the 416 hectometer stake of the Nagyvisnyó railwav line. Úpper Carboniferous clay shale witli Fenestellas (Wash- ed matériái). 20x. 2. Ugyanaz. (Fogcementbe ágyazott példány vékonycsiszolata.) 20x.. — - — To >Ke. (LUrnnj) BJioweHHoro b CTOMaTOJionmecKHH neMeHT 9K3eMnjinpa.) 20x. Thin section of the same, prepared by bedding intő dentist’s cement. 20x. 3. Sötétszürke mészkő. Triticites, Schubertella, a bal felső sarokban Climacam- mina sp. Mályinka, Alsószőllőköve, alsó-perm. 20x. — TeMHO-cepbiü n3BecTHHK. Triticites, Schubertella, b jicbom BepxHeM yrny Climacammina sp. MajiHHKa, Anujocéné- KéBe, hh>khhh nepMb. 20x. — Dark grey limestone. Triticites, Schubertella ; in the left upper corner Climacammina sp. Mályinka, Alsószőllőköve, lower Permian. 20x. 4. Sötétszürke mészkő. A bal felső sarokban Rauserella sp. Mályinka, Alsószőllő- köve, alsó-perm. 30x. — TeMHO-cepbin h3bccthhk. B jicbom BepxHeM yrny Rauserella sp. ManuHKa, AnuiocénéKéBe, hhwhiiü nepMb. 30x. — Dark grey limestone. Rauserella sp. in the left upper corner. Mályinka, Alsószőllőköve, lower Permian. 3ox. XIX. tábla — TaÖJiHqa JV? XIX. — Plate JV° XIX. 5. Sötétszürke mészkő. Glomospira sp. Nagyvisnyói 3. számú vasúti bevágás. Perui. 30x. — TeMHO-cepbiü ii3BecTH hk. Glomospira sp. >Kene3HOflopo urnán BbieMKa HanbBimiHbO JVe 3. nepMb. 30x. — Dark grey limestone. Glomospira sp. Cutting Ne. 3. of the Nagyvisnyó railway line. Permian. 30x. 6. Sötétszürke mészkő. Schubertella sp. Dédes, Dezsőkő, alsó-perm. 40x. — TeMHO- cepbin H3BecTHHK. Schubertnlla sp. Jdenein, Jle>KéKé, hhikhhh nepMb. 40x. — Dark grey limestone. Schubertella sp. Dédes, Dezsőkő, lower Permian. 40x. 7. Sötétszürke mészkő. Triticites sp., a csiszolat jobb felső részén N ummulostegina velebitana Schubert. Mályinka, Felsőszőllőköve, alsó-perm. 30x. — Te.MHO-cepbuí H3BecTHHK Triticites sp., b npaBoh BepxHeü nacTii inumjia N ummulostegina velebitana Schubert. MaJimma, thejmiécénéKéBe, hhjkhhü nepMb. 30x. — Dark grey lime- stone. Triticites sp ; N ummulostegina velebitana Schubert in right upper corner. Mályinka, Felsőszőllőköve, lower Permian. 30x. riajieo30ítcKHe (jjopaMHHinpepbi rop Biokk JIACJ10 MAB30H JX& HHan CTaTbn őbina onyőniiKOBaHa b Ne 1 — 3 Acta Gelogica 3a 1955 r. c nonHbiM aHrjIHHCKHM TeKCTOM H C pe3K)Me Ha pyCCKOM H3bIKe. Palaeozoic Foraminifera of the Bükk Mountains By L MAJZON The paper here preseuted has beeu previously pubhshed in Nos. 1 — 3, Törne III. of Acta Geologica Academiae Scientiarum Hungaricae (unabridged English text and Russian résumé). NUMMULITES (CAMERINA) NAGYSÁGBELI GYAKORISÁGÁNAK VIZSGÁLATA FUCHS HERRMAKN Összefoglalás : A szerző a X ummulites elisabetae nov. sp. (?) nagy kezdőkamrás nemzedékének paleobiológiai szempontokból történő vizsgálatát végezte el. A nagyságbeli gyakoriság görbéjének kettős ága nem magyarázható több faj jelenlétével, mert a különféle nagyságú egyedek külső és belső jellegei nagj’ megegyezőséget mutatnak. A görbe két ága közt található homorú rész helyzete meglepő állandósá- got mutat. Valószínűleg a »serdülő« korban levő egyedeknek felel meg, amelyek sokkal ellenállóbbak, életképesebbek voltak, mint az osztódásra még meg nem érett, fiatal egyedek. ' A görbének a felnőtt egyedeket ábrázoló ágáról leolvasható, hogy leggyakoribbak a 2,55 mm-es átmérőjű vázak s hogy 89% a 2,02 — 2,86 mm-es átmérőjű. A felnőtt egyedek nagyságbeli gyakoriságát feltüntető szakasza a görbének nagy mértékben ki- fejezi azok nagyságbeli változékonyságát is, ezért ez variációs statisztikai görbének is tekinthető. Eszerint a faj nagy kezdőkamrás nemzedéke nagyság szempontjából kevéssé változékony. Mivel a variánsok 99%-a az M+36és M— 36 közé esik, a tengelvkörüli kidudorodásos alakokat is ugyanezen faj változatainak tekint- hetjük. Görbénk halandósági görbének is tekinthető, mert a Camerina társaság a nagy kezdőkamrás egye- deknek az ontogéniai fejlődés különféle szakaszait elért vázaiból áll ; a nagyságbeli változékonyság jelen- téktelen s így az átmérő nagyjából egyenes arányban áll az életkorral. Érdekes a hasonlóság az ember halandósági görbéjével. Itt is, ott is a serdülő korban pusztul el a legkevesebb egyed. Eehet, hogy általános jelenség az egész állatvilágon belül, hogy az ivarérettség eléré- sének határán — serdülő korban — - legéletképesebbek az egyedek. Winter adatainak felhasználásával sikerült a görbe bármelyik pontjának abszolút időben való kifejezése. : Eivental hasonló természetű vizsgálatainak felhasználásával, a görbe jellegei alapján meg- állapíthattuk hogy a vizsgált X ummulites -ía] helybenélt (autochton) alak s hogy életviszonyai kedvezőek voltak. Ez utóbbi" megállapítást más megfigyelési adatok is támogatják : a) a Camerina- faj elég gyakori és vele együtt más Foraminifera-iajok. is szép számban találhatók ; b) az alakok túlnyomó többsége vi- szonylag magas életkort ért meg ; c) a rendellenes kifejlődésű vázak ritkák ; d) a makroszférás nemzedék szinte teljesen hiányzik. Egyik előbbi közleményemben* a kolozsvári Hója-hegy felső-eocén (ludi, v. wemmeli) korú képződményeiből egy új Nummulites-ia]t írtam le N ummulites ( Camerina) elisabetae nov. sp. (?) néven. A vázak többé-kevésbé épek, elég gyakoriak, és anyakőze- tükből — a kékes-márgás-agvagból könnyen kiszabadíthatok. Többszöri gondos iszapolásból származó iszapolási maradékból minden Numniu- lites-vá zat kiválogattunk és lemértük a vázak legnagyobb átmérőjét. Az így nyert ada- tokat koordinátarendszerben rögzítve megszerkesztettük N ummulites fajunk nagyság- beli gyakoriságának görbéjét (1. a görbéket). — Első pillantásra megragadja figyelmün- ket a görbe kettős csúcsa. Ez a jelleg a nagyobb mennyiségű anyakőzetből származó nagyobb számú váz esetében is fennmarad. Abból arra következtethetnénk, hogy nem egyetlen Nummulites- fajhoz tartozó egyidejűleg élt társasággal (populációval), illetőleg, »plete«-vel** vau dolgunk. Azonban a különféle nagyságú egyedek külső és belső jellegei, mint amilyen az alak, válaszfalcsík alakja, kezdőkamra nagysága és alakja, csavarula- tok kamraszáma stb., annyi megegyezőséget mutatnak, hogy ugyanazon fajhoz tartozá- * Vázlatosan ismertetve a Cluji Bolyai Tudományegyetem Földtani Tanszékének 1953. október 21-i rendes ülésén. "Brinkmann által használt fogalom az egyidejűleg élt ásatag (fosszilis) társaságokra — populációkra — , mely általában nem azonosítható az egykor együtt élt teljes összlettel. Fitchs : NummuliíeS nagyságbeli gyakorisága 467 suk nem kétséges. — Meglepő állandóságot mutat a két csúcs közötti mélypont helyzete is (1. az 1. és 2. ábrát). Ennek okát keresve arra gondolhatunk, hogy a görbe két ága közt helyet foglaló teknő feneke a fiatal és az osztódásra érett, felnőtt egyedeket választja el. Ugyanis ez a határvonal, amint azt a peremmenti — ekvátoriális — metszeteken végzett mérések alapján megállapíthattuk, nagyjából az 1,7 mm átmérőjű és 2% — 3 60- 55- 50- 55- 50- e 35- N 30- 25- Qj 20- 15- 10- c',--- ■ I I I \ \ •T" \a \ 0 5-10 11 15 16-20 21-25 26-30 31-35 36-50 51-55 56-50 51-55 56 60 61-65 66-70 71-75 gr Á / rn é r ö 1. ábra. - — 1200 g anyakőzetből kipreparált 236 Nummulites elisabetae nov. spec. (?) nagyságbeli gyakoriságának görbéje. „ , , , . a — b = fiatal és ivarérett egyedek közti átmenetet jelző valószínű határvonal (»serdülo«-kor), M = felnőtt egyedek leggyakoribb nagysága (középérték), o— d = az ún. standard-eltérésnek nagyjából megfelelő pontok, c' — d' = előbbi pontok vetülete a vízszintesen. ■ — A vázak átmérője a mikrométer fokbeosztásaival van kifejezve; 1 fokbeosztás (gr) = 0,044 mm. — Puc. 1. K pneau qacTora rio pa3MepaM 236 3K3eMnnapoB Nummulites elisabetae nov. spec. (?), OTnpenapiipoBaHHbix H3 1200 r MaTepuHCKoií no- ponbi. a — b = BepoBTHaa norpammHaa jihhhh, OTMeMaiomaH nepexon MeiKfly WHbiMii u nonoB03pe/ibiMH oco6bBMH (DnoAPacTaromHÜd B03pacT). M = HaHöonee MacTbiü pocT B3pocnbix oco6 eh (cpeAHim Bejimuma). c d = tobkh, nPH6AH3HTenbH0 cooTBeTCTByKnnue t. h. CTaHAaPTHOMy pacxowAeHHK). c’ — d’ = npoeK- uhh npeAbiAyinux ToueK Ha ropH30HTann. JdnaMeTpbi paKOBHH PbipaweHbi b rpaAaqHnx MHapoMeTra ; ónná rpaAaUHH (rp) = 0,044 mm. — Fig. 1. Courbe de fréquence des dimensions de 236 Nummulites elisabetae nov. spec. (?) prélevées de 1200 g de la roche encaissante. a — b = limité probable entre les individus jeunes et pubéres (ágé »adolescent«), M = la grandeur la plus fréquente des mdividus adultes (valeur moyenne), c — d = points correspondant approximativement á la déviation dite normale. C’ d’ = projection de ces points á l’horizontale. Le diamétre des coquilles est exprimé dans les grada- tions du micrométre ; une gradation (gr) = 0,044 mm. kanyarulattal rendelkező egyedeknek felel meg. A görbe ettől a vonaltól (a — b vonal az ábrákon) kezdve meredeken felfelé ível, tehát közel esik az átlag értékhez (M), mely nagyjából a 2,5 mm átmérőjű és 3 J/2 kanyarulattal rendelkező egyedeknek felel meg, melyek minden kétséget kizárólag ivarérett egyedek voltak. — - A »serdülő-kor«-nak e határozott jelentkezése görbéinken talán azzal magyarázható, hogy az ivarérettség fokát elérő, illetőleg azt megközelítő példányok sokkal életrevalóbbak voltak, mint az osztódásra még meg nem érett fiatal egyedek és kisebb számban pusztultak. 468 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, J. füzet A görbének a felnőtt egyedek nagyságbeli gyakoriságát feltüntető szakasza mere- dek oldalakkal rendelkezik, vagyis a + és ■ — irányú eltérések igen közel esnek az átlag- értékhez. Az 1 . ábrán látható görbét véve alapul, mely lehető leggondosabb iszapolás, kiválogatás és mérések alapján készült, megállapíthatjuk, hogy az osztódásra érett for- mák 31 %-a (mintegy 180 példány a 236-ból) 2,55 mm-es átmérőjű, 89%-a pedig2,02 — 2,86 mm közti nagysággal rendelkezik (e és d, illetőleg c’ és d’ pontok közé eső rész). Tekintve azt, hogy a görbének az ivarérett egyedek nagyságbeli gyakoriságát feltüntető része szükségszerűen magába foglalja az azonos korú egyedek nagyságbeli változását (variálását), ez bizonyos mértékig variációs-statisztikai görbének is tekint - 2. ábra. — 390 db Nummulites elisabetae nov. sp. (?) nagy kezdőkamrás nemzedéke ■ — - forma A — nagyságbeli gyakoriságának görbéje. — A jelek magyarázata az első ábráéval azonos. — 1 gr = 0,044 mm.— Puc. 2. KpHBaa nacTOTt.! no pa3MepaM MeraaocepHMecKoií reHepaqHH — «>opMbi A — 390 aioeMnJinpoB BHAa Nummulites elisabetae nov. sp. (?). JlareHga HAefmmHa c nereHaoü pác. 1.1 rp = 0.044 mm. — Fig. 2. Courbe de fréquence des dimensions de la génération mégalosphérique — - forme A — de 390 Nummulites elisabetae nov. sp. (?). I/explication des signes est identique á celle de la fig. 1. 1 gr = 0,044 mm. hető.*** Nyilvánvaló, hogy a variálás görbéjének úgynevezett »standard«-értékei a ( — - és +) görbének c és d pontjainak vízszintes vetületén belül esnek s így a varián- sok eléggé a középérték (M) köré csoportosulnak s általában megállapítható az, hogy a Nummulites elisabetae faj nagy kezdőkamrás (megaloszférás) nemzedéke termet szem- ***Pontosabban egy a Nummulites-iaj nagyságbeli változékonyságát feltüntető tapasztalati görbét úgy szerkeszthetnénk, ha a vázak teljesen épen maradnának feim és ezek főmetszeteinek vizsgá- lata alapján, például az azonos kamraszámmal rendelkezőket egykorúaknak véve (egyedfejlődés szempont- jából ezek átmérőjét lemérnénk. Ez azonban a valóságban lehetetlen, mert még az iszapos tengerfenéken élt és ott fosszüizálódott Camerinák váza sem maradt fenn minden egyednél tökéletesen épen (az utolsó kamrák gyakran letöredeznek) s az ép példányok közül is jónéhány tönkremenne a további preparálás során. — Viszont a fentebb ismertetett okoskodással a nagyságbeli gyakoriságot feltüntető görbe elemzése alapján megközelítőleg helyes képet kapunk a kérdéses Camerina-fa] vizsgált jellegének változékonysá- gáról. Fuchs : Nummulites nagyságbeli gyakorisága 469 pontjából, az adott földtani időben és az adott életkörülmények között, kevéssé válto- zékony Foraminifera-faj volt, A és a — a értékét ugyan pontosan nem tudjuk megállapítani, mégis görbénk tanulmányozása és a fentebb elmondottak alapján több mint valószínű, hogy az M+3(T. és az M — 3a által befogott területre esik a variánsoknak legalább 99%-a. fiz pedig szin- tén azt bizonyítja, hogy a külső alakbeli eltérések dacára is (pl. középen kidudorodó alakok) egységes fajjal van dolgunk. Tekintve azt, hogy a gondosan iszapolt anyakőzetből minden példányt kiválo- gattunk és lemértünk és, hogy a populáció (helyesebben a »plete«) egy és ugyanazon állatfajnak, az egyedfejlődés — ontogenezis — különböző szakaszaiban levő vázaiból áll, tovább, hogy ez az őslény nagyság szempontjából kevéssé változékony volt, e nagy- ságbeli gyakoriság görbéje egyúttal halandósági görbének is tekinthető, azon az alapon, hogy minél nagyobb a váz átmérője, annál idősebb példánnyal van dolgunk. így első rátekintésre képet nyerünk arról, milyen arányú volt a »gyermek- halandósága vagyis a fiatal egyedek hány százaléka pusztult el. Kipusztult fajról és nemről lévén szó, termé- szetesen nehéz ezt pontosan megmondanunk, hogy milyen váznagyság felel meg a fel- nőtt egyedeknek. Nagyon valószínű azonban az — amint azt már fentebb is említettem — , hogy a görbe két fő csúcsa közti mélypont — amikor a legkevesebb egyed pusztult el — a »serdülő-kort« jelzi. Ez a jellegzetessége az ember halandósági görbéjének is. Az élet- biztosítási társaságok adatai szerint 12 éves korban hal meg a legkevesebb ember [5]. Meglepő hasonlatosság ez a fejlődés legalacsonyabb és legmagasabb fokán álló szervezet halandósági görbéje közt. Eehet, hogy általános jelenség az egész állatvilágon belül, hogy serdülő korban, az ivarérettség elérésének határán a legéletképesebbek az egyedek. A Nummulites -váz felépítéséből annak szakaszos (periodikus) növekedésére kö- vetkeztethetünk : vagyis általában minden új kamra felépítése után egy bizonyos tar- tamú nyugalmi idő következett be a vázépítés szempontjából. Ha már most ismerjük egy bizonyos átmérőnek megfelelő kamraszámot és a két szomszédos kamra felépülése közt eltelt átlagos időt, a váz nagyobbik átmérője alapján meg tudjuk állapítani a váz egykori lakójának valószínű életkorát. Ha Winte r-nek [3] a Peneroplis obtusus F o r s k á 1 élő Foraminifera-fajra vonatkozó megfigyelési adatai alapján legalább egy hetet számítunk egy-egy kamra felépülési idejének és vagy 1 0 napot az új kamra építését megelőző nyugalmi időszaknak, akkor azt mondhatjuk, hogy nem egészen y2 éves kor- ban pusztult el a legtöbb fiatal egyed (17 grad. = 0,7 mm átmérőnek 10 kamra felel meg ; 10x17 = 170 nap) ; 2 évet és 1 hónapot élt e fajhoz tartozó egyedek többsége (58 gr = 2,5 mm átmérő, 45 kamra ; 45x17 = 765 nap) ; 2 év és 8 hónap lehetett a legmagasabb életkor (78 gr=3,4 mni-nek megfelel 57 kamra; 57= 17x969 nap) és hogy a »serdülő«-kor nagyjából az 1 év és 2 hónap lehetett (38 gr = 1,7 mm átmérőnek 25 kamra felel meg ; 25x17 = 435 nap) . A fenti adatok egyenletes kamraépítési sebességet tételeznek fel az egyedek egész élete folyamán. Azonban valószínű, hogy fiatal korban a kamraépítési folyamat viszony- lag gyorsabb volt s ebben az esetben pl. a serdülőkor és az átlag életkor közt nagyobb lesz a különbség. Ezek az adatok ha nem is vehetők pontosnak, mégis valamelyes képet nyújtanak s lehet, hogy ez első kísérlet arra, hogy egy millió évekkel ezelőtt kihalt állatfaj halandó- sági görbéjének adatait abszolút időben fejezzük ki. V. E. Eivental [2] szovjet őslénybúvár cikke alapján kisebb mennyiségű anyakőzetből kipreparált, kisebb számú egyedek alapján szerkesztett görbe szaggatott (1. a 3. ábrát). A vizsgált egyedek számának növekedésével ez a szaggatottság eltűnik és a görbe alakja nagyjából állandósul. (1. a 3. ábra b görbéjét, valamint az 1 . és 2. ábra görbéit is.) Ezekről a görbékről azt olvashatjuk le, hogy a vizsgált Nummulites helyben- 470 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 4. füzet élt (autochton) Foraininifera, vagy amint mondani szokás »in situ« található, s így e görbék elemzéséből az életviszonyok kedvező vagy kedvezőtlen voltára is következtet- hetünk. — A 2. ábra görbéjét véve alapul azt mondhatjuk, hogy az egyedeknek mintegy % része elérte az ivaréiett állapotot, ami elég kedvező életkörülményekre utal. (Az ember- 30 28 26 2V - 22 20 18 ■ S 16- M co * '2; ^ 10 - >> oi 8 ■ íjj 6 • i* ■ 2 0- A / \ / \ y / / / / / / / / 7 / / lb í / : / /a A : ' \; / \ / ;\ / / / / ■■■./ \ \ \ \ \ \ \ i W\ \ \\ 5.-10 11-15 16-20 21-25 26-30 31-35 36-bO 61-1,5 66-50 51-55 56-60 61-65 66-10 71-75 76'80gr Á t m é r ő 3. ábra. Nummulites elisabetae uov. sp. (?) megaloszférás nemzedéke — forma A ■ — nagyságbeli gyakoriságának görbéje (egyben halandósági görbéje). — a i 300 g anyakőzetből származó 37 drb Nutnmu- lites görbéje. Vonala két ponton is megszakad, b > 600 g anyakőzetből kipreparált 83 váz görbéje ; a szag- gatottság eltűnik, c I 600 g anyakőzetből kipreparált 116 Nummulites görbéje ; a görbe egy ponton meg- szakad pedig nagyobb számú váz mérési adataira támaszkodik, mint az előbbi, viszont az előbbivel nem teljesen azonos pontról származó gyűjtés. Arra figyelmeztet, hogy a vizsgált egyedek számát még növel- nünk kell. A görbe megszakadása egyébként arra a pontra esik, amikor a legkisebb volt a halálozási arányszám. Puc. 3. KpuBaa qacTOTbi no pa3MepaM (n ogHOBpeMeHHO KPHBaa CMepTHOCTH) Meranocoepn- necKoft reHepauHH — <&opMbi A — BHAa Nummulites elisabetae nov. sp. (?). — a) KpiiBaa 37 3K3eMnnapoB Nummulites, npoHCXonmnux H3 300 r MaTepHHCKOü nopogbi. KpHBan nepepbiBae-rca b neyx TOMKax. npHBan 83 paKOBHH, OTnpenapnpoBaHHbix H3 600 r MaTepHHCKOü nopogbi ; npepbiBHCTOCTb HCMe3aeT. C) KpiiBaa 1 16 ocoöeü Nummulites, OTnpenapnpoBaHHbix H3 600 r MaTepHHCKOü nopoflbi; KpHBaa b oahom TOMKe npeKpamae-rcA, xoth oHa onupae-rcn Ha ganHbie H3MepeHHg 6onbinero KommecTBa paKOBHH, néni npeAbi- Aymaa Torna Kan c6op öbin npoBeneH b tohkc. He nonHOCTbio HneHTHHHoü npenbiAvmeü. 3to yKa3biBaer Ha to mto* KOAimecTBO H3yMeHHbix ocoöeü eme hcoöxoahmo yBem-mnBaTb. nepepbiB kphboh BnpoueM pacno- na’raeTCH b tomkc, KorAa hhcao CMepTHOCTH oKa3anocb HanMeHbmHM. — Fiz* 3. Courbe de fréquence des dimensions de la ’génération mégalosphérique — forme A — de Nummulites elisabetae nov. sp. (?) (en mérne temps courbe de mortalité). — a) Courbe de 37 Nummulites provenant de 300 g de la roche encaissante. I,a courbe se rompt en deux points. — b I Courbe de 83 coquilles prélevées de 600 g de la roche encaissante; le caractére saccadé de la courbe disparaít. — d Courbe de 116 Nummulites prélevées de 600 g de la roche encaissante ; la courbe se rompt en un point, quoiqu’elle se base sur les données de mesurage d’une quantité plus élevée de coquilles que la courbe précédente, mais la collection était faite á un point pás tout-á-fait identique. Cela attire l’attention sur ce que le nombre des individus examinés dóit encore étre augmenté. La rupture de la courbe se trouve en outre au point, quand la pro- portion numérique de la mortalité était minimé. Fuchs : Nummulites nagyságbeli gyakorisága 471 nél elég kedvező életkörülmények közt is hasonló a halálozási arányszám.) Érdekes ez azért is, mert e faj függőleges elterjedésének felső határrétegeiből származik s így eltűnése — noha kétségen kívül természetes okokra vezethető vissza — nem hozható közvetlen összefüggésbe az életkörülmények rosszabbodásával. .Vagy talán kedvezőbb körülmé- nyek közt e faj fiatal egyedeinek halálozási arányszáma kevesebb volt? Ez utóbbi fel- tevés nem valószínű, mert az egy szintből származó anyag tanulmányozása alapján fogant más természetű megállapítások is az életkörülmények kedvező voltára utalnak. A szóban forgó Nummulites-ía] elég gyakori és vele együtt szép számban találhatók más Foraminifera- fajok is ; az átlagos és legmagasabb életkor közel esnek egymáshoz, tehát az alakok túlnyomó többsége viszonylag magas életkort ért meg ; a rendellenes növésű vázak, melyből a rossz életkörülményekre lehetne következtetni, ritkák ; végül a mik- roszférás nemzedéknek szinte teljes hiánya [1] — - mely lehet, hogy szintén a kedvező életkörülményekre vezethető vissza - — azok a megfigyelési adatok, melyek a halálozási görbe alapján tett, életkörülményekre vonatkozó előbbi megállapításunkat támogatják. — Mégis e kérdést biztosabban csak különféle szintekből származó, meg- felelő vizsgálati anyagon végzett kutatásokkal lehetne esetleg eldönteni. IRODALOM — JIHTEPATyPA — IylTERATURE 1. Fuchs H. : Egy új Camerinp (Nummulina) faj Kolozsvár környékének parányősállatvilágában. Kolozsvár, 1953. (Kézirat) — 2. L i v e n t a 1, V. E. : Prak- ticseszkoe znacsenyie krivoj szmertnoszti pri izucsenyii iszkopaemili. Doki. Akad. Nauk. Sz. Sz. Sz. R. vol. LXXXVII. nr. 3. 1952. (Román fordítása az Analele Rom. Sovietice, ser. geol.-geogr. 4. 1953. számában) — 3. Rozlozsnik P. : Bevezetés a Nummulinák és Assilinák tanulmányozásába. Földt. Int. Évk. XXVI. 1. fűz. 1924. : — 4. S c h m i d t H. : Einführung in die Palaeontologie. Stuttgart, 1953. — 5. Szénássy B. : A ha- landósági táblázat érdekességei. -Búvár, X. 2. sz. 68 — 69. old.' — 6. Telegdi-Roth K. : Ősállattan. Budapest, 1953. M3yqeHHe qacTOTbi no pa3MepaM Nummulites (Camerina) X. OYKC XoponiaH coxpaHHOcxb, Kan n ycaoBHH HaxoíKfleniia renepaumi c KpynHoü HaqajibHOH KaMepoü (Merajioc({>epoBOH reHepamui) BHfla Nummulites elisabetae nov. sp. (?), onncaH- Horo aBTOpOM h3 BepxHe-aoneHŐBbix t. h. »ivunaHKOBbix c.noeB« r. Ko;io>KBap npeuocTabHJiH B03M0 >kho cTb noupoöHoro H3yqeHHH aaHHoro Bn.ua c najieoÖHóJiorHqecKOH tohkh 3peiiHH. IlpH cocTaBJieHHH kphboh qacTOTbi no pa3MepaM öpocaeTcn b raa3a nocjieuoBaTejibHO abohhoc pa3BeTBJieHHe KpUBOÜ. OflHaKO oOUHCHUTb 3TO OTCyTCTBlieM OUHOpOAHOCTH UaHHOTO HaceaeHHH — nonynHUHH Nummulites, t. e. npncyTCTBiieM HecKOUbKiix bhuob Hejib3H, Tan Kan Bnem- HHe h BHyTpeHHHe xapaKTepw oco6eű pa3JiHMHoro pocTa noKa3biBaioT 3naMinejibHoe cüBna- ueHHe. MecTonojioweHHe BOrHyToii nacm, pacnouara romén cn Meway UByMH bctbíimh kphboh, noKa3bmaeT nopa3HTejibHoe nocTOHHCTBO. OHa no Bceü bcpohthocth cooTBeTCTByeT- oco6hm, HaxoflHiuHMcn b »noapacTaiomeM« B03pacTe, Koropbie 6bum 3HaMiiTejibH0 6onee ycToiinnBbiMH h >KH3Hecnoco6HbiMM, úeM Mojioflbie ocoöh, eme He uocTiiruiiie 3pejiocTn k AeueHHio. no H3o6pa>KaiomeH B3pocjibie ocoöh bctbii kphboh buuho, hto naHÖouee qacTO Bcrpe- naiOTCH paKOBHH bi unaMeTpOM 2,55 mm h hto hx 89% hmciot unaMeip b 2,02 — 2,86 mm. yqacTOK kphboh, npeucTaBjunoiUHií co6oh nacTOTy no pa3MepaM B3pocjibix ocoOen b SojibinoH Mepe BbipawaeT TaK>Ke hx őojibtuyK) H3MeHmiB0CTb no pa3MepaM. noaTOMy OHa MO>KeT CHHTaTbCH TaK>Ke BapnaUHOHHO-CTaTHCTUMeCKOH KpilBOH. 143 KPHBOH BHUHO TaKHKe mo>kho cmuam pa3H0BHflH0CTHMH 3Toro we BHua. TfaHHyio KpuByio mo>kho xaKwe CMHTaTb KpiiBoií CMepraocTH, TaK KaK H3yqeHHoe HaceneHHe Camerina hjih npaBiiJibHee »pléte« coctoht h3 paKOBHH MerajioccjíepHMecKHX ocoöeü, aocthtuihx pa3JiiiHHbie 4>a3bi OHToremmecKoro pa3BHTiiH ; hx H3MeHmiBocTb no pa3- 4 Földtani Közlöny 472 Földtani Közlöny LX XX V. kötet, 4. füzet Mepa.M 0Ka3biBaeTCH ne3HamiTejibHbiM h TaniiM o6pa30M hx AHaiweTp b oőmeM HaxoAHTcn b npHMOíí nponopmm c B03pacT0M. 3acjiy>KnBaeT HHTepeca 6ojibiuoe cxoactbo kphboh c kphboh CMepTHomi qenoBeKa. H TyT ii TaM HaHMeHbiuee micno ocoöeft nomöaeT b noapacTaromeM B03pacTe. Bo3mo>kho, hto b npefle.nax Bcero >KHBOro Miipa BceoömiiM HBJiemieM hbahctch to, hto oco6h Hanőonee >KH3HecnocoőHbi Ha rpaHime aocth/KChhh nonoBoií 3peaocTH, t. e. b noapaciaioineM B03- pacTe. npii noMomii jaHHbix BiiHTepa, othochihhxch k pocTy Biiaa Peneroplis obtusus Forskál, c noMombio onpeAenémiH KOJiimecTBa namep cooTBeTCTByiomiix onpeAeneHHOMy AnaMeipy, a Taione BepoHrao HeoöxoAHMoro BpeMeHii k nocTpoeHiiio oahoíí H3 Kaiviep yaajiocb CBH3biB3Tb moöyio TOHKy kphboh c aőcojiioTHbiM BpeMeHen (Hanp. öojibuiiiHCTBO ocoöefi no Bceíí BepoHTHOcra Booóme >khjio flBa rofla). flonyqeHHbie ranuM oöpa30M aaHHbie o B03pacTe, ecjiii ohii Aa>Ke He MoryT cAHTaTbcn toahmmh, Bee >xe aaioT HeKOTopyíö KapTHHy o npoaoji- /KiiTeAbHOCTii >kh3hh flaHHoro biia3 Nummulites . Bo3mo>kho, hto 3to h HBAHeTCH nepBoií IIOnblTKOH B AaHHOM HanpaBJieHIIH B CBH3H C OAHHM BbIMepuilIM BHAOM. HcnoAb30BaHiieM noAoöHbix HCCAeAOBaHiiií JliiBeHTaAa Ha ocHOBaHim xapaKTepoB KpHBOH ŐblJlO yCTaHOBJieHO, HTO H3yHeHHbIÍÍ BHA NummuliÚs HBJIHeTCH aBTOXTOHHbIM II MTO erő >KH3HeHHbie ycnoBiiH őbi.nH xopouiiiMH. 3to nocAeAHee yciaHOBAeHHe noATBepwAaeTCH TaK/Ke AaHHbIMH HHblX H3ŐJ1 IOA6HHH, a IIMCHHO d) A3HHbIH BHA Camerina HBJIHeTCH AOCTa- TOHHO MACTblM H BMCCTe C HHM B 3HaHHTeAbHOM KOAHHeCTBe BCTpeqaiOTCH H APyrue BHAbI a3bi coorBeTCTBy iot nocTeneHHO y.MeHbuiaiomnMCB tcm- neparypaivi BbiAeneHHH. Die Kalzitausscheidungen dér Höhle von Sátorkőpuszta Von M. MIKSA Die Ausscheidung dér Kalzitkristalle hat ín drei versehiedenen Stufen erfolgt. Die erste hat den Typ Xr. III. von K a 1 b entstehen lassen, die Kristalle dér zweiten Generation zeigen eine unbestimmte rhomboedrische Form, die dritte Generation weist die Kristallfonn des Kalbschen Tvps Nr. V. auf. Die Reihenfolge dieser drei Typen. weist auf eine abnelnnende Tendenz dér Ausscheidungstemperatur hin. ADATOK A BUDAPEST KÖRNYÉKI EOCÉN ELTERJEDÉSÉHEZ KISS-KOCSISNÉ BÁNYAI MÁRTA A Cinkota 2. sz. mélyfúrásban lutéciai-emeletbe tartozó csökkentsósvizi képződmény mutatko- zott, amely a kósdi kőszéntelep fedőjében levő molluszkumos agyagmárgával azonosítható. A »Maszolaj« 1954. évben Cinkotán lemélyített 2. sz. kutatófúrása a rendelkezésre álló mag és furadékminták vizsgálata alapján a következő rétegösszletet tárta fel. A Kutató Laboratóriumba furadékminták 25 — 200 m-ig kerültek s a vizsgált anyag Foraminifera fajai: Textularia deperdita d’Orb., Textulavia carinata d’ Orb. ■és Triloculiná gibba d’Orb., a felső-oligocén, katti rétegeket’ bizonyítják. 1. ábra. A cinkotai 2. sz. fúrás helyszínrajza - — Phc. 1 — TlnaH 6ypoBoú CKBamnHbi JVs 2 b c. LIhhkotb — A bb . 1. Lokalaufnahme dér Bohrung No. 2 aus Cinkota Magfúrások : 450,5 — 454,0 m. Szürke, finomszemű csillámos homokos agyagmárga. Oligocén, rupéli 1. szint. 641.0 — 642,6 m, Szürke homokkő, — homokos agyagmárga. 755.0 — 759,5 m, Zöldesszürke biotit és muszkovit -csillámos agyagmárga. Faunája : Tellina lamellosa N o s z k y, Cardium sp., Semipecten cfr. mayeri H o f m. Mikrofaunája gazdag, a faunatársaság alapján rupéli 3. szint Kiss-Kocsisné : Budapest környéki eocén All 866.0 — 869,0 m, Zöldesszürke, csillámos finomhomokos, egyenetlen réteges elválású agyágmárga, rupéli 3. szint. 1038,3 — 1041,8 m, Zöldesszürke tömött, közepes keménységű agyagmárga, rupéli 3. szint. 1151.0 — 1154,0 m, Barnásszürke és zöldesszürke agyagmárga, — a magminta alja — szürke homokkő. Halpikkelyes, kagylóhéj töredékes, Chenopus sp.-vel. Mikrofaunája gazdag. Rupéli 3. szint. 1229 6 — 1232,6 m. Zöldesszürke tömött, csillámos agyagmárga Pteropoda (Balantium sp.) Anomya sp.-vel. Mikrofaunájában uralkodóak a Globigerinák. Rupéli 4. szint. 1296.0 — 1298,0 m, Világos barnásszürke, egyenetlen törésű márga, piritesedett nö- vénymaradványokkal. Faunája: Nucula sulcifeva Koen., Lucina spinifera Mont f., Amussium costulatum Noszky., A mussium bronni Hof in., Amussium semiradiatum Hóim. Mikrofauna alapján lattorfi 5 — 6. szint. 1372.0- 1373,5 m, Barnás árnyalatú világosszürke mészmárga, szürke, durvaszemű, kemény tömött homokkő. Mikrofauna alapján lattorfi 6. szint. 1426,5 — 1427,2 in, Világos szürkésbarna agyagos mészkő. Lithotharnnium sp., Nummu- lina sp.-vel. Felső-eocén. 1462.0- 1465,0 m, Sötétszürke, homokos meszes agyag. AJ Szürke molluszkumos agyagmárga. Faunája: Bythinia sp., Melanatvia auriculata (Se hl ott h.), Dreissena (Congeria) euch- roma O p p h., Meretrix sp. a hungarica alakkörből, Meretrix cfr. vértesensis T a e g e r, Phacoides sp., Cyrena sp. B) Sötétszürke molluszkás szenes agyag. Faunája: NeHlina sp. Melanopsis sp., Brachiodontes corrugatus (B r o n g n.), Meretrix sp. a hungarica alakkörből, Meretrix sp. Ez a faunatársaság a felső-lutéciai emeletet igazolja. Azonosítható a kósdi kőszén- képződmény fedő molluszkumos agyagmárgájával. A Meretrix és a Melanatria auriculata (S c h 1 o 1 1 h.) valamint a Dreissena (Con- geria) euchrorna O p p li. szintén a középső-eocén kőszénképződmény mellett bizonyít. Az 1530,0 — 1530,6 m magfúrás kőzetanyaga barnásszürke lemezes elválású márga, halmaradványokkal és szürke homokkő, melyben a halpikkelyek gyakoriak. A márgá- ban a Globigerina triloba R s s. és a Globigerina bulloides d’Orb. fajok találhatók. Feltehetően a lutéciai-emelet alsó részébe tartozik. A középső-eocénbe sorolható rétegeknek a cinkotai 2. sz. fúrásban való megjele- nése eléggé váratlan volt s a rétegminták anyagának feldolgozásából újabb adatot kap- tunk a középső-eocén csökkentsósvízi lerakódásainak elterjedéséhez. 478 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 4. füzet JlaHHbie o pacnpocTpaHCHHH aopeHOBbix OTJioweHHiS b OKpecTHOCTH r. Eynaneurr . MAPTA KHLU-KOMHU1 EAHbflM B rjiyöOKOM őypemm LbiHKOxa N° 2 noflBHJiHCb yMeHbineHHO- cöJieHOBOflHbie o6pa30- BamiH, OTHOCHiipiecH k JiiOTeucKOMy npycy, nofopbie MoryT 6biTb OTO>KgecTB;ieHbi c moji- .iiocKOBbiM raiiHiicTbiM MepreaeM, BCTpeBaromiíMCH b KpoBJie KaMeHHoyrojibHoro iuiacTa c. Koma. Angaben zűr Verbreitung des Eozans in dér Umgebung von Budapest, Von M. B. KISS- KOCSIS Die Tiefboliruiig Cinkota Nr. 2. lieferte Proben von lutetischen Brackwasser- schichten. Diese lassen sich mit dem Molluskentonmergel iin Hangenden des' Kolilen- flözes von Kösd parallelisieren. GEOLÓGUSKÉPZÉS A CSEHSZLOVÁK EGYETEMEKEN SZÉKYNÉ FUX V-IIyMA A magyar geológusképzés még nincs tízéves. Nagy lendület hívta életre oktatási menetét, kiváló professzorok formálják, csiszolják nagy szeretettel és hozzáértéssel. Sok jó fiatal geológus nyert már alapján oklevelet. Mégis mindazok, akik e tanterv sze- rint oktatunk, érezzük, hogy a keretek szűkek, sok új tárgyat kellene még beiktatni, lényegesen meg kellene szaporítani a terepen tölthető gyakorlati időt, a kirándulások számát, de különösképpen növelni kellene a diplomadolgozat elkészítésére, a vele kap- csolatos elmélyült kutatásra fordítható időt. Csehszlovákiai tanuhnányútam alkalmából lehetőség kínálkozott arra is, hogy a prágai és pozsonyi egyetemeken megismerkedjem a csehszlovák geológusképzés mene- tével és összevethessem a mi oktatási tervezetünkkel. Alább közölt összefoglaló és össze- hasonlítható táblázatok alapján a csehszlovák képzés figyelemre méltó szempontjait és előnyeit röviden a következőkben foglalom össze. A csehszlovák geológusképzés 5 évig tart. Régen hirdetett törekvése ez minden magyar geológus-oktatónak. Az 5 éves oktatás lényegesen elmélyültebb elméleti képzést, sokkal több kirándulást, terepgyakorlatot tesz lehetővé, s a diplomadolgozat elkészíté- sére egy előadástól és gyakorlattól teljesen mentes félév marad. A meghirdetett kötelező tárgyak száma a magyar képzésben 32, a csehszlovák- ban 54. Sok a mienktől eltérően a műszaki és gyakorlati vo- natkozású kollégium (geodéziai alapismeretek, készletszámítás, telepek ki- értékelése, fúrástechnikai ismeretek, ércelőkészítés és érctechnológia, a nem érces nyers- anyagok előkészítése és technológiája, a csehszlovák üzemi geológia organizációja és gazdasági tervezés) . A mi képzésünknél nagyobb számban szerepelnek a speciális anyagvizsgálatra oktató kollégiumok (az üledékes kőzetek laboratóriumi vizsgálata, ásványi nyersanyagok felismerése, kerámiai és építő- anyagok petrográfiája, nehéz ásványok vizsgálata). Számos tárgy oktat és nevel — Csehszlovákia földtanán kívül, mely a mi Magyarország földtana c. tárgyunk- kal párhuzamosítható — (csehszlovákiai érctelepek, csehszlovákiai nem érces telepek, Csehszlovákia ásványai) a hazai föld alapos földtani ismeretére. A kötelező órák száma nem nagy, a különböző félévekben (23 — 31) között válto- zik. De a kötelező órákon kívül nem kötelező tárgyként az első félévben matematika, az 5., 6 félévben szeminárium, a 6. félévben idegen nyelv is felvehető. Ezenkívül a különböző egyetemeken (prágai, pozsonyi, brünni) igen nagy, sok esetben az illető egye- temre sajátosan jellemző speciális kollégiumok száma (lásd táblázatot). Ezekből a hallga- tók alacsony óraszámú félévekben tetszés szerint válogathatnak. A speciális kollégiumok összeállítása a mi tanrendünkben is igen változatos. A hallgatók az 5 — 8. félévekben (heti 4, illetve 6 órában) kötelező tárgykéflt tetszés szerint, specializálódásuknak és érdeklődésüknek megfelelően vehetnek fel belőlük. 480 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 4. füzet •Ezenkívül a speciális kollégiumok bármelyikét a csehszlovák képzéshez hasonlóan a kötelező óraszámon felül ajánlott tárgyként is felvehetik. Különösen jelentős a csehszlovák oktatási menetben, hogy az öt .éves kikép- zésben 24 hetet külső oktatásra fordítanak. • A 24 hét magában foglalja a kirándulásokat, mérőgyakorlatot, terepgyakorlatot, térképezési gyakorlatot, üzemi gyakorlatot. Kirándulásra az első és második év végén 1 — 1 hetet, a harmadév végén 3 hetet, a negyedév végén és a 9. félév elején 1 — 1 hetet fordítanak. Általában minden év végén a külső oktatás 1 — 1 hónapot vesz igénybe. A harma- dik év végén ezenkívül a hallgatók augusztusban 1 hónapos üzemi gyakorlaton vesznek részt. Mindezt pedig lehetővé teszi — ahogy az alanti táblázatos összeállításból is ki- tűnik — részben az öt évre kiterjesztett oktatás, főleg pedig az, hogy a második félév 3 héttel rövidebb, mint nálunk, így a hallgatók májusban vizsgáznak, és júniusban vesz- nek kötelező külső oktatásban részt. Mi a kirándulásokat, a mérőgyakorlatokat előadás közben bonyolítjuk le, s terep- gyakorlataink a 6. félév után 4, a 8. félév után 5 hetesek, de még így is a mi h a 1 1 g a t ó- ink legfeljebb fél annyi időt tölthetnek el külső terepen, mint a csehszlovák hallgatók. Legnagyobb előnye azonban a csehszlovák geológus- képzésnek a mi képzésünkkel szemben az, hogy a hallga- tók a teljes 10. félévet kizárólag a diplomadolgozat elké- szítésére és az államvizsgára való felkészülésre fordít- hatják. A hallgatók a félév alatt nyugodtan dolgozhatnak diplomamunkájuk készí- tésével kapcsolatban a terepen, végezhetik a belső anyagfeldolgozást, s elmélyülhetnek a komoly kutató munkába. A diplomadolgozat beadási határideje május 31. Az államvizsgákat június 1—30. között tartják. Az államvizsga tárgyak : Alkal- mazott földtan, Csehszlovákia geológiája, Ásványtan, Kőzettan. Lényegileg a mieink- kel egyezők. A csehszlovák geológusképzés azonban nem jelent különleges kívánalmakat, hanem megfelel a geológusképzés alapvető igényeinek. A demokratikus országok közül Kelet-Németországban és Bulgáriában is ötéves és hasonló szellemű a képzés. Bulgáriá- ban szintén májusban vizsgáznak a hallgatók, júniusban külső oktatásban vesznek részt, áz egyik nyári hónapot a mieinkhez hasonlóan katonai kiképzésben töltik, a másikat pihenésre fordíthatják. A korszerű igények szükségszerűen előírják, hogy a mi geológusképzésünknek is az ötéves képzés felé kell fejlődnie. A csehszlovák és magyar geológusképzés közötti különbség egyébként az egymás mellé helyezett táblázatokból jól kitűnik. Székyné : Csehszlovák geológusképzés 481 Kötelező előadási tárgyak a magyar geológusképzésben Tantárgyak \: II. III. IV. V. VI. VII. VIII. Koll. N tfl Gy. j. A marxizmus — leninizmus alapjai 2+2 2+2 2+2 2+2 1—4 1—4 Politikai gazdaságtan — — — — 2+2 2^2 — — 5,6 5,6 Dialektikus és történelmi materializmus 2+2 2+2 7,8 7,8 Orosz nyelv 2 2 2 2 2 2 — 6 1—5 Honvédelmi ismeretek . . . 3 3 3 3 3 3 2 2 2,4 1,3 Testnevelés 1 1 1 1 6,8 5,7 Matematika és ábrázoló geometria 2+2 2+2 __ _ _ 1,2 ' Fizika 4+1 2+1 — — 1,2 — — Kémia 3+3 3+3 — — - — — 1,2 — 1,2 Állattani alapismeret 2 Növénytani alapismeret . . 2 Térképezési alapismeret . . . — 2+2 2 Bevezetés a földtanba .... 2 1 Ásványtan 4+3 4+3 — — — — 1,2 I4 1,2 Kőzettan 4+3 4+4 — — 3 3,4 Kvantitatív kémiai analízis 2+5 — — — 3 3 Ősnövénytan — 3— — — — — 4 I5 — Ősállattan 4+3 5+4 — — 3,4 r 3,4 Rétegtani őslénytan — — 3+3 — — — — 5 Elemző földtan 3+2 3+3 — — 3,4 l6 3,4 Földtörténet 4+2 4+2 — — 5 + 5,6 Földtani térkép, szerk. . . . — — —4—4 r — — 5,6 Geokémia 3 3 — . 5,6 — — Ásványhatározási gvak. . . — — 5 — — — 6 Geofizikai alapism — — 4 2 — — 5,6 — — Talajtan — 3 — — — — Speciális kollégiumok* . . . — — — — 4 4 4 6 5*, 7* 8* 7,8* — Magyarország földtana . . . 2 2+2 — — Műszaki földtan — r- 4 — 7 — — Alk. földtan I. (víz, kőszén, bauxit, egyéb ásványi nyersanyagok földtana) . 4+2 4+2 7,8 7,8 Alk. földtan II. (érc- és kőolajföldtan) ^ 4+4 4— 7,8 _ 7 Szakmai gyakorlat — — —6 —10 . 7,8 Összes heti órák száma . . Kollokviumok száma : . . . . Szigorlatok száma : *Egy-egy tárgyból, 36 36 6 6 választás s 36 36 5 5 — 1 zerint kel 36 36 5 5 1 1 kollokvál 36 6 ni. 36 6 Ajánlott tárgyak : Topográfiai ismeretek I. félévben heti 2 óra a III. és IV. évfolyam számára. Irodalmi gyakorlat I. és II. félévben heti 2 — 2 óra. A speciális kollégiumok bármelyike a kötelező óraszámon felül ajánlott tárgy- ként felvehető. Kötelező előadási tárgyak a csehszlovák geológusképzésben 482 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 4. füzet . > O ^ > 'O) • su :£ O) -rí > <4 • -m, • -a> x: o — >-o> -.- - ML) *cd SX) ír • c r ír ír O 04 oTo" oTí^íTío I oT oo O 04 oTö~ oTíT?r i oo o~ O CM j — 1 CM. CM , , oícT 1 íToo^ I I 04 ÍT o CD O 04 oío' 04 — < ofíT x^ o{ IC 00 ^x oT^t-T CD X of oí 04 04 04 — ^ 04 00 ^ 00 00 "vf CD CD co t/3 % a'l XT. ti » 2| t/5 03 3 3^ w> S ’£ ’rt •g-g^üá X 2 2 '-5 <« §3 2 pH o 3 ö -í —H *H 5 3 <4 3 S->a.2 bC P.' tn -SS S m s-S'&S'SS cí'cs 03 .w g-2 QJ . r-( H r-4 -4— 1 trt mu "áj > a ö B 2 ?,'3-3 Lh* OWh •— < *— < fll C ld H y ü 50 Ír Ö ^ 0) 05 :0 ^so < Ü O M H -2 « aJ'4» a o J-H -» .r-i Po .3 -M tí v-< aj ^ t/3 n CM IN CM CM CM CM Székyné : Csehszlovák geológusképzés 483 o o CM O O 0_ ^ 0_ O'CO'CO'CM CM ^ — < CM O fi O CM fi fi — — CM cocío 1 s. rfi fi o CM ' — O, OCM rSifr I cm'o' ^ ■** lO m íf CM co o~ o- fTo o co co co cT CM^O^ o co CM o CO' CO CM co • iO co :0> co oo~ co" 00 I 00 C"* o> oo" CO^CO lO lO io | | oo t> oo^ I 00 00 I 0)0)0) o> H utJ "'•H io \mm ' £ • •iH • $-4 •'O . +-> . cd . Vh o .42 cd ro ^ 44 <-£ £ S|sS,§s~ 5P n > 2 S JS í ■O -fi Jj y cd ,-j +j 8*S+vjjj s>c| aj d> .q ±í ^ ^ 2 y ±L fi to $ ■ > 8 ;§ I 'I §45 o o § "3 S 2 2 N .£ -53 2 - J3 g-g S 1 S:S S> 8 8 '$ n K N t3£OM ö — CM CM CM CM CO C0 c g u -4—* r -4 fíj o S y rt.2s p- .2 -o P4 N , fi ro —< M O fi cd fi -d }h V-i i j . ^ o cd cd -r ■" .j w *tu " ■' ^’SoS § s 'O ee&’B $ 2 fi £ .ü 'Cö OJ 'Cd 5 > > o.g'S , CG 'í h N " QJ U [fi ao-d 2-Ö 03 o « >d *- Si > •cu fi g Tí TJ 2 'o'o 2 < io ^4 fi >d iE fi 2 ^fi :° d EE 2^2 -i-> -d :0 OJ 'Cd 45 SÍ 4J fi d -H 0 O 4-> J5 -M aj •H Ű4J ™ cs öü) c/3 ri ^ 5,’S ws N ?S^4 cn O 2 1 ^'2 ^ «'5u . ÖO-tí M fi4 ÖC 11 0 cn ', H <s CG . co Sí C fid^N'S- H S‘- fi > 1< '2 fi .2 ^ fi 'fi M fi fi -fi 'fi fi CG N3 N £ t* Cí .22 jcj *-• >2 5SI s H W . W & co aí >c? ’Sd 1-2 |'Ö rfi S44 fi 2 -a; »o fi ■°44 2 2 Ph O y -f a; 2Ü'W< 'aj .N cd Oű 1-4 0 .2 '2 ÖJO N vO CU O £ OJ dJ OJ04-) / *H ’5b /. j; 'cd fi J s fi .2^ ^ 'fi a4 N ;§>■ > m CO y de -y 2I.2 S Sí:2 hj y u CNÍrO^I'iOCDtfiQÓoiÖ — 2Í2'2 cdroforoooooooroH},'ct,,fi,,f'f n 10 cd n 2 g '03 -cd n S3 co CG^ '03 O ÖX) p rr> 33 N '^3 N > CG a> CM cm'— fr ~co — IO cd 44 d> cd 'cd g .s ^ EE 3 -So cd y y 2 ^2 — CM CO magyar geológusképzés grafikonja 484 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 4. füzet I < 'cd u cd o 2 c cd 4J 2 2 'cd s cd v '0> > u '0; 50 "3 'cd g 3 3 H -ojAH HH - 1 M M hH > W Augusz- tus jjjjjiiijj :::::::::: jjjjjjjlfl iiiiüiiii Ili . , . 1 Június i Július . □ □ OO OO OO 00 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • ** | O |= • • .. • • • • Május :::::::::: :::::::::: ! iiiiüiiii + ; _u i + . + Április + + + + Március + +• t + + U 1 •s + + + 'Cd 3 ... - _ i « s-° i aj 'O +-> O lllllilijj !!!!!!!!!! 1-1=11!! 4- + + + _í_ “t“ + + 1 1 + + 1 + Ó«* -r, S J) QJ 4-> _L W + + 1 + IUBÁ{ -OJA^ h-i hH b H hH hH í> M 1 H erepgyakorlat Diplomadolgozat Katonai kiképzés Szünet Székyné : Csehszlovák geológusképzés 485 cö O U 3 c o CÖ W> öío .N c? Vh jo Ó cö 2 S g H3 -4~> (V öjd cö ÖJO 'CÖ S3 3 § o W r cS fH o o o o o o o o o o o o o o o o v a 3 di^ o £ + + + -+ + 1 + - + 1 + o D *7; N fl (fi HH í> í =3 N C/J c3 O W> £í>8 ° ‘2 "O a 3 a 3 _3 o a Q o 3 3 cu N •0 o 3 bjo Ön- ti; ♦h a> H cö bxo '0> s cö o ! 486 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 4. füzet Szigorlatok, államvizsga, külső oktatás a magyar geológusképzésben A szigorlatok rendje : 1 . Ásvány- és kőzettan (a IV. félévben) ; 2. Őslénytan (az V. félévben) ; 3. Elemző és történeti földtan (a VI. félévben). Az államvizsga tárgyai : 1. Marxizmus — leninizmus 2. Földtan, Magyarország földtana alapján. 3. Geokémia (geokémia, ásványtan, kőzettan, ércföldtan). 4. Alkalmazott földtan (műszaki-, víz-, kőszén-, bauxit-, kőolaj- és egyéb ásványi nyersanyagok földtana) . Az államvizsga szakmai tárgyaiból a hallgatók csak terepgyakorlatuk után, szep- temberben vizsgáznak. Termelési gyakorlatok : A VI. félév után 4 hét terepgyakorlat. A VIII. félév után 5 hét terepgyakorlat. • Speciális kollégiumok A III . évfolyam számára A földtan története Speciális tektonika Kristálykémia Szerkezeti kőzettan Korallok és cephalopodák paleobiol. Bányászati alapismeretek Geomorfológia A IV. évfolyam számára A földtan története Speciális tektonika Kristálykémia Szerkezeti kőzettan Korallok és cephalopodák paleobiol. Bányászati alapismeretek Geomorfológia Mikropaleontológia Magyarország ősmaradványai Radioaktív kormeghatározás Geofizikai mérések értelmezése Kőzetelemző kémiai módszerek Székyné : Csehszlovák geológusképzés 487 Államvizsga, külső oktatás a csehszlovák geológusképzésben Az államvizsga tárgyai : Alkalmazott földtan Csehszlovákia földtana Ásványtan Kőzettan Ideje : jún. 1 — jún. 30 A diplomadolgozat elkészítésének és megvédésének ideje febr. 8 — máj. 30. Külső oktatás a csehszlovák geológusképzésben Melyik Hetek félév száma Mérőgyakorlat Kirándulás Terepgyakorlat Kirándulás Földtani térképezési gyakorlat Kirándulás Üzemi gyakorlat Térképezési gyakorlat Kirándulás Terepgyakorlat Kirándulás és üzemi gyakorlat Hetek száma összesen : 2 2 2 4 4 6 6 6 8 8 9 1 1 2 1 3 3 4 1 1 3 4 24 Speciális tárgyak a prágai (KU), a pozsonyi (SU) és a brünni (MU) egyetemeken I. Földtan : 1 . Bevezetés a) az üledékes b) a magmás kőzetek vizsgálata . 2. Érces és nem érces telepek földtana 3. Kőszénföldtan 4. A kőolaj és földgáz földtana 5. Kőzettan a ) magmás és metamorf kőzetek . b) üledékes kőzetek 6. Ásványtan 7. Geokémia 8. Hidrológia 9. Mérnökgeológia 10. Őslénytan a ) ősnövénytan b) mikropaleobotanika c) ősállatan d) mikroősállattan II. Alkalmazott geofizika : a) érces és nem érces telepek b) kőszén és kőolaj geofizikai kutatások KU III. Földrajz : 1 . Kartográfia KU 2. Gazdasági földrajz KU SU 3. Fizikai földrajz a) geomorfológia KU MU SU b) klimatológia-hidrológia SU KU MU SU KU MU SU KU MU MU KU MU SU KU MU SU KU KU KU SU KU 5 Földtani Közlöny HÍREK — ISMERTETÉSEK Walther G o t h a n A világszerte ismert nevű paleobotanikus Gothan Walther professzor, a Német Demokratikus Köztársaság Tudományos Akadémiájának tagja még fiatalos frissesség- gel és teli alkotó erővel vett részt 1954 augusztusában 75. születésnapjának ünnepségein. 1954 december 30-án, súlyos operáció után meghalt. Munkáinak eredményeivel nemzetközi nevet szerzett, nemcsak a paleobotanika terén, hanem a kőszénkutatás és geológia területein is. De igen sok más, a természet- tudományoktól távoleső tudományágban is otthonos volt, még a költészet területén is. Több hangszeren is játszott. Már disszertációjával : Zűr Anatomie lebender und fossiler Gymnospermenhölzer (1905), ismertté tette nevét. A kőszén időszak növényeinek nagy- szabású monografikus feldolgozása közben, amelynek 5 része jelent meg eddig, alig akadt darab, amelyen az éles szemű G o t h a n professzor valami érdekeset fel nem fedezett volna. Széleslátókörű szakmunkáiban a paleoklimatológiai és paleogeográfiai viszonyokra is mindig rámutatott s már akkor foglalkozott kutikula-analízis vizsgála- tokkal, amikor azt még alig ismerték. Tudományos jelentőségét nem is lehet számada- tokkal kifejezni. Munkáinak száma jóval túllépi a 300-at. Felsorolását a Palaeontogra- phica 1951/91, B, 93 — 108 és a Geologie 1954 (3 - 5, 499 — 501) oldalain találjuk. A Pécs vidéki liász kőszénösszlet flórájával is foglalkozott. Mint ember, a gyakran érthetetlen beszédmodorával sokszor elijesztette az embe- reket és csak akik közelebbről és jobban ismerték, tapasztalták a mogorva külső alá rejtett igen jó szívét. Tanítványai az egész világon élnek, egy öregebb és fiatalabb gene- ráció is. Igazságérzete kimagasló tulajdonságai közé tartozott. Gyakran kelt ki a leg- élesebben az ellen, ha professzorok, tanítványaik tudományos munkáját — amelyhez egyetlen sorral sem járultak hozzá — a saját nevük alatt jelentették meg. Magyarorszá- gon is vagyunk néhányan, akik hosszabb-rövidebb személyes ismeretség után továbbra is állandó segítséget, serkentést, tanítást és irányítást kaptunk tőle. Jó humorú, természetes, egyenes, becsületes, jellemében szilárd ember volt. Egyéniségével hatalmas fejlődést biztosított a paleobotanika tudományának. Messze távlatokba néző tekintettel látta az összefüggéseket, amit nagy emberek közül is csak kevesen tudtak elérni. R á s k y Szádeczky-Kardoss E.: Geokémia, Akadémiai Könyvkiadó, 1955. Mint sok tudományággal nagy felületen érintkező viszonylag fiatal tudomány- nak, a geokémiának nem volt szabatos elhatárolása, területét a legújabb összefoglalások (Ferszman, Rankama — Sahama, Mason, Goldschmidt) szűkeb- ben vagy tágabban vonták meg. Senkinek nem volt eddig bátorsága ahhoz, hogy a geo- kémia tárgykörét és feladatát a Föld anyagi felépítésének és összes változásainak a végső atomfizikai eredményekre alapozott teljes értelmezésében határozza meg. Szádeczky akadémikus a geokémia ennyire átfogó feladatkörét nemcsak hirdette, de »Geokémiá«- jában az elméleti fizikától az ősföldrajzig, izotóp kémiától a kozmogóniáig a legtávolabbi tudományágakban való otthonossággal, rendkívüli rendszerbe foglaló és szintetizáló képességgel elsőként oldotta meg. A geokémia vizsgálati területének ilyenfokú kiszélesítése mellett Szádeczky szigorúan logikus, pontosan rendszerezett és az uralkodó törvényszerűségeket élesen kidomborító tárgyalásmódjára volt szükség, hogy az óriási tárgykör felett világos át- tekintést kaphassunk. A »Geokémiá«-ban nyújtott kémiai világkép annyira teljes es Hívek — Ismertetések 489 annyira kerek egész, hogy úgy érezzük, a földtan minden jelenségére egységes, végső okokig levezetett magyarázatot ad, az okfejtésekben sem törés, sem mesterséges leszűkí- tés nincs. A »Geokémia« elsősorban geológusok, fizikai -kémiában nem túlságosan jártas kutatók és hallgatók, vagyis képzendő vagy átképzendő szakemberek számára íródott, akiknek a közvetlen földtani megfigyelés körén kíviileső elméleti levezetés vagy mate- matikai összefüggéseket megvilágító képlet még kissé idegenszerű. A tárgyalás művé- szete és a rendkívül széleskörű anyag korlátlan uralma éppen abban mutatkozik, hogy Szádeczky ezt a »nehéz«, kiterjedt anyagot a nem szorosan benne élők számára — ■ a földtan területén különösen nagyjelentőségű és kiterjedten alkalmazható — belső összefüggések légiójának új felismerésével és ezeket ábrázoló szellemes és szemléletes diagramok tömegével teszi különösen világosan érthetővé és élvezetessé. A »Geo- kémiá«-t nemcsak mint ennek a nagy fontosságú tudományágnak szédületes új fejlődését bemutató első teljes magyar kézikönyvet kell üdvözölnünk, de mint a geokémia hatá- rait messze kiterjesztő, eddigi részeredményeit egységes, logikus rendszerbe kovácsoló, feladatait és fejlődési irányait világviszonylatban kijelölő, magyar földön termett nagy- szabású alapvetést. Hogy a könyv minden ízében újraformálás eredménye, s hogy régebbi alapisme- retek ennek során mennyi új színt és tartalmat nyerhetnek, arra éppen az első rész, az Általános geokémia, a legjobb példa. Az elemek földi és kozmikus gyakoriságának, tér- beli és időbeli eloszlásának összefoglaló tárgyalása után az elemek geokémiai rendszere- zésére tér rá. A korábbi rendszerek kritikai ismertetése után Szádeczky írj geo- kémiai rendszere kerül bemutatásra, melynek az elektron-szerkezetben gyökerező indo- kolása meggyőz arról, hogy ez az elemek csoportosításának legfejlettebb, a kutatások legfrissebb eredményeit is kiaknázó, zárt logikus foglalata. Az elemek geokémiai eloszlásának belső tényezőit tárgyaló rész, melybe S z á - deczky számos új, csak részleteiben publikált nagy jelentőségű felfedezését (energe- tikai jellemzők iij értékei és ezek kihatása a Föld anyagi változásaira) is beleolvasztotta, tárja fel a geokémia legmélyebb összefüggéseit, legáltalánosabb, a kutatás számára széles távlatokat nyitó törvényszerűségeit. A külső tényezők tárgyalásában különösen a redox-potenciál értékek és pH szerepe nyer újszerű, általános beállítást. A geokémiai tényezők hatásainak és kapcsolatainak geofázisonkénti kifejtése nyújtja a részletes rész tárgyalásánál egységesen végigvezetett alapelveket. Az egyes elemek viselkedése Szádeczky geokénúai rendszere szerint kerül bemutatásra. Az óriási adattömeget tartalmazó — s igen sokoldalú forrásmunkaként használható — rész áttekinthetőségét szigorúan egységes tárgvalási rendje és a geokémiai jellegeket elemenként összesítő eredeti diagramok biztosítják. A könyv gyakorlati használhatóságát rendkívül megnöveli, hogy szerző az egyes elemek geokémiai jellem- zése után hazai előfordulásaik, illetve kutatási lehetőségük ismertetésére is kitér. Ezek- ben a részekben világos, tömör fogalmazásban Magyarország teleptanának magva benne van. A harmadik rész, a genetikai folyamatok geokémiája, mint líjszerű, szellemes, széleskörű szintézis, geológus számára a legélvezetesebb, gondolatserkentő olvasmány. Az elemek keletkezésére és a földövek kialakulására vonatkozó elméletek kritikai ismer- tetése után a három fő kőzetcsoport geokémiája következik. A magmás kőzetek geokémi- ája az első részben lefektetett alapelveken nemcsak a magmás kőzettan, de a magma- működéssel kapcsolatos minden földtani jelenség értelmezését megadja. Óriási adat- tömeg újraértékelése révén régi kőzettani és teleptani, tapasztalati és kísérleti tények mély belső összefüggése, atomszerkezeti értelme világosodik meg ennek során számos újonnan felismert törvényszerűség részletes kifejtésével kapcsolatban. A kőzetátalakulások geokémiai tárgyalásánál kicsendül az elégedetlenség a terü- let elégtelen megkutatottsága miatt. Szádeczky még ezen az elhanyagolt terüle- ten is a fellelhető gyér adatmennyiség rendszerbe foglalásával korábbi geokémiai össze- függéseket messze túlszárnyaló, egységes szintézisre volt képes. A kőzetátalakulások új szemlélete az allokémiai metamorfózis és a szilárd állapotban történő atom-ionvándor- lás nagy jelentőségének hangsi'dyozásával a metamorf kőzetek jövőbeli kutatásának egészen új irányt szab. Az üledékképződés és a legkülső geoszférák geokémiai jelenségeinek tárgyalását is az atomszerkezeti törvényszerűségek következetes végigvezetése teszi újszerűvé. E világos belső kapcsolatok kidomborításával és erre alapozott ríj üledékes kőzetrendszer bevezetésével a további üledékes kőzettani vizsgálatok számára termékeny elméleti alapot nyújt. 5* 490 Földtani Közlöny LXXX V. kötet, 4. füzet A befejezésben a geokémiai »körfolyamatok« új dialektikus értelmezésével egé- szül ki teljesen átfogóvá a mindvégig egységes elveken, világos vonalvezetéssel meg- rajzolt kémiai világkép. A könyv használhatóságát és értékét a nagy gonddal össze- állított mutató és a gondos, kifogástalan szerkesztés lényegesen megnöveli. Nagy érdeklődéssel várjuk a könyv nagy tudományos jelentőségű, ríj felfedezéseit és remekbe szabott szintézisét a külföld felé tolmácsoló, német nyelvű kiadást és a »Geo- kémia« méltó folytatását, alkalmazását jelentő Szádeczkv -féle Petrológiát. A »Geokémiá«-ról a Társulatban 1955 szeptemberében tartandó könyvankét anyaga nyújt majd részletesebb kiértékelést. • P a n t ó Zombory László: A timföld és alumíniumipar elemzési eljárásai. Mű- szaki Könyvkiadó, 1955. A könyv 267 oldalon részletesen tárgyalja mindazokat a jól bevált elemzési el- járásokat, melyeket a hazai tiniföl dipar használ. Ez a könyv ásvány- és kőzetelemzők részére is nélkülözhetetlen, mert sok olyan korszerű eljárást ölel fel, amelyet a kőzetelemzésben némi módosítással használni lehet. A timföldipar nyersanyagának, a bauxitnak elemzésével igen részeletesen foglalkozik és nemcsak a klasszikus és jól bevált módszert ismerteti, hanem kitér a legújabb hazánk- ban kidolgozott (Sajó I s t v á n-féle) komplexonos módszer ismertetésére is. A könyv a gyors üzemi módszereket és szabványosított eljárásokat is részletesen ismerteti. Ezért ipari vállalatok, melyeknek bauxit, agyag, kaolin gyors elemzésére van szükségük, a megfelelő módszert ebben a könyvben megtalálják. A könyv megjelenésével kapcsolatban sajnálatos körülmény, hogy ez a hézag- pótló könyv csak 500 példányban jelent meg, mert magyar iparunk részére ez rendkívül kevés. A könyv hibája, hogy nem mindenütt kifogástalanul magyaros. Kartársaink részére a tetszetős kiállítású könyvet ajánlhatom. Gedeon G o t h a n, W. — W e y 1 a n d, H.: Lehrbuch dér Paláobotanik. Akadémiai kiadás, Berlin, 1954. 535 oldal, 450 szövegközti ábra és táblázat. Új alapokon nyugvó kitűnő tankönyv, amely terjedelmével és tartalmával tulaj- donképpen már túllépi a tankönyv fogalmát és inkább kézikönyvnek tekinthető. Szerzői a közelmúltban ellnínyt Goth’an, a berlini Tudományos Akadémia tagja és W e y- 1 a n d , a kölni Egyetem professzora. Meghatározza a munka a paleobotanikának más tudományokhoz, elsősorban a bo- tanikához és geológiához való viszonyát. Rövid történeti áttekintés után a növény kövüle- tek megtartási állapotáról és az álkövületekről írtak egy-egy fejezetet. Az egyes növény- csoportokat jól áttekinthető fejezetben tárgyalják, különös gondot fordítottak a karbon- korú növények részletes ismertetésére ; szándékosan nagyobb fejezeteket szenteltek e témakörnek, éppen a geológusokra való tekintettel, azok szükségleteinek kielégítésére. Ez éppen egyik gyakorlati vonatkozású értéke a könyvnek. A középeurópai Karbon- időszaki kőszénterületek kialakulását párhuzamba állítva részletezik a karbon-időszak rétegtani tagozódását. A Mesophytikum és Kánophytikum növényeinél is mindig meg- említik a földtani réteget, ahonnan előkerültek. A fenyőféléken kívül, a zárvatermők törzsmaradványainak nagy jelentőségét is kiemelik. A levélmaradványoknál a kutikula- vizsgálat okkal elért szép és kitűnően be- vált eredményekre mindenütt rámutatnak. Hangsúlyozzák a monografikus feldolgozá- sok értékét is. A harmadidőszaki flórák elterjedésével kapcsolatban rámutat a könyv arra is, hogy csak igen gazdag fosszilis flórák anyagából lehet a növényasszociációk főbb fajainak részvételét levezetni és számszerűen is kifejezni. Ilyen alapon lehet csak a ma élő asszociációkkal is összehasonlításokat tenni. Kimagasló értéke van a könyv befejező négy fejezetének. A földtörténeti időrend egymásutánjában fellépő flórák jellemzése és fejlődéstörténeti összehasonlításuk nemcsak az európai flórákat öleli fel, hanem kitér a fontosabb pontokon a Szovjetunió és Amerika fosszilis flóráira is. A fosszilis flórák földrajzi elterjedése az egyik legérdekesebben meg- írt fejezete a könyvnek. Az ökológiai viszonyoknak a fosszilis flóra megítélésében a földrajzi fekvés és a klíma faktorok mellett nagy szerepet tulajdonítanak. A harmadidő- szaki flórák ökológiai és klimatológiai viszonyainak megítéléséhez viszont fontos adató- Híyek— Ismertetések 491 kát szolgáltatnak a spóra és pollen maradványok. A preliisztórikus idők jellemzését röviden tárgyalja, mert nem tartozik a paleobotanika keretébe. Bár csak töredékei kerülnek elő annak a növényzetnek, amely a földtörténet elmúlt idejében élt, mégis látni lehet belőlük az evolúciós sorrendet . Az egyes csoportok egymásból való származása még nincs mindenütt bizonyítva, igen hipotetikus s ezért a könyv nem is ad ilyet. Paleobotanikusoknak és geológusoknak egyaránt nagy érték Gotlian — W e y 1 a n d kitűnő szakkönyve, amelynek első kiadása gyprsan elfogyott s már ez év végére a második kiadás is elkészül. R á s k y Frankéi, J. J.: Water-facetled pebbles írom Isipingo Beach, Natal, South Africa (Vízben kimunkált éles kavicsok a natali tengerpartról). The Journal of Geology, 63. köt., 2. sz. 1955. A leírt területen pleisztocén konglomerátumból kimTllló magmás anyagú kavi- csokat koptat a partszegélvi hullámverésben sodródó homok. A koptatás következtében két felület álakul ki rajtuk, az egyik a part, a másik a víz felől. A kettő a partvonallal nagyjában párhuzamos, többnyire kígyózó vonalban találkozik. A víz felé eső felület meredekebb, a part felé eső lankásabb. Általában a kavicsok alakja valamennyire elüt a szélfújta kavicsokétól, de vannak nehezen megkülönböztethető példányok is. A szél- fújta kavicsok latin nevének (ventifaetum) analógiájára ezeket a vízben megmunkált kavicsokat aquafactumnak nevezik. Hasonlóan megmunkált éles kavicsok vízbéli kialakulását már mások is leírták, anúnek irodalmát szerző is adja. B a 1 k a y Közlemény a Magyar Szabványügyi Hivatal külföldi szabványtáráról Felhívjuk az érdeklődők figyelmét, hogy a Magyar Szabványügyi Hivatal, mint a Nemzetközi Szabványosítási Szervezet (ISO) tagja, 37 állam szabványügyi szervezeté- vel áll összeköttetésben és szabványtárában 34 állam szabványai találhatók meg, amelyek száma megközelíti a százezret. A szabványok DK-rendszer (Tizedes Osztályozás) sze- rint nyernek besorolást, így a kartotékkatalógusban az egy tárgykörhöz tartozó, külön- böző országokban megjelent szabványok egy helyen gyorsan és könnyen megtalálhatók. Ezenkívül országonként számsorrendi katalógus is áll rendelkezésre, amelynek alapján a szabvány számának ismeretében a szabvány tárgya megállapítható. A szabványok a Magyar Szabványügyi Hivataltól kölcsönképpen niegkaphatók. Általában több példány- ban állnak rendelkezésre, amennyiben azonban csak egy példány- van meg — költség- térítés mellett — lefotóztathatók. A Magyar Szabványügyi Hivatal szabványtára az érdeklődő műszaki szakembe- reknek, tudományos kutatóknak, külkereskedelmi szerveknek, a ^népgazdaság bármely ágában működő érdeklődőknek nagy segítséget jelent tudományos és szakirányú munká- jukhoz. A szabványtár hétköznap — szombat kivételével — de. 9 — 13 óráig, szombaton 9 — 11 óráig áll az érdeklődők rendelkezésére. Felvilágosítást ad : Lázár Gvörgyné, Magvar Szabványügyi Hivatal (telefon : 189-800, 174-es m. á.). TÁRSULATI ÜGYEK A Magyar Földtani Társulat és a Szénbányászati Minisztérium pécsi vándorgyűlése (1955. július 1 — 3) 1955. július 1. délután Elnöki megnyitó Tisztelt Vándorgyűlés ! A Magyar Földtani Társulat mai vándorgyűlése alkalmából szeretettel köszön- tőm megjelent kartársainkat és érdeklődő vendégeinket. Üdvözlöm a helyi Pártbizott- ság és Tanács képviselőjét, Asztalos Ferenc elvtársat, a MTESZ helyi elnökét Ember Kálmán kartársat, a Szénbányászati Minisztériumot és a Földtani Főigazgató- ságot képviselő B e s e Vilmos elvtársat, valamint a Dunántúli Tudományos Intézet bennünket megértőén támogató vezetőjét, Szabó Pál Zoltán kartársunkat. Egyben köszönetét mondok a Járási Tanácsnak, hogy vándorgyűlésünk céljaira ezt az előadási termet rendelkezésre bocsájtani szíveskedett. A Mecsekliegység népgazdasági terveink súlyponti kérdésemek egyik kulcs- területe. Ennek helyes fölismerése fólszabadulásunk szociahsta fejlődésének egyik eredménye. Földtani tekintetben a Mecsekhegység korántsem ismeretlen, sőt talán az országnak szakirodalmunkban egyik legrégibb idők óta és talán legjobban ismer- tetett területe. Szükségtelennek tartom itt a Mecsekhegységre vonatkozó eddigi földtani ismereteinket összefoglalni. Inkább személyes vizsgálatok nyomán a Mecsekhegység földtani megismerésének olyan tudománytörténeti tényeit vázolom, amelyek a kritikai összehasonlítás eszközével, a jelent és a jobb jövőt szolgáló új vizsgálataink tekinteté- ben tanulságosak lehetnek. Ezt úgy fejezhetném ki, hogy mire tanít a Mecsekhegység földtana és különösen annak eddigi földtani vizsgálati kivitele és ismertetése? Tudvalevő, hogy Magyarország földtani adatgyűjtésének közel másfélszázados múltjában a Mecsekhegység már a legrégibb adatok között szerepel. Ezek az egyes, szórványos és véletlen leletekből vagy elszigetelt helyi észlelésekből származó közlések, a kezdeti idők tudományos helyzetének megfelelően, itt járt utazóktól, ügykedvelő itt- honi gyűjtőktől, majd a múlt század hetvenes évekig terjedően, a bécsi földtani intézet szakembereinek ugyancsak egyes leletekre vagy szűkebb körzetre vonatkozó rövid adat- közléseire szorítkoztak. Ibinek a leletközlő időszaknak mindmáig klasszikussá vált ta- nulmánya Peters hidasi és pécsvidéki liász közleménye. Vannak a pécsvidéki kőszénterületre vonatkozó adatok is, néha gyakorlati bányászati kapcsolatban is, de a kapitalizmusnak ebben a hajnali szakában, még szó sem lehetett a tudományos föld- tani vizsgálat gazdasági szükségességéről. Ugyanezt mondnatjuk a Magyar Állami Földtani Intézet 1869-ben történt léte- sítésével megindult országos földtani térképezésről is. Ennek a Dunántúl térképezésével kezdett rendszere 1874 — 1880. években jutott a Mecsekhegység területére. Korántsem a Dunántúl hegységeinek hasznosítható anyagai vagy a Mecsekhegység kőszénterületei- nek megismerése volt a térképezési rendszer sorrendi megállapításának alapja, hanem csak az, hogy a német gyarmatosítási terjeszkedés és az »összmonarcliikus« eszme céljá- ban a Dunántúl volt a legközelebb eső kizsákmányolási területrész. A kiadott térképe- ken kívül a földtani vizsgalati eredmények rendszeres földolgozása még nem került szóba s továbbra is csak egyes elszigetelt részletek leírása, öncélú tanulmányok jelentek meg. Vagyis a hivatalos állami földtani vizsgálatok általános közkinccsé nem lehettek, az állam azokra igényt sem tartott, bár az intézet alapszabálya szerint azokra vonatkozó jegyzetek, észlelési naplók, térképek és gyűjtött anyagok az intézet tulajdonába tartoz- tak. így az Évi Jelentésben közölt szűkszavú ismertetések csak szórványos, általános adatként tekinthetők. A részletes ismeretek, a megfigyelési munkaterülettel és a gyűj- tött anyaggal együtt az illető geológus ^szellemi magántulajdona« volt, amit a kapitaüz- Társulati ügyek 493 mus fejlődésével létesült tőkés iparvállalatoknál fizetett szakvéleményekben értékesí- tettek. Ez a visszás helyzet az előző háborúig terjedőleg jellemzi a magyar földtani álla- potokat a gyakorlat minden terén. Tovább is folytatódott ez a helyzet a fasizmus egész időszakán at, s csökevényei a háború előtti geológusok tudatában mindmáig terjedően sokszor talán akaratlanul is kiütköznek. A Mecsekhegységre vonatkozóan, ebben az időszakban az említett szórványos résztanulmányokon kívül, ilyen irányzatból született B ö c k h J ános értékes össze- foglaló tanulmánya Pécs város vízellátásával kapcsolatban. Ugyanakkor kiadatlanul és befejezetlenül maradt egyik legnagyobb geológusunknak H o f m a n n Károlynak a Mecsekhegységben végzett munkamegosztás szerinti nehezebb és klasszikusan alap- vető vizsgálata. Ennek Hofmann K. betegeskedésén kívül, bizonyos jelek szerint előttünk ismeretlen más személyi oka is lehetett. Ezt csak azért említjük, mert tapasz- talataink szerint azóta az Állami Földtani Intézetben a személyes kérdések sajnálatosan fokozott hagyománnyá lettek. Ma már tudjuk, hogy az Állami Földtani Intézet működésének erre az időszakra eső teljesítmény-hiányához, az említett okokon kívül hozzájárult a munkamegosztás helytelen rendszere is. A kezdeti térképezési időszakban ugyanis a térképlapok szerinti terület elhatárolással, geológusaink nem juthattak el a löldtani szerkezeti egységek összefoglalásához, még Kevésbé az ország más területeinek megismerése szerinti össze- hasonlításhoz. Kiki a maga kisebb-nagyobb részterületére kényszerültén, cél és probléma- keresés nélkül, saját kedvtelése szerint végezte jól-rosszul föladatát. Ez a munkarend- szer, a tudomány fejlődésével lépést tartani nem tudva, végül még a földtani térkép- kiadásban is csődöt mondott. t Új korszakot nyitott a magyar földtani térképezés, valamint a megismerések irányában és módszereiben id. kóczy Lajos. A földtani térképkiadás előtérbe hozott kívánalma szerint a térképezett területek hegységek szerinti újrabejárását (reambuláció) indította el a területek összefoglaló földtani monográfiájának szükségességével. Új geo- lógus nemzedék munkába állításával, a területek életben levő régi földtani birtoklóinak meghagyása mellett új területeken, vagy a már »gazdátlanná« vált területek újratérké- pezése céljából. Ebben az új irányban indult a Mecsekhegység földtani megismerésének és ismertetésének második, érdemleges szakasza. Részletesebb útmutatás, "tájékoztatás vagy közelebbi célkitűzés nélkül, 1910-ben ezt a megtisztelő föladatot azzal a tudattal vánaltuk, hogy a Mecsekhegység az ország egyik legváltozatosabb földtani területegy- sége, aminek bonyolult földtani fölépítését, sokféle földtani képződményeit a megelőző kéziratos földtani térképek ismerete nélkül, saját ismeretekre és képességekre hagyatva, lépésről-lépésre kell megismerni, fölismerni és teljes egészében földolgozni. Ennek á minden segitség és irányítás nélkül egyedül kialakított célnak érdekében jártam 1910 1917 között, háborús megszakításokkal, a tudás földtani útjának mecseki szakaszait, ahol csak a megismerés belső tüze vitt, hívogatott vagy hajtott ezen az úton. Joggal írhattam 1931-ben : »A földtani gondolat elnyomta bennem a fáradtság érzetét s egyedül vittem harcomat, biztató támasz nélkül, töretlen hittel, a Mecsekhegység földtanának nagy ismeretlenjével«. Nem kérkedésből vagy hivalkodásból, nem is példamutatásból hivatkozom itt ezekre az elfelejtett, meg nem értett írásokra. Csak a most szükségessé vált, újraindult itteni földtani teendők módszertani tanulságait kívánom fölidézni. Az utánunk indulók nagyszerű immkacéljainak és a múlt munkaeszközeivel szembeni óriási munkalehető- ségeknek kihangsúlyozásával. A munkaterv szükségességének ösztönös megérzésével, hivatalos irányítás leá- nyában , említett magam-kialakitotta terv szerint, a Mecsekhegység földtanát, annak idején nagy munkaegyuttes létrehozásával, mindenre kiterjedő teljes anyagfüldólgozás- sal, korszerű, példamutató, a célnak minden tekintetben megfelelő, teljes monográfia alakjában képzeltem el. Az akkori viszonyok nehézségeit leküzdve, hiszem, hogy ez akkori elhatározással és akaraterővel, tudományos tekintetben megvalósulhatott volna. Hangsúlyoznunk kell itt a tudományos vonatkozást, mert az elmélet és gyakorlat kap- csolatára akkor nem lehetett gondolnunk. Mecsekhegységi munkálataink kezdetben az itteni kapitalista kőszénvállalatok érdeklődése nélkül, passzivitással, inkább csak baráti, egyéni segítséggel folytak. Rendszeres, bányaföldtani adatok’ szolgáltatása nélkül. Később, a magangeolcgusi minőségben végzett kiegészítő vizsgálatok j pedig már a bizalmatlanul elzárkózó vállalatok adatai nélkül. Érthető tehát, hogy kizárólag a tudományos cél szolgálata volt előttünk, aminek földtani megismerési adatai mégsem különülnek el a gyakorlati fölhasználhatóságtól. 494 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 4. füzet A Mecsekhegység földtani megismerésének ilyen elképzelések szerinti kivitele nem valósulhatott meg. Háborúközi nehézségek, országos zavarok, a fölülkerekedett fasiszta barbárság, meghiúsították ilyen elgondolásig munka kivitelét. Bizonyságául annak, hogy az »urak politikai rendszerében« a földtani kutatásokat nem tekintették általános, országos érdekűnek, közcélt szolgálónak, csak szükség esetén egves vállalatok üzleti érdekeit szolgálhatták. Erre mutat az is, hogy a két háború közti időszakban az Állami Földtani Intézet a geológusok öncélú tudományos tevékenységén kívül, csak ötletszerű és alkalmi földtani munkakörökkel foglalkozott. Nagyobb vállalataink pedig a szükséghez képest, saját földtani szolgálatot létesítettek. A magyar földtan fejlődésének és alakulásának ezek a mindmáig kellő alakban megíratlan állapotai okozták, hogy az 1935-ben megjelent »Mecsekhegvség« c. munka csak csonka kerete a meddő időkben értetlenül szétpazarolt egykori tudományos törek- véseknek. Elnagyolt váza a hegység földtani képének, az egykori részletes megfigvelési adatok és a teljes anyagföldolgozás nélkül. Azóta, az akkori rendszeresen begyűjtött és vizsgálatra szakszerűen előkészített anyag is legnagyobbrészt elkallódott. Átnézetes térképe is a kis méretben föl nem tüntethető részletek hiányától eltekintve, a nagyon rossz topográfiai alaptérképhez igazodhatott. Az önállóan kialakított munkaközösségi terv szerinti elgondolás megvalósítása nélkül, a Mecsekhegységgel folytatott harc, meg- ítélésem szerint eredménytelenül végződött. Tanulságaként mégis ideiktathatom, hogy mikor a tudományos munkából való kizártságomban, Nopcsa Ferenc földtani inté- zeti igazgató, 1925-ben a munka befejezésére fölszólított, nem az volt a kérdésem, hogy mit kapok érte? A munkát anyagi nehézségeim mellett is, a lehetőségek szerint elvégez- tem s nem vártam belőle, nem is kaptam, csak azt a belső lelki kielégültséget, hogv vál- lalt kötelezettségemnek eleget tehettem. Eddigi elmaradott, szervezetlen földtani álla- potainkra jellemző, hogy ez a munka ilyen alakban is példamutatóvá lehetett. Végered- ményben ez az egyedül végzett elszigetelt munka, akkori társadalomalakulásunkban a földtan tudománytörténeti állapotának megfelelően, csak a földkéreg mecsekhegységi jelentéktelen kis részén, a földtani fölépítés és keletkezési viszonyok elvont megismerésé- nek és megismertetésének vázolására törekedett. Esetleg a megfelelő földtani törvények általános érvényének igazolásával. Fölszabadulásunkkal, a szocialista ország- és társadalomépítéssel, a Mecsek- hegység földtani megismerésének is új szakasza nyílt. A földtani viszonyok és a föld- tani képződmények mindenre kiterjedő, együttes tudományos vizsgálatával és ismereté- vel, a népgazdasági célok érdekeinek figyelembevételével. Megvalósul, megvalósítandó a szervezett munkaközösség, geológusok, mineralógusok, petrográfusok, geokémikusok, paleontológusok, geofizikusok és bányászok között, a közös célt tekintő muukaki vitellel. Tökéletesebb és sokféle munkaeszközökkel, jobb földtani módszeres képzéssel, helyes földtani gondolkodásra nevelt, korszerű ismeretekkel ellátott új geológus nemzedékkel. Legyen ez a munka, a vázolt múlt tanulságai szerint nem négyzetkilométerekkel körül- határolt különálló részletekből összefüggéstelenül, fölöslegesen ismétlődő széttagolás, hanem a hegység egészére kiterjedő, az egészet egységbe foglaló szervezet. Vezesse a munkában résztvevőket az a tudat, hogy bármilyen, magában véve kiesinvnek tűnő részletmunkájuk nélkülözhetetlen, megbecsült része a nagy egésznek. De a részletmun- kához szükséges nagy elmélyültség mellett, szükség esetén mindenkinek minden máshoz is értenie kell. Nálunk egyoldalii túlspecializálódás nem kívánatos. Viszont legyen munká- juk öncélúságtól mentes, az érdem szerint kijáró elismerést nem sürgetve követelő. Leg- nagyobb eredményeinkben is szerénységre intsen az a tudat, hogy új idők új szellemé- ben a természetes fejlődés következménye, hogy többet, jobbat szolgáltatunk, mint a nehezebb viszonyok között dolgozó elődök, akiknek pozitív vagy negatív munkája nélkül továbbépítésünk mégsem volna lehetséges. Ez az elődök munkájának kritikai értékelés szerinti megbecsülése. A munkába vetett hit, tárgyszeretet, hivatástudat és rendíthetetlen munka- készség, a nehézségektől vissza nem riadó és elodázást nem tűrő tudományszolgálat lebegjen előttünk. Ehhez járuljon itt népünk jólétének fokozását célzó mecseki hasz- nosítható nyersanyagok, ezek között elsősorban legértékesebb magyar kőszénkincsünk széleskörű megismerése és föltárása. Ezek a munkacélok már magukban biztosítják a múlttal szembeni eredménytöbbletet. A mindennapos, egyszerűnek látszó, közönséges munkafeladatokban is meg kell találni az általánostól, szabványostól, megszokottól való megkülönböztető vizsgálati kezelést. Ezekből adódik a mindennapos teendőben a fejlődést jelentő új eredmény. Hiszem, tudom és reményiem, hogy az egvkori magányos harc a teljesebb harci fölkészültségű új geológus sereggel, a Mecsek földtanával szemben, teljes diadalt jelent. Társulati ügyek 495 Erről a három évtized előtt sikertelenül abbamaradt, most érdemlegesen újraindított harcról kapunk itt a következőkben biztató beszámolókat. Ezzel vándorgyűlésünket megnyitom. Vadász Elemér * Az elnöki megnyitó után Asztalos Ferenc Pécs Pártbizottsága és Tanácsa, E m bér Kálmán pedig a helyi MTESZ szervezet részéről üdvözölték a vándorgyűlést. . Előadások Balogh Kálmán: Földtani újra-térképezés Pécs és Komló között. Hozzászóltak : G y o v a i E., Noszky J., Wein Gy., Venkovits I., Horusitzky F., Vadász E. Wein György: A K-i Mecsek kőszénterületeit kialakító hegységszerkezeti moz- gások időrendje és jellege. Hozzászóltak : N o s z k y J., S z a b ó P. Z., V i t á 1 i s S.,Horusitzky F., Í5 c h m i d t E. R., Jantsky B., FülöpJ., Vadász E. Adám Oszkár- — Kilczer Gyula: A Pécs környéki szeizmikus mérések sajá- tosságai és eredményei Hozzászóltak: Balogh K., Szénás Gy., Czeke A., Egyed L., Vadász E. . Résztvevők száma : 148 1955. július 2. délelőtt Elnök : Bese Vilmos Szádeczky-Kardoss Elemér — Fülöp -József: Összefoglaló a mecsekvidéki liász kőszénképződésről Hozzászóltak : H e r é d i L., Gál E., Takács P., M ii 1 1 e r E., Ho- rusitzky F., Wein Gy. Gál Ernő — Jákó hajas- — Takács Pál: Mecsek vidéki kőszénfajták Hozzászóltak : Fabus B., Horusitzky F., MüllerL., Vadász E., Szádeczky-Kardoss E. Góczán Ferenc — Hu szka Bajos: Pollenanalitikai és fizikokémiai mód- szerek alkalmazása a komlói alsó-liász kőszéntelepek azonosításánál Hozzászóltak: Szádeczky-Kardoss E., Nagy E.-né, Pa ál Á.-né, K a r d o s s F.-né Szepes hegyi Károly: Mit vár a kőszénbányászat a földtani szolgálattól? Elnöki zárszó Tisztelt Vándorgyűlés ! Kedves Elvtársak ! A vándorgyűlés két napján elhangzott előadásokból, valamint az előadásokat követő vitákból megállapíthatjuk, hogy a vándorgyűlés elérte célját. Az első nap tanul- ságaként megállapíthatjuk, hogy a földtani térképezés, a szerkezetelemzés, a geofizikai mérések, önmagukban eddig is kiváló eredményekről számolhattak be, de azt is meg- állapíthatjuk, hogy ez magábanvéve nem elegendő, nekünk tovább kell haladni egy lépéssel : Meg kell teremteni a Mecsek területén, de mondhatnám úgy is, hogy az egész ország területén az összes földtani kutatást végző szerveknek, vagy személyeknek, legye- nek azok akár az Állami Földtani Intézet térképező, vagy egyéb feladatokat végző geo- lógusai, akár az iparágak helyi vagy központi geológus-szolgálata, geofizikai, vagy mély- fúrási kutatók, a közös cél érdekében feltétlenül szükséges tervszerű, szervezett kollektív munkavégzést. Vadász professzor bevezetőjében bemutatta nekünk a múlt rendszer öncéléivá kényszerített, vagy üzleti érdekeket szolgáló munkáját, úgy gondolom, hogy ennek meg- ismerése komoly tanulság lehet mindannyiunk számára. 496 Földtani Közlöny LXXXV. kötet, 4. füzet Mindnyájan tanúi lehetünk annak, hogy felszabadulásunk óta ezen a területen is gyökeres változás ment végbe. Geológusaink, geofizikusaink, de határozottan kimondhatjuk, hogy az egész ország kutatói ma már megbecsült munkásai lettek hazánk szocialista építésének. Mind- nyájunk feladata, hogy ismerve ezen adott lehetőségeket, olyan irányban és olyan ütem- ben végezzük munkánkat, hogy ezen keresztül feltétlenül biztosítsuk Pártunk és Kor- mányunk a szocializmus emelését szolgáló célkitűzéseinek végrehajtását, valamint fej- lődő szocialista iparunknak ásványi nyersanyagokkal és energiát szolgáltató anyagokkal való ellátását. Különös jelentősége van ebből a szempontból a Mecsekhegység jelenleg legérté- kesebb energiahordozó anyagának a liászkorú fekete kőszénnek. Á ma elhangzott elő- adások, valamint a hozzászólások jelentős lépéssel, vitték előbbre a fekete kőszénnel, s a kőszénösszlettel kapcsolatos problémák megoldását. Az Állami Földtani Intézet kutatócsoportja által kidolgozott rétegazonosítási módszer, a Nehéz vegyipari és a Bányászati Kutatóintézetek kutatóinak a kokszolható- sággal kapcsolatos vizsgálatai és a bányageológusok munkája egyaránt elősegítette annak a nagy jelentőségű kérdésnek a megoldását, amely a Sztálinvárosi Vasmű kokszo- lóinak hazai nyersanyaggal való ellátására vezet. Szádeczky professzor tudományos szintézisben foglalta össze a mecseki kőszénösszlet vizsgálati eredményeit. Meghatározta a további teendőket, melyek kutató- munkánk további irányát és módszerét fektetik le. Ezek a feladatok : 1 . a vizsgálatokat ki kell terjeszteni az eddig nem vizsgált telepekre, 2. néhány telep teljes vizsgálata a fekvőtől a fedőig, 3. a lápöves rendszer kidoigozása a távoli párhuzamosítás szempontjából, 4. a kőszénkeverék széleskörű vizsgálata a kokszolhatóság szempontjából. Helyesen határozták meg a bányászat képviselői azokat a feladatokat, melyek további munkánkban irányként szolgálnak. Végül köszönetét mondok a helyi Pártbizottságnak, a Városi Tanács, valamint MTESZ szervének azért a hatalmas segítségért, amely lehetővé tette, hogy vándor- gyűlésünket kellemes környezetben, zavartalanul tarthattuk meg. Köszönetét mondok minden résztvevőnek, hogy jelenlétükkel, előadásaikkal, hozzászólásaikkal, vitában való részvételükkel hozzájárultak a vándorgyűlés sikeréhez. Végezetül, de nem utolsósorban köszönetét mondok V a d ász akadémikus, Szádeczky akadémikus, valamint Egyed professzor elvtársaknak azért az áldo- zatkész munkáért, amely alapjában segítette elő ezen vándorgyűlés sikerét.' Bese Vilmos Résztvevők száma : 125 Az előadások helye : Pécs, Kulicli Gyula u. 5. Megyei Tanács ülésterme 1955. július 2. délután Földtani kirándulás Pécs környékére. A kirándulást Vadász Elemér vezette. 1955. július 3. Földtani kirándulás választható programmal : 1 . Komlói kőszénbánya. Vezette : G y o v a i László. 2. Márévári völgy. Á kirándulást Vadász Elemér vezette. Résztvevők száma : 32, ill. 63 XVII, TÁBLA Papp — Mándy : Rezércnyoniok Balatonfiireden XVIIJ. TÁBLA Majzon : Bükkhegységi paleozóos Foraminiferák xix. tAbla 6 Majzon : Bükkhegységi paleozóos Foraminiferák