fiof? V .10 Cornell University Library QE 266.F65 Földtani közlöny. 3 1924 004 366 161 engr Digitized by the Internet Archive in 2016 https://archive.org/details/foldtanikozlony9019magy FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYAR FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA BHDJIJIETEHb BEHTEPCKOrO TEOJIOTH ö ECKOTO OELHECTBA BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGRIE BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY GEOLOGISCHE MITTEILUNGEN XC. KÖTET S 0 FÖLDTANI KÖZLÖNY XC. kötet 480. oldal Budapest, 1960. TARTALOM — COflEPJKAHME — CONTENU Bevezető — BBe,neHHe — Introduction Bese Vilmos: Megemlékezés hazánk felszabadulásának 1 5-ik évfordulójáról — Kn mémoire du 15-iéme anniversaire de la libértion de notre patrie Fiilöp József: Vadász Elemér 75 éves — Au soixante-quinziéme anniversaire du Pro- fesseur Elemér Vadász Üdvözöljük a Magyar Földtani Társulat új tiszteleti tagjait ■ — Hommage aux nouveaux membres honoraires de la Soeiété Géoglogique de Hongrie Dr. h. e. Vadász Elemér irodalmi munkáinak jegyzéke — Bibliographie des travaux du Professeur E. Vadász Dr. h. c. Vadász Elemér professzor tanítványainak névsora — Liste des éléves du Professeur E. Vadász Megemlékezés — Henpojior — Nécrologue Noszky Jenő: Vigh Gyula emlékezete — Mémoire de Gyula Vigh Értekezések — Haymibie CTaTbH — Mémoires B á 1 d i Tamás: A szokolyai középsőmiocén fauna életföldtana — Palaoökologie dér mittel- miozánen Fauna von Szokolya (Börzsönygebirge) — Paleoecology of the middle Mio- céné fauna of Szokolya (Börzsöny Mountains) Báldiné Beke Mária: Magyarországi miocén Coccolithophoridák rétegtani jelen- tősége — Die stratigraphisché Bedeutung miozáner Coccolithophoriden aus Ungam Balkav Bálint: Mikrotektonikai megfigyelések a Bükk-hegység északi részén — Mikrotektonische Beobachtungen im Norden des Bükkgebirges Ungam Bányai János: Újabb liásznvomok a homoródalmási — Meresti (Románia) ,, Orbán Balázs” barlang mellett — Neuere Liasspuren neben dér Orbán Balázs-Höhle (Homo- ródalmás — Meresti, Ruminien) Bidló Gábor: Balatoni aragonit-kiválás — Aragonitausscheidung aus dem Wasser des Balaton-Sees Bon dór L í v i a : Magyarországi glaukonitos kőzetek üledékföldtani vizsgálata — Investi- gation of sedimentary geologv on Hungárián glauconitic rocks Deák Margit: A Bakony-hegység bauxittelepeinek palynológiai vizsgálata — Palyno- logische Untersuchung dér Bauxitlagerst itten im liakonygebirge. . E g ye d L á s z 1 ó : A hegységképződés és gyűrődés mechanizmusáról — On the mechanism of mountain building and folding . . Fülöp J ózsef : A Vértes-hegység júraidőszaki képződményei — Über die Jurabildungen des Vértesgebirges Géczy Barnabás: A Neoammonoideák életmódjáról — On the way of life of the Neoam- monoids Hegedűs Gyula : A magyar kőszénkutatás 15 éve (1945 — 1960) - — 15 Jahre Kolilen- prospection in Ungam (1945 — 1960) Jámbor Áron: Jarosit-kötőanyagú homokkő a Szendrői-hegység DK-i peremén — nec- MaHHK^ c npo3HTOBbiM ueMeHToM b ropax CeHape, BeHrpuH Jámbor Áron : 1. Soós István Jaskó Sándor: Pliocén korú kéregmozgások a Borsodi bamakőszénmedencében — Plio- záne Krastenbewegungen im Borsoder-Braunkohlenbecken Juhász Árpád: Balatonfelvidéki paleozóos magmatitok kőzettani vizsgálata ■ — Examen pétrologique des magmatites paléozoiques de la Montagne du bord X du Lac Balaton Kaszap András: Fotométeres színvizsgálatok a lábatlani júraszerelvényen — Photo- metrische Farbenanalyse am Juraprofil von Lábatlan (Gerecsegebirge) . . Kecske ni éti Tibor — Kopek Gábor: A bakonyi eocén szintezése nagyforamini- ferálc alapján — Gliederung des Bakonver Eozáns auf Grund von Grossforaminiferen Kertai György: A magyarországi szénhidrogénkutatás eredményei 1945-től 1960-ig — ycnexii noHCKOB Ha yrneBonoponbi b BeHrpitH b nepuone c 1945 no 1960 — The results of prospecting fór hydrocarbons in Hungary in the years 1945 through 1960 Kiss János: Az urán — króm — vanadium eloszlása és az epigén krómcsillám szerepe a mecseki permi összletben — Die Verteilung von IT-Cr-V und die Rolle des epigeneti- schen Chromglimmers im Permkomplex des Mecsekgebirges ókay József: 1 Somos László opek Gábor: 1. Kecskeméti Tibor ríván Pál: A paksi és villányi alsópleisztocén kifejlődések párhuzamosítása — Corréla- tion de faciés du Pleistocéné inférieur de Paks et de Villány 403—405 3— 7 401 7— 13 13— 14 151 — 15 1 24 — 47 213—223 120—124 462 — 463 224 — 225 293—302 125—131 322—330 15— 25 200 — 203 424—427 184—191 157—171 114 — 119 442—455 406—418 73— 82 303—32 1 K r i v á n Pál: A Dana ártéri szinlőinek kronológiája — Chronologie dér alluvialen Donauter- rassen in Uugarn 56 — 72 Kubovics Imre'A Velencei-hegységi utómagmás képződmények nyomelemvizsgálata — Trace elemant analysis of post-magmatic formations of thé Velence-Mountains. . . . 273 — 292 Majzon László: Magyarországi paleogén Foraminifera-sziutek — Paleogene Foramini- fera horizons of Hungary 355—362 Majzon I< ászló: ..A magyarországi Hantkeninák — Hantkeniuae of Hungary 428 — 441 Mándy Tamás — Ötvös Ervin : A nyirok kérdés és a felszíni mállás — Die Terra lympha-Frage und die oberfláchliche Verwitterung 192 — 199 Nagy Elemér: A Mecsek-hegység mezozóos Phyllopodái — Mezozoic Pyllopoda írom the Mecsek Mountains 137 — 141 N y i r ő M. R é k a : Adatok a dunántúli medencerészek tortónai üledékeinek mikrofaunisz- tikai jellegéhez — ■ Beitráge zűr mikrofaunistischen Kennzeichnung dér Tortonablage- ruugen in den trausdanubischen Beckenteilen . . 204 — 212 Ozoray György: Újonnan megismert hévforrásnyom Budapesten — Neuerlich er- kannte Thermalquellenspuren in Budapest 369 — 372 Ötvös Ervin: 1. Mándy Tamás Pantó György: Perőcséuy környékének kőzetföldtani vizsgálata — • Petrogeological study of the Perőcsény area (Börzsöny Mountains) 103 — 113 Póka Teréz: Hipovulkanitok a nagybátonyi barnakőszén-piroxénandezit kontaktusból — Hypovulkanite aus dér Kontaktzone zwischen Braunkohle und Pyroxenandesit im Nagybátonyer Bergrevier 172 — 483 R a d ó c z Gyula: A borsodi barnakőszénkutatás új eredményei — New results of pro- specting fór coal in the Borsod Coal Basin, North Eastern Hungary 48 — 55 Rákosi IY ászló: Kőszeuesedett autochtou fatörzs a Dorogi barnakőszéumedencében — A carbonized autochtonous tree stump in the Dorog brown coal basin 459 — 451 Rónai András: Magyarország felszínalatti vizei — Das unterirdische Wasser von Ungarn 419 — 423 Somos L, ászló — -Kókay József: Földtani megfigyelések a mecsekhegységi liászban és miocénben — Geologische Beobachtuugen im úias und Miozán des Mecsekgebirges 331 — 347 Soós István — Jámbor Áron: Növénvmaradványos felsőkarbon kavicsok a Mecsek- hegység helvéti kavicsösszletéből — Oberkarbonische Pflanzenreste aus den Helvetschot- tern des Mecsekgebirges (Siidungarn) _. 456 — 458 Strausz Eá szí ó : Új nevek és új alakok a miocén puhatestűek között (III. rész) — Neue Namen und neue Formen unter den Miozánmollusken (III. Teil) 348 — 354 Széles Margit :..Az Ostracodák morfológiai és ökológiai kapcsolatai — Zusammenhaug zwischen dér Ökologie dér Ostracoden und dér Morphologie ihrer Schalen 132 — 136 Végh Sándor: A bakonyi hydrobiás mészkő rétegtani helyzete — Stratigraphische Posi- tion des Hydrobienkalkes" im Bakonvgebirge " 373 — 375 Zelenka Tibor: Kőzettani és földtani vizsgálatok a Dutiazug-hegység DNY-i részén — - PetrologisChe und geologische Untersuchungen im SW des Dunazug-Gebirges. . . . 83 — -102 Szemle — Oö30p — Revue Vadász Elemér: Emlékezések Dr. Vendl Aladár: A százéves Magyarhoni Föld- tani Társulat története c. könyv nyomín — Ré niniscences aprés le livre du Dr. A. Vendl : „ú’histoire de la Société Géologique de Hongrie centenaire” 226 — 229 Vadász Elemér: Geológusok életkora — Ú’áge des géologues — Rebensalter dér Geologen — Bo3pacT reonoroB ;••••„ : •.■ 464 — Vendl Aladár: Szemelvények Szabó József levelezéséből — - Morceaux choisis de la correspondence du Professeur József Szabó 230 — 236 Útibeszámoló — nyreuiecTBue — Compte rendű de voyage Vörös István: A Koreai-félsziget földtani képe — Geological relatious of the Koreán peninsula 235 242 Hírek, ismertetések — CooömemtH, peqeH3Hn — Notices, revue bibliographique A magyar földtani irodalom jegyzéke 1959 — En6miorpa(J)nH JiHTepaTypbi reojiornqecKHX h Társulati ügyek — flejia oömecTBa — Affaires de la Société ..., 149—150 5 260—271 299—400 FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYAR FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA EIOJIJlETEHb BEHTEPCKOrO rEOJlOTHM ECKOTO OELiJECTBA BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGRIE ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY XC. KÖTET 1. FÜZET FÖLDTANI KÖZLÖNY XC. kötet 1. füzet 148 oldal Budapest, 1960. január — március e Dr. h. c. Vadász Elemér akadémikus, Íróasztala mellett rÜa cLcnz SUjfiJ/ / 5 faw! Ünnepi évfordulókra írt munkáiban a múlt fényénél is a mindenkori jelen leg- fontosabb kérdéseiről szólt. Sok tanítása mellett ebben is követjük útmutatásait. Évei számának siílyánál fontosabb okunk ünnepelni fél évszázadot meghaladó (1906 — 1960) geológusi működését, a magyar földtani szaknevelésben és kutatásban elért eredményeit. Az első magyar geológusgeneráció üzenetét hozta el a szárnyait csak most bontogató legifjabb nemzedéknek, a felszabadulás óta vezetésével geológusi diplomát szerzett 217 magyar és 2 bolgár geológusnak. Róla írva alkalmunk nyílik Vele számbavenni jelen helyzetünket és jövő feladatainkat. Szegény családból való származása és neveltetése fogékonnyá tették haladó esz- mék befogadására. Reálgimnáziumi tanulmányai a természettudományok alapelemeivel és francia nyelvismeretén keresztül, a nemzeti önbecsülést aláásó német hatás ellen- szerével ajaándékozták meg. Egyetemi évei során K'och A. intézetében, annak atyai támogatása mellett gyorsan bontakozott ki tehetsége. A hazai földtan kútforrásain kívül már egyetemi hallgató korában megismerkedett a korszerű föld- és életfejlődési elveket hirdető külföldi irodalommal. A társadalmi és tudományos haladásban egyaránt meg- rekedt hazai viszonyok között így vált a fennálló szakoktatási és társadalmi viszo- nyok éles bírálójává. Aktív tagja volt az 1903-ban alapított Egyetemi Természetrajzi Szövetségnek, amelyben fiatal, haladó értelmiségiek a maguk erejéből töreked- tek tudományos továbbképzésükre, változást-fejlődést sürgető terveik megfogalma- zására. Saját visszaemlékezését idézzük erről az embertformáló hősi időszakról : ,,Harc volt ez a magunk szerény eszközeivel és kevés lehetőségeivel ; harc, ami túlterjedt az egyetemen, kiterjedt a középiskolai reform kérdéseire is, harc, ami ostromolta a Termé- szettudományi Társulat kínai fallal körülvett, elöregedett intézményeit, maradi szelle- mét. Harc volt ez, azzal a szellemmel, amely a Természettudományi Közlönyben hirdette és terjesztette a háború biológiai szükségszerűségét. Harc volt, amelynek lelkesítő tiizé- ben születtek a földtan középiskolás tanítására, egyetemi oktatására vonatkozó, úttörő, haladó szellemű írások, sok tekintetben a külföldet megelőző, mindmáig érvényesíthető gondolatokkal”. Oktatási reformokért és társadalmi kötöttségek ellen folytatott harc mellett el- mélyült tudományos munkát végzett. 1919-ig 50 tudományos témájú dolgozata jelent meg (évente majdnem 4 dolgozat!). Szakmai tudásának próbaköve a Mecsek-hegység fekete kőszénszalaggal átkötött tájai lettek, amelyek földtani leírásával a magyar földtan remekbeszabott művét alkotta meg, — • pedig sok más vágyához hasonlóan a kényszerű késéssel lezárt munka nem lehetett teljes ; az idő sodrása és a változott viszonyok csak a keretek felállítását engedték meg. 1* 4 Földtani Közlöny, 90. kötet, 1 . füzet Kevés helyen és rajta kívül kevesen írták meg az 1919-es forradalmi magyar geológusok kis csoportjának torzításoktól mentes tanácsköztársasági szereplését. A ma is élő kortársak többsége szembenállt velük, a részvevőket néhány kivétellel megtörte a horthy-fasizmus mellőzése és az osztályrészül jutott nélkülözés ; meghaltak azóta, vagy magatehetetlen öregekké váltak. Mit tettek Eeidenfrost, Ballenegger, Vadász, fambreclit és társaik a haladásért? Mindenekelőtt, halogatás nélkül a nép ügyét képviselő tanácskormány oldalára álltak. Vállalták a kultúrforradalom ter- mészettudományi szakaszának áldozatos és önzetlen vezetését. A Marx — Engels Munkás- egyetemen a hatalomra került munkásosztály kultúrájának fejlesztésén dolgoztak. Elkészítették a középfokú és egyetemi természettudományi oktatásra és tudományos kutatásra-nevelésre vonatkozó javaslataikat. Természettudományi kar és természettudo- mányi tanszékek felállítását és betöltését sürgették. Foglalkoztak az egyetemi oktató segédszemélyzet helyzetének javításával. Átfogó tervük volt a múzeumügy rendezésére. Bírálták a Társulat és a Földtani Intézet munkáját. A tekintélyelv helyett a dolgok haladást szolgáló súlyát tartották igazi értékmérőnek. Tények ezek, amelyek egyet jelente- nek a magyar nép felemelkedéséért kifejtett erőfeszítésekkel. Vadász Elemér a Tanácsköztársaság idején szakmai hozzáértéssel, új terveket kovácsoló akarással, minden elavultnak tűnő bátor bírálatával, az líjért cselekvők első sorában járt szaktársai között . A Tanácsköztársaság bukása után a földtantanítás egyre süllyedő színvonala Vadász professzor hiányát jelzi a budapesti egyetemen. S bár anyagilag egy idő múlva már nem szenved szükséget, pótolhatatlan évtizedeket veszít vele a magyar földtan. Egyetemi számkivetésének idején főleg az alkalmazott földtan területén alkot jelentősét. Kőszén és bauxitföldtani tanulmányai külföldön is elismerést nyertek. Publi- kációinak száma ekkor is három fölött maradt évente. Hazánk felszabadulása után az egyetemre tért vissza. Vezetésével valósult meg a rendszeres geológusképzés Magyarországon. A földtani oktatásnak ma is központja, motorja, szellemi vezetője. Régi eszméi új fényben ragyognak, és tanítványai munkájá- ban öltenek testet. Melyek a V adás z-iskola irányt jelző alapkövei? A földtani tények pontos megfigyelésén alapuló, anyag — alak — folyamat — történés logikus egymásutánját nyomozó — és az átfogó kritikai összehasonlítás alapján kialakított — földtani szemlélet. Bátor állásfoglalás, a tekintélyelv és előítéletek elvetése. Világos, rövid és határozott álláspontok kialakítása. A nyelv szépségének ápolása, magyaros szaknyelv használata és fejlesztésére való törekvés. A szűklátókörűség helyett mindig az átfogó tájékozódásra való ösztönzés, az egyszerű, szemléletes áttekintés kialakítása. Termékeny talaj, jó esz- mék a továbbjutáshoz. Vadász professzor tankönyvsorozatából kiemelkedő teljesítmény : „Magyar- ország földtana”. Számunkra ez a könyv a kritikai összefoglalás mintaképe — és az is marad — bármiként változzanak később ismereteink az egyes kérdéseket illetően. Mint akadémikus a hazai földtan vezető egyénisége. Számos új vizsgálati irány kezdeményezője és támogatója, míg saját szűkebb munkaterületén, az üledékföldtanban szinte elérhetetlen magasra tartja az értékmérő lécet. így érte el azt a nagy megtisztel- tetést, hogy a Földtani Társulat százéves története során egyedüliként, a közbizalom az örökös díszelnök magas tisztére emelte. Az Országos Természetvédelmi Tanács Elnökeként a legszebb magyar tájakat, hegyeket, völgyeket, erdőket, fákat és virágokat, ritka állatfajtákat védelmezi, szíve szerint vállalt és ma már egy évtizedet meghaladó kedves feladatként. A Magyar Szovjet Baráti Társaság elnöke. Politikai kérdésekben aktívan véle- ményt formáló hazafi. Meggyőződéssel harcol a nemzetközi imperialista-fasiszta törek- vések és a hazai formalista és bürokratikus hibák ellen. Vadász Elemér 75 éves 5 Tudományos, társadalmi és politikai érdemeiért a legnagyobb kitüntetésekben részesült. Kiemelkedő tudományos eredményeiért kétízben kapott Kossuth-díjat. Elsőként kapta meg a Művelődésügyi Minisztérium kiváló pedagógusok számára alapí- tott kitüntetését. Megkapta a Földtani Társulat „Szabó József emlékérmét”, és a leg- magasabb politikai kitüntetést : a „Munka Vörös Zászló Érdemrendet”. Pihenni nem tud, nem is akar. A munka élteti ; az új megismerések harmonikus egységbe való foglalása — ■ ez a tiszte, ez a hivatása. Tanítványok és kortársak véleményéből szőttük e megemlékezés anyagát : szeré- téiből, tiszteletből, humanizmusból, ahogy Tőle magától láttuk, ahogy Tőle a legjobbat átvenni, a magunk jobbik énjével ötvözni és népünk számára felhasználni kívánjuk. Erőt, egészséget kívánunk további életútján! FÜTÖP JÓZSEF Au soixante-quinzDme anniversaire du Professeur Elemér Vadász pár J. FÜFÖP A l’occasion des anniversaires solennels, mérne en mentionnant le passé, il a tou- jours parié des problémes les plus importants du présent. Connne en tant d’autres questions, nous suivons ses instructions. Plútót que le nombre de ses années, nous fétons són activité en géologue de plus de cinquante années ( 1 906 á 1 960) , ses résultats obtenus dans les domaines de l’éducation des géologues et des recherches géologiques. II a pré- seidé le message de la premiere génération des géologues hongrois á la génération des plus jeunes, aux 217 géologues hongrois et 2 géologues bulgares, diplőmés sous ses auspiees depuis la Tibération. En écrivant de Tűi, nous avons la possibilité de nous rendre eompte — avec Tűi — de la situation actuelle et des táelies de l’avenir. Né d’une famille pauvre et pár són éducation, le Professeur Vadász eut tou- jours l’esprit ouvert á toutes les idées progressistes. Pár ses études secondaires d’enseigne- ment moderné — qui lm ont permis d’apprendre les rudiments des Sciences naturelles — et pár sa connaissance de la langue franchise, il s’est acquis l’antidote de l’influence allemande qui cavait le respect de sói de la nation. Au cours de ses études universitaires, dans le laboratoire d’A. Kocli qui veillait comme un pere sur Írd, sont talent s’est vite développé. En outre des sources hongroises de la géologie, il connut, déjá en étudiant, les principes modernes évolutionnaires des auteurs étrangers. Dans un pays arriéré du point de vue social et seientifique, il est devenu ápre critique des conditions scolaires et sociales de són époque. II était un membre actif de l’Association Universitaire d’Histoire Naturelle, fondée en 1903, oú les jeunes intellectuels progressistes táchaient de se per- fectionner et de formuler leurs plans sur le progrés. Nous citons ses propres mémoires de cette époque héroique : „C’était une lutte, avec nos moyens modestes et ayant peu de possibilités ; c’était une lutte pour le réforme universitaire et, en outre, pour un réforme de l’enseignement secondaire ; c’était un siége contre la muraille de Chine des idées et institutions arriérées de la Société des Sciences Naturelles. C’était une lutte contre l’esprit qui préchait la nécessité biologique de la guerre dans le Bulletin des Sciences Naturelles. C’était une lutte pandant laquelle nous avons rédigé des études enthousiastes et progressistes sur l’enseigement secondaire et supérieur de la géologie ; ces idées étaient en avance sur l’étranger et restérent modernes dans beaueoup de détails”. En outre de cette lutte menée pour le reforine de l’enseignement et contre les contraintes sociales, són activité seientifique s'approfondit. Jusqu’á 1919, il a publié 6 Földtani Közlöny, 90. kötet, 1. füzet 50 études scientifiques (plus de 4 pár an) . La pierre de touche de són mérite professionnel, c’était la région pénétrée de bandes de houille de la Montagne Mecsek dönt la description géologique fut un ouvrage éminent de la géologie hongroise ; bien que cette oeuvre close avec un retard de nécessité, comme beaucoup d’autres de ses aspirations, ne fűt pás compléte ; le ternps et le ehangement des conditions ne lui permirent que d’en établir les cadres. En outre des ruéinoires du Professeur Vadász, nous possédons trés peu de renseignements fidéles du róle du petit groupe des géologues révolutionnaires hongrois, dans la République des Conseils de 1919. La plupart des contemporains encore vivants s’opposérent á ceux-lá, les participants, á quelques exceptions prés, ont été brisés pár les persécutions pendant le régime fasciste de Horthy, beaucoup sont morts ou vétérans. On se demande ce que Léidé n fros t, Ballenegger, Vadász, La m brecht et leurs collaborateurs ont fait pour le progrés. Tout d’abord, ils se sont rangés, sans hésitation, du cőté du gouvernement des Conseils qui représentait la cause du peuple. Ils se sont chargésde conduire, avec désintéressement, le front scientifique de la révolution eulturelle. A l’Université Marx— Engels des Ouvriers, ils travaillérent pour le développe- ment de la culture de la classe ouvriére, arrivée au pouvoir. Ils ont rédigé les plans sur l’enseignement secondaire et supérieur des Sciences naturelles et sur la recherche et l’édu- cation scientifiques. Ils insistérent sur l’importance de la fondation d’une Faculté de Sciences et des chaires de Sciences naturelles. Ils se sont occupés de l’amélioration de la situation de l’assistanat. Ils eurent im plán d’ensemble de la réorganisation des musées. Ils ont critiqué le travail de la Société Géologique et de l'Institut Géologique. Ils furent d’avis que le véritable étalon de valeurs était célúi du progrés et non pás le principe d’autorité. Ce sont des faits, marquant de grands efforts pour le relévement du peuple hongrois. A l’époque de la République des Conseils, Elemér V a d á s z était toujours dans les premiers rangs de ses confréres, en se distinguant pár sa compétence, pár ses plans toujours nouveaux, pár l’ápre critiqué de tout ce qui lui semblait arriéré. Aprés la cliute de la République des Conseils, c’est l’abaissement de plus en plus sensible de renseignement géologique qui marque l’absence du Professeur Vadász á l’Université de Budapest. Bien qu’il ne vive pás dans le besoin — du moins aprés un certain ternps — la géologie hongroise fait des pertes irréparables pendants ces décennies. A l’époque de són bannissement de l’Université il travaille surtout dans le domaine de la géologie appliquée. Ses ouvrages sur la géologie de la houille et de la bauxite out été appréciés mérne á l’étranger. Le nombre de ses publications est supérieur á trois pár an, mérne á cette époque-lá. Aprés la libération de notre pays, il retourna á l’Université. Sous sa eonduite, on a réalisé l’enseignement régulier de géologues en Hongrie. Mérne á présent, il est le centre, pour ainsi dire le moteur, l’inspirateur de l’enseignement géologique. Ses idées préchées depuis de dizaines d’années, brillent d’un éclat nouveau et s’incarneut dans les travaux de ses disciples. Quels sont les idées fondamentales de l’école de Vadász? C’est mié conception synthétique, se fondant sur l’observation précise des faits géologiques et suivant la succession logique de matiére — forme — processus — action et sur la comparaison critiqué, synthétique. C’est une prise de position courageuse qui rejette les préjugés. C’est la formation des points de vue clairs, brefs et décisifs. C’est le culte de la langue maternelle, l’emploi des termes techniques hongrois, la tendance au développement de la langue spéciale. Au lieu de l’étroitesse d’esprit il inspire toujours une orientation de grande envergure. Au lieu de la mathématisation abusive, c’est la formation d’une synthése simple. C’est un sol fécond des bonnes idées du développement. De la série des précis pár le Professeur Vadász, la „Géologie de la Hongrie" est un ouvrage éminent. Pour nous, ce livre est l’exemple d’une synthése critiqué — et Vadász Elemér 75 éves 7 il le reste, bien que nos connaissances concemant quelques problémes puissent changer de temps á autre. En sa qualité d’académicien, il est une personnalité de premier plán de la géo- logie hongroise. II a initié et appuyé beaucoup de nouvelles méthodes de recherche tandis que dans són propre domaine, c’est ~á-dire en ce qui conceme la géologie sédimentaire, il est trés exigeant. C’est ainsi que lui éehut l’honneur — pour la premiere et seule fois pendant l’histoire centennaire de la Société Géologique de Hongrie — d’étre élű président d’konneur perpétuel pár la confiance unanime des membres de cette Société. Président du Conseil National de Protection des Sites et Monuments Naturels, il protége les plus beaux des régions, montagnes, vallées, foréts, arbres et fleurs, les espéces animales rares de la Hongrie ; c’est une táche dönt il s’est chargé volontiers et dönt il s’occupe depuis une dizaine d’années. II est président de la Société de l’Ainitié Hongroise-Sovietique. En patriote actif, il émet toujours són opinion en questions politiques. II combat les aspirations impérialis- tes-fascistes intemationales et les fautes des formalistes et bureaucrates de notre pays. II a re?u les plus hautes décorations pour ses mérites scientifiques, sociaux et politiques. II a deux fois re£u le prix Kossuth pour ses résultats scientifiques éminents. II était le premier d’étre décoré pár la médaille décernée aux pédagogues illustres pár le Ministére des Affaires Culturelles. II a re5u la Médaille „Josepli Szabó” de la Société Géologique et la plus haute décoration politique, la Médaille du Drapeau Rouge du Travail. II ne sait et ne veut point se reposer. II vit dans et pár le travail, c’est la synthése harmonique des nouvelles connaissances dönt il se charge toujours. Nous avons tissé cette commémoration des opinions des disciples et des contem- porains : de l’amour, du respect, de l’humanisme, comme nous l’avons appris de lui- méme ; nous voulons lui emprunter ce que c’est le meilleur dans ces ouvrages, en l’amal- gamant avec notre moi meilleur pour l’utiliser au profit de notre peuple. Nous présentons nos voeux de botine santé et de succés á notre eher Professeur Vadász. DR. VADÁSZ EEEMÉR IRODAI Ali MUNKÁINAK JEGYZÉKE 1. Budapest — Rákos felsőmediterrán korú faunája. Bölcs. dokt. ért. Über die Ober- mediterrane Fauna von Budapest — Rákos. Földt. Közi. 1907. 2. Fejlődésbeli elkülönülések a phyllocerasok családjában. — Entwicklungsgeschicht- liche Differenzierungen in d. Familie Phylloceratidae. Földt. Közi. 1907. 3. Az alsórákosi (Persány hegység) alsó-liászkorú rétegek faunájáról — Über die unter- liassische Fauna v. Alsórákos (Persány — Gebirge). Földt. Közi. 1907. 4. A ribicei felső-mediterránkorszaki korallpad faunájáról. — Die Fauna dér obermedi- terranen Korallbank von Ribice. Földt. Közi. 1907. 5. Szabad lakókamrás Lvctoceras-faj a felső liászból. — Eine oberhassische Lytoceras- Art nút aufgewundeter Wolmkammer. P'öldt. Közi. 1908. 6. A hangyák és a hangyasav hatása mészkövekre — Die Wirkung dér Ameisen imd Ameisensaure auf Kalkstein. Földt. Közi. 1908. 7. A nagyküküllőmegyei Alsórákos alsó-liászkorú faunája. — Die unterliassische Fauna v. Alsórákos im Komitate Nagykükiillő. Földt. Int. Évkönyv, XVI. 1908. 8. Fossilis korallzátonyok. Pótfüzet a Természeti. Közlönyhöz, 1908. 9. A vörös mészkő története. A Kor, 1908. 10. A fehér irókrétáról. A Kor, 1908. 11. Néhány rendellenes ammonitesről. — Über einige anormale Ammoniten. Földt. Közi. Í909. 12. Geológiai jegyzetek a borsodi Bükk hegységből. - — Geologische Beobachtungen im Bükkgebirge. Földt. Közi. 1909. 8 Földtani Közlöny, 90. kötet, 1. füzet 13. A Déli Bakony júrarétegei. — Die Juraschichten d. Südliclien Bakony. A Balaton tud. tan. eredin. 1909. 14. Adatok a Magyar Középhegység dunáninneni rögeinek geológiájához. — Beitráge z. Geologie d. cisdanubischen Sehollen d. ung. Mittelgebirge. Föleit. Közi. 1910. 15. A Duna-balparti idősebb rögök őslénytani és földtani viszonyai. — Die paláontologi- schen und geologisehen Verháltnisse d. álteren Sehollen am linken Donauufer. Föleit. Int. Évkönyv, XVIII. 1910. 16. Bakonyi triászforaminiferák. — Triasforanűniferen a. d. Bakony. A Balaton tud. tan. eredni. 1910. 17. Petrefakten cl. Barreme-Stufe aus Erdély. Centralb. f. Min. Geol. u. Pál. 1911. 18. Földtan és tengerkutatás. A Tenger, 1911. 19. Őslénytani adatok Belső Ázsiából. — Paláontologische Studien aus Zentralasien. Földt. Int. Évkönyv, XIX. 1911. 20. A földtan és őslénytan mai állása. Budapesti Szemle, 1912. 21. A földtan és a középiskolai természetrajzoktatás. Magyar Paedagogia, 1912. 22. A földtan tanítása magyar egyetemeken. Magyar Paedagogia, 1912. 23. Földtani vázlat a Mecsekhegység keleti részéről. — Geologische Skizze des E.- lichen Teiles des Mecsekgebirges. Földt. Int. Évi Jel. 1910. 24. A német földtani oktatás tanulságai magyar egyetemek szempontjából. Budapesti Szemle, 1912. 25. Kisázsiai liászképződmények. Math. és Terin. Ért. XXX. 1912. 26. Néhai Hofmann Károly : a Mecskhegység középső-neokom rétegeinek kagylói. Math. és Term. Ért. XXXÁ1912. 27. Koch Antal negyvenéves tanári jubileuma. - Das vierzigjáhrige Dienst jubileum von A. Koch. Földt. Közi. 1912. 28. A Mecsekhegység középső-neokom rétegeinek kagylói. — Die Lamellibranchiaten dér mittelneokomen Schiehten des Mecsekgebirges. Földt. Int. Évkönyv, XX. 1912. 29. Földtani megfigyelések a Mecsekhegységből. — Geologische Beobachtungen im Mecsekgebirge. Föleit. Int. Évi Jel. 1911. 30. Fajfogalom az ősállattanban. Koch Emlékkönyv, 1912. 31. A tengeri üledékképződés főbb törvényei egykor és most. A Tenger, 1913. 32. A berlini tengerismereti gyűjtemény és intézet. A Tenger, 1913. 33. Liászkövületek Kisázsiából. Földt. Int. Évkönyv, XXI. 1913. 34. Üledékképződési viszonvok a Magvar Középhegvségben a jura időszak alatt. Math. és Terin. Ért. XXXI. 1913. 35. Pillanatképek a Mecsek múltjából. Mecsek Egyesület Évk. 1914. 36. Regenerationserselieinungen an fossilen Echinoiden. Centralbl. f. Min. Geol. u. Pál. 1914. 37. A Zengővonulat és a környező dombvidék földtani fölépitése. — Geologischer Aufbau eles Zengőzuges und des angrenzenden Hügellandes. Földt. Int. Évi Jel. 1913. 38. Magyarország mediterrán tüskésbőrűi. Math. és Term. Ért. XXXII. 1914. 39. Magyarország mediterrán tüskésbőrűi. — Die mediterránén Echinodermen Ungarns Geologica Hungarica, I. 1914. 40. Földtani megfigyelések a Persányban és a N agyhagy másban. — Geologische Beobach- tungen im Persány- u. Nagyhagymás Gebirge. Földt. Int. Évi Jel. 1914. 41. A Mecsekhegység északi pereméről. — Dér Norelrand des Mecsekgebirges. Földt. Int. Évi Jel. 19 14. 42. A P'öldközi tenger üledékei. A Tenger, 1915. 43. A tömött mészkövek keletkezése. A Tenger, 1915. 44. A földtan tanítás elmélete. Saját kiadás, Budapest, 1915. 45. Nők az egyetemen. Nemzeti Nőnevelés, 1915. 46. A földtan tanításáról. Paedagogiai Értesítő, 1916. 47. Egyetemi nevelés, egyetemi pálya. Magyar Paedagogia, 1916. 48. Geológiai gyűjtemények. Paedagogiai Értesítő, 1916. 49. A földtan a hadi ismeretekben. Uránia, 1916. 50. Adatok a torda — ompolyvölgyi szirtes vonulat földtani megismeréséhez. — Beitráge zűr Geologie dér Küppenzuge Torda — Ompolvtal. Földt. Int. Évi Jel. 1915-ről, 19i6. 51. A Mecsekhegység nyugati része. — Dér Westrand el. Mecsekgebirges. Földt. Int. Évijei. 1916' 52. Az óceánok állandósága. A Tenger, 1917. 53. A Mecsekhegység szerkezete. — Tektonik d. Mecsekgebirges. Földt. Közi. 1917. Vadász Elemér irodalmi munkáinak jegyzéke 9 54. A földtan és őslénytan szerepe a budapesti egyetemen. — Die Stellung d. Geol. n. Palaeontologie auf d. Universitát Budapest. Földt. Közi. 1917. 55. A tengerek ősi állapotáról. A Tenger, 1918 56. A földtan a leányközépiskolákban. Földt. Közi. 1918. 57. Rónay Jáczint, mint földtani író. Uránia, 1918. 58. Über d. Yorkommen d. Posidonomvensehiehten in Anatolien. Centralbl. f. Min. Geol. u. Pál. 1918. 59. Lörentliev Imre emlékezete. — Erinnerungen an Emerieh Eörenthev. Földt. Közi. 1918. 60. Földtani megfigyelések Kelet-Montenegróban. Földt. Int. Évi. Jel. 1918. 61. Tűzhányók a Mecsekben. Mecsek Egyesület Évk. 1918. 62. A természettudományok egyetemi reformjának alapelveiről. Névtelenül, Természetű Közlöny, 1919. 63. Ásvány- és földtani tár. A Természettudományi .Szövetség Kiadványai, 1919. 64. Földtan. Marx — Engels Munkásegvetem Kiadványai. Tennészettudománvi Csoport, 1919. 65. Die stratigraphisclie .Stelláiig des Daelisteinkalkes in dér Umgebung v. Budapest. Ethika-Sonderausgabe, 1920. 66. Hivatásos tudományművelés és a numerus clausus. Miskolczy Zoltán álnév alatt az ,, Aurora” 1920 évf. decemberi számában. 67. A kőszén öngyulladása. A Műveltség, 1922. 68. Szénbányák a jég alatt. A Műveltség, 1922. 69. A petróleum keletkezése. A Műveltség, 1922. 70. A szén földtörténeti körforgása. A Műveltség, 1922. 71. A varázsvessző. Ethika könyvtár, 1923. 72. A szén és petróleum múltja és jövője. Budapest, Athenaeum, 1924. 73. Szemelvények a ,, fekete gyémánt” őstörténetéből. Szabad Egyetem, 1925. 74. A hévforrások életéről. Szabad Egyetem, 1925. 75. Kalandozások az emberiség múltjában. Szabad Egyetem, 1925. 76. Villamos kutató eljárás a bányászat szolgálatában. Elektrotechnika, 1925. 77. A leleplezett ,,Atlantis”. Szabad Egyetem, 1925. 78. A tengeri üledékek újabb földtörténeti jelentősége. A Tenger, 1926. 79. A jégből keletkezett világ ábrándja. Szabad Egyetem, 1926. 80. Széljegyzetek a természettudományok kongresszusához. Századunk, 1926. 81. A gyakorlati geofizikai módszerek fejlődése. Szabad Egyetem, 1926. 82. Fából szén. Szabad Egyetem, 1926. 83. A magyar földgázkutatások eredményei modern földtani megvilágításban. Bány. és Koh. Kapok, BIX. 1926. 84. Ehető kövek. Szabad Egyetem, 1926. 85. Zűr Altersfrage dér ,,Dmosaurierspuren” von Kósd in Ungarn. Centralbl. f. Min. Geol. u. Pál. 1926. 86. A korallok oceanografiai jelentőségének újabb szempontjai. A Tenger, 1926. 87. Tengermedencéktől hegyóriásokig. A Tenger. XVII. 1927. 88. A gyakorlati földtan lényege és hazai teendői. Bány. és Koh. Lapok, LX. 1927. 89. Mélvfúrásokból kikerült minták szennveződésének különös esetéről. Bány. és Koh. Lapok, LX, 1927. 90. A magyar bauxit jelentősége. Századunk, II. 1927. — Bány. és Koh. Lapok, LX. 1927. 91. Új megismerések a tengerek fenéktérszínének vizsgálatában. A Tenger, 1927. 92. Küzdelem a föld mélyén. Névtelen cikk : Kincses Kalendárium, 1927. 93. A geológus munkája. Bevezetés a földtani megismerésbe. Pécs, Danubia, 1928. 94. A jégből keletkezett világ. Kincses Kalendárium, 1928. 95. A százéves alumínium. Kincses Kalendárium, 1928. 96. Ein merkwürdiger Fali v. Fossilisation. Centralbl. f. Min. Geol. u. Pál. 1929. 97. Über Graphularia-Reste im ungarisclien Miozán. Centralbl. f. Min. Geol. u. Pál. 1929/1. 98. A borsodi szénmedence bányaföldtani viszonyai. Földt. Int. Kiaclv. 1929. 99. Szénképződés, hegvképződés és bauxitkeletkezés Magyarországon. Bány. és Koh. Lapok, LXIII. 1930. 100. Bauxit. Közgazdasági Encyddopaedia, 1932. 101. Kolilenbildung, Gebirgsbildung und Bauxitbildung in Ungarn. Neues Jalirb. f. Min. Geol. u. Pál. Beil. Bd. 65 Abt. B. 1931. 102. Földtani képek a Mecsek ősmúltjából. Mecsek Egyesület Évkönyve, 1. 1931. 10 Földtani Közlöny, 90. kötet, 7. füzet 103. Les gites de fér des environs d’Assouan en Fgypte. Alexandrie, 1932. 104. A beryllium és nyersanyaga. Bány. és Koh. Lapok, LXV. 1932. 105. A magvar földgázkutatások mai állása Budapestre való tekintettel. Technikai Kurír, 1933. 106. Neuer Beitrag zűr Frage dér Triasforaminiferen in Bakony. Centralbl. f. Min. Geol. u. Pál. 1933. 107. Oolitische Roteisenerzlagerstátten in Aegypten. Centralbl. f. Min. Geol. u. Pál. 1933. 108. Egy nagy magyar tudós halálához. Századunk, VIII. 1933. 109. Bauxitvorkonunen in Griechenland. Zeitsclirift f. prakt-Geol. 41. 1933. 110. Triassic Foraminifera from the Bakony Mountains, Hrmgary. Micropaleontology Bulletin, vol. 4. No. 2. Michigan, 1933. 111. Szénbányászat a Muraközben. Bány. és Koh. Lapok, LXVI. 1933. 112. Magyar tudós magyar sorsa. Századunk, IX. 1934. 113. Bemerkungen zu den Bauxitvorkommen dér Insel Amorgos. Centralbl. f. Min. Geol. u. Pál. 1934. 114. Das geologische Altér dér transdanubisehen Bauxitbildung. Centralbl. f. Min. Geol. u. Pál. 1934. 115. A dunántúli bauxitképződés és mangánkeletkezés földtani kora. Bány. és Koh. Lapok, LXVIII. 1935. 116. A kőszén igazi arca. A Búvár, 1935. 117. A képzelet aranya. A Búvár, 1935. 118. A rádiogeológia tudományága. A Búvár, 1935. 119. A toszkanai természetes gőz csodája. A Búvár, 1936. 120. Az örökéletű varázsvessző. A Búvár, 1936. 121. A Mecsekhegység. Magyar tájak földtani leírása. 1935 122. Tévelygések mecsekliegvségi évmilliók forgatagában. A Búvár, 1936. 123. Egyidejűleg keletkezett agvaggörgetegek a tatabányai szénösszletben. Bány. és Koh. Lapok, LXIX. 1936. 124. Sarkvidéki kőszénbányászat. A Búvár, 1936. 125. Öregszik-e a Föld. A Búvár, 1938. 126. Jelentés a magyar kőszénfajták összehasonlító földtani vizsgálatáról. Széchényi Tudo- mányos Társaság működéséről szóló jelentés, 1937. 127. Az iparosodó tundravidék. A Búvár, 1937. 128. A , .fornai széntelep" kérdése. Bány. és Koh. Lapok, LXXII. 1939. 129. A magyar kőszenek hamualkatáróí. Bány. és Koh. Lapok, LXXII. 1939. 130. Mágnesvaskő előfordulás a Mecsekhegységben. Bány. és Koh. Lapok, LXXIII. 1940. 13 1. Kőszénföldtani tanulmányok. Földt. Int. kiadása, 1940. 132. A Dunántúl karsztvizei. Hidrológiai Közlöny, XX. 1941. 133. A földtani gondolat. Földt. Értesítő, 1941. 134. Ásvánvkiválások a tatabánvai eocén barnakőszénmedencében. Matli. és iermészett. Értesítő, LX. 1941. 135. A bányászok palája. Földt. Ért., VI. 1941. 136. Nemzedékek szerepe a magyar földtani kutatásban. Földt. Ért., \ II. 1942. 137. Üledékképződés a szelek szárnyán. Földt. Ért., VII. 1942. 138. Koreszmék a földtani szemléletben. Budapesti Szemle, 1942. 139. A magvar hegyszerkezeti szemlélet fejlődése. Földt. Ért. \ II. 1942. ' 140. Szabó József és a hadi földtan. Földt. Ért. VII. 1942. 141. Eocén kérdések. Földt. Közi. 1942. 142. Emlékezzünk Koeli Antalra. 1843 — 1927. Földt. Közi. 1943. 143. Alunit a magyarországi banxitelőfordulásokban. Földt. Közi. 1943. 144. Szulfátos ásvánvok a tokodi eocén barnakőszénösszletben. Bány. és Koh. Lapok, LXXVI. 1943. 145. Ál-alakú limonitgumók a halimbai eocén mészkőben. Földt; Közi. 1944. 146. A magyar bauxitelőfordulások földtani alkata. Földt. Int. Évkönyv. 1946. ^ 147. A Dunántúl hegyszerkezete. A Dunántúli lúd. Int. Kiadványa, Pécs 1945. 148. Lamarck helye a földtanban. Természettudomány, 1946. 149. Fejlődés és forradalom. Irodalom és Tudomány, 1946. 150. Lamarck. mint meteorológus. Időjárás, 1946. 151. Vizer Vilmos emlékezete. Földt. Közi. 1944/45 — T947. 152. A magyar geológus-képzés kérdése. Földt. Értesítő, 1947. 153. A földtani megismerés. Természettudomány, 1947. 154. Földtani kutatásaink az újjáépítésben. Bány. és Koh. Lapok, LXXX. 1947. Vadász Elemér irodalmi munkáinak jegyzéke 11 155. A földtan és őslénytan viszonyáról. Földt. Értesítő, 1947. 156. A beremendi lösz-cement. Bány. és Koh. Lapok, LXXX. 1947. 157. Egy különös tudománytörténeti tévedés. Földt. Értesítő, 1947. 158. Egyiptom földje, geológus szemmel. Természettudomány, III. 1948. 159. A tatabányai medence földtani megismerése. Bány. és Koh. Lapok, LXXXI. 1948. 160. Tanévnyitó beszéd az 1848 — 49. tanévben (kézirat). 161. Termális , .karsztvíz” Délbaranyában. Hidrológiai Közlöny, XXIX. 1949. 162. Üledékképződési jelenségek a dachsteini mészkőben. Kézirat. Előadás a Földtani Társulatban 1948. nov. 163. A felsőgallai kőfejtő földtani adottságai. Bány. és Koh. Lapok, LXXXI. 1948. 164. Időszerűtlen gondolatok. Földt; Értesítő, 1948. 165. A szovjetgeológia ötéves tervének általános tanulságai. Természet és Technika, Í949. 166. A Magyarhoni Földtani Társulat szerepe a tervgazdálkodásban. Műszaki Értesítő, 1949. 3. sz. 167. A Természeti udománvi Társulat a Tanácsköztársaság idején. Természet és Technika, 1949. 168. Tudomány és Béke. Békenyilatkozat az Egyetem 1949. ápr. 16-án tartott béke- gyűlésén. Természet és Technika, 1949. 169. A földrétegek kovácsa. Természet és Technika, 1949. 170. A földtan korszerű vizsgálatai. Természet és Teclmika, 1949. 171. Földtani kutatásaink új föladatai. Szabad Xép, 1949. június 10. 172. Elnöki megnyitó. Földt. Közi. 1949. 173. Geológusképzésünk. Műszaki Szövetségi Értesítő, 1949. 174. Évszázados geológus-évfordulók. Természet és Teclmika, 1949. 175. A geokémia úttörői. Természet és Technika. 1949. 176. Kina földtani nyersanyagkincsei. Természet és Technika, 1950. 177. Az ősember bányászata. Természet és Technika, 1950. 178. Az egyetemi reform a földtörténeti fejlődés tükrében. Földt. Közi. 1950. 179. A százéves magyar földtan tudománypolitikai mérlege. Földt. Közi. 1950. 180. Geológus-munka száz év előtt. Bány. és Koh. Lapok, LXXX1II. 1950. 181. Magyarország földtani szerkezeti képe. Akadémiai székfoglaló, 1950. május. 182. A sztálini tanítások hatása a Szovjet természettudományos kutatásra. Szovjet- Magyar Társaság, 1949. 183. A szovjet geológia példaadása. Magyar Földtani Társulat előadás, 1949. XII. 21. 184. A földtan szerepe a világszemléletben ( ézirat). 185. Rektori tanévzáró beszéd 1950 június 26-án 186. Megjegyzések a geomorfológia mai alapkérdéseihez. 187. A geológus Linné. Földt. Közi. 1951. 188. Az olajtermelés földtörténeti eloszlása. Földt. Közi. 1950. 189. Lomonoszov jelentősége a földtanban. Természet és Technika, 1950. 190. A földtan viszonya a műszaki tudományokhoz. 191. A szárazföldek keletkezése. Rádióelőadás, 1950. VII. 28. 192. A magyar ásványkincsek föltárása. A Magyar Tud. Ak. Műszaki Osztályának Közi. 1951. Magyar Technika, 1951. 193. A kőszén megismerése. Természettud. Társ. Földtani Szakosztályi előadás. 194. Megjegyzések a geomorfológia mai alapkérdéseihez. Földrajzi Értesítő, 1951. 195. Geológusképzésünk a szovjet pedagógia mérlegén. Földt. Közi. 1951. 196. Elnöki megnyitó beszéd. Földt. Közi. 1951. 197. A geológus Linné. Földt. Közi. 1951. 198. Adatok a laterites mállás kérdéséhez. Földt. Közi. 1951. Contributions au probléme de l’altération lateritique des roclies. Acta Geologica I. évf. 1 — 4 sz. 1952. 199. Bauxitföldtan. Akadémiai Kiadó, 1951. 200. Kőszénföldtan. Akadémiai Kiadó, 1951. 201. A bakonyi mangánösszlet képződése. Magyar Tud. Ak. Műszaki Tud. Oszt. Közle- ményei, 1951. La fonnation manganifére de la montagne Bakony. Acta Geologica, I. évf. 1 — 4 sz. 1952. 202. Elnöki megnyitó. Magyar Tud. Ak. Műszaki Oszt. Közleményei, V. köt. 1951. 203. Elnöki záróbeszéd. Magyar Tud. Ak. Műszaki Oszt. Közleményei, Y. köt. 1951. 204. A geológus Leonardo da Vinci. Földt. Közi. 1952. 205. A vulkanogéii megjelölés értelmezése. Földt. Közi. 1952. 206. A magyar földtan fordulata. Földt. Közi. 1952. 207. A rádióaktív abszolút földtani kormeghatározás kérdése. Földt. Közi. 1952. 12 Földtani Közlöny, 90. kötet, 1. füzet 208. A földtani rejt nyelv művelőinek figyelmébe. Földt. Közi. 1952. 209. Estheria-faj a Mecsekben. Földt. Közi. 1952. 210. Szovjet iiíedékvizsgálatok tanulságai. Földt. Közi. 1952. 211. Magyarország földtani irodalma (kézirat). Előadás a Magyar Földtani Társulat 1952. XI. 12-i szakülésén. 212. Társadalomtudományi és Természettudományi Egyesület (alakulási hozzászólás). 213. A Smidt -elmélet földtani jelentősége. Magyar Tud. Ák. Osztály közleményei, 1952. 214. Megemlékezés Sztálin haláláról. Szabad Nép, 1953. III. 8. 215. Sztálin és a magyar tudomány. Tudományegyetem, 1953. 216. A nógrádi éleskavics terület. Földt. Közi. 1953. 217. A bakonyi mangánércképződés dialektikája. Földt. Közi. 1953. 218. Hozzászólás Szádeczky-Kardoss Elemér : Barna és feketekőszén fajtáink a népgazdál- kodás fejlesztésének szolgálatában c. előadásához. 219. Hozzászólás Schlattner Jenő: A magyar barnaszenekből előállítható kohókoksz gyártása c. cikkéhez. 220. Társadalom és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat. Népszava, 1953. 221. A tudomány és termelés kapcsolatának kérdéséhez. Hozzászólás Hevesi Gy. 1953. V.-i előadásához. 222. A magyar tudomány az alkotmány biztosítékában. 223. M. T. A. Műszaki Osztályon a minősítési oklevelek kiosztásával kapcsolatosan elhangzott ünnepi beszéd. Akadémiai Értesítő, 1953. 224. A klivázs műszóról. Földt. Közi. 1953. 225. Szovjet akadémiai konferencia az üledékes kőzetekről és ásványi nyersanyagokról. Földt. Közi. 1953. 226. Az ércképződés és a regionális metallogenezis elméletéről a Szovjetunióban tartott konferenciáról. Földt. Közi. 1953. 227. A geológushivatás mintaképe. Földt. Közi. 1953. 228. Nemzetközi geokémiai Bizottság. Földt. Közi. 1953. 229. A földtan fejlődésének vázlata. Akadémiai Kiadó, 1953. 230. Magyarország földtana. Akadémiai Kiadó, 1953. 231. Az aspiránsképzés jelentősége a műszaki tudomány fejlődésében. A jövő mérnöke, 1953. 232. A földtani elmélet és gvakorlat kapcsolatáról. Magv. Tud. Ak. Osztálvközleményei, 1954. 233. Természeti kincsünk a bauxit. A Társadalom és Természettudományi Ismeretter- jesztő Társulat Kiad. 1954. 234. A franciaországi Földtani és Bányászati Központ feladata. Földt. Közi. 1954. 235. Magvarország földtani nagyszerkezeti vázlata. Magv. Tud. Ak. Osztálvközleményei, XIV. 1—3 sz. 1954. 236. A budapesti Tudományegyetem Földtani Tanszékeinek százados története. ETTE 1952 — 53. tanévi évkönyve, 1954. 237. A műszaki tudománytörténet művelése. Akad. Értesítő, LXII. 1954. 238. Anyanyelvűnk és egyetemi szaknyelvünk. Felsőoktatási Szemle, 1Y. évf. 3. sz. 1954. 239. A Magyar Alföld mélyszerkezete. Természet és Társ. 1 14. évf. 9. sz. 1955. 240. Elemző földtan. Akadémiai Kiadó, 1955. 241. Az oktatás és oktatói magatartás nevelői kérdései. Előadás az Élet és Földtudo- mányi Kar 1955. nov. 25-i oktatói ankétján. 242. Jegyzetek a földtan dialektikájához. Akad. Értesítő, 1955. 243. A földtani zátony és szírt fogalom. Földt. Közi. 1956. 244. Bauxite et terra rossa. Acta Geologica, IV. 2. sz. 1956. 245. Grosstektonische Grundlagen dér Geologie Ungarns. Acta Geologica, T. III. 1955. 246. Földtani szakirodalmunk hagyomány terheltsége. Földt. Közi. 1955. 247. Szaknyelvünk és a magyar helyesírás. Földt. Közi. 1955. 248. Ősvilági tűzhányók a Mecsekben. TTIT, 1955. 249. Egyetemi oktató-nevelő és tudományos munka a felszabadulás után. ELTE Évköny- ve, 1955. 250. A szakmai hivatásra nevelés. (Kézirat. ELTE Tudományos ülésszak, 1956. április). 251. Az ..apoka” név jelentése. Földt. Közi. 1956. 252. Bauxit és terra rossa. Földt. Közi. 1956. 253. A földtani megismerés irányelvei. A TTIT közp. földr. és földtani szakosztályának szerk. Szakosztályi füzetek. Földrajz — földtan. 1956. 254. A magyar földtan kezdetei. Magyar Tudomány, 1956. 255. Lexique Stratigraphique International, Vol, I. Europe, Fasc. 9. Hongrie 1956. Vadász Elemér irodalmi munkáinak jegyzéke 13 256. Les formations crétacées de la Hongrie. Svmposium sur le Crétacé, XX. Congrés Géol. Internat. Mexico, 1956. 257. A komlói andezit kérdése. ELTE Terin. Tud. Kar. Évkönyv, 1957. 258. Földtörténet és földfejlődés. Akadémiai Kiadó. 1957. 259. Társulatunk múltjából : A természettudományi Társulat a Tanácsköztársaság ide- jén. Természettudományi Közlöny, 1958. 260. A természettudományos tanárképzés. Felsőoktatási Szemle, VII. évf. 1958. 261. A földi élet keletkezésének ..geopoézise”. Természettudományi Közlöny 1958. 262. A szocialista tanitómozgalom Magyarországon. Felsőoktatási Szemle, VII. évf. 1958. Ismertetés. 263. Természettudományi reformtörekvések 1919-ben. Magyar Tudomány, 1959. 264. A Tanácsköztársaság múzeumpolitikai terveiről. Magyar Nemzet, 1959. május 29. 265. Potonié Henry emlékezete. Földt. Közi. 1959. 266. A tanszékvezetés politikai tartalmáról. Felsőoktatási Szemle. VIII. évf. 1959. 267. A magyarországi mezozoikum kérdései. All. Földt. Int. Mezozóos Konferencia Kiad- ványai. Sajtó alatt. 268. Tudománvtörténeti jegvzetek egv elkésett francia nekrológ nvomán. Földt. Közi. 1959. Dr. Vadász Elemér professzor tanítványainak névsora: 1949-ben végeztek: Benkő Ferenc. Dr. Czabalay Lenke (Benkő Ferencné), Dr. Géczv Barnabás, Hőgye Ilona (Magas Istvánné), Dr. Jakucs László, Dr. Kocsis Árpád, Neubrandt Erzsébet kandi- dátus, (Dr. Yégh Sándorné), Dr. Kiss János, Kopek Gábor, Nagy Károly, Dr. Sidó Mária (Kurucz Istvánné), Yenkovits István 1950 Biró Ernő, Gondos György, Gyovai László, Endrei György, Ivanov G. Aranka (Sz. Urumova), Kaszanitzkv Ferenc, Lakatos Tibor, Magas István, Moldvai Loránd, Pusztai Gyula, Dr. Reményi K. András, Sikabonyi László, Sípos Zoltán, Szénás György, Szép Béla, Siklósi Sándor, Varrók Kornélia, Osváth Emília (Dr. Reviczky Károlyné) Fehér Leontin 1951 Barabás Andor, Dr. Bárdossy György, Dr. Boda Jenő, Czimborai Lajos, Csordás István, Dallos Ernő, Dr. Dank Viktor, Dedinszkv János, Dévényi Magda (Dr. Dank Viktorné), Hadnagy Lajos, Dr. Kriván Pál. Nyírő M. Réka, Ottlik Péter, Reményi Péter Szabó János, Szabó Imre, Vörös Zoltán 1952 Alföldi László, Csillag Pál, Farkas László, Fehérvári Miklós, Fülöp József kandidátus, Imreli László, Janmitzky Kázinér, Kisvarsányi Géza, Kovács Zsolt. Lieszkovszky Zsuzsa (Dr. Bárdossy Györgyné), Máté Klára (Dr. Varga Antalné), Mészáros Mihály. Rásonvi László, Saáry Éva, Vándorffy Róbert. Vitális György, Völgyi László, Willems Tibor, Zilahy Lídia (Vitális Györgyné). 1953 Dr. Balkay Bálint, Borisz Davidov Petrov, Teplánszkv Erika (Csillag Pálné), Deres Ferenc, Dubay László, Fiizessy László, Gabányi Imre, Gerber Pál, Gombos Jolán (Erdélyi Károlyné), Kilényi Tamás, Kókay János, Kubovits Imre, Márton Gyula, Meizl István, Németh Gusztáv, Varga Imre, Yereszky Erzsébet, (Pataki Lászlóné), Zolnay Gergely 1954 Czirfusz Imre, Dedinszkv Filoména (Nagy Györgyné), Dér István, Drubina Magda (Szabó Imréné), Fehér János, Gidai László, Kovács Zoltán, Kővári József, Láng József, Miklós Mária, Párák Tibor, Pesthy László, Szabó Elemér. Varga Gyula, Dr. Yégh Sándor, Vincze János, Yizsolyi Márta, Wéber Béla, 14 Földtani Közlöny, 90. kötet, 7. füzet 1955 Balogh István, Baranyai Livia (Ravasz Csabáné), Boskovits Gábor, Erhardt György, Grósz Ádám, Hemyák Gábor, Jámbor Áron, Kness Mária (Jámbor Áronné), Konda József, Komáromi Erzsébet, Kovács Barna, Eaczó Ilona (Iharos Sándomé), Láng Gábor, Medgyesi Imre, Mikó Lajos, Nardai Zoltán, Oláh Mihály, Ozorai György, Perlaki Elvira (Ilkey Miklósné), Radócz Gyula, Regéczi Edit (Varga Imréné), Sclieuer Gyula, Szabó Ferenc, Széles Margit, Sztyehlik Károly, Szűcs Sándor, JTóth Ibolya (Konda Józsefné), Tuska József, Vecsernyés György, Virág József, Vörös István, Zenkovits Ferenc, Zentai Tibor, Honig Gyula, f Szőts József 1956 Csongrádi Béláné, Deák Margit (Horváth Lászlóné), Dr. Dudich Endre, Elscholtz László, Földi Miklós, Goda Lajos, Hamos János, Hámor Géza, Hetényi Rudolf, Kapinya Lajos, Kaszap András, Károly Gyula, Kelemen István, Klespitz János, Komjáti János, Krizsán Pál, Landesz István, Lédeczi Erzsébet (Somssich Lászlóné), Lucza Vilmos, Magyari Gábor, Nagy Elemér, Nagy Géza, Nagy István, Nagyfejű Kálmán, Sántha Pál, Somlai Ferenc, Subái Márta (Elscholtz Lászlóné), Stuhl Ágnes, Szerecz Ferenc, Szilágyi Albert, Szófogadó Pál, Szűcs Károly, Tamási György, Tapodv Zsuzsa, Tima Zsuzsa, Várkonyi József, Vermes Gábor, Zsinka József 1957 Király Ernő 1958 Albert Eszter, Báldi Tamás, Bérces Sándor, JCseszkó Mihály, Csilling László, Erdődi Erzsébet, Falu János, Fazekas Gabriella (Noske Ottóné), Gellai Ágnes, Gondozó György, Guttman György, Gyarmati Pál, Kiss Klára, Kosa László, Mach Péter, Majoros György. Miiller Pál, Öravecz János, Ötvös Emin, Póka Teréz, Rédei Kálmán, Szabó Péter, Szederkényi Tibor, Thnár Margit (Várszegi Károlyné), Várszegi Károly 1959 Bállá Kálmán, Bodzái István, Buda Tibor, Csalagovics István, Dobai Ilona (Bodzái Istvánná), Fekete György, Knauer József, Koznia Károly. Lenkei Albina, Molnár János, B. Nagy József, Nagy István, Pantó György, Rózsavölgyi János, Scheffer Anna, Zelenka Tibor 1960 Beke Mária (Báldi Tamásné), Bondor Lívia, Bubies István, Bognár László, Fábián Béla, Gyarmati György, Juhász István, Kaszás Ferenc, Sárközi János, Wallaeher László A VÉRTES-HEGYSÉG JÚRAIDŐSZAKI KÉPZŐDMÉNYEI FÜEÖP JÓZSEF, HÁMOR GÉZA, HETÉNYI RUDOEF és VIGH GUSZTÁV közreműködésével (I — V. táblával) V a d á s z professzor tiszteletére szerkesztett kötetben, eredményes szaknevelői munkás- ságának azzal is emléket kívánunk állítani, hogy legfontosabb útmutatásainak érvényesülését tanítványainak munkáin keresztül mutatjuk be. Égyik írásban és szóban sokat hangoztatott és munkáiban példamutatóan megvalósított tanítása a megfigyelés fontossága és helyes módszerének elsajátítása. Részletes megfigyelések alapján — amint azt jelen dolgozatunk is példázza — még számos új és jelentős nagyságrendű megállapítást lehet tenni, látszólag már feldolgozott területeken is. A rendelkezésre álló idő, a megsokszorozódott vizsgálati lehetőségek mellett, a földtani feladatok megoldására ma a közös összefogás V a d á s z professzor által is szorgalmazott módszere a legmegfelelőbb. Az új földtani eredmények közreadásának sürgető szükségességét is Vadász pro- fesszor hangsúlyozta legjobban hazánkban. Jelen munka sem befejezett egész, de egyrészt a megkezdett vizsgálatok évekig eltarthatnak, esetleg be sem fejezhetők, másrészt számos új megállapítás már jelenleg is megnyugtatóan igazolható. Ezért a Földtani Társulat előadóülésén szóban már ismertetett eredmények írásbeli közzétételét határoztuk el. Erre megtisztelő alkalom és sürgetés V a d á s z professzort ünneplő kötet összeállítása. A dolgozat tartalmának összefoglalása: A Vértes-hegységből és ÉNy-i előterének mezozóos medencealjazatából a júraidőszaki képződmények közül eddig csak az alsóliász, krinoideás-brachio- podás mészkövet ismertük. Hantken M. és Taeger H. a móri Csóka-hegyről, V a - d á s z E. a Vértes előtér mezozóos medencealjzatát elért fúrások rétegsorából mutatta’ ki az alsó- liász mészkő jelenlétét. Az elmúlt évek során végzett földtani újra vizsgálat eredményeként a móri Csóka-hegyen az alsóliász mészkő mellett a báth, kimeridgei és titon mészkő rétegeit ismertük fel. A vértes- somlyói Szarvaskút-forrás völgyében eddig ismeretlen alsóliász? aaleni, bath? kimeridgei és titon kori képződmények jelenlétét állapítottuk meg. A hegység előterében lefúrt mélyfúrások rendelkezésre álló anyagának vizsgálata alapján, a mezozóos medencealjzaton a már ismert alsóliász mészkő mellett titon mészkő jelenlétét is kimutattuk. I. Júraidőszaki képződmények a móri Csóka-hegyen Hantken M. „Geológiai tanulmányok Buda és Tata között” c. munkájában említ először Mór környékéről júraidőszaki krinoideás mészkövet. Ősmaradványok fel- sorolása és a települési helyzet pontos leírása nélkül, ma már nem lehet biztosan eldönteni, vajon valóban ismerte-e Hantken a Csóka-hegyen található alsóliász mészkő foszlá- nyait, vagy az apti szürke krinoideás mészkövet ítélte júraidőszaki képződménynek. Beírásából : „Mórnál a Csókahegyen az encrinitféle mész szintén vastagon fordul elő”, inkább az derül ki, hogy Móron is, ugyanúgy mint Tatán, az apti szürke krinoideás mészkövet írta le júraidőszaki képződményként. A Vértes-hegység monografusa : Taeger H. „alsó-középső liász rhynehonellás (brachiopodás fáciesű) mészkövet” írt le a móri Csóka-hegyről. A „világosszürke, barnásba hajló, helyenként vörös árnyalatú, vékonyan padozott mészkő” leírása Taegernél is felveti azt a gondolatot, hogy az apti szürke krinoideás mészkövet írta le liászkori- nak. Az apti szürke krinoideás mészkő, amelyet Taeger nem említ meg munkájá- ban, ezen a területen az alsóliszánál sokkal elterjedtebb és jobban illik rá Taeger leírása, mint az apró foszlányokban található alsóliász mészkőfajtákra. Taeger liász- 16 Földtani Közlöny, 90. kötet, 1. füzet kori brachiopodákat — Rhynchonella plicatissima Quenst. és Rhynchonella hofmanni ? B ö c k li fajokat is említett erről a területről, ezek azonban valószínűleg téves meg- határozást jelentenek. T a e g e r szerint is rosszul meghatározható, töredékes példányok voltak. Mivel a T a e g e r által leírt ősmaradványok időközben elvesztek és a móri Csóka-hegyen a T a e g e r által alsóliász mészkőnek jelzett területen az alsóapti szürke krinoideás mészkő mellett az alsóliász mészkő rétegei biztosan kimutathatók, a további vitát feleslegesnek tartjuk. A Vértes-hegység júraidőszaki képződményeinek az irodalomból ismert leírásuk- tól eltérő jellegeire már Vadász F,. utalt. Az akkor még ismeretlen júraidőszaki kép- ződményekre az elmúlt évek során, a magyarországi krétaidőszaki képződmények tanul- mányozása során figyeltem fel. A földtani vizsgálat és adatgyűjtés munkájában Há- mor G. és H e t é n v i R., a Brachiopodák és Ammoniteszek meghatározásával V i g h G. voltak segítségemre. G é c z y B. a vértessomlyói aaleni faunát határozta meg. A móri Csóka-hegy meredek oldalán a mellékelt térképvázlaton feltüntetett módon települnek a triász, júra és krétaidőszaki képződmények (1. ábra). 0 100 200 300 m Puc. 7. JOpcKiie o6pa30BaHHH Ha rope Mona okoho r. Mop. Plo Pb K>.ion, r. X a m o p, P. X e t e h h. 06acHeHH«: 1. HopHiíCKne n3BecTHHKH JfaxuiTeííHa. 2. JleííacoBbie h3bccthhkh. 3. M3BecTHHKH 6ara. 4. H3BecTHflKH THTOHa. 5. Cepbie, KpHHOHAHbie M3BecTHHKn ama. 6. ToJioaeH h nneíiCTcmeH Fig. 7. Jurabildungen am Csóka-Berg bei Mór. Kartiert von J. Fülöp, G. Hámor, R. Hetényi- Erklárungen: 1. Norischer Dachsteinkalk, 2. Iúaskalkstein, 3. Bathkalkstein, 4. Tithonkalk. stein, 5. Graner Apt-Krinoidenkalkstein, 6. Holozán und Pleistozán 1. Alsóliász (I. tábla) A móri Csóka-hegy DNy-i oldalán, — az apti szürke krinoideás mészkővel fedett területtől DK-re, 300 in hosszúságban — a hegyoldalt alkotó dachsteini mészkő- ben, több méter mélységig hatoló vörös, kissé agyagos mészkőanyagú hasadékkitöltése- ket találunk. A liasadékkitöltő anyag egy részének szoros kapcsolata és megegyezése a dachsteini mészkőre települő és alsóliász kori faunát tartalmazó mészkőfoszlányokkal. F i't lop: A Vértes-hegység jurája 17 kétségtelenné teszi, liogy e repedéseket kitöltő anyag a triász-júra időszakok határán szárazulattá vált és szerkezetileg igénybevett területre előrenyomuló alsóliász kori tenger üledékanyaga. (A hasadékkitöltések másik része a liász után keletkezett és ezek átmetszik az alsóliász kori anyaggal kitöltött liasadékokat.) A többször megismétlődött hasadékkitöltések anyagait nehezen lehet egymástól megkülönböztetni. Ehhez a gyéren található ősmaradványok : Krinoidea vazeleinek, Posidonia sp., Gaslropoda átmetszetek, Foraminifera átmetszetek sem nyújtanak kellő segítséget. A vörös mészkőanyaggal kitöltött hasadékok leggyakrabban néhány cm-esek, ritkábban 10 — 20 cm szélességitek. A nagyobb hasadékok szögletes dachsteini mészkőtörmeléket is tartalmaznak. 2. ábra. Sárgásszürke alsóliász mészkő és mészköbrecesa (L) a dachsteini mészkő felett (T) és az apti szürke krinoideás mészkő (K) alatt a móri Csóka-hegyen Puc. 2. WenToBaTo-cepbie n3BecrHHKH h M3tecTr HKOEbie Cpeua HHwnero nefiaca (L) Ha noflCTbinaiomHX H3BetTHHKax Jfax uiTefiHa (T) h cepbix KpuHongr bix H3BecTHHKax HHWHero ama (K) Ha rope MoKa okojio r. Mop. Fig. 2. Gelblichgrauer fnterliaskalksleiu und Kalksteinbrekzie (L) mit Dachsteinkalk (T) im láegenden und grauem Apt-Krinoidenkalkstein (K) im Hangeuden, am Csóka-Berg bei Mór Az alsóliász kori transzgresszió emléke a móri Csóka-hegyen a dachsteim mészkőre települő és annak kisebb-nagyobb szögletes darabjait tartalmazó vörös mészkötőanyagú breccsia. Vörös színű, krinoideás-bracliiopodás liierlatz fáeiesű mészkő kisebb foltjai is megtalálhatók a Csóka-hegy oldalán. Belőle eddig a következő faunát határoztuk meg : darab Krinoidea vázelemek uralkodó mennyiségben Echinoidea tüskék 3 Waldheimia cfr. alpina G e y 2 Spiriferina alpina O p p. 3 Rhynchonella greppini Opp. 1 Rhynchonellina sp. 1 A faunaegyüttes rétegtani szempontból az alsóliász felső részére utal ; sekély- vizi, partközeli területen ágyazódott be az üledékanyagba. 2 Földtani Közlöny 18 Földtani Közlöny, 90. kötet, 1 . füzet Az alsóliászt többhelyütt sárgásszürke tömött mészkő képviseli, alsó részén dach- steini mészkő törmelékanyaggal. E mészkőtípusban Radioláriák, Foraminiferák, Spongia- tűk, és ritkán Krinoidea vázelemek találhatók. Ezenkívül egy Glossothyris beyrichi O p p. jó megtartású példánya is előkerült. A liász feltárások Ny-i szegélyén, az apti szürke krinoideás mészkő és dachsteini mészkő között is sárgásszürke tömött alsóliász mészkő található (2. ábra). A felsorolt alsóliász kori kőzetfajták és azok települési módja a triász és júraidő- szak határán lezajlott üledékhézagos kiemelkedést követő transzgresszióra és partközeli- partmenti üledékképződés kialakulására utalnak. 2. Bath emelet (II. tábla) V i g h G., a neki meghatározásra átadott és a móri Csóka-hegyről származó brachiopodák között doggerra utaló alakokat ismert fel. E felismerés nyomán újra- vizsgáltuk a Csóka-hegy DNy-i oldalán található júraidőszaki mészkőfoszlányokat és így találtunk rá a gazdag bath faunát tartalmazó rétegekre. A tektonikailag zavart hely- zetű rétegek pontos települési módját nem sikerült megállapítani, azért a megismert kőzettípusokat a valószínűsített települési helyzet alapján ismertetjük : a) Vörös színű, liász mészkövet és dachsteini mészkőtörmeléket tartalmazó, Mn-festődésű, barnásszürke színű, mészkötőanyagú breccsa. A beágyazó anyag kőzetkifejlődése alapján valószínűleg ez a kőzettípus a bath rétegcsoport alap- breccsája. b) Mn-gumós és Mn-festődésű vázelemeket tartalmazó, krinoideás, posidoniás mészkő törpe Ammonites-félékkel, gyakori kalcitkitöltésekkel a szerves maradványok belsejében és a vázelemek között. Az őséletmaradványok beágyazása teljesen szabály- talanul történt. Eddig a következő alakokat határoztuk meg : darab Posidonia alpina G r a s 3 Posidonia sp. gyakori Phylloceras sp. 14 Lytoceras sp. 4 Hecticoceras sp. 1 Teloceras sp. 2 Peltoceras sp? 1 A törpe alakú, primitív jellegeket mutató és generikusan is csak megközelítően meghatározható Peltoceras kallovi emeletre utaló rétegtani értékétől a vele együtt talál- ható többi faunaelem és az említett primitív jellegek miatt el kell tekintenünk. c j 40 — 50 cm vastag vörös mészkő, gazdag faunával, gyakori kalcitkitöltésekkel. Eddig ebből a kőzettípusból a következő alakokat sikerült meghatározni : darab Posidonia alpina G r a s 2 Posidonia sp gyakori Aucella sp 3 Phylloceras sp. aff. Ph. kunthi N e u m 3 Phylloceras flabellatum Neum 1 Phylloceras sp. div 20 Phylloceras cf. subobtusum Kudern 1 Calliphylloceras sp. aff. disputabile Z i 1 1 2 F ül ö p : A Vértes-hegység júrája 19 darab Holcophylloceras mediterraneum N e u in. 1 Holcophylloceras sp. (a H. mediterraneum N e u m. csoport) 1 Lytoceras cf. adeloides Kudern 3 Lissoceras oolithicum d'O r b 1 Hecticoceras rectecostatum de Gross 1 Hecticoceras sp. aff. H. pvimaevum de Gross 1 Hecticoceras sp. 1 Teloceras sp 5 (?) Clydoniceras sp. ind 1 Delecticeras sp. (a D. legayi Rigaux &Sauvage csoportból) 1 Delecticeras sp 1 Garantiana cf. ferruginea O p p 1 Garantiana sp , 1 Gracilisphinctes cf. fusciacensis bissaj ous sp 1 Siemiradzkia sp 1 Berbericeras cf. schwandorfense Krumb 2 Rhynchonella atla Opp 6 Rhynchonella coarctata Opp. var. miocella Opp 7 Rhynchonella coarctata Opp 8 A felsorolt fajok túlnyomó többsége jellegzetesen törpenövésű alak. Szabálytalan összevisszaságban történt beágyazódásuk sekélyvízi összemosottságra utal, a váz- elemek épségének megmaradásával. Az üresen maradó gázkamrákat és a vázak közötti üres tereket tiszta, fehér kalcitanyag töltötte ki. A felsorolt fajok részletesebb tagolható- ság nélkül a batli emelet kifejlődését igazolják. d) Posidoniás mészkő. A vörös, törpe-ammoniteszes, kalcitkitöltéseket tartal- mazó mészkővel együtt található. 40 — -50 cm vastag rétegtagot képez és 2 — 3 mm nagy- ságú Posidonia- héjak tömege építi fel. Egyéb szerves maradványt csak alárendelten tartalmaz. Egy másik fajta posidoniás mészkő az elsővel szemben kizárólag nagyalakú ; 8 — 10 mm nagyságú Posidoma-héjakból épül fel. Meghatározásunk szerint ezek a Posi- donia alpina G r a s. fajjal azonosak. Ez a kőzettípus 10 — 15 cm vastag rétegfoszlányok- ban található. e) A felsorolt kőzettípusok többféle, átmeneteket képviselő kifejlődésekkel kap- csolódnak egymáshoz. A bath emelet képződményei tehát transzgressziós alapbreccsával kezdődő, dachsteini mészkőből és alárendelten alsóliász mészkőből álló, sziklás tengerpart közelé- ben, sekély tengervízben történt üledékképződési viszonyokat rögzítenek, túlnyomó- részt bioklasztikus jellegű üledékanyag felhalmozódásával. 3. Kimeridgei (III. tábla) 50 — 60 cm vastag, vékonyan rétegzett, világosvörös színű apró krinoideás (kris- tályos szövetű) mészkő-rétegcsoport. Tömött kőzetszövettel rendelkező mészkőrészletek Globochaetakat tartalmaznak. Liász mészkődarabokat tartalmazó apró-krinoideás mészkő- réteget is találtunk. A felsorolt kőzettípusokat a Vértessomlvó melletti kimeridgei mész- kővel megegyező kőzetkifejlődés és mikrofaunájuk alapján soroltuk a kimeridgei emeletbe. 2* 20 Földtani Közlöny, 90. kötet, 1. füzet 4. T i t o n (III. tábla) A térképvázlaton mégjelölt helyeken ismerünk eddig a móri Csóka-hegyen titon emeletbeli képződményeket. Sárgásfehér, vagy szürkésfehér mészkő néhány dm-től, 2 — 3 m összvastagságig terjedő rétegcsoportja képviseli a titon emeletet. Helyenként krinoideás és Pygope diphya tartalmú rétegeit is megfigyeltük. A Csóka-hegyen talált, rosszul rétegzett titon mészkőfoszlányokból eddig a következő fauna került elő : darab Calpionella alpina Lor j Calpionella elliptica Cad 1 50 — 100 Globochaeta alpina tombard ....J cm2-ként Radioláriák gyakori Foraminiferák Egyes-korall 1 Pygope diphya Coll 22 Glossothyris bouéi Zeuschn 1 Krinoidea vázelemek gyakori Echinoidea- tüske Lamellaptyckus sp Belemnites sp 2 Cápafog 2 A felsorolt fajok titon kori, sekélytengeri üledékképződési viszonyokra utalnak. A titon kori mészkő-rétegesoport legfelső rétegeiben megjelenő Tintinnopsella fajok arra utahiak, hogy a júravégi üledékképződés a berriászi alemeletbe is átvezet. A móri Csóka-hegyen talált júraidőszaki képződmények és azok települési módja, a Gerecse — Vértes és Bakony hegység peremén található néhány hasonló rétegtani összetételű szelvénnyel együtt az ó- és újkinnnériai mozgási szakaszokon kívül dogger kori kéregmozgásokra utal, hézagos üledékképződés kialakulásával a Magyar Közép- hegység középső, fiatal mezozóos üledékgyűjtő medencéjében. Jellegzetes sekély tengeri , parti vág}- partközeiben keletkezett képződmények illetve képződényfoszlányok, amelyek eredetileg is csekély — néhány m — vastagságúak voltak és az időközi szárazföldi periódusok alatt jelentősen lepusztultak. Az üledékképződési viszonyokat jelentősen befolyásoló tényező volt a korábban kialakult nagy elterjedésű felsőtriász mészkő- és dolonút-rétegsorból felépített part- menti területek kialakulása. Ezen az alapon valószínűtlennek tartjuk, hogy a hazai júraidőszaki képződményeket még ma is pelagikus batiális lerakódásoknak tekintsek. II. júraidőszaki képződmények Vértessomlyó környékén A Kömye-pusztáról Kapberekre vezető szekérút mellett, a Szarvaskút-forrástól K-re levő kb. 0, 15 km2 területű hegyrög meredek D-i, DNy-i oldalán — eocén és alsóapti mészkő-rétegösszletek alatt — titon kimeridgei és aaleni faimát tartalmazó júraidőszaki rétegösszlet rétegfejei vannak feltárva. Magán a szekérúton is különféle júraidőszaki mészkőgörgetegeket találhatunk (3. ábra). 1. Eiász kori képződményeket, kor jelző őséletmaradványok nélkül biztosan kimutatni nem lehetett. A szekérúton és a völgyben heverő, tömött- vörös mészkődara- bok — vékonvcsiszolataikban gyéren megfigyelhető Foraminifera-átmetszetekkel, - — - F ül ö p : A Vértes-hegység júrája 21 valószínűleg az általánosan elterjedt alsóliász magasabb szintjéhez tartozó képződmé- nyek. 2. Aaleni emeletbe tartozó rétegeket a júraidőszaki feltárások K-i végén ismerünk kb. 6 m összvastagságban. Vékonyan rétegzett kemény vörös mészkő, agyagos rétegközökkel, és vörös agyagos-gumós mészkő alkotja (4. ábra). Az eddig előkerült és meghatározott gyér fauna a rétegtani beosztáshoz elegendő bizonyítékot jelent. A rétegcsoport földtani kifejlődése a középhegységi szelvényekkel mutat megegyezést. 3. Bath: tömött-vörös mészkő, kalcitkitöltésekkel, krinoidea és apró Ainmo- nitesz-átmetszetekkel a móri, — bath faunát tartalmazó, hasonló kifejlődést! mészkő- vel egykorú képződmény lehet. Ugyanígy a krinoideás, Mn-festődesu vázelemeket tar- talmazó mészkő is. E kőzetfajták eddig csak törmelékből kerültek elő. 0 soo 4000 m 3. ábra. A Vértessomlyótól K-re levő Szarvaskút-forrás környékének földtani térképé. Felvettek: r Hámor G. és Hetényi R. Magyarázat: 1. Raeti dachsteini mészkő, 2. Titon, gei és aaleni faunát tartalmazó jura rétegösszlet, 3. Alsóapti szürke krinoideás mészkő, 4. Albai szürke táblás mészkő, 5. Középsőeocén uummuliteszes mészkő, 6. Alluvium F ü 1 ö p kimerid- Puc 3 reononmecKaa naoTa oKoeCTaocr i ncron.ua Ca.33auiK/r, b bo :tomhom HanpaaneauH ot c. Bep- TeumioMao no Pl. O ionon, V. Xaiuop, P. X e t e h h. O 6 t, h c h e h ii h : 1. PercKue hsbccthhku naxuiTeüHa. 2. KDpCrcaa CBiiTa, coaepMcamaa (jjayny TiiroHa, KHMep;m>Ka u aaaeHa. 3. Cepbie, KpuHovmHbie :i3BecTHHKH HuiKHero anTa. 4. Cepbie nJiaTOHHbie u3BecTaüKU aaöbi. 5. HyMyjiuTOBbie H3BecTHaKu cpeauero aoneHa. 6. AnnyBHii FiV ? Geoloeisclie Karte dér Umgebung dér Szar vaskút -Quelle, östlich von Vértessomlyó. Kartiert von T Fülöp, G. Hámor, R. Hetényi. Erklárungen: 1. Rhatischer Daclistemkalk, 2 Turákotnplex mit Tithon-Kimmeridge-Aalen-Fauna, 3. Grauer Unterapt-Krmoidenkalkstein, 4. Grauer J plattiger Albkalkstein, 5. Mitteleozáner Xuminulitenkalkstein, 6. Alluvium 4. A kimeridgei-titou emelet rétegcsoportjai összefüggő rétegszelvény- ben figyelhetők meg a meredek hegyoldalon létesített feltárásokban. (5. ábra, IV. tábla). A titon emeletet világos-sárgás, vagy szürkésfehér tömött calpionellás mészkő, vörös pygope diphyás, calpionellás mészkő és alárendelten krinoideás mészkő képviseli. Ezekre a rétegekre üledékfolytonossággal berriászi mikrofaunát tartalmazó mészkőrétegek települnek. Egyes szelvényekben ezek lepusztultak és a titon mészkő egyenetlen felüle- tére közvetlenül az alsóapti szürke krinoideás mészkő települ. 0— 50— 60 cm vastagságú szárazföldi vagy transzgressziós breccsával. 22 Földtani Közlöny, 90. kötet, 1. füzet i E o 5 m Holcophulloceras spx Phjchopnyllo'ceras cfr lafricum Puschxx Lyloceras ophioneum Benx EryciVes cfr fallifax Arkel x Pammatoceras (Planammaloceras)spx Eryciles cfr gonionolus Ben x Wammaloceras sp ? x Docidoceras cfr modesfun Voc.x 4. ábra. Aaleni rétegcsoport feltárása és faunája a Kapberekre vezető szekérút mellett. [Puc. 4. MecTopowneHHe h (j)ayHa aaneHCKofi cbhth Bjiojib KoneííHoü aoporn[B cTopoHy c. KanSepeK Fig. 4. Aufschluss und Fauna einer aalenisehen Schichtgruppe am Fuhrweg nach Kapberek A titon rétegcsoport alatt megegyező módon és fokozatos átmenettel települnek a kimeridgei emelet vörös globochaetás és vörös krüioideás mészkőrétegei. A kimeridgei rétegcsoport lefelé való folytatását eddig még nem sikerült feltárni. A titon kori rétegek őséletmaradványai közül eddig a következő fajokat határoz- tuk meg : Calpionella alpina fór. Calpionella tlliptica C a d. Globochaeta alpina Lombard Radioláriák Textularia sp. Robulus sp. Krinoidea vázelemek Pygope diphya Col. Glossothyris bouei Z e u s c li n. Lamellaptychus beyrichi O p p el. A júra-kréta határtól lefelé számított 10. rétegtől kezdve a Calpionellák kimarad- nak, helyüket a Globochaeták, Eotryx és Paleotryx) vázelemek veszik át, közbetelepülő krinoideás mészkőrétegekkel. Ez a rétegcsoport már a kimeridgei emelet képviselője. Farmájából eddig a következő alakokat határoztuk meg : Globochaeta alpina hombár d Paleotryx Eotryx Radioláriák Krinoidea vázelemek A Vértessomlyó mellett feltárt felsőjúra rétegösszletből előkerült Pygope, Aptychus és különösen a mikrofauna meghatározása alapján történt rétegtani tagolás szerint a Magyar Középhegység középső, mezozóos üledékképződési övében a kimeridgei és titon 24 Földtani Közlöny, 90. kötet, 7. füzet emelet idején megszakítatlan üledékképződés volt egészen a kréta időszak kezdetéig. A Vértes-hegységben ezután az apti emeletig tartó szárazföldi periódus következett. A Vértessomlyó melletti júraidőszaki képződmények ismertetéséből világosan kitűnnek a további vizsgálatra váró feladatok. Reméljük rövidesen beszámolhatunk azok megoldásáról. III. A Vértes-hegység ÉNy-i előterében mélyfúrásokkal feltárt júraidőszaki képződmények 1. Alsóliász Elsőnek Vadász E. írt le alsóhász kori krinoideás mészkövet a Várgesztestől Ny-ra eső 288. és 291. számú fúrásokból, amelyekben a vörös bász mészkövet az obgocén rétegek alatt érte el a fúró, 42 ill. 78 m felszín alatti mélységben. Ugyancsak ő írta le a bász mészkő jelenlétét a síkvölgyi körzet 433. sz. fúrásából is 243 és 270 m között. Itt a bász mészkő alatt a felsőtriász dachsteini mészkövet is elérték (V. tábla, 11 — 15). Liász mészkövet említ S ó 1 y o m F. kéziratban levő dolgozatában az 1015. sz., a 855/11. sz. és 1086. sz. fúrásokból, 3 — 7 m vastagságban közvetlenül a felsőtriászra, dachsteini mészkőre települve. Ugyancsak bász mészkövet találtunk az Oroszlány III. sz. fúrásban 42 — 50 m között és az Oroszlány V. sz. fúrásban 78 m-től 83 m-ig. 2. Kimeridgei A síkvölgyi 433 sz. fúrás maganyagát megvizsgálva, kőzettani kifejlődés és mikro- fauna-tartalom alapján azt a kimeridgei emeletbe tartozónak gondoljuk. Véglegesen ebben a kérdésben még nem foglalhattunk állást (V. tábla, 16). 3. Titon mészkő Az 1037/836. sz. kömlődi mélyfúrás júra anyagának vékonycsiszolati vizsgálatakor Calpionellás titon mészkő jellegzetes rétegeit ismertük fel (V. tábla, 1 — 10). Ez a megállapítás a már ismert alsóliász kori képződmények mellett a Vértes-hegy- ség ÉNy-i előterének medencealjzatán is beigazolta a titon mészkő jelenlétét és a móri, vértessomlyói és tatai hasonló korú és kifejlődésű felsőjúra képződményekkel együtt a titon kori képződményeknek ezen a területen való egykori általános elterjedését iga- zolja. A móri és vértessomlyói adatok szerint ezenkívül még további júraidőszaki kép- ződmények kimutatására van lehetőség, amelyeket elsősorban a medencealjzatot elérő mélyfúrások maganyagának gondos vizsgálatával lehet majd felismerni. IRODALOM — JIHTEPATyPA — UTERATUR 1. F ü lő p J.: A tatai mezozoós alaphegységrög földtani vizsgálata. Földtani Közlöny, 1954. — 2. Hantken M.: Geológiai tanulmányok Buda és Tata között. Math. és Terin. Tud. Közi. I. 1861 — 3. K o c h N.: A Magyar Középhegység júra fáciesei. Kocli emlékkönyv. Budapest, 1912. — 4. K o v á c s L-: Adatok az É-i Bakony júraképz’ődményeinek ismeretéhez. Debreceni Tisza I. Tud. Társ. II. o. Munká- latai 4. 1931 . — 5. Kuruczné Sidó M.: Tinntiunidák elterjedése és rétegtani jelentősége Magyar- országon. Földtani Közlöny 1957. — 6. P r in ez G y.: A magyarországi liász partvonalainak helyzeté- ről. Földrajzi Közlemények XXXIV. 1906. — 7. Sólyom F.: Az É-i Vértes és a D-i Gerecse földtani felvétele. A Földt. Int. Évi Jel. 1950-ről. 1953. — 8. Taeger H.: A Vérteshegység földtani viszonyai. A M. K. Föld'ani Intézet Évkönyve. XVII. 1909. — 9. Vadász E.: Kőszénföldtani tanulmányok. A M. K. Földtani Intézet Gyak. Alk. és Népsz. Kiadv. 1940. — - 10. Vadász E.; Üledékképződési viszonyok a Magyar Középhegységben a júraidőszak alatt. Math. és Term. Tud. Ért. XXXI. 1913. — 11. Vadász E.: Magyarország földtana. Budapest, 1953. — 12. Vendl A.: Geológia II. kt. Budapest, 1952. — - 13. Vigh G.: A Gerecsehegység ÉXy-i részének földtani és őslény- tani viszonyai. Földtani Közlöny, 1942. F ül ö p : A Vértes-hegység jurája 25 TÁBt, ^MAGYARÁZAT — TAFECER K CÁRUNG I . tábla — Tafel I . A móri Csóka-hegy alsóliász képződményei — Die unterliassischen Bildungen des Mórer Csóka-Berges 1. Spiriferina alpina Opp. 1/1. 2. Glossothyris beyrichi Opp. 1/1. 3. Waldheímia cfr. alpina G e y. 1/1. 4. Rhynchonella greppini Opp. 1/1. 5. „Hierlatz típusú” mészkő vékonycsiszolati képe. 10 X — Kalkstein von ,,Hierlatz-Typ” in Dünn- schliff. 10 x . 6. Hasadékkitöltő alsóliász vörös agyagos mészkő vékonycsiszolati képe. 25 x . — ■ Dünnschliff eines unter- liassischen, rőten, tonigen Kalksteines von Spaltenausfüllung. 25 x . 7. Alsóliász transzgressziós mészkőbreccsia. 1/1. — ünterliassische Transgressionskalksteinbrekzie. 1/1. 1 1 . tábla — Tafel 1 1 . A móri Csóka-hegy bath képződményei — Die bathonischen Bildungen des Mórer Csóka-Berges 1. Rhynchonella coarctata Opp var. miscella Opp. 1/1. 2. Gracilisphinctes cf . fusciacensis I, i s s. sp. 2 x . 3. Posidonia alpina Gras. 2x. 4. Robulus sp. 55 x . 5. Paleotryx átmetszetek. 25 x. — - Paleotryx Durchschnitte. 25 x. 6—7. Bath mészkő vékonycsiszolati képe. ÍOx. — Dünnschliff eines bathonischen Kalksteines. 10 x. III. tábla — Tafel III. A móri Csóka-hegy bath, kimeridgei és titon képződményei — Die bathonischen, tithonischen und Kim- meridge-Bildungen des Mórer Csóka-Berges 1 — 2. Pygope diphya Col. 1/1. 3. Calpionella elliptica Cad. 50 x. 4. Robulus sp. 50 x . 5. Titon mészkő vékonycsiszolati képe. 25 x. — - Dünnschliff eines Tithonkalksteines. 25 x. 6. Kimeridgei mészkő vékonycsiszolati képe. 25 x. — Dünnschliff eines Kimmeridgekalksteines. 25 X . 7. Globochaeta alpina kombard. 85 x . 8. Foraminiferák a kimeridgei mészkőből. 40 x . - — - Foraminifereu aus dem Kimmeridgekalkstein. 40 x . 9. Eotryx alpina X, o m b.- tartalmú kimeridgei mészkő. 25 x . — Eotryx alpina-führender Kimmeridge- kalkstein. 25 x. 10. Crinoidea és Paleotryx-tartalmú bath mészkő. 25 x. — Krimiden- und Paleotryx -führender Bath- kalkstein. 25 x. IV. tábla — Tafel IV. A Vértessomlyó melleti Szarvaskút-völgy titon és kimeridgei képződményei — - Die tithonischen und Kim- meridge-Bildüngen des Szarvaskút-Tales neben Vértessomlyó 1. Titon mészkő vékonycsiszolati képe. 40 x. — - Dünnschliff eines Tithonkalksteines. 40x . 2. Pygope bouéi Zeuschn. 1/1. 3 — 4. Pygope diphya Col. var. 1/1. 5. Textularia sp. 85 x. 6. Robulus sp. 1 15 x . 7. Tintinnopsella carpathica M u r g. — Fii. 115x. 8. Calpionella alpina Tor. 115x. 9. Calpionella elliptica C a d. 115x. 10 — 11. Eotryx alpina Domb. l!5x. 12. Globochaeta alpina Domb. 115x. 13. Egyes korall. 85 x . — Einsame Koralle. 85 x . 14. Textularia sp. 85 x . 15. Echinodermata vázelem átmetszet. 40 x . — Durchschnitt eines Fchinodermen-Skelettelementes. 40x. 16. Kimeridgei mészkő vékonycsiszolati képe. 18 x. — Dünnschliff eines Kimmeridgekalksteines. 18 x. 17. Sztilolitos kimeridgei mészkő vékonycsiszolati képe. 25.x . — Dünnschliff eines stilolitischen Kimme- ridgekalksteines. 25 x . V. tábla — Tafel V. 1 — 10. A Kömlődi 637/836. sz. fúrásból származó titon — kimeridgei kőzetek vékonycsiszolati képe. Dünnschliffe dér tithonischen und Kimmeridge-Gesteine aus dér Tiefbohrung Kömlőd Nr. 637/836. 1. Krinoideás titon mészkő vékonycsiszolati képe. 15 x . — Dünnschliff von tithonischem Krinoidenkalk- stein. 1 5 x . 2 — 3 — 5. Calpionella alpina Tor. 115x. 4. Calpionella elliptica Cad. 115x. 6. Robulus sp. 30 x . 7. Gastropoda sp. 30 X. 8. Globochaeta és Eotryx alpina Domb. 60 X. 9. Calpionella alpina Tor. és Calpionella elliptica Cad. 115x. 10. Lagenidae típusú Foraminiferák. 30 x . — Foraminifereu vöm Tageniden-Typ. 30 x . 11—16. A síkvölgyi 433. fúrás liász fii — 15) és kimeridgei (16) kőzeteinek vékonycsiszolati képe — Dünn- schliffe dér liassischen (11—15) und Kimmeridge; 16)-Gesteine aus dér Tiefbohrung Sikvölgy Nr. 433 26 Földtani Közlöny, 90. kötet, 7. füzet 0 ropcKHx OTJioweHHflx rop BepTeuj Pl. H3JIOn npw yMacTHH I\ XAMOPA, P. XETEHH, T. BHTA B ropax Bepieui n b Me3030HCK0M (JjyHflaMeHTe ee C3-om npearopbe, cpe^n ropcKHX OTJioweHHHx ao chx nop 6 bum n3BecTHbi Jimub KpuHOHAHbie-öpaxnonoAHbie h3bccthhkh HHHCHero jiehaca. M. XaHTKeH ii X. Terep H3 ropw Moxa, — -3. Ba^ac H3 őypoBbix CKBawim, npoxoflHmnx Me3o30MCKHM (J)yHflaMeHT npeflropbH BepTeiu, flOKa3biBajin HajiHMHe n3BecTHHK0B HH>KHero Jieííaca. B pe3yabTaTe nocjieflrmx HccjieAOBamiH phaom c H3BecTHHKaMH moKHero Jieííaca, Ha rope Mona okojio r. Mop 6bum Hanp,eHbi n3BecTHHKOBbie cjioh Baia, KHMMepnAwa h THTOHa. B AOJnme HCTOHHHKa CapBauiKyr, okojio c. BepTeimnoMJio yeraHaBJiHBajiocb Hajinnue ao chx nop Hen3BecTHbix otjiokchhh mi>KHero JieHaca(P), aaaeHa, 6aTa(P), KHMMepHAwa h THTOHa. Ha ocHOBaHHii AanHbix öypoBbix ckb3>khh, yrjiyóJieHHbix b npeAropbe Bepieui, b Me3o- 3oííckom (JjyHAaiweHTe, KpoMe H3BecTHbix ao chx nop h3bccthhkob HHWHero jienaca, OTMena- JlOCb HajlHHHe TOpTOHCKOrO H3BeCTHHKa. Über die Jurabildungen des Vértesgebirges J. FÜI<ÖP unter Mitwirkung von G. HÁMOR, R. HETÉNYI und G. YIGH (mit Tafel I.— V.) Bislang war aus dem Vértesgebirge und dem mesozoischen Untergrund seines X\V-liclien Vorlandes an Jurabildungen nur ein Krinoiden-Brachiopodenkalkstein aus dem Unterlias bekannt. Seine Anwesenheit ist durch M. Hantken mid H. T a e g e r am Csóka-Berg bei Mór, durch E. Vadász aus den Bohrungen im Vorlande nachgewiesen worden. Als Ergebnis dér geologischen Neuuntersuchungen in den letzten Jahren habén wir am Csóka-Berg bei Mór neben dem Unterliaskalkstein noch Bath-, Kimmeridge- und Tithonkalksteinschichten erkannt. lm Tale dér Szarvaskút-Quelle bei Vértessomlyó ha- bén wir die Zugegenheit bislang unbekannter Bildungen des Unterlias (?), Aalenstufe, Bath (?), Khnmeridge imd Tithon festgestellt. Die Untersuchung dér uns zűr Verfügmig stehenden Bohrproben aus dem Vorland des Gebirges hat neben dem bereits bekannten Unterliaskalkstein noch die Anwesenheit von Tithonkalkstein ergeben. A SZOKOLYAI KÖZÉPSŐMIOCÉN FAUNA ÉLETFÖLDTANA BÁLDI TAMÁS Összefoglalás : A tanulmány a szokolyai fauna feldolgozásával kapcsolatos életföldtani (rétegtani és paleoökológiai) eredményeket ismerteti. Tartalma: a DK-Börzsöny rétegtani áttekintése, a szokolyai lelőhely földtani szelvényének leírása, a fauna életrétegtani és paleoökológiai elemzése. Főbb eredmények : a biotit-amfibólandezit-összlet és a kovaföld helvéti emeletbe tartozása, kisebb felsőhelvéti ingresszió megállapítása. A gazdag szokolyai fauna kora az alsótortónai lagenidás zónában rögzíthető. Kísérlet a badeni agyag, mint fáciestípus keletkezési körülményeinek tisztázására a szokolyai fauna paleoökológiai elemzése álapján. Vadász Elemér professzor szerint [1957] az életföldtau (geobiológia) ,,a szerves élet földtörténeti szerepére vonatkozó ismeretekkel . . . foglalkozik” [p. 51]. Két elem- ből tevődik össze: a biosztratigráfiából és az életét meghatározó földtani (ökológiai) tényezők fejlődésének kutatásából. Ez utóbbi tárgykört paleoökológia néven foglaljuk össze. Szokolya környékének földtani viszonyaival bővebben Böckh El. [1899], Boda A. [1923], Ferenczi I. [1925—28] és Gaál I. [1931] foglalkozott. A rétegegymásutánt lényegében már Böckli H. helyesen ismerte fel. A felszínen észlelhető képződmények közül legidősebb a Nógrádverőce környékén több helyen feltárt „pektunkuluszos” finom homok és agyag. Faimáját Böckh írta le és korát a felsőoligocénbau állapította meg. Feladat- körünkön kívül esik ezúttal e képződménnyel kapcsolatos ,,katti-akvitáni kérdés”-re kitérni. Fedőjében a salgótarjáni helvéti chlamyszos homoknak [C s. Meznerics I. 1952] megfelelő, aprókavicsos keresztrétegzett durvahomok észlelhető Chlamys scabrella E a m.-al. A chlamyszos homok felfelé fokozatosan biotit- amfibólandezit-tufitba megy át, melyben a homokos tengeri üledékhez több-kevesebb nem áthalmozásból, hanem szórásból származó vulkáni anyag keveredik (kevés Chlamyst is tartalmaz). A tufitra 20—50 m vastag gránátos biotit-amfibólandezit- agglomerátum települ, bár a kettő pontosabb elhatárolása még a jövő feladata. Az agglomerátumon Magyarkút vidékén 50 m vastag, szabálytalanul rétegzett, mélyebb részén zöldesszürke, magasabb részén sárga-rozsdabarna szárazföldi konglomerátum— homokkő található. A törmelékanyag: apró kvarckavicsok, félmétert is elérő biotit- auifibólandezit görgetegek, dácit-kavicsok és áthalmozott biotit, amfiból és földpát szemcsék. E szárazföldi képződmény fedője édesvízi mészkő, kovaföld betelepülések- kel. A Pauncz-árok vidékén a kovaföld közvetlenül az andezit -agglomerátumra települ. A k o v a f ö 1 d leveles, palás hasadású, elvétve egy-egy vékony, közvetlen kicsapódás útján létrejött kovarétegecskét tartalmaz, mésztartalma vertikális irányban hirtelen és szeszélyesen ingadozik (0— 90°o között). Kevés szögletes kvarcszemcsét, mállott biotitot, amfibólt zár magába. Mikrofaunát nem találtunk benne. Néhol apró halak (Leuciscus sp.?) lenyomatai észlelhetők a hasadási lapokon. A Diatomacea-ílóra El a j ó s M. előzetes vizsgálatai szerint édesvízi fajokból áll. Kétségtelen tehát, hogy 28 Földtani Közlöny, 90. kötet, 1. füzet a kovaföld édesvízi eredetű. A vulkanizmus után kialakult felszín legmélyebben fekvő pontjain halmozódott fel a környező, új andezithegységek lepusztult anyaga. A később kialakult édesvízi tó, melyben a kovaföld és mészkő lerakodott, „túlterjedt” ezeken a törmelékgyűjtő mélyedéseken, aminek következménye, hogy a kovaföld közvetlenül az andezitösszletre is rátelepül. A szokolyai fauna lelőhelyeinek földtani szelvénye A kovaföld fedőrétegsora szolgáltatta a gazdag faunát (a lelőhelyeket 1. a térképen) . A feltárási viszonyok igen rosszak, a fauna jelentős része a szántóföldeken ki- szántott anyagból származik. A kevés feltárást mesterséges kutatógödrökkel egészítettük 1 km i ~heyy ^ ^ j- -h „ !°° V\ Szakoly a \\ v.m. /. ábra. A szokolyai lelőhelyek környékének földtani térképe. 1. Alsóhelvéti kavics és homok. 2. Gránátos biotit-amfibólándezit-agglomerátum, 3. Kovaföld, 4.}Felső- helvéti kovás agyag, 5. Nasszás-pleurotomás agyag, 6. Dentáliumos-pteropodás homokos márga, 7. ;I,itho- thainniumos mészkő Fig. /. Geologische Karte dér Umgebung dér Fimdorte von Szokolya 1. Unterhelvetischer Schotter und Sand, 2. Grauatführendés Biotit-Amphibolandesitagglomerat, 3. Kiesel- gur, 4. Oberhelvetischer kieseliger Tón, 5. Tón mit Nassen und Pleurotomen, 6. Sandiger Dentalien-Ptero- poden-Mergel, 7. Tithothamnienkalkstein ki, a mikrofaunisztikai vizsgálatokhoz szükséges mintavétel céljából. A fenti viszonyok- ból következik, hogy' a makrofauna mikrosztratigráfiai módszerekkel történő gyűjtése technikailag keresztülvihetetlen volt. Tágabb határok között azonban a gymjtés rétegről rétegre történt. A lelőhely7 rétegsorának legalsó tagja barnássárga, levelesen-palásan ha- sadó, kemény7, nem képlékeny, kovás anyag. Mésztartalma az 1%-ot csak legfelső Bálái: A szokolyai középsőmiocén fauna 29 rétegeiben haladja meg. A vulkáni környezet lepusztulásából eredő kevés amfiból- és biotitszemcsét tartalmaz az igen kevés kvarcszemesén kívül. Hasadási lapjai tele vannak a V aricorbula gibba 0 1 i v i és Vavicorbula carinata Ben. gyenge megtartású héjaival, azonfelül ritkán levéllenyomattal. A mikrofauna alapján két szintre osztható: a mélyebb szint mikrofaunája igen gyér, főként Streblus beccarii L.-ből áll. A magasabb szintben már gazdagabb mikrofaunát találunk, melyben a Globigerinoides triloba (R s s.), G. bisphaerica Todd és Bulimina elongata d’O r b. uralkodik. Jellemző az Orbulinák teljes és a Lagenidák csaknem teljes hiánya. Igen sok a kovaszivacstű. A halpikkelyek mindkét zónában igen gyakoriak. A kovás agyag közvetlen fekvője nincs feltárva. Az agyag kovásodott jellege azonban világosan utal a kovafölddel való genetikai kapcsolatra. Ezért feltételezhetjük, hogy a 10 m vastagságban feltárt kovás agyag a kovaföldből fejlődik ki, megszakítatlan üledékképződéssel . A kovás agyag felfelé egyre képlékenyebb lesz és átmegy a sárga-szürke színű, képlékeny, nasszás-pleurotómás agyagba. Ebből az agyagból a badeni agyagéhoz hasonló összetételű és megtartási szépségű fauna került elő. ÉNy 32 G" DK Szóló- hegy K0° 29 4-m 2. ábra. Szelvény Szokolyától É-ra a Szőlő-hegy és Magyarma között. 1. Gránátos biotit-amfibólandezit -agglomerátum, 2. Kovaföld, 3. Kovás agyag, 4. Nasszás-pleurotomás agyag, 5. Dentáliumos-pteropodás márga mészkőpadokkal, 6. Lithothamniumos mészkő, 7. Meszes kötő- anyagú andezit-konglomerátum Fíg. 2. Profil N von Szokolya zwischen Weinberg und Magyarma 1. Grana-mihrender Biotit-Amphibolandesitagglomerat, 2. Kieselgur, 3. Kieseliger Tón, 4. Tón mit Nassen und Pleurotomen , 5. Dentalien-Pteropoden-Mergel mit Kalkbánken, 6. I.ithothamnienkalkstein, 7. An- desitkonglomerat mit kalkigem Bindematerial Nagy tömegben vannak. képviselve a fitoplankton tagjai. B. Beke M. vizsgálja a Coccolithophoridae és Discoasteridae maradványokat. Gyakoriak a Diatomaceák és Radiolaria- töredékek. Az igen gazdag Foraminifera- faunát N y í r ő M. R. dolgozza fel. Adatait a dolgozat részére rendelkezésre bocsátotta. A Foraminifera- fauna alapján az agyag két szintre osztható. A mélyebb zónában a pelagikus formák hiányoznak, uralkodnak a Miliolidae család tagjai, a Lagenidák még eléggé háttérben vannak. A magasabb zónában feltűnik a pelágikus Orbulina suturalis Bronnimann (= Candorbulina universa) uralkodó szerepe, a fenéklakó formák közül pedig a Lagenidák, és különösen a Robulus calcar d’O r b. túlsúlya. Az Ostracodákat Széles M. dolgozza fel. A makrofaunában a csigák uralkodó szerepűek. Gyakoriak a Scaphopodák, ritkák, és csak vékonyhéjú, kistermetű fajokkal vannak képviselve a kagylók. A 89 fajból álló puhatestű-faunáról alig találunk híradást a szakirodalomban. (B o d a A. [1923] és Gaál I. [1931] közölnek kisebb faunalistákat.) 30 Földtani Közlöny, 90. kötet, 1. füzet A fenti puhatestű fauna feldolgozásához id. N o s z k y J. és G a á 1 I. által gyűjtött, a Nemzeti Múzeumban található gazdag anyag, továbbá a saját, öt éven át folytatott (részben M ü 1 1 e r P. geológus társaságában) gyűjtéseink anyaga volt az alap. A puhatestűek faunalistáját az I. táblázatban közöljük.* Egyedszám tekintetében a Nassa hörnesi (May.), Turritella badensis S a c c o, Natica tigrina hörnesi Fis eh. et T o u r n. és Polynices catena helicina (B r o c c.) a leggyakoribbak. A Scaphopodák közül uralkodik a Fustiaria jani (H ö r n.) és a Dentalium raricostatum S a c c o. Faj- számban a Turridae család tagjai ( ,,Pleuvotomák” ) vezetnek 22 fajjal. Végül nem ritkák e szintben a magányos korallok sem, Kopek G. [1954] három fajt említ Szokolyáról. A nasszás-pleurotomás agyag felfelé pteropódás-dentaliumos ho- mokos márga, mészmárga-sorozatba megy át. A kőzet szürke, szürkéssárga színű, helyenként közbetelepült szürke mészkőpadokkal és kvarchomok-réteggel. A mész- tartalom átlagban 50—60%, az oldási maradék túlsúlyban kvarcszemcsékből, kevesebb biotitból, muszkovitból és amfibólból áll. Az üledékváltozással párhuzamosan nyomon követhető a nasszás-pleurotómás fauna fokozatos megváltozása. Ez a fauna elszegényesedésében nyilvánul meg: fokoza- tosan eltűnnek a ,,Pleurotomák” , Turritellák, a legmagasabb rétegekből már a Nassa hörnesi is hiányzik. Ezzel szemben kitartanak, sőt nagyobb gyakoriságra tesznek szert a Ringicula auriculata exilis E i c h w., a Phacoides agassizi M i c h t. , a Nassa limata C h e m n . , és a Nassa laevissima kostejana B o e 1 1 g. A Scaphopoda- fauna gyökeresen átalakul: leggyakoribbak lesznek a Dentalium vitreum S c h r o t. hatalmas példányai, továbbá az Entalina tetragona (Brocc.). Nagy számban jelennek meg a Pteropodák (Vaginella austriaca Kitti, és V. rzehaki Kitti.). Hasonlókép átalakul a Foraminif era-fauna: a Lageniddk fokozatosan megritkulnak, kivéve a Nodosariákat. A pelagikus alakok is ritkák (Globigerina bulloides d’O rb.). Ezzel szemben a Cibicidesek jellemző és állandó elemei lesznek a felső szinttájnak. A mélyebb rétegekre a Cibicides dutemplei, a magasabbakra inkább a C. lobatulus túl- súlya jellemző. Mindvégig gyakoriak a Nonion- félék, a Ceratobulimina hauerii d’O r b. és a felsőbb rétegekben a Siphonina reticulata (Cz.). Általában sok a kovaszivacstű és egyes mintákban a halpikkely. Végül feltűnő az igen rossz megtartású Echinoideák gyakorisága, melyek leg- jobban az Echinocardium és Brissopsis genuszokra emlékeztetnek. A fenti faunától elüt a közbetelepült mészkőpadok gyér faunája. A mészanyag e padokban is vegyi kiválású, mészalgáknak nyoma sem látszik. Nagytermetű, vaskos- héjú puhatestűek kőbelei (Pitaria italica Def r., Ranella marginata Mar t., Conus sp.) gyűjthetők e mészkőből. A közbetelepült kvarchomokrétegekben apró Pecten-hé] töredékek vannak, a Foraminifera-iannáhau sekélytengeri elemek észlelhetők: Asterigerina, Amphistegina, Elphidium-f élek . A fenti homokos márgaösszlet nagy felszíni elterjedésű, bár feltárva, a Magyarma kivételével, sehol sincs. A Szőlő-hegy oldalán lithothamniumos mészkő váltja fel Chlamys latissima B r o c c.-al. A Szőlő-hegyen a gránátos biotit-amfiból andezitre közvetlenül, transzgresszíve települ a tortónai mészkő: mészkötőanyagú ki- tűnően gömbölyített andezitgörgetegekből álló konglomerátummal. A tortónai képződ- mények tehát „túlterjednek” a kovaföldösszleten. A fenti rétegekkel lezáródik a terület miocén rétegsora. * Részletes rendszertani feldolgozás az Annales Hist.-Nat. Musei Nat. Hung. 52-ik kötetében, 1960-ban jelenik meg. Bálái: A szokolyai középsőmiocén fauna 31 Üledékanyag Makrofauna Mikrofauna Fácies Homokos márga, mészmárga közbetelepült mészkőpadokkal CaCO, = 28—61% Sok Dentalium és Pteropoda. Ringicula auri- culata exilis Phacoides agassizi, Echi- nocardium és Brissopsis Nonion div. sp. Ceratobulimina haueri, Siphoni- nareticulata, Ci- bicides lobatul- us, Kovaszi- vacstűk Cibici- des detumplei 80 — 150 m mély tenger Kvarchomok Apró Pecten töredékek Asterigerina, Am- phistegina, Elphi- dium Sekélytenger Képlékeny agyag CaCOs = 14—47% Nassa hömesi, Pleurotomák, Dentaliumok, Turritella ba- densis* Natica hömesi, Poly- nices catena helicina stb. Igen gazdag Gastropoda- fauna. Magányos korai- tok Sok Orbulina, suturalis, és nagy I.agenidák (különösen Ro- bulus calcar) Igen gazdag Foraminifera- fauna 150—180 m mélységű tenger Miliolideák. Pela- gikus alak nincs. Sok Spatangida 50 m-nél seké- lyebb tenger Kevésbé kovás /agyag CaCOs / = 13% Kevesebb Vari- corbula Sok Globigerinoi- des triloba, bis- phaerica, Buli- mina elongata. Orbulina és Hagenida nincs. Sok kovaszivacs tű, halpikkely 50 m-nél mélyebb tenger Kovás agyag CaCOa = 0,7— 0,8% Sok Varicorbula Streblus beccarii. Halpikkelyek Csökkentsósvízi Kovaföld Hallenyomatok — Édesvízi Gránátos biotit- amfibol andezit agglomerátum 1 Szárazföldi 3. ábra. A szokolyai rétegsor összefoglalt szelvénye Fig. 3. Zusammenfassendes Profil dér Schichtenreihe von Szokolya A szokolyai fauna életrétegtani (biosztratigráfiai) elemzése Az ismertetett rétegsorban a chlamyszos homokot a salgótarjáni kőszénfedő chlamyszos homokkal párhuzamosítottuk. A szlovák geológusok rétegtani felfogása szerint a chlamyszos homok az általuk felsőhelvétinek nevezett (újabban önálló emelet- ként ,, kárpátién ”-nek tartott [Cicha-Tejk al 1959]) szintbe tartozik. Miután nem vagyunk meggyőződve az onkofórás rétegek szükségszerű egyidejűségéről, nem látjuk még eléggé megalapozottnak — legalábbis a magyar viszonyok alapján — a „kárpá- tién” bevezetését. 32 Földtani Közlöny, 90. kötet, 1. füzet A szokolyai Molluszka-fajok fajöltői és ősföldrajzi elterjedése. (A szerzők felsorolásától, akik alapján a fenti összeállítást elvégeztük, helyhiány miatt el kellett tekintenünk.) A pontozott vonal eltérő alfajt jelent. — Hemáren und paláogeographische Verbreitungen dér Arten dér Molluskenfauna von Szokolya. (lm Raummangel ist von dér Aufzáhlung dér bezogenen Literatur abgesehen worden.) Die punktierte Rinie bedeutet eine abweichende Abart I. táblázat Nucula nucleus I, Arca diluvii Ram Amussium cristatum badense Font A starté triangularis nógrádensis Mezn A starté triangularis Integra Bogsch Cardita scalaris Sow Phacoides agassizi M i c h t Myrtea spinifera Mont Venus cfr. multilamella Ram Varicorbula gibba Olivi Cadulus gadus Mont Entalina tetragona B r o c c Fustiaria jani Horn Dentalium raricostatum Sacco D. novemcostatum mutabile Dód D. vitreum Schröt D. badense Partsch Monilea crasselirata Boettg Leucorhynchia rotellaeformis Grat Tornus planorbillus Duj Turritella badensis Sacco T. erronea C o s s m T. spirata B r o c c Arcliitectonica marthae Boettg A. carocollata Ram. juv. an n. sp Ferit hiúm zeuschneri Pusch Bittium reticulatum Da Costa Scala kostejana Boettg '..... Amaea kimakowitzi Boettg A . interposita Sacco Aporrhais alatus Eichw Katica tigrina hörnesi Fisch. et Tourn N. epiglottina Ram Polynices catena helicina B r o c c Murex spinicosta Broun Chicoreus borni Horn Ocinebrina scalaris B r o c c Mitrella nassoides Grat M. cfr. hilberiana Mezn. an M. nassoides Grat. juv .. Cantharus lapugyensis H o e r n. et A u i n g Nassa subprismatica Hoern. et A u i n g N. limata Chemn N. hörnesi May N. altéra Boettg i N. grateloupi Horn N. badensis Partsch N. laevissima kostejana Boettg I c« .*!£ C u (X t/i > I . c £ 1- c C. u Ö c sS 1 G -C3 CuO Nucula nucleus 1, Arca diluvii ham A starté triangularis Mont Myrtea spinifera Mont Varicorbula gibba O 1 i v i Cadulus gadus Mont Bittium reticulatum D a Costa . Aporrhais pespelicani I, Natica millepunctata ham Polynices catena D a Costa Nassa limata Chemn Nassa costulata Ren Nassa corniculum Olivi Leiostraca subulata Don Ringicula auriculata Mén Amussium Cardita Phacoides Venus Dentaliidae Monilea Leucorhynchia Tornus Turritella [Haustator] Turritella [Zaria] Architectonica [Nipteraxis] Cerilhium [Tiaracerithium] Scala [Hyaloscala] Amaea [ Acrilla] Murex [Tubicauda] Chicoreus Ocinebrina Mitrella Cantharus Nassa b I b o 1 lO 10—14 C° b r- 1 co b I i 1 2—13 C° 13—19 C° 14—21 C° 18—25 C° b 00 CN j, b m 04 A b m 04 A I.itorális zóna Korallzátony É-Atlanti (Boreális) provincia Duzitániai provincia Mediterráneum Atlantikus ÉNy Afr. Japán Indopacifikum Trópusi Atlantikus Amerika + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + 4~ + + + + + + + + 4- + + + + + + ? ? + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + 4~ + + + + + + + + + + i + i + + + XX XX melegebb tenger + + + + + + + + XX + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + ■ Mélységi elterjedés XX XX XX ? i i r I I I i ' i r i i i i i r i i XX XX XX XX XX XX I I í r I f ? L....LJ -> I I I I I I I 38 Földtani Közlöny, 90. kötet , 7. füzet Felszíni vízhőmérséklet Évi ingadozás b T Jo ’n d o a N (/) 3 N tn Ragadozó Élősködő Növényevő 1 Ismeretlen Vagilis epifauna vSzesszilis epifauna Infauna co A S( tart; csoki sel sí jen n tott t ha Ő Sri Hl 00 o oo oo )- llo keu :en QU űr tár o 04 1 lO 04 ni és í- ta- és- fh T o 04 ín v i + + 13 + + 38 + + 10 _i_ + + 120 + + + 1 + + 1 + 12 4 4 + + 177 + + 150 + + + 1 + 4 + 1073 + + + 41 + + + 10 4 105 _i_ 5 + 13 + 185 + 8 + + 5 + + 200 + + 219 + + 1 + 2 p 1 + 523 + + 4 + 3 p 1 + 4 + 2 + + + 1 + + + 1 + + + 23 + 1 -f 1130 + + + 1 + 4 + + + 1 + 4 + 1 + 4- + 2 4 120 -f 27 + + p 2 + 8 4. + 6 4 8 + p Az az elv, hogy a partoktól távolodva a mélység növekedésével egyre finomabb szemű üledékek rakódnak le, korántsem általános. Ny-Afrika partvidékén fordított a helyzet: a self széle felé haladva egyre durvább szemcséjű üledékkel találkozunk. Az újabb mélytengeri expedíciók nyomán kiderült, hogy hatalmas tengeralatti esuszamlá- sokkal igen durvaszemcséjű üledékek kerülhetnek mélytengeri környezetbe (S li e - pard 1951-ben térképet készített a mélytengeri durvaüledékekről) [k a d d 1957 és 44 Földtani Közlöny, 90. kötet, 1. füzet mások]. Fordítva is fennáll a helyzet: partközeiben is lerakódhatik finom szemcséjű üledék kis mélységben. A fénybehatolás sem kizárólag a tengermélység függvénye, mivel a viz zavarossága és még más tényezők erősen módosíthatják. 50—80 m-nél kezdődik a foto- szintézisre alkalmatlan afotikus zóna, melyben — a fenéklakó növényzet feltehető hiányából következtetve — a szokolyai faima élhetett. A fenti elemzésből meg tudtuk állapítani a szokolyai tortónai tenger mélységének lehetséges felső határát (40—80 m). Hátra van még az alsó határ megállapítása. Ehhez szükséges a szokolyai fauna ma is élő fajainak, ill. genuszainak j elenkori mélységi elterjedését kiértékelni (1. III. táblázat), bár ez utóbbi módszernek sok hibája van, és különösebben nem célravezető, amit igazol például az, hogy a III. táblázaton közölt fajok és genuszok legtöbbje a partoktól az 500 m-nél nagyobb mély- ségekig kimutatható. Mindamellett hozzávetőleges tájékozódásra ez a vizsgálat is alkal- mas lehet. A ,,PleuYotoma" - félék batiálisnak tartott csoportja, mint a táblázatból látható, korántsem szorítkozik erre a régióra, hanem a legsekélvebb zónákban is megtalálható, sőt a Turris s. s. (= Pleurotoma s. s.) genusz itt a leggyakoribb. Bizonyos, hogy a szo- kolyai tortónai tenger életkörülményei e család számára igen kedvezőek voltak, amit igazol, hogy 22 fajjal vannak képviselve a faunában. Ebből viszont még nem következik szükségszerűen a batiális jelleg, a vöröstengeri analógia ellenére sem. Melvill— Standén szerint [1901] az Arab-tengerben és a Perzsa-öbölben a sekélyvizekben is nem egy helyen uralkodó szerepre jutnak a ,,Pleurotómák” . De a batiális jelleg ellen szól a számos, sekély vizet előnyben részesítő forma jelenléte is. Ki kell itt emelni a nagy egyedszámban előforduló Turritellákat, melyek a Vörös-tengerben is megritkulnak 200 m alatt [Sturany 1904]. Az Aporrhais és Cm'/fo'Mra-genuszok jelenléte szintén kisebb mélységre utal. Felhasználhatjuk továbbá azt a törvényszerűséget , mely szerint valamely genusz vagy család optimális biotópja felé közeledve egyre növekszik az illető genusz vagy család fajszáma. Érdekes ebből a szempontból a Conus és Amussium genusz találkozása a szokolyai faimában. A Conusok optimális élethelye a sekélytenger, a korallzátonyok. Az Amussiumoké ellenben a mélytenger, itt vannak nagy fajszámmal képviselve. Egyet- len faj, az Amussium pleuronectes azonban jól alkalmazkodott a sekélyvízi életfeltéte- lekhez. A szokolyai faunában is csak egy faj, a nyilván szintén sekélyebb tengeri kör- nyezethez alkalmazkodott, kihalt Amussium cristatum badense képviseli a mélytengeri genuszt. A Conusok ugyancsak egyetlen fajjal, a kistermetű Conus dujardini-val jelemiek meg a faunában. Ez a faj viszont a sekélytengerben fajgazdag Conidae családnak a kedvezőtlenebb mélyebb zónákhoz sikeresen alkalmazkodott faja le- hetett. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a tortónai tenger mélysége Szokolyán nem, vagy alig haladhatta meg a 200 m-t. A lehetséges felső (40—80 m) és alsó (200—300 m) határok középértékét tekintve 150—180 m körülinek becsülhetjük azt a mélységet, melyben a nasszás-pleurotómás agyag képződött. A puhatestűeken kívül más állatcsoportok is alátámasztják a fenti eredményt. A magányos korallok Wells [1957] szerint fénykerülők (afotikus zóna!), és fő elterjedési területük a self peremének körzete, 180—360 m között. A pelagikus Foraminiferák nagyobb számban 50 m-nél mélyebb vízben jelennek meg [Parker 1948, Pokorny 1958]. A Lagenidák fajszáma és egyedszáma a mélység felé haladva Norton táblázata szerint [vö. Pokorny 1 958] növekszik. A Lagenidák gazdagsága és nagytermetűsége tehát tekintélyes tengermély- séget tételez fel. Bálái: A szokolyai középscmiocén fauna 45 A pteropodás-dentaliumos márga faunájának paleo- ökológiai elemzése. Az üledékképződési viszonyok megváltozásának, valamint a fauna átalakulásának oka a tenger sekélyebbé válásában keresendő. A fenti változások részleteit már említettük. A paleoökológiai viszonyok összegezése. A felsőhelvéti ingressziót (kovás agyag) követte a nagy alsótortónai transzgresszió, mely a tenger jelentős kimélyülését eredményezte Szokolyán. Ekkor alakultak ki a nasszás-pleuro- tómás agyag képződését lehetővé tevő feltételek. A közép-európai tortonikmnban elterjedt nasszás-pleurotómás agyag (badeni kostej — lapugyi, korytnicai agyag) nem medenceüledék! A Belső-Alpi- medencében a badeni agyag típusos, szokolyaihoz hasonló kifejlődésében a kristályos alaphegység vonalát követi, kis távolságra az egykori partvonaltól. A medence felé sok- kal szegényebb faunát tartalmazó, kötöttebb, vékonyrétegzett agyagmárgába megy át [ J a n o s c h e k 1958, Grill 1958]. Koch A. [1900] szerint a kostej — lapugyi agyag közvetlenül az alaphegységre települ, és az alaphegység kis, teknőszerű mélyedé- seit tölti ki. A korytnicai agyag szintén közvetlenül az alaphegységen észlelhető. Szo- kolyán nagyjából ugyanez a helyzet. Az „alaphegységet” itt az andezitösszlet szolgál- tatta. A nasszás-pleurotomás agyag alig egy kilométerre képződött a Szőlő-hegy oldalá- ban nyomozható tortónai partvonaltól és az azt jelző lithothamniumos zónától. A partvonal közvetlén közelében 150—180 m-es tengermélység: ez csak meredek- parttal, az alaphegység hirtelen „leszakadásával” magyarázható. Folyók a meredek partokon nem ömlöttek a tengerbe, az édesvíz legkisebb hatása sem mutatható ki. A meredekpart abráziója volt a törmelékanyag egyedüli forrása. A durva törmelék valamely akadály, feltehetően küszöb, közbeiktatódása miatt nem csúszhatott le a tengerfenék meredek lejtőjén a mélyebb zónába. Ide kizárólag az abrázió legfinomabb törmelékanyaga (agyag) jutott el a gyenge felszíni áramlások útján. A partvonal meg- felelő alakulatai, öblei, távoltartották a nasszás-pleurotómás agyag képződési helyétől a sebesebb horizontális áramlásokat. A fitoplankton gazdagsága, nem kevésbé a part- közeli, sekélyebb algatenyészési övékből származó detrituszanyag a táplálék kimerít- hetetlen forrását nyújtották a gazdag faunának. A medence felé történő faunaszegé- nyedés a táplálékmennyiség csökkenésével magyarázható. A badeni agyag képződéséhez szükséges feltételek a középsőmiocénben ott ala- kultak ki, ahol a tengermedence meredeken, gyors átmenettel érintkezett a szárazfölddel. .Szokolyán a helyzet kissé eltérő, itt a sekélytenger partvonal előtti kimélyülése, dep- ressziója nyújtott lehetőséget a nasszás-pleurotómás agyag kifejlődésének. 46 Földtani Közlöny, 90. kötet, 1. füzet IRODALOM — UTERATUR — REFEREXCES l.Alexandrowicz, S. [1958J: Transgressiv Miocéné deposits in the Makoszowy Mine . . . Acta Geol. Pol. 8. — 2. B o d a A. [1923]: Szokolya környékének földtani viszonyai. Bány. Koh. Rapolc 56. — 3. Bogsch L- [1936]: Tortonien fauna Xógrádszakálról. Földt. Int. Évk. 31 . — 4 B ö c k h H. [1899]: Nagymaros környékének földtani viszonyai. Földt. Int. Évk. 13. - 5. Buchanan, J. B. [1958]: The Bottom-Fauua Communities across the Continental Shelf off Accra, Ghana (Gold Coast). Proc. Zool. Soc. Rondon 130. — 6. B u d a y, T. — C i c h a, I. [1956]: Neue Ansichten über die Stratigraphie des imteren und mittlereu Miozáns des inneralpinen Wiener Beckens und des Waagtales. Geol. Práce 43. - — 7. C i c h a, I.— Paulik, J. — Tejkai, J. [1957]: Bemerkungen zűr Stratigraphie des Miozáns des südwestlichen Teiles des Ausserkarpatischen Beckens in Máhren. Sbom. U. U. G. 23. — 8. C i c h a, I. — T e j k a 1, J. [1959]: Zum Problem des sog. Oberhelvets in den Karpatischen Becken. Vestnik U. U. G. roc. 34. — 9. C s. M e z n e r i c s I. [1952]: A Salgótarján vidéki slir és pectenes homokkő faunája. Földt. Közi. 82. — 10. Drooger, C. W. — Papp, A. — S o c i n, C. [1957]: Über die Grenze zwischen den Stufen Helvet und Törtön. Anz. Akad. Wiss. Wien math.-naturw. KI. Wien. • — 1 1 . E k m a n, S. [1947]: Über die Festigkeit dér marínén Sedimente, als Faktor dér Tierverbreitung, etc.”. Zool. Bidrag. Uppsala 2.-12. Ekman.S. [1953]: Zoogeographv of the Sea. Rondon 1953. — 13.Ferenczi I. [1925 — 28]: Adatok a Börzsönyi -hegység geológiájához. Földt. Int. Évi Jel. 1925 — 28-ról. Bp. 1935. — 14. Földvári A. [1936]: A badeni agyag előfordulása Budapesten. Föl'1* t Közi. 66. - — 15. F r e 1 1 e r, V. — G rahain, A. [1949]: The Structure and Mode of Rife of the Pyramidellidae, Parasitic Opistobranchs. Journ. of Mar. Bioi. Áss. of United Kingd. 28. — 16. F u c h s, T. [19011: Über den Charakter dér Tiefseefauna des Rothen Meeres. Sitzungsber. d. k. k. Akad. d. Wissensch. math.-nat. KI. 110. — 17. Fu chs, T. [1905]: Über ein neues Analógon dér Faima des Badener Tegels. Verhandl. d. k. k. Geol. Reichsanst. 1905. — 18. G a á 1 I. [1931]: A szokolyai közép:miocén tengeröböl faunájáról. Pótfüzetek a Term. tud. Közl.-höz. 63. p. 132. — 19. Grill, R. [1943]: Über mikropaláontologische Gliederungsmöglichkeiten im Miozán des Wiener Beckens. Mitt. d. Reichsamt. f. Bodenforsch. 6. • — 20. Grill, R. [1955]: Über die Verbreitung. des Badener Tegels im Wiener Becken. Verh. d. geol. Bundesanst. 1955. — 21. Grill, R. [1958]: Über den geologischen Aufbau des Ausseralpinen Wiener-Beckens. Verh. d. geol. Bundesanst. 1958. — 22. Halaváts G y. [1909 — 10]: A neogén üledékek Bp. környékén. Földt. Int. Évk. 17. — 23. Hömes, M. [1856 — 70]: Die fossilen Mollusken des Tertiárbeckens von Wien. Abh. k. k. geol. Reichsanst. 3., 4. - — 24. H o e r n e s, R. — A u i n g e r, M. [1879]: Gastropoden dér Meeresablagerungen . . . Abh. d. k. k. geol. Reichsanst- 12. — 25. Janoschek, R. [1951]: Das Inneralpine Wiener Becken. InSchaffer: Geo- logie von Österreich. Wien 1951. - — 26. K a u t s k y, F. [1928]: Die biostratigraphische Bedeutung dér Pectiniden des Niederösterreichischen Miozáns. Ann. Naturhist. Mus. Wien 42. - — 27. K o c h A. [1900]: Az Erdélyrészi medence harmadkori képződményei. II. Neogén csoport. Földt. Társ. Kiadványai Bp. 1900. — - 28. K o p e k G. [1954]: Északmagyarországi miocén korallok. Földt. Int. Évk. 42. — 29. Krach, W. — Kucinski, T. [1959]: Das Neogen Südpolens und dér anliegendeu Gebieten. Geol. Práce 15. — 30. K u e n e n. H. [1959]: Transport and sources of maríné sediments. Geol. en Mijnbouw N. S. 21. • — 31. R a d d, H. S. [1957]: Paleoecological Evidence. Mem. Geol. Soc. Am. 67 — 2. (Treatise on maríné ecology and paleoecology.) — 32. RengyelE. [1956]: A Börzsönyhegység Nógrád —Szokolya környéki területé- nek új raf el vétele. Földt. Int. Évi Jel. 1954-ről. — 33. M a gn e, A. — V i g n e a u x, M. [1948]: Rés gise- ments de Saubrigues et de Saint-Jean-de-Marsacq (Randes). C. R. Somm. Soc. Géol. Francé 1948 p. 293. — 34. M e 1 v i 1 1, J. C. — S tanáén, R. [1901]: The Mollusca of the Persian Gulf, Gulf of Omán . . . Proc. Zool. Soc. Rondon. 1901. — 35. Murray, J. — H j o rt. J. [1912]: The Depths of the Óceán. Rondon 1912. — 36. Myers, E. H. [1941 — 42]: Écologic relationships of somé recent and fossd Foraminifera. Rep. Com. on Mar. Ecol. as related to Pál. 1941 — 42. — 37. Papp, A. [1958]: Probleme dér Grenz- ziehung zwischen dér helvetischeu und tortonischen Stufe im Wiener Becken. Mitt. d. Geol. Ges. in Wien 49. — 38. Parker, F.I,. [1948]: Foraminifera of the Continental shelf from the Gulf of Maine to Mary- land. Bull. Mus. Comp. Zoöl. Harv. Coll. 100. — 39. Pokorny, V. [1958]: Grundzüge dér zoologischen Mikropaláontologie. Berlin 1958. — 40. R o g e r, J. [1939 : Re genre Chlamys dans les formatious néogenes de l’Éurope. Mem. Soc. Géol. P'rance N. S. 17. — 41. S i eb e r. R. [1937]: Neue Beitráge zűr Stratigraphie und Faunengeschichte . . . Petroleum 33. — 42. Sieber, R. [19581 : Zűr makropaláontologischen Zonen- gliederung in österreiehischen Tertiár. Erdoel-Zeitsclirift. 1958. H. 4. — Sieber. R. munkái 1945-58 kö- zött. — 44 Sorgeufrei, T. [19581: Molluseau Assemblages from the Maríné Middle Miocéné of South Jutland and their Enviromnents. Danm. Geol. Uudersogelse S. II. 79. — 45 St rausz R. [1927-29] : Geo- logische Fazieskuude. Földt. Int. Évk. 28. — 46 Stur, D. [1870]: Beitráge zűr Kenntniss d. stratig- raphischen Verháltnisse dér marínén Stufe des Wiener Beckens. Jahrb. k. k. Geol. Reichsanst. 20. — 47 Sturany1 R. [1904]: Gastropoden des Rothen Meeres. Exp. ”Pola„ in d. Rothe Meere 23. Denkschr d. k. Akad. d. Wiss. 74. — 48 Trvon G. W. [1879-98]: Manuel of Conchology. Rondon. — 49. Vadász E. [1953]: Magarország Földtana.’Bp- 1953. — 50. Vadász E- [1957[ : Földtörténet és Földfejlődés. Bp. 1957. — 51. Vasicek. M. [1951] : The eontemporary State of the Microbiostratigraphic Research of the Miocéné Sedimentary Deposits 1 . . Sbom. of Geol. Surv. of Chebh. Pál. 18. — 52. Vendel M. [1930]: Sopron környékének geológiája. IT. rész: A neogén és a negyedkor üledékei. Erdészeti Kísérletek. 32. — 53. W e i n h á n d 1, R. [1957]: Stratigraphische Ergebnisse jin mittleren Miozán des Ausseralpinen Wiener Beckens. Verh. d. Geol. Bundesanst. 1957. — 54. W e 1 1 s, J. W. [1957]: Corals. Mem. Geol. Soc- Am. 67 — -1. — 55. Yon.se, C. M. [1937]: The biology of Aporrhais pes-pelecani (I,.) and A. serresiana (Mich.). Journ. of Mar. Bioi. Áss. United Kingdom n. s. 21 . — 56. Y o n g e, C. M. [1946]: On the habits of Turritella eommunis RISSO. Journ. of Mar. Bioi. Áss. United Kingdom 26. — 57. Yonge, C. M. [1946]: On the habits and adaptations of Aloidis (Corbula) gibba. Journ. of Mar. Bioi. Áss. of Unit. Kingd. 26. — 58. Zelenka T. [1959): Kőzettani és földtani vizsgálatok Pilisszentkereszt környékén. Földt. Közi. 1960. - — 59. Senes, J. [1958]: Peetuneulus-Sande und Egerer Faunentypus im Tertiár bei Kovácov im Karpathenbecken. Geol. Práce Mon. Ser. 1. B dl d i : A szokolyai középsőmiocén fauna 47 Paláoökologie dér mittelmiozánen Fauna von Szokolya (Börzsöny gebirge). T. BAIyDI Die Studie gibt die Ergebnisse einer biostratigraphiscken und paláoökologischen Analyse dér Fauna von Szokolya. Nach einer stratigraphischen Übersicht des südöst- lichen Börzsönygebirges und dér Beschreibung des geologischen Profils dér Umge- bung dér Fundorte von Szokolya werden die biostratigraphischen und paláoökolo- gischen Eigenschaften dér Fauna besproehen. Wesentlichere Ergebnisse : das helve- tische Altér des Biotitamphibolandesitkomplexes und des Kieselgurs und eine klei- nere Ingression im Oberhelvet ist festgestellt worden. Das Altér dér reichen Fauna von Szokolya ist in dér Fagenidenzone des Untertortons festgesetzt. Fndlieh ist versucht worden. die Bildungsverháltnisse des Badener Tegels als Faziestypus anhand dér paláo- ökologischen Analyse dér Fauna von Szokolya zu kláren. Palaeoecology of the middle Miocéné fauna of Szokolya (Börzsöny Mountains) T. BÁlyDI The study deals with the results of a biostratigraphical and palaeoecological analysis of the mentioned fauna. After a stratigraphical description of the SE part of the Börzsöny" Mountains and a description of the geological profile at the fauna locality, the description of the biostratigraphical and palaeoecological results is given. Main results : the biotite-amphibole-andesite complex and the diatomaceous earth were shown to belong to the Heivetian. A smaller ingression in the upper Helvetian was demonstrated. The age of the rich fauna of Szokolya was established to be equal to the Lagenid zone of the lower Tortonian. Finally, an attempt was inadé to define the circuiustances of fonnation of the Baden clay as a facies tvpe, by analyzing the palaeoecological properties of the Szo- kotya fauna. A BORSODI BARNAKŐSZÉN KUTATÁS ÚJ EREDMÉNYEI RADÓCZ GYUFA* A borsodi barnakőszén-medence regionális jellegű földtani és fejlődéstörténeti alapjait alapvető munka formájában elsőnek a 75. születésnapját ünneplő Vadász Elemér professzor foglalta össze 1924-ben. Munkája 1929-ben egy kötetben jelent meg Schréter Z. hasonló jellegű ■ — főleg csak a területrészenkénti adatok ismertetését tartalmazó — dolgozatával. A borsodi monográfiának nevezett kötet az újabb bányaföldtani — mélyfúrási adatok értékelésénél ma is álkmdóan a feldolgozók munkaasztalán található. Munkája késői folytatá- sának tekinthető szerény dolgozatomat tehát mesteremnek ajánlom. Összefoglalás : A cikk a borsodi barnakőszénmedencéből — az 1959. évi kutatófúrások eredményeképpen - — a burdigalai ún. „alsó riolittufa” rétegcsoport alatt megismert új barna- kőszéntelepnek, illetve fekvő- és fedő-rétegcsoportjának általános jellegű földtani viszonyait ismerteti. Két szelvény vázlat mellékelésével rövid összehasonlítást is tesz az új és az eddig ismert barnakőszén telepes retegcsoport között. Az 1958. nyarán kezdődött, korszerű vizsgálatokkal kiegészített felsőnyárádi mintakutatási területen (Fekete-völgy I. épülő akna területén) — ahol az OFF meg- bízásából az Északmagyarországi Földtani Kutató-Fúró Vállalat végezte a részletes és felderítő jellegű mélyfúrási kutatásokat — - 1959 februárjában eddig ismeretlen barna- kőszéntelepet harántoltunk. Az eddigi fúrások a területen a jól ismert V. barnakőszéntelep alatt — mint utolsó telep alatt — a burdigalai alsóriolittufa rétegösszlet elérésekor (illetve abban történt ált. 5 m-t meg nem haladó előfúrás után) befejezést nyertek. A núntakutatási területen az V-ös telepig tervezett 60 fúrás közül a Jákfalva 17-es sz. fúrást a speciális vízmegfigyeléseken túlmenően már előre azzal a céllal nyert tervezést, hogy a terület mélyebb földtani-szerkezeti viszonyaiba is betekinthessünk. Ez a nagyobb mélységűre tervezett perspektivikus jellegű kutatófúrás a helvéti rétegsor, illetve az V. telep alatt az xíj barnakőszéntelepet 174 m előfúrás után 315 m mélységben harántolta. Az új telep alatt közel 50 m-re, 370 m mélységben a fúrás karbon alaphegység- tagot ért el, és 21 m előfúrás után befejezést nyert. Az elsődleges vizsgálatok után az Országos Földtani Főigazgatóság az új telep felderítő jellegű megkutatására további 8 fúrás lemélyítését tette lehetővé. A kutatófúrások mélyülésével párhuzamosan az új barnakőszéntelepes réteg- csoportot és az alaphegység anyagának részletesebb vizsgálatát a Magyar Állami Föld- tani Intézet szakemberei végezték. Az eddigi adataik kéziratosak. Az OFF részéről J a s k ó S. a mintakutatási területen folyó munkák és vizsgálatok módszerével és az ríj barnakőszénteleppel kapcsolatban — annak földtani vonatkozásait csak éppen érintve, a kutató fúrások mélyülése közben — már közölt általános jellegű megállapí- tásokat [4]. AJ. 17. sz. fúrás új bamakőszéntelepéről Alföldi L. már röviden beszámolt [1]. A núntakutatási területen 1959. VIII. 25-én az Országos Földtani Főigazgatóság által jóváhagyott utolsó (kilencedik) alaphegységig tervezett kutatófúrás is befejeződött. A területen a közeljövőben nem várható további hasonló mélyfúrási kutatás, ezért a * Készült az Észákmagyarországi Földtani Kutató-Fúró Vállalat Földtani Osztályán. Radócz: A bortodi barnahöszénhutatús új eredményei 49 nagy érdeklődést kiváltott lij barnakcszéntelep eddigi adatainak rövid ismertetését kívánatosnak tartottuk. ' Az új barnakőszéntelep kiterjed ^se A lemélyített kilenc kutatófúrás közül (1. ábra) az új barnakőszéntelepet aj. 17 sz. fúrás után csak a Felsőnyárád 201 sz. fúrásban kaptuk meg érdemleges vastagságban, míg két fúrásban (F. 213, F. 214) az új barnakőszéntelepes összletnek csak a nyomát, v ékonyabb barnakőszén rétegekkel. A többi öt fúrás nem liarántolta az új széntelepes rétegcsoportot. A kilenc kutatófúrás közül területünk nyugati felére eső hat fúrás a telep nyugati határát nagy vonalakban tisztázta. Ezen a részen a fúrások egymástól való távol- sága 1 km köiüli. A terület keleti felére eső három fúrás az érdemleges telep elhatárolását 3 irányban is nyitottan hagyta. A nyitott területrészek az 1. ábrán jelzett 1 — 1 pontjára telepitendő összesen négy fúrás az ríj telep elhatárolását, esetleges továbbterjedési irá- nyát ezen a területrészen is megoldaná - ugyanúgy, mint azt a nyugati területrészen 7. ábra. A mintakutatási terület „új" barnakőszén telepének áttekintő térképvázlata. (A jelzett 9 fúrás- mindegyikét az alsókarbon alaphegységig mélyítették. A térképvázlat az alsóriolittufa alatti földtani viszonyokat szemlélteti az „új” telep elterjedése szempontjából). Magyarázat: 1. Művelésre érde- mesnek látszó kőszéntelepet tartalmazó mező, 2. Csak telepnyomokat tartalmazó mező, 3. Fekvőterület (karbon), 4. Fekvőterület, ahol a karbon alaphegység fölött viszonylag vastag szárazföldi tarkaagyag is van, 5, Javasolt fúrás, 6. Fúrás, 7. A kutatási terület műszaki határa, 8. Szelvény vonal, 9. Község- 1 atár 10. Ü pülő függőleges akna, 11. Af produktív mező esetleges továbbterjedési lehetősége Fig. 7. Sketch map of the „new” eoal seam of the experimental prospecting area (All of the nine borings indiaited have touched basement. The sketch map indicates the geological relations below the „lower rhyolite tuff”, showing the extension of the „new” seam). Map designed by Gy. Radócz. Explan- at ion s : 1 . Area where the seam is workable, 2. Area with seam traces only, 3. Area of Carboniferous basement, 4. The same, with relatively thick terrestrial varicoloured clav above basement, 5. Intended boring. 6. Boring, 7. Boundarv of experimental prospecting arca, 8. Profilé line, 9. Viliágé, 10. Vertical sliaft undeí constructicn. 11. Fossible extension of productive area 4 Földtani Közlöny 50 Földtani Közlöny, 90. kötet, 7. füzet láthatjuk. A 3 nyitott lehetőség közül különösen a nyilakkal jelölt 2 irány látszik nagyobb jelentőségűnek. Az új barnakőszéntelepes rétegcsoport tehát nincs meg az egész mintakutatási területen. A fúrási adatok arra engednek következtetni (2 — 3. ábra), hogy az új barna- kőszéntelep az alaphegység bizonyos mélyedéseihez van kötve, tehát akkor keletkezett, amikor az alaphegység mélyedései még nem voltak teljesen feltöltődve. A telep elter- jedése, ha a borsodi medencében több helyen is megtalálható, nagyon szeszélyes lehet. Nagy segítséget tudna adni az új barnakőszéntelep további eredményesebb fúrási Tstfm Ny Dny 1 2 3 i 5 6 7 8 2 — 3. ábra. Vázlatos földtani szelvény a mintakutatási terület „új” barnakőszéntelepének szemléltetésére Magyarázat: 1. Karbon szürke — sötétszürke agyagpala és mészkő, 2. Burdigalai-eocén? szárazföldi tarkaagyag, 3. Burdigalai-oligocén? konglomerátum,' agyag, kavicsos agyag és az „új” barnakőszenes, szénnyomos rétegösszlet, 4. Burdigalai alsóriolittufás rétegösszlet, 5. Helvéti agyag, homokos márga, homok és az eddig ismert barnakőszén telepek, 6. Szarmata felsőriolittufa, tufás agyag és andezittufa- agglomerátum, 7. Pleisztocén — pannóniai kavics, agyagos homok és kavicsos agyag, 8. Preszarmata vetődések, amelyek a területen lemélyült több mint száz, az V. telepig lemélyült fúrás alapján isme- retesek. Fig. 2 — 3- Profile sketches to show the „new” coal seam of the experimental prospecting area. Designed by Gy. Radócz. Esplanations: 1. Grey-dark grey clay shale and limestone, Carboniferous, 2. Terrestrial varicoloured clay, Burdigalian-Eocene?, 3. Conglomerate, clay, gravelly clay and the „new" productive series, Burdigalian-Oligocene?, 4. Burdigalian „lower rhyolite tuff", 5. Helvetian clay, sandy mari, sand and the hitherto known coal seams, 6. Sarmatian „upper rhyolite tuff”, tuff y clay, andesite tuff and agglomerate, 7. Pleistocene- Pannonian gravel, clayey sand and gravelly clay, 8. Pre-Sarmatian faults, known by more than one hundred borings having touched Seam V. megkutatásához egy olyan geofizikai térkép, amely a mészköves, agyagpalás alaphegység domborzatát ilyen szempontból elegendő pontossággal tudná szemléltetni. Hz alapján az egész borsodi medencére vonatkozólag (az itteni tapasztalatok szerint), sokkal ered- ményesebb helyekre tudnánk kijelölni az új telep térképezését célzó felderítő jellegű kutatófúrásokat . A földtani képződmények jellemzése A terület általános jellegű földtani felépítését Scliréter Z. [8-10], Vadász E). [11-12] és Balogh K. [2] ddgozataiból ismerjük. Esen a területen annban az alap- hegység feletti és az alsóriolittufa alatti képződményeket eddig még nem ismertük. A tel - jes kor szerinti áttekintés kedvéért, főleg az újabb adatok leíró jellegű közlésével, az eddig ismert összleteket is összefoglaljuk. R a d ó c z : A borsodi barnahőszénkutatás új eredményei 51 Pleisztocén: A felszínen általános elterjedési! homokos, kavicsos agyag és kavics, helyenként több szintben is megfigyelhető. A kavicsos szintek azonban rövid távolságokon belül is kiékülnek, majd kissé távolabb ismét több kavicsos szint figyel- hető meg a felső, 0 m-től helyenként 20 m-ig is terjedő pleisztocénnek látszó összletben. Pannóniái: Balogh K. 1949. évi földtani térképén, a terület déli és délnyugati részén, összefüggő felszíni képződménynek van jelezve. A „felszíni agyag, homok, kavics" jelzésű képződmények pleisztocén-pannóniai korát még nem tekinthet- jük teljesen tisztázottnak. Ugyancsak nehéz helyenként még, csupán a fúrási anya- gok láttára, a pannóniai-szarmata határ kijelölése is. Szarmata: A rétegösszlet változatos tufás, agglomerátumos és agyagos képződményekből áll. A tufás összletben jellegzetes a felsőriolittufa, mely területünkön is általában gömbzárványos kifejlődésben ismeretes. A tufás és tuíitos rétegösszletek ránézésre nagyon változatosak, ezért a rétegcsoport korszerű feldolgozása nagyon kívá- natos lenne. A mocsári jellegű agyagos rétegekben több fúrásban is észlelhető kőszenes kifejlődés. Az agglomerátumos összlet, az andezittufa-agglomerátum, szintén jellegzetes és a szomszédos területeken is jól tanulmányozható. Az alatta következő helvéti réteg- összletet — a jellegzetes kifejlődésén kívül - — a határon durva kavicsos szint is jelzi. Helvéti: A helvéti rétegösszletet üledékes, tengeri, sekélytengeri és barna- kőszenes mocsári képződmények építik fel. Az agyagos, homokos és márgás jellegű kép- ződmény között általában vékony tufás betelepülések is megfigyelhetők, általában a bamakőszéntelep képződésekhez kötve. A laza, nyomás alatti, vizet tartalmazó homok- rétegek, a vetők erős közrejátszó szerepével, a barnakőszénbányászatnak még nehézséget is okoznak. A területen eddig csak a II., III., III/a., IV. és V. telep jelenléte látszik bizo- nyítottnak. A preszarmata denudáeió a terület délkeleti sarkából északnyugat felé ha- ladva előbb a II. és III,, majd a IV. és végül az északnyugati sarokban az V. telepet is lepusztította. A 3. ábra a IV. és V. telep ilyen irányi! lepusztulását is szemlélteti. A bor- sodi medence ezen szakaszán a barnakőszéntelepek fokozatos elmaradását tehát nem természetes kiékiiléssel, hanem a preszarmata denudációval kell magyaráznunk. A helvéti rétegösszlet alsó határát eddig az V. telep alatt az alsóriolittufa rétegösszlet felső határá- nál vontuk meg. Jámbor A. újabb megállapítása szerint [5] a helvéti transzgresszió már az alsóriolittufa rétegcsoport felső, itt mintegy 30 m vastagságú „áthalmozott" jellegű részénél kezdődik. B u r d i g a 1 a i : Az alsó riolittufa rétegösszlet területünkön átfúrt legnagyobb vastagsága 100 — 110 m. A rétegösszlet rendkívül gyakran változó, különböző típusú tufát és tufás agyagot tartalmaz : agyagosán bontott riolittufa, kristály és portufa, agyagos, homokos és aprókavicsos tufa, tufit és tufás jellegű agyag, 1 — 2 helyen vékony tufamentes agyagréteget is tartalmaz. A tufarétegek nem általános jelleggel tartalmaznak szabadszemmel is jól feltűnő horzsakövet és biotitot. A tufás összlet jelentős része réteges, helyenként finomsávos, ann vízben történt lerakódást jelez. Az erősen homokos és aprókavicsos, laza szerkezetű tufák nyomás alatti rétegvizet tartalmaznak. Burdigalai-katti?: A) A viszonylag nagy vastagságú riolittufa réteg- csoport alatt, helyenként kemény konglomerátum, durvakavics vagy vékony homok- kő réteg települ. Ezek az általában nem összefüggő kiterjedésű rétegek, az új barna- kőszéntelepet tartalmazó rétegcsoport fölött diszkordanciát is jelezhetnek, ugyanis nem jelentkeznek minden fúrásban. A J . 17. sz. fúrásban 5 in körüli durva polimikt konglo- merátum az F. 201. sz. fúrásban már egészen kis vastagságú, míg a többi hét fúrásban egyáltalán nem jelentkezett. Az F. 214. sz. fúrásban ezen a helyen 1 m-en belüli finom, illetve aprószemű homokkövet harántoltunk. A többi fúrásokban csak vékony kavi- csos szintre gondolunk, mivel a fúrásokból csupán 1 — 2 kavicsot kaptunk. A J. 24. és 4* 52 Földtani Közlöny, 90. kötet, 1 . füzet Sk. 177. sz. fúrásban ezen a helyen kavicsanyag egyáltalán nem jelentkezett. A 2-3. sz. ábrán ezt az általában durvatörmelékes szintet, mivel vastagsága kicsi, elterjedése szeszélyes, nem is tüntettük fel. Helyét felülről a harmadik eróziós diszkordancia vonal jelzi. m B) Az ríj barnakőszéntelepes rétegcsoport, mely az alaphegység nagyobb mélye- désében helyezkedik el, szárazföldi, édes és esökkentsósvizi, továbbá tengeri eredetű törmelékes kőzetekből van felépítve. Legnagyobb vastagságú a J. 17. és F. 201. sz. fúrásban (120 — 130 m), ahol az új kőszéntelep produktív vastagságban van meg. Ezeken a helyeken vannak az alaphegységfelszín legmélyebb pontjai is. A vastagság a mélyedés széle felé rohamosan csökken, s 600 — 800 m távolságon belül teljesen kimarad. a) AJ. 17. és F. 201. sz. fúrások viszonylag teljesnek mondható összlete alapján a karbon alaphegység mélyedésében először a közeli, ittenivel általában megegyező anyagú terület törmelékeiből álló, szárazföldi és mocsári jellegű agyagos rétegcsoport rakódott le. Ennek a közel 100 m vastagságú összletnek a közepe táján egy 20 m körüli összletben több vékony abb-vastagabb bamakőszenes réteg van. A bamakőszenes réteg- csoportnak az alsó részében az agyagos és bamakőszenes rétegecskék váltakozása ered- ményeképpen érdemlegesnek adódott bamakőszéntelep keletkezett (,,új bamakőszén- telep“). Ebből a 90 — 100 m vastagságú alsó összletből jelentős állati ősmaradvány nem került elő. b) Erre a mocsári jellegű agyagos összletre Scliréter Z. meghatározásai alapján [10] először esökkentsósvizi molluszkafaimás, majd egy-két m után tengeri jellegű faunát tartalmazó agyagréteg települ. A mikrofaunát S i d ó M. határozta meg [7], Mikrofauna: (kevés és apró termetű alak). Rotalia beccarii L., Rotalia sp., Nonion sp., Bulimina sp. Makrofauna: Meretrix sp., Meretrix cfr. incarnata (S o w.), Anadara diluvii (Lám.), Kassa sp., Turritella (Haustator) beyrichi H o f m. c) Az előbbi max. 5 m vastagságit összlet fölött ismét mocsári, esetleg csökkent- sósvízi agyagos rétegek következnek. Az összletet egy vékony (5 cm) mocsári vaskarbonát - réteg választja el az előbbitől. Ez az általában 10 m vastagságú összlet azonban kőszenes, kőszénnyomos és bitumenes rétegecskéket csak igen jelentéktelen vastagságban tartal- maz. Alsó része faunás. Mikrofauna: (lásd az előbb említett alakokat). Makrofauna: (általában törmelékes példányok, közöttük nagyon sok az indet. kagyló- és csigahéj töredék). Ábra ? sp., Cardium sp., Rissoa sp., Murex ? sp.. Bulla sp., Tympanotonus margaritaceus B r o c k. var. moniliformis Grat., hal- pikkelyek. d) Az összlet legfelső 10 m körüli agyag és homokos agyag összletében a tengeri jellegek jutnak uralomra. Az összlet kissé meszes, márgás jellegű. Mikrofauna: Echinus tüske, T extularia carinata d'O r b., Gyroidina soldanii (d'O r b.), Planulina ariminensis (d'O r b.), Bulimina elongata d'O r b., Bulimina pupoides d'Orb., Martinottiella communis (d'O r b.), Robulus cultratus Monti, Nonion soldani d'O r b., Virgulina sp., Nodosaria crassa Hant k., Nodosaria cfr. latejugata d'O r b., Lagena epiculata R s s., Orbulina ? sp., Gutulina probléma d'O r b., Eponides sp., Cibicides propinquus (Rss.), Polimorphina sp., Uvigerina pygmea d'Orb., Globigerina bulloides d'Orb.. Dentalina sp. Makrofauna: Halpikkelyek és otolithusok, Chenopus cfr. alatus E i c li w„ Kassa sp., Meretrix sp., Tympanotonus margaritaceus Brock. var. moniliformis Grat., Granulolobium plicatum B r ii g. Ez a tengeri jellegű képződmény, illetve a felette levő, már említett kavicsos és konglomerátimios ,, rétegfoszlány” a felső zárótagja az eddig ismeretlen (ilyen kifejlődés- ben mindenképpen ismeretlen) rétegsornak. Radócz : A borsodi barnakőszénkutatás új eredményei 53 Burdigalai — Eocén* : AJ. 23. sz. fúrásban a karbon alaphegység fölött viszonylag vastag szárazföldi tarka agyag települ, mely helyenként ránézésre bauxitos jellegű (nem bauxit). Felvetődik a kérdés, hogy ez a képződmény idősebb-e az előbb tárgyalt rétegsor alsó összleténél. vagy azzal egyidős és csak a magasabb felszínen (nem vízben) történt lerakódása miatt kapta az eltérő kifejlődést. Mint az alaphegység után elképzelhető itteni legidősebb képződmény, ha nem egyidős az előbbi összlettel. legfeljebb eocén lehet. Karbon: Az alaphegységtag anyaga sötét és zöldesszürke szericites agyagpala. melyben kisebb vastagságú sötét (fekete) mészkőrétegek települnek. Az agyagpala általában puha, ránézésre és tapintásra ..grafitos” jellegű. A mészkő betelepülések kemé- nyek és általában kalciteresek. Egyébként a mészkőben és az agyagpalában is helyenként még mogyoró nagyságú pirít kristályhalmazok is megfigyelhetők (Sk. 177). Helyenként vékony ..telérszerű" kvarcitos ereket és csomócskákat is tartalmaznak. A kézirat leadá- sáig az összes minta ásvány-kőzettani és őslénytani vizsgálata még nem fejeződött be. Az újabb barnakőszénösszlet rétegtani helyzete Ha az alsóriolittufa rétegösszlet alatti képződményeket az ismert helvéti rétegsor anyagaival összehasonlítjuk, ránézésre is lényeges különbségeket látunk. Az alsóriolittufa alatti képződmények agyagrétegei általában zsíros tapintásúak, gyakran duzzadok, még akkor is, ha homokosak vagy kavicsosak. Márgás jellegű kifejlődés az összletben egészen jelentéktelen, laza homokrétegek pedig egyáltalán nincsenek. A lielvéti rétegösszletet ezzel szemben a márgás jellegű homokos agyag és a gyakori laza homokrétegek jellemzik. Az összletek az állatvilág szempontjából is erősen különböznek egymástól. Utóbbiak korát ilyen nagymértékű eltérések ellenére azért nem tudjuk határozottan jelezni, mert ezt a rétégcsoportot még nem ismertük. Scliréter Z. a j. 17. sz. fúrásból előkerült makrofaunát ismertető kéziratában [10] lehetőségét látta az alsómiocén burdi- galai emelet mellett a felsőoligoeén katti emeletbe való tartozásnak is. J ámbor A. részletes földtani elemzés után a burdigalai emeletbe tartozónak jelzi [5]. Az új telep számozását illetően meg kell jegyezni, hogy eddig a VI. telep elnevezés terjedt el. Az elnevezés számszerű kifejezését elhamarkodottnak mondhatjuk, ugyanis Juhász A. 6] a Borsodi Földrajzi Évkönyv 1958. évi számában már beszél VI. telep- ről : ..Rudolftelep környékén 2 fúrással a VI. széntelepet is megütöttük'*, majd folytató- lagosan azt írja, hogy ,, ennek azonosítása és elhatárolása még későbbi feladat”. A telep kifejlődését és V. telephez való viszonyát nem említi. Feltételezhető tehát, hogy az össze- hasonlító vizsgálat nélkülözésével különböző telepeknek adjuk a VI. számozást. Ettől függetlenül a telep elnevezéséből, a számszerű elnevezés mellett, a telep eltérő korának is tükröződni kellene. Az új barnakőszéntelep a medence középső részén, ahol a telep művelésre méltó, az agyagos beágyazásokkal és a szenes rétegeket teleprészekre is elválasztó agyagrétegek- kel együtt olyan vastag, hogy hozzá hasonló vastagságú barnakőszenes kifejlődés — - egy telepre vonatkozólag — a lielvéti rétegösszletben nem ismeretes. Sajnos produktív övét, a közel 20 m vastagságú összletben csak egy helyen tudunk kijelölni. Lényeges különbség van az eddig ismert telepekkel szemben a radioaktivitást jelző szelvényekben is. A telepnek a bányaművelésbe való bekapcsolásához a javasolt fúrásokon (I — IV.) túlmenően még további kutatásra is szükség van. Az új telep részletesebb megkutatása után leművelését, az épülő — V. telepig tervezett — függőleges akna továbbmélyítésével is megoldhatónak látjuk. (Az akna helyét lásd az 1. ábrán.) 54 Földtani Közlöny, 90. kötet, 7. füzet A F. 201. sz. fúrásban a produktív övön belül „folyékony, büdös szagú" mocsár jellegű szenes iszap is jelentkezett. Ilyen jelenséget helyenként kismértékben a terület V. telepében is észleltünk. Az új barnakőszéntelep minőségi adatai, a különféle szenes és agyagos változatok miatt, meglehetősen tág határok között változnak. A berentei MFO laboratórium ada- taiból— aj. 17. és F. 201. sz. fúrás alapján — a művelésre méltó részekre vonatkozólag átlag értéknek az alábbiakat közölhetjük : Égésmeleg Kcal Fűtőérték Kcal Hamu % Nedvesség % Kén 0/ /o Hidrogén 0/ /o Tiszta szén égésm. Kcal 3 300 3 000 16 31 3,2 2,8 6 500 A legmagasabb fűtőérték adat viszonylag vékony rétegre vonatkozólag 3 540 Kcal. Az átlagérték adatok az itteni IV. és az V. telep felső részének adatai közé ilyen szempontból egészen jól beillenek. Az új és az eddig ismert kőszéntelepek összehasonlító vizsgálatánál a MEO (kalória, hamu stb.) adatok tehát magukban nem jelzik, hogy az új telep esetében idősebb és egészen más jellegű barnakőszénről lenne szó. A telepeket tartalmazó képződmények azonban, mint a telepek horizontális és vertikális kiterjedései is, az eltérő kor, és az eltérő fácies viszonyokat is egyértelműen bizonyítják. IRODALOM — REFEREXCES 1 . Alföldi I,.: Új limnikus barnakőszén telep (VI.) a borsodi barnakőszénmedence Ny-i határ területén. Földt. Közi., 1959. — 2. B a 1 o g h K.: A Bódva es Sajó közötti barnakőszénterület földtani viszonyai. Földt. Közi. 1949. — 3. B a n a i G y.: Jelentés az 1952. évben aSajó völgyében végzett Eötvös- inga mérésekről. (Kézirat) 1952. — 4. J a s k 6 S.: Új, bamakőszéntelep a borsodi mintakutatási területen. Bány. Lapok, XIV. (92). 1959. — 5. Jámbor Á.: A Felsőnvárád- 166 és Jákfalva-17. sz. fúrás összefoglaló földtani jelentése. (Kézirat) 1959. — 6. Juhász A.: A kelet borsodi bamakőszénmedence. Borsodi Földrajzi Évk. 1958. — 7. S i d ó M.: A Jákfalva-17. sz. fúrás Foraminifera vizsgálata. (Kézirat) 1959. — ■ 8. S c h r é t e r Z.: A Borsod- Hevesi szén- és lignit területek bányaföldtani leírása. Földt. Int. Kiadv. 1929. — 9. Schréter Z.: Újabb földtani vizsgálatok a sajó völgyi bamakőszénmedencében . Földt. Int. Évi jel. az 1949. évről. 1952. — lO.SchréterZ.: Földtani és őslénytani vizsgálatok a Ják- falva 17. sz. fúrás mintaanyagain. (Kézirat) 1959. ■ — 11. Vadász E.:A borsodi szénmedence bányaföld- tani viszonyai. Földt. Int. Kiadv. 1929. — 12. V a d á s z E.: Magyarország földtana. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1953. — 13. Vitális S.: Szakvélemény Jákfalva község barnaszén előfordulásáról. (Kézirat) 1943. New results of prospecting fór coa! in the Borsod Coal Basin, North Eastern Hungary GY. RADÓCZ 111 the Féketevölgy mining area of the Borsod Browii Coal Basin au up-to-date System of prospecting by boring and other complementafy methods was initiated by the High Authority of Geology in 1958. In this area, the boring Jákfalva 17, intended to reach the basement and to give information of a wider scope as to the geoiogical build of the area, reached in 1959 below the hitherto known deepest coal horizon, after liaving traversed an unproductive series of 174 metres thickness, a hitherto unknown coal horizon, situated somé 50 metres above the basement. In the course of the meutioned prospecting work a totál of 9 borings have reached basement (see map sketch). The new productive senes is situated below the already known series, of Helvetian age. The sequence situated between the Carboniferous basement and the widely exteuded rlivolite tuff underlying Seam V of the Helvetian coal measures are easily distinguished from the Helvetian sequence. The Burdigalian (..lower”) rhyolite R a d ó c z : A borsodi barnakőszénkutatás új eredményei 55 tuff separatmg the two sequenees has in the area a thickness of 60 to 110 metres. The newly discovered eoal-bearing series below this tuff may be relegated to the Burdigalian or to the commencement of the Miocéné. No unanimous opinion as to the age of these strata has been reached at as yet. On a macro-fainiistical basis, Z. Schréter considers the possibility of a Chattian age. Á. Jámbor stated a Burdigalian age. The new coal series is. in all probabüity, lying unconformably below the „lower rhyolite tuff”. The erosional vmconformity is indicated by thin strata of polymict conglo- merate, and mostly by the occurrence of somé pébbles only, in the boring samples. The thickness of the new complex may be subjeet, as seen in profile sketch No. 2. to important changes even within small dístances. This is nőt considered to be due to the erosional unconformity above mentioned. The sequence of terrestrial, fresh-water, brackish and maríné strata, having a maximum thickness oi 120 to 130 metres, may completely wedge out within a horízontal distance of 600 to 800 metres. The series, including the new coal seam, is consequently situated in the depressions of the basement. Consequently, even if further research will show this new sequence to be of greater extension within the Borsod area, a rather capricious areal distribution of this series is to be reckoned with. The new coal seam is situated around the middle of the new series, with maximum tlneknesses where the basement is deepest. It is of a thickness much exceedmg that of the Helvetian seams: however, the number of clayey intercalations is likewise much greater. There is alsó a significant difference in radioactivity logs. The loose sands and more competent, marly strata known to be frequent and characterístic in the upper sequence, are entirely lacking írom the new one. The latter consists in the studied area almosé entirely of clayey sedíments. whicli may locally become sandy and even gravelly. The development and macroscopic features of these clays make tliem easily distinguishable Írom the clay sediments of the upper coal-bearing sequence. In the neighbourhood of the basement the fine detrítus of the basement becomes increasíngly frequent, especially in the gravelly sediments. There is alsó a significant faunal difference between the new and the old series. The grade characteristics (calories, ash content, moisture etc.) are subjeet to rather wide variations because of the varying percentage of coal and clay. The averages are with- in the rangé of similar values fór the hitherto known seams, so that these data do nőt indicate by tliemselves the new seam to be different from the hitherto known ones. How- ever, the location, horízontal and vertieal extension of the new sequence prove unequivo- cally the difference in age and facies. A DUNA ÁRTÉRI SZINLŐINEK KRONOLÓGIÁJA DR, K RÍVÁN PÁR* Összefoglalás : Az ártéri teraszok szekszárdi alapszelvénye a Dunavölgy kialakulásának egyik kronológiai kulcsa. Elemzése alapján a Dunavölgy fejlődéstörténetének legutóbbi szaka- szait — elődeink és kortársaink felfogásával ellentétben — - már nem a holocén, hanem a würmi szakasz földtörténeti eseményeivel hozzuk kapcsolatba. Következtetéseink levonásánál azonban nemcsak a szekszárdi alapszelvényre támaszkodtunk, hanem felhasználtuk az évszázados ismeret- anyagot is, valamint azokat a tapasztalatokat, melyeket korábbi bejárásaink, vizsgálataink során gyűjtöttünk össze. A vizsgálatok éredményeit alábbiakban összegezhetjük: 1. Az ártéri magasabb terasz folyóvízi rétegei a W2— ' W, interstadiálisban rakódtak le. Fedőjük 2 métert is meghaladó jellegzetes lösz. Kora: W3 jeges. A rétegsor terasszá vésése a W, — W, interstadiálist követően indult meg s a driász, végéig tartott. 2. Az ártéri alacsonyabb terasz alsó folyóvízi homokrétege az alleröd szakaszban rakódott le. A felszínére települt 30 — 35 cm-es löszréteg kora: driász,. A driász, löszréteg tartalmazza a késő-őskőkori leletanyagot, melynek abszolút kora a heidelbergi C,, -laboratórium meghatározása alapján: i. e. 8 540 ± 1 200 év. A löszrétegre települt felső folyóvízi homokréteg kora: preboreális fenyő-nvír szakasz. A rétegsor terasszá vésése kétszakaszú: első szakasza a driász. tartamára korlátozódik, a második a holocén boreális szakaszával veszi kezdetét. 3. Az ártéri alacsonyabb terasz az ún. klimatikus teraszok mintapéldája. Ez az egyetlen dunai terasz, melynek kialakításában az epirogén kiemelkedésnek semmiféle szerepe nem’ volt. 4. A szekszárdi alapszelvény a würmi szakasz záró eseményeit teljes tagoltságukban mutatja be. Herrmann — Kretzoi — -Vértes [27] barlangi felismeréseitől eltekintve ez az első szelvény, melyben a „késő -glaciális” szakasz a maga jellegzetes tagolódásával jelent- kezett. Különös jelentősége van az ártéri alacsonyabb terasz rétegsorában észlelt löszközbete- lepülésnek, amely a driász, löszképződés első alföldi bizonyítéka. 5. Az ártéri teraszok pontos rétegtani helyének megjelölése, a hazai gyakorlat szerint würmi szakaszba sorolt Il/a es Il/b terasz rétegsorának lerakódásáról és kivésési időpontjáról vallott nézeteket is módosítja. A korábbi felfogást Pécsi M. [57] munkája nyomán szemlél- tetjük. A teraszok Duna feletti magassága, jelölése, kora Pécsi M. (57) szerint : A teraszok jelölése, kora Kriván P._(1959) szerint 3 — 4 m Ártér I/a újholocén Ártéri alacsonyabb driász 2 ill. terasz ill. würmi, posztglaciális záróterasz 5 — 6 m 10 — 12 m I/b terasz óholocén Ártéri magasabb würmi, terasz ill. würmi, terasz Il/a terasz új pleisztocén végi (wiirmvégi) Würmi. terasz würmi. 20 m Il/b terasz új pleisztocénele ji (würmeleji) Würmi, terasz würmi, 1 A Il/a — -Il/b teraszok korára vonatkozó állásfoglalásunkat későbbi dolgozatban indokoljuk meg Ez a dolgozat a magyarországi alluvium összefoglaló tanulmányozását célzó munka első része. Indítékát S ü ur e g h y József tíz éve rendezett dunavölgyi kirándu- lásai adták. E kirándulások egyikén, a Csepel-szigeten pattant ki a problémafelvető vita, * Előadta a Magyar Földtani Társulat 1960. jan. 6-i előadóülésén. K r i v á n : A Duna ártéri szinlöinek kronológiája 57 melyhez érdemben csak ezúttal, tíz év után, a dunavölgyi ártéri szinlők évszázados irodalmának átnézete s a területi ismeretek, vizsgálatok birtokában, s nem utolsósorban a probléma felfejtését és egyértelmű megoldását biztosító szekszárdi alapszelvény vizs- gálata után szólhatunk hozzá. Minthogy az ártéri teraszok problematikájának felfejtését Vértes L. szekszárd- palánki késő-őskőkori lelete indította be, összefoglaló munkánk vezérfonalául a szek- szárdi alapszelvény vizsgálatát választottuk. Tények és vélemények A szekszárdi késő-őskőkori lelet a dunai ártér alacsonyabb teraszának szingenetikus zárványa. Ez a lakonikus települési definíció már félig-meddig kronológiai meghatározás is, ha a kultúrréteget tartalmazó terasz, a keretet adó rétegsor képződési ideje ismert. A keretrétegsor genetikai és kronológiai tanulmányozása viszont a magyar földtan leg- idősebb témái közé tartozik, így kronológiai elemzésünk a dunaszabályozó V á s ár- fa e 1 y i Pál elhatározó jelentőségű véleményformálásából indul ki. Vásárhelyi P. a Duna szabályozása alkalmával, már csaknem másfél év- százada, két ártéri teraszt különböztetett meg ó- és új ártér, ó- és új alluvium néven. Ugyanezt a felismerést és véleményt ismételte meg négy évtizeddel később Szabó J . [73], Szekszárd környékének első földtani leírója. Azóta mindig ugyanez a megkülönböz- tetés és vélemény tér vissza minden írásban, amely a Duna ártéri teraszainak tagolásával és rétegtani besorolásával foglalkozik. Az évszázados ismerettöbblet sem a genetikai sem a kronológiai felfogáson nem változtatott, legfeljebb annyit, hogy az ártéri ala- csonyabb teraszt új holocén, a magasabb teraszt pedig óholocén terasznak nevez- ték el.** Pedig időközben sok új, részben az elterjedésre vonatkozó felismerés történt. Szabó J. még a szekszárdi munka előtt leírta az ártéri alacsonyabb teraszt a Vaskapu szorosból [72], később mindkettőt a Szekszárdtól délre, az országhatárig terjedő terület- ről [74]. Vele egyidőben Koch A. már anyagvizsgálatokat is végzett, s az ó- és új alluviális terasz következetes megkülönböztetése mellett, a szintkülönbségen kívül adódó felépítésbeli különbségre is felhívta a figyelmet [35]. Az ártéri magasabb terasz fedőjében mutatkozó ,, sárga agyag” származásának fejtegetése közben már a lösszel való kapcsolat lehetőségét is felvetette. Mégsem Koch A. ismerte fel az ártéri maga- sabb terasz löszborítottságát, hanem l'reitz P. és követői [79 — 85, 24, 25], majd S ü m e g h y [64 — 68], aki határozott állásfoglalásával az ártéri magasabb terasz lösz- kőzetének származása és kora körüli vitát beindította. Az a körülmény, hogy a löszt irodalmunk kezdettől fogva diluviális képződmény- nek s eleinte egy általános , .lösztenger” üledékének vette [72], óvta meg Koch Antalt attól, hogy a dunai ártér magasabb teraszának löszszerű fedőjét lösznek nevezze. A beocsini munkában [35] ez a képződmény még ártéri ,, sárga agyagnak” minősül, így Koch A. elkerülte azt a kettős, genetikai-kronológiai ellentmondást, melynek fel- oldása az utódok munkáiban kínos magyarázkodásokra adott alkalmat. Az ellentmondás keletkezése tehát az ártéri magasabb terasz löszfedőjének felismeréséből s abból a ragasz- kodásból adódott, amely a kronológus V ás ár helyi Pált ugyan elfeledte, kronológiai véleményét viszont dogmának ismerte el. ** Pécsinek* az a megállapítása [57], hogy a dunai ártéri teraszok kettéosztottságát 1950-ben Bulla ismerte fel, téves és helyesbítésre szorul még akkor is, ha Bulla 11] az ártéri magasabb teraszt „eddig ismeretlen, teljesen" új” teraszként ismertette. 58 Földtani Közlöny, 90. kötet, l. füzet A Vásárhely i-féle kronológiai dogma erejére jellemző, hogy kutatóink még saját megfigyeléseiket is módosították olykor, nehogy az ártéri magasabb teraszt a pleisztocénba kelljen sorolniok. Ennek is megvan a kellő magyarázata. Az a tény, hogy a Duna ismétlődő árvizei az ártéri alacsonyabb teraszt gyakorta, a magasabb teraszt pedig kivételes alkalmakkor öntik el, csakis arra a következtetésre vezethetett, hogy mindkettő a jelenkorban jött létre s annak két szakaszát, az ó- és új holocént képviseli. Ha tehát az ártéri magasabb teraszon löszt észleltek, az csak olyan vitára adhatott alkalmat, amelyben a terasz kora maradt állandó s mint ilyen, tetszés szerint módosíthatta a lösz képződéséről vallott általános és pleisztocén koráról elfoga- dott európai felfogást. Az ártéri lösz problémája negyedkori vizsgálataink egyik tehertételévé magaso- dott, s a megoldások egyik-másikában a holocén löszképződés abszurd feltevésére vezetett. Mivel ez a következtetés a löszképződés korára vonatkozó európai felfogással szöges ellentétben áll, a kutatók nagyobb része az ártéri magasabb terasz löszének az általános- tól eltérő sajátosságait, viszonylagosan nagyobb pelit tartalmát, karbonátgazdag- ságát, folyóvízi homok, esetleg kavicsréteg közbetelepülését igyekezett bizonyítékul felhasználni e löszképződmény átmosásos-összemosásos származásának bizonyításá- ra, s a képződményt továbbiakban holocén lösziszapnak, löszös iszapnak kezdte nevezni. Érdemes felemlítenünk, hogy Szabó J. és Koch A. idejében az ártéri maga- sabb terasz „sárga agyag” fedőjét lösznek azért nem lehetett nevezni, mert a löszt egy- séges, diluviális „lösztenger” üledékének vélték, s így lösz az ártéri szintekre csak át- mosás-összemosás ritján juthatott, ma pedig azért nem, mivel a lösz richthofeni, eolikus származását általános érvényűnek fogadták el, s a löszképződés európai lehetőségét a pleisztocén jeges szakaszokra korlátozta a felismerés. Lösz az ártéri teraszokra az újabb keletű magyarázatok szerint ismét csak átmosás-összemosás útján kerül- hetett. Mivel a löszgenezis richthofeni magyarázata I n k e y B. [32] kiváló ismer- tetésén keresztül a magyar tudományos közvéleményt évtizedekkel, a képződés korára vonatkozó európai törvényszerűség elterjedése előtt győzte meg, T r e i t z P. és követőinek állásfoglalása [79 — 85, 24, 25] különösebb feltűnés nélkül szívódott fel a köztudatba. A századfordulón kialakult helyzet értelmezése nem lenne teljes, ha nem vizsgál- nék meg a „diluviális” jelző kronológiai tartalma alatt rejtőző genetikus jelentést és következményeit. Ha egy képződmény a diluvium alatt jött létre, köze volt az „özönár"- hoz, de ha egyszer az özönár felfogás megdőlt, s ráadásul a képződményt egy ma is működő erő, a szél hozta létre, nehéz lesz azt következőkben egy megelőző, a diluvium- mal szinomm földtörténeti korra, a pleisztocénre korlátozni. -Ehhez előbb felül kell vizsgálni a lösz korára vonatkozó ismereteket. Mivel T r e i t z P. dunavölgyi munkássága erre az időre esik, megfigyeléseit, genetikai fejtegetéseit még a Vásár hely i-féle kronológiai dogma sem befolyásolta. A kapott értelmezés a valóság tárgyilagos felismerését eredményezte. AVásárhelyi- féle vélemény csak a kor megjelöléséből csendült ki, ez azonban könnyen helyesbíthető, ha egyszer a képződmény eolikus eredete már beigazolódott. T r e i t z felismerésének hitelét viszont nemcsak az adott helyzet s a kortársakra gyakorolt hatás [24, 25, 29], hanem jelen vizsgálataink is bizonyítják. T r e i t z véleményének napjai azonban meg voltak számlálva. Nem mintha genetikai okfejtésébe hiba csúszott volna be, hanem azért, mert a leírt folyamatokat a V ásárhely i-elv nyomán a holocénre rögzítette. A huszas évek elejére viszont már bebizonyosodott, hogy a lösz képződése Európában pleisztocén sajátosság, s csak a jeges szakaszokra korlátozódik. Kadic [34] szekszárdi vizsgálataiban nyilatkozik meg először K r i v d n : A Duna ártéri szintűinek kronológiája 59 ez a felfogás, aki az ártéri magasabb terasz fedőjét ugyan lösznek minősíti, a vélt holocén települési helyzet alapján azonban átmosott-összemosott származásról beszél. Az már egészen más kérdés, hogy mi történt volna, ha T r e i t z genetikai fel- ismerései birtokában a löszkronológia európai felfogását érvényre juttatja, s az ártéri magasabb terasz korát a pleisztocénben jelöli meg. Nyilvánvalóan előbbre hozta volna a Sümeghy állásfoglalásából adódó heves vitát, melynek kirobbantásához már az is elég volt, hogy valaki holocén szintről löszt írjon le. Az ártéri magasabb terasz pleiszto- cénbe sorolását Sümeghy meg sem kísérelte, inkább Kadic korábban elhangzott átmosásos-összemosásos löszgenetikájának tett engedményeket. Mivel az ártéri magasabb terasz „iszapos" fedőképződményének a löszhöz való valamiféle kapcsolata kétségtelen, kutatóink nagyobb része óholocén löszös iszapról beszél. Ez az álláspont érvényesült Magyarország 300 ezres földtani térképének szerkesz- tésekor is [40]. Ezzel azonban a probléma nem jutott nyugvópontra. A „löszös" jelző nyug- talanító genetikai és kronológiai reminiszcenciákat idézett fel. Ezeket M i h á 1 1 z I. [50] kívánta felszámolni. A dimaártéri teraszok felszíni képződményei között általánosan elterjedt „meszes iszap" küllemében feltűnően emlékeztet az ártéri magasabb terasz löszére. Szemcse- összetétele, karbonáttartalma, csigafaunája azonban attól jelentősen eltér. Mivel M i- h á 1 1 z I. a két képződményt eleve azonosnak vette, vizsgálati eredményei viszont csak a „meszes iszapra" vonatkoztak, arra a következtetésre jutott, hogy lösz, ill. „löszös" képződmény az ártéri teraszokon még átmosott formában sincs. Függetlenül attól, hogy a lösz dunaártéri elterjedését illetően M i h á 1 1 z István- nal szemben különvéleményre jutottunk, az átmosásos-összemosásos löszkeletkezés gon- dolatát és lehetőségét mindketten elvetettük. M i h á 1 1 z I. ugyanis vizsgálatilag iga- zolta, hogy a löszkőzet az áttelepítés során szétiszapolódik, szemcseösszetételi jellemzői megváltoznak. Az átmosásos-összemosásos löszképződési lehetőséget azonban nemcsak kísérleti, de elvi alapon sem tartjuk elfogadhatónak, mivel lösznek csak azt a kőzetet nevezhetjük, amely a Richthofe n-féle definíciót kielégíti. Az a körülmény, hogy Miliáltz I. általánosságban elvetette az ártéri maga- sabb terasz löszének létezését, nem jelenti azt, hogy ugyanott ugyanazt a löszt nem ész- lelte. Magyarázata szerint azonban ezeken a helyeken „a lösz már a pleisztocénben pre- formált felszínen rakódott le, vagy pedig a völgy a hátsághoz viszonyítva a felszínen levő legfiatalabb lösszel együtt süllyedt. Ezt az eredetileg is mélyebben fekvő löszfelszínt az óholocénben a folyóvizek letarolták. Az itt kivékonyodott lösz felszínén öntésiszap rakódott le." [48] „Óholocén teraszok az É-Alföldi szakaszon gyakoriak és nagykiterje- désűek. Egyik legnagyobb a Taktaliarkány — Mezőzombor — Csobaj közti, amelyen az óholocén alluvium fekiije többnyire a részben letarolt lösz, illetőleg sárga agyag, néhol pedig a pleisztocén folvóvizi homok." [49] Érdemes megfigyelnünk, milyen óvatosan fogalmaz M i h á 1 1 z I., negyedkori képződményeink egyik legjobb ismerője, ha az ártéri magasabb terasz fedőjében löszt észlel. Még a süllyedés lehetőségét is felveti, nehogy az ártéri magasabb teraszról annak pleisztocénbelisége kiderüljön. Pedig a M i h á 1 1 z által leírt lösz az biztosan az is, éppúgy mint az Urbancseké [86, 87], aki a Tiszántúl hasonló szinlőjéről kiterjedt löszterületeket ismertetett. S hogy még csattanósabban szemléltessük aVásárhely i- féle kronológiai dogma kényszerítő erejét, felemlítjük, hogy Fink és Majdan [17] az ártéri magasabb terasszal összehozható ún. Práter-terasz fedőjében löszt is észlelt. A terasz korát főként ennek alapján a würmi szakaszban jelölte meg. Felismerésük kronológiai véleményük azonban Magyarországon követőkre nem talált. Pécsi M. még vitába is szállt vele [57], 60 Földtani Közlöny, 90. kötet, I. füzet Az ártéri alacsonyabb terasz rétegtani helyének megjelölése az „ante quem” módszer alkalmazásával Még mielőtt az ártéri magasabb terasz korát illetően állást foglalnánk, vizsgálat alá vesszük az ártéri alacsonyabb teraszt is. Vizsgálataink a szekszárdi alapszelvényből indulnak ki s ugyanazt a gondolatmenetét követik, amely elődeinknek, kortársainknak egyaránt vezérfonalul szolgált. MiisaVásárhely i-féle kronológiai felfogásból indu- lunk ki. Eszerint az ártéri alacsonyabb terasz rétegsorának lerakódása és terasszá válása az új alluviális szakaszra, mai terminológiánk szerint az új holocénre esik. Az ártéri /. ábra. A szekszárdpalánki avar temető egyik sírgödrének Szelvénye. Az avar sírok az ártéri alacsonyabb terasz felszínébe mélyülnek. A sírgödrök felszínközeli részén, a mai mezőségi talaj ,,B” szintjének meg- felelő magasságban, az altalaj visszahantolt nagyobb rögei elváltozatlan állapotban maradtak fenn. Fig. 1. Grabprofil ans einem Awarenfriedhof a c de n Überschwemmungsgebiet dér Donau bei Szek- szárdpalánk. Iin ( '.rab sind die grösseren Schollen des nmgegrabenen l’ntergrundes, in dér Höhe des Hori- zonts ,,B” dér Mezőséger Hódén flache in unverándertem Zustand erhalten geblieben alacsonyabb terasz felszínének fejlődése viszont a közkeletű felfogásnak megfelelően még nem fejeződött be, az évről-évre ismétlődő árvizek még ma is, folyamatosan tovább- építik. Bármennyire is hihető ez a tétel, ezúttal felülvizsgáljuk. A helyi adottságok vizsgálatainknak kedveznek, az alacsonyabb terasz felszínébe avarkori. pontosan datálható temető sírgödrei mélyülnek (1. ábra). A felszínt mezőségi talajréteg borítja. Ha a , .jelenkori ártér alacsonyabb szintje” valóban érdemlegesen továbbépülő térszín, a felszínt borító mezőségi talaj vastagsága várhatóan jelentékeny. Az árvízi finomszemű üledéklerakódás ui. a rétegsor lassú gyarapodását idézi elő. Ez a körülmény viszont az adott, a talaj képződésnek kedvező hidrológiai helyzetben a talajréteg meg- vastagodását eredményezi. Ha a talajtani tényezők a meggyorsult üledékképződéssel nem tudnak lépést tartani, a talaj eltemetődik, s a rátelepült folyóvízi üledékréteg fel- színén új talajréteg alakul ki [80. 30. 69]. A rétegsor növekedése mindenképpen kifeje- zésre jut. Az ártéri alacsonyabb terasz szekszárdi feltárásában 45 — 50 cm-es mezőségi talaj borítja a felszínt. Ez, a késő-őskőkori kultúrréteg fedőjén és fedőrétegébe ásott avar sírgödrök (i. u. '600 — 630, [63]) felszínén kialakult, mindenütt egyöntetűen színezett, viszonylag vékony mezőségi talaj viszont inkább a lassan pusztuló térszín benyomását C Elváltozatlan altalaj(.C')- rögök K r i v d n : A Duna ártéri szinlőinek kronológiája 61 kelti, s arra mutat, hogy az avar temetkezést követő másfél évezred során a rétegsor továbbépülése szünetelt. Az avar sírok feletti és a meg nem bolygatott rétegsort borító talajtakaró mak- roszkópos azonossága tovább növeli a távlatokat. Az avar temetkezésnél, az elhantolás során, a felszíni talajanyag került alulra, a világos színű altalaj felülre. Ennek következté- ben a sírszelvények a késő-őskőkori kultúrréteg, a telepréteg világossárga fedőjében élénken kirajzolódnak, a felülre került sárga altalaj (C szint) viszont az eltelt idő alatt környezetéhez hasonult, mezőségi talajjá változott el. 2. ábra. Elváltozatlanul fennmaradt altalajrögök a 199. avar sír szelvényében. Salamon A. felv. Fig. 2. Teil des Grabprofils. t'nverandert erhalten gebliebene Schollen des Untergrundes aus dem ofceren Teil des Grabes Ha a sírásáskor felszínre került sárga altalaj mezőségi talajjá hasonulásához több mint egy ezredév kellett (i. u. VII. század kezdetétől napjainkig), legalább ugyan- ekkora időtartamot vehetünk a sírgödrökben megőrzött, a felszínihez hasonló küllemű, behantolt mezőségi talaj kialakulási idejének is. Ezzel viszont az ártéri alacsonyabb terasz észrevehető gyarapodásának időpontja az időszámítás előtti időkig tolódott vissza, mindenesetre a bükk2 szakasz alsó határáig. Az avar sírok szelvényeiben helyenként (2. ábra) az altalaj világossárga anyagá- nak nagyobb rögei elváltozás nélkül maradtak fenn. Ez a körülmény nemcsak a felszíni mezőségi talaj kialakulásának bizonyított időigényét támasztja alá, hanem az előző, a sírgödrökben megőrzött mezőségi talaj kifejlődésének időkeretére is támpontul szolgál. Mindezek után vegyük sorra az ártéri teraszok kialakulására vonatkozó morfo- lógiai elemzéseket [7, 9, 10, 19, 42, 56, 59]. Bennük nagyjából egyöntetű állásfoglalást találunk. Eszerint a bükkj szakaszt folyóvízi bevágódás, az ártéri magasabb terasz ki- 62 Földtani Közlöny, 90. kötet, I. füzet vésése, a bükk2 szakaszt pedig eleinte völgyszélesítés, később bevágódás jellemzi. Az ártéri alacsonyabb terasz rétegsorának lerakódása tehát lényegében a bükk2 szakaszban kezdődik, terasszá vésése pedig a legújabb időkbe húzódik át. Anélkül, hogy a morfológiai folyamatok értelmezésbeli egymásutánját megváltoz- tatni óhajtanánk, a rétegtani besorolást illetően fel kell említenünk, hogy ez a beosztás nem támaszkodik közvetlenül az adott szelvények pollensztratigráfiai vizsgálatára, hanem azt megelőzve. Zólyomi B. [91] magyarországi pollenkronológiai beosztásából indult ki [7], saZólyomi adta kereteket, mint lehetőségeket hasznosította a holocén- nek vélt morfológiai folyamatok rétegtani elhelyezésére. Idővel azonban ez a besorolás is hagyománnyá vált, holott M. F a r a g ó M. [44] dunaártéri pollenanalitikai szelvényei egészen más következtetésekre jogosítanak. Múlt emlékezetes, a morfológiai elemzések szerint az ártéri alacsonyabb terasz rétegsorának lerakódása a bükk2 szakaszban ment végbe. Az alacsonyabb terasz szek- szárdi szelvénye viszont nem erre mutat. Nem sikerült ui. olyan nyomokra bukkannunk, melyek alapján az ismertetett morfológiai fejlődésmenet korbeosztását valószínűsít- hetnénk. A bükk2 szakasz egészét talaj képződési folyamat töltötte ki. Az ártéri alacsonyabb terasz felépítése és kronológiai jelentése Az előzőkben felhasznált ,,ante quem” módszer alkalmazásával már eljutottunk addig, hogy az ártéri alacsonyabb terasz rétegsorának lerakódása az új holocénnél kétségtelenül korábbi szakaszban ment végbe. Ahhoz, hogy a ,,post quem” utat is be- járjuk s így a vizsgált rétegsor korát a beszorításos eljárással rögzítsük, ismernünk kellene az ártéri magasabb terasz rétegtani helyét. Erre azonban később kerül sor, így nem marad más lehetőség, mint a rétegsor közvetlen tanulmányozása, rétegtani tartalmának közvetlen kifejtése. A terasz-szelvény alsó rétege finomszemű folyóvízi homok. Szemcseösszetételében 60 — 70% közötti értékkel a 0,02 — 0, 1 min 0 részleg uralkodik. A szemcseeloszlási maximum helye 0,06 — 0,07 mm 0 közé esik. Mellékmaximumokat a 0,02 mm 0 alatt észleltünk (3. ábra). Ha a szemcseösszetételből a szállító közeg, a folyóvíz mozgási sebességére kívánunk következtetni, figyelembe kell vennünk az >0, 1 mm 0 szemcserészlegben mutatkozó futóhomokszemek mennyiségét is. A Miháltz — Ungár — Dávi d-féle (54, 12) koptatottsági módszerrel vizsgált anyag > 0, 1 mm 0 részlegében ui. a biztosan eolikus származású, helyesebben : eolikus görgetettségű (3 — 4. típus) homokszemek mennyisége a 40%-ot is elérte. Ehhez az értékhez nem adtuk hozzá a futó- és folyami homokban egyaránt gyakori, a 2. koptatottsági csoportba tartozó szemcsék mennyiségét, pedig azok egy része még kétségtelenül a futóhomok szemcsecsoporthoz tartozik. A > 0, 1 mm 0 szemcsék túlnyomó része tehát eredetileg futóhomok településben volt. Onnan bemosással, még inkább : a vízjárás ismétlődő szüneteiben ráfúvással került jelenlegi helyére. Mivel a futóhomok szemcsenagysága gyakorlatilag a 0, 1 mm 0 -nél kezdődik, a bemosott vagy ráfújt futóhomok mennyisége eltorzítja a folyóvízi finomszemű homok eredeti szemcseösszetételét, s a homokrészleg megnövelésével olyan benyomást kelt, mintha a > 0, 1 mm 0 homokszemek szállításához szükséges, 0,5 cm/sec-ot meghaladó vízmozgássebesség a ténylegesnél gyakoribb lett volna. Ha a szemcseösszetételi képből a futóhomok mennyiségét kiküszöböljük, a 0,02 — 0, 1 mm 0 részleg uralkodása még inkább kifejeződik. Ez viszont arra mutat, hogy az üledékképződés lényegében alig mozgó-álló vízből történt, melynek maximális sebessége Szemcseosszetéte / K r i v d n : A Duna ártéri szintűinek kronológiája 63 64 Földtani Közlöny, 90. kötet, 7. füzet a 0,5 cm/sec-ot csak ritkán haladta meg. A malakofauna értékelése során K r o 1 o p p E. [39] is ugyanerre a következtetésre jutott. Mivel az < 0, 1 mm 0 szemcsék lebegési hajlama a csökkenő szemcseátmérővel rohamosan nő, s az uralkodó szemcsenagyság (0,02 — 0,1 mm 0) alsó határa közelében már néhány század cm/sec vízmozgás sebesség is elégséges a szemcsék lebegtetéséhez, lerakódásuk megakadályozásához, arra mutat, hogy az üledékképződés kezdetben 0,5 cm/sec maximális vízmozgás sebességgel indult, később azonban gyakorlatilag állóvíz- ből folytatódott. Fig. 5. Profil dér unteren Terrasse des t ; 1 icrsch wemmungsgebie tes dér Donau bei Szekszárdpalánk: Lauf dér Sedimentation vöm Ende dér Alleröd-Periode bis Anfang dér Pinus-Betula-Periode auf Grund von Komanalysenkurven. Gliederung: 1 — 4. Alleröd — Sehwankung, 5 — 7. Dryas,, 8 — 10. Pinus-Betula-Periode A pelit szemcsetartományba eső mellékmaximumok tanúsága szerint lehetőség nyílt a szállított törmelékanyag legfinomabb részeinek leülepedésére is, az üledékképző- dés tehát a víz teljes letisztulásáig, máshelyütt pedig teljes bepárlódásáig, oldott sóinak kicsapódásáig (mésziszap, dolomitiszap képződése!) haladt előre. Az alsó finomszemű homokréteg létrejötte azonban nem egyetlen elöntés és azt követő ülepedés eredménye, hanem a pelitrészlegben állandósult mellékmaximumok alapján : öntések és lerakódások sokszorosan ismétlődő folyamataira vezethető vissza. Az üledékképződés éghajlati körülményeit az északias elterjedésű Valvata pulchella Stud. dominanciája alapján s a szintén észlelt Gyraulus riparius Westl. nyomán Kro- 1 o p p E. [39] a mainál hűvösebbnek tartja. A vázolt körülmények jelentős változása az 5 — 6. sz. minta (5. ábra) vizsgálati eredményeiben mutatkozik meg. A szemcseösszetétel megfinomodik. A < 0,02 mm- 0 részleg mennyisége mintegy 10% -kai haladja meg az előzőkben észlelt átlagértéket, K r i v á n : A Duna ártéri szinlőinek kronológiája 65 az > 0,1 mm 0 részleg értéke viszont 2% alá csökken. A 0,02 — 0,1 mm 0 szemcse- osztály összege gyakorlatilag változatlan marad, ezen belül azonban megváltozik a 0,02 — 0,05 és a 0,05 — 0,1 mm 0 szemcsecsoport viszonya. Ha a 0,02 — 0,05 mm 0 csoportot szokás szerint [37] D2-vel, a 0,05 — 0.1 mm 0 csoportot pedig D3-mal jelöljük, a D2/D3 viszonyszám a korábbi 0,6 — 0,7-ről 3,3 ill. 4,7-re változik. A szemcseeloszlási maximum helye a 0,06 — 0,07 mm 0 tájáról a 0,03 mm 0 -höz tolódik el ; a mellék- maximumok értéke megnövekszik. A szemcseösszetéteü görbék lefutása a löszgörbék jellegzetes menetét mutatja. A malakofauna faj és egyedszám tekintetében elszegényedik. A minimum a 6. sz. mintára, a szorosabb értelemben vett kultúrrétegre esik. Ebben mindössze 5 db. Bithynia leachi Shepp., 2 db Pupilla muscorum L. és 1 db Limáddá sp. mutatkozott. Végül ugyanezen, löszgenetikájú réteg leülepedése alatt létesül aV értés L. (89) által tanulmányozott késő-őskőkori halásztelep, melynek nyomai (eszközök, tűzhely- nyomok, étkezési hulladékok stb.) csakis erre a rétegre korlátozódnak. A vizsgálati eredmények értelmezése alapján az alsó finomhomok réteg lerakódását követő ősföldrajzi helyzetet alábbiakban jellemezzük : 1. Az ártéri öntések, öntéses rétegsor vastagodás megszűnik. Ritka megismét- lődésére csak a pelitrészlegben mutatkozó mellékmaximumok s a néhány Bithynia alapján következtethetünk. A Duna vízhozama tehát megcsökken, levonulása csak a meder- szelvényre korlátozódik. A rétegsor terasszá vésése megindul. 2. A vízhozamcsökkenéssel egyidőben az alsó finomszemű homokréteg felszíne szárazzá válik, a gyér füvezetű felületen porüledék rakódik le, lösz képződik 30 — 35 cm maximális vastagságban. A löszképződés alatt a futóhomokképződés szünetel. 3. A terasszá váló felszínen a löszképződés tartamára megtelepül az ember, halász- telep létesül. 4. A finomszemű folyóvízi homok lerakódását hézagtalanul követő löszképződés pleisztocén éghajlatingadozásra vezethető vissza. A Valvata pulchelláxal, Gyraulus ripariussal jellemzett, hűvös éghajlatot a löszképződés rövid tartamára hideg-száraz klíma váltja fel, keleti széljárás jut uralomra. Bár az északi-alpesi szárazföldi faj, a Clausilia crudata Stud. a kultúrréteg felső részén megtalálható, az említett hideg-száraz éghajlat már csak reminiszcenciája a lösz- képződésre jellemző lűdeg-száraz sztyeppklímának. A vékony löszrétegben csak Pupilla muscorum L. mutatkozott, a jellegzetes hidegtűrő szárazföldi fajok hiányoznak. Hiányoznak a szélsőséges hideg-száraz éghajlat növénytani bizonyítékai is. S t i e b e r J. [71] ui. a tűzhelyek faszénanyagának anthrakotómiai feldolgozása során csak Popuhist észlelt. Mivel a löszképződéssel egyidős talajképződési nyomokra a vizs- gált szelvényben nem találtunk, S t i e b e r Populus adata nyomán ártéri ligeterdőkre nem gondolhatunk, sokkal inkább klimatikus sztyeppre, szétszórt Populus állománnyal. Az igen ritka kiöntések szemcseösszetételt módosító befolyását a 2. szelvényben vizsgáltuk (4. ábra). Itt a kissé mélyebb település következtében az öntések gyakorisága némileg megnövekszik, de sohasem annyira, hogy a pelitrészlegben előidézett szemcse- összetételi változás a lösz-ismérveket elfödné. A löszréteg szemcseösszetétele a 2. szel- vényben ingadozóbb, ezt azonban a sűrített mintavétel magyarázza. Ha az ártéri magasabb terasz löszfedőjének származtatásakor az át-összemosás gondolata oly sokszor felmerült, az alacsonyabb terasz lösz közbetelepülésének átértel- mezésére, e lehetőség felvetésére még inkább számíthatunk. Ezúttal azonban nem hivat- kozunk sem a bevezetőben kifejtett ellenvéleményre, sem az iiledékíöldtani eredmé- nyekre, csupán Krolopp E. [39] megfogalmazását idézzük : ,,míg az ártéri anyagban faj- és egyedszámban gazdag, nagy területről összemosott szárazföldi csigafaunát szok- tunk találni, addig Szekszárdon ennek pont az ellenkezőjét tapasztaljuk/' ,,A csigaházak 5 Fö!dtani Kczícny 66 Földtani Közlöny, 90. kötet, 7. füzet a közvetlen környékről származnak. Ezért, hiányzik sok olyan faj, amely várható volna és a távolabbi környéken kétségtelenül élt is." A löszképződés a 6. sz. minta lerakódását követően megszakad. Rövid átmenet és némi futóhomokképződés után lényegében a kezdeti viszonyok visszatérését figyel- hetjük meg. A vékony löszréteggel borított terasz felszínére finomszemű folyóvízi homok települ, felfelé finomodó szemcseösszetétellel. Lerakódásával ér véget az ártéri alacso- nyabb terasz felszínének folyóvízi feltöltése. Az alsó és felső finomszemű homokréteg vizsgálati adatai egymáshoz igen közel állnak. A lerakodási körülmények tehát hasonlóak s P e s t y L. ásványtani meg- figyelései alapján még a lehordási területet is azonosnak vehetjük. A felfelé haladóan mutatkozó szemcseösszetételi finomodás az öntések ritkulására s a feltöltődés lassú befejeződésére mutat. A felszínközeli 20 — 30 cm közötti elagyagosodás azonban már a feltöltést követő talajképződés eredménye. Az alsó és felső finomszemű homokréteg hasonlósága azonban nem merül ki a kőzettani bélyegek megismétlődésében. A két réteg csigafaunája is nagymérvű rokon- ságot mutat, beime az északias elterjedésű Valvata pulchella Stud. mindvégig meg- található. A Valvata pulchella fontos klímaindikátor s többek közt rá is hivatkozunk a felső homokréteg kronológiai besorolásánál. Mivel az ártéri magasabb terasz folyóvízi rétegei a fedőjében mutatkozó W3 lösz tanúsága szerint [38] a W2— W3 interstadiális ( = W3 kriofil szakasz [37]) folya- mán rakódtak le, a magasabb terasz rétegsorának kivésése már a W3 jeges szakasz során megindulhatott. Ennek következtében a pleisztocén végére helyeződnek át, szinte párhuzamos eltolódással azok a folyamatok, melyeket morfológusaink eddig a holocén klímaingadozásokkal hoztak kapcsolatba. A tölgy és bükk1 szakaszokba helyezett bevágódási folyamat tehát a W3 jeges szakaszába tolódik vissza, az ezt követő, laterális erózióval jellemzett szakasz pedig a bükk2 szakasz elejéről az alleröd szakaszba helyeződik át. A laterális eróziós fázishoz közvetlenül csatlakozó folyóvízi feltöltés az alacsonyabb terasz alsó finomszemű homok- rétegének tanúsága szerint még az allerödben megindult. A driász2 szakaszt a folyóvízi feltöltő folyamat megszakadása, vékony löszréteg képződése jellemzi, melynek abszolút korát a tűzhelyréteg faszénanyagának C14 vizsgálata alapján, a heidelbergi C14 labora- tórium 10,490, azaz i. e. 8.540 ± 1,200 évben adta meg. A driász2 szakaszt követően a folyóvízi feltöltés ismét megindul. A felső finom- szemű homokréteg lerakódása a korábban felsorolt üledékföldtani és faunisztikai tények alapján azonban már a preboreális fenyő — nyír szakaszban befejeződik. A felszínt borító mezőségi talaj képződésének kezdetei tehát a boreális szakaszig nyúlnak vissza. Az ártéri alacsonyabb terasz rétegsorának terasszá vésése kétszakaszú. Első szakasza a driász2 tartamára korlátozódik, második a holocén boreális szakaszával veszi kezdetét. Mivel az ártéri alacsonyabb terasz rétegsorának megismétlődő folyóvízi feltöltése az alpi jégárak pusztulásával a legszorosabb kapcsolatban áll, benne a pleisztocén záró- teraszát kell látnunk, melyet a második kivésési szakasz figyelembevételével is legfeljebb csak posztglaeiális terasznak nevezhetünk. Vizsgálataink nyomán egészen más megvilágításba kerülnek M. Faragó M. ésMiháltz I. [44, 51, 52] dunaártéri pollenanalitikai szelvényei is. Az ártéri alacso- nyabb terasz rétegsorának felszínközeli métereiben M. F a r a g ó M. sokszor 100%-ig terjedő Pimts maximumot észlelt, melyet a Vásárhelyi-féle kronológiai dogma kényszerítő befolyása alatt Miháltz I. megkísérelt szelektív fosszilizációval értel- mezni. K r iván : A Duna ártéri szinlöinek kronológiája 67 Vannak olyan tények is, amelyek arra mutatnak, hogy a jelenkori Duna egyes helyeken az ártéri alacsonyabb terasz szintjéig terjedő feltöltést végez. E tények azonban kivételek, a hullámtérre korlátozódnak, s nem fedhetik el az általános szabályt, mely szerint az ártéri alacsonyabb terasz szintjének kiképzését a Duna még a würmi3 jégárak pusztulásából adódó kivételesen nagy vízhozama idején befejezte. Az ártéri magasabb terasz rétegtani helye Ismét a szekszárdi alapszelvényből indulunk ki. A szekszárdpalánki téglagyári fejtő szelvénye vizsgálataink alapja. Az ártéri magasabb terasz szekszárdi szelvényének fedőjében 2,5 — 3,0 métert is elérő löszréteg települ. Az ,,ante quem" kronológiai módszer alkalmazásának lehetősége biztosított. Vizsgálati eredmények : A rétegsor alján, az alacsonyabb terasz közeli szelvényéhez hasonlóan iinomszemü folyóvízi homok települ. A két folyóvízi homokréteg felszínének magassági különbsége Balás V. szintezése alapján 2,5 m-nek adódik. Felette 2,5 — 3,0 métert is elérő vastag- ságban lösz települ. A folyóvízi homok és a fedő lösz szintesen határolódik el. Átmeneti rétegként „infúziós" lösz mutatkozik gazdag molluszka faunával. A faunát Krolopp E. tanulmányozta. A finomszemű folyóvízi homok fedőjében települt lösz szabályos anemolutit. Származása vitathatatlan. Osztályozottsága felfelé egyenletesen növekszik akár a 97J>_ -t, akár a maximumgörbék magasságát használjuk annak jellemzésére (5. ábra). Q25 — Az osztályozottság foka csak a felszín közelében mutat csökkenő értéket, ez viszont a felszínen kialakult talaj képződési folyamatok értelemszerű következménye. Szemben az ártéri alacsonyabb terasz driász2 szakaszbeli löszével, a mellékmaxi- mumok jelentősége ezúttal eltörpül, így a téglagyári szelvény (6. ábra) az átvezető ,, infúziós" löszréteget követően a fokozatosan uralomra jutó. zavartalan löszképződést szemlélteti. A mellékmaximumok csaknem kizárólag utólagos jelenségekkel, karbonát- felhalmozódással, elváltozási folyamatokkal függnek össze, szélső értékkel a löszfelszínt borító mezőségi talajban jelentkeznek. Bennük fejeződik ki a liolocén egészét átfogó talajképződés. A 6. ábra mindegyik diagramjában észlelhető a talajképződési elváltozás agyagásványt, humuszkolloidot, szemcseaggregátumot eredményező folyamata. A magasabb terasz fedő löszrétegében az alacsonyabb terasz driász2 löszéhez hasonlóan a pelit részleg (Dj) feldúsulásával találkozunk. Ennek jelentős része azonban a pelit részleg magasabb szemcseosztályaira korlátozódik s szorosan illeszkedik a lösz uralkodó szemeseosztálya mellé, nagyobbára 0,01 0,02 mm 0 szemcsékből áll. A 0.01 0,02 mm 0 szemcsék mennyisége, első közelítésben, a löszképződéshez szükséges tartós légnyugalom megismétlődő visszatéréséről tanúskodik. A 6. ábra felső részén kiegészítésként feltüntettük a fedő löszrétegnek a tégla- gyári feltárás felszínéről lepusztított részét ill. annak vizsgálati eredményeit is. Mivel a téglagyári szelvényben mutatkozó mezőségi talaj alsó szintjében tundra jelenségek nyo- mait észleltük s azt a driászj enyhe tundrafázisával hoztuk össze, a driász2 löszképződés megfelelőjét a téglagyári feltárástól D-re, mintegy 25 méterre gyűjtött. 1,2 méterrel magasabban fekvő löszrétegben szemlélhetjük, természetesen az alacsonyabb teraszban adott mély fekvés szemcseösszetételt módosító befolyása nélkül. E minta vizsgálati eredményei a löszképződés ideális körülményeiről tanúskodnak s alig különböznek a szekszárdi dombok alján, keleti oldalon települt lösz vizsgálati adataitól (7. ábra). Ugyanezen ábrán összehasonlításként feltüntettük a paksi pleisztocén 68 Földtani Közlöny , 90. kötet , 7. füzet . KUIVÁX Das Szeks/.árder Grundprofil dér Aueterrassen ist ein Schlüssel zűr Chronologie dér Entstehung des Donautales. Auf Grund dér Untersuchungeii bringen wir diese jüngsten Absehnitte dér Entwicklungsgeschiclite des Donautales - - im Gegensatz zűr Áuffassung unserer Vorgánger und Zeitgenossen nicht mehr mit detn Holozán, sondern mit den geologiscken Ereignissen des Wiirms ín Zusannnenhang. In unseren SchiuBfolgerungen stiitzen wir mis niclit nur auf das Grundprofil von Szekszárd, sondern aucli auf die wáh- rend 100 Jalire gesammelten Beobaehtungen mid aucli auf unsere eigenen, die wir bei friilieren Gelándebegehen und Untersuchungeii zeitigten und die wir im folgenden zusammenfassen : 1 . Die aus ElufSwasser stammenden Schichten dér oberen Aueterrasse habén sich im Interstadial \V2- -W3 abgelagert. Das Hangende ist EöB von stellenweise 2 111 Machtig- keit. Die Terrassenbildung begann nacli dem Ende des Interstadials bis ziun Ende des DryaSj. 2. Die untere, aus FluBwasser stammende Sandscliicht dér medrigeren Aueterrasse lagerte sich im Alleröd ab. Die auf dér Oberfláche gelagerte, 30 — 35 cm dicke LöBschiclit staumit aus dem Dryas2. Diese Sehieht enthált den spátpaláolithischen Fund, dessen Altér auf Grund dér Bestimmung des Heidelberger C14-L,aboratoriums 8,540± 1.200 v. 11. Z. ist. Die dariiber gelagerte obere Sandscliicht stammt aus dér práborealen Kiefer- Birkenzeit. Die Terrasse bildete sich in zwei Etappen : die erste beschránkt sich auf das Dryas.,. die zweite beginnt mit dem borealen Abschnitt des Holozáns. 3. Die untere Aueterrasse ist ein Prototyp dér sog. klimatischen Terrassen und ist die einzige Donauterrasse, 111 dérén Bildung epirogene Erhebungen kéinerlei Rolle hatten. 4 Das Szekszárder Grundprofil zeigt die abschlieBenden Ereignisse des Wiirms in ' hrer yollen Gliederung. Abgesehen von den Erfalirungen. die H e r r 111 a 11 11 — K retzo i — Vértes 27 in Höhleu erzielten, ist das das erste Profil, in dem das »Spátglazial« mit seiner charakteristischen Gliederung erseheint. Emebesondere Bedeutung hat die Eöí.lein- lagerung. die in dér uuteren Aueterrasse beobachtet wurde. die dér erste Beweis für LöBbildung in dér Tiefebene im Dryas2 ist. 5. Die genaue Definition dér Aueterrassen in stratigrapliischer Hinsicht modifiziert aucli die herköimnliche Áuffassung iiber die Öedimentation mid Terrassenbiklung. Die frtihere Áuffassung bringen wir auf Grund von M. Pécsis Arbeit [55 — 59 . Ensere Stellungnahme liinsichtlich des Alters dér Terrassen Ilii— IIf> werden wir in einem spáteren Aufsatz eingeliend begrünclen. 72 Földtani Közlöny, 90. kötet, / . füzet Höhe dér Terrassen oberhalb des Donauniveaus und ihr Altér (nach Pécsi)) Bezeichnung und Altér dér Terrassen (nach Kriván) 3 — 4 m Aueterrasse la Jungholozán Untere Aueterrasse Dryas2 bzw. bzw. Wj-AbschluB- Postglazial terrasse 5 — 6 m I/b Terrasse Altholozán Höhere Aueterrasse Würm, bzw. Wj-Terrasse 10—12 m Il/a Terrasse Ende des Spátpleis- tozáns (des Würms) Würm2-Terrasse Würma 20 m Il/b Terrasse Anfang des Spátpleis- tozáns (des Würms) Würm, -Terrasse Wurm, AZ URÁN— KRÓM— VANADIUM ELOSZLÁSA ÉS AZ EPIGÉN KRÓMCSILLÁM SZEREPE A MECSEKI PERMI ÖSSZLETBEN Dr. KISS JÁNOS a) A vanádium, króm és a hidrocsillámok geokémiai szerepe az urán epigén feldúsulásában A Mecsek hegységi U — Cr — V tartalmú zöld-zöldesszürke homokkő települési körülményeiben és jellegében sajátos vonásokat mutat, amelyhez hasonlót a világ- irodalmi leírásokban nemigen ismerünk. Az éretelep sajátos jellege az üledékkőzettani vonásokban és a geokémiai elemcsoportosulás szokatlan együttesében mutatkozik. A világoszöld, szürkészöld homokkő, ami az É — ÉNy területrészen kb. 140 m vastag- ságot is elér, D — DK-i irányban erősen redukált kiterjedésben mutatkozik — , de mindkét területen a kifejlődés felső szakaszának tájékán az ún. ,, köztes vörös" homokkő helyet- tesítési fáciesként megszakítja — , az ÉNy-i területrészen egységesebb kifejlődésig míg DK-en többször megismétlődő, jobban tagolt egységekből áll. Közös jellemvonásuk a zöld-zöldesszürke színezésük mellett a kőzetelegyrészeket cementáló „szerieites" (hidro- csillámos) és karbonátos (dolomitos, ankerites) kötőanyagban mutatkozik, ami a sugárzó elemek feldúsulásának egyik sarkalatos velejárója is. A tanulmányozott üledéksor alsó tagozatában fellépő, főleg szürke, kissé zöldesszürke homokkő szerves anyagban gazdag, sugárzó elemekben szegény, a középső, ún. zöld homokkőösszletet a szerves anyagtar- talom mellett az urán, vanadium és a krómelemek viszonylagos gyakorisága jellemzi, a felső (köztes vörös homokkő felé eső összlet) rétegesoport „anyakőzetében” jelentős földpátmeg jelenés mellett Fe3 + , Mg2+ és Ca2+ elemek viszonylagos feldúsulása történt. Az urán, vanádium és krómelemekkel jellemezhető „zöld homokkő” vizsgálata egyéb vonatkozásai mellett sok új tudományos kérdés tisztázását eredményezte, ezért ennek részletezését nagyobb terjedelemben tárgyaljuk. A króm és az urán „merőben ellentétes geokémiai viselkedésű”, egymástól távoleső magmás geofázisban dúsuló elemnek üledékes társulása meglepően ríj és részletes tanul- mányozást igénylő feladat, amit komplex vizsgálati módszerek alkalmazásával igyekez- tünk megoldani. A króm sziderofil jelleggel az előkristályosodási fázisban és a meteorvasban dúsul fel legnagyobb mértékben, kén jelenlétében kalkofil jellegű, de földkéregbeli „nagy” gyakorisága miatt Szádeczky K. E. szerint határozottan litofil sajátságokat mutat. A fő kristályosodási fázisban ultrabázisos-bázisos kőzetekben krómit — picotit alakban, ezenkívül egyes kőzetekben (olivinbombákban, bázisos metamorf kőzetekben) többnyire alumíniumot helyettesítve jelenik meg Cr-epidotban, Cr-diopszidban, uwarovitban, fuchsitban, maripositban. A litofil króm Cr3+ és Cr64- alakban a redoxpotenciál viszonyok- tól függően jelenhet meg. Ennek megfelelően a meteorvasban 3450 gr/t, a szulfidfázisban 1200 — 2400 gr/t, a gabbroid kőzetekben 340 — 410 gr/t, a mecseki zöld homokkőben átlagosan 10 — 1600 gr/t, a káli hidrocsillámban (, ,illit"?) 450 gr/t, a krómcsillámban középértékben 115,6 kg/t. 74 Földtani Közlöny, 90. kötet, 7. füzet u V Cr 7. ábra. A) Cr, V és U eloszlása a permi antiklinális északi szárnyán (zöld homokkő), B) A Cr, V ésU elosz- lása a permi antiklinális déli szárnyán Fig. 7. A) Verteilung von Cr, V und U au dér Nordflanke dér permiseken Antiklinale (grüner Sandstein) B) Die Verteilung von Cr, V und U an dér Siidflanke dér permischen Antiklinale Kiss : Az U — Cv— V a mecseki permi összletben 75 Elsődlegesen a króm tehát főleg az ultrabázisos magmához kötve jelenik meg. Ilyen ultrabázisos — bázisos kőzeteket a Mecsek-hegység paleozóos összletében nem isme- rünk az itteni gránit ,, bázisos" slirein. lamprofiros telérkialakulás'ain kívül, de S c li e f- f e r V. mágneses mérései szerint a Mecsek-hegység egyes részein a biztosan trachidolerit- től (Pécsvárad) származó mágneses anomálián kívül, a szerkezeti fúrásokkal igazolt paleozóos — prepaleozóos területeken több, feltehetőleg bázisos tömegtől származó ano- mália rajzolódik ki, amelyek a granitoid és a metamorf (gneisz, amfibolit) kőzetei a penni időszakban a felszínen lehettek. Ezekből származik feltehetőleg a komlói kőszén állandó nyomelemként jelenlevő krómtartalma is, amire elsőnek Szádeczky K. E. — Földvári n é vizsgálatai mutattak rá. Az eróziós felszín kialakulásától függően a fenti kőzetek mállási termékei kerültek a zöldesszürke összlet kialakulásának idején a permi üledékgyűjtő medencébe : kezdetben a metamorf köpeny és a ,, bázisos" kőzetek törmelékei, majd a granitoid kőzetek mechanikai és kémiai elegyrészeivel együtt éles határ nélküli, egymásba folyó pszefites -pszammitos kialakulást eredményeztek, ahol a mechanikai elegyrészeknek statisztikus kiértékelése az összletnek korábban vázolt hármas tagolását tették lehetővé. A zöldesszürke összlet mechanikai elegyrészei között allotigén krómásványokat (krómit, picotit) eddig kimutatni nem tudtunk, ennek alapján feltételezhető, hogy a króm gránitköpenyhez csatlakozó „bázisos metamorf" kőzetek krómszilikátos elegyrészeinek oldásából származhat a granitoid kőzetek femikns elegyrészei Cr- tartalmának hozzájárulásával, s innen ered a Mecsek-hegységi permi összlet igen nagy Clark-értéke. A króm részben a felszíni tényezők hatására oldatba került, s a jelek szerint hidrokarbonátos közegben migrált. A króm szilikátásványaiból viszonylag könnyen kioldódik, de a spinell szerkezetből kioldódásához már különleges tényezők szüksé- gesek In Cr-hidrocsillám A zöld-zöldesszürke homokkőösszletet Böckh J. felsőperminek, Vadász E. pedig középsőpermi korúnak minősítette. A homokkő színeződésének kérdésére fel- figyelve, annak okát közelebbről nem vizsgálták. Az újabb vizsgálatok és kutatások kimutatták, hogy ez a homokkőösszlet az uránhordozó fő rétegcsoport, a zöld színeződés és az urándúsulás között genetikai összefüggés van. A zöld színeződés okát első lépésben a redukciós közegben történt üledékképződésben határoztuk meg, anyagi mibenlétét a ferrovegy illetek túlsúlyában láttuk. A magyarázatot első durva megközelítés alapjául fogadhattuk csak el, a redukciós közeg az ok szerepét tölti be egy ilyen jellegű üledék kialakulásánál, a íerrovegyületek pedig nem egyedüli okozói ennek. A feltárások során igen változatos módon és alakban smaragdzöld színű bekérgezések, pecsétszerű lenyoma- tok lencsés kitöltések, igen finom eloszlásit hintések alakjában csillámos megjelenésű ásvány gyakori jelenlétét figyelhetjük meg, amit krómtartahna alapján krómcsillámnak neveztünk el. A krómcsillám gyakran dolomitos és kovás fatörzseket — esetenként több centiméteres vastagságban — kérgez be. Gyakran megfigyelhető, hogy a zöld homokkő kisebb-nagyobb repedéseit utólag, epigén úton vagy a kőszenesedett páfrányszerű lenyomatokat átitatva pszeudomorfózaszerűen tölti ki. A zöld homokkő zöld színének egyik fő tényezőjét a krómcsillámnak egyenlőtlen eloszlásában és másod- sorban . egyéb ferrovegyületeknek (pl. piritnek) jelenlétében látjuk. Három zöld homokkőminta (átlag minta) anyagában a króm és egyéb elemek az alábbi eloszlást mutatták : 76 Földtani Közlöny, 90. kötet, 1. füzet 1. Világoszöld homokká. Elemző: Tolnay V. Cra03 V2Os k2o MgO Urán % 0,16 0,07 5,52 0,41 80 gr/t 2. Zöld homokkő. Elemző: Uppor SiOj AljOj Fe203 E. Cr2Oa CaO V./), — HaO + HaO % 64,8 5,6 9,4 5,1 2,2 0,05 0,8 6,1 3. Almazöld homokkő. Elemző: Uppor E. 0r2O3 V205 Urán % 4,56 0,14 150 gr/t A kiragadott példák zöld színének árnyalatait a krómtartalom egyértelműen magyarázza. A minták pirittartalma aimyira elenyésző, hogy a statisztikus kiértékelés tanúsága szerint éppen fordított előjelű eloszlást mutatva, részes ugyan a zöldes szín előidézésében, de nem a fő tényező. E megállapítás általánosítható jelleggel csak a tanul- mányozott homokkőösszletre szorítkozhatik, a zöldesszürke összleten kívüli homokkő színének — általunk kevés részletezéssel vizsgált — okát krómcsillámok esetleges hiányá- val az említett ferrovegyületek jelenlétével (pirít stb.) hozhatjuk összefüggésbe. A krómcsillám mikroszkópos megfigyeléseink szerint fűzöld, smaragdzöld színű pikkelyek egymásfölötti sorakozásából áll, (001) szerinti tökéletes elválással. A pikkelyei rugalmasak, de nem oly mértékben, mint a valódi csillámoké (pl. muszkovit). Immer- ziós beágyazással (metilénjodid + benzol) a pikkelyeken mért törésmutatóit nx = 1,610— 1,611 ± 0,002 n2 = 1.614— 1,615 ± 0,002 értékben határoztuk meg. nx — n2 = — 0,004, gyengén kettőstörő jelleggel, minek inter- ferencia színe I. rendű szürkésfehér. Optikailag kis 2V szögű negatív karakterű ásvány. Hevítve (900 — 1000 C°-on) megvörösödik, egyes mezői megbámulnák és egyoptikai tengelyűvé válik anélkül, hogy optikai jellege megváltozna. A DTA-f elvételeken jelleg- zetes ,,kloritra jellemző" 100 — 200 C° és 630 — 1900 C° között kifejezett ívelésű csúcsok- ban endoterm reakció jelentkezik. A megismételt felvételek egyértelműen a fenti hőtar- tományokban endoterm átalakulásokat jeleztek, így a mellékletben csak két felvételt közlünk. (2. ábra). Krómcsillámelemzések Elemző: Tolnay V. SiOa 1. 2. 46,57 3. 48,61 TiO 0,02 0,01 0,01 AUb 19,20 20,85 17,14 Fe2Oa 1,47 nyom 3,00 FeO 1,49 * v2o, 0,39 0,25 1,81 u3o.** 0,07 0,11 Cr2Os 11,61 12,18 10,58 NiO 0,01 0,15 CaO 1,62 0,51 nyom MgO 2,35 2,69 K,0 7,61 7,91 7,48 NaaO 0,13 0,1 1 0,03 — HaO 2,52 2,43 2,67 + HaO 5,28 5,56 5,77 p2o5 nyom nyom COa 0,12 — 100,26% 100,42% 100,05% 1. Világoszöld krómcsillám dolomitos fatörzsről 2. Smaragdzöld krómcsillám dolomitos fatörzsről 3. Smaragdzöld krómcsillám (lencse a zöld homokkőben) * Nagy vanádiumtartalom miatt nem határozható meg, ** Uppor E. elemzése Kiss: Az U—Cr—V a mecseki permi összletben 77 Az urán és a krómcsillám kapcsolatára fotodiagram készítésekor figyeltünk fel, mikoris kiderült, hogy gyakran uránásvány pl. uraninit és soddyit társaságában jelent- kezik, ahol az uránásványok zárványszerű megjelenésben vagy orientált összenövésben rendeződnek el a krómcsillámban. A krómcsillám anyagából több vegyelemzés és röntgenfelvétel készült. Az elem- zések gondosan kiválogatott, egynemű anyagon történtek, eredményeik alapvető meg- állapítások rögzítését teszik lehetővé. Itt nem térhetünk ki a krómcsillám röntgen- és vegyelemzési adataiból nyerhető rácsszerkezeti felépítés kérdéseire, ami a paragenetikai jelentőségén túl több új kristálykémiai részlet tisztázását ígéri. A feladattal később külön tanulmányban kívánunk foglalkozni. A 3. sz. minta elemzési adatait a — H20 víz levonásával 100%-ra egészítettük ki, az oxidokat redukcióba véve az elemek súlyszázalékát állapítottuk meg, majd az atom- hányados és ionszám meghatározása után a krómcsillám képletét az alábbiak szerint rögzítettük : J I I I L 2. ábra. Krómcsillámok DTA-görbéi. 1. Krómcsillám (világoszöld) dolomitos fatörzsről, Kővágószöllős 2. Krómcsillám (smaragdzöld) Bakonyáról. (Köb len ez V. felvétele) Fig.2. DTA-Diagramme von Chromglimmern. 1. Chromglimmer (hellgriin) von einem dolomitisierten Baumstamm, Kővágószöllős, 2. Chromglimmer (smaragdgrün) von Bakonya (Aufnahme V. K o b 1 e n c z ) súlyszázalék atomhányados ionszám Si 23,322 0,83 41,55 Ti 0,006 0,0001 AJ 9,455 0,3510 17,56 Fe 2,154 0,039 1,95 V 1,042 0,020 0,00 Cr 7,434 0,143 7,15 Mg 1,666 0,069 3,45 K 6,377 0,163 8,20 Na 0,023 0,001 8,20 II 0,665 0,659 32,95 o 47,854 99.9996' 2,901 )/ /O 149,55 ^ el 95 ^ 1,0 Cr-,15 Mg3 45 A1 17,56 bl41 55 O 149,55 hl32 ^1 ^ e0.21 ^ u.13 ^r0,85 “^§0,42 ^2,00 ^6,0 Öj80 ^4,J Összevontan a képlet : K(Fe, Mg)"(Cr, V)'"Al2(Si5014)(OH) 78 Földtani Közlöny, 90. kötet, 1. füzet .Szerkezeti képlete feltehetőleg az alábbi : K[ (Fe,Mg) (OH) g] [ (Cr, V, Al2)]'[(Al,Si4O10) ] (Si04) (OH) 2 A krómcsillámról 7 db röntgenfelvétel és kiértékelés történt, közöttük kettő olyan mintáról is. amelyet előzőleg 900 — 1000 C°-on 3 — 5 órán át kiizzítottunk. A fel- vételek kiértékelésével a krómcsillámokra az alábbi d/Á-értékek a legjellemzőbb és leg- erősebb vonalak : Int. d(**i)A-ben e(e + d) 3,317—3,3336 ie 2,570—2,578 ie 1,509—1 .514 Int. jelzései: ie = igen erős, e = erős, d = diffúz vonal B radley, G r i m, B r o w n szerint, lia a (006) rácssíkoknak megfelelő érték d(006) : 1.50 A, akkor ez illitszerű ásvány esetén dioktaéderes szerkezetet jelez, ha pedig a d(oo6) 1,525 — 1,535 Á között van, trioktaéderes a felépítés. Eddigi adataink szerint a krómcsillám dioktaéderes csillám változatba sorolható, felépítése az illit szerkezetéhez közeláll, de azzal teljesen nem egyezik meg. A DTA-felvétel is ellentmond az illittel való azonosításnak (2. ábra). A krómhoz hasonló szerepet tölt be a vanadiuni is. Ennek egy része krómcsillám- ban és kálium-hidrocsillámban is (,, illit"?) kimutatható, ahol is az elsőben középértékben 6100 gr/t, az utóbbiban 210 gr/t-ban dúsult fel. A vanádium jelentős részen azonban uránnal együtt található : a kőzet mechanikai és epigén elegyrészeként jelenlevő, urán- szurokérc-ásványban ismeretlen kötésben. A hidrotermális U — Ni — Co — Bi-telérek uraninitjei az irodalmi adatok szerint 500 gr/t vanádinmot is tartalmazhatnak. Feltételezhető, hogy a magmás geofázis előkristályosodásban is ,, jelentős mennyi- séget" felmutató vanádium (a krómmal együtt) a jelzett bázisos kőzetek femikus ásvá- nyainak mállása során dúsult fel. A mecseki zöldesszürke homokkőösszlet vanádium- tartalmának egy része azonban az urán és az említett epigén (Cr — és K — ) csillámoktól függetlenül is kimutatható mikrokémiai reakcióval, ásványos alakját azonban inind- ezideig tisztázni nem tudtuk. Feltételezhető a vanádiumnak kőszenes és egyéb szerves elegyrészekhez való kapcsolata is, mint pl. a komlói kőszénben Szádeczk y — F ö 1 d- váriné vizsgálatai a vanádiumnak ,, állandó" nyomelem jelenlétét rögzítették. Az É-i és a D-i területrész zöld-zöldessziirke homokkő elemzési adatai figyelmet- keltő urán— króm vanádium-összefüggéseket világítottak meg. Az elemzési adatokat (U p p o r E. elemzései) szelvényszerinti helyzetüknek megfelelően az 1. és 2. sz. mellék- letben foglaltuk össze. Eszerint az északi zöld homokkőösszletben (1. ábra) az urán-, króm- és vanádiumértékek bár szeszélyes eloszlást mutatnak, azonban együttes meg- jelenésük — kevés kivétellel — törvényszerűnek adódott. A króm a homokkőösszlet alsó szakasza felé némi növekedést jelezve „egyenletes" eloszlású. A táblázatban csak az ana- litikailag meghatározott krómmennyiségeket tüntettük fel. a mikrokémiailag difenil- karbazidos cseppreakeióval kimutatott adatok nem szerepelnek. A rétegösszlet felső szakasza 10 — 50 gr/t Cr A rétegösszlet középső szakasza = 10 — 50 gr/t Cr A rétegösszlet alsó szakasza — 1 0 — 60 gr/t Cr A vanádium eloszlása az alábbi értékeket mutatta : A rétegösszlet felső szakasza = 250 — 600 gr/t V A rétegösszlet középső szakasza 80 — 1000 gr/t V A rétegösszlet alsó szakasza - 20 — 400 gr/t V 79 Kiss: Az U—Cr—V a mecseki permi összletben A felső telepcsoporttól az alsó telepcsoport irányában tehát a vanádiuin — 1 — 2 esettől eltekintve — „egyenletes” csökkenést jelez. A vanádium eloszlása nem követi hűen az uránmennyiségek ingadozásait, meglepően mindig azon mintákban van „nagyobb” vanádiumnövekedés, amelyek fölött észrevehető uránnövekedés volt kimutatható. Ennek okát ez idő szerint elfogadhatóan nem tudjuk magyarázni, egy később elvégzendő tanulmány során kívánunk a kérdéssel részletesen foglalkozni. Az üledéksor felső és az alsó szakaszában az urán kis értékeket képviselve egyen- letes eloszlású, a középső rétegcsoportban igen szeszélyes ingadozást jelez. A D — DK-i zöld homokkő összlet urán-, vanádium és krómelemeinek eloszlása az ÉNy-i területhez viszonyítva egyenletesebb. Szembetűnő párhuzam mutatkozik a kis króm- és kis uránmennyiségeknél, ami azonban esetenként nagy króm- és kis urán- mennyiségnél is megmutatkozhat. A króm ezen a területen a rétegsor mindhárom szakaszában 1 — 1 szembetűnő kiugrást jelez (2. ábra). • A rétegösszlet felső szakasza = 200 gr/t Cr A rétegösszlet középső szakasza = 1400 gr/t Cr A rétegösszlet alsó szakasza = 400 gr/t Cr egyébként 15 — 20 gr/t mennyiségekkel egyenletesen oszlik el. A vanádium eloszlását az alább felsorolt értékek jelzik : A rétegösszlet felső szakasza = 100 — 450 gr/t V A rétegösszlet középső szakasza = 100 — 600 gr/t V A rétegösszlet alsó szakasza = 100 — 350 gr/t V A D — DK-i zöld-zöldesszürke liomokkőösszlet egyenletes eloszlással az E -KXyi területhez viszonyítva kevesebb vanádiumot tartalmaz : É— ÉNy-i terület középérték = 1 1 0—650 gr/t V D — DK-i terület középérték = 100—460 gr/t V Az urán vanádiuuunal együtt mindhárom rétegszakaszban 1 1 kiugrással, az E-i területhez képest lényegesen kisebb értékekkel van képviselve. A D — DK-i területrész zöld-zöldesszürke összlete az E-inál szegényebb urán- eloszlása nem jelez nagyobb kiugrásokat : É — ÉNy-i terület középérték = 10 — 640 gr/t V D — DK-i terület középérték = 10 — 300 gr/t 1' A zöld-zöldesszürke összlet pszammitos,' változatainak karbonátos (dolomitos- ankerites) és „hidrocsillámos” kötőanyaga igen elterjedt és jelentős a krómcsillám epigén kialakulásában. Kér r — H a m i 1 1 o n legújabb vizsgálatai szerint az utahi Tetnple Mountains környék uránérckifejlődésében átlagosan 1600 — 2700 gr/t krómot tartalmazó, zöldszínű agyag található pecsétes lenyomatok, agyagos átitatódások alakjában, vala- mint a vetődési síkok mentén kitöltéseket alkot a Wingata (triász) és Kaibab (permi) dolomitos kifejlődéseiben. A tiszta dolomit krómtartalmú agyagásványt már nem tar- talmaz. A zöld agyag Kér r — H amilton szerint a M és 1 M csillámmódosulatok keverékeiből áll, amely az aszcendens eredetű primér uránérc kialakulásának bevezető szakaszát képviseli. Hasonló krómcsillám (Cr-illit?) kialakulást ismerünk a Belgrád melletti Avala- hegyen is, ami a krómtartalum szerpentinben, dolomitos-kvarcos alapanyagban cinna- barit társaságában mutatkozik. Az utahi, az avalai és a mecsek-hegységi krómesillámos kialakulások közötti közös vonás a mindig jelenlevő dolomitásványban van. $0 Földtani Közlöny, 90. kötet, 1. füzet A hidrocsiUám képződése hidrotermálisán közismert, üledékes geofázisban lénye- gileg hasonló feltételek mellett képződhet, ha az oldatban megfelelő alkáhamennyiség és a pH változásra hajlamos vegyületek vannak (pl. alkáh földfémek hidrokarbonátjai). Az arkózás homokkő főleg ortoklászból álló földpát lebontását a Ca — Mg-hidrokarbonátos oldatok hatására vezetjük vissza, mely oldatok uránt, krómot és egyéb nehézfémeket is magukkal hoztak a lehordási területről. Az ortoklász és plagioklászfélék lebontása Ca — Mg-hidrokarbonátos oldatok telítettségétől és a kőzet pórustérfogatától függhetett a közismert átalakulási séma szerint : ortoklász + Ca — Mg — hidrokarbonát = > = ,,szericit“ -f dolomit -f kvarc (kovakolloid) + K2C03 és víz. A földpátfélék (ortoklász. plagioklász) lebontása a meesek-liegységi érces összlet- ben seholsem érte el a kaolinképződés feltételeit, ami lényeges befolyással kihatott a diagenezis alatti és az epigén jelenségekhez kapcsolódó ,,elemháztartás“ kialakulására, így a krómtartalmú csillám képződésére is : (,,szericit“-illit) -f- Cr3+ -f- V3+ Fe2+ Mg2T + V4+ -f- HaO = = K[ (Fe,Mg)(OH)2] [(Cr,V,Al)] [(AlSi4O10)](SiO4)(OH)2 =króm csillám vagy a felsorolt ,,nehézfémek“ csökkent szerepe esetén a részleteiben még kevéssé tisztázott : = K-hidrocsillám. A krómnak ,, uránakkumuláló szerepe” akkor kezdődik, amikor a „hidrocsillám- szerkezetbe" beépülve lij módosulat jön létre és tart (?) mindaddig, amíg a rácsszerkezeti, ásványfizikai és egyéb feltételek szabta határok között uránra nézve ,, telítetté” válik. Króm, vanádium és egyéb elemeknek csillámszerkezetbe épülésével feltehetőleg meg- növekszik (?) annak adszorpciós felülete, így lehetővé teszi a pozitív töltésű U4+-nek csillámpikkelyekre való ,, tapadását”, ill. bizonyos fokú beépülését annak rácsába. A káliumcsillám és részleteiben még alig vizsgált „szericit” néven kezelt liidrocsillámok éppúgy ,, csapda” szerepét töltik be a króm, a vanádium stb. elemekre nézve, mint az uránra is. Az ugyancsak adszorpciós felülettel rendelkező hidrocsillámok krómcsillám- nál lényegesen kisebb adszorpciós jellegével magyarázható azon megfigyelésünk, hogy középértékben mindig lényegesen kevesebb uránt tartalmaznak, mint a krómcsülám. Krómcsillám középértékben = 300 gr/t U Káliumcsillám („illit”, „szericit”) = 60 gr/ U Az adszorpciós kötésű urán mellett finom hintésekben, esetleg zárványként uránszurokérc jelenlétét mutattuk ki a fenti epigén csillámokban, az epigén kialakulású uránszurokérc (Pechblende) fészkek és pecsétszerű-porszerű megjelenésű alakjai is minden esetben króm- vagy káliumesillámokkal kapcsoltan jöttek létre. A krómcsillám és egyéb K-hidrocsillámok a fentiek szerint „kristály kémiai- geokémiai gát" szerepét töltötték be és kiszűrték vagy lekapcsolták az oldatban jelenlevő urán egy részét, ami a jelenlevő kovavassal szilikátalakban (soddyit és eoffinit) és a nagyobb redoxkörnyezetű helyeken oxidalakban vált ki. Megítélésünk szerint a króm- és káliumhidroesillámos kötőanyag nélkül az oldatban (kezdeti és deszeendens oldat) levő urán majd teljes egészében eltávozott volna. A krómcsillám és a káhum-hidrocsillám további urándúsító szerepe abban áll, hogy mint cementáló (tömítő) anyag, nagymértékben csökkentette a homokkő pórus- térfogatát s így mintegy záróréteget képezett az antikhnáhs mindkét szárnyán, az urán- tartalmú oldatokat stagnálásra késztette, amiből különböző módon és formában epigén uránásványok jöttek létre „deszeendens" urándúsulás formájában. Kiss: Az U — Cr — V a mecseki permi összletben 81 TÁBI, AMAGYARÁZAT — TAFEEERKEÁRUNG VI. tábla — Tafel VI. 1. Krómcsillám (001) szerinti pikkelyes elválással. // Nikol 1 : 45. Chromglimmer mit schuppiger Absonderimg nach (001). // Nicols, 45 x 2. Krómcsillám (világos mező) a kőszenesedett páfrány edény-nyaláb üregeit tölti ki. // Nikol 1 : 45. Chromglimmer (helles Féld) in den Hohlráumen dér Traeheen des verkohlten Farnes. // Nicols, 45 x . 3. Arkózás homokkő szöveti képe, krómcsillám kötőanyaggal. + Nicol 1 : 22,5. Texturelles Bild des Arkosensandsteines, von chromglimmcrigem Bindemittel. + Nicols, 22,5 x. 4. Krómcsillám uránszurokérc (Pechblende) és soddvit fészkekkel. // Nikol 1 : 125. Chromglimmer mit Nestern von Pechblende und Soddyit // Nicols, 125x IRODAEOM — EITERATUR (.Barabás A.- — K i s s J . : Ea genése et le caractére petrographique sédimentaire de l’enrichesse- ment de minerai d’uranium dans la Montagne Mecsek. Actes de la deuxiéme Conference internationalc . — Génévé, 2. 1958. - — 2. Böckh J.: Pécs városa környezetének földtani és vízi viszonyai. P'öldt. Int. Évk. 4. 1876. — 3. C o f f i n, R. C.: Rádium, uránium and vanadium deposits in southwestern Colorado. Col. Geol.Surv. Bull. — 16. 1921 . — 4. D o m a r e v, Y.S.: Geologija uranovih mestorozsdeniji kapitaliszticskih sztran. Goszgeolizdat. Moszkva. 1956. — 5. F i s c h e r, R. P.: Sedimentary depositsof Cooper, vanadium, uránium and silver in south-west United States. Econ. Geol. 32. 1937. — 6. F i s c h e r, R. P.: Uránium bea- ring sandstone depositsof the Colorado Plateau . Econ . Geol. 45. 1950. — 7.FöldváriA.:A magyarországi rádióaktív kutatás földtani és kőzettani vonatkozásai. MÁFI- Évi Jel. 10-B. 1948. — 8. Jantsky B.: A mecseki kristályos alaphegység földtani viszonyai. MÁÉI. Évi Jel. 1950. — 9. K e r r, P. F. — H a m i 1- t.on.P.K.: Chrom mica-clay, Temple Mountain-Utah, Am. Mineralogist 34. 1 958. — 10. K is s J.- — Grossz Á.: Konkrécióképződés és új karbonátos fácies a Mecsek -hegvségi permi pszammitos összletben. Földt. Közlöny, 1958. — 11. K iss J.: A mecsekhegységi uránérctelep ásványos alkata és ércteleptani jellege. 1958 — 1959. (Kézirat) — 12. K i s s J.: Minerai de chrome uranifére et són róle paragénétique dans l’en- semble permien du Mecsek, Actes de la deuxiéme Conference inter, Génévé, 2. 1 958. — 13.Maksimo- v i ő, Z.: Geohimijaraspadanja ultrabaziénin stena uSrbiji — Beograd. 1958. — 14. M a u r i t z B.: AMecsek- hegység eruptivús kőzetei. Földt. Int. Évk. XXI. 1913. — 15. M c. Kelve y, V. E.: Origin of uránium deposits. Econ. Geol. 50. Part. I. 1955. — 16. R o u b a u 1 1, M.: Géologie de l’uranium. Paris, 1958. — 17. S o b o 1 e v a, M. V.: Minerali urana. Goszgeolizdat. Moszkva, 1957. — 18. Szádeczky - K. E.: Geokémia. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1955. — 19. Szádeczky- K. É.: A mecseki liász kőszén- összlet komplex vizsgálata. I. MÁFI. Évk. XEV. 1956. — 20. Szádé czky-K. E. — F öldváriué V o g 1 M.: Geokémiai vizsgálatok a magyarországi kőszeneken. Földt. Közlöny. 1955. — 21 . Vadász E.: A Mecsek hegység. Magyar Tájak Földtani leírása. 1 . 1909. — 22. Vadász E.: Magyarország föld- tana. Akadémiai Kiadó. Budapest. 1953. — 23. V i c k e r s, R. C.: Alteratión of sandstone as a guide to uránium deposits and their origin. Northern Black Hills. Econ. Geol. 52. 1957. Die Verteilung von U Cr — V und d>e Rolle des epigenetisehen Chromglimmers im Permkomplex des Mecsekgebirges J. KISS (mit Tafel VI) Die Sehiclitenreihe des »mittel«-permischen graugrünen Sandsteinkomplexes im Mecsekgebirge ist in ihrer Máchtigkeit und auck in ihrer lithologischen Entvvieklung recht variabel. In grossen Ziigen kann folgende Seliichtenreihe aufgestellt werden : a) Das unterste Glied dér Reihe ist hellgraú, dunkelgrau, meistens feldspatfrei, mit mehreren pelitischen Einschaltungeu und tonigem Sandstein. b ) Darüber folgen hellgrüne-grüne psammitische Gesteine von bedeutender Mách- tigkeit, mit, zunehmendem Feklspatgelialt. c) Endlich folgen kennzeichnende rötlich gefárbte Arkosensandsteine, mit einer grauschwarzen pelitischen Einschaltung. Diese Eigenscliaften dér Schichtreihe sitid mehr oder minder bestándig. Die beschriebenen Schicliten sitid in sedimentpetrographisclier Hinsicht, und auch was ihre Elementenassoziation und mineralogische Zusammensetziing betrifft. wolil unterseheidbare Einheiten. Das unterste Glied ist reiclt an orgauischen Stoffen, dér mittlere wird durclt die relatíve Anháufung von Cr und Ba gekennzeichnet, wogegen im dritten neben einem bedeutenden Feklspatgelialt b'e, Ca und Mg angereichert sitid. Int Aufsatz wird die bedeutende Anreicherung von Cr int mittleren Glied, die geochemische Rolle derselben, und die Korrelationen Cr — U und Cr — V besprochen, sowie die Bildung und geochemische Rolle eines epigenetisch gebildeten smaragdgrüneu Cr-Minerals ausführlich behandelt. Anhand dér bisherigen Untersuchuugen ist dieses Minerai dioktaédrisch gebaut, glimmerartig, und kann weder mit dem aus dér Literatur bekannten Fuchsit, nocli mit Cr-Illit (Avalit), noclt mit Mariposit identifiziert werden. G Fö’dtani Közlönv 82 Földtani Közlöny, 90. kötet, 1. füzet Erliitzt zu 900 — 1000° erhált das Mineral ohne nachweisbare strukturelle Umwandlung eine rote Farbe, und wird gleicbzeitig optisch einacbsig und negatív. Die grüne Farbe des Gesteins rübrt bauptsácbbcb vöm genannten smaragd- grünen Mineral bér, das in feiner Dispersion zwiscben den allotigenetiscben Gemengteüen eines dér wicbtigsten Bindemittel des Gesteins darstellt. Es kann aucb verkieselte Baiun- stámme rindenartig runbüUen und Klüfte verschiedener Grösse ausfüllen. Das untersuchte Mineral gehört nicbt zu den wicbtigen Urantrágem (U um 0,026%), jedocb setzt seine uransammelnde Rolle mid die geocbemiscbe Beziebung derselben die Anbáufungs- bzw. Migrationsverháltnisse dér strablenden Elemente in den Psammiten in ein neues Eicht. KŐZETTANI ÉS FÖLDTANI VIZSGÁLATOK A DUNAZUG- HEGYSÉG DNY-I RÉSZÉN ZELENKA TIBOR (VII. táblával) Összefoglalás : A vizsgált terület alaphegységi képződménye a D-i részen feltárt nóri dachsteini mészkő. A mészkő töbreiben vörösagyag található. A fedőhegység legidősebb rétegeit a D-en összefüggő vonulatot alkotó oligocén rétegek képviselik. A vulkánizmus valószínűleg már a helvéti emelet elején megindult, gránátos biotitdácit láva benyomulás és lávaömlés alakjában. E közben a Peres-hegyen kissé differenciáltabb hiper- szténes biotitdácit képződött. A felsőhelvéti tenger előnyomulásával a dácit-vulkánizmus fokozatosan csökkent, végül egészen ellanyhult. A helvéti homokosagyag és osztreás konglomerátumnak csak foszlányai találhatók meg a Tornyos-hegy oldalában. A tortónai emeletben újjáéledő vulkánizmus főleg piroklasztitból álló hiperszténes amfibólandezitet szolgáltatott. A vulkánizmus a tortónai tenger előnyomulásával zárul le. A kőzetzárványok, ill. a konglomerátum kavicsok a felszínen nem ismert vulkáni kőzetek egykori nagyobb elterjedésére utalnak. A savanyú dácitos kőzetek sávosak. Elsődleges és másodlagos sávosság különíthető el. A másodlagos folyamatok hatására az ép vulkáni kőzetekben különböző változások mennek végbe. Tektonizmus és vulkánizmus egymással szoros összefüggésben van. Földtani felépítés Dachsteini mészkő (Nóri emelet) Pilisszentkereszt D-i végén és a Dera-patak Szúrd ok- völgyében található. Sárgásfehér, tömött, kissé kagylóstörésü, vastagpados kőzet. Több helyen vékonylemezes mészkő-, dolomitos mészkőpadokkal váltakozik. Gyakori a breecsiás mészanyaggal összecementált öv. A morzsolási zónák, csúszási lapok, litoklázisok végig kalcitkitöltésűek. Az egész rétegösszlet ív — LvK/50 — 60°-kal dől. A dachsteini mészkő a terület alaphegység keretét adja, melynek folytatása K-re a Duna-balparti rögökben van felszínen. A két triászpillér között lépcsőzetesen lezökkent területen indult meg a harmadidőszaki vulkáni tevékenység. Pilisszentkereszt D-i részén a mészégetőknél a dachsteini mészkő karsztos fel- színére töbör- és hasadékkitöltésként bauxitos vörösagyag és fehér tűzállóagyag települ. A bauxitos vörösagyag törésekkel átjárva parallelepipedonos elválást mutat. Kemény, helyenként apró pizolitos, törése kissé kagylós, nem higroszkópos, nem kép- lékeny. A DTA-vizsgálat alapján a kőzet fő agyagásványa kaolinit (1. ábra). A fehér tűzállóagyag zsíros tapintású, könnyen morzsolható, erősen higroszkópos, vízzel elegyítve képlékeny, gyúrható anyag. Közvetlenül a dachsteini mészkőre települ a vörösagyag mellett. DTA-görbéje a kaolinitásványra jellemző (1. ábra). A fehér tűzálló- agyag és a vörösagyag közötti kapcsolat az ittlevő települési viszonyokból nem állapít- ható meg. Képződése valószínűleg krétaidőszaki, hosszú szárazföldi időszakra tehető. Jelenleg a fedőjében felsőoligocén sárga agyag és növénymaradványos homokkő található. 6* 84 Földtani Közlöny, 90. kötet, 7. füzet Eocén képződményeket a felszínen nem találtam. Említésre méltó, hogy a Középmajor feletti völgyben a katti agyagban amfibólandezit kavicsot, a helvéti konglo- merátumban biotitos amfibólandezit és piroxénandezit kavicsokat találtam. A legidő- sebb vulkáni képződményben a gránátos biotitdácitban amfibólandezit-zárvány van, ami az egész Dunazug-hegvségben ismeretlen a felszínen. /. ábra. Bauxitos vörösagyag és fehéragyag DTA -görbéi. 1. Bauxitos vörösagyag, Pilisszentkereszt (Felv. Zelenka T.), 2. Fehér bauxit-kaolin, Nézsa (felv. Föld vár iné), 3. Fehér tűzállóagyag, Pilis- szentkereszt (felv. Zelenka) Fig. 1. DTA-Kurven bauxitischer weisser und roter Tone. 1. Bauxitischer roter Tón, Pilisszentkereszt (Aufnahnie Zelenka), 2. Weisser Bauxitkaolin, Nézsa (Aufnahme Frau Földvári), 3. Weisser feuerfester Tón, Pilisszentkereszt (Aufnahme Zelenka) A Szurdok-völggyel párhuzamosan az országúti Hajtűkanyarnál a dachstein' mészkő egyenetlen felszínére diszkordánsan meredek dőléssel durvaszemű kvarckavicsos kvarchomokkő, aprószemű táblás homokkő és finomszemű kovás kötőanyagú homokkő települ. Földtani korát rögzíteni fauna- és részletes üledékföldtani, kőzettani vizsgálat hiányában nem lehet. A kőzetanyag jellege az ún. ,, hárshegyi homokkőéhez" hasonló. Katti emelet Alsó csökkentsós vízi rétegek: A vizsgált terület D-i részén összefüggően, EK-en pedig foszlányokban található zöldesszürke, levelesen elváló agyag, sárgászöld esillámos homokos agyag, okkersávos esillámos agyag, szenesedett növényi maradványokkal, helyenként barnakőszenes (0,5 cm) csíkokkal. A Kanyargós-patak völgyében rossz megtartású fauna található benne: Ampullina crassatina Lám., Ceri- thinm sp., Tympanotonos margaritaceus B r o c c., Tuvritella sp., Ostrea cfr. cyathula L a m. , Ostrea sp. (2. ábra}* Középmajortól É-ra levő patakvölgyben sárgásszürke, homokos agyagban fauna- gazdag homokkőlencse található. Ősmaradványai : Tympanotonos margaritaceus'B rocc., Tuvritella beyrichi H o f m., Ostrea cfr. cyathula L a m., Cyrena sp. Az elsőre kavicsos agyag és aprószemű limoniteres homokkő, az utóbbira meszes kvarckonglomerátum települ. (3. ábra). A jól osztályozott, sekélyvízű partközeli homokos agyag uralkodó szem- nagysága 0.063 — 0,20 mm. Ásványos összetétele víztiszta és matt kvarc, táblás biotit, muszkovit és klorit, turmalin, amfiból, magnetit, töredezett gránát és limonit. Z e l e n k a : Földtani vizsgálatok a Dunazug-hegységben 85 Pilisszentkereszt környéki földtani képződmények áttekintő táblázata I . táblázat Kori Emelet Képződmény Fauna — Flóra Vastagság méter Vulkáni forma Kifejlődési terület ° a nv o a T3 O 3 O Szürke- és pszeudo- agglomerátum 50—200 Szentkút , Morgó-hegy É-i oldal Kerekes-hegy — Tor- nyoshegy nyereg, Bükkös patak. Salabasinai árok 13 43 Vh o Tufa, tufit agglomerátum Rétegvulkán Peres-hegy, Bükkös- patak Tornyos-hegy D-i oldal, Salabasinai árok Hiperszténes biotit- dacit (sávos dacit) 60—150 Hasadék- vulkán Dagadókúp ? Peres- hegy Kakas-hegy D-i oldal Gránátos biotitleuko- és hidrodacit 70 Ha sadék vulkán Lakkolit? Régi Kálvária-hegy Akvitani Burdlgal Meszes konglomerá- tum 0—10 Tornyos-hegy D-i Oligocén katti 1 felső sósvlzi Sárga csillámos kvarchomokkő (apró és durvaszemű) Sárga csillámos agyagmárga Növényi szár maradványok 0—30 Kanyargós és Dera- patak. Mészégetők. Bükköspatak terület D-i részén foltokban Dera-patak 86 Földtani Közlöny, 90. kötet, 1. füzet I. táblázat folytatása Kor | Emelet Képződmény Fauna — Flóra Vastagság méter Vulkáni forma Kifejlődési terület Oligocén Alsó csökkentsósvízi Okkersávos csillámos agyag Sárgászöld csillámos homokos agyag Zöldesszürke leveles agyag Ampullára crassatina Tympanotonos margaritaceus Turritellabeyrichi Ostrea cyathula Szenesedet t növ. 0—100 ■ Pilisszentkereszt és környéke Kanyargós-patak, Háromforrás- völ- gye. Bükki-puszta A terület D-i részén összefüggő sávban Lattor- fi ? Finomszemű kovás homokkő, Kvarc- homokkő 0—3 Szurdok-völgy mellett Bauxitos vörösagyag Vörösagyag Fehér tűzállóagyag 0—2 Mészégetők (Falu D-i végén) Nóri Dolomit, dolomit os- mészkőpadok Dachsteini mészkő 100— Szurdok-völgy Mészégetők A Régi Kálvária-hegyen több feltárásban érintkezik a gránátos biotit-dácit az oligocén agyaggal. A hegy D-i oldalán a kontaktus igen erős, az agyag agyagpalává alakult át, az összetöredezett lapokon kaiéit- és limonitbevonat található. A kőzetet átjáró kvareiterek a palásságra merőlegesen, a kvarcos betelepülések a palásság irányában helyezkednek el. Az agyagpala DTA-felvételén montmorillonit agyagásvány görbéié DDNy ÉÉK 317°-13T 250/62 4 2. ábra. Katti rétegek és hiperszténes biotitdacit érintkezése a Kanyargós-patak völgyében. 1 . Hiperszténes- sávos biotitdacit lávapadjai, 2. Dörzsbreccsiás hiperszténes biotitdacit, 3. Sárga, aprószemű csillámos kvarchomokkő, 4. Zöldesszürke kavicsos homokos agyag, 5. Zöldesszürke faunás agyag Fig. 2. Berührung cliattischer Schichten mit hypersthenhaltigem Biotitdazit im Tale des Kanyargós- Baches. 1. bavabánke von hypersthenführendem gebándertem Biotitdazit, 2. Reibungsbrekzie aus hypersthenführendem Biotitdazit, 4. Gríingrauer schottrig-sandiger Tón, 5. Griingrauer fossilienführender Tón jelentkezik (5. ábra). Az agyagpala a láva hőhatására leadja vizét és a vízgőz Szádecz- ky-Kardoss E. szerint a nyomáslejtő törvényének megfelelően behatol a lávába és a liidroxidos ásványok nagyobbmértékű képződésének kedvez, ezért az érintkezésnél a dácit biotitosabb, a biotitok is megnövekednek [18] (3 — 4 mm). A képződmények lankásan dőlnek, a falunál É-ÉK/7 — 15°, K-en ÉNy/17 — 35°, Sikárospusztánál ÉK/12°. Felső sósvízi rétegek. Sárga csillámos agyagmárga, sárga, szürkésfehér homok, apró és durvaszemű csillámos kvarchomokkő. Ezek a rétegek az alsó tagozattól nehezen különíthetők el ; egyes helyeken, így pl. a Kanyargós-patak völgyében foko- zatos üledékfolytonosság (agyag, homokos agyag, kavicsos agyag, homokkő) állapítható meg (2. ábra). Csak növénymaradványok találhatók benne ; fő ásványa kvarc és musz- Z e l e n k a: Földtani vizsgálatok a Dunazug-hegységben 87 lOm 3. ábra. Katti — alsómiocén rétegek és az ezeket áttörő biotitdacit telepi! lése Középmajortól északra. • - koszos, lejtő törmelékes talaj, 2. Gránátos biotitdacit (mészkő, vörösagyag zárványokkal), 3. Meszes kvarckonglomerátum. 4. Zöldesszürke agyag, 5. Faunás homokkő lencse Fig. 3. Die Kageruug dér chattisch-untermiozánen Schichten und dér durchbrechenden Biotitdazite N von Középmajor. 1 . Lössiger Bódén und Gehángeschutt, 2. Granatführender Biotitdazit (mit Einschlüs- sen (von Kaik und rőtem Tón), 3. Kalkiger Quarzkonglomerat, 4. Griingrauer Tón, 5. Faunaführende Sandsteinlinse % 4. ábra. Katti homokkő és agyag szemeseeloszlási görbéi Fig. 4. Kornverteilungskurven von chattischem Sand und Tón Szemcseméret mm-ben 1. Kontakt homokkő Régi Kálvária-hegy 2. Csillámos homokkő Peres- hegy D-i előtér Szemcseméret mm-ben 3. Homokos agyag Kanyargós- patak Mennyiség %-ban mennyiség %-ban 1,40 0,3 0,1 >0,14 4,4 1,40—1,00 0,9 0,5 0,14 —0,10 51,6 1,00—0,63 2,2 35,5 0,10 —0,063 15,0 0,63—0,32 74,5 34,0 0,063—0,032 9,4 0,32—0,20 18,6 19,6 0,032—0,020 5,4 0,20—0,10 1,3 7,2 0,020—0,010 3,9 0,10—0,06 1,1 4,0 0,010—0,006 2,6 0.06 > 0,9 0,2 0,006 > 8,0 99,8% 99,8% 100,3% 88 Földtani Közlöny, 90. kötet, /. füzet kovit. A homokkövek szemnagysági diagramjaiból kitűnik, hogy azok jól osztályozottak, partközeiben keletkeztek (4. ábra). Az uralkodó szemnagyság 0,32 — 0,63 mm, ill. 0,20 — 0,63 mm. A sárga csillámos, levelesen elváló agyagmárga a terület legkülönbözőbb pontjain csak kis feltárásokban van meg. A képződmények Ny-DNy/5 — 15° dőléssel települnek. 0 100 200 300 400 500 600 700 800 900 1000 C° 5. ábra. Gránátos biotitdacit és változatainak DTA-görhéi. Régi Kálvária-hegy (Felv. Z e 1 e n k a). 1. Kontakt leukodacit, 2. Kontakt agyag, 3. Hidrodacit, 4. Zöld, montmorillonitos bevonat Fig. 5. DTA-Kurven dér Varian ten des granatführenden Biotitdazits. Altér Kalvaria-Hügel (Aufnahme Zelenka). 1. Kontakt-I.eukodazit, 2. Kontaktton, 3. Hydrodazit. 4. Grüner, montmorillonitischer Ü berzug Akvitáni-burdigalai emelet Középmajortól É-ra a Tomvos-hegy oldalában felsőoligocén fannás, homokos agyagra kvarckavicsos, meszes konglomerátum települ. Kvarckavicsai kissé görgetettek. Fedőjében közvetlenül a gránátos biotitdácit található. Ennek korát fauna hiányában feltételesen az irodalmi adatok analógiája alapján 24] alsómiocénnek vettem. A katti homokkövektől különbözik (meszes kötőanyagú, csillámmentes) . Helvéti emelet A stájer mozgási fázissal bekövetkezik az alaphegység röglépcsőkre és váltós törésekkel szétbillenő szerkezetekre tagolódása. A mozgási öv peremén ezzel egyidőben a savanyú magma felnyomul. Ennek első terméke a gránátos biotitdácit. Gránátos biotitdácit. A terület D-i részén a Régi Kálvária-hegytől a Tornyos-hegy vonaláig végig megtalálható ez a kőzettípus. A Régi Kálvária-hegy fehér színű, gránátos biotitdácitja a terület legidősebb, szálban álló vulkáni kőzete. Padossága feltűnő ; a világos színű kőzetben a 3 — 4 mm-es biotittáblák, s a barnásvörös almandin gránátszemek erősen feltűnnek. Mállott felületén a biotitlapok aranyasárga színűek. Mikroszkóposán az alapanyag uralkodik. A magmatest szélein erősen folyásos, porfíros pilotaxitos a szövet, míg a közepe felé kevésbé kivehető a folyásos szövet (7. ábra). Ásványos összetételét a II. sz. táblázat mutatja. A íöldpát bontott, leggyakoribb a földpát belső bázisos magjának agyagásványos bontása, ritkább a porfírok körüli mintegy koszorúszerű kvarcosodás. A Régi Kálvária- hegy kőzete a metavulkanitok közé sorolható [18], Az alapanyag finom ércanyaga a fel- szálló oldatok hatására csaknem teljesen kioldódott. A kőzet elválási lapjait, litoklázisait Z el e n k a : Földtani vizsgálatok a Dunazug-hegységben 89 zöld zsíros fényű montmorillonitos bevonat borítja (5. ábra). A vastartalom lecsökken, a víztartalom növekedik a szürke, ép változatokhoz képest (III. sz. táblázat). A kőzetből további endogén vagy exogén hatásra a kovasav kioldódik : „miáltal a leuko vulkánit átmegy az agyagosodó különféle hidro vulkánitokba [18], Keskeny sávban az andezit -homokkő érintkezésénél is van hidrodácit. A falu végén a Kanyargós- pataknál jól látszik az érintkezés. A láva hatalmas homokkőtömböt fog közre, ill. egy részén rá is ömlik. Az érintkezésnél 3 cm-es hidrotermális kalcitér található, teléragyaggal együtt (lüdrodáeit?). Mikroszkóppal megállapítható, hogy a láva belenyúlik a homokkőbe, helyenként a kis darabokat körülfolyva. A Régi Kálvária-hegynél a padosságot a morfológia megszakítja, elvágja. A folyási irány átlagban 50 — 230° csapással a padossággal azonos, a kőzetrések ezt az irányt kb. merőlegesen metszik. A két irány húzó igénybevételre utal, mely nagyjából É-D irányú lehetett. A szegélyen keletkezett törések mentén nyomult fel a láva. A hegy Nv-i részén helyi jellegű kis boltozódás látszik, a boltozódás tengelyiránya közel egybeesik a hasadék, ill. a padossági iránnyal. A Csódi-hegy lakkolitjánál is ismert „a lakkolitkúp szerkezetével párhuzamos hasadékosság” [21]. A koncentrikus fő elválás mellett a Kálvária-hegyen csak párhuzamos hasadékosság, padosság figyelhető meg. A padosság a legnagyobb hő- mérsékleti lejtőre merőleges kihűlési repedezettség. A morfológiailag 3 — 4 részre szabdalt hegy, esetleg eredetileg is 3 — 4 egymás melletti kisebb kúp, részben hasadék vulkán, részben lakkolit lehetett. Hiperszténes biotitdácit. Időrendben a Régi Kálvária-hegy dácitja után következő második legidősebb képződmény. A Peres-hegy csaknem teljesen ebből a kőzetből áll, de a Kakas-hegy és Fekete-hegy D-i lejtőjén is megtalálható. Az ép, üde kőzet zöldesszürke, tömöttszövetű, matt vagy zsíros fényű, világosabb és sötétebb sávos. A fekete biotitlapok és piroxénlécek a mállott felületen jól látszanak. Egyes helyeken a repedések mentén zöld montmorillonitos bevonat van. Mikroszkóposán az alapanyag uralkodik, szövete irányított, a folvásos jelleg gyengén látszik. Porfíros, pilotaxitos szövetű. Az alapanyag agyagásványosan, üvegesen bontott. Oxi változatában a hidrohematitos és a limonitos festés az egész kőzetet behinti. A Peres-hegy D-i részén 1,5 km hosszban 137 — 317 csapásban érintkezik az oligocén üledékekkel (2. ábra). A homokkő erősen muszkovitos, majd 2 cm zöld agyag (hidrodácit), ezután erősen elbontott, összetöredezett, oxisávos breccsia következik. 10 m-rel tovább ép pados el- válású a kőzet. Az érintkezési irány a terület fő törésirányának felel meg (ÉNy — DK). E törés valószínűleg többször kiújult és így keletkezett a 10 m széles breccsia. A Peres- hegy két egymás melletti dagadókúpként is felfogható. Ezt a feltevést a padosság mere- deksége, irányának nagy változékonysága is alátámasztja. Az oligocén rétegek dőlése, a vulkán felé növekszik, a nógrádi Vár-hegy dagadó-kúpjához hasonlóan. A Peres-hegyi kőzetek érdekessége a sávosság, a szalagos megjelenés. Szinte min- den kőzetdarab többé-kevésbé sávos. A sávosság a padossággal egyirányú, főleg a hegy pereim részein gyakori. Peres-hegy fő tömegét lávakőzet alkotja. Az oxivulkánitok sárgásbarna, vagy lilás- vörös színeződésűek. Mikroszkóposán az első esetben gyenge opacitosodás, másodiknál teljes hematitos-limonitos bomlás látszik a színes elegyrészeknél. Ez utóbbinál a hiper- sztén is hematitos szegélyű. A Szentkút feletti kis pihenőn gömbös, perlitliez hasonló kissé gömbhéj as megjele- nésű vörös-zöld, fehér foltos kőzet található. Mikroszkóposán egységes folyásos szövet látszik, a nagyobb porfírok körül sötétebb foltokkal. Gránátos biotitdácit II. A hegység D-i peremén több ciklusban tört a felszínre. Az ép kőzet világosszürke, kemény, megütve csengő hangot ad. Egyes vál- 90 Földtani Közlöny, 90. kötet, 1. füzet tozata csaknem szurokkőszerű. A vérpiros almandingránátok, a barnásfekete biotit- lemezek és a feliér üvegfényű vagy kissé mállott földpátok szabad szemmel is felismer- hetők. Mikroszkóposán az alapanyag túlsúlyban van, feltűnő a folyásos porfiros pilo- taxitos szövet (VII. tábla, 1). Az elegyrészek jellemzését lásd a II. táblázatban. Gránátos oxi biotitdácit. A szürke változatnál a felszínen jobban elterjedt. A Tornyos-liegy, a Morgó-hegy, Iverekes-liegy és az Öregvágás oldalában láva- táblái kőfolyás alakjában ismertek. A legkiemelkedőbb részeken és az amfibólandezittel érintkező peremeken a leggyakoribb. Gránátos biotitdácit tufa és agglomerátum. A Peres-hegy K-i részén a hiperszténes biotitdácitra diszkordánsan települ K/l — 17° dőléssel. Az agglo- merátum főleg üde, szürke, alárendelten gránátos oxibiotitdáeitból, valamint fehér és vörösesszürke sávos dácitdarabokból áll. A Nagy-völgyben a gránátos biotitdácit tufitja ismert. Iszapolási maradékában szivacstű és fehér üreges csövecske ( Bvyozoa ?) található. Ásványos összetétel : matt és víztiszta kvarc, biotit, kloritos biotit, piroxén, gránát, földpát, magnetit és mészszemcsék. A vulkáni képződményeket törések, litoklázisok járják át. Ennek következtében a víz hatására meggyorsul a kimosás, az oxidáció, a bomlás. így keletkezik fokozatos át- menetekkel a pszeudoagglomerátmu [18], Megfigyeléseim szerint két fő csoport különít- hető el. 1 . A lávakőzet pszeudoagglomerátumosodik : főleg a tömbös, nagyobb összefüggő darabok esetében látszik jól a törések menti feldarabolódás. Itt indul meg a lávabreccsia, majd ebből a pszeudoagglomerátum képződése. A Tornyos-hegy alatti Nagy-völgyben és a Bükkös-patak völgyében jól látszik ez a folyamat. A jellegzetesen pados elválású kőzetek esetében ez a jelenség nem tapasztalható. 2. Agglomerátum elbomlik : a vizsgálati területen ez a gyakoribb jelenség. Többféleképpen jöhet létre : a) Tektonikusán igen erősen összetöredezett összletben, a nagyobb agglomerátu- mos darabok tovább aprózódnak. Itt a tektonikus zónán kívül a tufarétegek ép agglo- merátumban folytatódnak. b) Hőhatásra, ha még izzón folyó lávára agglomerátum és tufa, vagy fordítva, agglomerátumra és tufára láva ömlik rá. Ezt a jelenséget a Peres-hegyen és Salabasinai- árokban kis helyen csekély vastagságban lehet megfigyelni. Oxitufit. Sajátságos képződésű, eredetileg folyásos szövetű teljesen eloxidált lávadarabok vannak összecementálva, limonitos, agyagos kötőanyaggal. Iszapolási maradékában üledékes kvarc, muszkovit, szericit, mikroklin és összemosott cirkonszemek ismerhetők fel. A dácit vulkánosság a helvéti emelet alján indult meg és több kitörési fázissal nagyjából egységesen kitölti a lielvéti emelet alsó részét. A helvéti emelet felső részében D-ről, DK-ről az általános tengerelöntés fokozatosan előrenyomul. Ennek a tengernek egyik É, ÉNy-i nyúlványa lehetett a Tornyos-hegy D-DK-i oldalában levő kis vastag- ságú üledékes összlet, mely a gránátos biotitdácitra közvetlenül rátelepül zöldesszürke agyagos homok alakjában. Az időnkénti tufaszórással finomodó szemnagysággal agyagos, márgás, mészmárgás üledékekben folytatódik. (CaC03 = 72,82%). Végül fehér, tömött mészkő következik. A tenger visszahúzódásával, ill. partingadozásával aprószemű, majd durvaszemű faunás konglomerátum következik. Az ősmaradványok közül a nagy osztreák uralkodnak : Crassostrea gryphoides (S c h 1 o t h.), szinte teljesen ezek mészanyaga adja a kötőanyagot. Ezen kívül Chlamys sp., Balanus sp., Turritella sp. és Gastropoda kőbelek gyakoriak. A fauna jellege a kőzet kifejlődésével összhangban a parti, partközeli üledék- Z e l e n k a : Földtani vizsgálatok a Dunazug-hegységben 91 képződést jelzi. A konglomerátum anyagában szürke és gránátos oxibiotitdáeit, valamint a területen nem ismert biotitos amfibólandezit és piroxénandezit kavicsai kvarckavicsok- kal együtt találhatók. A kvarckavicsok és a metamorf kőzetkavicsok laposak, a dácit- és andezitkavicsok legömbölyítettek. A konglomerátumra közvetlenül finomszemű, agyagosodott amfibolos tufa települ (6. ábra). Ez a feltárás nagy jelentőségű, mert a dácit- és a fiatal andezit-vulkanizmust egy- mástól időben elválasztja és a helvéti ősföldrajzi kép adatait e területen kiegészíti. Az agyagos-homok és kavicsanyag a Tornyos-hegy DK-i oldalában több helyen is megtalálható, rossz feltárásokban, vagy már a talajba áthalmozva. Mindezek azt bizo- nyítják, hogy a felsőhelvéti partszegély üledékképződése a hegység déli peremén nagy területre terjedt ki. 6. ábra. A felsőhelvéti üledékes összlet települése a gránátos biotitdácitra. Tornyos-hegy déli oldala. 1. Barna erdei talaj, 2. Agyagos amfibólos tufa, 3. Aprószemű tufás konglomerátum, 4. Aprószemű kvarc- konglomerátum, 5. Durva, faunás, meszes konglomerátum, 6. Fehér tömött mészkő, 7. Zöldesfehér márga (márgás tufit? ) , 8. Agyagos tutit, 9. Agyagos-homokos tufit, 10. Fehér vékony tufacsík, 11. Zöldesszürke csillámos homokos agyag, 12. Gránátos biotitdácit Fig. 6. I.agerung des oberhelvetischen Komplexes über dem granatführenden Biotitdazit. Südflanke des Tornyosberges. Erklárung: 1. Brauner Waldboden, 2.Toniger ampliibolführender Tuff, 3. Feinkömiges tufführendes Konglomerat. 4. Feinkömiges Qnarzkonglomerat, 5. Grobes, faunaführendes, kalkiges Konglomerat, 6. Weisser massiger Kaik, 7. Griinlichweisser Mergel (mergeliger Tuffit?), 8. Toniger Tuffit, 9 .‘ Tonig-sandiger Tuffit, 10. Ve isse schmale Tuffschnur, 11. Grünlichgrauer glimmerführender sandiger Tón, 12. Granatführender Biotitdazit Meg kell említeni, hogy a fenti rétegsorhoz hasonló kifejlődés található a Garancs- hegyen (Csobánka) és a pomázi Mesélő-liegyen. A garancsi szelvényben a helvéti faunás mészkő és szürke homok alatt gránátos biotitdáeittnfa van, melynek anyagát teljesen azonosnak találtam a területen levő dácittufával. A Mesélő-hegyen a helvéti kavicsos brvozoás mészkőben szabad szemmel is látható biotitlemezkék, az oldási maradékban töredezett gránátszemek vannak. Horusitzky F. [29] a kőhegyi lielvéti mészkőből tufacsíkokat említ. B á 1 d i T. véleménye szerint, ez a területen levő rossz megtartású fauna a fóti, törökbálinti, várpalotai jó megtartású faunával összehasonlítva azonosnak vehető. Mindezek az adatok a területen végzett kutatással egybehangzóan a dácit-vulká- nosság felsőhelvétinél idősebb voltát bizonyítják. " Tortónai emelet A savanyú dácitvulkánosságot a stájer mozgások megerősödésével a neutrális andezit-vulkánosság váltja fel. A terület E-i részén összefüggő vonulatban, DK-en kisebb kúpokban található az andezit. Hiperszténes amfibólandezit. Az ép, üde kőzet világosszürke, vagy sötétszürke alapanyagú, makroszkóposán nagy, zsíros fényű földpátszemekkel és 92 Földtani Közlöny, 90. kötet, 1. fiizet fekete amfibóltűkkel. Mikroszkóposán az alapanyag üveges, szövete liialopilites porfíros. (VIII. tábla, 2.) A fenokristályok leírását a II. táblázat tartalmazza. Lávakőzetet szálban a Zsivány-liegyen és Kopasz-hegyi áttörésnél, valamint apró kis feltárásokban találtam, hatalmas tömbökben összetöredezve. Amfibólandezit-agglomerátum és tufa. A Zsivány-barlangnál, a Bükkös-patak völgyében, a Salabasinai-árokban és a Nagy-völgyben jó feltárásokban látszik. Anyaga főleg ép, szürke, oxi- és kloroandezites darabokból áll. A Kerekes-hegy D-i oldalában és a Kőtáró-forrásnál az agglomerátumban feltűnően sok hiperszténes biotitdáeit lapilli található. Az agglomerátum és a tufa egymással váltakozik. Több helyen vízbe hullott. A Salabasinai-völgyben növénvmaradványos, a Nagy-völgyben pizolitos tufit van. Ezek a képződmények valószínűleg sekély vízben ülepedtek le. Az iszapolási maradékban a magmás ásványok mellett (matt és víztiszta kvarc, földpát, hasadozott amfiból, magnetit, limonit) szivaestű és fehér mészcsöveeskék találhatók. Peres-hegy É-i nyergénél az amfibólandezittufa földpátot, biotitot, amfibólt, limonitot, epidotot, nitilt, gránátot, magnetitet és csilláinos katti homokkődarabokat tartalmaz. A pszeudoagglomerátum képződésére az előzőkben leírt csoportosítás érvényes. Itt azonban a lávából képződött pszeudoagglomerátumok és az agglomerátum bomlásá- ból keletkezett kőzetek elkülönítése nehéz, mert : 1. a vulkánizmus fő tömegét az agglo- merátum adja, 2. a lávakőzetek teljesen összetöredeztek. Mikroszkóposán a bontott kőzetben az egyes ép lapillik között a kötőanyag teljesen elbontott. Az oxidációs és szürke csomópontok bontott ásványainak ellentétes orientációjából lehet felismerni az eredeti agglomerátum jelleget. A meghatározást nehezíti, hogy az eredeti agglomerátum darab- jainál kvarcitzárványok és repedést kitöltő kvarcok vannak, míg a pszeudoagglomerátu- moknál az egyes földpátok üveges bomlása mellett, utólagos elkvareosodása is meg- figyelhető . Hiperszténes oxi-amfibólandezit láva és agglome- rátu m. Az oxi-vulkánitok ritkábbak, mint a dácitoknál, bár az agglomerátum töme- gekben a szürke és oxi-darabok egyaránt nagy számban szerepelnek. A hiperszténes amfibólandezit -vulkánosság főleg a rétegvulkánok alakjában jelentkezik. A Kopasz-hegy áttörésén az agglomerátumrétegek lankásan (10 — 15° dőléssel) települnek. A településből egy D-i (Kopasz-hegy, Hársas-hegy) és egy É-i fő kitörési köz- pontra lehet következtetni. Igen valószínű, hogy több apró kis parazita rétegvulkán (Tornyos-hegy D-i oldal, Zsivány-barlang) is működött. Lajta mészkő. A tortóuai emelet felső részén a vulkánizmus csökkent és a transzgresszió eléri a hegységperemet. A lajtamészkő a területen két kis foltban Sikáros- pusztánál és a Kerekes-hegy DNy-i oldalában található meg. Sikáros-pusztán a fedő agyagos, ezután fehér porózus kis fajsúlyú, horzsaköves tufit, alatta fehér, lithotham- mumos mészkő következik. A talp zöldesfehér agyagmárga (CaC03 = 50%). A horzsakő korát településből megállapítani nem lehet, esetleg szarmata, de kétségtelenül bizonyítja, hogy a lajtamészkő képződés után is volt gyenge tufaszórás. A Kerekes-hegy oldalában összetöredezett gránátos biotitdáeit egyenetlen felszínére települ a lajtamészkő. (CaC03 = 68,31%). Felismerhető ősmaradvány csak Lithothamnium sp. Dőlése I.)Ny/29 . Pleisztocén A terület D-i részén a Szurdok- völgyi kőfejtőnél a patakmederben két kavics- szint található löszös agyaggal elválasztva. Lösz. Eredeti településben csak a patakvölgyekben látszik kis vastagságban. Nagykovácsi-puszta mögött würmi vályogszintes löszfeltárás van. A terület kőzeteinek mikroszkopos ásványi összetétele (több csiszolat alapján összeállítva) // Táblázat Gránátos biotitleukodácit. Régi Kálváriahegy Hiperszténes biotitdácit. Pereshegy Gránátos biotitdácit Morgóhegy — Tornyos hegy, [Hipersztenes amfibolandezit. Kakashegy — Hársashegy Amfibolandezit (Zárvány) Biotitos hipersztéuamfibol- Tomyoshegy, Zsiványbarlang j andezit (Zárvány) Pereshegy l’iroxénes amfibolandezit (Zárványként) Hársashegy Szövet Porfíros, pilotaxitos és mikroholokristályos Porfíros, pilotaxitos Riolitos, porfíros pilotaxitos Hialopilites i»orfíros Holokristályos, porfíros Intergranuláris Holokristályos, porfíros Alapanyag Üveg agyagásványos, kalcitos bontás agyagásványos bontás uralkodó 1 Kvarc másodlagos hullámos kioltású, xeromorf xeremorf Szanidin apró lécek Oligoklász Ab,0 Ant0 200 x 20 fi íoo x i5m ikerlemezes 80x10/* Ab«o An.„— 1 20 X 20/* — Ab, 5 An„ Andezin apró táblák Biotit pleokroós 400 x 20 g rezorbeált pleokroós 1 1 0 x 15/* Magnetit kevés — kioldódott limonitos — hematitosGOx 60/* 60 x 50, a Fenokristály Szanidin bontott 500x 150/* (kevés) liasadozott (kevés) Oligoklász hullámos kioltású 400 x 300/* AbJ& An„ : 800 x 460/t Ab»0 An,0 1 200 X 800/* zónás zónás, bontott . 200 x 60/* Ab„An,» 320X 160 /* ikerlemezes 580x 180/* zárváuyos, 11 00 x 440/* hullámos 1 900 x 520/* kioltású ikerlemezes 400x 140,* Ab,0 An,0 zónás, zárva- 820 x 440,, nyos, hulla- mos kioltás 1800 X 850u Abjo Anl0 Andezin ikerlemezes Ab„ An„ 800 x 460/* — Ab;, An„ Ab.o An,0 — 640 x 340/* — Ab,„ An,0 ; 800 x 600/* hullámos kiol- tás zónás r ^ „ori Ab, Au x 380/* — Ab 7o An jó zónás, zárvá- nyos hullá- mos kioltású Ab,* An„ GOM O OO XXX ooő OOÍ ikres, zárványos, bontott 1700 x 1 200/* ikerlemezes Ab„ An„ Labradorit ikres, zárványos Abin An,0 Ab,j An„ Ab,! An.) 320 X 30/* 970 X 480/* 2300 x 1 100/t 3200 X 1500 /* ikres Ab,, An,, Ab,0 An„ 300 x 150 /* 740 X 500/* ikerlemezes 500x30/* Ab,, An„ 400x45 /* ikerlemezes bontott 500 x 300/* Ab„ An„ Bytownit Abj, AUj» — — Ab,, An„ 740 x 500/* Biotit rezorbeált, zárványos 1500x 160,* rezorbeált, j 310x120/* opaeitos, 980x 100/* zárványos zárványos, pleokroós, 1 500 x 300 /* rezorbeált pici kroós 200 x 40/t Hipersztén zárványos, ikres 400 X 1 20/* pleokroós opaeitos, pleokroós, kloritos 720 X 400/* ép pleokroós ikres Ainfibol opaeitos, zónás, zárványos 2000 x 660/* 3000 X 120 /* pleokroós opaeitos 2100 x 500/* rezljcbeáft 580x 140,* opaeitos, ikres 1000x450/* pelokroós Augit pleokroós ikres. pleokroós 340 x 240 /* opaeitos, pleokroós Gránát repedezett 420 > 380/* kelifites, „ zárványos 800 x 600 /x Apátit prizmás 100x10/* prizmás ' prizmás zárványként Cirkon prizmás lOOx 10/* prizmás pleokroós udvarú Rutil vörösbarna ép szemek Magnetit hematitos 100x60/* 500 x 300/* Viridit anizoptróp, sugaras III. táblázat Sor- szám A kőzet megnevezése és lelőhelye o <75 o £ 0 1 o fa O fa 0 1 O rt U O o £ O M O W o W o fa o u össz. £ O Elemezte 1 Gránátos biotitdácit (,, Gránáttartalmú trochit") Pilisszentkercszt 68,63 14,48 4,11 2,19 0,18 1,42 4,77 4,35 íoo, i: F. E. Sommaruga 2 Gránátos biotit leukodácit Pilisszeutkereszt. Régi Kálvária-hegy 66,02 0,18 17,64 1,78 0,95 0,25 0,90 0,29 3,95 3,05 2,99 1,88 0,32 100,2C 3,74 Zelenka T. 3 Gránátos! biotit andezit” Pomáz, Csikóvár 62,79 0,28 18,88 1,84 1,68 0,07 4,63 0,34 3,56 2,78 1,74 0,89 0,31 99,98 2,29 Sűrű J. 4 Gránátos biotitos kvarc- andezit Dunabogdány. Csódi-hegy 64,82 0,55 18,05 2,60 1,96 ny 4,11 0,58 3,20 2,17 0,89 1,38 0,13 100,44 2,65 Emszt K. 5 Hiperszténes biotitdácit (Szürke sáv) Pilisszent - kereszt. Peres-hegy 66,74 0,28 15,88 2,33 1,50 0,42 3,77 0,57 3,78 2,12 1,72 0,40 0,32 99,83 3,10 Zelenka T. 6 Hiperszténes biotitdácit (Oxi sáv)Pilisszentkereszt. Pereshegy 65,44 0,27 17,05 3,04 0,64 0,55 1,90 0,38 4,00 2,56 3,05 0,94 0,16 99,98 9,50 Zelenka T. 7 Hiperszténes biotitdácit (Pszeudo agglomerátum) Pilisszentker. Pereshegy 66,45 0,20 17,01 3,58 0,18 0,28 2,76 0,40 3,32* 2,39* 2,21 2,06 100,57 39,22 Zelenka T. 8 Riodácit Kács. Bükkhegység 69,49 0,28 14,98 0,89 1,59 0,25 2,21 0,41 2,30 4,05 2,96 0,56 ny 100,17 1,11 Sűrű J. 9 Biotitdácit Nógrád-Várhegv. Börzsönyhegység 67,93 0,30 16,15 1,75 1,38 0,05 2,89 0,52 2,23 2,85 2,41 0,79 0,07 0,24 98,99 2,53 Emszt K. 10 Trachit (dolerites) Eedincc. Fruska Gora 55,05 0,96 16,32 4,02 3,46 6,48 2,72 3,88 4,55 2,60 0,38 99,42 2,32 Mauritz B. 11 Dácit Daly féle átlagértékei 66,91 0,33 16,62 2,44 1,33 0,04 3,27 1,22 4,13 2,50 1,13 0,08 100,00 3,67 12 Hiperszténes amfibol- andezit Pálbükkalja 57,97 0,77 17,66 2,75 3,32 0,14 6,03 3,27 2,28 2,03 1,82 1,56 0,17 0,72 100,49 1,66 Emszt M. 13 Hiperszténes amfibol- andezit Pilisszeutkereszt. Kanyargóspatak - 55,54 0,50 19,90 4,69 2,31 0,49 5,25 3,16 2,67* 1,91* 2,73 0,93 100,08 4,06 Zelenka T. 14 Hiperszténes amfibol- andezit (oxi) Pilisszent- kereszt. Kanyargós-patak 58,37 0,49 17,08 7,32 0,47 0,62 5,82 2,95 2,76* 1,81* 1,02 0,35 99,06 31,15 Zelenka T. 15 Vörösandezit („Normál trachit") Visegrád 58,76 16,84 8,43 6,84 0,94 1,56 3,06 2,94 98,97 Sommaruga 16 Vörös hiperszténamfibol- andezit Kesztölc 56,22 0,68 19,17 6,57 0,27 0,11 6,22 3,77 2,96 1,66 1,65 0,01 99,11 48,52 Guzy K.-né 17 Oxiamfibolandezit Márianosztra. Börzsönyh. 56,24 0,89 19,26 6,77 0,88 0,10 4,97 1,12 2,89 1,97 0,83 1,82 98,74 15,34 Szelényi T. 18 Hiperszténamfibolandezit. aggl. Pilisszentkereszt. Dobogókői gerinc 56,41 0,60 19,78 5,65 2,12 0,50 4,83 1,67 2,39* 1,49* 2,78 2,18 100,40 5,33 Zelenka T. 19 H iperszténamf ibolandez it . Pszeudoaggl. Pilisszentker. Dobogókői gerinc 56,71 0,55 18,91 5,57 2,30 0,46 5,33 2,11 2,66* 1,65* 1,40 2,54 100,19 4,84 Zelenka T. 20 Andezit Daly féle átlagértékei 59,59 0,77 17,31 3,33 3,13 0,18 5,80 2,75 3,52* 2,04 1,26 | 0,26 100,00 2,13 Dr. Simó B. elemezte Z el e.nk a : Földtani vizsgálatok a Dunazug-hegységben 93 Holocén. A völgyek alján andezit és mészkőkavicsos, valamint táblás dácit- darabokból álló patakhordalék található. A terület képződményeinek legnagyobb részét erdei talaj borítja. A Peres-hegy és a Morgó-hegy oldalában oxidácitos kőzetek felett vörös nyiroktalaj települ. Földtani, kőzettani és geokémiai összefoglalás A folyamatok értelmezése 1. Kőzetzárványok A Dunazúg-hegység kőzetzárványaival részletesen Lengyel E. foglalkozott [9]. Pilisszentkereszt környékéről kvarcit, mészkő, dolomitzárványokat említ. Magam a következőkben felsorolt zárványokat találtam [II. táblázat): a) Dácitos kőzetek zárványai. A Tornyos-hegy D-i oldalában gránátos biotitdáeitban 3 em-es bauxitos vörösagyag, kissé átkristályosodott dachsteini mészkő, oligocén homokkő és konglomerátum zárványok vannak. A Peres-liegy D-i oldalában liiperszténes oxi-biotitdáeitban mogyorónagyságií biotitos liiperszténes amfibólandezit-zárványok találhatók. Ez a kőzettípus sehol sem található meg a felszínen. Szövete intergranuláris. b) Andezites kőzetek zárványai. A Tornyos-hegy K-i oldalán a Zsivány-barlangnál sötétszürke, tömött. 15 — 20 cm-es amfibólandezit-zárványok gyakoriak. Szövete holokristályos porfíros. A fenokristályok leírását lásd II. táblázatban. A Hársas-liegy Ny-i oldalában pszeudoagglomerátumban piroxénes amfiból- andezit-zárvány található. Szövete szintén holokristályos porfíros. A magmás rezorpció, valamint a pszeudoagglomerátosodás ennél a kőzetnél észlelhető a legerősebben. A feno- kristályok leírását lásd a II. táblázatban. A Peres-hegyről Dobogókőre vezető gerincen liiperszténes amfibólaudezitben anda- luzitszirt van. Szabad szemmel jól látható a világos és sötét csíkos-slires összeszövődés. Mikroszkóposán fő ásványa a színtelen, sárga, oszlopos, egymásra merőleges hasadáséi, optikailag negatív, igen gyengén pleokroós andaluzit. A csiszolat egyik felén átalakult csillámhalmazzá. Az oszlopos ásványok egymás melletti elhelyezkedése adja a palásságot, amivel párhuzamos grafitos csíkok látszanak. Az ép, még csillámlialmazzá át nem alakult részen a palásságra merőleges kvarcos (kevés földpát) erecskék látszanak. Ez a kőzet valószínűleg eredetileg agyagpalából alakult át. mert a palás elrendeződés eredeti struk- túrára utal. A Zsivány-barlang oldalában agglomerátum-darabként gyakori a piroxénes biotitdácit-lapilli. Ez a kőzet a peres-hegyi liiperszténes biotitdácit mélyben megrekedt szubvulkáni változata. Konglomerátum - kavicsok. A helvéti konglomerátumban a hegység D-i részén felszínen nem ismert biotitos amfibólandezit és piroxénandezit-kavicsok talál- hatók. Ezek anyaga a fiatal andezit-vulkanizmussal elfedett területről származhat. Mindezek a kőzetzárványok a mélybenfekvő, számunkra nehezen hozzáférhető kőzetekről adnak felvilágosítást és az erre vonatkozó eddigi adatokat gyarapítják. A kainozoós vulkáni kőzetek gyakorisága a vulkáni képződmények eddig ismertnél nagyobb sokrétűségét bizonyítja. 2. Dácit és andezit ásványos és kémiai összetétele. A terület kőzeteit kezdetben trachitnak (Koch, P e t e r s. Szabó), majd később andezitnek (S c h a f a r z i k, Vend 1, Takács, Lengyel) nevezték. Koch A. azt írja az általa gránátos biotittrachitnak nevezett kőzetről : ,,Nagy sava- 94 Földtani Közlöny, 90. kötet, 1. füzet nyúsága túltesz a szabad kvaretartalmú dáeitokon." A gránátos biotitdácit és a hiper- szténes biotitdácit valóban dácitos jellegét a következők igazolják : a) Ásványos összetétel és szövet : A gránátos biotitdácit ásványos összetétele integrációs asztallal kimérve : Alapanyag : 73%, (ebből üveg 12%), földpát 16,4%, biotit 7,4%, gránát 2,8%, apatit 0,2%. A kevés káliföldpát (1%), a 70 — 80% alapanyag túlnyomó részét alkotó Ab85An15 — Ab75An25 oligoklászléeek, az 5 — 15% üveges alap- anyag, valamint a porfírok között uralkodó Ab75An25 — Ab70An30 oligoklász és Ab70An30 — Ab60An40 oligoklász-andezin a típusos dácit és riodácit alkotórészei. A kőzetben porfíros kvarc csak néhol található. Hiánya azzal magyarázható, hogy az alapanyag megmere- vedése közvetlenül a földpát porfírok kikristályosodása után azonnal végbement ; így a szabad kovasav az alapanyagban maradt. Színes elegyrész kevés : kb. 4 — 8% (főleg biotit és kevés hipersztén), míg opak- ásvány csak a magnetit (1 — 4%). A kőzet szövete fluidális. b) Kémiai összetétel : Az elemzési táblázatból (III. táblázat) kitűnik, hogy a terület dácitos kőzete kisebb Fe2Os, FeO, CaO, MgO, Ti02 tartalmával, nagyobb Si02, NaaO, KaO tartalmával az andezitektől, de még a kvarcandezitektől is különbözik, és a Daly-féle dácitátlagértékekhez, a nógrádi Vár-hegy biotitdáeitjához és más típusos dácitelemzésekhez teljesen hasonló. A traehitokhoz csak a kb. azonos Na- és K-tartalom- ban hasonlít. A gránátos dácitnál a viszonylag magasabb Al203%-os érték ásványtanilag a gránáttartalommal magyarázható. Feltűnő a kőzetek nagy Mn-tartalma. A dácitoknál kisebb átlagos Mg-tartalom riolitos jellegre utal. A kémiai összetétel tehát egyértelműen a dácitos jelleget igazolja. Összefoglalva: a kőzet szövete, ásványos összetétele alapján nem nevez- hető andezitnek, de még kvarcandezitnek sem, sőt a folyásos szövet és a kémiai elem- zési értékek alapján a dácitokhoz és az ún. riodácitokhoz hasonló. A terület D-i részén végighúzódó savanyú dácit vulkáni sor legnyugatibb és leg- idősebb tagjainak a Régi Kálvária-hegy és a Peres-hegy kőzeteinek kémiai elemzését készítettem el. (III. táblázat) A K-i részek (Morgó-hegy, Kerekes-hegy és Tornyos-hegy) kőzeteiről csak mikroszkópiái vizsgálatot végeztem és ennek alapján az előzőekkel azo- nosnak találtain azokat. A rendelkezésemre álló irodalom s az elemzési adatok alapján [3 — 6 — 7 — 21 — 23] feltehető, hogy a több ciklusú, mindinkább E-ÉK-re tolódó dácit- vulkánosság (az egész hegységre vonatkozóan) a későbbi kitörési fázisokban már kissé differenciáltabb biotitos kvarcandezitet és biotitos amfibólandezitet hozott létre (Csódi- hegy és Csák-hegy). Andezit. A hiperszténes amfibólos kőzet típusos andezit. Az ásványos össze- tétel, a szövet és a kémiai elemzés egyaránt andezites jellegét bizonyítja. A Dunazug- hegység fő tömegét adó amfibólandezitekkel azonos (III. táblázat). 3. Kristályossági fok A kristályossági fokot Szádeczk y-K a r d o s s E. professzor szerint [ 16, 17] elsősorban a lehűlési viszonyok szabják meg. Ezt több vizsgálati eredmény is bizonyítja : A Régi Kálvária-hegy kontaktusánál a kőzet szövete erősen folyásos, pilotaxitos, porfíros, míg a belsőbb részeken már mikroholokristályos porfíros. Tehát már kis távol- ságon belül (200 m) jelentős változás mutatkozik az azonos összetételű, de különböző körühnények között megmerevedett lávakőzetben. (A mellékkőzet homokos agyag és homokkő) . A dácitos kőzetek a kristályossági diagramok alapján fő tömegükben az irodalom- ból ismert [5, 16] pilotaxitos porfíros (5 — 15% üveg) csoportba tartoznak. Gyengén két- Z el e nk a : Földtani vizsgálatok a Dunazug-hegységben 95 maximumos görbéjük a kristályossági sebesség időnként növekvő, illetve csökkenő voltára utal [5]. A dunabogdányi Csódi-hegy kristályossági diagramjaival összehason- lítva [20] az látszik, hogy főleg az alapanyagban van (100 mikron alatt) jelentős különb- ség. A csódi-hegyi kőzetek kristályossági szemnagysága sokkal egyenletesebb, mint a Peres-hegyi és a Régi Kálvária-hegyi kőzeteké (7. ábra). % 7. ábra. Kristályossági diagramok, la. Sávos, gránátos biotitdácit (oxisáv). Peres-hegy, 1 . Sávos gránátos biotitdácit (szürke sáv). Peres-hegy, 2. Gránátos biotitdácit. Nagy-völgy, 3. Hiperszténes biotitdácit. Cser-forrás, Peres-hegy, 4. Hiperszténes amfibólandezit. Kanyargós-patak, 5. Hiperszténes amfibólandezit zárvány Peres-hegy. 6. Piroxénes amfibólandezit zárvány. Hársas-hegy, 7. Amfibólandezit. Tornyos - hegy délkeleti oldala Fig. 7. Kristallinitatsdiagramme. la. Gebánderter, granatführender Biotitdazit (Oxy-Band). Peres-Berg. 1. Gebánderter granitiseher Biotitdazit (grauer Bánd) . Peres-Berg. 2. Granatführender Biotitdazit. Nagy.- Tal. 3. Hypersthenführender Biotitdazit. Cser-Quelle, Peres-Berg. 4. Hypersthenführender Amphiból- andesit, Kanyargós-Bach. 5. Hypersthenischer Amphibolandesit-Einsprengling. Peres-Berg. 6. Pyroxen- ischer Amphibolandesit-Einsprengling. Hársas-Berg. 7. Amphibolandesit.Südostflankedes Tornvos-Berges A vulkáni kőzetzárványok kristályossági görbéje mind tipusos egymaximu mos görbe (7. ábra). 4. Sávos dácitképződés A sávosság savanyú, folyásos szövetű kőzetek tulajdonsága. A vizsgált területen a dácitok mindenütt kisebb-nagyobb mértékben sávosak. Az andeziteknél sávosság nem tapasztalható. Szádeczky-Kardoss B. a sávosságot transzvaporizációsan azzal magyarázza, hogy a magma nagy mennyiségű vízf el vételénél egymásban oldhatatlan fázisok keletkeznek, melyek irányított nyomás hatására szinerézishez hasonlóan sávosan külö- nülnek el [18 — 21]. A Peres-hegyen a jelenlegi rossz feltárási viszonyok mellett az anyag- vizsgálat alapján arra a megállapításra jutottam, hogy itt az előbbivel azonos okra vissza- vezethető sávosságról van szó. Kétféle : elsődleges és másodlagos sávosságot tudtam megkülönböztetni . Elsődleges sávosság. Ez ritkábban található, jellemzését a következők- ben foglalom össze : a) A sávok a padossággal egybeesnek. Elkülöníthető a szürke-szürke, vörös- vörös és a szürke- vörös sávosság. Ez utóbbi észlelhető a legjobban (VII. tábla, 3.). b ) Agglomerátumban sávos dácit lapilli található. c) Makro-, illetve mikrosávosság. Mikroszkóposán az egyes sávok a folyásirány- nak megfelelően különülnek el. d) A sávok között ásványi összetételben jelentős különbség nincsen. A szürke sávban a fenokristályok átlagosan nagyobb méretűek, mint az oxisávban. 96 Földtani Közlöny, 90. kötet, 1. füzet e) A szürke sáv mikroszkóp alatt sötétebb, az oxisáv világosabb színű, porózus. A két sáv fajsúlya, térfogatsúlya és porozitása egymástól különbözik (8. ábra). f) Az oxisávban a porfíros elegyrészek (földpát, biotit) rezorbeált szélűek. Két gránátos és két liiperszténes biotitdácit núndkét sávját kimértem. Ezek kristályossági diagramjából kitűnik, hogy az oxisávban az alapanyag mennyisége (12%-kal) nagyobb, mint a szürke sávban. Ez részben az oxisávban történt felemésztésre, részben a finoman hintett limonitos pikkelyekre vezethető vissza. g) Az elsődlegesen sávos kőzet sávjai utólagos oxidáció és nedvesség hatására különbözőképpen viselkednek. A szürke sávban a színes elegyrész opacitos szegélyű, a magnetitszemek „korommá esnek szét és a kőzet megsötétedik'' [18], Ez a metavulka- nitos opacitosodás jellege. A vörös sávban a magnetitszemek hidrohematittá, majd 9 cm3 % r 4 • 3 - 2 ■ Oxi sáv Szürke sáv 2,92 °. 2,57 2$T\ 2'56 % \ \0, V 8. ábra. Sávos kőzetek porozitás, fajsúly és térfogatsúly diagramja. Peres-hegy. 1 . Porozitás %, 2. Fajsúly g/cm3, 3. Térfogatsúly g/cm3. Fii j. 8. Porositát-, Raumgewicht- und spez. Gewichtsdiagramm gebánderter Gesteine. 1. Porositát in %, 2. Spez. Gewicht g/cm3, 3. Raumgewicht g/cm3. később részben limonittá alakulnak és a színes elegyrészek teljesen liematitosodnak. Ez típusos oxi vulkánit állapot. A két különböző állapotot csak eredeti porozitáskülönb- séggel tudom magyarázni. Elképzelésem szerint a nagy porfírok kikristályosodása után a még folyékony viszkózus állapotú szilikátolvadékban a viszonylag felhalmozódott könnyen-illók valóban két egymásban oldhatatlan fázis létrejöttét segítik elő. Az alapanyag megmerevedése oly gyorsan bekövetkezik, hogy lényeges fajsúly szerinti elkülönülés (magnetit) nem jöhetett létre. A hirtelen megmerevedés következtében a kovasavtartalom nem vált ki porfíros kvarcként, hanem az alapanyagban maradt. A viszonylagosan felhalmozódott könnyen- illók egy része a gyors lehűléskor eltávozott és így létrejött a sávok közötti eredeti porozi- táskülönbség. Mindezek mikroméretben történtek meg. Másodlagos sáv osság. A padossággal párhuzamosan többé-kevésbé egvenletes vastagságban mutatkozik. Az elsődleges sávosságtól legtöbbször csak mikrosz- kóposán lehet elválasztani. aj A mikroszkópban nem látszik összefüggő, folyásiránytól megszabott mikro- sávosság, csak a nagy porfírok (földpát, biotit, hipersztén) körül oxidációs csomópontok. b) A két sáv között oxidációbeli különbség csak egyoldalú. Az oxisávban főleg limonitosodás az uralkodó. A szürke sávban még a biotitok is épek. c) Az oxi- és szürke sávok viszonylag szélesek, de közöttük fokozatos oxidációs átmenet mutatkozik. Z e l e n k a : Földtani vizsgálatok a Dunazug-hegységben 97 d) A két sáv közötti porozitáskülönbség mikroszkóposán alig észrevehető. e) Az oxisáv a felszínen általában a lávapad felső részén jelentkezik. A sávok közötti különbséget a kémiai elemzési értékek számszerűen mutatják. A világosabb pórusos oxisávban a Fe203, A1203, MnO, Na20, H20 + , H20~-tartalom emelkedik, míg a Si02, CaO, MgO-tartalom csökken. Mindez a fenti folyamatokat igazolja, bár az eredeti endogén különbséget exogén hatások jelentős mértékben fokozhatják és meg- változtatják. 5. Méta vulkánitok Oxivulkanitok: Két ellentétes folyamat útján keletkezett oxikőzet- típust ismertem meg. a) Elsősorban az oxidácitoknál mikroszkóposán az látszik, hogy a földpátok belső bázisosabb magja igen gyakran agyagásványosan, ritkábban üvegesen bontott. A földpátbomlásból részben a Ca, részben az alkália kezd kioldódni és így lúgos oldat I I 1 1 -I— I I I 1 I 1 I I— I L 9. ábra. Montmorillonitosan bontott hiperszténes biotitdacit DTA-görbéi (Felv. Ze lenka T.). 1. Oxisáv, 2. Oxi-pszeudoagglomerátum Fig. 9. DTA-Diagramme von montmorillonitisch zersetztem hypersthenführendera Biotitdazit (Aufnahme Z e 1 e n k a). 1 . Oxy-Band, 2. Oxy-Pseudoagglomerat keletkezik. Ásványok Fe2-je feloxidálódik Fe3-vé, ezzel együtt valószínűleg az Mn2 és Mn4-gyé, mely az összmangántartalom növekedésében mutatkozik. A Peres-heg}’ lilás színeződésű oxivulkanitjainál az Mn4-nek jelentős szerepe jut a lilás szín létrehozásában. Az irodalomból ismert Mn203 aq és Mn304 aq alakjában van jelen, mely hidrohematit- hoz hasonló körülmények között 6 — 7 pn és — 0,2 — + 0,4 E redoxpotenciálérték között stabilis a természetben. Tehát a magnetit, biotit, kisebb mértékben a hipersztén hidrohematitosodik, majd később limonitosodik. Ezek a folyamatok a víztartalom növe- kedésével járnak. A földpátok előbb említett bomlásánál a lúgos oldat hatására az Si02-, P305-tartalom csökken, míg az Al203-tartalom viszonylagosan növekedik. A rnont- morillonit-tartalom a víztartalom növelését vonja maga után. Ez a folyamat endogén és exogén hatásokra egyaránt létrejöhet (9. ábra). b) Az andezites kőzeteknél főleg az üvegzárványos zónás földpátokban egységes üveges zónákká alakulás figyelhető meg. így a viszonylagos Si02-tartalom növekedése érthető. A színeselegyrészek opacitosak, helyenként fekete opak, „magnetit korom "- szerű [18] látszik. A1203, FeO és a víztartalom lecsökken, míg az Fe203 és MnO növe- kedik. Ebben az esetben egy „száraz oxidációról" lehet szó, mely hőhatásra (magmás rezorpció), de egyszerű felszíni redox-, ill. pu változásra visszavezethető. Agyagásvá- nyosodás nincs. Leuko vulkánit és hidrodácit. A Régi Kálvária-hegy gránátos biotitdácitja egész tömegében leukovulkanit. Ezt a kőzetet endoleukovulkanitnak tartom. Pszeudoagglomerátum. Egy amfibolandezit agglomerátum, egy am- fibolandezit pszeudoagglomerátum és egy oxi (sávos) hiperszténes biotitdácit pszeudo- 7 Földtani Közlöny 98 Földtani Közlöny, 90. kötet, 1. füzet agglomerátum kémiai elemzését hasonlítom össze (III. táblázat) ;döntő különbség a víztartalomváltozásban van. Legtöbb H20+ és H20~ az agglomerátumban van. A pszeudoagglomerátumoknál a H20 + -tartalom csökken, míg a H20~ növekedik. A dáci- toknál a montmorillonitos bomlás is szerepel, mellyel az alkálitarlalom csökkenése is együtt jár. Mindezekből kitűnik a víznek döntő szerepe a pszeudoagglomerátum képződésében. 6. Tektonizmus A tektonizmusnak jelentős szerepe volt mind a vulkanizmus elindulásában, a vulkáni formák kialakulásában, mind a későbbi átalakító hatásokban. A terület főtörésvonala ÉNy-DK-i csapásirányú. E mellett határolódik el a Pilis- hegység, a Szentendre — Visegrád — Esztergom-i hegycsoporttól. A fő völgyek iránya is ezzel azonos (Dera, Bükkös-patak felsőrésze. Kanyargós-patak). Erre merőlegesen gyen- gébben az ÉK-DNy-i csapású, valamint közel K — Ny irányú törésrendszer is kialakultő A területen végzett kőzetmérésekből általánosan arra lehet következtetni, hogy a helvét, emeletben a mélyebb kéregszerkezetben közel É — D-i irányú húzóerő lépett fel. A húzóeri a mezozóos alaphegységet váltós töréses rendszerével feldarabolta és így jött létre az alaphegység szétbillenő szerkezetalakulása. Ezen töréses zóna mellett indult meg a neogén vulkanizmus. A terület legidősebb vulkáni képződményének a Régi Kálvária-hegy dácitjának padossága közel ÉNy— DK-i csapású. A Peres-hegy D-i oldalában jól kimutatható a főtörés és az általa meghatározott vulkanizmus. A Salabasinai-árokban és a Bükkös-patak völgyében több helyen felismer- hetők a fő és liaránttörés-irányok. Feltehető, hogy a Tornyos-, Kerekes-hegy, Öregvágás (584 in) dácitlávái ebben a vonalban nyomultak fel, ugyanez a törésvonal szolgáltathatta később a Hársas-hegy, Fekete-hegy, Öregvágás (655 m) andezitvulkánosságát is. Mindezekből látszik, hogy a stájer mozgási fázis többszörös megismétlődő ütemé- nél a régi főtörések kiújultak és ezzel újabb vulkáni tevékenység megindulását ered- ményezték. Az is valószínű, hogy a töréses mozgékony zóna DNy-ról ÉK-re időben el- tolódott. A fiatal mozgások igen jelentősek, sőt nagyméretűek lehettek. A Zsivány-barlang a Peres-hegy D-i oldalában húzódó tektonikai öv ÉNy-i folytatásában hatalmas 15 — 30 m-es andezit agglomerátum falaival helyezkedik el. Itt az ÉNy — DK-i főtörés-iránynak megfelelően tapasztalható a legnagyobb vízszintes és függőleges elmozdulás. A vulkáni kőzetek erős összetöredezettsége azt igazolja, hogy a vulkáni koszorú pereme hosszú ideig mozgékony öv volt. 7. Vulkanizmus A terület vulkanizmusa térben és időben két fő fázisra osztható összhangban a stájer mozgásokkal. Elsőként a terület DNy-i oldalán legközelebb az alaphegység felszíni pilléreihez dácitláva nyomult fel, lakkolit hasadékvulkán alakjában. Ezen lávakőzet ma a Régi Kálvária-hegyen van felszínen. Kora valószínűleg az alsóhelvéti emelet aljára tehető. Ettől É-ra a Peres-hegyi kissé differenciáltabb lűperszténes biotitdácit található. Feltörése az alaphegység további rögökre tagolódásával az ÉK — DNy-i törésvonal kiújulásával áll kapcsolatban. A vulkáni forma itt hasadékvulkán és dagadókúp. A nagyobbmérvű regionálisan elterjedt dácitvulkánosság a D-i hegység-peremen végig megtalálható. Az előzőkhöz képest több a piroklasztit, de még túlsúlyban van a láva. A fő vulkáni forma lávaáralakú rétegvulkán. Képződése az alsó helvéti emelet .ÖREG VÁGÁS A , (iSPAN-HEGY, 4 90,6a ) W*"á id'arö. . 5453 A ,R5aS-HEGY, . t/5^7-c W KOPASZ-HEGY • < fO^EGUAU \ >/Va\ . ' KALVARIA-HEG' KEREKES-HEGY MORGO-HEGY, rSzenfkú /\ * TORNYOS H ■ /n'frÍÉ 'ej áj] • Vb 500m Z e l e n k a : Földtani vizsgálatok a Dunazug-hegységben egészét kitölti. Ezzel bezárul a dácit vulkánosság és a felső helvéti tenger transzgressziója következik. A második főciklus a hegység fő tömegét adó amfibólandezit és piroxénandezit (ez utóbbi a vizsgált terület felszínén nem található meg) vulkánosság már a tortónai emelet túlnyomó részét tölti ki. kevés lávát és nagytömegű piroklasztitot szolgáltató rétegvulkánok alakjában. Összefoglalva a vulkanizmus, amint a fentiekből következik térben és időben DNy-ról É-ÉK-re tolódik el, az alsó helvéti emelet aljától kisebb-nagyobb meg- szakításokkal a tortónai emelet felső részéig. Ezzel összhangban változik a magma össze- 10. ábra. Pilisszentkereszt környékének vázlatos földtani térképe. 1. Pleisztocén: patakhordalék és lösz, 2. Szarmataf?): horzsaköves tufit, 3. Felsőtortónai: lajtamészkő, 4. Alsó — középsőtortonai: a) hiperszté- nes amfibólandezit, b) oxi hiperszténes amfibólandezit, c) hiperszténes amfibólandezit agglomerátum, 5. Felsőhelvéti: homok, mészkő, konglomerátum, 6. Alsó-középsőhelvéti: a) hiperszténes biotitdácit, b) oxi hiperszténes biotitdácit, c) hiperszténes biotitdácit agglomerátum, d) sávos hiperszténes biotitdácit , 7. Alsó-középsőhelvéti: a) gránátos biotitdácit, b) oxi gránátos biotitdácit, c) gránátos biotitdácit agglo- merátum és tufa, d) gránátos biotitleukodacit, e) gránátos biotitdácit pszeudoagglomerátum, 8. Akvitá- ni-burdigalai: meszes konglomerátum, 9. Katti: a) csillámos homokkő, b) zöldesszürke agyag, c) lattorfif?) kovás homokkő, 10. Kréta: vörös és fehér agyag, ll.Nóri: dachsteini mészkő, 12. Dőlés és padosság, 13. Törés és törésvonal F lg . 10. Kartenskizze dér Umgebung von Pilisszentkereszt. Erklárung: 1. Pleistozán: Alluvium und Löss, 2. Sarmat(?): bimssteinführender Tuffit, 3. Obertorton: Eeithakalk, 4. Unter-Mitteltorton: a) hypersthen- führender Amphibolandesit, b) hypersthenführender Oxyatnphibolandesit , c) hypersthenfülirendes Amphi- bolandesitagglomerat, 5. Oberhelvetisch: Sand, Kaik, Konglomerat, 6. Unter-Mittelhelvetisch: a) hyper- sthenführender Biotitdazit, b) hypersthenführender Oxybiótitdazit, c) hypersthenführendes Biotitdazit- agglomerat d) gebánderter hyper-thenführender Biotitdazit, 7. Unter-Mittelhelvetisch: a) gránát füh- rehder Biotitdazit, b} granatführender Oxybiótitdazit, c) granatfiihrender Biotitdazittuff und Agglome- rat, d) granatführender Biotitleukodazit, e) granatführendes Biotitdazit-Pseudoagglomerat, 8. Aquitan- Burdigal: Kalkiges Konglomerat, 9. Chattisch: a) glimmerführender Sandstein, b) grüngrauer Tón, c) kieseliger Sandstein (L,attorf(?)J 10. Kreide: roter und weisser Tón, 1 1 . Nor: Dachsteinkalk, 12. Einfallen und Bankung, 13. Brüche und Bruchlinien. 7* 100 Földtani Közlöny, 90. kötet, 7. füzet 0? w V A U *CÖ »-< •“ bt ojku »-• C £ C — (/; •9 t« o « ■ ,m2 cöC- <5 Mei -S £ c£ ^vy 4; t« *« P; '7 N & •9- •• stí QM - I c I 3 ..g °i V 3 !o Jj r; fl ~ 9 -5 o-S ti it jq'S :=££N |&3.d O Sn rfS w% a cí 9 ^ £-S 3i sE|5 |s=! o 3 *ul-> g7 ►> • ,2 rt “t si« •gS sl -3 «J S >^ss — d cflt£ '7 -*-t k/ _, e ►h Q, £ M^-S’S SÍ ll pontnál a csemetekertben . Itt a pszeudoagglomerátum valódi tufa és agglomerátum felett kelet- kezett. A fekvő tufa és agglomerátum gőzeivel sajátságosán befolyásolta a ráfolyó lávát 4. áLia. A hiperszténes amfifcól(tazaltos)andezit DTA-görbéje (Felv. Köblén ez V.) Fig. 4. DTA graph of hypersthenic amphibole(basaltic) andesite (by V. K o b 1 e n c z) és tarka, színekben igen változatos pszeudoagglomerátumot hozott létre (VIII. tábla, 3 .) . A különböző színű kőzetek lebontási sora a következő : 1. Lilásszürke típus. A teljesen üde kőzet hiányzik. A kissé bontott lilásszürke kő- zet a legépebb. Ebben a fenokristályok mennyisége az alapanyag felett erősen uralkodik. A sok zárványt tartalmazó földpát agyagosodul kezd. Az amfiból opacitos, a piroxén ép. 2. Lilásvörös fehérfoltos oxidált kőzetben az alapanyag viszonylagos mennyisége megnövekedett. Az összes földpát agyagosodik és erősen zárványos. A kőzetben limo- nitos repedéshálózat van és az alapanyag is erősen limonitfoltos. Az amfiból opacitos és földpátzárványos. Piroxének közül a hipersztén néha gyengén kloritosodik, opacitos szegélyű és körülötte opak ásványok csoportosulnak. 3. Vörös színű, erősen oxidált, likacsos kőzetben az alapanyag mennyisége tovább nő, a színes szilikátok teljesen elopacítosodtak. A földpát zónásan izotróppá vált. Az amfiból már csak opacitos csomók alakjában található. A hiperszténnek erősen opacito- sodott kérge van, ritkán gyengén kloritos és szerpentines. 4. Zöldesszürke, kissé likacsos kőzetfajta. Alapanyaga részben elagyagosodott . A zárványos földpátok bontottak, míg a zárványmentesek épek. A bazaltos amfibólok földpátzárványosak, igen vékony opacitos szegéllyel. A hipersztén kiseprőződő végekkel erősen elkloritosodott. 5. Zöld színű lebontási termék : kloroandezit. Alapanyaga teljesen elagyagoso- dott. A földpát zónássága szerint gyengébben, erősebben bomlott. A szines szilikátok lebontása más mint az eddigi típusoknál. Az amfiból alig felismerhetően szétesik, opaeito- sodás nélkül, barna halmazt alkot, pleokroizmusa alig észlelhető és hasadozottsága is elmosódik. A hipersztén teljesen elkloritosodott. Az augit teljesen ép. Az 5. ábrán a középső, kündulási tag az 1. minta. Ettől balra az oxidatív, jobbra a reduktív sor van feltüntetve lebontási sorrendben. A bontásnál mindkét irányban nő a porozitás. A fajsúly a legépebb tagnál középen a legnagyobb és a két szegély felé csők- 110 Földtani Közlöny, 90. kötet, 1. füzet ken. A reduktív oldalon mind a kétféle víztartalom nő a baloldalhoz képest. A kőzet oxidációs foka is jobbról balfelé nő, csupán a második mintánál van kis törés. A kőzet mikroszkópi jellegei a kétféle lebontási sorral összhangban vaimak. Az oxidatív sor viszonylag kevesebb vizet tartalmaz, színes szilikátjai opacitosodnak és az alapanyag limonitosodik. A reduktív sorban a víztartalom erősebben nő (klorit, agyagásvány), a színes szilikátok kloritosodnak és az alapanyag elagyagosodik Száraz — Dry Oxidatív — Oxidative Opacitosodás — Opacitization Alapanyag limonitos — Limonitic mátrix Vizes — -Aqueous Reduktív — Reductive Kloritosodás — Chloritization Alapanyag agyagos— Clayey mátrix 5. ábra. Diagram a kőzetbontási sorhoz. 1. Riakcst érfogat, 2. Fajsúly, 3. Oxidációs fok tOi?,), 4. ■+■ H,0, 5. —H.O Fig. 5. Diagram showing tlie rock decomposition sequence. 1. Poré volume, 2. Búik density, 3. Degree of oxidatiou (O Fe), 4. + H.O, 5. — -H.O A különböző típusok kémizmusának összehasonlítása II. táblázat 3— 2. 1. 4. 5. SiO 2 55,30 57,32 56,40 55,27 55,42 Fe203 1,85 1,17 1,28 1,30 0,97 FeO 0,66 1,28 0,75 0,92 1,30 MnO 0,16 0,1 1 0,20 0,92 0,19 +h2o 2,51 1,84 1,24 2,17 3,49 —H.O 1,60 1,70 0.70 2,30 4,40 Faj súly 2,66 2,65 2,72 2,68 2,60 Rkk. terf 38,72 6,72 5,91 10,72 23,81 O Fe 5,60 1,82 3,41 2,82 1,49 A kőzet szemnagyságában beálló változásokat az alábbiakban lehet összefoglalni : a kiindulási kőzet viszonylag kevés alapanyagot tartalmazó nagy kristályossági fokú kőzet. A kőzet oxidációjával először a maximális szemnagyság nő, de a kis szemcsék mennyisége is feldúsul. Az oxidáció további növekedésével a kis szemcsék lebomlanak és a maximális méret is csökken ; itt a szemcsék uralkodó mérete 200 — 400 mikron. A reduktív irányban történő kőzetbomlásnál ugyanez kisebb mértékben figyelhető meg ; itt a kis szemnagyságok dúsulása jellemző. P an tó G y . ; Peröcsény környékének kőzetföldtana 111 Piroxénandezit. E csoporton belül pszeudoagglomerátum képződés nincs. Általában a nagyobb kristályossági fokú és egyben amfibóltartalmú andezit erősebben bomlik, mint a tömör, kisebb szemnagyságú piroxénandezit. B'iotitos amfibólandezit A fluidális szerkezetű piroxénes amfi- bólandezittel történt érintkezés határán pszeudoagglomerátum képződik. Jellemző 1% 2% 3% 4% 5% 6% 7-9 % 10-13% 14% 6. ábra. A rétegvulkáni csoportba tartozó andezitfajták kőzetréseinek gyakorisági diagramja Fig. 6. Joint diagram of andesites of the stratovolcanic group erre a pszeudoagglomerátmnra, hogy gömbkérges, a nagyobb gömbökön belül kisebb gömbökre esik szét. A külső borító kéreg után befelé zöld agyagos kloritos öv következik, majd ezen a gömbön belül kisebb gömbölvded kőzetdarabok következnek. Elválási formák A nem fluidális piroxénes amfibólandezit nagyon hajlamos a pszeudoagglomerátum képzésre. Üde területeken, például az Ökörorom két oldalán nagy kőtengert hoz létre. A kőzetnek Ny felé dőlő padossága van és ezen az elválási síkon csúszik le a kőzet Perő- 112 Földtani Közlöny, 90. kötet, 1. füzet csény felé. Ugyanekkor azonban erre merőleges litoklázis rendszer mentén a Fekete- völgy felé is nagy kőtengereket hoz létre. A piroxénandezit mindenütt vékonylemezes elválási alakot mutat. A fluidális szerkezetű piroxénes amfibólandezit nagy litoklázisokkal tömbökre tagolódik. Itt az amfibóltűk folyási irányban rendeződnek. Az amfibóltűk hossztengelyé- nek iránya rendszerint merőleges a mérés pontjához legközelebb eső litoklázisra. Ez a jelenség azt mutatja, hogy ilyen vulkáni kőzeteknél a litoklázisok kialakulásában nem- csak a tektonika és a kihűlés, hanem a kőzet irányított szövete is szerepet játszik. A Szecskő-patak biotitos amfibólandezitjében található amfibólandezit telér oszlopos elválású kihűlési alakot mutat és a térszínből közel É — D-i irányban ván ki- preparálva. A terület szerkezeti kiértékelése A hegységrész tektonikai irányainak kiértékelése céljából kőzetrés eloszlási diagra- mot készítettem (6. ábra), amelyben a rétegvulkáni összlet minden kőzetfajának adatait bevettem, mert a különböző kőzetfajok egy centrumból származnak. A diagramban a szerkezeti mozgásokat jelző értékek szétszóródtak és a kihűlési padok irányai alkottak maximumokat. Kétféle kihűlési litoklázisérték látszik a diagramon. Az egyik ÉNy irányú 15°-os dőléssel, a másik erre merőleges félköralakban a lávatakaró körvonala szerint. A kihűlési lemezesség általában ÉNy felé dől, tehát a dőlésiránnyal ellentétes irányban kell lennie a vulkán főtömegének, az anyagszállítás középpontjának. Ez a Hideghegy és Csóványos környékén van, ami a régebbi felfogásoknak is [3] megfelel. Erre a lemezes- ségre merőleges másik litoklázis is a kihűlés eredménye. Ha e lapok normálisait meg- hosszabbítanánk, úgy ezek kb. a vulkán középpontjában találkoznának. A félkör két szélső pontja közötti szög felezőjének iránya szintén a vulkán középpontjába mutat. Természetesen e lávatömegek sohasem ilyen ideális lepényalakúak és az elméleti lap- normálisokból adódó középpont csak hozzávetőlegesnek fogadható el, de kétségtelen, hogy a Hideg-hegy környékére esik. Tektonikai tekintetben két fő irány látszik a területen. Az egyik É — D irányú, ami a Fekete-völgy és a Szecskő-pataki kőzettelér irányát is megszabta. A másik erre merőleges, ez a Fekete-oldal kipreparált, kulisszaszerűen elhelyezkedő sziklasorát hozta létre. TÁBR AMAGYARÁZAT — EXTRÁN ATI ONS OF PRATES VIII. tábla — Plate VIII. 1 . Izometrikus földpátszemcsékből álló alapanyag. Porfírosan plagioklászföldpát és kvarc. Nikol + , 22,5 x Mátrix of isometric feldspar grains. Porphyric plagioclase and quartz.-t- Nicols, 22, 5x 2. Amfiból bomlási koszorúval. Nikol + , 4,5 x Amphibole with decomposition haló. -f Nicols, 4,5 x 3. Pszeudoagglomerátum a Perőcsény melletti csemetekertben Pseudoagglomerate at Perőcsény 4. Nem fluidális piroxénes amfibólandezit szöveti képe. Nikol + Texture of non-fluidal pyroxenic amphibole andesite. + Nicols IRODAROM — REFERENCES 1. Beudant, F. S.: Voyage mineralogique et geologique en Hongrie. 1918. Atlasz. — 2. F e r e n c z i I.: Adatoka Börzsöny-hegység geológiájához. Földt. Int. Évi Jel. 1925—28. — 3. R i f f a A. és V i g h G y.: Adatok a Börzsönyhegység bányageológiai viszonyaihoz. Földt. Int. Évi Jel. 1929 — 32-ről. 1937. — 4. Má j e r I.: A Börzsönyhegység í\-i részének üledékes képződményei. Földt. Közi.. 1915..- — 5. P a n t 6 G.: Jelentés az 1946. évi nagybörzsönyi bányageológiai felvételről. M. Á. F. Int. Évi Jel. 1945 — 47. II. k. — 6. P a n t ó G.: Összefoglaló jelentés a nagybörzsönyi ércelőfordulásról. Kézirat. — 7. P a p p F.: A Börzsönyhegység eruptív kőzetei. Mát. és Term. tud. Ért. 49. 1932. — 8. R e i c h R.: A Börzsöny- Pa n tó Gy.; Perőcsény környékének kőzetföldtana 113 hegységNy-i peremének mediterrán képződményei. M.Á.Földt. Int. Évi Jel. 1948.- — 9. Stache, G.: Die geologischen Verháltnisse dér Umgebungen von Waitzen in Ungarn. Jahrbuch dér K. K. Geol. Reichs- Anstalt. — 10. S z a b ó J.: Jelentés a dunai Trachitcsoport balparti részébe 1871-ben tett kirándulásról. Földt. Közi. II. 151.1. — ll.SzabóJ.: Geológiai adatok a dunai Trachitcsoport balparti részére vonat- kozólag. (Dr. Szabó József hátrahagyott jegyzeteiből sajtó alá rendezte Schafarzik Ferenc). — 12. Szádeczkv-K ardoss E.: Geokémia. Akadémiai Kiadó 1955. — 13. Szádeczky-Kar- dossE.: A vulkáni hegységek kutatásának néhány alapkérdéséről. Földt. Közi. 1958. - — 14. Szádecky K a r d o s s E-: Transzvaporizáció jelentősége a magmás kőzetek rendszerezésénél. Akadémiai Nagyhét. 1958. Előadás. — 15. Szádeczky-Kardoss E-: Vorláufiges über den Kristallinitatsgrad dér Eruptivgesteine und seine Beziehungen zűr Erzverteilung. Sopron, 1941. — 16. Vadász E.: Magyar- ország földtana. Akadémiai Kiadó. 1953. — 17. V i t á 1 i s I.: Hont megye természeti viszonyai. 1907. Különlenyomat . Petro-geological study of the Perőcsény area (Börzsöny Mountains) GY. PANTÓ (With plate VIII.) Of the area mentioned no up-to-date study was performed up to present. The present work is aimed at eliminating this laek. It was prepared on the basis of the new signifieant concepts of acadeniieian E. Szádeczk y-K ardoss. This part of the mountains, similarly to the rest, is of stratovolcanic structure. The stratovolcanic complex counnences with a basic member, becomes increasingly aeid, with a likewise basic final member. Subsequently, very acid andesites, considered formerly to be Eocéné, now relegated to the Tortonian stage, have erupted along N — S trending fissures. The biotitic amphibole andesite of the eruption at Szecskő Creek is quartziferous. The crystallinity diagrams of the rocks invariably carry two peaks, making a porphyric and a ground-mass generation of grains easily distinguishable. Pseudoagglomerate formation and rock decomposition went on along two paths. One sequence is oxidative, with smaller water content, opacitized melanocratic ingredients, limonitized ground mass. The other is reductive, with more water, chloritization and clay mineral formation in the ground mass. Both kinds of decomposition result in an increase of poré volume. Fluidal rocks are characterized by joints perpendicular to the direction of the amphibole needles, indicating a textúrái preformation of jointing. The strato-volcanic matter constituting tliis part of the Börzsöny Mountains was, considering flow directions as derived from joint diagrams, derived írom around Nagy- hideghegy Peak. 8 Földtani Közlöny FOTOMÉTERES SZÍNVIZSGÁLATOK A LÁBATLANI JÚ R ASZELVÉNYEN KASZAP ANDRÁS (A vegyelemzést végezte Sznagyik László) Összefoglalás : A közetek színének vizsgálatára kidolgozott módszerek vannak, alkalmazásuk azonban mindezideig nem általánosan elterjedt. Az irodalom többféle eljárást ajánl, közöttük a leg- pontosabb eredményeket a műszeres színmérési módszer Ígéri. A műszeres színvizsgálati eljárás szám- szerű adatokat ad, amelyek a színek összehasonlítását exakt — - számszerű — alapon teszi lehetővé s egyben kiküszöböli a színatlaszok mintaszíneinek idő múltával bekövetkező elhalványulásában, illetve megváltozásában rejlő hibalehetőséget. Az eljárás alkalmazása univarzális fotométer segítségérel történt, a lábatlani júraszelvény élénken színezett kőzetein. A mintákat planparallel vizsgáltuk. A vizsgálati eredmények szemléltetésére az éltalánosan használatos számítási és ábrázolázi módszert alkalmaztuk. A lábatlani júraidőszaki képződmények vizsgálatából adódott grafikon (3. ábra) feltünteti a szel- vény’ színváltozásait, összefüggésben az egyes rétegek vas- és mangántartalmával. Á vizsgálat ered- rnnnyei következtetéseket tettek lehetővé, amelyek egbehangzóak a Magyar Középhegység júraidőszaki üledékképződésére vonatkozólag Vadász E. által lerögzített törvényszerűségekkel. Bev ezetés A rendszeresen végzett üledékföldtani vizsgálatok mindezideig nem terjedtek ki az üledékes kőzetek színviszonyainak behatóbb vizsgálatára. A külföldi szakirodalom is csak szórványosan foglalkozik ezzel a kérdéssel, az eddigi irodalom azonban máris sokféle vizsgálati módszert ajánl. A Szovjetunióban az utóbbi években több kutató használta fel az exakt színvizsgálati módszerek eredményeit nagyobb rétegösszletek azonosításánál, fáciesvizsgálatoknál, nyersanyagkutatásnál. A szovjet irodalom hangoz- tatja, hogy az üledékes kőzetek vizsgálati módszerei között rövidesen általánosan hasz- nálatos lesz a színek műszeres vizsgálata, amelynek nyomán a szelvény-nomogramok és egyes rétegtani szintek izochromatikus térképei éppúgy a geológus mindennapos munkaeszközeivé lesznek, mint manapság a granulometrikus táblázatok, vagy a vegy- elemzések százalékoszlopai. Történeti áttekintés A kőzetek színe, mint azok legszembetűnőbb tulajdonsága, elsősorban vonja magára a figyelmet. A kőzetszínek a múlt század vége előtt mégis többnyire csak el- nevezésekben tükröződtek (tarkahomokkő, vörösfekvő, régi vörös homokkő, zöldkő) és egyszerű részét adták a képződmények leírásának. A színek összehasonlításából adódó pontosabb meghatározások szükségessége először a talajtani vizsgálatoknál merült fel. A századforduló után, az exakt alapokra helyezett vizsgálatok térhódításával, színskálákkal való összehasonlítás útján rögzítették a kőzetek színeit. Világszerte több kisebb és nagyobb színatlasz jelent meg, különösen a két világháború közötti időben. Alkalmazásuk tért hódított, általános használatra azonban nem tettek szert. Az ilyen jellegű atlaszok közül kiemelkedik R i d g w a y összeállítása, amely 1115 színt tüntetett fel, a spektrum látható részét pedig 59 színre K a s z a p : Színvizsgálatok a lábatlani júraszelvényen 115 bontotta. Ostwald kisebb terjedelmű színatlaszával hazánkban is végeztek szín- összevetést. A színatlaszok összehasonlító színsorainak alkalmazásában nagy hibalehetőséget ad az, hogy az atlaszok színei az idő múltával — a különféle festékek használata miatt egyenlőtlenül — halványodnak, illetve megváltoznak. Ezt a hibalehetőséget teljesen kiküszöböli a földtani vizsgálatok terén először G r a w e által alkalmazott [4] foto- méteres színmérési eljárás. Optikai eszköz — fotométer — alkalmazása az anilinf estékek gyártásánál, a kémiai és textiliparban régóta általános. A műszeres mérési módszerek kiterjesztése a kőzet- vizsgálatok területére végre lehetővé tette a kőzetek színének mennyiségi értékelését. Az optikai mérési módszer számszerű eredményeket ad, a kapott indexek révén az ered- mények számszerűen összehasonlíthatók és diagramatikusan ábrázolhatok. A műszeres színvizsgálatok alkalmazása ma már elterjedtnek mondható, a Szovjetunióban az iro- dalom tanúsága szerint mind a rétegtani-kifejlődési, mind a gyakorlati célú vizsgálatok- nál rendszeresen alkalmazzák. A fotométer A különféle szakterületeken a fotométereknek különféle típusa használatos. Kőzetvizsgálatokban való alkalmazásukat gátolja, hogy a leginkább használatos foto- métertípusok a vegyészeti laboratóriumok folyadék alakban történő vizsgálataihoz alkalmazott műszerek. Hazai viszonylatban legutóbb S e 1 é n y i P. ismertetett egyszerű felépítésű, színvizsgálatra alkalmas műszert [7]. Bár ez utóbbi sok előnyös tulajdonsággal rendelkezik, a vizsgálatoknál a leginkább hozzáférhetőnek bizonyult FM jelzésű, szovjet gyártmányú, univerzális fotométert alkalmaztuk. A műszer álló helyzetű, egy okulárral és két objektívvei. Az objektívek fölött két változtatható nyílású diafragma van. A készülék két oldalán elhelyezett beállító- csavarok a diafragmák nyílásának változtatását szolgálják, a nyílások nagyságának leolvasását 0 — 100 beosztású skála biztosítja. A műszeren közvetlenül az okulár alatt, korongon helyezkednek el a színszűrők, két — M és K jelzésű — sorozatban. Az előbbi T% l. ábra. A minták színeltérése poralakban és csiszolatban történő vizsgálat esetén. I. Középsőliász mély- vörös színű mészkő színgörbéje poralakban (1) és csiszolatban (2) történt vizsgálatok esetén. II. Középső- dogger vörös mészkő színgörbéje poralakban (3) és csiszolatban (4) vizsgálva. A poralakban történt méré- seknél a szín világosabb volta szembetűnő Fig. 7. Farbenunterschiede bei dér Untersuchung in Staubform und im Anscliliff. I. Farbenkurve des tiefroten Mittelliaskalkes (1) in Staub und (2) im Anschliff. II. Farbenkurve von rőtem Mitteldoggerkalk (3) in Staub und (4) im Anschliff; die hell ere Fárbung dér Staubproben ist auffallend 8* 118 Földtani Közlöny, 90. kötet, 1 . füzet síthetően, a Mn elhelyezkedésében ásványtani különbséget is takar. Kiegészítésül meg- jegyezzük, hogy a mangán elemzésénél alkalmazott módszer átlagos hibaszázaléka 0,9 relatív %, a görbe fentebb tárgyalt, a várhatóval ellentett futása elemzési hibától nem - származhatik. Az alsóliász magasabb részében mutatkozó jelentős színmélyülésen kívül a szín görbe általános menetét jellemző nagyfokú változékonyság földtani értelemben a Magyar Középhegység júraidőszaki üledékképződésének Vadász munkáiban tisztázott [9 és 10] folyamataiban talál magyarázatra.** A triász végétől a középsőliászig tartó mele- gebb vizű üledékképződést a mangános agyagképződés mész-szegény, hidegebb vízre valló periódusa váltotta fel [10; 250], A hőmérsékleti viszonyok javulásával a mész- anyag újból túlsúlyra jut, a csekélyebb — tömött és agyagos-gumós mészkőrétegek 3- ábra. A lábatlan környéki Tölgyhát-kőfejtő szelvénye és fotométeres színvizsgálati görbéi a kémiai összetétellel összehasonlítva. 1. Felsőtriász dachsteini mészkő, 2. Alsó- és középsőliász mészkő, 3. Magános agyagréteg a középső- és felsőliász határán, 4. Gumós-agyagos, mélyvörös felsőliász mészkőréteg, 5. Felső- liász mészkő, 6. Alsó- és középsődogger mészkő, 7. Kallovi tűzkőrétegek, 8. Oxfordkimmeridgei mészkő Fig. 3. Profil des Tölgyhát-Steinbruchs bei Lábatlan, sowie die photometrischen Farbenanaiysenergeb- nisse in Vergleichung mit dér chemischen Zusammensetzung. 1. Obertrias-Dachsteinkalk, 2. Unter- und Mittelliaskalk, 3. Manganführende Tonseliicht an dér Grenze Mittel- und Oberlias. 4. Knollig-tonige, tiefrote oberliassische Kalkschicht, 5. Oberliaskalk, 6. Unter- und Mitteldoggerkalk, 7. Kallovische Hornsteinschichten, 8. Oxford-Kimmeridgekalk folytonosan váltakozó sorában érzékelődő — üledékanyag változások azonban az üledék- képződési viszonyok kiegyensúlyozatlanságát jelzik. * A műszeres színvisgálatok kiterjesztése a hazai üledékföldtani vizsgálatokban jelentős szerephez juttathatja az üledékes kőzetek eddig elhanyagolt szín viszonyait. Elsősorban kell szerepet kapnia ennek a vizsgálati módszernek a júraidőszaki élénkszínű ** A vörös színű vasoxidos színezőanyagok szárazföldi származására a mediterrán provincia mezozóos üledékeiben többen rámutattak [1 és 8], így Gignoux és Trevisan, hazai viszony- latban Vadász [ 1 1[ . K a s z a p : Színvizsgálatok a lábatlani júraszelvényen 119 kőzetösszlet kifejlődéselemzésénél, jóllehet az egy rétegen belüli, néhány méteres szakaszokon is helyenként mutatkozó színeltérés jelensége éppen a júra kőzeteméi köz- ismert. A megfelelő, alapvető szelvények, fotométeres vizsgálatokkal kiegészítve és a kémiai összetétellel összefüggésben vizsgálva, a mezozoikum rétegtanának sok, fauniszti- kailag nehezen kibogozható finomrétegtani és faciológiai kérdését viszi majd közelebb a megoldáshoz. Az ismertetett fotométeres vizsgálatoknak ugyanilyen szerepet tulajdo- nítunk a jövőben a fiatalabb üledékek, különösen a pleisztocén, sokszor élénk színekkel jellemzett üledékeinek vizsgálatában. IRODALOM — RITERATUR 1. Bonte et Célét: Sur la signification des sédiments rouges et verts du Trias du Jura fran- cais. Geol. Rundschau, Bd. 43. 1955. — 2. Dantshev, V. X.: On the Methodics of Investigating the Colour of Sedimentary Rocks. Izv. Akad. Nauk SSSR. Ser. Geol. 1956. No. 7. p. 49 — 60. — 3. H a g e r, D. S.: Factors Affecting the Color of Sedimentary Rocks. Bull. of the Amer. Assoc. of Petr. Geol. Vol. 12. No. 7. p. 901 — 938. — 4. Krumbein et Pettijohn: Manual of Sedimentary Petrography, New York, 1938. — 5. Krumbein et Sloss: Stratigraphy and Sedimentation, San Francisco, 1951. — 6. R u eh in, I. B.: Gmndzüge dér Lithologie, Berlin, 1958. - — 7. S e 1 é n y i P.: Egyszerű optikai berendezés színes fények és testi színek hullámhosszának és telítettségének meghatáro- zására. Az Eötvös E- Tudományegyetem Termtud. Karának Évkönyve 1952—1953. p.31— 36. Budapest, 1954. — 8. T r e v i s a n, L,.: Sül significato geologico dél colore rosso nelle rocce sedimentarie maríné. Atti Soc. Tosc. Se. nat. Proc. verb. 49. p. 19 — 24. Pisa, 1940. — 9. Vadász E.: Üledékképződési viszonyok a Magyar Középhegységben a júra időszak alatt. Math. és Termtud. Értesítő. Vol. XXXI/1 . p. 102 — 120. Budapest, 1913. — 10. Vadász E-: A bakonyi mangánképződés. MTA Műszaki Tud. Oszt. Közi. Vol. V. No. 3. 1952. — 1 1. V a d á s z E.: Magyarország földtana, Budapest, 1953. Photometrische Farbenanalyse am Juraprofil von Lábatlan (Gerecsegebirge) A. KASZAP (Chemische Analysen von E. Sznagyikjj fis gibt verscliiedene wohlentwickelte Methoden zűr Analyse von Gesteinsfarben, jedoch konnte sich keine von diesen in dér Praxis durchsetzen. Die Literatur gibt mannig- faltige Verfahren an, unter denen die instrumentelle Farbenmessmethode die exak- testen Resultate verspricht. Diese Metliode gibt zahlenmássige Ergebnisse, und ermöglieht dadurch eine exakte, zahlemnássige Vergleichung dér Fárbímgen : dadurch wird gleicli- zeitig die Gefahr dér eventuellen Verbleieliung bei dér Anwendung von Farbenskalen elhniniert. Das Verfahren ist mittels einem Universalí ötömet er vorgenommen worden, die untersuchten Gesteine waren die lebhaft gefárbten des Lábatlaner Juraprofils. Die Proben sind zu planparahelen Anschliffen gestaltet worden. Zűr Darstellung dér Ergeb- nisse sind die ahgemein angewandten Berechnungs- imd Darstellungsverfahren herange- zogen worden. Das durch die Analyse dér Juragesteine von Lábatlan erhaltene Diagramm (Fig. 3) gibt die Farbenveránderungen im Profil an, im Zusammenhang mit dem Eisen- bzw. Mangangehalt dér einzemen Schichten. Die Ergebnisse dér Untersuchungen gestatten Folgerungen, die mit den durch Vadász festgesetzten Gesetzmássigkeiten dér jurassischen Sedimentienmg im Ungarischen Mittelgebirge im Einklang stehen. MIKROTEKTONIKAI MEGFIGYELÉSEK A BÜKK-HEGYSÉG ÉSZAKI RÉSZÉBEN Dr. BALKAY BÁLINT Összefoglalás : Az Ómassa és Mályinka közti területen végzett mikrotektonikai megfi- gyelések a Bükk-hegység szerkezeti kialakulásának legalább négyszakaszú jellegét mutatják. Szerző 1956 nyarán Balogh K. és munkatársainak munkájához kapcsolódva szerkezeti megfigyeléseket végzett a Bükk-hegységi Bálvány vonulatától északra a nagy- visnyói völgyig terjedő 9 km1 2-nyi területen, melyet keleten a Bán-völgy É — D-i szakasza, Ny-on a Csondró-völgy, H-on és D-en pedig körülbelül a Mályinkán, ill. a Kapubércen keresztül húzható K — Ny-i vonalak határolnak. A megfigyelések későbbi más elfoglaltság miatt nem terjedhettek ki a hegység egészére, vagy akár csak nagyobb részére, mégis érdemesnek tűink a megfigyelteket néhány sorban rögzíteni. A terület rétegsora az 1. ábrán látható : A paleozóos összletben vastagabb réteg- csoport, ill. vékonyabb közbetelepülések alakjában található agyagpala-képződmények mozgékonyak, bonyolult szerkezeti formákat mutatnak, de általában rosszul feltártak ; a moszkvai — uráli sorozatban közbetelepülésként található véko- nyabb-vastagabb mészkőpadok merevebbek, aránylag rosszabb 6 feltárásokban is jobban vizsgálhatók és az egyes mozgási fázi- sok gyakran eltérő színű és jellegű kőzetréskitöltések révén jól megkülönböztethetők bennük. J Az alsópermi tarka homokkő- és homokos agyagpala- sorozat mozgékonysági szempontból az agyagpalánál kissé me- revebben viselkedik ; olyan feltárásai, amelyben sajátságait rész- ^ letesen elemezni lehetne, a területen nincsenek. A felsőpermi és alsótriász mészkőösszlet a területen a legkompetensebb, de még 3 ez is aránylag kissugarú gyiiredezésre és gyűrődésre hajlamos. A területen a következő mikrotektonikai jellegek figyel- hetők meg : 1. Harántpalásság csak a bánvölgyi baskír -namuri agyag- palarétegeken jelentkezik. Itt sem gyakori ; a Bán-völgy É — D-i szakaszának szelvényében mintegy 10%-nyi hosszban jelentkezik 1 . ábra. A vizsgált terület rétegsora Balogh K. szerint. 1. Baskir-namun ' ősmaradvány mentes agyagpala és homokkő, 2. Moszkvai mészkő és agyag- pala, 3. Uráli mészkő és agyagpala, 4. Alsópermi tarka homokkő és homokos agyagpala. 5. Feísőpermi mészkő, 6. Alsótriász mészkő Fig. 7. Schichtreihe des untersuchten Gebietes nach K. Balogh. 1. Baskir- namurischer fossilleerer Tonschiefer und Sandstein, 2. Kaik und Tonsehiefer dér Moskauer Stufe, 3. Uralischer Kaik und Tonschiefer, 4. Unterpermischer Buntsandstein und Tonschiefer, 5. Oberpermkalk, 6. Untertriaskalk Balkay: Mikvotektonikai megfigyelések a Bükk-hegységben 121 csupán. Úgy találtam, hogy a harántpalásság és rétegzettség csapása sehol sem zár be 10°-nál nagyobb szöget, ezért a szerkezeti képet a harántpalásság figyelembevétele nem változtatja meg jelentősen. 2. A különböző korú mészkőrétegeken megfigyelhető, kalcittal kitöltött kőzet- rések közül a legidősebb a réteglapra mindenütt merőleges, a rétegek általános K — Ny-i csapással megegyező csapású kőzetrés-rendszer. Különösen az alsótriász mészkőcsoport- ban tűnik ki sárgás, kissé limonittal szennyezett árnyalatával. Egyes erősen összemor- zsolt részeken (Buzgókő) nem ismerhető már fel ; másutt (Látókövek, Bartuskő) ezek a kőzetrések utólag erőteljesen gyiiredezettek. 2. ábra. Vastagabb mészkőréteg réteglapraeati felhasadozása . A fekete doboz 15 cm hosszú. Látókövek. — Fig. 2. Schichtparallele Zerklüftung einer massiven Kalkstemschicht. Dér schwarze Behálter ist 15 cm láng. f.átókő-Felsen 3. A mészkőcsoportnak erősebben meghajlított, meggyűrt részein réteglapmenti elcsúszás jelentkezik. Ahol a kőzet finoman sávos, ott a rétegek a réteglappal párhuza- mosan felhasadoznak (batroklázis), és a hasadékok kalcittal töltődnek ki. Különösen jól látható ez a Látóköveken, ahol a felső lemezek az alsóbbakhoz képest kártyacsomag- szerűen északi irányba — a 2. ábrán fölfelé — elcsúsztak. Közben az előző pontban leírt, réteglapra merőleges kőzetréseket elvonszolták és megráncolták. A Látóköveken észlel- hető, északra mutató mozgásirány a területen nem általános jellegű, hanem a feltárástól É-ra fekvő boltozat déli, a feltárást is magábanfoglaló szárnyának részmozgása. 4. Helyenként sűrű rajokban egy közel függőleges, É — D-i csapású kőzetrés- rendszer figyelhető meg. Ez a kőzetrés-rendszer is kalcittal van kitöltve : az előbbieket elmetszi (3. ábra). 122 Földtani Közlöny, 90. kötet, l . füzet 3. ábra. Sűrű, kalcittal kitöltött és ritkább, kitöltetlen párhuzamos kőzetrések. A kép hosszú oldala 120 cm. Eá tókövek. Fig. 3. Dichte, mit Kalzit gefüllte und weniger dichte, ungefüllte parallelé Klüfte. Eange Seite des Bildes 120 cm. Eátókő-Felsen 5. A Látókő szikláin, továbbá innen nyugat felé a Kapubércig több helyen meg- figyelhető a meredekre állított rétegek elvonszolódási gyüredezettsége (4., 5. ábra). A gyüredezettség jellegéből arra lehet következtetni, hogy a Kapubérc — Látókő vonulat- tól É-ra fekvő területrész a délre fekvőhöz képest keleti irányban mozdult el és közben az említett vonulat mentén jelentősebb elmozdulási sík alakult ki. 6. A fent ismertetett mozgással egyidős lehet egy ÉNy — DK-i irányú nyomóerő- pár hatására létrejött pikkelyeződés. Ennek eredménye jól látható a Bartuskő — Odvaskő csoportban, ahol a permi rétegösszlet az alsótriász sorozatra tolódott. Eközben a kőzet- összlet látványos, zeg-zugos formákba gyüredezett. 4. ábra. Elvonszolódási gyüredezettség. A kép síkja vízszintes. Eátókövek Fig. 4. Sigmoidalfáliélung. Bildebene horizontal. Látókő-Felsen. B a l k a y : Mikrotektonikai megfigyelések a Bükk-hegységben 123 7. A Cakókő környékén és a szentléleki menedékház melletti ún. Kislátókő fel- tárásaiban több, nem kalcitosodott, tehát az előbbinél fiatalabb kőzetrés-rendszer figyel- hető meg. Ide tartoznak a 3. ábrán látható nem kalcitosodott kőzetrések is, valamint a korábban kialakult mészkőboltozatok forgóit összetörő, a boltozatokkal párhuzamos lefutású, a rétegek dőlésével antit etikus kis törések. A leírt formaelemek alapján a terület szerkezetalakulása az alábbiakban képzel- hető el. I. Kezdeti enyhe gyűrődési fázis, K — Ny-i csapású lankás redőformákkal. Ez hozhatta létre a 2. pont kőzetréseit. II. A második gyűrődési fázis a szerkezet K — Ny-i csapását megtartva, forma- kincsét meredekebbre gyűrte. Ide tartoznak a 3. pont kőzetrései, és bár a közvetlen idő- rendi kapcsolat nem állapítható meg, valószínű, hogy ez az erősebb gyűrődés hozta létre az 1. pontban leírt harántpalásságot is. U 5- ábra. A 3. ábrában látható forma kialakulása K — Ny-i nyiró-eröpár hatására Fig. 5. Entstehung dér im Bild 3. dargestellten Form infoige eines O — W-lichen scherenden Kráftepaares III. Az eddig vázolt szerkezetet elég jelentősen átalakította egy ÉNy — DK-i irányú erőhatás. Ez a kialakult K — Ny-i csapású szerkezetet ferdén érte és annak határán egy K — Ny-i nyomó és egy É — D-i irányú nyíró összetevőre bomlott fel. Az É — D-i irányú összetevő hozhatta létre a területen kívüleső Kis Fennsík délre való áttolódását és a 4. és 6. pont formakincsét, ennek kapcsán a 4. pontban leírt kőzetréseket és a 6. pont- ban leírt pikkelyeződést, míg a K — Ny-i irányú összetevő a Kapubérc— Látókő vonaltól északra fekvő terület keleti irányú elcsúszását okozta (5. pont). 1\ . A 7. pontban leírt formák közelebbről meg nem különböztethető fiatalabb mozgások eredményei. Az elmondottak alapján a Biikk-hegység területén legalább négy szerkezetképző fázis különböztethető meg. Ezek közül a harmadik (III. pont), intenzitását és irányát tekintve, a Damó-vonal* szerkezeti rendszerét létrehozó fázissal párhuzamosítható, tehát szávai lehet. Miután az ország területén és a környezetben a szávai fázis előtti, gosau utáni, kompresszív mozgási szakaszt nem ismerünk, ebből az következik, hogy az első két fázis gosau-előtti. Közelebbi korukat megfelelő üledékek lúányában megállapítani nem lehet, de aligha tévedünk, ha az erősebb II. fázist Schréter Z.-nal az ausztriai orogén szakaszra tesszük. A fiatalabb mozgási fázisok (IV) részben a környezetben erős disz- junktív hatással jelentkező stájer mozgások számlájára írhatók. * Itt a Darnó-vonal alatt T. Róth K. eredeti definíciója szerint a Bükkszéken átfutó szávai feltolódasi vonalat értem, a Darnó-vonal szerkezeti rendszere alatt pedig a vele egvidős és párhuzamos forrnak összességét. ■K 124 Földtani Közlöny, 90. kötet, 7. füzet IRODALOM — UTERATUR 1. B alkay B. — L á n g G.: Üledékföldtani vizsgálatok a nagyvisnyói karbon-permben. Földtani Közlöny, 1957. — 2. Schréter Z.: A Bükk-hegység régi tömegének földtani és vízföldtani viszonyai Hidrológiai Közlöny, 34. 1954. — 3. T. R ó t h K.: A bükkszéki kőolajkutatás és termelés földtani tanul- ságai. MÁFI Évkönyv 40, 1951. Mikrotektonische Beobachtungen im Norden des Bükkgebirges, N-Ungarn Dr. B. BAKKAY Die mikrotektonische Analyse des genannten Gebietes ergab, dass die Falten- imd Schuppenstmktur des Bükkgebirges in wenigstens vier Haupt- rmd etlichen Neben- phasen entstanden ist. \ A BAKONY-HEGYSÉG BALXlTTELEPEINEK PALYNOLOGIAI VIZSGÁLATA DEÁK MARGIT (IX. táblával) Összefoglalás: Bauxitpalynológiai vizsgálatra került a sümegi, nyírádi, halimbai, eplényi, alsóperei, nagyharsányi bauxit. A tapasztalat azt mutatta, hogy csak a bauxittestek felső részéből származó minták tartalmaznak pollent, s ezekből a bauxitokból előkerült virágportartalom megegyezett a fedőüledékek pollentartalmával. Szerző ebből arra következtetet, hogy a bauxit- ban levő pollen vagy más szervesanyagtartalom nem a bauxit alapanyagával együtt ülepedett le, és nem látja igazoltnak a magyar bauxitösszletek keletkezésének felsőkréta korát. A magyarországi bauxitfélék keletkezési ideje a mai napig is sok tekintetben vitás. Eddigi ismereteink szerint a legbiztosabban rögzített korú a nagyharsányi bauxit, melynek fekükőzete a maim diceraszos mészkő és fedője a miliolinás, valletiás, bitumenes barrémi-apti mészkő. A Bakonv-hegységben rendszerint triász mészkő, vagy dolomit karsztosodott felszínére települt bauxitra Alsópere és Tés kivételével — ahol apti agyyag- márga fedi — felsőszenon és harmadidőszaki üledékek települnek. Ez a nagy időkülönb- ség bizonytalanná teszi a bauxit keletkezési idejének rögzítését. Zavaró tényezőként lép fel az egyes fúrásokban, vagy felszíni kibúvásokban talált alsóliász-, vagy luppurite- szes mészkőre települt áthalmozott bauxit is. Ezeket a felsőkréta vagy harmadidőszaki fedőképződményű bauxitösszleteket a fedőrétegekben talált különböző, nagyon csekély- számú szerves maradvány alapján geológusaink egy része Barnabás K. nyomán a cenomán-turoni emeletbe tartozónak tekinti. 1955-ben, amikor Vadász professzor ösztönzésére és támogatásával elkezdtük a bauxit pollenvizsgálatát, reméltük, hogy e munka eredményeként némi segítséget tudunk nyújtani a kérdés tisztázásához. Az elmúlt négy év alatt vizsgálatra került néhány jelentősebb bauxitösszlet. Emellett a bauxithoz kapcsolódó rétegek közül a Magyar Állami Földtani Intézetben feldolgoztuk az úrkúti, alsóperei és oroszlányi apti agyagmárga üledékek egy részét. A barrémi és felsőszenon üledékekről G ó c z á n F. szolgáltatott palynologiai adatokat. így jelenleg a bauxitösszletekhez kapcsolódó különböző emeletek spóra- és pollenegyüttese általában ismertnek tekinthető. Bauxitpalynológiai vizsgálatra került a sümegi, nyirádi (Izamajor, Darvastó), halimbai (Cseresakna, Tormáskút), eplényi, alsóperei, nagyharsányi bauxit. E különböző föltárásokból vagy fúrásokból való bauxitminták Bárdossy Gy„ Bar n abás K., R a k u s z Gy., Vadász E., Vitális S. több éve gyűjtött anyagai és — valószínű- leg a „felszíni" oxidáció miatt - — ezekben nagyon kevés pollen volt. A sajátkezüleg gyűjtött minták közül a halimbai bauxitból került elő oly nagy mennyiségű virágpor, hogy a továbbiakban már véletlen leletekről nem beszélhettünk. Általában egy-egy min- tában a 18 X 18-as fedőlemez alatt 50 — 200 példányt találtunk. A vizsgálatra került mintákat a lehetőséghez képest közvetlen a fekü határáról, illetve a telepek alsó és felső 126 Földtani Közlöny, 90. kötet, 7. füzet részéből gyűjtöttük, válogattuk ki, és azt tapasztaltuk, hogy a telepek alsó részéből vett minták virágport nem tartalmaznak. Ugyanakkor a fedő közeléből vizsgált barnát általában pozitívnak mutatkozott. Megállapítható volt továbbá, hogy a fedőüledékek alatti részből származó bauát virágportartalma megegyezett a fedőüledékek pollen- tartalmával. Erre vonatkozóan az alábbiakban néhány adatot ismertetek. A halimbai medence 357. sz. fúrásában a bauxit fedőjében az ajkai kőszénösszlethez tartozó szenon- kőszenes üledéksor települ. A bauxitban és a bauxitos agyagban levő pollenek egy része azonos a felette települő kőszenes rétegek felsőszenon pollentartalmával. Ilyen közös alakok a Spovopollis sp., Oculopollis sp., Trudopollis nonperfectus P f., Exivatriporopolleni- tes sp. Ugyanígy az izamajori és cseresi telepek felső részéből származó minták pollen- tartalma az alsóeocén fedőrétegek pollenegyüttesével megegyező képet mutat. Cseresaknán a 878-as poligonális pontnál olyan vágatból tudtunk anyagot gyűj- teni, ahol a vörös, vörös-sárgaeres és szürkebauxit, valamint a felette települő eocén szenesagyag és szürkeagyag egy szelvényben van. Itt a 23 fok dőlésű telepből 2,60 m-es harántszelvényt gyűjtöttünk és találtunk a bauxitban szenesedett cf. Dalbergia sp., Eucalyptus sp., cf. Myrsine sp., Myvica sp., Pálmáé (Sabal) levéhnaradványokat is, melyeket Pálfalvy I. határozott meg. A bauát ból előkerült pollenek a közvetlen fölötte települő eocén agyagban egy-két forma kivételével megtalálhatók. Növénytanilag identifikálhatok az Eucalyptus, Rhus, Symplocaceae, Sapotaceae, Cupulifevae, Myricaceae, Pálmáé, Typha pollenek. Ezenkívül az eocén agyagban nagyobb mennyiségben szerepel a Pálmáé, és Tetragastis pollenje. A Tilia, Ilex és más növények pollenjeit azonban csak az eocén fedőagyagban találtuk. A bauátból előkerült pollenek felsorolását a fajleírások- nál adjuk meg. A Cseresakna nyugati kutatóvágatának gurítójából már 1955-ben a vörös- és szürkebauxitból 4 mintát vizsgáltunk, s ezekben talált néhány pollen alapján próbáltunk akkor a halimbai bauxit korára következtetni. Ekkor még a magyarországi krétaidőszak üledékeinek spóra-pollenegyüttesét ilyen irányú vizsgálatok hiányában nem ismertük. Ismereteink bővüléséből adódóan mai álláspontunkat az alábbiakban vázoljuk. A vizsgálat során azt tapasztaltuk, hogy csak a telepek felső 1 — 2 m-es részéből származó minták tartalmaznak virágport, s ezek mindig a bauátösszlet fedőrétegeinek sporomorpháival azonosak. Abból a tényből, hogy a bauxitösszletek alsó része nem tar- talmaz virágport, következik, hogy a mészkő, dolomit karsztos felszínén leülepedett finomiszapos, kolloidos bauxitalapanyag lerakódásával együtt bekerült virágpor, vagy más szerves maradvány a bauxit diagenezise alkalmával, oádációs folyamatok közben elpusztult. Idők múltán a vizét vesztett, többé-kevésbé diagenizálódott telepek felszíné- ről repedések nyúltak le a bauxittestbe, s ezekben ülepedett le az a virágportartalom, melyet ma a bauátban találunk. A későbbiek folyamán meginduló lassú tengeri ing- resszió, vagy mocsári üledékképződés, tehát általában az újabb üledékképződés folyamán jelenlevő víz a bauxit addig pusztító erők hatásának kitett felszmét teljesen fellazította. A repedésekbe leülepedő polleneket, vagy más szerves maradványt ez a fellazult bauxit- tömeg végérvényesen magába zárta, s mivel a további diagenizálódás folyamán már nem az oxidációs, hanem a redukciós hatások érvényesültek, ezeket a szerves maradványokat nnnd a mai napig a bauxit híven megőrizte. A bauxitban levő pollen- vagy más szervesanyag-tartalom tehát nem a bauxit alapanyagával együtt ülepedett le, így annak keletkezési korát nem rögzíti, hanem a közvetlenül fedő üledékek keletkezése előtti időszakban élt vegetációt prezentálja. Mindezeken túlmenően a bauxit keletkezési ideje alatt levő éghajlati körülmé- nyekre sem adhatnak felvilágosítást a bauát felső részéből előkerült szerves maradvá- nyok, mert hiszen ezek a bauxit befedését, vagy azt közvetlen megelőző időszakot jelzik. A klímaviszonyok megítélésében elsősorban a bauát keletkezésekor élt növényvilág Deák: Bakonyi bauxittelepek palynológiája 127 adhat felvilágosítást. A legpontosabban rögzített bauxitjaink keletkezési ideje az alsó- kréta aljára tehető. Ez időszak nembauxit üledékeiben levő sporomorpliák, melyeket az oroszlányi, úrkúti, alsóperei, gerecsei alsókréta agyagból ismerünk, páfrányfélékből : Schizea-, Gleichenia-, Matonia- félékből és fenyőkből : Araucaria, Agathis, Dacrydium, Podocavpas, valamint Bvachyphyllum- és Pagiophyllumhól áll. Ezek a növények ma trópusi, vagy szubtrópusi éghajlaton tenyésznek. A kipusztult Brachyphyllummal kap- csolatban a paleobotanikai irodalom nem egyszer rámutatott a vegetatív hajtások xero- morf külsejére, mely igazolja a nemzetség szárazvidéki növényi jellegét. Ez és más, irodalomból ismert flóramaradvánvok alapján, az alsókréta klímaviszonyokat, tehát a bauxitképződés éghajlati körülményeit trópusi-szubtrópusinak jelölhetjük. Összefoglalva fenti tényeket, a palinologiai leletek nem igazolhatják a magyarországi bauxit keletkezésének felsőkréta korát. Több a valószínűsége annak, hogy a magyar bauxitösszletek egyidejűén keletkeztek és keletkezési idejük a fekii és a legidősebb fedőkőzetek kora közötti legszűkebbre fogott időközre esik. E kérdés tisztá- zása azonban feladatkörünket meghaladja. Itt csak a palynológiai vizsgálatok eddigi eredményeit foglaltuk össze. A sporomorphák leírása Jelen munkában csak a Cseresakna 878-as poligonális pontjánál gyűjtött bauxit- ból származó polleneket írjuk le. A többi lelőhelyről és az eocén fedőüledékekből származó pollenek ismertetését egy következő munkában fogjuk közölni. A fajok elnevezése T h o m s o n&P f 1 u g által 1953-ban bevezetett nomenklatúra szerint történt, mert ezideig ismert palynológiai nevezéktanok közül ezt tudtuk legjobban felhasználni a formák meghatározásánál. A leírt fajok a M. Áll. Földtani Intézet palynológiai laborató- riumában találhatók. Genus: Monocolpopollenites Pflug & Thomson Monocolpopollenites aveolatus subsp. retaveolatus P f. Beírás: Thomson & Pflug 1953. Tábla: IX. ábra: 1—2. Genus : Extratvipovopollenites Pflug Extratvipovopollenites bauxitus n. sp. Beírás: 31//. Háromszögalakú, az oldalvonalak középtáján enyhén domború pollen. Az anulus keresztmetszete cseppalakú, a póruscsatornát csőrszerűen zárja be. A póruscsatorna kúpalakú, kifelé zárt, hossza 7//. Az anulus és endaniüus között a vesti- bulum helyezkedik el, mely ékalakban zárul a pollentest belseje felé. Endexine nem észlel- hető. Exine vastagsága 1 — 1,5//. Felszíne sima. Jellegzetes felépítése az eddig ismert Extratriporopollenitesektöl megkülönbözteti. Tábla : IX. ábra : 3 (Holotípus). Genus : Tviatriopollenites Pflug Triatriopollenites excelsus (R. Pót.) subsp. turgidus P f. Beírás: Thomson & Pflug 1953. Tábla : IX. ábra : 6. 128 Földtani Közlöny, 90. kötet, 1 . füzet Triatriopollenites excelsus (R. Pót.) subsp. semituvgidns P f. Leírás : Thomson & Pflug 1953. Tábla : IX. ábra : 7. Triatriopollenites pseudove stibulum P f. subsp. varius n. subsp. Leírás: 30 — 34/í . Háromszögletű, enyhén domború oldalú pollen. A pórusoknál a megvastagodott ektexine keresztmetszetben ékformájú. Az átrium köralakú. Exine 2/j. vastag, felszínén rendszertelenül elhelyezkedett megnyúlt skulpturelemekkel. A pórusok- nál In széles, a pollen test belseje felé domboruló vastagodás látszik, melynek színe a pollentestnél sötétebb. Erdtma n — Z ó 1 y o m i-féle feltárással a pollentest narancs- sárga, a pórusoknál a megvastagodás barna. A vizsgálati anyagban négypórusú abnormális formát is találtunk. Krutzsch (1957) XI. tábla, 2 — 3 ábrája megegyezik az itt leírt formával. Beosztásában a 81. formacsoportba sorolja, leírást azonban nem ad. Növénytani kapcsolat : Symplocaceae. Tábla : IX. ábra : 4 — 5. (Holotípus.) Ugyanarról a példányról különböző mélységi élességben készült felvétel. Triatriopollenites coryphaeus (R. P o t.) subsp. punctatus P f. & T h. Leírás: Thomson & Pflug 1953. Tábla : IX. ábra : 8. Triatriopollenites coryphaeus (R. Pót) subsp. microcoryphaeus Pf. & T h. Leírás : Thomson&Pflug 1953. Tábla: IX. ábra: 9 — 11. Genus: Triporopollenites Pflug & Thomson Triporopollenites vadosus P f. Leírás: Thomson & Pflug 1953. Tábla : IX. ábra : 12 — 13. Ugyanarról a példányról különböző mélységi élességben készült felvétel. Genus : Intratriporopollenites Pflug & Thomson Intratriporopollenites supplingensis P f. Leírás : Thomson & Pflug 1953. Tábla : IX. ábra: 14. Genus: Duplopollis Krutzsch Duplopollis myrtoides Krutzsch. Leírás : Krutzsch 1959. Tábla : IX. ábra: 16. Genus : Porocolpopollenites Pflug Porocolpopollenites orbis P f. & T h. Leírás : Thomson&Pflug 1953. Tábla: IX. ábra: 15. Deák: Bakonyi bauxittelepek palynológiája 129 Genus: Tricolpopollenites Pflug & Thomson Tricolpopollenites microhenrici (R. Pót) P f. & T h. Leírás: Thomson&Pílug 1953. Tábla: IX. ábra: 17. Genus : Tricolporopollenites Pflug & Thomson Tricolpovopollenites pseudocingulum (R. P o t.) P f. & T h. Leírás : Thomson & Pflug 1953. Tábla: IX. ábra: 21. Tricolporopollenites cingulum (R. Pót.) subsp. pusillus P f. & T li. Leírás : Thomson & Pflug 1953. Tábla: IX. ábra: 18—19. Tricolporopollenites glóbus n. sp. Leírás: 20 — 22 ix. Gömbalakú forma. Felszíne sima. Exine 1 — 1 . 5/z . Equatoriális irányban megnyúlt, téglalapalakú pórusokkal. Az eddig ismert fosszilis Sapotaeeaek között hasonló formát nem találtunk. Növénytani kapcsolat: Sapotaceae. Tábla: IX. ábra: 23 — 24. (Holotípus.) Ugyanarról a pollenről különböző mélységi élességben készült felvétel. Tricolporopollenites gláber n. sp. Leírás: 26 X 19/^. Ellipszis alakú forma. Felszíne shna. Exine 2/x. Equatoriális irányban megnyúlt ellipszis alakú pórusokkal. A palvnologiai irodalomban ilyen Tri- colporopollenitest nem ismerünk. Növénytani kapcsolat : Sapotaceae. Tábla: IX. ábra: 26 — 27. (Holotípus.) Ugyanarról a pollenről különböző mélységi élességben készült felvétel. Genus : T etracolporopollenites Pflug & Thomso n Tetracolporopollenites obscurus P f. & T h. Leírás : Pflug & Thomson. 1 953. Tábla: IX. ábra: 22. Genus : Tetradopollenites Pflug & Thomson Tetradopollenites ericius (R. Pót.) P f. & T h. Leírás : Thhomson & Pflug. 1 953. Tábla: IX. ábra: 27. Tetradopollenites hispidus n. sp. Leírás : 47 — 50 jx. A pollentest négy, nagyságrendileg egyforma felületű gömbből áll, melyeknek érintkezési síkja egymásra merőleges. Exine 1,5 — 2fx, felszíne finoman hálózott, a hálózaton \jx alatti nagyságú tüskék vannak. Poláris helyzetben minden egyes gömböcskén egy 4 — 5 ju nagyságú pórus látható. Leírt fajunk legjobban a Typha lati fólia L. pollenjéhez haronlít. Növénytani kapcsolat : Typha Tábla : IX. ábra : 28 — 30. (Holotípus) 9 Földtani Közlöny 130 Földtani Közlöny, 90. kötet, l. füzet TÁB E AMAGYARÁZ AT — TAFEEERKRÁRUNG IX. tábla— Tafel IX. 1 — 2 . Monocolpopollenites areolatus (R. Pót.) subsp. retareolatus P f. 3. Extratriporopollenites bauxitus n. sp. 4 — 5 . Triatriopollenites pseudovestibulum P f. subst. varius n. subsp. 6 . Triatriopollenites excelsus (R. Pót.) subsp. turgidus P f. 7. Triatriopollenites excelsus (R. P o t.) subsp. semiturgidus P f. 8. Triatriopollenites coryphaeus (R. Pót.) subsp. punctatus P f. & T h. 9 — 11. Triatriopollenites coryphaeus (R. Pót.) subsp. microcoryphaeus P f. & T h. 12 — 13. Triporopollenites vadosus P f. 14. Intratriporopollenites supplingensis P f . 1 5. Porocolpopollenites orbis P f . & Th. 16 . Duplopollis myrtoides Krutzsch. 17. Tncolpopollenites microhenrici (R. Pót.) P f. & Th. 18 — 19 .Tricolporopollenites cingulum (R. Pót.) P f. 20. Tricolporopollenites cingulum (R. Pót.) subsp. pusillus P f. & Th. 21. Tricolporopollenites pseudocingulum (R. Pót.) P £■ & T h. 22 . Tetracolporopollenites obscurus P f. & Th. 23 — 24. Tricolporopollenites glóbus n. sp. 25 — 26. Tricolporopollenites glaber n. sp. 27 .Tetradopollenites ericius (R. Pót.) P f. & T h. 28 — 30. Tetradopollenites hispidus n. sp. 31 — 34. gombaspórák 35. Mycrothyriaceae családba tartozó gombamaradvány. 36. Sporites circulus W o 1 f f. ÍROD ATOM — RITERATUR 1. Barnabás K.:A Halimbai és nyirádi bauxitterület földtani kutatása Magyar. Áll. Földtani Int. Évkönyve 1957. — 2. Barnabás K.: A magyarországi bauxit keletkezése és földtani kora. 1958. • — - 3. Bárdossy Gy.: The Geochemistry of Hungárián Bauxites. Acta Geologica I — II — III — IV. 1958 — 59. — 4. D e á k M.: A magyarországi bauxit pollen vizsgálata. Földtani Közlöny, 1957. — 5. D e á k M.- — - Pálfalvyl.: Növényi maradványok a halimbai bauxitban. Földtani Közlöny 1958. ■ — 6. D e á k M.: A Bakony-hegység apti képződményeinek és bauxittelepeinek palynológiai vizsgálata. A Budapesti Mezo- zoos Konferencián tartott előadás. Kézirat. 1959. — 7. Góczán F.: A bakonyi szenon palynológiája. A Budapesti Mezozoos konferencián tartott előadás. Kézirat. 1959. — 8. Krutzsch, W.: Sporen- und Pollengruppen aus dér Oberkreide und dem Tertiár Mitteleuropas und ihre stratigraphische Verteilung Zeitschrift für Angewandte Geologie, 3. 1957. — 9. Krutzsch, W.: Einige neue Formgattungen und Arten von Sporen und Pollen aus dér mitteleuropáischen Oberkreide und dem Tertiár. Palaeontographica. Abt. B. 105. Eief. 5 — 6. 1959. — 10. Potonié R.: Zűr Mikrobotanik dér Kohlén und ihrer Verwandten. Arb. aus dem Inst. für Paláobotanik und Petrographie dér Brennsteine, 4. 1934. — 11. Thomson P. W.& P f 1 u g H.: Pollen und Sporen des Mitteleuropáischen Tertiárs. Palaeontographica, Bánd 94. Abt. B. Eief. 1 — 4. 1953. • — 12. Vadász E.: A magyar bauxitelőfordulások földtani alkata. Magyar Áll. Földtani Int. Évkönyve 1946. — 13. Vadász E.: Bauxitföldtari. Budapest, 1951 .- — 14. Vadász E.: Magyarország földtana. Budapest, 1953. — 15. W o 1 f f H.: Mikrofossilien des pliozánen Humodils dér Grube Freigericht mit álteren Schichten des Tertiárs sowie posttertiáren Ablagerungen. Arb. aus dem Inst. für Paláobotanik und Petrogaphie dér Brennsteine, 5. 1934. Palynologische Untersuchung dér Bauxitlagerstátten im Bakonygebirge M. DEÁK (mit Tafel IX.) Die Bauxite dér Lagerstátten Sümeg, Nyirád (Izamajor, Darvastó) Halimba (Cseresakna, Tormáskút), Lplény, Alsópere und Nagyliarsány (letztere im Villányer Gebirge) sind bauxitpalynologisch untersucht worden. Die Erfahrung zeigt, dass Pollen nur in den Proben von den hangenden Partién dér Bagerstátten vorkommen, wober dér Pollengehalt dieser Proben mit dem dér Hangendschichten übereinstimmt. In emer Probe findet mán unter einem Deekglas von 18 X 18 mm Oberfláche 50 — 200 Sporomorplien. In dieser Arbeit befasst síeli Verfasserin eingehend nur mit dér palynologisehen Untersuchung dér Bauxitproben aus dem Hahmbaer Becken. Die Mitteilung dér Ergebnisse an den Bauxiten anderer Lagerstátten bzw. an den Hangendgesteinen ist in emer anderen Arbeit vorgesehen. In Halimba — Cseresakna shid die botaniscli identifizierbaren Fornien Eucalyptus, Rhus, Symplocaceae, Sapotaceae, Cupuliferae, Myricaceae, Pálmáé, Thypha. Die Arten wurden nach dér durcli Thomson und Pflug 1953 eingeíührten Nornen- klatur benannt. Aus dem Umstand, dass die miteren Teile dér Bauxitkörper keine Pollen íiiliren, lásst sich folgern, dass die gleichzeitig mit dér Ablagerung dér feinschlamniigen, kolloida- len Bauxitsedimente iiber die verkarstete Oberfláche dér Kaiké tmd Dolomité einge- schwennnten Pollen und übrigen organischen Reste im Laufe dér oxydativen Prozesse Deák : Bakonyi bauxittelepek palinológiája 131 dér Bauxitdiagenese zugrundegingen. Spáter drang durch die Risse dér entwásserten, diageni síért en Bauxitfláche das Pollenmaterial in den Bauxitkörper ein, das sich heute in ihm nacliweisen lásst. Die Oberfláche des Bauxits ist dureh die dér neuen Sedi- nientierung vorangehenden Überschwámmung aufgelockert und versehlarnmt worden, und die in den Rissen befindlichen Pollen sind dadurch dern Bauxit endgültig beigeinischt worden. I )a in den darauffolgenden Prozessen anstatt oxydativer bereits reduktíve Wir- kungen vorherrschten, hat dér Bauxit diese organisehen Reste verwalirt. Alles in allém sind die im Bauxit befindlichen Pollen nicht zűr Zeit dér Bauxitbildung abgelagert worden, können folghcli das Altér derselben mcht festsetzen, sondern sie kennzeichnen die Flora- gesellschaft zűr Zeit unmittelbar vor dér Abdeckung durch jüngere Ablagerungen. Die Beschreibung dér Sporomorphae Genus Extratriporopollenites P f 1 u g Extratriporopollenites banxitus n. sp. Beschreibung: 31/<. Dreieckig, Kantén um die Mitte leiclit konvex. Ouerschnitt des Anulus tropfenförmig, schhesst den Poreukanal sclmabelartig ein. Dér Porenkanal ist kegelförmig, nach ausseu zu geschlossen, Rangé 7 /i. Zwischeu Anulus und Endanulus liegtein Vestibulum, das sich nach dem Inneren des Pohenkörpers zu keilartig zuscliliesst. Endexine kann nicht wahrgenonmien werden. Máchtigkeit dér Exine 1 1,5 /<. Ober- fláche glatt. Auf Grund dér charakteristischen Form kann Extratiporopollenites bauxi- tus von den übrigen Extrát) iporopollenites gut unterschieden werden. Tafel IX. Fig. : 3 (Holotypus) Genus Triatriopollenites Pflug T natviopollenites pseiidovestibulum P f. subsp. varius n. subsp. Beschreibung :30 — 34 fi. Dreieckig, mit leícht koukaver Kontúr. Bei den Porén ist die angesehwollene Ektexine im Sehnitt keilförmig. Das Atrimn ist kreisrund. Exine 2/t máchtig, mit unregelmássig zerstreuten gestreekten Skulptvrrelementen an dér Ober- fláche. Bei den Porén ist eine 7 /« breite, dem Inneren des Pollenkörpers zu konvexe Verdickung sichtbar, etwas dunkler als dér Pollenkörper im allgemeinen. Die Mazera- tion nach E r d t m a n — Z ó 1 y o m i ergibt orange Pollenkörper mit braunen Ver- dickungen bei den Porén. Im untersuchten Máténál kamen auch abnorme Formen mit vier Porén vor. Fig. 2 — 3. Tafel XI. von Krutzsxh ( 1957) stinnnt mit dér besehriebenen Form überein. Er reiht sie in Fomiengruppe 81 ein, gibt jedocli keine Diagnose. Botanische Zugehörigkeit : Symplocaceae. Tafel : IX. Fig. : 4—5 (Holotypus). Aufnalnnen vomgleichen Exemplar mit verschie- dener Tíefenschárfe. Genus T ricolporopollenHes Pflug und Thomson Tricolporopollenites glóbus n. sp. Beschreibung : 20 — 22 /i. Kugelig. Oberfláche glatt. Exine 1 — 1,5 /x. Mit áqua- torial gestreekten viereckigen Porén. Unter den bisher bekannten fossilen Sapotaceae befindet sich keine ahnliehe Form. Botanische Zugehörigkeit : Sapotaceae. Tafel : IX. Fig. : 23 — 24 (Holotypus). Aufnalnnen vöm gleiclien Exemplar mit ver- scliiedener Tíefenschárfe. Tricolporopollenites glaber n. sp. Beschreibung: 26x19 //. Ellipsoidisch. Oberfláche glatt. Exine 2 /< . Mit áqua- torial gestreekten ellipsoidischen Porén. In dér Palynologischen Literatur kennen wir keine áhnliche Tricolporopollenites- Art. Botanische Zugehörigkeit: Sapotaceae. Tafel: IX. Fig. 25 — 26 (Holotypus). Aufnahmen vöm gleiclien Exemplar, mit verschie- dener Tíefenschárfe. Genus Tetradopollenites Pflug und Thomso u Tetvadopollenites hispidus n. sp. Beschreibung : 47 — 50 /x. Dér Pollenkörper besteht aus vier, glatteu Ku- geln annáhernd gleicher Grösse, mit gegenseitig senkrechten Berührungsebenen. Exine 1 — 1.5 /i, Oberfláche mit einem feinen Netz belegt, Das Netz trágt kleíne Stacheln Aron unter 1 /<. Jede Kugel führt polar eine Poré von 4 — 5 /< Durchmesser. Die beschrie- bene Art áhnelt dem Pollen dér Typka lati fólia I/. am meisten. Botanische Zugehörigkeit : Typlia. Tafel : IX. Fig.: 28 — 30. (Holotypus). Aufnalnnen vöm gleiclien Exemplar, mit ver- schiedener Tíefenschárfe. 9* AZ OSTRACODÁK MORFOLÓGIAI ÉS ÖKOLÓGIAI KAPCSOLATAI SZÉLES MARGIT (X. táblával) Összefoglalás: Az Ostracoda tekuők felületi domborzata és díszítése ökológiai és mecha- nikai feltételekkel függ össze. A felületi domborzat és díszítés rendkívül sokféle az Ostracodáknál . Egyesek mechanikai feltételekkel, mások a sótartalom változásával magyarázzák az Ostracoda teknő felületi díszítettségét. Van olyan kutató, aki viszont az Ostracodák teste és háza között talált összefüggéseket és példának említi, hogy a teknőkön megfigyelhető dudorok és barázdák az állat szervét mintázzák, mintegy „álcázott lenyomatot” képeznek. Kedves kötelességemnek tartom, hogy itt is köszönetét mondjak professzoromnak. Vadász Elemér akadémikusnak, aki értékes tanácsaival, utatmutató bírálatával mindenkor segített. Ő hívta fel figyelmemet a mikropaleontológiai vizsgálatok értékére és hogy a rétegtanban nemcsak a Foraminiferák, hanem az Ostracodák is fontos szerepet játszanak. Közismert az élettérnek, a környezetnek az élővilágra gyakorolt életmód- és alakformáló hatása. Ez a hatás az első élőlények megjelenésétől kezdve a földtörténet minden időszakában megnyilvánult, rögzítődött az ősmaradvány anyagon és változását, fejlődését — többé-kevésbé pontosan — az élővilág mai képéig követhetjük. Ilyen irányú vizsgálatokra természetesen az élőlények azon szilárd vázú csoportjai alkalmasak leginkább, amelyek hosszú földtörténeti időkön keresztül mind a mai napig élnek, s ugyanakkor a környezetformáló hatásokra érzékenyen reagáltak. Az Ostracoda ősmaradványok általában nem ritkák és igen gyakran tömegesen találhatók különböző korú üledékekben. Ezek főleg agyagokban, márgákban, tengeri eredetű agyagos mészkövekben figyelhetők meg, míg durvább üledékekben, homok- kövekben, konglomerátumokban ritkán találhatók. Úgy látszik, hogy a geológiai idők- ben csakúgy, mint jelenleg is az olyan iszapos, vagy finoman homokos fenekű medencéket kedvelik, melyeket gyakran növényzet borít. Az áramlás szerepe talán kevésbé fontos, mint az üledéké. így a nagy folyók- torkolatöbleiben (esztuári umok), ahol az árapály által befolyásolt vízmozgás erős, ez kevesebb hatással van rájuk, mint a fenék kőzettani mihősége. Ugyanis az „iszapos", vagy „iszapos-homokos" fenéken találják leggyakrab- ban az Ostracodákat. Mikroszkópos kicsinységüknél fogva, ha egyszer megmaradtak, különösen ada- gos üledékekből iszapolással kifogástalan állapotban, tömegesen szabadíthatok ki. így a fúrási minták iszapolási maradékában is gyakran találhatók az Ostracodák teknői, melyek földtani kor meghatározására is sokszor felhasználhatók. Ebben nem előnyös az Ostracodák „kitartó" nem kevésbé változékony jellege. Sajnos eddig nem eléggé ismertük az Ostracodák ökológiáját és a ház morfológiájá- val való kapcsolatait. Pedig az Ostracoda-teknők felületi domborzata és díszítése öko- lógiai és mechanikai feltételekkel függ össze. A felületi domborzat és díszítés rendkívül sokféle az Ostracodáknál. A héj fala néha kemény, meglehetős vastag, vagy rendkívül finom sima felületű ( 1 . ábra a) , de lehet egészen üvegszerű és csak kis pontok (1. ábra b, c, d, X. tábla 2. ábra), szemölcsszerű kiemelkedések, vagy dudorok (1. ábra k, l ) borítják a felületet. Némelyik fajnak a teknőin Széles: Ostracodák morfológiája és ökológiája 133 mélyedések fejlődnek ki, amelyek néha egészen kerekek, máskor pedig többé-kevésbé öt-hat, esetleg sokszögletűek (hálós díszítés 1. ábra, /). Máshol a hát és hasoldali szegéllyel párhuzamosan keskeny, kisebb-nagyobb sövények és barázdák futnak (bordás felület 1. ábra, e, h ) végig és teszik a teknőket a többi nemek fajaitól könnyen és első tekintetre is megkülönböztethetővé. Jellemző egyes formákra, hogy a felületen egyenlőtlen nagyságú tüskéket, számyszerű függeléket lehet megfigyelni (1. ábra g, i, j.). 7. ábra. Ostracoda-teknők felületi díszítése (G r e k o f f után), a) sima, b) kis pontokkal vagy szemölcs- szerű kiemelkedésekkel díszített, k, l) dudorok borítják a felületet, f) hálós, e, h) bordás, g, i, j) "apró tüskék- kel vagy szárnyszerű függelékkel díszített Fig. 7. Oberfláchliche Verzierung dér Ostrakodenschalen (nach Grekoff), a) flach, b) durch kleine Punkte bzw. warzenartige Erhöhungen gekennzeichnet, k — l) Fláche wellig, f) netzartige Verzierung, e — h) gerippt, g — i — j) mit winzigen Stacheln bzw. flügelartigen Anhángseln verziert Azoknál a formáknál, amelyek eredetileg édesvíziek voltak és azután csökkent- sósvízben is megtalálhatók, változékony dudorképződést látunk, azaz dudormentes és dudorképződményes kagylókat találunk egy fajnál. Pl. egyes fajoknál az alsópannóniai rétegekben csak a jellegzetes hálózatos felület figyelhető meg, núg a felsőpannóniaiban hálózatos díszítés mellett már jól kivehető dudor is látszik. Itt merül fel a gyanú, hogy a dudorképződésnél tulajdonképpen a csökkent- sósvíz, illetve az édesvíz kisebb fajsúlyához való alkalmazkodásról van szó, amit a két héj dudorközti üres tér megnagyobbodása segít elő. Az Ostracodák kagylóinak változatos díszítettsége közül a nagykiterjedésű oldalsó- szárny vagy szarvszerű nyúlványok mutatják legjobban az ökológiai alkalmazkodást. A Cythevoptevon (X. tábla 4. ábra) szárnyszerű függeléke segíti az állatott abban, hogy a finom homokon vagy az iszapon másszon anélkül, hogy besüppedne. A sima 134 Földtani Közlöny, 90. kötet, 7. füzet felülettel rendelkező Cypvideák növényeken másznak. A sok apró kis tüskével borított Cythereis hystrix Reuss (X. tábla 3. ábra) a homokon mászik és a tüskék védik az állatot a homokban történő helyváltoztató mozgásában (ütődés.) Egyébként a tüskék ilyen irányú egyik szerepét a Foraminiferáknál is felismerték. Más fenéken mozgó formáknál a nyúlványok rendszerint a teknő hasoldali felén helyezkednek el és így a támfeliilet kiszélesedését idézik elő. míg az líszó formáknál a ház közepén vagy hátoldali részén is elhelyezkedhetnek. Ezeknél a díszítéseknél feltét- lenül ökológiai alkalmazkodásról van szó és ezért nem lepődhetünk meg azon, hogy ezek nincsenek kötve meghatározott rendszertani csoporthoz, hanem a legkülönbözőbb családokban lépnek fel. Egyes Ostracodáknál, éspedig függetlenül a rokoni kapcsolatoktól a paleozóos formáknál éppúgy, mint a mezozóos vagy a ma is élő alakoknál, igen elterjedten figyel- hető meg egy tövisszerű nyúlvány az alsó hátsó szögleten. Mix el ez a tövisszerű nyúlvány hátrafelé és rendszerint kissé lefelé is irányul, ökológiai jelentőségét abban kell keresnünk, hogy az emelkedő fenéken való felkapaszkodásnál megakadályozza az állat liátra- csúszását. Pl. a miocénkorú Pterygocythereis jonesii Baird faj (X. tábla 1. ábra). A különböző Hemycithere és Cytheridea fajoknál (X. tábla 5. ábra) az elülső perem, aránylag több kis apró, sűrűn elhelyezett fogacskát hordoz, addig a hátsó peremen kevés, hosszú fog xran. Az a benyomásunk, mintha az előrenéző fogacskákat a nekifeszülő xíz nyomása akadályozná a fejlődésükben, a hátsó peremet viszont kedvezően befolyásolná az áramló víz hatása. Nagyszerűen jut ez kifejezésre a Cytheridea pannonica Méhes fajnál is (X. tábla 6. ábra), ahol a hátsó perem fogai, különösen az utolsó, amely egészen hosszú, csaknem azt mondhatnók, hogy a xúzárammal együtt áramlik. M a 1 1 h e s mechanikai feltételekkel magyarázza a kagylók díszítettségét . Szerinte a fenéklakók héjdíszítésének alakulása nyilván az iszap sűrűségétől függ, mivel a fajok a héj érdességének jelentős x'áltoztatásáx'al képesek alkalmazkodni az iszap sűrűségbeli különbségeihez. K u m merő \- xdszont az Ostracodák teste és háza között talált összefüggéseket és példának említi, hogy a Beynchiaceák dudorai és barázdái ,,egy belső szervet mintáznak" és mintegy „álcázott lenyomatok1 képeznek. Solle (1935) szintén az átmásoló héjdomborzat belső felépítéséről beszél. T r i e b e 1 részletesen foglalkozik ezzel a kérdéssel, hogy milyen mértékben jutnak kifejezésre az Ostracodák- nál állati test ismertető jelei a héj szerkezeti kiképzésében. Mivel a lágy részek marad- x ányai csaknem teljesen hiányoznak, ezért csak a ma élő formákat veszik figyelembe az ilyen vizsgálatok kiinduló pontjául. Szerinte az Ostracoda teknőkön az állati testnek azon részei ismerhetők fel a legjobban, amelyek köz\retlen és szilárd összeköttetésben vannak a héjjal, vagyis egyrészt azok az izmok, amelyek a testet, vagy ennek egyes részeit a héjhoz erősítik. Szigorúan véxTe itt nemcsak izmokról xran szó, hanem részben inakról, illetőleg szalagokról is. Mivel azonban ennek a megkülönböztetésnek a paleonto- lógusok szempontjából nincs jelentősége, ezért a köviilt héjaknál csak az izombenyomatok- ról lehet beszélni. Az egjTes izomcsoportok tapadási pontjai és a héjdomborzatra gyakorolt hatásuk a legjobban a lua élő Ilyocypris fajoknál ismerhetők fel. Itt a héj külső oldalán egy eléggé központi, de a ház középrészénél mégis x'alamix'el előbbre elhelyezkedő röxdd ovális gödröcskét találhatunk, ameljmek a belső oldalon egy ugyanolyan alakú kidomborodás felel meg a záróizom négy tapadási pontjául. Ettől ferdén előre és lefelé haladx'a, kívül két kis szélesebb bemélyedést találunk, amelyek egy-egy izombenyomatra engednek köx'etkeztetm. Ugyanez figyelhető meg az Ilyocypris gibba Ramdohr (8. tábla 7. ábra) formánál is. Teljes bizonyossággal feltételezhető tehát, hogy a héj bemélyedéseit, illetxre kidomborodásait az izom húzóhatása okozza. A domborzat alakulása ennél a csoportnál tehát lényegében az izomnyúlványok számától és helyzetétől függ, de semmiféle Széles: Ostracodák morfológiája és ökológiája 135 kapcsolatban sincs a belső szervekkel. Az izom húzóhatása figyelhető meg ugyancsak egyes Limnocythere formáknál is, azonban az izom húzóhatása nem minden Ostracodánál érvényesül oly módon, hogy betüremkedések képződnek a házon, sőt a ma élő formák között ilyenek jóval kisebb számban találhatók. Ugyanis ha a ház körvonalát összehason- lítjuk a két csoporttal, akkor azt látjuk, hogy az izom húzóhatására visszavezethető függőleges barázdák, dudorok kizárólag olyan formáknál lépnek fel, amelyek többé- kevésbé egyenes hátoldali pereimnél rendelkeznek, ugyanakkor a boltozatos hátoldali pereimnél rendelkező formáknál hiányzanak. Itt említünk meg egy fontos kérdést, amely a paleontológiái irodalomban gyakran durva hibát okoz. Erre a paleontológusok számára igen fontos kérdésre H e s s 1 a n d 1941-ben megjelent dolgozatában hívja fel a figyelmet. Leírja, hogy az Ostracodák lárvafejlődési stádiumban többször vedlenek. Az élő fajokon megfigyelték, hogy csak a kilencedik stádiumban ivarérettek. Lárvafejlődés közben a körvonal, díszítés és záró- szerkezet egyaránt megváltozik. A korábbi, sőt a későbbi lárvastádiumok teknői annyira eltérhetnek a kifejlett faj tekuőitől, hogy faji rokonságuk csak több egymásutáni lárva- stádiumnál mutatható ki. Hessland által ábrázolt Ostracodáknak és az újabb adatoknak a statisztikai kiértékelése azt mutatja, hogy minden egyes vedlési stádiummal a teknő nagyságának megnagyobbodása, a hasoldali gerincvonalak, valamint a háti és hasi peremvonal alak- változása történik. Ezért fontos az Ostracodák ontogenezisének pontos tanulmányozása, mivel egyrészt megakadályozza, hogy a lárvafonnák alapján új fajokat vagy nemeket állítsunk fel, másrészt pedig ezek a vizsgálatok jelentős mértékben hozzájárulnak a rokonsági kapcsolatok kimutatásához. Egyes szerzők alapvető fontosságúnak tartják a sótartalom változását (A nder- s o n 1955). Szerinte egyes Ostracoda fajok mindig egy bizonyos rájuk nézve kedvező sótartalmat választanak, amelynél elérik teljes kifejlődésüket. Valamely ,,Ostracoda- populáció” sűrűsége a sótartalom változásaival együtt nem összességében, hanem fajon- ként változik meg. A fajok közül az uralkodik a többi felett, amely az adott sótartalmat leginkább kedveli. G r e k o f f szintén sótartalom változásával magyarázza az Ostracoda-teknők felületi díszítettségét (2. ábra). Mindegyik körben azokat a legtipikusabb nemzetségeket ábrázolja, amelyek tengervízben, csökkentsós- vagy édesvízben élnek. Az első körben találhatók azok a formák, amelyek édesvízi tóban élnek, mint a Darwinula, Macrocypris, Candona, Cypris, Limnocythere, Ilyocypris nemzetséghez tar- tozó fajok. Általában ezeknek a fala finom, vékony, mészben szegény, a körvonal ellipszis- alakit, a kagylók felülete sima, vagy csak kis pontokkal díszített. Ilyen fonnák nálunk a felsőpannóniai alemeletben fordulnak elő. A második és harmadik számú kör a esökkentsósvízi Cypridea, Cytheridea, Hemi- cythere, Cytherina, Leptocythere, Cytherura nemzetséghez tartozó fajokat ábrázolja. Itt már a kagylóhéj felépítése vastagabb, a felületet szemölcsszerű kiemelkedések, vagy dudorok borítják. Ezek a fajok nálunk az alsópannóniai alemeletre és a szármáciai emeletre jellemzők. A többi körben, amelyekben tengeri eredetű formákat ábrázol, a kagylók felülete teljesen megváltozik. A kagylók rendkívül díszítettek (Cythereis, Krithe, Pterigocythe- reis, Trachylebris, Paracypris, Loxoconcha, Cytherideis) . Ezeknél erős mélyedéseket, sokszögletű hálós díszítéseket, a hát és hasoldali szegéllyel párhuzamosan kisebb -nagyobb sövényeket és barázdákat, egyenlőtlen nagyságú tüskéket és szárnyszerű függeléket lehet megfigyelni. Ide sorolhatók a hazai miocénkorú rétegekből előkerült Ostracodák. Mint a fentiekből következtethető, a kagylók díszítettsége részint sótartalom- változással, részint mechanikai feltételekkel magyarázható. Földtani Közlöny, 90. kötet, 1. füzet 136 A kevésszámú vizsgálat alapján azonban pontosan mégnem lehet meghatározni, hogy melyek azok a biztos morfológiai ismertetőjelek, amelyek a teknőket „csak" édes- vízi, vagy „csak” csökkentsósvízi, vagy „csak” tengeri formaként jellemezné. Ezért az Ostracodák ilyen irányú vizsgálatánál egyelőre még mindig figyelembe kell venni a kísérő makro- és mikrofamiát, valamint a kőzettani jelleget is. i 2. ábra. Néhány Ostracoda-nemzetség életterének vázlata (Grekotf után) Fig. 2. Skizzenhafte Darstellung dér ökologischen Verbreitung einiger Ostrakodengattungen (nach G r e k o f f) TÁBLAMAGYARÁZAT — TAFELERKLARUNG 1. Pterygocythereis jonesii Baird 5. Cytlieridea sp. 2. Cytheridea elongata Bradv 6. Cvtheridea pannonica Méhes 3. Cythereis hystnx Re üss 7. Iíycocvpris gibba Ramdohr 4. Cytheropteron sp. IRODALOM — LITERATUR 1. Grekoff N.: Les Ostracodes Post-Paléozoiques. Institut Francais du Pétrole 1956. — 2. II e s s 1 an d J.: Investigations of the Lower Ordovician of the Siljan District Sweden. — Bull. Geol. Inst. Uppsala 33, 1949. — 3. K 1 i e W.: Ostracoda Muschelkrebse. — Die Tienvelt Deutschlands und dér angrenzenden Meeresteile, 34. Jena 1938. — 4. Kummerov E.: Über Brackwasser Ostracoden. — N. Jb. Min. usw. B. Mh. 1949. — 5. P o k o r n y V.: Grundzüge dér zoologischen Mikropaláontologie. 1958. Berlin. — 6. Triebel E.: Zűr Morphologie und ökologie dér fossilen Ostracoden. — Senckenbergiana 23, 1941. Zusammenhánge zwischen dér Ökologie dér Ostrakoden und dér Morphologie ihrer Schalen M. SZÉLES Das Oberfláclienrelief und die Yerzierung dér Ostrakodenschalen hangén mit ökologischen und meehanischen Yoraussetzungen zusanunen. Die genannten Eigenschaf- ten dér Schale mögen áusserst mannigfaltig variieren. Diese Yariationen werden von Matthes durch mechamsche Yoraussetzungen, von Triebel durch biologische Zusam- menhánge, von Grekoff durch Salzgehaltsánderungen begründet. Anhand dér wenigen bisherigen Untersucliungen lásst es sich niclit feststellen, welche morphologischen Kennzeichen die Schalen eimvaudfrei als siclier linmisch, brackisch oder gewiss marül bestimmen würden. A MECSEK-HEGYSÉG MEZOZÓOS PHYLLOPODÁ NAGY ELEMÉR (XI. táblával) Összefoglalás: A dolgozat a Mecsek-hegység mezozóikumából 1960-ig előkerült Phyllo- podák leírását adja. Az alsótriászból az Isaura albertii és a Palaeolimnadia mecsekensis fajokat, a felsőtriászból az Isaura hungarica, az alsóliász kőszéntelepes csoportból az Isaura aff. minuta és a Howellites princetonensis var. tninor fajokat ismerteti. Az alábbiakban ismertetendő Phyllópodák közül mindezideig csak az ,, Estheria ” hungarica-t ismertük a raeti emeletből, B ö c k li J. gyűjtése és Vadász E. meghatá- rozása alapján. Az utóbbi időben fokozottabb ütemben megindult földtani újratérképezés és bányaföldtani felvételezés eredményeként a mezozóos rétegsor még két szintjéből kerültek elő levéllábú rákok : az alsóverfeni és az alsóliász kőszéntelepes rétegcsoportból. E leleteket a rendelkezésünkre álló Phyllopoda-tanulmányok alapján feldolgozva, jelenleg az alábbi alakokat ismerjük : Rend : Conchostvaca S a r s. Család: Lioestheriidae Raymond 1946 ( Isauridae Bock 1953) Nemzetség : 7. Isaura J o 1 y 1841 (Euestheria Depéret- — Mazer an) 1. I. albertii (V o 1 1 z), — alsóverfeni rétegekből 2. 7. hungarica (V a d á s z), — raeti emeletből 3. 7. aff. minuta (G o 1 d f.), — alsóliász, liettangi — szinemuri Nemzetség: 77. Howellites Bock 1953 4. 77. princetonensis Bock var. minor n. var., — alsóliász, liettangi — szinemuri Család : Limnadiidae S a r s. Nemzetség : Palaeolimnadia Raymond 1946 5. P. mecsekensis n. sp., — alsóverfeni rétegekből Isaura albertii (Volt z) Az alsóverfeni rétegekből előkerült fajról (XI. tábla, 1, 7) egy dolgozatban már beszámoltunk [8], itt csupán a teljesség kedvéért kell megemlítenünk. Bordáinak váz- latos metszetét az l/a. ábrán mutatjuk be. Isaura hungarica (V a d á s z) (XI. tábla, 2. ábra) Estheria hungarica Vadász, 1952. 303. old. ábra Lelőhely : Mecsekhegység, „Szabolcs É. (Baranya m.) A Ferenc József aknától ÉNy húzódó árokból, az 1-ső telepnyom közelében." (B ö c k h J. 1873. évi gyűjtése) ; 138 Földtani Közlöny, 90. kötet, 1 . füzet Bezárókőzet: szürke, palás, aleuritos agyagkő Kor: raeti Faunatárs: Ostrocoda ináét. Vadász E. által ismertetett syntypusok közül az alábbit lectotypusként emeljük ki. A héj hossza 2,4 mm, magassága 1,8 mm, a zárperem hossza 0,2 mm. Balteknő, bordaszám 13. A héj radiális metszete domború. A bordák közti távolság radiálisán, búbtól haladva igen enyhén növekszik. A bordák jóval erőteljesebben kiemelkedők mint az I. minután vagy az I. albertiin. A búb központi helyzetű. A bordák vázlatos kereszt- metszetét az 1 fb. ábra mutatja be. e> m ^ perem búb perem búb 7. ábra. Phyllopoda-fajok hordárnak eltérő keresztmetszete a) Isaura albertii (V o ltz), b) Isaura hun- gariea (Vadász), c) Isaura aff. minuta (G o 1 d f u s s), d) Howéllites princetonensis B o c k var. tninor n. var., e) Palaeolimnadia mecsekensis n. sp. Fig. 7. Variations of rib cross-section of Phyllopod species, a) Isaura albertii (Volt z), b) Isaura hunga- rica (Vadász), c) Isaura aff. minuta (Goldfuss), d) Howellites princetonensis Bock var. tninor n. var., e) Palaeolimnadia mecsekensis n. sp. A Böckh J. gyűjtéséből származó Phyllopoda-vlakot először Böckh ill. S t u r említi Estheria sp.-ként [3, 13]. Vadász E. 1952-ben az addig megjelent és a magyar szakemberek részére hozzáférhető Phyllopoda- dolgozatok alapján e gyűjtemény alakjait az E. ricouri Defretin -hez hasonló új fajként ismerte fel [ 14]. Megfigyelésünk szerint új fajként kezelése teljesen indokolt. A nemzetségnév megváltoztatását B o e k közlései alapján tartjuk helyénvalónak. Isaura aff. minuta (Goldfuss) (XI. tábla, 3. ábra) E fajt a mecseki alsóliász kőszéntelepes csoportból láda Á. gyűjtötte. Példá- nyainak részletes ismertetése egy kéziratban lévő dolgozatban már megtörtént. E helyen csupán említeni szándékozunk. Bordáinak vázlatos metszetét az összehasonlítás teljes- sége kedvéért az 1/c. ábrán mutatjuk be. Nagy E. : A Mecsek-hegység mezozóos Phyllopodái 139 Howellites princetonensis Bock var. minor n. var. (XI. tábla 5—6., 8. ábra) Lelőhely: Mecsekhegység, Pécs, István akna, VII. szint, 1. déli kereszt- vágat, a 18 — 20-as telepcsoport meddőjében. Bezárókőzet: fekete, kőszenes, aleuritos agyagkő. Kor: alsóliász, hettangi-szinemuri. Faunatárs. : Isaura aff. minuta, Ostracoda indet., 7 rigonodus aff. vizevi Vadász. gm 5 -Cl § é - £ Howellites princetonensis var mmor n v Howellites princetonensis Bock Gyakorisági % — 10 20 30 40 50 Gyakorisági % 10 20 30 4 0 50 60 7 0 1,5 -2,0 2.0- 25 25-3.0' 3.0- 3.5 3.5- ^.0 4.0- 45 45-5.0 5.0- 55 5.5- 60 6.0- 65 65-70 1.0- 75 K 1 i 1 1 1 1 1 £ 8b £ £ 1.0- 15 15-2.0 2.0- 25 25-3.0 3.0- 35 35-4,0 4.0- 45 45-5.0 5.0- 55. 55-6, C 2. ábra. A Howellites princetonensis Bock és a Howellites princetonensis _ Bock var. minor holo- és paratípusainak méretgyakoriság diagramja, a) hosszúság, b) magasság értékek gyakorisagai ,/0 -bán Fiz 2 Dimension frequency diagram of holo- and paratypes of Howellites princetonensis Bock and. Howellites princetonensis var. minor. a) length, b) breadth, frequencies in per cent. Holotípus. : hossza 3,7 mm, magassága 3,2 nun, a zárperem hossza 0,3 mm. Jobbteknő, hím példány. A héj körvonala ovális, az ivari kétalakúságtól függően kerekded, vagy megnyúltabb. Radiális metszete hullámos, a peremi zóna felé kisimuló. A búb kissé a rnelső oldal felé tolódott, nem nyúlik tiil a zárperemen. Sűrű, gyengén kiemelkedő koncentrikus bordák díszítik, melyek a búb alatt végződnek. Számuk 25. A bordák vázlatos keresztmetszetét a \jd ábra mutatja. Az anyag Láda Á. gyűjtése. A paratípusok méret- és egyéb adatait másutt szándékozunk ismertetni. Itt csupán a H . princetonensis és a H. princetonensis var. minor holo- és paratípusainak méret-gyakoriság diagramjait mutatjuk be, indokolandó a mecseki faj új varietásként kezelését. A diagramok szerint (2. ábra) a Bock és a saját típusaink leggyakoribb méretadatai lényegesen eltérők. Igen kis méretű átfedés csak a 4,0 — 4,5 mm-es magasságadatok esetén mutatkozik. 140 Földtani Közlöny, 90. kötet, 7. füzet Palaeolimnádia mecsekensis n. sp. (XI. tábla 4. ábra) Lelőhely: Mecsekliegység, Patacstól északra mélyútban. Bezárókőzet : zöld, palás agyagkő. Kor: alsó veri eni. Faunatárs. : Isaura albertii (Volt z). H o 1 o t í p u s : hossza 2,3 inni, magassága 1,6 mm, a zárperem hossza 1,5 mm. Balteknő. A búb — a Limnadiidae családra jellemzően — csupasz és viszonylag nagy : az umbonális zóna radiális hossza 0.5 mm. A bordák koncentrikusak, számuk 6. A bor- dák közti radiális távolság 0,2 mm. A búb viszonylag hegyes, a zárperemen 0,1 min-el túlnyúlik, a mellső oldal felé tolódott. A héj radiális metszete domború. A bordák keresztmetszete részaránytalan ( 1 je . ábra). Morfológiai jellegeit tekintve legjobban a P. wianamattensis .(Mitchel l)-hez hasonlít. Attól megnyúltabb alakjával, viszonylag hosszú, egyeneá zárperemével, a mellső oldal felé tolódott hegyes búbjával tér el. A mecseki Phyllopodák mindegyike a mezozóos rétegösszlet egy-egy üledék- szakaszának kezdetén, ingressziós rétegcsoportban található. A triász időszak elején és a raet-liászban történt lassú tengerelcntés kedvező környezet lehetett az eurihalin Phyllopoda-faunák kifejlődéséhez. Az ismertetett típusok a Magyar Állami Földtani Intézet Múzeumában nyertek elhelyezést. TÁBLAMAG YARÁZAT — EXPLANATION OF PLATE XI. tábla — Plate XI. 1. Isaura albertii (Volt z). 9,3 x. 2. Isaura hungarica (Vadász), lOx. 3. Isaura aff. minuta (Goldf.), 7,3x. 4. Palaeolimnadia mecsekensis n. sp., 9,6 x. 5. Howellites princetonensis Bock var. minor n. var., 7,6 x. 6. Howellites princetonensis Bock var. minor n. var. Paratípus, 7,6 x. 7. Isaura albertii (V o 1 1 z) populáció. 3x. 8. Hoicellites princetonensis Bock var. minor populáció. 3,2 x. IRODALOM — REFERENCES 1 . Bevrich, H. E.: Zeitschr, Deutsch. Geol. Ges. 1857. - — 2. B o c k, W.: American Triassic Estherids. Journal of Paleont. 27. 1953. ■ — 3. B ö c k h J.: Pécs városa környékének földtani és vízi viszonyai M. k. F. I. Évk. IV. 1876. ■ — 4. De f re t in, S.: Sur quelques Estheria du Trias fraucais a facies germani- que et de ÍHettangien. Soc. Geol. du Nord. I.XX. 1950. • — 5. Goldf üss, G. A.: Petrefacta Gernianiae, 1 834 — 40. — 6. J o 1 y, M. N.: Reckerclies zoologiques, anatomiques et physiologique sur V Isaura cycladoi- des, nouveau genre de Crustacé de Toulouse. Annales des Sciences Nat. 17. 1842. — 7. K i t 1 1, E.: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához. A Balaton Tud. Tan. Eredni. 1 . köt. l.rész, függ. A Bal. paleont II. köt. 1912. — 8. Nagy E.:,A Mecsekhegység alsóverfeni képződményeinek faunája". Földtani Közi. 1959. — 9. N a g y E.- — Lá d a Á.: Telepazonosítás a mecseki alsóliász kőszénösszletbeu Phyllopoda fajok alapján. (Kézirat.) 1959. - — lO.Picard, E.: Über den unteren Buntsandstein dér Mansfelder Mulde und seiue Fossilien. Jahrb. d. Kgl. Preuss. Geol. Land. 30. 1909. - — 1 1 . R a y m o n d, P. E.: The genera of fossil Conchostraca — an order of bivalved Crustacea. Bull. of tlie Mus. of Comp. Zoölogy. 96, 1946, 12. Ricour, J. — E llenberger, F. et P.- — L aurentiaux, D.: Note préliminaire sur la fauné et un niveau insectifére des lentilles de grés et schistes noirs des gypses de la Vanoise (Trias supérieur). Bull. Soc. geol. d. Francé, 6. s. II. 1952. - — 13. S t u r, J. D.: Neueste Ausbeute an fossilen Pflanzenresten in dér Umgegend von Fünfkirchen. Verh. Geol. R. A. Wien, 1874. — 14.VadászE.: Estheria faj a Mecsek - liegységből. Földt. Közi. 1952. — 15. Volt z, P. Lx Sur le grés bigarre du SouIz-les-Bains.-Mem. Mus. Nat. Hist. Strassbourg. 2. 1837. N agy E. : A Mecsek-hegység m zozóos Phyllopodái 141 Mesozoic Phyllopoda írom the Mecsek Mountains E. NAGY (with plate XI) The paper deals with the description of the Pliyllopodes found in the Mesozoic of the Mecsek Mountains up to 1960. From the lower Triassic Isaura albertii (Volt z) and Palaeolimnadia mecsekensis n. sp., írom the upper Triassic Isaura hungarica (V adás z), from the lower Liassic coal measures Isaura aff. minuta (G o 1 d f .) and Howellites prince- tonensis B o c k var. minor nov. var. are described. Howellites princetonensis B o c k var. minor n. var. Plate XI, Fig. 5. Locality: Mecsek Mountains, Pécs, István Shaft, VII level, lst Southern traverse, in the intercalations between seams 18 and 20. Fnclosing rock: black, coaly, aleuritic claystone. Age: lower Liassic, Hettangian-Sinemurian. Associated with Isaura aff. minuta, Ostracoda indet.. Trigonodus aff. vizeri V a d á s z Holotype: length 3,7 mm, height 3,2 mm, Length of hinge 0,3 mm. Right valve, male specimen. The outline of the valve is óval, in dependence on sexual dimorphism rounded or oblong. Radial section wavy, smoothing out around the marginal zone. The umbo is sílifted somewliat towards the frontal part, bút nőt beyond the hinge. Decorated by dense, slightly elevated coneentric ribs, ending below the umbo. Their number is 25. A sketcli of the cross section of the ribs is sliown in Fig. 1 jd. The sample was collected by A. L á d a . The dimensions and other data of the paratypes wili lie published elsewhere. Here the dimension-frequency diagrams of the liolo- and paratypes of II . princetonensis and H. princetonensis var. minor will be shown only to stress the necessity of defining the new variety. The diagrams show the most frequent dimensions of B o c k’s type and ours to be significantly different. There is a slight overtap only m the case of the height data of 4.0 — 4,5 millimetres. Palaeolimnadia mecsekensis n. sp. Plate XI. Fig. 4. Locality: Mecsek Mountains, in a hollow way N of Patacs. Fnclosing rock: green slaty sandclaystone. Age: lower Werfenian Associated with Isaura albertii Volt z. Holotype: length 2,3 mm, height 1,6 mm. length of hinge 1,5 mm. Left valve. The umbo is — as eliaraeteristic of the family Limnadiidae — nude and relatively big: the radial length of the umbonal zone is 0.5 min. The ribs are coneentric; their number is 6. The radial distanee between the ribs is 0,2 mm. The umbo is relatively pointed, exceeding the hinge by 0,1 mm, sílifted towards the frontal part. The radial section of the valve is convexe. The cross section of the ribs is asymmetrieal. (Fig. \/e). As regards its morphological features, the species mostly resembles P. wianamatten- sis (M i t c h e 1 1). It differs from the saine by its more oblong shape, longer, straigth hinge and pointed umbo. HÍREK— ISMERTETÉSEK Megemlékezés Amikor Méhes Gyuláról emlékezünk, ezt csak a legnagyobb tisztelet és eb'smerés hangján tehetjük Mint tanár, s mint paleontológus egyaránt példaképe volt a munkáját legnagyobb pontossággal teljesítő embernek, aki egész életében becsülettel dolgozott. Tudományos és ismeretterjesztő munkássága nagyméretű és sokoldalú volt. Első tudományos munkái Koch Antal és Lőrenthey Imre egyetemi tanárok irányítá- sával, a század elején jelentek meg. , .Magyarország pliocén Ostracodáinak ismeretéhez” c. műve a Földtani Közlönyben 1908-ban, „Bakonyi triászkori Ostracodák” c. dolgozata pedig a Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei emui sorozatban 1911-ben jelent meg. 1913-ban M 1 1 1 e k e r Rezső és P r i n c z Gyula ázsiai expedíciója gyűjté- sének felhasználásával irta meg ,, Kövesült kagylósrákok Ázsiából” című munkáját. Neve ekkor már külföldön is ismert volt. Ugyancsak 1913-ban írta O. Fuhrmann és E. Mayor délamerikai expedíciója anyagának alapján „Süsswasser Ostracoden aus Columbien und Argentinén” c. dolgozatát. 1920-tól az Uránia Ismeretterjesztő Társiüat biológus szakelőadója is volt. Száz- nál több előadást tartott, s értékes előadásait mozgó és állóképek vetítésével kísérte. Közben másik kedves témájáról jelent meg 1922-ben egy könyve, „Hazánk tölgyfa- gubacsai” címmel. 1929-ben írta meg , .Állattan” c. tankönyvét a középiskolák felső osztályai számára. 1932-ben pedig a ..Kémiai kísérletek” c. könyve jelent meg. 1936-ban a Geoíogiea Hungarica sorozatban adták ki „Budapest vidékének eocén Ostracodái” c. terjedelmes munkáját. Ezt a nemzetközi tudományos élet szempontjából is nagyértékű művét a Svájci-Zoológiái Társaság francia nyelven is kiadta Genfben. 1941-ben jelent meg utolsó műve „Budapest környékének íelső-oligocén Ostracodái” címmel. Ebből a rövid felsorolásból is kitűnik, hogy Méhes Gyula jelentős alkotások- kal gazdagította a paleontológia magyar szakirodalmát. Tudományos dolgozatai úttörő- ek voltak a maguk idejében és eredményeiből a paleontológiái kutatás még ma is sokat meríthet. Széles Margit 1959 december 3-án, 68 éves korában húnyt el Mazalán Pál oki. bányamér- nök, kandidátus. Társulatunk régi tagja. Barátai, tisztelői 1959 december 9-én kisérték utolsó útján Mazalán Pált a magyar kőolajkutatás és termelés hőskorának és jelenének kiváló mélyfúrási szakemberét a Farkasréti temetőbe. Sírjánál A j t a y Zol- tán a Bányászati Kutató Intézet igazgatója és Dr P a p p Ferenc a Budapesti Műszaki Egyetem tanára mondtak istenliozzádot. Tudományos minősítés 1959 november 19-én rendezték meg Barabás Andor „A mecseki perm-idő- szaki képződmények” c. kandidátusi értekezésének nyilvános vitáját. Az opponensek véleménye és a kialakult vita eredményessége alapján az ehiökség Barabás Andor disszertációját megvédettnek nyilvánította s a kandidátusi fokozat odaítélése érdekében javaslatot terjesztett a Tudományos Minősítő Bizottság elé. A disszertáció opponensei Földvári Aladár egyetemi tanár és P a n t ó Gábor a föld- és ásványtani tudomá- nyok doktorai voltak. Hírek, ismertetések 143 Világatlasz. Budapest, 1959. 196 oldal: 80 térképoldal, 170 szöveges oldal 1959 november 13-án Antos Zoltán, az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal elnöke sajtófogadáson mutatta be és ismertette az új magyar világatlaszt. Az Ízléses kiállitású, 8 és 10 színnyomású atlasz 3 részből áll. Az első rész újszerű domborzatábrázolással az egyenes kontinensek és hazánk morfológiai térképeit tartal- mazza. A részletes politikai térképeket a második rész foglalja magában. 60 000 nevet teltüntető névanyaggal. A geológus társadalom számára rendkívül fontos, hogy a hazán- kat ábrázoló részletes térképeken az ország valamennyi települése megtalálható. 72 város kinagyított térképét találjuk ebben a részben a világ minden tájáról, továbbá olyan, bányászatilag fontos részlettérképeket, mint pl a venezuelai kőolajvidék. Az atlasz har- madik része újrendszerű névmutató, amely nemcsak arról ad felvilágosítást, hogy a kere- sett nevek az atlaszban hol lelhetők fel, hanem azok fontosabb adatait is megadja (pl. a városok lakosságát a legújabb adatok szerint, a folyók hosszát, az országok területét, lakosságát stb.). A Földmérési és Térképészeti Hivatal Kartográfiai Vállalata világszerte szinte páratlan adattára alapján az atlasz készítőinek a közeh és távoli területek részletességét illetően egyenletességet sikerült elénúök, hasonlóképpen a helynevek írásában, ahol az egyes államok latinbetűs átírási kulcsárnak, illetve — ahol ilyen nincs a postai haszná- latnak megfelelően vették át a helységneveket. Hiányként könyvelhetjük el, hogy az atlasz névmutatója csak a történelmileg fontos városok esetében adja meg a régi nevet a Kárpátokon belüli területen. Közismert, hogy 1918 előtti szakirodalmunkban, de szépirodalmunkban is, magyar néven talál- hatók ma más államok területén fekvő községek, amelyek megfelelő mutató hiányában ez atlasz segítségévei sem értékelhetők át mai elnevezésükre. Szerencsés ebből a szempont- ból, hogy egyéb földrajzi ehievezések az utódállamok területén magyar néven szerepelnek, igy legalább ezek azonosítása nem ütközik folyton megismétlődő nehézségekbe. Rendkívül fontosak a Szovjetműót ábrázoló térképlapok, amelyek nagy névsűrű ségük és ábrázolási korszerűségük mellett az utóbbi évek névváltozásait is rögzítik. A geológus munkája állandó segédeszközeként használja a térképet Az új atlasz mind az ipar, mind a kutatóintézetek geológusainak hasznos segítője lesz a hazai föld és a nagyvilág áttekintésében. K a s z ap A Bauxit, ásványtana és keletkezése (Boxszitii, ih mineralogijai genézisz). Moszkva, 1958. Izdatyelsztvo Akademii Nauk Sz. Sz. Sz. R. 488 oldal. A kötet az 1955-ben moszkvában megtartott bauxitkeletkezési konferencia anya- gát tartalmazza 26 önálló tanulmány formájában. Az előszóból megtudjuk, hogy a kon- ferencia célja azoknak az eredményeknek az összefoglalása és megvitatása volt, melyeket a legutóbbi bauxitkonferencia (1935) óta elértek. A vita során egységesen elvetették a hidrotermális és B e r g-féle biokémiai elmé- letet, egyébként azonban különböző elképzelések alakultak ki. A kötetben nem kívánták összhangba hozni az egyes szerzők véleményét, hanem azok egymástól függetlenül ismer- tethetik felfogásukat. így akartak lehetőséget nyújtani arra, hogy az olvasó az összes fontosabb elméletet áttekinthesse és ezek összehasonlítása alapján saját véleményét kialakíthassa. A kötet három részre oszlik. Az elsőben a bauxit ásványtani vizsgálatával foglal- kozó tanulmányok találhatók. A második rész a bauxitkeletkezés általános kérdéseivel foglalkozik. Végül a harmadik részben egyes szovjet bauxitterületek ismertetését olvas- hatjuk. A kötet jelentőségét szemlélteti, hogy Zans, V. A. ismert jamaikai bauxitgeoló- gus, az Econonúc Geology legutóbbi számában (1959. No. 5) kilenc sűrűnszedett oldalon ismertette. Az első rész legfontosabb és terjedelmében is legnagyobb tanulmánya Bene- szlavszkij, Sz. I. tollából származik. A bauxit főbb kémiai elemeinek sorrendjében ismerteti az egyes bauxitfajták ásványtani felépítését. Vizsgálatait nagyjából azokkal a módszerekkel végezte, melyeket újabb hazai bauxitvizsgálatainknál is alkalmaztunk. Figyelemreméltó viszont., hogy milyen nagy jelentőséget tulajdonít a bauxit vékonycsiszo- lati vizsgálatának. Nálunk ezt a vizsgálati módszert mindmáig teljesen elhanyagoltuk, részben bauxitjaink rendkívül kis szemnagysága, részben a vékonycsiszoiatkészítés technikai nehézségei núatt. Beneszlavszkij eredményei alapján azonban helyes lenne a jövőben nagyobb gondot fordítani erre a módszerre, mely főleg a bauxit szövetére és a bauxit ásványok egymáshoz való kapcsolatára nyújt felvilágosítást. Bene- szlavszkij különös figyelmet fordított a bauxit alapanyagát átszelő erek és liasadék- 144 Földtani Közlöny, 90. kötet, I. füzet kitöltések vizsgálatára. Ezek alapján több fontos megállapítást tett a bauxitot ért másod- lagos folyamatokra vonatkozólag. Tanulmányának végén közölt ásványgenetikai táblá- zata a színgenetikus, a diagenetikus és az epigenetikus ásványképződés konkrét megkülönböztetésével sokban hasonlít hazai hasonló tárgyú megállapításainkhoz. A tanulmányban közölt külföldi összehasonlító bauxit adatok közül sajnos a magyar vonatkozásúak túlnyomórészt meghaladottak. Különösen a bauxit ritka elemeinek és átlagos TiO ^tartalmának táblázatában találunk elévült, vagy helytelen adatokat. Tyereutyeva, K. F. tanulmányában a bauxit alumínium ásványainak keletkezésével és utólagos átalakulásaival foglalkozik. Genetikai felfogása több tekintet- ben lényegesen eltér Beneszlavszki jétól, aki szerint a bőhmit a komplex alumogél és a hidrargillit, illetőleg díaszpor közötti átmeneti alak, Tyerentyeva a hid- rargilütet tartja az elsődleges bauxitásványnak. Ezenkívül Tyerentyeva szerint diaszpor kizárólag dinamómetamorf hatására keletkezhet, míg Beneszlavszkij közönséges nyomáson és hőmérsékleten is lehetségesnek tartja a diaszpor keletkezését. Hazai bauxitvizsgálataink e tekintetben Beneszlavszkij véleményét igazolják. G 1 a d k o v s z k i j, A. K. és Sarova, A. K. rövid tanulmányukban az uráli alsókréta bauxit ásványtani felépítését ismertetik. Vizsgálataik során egy új alumínium- foszfát ásványt mutattak ki a bauxitban, szokolovit néven. A második rész bevezető tanulmányában Businszkij, G. I. az Arcban- g e 1 s z k i j-féle bauxitkeletkezési elmélet felülvizsgálatát adja az újabb bauxitkutatási eredmények alapján. Goreckij, J. K. a bauxittelepek települési módjának és keletkezésének össze- függését vizsgálja. Tömör összefoglalást ad arról, hogy az egyes földtörténeti időszakokban hol keletkezett bauxit. A bauxit telepeket nagyszerkezeti helyzetük alapján táblás terüle- tek és geoszinklinális övezetek csoportjára osztja. A magyarországi bauxitterületet az utóbbiba sorolja. Azok a települési jellegek viszont, melyek szerinte e csoportot általá- nosan jellemzik több tekintetben nem érvényesek bauxittelepeinkre. Ezután bírálja a laterit bauxit autochton keletkezésének elméletét és saját elméletét fejti ki, mely a bauxit- keletkezést kénsavas mocsári mállással és ezt követő tengeri áthalmozással magyarázza. Elmélete sok új és megfontolandó gondolatot tartalmaz, összességében azonban túl bonyo- lult és a jelenségek egymásrakövetkezése tekintetében több lényeges ellentmondást tar- talmaz. Elfogadhatatlan például a földközi tengeri bauxit övezet tengeri környezetbe való helyezése. Teljesen figyelmen kívül hagyja továbbá a karbonátos kőzetaljzat szere- pét a bauxitosodásban, mely legalább is hazai vonatkozásban ma már bizonyítottnak tekinthető. P a s z o v a, F. G. az egyes bauxitfajták szöveti felépítését vizsgálja. Meghatározza a bauxitszövet jellemző morfológiai sajátságait, ásványtani és vegyi összetételét. Élesen szembehelyezkedik G 1 a d k o v s z k i j j a 1 és Sa ro v á v a 1, akik a bauxit pizolitokat kavicsoknak tartják és megállapítja, hogy a pizolitok kolloid-kénúai folyamatok révén a diagenezis során keletkeztek. Meghatározza továbbá, hogy az egyes szövettípusok a bauxit- összlet mely részén találhatók. Végül mindezek alapján a bauxitképződés körülményeire következtet. Tavi képződménynek takmti a bauxitot. A bauxit szövet ilyen rendszeres összehasonlító genetikai vizsgálatával hazánkban még elmaradtunk. Mielőbbi elvégzése genetikai kérdéseink megoldását nagyban elősegítené. Az egész kötet legjelentősebb és legterjedelmesebb tanulmányában Businsz- kij, G. I. a bauxit genetikai típusait ismerteti. Három alapvető teleptípust különböztet meg. Ezek a laterit bauxit (helyben maradt üledék), áthahnozott laterit bauxit és karszt- bauxit. Az első csoportot az indiai, a másodikat az arkanzasí, a harmadikat pedig a jamai- kai és az uráli bauxittelepek példáján mutatja be. Bírálat tárgyává teszi az urah devon bauxit keletkezésére vonatkozó eddigi elméleteket és megállapítja hogy azok nem tengeri eredésűek. A vörös bauxit szerinte a hajdani szárazföld karsztos mélyedéseiben keletkezett, kiindulóanyagát pedig magmás kőzetek felszíni mállása szolgáltatta. Egyedül a telepek felső, zöldesszürke része rakódott le tengeri környezetben: ez azonban már az eredeti vörös bauxit átmosott, átülepített anyaga. Businszkij cáfolja a karsztbauxitok mészkő oldási maradékából való származtatását és megállapítja, hogy a mai terra rossá- nak a bauxithoz semmi köze sincsen. Szerinte a ,,bauxitminőség javulása" (tehát a bauxitosodás) a karszttöbörökben történő ismételt áthalmozódás és leülepedés során következik be. Ez a megállapítása hazai eredményeinkkel teljesen összhangban áll, sőt azok megerősítésének tekinthető. A kötet harmadik részének tanulmányai igen sok földtani megfigyelést és vizsgá- lati adatot tartalmaznak. Tulajdonképpen ez is a fő értékük. Közülük külön említést egyedül V o l k o v, A. N. tanulmánya érdemel, mely a Kazahsztáni bauxittelepek keletkezésével foglalkozik. Szerinte a fekii karsztformák kimélyülése a bauxit leülepedése Hírek, ismertetések 145 idején következett be, sőt még utána is folytatódott. A karsztformák kialakulásának beható részletmegfigyeléseken alapuló elemzését hazai bauxittelepeinken is mielőbb el kellene vé- gezni, mert éppen ez az egyik legkevésbétisztázott oldala bauxitgenetikai vizsgálatainknak. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy bár az Archangelszki j-féle merev tengeri elméletnek még ma is sok a követője a Szovjetunióban, egyre többen keresnek új utakat a bauxitkeletkezés magyarázatára. Ezek az új elképzelések számos tekintetben örvendetesen közelednek a magyar bauxitgenetikai felfogáshoz. Ilyen a bauxitkeletkezés szárazföldi jellegének felismerése (Businszkij), a bauxitfellialmozódás és a bauxito- sodás megkülönböztetése, továbbá a diagenetikus és epigenetikus folyamatok fontosságá- nak felismerése. (Beneszlavszkij és Volkov). Úgy érezzük, hogy ezt a fejlő- dést a szovjet és magyar bauxitszakemberek egyre szorosabbá váló kapcsolatai is egyre inkább elősegítik. Bárdossy G 1 a z o v, N. V. — G 1 a z o v, A. N.: New Instruments and methods of engin- eering geologv. (Új eszközök és módszerek a mérnöki földtanban) Consultants Bureau. Inc. New York. 1959. A szovjet szerzők angol nyelven kiadott műve újabb sikere a szovjet tudomány- nak. A 91 oldalas kis könyv valóban megérdemli a figyelmet, mert teljesen újszerű és korszerű módszereket és eszközöket ismertet. A könyv öt főfejezetre oszlik. Az elsőben a defláció, erózió es anyagszállítás tanul- mányozására és mérésére szolgáló módszerekről szól. Itt ismertet egy különleges készülé- ket, amely a folyómederbe helyezve fotó-úton rögzíti a rajta áthaladó anyag mennyiségét, minőségét, mozgását. Hasonló megfigyelésekre ad lehetőséget a mozgó anyag fluorenscens- ill. radioaktív anyagokkal történő megjelölése. A második fejezetben a sós talajokban végbemenő oldhatósági viszonyok és kilúg- zási jelenségek radioaktív izotópok segítségével történő megfigyeléséről számol be. A harmadik rész a mérnöki földtanban használható új készülékeket és módszere- ket tárgyalja: kőzetek nedvességtartalmának, sűrűségének, nvirósziiárdságának, porozi- tásúnak és más fizikai tulajdonságainak mérését írja le gyors, terepen is elvégezhető mód- szerekkel. Leírja a komoktartaiom újszerű jellemzését a „homok ekvivalens” fogalmával és az utóbbi meghatározását, majd a fúrólyukak falának fényképezésére szolgáló készülé két ismerteti. A negyedik fejezet a fúrási és vízföldtani kutatást megkönnyítő módszerekkel foglalkozik: hogyan lehet radioaktív izotópok segítségévei az iszap-öblitéses Bírásokból adatokat nyerni, milyen célra alkalmazhatók a radioaktív izotópok a vízföldtani munká- ban, a vibrátoros-fúrás alkalmazása a mérnöki földtanban. Az ötödik fejezet a víztartalom egy új formáját és annak közelítő meghatározását tárgyalja. Végül táblázatot ad a radioaktív izotópokról és megadja röviden a velük való munka fő rendszabályait. A könyv teljesen modern módszereket ismertet, amelyeknél a mérés egyszerűsége, gyors kivitelezhetősége és jó kiértékelhetősége egyaránt fontos célok. V é g h n é B o n t e A .: Réflexions sur l’origine des bauxites Észrevételek a bauxit keletke- zéséről. 83e Congres des Sociétés savantes. Lilié. 1958. pp. 147 — 165. Franciaországban az utóbbi években Lapparent J. 1930 óta fennálló bauxit- keletkezési elméletét több bírálat érte. Erii art H., Géze B. és RoehE. egy- mástól függetlenül és más-más oldalról mutattak rá a mészkő oldási maradékából való származtatás ellentmondásaira. Egyben új elméleteket dolgoztak ki a bauxitkeletkezés magyarázatára. B o n t e dolgozatában több kevesebb sikerrel igyekszik ezeket meg- cáfolni. Ez Roch hullóporos elmélete esetében nem is nehéz, E r h a r t pedológiai elméletének több pontját azonban kénytelen elfogadni. Bon te a Lapparent féle ehnélet híve és azt igyekszik új formába öntve felújítani. Feladja az autochton bauxitkeletkezés ma már tarthatatlan elképzelését és egy ún. „parautochton ' keletkezést tételez fel. E szerint a mészkő nagy területen egyszerre mállik. A viszonylag kis vastagságú mállási maradék a felszín mélyedéseibe összemosódik. A mélyedések karsztos kimélyülése ezután is tovább folyik, sőt éppen azokon a helyeken a legerősebb, ahol a mállási maradék összemosódott. Ily módon mély töbrök jöhetnek létre, ahol az összemosott bauxit vastag telepeket alkothat. Ez az elmélet nagyon hasonlít Weisse J. G. bauxitkeletkezési elgondolásához, melyet a középeurópai bauxitról irt monográfiájában kifejtett ( 1948), B o n t e ezt hangsúlyozza is és nagymértékben azono- sítja magát Weisse felfogásával. 10 Földtani Közlöny 146 Földtani Közlöny, 90. kötet, 7. fiizet A morfológiai szempontból igen szellemesen megírt dolgozat sajnos éppen a leg- fontosabb kérdésekre nem ad választ: mekkora a fekü mészkőnek átlagos alumínium tartalma, a még agyagjellegű mészkő-málladék miként bauxitosodik; végül mik azok a külső tényezők, melyek a bauxitosodást irányítják? Mindezek nélkül az elméletnek éppen a bizonyító ereje hiányzik. Igen értékesek viszont a szerzőnek a karsztosodás folyamatára vonatkozó megfigyelései, melyet a bauxitosodástól függetlenül is behatóan tanulmányo- zott. B árdossy Kettner Radim: Allgemeine Geologie (Általános földtan). (I — II. kötet. VF.B Deutscher Verlag dér Wissenschaften) Kettner R. prágai professzor tankönyve az elmúlt években ,,Vseobeená Geoiogie”, címen 4 köteben jelent meg cseh nyelven. A földtan teljes tananyagát felölelő tankönyv kézikönyv jellegű és mint ilyet jelenteti meg folyamatosan a Német Demokra- tikus Köztársaság kiadóvállalata. Eddig két kötet látott napvilágot. A 412 oldalas első kötet bevezetésében tisztázza a földtan feladatát, röviden ismer- teti a földtan történetét és felsorolja a fontosabb tankönyveket, a földtani intézmények kiadványait: nűndkettőt a főbb nyelvek, illetve országok szerint. A következő két feje- zet a Föld alakját, felszínét és nagyságát, és a Föld belsejének állapotát ismerteti. A negye- dik fejezet ,,A réteg és rétegsorok” címet viseli, míg a következő fejezet már a tektonikai módozatokat tárgyalja. A hatodik és hetedik fejezet az intrúziós és extrúziós kőzetek települési formáival és a feiszmi vuikamzmussal foglalkozik. A továbbiakban a geoszin- klmálisok, epirogén és orogén mozgások, földrengések fejezeteit találjuk. Végül a külön- böző kozmogoniai és geotektonikai hipotéziseknek szenteli a zárófejezetet. A második kötet 368 oldalon, nyolc fejezetre terjed. Az első kettő a földkéreg összetételét, az ásvány és kőzetképző folyamatokat, a magma sajátságait és az eruptív kőzeteket veszi sorra. Száz oldalas fejezet ismerteti az üledékes kőzeteket klasztikus, vegyi és organogén alfejezetek szerinti tárgyalásban. Rövidebb ismertetésben találjuk a metamorf kőzetcsaládot. Az ötödik fejezet a teleptan földtani alapjait, a hatodik a mállás és a talajképződés tárgykörét öleli fel; a diagenezis külön fejezetet kapott. A kötet záradékaként a földkéreg anyagainak állandó körforgásáról olvashatunk világnézetileg is tartalmas, rövid tanulmányt. A könyv beosztásában szokatlan, hogy Szerző már letárgyalta a tektonika teljes körét és a geoszink! i uálisokat is, amikor sort kerít az üledékekre és a diagenezis folyamata- ira. A világirodalom számos, általános földtani tárgyú tankönyvével szemben viszont a könyv használhatóságát nagymértékben emeli az aiapvető teleptani vonatkozások össze- foglaló ismertetése es a mállással szellemesen összekapcsolt talajképződés fejezete. A szép kiállítású köteteket nagy ábraanyag kíséri. Szerző az előszóban kimondja szándékát, hogy a tankönyvek átöröklődő ábráit kerülni akarja. A sokfelé járt Szerző saját felvételei az Ó- és Újvilágból, munkatársak fényképei és saját felvételek Cseh- szlovákiából harmonikusan illeszkednek a sok eredeti magyarázó rajzhoz, szelvényhez és általában az elsősorban a csehszlovákiai viszonyokra támaszkodó didaktikai felépítéshez. A két kötet tekintélyes területet felölelő tárgyköre, valamint a közeljövőben meg- jelenő további két kötet várható, hasonlóan magas színvonala hazai szakembereink szá- mára fölöttébb használhatóvá teszik a német nyelven hozzáférhetővé vált kiváló kézi- könyvet K a s z a p TÁRSULATI ÜGYEK 1959 őszi ülésszakon elhangzott előadások október 2. Klubest S z 1 a v i n, V. I. a moszkvai Lomonoszov Egyetem professzora „Kaukázus — Krím — Dobrudzsa perui — triász flis kifejlődései" címmel tartott előadást. Az ülésen K e r t a i Gy. elnökölt. Résztvevők száma : 42 október 28. Előadóülés Elnök : Sztrókay Kálmán B a c s á k György : Milankovic M. emlékezete B a c s á k György : A jégkorszakok okai Vita : Kriván P„ Miháltz I., Sztrókay K., B a c s á k Gy. K r i v á u Pál : Mezozóos karsztosodási és karsztlefedési szakaszok, alsóbartoni sziklásparti jelenségek a Budai hegységben. A szubgresszió fogalma. Vita: Sztrókay K., Kriván P„ Sztrókay K. Résztvevők száma : 84 november 11. Választmányi ülés Ehlök : Sztrókay Kálmán Napirend : A Magyar Földtani Társulat Mecseki csoportjának beszámolója. Gazdasági ügyek. 1960. évi gazdasági terv. Beszámoló a Társulat taglétszámának és tagdíjfizetésének alakulásáról. Az 5 éves terv téziseinek megvitatása és ezzel kapcsolatban a Társulat állásfoglalásának és javaslatainak kidolgozása. Közgyűlés előkészítése, idő- pontjának meghatározása. Jutalmazások. Résztvevők száma : 23 november 11. Klubest ifj. B a r t h a Lajos és P o n o r i Th. Aurél ,,A modern Holdkutatás geológiai szempontjai" címmel tartott előadást. Az ülést Kriván Pál vezette le. Résztvevők száma : 54 november 25. Előadóülés Elnök : Sztrókay Kálmán Barabás Andor . Újabb eredmények a mecseki permi képződmények fácies- viszonyai megismerésében Vita; Kiss J.,.Nagy E., Szádeczky-Kardoss E., Fülöp J. Barabás A., Balogh K., Kiss J„ Sztrókay K. Csalogovics István : A mecsekhegységi prirnér rézércnyomok és magmás áthalmozásuk lehetőségei Vita: Szádeczky-Kardoss E-, Kiss J., Jantsky B., Fülöp J., Perlaki E., Csalogovics I., Sztrókay K. Kriván Pál — S z n a g y i k László : A kozári (Mecsekhegység) karbonátos réznyomok eredete V ita: Kiss J., Csajághy G., Fülöp J„ Kriván P„ Sz nagyik L., Sztrókay K., Kriván P., Sztrókay K. Résztvevők száma : 69 148 Földtani Közlöny, 90. kötet, 1. füzet december 9. Előadóülés Elnök : Sztrókav Kálmán Sztrókay Kálmán elnök Cseh-Németh József, ifj. Dudich Endre és X a g y Elemér harmadéve végzett geológusoknak további eredményes munkásságra serkentő 1000 — 1000 forint jutalmat adott át. K ó k a y József : A dunántúli helvét — tortonai határ kérdése Vita: Cs. Meznerics I., Horusítzky F„ Majzon L., Bartkó L., Kókav J., Sztrókay K. J a s k ó Sándor : Plioeén-végi kéregmozgások a borsodi bamakőszénmedencében Vita : Horusitzky F., Szalay T„ Balogh K„ J a s k ó S., Szalay T., Sztrókay K. Résztvevők száma : 64 A Magyar Földtani Társulat Mecseki Csoportjának 1959 őszén Pécsett tartott előadóülései: szeptember 9. Előadóülés Szénás György : Geofizikai kutatások a Mecsekhegységben Elek István : A terepi gammafelvétel módszere, alkalmazása az uránkutatás- ban és a földtani térképezésben október 14. Előadóülés Kókay József — S o m o s László • A Hird — hosszú hetényi új vasúti bevágás rétegsora Előd Szaniszló : Földtani szelvények szerkesztése, különös tekintettel az elfer- dült fúrólyukakra december 2. Előadóülés Xoszky Jenő : A magyarországi júraképződmények áttekintése A Magyar Földtani Társulat Agyagásványtani Szakcsoportjának megalakulása A Társulat Választmánya 1960. január 12-i ülésén az érdekelt szakágazatok képviselőinek indítványára foglalkozott az agyagásványok kutatását előmozdító Szak- csoport megalakításával. A Választmány magáévá tette az előterjesztésben foglalt indokokat, melyek kidomborították az agyagásványkutatások nagy tudományos és gyakorlati jelentőségét, és határozatot hozott a Társulaton belüli Szakcsoport meg- szervezésére. Ezt követően 1960 febr. 1-én tartotta a Szakcsoport első vezetőségi ülését. A Vezetőség tagjai, az Elnökséghez beterjesztett indítvány aláírói : dr Árkosi Klára, dr Barna János, Bereezkv Endre, di Gléria János, dr Földváriné Vogl Mária, dr Kertai György, dr Xáray-Szabó István, dr Xemecz Ernő, Richter Vladimír, dr Takáts Tibor, dr Sövegjártó János, dr Sztrókay' Kálmán, dr Varjú Gyula. Az ülésen elnökké dr Xemecz Ernőt, titkárrá dr Varjú Gyulát választották. A Szakcsoport tagjául jelenkezhet minden társulati tag, ill. a METESZ bármelyük tudományos egyesületének tagja. A kiadásért felelős az Akadémiai Kiadó igazgatója. Műszaki felelős : Pataki Ferenc A kézirat érkezett: 1959. XII. 28. — Példányszím : 1200. — Terjedelem: 13 (A/5) ív 50.572/60 Akadémiai Nyomda, Budapest — Felelős vezető : Bernát György I. TÁBLA F ül ö p : A Vértes-hegység júrája II. TÁBLA F ülő p : A Vértes-hegység júrája III. TÁBLA Fülöp: A Vértes-hegység jurája IV. TÁBLA F ü löp : A Vértes-hegység júrája V. TÁBLA F ül ö p : A Vértes-hegység jurája VI. TÁBLA Kiss: Az U — Cr V a mecseki permi összletben VII. TÁBLA Z e l e n k a : Földtani megfigyelések a Dunazug-hegységben vili. TÁBLA p a n t ó Gy. : Perőcsény környékének közetföldtana IX. TABLA Deák: Bakonyi bauxittelepek palynológiája X. TÁBLA Széles: Ostracodák morfológiája és ökológiája XI. TÁBLA Nagy E. : A Mecset-hegység mezozóos Phyllopodái FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYAR FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA EíOJI JIETEHb BEHTEPCKOrO TEOJlOrUM ECKOTO OEIRECTBA BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGRIE ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY XC. KÖTET 2. FÜZET FÖLDTANI KÖZLÖNY XC. kötet 2. füzet 121 oldal Budapest, 1960. április — június VÍGH GYULA EMLÉKEZETE (1889—1958) A gyümölcsérlelő enyhe szeptemberi nap az életet sugározta. Valamennyien kedvező hírt vártunk a munka mezejéről hirtelen kórházba szállított kollégánk, barátunk gyógyulásáról. Tudtuk, hogy nagy tervei vannak, hogy még sokat szeretne dolgozni, élni. Az őszi napfény azonban csalóka. A sárguló lombok színpom- pája mellett hosszúra nyúlik már ilyenkor az árnyék, elkendőzötten ott a pusztulás, a halál is. Amikor utoljára láttuk munkahelyén, olyan kiegyensúlyozott, olyan magabiztos volt. hogy az őszi ragyogásban nem is akartuk el- hinni váratlan, csendes elhúnvtát. Nemes szíve 1958. szeptember 25-én megszűnt dobogni. Távozásával szeretett otthonában ürült meg a családfői szék, hiába várja vissza önként vállalt munkája, évtizedeken át gyűjtött, pél- dás gonddal rendezett vizsgálati anyagának feldolgozása is. Beteljesedett rajta az élet örök törvénye. Mi, akik a kőzetekben régmúlt világok életét nyomozzuk s hivatásunknál fogva jól ismerjük az élet és a halál dialektikáját, tisz- telettel emlékezünk róla. Vígh Gyula a csongrádmegyei Mindszenten 1889. augusztus 9-én született. Alsóbb iskoláit Mindszenten — Szegeden, egyetemi tanulmányait a Budapesti Tudomány- egyetemen végezte. Iídesapja ármentesítő társulati és uradalmi mérnök volt. Olyan mű- szaki értelmiségi családból került tehát a geológusi pályára, ahol a földet és vizet érintő műszaki feladatok napirenden voltak, s ahol az azok iránti érdeklődés már korai gyer- mekkorában beléoltódott. Tehetsége már korán megmutatkozott. Professzora, Koch Antal ajánlására, tanulmányainak teljes lezárása előtt, 1912. novemberében Schafarzik Ferenc vette maga mellé a Műegyetem Ásvány- és Földtani Intézetébe tanársegédnek. Tőlük tanulta, hogy a világos logikai értékelésnek a pontos megfigyelés, a rendszeres munka az alapja. 1913-ban summa cum laude bölcsészdoktori oklevelet szerzett földtanból és ős- lénytanból. A tanév lezárása után a Budapesti Tudományegyetem Föld- és Őslénytani 152 Földtani Közlöny, XC. kötet, 2. füzet Tanszékén lett tanársegéd. Itt végzett nevelői munkája közben telítődött a haladó irányú földtani vizsgálatok szükségességének elveivel, amelyek életpályáján végig kísérték. A jól képzett geológust 1914. május 16-án idősebb L, ó e z v a Földtani Intézet- hez neveztette ki. Itt térképező-geológusi beosztást kapott. 1917. február 20-án nősült meg. Feleségében, P a p p Juliannában olyan hűséges, áldozatkész élettársat talált, aki még a felvételi munka gondjait is megosztotta vele. Haladó gondolkodásmódja s főleg az 1919. évi múzeumrendezés miatt a Tanács- köztársaság bukása után 13 éven át nem léptették elő. Baloldali barátait nem egyszer szemére vetették. így csak 1935. július 1-én lett osztálygeológus, később főgeológussá majd 1942. július 1-én helyettes igazgatóvá nevezték ki. Szerencsétlen időkben súlyos feladatok várnak rá. Igaztalan vádaskodások miatt a felszabadulás után egy időre félre- állítják. 1948. február 6-tól kezdve a hamarosan megindult átszervezésig az Intézet vezetője. pzután érte élete egyik legnagyobb csalódása. 1952. március 1-én ugyanis főgeoló- gusi minőségben a Földmérő és Talajvizsgáló Irodához helyezték át s ezzel hosszú időre megszüntették annak lehetőségét, hogy- a szeretett munka területén, a Gerecse-hegység- ben gyűjtött anyagával foglalkozzék. Felülkerekedett azonban benne a lűdrogeológus. Új munkakörét deres fejjel is maradéktalanul látta el, amit több tucatnyi nagyobbnál nagyobb szakvéleménye bizo- nyít. Kitűnően végzett gyakorlati munkája elismeréseként megkapta az „Építőipar ki- váló dolgozója” címet. A megfeszített munka azonban aláásta egészségét s így 1957-ben nyugdíjba kény- szerült. Amint azonban állapota javulni kezdett, nem tudott többé pihenni. Izgatta Gerecse-hegységi munkájának befej ezetlensége, ezért önként vállalkozott rá, hogy azt tető alá hozza. E munka végzése közben szólította őt el a halál, kiütve kezéből a geológus kalapácsot. Életének kiemelkedő eseménye az, hogy 1936-ban a Debreceni Tudományegyetem Bölesészet-Természettudományi Karán „A mezozoikum rétegtana és ősállatvilága” című tárgykörből magántanári képesítést nyert s azt 1937-ben az Őslénytan tárgykörre bővítették. E minőségben hallgatóit nagy szeretettel és lelkesedéssel oktatta. Hazai mezozoikumunk területén szerzett kiemelkedő nagy tudását 1953-ban a Tudományos Minősítő Bizottság a földtani tudományok kandidátusává nyilvánítással méltányolta. Élete főcéljául a mezozoós képződmények kutatását választotta. Doktori érteke- zése és első dolgozatai a Dunántúli Középhegység ÉK-i részeinek, főleg júra és triász képződményeivel foglalkoznak. Id. Lóczy az ÉNy-i Kárpátokba, Nyitra-Turóc és Trencsén vármegyék terü- letére küldi ki az ottani mezozóos képződmények behatóbb vizsgálatára. Úttörő munkát végzett, szerencsés anyaggyűj tőnek bizonyult. Különösen a Choc takaróval kapcsolatos megállapításai figyelemre méltóak, melyeket a csehszlovák geológusok ma is elismeréssel idéznek. 1919- ben a Földtani Intézet múzeuma korszerűsítő átrendezésének egyik kezde- ményezője volt. Fáradozása hiábavaló volt, mert a vaskalapos konzervatívok a már be- fejezés előtt álló kiállítást eredeti állapotába helyeztették vissza, hosszú éveken át aztán zárva tartották. 1920- ban disszertációs területére tért vissza, amit 1921-ben a Gereese-hegységre terjesztettek ki. Sűrűn változó feladatai ellenére is élete végéig szerelmese ennek a terü- letnek, melvre amint módja adódott vissza-visszatért és lépésről-lépésre fölmért. Elődei- vel szemben a liász elejei hézagtól eltekintve a Keleti-Gereesében majdnem folytonos júra-rétegsort mutat ki, felhívja ezzel szemben a figyelmet a Nyugati-Gerecse júrájának hézagosságára. 153 N o s z k y : Vígh Gyula emlékezete Ugyanebben az időszakban a barlang-, a karszt- és ősrégészeti kutatás területén is élénk működést fejt ki. Átkutatja a Gerecse barlangjait. Nagy elismerést arat a Sárkány- luk kőfejtő és a Nagysomló-hegy egykori barlangjáratainak térképezésével és karsztjelen- ségeiknek leírásával, amelyek visszhangjaként a német barlangkutatók emlékéremmel tüntetik ki. 1927. körül a Budai-hegység triász képződményeit is bevonja kutatásai körébe. A Dunántúli Középhegység triászképződményeinek összehasonlító vizsgálatai során Csákberénynél kimutatja a felsőkarni márgakomplexust, a Csákány-puszta melletti erősen karni vonatkozású, gazdag nóri faunát, az Újlaki-hegy Monotis salinaria-s szint- jét, a Sas-hegy Koninckina télién- s márgás dolomitját. Buda-vidéki karszthidrológiai vizsgálatai a Hunyadi-orom, a Ferenc-halom, a Sas-hegy és az Apáthv-szikla környékének máig is legrészletesebb rétegtani és tektonikai felvételei a területeknek, amelyek sok, még ma sem eldöntött, nyitott kérdésre hívták fel a figyelmet, annak ellenére, hogy a rétegtani részletes tárgyalást a jelentésből el kellett hagyniok. Vígh Gynla munkásságának igen nagy része már a Földtani Intézetben is a természetes- és mesterséges gyógy- és hőforrások hidrogeológiai vizsgálatára, azok köl- csönhatásainak tisztázására irányult. Alig van Budán vagy Pesten, de az ország leg- nagyobb részén is olyan gyógyvízelőfordulás, ahol bányahatósági szakértői véleményé- vel, ésszerű javaslataival ne találkoznánk. Sajnos ilyen munkái közül nagyon kevés került közlésre. Pedig ezek, sok megfigyelési adat mellett igen sok elvi döntést is tartalmaz- nak a rétegtani adottságok, a hegységszerkezet és a karsztvizek összefüggéseire vonatko- zóan. Vígh mutat rá például először, hogy az erősen rögökre tördelt hegységekben a területnövekedéssel járó függőleges irányú mozgások mellett oldalnyomásból eredő meg- torlódások is gyakoriak, más szóval : a húzott és préselt övék szerepét a hidrogeológiában már régen és erősen hangsúlyozta. Börzsöny-hegységi vagy Dél-Mátrai felvételei során a mezozoikumnál lényegesen fiatalabb összletekben is megtalálta a leglényegesebb kérdések megoldását. Bár a mezozóos képződmények őslénytani vizsgálata a legkedvesebb kutatási területe, ahol a triász- és júrakori Ammonites-, Megalodus- és Brachiopoda- fajleírásai, paleobiológiai tárgyú egyéb dolgozatai mind a világosan látó őséletbúvár nagyszerű meglátásait bizonyítják. Kezenyomát a múzeumi anyagok meghatározásaiban lépten- nyoinon megtalálni. Rajongásig szerette az Intézet gyűjteményeit. Mikor 1936-ban a Múzeum vezetésé- vel bízták meg, keserű tapasztalatait félretéve, harcolt az Intézet anyagainak vissza- szerzéséért, a pusztulásnak induló leletek konzerválásáért. Újból teljes erővel fogott neki a szétzilált Múzeum rendezésének. A negyvenes évek elejére sikerült is odáig jutnia, hogy az ajtók a nagyközönség előtt is feltárultak s készen volt az anyagok fiókkatasztere. Bár a Múzeum felállítási rendszere nem az ő elképzelései szerint alakult, mégis látszott rajta, hogy nagy szeretettel és hozzáértéssel készült. Nem egészen három évvel a megnyitás után, a háború vihara elől menteni kellett az anyagot. Fájó szívvel, a legnagyobb szak- szerűséggel csomagoltatta el az originális anyagokat. Előrelátásának köszönhető, hogy legfőbb értékeink ma is megvannak. Munkássága méltatásában utolsónak maradt, de az elsők közt kellett volna emlí- tenem a gyakorlati, műszaki földtani kutatásainak nyomtatásban kevésnek látszó, de ténylegesen százakra menő, különböző vállalatoknál, intézményeknél, tervezőintézetek- ben és hatóságoknál szakvélemények formájában fennmaradt dolgozatait, jelentéseit. A Bagamér-környéki vasérckutatásra, az úrkúti mangánkutatásra, a mátrai erőmű víz- ellátására, a Petőfi-bányai kőszéntelepek azonosítására, a kékestetői tüdőszanatórium vízellátására, a Veszprém-, Szekszárd-, pécsi vízkérdések megoldására, az Inota-környéki 154 Földtani Közlöny, XC. kötet, 2. füzet vízkutatásokra, a földcsuszamlásokra, a keserűvizes területek védelmére készített jelen- téseire’gondolok itt elsősorban. Némi átdolgozással a még nem közöltek is gyöngyszemei lehetnének földtani irodalmunknak. V í g h Gyula életét áldozatos munkája, mélységes szakmaszeretete mellett a családi élet harmóniája sugározta be. Magatartását megértés, jóság, józan derű, igazság- érzet és szerénység jellemezte. Tapasztalatainak készséges átadásával jó néhány fiatal geológust indított el élet- pályáján s nem egyszer nyújtott anyagi segítséget is. Mikor tehát Reá emlékezünk, nemcsak a jó geológus, hűséges választmányi ta- gunk, hanem a tapintatos vezető, a melegszívűi munkatárs, barát, tanító: a jó ember előtt tisztelgünk s biztosak vagyunk benne, hogy eredményeit nem burkolja feledésbe vagy közönybe az Idő. D r. N o s z k y Jen ő * VÍGH GYULA NYOMTATÁSBAN MEGJELENT TUDOMÁNYOS MUNKÁINAK JEGYZÉKE 1. Júratanulmányok a Magyar Közép-hegység északkeleti részéből. Doktori ért. 1—200. o. Mindszent, 1913. 2. Liászrétegek a dorogi Nagykősziklán. Földt. Közi. XLIII. 424—427. o. 1913. 2a. Liasschichten am Doroger Nagykőszikla. Ibid. S. 502—506. 3. Adatok az esztergomvidéki triász ismeretéhez. Földt. Közi. XLIY. 1914. 527-577. o. III— VI. t. 48. á. 3a. Beitráge z. Kenntnis d. Trias im Komitate Esztergom. Ibid. S. 599 — 604. 4. Földtani megfigyelések Nyitra, Túróé, Trenesén vármegyék határhegységei között. Földt. Int. 1914. évi jel. 65—96. o. 2 t. 6 á. 1915. 4a. Geologische Beobachtungen in den Grenzgebirgen dér Komitate Nyitra, Turóc u. Trenesén. Jber. d. k. Ung. Geol. R. A. f. 1914. S. 71— 106. 1915. 5. Adatok Németpróna körnvékének földtani viszonvaihoz. Földt. Int. 1915. évi jel. 196-227. o. II — III. t. 1916.' 5a. Beitráge z. Geologie dér Umgebung von Németpróna. Jber. d. k. Ung. Geol. R. A. für. 1915. S. 215-249. 1916. 6. Előzetes jelentés a Zajár hegység déli pereme és a Felső-Xyitrai-medence földtani viszonyairól. Fold. Int. 1916. évi jel. 187—200. o. 1917. 6a. Yorláufiger Bericht ix. die geol. Verháltnisse d. Südrandes des Zajárgebirges u. des Ober-Nvitraer Beckens. Jber. d. k. Ung. Geol. R. A. für 1916. S. 21 1 — 226. 1917. 7. Az acanthicumos rétegek újabb előfordulása a Magyar Közép-hegységben. Földt. Közi. U. köt. 1920. 43-46. o. 7a. Über ein neueres Yorkonmien von Acanthieum-Schichten im Ungar. Mittel- gebirge. Ibid. S. 129- 130. 8. Tizenöt helyről ismerjük már a magyarországi ősembert. (Egy kőszakóca története.) Magyarság. 1923. nov. 25. 7. o. ,,A Tudomány világából” c. rovat. 9. Zűr Geschichte des dritten Miskolczer Palaeoliths. Anthropologiai Füzetek. Antliropologica Hungariea. I. évf. 4—6. o. 1923. 10. Adatok F'aeskó és F'rivaldnádas környékének földtani viszonyaihoz. Jelentés az 1917. évi felv.-ről. Földt. Int. 1917— 19. évi jel. 203—207. o. 1920. 10a. Beitráge zűr Kenntnis dér geologischen Verháltnisse dér Umgebung von Facskó (Fackow) und Frivaldnádas (Frivald und Trstena). Jber. d. k. Ung. Geol. Anst. für 1917 19. vS. 263-274. 1920. 1 1 . Földtani vázlat a Mixxcsov hegység (Rajeci havasok) északi részéből. (Jel. az 1918. évi felv-ről.) E'öldt. Int. 1917—19. évi jel. 276—284. o. 1920. 1 la. Geologische Skizze vöm nördliehen Teil des Minesov-Gebirges. Jber. d. k. Ung. Geol. Anst. f. 1917—24. S. 265—274. 1925. 12. Földtani jegyzetek a Gerecse hegységből. (Jelent, az 1920—23. évi földt. felv.-ről.) Földt. Int. 1920—23. évi jel. 60—68. o. 1925. 13. Geologische Notizen aus dem Gerecse-Gebirge. (Bér. ü. d. Aufn. i. d. Jahren 1921-24.) Jber. d. k. Ung. G. A. f. 1920-24. S. 91-99. 1934. Előadta a Magyar Földtani Társulat 1960. márc. 9.-i közgyűlésén. N o s z k y : Vígh Gyula emlékezete 155 14. A „Sárkány luk ”-i kőfejtő egykori barlangjai. Barlangkutatás. 1922—24. évf 1 — 4. f. 31-32. o. 14a. Die einstigen Höhlen des ,,Sárkányluk”-Steinbruches bei Piszke. Barlangkut. X-XIII. H. 1-4. S. 71. 15. Barlangkutatási mozgalmak Németországban és Ausztriában. Höhlenfor- schende Bewegungen in Deutschland u. i. Österreich. Barlangkutatás, X — XIII. k. 1 925 — 40. — 41 . o. (Ism.) 16. A n g e r m ayer, v. E.: Das Hölileninuseum des Landes Salzburg in Hell- brunn. Die Höhle in Sport, Wissenschaft u. Kunst. 4. S. 39 — 42. Veri. d. Alpenfreund G. m. b. H. München. 1922. Bari. kút. X — XIII. 41 — 42. o. (Isin.). 17. Három hét az osztrák barlangok világában. A barlangkutatók ebenseei ván- dorgyűlése . Magyarság 1925. okt. sz. „A Tudomány világából” c. r. 18. Adatok a Budai- és Gerecse hegységi triász ismeretéhez. I. r. Földt. Közi. ÉVII. 53-63. o. 1927. 18a. Zűr Kenntnis dér Trias im Budaer und Gerecse-Gebirge. Ibid. S. 129—144. 19. Paronieerasok a magyar felsőliászban és fejlődésbeli rendellenességek. (A németnyelvű szöveg kivonata.) Földt. Közi. ÉVII. 212—222. o. I. t. 2—4. ábr. 1927. 19a. Paroniceraten aus dem ungarischen oberen Eias nebst pathologisehen Arn- monitenformen. Földt. Közi. ÉVII. 248—261. o. 1927. 20. H e r m a n Ottó mint praeliistorikus. Ünnepi beszéd a lillafüredi Hermán Ottó emlékmúzeum felavatása alkalmával tartott emlékülésen. Kócsag. 1928. 21. Felvételi jelentés 1924-ről. F. I. évi jel. 1924-ről. 23. o. 1928. 22. Újabb ásványelőfordulások a Gerecse-hegységben. Földt. Közi. EVIII. 3 — 4.o. 1929. 22a. Neue Mineralvorkommen im Gerecse-Gebirge. Ibid. S. 239—240. 23. Fülirer in das Gerecse-Gebirge, nach Eábatlan u. Piszke. (N. 1. geol. Karte u. 4. Profilén) Führer z. d. Studienreisen dér Paleontologischen Gesellschaft bei Gelengen- heit des Paláontologentages in Budapest, 1928. S. 13— 32., Bp. 1928. 24. Ein mumifizierter Katzenkadaver aus Ungam. (M. 1. Textfig.) Palaeobiologica. II. Bd. 1929. S. 246-250. Wien-Leipzig. 25. (Cramerrel és Kolbbal): Beobachtungen im Gerecse-Gebirge. (Teil I — III. Karstphánománe d. Gerecse-Gebirges. IV. Die Höhle am N agy Somlyó -hegy . ) (M. 4. Textfig. u.'l Höhlenkarte) Mitteil. üb. Höhlen u. Karstforsehung. 1931. H. l.S. 3— 18. Berlin. 1931. 26. A Rudasfürdő mellett mélyfúrással fakasztott három hőforrásnak a Szt. Imre gyógyfürdő forrásaival való összefüggésének kérdéséhez. Hídról. Közi. 1932. 128— 138. o. 1933. 26a. Beitráge z. Frage des Zusammenhanges zw. den Quellén d. St. Imre Bades. Ibid. S. 138- 139. 27. Adatok a Dunántúli Középhegység felsőtriászkori képződményeinek ismereté- hez. Bány. és Koli. Lapok 1933. évi 13—14. sz. 1 — 7. o. 28. (H o r u s i t z k y v e 1) : Az óharmadkori vulkánosság újabb nyomai a Budai hegységben. (Nouveíles traves du volcanisme paléogéne dans les Montagnes de Buda.) Földt.' Közi. LXIII. 157-164. o. 1933. 29. Neuere Triasfunde im Ungarischen Mittelgebirge. Neues Jb. f. M. etc. Beil. Bd. 72. Abt. B. S. 33-45. (M. Taf. III. 1934.) 30. Adatok a Gerecse hegység Ny-i részének földtani ismeretéhez. Jel. az 1925— 28. felvételekről. Földt. Int. 1925—28. évi jel. 1 — 10. o. 1935. 30a. Beitráge z. Kenntnis d. Geol. d. westlichen Teiles v. Gerecse Gebirge. (Auszug d. ung. Aufnahmsberichtes 1925—28.) Ibid. S. 11—14. 31. Séta a Földtani Intézet múzeumában. Búvár 1936. májusi szám. 353—354. o. 32. (E i f f á v a 1) : Adatok a Börzsöny hegység bányageológiai viszonyaihoz. (Jel. az 1930—32. évibányageol. felv.-ről.) Földt. Int. Évijei. 1929— 32-rőí. 235—269.0. 1937. 32a. Beitráge z. Montangeologie d. Börzsöny Gebirges. (Bér. üb. d. Aufn. i. d. Jahren 1930—32.) Auszug d. ung. Textes. Ibid. S. 269—283. 33. A Gerecse barlangjai. A Magyar Turista Egyesület „Gerecse” füzetében. 22—26. o. 1 térképvázlat. Bp. 1937. 34. A Gerecse hegység földtani kialakulása. Turisták lapja XLIX. évf. 1937. (Jún.— júl.) 6—7 sz. 238—239. o. 35. A Mátra déli aljának földtani viszonyai a Zagyva s a baktai Hidegvölgy között. (Jel. az 1933—35. évi bányageol. felv.-ről). Földt. Int. 1933 1935. évi jel. 653 — 708. o. 7. t. 14. á. 1939. 156 Földtani Közlöny, XC. kötet, 2. füzet 35a. Geol. Beobaclitungen am Rand d. Alföld zw. d. Zagyva Fluss u. d. Hideg- völgy v. Bakta. Ibid. S. 708—731. 36. (Horusitzkyvel): Karsztliidrológiai és liegyszerkezeti megfigyelések a Budai hegységben. (Jel. az 1932. évben végzett karsztvízkutatásokról.) Földt. Int. évi jel. az 1932-35. évekről. IV. köt. 1413- 1440. o. 3 térk. 12 á. 1940. 36a. Karstliydrologische u. tektonische Beobaclitungen im Budaer Gebirge. (Bér. üb. d. im Jalire 1932 getátigt. Karstwasserforschungen) Ibid. S. 1441— 1454. 37. Rétegtani és hegyszerkezeti megfigyelések a Nagypisznice környékén. (Jel. az 1935. évi földt. reamb. felv.-ről.) Földt. Int. 1933 — 35. évi jel. IV. köt. 1455— 1466. o. 1 t. 1940. 37a. Stratigraph. u. tektonische Beobachtungen i. d. Umgebung d. Berges Nagy- pisznice. Ibid. S. 1467—1478. 38. A karsztvízkutatás kérdése a Budai hegységben. Hidr. Közi. XX. 1—14. o. 1940. 38a. D. Frage d. Karstwasserforschung im Budaer Gebirge. Ibid. S. 14. 39. (ifj. Noszkyval): Előzetes jelentés az úrkúti mangánbánya környékén végzett földtani vizsgálatokról. (Jel. az 1936. évi bányageol. felv.-ről.) Földt. Int. 1936— 38. évi jel. I. k. 225—234. o. 2 szelvény, 1 térk. 1941. 39a. Vorláufiger Bericht üb. d. Geol Verháltnisse d. Umgebung d. UrkuterMan- ganbergwerkes. (Bér. üb. d. montangeol. Aufn. d. J. 1936.). Ibid. S. 235—244. 40. Jelentés a Gyűjteményosztály 1936. évi működéséről. Földt. Int. évi Jel. 1936-1 938. ,-ról. 1941. 41. Új hőforrások feltárása a Rákos-torok vonalában. Hidr. Közi. XXI. 7—12. fűz. 1941. 42. Új melegforrás a Margitszigeten. Földt. Közi. LXXI. 7—12. fűz. 287—288. o. 1941. 43. A földtan szerepe a városok vízellátásban. (Szekszárd város vízellátási viszo- nyai) Hidr. Közi. XXII. 1-6. sz. 145- 176. o. 1943. 43a. Die Wasserversorgung d. Stadt Szekszárd. Ibid. S. 384 — 403 44. Jelentés az 1937. évi földtani vizsgálatokról, Nagyiéta, Kokad, Álmosd és Bagamér környékének vasércelőfordulásai. Földt. Int. 1939 — 40. évi jel. 4 térkép és 2 szel vény tábla mell. 1941. 44a. Eisenerzvorkommen d. Gegend Nagyiéta, Kokad, Álmosd u. Bagamér. Ibid. S. 243-245. 45. (R a k u s z Gy.-val): Földcsuszamlás Békásmegyer határában. Földt. Int. 1936-38. évijei. 1483- 1500 o. 1940. 45a. Erdrutsch im Gebiete von Békásmegyer. Ibid. S. 1501— 1512. 46. A bakonybéli földcsuszamlás. Földt. Int. 1955—56. évi jel. 419—423. o. 1959. 46a. Ee glissement de terrain á Bakonybél. Ibid. S. 423—424. 47. Hozzászólás S c h m i d t E. R.: A geomeclianikai szemlélet szerepe a karszt- vízkutatásban és a karsztvíz elleni védekezésben c. előadáshoz. Bánv. kapok 8—9. fűz., 1954. BALATON FELV I DÉK I PALEOZÓOS MAGMATITOK KŐZETTANI VIZSGÁLATA JUHÁSZ ÁRPÁD* (XII. táblával) Összefoglalás: A balatonfelvidéki fillitösszletben Alsóörs, Lovas és Balatonalmádi környékén paleovulkáni kőzetek találhatók. Ezeket a kevéssé ismert, különböző kristályos- sági fokú magmatitokat a szerző különleges kémiai összetételű szubvulkáni képződmények- nek tekinti. Ezek az albit-gazdag magmatitok, melyek nátronkvarcporfír, nátronkvarcpor- firit, illetőleg mikrogránitporfír néven említhetők, átmenetet jelentenek az atlanti provin- ciába tartozó kvarckeratofírok és a pacifikus provinciába sorolt trondhjemites kőzetek között és egyben aSzádeczk y-K ardoss E. által javasolt új magmás kőzetgenetikai rendszer hemiortomagmás és hipomagmás képződményei között is. A magmatitok kémiai alkotórészeinek mennyisége a mellékkőzettől való távolság függvényében változik, a kontaktus felé a könnyenillók és a Na20, MgO, Fe2Oa + FeO mennyisége, valamint a Fea03: FeO arány nő. A magmatitok körül kontaktudvarok találhatók, gyakran kisméretű vasércfész- kekkel. A magmatitok szövetét két folyamat, egy magmás, és egy későbbi dinamometamorf folyamat határozza meg. A kristályossági fok részben a megmerevedési mélységtől, részben a magmatittestek nagyságától látszik függeni. A magmatittestek nagysága megszabta a dinamometamorf átalakulás mértékét is; a nagyobb kőzettestek csak kismértékű, a vékony, telepteléres típusok viszont igen erős szöveti átalakulást szenvedtek, így utóbbiakra a por- firoid elnevezés is alkalmazható. A magmatitok kora bizonytalan, valószínűleg devon. A balatonfelvidéki paleozóos epitnetamorf képződményösszletben Lovas, Alsóörs és Balatonalmádi környékén több kisebb feltárásban paleovulkáni kőzetek figyelhetők meg (1. ábra). Az epimetamorf palákról először Böckh J. emlékezik meg [1] és azokat grau- vakkéhoz hasonlítja. I d. lóczy L. szerint [7] a területen szericites-fillites agyag- pala az uralkodó kőzet, amely közé néhol finomszemű, palás kvarchomokkő települ. Schafarzik F. [10] kőzettani meghatározása alapján először i d. Lóczy L. állapítja meg, hogy a paleovulkanitok „kvarcporfír intrúziók és porfiroid telepecskék”, amelyek a , .paláktól seholsem válnak el élesen”. Id. Lóczy L. szerint a kvarcporfír a mellékkőzettel mintegy összeforr, azt elváltoztatja és látszólag arkózává alakítja. Rá- mutat, hogy éles intrúziók vagy apofizisek a mellékkőzettel való érintkezésnél seholsem figyelhetők meg. Fzen jellegek alapján i d. Lóczy L. valamennyi kvarcporfírt mély- ségben megrekedt magma termékének tekinti. Ellenkező felfogást képvisel J a n t s k y B. [6], aki szerint a kvarcporfír, illetve kvarcporfirit, tufapadokkal váltakozik. A kvarc- porfír vulkanizmust iniciális magmás működés termékének tekinti, amely a flis-szerű üledékek képződésével egyidejűleg ment végbe. Ezek az üledékek később a kvarcporfír- ral együtt dinamometamorfózist szenvedtek. Ezeknek a paleovulkanitoknak a kőzettani vizsgálatát 1958-ban kezdtem meg. Megfigyelésem szerint valamennyi paleovulkanit alaki jellegek, transzvaporizációs kon- *Előadta a Földtani Társulat 1960. jan. 27 -i szakülésén. Készült a Nemzeti Múzeum Ásványtárá- ban. Ezúton is szeretnék köszönetét mondani Szádeczky-Kardoss E- professzornak, Mauritz B. professzornak és S z é k y n é F u x V. docensnek, akik tanácsaikkal segítségemre voltak. 158 Földtani Közlöny, XC. kötet, 2. füzet takthatások es adott magmatit-testen belüli egyértelmű változások alapján különleges kémizmusú szubvulkáni képződmény és valamennyi a fillitösszlettel együtt szenvedett dinamometamorfózist. Mivel e kőzetek szöveti és kémiai jellegeit két folyamat, egy mag- 1. ábra. Felsőőre környékének földtani térképe (T e 1 e k i G. után kiegészítve). I. Paleozóos magmatitok, 2. Fillit, 3. Permi vörös homokkő, 4. Permi konglomerátum, 5. Szeizi rétegek, 6. Alsókampili tiroliteszes márga, 7. Felsőkampili lemezes mészkő, 8. Megyehegyi dolomit, 9. Régi lej tő törmelék, 10. Szarmata mész- kő, 1 1 . Pannóniái homok, agyag és márga, 12. Fősz, 13. Futóhomok, 1 4. Törésvonal, 15. Vetődés, 16. Áttoló- dási vonal. — Fig. 1 . Carte géologique des environs de Felsőőre (complétée d’aprés G. Teleki). Fégende: 1 . Magmatites paléozoiques, 2. Phyllite, 3. Grés rouge permien, 4. Conglomérat permien, 5. Couches séisien- nes, 6. Mame á Tirolites du Campilien inférieur, 7. Calcaire lamellaire du Campilieu supérieur, 8. Dolomie de Megyehegy, 9. Éboulis ancien , 10. Calcaire sarmatien, 11. Sable, argile et mame paunoniens, 12. Foess, 13. Sable mouvant, 14. Figne de faille, 15. Faille d’affaissement, 16. Figue de chevauchement. J u k á s z : Balatonfelvidéki paleozóos magmatitok 159 más, és egy későbbi, dinamometamorf folyamat határozza meg, vizsgálataim során igye- keztem e két folyamat által okozott hatásokat szétválasztani. A vizsgált kőzetek, mint magmatitok, változatos szövetűek, de ásványos és ké- miai összetételük igen hasonló. Az átlagos szemcsenagyságeloszlás szerint, amelyet a metszetek átlagos hosszabb átmérője alapján [15] mértem, megkülönböztethető: 1. mik- rogránitos porfíros, 2. mikroholokristályos durvaporfíros, és 3. mikroholokristályos apró- porfíros típus. E típusok szemesenagyságeloszlási diagramja a 2. ábrán látható. 2.dbra. Balatonfelvidéki paleozóos magmatitok szemesenagyságeloszlási diagrajnja. 1. Mikrogránitos por- fíros, 2.a. és 2.b. Mikroholokristályos durvaporfíros, 3. Mikroholokristályos apróforfíros szövettípus. — Fig. 2. Diagrammé de la répartition granulométrique des magmatites paléozoi'ques de la montagne du bord N du Dac Balaton .Bégende: 1. Textilre microgranitique, 2.a et2.b Textilre á porphyre grossier, tnicroholo- cristallin, 3. Texture á porphyre fin microholocristallin. A kőzettípusok leírása 1. A mikrogránitos porfíros szövetű kőzet az Alsóörs, Káptalan- füred és Cserelak közötti területen, a Nagykőorrtól Ny-ra található, mintegy 400 x 80 m2-es felszíni elterjedésben, feltehetőleg összefüggő tömegben. A jelenlegi feltárások alapján a kőzettest alakja és a mintavételi helyek mellékkőzettől való távolsága nem állapítható meg pontosan. A feltárások környékén szerieitpalát, szerieitkvarcitpalát és liditet találtam mellékkőzetként. Teleki G. [16] a ínikrogránitporfírtömzs környéké- ről kis vasérctelepeket említ, és földtani szelvényén azokat a fillitantiklinálisba nyomult, általa porfiritnak nevezett xnikrogránitporfírral együtt fel is tünteti. Id. Lóczy E. a „gránitszerűen szemcsés kvarcporfír” itteni nagyobb foltjáról beszél, közelebbi meg- határozás nélkül. A szürkésfehér, durvaszemcsés, nem préselt kőzetben szabadszemmel dihexaéderes kvarc, földpát és biotit ismerhető fel. Mikroszkópos vizsgálat alapján a mikrogránitos alapanyag 100—400 /a, átlagban 230 fi szemnagyságú földpátból áll. Mennyisége 23%. Benne a 1 2 000 /u-t is elérő, minimálisan 600 //, átlagban 2000 fi nagyságú porfíros szemcsék eloszlása szabálytalan. Ezek közül a plagioklász a kőzet 22%-a. Főleg albitoligoklász, részben albit, mely általában idiomorf táblás, vagy zömök oszlopos. Kb. 30%-án albit-ikerlemezesség, néhány %-án periklin iker is megfigyelhető. Méretei kisebbek, mint a porfíros kvarcoké. Gyakran szericitesedik, a szericit mennyisége a leg- több kristályban csak 1 — 2%, de néhány plagioklászban 20 — 25% -ot is elér. A szericit ugyanazon kristályban sem egyenletesen oszlik el, hanem főleg apró csomókban, vagy 160 Földtani Közlöny, XC. kötet, 2. füzet hasadási vonalak mentén gyakori. Az ortoklász mennyisége 1 2%. Mindig idiomorf, kevésbé szerieitesedik, mint a plagioklász. Gyakran alkot karlsbadi ikreket. Alárendelten mikroklin is megjelenik. A porfíros kvarc mennyisége 32%. Általában idiomorf, diliexaéderre utaló keresztmetszettel, ritkán hipidiomorf. Gyakoriak magmás reszorpcióra valló lekerekített sarkok, öblök, lyukak. Sokszor repedezett. Mintegy 20%-a igen gyengén hullámos kioltású. Olykor idiomorf földpátzárványokat tartalmaz. Csaknem mindig soros folyadékzárványok figyelhetők meg benne. .Sok porfíros kvarcszemcse 0,1 — 0,2 mm vas- tag külső zónája látszólag kisebb törésmutatójú, mint a belső rész. E jelenség vizsgálata folyamatban van. Olykor a kvarc és földpát írásgránitszerű, néha pedig mirmekites össze- növése látható. A biotit mennyisége 3 — 10%. Néhol csomóba tömörül, mindig fakult, de még erősen pleokróos, többnyire azonban kloritosodik, titánvasas csomók ki- válása közben. Általában 2000—3000 fi hosszú, 300—400 fi széles meggyűrt lemezekben jelenik meg. Gyakran tartalmaz apatitzárványokat. Az a p a t i t mennyisége az 1%-ot is meghaladja, kristályai a bázis szerint ízekre tagolt oszlopok, melyek hossza 500fi, átmérője 100 /< a legtöbb' esetben. Ezenkívül kevés cirkon és i 1 m e n i t is meg- jelenik az idiomorf elegyrészek között, nagyságuk alapján azonban már az alapanyag- hoz tartoznak. Az alapanyag földpátjai nagymértékben szericitesedtek (XII. tábla 1), így meghatározásuk nem volt lehetséges. Néhol még albit-ikerlemezesség felis- merhető rajtuk. Alárendelten kvarc is szerepel. A kőzetet kétféle, általában 1 — 2 mm vastag, kvarcban gazdag ér járja át, nem- csak az alapanyagon, hanem a porfíros elegyrészeken is áthatolva. Az egyik aplit jellegű, allotriomorf kvarcból, ortoklászból, alárendelten plagioklászból áll. A kvarcegyedek több mm-esek, sík határvonalakkal érintkeznek, igen finom soros folyadékzárványokat tartalmaznak és részben erősen hullámos kioltásúak. A folyadékzárvány-sorok orientá- ciót nem mutatnak. Ezeken kívül igen apró, fi nagyságú, vagy annál kisebb zárványok is gyakoriak. A földpát mennyisége ezekben az erekben néhol a 30%-ot is eléri. Néhol hi- pidiomorf ortoklászból álló, nagyobb halmazok figyelhetők meg bennük. A plagioklász kevés, főleg sűrű ikerlemezes albit. Az aplit-ér földpátjai igen üdék, ebből arra következ- tethetünk, hogy az erek kialakulása idején a kőzet földpátjainak nagymértékű szericite- sedése már megtörtént. A kvarcér másik típusa összefogazott, erősen hullámos kioltású kvareegyedekből áll, melyekben sugaras epidot-halmazok is láthatók. Az aplit-érhez való viszonyát meg- állapítani nem tudtam. A kőzet kémiai összetételét az I. táblázat mutatja. 1. Mikrográuitporfir (Cserelak) kémiai összetétele. I. táblázat Si02 . TiO. . ai,o3 Fe203 FeO . MnO MgO . CaO . Na.O K.O . P2Os . — H.O + H..O 71,47% 0,55% 17,20% 1,02% 0,57% 0,02% 0,45% 0,45% 3,33% 2,11% 0,H% 0,33% 2,89% Összesen: 100,53% Elemezte: Csajághy G. Juhász: Balaton felvidéki paleozóos magmatitok 161 Mindezek alapján a kőzet biotitmikrogránitporfirnak, illetve a MTA Geokémiai Konferenciáján javasolt tij nomenklatúra szerint (továbbiakban záró- jelben) biotitos hidro m ikrogránitporf írnak minősül. Ha a diliexa- éderes kvarcszemcsék hullámos kioltását és a biotitok meggyűrtségét a dinamometamorf hatás bizonyítékának tekintjük, úgy e kőzet is, a kisebb kristályossági fokú kvarcporfí- rokhoz hasonlóan, a metamorf összlethez tartozik. Ennek eldöntése elsősorban a mellék- kőzethez való viszony alapján történhet, ehhez azonban több feltárás létesítése szükséges. 2a) A mikro holokristályos durvaporfíros kőzettípus leg- jobban az alsóörsi kőfejtőben tanulmányozható, de megtalálható a környéken több helyen Alsóörs és Káptalanfiired között is, valamint Balatonalmádi környékén. Eltekintve a dinamometamorfózis során kihengerelt kőzettömböktől és az utólag elkvareosodott részletektől, az alsóörsi vasútállomás mögött mintegy 80 x 160 m2-es területen össze- függőnek tekinthető, az alsóörsi kőfejtő által azonban csak részben feltárt magmatittest- ben a mellékkőzet felé szabályszerű változások mutathatók ki. A világosszürke, néhol erősen, néhol alig, vagy egyáltalán nem préselt kőzetben szabadszemmel dihexaéderes kvarc, földpát és biotit ismerhető fel. A magmatittestnek az alsóörsi kőfejtő által feltárt részében a mikroholokristályos alapanyag mennyisége átlag 55%, a kontaktus közelében 4—5 m vastagságban 45%-ra csökken, míg a porfíros elegyrészek nagysága megnő. A porfíros elegyrészek : albit, al- bitoligoklász, kvarc, nátronortoklász, lepidomelán, apatit, rutil, cirkon. A porfíros albit és albitoligoklász mennyisége 15 — 18%. Egyrészén albit ikerlemezesség, másrészén periklin ikresedés látható. Gyakran alkot karlsbadi ikre- ket is. Néhol csomóba nő össze. Főleg a nagyobb egyedek teljesen idiomorfok. Nagyságuk igen különböző, 50—3000 fi. Többé-kevésbé szericitesedtek, a szeriéit mennyisége sok kristályban a 70— 80%-ot is eléri. Egy részük, főleg a mellékkőzet közelében hajlított, töredezett. A porfíros kvarc 15—20%. Nagysága a kőzettest közepén 100—1800 /a, a peremeken 5000 /u. A nagyobb kristályok idiomorfok, alapanyaggal kitöltött repedések- kel, magmás reszorpcióra utaló öblökkel, lekerekített sarkokkal. Néhány %-uk gyengén, egy -két szemcse erősen hullámosán olt ki. A kvarcszemcsék a kvarcosodott kőzettömbök- ben erősen korrodáltak, a földpátok ilyenkor csaknem teljesen eltűnnek. Soros zárványo- kat a kvarcszemcsék ritkán tartalmaznak. A porfíros ortoklász mennyisége cse- kély, 1 — 5%. Optikai adatai alapján nagy Na-tartalmú nátronortoklász. Nagysága 800—1200 fi. Feltűnően üde. A biotit lepidomelán jellegű, mennyisége változó, a feltárás közepén csak 6—7%, a kontaktus közelében 14%ot is elér. Nagysága 120—2000 [i, a kontaktus közelében 4000 /i nagyságú lemezek is megfigyelhetők. Rendszerint erő- sen bomlott, részben csak fakult, de ilyenkor még erősen pleokróos. Klorittá való át- alakulásakor hematitos, titánvasas halmazok válnak ki belőle. Néhol csomóba- máshol mm vastag sávokba torlódik össze. Mindig meggyűrt, hajlított, kihengerelt (XII. tábla 2). Gyakran tartalmaz 80—500 /u nagyságú apatitzárványokat. Apatit önállóan is megjelenik, izekre tagolt oszlopokként, mennyisége a biotittal együtt a kontaktus felé nő, nagysága itt a 600 fi-t is eléri. Cirkon ritka, nagysága 100— 110 /i, rutil igen kevés. Az alapanyag teljesen szemcsés, valószínűleg eredetileg is, mert sem szferolitos struktúra-maradványok, sem egyéb utólagos átkristályosodásra jellemző formák nem ismerhetők fel, másrészt vannak olyan idegen kőzetüveg-zárványok, amelyek még csak kezdődő anizotrópiát mutatnak. Az alapanyag 4— 8 fi nagyságú kvarc és földpátszemcsék- ből áll, benne szeriéit és biotit, illetve főleg a biotit bomlásából klorit, lieinatit és titánvas figyelhető meg. Néhol kvarcosodik, illetve klinozoizitosodik, ilyenkor a porfíros kvarcok korrodálódnak, a földpátok részben felemésztődnek, a biotitok a felismerhetetlenségig elbomlanak. Máshol ankeriterek mentén karbonátosodik is az alapanvag. 162 Földtani Közlöny. X C. kötet, 2. füzet A kőzet kémiai összetételét a II. táblázat adja. 2a. típusú, mikroholokristályos durvaporfíros magmatit kémiai összetétele (Alsóörsi kőfejtő, ÉNy-i fal, mintavétel DNy-ról ÉK felé.) II. táblázat SiO TiÖ ALÓ. Fe203 FeO MnO .... 1. . . 67,87% . . 0,59% . . 17,22% . . 0,73% . . 2,25% 0 05% 2. 74,13% 0,45% 13,24% 0,75% 2,05% 0,04% 0,97% 0,70% 5,11% 0,76% 0,27% 1,48% 0 11°/ 3. 69,49% 0,70% 14,57% 2,44% 1 ,86% 0,06% 1,61% 0,54% 5,40% 0,48% 0,53 % 2,04% 0,19% 0,04% MgO CaO Na„0 K,Ö — H..O . . . +h;o ... p,o5 •• 1,44% ■ ■ 0,76% ■ ■ 6,83% • • 0,50% . . 0,21% . . 1,65% 0 36% CÖ2' • • 0,09% 1 1 /o ny. Összesen: 100,55% 100,06% 99,95%. Elemezte: Nemes L.né Csajághy G. Nemes L.né Az ásványos és kémiai összetétel alapján adott kőzettesten belül a kőzet részben nátronkvarcporfírnak (2. biotitos nátronriolitporfír), rész- ben nátronkvarcporfiritnek (1. biotitos nátrondácitporfi- r i t, illetve 3. biotitnátrondácitporfirit) minősül. 2b) Mélyfúrásból is került elő Alsóörs, Lovas területéről mikroholokris- tályos durvaporfíros szövetű paleozóos magmatit. A makroszkóposán szür- készöld, erősen préselt, igen üde kőzetet a mélyfúrás 3 m vastagságban harántolta. E kis- méretű magmás kőzettest, valószínűleg teleptelér, feltűnően nagy kontakthatására jel- lemző, hogy a mélyfúrásban tőle 9 m-re a különben biotitmentes, 10 /a átlagszemnagyságú szerieitből, kloritból és kvarcból álló mellékkőzetben már biotit jelenik meg, amelynek mennyisége a teleptelér közelében 20% -ot is elér. A durvaporfíros paleovulkanitban az alapanyag 32%. A porfíros elegyrészek: kvarc, albit, albitoligoklász, ortoklász, biotit, a pátit, gránát. A porfíros elegyrészek közül a kvarc mennyisége 21%. Nagysága 400—9500 fi. A nagyobb szemcsék dihexaéderesek, repedésekkel és magmás reszorpciós öblökkel, melyeket alapanyag tölt ki. A kvarcszemcsék mintegy 20%-a igen erősen hullá- mosán olt ki. Főleg a nagyobb szemcsékben soros folyadékzárványok figyelhetők meg, másokban biotitzárvány is van. A plagioklász gyakran nő össze nagyobb csomók- ba. Mennyisége 23%. Kristályaira karlsbadi ikrekkel kombinált albit ikerlemezesség jellemző. Periklin iker ritka. Nagysága 400— 6000 fi, átlagban 1100 fi. Sokszor hajlott, töredezett és nem idiomorf, egyrésze korrodált is. Többé-kevésbé szericitesedik, a szericit- nek a földpáton belüli mennyisége azonban ritkán haladja meg a 10%-ot. Némelyik részben karbonátosodik, a karbonát törésmutatója alapján ankerit. Néhol kvarcorsók láthatók benne, máskor az alapanyag kvarcával mirmekit-szerűen is összenő. Ortoklász- szal való összenövése több esetben megfigyelhető. Utólagos kvarcosodása a kőzeten végig hatoló kvarcerek közelében törvényszerű. Az ortoklász mennyisége 17%. Nagyság, idiomorfitás szempontjából a plagioklászokhoz teljesen hasonló. Némelyik kristályban mikroklin-szerű részletek figyelhetők meg. A biotit mennyisége 6%. Kivétel nélkül erősen fakult, részben titánvas kiválása közben klorittá bomlott. Legtöbbször 400 fi hosz- szú, meggyűrt lemezkékben, ritkábban épp pikkelyekben jelenik meg. Apátit igen kevés, átlagosan 200 fi nagy. Az alapanyag 10—15 /i, de néhol 50 fi- 1 is elérő kvarc és földpátszemcsékből, sze- rieitből és kloritpikkel vekből áll, melyek irányított elrendezésűek. Sok helyen utólagosan J n h á s z : Balatoufelvidéki paleozóos magmatitok 163 elkvarcosodik, néhány min vastag kvarcerek mentén, amelyekben ankerit is megfigyel- hető. Vannak azonban tisztán ankeritből álló erek is. Az alapanyagban cm nagyságrendű kvareitzárványok is láthatók, melyek részben krisztobalittá alakultak. A kőzet kémiai összetételét a III. táblázat adja. (Összehasonlításul közlöm Jantsky B. után a Velencei-hegységi Antónia-hegy porfiroidjának kémiai összetételét.) 2b. típusú mikroholokristályos durvaporfíros magmatit kémiai összetétele Alsóörs III. táblázat Porfiroid (mélyfúrás.) (Antónia-hegy) SiO 66,55% 60,82% TiÖ 0,32% 16,22% 3,98% 0,94% ai2o. 16,77% FesO, 6,28% FeO 2,10% 2,77% MnO 0,04% 0,09% MgO 0,56% 2,10% CaO 1,10% 3,46%, 0,60% 3,01% 3,57% Na,0 K..Ö 3,14% - H,<> 0,00% 1,09% HO 2,970/ 3,08% r.o; 0,13% o,n% eö2 — % Összesen: 100,57% 100,23% Elemezte: R a p s z k y J.né T o 1 n a y V. Mint látható, a balatonfelvidéki minta Si-ban gazdagabb, viszont kevesebb Mg-t és ferrivasat tartalmaz. Az alkália-viszony és az összalkália-mennyiség szempontjából viszont nagy a hasonlóság, mint az a Niggli-értékekből is kitűnik. A 2b. típusi! mikroholokristályos durvaporfíros magmatit (Alsóörs, mélyfúrás) és az Antónia-hegyi poríiroid Niggli-értékeit a IV. táblázat mutatja. IV. táblázat Mikroholokristályos si al fm c alk k mg durvaporfíros magmatit: (Alsóörs, mélyfúrás) 313 45 26 4 25 0,3 0,1 Porfiroid (Antónia-hegy) 241 39 38 3 20 0,4 0,3 Jantsky B. kőzettani leirása alapján a Velencei-hegységi porfiroid több bio- titot, és sok, valószínűleg másodlagos hatásra (andezit) létrejött opakelegyrészt tartal- maz, valamint erősebb dinamometamorfózist szenvedett. Az ásványos és kémiai össze- tétel alapján a balatonfelvidéki kőzet kvarcporfiritnak (klorodácit- p o r f i r i t) minősül. A másodlagos dinainometamorf hatások folytán a porfiroid elnevezés is használható (klorodácitogén epigneisz). 3. A mikroholokristályos apróporfíros szövetű kőzeteket kis vastagságú teleptelérként való megjelenés, kisebb kontakthatás, kisebb összalkália- tartalom, kisebb Na : K arány, a biotit nagy mennyisége és a hibrid, impregnált kőzetek kel való együttes megjelenés jellemzi. Bennük a porfíros elegyrészek nagysága és idi- omorfitása az előbbi típusokhoz viszonyítva lényegesen kisebb, szövetük pedig kata- klasztos (XII. tábla 3). Legjobban tanulmányozható ez a típus a lovasi és alsóörsi műút bevágásaiban, ahol a fillitrétegek közé benyomuló, néhány cm vagy dm vastag kvarc - porfirit-erek figyelhetők meg, melyek a mellékkőzetet mintegy impregnálják. E kőzetek mikroszkópi képe igen változatos. E sötétebb, általában zöldesszürke vagy szürkésbarna színű, egyenletes szemcsézettségű és erősen préselt kőzetekben a porfíros elegyrészek és 164 Földtani Közlöny, XC. kötet, 2. füzet az alapanyag aránya 1 : 1 és 3 : 1 között változik. A rendszerint izometrikus porfíros elegyrészek nagysága egy teleptelérben nagyjából egyenletes, a különböző telérekben viszont 200—3000 fx között változik. A porfíros elegyrészek: kvarc, savanyú plagioklász, ortoklász és biotit, alárendelten cirkon és rutil. Ezek közül a kvarc rit- kán idiomorf, sohasem reszorbeált, gyakran repedezett, töredezett, rendszerint korrodált és nagyrésze undulálva olt ki. Megfigyelhető, hogy a legnagyobb dihexaéderes kvarcok víztiszták, míg a kisebb kvarcszemcsék sok fi nagyságú zárványt tartalmaznak. A föld- pátok hipidiomorfok, ritkán idiomorfok, rendszerint táblásak. Az ortoklász és plagioklász aránya változik. A plagioklász nagyrészt albitoligoklász, részben albit, gyakori albit ikerlemezességgel. A földpátok töredezettek, hajlítottak, sőt, olykor telje- sen szétmorzsolódtak. (XII. tábla, 5). Gyakran csaknem teljes egészükben szericitesed- tek. Sokszor figyelhetők meg bennük kvarcorsók is. Néhány zónás plagioklász is látható. Ritka jelenségként a földpátok hematitosodnak is. A biotit mennyisége e kőzetekben szélsőséges esetben a 20%-ot is eléri. Általában nagyobb, mint a többi porfíros elegy- rész. Mindig meggyűrt, hajlított, vagy teljesen kihengerelt, rendszerint klorittá, hema- tittá, titánvassá bomlott. A nem kloritosodott biotit is fakult, de rendszerint még erős pleokroizinusú. Néha cirkon, máskor epidotzárványokat tartalmaz. Az 5— 10 fi szemnagyságai alapanyag kvarcból, földpátból, szericitből, biotitból, kloritból, titánvasból, hematitból, másodlagosan limonitból áll. Erősen irányított szövetű. Az alapanyag erős préselés hatására a porfíros szemcsék közül kihengerlődik, ilyenkor azok szorosan illeszkednek és a szövet látszólag panidiomorf szemcséssé válik. A porfíros szemcsék közt azonban ilyen esetben mindig felismerhető főleg biotitból, illetve kloritból álló alapanyagfoszlány, amelyen mint kenőanyagon a szemcsék elcsúsz- tak (XII. tábla 5.). Ez a jelenség alapanyagban gazdag telérekben nem következik be, ezekben csak az alapanyag lesz irányított szövetű. Gyakran utólagos kvarcosodás is kimutatható, főleg a kvarcerek környékén. Gyakoriak cm-es kőzetzárványok is (szericitpala, lidit, kvarcit). Olykor mikroszkopikus sávozottság is megfigyelhető, a sávok közötti különbség a porfíros elegyrészek nagyságában és a biotit-tartalomban nyilvánul meg. Azokban a sávokban, ahol a porfíros elegyrészek nagyobbak, a biotit kevesebb. Egy jellegzetes teleptelér kémiai összetételét az V. táblázat mutatja. 3. típusú mikroholokristályos apróporfíros magmatit (lovasi műút bevágása) kémiai összetétele I'. táblázat SiO 67,97% TiO 0,52% Alod, 16,06% Fe,Oa 2,59% FeO 3,04% MnO 0,23% MgO 0,95% CaO 0,36% Na,0 4,62% K.O 1,03% Po05 0,06% — H.O 0,30% + HsO 2,57 o7 co, 0,00o/o Összesen: 100.30% Pdemezte: Nemes b.né E telepteléres kőzetek tehát általában nátronkvarcporfirit (kloro- dácitporfirit), illetve metamorf jellegük alapján p o r f i r o i d (k 1 o r ódá- éit o g é n epigneisz) néven említhetők. J u h á s z : Balaton felvidéki paleozóos magmatitok 165 Kőzetgenetikai következtetések Ha a három szövet-típus kőzeteinek egykori megmerevedési mélységét vizsgáljuk, csak az egyes típusok egymáshoz viszonyított értékeit tudjuk megállapítani tág hiba- határral. Ha eltekintünk a mellékkőzetösszletnek a szubvulkanitok keletkezése óta végbe- ment dinamometamorf összenyomódásától, és feltételezzük, hogy a magma még nagyjá- ból vízszintes helyzetű iiledékösszletbe nyomult, úgy a következő értékek adódnak. A kétségtelenül legnagyobb kristályossági fokú inikrogránitporfír tömzshöz képest a hozzá térbelileg legközelebb eső mikroholokristályos durvaporfíros szövetű kőzet mintegy 900 — 1 100 m-rel magasabban merevedett meg. Ha az alsóörsi kőfejtő mikroholokristályos dur- vaporfíros kőzettestét 0-poutnak veszem, akkor a lovasi műút mellett levő mikroholo- kristályos apróporfíros teleptelérek szintje +400 [-500 m, a mélyfúrásban harántolt mikroholokristályos durvaporfíros, nagyobb vastagságú telepteléré pedig + 700 — |- 800 m. Ez azt mutatja, hogy a kőzetszövet e mintegy 2000 m-es mélységkülönbségen belül nagymértékben függ a magmatittest nagyságától is. Hogy ezek a szintek az egykori fel- színtől milyen távolságra voltak, azt ezidőszerint megállapítani nem tudjuk. Az alaki jellegek alapján valószínű, hogy a magma még aránylag laza üledékbe hatolt, nincs ki- zárva az sem, hogy a magmás működés az üledékgyűjtőben akkor ment végbe, amikor a magasabb szinten még tartott az üledékképződés. A képződmények szubvulkáni jellege azonban kétségtelen. A részletes anyagvizsgálattal tufás képződmények nem voltak ki- mutathatók. A legmagasabb helyzetű kőzettest felett a perm időszaki képződmények ma néhány száz méter magasságban települtek. Nem tudjuk azonban, hogy a permig milyen vastag- ságú fillitösszlet pusztult le. Az ásványos és kémiai összetétel mindhárom típus kőzeteinél igen hasonló, de lényegesen különbözik a típusos kvarcporfíroktól. Ez jól látható az egyes kőzettípusok kémiai alkotórészeit ábrázoló diagramból (3. ábra). Mint a diagramból látható, a balatonfelvidéki paleozóos magmatitokra általában jellemző a K alárendelt szerepe a Na-mal szemben, és a jelentékeny könnyenilló-tartalom. így a típusos kvarcporfírtól lényegesen különböző ásványos és kémiai összetétel a kvarc- keratofírokhoz válik hasonlóvá, a különbség csupán a kisebb összalkália-tartalomban, illetve a nagyobb Al-feleslegben van. így alkáliamfiból vagy alkálipiroxén nem kristá- lyosodik, viszont az albit, illetve igen savanyú plagioklász túlsúlya, sőt, némely kőzetben a nagy Na-tartalmú ortoklász megjelenése és a biotit lepidomelán jellege kvarckeratofírra vall. Másrészt a kémiai és ásványos összetétel egyes, N i g g 1 i által a trondkjemites magmatípusba sorolt Na-gazdag kvarcporfiritekkel, illetve dácitokkal egyezik meg. Közelebbi elhatárolás érdekében kiszámítottam a balatonfelvidéki típusok Niggli- értékeit. A balatonfelvidéki magmatit-típusok Niggli-értékei Típus si . al fm c alk VI. k tá blúzát mg 1. 425 59 10 2 27 0,3 0,4 ( 41 1 44 21 4 3! 0,09 0,4 2a. 348 43 29 3 28 0,05 0,4 | 299 45 20 3 32 0,04 0,4 2b. 313 45 26 4 35 0,3 0,1 3. 323 45 28 1 24 0,1 0,2 Összehasonlítás végett közlöm a balatonfelvidéki paleozóos magmatitokhoz ha- sonló Niggli-értékű magmatípusokat (VII. táblázat). 2 Földtani Közlöny 166 Földtani Közlöny, XC. kötet, 2. füzet SiO? S1O2 Sí 0? S1O2 S/0 2 S1O2 S/O2 3. ábra. Balatonfelvidéki paleozóos magmatitok kémiai alkotórészeinek összehasonlító diagramja. 1. 3. Balatonfelvidéki típusok, 4. Kvarckeratofír (Nikolaj Pavda, Ural; Rosenbusch után), 5. Kvarc- pörfír (Witenalp, Aar-masszívum, Svájc; Rosenbusch után), 6. Kvarcporfír (Ekströmberg, Svédor- szág- Rosenbusch után). — Fig. 3. Diagrammé comparatif de la composition chimique des magmatites paléózoiques de la montagne du bord N du Dac Balaton. 1 á 3. Types de la montagne du bord N du Balaton, 4. Kératophyre quartzeux (Nikolay Pavda, Oural, d’aprés Rosenbusch), 5. Porphyre quartzeux (Wi- tenalp, Massif de l’Aar, Suisse, d’aprés Rosenbusch), 6. Porphyre quartzeux (Ekströmberg, Suéde, d’aprés Rosenbusch) A balatonfelvidékiekhez hasonló Niggli-értékű magmatipusok VII. táblázat Típus si al Mészalkáli csoport (340 42 trondhjemites típu- { 400 43,5 sok. Nátroncsoport (363 43,5 alkáligránitos típusok. Eahnporfír 400 41 (Langenaubach) N i g g 1 i után. Kvarckeratofír 316 39 (Nikolaj Pavda) Rosenbusch után számítva 351 40 fm c alk k mg 20 8 30 0,25 0,3 15 3,5 38 0,25 0,25 21,5 3,5 31,5 0,05 0,45 15 3 41 0,35 0,2 26 1 34 0,09 0,5 19 5 36 0,08 0,3 Mint a táblázatokból látható, a balatonfelvidéki kőzetek értékei a trondhjeimtes és az alkáligránitos magmatípus értékei között állnak. Már N i g g 1 i utalt arra, hogy egyes kvarckeratofírok az alkáligránitokhoz tartozó kvarckeratofírok és a trondhjemites J u h ász : Balatonfelvidéki paleozóos magmatitok 167 típusú vulkáni kőzetek (nátronriolit, dácit) közötti átmenetet képviselik. Ez tehát a paeifikus és atlanti provinciák közötti kapcsolatot jelenti. A különböző provinciák kap- csolatának transzvaporizációs eredetére Szádeczky-Kardoss E. már a transz - vaporizációs elmélet felállításakor a Eahn — Dili terület keratofírjaival kapcsolatban utalt [11]. Ezen az alapon Csalagovits I. a mecseki alkáli kőzetek esetében a me- diterrán és atlanti provinciák transzvaporizációs kapcsolatát mutatta ki [4]. A paeifikus és atlanti provinciák közötti kapcsolat a balatonfelvidéki paleozóos magmatitok esetében egyben további összefüggést is jelez. Szádeczky-Kardoss E. ugyanis a trondhje- mites kőzeteket hemiortomagmás, a Lahn-Diil terület keratofíros-weilburgitos kőzeteit pedig hipomagmás képződményeknek tekinti. így a balatonfelvidéki paleozóos magma- titok egyben a hemiortomagmás trondhjemites és a hipomagmás keratofíros kőzetek közötti átmenetet képviselik. Mint ismeretes, Goldschmidt a trondhjemites kőzetek keletkezését agya- gos, homokos, vízdús üledékek hatására nedvessé vált magmával hozza kapcsolatba oly képpen, hogy a víz a magma K-tartalmát már a bázisosabb differeneiációs termékekben biotit formájában köti le, és így ortoklász helyett savanyú plagioklász kristályosodik. A savanyú differeneiációs termékek így K-ban szegények lesznek. Az albit-gazdagság Goldschmidt féle magyarázatának a balatonfelvidéki szubvulkanitok esetében ellentmond azonban az a tény, hogy a legkisebb K20-tartalom éppen a nagy biotit-tartalinú mintákban van, másrészt ezekben a mintákban a K20 mennyisége lényegesen kisebb, mint az — ideális összetételű biotittal számolva — az adott biotit -tartalomhoz szükséges lenne, s e csekély K20 egy része is ortoklászhoz kötő- dik. Kézenfekvő tehát, hogy az albit-gazdag kőzetek keletkezését, Szádeczky- Kardoss E. transzvaporizációs elmélete alapján, a mellékkőzetből a vízzel együtt a magmába hatoló Na-mal magyarázzuk. Szádeczky-Kardoss E. vizsgálatai szerint a Na-ban gazdag grauvakke-szerű óceáni üledékek, illetve a tengervíz transzva- porizációs hatása a nátronkőzetek képződését segíti elő [11]. Csalagovits I. a mecseki kőzeteket vizsgálva a Na-tartalomnak agyagos mellékkőzetből való származását mutatta ki [3], Csalagovits I. szóban közölt elméleti számításai szerint a Na-tar- talomnak a vízzel való kapcsolata a mélység függvénye. Ugyanezt bizonyítja a legújabb szovjet irodalom éppen kvarcporfírkőzetekkel kapcsolatban, a Na-tartalomnak ritka- fém ércesedéssel való összefüggéseit vizsgálva [17]. A balatonfelvidéki paleozóos magmatitok mellékkőzetei a későbbiekben meta- morfizálódott kőzetek, amelyek azonban a magmafelhatolás idején még nagy víztartal- mú, grauvakke-szerű agyagos-homokos üledékek lehettek. A balatonfelvidéki paleozóos magmatitok Na-tartalinának ezekből a mellékkőze- tekből való származását támasztja alá az a tény, hogy a megvizsgált esetekben a Na-tar- talom adott magmatittesten belül a könnyenilló-tartalom változásával párhuzamosan a kontaktustól távolodva csökken. Ezt a több feltárásban alkália elemzésekkel igazolt jelenséget némely más jellegzetes változást mutató elemmel együtt, az alsóörsi kőfejtő kőzetelemzéseinek alapján a 4. ábra mutatja be. E diagram feltünteti a fillites mellékkőzet kémiai változásait is a kontaktustól való távolság függvényében (4. ábra). Mint a diagramból látható, a magmatittesten belül nemcsak a Na20, illetve a + H20-tartalom nő a kontaktus felé, hanem az MgO- és a Fe203-tartalom is. E mennyi- ségek kis ingadozásánál figyelembe kell venni a feltárás kis kiterjedését és azt, hogy a mintavételi helyek a kőzetfal kis magassága miatt a fedőben levő fillithez is mindig közel vannak. A kémiai elemzésekkel igazolt változásokat a mikroszkópos vizsgálat is igazolja, a kőzettest közepén a biotittartalom 6—7%, a kontaktustól 1 m-re 14°0-ra nő, a K20-tar- talom egyidejű, kismértékű csökkenése mellett. Ezt a látszólagos ellentmondást a biotit lepidomelán jellege és kloritosodása csak részben magyarázza. Feltehetőleg az ortoklász 2* 168 Földtani Közlöny, XC. kötet, 2. füzet mennyisége csökken, ami az összes K-mennyiség csökkenésével jár, ezt azonban mikrosz- kópos vizsgálattal kimutatni nem tudtam. Ezek a további részvizsgálatokat igénylő összefüggések kapcsolatban állnak a magmatittestek nagyságával is. A legnagyobb Na20-tartalom a nagyobb magmatittes- sú!y% ' ' ' ' 4. ábra. A kémiai alkotórészek változása a magmatittesten belül és a mellékkőzetben. 1.- — 3. Mag matit (1. a DNy-i kontaktustól 5 m-re, 2. az ÉK-i kontaktustól 9 m-re, a DNy-i-tól 1 1 m-re, 3. az ÉK- kon taktustól 1 m-re). 4.- — 6. Mellékkőzet (4. impregnált, hibrid szerieitfillit a kontaktustól 0,2 m-re, 5. kon taktmetamorfizált szerieitfillit a kontaktustól 1 ,5 m-re, 6. üde szerieitfillit). — Fig. 4. Changement des com posants chimiques dans le corps de magmatité et dans la roche eneaissante. I.égende: 1 á 3. Magmatité (1. á 5 m du contact deSW, 2. á 9 m du contact de SE, 1 1 m du contact de SW, 3. á 1 m du eontact de SE). 4. á. 6. Roche eneaissante (4. phyllite séricitique, hybride, imprégnée, á 0,2 m du contact, 5. phyllite séricitique affectée pár le métamorphisme du contact, á 1,5 m du contact, 6. phvllite séricitique fraiche). tál ! [áll tek peremén mutatkozik, a telepteléres típusok viszont, amelyek szövete is gyorsabb le- hűlésre utal, csak 3 — 4% NaaO-t tartalmaznak csakúgy, mint a nagyobb kőzettestek központi részei. A Na-tartalom mellékkőzetből való származását végső soron a nyom- elem-vizsgálatok dönthetik el. A szubvulkáni jelleg bizonyításánál fontos a nagyobb magmatittesteket körülvevő kontaktudvar. A magmatit a mellékkőzettel nem éles határvonal mentén érintkezik, a fillites melíékkőzetet a magma néhány cm, máskor több dm vastagságban mintegy im- pregnálja. A mellékkőzet 0,01 mm nagyságrendű, gyengén hullámos kioltású, elmosódott határvonalú kvarcszemcséi közé nagyságrenddel nagyobb albit és ortoklász, valamint kvarcporfír-kvarc jellegű kvarcszemcsék épülnek be. A kontaktustól 1,5 m távolságig ^ pedig biotit (részben klorittá alakulva), turmalin, klinozoizit és gránát található, a fillit J u húsz : Balatonf elvidéki paleozóos magmatitok 169 ferrovegyiiletei pedig ferrivegyületekké oxidálódnak, ami barnás színt eredményez. Kmellett a magma a mellékkőzet vasvegyületeit mobilizálja is, mert a kontaktus környé- kén mind a magmatittestben, mind a mellékkőzetben nagyobb az összvas-tartalom, amely maximumát a kontaktus mellékkőzet felőli oldalán éri el (XII. tábla. 4.). A nagyobb mag- matittestek környékén kis vaséretelepek találhatók, amelyek ipari felkutatását a 30-as években meg is kezdték. Bár ipari szempontból ezek jelentéktelennek bizonyultak, a kvarckeratofír jelleggel való kapcsolatuk genetikailag fontos. Mindez a transzvaporizá- ciós elmélet értelmében a mellékkőzetből a magma felé áramló gőzök által oldott anyagok- nak a kontakt peremen való kikristályosodásából magyarázható. Valamennyi magmatitot a megmerevedés után a fillitösszlettel együtt dinamo- metamorfózis érte. A mellékkőzet ennek során teljesen elvesztette üledékes jellegeit, így az id. Lóczy L. -féle fillites agyagpala elnevezés használata nem jogosult, hanem adott esetekben a szericitpala, szerieitkloritpala, szericitkvareitpala, grafitos kvarcit, fillit, lidit a helyes elnevezés. A magmatittestek azonban a dinamometamorfózisnak jobban ellenálltak, és főleg csak szöveti változást szenvedtek. Az egyes típusoknál megfigyelt szericitesedés, kloritosodás inkább liipomaginás folyamat, mint metamorfózis eredménye. A magmatittestek nagysága megszabta a szöveti átalakulás mértékét is, a nagyobb kőzet- testekben csupán makroszkópos jelek, pl. kőzettömbök lencsés kihengerlődése, mikrosz- kóposán pedig a porfíros kvarcszemcsék néhány százalékának hullámos kioltása és a biotitok meggyűrtsége utal dinamometamorf hatásra. A kistömegű teleptelérek ezzel szemben mindig erősen préseltek, szövetük kataklasztos, a biotit bennük kihengerlődött a földpátok gyakran szétmorzsolódtak. K kőzetekre tehát a porfiroid, illetve az új ne- vezéktan szerint a dacitogén epigneisz elnevezés is alkalmazható. A szubvulkanitok kora bizonytalan. Id. I, ó c z y L,. az epimetamorf palákat ópaleozóosoknak tartja. A kvarcporfír, véleménye szerint, a paláknál fiatalabb. Jants- k y B. szerint viszont a kvarcporfír iniciális magmatizmus terméke, amely a pszanuni- tos-pélites flisszerű üledékek képződésével egyidejű. E megállapításának vizsgálataim nem mondanak ellent. J a n t s k y B. szerint azonban e magmatitok kiömléses, tufával váltakozó képződmények, míg megfigyeléseim szubvulkáni jelleget bizonyítanak. J a n ts- ky B. szerint a rétegösszlet dinamometamorfózisa, tehát a grauvakkepala, fillit, porfiroid, diabázpala, illetve kristályos mészkő képződése a dinanti emeletben ment végbe. Az elmúlt években egy balatonfelvidéki mélyfúrásban a fillitösszlet felett nem- metamorf alsókarbon képződményeket találtak. Bár települési viszonyuk nem tisztá- zott, ez adat szerint, valamint a szabadbattyáni, polgárdi analógiák alapján valószínű, hogy a paleovulkaliitok dinamometamorfózisa valóban végbement az alsókarbon előtt. A magmatitok keletkezése tehát legvalószínűbben a devonba tehető. Ezzel kapcsolatban érdekes megjegyezni, hogy az európai kvarckeratofírkőzetek nagyrésze devonkorú, és a balatonfelvidéki magmatitokhoz hasonlóan epimetamorf képződményekkel együtt ta- lálható. TÁ B bAM AGY ARÁZ AT — EXPIgCATION DE Pl. ANGI Hí XII. tábla — Planche XII. 1. Nagymértékben szericitesedett földpátokból álló mikrogránitos alapanyagban porfíros albit. -f- Nik. Nagyítás 74 x. — Álhite porphyrique en páte microgranitique consistant en feldspaths trés sérici- tisés. Nic +, Grossissement 74 x. 2. Kihengerelt, kloritosodott biotit titánvasas kiválásokkal. Nagyítás 74 x. — Biotite chloritisée, laminée, á ségrégations de fér titáné. Grossissement 74 x. 3. Préselt, kataklasztos szövetű kvarcporfir-fillit hibrid kőzet a kontaktudvarban. Nagyítás 74 x. Roche hybride, consistant en porphyre quartzeux et phyllite, á texture comprimée, cataclastique, dans l’auréole métamorphique. Grossissement 74 x. il ^ 4. Kontaktmetamorfizált fillit a kontaktustól 1 ,5 m-re. A kötőanyagban nagy mennyiségű hema - tit. Nagyítás 74 x. — Phyllite affectée pár le métamorphisme de contact, á 1,5 m du contaet. Dans la páte: beaucoup d’hématite. Grossissement 74 x. 170 Földtani Közlöny, XC. kötet, 2. füzet \ 5. Kataklasztos szövetű kvarcporfirban szétmorzsolt, kihengerelt földpát. Az alapanyag a porfíros szemcsék közül kihengerlődött, így azokat csak vékony klorit — hématit hártya választja él egymástól. Nagyítás 74 x. — Feldspath broyé, laminé, en porphyre quartzeux á texture cataclastique. La páte fut íaminée de l’interstice des grains porphyriques: pár conséquent ces demiers ne sont séparés que pár une mince pellicule de chlorite-hématite. Grossissement 74 x. IRODALOM — BIBLIOGRAPHIE I. Böckh J.: A Bakony déli részének földtani viszonyai. I. rész. Földt. Int. Évk. 2. köt. 1872. 31 — 166. o. — 2,Burri,C.— Niggli P.: Die jungen Kmptivgesteiue des mediterránén Orogens. Zürich. 1945. 1 — 654. o. — 3. Csalagovits I.: A mecseki alkáli magmatitok transzvaporizációs vizsgálata. MTA Geokémiai Konferenciájának munkálatai. 1959. 2. fűz. III. 1 — 2. o. — 4. Csalagovits I.: A trachido- leritek rendszerezése, a mediterrán és atlanti provinciák genetikájának transzvaporizációs kapcsolatai. MTA Geokémiai Konferenciájának munkálatai. 1959. 2. fűz. XVI. 1 — 5. o. — 5. G o 1 d s c h m i d t, V. M.: Geologisch-petrographische Studien im Hochgebirge des südlichen Norwegens. IV. Übersicht dér Eruptiv- gesteine im kaledonischen Gebirge zwischen Stavanger und Trondhjem. Vid. Selks. Skr. I. M. N. K. 1916. No. 2. 1 — 1 12. ol. — 6. Jantsky B.: A Velencei-hegység földtana. Geol. Hung. Ser. Geol. Tóm. 10. 1957. 1 — 1 16.o. — 7. id. L ó c z y L.: A Balaton környékének geológiai képződményei és azoknak vidékek szerinti elterjedése. A Balaton tud. tanúim, eredm. I. köt. I. rész. I. szakasz. Budapest. 1913. 1 — 6 17.0.- — Niggli P.: Gesteins- und Mineralprovinzen. Berlin. 1923. 1 — 602. o. ■ — Ö.Rosenbusch.H.: Elemente dér Ge- steinslehre. Stuttgart. 1923. 1 — 779.o. — 10. S c h a f a r z i k F. : A Balatonfelvidéken és a Déli Bakonyban található régibb, erupciós kőzetek és néhány szedimentum kőzettani vizsgálata. A Balaton tud. tanúim, eredm. I. köt. I. rész. Petrográfiai függelék. Budapest. 1911. 1 — 13. o. — 11. Szádeczk y-K a r d o s s E.: A vulkáni hegységek kutatásának néhánv alapkérdéséről. Földt. Közi. 88. köt. 2. fűz. 1958. 171 — 200. o. 12. Szádeczk y-K a r d o s s E.: A földkéreg, a magma és a könnyen illők. MTA Geokémiai Konfe- renciájának munkálatai. 1959. 1 . fűz. 1 — 8. o. — 13. Szádecz k y-K a r d o s s E.: A magmás kőzetek genetikai rendszere. MTA Geokémiai Konferenciájának munkálatai. 1959. 1. fűz. 16 — 26. o. — 14. Szá- deczk y-K ardossE- — PantóG. — Szék y né FuxV.: Vitaindító javaslat egységes magmatit kőzettani nevezéktan kifejlesztésére. MTA Geokémiai Konferenciájának munkálatai. 1959. 1 . fűz. 61 — 67. o. 15. Szádeczk y-K ardoss E- — Pesthy L-: Eljárások a magmatitok szövetének exakt kiérté- kelésére. MTA Geokémiai Konferenciájának munkálatai. 1959. 2. fűz. XVII. 1 — 8. o. — 16. T e 1 e k i G.: Adatok Felsőörs és környékének földtani viszonyaihoz. Földt. Int. Évijei. 1 936 — 38. 295- — 301. o. - — 17. CoKO.wea, H. T. : — Hopo.iee, B. B. : OKOJiownnbHbie H3MeHemin KBanqeBbix nopímpoB, CBH3aHHbie c penKO- MeTanbHbiM opyaHemieM. reoxnMnn. 1959. Ni. 8. 11.696—700. — 18. VadászE.: Magyarország föld- tana. Budapest. 1954. 1 — 401. o. — 19. V a d á s z E.: Földtörténet és földfejlődés. Budapest. 1957. Examen pétrologique des magmatites paléozoi'ques de la Montagne du bord N du Lac Balaton pár Á. JUHÁSZ Dans cette montagne, dans les environs de Lovas, Alsóörs et Balatonalmádi, on trouve des roches paléovoleaniques, assoeiées á des formations épimétamorpliiques paléo- zoiques. Jusqu'á présent, on n’a pás examiné dans le détail ees magmatites. Les auteurs antérieurs les ont eonsidérés eomme porphyre quartzeux ou porphyroide, et l’on a diver- sement appréeié leurs earactéristiques géologiques. D'aprés les reeherehes réeentes, ces roches se sont avérées des formations subvol- caniques atteignant de divers degrés de cristallisation. Connne, dans la suite, ces magma- tites de mérne que la roche encaissante ont été affectées pár le dynamométamorphisme, leurs earactéristiques furent déterminées pár deux processus, notamment un processus magmatique et un autre, ultérieur, dynamométamorpliique. Les roches examinées, en magmatites, sont des formations dönt la texture est diverse, mais dönt la composition minéralogique et cliimique est similaire. Du point de vue textúrái, on peut distinguer les types suivants: 1° tvpe porphyrique, micrograniti- que, 2° type á porphyre grossier, inicroholocristallin, 3° tvpe á porphyre fin, microliolo- cristallin. Les divers degrés de cristallisation de ces types-lá sont en fonction de la profon- deur de consolidation et de la grandeur du corps de magmatité, mais celles-ci ne sont déter- ininables qu’entre des limites d’erreur bien larges. Dans toutes les roches, atteignant de divers degrés de cristallisation, ce sont 1’ ál- hite ou l’oligoelase albitique, et le quartz qui sont les composants porphyriques les plus importants, á cőté desquels apparaissent l’orthoclase (parfois orthoclase sodique) et la biotite (en général lépidomélane) . La biotite s’altére généralement en clilorite, ce qui est accompagné de la ségrégation des noeuds de fér titáné. En quantité subordonnée, on y trouve de l’apatite, zircon, rutile, ihnénite. La páte se compose pour la plupart de feld- spath bien séricitisé. quartz. chlorite, hématite, fér titáné, en outre on y trouve du miné- ral carbonaté. La composition cliimique des magmatites est en général caractérisée pár la pré- pondérance du Na pár rapport au K. de mérne que pár la teneur relativement liaute en Juhász: Balaton] elvidéki paleozóos magmatitok 171 matiéres volatiles, pár eonséquent elles sont trés différentes des porphvres quartzeux typiques et plus voisines des kératophyres quartzeux. Cependant, en eonséquence du surplus plus liaut d’Al, n’y apparaissent point ni Famphibole alcalin ni le pyroxéne al- calin. Sur la base des valeurs Niggli, elles représentent une transition entre les types á trondjéniite et á gránit alcalin du magma, c’est-á-dire entre les provinees pacifique et atlantique. E. Szádeczky-Kardoss considére les roches á trondjéniite comme formations hémiorthomagmatiques, tandis que les roches á kératophyre comme fonnati- ons hypomagmatiques, pár eonséquent les magmatites paléozoiques de la montagne du bord N du Lac Balaton représentent en mérne temps la transition entre les formations hémiorthomagmatiques et hypomagmatiques. Ces roches pourraient étre appelées porphyre biotitomicrogranitique, porphyre quartzeux sodique ou porpliyrite quartzeuse sodique, ou bien — en einployant la nomenclature proposée á la Conférence Géochimique de l’Aca- démie des Sciences Hongroise — porphyre hydromierogranitique á biotite, porphyre rhyolitique sodique á biotite, porphyre dacitique sodique á biotite, porphyre dacitique biotitosodique ou porphyre chlorodacitique. Les roches encaissantes des magmatites paléozoiques de la montagne du bord N du Lac Balaton sont des formations métamorphiques qui devaient étre — au temps de la pénétration du magma — des sédiments argileux-sableux á haute teneur en eau, pár eonséquent la eoncentration de eertains eonstituants chimiques surtout celle de +H,Oet Na+, puis de Fe+++ et Mg r ’ , de mérne que la formation des auréoles métamorphiques autour des corps magmatiques sont probablement dús á la transvaporisation. Aprés leur consolidation, les magmatites et les roches encaissantes ont été attein- tes pár le dynamométamorphisme. Au cours de ce processus. la roche encaissante a corn- plétement perdu ses caractéristiques sédimentaires. Cependant, les corps de magmatité résistaient mieux á l’action dvnamique, et ils ont surtout subi une altération textúráié. La grandeur des corps de magmatité a mérne déterminé les dimensions de l’altération dynamométamorphique: dans les blocs majeurs, ce ne sont que quelques phénoménes maeroscopiques, p. e. la lamination lentilliforme des blocs, de mérne que quelques carac- téristiques microscopiques comme l’extinction ondulée de quelques p. c. des grains de quartz porphyrique, l’état plissé des biotites et quelques feldspaths ployés qui indiquent le dynamométamorphisme. Cependant, la texture des filons-couches moins épais est cataclastique, les feldspaths y sont broyés, pár eonséquent ces roches peuvent étre appelées porphyroides ou — en employant la nomenclature nouvelle — épigneiss dacito- génique. L’áge des magmatites est incertain, probablement dévonien, tandis que le dyna- mométamorphisme dévait se dérouler pendant le Dinantien. On pourra résoudre le prob- léme de l’áge pár le rnoyen des forages profonds. HIPO VULKÁNITOK A NAGYBÁTONYI BARNAKŐSZÉN- PIROXÉNANDEZIT KONTAKTUSBÓL PÓKA TERÉZIA (XIII. táblával) Összefoglalás: Nagybátony körnj'ékén az alsómiocén barnakőszén összletet tortónai piroxénandezit-telérek törik át. Az audezittelérek mentén a kőszén jelentősen átalakult, a telérek andezitjének kőzet- tani jellege pedig lényegesen eltér a terület piroxénandezitjétöl. A kőszén az érintkezés men- tén 0,5 rn-ig kokszosodott, 0,5 m-től 10,0 m-ig jelentősen szénült kőszén található, távolabb pedig még 90 m-nél is eltér a kőszén összetétele a területen ismert barnakőszén összetételétől. A kőszénből a kontakt folyamat során fölszabaduló és a magmába áramló könnyenillók hatására az andezit magmakémizmusa is nagy mértékben megváltozott, és ennek következ- tében a kialakuló kőzetféleségek típusos hipó vulkáni tos jelleget nyertek. Ezeknek a kőzetek- nek három fajtája fejlődött ki övesen a kőszéntől való távolság függvényében. Az andezit — kőszén érintkezéstől az andezittelér belseje felé haladva: hidroandezit szulfoandezit és karboandezit következik egymás után. Xagybátony környékének egyik földtani jellegzetessége a tortónai vulkánossághoz tartozó piroxénandezit-telérhálózat. A felszínre jutó hatalmas teléreken kívül a kőszén- bányászat újabb és t'ijabb rejtett teléreket is föltár, amelyeknek regionális termikus hatása már rég ismert. A földtani vizsgálatokból adódó, átlag 500 m-es fedőréteg vastagságnak (amely ma már a telepekről helyenként csaknem teljesen lepusztult) lágy barnakőszén szénültség felelne meg. A mai szénültség ismeretében, amely fényes barnakőszén állapotig jutott, Szádeczky-Kardoss E. kőszénátalakulási diagramjáról [2] megállapítható, hogy a regionális termikus hatásra a nagvbátonyi barnakőszén nedvesség tartalma átlag 20%-kal kevesebb, míg C-tartalma átlag 8%-kal több, mint az a terület földtani adott- ságaiból következnék. 53 36 21 11 5 4- % nedvesség 1 ® 2 o 1 . ábra. Szádeczk y-K a r d o s s Elemér kőszénátalakulási diagramja. 1 . Várható szénültség, 2. Valódi szénültség — - Fig. l.'Umwandlungsdiagramm dér Kohlén nach E. Szádeczk y-K a r d o s s. 1. Zu erwartende Inkohlung, 2. Tatsachliche Inkohlung. * Ezúton köszönöm meg Szádeczk y-K a r d o s s E. akadémikusnak a téma kidolgozásáh oz nyújtott eszmei és gyakorlati útmutatását ésSzékyné F u x V. docensnek a dolgozat gyakorlati meg- oldásában nyújtott segítségét. Páka: Hipovul komit ok barnaköszén-piroxénandezit kontaktusból 173 A különbség mutatja az andezites vulkáni működés jelentős hatását a kőszénülésre. A diagramról az is leolvasható, hogy a szénültség növekedése az andezit termikus hatására olvan mértékű, amely megfelel 600 m vastag fedőréteg által okozott rétegterhelési nyomás- nak. A regionális hőhatás tehát jól kimutatható, a kontakt hatás pontos kimutatása azonban csak az egyes kontaktusok részletes anyagvizsgálatával történhetett, amely azonban az érintkezések föltáratlansága miatt erősen korlátozott. Külszíni föltárásban andezit -kőszén érintkezés csak a szorospataki bányateleptől ÉK-re, a Szorospatak É ló irányú völgyében található. Erről már Rozlozsnik P. is megemlékezett, S c h r é- t e r Z. pedig vázlatot is közölt [3], A Béke-tárótól kissé É-ra a völgy mindkét oldalán a hányó alól jut felszínre a II., alsó kőszéntelep, amelybe az andezit teleptelérként nyomult. Az érintkezésen az andezit világosszürke, fehérfoltos, az érintkezés mentén közvetlenül limonitfoltos (pirít bomlásá- ból). A kőszéntelep „kiégett”, a bányabeli föltárásokban átlag 1,0 m vastag telep 10—20 cm-re kivékonyodik. Ez a föltárás nem ad jó lehetőséget az érintkezési folyamatok ki- mutatására, mert a külszíni hatások nagy mértékben megváltoztatták a képződményeket. Az érintkezéses folyamatok tisztázására a viszonylag friss bányabeli föltárások nyújtanak legjobb lehetőséget. A bányaterületen eddig föltárásra került érintkezések nagy részét már tömedékelték (Tiribes-akna, szorospataki bányaterület, Katalinbánva) . A vizsgálatok idején azonban hozzáférhető volt egy kontaktus a Kossuth-táró K — Ny irányú légvága- tában, ahol 4 m vastag, EÉNy — DDK csapású, 75° dőlésű andezittelér töri át az alsó, 1,2 m vastag kőszéntelepet. Ez a telér nem jut felszínre, rejtett telér. Az érintkezés men- tén porlott kokszburok van, és csak az érintkezéstől számított 2 m-re van a terület át- lagos kőszén típusához hasonló szövetű kőszén. A kőszén 0,5 m-ig pirites. A feltűnő alaki változás tehát csak 2,0 m-ig terjed, de az anyagváltozás az anyagvizsgálati eredmények szerint még 90,0 m-nél is kimutatható (I. táblázat). Az andezitteléren makroszkóposán is elkülöníthető három átalakulási öv, élénk szín- különbséggel és keménységváltozással jelezve. A telér szegélyén, az érintkezéstől számí- tott 10— 15 cin-ig fehéresszürke, agyagos andezitsáv látható, vékony kőszén és pirít erecskékkel. Ez az andezitféleség Szádeczky-Kardoss E. új kőzetrend- szerének hidroandezit kategóriájába tartozik. 15 cm-től 50 cm-ig, éles átmenettel erősen pirites andezitöv következik, amely sötétszürke, piriterekkel átjárt, és foltokban is piritszemesék csillognak rajta. Ennek az övnek andezitje Szádeczky-Kardoss E. terminológiája szerint szulfoandezit. A harmadik öv a karboandezit öve, a telér belsejét alkotja. Világos, kissé rózsa- színes szürke, fehér foltokkal, jól fölismerhető karbonátosodással. Keménysége kisebb, mint a szulfoandezité. A telér mindkét felének átalakulása szimmetrikus, az övék vastagsága mindkét oldalon közel azonos. Ez a kontaktus típusossága és a külszíni hatások kizártsága miatt legalkalmasabbnak bizonyult részletes anyagvizsgálatra. A Kossuth-lejtősakna területén is volt egy föltárt kontaktus a c-ereszkében, ahol EK — DNy irányú, 5 m vastag rejtett telér töri át a 80 cm vastag alsó kőszéntelepet. A telér mentén a kőszén az előbbihez teljesen hasonló módon alakult át, és a teléren is ugyanazok a kőzetövek voltak makroszkóposán és mikroszkóposán megfigyelhetők, I mint a Kossuth-táró kontaktusánál, de ebben a föltárásban a szulfoandezit vastagsága 20 cm-re csökkent. Ezt a környező kőszén eredeti, szervesen kötött kéntartalmának ki- sebb mennyisége okozhatta. Rendelkezésemre állt még egy Bartkó L. által 1951-ben, a Tiribes-aknából gyűjtött kontaktus darab (20 x 15 cm), amelyen 2—3 cm pirites természetes koksz- szegély, 2 cm-es hidroandezitöv és 15 cm szulfoandezit van meg. 174 Földtani Közlöny, XC. kötet, 2. füzet Minthogy az ismertetett négy kontaktus lényeges minőségi különbséget nem mu- tat, legföljebb az egyes övék kiterjedése változó, az anyagvizsgálati eredményeket álta- lánosnak tekinthetjük. Az anyagvizsgálat eredményei Technikai kőszénelemzést készítettem a Kossuth-táró kontakt kőszenének 30 mintájából, az érintkezéstől számított 90 m-ig. Az összes mintából készült nedvesség, hamu, illó és fix carbon elemzés (I. táblázat). Kőszén elemzési értékek a Kossuth táró kontaktusának kőszén mintáiból. I. táblázat Andezittől való távolság ned- vesség hamu illó fix carbon 0,05 m 6,52 58,61 0,00 34,87 0,15 m 0,25 m 6,81 59,40 0,00 33,79 9,62 5! 58 0,00 38,80 0,50 m 9,71 45,05 0,00 45,24 0,75 m 9,80 44,68 3,82 41,70 1,00 m 1 ,50 m 9,73 42,60 5,60 40,07 9,92 39,49 10,12 40,47 2,00 m 9,62 35,18 16,18 34,72 2,50 m 9,68 33,12 16,26 44,94 3,50 m 8,68 35,62 1 1,30 44,40 4,50 m 8,80 36,18 14,73 40,29 5,50 m 7,95 38,12 13,80 40.13 6,50 m 9,40 35,60 16,95 38,05 7,50 m 8,65 29,32 15,62 36,41 8,50 m 10,53 32,27 23,16 34,04 9,50 m 1 1,01 28,24 22,72 38,03 10,50 m 12,69 33,57 22,50 31,24 12,50 m 15,00 m 13,15 19,97 22,45 40,43 12,42 24,22 24,45 40,01 17,00 m 1 1,42 40,18 23,37 28,03 21,00 m 11,19 24,22 26,75 37,74 24,00 m 10,92 34,29 23,12 29,67 27,00 m 1 1,30 24,21 23,25 41,24 30,00 m 12,20 23,60 20,61 41,69 35,00 m 12,20 26,12 24,17 37,51 40,00 m 1 1,60 28,61 19,19 40,60 45,00 m 1 1,82 27,31 23,40 37,47 50,00 m 12,56 28,80 22,12 36,52 70,00 ni 10,76 27,42 23,69 38,13 90,00 m 9,80 23,40 26,72 40,08 Nagybátonyi átlag kőszén 13,00 42,10 21,60 26,20 A kőszénösszetétel változását és az átlag nagybátonyi barnakőszén összetételétől való eltérését ábrázolja a 2. ábra, az erősen kiugró értékek átlagolásával. Az elemzés szerint az andezittől számított 0,5 m-ig kialakult egy hamuban gazdag, illómentes és nedvességben szegény, közepes fix carbon tartalmú természetes koksz öv. 0,5 m-től 8,5 m-ig egy növekvő időtartalmú, hamuban szegényebb, közepes fix carbon és nedvességtartalmú kőszénöv keletkezett. 8,5 m-től 90 m-ig állandóan csökkenő hamu- tartalom mellett, jelentősen növekvő illótart álmát találunk, közel állandó nedvesség és alig változó fix carbon tartalom mellett. Érdekes megfigyelni a kontaktuson a kőszén- összetétel eltérését az átlagtól. Feltűnő, hogy még 90 m-nél is, ameddig az anyagvizsgá- lat kiterjedt, lényeges különbség mutatkozik az egyes alkotók mennyiségében az átlag- hoz viszonyítva. A hamu mennyisége lényegesen kisebb, mint az átlag, és a nedvesség sem éri el az átlagot. A fix carbon és az időtartalom pedig nagyobb az átlagnál. A lénye- Páka: Hipovulkanitok bar naköszénpivox énandezit kontaktusból 175 ges mennyiségi eltérés arra utal, hogy az andezit termikus hatása a kőszénre még 90 m-en is túlterjedt. Érdekes az időtartalom változását megfigyelni. Ez az alkotórész ui. igen jelentős változást mutat kis távolságon belül, és jellemző maximuma alakul ki, ahol az átlag időtartalmat is meghaladja a mennyisége. Hasonlóan erősen változó a hamutartalom is, változása éppen ellentétes az dióéval. Ennél tehát egy övben minimum alakul ki, majd újra emelkedés történik a kontakthatás mentes kőszén felé (magyaráza- tát lásd az utolsó fejezetben). súty% 2. ábra. A kőszéuösszetétel változása a Kossuth-táró kontaktusán. 1 . Nedvesség, 2. Hamu, 3. Illú> 4. FLxkarbou. — Fig. 2. Veránderungen in dér Zusammensetzung dér Kohlé am Kontakt im Kossuth- Stollen. 1. Násse, 2. Asche, 3. I.eichtflüchtige, 4. Fixkarbcn. Az egyes hipovulkanitok időtartalmát vizsgálva a Kossuth-táró andezit-kőszén kontaktusának 8 mintájából a II. táblázatba foglalt eredményeket kaptam. Minthogy a vizsgált andezittelér teljes egészében hipovulkanitos jedegű, össze- hasonlításul egy közéd kontakthatás mentes telér belsejéből vett kőzetmintát vizsgál- tam. A telér a Kossuth-táró bejáratától D-re, kb. 200 m-re a dombtetőn jut felszínre. Illótartalom értékek a Kossuth-táró kontaktusának andezitjében II. táblázat A mintavétel helye Izzítási veszteség — h2o CO, s- + H,0 Kontakthatás mentes andezit 1,65 0,78 0,87 2,00 m a kőszéntől 8,65 1,85 1,69 5,02 1,50 ,, ,, 9,35 1,65 2,53 — 5,17 1,00 ,, „ 8,50 1,65 2,03 — 4,82 0,75 „ „ 7,53 0,89 1,55 — 5,09 0,50 ,, „ 7,25 2,12 1,34 0,32 3,47 0,25 „ „ 6,72 0,56t 1,30 3,54 1,32 0,15 „ „ 9,98 2,12 0,33 5,15 3,38 0,05 „ „ .4,02 6,22 0,13 1,91 5,76 A vizsgálati eredmények szerint a kontakthatás mentes piroxénandezithez képest az összes illómennyiség átlag hatszorosára, a — H20-tartalom több, mint hétszeresére nö- 176 Földtani Közlöny, XC. kötet, 2. füzet vekszik a kőszenet áttörő telér andezitjében. Az illótartalom mennyiségi és minőség eloszlását a telérben a kőszéntől való távolság függvényében ábrázolja a 3. ábra. Ezen látható, hogy az összes illótartalom a szulfoandezitben mutatkozó minimum után a hidro- andezitben éri el maximumát. 1 2 3. ábra. Illótartalom változása a Kossuth-táró andezittelérének kontaktusán. 1. Barnakőszén, 2. Karboandezit, 3. Hidroandezit, 4. Kontakthatástól mentes piroxénaudezit, 5, Szulfoandezit. Fig. 3. Veránderung des Gehaltes an I.eichtllüchtigen am Kontakt des Andezitganges im Kossuth- Stollen. 1. Ilraunkohle, 2. Karboandesit, 3. I-Iydroandesit, 4. Pyroxenandesit ohne Kontaktwirkuugen. 5. Sulfoandesit. A C02 és az S~ egymást helyettesíteni látszik, ugyanis legtöbb C02 a karboande- zitben van, a szulfo- és hidroandezitben mennyisége lényegesen csökken. Ugyanakkor az S~ mennyisége a szulfoandezitben legnagyobb, és a hidroandezit felé kifejezett, de nem hirtelen fogyást mutat, a karboandezitben pedig nem mutatható ki. A +H20-tartalom maximuma a hidroandezitben van, a legnagyobb agyagásvány-tartalomnak megfelelően. A nagy illótartalom különbségnek megfelelően a három kőzetöv kőzettani jellege is lényeges eltérést mutat. A kontakt hatásmentes piroxénaudezit makroszkóposán fekete, tömött szövetű, 2 — 3 nini-es makroporfíros földpát- és piroxénkristály okkal. Páka: Hipovulkanitok bavnaköszén-piroxénandezit kontaktusból 177 Mikroszkóposán a kőzet szövete pilotaxitos, néhol kifejezetten holokristálvos por- fíros. A porfíros elegyrészek nagysága átlagban 2 mm. Közöttük legtöbb a bázisos pla- gioklász, táblás habitussal, zónás kifejlődéssel. Albitiker gyakori. A (010) lapon mért kioltások alapján (42—44°) bytownit (An 72%). Gyakoriak a színes elegyrész zárványok a zónahatárokkal párhuzamos elrendeződésben. Porfíros szines elegyrész a hipersztén. Megnyúlt, 1,5— 1,8 mm hosszú, a végein korrodált oszlopokban jelenik meg. Az alap- anyag plagioklászléce általában 0,1 mm hosszú, 0,04 mm széles poliszintétikus iker, a kioltási szög alapján labrádoritos (An 52%). Az alapanyag színes elegyrészei az automorf augitszemcsék. Jellemző az alapanyag nagy magnetit tartalma. Ah karboa n de zit makroszkóposán kifakult, világosszürke, fehér foltos. A telér külsőbb részén, az érintkezéstől 0,50m-től 1,00 m-íg jellemző a csoportosan meg- jelenő 0,5— 1,0 mm átmérőjű üregecske, amelyben automorf sziderit kristálykák rozettás halmaza figyelhető meg. Mikroszkóposán a kőzet szövete holokristálvos porfíros. A por- fíros elegyrészek közül a szines szilikátok teljesen hiányoznak. A bázisos plagioklászok táblás kifej lődésűek, zónásak, albitiker gyakori. A ritkán mérhető, b tengelyre merőleges 37°-os kioltás alapján összetételük labrádoritos (An 62%). Nagyságuk 0,5— 1,0 mm. A telér belsőbb részein 1,0 m-től, 2,0 m-ig a karboandezit porfíros plagio- klászainak csak külső, legsavanvúbb szegélye maradt meg, belső része montmorillonittá hidratizálódott. Az alapanyag nagy mennyiségű (20—30%) kalcitot és szideritet tartal- maz. (A karbonátok meghatározása mikroreakcióval történt). A kontaktushoz közelebb, 0,5 m-től 1,0 m-ig nincsenek montmorillonitosodott porfíros plagioklászok és az alapanyag is csak kevés szideritet tartalmaz. Ezeken a helye- ken azonban nagy mennyiségű (20—25%) szabálytalan alakú, helyenként makroszkópos, de legtöbbször mikroszkópos (0,2 0,5 mm) szferosziderit üregkitöltés van, amelynek leg- belső szabad üregében rendszerint kvareszemcse figyelhető meg, amelyet, üregkitöltés jellegéből következtetve, utólagos kovásodás hozott létre. Az alapanyag plagioklász lécecskéi ikerlemezesek, hosszuk átlag 0,05 mm. A magnetitszemcsék az alapanyagból hiányoznak (XII. tábla 1 — 2.). Székyné Fux Y. 1950-ben írt le hasonló körülmények között keletkezett karbonátosodást, amelyet a komlói tracliidolerit-feketekőszén kontaktus vulkanitján észlelt. A két karbonátosodás között különbség mutatkozik, ui. a tracliidolerit porfíros plagioklászainak belső zónájában mutatkozott kalcit és az alapanyagban nem volt kar- bouátosodás. Egyezést mutat viszont az a jelenség, hogy ahol a porfíros plagioklászok hiányoznak, ott szferosziderit üregkitöltés mutatkozik [4]. A szulfoandezit élénkszürke, tömött szövetű, piriterekkel átjárt, pirittel foltokban hintett kőzet. Mikroszkóposán szövete pilotaxitos porfiros. A porfíros plagio- klászok aránylag épek, zónásak, ikrese’dés itt is gyakori. Nagyságuk 0,4 — 0,8 mm. Össze- tételük a karboandezit plagioklászával azonos, tehát labrádoritos. A színes porfíros elegy- részek itt is teljesen hiányoznak. Az alapanyagnak kb. 25%-át átlag 0,025 mm-es hexa- éderes piritszemcsék alkotják. Az alapanyag plagioklász lécecskéinek hossza 0,02 — 0,04 mm. A porfíros plagioklászok körül folyásos szövet alakult ki. Az alapanyag 25% -a üveges. A kőzetet szétágazódó, 0,01 — 0,02 mm-es piriterecskék járják át (XIII. tábla, 3.). A hidroandezit makroszkóposán fehéres szürke, kis fajsúlyú (1,8) igen kis keménységű kőzet, amelyen az eredeti kőzetnek nyoma sem ismerhető fel. .Mikroszkóposán a kőzet csaknem teljesen agyagosodott. A porfíros, (010) lapon mért 47°-os kioltáséi (bytownit) plagioklászok majdnem teljesen elbomlottak, csak a legnagyobb porfíros földpátoknak (0,8— 1,2 mm) maradt meg a legsavanyúbb, keskeny zónája. A kisebb porfíros plagioklászok (0,5 — 0,8 mm) annyira elbomlottak, hogy csak körvonalaik látszanak. Az alapanyag is agyagosodott, néhol a porfíros plagioklászok Földtani Közlöny, XC. kötet, 2. füzet 178 körül még halványan észlelhetőek a plagioklász lécecskék. Nagyságuk 0,01 — 0,02 mm. Az alapanyagban gyakoriak a limonithalmazok. A kőzetet 0,01 — 0,005 mm vastag pirít és kőszén erek hálózzák be. DTA-vizsgálat szerint a hidroandezit 60—65% Na/K-mont- morillonit tartalmú (XIII. tábla, 4.). térf % 90 80 70 60 50 40 30 20 10 4. ábra. A Kossuth-táró hipovulkanitjainak kristályossági diagramja. 1 . Hidroandezit, 1 0 n > agyagásvány, 2. Karboandezit, 10 a > mikrokristályos karbonát, 3. Szulfoandezit, 10 « > kőzetüveg. — Fig. 4. Kristál- linitátsdiagramm dér Hypovulkanite vöm Kossuth-Stollen. 1. Hydroandesit, Tonmineralien > 10 a, 2. Karboandesit, mikrokristalline Karbonáté > 10 3. Sulfoandesit, Glas > 10 ti. Mindhárom hipovulkanit jellegzetessége, hogy színes szilikátok nem alakultak ki, a porfíros plagioklászok hidrolitosan bontottak, és az alapanyag nagy százalékban a kőszénből származó illók által létrehozott, hidrotermális hőfokon kiváló ásványból áll. Mindhárom hipovulkanit kristályossági fok diagramjának (4. ábra), görbéje két- maximumos. Az első maximum 0,4 — 0,8 mm-nél van (porfíros plagioklászok), a második a 0,02—0,05 min és az ennél finomabb szemnagyságnál (alapanyag). Az utóbbi 20— 30% -kai meghaladja az előbbi maximum nagyságát, ami a hipo- vulkanitos jelleget még inkább hangsúlyozza, tekintve hogy az alapanyagnak átlag 20— 30%-a hidrotermális hőfokon kiváló ásvány (sziderit, pirít, montmorillonit). 1 2 3 400—800 u 10 24 10 200—400 ft 5 • 4 4 100 — 200 n 1 2 3 50—100 n 2 1 1 1 25— 50 /< 7 35 35 25 n > 75 34 47 A hipovulkanitok kémiai összetétele A Kossuth-táró andezittelérének három jellegzetes övéből és az összehasonlítá- sul szolgáló piroxénandezitből kémiai analízis készült (III. táblázat). Minthogy az illómennyiség az egyes hipovulkanitokban erősen változó, igen rela- tív képet kapunk a kémiai elemzésekből az egyes kevésbé változó komponensek mennyi- ségi viszonyainak összehasonlítása céljából. Ezért a súly%-os összetételt átszámítottam illómentes kőzetre vonatkoztatva (IV. táblázat). Páka: Hipovulkanitok barnakőszén- piroxénandezit kontaktusból 179 Kémiai elemzések III. táblázat Súly % 1. 2. 3. 4. 5. Piroxénand. Nagybátony Karboandezit (Nagybátony) 1,5 m Szulfoandezit (Nagybátony) Hidroandezit (Nagybátony) 0,05 m 0,25 m 0, 1 5 m SiO. 52,74 50,34 54,90 50,22 47,90 alo3 18,78 20,96 17,56 17,80 16,42 TiÖ 0,49 1,26 0,58 0,52 0,42 Fe2Ö3 3,26 2,43 5,05 4,97 3,44 FeO 6,38 2,21 3,39 4,81 3,98 MgO 3,81 2,51 1,32 2,26 2,34 CaO 8,95 4,64 4,95 4,77 4,94 MnO 0,06 0,95 0,05 0,46 0,51 Na.O 1,81 2,10 2,18 2,27 2,43 K.Ö 1,00 2,96 3,97 3,60 3,85 +h2o 0,87 5,12 1,32 3,32 5,76 — H.O 0,78 1,65 0,56 2,12 6,22 p2o6 0,62 — 0,62 — — co2 — 2,83 1,30 0,33 0,13 S~ — — 3,54 5,15 1,91 Összeg: 99,55 100,38 101,29 102,56 100,25 —0 —1,77 —2,57 —0,95 99,52 99,99 99,30 Elemzők: Póka T. (2, 4, 5.) Simó B. (1, 3). A kémiai elemzések eredményei illómentes kőzetre számítva IV. táblázat 1. 2. 3. 4. 5. Piroxénand. (Nagybátony) Karboandezit (Nagybátony) 1 ,5 m Szulfoandezit (Nagybátony) Hidroandezit (Nagybátony) 0,05 m 0,25 m 0,15 m Si02 . A12Os Tíö2 Fe2Os FeO . MgO CaO . MnO MazO KzO . p2o5 . 53,89 19,10 0,50 3,33 6,42 3,89 9,05 0,06 1,84 1,02 0,63 55,33 23,09 1,38 2,67 2,43 3,20 5,10 1,04 2,31 3,26 58,06 18,57 0,61 5,34 3,58 1,39 5,23 0,05 2,30 4,19 0,65 54,64 19,36 0,56 5,40 5.47 2,45 5,18 0,50 2.47 3,91 55,35 18,97 0,48 3,98 4,59 2.70 5.70 0,93 2,80 4,40 így feltűnő, hogy a kőszén transzvaporizáló hatására a hipovulkanitokban az Si02 és Al203 csak kissé változott [4—5]. A MgO és a CaO kb. 50%-ot csökkent. Az alkáliák koncentrációja viszont 200 — 400%-kal növekedett. Az MnO a karboandezitben egy egész nagyságrendű dúsulást ért el, valószínűleg az Pe-t helyettesíti a szideritben. Az anyagvizsgálat eredményeinek értékelése Az anyagvizsgálat eredményei jól mutatják, hogy a magma és a kőszén kölcsön- hatásának legfőbb tényezői a könnyenillók (főleg a HaO, C02, és H,S), ui. mindkét olda- lon ezeknek a mennyisége változott legnagyobb mértékben. 180 Földtani Közlöny. XC. kötet, 2. füzet Ténylegesen a könnyenillók határozták meg a kialakuló kőszén és andezitövek keletkezésénél a nyomás és redox viszonyokat, s így közvetve a hőmérsékleti és /^-vi- szonyokat :s. A magma fölnyomulásakor a kőszén a magma hőhatására kontaktmetamorfózison ment át, ami főleg anyagátrendeződéssel és igen jelentékeny transzvaporizációs anyag- veszteséggel járt. Ezek a mennyiségi változások végülis jelentős minőségi változáshoz is vezettek. Ugyanakkor jelentékeny hatást gyakorolt a kőszén a vulkáni kőzetre. A vul- káni kőzetben nemcsak anyagátrendeződés, hanem jelentős anyagfelvétel történt a mellékkőzetből. Ennek a folyamatnak során a kőszén könnyenillói nem átalakították, hanem kialakították a kőzetet. Ui. a magma még a kőzettéválás előtt érintkezett a köny- nyenilló leadásra képes kőszénnel, így a kőzettéváláson még át nem ment anyagon nem metamorfózis történt, hanem új magmatípus keletkezett. A folyamat tehát kontakt, de nem metamorf. A leírt magmás kőzetek anyagát a magma és a könnyenilló termelő mellékkőzet együttesen alakította ki. így az ismertetett karbo-, szulfo- és hidroandezit a Szádeczky-Kardoss E. által felállított új kőzetesoportba, a hipovulkanitok csoportjába tartozik. A kőszén kontaktmetamorf átalakulásának lényege, hogy' a fölny'omuló magma hőhatására a kőszénből a nedvesség és a többi illők is fölszabadulnak és jelentős gőz -gáz- nyomást hoznak létre a kőszénben, amely jelentősen meghaladja a magma nyomását. Igyr nyomáslejtő keletkezik, amely' vektorálisan a magma felé mutat, és létrehozza az illők áramlását a magmába, vagyis létre jön a Szádeczky-Kardoss E. által fölismert transzvaporizáeió [1], A magma — kőszén-rendszer nyomása a kőszén helyi könny'enilló tartalma mellett a hőmérséklet függvénye. Kisebb hőfokon csökken az illők fölszabadulásának sebessége a kőszénben, csökken a nyomáskülönbség és így az illők áramlásának sebessége is. A vál- tozó pt és az ezzel egyúitt változó koncentráció viszony'ok hatására a kőszénben és a mag- mában egy'aránt öves anyagváltozás következik be. A kőszénben a kezdeti, legnagyobb intenzitású fölmelegedés során természetes kokszöv jön létre közvetlenül az érintkezésen. Ez a kőszénöv illőit teljesen elveszti, ill. azok a magmába áramlanak. Laboratóriumi tapasztalatok szerint (S o ó s L.) az ilyen tökéletesen illómentes koksz előállításához minimálisan 800 C ° szükséges. A kőszénben távolabb is fölszabadul- nak az illők, azonban a lassúbb fölszabadulás kisebb nyomást és ezzel együtt lassúbb áramlást idéz elő a magma felé. Ugyanakkor a stagnáló gázok belső nyomása mindinkább visszaszorítja a kőszén hőbomlását is. Végül 550 C ° körül a visszamaradt szilárd kőszéntermékek és a gőz-gáz- fázis reakcióba lép egymással, amelymek soráiT a kőszén szénültsége megnő. Tehát a ter- mészetes koksz és a széniiltebb kőszénöv éles határral szétválik, ui. az illők addigi meny'- nyiségi különbsége a kémiai reakciók során jelentős minőségi átalakuláshoz vezet. A 2. ábrán leolvasható változások igazolják a fönti következtetéseket. Az időtartalomnak 8— 10 m-nél az átlaghoz képest maximuma mutatkozik, amelynek kialakulásánál két fő tényező játszhat szerepet a transzvaporizációs elmélet szerint. Az együk az, hogy a kőszénben a magma hőhatására kialakuló belső nyomás mindkét irányba, tehát a magma felé és a kőszén távolabbi része felé is irányul. Az utóbbi a kőzetpórusok eltömődése miatt többnyire jelentéktelen, de mégis a kőszénből a fölszabaduló illők kisebb része a távolabbi még nem kontaktizált kőszén felé áramlik és növeli az időtartalmat. A másik tény'ező az, hogy az egyes időkomponensek különböző diffúziós sebességgel áramlanak a magma felé, s így a nyomáskiegyenlítődés idején teljes egészükben nem érnek el a magmáig, mintegy megtorlódnak a magmától távolabbi kőszénövben, ugyancsak növelve a kőszén- öv átlag időtartalmát [5], Pók a: Hipovulkanitok bamaköszén-piroxénandez'it kontaktust ól 181 A hamutartalom változása ellentétes az illótartalommal. A 2. ábrán látható je- lentős változás nagyrészt relatív a jelentős illótartalom csökkenés miatt. Azonban a hamutartalom mennyiségében még ezen túlmenően is észlelhető egy jelentős minimum, kb. az illótartalom maximuma helyén. A minimum kialakulásához hozzájárulhat, hogy a kőszénhamunak egy részét az illők mobilizálták és magukkal ragadták a magmába. Ennek eldöntésére a közeljövőben az MTA Geokémiai Kutató Laboratóriumában a kőszénhamu összetételének változásait is meghatározzuk. Számítást végeztem a kőszén által leadott és a magma által fölvett összes anyag abszolút mennyiségét illetően is. A térfogatsúlyok és a súly%-os összetételek ismeretében planiméteres számítással a következő értékeket kaptam: Az 1,2 m vastag kőszénréteg, 1.2 m2-es magmával érintkező felülettel, 90 m-ig 1728 kg nedvességet, 8,3 m-ig (mert 8.3 m-től már nem volt időveszteség) 1040 kg illőt vesztett. Összes vesztesége tehát 2768 kg. Az andezittelér a kőszéntelep szintjében, tehát 1,2 m vastagságban, 1,2 m2-es kőszén- nel érintkező felülettel 2 m-ig, vagyis a telér közepéig, 280 kg illőt vett föl. Azonos szint- ben tehát a beáramló dióknak csak 10%-át találtuk meg. Ezt a jelenséget több tényező okozza. Az egyik tényező, hogy a könnyeuillók a magmában, mint folyós fázisban a ma- gasabb telérrészekbe is behatoltak, másrészt a magma, mint mozgó rendszer, tovább vitte áramlásaival is az diókat. A harmadik tényező, hogy az diók áramlása nemcsak a magma felé történt, mint azt már előbb láthattuk. A jellegzetes kontakt övék, vagyis a vizsgált hipovulkanitok kialakulásának lé- nyege, hogy a nagy vízgőz és egyéb illófelvétel hatására a kristályosodás menete gyökere- sen megváltozott, és a kristályosodás hőmérsékleti tartománya a főkristályosodás hő- fokától (max. 1200 C°) egészen a legkisebb hidrotermális hőfokig (min. 50 C°) tartott [1 . A kristályosodási sorrend megváltozását magyarázza az a körülmény, hogy a hőmérséklet csökkenésével az diókkal telített magmában az olvadékból való kikristályo- sodás mindinkább oldatból való kiválássá válik, tehát az egyes elemek, dl. ionok viselke- dése a lehűlés különböző stádiumaiban más és más lesz. így a lehűlés hidrotermális szakaszba eső stádiumában a potenciálokat már a hidratált ionrádiusz határozza meg. Ez magyarázza pl. az Fe-nak a kristályosodás végső fázisára tolódását, a Fe- és Mg-tar- talmú színes szilikátok teljes hiányát, és helyettük a karboandezit alapanyagának nagy Fe-, Mg-karbonát-tartalmát. Kontakt kőzeteink kristályossági fokának vizsgálatából kitűnik, hogy transzva- porizáció hatására a fölhatolásakor már „kása” jellegű magmában, amelyben a porfíros ásványok már részben kiváltak, aránylag gyors lehűlés következett be, amíg az anyag a hidrotermális hőfokot el nem érte. így a kőzettéválás hosszabb szakasza a kisebb hő- mérsékleti tartományokra, főleg a mező- és epitermás hőfokra esik (karbonátok, pirít, agyagásványok). A már föltörés előtt kivált porfíros ásványok a fölvett diók hatására ríjra oldódnak, dl. hidratizálódnak, bázicitásuk fokától függően. Ez magyarázza a por- fíros színes szilikátok teljes hiányát és a legnagyobb méretű porfíros plagioklászok mont- morillonitosodását. A keletkező montmorillonit jelenléte azt mutatja, hogy a pn elég nagy, a közeg lúgos. A lúgos kémhatást a nagy vízmennyiség hatására oldatba menő alkáliák okozzák. Az alkáliák mennyisége a kémiai elemzések szerint valóban a víz- mennyiség növekedésével, vagyis a telér széle felé növekszik, és a hidroandezitben éri el maximumát. A K20 igen jelentős koncentráció-növekedése úgy magyarázható, hogy a könnyenillók a kőszénből K-ot ragadtak magukkal a magmába. Lényeges kérdés a C02 és a H2S hatásövének viszonylag éles elkülönülése, vagyis a karbo- és szulfoandezit öves kialakulása. Ezt vagy a két gáz különböző diffúziós képes- sége, vagy a pt viszonyok változásával változó illóösszetétel okozza. Feltevésem szerint a kezdeti legnagyobb hőfokon, a legintenzívebb gőz-gázfejlődés szakaszában, tehát a legnagyobb gőznyomás idején a nagy hőfok miatt disszociáló gázok oxidatív hatást 3 Földtani Közlöny 182 Földtani Közlöny, XC. kötet, 2. füzet idéznek elő. Ez az oxidatív hatás az egész magmatömegben érvényesül. A hőmérséklet csökkenésével az illők disszociációja csökken, ekkor a csökkenő nyomás az diókat már csak a jelenlegi szulfoandezit belső határáig képes hajtani, tehát reduktív hatásukat itt fejtik ki. így jön létre a szulfoandezitbeu a piritesedés. A hidroandezit szegélvi kialakulását a hirtelen kapott, igen nagy mennyiségű víz hatására létrejött hidratizálódás medett az magyarázhatja, hogy a magmaperem, gyors lehűlés miatt, a kis hőmérsékleten kristályosodó hidroszilikátok képződésére alkalma- sabb állapotú, végül, hogy a legkönnyebben illő víz a legkülső szakaszon legtovább, a legkisebb hőmérsékleten is még vándorolni képes. Érdekes a karboandezitnek kétféle variációja: a telér belső övének hidro-karbo- andezitje és az érintkezéshez közelebbi, üregkitöltő szferosziderittel jedemzett kőzet- féleség. A hidro-karboandezitben a nagy, porfíros plagioklász belső zónája montmorido- nitosodott, a plagioklász későbbi generációja bomlatlan és az alapanyagban jelenik meg a Mg-tartalmú sziderit. A szferosziderites karboandezitből hiányzik a nagy porfíros pla- gioklász, az alapanyagban kőzetüveg is keletkezett, viszont a szferosziderites üregkitöl- tés meghaladja a 20%-ot. P e s t h y L. szerint ennek a jelenségnek az lehet a magyará- zata, hogy a karboandezitben hidrotermális hőfokon az diókkal való túltedtődés miatt karbonátos oldatvándorlás indul. A szegélyi gyorsabb lehűléssel már kikristályosodott kőzet megrekeszti az oldatokat. Az oldat hatására üregek oldódnak, amelyekben további koncentrálódás során szferosziderit válik ki. Az oldódás valószínűleg a már hidratizált plagioklászon mehet végbe legkönnyebben, ezért hiányzik a szferosziderites karboande- zitből a nagy porfíros plagioklász. Ezt a feltevést igazolja az a tény is, hogy a kioldott üregek körül vékonycsiszolatban észlelhető az alapanyag plagioklász lécecskéinek őrien, tált elhelyezkedése, ami másutt a porfíros plagioklász körül látható. TÁBLAMAGYARÁZAT — TAFELERKLARUNG XIII. tábla — Tafel XIII. 1. Karboandezit. Az alapanyagban karbonát van. (120 x). - — Karboandesit. Die Grundmasse ent- hált Karbonáté. (120 x.) 2. Szferosziderit üregkitöltés karboandezitben. (120 x.) - — Sphárosideritische Hohlraumausfüllung in Karboandesit. (120 x.) 3. Sulfoandezit. Az alapanyag pirites. (120 x.) — Sulfoandesit mit pyritisclier Grundmasse. (120 x.) 4. Hidroandezit. A nagy porfíros plagioklász belseje agyagosodott. Az alapanyag is agyagosodott. (120 x.) — Hydroandesit. Das Innere des grossen porphyrischen Plagioklases sowie auch die Grundmasse ist in Tonmineralien umgewandelt. (120 x.) IRODALOM — LITERATUR 1. Szádeczky-Kardoss E.:On the petrology of volcanic and the intraction of magma and water. Acta geologica. 1958. T.V. F. 2. — 2. S z á d e c z k y-K a r d o s s E.: Kőzetátalakulás és szénkőze- tek. MTA. Műsz. Tud. Oszt. Közi. 1951. 1. — Schréter Z. : Nagybátony és környéke. Magyar Tájak föld- tani leírása. 1935. — -4. Székyné F u x V.: A magmás kőzetek szerepe a komlói kőszénösszletben. MTA Műsz. Tud. Oszt. Közi. 1952. V. 3. — -5. Szádeczk y-K a r d o s s E.: Über Migrationserscheinungen magmatischer und metamorpher Gesteiusbildungsprozesse. Freiberger Forschungshefte. C 58. 1959. Hypovulkanite aus dér Kontaktzone zwischen Braunkohle und Pyroxenandesit im Nagybátonyer Bergrevier T. PÓKA In dér Umgebung von Nagybátony werden die untermiozánen Braunkohlenflöze von tortoniseheu Pvroxenandesitgángen durchstossen. Die regionale thermische Wirkung dér Andesitgánge auf die Braunkohlen kann im Sinne des Kohlenumwandlungsdiagramms von E. Szádeczky-Kardoss nachgewiesen werden. Verfasser hat mittels einge- hender Materialprüfung dér einzelnen Kontakté die Wechselwirkungen zwischen Kohlé Páka: Hipovulkanitok barnaköszén-piroxénandezit kontaktusból 183 und Andesit nachweisen können. Eine derartige eingehende Materialprüíung ist z. B. am Kontakt iin Kossuth-Stollen vorgenommen worden. Mán hat neben den mikrosko- pischen Untersuchungen teclinische Analysen dér Braunkohle bis zu einer Entfernung von 90 m vöm Kontakt, sowie Eeichtflüchtigenanalysen und chemische Ailalysen bis zűr Gangmitte am Andesit vorgenommen. (S. ungarischen Text, Tabellen I, II, III, Fig. 2, 3). Aus den Ergebnissen dér Kohlenanalysen geht hervor, dass síeli in einer liefe von 0,5 m am Andesit eine natürliche Kokszone mit kleinem Nasse-, grossem Asche- und mittlerem Fixkarbongehalt, ölnie Eeichtflüchtigen, entwickelte. Von 0,5 m bis 8,5 m finden wir bei raseh ansteigendem Eeichtflüchtigengehalt mittlere Nasse und mittleren Aschen- und Fixkarbongehalt. Zwischen 8,5 und 90,0 m ist dér Gehalt an Eeichtflüchtigen und Fixkarbon grösser als im Durclisehnitt, vvogegen Nasse und Aschengehalt unter- durchsclmittlich sind. Folglich reicht dér tliermische Effekt des Andesits selbst über 90,0 m hinaus. lm sich mit dér Kohlé berührenden Teil des Andesitganges können selbst mit dein unbewaffneten Auge drei Gesteinszonen unterschieden werden. Am Rande des Ganges kommt eine dünne Hvdroandesitzone vor, begleitet nach dem Inneren des Ganges zu durch eine etwas breitere Sulfoandesitzone, wogegen das Innere des Ganges aus Karboan- desit besteht. Diese Gesteine gehören in die Gruppé dér Hypovulkanite nach Szá- deczky - Kardos s. Es geht aus den mikroskopischen Untersuchungen hervor, dass es in keinem dér drei Gesteinstypen des Ganges porphyrische Kristalle dér femischen Gemengteile gibt. Die porphyrischen Plagioklase des im Innern des Ganges entwickelten Hydro-Karboandesits sind montmorillonitisiert, die Grundmasse besteht grösstenteils aus Siderit und etwas Kalzit. In den áusseren, dem Rande des Ganges náherliegenden Teilen des Karboandesits kommt ein durch sphárosideritische Hohlraumausfüllungen gekennzeichnetes Gestein vor. Hier fiihrt die Grundmasse kein Karbonát. Dér Sulfoande- sit ist durch die Anwesenheit von reichlichem Pyrit in dér Grundmasse gekennzeichnet. Dér Hydroandesit ist fást vollkommen in Tonmineralien umgewandelt, stellenweise sind jedoch die áusseren Zonen dér grossen porphyrischen Plagioklase erhalten geblieben. Dér Tonmineral wurde durch DTA-Untersuchung als Na/K-Montmorillonit bestimmt. Die makroskopisch und mikroskopisch unterscliiedenen Gesteinszonen lassen sich auch anhand des Leichtflüchtigengehaltes und dér Ergebnisse dér chemischen Analysen recht gut unterscheiden. Dér totálé Eeichtflüchtigengehalt ist im unmittelbar an dér Kohlé liegenden Andesit auf das Siebenfache angestiegen. Am höchsten ist dér Eeichtflüchtigengehalt im Hydroandesit, und nach einem Minimum im Sulfoandesit findet mán im Karboande- sit einen mittleren Gehalt. Dér Karboandesit wird durch Reichtum an C02,der Sulfoande- sit an S gekennzeichnet. Es geht aus den chemischen Analysen hervor, dass die Menge von Si02 und Al2Oa im Verháltnis zum Andesit, dér keine Kontaktwirkungen erlitten hat, sich recht wenig veranderte. Die Menge von Ca und Mg nahm bedeutend ab. Dagegen erreicht die Zunahme dér Konzentration dér Alkálién 200 bis 400%. Dér Alkaliengehalt nimmt den Rándern entgegen zu. Die beschriebenen LTntersuchungsergebnisse lassen sich im Sinne dér Transvaporisa- tionstheorie von E. Szádeczky-Kardoss deuten. Infolge dér thermischen Wirkung des aufsteigenden Magmas erlitt die Kohlé eine Thermometamorphose. Diese hatte teils eine Umgruppierung dér Stoffe, teils einen transvaporisatorischenStoffverlust zűr Folge. Die durch den thermischen Effekt des Andesits in dér Kohlé sich befreienden Leiclit- fliichtigen und Wasserdampf habén námlich einen bedeutenden partiellen Druckiiber- schuss in dér Kohlé zustandegebracht, sodass diese Komponenten dem Magma zuström- ten und in letzteres eindrangen. Die bedeutende Steigerung des Dampf- und Eeichtflüchti- gengehaltes sowie dér Konzentration dér durch die Eeichtflüchtigen mitgerissenen Ele- inente (z. B. Alkálién) hat den Chemismus des Magmas bedeutend verándert. Dieser Prozess hat zu dér Bildung dér kennzeichnenden Hypovulkanite geführt. 3* PLIOCÉN KORÚ KÉREGMOZGÁSOK A BORSODI BARNAKŐSZÉNMEDENCÉBEN DR. JASKÓ SÁNDOR Összefoglalás: A Borsodi barnaköszéiimedence felszínét borító szarmata és pannóuiai korú fedőtakaró összvastagsága átlag 150 m és az üledékes kőzeteken kívül eruptívok is résztvesznek benne. Az idősebb főtörésvonalak mentén utómozgások történtek a pliocén végén is. Ezek a tektonikus mozgások szétdarabolták a szarmata és pannóniai rétegeket, egyes részeit megemelve, más részeit kibillentve eredeti helyzetükből és mélybe süllj'esztve. A Borsodi-medence felszínét sok helyen szarmata és pannóniai fedőtakaró borítja, mely főleg folyami kavicsból, homokból, riolittufából és andezitagglomerátumból áll és eltérő módon települ az alatta levő tengeri fáciesű középső- és alsómiocén rétegekre. A szarmata előtti lepusztulás egyes helyeken még a kőszénösszlet egy részét is letarolta. A diszkordanciafeliilet és a kőszénrétegek metszésvonalát megszerkesztve a kőszéntelepek elterjedésének határát is megkapjuk. Ezért gyakorlati szempontból is fontos a szarmata alsó réteghatárának tengerszint feletti magasságát meghatározni. Ez ott, ahol a völgyek az idősebb fekürétegekig" bevágódtak és sem suvadások, sem lejtőtörmelék nem zavarja a képet, felszíni kibúvások alapján is lehetséges. Másutt kutatófúrások adatait kell föl- becsülnünk. Balogh [1,2], Jaskó [5, 6, 7] és Schréter [13, 14, 15, 16] közléseiben számos részletadatot találunk a medence szarmata és pannóniai rétegeiről. Összefoglaló, általános rétegtani leírásukat Vadász [20], majd Schréter [17] nyújtotta. A szarmata és pannon tektonikára vonatkozó részletadat azonban aránylag kevés [2; 140. o., 18: 100. o.], és mi is csak megközelítő képet alakíthatunk ki a pannon utáni el- mozdulások és az idősebb hegységszerkezet kapcsolatáról. A faunás pannóniai rétegek elterjedésének nyugati határát Rudabánya [10; 368. o.", Ormospuszta 13; 108. o.] és Hangács jelzik. Jellegzetes csökkentsósvizi szarmata makro- és mikrofauna volt kimutatható a miskolci (MJ, zilizi (ZJ és damaki (DJ fúrás- ban, továbbá felszíni előfordulásban Császta-pusztánál [1; 278. o. , a sajókazai Pacsány völgyben ; 280. o. és a esernelyi Lófő-hegyen 8; 103. o.~. DXv felé már terresztrikus szarmata csigákat találunk Egercseliiben a Villó-tanyánál [19; 354. o.[, valamint Heves- aranyosnál '15; 887. o.]. A szarmatakori beltenger partszegélyének közelsége okozta, hogy a fluviatilis és eruptív képződmények közé helyenként — alárendelten — foramini- ferás és molluszkás csökkentsósvizi lerakódások települnek. A Borsodi-medence felszínét borító törmelékkúp, illetve delta képződése a pannó- niai emelet idején is tovább tartott, azonban a beltenger szegélye kelet felé húzódott vissza. A folyóvízi eredetű, keresztrétegzett homok- és kavicslencsékben a pannont és szarmatát szétválasztani nem lehet. így a következőkben az egész rétegösszletet együtt tárgyaljuk. A szarmata és pannóniai rétegek a feküjüket alkotó tortónai és burdigalai üledékek- től általában jól elkülöníthetők. Nehézségek legfeljebb a szarmata és tortónai határán J a s k ó : Pliocén kéregmozgások a Borsodi medencében 185 mutatkozó riolittufaréteg korának eldöntésénél merülhetnek fel [19, 354. o.], különösen fúrásokban, ahol az érintkezés jellege nehezen ismerhető fel. A riolittufát tortónainak vehetjük, ha lefelé mikrofaunával jellemzett tortónai fehér márgába megy át. Ellenben, ha a riolittufa fekiijében rétegtani hézag van, a felsőbb padjaiba pedig andezitgörgetegek ágyazódnak, vagyis fölfelé az andezitagglomerátumhoz kapcsolódik, úgy a szarmatába sorolhatjuk. A nagy gonddal feldolgozott újabb fúrások Jákfalva (J17), Nagybarca (Nb37), Ziliz (Zj), Damak (Dj) azt bizonyítják, hogy a Borsodi-medence területén a riolittufa- szórás a legalsó miocéntől a pliocénig hatszor — hétszer is megismétlődött. Ismételt vul- káni törmelékszórás előzte meg már az ún. alsó riolittufát is (J17). 1 — 2 méteres riolittufa padok kísérik a kőszéntelepeket Eyukóbányán [5, 98. o.] is. Ezek nagyobb távolságon aránylag változatlanul követhetők. A tortónai riolittufa a szarmata előtti lepusztulás következtében többnyire csak foszlányokban található meg. Az „alsó riolittufa” Borsod- nádasdtól Királdig fokozatosan kivékonyodik, Ózd és Putnok vidékén teljesen hiányzik. A Sajó völgye mentén a korábbi irodalom szerint az alsó riolittufa csak Varbó és Perecés, valanúnt Kurittyán és Szuhakálló környékén volt ismeretes kisebb foltokban. Ezért volt meglepő, hogy a Jákfalva és Felsőnyárád környéki legújabb fúrások 100 m vastagságú riolittufát harántoltak a kőszénösszlet feküjében [7, 458. o.]. A szarmata és pannóniai rétegsor fluviatilis jellegének megfelelően erősen lencsés kifejlődésű. A felsőnyárádi, 2 — 300 m-es hálózatban telepített fúrások szelvényeiből ki- tűnően a különböző homok-, kavics-, riolit- és andezittufa-, valamint andezitagglomerá- tum-rétegek vastagsága igen változó, gyakori a teljes kiékelődés is. Ha a Rudabánya és Varbó közötti néhány jellegzetesebb fúrás rétegsorát összehasonlítjuk (1. ábra), úgy általános szabályként mindössze annyi állapítható meg, hogy a rétegsor teljes vastagsága 100— 150 m; ennek mintegy fele eruptív eredetű réteg (jórészt andezitbreccsia és agglo- merátum). Vékony riolittufa- és tufitrétegek vannak több helyen az andezitagglomerátum alatt és fölött is. Az eruptívumok közé települt üledékes kőzetek a rétegsor felső részeiben többnyire agyagból, lejjebb pedig homokból és kavicsból állanak. Az andeziterupció hajdani központjait jelzik: a Sajómercse közelében levő andezittelér, továbbá a sajó- kazai Ráró-hegven mélyített fúrás 150 m vastag andezitbreccsiája. Általában Sajómercse, Sajóvelezd, továbbá Tardoua környékén a nagy, szögletes andezittömbökből álló brecs- csia uralkodó, mig innen délnyugatra, Biikkmogyorósd felé, továbbá északkeletre Felső- nyárád irányában az andezittufába ágyazódó andezitgörgetegek már erősen legömbölyí- tettek. A medence északi szegélyén, Rudabánya és Szendrő környékén az audezittufa hiányzik. A szarmata — pannon rétegsor 10—20 m vastag alapkonglomerátummal és riolittufával kezdődik, melyre fás-baruakőszén-tartalmú homok- és agyagrétegek követ- keznek. Utóbbiak összvastagsága 100—150 m-t is elérhet (R412 és Szx sz. rudabányai és szendrői kutatófúrások). A Bódvától keletre eső terület szarmata és pannóniai rétegsora kissé különbözik a Borsodi kőszénmedencében levőtől, így annál jóval nagyobb vastagságú. A damaki (DJ, zilizi (ZJ fúrásokban, továbbá a miskolci Deiclisel gyári (MJ , strandfürdői (M2) és Martin-telepi (M3) fúrt kutakban a főleg homokból és agyagból álló pannóniai rétegsor összvastagsága 60—150 m között változik, ennek alsó részében vékony lignitpadok, felső részébe pedig riolittufaréteg települ. A szarmata rétegek vastagsága pedig 150—300 m között váltakozik, javarészt andezit és riolittufából, kövületekkel jellemzett tufás agyag- ból és finomszemű homokból áll. Durvaszemű üledékek: kavics- és agglomerátumrétegek csak kivételesen, néhány vékony padban fordulnak elő. A rétegek lencsés kiékelődése kisebb mértékű. A szarmata és pannóniai üledékek Tornaija, Bánréve, Ózd, Bükkszék vonalától nyugatra a feküjükben levő miocén kőszénösszlettel együtt lepusztultak. Földtani Közlöny, XC. kötet, 2. füzet 186 A Borsodi-medence szarmata és pannon rétegei nyugatról kelet felé enyhén lejtő térszínen rakodhattak le. Ezt azonban a pliocénvégi tektonikus mozgások szétdarabolták, egyes részeit megemelték, másokat pedig, vízszintes helyzetükből kibillentve, lezökken- tették. A rendelkezésre álló adatok hiányosságai miatt meg kell elégednünk a nagy for- 1. ábra. A Borsodi kőszénmedence szarmata és pannon rétegeinek fúrásszelvényei: 1. Fás barnakőszén, 2. Homokkő, 3. Mészkő és mészmárga, 4. Agyag, 5. Agyagos homok és homokos agyag, 6. Homok, 7. Kavi- csos homok, 8. Kavics, 9. Andezittufa legömbölyített kvarcit- és andezit-kavicsokkal, 1 0. Andezit agglome- rátum, 1 1 . Andezittufa, 12. Riolittufa, 13. Negyedkori barna agyag. — Fig. 1 . Bohrprofile durch dasSarmat únd Pannon des Borsoder Braunkohlenbeckens. 1. Idgnit, 2. Sandstein, 3. Kaik und Kalkmergel, 4. Tón, 5. TonigerSand und sandiger Tón, 5. Sand, 7. Schottriger Sand, 8. Schotter, 9. Andesittuff mit abgerollten Quarzit- und Andesitkiesehi, 10. Andesitagglomerat, 1 1. Andesittuff, 12. Rliyolithtuff, 13. Quartárer brau- ner Tón. J a s k ó : Pliocén kéregmozgások a Borsodi medencében 187 mák körvonalainak hozzávetőleges felvázolásával, bár azokon belül még számos kisebb vetődés is van. Ezért a 2. ábra rétegszintvonalai nem tükrözik teljes pontossággal a szer- kezeti képet. 2. ábra. Szarmata és pannon rétegek elterjedése a Borsodi kőszéumedencében : 1. Szanuata és pannon, 2. Középsőmiocén és annál idősebb harmadidőszaki rétegek, 3. Mezozóos és paleozóos alaphegyseg a felszínen, 4. A szarmata alsó réteghatára a tszf., 5. Kutatófúrás, 6. Szelvéuyvonal, 7. Országhatár, 8. Posztpannon törésvonal. — Fig. 2. Verbreitung dér sarmatischen und pannonischen Ablagerungen im Borsoder Braun- kohlenbecken. 1. Sannat und Pannon, 2. Mittelmiozán und álteres Tertiár, 3. Mesozoisches und paláozoi- sches Grundgebirge am Tag, 4. Sarmatsohle, Höhe ii. d. M., 5. Schurfbohrung, 6. Profillinie, 7. L,andes- gienze, 8. Postpannonischer Bruch 188 Földtani Közlöny, XC. kötet, 2. füze Bélapátfalva és Ivgercselii között a dombtetőket koronázó szarmata foszlányok 4 — 5 km átmérőjű, lapos teknőt alkotnak. Itt zökkennek a kőszéntelepek is legmélyebbre, melyek Szucsnál és Egereseiknél kelet felé dőlnek, e teknő keleti oldalán a Bükk-hegység tövében pedig ismét hirtelen kiemelkednek. Szentes F. földtani térképe [19] számos kis szarmata utáni vetődést is feltüntet itt. Ezek a vetődések ÉÉK— DDNy-i, illetve NyÉNy — KDK-i csapásúak és átlag 400—500 m-re húzódnak egymástól, sakktábla- szérűén darabolva fel a területet. Csemely és Szilvásvárad között a szarmata rétegeket ÉK — DNy-i irányú törés bontja két egymással szemben lejtő táblára. Ennek folytatásába esik az Upponyi-kegység ÉNy-i szegélye, ahol a mezozóos — paleozóos alaphegység reátolódott az alsómiocénre [9, 97. o.]. Az ÉNy-i táblát egy NyÉNy — KDK-i esapású törés Csernelynél kettéválasztja olymódon, hogy a Csernelytől északra levő Konez-hegyen kb. 50 m-rel alacsonyabb szin- ten vannak a szarmata rétegek, mint a Csernelytől délre levő hegytetőkön. Kelemér— Zádorfalva és Ragály községek összekötő vonala mentén lapos „bolto- zat” húzódik, mely DNy felé nyitott, míg a többi égtájak felé mindenütt kifelé lejtenek a szarmata és pannóniai rétegek. A „boltozat” tengelyvonala mentén oligocén bukkan fel- színre [16, 58. o.]. Putnoktól ÉK-re olyan éles ÉK — DNy-i törés mentén süllyednek le a szarmata rétegek, melynek folytatását az idősebb rétegekben a Sajótól délre, Sajónémeti- től a királdi Zsigmond-aknáig követhetjük. Dövény és Dubicsány között lapos, széles teknő húzódik, mely több részletformára oszlik. így a Sajókaza és Felsőnyárád közötti kutatófúrások egy kisebb részteknőre mutatnak. Ez a pacsányvölgyi besüllyedés éppen felette fekszik a kőszénösszletben ki- mutatott tektonikus besüllyedésnek, melyet a bányászok „Hugó-árok” néven jelölnek. A főmélyedés középpontja azonban Dövény környékére esik. A teknő DNy felé — úgy látszik — Dubicsánynál végződik. A Sajótól délre már mindenütt ÉÉK felé lejtenek a szarmata rétegek. Jelentős tektonikai vonal húzódik a Bán-völgye mentén, majd a Sajót keresztezve csaknem egészen Szendrőig. Felsőnyárád és Kurittván, valamint Sajógalgóc és Sajókaza között hirtelen meredeken felemelkednek a szarmata és pannóniai rétegek. A Bán- völgyében a szarmata rétegek lepusztultak, ezért itt nem figyelhető meg pontosan az el- mozdulás módja. Kétségtelen azonban, hogy a Bán-völgyénél megszűnik a Sajómerese és Sajóvelezd környékén kimutatott KDK — NyÉNy-i általános csapásirány és helyette Bánhorvátitól K-re lapos „boltozat” alakult ki, Kazincbarcikától D-re pedig egy besüly- lyedés körvonalai láthatók. Kimutatható a bánvölgyi nagy törésvonal az idősebb miocén rétegekben is. Ez azonos a bánfalvai, sajókazai és kurittyáni bányaterületeket határoló ún. „Hugó "-vetődéssel, melynek nyugati oldalán a kőszénrétegek lesüllyedtek. Kondótól Bántapolcsányig K — Ny-i irányú keskeny teknő húzódik. Ettől D-re a Bükk hegység felé, É-ra pedig az említett bánhorváti „boltozat” irányában emelkednek a rétegek. A teknőt keresztező Harica-, Kazinci- és Bán -völgyben jól megfigyelhető, hogy a völgyoldalakon egyre mélyebbre süllyed a szarmata alsó réteghatára, inig csak el nem érjük a teknő tengelyvonalát. Az alsómiocén fekvőjének szintvonalas térképét [12] a szarmata fekü felszínének szintvonalaival összehasonlítva (2. ábra), szembetűnik, hogy itt a hegységszerkezeti formák többé-kevésbé fedik egymást, vagyis a besüllyedések és kiemelkedések nagyjából mindkét rétegfelületen párhuzamosak. Különbség csak abban van, hogy az alsómiocén fekvőn mérhető vertikális elmozdulások kb. kétszer nagyobbak a szarmata fekvő hasonló jellegű elmozdulásainál. így az alsómiocén fekvő süllyedése Radnóthy térképe szerint [12] a Bükk-hegvség északi szegélyétől a Bántapolesány — koridói teknő középpontjáig kb. 300 m; a szarmata rétegeken ugyanez csak 100— 150 m-nek mérhető. A kazincbarcikai besüllyedés az alsómiocén fekvőn 100 m, a szarmata fekvőn pedig csak 50 m. J a s k ó : Pliocén kéregmozgások a Borsodi medencében 189 Az ormospusztai paleozóos rögök szegélyén közel É — D-i esapású törésvonal húzó- dik. Nagyjából ennek folytatásába esik a Kazincbarcikától délre levő szarmata rétegek kelet felé hirtelen megsüllyedése is (2. ábra). ÍNY DK 1 3 3. ábra. Vázlatos szelvény a Bükk-hegység ÉNy-i tövéből: i . Mezozóos és paleozóos alaphegység, 2. Oligo- céu, 3. Mediterrán, 4. Szarmata és pannon. — Fig. 3. Profilskizze vöm nordwestlichen Fusse (les Bükkge- birges : 1. Meso-paláozoisches Grundgebirge, 2. Oligozán, 3. Mediterrán, 4. Sarmat und Pannon. Sajóbábony, Miskolc, Görömböly vonalában a Bükk-hegység irányából általában egyenletesen K-felé lejtenek a rétegek. Kisebb, 15—20 m-es antitetikus törések voltak megfigyelhetők Hejőcsabánál, a cementgyár részére végzett agyagkutató fúrásoknál (4. ábra). 4. ábra. A hejőcsabai Templom-hegy földtani szelvényvázlata (túlmagasitással). Negyedkor: 1. Barna agyag, Pannon: 2. Homok és homokos agyag, 3. Agyag Congeriákkal és I.imnoeardiu’mokkal, Szarma- ta': 4. Agyag és homok sűrűn váltakozó rétegekben, Cerithiumokkal, 5. Riolittufa. • — Fig. 4. Überhöhte geologische Profilskizze des Templomberges von Hejőcsaba. Q u a r t á r: 1. Brauner L,ehm, Pannon: 2. Sand und sandiger Tón, 3. Tón mit Congerien und Limnocardien, Sarmat: 4. Dicht altemierender Sand und Tön mit Congerien, 5. Rhyolithtuff. 190 Földtani Közlöny, XC. kötet, 2. füzet A Bükk -hegy ség K-i szegélyén a kőszénösszlet dőlésiránya azonos a fedőjét alkotó szarmata dőlésirányával. A kőszéntelepek azonban kilométerenként 30— 70 m-t, a szarmata rétegek pedig csak 20—30 m-t süllyednek nyugatról kelet felé haladva [5; 100. o.]. Balajt, Boldva, Sajókeresztúr, Hejőesaba vonalában ÉD-i csapású nagy törés- vonal húzódik, melynek K-i oldalán a Borsodi-medence kőszéntelepes rétegsora hirtelen lesüllyed, a szarmata és pannóniai fedőrétegek pedig, mint azt a zilizi (Zj) és damaki (Dx) kutatófúrások bizonyítják, jelentékenyen megvastagodnak. Miskolc városát kb. az Avas hegy K-i tövénél keresztezi ez a nagy lezökkenés, mert inig az egyetemi városnál (M4) a felszíntől 40 m-re, vagyis +134 m abszolút magasságban van a szarmata alsó határa, addig a Martin-telepi fúrásban (M3) a felszíntől 186 m-re, vagyis — 76 m abszolút magasságban még andezit-agglomerátum volt a fúrás talpa. A miskolci strandfürdő fúrása (M2) pedig a felszíntől 360 m-re, vagyis — 245 m abszolút magasságban érte el az andezittufa fekvőjét. Itt tehát a törésvonal mentén beálló süllyedés kb. 380 m. Ezt a törést DK-felé valószínűleg még további lépcsős lezökkenések követik, mert a Sajóhídvég 1. sz. fúrásban a pannóniai rétegek talpát 655 m-ben, a szarmatát pedig 1006 m-ben érték el [18, 1 10. o.]. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy az oligocén és mediterrán rétegeket elvető főtörésvonalak mentén a pliocén végén is történtek mozgások. Igen érdekesek a Bükk- hegység É-i, valamint az Upponvi-liegység Ny-i oldalát kísérő, még a pliocénben is fej- lődő mélyedések. Ezek aszimmetrikus voltát valószínűleg az Upponyi-szigethegység és Bükk-hegység mezozóos — paleozóos tömegének pliocénvégi mozgása alakíthatta ki. A szarmata és pannóniai emelet folyamán történt, ismételt szakaszos süllyedéssel magya- rázható a rétegek jelentékeny megvastagodása Miskolciéi DK-felé. IRODAI.OM — I.ITKRATUR 1. Balogh K.:A Bódva és Sajó közti bamakőszénterület földtani viszonyai. Földt. Közl.LXXIX. 1949. — 2. Balogh K. — Pantó G.:A Rudabányai-hegvség földtana. Földt. Int. Évi Jelentése 1949- ről. — 3. H o r u s i+ z k y H.: A miskolci Deichsel-fél'e gyár artézi kútja. Hidr. Közi. IV — VI. k. 1924 — 26. — 4. J a s k ó S.: Újabb adatok a Putnok és Egercsehi közötti terület harmadkori rétegeinek ismeretéhez. Földt. Int. Évi Jelentése 1949-ről. — 5. J a s k ó S. : Lyukóbánya és Pereces környékének bányaföldtani le- írása. Földt. Int. Évi Jelentése 1955; — 56-ról. — 6. J askóS.: Á Damóvoual. Beszámoló a Földt. Int. Vita- üléseiről. 1946. — 7. Jaskó S.: Új kőszéntelep a borsodi mintakutatási területen. Báuy. Lap. 92. évf. 1959.. — 8. Majzon L.: Újabb adatok Szilvásvárad és Csemely közötti terület geológiájához. Földt. Int. Évi Jelentése 1945 — 47-röl. — 9. Pantó G.: Bányaföldtani felvétel az Upponyi-hegységben. Földt. Int. Évi jelentése 1952-ről. — 10. P autó G.: A rudabányai vasércvonulat földtani felépítése. Földt. Int. Évkönyv XLIV. k. 1956. — 11. Radnóthy E.: Földtani vizsgálatok a borsodi kőszénmedence déli részéní Földt. Közi. 1948. — 12. Radnóthy E.: A keletborsodi kőszénmedence vízföldtani kérdései. Földt. Int. Évi Jelentése 1953-ról. I. r. sz. — 13*. SchréterZ.: A borsod-hevesi szén- és lignitterületek bányaföldtani leírása. Budapest, 1929. — 14. S c h r é t e r Z.: A miskolci Avas pinceomlásai. Földt. Int. Évi Jelentése 1933 — 35. évekről. IV . k. — 15. Schréter Z.: Heves-aranyos, Bátor és Szűcs környékének földtani viszonyai. Földt. Int. Évi Jelentése 1936— 38-ról. II. k. — 16. Schréter Z.: Ózd — Tomaalja vonalától K-re eső harmadkori terület földtani viszonyai. Földt. Int. Évi Jelentése 1943. — 17. Schréter Z.: Újabb vizsgálatok a sajóvölgyi barnakőszén-medencében. Földt. Int. Évi J elentése 1949- ről. — 18. Szentes F. — Balogh K. — Horusitzkv F. — Kretzoi M. — Rónai A. — Noszky J.: Magyarázó Magyarország 1 : 300.000 földtani térképéhez. Földt. Int. Kiadványa- 1958. — 19. Szente s F.: Előzetes jelentés Égercsehi környékének földtani térképezéséről. Földt. Int. Évi Je- lentése 1955 — 56-ról. — 20. V a d á s z E.: A borsodi szénmedence bányaföldtani viszonyai. Budapest, 1929. Pliozáne Krustenbewegungen im Borsoder Braunkohlenbecken DR. S. JASKÓ Die oberfláchlichen Bildungen des Borsoder Braunkohlenbeckens bestehen haupt- sáchlich aus sarmatischem und pannonischem Schotter, Sand, Rhyolithtuff und Andesit- agglomerat, die diskordant über unter- und mittekniozánen marínén Bildungen lagem. Die prásarmatische Erosion hat an manchen Stellen selbst den oberen Teil des Kohlen- komplexes abgetragen. Deshalb hat die Bestimmung dér Höhenlage dér Sarmatsohle eine grosse praktische Bedeutung. Wir habén darum aus den Angaben dér oberfláchlichen Ausbisse sowie dér Schurfbokrungen eine Karte konstruiert, die die Isohypsen dér Sohlen des Sarmats bzw. Pannons zeigt. J a s k ó : Pliocén kéregmozgások a Borsodi medencében 191 lm östliclien Teil unseres Gebietes, in dér Nálie von Miskolc, sowie im Bódvatal führen sowohl Sarmat als auch Pannon kennzeichnende Fossilien, sodass sie reclit eiu- fack unterschieden werden können. Wir habén im Südwesten des Gebietes nur terrestri- sche Sarmatgastropoden gefunden, und pannonische Fossilien felilen gánzlich. Die geographische Verbreitung dér Faunén von verscliiedener Fazies wird dadurch erklárt, dass in diesem Gebiet die Küste dér braekischen sarmatischen Binnensee verlief, sodass sich lokál rmd untergeordnet brackische Einschaltungen mit Foraminiferen und Mollus- ken zwisehen den fluviatilen und eruptiven Bildungen lagern. Die Bildmrg des die Ober- fláche des Kohletibeckens zuschiittenden fluviatilen Schuttkegels, bzw. Deltas dauerte noch im Pannon fórt, wogegen die Küste sich nach dem Osten zuriickzog. In dér Becken- mitte ist die ganze Máchtigkeit dér sarmat-pannonischenSchichtreihe 100 bis 150 m, bis um die Hálfte aus eruptiven Bildungen bestekend. Im Norden des Beckens kommen hauptsáclilich Sand- und Tonserien vor, mit Einschaltungen aus Lignit. Im Osten des Beckens erreicht die totálé Máchtigkeit des Pannons etwa 150 m, meistens aus Sand und Tón bestekend. Die Máchtigkeit dér Sarmatsckichten verándert sich zwisehen 150 und 300 m, grösstenteils aus vulkanischeu Tuffen. Grobe Ablagerungen, vSchotter und Kon- glomerate sind aus dem Osten des Beckens unbekannt. Die oberfláchlichen Sarmat- und Pannonbildungen des Borsoder Braunkolilen- beckens habén sich auf einer sanft nach Osten einfallenclen Oberfláche abgelagert. Diese einst zusammenhángende Fláche ist von den spátpliozánen tektonischen Bewegungen zerstückelt worden, wobei einige Blöcke emporgehoben, andere wieder gekippt und gesenkt worden sind. Wenn wir die Isoliypsenkarten dér Sarmat- und Untermiozán- sohle vergleichen, so geht es hervor, dass die tektonischen Formen sich mehr oder weniger überdecken, jedoch dass die vertikalen Yerschiebungen des untermiozánen Liegenden ungefáhr das Doppelte derjenigen dér Sarmatsohle ausmachen. So sank das untermiozáne Liegende vöm Xordrande des Bükkgebirges bis nach dér Achse dér Bántapolcsánv- Komlóer Synklinale 300 m und dér Sarmat bloss 100—150 m. Obwohl an dér Grenze Sarmat-Mittelmiozán zweifellos eine Diskordanz vorliegt, kamen doch entlang dér Hauptbrucklinien, die die ráumliche Lage dér álteren (Oligozán- und Mediterrán-) Bildungen ausgestaltet habén, posthume Bewegungen noch im Spát- pliozan vor. Die die Nordflanke des Bükkgebirges sowie die Westflanke des Upponyer Gebirges begleitenden Tröge, die sich noch im Pliozán weiterentwickelt habén, sind von besonderem Interessé. Dér asymmetrisclie Ouersehnitt dieser Tröge ist vermutlich durch die spátpliozáne Senkmig dér mesozoisch-paláozoischen Massen des Upponyer Gebirges und des Bükkgebirges bedingt worden. Die bedeutende Yerdiekung dér Ablagerungen südöstlich von Miskolc kann auch durch eine sich periodisch wiederholende Senkung im Sarmat und Pannon erklárt werden. A NYIROKKÉRDÉS ÉS A FELSZÍNI MÁLLÁS MÁNDY TAMÁS* — ifj. ÖTVÖS ERVIN** Összefoglalás: A dolgozat a kőzettani, földtani és talajtani „nyirok”-elnevezés hasz- nálatával összefüggő kérdéseket vet fel, és mátrai agyagos kőzetek röntgen- és DTA-vizsgá- latával alátámasztva taglalja annak létjogosultságát. Az eddigi ál talánosjf elfogással szemben, mely a képződményt vagy" jelenkori felszíni mállásos természetűnek vagy korábbi melegebb éghajlat alatt keletkezett lateritjellegű maradványnak tekinti, kimutatja, hogy az esetek legnagyobb részében a hipo- és metavulkáni folyamatok, illetve a vulkáni utóműködés külön- féle módon áthalmozott termékéről van szó. Nem javasolja a „nyirok” név további haszná- latát. Foglalkozik mátrai vörösagyagos képződmények keletkezési viszonyaival és egyes, andezittel kapcsolatos, bomlási anyagokkal. A „nyirok” elnevezés keletkezése és használata A kizárólag a magyar földtani és talajtani irodalomban alkalmazott „nyirok” elnevezés Szabó Józseftől származik [9], aki először a Tokaj -hegyaljai és mátra- hegységi eruptív kőzetekből keletkezett málladékokra alkalmazta ezt a Hegyaljáról származó helyi kifejezést. Szabó J. tanulmányának megjelenése után egy évtizeddel egy másik dolgozatában [8] eruptív kőzetekkel kapcsolatban nem levő képződményekre is kiterjesztette e nevet. Talán ez az oka annak, hogy mindmáig a legkülönbözőbb eredetű, túlnyomóan a térszínen található barna, fekete, sárgásbarna, okkersárga, vörösesbarna, vörös, pelites, pelites — pszammitos kőzetekre, bomlási termékekre, talajokra is alkal- mazták az elnevezést. „Nyiroknak” neveztek és neveznek egyes szerzők különböző talaj- féleségeket, löszből keletkezett ún. vályogzónákat, pelites— pszammitos anyaggal kevert lejtőtörmelékeket, bauxitból és vörösagyagból létrejött „málladékokat”. Ez a nem egy- séges felfogás többek közt az ország új földtani térképén [4] is megmutatkozik. A „nyirok” szemnagysági jellemzőit az egyes szerzők különféleképpen fogják fel. Balle negger R. idevágó tanulmányában „nyiroknak” az eruptív felszini kőzet- málladék homok J- homokliszt részlegét tekinti, a pelites szemnagyságtartományt nem. A képződmény" létrejöttének éghajlati viszonyairól is különfélék a nézetek. Legtöbben a mainál valamivel melegebb éghajlat alatt keletkezettnek tekintik. Ezt — szerintük — általában már a képződmény gyakran élénk vöröses vagy sárgás színe is alátámasztja. Más szerzők, így Szabó J. szerint is [9], ellenkezőleg, „a nyárok a Hegymlján a pleiszto- cénben képződött, illetve jelenleg is képződik”. Arra nézve általában egyeznek a vélemények, hogy a „nyirok "-képződésnél a talajosodás során végbemenő fizikai, kémiai és biológiai folyamatok szintén szerepet játszanak. B a 1 1 e n e g g e r R. [1] talajként az általa „nyároknak” nevezett részt és az agyagos frakciót együttesen könyveli el. De megoszlanak a vélemények afelett, hogy * Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Ásvány- és Földtani Tanszék, Budapest ** Mátrai Ásványbánya Vállalat, Gyöngyös. Előadta a Magyar Földtani Társulat 1950. jan. 6.-i szakülésén. M á n d y — Ötvös: A nyirokkérdés és a felszíni mállás 193 a „nyirok” talajnak vagy kőzetnek tekintendő-e. A magyar talajtanban a „nyirok” kifejezetten talajfogalom [7], bár hangsúlyozzák, hogy anyakőzete és keletkezési módja sokfajta lehet. A földtani és talajtani „nyirok” fogalom közt a logikai összefüggés meg- lehetősen laza. Jelen dolgozat a felszíni mállás egyes jelenségeinek mátraliegységi vizsgálata során a legelső. Szabó J. szerinti meghatározás alapján közelíti meg a kérdést, a „nyirok” fogalmat csak a magmás kőzetek felszíni mállásával keletkezett agyagos képződményekre alkalmazva. Az így értelmezett képződménynév használata jogosultságának kérdését is vizsgáljuk. izsgálati módszerek A kérdéses képződmények jellemzésére számos mintát gyűjtöttünk a Mátra- hegységben, olyan anyagokból, melyek az eredeti S z a b ó -féle „nyirok” elnevezésnek megfelelnek, vagy azzal valószínű összefüggésben állnak. Laboratóriumi vizsgálatok során a hegység területéről mintegy 30 db mintát vizsgáltunk meg hőbomlásos és röntgenelem- zéses módszerrel. A vizsgálatok az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Ásvány- és Földtani Intézetében készültek (1 — 26. sz. minták). A röntgenvizsgálatokat átalakított „mikro 60” típusú készülékkel, Phönix röntgencsövekkel végeztük. A felvételek túl- nyomórésze FeK, néhány további CuK sugárzással készült, szűrő nélkül, radián (57,4 mm) átmérőjű kamrában. Üzemi körülmények: 30 kV, 10 mA, 5 óra exp. idő Fe-anódos csőnél, 40 kV, 12 mA, 3 óra exp. idő Cu-anódosnál. A primér sugár kimenő nyílását („eutoff”) annyira leszűkítettük, hogy a kisszögű reflexiók biztosan észlelhetők legyenek. A nyílás átmérője Fe-anód alkalmazásakor 19,5 Á, Cu-anódnál 15,5 Á-ös reflexiónak felelt meg. így mindkét esetben megjelent a montmorillonoidok 14 Á körül fellépő, a felismerés szempontjából legfontosabb reflexiója. A hőbomlásos görbéket kézi szabályozású, kétfuratos (F öldváriné V o g 1 M. szerinti) DTA-készülékkel vettük fel. Erre csak azoknál a mintáknál került sor, me- lyeknek ásványos összetételét a röntgenfelvétel alapján nem sikerült egyértelműen meg- határozni. 1 . ábra. Mintavételi helyek és az említett feltárások részletes helyszínrajza, a) Mátrai műút, b) Elemzett minta vételi helye, c) Szövegben jelzett feltárás — Fig. 1 . Probeentnahmestellen und detaillierte Kartell - skizze dér erwáhnten Aufsehliisse. a) Mátra-Landstrasse, b) Entnahmestellen analvsierter Proben, c) lm Text erwáhnter Aufschluss. 194 Földtani Közlöny, XC. kötet, 2. füzet A DTA-görbék a 2. ábrán láthatók. Ezeken kívül a mátrai anyagfeldolgozás kere- tében az Áll. Földtani Intézet Laboratóriumában készült 4 db röntgen- és DTA-vizsgálat (27—30. sz. minták) eredményét is felhasználtuk (Melles M., Koblencz V.). 2. ábra. DTA-görbék — Fig. 2. DTA-Kurven A „nyirok” jellegű képződmények A külszíni megfigyelések és gyűjtőmunka során elsősorban az eredetileg itt „nyi- roknak” nevezett, andezittörmelékkel kevert, élénksárga, agyagos, felszínt borító, illetve a talajhoz hasonló képződményeket vettük figyelembe. A mátrai műutak számos fel- tárása kielégítő megfigyelési lehetőséget ad a Szádeczkv-Kardoss F. által leírt [10, 11] hipo- és metavulkáni folyamatok és a magmás utóhatások által bontott andezittömegek, valamint az úgynevezett „nyirok” közötti összefüggés megállapítására. Többek közt a Galyatető — pásztói műút bagolyirtási, nagyátalkői és Galyatető — bekötő- úti feltárásaiban (1. ábra, 1., 2., 3. A), továbbá a műút Mátraháza — Rudolf tanyai szakaszán számos ponton is jól látszik, hogy a helyenként kaolinosodott, bentonitosodott, kovásodott, piritesedett andezittömegek agyagos részének limonitos anyaga helyben, vagy kissé áthalmozva képviseli a „nyirok” anyagot. Azt, hogy a képződmény a bontatlan anyakőzetből felszíni mállás révén jött volna létre, nem lehetett megfigyelni. Legtöbb helyen, mint agyaggal összekeveredett, bontott andezittörmeléket tartalmazó lejtő- törmelék jelentkezik. Mátrafüred és Mátraháza közötti öt jellegzetes „nyirok” előfordu- lás (3, 4, 14a— b, 18. sz. minták) anyagának pelites része az elemzések szerint közel azo- nosmennyiségben (egyenként 30, illetve 40%-ban) tartalmazott kaolinitet és montmorillo- 195 M á n d y — Ötvös: A nyirokkérdés és a felszíni mállás nitot. Több ponton figyelhető meg, így a 13. km-nél is, hogy a növényzet hatására a „nyirok” felső része elveszti jellegzetes sárga, sárgásbarna színét és szürke talajjá alakul át. A sástói kőfejtőnél (4 A) szoliflukeiós áthalmozódása észlelhető. Vörös agyagos képződmények Több szerző a Mátrában is ,,nyirok”-nak nevezi a vöröses színeződésű, agyagos, agyagos-törmelékes képződményeket is, ha azok a magmás képződmények felszínén települnek. Legjelentősebb mennyiségben Markaztól É-ra, a Várbérc D-i lejtőjén, ande- zitre települve található vörösagyag feltárás. Ezt az egyik törmelékkúpszintben elhe- 3. ábra. A markazi Várbérc DNy-i oldalán levő vörösagyag-feltárások vázlatos szelvénye. 1 . Bontott vörös- agyagos andezit, 2. Részben pszeudoagglomerátumos andezit, 3. Áthalmozott vörös agyag. — Fig. 3. Pro- filskizze dér Aufschlüsse von rőtem Tón an dér Südwestflanke des Várbérc bei Márkáz. 1 . Umgewandelter Andesit mit rőtem Tón, 2. Teilweise pseudoagglomeratischer Andesit, 3. Umgeháufter roter Tón. lyezkedő, pliocénkori, lateritképző éghajlatra utaló mállásos képződménynek tartották [3, 15]. A részben pszeudoagglomerátumosan [11] bomlott andezit felett elhelyezkedő, a lejtő alján 2 m vastagságot is elérő vörösagyagban inontmorillonit és kaolin agyagásvá- nyok voltak kimutathatók, különböző mennyiségi arányokban. (2, 8, 10 a— b, 22. sz. minták). A lejtő felső szakaszán, a várrom alatti részen (3. ábra) a vörösagyag endogén hatásokra helyenként agyagosra bontott andezittömegben, hasadékokban és fészkekben szintén kimutatható. Innen és hasonló elsődleges keletkezési helyeiről sodródhatott az alsó vörösagyag tömeg is mai helyére. A Várbérc DK-i oldalán az áthalmozódást jelző vörösagyagos oxiandez.it [11] görgeteg agyagásványa montmorillonit — illit kevert szerkezetnek adódott (23. sz. m.). A várrom alatti és az alsó feltárás kémiai összetételéről Tahy G. részleges (alkáliák nélküli) elemzései adnak képet. 196 Földtani Közlöny, XC. kötet, 2. füzet Felső feltárás Alsó nagy feltárás (31. sz. m.) (10a. sz. m.) Si02 44,82% 50,18% A1203 13,38 14,95 Fe203 17,94 12,12 CaÖ 4,73 4,51 MgO 1,63 1,51 Izz. veszt 14,45 13,95 Összesen 96,95% 97,22% 4. ábra. A mátraházai Akadémiai Üdülő melletti műútfeltárás szelvénye. 1. Andezittörmelékes sárga pszammitos-pélites anyag. 2. Vörös alapanyagú andezittörmelékes, vöröses pszammitos-pélites anyag. 3. Talaj. — Fig. 4. Profil des üandstrasseneinschnittes bei dem Urlaubsliaus dér Akademie dér Wissen- sehaften bei Mátraháza. 1. Psammitisehpelitischer Stoff mit Andesittrümmern, 2. Rötlicher psammitisch- pelitisclier Stoff mit roter Grundmasse, 3. Bódén. Sem a kémiai összetételben, sem az agyagásvány viszonyokban nincs lényeges különbség, ami annak a jele, hogy a csupán néhány százméteres távolságra történt át- halmozódás nem okozott mélyreható változást . Az alsó feltárásban észlelt Si02-mennyi- ség növekedés részben a leliordás során hozzákeveredett kovás anyagból is származ- tatható. Hasonló jellegű vörösagyagos málladékokat még több helyről ismerünk a Mátra- liegységből, de ezek sem éghajlatjelző felszíni mállástermékek. A mátrafüredi Pipis- hegyen található vörös agyagos talaj szintén vulkánikus hatásra agyagosán bontott an- deziten alakult ki (9 a — b sz. m.). A hegy D-i részén a bontott andezitet feltáró kőfejtőben a vöröses-sárgás színezett agyagos rész montinorillonit-tartalma az 50% -ot is eléri (1 sz. m.). A Muzsla harasztosbérei oldalán (15, 16. sz. m.) hasonló képződmények észlel- hetők, rosszabb feltárási viszonyok közt. A kovásodott, vörösagyagosodott andezitrész montmorillonit-tartalma 20— 25%-os. A mátrakeresztesi kocsma mögötti andezitben (13 sz. m.) levő vörösagyag telérben a montmorillonit-tartalom 70%-os, fizikai tulajdon- ságai (duzzadás, tixotrópia) alapján is a ritkább, vasas bentonitnak kell tekinteni.* * Érdemesnek tartjuk megemlíteni, hogy összehasonlító vizsgálataink során a P a r á d — gyöngyösi műút Parádsasvár feletti feltárásában, a 38,5—38,8 km-cs szakasz bontott eniptív kőzettömegében, egy iszta fehér, agyagos részben 50% -nyi kvarctartalom mellett 50%-os mennyiségű, a Mátrából tudomásunk zerint ilyen keletkezéssel még nem közölt, illitet állapított meg a röntgenelemzés (19. sz. m.). Mándy — Ötvös: A nyirokkérdés és a felszíni mállás 197 A mátraházai Akadémiai Üdülő melletti műúti feltárásban egy alsó, vöröses alap- anyagú, andezittörmelékes, vörösagyagos áthalmozódási képződményre sárgásszínű, agyagos, szürkés alapanyagú andezittörmelékkel kevert 0,5— 1,0 m vastag áthalmozódási képződmény települ, két helyi lehordási szakaszra utalva (4. ábra). A vörös málladék, mely részben helyben is kialakulhatott az oxiandezit törmelékanyagból, az elemzés sze- rint (12 a — b sz. m.) 30— 50%-os mennyiségű kaolint és 25%-os montmorillonitot tar- talmaz. Hasonló képződmény a 12,8 km-nél levő feltárásban, 50%-os montmorillonit- tartalmú vörös agyagos törmelék (17 sz. in.). Összegezve megállapíthatjuk, hogy a felszínen található különféle mátrai agyagos képződmények nagy része jól megfigyelhető utólagos áthalmozódáson ment keresztül. Részben areális, részben talajfolyásos (szoliflukciós), kis részben vízfolvásos szállítás végezte ezt el. A „nyirok” elnevezés alkalmazhatósága A „tágabb értelemben” vett „nyárok "-fogalom teljes elvetése mellett felmerül a kérdés, vajon a magmás kőzetekből felszíni mállás során, jelenlegi, vagy melegebb-esapa- ■ dékosabb éghajlaton keletkezett képződményekre alkalmazott, laterit-szerűen értelme- zett „nyirok "-elnevezés létjogosult-e. A Szabó -féle, klasszikus nyirok-meghatározás- nak megfelelő, önálló képződmény jelenléte a Mátrában nem igazolódott be. Az itt, eddig „nyiroknak" nevezett Képződmények belső származásúak, vulkáni utóhatásoknak kö- szönhetik létrejöttüket, semmi esetre sem jeleznek korábbi éghajlati viszonyokat. A Mát- rában a múltban fokozott mértékben végbement és jelenleg is folyó letarolódási folytamat már magában is valószínűtlenné teszi, hogy régebbi, különösen melegebb égövi talajok, felszíni málladékok, jelentősebb tömegekben máig fennmaradhattak volna. A Mátra- hegységben végbement felszíni mállás csak mellékes szerepet játszhatott az ottani ún. „nyirok” kialakításában. Vizsgálataink, valamint a rendelkezésre álló egyéb adatok alapján hasonló a helyzet, legalábbis részben a Börzsöny-hegységben, a Dunazug- hegység- ben, és a Hegyalján is. A jövőben az említett hegységekben kimutatásra kerülő, felszíni mállásból származó, helybenmaradt, vagy kevéssé áthalmozott agyagos képződmények számára szükségtelennek látszik külön kőzetnevet fenntartani. Megfelelőbbnek és ész- szerűbbnek tetszik a genetikai viszonyokra utaló, nemzetközileg használt, bevett el- nevezés használata (pl. őstalaj, őslaterit, laterites típusú agyTag). Az elmondottak.szerint a „nyirok” elnevezésnek eredeti, leszűkített értelmezésében való használatát sem látjuk indokoltnak. Ugyanez áll az elnevezés talajtani alkalma- zására is. Egyes mátrai agyagos kőzetek utólagos elváltozásai A növényzet fiziológiai hatásai által az anyrakőzet agyagásvá- nyaiban létrehozott változásokat az említett markazi vörösagyagos nagy feltárás anya- gán tanulmányoztuk. Itt a vörösagyagba mélyebben behatoló növény'gyökerek melletti, 1 — 2 nnn-es szélességben kifehéredett, vastalanított rész és az eredeti vörösagyag agyrag- ásványviszonyrai a következők: Eredeti vörösagyag (10. a sz. m.) montmorillonit 50% felett kaolinit 20% kvarc 10% földpát 5% alatt hematit 10% krisztobalit — Kifehéredett rész (lO.b sz. m.) 30% 50% felett 15% 5% (?) 4 Földtani Közlöny 198 Földtani Közlöny, XC. kötet, 2. füzet A gyökérzet által termelt savak a />H-értéket a gyökérzet közvetlen közelében mintegy 5,5— 5-re szállíthatták le (ifj. Dudich Endre értelmezése szerint). A savas kilúgzás kioldotta a hematitot, elbontotta a földpátot és a montmorillonit-tarta- lom csökkenésével párhuzamosan a kaolinit-tartalom még jelentősebb növekedését okozta. A Mátrából két helyről vizsgáltuk endogén hatásokra agyagosán bontott andezit agyagásványainak viszonyait. A mátrafiiredi műúton, 9,5 km-nél levő feltárás (11a — b. sz. m.) agyagásványos részlegeinek összetétele a következő: kaolinit montmorillonit illit kvarc agyagosodon andezit ’ agyagrészlege 40% 50% 10% felette levő talaj agyagrészlege 55% 40% 5% A mátraházai Katonai Szanatórium alatti műúti feltárásban (27. sz. m.) a bontott andezit agyagrészlege gyengén kristályosodott, csak metahalloysitot lehetett benne ki- mutatni. A felette levő talaj (30. sz. m.) sok törmelékes eredetű ásvány mellett csak illitet tartalmaz. Ezekhez a szórványos vizsgálatokhoz csatlakoznak a gyöngyössolymosi Kis-liegy riolitján és a markazi Hegyestető DK-i lejtőjének andezitjén kialakult talajok elemzései. A kishegyi minta (28. sz.) kaolint, a markaziak (24., 25., 26. sz. m.) 25— 35%-os mont- inorillonittartalmat mutattak ki, a 26. sz.-ban 10%-nyi kaolintartalom is volt. Hasonló további adatok a jövőben jelentősen fejleszthetnék a felszíni mállásról alkotott fogal- mainkat. IRODALOM — LI'i'ERATUR 1. B allén egger R.: A Tokajhegyaljai nyirok talajról. Földt. Közi. 1917. — 2. Bárdossy Gy.: Az üledékes kőzetek osztályozásának kérdései. Előadás. 1958. — 3. L á n g S. : A Mátra és a Börzsöny természeti földrajza. Budapest, 1956. ■ — 4. Magyarország földtani térképe. 1 : 300.000 M. Áll. Földtani Intézet. Budapest. 1956. — 5. Mezősi, J.: clay ininerals írom Asztagkő of Gyöngyössólymos. Acta Univ. Szeg. Acta Min. Petr. 1957. — 6. StefanovitsP.: Andezittufán kialakult talajok a Börzsöny hegységből. Agrokémia és Talajtan. 1952. — 7. S t e f a n o v i t s P.: Magyarország talajai. Budapest, 195’6. — 8. Szabó J.: Nyirok és lösz a budai hegységben. Földt. Közi. 1877. — 9. Szabó J.: Tokaj-Hegy- alja talajának leírása és osztályozása. Mát. Terin. Közi. 1866. — 10. Szádeczk y-K ardossF,.: A magmás kőzetek új rendszerének elvi alapjai. M. Tud. Ak. Műsz. Tud. Oszt. Közleményei. 1959. — 11. Szádeczk y-K ardoss E.: A vulkáni hegységek kutatásának néhány alapkérdéséről. Földt. Közi. 1958. — 12. V a d á s z E.: Bauxitföldtan. Budapest, 1951. — 13. V a d á s z E.: Elemző földtan. Budapest, 1955. — 14. V e n dl A.: Geológia I. Budapest, 1951. — 15. V i g h Gy.: A Mátra déli aljának földtani viszonyai. Földt. Int. Évi Jel. 1933 — 35. Die Terra lympha-Frage und die oberfláchliche Verwitterung i T. MÁNDY — E. ÖTVÖS jun. „ Dér Aufsatz beschaftigt sicli anliand dér Ergebnisse von chemischen, DTA- und Röntgenanalysen mit dér Genese einer auffallend gelben oder rőten, klastisch-lehmigen oberfláchlielien Zersetzungsschicht, die aus dem Mátragebirge und anderen ungari- schen, aus tertiáren vulkanischen Gesteinen bestehenden Gebirgen unter dem Namen „Nyirok” (terra lympha) bekannt ist. Die Verfasser beweisen im Gegensatz zűr allgemein angenommenen Auffassung, dass diese Bildung nieht das Ergebnis einer friiheren, even- tuell wármeren klimatischen Einwirkung, folglich nicht von lateritischer Art ist, sondern aus den verseliiedenartig umgeháuften Produkten liypo- und metavulkaniseher bzw. postvulkanischer Tátigkeit besteht. Die weitere Anwendung dér selbstándigen Benennung („nyirok”) wird abgelelmt. M á n d y — Ötvös: A nyivokkérdés és a felszíni mállás 199 lm montmorillonit-kaolin-haltigen rőten Tón dér initersuchten Anfschlüsse habén die Verfasser die kaolinanreichernde, montmorillonitzersetzende Wirkung dér durcli die physiologisehen Effekte dér Pflanzenwurzeln entstandenen pH - Verháltnisse nachge- wiésen. Sie habén des weiteren Zusammenhánge zwischen den Tonmineralientypen dér Bődén sowie dér Natúr dér Unterlage (Rhyolith, Andesit, andesitische Umwandlungs- produkte) gesucht und auf die bislang vernachlássigten oberflachlichen Verwitterungs- ersclieinungen aufmerksam gemacht. Hozzászólás Mándy T. — ifj. Ötvös E.: A nyirokkérdés és a felszíni mállás c. dolgozathoz. A nyirokkérdés újravizsgálata fontos és időszerű feladat. Szükség van a nyirok- megjelölés fogalmi leszűkítésére és pontos meghatározására. Az, hogy a nyirok elnevezés — sajnos éppen a névadó kezdeményezésére — előbb az üledékes képződményeken ki- alakult mállási kéregre, sőt a helybenmaradás kritériumának elvetésével mindenfajta málladékra, sőt deluviumra is kiterjedt, sajnálatos tény. Mándy T. — Ö t v ö s E. vizsgálatai komoly figyelmeztetést jelentenek arra vonatkozóan, hogy az eruptív kőzetek felszínén kialakuló mállási kéreg elterjedését és keletkezési feltételeit komolyan újravizsgáljuk. Valószínű, hogy ezek a nyiroknak tulaj- donított klíma jelzést nem fogják megerősíteni, az is lehetséges, hogy a kőzet előze- tes átalakulása a nyirok-jellegű mállás előkészítésében fontos szerepet játszik, de a ki- fejezés teljes száműzése a szakirodalomból, eddig még nem látszik kellőképpen alá- támasztottnak. A nyirokkérdés vizsgálatát, teljes szelvények részletes elemzését, Tokaj- hegységi feldolgozásukkal kapcsolatban tervbe vettük, ennek alapján reméljük állást tudunk foglalni a képződmény eredete és az elnevezés további leszűkített értelemben való alkalmazása tekintetében. Előzetesen a sárazsadányi Rudnokról gyűjtött 3 nyirokminta vizsgálati eredményeit közöljük. A gyűjtés helye szőlőpareella szerint egyezik Szabó nyiroktípusának szár- mazási helyével. Az andezitből álló Rudnok oldalán a tető andezitkibúvásától távolodva barna, sötétbarna, majd fekete (de semmiesetre sem vörös) nyirok található. A szín G u z y K.-né vizsgálata szerint a nyirok szervesanyag tartalmával arányos: Szerves C 1 . barna nyirok 0,42 2. sötétbarna nyirok 0,57 3. fekete nyirok 2,76 Ugyanezen minták DT A- vizsgálata Székely Ágnes szerint az alábbi eredményt szolgáltatta: 1. montmorillonit, kaolinit, sziderit jelentős mennyiségben, 2. montmorillonit, kaolinit, sziderit kisebb mennyiségben, 3. montmorillonit, kaolinit, sziderit legkisebb mennyiségben. A megközelítő ásványos összetétel összhangban van a feküandezitből való szár- maztatással és a közvetlen mállástermékek fokozatos csökkenése lejtőmenti áthalmozó- dásnak és talajosodásnak tulajdonítható. Újszerű adat a sziderit jelenléte, ami karboná- tosodott andezitből való származásra utal. Pantó Gábor 4* A NEOAMMONOIDEÁK ÉLETMÓDJÁRÓL DR. GÉCZY BARNABÁS Összefoglalás: Míg a Nautiloideák törzsfejlődése nagy vonásokban a fenéklakó, a belsővázasoké a szabadon mozgó életmód felé vezet, addig az Ammonoideák törzsfejlődé- sére a pelágikus életmód megőrzésével az aktív mozgáskészség háttérbe szondása jellemző. Az ősélettani megismerés számára Dacqué [1921] hármas utat jelöl meg. A mai rokoncsoportok megfigyelését, és az így nyert eredmények átvitelét a múltban élt állatokra, a kihalt szervezetek közvetlen tanulmányozását, alaki felépítésükből követ- keztetve szerveik működésére, valamint az ősmaradványt magába záró üledék s a be- ágyazódási mód vizsgálatát. A mai lények megfigyelése, és alaki bélyegeik élettani érté- kelése az ősélettani és élettani vizsgálatok kapcsolatát hangsúlyozza, a beágyazódási módból kiinduló rétegtani, őskörnyezett ani kérdések viszont a földtan területére vezet- nek. Az ősélettan eredményessége az élettani és földtani vizsgálatok színvonalától függ. A júra és krétaidőszakban élt Ammonites-félék, a Neoammonoideák életmódját tekintve sem a felhasználható élettani eredmények nem vehetők lezártnak, sem pedig az erre vonatkozó tágabb értelemben vett földtani vizsgálatok. Az Ainmonites-f élékhez legközelebb álló mai lábasfejű, a Nautilus életmódjáról, Dean [1901] és Willey [1902] értékes megfigyelésétől eltekintve, viszonylag keveset tudunk. A mai Nautilus meglehetősen szűk elterjedési területét és faj szegénységét figyelembe véve a maiság el- vének alkalmazhatósági határa is kérdéses, a maradványfajok környezetigényéből a virágkor idején élt alakgazdag rend környezeti feltétele, életmódja csak nehezen határoz- ható meg, nem is tekintve a Nautiloideák és az Ammonoideák alaki eltérésének jelentő- ségét az életmód szempontjából. A mai Nautilus megfigyeléséhez hasonlóan az alak- nn'íködés viszony mérlegelésénél a mai tengeri puhatestűek köréből még számos új ered- mény várható. Földtani szempontból hasonló a helyzet. A klasszikus júra Ammoniles lelőhelyek nagyrésze, így a környező területekről Cap S. Vigilio, Svinica, Stramberg, korszerű, összetett ősélettani és faciológiai újravizsgálatra vár. A Neoammonoideák életmódjára vonatkozó végső összesítés tehát távolabbi feladat. Mégis bizonyosfokú általános következtetésekre az eddigi ismeretanyag is lehetőséget nyújt. Pusztán a maiság elvét alkalmazva, az Ammonites-féléket a tengerfenéken élő szervezetek körébe kellene sorolnunk. A Nautilus ugyanis lebegő, és lökésszerűen gyors mozgáskészsége ellenére inkább a fenék közelében tartózkodik. Táplálékát, túlnyomó- részt már bomlásnak induló szervezeteket, szintén innét szerzi. Az Ammonites-félék alaki bélyegeinek eltérő volta azonban a Nautiluslioz hasonló fenékközeli életmóddal nem egyez- tethető össze, mint ahogyan a földtani, őskörnyezettani megfigyelések is sok esetben a fenéklakó életmód ellen tanúskodnak. Az Ammonites-féléket a Nautilus-féléktől elválasztó alaki bélyegek sorából az életmód megítélésénél különösen a kamraválaszfal előredombo- rulása figyelemreméltó. Solger [1901] helyesen utal arra, hogy a kamraválaszfal G é c z y : A Neoammonoideák életmű Ijái A 201 alakját a külső víznyomás és a belső gáznyomás viszonya szabja meg. Ha a kamraválasz- fal elválasztása idején az állat nagyobb vízmélységben tartózkodik, a víz kívülről ható túlnyomása benyomja a lágy test hátsó falát, hátrafelé domboruló kamraválaszfalat eredményezve. A Nautilus-féléket ez jellemzi. Az Ammonites-féléknél azonban a kamra- válaszfal előredomborulása arra utal, hogy az állat nyugalmi időszakában azaz a kamra- válaszfal elválasztása idején magasabb vízrégiókban tartózkodhatott. Az állat lebegését a kamrázott és gázzal kitöltött ház mint hidrosztatikus berendezés biztosította. A tenger- fenéken élő szervezetek részére a testsúly könnyítésére szolgáló berendezés felesleges és előnytelen. A mai halakra vonatkozó megfigyelések a hidrosztatikus készülék és az úszó- lebegő életmód összefüggését különösen jól igazolják. Konvergens evolúció gyümölcse- ként az Ammonites-féléknek kamrázott házával a halak úszóhólyaga analóg. A mai tengeri halak körében viszont a fejlett úszóhólyag a pelágikus csoportokat jellemzi, míg a fenéken élő halak úszóhólyaga hiányzik vagy csökevényes [Jones — Mar- shall 1953]. A Nautiloideák törzsfejlődésében a hidrosztatikus berendezés radikális feladására, a gázzal töltött kamrák ledobására, a paleozóos Ascoceratidaek körében talá- lunk példát, az Ammonoideák törzsfejlődésében azonban a hidrosztatikus berendezés redukciójának semmi nyoma nincs. Ellenkezőleg a ház fokozatos nagyobbodása a ház- fal általános vékonyságával együtt a hidrosztatikus berendezés fontosságára utal. Az Am- monites-ház felépítéséből adódó általános következtetésekkel a földtani megfigyelések is összhangba hozhatók. Az ősmaradványok kitűnő megtartása folytán az ősélettani vizsgálatok legkedvezőbb területe Holzmaden ésSolnhofen. Mindkét lelőhelyen gvakoriak az Anmionites-félék, jóllehet a tengerfenéken élő szervezetek csaknem teljesen hiányza- nak. Mivel az Aptychus-leletek a lágytesttel együtt történő beágyazódásról tanúskod- nak, a júra Ammonites-félék vagy a tengerfenék feletti magasabb vízrégiókban élhettek (Holzmaden), vagy pedig zátonyközeli tengerrészeken (Solnhofen), de semmi esetre sem a tengerfenéken. Ammonites mászásnyom mindössze egy ismeretes, a keilheimi litográf palából [Trusheim, 1934]. Ez esetben azonban az állat mozgása Trusheim, gondos elemzése szerint az életmód szempontjából szokatlan kellett hogy legyen (sérült, vagy esetleg túlsekély vízbe került példány). B ub n o f f [1922] ugyan az alpi triász- képződményekben talált korong alakú Cephalopoda házak rézsútos beágyazódási hely- zetéből az Ammonites-félék fenéken élő életmódjára következtetett és hasonló beágya- zódási mód a júrából is ismeretes. Az Ammonites-ház és a réteglap viszonya azonban nem az életmód, hanem a beágyazódás függvénye. A vízmozgás okozta rendellenes el- helyezkedés lehetőségétől eltekintve a réteglapra merőlegesen fenékre süllyedő Ammoni- tes-ház [R o t h p 1 e t z, 1 909] oldalt fordulását a finomszemű üledék — különösen a korong alakú formáknál — részben megakadályozhatja. Az Ammonites-félék bentlionikus életmódjának tehát földtani bizonyítéka nem ismeretes. Az Ammonites-félék pelágikus életmódja sokkal inkább valószínű. Nehezebb feladat annak az eldöntése, vajon az Ammonites-félék a pelágikus élet- módon belül inkább úszó, vagy inkább lebegő lények lehettek-e. Hiszen a két életmód éles elkülönítése a mai tengeri szervezeteknél sem lehetséges. Az úszó és lebegő életmód közt gyakori az átmenet. A mai lábasfejűek és a halak mozgásának figyelembevételével az Ammonitesek mozgása csak viszonylagosan értékelhető. Jól úszó szervezeteknek semmiesetre sem tekinthetők. A Cephalopodák körében az ideális úszótípust, a torpedó alakot, a külső váz redukciója árán a belsővázasok valósították meg. Annak azonban, hogy a belsővázasokhoz hasonlóan, a gyorsabb mozgás érdekében az Ammonites-félék háza is a lágytestbe került volna, semmi bizonyítéka nincs. Ennek megfelelően nem tekint- hetők kizárólagos érvényűnek azok az eredmények sem, melyek az áramló folyadékba merített ház alakellenállásának pontos lemérésével próbálják meghatározni az egyes Ammonites-csoportok úszási sebességét [S c h m i d t, 1 930, Kummel — Lloyd 202 Földtani Közlöny, XC. kötet, 2. füzet 1955 . A mai halak körében a testalak és az úszássebesség közti összefüggés valóban számszerűit kifejezhető [Dudich 1950], itt azonban az egész állat alakellenállása mérhető. Az Ammoniteseknél viszont, mivel a lágytest lakókamrából történt kinyomu- lása előfeltétele az úszásnak, a ház alakellenállására vonatkozó vizsgálatok az egész úszólény alakellenállását nem fejezik ki. Az alakellenálláshoz hasonlóan az úszás másik feltétele, a tölcsér működésének intenzitása is kérdéses marad. A zoológiái ismeretanyagot tekintve pusztán annyi mondható, hogy az Ammonoideák ma élő egyetlen rokonának, a Nautilusnak sodort tölcsére sokkal fejletlenebb a jól úszó belsővázasok összenőtt töl- csérénél. Az Ammonoideák azon csoportjánál, ahol a szájadék külső peremén tölcsér kivágás helyett a ház csőrszerűen előreugrik (Amalthens, 1 1 avpoceras ), a tölcsér teljes elesökevénvesedése valószínűbb S c h m i d t [1 930] két oldalsó 'tölcsérre vonatkozó feltevésénél. Végül, ha a különböző Ammonites-csoportok eltérő sebességére vonatkozó eredményeket földtani-sztratigrafiai szempontból vetjük megfigyelés alá, úgy semmi jelét sem látjuk annak, hogy a házalakból ítélve jól úszó formák földrajzi elterjedése meghaladná az úszásra kevésbé alkalmasnak ítélt alakok elterjedési körét. A szintezésre felhasznált, világszerte elterjedt Ammonitesek között a legkülönfélébb házformák talál- hatók. A halak mozgását elemezve B reder [1926 „manőverezés” néven különíti el az egyenes vonalú előreúszástól a kanyarodás, emelkedés és süllyedés, egyhelyben lebe- gés, indulás és leállás formájában megnyilvánuló mozgásokat. Az Ammonites-félék nagy- részének mozgásmódja feltehetőleg a manőverező mozgás típuskörébe tartozik. Dean [1901] a fogságban tartott Nautiluson figyeli meg az egyhelyben maradó állat vízszintes- rotációs irányváltoztatásának gyorsaságát, az Ammonites-féléknél, főként a hosszabb lakókamrájú alakok labilisabb egyensúlyi helyzetének figyelembevételével [True m a n, 1941], emellett a vertikális irányú rotációs mozgás is jelentős szerepet játszhat. A Tru e- m a n vizsgálata szerint a stabilis egyensúlyi helyzetben levő kicsavarodott házú „mellék- alakok ”-nál ez a manőverezés csak a hidrosztatikus működéssel kapcsolatos emelkedés és süllyedés formájában nyilvánulhat meg. Mivel a mellékalakok az evolúciós ágak be- fejezőiként jelennek meg, az Ammonites-félék törzsfejlődésére az aktív úszókészség el- vesztése jellemző. Míg nagy vonásokban a Nautiloideák törzsfejlődése a benthoni, a belső vázasoké pedig a nektoni életmód felé vezet, az Ammonoideék törzsfejlődése a planktoni életmód felé irányul. IRODALOM — LITER ATUR I . BrederC. M.: The locomotiou of fislies. Zoologica IV. New York, 1 926. — 2. Bubnoff S.: Über die Lebenswéise und das Aussterben dér Ammoniten. Die Naturwisseuschaften, X. Berlin, 1922. — ■ 3. Dean B.: Notes on living Nautilus. The Am. Naturálist XXXV. Boston, 1901 . — 4. Dudich E.: A halak testalakjának bionómiája. Budapesti Tud. Egy. Bioi. Int. Évk. I. Budapest, 1950. — 5. J o n e s H. — M a r s c h a 1 1 N. S.: The structure and functions of the teleostean Swimbladder. Biological Rév. XXVIII. Cambridge. 1953. ■ — 6. Kummel-Lloyd R. M.: Experiments on relatíve streamlining of coiled Ceplialopod shells. Jolim. of. Pál. XXIX. Tulsa, 1 955. - — 7. R o t hplet z A.: uher die Einbettung dér Ammoniten in die Solnhofener Schichten. Abh. d. II. KI. d. K. Ac. d. VViss. XXIV. München, 1909. — 8. Schmidt H.: t’ber die Bewegungsweise dér Schalen Cephalopoden Paláont. Zeitschr. XII. Berlin, 1930. — 9. S o 1 g e r F.: Die Lebensweise dér Ammoniten. Naturw. Wochenschr. F. I. Jena, 1901. — 10. T r u e mán K.: The'Ammonite-body chamber with specia 1 reference to the buoyancv and mode of life of the living Ammonites. Quart. Journ'. Geol. Soc. 96., London, 1941. II. Trusíeim F.: Eine neue Lebensspur aus den lithographischen Schiefern Süddeutschlands. Pál. Zeitschr. 16, Berlin, 1924. — 12. \V i 1 1 e y A.: Contribution to the Nat. Hist. of the Pearly Nautilus. Zoological Resulte VT. Cambridge, 1 902. On the way of life of the Neoammonoids B. GÉCZY Considering the deviations of the formai cliaracteristies (septa) of the tests of the Ammonoids front those of the Nautiloids, the Ammonoids cannot be considered as bentho- nic organisms. The Ammonoid test is a hydrostatic device serving to lighten the weight of the animal. Fór bentonic organisms, such a device would be superfluous as well as G é c z y ; A N eoammonoideák életmódjáról 203 eumbersome. The Ammonoid test, subdivided by the septa, is analogous to the bladder of the fishes. However, on recent marine fishes it is found tliat the bladder is well-devel- oped only in the pelagic groups, while in the benthonie groups it is absent or rudimentary. However, within the nectonic group, the Ammonoids ean by no means regarded as good swimmers. In the circle of the Cephalopods, the ideál swimming type, the torpedó shape, was attained by the Endocochlia. However, there is no evidence at all in favour of the assumption that in the interest of swifter movement the test of the Ammonites would alsó have been enveloped by the body. Consequently, neither can the results obtained concerning the rapiditv of swimming by exaetlv determining the form resistance of the test immersed in a streaming liquid (Schmidt, [1930], Kummel- Lloyd [1955] ) be regarded as exclusively valid. In the case of recent fishes, there is indeed a relation between shape and veloeity of swimming (D udic li, [1950]), bút in this case it is possible to deterrnine the form resistance of the entire animal. However, the extru- sion of the body from the living chamber being a prerequisite of swimming, in the case of the Ammonites the studies on the form resistance of the tests clo nőt express the form resistance of the entire animal. Similarly, the intensitv of the thrusting action of the tűn- nél, the other prerequisite of swimming, is another open question. As regards our zoolo- gical knowledge of the Cephalopods, it may be stated that the rolled funnel of Nautilus, the only living relation of the A mmonites, is much less developed than the coalesced funnel of the excellent swimmers of the Endocochlia. In the group of the Ammonoids where there is a beak-like protrusion on the rim of the test opening instead of the funnel eleit (A mal- theus, Harpoceras ) a complete atrophy of the funnel is much more probable than Schinidt’s lívpothesis [1930] of two lateral funnels. Further, a geological-stratigra- phical evaluation of the results allegedly suggesting the different swimming veloeity of the individual A mmonites groups does nőt yield anything like a wider extension of the forms which would be better swimmers on the evidence of their shapes. Among the Ammonites of worldwide extension, used in stratigraphical correlation, a very wide variety of forms is encountered. The mode of movement of most of the A mmonites was presumably of the manoeu- vering type. Dean [1901] observed the rapidity of rotational change of direction in the horizontal pláne on a Nautilus kept in captivity. With the Ammonites, especially the less stable forms of longer living chamber, (Trueman, [1941]) the vertical rota- tional movement may alsó play an important part. In the case of the evolute „lateral forms”, which, according to the studies byTrueman [1941], are in positions of equilib- rium, this manoeuvering could nőt be anything else than rising and sinking governed by the hydrostatic apparátus. As the „lateral forms” occur on the ends of the lines of pliy- lögeny, the named phylogeny is, in the case of the Ammonites, apparently characterized by a gradual loss of the swimming ability. While the generál trend of Nautikád evolution is towards the bentlionic forms, that of the Endocochlia towards a nectonic way of liíe, that of the Ammonoids is directed towards a life in the plankton. ADATOK A DUNÁNTÚLI MEDENCERÉSZEK TORTÓNAI ÜLEDÉKEINEK MIKROFAUNISZTIKAI JELLEGÉHEZ NYIRŐ M. RÉKA Összefoglalás: A dunántúli tortónai medenceüledékek Foraminiferákban igen gaz- dagok. 23 családba tartozó 64 nemzetség 176 faja ismerhető fel. A Lagenidae és Buliminidae családok nemzetségei a leggazdagabbak fajszámban, míg a Globigerinidae és Globorotaliidae családok fajai e gyedszámban igen gazdagok. A dunántúli tortónai medencét nyílt tenger borította a lebegő életmódú fajok töme- ges fellépése alapján. A fenéklakó Foraminiferák nagyrészt sekély, melegvízű tengerre utal- nak. A mikrofannisztikai vizsgálatok alapján a dunántúli tortónai medence üledékeit regionálisan nem lehetett szintezni, csak lokálisan. A Ny- és D-dunántúli tortónai medence a Foraminifera-vizsgálatok alapján négy részmedencére osztható. Ellentétben az eddigi irodalmi adatokkal a D- és Ny-dunántúli mélyfúrásokban a helvéti emelet jelenlétét Forammiferák alapján igazolni nem lehet, ezek mikrofaunáik szerint a tortónai emeletbe tartoznak. Hazánkban a nagyméretű kőolajkutatások során a dunántúli tortónai-medence üledékeit viszonylag jól feltárták. Összesen 68 kőolajkutató fúrás kőzetmintáit vizsgáltuk meg. Ezek az alábbi terü- letről valók: Nádasd, Hárshágy, Nagylengyel, Salomvár, Zalalövő, Gellénliáza, András- hida, Lovászi, Budafa, Oltáré, Dióskál, Inke, Görgeteg-Babócsa, Szigetvár, Igái, Buzsák, Karád, Vát. A dunántúli neogén rétegek újraértékelésével Dubay L. [1958] foglalkozik,. Négy területet különböztet meg: 1. É-zalai, 2. D-zalai, 3. É-somogyi, 4. D-somogyi rész- medencét (1. ábra). A váti fúrást külön tárgyalja. Véleménye szerint az egyes részmeden- céken belül az üledékképződés jellegének és ütemének főbb vonásai egyezők, a medence- aljzat azonos. Az egyes részmedencék viszont egymáshoz képest mozgékonyságukban, a mozgások korában és mértékében lényegesen eltérnek. Ennek megfelelően a föléjük tele- pült neogén rétegösszlet kifejlődése is különböző. Megállapításai a mikrofauna-vizsgála- tokat is figyelembe vették, így a fúrási területek tárgyalásánál az ő beosztása szolgálhat alapul. 1. Északzalai részmedence Északról a Kisalföld D-i pereme, keletről a Magyar Középhegység, délről a halióti kőolajtároló szerkezet D-i szerkezeti vonala határolja. Nyugat felé a medence nyitott. Aljzata a Magyar Középhegység mélybe süllyedt rögeiből áll. A tortónai réteg- összlet vastagsága igen változó, 0 — 450 méterig terjed. A medence pereme felé a tortónai rétegek kifejlődése szigettengerre enged következtetni, mivel ezeken a részeken általában a tortónai emelet rétegösszlete jóval vékonyabb és néhány helyen ki is marad. Nádasd — 2. fúrás. A Foraminifera gyakorisági görbe alapján a tortónai rétegösszletet három csoportra oszthatjuk (2. ábra). Ezeket továbbiakban mint tortónai alsó, középső és felső rétegcsoportot tárgyaljuk. N y i v ö : Dunántúli tortónai üledékek mikrofaunisztikai jellege 205 Az alsó rétegcsoport magminták alapján szürke, finomszemű, kissé homokos agyagmárgából áll, átlagos CaC03-tartalma 32%. Elég szegényes fenéklakó Foramini- fera-fauna mutatkozik benne. Felfelé vulkáni tufa és homokkőcsíkok is észlelhetők. 7. ábra. A Nyugat- és Dél-dunántúli tortónai medencerészek helyzete. 1. Vát környéke, [2. Hszak-zala részmedence, 3. Dél-zalai részmedence, 4. Észak-somogyi részmedence, 5. A tortónai rétegek elterjedése. — Fig. 7. Die Tagé dér West- und Südtransdanubiscken Tortonbecken. 1 . Umgebung von Vát, 2. Teilbecken im nördlichen Zalagebiet, 3. Teilbecken im südlichen Zalagebiet, 4. Teilbecken im nördlichen Somogygebiet, 5. Die Verbreitung dér tortonischen Ablagerungen. f 206 Földtani Közlöny, XC. kötet, 2. füzet A rétegcsoport alsó részén 'az agglutinált házú Cyclammina cancellata, Marti- nottiella communis, Haplophragmoides sp. stb. uralkodnak. A magasabb rétegben a mész- liázú fenéklakó alakok, a Cibides datemplei, Robulus cultratus, Robulus inornatus, Eponides haidingeri, JJvigerina semistrata és Lagena striata mutatkoznak nagyobb egyedszámban. A középső rétegcsoport az elektromos szelvények és a kőzetkifejlődés alapján konkordánsan települ az alsó rétegcsoportra, csaknem azonos kőzetkifejlődéssel. Főleg barnásszürke árnyalatú, zöldesszürke színű, finomszemű, kissé homokos márga és agyag- B E N 7 ŐSZ KLAivn. iuiv / Agglutinált Mészhéjú roromim/ero siáma 20 0 20 40 40 20 0 20 40 db 100 200 300 400 500 600 700 2. ábra. A Nádasd-2. fúrás szelvénye, a CaCO, -tartalom változása és a Foratniniferák eloszlási- és gyakori- sági diagramja. Magyarázat: I. A szelvény kőzet-jelzései: 1 . furadék, kiértékelhető módon nem vizs- gálható, 2. inészmárga, 3. márga, 4. finom homokos márga, 5. agyagmárga, 6. finom homokos agyagmárga, 7. homokkő, 8. homokos mészkő; II. A diagram faunisztikai jelzései: a) bentosz agglutinált Foráminiferák, b) bentosz mészhéjú Foráminiferák, c ) plankton Globigerina, d) Globigerinoid.es, e) Orbulina, f ) Globorotalia, g) Foráminiferák száma. — Fig. 2. Profil dér Bohnmg .Nádasd-2. Veránderung des CaC03-Gehaltes; Ver- teilung und Háufigkeit dér Foraminiferen. Erklárung: L bithologische Zeichen: 1. Spiilgut, nicht be- wertbar, 2. Kalkmergel, 3. Mergel, 4. Feinsandfiihrender Mergel, 5. Tonmergel, 6. Feinsandführender Ton- mergel, 7. Sandstein, 8. Sandiger Kaik. II. Faunistische Zeichen: a) benthonische agglutinierte Foramiui- feren, b) benthonische Foraminiferen mit kalkiger Schale, c) plauktonische Globigerinen, d) Globigerinoides, e) Orbulina, f) Globorotalia, g) Zahl dér Foraminiferen. márga. Átlagos CaC03-tartalma 32% és 40% közötti. Meszes kötőanyagú finomszemű homokkőrétegek szakítják meg a rétegcsoportot. A márga- és agy agmárgarét egek iszapolási maradékának majdnem a fele Fora- miniferából áll. Ez magyarázza az aránylag jelentős CaC03-tartalmat. A Foráminiferák főleg plankton alakokból kerülnek ki, a Globigerina bulloides mellett igen gyakori a Globigerinoides triloba, gyakoriak az Orbulina suturalis fejletlenebb példányai. Kevés a Globorotalia, az Orbulina universa általában hiányzik. A fenéklakó agglutinált alakok közül jellemző a Haplostiche rudis, Martinottiella communis, Cyclammina cancellata. A meszes házúak közül pedig a V aginulina legumen, Dentalina acuminata , JJvigerina semistriata és a Robulus inornatus . A felső rétegcsoport konkordánsan települ a fekvőre és kőzettani kifejlődése is hasonló. A márgarétegek mikrofaunája gazdag, nagyrészt itt is nagy egyedszámú piánk- Alii rétegcsoport Középső réteges, felső réteges. N y i r ö : Dunántúli tortónai üledékek mikrofaunisztikai jellege 207 tón alakokból tevődik össze. Itt is a Globigerina bulloides és a Globigerinoides tviloba a leggyakoribb, igen gyakori a Globorotalia scitula, jellemző az Orbulina suturalis fejlettebb formájának megjelenése és az Orbulina universa gyakorisága. Fenéklakó formákban szin- tén gazdag, rétegről-rétegre haladva az agglutinált és a mészházú alakok dominanciája váltakozó, kis egyedszám, de nagy fajszám jellemző. A felsőbb rétegekben a fenéklakók száma csökken. Az agglutinált fenéklakó alakok közül a T extularia carinata, Martinottiella conimu - nis gyakoribbak, de előkerültek a Dorothia cylindrica, Bigenerina agglutinans és A mmo- baculites agglutinans fajok is. A mészliázat építő fenéklakók közül különböző rétegekben különböző nemzetsé- gek uralkodók. Legfontosabb fajok a Robulus inornatus, Robulus cultratus, Robulus litn- bosus, Vaginulina legumen, Cibicides dutemplei, Cibicides ungerianus, Uvigerina semiornata. Az Ehrenbergina serrata faj először került elő hazai anyagból. N agy le ngyel (38. fúrás), A n d r á s h i d a, Salomvár, Z a 1 a 1 ö v ő és Hárshágy fúrásaiban azonos kifejlődésű tortónai képződmények ismeretesek. A tortónai rétegösszlet a legtöbb nagylengyeli fúrásban közvetlenül a felsőkréta üledékeire települ. Vastagsága 85—260 m között váltakozik. A rétegek kőzettani kifej- lődése: mészkő, mészmárga, márga, agyagmárga és homokkő. A mészkő vastagsága fúrásonként változik. Faunája és flórája igen gazdag: Lithothamnium-guinók, Brvozoák, Mollusca héj törmelékek és Foraminiferák találhatók nagy számmal. A Foraminiferák közül a nagy alakok hiányzanak, de a plankton alakok- ban, különösen a Globigerina nemzetség fajaiban igen gazdag. A csiszolati mintákban sikerült néhány fenéklakó alakot is meghatározni, közöttük a Cibicides dutemplei, Epo- nides haidingeri fajokat és néhány Nodosariát és Uvigerinát. A mészmárgarétegek barnásszürkék, általában rétegzetlenek, helyenként kissé homokosak, néhol az iszapolási maradékban vulkáni szórt anyagra utaló kristályszemcsék is előfordulnak. A rétegek átlagos CaC03-tartalma 73%. A márga általában sötétszürke, barnás árnyalatú, kemény, muszkovitos. Átlagos CaC03-tartalma 60%. Vulkáni tufacsíkok is mutatkoznak benne. Az agyagmárga szürke, rétegzetlen, kemény, átlagos CaC03-tartalma 30%. A pelites üledékek egyes rétegeiben a plankton Foraminiferák tömegesen talál- hatók. Leggyakoribb a Globigerina bulloides és a Globigerinoides triloba, gyakori a Globoro- talia scitula, az Orbulina universa és az Orbulina suturalis is. Tekintve, hogy sokszor egyazon rétegben fordul elő az Orbulina universa (a tortónai emelet felső rétegeire jellem- ző), az Orbulina suturalis mindkét fejlődési foka és a Globigerinoides bisphaerica (a tor- tónai emelet alsó szintjére jellemző), a tortónai emelet finomabb szintezését itt elvégezni nem lehetett. A rétegek fenéklakó alakokban is igen gazdagok, ezek nagy fajszámban, de kis egyedszámban jelentkeznek. Némelyik rétegben igen jó, szép megtartású és jól fejlett példányok figyelhetők meg. Az agglutinált alakok gyérek, közülük a legjellemzőbbek a Martinottiella cbmmunis és a Cyclammina canariensis, említést érdemel a Haplostiche rudis. A mészházú formák közül meg kell említenünk: Cibides dutemplei, Cibides ungeria- nus, Eponides haidingeri, Robulus inornatus, Robulus cultratus. Némelyik márgaréteg Foraminiferákban elszegényedik, rossz megtartású, apró példányok kerülnek elő belőle. Itt elég gyakori és jellegzetes az Eponides majzoni. E réte- gek faunatársaságához hasonló a lovászi tortónai összletben van. A tortónai márgaösszletet egy horizontálisan is jól követhető glaukonitos zöld- homokkő réteg szakítja meg. Ez zöldesszürke, általában finomszemű, esillámos, meszes 208 Földtani Közlöny, XC. kötet, 2. füzet kötőanyagú. Helyenként homokos, glaukonitos mészkőbe megy át. A meszesebb réte- gekben Tithothamnium-gumók is gyakoriak. A Foraminiferák kamráit glaukonit tölti ki. Egyéb szerves maradványok és törmelékeik mellett nem ritkák a nagy alakú Foraminferák sem. A homokkőrétegek átlagos CaC03-tartalma 40%. A mikrofauna-vizsgálatok alapján megállapíthattuk, a rétegsor nyílt sekélytenger- ben rakódott le, a tengermélység azonban időben és térben is változott, partszegélyi és sekélytengeri jellegű beütésekkel. A kőzettani kifejlődés ugyanezt mutatja. A tortónai emelet végén a tenger fokozatosan kiédesedett, nagyobb számban jelentek meg esökkentsósvizi alakok, a plankton formák száma csökkent. Nagylengyel területén a szarmata képződmények üledékfolytonossággal települ- nek a tortónai összletre. A tortónai-szarinata határ azonban fauna alapján az elektromos szelvényekben is jól észlelhető. Élesen kiadódik a szarmata-pannóniai határ is, bár a te- lepülés itt is konkordáns. Dióskál. Ez a fúrási terület átmenetet mutat az É-zalai és az É-somogyi részmedencék között. Az aljzat itt eocén mészkő. A tortónai összlet mészkő, mészmárga és inárga kőzetkifej lődésű homokkő és andezittufit-rétegek közbetelepülésével. A mészmárga és márga Lithothamnium-gumók- ban gazdag. Mikrofaunája dús, de csak az ún. furadékminták mikrofaunája gazdag plank- ton Foraminif érákban. Az iszapolliató magmintákban a vezetőszerepet az Anomalina nemzetség fajai képviselik. Az andezittufit közbetelepülések egyrészében mikrofauna alig van, csak néhány Globigerina sp. figyelhető meg, más része viszont gazdag főként plankton alakokban. A vezető szerepet a Globigerina bulloides faj képviseli. Az Orbulina suturalis fejlettebb for- mái és az Orbulina universa a tortónai emelet magasabb szintjeire utalnak. A mészkőkifejlődés alapján Nagylengyelhez hasonló, de parthoz közeli fáciessel van dolgunk. 2. Délzalai részmedence A dél-zalai részmedence É felé az Eperjes- 1. sz. fúrással és a budafai kőolajtároló szerkezettel határolódik. DK felől az inkei kőolajtároló szerkezet és K felé pedig a mező- csokonyai gravitációs minimum zóna határolja. A részmedence aljzata eddig még ismere- len. A tortónai üledékösszlet eddigi vastagsága 2200 m. kovász i. Oltár c, Budai a. Típusfúrásnak vehető lovászi legmélyebb fúrása (L. 363), mivel a magmintavétel itt volt a legteljesebb, mikrofauna együttese nagyjából azonos az Oltárcon lemélyített fúráséval és hasonló a többi fúráséhoz. A feltárt összlet igen kemény, sötétbarna, barnásszürke márgaösszlettel kezdődik, kisszámú vékony homokkőcsíkkal. A csiszolatokban elég gazdag mikrofauna mutatkozott. Apró termetű, lebegő életmódú Foraminiferák gyakoriak. A felsőbb rétegekből való kemény márga már iszapolható, de mikrofaunában igen szegény, apró termetű és rossz megtar- tású alakokat tartalmaz. Az első gazdagabb mikrofauna-társaság 3600 m-ben jelentkezett. Ez lebegő élet- módú alakokban gazdag. Vezetőszerepe a Globigerina bulloides fajnak van. Az Orbulina nemzetség képviselőit fajra meghatározni nem lehetett. Az Orbulina universa faj bizto- san felismerhetően először csak 3200 m-ben jelentkezik. E fölött kb 50 méterre az Epo- nides majzoni faj szerepel jelentősebb mennyiségben, valószínűleg e területen faunaszin- tet jelez. Ehhez hasonló faunaegyüttes Nagylengyelben csak igen vékony rétegben muta- kozott. A barnásszürke rétegösszlet fokozatosan megy át szürke színű kemény márga- és agyagmárga-rétegösszletbe. Ennek az alján a Foraminiferák gyérek és igen apró termetű Nyirő: Dunántúli tortónai üledékek mikrojaunisztikai jellege 209 B E N T 0 S Z PLANKTON Agglutinált Mészhéjú íoromimfera száma 3. ábra. A Lovászi-363. fúrás szelvénye, a CaCO:r tartalom változása és a Foraminiferák eloszlási- és gyako- risági diagramja. Magyarázat azonos a 2. ábráéval. — Fig. 3. Profil dér Bohrung Lovászi-363. Veráuderuug des CaC03-0ehaltes, Verteiluug und Háufigkeit dér Foraminiferen. Erklarungen wie in Fig. 2. plankton alakok. Egv-két réteg az agglutinált házat építő formákban gazdagabb. A plank- ton Foraminiferákban viszonylag gazdag rétegekben az uralkodó forma általában a Globigerina bulloides, sok rétegben a Globigerinoides triloba, az alsóbb részeken a Globoro- talia scitula. Az idősebb rétegekben az Orbulina suturalis fejletlenebb alakja nagyobb számban figyelhető meg az Orbulina universa mellett. A fiatalabb rétegekben az Orbulina suturalis fejlettebb formája gyakoribb. A rétegösszlet felső részében elkülöníthetünk 210 Földtani Közlöny, XC. kötet, 2. füzet mikrofauna alapján egy anomalinás szintet, ebben kizárólag csak az Anomalina nemzet- ség képviselői fordulnak elő. A tortónai rétegösszlet középső és felső csoportját homokkőrétegek tarkítják. Egyik-másik finomszemű homokkőréteg vékonycsiszolatában apró termetű Foraminife- rákat, Brvozoákat és láthothamnium-gumókat észleltünk. Ezek a rétegek sokszor glau- konitszemcsékben is gazdagok. A glaukonit néha a Foraminiferák kamráit is kitölti. A lovászi 363. sz. és az Oltáré 3. sz. fúrás mintáinak átvizsgálása nyomán megálla- pítható, hogy ez a két legmélyebb fúrás sem harántolta keresztül a tortónai rétegsort. Majzon L. [1953 — 56], Strausz L. [1950—54], Szepesházi K. [1956 — 57] és Völgyi 1^. [1956] véleményével szemben a mikrofaunatársaság alapján nem való- színűsíthetjük a helvéti emelet jelenlétét. A mélyebb rétegek szegények ugyan tortónai alakokban, a mikrofauna összetétele alapján azonban inkább a tortónai emeletbe tartozás mellett foglalunk állást. A tortónai rétegek nagy vastagságát a medence gyors süllyedése magyarázza. Az L-363 fúrás mintái alapján készült grafikon (3. ábra) kimutatja az egyes réteg- összletekben a Foraminiferák eloszlását. 3. Északsomogyi részmedence É-ról a Balaton, ENy-ról a „hahóti gerinc” K-i nyúlványa, D-felé az eddig még fel nem tárt mezőcsokonyai gravitációs minimum és annak az igali kőolajtároló szerkezet- től D-re húzódó K-i folytatása határolja. K felé az É-soinogyi részmedence még lehatá- rolatlan. A medencealjzat újpaleozóos, a bakonyi rétegektől teljesen idegen. A tortónai rétegek 0— 1000 m-ig terjedő vastagságban jelentkeznek. B u z s á k. A tortónai üledékösszlet amphisteginás-lithothamniumos mészkő- és márgarétegekből áll. A mészkő túlnyomólag szervesmaradványok vázaiból áll. A Fora- miniferák közül az Amphistegina nemzetség képviselői egyes rétegekben kőzetalkotó mennyiségben mutatkoznak. Az iszapolt mintákban jól fejlett, nagy növésű alakok mutatkoznak kis fajszám- ban, de nagy egyedszámban. A csiszolatokban elég sok plankton alakot, minta Globigerina bulloides, Globigerinoides tviloba és Orbnlina sp. észleltünk. Néhány fúrásban a mészkőrétegek alatt megtaláljuk a planktondús márgarétege- ket is. Ezekben a Globigerina bulloides, Globigerinoides triloba fajokon kívül az Orbulina suturalis faj fejlettebb alakja és az Orbulina universa faj gyakori. Ezek alapján egy fia- talabb orbulinás szint jelenlétét valószínűsíthetjük. Karádon a tortónai rétegösszlet agvagmárga, márga, lithothamniumos mész' kő és meszes kötőanyagú homokkőrétegekből tevődik össze. A mészkőrétegek mikro- faunája főleg az Amphistegina nemzetség képviselőiből áll. Hasonlóan az előbb tárgyalt buzsáki terület lithothamniumos mészkőrétegeihez, itt is észleltünk plankton alakokat. A márgarétegekben a Globigerina bulloides az uralkodó, az alsóbb rétegekben a Globigerinoides triloba vezető szerepe mellett sok a Globigerinoides bisphaerica és az Or- bulina suturalis kezdetleges alakja. A rétegek fenéklakó formákban is gazdagok, sok a Vaginulina legumen, de a Buliminidae család képviselői viszik a vezető szerepet. Italon a tortónai rétegösszlet márga-, mészmárga- és homokkő-rétegek válta- kozásából áll. A márgarétegek gazdag mikrofauna társaságában a nagyszámú plankton alako- kon kívül gyakoriak a fenéklakó formák is. A lebegő életű Foraminiferák közül a vezető Dunántúli tortónai üledékek mikrofaunisztikai jellege N y i r ő : 21 1 szerepet a Globigerina bulloides és a Globigerinoides triloba faj viszi, de igen gyakori a Globorotalia scitula is. Az Orbulina suturalis gyakoribb, az Orbulina universa ritka. Fenék- lakó fonnák az alsóbb rétegekben az Uvigerina és a Bolivina nemzetség képviselői, a magasabb rétegekben az Asterigerina és a Cibicides-iajok. A mészkőrétegek az Amphistegina nemzetség képviselőiben gazdagok. A Szalánczi Gy. [1948] által említett helvéti rétegek mikrofannájuk alapján a tortónai emeletbe sorolandók. 4. Délsomogyi részmedence É-ról az észak-somogyi részmedence D-i része, ÉNy-ról az inkei és a görgetegi geofizikai maximum közötti vonal határolja. A rész-medence D és K-felé lehatárolatlan. A medencealjzatot kristályos pala alkotja. A legkevésbé ismert részmedence. A terület csak a miocén vége felé kezdett süly- lyedni. A tortónai emelet üledékei csak hézagosán mutatkoznak. Görgetegen vastagabb tortónai márgakifejlődést és lithothamniumos mészkövet találunk. A márgarétegekben a mikrofanna aránylag szegény, lebegő életmódú Foraminiferák csak kis számban mutat- koznak. A lithothamniumos mészkő az Amphistegina nemzetség képviselőiben gazdag. 5. Váti fúrás A medencealjzat itt kristályospala. Fz a kisalföldi és a soproni medencékkel mutat rokonságot és eltér a Dunántúl többi területének medencealjzatától. A váti tortónai rétegsor márga-, agyagmárga- és finomszemű homokkőrétegek váltakozásából áll. A plankton Foraminiferák alapján a rétegsor két csoportra osztható. Az alsó réteg- csoport mikrofaunában gazdag, lebegő Foraminiferák tömegesek, a fenéklakó egyedek ritkábbak. Globigerina bulloides a leggyakoribb, de a Globigerinoides triloba és a Globige- rinoides bisphaerica is jelentős. Az Orbulina suturalis kezdetlegesebb alakja is nagy pél- dányszámban mutatkozik, az Orbulina universa hiányzik. A felső rétegcsoport mikrofaunája is gazdag. Itt is a plankton Foraminiferák ural- kodnak, a fenéklakók csak a rétegösszlet felső részén jelentősek. A Globigerina bulloides a leggyakoribb, igen gyakori a Globigerinoides triloba, a Globigerinoides bisphaerica ellenben teljesen hiányzik. Nagyszámú az Orbulina universa. Az Orbulina suturalis pedig azokkal az egyedekkel képviselt, melyeknél az utolsó gömb alakú kamra már nagyrészt beborítja a kezdő kanyarulatot. Ez a faunaegyüttes a felső- tortónai emeletre jellemző. A tortónai rétegösszlet felső csoportjában a mikrofauna a plankton alakokban elszegényedik, a bentosz formák veszik át a vezető szerepet. Leggyakoribb formák a Rotalia beccarii, Robulus inornatus, Cibicides dutemplei. IRODALOM — LITKRATUR 1. Duba y I,. : Földtani megfigyelések a nagvlengyeli szerkezeten (Kézirat) 1955. — 2. D u b a y I,.: A nagylengyeli terület mélyföldtani Viszonyai. Földt. Közi. 1956. — 3. D u b a v I,.: A Dunántúl dél- nyugati részének neogén rétegei (kézirat), 1958. — 4. Grill, R.: Stratigraphische Untersuehungen mit Hilfe von Mikrofauna im Wiener Becken und den benachbarten Molasse-Anteilen. Öel und Kohlé. 36. 1 94 1 .9. — 5. G ri 11, R.: Über mikropaleontologische Gliederungmöglichkeiten im Miozán. Mitt. R. A. f Boden- forsch. Zweigst. Wien. 6. 1943. — 6. Kocsis Á.: Az obornoki mélyfúrás földtani eredményei. Földt. Közi. 1954. — 7. Majzon b.: Az Fxdélvi -medence északi felének sztratigráfiája mikrofaunisztikai vizs- gálatok alapján. Földt. Int. Fvi Jel. függelék I . füzet. 1944. — 8. MajzonI,.: Foraminiferás fáciesek és retegtani jelentőségük az olajkutatásban. Földt. Közi. 1953. — 9. Majzon I„: Kőolajfúrásaink újabb retegtani eredményei. Földt. Közi. 1956. — 10. P a p p A.: Probleme dér Grenzziehung zwischen dér hel 212 Földtani Közlöny, XC. kötet, 2. füzet vetischen und tortonischen Stufe im Wiener Becken. Mitt. Geol. Gesellsch. Wien. 40. 1 956. — ll.Strausz X,. : Miocén képződmények a DNy-dunántúli fúrásokban. Földt. Közi. 1 950. — 12.StrauszI,.:A magyar medence miocén rétegeinek tagozódása. Földt. Közi. 1954. — 13. Szalánczi Gj\: Földtani adatok Somogyból. Földt. Közi. 1949. — 14. Szépé sháziK.: Adatok a délzalai miocén képződmények sztrati- gráf iájához. Kovászi terület. Kézirat. 1956. — 15. Szeges házi K.: Adatok a délzalai medencebeli miocénképződmények sztratigráfiájához. Oltáréi terület. Kézirat. 1957. — 16. VadászE.: Magyarország földtana. Akad. Kiadó. Bpest. 1953. - — 17. Vasicek, M.; The contemporary State of the Microbiostrati- graphic Research of the Miocéné Sedimentary Deposits in Outkarpatian Neogene Basin in Moravia. Sbomik of the Geol. Surv. of Czechoslov. XVIII. 1951. - — 18. V elkovi c-Z aj ec, K.: Paleontological descrip- tion of a microfauua in the boring Becej I. Acad. Serbe. Sci. Inst. Geol. Travaux vol. 22. no. 3. 1952. — 19. V ö 1 g y i Iy.: Miocén üledékek kifejlődése a lovászi mélyfúrásokban. Földt. Közi. 1956. Beitráge zűr mikrofaunistischen Kennzeichnung dér Tortonablagerungen in den transdanubischen Beckenteilen RÉKA M. NYIRŐ Die tortonischen Beckenablagerungen Transdanubiens sind an Foraininiferen sehr reich. Fs können 176 Arten von 64 Gattungen aus 23 Familien nachgewiesen werden. An Arten sind die Familien Lagenidae und Buliminidae am reielisten, wogegen die Fa- milien Globigerinidae und Globorotaliidae die grösste Exeniplarenzalil aufweisen. Das Transdanubische Becken war in dér tortonischen vStufe von einer offenen See übersehwemmt worden, wie das drrrch das massenhafte Auftreten planktonischer Formen indiziert wird. Die tortonischen Foraminiferen deuten grösstenteils eine seichte ziemhch warme See an. Die mikrofaunistischen UntersUchungen gestatten anstatt einer regionalen, bloss eine lokálé Parallelisierung dér tortonischen Bildungen. Die West- und Südtransdanubi- schen Becken können anhand dér Foraminiferen in vier Teilbecken geghedert werden. lm Gegensatz zu den bisherigen Behauptungen kann im Westen und Síiden Transdanubiens die Anwesenheit lielvetischer Schichten durch Foraminiferen nicht nachgewiesen werden: die hiesigen áltesten Beckenablagerungen gehören anhand ihrer Mikrofauna noch in die tortonische Stufe. MAGYARORSZÁGI MIOCÉN COCCOLITHOPHORIDÁK RÉTEGTANI JELENTŐSÉGE BÁNDINÉ BEKE MÁRIA* (XIV. táblával) Összefoglalás: Szerző rövid bevezetőben a Coccolithophoridák alaktani, élettani és környezettani tulajdonságait foglalja össze. Ezután kitér a vizsgálati anyagelőkészítés módszerére. Végül a dolgozat feladatának megfelelően a miocén különböző emeleteiből szár- mazó 51 minta Coccolithophorida-tartalmát (40 faj) értékeli ki rétegtani és kifejlődési szem- pontból. Függelékként egy új faj leírását közli. A vizsgálatokból kitűnt, hogy a Coccolitho- phorida-egyiittesek rétegtanilag jól használhatók: minden egyes miocén emeletnek van jel- lemző Coccolithophorida-faunája a magyar medencében. Egyes részletkérdések még további statisztikai jellegű alátámasztást igényelnek, hasonlóképpen a távkorreláció kérdése is. Bevezetés Magyarországon rendszeres Coccolithophorida-vizsgálatok eddig nem voltak- Legutóbb Oravecz J. [1959] rövid közleményben hívta fel a figyelmet a Coccoli- thophoridák jelenlétére. Vadász E. professzor feladatunkul tűzte ki a magyarországi miocén Coccolithophoridák tanulmányozását és főként annak eldöntését, hogy biosztra- tigráfiailag használhatók-e. A Coccolithophoridák egysejtű, mészhéjú Flagelláták, protoplazmájuk asszimi- láló színtestecskéket tartalmaz, Lohmann [1902] vizsgálatai nyomán. A sejtnek kettős burkolata van, egy átlátszó, színtelen, kocsonyás héj és a coccolithokból felépített szilárd mészváz. A sejtek nagysága néhány //-tói maximum 100 /z-ig terjed. A magyar miocénben elterjedt coccolith típusok Kamptner [1941] nevezéktana szerint: discolith, calvptrolith, zygolith, tremalitli, placolith és rhabdolith. Gyakori jelenség a héjelemek dimorphizmusa. A szájnyílást körülvevő coccolithok eltérőek lehetnek a többi, héjat alkotó coccolithoktól. A fajnév a teljes vázra vonatkozik, így egészen közelálló vázelem-típusok két vagy több fajnál egyaránt előfordulhatnak. Az ostorok segítségével önálló mozgásra is képesek, mégis ez elhanyagolható a tengeráramlások hatásával szemben, így a plankton lények közé tartoznak. A növényi planktonlények elterjedését és elszaporodását megszabó tényezők: fény, hőmérséklet, tápanyagok, sótartalom, oxigéntartalom és p H. Mélységi elterjedésüket szabályos eset- ben az asszimilációhoz szükséges fény és a hőmérséklet határozza meg. A növényi asszi- milációhoz szükséges fény csak bizonyos mélységig hatolhat le, a víz zavarosságától függően. 100—150 m mélyen van az eufotikus öv alsó határa (Vadász, [1955]). A felszíni meleg vizek, Ekman [1953] diagramja szerint, a mélység felé 80— 100 m-ig rohamosan hűlnek le, ettől kezdve a hőfokcsökkenés nagyon lassú. Hőmérsékletigényük magyarázza, hogy mennyiségük évszakok szerint nagymértékben változik. A hőmérséklet és átvilágítottság egyaránt a tenger felső 100 méterében (epipelagikus régió) szabják meg a fitoplankton optimális életterét. Kvantitatív vizsgálatokból kitűnt, hogy maximális mennyiségben 20—50 m közötti mélységben találhatók, 75 m-nél ennek már csak fele, 100 m-nél pedig csak 1/10-e (Lohmann [1902] a Földközi-tengerben, Murray * Előadta a Magyar Földtani Társulat 1960. jún. 8.-i szaküléscn. 5 Földtani Közlöny Földtani Közlöny, XC. kötet, 2. füzet 214 és H j o r t [1912] az Atlanti-óceánban). Ennek ellenére a Coccolithopkoridák az Atlanti- óceánban 1000 — 4000 m körül is nagy mennyiségben vannak (Deflandre [1952. A.]). Feltételezhető ezeknél a heterotróf táplálkozás: rothadó Copepodák páncéljain szaprofita Coccolithophoridák élnek rátapadva. A Pontosphaera sessilis Lohmann faj rajta élősködik a Coscinodiscus diatomán. Földrajzi elterjedésüket meghatározó tényezők az éghajlat, a rendelkezésre álló tápanyag mennyisége (főként N és P), a sótartalom, oxigén- tartalom és pYÍ- A Coccolithophoridák nagy faj-, és egyedszámban a trópusi meleg tengerek lakói: néhány 100 000/liter általános, a maximum 30 millió/liter (Deflandre [1952. A.]). Newfoundland partjain 2,5 C° mellett is megtalálható egy-két faj és 50 egyed/liter ( = 50 000/m3), Murray és Hjort szerint [1912], Egyik legnagyobb tűrőképességű ma is gyakori faj a Coccolithus pelagicus. Különösen lényeges szerepe van a Coccolithopho- ridák földrajzi eloszlásában a tengervíz P és N tartalmának, amellyel gyakoriságuk ará- nyos. Sótartalom szempontjából kvantitatív adat nem állt rendelkezésünkre. A Cocco- lithophoridák tengeri szervezetek, bár vannak eurihalin fajok is, melyek csökkentsós- vízben, sőt édesvízben is megélnek. Ezt a vizsgált anyag is alátámasztotta. Deflan- dre [1952. A.] szerint nagy részük nagyon igényli az oxigéntartalmat és a maximálisan 8,5-ös pn~ t. A fitoplanktoni élet fontossága kitűnik abból, hogy az 5 — 6000 m-es óceán teljes állati élete a felső 100 m növényi életétől függ. Kamptner 1928-ban és Schiller 1930-ban felállított rendszere a recens formák teljes vázán alapult és az egyre gazdagabb fosszilis anyag nem volt belefoglal- ható. 1950-ben Deflandre elektronmikroszkópos vizsgálatok alapján két rendre tudta felosztani a recens és fosszilis Coccolithophoridákat a kalcit vázrészecskék mikro- struktúrája alapján: Heliolithae, Ortholithae. Már a recens tengeri üledékekben is lénye- gesen ritkább a teljes váz, mint a szétesett coccolithok. Üledékes kőzetekben viszont csak egészen kivételes esetben maradtak meg teljes vázak, ilyent említ Kamptner [1948] a badeni agyagból. A vizsgált lelőhelyek közül mindössze két tortónai: Szokolya és Perbál szolgáltatott elég nagy számban teljes vázakat. Mindhárom esetben csak egyetlen faj, a leggyakoribb Coccolithus pelagicus mutatkozott teljes vázzal. Fosszilis faj csak két eset- ben ismerhető fel biztosan (Deflandre [1952. B.]): 1 . ha megtaláljuk a teljes vázat, 2. ha olyan jellegzetes típusú eoccolithról van szó, amely biztosan jelzi a fajt. Ezenkívül is még sok problémát okoz a dimorfizmus. A Heliolithae rend további osztályozása (miu- tán igen sok élő faja van), a teljes vázon alapul. Az Ortholithae rendben bár vannak recens alakok / Braarudosphaeridae ), az élő szervezet nem ismert, és jórészt csak elszigetelt váz- elemeket ismerünk. Ezért vezette be Deflandre a Linné-i genus-species helyett a tisztán morfológiai manipulus-eenturia fogalmakat, amint Croneis [1938] javasol- ta, a római hadseregben használt egyes egységek neveinek átvételével. A Discoasteridae családban Tan Sin Hók 1927-ben három génuszt állított fel a karok száma alapján. Bramlette és Riedel [1954] széleskörű és nagy anyagra támaszkodó vizsgála- taikban a szerintük egységes Discoaster génuszon belül a fajok elkülönitésére számos bélyeget használtak fel. Már az ópaleozoikumtól kezdve ismerünk Coccolithophorida-inaradványokat. Gümbel az 1870-es években Kanadából és az Egyesült Államokból (Michigan) szár- mazó felsőkambriumi potsdami homokkőben talált coccolith maradványokat (L o Ír- ni a n n [1902]). Részletes vizsgálatok alapján csak a jurától ismeretesek. A kréta leg- végén új alakkörként lépnek fel a Discoasterek. A miocénben egyidejűleg az egész világon igen gazdag és új típusú együttes jelenik meg (Bramlette és Riedel [1954]). Szemben a rendkívül elterjedt és jelentős, ma is élő Coceolithophoridákkal, Discoastert a jelenkori tengerekből Lecal [1952] bizonytalan közlésén kívül, nem ismerünk. Báldi-Beke : Magyarországi Coccolithophoridák 215 A vizsgálati anyag előkészítése Az anyagot igen apró darabokra törtem és negyed, vagy fél óráig forraltam vízben. Ez az agyagos részek diszpergálásához szükséges. Rövid, kb. 1 perces ülepedés után a folyadék leghígabb részéből 1 — 2 cseppet üvegbottal tárgylemezre tettem és láng fölött megszárítottam. Vékony kanadabalzsam réteggel fedőlemezzel lefedtem. Csak a gondosan válogatott, legvékonyabb fedőlemezeknél lehet az objektívet az ilyen nagyításhoz szük- séges közelségbe hozni a vizsgálandó anyaghoz. Végül a fedőlemez szélére kinyomódott felesleges kanadabalzsamot benzinnel vagy xilollal eltávolítottam. Hosszabb ülepítési idővel (Martini [1959. B.]) a vizsgálandó maradványok egy részét mesterségesen kirekesztem. 20 C° hőmérsékleten 2,6 g/cm3 megközelítő fajsúly értéknél, 20 cm esési magassággal számolva, a 60 /ónál nagyobb szemcsék leülepednek 59 sec alatt, 40 /i-nél nagyobb szemcsék leülepednek 2 min 10 sec alatt, 20 /4-nél nagyobb szemcsék leülepednek 8 min 28 sec alatt, 10 /r-nél nagyobb szemcsék leülepednek 33 min 10 sec alatt, 2 /r-nél nagyobb szemcsék leülep. 13h 29 min 40 sec alatt. Az így szétválasztott szemnagyság határok közötti frakciókat vizsgálva, még a 40— 60 /a közöttiben is bőségesen találhatók Coccolithophorida-maradványok. Rétegtani eredmények A vizsgált anyagban mutatkozó fajok nagy része hosszú életű. Mégis néhányat eddig csak egy emelet anyagában találtam. Rupéliben Discoaster plebeius Martini, D. binodosus binodosus Martini. Katti és akvitániban: Discolithus páter a Kamptner. Tortónaiban: Coccolithus wallichi (E o h m a n n), Tremalithus rotula Kamp t- n e r, T. sestromorphus Kamptner, Micrantholithus flos D e f 1., M. vesper D e f 1. (nagy egyedszámban ! ) , Discoaster bramlettei Martini, Trochoaster triangu- laris (G a r d e t), Ceratholithus sp. indet. Ezek azonban a Micrantholithus vesper kivéte- lével a ritkább fajok közé tartoznak. Egyes gyakori fajok egy emeletre jellemzően kiugró nagy egyedszá m- m a 1 jelentkeznek. Rupéliben: Zygolithus dubius D e f 1. Burdigalaiban: Discoaster deflandrei Braml. et R i e d. Tortónaiba n: Rhabdolithus pannonicus cent. nov., Discoaster cliallengeri Braml. et R i e d. Szarmatában: Calyptrolithus hemisphaericus Kamptner. Sokkal jobban értékelhető azonban az egyes emeletekben mutatkozó Cocco- lithophoridák együttese. Az egyes fajokat az I. táblázaton gyakoriságuk csökkenő sorrendjében adom. (A táblázat összeállításánál gyakorisági értékként az eme- letben talált egyedszánr és az emelethez tartozó vizsgált minták számának hányadosát használtam.) A Coccolithus pelagicus mindvégig a leggyakoribb faj volt, ezért az összeállításba sem veszem be. Rupéli: (csak összehasonlításként vizsgáltam néhány mintát) Zygolithus dubius Defl., Discolithus cretaceus (Arch.), Braavudosphaerabigelowi (Gran et Braarud), 5* 216 Földtani Közlöny, XC. kötet, 2. füzet I. táblázat Discolithus macro pórus D. multiporus D. cretaceus D. trabeculatus m D. bochotnicae D. cent. nov. f. A D. patera D. cent. nov. f. B Calyptrolithus liemisphaericus Zygolithus dubius Z. ex gr. gracilis Coccolithus pelagicus C. leptoporus C. wallichi Tremalithus rotula T. sestromorphus Cribrosphaerella ehrenbergi Rhabdolithus cf. perlongus R. pannonicus cent. nov. R. sp. indet. Braarudosphaera bigelowi Micrantholithus flos M. vés per Discoaster cf. hohnensis D. obscurus D. bramlettei D. pentaradiatus D. plebeius D. bitiodosus binodosus D. challengeri D. deflandrei D. woodringi D. nonaradiatus D. crassus T>. barbadiensis D. multiradiatus D. lodoensis D. saipanensis D. sp. indet T rochoaster triangularis 1 sthmolithus recurvus Ceratholithus sp. SZARMATA Báldi-Beke : Magyarországi Coccolithophoridák 217 Discoaster barbadiensis Tan, Discolithus trabeculatus G o r k a, D. cent. nov. f. B, Isthmolithus recurvus D e f 1., Rhabdolithus cf. perlongus D e f 1., Discoaster deflandrei B r a m 1. et Ried., Discolithus bochotnicae G o r k a, Zygolithus ex gr. gracilis (Kamptner), Discoaster saipanensis B r a in 1. et Riecl., Calyptrolithus hemis- phaevicus Kamptner, Discoaster plebeius Martini, D. binodosus binodosus Martini. Katti: Discoaster barbadiensis Tan, Coccolithus leptoporus (M u r r. et Blackm.), Discolithus cent. nov. f. B, D. cretaceus (Arc h.), Zygolithus ex gr. gracilis (K a m p t- ner), Discolithus multiporus Kamptner, D. trabeculatus G o r k a, D. bochotni- cae G o r k a, Zygolithus dubius D e f 1., Discoaster woodringi Braml. et Ried., D . multir adiatus Braml. et Ried., D. lodoensis Braml. et Ried., Discolithus patera Kamptner, Calyptrolithus hemisphaericus Kamptner, Braarudosphaera bigelowi (G r a n et Braarud), Discoaster obscurus Martini, D. challengeri Braml. et Ried., D. deflandrei Braml. et Ried., D. crassus Martini, D. multir adiatus Braml. et Ried. Akvitáni: Discolithus cretaceus (Arch.), Coccolithus leptoporus (Murr. et Blackm.), Zygolithus ex gr. gracilis (Kamptner), Rhabdolithus cf. perlongus D e f 1., Discolithus macroporus D e f 1., D. trabeculatus G o r k a, D. cent. nov. f. B, D. patera Kamptner, Rhabdolithus pannonicus cent. nov., Braarudosphaera bigelowi (Gran et Braarud). Burdigalai: Discoaster deflandrei Braml. et Ried., D. barbadiensis Tan, Coccolithus leptoporus (Murr. et Blackm.), Discolithus macroporus D & í\., Isthmo- lithus recurvus D e f 1. , Zygolithus ex gr. gracilis (Kamptner), Discoaster crassus Martini, Discolithus cretaceus (Arch.), D. cent. nov. f. B., Discoaster lodoensis Braml. et Ried., Discolithus trabeculatus G o r k a, Discoaster cf. hohnensis Mar- tini, D. pentaradiatus T a n, D. nonaradiatus K 1 u m p p , D. multir adiatus B r a m 1. et R i e d. H e 1 v é t i: Nagyon ritka Coccolithus pelagicustól eltekintve, Coecolithopliora-mentes. A Budafok Kereszthegyi minta a gyakori Discolithus cent. nov. f. A.-val a budafoki rétegsorban a burdigalai és helvéti emelet határán jelentkezett. A coceolithokon kívül a mogyoródi slírben gyakori tengeri jellegű Diatomákat (Hajós Márta vizsgálata sze- rint) és szivacstűket találtam. Tort ón ai: Rhabdolithus pannonicus cent. nov., Micrantholithus vesper D e f 1., Discolithus macroporus Defl., Braarudosphaera bigelowi (Gran et Braarud), Discoaster challengeri Braml. et Ried., Trochoaster triangularis (G a r d e t) , Tre- malithus rotula Kamptner, Discoaster barbadiensis Tan, Micrantholithus flos Defl., Discolithus multiporus Kamptner, Coccolithus leptoporus (Murr. et Black in.), C. wallichi (Lohman n), Ceratholithus sp. indet., Calyptrolithus hemis- phaericus Kamptner, Zygolithus dubius Defl., Z. ex gr. gracilis (K a m p t- n e r), Tremalithus sestrom'orphus K a m ptne r, Cribrosphaerella ehrenbergi (A r c h.), Discoaster cf. hohnensis Martini, D. obscurus Martini, D. bramlettei Martini, D. pentaradiatus T a n, D. deflandrei Braml. et R i e d., D. crassus Martini. Szarmata: Calyptrolithus hemisphaericus Kamptner, Braarudosphaera bigelowi (G r a n et Braarud), Discolithus macroporus Defl. , Rhabdolithus pannonicus cent. nov., Coccolithus leptoporus (Murr. et Black m.), Discoaster barbadiensis Tan, 218 Földtani Közlöny, XC. kötet, 2. füzet Zygolithus ex gr. gracilis (Kamptner), Z. dubins Defl., Discoaster challengeri B r a in 1. et Ried., Isthmolithus recurvus Defl. A helvéti kivételével minden emeletben gazdag Coceolithopkorida-együttes talál- ható, mégis feltűnő különbségek adódnak közöttük. A vizsgált időszakaszon belül igen élesen elválik egymástól a helvéti előtti, a helvéti és az ezutáni emeletek faunatársasága. A felsőoligocén és alsómiocén jól jellemezhető a Discolithusok (D. cretaceus, trabeculatus, bochotnicae, cent. nov. f. B.) változatosságával és gazdagságával, a Zygolithus ex gr. gra- cilis, Coccolithus leptoporus és Discoaster barbadiensis nagy számával, valamint egyes Discoaesterekkel (D. pentaradiatus, deflandrei, crassus, multiradiatus , lodoensis). Az oligocén — miocén határ nem jelentkezik élesen. A Discoasterek kivételével a coccolithok csak kis eltérésekkel mennek át a miocénbe. Egyetlen faj a Discolithus bochotnicae, amely már nincs meg a miocénben. A Discolithus macroporus és a Rhabdo- lithus pannonicus cent. nov. jellegzetes miocén alakok, csak az akvitániban lépnek fel. A Discoasterek azonban teljesen hiányzanak az egri akvitáni rétegsorból. A burdigalai emeletből mindössze két mintát tudtam vizsgálni. Ezekből is látható azonban, hogy a Coccolithophorida együttes nem tér el az idősebbektől. Az azonos Dis- colithusokon kívül ismét jelentkeznek az akvitániból hiányzó Discoasterek, a kattival egyező alakokkal. Egyedül a Discoaster saipanensist nem találtam. Eegfeltűnőbb a Dis- coaster deflandrei kiugró nagy gyakorisága. A helvéti emeletben a ritka Coccolithus pelagicus-on kívül igen feltűnő a Coccoli- thophoridák teljes hiánya. Ennek oka a sótartalom változásában kereshető. A Kárpát- medencei nagy kiterjedésű helvéti kősótelepek a tenger túl sós voltát valószínűsítik. A tortónai emelettel robbanásszerűen új alakok jelennek meg. A Discolithusok közül egyedül a D. macroporus gyakori. Megvan ezenkívül a D. multiporus. Igen ritkák a Zygolithusok és a Coccolithus leptoporus. Legjellemzőbb a Rhabdolithus pannonicus cent. nov., Micrantholithus vesper és Discoaster challengeri gyakori fajok együttese. Gyakran jelentkeznek egyéb ősmaradványok: Diatomák, szivacstűk, és Silicoflagelláták. A szarmatában túlélő tortónai fajok vannak. Nagy gyakoriságukkal kitűnnek a Discolithus macroporus, Calyptrolithus hemisphaericus, Braarudosphaera bigelowi. A pannóniai beltóban Coccolithophoridák nem éltek. A Fonyódi Magaspart pan- nóniai rétegeiben talált néhány példány idősebb rétegekből származó alak. Ezeket a vizsgálatokat a külföldi irodalommal összevetni csak néhány közös pontban lehetett. Az egyes alakok fajöltőjét elég adat hiányában nem lehet még megálla- pítani. A Micrantholithus vesper, Discoaster barbadiensis és Isthmolithus recurvus fajokat Bra mlette és Riedel [1954], Deflandre [1954], Samraj és Lázá- révá [1956] és Martini [1958, 1959] az eocén bizonyos emeleteire jellemzőnek találták. Ennek ellenére a vizsgált anyagban gyakoriaknak mutatkoztak. Hasonlóképpen Stradner [1958] az ausztriai helvéti emeletből Bra mlette és Riedel [1954] által eocénnek tartott Discoastereket közöl. Az ilyen ellentmondások oka nagyrészt az eddigi vizsgálatok igen csekély száma. Másrészt az időtényezőn kívül egyéb, eddig nem vizsgált tényezők is nagyon erősen befolyásolhatják a fajok elterjedését. A Micrantholithus vesper faj Magyarországon a tortónai emeletre korlátozódik. Az észak-németországi eocénnek csak két szintjében található. Európában oligocén réte- gekből Discoastereket még alig vizsgáltak, mégis feltűnő, hogy a vizsgált anyagban a tortónain kívül csak az egri akvitániból került ki egyetlen pici, bizonytalanul meghatá- rozható rész vagy íz. A Discoaster barbadiensis faj elterjedését vizsgálva Bra mlette és Riedel [1954] annak fajöltőjét az eocénen belül határozták meg. A magyarországi vizsgálatok- ban minden emelet anyagában elég gyakorinak mutatkozott. Stradner [1958] is kimutatta az osztrák miocénben. Különösen valószínűtlen másodlagos származtatást Bdldi-Beke: Magyarországi Ccccolithcphoridák 219 feltételezni pl. az ÉK-i Közép-hegységi burdigalai mintáknál és a soproni szarmatánál. A tartós lebegéshez az élő szervezet számtalan alkalmazkodása szükséges, enélkül hosszú szállításhoz erős hatások szükségesek. A sótartalom változásához a Coccolithoplioridák bizonyos határok között alkal- mazkodni tudnak. A paleontológiái vizsgálatok közül csak B e r s i e r [1939] és D a n- g e a r d [1932] ad néhány adatot. Bersier a franciaországi oligocénből Coccolithus pelagicus és C. leptoporus maradványt említ a következő kőzet megnevezésekkel: osztra- kódás mészmárga, uniós márga, cerithiumos márga, hélixes márga. Ugyanezekben Dis- coastereket is talált, a D. barbadiensis osztrakódás mészmárgában és cerithiumos tarka márgában volt található. Dangeard [1932] a franciaországi esökkentsósvízi közép- ső- és felsőoligocénből Coccolithus pelagicus és C. leptoporus maradványt ír le. A vizsgált lelőhelyek között esökkentsósvízi, sőt édesvízi is volt. Az édesvízi min- tákban a nagyon ritka Coccolithus pelagicustól eltekintve coccolithokat nem találtam. A Fonyódi Magaspart pannonjában levők idősebb képződményekből kerültek bele. A csök- kentsósvízi rétegek azonban viszonylag gazdagabb Coecolithophorida-együttest tartal- maznak, így a szarmata is. Az egri W i n d-féle téglagyár rétegsora felfelé csökkentsós- vízi lesz, ami a maradványok rohamos elszegényedésével jár. Világosan kitűnik, hogy a esökkentsósvízi rétegek coccolithjai a megelőző tengeri időszakból visszamaradt, a meg- változott sótartalomhoz alkalmazkodott maradvány fauna (reliktum). A Coccolithus pelagicusnak a helvéti emeletben való előfordulása annak legnagyobb mértékű eurihalin voltát bizonyítja. Őslénytani vizsgálatok során coccolithokat főleg agyagos, márgás kőzetekből vár- hatunk, ha paleoökológiai meggondolások is megengedik ezt. Jelenlétük azonban nincs kizárva homokos, sőt kavicsos kőzetekben sem, ha az adott üledékképződési viszonyok mellett agyagos frakció leülepedése is lehetséges volt. Új faj leírása Rhabdolithus pannonicus cent. nov. Derivatio nominis: Dunántúli lelőhelyéről. Holotypus: Perbál perspektivikus mélyfúrás 299,2—302,6 m megnevezésű pre- parátumban. A M. A. F. I. 382765 sz. mikroszkópjában 8,7 86,3. A preparátum a M. A. F. I. mikropaleontológiai csoportjánál található. Paratypoidok: az ugyanebben a preparátumban található többi példányok. Locus tvpicus: Perbál. Stratum typieum: tortónai. Diagnosis: köralakú, ívelt bázis, melyből elkeskenyedő csatorna nélküli nyél áll ki. Beírás: A köralakú bázis jól észrevehetően ívelt, vastagsága kb. 1,5-szöröse a nyélének. Közepéből indul ki a bázis átmérőjéhez képest kétszeres hosszúságú nyél. A nyél és bázis találkozása lekerekített. A tűszerű nyél a végén kihegyesedik, csatorna nincs benne. A közelálló R. rectus D e f 1.-tól elkülöníti íveltebb bázisa és a csatorna hiánya. A Rhabdosphaera hirsuta D e f 1. izolált elemeinek bázisa a nyél hosszához képest lényegesen kisebb. Méretek: Holotypus teljes hossza 10,3 fi, a bázis átmérője 5,1 fi, a nyél átmérője 1 fi. Többi példány hossza 7,5— 10,5 fi, bázis átmérő 3,5 — 5,1 fi. Egyéb előfordulások: A vizsgált tortónai lelőhelyek legtöbbjében megtalálható, ezen kívül egy egri akvitáni mintában és a perbáli mélyfúrás szarmata mintájában (211 — 214 m). 220 Földtani Közlöny, XC. kötet, 2. füzet II. táblázat . Óbuda Törökbálint, útbevágás Kger, temetőnél Törökbálint, borpincék Budafok, Kérész thegyi Nagy árok Mogyoród, Veresegyházi út Nagyegyháza N4 113,8 — 114,24 m Nagybátony, Szorospatak Kger, Vind gy. 1 (legalul) Eger, Wind gy. 6 Eger, Wind gy. 7 Eger, Wind gy. 17 Eger, Wind gy. 20 (legfelül) Szügy — Nógrádmarcal orsz. út Bekölce, vSárosgödör Nagybátony, Szorospatak Budafok, Kereszthegy Mogyoród, présházaknál Nagybátony, Szorospatak Hont Hidas Szászvár, palakbevágás Szokolya, kovás agyag rupéli katti akvitáni burdigalai helvéti Discolithus macro- porus D. multiporus D. cretaceus D. trabeculatus D. bochotnicae 8 5 2 1 2 5 3 1 í i 2 1 3 1 1 2 1 3 1 2 1 6 3 1 D. cent. nov. f. A D. páter a D. cent. nov. f. B Calyptrolithus he- misphaericus Zygolithus dubius gy 4 1 2 1 1 1 1 1 1 8 1 4 2 1 2 gy Z. ex gr. gracilis Coccolithus pelagi- cus C. leptoporus C. wallichi Tremalithus rotula 1 ns 3 1 ns 7 4 gy 2 nk 3 i gy 8 2 nk 4 3 r 3 i r 4 r 1 1 r 1 nk nk 2 gy 5 2 gy 4 r nk nk r nk r T. sestromorphus Cribrosphaerella ehrenbergi Rhabdolithus cf. perlongus R. pannonicus cent. nov. R. sp. indet. 5 1 1 i i Braarudosphaera bigelowi Micrantholithus flos M. vés per Discoaster cf. hohnensis L). obscurus 4 1 1 1 1 1 1? í D. bramlettei D. pentaradiatus D. plebeius D. binodosus bino- dosus D. Challengert D. deflandrei D. woodringi; D. nonaradiatus D. crassus D. barbadiensis 1 2 3 1 1 5 1 i i ii 1 7 1 1 4 1 1 — — í 4 1 4 8 6 2 1 — 2 nk t r D. multiradiatus D. lodoensis D. saipanensis D. sp. indet T rochoaster trian- gularis 2 2 4 I 2 3 1 1 7 1 3 6 1 2 r 3 2 1 — - ns 1 ns — — Isthmolithus re- curvus Ceratholithus sp. Diatoma Silicoflagellata szivacstű 4 2 1 Báldi-Beke: Magyarországi Coccolithophoridák 221 tortónai 13 I 3 2 1 13 2 1 1 szarmata 7 9 1 3 ! 20 pannomaj ns ns í ns ns gy nk gy 1 2 5 gy gy gy r i r 5 3 2 5 gy 4 1 8 I gy | 32 14 6 2 6 22 14 1 1 14 3 2 1 6 1 2 13 1 1 i : 13 1 1 2 2 gy ; nk gy . r ‘ t t t 1 gy nk , gy gy 2 ns ns . cs, é t gy ! nk 1 ns gy cs cs gy gy nk ns = nagyon sok gy = gyakori r = ritka nk = nagyon kevés Diatomáknál Sz. Hajós M. szerint t: tengeri jellegű cs: csökkent sósvízi cs. é: gyen- gén csök- kent sós- vízi 222 Földtani Közlöny, XC. kötet, 2. füzet TÁ B LAMAGYARÁZAT — TAFELERKLARUNG XIV. tábla — Tafel XIV. 1. Discolithus macroporus D e f 1. — Szob, tortónai 2. Discolithus cent. nov. f. A. — Budafok, Kereszthegy, helvéti 3. Discolithus cent. nov. f. B. — Törökbálint, rupéli 4. Zygolithus dubius D e f 1. — Sopron, szarmata 5. Rhabdolithus pannonicus cent. nov. liolotypus — Perbál, tortónai 6. Coceolithus leptoporus (Murr et Black m.) • — Budafok kereszthegyi Nagyárok, katti 7. a) és b) Coceolithus pelagicus (W a 1 1 i c h) teljes váz — Szokolya, pleurotómás agyag, tortónai 8. Braarudosphaera bigelowi (Gran et Braarud) — Szokolya pleurotómás agyag, tortónai 9. Micrantholithus flos D e f 1. • — Sopron, tortónai 10. aj Micrantholithus vesper D e f 1. — Szob, tortónai; b) egy íz - — Szokolya, pleurotómás agyag 1 1 . Discoaster obseurus Martini — Törökbálint, rupéli 1 2. Discoaster plebeius Martini — Eger, rupéli 13. Discoaster Challenger i B r a m 1. et R i e d. — Nógrádszakál, tortónai 1 4. Discoaster deflandrei B r a m 1. et R i e d. ■ — Szügy — Nógrádmarcal országút, burdigalai 15. Discoaster crassus Martini — .Szokolya, pleurotómás agyag, tortónai 1 6. Discoaster barbadiensis Tan — Budafok, kereszthegyi Nagyárok, katti 17. Discoaster multiradiatus B r a ml. et R i ed. • — Budafok, kereszthegyi Nagyárok, katti 18. Discoaster pentaradiatus Tan — Szügy — Nógrádmarcal országút, burdigalai 19. Discoaster lodoensis B r a m 1. et R i ed. — Budafok, kereszthegyi Nagyárok, katti 20. Discoaster saipanensis B r a m I. et Ried. — Törökbálint, rupéli 21 . Trochoaster triangularis (G a r d e et • — Hidas, kőszénfekvő Cardita jounettivel, tortónai 22. Ceratholithus sp. ■ — Szokolya, pteropodás márga 23. I sthmolithus recurvus D e f 1. ■ — Törökbálint, rupéli IRODALOM — L1TERATUR 1 . A r c h a u g e 1 s k i j, A. D.: Verhnyemloviije otlozsenyija vosztoka Evropejszkoj Rossziji. Mater, dija Geol. Rossz. 25. 1912. — 2. B e r s i e r, A.: Discoasteridées et Coccolithoplioridées des marnes oligocénes vaudoises. Bull. Soc. Sci. Natúr. 60. 1939. — 3. B r a a r u d, T. — D e f 1 a n d r e, G. — Hali- dal, P. — Kamptner, E.: Tenninology, nomenclature and systematics of the Coccolithophoridae. Micropaleontology, 2. 1955. — 4. Bramlette, M. N.: Geology of Saipan, Mariana Islands. Discoaster and somé related microfossils. Geol. Surv. Prof. Pap. 280. F. 1957. — 5. B r a m 1 e t t e, M. N. • — R i e d e 1, W. R.: Stratigraphic value of Discoaster and somé related microfossils. Jour. Pál. 28. 1954. — 6. Croneis, C. G.: Utilitarian classification fór fragmentary fossils. Jour. Geol. 46. 1938. — 7. Dangeard, t,.: Les craies et les calcaires á Coccolithes de la Limagne. Bull. .Soc. Geol. Fr. 1932. — 8. D e f 1 a n d r e, G.: Classe des Coccolithophoridés in P. P. Grassé. Traité deZoologie, 1. 1952. A. — 9. Deflandre, G.: Sous- embranchement desFlagellés in J. Piveteau. Traité de Paléontologie, 1. 1952. B. — 10. Deflandre, G. — Fért, Ch.: Observations sur les. Coccolithophoridés actuels et fossiles en microseopie ordiuaire et électro- nique. Ann. Paléont. 40. 1 954. — 11. Deflandre, G. : Sur les nannofossiles calcaires et leur systématique. Revue de Micropal. 2. 1959. — 12. E k m a n, S.i Zoogeography of the Sea. 1953. — 13. Gorka, H.: Coccolithophoridae z górnego mastrvchtu Polski Sredkovei. Acta paleont. pólón. 2. 1957. — 14. Kamp- tner, E-: Die Coccolithineen dér Südwestkiiste von Istrien. Ann. Naturhist. Mus. Wien, 51 . 1941. — 15. K a m p t n e r, E. : Coccolithen aus dem Törtön des Inneralpinen Wiener Beckens. Sitz.-Ber. d. öster. Akad. d. Wiss. mat.-naturw. KI- Abt. 1. 157. 1948. — 16. Kamptner, E.: Zűr Systematik und Nomenklatur dér Coccolithineen. Anz. Öster. Akad. Wiss. mat.-naturw. Ki. 1. 1956. — 17. K I u m p p, B.: Beitragzur Kenntnis dér Mikrofossilien des Mittleren und Oberen Eozán. Palaeontographica, 103. A. 1953. — 18. L e c a 1, J.: Sur une Protiste pelagique rettachable aitx Discoasteridés. Arch. Zool. expés. 89. 1952. — 19. Lohmann, H.: Die Coccolithophoridae. Arch. Protistenkunde, 1. 1902. - — 20. Mai e r, D.: Coccolitho- phorideen aus dem niederreinischen Tertiár. Fortschr. in d. Geol. von Rlieinland u. Westfalen. 1. 1958. — 21. Maier, D.: Planktonuntersuchungen in tertiáren und quartáren marínén Sedimenten. Neues Jb. Geol. u. Paláont. Abh. 107. 1959. — 22. M á r t i n i. E.: Discoasteriden und verwaudte Formen im NW-deutschen IBpzán. 1. Taxionomisclie Untersuchungen. Senckenbergiana Lethaea. 39. 1958. — 23. Martini, E.: Discoasteriden und verwandte Formen im NW-deutschen Eozán. 2. Stratigraphische Auswertung. Sencken- bergiana Lethaea, 40. 1959. A. ■ — 24. M a r t i n i, E.: Dér stratigraphische Wert von Nanno-Fossilien im NW-deutschen Tertiár. Erdői u. Kohlé, 12. 1959. B. . — 25. Murray, J. — Hjort, J.: The Depths of the Óceán. 1912. — 26. OraveczJ.: Hazai Coccolithophorida vizsgálatokról. Földt. Közi. 89. 1959. — 27. S a m r a j, I. A. ■ — Lázárévá, E. P.: Paleogénovüje Coccolithophoridae i ih sztratigraficsesz- koje znacsenvije. Doki. Akad. Nauk. SzSzSzR, 108. 1956. — 28. S t r a d n e r, H.: Die fossilen Discoaste- riden Oestefreichs. 1. Erdői Ztschr. 6. 1958. • — 29. VadászE.: Magyarország földtana. 1953. — 30. Vadász E.: Elemző földtan. 1955. — 31. Wimpenny, R. S.: Plancton Production between the Yorkshire Coast and Dogger Bank. Jour. Mar. Bioi. Assoc. öf Fnited Kingdom, 26. 1947. — 32. Gar- d e t, M.: Contributiou a l’étude des Coccolithes des terrains néogénes de l’Algérie. • — Bull. Sérv. carte Géol. Algérie. Nouv. Série. Bull. no. 5. 1955. Die stratigraphische Bedeutung miozáner Coccolithophoriden aus Ungaru M. BÁLDI-BEKE Verfasserin fasst in einer kurzen Einfühtung die morpliologisehen, biologiselien und ökologisclien Eigenschaften dér Coccolithophoriden zusatr mén . Sie besclireibt dann die Metliodik dér Prohenvorhereitung. Letztens bewertet sie, als Hauptzweck des Auf- satzes/den Ccccolithcphorideugehalt von 51 Prcten aus verschiederen Stufen des Miozáns (40 ArteU) in stratigraphischer und faziolcgischer Hinsicht. Im A n hátig teilt sie die Be- Báldi-Beke: Magyarországi Coccolithophoridák 223 schreibung einer neuen Art mit. Die Untersuchungen liaben gezeigt, dass die Cocco- lithophoriden-Vergesellscliaftungen stratigraphisch gut bewertbar sind, da im Karpaten- becken eine jede Stufe des Miozáns eine kennzeichnende Coccolithophoriden-Fauna führt. Gewisse Einzellieiten sowie die Frage dér Fernkorrelation bedürfen noeh weiterer Unter- suchungen statistischer Natúr. Zűr Fernkorrelation sind die Angaben noeh reeht lücken- haft. Unter den ungarischen und österreichischen (S t r a d n e r 1958) miozánen Cocco- Uthophoriden konimen auch kennzeiclmende Fornien dér „Karibisehen Region” (B r a m- 1 e 1 1 e und R i e d e 1 1 958) und des norddeutschen Éozáns (Martini 1 958 und 1959) vor. Beschreibung dér neuen Art Rhabdolithus pannoniam cent. nov. Derivatio nominis: nach dem transdanubischem Fundort. Holotypus: im Práparat bezeichnet „Perbál, perspektivische Tiefbohnuig, 299,2 — 302,6 m”. Im Mikroskop Nr. 382765 dér Staatlichen Geologisehen Anstalt 8,7/86,3. Das Praparat befindet sich bei dér Mikropaláontologischen Abteilung dér Staatlichen Geologisehen Anstalt. Paratypoide: die übrigen Exemplare in demselben Praparat. Locus typicus: Perbál. Stratum typicum: Törtön. Diagnosis: kreisrunde, gebogene Basis mit einem síeli verjüngenden kanallosen Stiel. Beschreibung: Die kreisrunde Basis ist bemerkbar gebogen, und hat eine Máchtigkeit die ungef. das andertlialbfaehe dér Dicke des Stieles betrágt. Dér Stiel, zwei- mal so láng wie dér Basisdurehmesser, geht aus dér Mitte dér Basis aus. Die Berührung von Stiel und Basis ist abgerundet. Dér Stiel wird am Fnde nadelartig spitz und trágt keinen Kánál. Von dem nahestehenden R. rectus Defl. wird unsere Form durch die stárker gebogene Basis und die Abwesenheit eines Kanals unterseliieden. Die Basissen dér isoherten Klemente von Rhabdosphaera hirsuta Defl. sind im Verháltnis zűr Lángé des Stieles wesentlieh kleiner. Masse: Volle Lángé des Holotypus 10,3 /a, Durehmesser dér Basis 5,1 /<, Durch- messer des Stieles 1 /t. Lángé dér übrigen Exemplare 7,5—10,5/1, Durehmesser dér Basen 3,5— 5, 1 /i. Weitere Vorkommen: Koinint in den meisten dér untersuchten tortonischen Fund- státten vor, des weiteren noeh in einer aquitanischen Probe aus Eger und in dér sarrna- tischen Probe dér Perbáler Tiefbohrung (2 1 1 — 214 m) . BALATONI ARAGONIT-KI VÁLÁS BIDRÓ GÁBOR* Összefoglalás: A Balaton vizében tenyésző növények levelein található szürkés bevo- i nat aragonitból áll kaiéit szennyezéssel, ami szerző szerint a tó vizéből képződött. A bevonat- ról Debye-Scherrer eljárással készült röntgen felvétel alapján megállapítható volt, hogy az I aragonit mellett mintegy 20% kalcitot is tartalmaz. A Balaton vizében tenyésző növények levelein gyakran megfigyelhető egy szür- késbarna bevonat, amelyről feltételeztem, hogy a Balatonban lebegő iszap lerakódásából keletkezett. Ez a bevonat felvilágosítást adhat esetleg a tó iszapjának keletkezésére és ezért behatóan megvizsgáltam. A mintát a Szigligeti öbölben tenyésző hínár (Potamoge- tón perfoliatus ) [1, 4] leveleiről szedtem le, miután a növényt megszárítottam. Anyaga mikroszkóp alatt apró, fehér anizotrop kristály halmazokból áll. A kris- tályok pontos azonosítására a porított mintáról Debye — Scherrer -módszerrel végzett (1. táblázat) röntgenfelvétel szerint az anyag túlnyomóan aragonitból áll, ame- I lyik még mintegy 15—20% kalcitot is tartalmaz. A bevonat tömött, egybefüggő elhelyezkedése és a kvarc teljes hiánya arra utal, ; hogy a levelekre nem a tóban lebegő iszap rakódott le, hanem a vízből vált ki az aragonit a növények életműködésének hatására. A Balaton iszapjában Csajághy G. és Tolnai V. vizsgálatai szerint a mintegy 50% kalciumkarbonát mellett kvarc jelenik meg legnagyobb mennyiségben [3], A vizsgált mintában a kvarc vonalai teljesen hiá- nyoznak. Az aragonit általában 30°-nál melegebb oldatokból válik ki. A vízben levő magné- j zium és szulfát ionok jelenléte azonban a 30°-nál hidegebb vízből is elősegíti az aragonit képződését [2, 7]. A minta begyűjtéséig a Balaton vize nem melegedett 26,5° fölé, így az aragonit kiválását a Balaton vizében levő 53,2 mg/l magnézium és 81,1 mg/l szulfát ion segítette elő [5, 6], Az élőszervezetek hatása szintén hozzájárulhatott az aragonit képzésé- hez, mert Lowenstam [8] vizsgálatai szerint a vízben élő szervezetek a kalcium- karbonátot aragonit formájában választják ki életműködésük közben. Készült az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem- Ásvány és Földtani Tanszékén. B i dl ó : Balatoni aragonit-kiválás 225 /. táblázat d m A Int. anyag Őmí A Int. anyag 3,72 gy aragonit 1,59 így kaiéit 3,37 ie aragonit 1,553 így aragonit 2,99 ie kaiéit 1,504 így aragonit 2,70 e aragonit 1,462 így aragonit 2,48 k aragonit 1,412 így aragonit 2,35 e aragonit 1,361 így aragonit 2,25 így kaiéit 1,291 így kaiéit 2,18 gy aragonit 1,263 így aragonit 2,08 1,96 k aragonit, kaiéit 1,240 így aragonit ie aragonit kaiéit 1,2037 így aragonit 1,87 e aragonit, 1,1853 1,1693 igy aragonit 1,80 k aragonit gy aragonit 1,73 Jelmagyarázat: ie e k gy így e aragonit = igen erős = erős = közepes = gyenge = igen gyenge 1,0339 gy kaiéit IRODAFOM — FITERATUR 1 . B o r b á s V.: A Balaton tavának növényföldrajza és edényes növényzete. Balaton Tud. Tan. Eredm. Bp. 1900. — 2.Cornu, F.: Über die Bildungsbedingungen von Aragonit- und Kalksinter. Oest. Zeitschrift f. Berg- u. Hiittenwesen. 55. 1907. — 3. Csajág h y G. — Tolnai V.: A Balaton iszapjának kémiai és fizikai tulajdonságai. Hidr. Közi. 35. 1955. — 4. Entz G. — Sebestyént). :A Balaton élete. Budapest, 1942. — 5. Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat vízelemzése alapján — 6. Ilosvayb-: A Bala- ton vizének chemiai viszonyai. Balaton Tud. Tan. F.redm. Budapest, 1898. — 7. Feitmeier, H.: Zűr Kenntnis dér Carbonate. Neues Jb. f. Min. 40. 1916. ■ — 8. I.owenstam, H.A.: Aragonite needles sec- reted by algae. Journ. Séd. Petr. 25. 1955. Aragonitausscheidung aus dem Wasser des Balalon-Sees G. BIDFÓ Dér grauliche Überzug, den mán an den Blattéra dér im Balaton-See wachsenden Pflanzen vorfindet, besteht aus Aragonit mit einer Beimischung aus Kalzit. Ein Röntgeno- gramm mit dem Debye-Sclierrer-Verfahreu ergab eine Menge von 20% von Kalzit. SZEMLE Emlékezések Dr. Ven dl Aladár akadémikus, a Földtani Társulat egykori elnöke (1938— 1941) nagy hozzáértéssel és sok nehézséggel járó, megbízható adatgyűjtéssel össze- állította az immár száztizedik évét betöltött, legrégibb magyar tudományos társulat működési adatait.* A földtan, magyar tudománytörténeti irodalmunkban eddig is példa- mutató vezető helyen áll; tárgya és népgazdasági jelentősége szerint szélesebb körök érdeklődésére tarthat számot mindenkori társadalmi helyzete és a magyar törté- nelem viszontagságos, legújabbkori történelmében való szereplése is. A magyar földtan történetének ez a társulati száz éve, csaknem összeesik a budapesti tudományegyetem földtani- és ásványtani tanszékeinek százéves történetével, amiről a közelmúltban adtunk összefoglaló ismertetést.** V e n d 1 Aladár könyve a Földtani Társulat kimerítő tényadatainak közlésével elismerésreméltó, hézagpótló munkát végzett. A társulat működéséhez nem fűz sem tárgyi, még kevésbé személyi kritikát vagy értékelést, noha erre félévszázados társulati kimagasló tevékenysége és személyes tapasztalatai nyomán, legilletékesebbnek tekint- hető. Könyvének tényadataiban talán csak az alapító első nemzedék irányában csendül ki az őket megillető köteles tisztelet és jogos elismerés. Túlzott szerénységre vall, de ezért hiányolható, hogy a társulat elnökeinek képsorozatából kihagyta saját arcképének közlését. Száz év távlatában szeretettel tekintünk vissza ma is az alapítókra és emlékezésünk maradéktalan tisztelettel adózik azoknak a személyeknek, akik a nemes magot el- I vetették. A magyar történelem sötét fellegekkel volt terhes, midőn lelkes magyarok 1848. • január 3-án a nógrád-megyei Videfalván, hazánk földjének és hasznos anyagainak meg- ismerését és fölkutatását célzó egyesület alapításának szükségét megbeszélték és meg- j valósítását elhatározták. A gondolat nem hirtelen föllángoló szalmaláng volt. Nem is hirtelen ötlet, mert már a megelőző év 1847. augusztus 17-én tartott soproni Orvos- 9 Természetvizsgálók vándorgyűlésén fölvetett javaslatban gyökerezett. Ezt a javaslatot Z i p s e r András besztercebányai tanár tette, földtani-bányászati egyesület alapítására. A gondolat a földtan tudományának újjászületési időszakával is egybeesik. A mai föld- lí tant megalapozó lyelli gondolat akkor már hódító útjának teljében állt, a „Principles of Geology” 1847-ben hetedik kiadásátérte, francia és német fordításban is megjelent. A negyvennyolcas magyar nemzedékben nemcsak a nyugati szabadság-eszme tüze lobbant föl, hanem a földtani gondolat is termékeny talajra talált. így esett, hogy Európában a u földtan művelését célzó Társulat alapítása nálunk sorrendben a negyedik, Anglia (1807), Franciaország (1830) és Németország (1847) mögött. A magyarság létéért folyt tragikus szabadságharcunk miatt, az elvetett mag csak két év múlva csírázhatott s a „Magyarhoni Földtani Társulat” formális megalakulása csak 1 850-ben valósult meg. * Dr. Yendl Aladár : A százéves Magyarhoni Földtani Társulat története. (Budapesti Műszak/ Egyetem Központi Könyvtára.) Műszaki Tudománytörténeti Kiadványok 9. sz. Tankönyvkiadó, Budapest. ** Vadász E.: A százéves magyar földtan tudománypolitikai mérlege. Földtani Közlöny, 1950. A budapesti tudományegyetem földtani tanszékeinek százados története. Az Eötvös Eoránd Tudomány- egyetem Természettudományi Karának évkönyve 1952 — 1953. Vadász: Emlékezések 227 Nem lesz talán érdektelen, lia a közreadott társulati történeti adatok birtokában a személyes emlékezés homályos tükrében próbáljuk föl vetíteni öt évtized meglátásait. Ha a Társulat rendszeres működését, tagjainkat legjobban összefogó Földtani Közlö- nyünk 1870-ben történt megindításától, s folyamatos kiadásától számítjuk, akkor sze- mélyes megfigyelésünk a társulati élet nagyobbik felét adja. Magyarhoni Földtani Társulat ! Egyetemi hallgató korunkban előttünk valóság- gal szentélyként tűnt fel. Az akkori társulati szakemberek, mennyi szeretettel és milyen kötelességszerűen jártak a minden hónap első szerdáján tartott szakülésekre és az utána következő fehér-asztali összejövetelekre. Koch professzor pontos és kötelességtudó elnöksége alatt történt, hogy egyik hallgatója doktori szigorlatát a földtani szakülés szerda délutánjának három órájára tűzette ki, hogy a Professzor szokásos véget nem érő faggatását lerövidítse. Nosza, volt is érte szemrehányás, fejmosás ! De a csel sikerűit, mert a Professzor háromnegyedötre a szigorlatot befejezte. Csak azért árulom el, hogy a szigorlatozó én voltam, hogy beigazoljam az akkori társulati tagoknak a Társulathoz való viszonyáról említett megfigyelésemet. Szorgalmasan jártunk aztán egy ideig a szakülésekre, mégha az előadásokból nem sokat értettünk is. Élénkebb vita vagy hozzászólás nem igen volt ugyan, komolyabb kritika még kevésbé, mégis, érzésünk szerint, a tudományos szellem és a tudománvszere- tet hatott át mindent. Kicsinységünk tudatában kissé nyomasztó volt ugyan a hivatali rangok hierarchiája és még tanársegéd korunkban is kitüntetésszámba ment, ha egyik- másik „tekintély” észrevett, kezelt, sőt mi több, szót is váltott velünk. Akkoriban a szak- geológusok zöme az Állami F'öldtani Intézet szakembereiből adódott, akik mindmegannyi fogalom ma már a magyar föld földtani megismerésének történetében. Mellettük csak az egyetemek, akkor még gyérebb tanszeinélyzete és a mainál több érdeklődő középiskolai tanár volt jelen a szaküléseken. Természetes, hogy az Állami Földtani Intézet geológusai túlsúlyban voltak, de ez akkoriban még nem nyilvánult meg hatalmi törekvésekben vagy megkülönböztetési igényekben. A magyar föld rendszeres kutatásának első nemzedéke volt ez, melynek működését romantikusnak neveztem, mert egy viszonylag békés időszakban, nyugodtan élhetett kizárólag a megismerésre irányuló, öncélú törek- véseinek. írtam és vallom, hogy ez a tiszteletreméltó, úttörő első nemzedék, kezdettől végig „megmaradt tudományos fölfogásának és módszereinek kezdeti állapotán”. Ebből kelet- keztek aztán az első hullámok a társulati élet csöndes víztükrén. A mi nemzedékünk orosz- lánkörmei kiütköztek, előbb bátortalan másként-látásban, majd elődeinktől eltérő új megállapításokban, legfőképpen pedig a külföldön akkor már nagyon előrehaladott vizs- gálati irányok szóhozjuttatásában. Nem volt ez kritika, még kevésbé támadás vagy az elődök mellőzése, mégis több-kevesebb sértődöttséget okozott. B ö c k h János, a föld- tani intézet akkori kiváló szervezőképességű, nagytudású, de ellentmondást nem tűrő kényúrként viselkedő igazgatója 1908-ban, a Déli Bakony júra rétegeire vonatkozó elő- adás elhangzása után, nem jelent meg többé a Társulat szakülésein. Ugyanakkor az Ammonites-félék életmódját érintő első gyenge kísérletünket, a mai ősélettudománvi szemléletet, a Társulat tudományos céljaihoz nem méltó, mosolyogni való népszerűs- ködésnek minősítette egyik akkori legkiválóbb szakemberünk. Távol áll tőlem, hogy az ilyen apró epizódokkal ennek a nemzedéknek értékes munkásságát s különösen a társulati életben azóta meg sem közelített szerepét kisebbíteni akarjam. Az 1919 után jobbára üldözött, vagy éppen tanszéküktől megfosztott baloldali értelmiségiek, tudósok által alapított Ethika-társaság jelszavával élek: „Non ridere, non lugere, neque detestari, séd intelligere” ! Inkább csak érthetővé szeretném tenni így azt a változást, ami a fölnövekedett új nemzedékkel, a Társulat eredeti céljának, a szak- szerűségnek változatlansága mellett bekövetkezett. Az egyetemi tanszékek nevelő hatásá- nak nyomán, az Állami Földtani Intézeten kívülálló szakemberek száma megnövekedett. Valamennyi a szabad tudományművelés apostola, így tehát a földtani tudomány túl- súlya, a rendelkezésre álló hasonlíthatatlanul csekélyebb eszközök mellett is az Állami Földtani Intézeten kívüli szakemberekre tevődött át. Ezek részére a Magyarhoni Földtani Társulat nélkülözhetetlen nyilvánosság, serkentő és éltető szükséglet maradt. Ezzel egy- szersmind a Társulat jelentőségében is gyarapodott. Ebből származhatott az az eléggé el nem ítélhető, bizonyos vonatkozásban mindmáig fönnálló téves fölfogás, hogy a Magyar- honi Földtani Társulatban az Állami Földtani Intézet, saját hegemóniájának biztosítására a Magyarhoni Földtani Társulatot hatalmi tényezőként megszerezni törekedett. Ezek a tárgyi tekintetek magukban véve nem zavarnak mindaddig, míg személyi kérdésekkel nem bonyolódnak. Síemélyes emlékeket tárok itt fői, amikor úgy látom, hogy a Társulat új utakra lendült, tudományos működése, a személyes érvénvesülés és önző egyéni hatalmi célok miatt, egyidőre abbamaradt. Csaknem másfél évtizedre letérült a Társulat eredeti. 228 Földtani Közlöny , XC. kötet, 2. füzet szakszerű tudományos irányzatáról és a szélesebbkor!! érdeklődés kielégítésében elsősor- ban hatalmi célra berendezkedve, papírforma szerint soha el nem érhető taglétszámra tett szert. A megnövekedett tekintélyes külső kereten belül azonban nagy elvi ellentétek dúltak, amelyek tudománytörténeti érdekességük és főként mindeddig teljesen hamis be- állításuk miatt, nagyon is idekívánkoznának. Az előtérbe nyomult személyeskedések és a tudományos színvonal féltése miatt 1910-ben a Társulatból kilépve, 1916-ban újból visszakényszerültem. Mint újdonsült választmányi tag 1918-ban a forradalom előestéjén, elsősorban a szakszerűség biztosí- tását célzó, régebbi elgondolású és több más szakegyesületben megvalósított javaslatot tettem a társulati tagok között működő szakemberek rendes tagokul történő megkülön- böztetésére. Akkoriban már a közelgő forradalmat jelző szelek fújdogáltak s javaslatomat elvetve, id. L ó c z v Lajos, s különösen 1 1 o s v a y Lajos védték meg velem szemben a demokráciát ! Aki tudja, érti az ebben rejlő komikumot, külön magyarázat nélkül! Ha még arra is emlékeztetek, hogy ugyanezt az „antidemokratikus” választmányi tagot, egy évvel később a Magyarhoni Földtani Társiúat id. Lóczy egyetlen szavazata elle- nében mint „kommunistát” zárta ki, több kiváló szakemberünkkel együtt, a Társulat- ból s ezzel kapcsolatban otromba dajkameséket közöltek a Földtani Közlönyben, akkor úgy hiszem eléggé fölidéztem Társulatunknak ezt a tragikomikus időszakát. Ezek a tragikomikus események a Földtani Társulat száz év előtti alapításának szellemétől és kijelölt útjáról, a szakszerűségről való letérésnek egyenes folvományai voltak. Komikus, mert a társulati működés csak az öntömjénezést, személyi hiúságot és nem létező tekintélyek alátámasztását szolgálva, utat nyitott az önzésnek, jogtalan ér- vényesülésnek és a gyűlölködő személyeskedésnek. És nagyon tragikus, mert ez a ki- fejezetten tudományos szakegyesület beengedte a falai közé az akkori napi politika haladásellenes szempontjait. Társulatunk működésére vonatkozó személyes emlékekből lehetetlen említetlenül hagyni ezeket az 1910— 1920 közé eső éveket, melyek határozott törést, sőt veszedelmes eltérülést jelentenek elődeink száz év előtt kitűnő célkitűzésétől és a megelőző időszakok tárgyilagos vezetésétől. 1919-ben a Magyarhoni Földtani Társulat autonómiájának fel- függesztése alkalmával, átmenetileg a Társulat vezetőjeként, egyetlen ülést tartottunk, amelyen a hazai földtani teendők tervszerűsége és a szakszerűség elvének érvényesítése mellett foglaltunk állást, kemény szavakkal, határozottan. Ezt a megnyilatkozást id. Lóczy Lajos elleni személyes támadásnak állították be s hirdették mindig mindazok, akik jogtalan egyéni érvényesülésükre ezt hasznosnak vélték. Ez a tervszerűséget hangoz- tató állásfoglalás nem személyek ellen irányult, bár intézménvek vezetésének kritikájá- ban, általános elvi jelentősége mellett, személyekre is vonatkozhatott. Soha egyetlen sorát ennek az írásnak meg nem bántam, vissza nem vontam és ma is vállalom ! Ma már könnyű is ezt tennem. Mert aki sokat él, mindennek az ellenkezőjét is meg kell élnie ! Másfél évtizedes kemény és céltudatos kitartó munkával, megnehezített körül- mények között, sikerült az időközi vezetőségeknek, köztük elsősorban V e n d 1 Aladár elnöki tevékenykedésének, visszaterelni a Magyarhoni Földtani Társulatot a szakszerűség eredeti útjára. A nagyranőtt személyeskedés lefékezése, a megnehezült élettel fokozódó kenyérirígység, a kielégíthetetlen tudományos törekvésekből folyó elkeseredés levezetése, nagy erőfelhasználást igényelt, ami egyébként alkotó munkára lett volna fölhasználható. A húszas évekre következő két évtizedet a Társulat tudományos életének xíjjáépítéséül tekinthetjük. Az abban részt vett személyeket hazánk földje megismeréséért folytatott harcunk újabb előőrseinek tekintjük. A tudományban azonban az előőrsök ritkán arat- nak dicsőséget. Hálával kell adóznunk Nekik, mégha hibáztak volna is; a mainál nehezebb helyzetben voltak. Fáradozásaik célja a Társulat további útjának egyengetése volt. Munkájuk eredményeit a háborús események újból megsemmisítették. Itt állunk most száz év kötelezettségével, múltba gyökerezett hitünk jövő remény- ségével. Zárószámadást kell tennünk arról, hogyan látjuk Társulatunkat száz éves műkö- désének végén. A szakszerűség elvében — úgy hiszem — mindnyájan egyetértünk, annak gyakorlási módjában sem lehetnek közöttünk ma már véleménykülönbségek. Ha a negy- ven év előtt előretört nemzedék széles kaput tárt itt a földtan időközben módosult új irányzatainak, száz évünk zártán, világosan ki kell jelölnünk most helyünket és szerepün- ket az időközben örvendetesen megszaporodott, földtani vonatkozású intézmények mel- lett igényeinket a gyakorlati tevékenység terén működő szaktársainknak a hazai föld megismerésére vonatkozó értékes munkálkodása irányában. Száz év előtt, a magyar föld kutatásának szükségéből fakadt a Társulat megalapításának gondolata. Ezt követően ez a kutatás részben intézményesített állami föladat, részben sokoldalú magántevékenység során, folvamatos megoldás felé haladt. Ebben a tevékenységben azonban, a mindennapi Vadász: Emlékezések 229 élet kívánalmai háttérbe szorították a tudományos megismerés elméleti kívánalmait. A Magyar Földtani Társulat van hivatva arra, hogy egyesítse magában mindazokat, akik bármilyen vonatkozásban, kapcsolatban állnak a magyar föld földtani megismerését szolgáló kutatásokkal, földi kincseinek hasznosításával. Ez a Társulat kell legyen hiva- tott fóruma és összekötője mindazoknak az elsősorban tudományos és gyakorlati meg- ismeréseknek, melyek szaktársaink bármilyen irányú működéséből leszűrhetők. A Magyar Földtani Társulat szerepének ilyen elgondolásában az előttünk első- rendű fontosságú tudományos tevékenység domborítható ki, amelyet véleményünk szerint, jelenleg egyetlen intézményünk sem biztosíthat. A Magyar Tudományos Akadémia sem lehet erre alkalmas, mert heterogén összetételű osztályában nem fémjelezhet különféle szaktudományokra vonatkozó dolgozatokat. Az ottani szakelőadások csak szimbolikus jellegűek lehetnek. A tudomány művelésének jogát és szükségét kívánó állásfoglalásun- kat, Csehov egyik kevéssé ismert novellájában találjuk kifejezve a következőkben: „Utolsó sóhajom kilehelésével is hinni fogom, hogy a tudomány a legfontosabb, leg- szükségesebb és legszebb dolog az ember életében, hogy a szeretetnek mindenkor leg- magasztosabb kisugárzása volt és mindenkor az is marad, s hogy csak a tudomány által tudja az ember önmagát és a természetet megfékezni.” Megtoldhatnám ezt még azzal a Termier által a földtan kutatására vonatkoztatott megállapítással, hogy a tudomá- nyos vizsgálatból adódó lelki örömmel semmilyen szellemi vagy testi gyönyör föl nem érhet ! Ebben a Társulatot minden hazai földtani történések szabad és független kritikai fórumává kiépítő tudományos összmunkában látjuk a Földtani Társulat új századot nyitó további működését. A kritika területén a Társaság nem sokat tett, abból is gyakran személyeskedés, gyűlölködés fakadt. Mert Goethe szerint ,,a tudósok többnyire csak gyűlölködve tudnak cáfolni s a tévedőben, főként pedig állításaik kételkedőjében halálos ellenségüket látják.” Tagadhatatlan, hogy ebben a vonatkozásban mindnyájan igen nagy tudósok vagyunk ! Hasznos ellenszerül ajánlhatom, hogy önmagunkkal szemben is szigorú kritikával éljünk, ne legyünk eltelve saját alkotásaink nagy értékétől, mert Eötvössel szólva: ..mennél nagyobb a tudományos látókörünk, annál szűkebbnek kell találjuk azt.” Emlékeimben a társulati élet felötlő hibáit említettük, hogy az utánunk jövők számára tanulságokat adjunk. Ezzel is tisztelettel és szeretettel emlékezhetünk mind- azokról, akik az előttünk eltelt évszázad alatt a társulati szellemet fönntartották s az indí- táshoz képest, tovább fejlesztették „fanyar vagy édes töltse serleged: az Élet Bora lassan elapad, az Élet Eombja hull, hull és eltemet.”* Társulati életünk lehullt lombjában emlékeink mégis fönnmaradnak s a meg- kezdett út folytatásában továbbsegítenek. Hiszem és kérem, hogy az utánunk követ- kezők ezeknek az eszméknek szolgálatát vállalják s akkor megnyugvással valljuk: „Ne félj, hogy a Lét velünk elakad; bo serlege az örök Allahnak olyat, mint mi, öntött már millió Buborékot — és önt még ifjakat. ”** D r. li. c. Vadász Elemér * Omár Chájjám: Robáivát (Szabó Lőrinc fordítás) ** Uo. 6 Földtani Közlöny Szemelvények Szabó József levelezéséből DR. VEXDI-, ALADÁR Dr. Szabó József a Budapesti Tudományegyetem Ásvány-földtani Tanszéké- nek első magyar tanára, létesítője és megalapozója (1822—1894), a legnagyobb magyar geológusok egyike, egyetemi tanításait az 1860—61. tanévben kezdte meg. Ebből az alkalomból érdeklődésre tarthatnak számot sokoldalú működésére vonatkozó adatok. Levelezése igen széleskörű volt. Xemcsak hazai és külföldi szakemberekkel levelezett, hanem a földtanon kívül más irányban dolgozókkal is összeköttetésben volt, mert érdek- lődése távolabbi tudományterületekre is kiterjedt. Kétségtelenül nagy szerepe volt ebben nagy nyelvi ismeretének is. Egyébként is — úgy látszik — Szabó szeretett levelet írni. Egyik ezt jellemző eset a következő. Öccsét, Szabó Ferenc érsekuradalmi orvost gyakran meglátogatta Kalocsán s ugyanakkor többször összejött V endl Károly érsekuradalmi erdőmesterrel, akivel gyakran tárgyalt futóhomok-problémákról (V e n d 1 Károly úttörő munkát végzett a homokkötések és az erdősítések terén [16]). Mind a két Szabó -család többször ebédelt az erdőmesternél. Egyik alkalommal Szabó József — az ebéd megkezdése előtt néhány perccel — átment az „irodába”, hogy ott néhány soros levelet megírjon. A déli harangszó már elhangzott, a leves már az asztalon párolgott, (a régi időben vidéken 1 2 órakor volt az ebéd), a társaság türelmetlenül várta a professzort. Végre megjelent az asztalnál s kiderült, hogy a „néhány sor” helyett egy teljes ív papírt teleírt. A levelekből természetesen főleg csak azok maradtak meg, amelyeket hozzá írtak. Ezekből sokszor jól kitűnik, hogy mi volt a levél előzménye. Saját leveleiből csak néhány idegen nyelven írt levelének a fogalmazványa maradt meg. Ezekből meggyőződhetünk nagy nyelvi készségéről. A sokrétű levelezés anyagának egyik része olyan, hogy ismertetése kívánatos. Nemcsak azért, mert belőlük Szabó J. igen sok jellemző tulajdonsága bontakozik ki, hanem azért is, mert némelyikük tudománytörténeti szempontból is érdemes a rögzítésre. A knahynai meteoritok 1866. június 9-én délután Knahyna (Csillagfalva, Knyahina) község vidékén való- ságos meteoritzápor hullott. Ezernél több kődarab esett le összesen mintegy l/2 tonna súlyban. Ezekből cca 18 példányt őriz a Magyar Nemzeti Múzeum meteorit-gyűjteménye. E darabok összes súlya 49 721,8 g, a legnagyobb súlya 41 256 g [14]. A darabok megszer- zésében nagy érdeme volt Szabó J. levelezéseinek. A kfiáhvnai meteorit szürke hipersztén-kondrit. Szabó J. szerint — a Dau- b r é e -féle beosztás alapján — az aeglit-típusba tartozik, vagyis csak kevés színvasat tartalmaz [13]. ' S Szabó J. a Magyar Tudományos Akadémián keresztül megkereste a helytartó- tanácsot, hogy rendelje el Zemplén-, Ung-, Abaujtoma-, Szepes- és Sáros-megyében azok kihallgatását,’ akik látták a meteorithullást, vagy általában valamit tudtak a meteorit- hullásról. A szolgabíróságokon összeállított vallomási jegyzőkönyvek a főispáni hivatalo- kon és a helvtart ótanácson keresztül az Akadémiára kerültek. Arany János, az Aka- démia titkára, az 1. ábrán közölt levél kíséretében küldte el Szabónak a jegyző- könyveket. Szabó J. figyelmét a meteorithullásra — a napilapokon kívül — Hazslinsz- k v Frigyes hívta fel, Eperjesről küldött levelében. Szabó J. Eperjesre utazott s onnan kelet felé egészen Zemplén megyéig (bezárólag), tovább utazgatott s nyomozta a meteoritok hullási területét. Majd a következő útján Knahvna környékét is felkereste 18, 9], Sűrű levélváltása volt Szabó J.-nek Duma György ungvári gimnázium tanárral, aki igen sokat tett a meteoritdarabok összegyűjtésében. Duma levelei közül 10 darab maradt meg. Valószínű, hogy Szabó J. ezek mindegyikére válaszolt. Duma néhány levelében említi is, hogy megkapta Szabó sorait. Duma leveleiből kitűnik, hogy elég nehezen sikerült eljutnia Knahynára. Egyik levelének ez a része így szól: sikerült mégis tanodánk igazgatójától múlt hó 29-én (jiínius 29-én) másodszori komoly kérésem folytán engedélyt kapni a nevezetes tünemény körülményes megvizsgálása s a lehullott lebkövek összegyűjtése végett teendő kirándu- lásra.” És később: „kirándulásom eredménye a helyszínen másfélnapi tartózkodás alatt V e n dl : Szeynelvények Szabó József levelezéséből 231 31 db. gyűjtése lön. Ebből Kiszler nevezetű mérnöknek 0,5 font súlyú 2 darabot a leobeni akadémia számára, egy 10 latos darabot Pokony inak a szatmári gimnázium számára, egy 8 latos darabot pedig R i c z k ó ügyvédnek, hosszii rimánkodás után, emlékül adtam, tehát nálam 27 db. maradt, melyeket a nagyon tisztelt tanár Urnák vagyok szerencsés elküldhetni.” „Kirándulásunk eredménye csekély költségbe került: a kövekért 2 frt 15 kr pálinka —frt 68 kr dohány —frt 51 kr fuvar . . . .' 1 frt 66 kr összesen: 5, 00 irtot adunk.” Ennek a levélnek a végére Szabó J. a következő feljegyzést írta: „Megkaptam mind a 27 darabot. Július 12, 1866. Szabó.” A levelezés szerint Duma még tovább folytatta a meteoritdarabok gyűjtését, illetőleg vásárlását. Erre a célra az Akadémia összesen 150 forintot küldött neki (bele- értve a fenti kis összeg fedezését is) . Szerzett is még kisebb-nagvobb darabokat s azokat Szabó Józsefnek küldte el. Több levél említi, hogy a meteoritdarabok ára rohamosan nőtt, akkor, amikor pesti kereskedők jelentek meg a helyszínen s az eredeti ár ötszörösét — hatszorosát is megadták, különösen a nagyobb darabokért. A kezdeti ár fontonként átlag 1 forint volt, a kereskedők 6—8 forintot is adtak fontjáért s főleg külföldre szállították a megvásárolt darabokat. (Ma az ásványkereskedők lényegesen drágábban adják el a meteoritdarabokat.) A budapesti tudományegyetem euklas-kristálya Szabó József 1 886-ban meteoritdarabokért cserébe Szimaskó leningrádi államtanácsostól egy euklas-kristályt szerzett az egyetemi ásványgyűjtemény számára [5]. A kristály lelőhelyét az államtanácsos nem tudta megmondani. Az euklast London- ban egy drágakőkereskedőtől vette, aki eredetileg köszörültetni akarta, hogy mint drága- követ értékesítse. Szimaskó szerint a kristály' uráli származású. Akiknek azonban Németországban megmutatta — Londonból visszajövet — nem voltak egységes véle- ményen. Az euklas igen ritka ásvány. A legelső példányt Doinbey hozta 1785-ben Peruból. H a ü v állapította meg ezt az önálló ásványfajt. Később kiderült, hogy' Dombey Peruban jutott hozzá az eukláshoz, de nem Peru, hanem Brazília volt a lelőhelye: a Villa Rica bányakerületben Capáo de Lano és Boa Yista lelőhelyen, ahol kloritpala üregeiben találták. 1858 óta az Ural déli részében a Szanarka folyó torlataiban találtak többé-kevésbé koptatott euklas-kristályokat . Ismert volt még 1886-ig az euklas előfordulása a Gross Glockner csillámpalájában is.* Szabó J. pontosan tudni akarta, hogy honnan való az egyetem példányba. Ezért elég nagy levelezést végzett. G r o t li professzor a budapesti példányt urálinak tartotta. Braun, bécsi udvari tanácsos, kitűnő ásványismerő, annak a példánynak ismerte fel a budapesti kristályt, amely' az övé volt. Szabó levelére a többi közt a következőket irta: „Az euklas-kristály't közvetlenül Rio de Janeiroból kaptam báró Són n leit ner brazíliai követ szíves közbenjárására. Ez az euklas — gyűjteményem egy részével egy'ütt — Hoseus bázeli ásvánvkereskedő tulajdonába került. Úgy' látszik, hogy Hős eus az euklast Londonban eladta s ott Szimaskó megvette és 1886-ban Bécsen keresztülutaztában nekem megmutatta, mint legértékesebb ásványszerzeményét londoni útján. Eléggé meg volt lepve, amidőn megmondtam, hogy ez a példány eredetileg az enyém volt. Hogy' ezt az euklast bocsátotta-e az ön birtokába, vagy egy' urálit, nem tudom. ” Szabó J. Hoseu snak írt, aki azt válaszolta, hogy' a kérdéses euklast egyik londoni kereskedőnek adta el. Ez a kristály rövid volt, s hasonlított egy alai diopszidhoz, nem volt szép, mint kristály nem eladható, hanem inkább köszörülésre való. Hossza mintegy' 20 nmi, átmérője mintegy 10 mm. Halványzöld színű s kétségtelenül brazíliai és nem uráli. Szimaskot Hoseus nem ismerte. Sem Braun, sem Hoseus adatai nem illettek a kérdéses euklasra, hanem inkább a brazíliai előfordulásra. Ezért Szabó a kristályt — sajátságai alapján — urálinak tartotta. * Azóta is csak néhánnyal nőtt meg az euklas lelőhelyeinek száma. 6 232 Földtani Közlöny, XC. kötet, 2. füzet 1886 nyarán a berlini tudományos akadémia megbízásából A r z r u n i, kiváló inineralógus, az aacheni műegyetem ásványtani intézetének vezetőtanára, az Uraiban végzett tanulmányokat azon a vidéken, ahol a többi között az euklas is előfordul. Haza- térése után a gyűjtött anyag feldolgozásával foglalkozott készülő nagy monográfiája számára, amely Szanarka vidékének ásványait fogja tárgyalni. Érintkezésbe került Leningráddal, Londonnal, hogy az ottani gyűjtemények szanarkai ásványairól felvilágo- sítást kapjon, illetőleg, hogy azokat is tanulmányozhassa. S z a b ót is megkérte levél- ben, hogy igen részletesen vizsgálja meg a budapesti euklas-kristályt. Egyúttal kérte, hogy ha az eredmények megjelennek, küldjön neki is különlenyomatot. Szabó J. válaszolt Arzruni levelére, hogy a kérdéses euklast részletesen fogja tanulmányozni s a lelőhelyére vonatkozó nyomozásait is közölni fogja. Erre Arzruni a 2. ábrán közölt levelet küldte Szab ónak 1887. május 23-án, azaz egy héttel előbbi levele után. Ebből kitűnik, hogy — a Szabó levelében közölt megfigyelési eredmények alapján —Arzruni is határozottan urálinak tartja a kérdéses ásványt, főleg a jelleg- zetes pleokroizmus alapján. A levél újból kiemeli, hogy Arzruni nagyon várja a meg- ígért közleményt. Sajnos, a részletes közlemény nem készült el teljesen. Csak hátrahagyott feljegy- zésekből állította össze S c h m i d t Sándor az idézett rövid közleményt Szabó József halála után. Ez a közlemény [5] — Schmidt goniométeres méréseinek eredmé- nyein kívül — tartalmazza ugyan az euklas lelőhelye körüli nézetek különbségét, de ta- lán még sem az, amit Szabó eredetileg tervezett. Doktorátusi ügy Szabó J. a legfontosabb tanszéki, dékáni, rektori leveleit többnyire maga fogal- mazta. Az idegen nyelvűeket — úgy látszik — minden esetben, dékáni és rektori tisztsé- gében is. Egyik megmaradt fogalmazvány' tanúsítja Szabó J. lelkiismeretességét és pontosságát. B. Athanasiu-Bondrian, líceumi tanár Focsaniban (Románia), a budapesti egyetemen óhajtott doktorátust tenni. Ebben az ügyben két levelet írt a pro- rektornak, Szabó Józsefnek, amelyekben tanácsokat kért a doktorátus lehetőségéről és lebonyolításáról: milyen nyelven kell a doktori értekezést elkészíteni, a disszertáció témáját ki tűzi ki, a Kar, vagy' a jelölt maga, mi lehet a melléktárgy', ha filozófiából tesz szigorlatot. Szabó második levelében az elsőnél részletesebben tájékoztatta a román tanárt. Megírta, hogy a filozófia — mint doktorátusi főtárgy — magában foglalja az egyetemen előadott összes filozófiai tudományágakat, beleértve a bölcsészet történetét és irodalmát is. Melléktárgy lehet a latin és a görög nyelv. De ha főtárgy'ul a klasszikus filológiát vá- lasztja, ekkor a latin és a görög együtt szerepel és mint két melléktárgy a bölcseletnek két nagy diszciplínája választható. Énnek a levélnek a fogalmazványát — másolatban — a 3. ábrán közöljük. A budapesti tudományegyetem állattani intézetének X eoceratodns forsteri K r e f f t példánya Szabó J. külföldi utazásain nemcsak az egy'etemi ásvány- és földtani intézet- nek gyűjtött és cserélt any'agot, hanem — ha tehette — az egyetem más tanszékére is gondolt. Az 1878. évben tartott párizsi világkiállításon megismerkedett Liversid- g e el, a sidneyi egyetem ásvány'- és földtani intézetének vezető professzorával, aki a ki- állításon az ausztráliai rész egyik vezetője volt. A kiállítás ausztráliai területén a queens- landi részben, a néhány' évvel azelőtt megismert és leírt Neoceratodus forsteri is ki volt állítva [2]. Szabó J. az 1878. szeptember 6-án Párizsban írt angol levelében kérte meg Liversidg e-t, hogy' magyar gyűjtemény számára adjon Neoceratodust. Egyúttal azt is kérte, hogy Liversidge legy'en szíves tekintélyével illetékes helyeken közben- járni, hogy a legfontosabb magyar tudomány'os intézmény'ek a következő tudományos folyóiratokat megkapják: a) A Geological Survey of New Zealand. b ) The Transaetions and Proceedings of the New Zealand Institut. Megírta azt is, hogy viszonzásul a magyar kormány a Földtani Intézet kiadványait és térképeket küld örömmel. 233 V e n dl : Szemelvények Szabó J ózsef levelezéséből Az alkoholban konzervált Neoceratodus fovsteri megérkezett Budapestre s Szabó J. az egyetem állattani intézetében helyezte el, melynek vezető tanára akkor Margó Tivadar volt. Szabó J. a küldemény megérkezését és köszönetét levélben fejezte ki, amelynek fogalmazványa' a 4. ábrán látható. Az ásványtani lexikon Az ásványtani szakemberek jól ismerik Z e p h a r o v i c h Victor következő művét: Mineralogisches Lexicon für das Kaiserthum Österreich. I. Bd. 1790—1857., 2. Bd. 1858—1872., 3. Bd. Enthaltend die Naehtráge aus den Jahren 1874—1891 und General-Register. Nach des Autors hinterlassenem Manuseripte bearbeitet von Friedrieh B e c k e. Ez a munka Magyarország és Ausztria ásványait foglalja össze, tekintettel az előfordulásokra . Zepliarovich a prágai német egyetemen volt az ásványtan tanára. Em- lített lexikonában több szakembertől kapott különböző adatot is felhasznált. Szabó Józseffel is összeköttetésben volt. Három levele maradt meg. Az egyik 1866. november 5-én keltezett. Ebben adatokat kért a recski enargitról, hivatkozván Szabó J. barát- ságos készségére: 1. Ki határozta meg az enargitot? 2. Készült-e kémiai elemzés? 3. A kristályokat reflexiós goniométerrel vizsgálták-e meg? 4. Jelent-e meg az enargitról valami közlemény? A levél további részében adatokat kért hazai ásványokról és közölte, hogy magyarországi ásványokat is szívesen tanulmányozna részletesen, főleg kristálytani szempontból, mert ilyen vizsgálatokra igen jól be van rendezve a vezetése alatt levő in- tézet. Hangsúlyozta Budapesttel való összeköttetésének fontosságát. A levél végén — Szabó J. kézírásával — a következő megjegyzés olvasható: „válasz 12 11 1866”. Zepliarovich másik megmaradt levele 1889. április 1-én keltezett (másolatát lásd az 5. ábrán). Ebben kérte S z a b ót, hogy fiatal embert bízzon meg avval, hogy az irodalomban magyar nyelven közölt, hazai ásványokra vonatkozó irodalmi adatokat rövid összefoglalásban összegyűjtse, továbbá, hogy ellenőrizze az egybegyűlt adatok helyességét. A harmadik levél-ben (1889. május 16. kelettel) főleg a „Természetrajzi Füzetek” című folyóirat iránt érdeklődött : nem kaphatná-e meg cserében ezt a folyóiratot. Ezen kívül adatokat kért hazai ásványokról lexikonja számára. A megmaradt levélfogalmazványok szerint Szabó J. legalább tizenkét hazai ásványról küldött részletes adatokat Zepharovichnak 1872. március 12-én (amfiból, augit, barit, chabazit, dezmin, gránát, hipersztén, kalcit, krómit, magnezit, stilbit, wehrlit). Némelyik ásvány előfordulási körülményeiről is részletes tájékoztatót küldött, amint a levélfogalmazvány egyik részének itt közölt (6. ábra) másolatából is kitűnik. Szabó József földpátmeghatározó módszere Szabó József sűrűn levelezett Tschermak Gusztávval, aki a bécsi egye- tem ásványtani intézetének vezető tanára volt. Tschermak nak Szabóhoz írt levelei közül hat maradt meg. Tschermak első megmaradt levele 1870. január 10-én keltezett. Ebben meg- köszöni a hazai kőzetek gyűjteményét, amelyet Szabó J. egy kőzetsorozat viszon- zásául küldött meg. Ebből a levélből kitűnik, hogy már előbb is leveleztek, mert Tscher- m a k ezt írta: „Ez alkalommal bátorkodom egyik, már régebben kifejezett kívánságomra emlékeztetni", s rézbányái brochantitot kért vizsgálat céljából. A második levelet 1872. január 25-én írta Tschermak. Ebben örömét fejezte ki, hogy a Mineralogische Mitteilungen, amelyet Tschermak teremtett meg. Szabó J. tetszését nagymértékben megnyerte. Megígérte, hogy néhány atakamit- tufát fog Pestre küldeni. Sajnálkozását fejezte ki, hogy T h a n Károly (a kémia tanára a budapesti tudományegyetemen) ismét betegeskedett; közölte, hogy örülne, ha Szabó J. a chabazitokról tanulmányt közölne a Mitteilungenben. A következő, 1876. március 26-án írt, megmaradt levél (7. ábra) Szabó J. föld- pátmeghatározó munkájának [10] elismerő bírálata. „. . . Eszközt ad a kezünkbe, amellyel a földpátsorok fontosabb tagjai — amelyek egyébként csak teljes kémiai alkalmazással különböztethetők meg — könnyen felismer- hetők ...” „ez a közlemény nemcsak a földpátok helyes meghatározásában tör utat, 234 Földtani Közlöny, XC. kötet. 2. füzet hanem a f öldp átcsopo r t elegykristály-elméletének távolabbi körökben való elismerését is meghozza.” Ismeretes, hogy Tschennak állapította meg véglegesen 1 5" — némi előz- mények után — hogy a plagioklászok két komponensnek, az albitnak és az anortitnak izomorf elegykristályai. Erre vonatkozott az idézet második része. Szabó nak lángkísérletes földpátmeghatározó módszerét ma már sehol sem használják. Annakidején azonban igen nagyjelentőségű eljárás volt, az egyedüli módszer a földpátok pontosablD megkülönböztetésére. Az optikai módszeres földpátmeghatározás abban az időben még ismeretlen volt. Hiszen a földpátok fontosabb optikai tulajdonságait csak 1880-ban közölt munkájában foglalta össze Schuster M.: megállapította, hogy a kioltások a (001) és a (010) lapon, az optikai tengelysíkok orientációja, az optikai ten- gelyek helyzete és diszperziója a komponensek arányától függ [6]. A következő 15 éven át a plagioklászok optikájának ismerete főként Des Cloizeaux, Fouqué és F j o d o r o v tanulmányai alapján lényegesen bővült, úgy, hogy Micliel — Lé vy 1894-ben az eredményeket összefoglalta [3], Később természetesen még javították és bővítették a meglevő adatokat. A következő levélben (1879. május 1.) felajánlotta Tschermak, hogy az ur- völgyitről írt értekezést német fordításban közölni szeretné a Mineralogische Mitteílungen- ben. Az 1879. május 20-án írt levelében közölte Tschermak, hogy az urvölgyitről írt német szöveget átadta a nyomdának, és hogy az értekezés a negyedik számban fog megjelenni. (Ez meg is történt.) Ezúttal az urvölgyitből anyagot kért. Az 1882. március 6-án írt sorai megköszönik a küldött darabokat (a levélből nem tűnik ki, hogy milyen darabok voltak). Az urvölgyitről Szabó József 1879-ben addig nem ismert urvölgyi ásványt írt le, amelyet elő- fordulási helyéről urvölgyitnek nevezett el. Az ásványt K r a f t bányatanácsostól kapta 1879. március 12-én. Már előbb azonban az egyik görlitzi ásványkereskedő azzal a kérés- sel fordult hozzá hogy szerezzen neki „Herrengrundit”-ot (Herrengrund-Urvölgy). Krenner József — akkor a budapesti műegyetem ásvány- és földtani tanszéké- nek tanára — a bécsi udvari gyűjteményben már előbb látott egy új ásványi; „Herren- grundit” ideiglenes névvel. Nyilvánvaló tehát hogyr az ásvány' előbb került Bécsbe, mint Budapestre. Bécsbeu B r e z i n a kezdte meg az ásvány tanulmányozását; a kémiai elemzést Berwerth végezte el B r e z i n a számára. Az ásvány tanulmányozása tehát egyidejűleg párhuzamosan folyt Budapesten és Bécsben. Szabó munkáját lényegesen elősegítette W i n k 1 e r Benő, a Selmecbányái erdészeti és bányászati főiskolán az ásvány és földtan tanára. Az ríj ásványt maga Wink- 1 e r is tanulmányozta. Erre vonatkozólag Szabó nak írt levelei közül kettő maradt meg. Az egyik levél 1879. március 17-én keltezett. (A levél másolatát lásd alább.) Ebben W i n k 1 e r értesítette Szab ót, hogy K r a f t az vij ásványból még egy példányt szerzett Szabó számára. Közölte a levél, hogy' az új ásvány réz- és kalciumszulfát és hogy a végleges részletes elemzést — nyilván Winkler felkérésére — Schenek Selmecbányái professzor készíti el. Ez a levél tudatta azt is, hogy az ásvány7 kristály- rendszerének meghatározása végett Winkler megfelelő any'agot küldött Bonnba Rath professzornak. A meghatározás eredményét is megírta Rath eredeti szövege- zésében, amely szerint az ásvány rombos szerkezetű. Ugyanebben a levélben (8. ábra) kérte Szabót, hogy fogadja el az új ásvány „keresztapaságát” s ajánlotta, hogy7 az új ásvány neve legy7en „urvölgyit”. Winkler második levelét 1879. április 1-én írta. Ebben közölte Schenek „ismételve, a lehető legnagyobb pontossággal és a legtisztább anyaggal véghezvitt” kémiai elemzésének eredményét és az ásvány7 fajsúlyát. Megemlítette, hogy a rombos „alak meghatározása csak nagyon hiányosan történhetett meg”. Megírta azt is, hogy Dr. Hintze strassburgi ásványkereskedő szerint az új ásvány „leírása B r e z i n ától Groth kry7stallographiai folyóiratának legközelebbi füzetében fog megjelenni”. „Reputációnk megóvása céljából rögtön írtam G r ot hnak s elküldöttem neki az ásványba vonatkozó ismereteink és észleleteink eredményűt, nehogy azt higyjék, hogy' csak B r e z i n a ismertetése után szereztünk róla tudomást.” Schenek elemzése — az irodalom szerint is — teljesen megbízható, mert tiszta anyagot elemzett meg. Ezzel szemben Berwerth eredményei csupán megközelíté- sek, mert vizsgálati anyrnga nem volt egészen tiszta. V e n dl : Szemelvények Szabó József levelezéséből 235 Szabó 1879. április 21-én adta elő saját, Winkler és Schenek vizsgá- latainak eredményeit a Tudományos Akadémián [11]. Két nappal később Szabó Bécsből kapott egy április 22-én kelt feljegyzést Brezinától: „Herrengrundit, ein neues basisck.es Kupfersulpliat”, amely közölte az ásvány legfontosabb tulajdonságait és jelezte, hogy a részletes ismertetés rövidesen meg fog jelenni a „Zeitschrift für Krystal- lographie” egyik számában. Szabó cikke ekkor már sajtó alatt volt. A kész, kinyomta- tott közleményt Szabó április 29-én küldte el B r e z i n á nak, akinek a Zeitschrift für Krystallographieban közölt részletes cikke csak május 5-én érkezett Budapestre. Szabó cikke 1886-ban németül is megjelent Bécsben [12], A két tudós közleményében van némi különbség. Szabó cikkében kifogástalan az ásvány kémiai összetétele, B r e z i n a közleményében a kémiai vizsgálat eredménye csak nagyjában kielégítő a fentebb emktett okból. Viszont : B r e z i n a helyesen álla- pította meg, hogy az urvölgvit monoklin, amíg Szabó — Rath észlelései alapján — rombosnak vélte. A legújabb megállapítások szerint [4] az urvölgyitet — cornwalli példányon — elő- ször P i s a n i ismerte meg és írta le — kristálytani részletezés nélkül — 1 864-ben s H. Saint — Claire De vilié tiszteletére devillin-nek nevezte el. A Sonstadt (Thoulet)-féle oldat Szabó több párizsi szakemberrel volt összeköttetésben, a többi között F o u- q u é-val és T h o u 1 e t -val is (az első a Collége de Francé professzora, a második F o u- q u e t munkatársa). Thoulet két levele maradt meg. Az egyik levél (1878. december 21-i kelettel) Szabó földpátmeghatározó mun- káját kéri, amelyet Thoulet rendkívül fontosnak tart. Kérését Fouqué is tá- mogatta. Közölte ez a levél azt is, hogy Thoulet két munkáját küldte meg Szabó- nak. (Ezek közül az egyik a káliumhiganyjodid oldatával foglalkozik.) Szabó — vála- szának fogalmazványa szerint — megküldte a kért munkát s némi utasítást is közölt módszerének alkalmazásáról. Egyúttal megírta azt is, hogy köszönettel megkapta a kül- dött két közleményt és, hogy az oldatot (S o n s t a d t-féle oldat) már elkészítette. A káliumhiganyjodid oldatát, mint nagy fajsúlyú folyadékot legelőször S o n- stadt E. tanulmányozta, s ajánlotta fajsiílymeghatározási célokra 1874-ben. Majd C h u r c h A. H. további vizsgálatokat végzett, s fejlesztette a módszert [11]. Tho u- 1 e t 1879-ben foglalkozott az oldattal. A magyar irodalomban csak a Thoule t-féle oldat elnevezés szerepel. Thoulet 1879. január 8-án keltezett második levelének (9. ábra) első részében megköszönte a küldött értekezést a földpátok meghatározásának módszeréről, s az eljárás jelentőségét- — miután a módszert kipróbálta — hangsúlyozta. A levél második része a káliumhiganyjodid-oldat használatára vonatkozólag közöl adatokat. Thoulet hangsúlyozta, hogy a káliumhiganyjodid oldatának vízzel való hígításakor gyakorlatilag nincs összehúzódás. A készülékét is módosította Thoulet, s az ríj, egyszerű berendezés rajzát is közölte. Azt tapasztalta ugyanis, hogy ha a krómit-szemcsék közt igen kevés és igen apró szemű olivin is van, akkor az elválasztáskor a leülepedő krómit aránylag elég sok olivint tartalmaz. Ezért az új készüléke felfelé keskenyedő, az Erlenmaver-féle lombikhoz hasonló alakú, felső negyedében kivezető oldalcsővel ellátott kis üvegedény (a rajz körül- belül az eredeti nagyságot ábrázolja). Az ilyen alakú kis készülékben az elválasztás úgy szólván teljesen tökéletes. A kisebb fajsúlyú részlet a folyadékkal együtt az oldalcsövön kifolyik, ha néhány csepp, a folyadékkal egyező fajsúlyú, 8 o n s t a d t-féle oldatot juttatunk óvatosan — például pipettával — az edénybe. Ennek az igen egyszerű és praktikus készüléknek a használatát nálunk alig ismerik . IRODALOM 1. C h u r c h, A. H.: A test of specific gravity. Mineralogical Magaziné. I. 1877. — 2, G ü n t h e r, Alb.: Description of Ceratodus, a genus of Gansid fish, recently discovered in rivers of Queensland, Austra- lia. Philosophical Transactions. CI,XI . 1871/72. — 3. M i c h e l-í, é v y. A.: Étude sur la détermination des feldspaths dans les plaques minces. Paris, I. 1894; II. 1896; III. 1904. — 4. Pisani, C.: Sur une nouvelle espéce minérale du Comouailles, la deviUÍne. C. R. de l’Aeadémie, 1864. — 5. Schmidt S.: A budapesti egyetem ásványtani múzeumának euklas-kristálya. Hátrahagyott közlemény Dr. Szabó Józseftől. Földt. Közi. XXVIII. 1898. - — ö.Schuster, M.: Über die optische Orientierung dér Plagioklase. Tschermak's Mineralogische Mitteilungen. III. 1880. — - 7. S t r u n z, H.: Mineralogische Tabellen. III. Auflage. Feipzig, 1957. — ■ 8. S z a b ó J.: Jelentés az 1 866. június 9-én Ung-megyében Knyahinyán történt meteorkőhullásról. 236 Földtani Közlöny, XC. kötet, 2. füzet Akad. Ért. Új folyam I. — 9. S z a b ó J.: Meteorkő -hullás Knyahinyán 1866. június 9-ikén. M. T. Ak. Évkönyv XI. 1868. VIII. rész. — 10. SzabóJ.: Egy új módszer a földpátok meghatározására kőzetekben. Akad. Értekezések IV. 5. sz. 1874. — 1 1 . S z a b ó J.: Urvölgyit, egy új réz-ásvány. Értekezések a természet- tudományok köréből. M. T. Ak. IX. 1879. ■ — 12. Szabó J.: Urvölgyit, Kupferkalkhydrosulphat, ein neues Mineral von Herrengrund (Ungarn). Mineralogisehe u. petrogr. Miit. II. 1880. - — 13. Szabó J.: Geológia. 1883. ■ — 14. TokodyL. — Dudichné VendlM.: Magyarország meteoritgyűjteményei. Budapest, 1951. — - 15. T s c h e r m a k, G.: JJie Feldspathgruppe. Sitzungsberichte dér Wiener Akad. L. 1 864. — 16. V endl K.: A kalocsai érsekség birtokán eszközölt homokkötések és az érsekségi erdők ismer- tetése. Erdészeti I.apok XIII. 1874. fa 7, /c. 7 S i f Í V . / <~—í ^ ■** • j/yxtt TTf- . /í* . r- />//^ <>/» V .v< ^ ti-Ttn*# . v ft-Csc isdC p^py *s*^Xy/?L-iL-y , t Tr**. t'íy- > ' <■ St A <*#í H X* á-^~ «i4 ^ fat* 7 (ifi í ^ /,£ /*^es , /* n^--0^P' A • fa *7e+~*rt . /t* t/g+< ~^+yC- J. /s76. / ' «-«' w / xf «y’ /. á6ra tof SccfyAJt. SfVx ■: ^ 4 TT fP Jiiíj « < ‘ 4 , t •j' 5 <* .; hi ví ’SS i ■ .'N j > r x .. us* ^ J J * r ^ > < ' ^ í : - ‘ • ‘kfs^ÍN V: % r-v * T V >" * %- V nÍ J? * * > - - 'í : l i x? i liiJiH >ÍP' i J 5 'H i í v v ^ - ^ i\ W' 4 S p uNx; ,i< ; ;j » x M y "Jj í i ^ í-vCJ ^ ^ , * 1 * s". , ^ ” hl 'X ■ * *’ ■ Hiii'H'-Ur ‘ ’ 1 ■ M p*.H VI .: ) i'* * ^ l ] - i }.*>»} \ < <3N ^3 1 vi 4 ! 5 r * v * 4 <5 l 1 I Í | * < .4 'íj ■ s >S ^ v« • .í > ^ ní * r- 4 i .■b '“ '5 .4 ■nU i é ’i i 4Ü 3 ? 3 ' -3 Ni * J .1 » j . i >‘.. 'K'* 4 * V-> v .J „ í "* *í- ^4 5 ^ 5 -V , 1 ^ j v | i Hl! "4 • r * -í I , , k.í 1 -1 1 l 'i J ^ v - Sx * 4 $ -j 'Aj 'S ^'1 ^ * 3 ' ‘^'' i Sí NKi 5 <4 $ -- •>! ■'i 4, 4 I 4 ’i.%j 5 s i 4 í 'j. ~- -4 ‘-'S tv N VT- ' '5 1 <' »■? -\i i l X 4 li "I ? - 4 i J «3 -í Í í ■4 V O* 'iv ^ i'-.i »> * X if * <) V 4 i < i 4 ** *s H N . j X v l N' Í < A 5 11 5 ,* í 4 , . T 5 > n ő HL ^ > i >5 j 2 s: 3 3 M M N ^ 4 ;i a v* 5 '1 i* j r H.® 4 1 fi N S -I ^ ^ . 4- * ^ N 4 ^ N ^ s § * 1 *•> I 1 34 4 . :*; i‘? 1-4 4^ 1 ^ ti 4 ^ s 'nn* V» 4^5 •$ Ijx 4 N X , ^ <á v ’i 4 I V ‘ .i ■4. \ '< A 3 - 4 N i ♦ A e % 4 ■3 $ 1 * x r : V ^ í >. -NA 4 .4 £ 0 ' A 'J ■ ,J\l N I \ x. r . »*; . I r1 S ^ * V -J .$ l t \ \ i 'tí v NJ ö >'* ■ ■ s > a ' 5 v ^ ; ^ N* i! 5 F> 4ü « 'S 5 K ?: \:l » C . . N .3 _■ 1 * i 4 | ^ á ? i t.H j* ^ '• "* . <5 4 \ * SJ $ r» ^ « 1 4 ^ " <-. ,i 4 ÍVŰ I , ‘*^11 *-í .5 f . ^ 4 £ í > 4 vl V' ^ J st 1 • 3 "S v‘ 4 2 *"5/ ':1 u t J í# á v? $ X W Ni ^ N 4 ’ 4 vr 4 ^ tN» <-* ■* A. swT ? <► C ^ 7 .4 ^ 2 , -4 v ^ ' N> ' ^ vi N ^ ^ V N§ \ i i ) i . . \i * > n5 ; : t> ,»> \ • 4 P ' i J in: < ■ N n N. : ^ n tí N t‘ 1 ^ ^ N\ Ni * Ni 'N h •-i V - T n* H v n$ •; el .< 1 1 xAy n) Xj »v\ s4 , i 3 s v -. a l.N 1 " A r* j + >i $ 4 ^ '4 ti ’ C O" v^ ' s * £ ^ Jt V .A i1 ii:>H . 4 3 H * « -4 c ^ N> ^ 5 •' M á - M ■ 1* .* ár - v h -á 4 s 1 " Ni. * V- n nS -Í i -> •* *3 4*1' li Hl^ \ ^ i ' '* ■ 4 1 1 | A ‘ 4 W | «* ii A 5 *> 4y »J j 4 : | -■ ;., í 4 > ■ x. . - ír 5 4 I 4 i 4 ^ •’ '4 ’ ^ ^ ^ ' .1 ! 4 -s^ < .á ' '. y^i * ‘T ^ '3 •í ;*. V| •N l.í 1 i i 4 Í-4 ÍZ Vi 3 M. Ni ' i \ 4 4 •í i , ^ 5 > « NfN 4 Vi, # W ' A r '•* ■■ Z ^ U3 *■? J A,S •i'^ I i M vJ A \j ^ V 1 < r> ^ i -ti y « sí ^ - í \ Í 't 'K *J ^ N- ^ UTIBESZAMOLO A Koreai-félsziget földtani képe (Tanulmányúti beszámoló) VÖRÖS ISTVÁN Összefoglalás: A Koreai-félsziget földtörténetében uralkodó szerepűek a magmás és metamorf képződmények. A földtörténeti korok — kivéve a triászt — mind megtalálhatók. A félsziget jelentős részét prekambriumi kőzetek alkotják, ezenkívül a paleozóos kőzetek találhatók még nagy elterjedésben. A mezozoikum részint szárazföldi eredetű üledékes, részint magmás eredetű kőzetekkel van képviselve (sok gránit). A harmadkor alárendelt szerepű, kis felszíni elterjedésben. Gazdasági szempontból a kőolajat és földgázt kivéve minden fontos ásványi nyers- anyag megvan Koreában. A paleozoikum és mezozoikumban számos érctelep keletkezett, a harmadidőszaki rétegekben nagymennyiségű barnakőszenet, a felsőpaleozoikumban pedig több, gazdaságilag igen jelentős antracit-telepet ismerünk. A Koreai-félsziget földtani szerkezetében egyaránt megvannak a töréses és gyűrt formaelemek. A félszigeten öt fő tektonikai irányt különböztethetünk meg, ezek szabják meg a félsziget alakját is. Korea területén mintegy kétharmad részben magmás, vagy metamorf eredetű kőzeteket találunk, így az ország főleg magmás és metamorf kőzetekhez kötött ásványi nyersanyagokban gazdag. A földtörténet folyamán a Koreai-félsziget területe sokszor és hosszú ideig volt kiemelkedett szárazulat, nagyobb területen tengeri eredetű kőzeteket csak a 38 — 40. szélességi fokok közti területen találunk: ópaleozóos mészkövet és márgát. Az üledékes kőzetek nagyrésze szárazföldi eredetű: homokkő, agyagpala. A harmadkori rétegek csak- nem teljesen hiányoznak, csupán a szovjet — koreai határ közelében találhatók aránylag kis felszíni elterjedésben. Prekambrium A félsziget DK-i részét kivéve, általános elterjedésű. Három részre osztható, legidősebb az archaikumba sorolható szürke gneisz. Gránitgneisszel váltakoz- va található, É-Korea területének csaknem felét alkotja. Korban ezután a máconr- j o n-rétegek következnek, tulajdonképpen az alsóalgonkiumot képviselik, főleg mészkő, dolomit és csillámpalával. Az Észak- és Közép-Koreai kifejlődés között eltérés mutatkozik a Közép-Koreai sorozat ércben szegényebb. A felsőalgonkiumot jelentő szangvon- rétegek diszkordánsan települnek az idősebb kőzetekre, tehát kiemelkedés volt a kettő között. A szangvon-rétegeket három részre osztják: alsó : cikjon középső : szadanu felső : k u k j o n Kőzeteik: cikjon: kvarcit, csillámpala. Szadanu: 7—800 m vastagságot is elérő kristályos mészkő, gyakran tartalmaz ősmaradványokat ( Collenia sp.) ; ezen kívül dolo- mit. Kukjon: agyagpala, kvarcit. Korea eddig ismert ásványi nyersanyagkincsének zömét a prekambriumi kőzetek- ben találjuk. A szürke gneiszben arany, ezüst, grafit; a máconrjon-rétegekben grafit csillám, vasérc és magnezit; a szadanuban sok hidrotermális szkarn-telep (Au-Ag, Pb- -Ag-Zn, stb.) van. Kína Koreával határos részein a fenti prekambriumi kőzetek szintén megtalál- hatók, elnevezésük azonban más. A szürke gneiszt t a i s z a n -rétegnek, a máconrjont u t á j -nak nevezik, a szangvont pedig s z i n i g e -rétegek elnevezés alatt már az alsó- kambriumba sorolják. 238 Földtani Közlöny, XC. kötet, 2. füzet Alsópaleozoikum Az alsókambriumtól az ordovicium -közepéig számolják, e o s z o n -kor elnevezés- sel. Tengerelöntéssel indul, végig tengeri eredetű üledékes kőzetek képviselik, csak a középsőpaleozoikum kezdetén vannak regressziót jelző kőzetek. Alsó részén (j a n d o k, vagy c u n li a -emelet) kvarcit, agyagpala, mészkő és csillámpala, felső részén pedig az úgynevezett „nagy m é s z k ő”-rétegek találhatók. Ez utóbbit három részre osztják: c o s z á n - emelet: alsó: sötétszürke, agyagpalával váltakozó mészkő, középső: világosszürke, dolomitos mészkő. m a n d a 1 -emelet: felső: sötétszürke mészkő. Az alsó-mészkőben Ptychoparia, Olenoides, Lingulella és Blackwelderia, a felsőben pedig Raphistoma- félék és Actinoceras asaphus képviselik az egykori faunát. A „nagy mészkőben” sok Pb-Ag-Zn és Fe-érctelep van, a felsőmészkő-rétegeket pedig viszonylagosan tiszta CaC03-os voltuk miatt karbid- és cementgyártásra használ- ják. A műszál-gyártás legfontosabb nyersanyagát szintén ez adja: szintetikusan a mész- kőből gyártják ! Középsőpaleozoikum Regressziós sorozat kis felszini elterjedésben. Az ordovicium közepétől a karbon közepéig számítják. Gotlandiumi kőzet alig van, kevés konglomerátum, szegény faunával. A devont kis felszíni elterjedésben tavi üledékek képviselik (honszonri -emelet, conszonri -kor) . Felsőpaleozoikum P j o n a n -kor néven a középsőkarbontól felsőpermig terjedő időszak tartozik ide. Négy részre osztható alulról felfelé: honcon -emelet szadong -emelet kobanszá n-emelet rokszegá n-emelet A honconban újabb, de nem túl nagymértékű transzgresszió volt, az alsószadong- ban már regressziós, a felsőben pedig szárazföldi eredetű kőzeteket találunk. A kobanszán- és rokszegán-emeleteket végig szárazföldi keletkezésű kőzetek képviselik. Honcon-emelet : palás agyag és vörös, szürke mészkő váltakozva. Alsószadong-emelet : homokkő, mészkő, márga. Felsőszadong-emelet : homokkő, palás agyag. A szadong-emelet flórában igen gaz- dag, az európai karbonflóra itt az alsópermben élte virágkorát. Gazdagsága és jellemző összetétele miatt a keleti irodalom ezt a flórát szadong-flórának nevezi. Indokínán át jött észak felé, legismertebb alakjai: Calamites, Cordaites, Annularia, Lepidodendron, Tainiopteris, Tingia. Kobanszán-emelet : agyagpala és homokkő, alulról felfelé világosabb színnel és csökkenő agyagtartalommal. Szárazföldi jellegét helyenkénti halványvörös festődése is kiemeli. A kobanszán flórája fajokban különbözik a szadongtól: legjellemzőbb képviselője az enyhe-meleg éghajlatot jelző Gigantopteris. Kelet-Kínában ez a flóra már sokkal gaz- j dagabb, ez arra utal, hogy a trópusi éghajlat észak felé haladt. Rokszegán-emelet : másnéven ,,zöldkő”-rétegek: homokos-agyagos pala, homokkő. Kifejezetten szárazföldi éghajlatra mutat az a tény, hogy a homokkő szemcséi erősen koptatottak, lekerekítettek. Ősmaradványt ezideig nem találtak ezekben a kőzetekben. A rokszegánt régebben triásznak vették, mert a kobanszán-flórában már vannak mezo- zóos jellegű tagok is. Mai felfogás szerint azonban a felsőpaleozoikumhoz csatolják, mert nincs lényeges eltérés a kobanszánhoz képest. A felsőszadongban 6 szintben van antracit, a különböző tektonikai hatások miatt erősen porlódik, lencsés településű, helyenként grafittá vált. A hat rétegből a felső hármat fejtik, főleg Észak-Korea középső részén van igen sok és gazdag előfordulás. Az antracit itt 7—8000 kalória értékű! A kobanszánban szintén találunk néhány, jelenleg még fej- tésre nem érdemes antracit-telepet. A jelenlegi kutatások szerint a felsőpaleozoíkum alsó részén esetleg gazdaságilag jelentős liematit -telepek várhatók. Vörös I. : A Koreai-félsziget földtani képe 239 7- ábra. A Koreai-Félsziget földtani- térképe. 1. Gneisz, 2. Gránit, 3. Porfír-porfirit, 4. Bazalt, 5. Trackit, 6. Algonkium, kambrium, szilur, devon, 7. Karbon-perm, 8. Jura, 9. Kréta, 10. Harmadidőszak. — Fi;. 1. Geological map of the Koreán Peninsula. 1. Gneiss, 2. Gránité, 3. Porphyrite-porphyry, 4. Basalt, 5. Trachyte, 6. Algonkian-Cambrian-Silurian-Devouian, 7. Carboniferous-Pemiiau, 8. Jurassic, 9. Creta ceous, 10. Tertiary 240 Földtani Közlöny, XC. kötet, 2. füzet Mezozoikum A prekambriumnál jóval kisebb, de még jelentős felszíni elterjedésben található Koreában. Az üledékes kőzetek szárazföldi keletkezésűek, sok volt a mélységi magma- működés: az ország területén ismert gránitok zöme a legújabb vizsgálatok szerint rnezo- zóos korú. A magmaműködés erős szerkezeti mozgással járt együtt. A triász kivételével a teljes mezozoikum megvan, természetesen itt is helyi elnevezésű korbeosztással. Jura, vagy tedon: palás agyag és homokkő képviselik. A liászt azonosít- hatjuk az alsótedon emelettel, a doggert és malmot a felsővel. A kettő között diszkordan- cia van. A jura kőzetek legfontosabb flóra-maradványai: Ginkgoites, Clathropteris, Neo- calamites, Phoenicapsis. Az alsótedonban ezen kívül még Cladophletis, a felsőben Aralia képviselik az egykori szárazföldi, meleg éghajlatra utaló növényzetet. Az alsótedon rétegekben kismennyiségű antracit van. Kréta, vagy hjonszán Két részre osztható, alulról felfelé: alsó: r á k t o n, vagy pulguksz á-emelet felső: szili a-emelet Rákton: magmás kőzetek képviselik: gránit, szienit, kvarcporfir, tufa. Szilla: konglomerátum, palás agyag, tufa. Főleg Dél-Koreában van jól kifejlődve, legnagyobb felszíni elterjedésben is itt található. A kréta-korú magmás működéssel nagymérvű ércképződés járt együtt, jelentős pneumatolitos és hidrotermális Au-Ag-Cu, W, réz és kovand, Pb-Ag-Zn-telepek kelet- keztek. Harmadidőszak Kis felszíni elterjedésben két helyen található: északon a koreai — szovjet határ- vidéken, ill. Délkelet-Koreában. Palás agyag, homokkő és tufa képviselik. Az óharmadkori rétegek kb. a 42-ik szélességi foktól északra, az újharmadkoriak ettől délre találhatók. A harmadidőszakban jelentős a bázisos vulkáni magmaműködés. Területileg az egyéb harmadkori rétegekkel hozzávetőleg azonos elterjedésben bazalt-lávaömlés volt. Ekkor keletkezett a Pektuszán (Korea legmagasabb hegycsúcsa, 2744 m) bazalt-tömege. A koreai — szovjet határvidéken jelentős barnakőszén-területek vannak, melyek az ország kőszénszükségletének nagy részét fedezik. Negyedkor Folyami és szélhordta homok, kavics képviselik. Gazdasági jelentőségük nagy, mert a legtöbb folyó hordalékanyaga nagy mennyiségben tartalmaz ritka fémet, nemes- fémet, főleg aranyat. A Koreai-félsziget földtani szerkezete A félsziget szerkezete igen bonyolult. A földtörténet folyamán sok és nagymérvű erőhatás működött. A gyűrt és töréses szerkezeti elemek egyaránt megvannak, kutatásu- kat azonban igen megnehezíti az azonosításhoz jól használható, főleg a tengeri eredetű üledékes kőzetek hiánya. Ezért ma Korea szerkezetét még csak fő vonalaiban ismerik, a nagyszerkezeti egységek kialakulásának ideje is csak feltételesen fogadható el. A szű- kebb területeken a szerkezet kutatása még másodrendű kérdés. A fő szerkezeti mozgáso- kat a legutóbbi időkig főleg mezozoikum előttinek gondolták, azonban az újabb vizsgála- tok szerint a nagytömegű, kréta korúnak bizonyult gránittal is nagymértékű szerkezeti mozgást kell feltételezni. A töréses elemeknél öt főirány különböztethető meg: 1 . Az Amnok (Jalu) folyóval párhuzamos, 2. , .koreai irány": a félsziget hossziránya, 3. ÉK — DNy-i irány, 4. ,,Pektuszán-irány": a Pektuszántól dél felé húzódik az Ullin-szigeten át, 5. a nagy felszíni elterjedésű gránit déli határával párhuzamos. V ö r ö s I . : A Koreai-félsziget földtani képe 241 150 km 2. ábra. A Koreai-félsziget fő szerkezeti vonalai — Fig. 2. Main tectonical lines of the Koreán Peninsula Látható tehát, hogy a Koreai-félsziget mai formájának kialakításában a szerkezeti mozgások feltétlenül uralkodó szerepet játszottak. Geological relations of the Koreán peninsula I. VÖRÖS The igneous and metamorpliic formations play an important role in the geo-his- tory of the Koreán peninsula. Ivvery age of geo-history — except the Trias — oceurs. A great part of the peninsula is built up by pre-Cambrian rocks; besides Palaeozoic rocks occur in a great area. The Mesozoic éra is represented either by terrestrial sedimentary, or by igneous rocks (gránité). The Tertiarv is subordinate, witli a small extension. Considering the economical respects, every important mineral resource is found in Korea, except oil and natural gas. In the Palaeozoic and Mesozoic eras a number of őre deposits were found and we know brown coal in the Tertiary and somé anthracite in the upper Palaeozoic, wliich are economically important. The tectonics of the Koreán peninsula is faulted and földed. We can distinguish five important tectonic directions, determining the form of the peninsula. 242 Földtani Közlöny, XC. kötet, 2. füzet A nemzetközi és koreai földtani korbeosztás összehasonlító táblázata Idő Kor Emelet tón (emelet) ge (kor) magmás kőzet kainozoikum negyed holocén hjonsze (cuncok) negyed pleisztocén honzok bazalt újharmad pliocén cilboszán felső- hamgjon alk. effuzivum miocén mjoncon óharmad oligocén rjongdon alsó- hamgjon alk. bazalt eocén ponszán paleocén pulgukszágránit tumángán gránit mezozoikum kréta felső szilla kjonszán alsó rakton júra felső felsőtedon tedon középső alsó alsótedon triász felső középső alsó rokszegán pjonan paleozoikum perm felső kobanszán alsó szadong karbon felső középső honcon alsó devon felső conszonri középső honszonri alsó szilur felső 1 alsó — mandal j coszon kambrium -felső i nagy , mészkő coszan 1 középső alsó jándok (cunha) algonkium felső alsó kukjon szangvon szadanu cikjon • kogurio gránit • maconrjon rjoncon archaikum szürke gneisz HÍREK ISMERTETÉSEK Kitüntetések Az Országos Földtani Főigazgatóság 1960. március 8-án, a Nemzetközi Nőnap alkalmából két tagtársnőnket: Dr. Földváriné Vogl Máriát és Dr. Nagy Lászlónét „a földtani kutatás kiváló dolgozója” cím adományozásával tüntette ki. Tudományos minősítés 1960. március 24-én rendezték meg Dr. G é c z v Barnabás „Korall-tanulmányok” c. kandidátusi értekezésének nyilvános vitáját. Az opponensi vélemények alapján a Bizottság Dr. G é c z v Barnabás értekezését a kandidátusi fokozat elnyerésére érdemes- nek tartotta, ilyen értelmű állásfoglalását pedig továbbította a Tudományos Minősítő Bizottság felé. Az értekezés opponensei Dr. K r e t z o i Miklós és Dr. Szörényi Erzsébet, a föld- és ásványtani tudományok doktorai voltak. Ruhin L. B. 1959. szeptember 9-én meghalt R u h i n Iv. B. professzor, a föld- és ásványtani tudományok doktora. 191 2-ben született Moszkvában. Középiskolái után 1928-tól 1931-ig topográfiai technikumot végzett, majd beiratkozott a leningrádi egyetemre. Bánmlato- san rövid idő, négy év alatt elvégezte az egyetemet és az aspirantúrát, úgyhogy 1935-ben elnyerte a föld- és ásványtani tudományok kandidátusa fokozatot. 1937-ben a leningrádi egyetem földtan tanszékén docens, majd 1943-ban a doktori fokozat elnyerése után, 31 éves korában professzor. Mint tudományos kutató kezdetben őslénytannal foglalkozott, később a földkéreg szerkezetének kérdései keltették fel érdeklődését, és ebben a tárgy- körben könyve is jelent meg. A földtani kutatás megbízható módszerének kiterjesztése közben a matematikával foglalkozott, és alaposan elsajátította azt. A szemcseösszetételi vizsgálatoknál a matematika alkalmazásával új módszeri dolgoz ki A legutóbbi 15 év alatt Ruhin az üledékes kőzetek vizsgálatára összpontosította figyelmét. 1 953-ban jelent meg összefoglaló nagy műve ,,A litológia alapjai”, 1959-ben pedig egy másik nagy munkája ,,Az ősföldrajz kézikönyve”. A leningrádi egyetem kiváló professzorát vesztette el benne. Geokémiai Konferencia 1959. okt. 5 — 10. A Magyar Tudományos Akadémia Elnökségének és Műszaki Osztályának támoga- tásával az M'Í'A Geokémiai Főbizottsága múlt év okt. 5— 10. között rendezte nemzetközi jellegű Geokémiai Konferenciáját. A rendezvényen személyes megjelenéssel 12 ország küldöttei: 34 külföldi és állandó jelleggel mintegy 8Ö magyar kutató vett részt. Ezen kívül nagyszámú külföldi szakember mintegy külsőmunkatársként megjegyzéseivel, írásbeli hozzászólásaival támogatta a Konferencia munkáját. A személyesen megjelentek közt olyan világhírű tudósok szerepel- tek, mint P. Eskola (Helsinki), V. S. Soboljev (Lvov), H. Schneider- h ö h n (Göttingen), V. V. Scserbina (Moszkva), V. I. Lebegyev (Leningrád), A. A. Saukov (Moszkva), F. Heide (Jena), J. Zemann (Göttingen), E. 244 Földtani Közlöny, XC. kötet, 2. füzet Schroll (Wien), M. Savul (Jassy), D. Giusea (Bukarest), E. Kautsch (Berlin), A. Grimbert (Paris), F. Fi a la (Prága). A konferencia munkájának intenzivebbé tétele érdekében két sorozatban, három nyelvű, azaz összesen 6 előzetes kiadvány jelent meg magyar, orosz, angol, ill. német nyelven. Az első füzetben (13 dolgozat) főleg a (magmás) kőzet -genetikai és rendszertani, valamint módszertani tanulmányokat foglaltuk össze. A második kötetben (20 dolgozat) főleg a Kárpát-vidéki magmatizmusra vonatkozó munkák kivonatai kerültek bemutatásra a tárgykör további általános jellegű dolgozatai mellett. A konferencia résztvevői ismerkedés céljából okt. 5-én este az Akadémia Műszaki Osztálya által rendezett fogadáson vettek részt az Akadémia Tudós klubjában. A konferencia ünnepélyes megnyitása okt. 6-án reggel 9 órakor volt. A megnyitó- beszédet magyar, orosz, angol, francia, német nyelven Szádeczkv-K. Elemér akadé- mikus tartotta. Ezután a tudományágak külföldi reprezentánsai üdvözölték a konferen- ciát. V. S. Soboljev a szovjet, P. E s k o 1 a a finn, H. Sekneiderhöhn a nyugatnémet, E. Kautsch a keletnémet, F. Fia la pedig a csehszlovák kül- döttség nevében. Az elnökség tagjai, illetve a különböző ülések elnökei Szádeczky- K a r d o s s E. akadémikuson, kívül: P. E s k o 1 a, H. Schneiderhöhn, V. S. Soboljev, V. V. Scserbina, ‘Vendel ÁL, E. Kautsch, F, H e i d e, F. Fiala és Benkő F. volt. A megnyitó után d. e. a magmás kőzetek genetikai kérdéseiről négy előadás (Szádeczky-Kardoss E., P. E s k o 1 a , H. Schneiderhöhn, A. T. V. Rothstein) hangzott el. Délután főleg a Kárpát -magmatizmusról, illetve ércesedés- ről nyolc előadás számolt be (E. Kautsch, Szádeczky-Kardoss E., F. P'iaía — M. Kutlian, Koch S., Balka v B., Szádeczky-Kardoss E. — V i d a c s A. - Varrók K., P a n t ó G.-Székyné Fux V, Th. K a e in m e 1) . Okt. 7-én, 8-án a konferencia résztvevői a Mátra- és a Tokaji hegységben a leg- ifjabb geokémiai kőzettani és teleptani eredményekre vonatkozó helyszíni vizsgálatokat tekintették meg. A kiszállás vezetői a Mátra hegységben Szádeczky-Kardoss E. és V i d a c s A., a Tokaji hegységben P a u t ó G. és Széky né Fux V. vol- tak. A külszíni bejárásokat igen élénk érdeklődés és alapos vita kísérte. Okt. 9-én tetszés szerint a Dunazug és Börzsöny hegységbe (vezető P a n t ó G.) rendeztek szakmai kirándulást mintegy 35 résztvevővel, illetve a dunántúli bauxit vidékre és Balatonfelvidékre (vezető Bárdossy Gy.) ugyancsak 35 résztvevővel. Ugyan- akkor a külföldiek harmadik csoportja budapesti tudományos intézeteket, szakembereket látogatott meg. Sokan ugyanakkor megtekintették a főváros nevezetességeit is. Okt. 10-én reggel 9 órakor kezdődött az ETTE Ásvány -Kőzettani Intézet több éves munkával, új elvek szerint átdolgozott ásvány-kőzet gyűjteményének ünnepélyes megnyitása, a konferencia kül- és belföldi szakembereinek és az Egyetem hivatalos kép- viselőinek jelenlétében. Szádeczky-Kardoss E. akadémikus, az Intézet igaz- gatója ünnepi beszédében kiemelte a gyűjtemény megalapítójának, Szabó József- nek, a nagy magyar geológusnak nemzetközi jelentőségét a magmás kőzetrendszertan kialakításában. Székely György rektorhelyettes és Lengyel Sándor dékán, egyetemi tanár 'az egyetem nevében üdvözölték a Konferencia résztvevőit, és vették át az új elvek szerint átdolgozott ásvány-kőzet gyűjteményt. A gyűjteményben megvaló- sított új szempontok őszinte érdeklődést keltettek. Az ásvánv-fácies elvének megalko- tója, E s k o 1 a professzor kiemelte, hogy a fácies elv itt nyert először következetes keresztülvitelt. Utána d. e. 10 órától az Akadémia előadó termében a szorosabb értelemben vett geokémiai és a geokémiai módszertani előadások kerültek napirendre a következő szerzők- től: V. I. Lebegyev, P. E s k o 1 a , V. V. Scserbina, S.ztrókay K. — Tolnay V., Földváriné Vog] M. — Kretzoi M.-Kliburszkv B., Bárdossy G}\ — Bőd M., A. Vinogradov-L.S. Taraszov, Szádeczky- Kardoss E- — Grasselly Gy. Délután 3 órakor kezdődött az általános vita és hozzászólás. Az írásban előre be- nyújtott és felolvasott, valamint az élőszóban elhangzott hozzászólások (Exner, V e n d e 1 M., Giusea, E s k o 1 a, Soboljev, Fiala, Savul, Földvári, Kautsc li) elsősorban a konferencia alapvető problémájával, a magmás kőzetek ge- netikai kérdéseivel foglalkoztak. A vélemények egységesek voltak abban, hogy a transz- vaporizációs elven felépülő új genetikai magmás származtatás alapvető új irányt jelző kezdeménvezés, és jelentősége az egész szakvilág érdeklődésére számot tart. A rendszer finomítását és részletes kidolgozását értékesen segítették elő a többi hozzászólások is. Hírek, ismertetések 245 F i a 1 a orto- és hemiortomagmatitok kategóriáin belül látja elkiilönítendőnek a liipo- és metamagmás kategóriákat. Soboljev akadémikus a zöldpalafáciesek hőmérsékleti határaival, Kautsch az eklogit fácies képződésével kapcsolatban közöl kiegészítő adatokat. P. E s k o 1 a megállapítja, hogy Szádeczky-K. E. személyében olyan tudós kezébe került a magmás kőzettan elméletének továbbépítése, aki hivatott arra, hogy a korszerű és alapvetően új genetikai kőzet-rendszertant megalkossa. Az új magmás kőzettan annál jobb és sikeresebi) lesz, minél kevesebb kategóriát fog tartalmazni. Véleménye szerint a vegyületpotenciál fogalmából kiinduló potenciál szemlélet a kőzet- tan továbbfejlődését mélyrehatóan segíti. Kautsch piroklasztikumokkal foglalkozó előadásához Pantó, Szádeczky- K., Földvári szóltak hozzá. Szádeczky-K. E. hozzászólásával a külszíni be- járások során sokat vitatott piroklasztikum és pszeudoagglomerátum kérdés nyert pontos megvilágítást. Scserbina, Bárdossy Gy. és Bőd M. „Új mérési módszer a kőzetek oxidációs állapotának jellemzésére” c. előadását méltatta. A külföldiek este \'z 9 órakor a Földtani Társulat és a Földtani Főigazgatóság vendégeiként a margitszigeti Nagyszállóban rendezett búcsúvacsorán vettek részt. A búcsúvacsorán a Konferencia vezetőin és a vendéglátókon kívül V. S. Soboljev, P. E s k o 1 a, H. Schneiderhöhn, E. Kautsch és F. F i a 1 a szólaltak fel. A konferencia tudományos előkészítését és szervezését Szádeczky-Kar- d o s s Elemér akadémikus, a Főbizottság elnöke, S z é k y n é Fux Vilma kandidátus, a Főbizottság titkára, Pantó Gábor akadémiai doktor, a Főbizottság tagja, végezték. Adminisztratív szervezésében pedig főképpen Küllői Istvánná (Geokémiai Laboratórium), továbbá Losonczyné Révai Dóra és Szabó Klára (MTA Műszaki Tudományok Osztálya) vettek részt. Kitűnő fordítási és tolmácsolási munkát végeztek B a 1 k a y Bálint, Bárdossy György és Morvái Gusztáv. A külföldiek ügyeinek intézésében hathatós segítséget nyújtott a Főbizottság többi tagja, az Egyetemi Ásvány-Kőzettani-Geokémiai Intézet és az akadémiai Geokémiai Laboratórium vala- mennyi dolgozója. A konferencia szakmai és rendezési sikerét bizonyítják az eddigi nyomtatásban megjelent recenziók (S chneiderh ö hu a Neues jahrbucli dér Mineralogie-ban, , Eskola a Geologi-ban, Zeni aun előadása Göttingában), továbbá a számos írás- beli elismerés. A Konferencián elhangzott előadások és dolgozatok jegyzéke a következő: A Konferencia előzetes Kiadványának I . kötete : Szádeczky-K a,r d o s s, E. (Budapest) : A földkéreg, a magma és a könnven- fllók. Szádeczky-Kardoss, E. (Budapest) : A kőzetek p-t-c-rendszere. Szádeczky-Kardoss, E. (Budapest) : A magmás kőzetek genetikai rendszere. Lebegye v, A". I. (Leuingrád) : A magmás ásványok izomorfizmusának tör- vényszerűségeiről . Sztrókay, K.-Tolnay, V. — F ö 1 d v á r i-V o g 1 M.— Varsányi G. (Budapest): A kábái karbóniumos meteorit ásványos és kémiai sajátságai. Rothstein, A. T. V. (London): A dawrosi szinorogén peridotit. Lengyel, E. (Budapest): Titán-vanádium-vasérckoneentráció a Biikk-hegy- ség gabbróperidotit vonulatában. Schneiderhöhn, H. (Freiburg i. Br.) : A pegmatitok földtana, ásványtana, geokémiája és képződése. Szádeczky-Kardoss, E.-Pantó, G. — S zéky-Fux, V. (Buda- pest): Vitaindító javaslat egységes magmatit-kőzettani nevezéktan kifejlesztésére. Földvári- Vogl, M. — Kliburszkv, B. (Budapest): Földtani kormeg- határozás gránitok biotitjain Sr módszerrel. Földvári - Vogl, M. — Kretzoi, M. (Budapest) : A fluór-módszer alkal- mazhatóságának kritikai vizsgálata. Bárdossy, Gy. — Bőd, M. (Budapest): Új mérési módszer a kőzetek oxidá- ciós állapotának jellemzésére. Nemecz, E. (Veszprém): Kristályrácshibák és az ásványgenetika összefüggésé- nek vizsgálata termodinamikus módszerekkel. 1 Földtani Küzlönv 246 Földtani Közlöny, XC. kötet, 2. füzet A Konferencia előzetes Kiadványának II. kötete : Szádeczky-Kardoss, E. (Budapest) : A kárpáti magmatizinus mecha- nizmusához. B a 1 k a y, B. (Budapest): Magyarország mezozóos magmatektonikája. Csalogovits, I. (Pécs) : Adatok a Mecsek hegység alkáli magmatizmusához. Szádeczky-Kardoss, E.-Vidacs, A. — Varrók, K. (Budapest): A Mátra hegység harmadkori vulkanizmusa. P a n t ó, G.-Széky-Fux, V. (Budapest): A Tokaj hegység harmadkori vulkáni tevékenysége. Lazarenko, E. K. (Lvov) : Ércesedési övék a Szovjet-Kárpátokban. K o c li, S. (Szeged): A magyarországi harmadkon vulkáni ércesedés. S c h e r f, E.— S zéky-Fux, V. (Budapest): A telkibányai ércesedés. Kaszanitzky, F. (Budapest) : A hidrotermális ércanyag számlázási helye és vándorlása a Mátra hegység Gyöngyösoroszi-i ércesedésében. V a r j ú, Gv. (Budapest): A magyarországi perlit. Eskola, P. (Helsinki): Az életfejlődés geokémiai gyorsító periódusai. Eskola, P. (Helsinki): Kőzetregeneráció az archaikumban. Kaemme 1, Tli. (Berlin) : Borna fenoandezites vulkanitjai. Csalogovits, I. (Pécs) : A tracliidoleritok rendszerének és az alkáli-nátron- kőzetek keletkezésének néhány kérdése a transzvaporizáció szemszögéből. Szádeczky-Kardoss, E. — Pesthy, L. (Budapest) : Eljárás a magma- titok szövetének exakt kiértékelésére. Grassellv, Gy. (Szeged) : Egyszerű eljárás a háromszögű és a tetraéderes oxianionok effektív rádiuszának meghatározására. Szádeczky-Kardoss, E. — Grassellv, Gy. (Budapest, Szeged) : A potenciál szemlélet ifjabb fejlődési eredményei. Savul, M.-Pomirlean u, Y. (Jassv) : Paleogeotennikus vizsgálatok a Baia Sprie-i (Felsőbánya) hidrotermális ércterületen. G i u s c a, D. (Bueuresti): A Baia Mare-i (Nagybánya) vulkánitok adularizációja. C i o f 1 i c á, C. (Bueuresti): A mezozóos vulkanizmus fejlődése a Drocea -hegy- ségben. Egyéb beküldött, illetve előadott dolgozatok : Vadász, E. (Budapest): A magyarországi magmatizmus területi és időbeli eloszlása és magmatektonikája. F i a 1 a, F.-Kuthan, M. (Praha — Bratislava [Pozsony]): A Nyugati Kár- pátok harmadkori fiatal vulkanizmusának jellege. , V i n o g r a d o v, A. P. — Tar aszó v, I. Sz. — Zükov, Sz. I. (Moszkva):* A balti pajzs érceiben előforduló ólom izotópok összetétele. Scserbina, V. V. (Moszkva) : Azonos petrogenezisű ásványok eloszlási szabályai. K a u t s c h, E. (Berlin): A vulkánitok van Bemmelen-féle rendszere. H e i d e, F. (Jena): A tektitek urán-tartalma. Treiber, J. (Cluj-Kolozsvár) : Adatok a Kelemen — Görgényi hegység emptív kőzeteinek utóműködéses kőzet elv áltozási folyamataihoz. S t r u n z, H. (Berlin): Az elemek geokémiai körfolyamatát meghatározó ténye- zők. Tischendorf, G. (Berlin): Hozzászólás a migrációs jelenségek problémájá- hoz. Szádé c.z ky-Kardoss, E. (Budapest) : Szabó József történelmi jelentősége. (Az Ásvány-Kőzettani Intézet újra rendezett gyűjteményének megnyitása- kor elhangzott előadás.) A X. Freibergi Bányász- és Kohászkongresszus (1958. május 28 — 31) geokémiai kőzet- tani és ércteleptani előadásai. Freiberger F'orschungshefte C 57, 1959. Az értékes számban Szádeczky-Kardoss E. a ritka elemek geokémiájával, a magmás és metamorf kőzetek keletkezésének migrációs jelenségeivel, Lombard J. az ásványi nyersanyagok természetes koncentrációjával és a kérdés gyakorlati vonatko- zásaival, Rost F. az ultrabázisos kőzetek és hozzájuk kapcsolódó érctelepek problé- Hírek, ismertetések 247 máival, Hoyningen - Huene E. a Zwickau-i rotliegend rézlelőhelyének (termés, réz, kuprit) geológiájával, végül Oelsner O. a rézpala féméinek eredetével foglal- kozik. A dolgozatok közül általános vonatkozásai miatt a következőket emeljük ki: Szádeczky-Kardoss E. szerint a ritka elemek kutatása mind a geoké- miai tudományos mind a technikai fejlődést döntő módon segitette elő. Szükségessé vált úgy elméleti, mint gyakorlati szempontból a kis mennyiségben előforduló ritka elemek dúsulási körülményeinek megállapítása. A ritka elemek geokémiai jellege, a különböző geofázisokban való dúsulása a szerző által bevezetett koncentrációs görbékről kitűnően leolvasható. Lombard J. a metallogenetikai térképek ésszerű felhasználása érdekében szük- ségesnek tartja, hogy az elem-felhalmozódások formái között különbséget tegyenek. Ezen nem a felhalmozódás ércteleptani típusát, hanem azt a földtani környezetet érti, amelyben a felhalmozódás megjelenik és amelyre vonatkozóan a gyakoriság, tömeg és koncentráció átlagértékei világviszonylatban megadhatók. Szádeczky-Kardoss É. a szűkebb értelemben vett migrációt pontosan körvonalazza és megkülönbözteti az allokémikus metamorfózistól és metaszomatózistól. A szűkebb értelemben vett migrációnál uralkodóan a könnyen illő komponensek anionos formában való vándorlása megy végbe. A migráció végbemehet folyékony, szilárd fázis- ban és a nagy pt értékek plasztikus tartományában. A folyékony fázisban végbemenő migráció legfontosabb megnyilvánulása a magma transzvaporizáeiója és a hidrotermális ércképzó'dés. Transzvaporizáció alatt a magmának vagy lávának a könnyen illő komponensekkel való átitatódását érti. Ezek a könnyen illők a megszilárduló magma vagy láva környezetéből a magma felmelegítő hatására keletkeznek. A magmába transzvaporizáló könnyen illők a magma kristályosodási folya- matait és a keletkező kőzet összetételét döntő módon befolyásolják. A szilárd fázisban permeabilis kőzetekben, illetve uralkodóan repedésrendszereken migráló oldatok ered- ményezik a már megszilárdult magmás kőzetekből metamagmatitok keletkezését. Szilárd üledékes kőzeteken migráló oldatok laterálszekréciós telepek keletkezéséhez ve- zethetnek. A nagy pt értékű tartományban végbemenő ionvándorlást elsősorban az ion- potenciál határozza meg. Általában a migrációnál döntő szerepet játszó könuyenillók nagymértékű mozgékonysága is az alacsony ionpotenciál értékekre vezethető vissza. Oelsner O. meggyőző geokémiai bizonyítékokat hoz fel a rézpala féméinek eredetéről folyó hetvenéves vita végérvényes eldöntésére. Epigenetikus réz, ólom, cink odaszállítást sem a fémek egyenletes elosztása, sem azok egymás közötti aránya nem igazol. Nem támasztható alá geokémiailag a Yörös-feküből való fémszármaztatás sem. A rézpala nelrézfémtartalma mállásból ered. Az elsődleges érctelepek lepusztulása azonban jóval előbb megindult, és a korábbi időleges felhalmozódások anyaga is belejutott az elméleti számításokkal pontosan egyező arányban a Zechstein-tengerbe. A rézpala féméi tehát színgenetikus-üledékes eredetűek. Sz. Fux — Pantó G. Szlovák— magyar vulkanológus-térképezö csoportok cserelátogatása A bratislavai Stur I). Földtani Intézet és a Magyar Állami Földtani Intézet vulkáni térképező csoportjai között az elmúlt években közvetlen kapcsolat alakult ki. A többszörös látogatás és baráti légkörben lefolytatott megbeszélés mozgatója a fiatal vulkáni hegységeink földtani ismeretségével kapcsolatos elégedetlenség volt. Az ország- határon innen és túl fő vonásaikban egyveretű vulkáni hegységek földtani, vulkanológiai, kőzetgenetikai és térképezési problémáit más iskolák elvei szerint, más-más oldalról közelítettük meg, s így olyan alapvetően eltérő eredményekhez jutottunk, melyek ellen- téteinek feloldása nélkül határmenti térképeink összehangolása — amit KGST-kötele- zettségkéut vállaltunk — megoldhatatlannak látszott. Az 1959-es év az augusztus 12—15 között Szádeczky-Kardoss E. akadémikussal Kremnieán (F i a 1 a F. akad. lev. tag munkaterülete) és Stiav- nicán (Kuthan M. docens csoportjának munkaterülete) tett közös bejárások ré- vén, de leginkább az Akadémiai Geokémiai Konferencia eszmecseréi és kirándulásai útján meghozta, hogy egymás felfogását, nevezéktanát a képződményekre vetítve a helyszínen megismerjük, s megkezdődhessék az érdemleges vita nevek, fogalmak egységes alkalmazása, genetikai elgondolások összehangolása érdekében. Ezek az előzmények igen kedvező alapot teremtettek ahhoz, hogy a bratislavai neovulkáni csoport és a MÁFI 7* 248 Földtani Közlöny, XC. kötet, 2. füzet tokaji csoportjának október 20—31 között megszervezett cserelátogatása hasznos és eredményes legyen. Szlovák részről Kuthan M. docens vezetésével C a j k o v a M." F o r g a c J., Karolus K., K a r o 1 u s o v a E. és Mihalikova M., magyar részről P antó G. vezetésével csak Frits J., Gyarmati P. és Molnár J. vett részt a tapasz- talatcserén. A szlovák csoport az általuk 1958-ban 200 000-es méretben térképezett kelet- szlovákiai vulkáni hegységeket (Presovi, Slaneei hegységek és a Vihorlát), a magyar csoport az 1958— 59-ben 2/3-ad részben 25 000-es méretben térképezett Tokaji hegységet mutatta be összefoglaló előadásban, dokumentációban és jellemző feltárásokban. A talál- kozón 2— 2 napon Szádeczkv-Kardoss E. akadémikus, ill. Salat profesz- szor és munkatársai is részt vettek. Két ország megfelelő geológus-kollektívájának csaknem teljes létszámú, ennyire formaságoktól mentes, közvetlen és lényeget tárgyaló tapasztalatcseréjére, örvendetesen fejlődő nemzetközi kapcsolataink keretében, eddig nem volt példa. A fejlődésnek ezt a magaslatát, melyhez a nemzetek közötti őszinte baráti légkör és a tudományos fejlődés közös célkitűzései biztos alapot teremtenek, büszkén tartjuk magunkénak és kívánjuk, hogy mielőbb általános jelenséggé váljék a földtan egész területén és más nemzetek vi- szonylatában is. A tapasztalatcsere fontosabb eredményeit az alábbiakban emeljük ki: 1. Hegységeink vulkáni eseménysorozatában teljes párhuzamot sikerült megálla- pítani. Az eseménysorok pontos időbeli párhuzamosítása csak az országainkban használt újharmadkori rétegtani beosztás egyeztetése után válik lehetségessé (szarmata finomabb tagolása, alsópannon helyzete). 2. Északon (Presovi és Slaneei hegység) és délen (Tokaji hegység) a vulkáni fel- építés stílusa azonos. Délen a riolitpiroklasztikumok túlsúlya erősebb, a hegységrész fiatal kiemelkedése nagyobbmérvű, s így a legutolsó vulkáni szakaszok képződményei lepusztultak, északon az andezites — és kevert — piroklasztikum vastagsága tetemes, és a fiatal fázisok termékei épségben megmaradtak. 3. Felszíni vulkáni formák és lávafelszíni jelenségek — előbbiekből kifolyóan — ott szebbek, elterjedtebbek és jobban feltártak. 4. Analóg képződmények azonosságát eddig eltérő nevezéktan használata rej- tette el. így az északi „autometamorf andezit”, a déli „dácit”, „riodácit”, ..rioandezit” egyaránt a dácit vulkáni?, mushoz kapcsolódó hipo vulkánit. 5. Munkamódszer tekintetében több megszí vlelésre, átvételre érdemeset tapasz- taltunk szlovák kollégáinknál. így a mezostruktúrák gondos megfigyelése, a gyűjtés, anyagvizsgálat, dokumentáció szervezettsége, fejlett kollektorrendszer önálló munka- körökkel. Nem voltak hiábavalók eszmecseréink azokról a kérdésekről sem, melyekben teljes megegyezésre jutni nem sikerült. A piroklasztikum fogalmának különböző szélességben megvont köre nálunk csak szórt törmelékre (ejecta), Szlovákiában minden „tűzi ere- detű” (nem utólagos) törmelékre alkalmazva korábban sok félreértést okozott. Egymás szóhasználatának pontos ismerete fontos lépés az egységes nevezéktan kialakításához. Reméljük, a további céltudatos kutatás „egymás kártyáiba belelátva” meghozza a közös tisztánlátást a lebontott kőzetek és álpiroklasztikumok területén is. P a n t ó G. Az 50. nemzetközi nőnap margójára Napjainkban sok szó esik a nők egyenjogúságáról, társadalmi szerepéről, helyzeté- ről a polgári, kapitalista és szocialista országokban. Az 50. nemzetközi nőnap alkalmából talán nem lesz érdektelen, ha számotvetünk a nők helyzetével szakmánkon, a földtanon belül. Kétségtelen, hogy amikor a nők egyenjogúságáért harcolunk, és elvileg azt minden téren keresztül akarjuk vinni, el kell ismernünk, hogy gyakorlatilag vannak olyan pályák, amelyekre a nők nem, vagy a férfiaknál kevésbé alkalmasak. Ez, a fizikai különbözőség mellett, talán a nő sok-sok évszázadon át kialakult és már öröklődővé vált szellemi beállí- tottságának különbözőségében is rejlik. Ilyen alkalmatlan pályák közé kell sorolnunk a földtan bizonyos ágait, mint a bányageológia, részben a földtani térképezés. Női geológu- saink azonban megállják helyüket a laboratóriumokban és a paleontológiái munkákban. Elhelyezkedésük a szakmán belül ennek megfelelő: bányavállalatoknál, üzemeknél is kevés nőgeológus van, aki nem belső munkát végez. Érdekes összevetni a nők és férfiak számarányát és működési eredményeiket. Statisztikánk alapjául vegyük a Budapesti Tudományegyetemen végzetteket, mivel ezen a régi egyetemen állnak rendelkezésre hosszabb időre szóló adatok. Hírek, ismertetések 249 1914 és 1944 között a budapesti tudományegyetemen földtan-őslénytan-ásvány- tan főtárgyból doktorált 87 férfi és 25 nő, melléktárgyból 91 férfi és 24 nő. Számarányuk tehát 78-80% : 22-20%. 1 944 és 1 960 között geológus diplomát nyert 1 84 férfi és 47 nő, számarányuk tellát 79 : 21, közel azonos a két háború között végzettekével. Az 1914 és 1944 között doktorál- tak legtöbbje azonban tanári oklevelet is szerzett és középiskolában vállalt tanítást. Csak kis részük került geológusi munkakörbe. És itt mutatkozik az óriási különbség a nők és férfiak elhelyezkedésében. Az összes 227 végzett közül 51, tehát 22% férfi, de csak 6, tehát 2% nő működött mint geológus, mineralógus-petrográfus vagy paleontológus. Ezzel szemben az 1944—1960 között végzettek valamennyien (3 kivétellel, ezek között két férfi és egy nő) megmaradtak pályájukon, működési arányuk tehát a végzettségi aránnyal egyezik. Ugyanilyen nagy különbség mutatkozik a két időszakban vizsgálva a férfiak és nők helyzetében, ha tudományos publikációikat vesszük számba. Egyszerűség kedvéért csak a Földtani Közlöny és az Állami Földtani Intézet kiadványaiban megjelent munká- kat dolgoztuk fel ilyen szempontból. Tájékozódásul ezek az adatok elegendők, mivel földtani publikációink túlsúlyát ezek teszik ki. A két világháború közötti időben 1308 cikk közül 1259 (azaz 96%) férfiak tollából jelent meg és csak 49 (azaz 4%) cikket írtak nők. A második világháború után megjelent 920 tanulmányból 791 (85%) származik férfi- től és 129 (15%) nőtől. Ezekből a számadatokból tehát láthatjuk, hogy ma már a nők számaránya elérte szakmánkban az egészséges fokot. Tudományos munkásságuk megköze- líti számarányukat, tehát a férfiakkal közel egyenlő mértékben veszik ki részüket munka- helyükön a munkából. A további fejlődéssel, főleg a nők háztartásbeli tehermentesítésé- vel várható, hogy teljesen összhangba kerüljön a férfiak és nők között a végzettség, műkö- dés és tudományos munkásság aránya. v - , . Cbhtjiobckhm : ATJiac ByjiKaHOB CCCP. (A. E. Szvjátlovszkij: A Szovjet- unió vulkánjainak atlasza.) H3AaTeJiCTB0 AKaaeMmi HayK CCCP. MocKBa, 1959. (A Szov- jetunió Tudományos Akadémiájának Kiadása, 1959. Moszkva.) A Szovjetunió fiatal vulkánjairól eddig még nem jelent meg bőven illusztrált ismer- tetés. Ezt a hiányt pótolja Szvjátlovszkij munkája. Az atlasz négy terület negyed- kori kialudt és működő vulkánjairól ad főként geomorfológiai tájékoztatót, és azt 285 fényképpel, 34 vázlatrajzzal illusztrálja. Magában foglalja az 1946— 47-ben Kamcsat- kába és a Kaukázusba Zavarickij által vezetett expedíciók anyagát is. Az első részben Kamcsatka 3 vulkáni területével ismerkedünk meg. Kamcsatká- ban a negyedkorban kb. 100 nagy vulkán alakult ki. Ezek közül több mint 60 réteg-, 10 pajzs-, 6 kaldera- vulkán. 14 vulkán szolfatára működés állapotában van. Az aktív vulkánok túlnyomórészben a félsziget keleti és déli területéről ismertek. A Nv-i partvidé- ken nincs működő vulkán. A vulkánok zöme az eljegesedés előtt keletkezett, jórészük a glaciális után meg is szűnt. Kelet- és Dél-Kamcsatka vulkánjai — néhány kivételtől eltekintve — rétegvul- kán jellegűek, anyaguk andezit, dacit és bazalt. Érdekesség a Kurili-tó, amely a tenger szintje alatt 200 m-re fekszik. Származása és morfológiája hasonló a Közép-Ámerikából (S. Salvador) ismert Ilopangó-tóéhoz. A Központi Kamcsatka terület jól ismert Bezimjauni vulkánjának részletes leírá- sával — a nemrég hazánkban járt — G. Sz. Gorskov munkájában már találkoztunk. (Gigantic eruption of the Volcano Bezvmianny, Bulletin volcanologique, 1959. Série II. Törne XX. 77— 1 13.) Az atlasz keretén belül csak rövid áttekintést kapunk a Bezimjanni 1955-ös pliniusi típusú kitöréséről. A második rész a Kaukázus andezit, bazalt és dacit vulkánjaival foglalkozik. Töb- bek között az Elbrus szolfatáráit és hévforrásait is leírja. A Kabarjin vulkán anyaga rissz és würmi korú üledékekkel váltakozik. A terület lakkolitjai kréta és paleogén üledékekbe nyomultak be. Örményország vulkánjai az atlasz harmadik részét képezik, s itt rövid összefoglalót kapunk a harmad- és negyedkori vulkáni tevékenységről. Az atlasz negyedik része Dél-Gruzia negyedkori vulkánjait ismerteti. A kialudt vulkánok legtöbbje az Abul— Szatuszarsk vulkáni felföldön található, bazaltból és ande- zitből állnak. A szép kiállítású atlasz légifelvételekkel is rögzíti a kitörések egyes szakaszait, s igy a vulkanológusok részére értékes segítséget nyújt. Érdeklődéssel várjuk: az atlasz II. köte- tét, amely a Kurili-szigetek vulkánjaival foglalkozik. \r 1 > i ■ t 250 Földtani Közlöny, XC. kötet, 2. füzet VjalovO. Sz.: 0 cbh3h HanpaBJieHHH ABnpweHHH MaTepHKOBoro Jibfla AHTapKTHAM c ee reo.ionmecKHM CTpoeHHeM (Az Antarktisz szárazföldi jegének mozgási iránya és föld- tani szerkezete közti összefüggésről) Bjull. Moszkovszk. Obscsesztva Iszp. Prir. 34, 109-116, 1959. Egy adott „jégárok” alapján a cikk vizsgálat alá vonja Gould L. általánosan elfogadott elméletét az Antarktisz szárazföldi jégmozgásáról. A jégmozgás új felosztását adja; eszerint három fő jégválasztó van: a nyugati jégválasztó a Greiinann-föld és aSen- tinel-hegységen keresztül a VII. Edward félsziget irányában húzódik; a középső vagy Goul d-féle jégválasztó, amely kb. párhuzamos az antarktiszi sasbérccel, végül a keleti vagy fő jégválasztó, amely a Keleti Antarktisz jégplatóján belül állapítható meg. Ezután szerző meghatározza az Antarktisz főbb morfológiai elemeit, és röviden taglalja a nagy antarktiszi sasbércet metsző völgyek eredetének kérdését. Kilényiné Casopis Moravského Musea. — Acta Musei Moraviae (Morvaország múzeumának évkönyve) Brno. 1959. Az évkönyv ásvány-kőzettani, föld- és őslénytani, állattani és embertani cikkeket közöl. Alábbiakban csak az ásvány -kőzettani közleményeket ismertetjük. K r u f a T. : Jesenik (Freiwaldau) ásványairól, továbbá Zlaty Chlum (Goldkoppe) és környéke bányászatáról értekezik. A helyrajzi adatok után a földtani és kőzettani viszonyokat vázolja, majd a terület hat minerogenetikai provinciáját ismerteti. Jesenik környékéről 53 ásvány ismeretes, ezeket részben saját megfigyelései, részben az irodalom alapján tanulmányozta. Részletesen foglalkozik a Jesenik melletti Zlaty Chlum (Goldkoppe) és Zlaté Hory (Zuckmantel) környéki Pricny vrch (Ouerberg) bányászatának történetével. A bányá- szat — elsősorban aranybányászat — a 15. és 16. században volt a legvirágzóbb, amikor a bányák tulajdonosai a T h u r z ó és F u g g er családok voltak. 1650-től kezdve a leg- újabb időkig többször megkísérelték a bányák felújítását. Az 1957 — 58 év folyamán vég- zett kutatások minden tekintetben eredménytelenek voltak. Jesenik környékén a 14. században vasbányák (magnetitf és vashámorok működ- tek a 17. századig. Az előbbiekkel egyidős Bukovice (Buchelsdorf) vashámorai hasonló sorsra jutottak (5 — 44. oldal). C e c h F. és S t a n é k J. : Marsikov (Marschendorf) melletti Scheibengraben peg- matitjából mutatta ki a metamikt állapotban levő mikrolit sárgásbarna 1 — 2 mm nagy szemcséit. A kvalitatív színképelemzés és a röntgenfelvétel igazolta az ásvány helyes meg- határozását. Érdekes a mikrolittal együtt előforduló ásványtársaság: albit, apatit, bave- nit, bertrandit, berill, biotit, termés bizmut, bizmutit, euklász, gránát, hematit, klorit, kolumbit, kvarc, mikroklin, mikrolit, muszkovit, spinell, topáz, turmalin, cirkon (45—48. oldal) . Pokorny J.: Rozna litiumpegmatitjában megjelenő cirkon optikai, színkép- elemzési és röntgenfelvétel eredményeit ismerteti (49—52. oldal). Fojt B.: Zlaté Hory (Zuckmantel) érc vidékén kilúgozott kristályos mészkő kis üregeiben malachit- és cerusszittal a linarit 0,5 x 0,3 x 0,3 mm nagy kék kristályai talál- hatók, melyeken az a(100), b(010), s(001) és c(401) forma állapítható meg. Élénk pleokroizmus, nagy tengelyszög, o > v tengelydiszperzió, 1,78-nál nagyobb tö ésmutató tünteti ki az ásványt, amelynek érccsiszolatban krém-szürke színe van és reflexiója nagyobb a kvarcnál, de kisebb az azuritnál. Szerző a főelemeket kvalitatív-kémiailag mutatta ki, ezenkívül színkép- és rönt- genelemzést végzett . Az ásvány a galenit- és szfaleritből keletkezett; a szupergén oldatok />„- ját a mész- kő szabályozta (53 — 56. oldal). Cernv P.: Vézna szerpentiukőzetében pegmatitok figyelhetők meg, utóbbiak- ban metamikt és természetes riton újrakristályosodott (rekrisztallizált) oyamalit fordul elő. A gondos és széleskörű vizsgálatok mind a két változatra kiterjedtek. Az optikai meg- határozásokhoz csatlakoztak a spektrokémiai és röntgen-porfelvételek és e sajátságok tanulmányozása a kristályok izzítása előtt és után. A vizsgált oyamalit cirkon és xenotim izomorf elegye Strunz nézetével egyezően. A rekrisztallizáció F r o n d e 1 megállapí- tásainak megfelelően (Si04)-4 (OII4)-' helyettesítésének köszönhető. A yamagulatit név- vel jelzett ásványt szerző az ovamalittal azonosnak tartja (57— 62. oldal). T o k o d y Hírek, ismertetések 25 1 M e r 1 i c i: Regularitátile de formare ale mineralizárilor de mercur din Regiune Trans- carpaticá. (A higanyos ércképződések keletkezésének szabályszerűségei a Kárpátokon túli övezetben. Vihorlát-hegvség.) Analele Romano-Sovietice. Geol.— geogr. 1959. No. 2. p. 55. Merlici: Asociatiile minerale ale mineralizárilor neogene din RegiuneaTranscarpa- ticá. (A neogénbeli ércesedés ásványi összetétele a Kárpátokon tiili övezetben.) u. o. p. 74. M e r I i c i — S pitkovskaia: Vírsta intruziunilor hipoabisiale de raionul Viskova- din reg. Transcarpaticá. (A viski intrúziók kora.) u. o. p. 81. A három dolgozat a Vihorlát-hegységben 1950— 53-ban végzett kutatási eredmény- ként a lúgany és társércek ismertetését tartalmazza. A főbb eredményeket a következők- ben foglalhatjuk össze: I. Wisavo-Visk körzetben 30 higanyérces és 2 ólom-einkérces előfordulás II. Beregovo — Beregszász: 3 higanyérc és egy ólom-cinkérc III. Perecin — Perecsény: egy higanyérc IV. Olevono — Olenyova; 10 higanyérc V. Dragovo: 4 higanyérc és realgár VI. Soimi— Rákócziszállás: 3 realgár, auripigment és antimonit VII. Cemagolovo— Sóhát: 2 realgár és antimonit előfordulás A két utóbbi helyen kevés cinnabarit és metacinnabarit is mutatkozott. Ezek a homokkőzónában találhatók (az erdélyi Baboja és Dumbraya előfordulá- saihoz hasonlóan !). Szerzők szerint a középsőpannonban kezdődő és a felsőpliocénben vég- ződött vulkánosság fumarolás működésének eredményeként foghatók fel az ércesedések- nek e nyomai. Bányai F 1 ü g e 1, E. — E b e r h a r d, S.: Die Hydrozoen dér Trias (A triász hidrozoái). Neues Jalirb. f. Geol. und Pál. 109. kt. 1. füzet, 1959. 1—108. A szerzők felülvizsgálták a triász képződményekből eddig előkerült és hozzáfér- hető Hydrozoa anyagot. Vizsgálataik során kiderült, hogy az eddig Hidrozoáknak tartott maradványok jó része nem tartozik ebbe a csoportba. Ezért három csoportba sorolták a maradványokat: biztos, lehetséges és nem Hidrozoák csoportjába. Biztosan Hidrozoák a Heterastriidae , Disjectoporidae, Sphaeractinidae és a Spongiomorphidae csoportok. Rend- szertanilag nem oszthatók be a Lamellata n. gén., a Sphaeractinia kinzigensis Leuchs, a germán triász eddig ismert egyetlen hidrozoája, a Stromatoporidiurn, Stromatoporellata és Stromatostroma. Hvdrozoák eddig triász képződményekből csak a Tethys területéről illetve annak peremvidékeiről kerültek ki. Elszórt anizusi és ladini leletektől eltekintve a nóri és raeti emeletre jellemzők. A Heterastridiumokat a nóri emelet vezéralakjainak lehet tekinteni. A triász Hidrozoák a Sphaeractinoidea és a Spongiomorphoidea rendekbe sorolhatók, a paleozóos formákkal összehasonlítható Stromatoporák hiányoznak. Új fajként a Circopora tvicidica és Lamellata wülinevi n. gén. n. sp. került leírásra, mindkettő raeti emeletbeli. Szerzők igen alapos munkájukban mindenütt az originálisok alapján történő fel- dolgozásra törekedtek. Ez természetesen nem sikerülhetett minden alak esetében. Nem tartották azonban célszerűnek, olyan genuszokat, amelyeket monotípusos fajra ala- pítottak s amelyek originálisa biztosan megsemmisült és az elégtelen hely meg jelölés miatt újragyűjtés lehetetlennek látszik, továbbra is tehertételként megtartani. A biztos- nak látszó, de vizsgálati anyagukba be nem vonható alakokat röviden irodalmi alapon a teljesség kedvéért tárgyalják. Az egyes családok tárgyalásánál először rövid történeti áttekintést adnak, majd a morfológiai, terminológiai, taxionómiai problémákat és adatokat tárgyalják. A Heteras- tridiumok népes családjánál külön rendszertani, majd elterjedés és korszerinti csoportosí- tást is közölnek. Függelékként a bécsi Naturhist. Museum és a linzi Eandesmuseum gyűj- teményében található Heterastridiumok felsorolását adják. A többi családok tárgyalás- menete hasonló. Végül áttekintő táblázatot adnak a Hvdrozoákról, rendszertani összefoglalást, rétegtani és elterjedési viszonyaikat tárgyalják egy fejezetben, összehasonlítást adnak a permi és jura Hvdrozoák felé. Egy fejezet a Hvdrozoák ökológiájával foglalkozik. A munkát teljesnek látszó irodalomjegyzék egészíti ki és 3 tábla jól válogatott kép- [ anyaga teszi teljesebbé. Egészben véve örömmel üdvözölhetjük a korszerű, alapos össze- foglaló munkát. 252 Földtani Közlöny, XC. kötet, 2. füzet Magyarországi vonatkozásban elfogadják a Balatonfelvidékről (Aráes, Csopak, Veszprém) és a Remetehegyről leírt Heterastridiumok faji azonosságát. Biztosan Hydrozoáknak tartják Yinassa de Regnya jeruzsálemhegyi karni rétegekből leírt Balatonia genuszát, pontosabb rendszertani besorolását azonban a szerkezet rossz megtartása miatt eldönteni nem lehetett. Lehetséges Hydrozoák közé sorolják a remetehegyi, Kolos váry által leírt Milleporidiumhoz hasonló alakot és a répáshutai ladini emeletből származó rossz meg- tartású Balatonia és Milleporidium alakot. Kétségesnek tartják Kolos váry cseh- szlovákiai anyagból leírt alakjainak Hydrozoa voltát is. F ü 1 ö p J. lábatlani, köszörííkő- bányai breccsiából leírt Milleporidium alakjáról is úgy tűnik, hogy nem egyezik meg a genusszal. Biztosan nem tartják Hydrozoának V i n a s s a de Regiry által leírt, a bako- nyi felsőtriász rétegekből származó Stromactinia genuszt, illetve annak genotípusát, a Stromactinia friasica fajt és a Sphaerocodium mészalgához tartozónak vélik. A Kolosváry G. által Lillafüredről ladini mészkőből és a Mecsekhegységből anizusi mészkőből leírt Spongiomorpha formák revíziójára a szerzőknek nem volt módjuk. Véleményünk szerint azonban jó volna ezen leletek alaposabb megvizsgálása, mivel a faj képviselői világszerte csak a felsőtriászban, mégpedig a nóri és raeti emeletben jelennek meg. Valószínűtlen, hogy a rosszul azonosítható magyarországi leletek lennének éppen kivételek. Ugyancsak nem vizsgálták a veszprémi karni rétegekből származó, P a p p K. és Kolosváry G. által leírt alakokat sem. Kolosváry G. kiküldött a mecseki anizusi mészkőből származó darabot, azt megvizsgálva Sphaerocodiummal azonosíthatónak találták. Lehetséges, hogy a Kolos- váry G. vizsgálta alakok is ehhez a mészalga csoporthoz tartoznak. V é g h n é HeinitzK.: Das Problem dér Bündelung von Geophonen (A geofoncsoportosítás problémája.) Freiberger Forschungshefte, G-66 S. 1 — 49. 35 kép. Akademie Verlag, Berlin. 1959 jún. A Freiberger Forschungshefte füzeteiben gyakran jelennek meg a Freibergi Bányá- szati Akadémia M e i s s e r professzor vezetése alatt álló Alkalmazott Geofizikai Intéze- téből diploma-dolgozatok. Egy ilyen diplomamunka az ismertetni kívánt könyv is, amely a szeizmométeresoportokra vonatkozó irodalmat foglalja össze. A szeizmikus kutatómódszer előretörése folyamán nagyméretű kutatások folynak a módszer tökéletesítése céljából. Egyes területeken a hasznos szeizmikus jelek és a zavar- nívó hányadosa oly kicsiny, hogy a szeizmikus módszer nem alkalmazható sikerrel. Ilyen területek meghódítására, más területeken pedig a mérések minőségének javítására fontos eljárás a szeizmométercsoportok alkalmazása. A könyv öt fejezetből áll. Az első fejezet hasznos és zavaró szeizmikus jelekkel foglalkozik. A zavarokat két csoportba sorolja: szabályos zavarok (felületi hullámok, olyan reflexiós és refrakciós jelek, amelyek nem használhatók a kitűzött földtani feladat megoldásához) és szabálytalan zavarok (diffúz jelek, interferenciák, a — különösen felszín- közeli — kőzetek inhomogenitása). A második fejezet a geofoncsoportok elméletével foglalkozik. Lényegében két elmé- let fejlődött ki. Az egyik a szabályos zavarokból indul ki és azok elnyomásának lehetősé- geit vizsgálja. Szelvény mentén, vagy egy felületrészen elhelyezett, egymással összekap- csolt szeizmométerek a látszólagos hullámhossztól és a szeizmométerek távolságától füg- gően viszik át a jeleket. A szeizmométercsoport iránykarakterisztikával jellemezhető. E módszer továbbfejlesztése a különböző érzékenységű elemekből álló geofoncsoport. Ennek segítségével különböző látszólagos sebességű zavarok nagy tartománya kioltható. A másik elmélet a zavarokat szabálytalan, esetlegesen 0-2 Jt fázistolással bíró jeleknek fogja fel és azokra a valószínűségszámítás törvényeit alkalmazza. A számítás szerint a geofoncsoport hatékonysága arányos a csoportot alkotó elemek számának négyzet- gyökével. A harmadik fejezet a bánvabeli mérések geofoncsoportjaival, a negyedik a csopor- tos robbantással foglalkozik. Bányában szeizmikus méréseket a kiértékeíhetőség nehéz- ségei miatt általában nem végeznek. Ezért kissé túl részletesnek tűnik Celmins ide- vágó munkáinak ismertetése. Viszont a csoportos robbantások tárgyalása bővebb helyet érdemelt volna, mint a felhasznált egy oldal. Igaz, hogy ez a kérdés nem tartozik a címbe. Végül az utolsó fejezet érdekes példákat mutat be a esoportgeofonok alkalmazásá- nak eredményességére. Hívek , ismertetések 253 Valamely összefoglalásnak szükségszerűen bizonyos szempontból kell történnie, hogy — a kérdés szempontjából — lényeges a lényegtelentől elkülönüljön, sőt az is helyes, ha az összefoglalás során a szerző kritikájának is hangot ad. H e i n i t z könyvéből ez hiányzik, csupán az egyes tanulmányok értelemszerinti csoportosítása történt meg. Ennek ellenére, valamint más apróbb hiányosságok ellenére a könyv betölti feladatát és a magyar szeizmikusoknak is hasznos segédkönyve lesz. S t e g e n a Lotze, Fr.: Handbuch dér stratigraphischen Geologie (A rétegtani földtan kézi- könyve). 13 kötetben. Ferdinand Enke Verlag, Stuttgart. Minden — a gyakorlati élettel kapcsolatba hozható — tudomány fejlődésében három időszakot különböztetünk meg: az elméleti alapok kiépítése (öncélú tudomány- művelés), a gyakorlati hasznosítás (alkalmazott tudományok virágzása) és az alaptudo- mányi, elméleti iránynak a gyakorlati tudományművelésből történt újjáélesztése idő- szakát. A fizikai és vegyészi tudományművelés után — és részben mellett — a földtani tudományok területén érkezett a kutatás ebbe a harmadik korszakba. így nem véletlen, hogy az őslénytani kutatás elméleti alapjainak soha nem remélt méretű felvirágoztatása (Foraminifera, Ostracoda, Conodonta világkatalógusok, gerinctelen-őslénytani kézi- könyvek) mellett éppen ez a korszak lépett fel a szokásos egyetemi tankönyvterjedelmen messze túllépő nagy földtani kézikönyv-sorozat igényével, melyet Lotze Fr., az átfogó tudományos tevékenységéről nálunk is jól ismert münsteri egyetemi tanár szerkesztésé- ben megindult sorozat hivatott kielégíteni. Az sem véletlen, hogy a nagy kézikönyv élet- földtani súlypont köré épül: ez a terület tekinthető a földtani tudományok elsőrendű alapjának, magjának — minden egyéb többé-kevésbé elkívánkozó felépítmény. A kézikönyv a rétegtan egész területét 13 kötetben szándékozik közreadni, a követ- kező csoportosításban: 1. A rétegtan általános alapjai, 2. negyedkor, 3. harmadkor, 4. kréta, 5. júra, 6. triász, 7. perm, 8. karbon, 9. devon, 10. gotlandium és ordoviciuin (szilur), 11. kambrium, 12. prekambrium, 13. a földtörténet áttekintése. Elsőnek a 3. kötet (har- madkor) jelent meg, két részben: PappA. és Thenius E.: Tertiár — 1. rész: I’app A.: Grundzüge regionaler Stratigraphie (A tájrétegtan alapjai) — 11 + 411 lap, 89 kép, 63 táblázat. 1959. — 2. rész: Thenius E.: Wirbeltierfaunen (Gerinces-faunák) — 1 1 + 328 lap, 12 kép, 32 táblá- zat, 10 tábla. 1959. Az európai partközeli tengeri kifejlődések diasztrofikusan jól tagolt rétegtani egy- ij ségeinek egymást követő puhatestű-faunáira, illetve ezek fokról-fokra emelkedő élő fau- naelem-számára alapított eddigi rétegtani rendszerünk válságba jutott. A mélyföldtan I folyamatos rétegösszleteinek kor-besorolása, illetve határvonása, a táv-párliuzamosítás sürgető kérdései és a fokozódó pontossági követelmények juttatták ide. Ez a válság érző- dik az első részt összeállító PappA. minden során. Ettől a válságtól mentes a második rész Thenius E. összeállításában megjelent anyaga. Ez a kettősség indokolja a két rész teljes különválasztását (és indokolta volna a szárazföldi rétegtani kép kiegészítésébe kívánkozó ősnövénytani rövid áttekintés áthozatalát a második részbe). Az első részben PappA. általános bevezetésképpen röviden vázolja a harmadkor klasszikus európai rétegtani rendszerének kialakulását, tagolását, elvi alapjait és legfon- tosabb vitás kérdéseit, illetve kritikailag értékeli az egyes állattörzsek rétegtani-krono- lógiai jelentőségét. Itt fejti ki a válságból szerinte kivezető utat is: a Foraminiferák nyílt- tengeri alakjainak juttat kiemelkedő szerepet a távpárhuzamosításban és a nagyforamini- ferákban látja a puhatestűeknél sokkal megbízhatóbb szintezési alapot, amit alaktani sorok és kortáblázatok bemutatásával igazol. Kérdéses, mennyiben alkalmasak a Miogypsinák, Discocyclinák nagy tájegységekből ki nem mutatott elterjedésük mellett erre a szerepre ? A második rész tulajdonképpen a kötet gerince (terjedelemben is kétharmadát foglalja el); beosztását a bizalmi válság, terjedelmét pedig a többi földtani korokkal szemben aránytalan rövidrefogottsága (Haug harmadkora — ha T henius gerinces- őslénytani részét nem vesszük figyelembe — jóval nagyobb terjedelmű, mint a négyszer akkorára tervezett kézikönyv megfelelő része!) károsan befolyásolják. Ilyen körülmények közt nem tehetett egyebet, mint hogy a rendelkezésére állott terjedelem kétharmadában főleg a nyugateurópai-alpi kifejlődésekben részletesen ismertette a klasszikus harmadkori rétegtan európai alapjait — egybevetve a csak most kialakuló nagyforaminifera-párhuza- mosítás nem mindig megnyugtató eredményeivel. Ennél a résznél erősen érezhető a nyu- gati nagy tankönyvekben elhanyagolt területek aránytalanul lerövidített ismertetéséből elsősorban a kötetre háramló hátrány (a magunk vonalán pedig a tanulság: a magunk eredményeit vigyük megfelelő formában — összefoglalóan — a külföld elé; kevesebb 254 Földtani Közlöny, XC. kötet, 2. füzet panaszra lesz okunk!) A többi földrész harmadkon képződményeinek ismertetését, rész- ben munkatársak közreműködésével (Tollmann A.: Afrika, Turnovsky K.: Kisázsia, Glássner M. F.: FIátsóindia— Ausztrália -Óceánia), vázlatosan adja, csak a legfontosabb ismeretanyagra korlátozva mondanivalóját. Itt óriási segítséget nyújtanak az igen szemléletes áttekintő táblázatok. Talán az idegen földrészek ismertetésénél lép legjobban előtérbe a harmadkori rétegtan bizalmi válsága: a párhuzamosítás régebbi alap- jaival szemben elfoglalt — legtöbbször igen indokolt — tartózkodó állásfoglalás. Ez alól csak a Discocyclina — Miogypsina- párhuzamosítási hálózatba bekapcsolható néhány fix- pont kivétel (itt viszont nem ritka az olyan párhuzamosítás, mint a helvétivel azonosí- tott helyi felsőoligoeén). Kézikönyvben szokatlan, kritikai-negatív állásfoglalása azonban adott helyzetben — rígy érezzük — , nem lesz romboló, vagy elkedvetlenítő hatású, hanem éppen ellenkezőleg: a helyzet komolyságának felismerésén keresztül az új fejlődés kiinduló pontjává fog válni. Ebben a régi alapok ismertetése mellett a szelvények, összehasonlító rétegtaui táblázatok és az igen bőséges irodalom megbecsülhetetlen segítséget jelentenek. Felénk a fejezet soraiból nem egy kérdés fordul; állásfoglalásunk a paleocén-kér- désben, a felsőeocén tagolási kérdései, az oligocén -miocén határvonás kérdése, a pliocén tagolási kérdései (pannóniai emelet kérdése). Mindezen kérdések részbeni vagy teljes meg- oldása azonban nem maradhat a magyar földtani kutatás „belügye”. Minden idevágó új adatunk az egyetemes rétegtant is szolgálja. Ennek szem előtt tartásával kell azokat kezel- nünk és közreadnunk ! Nem illeszkedik szervesen ebbe a részbe a palinológia szerepét ismertető fejezet, melyet Klaus W. állított össze, szerintünk igen vázlatosan és nem egyszer egyoldalúan, a S z a f e r-iskola eredményeinek figyelmen kívül hagyásával. Negyedik fő-fejezetként szerző egész röviden vázolja a harmadkori földi történés jellegzetességeit és ezt táblázatban is vázolja. Összegezve az első részről mondottakat, megállapíthatjuk, hogy amit P a p p Adolf a harmadkorról bátor kezdeményezéssel és a válság okainak kritikai boncolásával — egyben azonban egy kivezető út bemutatásával (hogy ez az út a válság megoldásához visz-e, azt a jövő mondhatja csak meg) — a tudományos kutatásnak adott, a hálátlan feladatoktól vissza nem riadó felelősségvállalásán túlmenően, a harmadkor jövő kutatá- sának merészségében is áttekinthető, széles alapja. Nem az ő hibája, hogy nem megnyug- tató, kiegyensúlyozott szintézise. A T li e n i u s tollából napvilágra került második kötet a legtöbb viszonylatban teljes ellentéte P a p p fejtegetéseinek: szerző másfél évszázad gerinces-őslénytani vizsgá- latainak és ezen keresztül szárazföldi-rétegtani adatgyűjtésének szintézisét adhatja. Ez a szintézis természetesen sok helyen még csak keretet tud adni, megállapításai nem egy helyen még vázlatosak. Alapelvei azonban az egész anyagot harmonikus egésszé ková- csolják, melyből csak a legtávolabbi területek (Dél- Amerika, Ausztráha, Óceáni szigetek) esnek ki egyik-másik elszigetelt időszakban. így tehát a gerinces-őslénytan, mely klasz- szikus módszereivel helyi rétegtaui kérdésekben soha sem érte el a puhatestűek vizsgála- tára felépített szintezés pontosságát és finom tagolását, éppen a távazonosításban rendel- kezik olyan lehetőségekkel, melyek a puhatestű éknél hiányoznak és amelyeket a tengeri képződmények rétegtani vizsgálatában most igyekszik a kutatás nagyforaminiferák és nyílttengeri szervezetek fokozódó tanulmányozásával pótolni. Ezért kímélte meg a gerin- ces-őslénytanra alapított szárazföldi rétegtani vizsgálatokat a tengeri rétegtan válsága. T lieni u s, a gerinces-őslénytani anyag rétegtani jelentőségének és az ezekre épí- tett szintezés elveinek ismertetése után, földrészek és ezeken belül földtörténeti-földrajzi egységekre bontva, végigvezet a harmadkor rétegtanának ősgerinces-adatanyagán. Itt zavarólag hat a tengeri képződmények tárgyalásához kívánkozó fosszilis hal-anyag ismer- tetése (akárcsak az ősnövénytani anyag a szárazföldi képződményekkel nem összefüggően foglalkozó első részben ! ) Az anyag tárgyalásmódja, az adatok összeválogatása, arányosítása mintaszerű. Nem az ismert kézi- és tankönyvek anyagát szedi össze, azok válogatási hiányosságaival és aránytalanságaival, hanem a szinte áttekinthetetlen anyag átdolgozásával gyakorla- tilag hiánytalan képet ad a tárgykörről, amit előfordulási helyek térképeivel, kortábláza- tokkal, illetve rétegtani fontosságú sorok képeivel tesz még használhatóbbá. Irodalmi adatszolgáltatása mindenre kiterjedő, gyakorlatilag kimerítőnek mondható. Magyar vonatkozásban is csak ugyanezt mondhatjuk: minden, az irodalomban ismertetett ada- tunkat felhasználta, és helyesen értelmezte (talán egyetlen vitatható állásfoglalása: a Brachydiastematherium- os és Pvohyvacodon- os andrásházai tarkaagyag-sorozatnak az oli- gocénbe helyezése). T h e n i u s könyve — ha szerényen nem is formál erre igényt — a harmadkor ten- geri képződményektől függetlenített, szárazföldi rétegtanának alapköve, melyre nyűgöd- Hírek, ismertetések 255 tan építhetjük további ismeretanyagunkat — amennyiben ezt előreláthatjuk — , a tengeri rétegtan most zajló válságának veszélye nélkül. Mindkét kötet méltóan foglalja el helyét a tudománytörténetben nagyjelentőségű kezdeményezést jelentő kézikönyvben: Pappé az új útkeresés történelmi bátorságá- val és felelősségvállalásával, Theniuséa higgadt szintézis idejének felismerésével — mindkettő a mindinkább áttekinthetetlenné váló ismeretanyag egységbe foglalásával. Kretzoi P o m p e r : Vöm „Korrelieren" (A ,,korrelálásról“). Zeitselirift für angewandte Geologie, Bd. 5. H. 8. p. 372. 1959. Szakirodalmunkban az utóbbi években ismételten találkozunk szaknyelaünket érintő kérdésekkel, nyelvhelyességi vitákkal. Ez a jelenség elsősorban azzal kapcsolatos, hogy szakköreink idősebb tagjai majdnem kivétel nélkül a latinos műveltség elemeit kapták középiskolai tanulmányaik során, mig a fiatal nemzedék ennek részleges vagy teljes hiányával indult el pályáján. Az idősebbek és a latin nyelvben járatosak emelik fel szavukat ezekben a cikkekben a latin nyelv szellemével ellenkező szóalkotások ellen. Jellemző a klasszikus görög nyelvnek Európa-szerte általános elhanyagoltságára a köz- oktatásban, hogy görög eredetű szóalkotások helytelensége aiig üti meg valakinek a szemét. Mégis erről az elhanvagolt területről kínálkozik példa egy, az irodalomban szélié- ben használt szakkifejezés, a , ,sztratinomia“ helyesbítésére, ami a legutóbbi két esztendő során — irodalmi vita nyomán — maradéktalanul meghonosodott (sztratonomia — sztrati- nomia). Ennek a példának serkentő hatására álljon itt teljes fordításban a fenti cimen megjelent rövid közlemény : ,,A »korre!álni« szó az utóbbi két-három évben bukkan fel sűrűbben a földtani írott és beszélt szaknyelvben. A szót »köicsönös vonatkozásba hozni« kifejezés értelmé- ben használják. Arra vonatkozólag sémim kétség sincsen, hogy a »korrelálni« ige a »kor- reláeió« főnévből származik, képzésmódja azonban alapvetően hibás. A »korreláeió« (correlatio) főnév a látni 1 atu m (supmum) szóalakból származik, amely a rendhagyó f erő igéhez tartozik (fero, ferre, túli, iatum = vinni, hordani). Mindkét igealakból — fero és latiun — a két latin igekötő : re- és cor- ( = eon-) elhelyezésével a következő általánosan ismert idegen szavakat képezték : a f e r o -ból — referens, referátum, korreferens, korreferátum; a 1 a t u m-ból : korrelatum, korrelativ, korreláció. Mi történt, amikor a »korreláció« főnévből igét akartak képezni? Elkezdtek »korreiálm«, anélkül, hogy észrevették volna, mennyire blamálják magukat. A szó több német szótárba is bekerült. Ez nyilvánvalóan hibás képzés. Következetesen a korreláció szóból a okorrelacio- nálni« ige lenne levezethető, szintúgy, mint a ráció-ból a raeionální ige keletkezett (a széliében használt »racionalizámi« szintén helytelen képzés). Ez ellen a helyes, iij képzés- mód ellen viszont a nyelvérzék, helyesebben a megszokás tiltakozik. Sőt, eredetileg ez a tudatalatti nyelvérzék működhetett, amikor a latin »correlatum« supmum alakot csak egy főnévvé, a »correlatio« alakká lehetett levezetni. Bármiként is legyen azonban, a »korrelálni« semmiképpen sem megy: A szóban a »1 a t u m« eredeti szónak »1 a t« tövéből már csak az »1« maradt meg. A cor- és re- ígekötők, -álni pedig kissé erőltetve alkalmazott magyar igeképzővégződés. Geológus kollégáinknak be kell látniok, hogy nem lehet tovább korrelálni*, ha szaknyelvünket nem akarják hibás szóval gazdagítani. Ha a szónak feltétlenül idegen- nek ked lennie, akkor mondjuk nyelvileg helyesen : korrelációba hozni*. K a s z a p A. Rosenberg, G.: Geleitworte zu den Tabellen dér Nord- und Südalpinen Trias dér Ost- alpen (Kísérő szavak a Keleti Alpok észak- és dél-alpi triászának kifejlődési tábláza- taihoz.) Jahrb. d. Geol. Bundesanstalt Wien, 102. 3. 1959. A szerző, aki sok éve foglalkozik az alpi triász -képződményekkel, 1952-ben megje- lent, a középsőtriászra vonatkozó rétegtani táblázata után nyilvánosságra hozta a teljes keletalpi triász sorozatra vonatkozó összesítését. Első táblázatában a rétegtani beosztást adja meg zónákig terjedő részletezéssel, a jellemző fauna- és flóraelemek és típusos lelőhelyek felsorolásával. Második táblázatában a Keleti Alpok észak-alpi kifejlődését, a harmadikban a Keleti Alpok dél-alpi kifejlődését összesíti. Időben és térben egymás mellé állítja az eltérő fácieseket. 256 Földtani Közlöny, XC. kötet, 2. füzet Az Északi Alpokban a bajor-, magassváb- és berchtesgadeni-daclisteini, valamint a hallstatti-fácies főkifejlődési területeit különíti el és részletezi. A Déli Alpok területén a középsőtriászban a palás-karbonátos és eruptív-fácies mellett a zátony- és dolomit - fáciest különbözteti meg, a raeti emeletben pedig a velencei, gailvölgyi, karawankai, lombardiai és brentai kifejlődéseket. Hálás feladatnak ígérkezik a magyarországi kifejlődések összevetése és egybehan- golása ezzel az alapos és nagy koncepcióval összeállított összesítéssel. Véghné V o g e 1, K. P.: Zwergwuchs bei Polyptychiten (Ammonoidea) (Törpenövés a Poly- ptychitesek [Ammonoidea] körében). Geologisches Jahrbuch 76, Hannover 1959. A kistermetű Ainmonites-félék tömeges előfordulásánál a fiatal és felnőtt, de törpe- alakű példányok szétkülönítéséhez mindezideig hiányoztak a biztos ismertetőjelek. Az Olcostephanidae családba sorolt alsókrétakorű Polvtychites-félék 700 példányának vizs- gálata szerint az egyedi fejlődés befejezésére utaló eddig fölhasznált bélyegek (szeptum tömörülés a lakókamra előtt, s rendellenes lakókamra) csak a fauna 1/6-át jellemzik. V o g e 1 érdeme, hogy az egész ház kamraválaszfal sűrűségének figyelembevételével sok- kal több példány törpeségét sikerült igazolnia. A törpe alakoknál ugyanis a kamraválasz- falak sokkal sűrűbbek, mint a nagytermetű példányok azonos inéretfí belső kanyarulatain, hiszen a törpe Armnonitesek növekedése lassúbb a rendes méretűeknél. E módszerrel V o g e 1 600 példány törpeségét mutatta ki. A kistermetű Polvptychites-félék a rendes méretűektől származtak. Az átmeneti alakokon az egyedi fejlődés végső szakaszának meg- rövidüléséből az ivarérettség korábbi jelentkezésére lehet következtetni a ház kisebbé- válása nélkül (neotenia). Később azután az érett bélyegek fellépése törpealakkal párosul (mikrogeroncia). — Jóllehet a törpenövés magyarázata a rendkívül gondos anyagvizsgá- lat ellenére homályban marad, V o g e 1 módszere, a kamraválaszfal sűrűségvizsgálata a magyarországi Ammonites- faunák feldolgozása szempontjából is eredményes lehet, hiszen kistermetű alakok nemcsak az alsóliász rétegekből, hanem újabban a Yérteshegység közép- sődogger összletéből is ismeretesek. G é c z y Zimmermann, H.: A kristályok világa. Műszaki Kiadó, Budapest, 1960. A kiadvány újszerű nemzetközi kollektív vállalkozás terméke. Egyidejűleg külön német, cseh és magyar nyelvű szöveggel készült a három baráti ország részére. Eredetileg német kezdeményezés és a kiadványnak ismeretterjesztés a célja. lényegében fotóalbum, mely 96 jólsikerült (egyszínű) ásványfelvételt tartalmaz. A fényképezett anyagot a ber- lini, freibergi és drezdai egyetemi, ilí. állami gyűjteményekből válogatták össze, munka- társak a Német Demokratikus Köztársaság szakemberei voltak K 1 e b e r W. berlini professzorral az élen. A csehszlovák kiadványt Kaspar G. J. prágai műegyetemi tanár dolgozta át, a magyar kiadás a Bányamérnökök „Weindl Gáspár” Munkaközösségének forditása. A könyv fő része a 96 fotóhoz fűzött képmagyarázat. Ezeken a képszövegeken keresztül kíván a könyv tájékoztatni, oktatni. Az ötletet szerencsésnek mondhatnánk, ha a kivitelben több tervszerűség mutatkoznék. A népszerűsítés egyike a legnehezebb szak- mai-oktató feladatoknak. Fokozottan nagy gondosságot igényel mind az anyag kiváloga- tása, mind annak elrendezése tekintetében. É téren azonban a kiadvány nem mondható sikerültebb megoldásnak. Kifogásolható pl., hogy az ásványvilág bemutatását a nátrclit- tal kezdi és ezzel kapcsolatosan beszél a szipkátokról, ezeknek földkéregbeli nagy jelentő- ségéről, de egyúttal részletezi a zeolitszerkezetek sajátságait is. Említhető, hogy az ismét- lődő ásványok (pl. mészpát) képmagyarázatai nem kapcsolódnak tervszerűen egymásba. Ötletszerű a bemutatás, a szövegírásban a lényegtelen megelőzi a lényegesebbet. Arány- talan a szereplő ásványok megoszlása is: a 96 ásványból 17 a kalcit, melyhez 8 egyéb kar- bonát járul, vagyis a karbonátvegyületek száma 25, ugyanakkor a szulfidokról mindössze 3 ásvány 6 képe számol be, a szulfátokat csak a barit és a gipsz képviseli, és aránytalanul kis számban (18) vannak képviselve a szilikátok. Merőben különös a felsorolás egymás- utánja, mely nemcsak a mai követelményeket mellőzi, hanem alaktanilag is komoly kifo- gás emelhető ellene. Inkább a kialakulási formák változatosságának bemutatása volt talán a cél, mintsem az ásványszerkezettel összefüggő alaki jellegzetességek felőli tájékoz- tatás. Mindezek ellenére az aránylag igen jól sikerült fényképekhez számos esetben jó leirás és könnyedén szövegezett elméleti ismertetés, gyakorlati tájékoztatás járul. Külön kell szólnunk a magyar szövegről, annak meglepő fogyatékosságairól, magyartalanságairól és nem egyszer szakszerűtlenségeiről. Idézzünk néhány példát: Hírek, ismertetések 257 „a bemutatott ásványminta kristályai fekete színűek és piramisokból, valamint prizmák- ból felépült szerkezetük határozottan hármas” (17. o.). Említsük ezt a mondatrészt: szulfidok „ipari szempontból igen jelentősek, mert — ha fejtésre méltó mennyiségben for- dulnak elő mint ércelőfordulások — a fontos ásványkincsek közé tartoznak” (20. o.). Ilyen mondat is olvasható: „Kristályokról mindenesetre csak akkor van szó, ha testüket — akadálymentes, szabad növekedésük közben — sík felületek határolják” (5. o.). Ket- tőzötten hibás ez a szövegrész: „érctelérekben mint .érkőzet’ (ez ércmentes ásványok tömege, amely ércek kísérő ásványaként lép fel) fontos szerepet tölt be” (20. o.). Az érc és ércásvány fogalmának összezavarásán túl a német „Gangart” helytelen átültetéséről van szó, a nehézkes és zavaró zárójeles beszúrásról nem is szólva. Ilyen fordítási furcsa- ságok vannak még: a topáz „amely kis, rendkívül lapos felületi alakzatokkal van beszórva" (21. o.). Továbbá: „ezt az almandinkristályt világoszöld színű, szétbomlott kloritréteg vonja be” (29. o.). De akad ilyen példa is: „az ortoklász egy káliföldpát” (30. o.). Nem szán- dékunk az idézeteket tovább folytatni, mert a könyv jó része ide kívánkoznék. Csak meg- jegyezzük még, hogy a kristályalakra vonalszerű (turmalin, piromorfit, kalcit) és lapos (kalcit, karit) megnevezés nem illik és nem is használatos. Az oolit nem t o j á s k ő, hanem ikrakő, a hemátit görögül nem: v é r. Az ásványnevek írásában is következetlen- ségek vannak. Néhány komoly sajtóhiba is akad, pl. szaruszint, gyalussit. A szándék és az újszerű vállalkozás dicséretet érdemel: a megoldás, már az anyag kiválogatása és elrendezése is, de legfőképp a magyar szöveg kevéssé dicséretes munka. Szinte minden sorából kiérezhető, hogy idegen nyelvű szövegből készült fordítás. A kiadvány Lipcsében készült, német nyomda munkája — elsősorban is szép kiállításával, igen tetszetős nyomdatechnikai kivitelezésével fog érdeklődést kelteni. Sztrókay A n d e I, T. H., van : Refleclions on the interpretation of heavy mineral analy- ses. (Megjegyzések neliézásvánv-elemzések értelmezéséről.) Journal of Séd. Petr. 1959. No. 2. A kérdés egyik legkiválóbb szakembere rövid, de alapos áttekintést ad a nehéz- ásvány-vizsgálatok eddig elért legfőbb eredményeiről és jelenlegi állásáról. 1940 körűiig a gyakorlati, főleg kőolaj földtan területein rendkívül széles körben alkalmazták ezt a vizsgálati módot, azóta a módszer helytelen, sematikus alkalmazása miatti kudarcok következtében a vizsgálatok háttérbe szorultak. A kutatások eddigi eredményei alap- ján is már számos általánosítható szabályt lehet felállítani. Amíg a könnvűásvány- vizsgálatok üledékes és epunetamorf kőzetekkel jellemzett származási hely esetén alkal- mazhatók leghatásosabban a nehézásványok magmás és mélyebb zónájú metamorf kőzeteket tartalmazó letarolási területnél használhatók. A nehézásvány-összetételt meg- határozó tényezők : 1 . lepusztulási és iilepedési környezetben végbement mállás, 2. le- pusztulás során mechanikai pusztítás, 3. nagyság és fajsúly szerinti szétkülönülés, 4. üle- pedés utáni vegyi bomlás. Számos példa bizonyítja, hogy a trópusi környezet nem okoz feltétlenül maximális fokú ásvány-mállást, mint ezt arkóza-üledékek jelenléte is hang- súlyozza. A laboratóriumi kísérleteknek látszólag ellentmondóan, természetben történt megfigyelések szerint (tengerpart, Mississippi, Rajna) 1600 km-es szállítás után sem változik meg az üledékek ásvány-összetétele. Ehhez jóval nagyobb szállitottság szüksé- ges. Az egyes ásványszemcsék gyakran tükrözik anyakőzetükben elért nagyságukat. Így finomszemcsés üledékekben viszonylag nagy mennyiségű cirkon jelenléte sem jelöl feltétlenül cirkonban gazdag anyakőzetet, csupán rz ásvány eredetileg is kis szemnagy- ságát. Hasonlóan a Rhóne deltájában észlelt piroxenes, valamint a szomszédos tenger- part szakaszon megfigyelt epidotos ásványtársulás sem utal két különböző lehordási területre csak az eltérő szemnagyság áltai fáciesenként létrejött szétkülönülésre. Általá- ban azonban a különböző szemnagyság-osztályok azonos arányban tartalmazzák a különféle ásványfajtákat. Bár az ásványtársulások száma elméletileg szinte végtelen, gyakorlatilag kevés az elterjedt (Hornblende-epidot, epidot, cianit-cirkon, sztaurolit-cirkon, gránát-cirkon- turmalin, valamint eirkon-turmalin.) Kréta előtti időszakokból csak kevés, ellenálló nehézásvány ismeretes : cirkon, turmalin, néhol gránát. A krétától a negyedkorig ter- jedő időszakokban létrejött geoszinklinális üledékekben a Föld számos pontján a nehéz- ásvány társulások az előbbi sorrend szerint követik egymást az üledékösszleten belül. A sorrend szoros összhangban van a területek tektonikus szakaszaival, diasztrofizmusá-, val. A kréta előtti üledékek nehézásvány szegénységét P e 1 1 i j o h n-n a 1 szemben ésKrynine-nel megegyezően, nem a szemite túlzottan kihangsúlyozott „rétegen- belüli oldás” szelektáló tevékenységével magyarázza. Az eddig vizsgált, krétánál idősebb 258 Földtani Közlöny, XC. kötet, 2. füzet üledékek erős felszíni mállásnak kitett, merev kratonikus területekről származtak. A kevésbé ellenálló ásványok itt még leülepedés előtt elpusztultak. Ezt a felfogást meg- erősítik Szarkiszján Ural-menti vizsgálatai, melyek szerint az itteni felsőpermi és alsótriász geoszinklinális -üledékek hasonló nehézásvány-sorrendet mutat- nak, mint máshol a krétánál fiatalabbak. Van A n d e 1 a helyi, szintezési szempont- ból eddig nem használható ásvány-vizsgálatok széles, regionális alapra való helyezését javasolja, átfogó földtani és rétegtani eredmények elérése céljából. Ötvös Gordon, M. — T r a c e y, J. I. — E 1 1 i s, M. W.: Geology of the Arkansas bauxite region (Az arkanzaszi bauxitterület geológiája) U. S. Geological Survey Professional Paper No. 299. 1958. 268 oldal, 63 ábra, 39 rajz és fényképmelléklet. A munka a több évtizede folyó bauxitkutatás és termelés során összegyűlt adatok monografikus összefoglalása és kiértékelése. A bevezetőben a szerzők tömör áttekintést adnak az Egyesült Államokban található bauxittelepekről, azok koráról és nagyságáról. Az elmondottakat igen jól szemléltető vázlatos bauxitföldtani térképen mutatják be. Az Arkanzaszi bauxitterület részletes ismertetése a terület képződményeinek üledékföldtani, rétegtani és őslénytani leírásával kezdődik. A monográfia legjobban kidolgozott része a bauxittal foglalkozó fejezet. Tárgyalják a bauxit és a laterit fogalmát, a bauxit szövetét és kőzettani sajátságait, ásványos összetételét. Az arkanzaszi bauxit- teriileten bauxitnak az olyan kőzetet nevezik, mely legalább 50% hidrargillitet tartalmaz. 15 — 50% hidrargillit esetében bauxitos agyagról, ez alatt pedig kaolinos agyagról beszél- nek ; 10%-nál nagyobb Fe2ö3 esetében pedig ,, vasdús bauxitról”. Igen részletes a bauxit szövetének és kőzettani jellegének leírása, amit számos kézipéldány fényképe egészít ki. A bauxit ásványtani vizsgálatánál a legkorszerűbb módszereket, az elektronmikroszkópiát is alkalmazták. Ezután a bauxit kénüai összeté- telének vizsgálata következik. Külön ki kell emelnünk a bauxit járulékos és nyomelemei- vel foglalkozó fejezetet, mely a szerzők egy korábbi dolgozatának (1952) továbbfejlesz- tését jelenti és több fontos geokémiai megállapítást tartalmaz. A különböző teleptípusok ismertetése után a bauxit keletkezésének kérdésével foglalkoznak. Hazai szempontból elsősorban a bauxitosodás folyamatának részletes elemzése fontos, tekintettel arra, hogy megállapításaik részben a nü bauxitunkra is alkal- mazhatók. Különösen fontosak a bauxitosodás külső körülményeire — a klímára, a térszín morfológiájára és magasságára, a talajvízszintre és a folyamat időtartamára — vonatkozó vizsgálati eredmények. Behatóan tanulmányozták a bauxitosodást követő másodlagos folyamatokat is, melyek közül főleg a kaolinosodásnak (reszilifikáció) tulaj- donítanak nagy jelentőséget. A monográfia második részében a bauxitkutatással, a bauxitbányászattal és a felhasználással összefüggő adatokat foglalták össze. Közük a bauxitkészletek nagyságát és a további kutatások perspektíváit is. Ezután az egyes bauxittelepek részletes leírása következik. Ezek a leírások főleg bányaföldtani és egyéb ipari szempontból fontos ada- tokat tartalmaznak, kiegészítve egyes bauxitföldtani megfigyelésekkel. Ha a nagy szám- ban közölt telepszelvényeket hazai bauxitszelvényeinkkel összehasonlítjuk, az egyes bauxitfajták elrendeződésében, a bauxit és a bauxitos agyag egymáshoz való viszonyában feltűnő hasonlatosságot találunk. Ez is azt bizonyítja, hogy a bauxitosodás folyamata, még az ilyen erősen eltérő települési körülmények között is, hasonló jellegű lehetett. Végül a terület egyéb hasznosítható anyagairól adnak rövid összefoglalást. A monográfiát bőséges irodalmi jegyzék zárja be. Ez szinte kizárólag amerikai szerzők munkáit tartalmazza. A monográfiát kiegészítő mellékletek kötete elsőrendű rajzi kiállítású, ezenkívül szemléltető és szellemes ábrázolási módokat, blokdiagramokar, szelvény és térkép együtteseket tartalmaz. Bauxitkutató geológusaink ezeket a mellékleteket megfelelően alkalmazhatják. Bárdossy TÁRSULATI ÜGYEK 1960 téli ülésszakon elhangzott előadások Január 6. Előadóülés Elnök : Sztrókay Kálmán Kriván Pál: A Duna ártéri szinlőinek kronológiája Vita: Schtrf E., Rónai A., Kriván P., Sztrókay K. Ötvös Ervin — Mándy Tamás: A ,, nyirok ”-kérdés és vizsgálata Mátra hegy ségi agyagos képződményeken Vita: Lengyel E., Balogh K., S c h e r f E., Kriván P., Horusitzky F., KubovicsE, Mándy T., Ötvös E., Sztrókay K. Résztvevők száma: 67 Január 12. Választmányi ülés Elnök : Sztrókay Kálmán Napirend: Közgyűlés előkészítése. Külföldi tiszteleti és levelező tagok ajánlása. A Földtani Közlöny regiszterének elkészítése. „Szabó József” emlékérem-bizott- ság kijelölése. A Társulat Agyagásványtani Szakcsoportjának megalakulása. Egyéb veze- tőségi ügyek. Résztvevők száma: 35 Január 21 . Előadóülés Elnök : Sztrókay Kálmán Kaszap András: Fotométeres színvizsgálatok a lábatlani j maszelvényen Vita: Kriván P., Sztrókay K., Ivaszap A., Sznagyik L„ Sztró- kay K. Juhász Árpád: A Balaton-felvidéki paleo vulkánitok kőzettani vizsgálata és sze- repük a permi üledékképződésben Vita: M a u r i t z B., Juhász Á„ Erdélyi J„ Juhász A., Szentes F., Juhász Á„ Sztrókay K. Résztvevők száma: 41 Február 1 . Szakcsoport-elnökségi illés Elnök: N e m e c z Ernő. A Társulat Agyagásványtani Szakcsoportja február 1-én tartotta első vezetőségi ülését. A napirendnek megfelelően a szervezeti és szervezési kérdések megbeszélését az 1960 első félévi munkaterv és előadási terv kidolgozása követte. A vezetőségi ülés a Szakcso- port elnökévé N e m e c z Ernőt, titkárává Varjú Gyulát választotta. Résztvevők száma: 14 Február 12. Választmányi ülés Elnök : Sztrókay Kálmán Napirend: A Tisztújító Közgyűlés előkészítésével kapcsolatos teendők. Az új tiszti- kart jelölő bizottság beszámolója. Hazai és külföldi tiszteleti, ill. levelező tagok ajánlása. 260 Földtani Közlöny, XC. kötet, 2. füzet A Földtani Közlöny regiszter-szerkesztésének állása. Előterjesztések. Résztvevők száma: 30 Február 29. Agyagásványtani Szakcsoport előadóülése Elnök: N e m e c z Ernő Nemecz Ernő: A Magyar Földtani Társulat Agyagásvánvtani Szakcsoportjának megalakulása Földváriné V o g 1 Mária — Nemecz Ernő: A kopenliágai földtani kong- resszus elé terjesztendő nemzetközi agyagásvány-nevezéktanra vonatkozó javaslat meg- vitatása Vita: Sztrókay K., Náray-Szabó I., Bereczky E., Takáts T., Kiss E, Soha I., Székyné FuxV., Erdélyi!., Földváriné V o g 1 M., N e m e c z E. is Várj ú Gyula: A Romkányi-rög területén levő tűzállóagvag-előfordulások telep- tana Vita: Richter V., Grofcsikl. , Náray-Szabó I., Varjú Gy., Nemecz E. Résztvevők száma: 44 Március 7. A Magyar Földtani Társulat és a földtani kutatás magyarhoni szervei március 1-én este, a Magyar Tudományos Akadémia Tudós Klubjában rendezett, vendéglátással egybe- kötött, zártkörű összejövetelen ünnepelték a Társulat örökös díszelnökének, Dr. h. c. Vadász Elemér akadémikusnak 75. születésnapját. E bensőséges ünnepségen a Földtani Közlöny ez alkalomra készült ünnepi számát a Társulat elnöke, Dr. Sztrókay Kálmán nyújtotta át emelkedett hangú ünnepi felköszöntő és jókívánságok kíséretében. el h Március 9. Tisztújító közgyűlés Elnök : Sztrókay Kálmán 1. Sztrókay Kálmán : Elnöki megnyitó Tisztelt Közgyűlés ! Mélyen tisztelt Vendégeink, kedves Tagtársak! Társulatunk alapításának 1 12. évében összehívott mai közgyűlésünk tisztelt részt- vevőinek figyelmét elsősorban is az 1960-ik esztendő jelentőségteljes évfordulóira kívánom irányítani. Alig egy hónap választ el bennünket április 4-étől, amikor hazánk felszabadí- tásának immár 15. évfordulóját ünnepelhetjük; ugyancsak közeledik a szovjet — magyar barátsági szerződés megkötésének 15-ik évfordulója is. Új társadalmi rendünk megvaló- sítását és megszilárdítását jelentő évfordulók méltó megünneplésére Társulatunk vezető- sége későbbi időpontban díszünnepséget szándékozik rendezni. Ennek bejelentésén túl, fel kívánom hívni a figyelmet arra a centenáriumra is, mely közvetlenül kapcsolódik Társulatunk életéhez, ill. felvirágoztatásához. Ez az évforduló a nagy magyar mineralógus- geológus Szabó József életének nevezetes fordulója. Mint tudjuk, SzabóJ. miután jogi és bánvainérnöki tanulmányokat végzett, a szabadságharc idején — Kossut li L. salétrom-felügyelőjeként — kezdett földtani megfigyelésekkel is foglalkozni. így került 1849-et követően a pesti egyetem ásványtani tanszékére helyettesi minőségben. Azonban az abszolutizmus 1855-ben elmozdította állásából, ill. középfokú iskolához helyezte át, s a katedrát Peters Kari, osztrák petrografus kapta meg. Csak amikor Peters helye megüresedett, kérte fel a pesti egyetem ismét Szabó Józsefet a tanszék ellátására. Ez i'ijabb egyetemi tanári működését az 1860—61. tanév második felétől számíthatóan kezdte meg. Ez volt az az időpont, mely szaktudományunk fejlődésében és egyúttal Társulatunk életében is nagy lendületet hozott, írj korszakot nyitott: SzabóJ. tudományos munkás- sága a száz év előtti második egyetemi tanári működésével indult meg. Ez időtől kezdve végezte önálló vizsgálódásait az ásványtan és földtan körében. Alapos felkészültsége, nagy nyelvismerete, széles külországi kapcsolatai folytán hamarosan nemcsak magának, hanem a magyar földtan tudományának is igaz elismerést és megbecsülést szerzett. Ez időtől szá- ::: i U ::t- k, a ír rr íjai - ' í „ sjes iop iial r -/ ;>az ::v,i ■: k • v\ "rtkc t'-'k r.j Társulati ügyek 261 mítható — mint V e n d 1 A. tiszteleti tag, 100 éves Társulatunkról írt történetében kiemeli — a Magyarhoni Földtani Társulat életének megelevenedése; ő volt, mint írja, a Társulat „legfőbb buzdító, eszméket sugalló, mozgékony szelleme”. Nem célunk — az időpont sem érkezett még el — S z a b ó J. tevékenységét, eredményeit, hatásait elemezni. Vissza- tekintő értékeléssel csak egy vonatkozásban kívánjuk a közelgő centenárium alkalmából tevékenységének haladó irányzatát és előremutató jelentőségét kiemelni. Szabó J. működése egészében a XIX. sz. második felében, vagyis abban az időszakban folyt le, amikor tudományunk területén is már a részletvizsgáíatokból eredő megismerések olyan időtálló alappilléreket jelentettek, melyekre minden további ráépítés biztonsággal nehe- zedhetett. Az ásványtanban pl. a pontos ásványleírás volt a főirányzat, s ehhez a társ- tudományok minden alkalmazható geometriai, fizikai és kémiai eszközét és eljárását igénybe vették. Különösképpen a vegytan gyors felvirágzása tette lehetővé, de egyúttal meg is követelte, a legpontosabb vegyi és alaki leírásokat s ezek kapcsolatát. S z a b ó J. kiváló képességei folytán hamar felismerte a vizsgáló eljárások elsőd- legességét és ennek útján a megbízható adatszerzés fontosságát. Számos neves kortársát megelőzve, különösen a vegyi sajátságokat részesítette előnyben, nyilván annak helyes megítélésével, hogy végső fokon a vegyi alkat minden tulajdonság letéteményese. Erről „Ásványtan ”-ának előszavában így nyilatkozott: „Nehéz elkerülni, de nem is kell attól idegenkedni, hogy a szerző kiválóbb hajlama szerint munkájának külön jelleget ne adjon: egvik az alaktani, más a fizikai, harmadik a kémiai tulajdonságokat pártolja és emeli ki jobban. Én az utóbbiak közé tartozom.” Ennek megnyilatkozását és a módszeres eljárá- sok fontosságának felismerését kell látnunk abban, hogy e téren maga is tevékenykedett, és nagy gonddal földpátmeghatározó lángkísérleti eljárást dolgozott ki. A lényegileg helyes elvekre épülő kőzetrendszerező alapvetéséből is ez az állásfoglalás olvasható ki. Jelen századunk kezdeti évtizedeiben használatos módszerek segítségével viszony- lag jó és megbízható eredmények születtek, és bőven gyarapodtak, amihez hozzájárult az eljárások fokozatos javítása, az eszközök finomodása. Az ismeretek gyarapodása szükség- szerűen az összefüggés keresésére késztetett. Az adatgyűjtést a lehetőségekhez szabott spekulatív irányzat, elméleti tevékenység követte. Gondolunk itt pl. a kőzetkemizmus jellemzésére kidolgozott ún. kőzetszámítási eljárásokra, ami viszont tovább fokozta az érdeklődést a genetikai és paragenetikai összefüggések megismerésére. Ebből pedig a magma állapotára, összetételére, működésére vonatkozó kidolgozások születtek. Nagyobbrészt azonban a századforduló körüli időszakban végzett vizsgálódások a korábbi alapvetések után — az előző ismeretek finomításával, azaz főként részletprob- lémákkal foglalkoztak, és úgy tűnik, hogy tudományunk területén is bizonyos öncélúság lett lírrá. Az önállósult ásványtan pl. a kőzettannal tartottacsak a szorosabb kapcsolatot, és csak ennek közvetítésével főleg a genetikai kérdések terén a földtanhoz „tartozása” is itt-ott előtérbe került. Különben csakttgy, mint a többi természettudomány (fizika, kémia) is, a maga útját járta, s a területükön feltárt tények, kidolgozások csak részletek maradtak a kellő Összesítésre, a magasabb szintű áttekintésre törekvés hiánya miatt. Az akkori ter- mészettudományos világkép valóban csak „kép” maradt, mozaikszerűen tagozódó, szí- nesebb jelleggel, a gondolati elem kifejezésre juttatása, a mélyebb összefüggések keresése nélkül. Kihatásaiban is nagylendületű fejlődés s ezzel tudományunk előrehaladásának lijabb szakasza köszöntött be, amikor új, nagyhatású kutató eszközök és eljárások beve- zetésével, ill. szélesebb elterjedésével, új területek feltárásával, az ismeretek jelentős mér- tékben kibővültek: az anyagi felépítés részletei, a fizikai sajátságok, a vegyi alkat további összetevői és a természetes egyiittkeletkezés összefüggései mind jobban tisztázódtak. Ez új eszközök sorában említhető pl. az opak ásványokat vizsgáló berendezés, az ércmikrosz- kóp elterjedése, mely valóban új, ill. ismeretlen területeket tárt fel. így az ércásványok kialakulási, növekedési, szöveti és rokonsági viszonyainak, paragenezisének megismerésé- vel az ércföldtan is rövid időn belül oknyomozó feladatokkal, genetikai kérdésekkel és összefüggésekkel foglalkozhatott. Említsük talán, hogy ez időszak legnagyobb jelentőségű és az összes természettudományokra kiható, valóban korszakalkotó felfedezése a szilárd anyagon előállított röntgeninterferencia volt. Ez eljárással az anyagfelépítésre vonatkozó korábbi elméleti megoldások helyébe az exakt megismerés lehetőségei kerültek. A szinte forradalmi lendületű kutatások nemcsak az ásványi anyag alaki-fizikai-vegyi sajátságai- nak szoros okozati összefüggéseit tárták hamarosan fel, hanem a keletkezés finomabb részleteinek és egyben az átfogóbb genetikai törvényszerűségeknek megismerése is elkö- vetkezett. Mindez úgy vált lehetővé, hogy a századeleji merev elszigetelődés a földtan- vegytan-fizikai tudományok közt szükségképpen és hamarosan feloldódott, sőt egyes ága- zatok, mint kristálykémia, szerkezeti vegytan, atomfizika, szoros tárgyi összeszövődésscl, új nagysikerű közös eredményeid sorozatát érlelték meg. így lendült fejlődésnek az ekkor 8 Földtani Közlöny 262 Földtani Közlöny, XC. kötet, 2. füzet már mindinkább exakt pillérekre épülő, összesítő új természettudomány, a geokémia is mely a Föld egészére kiterjeszkedően a genetikai folyamatok dinamikus" egvségbefoglalá- sának oknyomozó tudományává vált. Nem célunk a további példák, ill. új eszközök s a nyomukban előállott előrehaladá- sok részletezése. Szakunk ősi nemesveretű jelszavát idézve, csak arra kívánunk rámutatni hogy az ész, a szellemi tevékenység mellett a „kalapácsra” továbbra is nagy szükség van', talán még inkább mint eddig, ha ez a geológus szimbólum most már a 'megfelelő segédeszközök együttesét is jelenti. Az eszközök azonban folyvást korszerűsödnek és gyarapodnak s így az előrehaladás érdekében további kiegészítésekkel, immár nem is a legegyszerűbbekkel, kell magunkat felszerelnünk. Természetesen a kutatómunka vezető helyén továbbra is — amint arra a száz év előtti állásfoglalás helyesen rámutatott — a vegyi alkat megismerésének elsőrendű követelménye áll. Itt a mai fejlődés iránya az, hogy a szokványos „klasszikus” eljárás mellett előtérbe kerültek — részint anyag-, költség- és időmegtakarítás, részint a kívánt cél aránylag egyszerűbb megközelítése és" nagyobb számú adatszerzés céljából — az ún. műszeres és „gyors” elemzések. Minthogy ez eljárások a viszonylagosság, tehát az összehasonlítás elvét érvényesítik, mindenekelőtt szükség volt alapminták, ún. sztenderdek kijelölésére és ezek összes sajátságának rögzítésére. Ma már nemzetközi viszonylatban csakúgy, mint hazai, tehát helyi problémák vizsgálatában is felmerül az alapminták szükségessége, amikor nagyszámú, gyorsan és kevés mintaanvag- ból elvégzendő elemzés a cél. Nem szabad elhallgatnunk az örvendetes tényt, hogy mind a spektroszkópos, spektrofotoinéteres eljárás és automatikus gyorstitráló berendezés kifej- lesztése terén hazai analitikusainknak is nemcsak számottevő eredményei, hanem tovább- fejlesztő metodikai sikerei vannak, nemkülönben az ún. térfogatos-gvorselemzés vona- lán is. Ami pedig a műszeres vizsgálóberendezéseket és korszerű eljárásokat illeti, a leg- melegebben kell üdvözölnünk azt a módszertani művet, melyet a múlt év során Vendel M. választmányi tagunk a magyar földtani kutatás és előrehaladás érdekében adott közre. Alig is van szakunknak olyan ágazata, ahol a kiváló kézikönyvet máris ne ismernék, ill. haszonnal ne forgatnák. Részletezés nélkül is megállapítható, hogy anyagában olyan széles területet ölel fel és mind az eljárások számát, elméletét és leírását, mind a korszerűsé- get tekintve, világviszonylatban is egyedülálló összesítés. Egyúttal kitűnő bemutatása annak a nagy fejlődésnek is, mely az ásványi és kőzetanyag sajátságainak exakt kivizs- gálása és az eredmények értékelése — felhasználása terén az utóbbi évtizedekben végbe- ment. Természetesen a haladás üteme azóta sem csillapodott. Számos újabb eszköz és módszer vált elterjedtebbé s egyben kiválóan alkalmazhatóvá. Említeni kívánjuk pl. az infravörös spektroszkópiát, mellyel az anyagnak olyan sajátságai ismerhetők meg, nnnt víz-, ill. liidroxiltartalom és ennek kötésformái, avagy speciális hevítéses disszociációk kimutatása, tehát kőzetek-ásványok azonosításának újabb, megbízható és gyors módszere áll rendelkezésünkre. Érinteni kívánjuk csak, az egyik legnagyobb jelentőségű kutatási irányt, az izotop elemzést és ennek kapcsán az abszolút földtani kormeghatározás terén elért eredményeket. Itt ugyancsak említésre érdemes hazai metodikai sikerek is születtek. Ki kell emelnünk az új nagyteljesítményű automatikus röntgendiffraktométeres berendezést, mellyel kőzetek, polikristályos rendszerek elegy tagjainak minőségi és 0,5 — 1% pontosságú mennyiségi meghatározását végezhetjük el, csekély idő alatt és parányi mennyiségekkel. Új módszer a .röntgenspektroszkópia, amellyel igen nagy érzékenység- gel - bár még korlátozott területen — elemi összetevők mutathatók ki. Mindezek lehetővé teszik anyagaink leglényegesebb, avagy legjellemzőbb sajátsá- gainak nagytömegű, ill. nagyszámú sorozatvizsgálatát, amelyek bármikor reprodukál- hatók és tárgyilagossággal ellenőrizhetők. Utaljunk csak pl. rétegtani feladatokra: kép- ződménysorok, üledékösszletek geokémiai-kőzettani szelvényezésére, avagy képződmény- határok helyes és pontos megvonására. Hasonlóan: ősmaradványnélküli, nagy vastagságú üledékösszletek helyes értékelésére, avagy az üledékképződés egyéb módszerrel nem ész- lelhető szakaszosságának kimutatására, s még számos nagyjelentőségű problémára. Rövid szemlénket azzal végezhetjük, hogy az adatszerzés elsődleges követelmény tudományunk előbbrejutásában. Módszeres eljárás, anyagvizsgálat nélküi a földtan műve- lése fiktív eredményekhez juthat csak. A társadalmak fejlődését a termelőeszközök fej- lődése viszi előbbre. Minden természettudomány pedig annyit haladhat, amennyit vizs- gáló eszközeinek, anyagvizsgáló berendezéseinek fejlődése megenged, ill. lehetővé tesz. Természetesen a tétel úgy is áll, hogy a minél megbízhatóbb és minél nagyobb számban rendelkezésre álló adatok elméleti összesítése további feladatokat is kijelöl, ami ismét újabb műszeres felkészülésre ösztönöz. Vagyis a „mens” és „malleus” - miként már utal- tunk rá — kölcsönhatásban vannak és lesznek mindenkoron. 0 Társulati ügyek 263 De miként oldjuk meg a műszeres hozzáértés és alkalmazás terén egyre növekvő kívánalmakat? A felsőfokú szakmai oktatás lehetőségei — sajnálatosan — igen szűkre szabottak. Egyrészt az ismeretanyag állandó bővülése, új tárgyak beiktatása, másrészt az oktatási időtartam rögzítettsége, az ún. túlterhelési veszély, határt szabnak a korszerű metodikai felkészítésnek. Mégis, ha nemcsak felszínen kívánunk maradni, hanem előbbre is jutni, meg kell találnunk a módját az új eljárások, vizsgáló irányzatok, felszerelések megismerésének. Az oktatás csak az alapok megvetéséig, esetleg a problémák ismerteté- séig juthat el. Tehát a feladat — véleményünk szerint — csakis tervszerűen megszerve- zett, kellő időközökben ismétlődő továbbképzéssel oldható meg. Bizonyosak vagyunk abban, hogy Társulatunk új vezetősége mihamarabb foglalkozik a kérdéssel és korábbi, e téren nyert jó tapasztalatok felhasználásával fog hozzáa továbbképzés megindításához. Mert a földtan területén dolgozó szaktársainknak múlhatatlanul szüksége van az új eljárá- sok, készülékek elméletének és az anyagvizsgálatban való alkalmazásának ismeretére. Természetesen nem úgy és nem azért, hogy a munkálatokat magunk végezzük el és öncé- lúan megrekedjünk az eljárás gyakorlásában. Hanem elsősorban azért, hogy adott eset- ben a vizsgálat módját, ill. módjait és irányát megválasztani tudjuk. Nemkülönben az eredmények megbízhatóságának, értékének, jelentőségének megítélése, tehát megfelelő felhasználása, egyszóval tudományunk reális előbbrevitele céljából. Tisztelt közgyűlés! Midőn a Földtani Társulat vezető-tisztségétől, mely 1958 októberében Horusitzky Ferenc távozásával hárult reám, az elmondottakkal meg- válni kívánok, teszem ezt abban a biztos tudatban, hogy a mai napon megválasztandó vezetőség minden reményeinket valóra váltva, százados Társulatunk felvirágoztatásának új szakaszát nyitja meg. Áldozatos munkájukhoz sok sikert és a magyar földtani tudo- mány továbbvitelében gazdag eredményeket kívánok. 2. N o s z k y Jenő: V i g li Gyula emlékezete A nekrológot ugyanezen Földtani Közlöny füzet elején közöljük. 3. Morvái Gusztáv: Titkári beszámoló Alábbiakban Morvái G. beszámolójának kivonatát közöljük. A Társulat lelépő elnökségét és választmányát 1958. március 21-én, a fennállás 1 10 éves fordulóján választották meg azzal, hogy az 1955— 56-ban nekilendült, majd az ellenforradalmi eseményektől visszavetett társulati életet felvirágoztassa. A túlmérete- zett tisztikar azonban a feladatnak csak részben tudott eleget tenni, s annak ellenére, hogy a társulati élet az ellenforradalmat követő évhez képest jelentősen megélénkült, a kívánt szintet mégsem érte el. így az 1958-as tisztújítást követően, s a nagy gonddal elő- készített Szegedi Vándorgyűlést megelőzően mindössze 2 szakülésre és 1 klubestre került sor. Az 1958. őszi ülésszak pedig személyi okok folytán csak november elején indulhatott meg. Ettől kezdve azonban a Társulat működése jelentősen megélénkült. Jellemző adatok: az eltelt idő alatt, az 1959-ben megrendezett Nemzetközi Mezozóos Konferencia 65 s a Nemzetközi Geokémiai Konferencia 19 előadásán kívül, a Magyar Földtani Társulat 16 budapesti előadóülésen és 3 klubesten 37 nagy érdeklődéssel kísért előadással járult hozzá a földtan tudományának felvirágoztatásához. Az 1958-as tisztújítás óta eltelt időben rendezett előadóülések, klubestek s a Szegedi Vándorgyűlés lényegében a tágabb értelmű földtan csaknem minden ágát felölelték. Az előadások nagyobb része ásvány-kőzettani, rétegtani, őslénytani, negvedkorgeológiai kérdésekkel foglalkozott. Az ülések látogatott- sága az elmúlt évekhez képest javuló irányzatot mutatott, a résztvevők száma átlagban elérte, sőt meghaladta a 70-es létszámot. A Szegedi Vándorgyűlés résztvevőinek száma elérte a 170 főt. Az előadóülések szervezése, illetve tartalmi kitöltése tekintetében megállapítható, hogy vezetőségünk ellen a legfőbb kifogás a némileg tervszerűtlen szakmai vezetésben, az inkább ötletszerű, mint határozott irányvonal követésében jelölhető meg. Az új elnök- ség egyik főfeladatává tervszerű program kidolgozását és keresztülvitelét kell tennünk. Továbbiakban MorvaiG. méltatta a M. Áll. Földtani Intézet 90 éves fennállása alkalmából rendezett Nemzetközi Mezozóos Konferencia, valamint a Magyar Tudományos Akadémia Nemzetközi Geokémiai Konferenciájának nemzetközi jelentőségét és sikerét. Foglalkozott a Földtani Közlöny utóbbi 8 füzetének [88. köt. 2—4. fűz., 89. köt. 1—4. fűz. 90. köt. 1. fűz.] tartalmával, megállapítva, hogy a közzétett több mint 70 értekezés nagyrészt a szaküléseken is bemutatásra került; így a különböző témacsoportok az elő- adóülések jellemzésénél felsorolt gyakoriságban szerepeltek, kivéve az alkalmazott föld- tant, amely az előadóüléseken elhangzottaknál nagyobb szerephez jutott. Ennek ellenére meglevő hiányosság az alkalmazott földtan területén dolgozó tagtársak passzivitása, melynek megszüntetése az új vezetőség feladatai közé tartozik. 8* 264 Földtani Közlöny, XC. kötet, 2. füzet Foglalkozott Morvái G. a Társulat és a M. All. Földtani Intézet kapcsolatának eredményes kiépülésével, valamint a Társulat és az MTESZ vezetőség kapcsolatával is Az MTESZ vezetősége helyt adva az Társulat régi kívánságának, új irodahelviség és admi- nisztratív munkaerő biztosításával lehetővé tette ügyviteli önállósulásunkat különválá- sunkat a Magyar Geofizikusok Egyesületétől. Jellemezte Morvái G. a Társulat és a Magyar Tudományos Akadémia kapcsolatát is. Ez a kapcsolat a Társulat díszelnökén s a Földtani és Geokémiai Főbizottságokban helyetfoglaló elnökségi és választmányi tago- kon keresztül igen beható, melynek egyik' jellemző példája a Földtani Közlöny kiadásá- nak biztosítása a Magyar Tudományos Akadémia részéről. Nem kielégitő a Társulat kap- csolata a rokonegyesületekkel, így ennek kiépítése ismét az új vezetőség feladatai közé tartozik. Ezek után MorvaiG. a Társulat pénzügyi helyzetével foglalkozott. Megállapí- totta, hogy az utóbbi két évben mutatkozó lényeges javulás főként az ipar területén dol- gozó tagtársak megértő és mindenben támogató magatartásának köszönhető. A költségvetési mérleg mindkét évben pozitiven zárult. 1958-ban 66 ezer Ft kiadással szemben 79 ezer Ft bevétel, 1959-ben pedig 48 ezer Ft kiadással szemben 95 ezer Ft bevétel mutatkozott. A bevétel 3.0%-át 1958-ban, 1959-ben pedig majdnem 50° - át az ipari vállalatoktól befizetett jogi tagdíj tette ki. Abszolút értékben kifejezve a jo* c o o o o o o o o o o o o >» G o o o o o >> >» G G o o o o o >> >» o G G G + _L G »c> O O vj O 0 o O &“ §• + &■ + o o o o o o o o o o o o o o o o o O o o o o N t/3 3 i « a í>» w> fi o d O o ■iá o ^3 Ifl sű P4 ÖJ <4H t/3 *G PU ‘t/5 ü £4 t/3 VU -4-7 O -+-> 2 ‘fi 4Jn G G a G ■s £ >3 -v & ►, a £ w « á & '5 O w> 'Ö 3 _o ÖO t/3 ^ 0;0 ö t/3 o -4-J _o a t/3 4 h< w Űí C5 - CN 00 rf’ »o t£3 00 03* ó fi 0«o G 2 o £ SS fl'íf 'cd : B .i rf. G'C' »G W) H d ÖC N T3 g .2 S IS öc . t/3 &. o o „ ’G G |l +2 Cu C £ G w ja -5. 8 a a« N >. -o s? a-0 a^ s* t/3 . Sfs G >. G 'G .Q >» G 'G > a -s 9 G >> G 'G X5 ' í 'G > C/3 G O >> ■c.§ 0.0 3 12 a ^ O tn :o 73 s N a o G r-i * a o süld t/3 rí :ü c A u b o v i c s : Velencei-hegy ségi utómagmás képződmények nyomelemvizsgálata 277 cB 13 N 'CB 3 23 o O o & ° o o o O o o O rv. o rv. a (+) ny a >> a + >> a & ° l ° + a £ o g o rv. rv. o + O O a (+) >* a £ ny ny a a >> a •5- ^ O o >> a o >> a 1 1 i ! 1 ! O O a o o + + + + + + + + + >> + ^a + >> + 1 " a ! >> a rv. ° a rv. >> a O O O a ° o 1 o O o o O o o o O O 1 o o o rv. + a fl >. >, a + >» a S‘ ° o o + + >» a + + + + + 4- + + - + & >» a i ^ a >* a (+) ny >> a + >» a + 1 + a >, a 1 ° rv. o a ° o V, o o o o o V, ny T + + a >> a _j_ + + a a a ° + + + >> a í ± + >. a + + + t + a + 1 + o-. o >> a -i- Ví ^ 3 >» a + o o ° & o ! o o -j- rv. rv. rv. o + 1 o o o o 1 'V, £ ^a s 1 >> a + >» (ny) ny 1 ° ^a " tN ro Földtani Közlöny, XC. kötet, 3. füzet 278 gyakran szép, liatszöges hematitpikkelyek láthatók. A Gécsi-hegyi csillám mérete 0,5—5 cm között van. Mennyisége nem éri el az 1%-ot. A pegmatitok eltérő kifejlődésé- nek megfelelően alakult a nyomelemtartalom is, ami különösen két ritka elem, a szkan- dium és niobium koncentrációjának változásában mutatkozik meg (V. táblázat). IV. táblázat Klorit Pákozd | Klorit (pannin) Zermatt, Svájc ASTM Biotit Arendal, Norvégia ASTM I d A I d A I d A. 1. gy 9,8 100 9,9 2. X 7,02 100 7,2 — 3. XX 4,43 100 4,6 100 4,44 4. gy 3,54 100 3,54 — 5. így 3,359 — — 70 3,37 6. így 3,148 — — — 7. így 3,008 — — 60 3,07 8. x (d) 2,567 100 2,54 100 2,56 9. így 2,417 70 2,40 — 10. gy 2,341 — — — 11. így 2,217 70 2,23 10 2,19 12. gy 1,985 100 1,99 40 2,02 13. gy (d) 1,676 L 60 1,68 — 14. így 1,611 — 10 1,61 15. gy 1,532 100 1,52 10 1,54 16. ke 1,488 60 1,49 60 1,50 17. így 1,399 70 1,39 — — 18. így 1,367 20 1,35 40 1,34 19. így 1,319 60 1,32 40 1,30 20. gy 1,285 60 1,29 20 1,25 21, gy 1,236 50 1,22 — — Becsült intenzitás jelölése: xx = igen erős, x = erős, ke - középerős, gy = gvenge, igy = igen gyenge. A röntgenelemzést Győré G.-né végezte. Szkandium és niobium A szkandium ionsugara (0,83) megegyezik az Fe2+ (0,83) és közel azonos a Mg2+ ion- sugarával. E két elem tehát a szkandiumot könnyen befoghatja. Ennek következtében legnagyobb mennyiségben a magnéziumban és vasban gazdag kőzetekben jelenik meg [28], Nockolds és Mitekéi vizsgálatai szerint, valamint a 2. ábrán összesített adatok alapján — Goldschmidt és Peters megállapításaival ellentétben — maximális koncentrációja a bázisos kőzetekben van. Mennyisége a savanyú kőzetek felé fokozatosan csökken (2. ábra). Goldschmidt és Peters szerint a Se elsősorban az olivinben, augitban és gránátokban koncentrálódik. Nockolds és Mitchell ezzel szemben az olivint és a rombos piroxéneket teljesen Sc-mentesnek találta. Ezt főleg azzal magyarázzák, hogy az olivinben és a rombos piroxénekben elsőrendű kationként csak a Si4 + szerepel, így a Sc3+-nak az említett ásványok rácsszerkezetébe másodrendű kationként való belépése következtében keletkező pozitív töltéstöbblet nem egyenlítődhet ki. Ez a ma- gyarázat azonban nem kielégítő. Az ezred-, vagy esetleg századszázaléknyi koncentrá- ciójú Se3 + töltésfeleslegének a kiegyenlítéséhez szükséges Al3+ mennyiséget az olivin és a rombos piroxének rendszerint tartalmaznak. Szádeczky K. E. szerint az olivinben a következő kettős helyettesítés is lehetséges: Sc3+ Al3+-Mg2+ Si4+ [28], Nockolds és Mitchel magyarázatának ellentmond egyrészt az olivin viszonylag nagy krómtartalma, másrészt pedig az olivin- és hiperszténtartalmú bázi Kubovics: \ elencei-hegységi utómagmás képződmények nyomelemvizsgálata 279 >N o o o o o rv. o o o o o a ° ° & o £ & 0 ny ny ny • "R a. R o-. « 1 1 ■'• + + o ° o £• a - ° o S a I a ° o + ' o ^ — ' >> a í>v a -« o + 3, SS R R >N — a o-. o o & 1 o ° o 0 ny 0 ny o o o O ~ >* a I1 + + + + + + i + ± + + + + + ± + + í " — ' o-. o a + (+) + (+) ( + ) >> a a ^a R 1 « B ± rv. o + ny ny 0 ny o ° 1 fv. X 3 S - a O >0 ^ 3. o o j? & “■ R - 1 R O o-. o-. O ny + ± o « S 1 ± + + + R R T a i + ± " " — 1 ■ + & o a >> a i 4- + £ a 3 + + + >> a (+) (+) ± + o o o o o O O O o o o o rv. o o-. o 1 1 >> a 1 1 - 1 1 1 - o R >* 3 a Pn X ö 3 + + + + ny ny ny ny + >, + ö + + ± ± ± ’f o >> >> a a 'R ^a. rv. rv. >> rv. £ R >> S ö R 1 ° o o 1 O | i 1 o o o o o o o 1 o o I ■f ° 1 o-. O g O O o ° a R 1 X X 3 3 55 o ' O *N >> a | a W & & O O T3 ■4-» CÖ :Ö w N .*h Ü) l o >> |ps > o T3 ■S'S •gg a o o o N ü) 3 a -4* *0 ■c > o NJ (/) a -M *n *a ’C *a v o o o o a a a 0 >> a II a 5 3 8 00 1 O o > iá NO Ifi a | •o •c co c/} ^ — * CN C0 £ 00 o 280 Földtani Közlöny, XC. kötet, 3. füzet sós kőzetek (dolerit, olivin-bazalt, hipersztén-olivinbazalt, tóiéit, olivines piroxénande- zit stb.) kiemelkedő Sc-tartalma is. Ezzel szemben az ugyancsak olivintartalmú pikrit- ben, pikrites bazaltban lényegesen kisebb a koncentrációja (2. ábra). Ha figyelembe vesszük, hogy a pikrit (Se =13 g/t) és a viszonylag sok szkandiumot tartalmazó tóiéit (Se = 29 g/t) egyaránt az olivinbazaltos ősmagma differenciációs termékének tekint- hető, (ellentétes előjellel), akkor az elmondottakból világossá válik, hogy az ultrabázi- 9'f 2. ábra. A Se eloszlása a magmás kőzetekben. Magyarázat: 1. Dunit (szerpentinit, olivinit stb.), 2. Augitperidotit, 3. Piroxenit, 4. Nórit, 5. Gabbro, 6. Diorit, 7, Monzonit, 8. Szienit, 9. Granodiorit, 10. Gránit, 11. Riolit, (+ obszidián, perlit, horzsakő), 12. Trachit, 13. Dacit, 14. Amfiból-piroxén- dacit, 15. Biotit-amfibólaindezit, 16. Piroxénandezit, 17. Olivines piroxénandezit, 18. Tóiéit és toleit- bazalt, 19. Hiperszténes olivinbazalt, 20. Olivinbazalt, 21. Dolerit, 22. Pikrit és pikrites bazalt, 23. Alkáli-bazalt, 24. Fonolit (főleg Bray, Nockolds - Allén, Nockolds-Mitchell, Sahama adatai alapján). Fig. 2. The distribution of Se in magmatic rocks. S y m b o 1 s: 1. Dunite (serpentinite, olivinite etc.), 2. Augite peridotite, 3. Pyroxenite, 4. Norite, 5. Gabbro, 6. Diorite, 7. Monzonite, 8. Syenite, 9. Grano- diorite, 10. Gránité, 11. Rhyolite (plus obsidian, perlite, pumice), 12. Trachyte, 13. Dacite , 14. Amphi- bole-pyroxene andesite, 15. Biotite-amphibole andesite, 16. Pyroxene andesite, 17. Olivine-bearing pyroxene andesite, 18. Toleite and tholeitebasalt, 19. Hypersthenic ohvine basalt, 20. Olivine basalt, 21. Dolerite, 22. Picrite and picritic basalt, 23. Alkáli basalt, 24. Phonolite, (mainly according to data by Bray, Nockolds-Allen, Nockolds-Mitchell, Sahama). sós kőzetek kikristályosodása a kis koncentrációjú és nagyobb redoxpotenciált igénylő pegmatofil szkandiumnak még túl korai. Ebből következik az is, hogy a Sc3+-t inkább a vele teljesen azonos ionsugarú Fe2+ fogja be, mint a kisebb ionsugarú és némileg előbb kiváló Mg2+. így az említett ásványok szkandiumtartalma elsősorban a keletkezési körülményektől függ. Egy adott magma megmerevedése során is főleg az utolsó szakasz- ban válik ki. Ezt igazolják többek között Bray adatai is, melyek szerint pl. a porfi- ros monzonit és látit kissé üveges alapanyagának, valamint a kőzet színes elegyrészei- nek szkandiumtartalma csaknem egyenlő (VI. táblázat). VI. táblázat Sc,03g/t 1 alapanyag | biotit amfiból Biotitmonzonit 49 22 Amfibólmonzonit 20 — 0 Biotitlátit 25 28 p Amfibóllátit 22 45 Ö Itt az alapanyag színes szilikátot alig tartalmaz, ezért feltehető, hogy a szkandium nagyrésze a viszonylag nagy mennyiségű aprószemcséjű magnetitben van. Ennek el- döntéséhez azonban részletes vizsgálat szükséges. A magmás kőzetek színes szilikátjai csaknem kivétel nélkül tartalmaznak Sc-t. Átlagos mennyiségét az egyes fontosabb kőzetalkotó ásványokban a 3. ábra szemlélteti. E szerint a biotitban és a inuszkovitban némi dúsulás észlelhető. A legnagyobb koncent- ■. . 'e. ' j ^ fit Kubovics: Velencei-hegy ségi utómagmás képződmények nyomelemvizsgálata 281 rációját az utómagmás képződményekben, — a három főásványon (thortveitit, vinkit, és backit) kívül — az egyes korai pneumatolitos wolframitokban éri el. (G o 1 d s c ti- ni i d t a zinnwaldiban max. 6500 g/t Sc-t, Kalenov a kirgíziai wolframitokban max. 5000 — 6000 g/t Sc-t határozott meg.) 3. ábra. A Se eloszlása az egyes színes kőzetalkotó ásványokban. Magyarázat: 1. Gránátok, 2. Titanit, 3. Augit, 4. Amfibol, 5. Biotit, 6. Muszkovit (Főleg Bray, Nockolds - Allén, Nockolds- Mitchell ésSahama adatái alapján) Fig. 3. Distribution of scandium in the dark rock-forming minerals. Explanation: 1. Gamets, 2. Titanite, 3. Augite, 4. Amphibole, 5. Biotite, 6. Muscovite. (Mainly according to data by Bray, Nockolds - Allén, Nockolds-Mitchel 1 and S a h a m a). A fentiekből látható, hogy a Se a színes szilikátoknak nagyon gyakori és elter- jedt nyomeleme. Rendszerint a nyomelemként Y-t, La-t és ritka földeket is tartalmazó kőzetekben jelenik meg, megjelenésük és mennyiségi változásuk között azonban nem állapítható meg kapcsolat. A különböző kőzetekből származó ásványok Sc-tartalma eltérő. Különösen a biotitban mutatkozik nagy ingadozás (4. ábra). 4. ábra. A különböző kőzetekből származó biotit Sc-tartalmának változása. Magyarázat: 1. Biotit gránitpegmatitból, 2. Gránitból, 3. Adamellitből, 4. Granodioritból, 5. Tonalitból, 6. Dioritbóí, 7. Mon- zonitból, 8. i/átitból. (Főleg Bray, Nockolds - Allén és Nockolds-Mitchell adatai alapján) Fig. 4. Variadon of the Se content of biotite from different rocks. S y m b o 1 s: 1. Bioüte írom gránité pegmaüte, 2. from gránité, 3. from adamellite, 4. from granodiorite, 5. from tonalite, 6. from diorite, 7. from monzonite, 8. from latite. (Mainly according to data by Bray, Nockolds - Allén and Nockolds-Mitchell). 282 Földtani Közlöny, XC. kötet, 3. füzet A szkandium a Velencei-hegységben csak a pegmatitos képződményekben, a pegmatitos csillámokban mutatható ki. Elterjedése és mennyiségi változása szoros összefüggést mutat a nióbiummal. A legnagyobb koncentrációjú — 1000 — 3000 g/t — a legjellegzetesebb kifejlődésű pegmatitos területen, a Gécsi-hegyen van. Mennyisége a biotit átalakulásának fokozata szerint általában csökken. A tiszta szeriekben vagy muszkovitban — egy minta kivételével — már nem, vagy csak igen gyenge nyomként mutatható ki, ami az alkalmazott gerjesztési módszer érzékenységéből következőleg kb. 50g/t-ra becsülhető. A szkandium nagy része hidrotermás hatásra a befogó vassal és magnéziummal együtt kilépett a biotit rácsából és mobilizálódott. A gránit kloritos és zöld biotitjában — talán éppen ezen okból kifolyólag — nem mutatható ki. A szkan- diumnak hasonló viselkedését említi K a 1 e n o v is. Vizsgálatai szerint ugyanazon Fig. 5. Distributiou of Nb in magtnatic (plutonic) rocks. Symbols: 1. Ultrabasic rocks, 2. Gabbro, 3. Diorite, 4. Gránité, 5. Syenite, 6. A. Nepheline syeuite, 6.B. Plutonic alcali rocks, 7. A. Nepheli’ne syenite pegmatite, 7.B. Basic alcali rocks, 8. Foyaite, 9. gujaurite, 10. Chibinite-peg- matite 1 1 . Ijolite-urtite. (Mainly accordiug t o data by Borodin, Gerasimowski, Kachana, Rodionowa, Zhabavvnikowa and Znamensk i ) érctelep wolframitjának átlaga 0,5 — 0,6%-os Sc-tartahnával szemben a felszíni erősen mállott ásvány már csak nyomnyi mennyiséget tartalmaz. A felszíni, mállott wolframit- ban FeO már alig van, a Fe2Ö3 pedig az eredeti összvastartalom többszörösére emelkedik. Mivel az FeO és a Sc203 mennyiségi változása között szoros összefüggés van, Kalenov arra következtet, hogy a Se a wolframitban is a Fe2+-t helyettesíti. E helyettesítés nagyon valószínű, az említett összefüggés azonban elsősorban annak a következménye, hogy amíg a Fe2+ a felszínen feloxidálódik és limonit vagy hematit alakjában megkötő- dik, addig a szkandium, amelynek még a nehezen oldódó Sc203-alakja is viszonylag könnyen átalakul Se ( OH) 3-má, mobilizálódik. Tehát a magmás kőzetekben szoros kap- csolatot mutató vas és szkandium az oxidációs övben elválik egymástól. Hasonló jelen- séget észlelt Kalenov a karéliai ortitokban is. Az ásvány belső magjának 0, 1%-os Sc-tartalma a külső barna övben 0,02 — 0,03%-ra csökkent. A niobium a szkandiummal ellentétben nagyszámú önálló ásványt alkot, ennek következtében egyes képződményekben — kisebb klark-értéke mellett is — az előbbi- nél lényegesen nagyobb koncentrációt ér el. Eegszorosabb összefüggést, mint ismeretes, a Ti-tartalommal mutat. Az ultrabázisos és bázisos kőzetek korán kristályosodó Ti Kubovics: Velencei-hegységi utóniagmás képződmények nyomelemvizsgálata 283 ásványaiban a Nb-befogás szerkezeti okokból a későbbi kiválási! Ti- ásvány okhoz vi- szonyítva még eléggé korlátolt. Ez elsősorban azzal magyarázható, hogy az ultra- bázisos kőzetek keletkezésének megfelelő redoxpotenciál az Nb5 + kiválásához nagyon kicsi. Ennek megfelelően az említett kőzetek átlagos Nb-tartalma 16 — 19 g/t. Legkeve- sebb a neutrális kőzetekben van, a savanyú kőzetek felé ismét növekvő irányzatot mu- tat. Kiemelkedő érték az alkáli kőzetekben jelentkezik, de ezen belül is nagymérvű ingadozás észlelhető, különösen a két nagy — miaszkitos és agpeitos — csoportnak meg- felelően (5. ábra). A miaszkitos alkáli kőzetek a Nb befogására kevésbé alkalmasak, Ti-ásványokat tartalmaznak, ennek megfelelően a Nb-koncentráció kisebb. A miaszkitos magma niobiumja főleg a kőzetek pegmatitos képződményeiben válik ki, önálló Nb- ásványok, elsősorban piroklór alakjában. Az agpeites magma fizikokémiai viszonyai szolgáltatják a Nb-koncentrálódás optimális feltételeit. A nagy könnyenilló-tartalom lassú, hosszantartó kristályosodást biztosít, ennek következtében a teljes megmereve- dés alacsony hőmérsékleten jön létre [28], így az agpeites kőzetek a pegmatitos képződ- mények felé fokozatos átmenetet mutatnak. Mint ismeretes, a Ti- Zr- szilikátok az ag- peites kiválás során utolsóként kristályosodnak ki, és ez teszi lehetővé a viszonylag alacsony hőmérsékleten kiváló Nb nagymérvű befogását. A Ti-Nb izomorf helyettesí- tés csaknem korlátlanná válik és így létrejön a főleg szovjet kutatók által meghatáro- zott nagyszámú ritka Ti-Nb-, vagy Zr-Nb- vagy Zr-Nb-szilikát (beljankinit, vinogra- dovit, mengyelejevit, vudjavrit, kupletszkit, labuncovit, lovcsorit, rinkolit, murmanit, nyenadkevicsit, scserbakovit, eudialit, katapleit stb.) és számos niobát pl. irinit, lo- parit, metalloparit stb. [10]. Az agpeites kőzetek felsorolt komplex szilikátjai és nio- bát jai már főleg pegmatitos ásványok, a kőzetképződés tehát a pegmatitos fázisnak m egf elelő hőmérsékleten fejeződik be[Szádeczky Kardos s E., (30)] . A Nb : Ti arány a hőmérséklet csökkenésével fokozatosan emelkedik, alacsony hőmérsékleten az irodalmi adatok szerbit 1-nél nagyobb értéket ér el. Ebből adódik, hogy az említett kőzetek pegmatitjaiban némi dúsulás észlelhető (5. ábra). A titánon kívül a Nb-t a közel azonos ionsugarú Zr és Tli is befogja. Ezért viszony- lag sok halmozódik fel egyes késői Zr-szilikátokban (eudialit, cirkon stb.). Szádeczky-Kardoss E. vizsgálatai szerint az extrém alkáli kőzetek nagy Nb-tartalma elsősorban a Nb kis ionfajsúlyával magyarázható. Emellett azonban fontos tényező lehet a Nb és a Na szoros kapcsolata is. A Nb205 alkáliák hatására nát- riumortoniobát (Na3Nb04), ill. nátriummetaniobát (NaNb03) alakjában oldódik [17]. E jelenségnek a magmás kristályosodás folyamatában is fontos szerep tulajdonítható, mivel az alkái magmák megmerevedése viszonylag alacsony hőmérsékleten történik. E hatás miatt a nagykoncentrációjú nátrium kiválása előtt a Nb valamely ásványba csak nagyon korlátolt mértékben épülhet be. Ennek következtében a nátriummal együtt nagymértékben felhalmozódik és csak a kristályosodás vége felé a Na mennyiségének a csökkenésével épül be a Ti-ásványok szerkezetébe. Részben ezzel magyarázható, hogy az alkáli kőzeteken belül is elsősorban a Na-ban gazdagabb agpeites képződményekben koncentrálódik. E vonatkozásban nagy különbség mutatkozik a mélységi és a kiömlési kőzetek között. Az utóbbiak az eddigi adatok szerint Nb-t nem, vagy csak ritkán tar- talmaznak, de lényegesen kisebb koncentrációban. Ez feltehetőleg elsősorban a genezis- sel kapcsolatos, éppen ezért ilyen irányú hazai vizsgálatok nagymértékben hozzájárul- hatnának a mecseki alkáli kőzetek keletkezésének a tisztázásához is. A neutrális és savanyú kőzetekben a Nb-t a kevés ilmeniten és titaniton kívül főleg a cirkon, biotit és muszkovit tartalmazza (6. ábra.) Különösen szembetűnő a különböző kőzetekből származó cirkon Nb-tartalmának nagy ingadozása. A 7. ábra szemléltetően mutatja a pacifikus és az alkáli gránitok Nb-tartalma közötti nagy különbséget is. Az említett ásványok azonban viszonylag 284 Földtani Közlöny, XC. kötet, 3. füzet korlátolt mennyiségű Nb-t képesek befogni. Ezzel magyarázható, hogy egyes extrém savanyú mélységi kőzetekkel kapcsolatos utómagmás képződményekben — pl. pneu- matolitos és hidrotermás wolframitokban és kassziteritekben — nagymértékben fel- halmozódik. 6. ábra. A Nb (mint nyomelem) változása az egyes Nb-tartalmú ásványokban. Magyarázat: 1. Ilmenit, 2. Titanit. 3. Cirkon, 4. Eudialit (alkáli kőzetekből), 5. Biotit (gránitból), 6. Muszkovit (pegma- titból) . A ) Nb maximális koncentrációja, B ) Nb átlagos koncentrációja. (Főleg Borogyin, Geraszi- movszkij, Kachana, Rogyionova, Ogyikadze, Pa v lénk o, Za'bavnyikova és Znamenszkij adatai alapján) Fig. 6. The variadon of the abrmdance of Nb as a trace element in tke Nb-bearing minerals. Symbols: 1. Ilmenite, 2. Titanite, 3. Zircon, 4. Eudyalite (out of alkali rocks), 5. Bioüte (out of gránité) 6. Muscovite (from pegmatite), A) the maximum concentraüon of Nb, B) The average concentration of Nb. (Mainly according to data by Borodin, Gerasimowski, Kachana, Rodionowa, Odhikadze, Pawlenko, Zhabawnikowa and Znamenski) 9/t 7. ábra. A különböző kőzetekből származó cirkon Nb-tartalma. Magyarázat: 1. Cirkon gránitból, 2. Alkáligránitból, 3. Elváltozott alkáligránitból, 4. Szienitből, 5. Kvarcdioritból, 6. Bosztonitból, 7. Miaszkitból, 8. Mariupolitból, 9. Alkáli-pegmaütból. A ) Nb maximális koncentrációja, B ) Nb átlagos koncentrációja. (Főleg Borogyin, Pavlenko és Znamenszkij adatai alapján) Fig. 7. Nb content of zirconium from different rocks. Symbols: 1 . From gránité, 2. From alkali gránité, 3. From altered alkali gránité, 4. From syenite, 5. From quartz diorite, 6. From bostonite, 7. From miaskite, 8. From mariupolite, 9. From alkali pegmatite. A ) Maximum concentration of Nb, B) Average concentration of Nb. (Mainly according to data by Borodin, Pawlenko and Znamenski) Niobitun a Velencei-hegyégben csak a biotitban, ill. a biotit átalakulási termé- keiben mutatható ki. Elterjedése nagyon korlátolt. Megjelenik a gránit biotitjában is, de csak a pegmatitos képződmények közvetlen környékén, vagy pedig a durvaszemcsés, pegmatitos kifejlődésű gránitban (I. tábl.) . Legnagyobb dúsulása a pegmatitos csillám- Kubovics: V elencei-hegységi utómagmás képződmények nyomelemvizsgálata 285 bán, területileg a Gécsi-hegyen van. Kiválása a főkristályosodás végén kezdődött és a pegmatitos stádiumban fejeződött be. Koncentrációja az átalakulás azonos fokán levő csillámokban egy adott területen belül megközelítően egyező. Maximális mennyi- sége a legnagyobb szemcseméretű, de legkevésbé átalakult biotitban van, átlagban 2000—3000 g/t. E koncentráció messzemenően meghaladja a biotitokban eddig kimutatott maximális mennyiséget, sőt a pegmatitos muszkovit maximális Nb koncentrációjának [20] is a többszörösét tartalmazza. Mennyisége az átalakulás mértékével fokozatosan 8. ábra. A Velencei-hegységi csillám Nb-tartalmának változása az átalakulás függvényében. Magya- rázat: 1. Klorit kevés szericittel , 2. Klorit-szericit kevés muszkovittal, 3. Szericit-muszkovit kevés klorittal, 4. Szericit-muszkovit, 5. Muszkovit kevés szericittel Fig. 8. Variation of the Nb content of mica from the Velence Mountains gránité in dependence on the degree of alteration. S y m b o 1 s: 1. Chlorite with a sparse sericite, 2. Chlorite and sericite with sparse muscovite, 3. Sericite and muscovite with sparse chlorite, 4. Sericite-muscovite, 5. Muscovite with sparse sericite. csökken, a tiszta szericitben a muszkovitban már csak gyenge nyomként — (ny) — mu- tatható ki (8. ábra). Kioldódása és elvándorlása a kalkofil nyomelemek jelenlétéből következőleg hidrotermás hatásra történt. Ogyikadze pegmatitos muszkovitban max. 500 g/t Nb205-t határozott meg meg [20], A Nb mellett nyomelemként Be-t, Ti-t, Sn-t, V-t mutatott ki. Rácsenergiai számításokkal is alátámasztott feltételezése szerint a Nb-t a 6-os koordinációjú A1 fogja be, a következő kettős elemhelyettesítés szerint: Nb5+ Be2+ — Al3+ Si4+. Feltételezését a Be állandó jelenléte is alátámasztja. Ehhez hasonló helyettesítés valószínűsíthető a biotitokban is. A Velencei-hegységi pegmatitos csillámokban a Be gyakran kimutat- ható, de a Nb és Be mennyiségi változása között összefüggés nem tapasztalható. (9. ábra). A koordinációs viszonyok alapján feltehető, hogy a 6-os koordinációjú Fe2+ és Mg2+ fogja be részben a Ti-nal együtt. Mivel viszonylag kicsi a koncentrációja az elem- befogás — - Leüt w e i n vizsgálatai szerint — - létrejöhet töltéskiegyenlítődés nélkül is. A csillámban, főleg a pegmatit környékén nagymennyiségű zárvány van. Annak elle- nére, hogy e csillámok Nb-tartalmában nem észlelhető dúsulás, mégis valószínű, hogy a Nb egy része zárványásványokban van. Feltűnő, hogy a Ta-t egyetlen mintában sem sikerült kimutatni annak ellenére, hogy mint ismeretes, a gránitpegmatitokban a Ta a Nb-mal szemben rendszerint túlsúlyban van [28], Szoros összefüggés észlelhető a nióbium és a szkandium között (9. ábra). A pá- kozdi és Gécsi-hegyi pegmatitos csillám Se- és Nb-tartalmában mutatkozó nagy különb- ség a pákozdi pegmatit korábbi kikristályosodásán kívül részben abból adódik, hogy ugyanazon, ill. közel azonos Se- és Nb-mennyiség a Gécsi-hegyen lényegesen kisebb tömegű csillámban koncentrálódik. E két elem együttes megjelenése ezidáig csak a pneumatolitos és hidrotermás wolframitokban és kassziteritekben ismert [3]. E jelen- ség leginkább a szűrési elv alapján értelmézhető. A savanyú kőzetekben a Se és a Nb Földtani Közlöny, XC. kötet, 3. füzet 286 •előzetes kiszűrésére alkalmas Fe2+ ill. Ti3+ v. Ti4+ egyaránt kevés van, ennek következ- tében az utómagmás ásványokban felhalmozódhatnak. A hipergén folyamatokban mu- tatkozó azonos viselkedés abból adódhat, hogy alkáliák hatására — a nióbium Na3Nb04 alakjában, a szkandiuin pedig Na3 Se (C03) [14,17] alakjában — viszonylag könnyen elvándorol. 9. ábra. A biotit-klorit-szericit-muszkovit csoport nyomelemei. Magyarázat: 1. Biotit-gránitból, Pákozd, 2. Kloritosodott biotitgránitból, Gécsi-hegy, 3. Kissé pirites biotit gránitból, Gécsi-hegy, 4. Kloritos zöld biotit pegmatitból ill. pegmatitszegélyről, Pákozd, 5. Klorit-szericit-pegmatitból, Gécsi- hegy, 6. Szeneit és szericites muszkovit, Gécsi-hegy, 7. Muszkovit, Gécsi-hegy, 8. Biotitandezitből (pegmatitos), Gécsi-hegy, Kadapi kf., 9. Pirit gránitból, Gécsi-hegy. Fig. 9. Trace elements of the biotite-chlorite-sericite-muscovite group. Explanations: 1. From biotite gránité, Pákozd, 2. From chloritized biotite gránité, Gécsi Hill, 3. From shghtly pyritized biotite gránité, Gécsi Hill, 4. From chloritic green pegmatite and f*om the rim of the same, Pákozd, 5. From chlorite-sericite pegmatite, Gécsi Hill, 6. Sericite and sericitized muscovite, Gécsi Hill, 7. Muscovite, Gécsi Hill, 8. From biotite andesite, (pegmatitic), Gécsi Hill, Nadap quarry, 9. Pvrite from gránité, Gécsi Hill A Nb, Se és a ritkaföldek elterjedése provinciális jellegű, azaz meghatározott magmatípushoz kapcsolódnak. Egyes szerzők — különösen Bray, Nockolds, Mitchell — adataiból úgy látszik, hogy koncentrációjuk a kor függvényében is változik, mégpedig az idősebb képződmények az említett elemekben általában gazda- gabbak. Az elmondottakból következik, hogy az egyes ásványok átlagos Nb- és Só- tartalma nem vonatkoztatható általánosságban, hanem csak a Nb-t illetőleg Sc-t és ritkaföldeket tartalmazó kőzetprovinciák színes ásványaira. Ezt a feltevést az eddigi hazai vizsgálatok is alátámasztják (Szarvaskői gabbró, diabáz). Az egyes szerzők által közölt adatokban mutatkozó nagy eltérés a már ismertetett okon kívül részben az el- mondottakkal magyarázható. í n XV. tábla Kubovics : Velencei -hegységi utómagmás képződmények nyomelemvizsgálata Turmalin és turmalinos pala színképelemzési táblázata K ub o u i c s : Velencei-hegységi utómagmás képződmények nyomelemvizsgálata 289 A turmalinos pala genezisének tisztázása szempontjából lényegesnek látszik a hegység különböző területeiről származó turmalin nyomelemtartalma (10. ábra). Külö- nösen a Ni, Cr és Sn szerepe szembetűnő. A Gécsi-hegyiésAntónia-hegyipalaösszletturma- linjának nagy Ni- és Cr- valamint kis Sn-tartalmával ellentétben a pegmatit turmalinj á- ban kiemelkedő Sn-koncentráció mellett e két elem nem, vagy alig mutatható ki. A tur- malin egy része tehát aszcendens, más része pedig a palaösszletre jellemző nyomeleme- ket tartalmaz. Ha figyelembe vesszük, hogy a B a Velencei-hegységi palaösszletben és a szabadbattyáni agyagpalában egyaránt jól kimutatható, e jelenség igazolja Vendl A. azon feltevését, mely szerint a turmalin bértartalma az eredeti agyagpalából származik. AJantsky B. által kimutatott boros provincia is elsősorban a területen végig- húzódó bórtartalmú agyaggal, illetőleg agyagpalával magyarázható. Mint ismeretes az agyagos képződmények bértartalma viszonylag nagy, kb 90 — 130 g/t [28], E feltevés alapján a turmalinos pala keletkezése Szádeczky-Kardoss E. transzvapori- zációs elmélete alapján a következőképpen magyarázható: A felhatoló gránitmagma és a fedőagyag határán kialakult a maximális nyomás. Az agyag bór tartalma a nyomás- viszonyoknak megfelelően két irányban vándorol. Mivel a nagy nyomás a két képződ- mény határán vagy közelében keletkezik, a gránitmagma és a nyomásmaximum között az agyagos bórtartalmú öv keskeny. Ennek következtében pozitív irányban viszonylag kevés bór vándorolhat. Ezzel szemben az agyagpalában egy nagykoncentrációjú boros öv alakulhat ki, mert a nyomásmaximumtól az agyagpala felé a nyomáslejtőnek meg- felelően a vizes oldatok nagyobb távolságig hatnak, ami a bór kioldását, vándorlását, frontszerű előrenyomulását és a két képződmény határától egy bizonyos távolságban nagymérvű felhalmozódását hozza létre. Ennek következtében egy meghatározott sza- kaszon a B turmalin alakjában ismét kiválhat és így létrehozza a turmalinos kontakt- pala övét. A Velencei-hegységi turmalin túlnyomó része tehát jellegzetes kontaktásvány. Ilyen megvilágításban a gránit bórtartalmának egy jelentős része szintén az eredeti agyagpalából származtatható. TÁBLAMAGYARÁZAT — EXPLANATION OF PLATE XV. tábla — Piate XV. 1. Irásgránitos szövet Pákozd, pegmatitból. + N. Nagyítás: 40 x. — Graphic gránité texture, Pákozd, pegmatite. +N. 40 x. 2. A szegélyen kloritosodott biotit, Pákozd. ||N. Nagyítás: 100X. — Biotite chloritized on the margins. Pákozd. ||N. 100X. 3. A hasadási lapok mentén piritesedett biotit Gécsi-hegy. | ]N. Nagyítás: 100 x. — Biotite pyritized along the cleavage planes. Gécsi Hill. ||N. 100X. 4. Piritesedett biotit Gécsi-hegy. (A szemcse belsejében a pirít hexaéder lapjai jól láthatók). ||N. Nagyítás: lOOx. — Pyritized biotite, Gécsi Hill. (Within the grain, the hexahedral faces of pvrite are dearly seen). ||N. lOOx. IRODALOM — REFERENCES 1. Beusz, A. A.: Rol komplexnich szojegyinyenyij v perenosze i koncentrácii redkich ele- mentov v endogennich rasztvorach. Geochimija, 1958. 4. 307 — 313. — -2. Boriszenko, R. F. — E izu- n o v N. V.: K voproszu o raszpregyelenyii szkandija v wolframitach. Geochimija, 1958. 3. 222 — 227. — 3. Boriszenko, R. F. — Fizu n o v, N. V.: K voproszu o raszpregyelenyii’ szkandija i niobija v wolframitach. Geochimija. 1958. 6. 582 — 586. — 4. B o r o g y i n, R. Sz. — Nazarenko, I. I.: Chi- micseszkij szosztav pirochlora i izomorfnie zamescsanyija v molekule A.B.X,. Geochimija. 1957. 4. 278 — 295. — 5. B o r o g y i n, R. Sz.: O minyeralach-indikatorach na niobija v nefelinovich szienitach. Dokladi A. N. SzSzSzR. 1955. tóm. 103. No. 5. 865 — 866. — 6. B o r o g y i n, R. Sz.: O nyekotorich oszoben- nosztyjach koncentrácii niobija v nefelinovich szienitach. Dokladi A. N. SzSzSzR. 1955. tóm 103. No. 6. 1061 — 1063. — 7. Bray, J. M.: Spectroscopic distribution of minor elements in igneous rocks írom Jamestowu, Colorado, Bull. Geol. Soc. America, 53. No. 5. 765 — 814(1942). — 8. Bray, J. M.: Distri- bution of minor Chemical elements in tertiary dikerocks of the Frout Rangé. Colorado, Am. Min. 27. No. 6. 425 — 440. (1942). — 9. Ferszman, A. E.: Izbrannie trudi. Izd. A. N. SzSzSzR. (1952). — lO.Geraszimovszki j, V. I.: Geochimija i mineralogija nefelinovo-szienitovich intruzij. Geochimija, 1956. 5. 61- — 74. — 11. Geraszimovszkij, V. I. — K a c h a n a, M. M — R ogyionova, R. M.: O szootnosenyii niobija i tantala v agpeitovich porodach Rovozerszkovo scselocsnovo massziva. Geo- chimija. 1957. 5. 417 — 419. — 12. J a f f e, H. V.: The role of vttrium and other minor elements in the gamet group. Am. Min. 36. No. 1 — 2 133 — 155. (1951). — 13. jantsky B.: A Velencei hegység föld- 2* 290 Földtani Közlöny, XC. kötet, 3. füzet tana Geologica Hungarica 1957. — 14. Kalenov, A. D.: K geochimii szkandija v zonye gipergeueza Geochimija, 1958. 2. 130 — 133. — 15. Kiss J.: A Velencei-hegység íj -peremének hidrotermás ércese- dése. M. A. F. I. Évi jelentése, 1953. — 16. íeutwein, F.: Die chemische Zusammensetzung dér Wolframite und ilire lagerstáttenkundliche Bedeutung. Acta Geologica, Budapest, 1952. Tomus 1. 133 — 141. - — 17. Lengyel B. — P r o s z t I. — S zarvasP.: Általános és szervetlen kémia. Tankönyv- kiadó, Budapest, 1954. — 18. N o c k o 1 d s S. R. — A llenR.: Geochimicseszkije nabljugyenyija, Moszkva 1958. • — 19. Nockolds, S. R. — M i t c h e 1 1, R. I..: The Geochimistry of somé Caledonian Plutonic Rocks: A study in the Relationship between the Major Trace Elements of Igneous Rocks and Mine- rals. Transactions of the Royal Socicty of Edinburgh vol. EXI.p. 1 1 session 1944 — 1948. — 20. Ogyi- k a d z e, G. I,.: O nachozsgyenyii niobija i tantala v muszkovitach iz pegmatitov Dzirtilszkovo krisztal- licseszkovo massziva. Geochimija, 1958. .4. 380 — 383. — 21. Pavlenko, A. Sz. — Vaj ns tej n E. je. — S evaljejevszkij, I. D.: O szootnosenyii gafnija i cirkonija v cirkonach izverzsennich i meta- szomaticseszkicli porod. Szoobscsenyije 2. Geochimija, 1957. 5. 351 — 367: — -22. Pavlenko, A. Sz. — Vajnstejn E. Je. — K acliana M. M.: O szootnosenyii Nb i Ta v nyekotorich mineralach izver- zsennich i metaszomatyicseszkich porod. Geochimija, 1958. 6. 558 — 569. — 23. Povarennich, A. Sz.: O gipergennom izmenyenyii wolframita iz Kirgizii. Zap. Vszeszojuznovo Min. Ob. II. szer. Cs. 85. vip. 4. 577 — 579. 1956. 24. Saha m a Tli. G.: Akzessorische Eleinente in den Granuliten von Finnisch- Lappland. Bull.de la Comission gcologique de Finlande N: 0115 (267 — 274) 1937. — 25. S a h a m a, T. G.: Spurelemente dér Gesteine im südlicheu Finnischlappland. Bull. de la comission góologique de Finlande. No. 135, Helsinki, 1945. — 26. Scserbin a, V. V.: Komplcxnie szojegyinyenvija i perenosz chimicseszkich elementov v zonye gipergeueza. Geochimija, 1956. 5. 54 — 60. — 27. Schröcke, H.: Zűr Geochemie erzgebirgischer Zinnerzlagerstátten. N. J. Min. 1955. Bánd 87. 416 — 456. — 28. Szá- dé c z k y-K a r d o s s E.: Geokémia, Akadémiai Kiadó, Budapest. 1955. — 29. S z á d e c z k y-K a r- doss Eh A vulkáni hegységek kutatásának néhány alapkérdéséről. Földtani Közlöny 88. 2. Í958. — 30. Szádeczkv-Kardoss E.: A magmás kőzetek rendszerének elvi alapjai. MTA Műszaki Oszt. Közi. XXIII. 1959. — 31. Szlepenyev, Ju. Sz.: Geochimicseszkije oszobennosztvi lovcsoritrinkolito- vicli pegmatitov chibinszkovo scselocsnovo massziva. Geochimija. A. M. SzSzSzR, 1957. 5. (408 — 416). — 32. S z o lodovnyik, Sz. M. — R u s z a n o v, A. K. — K ondrasina, A. I.: Szpektralnij metod opregvelenyija szkandija v mineralach, rudach i produktach ich pererabotki. Zs. anal., chim. 12. 372 — 376. 1957. — 33. Vendl A.: A Velencei hegység geológiai és petrográfiai viszonyai M. A. F. I. Évkönyve XXII. 1914. — 34. Vinogradov, A. P.: Zakouomernosztyi raszpregvelenyija chimicseszkich éle- mentov v zonye gipergeueza. Geochimija, 1956. 1 . 53. — 35. Zabavnyikova, N. I.: Ob izomorfnich zamescsenyijách v szfenách. Geochimija, 1957. 3. 226 — 232. — 36. Z n a m e n s z k i j, Jo. B. — R ogyio- n o v a, É. M.- Kachaná, M. M.: O raszpregyelényii niobija i tantala v granitách. Geochimija, 1957. 3. 222—225. — 37. Z s i r o v a, V. V. — Z i k o v, .Sz. í. — T ugarinov, A.I.: O vozrasztve pegmatitov Szljudjanszkovo rajona. Geochimija, 1957. 7. 592 — 599. Trace element anaiysis of the post-magmatic formations of the Velence mountains (I. Scandium-Niobium and associated traces) I. KUBOVICS In the Velence Mountains, all of the phases of postniagmatic phenoinena connected with gránité are present (pegmatitic pneumatolytic, hydrothermal), according to B. J a n t s k v. The pegmatitic formation occurs in small spots in several places (Fig. 1). Its habit is variable. As contrary to the coarse-grained and mica-poor variety of Gécsi Hill, the occurrences on the southwestern side of the mountains are eharaeterized by a significant- ly smaller grain size and by a great raica content. In most places, pegmatite changes gradually intő gránité, consequéntly it belongs to the first, still more or less magmatic phase. The great difference between the two areas is attributable mainly to differences in denudation. The mineral association of the pegmatite is monotonous, the main mineral being, according to B.Jantsky, quartz, ortlioelase and muscovite. Mineralogical and spectrochemical study of the gránité and pegmatite. In accordance with the intense and manifold alteration of the gránité containing the pegmatites of the Velence Mountains, their trace element content is alsó highly variable (Table I). The difference against the other parts of the area consists mainly in the appearance, and higher concentration, respectively, of the chalcophile elements. Of the three main constituents quartz and ortlioelase are insignificant as regards spectral anaiysis, as their poor trace element content does show neither qualitative, nor quanti- tative variations of any importance. The predominant primary mica of the Velence Mountains granites and granitoid rocks is biotite, which has undergone partial or totál alteration in the course of the post- magmatic and’ post-volcanic proeesses which have taken piacé in the area. So-called “green” biotite — oceurring in the first piacé in the granites adjacent to the pegmatites, especiallv on Gécsi Hill is one of the products of these proeesses. The stages of the alteration of biotite are clearlv reeognized under the microscope, lnit sometimes alsó K u b o v i c s : Velencei-hegységi utómagmás képződmények nyomelemvizsgálata 29 1 with the naked eye. The trace element content of biotite is variable. Chalcophile as vvell as pegmatophile elements mav be deinonstrated. The elementary association and the coneentrations change in function of the piacé and the degree of alteration. The dark grey, “biotite” of slightly metallic lustre of the pyritic gránité of Gécsi Hill shows a peciiliar phenomenon significantly different from other parts of the mountains. Most of this mineral is pale green to colourless under the microscope, i. e. it is altered to a great extent intő chlorite, sericite and/or muscovite. The Fe and Mg content of the biotite was partially leached by ascending Solutions and the iron thus liberated was precipitated with sulphur partly in the interior of the grains (Figs. 3, 4). This was the cause of the abundant pyrite inclusions and of the dark grey colour; this was alsó the reason fór the unusually high trace element content, the significant enrichment of chal- cophile elements and the exceptional gold and silver concentration in somé of the samples. In most of pyritic biotite Nb is readily deinonstrated. It has presuinably come from the pegmatitic formations of the deeper levels (Table No II.). The trace element content of the individual minerals may undergo significant alterations as to quantity as well as quality in the course of secondary processes. This fact alsó points out with emphasis that fór the correct geochemical interpretation of spectroehemical data a detailed microscopic study is indispensable. A process siinilar to the one shown by the biotite of gránité is seen on the micas of the pegmatites, too. The size of the pegmatitic micas amounts to 0,3 to 1 centimetre on the south- western side and 0, to 0,5—65 centimetre on the southeastern side: in the last area its abundance is below 1 per cent. The trace element content has alsó varied in accordance with the different develop- inent of the pegmatites; this is espeeially apparent in the variations of the concentration of the two rare elements scandium and niobium. Scandium and niobium. Scandium is a frequent and widely distributed trace element of dark silicates. It occifrs generally in roeks containing at the same tinié Y, La and rare earths as trace elements. The scandium content of minerals from different roeks is variable. Fluctua- tions are espeeially great in biotite (Fig. 4). In the Velence Mountains, scandium eould be deinonstrated only in the pegma- titic roeks, in pegmatitic micas. Its distribution and quantity variations show a close conneetion with those of niobium. The highest concentration occurs in the most typical pegmatite area, on the southeastern side of the mountains, on Gécsi Hill. The average Se content of mica is lOOOto 3000 grains per metrie tón. Its abundance generally decreases with the proceeding of the alteration of mica. In pure sericite or muscovite — excepting somé samples — it could nőt be demonsrated, or only in very weak traces. Most of scan- dium has, under liydrothermal influenee, left the biotite lattice together with the iron and magnesium captivating it and became mobilized. In the chloritic green biotite of gránité it cannot be deinonstrated, perhaps fór this same reason. A similar be- haviour of scandium was mentioned by Kaleuov [14], Niobium was encountered in the Velence Mountains exclusively in biotite or in its products of alteration. Its extension is much restricted. It alsó occurs in the biotite of gránité, bút only in the immediate neighbourhood of the pegmatitic formations or in the coarse-grained gránité of pegmatitic development. (Table I.) Its greatest enrich- ment occurs in the pegmatitic mica of Gécsi Hill (southeastern side). Its precipitation has commenced at the end of the main crystallization phase and ended in the pegmatitic stage. Its .concentration in a given area in micas of an approximately identical degree of alteration is approximately constant. The greatest abundance occurs in coarsest- grained, least alt ered biotite where it amounts to 2000 to 3000 g/t on the average. Its amount decreases with the proceeding of alteration, in pure sericite and muscovite I it is fouud only as a weak trace (Fig. 8). Its dissolution and migration took piacé, as suggested by the presence of chalcophile elements, under hvdrothermal influenee. The concentration of niobium and scandium show a close correlation. (Fig. 9.) The great difference between the Se and Nb content of the Pákozd (southwestern) and 1 Gécsi Hill (southeastern) pegmatitic mica may, beside the earlier crystallization of the Pákozd pegmatite, alsó be due to the fact that somé amount of Nb and Se is concen- trated on Gécsi Hill in a significantly smaller amount of mica. The joint occurranee of these two elements was hitherto known only from hvdrothermal and pneumatolytic I wolframite and cassiterite [3], This phenomenon may be explained mostly by the filt- ration principle. In the acid roeks, the ions Fe2+, Ti3+ and/or Ti4+, apt to filter out scandium 292 Földtani Közlöny, XC. kötet, 3. füzet and niobium are scarce, wherefore they are able to concentrate in the post-magmatic minerals. A siniilar behaviour in the liypergenic processes may be due to the fact that under the influence of alkalies niobium may be readily mobilized in the fönn of Na3 Nb04 scandium in the form of Na3(Sc) (CÖ4)3 [26], The distribution of Nb, and especially of Se and the rare earths are strongly provinciái, i. e. these elements oceur in connection with certain magma types. Con- sequently, the average Nb and Se content of the individual minerals may nőt be genera- lized, excepting the dark silieates of the Nb- and Sc-bearing rock provinces. This assumption was alsó corroborated by other investigations in Hungary (gabbro and diabase of Szarvaskő). The great discrepancies between the data of the individual authors may be due beside the already mentioned mainly to this circumstance. The trace elements accompanying scandium and niobium reflect to somé extent the natúré and intensity of the postmagmatic phenomena having taken piacé in the area. Beside the pegmatophile elements, characteristic of the facies (Ti, Zr, Mo etc.) locally alsó somé of the siderophile (Ni, Au) and chalcophile elements (Ag, Sn, Pb, As) may reach significant concentrations. MAGYARORSZÁGI GLAUKONITOS KŐZETEK ÜLEDÉKTANI VIZSGÁLATA BONDOR LÍVIA* Összefoglalás : A bakonyi kréta cenomán emeletébe tartozó glaukonitos márgában levő Foraminif em-vázak egy részét glaukonit tölti ki. A dunántúli eocén mészkőben és márgában levő glaukonit zöme Nummulitesek vázába nyomult be. A törmelékes ásványok a kisebb, a glaukonit pedig a nagyobb szemcsenagyságban uralkodik. Ez a glaukonit helyben keletkezett- nek bizonyult. Az Eger környéki felsőrupéli homokkőben és márgában található glaukonitszemcsék zöme az eocénhez hasonlóan a nagyobb szemcsenagysági tartományokban dúsul. A Foraminifera- kitöltések, a glaukonitszemcsék alakja, és a kémiai összetétel autigén keletkezésre utal. A kísérő ásványszemcsék között sok az ép földpát és amfiból, ezek vulkáni szórt termékek. A Nagybátony környéki katti homokkő, és burdigalai homokkő glaukonitja szállí- tottnak mutatkozik. A nagylengyeli fúrásból származó tortónai glaukonitos homokkő ismét autigén jellegeket árul el. Az ásvány kémiai viselkedése azt mutatja, hogy a vas lazán kötődik a sziliciumhoz. Valószínű, hogy a magyarországi glaukonit biotitból és amfibólból keletkezett. A másfél évszázaddal ezelőtt leírt glaukonit keletkezési körülményeit, a kiindu- lási anyagot, az átalakulás helyét és tényezőit sokan kutatták, de még mindig sok rész- letében vitatott az ásvány képződési folyamata. Több magyarországi üledékes kőzetben is található kisebb-nagyobb mennyiségben, sőt egyes képződményekben — a kőzet elnevezésében is szereplő — lényeges elegyrészként. Hazánkban F ü 1 ö p J., M e i s e 1 J„ Korim K. és vegyészek, elsősorban Tibor O. foglalkozott a hazai glaukonittal. 1959-ben a magyarországi glaukonitos üledékek vizsgálata volt szakdolgozatom tárgya, különös tekintettel a glaukonit elsődleges, vagy másodlagos előfordulásának megállapítására. A bakonyi cenomán márgából két mintát, úrkúti, tatabányai, bokodi és tokodi fúrásból származó középsőeocén márgát, és mészkövet, középsőoligocén, ru- péli emeletbe tartozó homokos márgát, és agyagmárgát vizsgáltam Eger, Demjén, Szomolya környéki fúrásokból és felszíni kibukkanásokból. Vizsgáltam ezenkívül felső- oligocén. katti emeletbe tartozó homokkövet a Nagybátony melletti Szorospatakból, és tortónai meszes homokkövet nagylengyeli fúrásokból. A vizsgálati módszerek teljes kémiai elemzéséből, teljes szemcseeloszlási vizsgálatból, differenciális termikus analízisből, röntgenvizsgálatból, és az ásványos összetétel núkroszkópos vizsgálatából álltak. Ezenkívül figyelembe vettem a keménységet, térfogatsúlyt, savakkal, és lúgok- kal szembeni ellenállást. A cenomán glaukonitos márga vizsgálata a minták korlátozott száma és nem megfelelő volta miatt nem kielégítő, általános következtetésekre még nem alkalmas. A cenomán glaukonitos márgából Pénzeskúton gyűjtött minta szürke színű, limonitfoltos márga, mely nagyon sok Ammonitest tartalmaz. Az oldási maradék 0, 1 mm feletti szemcsetartományában sok a Radiolária, de ezeket a vázakat nem tölti ki glau- konit. Koptatott kvarc mellett világos, és sötétzöld glaukonit figyelhető meg. A Fora- minifera-vá zak egy részét glaukonit tölti ki. A bakonynánai Gaja-völgyből származó * Előadta a Földtani Társulat 1960. jún. 22-i szakülésén 294 Földtani Közlöny, XC. kötet, 3. füzet cenomán márga az előbbinél több glaukonitot, és kevesebb Radioláriát tartalmaz. Egyedül a Foraminifera- kitöltések bizonyítják autigén keletkezését, feltéve, hogy a Foraminiferák nem idősebb rétegekből kerültek be. Ez valószínűtlen, mert a Forami- niferákhoz hasonló nagyságú törmelék rendkívül kevés, az üledék határozottan pelites. A Radioláriák, és a finomszemű üledék nyilttengeri kifejlődést jeleznek. Az úr kúti 159. számú fúrásából 3,40% NaaO-t és 4,89% K20-t tartalmazó glaukonitos, nummuliteszes mészkő került felszínre. Az oldási maradék zömét glaukonit adja, 0.1 — 0,2 mm átmérőjű, a kísérő törmelékes ásványszemcsék pedig 0,1 inm-nél kisebbek. A sötétzöld, erősen szabdalt felületű glaukonit mellett hidrohematit, biotit, gránát, kvarc, és kevés pirít figyelhető meg. Sok a glaukonitból álló Foraminifera, Bryozoa, és korall kőbél. Főleg a Quinqueloculina és egyéb Miliolina vázakat tölti ki a glaukonit. A tatabányai 1 162. szánni fúrás eocén összletében 30 cm vastag nummuli- teszes mészkő, 40 méterrel mélyebben pedig középsőeocén nummuliteszes, glaukonitos márga jelentkezett. A mészkőben levő Nummulitesek egy részét glaukonit tölti ki. A glaukouitszemcsék a terrigén ásványoknál sokkal nagyobbak. A 20 méter vastag márga szemcseösszetételében a 0,06 — 0, 1 mm közötti tartomány uralkodik, a benne levő glaukonit zöme azonban 0,2 — 0,32 mm közé esik. A törmelékes ásványszemcsék kvarc- ból, kevés biotitból, turmalinból, kloritból, hidrohematitból és kevés koptatott föld- pátból állnak. A glaukonit világoszöld színű, és sima felületű. Az oldási maradék szemcseösszetétele az előbbiekhez hasonlóan azt mutatja, hogy az 0, 1 mm alatt dúsuló törmelékes elegyrészekkel szemben legnagyobbrészt 0,2 — 0,63 mm átmérőjű. Sötétzöld, szabdalt felületű szemcsék és sima, világoszöld színűek is vannak. A kísérő ásvány- szemcsék között kvarc, pirít, barna amfiból, és hidrohematit látható. A b o k o d i 1388. számú fúrás 2,6 méter vastag, nagyon erősen glaukonitos középsőeocén mészkövet harántolt. A glaukouitszemcsék 0.63 — 0,32 mm között mutat- nak maximális dúsulást. Kvarc, hidrohematit, pirít, barna amfiból alkotják a törmelé- kes ásvány társulást. A Foraminiferák vázát világoszöld glaukonit tölti ki. A t o k o d i 350. számú fúrás eocén összletében több glaukonitos szint ismer- hető fel. A középsőeocén mészkőben, márgában, homokos agyagmárgában és a perfo- rátás márgában több-kevesebb glaukonit jelentkezik, sőt helyenként a Nummuliteszek vázát is ez tölti ki. A középsőeocén felső részén feltűnően sok zöldesfekete, szabdalt felületű glaukonitot tartalmazó, 1.2 méter vastag márgaréteg helyezkedik el. Ebben az eocén összletben nagyon sok az üde, hatszöges biotitlemez, ami vulkáni szórásra utal. Valószínűleg távol volt a kitörési központ, és a szórt anyagból csak a lemezes biotit jutott el erre a területre. A glaukonitos kőzetekben kevesebb a biotit. mint az alatta és fölötte levőben, és a biotit nagyrészt kloritosodott. A glaukouitszemcsék kiválogatásá- val viszonylag tökéletes elválasztással jutottam ahhoz az anyaghoz, mely teljes kémiai elemzésre került. Az elemzés adatait az I. táblázat mutatja. Az elemzés eredményét összehasonlítva a külföldi adatokkal, Hendricli -Ross három, Correns két, Smulikowski összefoglaló munkájában közölt 68 elemzéssel, valamint Libor magyarországi glaukonit elemzésével, a következő különbségek adódnak: Az Si02-tar- talom közel áll az elemzések 47,0 — 50,50%-os átlagához. Libor O. a bakonybéli felsőeocén agyagmárgában 44% Si02-t talált. Ugyanakkor az ő elemzésében rendkívül nagy a CaO érték és az izzítási veszteség. Ez arra utal, hogy nem sikerült a glaukonitot tökéletesen elválasztani a márgától. így természetesen az összes adat módosul, és nem lehet összehasonlítani a tiszta glaukonit összetételével. A tokodi glaukonitban az A1203 nagyon kicsi, az Fe2Oa jó átlagértéket mutat. Az FeO azonban rendkívül nagy, a 73 elemzésből csak hat múlja felül ezt az értéket. A CaO, és az MgO az átlagnál jóval nagyobb, mindössze négy elemzég mutat ennél nagyobb MgO értéket. Az NaaO a nagy szórást mutató adatok közül nem ugrik ki. A KzO elég sok, a 73 elemzésből csak 13káliumtar- tí o n d o r : Magyarországi glaukonitos kőzetek üledéktana 295 talrna nagyobb ennél. A háromértékű és kétértékű vas aránya nagyon kicsi, 7,72 az (2Fe,0, oxidációs fok - 1 2 Fe203t FeO )' A külföldi adatok közül csak kilenc mutat ennél kisebb érté- ket. Ez autigén keletkezés mellett szól, mert kiemelkedés, lepusztítás, szállítás és új ra történő lerakódás esetén a keletkezésnél nagyobb oxidációsfokú környezetbe jut a glaukonit, és feltétlenül oxidálódnia kellene a redoxpotenciálra oly érzékeny vas egy részének. Különös viselkedést mutat ez a glaukonit, ha pár csepp kénsav jelenlétében flourkidrogént öntünk rá, ugyanis a többi szilikáttól eltérően egy pillanat alatt mara- dék nélkül feloldódik. Fz a szerkezetre enged következtetni. Sósavban főzve részlegesen oldódik, mert az oldat kétértékű és háromértékű vas reakcióját mutatja. Az eocén glaukonitos előfordulások nagyon sok közös vonást árulnak el. A sok ősmaradvány — elsősorban Foranúniferák — vázát kitöltő glaukonitszemcsék azt iga- zolják, hogy az ásványt helyben keletkezettnek kell minősíteni. Az autigén keletkezést biztosan állíthatjuk, mert a glaukonittal kitöltött Foraminifera-vá zak bemosottságának lehetőségével itt nem kell számolnunk, hiszen legtöbb esetben az eocén előtt még nem élt Nummuhtesek vázát tölti ki az ásvány. Általános jelenség, hogy finomszemű törmelékes kőzetben, legtöbbször agyagos márgában, sőt egészen csekély mennyiségű törmelékes elegyrészt tartalmazó mészkőben fordul elő a glaukonit, így a nagyobb szemnagyságban egyedüli ásvány. Ez utóbbi is az autigén keletkezés mellett szól, lüszen a glaukonit izo- metrikus szemcséi a kvarchoz hasonló térfogatsúlyúak, és mechanikailag a kvarcnál sokkal kevésbé ellenállóak. A glaukonitos kőzetek rendszerint kevés biotitot is tartal- maznak, melynek nagy szerepe lehet a glaukomt képződésében. Az Északkeleti Középhegységben azoligocénrupéli és k a 1 1 i eme- letében nagyon erősen glaukonitos szintek jelentkeznek. A DK- 16. számú demjéni fúrásból származó 4,6 méter vastag felsőrupéli glauko- nitos agyagmárga glaukonitszemcséi többnyire 0,2 — 0,63 mm átmérőjűek. A csak 0,1 mm alatt jelentkező törmelékes ásványszemcsék között víztiszta kvarc, sok hidrolie- matit, kevés pirít, turmalin és gránát figyelhető meg. A Demjén — Szomolya-1. számú fúrásból 6 méter vastag glaukomtos, kissé homo- kos agyag került ki, melynek szemcseösszetétele az előbbihez hasonló, a törmelékes ásványszemcsék itt is jóval kisebbek a sötétzöld, erősen tagolt felszínű glaukonitszem- cséknél. Kvarc, földpát, gránát, sok hidrohematit. kevés cirkonból áll a kísérő ásvány- társaság. Minden szemcsetartományban látható kevés sárgásbarna, a közepén rend- szerint zöld színű szemcse, mely valószínűleg a glaukonit utólagos átalakulásából szárma- zik. Feltűnően sok az idiomorf, koptatatlan, manebachi- és albittörvénv szerint ikresedő földpát, mely vulkáni szórásra utal, viszonylag közeli kitörési központtal. I'oraminiferák alapján felsőrupélinek bizonyul a kőzet. A DTA- és a röntgen-vizsgálat a többi glau- konitos kőzettől eltérően az agyagos tartományban is mutatott ki kevés glaukonitot. Kizárólag az agyagos frakcióban jelentkező muszkovitot a nagymennyiségű földpát mállására lehet visszavezetni. A Demjén — Szomolya-4. számú fúrás is liarántolt felsőrupéli, glaukonitos, homo- kos agyagot. Szemcseeloszlási görbéje és a glaukonitszemcsék nagysága az előbbiekkel csaknem teljesen egyezik. A kísérő ásványokat kvarc, hidrohematit és vulkáni tufaszó- rásra utaló földpát, és amfiból alkotják. A Foraminifera- és Globigerina-vá zaknak csak egy részét tölti ki a glaukonit. A Demjén — Szomolva-5. számú fúrásban 4,5 méter vastag, felsőrupéli, zöld glaukonitszemcséket tartalmazó, homokos agyagmárga jelenkezett. A nagyobb szemcse- nagyságban a glaukonit, a kisebb szemcsenagyságban a kvarc uralkodik. A kvarc zöme víztiszta, kevéssé koptatott, közeli lehordási területet tételez fel. Ezenkívül gránát, klo- rit, nagyon sok hidrohematit, és a glaukonitszemcsék felületén ülő piritkristályok fi- 296 Földtani Közlöny, XC. kötet, 3. füzet gyelhetők meg. Sok a glaukonitkitöltésű Foraminifera-\á. z, különösen a Miliolinák kö- rében. Egyes glaukonitszemcséken megfigyelhető, hogy sötétzöld héj veszi körül. Ebben a rétegben egy 2,2 méter vastag meszesebb márga közbetelepülés mutat- kozott, mely abban tér el az előbbitől, hogy vulkáni tufaszórásra utaló biotitot, és na- gyon sok földpátot tartalmaz. A glaukonitszemcsék felületi mélyedéseiben . elhelyez- kedő fehér anyag vastagabb ereiből vékonyabbak ágaznak ki, amely utólagos átalaku- lásra utal. Az átalakulás különböző fokozatai is láthatók, a fehér erek egyre szélesebbé válnak. Itt is sok glaukonitból álló Foraminifera-\á. z figyelhető meg. Az Eger-2. számú fúrásból 0,8 méter vastag, fűzöld, laza, porló, finomszemű homokkő ismeretes. A 0,63 — 0,2 mm között dúsuló glaukonit felületi bemélyedéseit kitöltő anyaghoz egészen hasonló, önálló, sárgásfehér, zöldesfehér szemcsék is vannak A törmelékes ásványok között kvarc, gránát, kevés hidrohematit, cirkon, és rendkívül sok idiomorf földpát jelentkezik. A kiválogatott glaukonitszemcsék kémiai elemzésének adatait az I. táblázat tünteti fel. Az Si02 kicsit kevesebb, az A1203 több az átlagnál, az Fe203 kisebb, az FeO pedig nagyobb. Ez utóbbi arra utal, hogy az átlagnál redukáltabb környezetben keletkezett. Az összes vas mennyisége kicsi, valószínűleg az Fe203 az utó- lagos átalakulás során csökkent. A CaO mennyisége nagyon nagy, az MgO viszont na- gyon jól beilleszthető az elemzések átlagába. A nagy CaO magyarázatát a kiindulási anyagban lehet keresni. MnO-t is tartalmaz, ami egészen kivételes. A röntgenfelvétel kvarcot, kalcitot, és kevés muszkovitot mutat, tehát a glaukonit nem jelentkezik 0, 1 mm alatt. A nagyobb szemcsenagyságban teljesen hiányzó kalcit és szeneit a nagymennyi- ségű földpát mállásából keletkezett. Az egri Windt-féle téglagyártól északra, a felszínen jelentkezik glaukonitos agyag- márga, mely az előbbi fúrások felsőrupéli glaukonitos agyagmárgáival azonosítható. Dőlése szerint a téglagyári akvitáni rétegösszlet fekvőjében van. A glaukonit és a tör- melékes ásványszemcsék nagyság szerinti eloszlása az eddigiekhez hasonló szabályszerű- séget mutat, tehát a glaukonit maximális dúsulása 0,2 mm fölött, a törmelékes szem- cséké 0, 1 nmi alatt van. A kvarc, hidrohematit, magnetit mellett feltűnően sok az ép földpátkristály, elsősorban szanidin, barna amfiból és biotit, melyek vulkáni szórásból származnak. A többiektől eltérően nem tartalmaz piritet, de a kőzetben levő nagy limo- nittartalom egy része pirít oxidációjára vezethető vissza. Több gömbölyded, sötétzöld glaukonitszemcse között fehér, sárgásfehér anyag helyezkedik el, és mintegy összetartja a különállónak látszó szemcséket. Az is elképzelhető, hogy a kolloidális kiválásra jellemző gömbös- vésés ásvány esetén az egyes gömbök közötti bemélyedések agyaggal töltődtek ki. Bőven láthatók azonban olyan glaukonitszemcsék is, ahol a sárgásfehér agyagos anyaggal kitöltött mélyedés nem fut keresztül az ásványon, hanem érhálózathoz hasonló, a szélesebb bevágódásokból keskenyek ágaznak ki. Ez feltétlenül utólagos átalakulást jelez. Azok a szemcsék lehetnek az átalakulás utolsó állomásai, melyek teljes egészük- ben zöldesbarnák, és sűrű erezés nyomai figyelhetők meg rajtuk. A felsőrupéli glaukonitos kifejlődéseket összehasonlítva sok azonos vonás látható. Nagyon hasonlók az üledék jellegei, szemcseösszetétele. A nagyobb szemcsenagysági tartományokban csaknem kizárólag glaukonit fordul elő, a törmelékes ásványszemcsék jóval kisebbek. Ez a glaukonit elsődleges előfordulására utal. A glaukonitszemcsék min- denütt sötétzöldek, általában kerekded alakúak, de sok szeszélyes alakú is van, mely kizárja a másodlagos előfordulás lehetőségét. Jól megfigyelhetők az átalakulás egyes állomásai, és a teljesen átalakult sárgásbarna, vagy sárgásfehér szemcsék. Sok Foramini- fera vázát glaukonit tölti ki, ami az autigén keletkezés mellett szól. A glaukonit könnyen szétnyomható, és az így keletkezett finom törmelék sem válik csillámszerűvé. A kísérő ásványok is hasonló jellegűek minden rupéli kőzetben. A kvarc zöme víztiszta és szögle- tes, ami rövid szállításra utal. Kevés színtelen gránát, és sok hidrohematit jellemző. B o n d o r : Magyarországi glaukonitos kőzetek üledéktana 297 Feltűnően sok a földpát, szép számmal jelentkezik amfiból, és elvétve biotit. A földpát sajátalakú, ép, nem koptatott. A mechanikai és kémiai hatásokkal szemben kevéssé ellenálló földpát tökéletes kristályai csak vulkáni szórásból származtathatók. A szani- din és a kevés biotit riolitvulkánosságra utal, a plagioklász és főleg az amfiból andezit- vulkánosságra. Az Eger környéki rupéli összletben gyakori az amfibólandezit-tufa, de riolittufa is. Eehet, hogy azonos időben két különböző kitörési központból kapott szórt anyagot. A földpát rendkívül nagy mennyisége mellett eltörpül az amfiból és még in- kább a biotit szerepe. A biotit hiányát az is okozhatja, hogy a lapos csillámlemezek messzebb szálhtódtak, mint a földpát. Sokkal valószínűbb magyarázat azonban az, hogy a kétségtelenül autigén keletkezésű glaukonit alapanyaga ezekből a színes szili- kátokból származik. A felső oligocén katti emeletbe tartozó glaukonitos kifejlődések közül a Nagybátony melletti Szorospatak kőzeteit vizsgáltam. A középsőkatti agyagos homok- kőből származó minta sárga színű, laza, fínomszemű homokkő. Magmás, metamorf és epigén származású kőzetek alkotják a változatos ásványtársulást. Koptatott kvarc, kevés glaukoiút, muszkovit, pirít, biotit, klorit, sok gránát és staurolit, kevés amfiból és cirkon figyelhető meg. A felsőkatti keresztrétegzett homokkő alsó részéről származó agyagos homokkő kevés glaukonitot tartalmaz, mely 0,1 mm alatt éri el a maximális dúsulást. A törmelékes elegyrészek pedig 0,32 — 0,63 mm között dúsulnak. A törmelékes ásványok zöme kvarc, mellette muszkovit, pirít, gránát és a kvarc felületén ülő pirít - lcristályok figyelhetők meg. A 0,63 mm-nél nagyobb glaukonitszemcsék egy része kavics- szerű en koptatott, a többi kemény, fényes, smaragdzöld, lapos csillámszerű. A katti emelet legfelső részéről származó homokkő kevés, és főleg 0, 1 mm-nél kisebb glaukonitszemcséket tartalmaz, melyek smaragdzöldek, világoszöldek, sima felületűek, lapos csillámszerűek. Sok koptatott kvarc, gránát, kevés muszkovit, amfi- ból, rutil és kevés cirkon alkotják az ás vány társulást. A nagybátonyi Hársas-hegy egyik vízmosásából származó felsőkatti, jól osztályo- zott, középszemű homokkő is főleg 0, 1 mm-nél kisebb glaukonitszemcsét tartalmaz. A törmelékes ásványok zömét kitevő kvarc mellett muszkovit, gránát, barna amfiból jelentkezik. A katti emeletbe tartozó homokkövek ásványos összetételében nagy a hason- lóság. A középsőkatti agyagos homokkőben levő glaukonit nagyon hasonlít a rupélihez. Egyetlen szemcsén Bryozoa lenyomat is látható. Ez a csekély mennyiségű glaukonit hely- ben keletkezettnek látszik. A felsőkatti homokkőnél jóval finomabb szemű üledékben fordul elő, ez is hasonlóvá teszi az idősebb, autigén glaukonit előfordulásokhoz. A felsőkatti, erősen keresztrétegezett homokkő sokkal durvább szemű, mint az autigén glaukonitot tartalmazó kőzetek. A glaukonitok külseje is eltér az eddigiektől, mind világoszöld, vagy smaragdzöld színű, fényes, lapos, csillámszerű. A nagyobbak kö- zött van kavicsszerűen koptatott, melynek felületén sík és domború részek váltakoznak. Minden szemcsenagyságban van, de a kisebb átmérőjű tartományban több. Mindez a helyben keletkezés ellen szól. Nincs ősmaradvány vázát kitöltő glaukonit sem. Ezek azt bizonyítják, hogy más, idősebb glaukonitos kőzetekből behordott glaukonittal állunk szemben. Felvetődik az a kérdés, hogy milyen üledékes kőzetek lepusztításából származik a glaukonit. Térben közel csak a rupéli emeletben ismeretes ilyen kőzet, de ez a Bükktől nyugatra még nem emelkedett ki ebben az időben. Esetleg az Eger környéki és ettől délre eső területről származhat, ahol hiányzik a katti emelet, tehát még a felsőoligocén előtt kiemelkedett. Ennek megállapítása azonban még további vizsgálatokat igényelne, hiszen a katti homokkő nagyon glaukonitos részeiről nem történt vizsgálat. A katti eme- letbe tartozó glaukonitos homokkő nagyon erős keresztrétegezettsége partközeli jellegre utal, sőt helyenként deltaképződménynek látszik. Az eddigi ismeretek szerint ilyen helyen nem keletkezik glaukonit, tehát ez is a behordást bizonyítja. 298 Földtani Közlöny, XC. kötet, 3. ji'tzet A nagybátonyi szorospataki burdigalai konglomerátum fedőjéből származó középszemű homokkő szemeseeloszlását és a benne levő glaukonitot ugyanazok jellem- zik, mint a katti emeletbe tartozót. A nagylengyeli olajkutató fúrásokból glaukonit tartalmú tortónai rétegeket ismertek meg. Minden esetben durvatörmelékes, meszes kötőanyagú kőzetben fordul elő. Erősen koptatott kvarc, sok pirít, muszkovit, klorit, kevés turmalin és rutil kíséri a gömbös-vésés megjelenésű glaukonitot. Az eddigi autigén előfordulásokhoz hasonlóan a nagyobb szemcsenagyságban dúsul a glaukonit, mely külső megjelenésében a rupéli kőzetanyagra emlékeztet, utólagos átalakulást is mutató erekkel. A Foraminifera-váza.- kat glaukonit tölti ki. Több kvarcszemcsét félköralakban glaukonit vesz körül, gyakran a kvarc egyik oldalára ránőve látszik. Mindezek a jellegek azt bizonyítják, hogy helyben keletkezett. Összegezve az eddigi vizsgálatok eredményét, az derül ki, hogy a cenomán emeletbe tartozó bakonyi glaukonit valószínűleg, a Dunántúli Középhegység középső- és felsőeocénjében mutatkozó glaukonit, az Eger környéki rupéli emeletben levő, és a nagy- lengyeli meszes tortónai homokkő glaukonitja pedig biztosan helyben keletkezett. Az Északkeleti Középhegység felsőoligocén katti emeletében levő glaukonit az eddigi vizs- gálatok alapján behordottnak látszik. A glaukonit egyes fizikai és kémiai tulajdonságai és az ásvány keletkezésére vonatkozó adatok Az elsődleges glaukonit megjelenése és fizikai tulajdonságai hasonlóak. A szem - csék színe világoszöld, smaragdzöld, sötétzöld és barnászöld. A szín ugyanazon a lelő- helyen is nagyon változó. Gömbös-vésés megjelenésű az ásvány, a szemcsék könnyen szétnyomliatók. Térfogatsúlya nagyon közel áll a kvarcéhoz, bromoform és széntetra- klorid elegyével különböző fajsúlyú folyadékot előállítva mindig a kvarccal együtt úszik, vagy süllyed le. A vizet zöldre festi, és ez a színeződés hetek múlva sem tűnik el. L i b o r O. szerint kolloidrészecskék okozzák a színeződést. .Sósavban is megfigyelhető ez a zöld szín, itt azonban kémiai oldásról van szó, mert a kétértékű és háromértékű vas reakcióit mutatja az oldat. Pár csepp kénsav jelenlétében a fluorhidrogén pillanatok alatt teljesen feloldja. Már az előbbiek is, de főleg ez a jelenség arra utal, hogy laza a szerkezet, a vas lazán kötődik a szilíciumhoz. N o s z o v és Bogoki no szerint savban részlegesen, hígban pedig teljesen feloldódik. A magyarországi glaukonitoknál ez utóbbi nem figyel- hető meg, lúgban az oldódás legcsekélyebb jelét sem mutatják. A legtöbb optikailag izotróp, de egyesek halmazpolarizációs jelenséget mutatnak. Ez feltehetően attól függ, hogy a kolloidális kiválási! glaukonit milyen mértékben kristályosodott át. Valószínűleg színes szilikátokból keletkezett. Az eocén glaukonitot barna biotit, és zöld kloritosodott biotit kíséri, a rupéli glaukonitot viszont sok amfiból és kevés biotit. Ezek a glaukonitos kőzetek a vulkáni törmelékszórás kétségtelen jeleit mutatják. A magyarországi glaukonit sokkal nagyobb CaO tartalmú, mint a külföldiek. Ugyanakkor kevesebb a vas és az alumínium A biotit és amfiból összetétele között is ilyen irányú az eltérés. Lehet, hogy a glaukonit jaink zöme amfibólból keletkezett, és egy kisebb része biotitból. Ez jól összhangba hozható azzal, hogy Magyarországon a paleogénben amfiból - andezit és később, a középsőoligocéntől a riolitvulkánosság is gyakori volt. A kréta kivételével minden glaukonitos üledék közelében vulkáni szórt anyag, tufacsíkok és tufás rétegek helyezkednek el. Ez az eocén rupéli és tortónai előfordulásra egyaránt érvényes. B o n d o r : Magyarországi glaukonitos kőzetek üledéktana 299 Valószínűleg kolloidális oldatból vált ki az ásvány. Ezt bizonyítja, hogy más ásványszemeket körülvesz, benyomul Foraminif era-vázakba, megjelenése gömbös. A csaknem azonos nagyság is kolloidális tulajdonságokra vezethető vissza, valamint optikai sajátságai is erre utalnak. A nagylengyeli tortónai homokkövet kivéve pélites, finomszemű üledékekhez kö- tött. és általános érvénnyel meszes üledékekhez kapcsolódik. A kalciumkarbonáttal együtt történő kiválás lúgos közeget biztosít. A pirít redukciós közegre utal, bár a pirít utólagos is lehet. A kétértékű vas redukciós közeg mellett szól. de a színes szilikátokhoz képest a glaukonit oxidáltabb állapotot jelent. Redukciós közegben nem élhetnek Fora- miniferák, tehát a keletkezés helye összeesik az ősmaradványok tömeges pusztulásával. A mészkiválás a Ca(HC03)2-t tartalmazó víz felmelegedéséhez vau kötve, ezért teszik a glaukonitképződés helyét a hideg és meleg áramok találkozásához. Feliet, hogy a víz hőmérséklete mellett a pn változásának is szerepe van a mészkő, és ugyanakkor a glau- konit kiválásában. Az ásványban előforduló elemek geokémiai viselkedése egyértelműen sekélytengeri, a szárazföldhöz közeli képződményt igazol. A nagy szilícium-, elég kicsi aluminiumtartalom, sok vas, de a foszfor és mangán is ezt mutatja. A glaukonit utólagos átalakulására is vannak bizonyítékok. Az átalakulás során a vas oxidálódik és eltávozik. A szemcse ilyenkor megbámul, később kifeliéredik. Ugyan- ekkor a kőzet erősen limonitos lesz. Az átmeneti tagokat, az átalakulás egyes állomásait jelző szemcséket további vizsgálatnak kellene alávetni. A felsőoligocén katti emeletbe tartozó glaukonitos homokkövet sok, és helyesen megválasztott minta alapján kellene megvizsgálni. Fontos támpontot adhat az, hogy a rupéli glaukonit kivételesen inaugán- tartalmú, és ha ez halmozódott át a katti emelet során, akkor feltehetően a katti kereszt- rétegzett homokkő glaukonit ja is mangántartalmú. Sió, ALÓ, Fe203 FeO CaO MgO Na20 K.O MnO P,03 izzítási veszteség H.O I. táblázat A Ii 49,19'',, 5,65% 18,03% 4,67% F27% 4,36% 0,035% 7,90% 0,05% 8,85% 48,43% 9,51% 16,51% 3,15,% 2.71% 3,30% 0,74% 5,10% 0,08% 0,16% 10.76% 100,005% 100,45% 3,55% 5,74% A ) A Tokod 350. számú fúrás eocén glaukonitjának kémiai elemzése. B ) Az Kger-2. számú fúrás rupéli glaukonitjának kémiai elemzése. IRODALOM — REFEREXCES 1 . Ilart h — C orrén s — E s k o 1 a: Die Entstehung dér Gesteine. Berlin, 1939. — 2. F ü 1 ö p J- -Libor O. — Meisel J.: A bakonybéli glaukonitos terület földtani és kémiai vizsgálata. Földt. Közi. 1954. — 3. G a 1 1 i h e r, E. W.: Geologv of Glauconite. Bull. Amer. Assoc. Petrol Geol. XIX. 1935. — 4. Heim, A.: Über submarine Denudation und chemische Sedimente. Geol. Rundschau. 15, 1924. — 5. Koriul K.: Magyarországi glaukonitos üledékek. Bánvászati és Kohászati Lapok, 1949. — 6. Majzon L- : A magyarországi oligocén mikropaleontológiai rétegtana. • — 7. M o s z o v, G. I. Kogokino, F. E.: A Sztálingrádi-medence paleogénjének glaukonitjai. Izvesztija Akademii Nauk Sz.Sz.Sz.R. Moszkva, 1959. — 8. Smulikowski, K.: The Problem of Glauconite. Warsawa, 1954. — 9. Szentes F.: Salgótarján és Pétervására közötti terület. Magyar Tájak Földtani Leírása .1943. 300 Földtani Közlöny, XC. kötet, 3. füzet Investigations of sedimentary geology on Hungárián glauconitic rocks h. BOXDOK My B. Se. thesis, prepared in 1959, dealt vvith the glauconitic sediments of Hun- gary, with the special purpose of finding out whether the glauconite occurs in primar y or secondary setting. I have studied the Cenomanian glauconitic mari of the Bakony Mountains, the upper Eocéné limestone and mari of the Transdanubian Mountains, the upper Rupelian sandstone and sandy mari of the environment of Eger, Demjérí and Szomolya, the upper Oligocene sandstone from around Nagybátony and a Tortonian glauconitic sandstone from a boring near Nagylengyel. The investigation techniques consisted in full Chemical analyses, full grain size distribution determinations, DT analyses, X-ray analyses and the microscopical determination of the mineralogical composition. The sample of the Cenomanian glauconitic mari, taken at Pénzeskút and in the Gaja valley near Bakonynána, is rich in Foraminifera and Radiolaria. The Foraminifera of the open-sea pelitic deposit are mostly fiiled with glauconite, proving an authigenic origin of the same. The Nummulithian limestone and mari from the Tatabánya, Úrkút, Bököd and Tokod borings is locally very rich in glauconite. The búik of the glauconite grains belongs to the 0,2—0,63 millimetre grain size rangé, the accompanying detritic mineral grains being generally of 0, 1 mm size. Beside the dark green glauconite grains of strongly slashed surfaces there occur hydrohaematite, biotite, amphibole, garnet, quartz and pyrite. There are abundant casts of Foraminifera, Bryozoa and corals consisting of glauconite. Especially the tests of Nummulina, Quinqueloculina and other Miliolids are filled with glauconite. In the Eocéné complex of the Tokod boring, fresh hexagonal biotite flakes are extremely abundant, indicating a volcanic eruption. The centre of the eruption must have been situated farther away, so that only flaky biotite was able to reach the area in question. In the glauconitic rocks, biotite is scarcer than in the adjacent layers and most of biotite is chloritized. By picking out the glauconite grains I was able to obtain a relatively pure sample of the substance which then was subjected to a full Chemical analysis. The results of the latter are shown in Table 1. As related to glauconite analyses from abroad, the A1203 content of Tokod glauconite is extremely small, whereas the FeO content is exceptionally high. CaO and MgO are well above the average. The degree of oxidation, (2Fea03), FeO is very small, indicating an authigenic origin. The glauconite filling out the tests of the characteristically Eocéné Foraminifera has to be regarded as formed in s i t u. It is a generál feature that glauconite is present in fine-grained sedimentary rock, mostly in clay mari, and even in limestone containing very small amounts of detritic components, so that in the greater grain size fraction glauconite is the only mineral. This alsó is an argument in favour of the authigenic origin. Glauconitic rocks generally contain somé biotite, which may have played an important part in the formation of glauconite. In the Northeastern Mountains, there occur layers extremely rich in glauconite in the Rupelian and Chattian stages of the Oligocene. The glauconite grains are, here too, mucii greater than the accompanying detritic grains. The latter consist mostly of quartz, feldspar, hydrohaematite, garnet and amphibole. Idiomorphous, unworn feldspar twinned according to the Manebach and albite laws is remarkably abundant, indicating a scattering of volcanic ash from a nearby eruption centre. Part of the Foraminifera, Globigerina tests are filled with glauconite. The secondary alteration of glauconite is likewise observed; it is seen to proceed along tiny fissures. The Chemical analysis results of the picked-out glauconite grains are shown in Table 1. The degree of oxidation is small, indicating that the médium of formation was rather more intensely reducing than usual. The amount of totál iron is small; the concentration of Fe203 has presumably decreased in the course of secondary alteration. The abundance of CaO is very high; the reason fór this mav lie in the ground matériái of glauconite genesis. There is alsó somé MnO which is quite exceptional. The appearance, grain size, and shape of the glauconite grains, as well as their oecuring in the form of fillings of Foraminifera tests are strongly indicative of authigenic origin. The presence of sanidine and scarce biotite suggest a rhyolite volcanism, that of plagioclase and especially of amphibole indicate andesitic erúptions. In the Rupelian clay complex around Eger, tuffs of amphibole andesite are frequent, bút rhyolite tuff is alsó present. Beside the predominant feldspar. B o n d o r : M agyarországi glaukonitos kőzetek üledéktana 301 amphibole and especially biotite are quite subordinate. The scarceness of biotite may eventually be explained by the assumption that the undoubtedly authigenic glauconite was formed out of these dark silicates. The upper Chattian intensely cross-stratified sandstone is much coarser grained than the rocks containing authigenic glauconite. The external appearance of glauconite is alsó quite different, it is liglit green to emerald green in colour and occurs in brilliant mica-like flakes. Amongst the coarser grains there occur such wliich are rounded, in pebble fashion. Glauconite occurs in all of the grain size categories, bút it is more abundant in the sinaller fractions. All this contradicts the assumption of an origin in s i t u. No glauconite filling fossd tests occur either. Thus we have to assume that glauconite was swept in from the denudation area of older glauconite-bearing rocks. Now the problem arises as to what sorts of sedimentary rocks these could have been. A rock situated sufficiently close is known in the Rupelian stage, bút this is supposed to have been still submerged west of the Bükk Mountains at that time. The mother rock of this glauconite could have been situated in the environment of Eger and further south where the Chattian is absent, indicating an uplift prior to the upper Oligocene. However, a detailed proof of this assumption would need further investigations, as the most glauconitic parts of the Chattian sandstone were nőt studied. The very intense cross-stratification of the Chattian glauconitic sandstone indicates a near-shore facies and even in somé instances a delta-like origin. As far as we are able to judge, no glaucon- ite is formed under such conditions, which is a further argument in favour of an alloth- igenic origin. The Nagylengyel oil wells have yielded Tortonian strata bearing glauconite. The mineral occurs throughout in a coarse-grained rock of calcareous cement. The spheroidal to vesicular glauconite is accompanied by intensely worn quartz, much pyrite, muscovite, chlorite, somé tourmaline, and rutile. Similarly to the authigenic occurrences described above, glauconite is eurielied in the larger grain size fractions, reininding in its external appearance of Rupelian glauconite. The Foraminifera tests are fiiled with glauconite. Several of the quartz grains are overgrown in a half-circle by glauconite, which alsó occurs in growths on one side quartz grains. All these features pro ve a formation in situ. The appearance and phvsical properties of primary glauconite are much the same everywhere. Its colour varies from light to dark green, its shape is spheroidal to vesicular, its density is close to that of quartz. It gives the water, in which it is immersed, a greenish tint, which is stable fór several weeks. According to O. L i b o r the phenomenon is explained by the presence of colloid particles. The green colour is alsó observed in hydrochloric acid: however, here we have to deal with a Chemical solution, because the liquid shows the reactions of bivalent and trivalent iron. In the presence of somé drops of sulphuric acid, glauconite is instantaneóusly dissolved by hydrofluoric acid, as contrary to the rest of the silicates. This phenomenon as well as the previously mentioned ones suggest the structure to be quite loose, the iron being bound weakly to Silicon. Most of the grains are opticallv isotropic, bút somé of tliein show the phenomenon of aggregate polarization. Glauconite was presumably formed out of dark silicates. Eocéné glauconite is accompanied by brown biotite and green chloritized biotite, Rupelian glauconite by much amphibole and sparse biotite. The glauconitic rocks show the unmistakable signs of the presence of volcanic ash. The Hungárián glauconites have a much greater CaO content than the ones from abroad. At the same time, iron and aluminium are less abun- dant. Between the composition of biotite and amphibole the difference is of a similar natúré. This raises the possibilitv that our glauconites were generally formed out of amphibole, and onlv to a smaller part out of biotite. This is in good agreement with the facts of the Palaeogene amphibole andesite and subsequent rlivolite volcanism (from the middle Oligocene on). Excepting the Cretaceous glauconitic sediment, there occur volcanic ashes tuff bands and tuffy layers in the neiglibourhood of all of the glauconitic horizons. This is equally valid fór the Eocéné, Rupelian and Tortonian occurrences. The mineral was most probably precipitated out of colloid Solutions. This is proven by its occurrence in the forms of coatings on other minerals, of test fillings, as well as by its vesicular shape. The almost even grain size and the optical properties are alsó in favour of this assumption. Excepting the Tortonian limestone of Nagylengyel it is connected with fine- grained pelitic sediments and as a rule with calcareous sediments. 302 Földtani Közlöny, XC. kötet, 3. füzet The co-precipitation witli carbonate of calcium ensures a basic médium. Pyrite indicates a reduetive médium, although it may be secondarv. Bivalent iron alsó indicates a reduetive médium, although glaueonite represents a higher State of oxidation than tlie dark silicates. No Foraminifera could have possibly existed in a reducing médium so that glaueonite formation coincides witli the sudden dying-out of masses of Foramini- fera. The precipitation of lime neeessitates a warming-up of the water containing Ca(HC03)2, and that is why the formation of glaueonite was set at the eontact of cold and warm currents. The geochemical natúré of the elements constituting the mineral is unequivocally indicative of a shallow-sea, near-shore origin. A PAKSI ÉS VILLÁNYI ALSÓPLEISZTOCÉN KIFEJLŐDÉSEK PÁRHUZAMOSÍTÁSA Dr. KRIVÁN PÁI,* Összefoglalás : A villányi és a paksi alsópleisztocéu kifejlődések párhuzamosítása, általában a biosztratigráfiai és az üledékföldtani úton elért pleisztocéntagolási eredmények összehozása régi óhaja négy edkorkutatásu tiknak. Bár a járható út rögös és nehéz, s a kapcso- latokat illetően többnyire feltevésekre kell szorítkoznunk, a villányi és a paksi szerencsés föld- tani adottságok, a mindkét részről legkorszerűbb anyagfeldolgozási igénnyel lefolytatott vizs- gálat, alsópleisztocén vonatkozásban, konkrét eredményekre vezetett. Az aísópleisztocén orogén fázisok rétegtani helyének mindkét területen véghezvitt pontos meghatározása, a mozgások sajátosságainak, fejlődéstörténetének megismerése kulcsot adott kezünkbe a rétegsorok össze- hozásához, a külön útakou elért azonos rétegtani megállapítások pedig a felhasznált mód- szerek ill. az általuk nyert eredmények értékelésének helyességét bizonyították be. Az eredményeket a következőkben összegezzük: 1. A pleisztocén első, biztosan rögzített orogén fázisa a villányi szakasz elejére ill. az annak megfelelő G, szakasz elejére esik. Tartama alatt E — D-i dilatáció eredményeként az adott irányban árkos-sasbérees rögszerkezeti elemek jöttek létre. 2. A pleisztocén második orogén fázisa a villányi és a bihari szakasz határán, vagyis a M„w szakasz elején ment végbe. A második orogén fázist É — D-i irányú kompresszió, torlódásos szerkezeti elemek létrejötte jellemzi. 3. Az első orogén fázis során igénybevett legfiatalabb paksi pleisztocén réteg kora a téglagyári szelvény korábban véghezvitt "rétegtani tagolásának felhasználásával a G, — G„ szakaszra datálódik. Anyaga löszfelszínen kialakult erdei talaj. Fekvőjében a paksi szelvény s egyben Középeurópa legidősebb löszkifejlődése, a G, löszképződés első határozott bizonyí- téka mutatkozik. 4. A második orogén fázis már a G2, Ga — M,, M,m, Mia rétegsort is igénybevette. Ez a rétegsor a villányi emelet Villányi-hegységi kifejlődéseivel a szövegközti táblázat szerint hozható össze. Vagyis: a G2 löszképződés megfelelője a Villányi hegységből eddig még nem ismert, a Kretzoi által G — M szakaszba helyezett vörösagyag képződés Pakson talajkép- ződésnek (G? — Mj), a M,„ eróziós szakasz a talajképződés befejeződésének (M, h), a M,j lösz- vályog képződés pedig löszképződésnek (M„) felel meg. A zárójelek között feltüntetett kro- nológiai jelek rétegtani állásfoglalásunk kifejezői. 5. A Villányi hegységi M2j löszréteg kifejlődésével ér véget a bihari szakasz. A bihari szakasz paksi záróüledéke szintén lösz. Ennek korát a szakaszra rögzítettük. Vizsgála- taink szerint tehát a M2j és a M,j3 szinonimák . 6. A „Bencze-koesmai” feltárással és a vasúti szelvény bekapcsolásával E — D- irányban kiegészített paksi alapszelvény (téglagyári szelvény) szerkezeti viszonyait a 8. ábra szemlélteti. 7. A vizsgálataink során alkalmazott diasztrófikus szemlélet nemcsak a rétegsorok párhuzamosításának, hanem a külön utakon elért pleisztocén rétegtani rendszerek ellenőrzé- sének, egymás segítésének is eszköze. 8. A mindkét területen észlelt orogén fázisok első közelítésben az ó- és újromán orogén szakaszokkal hozhatók össze. Ennek tisztázása 'a középeurópai pleisztocén rétegsorok távazo- nosításának lehetőségeit rejti magában. 9. Bár mindenféle elméletigazolási szándék távol áll tőlünk, sőt éppen azért kell kijelentenünk, hogy a Milán kovié — Bacsák elmélet ill. kronológiai rendszer az álta- lunk alkalmazott "kölcsönösségi elv, az egymás közt egybevágó sorok azonosítási módszere alapján, a kölcsönös függetlenség fenntartása mellett jól használhatónak bizonyult. Ideje lenne már, ha a negációs ellenvélemény képviselői egyszer a saját állásfoglalásukat is felülvizsgálnák s törekednének megismerni nemcsak az ellenvéleményt megerősíteni látszó adatokat, hanem Bacsák Gy. munkásságát is, aki az általuk célpontnak kiválasztott besugárzási görbe réteg- tani tagolásra való felhasználása ellen két évtizede tiltakozik. Ami pedig a Clt dátumok per- döntő jelentőségét illeti, a két abszolút kronológiai rendszer közötti kapcsolat csak akkor ellent- mondásos, ha a besugárzási görbe az összehasonlítás alapja, s főként, ha a Cu adatok 15 ezer éven túli rohamos torzítását a Milankovi ó-rendszer rovására figyelmen kívül hagyják. Mivel ez már éppen esedékes, a Milankovió rendszer helyzetére, értékelésére hamarosan átfogó tanulmány keretében térünk vissza. 3 Földtani Közlöny 304 Földtani Közlöny, XC. kötet, 3. füzet Régi óhaj teljesedik be ebben az Írásban. A gerinces faunákkal jellemzett és tagolt villányi alsópleisztocén kifejlődések, s a gerinces faunát csak elszórtan tartalmazó, s legfeljebb csak malakológiailag jellemzett paksi klasszikus pleisztocén szelvény réteg- sorának párhuzamosítására vállalkoztunk benne. Vállalkozásunk sikerét az öt éve publikált paksi monográfiára [14] s K r e t z o i M. [13] röviddel utána megjelent nagy- szabású villányi munkájára alapoztuk, a megoldás kulcsát viszont a paksi vasúti feltárás gondosan tanulmányozott szelvénye adta kezünkbe. A paksi vasúti feltárás letesülése A Budapest — pécsi, ún. 6. sz. főközlekedési út Dunakömlőd — Paks közötti sza- kaszán, a paksi vasútállomással szemközti részen (106,561 — 106,730 km között) 1952- ben, a műútépítéssel kapcsolatban rézsüállékonysági vizsgálatokat kellett végezni. A muut fölé emelkedő magaspart stabi- litási viszonyait ui. a rétegsor alján ész- lelt vízszivárgás aimyira lerontotta, hogy suvadási-rogyási jelenségek bekö- vetkezésére is számítani lehetett. A suva- dásveszély elkerülésére Papfalvy F. [18] a magaspart teraszos rézsüsítését hozta javaslatba, s 1,2-szeres biztonsági tényező mellett 40°-os rézsükiképzést tanácsolt. Véleményét az általa kitűzött 4 fúrás kőzetmeehanikai vizsgálatára alapozta. Mivel a paksi pleisztocén alap- szelvényre (téglagyári feltárás) vonat- kozó vizsgálataink erre az időre estek [14], Papfalvy F. a kőzetmecha- nikai vizsgálatok eredményét s a fúrá- sok anyagát egyaránt készséggel bocsáj- totta rendelkezésünkre. A paksi vasútállomással szem- közti magaspart részleges rézsüsítésére azonban már Papfalvy F. vizsgála- tai előtt sor került. Az így létesített fel- tárás egyik rétegéből [14, 5. kép] került elő Stefanovits P. híres, sokat vitatott alsópleisztocén ősgerinces lelete, melynek tartórétegét a paksi pleisztocén alapszelvény (továbbiakban: téglagyári szelvény) megfelelő rétegével már az idézett munkában párhuzamosítottuk. Mint bevezetőben említettük, a villányi és a paksi alsópleisztocén kifej- lődések párhuzamosításának kulcsa a paksi vasúti szelvény, ahhoz azonban, hogy ezt a kulcsot haszonnal forgathas- suk előbb tisztáznunk kell annak a téglagyári szelvényhez való kapcsolatát. K y i v á n : A paksi és villányi alsópleisztocén párhuzamosítása 305 A paksi téglagyári és vasúti szelvény kapcsolata A nemzetközi hírű és rangú paksi téglagyári szelvény Középeurópa legfontosabb pleisztocén alapszelvénye. Rétegsora eddigi ismereteink szerint a középeurópai pleisz- tocén legteljesebb eolikus rétegösszlete. A csaknem 60 méteres pleisztocén összlet a günzi-mindeli interglaciálistól a wiirmi szakasz végéig terjedő időtartamot fogja át, így a pleisztocénnek több mint 5/6 részét képviseli. Középeurópai alapszelvénnyé nyilvá- nítását namcsak adottságai, a pleisztocén egymást követő szakaszainak megfelelő réte- 0 2. ábra. A vasúti feltárás szelvénye. Magyarázat: 1. Pregiinzi agyagösszlet, 2. bősz, 3. Elváltozott lösz (eltemetett talaj), 4. Szoliflukciós úton áttelepített ill. áttelepítést nem szenvedettifagyleveles lösz, 5. Mészkonkréció-sorok. Fig. 2. Profil de l’affleurement du chemin ,de fér. bégen de: 1. Complexe d’argile pré-günzienne, 2. boess, 3. boess altéré (sol recouvert), 4. boess á feuüles de glaciation, transporté ~ ai solifluction ou resté sur piacé, 5. Séries de concrétions de calcaire. gek egymás fölötti, leghézagtalanabb megjelenése s az ebből adódó rétegtani- következ- tetési biztonság, hanem a rajta végzett, mindenre kiterjedő üledékföldtani-rétegtani elemzés és összesítés [14] is indokolja. 1954 végén lezárt vizsgálataink eredményeként a téglagyári feltárásban az addig többek által günzinek vélt [24, 4, 8, 1, 31] rétegeket fiatalabbaknak minősítettük, így a téglagyári rétegsor korábban hangoztatott teljességét csak a günzi-mindeli inter- glaciálissal kezdődő s a pleisztocén végéig terjedő tartamra valószínűsíthettük [14], A téglagyári szelvény általunk végzett rétegtani felosztása, besorolása azonban megfe- lelhet a valóságnak, a vasúti feltárásban ui. a téglagyári szelvény legalsó, a mindeli szakasz elejére sorolt löszrétegének megfelelő réteg alatt még két további, a günzi jeges szakaszokkal összehozható löszréteg volt felismerhető. Ezzel a pleisztocén löszrétegsor alsó határát is elértük, alatta prepleisztocén (pregünzi) , valószínűleg édesvízi agyagösszlet települ (2. ábra). 3* 306 Földtani Közlöny, XC. kötet, 3. jiizet Bár a vasúti feltárás létesítése téglagyári vizsgálataink idejére esett, ennek fel- dolgozása részint az anyagvizsgálat jelentős időigénye, részint elvi meggondolások alap- ján visszamaradt. A téglagyári feltárás rétegsorának kronológiai tagolása, besorolása körül kialakult nézetek, a különbözőségükből adódó bonyolult viták első lépésként ui. a helyzet tisztázását, a viták lezárását követelték meg. Erre szolgált korszerű anyag- vizsgálati igénnyel lefolytatott tanulmányunk, amely a téglagyári feltárás rétegsorára vonatkozó korábbi megfigyelések és vizsgálati eredmények értékelését is magában foglalta. Rétegtani állásfoglalásunk határozottságát a monográfiában közölt összesítő szelvény [14, 3. melléklet] fúrásszelvényszerű ábrázolási stílusával kívántuk kihang- súlyozni. A téglagyári fejtő É-D-i irányban megnyitott rétegsorának hossz-szelvényében való ábrázolása s a kronológiai vélemény arra történő rávitele xú. újabb vitákra adott volna alkalmat a rétegtani besorolás, a tagolás helyessége tekintetében. E vitát az a meggondolás váltotta volna ki, hogy az eolikus üledékképződés és üledékpusztulás egyidejű egymásmelletisége közismert tapasztalati tény, így az eolikus rétegek szelvény- beli összekötése időben össze nem tartozó kifejlődések szinkronizálását eredményezheti. Annak ellenére, hogy a szárazföldi üledékképződés és üledéklepusztulás valóban szoro- san összefügg, különösen löszrétegek esetében túlzottnak kell minősítenünk ezt az aggályt, ami a paksi téglagyári feltárás felszínen jól követhető rétegsorának hosszanti szelvény- ben való ábrázolását ill. annak közlését mégis megakadályozta. Az előzőekben megfogalmazott ellenvetést már a vizsgálatok kezdetén el kívántuk kerülni, ennek megfelelően részletes anyagfeldolgozásunkat a kétségtelenül egymást követő, egymás után lerakodott rétegek folyamatos, fúrásszelvény-szerűen begyűjtött mintáin végeztük el. A fúrásszerű összesítő szelvényhez való ragaszkodás így eleve kielé- gítődött. Tévedés lenne előrebocsájtottak alapján azt hinni, hogy kronológiai állásfogla- lásunkhoz szemellenzős módon csak a ,, fúrásszelvény” anyagvizsgálati adatait használ- tuk fel. A rétegtani következtetések megvonásakor az összes korábbi észleléseket, vizsgá- lati eredményeket, saját vizsgálati adatokat és a téglagyári fejtésben tett észleléseinket egyaránt felhasználtuk s amennyiben az szükségesnek mutatkozott, a téglagyári feltá- rástól D-re fekvő ,,Bencze-kocsmai” szelvényben s az É-ra levő vasúti szelvényben szer- zett tapasztalatokat is értékesítettük [14], A vasúti szelvénnyel való kapcsolat megkeresését már Stefanovits ősge- rinces lelete is megkívánta, ennek alsópleisztocén rétegtani helye ui. meggyőző erejű ősállattani tény volt azon geológusok véleményével szemben, akik a paksi eolikus összlet egészét a würmi szakaszba kívánták helyezni [27], Mivel a téglagyári és a vasúti feltárás egymáshoz közel fekszik ( 1 . ábra) s rétegeik a magaspart közbeeső részén át meglehetősen jól követhetők, a két feltárás rétegsorát kisegítő gondolatok nélkül is összehozhattuk. Ezzel a vasúti feltárás rétegtani besorolá- sához is eljutottunk. Bár a két feltárás felszíni összefüggése jól nyomozható, a párliuza- mosítási eljárás során még a látható összefüggéseket is körültekintően ellenőriztük, s különös figyelmet fordítottunk a vasúti feltárás fölé és talpába telepített fúrások anyag- vizsgálati eredményeinek értékelésére. A téglagyári fejtől É felé haladóan a rétegfelszíuek enyhén emelkednek. A vasúti feltárás irányában megnvújtott téglagyári szelvény tehát , .dőlés” ellenében halad, így a vasúti feltárásban már az idősebb pleisztocén tagok is felszínre bukkannak, a würmi szakasz üledékei viszont a kiemelt helyzetből következően nagyrészt lepusztultak (2. ábra) . A vasúti feltárás fúrásokkal alul és felül kiegészített rétegsora a pregünzi édesvízi agyagöszlettől kezdődően folyamatos sorban mutatja be, főként a nagy jeges szakaszok történéseit, egészen a würmi jeges kezdetéig. 307 K r i v á n : A paksi és villányi alsópleisztocén párhuzamosítása A téglagyári szelvény rétegsorának korinegállapítása alkalmával az egy m á s közt egybevágó sorok kronológiai-azonosítási elvét használtuk fel. Ehhez két dolog volt szükséges: 1. a pleisztocén korszak őséghajlati változásainak ismerete, műit kronológiai etalon és 2. a feltárás rétegsorában rögzített őséghajlati változások kifejtése és időrendbeállítása. Mivel az első feltételt nem tudtuk kielégíteni, azaz a paksi szelvény az eddig ismert középeurópai szelvényeknél részletesebb, teljesebb lévén nem volt olyan éghajlatváltozási, induktív úton szerkesztett etalon, amihez hozzámérhettük ,vagy amivel összevethettük volna, kénytelenek voltmik Milankovic — Bacsák [3, 4, 5, 6, 7] deduktív úton nyert rendszerét, az eddig legrészletesebb pleisztocén klímatörténeti rendszert fel- használni. Ehhez azonban előzetesen el kellett végeznünk annak földtani értelmezé- sét, kifejtését is [14], Dedukciós műveletünk a középeurópai pleisztocén klímatörténéseinek egyfajta megismerésére vezetett. Minthogy ez a művelet ugyanakkor a megfelelő kritikai szemlé- letet és áttekintést nem nélkülözte, magát a Milankovic — Bacsák rendszer- ből kifejtett éghaj lat változási etalont csak a vizsgált rétegsor induktív, hagyományos geológusi feldolgozása után, a rétegekben rögzített őséghajlati helyzetek jellegének és változási rendjének kiolvasása, megismerése után használtuk fel. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy Milankovic — Bacsák rendszere a kormeghatározó egybevetési eljárás során meg is állta a helyét, de ugyanakkor élő- dének hibáját elkerülendő, nem kívántuk a rétegsorból kiolvasni mindazt, amit aMilan- k o v i c-rendszer „előírt”. Meggyőződésünk ui., hogy a geológusok elméletigazolási szándéka — az időben, mikor még nem is tudták mit kellene Milán kovi c-elméleté- nek elméletigazolás címén „segíteniük” — többet ártott ennek az elméletnek, műit a C14 adatok tömege, amelyek összehozása a Milankovi c — B a c s á k kronológiai etalonnal nem is ütközik olyan nehézségekbe, mint azt sokan gondolni szeretnék. Arról pedig meg vagyunk győződve, hogy Clemence számításai s az így megkívánt revízió nem érinti az elmélet lényegét, közzétételük a Milankovic — Bacsák elmélet stabilitását nagyban növelni fogja. Maga az egymás közt egybevágó sorok kronológiai-azonosítási elve nem új. Régóta hasznosítják varv-rétegösszletek párhuzamosítására s a dendrokronológiában is közismert eredményességgel. Újabban V é g h n é Neubrandt E- [29] felsőtriász rétegösszletek párhuzamosítására használta fel. Mindezek után természetes, hogy a téglagyári szelvény kronológiai adataival együtt az alkalmazott nevezéktant is átvesszük. Jogos tehát a pleisztocénen belül jég- képző („kriofil”) és jégpusztító („kriofób”), valamint részleges jégpusztító („szemikriofób”) és részleges jégképző („szemikriofil”) szakaszok megkülönböztetése s felismerésük szük- ségessége, mert a nevezett szakaszok felismerését ill. felismerésének lehetőségét tégla- gyári vizsgálatamk már bebizonyították. A „kriofil”, a jégképző szakaszok felismerhetőségét már Staub M. [25] pél- dázta a feleki flóra éghajlati jelentésének értelmezése alkalmával ugyanúgy tapasztalati úton, ahogyan a téglagyári feltárásban még a további, a jégpusztulási, a részleges jég- pusztulási és részleges megújulási szakaszokat is felismerni tudtuk. Pedig Staub M. felismeréseit sem fűtötte semmiféle igazolási szándék (1891!), nem kereste tudatosan azt amit talált, s mégis a Koppén -elv megszületése volt az eredmény, vagyis azé a felismerésé, hogy az eljegesedések létrejöttéhez nem általános lehűlés, hanem ellenkező- leg, kiegyenlített évi középhőmérséklet, egyaránt csapadékos hűvös nyarak — enyhe telek sorozata szükséges. Ezt azonban olyan korán sikerült megfogalmaznia, hogy visszhangra nem talált, sőt K ö p p e n-nek egészen más úton, klimatológiai tapasztalatok és megfontolások alapján kellett ugyanehhez a következtetéshez eljutnia. Azt viszont .308 Földtani Közlöny, XC. kötet, 3. füzet fel sem kell említenünk, hogy K ö p p e n-nek a S t a u b-féle tapasztalati felismerésről nem volt tudomása, pedig négy évtizeddel ezelőtt a negyedkori irodalmat még át lehe- tett tekinteni. Az a körülmény, hogy Staub munkássága után hat évtizeddel már tudatosan törekedtünk arra, hogy necsak a jeges és jégszüneti szakaszokat, hanem a képződési és pusztulási szakaszokat is felismerjük és megkülönböztessük véletlenül sem jelenti azt, hogy eredményeink a Milankovi c — B a c s á k elméletből folytak, bármennyire is elősegítette az a jegesek létrejöttének és pusztulásának egységes klimatológiai magyará- zatát. Hogy a Milankovi c — B a c s á k elmélet földtani kifejtésénél alkalmaztuk először a fenti nevezéktant az eleve azért történt, hogy a deduktív rendszer s az induktív rendszer összehozását azonos nevek alkalmazásával megkönnyítsük ill. lehetővé tegyük, vagyis a dedukciót odáig vigyük, ameddig induktív úton is eljuthatunk. Más szóval: a lehetőségek és a valóság nyelvét törekedtünk közös nevezőre hozni. A monográfiában közzétett pleisztocén tagolási rendszeren csak annyi változás történt, hogy a mindéiig rissi1, \vürmi1 ott megállapított kettétagoltságát, két jeges szakaszát ezúttal már Mla, M^, Rla, Rljg, Wla, W-^ jelöléssel láttuk el. Rövidítések: PG: pregünzi, G: günzi, M: mindeli, R: rissi, W: wiirmi szakasz; ki: Kriofil, skl: szemik- riofil, tu: tundra szakasz. Későbbiek során, a rövidség kedvéért, e megjelöléseket a szö- vegben is alkalmazzuk. A vasúti feltárás rétegtani tagolódását a 2. ábra mutatja. A vasúti szelvény szerkesztésében felhasznált 4 fúrás üledékföldtani összesítő szelvényét [32, 3 — 6. ábra] a monográfia-beli gyakorlatnak megfelelően állítottuk össze. Róla a fúrási rétegsor részletes kőzettani felépítése, szemcseösszetételi sajátságai, a szem- cseösszetételből ill. a szemcseeloszlásból kihozható üledékképződési jellemzői leolvas- hatók. Mivel a rétegsorokat mindenkor jeges nézőpontból tekintettük át, s abban is a hozzánk legközelebbi, legismertebb jeges, a würmi ,,krion” fázisok viszonyait vettük alapul, a szemcsecsoportok határának megállapításában a lösz, közelebbről a téglagyári feltárás würmi löszének jellemzőiből indultunk ki. Szemcsenagysághatárok : Dp < 0,02, D2: 0,02 — 0,05, D3: 0,05 — 0, 1, D4: > 0, 1 mm 0 Dj, alatt a < 0,02 mm 0 részleg 26% feletti mennyiségét értjük. Megkülönböztetését a téglagyári szelvény würmi lösz-összletének 26% átlagú pelittartalma indokolja. A D2 + D3 a lösz jellemző törzsrészlege, melyben D2 általában nagyobb mint D3. A Dg/Dg átlagértéke 1,4 — 1,5-nél rendszerint nagyobb, felső határa 4 körül van. A Dg megnövekedése a D2/D3 viszonyt 0,7-ig is leszoríthatja, ez azonban kivételes eset, a löszképződés végét vagy újabb löszképződés kezdeteit jelzi. Mivel a szemcsék eolikus lebegési hajlama a 0,05 imn 0 fölött rohamosan csökken [17], a D3 részleg lösz geneti- kájú üledékekben való előtérbenyomulása az üledékképző közeg, a szél sebességének megnövekedésére mutat, valamint arra, hogy a szállított poranyag finomabbszemcséjű részeinek leülepedéséhez szükséges légnyugalmi állapot ritkán köszöntött be ill. rövid ideig tartott. A 8 - — - viszony az ellenkező helyzet szemléltetésére alkalmas. Értéke a tég- lágy ári feltárás würmi lösz-összletében 2 — 3 között ingadozik, a rissi összletreszben azonban 1 körüli értékig csökken le. Ebből a rissi löszképződést a porszállítás ismétlő- dését megannyiszor követő, hosszas, teljes légtisztulást eredményező légnyugalmi álla- pottal jellemeztük. Mivel az epigén folyamatok (talaj képződés stb.) a Dx részleg rendelle- nes megnövelésével a fenti viszonyszám értékét lecsökkenthetik, löszképződési követ- keztetéseink levonásánál az elváltozási folyamatokra különös figyelmet fordítottunk. Az osztályozottságot a quartilértékek hányadosával ÍSz = ~7'' j , s a szemelosz- l Q25 309 K r i v á n : A paksi és villányi alsópleisztocén párhuzamosítása lási maximumok magasságával jellemeztük. Az osztályozatlanság kifejezésére a szemelosz- lási görbék mellékmaximumait használtuk fel, minthogy azt az előző két adat nem min- dig jellemzi kielégítően. Az üledékképző közeg uralkodó sebességét és annak állandósá- gát a szemeloszlási maximum helyéből ill. annak stabilitásából, változását a maximum helyének ingadozásából ill. mellékmaximumok megjelenéséből olvashatjuk ki. A Dx szemcserészlegben mutatkozó mellékmaximumok elváltozási folyamatok hatására is létrejöhetnek, ezek felismerése azonban nehézségekbe nem ütközik. A kőzetmechanikai szelvény a rétegsor anyagváltozásainak felismerésében nyúj- tott hasznos segítséget. A vasúti feltárás fúrásszelvényeiben az azonos korú rétegek anyagvizsgálati ered- ményei némi szórást mutatnak. Ezt a körülményt nem annyira a horizontális irányú anyagváltozás magyarázza, inkább a fúrási mintavétel, amely nem törekedett folyama- tos anyagbegyűjtésre s többnyire a makroszkóposán észlelhető változásokat tartotta szem előtt. A fúrások összesítő anyagvizsgálati szelvényeit a dolgozat németnyelvű változatában tettük közzé [32, 3 — 6 ábra], A vasűti szelvény pregünzi-günzi rétegei és jelentésük A téglagyári szelvény legidősebb löszrétege Mla-ra datálódott. A vasúti feltárásban viszont a Mla löszréteg fekvőjében levő egykori talajréteg alatt még két löszréteget ész- leltünk. A két alsó löszréteget egymástól fosszilis talajréteg választja el. Az 1, 3, 4 sz. fúrás mindkettőt harántolta, a 2 sz. fúrásban csak a felső volt észlelhető. A két alsó löszréteg kronológiai helye települése alapján: günzij ill. giinzi,, szakasz. Fekvője kevéssé tagolódó agyag. A fekvő agyagöszlet kőzettani sajátosságait az 1, 2, 3 sz. fúrásban tanulmányoztuk. Felszíni kibukkanása nincs, a műút szintjéhez (96,9 m A. f.) legközelibb helyzetben a 2 sz. fúrás szelvényében találtuk. Ahhoz, hogy az üledékképződési folyamatok változásait s velük az éghajlati változásokat nyomonkövethessük hasznos módszernek bizonyult az egymásra következő rétegminták szemcseösszetételének egy diagramban való összesítése [14, 4 — 9, 11. ábra]. Mivel ez alkalommal az alsópleisztocén kezdeteinek üledékképződési körülményeit, klima- tikus jellemzőit, valanúnt azok változásait szeretnők megismerni, az egyes fúrások rétegsorának alsó összletcsoportját hasonló módon tanulmányoztuk (3 — 7. ábra). A fekvő agyag szürke, száradási repedéses mészkonkréciókat tartalmazó, a feltárt mélységig kevéssé tagolódó törmelékes üledék. Földtanilag agyagkőzet, pelit, szemcse- összetétel alapján pedig átmeneti üledék, melynek felépítésében az agyagrészleg ( < 0,002 mm 0), az ún. ,, iszaprészleg” (0,002 — 0,02 mm0) és a finomhomok részleg (0,02 — 0,1 mm 0 ) egyaránt résztvesz. Ennek következtében az összeggörbék lefutása lapos (3. ábra), az osztályozatlanság jelentős. Kora a települési helyzet alapján kétségtelenül prepleisztocén, pregünzi. Kőzet- kifejlődése tavi üledékképződésre utal. Az a körülmény, hogy a günzi rétegek jelentősebb, jól felismerhető diszkordancia nélkül települnek az agyagösszlet felszínén, arra enged következtetnünk, hogy a tavi üledékképződés nem sokkal a pleisztocén kezdete előtt zárult le. A felsőpannóniai emelet a téglagyári szelvény fekvőjében s a tőle D-re levő ,,Ben- cze-kocsmai” feltárásban homokos kifejlődésben mutatkozik. A téglagyári és a vasúti- szelvény közelsége s a nagy litológiai különbség nem engedményezi, hogy a felsőpannó- niai homokos kifejlődést és a vasúti feltárás fekvő agyagösszletét fáciesvonatkozásba hoz- zuk, bár az agyagösszlet D-i irányában nem folytatódik, a vasúti szelvény fúrásai pedig a felsőpannóniai homokösszletet 15 méteres előrehaladás után sem tárták fel. Mivel a 310 Földtani Közlöny, XC. kötet, 3. füzet vasúti feltárástól D-re levő részeken a felsőpannóniai homokösszlet felszínére közvet- lenül a magasabb pleisztocén tagok (günzi-mindeli ill. núndeli-rissi) települnek, feltehető, hogy az agyagöszlet a vasúti feltárástól D-re is kifejlődött, később azonban, a pleisztocén lepusztítási szakaszok áldozatául esett. 3. ábra. A 2. sz. fúrás pregüuzi agyagösszletéuek szemcseösszetételi görbéi (1 — 13 = 60,0 — 47,0 m). A minták számozása a rétegtani sorrendet követi; az üledékképződési változások útját a nyíl mutatja. — b iz. 3. Courbcs de composition granulométrique du complexe d’argile pré-günzienne du ’forage No 2 (Iá 13 = 60,0 á 47,0 m). Les numéros des échautillous suivent l’ordre stratigraphique; l’ordre des change- ments de sédimentation est indiqué pár la fléche Bár a vasúti feltárás fekvő agyagösszletének pontos korát megadni nem tudjuk, annyi azonban máris kétségtelen, hogy képződése a felsőpannóniai emelet után s a pleisz- tocén kezdete előtt ment végbe. Lehetséges, hogy a felsőpannóniai hoinokösszletből folyamatosan fejlődött ki, s a kiédesedett pannóniai beltó záróüledéke, erre azonban bizonyítékunk nincs, így megnevezésére újabb ismeretek szerzéséig a pregünzi megje- lölést alkalmazzuk. Anélkül, hogy a pliocén felső részének tagolódási kérdéseivel foglalkoznunk kellene térünk rá a günzi rétegek jellemzésére. A tavi agyagösszlet egymáshoz igen hasonló (3 — 6. ábra) rétegeire éles határral települ a pleisztocén első ill. második (2 sz. fúrás) löszrétege. Ez az üledékváltozás az 1, 2, 3 sz. fúrás üledékföldtani összesítő szelvényé- ben [32, 3 — 5. ábra] s a szemcseösszetételi változást bemutató diagrammokon (3 — 6. ábra) egyaránt szembeötlően mutatkozik meg. A pregünzi-giinzij határt az 1, 3 sz. fúrá- K r i v á n : A paksi és villányi alsópleisztocén párhuzamosítása 311 sokban vizsgáltuk [32, 3, 5. ábra, a pregünzi-günzi2 határt a 4. ábra [32] mutatja be, A választott ábrázolási mód helyettünk beszél. A günzi löszrétegek a löszgörbék jellegzetes menetét mutatják, az őket elválasztó elváltozott löszréteg (Gx — G2) szemcse- összetételében, epigén agyagosodás és anyagfelhalmozódás következtében, a Uj részleg megnövekedését figyelhetjük meg. 4. ábra. A 2. sz. fúrás günzi és alsómindeli összletének szemeseösszetételi görbéi. A mintaszámozás a 3. ábráról folytatólagos (14 — 24 = 46,0 — 38,3 in). A diagram a két orogén szakasz közötti üledék- képződést szemlélteti. Fig. 4. Courbes de compositiou granulométrique des coinplexes günzien et mindelien inférieur fdu forage No 2. Les numéros des échantillons continuent de la fig. 3 (14 á 24 = 46.0 á 38,3 m). Le diagrammé fignre la sédimentation entre les deux phases orogéniques Mivel a fúrási anyagmintavétel nem volt mindenütt azonos részletességű, a G2 — Mj réteget a 2 sz. fúrásban (4. ábra), a Mla-ba való átmenetet az 1, 2, 4 sz. fúrásban (5, 4, 7. ábra), a Mlsft/ réteget pedig az 1,4. sz. fúrásban (5, 7. ábra) tanulmányoztuk. A Gx, G2, M1q krion fázisok löszgörbéket eredményeztek. A Mla-ban ez a lösz- képződés a téglagyári szelvényben tapasztalt helyzethez hasonlóan, a felszínen levő G — M futóhoniok területek lösszel való teljes lefedéséig, a mozgékony futóhomok- anyag löszképződési szünetekben történt ráf óvásából adódóan, eltorzult görbékkel azaz löszös-futóhomok, futóhomokos löszgörbékkel jelentkezik, később azonban már szabályos löszgörbéket eredményez, csökkenő mennyiségű futóhomok szennyeződéssel (6, 7. ábra). A környéki futóhomok területek teljes lefedése csak a MlsW réteg lerakó- dása idején következett be. Megjegyezzük, hogy teljesen hasonló viszonyokat észlel- tünk téglagyári vizsgálataink során a Rla és a Wla tanulmányozásakor. 312 Földtani Közlöny, XC. kötet, 3. füzet A Gx — G2, G2 — Mx. Mlsfr; szakaszok talajképződési folyamatai a löszfelszínek agyagosodására vezettek, ennek megfelelően a szemcseösszetételi változások főként a k>i szemcsetartományra korlátozódnak (4 — 7. ábra). Az üledékképződés nyilak mentén nyomonkövethető menetében a csökkenő Dx érték eljegesedésre, a növekvő Dx érték 5. ábra. A z 1. sz. fúrás giinzi -alsómindeli összletének szemcseösszetételi görbéi (1 — 9 = 48,0 — 28,0 m). A diagram a második orogén fázist megelőző üledékképződési változásokat szemlélteti. Fig. 5. Courbes de composition granulométrique du complexe günzien-mindelien du forage No 1 (1 á 9 = 48,0 á 28,0 m). he diagrammé figure les changements de sédimentation antérieurs á la deuxiéme phase orogénique. jégszüneti szakaszokra utal. A Gx — G2, G2 — Mx megjelölésekben természetesen a G2 ill. az Mj eljegesedését bevezető kriofil szakaszt is benne értettük, a megjelölés fenti hasz- nálata csupán az egyszerűség kedvéért történt. A vasúti feltárás két alsó, Gx ill. G2 löszrétegének s a Gx — G2, valamint a G2 — Mx szakaszok elváltozott löszének felismerésével a téglagyári-vasúti szelvény jelentősége megnövekedett. E rétegek felismerése egyben némi visszaigazolásként is felfogható a i téglagyári szelvény, az ún. alapszelvény tagolásának hitelességét illetően, amennyiben a vasúti feltárás alsó löszrétegének lerakódását megelőzően löszképződést nem feltétele- zünk, jeges nyomokat nem várunk. Ettől függetlenül azonban a vasúti feltárás Gx, G2 krion szakaszra datált löszrétege a középeurópai löszképződés kétségtelenül legidősebb tanúja, melynek alapján a legtöbb problémát felvető günzi krion fázisok alatti löszképző- dés bizonyítottnak vehető. K r i v á n : A paksi és villányi alsópleisztocén párhuzamosítása 313 A vasúti feltárás szelvényében rögzített alsópleisztocén orogén mozgások jellege, kora, jelentősége A vasúti feltárás szelvényének szerkesztése alkalmával a rétegek összekötését nemcsak a fúrások anyagvizsgálati eredményeire, hanem a feltárásban gyűjtött megfi- gyelésekre és mérésekre alapoztuk. A MlsW réteg pleisztocén összlet szelvényének szer- 6. ábra. A 3. sz. fúrás gürizi rétegeinek szemcseösszetételi görbéi (1 — 8 = 7,2 — 1,2 m). A 9 — 10. minta a 4. sz. fúrásból a G, zárótagját mutatja be, a günzi üledékképződés fejlődésmenetének kiegészí- tésére szolgál. Fig. 6. Courbes de composition granulométrique des couches günziennes du forage No 3 (1 á 8 = 7,2 á l,2^m). L,es échantillons Nos 9 et 10 représentent le demier membre de G, dans le forage No 4 et servent á compléter 1 e processus de l’évolution de la sédimentation günzienne. kesztése különösebb nehézségeket nem okozott, amiál inkább az idősebb összletrész szelvénybeli ábrázolása, mivel a 3 sz. fúrás telepítési helye fölött a feltárás irányára merő- leges tengelyű súvadás nyomait lehetett felismerni (2. ábra). Ennek létrejötte viszont az | adott Mia korú síkságon csak váratlan morfológiai változással, szerkezeti lépcső képző- | désével magyarázható. Feltárásbeli megfigyeléseink eredményeként megállapítható, hogy a MlsW réteg- nél fiatalabb összlet rétegfelszíneinek lejtése, dőlése enyhe, iránya délies. A Mlskl réteg a feltárás É-i részén ellentett dőlést mutat. Tőle függetlenül az alatta települt összlet- rész rétegeinek összekötése során ismét délies dőlés volt megállapítható. Az a körülmény, hogy a dőlés az alsó összletrészben is megtartja délies irányát és lejtési értékét, s ugyanakkor 60 méteren belül (2 — 3 sz. fúrás, 2. ábra) a dőlésirányban 314 Földtani Közlöny, XC. kötet, 3. füzet várható, mintegy 4 méteres Gx, — G2 réteg kimaradása észlelhető (2 sz. fúrás), helyette pedig már a pregünzi agyagösszletet harántolta a fúrás, hegységszerkezeti mozgásokra utal, melyek során a szelvény irányában árkos-sasbérces rögszerkezeti elemek jöttek létre. A G0 löszréteg a 2 sz. fúrásban közvetlenül a pregünzi összletre, tőle É-ra, a 3, 4. 1. sz. fúrásban (2. ábra) pedig a Gj — G2 rétegre települ. A vasúti szelvény D-i részén 7 ábra. A G, — G. s a M„*í szakasz közötti üledékképződési változások la 4. sz. fúrás vizsgálata alapján (1 — 12 = 20,15 — 11,3 m). Fia 7 Changements de sédimentation entre les cycles Gt — G3 et M sur la base du forage No 4 (1 á 12 = 20,15 á 11,3 m). kiszerkesztett sasbérc felszínén települt G2 löszréteg tanúsága szerint a mozgás időpontja a GrG2 és a G2 szakasz közé esik, pontosabban: a G, löszképződést közvetlenül megelő- zően ment végbe. Erre mutat az a körülmény is, hogy a 2 sz. fúrásban a G2 szakaszt bevezető kriofil fázisnak megfelelő talaj képződés nyomait nem sikerült felismernünk. Ezzel azonban még nem jutottunk el a vasúti szelvény É-i részének szerkezeti képéhez. A Mx sW szakasz előtt bekövetkezett súvadás ui. későbbi szerkezeti mozgásokra hívja fel a figyelmet, melyek során a szelvény irányára merőlegesen, K — Ny-i irányban, árkos-sasbérces rögszerkezeti elemek alakultak ki. Mivel a szelvény problematikus részét 25 méteren belül 3 fúrás tárta fel, az É-i szelvényrész szerkezete is megrajzol- ható oly módon, hogy a szelvény irányában ható összenyomó erő hatására elnyíródást és egymásratorlódást tételeztünk fel (2. ábra). E torlódásos mozgások kialakulásának időpontja ugyanolyan jól rögzíthető, mint a korábbi orogen szakaszé, a réteg ui. K r i v á n : A paksi és villányi alsópleisztocén párhuzamosítása 315 egyaránt rátelepül mind a súvadásos felszínre, mind az alátolódott rétegsorra, tele- pülése pedig a mozgások jellegének megfelelően a törési síktól É-ra a feltárásban észlelt általános déli dőléstől eltérően északi irányt vesz fel. A második orogén fázis időpontja tehát a Mla löszréteg lerakódását követően s a Mlskl talaj képződési elváltozási folyamatokat megelőzően következett é S. ábra. Szerkezeti áttekintő, értelmező szelvény a Beneze-kocsmai feltárástól a vasúti feltárásig. Jel- magyarázat: W: wiirmi, R: rissi, Ms — R,: mindeli-rissi, M: mindeli, G. — M,: günzi-mindeli, G: gtinzi, PG: pregiinzi, P: felsőpannóniai rétegek. Nyilak: lepusztitási felszínek. 1 — 4: a vasúti feltárás fúrásai. Megjegyzés: Az ó- és újromán orogén szakaszok nyomán előállott morfológiai változások jelentős posztorogén lepusztítást eredményeztek. A lepusztítás mértékét a vasúti feltárástól D-re mutat- kozó denudációs felszínek érzékeltetik. Közülük a G2 — M, lepusztítás a Bencze-kocsmától a vasúti fel- tárásig éreztette hatását, a M3 — R, lepusztitási felszín viszont a Bencze-kocsmától a téglagyári feltárásig követhető. Az a körülmény, hogy a „nagy” interglaciális (M? — R,) alatti lepusztítás mértéke jóval alatta marad a G2 — M, lepusztítás'nak, arra’ enged következtetnünk, hogy a G2 — M, szakaszra rögzített lepuszütást már egy korábbi, jelentős lepusztitási szakasz megelőzte. Ez á kikövetkeztethető denudációs szakasz a pliocén medencerész első szerkezeti feltagolódásával áll összefüggésben, amely a pliocén-pleisz- tocén határon végbement pasadénai mozgások eredménye. E felfogás értelmében az ó- és újromán orogén fázisok során létrejött szerkezet törési síkjai már á pliocén-pleisztocén határán preformálódtak. Ftg. 8. Profil structural synthétique, á partir de l’affleurement du cabaret Bencze jusqu’á célúi du chemin de fér. Lé gén de: W: Würm, R: Riss, M3 — R,: Mindel-Riss, M: Mindéi, G2 — M,: Günz-Mindel, G: Günz, PG: Pré-Günz, P: Pannonién supérieur. Fléches: surfaces de déuudation. 1 á 4: forages de l’affleure- ment du chemin de fér. N o t i c e: Rés changements morphologiques dús aux cycles orogéniques rou- mains ancien et nouveau, ont abouti á une dénudation post-orogénique, considérable. Rés dimensions de cette dénudation sont observables au surfaces de déuudation, au S de l'affleurement du chemin de fér. De parmi ceux-lá, la dénudation G2 — M, ágit du cabaret Bencze jusqu’au chemin de fér, tandis que la surface de dénudation Ma- — Rí peut étre suivie du cabaret Bencze jusqu’á la briqueterie. Re fait que les dimensions da la dénudation accomplie pendant la „grande” période interglaciale (M3 — R,) sont inférieures á la dénudation G. — M„ indique la dénudation G2 — M, fut déjá postérieure á une période considérable de dénudation. Cette période de dénudation, établie pár déduction est en counexion avec le premier morcellement strucural du bassin partiéi pliocéne, étant le résultat des mouvements pasa- déniens, accomplis á la limité plio-pléistocéne. Selon cette conception, les plans de fracture de la structure produite pár suite des pliases orogéniques roumaines anciennes et nouvelles, ont été préformés á la limité plio-pléistocéne. be. Megállapításaink biztonságát növeli az a tény is, hogy a súvadás létrejöttéhez csapadé- kos éghajlat beköszöntése, a vízvezető Mla réteg alatti G2 — agyagos réteg átnedvese- dése, képlékennyé válása, az E — D-i törés mentén kialakult meredek rézsű labilissá válása volt szükséges, ez viszont a Mls/.; bevezető szakaszában jelöli meg a második orogén fázis időpontját. Érdekességként megjegyezzük, hogy a P a p f a 1 v y -féle rézsűállékonysági vizsgálatok szükségességét is ugyanezen, G2 — Ma vízzáróréteg átned- vesedése ül. a Mla réteg azt lehetővé tevő vízvezetése indokolta. A Mlsfeí bevezető szakaszában kialakult É— D-i csapású szerkezeti árokban a dunajobbparti magaspartok s a Duna völgy legfőbb morfotektonikai preformálódását szemléljük. A vasúti feltárás alsópleisztocén összlétben két orogén fázist ismertünk fel és kronológizáltunk. Ezek a szelvény irányában ható dilatációs, később k o m- pressziós erőhatásra vezethetők vissza. A dilatáció ill. kompresszió iránya azonban a G2 elejétől a Mx skl szakaszig tengelyét megváltoztatta. A G2 eleji orogén fázis nyomán kialakult sasbércről (2 sz. fúrás, 2. ábra) a kiemelt helyzetből következően a G: löszréteg és a Gx — G, talajréteg lepusztult. Mivel a vasúti feltárástól D-re a pregünzi agvagösszlet hiányzik, s a felsőpannóniai összlet D felé a Földtani Közlöny, XC. kötet, 3. füzet 316 felszínt is eléri („Bencze-kocsmai” feltárás), rá pedig közvetlenül a G2 — M, futóhomok- összlet települ, arra mutat, hogy a vasúti feltárás sasbérce csak egyoldalas, melytől D-re haladva szerkezeti lépcsőkkel érjük el a sasbérc központi magját. Ez a szerkezeti helyzet, a D felé megnövekedett reliefenergia, a kitettség s a belőle adódó lepusztítás magyarázza a pregünzi rétegsornak a paksi szelvény D-i részein észlelt hiányát. A lepusztítás kora aG2 — M2 f utóhomokösszlet felsőpannóniai összletre települése alapján a G2 — Mx szakaszra tehető, ez viszont hegységszerkezeti magyarázatunkkal összhangban áll. A téglagyári feltárás középrészéig tartó délies dőlés kialakulási ideje a MlsW szakaszt bevezető orogén fázisra tehető, vagyis arra az időpontra, melyben a téglagyári feltárástól D-re fekvő részek dőlése É-nak fordult. Az így kialakult szerkezet a Bencze-kocsmai feltárásban észlelhető eróziós völgy tengelyét fokozatosan É felé tolta el, vagyis a Bencze-kocsma mellett létesült M3— Rx völgy a rétegdőlésnek megfelelően É-i irányban az ellentett dőlésű összletig „lecsúszott”. Messzire vezetne, ha a Mezőföld néven összefogott terület negyedkori morfotek- tonikai fejlődésének első két fázisát a vasúti feltárás szelvényében rögzített mozgási szakaszokkal hoznánk összefüggésbe, mégis fel kell vetnünk ezt a lehetőséget, mivel a Mezőföld területén belül ez az első alkalom a pleisztocén mozgások rétegtani helyének pontos rögzítésére. Az a nagyméretű morfológiai munka, amely Ádám L. — Marosi S. — -Szilárd J. tolla alól került ki [2] a mozgások kronológiai helyének megjelölése tekintetében úgyis a lehetőségek latolgatására, jobb esetben kizárásos módszerrel elért következtetésekre támaszkodik, melyek ténnyé iktatását többnyire csak a kijelentő mondatok sora biztosítja. E fejezeten belül kell megemlékeznünk Pávai-Vajna F. [19 — 23] duna- jobbparti munkásságáról. Pávai-Vajna F. volt az első, aki a löszrétegek között észlelt eltemetett talajrétegek felszínének lejtési viszonyait az adott alföldperemi terü- leten rétegdőlésként értelmezte. Bár szárazföldi összletekben az aljzat morfológiájának átöröklődése, sajátos eolikus települési formák létesülése (futóhomok), az állandó kitettség s az ebből adódó lepusztulási-felszínformálódási folyamatok lehetősége ilyen következ- tetésekre nem jogosít fel, mégis ki kell emelnünk Pávai-Vajna F. állásfoglalásának jelentőségét, mert merész megállapításaival ráterelte a figyelmet a negyedkori mozgá- sokra, s mint a paksi szelvény esetében láttuk, következtetései bármennyire is vitatható alapokra támaszkodtak, nagy vonalakban megállják helyüket. A Pávai-Vajna F. megjárta út azonban sok buktatót rejt. Eljárását nem kívánjuk gyakorlattá tenni, viszont el sem zárkózhatunk attól a lehetőségtől, hogy a pleisztocénbeli felszínek lejtése esetleg rétegdőlésként is értelmezhető s így tektonikus jelenségekre is fellúvhatja a figyelmet. A villányi alsópleisztocén orogén mozgások rétegtani helye, jellege, jelentősége Kretzoi M. nagyszabású villányi monográfiájára [13] már a kezdősorokban ráutaltunk. Az alsópleisztocén hegységszerkezeti mozgások ebben jutnak először a ré- tegtani hely pontos, biosztratigráfiai megalapozottságú meghatározásához. A Villányi-hegység hasadékkitöltő gerinces faimáinak vizsgálata során Kretzoi M. két egymástkövető faunaegyüttest, két „faunahullámot” ismert fel. Az egyiket villányi, a rákövetkezőt bihari faunaegyüttes néven fogta^ össze. Bár más rétegtani nyelvet beszélünk, Kretzoi M. törekedett arra, hogy az általunk is használt alpi nevezéktaimal való kapcsolatot is megjelölje. Ez a körülmény teszi lehetővé a biosztrati- gráfiai és az üledékföldtani pleisztocéntagolás első egymásratalálását azon igény nélkül, hogy egymás nevezéktanait a külön utakat járó pleisztocén- rétegtani vizsgálatok egyikére is kötelezővé kívánnók tenni. Ennek is megvan a maga elegendő oka. K y i v á n : A paksi és villányi alsópleisztocén párhuzamosítása 317 Pleisztocén eolikus összleteink, akár a paksi klasszikus szelvényt, akár a Duna — - Tisza-közi felsőszentiváni szelvényt [16] tekintjük, kevés adatot szolgáltatnak az inter- glaciális szakaszok rétegtani felosztásához. Ugyanez a kasadékkitöltő és barlangi, vala- mint az édesvízi mészkőbeli gerinces faimák vizsgálata alapján viszont el végezhetőnek mutatkozik. A G — M interglaciális felosztását épp Kretzoi M. villányi munkája példázza, a R — W interglaciális gerincespaleontológiai feltagolását Jánossy D. [10] tanulmánya indította be. Mivel az interglaciális szakaszok feltagolásához, azok klímaingadozásait önmaguk- ban jelző szárazföldi kifejlődéseket ezidőszerint még nem tudtunk felismerni, s az eolikus összletek interglaciális helyzetű futóhomok közbetelepülése csak az interlielyzetet jelöli, azok feltagolására lehetőséget nem ad, e tekintetben biosztratigráfiai eljárásokra kell támaszkodnunk akár puhatestű-, akár gerinces faunisztikai, akár pedig paleobotanikai vizsgálatot értünk alattuk. Ha a jövő eredményei az interglaciális klímaingadozások sorának megjelölésére alkalmas üledékkifejlődések felismerését mégis meghoznák, még akkor sem csökkennék szkepticizmusunk az elérhető rétegtani eredményt illetően. Közismert lü. az interglaciá- lisoknak a jeges szakaszokkal szembeni, felfokozott lepusztítási folyamata, amely az ilyen természetű vizsgálatokat eleve csak a süllyedő medencerészek területére korlátozná. Ha Kretzoi M. az alpi nevezéktannal való kapcsolatot nem, vagy tévesen jelölte volna meg, még akkor is adódnék egy lehetőség a villányi és a paksi alsópleisz- tocén kifejlődések párhuzamosítására. A villányi szakasz faunaegyüttese ui. K — Ny-i csapású hasadékrendszerben halmozódott fel, a rá közvetlenül következő bihari sza- kasz faunaegyüttese viszont a K — Ny-i hasadékrendszer összezárulását követően meg- nyílt É — D-i hasadékokban helyezkedik el. Ez a körülmény a hegységszerke- zeti kompresszió irányának megváltozását, derékszögű el- fordulását jelenti: a villányi szakasz elején a K — Ny-i csapású törések létesü- lését és megnyílását, a villányi és a bihari szakasz fordulóján a K — -Ny-i nyílt törések összezáródását, É — D-i törések létesiilését és megnyílását. A törések , .létesülése” meg- fogalmazással a prefomálódási lehetőséget nem kívántuk kizárni, annak azonban e vizs- gálatok során nincs jelentősége. Ha a paksi szelvény alsópleisztocén mozgásainak hasonló jellegű jelenségsorát a villányi mellé állítjuk, a két rétegsor kapcsolatának rögzítése, a kifejlődések távkorrelá- ciója máris kiadódik. Ezzel viszont rétegtani vizsgálataink biosztratigráfiai ellenőrzé- séhez is eljutottunk. A paksi és a villányi alsópleisztocén kifejlődések párhuzamosítása a hegységszerkezeti időtörvény alkalmazásával A hegységszerkezeti időtörvény alkalmazására a negyedkori irodalomban nem találunk példát. Nem mintha ez a törvény a negyedkoron belül érvényét vesztette volna, vagy lenne olyan földtörténeti módszer, amit a negyedkori kronológizálás ne használna fel ha tudna, de hiányzott a negyedkori orogén fázisok pontos rétegtani ismerete s rend- szerint hiányoznak az adottságok, melyek az első feltétel kielégítése esetén a kormeghatá- rozást, a rétegsorok párhuzamosítását lehetővé tennék. Kretzoi M. villányi tanulmánya orogén jelenségeket rögzít. „A villányi és bihari faunaszakaszoknak megfelelő két üledékképződési ritmus és két egymásra merőleges hegységszerkezeti hatás megállapítása vált lehetővé finomrétegtani módsze- rekkel rögzített időméretben” [13, 123 o.]. így a diasztrófikus elv alkalmazásának első feltételét alsópleisztocén vonatkozásban Kretzoi M. már megteremtette. Felismerte azonban a hasznosításban rejlő lehetőségeket is: ,,a felsorolt rétegtani, települési adató- 318 Földtani Közlöny, XC. kötet, 3. füzet kon kívül a faunák időegymásutánjának egy további ellenőrzési lehetőségét dolgozhatjuk ki, melynek segítségével, ha nem is az egyes szintek közvetlen összefüggése, de a faxmák villányi vagy bihari szakaszba sorolása megfelelő jellemző faunaelemek nélkül is lehetővé válik Ugyanis megállapítható volt, hogy valamennyi olyan lelethely, mely kelet-nyugati irányú hasadékban fekszik, villányi korxx faunát szolgáltatott, míg a törésrendszer nagy- jából észak-déli irányi! liasadékai kivétel nélkül bihari szakaszba tartozó faxmát zártak magukba.” [13, 93 o.] Ha a mozgások korára vonatkozó eredményeket ezúttal elmellőzzük, s egyelőre nem tételezünk fel semmiféle ismeretet a vasúti feltárásban észlelt orogén jelenségek rétegtaui helyéről, s csak a feltárás szelvényét, a benne rögzített mozgások jellegét, sajá- tosságainak változását vesszük ismertnek, már el is jutottxmk a diasztrófikus elv első negyedkori alkalmazásához. Ismeretes ni. a hegységszerkezeti kompresszió irányának alsópleisztocénbeli, derékszögű elfordulása a Villányi-hegységben. Az ott észlelt orogén jelenségek kora a villányi szakasz elejére ill. a villányi-bihari szakasz határára esik. Ha a paksi vasxxti feltárás szelvényében felismert orogén jelenségek hasonló fejlődését tekintjük, a két terület orogén szakaszainak és alsópleisztocéu kifejlődéseinek párhuzamo- sítása máris megtörtént. Eszerint a paksi vasúti szelvény első orogén fázisa a villányi szakasz elejére, a második pedig a villányi-bihari szakasz fordulójára esik. Az első orogén szakaszt követően lerakodott s a második során igénybevett rétegsor (G.2, G2 — Mx, M1W> Mla) tehát a villányi, a rátelepült rétegsor alsó összletrésze pedig a bihari szakaszba tar- tozik. Párhuzamok: ViUányi hegység Paks, vasúti feltárás Bihari szakasz m2& lösz löszképződés M ,/? M.„ erózió talaj képződés lezáródása M, skl VB — M, vörös agyag talai képződés Ml4 2. orogén szakasz löszvályog j | löszképződés Mia Cd X cd N , dans la Montagne de Villány. A Paks, le dernier sédiment en dessus du cycle de Bihar consiste également en loess. A notre avis, ils appartiennent au cycle M1(8. Pár conséquent, d’aprés nos recherches, M2í, et Mj/? sont des synonymes. 6° Les conditions structurales du profil fondamental (profil de la briqueterie) de Paks, complété vers le N et le S pár l’affleureinent »du cabaret Bencze« et pár le profil du chemin de fér, sont á voir á la fig. 8. 7o Pár le point de vue diastrophique, employé au cours de nos recherches or peut mettre en corrélation les séries stratigraphiques, mais en outre cela facilite auss de contröler mutuellement les systémes de la subdivision du Pléistocéne, établies pa’ les voies diverses. K y i v á n : A paksi és villányi alsópleisztocén párhuzamosítása 321 8° A la premiere approximation, les phases orogéniques observées sur tous les deux territoires, sont en corrélation avec les cycles roumaius ancien et nouveau. 9o Bien que nous n’ayons pás l’intention de justifier aucune théorie, il faut tout de mérne souligner que la théorie ou plutőt le systéme chronologique deMilankovic et B a c s á k se sont prouvés bien utilisable, en employant notre principe de réciprocité sur la base de l’identification des séries concordantes, et en gardant mutuellement notre indépendance. A notre avis, il est bien actuel que les représentants des contravis revisent leur point de vue, et qu’ils s’efforcent de connaitre non seulement les données qui semblent soutenir leur contravis mais aussi l’activité de Gy. B a c s á k qui ne cesse pás de protester depuis une vingtaine d’années contre ceux qui veulent employer la courbe d’irradiation á la subdivision stratigrapliique. Un ce qui concerne l’importance décisive des détermina- tions d’áge pár la méthode C14, le rapport entre les deux systémes de chronologie absolue n’est contradictoire que dans le cas ou l’on prend la courbe d’irradiation pour base de la comparaison, et surtout si l’on fait abstraction de la distorsion rapidé des données de C14 au-delá de 1 5 000 ans, aux dépens du systéme de Milankovié. Cornme c’est actuel, nous avons l’intention de revenir sur l’appréciation du systéme de Milankovic, dans un mémoire synthétique. 4* A HEGYSÉGKÉPZŐDÉS ÉS GYŰRŐDÉS MECHANIZMUSÁRÓL* Dr. EGYED EÁSZEÓ Összefoglalás : Szerző földtágulási elméletének alapján, a hegységképződés és az azza 1 kapcsolatos jelenségek újszerű értelmezését adja. A hegységképződés geoszinklinális fázisa azokkal a mélytöréses övékkel van szoros kapcsolatban, amelyeket a mélytengeri vályúk és izosztatikus anomáliák vonulata kisér. Másfelől a kiemelkedés szakaszát kísérő jelenségek a Föld felületén sekélyfészkű földrengésekkel és bazaltos vulkánossággal együtt jelentkező árkokkal vannak szoros kapcsolatban. A geoszinklinális fázisban és közvetlenül azután a gyűrődések nagy részét a benyomuló magmás tömegek oldalirányú nyomása hozza létre, a későbbiekben pedig túl- súlyba kerül a felhalmozott tömegek súlya folytán előálló lecsúszások hatása. A lánchegységek keletkezése szoros kapcsolatban van a Föld belső felépítésével, szerkezeti felépítését jellemző fizikai adataival, külső és belső energiáival, valamint azzal a mechanizmussal, amelyen keresztül ezek az energiák az alakváltozásokat létre- hozó mechanikai munkává alakulnak. Az eddig felállított liegvségképződési elméletek a tektonikai energiák főforrását a F'öld kihűlése, magmaáramok, vagy valami más ok következtében előálló kompresszió- ban keresték. A hegységképződéssel párhuzamosan jelentkező, a kompresszióval legalábbis egyenértékű, de véleményünk szerint jóval fontosabb uem-kompresszív jellegű feszült- ségeket ezek az elméletek figyelmen kívül hagyták. Egy táguló Földet feltételező elmélet [Egyed, 1955 — 57] szempontjából azonban az ilyen feszültségek és a rájuk vissza- vezethető jelenségek elsőrendű fontosságúak. A F'öld egészére kiható tágulás esetében első pillantásra nehéz belátni, hogy honnan származhatnak a hegységképződésben jelentkező nyomóerők. A következőkben mégis szeretnénk megvizsgálni azt, hogy a hegységképződéssel kapcsolatos földtani meg- figyelések mennyiben egyeztethetők össze a Föld általános tágulásának eszméjével. Földtani megfigyelések szerint a hegységképződés a következő lépésekben megy végbe : 1. fázis: A Föld felszínén hosszú keskeny területek süllyedni kezdenek és a süllye- dékeket sekélytenger tölti meg. A terület a környező részekhez viszonyítva üledékgyűj- tővé válik, és miután az üledékfelhalmozódás lépést tarthat a süllyedéssel, a medence rendszerint megtartja sekélytengeri jellegét. Ezek a süllyedő medencék a geoszinklináhsok. 2. fázis: A több 10 millió év alatt felhalmozódott üledékes tömegekben nag37szabású alakváltozás, szerkezetalakulás következik be. 3. fázis: Egv idő után megszűnik a süllyedés és a felhalmozódott hatalmas kőzet- tömegek - — felhalmozódásuk tartamához képest viszonylag gyorsan — kiemelkednek. Ez a folyamat a szó morfológiai értelmében vett hegységképződés. A hegységképződés egyes fázisait eléggé szabályszerűen jellegzetes magmás fá- zisok kísérik. Előadva a Geologische Vereinigung 50. jubiláris ülésén Würzburgban 1960. márc. 14-én. Egyed: A hegységképződés és gyűrődés mechanizmusáról 323 Az 1. fázist az ún. iniciális ultrabázisos magmatizmus jellemzi, kevés könnyen- illóval és kis termometamorf hatással. Ez a folyamat vezet a H e s s-féle szerpentinövek kialakulására [Hess, 1955]. A 2. fázist az ún. szinorogén magmatizmus kíséri gránitplutónok benyomulásával és megszilárdulásával. A nagyvastagságú geoszinklinális üledéksorban közben végbe- menő nagyszabású metaszomatikus folyamatok nagy tömegű, magas hőmérsékletű gázok, gőzök és oldatok jelenlétére vallanak. A 3. fázist kísérő szerorogén magmatizmus részben ismét gránitképződéshez vezet, de nagyobbára andezites kiömlési kőzetek képződésében nyilvánul meg. A poszt - orogén magmás működés tetőfokát rendszerint bazaltos vulkánosságban éri el. 7. ábra. Az alpi orogén övék és a tömeghiányt jelző izosztatikus anomáliasávok SchefferV. szerint. — Fig. 7. The Alpidic zones of orogeny and the isostatic anomaly zones indicating mass deficit: according to V. S c h e f f e r. A preorogén üledékek gyakran szenvednek regionális átalakulást, migmatitoso- dást és gránitosodást. A szinorogén üledékeket ezek a folyamatok kevéssé érintik, már csak magasabb helyzetük miatt is. A posztorogén üledékekben migmatitosodás és átalakulás soha sem jelentkezik [R e a d, 1955]. Soroljunk fel a fenti földtani adatok mellé néhány geofizikai és tektonikai megálla- pítást. 1. A megfigyelések szerint a hegységképződés térben és időben közelítőleg ismét- lődő jelenség. 2. Egy adott hegységövön belül (pl. a Kárpátok flis övében) a gyűrt vonulatok vergenciája általában azonos irányú. 3. A hegységláncokat ugyanúgy negatív és pozitív izosztatikus anomáliák övei kísé- rik, mint a mélytengeri vályúk és mélyfészkű földrengések öveit. A gyűrődések vergen- ciája általában a negatív izosztatikus anomáliájú területek felé irányul [S c h e f f e r, 1955]. 4. N i g g 1 i magmaeloszlási térképe szerint az Alpokon és a Kárpátokon belüli területekre legnagyobbrészt pacifikus természetű magmás működés jellemző, míg a külső övékben atlanti típusú magmák gyakoribbak. Ugyanez a magmaeloszlás a Csen- des Óceánt körülvevő andezitövön belül ill. kívül is. 5. A Keleti Kárpátok izosztatikus anomáüaszelvénye nagyon hasonló a jávai, ill. japáni izosztatikus harántszelvényekhez, csak az anomáliák amplitúdójában van különb- ség. Az izosztatikus anomáliák helyzetéhez viszonyítva a kárpáti harmadidőszaki vul- káni öv ugyanott helyezkedik el, nűnt a jávai és a japáni jelenkori vulkánosság. 324 Földtani Közlöny, XC. kötet, 3. füzet 6. A lánchegységek magvában nagy tömegű savanyú és intermedier magmás kőzettömegek foglalnak helyet. 7. Földrengésvizsgálatok alapján a Föld köpenye részben a fellépő nyomás hatá- sára szilárd halmazállapotú. A legfelső 800 — 1000 km-es rész a nyomástól függetlenül is szilárd és bemie nagyméretű feszültségek vannak felhalmozva. Ezért indokolt a tekto- noszféra fogalmát erre az övre vonatkoztatni. A kéreg és köpeny szilárdsági szempontból folytonosan kapcsolódik egymáshoz és ez vonatkozik a bennük végbemenő deformá- ciókra is. 2. ábra. A magmatípusok eloszlása az alpi orogén területen N i g g 1 i szerint. Fig. 2. Distribution of magmatic types in the area of the Alpidic orogeny according to N i g g 1 i 8. Az újabb vizsgálatok szerint a Föld köpenye csak a legfelső 150 — 200 km-es zónában differenciálódott [Egyed, 1960] és ennek differenciációja szolgáltatta az atmoszférát, hidroszférát, szial-t, szimá-t és a köpeny felső részének ultrabázisos kőze- teit. Ezzel szemben a köpeny mélyebb részei nem szenvedtek differenciációt, miért is ezek könnyenillókban fölöttébb gazdagok és intermedier összetételűek. 9. A lánchegységek a Föld felszínén hosszú keskeny sávokban helyezkednek el, hasonlóan a mélyfészkű földrengések öveihez. 10. Kétféle földrengési övét különböztethetünk meg: a) árokterületek övét, b ) mélysebhelyek övét. Az árkok öve magában foglalja az afrikai árkokat, valamint az óceáni hátságok tetején végigfutó mintegy 4 km mély és 8 — 15 km széles árokrendszert [Heezen, 1 959] Az árkos területeken a földrengések általában nem haladják meg a 7-es méretet. A fészekmélység mindenütt kisebb 70 km-nél és legnagyobbrészt bazaltos vulkánosság kíséri az övét. A mélysebhelyek öve a mélytengeri árkok övét és az alpi hegységrendszer egyes részeit foglalja magában. Ezekben az övékben mélyfészkű földrengések lépnek fel (70 — 750 km közötti fészekmélységgel). A hipocentrumok síkja rendszerint a mélytengeri vályú közelében metszi a földfelszínt. Az övét erőteljes negatív izosztatikus anomáliasáv Egyed: A hegységképződés és gyűrődés mechanizmusáról 325 és andezites vulkánosság kíséri. A világ legnagyobb földrengései ezeken a területeken jelentkeznek. Ezeknek az adatoknak a birtokában próbáljunk meg deduktív eszközökkel a hegy- ségképződés mechanizmusára vonatkozólag következtetéseket levonni. A gyűrt hegységláncolatok, ill. a mélytörések és mélyfészkű földrengések övei közötti hasonlóság - — mely nem csupán felszínes, hiszen kéregszerkezeti hasonlóságra is 3. ábra. Izosztatíkus anomáliaszelvény az Északkeleti Kárpátokon át, összehasonlítva egy japáui szelvénnyel. Fig. 3. Isostatic anomaly profile through the Northeastem Carpathians, in comparison with a profile through Japan támaszkodik — arra vall, hogy a gyűrt hegységvonulatok képződésében a mély sebhelyek és az ezekkel kapcsolatos törési jelenségek fontos szerepet játszhattak. A geoszinklinális területek öveinek összes süllyedése arra vall, hogy a geoszinkli- nális övben a tektonoszféra keresztmetszete — összhangban egy expanzióra visszavezet- hető feszültség-rendszerrel — nagymértékben megcsökkent. Földtani megfigyelések is arra mutatnak, hogy geoszinklinális területeken belül felléphetnek húzásos jelenségek [Trümpy, 1960, van Bemmelen, 1957], Az a körülmény, hogy a magmás tömegek képesek benyomulni e területeken a köpeny felső részeibe és a kéregbe, ugyancsak húzófeszültségek jelenlétére vallanak. Expanzió esetén a köpeny felső részében és a kéregben hatalmas feszültségek léphetnek fel, amelyek túlhaladhatják az ott elhelyezkedő anyagok szilárdságát és a Föld 326 Földtani Közlöny, XC. kötet, 3. füzet Sekély I Mélytengeri vályú kerepes mélységű j rengések Árok - rendszer Andezit vonal Mélyfészkű I • Működő lűzhám/nk 4. ábra. A földrengéses övék eloszlása. Fig. 4. The distribution of earthquake zoues 327 Egyed: A hegységképződés és gyűrődés mechanizmusáról felszínén árokszerű szerkezetek, a köpenyben pedig sebhelyek alakulhatnak ki. A meg- figyelések szerint (lásd 10. pont) mindkét jelenség egyidőben fellép. A magmás jelenségekre vonatkozó megfigyelések szerint a nagyobb hőmérsék- letű és könnyemllókban gazdag savanyúbb magmás intrúziók nem a kezdeti geoszinkli- nális fázisban, hanem a szinorogén fázisban lépnek fel. A 8. pontot tekintetbevéve, ez azt mutatja, hogy a szinorogén fázisban kialakult a mélytörések rendszere mentén az összeköttetés a köpeny könnyenillókban gazdag differenciálatlan részei felé, míg a kezdeti fázisban csak a felszínhez sokkal közelebb keletkezett bázisos és ultrabázisos magmák juthattak a geoszinklinális üledékekbe. Mindezek alapján azt állíthatjuk, hogy az alaktani hasonlóságon kívül a mély- fészkű földrengések övei és az orogének kialakulása és fejlődése között szerves kapcsolat van. Ha összehasonlítjuk az orogéneket kísérő izosztatikus anomáliasávokat (3. pont), a magmatípusok eloszlását az orogén övékén belül és kívül (4. pont) és a vulkáni övéknek az izosztatikus anomáliákhoz viszonyított helyzetét (5. pont), a mélyfészkű földrengések öveivel, ül. a velük kapcsolatos magmás működés és izosztatikus anomáliák elrendezé- sével. akkor nyilvánvalóvá válik hogy a mélysebhelyek övei a jelenkori hegységképző- dési övéknek felelnek meg. A fentiek alapján a hegységképződés folyamatát a következőképpen képzelhet- jük el: A felhalmozódó húzófeszültségek következtében a mélytörések öveiben a föld- felszín süllyedni kezd. A süllyedés folyamán az izosztatikus felhajtóerőt részben ellen- súlyozza a kialakuló geoszinklinálisban felhalmozódó üledéktömegek súlya. Bár ez a süllyedési folyamat olyan lassú, hogy a tektonoszférában fellépő feszültségek ki tudnak oldódni, az expanzió állandóan pótolja a szükséges feszültségeket és ezáltal fenntartja a folyamatot. így a süllyedés lépést tart az üledékes feltöltéssel. A fenti folyamat által létrehozott deformációk miatt fellépő sekélyfészkű föld- rengések nagymennyiségű hőt hoznak létre a földkéregben és így annak hőmérsékletét erősen megemelik. Eközben a kialakuló mélytörések kapcsolatot teremtenek a tekto- noszféra legmélyebb övei felé, úgyhogy megkezdődhet a könnyen ülő alkatrészek fel- törése. A könnyenillók révén szállított hőmennyiség fel tudja olvasztani a kéregszer- kezeti deformációk által amúgyis fölmelegített és meglazított ultrabázisos kőzeteket. Az olvadék részben a kéregben fellépő feszültségek következtében a törésrendszereken keresztül benyomul a geoszinklinális alján lielyetfoglaló, nedvességgel telített üledé- kekbe, ahol sós rétegvizek jelenlétében szerpentin képében szilárdul meg. Ez a fázis azonban a könnyenillók felnyomulásának csak a kezdetét jelenti. A mély- sebhely lefelé folytatódásával azonban a felszabaduló gőzök és gázok mennyisége és hő- mérséklete állandóan emelkedik, s ezek a fellazított anyagösszletek mentén felfelé mig- rálnak. Nagy hőmérsékletüknél és nyomásuknál fogva transzvaporizálják a mélyseb- helyeket környező részeket s az itteni könnyebben oldható anyagokat a bennük levő nyomelemekkel együtt olvadékká alakítják át. Ezek az olvadékok pedig igen kis sebesség- gel a fellazított sebhely mentén felfelé vándorolnak. A húzás alatt levő repedésekkel átszőtt földkérgen áthaladva a nagy hőmérsékletű gőzök és gázok behatolnak az üledé- kekbe s azokat metamorfizálják, migmatizálják és gránitosítják, s létrehozzák a palin- gén gránitokat. Ehhez hozzáadódik a mélyből jövő savanyú, vagy félsavanyú magma, mely maga is a többszáz km-es köpenyrész nyomelemeit tartalmazza s ez létrehozza az orogén terület gránittömegeit. A benyomuló gránittömegek kompressziós jellegű feszült- ségeloszlást hoznak létre az orogén felsőbb részeiben. E nyomófeszültség kialakulása bizonyos mértékig az intruziv tömegek térszük- ségletének következménye. A magmás tömegek fel préseléséhez szükséges nyomást rész- 328 Földtani Közlöny, XC. kötet, 3. füzet ben az expanzió hozza létre. A benyomuló magmás tömegek által létrehozott nyomás elég ahhoz, hogy a deformációs fázisban végbemenő gyűrődést és áttolódást előidézze. A benyomuló tömegek átmérője több 10 km lévén, alkalmasnak látszik arra, hogy ilyen nagyságrendű távolságokra szétnyomjon üledékes összességeket és takarókként értel- mezhető szerkezeti formákat hozzon létre. A megfigyelések egybehangzóan azt mutatják, hogy az orogének központi részét általában hatalmas magmás tömegek foglalják el (6. pont). Azonban az orogének felső részében fennálló feszültségeloszlást jelentősen módo- sítják a mélytörések, és ezt visszatükrözik az üledékek, amelyeknek vastagsága kevesebb mint a tektonoszféra egészének 1%-a, és amelyek éppen ezért az orogén folyamatokban csak a ,,strain gauge” szerepét töltik be. A tektonoszféra deformált felső részében gyűrő- désben és áttolódásokban megnyilvánuló kompresszió ébredhet, amely részleges kiemel- kedésre is vezethet. A mélyből feltörő könnyenillók és savanyú anyagok megvastagítják az orogén területen a savanyú földkérget, úgyhogy az izosztatikus felhajtóerő fokozatosan nő. A harmadik fázis akkor kezdődik, amikor a kéreg már nem képes ellenállni a törésrendszerek mentén fellépő feszültségeknek és végülis szétszakad, és vagy új szima- tikus aljzatú óceáni medence alakul ki, vagy pedig egy régebbi ilyen medence kiszélese- dik. Ennek következtében a földkéregben és a köpeny felső részében felhalmozódott és még ki nem oldódott feszültségek felszabadulnak, és ezáltal az izosztatikus erők ural- kodóvá válnak. Az izosztatikus erőhatások eredményeképpen a könnyebb, vastagabb gránitos kéreggel rendelkező orogén területek kezdenek kiemelkedni. A kiemelkedést azonban megkönnyíthetik a kéreg felszakadása következtében beálló tömegátrendeződések is. A tömegátrendeződéseknek kétféle hatása lehet: Közvetlen következménye lehet a kéregszektorok egymáshoz viszonyított elforgása, ahogy C a r e y tételezte fel, amikor megkísérelte a hegységképződést expanziós úton magyarázni. Ennek a lehetőségnek az illusztrálására szabadjon bemutatni C a r e v elképzelését a Pireneusok kialakulására vonatkozóan [C a r e y, 1 958] . A tömegátrendeződések egy másik következménye az impulzusnyomaték meg- maradásának tételéből következik. A felszínen fellépő tömegátrendeződések a Föld forgástengelyét elmozdítani igyekeznek, és ez vízszintes értelmű jelentékeny tehetetlen- ségi erők fellépésére vezet, azaz ugyancsak kompressziót hoz létre. Azonban, míg a geoszinklinális fázisban a nyomófeszültségek legnagyobb része és az ezzel kapcsolatos gyűrődéses jelenségek a benyomuló tömegek térigényének következ- ményei, később a kiemelkedés során és után a gyűrődések legnagyobb részben az üledé- kes tömegek saját súlyának, vagyis a vízzel telített, kis nyirószilárdságú, képlékeny laza üledékek gravitációs lecsúszásának lesznek következményei. Szabadjon ebben a tekintetben van Bemmelen [1957] egyik dolgozatából idéznem: „Auf diese Weise wird die intensive tektonische Deformation dér Gailtaler Alpen aufgefasst als eine gravitative Reaktion auf die Entstehung eines Grabens in dér Südflanke dér Ostalpinen Geoantikline. Die intensive Faltungen und Anscliuppuugen, die wir in dieser Zone wahrnehmen, habén nach dieser Auffassung nichts zu tun mit einer Verkür- zung dér Erdkruste. Dér Bau dér Gailtaler Alpen, so wie wir ihn heute sehen, lásst sich irn wesentlichen aus Deformationen herleiten in denen Dehnungen dér vorherrsehende Element waren”. A kéreg felszakadása az új óceáni területek kialakulása mellett a tektonikai feszültségek feloldódását is lehetővé teszi. De a sebhelyek begyógyulása után a tektonikus feszültségek felhalmozódása újra kezdődik. így az erők játéka megismétlődhet. Azonban, mivel a következő feszültségszakaszban az előző mély orogén egy preformált gyönge zóna Egyed: A liegységképzödés és gyűrődés mechanizmusáról 329 szerepét játssza, a következő orogén egybe fog esni, vagy párhuzamosan fog lefutni az előzővel. Ez kitűnő egyezésben van azzal a megállapítással, hogy az orogenezis térben és időben ismétlődő jelenség (1. pont). A hegység tengelyére merőlegesen fellépő erőknek valóban összefüggő vergencia- rendszert kell létrehozniok, függetlenül attól, hogy az magmás intrúzióknak vagy gravi- tációs lecsúszásnak a következménye (2. pont). A geoszinklinális területeken a magmás hatásoknak legkevésbé kitett üledékek maradnak a leglazábbak és így a legke- vésbé sűrűk . A kiemelkedő nagyobb szi- lárdságú tömegek, amelyek oldalirány- ban keresnek kiutat, a legkisebb ellen- állás irányába fognak terjedni. Ez ért- hetővé teszi azt a megfigyelést, (3. pont) miszerint a gyűrődés vergenciája a gra- vitációs minimummal jellemzett laza, kis sűrűségű tömegek felé mutat. A hegységképződés fönt kör- vonalazott magyarázata, mely az ex- panzió eszméjén és a Föld belső szer- kezetére vonatkozó más megállapítá- sokon alapul, jó egyezésben van a hegységképződés fázisaira és azok magmás kíséretére vonatkozó megfi- gyelésekkel és a magmás folyamatokat részben új megvilágításba helyezi. így például a délamerikai pe- remi hegyláncok magyarázata ezen a módon nem ütközik nehézségbe, míg eddig ezt a problémát a legtöbb hegységképződési elmélet kénytelen !' volt nyitva hagyni. Másfelől meg kell állapítani, hogy C a r e y hegységképződési elmélete [C a r e y, 1958] bár egy sor érdekes elemet tartalmaz, a hegységvonulatok képződésének nem annyira szigorúan okszerű, mint inkább esetleges magyarázatát adja. A magmás jelenségeket pedig egyáltalán nem tudja magyarázni. A fentiek tekintetbevétele mellett is a szerző teljesen tisztában van azzal, hogy az tt leírtak csupán körvonalait jelentik egy expanzióra alapított hegységképződési elmé- éinek, és hogy az egyes részletek tisztázása még további kutatómunkát igényel. IRODALOM — REFERENCES 1. Bemmelen, R. W. van: Beitrag zűr Geologie dér westlichen Gailtaler Alpen (Kámten, Österreich) Jahrb. d. Geol. Bundesanstalt 100. 179 — 212 (1957). — 2. C a r e y, S. W.: The tectonic approach to Continental drift. Continental Drift. A symposium. Tasmania. 1958. — 3. Egyedi,.: A new theory on the internál constitution of the Earth and its geological-geophysical consequéhces. Acta Geol. Acad. Sci. Hung. IV. 43 — 83, 1956. — 4. Egyed E.: A Föld belső felépítésének új elmélete és annak föld- tani-geofizikai következményei. Földtani Közlöny, 85. 3. 277 — 318, 1955. — 5. Egyed L.: A new dynamic conception of the internál constitution of the Earth. Geologische Rundschau 46. 101 — 121. 1957. - — 6. E g y e d I. and Stegena K.: Physical background of a dynamical Earth model. Zeitschr. f. Geophysik 24. 108 — 115. 1958. — - 7. H e s s, H. H.: Serpentines, Orogeny and Epeirogeny. Crust of the Earth. Geol. Soc. Am. Spec. Paper 62. 391 — 407. 1955. — -8. Heezen, B. C.: Géologie sous-marine et déplacements des continents. Colloques Intemationaux du Centre National de la Recherche Sdenti- fique. 295 — 302. Paris 1959. - — 9. R e a d, H. H.: Gránité Series in Mobile Belts. The Crust of the Earth. 330 Földtani Közlöny, XC. kötet, 3. füzet Geol. Soc. Am. Spec. Paper 62. 409 — -430. 1955. — 10. Scheffer, V.: Über dem Zusammenhang zwischen isostatischen Anomalien und Vergenzen dér Gebirgsbildung. Acta Techn. Ac. Sci. Hung. X. 19 — 29. 1955. — - ll.Trümpy, R.: Dér Werdegang dér Geosynklinalen. (Eecture delivered at the 50th Anniversary Meeting of Geologische Vereinigung Würzburg 1960). On the mechanism of mountain building and folding E. EGYED Attaching himself to his earlier investigatious, the author gives a new interpre- tation of mountain building and associated plienomena on the basis of his earth expansion theorv. The geosvnclinal phase of mountain building is connected with deep fractures accompanied by deep-sea troughs, isostatic anomalies and andesitic volcanism. On the other hand, the phase of emergence is accompanied by phenomena observable in the graben areas, which in their turn are connected with shallow-focus earthquakes and basaltic volcanism. Folding is brought about in and immediately after the geosvnclinal phase by the lateral pressure of the intruding magma masses, and later on by the gliding by gravitv of the accumulated sediments. FÖLDTANI MEGFIGYELÉSEK A MECSEK HEGYSÉG 1 LIÁSZBAN ÉS MIOCÉNBEN SOMOS I^ÁSZLÓ — KÓKAY JÓZSEF* (XVI— XVII. táblával) Összefoglalás : A szerzők az új vasútvonal feltárásával kapcsolatosan tettek földtani és őslénytani megfigyeléseket. Kőzetrés mérésekkel elméleti és gyakorlati következtetéseket vontak le a terület tektonikai és hegységszerkezeti mozgásviszonyait illetőleg. A feltárás réteg - tani és őslénytani szempontból legértékesebb része a miocén-szakasz. Újdonság számba megy az alsóhelvéü összletből eddig ismeretlen tengeri ingressziós padok jelenléte. A kőzettani, geomechanikai és tektonikai részeket Somos E-, míg az őslénytani és rétegtani vonatkozású részeket Kókay J. állította össze. Az 1954 — 55-ös években megkezdett Hird-hosszúhetényi bányavasút építésénél olyan mesterséges feltárások létesültek, melyek az 1954. évi földtani térképezésnél még nem voltak észlelhetők (1. ábra). Ezek részletes vizsgálata a terület földtani térképét helyenként kiegészítette. A vasútvonal túlnyomó részben 1 i á s z képződményeket harántolt és csak a déli területen 365 m hosszban tárta fel a miocén hel- véti, tortónai emeletbe tartozó rétegeket, a bevá- gás földtanilag legértékesebb részét. A rétegsor a hetényi aknától Hird felé haladva a következő: 1 . Az üzemvezetőségi épülettől nyugatra a robbantások alsóliász fedőmárgát tártak fel. A képződmény gyér faunájú, szürke, enyhén esillá- mos kemény márga, átlagosan 58% mésztarta- lommal. A telepcsoport fedőképződményeit leg- szebben a nagy K — Ny-i bevágásban figyel- hetjük meg. A bevágás nyugati részén gyakoriak a szénült uszadékfa darabok. A fedőmárga-csoport egészére jellemző kövületszegénység itt is mutat- kozik, csak Rhynchonella sp., egy Rhacofihillites sp.-re emlékeztető alak és Gryphaeák kerül- tek elő. Érdekes szerkezeti és mikroszerkezeti meg- figyeléseket tudtunk tenni a nagy tömegű fedő- márgafeltárás teljes hosszában . A kőzetrésmérések eredményeit sztereografikus projekcióban ábrá- *Elóadták a Magyar Földtani Társulat 1 960. május 1 1 -i szakülésen. 332 Földtani Közlöny, XC. kötet, 3. füzet zolva (2. ábra) a következő megállapítás tehető: A területet ért krétakorú igény- bevétel jól megfigyelhető két esúsztatósíkpárt (Mohr síkok) hozott létre. Ezek meg- szabják a helyi szerkezeti vonalakat, konkréten a hosszúheténvi antiklinális Kövestető — Hármashegy közötti részét létrehozó nyomóerő irányát. Feltárásunk az antiklinális déli 2. ábra. A fedőmárga-összlet kőzetrés diagramja. Abb. 2. Kluftdiagramm des Hangendmergelkomplexes zárnyában van, közvetlenül az ún. semleges zóna alatt. Ez az oka annak, hogy a bolt ozat - zerkezetekben jelentkező, nyomóerővel nagy szöget bezáró csúsztatósíkpáron kívül lll/a, — Ill/b.) egy másik, szinklinálisra jellemző síkpár is kialakult (TV/a. — TV/b.). Nyo- más-igénybevételt igazolnak a feltárás mentén lépten-nyomon előkerülő gömbös elválási formák is, melyek keletkezése a gömbkőszénhez hasonlóan Mohr síkok metszésével magyarázható. Az ábrán I. és II- vei jelzett réteglapok, illetve rétegfejekhez szimmetrikusan el- helyezkedő csúsztatósíkok valószínűsítik, hogy a kréta utáni igénybevételek hatásukban az előbbiekhez képest területünkön elhanyagolhatók. A későbbi miocén és intrapannon igénybevétel által létrehozott síkcsoportok egy részét ábrázoltuk a diagramban, de viszonylag alacsony gyakoriságuk miatt geomechanikailag nem értékelhetők. A I V/6, jelű közel É — D-i csapáséi meredek síkok rendkívül megnehezítik a meg- felelő rézsű kialakítását. Ezek mellett és a réteglapok mentén a bevágás északi oldala állandóan csúszik. Súlyosbitja a helyzetet az is, hogy a réteglapokon kisebb-nagyobb Somos — K ók ay : Földtani megfigyelések a Mecsek-hegységben 333 vetődések jelentkeznek. A suvadás megakadályozásának egyetlen módszere a rétegdő- lésnél kisebb rézsű kialakítása, ami igen nagy előre nem látott többletköltséget jelent. A feltárt márgaösszlet egyöntetű DK-i dőlése és a nyomási igénybevétel értéke- lése alapján a következő eredményre jutottunk: Hasonló irányú átlagdőlés jelentkezik az épülő aknában, ami szerint a feltárás és az akna már az ismert boltozat-szerkezet déli szárnyában van. Az északi szárnyat a Hármas-hegy északi dőlésű tömege adja. Tehát a boltozat tengelye a fővetőtől nyugatra, az eddigi elképzelésektől kb. 700 m-rel északabbra nyomozható, ÉK — DNy-i csapásban. N é m e d i V. Z. az itt vázolt szerkezeti kép kialakításában elsőrendű szerepet juttat a terület ÉNy-i részén felszínre lépő fonolitnak, ugyanis a fonoüton mintegy szilárd tömegen a liász rétegsor bizonyos fokig megtorlódott és így a képződmények közelítőleg követik a fonolit lefutását. Ezt igazolja a kőzetrés diagramon bejelölt nyomási irány ÉNy — DK-i volta is. 2. Tovább haladva a vasút mentén egy-két jelentéktelen márgafoszlány után a Farkaskereszttől Vasasra vezető út és a bevágás metszéspontjától délre a telepcsoport rendkívül zavart, 90°-os dőlésű összletét látjuk, vékony telepkibúvásokkal. Valószínű e telepeket fejtették a feltárástól nyugatra levő régi bányában. Az a tény, hogy a közeli hetényi 24. sz. fiírásban 500 m volt a fedőösszlet vastagsága és hogy a vasút mentén a várt fedőrétegek helyett kőszéntelepes összlet van, valószínűsíti a térképvázlaton jelölt KÉK— NyDNy-i szerkezeti vonalat. Hasonlóan közel párhuzamos vető zárja le a telepcsoportot délről is, amely mentén lefedett területen a kőszénösszlet a fedőmárgacsoport magasabb tagjaival érintkezik. 3. A kőzettani kifejlődés itt szürke, kemény, igen enyhén finomhomokos mész. márgapados márga. A kb. 900 m hosszú, majdnem hiánytalan feltárás utolsó 400 m-e kőzetkifejlődés alapján már a középsőliász foltosmárga csoportot képviselheti. A mész. tartalom-értékek minden esetben a mészmárga-tartományba esnek. Átlag-dőlés viszony- lag nagy határok között ingadozik, leggyakoribb érték 99/42°-os, tehát közel keleti. Legnagyobb ingadozást a vasút S kanyarának közelében észlelt mérések mutatnak, ahol szépen nyomozható a középsőliász képződmények rátolódása a helvéti szárazföldi konglo- merátum összletre. E nyilvánvaló intrapannon szerkezeti vonalat először Kovács L- ismerte fel 1952-ben [4]; az 1954-es földtani térképről valószínű tévedésből lemaradt. 4. A feltolódás felszíni kibúvásától délre a vasúti bevágás miocén képződményeket harántolt 365 m hosszban (3. ábra). A rétegösszlet szerkezetileg közel zavartalan volta rendkívül szép miocén réteg- sort eredményezett. Átlagos dőlés DK-i irányba 45, esetleg 50°-os, ami alapján látszólag megegyező dőléssel szögeltérés nélkül települ a liász korábbi mészmárga padjaira. A fel- tárás kezdőpontjától délre kb. 900 m-re a Hird.-3. sz. fúrásában már ugyanezek a képződ- mények közel szintesek. Ily módon a rétegsor megbillenése a feltolódással kapcsolatos, tehát intrapannon és természetesen a zavargási vonal közelében a legnagyobb. A bevágás a földtani térkép alapján várt tortónai képződményeken kívül tetemes vastagságú helvéti rétegsort is eredményezett. Ezek alsó szakaszában a gyakori tengeri beütések merőben új alsóhelvéti kifejlődést tettek ismertté. A miocén rétegsor számos tengeri ingressziós padot, esetleg kisebb összletet tar- talmaz, melyekből gyűjtéseink eredményeképpen viszonylag gazdag és rétegtani szem- pontból igen értékes makro- és mikrofaunát sikerült meghatároznunk. A fácies és litológiai viszonyokat szem előtt tartva az összevont rétegsort a 4. ábra mutatja. (A közölt vastagságok valódi vastagságok). 1. Alsóhelvéti, transzgressziót megelőző szárazföldi konglomerátum, homok és homokkő. Néhány méternyi csapásban tovább nyomozható. 2. 40 cm barnássárga homokos mészkő, tengeri fauna: Foraminifera- metszetek; 334 Földtani Közlöny, XC. kötet, 3. füzet Chlamys cfr. multistriata Poli ; Ostrea sp.; Balanus sp. Ezek a tengeri és a partközeli jelleget kétségtelenül igazolják, további rétegtani következtetés nélkül. 3. 1,5 ni zöldesszürke nagy kálium- és glaukonittartalnni, finomszemű tengeri homok, molluszka héj töredékkel. 4. 14 m változó kőzetű, esökkentsós és tengeri homokos slir, helyenként hullámzási 3. ábra. A helvéti-torónai rétegsor feltárása a vasút déli részén. Magyarázat: 1. Mészkő, 2. Márga, 3. Agyag, 4. Homok, 5. Homokkő, 6. Laza konglomerátum. A bb. 3 • Aufschluss dér helvet-tortonisehen Serie im südlichen Teil des Eisenbahneinschnittes. É rklárungen: 1. Kalkstein, 2. Mergel, 3. Tón, 4. Sand, 5. Sandstein, 6. lockeres Konglomerat. keresztrétegzettséggel. Kis méretű, túlnyomórészt roskadásos tektonikai elemek lefu- tását réteglapok mentén jelentkező mészerek szépen jelzik. A gyér fauna elsősorban Rotalia beccarii L, Cibicides sp. elvétve egy-két eehinida tüske és Chlamys sp. 5. 6 m édesvízi okkersárga apró- és középszemű, kavicsos, kissé csillámos, homok- kőeipós homok, homokkőpaddal. 6. 70 cm vörösfoltos sárga, finomszemű, kavicsos homok, gyakori limonitki válással. Tengeri jellegű héj törmelékei már bevezetik a következő ingressziós réteg faunaképét. 7. A szelvény 29. méterénél 70 cm okkersárga kövületes, kavicsos, nagyon homokos durvamészkő. A képződmény a fekii és fedő részen fokozatosan megy át homokkőbe, majd homokba. Gazdag molluszkatársasága egyedülállónak mondható a mecseki alsó- helvéti rétegsorban : Arca sp., Glycymeris sp.. Pinna sp., Pecten juchsi Fon t., Chlamys sp., Ostrea sp., Anomia ephipp.ium flergibbosa S a c c o., Ringicardinm cfr. kunstleri C o s s m, et P e y r., Laevicardium multicostatum (Brocc,)., Discors spondyloides Hauer, Diplodonta rotundata (Mont.), Megaxinus sp., Phacoides colnmbella (Lám.), Phacoides columbella basteroli (A g.), Loripes dujardini (Des h,), Lutraria lutraria jeffreysi De Greg., Teliina sp. Angulus planatus L a m k. sp., Macoma elliptica ottnangensis (H o e r n.), Cardita sp., Pitaria sp., Venus basteroti Des h., Venus basteroli cfr. latilamellata Kaut„ Tapes sp., Aloidis gibba O 1 i v i., Aloidis carinata taurolongaS a c c o, Thracia sp., Panopea meynardi Desh., Natica millepunctata Fám., Turritella erronea C o s s in., Protoma rotifera Danik., Cerithium sp., Terebra cfr. fuscata Br„ Ficula condita Brongt., Tudiclas rusticula Bast., Euthriofúsus burdigalensis (Bast.), Voluthilites ficulina rarispina Bell., Raphitoma lirifera Bell., Conus mercati Brocc., Conas sp. Ezek között vannak a magyar miocénből eddig nem ismertek, vagy pedig idősebb (burdigalai) képződményekből tudottak. 8. 70 cm barnássárga, finomszemű aprókavicsos, héjtöredékes tengeri homok. Gyakori a Rotalia beccarii L. és a Nonion boueanam d’Orb. XVI. tábla Somos — Kókay : Földtani megfigyelések a Mecsek -hegységben XVII. tábla Somos — Kókay : Földtani megfigyelések a Mecsek -hegységben Somos— K ó k a y : Földtani megfigyelések a Mecsek-hegységben 335 9. 4 m lilásszürke, kissé csiUámos növénymaradványos, halpikkelyes, palás agyag- márga, tengeri jellegű mikrofaunával: Rotalia beccarii L., Nonion commune O r b., Robulus inornatus Orb., Cibicides sp., echinida-tüskék. 4. ábra. Földtanif szel vény, fácies oszcillogram és a pszammit: pelit-arány változása a miocén réteg- sorban. Magyarázat: 1. Bamakőszéncsík, 2. Tutit, 3. Márga, 4. Agyag, 5. Homok, 6. Homokkő, 7. Konglomerátum, 8. Mészkő Abb. 4. Geologisches Profil, Fazies-Oszillogramm und die Veránderung des Verhaltnisses Psammit-Pelit in'der Miozanserie. Erklárungen: 1. Braunkohlenscbnur, 2. Tuffit, 3. Mergel, 4. Tón, 5. Sand, 6. Sandstein, 7. Konglomerat, 8. Kalkstein 10. 17 in vastagságú váltakozó édes- és csökkentsósvízi rétegek, homok — homokkő és közbetelepült laza konglomerátum. A képződményben egy közel vízszintes elmozdulás követhető, mely mentén a mészerek 40- — 50 em-re eltolódtak egymástól. Az előbbiekben már említett homokkőkonkréeiók is jelentkeznek. Az elszórtan jelentkező OsAea-héj törmelékek és halpikkelyek bizonytalan édes- és csökkentsósvízi fáciest jeleznek. 5 Földtani Közlöny 336 Földtani Közlöny, XC. kötet, 3. füzet 11. 50 cm barna, középszemű, kemény, meszes, kavicsos homokkő gyér fauna- elemekkel: Macoma elliptica ottnangensis Hoern., Turritella sp. 12. 9 m édesvízi finom, és középszemű homok, meszes homoklisztkő-paddal, jel- legzetes mészerekkel és limonitsávokkal. 13. 40 cm tengeri mészkő, molluszkaf aunával : Arca sp., Glycymeris sp. Ostrea sp., Angulus planatus ham., Cardita sp., Pitaria cfr. islandicoides (L a m k.), Pitaria sp., Panopea meynardi Desh., Turritella turris taurolaevis S a c c o, Turritella subarchimedis d’ Or b., Protoma cathedralis paucicincta S a c c o, Terebra acuminata (Bor s.), Tudicla rusticula B ast., Clavatula styriaca Auing., Conus sp. A meghatározott 17 faj közül csak a Protoma cathedralis paucicinta S a c c o alakot emelem ki mint a burdigalai (Eggen- burg) és helvéti képződmények jellegzetességét. 14. 2,5 m szürke, homokos slir, iszapolási maradékában Rotalia beccarii L.,Cibicides sp. és Pecten sp. 15. 18 m vastagságú összlet; édesvízi homok (8 m) és szürke halmaradvánvos agyagmárga (10 m) Rotalia beccarii L.-val. 16. Kizárólag litológiai alapon vettük külön a következő 40 cm-es réteget. A kép- ződményben a mintavételi helytől függően hol meszeskötésű konglomerátum, hol pedig kavicsos mészkő volt a laboratóriumi szemnagyság, ill. mésztartalom-vizsgálatok ered- ménye szerint. A 'égeredményben nehezen definiálható, átmeneti mészkőkonglome- rátum rétegnek minősíthető. Faunája szegényes: Diplodonta sp. 17. A következő 10 métert túlnyomórészben slir jellegű vörös agyagmárga uralja. A slir-képződményeknél szokatlan lilásvörös színeződés magyarázatára a későbbiekben még visszatérünk (339. oldal). Faunatársasága tengeri: Bulimina sp., Rotalia beccarii L., Elphidium crispum L-, Chlamys sp., Cardium sp. 18. 14 m szárazföldi erősen legömbölyített szemcséjű homok az alsó- és felsőhel- véti alemelet határán. A képződmény tovább tengeri jellegűvé válik, azonban pontos fáciesmegállapítást a rossz feltártság nem tesz lehetővé. 19. Tengeri agyagos homok váltakozik a következő 20 m-ben kövületes mészkő- padokkal. Az egyik ilyen mészkőképződmény csapás mentén élesen megváltozik, gyors horizontális fáeiesváltozást jelezve. Mészkőből kb. 10 m-en belül meszes, középszemű homokkő lesz. Túlnyomórészben a mészkőpadokból került elő: Chlamys albina Von Teppn., Cardium (Ringi cardium) sp., Diplodonta sp., Capsa lacunosa (Chemn.), Panopea meynardi Desh., Clypeaster sp. Az agyagos, homokos részek iszapolási maradé- kában Rotalia beccarii I,. és Elphidium sp. gyakori. 20. 13 m rozsdássárga, finomszemű, sávos, agyagos, aprócsillámos homok levél- maradványokkal. 21. 32 m vastag tengeri homokos ditrupás slirmárga, homok- és homokkő-közbe- településsel. Dús mikro- és makrofaunája a felsőhelvéti tengeri jellegét igazolja. Spiroplec- tammina carinata d’ O r b., Robulussp., V ulvulina pectinata Hant k., Virgulina schreiber- siana C z j z., Uvigerina sp., Rotalia beccarii D., Elphidium sp., Nonion commune d’ Or b., Nonion boueanum d’O r b., Bolivina dilatata R s s., Bolivina limbata B r a d y„ Bolivina, nobilis Hantk., Eponides umbonatus Rss., Anomalina sp., Cibicides ungerianus d’Orb., Amphistegina hauerina d' Orb., Globigerina bulloides d’Orb., Discorbis planorbis d’ Or b., Ditrupa cornea ( L. ), echinida-tüskék; Nucula nucleus L., Arca sp., Chlamys sp., Amussium cristatum badense Font., Lima subauriculata Mont. var. Cardium cfr. edule L., Cardium (Ringicar dium) sp.. Macira (Spisula) subtruncata trian- gula Ren., Psammobia uniradiata (B r.), Solenocurtus candidus (Ren.), Cardita scalaris S o w., A ngulus sp. . Pitaria chione L., Pitaria cfr. erycinoides Lám k., Pitaria cfr. islandi- coides L a m k., Pitaria sp., Venus vindobonensis M a y., Venus basteroti Desh., Paphia taurelliptica (Sacco), Aloidis carinata (Duj.), Aloidis sp., Panopea meynardi Desh. Somos — K ó k a y : Földtani megfigyelések a Mecsek-hegységben 337 Natica millepunctata L a m k., T urritella subarchimedis d’O r b., Turritella eryna turrifor- mis V o o r t h., Tuvritella partschi R o 1 1 e, Tuvritella sp., Protoma proto Bast., Aporr- hais alata E i c h w„ Nassa sp., Euthriofusus burdigalensis Def r„ Ancilla glandifor- mis L a m k., Clavatula olgae H. et A u., Clavatula sophiae H. et A u., Genotia ramosa (Bast.). Az Euthriofusus burdigalensis Bast. faj még arra utal, hogy a grandi szint zó- nájánál nem vagyunk magasabban. 22. Éles kőzettani határral jelentkezik a helvéti emelet végét jelző 1 1 m vastag lithothamniumos homokkő. A homokkő sárga, kavicsos, erősen meszes volta mintegy átmenetet jelez a lithothamniumos mészkő és a homokkő között. Faunája: Spiroplec- tammina carinata d’O r b, Robulus inornatus d’O r b, Vulvulina pectinata d’O r b, Elphidium crispum L., Eponides sp.. Cibicides dutemplei d’ O r b, Cibicides sp., Am~ phistegina haueriana d’Orb., Chlamys multistriata Poli, Anomia sp., Scutella sp., Clypeaster folium Ag. var., Schizaster sp., Balanus sp., lithothamnium csomók. 23. A tulajdonképpeni ,,hthothanmiumos” mészkő 17 m-es rétege helyenként agyagos fáciesben települ az előbb említett homokkőre. Többszörös gyűjtéssel sikerült figyelemre méltó faunát összeszednünk, mely nem annyira a mennyiségével, hanem inkább jellegzetes faunaelemeivel tűnik ki. Legfeltűnőbb a faunából a Scutella vindobo- nensis egy új alfaja. Amphistegina hauerina d’O r b„ Heterostegina sp.. Arca cfr. noae L., Modiolus sp., Lithodomus avitensis M a y e r, Pecien fuchsi styriacus Hilb., Pecten sp., Flabellipecten cfr. besseri Andr., Chlamys solarium L a mk ., Chlamys sp., Chlamys puymoriae May, Chlamys fasciculata M i 1 1 e t, Chlamys latissimanodosiformis Pusch., Spondylus crassicosta L a m k„ Ostrea edulis L., Anomia ephippium ornata Se ha ff., Cypraea sp., V ermetus arenarius L., Turritella subarchimedis d’Orb., Turritella cfr., subangulata Brocc,, Scutella vindobonensis planata nov. subsp., Scutella sp., Clypeaster crassus A g. , Clypeaster sp . Az egész kőzetre egyébként jellemző a foraminiferagazdagsága, melyek közül az Amphistegina hauerina d’Orb. faj tömeges megjelenésű. 24. A felsőhelvéti tenger regressziós sorozatát látjuk a következő 12 in-ben. Sárgásszürke, finomszemű, faunamentes homok, mely konglomerátumpaddal zárul. 25. A következő több mint 20 m vastag tarkaagyag-összlet faunamentes. A réteg a szelvény tulajdonképen ,, legszárazabb” része, ily módon erősen el is különül a többitől. Ez feltétlen nagymérvű partemelkedést jelez, mely a S t i 1 1 e-féle stájer mozgásokkal kapcsolatos. Litológiailag és faunisztikailag is két egymástól különböző kőzetöszlet határát jelző szárazföldi szinorogén szakasz gyakorlatilag a helvéti-tortónai emeletek határát jelenti, tehát ez a lithothamniumos mészkő mint azt a faunakép is mutatja, még felsőhelvéti. 26. 17 m változó fáciesű tengeri, csökkentsósvízi és édesvízi képződmény, homok, homokkő, agyagos és koralltelepes lumasellapaddal. A tortónai rétegsor alján a hidasi telepcsoport szintjét néhány cm vastag fás-földes barnakőszén-zsinór valószínűsíti. A tengeri és csökkentsósvízi képződményekből került faunák: Rotalia beccarii L, Elphidium macellum F. M ,,Porites incrustans M. F d w. et Heime, Siderastraea aff. crenulata (G o 1 d f.), Orbicella defrancei (M. Edw. et Heime), Arca sp., Pecten cfr. fuchsi styriacus Hilb., Ostrea lamellosa Brocc., Ostrea edulis L., Ostrea gryphoides Schlotth., Anomia sp.. Cár dium eduleL,. var. .Pitaria gigas Lamk., Dosinia sp., Aloidis basteroti (Hoern.), Neritina picta Fér., Polynices redempta Lamk., Turritella sub- archimedis d’Orb., Pirenella gamlitzensis Hilb., Pirenella picta D e f r„ Pirenella picta mitralis Eichw., Pirenella moravica (Hoern.), Pirenella moravica variábilis F r i e d b., Pirenella moravica pseudonympha S t r., Cerithium europeum M a y., Nassa dujardini (Desh.), Nassa schönni H. et Au., Melanopsis sp., Ancilla glandiformis 338 Földtani Közlöny, XC. kötet, 3. füzet Lamk., Clavatula cfr. jouanneti D e s m., Scutella vindobonensis Laube., Scutella vindobonensis Laube ssp. (A korallokat Kopek G. meghatározása alapján közöljük.) 27. 20 m változó fáciesű rétegösszlet szárazföldi és tengeri eredetű padokkal. A szárazföldi képződmények fosszilis humusztartalmát nagy, közel 1,5% szervesanyag- tartalom valószínűsíti. Ezen padok erős barna színe és helyenként gyökérmarad- ványokkal jellemzett volta első pillanatra megtévesztő és kőszéntelepként hat. A tengeri és csökkentsósvizi részek faunája: Spiroplectammina carinata d’Or b„ Lagena sp., Glandnlina cfr. cuspidata Frnzn., Polymorphina sp., Rotalia beccarii L., Nonion boueanum d’Orb., Bolivina sp., Eponides sp., Cibicides dutemplei d ’ O r b. Guttulina communis d' Or b„ Cardium sp.. Teliina sp., Pitaria islandicoides Lamk., Aloidis gibba (Olivi), Aporrhais alata E i c h w„ Clavatnia sp. 28. A következő képződmény kb 20 m rosszul feltárt agyagos rétegsor, az előző összlet folytatását jelenti a bevágáson kívül. 29. A bevágástól délre kb. 30 m-re már felsőtortónai rétegeket sejttető mésziszap, került elő, bizonytalan Rotalia sp. és Cibicides sp. fejletlen alakjaival. A felsőbb miocén tagokat a Hird- 3. sz. fúrás harántolta, melynek faimáját B o d a J. határozta meg. Az itt bemutatásra került miocén szelvényben rendkívül rossz az osztályozottság foka. ABárdoss y-féle nevezéktan alapján a képződmények 90%-át vegyes szemcse- nagyságúnak kellett minősítenünk, viszont a megkülönböztetés szükségessége miatt kénytelenek voltunk mindig csak a legnagyobb százalékú részleg anyagát jelölni és esetenként kombinált jelölé- sekkel korrigálni. (A szemcseösszetételi vizsgálatok a Mecseki Földtani Ku- tató— fúró Vállalat laboratóriumában készültek) (5. ábra). Feltűnő a rétegsorban a pszarn- mitos üledékek túlsúlya ami különö- sen a felsőhelvéti tengeri képződmé- nyeknél szembeötlő. A 3. sz. rétegben jelzett nagy káliumtartaloin (2,94%) valószínű a lepusztítás területéről származtatható. Csalagovits I. a fonolit hidro- termáiban erős K-dúsulást figyelt meg, anű természetszerű magyarázatot szol- gáltathat a környező fiatalabb üledé- kek nagy K-tartalmára. A nagy K-tar- talom a homokban finomeloszlású glau- konitból is származtatható. A kiválogatott zöldes színű ás- ványszemek röntgen vizsgálati eredmé- nyét Nagy István Z.-né vizsgá- latai és Erdélyi J. véleményezése alapján közöljük. Erdélyi J. szerint a minta röntgen-pordiagrammjának vonalai a kvarc és glaukonit (hidromuszkovit) vonalaival egyeztethetők. A kvarc fel- 5 0 D 5. ábra. A helvéti-tortónai rétegsor üledékösszetételi diagramja. Magyarázat: 1 . Pelit, 0,02 > mm, 2. Homokliszt, 0,02 — 0,06 mm, 3. Finomhomok, 0,06 — 0,1 mm, 4. Apróhomok, 0,1 — 0,2 mm, 5. Kö- zépszemű homok, 0,2 — 0,5 mm, 6. Durva homok, 0,6 — 2 mm, 7. Kavics, >2 mm Abb. 3. Diagramm dér Komgrössenverteilung dér helvet-tortonischen Schichtenreihe. Erklarun- gen: 1. Pelit, unter 0,02 mm. 2. Mo, 0,02 — 0,06 mm. 3. Feinsand, 0,06 — 0,1 mm. 4. Feinsand, 0,1 — 0,2 mm, 5. Mittelkömiger Sand, 0,2 — 0.5 mm. 6. Grobsand, 0,5— 2,0 mm. 7. Schotter über 2 mm. Somos — K ó k a y : Földtani megfigyelések a Mecsek-hegységben 339 tehetőleg finom szennyezés. A röntgendiagram vonalai az illitével is elég jól egyeznek, de az általában nem szokott ilyen nagy szemcsékben előfordulni. A homok nagy K-tar- talma is a glaukonitot valószínűsíti. Az anyag valószínűleg az atmoszferiliák hatására bekövetkezett mállásra és kilugzásra utal. 6. ábra. L,aza homokos konglomerátum padok %-os összetétele Abb. 6. Prozentuale Zusammensetzung von lockeren sandigen Kongloineratbáuken 7. ábra. Az alsóhelvéti rétegsor fáciesösszetétel i diagramja Abb. 7. Faziesdiagramm dér unterhelvetischen Schichtenreihe A 17. számú slirréteg nagy oxidációs foka (6,6%) valószínűleg a képződmény keletkezése utáni szárazföldi időszak következménye, ily módon a vörös színeződés is azzal egyidejű. Külön figyelmet érdemelnek a helyenként előforduló laza konglomerátum, ill. homokos kavicspadok. A kőzetanyag megközelítő statisztikus összetételét látjuk a 6. ábrán. Legnagyobb százalékot a kristályos alaphegység törmelékei adják és ezen belül is az anyag túlnyomó része kvarcporfír, ill. egy-két esetben gránit, vagy gneisz. Feltűnően és a vártnál nagyobb a középső-, esetleg alsótriász dolomit aránya, ami az egykori dolomitos fáciesnek a mainál nagyobb elterjedését magyarázhatja. Itt említem meg, hogy a Pécs-7. sz. fúrás- ban hasonlóképen a dolomit aránya rendkívül nagy, kb 70%. Magyarázat csak az emlí- tett és már lepusztult dolomitfácies túlsúlyából, esetleg nagyobb mállási ellenálló- képességből adódhat. A kavicsanyagban kis %-ban mutatkoznak már konglomerátummá cementáló- dott kavicsok is. Tehát az alapkonglomerátum felett képződött kavicspadokban megta- lálhatók a transzgressziós szakasz kezdetén keletkezett kavicsanyag cementálódott törmelékei is, ami az alsóhelvéti szakasz gyakori tengeringadozását igazolja. 340 Földtani Közlöny, XC. kötet, J. füzet Összefoglalásképpen a 7 — 8, és 9-es ábrákon bemutatjuk az alsó- és felsőhelvéti, valamint a tortónai rétegsor fáeiesösszetételét. Míg az alsóhelvéti össze- tételében meglepően sok a tengeri képződmény, addig a tortónai telepcsoportban az édesvízi képződmények alacsony %-a feltűnő. Ilymódon helytelennek tartjuk a tor- % 8. ábra. A felsőhelvéti rétegsor fáciesösszetételi diagramja Abb. 8. Faziesdiagramm dér oberhelvetischeu Schichtenreihe 9. ábra. A tortónai rétegsor fáciesösszetételi diagramja Abb. 9. Faziesdiagramm dér tortonischen Schichtenreihe tónai telepcsoportra a ,, tortónai édesvízi” megjelölést. Helyette megfelelőbbnek mutat- kozik a „tortónai oszcillációs sor” megnevezés. Őslénytani és rétegtani kiértékelés A vasúti bevágás miocén rétegsorának faunájából foglalkozunk mindazon ala- kokkal, melyek az eddigi ismereteinkkel szemben valami újdonságot jelentenek, vagy a magyar miocénből eddig nem ismertek. Ilyenek: Chlamys albina von Teppner [8]. Ezt a fajt von Teppner írta le a |, Stájer-medencéből az itteni előfordulással azonos szintbeli lajtamészkő faciesű képződ- ményekből. Ugyanezen szintből Hidasról egy igen jól kifejlett hatalmas példány is előkerült. Az itteni fiatal példány. A mélyebb helvéti rétegekben is otthonos, bár elég ritka. Magasabb szintekből ismeretlen. Előkerült a 19. sz. rétegből. Somos — K ó k a y : Földtani megfigyelések a Mecsek-hegységben 341 Chlamys latissima nodosifovmis P u s c h, [8], Ez a nálunk jól ismert faj leginkább a típusos tortónai (felső) lajtainészkőből került elő. Várpalotán az alsóhelvéti rétegekben is található. A hirdi szelvényben pedig a felsőhelvéti (grandi) rétegekből, a lithotham- niumos mészkőből származnak a talált példányok. A mediterrán faunatartományban igen elterjedt a burdigalaitól a tortónai korú képződményekig. Chlamys puymoriae Mayer-Eymar [8], Roger terjedelmesen foglalkozik ezen igen jellegzetes alakkal. Noha csak egy hiányos példány került elő, mégsem téveszt- hető össze semmilyen más fajjal. A felületét díszítő jellegzetes hálózatos vonalkázás és bordázata biztos útmutatásul szolgálnak. Csak a helvéti rétegekből ismert. A litho- th amniumos mészkőből származik. Phacoides columbella basteroti (Aggassiz), [2], A magyar miocénből eddig nem ismert (7. sz. rétegből!). Lutraria lutraria jeffveysi De G r e g. [9], mely eddig csak burdigalai képződ- ményekből ismert. (7. sz. rétegből!) Tapes ( Paphia ) taurellipicta (S a c c o) [1]. A magyar miocénből ezideig nem ismert. Corbula ( Aloidis ) carinata taurolonga Sacco [1], A magyar miocénben eddig nem fordult elő. (7. sz. rétegből!) Protoma rotifera Eamarck [16]. A faj eddig csak Várpalotáról került elő az alsóhelvéti összlet alsó zónájából. Ezenkívül eddig egész Közép- és Kelet-Európából ismeretlen. Portugália és Franciaország burdigalai és helvéti képződményeiből ismert. A várpalotaival egyenértékű szintből, a 7. sz. rétegből került elő. Raphitoma lirifera Bell. [1] faj a magyar miocénből ezideig nem volt ismeretes (7. sz. rétegből!). Scutella vindobonensis planata K ó k a y nov. ssp. (XVI. tábla 1 — 2. és XVII. tábla 3.). A hirdi új vasúti bevágás lithotliamniumos mészkőösszletéből három egész és több töredék Scutella-íélét sikerült gyűjtenünk. Amint a megfelelő szakirodalom és összehasonlító anyagok tanulmányozásából kitűnt, az előkerült példányok egyik eddig ismert fajjal sem azonosíthatók. Annyi azonban már első pillantásra is látszik, hogy a Scutella vindobonensis E a u b e jól ismert és horizon- tálisan igen elterjedt faj alakkörébe tartozik, A három vizsgált példány méretei és hosszmetszetei a következők: h = 129 mm sz = 148 mm m = 18 mm h = 127 mm sz = 143 mm m = 18 mm (Holotypus az Állami Földtani Int. gyűjteményében, Eb. 638. sz. alatt). 342 Földtani Közlöny, XC. kötet, 3. füzet A méretek kiértékelésénél és a Scutella vindobonensis fajjal való összevetésből kitűnik, hogy sokkal laposabb, mint Laube faja. Ami ahhoz közelivé teszi, az jellegzetes aszimmetrikus keresztmetszete. Még egyéb eltérő jellegek a típusétól: A perem nem annyira tagolt, zegzugos körvonalú és valamivel vékonyabb is, főleg a mellső perem. Aljazatának barázdáltsága sokkal sűrűbb, mint a típusé. Tetőponti szerkezete az új fajnak hátrább tolódott. Egyéb jellegekben (körvonal stb.) eléggé változékony, mint általában a Scutella- félék. Közel áll még a Scutella gibbercula de S e r r. fajhoz is, azonban attól lényegesen eltér abban, hogy körvonala semmi esetre sem kerek és a perem nem olyan erősen tagolt, valamint alacsonyabb is annál. Nem új fajként, hanem csak alfajként kezelem, mivel a vasúti bevágás réteg- sorának magasabb tagozatában, a lithothamniumos mészkő fedőjében, a tortónai oszcillációs sorozatban olyan Scutella példányokat sikerült találnunk, melyek jellegeik- ben (magasabbak) átmenetet képeznek a típus és az új alak között. Ilyen átmeneti alakok azonban nem kerültek elő a lithothamniumos mészkőből. lg}’ tehát vertikális irányban úgy látszik egy fejlődési sorral állunk szemben, mivel a típusos Scutella vindobonensis fellépése az oszcillációs sorozat fedőjébe illő típusos tortónai lajtamészkő-képződményekre jellemző. Mindez pedig alátámasztja azt, hogy a Scutella-iéléket a miocénban a Pectenek- hez hasonlóan kitűnő szint jelzőnek kell tekintenünk. Megerősíti még ezt a véleményt az is, hogy például a várpalotai alsóhelvéti összletből előkerült Scutella-félék mind másfélék, idősebb karakterűek. Hidasról is előkerült a kőszénfekvő-képződmények rétegtanilag azonos értékű szintjéből. Steiermarkban Leibnitz közelében, a lithothamniumos mészkőösszlettel azonos szintben ugyancsak hasonló Scutellák vannak. Scutella sp. Kistermetű, alacsony, vékony, éles és tagoltabb peremű Scutella faj két darabja került elő a lithothamniumos mészkőből, közelebbi meghatározás lehetőségét kizárván. Ehhez igen hasonló, de sajnos ugyancsak darabok kerültek elő a várpalotai homok- bányából is, rétegtanilag tehát azonos szintből. Clypeaster folium Ag. nov. ssp. (XVII. tábla, 4. ábra.) 1914. Clypeaster folium Vadász: Magyarország me- diterrán tüskésbőrűi. Geol. Hung. I. kötet. 2. füzet, p. 106. fig. 83. A típustól annyiban tér el, hogy hossztengely irányában erősebben megnyúlt és a mellső perem vastagabb. Ezen jellegek a C. martini D e s m. fajhoz teszik némileg Somos — K ó k a y : Földtani megfigyelések a Mecsek-hegységben 343 közelivé. (Meznerics I.: Új magyarországi miocén tüskésbőrűek. Ann. Musei. Nat. Hung. 1941. p. 86. T. II. fig. 2., T. III. fig. 5.) Mivel csak egy példányban került elő a lithothamniumos homokkőből, nem lehet új alfajként leírni. * * * A miocénösszlet legidősebb tagja a tenger transzgresszióját megelőző — már említett — szárazföldi jellegű laza konglomerátum, homok, kavics és tarka agyagsorozat. Ugyanakkor a Hidas-53. sz. fúrásban ez a rétegcsoport hiányzott. Ezen összlet korát feltételesen helvétiként kezeljük, megemlítvén azonban a mecseki szárazföldi eredetű miocén összlet kétosztatúságának lehetőségét. Ti. a mecseki miocénhez hasonló kifej - lődésű stájer öböl miocénjében a tengeri helvéti összlet alatti szárazulati és folyami eredetű lerakódásokat — az ún. ,,alsó eibiswaldi” rétegeket és a ..Radel — Wildbach- schotter” összletet — az osztrák geológusok a burdigalai emeletbe sorolják [10, 11]. Ezen sorozatra következő tengeri eredetű betelepülésekkel sűrűn átszőtt összlet volta- képen a Mecsek-hegység területén jól ismert és elterjedt „halpikkelyes palás agyag- márgák” és az ún. „dobostorta összlet” szintje. Ezt Vadász nyomán [7, 8] a helvéti emeletben tartják nyilván. Újdonság számba megy azonban az összletben a tengeri ingressziós padok jelenléte, ti. a Mecsek-hegység területén eddig núndenhol szárazföldi eredetű üledéksorként volt ismeretes. Ezek faunaelemzése azonban rétegtamlag nem hozott újat, csak megerősítette Vadász korábbi rétegtani besorolását. Érdekes, hogy a hegység K — i része felé a tengeri jellegű beütés csökken, míg Ny felé növekszik, így a Hidas - 53. sz. távlati jellegű kutató fúrásban a vastag (250 m) halpikkelyes palás agyagmárga összletnek csak az aljában talált Laky I. geológus csökkentsós beütésű agyagréteget Rotalia beccarii E. Foraminif érákkal. Vastagsága a bevágásban kb. 100 m. A helvéti vagy helyesebben alsóhelvéti összlet a felsőhelvéti (grundi), vagy újabban ún. „alsótortónai” rétegösszlettől egy közbetelepült szárazulati eredetű limonitos homokkal válik el a szelvény 125. méterénél (18. sz. réteg). Alatta egykori atmoszferiliák hatására lilásvörösre oxidált tetejű foraminiferás sliragyag helyezkedik el. A Stájer-medencében és a Bécsi-medencékben ezen a határon jelentkezett a stájer hegységképződési fő fázis [1,10.], az alsóhelvéti összlet erős kimozdításával és lepusztításával. Kisebb mértékben Várpalotán is sikerült kimutatni [2], ahol regresszió, lepusztulás, oxidálódás és helyen- ként tarkaagyag felhalmozódás történt. Ésszerű volt tehát itt meghúznunk a rétegtani határt, mivel ezen a részen nem kielégítő a fauna az őslénytani kiértékelés szerinti elválasztásra. A felsőhelvéti rétegsor 105 m vastag, mely egy-két kisebb csökkentsós betelepü- léstől eltekintve teljes egészében tengeri, akárcsak Hidason. Egyébként a slires jellegű képződményekre vonatkozólag külön megjegyezzük, hogy azok az alsó- és felsőhelvéti rétegsorban egyaránt megtalálhatók. Az alsóban levő slirrétegek makro- és mikrofauná- ban úgy látszik szegényebbek. A felsőhelvéti összlet a lithothamniumos mészkővel zárul. A települési helyzet és a fauna alátámasztja a grundi szinttájba való sorolását és így ,,alsólajtamészkő”-nek lehet tekinteni. Legszembetűnőbb a helyzet Hidason, ahol a kőszéntelepes csoport fedőjében van a felső, az igazi lajtamészkő, míg a fekvőben az alsó. A lithothamniumos mészkő felett a rétegtani határt a szárazföldi kiemelkedésre utaló tarkaagyagösszlet adja. Az oszcillációs sorozat a tortónai emelet alsó részébe (újabb szemléletek szerint a középsőbe), míg a felette következő tiszta tengeri sorozat — a bevágáson kívül — a tortónai emelet felső részébe tartozik. Külön érdekesség, hogy a közeli Hird- 3. sz. fúrásban a tortónai oszcillációs sorozat után közvetlenül az alap- hegység következett, tehát az egész helvéti összlet kimaradt. Más, Pécshez köze- lebb eső f lírások is szolgáltattak hasonló eredményt, a tortónai tenger transzgresszióját igazolván. 344 Földtani Közlöny, XC. kötet, 3. füzet A Hird- 3. sz. fúrás és a környéken található feltárások bizonysága alapján a tortónai rétegekre a szarmata, majd a pannóniai emeletek üledékei következnek. i Végezetül vizsgáljuk meg, hogyan lehet a vasúti bevágás miocén rétegsorát beilleszteni a ,, Középmiocén képződmények tagolásá”-t mutató egyetemes összefog- lalószelvénybe (10. ábra). Ebben a szelvényben a közép-európai középsőmiocén tagolá- sával kapcsolatos eltérő vélemények láthatók egymás mellett. Részünkről egyelőre a régi felfogás mellett maradunk [3]. de ezt nem is tartjuk a jelen esetben nagyon lénye- gesnek. I. II. fi 1^ Fellő . tortónai ( Középió tortónai m I ' ! 'ö C II 5 ! I I -o n 10. ábra. Középsőmiocén kéződmények régi és új (I— II.) tagolása. Magyarázat: 1. Burdigalai vagy idősebb, 2. Oncophorák, „robulusos" slir, Várpalotán molluszkumos homokkő, salgótarjáni kőszéntelepes csoport, 3. Slir, salgó- tarjáni pectenes homokkő, várpalotai és budapesti bryozoás, balanusos rétegek, 4. Grundi és st. floriani fauna, vár- palotai homokbánya, hidasi kőszénfekvő lithothamniumos mészkő, 5. Andezit, középső riohttufa, kőszéntelepek , tufitos márgák, szobi és nógrádszakáli faunák, 6. Típusos lajta- mészkő, hidasi kőszénfedő Abb. 10. Alté und neue (I — II) Gliederung dér mittel- miozanen Kohlenbildungen. Erklárungen: 1. Bur- digalisch oder altér, 2. Oncophoren und Schlier mit „Robulus”, bei Várpalota, Molluskensand, bei Salgótarján Kohlenflözkomplex, 3. Schlier, Pectensandstein von Salgó- tarján, Bryozoen- und Balanusschichten von Várpalota und Budapest, 4. Grunder uud St. Florianer Fauna, Várpa- lotaer Sandgrube, Lithothamnienkalk im I.iegenden dér Hidaser Kohlé, 5. Andesit, mittlerer Rhyolittuff, Kohlen- flöze, tuffitische Hergel, Faunén von Szob und Nográd- szakál, 6. Typischer heithakalk, Hangendes dér Hidaser Kohlenserie A régi szemlélet szerint a 2. sz. rétegtől a 17. sz. rétegig, tehát 120 méterig a tengeri ingressziós padokkal átszőtt sorozat alsóhelvétiként kezelendő. Ugyanakkor az új szemléletek I. sz. változata alapján ugyanez az összlet a teljes helvéti, mégpedig az alsó zónája a 2.-től a 9. sz. rétegig (38. méterig) bezárólag alsóhelvéti (fauna és föld- tani meggondolások alapján), míg a felette levő pedig felsőhelvéti. A II. sz. új változat szerint a 2-től a 9. sz. rétegig helvét („Belpbergien”), míg a felső rész a kárpáti (alsó- grundi) emelet. A 18. sz. rétegtől a lithothamniumos mészkőig bezárólag a régi szem- Somos — K ó k a y : Földtani megfigyelések a Mecsek-hegységben 345 lélet szerint felsőhelvéti (grandi), míg az új I. és II. sz. alternatívák szerint alsótortónai alsó és felső lagenidás szint, (felsőgrundi) . Az oszcillációs, hidasi széntelepes csoportnak megfelelő összlet a régi rétegtani tagolás szerint alsótortónai, vagy csak tortónai. Az ríj I. sz. változat alapján felsőtortónai (alsó része) míg a II. sz. felfogás szerint középső- tortónai. Az oszcillációs sorozat fedőjében levő (bevágáson kívül) tengeri rétegcsoport a régi nézet szerint felsőtortónai, vagy csak tortónai, míg az I. és II. sz. új fel- fogás alapján ugyancsak felsőtortónai. TÁBLAMAGYARÁZAT — TAFELERKLARUNG XVI. tábla — Tafel XVI. 1 — 2. Scutella vindobonensis planata nov. ssp. Mindhárom példány felzete - — Oberansicht aller drei Exemplare XVII. tábla — Tafel XVII. 3. Ua. mint XVI. tábla 1—2. — Wie in Tafel XVI, 1—2. 4. Clypeaster folium A g. nov. ssp. Felzet — Oberansicht IRODALOM — LITERATUR 1. Bellardi — ■Sacco: I molluschi dei terreni terziarii dél Piemonte e della Liguria. Torino, 1876 — 1904. — 2. Cossmann, M. — Peyrot, A.: Conch. néogen. de l'Aquitaine. Actes de la Soc. Linnéenne de Bordeaux. 1909. — 3. Grill, R.: Über d. geol. Aufbau d. Ausseralpinen Wiener Beckens. Verhandl. d. Geol. Bundesanstalt 1958, Heft. 1. — 4. Kókay J.: Adatok a várpalotai perspektivikus kutatásokról. Földt. Közi. 89/2. 1959. t— 5. Kókay J.: A dunántúli helvét- tortonai liatar kérdése Földt. Közi. 89/4. 1959. — 6. Kovács L-: Vasas — Hosszuhetény — Pécsvárad közti terület földtani leírása. M. A. Földt. Int. Évi jek 1952. — 7. Meznericsl.: Die tortonische Fauné von Hidas (Kom. Baranya, Ungam). Földt. Int. Évk. XXXIX. k. 2. f. 1950. — 8. Roger, J.: Le genre Cblamys dans les form. néog. de l'Europe. Mém. Soc. Géol. Francé, N. S. 40. 1939. — 9. S c h a f f e r, F. X.: Das Miozan von Eggenburg. Abh. Geol. B.-A. 1910- — 1925. — 10. L. V. De S i 1 1 e r: Structural geology. London, 1956. — 11. Vadász E.: A Mecsekhegység. Magy. tájak földt. leírása. I. 1935. — 12. Vadász E.: Magyarország földtana. 1953. — 13. W i n k 1 e r — H e r m a d e n, A.: Geol. Bau des steierischen Beckens. Petroleum, 1939. — - 14. Winkler — Hermádén, A.: Die jungtert. Ablag . . . Schaffer: Geologie von österreich (2. Aufl.) 1951 . — 15. W i n k 1 e r-H e r m a d e n, A.: Zűr Geol. des südweststeirischen Tért. Beckens. Mitt. d. Nat. Vereines für Steiermark. Bd. 88, Graz, 1958. — 16. Zbvszewski: Le Burdigalien de Lisbonne. Com. sérv. geol. Portugál. 1957. Geologische Beobachtungen im Lias und Miozán des Mecsekgebirges L. SOMOS — J. KÓKAY Es habén síeli anhand dér Aufsehlüsse einer neu angelegten Kohlenförderbahn im südöstlichen Mecsekgebirge zwischen den Gemeinden Hosszúhetény und Hird gewisse Abánderungen einer früher entstandenen geologischen Karte ergeben. Die Schichtenreihe besteht aus dem Unterlias-Kohlenflözkomplex des Mecsekge- birges, seinen hangenden Gliedern und aus neogenen Bildungen. Essindbei dieser Gelegen- heit im lotharingisehen sog. Hangendmergel erstmalig massenhafte Kluftmessungen vorgenommen worden, dérén richtige Auswertung die Erkenntnis dér Straktur des berg- baulich wichtigen Gebietes wesentlich erleichtert. Es wurde möglich, auch den Abschnitt westlich vöm Dorf dér öfters als klassisches Beispiel hingestellten Hosszúhetényer Antiklinale aufzuschliessen. Die Ergebnisse dér Kluftmessungen sind in dér stereo- graphischen Projektion dargestellt worden (Abb. 2). Diese erlauben die untenstehende n Folgerungen. Die kretazische Beanspruchung des Gebietes brachte zwei ausgeprágte Scherfláchenpaare (Mohrsche Fláchen) zustande. Unser Aufschluss befindet sich am Südflügel dér Antiklinale, unmittelbar unter dér sog. neutralen Zone. Das ist dér Grand dafür, dass sich hier neben den in den Antiklinalen übliehen, mit dem Drack einen grossen Winkel einschliessenden Scherfláehen (Ill/a — Ill/b) auch ein anderes, für Synklinalen kennzeichnendes Fláchenpaar entwickelte (IV/a— IV/b). Eine Beanspruchung auf Druck wird auch durch die im Aufsehlusse Schritt für Schritt auftretenden kugeligen Absonde- rungsformen angedeutet, die den Kohlenbállen áhnlieh aus den durch die Klüfte bedingten parallelepipedischen Blöcken entstanden sein durften. Die in dér Figur mit I und II bezeichneten Schichtfláchen, bzw. Klüfte lassen 346 Földtani Közlöny, XC. kötet, 3. füzet vermutén, dass die nachkretazischen Beansprucliungen in unserein Gebietim Verháltnis zu den kutarischen unbedeutend waren. Gin Teil dér duroh die spáteren miozánen und intrapannonisehen Beansprucliungen zustandegebracliten Ebenenscharen sind im Diagramm gleickfalls dargestellt worden, jedoch können diese infoige ihrer kleinen Háufigkeit geomeehanisch nicht bewertet werden. Die N— S streichenden IV/b bezeichneten steilen Klüfte machen die Ausgestaltung einer entsprechenden Böschung áusserst schwierig, da entlang von diesen und den Sckiclitfláelien die nördliche Seite des Bahneinschnittes standig in Rutschung gerát. Die Lage ist noch dadureh erschwert, dass an den Schiclitfláchen Verwerfungen ver- schiedener Ausmassen auftreten. Dér einzige Weg dér Eindánunung dér Hangrutschungen ist die Ausgestaltung eines Böschungwinkels unterhalb dér Schiclitneigung, was jedoch zu unerwarteten Unkosten führte. In den letzten 365 m des Aufschlusses ergaben die tektonisch ungestörten Miozán- schichten eine ausserordentlich schöne Schichtenreihe. Das durchschnittliche Einfallen betrágt bis 50° nach SO, wodurch das Miozán seheinbar konkordant über den Kalk- mergelbánken des Lias lágert. Etwa 900 m weiter südlich vöm Beginn des Aufschlusses, in dér Bohraiig Hird 3 sind die gleiehen Bildungen bereits nahezu horizontal. Demnach ist die Kippung dér Schichtenreihe mit dér randliclien intrapannonisehen Aufschiebung verbunden und selbstredend dicht an dér Störang am inarkantesten. Wir habén die Verteilung dér Fazies dér unterhelvetischen und oberhelvetischen bzw. dér tortonischen Schichtenreihe in den Abbildungen 7—8 und 9 zusammenfassend dargestellt. Beschreibung dér neuen F'ormen : Scutella vindobonensis planata nov. ssp. Fotographische Abbildung: Tafel XVI. Es gelang uns dem Lithothamnienkalk des neuen Eisenbahneinschnittes bei Hird drei vollstándige und mehrere zerbrochene Stücke von Scutella zu saruméin. Die Exemplare können mit keiner dér bisher beschriebenen Arten identifiziert werden. Tafel XVI. 1-2., Tafel XVII. 3. Dér Holotypus befindet sich in dér Sammlung dér Ung. Geol. Anstalt, unter Nummer Eb 638. Jedoch gehören sie offenbar dem Formenkreis dér wohlbekannten Art Scutella vindobonensis Eaube von grosser horizontaler Verbreitung an. Abmessungen und Querschnitte dér drei untersuchten Stücke sind auf S. 341—342 des ungarischen Textes siclitbar (h = Lángé, sz = Breite, m = Höhe). Die Auswertung dér Messergebnisse zeigt, dass die Form viel flacher ist als L a u- b e s Art. Die Verwandtschaft dazu berulit auf dem kennzeichnenden asymmetrischen Querschnitt. Weitere unterscheidende Merkmale: dér Rand ist nicht so kráftig gegliedert, von zickzackigem Umriss und auch etwas schlanker, besonders vorne. Die Unterseite ist viel dichter als diejenige des Typus mit Fürchen versehen. Dér aufgewölbte Teil ist bei dér neuen Unterart etwas nach hinten verschoben. In den übrigen Merkmalen (Umriss usw.) herrscht eine ziemlich grosse Variabilitát, wie bei Scutella üblich. Die Form steht auch dér Art Scutella gibbercula de S e r r. nahe, unterscheidet sich jedoch davon wesentlich darin, dass dér Umriss nicht gerandet, dér Rand nicht so kráftig gegliedert ist; weiterhin ist auch die Höhe unserer Form kleiner. Ich betrachte die Form nicht als neue Art, sondem bloss als eine Unterart, da im liöheren Teil dér Schichtenfolge im Eisenbahneinschnitt im Hangenden des Litho- thamnienkalksteines, in dér tortonischen Oszillationssequenz Stücke von Scutella vorge- funden worden sind, die mit ihrem höheren Wuchs Übergánge zwischen dem Typus und dér neuen Unterart darstellen. Dér Lithothamnienkalkstein ergab jedoch keine solchen Exemplare. So scheint es uns in vertikaler Richtung mit einer Entwicklungsreihe zu tun habén, da das Auftreten dér typischen Scutella vindobonensis für die typischen Leithakalke im Hangenden dér tortonischen Oszillationssequenz kennzeichnend ist. All dies macht darauf aufmerksam, dass die Scutella- Arten im Miozán, den Pecten áhnlich, als aus- gezeichnete Leitfossilien betrachtet werden dürfen. Diese Meinung wird auch dadureh unterstützt, dass z. B. die Scutellen des Várpalotaer unterhelvetischen Komplexes sámtlich von álterem Charakter sind. Clypeaster folium A g. nov. ssp. Unterscheidet sich vöm Typus dadureh, dass entlang dér Lángsachse gedehnter ist, mit einem dickeren Vorderrand. Diese Eigenschaften machen es gewissermassen mit dér Art C. martini D e s m. verwandt. [I. M e z n e r i c s: Új magyarországi tüskés- Somos— K ó k a y : Földtani megfigyelések a Mecsek-hegységben 347 bőrűek, Ann. Musei Nat. Hung. 1941, S. 86, T. II, Fig. 2, T. III, Fig. 5], Das einzige vor- gefundene Exemplar berechtigt keine Besclireibung als Unterart. Das álteste Glied dér miozánen Serie ist ein aus lockerem Konglomerat, Sand, Schotter und buntem Tón bestehendes Komplex, altér als die Transgression des Miozán- meeres. Das Altér dieses Komplexes wird vorláufig als kelvetisek angenommen, gleich- zeitig sei jedoch erlaubt, die Möglielikeit dér Zweiteilung des Mecseker kontinentalen Miozáns aufzuwerfen. Die österreichisehen Geologen reihen námlich die kontinentalen und fluviatilen Ablagerungen im Liegenden des marínén Helvets des Steirischen Beckens, das gewisse Áhnlichkeiten mit dem Mecseker Miozán aufweist, námlich die sog. „unteren Eibiswalder Schichten” und den ,,Radelwildbachschotter” in die Burdigalstufe ein [10, 11], Die darüberliegende, in marínén Einsehaltungen reiche Serie ist_ im Mecsek- gebirge eigentlich dér Horizont dér wohlbekannten und weitverbreiteten „schiefrigen Tonmergeln mit Fischschuppen”, und des sog. ,,Tortenkomplexes”. Diese werden naeh V a d á s z [7, 8] allgemein für helvetisch gekalten. Das Auftreten von ingressiven Mariti- schichten im Komplex ist jedoch eine Neuigkeit, námlich ist diese Serie im Mecsek- gebirge bislang als festlándisch betrachtet worden. Die Faunenanalyse hat jedoch kein neues Altér ergeben, sondem die Altersbestimmung von Professor Vadász bestátigt. Die Máchtigkeit des Komplexes erreicht im Eisenbahneinschnitt die 100 m. Die oberhelvetische Serie hat eine Máchtigkeit von 105 m, die, abgesehen von einigen kleineren brackischen Einsehaltungen, gánzlich aus marínén Schichten bestelit, ganz wie bei Hidas. Übrigens wollen wir betreffs dér schlierartigen Bildungen besonders betonén, dass diese sowohl im unter-, als auch im oberhelvetischen Komplex vorliegen. Die Schliere im unteren Komplex sind anscheinend an Makro- und auch an Mikrofauna ánner. Die oberhelvetische Schichtenfolge wird durch den Lithothamnienkalkstein abgeschlossen. Die stratigraphische Tagé und die Fauna bestátigen eine Einreihung in den Grunder Horizont, weshalb dér Kaik als ,,unterer Lithothamnienkalk ” aufgefasst werden soll. Die Lage ist am auffallendsten bei Hidas, wo dér obere, eigentliche Leithakalk im Han- genden, dér untere dagegen im Liegenden dér flözführenden Schiehtenreihe auftritt. — Uber dem Lithothamnienkalk wird die stratigrapliische Grenze durch ein auf Emersion hinweisendes buntes Tonkomplex angegeben. Die oszillierende Serie gehört in den unteren Teil dér Tortonstufe (nach neueren Ansichten in die mittlere), wogegen die darüberliegende rein maríné Serie — ausserhalb des Einschnittes — in den oberen Teil desselben eingefügt werden soll. Die Tortonschi eliten werden von Sarmat und Pannon überlagert. * Wir wollen endlich bespreehen, wieweit sich die Miozánserie des Eisenbahnein- schnittes in das einheitliehe zusammenfassende Profil über die „Gliederung dér mi ttel - miozánen Bildungen” (Abb. 10) einfügen lásst. In diesem Profil sind die unterschied- lichen Ansichten über die Gliederung des mitteleuropáischen Mittelmiozáns dargestellt. Unsererseits wollen wir dabei vorláufig noch bei dér altén Auffassung verharren [5], Anhand dér álteren Auffassung soll die Serie mit ingressiven marínén Einschal- tungen (Schicht 2. bis Schieht 17., d. h. bis zum 120. Meter) als unterhelvetisch betrachtet werden. Gleichzeitig ist nach Variante I dér neuem Auffassungen diese Serie einfach helvetisch, u. zw. die Zone von Schicht 2. bis 9. (38 Meter) unterhelvetisch, das übrige oberhelvetisch. Nach dér Variante II vertreten die Schichten 2—9 das Helvet („Belp- bergien”) und die übrigen die karpatische (untere Grunder) Stufe. Von Schicht 18 bis zum Lithothamnienkalk einschliessend sind die Bildungen nach dér álteren Anschauung oberhelvetisch (Grunder Schichten), dagegen nach den zwei neuen untertortonisch (obere Grunder Schichten). Nach dér altén Auffassung ist die oszillierende, dem Braun- kohlenkomplex von Hidas entsprechende Serie untertortonisch oder bloss einfach tor- toniseh. Nach dér I. neuen Variante ist sie Obertorton, nach dér II. mittel- tortonisch. Die maríné Serie ausserhalb des Eisenbahneinsehnittes im Hangenden dér oszillierenden Serie ist nach dér álteren Auffassung obertortonisch, oder einfach tortonisch wogegen diese nach den beiden neueren Auffassungen gleichfalls obertortonisch ist. ÚJ NEVEK ÉS ÚJ ALAKOK A MIOCÉN PUHATESTŰEK KÖZT III. RÉSZ Dr. STRAUSZ RÁSZÍVÓ (XIX— XX. táblával) Összefoglalás : A szerző a Gibbula pseudoamonis nov. sp., Nerita undata pseudoplicata nov. var., Solarium simplex szobiense nov. var., Solarium soproniense Roth I<., Fusus prevosti szobiensis nov. var., Latirus (Neolatirus) danubicus nov. nőm., Clavatula schreibersi szokolyensis nov. var leírásait adja dolgozatában. Gibbula pseudoaraonis nov. sp. XIX. tábla, 1, 2, 4. ábra. (monotypus; loc. typ.: Várpalota; strat. typ.: Szabó-bánya, alsótortónai vagy felsőhelvéciai homok; deriv. nőm.: araonis, hasonló alakú faj neve). Fél cm-nél kevéssel nagyobb, szélessége alig nagyobb a magasságánál. Spírája elég szabályos alacsony kúp alakú, derékszögnél alig kisebb búbszöggel; az utolsó kanyarulat hirtelenül, de gyenge szöglettel fordul át a bázisra, a bázisrész igen alacsony kúpszerű. A spíra és a szájnyílás egyenlő magasságúak. Kanyarulatainak oldalvonala alig domború, fent azonban kissé lépcsőzöttek. Díszítése a kezdőkanyarulattól lefelé fokozatosan erősödik. Az első kanyarulat sima (és még elég erősen domború), a másodikon két alig csomózott spirális él húzódik, a harmadikon három spirális él van gyenge csomózással, majd négyre szaporodik a spirális sorok száma s csomózásuk erősödik. Az utolsó kanyarulaton hat spirális csomósor húzódik az oldal- vonal megtörése feletti részen, erős, egyenletes gyöngyözésű csomókkal, a csomók axiáli- san nem rendezettek, a csomók száma a legfelső spirális sorban a legkisebb, lefelé követ- kező sorokban kevéssel nő számuk. Az oldalvonal megtörése körül alig csomózott spirá- lis él húzódik, majd a bázison lefelé (a köldök felé) egyre vastagabb csomózatlan spirális bordák következnek, kilenc borda. S a c c o-nál a Gibbula nemzetségbe, Phorculellus alnemzetségbe sorolt Ph. muti- nocinctus Sacco [1896. Moll. Tért. Piem. vol. 21, p. 36, tab. 4, fig. 10] eléggé hasonló termetű, utolsó kanyarulatának szöglete erősebb, spirális sorainak száma kisebb. A ,, Magulus ” ardens Salis alakkörében is vannak kissé közeledő változatok, pl. M . ardens elatastensis Sacco [1896 1. c, p. 34, tab. 4, fog. 1.]. Esetleg a várpalotai alak is változatként kapcsolható a Gibbula ardens Salis fajhoz, - — ez még bizonyításra szorulna. — Ellenben meglepő a termet és díszítés egyezése a Clanculus araonis tuber- culatus Eichwald ( ..Monodonta araonis Basterot" néven gyakrabban szereplő) fajéval; összetévesztést azonban valószínűtlenné teszi a szájnyílásaiknak lényegesen eltérő jellege ( Gibbula : a belső -ajak keskeny, legfeljebb egy gyenge foggal; Clanculus : a belső ajak széles, mind belső, mind a külső szájperemen fogak). Egyetlen példánya Várpalotáról való, a M. Földtani Intézet gyűjteményében található. Nerita undata pseudoplicata nov. var. XIX. tábla, 3 ábra. (monotypus; loc. typ.: Várpalota; strat. typ.: Szabó-bánya, alsótortónai vagy felsőhelvéciai homok; deriv. nőm.: plicata, hasonló alakú faj neve). Magassága 17 mm, szélessége 19 mm, S t y a u s z : Uj nevek és új alakok a miocén puhatestűek közt 349 legnagyobb mérete (szájnyílással szembe nézve bal-felülről jobbra le, keresztben) 20,5 mm. A spira 5 mm magas, a kanyarulatok domboníak eléggé feltűnő varrattal- A díszítés erős spirális bordázás, az utolsó kanyarulaton 18 magas, tompahátú borda, valamivel keskenyebb közökkel. A növedék vonalak erősek s kissé érdessé teszik a bordák hátát és az árkokat is. A szájnyílás síkja kb 30 fokkal fent-előredűlő, a szájnyílás méretei a saját síkjában (nem axiális vetületben) mérve: külső szélessége 13 mm, a belső beszű- külésnél 5 mm széles és 3 mm magas, külső magassága 13 mm; a belső ajak szélessége 6 — 8 mm. A belső ajak előre majdnem egyenes határú (nem előre kerekített), egész felületén jobb-felülről balra-lefelé sűrű, erős, szabálytalan ráncolódás húzódik, belső szegélyén 4 fog van: a felső a legszélesebb, azután két keskeny-éles, alul egy gyengébb, tompább fogacska. A külső szájperem kívül éles, gyengén fűrészelt a spirális bordázás- nak megfelelően; belső vastagodásának belső határán legfelül egy gyenge fog után következik egy erősebb (de ez is csak 1 mm széles és magas); utána 16 gyenge fogacska következik, kb. egyenletes elosztásban. A szájnyílásnak ilyen részletes leírására azért volt szükség, mert a ma élő Nerita (Ritena) plicata Linné 1858 fajtól csupán a szájnyílás belsejének jellegeiben tér el alakunk, de ebben lényegesen, más alnemzetségbe (a Nerita sensu stricto alnemzetségbe) tartozik; egyébként termetük és díszítésük egészen hasonló. A Nerita ( Ritena ) plicata L. külső szájperemének belső vastagodásán fent és lent van egy-egy vastag, erősen kiduzzadó főfog, köztük pedig kevés (rendesen 4 — 8) keskeny, éles. lécszerű fog — ez a Ritena Cray 1858 alnemzetség lényeges ismertetőjele — van. Egyébként a N. plicata belső ajkának belső szélén is valamivel erősebbek a fogak, mint a most leírt miocén fajén. Eltérése a Nerita undata I, i n n é 1758 [Syst. Naturae X. edit., p. 779], fajtól és annak ,,quadricolor Gmelin 1790” [Linné, Syst. Nat. XIII. edit., p. 3684] változatától igen csekély, csak bordáinak száma kisebb 5 - — 10-zel. — A N. undata L. ma DK-Ázsia partjain, a N . undata quadricolor G m e 1. a Vörös-tengerben és az Indiai-óceánban él. Mediterrán faunánk rokonsága ezen tengerek mai állatvilágával régóta ismeretes. (A fentebb említett nem rokon, de hasonló termetű és díszítésű Nerita ( Ritena ) plicata L. faj néhány citátuma: Linné 1758, Syst. Naturae X. edit. p. 779; T r y o n, Manuel of Conchology, Gastropoda vol. 10, p. 27. tab. 5. fig. 81 — 83; W e n z, Gastro- poda in S c h i n d e w o 1 f, Handb.d. Paláozool. vol. 6, p. 420, fig. 1023). A Nerita undata pseudoplicata nov. var. egyetlen példánya a M. Áll. Földtani Intézet gyűjteményében található M. 10 sorszám alatt. Solarium simplex szobiense nov. var. XIX. tábla, 4, 5 ábra. (monotypus; loc. typ.: Szob; strat. typ.: tortonien; deriv. nőm.: Szob lelőhely). Abban tér el a Solarium simplex Broun faj típusától, hogy kanyarulatainak felső oldalán a peremi zsinóron belül először egy elég erős, majd két gyengébb, széles spirális zsinór következik, végül a belső (felső) varrat mellett még egy igen keskeny, de az előbbi kettőnél valamivel jobban kiemelkedő zsinór; az öt spirális zsinór közt és a legfelsőn belül is a varratnál igen gyenge árokvonalak láthatók. Átmérője 9 mm, magassága 4 mm, 4 kanyarulatból áll. Példányunk Szobról, a Koliba-árokból származik, régi gyűjtésből; a M. Áll. Földtani Intézet gyűjteményében van, M. 8. sorszám alatt. Solarium sopvoniense Roth L., in coll., sp. XX. tábla, 1, 3, 4. ábra. (monotypus; loc. typ.: Sopron; strat. typ.: tortonien; deriv. nőm.: Sopron, lelőhely). 23 mm átmérőjű, 10 mm magas; szájnyílása 8 mm széles, 7 mm magas. Spírája alacsony, egyenes oldal- vonalú, az utolsó kanyarulat oldalvonala a bázison erősen domború. Köldöke tág és mély, átmérője kb. az egész házénak harmada. Az utolsó kanyarulat peremén elég vastag Földtani Közlöny, XC. kötet, 3. füzet 350 spirális zsinór húzódik, a felső oldalon befelé mellette mély és széles árokvonal következik, majd egy spirális esoinósor, sűrű apró csomózással, 100-nál több csomó, ezen belül néhány elmosódó spirális vonal, keresztező igen gyenge (kifelé-hátra ferde lefutású) axiális ráncoeskával. A varrat aránylag mély, ill. éles. A bázison a köldök peremén erős csomósor húzódik, 36 sugarasan kissé megnyúlt csomóval, majd keskeny éles árok- vonal után kifelé újabb, valamivel gyengébb csomósor következik, nagyobb számú, szintén sugarasan megnyúlt csomóval, ill. erős ránccal, ezek kifelé hirtelen simulnak el s az utolsó kanyarulat bázisi részének közepe és külső fele (a perem melletti árokvona- lig) sima. Közelálló alakok közül a Solarium pseudoperspectivum Brocchi 1814 felső oldala sokkal simább, díszítése gyengébb. (1. pl. S a c c o. Moll. tért. Piem, vol. 12. p. 48. — 49, tab. 1, fig. 60), a Solarium stephanense Cossmann et Peyrot 1919 köldöke szűkebb, a köldök peremén nincsen ilyen erős kettős csomósor, a külső kanya- rulatok felső oldalán a díszítés gyengébb. Egyetlen példánya Sopronból származik, a M. Áll. Földtani Intézet gyűjteményé- ben M. 11. sorszám alatt, pontosabb megjelölése: 1878 évi 82. sz„ lelőhelye patakbe- fedés a temetőnél, csatorna, kékes agyag. Fusus prevosti szobiensis nov. var. [Fusus nov. sp. Csepreghyné. Mezne- r i c s, Földt. Int. Fvk. vol. 45, p. 410. tab. 8, fig. 1 1 — 14.] (Monotypus; loc. typ.; Szob; strat. typ. : tortonien; deriv. nőm. : Szob lelőhely). Abban tér el a Fusus prevosti P a r t s eh [in H ö r n e s 1856, Abhandl. Geol. R. Anst. Wien, vol. 3, p. 285 — 286, tab. 31, fig. 1, 2] faj típusától, hogy sokkal karcsúbb, búbszöge sokkal kisebb, 25 fok körüli, kanyarulatai- nak felső részén horpadt sáv alig van, axiális bordái fent majdnem a varratig érnek, axiális bordáinak száma kisebb, 6 — 8. Bár termete lényegesen karcsúbb és kanyarulatainak oldalvonala közelebb áll az egyenletes domborúsághoz, mint a F. prevosti P a r t s c h faj típusán, kapcsolatukat eléggé bizonyítja az, hogy kezdőkanyarulataik jellege teljesen megegyező, s spirális díszítésük az alsóbb kanyarulatokon is azonos. Csepreghyné Meznerics I. Szobon találta egyetlen sérült példányát. Nyele ennek is hiányzik, így a nemzetségbe sorolása is csak a F. prevosti fajjal való kapcsolata alapján történhet. Latirus ( Neolatirus ) danubicus nov. nom.Syn.: Fasciolaria bellardii (non Miche- lotti), Hörnes 1856, [Abhandl. Geol. R. Anst. Wien, vol. 3, p. 300, tab. 33, fig. 8.] Lathyrus ( N eolathyrus ) bellardii Horn., [Cossmann, Ess. Pál. Comp. vol. 4., p. 46.] Fasciolaria bellardii Horn. [Csepreghyné, Meznerics, Földt. Int. Évk. vol. 45, p. 409, tab. 7, fig. 36, 37.] Fasciolaria ( Pleuroploca ) bellardii Horn, [S i e b e r, Ann. Naturhist. Mus. Wien, vol. 62, p. 152.] Deriv, nőm.: Duna folyó vidéke]. A ,,Turbinella bellardii M i c h e 1 o t ti 1847” [Descr. foss. terr. mioc. Ital. septentr., Haarlem 1847 p. 266, tab. 8, fig. 2.J régebbi. Ez a faj vagy a Latirus nemzet- ségnek Latirus s. str. alnemzetségébe tartozik (ahogy Cosmann minősítette, [Ess. Pál. Comp. vol. 4, p. 43]), vagy a Fasciolaria nemzetségbe (ami egyes ábrák alapján feltételezhető, [pl. B e 1 1 a r d i. Moll. tért. Piemonte vol. 4, tab. 1, fig. 19]. A , .bellardii Hörnes 1856” név mindkét esetben homonima s így érvénytelen. Ti. ha a ,, bellardii Mich előtti 1847” faj valóban Latirus, akkor a ,, bellardii Hörnes 1856 a két alak helyes besorolása szerint homonima. Ha pedig a ,, bellardii M i c be- lőtt i 1847” ténylegesen Fasciolaria : akkor azért érvénytelen a ,, bellardii Hörnes 1856” név, mert Hörnes eredetileg, az első leíráskor Fasciolaria- nak minősítette (,, holtan született” név). Kevés példánya ismeretes, a Bécsi Medencéből, Lapugyról és Letkésről. XIX. tábla XX. tábla Strausz : Uj nevek és új alakok a miocén puhatestűek közt S t r a u s z : Uj nevek és új alakok a miocén puhatestűek közt 351 IClavatula schreibersi szokolyensis nov. var. XX. tábla, 2, 5, ábra. (Monotypusl loc. typ. : Szokolya; strat. typ.: tortonien; deriv. nőm.: Szokolya lelőhely). Kettős kúpalakú, 14 mm magas, 5,5 mm széles, a spira magassága egyenlő a szájnyíláséval. Kanyarulatai Í kissé lépcsőzöttek, felső szélükön csomósor van 10 kissé hegyes csomóval, alsó részükön is csomósor, 13 tompa, axiálisan kissé megnyúlt csomóval. A kanyarulatok középmagas- ságában éles spirális zsinór húzódik, gyenge csomózással. A három spirális sort keskeny és sekély árokok választják el. Az utolsó kanyarulaton az alsó (harmadik) csomósor alatt még egy további, gyengébb csomósor is van, ennek csomói kissé kapcsolódnak axiálisan a felette levőkhöz. Tovább a bázison és a nyélen igen gyenge spirális zsinórozás látható. Felsőbb kanyarulatok díszítése abban tér el az alsókétól, hogy a középső spirá- lis zsinór határozottan csomózott. A szájnyílás sérült, de így is megállapítható, hogy a csorgó eléggé elváló, kb. egyenlő magas a szájnyílás felső tág részével. A külső száj- perem szinusza elég keskeny és mély, a középső spirális zsinórra esik. A Clavatula schreibersi H ö r n e s fajtól főleg abban tér el, hogy alsó spirális sorában a csomók szabályosabbak és tompább hátúak, középső spirális zsinórja pedig erősebb. Egyetlen példányát Gaál I. gyűjtötte Szokolyán. A M. Áll. Földt. Int. gyűj- teményében található M. 9. sorszám alatt. TÁBLAMAGYARÁZAT — TAFELERKLARUNG XIX. Tábla — Tafel XIX. 1, 2, 4, 7. ábra: Gibbula pseudoaraonis nov. sp. Várpalota, 4 x 3. „ Nerita undata pseudoplicata nov. var. „ 3,5 x 4, 5. ,, Solarium simplex szobiensis nov. var. Szob 6x 1, 3, 4. 2, 5. XX. Táb a — Tafel XX. Solarium soproniense Roth h. nov. sp. Sopron, 3,2 x Clavatula schreibersi szokolyensis nov. var. Szokolya, 4,3 x Neue Namen und neue Formen unter den Miozánmollusken (III. Teil) Dr. L. STRAUSZ Gibbula pseudoaraonis nov. sp. (Tafel XIX., Abb. 1, 2, 4, 7.) Monotypus; hoc. typ.: Várpalota; Strat. typ.: Szabó -Sandgrube, untertortonischer bzw. oberhelvetischer Sand; Derivatio nominis: aus „araonis”, Namen einer verwandten Art. Kaum grösser als ein halbes Zentimeter, die Breite ist kaum grösser als die Höhe. Die Spira ist ein ziemlich regelmássiger niedriger Kegel, mit einem kaum unter 90° liegenden Öffnungswinkel; dieletzte Windung — geht jáh, jedoch in einem sehr stumpfen Winkel in die Basis über; dér basale Teil hat die Fönn eines überaus niedrigen Kegels. Spira und Mündung sind gleicher Höhe. Die Profile dér Windungen sind ganz schwach gewölbt, oben schwach abgestuft. Die Verzierung wird von dér Anfangswindung aus- gehend immer markanter. Die erste Windung ist glatt (und noch ziemlich stark gewölbt), an dér zweiten laufen zwei spirálé Sehnuren mit sehr schwach ausgepragten Knoten ab, am dntten befinden sich drei solche Sehnuren mit schwachen Knoten; des weiteren erreicht die Zalil dér Sehnuren vier und die Knoten werden immer ausgepragter. Auf dér letzten Windung gibt es bereits sechs spirálé Knotenreihen oberhalb dér Brechungsstelle dér Seitenlinie, mit kráftigen, einheitlich perlenartigen 6 Földtani Közlöny 352 Földtani Közlöny, XC. kötet, 3. füzet Knoten; diese weisen keine axiale Anordnung auf ; ihre Zahl ist in dér obersten Reihe am kleinsten, nimmt nach untén um ein geringes zu. Nahe dér Brechung dér Seitenlinie sitzt eine fást knotenlose spirálé Rippe; weiter untén an dér Basis, dem Nabel entgegen gibt es neun knotenlose spirálé Rippen von zunehmender Stárke. Bei S a c c o ist die in die Gattung Gibbula, Untergattung Phorculellus eingereihte Art Ph. mutinocinctus Sacco 1896 (Moll. tért. Piern., Bd. 21, S. 36, Taf. 4, Pig. 10) von annáhernd álmlicher Gestalt; dér Winkel dér letzten Windung ist kráftiger, die Zahl dér spirálén Reiken ist kleiner. lm Pormenkreis des ,,Magulus” ardens Sáli s gibt es auch náherstehende Abarten, wie M. ardens elatastensis Sacco 1896 (1. c., S. 34, Taf. 4, Abb. 1). Vielleicht kann auch das Pxemplar von Várpalota als Unterart in die Art Gibbula ardens S a 1 i s eingereiht werden, obzwar das noch dér weiteren Begriindung bedarf. Dagegen ist die Übereinstimmung von Gestalt und Verzierung mit Clanculus araonis tuberculatus Eichwald (háufiger unter dem Namen „Monodonta araonis Basterot” angefükrt) auffallend: eine Verwechslung ist jedoch wegen dér wesent- lichen Unterschiede dér Mündungen niclit zu befürchten. ( Gibbula : die innere Lippe ist schmal, mit höchstens einem schwachen Zahn; Clanculus : innere Lippe breit, und beide Lippen führen Záhne). Das einzige Stück stamrnt aus Várpalota und befindet sich in dér Sammlung dér Staatlichen Geologischen Anstalt. Nerita undata pseudoplicata nov. var. (Tafel XIX., Abb. 3.) Monotypus; Loc. typ.: Várpalota, Strat. typ.: Szabó-Sandgrube, Untertorton- bzw. Oberhelvetsand; Derivatio nominis: „plicata”, Namen einer verwandten Art. Höhe 17 mm, Breite 19 mm, grösste Abmessung (Ansicht gegenüber von dér Mündung, von links oben nach rechts untén, schrág) 20,5 mm. Die Spira ist 5 mm hoch, die Windungen sind gewölbt, mit ziemlieh auffallenden Nahten. Die Verzierung besteht aus kraftigen Spiralrippen, auf dér letzten Windung gibt es 18 hohe, flachrückige Rippen, mit etwas schmaleren Zwischenráumen. Die Anwachshnien sind kráftig und ma- chen die Rücken dér Rippen sowie auch die Zwischenráume etwas rauh. Die Ebene dér Mündung ist um etwa 30° schrág, mit dem oberen Teil nach vorne; die Abmessungen dér Mündung in dér eigenen Ebene (d. h. nicht in dér Projektion auf die Achse): áussere Breite 13 mm; bei dér inneren Einengung 5 mm breit und 9 mm hoch; die áussere Höhe betrágt 13 mm; die innere Lippe ist 6—8 mm breit. Die innere Lippe ist nach vorne fást gerade abgegrenzt (weist keine Rundung nach vorne auf) ihre ganze Oberfláche ist von rechts oben nach links untén von dichten, kráftigen, unregelmássigen Runzeln durchzogen. Auf dér inneren Kanté sitzen vier Záhne; dér oberste ist dér breiteste, darunter folgen zwei schmale, scharfe; dér unterste ist schwácher, stumpf. Dér áussere Mündungsrand ist dér Spiralrippen entsprechend bezahnt, aussen scharf; am inneren Rande dér inneren Verdickung folgt oben nach einem schwachen Zahn ein stárkerer (jedoch auch bloss 1 mm hoch mid ebenso breit), darunter folgen 1 6 schwache Záhn- lein, in ungef. regelmássiger Verteilung. Diese eingehende Beschreibung dér Mündung war deshalb notwendig, da unsere Fönn von dér rezenten Nerita ( Ritena ) plicata Linné 1 858 nur in den Eigenschaften dér inneren Umrandung dér Mündrmg abweicht, darin jedenfalls wesentlich; die Unter- schiede verweisen sie in eine andere Untergattung, námlich Nerita s. str.; übrigens sind Gestalt und Verzierung ganz áhnlieh. Auf dér inneren Verdickung des áusseren Mündungsrandes von Nerita ( Ritena ) plicata L. sitzen oben und untén je ein kráftiger, herausragender Hauptzahn, und zwischen ihnen gibt es wenige (meistens 4—8) schmale, scharfe, lattenáhnliche Záhne: das ist die kennzeichnende Eigenschaft dér Untergattung Ritena G r a y 1 858. Übrigens sind die Záhne am Innenrand dér inneren Lippe von N. plicata auch etwas kráftiger als bei dér soeben beschriebenen miozánen Art. Die Abweichung von dér Art Nerita undata Linné (Syst. Naturae X. Ausgabe, S. 779) und dérén Abart ,,quadricolor G m e 1 i n 1790” (Linné, Syst. Nat. XIII. Ausgabe S. 3684) ist sehr gering. Bloss die Zahl dér Rippen ist um 5— 10 kleiner. N. undata L. bewohnt heute die südostasiatischen Küsten, N. undata quadricolor G m e 1. das Rote Meer und den Indischen Ozean. Die Verwandtschaft unserer Mediterranfauna mit dér rezenten Faunengesellschaft dieser Meere ist seit langem bekannt. (Die erwáhnte nicht verwandte Art áhnlichen Wuchses und Verzierung, Nerita [Ritena) plicata L. wird u. a. zitiert in Linné 1758, Syst. Naturae I. Ausgabe, S. 779; S tr au s z : Uj nevek és új alakok a miocén puhatestűek közt 353 Tryon, Manuel of Conchology, Gastropoda, Bánd 10, S. 27, Taf. 5, Abb. 81 — 85; We n z, Gastropoda in Schindewolf, Handb. d. Paláozool., Bánd 6, S. 420, Abb. 1023.) Das einzige Exemplar von Nerita undata pseudoplicata nov. var. befindét sich in dér Saminlung dér Staatlichen Geologischen Anstalt un tér dér Katalognummer M. 10. Solarium simplex szobiensis nov. var. (Taf el XIX., Abb. 4, 5). Monotypus; Loc. typ. Szob, Strat. typ. tortonisch, Derivatio nominis: Fundstátte Szob. Unterscheidet sich vöm Typus dér Art Solarium simplex B r o n n darin, dass auf dér oberen Seite seiner Windungen innerhalb dér randlichen Schnur zuerst eine kráftigere, dann zwei schwáchere breite Schnuren auftreten, endlich dicht an dér oberen (inneren) Naht eine weitere sehr schmale, jedoch den beiden vorangehenden gegenüber schárfer herausgehobene Schnur dahinzieht; zwischen den fünf spirálén Schnuren und auch innerhalb des obersten, an dér Naht, sind sehr schwache Rillen sichtbar. Unser Exemplar stamnit von Szob, aus dem Koliba-Graben, aus einer álteren Sammlung und befindet sich in dér Sammlung dér Staatlichen Geologischen Anstalt unter dér Katalognummer M. 8. Es besteht aus vier Windungen, sein Durchmesser betrágt 9, seine Höhe 4 mm. Solarium soproniense Roth D. in coll., nov. sp. (Taf el XX., Abb. 1, 3, 4). Monotypus; Loc. typ.; Sopron, Strat. typ.; tortonisch, Derivatio nominis: Fund- státte Sopron. Durchmesser 23 mm, Höhe 10 mm; Mündung 8 mm breit, 7 mm hoch. Die Spira ist niedrig, geradlinig begrenzt; die Begrenzung dér letzten Windung an dér Basis ist kráftig gewölbt. Dér Nabel ist weit und tief, sein Durchmesser betrágt ungef. ein Drittel des ganzen Geháuses. Am Rande dér letzten Windung zieht eine ziemlich breite spirálé Schnur dahin, auf dér oberen Seite folgt nach innen eine tiefe und breite Rille, dann eine spirálé Knotenreihe, mit dichten winzigen Knoten (mehr als 100), weiter innen mehrere verwachsene spirálé Dinien, mit sehr schwachen, nach aussen und hinten schrágen axialen Fáltchen. Die Naht ist verháltnismássig tief bzw. scharf. An dér Basis sitzt entlag dem Nabelrand eine kráftige Knotenreihe, mit 36 radial etwas verlángerten Knoten; nach einer schmalen scharfen Rille folgt nach aussen eine weitere, etwas schwáchere Knotenreihe, mit einer grösseren Zahl von gleichfalls verlángerten Knoten bzw. kráf- tigen Faltén, die nach aussen jáh verkümmern, so dass die Mitte und dér áussere Teil dér basalen Partié dér letzten Windung (bis zűr Rille neben dem Rande) ganz glatt ist. Das einzige Exemplar stamnit aus Sopron, ist in dér Sammlung dér Staatlichen Geologischen Anstalt unter dér Katalognummer M. 1 1 verwahrt. Die genauere Bezeich- nung lautet: Fundort 82, Jahr 1878, Eindaehung des Baches bei dem Friedhof, Kánál bláulicher Tón. Fusus prevosti szobiensis nov. var. Fusus nov. sp. ? C s e p r e g h y-M e z n e r i c s, Földt. Int. Évk., Bánd 45, S. 410 Taf. 8. Abb. 11—14. Monotypus; Doc. typ.: Szob, Strat. typ.: tortonisch, Derivatio nomini s Fundstátte Szob. Unterscheidet sich vöm Typus dér Art Fusus prevosti Partsch (inHörnes: 1856, Abhandl. Geol. Reichsanst. Wien, Bánd 3, S. 285—286, Taf. 31, Abb. 1, 2), in einem viel schlankeren Wuchs, mit einem viel kleineren Gewindewinkel um 25°; an den oberen Seiten dér Windungen gibt es kaum kohkave Zone, die axialen Rippen reichen oben fást bis zűr Naht, die Zahl dér axialen Rippen ist viel kleiner, 6—8. Obwohl dér Habitus viel schlanker ist und die Seitenlinie dér Windungen einer gleichmássigen Wölbung viel náher steht, als bei F. prevosti Partsch dér Fali ist, wird die Verbindung zűr Genüge bewiesen dadurch, dass die anfánglichen Windungen ganz gleiche Eigenschaften aufweisen und die spirálé Verzierung auch auf den untereren, Windungen gleich ist. 6* 354 Földtani Közlöny, XC. kötet, 3. füzet Das einzige gebrochene Exemplar ist dureh I. Csepregliy — Meznerics bei Szob gefunden worden. Dér Stiel feklt auch liier, sodass die generische Kennzeichnung nur anhand dér Áhnliehkeit mit dér Art F. prevosti erfolgen kann. Latirus (Neolatirus) danubicus nov. nőm. Fasciolaria bellardii (non Mickelotti) Hörnes, 1856, Abhandl. Geol. Reichsanstalt Wien, Bánd 3. S. 300, l'af. 33, Abb. 8. Lathirus ( Neolathirus ) bellardii Horn., Cossmann, Ess. Pál. Comp. Bánd 4, S. 46 Fasciolaria bellardii Horn., Csepregliy-Meznerics, P'öldt. Int. Évk. Bánd 45, S. 409, Taf. 7. Abb. 36-37. Fasciolaria ( Pleuroploca ) bellardii Horn., S i e b e r, Ann Naturhist. Mus. Wien, Bánd 62, S. 152. Derivatio nominis: Umgebung dér Donau. Die Benennung ..Turbinella bellardii Mickelotti 1847(Descr. foss. terr. mioc. Ital. septentr., Haarlem, 1847, S. 266, Taf. 8, Abb. 2) ist altér. Entweder gekört diese Art in die Untergattung Latirus s. str. dér Gattung Latirus (wie durcli Cossmann, Es. . Pál. Comp. Bd. 4., S. 43. behauptet), oder in die Gattung Fasciolaria (was anhan gewisser Abbildungen wie Bellardi, Moll. tért. Piemonte Bánd 4, Taf. 1, Abb. 19, ais vermutlich ersckeint). Dér Name ,, bellardii Hörnes 1856” ist in beiden Falién homonym, deskalb ungültig. Falls námlich die Art , .bellardii Mickelotti 1847” wakrhaftig zu Latirus gekört, so ist , .bellardii Hörnes 1856” naek dér richtigen Einordnung dér beiden Formen homonym. Falls jedock , .bellardii Michelotti 1847” wahrhaftig eine Fasciolaria ist, so ist die Benennung , .bellardii Hörnes 1856” deshalb ungültig, weil bei dér ersten Beschreibung die Art dureh Hörnes als eine Fasciolaria hingestellt wurde („totgeborener Name”). Es sind spárliehe Exemplare aus dem Wiener Becken, Lapugy in Transylvan und Letkés Szob bekannt. Clavatula schreibersi szokolyensis nov. var. (Taf el XX., Abb. 2.5.) Monotypus; Eoc. typ.: Szokolya; Strat. typ.: tortonisek, Derivatio nominis: Funu státte Szokolya Doppelkegelförmig, 14 mm koeh, 5,5 mm breit, die Höke dér Spira ist dér dér Mündung gleich. Die Windungen sind etwas abgestuft, mit 3 Spiralrippen bzw. Knotenreihen; die obere stark, mit zekn etwas spitzigen Knoten, die mittlere sckwácker, kaum geknotet, am Unterteil gibt es gleiekfalls eine stárkere Knotenreihe, mit 13 stum- pfen, axial etwas verlángerten Knoten. Die drei spirálén Reihen werden dureh sekmale und tiefe Rillen getrennt. Auf dér letzten Windung gibt es unterkalb dér untersten, dritten Knotenreihe noeh eine weitere sekwáekere, cleren Knoten mit den axial darü- bergelegenen gewissermassen zusammenhángen. Weiter, an dér Basis und am Stiel ist eine sehr schwaehe spirálé Rillung wakrzunelmien. Die Verzierung dér köheren Win- dungen weicht von dér dér unteren darin ab, dass die mittlere spirálé Sehnur eine ausgesprockene Knotimg aufweist. — Die Mündung ist ziemlich mangelkaft erkalten, jedock lásst sich selbst so feststellen, dass dér Ausguss ziemlich schmal, etwa dér oberen weiten Partié dér Mündung gleiek hoch ist. Dér Sinus des áusseren Mündungs- randes ist reckt tief und schmal, entfállt auf die mittlere spirálé Sehnur. Von dér Art Clavatula schreibersi Hörnes weicht unsere Art kauptsáchlick darin ab, dass in dér unteren spirálén Reihe die Knoten regelmássiger sind und stumpfere Rücken habén, und dass die mittlere spirálé Sehnur kráftiger ist. MAGYARORSZÁGI PALEOGÉN FORAMINIFERA-SZINTEK Dr. MAJZON LÁSZLÓ* (XVIII. táblával) Összefog alás : A bükkaljai olajkutatás Eger — Bogács vonalán lemélyített fúrásai egy újabb, a felsőrupéli emeletbe tartozó foraminifera-szintet mutattak ki. Az aránylag vékony szint erősen glaukonitos, több helyen homokos agvagmárga, mely alatt lithothamniumos homo- kos, agyagos mészkő települ. A rétegek faunájában a nagytermetű Lepidocyclina dilatata Mi eh előtti faj mellett két új Heterostegina is előkerült. Az újonnan megismert fiatalabb rupéli foraminifera-színt miatt a szerző módosította a régebbi, számozásos beosztását és a szintek elnevezését a bennük található jellegzetes ala- kokkal adja meg. Hantken 1875-ben az alsóoligocén szétválasztásában a „Clavulina Szabói rétegek” bevezetése és azoknak alsó és felső osztályzatának megkülönböztetése által előfutára az O p p e n h e i m - féle [1896] hármas tagolású oligocénnek. Hant ken beosztása volt az oligocén üledékeknek a világirodalomban első Foraminifera-vizsgálatok eredményein alapuló szintezése. Nagy segítséget nyújtott az oligocén rétegösszletének megismerésében az ország különböző részén lemélyített fúrások rétegminta-anyagának parányőslénytani tanul- mányozása. Ezek a gyakorlati célú fúrások az üledéksorozatok kifejlődésének pontos egymásutániságára részletesebb adatokkal szolgáltak. 1934-ben a tardi, majd 1936-ban a bükkszéki mélyfúrások rétegeinek vizsgálata közben megfigyeltük, hogy az idősebb oligocén egységesnek látszó rétegösszlete, amit rendszerint „kiscelli agyag” néven emle- gettek, foraminiferaf aunáját tekintve nagy különbségeket mutat. A szintek között volt egy Foraminifera-mentes is, melyet M a j z o n először a tardi mélyfúrásban vastag kifejlődésben észlelt és 1939-ben mind faunisztikai, mind kőzettani eltérése miatt „tardi” rétegeknek nevezett el. Később ezeket az üledékeket id. Noszky [1943] „tardien” néven önálló emeletként hozta javaslatba. A hat, illetőleg hét szint jól tanulmányozható az ország más területein lemélyített fúrásokban is. Újabb vizsgálatok bővítették erre vonatkozó megállapításainkat és a régebben „0”- 6. számozással megkülönböztetett szintek rétegtanilag is módosultak. A módosí- tást a következő három szempont tette szükségessé: 1. Eleinte a „budai” márgával párhuzamosítható 6. jelzésű szintet az alsóoligocén- hez soroltam, bár ennek föld- és életfejlődése (nagy mésztartalom, települési helyzet, apró Nummulitesei) alapján az eocénhez tartozik, mint annak záró tagja (ludi alemelet). 2. A tardi és bükkszéki mélyfúrások rétegsorából hiányzott a később fölismert számnélküli, vagy „0” jelzésű felsőrupéli szint. 3. A Bükk-hegység déli peremén 1955 óta mélyült fúrásokból a felsőrupéli szám- nélküli és az 1. számú szint között egy újabb, úgynevezett heterosteginás-lepidocyclinás, glaukonitos szintet ismertünk meg. Előadta a Magyar Földtani Társulat 1955. nov. 2-i szakülésén. 356 Földtani Közlöny, XC. kötet, 3. füzet A felsorolt irodalom ismeretében a mellékelt táblázat egységes keretbe foglalja a régebbi jelzésű szinteket, beillesztve az új heterosteginás, glaukonitos kifejlődésűt is, melyet a következőkben ismertetünk. o DS2- 1 °SZM- 1 0 1 2 3 km b) ° 1. ábra. Eger és Bogács környéki fúrások helyszínrajza és szelvénye. Magyarázat: 1. Eattorfi emelet felső határa, 2. Rupéli emelet, 3. Felsőrúpéli glaukonitos kifejlődés, 4. Középsőmiocén riolittufa, a) Vetődések, b) A glaukonitos rétegeket feltárt fúrások. Fig. 1. Eay-out map and profile of borings around Eger and Bogács. Symbols: 1. Upper limit of I.attorfian, 2. Rupelian, 3. Upper Rupelian glauconitic facies, 4. Middle Miocéné rhyolite tuff, a ) Faults, b ) Borings which ha ve disclosed the glauconitic layers. A Kőolajipari Tudományos Laboratórium vizsgálatai kimutatták Demjén, Eger* Szomolya és Bogács határában lemélyített szerkezetet kutató fúrásokban a rupéli emelet" nek nemcsak hazánkra nézve új, eddig még ebben a rétegösszletben ismeretlen kifej- lődését. A bogácsi 1. számú fúrás 218 m mélységig a középsőmiocén riolittufa összletét harántolta, melynek alsó része a vizsgálatok szerint az irodalomból ismert „alsó riolit- tufá”-nak felel meg. Majd 229 m-ig tarkaagyag következik, s innen 318 m mélységig M a j z o n : Magyarországi paleogén Foraminifera-szintek 357 felsőrupéli üledékeket liarántolt a fúró, ezek alatt a rupéli emeletnek már ismert rétegei települnek. A 229-318 m közötti felsőrupéli szakasz a következő rétegekből áll: 229-272,1 m szürke, kékesszürke agyagmárga, 272,1-318,0 m glaukonitos, homokos agyagmárga. A 267,2-282,3 m között Heterostegina-iéléket, és néhány puhatestű maradványát találtuk, majd alatta 309,5-318,3 m között még a felsőrupéü legalsó része jelleg- zetes lithothamniumos homokos, agyagos mészkő alakjában mutatkozott. Az előbb említett puhatestűek ( Teliina , Pecten, Diplodonta, Crenella) az egri Vincellér-iskola kútjából ismeretes, hasonló kifejlődésű glaukonitos réteggel való azonosságra mutatnak, melyet makrofaunája alapján az akvitániai emeletbe sorolnak. Viszont a réteg tele- pülése, valamint a felette fekvő felsőrupéli mikrofaunát magábazáró agyagmárga az akvitáni emeletbe való tartozást kizárja. I. táblázat Kor Emelet Szint Kifejlődés Katti alsó | bathysiphonos csillámos, igen finom homokos agyagmárga (sliresl (neogén fauna megjelenése) tfl Discorbis ambiguus- os C. szabói nélküli, homokos, homokköves agyagmárga (paleogén fajok utolsó alakjai) KaeHHH apo3HTa b c. MpoTa. OE-bacHem a: I. ToJioueHHOBaa noaBa. n a h h o h : 2. cepaa mHHa, 3. apo3HTOBbiií necaaHHK, 4. MeabKae ranbKH, apo3HTOBbie h 6e3 qeMeHTa, 5. o6.tiomkh anMOHHTo-cepnnaToBoro caaHua. XlesoH?: 6. cepnnHToBwií caaHen h H3BecTHaK. sík partvidéken ülepedtek le, amely gyakran száradra került (agyagkavicsok): így, holfolyó- vízi, hol pedig álló vízi üledékképződés történt. A két feltárás kőzeteinek jarosittartalma erősen különbözik. Az irotai feltárásban sokkal több a jarositkötőanyag. Itt az ásvány kristályhalmazokat alkot. A gyantasárga, átlátszó jarositkristályok nagysága 0,05 — 0,5 mm között változik, általában azonban 0,1 mm. Felismerhető rajtuk a (0001) bázislap, a R romboéder és az, ( 10 1 0) forma 4 — 5 lapja. (Goldschmidt táblázatá- ban ez a jarosit-kristály alakzat már megtalálható.) A kavics jarositanyaga olykor a hézagtérfogat legnagyobb részét kitölti. Kristályhalmazai többnyire a kavics- és homok - szemcsék között helyezkednek el mint a tapadó- és a szögletvíz. Az irotai feltáráson belül is erősen különböző jarosittartalmú szintek vannak. Egy rétegen belül állandóbb a jaro- sit mennyisége, mint az egymás felett települő rétegekben. Az irotai feltárás homok- rétegeinek felső részén a jarosit utólagos kioldódását állapíthatjuk meg a homokkő jel- legeiből (2. ábra). A ,, meddő” homok szemcséit kis mennyiségű vörösessárga. Köb- le n c z V. DT-meghatározása szerint illites agyag kérgezi be. Ezen jellegek alapján megállapíthatjuk, hogy a jarosit nem törmelékes elegyrész- ként került a kőzetbe. Keletkezhetett tehát szingenetikus vegyi kiválásként, a törmelék- üledék képződése közben, vagy a leülepedés után, de a felszínre kerülése előtt. A felszínre kerülés előtti keletkezést az bizonyítja, hogy a jelenleg felszínen levő rétegek jarositjának limonittá alakulása általánosan megfigyelhető. Hogy üledékképződés utáni vegyi kivá- lásról van szó, bizonyítja az a néhány kvarc- és szerieitpalaszemcse is, amelyek vékony (0,1 mm) repedéseinek falán egy-egy jarositkristály volt megfigyelhető. Olykor mikrosz- kopikus erecskét kitöltve jelenik meg a jarosit a szericitpala anyagú kavicsszemcsében. Ezekbe a vékony hasadékokba úgy, mint a szemcsék közötti szögletekbe, nyilván oldat alakjában jutott el a jarositanyag s ott a kellő töménység elérése után kikristályosodott. J á m bor: J avosit-kötöanyagú homokkő a Szendröi-hegység peremén 365 Mindezek figyelembevételével a jarositkötőanyag keletkezése a következőképpen képzelhető el: az aprókavics — és homok — , valamint az ezeket fedő agyagrétegek le- rakodása után a vízből még szigetként kiálló paleozóos alaphegység rétegeiben levő pirít mállani kezdett. A képződött szulfátos oldat a kavics- és homokrétegekbe került, itt a kevés agyagos alkotóval és K-tartalmú horzsakőtörmelékkel reakcióba lépve, jarosit keletkezett. A jarositkiválás valószínűleg csak a rétegek későbbi, lassú víztele- nedése folyamán történt meg. A töményedés lassú voltát a kristályok fejlettsége bizo- nyítja. A gadnai feltárás jarositosodása az irotaiétól némileg eltér. A gadnai rétegek - az irotaiakhoz képest — csak harmadrésznyi jarositot tartalmaznak. A jarosit nem kötőanvag- « 0 7 2 3 4 5 cm 2. ábra. A jarositos homokkő kioldásos szövettel. Magyarázat: 1. Laza , fehér homokkő' 2. Limonitos homokkő, 3. Jarositos homokkő, 4. Laza, fehér homokkő, 5. Gyér jarositos homokkő* 6. Dús jarositos homokkő. Puc. 2. Hpo3HTOBbift necwaHHK c BbiLue/ioMeHHoií TeKCTypoft (ecTecTBeHHbie pa3Mepbi). Oőtaac- h e h h a : 1. PwxJibiti, őeabiíí necMamiK, 2. anMOHUToBbiú necMawiK, 3. apo3HTOBbifi necaaHHK, 4. pbixjibiá, őejibiú necwaHHK, 5. xyaoií Hpo3HTOBbiú necaaHHK, 6. őoraTbiá Hpo3HTOBbiú necaaHHK. ként, hanem porszerű, apró gömbölyded szemcsékben van a rétegekben. Szemnagysága mind a kavics, mind a homokrétegekben egyaránt 0,05 — 0,2 mm körüli. Színe citrom- sárga, nem átlátszó. A gadnai feltárás aprókavics-rétegében a feltárás É-i felén a jarositot a belőle nyilván utólag keletkezett limonit helyettesíti. A homokszemcsék némelyikének anyaga hófehér, könnyen szétmorzsolható, szürke interferencia színű, de ritka és apró volta miatt meg nem határozható. A zavartalan minták e ,,pulia” homokszemcséin gyakran jarositgömböcskék ülnek. A jarosit ilyen megjelenése azt a benyomást kelti, hogy kiválására hirtelen került sor s így a kristályformák ki sem alakulhattak. Az egyéb- ként azonos körülményekből következtethetően a két lelőhely lényegében egyforma genetikájú. A Szendrői-hegység jelenlegi DK-i szélét ezek a jarosittartalmú homokkőrétegek valószínűleg végigkísérik. Mivel a jarositot fajsúlya alapján nehéz lett volna elkülöníteni a kőzet többi alkotójától, ezért a rétegek jarosittartalmát kémiai elemzéssel próbáltuk meghatározni. Az elemzéseket Guzy K.-né készítette a M. Áll. Földtani Intézetben. A jarosit elméleti kémiai összetétele:. KFe3(0H)8(S04)2 Ebből a jarosit súlyszázalékos elemi megoszlása: K 3 Fe . 6 (OH) 2 SO.) 7,8 súly % 33.4 „ 20.4 „ 38,3 „ 99,9 súly % 366 Földtani Közlöny, XC. kötet, 3. füzet Elsősorban a S04 mennyiségét vehetjük alapul, mivel ez a kőzet más ásványi lkotójának összetételében nem szerepel. A K, Na, Ve11, és Ve111 . helyettesítő vagy .őelemként a kőzetnek jóformán bármely ásványában jelen lehet. Az így megvizsgált mintákból a következő elemzett és számított értékeket kaptuk. (A minták csökkenő S04-tartalom szerint vannak felsorolva.) Kőzet Kelő- hely 1. so4 K Na Fe7" Fe" 1 . Finomsz. homokkő Irota 17,23 1,57 1,95 7,87 0,12 2. Durvaszemű homokkő 15,84 1,62 1,90 7,11 0,14 3. Középszemű homokkő 7,25 2,17 0,37 3,43 0,09 4. Középszemű homokkő n 7,24 2,24 0,37 3,63 0,08 5. Aprósz. konglomerátum ,, 7,08 0,84 0,70 3,09 0,10 6. Középsz. homokkő Gadna 5,80 1,35 0,91 2,64 0,15 7. Haza homokkő 3,51 1,70 0,37 1,67 0,08 8. Kavicsos homokkő 2,81 1,22 0,60 1,38 0,14 9. Durva homokkő 1,78 1,12 0,74 0,87 0,12 10. Középszemű homokkő Irota 1,61 2,08 1,07 1,17 0,24 Kőzet Kelő- hely 2- jaro- sit- tarta- lom 3. 4. 5. 1. Finomsz. homokkő Irota 44,98 35,82 99,85 0,15 2. Durvaszemű homokkő 41,35 32,98 99,81 0,19 3. Középszemű homokkő 18,92 16,70 99,75 0,25 4. Középszemű homokkő 18,90 16,94 99,79 0,21 5. Aprósz. konglomerátum 9f 18,48 14,77 99,69 0,31 6. Középszemű homokkő Gadna 15,14 12,87 99,47 0,53 7. Laza homokkő 9,18 8,85 99,55 0,45 8. Kavicsos homokkő ” 7,33 6,91 99,02 0,98 9. Durva homokkő 4,64 4,71 98,80 1,20 10. Középszemű homokkő Irota 4,25 5,71 98,30 1,70 1. Elemzéssel kapott értékek 2. S04-tartalomból a jarosit KFe3(0H)6(S04)a képlet alapján számított értékek 3. Az elemzett K, Fe, S04 és a számított OH mennyiségi összegezéséből kapott jarosittartalom 4. Az összes vastartalom oxidált részének %-os aránya 5. Az összes vastartalom' redukált részének %-os aránya jJ J Az elemzési eredményekből megállapíthatjuk, hogy a Fe/7/ mennyisége, a vára- kozásnak megfelelően, a S04-tartalommal egyenes arányban növekszik (3. ábra). Mennyi- sége azonban általában csak 50%-a a képletből számítottnak. Nyilvánvaló tehát, hogy ebben az ásványban a Fe111 jelentős részét más kation, valószínűleg A1 helyettesíti. A K mennyisége az esetek többségében több, három nagy S04-tartalmú mintában azonban lényegesen kevesebb, mint amennyi az S04-tartalomnak a képlet szerint meg- felelne. Ebből nyilvánvaló, hogy a káliumot is részben helyettesíti valamelyik másik elem, (Ca?), az esetek többségében mutatkozó K-felesleg pedig a muszkovitból adódott. Mindezek a következtetések azonban csak abban az esetben állják meg a helyüket, ha az S04 más ásványban nem található az elemzett kőzetben. A jarositon kívül azonban más szulfátásvány nem volt kimutatható, sem mikroszkóp alatt, sem a DTA-felvételeken. A K és Na viszonyának vizsgálatához, az összefüggések biztos megállapításához, több elemzési eredményre lenne szükség. Ennek ellenére annyi megállapítható, hogy a Na mennyisége az elméleti K-tartalommal, s az S04-tartalommal általában növekszik. Ebből arra következtethetünk, hogy az Na, ha nem is rácsszerkezetileg, de genetikailag Jámbor: J avosit-kötőanyagú homokkő a Sze ndrői-h egység peremén 367 1 / \ I 3,514 1,61 1,78 2,81 5 5.80 7,08 ' 7,25 1,24 15.84 1123 SO^-súly % 3. ábra. A jarositos homokkőminták elemzési eredményei. Magyarázat: 1. Na elemzési értékei, 2. K elemzési értékei, 3. A jarosit-képletnek megfelelő K-tartalom, 4. Fe7// elemzési értekei, 5. A jaro- sitképletnek megfelelő Fe///-tartalom Puc. 3. Pe3ynbTaTbi aHajiH3a o6pa3qeB apo3HT0Bbix necnamiKOB. OöbHCHeHiia: 1. BejmmiHbi aHaJiH3a Na, 2. Be/iHMMHbi aHanH3a K, 3. coAepHtamie K, oTBeBaioinee (JiopMyjie apo3UTa, 4. BeaHMHHbi aHanii3a Fe 5. Conepwamie Fe"‘, oTBenaioinee t()opMyne apo3HTa. ő? £ e o 1 \ \ \ o \ \ N \ 10 12 14 16 17 SO^-súlyZ- 4. ábra. Az összvast ártalom F11 %-ának összefüggése a SO, súlyszázalékával. Puc. 4. CooTHomeHHe npopeHTHoro coflepnoHHH Fe‘ • b oömeM coAepwaHMH wene3a h BecHoro npoueirra S04. 3 Földtani Közlöny 368 Földtani Közlöny, XC. kötet, 3. füzet a jarosithoz kapcsolódkatik. Az elemzett K-tartalomhoz képest a Na mennyisége hatá- rozottan csökken. Ebből is arra következtethetünk, hogy a K-t a Na legalább esetenként helyettesíti. A Feir-tartalom váltakozása sem a Fe111- sem a S04-tartalommal nincs köz- vetlen összefüggésben. Fia viszont azt vizsgáljuk, hogy a kőzet összes Fe-tartahnának hány%-a Fe11 és ennek mennyisége hogyan függ az S04 mennyiségétől, azt látjuk, hogy a szulfáttartalom növekedésével kezdetben hirtelen csökken az Fe11 mennyisége (4. ábra), majd 7% S04-tartalom elérése titán már csak mintegy féltized %-nyit csökken. A jelenséget úgy értelmezhetjük, hogy a leülepedéskor is erősen oxidált homokkőzet FeII-tartalmát a kőzetbe hatoló szulfátos oldatok tovább oxidálták, azaz csökkentették. Az FeII-tartalomnak, nyilván valamely ellenálló ásványban levő részét viszont az olda- tok meghagyták eredeti redukált alakjában. ilec4aHMK c Hpo3HTOBbiM ge/vieHTOM b ropax CeHape, BeHrpHH A. JtMBOP K ropaM CeHgpe, cjiaraiomiíMCg 113 ApeBHenajieo30nciKaHHe cyjibijiaTa b cpeAHeM 3%) Hpo3iiT BCTpetaeTCH b cjiopMe AiiMOHHO->KeATbix, nbuieBHAHbix 3epeH. Tan Kax npo3HT HaőnioAaeTCA h b Tpemimax HeKOTopbix necmiHOK, omcbiiaho, mto npo3HT nonaAan b ropHbie nopoAbi b (jiopMe pacTBOpa nocne oceAaHHH rrecHaHbix 3epeH u bmacahach npe>KAe lieM t nonaAaTb Ha nOBepxHOCTb. Ha sto oőcTOHTeAbCTBO yKa3biBaeT noBepxHOCTHan AHMOHHTH3apHH npo3HTa. Mo>kho CKa3aTb, cjieAOBaTeAbHO, ato npo3iiT b03hhk b TeMeHite AHareHe3Hca hah annreHeTimecKiiM nyTeM. no xHMHMecKiiM aHaAiraaM npo3HT He corAacuTcn c (jjopMynoií K. ! Fe3(0H)6(vS04)2- K h Fe - • • 3a mchh iotca wacraMHO ApyrHMH HOHaMii. PacTBopbi (jteppocyAbijiaT- Horo coAep>KaHHH, no Bceií BepoHTHOcm, bo3hhkaii H3 noBepxHOCHoro BbiBeTpuBaHun coAep- >KaHiiH mipirra cnoeB (JiyHAaMeHTa h nonaAaAH b ropHbie nopoAbi npH őokoboh MHrpauHH rAe, BCTynaa b peaKumo c oSaomoahmm MaTepnaAOM pnoAHTOBoro Tyijia, bmacahaca Hp03HT. , ' ÚJONNAN MEGISMERT HÉVFORRÁSNYOM BUDAPESTEN OZORAY GYÖRGY (XXI. táblával) Összefoglalás : Az újonnan feltárt Rókahegy i-barlang (Budapest) hévvizes eredetű a csillaghegyi források pleisztocéneleji járata. Ásványai a képződés sorrendjében: részben goethitté kristályosodott limonit (markazit utáni pszeüdomorfózákkal) , gipsz, barit, aragonit, „borsókő”, idősebb kalcit; cseppkő, későbbi kalcit, lublinit. A Rómaifürdőt a csillaghegyi Árpádfürdővel összekötő DK — ÉNy-i vonal meghosz- szabbításában a Róka-hegyen eocén mészkő fejtése közben hévvizes eredetű barlangot nyitottak meg. A Róka-hegy legidősebb ismert kőzete a dachsteini típusú felsőtriász mészkő, melyet a mélyebb kőfejtők tárnak fel. Fölötte alsóbartoni transzgressziós konglomerátum, majd felsőeocén nurumuliteszes-discocyelinidás mészkő települ, melyet számos kőfej- tőben fejtenek. Az ÉNy-i részen települő bryozoás márga már nem karsz.tosodik, barlang- képződésre nem alkalmas. A felszínen vékony, mészkőtörmelékkel kevert fekete rendzina- talaj képződött. A barlangnak nincs természetes bejárata. Mint a Buda — Pilisi-hegycsoport többi hévvizes barlangjánál is, az eredeti forráskiömlési helyek eltömődtek. A kőfejtő falán jól látható egy, egészen a felszínig érő, csak vékony talajréteggel lefedett forráskürtő. Kitöltése felülről belekerült törmelék, alulról a hévvízáramlással felsodort borsókő- törmelék és helyben képződött fehér, porló mésziiledék. A kőfejtés során már máskor is tártak fel üregeket, de azokat lefejtették, vagy betemették. Az eddig megismert barlangrész alig több, mint egyetlen, kb. 50 m mély* ** kürtő- rendszer. Meredek falú, egyes szakaszokon, így az utolsó, kb. 20 in-en is, függőleges. Átmérője néhány dm-től (ahol csak tágítással lehetett keresztülhatolni) több m-ig változik. Több helyen kis teremmé tágul, oldalelágazásai többnyire gömbfülkék. A falakat kb. 5 m-es mélységtől kezdve kristályos képződmények fedik. A legalsó üreg falait dm vastagon borítja a kristály kéreg. Ez az alsó, terem szerű üreg az általunk bejárt barlangrész és egy reányíló függő- leges, nagyméretű kürtő egyesülésénél van. Alját törmelék-alkotta álfenék zárja el. A barlang eocén mészkőben kezdődik. Az utolsó üreg alját borító törmelék közt dachsteini mészkövet találunk. A képződményekkel fedett falakon nem látszik az eocén és triász mészkő érintkezése, de nyilvánvaló, hogy az alsóbb barlangszakaszok már dachsteini mészkőben alakultak ki. Ebben az ugyancsak könnyen karsztosodó kőzetben további járatok is lehetnek. * A barlangot Szilvássy Gyula és barlangkutató társai tárták fel. A második szakasz első bejárásán, 1959. október 18-án Kincses Juha geológus-technikus és magam is részt vettünk. ** Szilvássy Gy. adatai szerint 64 m. 370 Földtani Közlöny, XC. kötet, 3. füzet A jelenleg is képződő szalmacseppkövekről csepegő jelentéktelen vízmennyiségtől eltekintve a barlang száraz. A legalsó üreg alján a nyomok szerint időnként pár dm átmé- rőjű, néhány cm mély tócsa gyűlik meg. Az alapkőzet a kristályos bevonat alatt helyenként (főleg gipsz és aragonit alatt) vékony rétegben porlódik, morzsolható. Az alsó nagy üreg egyik oldalkürtőjének falát kb. 1 — 5 cm-es aragonittűkből álló kristályhalmazok borítják. (Az ásvány pora a Meigen- és a Feigl — Leitmeier-reakciót jól adja). Az utolsóelőtti teremben, a függőleges kürtő indulásánál az oldalfalakon, porló alapkőzeten aprókristályos kalcit, azon tűpárnaszerű, félgömbalakú halmazokban ara- gonit telepszik. A barlang legnagyobb tömegű képződménye a kürtőfalakat vastagon borító, kar- fiolszerű, ágas-bogas sárgásfehér-világosbarna ,, borsókő”. A borsókőszemek koncentrikus növekedési gömbhéj asságot és sugaras kristályos szerkezetet mutatnak. Az ásvány pora a Feigl — Leitmeier-reakciót rosszul adja, bár az ellenőrző kaleitpornál sokkal jobban. Valószínűleg a borsószemek aragonittűk köré rakódtak le, esetleg eredetileg aragonit anyaggal is, mely utólag nagyrészt kalcittá kristályosodott át. Főleg a legalsó terem oldalüregeinek falát több cm-nyi vastagságban erősen csil- logó kristályos gipszkéreg borítja. A kéreg 1 mm körüli szemcsékből áll, fehér színű, szétmorzsolható. (A kristályhalmaz üregeiben levő kalcimnkarbonát miatt sósavval meg- cseppentve erősen pezseg). A gipszkéreg az alapkőzettől elválik, a bevonat feltáskásodik. Helyenként pár ctn-es ágas-bogas, tűs és csavart gipszképződmények vannak, így a fő- kürtő talpától az utolsóelőtti terem álfenék-elzárta talpáig nyúló mellékkürtő magasabb szintjén. Gipsz csak a barlang mélyebb szintjén fordul elő, a felső 25 m-en csak limonit - guinók mellett, ahol a mészkő a markazitbomlásból felszabaduló kénsavat gipsz alak- jában köti meg. Az utolsóelőtti teremben néhány milliméteres táblás kristályokban barit is van. Hasadékkitöltésként, más képződmények alatt a falakon ülve, valamint fennőtt kristályokban kalcit mutatkozik. A ,,borsókő”-csomókon néhol továbbnövekedésként áttetsző, külső kristályformát nem mutató, illetve legömbölyített, jégcsapszerű, pármilli- méteres kalcitszemek találhatók. Hasadási lapjuk finoman rostozott. A ,, borsókő "-sze- mek kimart, érdes felületét néhol mészfehér, átlátszatlan kalciumkarbonátkéreg fedi. mely a kioldott anyag helvbeni kicsapódásából keletkezik. A kéreg anyaga a Feigl — Leitmeier- reakciót nem adja. Kőzetrések mentén, fészekben, gyakran a kőzetből tarajszerűen kiálló, sejtes- szivacsos, részben aprókristályos, fekete, vagy rozsdaszínű kéreggel fedett ásványhalmazok találhatók. Karcuk sárgás-, vagy vörösesbarna. Két mintáról Jankovits L- vegy- elemzést, R app T.-né pedig DT- vizsgálatot készített. A minták főtömegét kolloid vasliidroxid alkotja (limonit). A 2. sz. görbén 350 C° körüli erősebb endoterm csúcs a limonit kristályosodását mutatja, azaz részben goetlútté (rombos vasoxidhidroxiddá) alakult. A látható kristály alakok markazit utáni pszeudomorfózák. Az eocén mészkő re- pedéseiben kisliőmérsékletű oldatból markazit vált ki, később a markazit limonittá oxi- dálódott. Az eltávozott kéntartalom gipszképződést eredményezett. A lassú átalakulás folytán a limonit részben megtartotta a markazit külső kristály alakj át. Az ércerekkel közrefogott mészkődarabok oldásakor az ásványhalmaz sejtes szerkezetet nyert. A limonit utólag helyenként goethitté alakult. A limonithalmazok sejtes üregeiben és egyes felsőbb gömbfülkék falán fehér nemez-, vagy laza vattaszerű csomókban lublinit fordul elő. A lublinitet helyenként ken- hető bevonat formájában találjuk, mely megszáradva apró morzsákká, göröngyökké esik szét. Újabban Sztrókay K. I. [7] részletes vizsgálatai szerint az aggteleki barlangból előkerült lublinit olyan finom szálas kalcit, mely idegen társionok hatá- XXI tábla V ■ | 2 4 \ v ' ,1 Ozoray Újonnan megismert hévforrásnyom Budapesten O z o r a y : Újonnan megismert hévforrásnyom Budapesten 371 sára képződik. A mikroszkópban is megfigyelt lublinittel további vizsgálatot nem végeztünk. , A képződmények keletkezését tekintve, a ma már csak pszeudomorfózaként is- mert markazit a barlangképződésnél idősebbnek látszik. A gipsz, barit, aragonit, ,, bor- sókő” és az idősebb kalcitnemzedék a hévvizes működés folytán képződött ásványok. Termális hatást jelez a mészkő porlódása is. A cseppkő, a későbbi kalcit és lublinit a hévforrásműködésnél és a termális ásványoknál fiatalabb. (Megjegyzem, a „borsókő”- csomókra telepedő, azokat bekérgező fiatal cseppkövön kívül egy idősebb cseppkőgene- 100 200 300 *00 500 1000 DTA-görbék. 1. Rókahegyi barlang, Budapest, bejárattól 15 m-re. Sejtes limonit, markazit utáni pszeudomorfózákkal. Túlnyomóan kolloid állapotú vashidroxid. A 900 C°-nál levő kis endotherm csúcs kevés kalcit jelenlétére utal. 2. Uo. Sejtes ásványhalmaz, pszeudomorfózák nélkül. Részben amorf vashidroxid, 350 C°-uál goethitre utaló éles endotherm csúcs, 900 C°-nál ismét kevés kalcit mutat- kozik. (Felvette: Rapp Tamásné, II .Áll. Földtani Intézet., — DT A-Kurven. I. Rókahegy-Höhle, Budapest, 15 m vöm Eingang. Zelliger Limonit, mit Pseudomorphosen nach Markasit. Eisenhvdroxi d von überwiegend kolloidischein Zustand. Die kleine endotherme Spitze bei 900° zeigt die Zugegenheit von etwas Kalzit an. 2. Daselbst. Zelliges Mineralaggregat, ohne Pseudomorphosen. Z. T. amorphes Eisen- hydroxid, bei 350° eine auf Goethit hinweisende scharfe endothenne Spitze, bei 900° gleichfalls etwas Kalzit. (Aufnahme von Frau T. Rapp. Staatliche Geologische Anstalt.) ráció is van, amelyre ,, borsókő” telepszik, nyilván a ,, borsókő "-képződés utolsó szaka- szában). A markazit limonittá oxidálódása a hegység más pontjain, a hévvizes mű- ködéstől függetlenül is megfigyelhető. A barlang kb. 240 m t. sz. f. magasságban nyílik; azaz kb 20 m-rel magasabban, mint a Pálvölgyi- és Szemlő-hegyi- és kb 10 — 20 m-rel alacsonyabban, mint a Ferenc- hegyi-barlang. (A Rókahegyi-barlang és elsődleges hévvizes képződményei idősebbek a kiscelli párkánysík 130 — 150 m magasan elhelyezkedő édesvízi mészkövénél.) Korban is az említett barlangokkal vehetjük egyidőseknek. A pleisztocén elején itt voltak a hegység hévforrásai. A barlang kb. 1200 m-re esik KNy-ra a csillaghegyi Árpádfürdőtől. A barlang a csillaghegyi forráscsoport egyik korábbi járatának tekinthető. 372 Földtani Közlöny, XC. kötet, 3. füzet V E G YELEM ZÉS (számozás, mint a DTA-görbéknél) : végezte: Jankovits László, M. Áll. Földt. Int 7. sz. minta : 2. sz. minta : Sió, 1.30% 2,50% TiOj 0,07 0,05 A1.03 0,78 0,15 Fe203 89,93 80,15 FeO 0,05 0,02 MuO nyom nyom MgO 0,04 0,17 CaO 0,70 0,81 Na.O 1,25 1,35 k2o 0,07 0,07 + HaO (kötött) 5,19 13,34 — H,0 0,70 0,82 COj 0,44 0,91 P2Os 0,14 0,21 szerves C 0,03 0,12 Összesen 100,69% 100,67% TÁ B FÁM AGYARA ZAT — TAFELERKLARUNG XXI. Tábla — Tafel XXI. A Rókahegyi-barlang ásványkiválásai. I. Borsókő, 2. Sejtes limonit, 3. Barit, 4. Aragonit, 5., C seppkőre telepedett borsókő, áttetsző kaiéit továbbnövekedéssel. Mineralausscheidungen dér Höhle am Rókaberg. 1. Erbsensteiu, 2. Zelliger Limonit, 3. Baryt 4. Aragonit. 5. Erbsenstein über Tropfstein, mit Weiterwachsungen aus durchscheinendem Kalzit, IRODALOM — LITERATUR 1. J u g o v i c s L-: Rókakegyi baryt. Ann. Musei Nat. Hung. X. 1912. — 2. Kriván P.: Mezozóos karsztosodási és karsztlefedési szakaszok, alsóbartoni sziklásparti jelenségek a Budai-hegy- ségben. A szubgresszió fogalma. Földt. Közi. 1959. — 3. Schafarzik F.: Visszapillantás a budai hévforrások fejlődéstörténetére. Hidr. Közi., I. 1921. (1928). — 4. Scherf E.: Hévforrások okozta kőzetelváltozások (hidrotermális kőzetmetamorfózis) a Buda-Pilisi hegységben. Hidr. Közi. II. 1922. (1928). — 5. Schmidt E. R.: Geomechanika. Bp. Alkadémiai Kiadó, 1957. — 6. Schréter Z.: Harmadkori és pleisztocén hévforrások tevékenységének nyomai a budai hegyekben. — 7. Sztrókay K. I.: Ásványtani megfigyelések az Aggteleki cseppkőbarlangból. Földt. Közi. 1959. Neuerlich erkannte Thermalquellenspuren bei Budapest GY. OZORÁY q Die neuerlich aufgeselüossene Rókaberg-Hölile (Budapest) ist von kydrotkerma- ler Abstannnung, dér ffükpleistozáne Trichter dér Csillaghegyer Thermalquellen. Die Mineralien sind, in dér Reikenfolge ikrer Entstekung: teilweise goetkitisierter Eimonit (mit Pseudomorpkosen nack Markasit), Gips, Baryt, Aragonit, »Erbseustein«, alterer Kalzit, Tropfstein, jüngerer Kalzit, Dublinit. A BAKONYI HYDROBIÁS MÉSZKŐ RÉTEGTAN1 HELYZETE Dr. VÉGII SÁNDOR* Összefoglalás : A korábbi ismeretek szerint a nagyjából Eplény — Szentgál vonaltól Ny-ra eső tulajdonképpeni Bakonyban a tengeri (csökkentsósvízi) szarmata üledékek hiányoz- nak. A lajtamészkő-rétegek fölötti hydrobiás édesvízi rétegeket a tortónai-emelet zárótagjaként fogadták el. E rétegekből néhány helyen előkerültek ugyan más faunaelemek is, ezek alapján azonban a szarmata kort biztosan megállapítani nem lehetett. A szerző dolgozatában a hydro- biás mészkő mélyebb részéből gyűjtött, szarmata kort igazoló faunát ismertet. A tulajdonképpeni Bakony DNy-i részén sok helyről ismerünk szürke, vagy szür- késfehér színű mészkőféléket, amelyeket a bennük legtöbbször kizárólagosan található Hydrobiák alapján hydrobiás mészkő néven tartanak számon. E képződményt először B ö c k h J. ismertette ,,paludinás mészkő” néven [3] és egy agyagos közbetelepülésből előkerült Rotalia beccarii Orb. és (bizonytalanul) Discorbina- félék alapján a szarmata eme- letbe sorolta. Később id. Lóczy úgy vélte, hogy a hydrobiás mészkő a mediterrán alját jellemzi és oda sorolandó [4], A mélyfúrások eredményei alapján biztosan megállapítható volt a hydrobiás üledékek lajtamészkő-fölötti helyzete, a korbeosztás tekintetében azonban továbbra is megoszlottak a vélemények. Általában inkább a tortónai-emelet édesvízi zárótagjának tekintették. Újabban Barnabás K. a nyirádi Honi-malommal szembem egyik feltárásban CarcLium obsoletum E i c h w., Tapes gregaria Partsch (?), Modiola cf. volhynica Eichw., Cerithium pictum B a s t. fajokat tartalmazó, a nyirád-devecseri úttól K-re levő ún. Kiserdőben Cardium cf. obsoletum-tartiúmú mészkövet talált [1], Ezt szarmata képződménynek tekintette, bár a fauna a biztos korhatározáshoz nem elegendő és B o d a J. összefoglaló munkájából [2] a képződményt el is hagyta. Barnabás K. egyben a hydrobiás mészkövet is szarmatában keletkezettnek tekintette, mivel ez az említett molluszkumos mészkőre egy helyen rátelepül. 1959 nyarán a Nyirádról Pusztamiske felé vezető úttól Ny-ra, a Kígyós-pataktól (Honi-malom) K-re a földút és az erdősarok találkozásánál egy régi kis kőfejtő újranyitá- sával érdekes szelvényt tártak fel (1. ábra). Az agyagrétegekben faunát nem találtam, az alsóbb helyzetű márgás mészkőből viszont bő és eléggé változatos Mollusea-faunát sikerült gyűjtenem. Ez K ó k a y J. szerint az alábbi alakokból áll: Ábra reflexa (E i c h w.), Cardium vindobonense vindobonense (Partsch) L a s k., Cardium sp., Ervilia cf. trigonula (S o k o 1 o v), Irus (Paphirus) gregarius dissiíus (Eichw.), Mactra fragilis Lask., Modiolus incrassatus (Orb.), Musculus sarmaticus (Gatuev), Acteocina lajonkaireana lajonkaireana (Bast.), Clithon ef. pictus Eichw., •Előadta a Magyar Földtani Társulat 1960. június 8-iki szakülésén. 374 Földtani Közlöny, XC. kötet, 3. füzet Dovsanum verneuillii (Orb.), Gibbula hoernesi J e k., Hydrobia stagnalis stagnalis (B a s t.), Hydrobia sp., Pirenella sp.. Ez a törpefauna-szerű puhatestű ősmaradvány-társaság már kétségtelenül bizo- nyítja a képződmény szarmata korát. A molluszkumos mészkő fölfelé fokozatos kiéde- sedést jelző mészkőbe és mészmárgába megy át, amelyben elvétve Hydrobiákat lehet találni. Ez a fentiektől következően szintén csak a szarmata-emeletben keletkezhetett. Abb. 1. Aufschluss an dér Strasse zwischen Nyirád imd Pusztamiske. Zeickenerklárung a — Schutt, b — Bódén, c — Hydrobienkalk und Kalkmergel, d — grauer Tón, e — Kalkstein und mergeliger Kaik mit Mollusken und Hydrobien Az ismertetett fauna-lelet az eddig ismert és elfogadott ősföldrajzi képet jelen- tősen módosítja s egyben újból alátámasztja azt a korábbi megállapítást is, amely sze- rint a DNy-i Bakonyban a felszínen és fúrásokból egyaránt ismert, lajtamészkő-fölötti hydrobiás képződmény a szarmata-emeletben képződött. IRODALOM — TITERATUR 1. Barnabás K.: A halimbai és nyirádi bauxitterület földtani kutatása. Földt. Int. Év- könyve (Bauxit-kötet), 46. 3. 1957. — 2. B o d a J.: A magyarországi szarmata-emelet és gerinctelen faunája. Földtani Int. Évkönyve, 47. 3. 1957. — 3. B ö c k h J.: A Bakony D-i részének földtani v szo- nyai, II. rész. Földt. Int. Évkönyve, 3. 1. 1875 — 78. — 4. L, ó c z y E. : A Balaton környékének geolóigiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése. Bal. tud. tan. eredményei, 1. köt., 1. r. Bp., 1913. — 5. Vadász E.: Magyarország földtana. Bp., 1953. V é g h : A bakonyi hydrobiás mészkő rétegtani helyzete 375 Stratigraphische Lage des Hydrobienkalksteines im Bakonygebirge Dr. S. VÉGH Eaut unserer friilieren Kenntnisse sind aus deni eigentliclien Bakonygebirge, nördlich und nordwestlich vöm sog. Balatonlioehland, die marínén (braekischen) Abla- gerungen des Sannats abwesend. Verfasser hat jedoch im Sommer 1959 zwisclien Puszta- miske und Nyirád in einein neu eröffneten Steinbruch mit Tonen wechsellagernde Schichten von sarmatiscliem Kalkstein bzw. mergeligem Kalkstein vorgefunden (Abb. 1.). Dér Tón ergab keine Fauna, wogegen es mir gelang, aus dem tieferliegenden Kalk- stein eine reichlieke und ziemlich abwechslungsreiche Molluskenfauna einzusammeln. Nach J. Kókay besteht diese aus folgenden Formen: Ábra reflex a (E i c h w.), Cardium vindobonense vinclobonense (Partsch) Task., Cardium sp., Ervilia ef. trigonula (Sokolov), Ivus ( Paphirus ) gregarius dissitus íEichw.), Macira fragilis Lask., Modiolus incrassatus (Orb.), Musculus sarmaticus (G a t u e v), Acteocina lajonkaiveana lafonkaireana (B a s t.), Clithon cf. pictus E i c h w. , Dorsanum verneuilli (O r b.), Gibbula hoernesi J e k., Hydrobia stagnalis stagnalis (B a s t,) Hydrobia sp., Pirenella sp. Demnaeh ist die Bildung zweifellos sarmatisch und von brackischer Fazies. Dér obere Teil dér Seliiehtenreihe geht allmáhlich in einen Kalkstein über, dér in ausgesüsstem Wasser entstanden war, und worin es bereits nur Hvdrobien gibt. Dieser Hydrobienkalk ist im südwestlicken Teil des Bakonygebirges auch auf dér Oberfláche ziemlich weit- verbreitet, und kann nach den Besagten gleichfalls nur im Sarmat entstanden sein. Die Bedeutung dér beschriebenen Fundstátte im Rahmen dér ungarischen Sarmat- bildmigen liegt darin, dass sie die Altersfrage des Hydrobienkalkes ein íür allemal entscheidet und die Verbreitung dér Sarmatbildungen im Bakonygebirge erweitert HÍREK— ISMERTETÉSEK T Kitüntetések 1960. április 4-én, hazánk felszabadulásának 15. évfordulója alkalmából a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa F ü 1 ö p József kandidátust, A M. Áll. Földtani Intézet 1 igazgatóját, Társulatunk társelnökét „Munka Érdemérem ”-mel tüntette ki. 1960. április 11-én, a Magyar Tudományos Akadémia Nagyhete Közgyűlésén a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa érdemes és eredményes munkássága elismeréséül Dr. hon. c. Vadász Elemér akadémikust, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Földtani Intézetének vezető tanárát. Társulatunk örökös díszelnökét újólag a „Munka Vörös Zászló Érdemrend”-jével tüntette ki. A Magyar Tudományos Akadémia 1960. évi Közgyűlése tudományunk két dók- | torát, Egyed Lászlót és Kolosváry Gábort, a budapesti és a szegedi Tudomány- egyetem tanárait, érdemes tagtársainkat akadémiai levelező tagokká választotta. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem fennállásának 325. évfordulója alkalmából rendezett jubileumi közgyűlésen 1960. május 12-én, B e n k e Valéria művelődési minisz- ter B o g s c h László egyetemi tanárt, Társulatunk társelnökét az Oktatásügy Kiváló Dolgozója címmel és jelvénnyel tüntette ki. A Csehszlovák Akadémia keretében működő Csehszlovák Mineralógiai és Geológiai Egyesület 1960. február 9-i, prágai Közgyűlése egyhangúlag választotta tiszteleti tagjai sorába J a n t s k y Béla kandidátust, Társulatunk választmányi tagját. A kitüntető 1 megtiszteltetés indoklásában a csehszlovák testvéregyesület Elnöksége kiemelte J a n t s k y Béla tagtársunlr igen érdemes földtani munkásságát valamint azt a külön- leges baráti és szakmai kapcsolatot, amely őt a prágai Károly Egyetemhez és a cseh- szlovák geológusokhoz fűzi. A Lengyel Népköztársaság Központi Földtani Intézetének 40 éves fennállási fordulója alkalmából megrendezett jubiláns ülésszakon és kirándulásain, 1960. május 10— 16 között a Magyar Földtani Társulatot C s e h-N é m e t h József, Fejér Leontin, G é c z y Barna és G i d a i László képviselte. A jubiláris ülésszak témája: a keleteurópai prekambriumi tábla nyugati peremvidékének paleozoikuma és Dél-Lengyelország fontosabb földtani problémái. Businszkij G. I., a föld- és ásványtani tudományok doktorának magyarországi tanulmányútja 1960. április 19-től május 9-ig a Magyar Tudományos Akadémia vendégeként hazánkban tartózkodott Businszkij G. I. doktor, a Szovjet Tudományos Akadémia Földtani Intézetének főmunkatársa. Mint a szovjet bauxitvizsgálatok egyik vezető szakembere a magyar bauxitkutatás eredményeivel akart megismerkedni. Ezen felül általános üledékföldtani és üledékkőzettani kérdéseinkkel is foglalkozott. Tanulmányútja során látogatást tett az Egyetemi Földtani Intézetben, az Egyetemi Kőzettani Intézet- Hírek, ismertetések 377 ben, a Tudományos Akadémia Geokémiai Kutató Laboratóriumában és a Földtani Intézetben. Megbeszéléseket folytatott ezen intézmények vezetőivel, megtekintette a kőzet- és ásványgyűjteményeket és megismerkedett a különböző vizsgálati módszerek- kel. Ezután 8 napos vidéki helyszíni vizsgálat következett, melynek során megtekintett a főbb magyar bauxitt erőieteket és a működő bauxitbányákat: Nézsát, Nagyszált, Gántot, Iszkaszentgyörgyöt, Halimbát, Szőcöt, Nyirádot és Sümeget. Meglátogatta még a cserszegtomaji kaolinbányákat is. Bányalátogatásai során sok hasznos beszél- getést folytatott a magyar bauxit-szakemberekkel. Május 6-án a Tudományos Akadémián magyarországi tapasztalatainak figyelembevételével értékes előadást tartott „Magyar- kínai— szovjet bauxit telepek összehasonlító jellemzése” címen. Az előadást Vadász E. akadémikus vezette be. Elutazása előtt közös kutatási program kidolgozására is sor került. A tervek szerint szoros együttműködésben bauxit-szövet- és szerkezet vizs- gálatokat fogunk végezni, melyek eredményeit közösen fogjuk publikálni. Úgy érezzük, hogy Businszkij G. I. magyarországi tanulmányútja nagyban hozzájárult a magyar és szovjet geológia tudományos együttműködésének elmélyítéséhez. Bárdossy Pécsi M. — S á r f a 1 v i B. : Magyarország földrajza. Akadémiai Kiadó, Buda- pest, 1960. 328 oldal, 85 ábrával. A magyar művelt nagyközönség hosszú évek óta nélkülözte egy Magyarország területére vonatkozó, új összefoglaló földrajzi munka megjelenését. Ebben a tekintetben úttörő fontosságúnak tekintendő ez a könyv. A szerzők két részben összesen 12 főfejezet- ben igyekeztek összefoglalni a Magyarországra vonatkozó földrajzi ismereteket. Az első rész, Magyarország természeti földrajza Pécsi M., a második rész, Magyarország gazdasági földrajza Sárfalvi B. műve. Az első részben I. A domborzat kialakulása és a felszín arculata, II. Ásványi nyersanyagok, III. Éghajlat, IV. Vízrajz, V. A természetes növénytakaró, VI. Magyar- ország talajai, VII. Magyarország tájai; a második részben I. Gazdaságtörténeti áttekin- tés, II. Magyarország népessége és települései, III. Az ipar, IV. A mező- és erdőgazdaság, V. A forgalom c. főfejezetek szerepelnek. Ezek közül bennünket elsősorban az első rész I., II, és a második rész III. fejezete érdekelhet. A domborzat kialakulása és a felszín arculata c. fejezet Magyarország területének földtani kialakulását igyekszik röviden összefoglalni. Meg kell azonban állapítanunk, hogy igen sok alapismeretét megkövetelő módon írták meg, a szakembernek mégis kevés, a kívülállónak pedig száraz és nehéz. Sajnos a számos (kilenc) lektor között egyet- len geológus sem kapott helyet, így történhetett, hogy a fejezet földtanilag nem kifogás- talan (például a 16. oldalon a tektonikus mozgások fogalma fel van cserélve az epiro- genetikus mozgás fogalmával, a 31. oldalon: ,,Á mesterségesen feltárt források vizét . . . mélyfúrások hozzák felszínre”). Hiányolnunk kell azt is, hogy a magyar föld kialakulá- sának tárgyalásánál szól a meesekliegységi feketekőszén, a krétaidőszakbeli bauxit keletkezéséről, ugyanakkor nem említi a legalább ilyen fontos eocén és miocén bama- kőszénmedencék létrejöttét. Ezen a hiányosságon az sem változtat, hogy az ásványi nyersanyagokról szóló fejezetben ezeket is tárgyalja. Az ásványi nyersanyagokról szóló fejezetre is azt kell mondanunk, hogy túlságosan adatszerű, lexikális, száraz. Ezt a könyvben mutatkozó fedések kiküszöbölésével el lehetett volna kerülni. Például abauxitróí három helyen van szó: a 12. oldalon a fejlődés- történet vázolásánál, a 23— 24. oldalon az ásványi nyersanyagok között és a 233. oldalon az ipar-fejezetben. Igaz, hogy más és más szempontból tárgyalja az egyik és másik fejezet, mégis az a véleményünk, hogy összesítve a három rész terjedelmét sokkal többet és sokkal kevésbé szárazán lehetett volna mondani erről a témáról. Sajnos elavult adatok is szerepelnek a könyvben. Ilyen például az, amely szerint az ország bauxittennelé- sének több mint egyharmadát Gánt szolgáltatná. Fenti megjegyzések természetesen nem érintik a kötet jelentőségét és hasznos- ságának elismerését. Mindenesetre úgy érezzük, hogy a könyv adós maradt azzal, hogy szórakoztató, a fiatalság és kevésbé iskolázott közönség számára is élvezhető módon tudatosítsa a magyar föld szépségeit és értékeit. Egy ilyen jellegű könyv kiadása pedig feltétlenül hasznos volna. V é g h n é 378 Földtani Közlöny, XC. kötet, 3. füzet 0 n c e s c u N.: Geologie Repub. Pop. Romíné. Bukarest. Technikai Kiadó 1959. A Román Népköztársaság földtani ismertetése. 11. kiadás. 544 lap. 163 ábra. 9 táblázat s az ország földtani térképe. Oncescu-nak államdíjjal is kitüntetett munkája a legfrisebb kutatási eredmé- nyek felhasználásával jó tájékoztatót nyújt az érdeklődőnek. Főbb fejezetei az ország földtani egységei szerinti beosztással nyújtják az anyagot: Általános áttekintés az ország földtani szerkezetéről. — Moldvai dombvidék — Dobrogea, — A Nagy Románalföld. — Keleti Kárpátok. — A Keleti Kárpátok fiatal eruptív zónája. — Déli Kárpátok. — A Déli Kárpátok alatti süllyedés. — Biliar- hegység (beleértve a Szamos — Maros közti vidéket is!). — Erdélyi Medence. — Pannon Medence. — Ősföldrajzi fejlődése az ország területének. — Az egyes fejezeteknél az egységes csoportosítás miatt könnyű az áttekintés. Általános bevezető. — Morfológia. — Vízhálózat. — Sztratigrafiai és petrografiai leírás. — Tektonika. — Hasznosítható ásványi anyagok. Irodalom és betűrendes tárgymutató egészítik ki a munkát. Igen értékes része a munkának a Kárpáti flis tagolása. A régi H e r b i c h-féle egyenként talált Ammonites óta több kövület-lelőhellyel sikerült jobban tagolni az eddig csak a bőven talált hieroglifákkal jelzett képződményeket. A békási gazdag felső- kréta kövületanyag nincs ismertetve. Kiegészítésül felemlíti a Szovjet irodalomban legújabban közölt feltevéseket is a Kárpátok zónális beosztására. A Hargita igen jellemző postvulkáni jelenségei közt nem említi a cinober és fluorit előfordulásait. Nem tudjuk, hogy a szienittömzs dioritjáuak a ditroid elnevezése milyen alapon történt. A szienit metaszomatikus keletkezésének kérdése nem új , azt már régen hangoztatta Szádeczky K. Gy. A Kárpátok kénes vizeinek egy részét szulfátok bomlásából származtatja. Nagyobb a valószínűsége a monoszulfidokból való keletkezésnek. Téves az algyógyi melegforrás vizének a borvizek közé sorolása. Az Erdélyi Medence rétegtani ismertetésénél újabb adatokat kapunk a mély- fúrásokkal elért eredményekről, amelyeket eddig sajnálatosan nélkülöztünk az irodalombó 1 Bányai Horn af Rantzien, H. : Morphological types and organ-genera of Tertiary charophyte fructifications. (Morfológiai típusok és organ-genuszok a harmadidőszaki Charophyták terméseinél). — Stockholm Contr. Geol. vol. IV: 2, p. 45—197, 1 — 24 táblázat, 1 — 21 tábla, Stockholm, 1959. Szerző a harmadidőszaki rétegekből előkerült, Charophyta gyrogonitokat részlete- sen analizálta, különösen súlyt helyezett mészhéjuk (a gyrogonitok pödördeden csavaro- dott sejtjei) morfológiájára és anatómiai szerkezetére, és ha megőrződött, az alaplemez vizsgálatára. A fosszilis Charophyta gyrogonitok osztályozását elsősorban mészhéjuk jellegze- tességei alapján végezte. Organ-speciesek, organ-genuszok és morfológiai típusok az egy ségei ennek az osztályozásnak. A Charophyta gyrogonitok alapján hét nagyobb morfológiai típuscsoportot külön- böztetett meg: charoid, tectocharoid, brevicharoid, sphaerocliaroid, aclistocharoid, ras- kyelloid és lagynophoroid típuscsoportokat. A morfológiai típuscsoportba kilenc organ- génuszt sorolt be: Tectochara, Nodosochava, Peckichara, Brevicham, Sphaerochara, Maedleriella, Rhabdochara, Harrisichava és Raskyella. Újabb hat organ-genuszt e munká- jában állított fel: Charites, Grambastichara, Maedlerisphaera, Croftiella, Grovesichara és Raskyaechara néven. A fosszilis Charophyta gyrogonitok részletes vizsgálatát és leírását a recens oogo- niumokkal való összehasonlításra alapozta. A harmadidőszaki gyrogonitok organ-genuszainak és specieseinek rétegtani elter- jedését táblázatokban foglalta össze. A gyrogonitok morfológiai felépítését és anatómiai szerkezetét 21 táblán kitűnő fényképek szemléltetik. A szerző a Sphaerochara, Raskyella és Raskyaechara organ-genuszokat hazánkból ismertetett leletekre alapította. R á s k y 379 A MAGYAR FÖLDTANI IRODALOM JEGYZÉKE 1959 Répertoire bibliographique des publications du domaine des Sciences géologiques en Hongrie de l’an 1959 Bn6Jinorpa(})Mfl jiHTepaiypbi reojiortmecKtix n CMewHbix Hayn, nyőJiMKamiOHHbix b BeHrpmi b 1959 r. A jegyzék összeállításánál a következő folyóiratokat és kiadványokat vettük figyelembe : 1 . Acta Botanica Academiae Scientiarum Hungaricae, — 2. Acta Geologica Academiae Scieuti- anim Hungaricae - — 3. Acta Technica Academiae Scientiarum Hungaricae, Series Geophysica et Geo- daetica, — 4. Acta Biologica, Acta Universitatis Szegediensis, Szeged, — 5. Acta Minerálogica-Petro- graphica, Acta Universitatis Szegediensis, — 6. Acta Palaeontologica Polonica, Varsó, — 7. Annales Universitatis Budapestiensis de R. Eötvös nőm., Sectio Geologica, — 8. Annales Historico-Naturales Musei Nationalis Hungarici, — 9. Atomki Közlemények, Debrecen, — 10. Bányászati Kutató Intézet Közleményei, — 11. Bányászati Kapok, — 12. Botanikai Közlemények, — 13. Casopis pro Mineralogii a Geologii, Prága, — 14. Ceskoslovensky Kras, Prága, — 15. Compte rendű sommaire de la Société Géologique de Francé, Páris, — 16. Ecouomic Geology, Éancaster, U. S. A., — 17. Eiszeitalter und Gegeu- wart, Öhringeu-Württemberg, NSZK, — 18. Falusi füzetek, - — 19. Földtani Közlöny, — 20. Földrajzi Értesítő, • — 21. Földrajzi Közlemények, — 22. Fizikai Szemle, ■ — 23. Freiberger Forschungshefte, Berlin, NDK, - — 24. Geofizikai Közlemények, • — 25. Geologické Práce, Bratislava, — 26. Geologie, Berlin, NDK. - — 28. Geologisches Jahrbucli, Hannover, NSZK, — 28. Geoloski Vjesnik, Zagreb, • — 29. Hidrológiai Közlöny, — 30. Iparitanulóképzés, — 31. Journal of Paleontology, Wisconsin, U.S. A., — 32. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, - 33. Kirándulásvezető a magyarországi Mezozóos Konferencia részt- vevői számára, Magyar Áll. Földtani Intézet, Budapest, kiadv., — 34. Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentése, — 35. Magyar Állami Földtani Intézet Évkönyve, - 36. Magyar Tudomány, — 37. Magyar Tudományos Akadémia, Műszaki Tudományok Osztályának Közleményei, — 38. Magyar Tudományos Akadémia, Földrajztudományi Kutatócsoport Közleményei, — 39. Magyar Tudományos Akadémia, Biológiai Csoport Közleményei, — ■ 40. Petermanns Geographische Mitteilungen, Gotha, NDK, — 41. Paláontologische Zeitschrift, Stuttgart, NSZK, — 42. naneoHToJioruMecKiiü TKypHan AH CCCP, MocKBa, — 43. Régészeti Füzetek, Magyar Nemzeti Múzeum — Történeti Múzeum kiadv., — 44. Revue de Micro- paléontologie, Páris, - — 45. Revue algologique, Páris, ■ — 46. Senckenbergiana lethaea, Frankfurt a.M, — 47. Studia Geophysica et Geodaetica, Prága, — 48. Természettudományi Közlöny, — 49. Travaux Scienti- fiques (Union Géodésique et Géophysique Internationale), Toulouse, — 50. Vasi Szemle, Szombathely, — 51. Vertebrata Hungarica, Természettudományi Múzeum kiadv., — 52. Veszprémi Vegyipari Egyetem Közleményei, Veszprém, 53. Vízügyi Közlemények, - 54. Zeitschrift fíir angewandte Geologie, Berlin, NDK. Á (1 á m L. : A Móri-árok és északi előterének morfológiája. Morphologie des Grabens v on Mór und seines nördlichen Vorfeldes. — MopiJJOJionin MopcKoro rpaőeHa ii erő ceBepHoro npearopbu. Földrajzi Értesítő, Vili, 417—431, 3 ábra, 4 kép, néni. R Á d á in L.: A Móri-árok és északi előterének kialakulása és fejlődéstörténete. — Ausbildung und Entwieklungsgeschiclite des Mórer Grabens und seines nörd- li eheti Vorfeldes. cbopMiipoBaHue ii tiCTopnn pa3BiiTMH MopcKoro rpaőeHa h erő npeflropbii. Földrajzi Értesitő, VIII, 1959, 277—307, 6 ábra, 3 táblázat, 4 kép, ném . R A j t a i Z. : Karsztvízveszélyes mélybányászat geotermikus viszonyainak vizsgálata. Examen des conditions géotlieimiques des puits profonds, susceptibles de danger pár l’eau karstique. HccjieflOBaHiie reoTepMiinecKiix ycnoBHií uiaxT, onacHbix no npopbmy KapcTOBbix bo/i. Bányászati Lapok, 14(92,) 1959, 658— 663, 8 ábra, 8 táblázat Alföldi ív.: Uj limnikus barnakőszéntelep (VI) a borsodi barnakőszénmedence Ny-i határterületén. — Fin neues limnisehes Braunkohlenflöz (Nr VI) im Westgebiet des Borsoder Braunkohlenreviers. HoBbiií JiiiMHHiiMecKHií nnacT őyporo yrnn b yraeHOCHOM öacceiÍHe Eopino/u Földtani Közlöny, 89, 1959, 308—309, ném. R Alföldi ív.: Abráziós diszkordancia nyomai a sajóvölgyi barnakőszentelepek fedő- jében. - Die Spuren einer Abrasionsdiskordanz im Hangenden dér lielvetisehen Braunkohlenformation des Sajótales, Nordostungarn. — Cne/ibi aőpa3HOHHOro necorjiaciiH b Kpnrne nnacTOB őyporo yrim b flOJiiiHe p. LLIano. Földtani Közlöny, 89, 1959, 125- 132, 6 ábra, ném R Andre á n s z k y G.: Sarmatisclie Flóra von Ungarn. — CapiviaTCKan cjuiopa BeHrpnu. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1959, 1 — 360, 68 tábla, 238 ábra, 4 táblázat, 7 tér- kép és grafikon (Geologische Übersicht von Z. S elír éter) 380 Földtani Közlöny, XC. kötet, 3. füzet Andreánszky G. — Mészáros M. : Ősnövények az Erdélyi-medence középső eocénjéből. — Pflanzenreste aus dem mittleren Eozán des Siebenb iirgischen Beckens. — PacTHTejibHbie ocTaTKH H3 cpeflHero aopeHa TpaHCHJibBaHCKoro Sacceima. Földtani Közlöny, 89, 1959, 302—307, 2 ábra, ném. R. Árkosi K. — Barna J. : Electron microscope investigation of Hungárián Kaolinites. — IdccjieAOBaHim Ha BeHrepcKnx KaojiHHmrax c noMombio SJieKTpoHMHKpocKona. Acta Technica, 26, 1959, 357—364, 9 ábra, angolul, ném. fr. or. R Báldi T.: Paláoökologische Fazíes-Analyse dér burdigal-helvetischen vSchichtreihe von Budafok in dér Umgebung von Budapest. — najieoaKOJTormieCKHÜ aHaJiH3 no (j)opMaunHM SypAHraji-rejiBeTCKOH tojiihh b OKpecTHOcra r. EyflanemT. Annales Univ. Budapestinensis, Sectio geologica, II, 1959, 21 — 38, 5 ábra, németül B alk ay B.: Crustal structure below Hungary. — CTpoeHne 3eMH0H Kopbi b BeHrpHH. Annales Univ. Budapestinensis, Sectio geologica, II, 1959, 3—13, 8 ábra 3 táb- lázat , angolul Bállá Gy.: A Monor— eeglédberceli löszöshát geomorfológiája. — Geoniorpliologie des Eössrückens Monor— Ceglédbercel. — l eoMOpijjo.noi'HH neccoBoro xpeÖTa cc. Mohod h UerjieAŐepneji. Földrajzi Értesítő, VIII, 1959, 27—53, 5 ábra, or. ném. R KV Balogh K. — Pantó G. : Északmagyarország mezozóos hegységei. Kirándulás - vezető a magyarországi mezozóos konferencia résztvevői számára. — Die meso- zoischen Gebirge Ungarns. Fiihrer zu den Ausflügen dér Konferenz über das ungarische Mesozoikum. — Les montagnes mésozoiíques de la Hongrie du Nord. Guide des excursions de la couférence sur le Mésozoique de Hongrie. — Me30- 30HCKHe ropbi BeHrpHH. nyTeBOAHTenb k 3KCiKHbix h boctomhhx Ajibnax. Földtani Közlöny, 89, 1959, 103—106, 1 ábra Bárdossy Gy. : Adatok a cserszegi omaji kaolinos agyag ismeretéhez. — Somé contributions to the knowledge of the kaolinitic clay of Cserszegtomaj (Trans- danubia). — JJaHHbie k no3HaHmo KaojiHHOBbix rmm H3 oxpy>KHOCTH c. MepcerTOMan. Földtani Közlöny, 89, 1959, 374 — 380, 1 ábra, 1 tábla, ang. or. R Bárdossy Gy. : The geochemistry of Hungárián bauxites. Parts III, IV. — Geochemie dér ungarischen Bauxite. Teil III und IV. — reoxHMim öokchtob BeHrpHH, nacTH ! III H IV. Acta Geologica, VI, 1959, 1 — 53, 6 ábra, angolul, ném. or. R Bárdossy Gy. lásd Bőd M. Bárdossy né Lieszkovszky Zs. : Dolomitkutatás magnéziumkohászatra Inota ; környékén. — Prospection de dolomie pour la métallurgie de magnésium dans les environs d’Inota. — PasoegKa Ha gojiOMUTbi b OKpecTHOcra c. klHOTa ajih nejieii ' MeTajuiyprHH MarnHH. Magy. Áll. Földtani Intézet Évi Jelentése az 1955—56 évről, 1959, 261 — 268, 3 ábra, fr. or. R Bárdossy né Lieszkovszky Zs.: Ipari dolomitliszt és murva kutatása Pilis- vörösvár környékén. — Prospection de dolomie industrielle dans les environs de Pilisvörösvár. — Pa3BeAKa Ha npoMbiuuieHuyio AOJiOMHTOByro Myxy h ApecBy b OKpeCTHOCTH c. nHJiumBepeuiBap. Magy. Áll. Földtani Intézet Évi Jelentése az 1955-^56 évről, 1959, 269—279, 1 melléklet, 3 ábra, fr. or. R Barna J. lásd Ár kosi K. B art a Gy.: On the secular variation of the level surface of gravity. — O BeKOBOH BapnauHH noBepxHOCTH rpaBHTauHH. Annales Univ. Budapestinensis, Sectio geolo- gica, II, 1959, 15—19, 3 ábra, angolul Bárt a Gy.: A tihanyi Földmágneses Obszervatórium. — L’Observatoire géomag- nétique de Tihany. — OőcepBaTopHH 3eMHOro MarHeTH3Ma b Tnxanb. Természet- tudományi Közlöny, 90, 1959, 247—250, 4 ábra, 5 kép 381 A magyar földtani irodalom jegyzéke 1959-ről Barta G y. : Tudományos mértékegységek, országos hálózatok nemzetközi egyez- tetése. — Unification internationale des unités de mesure et des résaux nationales scientifiques. — MHTepHannoHajrbHoe corjiacoBamie HaynHbix cahhhu Mepbi h HauHOHaJibHbix ceTeh. Természertudományi Közlöny, 90, 1959, 561 — 562, 2 kép Barta Gy. : A Föld mágneses sarkainak és középpontjának időbeli változásáról. Zűr sákuláren Wanderung dér magnetischen Pole und des Mittelpunktes dér Erde. — 0 BeKOBOH MHrpapHH MarHUTHbix nomocoB h peHTpa 3eMJiH. Geofizikai Közlemé- nyek, VIII, 1959, 3—17, 6 ábra, 4 táblázat ném. R Bartha F. : A Balaton környéki felsőpannóniai korú képződmények finomrétegtaui vizsgálatának földtani eredményei. — Geologisehe Ergebnisse von Feinstratigra- phischen Untersuchungen an oberpannonischen Bildungen von dér Umgebung des Balatonsees. — TeojionmecKne pe3yabTaTbi CTpaTnrpa(j)nqecKiix HCCJieflOBaHiiH Ha BepxHenaHHOHCKiix oöpa30BaHHHX b OKpecraocra 03epa EajiaTOH. Földtani Közlöny, 89, 1959, 23—36, 14 ábra, 1 táblázat, ném. R Bartha F : Finomrétegtani vizsgálatok a Balaton környéki felső-pannon képződ- ményeken. — Feinstratigrapliische Untersuchungen am Oberpannon dér Balaton- gegend. — ToHKOcrpararatjjHHecKoe ii3yMeHne BepxHero nanHona OKpecTHOCTii 03epa EajiaTOH. Magy. Áll. Földtani Intézet Évkönyve, 48, 1959, 1—191, 5 melléklet 17 tábla, 22 ábra, néni. or. R Bendefy L.: Niveauánderungen im Raum von Transdanubien auf Grund zeit- gemásser Feineinwágungen. — H3MeHeHim ypOBHH Ha TeppuTopiui TpaHCAaHyöim Ha ocHOBe cOBpeMeHHbix H3MepeHiiií. Acta Techniea, Series Geodaetica et Geoplívsica, XXIII (I), 1959, 167-190, 12 ábra, hozzászólásokkal Bendefy U Hév- és gyógyvízfeltárási lehetőségek Szombathely térségében. — Possibilités de l’ouverture des sources thermales dans les vicinités de Szombathely. — Bo3mo>khocth OTícpbiTHH jieneöHbix boa b OKpecTHOCTH ropoAa CoMöaTxeAb. Vasi Szemle, II, 1958, 48—62, 6 ábra Beneslavsky S. J.: Chemical and miueralogical composition of bauxites and somé problems concerning the genesis of their minerals. — Die chemische und mineralogische Zusammensetzung dér Bauxite und einige Probleme dér in den Bauxiten stattfindenden Mineralgenese. — XHMiiHecKHÚ h MMnepajionmecKiiH cocTaB öokchtob h HexoTopbie Bonpocbi MHHepanoo6pa30BaHHH b hhx. Acta Geolo- gica, VI, 1959, 55—64, angolul, ném. or. R Berinkey E.: Early Pleistocene fish fossils froin the Üröm quarry. — ílaeHCTO- peHOBbie HCKOnaeMbie pn6bi H3 xappbepa c. YpoM. Annales Hist. — Nat. Musei Nat. Hung., 51, 1959, 105—112, angolul B i dl ó G. : Adatok a talajvíz kémiai összetételének kialakulásához. — Über die Ent- stehung dér chemischen Zusammensetzung des Grundwassers. — /jannbie k ctjjopMJieHHio XHMHnecKoro cocTaBa rpyHTOBbix boa. Hidrológiai Közlöny, 39, 1959, 459 — 461, or. ném. R Bisztricsány E.: On the detertnination of earthquake inagnitudes. — Onpe- AeneHHe BeJinmiHbi 3eMAerpHceHHH. Annales Univ. Budapestinensis, Sectio geolo- gica, II, 1959, 39 — 51, 13 ábra, angolul Bisztricsány E.: On a new method of determining earthquake magnitudes. — HoBbiú MeTOA onpegeAeHMH BejiHHHHbi 3eMAeTpHceHHH. Travaux scientifiques (Union Gáodésique et Géophysique Internationale), Toulouse, 1959, 9—15, 5 ábra angolul Bőd M. — Bárdossy Gy. : Új módszer az üledékes kőzetek redox viszonyainak meghatározására. — A new method fór the detertnination of the redoxpotential of sedimentary rocks. — Hobmií MeTOA A-fifl onpegeaeHUH peAOKcnoTeHuiiaaa oca- AOHHbix nopOA- Geofizikai Közlemények, VIII, 1959, 53 — 72, 6 táblázat, 6 dia- gramm, ang. R Boda J.: A magyarországi szarmata-e nelet és gerinctelen faunája. — Das Sarmat in Ungarn und seine Invertebraten-Fanaa. — Cap.MarCKHH np/c BeHrpHH h 382 Földtani Közlöny, XC. kötet, 3. füzet BKJiiOHeHHan b neM $ayHa 6e3no3BOHOHHbix. Magy. Áll. Földtani Intézet Évkönyve, 47, 1959, 569—862, 44 tábla, ném. or. R Boros Á.: Moesz Gusztáv emlékezete. — Erinnerung an G. Moesz. — FlaMHTb TyCTaBa Moca. Botanikai Közlemények, 47, 1958, 223—238, bibliográfia Boros I.: Darwin világszemlélete. — L’idéologie de Ch. Darwin. — MiipoB033peHHe ÉapBHHa. Magyar Tudomány, 1959, 387—397 Bulla B.: Alexander von Humboldt emlékezete. Részlet a Magyar Tudományos! Akadémián elhangzott előadásból. — En mémoire de A. de Humboldt. — riaMATb A. ryMÖOJiffra. Természettudomámd Közlöny, 90, 1959, 337 — 340, 5 képpel. Bulla B.: Humboldt és a földrajztudomány. — A. de Humboldt et la Science de la géographie. — A. Y yMÖOJiflT H reorpatjjHfl. Földrajzi Közlemények, 7 (83), 1959, 193—196, 1 portré C s a j á g li y G.: A vegyi laboratórium 1955— 1956. évi működése.— E’aetivité du laboratoire chimique en 1955— 1956. — ÉejiTejibHOCTb XHJvnmecKOH jiaGopaTopim b 1955—1956 rr. Magy. Áll. Földtani Intézet Évi Jelentése az 1955—56. évről, 1959, 11-19, fr. or. R Csajághy G.: Szilikátelemzéseink megbízhatósága. — Ea sureté de nos analyses de silicate. — Hafle>KHOCTb ciuiiiKaTHbix aH3JiH30B, npoBeaeHHbix xhmhhcckoh jiaőopaTOpneH. Magy. Áll. Földtani Intézet Évi Jelentése az 1955 — 56. évről, 1959, 21 — 28, 3 táblázat, fr. or. R Csajághy G.: — Zamaróczy D.: Pirites ásványkiválás a tatabányai meden- céből. — Über eine pyritiselie Ausscheidung aus dem Tatabányaer Becken. — 0 KOJiHegaHHOM BbiflejieHHH H3 ymeHOCHoro GacceÜHa r. TaraGanba. Földtani Köz- löny, 89, 1959, 270—279, 5 ábra, 2 táblázat, ném. R Csepreghvné Mezneries I.: Die Burdigalfauna in den Eiegendschichten des Braunkolilenflözes von Eger csehi— Ózd. — BypAHraJibCKaíi (jiayna b noflCTH- Jiaiomnx cjioax njiacTOB őypux yrjieil H3 yrjieHOCHoro paüOHa rr. SrepMexii— Ó3A. Annales Hist. — Nat. Musei Nat. Hung., 51, 1959, 85—103, 4 tábla Csepreghyné Mezneries I.: Az egercsehi — ózdi kőszénfekvő burdigalai faunája. — Ea fauné burdigalienne du mur de charbon d 'Egercsehi— Ózd (Hongrie du Nord). — C>ayHa noACTiuiaiomiix cjioeB yrjin b ynneHOCHOM paöOHe rr. 3rep- nexn — 03A- Földtani Közlöny, 89, 1959, 413—424, 4 tábla, 1 táblázat, fr. R Csepreghyné Mezneries I.: Pectinides du Néogéne de la Hongrie" et leur iinportance biostratigraphique. — HeoreHOBbie neKTHHiiAbi BeHrpHH h hx ŐHOCTpa- I TiirpacjtimecKOe 3HaneHne. Compte rendű sommaire de la Société Géologique de Francé, Páris, 1959, 168 Csiky G.: A föld legmélyebb olajfúrásai. Ees plus profonds sondages d’huile i minérale du monde. — CaMbie rjiyőO'iaiímHe Gypoiibie ciKiiHbi Miipa. Földrajzi Közlemények, 7 (83), 1959, 385—387 Csiky G. : Az Erdélyi-medence földtani képe a legújabb szénhidrogénkutatások tükrében. — The geological features of tlie Transylvanian Basin in the light of reeent hydrocarbon prospecting. — T eojiorHMecKan KapraHa TpaHCHjibBaHCKOro öacceííHa b CBeTe nocjieAHHX pa3BeA0K Ha ymeBOAopoAbi. Földtani Közlöny, 89, 1959, 227—241, 2 ábra, ang. or. R Csiky G. : Az ötven esztendős erdélyi földgáz. — Le gaz natúréi de Transylvanie féte són 50-iéme anniversaire. — 50 JieT AoGbiMi-i npupoAHOro ra3a b TpaHCHJib- B3HHH. Bányászati Lapok 14 (92), 1959, 623—627, 3 ábra Csiky G.: A Föld 1958. évi kőolajtermelése. — Ea production d’huile minérale du monde en 1958. — JEGbina Hecjmi Mupa b 1958 r. Bánvászati Lapok 14 (92), 1959, 635-636 A magyar földtani irodalom jegyzéke 1959-ről 383 Csillagné Teplánszky E. : A cserszegi omaji tűzálló agyag és festékföld. — L’argile réfractaire et la térré colorante de Cserszegtomaj . — OrHeynopHafl rAHHa h Kpaongaíi 3eMA>i paüoHa c. MepcenroMaü. Magy. All. Földtani Intézet Évi Jelen- tése az 1955 — 56 évről, 1959, 29—36, 2 ábra, fr. or. R Csömör D. — Kiss Z.: Die Seismizitát von Ungarn. — CeÜMiuiHOCTb BeHrpnn. Studia Geophysica et Geodaetica, Prága, 3, 1959, 33 — 42, 4 ábra, 4 táblázat, 2 térkép Csongrádi Béláné — KőváryJ. — Máj zon L. : Adatok a Budapest környéki medencerészek rétegsorához. — Contributions to the stratigraphy of the basiiis around Budapest. — JJaHHbie k CTpaTiirpacjíHH öacceiniOB okojio r. ByganemT. Földtani Közlönjr, 89, 1959, 407 -412, 1 ábra, 2 táblázat, ang. R Dank V. : Mélyszerkezeti kutatások geológiai eredményei és gazdasági kilátásai a Budafa-pusztai boltozaton. — Résultats géologiques des recherches de strueture profonde siir l’anticlinorium de Budafa et les perspectives économiques y relatives. — reojiorHHecKHe pe3yjibTaTbi n aKOHOMHvecKne nepcneiKAeHHe 3eMHoro TenaoBOro TeneHnn. Annales Universitatis Budapestinensis, Sectio geologica, II, 1959, 89 — 92, angolul Egyed L.: A gravitációs mérések fejlődése. Eötvös Lóránd emlékének 1919—1959. — Le développement des inesurages de gravitation. En mémoire de R. Eötvös 1919—1959. — Pa3BHTne rpaBHTauiiOHHbix M3MepeHHH. riaMHTH PoAaHga STBeiua 1919—1959. Fizikai Szemle, 9, 1959, 291- 295 Egyed L. : Die Anderung dér Dimensionen dér Erde auf Grund paláogeographischer Daten und ilire geodátisclien Konsequenzen. — H3MeHeHne pa3MepoB 3eMJin Ha ocHOBe najieoreorpa$MMecKHX aaHHbix u erő reoAe3MMecKiie HTorn. Acta Teclmica, Series Geodaetica et Geophysica, XXIII (I), 1959, 243- 248, hozzászólásokkal Egyed L.: Zsugorodás, tágulás vagy magmaáramlások ? — Shrinking, expansion or maginatic currents? — Cwarae, pacumpeHiie hah MarMaTHAecKiie TeAeHHH? Földrajzi Közlemények, 7 (83), 1959, 1 — 20, 3 ábra, ang. R 8 Földtani Közlöny 384 Földtani Közlöny, XC. kötet, 3. füzet Erdélyi J. — Koblencz V. — TolnayV.: Montmorillonit aus den Spalten des Basaltes vöm Badacsony- Berg. — MoHTMOpmuiOHiiT H3 nonocTeü öa3ajibTa ropbi EagaMOHb. Acta Mineralogica — Petrographica, vSzeged, XII, 1959, 73—84, 1 ábra, 1 táblázat, németül Erdélyi J. — Koblencz V. — V a r g a X. S. : Hvdroamesit, ein neues Mineral aus den Hohlráuinen des Basaltes von dem Haláp-Berge am Plattenseegebiet. — Hydroamesite, a new mineral írom the cavities of the basalt of mount Haláp in the Balaton Area. — rHflpoaMe3HT, hobhh MHHepan H3 nojiocTeií 6a3a;ibTa ropbi Xajian b paüOHe 03epa EanaTOH. Acta Geologica, VI, 1959, 95—106, 2 ábra 2 táblázat, németül, ang. or. R Erdélyi J. — Koblencz V. Varga N. S : Xeuere strukturelle Regein dér Hydroglimmer. Hydroantigorit, ein neues Serpentinmineral und metakolloidaler Bracit vöm Csódi-Berg bei Dunabogdány (Ungarn). — New structural rules of the hydromicas. Hydroantigorite, a new serpentine mineral and metacolloidal brucite from mount Csódi near Dunabogdány (Hungary). — HoBbie CTpyKTyp- Hbie npaBHJia rnflpocjnoa. HoBbin cepneHTHHOBbiü AíHHepan, rngpoaHraropHT, h MeTa- KOJiJiOHflHbiií opycHT H3 ropbi Mofln b paüOHe c. EyHaöorAaub, BeHrpufl. Acta Geo- logica, VI, 1959, 65—93, 2 ábra, 4 táblázat, németül, ang. or. R Erdélyi M. lásd S c h w á b M. Frits J.: A szegilongi kaolinelőfordulás. — L’occurrence de kaolin de Szegilong. — KaojiHHOBoe MecropowfleHHe paftoHa c. CernnOHr. Magy. All. Földtani Intézet Évi Jelentése az 1955—56 évről, 1959, 41 — 45, 1 ábra 1 táblázat, 1 melléklet, fr. or. R Frits J.: A végardói bentonit- és kaolinelőfordulás. — L’occurrence de bentonite et de kaolin de Végardó. — EeHTOHiiTOBoe h KaojniHOBoe MecTopojKgeHue c. Berapgo. Magy. All. Földtani Intézet Évi jelentése az 1955—56 évről, 1959, 47—54, 1 ábra, 1 melléklet, fr. or. R Frits J,: Sárazsadány — Tolcsva — Vámosújfalu közötti terület földtani viszonyai . — Conditions géologiques du territoire situé entre Sárazsadány, Tolcsva et Vámos- újfalu. — TeojionmecKHe ycnOBim TeppirropnH, pacnojiaraiomeiícH Mewgy cc. Hlapa- >KaaaHb, TojmBa h Ba.MomyHfjiaJiy. Magy. Áll. Földtani Intézet Évi Jelentése az 1955—56 évről, 1959, 55 — 64, 2 melléklet, fr. or. R F ö 1 d v á r i n é V o g 1 M.*: A komlói erőmű salakhányójának nyomelemvizsgálata. — L’analvse des éléments de trace de la halde de scories de la centrale de Komló. - HccjiegOBaHHe MHKpoajieMemoB m^aKOOTBana 3JieKTpocTaHnnH r. Komao. Magy. All. Földtani Intézet Évi Jelentése az 1955— 56 évről, 1959, 37 — 39 fr. or. R Fuchs H.: Sziréna-lelet Erdélvből. — Ein Sirenenfund aus Siebenbürgen. — HaxOflKH CHpeHa H3 TpaHCHAbBaHim. Földtani Közlöny 89, 1959, 326—328, 1 ábra, 1 táblázat, ném. R F ü 1 ö p J. lásd Nagy Elemér Fiilöp J. lásd Végh Sándomé Géczy B.: Liparoceras ( Hemiparinodiceras ) urkuticum n. sg. n. sp. (Ceph.) a bakonyi középsőliászból. — Liparoceras (H emiparinodiceras) urkuticum n. sg. n. sp. (Ceph.) from the middle Liassic of the Bakony Mountains, Transdanubia, Hungary. — Liparoceras ( Hemiparinodiceras ) urkuticum n. sg. n. sp. (Ceph.) H3 cpegHero jiehaca rop EaKOHb b BeHrpuH. Földtani Közlöny, 89, 1959, 143—147, 2 ábra, 1 tábla ang. R Géczy B.: Az Ammonites-félék elhalásáról és beágyazódásáról. — On the decease and intennent of Ammonites. — YMHpaHHe h 3axopOHeHne 3mmohhtob. Földtani Közlöny, 89, 1959, 298—301, ang. R Géczy B.: Über das Absterben und die Einbettung dér Ammoniten. — YMHpaHHe h 3axopOHeHHe 3mmohhtob. Annales Universitatis Budapestinensis, Sectio geologica, II, 1959, 93—98, németül A magyar földtani irodalom jegyzéke 1959-ről 385 Géczy B.: Sur les Diploctenium (Antii.) de Sümeg. — Die Diploctenien (Antii.) von Sümeg — flimjiOKTeHtiH (Kopajuni) r. LUiOMer. Acta Geologica, VI, 1959, 195—208, 4 tábla, 6 ábra, franciául, néni. or. R Géczy B.: Tragophylloceras vadászi (Lóczy 1915) emend. nov. aus dér Klippenzone dér NW Kárpátén. — Tragophylloceras vadászi (Lóczy 1915) emend. nov. H3 pn(J)0B0H 30HH C3-KapnaT0B. Geologické Práce, zpravy 16, Bratislava, 1959, 183—186, 1 tábla, németül és szlovákul Gedeon T. : Diaszpóros bauxitfajták feltárhatósága. — B03M0>KH0CTb OTKpbiTHfl flHacnopOBbix őokchtob. Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Tudományok Osztályának Közleményei, 24, 1959, 439—452 Grasselly Gy.: The role and significance of the complex anionic potentials in the geochemistry. — Poiib h 3HaHeHne KOMiuieKCHOro amiOHHoro noTeHuiiajiH b reoxHMHH. Acta Mineralogica — Petrograplüca, Szeged, 1959, XII, 3—71, 19 ábra, 18 táblázat, angolul Gregorowicz Z.: Die geochemisehe Kennzahl V/Ni dér Erdőié des Karpaten- vorlandes. — The geochemical index V/Ni of the mineral oils of the foreland of the Carpathians. — TeoxHMHMecKHH noiKHero aoqeHa őacceiíHa BojirH. Ková- sodott fatörzs a Volga völgyének alsó eocénjéből. — Tronc d’arbre silicifié de l’Éocéne inferieur de la vallée du Volga. flajieOHTOJioruMecKHÜ >KypHaa, MoCKBa, 1959, 134—137, 2 tábla, oroszul Greguss P. lásd Kozlowski R. Gvalokay M. — HálekV. — Zajicsek V.: Folyómenti területsávok geohid- rológiai feladatainak megoldása, különös tekintettel a Közép-Duna felső szaka- szára. — Solution des problémes de géohydrologie se rattachant aux eaux souterraines du sous-sol bordant les riviéres en égard spéeialement au secteur amont du Danube moyen. — Lösung dér geohydrologischen Probleme dér Ufer- gelándestreifen, mit besonderer Berücksichtigung dér Oberstrecke dér mittleren Donau. — PeiueHHe reoxHApo.nornMecKHx 3aAan ynaerKOB TeppuTopHií, HaxoAHmHXCH BAOAb pexn c ocoöeHHbiM BHHMaHiieM Ha BepxHiiü yMacTOK cpeAHero ílyHan. Vízügyi Közlemények, 1959, 496—518, 16 ábra, or. cseh, fr. néni. R Sz. Hajós Márta: A szurdokpüspöki kovaföldrétegek algái. — Die Algen dér Kieselguhrschicliten von Szurdokpüspöki, Nordostungarn. — BogopocAH KpeM- HeBbix CAoeB c. CypAOKmowneKH b BeHrpHH. Földtani Közlöny, 89, 1959, 155— 169, 6 ábra, 2 táblázat, 2 tábla, néni. R Sz. Hajós Márta: Az Erdőbénye — ligetmajori kovaföldelőfordulás. — Le gisement de diatomite d’Frdőbénye— Ligetmajor. — MecTopo>KAeHiie KH3eAbrypa cc. 3pAe, őeHbe — JlHreTMaiíop. Magy. Áll. Földtani Intézet Évi Jelentése az 1955— 56 évre - 1959, 65—71, 1 melléklet, 4 ábra, 1 táblázat, fr. or. R Sz. Hajós Márta: A kővágóőrsi és kisőrspusztai homok- és kvarchomokkőelő- fordulás. — Compte rendű de la recherche de sable et de grés de quartz á Kővágó- őrs et Kisőrspuszta. — Othct o pa3BeAKe Ha necKH h KBapgeBbie necMaHHKH, npoBeAeHHOH b cc. KoBaroepui n KmiiapiunycTa. Magy. Áll. Földtani Intézet Évi Jelentése az 1955—56. évről, 1959, 73—82, 3 melléklet, 2 táblázat, 4 ábra, fr. or. R Sz. Hajós Márta: Erdőhorváti környékének 5000-es földtani térképezése. — Lévé géologique des environs d 'Erdőhorváti. — F eojionmeCKOe KapTHpOB3Hne paüOHa c. SpAexopBara. Magy. Áll. Földtani Intézet Évi Jelentése az 1955—56 évről, 1959, 83—95, 1 melléklet, 5 ábra, 2 táblázat, fr. or. R 8* 386 Földtani Közlöny, XC. kötet, 3. füzet Hé dér vári P.: A jelenlegi Hold-vulkanizmus kérdéséről. — On the problem of present lunar volcanism. — npoŐJieM coBpeivieHHOro JiyHHoro ByjibKaHH3Ma. Földtani Közlöny, 89, 1959, 313—316, 2 ábra, ang. R Hédervári P. : Vulkánkitörések más égitesteken. — Rruptions volcaniques sur les autres corps célestes. — ByjiKaHHHecKHe H3Bep>KeHHn Ha Apyrwx HeöecHbix Tejiax. Földrajzi Közlemények, 7(83), 1959, 83 — 85, 1 ábra Hédervári P.: A holdfelszín morfológiája és képződményeinek eredete. — The morphology of the Moon’s surface and the origin of its features. — MoptjíOJioniH noBepxHOCTH JlyHbi h nponcxowAeHiie ee nepT. Földrajzi Közlemények, 7 (83), 1959, 119—129, 9 ábra, ang. R Hédervári P.: A pólusok mozgása és a kontinensek viszonylagos helyzete a föld- történet folyamán. — Die Bewegungen dér Pole und die relatíve Position dér Kontinente im Laufe dér Erdgeschichte. — .Tbiokchmh nojnocoB h OTHOCHTeJibHoe pacnojioweHHe KOHTHHeHTOB b TeqeHue HCTOpnn 3eMJin. Földrajzi Közlemények, 7 (83), 1959, 351 — 364, 9 ábra, 5 táblázat H e t é n y i R. lásd Végh Sándorné Horusitzky F.: A Budai-hegység triász képződményei. — Les formations triasi- ques de la montagne de Buda. — TpnacoBbie 0öpa30BaHmi rop EyAbi. Kirándulás- vezető a magyarországi Mezozóos Konferencia résztvevői számára, Budapest, 1959, 3—12, 5 ábra, 1 táblázat, sokszorosítva Horusitzky P'. lásd Tusnády F. Humboldt, Alexander von. Bányászati Lapok 14 (92), 1959, 538—540, (szerző: Freeman Miklósné), 1 képpel Humboldt A. lásd még Radó S., Bulla B. Irmédi- Molnár L.: Aus dér Vergangenheit dér ungarischen Kartographie. — 143 npoiHJioro BeHrepcKOH KapTorpatjmn. Acta Technica, XXIII (I), 1959, 261 — 270, hozzászólásokkal Jakucs L.: Feltűnő kutatási .eredmények Aggteleken. — Résultats intéressants de recherche á Aggtelek. — HHTepecHbie pe3yjibTaTbi pa3BeAKH b ArrTeJieK. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1959, december, 15—28, 5 ábra Jámbor Á.: A Bükk-fennsik pleisztocén „vályog” képződményei. — Les formations i de „limon” pleistocéne du plateau de la montagne Bükk, Hongrie. — «CaMaH0- Bbie» o6pa30BaHnn nneftcTOueHa Ha nnaTO rop Eiokk, C-BeHrpun. Földtani Közlönv, f 89, 1959, 181-184, 3 ábra, fr. R Jámbor Á.: Rendellenes fejlődésű Amuionites a Gerecse hegység középső liászából. — An Ainmonite of abnormal developinent from the middle Liassic of the Gerecse mountains, North Central Hungary. — Ammohht aHopMaJibHoro pa3BHTHH H3 cpeAHero Jieüaca rop Tepene. Földtani Közlöny, 89, 1959, 425 — 427, 1 ábra, ang. R Jámbor Á.: A bükkliegységi Kisfennsik földtani újra vizsgálata. — Relevé géologique i du plateau Kisfennsik dans la montagne Bükk. — TeoJionmeCKafl peaMÖyjiHUHH njiocKoropbH Khui b ropax Eiokk. Magy. Áll. Földtani Intézet Évi Jelentése az 1955 — 56 évről, 1959, 103—122, 2 melléklet, 4 tábla, fr. or. R J ámbor M.: Külfejtési területek földtani feldolgozása. — Die geologische Behandluug von Tagebauen. — reojiorimecKau oőpaöOTKa AaHHbix OTKpbiTbix pa3pe30B. Föld- tani Közlöny, 89, 1959, 242—261, 11 ábra, ném. R Jánossy D.: Kleinvertebratenfauna aus dér holozánen Ausfüllung dér Felsnische von Istállóskő. — OayHa Maabix no3BOHO'nibix H3 rojioueHoro sanojiHeHHH rporrbi HurrajiJioiUKe. Vertebrata Hungarica, 1, 1959, 113—120 Jánossy D.: Neuere Angaben zűr Kenntnis dér postglazialen und holozánen Klein- vertebratenfauna Ungarns. — HoBbie AaHHbie k 3HaHmo nocTrjiHUHajibHOH h tojio- A magyar földtani irodalom jegyzéke 1959-röl 387 neHOH (JmyHbi Majibix n03B0H0HHbix BeHrpHH. Annales Hist.-Nat. Musei Nat. Hung., 51, 1959, 113-119, 1 ábra J a s k ó S. : Új kőszéntelep a borsodi mintakutatási területen. — Un gisement neuf de carbon dans le bassin minier á Borsod. — Hobmh yroiibHbiü nJiacT b yrojib- hom SacceiÍHe Eopuiog. Bányászati Lapok, 14 (92), 1959, 456 — 458, 3 ábra J a s k ó S. : A földtani felépítés és a karsztvíz elterjedésének kapcsolata a Dunántúli Középhegységben. — Relationskip between the geological structure and tlie extension of karstic waters in the Transdanubian Central Rangé. — CBflBb pacnpocTpaHeHHH reojionmecKOro CTpoeHHH h KapcTOBbix boa b 3agyHaHCK0M Cpeg- Heropbe. Hidrológiai Közlöny, 39, 1959, 289—297, 2 ábra, or. ang. R J askó S.: Lyukóbánya és Pereces környékének bányaföldtani leírása. Description géologique des environs de Lyukóbánya et Pereces. — PopHOreojioruMecKoe onucaHHe OKpecTHOCTH cc. lOKOöaHbfl h Plepeuem. Magy. Áll. Földtani Intézet Évi Jelentése az 1955—56 évről, 1959, 97—102, 1 ábra, fr. or. R Jugovics L.: Balaton környéki bazalthegyek. — Montagnes de basalte dans le s environs du lac Balaton. — Ea3ajibT0Bbie ropbi b OKpecrHOCTii 03epa EajiaTOH. Természettudományi Közlöny, 90, 1959, 59—62, 4 ábra Jugovics L. : A haláphegyi bazalt kőzettani vizsgálata. — Éxamen pétrographique du basalte du mont Haláp. — PIeTporpa(j)HMecKoe H3yweHiie öasa/ibTa ropbi Xaaan. Magy. Áll. Földtani Intézet Évi Jelentése az 1955—56 évről, 1959, 123—136, 7 ábra, 3 táblázat, fr. or. R Jugovics L. : A tállyai Kopaszhegy piroxénandezitje. — L’andésite pyroxénique du mont Kopasz de Tállya. — rinp0KCeHaHge3HT ropbi Konac b paüOHe c. Tan. Magy. Áll. Földtani Intézet Évi Jelentése az 1955 — 56 évről, 1959, 137—151, 1 melléklet, 1 tábla, 5 táblázat, 5 ábra, fr. or. R Jugovics L.: Újabb vulkanológiai és kőzettani megfigyelések a Tátika-csoport bazalthegyein. — Nouvelles observations volcanologiques et pétrograpliiques aux monts basaltiques du groupe Tátika. — HOBemnue ByjiKanoreuHbie u neT- porpaKfleHHÜ b 3anagH0íí Macra rop MaTpa, CB-Beurpníi. Annales Hist. Nat. Musei Nat. Hung., 51, 1959, 5—28, 2 tábla, 1 térkép, angolul K a s z a p A.: Dogger rétegek a Villányi— hegységben. — Doggerschiehten im Villányer Gebirge (Südungarn). — HriacTH gorrepa b ropax BmuiaHb, lO-BeHrpuH. Föld- tani Közlöny, 89, 1959, 262—269, 2 ábra, 1 táblázat, 9 tábla, ném. R Kaszap A.: Néhány megjegyzés a földtan tanításának módszertanához. — Contribu- tions á l’enseignement de la géologie. — HeKOTopbie 3aMeiaHMH k MeTOgy npe- nogaBaHHH reojiornH. Iparitanulóképzés, 1959, 21 388 Földtani Közlöny, XC. kötet, 3. füzet Kaszap A.: A felszínformáló erők működése 1957-ben. — Le travail des facteurs. formatifs du profil de la Térré en 1957. — HeaTeAbHOCTb (JjopMHpyiomHX nOBepx HOCTb 3eMJiH chji b 1957 r. Földrajzi Közlemények, 7 (83), 1959, 384—385 Kecskeméti T. : Die Discocycliniden des südlichen Bakonygebirges. — J\nc KOpuKjniHiiAbi H3 k)>khoh MaCTii rop BaKOHb. Annales Hist.-Nat.' Musei Nat. Hung- 51, 1959, 31 — 84, 5 tábla, 28 ábra, 2 táblázat, németül Kéz A. : A mészkőfelszín pusztulása. — La destruetion’de la superficie calcaire. — Pa3py- ineHiie ii3BecTHflK0B0H noBepxHoera. Földrajzi Értesítő, VIII, 1959,473—481, 5 ábra Kilczer Gy. — Szénás Gy.: Szeizmikus refrakciós mérések a mecseki kőszén- terület földtani kutatásában. — Mesurage réfracteur seismique faisant part de la prospection géologique du bassin houiller „Mecsek”. — CeücMimeCKHe petjtpaK- UHOHHbie M3MepeHHA b reojiorHMecKHx pa3BeflOHHbix paöOTax MeHeKCKHX yrojibHbix MeCTopojKAeHiiíí. Bányászati Lapok, 14 (92), 1959, 374—380, 4 ábra Kiss J. — Virágli K.: Urántartalmú foszfátos kőzet a balatonfelvidéki (pécselyi) triász összletben. — An uranium-bearing phosphatic rock in the Triassic of the Balaton Uplands around Pécsely. — YpaHOCOflepwamHe tj)0C(J)aTHbie ropHbie no- pogbi b Tpnace Ha EaaaTOH miaTO, okojio a. IleMe/ib. Földtani Közlöny, 89, 1 959, 85—97, 4 ábra, 3 táblázat, 3 tábla, ang. R Köblén ez V. lásd Erdélyi J. Kókay J.: Adatok a várpalotai perspektivikus kutatásokról. — Über die perspekti- vischen Forschungen im Kolilenrevier Várpalota, Transdanubisches Mittelgebirge, Ungarn. — HaHHbie k nepcneKTHBHbiM HCCJieAOBaHimM b yraeHOCHOM őacceüHe okoao r. BapnanOTa. Földtani Közlöny, 89, 1959, 178—180, ném. R Kókay J.: A dunántúli helvét-tortonai határ kérdése. — La limité entre Helvétien et Tortonien en Transdanubie. — rpaHiiqa Me>KAy renBeTCKOro h TopTOHCKOro npycoB b TpaHCAaHyŐHH. Földtani Közlöny, 89, 1959, 402—406, fr. R Kolosváry G.: Über die neue Korallenbank in Bükkszentkereszt. — 0 hoboíí KOpajiaoBOH nanKe b c. BiOKKCeHTKepecT. Acta Biologica, IV, Szeged, 1958, 107 — 1 14, 2 tábla, németül Kolosváry G. : Trias-Madreporarien aus dér Zeit vor dem ungarisehen Ladinikmn. — TpnacoBbie Kopajuibi H3 nepiiOAa ao JiaAHHCKoro npyca b BeHrpun. Acta Biologica, IV, Szeged, 1958, 237—244, 4 tábla, németül K o v á c li Á.: A tatabányai szénmedenee kutatófvírásainak anyagából származó szén- minták urántartalmának vizsgálata Béta-sugárzásmérés útján. — L’examen au contenu d 'uránium des éehantillons de eharbon, provenant des forages experi- mentels du bassin houillifére de Tatabánya pár le mesurage du rayonneinent /? — I4ccjieA0BaHne Ha coAep>KaHHe ypaHa o6pa3uoB yrAH, npoHcxoAflmnx H3 öypoBbix ckb3>khh yrjieHocHoro öacceÜHa r. TaTaöaHbH, nyTeM H3MepeHHH H3JiyHeHHH p. Atomki Közlemények, Debrecen, 1 959, 27 — 30, 1 ábra . Kozlowski R. — G reg üss P.: Discovery of Ordovician land plants. Preli- minary communication. — HaxOAKa opaobhkckhx Ha3eMHbix pacTeHim. Acta Palaeontologica Polonica, IV, Varsó, 1959, 1 — 9, 4 tábla, angolul, lengyel, or. R Kőrössy L.:A Nagy Magyar Alföld flis jellegű képződményei. — The flysch-like formations of the Great Hungárián Basin. — OjimuOBbie (jjopiwauHH Bojibuioű BeHrepCKOH Hii3MeHH0CTH. Földtani Közlöny, 89, 1959, 1 15— 124, 2 ábra, ang R K’ő r ö s s y L. : Az Északkeleti Kárpátok, az Ung-beregi síkság kőolajföldtani viszonyai és a határos magyar területek kilátásai. — Conditions géologiques pétroliéres des Carpathes du Nord — Est et de la plaine Ung— Bereg; perspectives géologiques pétroliéres des territoires limitrophes de la Hongrie. — TeOAOrHH He({)THHbix MecTopowAeHHű CB-KapnaT h paBHHHbi YHr— Beper, a TaK>ne b03mo>khocth Haxo- >KAeHHH He(j)TH Ha CMe>KHbix BeHrepCKHX TeppuTopimx. Bányászati Lapok, 14 (92), 1959. 482-488. 9 ábra A magyar földtani irodalom jegyzéke 1959-ről 389 K ő v á r y lásd Csongrádi Béláné Kretzói M.: Életföldtani vizsgálatok módszertani jelentősége és eddigi eredményei. — L’importance métodologique des recherehes biogéologiques et les résultats obtenus. — 3Ha4eHiie SnoreoaoniMeCKHX HCCJieAOBaHHH h iix pe3yjibTa™. Magyar Tudomá- nyos Akadémia Műszaki Tudományok Osztályának Közleményei, 23, 1959, 365 — 378, hozzászólásokkal Kretzói M.: Igazgatói jelentés az 1955—56 évről. — Coinpte rendű directorial sur les années 1955— 1956. — Othct flnpeik- Hero öapTOHa b ropax ByAbi. nommie o cyőrpecciui. Földtani Közlöny, 89, 1959, 393—401, 4 ábra, 2 tábla, fr. R Kulcsár L.: Jelentés a Háromhuta (Ujhuta) környékén végzett földtani térképezés- ről. — Compte rendű du lévé géologique des environs de Háromhuta (Ujhuta).— Otbct o reojiorHHecKOM KapnipOBaHHH, npoBeACHHOM b OKpecTHocra c. XapoMxyTa (ynxyTa). Magy. Áll. Földtani Intézet Évi Jelentése az 1955—56 évről, 1959. 191-196, 1 melléklet, fr. or. R Láng G.: Vegyi üledékek az egercsehi szarmatában. — Sédiments chimiques dans le Sarmatien d’Iíger csehi. — XiiMimecKne ocaAKH b capMaTe paiíoHa c. Orepqexu. Magy. Áll. Földtani Intézet Évi Jelentése az 1955—56 évről, 1959, 197—201, 1 ábra, fr. or. R Leél - Össy S.: Jelentés az 1959. évi karszt- és barlangkutatásaimról. — Rapport de mes recherehes de karst et grottes en 1959. — JJOKJiaA o pa3BeA0i< napéra H rpoTT b 1959 r. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1959, december, 29 — 31 Leél-Össy S.: A Bükk víznyelőinek és víznyelőbarlangjainak tanulmányozása. Untersuchungen dér Ponoren und Ponorenhöhlen des Bükkgebirges. — Ilorjio- THTejiH h norjioTHTejibHbie nemepbi rop Ekjkk. Földrajzi Értesítő, VIII, 1959, 179—190, 3 ábra, néni. R Lengyel E.: Földtani és kőzettani megfigyelések a Tokaji-hegységben. — Geolo- gisch-petrographische Beobaehtungen im Tokajer Gebirge. — FeoaoniMeCKHe n neTporpa<})H4ecKHe HaöaioAeHim b ropax ToKaü. Földtani Közlöny, 59, 1959, 381 — 392, 7 ábra, ném. R Lengyel E.: Sárospatak környékének földtani új raf el vétele. — Relevé géologique des environs de Sárospatak. — TeojioniMeCKOe peaMÖyjiflUHfl OKpecTHOCTH r. LLla- poinnaTaK. Magy. Áll. P'öldtani Intézet Évi Jelentése az 1955—56 évről, 1959, 203—223, 1 melléklet, 11 ábra, fr. or. R Lengyel E.: A Tokaji — hegység földtani felépítése Erdőbénye — Tolcsva — Erdő- horváti környékén. — Constitution géologique du hord de la montagne de Tokaj dans les environs d’Erdőbénye. Tolcsva et Erdőhorváti. — PeojionmecKoe CTpoemre boctomhoh OKpauHbi ToKaüCKHx rop b paüoHax cc. SpAeőeHbe, ToawBa h 3pAGX0pB3TH. Magy. Áll. Földtani Intézet Évi Jelentése az 1955—56 évről, 1959, 225—260, 3 melléklet, 6 tábla, 13 ábra, fr. or. R Máj zon L. lásd Csongrádi Béláné Mészáros Miklós lásd Andreánszky G. 390 Földtani Közlöny, XC. kötet, 3. füzet Mezősi J.: A Tiszántúl déli részén, fiatalkorú üledékeken kialakult talajok agyag- ásvány-vizsgálata. — A study on the clay minerals of soils formed above young sediments in the Southern part of the region east of the Tisza river. — HccnegO- BSLHUH rJlHHHCTblX MHHepaJIOB nOHB, B03HHKIHHX Hág MOJIOgblX OCagKaX B KOKHOH H3CTH 3aracCK0H oőnacTU. Földtani Közlöny, 89, 1959, 65—70, 1 ábra, ang. R Modell H.: Die tertiáren Xajaden des ungarischen Beckens. — TperaHHbie Naja- didae BeHrepcKOro öacceíiHa. Geologisehes Jahrbueh, Hannover, 1958,75, 197—250, 5 ábra, 2 táblázat, németül Molnár B.: A statisztikus nehézásvány-vizsgálat hibalehetőségei. — Fehlermöglich- keiten dér statistischen Schwermineral-Analyse. — B03M0>KH0CTb oluhőOk CTaTH- CTHMeCKOro aHa;in3a TíDKenbix MHHepaJIOB. Földtani Közlöny, 89, 1959, 294—297, 1 ábra, 4 táblázat, ném. R Mosonvi E. — Papp F. : Műszaki földtan. (Mémökgeológia). — Technische Geologie I (Ingenieurgeologie). — MmKeHepHan reojionifl. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1 1959, 1 — 534, 72 táblázat, 454 ábra. Müller-Stoll W. R. — Mádéi E.: Betulaceen-Hölzer aus dem Tertiár des pannonisehen Beckens. — flpeBeciiHbi Betulacae H3 TpeTHMHOro nepnoga naHHOH- CKoro őaccefíHa. Senckenbergiana lethaea, Frankfurt a/M, 1959, 159—194, 8 tábla, németül Nagy Elemér.: A Mecsek— hegység alsóverfeni képződményeinek faunája. — La fauné des formations du Werfénien inférieur de la montagne Mecsek (Sud de la Hongrie), — OayHa H3 (JiopMauHH HiDKHero BepiJieHa b ropax Ménén (K>— BeH- rpun). Földtani Közlöny, 89, 1959, 317—320, 1 ábra 1 táblázat, fr. Rl Nagy E. — W e i n G y. — F ü 1 ö p J. — Noszky J. : A Mecsek és Villányi hegy- ség mezozoikuma. — Le Mésozoique des montagnes Mecsek et Villány. — Me3030H rop Ménén h BmuiaHb. Kirándulásvezető a Magyarországi Mezozóos Konferencia résztvevői számára, Budapest, 1959, 47—65, 7 ábra, 3 táblázat, soksz. Nagy I. Z.: Neocalamites és ?X eocalamostachys a mecseki liászból. — Földtani 'Közlöny, 89, 1959, 431-432, 1 tábla Nagy I. Z. : Egy újabb faunakihalási elmélet. — Une théorie nouvelle de l’extinction des faunes. — HoBag TeopHg no BbiMupaHHio $ayHbi. Természettudományi Köz- löny, 90, 1959, 515 Nagy László né: Pollenanalytische Untersuchungen einer migarischen pliozánen Braunkohle. — nojigiiHHMecKiie nccjiegOBaHiig Ha BeHrepcKHX njiHoueHOBbix öypbix yrBHX. Acta Botaniea, V, 1959, 413—423, 4 ábra, németül N e m e c z E. : A perkupái szerpentin geokémiai vizsgálata. Összefoglalás. — Über die geochemische Lntersucliung des Serpentins aus Perkupa. — FeoxmumeCKOe hc- nbiTamie cepneHTiiHa ot MecTopowgeHHH flepnyna. A Veszprémi Veg>Tipari Egye- tem Közleményei, 1, Veszprém, 1957, 187—188, néni. or. R Neme ez E.: A study of the interdependence of crystal lattice defects and mineral genesis bv thermogravimetric methods. — Untersuchung des zwischen den Kristallgitterfehlern und dér Mineralgenetik bestehenden Zusammenlianges mittels eines thermogravimetrischen A'erfahrens. — kLyieHiie CBH3H MOKgy oumöKaMii KpiicTajuniHecKHx pemeTOK n MiiHepajioreHe30M npH noMOiim TepMorpa- BHMeTpHMeCKOro MeTOga. Acta Geologica, VI, 1959, 119—151, 22 ábra, angolul, ném. or. R Noszky J. lásd Nagy Elemér Noszky J. lásd Végh Sándomé Oravecz J.: Hazai Coccolithopliorida vizsgálatokról. — Über Coccolithophoriden- Untersuchungen in Ungarn. — IlccjiegOBaniig Ha Coccolithophoridae b Beurpim. Földtani Közlöny, 89, 1959, 428—430, 1 táblázat, ném. R A magyar földtani irodalom jegyzéke 1959-t öl 391 Oszlaczky Sz.: A magyarországi szénhidrogénkutatás geofizikai munkálatainak eddigi irányai. — Pást and present trends of the geophysical exploration fór liydrocarbons in Hungary. — npoimibie h coBpeMeHHbie HanpaBJieHHA reo(})H3H- necKHX noncKOB Ha rnflpOKapöOH b BeHrpHH. Földtani Közlöny, 89, 1959, 35 1 — 363, ang. R Oszlaczky Sz.: Hinige geophysikalisclie Probleme dér ungarischen Kohlenwasser- stoff-Forschung. — HeKOTopbie reocj)ii3HMecKne npoöjieMbi pa3BeflKH Ha rHApoicap- 6oh b BeHrpHH. Freiberger Forschungshefte, Berlin, 1959, Heft C 60, 30—35 O 1 1 1 i k P. : Adatok a Déli Bakony földtani szerkezetéhez. — Contributions to the knowledge of the structure of the Southern Bakony Mountains, Transdanubia.— ífaHHbie k reojiorHHecKOM CTpoeHio k»khoh Mac™ rop BaKOHb. Földtani Közlöny, 89, 1959, 174-177, 2 ábra, ang. R Paál Árpád né: A Máza V. sz. kőszénkutató fúrás kőszénkőzettani feldolgozása. — Elaboration pétrographique du forage de recherehe de liouille de Máza No V. — yrjieneTpora$HHecKa« oöpaőOTKa yrjiepa3BeflOHHoro öypeHHH c. Ma3a Ne 5. Magy. Áll. Földtani Intézet Évi Jelentése az 1955— 56 évről, 1959, 3 tábla, 1 táblázat, 1 ábra, 1 melléklet, 281 — 297, fr. or. R Palik P.: „New” and interesting Diatom remainders in the Pannonian „Yellow” sand of Bogács. — «H0Bbie» h HHTepecHbie oct3tkh Diatomae b naHHOHCKHX >Ke^Tbix neCKax, HaHAeHHbix okojio c. Borán. Revue Algologique, Páris, 1959, 147-151, 2 tábla P a n t ó G. : Vorschláge zűr Schaffung einer einheitlichen Terminologie für vulkanisclie Gesteine. — npe/yioweHHH k co3AaHHio cahhoíí HOMeHKJiaTypw ByjiKaHHnecKHX ropHbix nopofl. Zeitschrift für angewandte Geologie, Berlin, 5, 1959, 373—376, 2 ábra Pantó G.: Az ércképződés és az érctelepek kialakulásának törvényszerűségei. — 3aK0H0MepH0CTH 0őpa30BaHiiH pya h (jiopMiipoBaHHH pyaHbix 3aae>KeH. A földrajz tanítása, Tankönyvkiadó, Budapest, 1959/1960, 5 ábra Pantó G. : Geologické a rudné pomerv Fe — lozisk v Rudabányi v Mad’arsku. — A rudabányai vasérctelep földtani viszonyai. — feoJiorHMeCKHe ycjiOBHH MeCTO- po>KfleHHH >Kejie3H0H pyflbi b PyaaCanba, BeHrpHH. Casopis pro Mineralogii a Ge- ologii, Prága, 1959, 468—473, 9 ábra Pantó G. lásd Balogh K. P a p p F. : A víz előfordulása és a geológiai adottságok. — Das Wasservorkommen und die geologisehen Verlialtnisse. — Bofla B nopogax. Hidrológiai Közlöny, 39, 1959, 407—415, 2 ábra, 4 táblázat, néni. or. R P a p p F. lásd Mosonyi E. Papp Károly professzor 85 éves. — Prof. Dr. Károly von Papp 85 gocny (A. C érvén — J. Ilavsky). Casopis pro Mineralogii a Geologii, Prága, 1959, 242-243 Pécsi A.: Földrajzi párhuzamok. — Paralléles géograpliiques. — reorpaijmnecKne napajmejibi. Földrajzi Közlemények, 7 (83), 1959, 343 — 349, fr. R Pécsi M. : A Duna-völgy magyarországi szakaszának kialakulása c. kandidátusi értekezés vitája. — Discussiou sur le tliése de M. Pécsi „La formation de la partié hongroise de la vallée du Danube”. — JfiicnyccHH Ha# KaH/mnaTCKOH Aiiccep- TauneH M. nenn , npoBeAeHHbiM b EyAaneinTe b ceHTHŐpe 1959 r. Comp te rendű sominaire de la Societé Géologique de Francé, Páris, 1959, 166 Rónai A.: Az Ócsa— Bugyi — Majosháza környékén végzett síkvidéki térképezés. — Tévé géologique des environs d’Őcsa— Bugyi — Majosháza. — KapTHpOBaHHe, npoBeAeHHOe b panoHax cc. Ona, ByAbH h Manoujxa3a. Magy. Áll. Földtani Inté- zet Évi Jelentése az 1955—56 évről, 1959, 299 — 316, 299 — 316, 1 melléklet, 5 ábra, fr. or. R Rónai A.: Adatok a folyók üledékképző munkájának ismeretéhez. — Beobachtungen über die Sedimentbildung von Flachland-Flüssen. — HaőaiOAeHHH no HaHOCo- OTJiaraiomeH paőOTe paBHHHHbix pen. Hidrológiai Közlöny, 39, 1959, 1— 16, 11 ábra, 16 kép, or. ném. R A magyar földtani irodalom jegyzéke 1959-ről 393 Schmidt E. R.: Egy geomechanika keltette „gondolatok” nyomán ... — Sur les idées, provoquées pár une géomécanique ... 06 «nfle«x», Bbi3BaHHbix oahoh reo- MexaHHKOH... Bányászati Eapok, 14 (92), 43 — 47 Schréter Z. : A Bükk -hegység tengeri eredetű permi képződményei. — Die marínén Permbildungen des Bükk-Gebirges. — O6pa30BaHna nepMa Mopcxoro nponcxo- >KfleHHH b ropax Eiokk. Földtani Közlöny, 89, 1959, 364—373, 1 táblázat, néni. R Schréter Z. lásd Andreánszky G. Schwáb M. — Széky F. — Erdélyi M.: Az 1955. évi távlati kutatófúrások. — Ees forages de recherche perspective en 1955. — riepcneKTHBHbie pa3BCA0MHbie öypeHHH b 1955 r. Magy. Áll. Földtani Intézet Évi Jelentése az 1955—56 év- ről, 1959, 445—474, 7 ábra, fr. or. R Sebestyén K. — Sajti E.:A vízkutató fúrások mélyfúrási geofizikai vizsgálata. — Geophvsikalische Untersuchung dér wasserersehliessenden Bohrungen mittels Bohrlochkarottage. — Teo(J)H3HHecKoe HCCJieflOBaHHe öypeHuií Ha BOAy. Geofizikai Közlemények, VIII, 1959, 33—52, 16 ábra, 2 táblázat, ném. R Simoncsics P.: A Salgótarján vidéki miocén barnakőszén palinológiai vizsgálat a Palynologische Untersuchungen dér miozánen Braunkohle von dér Umgebung von Salgótarján (Nordostungarn). — IlajiiiHOJioniMeCKHe HCCJieflOBaHHH Ha öypbix yrjiHX MHoqeHCKOro B03pacra b OKpecTHOCTH r. UlaJiroTapflH. Földtani Közlöny, 89, 1959, 71 — 84, 4 ábra, 1 táblázat, ném. R Siposs Z.: A dorogi Ferenc-akna környékének hegységszerkezete. — Conditions tectoniques des environs du puits Ferenc de Dorog. — reojiorrmeCKne ycJiOBHH paüOHa uiaxTbi «OepeHH» c. JJopor. Magy. Áll. Földtani Intézet Évi Jelentése az 1955—56 évről, 1959, 317—323, 3 ábra, fr. or. R Strausz L. :Uj nevek és új alakok a miocén puhatestűek közt. — Neue Namen und neue Formen unter den miozánen Mollusken. — HoBbie HanMCHOBauHfl h HOBbie (jiopMbi cpeflH MHOueHCKHX mojijhockob. Földtani Közlöny, 89, 1959, 148—154, 1 ábra, 2 tábla, ném. R Strausz E.: Über Gastropoden-Geháuseschnitte. — On sections of Gastropoda shells — O pa3pe3ax paKOBHH öpioxoHorHX mojijhockob. Acta Geologica, VI, 1959, 209 — 229, 4 tábla, 22 ábra, németül, ang. or. R Strausz E. : Notnina nova und neue Formen unter den miozánen Mollusken. Földtani Közlöny, 89, 1959, 321 — 325 (a 148— 154. oldalon lévő szöveg német fordítása, ábrák és táblák a magyar szövegnél) S u 1 o k y I.: Mai szemmel a földmágnességről és a sarki fényről. — Du géomagnétisme et de l’aurore boréale du point de vue moderné. — 0 3eMH0M MarHeTH3Me h o noJTHpHOM chhhhh c COBpeMeHHOH tohkh 3peinifl. Természettudományi Közlöny, 90, 1959, 174-176, 5 ábra Szabó E.: Nomogram a bauxitkeverési arányok megállapítására. — Nomogramme pour la détermination des proportions d’alliage du bauxite. — HOMOrpaMMa ajih yCTaHOBJieHHH nponopuníi CMeuiHBaHUH öOKCHTa. Bányászati Eapok, 14 (92), 248— 251, 1 ábra, 2 táblázat Szabó Gy.: Pest belterületének hidrogeológiai viszonyairól. — Hydrogeological conditions in the interior of Pest. — rimporeojiornHeCKue ycjiOBim BHyrpeHHeií TeppHTOpHH r. IleLUT. Hidrológiai Közlöny, 39, 1959, 416—424, 2 abra, 3 táblá- zat, or. ang. R Szabó I. : Földtani adatok a nagytétényi bentonitelőfordulások ismeretéhez. — Contri- butions á la géologie des gisements de bentonite de Nagytétény. — TeojiorH- MecKne CBe«eHHH o oeHTOHHTOBbix MecTopo>KAeHHHX paöoHa c. HaabTCTeHb. Magy. Áll. Földtani Intézet Évi Jelentése az 1955—56 évről, 1959, 325—330, 2 ábra, fr. or. R Szabó I. lásd V é g h Sándorné 394 Földtani Közlöny, XC. kötet, 3. füzet Szabó P. Z.: Kras v jiznim Madarsku. — Karst in Southern Hungary. — Kap CT b kokhoh BeHrpHH. Ceskoslovensky Kras, XI, 1958, Prága, 145—156, 11 ábra, csehül, ang. R Szabóné Drubina M. : Az eplényi mangánércelőfordulás kőzettani viszonyai. — Conditions pétrographiques du gisement de minerai de manganese d’Epplénv. — JliiTOJiorHMecKiie ycjiOBHíi MecTopojKfleHHjj MapraHuOBOH pygbi b pafíOHe c. SrirrneHb. Magy. Áll. Földtani Intézet Évi Jelentése az 1955—56 évről, 1959, 331 — 342, 1 melléklet, 4 ábra, fr. or. R Szabóné Drubina M. : Manganese deposits of Hungary. — MapranuOBbie MecTO- . powAeHim BeHrpmi. Economic Geology, 54, 1959, 1078—1094, 5 ábra Szádeczky-Kardoss E.: Vallás és földtudományok. — La religion et les Sciences géologiques. — Pejinnm h reojiormiecKHe HayKH. Egyetemi Lapok, 1959. június 15 c Szádeczky-Kardoss E.: Bemerkungen zu einer Arbeit von F. Leutwein & K. Doerffeí. — 3aMeMaHim k oahoíí H3 paöOT O. JlefiTBeüHa h K. flep(})(})ej»«. Geologie, Berlin, 8, 1959, 131—148, 1 táblázat { Szádeczky-Kardoss E.: A magmás kőzetek új rendszerének elvi alapjai. — Les prineipes d’une classification nouvelle des roches magmatiques. — ÖcHOBbi hoboh KJiaccn(jjiüKAeHHfl 6üTyMa b ropax CeHTSHApe— BHUierpaA, pa3BeAKa \tji>i B03pacTa 30uena. Bányászati Lapok 14 (92), 1959, 694—697, 3 ábra Szalav M. .: A növénytársulástan mint a lúdrológiai kutatás segédeszköze. — Die Pflanzensoziologie als Hilfsmittel dér hydrologischen Forscliung. — Plánt sociology as an aid fór liydrological research. — Hayxa oö accom-iamin pacTeHiiű, nax cpeACTBO niApoJiorHMecKoro HCCJieAOBaHim. Hidrológiai Közlöny, 39, 1959, 222— 231, 3 ábra, 3 táblázat, ném. ang. R Szalay S.-Almássy Gy.-Pesthy L. — Lovas I.: Magyarország egyes fontosabb kőszénterületeinek átvizsgálása uránium nyomelőfordulás szempont- jából. — . L’examen des plus importants territoires houilliféres de Hongrie du point de vue de l’occurrence d’uranium. — HsyMeune HeKOTOpbix yrjieHOCHbix paiíOHOB BenrpiiH c tomkh 3peHHA MecTOHaxo>KAeHiiA ypaHa. Atomki Közlemények, Debrecen, 1959, 7—26, 10 ábra Szebényi L. : A mátraalji pannon rétegvizek lúdrogeológiai viszonyai. — Conditions hvdrogéologiquesdeseaux profondes pannoniennes du pied de la montagne Mátra. — rtiAporeojiorHMecKjie yenOBHA naHHOHCKiix boa noAOiuBbi rop MaTpa. Magy. Áll. Földtani Intézet Évi Jelentése az 1955—56 évről, 1959, 343—349, 1 ábra, fr. or. R Székely A.: Az erdélyi vulkanikus hegységek geomorfológiai problémái. — Die geomorphologischen Probleme dér vulkanischen Gebirge Siebenbürgens. — reoMopijionorHHecKHe npoő^eMbi ByjiKammechTix rop TpaHCHJibBaHrin. Földrajzi Közlemények, 7 (83), 1959, 235—263, 13 ábra, 8 kép, ném. R A magyar földtani irodalom jegyzéke 19 59-ről 395 Széky F.-Schwáb M. — Perlaki E.: Az 1956. évi távlati kutatófúrások. - Les forages de recherche perspective en 1956. — nepcneKTHBHbie oypemiji 1956 roga. Magy. Áll. Földtani Intézet Évi Jelentése az 1955— 56 évről, 1959, 475 — 490, 5 ábra, fr. or. R. Széky né Fux V.: Szenesedett, kovás fatörzs propilites piroxénandezitből. — Verkohlter, kieseliger Stammrest aus propylitisiertem Pyroxenandesit. — 06yrjieHHbin, OKpeMHejibiö oct3tok CTBOjia gepeBa H3 npomuiHTH3npoBaHHoro nn- poKceHaHge3HTa. Földtani Közlöny, 89, 1959, 310—312, 1 tábla, ném. R S z é k y n é Fux V.— S z e p e s i K. : Az »alföldi« lösz szerepe a szikes talajképződés- ben. — Über die Rolle des ,,Alföld-Lösses” in dér Entstehung von Alkaliböden.— Pcuib «Ajikhoh Bacrii Khih- aj](J)e;ibAa, HaxOAHmeiícfl Ha TeppiiTopmi BeHrpiiH. Hidrológiai Közlöny, 39, 1959, 165—175, 8 ábra, 2 táblázat, néni. ang. R Ubell K.: A talajvízháztartás és jelentősége Magyarország vízgazdálkodásában. — Dér Grundwasserhaushalt und seine Bedeutung in dér ungarischen Wasser- wirtschaft. — Groundwater household and its significance fór water conservancy j in Hungary. — EaJiaHC rpyHTOBbix boa h erő 3HaneHHe b boahom X03HHCTBe BeHrpnu. (■ Vízügyi Közlemények, 1959, 185—251, 29 ábra, or. néni. ang. R Urbanek A. : Egy fontos őslénytani felfedezés története. — A Graptolitok helyzete az állatok rendszertanában. — E'liistoire d’une importante découverte dans la paléontologie. — HcTopna ua>KHoro OTKpbiraH b na.neoHTOJionin. Természet- < tudományi Közlöny, 90, 1959, 202—205, 10 ábra Vadász E.: Fúrókagylónyomos kovásodott fa a Szovjetunióból. — Arbre silicifi avec traces de Teredo de l’URSS. — OxpeMHejioe AepeBO c CJieAaMH CBepnniomH MOJiJiiocKOB H3 CoBeTCxoro* Coi03a. Földtani Közlöny, 89, 1959, 185—186, 1 kép Vadász E.: Természettudományi reformtörekvések 1919-ben. — Efforts de réformes scientifiques en 1919. — ÓrpeMJiemifl k pecjjopMaivi b oőJiac™ ecTecTB03HaHHA b 1919 r. Magyar Tudomány, 1959, 1 — 7 Vadász E. : Szaknyelvünk védelmében. — En défense de notre langue spéciale. — B 3amiiTe Hauieü HayaHOH TepMiiHOJiormi. Földrajzi Közlemények, 7 (83), 1959, 89-90 Varjú G y. : A Romhányi-rög területén levő (Bánk— petényi) tűzállóagyagelőfordulás. — j L’occurrence d’argile réfractaire dans la motte de Romhány (Bánk — Petény.) — BaHK— neTeHCKOe MecTopo>KAeHne orHeynopHOÖ rjniHbi, pacnoaaraiomeHCfl Ha Teppn- TOpmi pOMxaHbCKOH rHiiőbi. Magy. All. Földtani Intézet Évi Jelentése az 1955 — 56 évről, 1959, 361 — 373, 3 melléklet, 5 ábra, 1 táblázat, fr. or. R Varjú G y. : Tolcsva környéki földtani térképezés. — Lévé géologique dans les environs de Tolcsva. — reonornHecKafl CbeMKa OKpecTHOcra c. ToAHBa. Magy. Áll. Föld- tani Intézet Évi Jelentése az 1955 — 56. évről, 1959, 375 — 403, 4 melléklet. 23 ábra, fr. or. R Varjú G y. : A pilisi töböragyag (tűzállóagyag) teleptani viszonya, ásványkőzettani és technológiai jellemzői. — Les conditions de gisement de l’argile réfractaire > de Pilis, ses caractéristiques minéralo-pétrographiques et technologiques. — Ycaobhh 3aneraHHH h MHHepajio-neTporpaKejie3Han, MapraHiteBag h ypaHOBag pyga. „Falusi füzetek”, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Földrajz — földtan — geofizikai szakosztálya kiadv. 1 959, 1—18 V ég h Sándorné— Vigli G. — Hetényi R. — Fülöp J.— Szabó I.— Noszky J.: A Gerecse-, Vértes- és Bakony hegység mezozoikuma. — Le Mé- sozoique des montagnes Gerecse, Vértes et Bakony. — Me3030H rop Tepene, BepTern H EaKOHb. Kirándulásvezető a Magyarországi Mezozóos Konferencia résztvevői számára, Budapest, 1959, 13—46, 17 ábra, 2 táblázat, soksz. Vendel M.:A kőzetmeghatározás módszertana. — La méthodologie de la détermina- tion des roches. — MeTOg onpegejieHHg ropHbix nopog. Akadémiai Kiadó, Buda- pest, 1959, 1 — 754, 450 ábra, 49 táblázat Vértes L. : Untersuchungen an Höhlensedimenten, Metliode und Ergebnisse. — UccjiegOBaHHji Ha neigepHbix OTJio>KeHHflx, hx MeTOg h pe3ygbTaTbi. Régészeti füze- tek, series II, 7, Magyar Nemzeti Muzeum — Történeti Muzeuni, 1959, 1—176, 54 ábra, németül Vértes L.: Das Moustérien in Ungarn. — MycTepCKHH nepHOg b BeHrpun. Eiszeit- alter und Gegenwart, Öhringen/Württemberg, 1959, 10, 21 — 40, 3 ábra V i g h F. lásd T u s n á d y F. V i g h G. lásd V é g h Sándorné Dr. Vigh Gyula (nekrológ). Hidrológiai Közlöny, 39, 1959, 325 Vigh G. : A bakonybéli földcsuszamlás. — Le glissement de terrain Bakonybél. — CK0^b3aHHe 3eivuiH b c. EaKOHböen. Magy. Áll. Földtani Intézet Évi Jelentése az 1955—56. évről, 1959, 419—424, 5 ábra, fr. or. R V i r á g h K. lásd Kiss J. Vitális Gy.:A borjádi tározó vízföldtani és műszaki-földtani vizsgálata. — Hydro- geological and engineering-geologieal investigation of tlie Borjád reservoir. — rngporeojionmecKoe h nHiKeHepHO-reojiorimecKoe iiccjiegOBamie EopggCKoro BOgo- xpaHH^Higa. Hidrológiai Közlöny, 39, 1959, 208—217, 8 ábra, 1 táblázat, or. ang. R Vitális Gy. : Adatok az Upponyi-hegység vízföldtanához. — Particulars to the hydrogeologv of the Uppony mountains. — JJaHHbie k rngporeojionui ropw YnnoHb. Hidrológiai Közlöny, 39, 1959, 375—380, 8 ábra, 1 táblázat, or. ang. R Völgyi L.: A nagyalföldi kőolajkutatás újabb földtani eredményei. — Neue geologische Ergebnisse dér Erdölforschung in dér Grossen Ungarischen Tiefebene — HoBbie reojiorHHeCKHe pe3ygbraTbi pa3BegKH Ha Hetjrrb Ha BojibiuoH BeHrepcKOH HH3MeHH0CTH. Földtani Közlöny, 89, 1959, 37—52, 7 ábra, néni. R Vörös I.: Koreai jegyzetek. — Notes sur la Corée. — 3amicn H3 Kópéim. Természettudományi Közlöny, 90, 1959, 213—215, 4 kép, 1 térkép Wein G y. : A mecsekhegységbeli kisújbányai medence karsztlúdrológiája. — Hydrology of the karstic region of the Kisújbánya basin in the Mecsek Mountains. — KapCTOBag rHgpojiorng őacceiÍHa KmnyHőaHba npn rope MeHex. Hidrológiai Közlöny, 39, 1959, 298—302, 2 ábra, or. ang. R Wein G y. lásd Nagy Elemér Zalányi B.: Magyarországi kagylósrák- (Ostraeoda)-faunák rétegtani értékelése. — Évaluation stratigraphique des faunes d’Ostracodes de la Hongrie. — CrpaTH- rpa(j)HHecKag oueHKa (JiayH paxOBHHHaTbix (OcTpaxog) BeHrpmi. Magy. Áll Földtani Intézet Évi Jelentése az 1955—56. évről, 1959, 425—444, fr. or. R 398 Földtani Közlöny, XC. kötet, 3. füzet Zalányi. B.: Észak-bakonyi apti Ostracoda-faunák. — Ostracoden-Faunen aus dér Aptstufe des nördlichen Bakony-Gebirges. — AnTCKHe (JiayHbi paKOBHHwaTHX ceBepHbix rop BaKOHb. Magy. Áll. Földtani Intézet Évkönyve, 47, 1959, 357—565, 6 tábla, 5 táblázat, 66 ábra, ném. or. R Zalányi B.: Tihanyi felső pannon ostracodák. — Oberpannonische Ostracoden aus Tihany. — ÉepxHe-naHHOHCKne paKOBinmaTbie c. TnxaHb. Magy. Áll. Földtani Intézet Évkönyve, 48, 1959, függelék, 195—237, ném. or. R Zamaróczy D. lásd Csajághy G. Összeállította : Ki 1 é n y i n é TÁRSULATI ÜGYEK 1960. tavaszi ülésszakon elhangzott előadások Április 6. Előadóülés Elnök: Kertai György Nagy Károly — Szebényi Bajos — Varjú Gyula: Újabb ásvány-kőzettani, tektonikai és teleptani megfigyelések a Felsőcsatár környéki szerpentin-előfordulásokon Vita: Szádeczky-Kar dj? s s E., Gedeon T., Krizsán P., Bendefy k, Kaszanitzky F., Nagy K., Szebényi U., Varjú Gy., Kertai Gy. Kaszanitzky Ferenc : A nyugatmátrai ércesedés genetikai viszonyai és a kutatás jelenlegi problémái Vita : Szádeczky-Kardoss E., V i d a c s A., J a n t s k y B., Ker- tai Gy. Kaszanitzky F. Résztvevők száma: 58 Április 22 — 23. Ünnepi ülés A Magyar Földtani Társulat és a Magyar Geofizikusok Egyesületének közös rendezvénye Magyarország földtani és geofizikai kutatásának 15 éves fejlődéséről Április 22. de. 9 óra : Elnök : B e s e Vilmos Bese Vilmos: Megemlékezés felszabadulásmik 15. évfordulójáról Kertai György: A magyarországi szénhidrogénkutatás eredményei 1945-től 1960-ig Csókás János: A magyar geofizikai kutatás fejlődése a felszabadulás óta Április 22. du. 14 óra 30 perc: Elnök: Bese Vilmos Hajdú Gusztáv: A geofizikai műszergyártás fejlődése Hegedűs Gyula: A magyar kőszénkutatás 15 éve Rónai András: Magyarország felszínközeli vizei Sebestyén Károly: A szén- és vízkutató fúrások geofizikai vizsgálatának eredményei Április 23. de. 9 óra: Elnök : Kertai György F ü 1 ö p József : A földtani térképezés helyzete és feladatai Magyarországon Dombai Tibor: Geofizikai térképezés Magyarországon a felszabadulástól napjainkig Kertai György: Zárszó Résztvevők száma az ünnepi ülés két napján mintegy 250—150 fő Az ünnepi ülés a Magyar Tudományos Akadémia központi épületének 300-as termében került megrendezésre. Április 25. Agyagásványtani Szakcsoport egésznapos ankétja a hazai D. T. A. vizsgálatok problémáinak megbeszélésére Elnök: N e m e c z Ernő Vitavezető: Földváriné Vogl Mária 400 Földtani Közlöny, XC. kötet, 3. füzet A megbeszélés fő témái: 1. A D. T. A. vizsgálatok elvi alapjai 2. A hazánkban elterjedt D. T. A. típuskészülékek ismertetése 3. A D. T. A. vizsgálatok kapcsán felmerült problémák 4. A D. T. A. alkalmazása talajok és agyagok vizsgálatára (Gorbunov pro- fesszor, Moszkva) Vita: B i d 1 ó G., Boros J.-né, JuhászZ., Kliburszky B., M á n d y T., N e m e c z E., Paulik F., Pécsi M.-né, Stef anovits P., Takáts T., Nagy K., Székyné Fux V. Résztvevők száma: 102 Április 27. Előadóülés A Magyar Földtani Társulat és a Magyar Geofizikusok Egyesületének közös rendezvénye Elnök : Egyed László G z o v s z k i j M. : Tektonofizika és földrengés-előrejelzés Vita: Csömör D., Scherf E., Egyed L., Szilárd J., Scheffer V., Gzovszkij, M., Egyed L. Résztvevők száma: 48 Május 9. Agyagásványtani Szakcsoport előadóülése Elnök: Nemecz Ernő Szántó Ferenc: Agyagásványok elektrokémiai sajátságairól Vita : Sztrókay K., Juhász Z., Csajághy G., S z á n t ó F., Ne- mecz E- Juhász Zoltán: Kaolinok belső morfológiájának változása égetés során Vita: Nemecz E., Szántó F„ Sztrókay K., Varjú Gy., Föld- váriné Vogl M., Juhász Z., Nemecz E. Résztvevők száma: 34 Május 77. Előadóülés Elnök : Bogsch László M a j z o n László: A magyarországi Hantkeninák Vita: Kecskeméti T., M a j z o n L., Bogsch L. Kókav József — Somos László: Földtani megfigyelések Hird és Hosszú- hetény között Vita: Jámbor Á., Végh S., Kókay J., Végh S., Bogsch L. Báldiné Beke Mária: Magyarországi miocén Coccolithophoridák réteg- tani jelentősége Vita: Bogsch L. Résztvevők száma: 65 A Magyar Földtani Társulat Mecseki Csoportjának előadóülése : Április 29. Hegybíró Béla: Kutató fúrások minősége H e t é n v i Rudolf : Milyen fúrási minőségre van szükség a térképező munkánál Résztvevők száma: 39 Kiadásért felel az Akadémiai Kiadó igazgatója Műszaki felelős : Pataki Ferenc A kézirat beérkezett 1960. II. 27 — Példányszám : 1200 — Terjedelem: 11 25 (A/5) papírív + 7 oldal melléklet 51419/60. Akadémiai Nyomda, Budapest — Felelős vezető: Bernát György FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYAR FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA EIOJIJIETEHE BEHTEPCKOrO rEOJlOrHMECKOrO OEUJECTBA BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGRIE ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY XC. KÖTET 4. FÜZET FÖLDTANI KÖZLÖNY XC. kötet 4. füzet 80 oldal Budapest, 1960. október — december ÜDVÖZÖLJÜK A MAGYAR FÖLDTANI TÁRSULAT UJ TISZTELETI TAGJAIT R. Kettner J. Roger N. Sz. Satszkij megh. 1960. VIII. I. V. J. Szlavin V. Sz. Szaboljev O. Sz. Yialov MEGEMLÉKEZÉS HAZÁNK FELSZABADULÁSÁNAK 15-IK ÉVFORDULÓJÁRÓL BESE VIEMOS* 15 éve annak, hogy a Szovjetunió dicsőséges Vörös Hadserege kiűzte hazánkból a német Hitler-fasiszta megszálló csapatokat, ezek hazai nyilas cinkosait és felszabadí- totta a magyar dolgozó népet az évszázados úri elnyomás alól. 1945. április 4-én fejeződött be a Horthy-fasiszta rendszer teljes szétzúzása, annak a rendszernek a szétzúzása, amely olyan nagy nyomorba taszította a magyar népet és olyan kegyetlen háborúba sodorta az országot. Mi, magyar dolgozók soha nem felejtjük el a Szovjetunió dicsőséges Vörös Had- seregének, hogy kiűzte hazánkból a fasiszta német csapatokat és kegyelettel emlékezünk meg azokról a nagyszerű emberekről, akik életüket adták a magyar nép szabadságáért, függetlenségének kivívásáért. Ezzel több évszázados elnyomatás után visszakaptuk nemzeti függetlenségünket és megnyílt a szabadság útja a magyar nép előtt. Felszabadulásunk napja: április negyediké a magyar nép legnagyobb nemzeti ünnepe lett. 15 évvel ezelőtt az ország irányítása végre azoknak a kezébe került, akik csakugyan hazánkat képviselik: a munkások és a parasztok kezébe. Mindez megnyitotta az utat ahhoz, hogy hozzáfoghassunk új életünk építéséhez és lerakhassuk egy új társadalom: a szocialista társadalom alapjait. Munkások, parasztok, értelmiségiek áldozatos munkájának köszönhetők a 15 év alatt elért hatalmas eredmények. Helyreállítottuk a háború okozta károkat, újjá- építettük, szebbé varázsoltuk hazánkat. Építő munkánk során szüntelenül éreztük a Szovjetunió hatalmas támogatását. 1945-ben kenyeret biztosított a magyar dolgozóknak. Az újjáépítés szakaszában alap- és nyersanyagokat, valamint termelőeszközöket adott azok helyett, amiket a német fasiszták és magyar csatlósaik az országból kiraboltak. A felszabadulás óta eltelt évek alatt a magyar dolgozó nép életkörülményei gyökeresen megváltoztak. Hatalmasat emelkedett a dolgozók életszínvonala, amely ma olyan szinten van, hogy az európai államok között előkelő helyet foglal el, a szociális, kulturális, egészségvédelmi területen pedig az elsők között vagyunk. A tudományos kutatás terén is megnyílott a lehetőség az alkotó munkára, mert hiszen a szocialista rendszer az egyedüli rendszer, amelyben a tudományos kutatás ilyen kibontakozása, ilyen perspektívája lehetséges. Ezt a tényt igazolja a tudományos kutatás kiszélesedése és az ezírányú tevékenység számtalan eredménye. Tág lehetőség van a földtani és geofizikai tudományos munka fejlesztésére, mind annak módszerei, mind pedig a műszerek fejlesztése és az ezek segítségével végzett kutatási munkálatok tekintetében. * Előadta a Magyar Földtani Társulat és a Magyar Geofizikusok Egyesülete 1960. ápr. 22-i együt- tes ünnepi ülésén. 404 Földtani Közlöny, XC. kötet, 4. füzet A felszabadulás óta hatalmas fejlődést ért el földtani és geofizikai kutatásunk. Ez a tevékenység az egész népgazdaság számára hasznos volt, bővült az energiabázis és az ország ásványi nyersanyag ellátása. A két egyesületre, illetve társulatra más feladatok hárulnak, mint az iparra, vagy a mezőgazdaságra. Mint társadalmi egyesületeknek, az a feladatuk, hogy a népgazda- sági tervben meghatározott konkrét céloknak az eléréséhez szükséges társadalmi össze- fogást kíszélesitsék, megerősítsék. Foglalkozniok kell egyes tudományos fejlesztési problémák tisztázásával, a fejlesztési tervek előkészítésében való segítségnyújtással, az iparvezetés magasabb szintre emelésének kérdéseivel. Útmutatást kell nyújtaníok a magyar geológiai kutatás fejlesztésére, a geofizikai kutatás műszerfejlesztésére, mód- szerfejlesztésére és azok alkalmazására. Kiemelkedő esemény volt egyesületeink életében a Magyar Állami Földtani Intézet által, az Intézet 90 éves fennállásának évfordulója alkalmából 1959 őszén szer- vezett mezozóos konferencia, melynek rendezése és szakmai színvonala a megjelent külföldi vendégek messzemenő elismerését váltotta ki és igen sikeres volt. Ugyancsak meg kell említenem a Magyar Geofizikusok Egyesülete által évente megrendezésre kerülő nemzetközi ankétokat is, melyek mindenkor igen hasznosak és eredményesek. Beszélnünk kell a magyar szakemberek külföldön végzett kiváló munkájáról is, így például a Kínában dolgozó expedíció sikeres működéséről. Munkájuk során eddig 30 szerkezetet mutattak ki, melyből 4 szerkezeten végeztek kutatófúrásokat és mind a 4 szerkezeten szénhidrogén-nyomokat, illetve olajat találtak. A magyar kutató szakemberek nagyszerűen megállják helyüket a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa keretében Magyarországra háruló feladatok megoldásában, de komoly szakmai segítséget nyújtanak a többi demokratikus állam földtani, illetve geofizikai kutató munkájához is. Mindez elsősorban annak köszönhető, hogy a felszabadulásunk óta eltelt időben pártmik és kormányunk nagy segítséget adott ahhoz, hogy a magyar földtani és geo- fizikai kutatás ezt a hatalmas fejlődést elérje, amelynek eredményei a tudományos és ipari kutató munkában meg is mutatkoznak. A párt és kormány támogatásának felhasználásával emeljük még magasabbra kutatóink szakmai színvonalát, bővítsük nemzetközi kapcsolatainkat, segítsük a Köl- csönös Gazdasági Segítség Tanácsában résztvevő demokratikus államok kutatási mun- káját, fejlesszük műszereinket, hogy olyan eszközök álljanak rendelkezésünkre, amelyek- kel egyre jobban előre vihet j ük hazánk és a demokratikus államok kutatási munkásságát. Erősítsük, ápoljuk továbbra is a magyar geológusok, geofizikusok együttműködését, mert ez az együttműködés az alapja a további kutatásoknak és azok eredményes- ségének. A második ötéves terv pártunk VII. Kongresszusán meghatározott feladatainak ismeretében látnunk kell, hogy az ilyen hatalmas arányú íparjejlesztéshez még nagyobb alapanyag-, illetve energíabázisra van szükség. Ezen belül a kőszén mellett előtérbe kerültek, mint olcsó energiahordozók, és vegyipari alapanyagok a szénhidrogének, így a földgáz és a kőolaj. A felszabadulásunk óta eltelt 15 esztendő fejlődésében nagy, eredményekben gazdag időszak volt, ami csak úgy következhetett be, hogy adva voltak a békés építő munka lehetőségei és most, amidőn felszabadulásunk 15 éves évfordulóját ünnepeljük, nyugodtan kijelenthetjük: csak azért építhettük ilyen békés időszakban hazánkat, mert ma már van egy olyan erős bázisa a világnak, mint a Szovjetunió, Kína és az egész, demokratikus tábor, melynek nem az a célja, ami az imperialista államoknak: más államok legyőzése, gyarmati népek leigázása, kizsákmányolása és érdekeinek megfelelően B e s e : Megemlékezés hazánk felszabadulásának 15-ik évfordulójáról 405 egyre újabb háborúk elindítása. A Szovjetuniónak, Kínának és a demokratikus tábornak az volt és az lesz továbbra is a célja - — és ennek érdekében fejtenek ki erőfeszítést — , hogy végre megszűnjenek a háborúk és az emberek békés, nyugodt építő munkával töltsék napjaikat, hogy az emberek egyre nagyobb jólétben éljenek, megismerjék egymás országait, élvezhessék az élet természet nyújtotta és emberek által teremtett szépségeit. A világ népei ma már látják, hogy a háborúk nem szükségszernek, a háború csak egyes imperialista csoportok számára szükségszerű. Ha figyelemmel kísértük Hruscsov elvtárs amerikai, középkeletí és francia- országi útjait, látnunk kellett, hogy az ítt-ott mutatkozó kezdeti tartózkodó fogadtatás mint változott át két-három napon belül lelkes üdvözlésekké, ami annak bizonysága, hogy ezek a népek már Hruscsov elvtárs első szavaiból és magatartásából meg- értették, hogy a Szovjetunió nem az emberek pusztulását, a világ rombadöntését akarja, hanem a népek boldogulását, és az emberek szabadsága, felemelkedése érdekében harcol minden területen. Ránk, magyar dolgozókra a béke nagy ügye azt a feladatot hárítja, hogy továbbra is fokozzuk munkásságunkat a magasabb eredmények, a tudomány fejlesztése érdekében, erősítsük hazánkat, ezen keresztül szilárdítsuk az egész béketábort és elősegítsük a Szovjetunió Kommunista Pártja által vezetett harcot, amely végső kimenetelében mégis- csak a háborúmentes, békés, biztos jövőt fogja a világ népei számára eredményezni. t A MAGYARORSZÁGI SZÉNHIDROGÉNKUTATÁS EREDMÉNYEI 1945— 1960-ig Dr. KERTAI GYÖRGY* Összefoglalás: Magyarországon a gazdaságilag értékes kőolaj- és földgáztelepek száma 36, melyből 1945 után 28-at fedeztek fel, köztük a legnagyobb olaj- és földgáz- kincseket. Magyarországon eddig 115 helyen volt felderítő kutatófúrás s ennek 31 % -a volt eredményes. A jó eredményesség a magyar viszonyoknak megfelelően kialakított, korszerű kőolaj -földtani-szemléletnek és a kutatás tervszerűségének köszönhető. A kőolaj- és földgáztartó alakulatok, a csapdák és a tárolókőzetek igen válto- zatosak. Azok fő típusait a mellékelt térkép tünteti fel. Az ország sok területén, melyeket a közlemény részletesen felsorol, még komoly reményekre jogosító medencerészek vannak, melyek további olaj- és földgáztelepeket tartalmazhatnák. 1945-ben hazánkban nyolc helyen ismertünk kőolaj- és földgáz felhalmozódást. E helyek voltak: Budafapuszta, Bükkszék, Lovászi, Lendvaujfalu, Hahót — Puszta- szentlászló olajtelepei, a mihályi szénsav felhalmozódás és az inkeí, valamint körös- szegapátí széndioxiddal kevert szénhidrogéngáz-telepek. Fúrás közbeni gázkitörések és felszökő vízzel együtt kapott kevés földgáz tanús- kodott még ebben az időben az őrszentmíklósi, tótkomlósí és hajduszoboszlói földgáz- telepek lehetőségéről. 1960 áprilisáig a felszabadulás óta eltelt időszak alatt további 28 kőolaj- és föld- gázfelhalmozódást ismertünk meg, ezzel a magyarországi olaj- és földgáztartó telepek száma, melyek gazdaságilag értékesíthető mennyiségben tartalmazzák az ásványi kincseket, 36-ra emelkedett. Az összes telepek helyét, szerkezeti jellegét és a tároló kőzet korát a mellékelt térkép tünteti fel. A felszabadulás után feltárt telepek a felfedezés sorrendjében a következő helyeken találhatók: Hahótederics, Bíhamagybajom, Nagylengyel, Mezőkeresztes, Szolnok, Buzsák, Rákóczifalva, Nádudvar, Kílimán, Orszentmiklós, Demjén, Babócsa, Püspök- ladány, Bajcsa, Törtei, Tótkomlós, Kaba, Jászkarajenő, Barabásszeg, Tatárülés, Nagy- kőrös, Pusztaföldvár, Hajdúszoboszló, Tompa, Szandaszőllős, Kisújszállás, Fedémes, Battonva. (Nem számítjuk külön telepcsoportnak a kiscsehi, a hahótsöjtöri és az Újfalu- keleti földtani alakulatot.) Legnagyobb olajtelepeinket Nagylengyel vidékén és legnagyobb földgáztelepe- inket Hajdúszoboszlótól északra a felszabadulás után 1951-ben, az utóbbit 1959-ben fedeztük fel. A szénhídrogénkutatás feladatának nagy kockázatára és bonyolultságára világít az a meglepő szám, amit az ország egész területének és eddig ismert összes szénhidrogén- tároló területeinknek összehasonlításából kapunk: az ország 93 011 km2 területéből az összes szénhidrogéntároló terület a felszínen mérve 164 km2-t tesz ki. Az ország területé- nek tehát csak kereken 0,176 százaléka. Ez a viszonylag kicsi terület szolgáltatja az alapot a jelenlegi érd egy miihó tonnát meghaladó olajtermelésünkhöz, annak bizonyos mértékű emeléséhez és gáztermelésünknek akár több mint érd féluiillíárd köbméterre való felemeléséhez. •Előadta a Magyar Földtani Társulat és a Magyar Geofizikusok Egyesületének 1960. ápr. 22-i ünnepi ülésén. K e r t a i : A magyarországi szénhidrogénkutatás eredményei 407 Ez a szám azt mutatja, hogy bonyolult felépítésű medencéinkben talált telepek, 30 m-es átlagvastagságot feltételezve, összesen 5 km3-nyi kőzettérfogatot töltenek ki, az ország egész üledéktömegének kereken 180 ezer km3-re becsült térfogatából, ennek tehát mindössze 3 ezred százalékát. (Nem nagy túlzás tehát, ha nagyságrendben e kuta- tást a szalmakazalban való gombostű kereséséhez hasonlítjuk, persze a kazal szét- bontása nélkül.) Mindezek figyelembevételével értékes az a tény, hogy például az 1958 — 59-es években összes kutatófúrásainknak több mint 50%-a volt eredményes, magasan felü- múlva ezzel a Föld átlagát. 1945-ig hazánkban 35 területen folytattak szénhidrogén kutatást és ebből 8 terület vált eredményessé, azaz kereken 23%. 1945 óta további 80 területet kutattunk meg és ebből 28, tehát 35% tartalmazott értékes mennyiségű olajat, vagy földgázt. Összesen hazánkban tehát eddig 115 területen kutattunk, melyből kísebb-nagyobb olaj, vagy földgáztelepet tartalmazott 36, azaz kereken 31%. A felszabadulás utáni kutatások eredményességét három tényezőcsoportban foglalhatjuk össze: 1. A megfelelő kutatási módszerek alkalmazása. 2. A kutatás szervezetének a szocialista népgazdaság megkövetelte módon tör- ténő összefogása és a kutatás tervszerűsége. 3. A magyar medencék, az olaj- és gáztelepek rétegtaní és szerkezeti jellegére vonatkozó ismeretek bővülése. E három tényezőcsoportot sorbavéve vizsgálhatjuk meg a 15 év alatt elért fej- lődést. 1 . Az eredményes kutatási módszerek terén a felszabadulás előtt a földtani térképezés és a gravitációs geofizikai mérés uralkodott. Szeizmikus mérés kevés volt a Dunántúlon és kevés, de jó eredményű mérés, közvetlenül a háború előtt, a Tiszántúlon. Ugyanitt kismértékű szerkezetkutató fúrási tevékenység is folyt. A földtani módszereknek 40 évvel ezelőtt megkezdett alkalmazása, annak meg- közelítő pontossága ma is tiszteletreméltó. Ha a régi budafapusztaí f lírást, a régi hajdú- szoboszlóí fúrásokat értékeljük, meg kell állapítani, hogy ezek a regionálisan helyes földtani meggondolás alapján kitűzött fúrások megközelítették legnagyobb szénhidrogén kincseinket. Természetes, hogy a műszeres mérések pontossága és az olajföldtani mód- szerek fejlődése kellett ahhoz, hogy a fúrópontok, és a most már műszakilag is jól meg- nyitott rétegek kijelölése gazdaságilag is jelentős eredményhez vezessen. Fúrásaink kijelölését, eredményes kutatásainkat nagyban segítette az egységes magyar olajföldtani szemlélet kialakulása. Egy nemrégen külföldön járt geológus szaktársmik ott éppen ezt hiányolta, elismerve a régi olajtermelő ország földtani szolgálatának fejlettségét. Az a tény, hogy mi már 1957 óta azonos „olajföldtani nyelven beszélünk”, hogy a nagy nyugati olajföldtani könyvek megjelenése előtt, mi már 1948 óta a kutatás alap- elveként a keletkezés, vándorlás és felhalmozódás törvényszerű- ségeinek, valamint a tároló kőzetek olajföldtani paramétereinek tisztázását állítjuk a napi kutatási feladat homlokterébe, olyan kedvező körülmény, amely szinte észrevétlenül teremtette meg a gyakorlat és elmélet eredményre vezető egységét. Büszkék lehetünk rá, hogy ezt az olaj földtani szemléletet nem külföldi könyv lefordításával, hanem sajátos hazai körülményeinknek megfelelően, az olajföldtani irodalom szintézise segítségével, sok eredeti alaptétellel alakítottuk ki. Ebben az irodalomban a felszabadulás előtt ter- mészetesen csak a nyugati szerzők akkor még szerteágazó szemlélete tükröződött, 1949— 50-től kezdve azonban uralkodóvá vált a szovjet irodalom rendkívül gyorsan gazdagodó és a gyakorlat és elmélet egységét pompásan tükröző tárháza. 408 Földtani Közlöny, XC. kötet, 4. füzet Ma az olajkutatásban és termelésben dolgozó 44 geológus közül 36 már a felszabadulás után végezte az egyetemet, 28 ezek közül az Eötvös Lóránd Tudomány- egyetemen, 5 a Szovjetunióban és 3 a Soproni Műegyetemen ismerkedett tudo- mányunkkal. A felszabadulást követő, az olajiparra nézve szomorú három esztendő rohamosan lefelé görbülő termelési grafikonját és az előkutatási tevékenység pangását követte 1948-ban a valóban első ízben magyar olajipar megszületése. Az első két évben még a Nyugatról kapott és az 1941 — 44 között itthon kidolgozott rendszerrel végzett belső feldolgozás, a rétegsorok és kőzetek korszerű olajföldtani vizsgálata képezte a dunántúli kutatás fellendülésének alapját. A termelés fellendülését 1948 után a budafaí és lovászi területeken az ún. sűrítő fúrásoknak és a kiscsehi telepek feltárásának köszönhettük. A fúrópontok kijelölését a rétegtérképek átrajzolásával végeztük és így sikerült a budafapusztai telepek nyugati folytatását megtalálni, közel négy évig tartó fúrási szünet után. A budafaí és lovászi telepek sűrítő fúróponthálózata nemcsak egyszerűen a kiter- melés meggyorsítását szolgálta, hanem sok új földtani adatot adott a telepek és a szer- kezet jobb megismeréséhez. Elősegítették továbbá e kutak a másodlagos művelés kiter- jesztését, a végső olajkihozatal növelését. Ezzel a kis eredménnyel és az ezzel egyidőben a Xagyalföldön folyó MASZOL AJ kutatás biharnagybajomi sikerével indult el új és azóta eredményekben gazdag útjára olajkutatásunk módszereinek fejlődése. A geofizikai újratérképezés segítségével sikerült az eddigi eredménytelen salom- vári nagyszerkezet déli oldalán 1951-ben a Nagylengyel környéki olajfelhalmozódást megtalálni. A földtani térképezés, továbbá a gravitációs mérések kiegészítését és végül a kutatófúrások megtelepítését az az egyszerű elv indokolta, hogy a hahóti nagyszer- kezettől északra húzódó depresszió túloldalán is feltételezhettük a felhalmozódást. Ma is örömmel vesszük kézbe központi dokumentációnkban azt a két, vörös csillaggal díszített jelentést, melyet geofizikusaink a sztálini műszakban, „határidő előtt” készítettek el, felajánlva 1949. december 21-re. Szép történelmi dokumentuma ez a felszabadult, saját útjára indult magyar olajkutatásnak, mely két év múlva hozzáse- gített bennünket a legnagyobb magyar olajtelepek felfedezéséhez. Ezt követően egyre fejlődő geofizikai és kutatófúrásí tevékenység indult el töret- lenül felfelé vivő úton, melynek minden állomásáról ezúttal nem beszélhetünk. Kőolajföldtani módszereink fejlődésének állomásait jelentik a nagymértékben kibővült mélyföldtaní térképezés, az ismert telepek részletes feldolgozása és az a mód- szer, hogy a minimális adatok segítségével, már két-három fúrás alapján térképeket szerkesztettünk, azokat javítva, naprakész állapotban tartva végeztük el a területek továbbkutatását. Hazánk sajátos változatos üledékképződési viszonyai között meden- céink még tisztázatlan tektonikai formáin csak ez a módszer vezethet sok helyen jó eredményhez. Tudjuk, hogy nem egy helyen, például Hahót-Pusztaszentlászlón, Buzsákon, Nagykőrösön, vagy Battonyán, 300 — 600 m-es kutatófúrási távolságokkal gazdaságilag is jelentős szénhidrogéntelepeket ugorhattunk volna át. Természetesen, ahol az üledék- képződési, vagy szerkezeti viszonyok nagyobb területen kiterjedt felhalmozódást sejttet- tek, mint például Hajdúszoboszlón, vágj- Pusztaföldváron, ott a térképek, de mindig a térképek, határozottabb extrapolálhatósága a nagyobb térközű kutatást tette lehetővé, túl sok meddő fúrás nélkül. Olajföldtani szemléletünknek és a kutatásnál alkalmazott módszereinknek tovább kell fejlődnie. Egyre inkább rá kell térnünk a számszerű adatok térképezésére, ezzel nemcsak az olajföldtani paraméterek három dimenziójú változásait ábrázolva, — a készletszámítások és kúttelepítések pontosabbá tétele érdekében, — hanem K e r t a i : A magyarországi szénhidrogénkutatás eredményei 409 a kőzetminőség, a litológiai tényezők változását is, elősegítve ezzel az üledékképződési viszonyok, fácies változások irányának előrejelzését. Ez a módszerfejlesztési szempont magában rejti természetesen a műszertechnika, a karottázs-szolgálat további fejlődését is. A telepek jól felfúrt környékének részletes feldolgozása a későbbiekben vezet el majd a képződmények nagyobb, országos, vagy egységenkénti megismeréséhez. Míg az előbbi a telepek teljesebb megrajzolhatóságát, az utóbbi az új telepek helyének felkutatását segíti. Kőolajföldtani szemléletünk jövő fejlődésének példájaképpen most csak egy üledékképződési és egy szerkezettani problémát vetek fel. Változatos pannóníai sekélytengeri és sekélyvízi üledékképződésünk egyik leg- nagyobb problémája éppen az ún. lencsés homokkőrétegek kutatása. Legtöbbször aggódva várjuk egy-egy homokkőréteg kíékelődését. Alsó- és felsőpannóniai homok- rétegeink jellegét még alig kíséreltük meg értelmezni. Busch Dániel erre vonatkozó kiváló csoportosítása alapján el kell döntenünk, hogy homokkőrétegeink mely típushoz tartoznak ? 1. Partmentí, partot követő liomoksávok? 2. Parttól távolodó zátonysorok („offshore” ?) 3. Üledékgyűjtők peremét tevő csapásmenti „bikonvex” felhalmozódások, vagy 4. deltaüledék-képződés, csatorna alakú homokkifejlődései? A homokkőrétegek jellegének eldöntése az ún. lencsés tároló kőzetek tovább - nyomozását segítené elő. A tároló kőzet, a telep, a csapda, a szerkezet, vagy földtani alakulat fogalmainak általunk követett éles szétválasztása, segítségül véve B r o d O . I . teleprendszerét, egyik fontos tényezője olajföldtani személetünknek. Az alapelveket már ismerjük, ezríttal csak a szerkezeti tényezők szerepét összefoglalóan és a Lalicker féle 5 tényező továbbfejlesztését említjük továbbkutatásunk tektonikai szemléletének fejlesztése érdekében. A vertikális elmozdulás eredményeként létrejött szerkezetek esetében, a felfelé ható mozgás következtében az olaj-, vagy gázfelhalmozódás a legnagyobb kitérés helyéhez legközelebb eső tároló kőzetben keletkezik. Vertikális tényező azonban lefelé is irányul- hat, míg az előbbire a budafapusztai, lovászi, vagy a román sódomok szép példák, erre közelebbről ismert példát nem tudunk adni, mint a venezuelai Maracaibó-tó környéki telepeket. Ilyen irányú mozgás azonban minden egyszerű epirogén süllyedés. Lefelé ható vertikális elmozdulás esetében az elmozdulási maximum helyétől legtávolabb, a „fentmaradó” rétegkomplexumban kell a felhalmozódás helyét keresni. A horizontális hatóerő, a nyíró, csavaró hatás, a tömörülés és eredeti dőlés esetein túl olajföldtani értelemben szerkezetképző tényező lehet (tehát a másodlagos migráció lehetőségét megteremtheti) egy egyszerű morfológiai felszín domborulata, akár a felépítő kőzet rétegösszletének dőlésével ellentétes irányú korrodált szelvényrésze is. Ilyen esetekkel állhatunk szemben a nagylengyel! mezozóos telepek egy részén és ilyen , .szerkezetek” sok helyen jelenhetnek meg hazánkban is a fiatal takaró alatt. 2. A második tényező, mely kutatásaink eredményeit elősegítette és elősegíti, a szocialista iparszervezés módszerének alkalmazása. Dokumentumaink között megtalálható az „állami kezelésbe vett MAORT” első 1948-ban kelt kutatási munkaterve, melyben meglepő pontossággal olvashatók azok a célkitűzések, melyek az eredményhez vezettek. 1951-ben kiváló szovjet szakértőkkel konzultálva, majd velük együttműködve alakítottuk ki a kutatás nagyarányú fejlesztését. Földtani alapfúrásokat mélyítettünk. 410 Földtani Közlöny, XC. kötet, 4. füzet kiterjesztettük a sekélyszerkezet kutatást és több mint 10 esztendős szünet után újra megindítottuk a szeizmikus méréseket. Kutatásaink anyagi alapját elsősorban azok a gépi berendezések, műszerek, szállító eszközök képezték, melyeket a szovjet társ, majd a szovjet segítő barát szállított. Kis ország másképpen nem is vállalkozhat a kőolajkutatás nagy kockázatára. Bizonyítja ezt számtalan helyen a kőolaj történelme. Vagy a nagytőke kizsákmányolt jaként, vagy a szocialista tábor kölcsönös munkamegosztásának egyenrangú tagjaként lehetséges a nagy vállalkozás. Kritikus gazdasági időszakainkon ez a szocialista kapcsolat segített át bennünket. A kutatások irányításában mindenkor a ,, kollektív’- bölcsesség” módszerét hasz- náltuk. Az egyéni dicsőség csak a kollektív örömben és eredményben elosztva érték. Az új területek sorrendiségét, a kutatások megindítását, de sokszor egy fúró- pont kitűzését is éles viták után határoztuk el. A sokmillió forint értékű fúrások kitűzé- sében, kiképzésében minden kis megfigyelésnek, minden helyes szemléletű elméleti elgondolásnak igen nagy a jelentősége. Kutatóink kollektívája, beleértve a fúrásokra felügyelő fiatal geológus társainkat és a nagyobb tapasztalatú vezetőket, túlnyomó többségben érzi azt a tudományos felelősséget, amely a szocializmust építő népből reá hárul. Első ötéves tervünk elején, 1950-ben, a Magyar Tudományos Akadémia ankét- ján foglaltuk össze a ,, Magyarországi olaj- és földgázvagyon növelésének lehetőségé ”-t. Az ekkor megjelölt elvek és területek eredménye vitte győzelemre olajiparunk első ötéves tervének kutatási részét. 1957-ben ismét megállapítottuk akkori ismereteink szerint a legkedvezőbb terű- i letek sorrendjét. Ebben a rátában már a KGST keretében a baráti országok vezető geológusai is segítettek. Most az 1957-ben megjelölt területeken már eddig elért ked- vező kutatási eredmények alapján derűlátással kezdünk hozzá második ötéves ter- vünkhöz. 3. Végül eredményeinket, olaj- és gázkészleteink, valamint termelésünk növeke- dését a ténybeli megismerés fejlődésének köszönhetjük. Amint a bevezetésben említettem, a felszabadulás előtti 8 olaj- és gázfelhalmo- zódáshoz további 28 járult az elmúlt 15 esztendő alatt. Az így összesen 36 kőolaj- és földgáztelep igen változatos szerkezetű teleptani és tároló típusokhoz tartozik. Az eredményes és a meddő-kutatófúrások értékes földtani eredményeként hazánk területét a szénhidrogén kutatás szempontjából a már ismert 7 főmedencére osztottuk. Az egyes részmedencékre vonatkozó ismereteink még állandóan fejlődésben vannak, s így az első felosztás, mintegy kutatási munkahipotézisként szolgál. Megkísérli a felosztás a kutatás követendő módszerének és a várható főbb szerkezeti típu- soknak megállapítását. Az 1957-ben felállított munkahipotézis az első lépésben igen célra- vezetőnek bizonyult, mert a sorrendileg előre helyezett délzalai, északalföldí és délalföldi ; medencékben értük el valóban a legnagyobb kőolaj- és gázkészlet-növekedéseket. A talált új alakulatok szerkezeti típusai sem hoztak különösebb váratlan meg- lepetéseket. Rendkívül változatosak azonban a telepek típusai és meglepően, egyelőre még magyarázhatatlanul sokfélék a felhalmozott olaj- és gázminőségek. A gyűrt harmadkori, tört mezozóos, tört paleogén, paleozóos és mezozóos rögök felett hajlott boltozatok szerkezettípusaira találtunk az újabb időben is. A telepek között azonban új formaként jelent meg a ,,flís” jellegű homokkő és homokos márga változatos rétegsorában kialakult halmaztelep (?) Hajdúszoboszlón. Mind gyakrabban találkozunk az Alföldön immár jellegzetessé váló paleozoikum feletti alapkonglomerátumban kialakult, valószínűleg kőzettamlag határolt telepekkel. Ilyenek a bíhamagybajomi, kőrösszegapátí, a nagykőrösi, a battonyaí felhalmozódások K e r t a i : .1 magyarországi szénhidrogénkutatás eredményei 411 és a pusztaföldvári telepek egy része. Valószínűleg ilyen típusú az Alföld jugoszláviai részén termelésben álló önnényházaí telep is. Jellegzetes, hogy felhalmozódások az ilyen szerkezetet fedő fiatal üledéksorban is létrejönnek, legtöbbször kőzettan, lag árnyékolt rétegtelepekben. így van ez Bihar- nagybajomban, ahol kevert gáz, Nagykőrösön, ahol széndioxid. Pusztaföldváron, ahol gáz és olaj és Battonyán, ahol gáz tárolódik e rétegekben. A battonyai, bíhamagybajomi konglomerátum telepe, továbbá a pusztaföldvári alsó szint telepe a szabálytalan olaj — víz határ alapján feltételezhetően a B r o d által az orosz pajzsról leírt, kőzettanilag kialakult teleptípusra vallanak. Az egyes részmedencék jelenlegi ismereteink szerint a következőképpen értékelhetők: A délnyugat-dunántúli neogén medence és annak mezozóos északi kerete tartalmazza egyik legnagyobb szénlúdrogén kincsünket. E medencerészt fiatal, kiváló olajgeológusaink ma már az itt mélyült két millió méter kutató és termelő- fúrás tapasztalata alapján részletesebben megismerték, szerkezeti elemeire bontva taglalták és a szerkezetet, sőt az olaj felhalmozódások fejlődését is kutatják. A délzalai medencében a Nagylengyel, Gellénháza, barabásszegi rögcsoport kutató- fúrásai alapján mezozóos anyakőzet is valószínűsíthető. A réteg- és halmaztelepek olajkíncsének felhalmozódásában az ugyancsak eredetileg általunk bevezetett fogalom- nak, a harmadlagos vándorlásnak is fontos szerepet tulajdonítanak. Ezen a területen Nagykanizsa határában, B a j c s á n, az alsópannóniaí hornkkő- rét egekben felhalmozódott gáz és kevés olaj továbbnyomozása folyik. Az i n k e i szerkezet alsópannóniaí homokkő rétegeiben kialakult földgáz - telepekhez hasonló gáz, vagy olajtelepek a geofizikai maximum déli és északi részén még lehetségesek. A Nagylengyel környéki rögcsoporttól északkeletre és keletre levő szerkezeti egységek kutatása eddig nem járt kedvező eredménnyel, még reménytkeltő nyomokkal sem. Ennek ellenére az anyakőzet összlet Újudvar felé való kiterjedése még e medence keleti peremét sem zárja ki a perspektivikus területek közül. A kisalföldi gazdasági értékben eddig csak széndioxidot tartalmazó nyugati paleozóos és keleti mezozóos aljzatú medencékben jelenleg folyó szeizmikus mérések alapján kezdjük majd meg a mélyfúrásokat, nem feledve a mihályi széndioxidban és a mihályí szerkezet alsópannon márgáíban talált szénhidrogén nyomokat. A keletdunántúl i-medencét újabb ismereteink alapján két részre oszt- hatjuk. A déli ún. Dráva - medence nyugati részén az ópaleozóos metamorf rögöket csak a neogén tenger borította el. Ezen a részen az alsópannóniaí hajlott homok- kőrétegekben tárolódik Görgeteg — Babócsa és Heresznye földgáza és kevés olaja. A továbbkutatást a medence mélyebb részén nyugat, északnyugat és emel- kedő részén kelet és északkeleti irányban folytatjuk. A keletdunántúli - medence északi része máig is egyik leg- ismeretlenebb területeink közé tartozik. A legnagyobb részén új paleozóos aljazató medence egyes részein a paleogén tenger is jobban előrenyomult délkelet felé, mint ahogy azt eddig ismertük. Olajat e területen eddig csak a b u z s á k i tortónaí mészkőrögben találtunk. A Görgetegtől a mezőcsokonyai gravitációs minimum felé húzódó depressziós öv peremvidéke és a Mecsek — Igái vonaltól északra levő vidék a közvetlenebb, illetve távolabbi kuta- tás feladatai közé tartozik. Mielőtt az alföldi részmedencékről szólnánk, meg kell említeni a Bakony és a Dunántúli Középhegység térképünkön fehéren hagyott területeit is. A legújabb mezozóos, esetleg paleozóos anyakőzetre utaló adatok alapján, a második ötéves terv végén már 412 Földtani Közlöny, XC. kőiét, 4. füzet K e v t ai : A magyarországi szénhidrogénkutatás eredményei 413 ■ez a terület is megkövetel néhány tájékozódó alapfúrást, a mezozoikum és esetleg az újpaleozoikum értékének tisztázására. Igen jelentősen bővültek mind gazdaságföldtani, mind szerkezettaní és rétegtaní ismereteink az utóbbi két esztendőben az északi és délalföldi neogén medencékről. A bemutatott két metszet délnyugat — északkelet és északnyugat — délkeleti irányban halad át a Xagyalföldön, 13 olaj és földgáztartó alakulatot érintve. Mindkét metszet, mintegy paleozóos rögre támaszkodva húzódik át az északi, illetve déli medencerészekre. A délnyugat — északkeleti metszet a nagykőrösi paleozoi- kumban érinti a legidősebb alapot és innen kiindulva dél felé Kiskőrösnél már a mezozóos aljzatú medencerészt tárja fel. Nagykőrösön a gránit és permi vörös homokkő feletti konglomerátumban kisebb olajtelepet, a rögökre boruló pannónikum homokkő rétegeiben széndioxid telepeket tártunk fel. Újabban a nagykőrösi gravitációs maximum egyik déli szeizmikusán kimu- tatott viszonylagos emelkedett részén, Kecskemét közelében, közvetlenül a gránit alaphegység repedéseiből, illetve a fedőüledék határáról még nem egészen tisztázott felhalmozódási és műszaki viszonyok közül jelentősebb éghető kevert gáztermelést kaptunk. E metszet a továbbiakban északkelet felé. Törteitől kezdve végig a kréta vulkáni és flisjellegű üledékek felett települő harmadkon üledékeken át halad. A tíszavídéki részek magmás tömegei és a viszonylag nagy szerkezeti különbségek alapján intenzívebb töréses szerkezetet feltételezhetünk. Az északalföldí mezozóos aljzatú neogén medence Hajdúság közelében elterülő részén a töréses jelleg valószínűleg már a larámí és pireneusi mozgásokkal megszűnt, mert a paleogén-kréta felszínen a harmadkori üledékek már enyhébb redőkben települnek. Törteién kis olajtelepet és kevert gázt tartalmazó homokkőréteget tártunk fel az alsópannómai emelet legfelső részén, a magasra emelt flisjellegű kréta üledékek lelett. Szolnokon enyhén gyűrt, kis redőkben tárolt, vízzel kevert olajat nyerünk az alsópannóniai homokrétegek halmaztelepeiből. A neogén rétegek itt közvetlenül a 7. ábra. Magyarország földgáz- és kőolaj telepei. Jelmagyarázat: A kőolaj és földgáztartó szer- kezet: 1. Gyűrt, újharmadkori; 2. Tört, paleogén; 3. Tört mezozóos; 4. Mezozóos rögök felett hajlott, har- madkori; 5. Paleozóos rögök felett hajlott, harmadkori; 6. A tárolókőzet kora: p = pliocén, m = miocén, o = oligocén, k = kréta, t = triász; 7. Olajtelep kutatás alatt; 8. Olajtelep termelésben; 9. Uralkodóan szénhidrogén gáztelep; 10. Uralkodóan kevert gáztelep; 11. Uralkodóan COz gáztelep; 12. A kutatás szempontjából elhatárolt újharmadkori medencék; 13. A kutatás szempontjából felosztott óharmadkori medence; 14. A kutatás szempontjából elhatárolt óharmadkori medence; 15. A harmadkori medence feltételezett talpa mezozóos; 16. Jelenlegi ismereteink szerint kutatásra nem alkalmas terület; 17. A harmadkori medence, feltételezett talpa paleozóos. Puc. 1 . HeiJiTe- h raaoHOCHbie crpyKTypbi. OSiacHeHHn: 1. CKJiajmaTaa, no3aHeTpeTHMHaa CTpyKTypa, 2. Pa3pbiBHaa CTpyKTypa naneoreria, 3. Pa3pbiBHaa CTpyKTypa Me303oa, 4. HaK-nomma TpeTimiian CTpyK- Typa Haa rabiSaMM Me3030H. 5. HaK.iOHHaa TpeTMMHaa CTpyKTypa Haa rjibi6aMH naneo30«, 6. Bo3pacT kojt- neKTopa: p = nauoueH, m = mhouch, o = oauroueH, k = Mén, t = Tpuac, 7. 3aae>K Hecjmi noa pa3BeaKoü, 8. 3ane>K HetjiTH noa aoóbmofi, 9. 3aae>K b npeoSnaaaiomefi nacTH yraeBoaopoaHoro ra3a, 10. 3ane>K b npeo6- jlaaaroinen nacTH CMeuiaHHoro ra3a, 1 1. 3aae>K b npeoőnaaaiomeű nacTH CMeinaHHoro ra3a, 1 1. 3ane>K b npeo6- aaaaromeH qacTu COa ra3a, 12. OrpammeHHbie c tomkh 3peHua noncKOB no3zmeTpeTHMHbie 6acceüHb[, 13. Pa3- aeneHHbie c tomkh 3peHHH noncKOB paHHeTpeTHMHbie öacceííHbi, 14. Pa3aeneHHbie c tomkh 3peHun’ noncKOB paHHeTpeTHMHbie 6acceüHbi, 15. ripeanoao>KHTeabHan Me303oücKan noaouiBa TpeTHKHoro 6acceííHa, 16. Tep- pHTopua, Hecnoco6Han nnn noucKOB npn Haumx HacTOHmnx 3HaHnnx, 17. npeanoaowuTeabHan ’naiieo3oft- CKan noaouipa TpeTHMHoro Sacceima. Fig. 1. The oil and gas territories of Hungary-. S v m b o 1 s: The oil and gas structure is: 1. Földed, laté Tertiary; 2. Faulted, Paleogene; 3. Faulted, Mesozoic; 4. Bent Tertiarv above Mesozoic blocks; 5. Bent Tertiary above Paleozoic blocks; 6. Age of the reservoir rock: pr = Pliocerie, m = Miocéné, o - Oligocene, k = Cretaceous, t = Triassic; 7. Oil deposit under prospection; 8. Oil deposit under exploitation; 9. Gas field with predominant hydrocarbons; 10. Predominantlv mixed gas field; 11. Gas field with predominant CO,; 12. Prospection imits in laté Tertiary basins; 13. Prospection units in early Tertiary basins; 14. earlv Tertiary basins undivided from the point of view of prospecting; 15. Presumable Mesozoic basement o'f Tertiary basin; 16. Area unfavorable fór prospection according to present State of knowledge; 17. Presum- able Paleozoic basement Of Tertiary basin. 414 Földtani Közlöny, JiC. kötet, 4. füzet valószínűleg krétakorú diabáz agglomerátumra települnek. (Az egyes területekre vonat- kozó mélységszámokat nem közlöm, azok a metszetekről leolvashatók.) Szolnoktól keletre, Szandaszöllősön egyelőre monoklinálisszerűen emel- kedőnek látszó szerkezetben, valószínűleg litológiailag árnyékolt rétegtelepeken jól éghető gázfelhalmozódást találtunk. Ugyancsak kréta aljzat felett meghajlott alsópannóniai homokrétegekben tar- talmaznak gázt a kisebb kisújszállási, nádudvari, kábái és a nagyobb tatáriilési földtani alakulatok. A nádudvari alsópannóniai gáztartó homokkövek szerkezeti formái az előzők egy részéhez hasonlóan már szeizmikus méréseink értelmezésének jelentős fejlődését dicsérik. Nádudvartól kelet-északkeletre és Kábától északkeletre emelkedik a hajdú- szoboszlói boltozat. Mint legnagyobb olajkincsünk. Nagylengyel esetében, úgy itt is. néhány szóval ismertetnünk kell legnagyobb földgázkincsünk felfedezésének történetét. Nádudvar keleti részén levő néhány fúrásban kisebb olaj- és gáztelepeket tártunk fel. Nádudvartól kezdődően általános nyugat-délnyugati dőlésirányban. Ezen az alapon feltételezhető volt, hogy a Kábától északra fekvő medencerészen újabb kedvező szerkezetet találunk. Szeizmikus reflexiós méréseket kezdtünk tehát e vidéken. Geofizikusaink azt tapasztalták, hogy a regionális szelvényen is jelzett északkeleti emelkedés nagy kiterje- désben felfejlődik és Hajdúszoboszlótól északra terjedő térségben tetőzik. Megjegyzendő, és azt a mérések célkitűzése is tartalmazta, hogy a méréseknek a hajduszoboszlói terü- letre való kiterjedése feltételezhető volt. Szeizmikus szakembereink munkájaként raj- zolódott ki a több mint 10 km hosszú, 3 — 4 km széles 2 — 300 in szerkezeti záródást mutató felboltozódás. Tekintettel arra, hogy a kiemelkedés déli szárnyának tengelyközelí mélyrészén települtek a hajdúszoboszlói vizes — gázos kutak, joggal fűztünk nagy remé- nyeket a szerkezet felső részéhez és az első kutató mélyfúrást már a mérések közben, 1958 októberében telepítettük. E fúrás a felső- és alsópannóniai alemelet határán és a paleogén — kréta flisjellegű homokkő, homokos márga, márga sorozatban több nagy kapacitású gáztelepet harántolt. A további kutatófiirások 1959. év folyamán a területet jelentősen bővítették. A metszet Debrecen felé folytatódik és az azóta folyamatban levő szeizmikus mérések tanúsága szerint érdekes, értékes területen végződik. Az 1952-ben mélyült Debrecen-2 sz. mélyfúrás az alsópannóniai sorozat fekvőjében jó olajnyomokat talált, a réteg kivizsgálása azonban víztartó rétegekkel együtt történt. Ha figyelembe vesszük azt, hogy ez a debreceni fúrás a most felmérés alatt levő józsai szeizmikus kiemelkedés déli szárnyán van, megállapítható, hogy egyik legfontosabb kutatási területünk alakult ki e vidéken. A nyíregyházai alapfúrás vastag vulkáni sorozata egy időre Hajdúböszörménnyel összevetve leszállította a Nyírség olajföldtani értékét. Ezeknek az újabb adatoknak alapján, ha keskenyebb övben is, de Hajdúszoboszló egész környékén, beleértve a Nyírség felé való továbbfejlődést és a szerkezet körül már kimutatott további szeizmikus kiemel- kedéseket, nagyon érdekes és esetleg értékes kutatási feladat előtt állunk. Értékes lehet későbbi kutatásaink eredményeitől függően a Nyírség távolabbi, keleti perem- vidéke is. Az Alföldön át északnyugatról délkelet felé haladó metszet a paleogén medencéből indul ki. Őrszentmiklóson az egykori gázkitörés helyén kicsi gáztelepet határoltak körül az oligocén homokkövekben segélykutató fúrásaink. E paleogén medence eddig legcélravezetőbb kutatási módszere a szerkezetkutatás, sekélykutatás volt. Az Eger mellett feltárt D e m j é n első olajnyomaít magánkutató fúrásainknak köszönhetjük. be u 'O 03 8 ^ •■2 v N — ü % Jh 8 a -3 § cd •»-> -+-* a cn a a N -u 'S? (fi ou t/l 22 Sf á 3 ií ■a :S 'S '-3 a « « 3 H o- T ^ U 'W' ~ = s ^ ~ - S X • - ^ c; 2 r- f- I U 5 .20 - Cd Cd = CO s y K 2? . o a; tű cd cö C 2 x .. «3 £ £> 2 u • 2 3 f- o ~ k o s 2 U ® a o •• . cd o i K « 3 | s* y T • ü c£i:-* 0> O o 5 s o cd 00 x 2 s S 6 £ ! & g I & g í « § s g i & o ü S J ° £ a s § - o x g . s „ ^ í Ken HeTe- ii ra30H0CHbie cTpyKTypbi, jiOByuiKii n He(J)TecoAep>Kaiune KonneKTopbi BeHrpnn HBJinioTcn oneHb pa3H006pa3HbiMH. Í4x rjiaBHbie Timbi ii30őpa>Kai0Tcn b Haineíí KapTe. B CTa- Tbe noApoöHO nepenncjieHbi panoHbi BeHrpim, KOTopbie MoryT cOAep>KaTb AajibHenmiie 3ajie>Kif HetJjTii h npnpoflHoro ra3a. The results of prospecting fór hydrocarbons in Hungary in the years 1945 through 1960 Dr. GY. KURTÁI In Hungary the ninnber of oil and gas deposits of economic value is 36, 28 of wlűch, the most important ones among them, were diseovered after 1945. The nuniber of wildcat wells brought down is 115, with an efficiency rate of 31 per cent. The high efficiency is the result of an up-to-date way of oil geological thinking specially adapted to Hungárián circmnstances as well as of the systematical planned exploration. The oil- and gasbearing structures, traps and reservoir-rocks are exceed- ingly variable. Their main types are shown by the annexed map. In a number of areas of the country, enumerated in detail in the paper, there are still further hopeful basin parts in which further oil and gas deposits may eventually be hidden. MAGYARORSZÁG FELSZÍNALATTI VIZEI Dr. RÓNAI ANDRÁS* Összefoglalás: A szerző áttekintő képet ad Magyarország vízviszonyairól és vízzel való ellátottságáról. Röviden ismerteti a múltban végzett és ma folyamatban levő víz- földtani munkát, a vízkutatás mai feladatait és perspektíváját. A vízkutatás fontosságáról Magyarországon ma már nem kell bevezetőben szólani. Ez köztudomású. Ma készletről, beszerzésről, utánpótlásról, minőségről, tisztításról, visszanyerésről, visszapótlásról beszélünk. A vízfogyasztás ugrásszerűen nő az iparo- sodás és városiasodás folytán és az öntözési igények emelkedésével. Magyarországon az évi vízfogyasztás az Orsz. Vízügyi Főig. megállapítása szerint 3 milliárd m3, ebből az ipar és lakosság igénye 2 milliárd m3, a mezőgazdaságé 1 milliárd. 1948-ban a fogyasztás fele ennyi volt, a következő 10 évben 120%-os emelkedéssel számolnak. Világszerte folyik a vízkészletek és vízutánpótlás számbavétele. Az országos és nemzetközi statisztikának egyik legfontosabb tétele a jövőben ez lesz. A vízbeszerzés a) felszíni és b) felszín alatti forrásokból merít. Felszíni vízfolyásainkról 75 év óta mintaszerű adatgyűjtés folyik. Előbb a víz elleni védekezés érdekében gyűjtötték az adatokat: árvizek magassága, gyakorisága, tartóssága, jégviszonyok, mederviszonyok, árhullámok levonulása; másrészt a hajózási viszonyok: kisvizek, gázlók voltak a megfigyelés tárgyai; ma ezek mellett: a vízhozam, ennek ingadozása, vízminőség, hordalék a kutatás tárgyai. További probléma a víz- tisztítás és visszanyerés. A felszíni vizek hozama a folyók vízjárásától s ez a csapadéktól függ. Nagyvízkor évi 200 milliárd m3-t szállítanak Magyarországon, kisvízkor 61 nnlliárdot, átlagosan 120 milliárdot. Ez a víz nem vehető mind igénybe a folyók egyéb szerepének (hajózás, halászat, vízelvezetés) sérelme nélkül. A kivehető vízmennyiség átlagos vízszállításkor bőven fedezi a mai szükségletet (összegben, de nem helyileg), kisvízkor azonban nem. A 3 milliárd m3 becsült szükséglet l/10-ét lehet kisvízkor a f oly ókból kivenni. Az országos szükséglet többi részét és a folyóktól távoli területeken az egész szükségletet felszínalatti vízből merítik. Jelenleg az országos szükséglet 30 — 40%-át fedezik felszínalatti vízből. A felszínalatti vizekről nincsen olyan pontos adatgyűjtésünk — s a dolog termé- szete szennt nem is lehet — mint a felszíni vizekről. De e téren is vannak régi kezdemé- nyezéseink, amikre büszkék lehetünk. Jelenleg a mélységi vizek felkutatása, tudományos megismerése és gyakorlati feltárása jónéhány intézményünknek feladatkörében foglal el fontos helyet. •Előadás a M. Földtani Társulatban, 1960. április 22-én. 2* 420 Földtani Közlöny, XC. kötet, 4. füzet A mélységi vizekről rendszeresen gyűjtött legrégibb adatokat a M. Áll. Földtani Intézet vízügyi osztályán őrzik. A múlt század végén nagy iramban meginduló artézi- kút-fúrások rétegsorait és vízszolgáltatásí adatait gyűjtötték itt össze. Ezek a fúrások fényt vetnek negyedkori laza rétegeink vízviszonyaira, s egyúttal képet adnak fiatal üledékekkel feltöltött alföldjeink felszínközeli földtani viszonyairól is. Ez az adat-anyag szolgáltatás alapot jelenlegi alföldi vízkutatásainkhoz és tervezéseinkhez, ennek alapján véleményezik és engedélyezik a további kútfúrásokat és vízigénybevételt. A kötelező adatszolgáltatáson nyugvó dokumentumgyűjteményt a Földtani Intézet Vízügyi osz- tályán ismételten végrehajtott ellenőrző bejárásokkal, adatgyűjtéssel és egyeztetéssel igyekeztek teljessé tenni s az jelenleg összefoglaló feldolgozás alatt áll. A MAFI-ban gyűjtött vízföldtani adatok felölelik a mélységbeli vizek kémizmusára vonatkozó elem- zések eredményeit is. Nincs adatunk és megfigyelésünk azonban a mélyebb víztartó rétegek vízutánpótlódásáról. A Földtani Intézet jelentős munkát fordított a talaj vízviszonyok felderítésére és megvilágítására is az Alföldön és síkvidéki területeinken. Elkészült, illetve ezévben befejezést nyer az ország síkvidéki területének ásottkút katasztere, eddig 1 156 000 kút számbavételével. A mérések alapján 200 000-es talajvízszint térképet szerkesztettek az Alföldről és Kisalföldről, felhasználva az egyszeri tömegmérés eredményeinek értékelésére a YITUKI-kezelésben levő rendszeresen mért talajvízkutak adatait. A talajvíztükör felszínalatti mélységét feltüntető térkép mellett térkép készült a talajvíz minőségéről, a vízben oldott sók összetételéről kb. 1500 vízminta vegyelemzése alapján. 1954-ben megszervezték a hazai nagyobb kútfúró vállalatok geológus-szolgálatát. Azóta ez a geológus-szolgálat bevált, a kútfúrásokat jobb előkészítés alapján telepítik. Az elvégzett fúrások tapasztalatai, a rétegsorra, vízhozamra, vízminőségre vonatkozó adatai rendszeresebben és biztosabban megőriztetnek és felhasználtatnak a további vízkutatás és vízfeltárás érdekében. A központosított Vízkutató és Kútfúró Vállalatnál nemcsak adatgyűjtő, hanem feldolgozó, kiértékelő munka is folyik. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóintézet a talajvízviszonyokat hidrológiai szempontból tanulmányozza. Kiterjedt országos figyelőkúthálózatot tart fenn és az azokból nyert adatokat többféle módon feldolgozza. A felszínközeli földalatti vízviszonyok tisztázásánál igen nagy szolgálatot tesznek az építkezési, talaj mechanikai próbafúrások, ezeknek vízészlelési adatai, valamint a vízvezető és vízzáró rétegekről készült talaj fizikai vizsgálati adatok (képlékenységi vizsgálatok, szemcsegörbék, természetes víztartalom meghatározása stb.) A Földtani Intézet 100 000-es laponkint összegy űjtötte és gyűjti ezeket az adatokat és mind a földtani, mind a talajvíztérképek szerkesztésénél felhasználja. A különböző tervező irodák fúrási és feltárási munkája mellett nem jelentéktelen az olaj- és szénhidrogénkutatással kapcsolatos kísf úrások (szeizmikus fúrások) adat- szolgáltatása a felszínközelí rétegek vízvezetésére és vízrekesztésére vonatkozóan. Újabban ezek a fúrások is kiértékelést nyernek vízföldtani szempontból. Az olaj- kutató mélyfúrások adatait is mind gyakrabban használják fel a mélységbeli rétegek vízkincsének meghatározására. Állandó a törekvés, hogy a szénhidrogénre meddő fú- rások — kedvező viszonyok esetén — termálkutakká legyenek kiépíthetők. A fő kérdés a felszínalatti víztartók jellege, kifejlődése, vastagsága, a bennük tárolt víz mennyisége. Továbbá az utánpótlás útja és mennyisége. A felszínalatti víztartók 1. Karszt, 2. Negyedkori laza rétegek, 3. Idősebb, nem karsztos rétegek. A karszt kis területet foglal el (1340 km2), de nagy jelentőségű a helyi vízr ellátásban. Évi 317 millió in3 a hozama, az ország becsült szükségletének 10%-a. Rónai : Magyarország felszínalatti vizei 421 Az idősebb, nem karsztos kőzetek közül országunkban a hegy- vidékek vulkáni kőzeteinek repedés- és hasadékhálózata és a pannóniai tengeri üledékek víztartó rétegei a legjelentősebbek. Az első területileg kicsiny, mélyben adott vizéről most nem beszélünk. A magasan levő pannóniai rétegek kevés vizet adnak (lásd Dunán- túl), a mélybe süllyedt rétegek többet. Legnagyobb jelentőségű a negyedkori laza rétegek vize a két nagy medencében. Az ország felszínének több mint 80%-át foglalják el negyedkori rétegek, kb. 50%-át vastag folyóvízi üledéksorok. Legnagyobb vastagságuk meghaladja az 500 métert. 1,5 miihó ásott kút és 15 — 20 000 artézínek mondott fúrt kút mélyül beléjük. Kb. 3/4 milliárd m3 vizet emelnek belőlük. Az ország lakossága több mint felének ivóvízfogyasz- tását, az állatállomány fogyasztását, az öntözés egy kisebb részét és az ipari fogyasztás egy részét fedezik. Az Alföld negyedkori folyóvízi töltelékanyagát 45 000 km2 területen az eddigi kutatások alapján 8800 km3-re becsüljük. Negyedkori rétegek átlagos vastagsága az Alföldön 200 m Kisalföld negyedkori töltelékanyaga 200 km3 / Kisalföld negyedkori rétegek átlagvastagsága 80 m ) 2,500 km2 területen A Kisalföldet nagyrészt durva szemcséjű üledék, az Alföldet finom szemcséjű tölti ki. A Kisalföld negyedkori rétegeiben tárolt víz mennyiségét .... 65 km3-re tehetjük. Az Alföld negyedkori rétegeiben tárolt víz mennyiségét 2,600 km3-re tehetjük. Ez a víz nem vehető ki, mert egy része finom szemcséjű agyagban és iszapban áll. Kavics-, homok- és homokos rétegekben áll a Kisalföldön a tárolt víznek kb 2/3 része, az Alföldön kb 1/3 része. Ennek a víznek is csak az úgynevezett „szabad hézag- térfogatban” levő része termelhető ki. A Kisalföld elméletileg kiemelhető vize 30 km3 Az Alföld elméletileg kiemelhető vize 300 km3 E két nagy medence vize a mai évi fogyasztásnak 100-szorosa. A felső 50 m-ből kivehető víz Kisalföldön 25 km3 A felső 50 m-ből kivehető víz Alföldön 65 km3 kb. 30 évi mai szükséglet 90 km3 Ha 1 m-rel süllyesztenénk a vízszintet Kísalföldön és Alföldön, összesen 2 — 3 km3 vizet nyernénk. A negyedkori rétegek vizének jelentősége országosan nagy, helyileg nagy terüle- teken döntő. Főleg az Alföldön. \ an olyan felfogás, hogy az Alföld mélyében mindenütt van elegendő víz. Másoknál aggodalmak, majd újra gondatlanság váltják egymást. Az alföldi medence vízviszonyai nagyon különbözőek. A negyedkori rétegekkel borí- tott, a felszin alatt magasra felnyúló pannóniai hátságok kevés vizet adnak. Köztük a nagy vastagságban laza folyóvízi hordalékkal kitöltött mélyedések sokat. Magas pannóniai hátságok vannak a Nagykúnság, Hajdúság, a békési lösztábla felszíne alatt. A Duna — Tisza közén is vannak eltemetett magas pannóniai vonulatok, a Jászság egyes részei alatt szintén. 422 Földtani Közlöny, XC. kötet, 4. füzet Nagyobb, durva anyaggal feltöltött öblök: a Sajó tömielékkúpja, a déltiszai süllyedék (Maros törmelékkúp), a Duna nagy völgye Bp. — Baja között, az északi hegység- perem kisebb törmelékkúpjai és elősüllyedékeí. A mai felszín az alföldi medencének ezt a vízföldtani szempontból oly fontos feldaraboltságát nem tükrözi. Azért nehéz az Alföld területének földtani, vagy vízföld- tani tájbeosztása is, mert a felszín alatti pannóniai térszín morfológiáját a fúrások alap- ján csak nagy vonalakban tudjuk követni. A talajvíztükör térképe e téren jelentős segít- séget hozott. Mindenesetre az Alföld medencéje a maga részmedencéivel, felszínalatti vízválasztó hátságaival, durva üledéket nagy vastagságban rejtő üstjeivel, egyes helyeken a régi árterek nagy kiterjedésű és nagy vastagságú vízzáró iszapanyagával, másrészt gyorsan váltakozó szemcsenagyságú rétegsoraival földtani unikum, amely igen részletes vizsgálatot igényel. A Kisalföld jóval egyszerűbb medence, bár a pannóniai alap itt is elég erős reliefet mutat. Ez a jóval kisebb süllyedék töltelékanyagban is, szerkezetében is egységesebb. Ne- gyedkori tölteléke nagyrészt kavics és durva homok,, a víz benne bőséges, az utánpótlás jó. A mélységi vizek sótartalma általában a mélységgel arányosan nő. Nagyobb hő, nagyobb nyomás, több oldat. A negyedkori rétegeken belül kisebbek a különbségek, csak legfelül a talajvíznél és legalul a tengeri rétegek elérésénél, változik ugrásszerűen a helyzet. A talajvíz nagy sótartalmú az alföldi területeken. Erőteljes a bepárlódás és a levegő, valamint a szénsav kénúai, továbbá a növényi és állati szervezetek biológiai hatása. (5 — 10 000 mg/l oldott só nem ritkaság). Van egy optimális zóna, 25 — 50-től 100 — 200 m. Ez a leginkább felhasználható jó víz rezervoárja. Viszont ebben a zónában elég gyakori a víz vasassága és agresszivitása. A talajvíz az Alföldön ivásra, ipari célokra, öntözésre általában alkalmatlan nagy magnéziumszulfát, nátriumszulfát, nátrimnhidrogénkarbonát és egyéb szeny- nyezettsége folytán. Ezért terjednek a fúrt kutak. Nagyobb a hozamuk is. A szabad tükrű talajvíz, ha finom üledékben áll, kevesebb hozamot ad, mint a nyomás alatt álló rétegeké. Viszont a talaj vízkutak építési költsége, vízkiemelése annyival olcsóbb, hogy fel kell használni őket, ahol lehet. Egyes helyeken elterjedtek az ásott öntözőkutak. Kis igénybevétel esetén jól be is válnak. Talajvízből egy helyen nagy víztermelést erőltetni azonban általában helytelen. A tanyarendszer felszámolása is nehézségekbe ütközik a vízellátás vonalán. Szétszórt kis kutakból jobban össze lehet hozni nagyobb vízmennyiséget, mint egy-egy helyen épített nagy, vagy sűrűn telepített kutakból. Talajvíznél fontos a hőmérséklet. Az artézi vizek hőmérséklete azok hazájában, a Dél-Tiszántúlon 20 C° körül jár. Ezt ivásra, sőt a magasabb hőmérsékletűeket öntözésre is hűteni kell. Ipari üzemeknél hűtésre jó az alacsony hőmérsékletű talajvíz. Átlagosan 10 — 12 C° a talajvíz hőmérséklete és nyáron sem megy fel néhány foknál többel azokban az átlagos mélységű kutakban, ahol a vízszint 3 — 4 m-nél mélyebben helyezkedik el a felszín alatt. Az alföldi ember frigidaireje a kútja. A vízkészletek számbavétele mellett döntő az utánpótlás kérdése. Elvileg a fel- szín alatti víz pótlódhatik alulról és az atmoszférából. Az alulról való pótlódás folyamata és mennyisége ma még ismeretlen. A talajvíznek a csapadékvízből való pótlódására végeztek számításokat nálunk is, külföldön is. Mélyebb vízadórétegek vizének a felszín- ről való táplálására megnyugtató megfigyeléseink és számításaink még nincsenek. A nyugalmi vízszintek és nyomásviszonyok időbeli változására sincs hazánkban elegendő adatunk. Ugyanolyan rendszeres mérőhálózatra volna szükség, mint a talaj vízkutaknál. A meteorológiai adatokkal párhuzamos ilyen adatgyűjtés adhat csak választ arra, hogy a beszivárgó csapadékvíznek mekkora része, núlyen xíton, milyen sebességgel kerülhet a mélybe és milyen változásokon megy át útjában? Rónai : Magyarország felszínalatti vizei 423 Meggondolások alapján: a hegyvidéki területeken a felszínen lefolyó víz mennyi- ségéhez képest a felszín alatt szivárgó csak kisebb lehet. Síkvidéken a csapadékból a párolgás visz el legtöbbet, a lefolyás kicsiny, a beszivárgás sem nagy. A felszíni vizek hozama a felszín alattival szemben kisebb. A beszívárgási viszonyok igen változóak: domborzati helyzettől, kőzettani viszonyoktól, növényzettől, hőmérséklettől, széltől függőek. Eddig nagyobb területen a beszivárgást megnyugtatóan mérni nem tudjuk. Ipari területeken többször tíz méteres vízszintsüllyedéseket észlelnek a felszín alatti víz nagyfokú kihasználása miatt. Többféle visszapótlással próbálkoznak. Nálunk is számolni kell a fogyasztás rohamos növekedésével. Az alföldi lakosság vízfogyasztása elképesztően kicsiny. Nálunk a vízszint 1 — 2 m-es süllyedése is nagy változásokkal fog járni. 700 — 800 ■ezer alföldi kutunkban a nyári hónapok alatt átlag 1—2 m vízoszlop van. Ezek a kutak méteres nagyságú vízszintsüllvedés esetén mind szárazra kerülnek. Már a periódusos vízszintingadozás is katasztrófát hozhat 15 — 20 évenkint. A kiemelő szerkezetek is felmondják a szolgálatot, ha a süllyedés nagyobb fokú és állandó. Nagyobb víztermelés esetén a vízszintsüllvedés nem lesz egyenletes az egész Alföldön, mint ahogy a vízszint elhelyezkedése sem egyenletes és az utánpótlás sem az. A víztükör évszakos ingadozása is igen különböző mértékű az Alföld egyes tájain. Ezért fontos a helyi részletes tanulmányozás. Az 1950. évi kezdeményezés, az Alföld földtani- és talaj víz viszonyainak részletes térképezése, a közeljövőben hozza meg majd gyümöl- csét. Fordított baj is van, ha jóval ritkábban is. A magas talajvíz. 1941 és 1942 tavaszán a kutak álltak a vízben az Alföldön és nem a kutakban állt a víz. Az öntözések talajviz- duzzasztó hatása a Tiszántúl egyes részein az elmúlt években katasztrofális méreteket öltött. A talajvízjárást figyelni, előre jelezni s egyes helyeken szabályozni kell. Felszíni vizeknél a ma problémája a tározás és helyes elosztás. A mély rétegek természetes tározó terek építési költség és párolgási veszteség nélkül. Ezt a tározó helyet is gondozni kell. Szabályozni a beszívárgási viszonyokat, az igénybevétel helyeit ésmennyi- ségét. Mindezt csak a tározótér nagyságának, formájának, elhelyezkedésének, anyagá- nak s egyéb tulajdonságainak ismerete alapján lehet. Ez a vízföldtani és részben síkvidéki földtani kutatás soron következő legfonto- sabb feladata. Das unterirdische Wasser von Ungarn Dr. A. RÓNAI Verfasser gibt eine kurze Übersielit über die Wasserverháltnisse mid Wasserver- sorgung Ungarns. Er gibt die in dér Vergangenheit getátigten und die im Gangé be- findlichen hydrogeologischen Arbeiten, die Aufgaben und die Perspektive dér Wasser- forschung bekannt. a í A MAGYAR KŐSZÉNKUTATÁS 15 ÉVE (1945-1960) Dr. HEGEDŰS GYUEA Összefoglalás: A Szerző ismerteti a magyarországi kőszénkutatás fejlődését az elmúlt 15 év folyamán, kapcsolatban az ipari földtani szolgálat megszervezésével és kifej- lesztésével és az új kutatási módszerek bevezetésével. A tervszerű és rendszeres kutatások eredményeképpen új szénterületeket tártak fel, jelentős szénvagy ónnal. Hazánkban a termelés mennyiségét és értékét, valamint a bányászattal foglal- kozók létszámát tekintve is a legjelentősebb bányatermék a kőszén. Felszabadulásunk 15. évfordulója alkalmából rövid áttekintést nyújtunk a kőszénkutatás és a vele fog- lalkozó ipari geológiai szolgálat 15 éves fejlődéséről. A felszabadulás előtt a két nagy kőszénbánya vállalatnál és az állami bányászat- nál folyt többé-kevésbé rendszeres, de a mai fogalmak szerint tervszerűnek nem mond- ható földtani kutatás. A két nagy vállalatnak állandó geológus szakértője volt, a többiek esetenként az egyetemek és az Áll. Földtani Intézet geológusait kérték fel szakvélemény adásra. A felszabadulás után a kőszénbányák államosítása még nem hozott azonnali változást a kutatások fejlődésében. Az ország leromlott gazdasági helyzete következté- ben csak fokozatosan értek meg a fejlődés feltételei. Ebben az időben a korábbi gyakor- lathoz hasonlóan részfeladatokra adtak szakértői megbízatást egyes geológusoknak. 1949-ben kezdődött a kőszénbányászatban a rendszeresebb geológiai munka, midőn a bányaközpontokba geológusokat neveztek ki. Ezek voltak Komló, Tatabánya, Dorog, Salgótarján, majd Pécs, Miskolc és Középdunántúl, melynek központja akkor Várpalotán volt. Még ugyanebben az évben a geológusok az 1949. okt. 1-én megalakult Bányászati Kutatási és Mélyfúró N. V. állományába kerültek. Feladatuk elsősorban a kutatások irányítása és ellenőrzése volt. 1950. szeptember 1-én a Földtani Kutatási Központ megalakulásakor a bányászati kutatásoknál dolgozó geológusok a M. Áll. Földtani Intézet állományába kerültek, továbbra is a bányáknál dolgozva a Földtani Intézet kirendeltségeiként. 1952. július 1-én a kirendeltségek megszűntek, illetve ismét állományilag is a kőszénbányászathoz, a kőszénbányászati trösztökhöz kerültek. Az Ózdi Szénbányászati Tröszt földtani szolgálatát rövid ideig a miskolci geológus látta el, 1953-ban alakult ott is önálló földtani szolgálat. A Várpalotai Szénbányászati Trösztnek a Középdunántú- litól való elválásával a földtani szolgálat is kettévált. A földtani szolgálat feladata ebben az időben főleg a kutatások tervezése, ellenőrzése és a fiírások anyagfeldolgozása volt. A földtani szolgálat szakmai irányítását a Bánya- és Energiaügyi Minisztérium földtani főosztálya, majd 1953. márciustól az Országos Földtani Főigazgatóság végezte. 1953. január 1-ével történt az első kísérlet a részletesen dokumentált kőszénvagyon felmérésére. Ez a felmérés már a szovjet rendszerű A, B, C kategóriákat használta, de részletesen kidolgozott utasítás hiányában a kategóriába sorolás erősen szubjektív volt. Hibái ellenére ez az anyag alapvető változást jelent a kőszénvagyon fehnérésében. 1954 — 55. év folyamán, kormányunk meghívására tanácsadóként hazánkban tartózkodott Tyerentyev E. V. szovjet geológus. Tevékenysége hatalmas változást hozott a földtani szolgálat munkájában. Tanácsai nyomán kezdtük bevezetni a fúrási hálózat szerinti tervszerű kutatást, aktív közreműködésével készültek el az első készletszámítással Hegedűs: A magyar kőszénkutatás 15 éve 425 egybekötött összefoglaló földtani jelentések Komló- Kossuthbánya, Oroszlány külfej- tések és lejtaknák, valamint Nógrád Kányás-akna területéről, továbbá az első többéves kutatási terv. Tanácsai alapján 1954. április 1-én átszervezték az ipari földtani szolgá- latot. Különvált a kutatási- és a bányageológia. Az Országos Földtani Főigazgatósághoz tartozó földtani kutató-fúró vállalatok földtani szolgálata végzi a fiirások ellenőrzését, anyagfeldolgozását és késziti az összefoglaló földtani jelentéseket, a kőszénbányászati földtani szolgálat ettől mentesülve nagyobb mértékben tud a szorosan vett bányageo- lógiai feladatokkal foglalkozni. A bányageológiai szolgálat a Nehézipari Minisztériumban működő kőszénbányászati főgeológus irányítása alatt áll. 1954-től a kőszénbányászati földtani szolgálat egyenletesen fejlődött, lét- számban is gyarapodott. Ezt a fejlődést zavarta meg az ellenforradalom. Több geológus külföldre távozott, majd a létszámcsökkentés jelentett újabb érvágást. Azóta lassan, de az egyes trösztöket összehasonlítva nem egyenletesen fejlődik a szolgálat létszáma. A kőszénbányászati földtani szolgálat létszáma jelenleg kb. 90 fő, ennek kéthar- mada egyetemet végzett geológus. A következőkben a bányaföldtani szolgálat tevékenységét ismertetem. A bányageológusok tevékenysége nagyon szerteágazó. Részben a jövő fejlődés érdekében a távlati tervezés földtani megalapozása, részben a jelen termelési feladatok megoldása. Mindezek alapja az állandó adatgyűjtés a külszínen, a bányában és mély- fúrások révén. Ezek közül külszíni térképezést a szükséges mértékben végeznek, rend- szerűit annyira, amennyire a fiirások helyes megtervezése, kitűzése szükségessé teszi. A bányabelí feltárásokat rendszeresen figyelemmel kísérik és szelvényezik olyan mér- tékben, amennyire a földtani szerkezet szükségessé, a létszám -helyzet lehetségessé teszi. A fúrási kutatásokat a NIM és OFI'-el egyetértésben megtervezi, a kutatóvállalattal, esetleg saját kezelésben elvégezteti, az eredményeket az általános geológiai képbe beil- lesztve értékeli, ennek alapján javaslatot tesz a további kutatásra, vagy a termelés számára. Elkészíti a terület földtani és szerkezeti térképét. Elvégzi a telepek azonosí- tását, elkészíti a kőszéntelep fekvőjének szintvonalas térképét, telepvastagsági tér- képeket, külfejtés lehetősége esetén a fedőréteg térképeket. A bányabeli fúrásokkal figyelemmel kíséri a telepvastagság változásokat, kivé- konyodásokat, elmeddüléseket. Ugyancsak számontartja és felkutatja a régi bányászat által visszahagyott készleteket, a régi magánbányák közötti sávokon ki nem termelt és esetleg könnyen termelésbe vonható készleteket. Javaslatot tesz a bányák földtanilag indokolt határának megvonására. A távlati és éves termelési tervek egyaránt a szén- vagyon felmérésen alapulnak. A geológus végzi el a készletszámítást, a készletek állandó nyilvántartását és készíti az évi mérleget. Egyben a kőszénvagyon őre, nyilvántartja a veszteségeket és ügyel arra, hogy fölösleges veszteségek ne történjenek. A bányaföldtani szolgálat feladata a működő üzemek összefoglaló földtani jelen- téseinek elkészítése, ezt azonban létszám nehézségek miatt még igen kis mértékben vég- zik. A leginkább vízveszélyes trösztöknél a földtani szolgálaton belül külön hidrogeoló- giai szolgálat működik, de a vízveszélyelhárítás és a vízellátás kérdéseinek mindenütt nagy figyelmet szentelnek (vízhozammérés, védőréteg számítás, vízveszély előrejelzése). Ezenkívül geológusaink a termelés érdekét szolgáló tudományos kérdésekkel is foglal- koznak. A fentiekben csak nagyon vázlatosan ismertettem a bányaföldtani szolgálat munkakörét. A továbbiakban a felszabadulás óta történt kutatások eredményeiről szólok. Megemlítem, hogy a kőszénterületek felszíni ismeretességi foka 25 000-es méret- arányú reambulált térképlapokban 100%-os, ezek azonban ma már nem elégítik ki a 426 Földtani Közlöny, X C. kötet, 4. füzet követelményeket. A Magyar Állami Földtani Intézet megkezdte kőszénterületeink 5000-es és 10 000-es méretarányú térképezését. Ennek során feldolgozzák a fúrási és bányabeli adatokat, készítenek fedett, fedetlen és teleptani térképeket. A munka során nagyrészben elkészült a mecseki kőszénterület és a Dorogi Szénbányászati Tröszt terü- letének térképezése, a többi területeken még csak a munka kezdetén tartanak. A mélyfi'irási kutatás a felszabadulás óta nagy fejlődésen ment keresztül. A fel- szabadulás előtti fúrások nagy részéről semmi dokumentáció nem áll rendelkezésre, sokról fúrómesteri rétegsor és csak egy részről geológus feldolgozása alapján készült rétegleírás. Ma a fúrások nagy részéről korszerű feldolgozásunk van. Adatgyűjtésünk szerint a felszabadulás előtt 3700 kőszénkutató fúrás mélyült, 580 ezer fm hosszban, a felszabadulás óta ennek mintegy kétszerese. A fúrások eredményeképpen több mint 100 kisebb -nagyobb új kőszénterületet ismertünk meg mintegy 1,5 milliárd tonna készlettel, ezek egyrészén bányászati termelés vagy bányafeltárás folyik, más részük különböző mértékben megkutatva a későbbi évek során kerül bányatelepítésre. Jelentős új területeket kutattunk fel a Mecsekben, a Dunántúli Középhegységben, Borsodban és a Mátraalján. Földtanilag is érdekes Borsodban az eddig ismert középsőmiocén kőszéntelepek alatt, legújabban az alsómio- céntelep megismerése. Mindezek az eredmények a Földtani Intézet, a fúrási földtani szolgálat és a bányaföldtani szolgálat közös munkájának eredményei, részben az eddigi földtani adatok átértékeléséből, részben terepi megfigyelésekből adódó új földtani fel- ismerések nyomán, nem utolsósorban az utóbbi években bevezetett geofizikai vizsgá- latok nyomán, pl. a Mecsek északi előterében a kőszéntelepes rétegsor kimutatása, a hidasi déli terület, a dorogi Kerekdombmajor új kőszénterülete, a borsodi alsó- miocén telep felismerése, külfejtési területek. A földtani szolgálat munkája során számos tudományos cikket, tanulmányt és ezekhez mérhető szakmai jelentést készített, nem teljes adatok szerint több mint 120-at. Ezeknek igen kis része jelent meg nyomtatásban, nagyobb része témája miatt kéziratos, belső, bizalmas anyag, de hivatalos használatra hozzáférhető. Helyes volna ezeket a tanulmányokat megfelelő szakbírálat alapján az illető geológusok szakmai tevékenysége- ként nyilvántartani és publikációként elfogadni. Geológusaink közül egy kandidátusi disszertációját készíti, egy levelező aspiráns. Technikusaink egvíke az elmúlt évben geológusmémöki oklevelet szerzett, többen jár- nak egyetemre, illetve levelező technikumba. A bányaföldtani szolgálat munkájával kivívta a bányák és trösztök vezetőinek elismerését, ma már igénylik közreműködésüket a tervezési és termelési feladatok meg- oldásánál. A földtani szolgálat tagjai közül többen kapták meg a ,, Bányászat kiváló dolgo- zója”, illetve a „Földtani kutatás kiváló dolgozója” kitüntetést. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy az ipari földtani szolgálat és mun- kája eredményeként a kőszénkutatás jelentős fejlődésen ment keresztül és szép eredmé- nyeket mutat fel. A további feladatot a fúrási- és a bányageológia, valamint a Földtani és Geofizikai Intézet még jobb, szorosabb együttműködésében és munkamegosztásában, az anyagfeldolgozás fejlesztésében, ennek alapján a tervezést megelőző és a tervezés igényeit jobban kielégítő összefoglaló földtani jelentések készítésében jelölhetjük meg. Végül nem fejezhetem be anélkül, hogy hálával ne emlékezzem meg a Szovjet Hadseregről, amely népünk számára elhozta a felszabadulást és megadta a fejlődés lehetőségét, valamint a szovjet szakmai segítségre, amely a fejlődésre az ipari földtani szolgálat szervezése, a tervszerű kutatás, az újrendszerű készletszámítás és összefoglaló földtani jelentések készítése terén utat mutatott. Hegedűs : A magyar kőszénkutatás 15 éve 427 15 Jahre Kohlenprospektion in Ungarn (1945 — 1960) Dr. GY. HEGEDŰS Verfasser macht uns mit dér Fntwicklung dér Kohlenprospektion in Ungarn in den letzten 15 Jahren im Zusammenhang mit dér Organisierung des montangeologischen Dienstes und mit dér Kinführung neuer Forschungsmethoden bekannt. Als Frgebnis dér planmássigen und systematischen Forschungen sind neue Kohlenlagerstátten mit bedeutenden Vorráten aufgeschlossen worden. [I A MAGYARORSZÁGI HANTKENINÁK \ Dr. MAJZON LÁSZLÓ* Összefoglalás: l'jabban Magyarországon mind több és több helyről kerülnek elő Hantkeuinák. Kzideig nálunk a H. kochi (Hantken), H. longispina Cushman, H. dmnblei Weinzierl és Applin és a H. liebusi Shokhina fajok váltak ismeretessé. Rétegtanilag ezek a Hantkeuinák több esetben együtt is megtalálhatók a felsőeocén bartoni alelméletébe sorolt, rendszerint globigeriandús agyagmárga rétegekben. Magyarországi elterjedésük Dunántúlon a nagylengyeli körzettől (Bak-1. számú mély- fúrás) kisebb-uagyobb megszakításokkal egészén Bánhidáig tart, azután pedig nagyobb távolságra az alföldi, eddig elszigetelt helyzetű nádudvari 3. számú mélyfúrás eocénjében találhatók. Igen érdekes, hogy a nádudvari lelőhelytől kelet felé legközelebb már csak a Krim-félszigeten figyeltek meg Ilantkeninákat. Bevezetés Szükségesnek tartottuk, hogy a Hantkenina kochi (H a n t k e n) faj körüli, a külföldi irodalomban fennálló bizonytalanságokat kritikailag megvizsgáljuk és az elveszett egyetlen prototípus helyett a „locus classieus”-ról. Porvárói származó példá- nyok tanulmányozásával a félreértéseket megszüntessük. Újabban Hantkeninákat Magyarországon mind több helyről ismerünk. így 1 955- ben az Alföldről a nádudvari 3. számú fúrásból is előkerültek, tehát egy olyan területről, ahol megjelenése, mondhatnék meglepő volt. Ez év elején pedig a nagylengyeli körzet- ből, a baki 1. sz. fúrásból jó megtartású házaikat vizsgálhattuk. Mindezek az elmondottak együttvéve tették szükségessé, hogy részben az iro- dalom, részben a hazai összes eddig ismert lelőhelyek, valamint a még rendelkezésre álló H a n t k e n-féle külföldi gyűjtés anyagát tanulmányozva a kérdésről mi is véleményt adjunk. Tisztázni kívántuk a faj őslénytani és a bezáró kőzet rétegtani helyzetét. A Hantkenina kochi vizsgálatának története Hantkennek 1875-ben Porvárói leírt Sidevolina kochi faja több szerzőnél szerepel. Maga Hant ken 1884-ben az északolaszországi Euganeákban és Nizza környékén figyelte meg ezt a formát. Halk yard a Biarritz közelében fekvő bartoni kék márgában észlelt alakját Heron — Allén N onionina kochi (Hantken) néven említi és megjegyzi, hogy ez ríj nemzetségbe sorolható faj. Schubert 1900-ban, 1902-ben és 1904-ben Déltirolban. majd a jugoszláviai (Dalmácia) Vrana-tó és Zadar (Zára) melletti középsőeocén márga rétegeiből Sidevolina kochi-t jegyez fel. Liebus 1911-ben 12 észak-dalmáciai középsőeocén lelőhelyről Pullenia kochi (H a n t k e n) fajt említ. Ugyancsak Liebus 1922-ben írja, hogy a morvaországi Osicko közeli Podhajem flisösszlet menilites palái közé települt globigerinás márgában a Pullenia kochi faj igen gyakori. Megjegyzi, hogy a faj inkább a Pullenia- khoz, vagy a közel rokon planispirálisba csavarodott Globigeriná- khoz hasonló (mint pl. a G. digitata). •Előadta a Magyar Földtani Társulatban 1960. május 11-én. (Készült a Kőolajipari Trö-.zt Tudományos Laboratóriumában.) : M a j z o n : A magyarországi Hantkeninák 429 Cushman 1924-ben az alabainai Cocoa postahivatala melletti felsőeocén korú zeuglodonos rétegekben több olyan Foraminiferát figyelt meg, melyek — mint írja — nehezen sorolhatók bármely eddig ismert nemzetséghez. Ezekhez pedig az a faj esik a legközelebb, amelyet H a n t k e n Siderolina kochi néven írt le. Közli a Hant- k e n-féle ábrát is és megjegyzi, hogy az amerikai alakok ettől mind eltérnek. Mivel pedig a Siderolina kochi és az új amerikai fajok különböznek a Siderolina Defrance 1824. nemzetségtől, mely egyébként is a Siderolites Lamarc k, 1801-nek a szinonimája, Cushman ezen alakok részére a Hantkenina új nemzetséget hozta javaslatba a H. alabamensis Cushma n típussal. Ugyancsak ő 1927-ben felállítja a Hantkeninidae családot, melybe azután, közben módosításokkal 1950-ig különböző nemzetsé- geket sorol. Keijzer 1938-ban ugyancsak a dahnácíai, Omis környéki középsőeocénben találta meg a H. kochi, míg Rey 1938-ban marokkói Rharb bartoni szürke márgáiban figyelte meg a Hantkenina kochi fajt. Thalmann (1934) a kövesült Foraminiferák földrajzi fajta-köreinek meg- állapítását javasolta, mivel ez egyes fajok nomenklat líráját leegyszerűsítené. így egy jól és határozottan leírt főtípus köré esoportosíthatnók az önálló fajokat, mely azután a különböző közelrokon, de tulajdonképpen nem fajértékű alakokat foglalná össze. Thalmann kimondja, hogy a típus lehetőleg a legrégibb ismert faj legyen s így azután a kutató ismeri a földrajzi rasszt, a morfológiai típust és a földtörténeti időt is. Erre egyik példájául a Hantkenina fajokat említette. Ezeknél az alsó- és középső- eocénben a típus a H. longispina, a középső- és felsőeocénben pedig a H. kochi, mely utóbbi köré csoportosulnának a primitiva, alabamensis, brevispina (vagyis ezek, mint változatok szerepelnek). Bronnimann 1 950-ben a Hantkenina liebusi Shokhina faj leíró tár- gyalásánál megjegyzi, hogy a dalmáciai hiebu s-féle Pnllenia kochi (H a n t k e n) a H. liebusi szinonimája. Egyben kívánatosnak tartja a H. kochi eredeti anyagon való felülvizsgálatát, összehasonlítását a H. liebusi-viü, mivel a rétegtani különbség tovább nem tartható fenn a két faj között. Ugyanebben a munkájában Rey marokkói H . kochi ábráit, mint szinonimákat, a liebusi és longispina fajokhoz sorolja. Végül T li a 1 - mannnak a típusfajok köré változatokként vett alakokat önálló fajoknak veszi. Vasic ek 1951-ben a csehszlovákiai (moravskai) lelőhelyek H. liebusi példá- nyait ismertetve megjegyzi, hogy a magyarországi H. kochi egyesek szerint H. liebusi lehet. Éppen ezért ajánlja a holotípus újra vizsgálatán kívül, hogy a típus lelőhelyén (vagyis Porván) meg kell kísérelni a H. kochi másik példányának felkutatását. Vasicek tudomása szerint ugyanis nálunk eddig csak az 1875-ben említett H a n t k e n-féle egy példány ismeretes. Tehát elkerülték figyelmét M a j z o n (1940), ifj. Noszky (1941), Bertalan (1947) és Szőts (1948) irodalmi adatai. S h o k h i n a-hoz hasonlóan Subbotina is rámutat, hogy a H. liebusi, melyet Észak-Kaukázusban talált, alig különbözik Liebus a dalmáciai középső- eocénből származó Pullenia kochi alakjától. Eegújabban H a g n 1 956-ban foglalkozik a H. kochi fajjal és mint Bronnimann is, megjegyzi, hogy e faj és a H. liebusi között rétegtani elterjedés tekintetében különb- ség nem állhat fenn. Megemlíti még azt is, hogy á két fajt nehéz egymástól elválasztani. Éppen emiatt foglalkoztam részletesebben az egész kérdéskomplexummal, a H. kochi leírásánál Hant ken külföldi gyűjtési anyagával is, mivel Hagn 1956-ban Schröder és Oettingen gyűjtéseire, valamint K ü h n r e hivatkozva Hant- kennek Teolo és Nizza környéki rétegtani megfigyeléseit módosítani igyekezett. Hasonló volt S z ő t s E. (1956) véleménye is, aki a bakonyhegvségi hantkeninás rétegeket a lutéciaí emeletbe helyezte, szerintünk hibásan. 430 Földtani Közlöny. XC. kötet, 4. füzet A hazai hantkeninás rétegek Először magyarországi lelőhelyeinek rétegeivel kell foglalkoznunk. Ezt indokolja az is, hogy először nálunk találták meg a szóbanforgó alakot; másodszor pedig, hogy erre az irodalomban régebben és újabban is utalások történtek. A II. kochi faj 1940-ig csupán a Koch A. -tói 1871-ben gyűjtött Porvaí-völgy alsó részén a Kiserdő és a „Steinbündl” árkaiból volt ismeretes. Azóta, mint látni fogjuk, a mindinkább gyűlő magyarországi adatok bizonysága szerint a hantkeninás felsőeocén lerakódások szépen illeszkedve új láncszemet képeznek e fontos és jellemző ősállatmaradvány révén felismerhető terület- sávban, mely Földünkön Kaliforniától kiindulva kelet felé egészen Új-Zeelandig húzó- dik és az egykori fiatalabb eocén tenger övét jelzi. Hantken az első, aki 1868-ban a Magyarhoni Földtani Társulat Munkálatai- ban megjelent két értekezésében a bakonycsemyei, nagygyóni és bakonynánai nagy elterjedésű kíscelli agyagot említi. Megjegyzi, hogy a szápári kőszén feküjét is ez a réteg képezi, melynek Foratniniferái teljesen megegyeznek a Buda vidékéről ismert kiscelli agyagban található alakokkal. Kiemeli a lerakódás legjellemzőbb, az akkor még Rhabdo- gonium nemzetségbe sorolt szabói faját, mely szerinte az eocén rétegekből nem ismeretes, „hanem kizárólag a kiscelli agyag sajátja”. Hantkennek ez a meg jég}- zése bizo- nyos mértékben zavarta a későbbi rétegtani megfigyeléseket és az ezekből levont követ- keztetéseket is (T aeger H„ Vadász E., T. Roth K. és ifj. Noszky J.). Hant ken 1875-ben megjelent „A Clavulina Szabói rétegek foraminiferáí” című monográfiájában a Bakony-hegység területén az eddig említett három lelőhelyen kívül megemlíti még Porvát is, melyek közül a szápári és a porvai rétegek faimája a leggazda- gabb. Az első Hantkeninát a porvai anyagból írta le Siderolina Kochi néven, melyet a fentebb említett Koch A. -tói begyűjtött mintában csak egy példányban figyelt meg. A szápári és porvai réteget a C. szabói rétegek „alsó osztályzatáéba helyezi, míg az 1878-ban kiadott szénmonográfiában már ismét a kiscelli agyag szerepel, vagyis a „felső osztályzat”, mely alatt agyagos, glaukonitos homokkőréteg fekszik és ez már nagy mennyiségben ..Orbitoides ”-eket is tartalmaz. Vitális I. is munkáiban a szápári széntelep fekvőjét képező foraminiferás agyagmárgát oh'gocénkorúnak említi, de szerinte már a jásdi, H a n t k e n-féle peres- hegyi, az újabb térképek szerint vargahegyi Clavulina szabói-márga a benne talált Acanthoceras alapján a kréta időszakba tartozik. M a j z o n : A magyarországi H antkeninák 431 M a j z o n L. egy rövid jelentésében 1940-ben mikropaleontológiai vizsgálatokkal mutatta ki, hogy ezek az oligocénkorúnak tartott foraminiferás rétegek részben a hant- keninás felsőeocén, részben a globotruncanás-trítaxiás felsőkrétába sorolt eenomán turriliteszes márga lerakódások. Vadász az első, aki a Vértes-hegységben a móri foraminiferás agyagmárgák eocén korát hangoztatta. Az újabb szerzők (Bertalan K., ifj. Noszky J., Szőts E.) 1940 után már a „kiseelli” agyagnak tartott rétegeket a Bakony-hegység más területein is megfigyelték és ezeket a Vértes -hegységben is a felsőeoeénbe helyezik. Vizsgálataink a saját és az előbb említett kutatók felszínről származó gyűjtési anyagán kívül egyes kőszén-, kőolaj- és bauxitkutató fúrásokból előkerült rétegmintákra is kiterjedtek. Hantkeninákat ezideig a következő lelőhelyekről volt alkalmam meg- figyelni (lásd a térképvázlatot): 1. Bak-l. számú fúrás 2394 — 2395 m; 2. Nyírád-5. sz. fúrás 163,3 — 163,8 m (a Nyirád és Szőc közötti fele úton); 3. Halimba-45. sz. fúrás 15 m; Halimba-45. sz. fúrás 3,90 m; 4. Padrag-1. sz. fúrás 41 — 111 m; « 5. Ajka (egyik fi'irás) ; 6. Eplény-10. sz. fúrás 51 — 54 m; 7. Kőrisgyőrtől D-re fekvő árkok; 8. Bakonybél, Hamburger árok, Kis- és Nagy-sötét árok; 9. Borzavár, Irtás árok. 10. Porva, a K o c h A. -féle lelőhely, melyből H a n t k e n leírta a H. kochit a községtől D-re fekvő Kiserdő árkaiban található. A nummulinás mészkő felett sárga, „feketén pettyezett” ( — így említi K o e h a glaukonit szemecskéket — ) meszes agyag fekszik, amelyben „milliószámra vannak a legesino- sabb és legváltozatosabb alakú” Foraminiferák . Porva, Tuskolós árok talpa a Zsidó-erdei részen. Porvától Ny-ra, a Sudaraskútnál összefutó árok. 11. Dudar-41. sz. fúrás 83 — 92 m; Dudar-45. sz. 150 — 168 m; Dudar-50. sz. fúrás 42 — 49 m; Dudar-56. sz. fúrás 141 — 158 m; 12. Bakonvnána, a falu főutcájának D-i végén az utca kétoldali árka és az utca végén a K-i olda- lon levő keresztnél. 13.Szápár, Sánchegy, Ny-i oldala a DDK-re vivő útnál; 14. Kisgyón, (Tórét) 9. sz. fúrás 120 — 141 m; 15. Puszta vám-627. sz. fúrás 234 — 287 m; 16. Tatabánya, az alsóeocén operculinás agyagmárgában 9 m-re a szénösszlet felett (Sólyom F. adata). 17. Bánhidai 683. sz. fúrás 232 m; 18. Nádudvar-3. sz. fúrás 1840 — 1843 m. Vizsgálataink eredménye a következő volt. A hantkeninás agyagmárga fekvője többé-kevésbé glaukonitos agyagmárga, melyben igen ritkák a Hantkeninák. Ez azután fokozatosan megy át a kevés glaukonitot tartalmazó globigerinás — hantkeninás agyag- márgába. (Ifj. Noszky felcseréli a két rétegféleséget.) A rétegek vastagsága Dudaron 9 — 18, Kisgyónon 21, Padragon 70 és Halimbán 87 m. Vagyis az utóbbi két helyen megközelíti azt az adatot, melyet Vadász a Bakony-hegységi globigerinás felső- eocén rétegekről közöl. Rétegeink fekvője az auversi „orthophragminás” márga. Fedő- rétege pedig mindenütt törmelékes lösz, csupán Szápáron települ a globigerinás — hant- keninás agyagmárgán a vékony (9 — 11 m-es) felsőoligocénbe sorolt, szerintem alsóoligo- cénkori barnakőszenes összlet. A magyarországi hantkeninás rétegek faunája megegyező, bár egyes helyeken gyakoriak a C. szabói típusos, a régi kutatókat megtévesztő maradványai, az összfauna képe a rupéli agyagmárgáktól nagyon különbözik. Rétegeink nemcsak a „kiseelli” agyagban, de a „budai "márgában is hiányzó Hantkeninák- on kívül egyéb faunaelemek miatt is eltérők. Ezenkivül nemcsak a Hantkenina kochi (H a n t k e n) fajt találtuk meg réte- geinkben, hanem ebbe a nemzetségbe sorolható más alakokat is. Legtöbb helyen sokszor tömegesek a Globigerinák és nem ritka bennük a szintén planktoni Acarinina rohri faj. 432 Földtani Közlöny, XC. kötet, 4. füzet Ezekkel a jellegekkel üledékeink nagyon hasonlók a kaukázusi lerakódásokhoz, ahol a Hantkeninák az acarininás zónában találhatók. Sajnos a Kaukázusból nem ismerjük olyan részletesen a mikrofaunát, mint a Hág n-féle varignanoit (lédéi) . De a két terület eddigi adatai és a mi globigerinás- hantkeninás rétegeink helyzetét jól rögzítik a felsőeocén bartoni alemeletében. A Hant- keninákon kívül vannak más fajok is, melyek Észak-Olaszországban, vagy másutt csupán ezekben a rétegekben találhatók és vannak, melyek eddig határozottan magyar- országi fajok és csakis a hantkeninás agyagmárgákból kerültek elő. Találunk azonban olyanokat is, melyek a Budai-hegység budai márgájába és ami ezzel párhuzamosítható, a globigerinadús 6. szánni foranúniferás szintbe is felmentek és itt haltak ki, viszont a hantkeninás agyagmárgánál idősebb üledékekből még nem ismertek. Itt nagyon csábító, hogy a hazai viszonyokra alkalmazzuk V a s i c e k véleményét a felsőeocén globi- gerinás rétegekről, melyet szinte kettéoszt egy hantkeninás szint, amely felett és alatt az egyébként globigerinás lerakódásokban Hantkenina faj nem található. Nálunk az alsó globigerinás szakaszra eddig nincsen adatunk, de a felsőre jó példa a Dudar-41. számú fúrás, ahol 83 m felett, a hantkeninás rétegre települve csak a Globi- gerinák gyakori megjelenését figyeltük meg. Egyébként ilyen felső Hantkenina-nélküli szint lehet a ,, budai" márga is, mely közismert Globigerinákban való gazdagságáról. Egyes hantkeninás rétegekből tanul- mányozott fajok is igazolják ezt a véleményt. Ilyen hantkenina-mentes fiatalabb felső- eocén (ludi) rétegek lennének pl. a bakonycsemyei, Rékosi és Lencsési tárók, a Sikátor- hegytől Ny-ra eső domb, a jásdi Varga-hegy, a nagyesztergári fúrás felső szakaszának, valamint egyes bakonvbéli és olaszfalui rétegeken kívül, a móri Antal-hegy és az Emő- légaknából ismert lerakódások. A magyarországi hantkeninás rétegeknek jellegzetes fajai a következők: + Cylind- roclavulina rudislosta H a n t k e n, Robnlus porvaensis (H a n t k e n), Robulus granu- latus (H a n t k e n), Robulus baconicus (Hantken), Palmula n. sp., -\-,,Dentalina” zsigmondyi H a n t k e n, -j- Bulimmá scalptilis Cushman, — Uvigenna multistriata H a n t k e n, Trifarina budensis (H a n t k e n), Tubulogenerina n. sp., + Valvulineria (?) filiae-principis H a g n, -j -Cassidulina inexculta Franzenau, + Globigerina conglomerata Schwager, Globigerina eocaena G ü m b e 1, Globigerina dissimilis Cushman és B e r m u d e z, Globigerina mexicana Cushman, Hantkenina kochi (Hantken), Hantkenina dumblei Weinzierl és A p p 1 i n, Hantkenina longispina Cushman, Acarinina rohri (B r o n n i m a n n), Discorbis baconicus Hantken, Anomalina dalmatinus X a n Belien, Cibicides dalmatina De Witt Puy t, +1 ’agocibides elongata (H a n t k e n), — Yictoriella ábnormis (Hant ken), -f- N ummulites incrassatus De La Harpe, -j - Asterocyclina Stella (Gümbel), -pAsterocyclina Stellát a (D’Archiac). (A -f-el jelöltek a ,, budai” márgában, illetve a vele párhuzamosítható és a mélyfiirásokból ismert 6. számú foraminiferás szintben is megtalálhatók.) Megjegyzendő, hogy e jellemző fajok közül a legtöbb minden hazai lelőhelyen megfigyelhető. így a Hantkeninák mellett pl. az Acarinina rohri, ,, Dentalina ” zsigmondyi , Cassidulina inexculta és Anomalina, és Cibicides dalmatiná-n kívül azonnal szembetűnő a nagytermetű, zömök Globigerina Aajok gyakori megjelenése. Ezek azután biztosan meghatározzák a réteg földtani korát. A Hantkenina nemzetség fajai Ma már szinte áttekinthetetlen azoknak a rétegtani és őslénytani értekezéseknek a száma, amelyek a Hantkenina fajokkal foglalkoznak és ezeknek a Föld legkülönbözőbb területeiről — az előzőkben vázolt — nagymértékű horizontális elterjedését közük. M a j z o n : A magyarországi Hantkeninák 433 Hant ken 1875-ben leírt kochi faja óta az egyes szerzők 15 elismert Hant- kenina fajt ismertettek (XXII. és XXIII. tábla), amelyek időrendi sorban az alábbiak: 1. Hantkenina kochi (Hantk en), 1875. — Földt. Int. Évk. IV. p. 68. XVI. tábl. 1. ábra. 2. Hantkenina longispina . Cushman, 1924. — Proced. United. States Nat. Mus. 66. p. 3. 2. táb. 4. ábra. 3. Hantkenina mexicana Cushman, 1924. — Ibid. 66. p. 3. 2. táb. 2. ábra. 4. Hantkenina alabamensis Cushman, 1924. — Ibid. 66. p. 3. 1. táb. 1 — 6. ábra. 2. táb. 5. ábra. 5 .Hantkenina lehneri Cushman és J a r v i s, 1929. — • Contr. Cushman Labor. Foram. Rés. 5. p. 16. 3. táb. 8. ábra. 6. Hantkenina primitiva Cushman és J a r v i s, 1929. — - Ibid. 5. p. 16. 3. táb. 2, 3. ábra. 7. Hantkenina dumblei Weinzierl és A p p 1 i n, 1929. — Joum. Pál. 3. p. 402. 43. táb. 5. ábra. 8. Hantkenina aragonensis Nu 1 1 a 11, 1930. Journ. Pál. 4. p. 284. 24. táb. 1 — 3. ábra. 9. Hantkenina kamata (B rőt zen), 1934. — Zeitschr. Deutsch. Palástine Vereins, 57. p. 68. 3. táb. a) ábra. 10. Hantkenina liebusi S h o k h i n a, 1937. — Moscov. Univ. Probl. Pál. 2 — 3. p. 427. 2. táb. 2 — 3. ábra. 11. Hantkenina australis F i n 1 a y, 1939. Roy. Soc. New Zealand Trans. 68. p. 538. 69. táb. 5. ábra. 1 2. Hantkenina bermudezi Thalmann, 1942. — Amer. Jour. Sci. 240. p. 812. 1 . táb. 5, 6. ábra. 13. Hantkenina trinitatensis Bronnimann, 1950. — Journ. Pál. 24. p. 411. 56. táb. 17. ábra. 1 4. Hantkenina thalmanni Bronnimann, 1950. — Ibid. 24. p. 415. 55. táb. 19 — 21. ábra. 56. táb. 3, 11. ábra. 15. Hantkenina suprasuturalis Bronnimann, 1950. — Ibid. 24. p. 416. 56. táb. 12, 13. ábra. Újabban T h a 1 m a n n a Hantkenina nemzetséget az Aragonella, Applinella, H antkeninella és Cribrohantkenina alnemzetségekre bontja, ami szerintünk a leg- utolsót kivéve csupán felaprózást jelent. Bronnimann ezt átveszi, viszont a H. mexicana szinonimájaként kezeli a H. aragonensis -t; a H. brevispiná-t a H. alaba- mensis, míg a H. inflata, danvillensis és mccordi fajokat a Hantkenina (Cribrohantkenina) bermudezi formával, mint ezzel megegyező fajjal vonja össze. • Bronnimann-nak ezek az Összevonásai rámutatnak arra, hogy a leírt Hantkenina fajok bizonyos típusokba sorolhatók, melyet a ház alaktani bélyegeire és egyes fajoknak rétegtani elterjedésére alapíthatók. így négy csoport, vagy típus állít- ható fel. (Ez a magyarországi lelőhelyeket értékelve Tilalma n n réteg- és őslénytani vonatkozású módosítása.) 1. Kétoldalról összenyomott kamrák a csillag ágaihoz hasonlóan helyezkednek el, mely ágaknak a végén, annak tengelyének meghosszabbításában folytatódnak a tüskék. A kamrák hossza jóval meghaladja a szélességüket. A kamrák varratai egyenes- vonalúak, vagy enyhén görbültek és jól kivehetők. Ide sorolható a H. aragonensis, mexicana, lehneri, amelyek az ypresi — alsóbartoni emeletben találhatók. 2. A kamrák csak kissé összenyomottak, vagy ki is domborodók és sugarasan helyezkednek el; a tüskék eléggé rövidek és a kamrák peremi mellső sarkában helyez- kednek el; a varratok enyhén bemélyedők és vagy egyenes, vagy S-alakúak. Ebbe a csoportba a H. dumblei és a liebusi fajok tartoznak, melyek a lutéciai, illetve bartoni emeletben figyelhetők meg. 3. A kamrák szélessége nagyobb a hosszúságuknál és kidomborodók ; a tüskék lehetnek rövidek, vagy hosszabbak is és a varratvonalak végén, vagy annak közelében helyezkednek el, néha érintőlegesen előre vagy hátra a ház pereme felé hajlanak. A var- ratok sugarasak és általában egyenesek. Ilyenek: a H. kochi, alabamensis, primitiva, brevispina, trinitatensis, australis, thalmanni és suprasuturalis fajok, melyek lutéeiai- felsőbartoni emeletig találhatók. 4. A kamrák nagysága gyorsan növekvő és erősen domború, sőt az utolsó kamra gömbalakú lehet. A varratok mélyek, sugarasak; a tüskék rövidek és vastagok, az idősebb kamrákon a varratokon, vagy annak mentén helyezkednek el, míg a fiatalabb kamrákon addig tolódnak előre, míg az utolsó kamra közepére nem kerülnek: H. bermudezi (és a szinonimák: H. inflata, danvillensis, mccordi). A bartoni emeletben találhatók, míg jelenlétük lattorfi emelet alsó részében már erősen kétes. 3 Földtani Közlöny 434 Földtani Közlöny, XC. kötet, 4. füzet A Hantkenina fajok rétegtani elterjedését vázolja a mellékelt táblázat (módosítva Thalmann után) . Faj neve Alsóeocén Középsőeocén Felsőeocén (Priabonai) Alsóoligocén Ypresi Futéciai Bartoni Budi Lattorfi aragonensis Nutall mexicana Cushman .... lehneri Cushman és Jarvis dutnblei Weinzierl és Applin longispina Cushman ... liebusi Shokhina kochi (H a n t k e n) alabamnesis Cushman... tritinatensis Bronni- mann australis F i n 1 a v ........ primitiva Cushman és Jarvis thalmanni Bronnimann suprasuturalis Bronni- mann kamata (B r o t z e n) bernmdezi Thalmann .. 2. ábra. Hantkeninák elterjedésének térképe. — Fig. 2. Map of the extension of Hantkenina. M a j z o n : A magyarországi Hantkeninák 435 Thalmann két cikkében (1932, 1942) foglalkozott a Hantkeninák regionális elterjedésével és az azóta közölt adatok kiegészítésével összefoglalóan a nemzetség lelő- helyei Kaliforniától kelet felé húzódva egészen Új-Zeelandig ismeretesek: 1. Kalifornia, 2. Tehuantepek-földszoros, 3. K-Mexikó, 4. Tuxpan vidéke, 5. Tampico, 6. Rio Grande- medence, 7. Texas, 8. Rouisiana, 9. Mississippi, 10. Alabama, 11. Georgia, 12. Kuba, 13. Haiti, 14. Barbados, 15. Trinidad, 16. Bonaire-sziget, 17. Panama-zóna, 18. Venezuela, 19. Ecuador, 20. Peru, 21. Brazília (Marajo-árok), 22. Atlanti óceán (Új-Skóciától DK-re), 23. Marokkó, 24. É-Marokkó (Rif), 25. Biarritz környéke, 26. Nizza (Scarena és Gorbio), 27. Ríguri-Appenninek, 28. Euganei-halmok, Garda-tó (Monté Brione), Varese-tó, Dél- Tirol (Val di Non), 29. Szicília, 30. Dalmácia (Vrana-tó, Zára, Omis, Imotski), 31. Morava (Pod Hajem, Slavkov, Uherské Hradiste, Suchy Potok), 32. Hollandia (Rimburg), 33. Magyarország, 34. Krím, 35. ÉK-Kaukázus, 36. Közép-Kaukázus, 37. Grozny, Dagestan, 38. Turkménia, 39. Dél-Törökország (Urfa), 40. Szíria, 41. Izrael és Sinai-félsziget, 42. Irak, 43. India (Ássam), 44. Kelet-Bomeo, 45. Ceram, 46. Ausztrália (Victoria), 47. Új-Zeeland (lásd a térképvázlatot). így szorosan összefoglalva kiegészítettük Thalmann 1942-ben megjelent jegyzékét, mivel azóta különböző helyeken sok új lelőhelyről, főleg Európából és Dél- Amerikából ismeretesek a Hantkenina nemzetség tagjai. Az ide tartozó fajokat magukba- záró üledékek a nyugati hosszúság 122° (Kalifornia) és a keleti hosszúság 178° (Új-Zee- land), vagyis az öt világrész, ezeken belül pedig az északi szélesség 51° (Hollandia) és a déli szélesség 38° (Új-Zeeland) között voltak ezideig megfigyelhetők. Rétegtanilag pedig a Hantkenina fajok megjelenése a középső-, de főleg a felsőeocén Tethys-tenger elterje- désének övét követi. Érdekes, hogy a Hantkeninák lelőhelyei jórészben megegyeznek Földünknek olajkutatás céljából behatóbban vizsgált területeivel. A magyarországi hantkeninás üledékek rétegtani kapcsolatai A magyarországi hantkeninás — globigerinás agyagtnárgákból előkerült foramini- fera-fauna részletes tanulmányozása kimutatta, hogy összefüggésben vannak H a g n (1956) Garda-tó közeli és nemkülönben Subbotina (1953) Észak-Kaukázusból ismertetett és korszerűen vizsgált globigerinás, Hantkeninákat is tartalmazó üledékeivel. Nemcsak a planktoni nagytermetű Globigerinák (G. eocaena, dissimilis és G. conglo- bata ) és az apróbb Globigerinák sokszor egy-egy rétegződésben tömeges fellépése, hanem az egy formakörbe tartozó, általunk megfigyelt Hantkenina fajok között a H. kochi is kimutatható és a szintén lebegő életmódú Acamíninákon kívül egyéb alakok is azt bizonyítják, hogy rétegeink a felsőeocén (priabonai) alsóbb részébe, a bartoni alemeletbe tartoznak. Hantken 1884-ben az észak-olaszországi Euganeákban a teoloi, valamint a Nizza-környéki márgákat tanulmányozva kimutatta bennük a Hantkenina kochi fajt, mely aránylag nem ritka, de mellettük igen gyakoriak, sőt ahogy írja, uralkodóak a Globigerina-ié\éh. Az olaszországi Teolo márgáit a ,,Clavulína szabói rétegek” alsó osz- tályzatával (tehát a budai márgával megegyező szinttel), míg a mzzaiakat (Scarena és Gorbio mellett), — mivel hiányzott belőlük a Clavulina cylindrica ( = Cylindroclavulina rudislosta) — - a kiscelli agyaggal párhuzamosította. Ez utóbbi véleménye nem helytálló, hiszen a H. liebusi fajt a nizzai mintákban is megtaláltam. Igen érdekes, hogy ezek a minták nem tartalmaznak Bryozoákat, éppen úgy, mint a magyarországi globigerinás rétegeink, tehát már ezeknek hiánya által is megkülönböztethetők az olaszországi pria- bonai bryozoás és a Budai-hegység megfelelő budai bryozoás márgáitól. H a n t k e n 3* 436 Földtani Közlöny, XC. kötet, 4. füzet ezt a különbséget észrevette, de rétegtanilag nem értékelte, bár 1875-től kezdve már jól ismerte a Bakony-liegység megfelelő lerakódásait. H a g n a Garda-tó környéki varignanói lédéi emeletet globigerinás rétegeknek nevezi, melynek részletes fauna-vizsgálatával kimutatja, hogy nincsen összefüggésben a Párisi-medence és Észak-németország eocénjével.* Többször is utal arra, hogy — mint az egyébként a sok Gümbel és Hantken fajnévből is kitűnik — a variagnanói fauna sok tekintetben emlékeztet a magyar felsőeocén faunákra. Ezzel csak igazolja azt az előző megállapítását, hogy Dalmácia, Magyarország, Dél-Franciaország, Olasz- ország, Marokkó, és ezenkívül megfontolást érdemlően a karaibi faunatartomány (Mexi- kó, USA öbölparti államok, Nyugatindiai-szigetek, Venezuela) hasonló korú faunái szoros kapcsolatban állnak egymással. Hagn még külön ki is emeli, hogy ennek a területnek faunája lényegében európai fajokból tevődik össze. Vasicek és Pokorny szerint lehetséges, hogy a morvaországi hantkeninás rétegek a felsőeocén nemcicei sorozat globigerinás lerakódásaiban csak lokálisan talál- hatók. Mindamellett valószínűbb, hogy e nyílttengeri és lebegő életű nemzetség tagjai csak a felsőeocénen belül rövidebb időszakban éltek, ami azután nem ismétlődött meg. Eszerint a globigerinás rétegek két részre oszlottak, melyeket a hantkeninás, vékonyabb- vastagabb szint választ el. (Ez utóbbi vélemény Magyarországon is magyarázatul szol- gálhat.) liltermann szerint a lengyelországi flis-rétegek mikrobiosztratígraf iájában a globigerinás rétegek felsőeocén korúak. Az Észak-Kaukázus Hantkenina és Globigerina fajaival Glaessner, S h o k- hina és Subbotina foglalkoztak. Subbotina az itteni eocén rétegeit alulról felfelé a Globorotalia (alsóeocén), Acarininina és Hantkenina (középső- és felsőeocén), valamint az apró és nagytermetű Globigerina (felsőeocén) fajok alapján szintezte.* Itt kell megjegyezniüik, hogy Romániában az északerdélyi területen Hantke- nina fajokat még a hantkeninás— globigerinás rétegeinkkel azonosítható, vagy közel egyko- rú lerakódásokban sem találtunk. A klasszikus lelőhelyekről (Méra, Zsibó, Rolu, Kolozs- vár) gyűjtött nagymennyiségű brédi vagy bryozoás márga, valamint a hójai és mérai rétegekben más faunatársaság volt megfigyelhető. Vagyis a felsőeocén folyamán az Erdélyi medencének nem lehetett kapcsolata Ny-felé, mert nemcsak a fenéklakók, hanem még a leggyorsabban terjedő nvilttengeri planktoni fajok ( Globi gerina -alakok tömege, a nem ritka Acarinina és a Hantkenina) is hiányoznak az egyébként megfelelő időben lerakodott üledékekből. A Nádudvar-3. sz. fúrásban ezeknek a jellegzetes formáknak az alföldi megfigyelése csak megerősíti, hogy az eocén folyamán az Alföld és az Erdélyi- medence között m é g nem volt meg a kapcsolat, mely csak ezután és pedig az o 1 i- gocén elején nyílt meg. Ezt egyébként a két terület Nummulináiban mutatkozó különbségeken kívül a makrofaima (Gvyphaea) is igazolja. Őslénytani rész A magyarországi bartoni lerakódásokban a Hantkenina kochi, H. dumble i, H. longispina és a H. liebusi fajokat figyeltük meg. Család: H antkeninidae Cushman, 1927. Nemzetség: Hantkenina Cushman, 1924. * Erre a megállapításra már 1940-ben Magyarországon is rájöttek, sőt ezt az Észak-Erdélyben végzett vizsgálatokkal igazolva — sajnos, nem közölve — Erdély hantkenina-nélkiili, felsöeocén zónának nevezték. * Eegújabban Subbotina, mint a vele való megbeszélés során kitűnt, nemcsak az altala vizsgált szovjetuniói, hanem a jugoszláviai (Dalmácia) hantkeninás rétegeit az eddigi felfogásával ellen- tétben a felsöeocénba helyezi. 437 M a j z o n : .4 magyarországi Hantkeninák Hantkenina kochi (H a n t k e n) (XXIV. tábla 17. 21, 23. ábra). 1875. Siderolina Kochi Hantke n — H a n t k e n : Földt. Int. Évk. IV. p. 68. XVI . táb. 1 . ábra. 1924 .Hantkenina kochi (Hantken) — Cushman; Proc. U. S. Nat. Mus. 66. p. 2. táb. 2. 1. ábra. 1938. Hantkenina kochi (Hantken) — Rey; Bull. Soc. géol. Francé, sér. 5. tóm. VIII. p. 324, 330. textfig. b. tab. XXII. ábra 6. 1937. Hantkenina kochi (Hant ken)' — Shokhina: Probl. Pál. II — III. tab. 1. ábra 2. 1951. Hantkenina kochi (Hantken) — V a s i c e k : Sbornik Geol. Surv. Czechoslov. XVIII. p. 110, 115, táb. IV. 5. ábra. A liáz planispírális, köralakú, a kamrák varratainál igen gyengén karéjos, egy kanyarulaton öt kamra figyelhető meg, a varratok jól kivehetők, kissé bemélyedtek és a kamrák ezáltal laposan domborúak. A kamrák peremén a régi homlokrészeken, a varratok meghosszabbításában rövid, rendszerint előrehajló üreges tüske foglal helyet. A nyílás nem látható, mivel ez rendszerint a finom, pelites kőzetanyaggal kitöltődik. Hantken emiatt a nyílást a csőszerű tüske végében gondolta. A ház átmérője 0,4 — 0,5, vastagsága 0,15 mm. A legtöbb magyarországi bartoni korú hantkeninás-globigerinás lelőhelyen meg- található. (A liolotípus elvesztett.) Hantken a Koeh A. -féle gyűjtés rétegminta anyagában csak egyetlen porvai példányt talált, míg mi nemcsak porva-kömyéki, hanem más lelőhelyek bartoni agyagmárgájában észleltük. Hant ken hiányos fajleírása miatt, bár Schubert és Liebus főleg a középsőeocénből (Dalmácia, Déltirol) említenek H. kochi példá- nyokat, melyek a későbbi részletesebb összehasonlító vizsgálatok alapján más Hant- kenina fajoknak bizonyultak (H. liebusi, H. longispina) . Egyes kutatók (B r o n ni- ni a n n , H a g n, Subbotina és V a s i c e k) az utóbbi években a H. kochi közeli rokonának tartják a H. liebusit, és a két fajt Hagn szerint nehéz elválasztani egymástól. Pedig a H. liebusi háza ovális és a fiatal példányok pereme mélyebben karéjos, miáltal a kamrák jobban elkülönülnek, a tüskék egyenesek és hosszabbak. Viszont, ha meg is egyezne a két alak, — ami véleményünk szerint nem áll fenn — úgy az elsőbb- ség alapján a H. kochi elnevezést kellene megtartanunk. Ezzel szemben a H. kochi- hoz igen közel áll a H. australis és H. suprasuturalis fajokon kívül a H. alabamensis C u s h - m a n faj, melyet sajnos nem volt alkalmam eddig vizsgálni. Mindenesetre a leírásai és ábrái erre utalnak. Ezenkívül figyelemreméltó, hogy ez a faj kimondottan kozmo- polita alak, melyet a hold minden részének felsőeocén üledékeiben megfigyeltek és így joggal sorolható a felsőeocén Tethysének legfontosabb vezetőalakjai közé, valószínűleg megegyezik a H. kochi faj útikkal. így természetesen az alabamensis csak már mint szinonima kezelendő. Hagn említi, hogy a Hantke n-féle észak-olaszországi Teolonál Scliröder és Oettingen gyűjtési anyagából nem tudták kimutatni a H. kochi-t, sőt a C. szabói- 1 sem és az itteni rétegek középsőeocén korúak, vagyis idősebbek, mint azt Hantken jelzi.* A Nizza melletti Scarena és Gorbionál a H a n t k e n-féle rétegeket K ii h n szmtén idősebbeknek veszi. Hagn e két lelőhellyel kapcsolatban megjegyzi, hogy még további gyűjtésekre van szükség a teolói rétegek korának tisztázására és sze- rinte a nizzai rétegtani kérdés megoldása a topotípus anyag ismerete nélkül nem lehetséges. Éppen emiatt közöljük az EETE birtokában levő Hantken Nizza melletti scarenai 1884. évi gyűjtési anyagból származó fényképet (XXIV. tábla 19. ábra), mely megegyező a H. liebusi alakokkal. * Egyébként a Clavulinoides szabói Magyarországon a középső-, sőt alsóeocénban is megfi- gyelhető. 438 Földtani Közlöny, XC. kötet, 4. füzet Hantkenina longispina Cushman (XXIV. tábla 24. ábra) 1924 .Hantkenina longispina Cushman — Cushman: Proced United Stat. Nat. Mus. 66. p. 2. táb. 4. ábra. 1937 . Hantkenina longispina Cushman — Shokhina: Problems Pál. II — III. p. 436. II. táb. 4. ábra. 1938. Hantkenina longispina Rey, Bull. Soc. géol. Francé, sér. 5. tóm. 8. p. 323. táb. XXII. 1, 2. ábra. 1950 .Hantkenina (Applinella) longispina Cushman — Bronnimann: Toum Pál 24. p. 411. 55. tab. 12, 13, 15. ábra. táb. 56. 2. ábra. 1953. Hantkenina longispina Cushman — Subbotina: Iszkopaenia Foraminiferi SSSR, 76, p. 134. tab. I. fig. 8, 9a, b, 10a, b. A ház körvonala karéjok nélküli és majdnem elliptikus. A kamrák száma öt, melyeknek mérete fokozatosan nő. A kamrák varratai egyenesek és nem nagyon bemé- lyedők. A hosszú, hegyes és végig üres tüskék a varratok alatt helyezkednek el. A rende- sen fejlett példányokon a tüskék legalább olyan hosszúak, mint a kamrák sugárirányú átmérői. A nyílás nem figyelhető meg. A ház legnagyobb átmérője 0,3, vastagsága 0, 1; külön a tüskék hossza 0,3 — 0,4 mm. A bakonvnánai agyagmárgában ritka. Hantkenina dumblei Weinzierl és Applin (XXIV. tábla 26. ábra) 1 929. Hantkenina dumblei Weinzierl és Applin. — Weinzierl és Applin: Journ JPcil 3 p 402 táb 43 5cl b ábr3. 1937. Hantkenina dumblei Shokhina : Probl. Pál. II — III. p. 437. táb. 2. ábra 12 — 13. 1938 . Hantkenina dumblei Rey : Bull. Soc. géol. Francé, sér. 5. tóm. 8. p. 324, textfig. 329. c, d, tábl. XXII. 10 — 12. ábra. 1950. Hantkenina ( Applinella ) dumblei. — Bronnimann: Journ. Pál. 24. p. 408. tábl. 55. 17, 18, 22—24. ábra. 1951. Hantkenina dumblei Weinzierl és Applin. — Vasicek: Sbornik Geol. Surv. Czechoslovakia, XVIII. p. 115. tábl. 4. ábra 6, tábl. 1. partim exempl. 28. ábra, tábl. 2. ábra 53. A ház kerülete ovális, illetőleg megnyúlt háromszög ívszerűen hajlott oldalakkal, a kamrák száma 5 — 6, az utolsó kamra jóval nagyobb az előzőknél és alakja tömlőala- kúan kihegyesedő. A kamrák összenyomottak és a szegélyen alig különülnek el; a varra- tok igen gyengén hajlottak; a köldök eléggé nyitott. A tüskék a kamrák elülső szögle- ténél, közvetlenül a varratok alatt találhatók, azonban egy-egy példányon a legtöbbjük már az eredési helyen le töredezett. A nyílás nem figyelhető meg. A H. dumblei a H. liebusi faj ősének is tekinthető, de attól nagyobb termetével, laposabb házával és rövidebb tüskéivel különbözik. Érdekes, hogy Magyarországon a bartoni rétegekben található (Dudar-56. sz., Bak-1. sz. fúrások). Hantkenina liebusi Shokhina (XXIV. tábla 18 — 20., 22., 25. ábra) 1911. Pullenia kochi Hantken. — tiebus : Sitzungsber. Akad. Wiss. Wien, 120. p. 942. tab. II. fig. 9, 10. 1937 . Hantkenina liebusi Shokhina. Shokhina: Probl. Paleont. II — III. p. 427, 446. tab. II. fig. 2a, b, 3. textfig:. 1—2, 6—8, 11 — 13, 16—29, 31—49. 1950. Hantkenina (Applinella) liebusi Bronnimann: Journ. Pál. 24. p. 410. tab. 56. fig. 2, 18. 1951. Hantkenina liebusi Shokhina — Vasicek: Sbornik Geol. Surv. Czechoslov. XVIII. p. 114. tab. I — II — III. fig. 1 — 67 (partim), tab. IV. fig. 1 — 3, 7. 1953 .Hantkenina liebusi Shokhina — Subbotina: Iszkopaemie Foraminiferi SSSR. 76. p. 132. tab. I. fig. 11a, b. A ház inkább ovális és általában egy kanyarulaton 4 — 5 kamra látható; az utolsó kamra duzzadtabb és körülbelül a ház egyharmad részét képezi. A varratok inkább egyenes vonalban húzódnak és jól kivehetők; a köldök nyitott. A tüskék üregesek, közepes hosszúságúak, egyenesek, vagy néha kissé hajlottak és a kamrák elülső szögle- tének peremi részén a varrat alatt foglalnak helyet. A fiatalabb példányok háza Subbotina ( 1953) ábrájához hasonlóan szélesebb és karéjos, ami által hasonlít az idősebb H . lehneri és H . mexicana fajokhoz. Ezeknél a M aj z o n : A magyarországi Hantkeninák 439 tüskék a kamrák tengelyének meghosszabbításában helyezkednek el. Ilyen a XXIV. tábla 19. ábrája, mely Hantken a Nizza melletti scarenai gyűjtéséből származó összenyomott példány eredeti felvétele. H a n t le e n ezt a kochi fajnak tartotta. Rey (1938) marokkói ábrái nem a H. liebusi formához tartoznak. A H. kochi fajtól legfőképpen abban különbözik, hogy az kerekdedebb, kamrái egyenletesebben növekvők, tüskéi rövidebbek és előre hajlók, a kamrák külső peremi íve enyhébben hajlott a H. liebusi- nál. A XXIII. tábla 1 1. ábrája Vasicekl. tábla 4. és 5. ábrájával megegyező alakú. Jugoszlávia (Dalmácia), Csehszlovákia (Moravska) és Kaukázus H. liebusi fajt tartalmazó üledékei mind középsőeocén korúak*. Magyarországon az ismertetett többi Hantkeninával együtt található és aránylag gyakori. Egyébként Bronnimann is a trínidadi felsőeocénben figyelte meg, amely adata egyezik a mienkkel. A legtöbb magyarországi bartoni korú hantkeninás — globigerínás lelőhelyen megtalálható. * * * Befejezésül idézzük Shokliina mondatait, melyeket éppen a Hantkeninák - kal kapcsolatban írt a nálunk szinte hozzáférhetetlen folyóirat, a Problems of Paleonto- logy 1937. évi kötetében. „A kőolajtermelő mezőkön, a kőolajkutak fúrásánál az olajszakembereknek dolguk akad ,, meddő” rétegösszletekkel, melyek gyakran jelentős vastagságúak. Ezen rétegösszletek korának megállapítása a gyakorlati munkában nagy nehézséget okoz: részben a makrofauna maradványoknak teljes hiánya, részben pedig az egyes szintek pontatlan kőzettani ismerete miatt. A tektonikai felépítés bonyolultsága mellett a fel- adat egyszerűen megoldhatatlan. Ilyen esetekben különösen értékes segítséget a mikro- fauna nyújt, mely a kőolajmezők rétegösszleteiben nagy bőségben figyelhető meg. A mikrofauna (kis Foraminiferák) tanulmányozása lehetőséget ad még az aprólékosabb tagolásokra is.” Itt Shokliina az Észak-Kaukázus teljes eocén rétegsorának a Foraminiferák, köztük a Hantkeninák segítségével történt hat szintre való beosztására célzott, melyek számát 1953-ban Subbotina hétre és négy alszintre bővítette. * Ezt, mint említettük Subbotina legújabban felsőeocénre módosította TÁBLAMAGYARÁZAT — EXPLANATION OF PLATES XXII . tábla — Plate XXII. 1. Hantkenina dumblei Weinzierl és Applin (szerzők után, 1929) 2. Hantkenina kochi Hant ken (szerző után, 1875) 3. Hantkenina mexicana Cushman (szerző után, 1924) 4. Hantkenina longispina Cushman (szerző után, 1924) 5. Hantkenina lehneri Cushman és Jarvis (szerző után, 1929) 6. Hantkenina kamata B rőt zen (szerző után, 1934) 7. Hantkenina aragonensis Nuttal (szerző után, 1930) 8. Hantkenina liebusi Shokhiua (szerző után, 1937) 9. Cribrohantkenina bermudezi Thalmann (Howe és Wallace után, 1934) XXIII. tábla — Plate XXIII. 10. Hantkenina alabamensis Cushman (szerző után, 1935) 1 1 . Hantkenina australis F i n 1 a y (szerző után, 1 939) 12. Cribrohantkenina bennudezi Thalmann (Bronnimann után, 1950) 13. Hantkenina thalmanni Bronnimann (szerző utáu, 1950) 14. Hantkenina suprasuturalis Bronnimann (szerző után, 1950) 15. Hantkenina primitiva Cushman és Jarvis (Bronnimann után, 1950) 16. Hantkenina trinitatensis Bronnimann (szerző után, 1950) XXIV. tábla — Fiaté XXIV. 17. Hantkenina kochi (Hantken) — Felsőeocén, hantkeninás — globigerínás agyagmárga, Porva, Sasárok. Eredeti felvétel. 60 x . Upper Eocéné clay mari with Hantkenina and Globigerina. Porva, Sasárok. Original photo, 60 x . 18. Hantkenina liebusi Shokhina. — ■ Fiatal példány. Felsőeocén, hantkeninás — globigerínás agyagmárga, Porva, Sasárok. Eredeti felvétel, 80 x . — Young specimen. Upper Eocéné clay mari with Hantkenina and Globigerina. Original photo, 80 x 440 Földtani Közlöny, XC. kötet, 4. füzet 19. Hantkenina liebusi Shokhina. — Felsőeocén, Scarena, Nizza mellett Eredeti felvétel, 60 x. — Upper Eocéné. Scarena, by Nizza. Original photo, 60 x 20. Huntkenma liebusi Shokhina. — Felsőeocén, hantkeninás — globigerinás agyagmárga, Dudar, 56. sz. fúrás, 141 — 158 m. Eredeti felvétel, 55 x . — Upper Eocéné clay mari with Hantkenina and Globigerina Dudar, Well No 56, 141 to 158 m. Original photo, 55 x 21. Hantkenina kochi (Hantkenl — Felsőeocén, hantkeninás — globigerinás agyagmárga, Dudar-56. sz. fúrás, 141 — 158 m. Eredeti felvétel, 55 x . — Upper Eocéné clay mari with Hantkenina and Globi- gerina. Dudar, Well No 56, 141 to 158 m. Original photo 55 x 22. Hantkenina liebusi Shokhina. — F'elsőeocén, hantkeninás — globigerinás agyagmárga, Porva, Tuskolós árok, ún. Zsidóerdő. Eredeti felvétel, 60 x . — Upper Eocéné, clay marí with Hantkenina and Globigerina. Porva, Tuskolós-trench, the so-called Zsidóerdő. Original photo, 60 x 23. Hantkenina kochi Hantke n. — Felsőeocén, hantkeninás — globigerinás agyagmárga, Padrag 1. sz. fúrás, 42 m. Eredeti felvétel, 65 x . — Upper Eocéné clay mari with Hantkenina and Globi- gerina. Padrag, Well No. 1. 42 m. Original photo, 65 x. 24. Hantkenina longispina C u s h m a n. — Felsőeocén, hantkeninás — globigerinás agyagmárga, Bakonv- nána, a falu D-i végén. Eredeti felvétel, 60 x . — Upper Eocéné clay mari v/ith Hantkenina and Globi- gerina. Bakonynána, at the S end of the viliágé. Original photo, 60 x 25. Hantkenina liebusi Shokhina. — Felsőeocén, hantkeninás — globigerinás agyagmárga, Bak-1. sz. fúrás, 2394 — 2395 m. Eredeti felvétel, 85 x. — Upper Eocéné clay mari with Hantkenina and Globigerina. Bak Well No 1 , 2394 to 2395 m. Original photo, 85 x 25. Hantkenina dumblei W einzierl és A p p 1 i n. — Felsőeocén, hantkeninás — globigerinás agyag- márga, Dudar-56. sz. fúfás, 141 — 158 m. Eredeti felvétel, 55 x. — Upper Eocéné clay mari with Hantkenina and Globigerina. Dudar Well No 56, 141 to 158 m. Original photo, 55 x 27. Hantkeninás-globigerinás agyagmárga iszapolási maradéka, Dudar-56. sz. fúrás. 141 — 158 m. Eredeti felvétel, 35 x. — Washing residue of clay mari with Hantkenina and Globigerina. Dudar Well No 56, 141 to 158 m. Original photo, 35 x IRODALOM — REFERENCES l.Beckman, J.: Die Foraminiferen dér Oceanic Formation (Eocaen- Oligocaen) von Barbados, KI. Antillen. Ecl. Geol. Helv. 46. p. 301. 1953. — 2. Belien van, R. C.: Somé eocene Foraminifera írom the neighbourhood of Ricie near Imotske. E. Dalmalia, Yugoslavia. Proced. Nederl. Akad. Wettensch. XEIV. p. 1001. 1941. — 3. Bolli H., I, o e b 1 i c h, A. és Tappan, H.: Planktonic Foraminiferal Families Ilantkeninidae, Orbulinidae, Globorotaliidae and Globotruncanidae. United Stat. Nat. Mus. Bull. 215. p. 3. 1957. — 4. Bronnimann, P.: The genus Hantkenina Cushman: in Trinidad and Barbados, B. W. I. Journ. Pál. 24. p. 297. 1950. — 5. Brotzen, F.: Foraminiferen aus dem Senon Palástinas. Zeitschr. Deutsch. Palástina Yereins, 57. p. 28. 1934. — 6. Cushman, J.: A new genus of Eocene Foraminifera. Proced. United Stat. Nat. Mus. 66. p. 1. 1924. — 7. Cushman, J.: Eocén Foraminifera írom the Cocoa sand of Alabama. Contr. Cushman Labor. Foram. Rés. 1. p. 65. 1925. — 8. Cushman, J. és J a r v i s, P.: New Foraminifera from Trinidad. Contr. Cushman Labor. Foram. Rés. 5. p. 6. 1929. — 9. F i n 1 a v, H.: New Zealand Foraminifera: The occurrence of Rzehakina, Hant- kenina, Rotaliatina and Zeauvigerina. Trans. Roy. Soc. New Zealand, 68. p. 538. 1939. — 10. G 1 a e s s- n e r, M. F.: Zűr Mikropaláontologie dér kaukasischen Erdofelder. Zeitscnr. Petroleum. XXXII. Nr. 27. p. 5. 1936. — 11. Glaessner, M. F.: Studien iiber Foraminiferen aus dér Kreide und dem Tertiár des Kaukázus. I. Die Foraminiferen dér áltesten Tertiárschichten des Nordwestkaukazus. Problems Pál. II — III. p. 349. 1936. Moszkva. — 12. Hág n, II.: Geologisclie und paEontologische Untersuchungen im Tertiár des Monté Brione und seiner Umgebung. Paláontographiea, 107. 1956. — 13. Halkyard, E.: The fossd Foraminifera of the BÍue Mari of the Cote des Basques, Biarritz. Adalékokkal kiadta Heron-Allen és Earland. Mem. Proc. Manchester Lit. Phil. Soc. LXII. Nr. 6. 1919. — 14. Hantken, M.: A Clavulina Szabói rétegek faunája. I. Foramini- ferák. Földt. Int. Évk. IV. 1875. — 15. Hantken M.: A elavulnia Szabói-rétegek az Eugaueák és a tengeri- Alpok területén és a krétakorú „Scaglia” az Euganeákban. Ért. Term.-Tud. Köréből, XIII. p. 1. 1884. — 16. Hiltermann, II.: Zűr Stratigraphic und Mikrofossilfiihrung dér Mittelkarpaten. Oel und Kohlé, 39. p. 745. 1943. — 17. H o w e, H.: An observation on the rangé of the genus Hantkenina. Journ. Pál. II. p. 13. 1928. — 18. H o w e, H. — W a 1 1 a c e, W.: Apertural characteristics of the genus Hantkenina, with deseription of a new species. Journ. Pál. VIII. p. 35. 1934. — 19. K o c h A.: A Bakony- h egység északnyugati részének Nummulit képlete és fiatalabb képződményei. Földt. Közi. I. p. 118. 1871. — 20. Liebus,' A.: Die Foraminiferafauna dér mitteleozánen Mergel von Norddalmatien. Sitzungsber. Akad. Wiss. Wien, CXX. p. 942. 1911. — 21. Liebus, A.: Zűr Altersfrage dér Flyschbildungen im nord-östlichen Máhren. Lotos. 70. p. 23. 1922. — 22. Majzon L.: Előzetes jelentés Zirc Bakonycsemye közötti terület földtani viszonyairól. Földt. Int. Évi Jel. 1939 — 40. évekről, I. p. 263. 1 943. — 23. Majzon L.: Kőolaj fúrásaink újabb rétegtaui eredményei. Földt. Közi. LXXXVI. p. 48. 1956. — 24. P ok o r ti y, V.: Compte rendű du lévé géologique et microstratigraphique exécuté dans les environs de Slavkov u. Bmo. Vestnik Stat. Geol. Úsiav. CSR. XXV. p. 76. 1950. — 25. R e v, M.: Distribution stratigrapliique des Hantkenina daps le Nummulitique du Rharb (Maroc). Bull. Soc. C^éol. Francé, sér. 5. törne. VIII. p. 321. 1938. — 26. Schubert, R.: Dér Clavulina Szabói Horizont im oberen Val di Non, Südtirol. Ver- handl. Geol. Reichsanst. 1900. p. 80. — 27. S c h u b e r t, R.: Mitteleozáne Foraminiferen aus Dalmatáén. I. Aus Norddalmatien. Verh. Geol. Reichsanst. Wien, 1902. p. 267. — 28. Schubert, R.: Mitteleozáne Foraminiferen aus Dalmatien. II. Globigerinen- und Clavulina Szabói-Mergel von Zara. Ibid. 1904. p. 115. — 29. S h o k h i n a, V.: The genus Hantkenina and its stratigraphieal distribution in the North Caucasus. Probl. Pál. (Moszkva), II — III. p. 425. 1937. — 30. Subbotina, I.: Globigerinák, Hantkeninák és Globorotaliák. A Szovjetunió fosszilis Foraminiferái. 76. p. 1 29. 1 953. — 31 . S z ő t s E.: Az Északi Bakony eocén képződményei. Földt. Közi. LXXVII. p. 52. 1948. — 32. S z ő t s E.: Magyarország eocén (paleogén) képződményei. Geol. Hung. Ser. Geol. 9. 1956. — 33. Thalmann, H.: Die Foraminiferen-Gattung Hantkenina Cushman 1924. und ihre regional-stratigraphische Verbreitung. Ecl. Geol. Helv. 25. p. 287. 1932. — 34. T halman n, H.: Éber gcogranhische Rassenkreise bei fossilen Foraminiferen. Pál. Zeitschr. 16. p. 120. 1934. — 35. Thalmann, H.: Hantkenina in the Eocene of East-Borneo. Stanford Univ. Publ. Geol. Scienc. III. p. 3. 1942. 36. Thalman n, H.: Foraminiferal genus Hantkenina and its sub- genera. Amer. Jour. Sci. 240. p. 809. 1942. — 37. Die Gattung Hantkenina im indopazifischen Eozán. Ecl. Geol. Helv. 42. p. 508. 1949. — 38. Stratigraphische Verbreitung dér Gattung Hantkenina in Cuba und Venezuela. Ibid. 42. p. 51 1. 1949. — 39. Vadász E.: Magyarország földtana. Akadémiai Kiadó, 1953. — 40. Valii e k, M.: Representatives of the Genus Hantkenina in the Paleogene of Moravia. Sbornik Geol. Czechoslov. XVIII. p. 101. 1951. M a j z o n : A magyarországi Hantkeninák 441 The Hantkeninae of Hungary Dr. L,. MAJZON M. Hant ken describes in 1875 tlie species Siderolina kochi, mentioned by Cushma n in 1924 under tlie name of Hantkenina. Since 1940 more and more occur- rences have yielded tlie species Hantkenina kochi (H a n t k e n), H. liebusi Shokhina, H. Longispina Cushma n and H. dumblei Weinzierl and A p p 1 i n. Some- times they occur together in the same deposit. From tlie point of view of stratigraplív the deposit containing Hantkenina represents a clay mari to be ranged intő the Bartonian substage of the upper Eocéné, often cliaracterized alsó by the abundant occurrence of Globigerina (G. eocaena, G. dissimilis, G. conglomerala, G. mexicana). Otlier species, known in Hungary only from the upper Eocéné, as Cylindroclavulina rudislosta (H a n t- k e n), Robulus porvaensis (Hantke n), R. granulatus (H a n t k e n), R. baconicus (Hant ken), Bulimina sculptilis Cushman, Trifarina budensis (Hantken), Tubulogenerina sp., Cassidulina inexculta Franzena u, Acarinina rohri (Bron n i- m a n n), Discorbis baconicus (Hant ken), Anomalina dalmatina Van Belien, Cibicides dalmatinus De W i 1 1 P u y t, V agocibicides elongata (H a n t k e n), Victo- riella abnormis (Hant ken), Nummulites incrassatus De La Harpe, Astero- cyclina stellata (D’ A r c h i a c), A. Stella (G ii m b e 1) are found likewise. In our opinion the deposits containing Hantkenina are older than the bryozoan mari of Buda ranged intő the Eudian substage of the Priabonian. However, tliese deposits do nőt bear Hantkenina although they contain many forms cliaracteristic of the upper Eocéné and occurring likewise in the strata witli Hantkenina. The extension of the strata witli Hantkenina may be pursued discontinuously in l'ransdanubia, from the territory of Nagylengyel (Bak, Well No 1) to Bánhida. Later, they were discovered at a greater distance, on the Great Hungárián Piain, in the so far isolated Well No 3 of Nádudvar. It is very interesting that the nearest occurrence of Hantkenina g ast of Nádudvar seems to be the Crimean peninsula (Glaessner). The study of the P'oraminifera of the clay mari witli Hantkenina in Hungary has shown a connection witli the strata witli Globigerina bearing Hantkenina in the vicinity of the Garda laké (H a g n) and witli tliose from the Nortli Caucasus (Subbotin a). Lately, Subbotin a, as known from personal communication, has changed lier earlier opinion and ranged the deposits witli Hantkenina originating from the URSS and Yugoslavia (Dahnatia) intő the upper Eocéné. Upon a tliorougli study of the fauna of the strata witli Hantkenina, mentioned by Hantken in 1884, originating from the occurrences of Nizza an Teolo, ccntraiy to Schröder and Oettingen, I am of the opinion that they are of upper Eocéné age. The same ean be said of the Dalmatian strata too, where tlie middle Eocéné limestones witli Nummulites are overlain by deposits with Hantkenina. The fauna of H a g n from the locality of Monté Brione reminds us in many respects of tliat of the upper Eocéné of Hungary. Tliis circumstance supports the possibility of a elose connection ainong the faunas of the same age originat- ing from Dalmatia, Hungary, the South of Francé, Italy, Morocco and presumably of the Caribbean fauna assemblage (Mexico, Coastal states of the USA, West Indián islands, Venezuela). Hagn is right in affirming tliat the fauna of this territory consists mainly cf European species. It is interesting to state that the upper Plocene strata of the Transylvanian hasin do nőt contain Hantkenina as I have establislied studving the fauna originating from the classic occurrences of Méra, Zsibó, Rolii and Kolozsvár. This confirms the opinion tliat between the Transylvanian hasin and the Great Hungárián Piain tliere was no connection in the course of Eocéné; this was establislied only at the beginning of Oligocene. In our opinion the species H . alabamensis Cushma n is very near to H . kochi, in fact it may be regarded as synonym. At any rate, the descriptions and illustrations refer to tliat. Moreover, it must be taken intő consideration that tliis species is definitely a eosmopolitan form which has been observed in the upper Eocéné deposits all over the world and therefore, it may be ranged among the most important index fossils of the upper Eocéné of the Tethys. A BAKONYI EOCÉN SZINTEZÉSE NAGYFORAMINIFERÁK ALAPJÁN KOPEK GÁBOR— Dr. KECSKEMÉTI TIBOR* Összefoglalás: A bakonyi eocén finomrétegtanának kialakítására szerzők kidolgoz- tak egy rétegtani beosztást. Ez túlmegy az eddigi, többnyire csak emeletbeosztásokra szorítkozó tagolásokon és a bakonyi eocén nagyforaminifeíákat tartalmazó üledékeiben 7 szintet jelöl ki. 355 feltárás nagyforaminifera-anyagának beható faunisztikai és paleoökológiai vizsgálata alapján kiadódott az egyes lelőhelyek faunaképe, ezek összevetése során pedig az egyes szintek jellemző faunaegyüttese. A fauuaegyüttesek elemzése kvantitatív módszerekkel, értékelése grafikonok segítségével történt, de szerzők messzemenően figyelembe vették az őskömyezet ténye- zőinek hatását is a faunaegyüttesre. Az ilyen módszerekkel végzett vizsgálatok az alábbi szintek elkülönítésére vezettek: N. laevigatusos szint; faunaszegény szint; N. perforatusos — lucasanusos szint; A. spirás — subspirás szint; N. millecaputos szint; N. millecaputos — discocyclinidás szint; glaukonitos — tufás szint. Az első, a X. laevigatusos szint az yprézi emelet zárótagja, míg a többi 6 szint a teljes lutéciai emeletet tölti ki. A bakonyi eocén kutatása csaknem 100 esztendős múltra tekint tússzá. Az alapo- kat H a n t k e n M. (1875), Böckh J. (1872 — 74), L ó c z y L. (1913) és T a e g e r H. (1913) vetették meg. Utánuk számosán foglalkoztak még eocén kérdésekkel, főleg egy-egy területegység részletesebb kutatásával kapcsolatban, mint Rozlozsnik P. (1925, 1928), Tömör Thirring J. (1934), J a s k ó S. (1935). V e c s e y Gy. (1939), Bertalan K. (1944) ésNoszky J. (1938, 1951, 1952, 1957). Az eocén- kutatás általános problémáit fejtegette Vadász R. (1942), Szőts R. (1956) pedig összefoglaló jellegű munkájában átfogó képet adott a magyarországi eocénről. Rétegtani elhatárolás és tagolás Az eocén képződmények elhatárolása területünkön lefelé, a kréta felé, egyszerű. A felsőkréta dániai, a paleocén inonszi és tanéti emeleteiben a Bakonyhegység szárazulat volt, üledékhiánnyal, nagyméretű mozgásokkal és igen erőteljes lepusztulással. A kréta és eocén képződmények így kőzettanilag, faunisztikailag, de településben is, igen élesen elkülönülnek egymástól. Az oligocén felé történő elhatárolásnál is hasonló a helyzet. A felsőeocén legfiatalabb képződményei a bartoni emelet legmagasabb szintjei, a mai ismereteink szerint való- színűleg eróziós lepusztulás miatt általánosan hiányoznak a Bakonyban. Szerkezetileg preformáltan, a különböző szintekbe tartozó eocén képződményekre éles diszkordancíával oligocén — miocén szárazföldi, illetve miocén tengeri, vagy még fiatalabb üledékek települnek. Az eocénen belül, az alábbi indokolás alapján eltérünk Szőts R. emelet-beosz- tásától és visszaállítjuk a régebben használt emelet elnevezésekét. Rzek így, mint látni fogjuk, jobban fedik a valóságot. Az alsó-eocénen a régi értelemben használt paleocént és alsóeocént értjük, az alábbi emeletekkel: 1. Yprézi, 2. Sparnakumi, 3. Tanétí, 4. Monszi. A középsőeocént a lutécia’, míg a felsőeocént a bartoni emelet képviseli. Előadva a Földtani Társulat 1960. jún. 8-i szakülésén. Kopek — Kecskeméti : A bakonyi eocén szintezése 443 I. táblázat Szöts, 1956 Szinonim nevek Kope k — K ecskeméti S V u Rupéli o Oligocén Lattorfi Bartoni Ludi Bartoni Priaboniai Ludi Bartoni F. eocén özépst'í eocén Lutéciai Párisi - lutéciai K. eocén Alsó- eocén londoni Cuisei Spamakumi Yprézi Spamakumi 'OJ o o Tanéti Tanéti 'V u Alsó- eocén JU tr. Monszi Monszi cd Az alsóeocént a középsőtől az alábbi jól felismerhető különbözőségek választják el: kőzettanilag rendkívül változatos az üledéksor. Túlnyomórészt laza törmelékes üledékek, kisebb részben kötöttebb meszes-törmelékes, illetve törmelékes — meszes üledékek alkotják, több helyen műre érdemes kőszéntelepekkel. A keletkezés helyét tekintve: a gyakori fenékingadozások következtében szárazföldi, édesvízi, csökkentsós vizi és tengeri üledéksorok váltogatják, illetőleg helyettesítik egymást. A képződmények legnagyobb része lencsés településű, nem nagy kiterjedésű. Ezért sok az egymást helyet- tesítő fácies. Az egyes szintek azonosítása igen nehéz. Faunisztikai tekintetben az idetartozó üledékek, különösen a magasabb, a lutéciai emelettel határos szintek rendkívül gazdag faunájuak, sokhelyütt lumasella jellegűek. A Xuminuliteszek lényegesen gyérebbek, mint a lutéciai emeletben, kőzetalkotó mennyi- ségben sohasem találhatók. A faunában a molluszkák vannak túlsúlyban. A középsőeocént kőzettanilag meszes üledékek, mészkövek jellemzik. A medencék belsejében törmelékes — meszes üledékek a gyakoribbak, ezek azonban különösen a Bakony nyugati felében a mészkövekhez képest területi kiterjedésben alárendeltebbek. Az emelet felsőbb szintjeiben az agyagosodás egyre erőteljesebbé válik, agyagos mészkőig, ritkábban mészmárgáig terjedően. Az emelet üledékei lényegesen egyveretűbbek, függő- leges és vízszintes irányban egyaránt nagyobb vastagságban és kiterjedésben nyomoz- hatok. Az idetartozó üledékek tengeriek, a feltárások többségében partszegélyi zátony - mészkövek, a medencékben pedig sekélytengeri képződmények. Területileg túlterjednek az alsóeocén üledékeken és igen sokhelyütt az alaphegység különböző tagjain találhatók. Ezt az alsóeocénnél jóval nagyobb arányú süllyedés okozta, az időszakos, de kisebb mértékű fenékingadozások megmaradása mellett. Faunisztikailag a középsőeocén képződményei igen sokban különböznek az alsó- eocén képződményeitől. Legalsó szintje úgyszólván faunamentes, gyéren tartalmaz csak Nummuliteszeket, ritkán Líthotliamniumokat. esetleg korallokat. Molluszkákat alig találni benne. A magasabb szintekben erősen megváltozik a helyzet. Xummulitesek, illetőleg más nagyforaminiferák mind gyakoribbá válva, kőzetalkotók lesznek. A inollusz- kumok csak a legmagasabb szintekben számottevők, faj- és egyedszátnuk kisebb, mint az alsóeocénben. 444 I'cldic.y.i Közlöny, XC. kötet, 4. füzet A középső- és felsőeocén elhatárolása az előbbieknél nehezebb. E tekintetben külön kell beszélnünk a Keleti- és külön a Xvugati-Bakonyról. A Keleti-Bakonvban Noszky J. (1951) a jól kimutatható denudáeiót tekinti határvonalnak, melynek a foraminiferás — molluszkumos agvagmárga és a diseocyclinidás* — inolluszkumos márga közötti elhelyezkedésében (a bányafeltárások alapján) S z ő t s E.-vel egyetértünk. Ezzel kapcsolatban viszont Tömör Thirring J. ( 1934) sűrűhegyi ún. priabonai ..orthophragminás— molluszkumos mészköve” a luteciai emelet tetejébe kerül. Ezt a beosztást indokolja továbbá, hogy a Tömör Thirring J. által leírt képződmény kőzettanilag is inkább a lutéciai emelet ún. „főnummulit eszes mészkövé- hez”, mint a felsőeocén márgáihoz, agyagmárgáihoz simul. A felsőeocénben ni. újra a pelites (hantkeninás, vasconellás agvagmárga) és a pszanmiitos (csemyei homokkő) üledékek túlsúlya jellemző. A Nyugati- Bakonyban nem ilyen egyszerű a helyzet. A keleti részen annyira jellemző, általános elterjedési! kiemelkedést és a vele kapc.-olatos denudáeiót csak Sümegen észleltük. Sőt a halimba — padragi kutatófúrások az üledékfolytonosság mellett bizonyítanak. Az elhatárolásnál itt a kőzettani jellegekhez kell nyúlnunk, neveze- tesen két olyan adottsághoz, amely a két csoport kőzeteit könnyen elkülöníthe- tővé teszi. A lutéciai emelet üledéke úgyszólván kivétel nélkül mészkő, a magasabb szintek- ben kissé agyagos, márgás mészkő. Ezzel szemben a bartoni emelet üledéksora ural- kodóan márgából, sőt agyagmárgából és közbetelepült homokkőrétegekből áll. Tehát a Keleti-Bakonvban megállapított kőzettani különbözőség itt is érvényes. A másik jelleg a tufatartalom. A középsőeocén legmagasabb szintjei már tartal- maznak finom eloszlásban tufaanyagot, a bartoni emelet képződményeiben azonban tufa-, illetőleg tufitpadokat, sőt tufás homokkő közbetelepüléseket is találunk a réteg- csoportot jellemző mennyiségben. A nagyobb egységek áttekintése után az alsóeocén további tagolásával kell fog- lalkoznunk. A monszi és tanéti emeletekbe sorolható üledékeket a Bakony területéről nem ismerünk. Ebben az időben a hegység a jelek szerint üledékképződés nélküli lepusztulásos szárazulat lehetett. Magyar vonatkozásban Szőts E. (1956) . a spamakumi és yprézi emeleteket londoni emelet néven vonta össze. Magunk részéről szükségesnek tartjuk a két emelet különválasztását. A spamakumi emeletre nagyméretű fenékingadozás jellemző. Ez az xiledékek kőzettani sajátosságaira és települési viszonyaira erősen rányomta bélyegét. Függőleges és vízszintes irányban egyaránt erősen változó, kis területre szorítkozó, lencsésen kifejlődött, tengeri, csökkentsósvízi és édesvízi összlet ez kőszéntelepekkel. Anyagában a duma és finomabb törmelék jellemző, jelentéktelen mennyiségű meszes üledékkel, de ez utóbbi is erősen homokos, sőt helyenként kavicsos, a Xummulites-félék teljes hiányával. Az yprézi emeletben a fenékingadozás kisebb méretű, a fáciesek változása is ritkább, az egyes kőzettípusok nagyobb területeken lelhetők fel. Kőzettanilag a gyengén finomtörmelékes, meszes üledékek uralkodnak. Képződ- ményei kivétel nélkül tengeriek. Faunisztikailag a spamakumi emelet üledékeinél dúsabb fauna, főleg a molluszkák jellemzői. Xummulites-fajok is vannak ( N. laeuigatus, N. subplanulatus, N. planulatus, N. lucasanus, N. perforálás) , sőt elvétve Discoeyclinidák is jelentkeznek. * A nomenklatúrái szabályok értelmében helyes és érvényes családnévből (Discocyclinidae) képezve az „orthophragminás” jelző helyett a „diseocyclinidás” megjelölést használjuk. Kopek — Kecskeméti : A bakonyi eocén szintezése 445 Az itt elmondottakat részletesen szemlélteti a II. táblázat, amelyben a Bakony- begység eocén képződményeiről, azok azonosításáról és szintekbe sorolásáról igyekeztünk áttekintést adni. Táblázatunk a témán túlmenően olyan részleteket is tartalmaz, ame- lyekkel nem célunk itt bővebben foglalkozni, összeállításunkat ebben a formában inkább az áttekinthetőség megkönnyítése érdekében adjuk közre. A Bakony eocen kifejlődését Sümeg Deli - Bakony Bakony bét Zirc-Dud a r -Jósd Kisgyón-Bolinko Agyag ogyogmargc mész margó tufo. fu/tf es fufos homok kő kozöe'e feot. -lesek kei * (ma* vastagság 150 m) Qlaukomtos . rákos margó Qlaukomtos , tufós, rákos mész mórgo C’iaukonitos tufós, d/scocyc hntdas agyag G/oukon/fos discocychnidos márgo \"TX%?JC0CVC,' \ 0,SCOCyC„n,dcs mcrgo Denuűoc/o Discccyclimőos sunos ra [ D/scocycI/n/dős homo- kos lemezes mészkő | kos marga N m / I i e : o o fos esz ' Dmocychmdás mfszmcnÁ „ummulltesus ^ ; \morgo és ogyogos homok a ss 1 1 1 n o s p > r ó s mészkő Kavicsos mészkő^--- es kong/o me r o r un N peri oratusos -fueas a nusos mészkő Faunoszegeny mészkő ( Miliőit na Aveohna) 1 ~ fH t öfnjs tNummuf'F f 7 A' iaeyga morJJ birs m,tw'< / Nummuh feszes f . tusos \es mészkő F7* | - ? /f/ ? • r—e~ T e. Z. KO Tarkaagyag \ j f * Szárazulat uiedekti/onnyal^ ? > Szó r a z u lat u/e d e k o a ■ n y 7 / ‘r;y rácsot ^p0^aekn!^ny: ■ *■ 1 A. '1 pók. < ii^ÜL c: sa c; .d iszkordancio re ’eie/ezeh hot cr vonal Történeti áttekintés A nagyforaminiferák jelentőségével a bakonyi eocén rétegsorban, már a korábbi irodalom is részletesen foglalkozott. Nagy általánosságban az a vélemény alakult ki, hogy ezek alapján a rétegsor, különösen a „főnummuliteszes mészkő” nem tagolható szintekre. Később egyes szerzők engedtek ugyan ebből a merev’ álláspontjukból (H a n t- k e n M., S z ő t s E.), de vizsgálataikkal a kérdés tényleges megoldására lényegében sohasem törekedtek. H a n t k e 11 M. 1867-ben megemlékezik az Ajka környéki ,,nummulit képlet”-ről, annak Nummuliteszek alapján történő szintezhetőségét azonban határozottan tagadja. Ugyanő 1875-ben változtat álláspontján és az eocén rétegsort Nummuliteszek segítségével három szintre bontja. Alulról felfelé ezek a következők: a) Félig recés Nummuliteszek rétegcsoportja (N. laevigatusos rétegek. Szerintünk yprézi emelet teteje). b) Pontozott és kiterült Nummuliteszek rétegcsoportja (N. spirás rétegek. Szerin- tünk a főnummuliteszes mészkő három alsó szintje). 446 Földtani Közlöny, XC. kötet, 4. füzet e) Sima Nummuliteszek rétegcsoportja (N. tchihateheffis rétegek. Szerintünk N. millecaputos rétegek). B ö c k h J. 1872— 74-ben megjelent összefoglaló munkájában még H a n t k e n M. 1867-es álláspontját fogadta el. Bóczv L. és Taeger H. 1913-ban az eocént Nummuliteszek alapján két részre tagolja, bár hangsúlyozzák, hogy a két szint nem különíthető el élesen egymástól, azok egymásba folynak és csak bizonyos faunaelemek uralkodó fellépésével jellemezhe- tők. Alsó szintként a lutéciai emeletbe helyezik a pontozott és kiterült Nummulítesek rétegcsoportját, míg a sima Nummuliteszek rétegcsoportját az ún. „Orbitoida-dús” rétegeket a felsőeocén bartoni emeletébe utalják. Taeger H. az alsó rétegcsoport jellemző ősmaradványának az Assilina spira fajt véli és ezt a csoportot ,,Assilina spira zóna” néven vezeti be az irodalomba. • Rozlozsnik P. (1925) az orthophragminás márga fedőjében levő biotitos— tufás rétegeket, az előbbi színt lütéciai emeletben történő rögzítése mellett, a bartoni emeletbe helyezi. 1928-ban pedig a csékúti nagykőfejtő klasszikus szelvényének rögzítésé- vel lényegében Hant ken M. 1875. évi megállapításait támasztja alá. 1939-ben V e c s e y Gv. az ún. ,, Assilina spira zónát” egy alsó perforatás és felső spirás szintre különíti, egyben a millecaputos rétegek feletti ún. „bartoni” képződménye- ket az eddigi szerzőknél jobban széttagolja. Végül S z ő t s E. (1956) ad újabb áttekintést, de munkájában a nagyforaminiferák szerepének értékelése, ,,új vizsgálatok hiányában” meglehetősen alárendelt. Az 1958 — 1959. években az Állami Földtani Intézet tervmunkájának keretében (Kopek G. 1959 — 1960) nagyszámú feltárást vizsgáltunk és gyűjtöttünk be. Különös figyelmet forditottunk a nagyforaminiferák szerepének vizsgálatára, annál is inkább, mert csakhamar arra a meggyőződésre jutottunk, hogy a molluszkafaunával legfel- jebb statisztikus kiértékelésre alkalmas gyűjtéssel lehet ezen a téren esetleges eredményt elérni. Kiértékelő munkánkban a fúrási anyagokat is figyelembe vettük, melyek (külö- nösen jó magkihozatal esetében) a szintezés szempontjából igen hasznos adatokat szol- gáltattak. 355 lelőhely nagyforaminifera-anyagát gyűjtöttük be és vizsgáltuk meg (közel 15 000 példány). Vizsgálataink során kvantitatív, ahol ez nem volt lehetséges félkvantita- tív módszerekkel dolgoztunk, hogy eredményeink minél pontosabbak legyenek. Figye- lembe vettük az egyes fajoknak a faunaegyüttesben való százalékos mennyiségét, továbbá szelvénybeli helyzetét (fedőhöz és fekühöz való viszonyát) és kőzettani jellegekhez való kötöttségét. Mélyreható faunisztikai és paleoökológiai vizsgálat során észrevettük, hogy meg- szorításokkal a nagyforaminiferák alkalmasak egyes szintek elkülönítésére. Különösen érvényesnek mutatkozott ez a megállapítás az ún. „főnummuliteszes mészkő” összletre, amelyet bár egyes szerzők megkíséreltek tagolni, mégis a területen dolgozó szakemberek gyakorlatilag többnyire egységesnek vettek. Arról is csakhamar meggyőződtünk, hogy az egyes fajok, az ún. vezérkövületek, általában nem jellemzők, hanem a többi faunaelemmel való együttlétük, tehát a fauna összképe a perdöntő. így nyugodtan mondhatjuk, hogy egyes fajok — néhány ritka kivételtől eltekintve, mint a N. subplanulatus — önmagukban nem szintjelzők, hanem együttesükben (bio- cönózis)ésazőskömyezet figyelembevételevel (bíotóp), használhatók finomabb szintezésre. Az előbbiekben vázolt elgondolásaink és módszereink szerbit végzett vizsgálatok az alábbi szintek elkülönítésére jogosítanak: Kopek — Kecskeméti : A bakonyi eocén szintezése 44 7 Yprézi emelet Lutéciai emelet N. laevigatusos márgás mészkő szint Faunaszegény, tömeges, kemény mészkő szint N. perforatusos — lucasanusos mészkő szint A. spirás — subspirás mészkő szint N. millecaputos agyagos mészkő szint N. millecaputos — discocyelinidás mészkő színt Glaukonitos, tufás, discocyelinidás mészmárga szint Az 1. ábra kördiagramban a lelő- helyek szintenkénti százalékos megoszlását tünteti fel. Következésként az adódik, hogy a lelőhelyek egyenlőtlen megoszlása szorosan összefügg az egyes képződmények feltártsá- gával, vastagságával, és későbbi lepusztított- ságával. Ez bizonyos későbbi korrekciót kí- ván még meg, de az — úgy véljük — éppen a lelőhelyek nagy száma miatt, az összképen lényeges változást nem okoz. Az egyes nemzetségek szintenkénti elterjedése * A 2. ábrából világosan kitűnik, hogy a legáltalánosabban elterjedt nagyforamini- fera nemzetség a Nummulites genusz. Az yprézi emelettől a bartoni emeletig minden szintben megtalálható. Rétegtani beosztá- sunk három alsó szintjében a Nummulites- félék uralkodnak, mellettük más nagy-fora- minifera genuszok jelentéktelenek. Az A. spíra szintben már kissé háttérbe szorulnak az Assilinákkal szemben, de így is sokszor kőzetalkotók. A lutéciai emelet három felső szintjében a Discoevcliuidákkal szemben mennyiségileg alulmaradnak ugyan, de egyes fajok szerepe ekkor sem csökken (N. mille- caput, N. striatus). A bartoni emeletben újra uralkodóvá válnak. 2 j HTTTTTTTI iV7777k 4tnm 1 . ábra. Az egyes szintek feltártsága. 1 . N. laevi- gatusos szint;’ 2. Faunaszegény szint; 3. N. per- foratusos— lucasanusos szint; 4. A. spirás — sub- spirás szint; 5. N. millecaputos szint; 6. N. mille- caputos—discocyelinidás szint; 7. Glaukonitos — tufás szint; 8. Bartoni képződmények. — Abb. 1 . Aufgeschlossenheit dér einzelnen Horizonté. 1. Horizont des N. laevigatus ; 2. Fossilarmer Hori- zont; 3. Horizont des N. laevigatus — lucasanus ; 4. Horizont dér A. spira — sabspira ; 5. Horizont des N. millecaput ; 6. Horizont mit N . inillecaput und Discocyclina ; 7. Glaukonitisch — tuffiger Horizont; 8. Bartonbildungen. A fajok közt vannak egyes szintekre nagy egyedszámmal jellemző alakok (N. lae- vigatus, N. perforatus, N. lucasanus, N . millecaput ) és vannak kis egyedszámú, a tájegy- ségre jellemző, ún. színező elemek ( N . baconicus). Az Assilina genusz is képviselve van az összes szintben, de az A. spirás és a X. millecaputos szinten kívül faj- és egyedszáma jelentéktelen. Az Operculina genusz, amelyet területünkön elsősorban az Operculina ammonea képvisel, a Bakony-hegység területén nem játszik komoly szerepet. A vértesi és gerecsei tapasztalatokkal szemben az Operculinát itt csak az A. spirás rétegekben sikerült eddig megtalálnunk. Az előbb tárgyalt N ummulitidae család genuszai után a Discocyclinidae család nemzetségei a legszámottevőbbek. Eloszlásuk rendkívül érdekes. A Díscocyclinák az yprézi emelettől a bartoni emeletig mutatkoznak, de kőzetalkotó szerephez csak a N. Földtani Közlöny, XC. kötet, 4. füzet 448 millecaputos és a N. millecaputos — discocyclinidás szintekben jutnak. Feltűnő, hogy biztosan felsőeocénnek tekinthető kőzetekben a Xummulitesekkel szemben is háttérbe szorulnak. Ha ezek alapján akarnók megvonni a középső- és a felsőeocén határát, akkor a X. millecaputos és a felette levő szinteknek már a bartoni emeletbe kellene tartozniok. Ellenkezik azonban ezzel az elhatárolással egyéb, kőzettani szempontok mellett, a bartoni emelet magasabb részeiben történő háttérbeszorulásuk, illetőleg rovásukra a Nummulite- sek újabb térhódítása. 2. ábra. Az egyes nagyforaminifera genuszok szintenkénti elterjedése. — Abb. 2. Verteilung dér einzelnen Grossforaminiferen-Gattmigen in den einzelnen Horizontén. Az Actinocyclina és az Asterocyclina lényegesen szintállóbbak. Egy Actino- cyclina faj yprézi-emeletben való megjelenésen kívül, a N. millecaputos szintnél mélyebb tagokban teljesen hiányzanak, de a bartoni emeletben is meglehetősen jelentéktelenek. Fő elterjedési szintjük a X. millecaputos — discocyclinidás színt. Az Alveolina nemzetség képviselői az eddigi megfigyelések szerint pillanatnyilag nem látszanak szintjelzőknek. Előfordulásuk százaléka az egyes szinteken belül nem mutat nagy ingadozásokat, szerepük csak helyenként és lencsésen kőzetalkotó, s ilyen megjelenésben nem nagy területekre kiterjedő. Az Orbitolites genusz szerepével még nem vagyunk tisztában. Ezideig úgy látszik, hogy csak az A. spirás szintnél mélyebben fordul elő az Orbitolites complanatus fajjal, a magyarpolányi gazdag lelőhelyen kívül nem túl nagy mennyiségben. Adataink gyara- podásával azonban rétegtani jelentőségük esetleg növekedhet. Az egyes fajok elemzése Az egyes fajok elterjedésének törvényszerűségeit, a fajok szintenkénti eloszlását és egymáshoz való viszonyát a 3. és 4. ábra tünteti fel. A feltüntetett értékek arra vonat- koznak, hogy a faj egy-egy szinten belül hány lelőhelyen fordult elő százalékos érték szerinti megoszlását figyelembe véve. Kopek — Kecskeméti : A bakonyi eocén szintezése 449 íű 0 50 f/ \ %. — ~ V V Ja \??'CUS\ ' \ A Nummulites laevigatus faj a hazai irodalom szerint csak az alsóeocénben talál- ható, mint annak jellegzetes alakja. A 3. és 4. ábra szerint kétségkívül az alsóeocén yprézí emeletében a legelterjedtebb (52%), de a lutéciai emelet alján, ha kis százalékban is, az A. spírás szintig megtalálható. Szint jelzőség tekintetében rendkívül fontos a nagy egyedszáma (ha nem is kőzetalkotóan) és a molluszkák nagy tömegével való együttes előfordulása. A N. lucasanus, a bakonyi eocén leg- elterjedtebb, minden szintben nagy százalék- arányban mutatkozó faja. Szintezési célokra csak kőzetalkotó mennyisége esetén hasz- nálható fel. A N. perforatussal együttes kő- zetalkotó szerepe, a lutéciai emelet N. per- foratusos — lucasanusos szintjében dombo- rodik ki. Nagyjában ugyanez mondható el a N. perfovatus fajról is azzal a különbséggel, hogy százalékarányát tekintve ez szinten- ként erősebb ingadozásokat mutat és görbéje alapján három szintben általánosabb elter- jedésit (yprézi emelet, N. lucasanusos — per- foratusos szint és N. millecaputos szint). Bár a háromcsúcsú görbe maximumát a N. mille- caputos szintben éri el, ez nem csökkenti a N . millecaput szint jelző értékét, mivel a N. millecapnt százalékos mennyisége e szintben a N. perforatuséhoz viszonyítva nagyobb. A N. baconicus, sajátságos táj faj, nem szint jelző; az yprézi emelettől a lutéciai emelet N. millecaputos — discocyclinidás szintjéig megtalálható. Az eddigi megállapí- tásokkal szemben tehát, ha csöklcentebb mennyiségben is, de a lutéciai emelet ma- gasabb részeiben is honos. Az alsóbb szintek- ben sem mutat jelentősebb kiugró százalék- értékeket; optimálisan az A. spírás szintben tenyészett (23%). A N. millecaput az eddigi irodalmi ada- tokkal ellentétben megtalálható az összes általunk ismertetett szintben. Ennek ellenére is jó szintjelző. Ugyanis a N. millecaputos szintnél mélyebb helyzetű megjelenése ritkaság számba megy és erősen csökkent szám- arányban van a glaukonitos — tufás szintben és a bartoni emeletben is. Optimális elő- fordulását a nevével jelzett szintben találjuk, ahol kőzetalkotó (1. a grafikont). A N. striatus az eddigi irodalmi értékelés alapján területünkön biztosan csak a bartoni emeletben található. S z ő t s E. (1956) — megkérdőjelezve ugyan — a londoni és lutéciai emeletből is említi. A mellékelt görbe szerint a faj az yprézi emelettől a bartoni emeletig egyaránt megvan a Bakonyban. Az A. spírás szintnél mélyebb szintekben azon- ban csak igen jelentéktelen százalékban szerepel, a glaukonitos— tufás szintig bezárólag azonban még eléggé jelentékeny százalékban jelentkezik. Érdekes, hogy optimuma — hangsúlyozzuk a Bakonyra vonatkozóan — nem a bartoni emeletben van, hanem a lutéciai emelet glaukonitos — tufás szintjében. A / > ’ «§/ £ ;\\o A N vono/ar/jp r 's 50 0 — ■ — j f\ Á — 1 £y \ . N laevigatus \ \ -- i — L ' . 3. ábra. A rétegtauilag jelentősebb nagyforami- nifera-fajok szintenkénti százalékos megoszlása. Abb. 3. Die prozentuale Verteilung dér strati- graphisch wichtigeren Grossforaminiferen-Arteu in den einzelnen Horizontén. 4 Földtani Közlöny 450 Földtani Közlöny, XC. kötet, 4. füzet A N. variolarius a Bakony eocénjében mindmáig nem eléggé méltányolt faj. Irodalmunk meg sem említi, holott a bakonyi bartoni emeletre igen jellemző (66%). Hézagosán mélyebb szintekben is megtaláljuk (N. perforatusos — lucanusos szint, N. milleeaputos szint), de nagyobb szerephez csak a glaukonitos — tufás szint- ben jut (16%), s maximális jelenléte a bakonyi bartoni emeletet jellemzi. A további Nummulites fajok mennyiségre jelentéktelenek, de szintjelző szerepük elsőrendű. A N. globulus csak a lutéciai emelet legalsó szintjéből került elő eddig, s igen kis százalékban (5%). A N . planulatus és a N. subplanulatus viszont csak az yprézi emeletben volt található. A további részletvízsgálatok természetesen még számos faj jelenlétét, esetleg új fajok megjelenését hozhatják, ez azonban valószínűleg az eddigi következtetése- inkben lényeges változtatást nem eredményezhet. Az Assilina spira több-kevesebb hézaggal az yprézi emelettől a bartoni emeletig bezárólag megtalálható. Az alsóbb szintekben igen ritka, maximumát a róla elnevezett szintben éri el (83%), ahol legtöbbször kőzetalkotó mennyiségben található. A N. milleeaputos szinttől felfelé jelentősége fokozatosan csökken. Az elmondottak az A. subspirára is vonatkoznak. A további két Assilina faj, az A. exponens és az A. praespira előfordulása szint- jelzés szempontjából még nem tisztázott. Eddig az A. spírás szintnél mélyebb helyzetben nem találtuk meg őket. A legelterjedtebb Discocyclina faj a D. sella. Az vprézí emeletből és a lutéciai emelet faunaszegény szintjéből hiányzik, a többi szintben megtalálható. Optimumát a N. milleeaputos — díscocyelinidás szintben éri el (89%), ahol kőzetalkotó mennyiségben található. Aránylag gyakori még a N. milleeaputos (54%) és a glaukonitos — tufás szin- tekben (50%) is. A D. pvatti forma ,,A” fő elterjedése a N. milleeaputos és N. milleeaputos — idseocyclinidás szintekre terjed ki (48, ill. 89%). A D. sellával együtt az utóbbi szint leg- jellegzetesebb, egyben kőzetalkotó alakja. Lényegében ezt a szintet a két faj tömeget előfordulásával is jellemezhetnénk. Az eddigi irodalmi adatokkal szemben a faj már az yprézi emeletben megjelenik és végigkövethető az összes szintben. Az előbb említést Szintekhez képest, a magasabb, ill. mélyebb szintekben százalékos gyakorisága alá- rendelt. A D. pvatti forma ,,B” sokkal kisebb jelentőségű, százalékos jelenléte lényegesen alatta marad a forma „A”-nek, de optimumát ugyancsak a N. milleeaputos — díscocyelini- dás szintben éri el. A D. papyracea mind monstanáig mint a Bakony -hegység irodalomban leg- többet említett, legelterjedtebb Discocyclina faja volt ismert. Ennek okát a téves meg- határozásokban kereshetjük, ui. a faj százalékos előfordulása messze mögötte marad az. előbb említetteknek. Anyagukban a lutéciai emelet aljától a bartoni emeletig bezárólag megvan. Optimális előfordulása a N. milleeaputos — diseocyclinidás szintben van. A többi Discocyclina faj nagyobb mennyiségben már csak a lutéciai emelet két legfelső szintjére jellemző. Meg kell azonban emlékeznünk az egyes fajok fajöltőjével kapcsolatos újabb adatokról is. A D. nummulitica, Kecskeméti T. korábbi vizsgálatai (1959) szerint a középső- és felső lutéciai emeletből ismert, újabban azonban a lutéciai emelet alsó szintjei- ben is sikerült megtalálnunk. A D. variáns és a D. aspera fajöltőjét eddig csak a felső lutéciai rétegekre korlátoz- ták. Anyagunkban azonban sikerült ezeket a fajokat a lutéciai emelet mélyebb szintjei- ben is meglelnünk. Anyagainkból a D. concentrica, D. kungarica, D. augustae, D. douvilléi és a D. chu- deaui fajok csak a N. mílleeaputos — discocyclínidás szintből kerültek elő, a D. chudeaui tekintélyesebb százalékban (31%). így ezeket az alakokat, a szint jellegzetes fauna- együttesében szint jelzőknek tekinthetjük a Bakonyban. Nagyjából ugyanez vonatkozik az Actino-, ill. Asterocyclinákva is, bár egyes fajai már a N. millecaputos szintben ( Actino cyclina radians, Act. variecostata), ill. még a glaukonítos — tufás szintben is előfordulnak ( Ast. pentagonalis, Ast. stellata és Ast. Stella). Az Ast. stellata pedig az eddigi adatokkal szemben a bakonyi bartoni emeletben is megtalálható. 4* 452 Földtani Közlöny, XC. kötet, 4. füzet Biocönózis és biotóp A még folyamatban levő, természeténél és módszerénél fogva időigényes paleo- cönológiai és paleoökológiai vizsgálatok révén már eddig is nagyon sok értékes adathoz jutottunk. A további vizsgálatok is hasonló eredménnyel kecsegtetnek. Egyelőre itt csak a már is leszűrhető, legszembetűnőbb megfigyeléseket rögzítjük. A N. laevigatus tömeges megjelenése esetén jellegzetes kagyló- és csigafauna társaságában található. A csigák és kagylók legnagyobb része nagytermetű alak, tehát kimondottan partszegélyí. Azokban a szintekben, ahol a N. perforatus és N. lucasanus vezető szerephez jut, méginkább ott, ahol kőzetalkotóvá lesz, egyéb faunaelemet nemigen találunk. Ritkán határozott zátonyépítő formák ( Lithothamnium, korallok) vagy nagytermetű, a hullám- verést kedvelő molluszkák jelennek meg társaságukban. Ugyanez jellemző az A. spira és az A. subspira fajokra is. Ezzel szemben a N. millecaput törvényszerűen bő inolluszka és tengeri sün fauna- társasággal jelentkezik. A Discocyclinida- fajok túlsúlya esetén társaságukban már gyérebb faunát találunk. Ez néhány molluszkaalakból, tengeri sünből és rákféleségből áll. Rendkívül érdekes az egyes fajok előfordulása, kőzetalkotó mennyisége és a bezáró kőzet anyaga közti összefüggés, amelyből egyben a fajok egykori optimális biotópjára következtethetünk . A N. laevigatus kedvelt zónája az agyagos — márgás mészkő. A tiszta mészkő jellegű üledékekben (lutécíai emelet alja) egyedszáma lecsökken, majd kihal a faj. A N. perforatus és a N. lucasanus, bár eléggé perzisztens fajok, mégis optimális életfeltételeiket a tiszta mésziszapos tengerfenéken találják meg. A N. millecaput és a Discocylinida-iélék viszont inkább agyagosabb, márgásabb jellegű üledékekben lelhetők. További érdekes paleobíológiai megfigyelés az, hogy a dimorf alakoknál mindig a makroszférás alakok mennyisége dominál, a nagyobb termetű míkroszférás alakok számszerűségben erősen elmaradnak mögöttük (N. perforatus — N. lucasanus; A. spira — A. subspira ; Discocyclina pratti forma ,,A” — forma ,,B” stb.). Az egyes szintek jellemzése Az általunk megkülönböztetett alábbi szintek közül az első, a N. laeviga- tusos szint az yprézi emelet zárótagja, míg a többi szint a teljes lutécíai emeletet tölti ki. aj N. laevigatusos szintet agyagos mészkő képviseli igen dús molluszkatartalom- mal (kagylók, csigák). Itt jelennek meg először a Nummulites-f élék. de nem kőzetalkotó mennyiségben. Jellemző, hogy* a N. laevigatus valamennyi szint közül itt mutatkozik leg- nagyobb százalékban. Heteropikus fáciesei gyakoriak (miliolinás mészkő, miliolinás — alveolinás agyragos mészkő stb.). Ajánlatos azonosításnál a fekii és fedő kőzeteit is meg- vizsgálni. Vastagsága 5 — 10 m. b) Faunaszegény szint. Igen kemény, sokszor cukros szövetű, mezozóos mészkőre emlékeztető, tömeges megjelenésű tiszta mészkő. Alján breccsa vagy kissé agyagos mészkő is lehet (csékúti nagykőfejtő), néha egybeolvad a fölötte levő szinttel. Nummu- liteseken és tengeri sünökön kívül ritkán tartalmaz ősmaradványt. Ezeket is igen gyé- ren. Van gyér korall-, ill. Eithothainnium-tartalmú zátonyfáciese is (Bakonybél). Vastagsága igen változó. cjN. perforatusos — lucasanusos szint. Jellemző kőzete kémény pados mészkő. Egyes helyeken kavicsos szintek közbeiktatódásával. Úgyszólván tisztán N. per- Kopek — Kecskeméti : A bakonyi eocén szintezése 453 foyatus és N. lucasanus építi fel. Mellettük egyéb ősmaradvány ritka; ezek durvahéjú, nagyalakú kagylók és csigák, amelyek mellett tengeri sünök fordulhatnak elő. Vas- tagsága 20 — 30 méter. d) A. spirás — subspirás szint. Jellegzetesen pados mészkő kőzetalkotó mennyisé- gű A. spirával, A. subspirával, kevesebb N. perforatusszal és N. lucasan ússzál, lencsésen Alveolinákkal. Meg kell jegyeznünk, hogy Bakonvbéltől keletre e szint már nem tekinthető kizárólagos vezetőszintnek. e) N. millecaputos szint. Agyagos mészkő, mészmárga jellemzi. A N. millecaput kőzetalkotó mennyiségben szerepel, de mellette igen sok N. perfóratns és N. lucasanus is található. A Discocyclinida- félék erőteljes fejlődésnek indulnak. Az összes lutéciai szint közül a leggazdagabb faunájú. Uralkodó faunaelemei a csigák, kagylók, tengeri sünök. A legvastagabb lutéciai szint, egyes szelvényekben (Köleskepe-árok, Csabrendek) eléri a 100 m-t is. f) N. millecaputos — discocyclinidás szint. Kőzettanilag mészmárga. A Discocyeli- nidák túlsúlyban vannak. A N. millecaput egyes helyeken erősen háttérbe szorul. Nem nagy vastagságú, maximálisan 5 — 10 m. g ) Glaukonitos — tufás szint. Finom eloszlású tufa és nagy glaukonittartalom jellemzi márgáit. Uralkodó Nummulites- faja a N. stviatus. A Discoeyclinidák mennyisége és fajszáma az előbbi szinthez képest csökken, de így is dominál. Nagyforaminif érákon kívül jellemzőek a rossz megtartású tengeri sünök és rákok. Vastagsága 10 m körüli. A bakonyi eocén finomrétegtanának kidolgozására irányuló munkánk eddigi vizsgá- lati eredményeit foglaltuk itt össze. A nagyforaminiferák vizsgálata alapján nagy voná- sokban rétegtani beosztást dolgoztunk ki á Bakonyra. Ez túlmegy az eddigi, többnyire csak emeletbeosztásokra szorítkozó tagolásokon és a bakonyi eocén nagvforaminferát tartalmazó üledékeiben több szintet jelel ki. Tisztában vagyunk azzal, hogy beosztásunk még nem léphet fel a tökéletesség és kiforrottság igényével, de kísérletnél lényegesen több. Úgy hisszük, további kutatásainkhoz megteremtettük a megbízható, széleskörű vizsgálatokon nyugvó kiindulási alapot. További beható vizsgálatainkkal az itt vázolt beosztást szeretnénk még pontosabbá és finomabbá tenni. IRODALOM — I,IT1;RATUR v 1. Bért al au K.: Bakouybél környékének eocén képződményei. Fokit. Közi. 74. 1944. — 2. Böckh J.: A Bakony déli részének földtani viszonyai. I — II. Földt. Int. Évk. II — III. 1872 — 74. — 3. Hantken M.: Az ajkai kőszénképlet geológiai viszonyai. A Alagy. Földt. Társ. Műnk. III. 1867. - — 4. H a n tken Al.: A zirci eocén rétegek. Foldt. Közi. 4. 1874. — 5. Hantken M.: Az alveoliuák szerepe a délnyugati középsőmagyarországi hegység eocénképződményeiben. Földt. Közi. 4. 1874. — 6. II an t- k e u Al.: A Nummulitok rétegzeti (strátigrafiai) jelentősége’a délnyugati középmagyarországi hegység o-harmadkori képződményeiben. F,rt. Term.-tud. Kör. V. 1875. — 7. H a n t k e n Al.: Új adatok a déli- Bakony föld- és őslénytani ismeretéhez. Földt. Int. Évk. 5. 1875. ■ — 8. Hantken Al.: Hébert és Munier — Chalmas közleményei a magyarországi ó-hannadkori képződményekről. Ért. Term.-tud. Kör. IX. 1879. — 9. J a s k ó S.: A Pápai- Bakony földtani leírása. A ,, Földt. Szemle” mell. Budapest, 1935. • — lO.Kecske- 51 e 1 1 T.: Asiliua praespira Douvillé aus dem ungarischen Eozan. Ann. Hist.-nat. AIus. Nat. Hung. s. n. 8. 1957. — 11. Kecskeméti T.: Bis jetzt in Ungam unbekannte Discocyclina und Asterocyclina aus dem Eozan von Ajka . Ann. Hist.-nat. AIus. Nat. Hung. s. n. 9. 1958. — l'2. Kecskeméti T.: Hie Discocyclmiden des sudlichen Bakonygebirges. Ann. Hist.-nat. AIus. Nat. Hung. 51. 1959. — 13. K o p,e k G.: Jelentés az Eszaki-Bakony keleti része eocén üledékeinek 1958. évi újra vizsgálatáról (Kézirat, MÁFI Adattár) 1959. — - 14. Kop.ek G.: Jelentés a Bakonyhegység eocén képződményeinek 1958 — 59. évi újra vizsga la taról . (Kézirat AIAFI Adattár), 1960. — 15. L, ó c z v L,. sen.: A Balaton környékének geológiai képződményéi és ezeknek vidékek szerinti települése. A Balaton Tud. Tan. Ered. I. k. 1 . r. í . sz. Ilp. 1913.— 16. N ? s z k y J. jun. et V i g h Gy.: Előzetes jelentés az úrkúti mangánbánya környékén végzett föld- tani vizsgalatokról. Foldt. Int. Évi Jel. 1936—38. I. 1941. — 17. Noszky' J. jun.': Jelentés az 1950. evben Magyarországon az É-i Bakonv középső és Nv-i részén Alsópere — Zirc — Bakonybél — Ügod és Bakonyjako térségében végzett bauxitkutatási munkálatokról. (Kézirat, MASZOBAL, Évi Jel. 1950) 1951. 18. Noszky J. jun.: Jelentés a Tés — Csemye — Várpalota — Csór kömvékén végzett bauxitkutató munkaiatokról. (Kézirat, AIÁFI Adattár) 1952. — 19. Noszkv J. jun.: Jelentés a (.Bakonyi Csoport” 1957. évi Sümeg es Csabrendek környéki térképezési munkájáról. (Kézirat, AI.ÁFI Adattár) 1957. — 20. Rozlozsnik P. et Hantken M. et Madarász Zs.: Nummulinák Magyarország ó-hannadkori 454 Földtani Közlöny, XC. kötet, 4. füzet rétegeiből. Földtani Szemle, 1.4., 1924. — 21. Rozlozsnik P.: Bevezetés a Nummulinák és Assilinák tanulmányozásába . Földt. Int. Evk. XXVI. 1. 1924. — 22. Rozlozsnik P.: Adatok Ajka vidékének geológiájához. Földt. Int. Évi Jel. 1920— 23-ról. 1925. — 23. R o z 1 o z s n i k P. et de la H a r p e, Ph.: Matériaux pour servir a une Monographie des Nummulines et Assilines. Földt. Int. Evk. XXVII. 1 1926. — 24. R o z 1 o z s n i k P.: Fiihrer in Ajka — Csingervölgy. Fiihrer z. d. Studienreisen Pál. Ges’ Bp. 1928. — 25. R o z 1 o z s n i k P.: Studien über Nummulinen. Geol. Hung. Ser. Pál. 2. 1929 — 26 S z o t s E.: Magyarország eocén (paleogén) képződményei. — E’Éocéne (Paléogéne) de la Hongrie. Geol] Hung. Ser. Geol. 9. 1956. — - 27. T a e g e r H.: Összehasonlító megfigyelések a Déli-Bakony eocén rétegei- ról. In: E ó c z y I„: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei. I. k. L. r. í. sz. Budapest. '913. — 28. Tomor-Thirring J.: A Bakony dudaroszlopi „Sűrű" hegycsoportjának földtani és őslénytani viszonyai. A „Földt. Szemle" mell. Budapest, 1937. — 29. Vadász E.: Eocén kérdések. Földt. Közi. 72. 1942. — 30. Vadász E.: Magyarország földtana. Budapest, 1960. — 31. Vecsey Gy.: A bakonyi Ajka — Úrkút — Halimba környékének eocén képződménvei. A „Földt. Szemle” mell Budapest, 1939. Gliederung des Bakonyer Eozáns auf Grund von Grossforaminiferen G. KOPEK— Dr. T. KECSKEMÉTI Dér emleitende Teil des Aufsatzes befasst sich mit dér Abgrenzung und Gliederung dér Eozánbildungen im Bakonygebírge. Nach untén, den Kreideschichten zu ist die Abgrenzung dér Eozánbildungen reeht einfach. Das Bakony-Gebirge lag námlich im Dán, Mons und Thanet trocken, und zugleich gingen auch tiefgreifende tektonische Bewegungen und eine starke Abtragung vor sieh. Demzufolge können die Kreide- und Eozánbildungen sowohl faunistisch und lithologiseh, als auch anhand ihrer Lagerungsverháltnísse leicht unterschieden werden. Bei dér Abgrenzung gégén das Oligozán ist die Lage áhnlich. Die jüngsten Ober- eozánbildungen, die höehsten Glíeder dér Bartonstufe, sind nach unseren heutigen Kennt- nissen über das Bakonygebírge, vermutlieh infoige einer Erosionsphase, allgemein abwesend. Über den tektonisch práformierten Eozánbildungen dér verschiedensten Hori- zonté lagern mit einer scharfen Diskordanz oligozán-miozáne terrestrische bzw. miozáne maríné oder noch jüngere Bildungen. Innerhalb des Eozáns richten sich die Verfasser nach dér Stufeneinteilung dér Tabelle I. Denmach verstehen sie unter Untereozán die Mons-, Thanet-, Sparnacien- und Yprésstufe. Als Mitteleozán wird die butetstufe betrachtet, und das Obereozán enthált die Bartonstufe. Das Sparnacien bestelit lithologiseh überwiegend aus lockeren klastíschen, imter- geordnet aus gebundeneren kalkig-klastischen Ablagerungen, inehrfach mit Kohlen- flözen. Die Fazies dér Ablagerungen sind ínfolge dér háufigen Meeresbodenschwankungen abwechselnd terrestrisch, linmisch, brackisch und marín. Die bagerung ist im allgemeinen linsenartíg, die eínzelnen Bildungen sind von relatív kleiner Verbreitung, deshalb ist die Zalil dér eínander gegenseitig heteropisch abwechselnden Fazies gross. Diese Bildungen werden durch eine reiche Molluskenfauna und durch das vollkommene Fehlen von Num- muliten gekennzeíchnet. In dér Yprésstufe kommen die schwach klastíschen, kalkigen Ablagerungen zu einem Übergewíclit. ínfolge dér schwácheren Bodenschwankungen ist auch die Abwechslung dér Fazies nicht so bűnt. Die Bildungen sind ausnahmslos marin. Die Fauna ist, besonders was die oberen Horizonté betrifft, überaus reich. Die Nummuli- ten sind, obzwar stratigraphisch von grosser Wiehtigkeit ( N. subplanulatus, N. planulatus, N. laevigatus) , nicht háufig. Die Fauna wird von den Mollusken beherrscht. Das Mitteleozán wird lithologiseh durch kalkige Sedímente bzw. Kalksteine gekennzeíchnet. Die oberen Horizonté sind bereits toniger, tonige Kalksteine und Kalk- mergel werden háufig. Dér Komplex besitzt sowohl horizontal wíe auch vertikal eine recht grosse Verbreitung. Die Ablagerungen sind marin und transgressiv. In dér Mehrzahl dér Aufschlüsse gibt es litorale Riffkalke, in den Becken neritische Bildungen. Dér unterste Horizont ist sozusagen fossilleer, wogegen in den höheren die grossen Foramini- feren sich gesteinsbildend anreichern. Mollusken sind nur in den obersten Horizontén von Belang, ihre Arten- und Individuenzahl ist kleiner als im Untereozán. ínfolge dér Abtragung dér höheren Horizonté wird das Obereozán nur durch die Bildungen dér unteren Stufe, des Bartons vertreten. Diese bestehen aus Mergel, Ton- mergel, weiterliin aus tuffígen bzw. tuffitischen Sandsteinen. In dér Fauna spielen die grossen Foraminiferen und Mollusken bedeutende Rollen. Die Abgrenzung gégén das Mitteleozán wird im westlichen Bakony durch scharfe faunistische und lithologische Unterschiede, im Osten durch eine klar sichtbare Denudation ermöglicht. Die Eozánfazies des Bakonygebirges sind in Tabelle I. u. II. zusammengestellt (S. 443, 445. S. im ungarisehen Text). Kopek — Kecskeméti : A bakonyi eocén szintezése 455 In den weiteren Kapíteln des Aufsatzes bespreehen Verfasser die Untersuchungen, dérén Ergebnisse zu den Grundzügen einer Mikrostratigraphie des Bakonyer Eozáns gefiilirt habén. Die eingehende faunistisehe und paláoökologische Untersucliung dér Grossforamini- feren von 355 Aufsehlüssen ergab das Faunenbild dér einzelnen Fundstellen und dérén Vergleicli (443, 445. S.) die kennzeichnenden Faunén vergesellsehaftungen dér einzel- nen Horizonté. Die Analyse dér Faunenvergesellsehaftungen erfolgte mit einem quantitativen Verfahren, durch Diagrammé (Abb. 2., 3., 4. im ung. Text) jedoch sind auck die Einflüsse dér Umgebmig auf die Vergesellsehaftungen weitgehend in Betracht gezogen worden. Anhand dér Untersuchungen mit diesem Verfahren habén die Verfasser eine stratigraphisclie Einteilung entwickelt, die eingehender als die bísher nur die Stufen unterscheidende Gliederung ist und habén in den Grossforaminiferen enthaltenden Ab- lagerungen des Bakonyer Eozáns sieben Horizonté festgestellt. Die einzelnen Horizonté lassen sich wie folgt kennzeíchnen: Horizont des Nummulites laevigatus. Mergelarten, tonige Kalksteine mit sehr reichem Molluskengehalt. Hier treten die Nummuliten zuerst auf, jedoch nicht in gesteinsbildenden Mengen. Es ist merkwürdig, dass N. laevigatus unter allén Horizontén hier im grössten Prozentsatz auftritt. Es gibt melirere heteropische Fazies (Miliolínen- kalkstein, toniger Miliolinen-Alveolinenkalkstein usw.). Bei einer Parallelisierung em- pfiehlt es sich, auch die Liegend- und Hangendschichten in Betracht zu ziehen. Die Máchtigkeit des Horizontes betrágt 5 — 10 m. Faunenarmer Horizont. Er besteht aus einem sehr harten, massigen, mesozoiseh anmutenden reinen Kalkstein von zuckerkörnigem Gefüge. Im untersten Teil kann eine Brekzie oder etwas tonige Kalkschicht auftreten (Grosser Steinbruch von Csékút). Dieser Horizont ist manchmal mit dem Hangenden verwachsen. Neben Num- muliten und Seeigeln sind Fossilien recht selten. Es kommt auch eine seltene Koralle und Eithothamnien führende Rif fazies vor (Bakonybél). Die Máchtigkeit ist recht variabel. Horizont des N. perforatus und lucasanns. Harte, bankige Kalksteine. An manchen Stellen schalten sich schottrige Lagen ein. Das Gestein besteht fást ausschliess- lich aus N. perforatus und lucasanus ; weitere Fossilien sind selten ; es können grob- schalige, grosse Muscheln und Sclmecken, eventuell auch Seeigeln vorliegen. Die Máchtig- keit betrágt 20 — 30 m. Horizont dér Assilina spira-subspira. Bankige Kalksteine mit A. spira mid subspira in gesteinbildender Menge, untergeordneter mit N. perforatus und lucasanus, und mit Alveolinen in Linsen. Mán muss feststellen. dass östheh von Bakonybél dieser Horizont nicht als absoluter Leitliorizont dastelit. Horizont des N. millecaput. Tonige Kalksteine, Kalkmergel. N. millecaput tritt in gesteínsbildender Menge auf, daneben findet mán jedoch recht viel N. perforatus und lucasanus. Die Discocyclinen sind in einer kráftigen Entwicklung begriffen. Unter all den lutetisehen Horizontén ist dieser am fossilreichsten. Neben den grossen Forainini- feren sind auch die Mollusken und Seeigeln bedeutend. Weiterhin ist dieser Horizont auch am máchtigsten innerhalb des Eutet entwickelt, in einigen Profilén (Köleskepe-Graben, Csabrendek) erreicht er eine Máchtigkeit von 100 m. Horizont mit N. millecaput und Discocyclina. Lithologíseli wird er diuch Kalkmergel gekennzeichnet. Die Discocyclinen (D. sella, D. pratti, D. papyracea sind am háufigsten) sind in dér Mehrzahl, N. millecaput tritt örtlich stark in den Hintergrund. Die Máchtigkeit ist nicht gross. höchstens 5 — 10 m. Glaukonitisc h-t uffiger Horizont. Seine Mergel werden durch fein- verteilte Tuffstoffe und einen holien Glaukonitgehalt gekennzeichnet. Die vorherrschende Nummulitenart ist N. striatus. Die Zalil und Artenzahl dér Discocyclinen nimmt im Ver- háltnis zum vorangehenden Horizont ab. ist jedoch noch immer dominierend. Neben grossen Foraminiferen shid noch Seeigeln schlechter Erhaltung und Krebse kenn- zeichnend. Die Máchtigkeit betrágt etwa 10 m. Dér erste Horizont mit N. laevigatus ist das Schlussglied dér Yprésstufe, wobei die restlichen sechs die ganze Lutetstufe ausfüllen. NÖVÉNYMAR AD VÁNYOS FELSÓKARBON KAVICSOK A MECSEK-HEGYSÉG HELVÉTI KAVICSÖSSZLETÉBÓL SOÓS ISTVÁN— Dr. JÁMBOR ÁRON Csszefoglalás: A Mecsek-hegység ÉNy-i részén a lielvéti kavicsösszlet anyag- összetételének vizsgálata közben több fekete szericites palakavicsban jómegtartású növény- lenyomatokat találtunk. Andreánszky G. ezekben Alethopteris aquilina (S c h 1 o t h) Goepp., Neuropteris microphylla (Brg t.), Fecoptcris sp., Calamites sp. fajokat ismert fel. A fajok felsőkarbonbelick, de még a perm legelején is éltek. Földtani meggondolások alapján bezáró kőzetük keletkezése a felsőkarbonra rögzíthető. 1959 nyarán, a Mecsek-hegység ÉNy-i részén, a helvéti összlet kavicsrétegeinek vizsgálata során, a kavicsösszlet kőzettani minőségéről, lehordási területének földtani felépítéséről kívántunk tájékozódni. A megvizsgált, mintegy tízezernyi kavics közül több olyan kőzet került elő, amelyet eddig a Mecsek-hegység területéről sem felszíni feltárosokból, sem mélyfúrásokból nem ismertünk. Különösen nagy számban mutat- kozott egy fekete szericites palaféleség. Ennek kavicsai többnyire mindegyik megvizsgált kavicsréteg felépítésében résztvesznek. 5 szericites palakavicsban növénymaradványokat is találunk. Közülük az Alethopteris aquilina (Schloth.) Goepp., Neuropteris microphyla B r g t. és Pecopteris sp. levéllenyomatain kívül Calamites sp. áglenyomat volt felismerhető. A fajra meghatározott alakok felsőkarbonbeliek, de még a perm időszak elején is éltek. A szericites pala kora az ősnövénytani tartalom rétegtani jelentése és a mecsek-hegységi földtani ismeretek összevetéséből azonban határozottan a felsőkarbonra rögzíthető. Mind az öt növénymaradványos kavics a Bakóca — Kishajmás környéki helvéti kavicsrétegekből került elő. A meghatározható növénymaradványokat tartalmazó kavicsok egyikét Bakócától D-re, a Hollófészek-tetőről É felé lefutó vízmosás felső végé- ből a tarkaagyagos rétegcsoportból, másikát pedig Kisbesztercétől DK-re 1,5 km-re, a boródpusztai völgy ÉNy-i mellékágának felső végéből, a kongériás rétegcsopcrtból gyűjtöttük. A bakócai növénymaradványos kavics legnagyobb átmérője 8 cm, míg a kisbesztercei 19 cm. Mindkét kavics bezáró rétege jellegzetesen polimikt anyagú. Kvarc- kavics azonban csak néhány százaléknyi mennyiségben található bennük. A durva és szárazföldi jellegű kavicsrétegek anyaga (magas oxidációs fok, kavicsfőtengelyek meredek állása) igen rövid, 20 — 30 kni-nél nem hosszabb folyóvízi szállítás útján a hegységnek ma fiatalabb üledékkel fedett részéről kerülhetett az üledékgyűjtőbe. A szállítás iránya nem adható meg pontosan. Csupán a Mecsek K-i részén levő helvéti kavicsrétegek összetételéből [4j és az alaphegység felépítéséből következtethetünk arra, hogy DK, K és ÉK felől nem szállítódott erre a területre kavicsanyag. A Ny-ról történt szállítást azzal a meggondolással zárhatjuk ki, hogy a hegység szerkezeti fővonásaí már a lielvéti kort megelőzően kialakultak. így csak az É-ról és D-ről való anyagszállítás lehetősége marad meg. A felsőkarbon összlet lepusztult része váltakozó fekete szericites pala és sötét- szürke földpátos homokkőrétegekre utal. A felsőkarbon képződmény nem haladja meg a közepes epigenezis mértékét, szerkezetileg tehát nem tartozhatik a kristályos alaphegység- hez. Az alpid szerkezeti emelethez való tartozásának pedig néhány nagyobb kavicson észlelhető harántpalásság mond ellent. Harántpalás kőzeteket tű. a Mecseknek sem a permi, sem a mezozoi üledékeiből nem ismerünk. Ebből arra következtethetünk, hogy a permi üledékképződés megindulása előtt két szerkezetalakulási folyamat zajlott le a S ó o s — Jámbor : Karbon kavicsok a mecseki helvéti kavicsösszletből 457 hegységben. Joggal tehetjük fel tehát, hogy a felsőkarbon rétegek diszkordánsan települ- nek a kristályos alaphegységre, ugyanakkor a permtől is diszkordancía választja el őket. A karbon homokkő ásványtani összetételében a kvarc és a fehér földpát (plagioklász ? l. 2. 7. ábra. a) Neuropteris microphylla Ergt., b) Alethopteris aquilina (S c h 1 o t h.) Go ep p. 2. ábra. Alethopteris aquilina (Sch loth.) G o e p p. 3. ábra. Pecopteris sp. mely utóbbi szinte teljesen szericitesedett) kb. egyenlő mennyiségben vesz részt. A musz- kovit-csillám alárendelt mennyiségű. Részletesebb vizsgálatra csak a kvarcszemcsék alkalmasak. Ezek a következőképpen oszlanak meg: a 0,5 — 1,5 mm nagyságúaknak fele zárványsoros magmás és fele pedig metamorf kvarc. A zárványsoros kvarcszemek általá- ban gyengén hullámos kioltásúak és csak egy-egy olyan szemcse akad köztük, amelynek egész metszete egyszerre olt ki. A kvarc- és földpátszemcsék egyaránt szögletesek, teljesen görgetetlenek. A homokkő kötőanyaga epigén eredetű, kovás — szericites. 458 Földtani Közlöny, XC. kötet, 4. füzet A szericites pala túlnyomó része szericitből áll. Ez a kőzet utólagosan gyakran teljesen át van kovásodva. .Alapanyagában 0,1 — 0,3 mm átmérőjű, nem hullámos ki- oltási! kvarcszemcsék és valamivel nagyobb inuszkovit-lemezkék ülnek. A muszkovit- lemezkék az egykori réteglappal párhuzamosak. A kőzet fekete színét valószínűleg nagyon finom eloszlású vasszulfid okozza. A felsőkarbon kőzetek kőzettani jellege arra utal, hogy anyaguk magmás és meta- morf kőzetekből felépített alaphegység pusztulásából származik és szakaszos üledék- képződéssel szellőzetlen kénhidrogénes vízben ülepedett le. A homokkő ásványos össze- tétele alapján arra következtethetünk, hogy a felsőkarbon rétegek diszkordánsan tele- pülnek a kristályos alaphegységre. A helvéti emeletben ezen rétegek jelentős része le- pusztult. Letarolódásuk azonban nem lehetett teljes, mert még a helvéti emelet végének kavicsrétegei is jelentős mennyiségű (20 — 40%) karbon szeri tíces pala- és homokkő- kavicsot tartalmaznak, amikor pedig a domborzati energia megcsökkenése miatt a szállító erők már csak az apró kavicsszemcséket tudták megmozgatni. IRODALOM — LITKRATUR 1. Barabás A.: A mecseki perm-időszaki képződmények. (Kézirat.) 1956. — 2. V a d á s z E.: A Mecsekhegység. 1935. — 3. V a d á s z E-: Magyarország földtana. 1 953. — 4. V é g h S.: A Keleti Mecsekhegység helvéti képződményeinek üledékföldtana. Földt. Int. Évi Jel. 1955 — 56-ról. 1959. Oberkarbonische Pflanzenreste aus den Helvetschottern des Mecsekgebirges (Südungarn) Dr. Á. JÁMBOR— I. SOÓS Die gegenseitigen Lagerungsverháltnisse des Kristallins und dér Permschichten int Mecsekgebirge sínd im Mangel an Aufschlüssen unbekannt. Bislang war mán, in Anbetracht dessen, dass die Permkonglomerate bei dér Abwesenheit von Geröllen sedi- mentáren Ursprungs metamorphes Matériái enthalten. dér Meinung, dass die Perm- bildungen dískordant unmittelbar über das Kristallin liegen. Jedoeh ergab die Unter- suchung dér groben terrestrisehen Helvetschotter im Nordwesten des Gebirges etüche Gerölle eines schwarzen Serizitsehiefers, die Pflanzenreste enthielten. Unter diesen konnten Alethopteris aquilina (S c h 1 o t h.) Goepp., Nenropteris microphylla (Brgt.), Pecopteris sp., Calamites sp. bestimmt werden. Die Pflanzenreste sowie die Fazies dér Gesteine sprechen für ein oberkarbonisches Altér. Diese Funde und die Umstánde ihres Auftretens beweisen, dass in den heute durch jiingere Bildungen bedeckten Teilen des Mecsekgebirges Oberkarbonschichten liegen müssen. Es kann festgestellt werden, dass diese Bildungen aus einer Wechsellagerung von schwarzem Serizitschiefer und grauem feldspatführendem Sandstein bestehen müssen. Aus dér niehtmetamorphen Natúr dieser Gesteine kann gesclilossen werden. dass sie diskordant übers Kristallin liegen. Die Gerölle des Serizitsehiefers weisen z. T. Transversalschieferung auf. Vermutlich sind daher die Oberkarbonsclúchten vor dem Beginn dér permischen Sedimentierung einmal schon tekto- nisch durchbewegt worden, folglieh lagern sie auch dér permischen Serie gegenüber dis- kordant. KŐSZENESEDETT AUTOCHTON FATÖRZS A DOROGI BARNAKŐSZÉN MEDENCÉBEN Dr. RÁKOSI RÁSZKÓ (XXV. táblával) Összefoglalás: A mogyorósbányái tanbánya VI. lejtaknájában álló fatörzset találtak. A feltárásban két kőszéntelep mutatkozott. Az alsóban helyezkedett el a fatórzs gyökértönk-része, a két telep közti meddőben a voltaképpeni törzs, amely a felső telep határán elhajolt (1. ábra). Á famaradvány a xylotomiai vizsgálat alapján Sequoioxylon sp.-nek tekinthető. Elemzési adatok a törzs és a telep kőszenesedésének egyidejűségét és kőszénanya- gának azonosságát igazolják. A fatörzs álló helyzete a telep autochton voltára utal, eddigi idevonatkozó adatokkal szemben. A szénkőzettani vizsgálat szerint feltűnő a fatörzs egyes részeinek 6 — 8% xanto- rezinit és 10 — 14% melanorezinit tartalma és új megállapítás az alsó kőszénpad nagy ősgyanta-tartalma is. A mogyorósbányai tanbánya VI. lejtaknájának egyik vágatában fejtés közben egy kőszenesedett fatörzset találtak. A jelentések nyomán, mint a dorogi Tájmúzeum munkatársa siettem a színhelyre. A vágat jobb oldalán az alsó, mintegy 1,20 m vastag telepben az álló fatörzs- gyökértönk volt látható. A törzs vastagabb gyökerei a telepben mintegy 60 — 80 cm A mogyorósbányai kőszenesedett gyökérrészes álló fatörzscsonk helyzetének rajza. — A drawing of the position of the carbonized tree tmnk stump and roots of Mogyorósbánya. távolságig voltak követhetők. A gyökértönkből a kőszéntelep feletti köztes szürke homokos-agyag meddőbe nyúlt a törzs további része. A törzs itt függőlegesen 1,5 m magasságban volt követhető és a felső telep határán elhajlott (1. ábra). Az álló törzs 80 fokos hajlású volt a telepdőlés irányában. Az egész törzs nagysága és súlya miatt nem volt kiemelhető. Ezért a xylotomiai és kémiai vizsgálatok céljából több helyen mintát vettünk a törzsből és a bezáró felső és alsó telepből. 460 Földtani Közlöny, XC. kötet, 4. füzet A törzs xylotomiai elemzése a következőkben összegezhető: Keresztcsiszolat: A törzs szűk üregű tracheidái fenyőeredetre utalnak. A nagyfokú összenyomottság miatt az évgyűrűk csak nehezen különíthetők el. Gyanta- járat nem látható. A gyantatartalmú hosszparenchyma-sejtek igen érdekes módon körkörös sorokba rendeződnek. Húrcsiszolat: A bélsugarak csak nagy gyantatartalmuk miatt láthatók, egy sejt szélesek és (2) — 6 — 10 sejt magasak. A tracheidák hosszanti fala jól látszik, de gödörkézettséget nem mutat. A hosszparenchyma-sejteket a gyantatartalom teljesen kitölti. A sejtek szélessége 20 — 25 mikron, magassága 100 — 120 mikron. A sejtek víz- szintes falai a kőszenesedés folyamán teljesen elroncsolódtak, így határozó értékük nem lehet. Az egyes gyantarögök közelségéből ítélve a vízszintes falak simák lehettek. Sugárcsiszolat: A tracheidák falán a vermesgödörkék két sorban ellen- tett helyzetben láthatók. A tracheidák átmérője 20 — 24 mikron. A gödörkék 8 — 9 mikron nagyságúak és rendesen ellipszis alakúak. A bélsugár keres zteződési mezők és ezek gödörkéi a nagyfokú összenyomódottság miatt csak ritkán láthatók. A kereszteződési mezőben 1 — 3 egyszerű gödörke figyelhető meg, nagyságuk 10 — 11 mikron. A bélsugár- sejtekben található gyantatagok 40 — 50 mikron hosszúak. Az ismertetett és a kőszénesedés nűatt csak hiányosan észlelhető xylotomiai bélyegek alapján a törzs csak megközelitően határozható meg. A sugárirányú hossz- metszetben a tracheidák gödörkézettsége és a bélsugár kereszteződési mezők egyszerű, ovális alakú gödörkéi a Taxodiacea családra utalnak. Itt elsősorban a Sequoia genus harmadkori alakjai jöhetnek számításba. A bélsugár kereszteződési mező gödörkézettsége hasonló G r e g u s s P. által Várpalotáról ismertetett [5] egyik törzshöz. Hiányos xylotomiai bélyegei alapján Sequoioxylon sp. néven nevezhetjük. Üledékföldtant és kőszénképződési viszonyok tekintetében közöljük a vizsgált mintadarabok és a bezáró kőszén alábbi (dorogi szénbányászati laboratóriumban készült) vegyelemzési adatait. 1. Törzs belseje 2. Törzs oldala 3. Törzs felső r. 4. Gyökér 5. Felső telep 6. Alsó telep Égésmeleg kai 6032 6198 6164 5668 5026 4584 Fűtőérték kai 5817 5900 5897 5398 4742 4318 Hamu % 4,63 7,81 3,99 12,28 15,40 20,85 Nedvesség % 11,20 9,00 13,10 10,17 11,81 11,21 Éghető kén % 2,51 3,20 3,24 6,21 5,71 10,31 Hidrogén % 4,71 4,66 4,64 4,34 4,08 3,80 Tisztaszén ém. kai 7166 7450 7450 7308 6904 6747 Az elemzési adatok az álló törzs és a telepek kőszenesedésének egyidejűségét, kőszénanyagának azonosságát igazolják. A kőszenesedett törzscsonk álló települési hely- zete a kőszénképződés anyagának autochton volta mellett szól, eddigi idevonatkozó irodahni adatainkkal szemben (Szádeczky-Kardoss E.). A szövettani vizsgálat kiegészítésére még megemlítjük, hogy S o ó s L,. szénkőzettani megállapítása szerint „a korai pásztában erősen összenyomódott, valószínűleg parenchymás sejtekben xanto- rezinít van, mintegy 6 — 8% mennyiségben, majd a késői pászta határán hólyagos melano- rezinit 10 — 14% mennyiségben mutatkozik. Feltűnő az alsó teleppad nagy gyanta- tartalma, amit ebből az oligocén telepből eddig nem ismertünk, s ami S o ó s E. további vizsgálatai nyomán új paleoökológiai és ősföldrajzi gondolatokat vet föl. Mindent össze- véve ez a törzscsonk az alsó teleprész tőzeglápjában csonk alakjában állhatott ki s ebben Rákosi : Kőszenesedett fatörzs a dorogi barnakőszénből 461 a helyzetben borította be a süllyedő lápmedencében leülepdett lápiszap. A csonk felső végének elhajlása a rétegterhelésből eredő töréses alakulat, a kőszenesedett állapotban, utólagosan keletkezett. A tokodi oligocén kőszéntelep új feltárásából, az édesvízi köztes meddő rétegből hasonló, de meszesedett állapotú fatörzsdarab került ki, ami Sequoioxylon cf. gigantea szerkezetét mutatta. Ez a meszesedett maradvány kétségtelen egykori uszadékfából származik. IRODALOM — GITERATUR 1. Andreánszky G.: Ősnövénytan. Budapest, 1954. — -2. Gregus sP.: Xylotomische Be- -stimmung dér heute lebenden Gymuospermen. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1955. — -3. Greguss P.: Ein Gigáit aus dem Miozán von Rixhöft (Sequoioxylon germanieum n. sp.) Abh. d. Dt. Akad. Wiss. KI. f. Chem. Geol. u. Bioi. 3. 3—10. Berlin, 1957. — ■ 4.' G r e g u s s P.: Oznaczenie dolno-miocenskiego pnia drzvva z Turowa nad Nysa Guzycka. Acta Geol. Polonica, 5. 273 — 275. 1 955. — 5. Greguss P.: Xylotomi- sche Untersuchungen an Braunkohlenfunden aus Várpalota. Acta Biologica. 5. 1 — 2. 1 — 16. Szeged, 1959. — 6. Kriiuse 1, R.: Die fossilen Koniferen Hölzer, Palaeontographica. 89. 83 — 203. 1949. — 7. Szá- dé c z k y • Kardoss E.: Széukőzettan. Budapest, 1952. — - 8. Vadász E.: Kőszénföldtani tanul- mányok. Budapest, 1940. — 9. Zalewska, Z.: Trzeeiorzedowe szczatki drewna z Turowa nad Nysa Guzicka, I. II. III. Acta Geol. Polonica. 3. 481—543. 1953, 5. 278—304. 1955, 5. 517—537. 1956. A carbonized autoctíthonous tree stump in the Dorog brown coal basin Dr. G. RÁKOSI In the ínclined shaft No VI of the coal-miner pupils' mine Mogyorósbánya a tree trunk was found in the upright position. The disclosure in question contained two coal seams. The root part of the trimk was sítuated in the lower one, the upper part ín the ínterbedding, bent off at the boundary of the upper seam. (See figure in Hungárián text). Xylotomical investigations have revealed the trunk to be a Sequoioxylon sp. Analysis data prove that the carbonization of the trunk and the seams took piacé at the same time and that the coal thereby formed is of an identical natúré. The upright position of the tree trunk is a point in favour of the autoclithonous genesis of the coal deposits, as contrary to hitherto published opinions. Coal petrographical analysis has demonstrated a remarkable amount of 6 to 8 per cent of xanthoresinite and 10 to 14 per cent of melanoresinite in somé parts of the trunk. The high fossil resin content of the lower coal seam is alsó a novelty. ÚJABB LIÁSZNYOMOK A HOMORÚD ALMÁS I - MEREDI (ROMÁNIA) „ORBÁN BALÁZS” BARLANG MELLETT Dr. BÁNYAI JÁNOS Összefoglalás: E kis közleményben jelezni óhajtottam a következő új adatokat : Az alsóliász új előfordulását. Az alsókréta homokkővonulatnak a barlangközelébe való feljutását. — A tarka triász homokkő előfordulását. Az Erdélyi Medence neogén képződ- ményeinek legkeletibb határát a dacittufa, alabástrom előfordulásaival. A pontusi folt törlését a Kishomoród patak keleti oldaláról [3], A Persányi-hegység északi szakaszán (a népi elnevezés szerint Ritka-hegység!) a barlangot niagábazáró júrakori mészkőszirtek eltűnnek a hatalmas kiterjedésű Hargitai plató andezit agglomerátuma alatt. A júraszírtek és a rátelepülő kárpáti flis homokköve- it határolódnak a Hargita andezites összletével a Keleti-Kárpátok mezozóos képződmé- nyeitől. A barlang vidékét a Kárpátok gyímesi szakaszával összekötő vonal mentén a Hargita eruptívumában s magában a lávaanyagban is zárványként, de nagyobb mennyi- ségben az andezit agglomerátumban megtaláljuk a mezozóos, sőt az alatta levő kristályos- pala vonulat zárványait (mészkő-, homokkő-, kristályospala-, kvarekavícsok). A homoródalmási barlang közvetlen környékéről részletesebb leírás H e r b i c h F. munkáján és Strömpl G. morfológiai tanulmányán kívül nem jelent meg. Feltűnő, hogy a Vargyas-patak szűk szurdokának a kijáratánál a Kőcsűr nevű, átlyukasztott mészszíkla alatt zöldes-vöröses csíkozatú alsótriász bújik ki. Lejjebb a mészkőszirtek elmaradnak és a rátelepült krétahomokkőösszletben a völgy kiszélesedik s állandó lakások is vannak a különben elhagyatott helyen. A legfelső lakás irányában a nyugati oldalon a Homoródalmás (Meresti) község asszonyai által jólismert vörös- agyagréteg rejtőzködik az erdő által eltakarva. Ez a vörösagyagréteg az alsórákos! állomás közelében levő Ürmösi Töpe-hegy ammoniteszes lelőhelyéhez hasonlít s ebben dr. P a p p Samu kövületeket talált, amelyekből egy párat a kolozsvári (Cluj) Babes — Bolyai Egyetem földtani intézetének juttatott el, s egy párat nekem is átadott közelebbi meghatározásra. A töredékek csak közelítő meghatározást engedtek meg, de így is megállapítható, hogy ez az előfordulás megegyezik az Ürmösi Töpe-hegy és a Nagyhagymás alsóliász lelőhelyeivel. Avietites sp., Schlotheimia sp. 3 féle, Belemnites acutus M í 1 1. és két más Belem- nites sp., Pentacrinus sp. (A fajok revízióját dr. Vadász E. akadémikusnak köszönhetem!) Nyilvánvaló, hogy az alsóliász középső szintjéről, a Quenstedt ,,arietites” rétegéről van szó, tisztán mediterrán jellegű faunával. Ezt az alkalmat felhasználom, hogy az újabb kutatási eredményeimnek közlésével kiegészítsem a barlang környékének eddig ismert képét egy pár részletadattal. E terület felszínen kinyomozható legrégibb képződményeinek azokat a szétszórt mezoeruptívumokat tekinthetjük, amelyek az egész Persányi-hegység hosszában az eró- zióval kerültek a felszínre kisebb foltok alakjában, sokszor csak egy pár négyzetméter nagyságban lépve ki a felszinre. Ezeknek a legészakibb előfordulása gabbró alakjában a barlangtól nem messze, a Fehér-pataknak a Vargyas-patakba való beömlésénél van. Erre települ a szirtalakban Bányai : Újabb liásznyomok Meredi (Románia) mellett 463 kiemelkedő triász vöröstarka mészkő, amelyben az Encrinus nyéltöredékei igen gyakoriak. E vöröstarka mészkövön nyugszik az előbb már említett tarkahomokkő. Ezen látszik elhelyezkedve az alsóliász vörösagyag a jellemző faunával, ami további gyűjtésre vár. A barlangot rejtő fehér mészsziklák már a titon emeletbe tartoznak s tele vannak kövület metszetekkel. A Vargyas-patak szurdokának alsó torkánál a jura mészkövekre a Száraz-patak feltárása szerint, az alsókréta konglomerátumos mészkő települ, zöld glaukonitszemekkel s néhol pírit-ímpregnációkkal. Ezen találjuk a közeli Hidegasszó-patakban a vastag kárpáti homokkőpadokat 60°-os dőléssel nyugati irányban. A hegyoldal közepe táján közvetlen ezekre települ az Erdélyi Medencéből jól- ísmert vastag daeittufa. Ez az előfordulás legkeletibb pontja. Szádeczky Gyula vizsgálatai alapján régebbi levélbeli értesítése (1930. III. 10!) szerint, szabad szemmel a világos zöldszínű, apró szemű kőzetben egyes szürke foltok láthatók. Mikroszkóp alatt a tulajdonképpeni daeittufa uralkodó horzsaköves szálain, szétrobbant üvegmorzsákon, zónás szerkezetű labrador és andezin földpáton és kvarcszílánkon kívül igen sok idegen kőzetmorzsa is van benne. Ez leginkább az áttört kéregrészből származó muszkovit, ibolyás veresbarna bíotit ilmenitzárvánnyal, ldoritos foszlány, kristályos palamorzsa, hullámosán sötétedő régi kvarctöredék, albit mikropertites oligoklásszal, utóbbiban apatittű-zárvánnyal. Ezeken kívül akad benne globígerinás zárvány és kezdő glaukonitos üvegtöltelék. A dacittufát a Kőmező nevű puszta felé agyag és alabástromrétegek fedik. A mészkővonulattól északra, a Vargyas-patak mindkét oldalán, a platófedő andezit-agglomerátum alatt le a völgy talpáig mindenütt a kövületes szarmatát talál- juk. A felsőbb szintekben homok és konglomerátum detrítusz szerű településében jellemző faunával (Cerithiumok, Tapesek Ervileákkal). Homoródalmás község felé lefutó Almás- patak fejében agyagos márga van szénfoszlányokkal s édesvízi mocsári csigák tőredékeivei (Planorbis, Limnaea). Épp így szénfoszlányok mutatkoznak a Vargyas-patak keleti oldalán is a Tolvajos-patak beömlése alatt, a meredeken keleti irányban dőlő konglomerá- tumban is, amelyben először 1908-ban, majd 1942-ben folytak feltárások. Az 1942-ben 270 m-re lemélyített fúrás eredménytelen volt. A bukaresti földtani intézet által kiadott 500 000-es geológiai térképen a Vargyas- és Kishomoród-patakok közti részen tévesen szarmatát fedő pontusi képződmények varrnak feltüntetve. A Vargyas-patak szurdokának kijárata alatt az egész völgy hosszában megtaláljuk a mezozóos képződményeken a dacittufát némi megszakításokkal, valamint a fiatalabb szarmata lerakódásokat is. Valamennyi képződményt a hargitai andezit agglomerátum takarja. Ennek a szintes felszínén kiterjedt mocsarak vannak. A Hidegasszó-patak egyik mellékágában a leszakadt andezites platószél részbeni feltorlódásából, a Gyilkos-tóhoz hasonlóan, egy kisebb tó keletkezett, amelyet a lakosság Dugás-tónak nevezett el. Ennek a víztükréből lombosfák elárasztott koronái emelkednek ki. Neuere Liasspuren neben dér Orbán Balázs-Höhle (Homoródalmás — Meresti, Rumánien) Dr. J. BÁNYAI lm vorliegenden kurzen Aufsatz teilt Verfasser folgende neue Angaben mit: 1. Ein neues Vorkommen des Unterlias. 2. Die unterkretazische Sandsteinserie reicht ganz nahe an die Höhle heran. 3. Ein Vorkommen des triadischen Bundsandsteins. 4. Das östlichste Vorkommen des transilvanischen Neogens in dér Form von Dazittuff und Alabaster. 5. Dér pontische Fleck von dér östlichen Seite des Kishomoród-Baches falit weg. SZEMLE Geológusok életkora Egykori tanítómesterem, Koch Antal harminc éves korabeli 187 1 — 74. évi 1950-ben kezembe került noteszében leltem egy följegyzést 28 „híres természettudós életkora” címen. Megelőzőleg Spencer 1924-ben megjelent közleményében minera- lógusok, majd C 1 o o s E. közleményében angol — amerikai geológusok Í954-ben meg- jelent életkor-grafikonjai keltették fel figyelmemet ennek a kérdésnek általános voltára is. Tudománytörténeti vizsgálatok során, az egyes szakemberek személyes körül- mény ehiek mérlegelésénél, tudományos teljesítményeik értékelésében előtérbe kerül életkoruk kérdése. Az életkor meghosszabbításával foglalkozó orvostudományi törekvések a gerontológia tudományága tekintetében sem érdektelen, ha a másfélszázados földtan művelőinek életkor-adatairól számot adunk. Összegezésünk nem teljes, még kevésbé végleges, de továbbépítésre alkalmas lehet. A földtan tudománytörténeti irodalmából s a földtan másfélszázados idejében működött geológusok hozzáférhető életrajzi adataiból elsősorban a tudomány fejlődésmenetében ma már többnyire klasszikus értékű külföldi tudósokat, majd a szakirodalomban tevékenyebbeket vettük tekintetbe. Külön tüntettük fel a magyarországi szakemberek életkor adatait válogatás nélkül. A tudományszak elhatárolásában a századforduló előtt élt tudósok szakmai működését tágabb értelemben kell értelmeznünk és ebben a vonatkozásban idesoroltunk a földtannal határos tudomány- ágak, sőt természetbölcseleti területen működőket is. Magyar vonatkozásban geológus- ként tekintjük az ásványtan és őslénytan művelőit is. így a válogatás nem eleve meg- határozott életkor alapján történt, tehát a statisztikai értékelés a valóságot jobban meg- közelíti. Külön vettük számításba a földtan kezdeti előidejéből, a 17 — 18. századbeli tíz klasszikus természetbvivárt, köztük Leonardo da V i n c i - 1, akit az egykori tengerek, folyóvizek, egykor élt szervesmaradványok lánglelkű első felísmerőjeként tisztelünk (1452 — 1519). Figyelmen kívül hagytuk a közbeeső háborúk áldozatait, viszont a számí- tásba vettek között öngyilkosok és hivatásuk során szerzett betegségben elhaltak is vannak. Ezekből az adatokból meglepő életkor-összehasonlítás adódik. A 15 — 17. századi előidők 12 tudósának életkor-átlaga 73,5 év, közel azonos a többségében a 19. században napjainkig működött 286 geológus 72 évet jelentő életkor-átlagával. Az 1860-ig elhunyta- kat külön tekintve mindössze 65 év életkor átlagot találtunk. Ezek figyelmen kívül hagyásával már 72 éves átlag adódik. Részleteiben tekintve 40 éven alul elhalt 1,2%, 40 — 50 év között 4,8%, 50 — 60 év között 12,4%, 60 — 70 év között 22%, 70 — 80 év között 32%, 80 — 90 év között 23,2% s 90 év fölött 3,2%. Egyetlen százéves akadt, a francia Deshayes személye. A 70 — 90 év közöttiek többségben (56%) vannak. A magyar geológusok működése kizárólag a 19. századra esik. Ezeket mai napig terjedőleg vettük számításba. Idesoroltuk azonban Kitaibel Pál legnagyobb ter- mészetbúvárunkat, földtani gyűjtései és megfigyelései révén, bár mindössze 60 éves életkora nem javítja eredményeinket. Az 50 magyar geológus átlagos életkora 68 év messze alatta marad a külföldi geológusok életkor átlagának. Kitűnik ez a részleges életkor százalékokból is. A magyar geológusok közül 60 évet nem ért el 20%, 40 éven alul elhalt 4%, 40 — 50 év között 7,7%, 50 — 60 év között 13,4%, 60 — 70 év között 23%, 70 — 80 év között elhunyt 30%, 80 év fölötti életkorú volt 20%, 90 év fölött mindössze egy volt. A még élők között vannak 70, sőt 80 éven felüliek is. A magyarokéhoz hasonló, feltűnően kisebb életkor-átlagot mutat 37 orosz geológus életkora 68,2 átlag évvel, amiből 60 év alatti 32%, 60 — 70 év közötti 21%, 70 — 80 év közötti 19% s 80 éven felüli 25%, egyetlen 90 éven felüli adattal. Eddigi gyérebb adataink szerint a legkisebb átlagos életkort a román geológusok jelzik 66 évvel, majd a csehszlovák Szemle 465 adatok 68 éves átlaga a magyar adatokkal egyezik, utána az oroszok, s növekedő sor- rendben németek (70,3), olaszok és svájciak (72), franciák (73) s angolok — amerikaiak a legnagyobb (77 év) életkor átlaggal. Ezek a számok aligha jelenthetnek reális matemati- kai értekeket a nemzetek tekintetbe vett különböző számú személyei miatt, mégis némi megfontolásra alapul vehetők. Különösen feltűnő a nagyszámú amerikai geológusok régi generációjának nagy életkora. A számadatok magukban véve különben sem alkalmasak általános érvényű következtetésre. Önként adódnék ugyanis az a vélemény, hogy a geológusi foglalkozás szabadban való mozgással jár, tellát a természettel való gyakoribb kapcsolat erősíti a szervezetet s nagyobb életkort biztosít. Ez a megállapítás azonban aligha általánosítható, mert a számításba vett geológusoknak egy része (mineralógus, paleontológus) működésé- nek nagyobb részét íróasztali foglalkozással töltötte. De nehéz az ilyen általánosítás azért is, mert nem ismerjük az egyéb foglalkozásúakra vonatkozó hasonló adatokat. Egyelőre nincs mód tehát más foglalkozásúak életkorával való összehasonlításra. További nehézség adódik abból, hogy az idevonatkozó életrajzok csak ritkán ismertetik az illető szaktudósok egyéni életkörülményeit, testi, szervezeti, alkati saját- ságait. Amiről tudunk, arra utal, hogy voltak nagy életkorú tudósok, akik gyermek- koruktól fogva igen komoly és állandó betegségi állapotban, testalkati hibákban szenved- tek s hosszú életük végéig szellemi képességük és alkotókészségük birtokában voltak. Viszont vannak olyanok is, akik öregségi állapotban évtizedekig szellemi alkotás nélkül voltak. Fölvetődik még az életkörülmények vizsgálata a társadalomalakulás viszonylatá- ban. Kétségtelen, hogy a földtan művelői a 19. század közepéig egyházi ellenőrzés hatása alatt állottak. Ez hivatali kötelékben bizonyos mértékű korlátozást jelentett, leginkább az egyszerű leírásra szorítkozással. A földtani oknyomozás úttörői hivatalon kívül, többnyire vagyonilag függetlenek voltak. A múlt század közepéig a földtan legnagyobb jelentőségű, alapvető földtani vizsgálatai mind öncélú, elméleti jelentőségűek voltak. Még a múlt század második felében L y e 1 1 munkája iránti szélesebbkor!! érdeklődés sem hatott ki a földtan intézményesítésére, még kevésbé a geológusok tevékenységének szükséges megbecsülésére. A darwinizmussal szembeni, jóformán napjainkig tartó tudo- mányos harcok és egyházi üldözések pedig közismertek. Mindez arra utal, hogy a tudo- mányos, főként a geológusi tevékenységre a polgári társadalom aligha volt nyugodt életformát biztosító hatással. Mégis, a múlt század geológusainak hatalmas tudományos eredményei vannak, amelyek a tudományművelés önzetlen belső lelki szükségletéből fakadtak s talán ebben a lelki adottságban gyökerezik a hivatásos geológusok nagyobb életkorának egyik tényezője, néha rossz külső életkörülmények között is. Ezt a lelki adottságból folyó kiegyensúlyozott életet igazolja az a tény, hogy a 18 — 19. században geológusként működött tudósok nagyrészt orvosokból, teológusokból, jogászokból, bányamérnökökből, zoológusokból és botanikusokból tértek át a földtan különböző ágazatainak művelésére és oktatására. A századeleji nagyrafejlődött polgári társadalomban, a hasznosítható természeti földi anyagok iránti kereslettel kialakult gyakorlati földtan életkort befolyásoló kihatásai még általános következtetésekre nem jogosítanak. Eddigi adataink szerint az ezzel járó fizikai fáradalmak hosszabb időn át csak különleges testi alkattal végezhetők. Ezért az ilyen irányú fizikai és szellemi tevékenység együttesét kívánó geológusi tevé- kenység csak időközönként, főként fiatal korban végezhető. Mindig lehetnek olyan testi egészségben mutatkozó kihatásai, amelyek az életkort megrövidíthetik, vagy a tevé- kenységet időközönként gátolhatják. Egyik bizonyítékául annak a bevezetőben említett érvnek, hogy a külső természetben való foglalkozás nem föltétien elősegítője az életkornak. Ezt a negatívumot megerősíthetjük a magyar geológusok életkorára vonatkozó közvetlen ismereteinkkel. Mint említettük ezek életkor átlaga kisebb a külföldi átlagnál. Ugyanakkor azt találjuk, hogy a nagyobb életkornak között vannak nemcsak kisebb termetűek. hanem határozottan hibás testalkatúak (sánta, púpos, gerinchibás) is. Külön tanulmányt igényel az életkor és a tudományos produkció, különösen pedig az utóbbi értékelésének kényes kérdése. A földtan kétségtelenül tapasztalati tudomány s a megfigyelési tapasztalatok sokaságától függ a vizsgálati eredmények minősége is. Ezért a földtan művelőire ahgha vonatkoztatható Ostwald meg- állapítása, miszerint a nagy természettudósok klasszikus alkotásaikat harmincas élet- korukig hozták létre. Geológusok életművében megkülönböztetést kell tenni a meg- figyelési adatok többé-kevésbé részletes leírásának mennyisége és azokból levont általános érvényű következtetések vagy törvényszerűségek között. Előbbi magában véve is szükséges és értékes lehet, az utóbbi pedig minőségi többletet jelent. A mindenre ki- terjedő alapos adatközlés időtálló lehet, a következtetések, a vizsgálati irányok, mnnka- föltételek szerint módosulhatnak, változnak. 5 Földtani Közlöny 466 Földtani Közlöny, XC. kötet, 4. fiizet Korai volna, ha kiindulási alapunkból a geológusok életkorának adatszerűségéből ilyen messzemenő elemzéseket adnánk. Az oknyomozás sokrétű tényezőinek ismerete még sok vizsgálatot kíván. Egyelőre ezekkel a tudománytörténeti adatokból nyert számszerűségekkel kívánjuk segíteni a további vizsgálatokat. Dr. b. c. Vadász Elemér IRODALOM 1. S p e n c e r: Biographical notices of mineralogists recently deceased. Mineralog. Magaziné XX. 1924. — 2. C 1 o o s, !£.: History of Geology in graphical presentation. Bull. Soc. Geol. Amer. 56. 1945. — 3. Z i 1 1 e 1, A.: Geschichte d. Geologie u. Palaeontologie. München, 1899. — 4. A d a m s, F. D.: The birth and development of the geological Sciences. Baltimore, 1938. ■ — 5. Mather & Mason: A source book in Geology. New York, 1939. - — 6. R o u s s e a u, P.: Histoire de la Science. Paris, 1945. — 7. V a d á sz E. : A földtan fejlődésének vázlata. Budapest, 1953. — 8. Vázlatok a földtani tudományok történetéből (oroszul). I., II. Moszkva, 1953. — 9. Centenaire de la Société Géol. de Francé 1830 — 1930. — 10. Proceed- ings volume of the Geol. Soc. of America. HÍREK — ISMERTETÉSEK Bacsák György 90 éves* Dr. Bacsák György a poliglacialista pleisztocénszemlélet, az éghajlati alapo- zottságú pleisztocéntagolás, a negyedkori abszolútkronológia magyarországi mestere, a Milankovi c-elmélet megújítója és továbbfejlesztője, a föld- és ásványtani tudo- mányok doktora, a Magyar Földtani Társulat doyenja 1960 június 1-én ünnepelte 90. születésnapját. A kivételesen ritka alkalomból, a helyi és a járási szervek rendezte meglütt hangulatú alsóbélatelepi ünnepségen a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Földtani Társulat nevében díszelnökünk. Vadász Elemér akadémikus köszöntötte társulatunk nagy öregjét megillet ődött hangú jókívánságokkal. A korához mérten kitűnő egészségnek örvendő Bacsák György, kinek emberi és tudósi magatartása olyan kivételes példa, ami semmiféle szabályt sem erősít, őszinte, páratlan szerénységgel tért ki az ünneplés elől: „nem az én érdemem, nem az enyém, hanem kitűnő tanáraimé, azoké a kiváló embereké, akik bárhová mentem, bármerre jártam mindenütt, mindenben csak segítettek”. * 90 év az igazság keresésében, megismerésében, szolgálatában. Ez Bacsák György életműve. Alig 17 éves, amidőn figyelme Dohnányi Frigyes fizikaóráján az égi mechanika felé fordul. Jóllehet távol van még a felismerés ideje, mire Bacsák a * Elhangzott a Magyar Földtani Társulat 19 30. június 8-i előadóülésén. 5* 468 Földtani Közlöny, XC. kötet, 4. füzet naprendszer felszálló csomópontjainak egy kömegyedbe tömörülését, mint negyedkori sajátosságot összefüggésbe hozza az eljegesedésekkel, s ,, kedvezményes körnegyed’ '-nek nevezi, egyelőre azonban a jelenség okát senki sem ismeri s ez elég ahhoz, hogy Bacsák visszatekintve így nyilatkozzék: „tűszúrást éreztem, melytől nem tudtam szabadulni többé”. Azóta hét évtized múlott el. Hetven évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a 17 éves korban megfogant kérdőjel megoldására rátaláljon. És ez a felelet nem kívülről érke- zett, hiszen az irodalom mindmáig tanácstalanul áll a jelenség oknyomozásában. A feleletet maga Bacsák Gy. fogalmazta meg s bocsájtotta szűkkörű vitára két évvel ezelőtt egy szabadság hegyi kollokviumon. Időközben azonban Bacsák Gy. beható ismereteket szerzett az égi mechaniká- ban. Kivételes matematikai képessége, lényeglátása hamarosan az égi mechanika ki- magasló autodidakta szakemberévé tette. Megismerkedik az égi mechanika klasszikus alapvetőinek munkáival, majd Adhemar, Croll, Pilgrinr s végül Milán- ko vic eredményeivel s máris az eljegesedések létrejötte, lefolyása érdekli, nem is beszélve arról, hogy közben régészeti ásatásokat vezet, többek közt a Magyar Nemzeti Múzeum megbízásából is. Századunk húszas éveiben jelenik meg ( 1924) a Koppén — Wegener mű, az őséghajlattan első korszerű kézikönyve, szerencsés szerzőtársulásban, két zseniális búvár, egy klimatológus és egy geológus együttműködésének eredményeként. Ebben kerül először a széles nyilvánosság elé Milankovic negyedkori eljegesedési elmélete. Ugyanez év kezdetén válnak ismertté egy szakülésen E b e r 1 új eredményei is. Előadásá- ban Eberl a Penc k-féle négyes pleisztocén felosztást az általa felismert stadiálisok- kal 2 + 2 + 2 + 3 megoszlásban 9 részre bontotta. 1924-ben találkozik tehát először a negyedkor deduktív alapú felbontása az induktív alapozottságéi tagolással. Az egymástól független kutatási irányok eredményeinek teljes egybevágását, amit a besugárzásr görbe és a földtani ismeretek az 1924-es szinten eredményeztek, a valószínűségszámitási argu- mentumok fényes bizonyítása nélkül is olyan egybehangzásnak fogadták el, ami hitelesítette Milankovic eljegesedési elméletét, nemcsak mint az eljegesedéseket magyarázó elméletet, hanem mint a negyedkori abszolútkronológia alapját is. E találkozásban azonban sok veszély rejlett. Számos geológus részben vagy egész- ben feladta induktív szemléletét s a lépten-nvomon mutatkozó nehézségek értelmezésé- ben teljességgel a Milán kovi c-féle besugárzási görbére hagyatkozott, ezzel viszont sajnálatosan és jellemzően nem annyira saját munkájának hitelességét, sokkal inkább a Milankovi c-elmélet hitelét ásta alá. Bacsák volt az első, aki felismerte a Milankovi c-féle besugárzási görbe alkalmazásában rejlő veszélyeket. Miután s mialatt megfosztotta az elméletet tehertételé- től, a hibaforrásoktól s kivédte a P e n c k-féle „kifogást”, rámutatott arra, hogy a besugárzási görbe nem alkalmas a negyedkor abszolútkronológiai felbontására. Ez az alkalmatlanság azonban nem a besugárzási görbe hibáiból adódik, hanem abból a körül- ményből, hogy a földtani képződményekből kielemezhető negyedkori éghaj latváltozási görbe lefutása annál sokkal egyszerűbb, nagyvonalúbb s főként csak a markánsabb besugárzási ingadozásokat adja ki. A baj nem is abból eredt, hogy Eberl és Milan- kovic egymástól függetlenül elért eredményei 1924-ben egymásrataláltak, hanem abból, hogy ezt követően a geológusok egy része a besugárzási görbe szolgálatába állt s minden egyes ingadozáshoz igyekezett megfelelő képződményt keresni. A megoldást B acsák dolgozatai tartalmazzák. Rámutatott arra, hogy a besugárzási görbe helyett eljegesedési görbét kell a negyedkorvizsgálók kezébe adni, s ezt a Koppé n-féle küszöb- érték általa véghezvitt értékelésén, a szoláris klímatípusok megkülönböztetésén és jellem- zésén, hatékonyságuk mennyiségi vizsgálatán keresztül eredményesen érte el. Az viszont már nem Bacsák György hibája, hogy a Milankovi c-elmélet ellen vezetett támadások máig terjedően, kivétel nélkül a besugárzási görbéből indlulnak ki. A negyed- korvizsgálók még társaik nevében sem tudják megbocsájtani Milankovi c-nak, hogy az 1924-es egybehangzás után önkéntesen mondtak le induktív szemléletükről. Vajon ebben is Milankovic és elmélete a hibás? Munkaeredményeit Bacsák „A pliocén és a pleisztocén az égi mechanika megvilágításában” címmel 1954-ben, nyilvános vitában oly fényes okfejtéssel védte meg, hogy a Tudományos Minősítő Bizottság a benyújtott kandidátusi értekezést a tudományok doktora magasfokozat adományozásával tüntette ki. Pedig Bacsák Gy. ekkor már 85. életévét járja s még hátra van a „kedvez- ményes körnegyed” okainak magyarázata, amit két évvel később nagy' bravúrral old meg. New York-i bemutatásra vár ,, A térítők közti öv besugárzása’ ’ c. munkája, az 196 1-es lengyelországi INOUA-ra készített dolgozatában pedig a 90 éves örökifjú Bacsák, a Hívek, ismertetések 469 nagy vitatkozó, aki annyira szereti az igazságot, hogy kivételes tisztelettel és megbecsülés- sel fogadja és várja a neki ellentmondókat, a negyedkorkutatás fejlődéséről beszél 17 §-ra bontott munkájában. Töretlen élet, töretlen szellemi és testi alkat. Titka a sohasem csökkenő figyelem, az alkotás mindenre kiterjedő jelenléte a hajóácsolástól, a kertészkedéstől, a vízisporttól az elvont matematizálásig; a türelem mellett, a fontoskodás teljes hiánya, a természet rendjének megértése és átélése — mindez a legtisztább humanizmus foglalatában. Ez az, mi távlatokat nyit s bennünk reményt, hogy együtt lehessünk vele szerető jókíván- ságainkkal 1970 június 1-én, születésnapján, a századikon. Dr. K r i v á n Pál Pávai-Vajna Ferenc kitüntetése 1960 július 30-án Szekér Gyula, a nehézipari miniszter helyettese, B e s e Vilmos, a Kőolajipari Tröszt vezérigazgatója és Kertai György a Tröszt fő- geológusa jelenlétében nyújtotta át Dr." Pávai-Vajna Feren c-nek a Nehézipari Minisztérium elismerő levelét és a vele járó 5 000 Ft pénzjutalmat, elismeréséül annak • E FÜRDÓTELEPEN AZ EL5Ö FÜRDOHAZAT SIMON Yl ÓBESTER kezdeményezésére i> i awsiAPUfi iitüi ejthette Debrecen yarosai822 ben ■ j POVOLNY FERENC debreceni építőmester KLASSZICISTA TERVEI ALAPJAN ír. 4 A FÜRDŐ 1896-BAN GŐZFÜRDŐVEL j 1925-ben hidegvizes úszómedencével bovüu f PÁVAY VÁJNÁ FERENC geológus "j 1 EREDNÉNYES KUTATÁSA ALAPJAN FELTART jb ?0°-0S HÖFORRASVIZ HASZNOSÍTÁSÁRA ! 1932-BEN MELEGVIZES MEDENCÉK ÉPÜLTEK j > 1933-ban FEDETT FÜRDŐ LÉTESÜLT AZ 1822-BEN ÉPÜLT RÉGI FÜRDÓ1933-BAN , ZANDER KEZELÉSŰ THERMÁL FÜRDŐVÉ ALAKÍTTATOTT AT 1958-1959-BE.N ÉPÜLT FEL A NAGYERDEI ; ; THERMÁL GYÓGYFÜRDŐ a fáradhatatlan és lankadatlan küzdelemnek, elszánt bizakodásnak és jövőbe mutató eredményességnek, melyet Pávai-Vajna Ferenc a magyar kőolaj- és földgáz* kincs feltárása érdekében csaknem négy évtizede vívott. A kitüntetés alkalmából a Népszabadság cikkírója a lap 1960 július 31-i számában, fényképpel kisért háromhasábos riportban elevenítette meg Pávai-Vajna Ferenc munkásságát, s cikkét ,,A magyar földgáz felfedezője” címmel tette közzé. A Magyar Földtani Társulat részéről örömmel fogadjuk a tiszteleti tagunk iránt megnyilvánuló elismerést, amit a késői utódok számára is rögzít immár a debreceni Nagyerdő gyógyfürdőjének bejáratán. Földvári Aladár professzor részéről ja- vasolt, itt is bemutatott emléktábla szövege. 470 Földtani Közlöny, XC. kötet, 4. füzet Koch Nándor 75 éves 1960 július 7-én ünnepelte 75. születésnapját Dr. Koch Nándor tagtársunk, a Magyar Földtani Társulatnak több mint fél évszázada, 1908 óta rendes tagja, a pécsi Tudományegyetem v. magántanára, az Eötvös Loránd Tudományegyetem aranydiplo- mával kitüntetett geológusdoktora. Koch Nándor 1885 július 7-én Kolozsvárott született. Egyetemi tanulmányait édesapja, a feledhetetlen emlékű nagy magyar geológus. Koch Antal vezetése mellett végezte. Doktori disszertációja a tatai Kálvária domb júrájának feldolgozásával foglal- kozott. 1910-től a , .Tenger” c. folyóirat szerkesztője, 1913 — 14-ben az első magyar tengerkutató expedíció, a ..Najade-expedíció” hidrográfusa. 1936-tól a pécsi Tudomány- egyetemen a „Tengertan” magántanára. Időközben a földtanoktatás módszertani kérdései foglalkoztatják. Mint gimná- ziumi, majd gyakorló gimnáziumi vezetőtanár, később pedig mint pécsi ill. székesfehérvári tankerületi főigazgató a középiskolai földtanoktatás lelkes szószólója. Közreműködésének köszönhető, hogy a két világháború közötti időben, a középiskolai reform során a földtan oktatása a középiskolai tantervben helyet kapott. Koch Nándor kezdettől fogva a magyar földtan haladó szellemű művelőinek lelkes táborához tartozott. 1919-ben, a Tanácsköztársaság alatt, tagja a Természettudo- mányi Szövetségnek. Működését a Tanácsköztársaság megdöntése után a Magyar Földtani Társulat kirendelt igazoló bizottsága rosszallásra ítélte. 1945-ben a székesfehérvári Magyar Szovjet Baráti Társaság első elnöke, aki a helyi Pedagógus Szakszervezet megalakításában is tevékeny részt vállalt magára. Nyugdíjazása után mint egyetemi meghívott előadó az Eötvös Loránd Tudományegyetemen adott elő. Szakismereteit több éven keresztül a M. All. Földtani Intézet is hasznosította. Amidőn hírül adjuk, hogy őt az Eötvös Loránd Tudományegyetem 1960. évi évnyitó Tanácsülése a doktori arany diplomával tüntette ki együttesen ünnepeljük Koch Nándort mind a 75. születésnap, mind pedig kitüntetése alkalmából az alkalom- hoz méltó jókívánságokkal. Szádeczky-Kardoss Gyula születésének századik évfordulója Száz éve, 1860-ban született Dr. Szádeczky-Kardoss Gyula professzor, a magyar földtan kőzettani vonalának egyik úttörője. Egyetemi tanulmányait S z a b ó József tanítványaként a budapesti Tudományegyetemen végezte, majd ezt követően, mint Szabó’ József tanársegédje, 1884-ben. franciaországi tanulmányútra indult, ahol a College de France-ban Foucqué professzor vezetése alatt, M i c h e 1 - Lé v v és Lacroix társaságában dolgozott. Franciaországi tanulmányútja elhatározó jelen- tőségű volt: Szádeczky-Kardoss Gyula az elsők közé tartozott, akik szerűben az uralkodó németes iskolázottsággal a francia irányzat magvetői voltak Magyarországon. Visszatérte után már a kőzettan magántanára a budapesti Tudományegyetemen, 1896-tól pedig a kolozsvári Tudománvegvetem Ásvány- és Földtani Intézetének tanára. A Magyar Földtani Társulatnak 1883 óta rendes, majd örökítő tagja. 1890^9 1-ben titkára. A Nem- zetközi Geológus Kongresszusoknak állandó résztvevője. Tevékenységét 1935-ben be- következett haláláig Kolozsvárott fejtette ki. Szádeczky-Kardoss Gyula mestere. Szabó József szelleméhez méltóan hervadhatatlan érdemeket szerzett a magyar kőzettan felvirágoztatásában, petrográfus generációk felnevelésében. Születésé- nek századik évfordulója alkalmából személyére a Magyar böldtani lársulat, mint a franciás iskola hazai úttörőjére és kiváló képviselőjére emlékezik. Elhalálozások r 1960 március 5-én, 82 éves korában hunyt el Dr. László Gábor nyugdíjas agrogeológus a M. Áll. Földtani Intézet munkatársa. László Gábor B ö c k li János igazgatása idején, 1901-ben, P a p p Károly támogatásával került az Intézet álloinanya- ba. Az ott töltött három évtized alatt agrogeológiai témakörben dolgozott. Munkái közül Hívek, ismertetések 471 a magyarországi tőzeglápokkal foglalkozó monográfia mindmáig alapvető fontosságú forrásmunka. Halálával a századforduló agrogeológus nemzedékének utolsó tagja költö- zött el az élők sorából. László Gábort ízbégen helyezték örök nyugalomra. 1960 június 30-án, 50 éves korában, tragikus hirtelenséggel húnyt el E d v i Illés Gyula tagtársunk, oki. geológus, a VIZITERV munkatársa. E d v i Illés Gyula egvetemi tanulmányait a szegedi és a budapesti Tudományegyetemen végezte, geológusi oklevelét 1951-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerezte. Érdeklő- dését" kezdettől fogva a műszaki földtan tárgyköre kötötte le; geológusi munkásságának egyetlen évtizede is ennek jegyében formálódott. Résztvett a budapesti Földalatti Vasút földtani szolgálatának ellátásában, az építőipari agyagbányászati tervek kidolgo- zásában, legutóbb pedig a Dunai Erőmű földtani előtanulmányának elkészítésében. Dunavölgyi földtani tanulmánya a Földtani Közlönyben hamarosan nyilvánosság elé kerül. Ez a nagy alapossággal, rátermettséggel és szeretettel összeállított, a Komárom — budapesti Dunaszakaszról első, biztos áttekintést, sok új megismerést tartalmazó munka azonban már nem szolgálhatja szerzőjének kívánságát, az egyetemi doktori fokozat vele történő elnyerését. E d v i Illés Gyulát 1960. július 2-án, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. Hantjánál tanára Dr. Horusi tzky Ferenc, a barátok, a pályatársak s a Magyar Földtani Társulat nevében pedig Dr. K r i v á n Pál mondott istenhozzádot. Pályázati hirdetmény A Magyar Tudományos Akadémia Tudománytörténeti Bizottsága pályázatot hirdet az alábbi témakörök kidolgozására: 1. Egy magyar tudományos társaság vagy tudományos folyóirat XIX. és XX. századi története (országos vagy helyi jellegű társaságok illetve orgánumok története). 2. A szellemtörténet hatása a társadalomtudományokra, vagy a társadalom- tudományok egy ágának fejlődésére Magyarországon. A jeligével ellátott pályamunkákat 1961. május 1-ig a Magyar Tudományos Aka- démia Tudománytörténeti Bizottságának címére (Budapest I. Úri u. 51 — 53.) kell be- küldeni. Az érdemleges pályamunkák jutalomban részesülnek, illetve a Bizottság meg- jelenésükről gondoskodik. Olyan nagyobb terjedelmű munka esetében, amelynek részletes kidolgozása a beadási határidőn túlmenő hosszabb időt vesz igénybe, elegendő a munka egy nagyobb részletének és az egész mű részletes vázlatának benyújtása is. A Magyar Tudományos Akadémia Tudománytörténeti Bizottsága Vadász E.: Magyarország földtana. Második, átdolgozott és bővített kiadás. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1960. 646 oldal (213 szövegközti ábrával és 48 fénykép- táblával), 18 táblázat, 2 színes melléklet. A felszabadulás után tartalmilag és mennyiségileg egyaránt megizmosodott ma- gyar földtani irodalom legjelentősebb alkotása, száz esztendő vizsgálati eredményeinek kritikai szinopszisa kibővített és továbbcsiszolt alakban kerül most az olvasó kezébe. A könyv szakirodalmunk legégetőbb hiányát tölti ki az országos földtani összesítés meg- teremtésével. Érzékelteti elért eredményeinket, számbaveszi a még megoldásra váró régi és új problémákat. Dialektikus tárgyalási módja különböző vélemények szembeállításán és egyeztetésén keresztül vezet el minden területen a problémalátásig. Tanítása sohasem egyetlen álláspont dogmatikus erőltetését, hanem a tények és összefüggések, eszmék és nézetek rugalmas szemléletét sugározza. Ezért szinte kimeríthetetlen forrása és ösztön- zője a további újra vizsgálatnak. Már a könyv 1953. évi első kiadása is hatalmas ismeretanyagot ölelt föl. Ez most, hét esztendő után, az azóta jelentékenyen kiszélesedett vizsgálatok (nem utolsó sorban éppen a Vadász professzor nevelte tanítványok) eredményeivel továbbnövekedett, s már magában véve is a korábban még csak röviden érintett kérdések bővebb tárgya- lását vonta maga után. Sok, új szövegközti ábrán kívül egészen új a fontosabb ősmaradványok koron- kénti szemléltetésére szolgáló fényképtáblák beiktatása. A rétegtani táblázatok, ősföld- 472 Hírek, ismertetések rajzi térképek nagy része kicserélődött, és a szöveg megfelelő helyén nyert elhelyezést. A két színes melléklet közül az egyik a Kertai -féle üledékvastagság-térkép, a másik pedig Magyarország nagyszerkezeti vázlatának az újabb mélyfúrások alapján módosított változata. A hasznosítható anyagoknak a könyv fő célkitűzésével csak laza kapcsolat- ban álló jellemzése helyett terjedelmes tárgy- és névmutató könnyíti meg a könyvben való tájékozódást. A tartalmi módosításoktól eltekintve a könyv szerkezete az első kiadás felépítését követi. Az országterület földtani helyzetének bemutatása után a hazai föld földtani megismerésének vázlata következik, a magyar földtan kezdeteinek kiemelésével, klasz- szikusai arcképének ábrázolásával. A földtörténeti részben először az alaphegységdaraboknak, majd azok harmadkon fedőösszletének (az ún. fedőhegységeknek), végül fiatal medencéink töltelékének, illetve paleo — mezozóos aljzatának képződményei kerülnek koronkénti és azon belül területen- kénti tárgyalásra. A földtörténeti rész ötödik fejezete a magmatizmus szerepét mutatja be koronként, különválasztva egymástól annak felszíni és medencebeli termékeit. A hato- dik fejezet hazánk szerkezeti egységeit jellemzi, elkülönítve egymástól az ókori, a kréta- végi és a harmadidőszaki hegységképződési szakaszokban kialakult szerkezeti elemek, tehát a kristályos és perui — mezozóos alaphegységek, valamint a harmadkori fedőhegy- ségek szerkezeti leírsát. A fedőhegységek szerkezetének összefoglalását a nagy medence- részek (a Pannóniái medence és a Magyar Alföld) szerkezeti kialakulásának ismertetése követi. A paleo- és mezozoikumra, illetve harmadidőszakra vonatkozó rövid ősföldrajzi összefoglalás és a magyar föld kratogén jellegét rögzítő hegységszerkezeti összesítés után külön fejezetek foglalkoznak hazánknak a környező lánchegységekhez való nagyszerke- zeti kapcsolataival és kéregszerkezeti helyzetével. A könyvnek tartalmához méltó, szép kiállítása, a fényképábrák túlnyomó részé- nek jól sikerült sokszorosítása a kiadó és a nyomda gondos munkáját dicséri. Balogh Kálmán Engels B. : Die kleintektonische Arbeitsweise unter besonderer Berücksichligung ihrer Amvendung im deutschen Paláozoikum (A kistektonikai munkamódszer, különös tekintettel a német paleozoikumban való alkalmazásaira), Geotektonische Forschungen, 13, I— II, 1959. Az elmúlt harminc évben a világ számos táján, sok tekintetben egymástól függet- lenül dolgoztak ki a kutatók olyan módszereket, amelyek segítségével valamely terület szerkezetalakulását kis méretben, a csiszolattól a kőfejtő nagyságrendjéig, meg lehet ragadni. Ezt a munkamódot nevezik kistektonikának, szemben a szokványos tektonikai munkamódszerrel, mely az adott terület szerkezetalakulását elsősorban a rétegtani egységek elterjedésének pontos térképezésével igyekszik megoldani. A kistektonikában a rétegtan helyett inkább, és egyre inkább, a geomechaníkára, a kőzetek deformációiból kiolvasható kinematikai (mozgástani) és dinamikai (erőműtani) jellegekre építünk. Éppen mivel sok különböző helyen sokan dolgozták ki az alapvető munkamód- szereket, mindeddig hiányzott az olyan összefoglalás, amelyből könnyen meg lehet állapítani, hogy egy adott területre núlyen eljárás való, és hogy ez eljárás alkalmazásá- nak eredményeit hogyan lehet lefordítani a nem-specialista számára is érthető nyelvre, azaz — röviden szólva — értelmezni. Ezt a hiányt pótolja az itt ismertetett mű. A szerző munkájában következetes rendszerességgel ismerteti a kistektonikai szerkezeti elemeket (palásság, csúszási karcok, kőzetrések), megmérésük módjait, ábrá- zolásuk eszközeit (a S c li m i d t-hálót, W u 1 f f-hálót, a velük való szerkesztéseket, a statisztikai kiértékelés módozatait), a szemcseorientációs mikroszkópi vizsgálatok módszereit és értelmezését, a rétegzés, gyűrődés, gyüredezettség, palásság, kőzetrések, liasadékok, eltolódások, csúszási karcok) kistektonikai értékelését, a tektonikai térképe- zés és szelvényszerkesztés módszertanát, végül a kistektonikai modellkísérleteket. A mű legszerencsésebb vonása, hogy egyszerű, szűkszavú, és mégis közérthető, így sikerül ezt a hatalmas anyagot mintegy 120 oldalon elmondania. Érthetősége a tektonikai irodalomban általános sanderi homállyal szemben rendkívül kellemes vonás. Receptkönyvül is kiválóan használható, azaz, ha megértettük a mondanivalóját, a módszereket nehézség nélkül magunk is megvalósíthat juk, — feltéve, hogy a módszernek az adott körülmények között egyáltalán van értelme, — és az eredmények kiértékelését is elvégezhetjük a könyv útmutatásai alapján. Hírek, ismertetések 473 Mindent összevetve, Engels munkája a kistektonikai munkamódszernek olyan jó összefoglalását adja, hogy abból elvenni, vagy ahhoz hozzátenni mit sem érdemes. Éppen ezért, olvasása minden geológusnak szívből ajánlható, es hogy a nyelvi nehézségek ezt meg ne gátolják, akár magyarra való lefordítását is érdemes lenne meggondolni. Balkay Kedves M.: Études palynologiques dans le bassin de Dorog, I. Pollen et Spores, Vol. II. No 1. Paris 1960. p. 89 — 118. 10 tábla, 5 ábra. Kedves M. tanulmánya a Dorogi-medence közelebbről meg nem jelölt két frirása által harántolt alsóeocén és felsőoligocén rétegek palynológiai feldolgozását adja. Szerző az ősföldrajzi, erdőtörténeti viszonyok rekonstruálásával igyekszik képet adni a medence alakulásáról. Az erdőszukcessziót a pollenspektrumok alapján és a transz- gresszió mértéke szerint négy csoportba sorolja. Tanulmánya kizárólag növénytani szempontok figyelembevételével íródott. 10 tábla nagyon szép fényképanyaga, 4 diagram és 1 szövegközti ábra teszi értékessé. Sajnálatos azonban, hogy rétegsort nem közöl és az egyes fajok szintbeli előfordulását sem tünteti fel. így palynológiai adatai a terület sztratigráfiai megismerését nem viszik előbbre. B o r n m a n n, G.: Grundlagen und Auswerteverfahren dér dynamischen Baugrundseismik. (A dinamikus altalajszeizmika alapjai és kiértékelési módszere.) Freiberger I'orschungs- hefte, Akademie Verlag, Berlin, C 65, 1959. 99 oldal. 8,50 DM. A dolgozat elején a szerző rövid áttekintést ad az előforduló talajszerkezetekről és azok tulajdonságairól, valamint a rezgésgerjesztőkről. Közli a végtelen rugalmas féltérben terjedő hullám mozgásegyenletét, majd ennek megoldásait térhullámokra és felületi hullámokra. Külön fejezetben írja le a felületi hullámfajták periódusegyenleteit mind egy, mind két réteg esetén. Megmagyarázza, hogy határozható meg a talaj szerkezet a diszperziós egyenlet és a sebességmérés segítségével. A továbbiakban a rezgésgerjesztő- vel kényszerrezgésbe hozott talajréteg saját frekvenciájából és amplitúdójából a talaj- állandók meghatározását írja le. Végül a kiértékelési módszerekkel foglalkozik. Bisztricsány N e m k o v, G. I.: 0 szisztematike szemejsztva Nummulitidae. (A Nummulitidae család rendszertanáról.) — Trudü Moszkovszkovo Geologo-razvedocsnovo Insztituta. Tóm. XXXIII. 1959. pp. 79—88. Szerző a rétegtanilag egyik legjelentősebb nagyforaminifera csalad, a Nummulitidae család rendszerezésére dolgozott ki egy vázlatot. Nemkov munkája rendkívül fontos, mert rendszertanának kidolgozásánál — bár morfológiai és rétegtani szempntokat is figyelembe vett — elsősorban filogenetikai szempontok vezették. Dolgozatának bevezető részében a korábbi rendszerezési törekvéseket átnézve és bírálva rámutat arra, hogy miért nem készülhetett mindmáig korszerű rendszer a Nummulitidae családról. Szerinte ennek főokai a következők: — csupán a család két génusza (Nummulites, Assilina) tanulmányozott kellő- képpen, a többi igen kevéssé; — a család rendszertanának eddigi kidolgozói (B r a d y, Schubert, G ál- ló w a y, Glaessner, Cushman) a foraminiferák általános rendszerezésével foglalkoztak s a Nummulitidae családot kevéssé ismerték; — a család egyes génuszai közti törzsfejlődési összefüggések tisztázatlanok. Ennek igazolására a sok közül bemutatja Schubert ( 1908), G a 1 1 o w a y ( 1933) és Cushman (1950) rendszerét, melyek között komoly eltérések mutatkoznak a család ősalakja (Nummulostegina, Orobias, Archaediscus) és a génuszok filogenetikai fejlődése tekintetében. Beható vizsgálatai és leellenőrzött rétegtani adatok alapján kimutatja e vázlatok filogenetikai helytelenségét s kijelöli a helyes utat. 474 Földtani Közlöny, XC. kötet, 4. füzet A dolgozat második részében a gazdag tényanyagon alapuló hosszantartó filo- genetikai, morfogenetikai és rétegtani vizsgálatok, továbbá nagyszámú gyűjtemény és a gazdag irodalom áttanulmányozása után rögzíti osztályozásának alapelveit. Osztályozása során 4 alcsaládot különböztet meg 14 génusszal. Beosztását vázla- tosan az alábbiakban adjuk: Család: Nummulitidae. Alcsalád : Nem : Nummulitinae : Nummulites Operculinella A ssilina Operculina Miscellaneinae : Miscellanea Sulcopercidina Laffiteina Alcsalád: Siderolitinae Nem: Siderolites Arnaudiella Pellatispira H eterostegininae : Heterostegina Grzybowskia Spiroclypeus Cycloclypeus A továbbiakban az egyes alcsaládok és genuszok jellemzését és időbeli elterjedését adja. Ezek részleteinek mellőzésével, itt csak annyit jegyzünk meg, hogy tagolása az újabb rendszertani vázlatok közül leginkább Sigal (Í952) beosztásához áll közel. Lényegesebb eltérés csak a Miscellanea-fé\é\z besorolását illetően van. Ezeket, szemben S i g a 1 1 a 1, alcsaládként vonja be a Nummulitidae családba. Osztályozásának érdekessége, hogy a Nummulitinae alcsaládon belül, a főként amerikai szerzők által megkülönböztetett Operculinoides és Ranikothalia génuszokat világos őslénytani jellemzés hiányában nem fogadja el önálló génuszoknak. Az ide sorolt fajokat részben a Nummuliteszekkel, részben az Operculinellákkal azonosítja. A család eredetét nyomozva, igen fontos az a megállapítása hogy a Nummulitidae első biztos képviselői csak a felsőkrétában lépnek fel s a korábbi prepaleogén alakok (karbon, jiíra) csak téves meghatározásnak köszönhetik létüket (pl. a -V. antiquior a N. distans- szál, a N. pristina a A’, variolarius- szál azonos). Az egyes génuszok filogenetikai kapcsolatait tárgyalva kiemeli, hogy a felső- krétában jelennek meg az első Nummuliteszek és Operculinák s ezek oldalági leszármazott- jainak tekinthetők a legmélyebb eocénben megjelenő Assilinák és a valamivel később fellépő Operculinellák. Csak közbevetőleg jegyezzük meg itt, hogy hasonló eredményre jutott legújabban Drooger is (1960), aki a rotálóid foraminiferák filogenezisének vizsgálata alapján a Nummulites, Assilina és Operculina génuszokat nem egymásból kifejlődő származási sornak veszi, hanem a kréta — eocén határán szétváló, párhuzamosan futó fejlődési ágnak. Neinkov munkája során — nagyon helyesen — egyszerűsíteni igyekezett a bonyolult rendszertani helyzetet. Ez nagyjában és egészében sikerült is neki. Vizsgálatai nyomán néhány probléma megoldottnak tekinthető. Reméljük a további kutatások a néhány, még kevéssé vizsgált génusz filogenezisét is tisztázva, közelebb visznek bennün- ket a Nummulitidae család még tökéletesebb rendszerének kialakításához. Kecskeméti P a p p, A.: Nummuliten aus dem Untereozan vöm Kühlgraben am Fusse des Untersberges (Salzburg). Yerhandlungen dér Geologischen Bundesanstalt, 1959/2. pp 163—179. Ausztriában az eocén képződmények ritkák s azok is inkább a felsőeocénbe tartoznak. Ezért méltán tarthat érdeklődésre számot szerző e dolgozatával, melyben az Északi-Mészkőalpokban, Salzburg közelében Nummuliteszekkel igazolt alsóeocént mutat ki. A szintek szerint begyűjtött fauna feldolgozása S c h a u b H. példamutató mód- szerei alapján készült. A kikerült Nummuliteszek (N. solitarius, N. pernotus, N. globulus, Ar. subramondi, N. atacicus, N. praecursor, N. praelucasi, N. planulatus) , továbbá a kísérő egyéb nagy f or amim f érák/' Discocyclina seunesi .Alveolina oblongajé s kisforaminiferák (Globorotalia, Turborotalia) egybevágóan az alsóyprési kort jelzik. Érdekessége a dol- gozatnak, hogy szerző a Discoasteridákat is figyelembe vette a rétegtani kiértékelésnél. A leírt fajokat jól sikerült rajzok szemléltetik. Kecskeméti TÁRSULATI ÜGYEK 1960 tavaszi ülésszak végén elhangzott előadások május 25. Klubest Szuroty Géza „Földtani kutatómunkán Ázsiában”, Alföldi László pedig „Vízkutató expedícióval a Mongol Góbiban” címmel tartottak vetített képekkel és színes filmvetítéssel egybekötött beszámolót. Résztvevők száma: 52 május 30. Agyagásványtani Szakcsoport előadóülése Elnök : Nemecz Ernő Stefanovits Pál: Agyagásványok D. T. A. vizsgálatának jelentősége talajgenetikai kutatásoknál. Vita: Bidló G„ Csajághy G„ Sztrókay K., Székyné Fux V., Földváriné Vogl M., Stefanovits P„ Nemecz E. Cser Arisztid: A tűzállóagyagipar agyagásvány -nyersanyagproblémái. Vita: Náray-Szabó I., Nemecz E„ Sztrókay K„ Kiss L„ Cser A., Nemecz E. Résztvevők száma: 21 június 7. Elnökségi ülés Dorogon június 8. Előadóülés Elnök: B o g s c h László Kriván Pál: Megemlékezés Bacsák György 90. születésnapjáról K r i v á n Pál : A paksi pleisztocén alapszelvény összefoglaló bemutatása Vita: P é c s i M„ Kriván P., Bogsck L. Végh Sándor: Szarmata fauna a bakonyi hydrobiás mészkőből. Vita: Nos zky J., Bogseb L„ Végh S., Bogsch L. Kopek Gábor — K ecskeméti Tibor: A bakonyi eocén szintezhetősége nagy Foraminiferák alapján Vita: N o s z k y J., Bogsch L. Résztvevők száma: 52 június 22. Előadóülés Elnök: Kertai György. Ravasz Csaba: A gyöngyöstarjáni biotitos piroxénandezit kőzettani vizsgálata Vita: Kaszanitzky F., Kertai Gy„ Székyné Fux V., Ravasz Cs., Kertai Gy„ Kubovics I. B o n d o r Lívia: A magyarországi glaukonitos kőzetek üledékvizsgálata Vita: Kertai Gy., Bondor L., Székyné Fux V., Bárdossv Gy., Bartkó L., Bondor L„ Kertai Gy. Kubovics Imre: A Velencei hegységi utómagmás folyamatok nyomelem- vizsgálata. I. rész: Szkandium — niobium és kísérő nyomelemei Vita: Székyné Fux V., Kertai Gy., Kubovics I., K e r t a i Gy. 476 Társulati ügyek Jámbor Áron: Jarositos kötőanyagú pannóniai kifejlődés a Szendrői hegység délkeleti részéről. Vita: Kubovics I., Jámbor A., Székyné Fux V., J á m b o r Á., Kertai Gy. Résztvevők száma: 47 július 6. Elnökségi ülés A Magyar Földtani Társulat Mecseki Csoportjának előadóülése: június 24. Németh László: Radioaktív vizek keletkezése és a radiohidrogeológia jelentősége G e r g á s z György: A bányabeli kutatófúrások technológiája Résztvevők száma: 31 Kiadásért felel az Akadémiai Kiadó igazgatója Műszaki felelős : Pataki Ferenc A kézirat beérkezett 1960. IX. 20. — Példányszám: 1200 — Terjedelem: 6.5 (A/5) papírív — 6 oldal melléklet 60.52136. Akadémiai Nyomda, Budapest — Felelős vezető : Bernát György XXII. tábla M aj z o n A magyar országi Hantkeninák XXIII. tábla Majzon : A magyarországi Hanlkeninák XXIV. tábla XXV. tábla Rákosi : Kőszenesedett fatörzsmaradvány a dorogi barnakőszénből