Q e c^- f(o5 Digitized by the Internet Archive in 2016 https://archive.org/details/foldtanikozlony9219magy FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA EfOJlJIETEHb BEHrEPCKOrO T EOJIOÍTIM ECKOTO OEIRECTBA BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGRIE ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY XCII. KÖTET -1-4. FÜZET FÖLDTANI KÖZLÖNY XCII. kötet 4. füzet 108 oldal Budapest, 1962., november — december TARTALOM — CoAepwamte _ CONTENU Értekezések — BBeaeHHe — Mémoires Varga Gyula: A Mátra-hegységi dácit és dácittufa genetikai összefüggéseinek vizsgálata — Study of the genetic relationship between dacites and dacitic tuffs in the Mátra Mountains 375 — 386 Odor László: A Karancs-hegység kőzettani és földtani viszonyai — Conditions litho- logiques et géologiques de la "Montagne Karancs (N du Hongrie) 387 — 399 Dr. Vitális György: Az Oroszlány-bokodi völgyzárógát tervezése és építése során végzett mérnöki-földtani" vizsgálatok — Ingenieur-geologisehe Untersuchungen im Laufe dér Projektierung und des Baues dér Oroszlány-Bokoder Talsperre 400—415 Szatner Ferenc — Szabó Elemér: Új tektonikai megfigyelések az utóbbi évek bauxit- kutatásai alapján — New tectonic observations on the basis of the re ént years’ pros- pecting fór bauxite — Ho3bie TeKTo irmecKue Haőnione hh Ha ocHOBaHHH noncKOBÓ— pa3BeaouHux paöoT Ha öokcht, npoBeaeHHbix b nocjie;xHHe roaw 416—451 Rövid közlemények — KpaTKHe COOÖmCHHH — Noticts Dr. Sztrókay Kálmán Imre: Inezit Gyöngy ösoroszi ércteléreiből — Inesit aus den Erzgángen von Gyöngy ösoroszi 452—454 W é b e r Béla: Thorium és ritkaföld indikációk a Budai-hegységben — Indications of thorium,and rare earths in the Buda Mountains , Hungary 455 “457 Dr. JámborÁron: A Téseny — 1. sz. fúrás földtani eredményei — Geologische Ergebnisse dér Bohrung Téseny— 1. (Mecsek-Gebirge) 458—459 Hunyadi László: Áz,érdpark városi ősmaradvány-lelőhely — Dér Fundort von fossilen ' Wirbeltierresten bei Érdparkváros (in dér Náhe "von Budapest) 460—463 Dr. Hajós Márta: Holocén diatomaföld-előfordulás Újpesten — Holozáne Kieselgur- schichten bei Újpest (Budapest) 464—466 Hírek, ismertetések — CooŐlifCHHH, peiteH3HM — Notices, revue bibliographique . . . 467—475 Társulati ügyek — JJeJia OÖLqecTBa — Affaires de la Société 476 — 477 1962. évi tartalomjegyzék — COflepwaHHe TOMa 92 — Contenu du volume 92 478 — 480 FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYAR FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA BKDJIJ1 ETEHb BEHrEPCKOrO TEOJlOrMMECKOrO OEIHECTBA BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGRIE ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY XCII. KÖTET 1. FÜZET FÖLDTANI KÖZLÖNY XCII. kötet 1. füzet 128 oldal Budapest, 1962. január — március Sl\& EMLÉKEZÉS NENDTVICH KÁROLYRA SZÜLETÉSÉNEK 150. ÉVFORDULÓJÁN CSATÁGHY GÁBOR* Nendtvich Károly 1811. dec. 31-én született Pécsett, ahol atyja N e n d t- vich Tamás ismert gyógyszerész és a természettudományok buzgó művelője volt. Utóbbit bizonyítja, hogy Pécs vidékéről szép növény- és lepkegyűjteményt áhított össze s róla előadást tartott a M. Orvosok és Természetvizsgálók 5. vándorgyűlésén. Ükként a fiatal Nendtvich Károlynak már korán alkalma nyílt a természet- tudományokkal és atyja laboratóriumában a kémiával is megismerkedni. Középiskoláit részben Pécsett, részben Késmárkon végezte, majd 1829-ben Pes- ten az orvosi fakultásra iratkozott be s 1836-ban orvostudorrá avatták. Egyetemi tanul- * Előadta a Magyar Földtani Társulat 1961. dec. 20. -i szakülésén. 4 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 1 . füzet mányai közben növénytannal is foglalkozott, doktori értekezése is e tárgykörből való. Döntő hatással volt életére, hogy az 1 836/37. tanévben a tudományegyetem akkori orvosi karán a növénytan és kémia tanára, Schuster János mellé került tanár- segédnek. Ettől kezdve mindinkább a kémia felé irányult figyelme elsősorban azért, hogy a gyógyszerészhallgatók részére szervezett előkészítő tanfolyamokon előadásait megtarthassa. Kémiai ismereteinek bővülésével együtt nőtt az a törekvése, hogy a kémiának ne csak tanítója, hanem művelője is lehessen. Főleg D u m a s, de külö- nösen Liebig művei hatottak rá ösztönzőleg. Tanársegéd korában írt és 1839-ben kiadott egy rövid, világos, kezdők számára való munkát ,,Grundriss dér Stöchiometrie nebst einem geschichtlichen Ueberblick derselben für angehende Chemiker und Phar- maceuten entworfen” címmel. Bár a szemészetből is szerzett képesítést, az 1838-ban megüresedett országos sze- mészeti állást nem sikerült elnyernie. Ugyancsak mással töltötték be Schuster halála után 1840-ben a tudományegyetemen a kémiai tanszéket is. Míg az előbbi alig érintette, ez az utóbbi nagyon bántotta. 1840-ben megvált tanársegédi állásától, de a kémiából és a természetrajzi tárgyakból az előkészítő tanfolyamokat még 1843-ig meg- t ásottá. Teljes erővel vetette bele magát az 1841-ben megindult természettudományi mozgalmakba is. Tevékenyen részt vett a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók vándor- gyűléseinek szervezésében és előadásain, a Magyar Országos Gazdasági Egyesület mun- kájában, a Term. Tud. Társulatnak pedig egyik alapítója és kémiai szakosztályának évtizedekig választmányi tagja volt. Kossuth megbízásából elvállalta népszerű műszaki kémiai előadások tartását az akkortájt létesített Országos Magy. Iparegyesület- ben. Ezek voltak nálunk az első nagyközönség számára való magyar nyelvű ismeretter- jesztő előadások. Az itt tartott előadások alapján jelent meg 1845-ben ,,Az életműtlen műipari vegytan alapismeretéi” c. munkája, mely egyúttal az első magyar nyelvű kémiai technológia. Mint elemző vegyész is sikereket ért el: ,,A muraközi és hagymádfalvi asphaltok vegytani vizsgálata és szétbontása” c. munkájával elnyeri a Term. Tud. Társulat 1842- ben kitűzött pályadíját. A Társulat Évkönyveinek 1842/45-ös kötetében megjelent dol- gozat a két szénhidrogénelőfordulás mintáinak nemcsak a külső leírását, fajsúlyadatait és elemzési eredményeit (C, H, O) ismerteti, hanem az értékelő összehasonlításon kívül le- írja az ipari hasznosítás céljából végzett kísérleteit és a felhasználásra tett javaslatait is. Ebben a kötetben jelent meg ,,A Horvátországban 1842. évben leesett meteorkő vegybontása” és ,,A Sopron megyében Iván helysége körül 1841. augusztus 10-én lehul- lott kőesőről” c. tanulmánya is. Az előbbiben ismerteti a fajsúlymeghatározás és minőségi elemzés eredményein kívül a mennyiségileg is meghatározott Si, S, Fe, Al, Ni, Mg ele- meknek szulfidokra és oxidokra számított elemzési adatait. A második tanulmányában pedig bebizonyítja, hogy az iváni ,, kőeső” földi eredetű és a meteorkövekhez semmi köze nincs. A Magy. Orvosok és Természetvizsgálók Munkálatainak 1841-es kötetében jelent meg ,,Az állati testek himennyel (arsenicum) való megétetésének vegytani vizsgálata” c. munkája, amelyben az arzén kimutatási módszerével foglalkozik mérgezési esetek- kel kapcsolatban. Ugyanitt jelentette meg 1843-ban ,,Az ércek pörkölése” c. rövid cikkét, amelyben a kén- és arzéntartalmú pörkgázoknak az egészségre káros hatásáról ad véle- ményt és a védekezés módjára tesz ma is korszerűnek mondható javaslatot. ,,Az úrvölgyi és rézbányái arraglákról (Arragonit) ” c. munkájában a két aragonit- minta külső leírását és elemzési eredményeit ismerteti, az akkori szokásnak megfelelően részletesen leírva az elemzés menetét is. Mivel abban az időben H a u y nyomán azt Csajághy : Megemlékezés Nendtvich Károlyról 5 hitték, hogy a stroncium jelenléte, nem pedig a nagyobb hőmérséklet az oka az aragonit keletkezésének, ezért mindkét mintában meghatározta a stronciumot is (a rézbányái mintában még a Cu-t is). Nendtvich bár megállapítja, hogy a Sr az aragonitban csak mint „fertőzés” van jelen és ismerte az ásványok többalakúságát is, mégsem mert határozottan állást foglalni mellette. Meg kell állnunk egy pillanatra elemzési módszerei mellett is. Ha arra gondolunk, hogy Nendtvic h-nek a stroncium- és kalciumkarbonátot először nitráttá kellett alakítani és az alkoholos oldás, majd az ezt követő három heti ülepítés után juthatott csak odáig, hogy a két elemet ténylegesen is elválaszthassa, akkor talán nagyobb tisz- telettel tekintünk ezekre a ma már könnyen elérhetőnek látszó, de akkor sok türelmet és időt igénylő, közel 120 éves elemzési adatokra. Nendtvich munkásságát a Magy. Tud. Akadémia azzal ismerte el, hogy levelező, majd később rendes tagjai sorába iktatta. Székfoglalóját 1846. jan. 26-án „A körlég a növény- és állatországhozi viszonyaiban” c. előadással tartotta meg. Ő volt az Akadémia első kémikus tagja. Hosszú idő után 1847-ben teljesült régi vágya: tanszékhez jutott, a József Ipar- tanodán a vegytan tanára lett. Mivel előadásait nem tudta azonnal megkezdeni, engedélyt kapott, hogy kémiai technológiai ismereteinek kibővítése végett külföldi tanulmányútra mehessen. Itt érte utói S t a h 1 y Ignácnak, a pesti tudományegyetem orvoskari igaz- gatójának hivatalos felszólítása, hogy siessen haza, mert a tudományegyetemen a tanítás nyelve magyar lett, szükség van magyar előadókra s a vegytan előadójául őt sze- melték ki. További útját félbeszakítva, azonnal hazajött s a pesti tudományegyetem falai között az első magyar nyelvű kémiai előadás az ő ajkáról hangzott el 1848. április 1-én. Még ez év nyarán a magyar kormány a tudományegyetemen a kémia nyilvános rendes tanárává nevezte ki. Az 1848/49-es tanév megnyitását azonban bizonytalan időre el kellett halasz- tani és sürgősen gondoskodni kellett arról, hogy a hadi tudományokból a legszüksé- gesebb ismeretek megtanulására alkalmat teremtsenek. Az e célból szervezett tanfolya- mon a vegytan előadására Nendtvich kapott megbízást. Ebben valószínűleg sze- repe volt a Term. Tud. Társulatban 1846-ban tartott „A lőgyapot előállítása és haszná- lása módjáról” c. előadásának is. A tanfolyamnak Windischgrátz bevonulása vetett véget. A szabadságharc bukása után természetesen nem feledkeztek meg Nendt- vich Károlyról sem s még különös szerencséje volt, hogy az ipartanodán megtarthatta tanári állását és hazafiságáért csupán egy évi tanári fizetésének elvonásával büntették. A tudományegyetemre nem sikerült többé visszajutnia, de mikor az ipartanodát 1857-ben József Műegyetem néven egyetemi rangra emelték, Nendtvich nyilvá- nos rendes tanár lett. Műegyetemi tanári állását 35 éven át, az 1881/82. tanév végén történt nyugalomba vonulásáig megtartotta, közben az 1873/74. évben tanártársai rek- torrá is megválasztották. Nendtvich több mint fél évszázados munkássága során az említetteken kívül számos közleményt, tudományos és ismeretterjesztő értekezést, hírlapi cikket, emlékbeszédet, tankönyvet és útleírást írt. Ezek közül számunkra talán legérdekeseb- bek a kőszenek vizsgálatáról szóló munkái. A Term. Tud. Társulatban már 1845-ben előadást tartott ,,A kőszén vegybontása- és vizsgálatáról”. A M. Orvosok és Termé- szetvizsgálók Munkálatainak 1846-os kötetében jelentette meg „Magyarország kőszenei és azok vegytani vizsgálata” c. munkáját, ebben bánáti, baranyai és esztergomi kősze- nek vizsgálati eredményeit közli. A Term. Tud. Társ. Évkönyvének 1845/46-os köteté- ben látott napvilágot szénelemzésekkel foglalkozó legnagyobb tanulmánya: „Magyar 6 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 1 . füzet ország legjelesebb kőszéntelepei vegytani és műipari tekintetben”. E munkáját 1851- ben könyvalakban újra kiadta és a M. Tud. Akadémia a Marczibányi-díjjal tüntette ki. A munka a kőszenek kor szerinti felosztását, technológiai osztályozását és ha adatokat talált, a földtani viszonyokat is ismerteti. Külön fejezetben foglalkozik a vizsgálati módszerekkel is. A szokásos C, H, és O meghatározása mellett a fajsúlyt, víztartalmat, illó alkatrészeket és a kéntartalmat határozta meg. Akkori viszonyainkra és talán magára a szerzőre is jellemző az előszó néhány mondata: „Más, az ipar és művészetben előbbrehaladt országok nagy költséggel és áldozatokkal vizsgáltatták kőszeneiket, mint hatalmas tényezőket az ipar emelésére. Én hasonló kedvező körülményekkel nem dicsekedhetem. Amit eddig tettem, többnyire saját erőmből tettem”. Még érdekesebbek a könyv elején, a helyes ipari szemlélet kiala- kítása érdekében írt sorai. Élesen kikel a rablógazdálkodás ellen, hangoztatva, hogy a kőszén „...ezen megbecsülhetetlen adománya a természetnek, nem egyes nemzedék, annál kevésbé egyes magánosok, hanem az egész emberiség és minden jövő nemzedékek szent tulajdonának s oly tőkéjének tekintendő, mely egyedül csak a kamatok hasznukrai fordíthatására van általengedve s melyet a jövő nemzedékre, amennyiben lehet, cson- kít atlan állapotban juttatni egyik legszentebb kötelességünknek kell ismernünk.” Később is foglalkozott kőszénvizsgálatokkal, amint azt a T. T. T. Közlönyében 1862-ben megjelent „A kiszellői és werolniki kőszenek vegybontása” és az 1866-ban közzétett „A noszlopi kőszén vegybontásának eredménye”* c. cikkei bizonyítják. Sokat tett Nendtvich ásványvizeink megismerésének érdekében nemcsak mint szervező, hanem mint elemző is. Az ásványvizek ügyében alakított állandó választ- mány tagja, majd az ásványvíz bizottságnak vezetője volt. Szabó József építette be a budai keserű vizekről irt tanulmányába egyik keserű- víz elemzését (T. T. T. Évkönyve 1955). Ugyanitt jelent meg saját neve alatt „A Borsod- Tapolcai ásványvíz” c. közleménye. A T. T. T. Közlönyében ismertette 1862-ben „Az agyagosi ásványvíz vegybontása”, 1864-ben „A menyházai hévizek”, 1865-ben „A dadai ásványvizek vegybontása” c. cikkeit. 1875-ben a M. Orv. és Term. vizsg. Műnk. -bán írt egy rövid közleményt „A budai keserű vizek forrásainak képeztetéséről”. Ebben Szabó József nyomán, a mai ismereteinkkel teljes egyezésben írja le a budai keserű vizek kelet- kezését. A MTA Értekezéseiben 1885-ben jelent meg „A vámfalusi és turvékonyi ásvány- vizek vegy elemzése”, 1886-ban „A Beregmegyében levő büósoviczi Irma forrás ásvány- vizeinek vegyelemzése ” és a „Magyarország ásványvizei” c. tanulmánya. Kitűnő érzéke volt a gyakorlati kérdések iránt is. Ezt a szénelemzésekről szóló dolgozataiban közölt gyakorlati tanácsai, az aszfalt ipari f elhasználása érdekében végzett saját kísérletei és egyéb munkái is bizonyítják. A „Hazánk bortermelőihez. A rézvirág francia mód szerinti előállításáról” c. közleményében a francia szőlővidékeken szoká- sos és akkor igen jövedelmező rézvirág előállítását javasolja új iparágul szőlősgazdáink- nak saját kísérletei alapján. „Az ásványolajok gyúlékonyságáról és egyéb viszonyairól’ ’ c. tanulmányában a stajerlaki kátrányos palából száraz lepárlással nyerhető olaj vizsgálatával foglalkozik. E cikkében is szorgalmazza külföldi példákra hivatkozva vegyiparunk fejlesztését. A vizsgálatokra, mint írja, az adott indítékot, hogy egyes hírlapi cikkek tűzveszélyes- nek híresztelték az ásványolaj felhasználását világítási célokra és . . . , .bizonyos oldalról törekvések történtek a körforgalomból való kiszorítására is.” Megvizsgálta a kereske- delmi ásványolajok „világító erejét”, óránkénti fogyasztását, az ebből származó költsé- geket és összehasonlította az amerikai és belföldi olajok gyúlékonyságát is. (Tulajdon- képpen nyüttéri lobbanáspont-meghatározásokat végzett.) ♦Noszlop Veszprém megyei község az Északi Bakonyban alsotortonai lokális fás-földes barna- kőszén (Szerk.) Csaj á ghy : Megemlékezés Nendtvich Károlyról 7 Tudományszakunkat közelebbről érintő munkái közül még ,,A pázmándi mészkő vegy bontása”* (T. T. T. Közi. 1866) és „A párisi világtárlaton kiállított nevezetesebb ásványokról” c. közleményét (T. T. T. Közi. 1867) említhetjük meg. Az általános kémia körébe vágó, főleg ismeretterjesztő közleményei: ,,Az éleny allotrópiái állapotáról”, ,,A könenyfeléleg igen érzékeny kémszereiről és annak gyakorlati képeztetéséről”, ,,A salétromsav és salétromossavas ammon képeztetése és annak elő- jötté a természetben” és ,,Az ammóniák elégetése élenyben”. Természettudományos műveltségének széles skáláját bizonyítják ,,Az égitestek lakhatósága”, ,,A színképi elemzés újabb vívmányai” s a reáltudományok egyenjogúsága érdekében írott „Mégegyszer: Tudomány és magyar tudós”, ,,A tudományok stúdiumá- ról”, „A természettudományok szelleme és befolyása az emberiség fejlődésére” c. érte- kezései és színes útleírásai. Utóbbiak közül az ,, Amerikai utazásom” címűt a M. Tud. Akadémia a Marczibányi-díjjal tüntette ki. A T. T. Társulat 1841-ben a „chemiai műszavak alakítására és kijavítására” egy bizottságot hozott létre, s ebben Bugát és Irinyi mellett Nendtvich is részt vett. Mint nyelvész a purizmus híveivel tartott, s bár az 1854-ben kiadott „Vegy- tan elemei” c. könyvében a görög műszavak használhatósága mellett tört lándzsát, e munka második kiadásában (1865), engedve a „Pest-Budán élő lelkes vegytanárok többségének”, visszatért a mérsékeltebb purizmushoz és e mellett maradt az 1872-ben kiadott „A vegytan alapelvei” c. munkájában is. Nendtvich Károly közművelődésünk egyik úttörője s egészen az 1892. nyarán bekövetkezett haláláig fáradhatatlan harcosa volt. Társulatunknak 1850-től tagja, hosszú időn át választmányi tagja s később, akadémikus létére is, évekig választ- mányi póttagja volt. Úgy érezzük megérdemli, hogy születésének 150. évfordulóján néhány percet szenteljünk emlékének. * Beküldött minta vizsgálatáról szól, amely valószínűleg a Vértes-hegység déli rögeiből származó triász kőzet lehetett. ERTEKEZESEK A KŐOLAJ KELETKEZÉSÉRŐL DR. KERTAI GYÖRGY* Összefoglalást Az olaj vidéki vándorgyűlés előadássorozatát bevezető elnöki meg- nyitójában Szerző az olajkeletkezésre vonatkozó legújabb megállapításokat és az azokból levonható következtetéseket ismerteti. Megállapítható, hogy a tenger élőanyag állományának nem bizonyos időbeli elterjedésében, hanem egyes övezetek élőanyag szaporulatában és különös méretű pusztulásában kell az olaj keletkezés döntő tényezőjét keresni. Porfirjev nek a harmadkori képződmények elsődleges olaj akkumuláló szerepére vonatkozó feltételezését cáfolja a magyarországi mezozóos anyakőzet lehetőség is. Az a körül- mény, hogy a budafapusztai és lovászi kőolajtelepek azonos korú, azonos paleogeográfiai és paleoklimatológiai viszonyok között jöttek létre és ennek ellenére a kőolajban a könnyű és nehéz szénhidrogének aránya telepenként igen különbözik: azt bizonyltja, hogy a koolaj- minőségek kialakulásában a kiindulási anyag különbségén kívü a későbbi fizikai és kémiai hatásoknak is nagy szerepe van. AVasszojevic s-féle „mikronafta” fogalom mellé be kell vezetni a „mikrogáz” fogalmát is, mert a magyarországi medencékben sok helyen az akkumulációs területektől távol a márgákban is ismernek diszperz metánt és széndioxidot. Az anyakőzet keletkezésének, a közleményben vázolt és a litogenezis tárgykörébe eső problematikáján túl külön kérdéskomplexum a telepek keletkezésének a tektogenezis és a folyadékáramlás törvényszerűségeivel magyarázott rendszere, melyet Szerző részben már ismertetett, részben jelenleg áll részletesebb kidolgozás alatt. Virágos rétek, tarka virágszegélyes országutak között vezetett útunk az ország egyik legfestőibb tájára, a zalai olaj vidék dombjai közé. A Balaton fodros kék-zöld tükre, a bazaltkűpok mesélő formái, a magas partok kongériás homokjai más gondolatot ébresztenek a föld mélyét kutató emberben, mint e szépségek passzív szemlélőjében. Engedjék meg, hogy az országutat övező virágok közül most egyet, a szerény, kékvirágú zsályát, a Salvia pratensist kezünkbe véve lépjünk be a kőolaj -keletkezés misztikus birodalmába. Kreici-Gráf közlése szerint Fritz Went amerikai botanikus a levegőből vezeti le a szénhidrogének keletkezését. Kimutatta, hogy a Salvia virág egy km2 területen évente 5 tonna aromás szénhidrogént termel. A föld növény- takarójára számítva a hasonló funkciójú növények szénhidrogén termelése évi 175 millió tonnára tehető. Geológiai időkkel számolva, nagyságrendben kőolaj és földgáz-készle- teinket messze meghaladó termelés folyik tehát jelenleg is a bioszférában. Olaj vidéki vándorgyűlésünkön ez az állandó téma, a kőolaj -keletkezés problé- mája legyen az első szó, melynek korszerű rövid helyzetképével kapcsolatos következ- tetéseimet ismertetem. Az elmúlt években forradalmi változásokon átment kőolaj - termelés tudománya mellett jelentős és döntő adatokkal bővült a kutatás számára oly fontos kőolaj -genetika ismeretanyaga is. Melyek azok az új módszerek, melyeknek e téren említésre méltó eredményeket köszönhetünk: 1. a jelenkori, mai üledékek fagyasztási és konzerválási technikája, melynek segítségével pontosan rekonstruálható az üledékképződés e kritikus fázisa, 2. a kromatográfia, az infravörös és egyéb spektrográfia fejlődése, melynek segítségével a legkisebb szénhidrogénnyomok is minőségileg és mennyiségüeg kimu- tathatók, 3. a carbonium14 izotóp meghatározásának lehetősége, mellyel megkülönböztet- hetjük a fiatal, s a geológiai időkből származó szerves anyagokat. Az élő anyagnak a tengerekben a szárazföldi méreteket nagyságrendben felül- múló virágzásáról néhány újabb adatot Vasszojevics N. B. közléséből B r o j e- * Elnöki megnyitó a Magyar Földtani Társulat 1961. június 29— július 1-i zalai olajvidéki vándor- gyűlésén. K e r t a i : A kőolaj keletkezéséről 9 vics K. B. vizsgálatai nyomán tudunk meg. Kiderül ebből, hogy a Fekete-tenger élő világának szaporodása következtében a tenger 96 millió tonnára becsülhető élő- világa évente 20 825 millió tonnára becsülhető élő anyagot termel. Az élő anyag termelés tehát évi kétszázszorosa az élő anyag állománynak. Az élő anyag mennyiségének 13% -át a fito- és zooplankton, 86,4%-át a baktériumok és csupán 0,6%-át alkotják a többi élőlények a fenéklakó és a szabadon úszó alkotói, mint a halak. Azt jelenti ez a szám, hogy az élővilág kétnapos szaporulata felel meg az élővilág állományának. A Kieli- öbölben végzett vizsgálatok évi hetvenszeres szaporulati állományt mutatnak. Öt nap szaporulata megfelel tehát a teljes állománynak. A Kaspi-tengerben az élő anyag 61%-át a baktériumok, 30,5%-át a fitoplankton, 4,5%-át a zooplankton, 3,6%-át a zoobentosz, 0,09% át a fitobentosz és 0,09% -át a halállomány, vagyis a zoonekton teszi. Az olaj keletkezés egyik régi nagy kérdésére kapunk ezekkel a számokkal fontos és pontos feleletet. Különleges körülmények szükségesek-e az élő anyag kőolajképző mennyiségben történő felhalmozódásához ? Kreici-Gráf egyszerűen válaszol erre : ha nem kellenének különleges körülmények, miért nincs minden tengeri üledékben több- kevesebb fosszilis szénhidrogén? Miért van nagyságrendi különbség anyakőzet és meddő márga között? Magunk részéről „katasztrófa zónáknak” neveztük 1949-ben már a külön- leges nagyméretű pusztulás helyeit. S ezek a Vasszojevic s-féle megállapítással oly mértékben konkrétizálhatók, hogy időbeli katasztrófáknak semmiképpen nem lehet szerepük. Hiszen ha egy vagy két nap alatt pusztulna el a Fekete-tenger egész élővilága az is csak századrésze volna az egy év alatti szerves anyag termelésnek. Jelentősége tehát csak a különleges földrajzi viszonyoknak van. Brongersma és Sanders a norvég partok mentén mutatták ki, hogy a kontinentális partok közelében feláramló óceáni vizekben — természetesen egy bizonyos helyen — olyan hipertróf tömegpro- dukció létesül, hogy a kénhidrogéndús, jelentősen negatív redoxpotenciálú övezet nemcsak az elzárt tengerrészeken és öblökben, hanem a nyíltabb tengerrészek bizonyos helyein is létrejön. Philippi G. T. a mexikói földtani kongresszuson ismertetett vizsgálatai igen érdekes és egyszerű módszert mutattak az autigén, azaz helyben keletkezett és az alloti- gén, azaz migrált szerves anyagokra vonatkozóan. Az oldhatatlan szerves anyag és a szénhidrogén mennyiség külön-külön grafikonon való ábrázolása mutat olyan kőze- teket, melyekben a szénhidrogén és az oldhatatlan szerves anyag maximuma és mini- muma egybeesik. Ezek az autigén helyek. Ahol a két görbe eltér egymástól, ott már szeparálódás történt, nyilván tehát a szénhidrogének migrációjáról van szó. Philippi megállapításai szerint az oldhatatlan szerves maradék a tároló kőzetben mindig igen kicsiny mennyiségű, feltétlenül sokkal kevesebb, mint a márgákban, agyagokban, tehát anyakőzet szempontjából számbavehető kőzetekben. Kétségtelen ugyanis, hogy az ere- deti kiinduló szerves anyag egyformán produkált oldhatatlan és oldható maradékot. Ilyen érdekes új anyagok tömege szerepelt a kőolajkeletkezés kérdéséről 1956-ban tartott moszkvai konferencián, ugyanilyen érdekes adatok tárházát adja az amerikai kőolaj -geológusok kiadásában 1958-ban megjelent „Habitat of Oil” cikkgyűjtemény, s ezek a kérdések képezik még ma is kőolaj tudományunkkal foglalkozó nemzetközi kon- ferenciák vitaanyagát. Végső megállapításunk, e közléseim fő célkitűzése érdekében érdemes mégegyszer röviden felsorolni Kropotkin, Kudrjavcev és Por- f i r j e v szervetlen keletkezési elméletének fő érveit : a földön a metamorf és mag- matikus kőzetekből termelő olajtelepek száma kb. harminc, többezer helyről mutattak ki szénhidrogén-nyomokat magmatikus és metamorf kőzetekben. A vulkáni gázok (2,25% világátlagban) tartalmaznak szénhidrogéneket. A Nap, a Vénusz, a Jupiter, a Szaturnusz (Titán) és a Neptun anyagai között ismerték fel a szénhidrogéneket. Az élet keletkezésének O p a r i n-féle elmélete is elsődlegesnek a kozmikus szénhidrogén- 10 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 7. füzet gázokat tartja, melyek az aminosav molekulák felépítésében az első fehérjéig elvezettek. Trofimuk A. A. úgyszólván valamennyi magmás kőolajtelep esetében bebizonyí- totta az üledékekből való migrálás lehetőségét. Kudrjavcevnek arra az érvelé- sére, hogy a porfirinek az élet e jellemző vegyületei és más szerves anyagok az üledé- kekből való kioldás útján kerültek az egyébként magmás olajba, frappáns választ adott az Uhtai- és a B ajkál- tó környéki metamorf kőzetből származó olaj analízise, mely olaj Tenger felszíne \ Brack és nyílt — tengervíz Tenger fenék Aerob baktérium tevékenység % * O o <0 0> £> i o — o V - ö 0 6^ o Q O ö O Üledék képződés Anaerob baktérium tevékenység SOM távozása Tömörülés ■ ' Pusztuló szerves O anyag némi szh. 0 tartalommal Ö -oj Fokozatos szh. S képződés t Anyag -katalitikus I hatás, fosszilis maradványok. ^ migráció £ katalitikus hatás +p*T Olajjá válás Telep képződés 1 . ábra. A kőolaj és földgázkeletkezés vázlata. Részben Smith, Dunning, Rali és Ball nyomán1 Fig. 7. Sketch of petróleum and na tural gas genesis. Partly after Smith, Dunning, Rali and Bal KHO yCTaHOBHTb, HTO peuiaiomnii $aKTop nponcxo>KAeHHH He(})TH h)7>kho ncicaTb b yBejmneHUH >KHBymen waccbi HeKOTOpbIX 30H H B HX 3H3HHTeJlbH0H rHÖeJIH, a He B paCnpOCTpaHCHH >KHBymeft MaCCM MOpH b onpeaejieHHoe BpeMH. npeAnojioweHHe noptjmpbeBa OTHOCHTenbHO pojiH TpeTHMHbix oőpa30BaHHií b nepBHHHOH aKKyMyjiH ljhh He(J)TH onpoBepraeTCH Taioxe h bo3.mo>khocth MaTepiiHCKOH no- poAbi Me3030H b BeiírpiiH. To oöcTOHTejibCTBO, hto He(J)THHbie 3aae>KH b ByAa(J)anycTa h b JlOBacH H.MeioT HAeHTHMHbiH B03pacT h oöpa30Bajmcb b HAeHTHMHbix najieoreor/pa(})HHecKHx H najieoKJiHMaTOJiorHHecKHX ycaoBiinx h Bonpexe 3T0My cooTHomeHne jiéncHX h x»>KeJibix ymeBOAopoAOB b He(J)TH pe3K0 H3.MeHneTCH no 3a;ie>KaM, hbjihctch A0Ka3aTejibCTB0.\i Toro, hto b (J)op.MHpoBaHHH KanecTBa He(J)TeH Hapnay c pa3JiHHHeM ncxoAHoro MaTepnaJia Hrpann TaK>Ke 3HaHHTe.ibHyio poab nocjieAyiomHe (J)H3HHecKHe h xHMHnecKHe bo3achctbhh. HapHAy c noHHTneM <«MHKpOHe(J)Tb» B a c c o e b in a HeoöxoAHMO BBecTH Taione h noHHTne <KeH, oö-bHCHeHHan 3an0H0MepH0CTHMH TeKToreHe3a h abh- >KeHHH >KHAKOCTen, KOTopan nacTHHHO y>ne őbma H3Jio>KeHa aaTopo.M, a nacTbio HaxoAHTCH b HacTonmee BpeMH b öoaee AeTaabHOií pa3paöoTne. AZ ÉSZAK-ZALAI-MEDENCE FEJLŐDÉSTÖRTÉNETE A KŐOLAJKUTATÁSOK TÜKRÉBEN DR. DUBAY I^ÁSZRÓ* Összefoglalás: A Pannóniai-medence délnyugati része, mely mélyföldtani szempontból a kőolajkutatások kapcsán áz ország legjobban ismert területének minősül, több részmeden- cére osztható; ezek egyike az Észak-Zalai-medence. E medencében a neogén medencealjzat és medenceüledékek részletesebb megismerését lehetővé tették a mélyfúrások. Az Észak-Zalai-medence földtani szelvénye a kristályos varisztida alapra települt három egymástól ősföldrajzilag és szerkezetileg élesen elválasztott üledékes komplexumra tagolható, az idősebb mezózóos — triász-alsókréta — , felsőkréta-paleogén és neogén összletre. E komplexumokon belül viszont különösen a két utóbbit illetően nagyobb, diasztrófikus jellegű változásokat a kőolajkutatások adatai nem valószínűsítenek. A triász-alsókréta, valamint a felsőkréta-paleogén komplexumok számos vonat- kozásban analógiát mutatnak a bakonyhegységi megfelelő összletekkel. A felsőkréta— paleo- gén, valamint a neogén összletek, melyekre vonatkozóan ismereteink a leggazdagabbak, paleontológiái vagy litológiai alapon jól tagolhatok. A mélyfúrási adatok lehetővé teszik az Észak-Zalai-medence szerkezeti viszonyainak kielemzését is. Az ausztriai (pregozaui), a szávai, a stájer és a rodáni orogén szakaszok szer- kezetalakító hatásai jelentkeznek, az eddigiek szerint túlnyomórészt töréses jelleggel. Hatá- saikat tekintve igen jelentősek az orogén fázisokat követő lepusztulási időszakok a felsőkréta és a tortónai előtt, melyek folytán több ezer méter vastagságit összletek lepusztulásával a legváltozatosabb helyi rétegsorok alakultak ki Kőolajföldtani vonatkozásban jelentős az Észak-Zalai-medencében bizonyítást nyert idősebb, minden valószínűség szerint triász szénhidrogénképződés, melynek gazdaságilag nagyjelentőségű kőolajtelepek köszönhetők. I. Bevezetés A Pannóniai-medence délnyugati része mélyföldtani felépítés tekintetében az ország legjobban ismert területeinek egyike. E területen mélyített mintegy 1300 kőolaj- kutató és feltáró mélyfúrás mind a neogén medenceüledékek, mind a medencealjzat üledékképződési, rétegtani és szerkezeti jellegeire vonatkozóan mélyreható törvényszerű- ségeket tárt fel. A neogén medencealjzat és medenceüledékek földtani jellegeit vizsgálva a Pannóniai-medence délnyugati része több részmedencére bontható, mely részmedencék a medencefejlődés és üledékképződés tekintetében jelentős mértékben különböznek egymástól. Az elhatárolható medencerészek egyike a területileg Zala megye északi részére eső, innen Észak-Zalainak nevezhető medence. A lemélyített kutató és feltáró fúrások e medence aljzatának és neogén üledékes összletének megismeréséhez értékes adatokat szolgáltattak, tekintettel arra, hogy a szénhidrogénkutatás itt elsősorban a mezozóos rétegekben történik. Az Észak-Zalai medencét északnyugatról a Kisalföldi-medence, délről a Balaton- tól délre jelentkező és a hahóti gravitációs maximum vonulat déli peremén továbbnyomoz- ható nagyszerkezeti vonal, illetve a Dél-Zalai-medence, kelet felé pedig a Bakony - hegység határolja. A gravitációs térképen az Észak-Zalai-medencének több egysége különíthető el. Ezek: a hahóti gravitációs maximum vonulat, a salomvári gravitációs maximum, a kettő között jelentkező baki és novai gravitációs minimum zóna, mely nyugat felé beolvad a Csesztreg-őriszentpéteri nagy kiterjedésű gravitációs minimumba. További elkülönít- hető rész a Bakony-hegységet övező regionális emelkedés számos terrasz szerű alakulattal. * Előadta a Magyar Földtani Társulat 1961. június 29— július 1-i zalai olajvidéki vándorgyűlésén. 16 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 7. füzet A mélyfúrási tevékenység a hahóti gravitációs maximum vonulaton 1939— 1940- ben indult meg. E kutatások során váltak ismeretessé a pusztaszentlászlói olaj- és puszta- edericsi földgáztelepek, valamint a söjtöri kis olaj és a kilimáni kis földgáz leletek. 1944—1948 között a salomvári gravitációs maximum tetővidékén és az ettől északra levő nádasdi részletmaximumon mélyültek kutatófúrások, melyek ipari jellegű szénhidrogén felhalmozódást nem mutattak ki. 1 950-ben a salomvári gravitációs maximum délkeleti szárnyán a nagylengveli másodlagos maximumon indult meg a kutatás, mely 1951 ben a nagylengyeli olajtelepek feltárásához vezetett. Ezt követően Nagylengyel közelebbi és távolabbi környékén is megindult a mindmáig tartó kutatási tevékenység. Ez idő alatt az andráshidai, zalalövői, mileji, ismételten a salomvári és nádasdi, a nagy- tilaji, barabásszegi, zalaháshágyi, hottói, szilvágyi, Botfa -csatári, irsai és baki területeken volt, illetve van folyamatban kutatási tevékenység. Ezenkívül a legutóbbi időben a Csesztreg— őriszentpéteri minimumzóna kutatása is megindult. Jelentősebb olajfelhal- mozódást a kutatások Nagylengyelen kívül Barabásszegen és Szilvágyon mutattak ki. II. Irodalmi áttekintés A Dunántúl délnyugati részének mély földtani megismerése a szénhidrogénkutatá- sok rendszeres megindulásával kezdődik. Az 1935. óta mindmáig fokozódó intenzitással végzett korszerű geofizikai és földtani kutatások eredményeinek irodalmi közlése az ada- tok földtani és gazdasági jelentőségéhez, valamint a terület nagyságához mérten mond- hatni hézagos. Geofizikai vonatkozásban Vajk R. [23], valamint SchefferV. és KántásK. [12] munkái alapvetőek, és a Dunántúl e részének geofizikai mérésekből adódó szerkezeti képét is fő vonásokban megadták. Földtani vonatkozásban összefoglaló részletes tanulmányt nélkülöz a szakirodalom. Barabás K. ésStrausz E. [1] vizsgálatai főképpen a pannóniai képződményekre irányultak. Újabban Kertai Gy. [4, 5] az ország egészére vonatkozó kőolaj földtani tanulmányaiban foglalkozott e terü- lettel. A délnyugati-dunántúli medencék egyes kutatási területeinek földtani felépítéséről T o m o r J. [20], Szalánczy Gy. [17], V e c s e y Gy. [24], Völgyi E. [25] és saját [2] vizsgálatok eredményei nyertek közlést. A legfiatalabb képződmények vizsgálatával Strausz E. [15] foglalkozott részletesen. Őslényt ani-rétegtani vonatkozásban StrauszE. [13, 14, 16] pannóniai tanulmányai alapvetők, M a j z o n E. [8] és leg- újabban N y í r ő R. [10] közlései a foraminiferás képződmények jellegeivel foglalkoztak részletesebben. Az irodalmi közléseken túlmenően feltétlenül ki kell emelni azt a kőolaj- ipari adattárban fellelhető hatalmas adattömeget, melyet a fúrások mélyítésénél közre- működő geológusok, valamint a kutató laboratórium munkatársai szolgáltattak. Ezek, az ugyanitt levő geofizikai és földtani vonatkozású jelentésekkel és összefoglaló tanulmá- nyokkal együtt minden tudományos kutató munka alapját képezik. Az országhatáron túli szomszédos területrészek földtani irodalmából W i n k 1 e r - Hermádén A. [26] ésPlenicarM. [11] munkái tartanak számot fokozott érdek- lődésre, lehetővé téve a medenceképződményekben nyugat, délnyugat felé a kapcsolatok megrajzolását. III. Rétegtani összesítés Általános megfontolások Az Észak-Zalai-medence a Dunántúli Középhegység, pontosabban a Bakony- hegység csapásirányú folytatásába esik. A mélyföldtani kutatások beigazolták, hogy a két terület között a már előzetesen is valószínűsíthető kapcsolat a legszorosabb módon Dubay : Az Észak-Zalai-medence fejlődéstörténete 17 '.‘ostagság Kor Kifejlődés Jellemző ősmaradványok Kimutatható o rogén szakasz —LEVANTÍI EM. FELSŐ- PANNON iAI ALEMELET -homok, kavics. agyag szürke homok, homokkő és agyag váltakozása lignit és mészmárga betelepülések Ostracoda Pisidium Congeria Dreissensia Limnocardium 1000 m- LJ CS Rodáni szakasz szürke agyagmárga homokkorétegekke 1 Siiicoplacentina Ostracoda Limnocardium Congeria v • Lj Q alsó ^ K, ^3 PANN. & § ^ALEM .^*8 fi szürke homokkő agyagmárga rswnVA 2000 m- > bamaszürke márga Valenciennesia / Nomon, í Iphidium, Rotaha, Mi ha ima, -•^-SZARMATÁÉN. ö T0RT0NAI EMELET / ~sszki Tapes, írviha, Macira, ha Ima rád- & andorbuhna , GlobigerinaAmphisfegina, Ciöicides.Anamahna, Uvigerina, Lithothamnium. Pegfqn V fos homkkóanaezittufit inndhamntuim mészkő, Stájer szakasz Szavai szakasz 7 lekfüniKuS Go eróziós aiszKoroanuű $5 felső & KÖZÉPSŐ^ f T andezitagglomerótum. tufa.-tuht, -amfibolandezit, zöldesszürke.heluenkéntQlaukonitos aouagmár- Globigerina, Globorotalia, Acarinma, Hantkenina.Clavulinoides.Anomalina, Uvigerina Discocuclina 3000 m- § ga, márga / világosszürke mészkő —ALSÓ — — I ! I t NommuTitesAssilinaAlveoiina.MilioHna ii -O <*; ■_ mrkernjmrtkonu nesze* ünocecerámuszos Globotrvncana.Marssonelb, 'ffijántSltfiinria 5 1 zoUesszürkéy/lggosszürke mészmaraa gtobotrvnkonós márna aümbelina.Stensiama. BoUvmodes.GJobigennaJnoceromus 1 1 | 1 sárgásbarna mészkő, HipDiinteszes mészkő Cuneolina.Dicyc/ina.Cydolina.MiliOlina. 4000 m- szürke margg. mészmárga, mészkő alárendelten homokkőrétegekkel, szenes agyaggal Gryphaeás sorozat Tektonikus és er&z/ós diszkó rdancia Buli mi na. Dicyclina Mracoda.Gryphaea. vm KUOIŐiaK tfisceilaneaflflioiina Ausztriai (Pregozaui) szakasz -ALSÓAFTijm ÍN. - szürke sárgásfehér mészkő -Orbitolina. Rudisták ■,W ' 11 súrQúsvöröó mésiki Calpionella Crinoic/d JUH - léglavórös mangónos mészkő ? ■Crmoiaea /VWWWN . - . .... sárgás fehér mészkő (Dachsteini mészkő ) RAETI Mészalgák, Forami ni férők 5000 m - EMELET / / / / / / N / / ' /7v NORI EMELET ; sárgásbarna cukorszövefú dolomit 6000 m ; / / . ' / / ' / / (Fődolomit) VT ■ ' / / ct: y/ / l_ / / / 7000 m ■ / / / / . / . 1 mm ? KARNI EMELET ? sötétszürke, szürke bitumenes agyagpala, márga és dolomit alárendelten mészkáréteaekkel 7 y.-~yyyr Ritka Foraminif érák 8000 m- ÓFA imim m fillit, kvarc it, gránit m 7>~ 3 ® 111 7. ábra. Az Észak-Zalai-medence összesített földtani szelvénye, átlagos vastagságértékekkel . Jel* magyarázat: 1. Fillit és gránit, 2. Dolomit, 3. Mészkő, 4. Mészmárga, 5. Márga, agyagmárga, agyag, 6. Homok, homokkő, 7. Barnakőszén, lignit, 8. Vulkáni tufa és agglomerátum, 9. Amfibolandezit, 10. Megkutatottság hiánya Abb. 1. Zusammenfassendes geologisches Profil des nördlichen Zala-Beckens, mit durchschnittlichen Mách- tigkeiten. Zeichenerklárung: 1. Phyllit und Gránit, 2. Dolomit, 3. Kalkstein, 4. Kalkmergel, 5. Hergel, Tonmergel und Tón, 6. Sand, Sandstein, 7. Braunkohle, Lignit, 8. Vulkanischer Tuff und Agglo- merat, 9. Amphibolandesit, 10. Hangéi dér Angaben 2 Földtani Közlő ny 18 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 1 . füzet ennáll. Az elkülönítést a neogén medenceüledékek nagy vastagságban való megjelené se teszi szükségessé, melyek itt 3000 m-t is elérő vastagságban borítják a Bakony-hegységet felépítő rétegösszleteket. Az Észak-Zalai-medencében a földtani fejlődésmenet diasztrófikus szemlélete alapján három élesen elhatárolt rétegösszlet különböztethető meg, melyek három egymást követő, egymástól nagyszabású hegységképződési szakaszokkal és ezzel kapcsolatos le- pusztulási időszakokkal elválasztott medenceképződési és üledékfelhalmozási periódus termékei. Az egész komplexum alját tevő kristályos kőzetekből álló alap a negyedik elkülöníthető egység. E fentebbi négy egység: 1. variasztida kristályos alap, 2. a triásztól az alsókréta végéig terjedő, 3. a felsőkréta-paleogén, 4. a neogén üledékes összlet. Az utóbbi három egység lényegében egymástól ősföldrajzilag teljesen elkülönülő medenceképződménynek tekinthető, melyek külön-külöü egy egységes, esetenként kisebb emerziós periódusokkal megszakított üledékciklust képviselnek. A triász- alsókréta komplexumra vonatkozó vertikális jellegű ismereteink ez ideig viszonylag a leghiányosabbak, mondhatni szórványosak, úgyhogy az adatok értelmezé- sénél elsősorban a Bakony-hegység e rétegösszletére vonatkozó, Vadász E. Magyar- ország földtanában kritikailag összesített klasszikus vizsgálati eredmények az irányadók számunkra. Eltérő a helyzet a felsőkréta-paleogén, valamint a neogén komplexumok esetében. Az Észak-Zalai-medencében jelentkező, a bakonyhegységihez viszonyított teljesebb ki- fejlődésű rétegösszlet, valamint a feltártság kielégítő volta — különösen a vertikális fel- tártság szempontjából tekintve — lehetővé teszik egyes, főleg rétegtani és ősföldrajzi vonatkozású kérdések részletesebb kivizsgálását, illetve megoldását, több olyan vonalon, melyek a Bakony-hegységben mindmáig többé-kevésbé nyitottnak tekinthetők és vita- tottak. Különösképpen vonatkozik ez a medenceképződési fázisok elhatárolására, a felsőkréta, valamint a neogén rétegtani tagolásra, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Az Észak-Zalai-medencében folyó mélyföldtani kutatások a fentebb megkülön- böztetett négy komplexum szerint csoportosítva messzemenő következtetések levonását teszik lehetővé, nemcsak a szorosan vett Észak-Zalai-medence, hanem az egész Bakony- hegység fejlődéstörténetének főbb mozzanataira vonatkozólag is. Az esetenként újszerű következtetések első pillantásra kissé merésznek tűnhetnek, meggyőződésem azonban, hogy számos kérdésben az üledékgyűjtő medencék fejlődés- történetére vonatkozólag a megoldás kulcsa az Észak-Zalai-medencében rejlik, és éppen a fejlődésmenet körvonalazása ezen összefoglalás legfőbb célja. Sok, az Észak-Zalai- medencében élesen jelentkező jellegzetesség és összefüggés a bakonyhegységi viszo- nyokból is nyüvánvaló, azonban a feltártság esetenként hézagosabb volta miatt ezek nem jelentkeznek olyan kifejezetten, mint itt. 1. A kristályos varisztida alap A Balatoniéi vidék perm-triász összletének fekvőjét képező kristályos képződmé- nyek folyamatosan követhetők a hahóti gravitációs maximum zóna déli peremén. Mély- fúrásokkal Baiatonhidvég, Pusztamagyaród és Eperjehegyhát környékén mutatták ki eddig e kristályos övezetet. Balatonhid végen gránátos klorit-kvarcit, Eper j ehegyen finom- szemű epizónabeli kvarcit, Pusztamagyaródon pedig kataklázos gránit jelentkezik a neogén rétegek alatt. Valószínűleg idesorolható a Hahót- 11. sz. fúrásban feltárt gránátos, szerpentines kontakt mészkő is. E kristályos övezet nyugat felé Jugoszlávia területén továbbnyomozható a Mura- szombat környéki mélyfúrások tanúsága szerint. D ub a y : Az Észak-Zalai-medence fejlődéstörténete 19 A mélyfúrásokból megítélhetően e varisztida alap egyaránt azonos jellegű a fel- színen és a neogén medenceüledékekkel fedett helyzetben, s kisebb-nagyobb gránit intrúziókkal tagolt metamorf képződményekből áll. A paleozóos kristályos alap éa az idősebb mezozóos tagok érintkezése az Észak- Zalai-medencében nem teljesen tisztázott, a medencét délről határoló nagyszerkezeti vonal figyelembevételével valószínűleg rátolódásos vagy torlódásos jellegű. 2. Triász-alsókréta komplexum A bevezetőben említettek szerint, a bakonyhegységi triász-alsókréta komplexum az Észak-Zalai-medencében mindeddig csak hézagosán van kimutatva, főleg a fiatalabb tagokra vonatkozóan. Az egyes vonatkozásban szórványos adatok ellenére a fedőképződ- ményekhez képest tisztázható a viszony, és ez szükségessé, indokolttá teszi ennek a réteg- összletnek éles elkülönítését. Az irodalmi adatok kritikai értékeléséből nyilvánvalóan adódik, hogy a Dunántúli Középhegységben a triásztól a cenomán emelet végéig tartó, sokszor csak helyi jellegű emerziós fázisokkal megszakított üledékképződési szakasz lényegében egy ősföldrajzüag folyamatosan fennálló medencében történt, az egyes tagok közt a hegység egészét tekintve kimutatható üledékfolytonossággal. Az üledékgyűjtő medence fejlődéstörténetében az egyes orogén és epirogén mozgási szakaszok nem okoztak lényeges változásokat, csak a partvonalak kisebb-nagyobb eltolódását eredményezték. Az üledékgyűjtő medence határai, illetve a belső partvonalak általában nem rög- zíthetők, egyes korszakoktól eltekintve, amikor is az epirogenetikus mozgások hatására negatív parteltolódás folytán a szárazföld közelségét jelző üledékképződési és faunisztikai jellegeket, illetve tényleges szárazulattá válást mutat a rétegsor. Gondolunk itt főleg a bakonyi liász mangános összletre, a barrémi bauxitképződésre, hogy a legfontosabbakat említsük. Ezek a jellegek egy újbóli részleges transzgresszió hatására legtöbbször eltűn- nek. Az egész komplexumra általában inkább a parttól távolibb üledékképződés jellemző. Egyes időszakokban megismétlődve az üledékgyűjtő medence szigettenger jellegűvé vált. Az üledékgyűjtő medence határait illetően a kőolajkutatások sem szolgáltattak adatokat. Az egész komplexum vastagsága nem eléggé ismert. A bizonytalanságokat a triász időszak, főképpen a felsőtriász képződményeinek mindmáig meghatározatlan vastagsága idézi elő. Márpedig a bakonyhegységi és a mélyfúrási adatokat figyelembe véve az egész komplexum felépítésében döntő fontosságú a 2000—2500 m-t feltétlenül meghaladó vastagságú felsőtriász. Az egyes rétegsorok összesítéséből a 4800 m-es feltételezett vastagságérték nem állhat messze a triász-alsókréta komplexum eredeti vastagságától. Az Észak-Zalai-medencében a komplexum felsőtriász, középső-, felsőjúra, vala- mint alsókréta tagjait mutatták ki a fúrások a Bakony-hegység északi szárnyának folyta- tásában. A Balatoni el vidék idősebb triász és perm képződményei az Észak-Zalai-meden- cében nem követhetők, a kérdéses rétegösszlet, a kristályos alap és a Bakony északi szárnyának folytatása között feltehetően tektonikusán elnyíródik. Felsőtriász. A felsőtriász az Észak-Zalai-medencében a kérdéses kami, nóri és raeti emeletekkel képviselt, a nóri fődolomit döntő túlsúlyával. Az esetlegesen a kami emeletbe sorolható képződmények a nagylengyeli terület északi részén jelentkeznek eléggé elterjedten. Az összlet korának bizonytalansága az ős- maradványok szinte teljes hiánya mellett a fődolomithoz viszonyított kellőképpen nem tisztázott településből adódik. E többszáz méter vastagságban harántolt rétegcsoport felépítésében döntően agyagos képződmények vesznek részt, melyek mellett dolomit és alárendelten mészkő is jelentkezik. Jellemző a mind a pelites, mind a karbonátos kőzetek- 2* 20 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 7. füzet ben kimutatható nagy primér bitumentartalom, mely esetenkénti feldúsulással elkülönült aszfaltcsíkok jelentkezését is eredményezi. Az összlet jellemző kőzetei: sötétszürke, gyakran vékony lemezes, fekete agyag, palás agyag, agyagmárga és mészmárga, valamint szürke finomszemcsés dolomit és mészkő. A rétegösszlet egyes szakaszaiban dolomit réte- gek dominálnak. E rétegcsoport átharánt olása ismételt kísérletek ellenére mindeddig sikertelen volt, a mélyfúrások maximálisan 339 m-t tártak fel belőle. A jellemző kőzettípusok a bakonyhegységi triász rétegek egyikével sem mutatnak kőzettani hasonlóságot. Esetlegesen a Keleti- Alpokban a nóri fődolomit fekvőjében jelent- kező bitumenes palákkal hozható kapcsolatba, figyelembe véve azt a körülményt is, hogy szerkezeti megfontolások alapján itt is valószínű a fődolomit alatti település. Ez a rétegcsoport főképpen abból a szempontból jelentős, hogy az Észak -Zalai- medence kőolajának egyik legvalószínűbb anyakőzetét itt kereshetjük. A legelterjedtebben jelentkező triász tag a nóri fődolomit, a bakonyhegységi viszo- nyokkal egyezően. Kőzettanilag ez az összlet teljesen analóg a bakonyi fődolomittal, bamásszürke, kristályos-szemcsés, cukorszövetű, tömeges megjelenésű normáldolomit, néhol jelentkező vékonysávos-lemezes dolomi tféleségekkel. Faunisztikailag teljesen meddő, ami a mélyfúrási anyag jellegét figyelembe véve szinte természetes. Az a tény, hogy a triász-alsókréta komplexum valamennyi képződménye közül a fődolomit horizont álisan a legelterjedtebb, kizárólag ezen összlet kiugróan nagy vastag- ságával magyarázható. A Nagylengyel-108. sz. fúrásban — mely a triász rétegösszlet települési viszonyainak tisztázására mélyült — közel 2100 m-t harántoltak a fődolomitból, és ebben fejeződött be a fúrás. A harántolt rétegsorban semmiféle lényeges kőzettani változás nem volt tapasztalható. E fúrás magyarországi viszonylatban az első, mely fényt vet a fődolomit vastagságára, mely — ha a fúrás szelvényében fel is tételezünk bizonyos tektonikus kivastagodásokat — mindenképpen eléri a 2000 m-t. Figyelemre méltó, hogy a Nagylengyel-108. sz. fúrás szomszédságában levő NE- 83. sz. fúrás a valószínűsítetten kami, bitumenes képződményeket harántolta nagy vastagságban a felsőkréta rétegek alatt közvetlenül, ami bonyolult szerkezeti körül- ményekre utal. Az Észak-Zalai-medencében a raeti emeletet a mindeddig csupán három fúrásban, Zalalövőn, Nádasdon és Salomváron megütött dachsteini mészkő képviseli, sárgásfehér és fehér színű mészalgás, kissé foraminiferás mészkőrétegekkel. J ú r a . Júrakorú képződményeket az eddigi kutatások mindössze két ponton, a nagytilaji és pusztaedericsi területeken mutattak ki a malmot és doggert, illetőleg a titon emeletet képviselőén. A szórványos jelentkezés ellenére joggal feltétélezhető, hogy a júra lerakódások eredetileg lényegesen nagyobb kitérj edésűek voltak, valószínűleg az egész medencében kifejlődtek. A jelenlegi kis foltokban való jelentkezés az utólagos lepusztítás következménye. A fentebbi két területen jelentkező júra képződmények a bakonyhegységi kifejlő- désekkel egyező típusúak. Az észak-bakonyi típusú júra képződményeknek a pusztaedericsi területen való jelentkezése egyik döntő érve annak a fentebb említett feltételezésnek, hogy a balaton- felvidéki perm, triász képződmények az Észak-Zalai-medencében tektonikusán elnyír ód- nak. Az edericsi júra előfordulástól 4—5 km-re délre, esetleg már közelebb is a virisztida kristályos alap képződményei jelentkeznek. E fennmaradó keskeny, néhány km széles sávba a Balatoniéi vidék szóbanforgó összlete semmiképpen sem szorítható be. Alsókréta. Alsókréta rétegeket az Észak-Zalai-medencében ez ideig mindössze Nagylengyelben egy kis folton mutattak ki a fúrások. E fúrásokban az alsókréta rétegsor csak töredékesen ismert, az illető rétegekbe történt kismértékű befúrás miatt. Többé- kevésbé jól azonosítható módon a rekviéniás mészkő és orbitolinás mészkő volt ki- D u b a y : Az Észak-Zalai-medence fejlődéstörténete 21 mutatható. Az alsókréta idősebb tagjai, valamint ezek fekvője, fúrások hiányában jelen- leg bizonytalanok, noha az itteni rétegsor ismerete elsőrendű fontosságú lenne. A júra és idősebb kréta képződmények szórványos jelentkezése ellenére joggal fel- tételezhető, hogy azok az Bszak-Zalai-medencében általánosan kifejlődtek, a rendelke- zésre álló adatok alapján megítélve a Bakony-hegységgel egyező módon. A folyamatban levő mélykutatásokból a még csak durva körvonalakban kirajzolódó kép további fino- mítása várható, végső soron a teljes összlet részletesebb megismeréséig. A bakonyhegységi kréta rétegsorok alapján nyilvánvaló, hogy az epikontinentális apti-albai rétegösszlet megszakítás nélkül folytatódik a kettős beosztású kréta esetén a felsőkrétába sorolt, cenomán korúnak tekintett . turriliteszes márgában. Ugyanakkor jellemző az is, hogy a felsőkréta fiatalabb tagjai és a turriliteszes márga között ősföld- rajzi kapcsolat nem mutatható ki. A kréta rétegösszleten belül inkább a cenomán emelet végén, azaz a turriliteszes márga képződése után adódik diasztrófikus szempontból az összlet természetes tagolódása. Telegdi Roth K. [19] ezen ellentmondást az apti-albai-cenomán emeleteket magábafoglaló középsőkréta bevezetésével igyekezett kiküszöbölni. Tekintve, hogy a szénhidrogénkutatások fqlyamán turriliteszes márgát fúrásaink nem harántoltak az Észak-Zalai-medence földtani vizsgálata kapcsán, e kérdéshez aktívan hozzászólni nem lehet. Az Észak-Zalai-medence és a Bakony-hegység rétegtani összehasonlítása alkal- mával azonban a turriliteszes márgát az alsókréta összlethez tartozónak tekintjük, mivel az a fiatalabb felsőkréta rétegekkel nem hozható a lecsekélyebb kapcsolatba sem. A triász-alsókréta lényegében egységes üledékképződési periódust, mint arra Telegdi RothK. a leghatározottabban rámutatott, az Észak-Zalai-medence földtani felépítésében is élesen jelentkező, a Bakony-hegységben a turrilit eszes márga képződése után rögzíthető ausztriai hegységképződés zárja le. Ennek hatásai regionális jelleggel nyomozhatok az Észak-Zalai-medence egész területén. Az üledékgyűjtő medence egé- szének nagymértékű, 1000 m-es nagyságrendű kiemelkedését és kisebb-nagyobb rögökre való tagolását eredményezte ez az orogén fázis. A szerkezetalakulás jellegei és részletei az Észak-Zalai-medencében fúrási adatokból még nem állapíthatók meg. Élesen jelent- kezik azonban az ausztriai hegységképződési szakaszt követő nagymértékű lepusztulás. A kiemelt triász-alsókréta komplexum a legtöbb helyen a triászig letarolódott, ami a legóvatosabb becslések szerint is legalább 1000—2000 m-es rétegösszlet lepusztítását jelenti. Ilyen mértékű lepusztulás mellett nyilvánvaló, hogy a viszonylag vékony júra és idősebb kréta rétegek apró foltokban jelentkeznek, ott, ahol mély szerkezeti helyzetben védve voltak a lepusztítástól. A turriliteszes márga képződése után megindult és való- színűleg a túron korszak egészét kitöltő lepusztulási periódus a szóbanforgó komplexum- nak peneplénné való letárolását eredményezte. Az ausztriai (pregozaui) hegységképződés ilyen gyökeres ősföldrajzi változásokat eredményező jellege a Bakony-hegység egészének fejlődéstörténetében nem jelentkezik ilyen nyilvánvaló módon. Az Északi-Bakonyra vonatkozólag Telegdi Roth K. határozottan megállapította a töréses szerkezetnek az ausztriai hegységképződéssel kapcso- latos kialakulását, valamint a 1 arámi mozgások aránylag mérsékelt hatását. A nagyará- nyú változásokat a bakonyhegységi viszonyok között az egyes szerzők általában a larámi hegységképződésnek tulajdonítják. A Bakony-hegységben kimutatható újkimmáriai mozgások — Telegdi RothK. szerint „tisziai” orogén — a Dunántúli-középhegység egészének fejlődéstörté- netében nem jelenthetnek nagy változást, inkább kisebb területre szorítkozó, de nagy méretű epirogenetikus kiemelkedést jelentenek, jelentős lepusztulással. A döntő érvek, melyek az ausztriai orogenezist dunántúli vonatkozásb an is a leg- jelentősebb hegységképződések rangjára emelik, összefoglalva a következők: 22 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 1. füzet 1. Kétséget kizáró módon igazolható a felsőkrétát képviselő szenon emelet aljzatát regionális jelleggel adó- triász, jura és idősebb kréta rétegek azonos okokra vissza vezet- hető^ egy időben történt nagymértékű lepusztulása. Az ilyen módon kialakult vegyes aljzaton a felsőkréta minden esetben transzgredálva jelentkezik. 2. Az Észak-Zalai-medencében és éppúgy a Bakony-hegységben a teljes mértékben kielégítő megkutatottság ellenére faunával kétséget kizáró módon igazolható túron korú lerakódások nem ismertek, azaz a turriliteszes márga és a gryphaeás sorozat között foly- tonos üledékképződés sehol sem mutatható ki, és ez nem is várható. 3. Az előbbi érvet figyelembe véve a hegységképződés időben határozottan rögzít- hető a turriliteszes márga és a szenon emelet között, és így az ausztriai (pregozaui) hegységképződéssel azonosítható. 3. Felsőkréta-paleogén komplexum Az ausztriai (pregozaui) orogén szakasz által eredményezett szárazföldi és lepusz- tulási időszakot a szenon emeletben meginduló epirogenetikus jellegű süllyedés és ezzel kapcsolatos újabb medencealakulás váltja fel. A kialakuló felsőkréta-paleogén meden- ceélesen elhatárolható aljzatát, mint már fentebb is említettük, a triász-alsókréta komp- lexum adja. A szenon rétegek közvetlen fekvőjét leggyakrabban felsőtriász, lényegesen ritkábban júra, illetve idősebb kréta képezi. Az aljzat peneplén jellegénél fogva az üle- dékképződés a medence jelentős részében közel egy időben indult meg. A medence fejlődéstörténetében a felsőkréta és eocén határán a larámi hegység- képződési szakasz mozgásai az üledékgyűjtő belső részein nem mutathatók ki, az üledék- képződésben és a rétegsorokban kiemelkedésre, lepusztulásra utaló bélyegek nem ismer- hetők fel. Az Észak-Zalai-medencében a felsőkréta és eocén rétegek szoros összetarto- zósága a leghatározottabban megállapítható. A Bakony-hegységben az eocén bázisán minden esetben jelentkező transzgressziós képződmények az Észak-Zalai-medencében nem mutathatók ki, valószínű, hogy ezek a bakonyhegységi édes- és csökkentsósvízi, valamint durvatörmelékes lerakódások csak a partszegélyhez közeleső területekre korlá- tozódnak. Az üledékgyűjtő medence határa a felsőkrétától kezdődően elég jól nyomozható a Bakony-hegységben. Az Észak-Zalai-medencében is több helyen vonhatók le bizonyos következtetések az egykori délkeleti partvonal helyzetére vonatkozólag. Északi, észak- nyugati irányban a medence mindeddig lehatárolatlan. A Bakony-hegységben a medence peremé a felsőkrétában nagyjából egybeesik a szenon rétegek jelenlegi elterjedésének délkeleti határával. Az eocénre vonatkozólag S z ő t s E. ősföldrajzi térképvázlatai szemléltetik a partvonalat. Az Észak-Zalai-meden- cében is a bakonyhegységi irányoknak nagyjából megfelelően adódik az ősföldrajzi el- terjedés a felsőkrétára vonatkozóan. Az eocénre vonatkoztatva a mélyfúrási adatok a partvonalaknak délebbre való eltolását teszik szükségessé, különösen a felsőeocénben, a kérdéses rétegeknek a Balatontól délre való jelentkezése miatt. A tenger térfoglalása minden bizonnyal nyugati, északnyugati irányból történt, a medence fejlődése folyamán északkelet és kissé dél felé eltolódó partvonalakkal. A felsőkréta-paleogén medencében tetemes vastagságú rétegösszlet halmozódott fel. Az eddigi kutatások mintegy 1600m maximális vastagságot mutattak ki. Meg- jegyzendő, hogy a szorosan vett Észak-Zalai-medencében a felsőkréta-paleogén komp- lexumnak eddig kimutatott legfiatalabb tagja a barton emeletbe sorolható. Megfontolandó a iudi emelet, valamint az oligocén rétegek jelentkezésének lehetősége is, annál is inkább, mivel közvetlenül az Észak-Zalai-medence déli határát jelentő nagyszerkezeti vonal mentén, Buzsák és Karád környékén tektonikusán becsípett helyzetben oligocén rétegeket Dubay : Az És zak-Zalai-medence fejlődéstörténete 23 mutattak ki egyes fúrások, felsőeocén képződmények felett. Az oligocén rétegeket is számításba véve a felsőkréta-paleogén komplexum vastagsága elérheti a 2500 m-t is. Mint az a vastagság-adatokból szembetűnik, az Észak-Zala i-medencében feltárt felsőkréta, eocén, valamint szegélyhelyzetben kimutatott oligocén a bakonyhegységi parti kifejlődésekhez képest a nyílt medence feltehetően teljesebb rétegösszlete, ahol a mozgékony medenceperem bonyolult helyi fácieseket eredményező hatásai már nem jelent- keznek. Felsőkréta. Az Észak-Zalai-medence felsőkréta rétegösszlete a fúrási adatok alapján a finom részletekig ismertté vált. A felsőkréta egységes rétegtani tagolása a leg- teljesebb mértékben biztosítható mind a kőzetkifejlődés, mind a faunák jellegei alapján. A bakonyhegységi felsőkréta összletnek K o c h A. [6] által bevezetett beosztása, mely mindmáig vita tárgya, az elkülönített tagok egymáshoz való viszonyának kérdésé- ben, az Kszak-Zalai-medencében teljes igazolást nyert. Emellett lehetővé vált az egyes elkülönített tagok pontos definiálása, valamint az elhatárolás indoklása. Az olajipari gyakorlatban a gryphaeás, hippuriteszes és inocerámuszos-globotruncanás megjelölések minden esetben szigorúan vett rétegtani kategóriákat jelentenek. A szenon összlet kezdő tagja a gryphaeás sorozat. A sorozat kőzett anilag vegyes kifejlődésű, a gyakoriság sorrendjében agyagos, meszes és finomszemű homokos kőzetek jelentkezésével. Feltűnő a durvább törmelékes kőzetek teljes hiánya, mely a törmelék- anyag származási helyének nagyobb távolságára utal. A rétegsor a transzgressziós kép- ződményektől kezdődően teljes egészében tengeri jellegű. 1. A gryphaeás sorozat típusszelvénye a következő. (Az egyes elkülönítetten tárgyalt szintek egyszersmind horizontálisan jelentős területi elterjedésben jól követ- hető rétegeket jeleznek.) Közvetlenül az idősebb mezozóos aljzatra települten sötétszürke, fekete márga, agyagmárga és barnakőszéncsíkos agyag jelentkezik, alárendelten vékony mészmárga és korallmészkő rétegekkel. Véleményem szerint ez a szint azonosítható az ajkai kőszéntele- pes összlettel. Jellemző ennek a szintnek faunagazdagsága, gyakori Foraminiferák magá- nyos és telepes korallok, valamint helyenként tömegesen fellépő Molluszkák a legfőbb faunaelemek. Különösképpen a miliolinás, miscelláneás, vidalinás Foraminifera-társulás jellegzetes. A következő jól elhatárolható szint a helyi üledékképződési körülményektől függően két fáciesben jelentkezik. A gyakoribb fácies szürke márga és mészmárga réte- gekkel váltakozó, finomszemű, gumós homokkő-rétegekkel jellemzett, melyet heteropi- kusan sárgásbarna rudistás-törmelékes mészkő helyettesít. A mészkőfácies esetén e szintnek helyenkénti lényeges — 140 m-t elérő — ki vastagodása is megfigyelhető. A gryphaeás sorozat felsőbb részének zömét finomszemcsés mészkőcsíkokkal vál- takozó szürke márga és mészmárga rétegek adják. E képződményekre jellemző, hogy általában ősmaradványokban szegényebbek, eltekintve egyes rétegekben nagyobb számban fellépő apró Fór aminif éráktól. A viszonylag egységes üledékképződésben beálló kisebb, rövid ideig tartó törésekkel kapcsolatosan jelentkező, eltérő kifejlődésű rétegek lehetővé teszik a gryphaeás sorozat felsőbb részének további tagolását. Feltehetően idő- szakosan ismétlődő elsekélyesedésekkel kapcsolatosan a márgás rétegsorba két szintben maximálisan 15— 20 m vastagságú, apró Rudisták helyenkénti tömeges fellépésével jel- lemzett mészkőrétegek iktatódnak. Egy további litológiailag és faunisztikailag elkülöníthető szint a gryphaeás sorozat felső harmadában jelentkező, mintegy 30 m vastagságú mészmárgából, ületve finom- szemcsés mészkőből álló réteg. A sorozat felső részén a hippuriteszes mészkőbe való átmenetnél finomszemcsés és rudistás-törmelékes mészkőrétegek nagyobb arányban vesznek részt a rétegsorban. 24 Földtani Közlöny, XCII . kötet, 1 . füzet A gryphaeás sorozat legteljesebb kifejlődésében 360— 380 m vastagságú. Egyes részeken vízalatti lepusztulásra visszavezethető réteghiányok miatt a vastagság 200 m alá csökken. 2. A gryphaeás sorozat fedőjében jelentkező 200 m körüli vastagságú, egyöntetű, mészkőkifejlődésű rétegösszletet tekintjük a hippuriteszes mészkőnek. A gryphaeás és hippuriteszes rétegek természetes határát az üledékképződésben beálló lényeges változás — a pelites és pszammitos anyag teljes háttérbeszorulása — adja. A hippuriteszes mészkőben litológiailag két típus különíthető el. Az egyik rudistás- törmelékes, a másik finomszemcsés-foraminiferás. A kőzetek általában sárgásfehér, sárgásbarna színűek. A két kőzetféleség szeszélyesen egymásbafogazottan jelentkezik, az összlet felső részén a törmelékes kőzettípus túlsúlyával. A mélyfúrási adatok alapján biztosan megállapítható, hogy a gryphaeás és hippu- riteszes rétegek egymást nem heteropikusan helyettesítő fáciesek, hanem rétegtanilag ténylegesen elkülönülő összletek. A bakonyhegységi felsőkréta szelvényeknél felmerülő heteropikus fácies kérdés, a kétszintű hippuriteszes mészkő kérdése abból a tényből következik, hogy a gryphaeás sorozat is tartalmaz, mint arra fentebb utalás történt, litológiailag a hippuriteszes mészkőhöz esetenként nagymértékben hasonló rudistás mészkőrétegeket. Éppen ezért éles különbséget kell tenni a litológiai-faunisztikai jelleget tükröző rudistás és a rétegtani fogalmat jelentő hippuriteszes jelzők között. A mélyfúrási gyakorlatban az ilyen jellegű szétkülönítés következetesen megvalósítható. 3. A hippuriteszes mészkő fedőjében az inoceramuszas-globotrun- canás rétegek vannak. A mészkőképződésnek az üledékképződési viszonyok gyors megváltozása vet véget. Az üledékgyűjtő medence bizonyos mértékű süllyedésével és a környező szárazföldeken megélénkülő lepusztulással a szinte teljes egészében biogén mészkőképződést finomszemű, meszes- agyagos üledékek lerakódása váltja fel. A hippuriteszes mészkő fedőjében mintegy 100— 150 m vastagságban fakó, világos zöldesszürke, zöld. márgacsíkos foraminiferás mészmárga jellemző, 80— 90% -ot is elérő karbonáttartalommal, a legcsekélyebb, durvább törmelékanyag nélkül. Az összlet felsőbb részében a karbonáttartalom fokozatos csökkenése mellett, sötétebb zöldesszürke, szürke színű, többé-kevésbé finomhomokos márgarétegek jellemzőek. Az inoceramuszos- globotruncanás összlet eddig ismert legmagasabb szintjeiben a fentebbi márgarétegeknek vékony, finomszemű, meszes homokkőrétegekkel való váltakozása tapasztalható, a Fora- minifera-faunában jelentkező kismértékű változás mellett. A felső szintre jellemző a Pseudotextularia és V entilabrella genusz megjelenése. Az inoceramuszos-globotruncanás márga-összlet élesen elhatárolható a hippuri- teszes mészkőtől faunisztikai jellegek alapján is. Ezen összlet legalsó rétegeiben lépnek fel ugyanis az egész észak-zalai és bakonyi felsőkrétában először egy gazdag Foraminifera- fauna jellemző elemeiként a Globotruncana genusz különböző fajai. A Globotruncanáknak fejlett formákkal való hirtelen megjelenése új ősföldrajzi kapcsolatok kialakulását jelzi. Az inoceramuszos-globotruncanás márga összlet vastagsága az eddigi adatok szerint 350— 360 m körüli. A mintegy 1000 m összvastagságot elérő felsőkréta rétegösszlet epikontinentális jellegű, az aljzat nyugodt ütemű és egyenletes süllyedése következtében kiegyenlített üledékképződéssel. A gyphaeás sorozat, hippuriteszes mészkő és inoceramuszos-globo- truncanás márga a szenon emelet szantoni, kampáni és maestrichi alemeletét képviselheti. A dániai emelet kérdése a mélyfúrások alapján is mindeddig nyitott. A felsőkréta-paleogén medence eddig ismert területein, melyek a medence délkeleti pereméhez elég közel esnek, a dániai emelet földtörténeti eseményei bizonytalanok. Bizonyos azonban, hogy a felső- kréta és eocén között nagyobb arányú lepusztulással semmiképpen sem számolhatunk. A felsőkréta és eocén rétegeknek az Észak-Zalai-medencében megismert egymáshoz való Dubay : Az Észak-Zalai-medence fejlődéstörténete 25 viszonyát tekintve, azok érintkezését feltáró számos fúrás szelvénye alapján az a be- nyomás alakul ki, mintha folyamatos tengeri üledékképződéssel állnánk szemben a felsőkréta és eocén között. A felsőkréta és eocén rétegek szoros összefüggése, valamint a larami szinorogén kiemelkedésnek csupán a bakonyhegységi, medenceperemi helyzetben való határozott jelentkezése miatt a larami hegységképződést semmiképpen sem tekinthetjük a felsőkréta- paleogén medence fejlődésében gyökeres változásokat előidéző mozzanatnak. Eocén. Az eocén idősebb tagjait képviselő jelentős, 120— 130 m vastagságú mészkőösszlet az eddigi adatok szerint minden esetben az inoceramuszos-globotruncanás márgaösszlet legfelső, homokkő közbetelepüléses rétegein konkordáns település mellett jelentkezik. Az alsóeocén durvatörmelékes, transzgressziós képződmények, valamint édes- és csökkentsósvízi rétegek teljes hiányával jellemzett. Ettől eltekintve az Észak- Zalai-medence eocén rétegösszlete jelentős egyezést mutat a Bakony-hegység nyugati részének eocénjével. 1. Alsóeocén. Az inoceramuszos-globotruncanás márgára települő fentebb említett mészkőösszlet alsó, mintegy 50— 60 m vastagságú szakasza képviseli az alsó- eocént, szürkésbama, gyakran kissé agyagos, alveolinás-müiolinás, illetve a felsőbb szintekben alveolinás-nummuliteszes mészkőrétegekkel. A nagy Foraminiferák egyes rétegekben kőzet alkotó mennyiségben jelentkeznek. Kopek G. és Kecskeméti T. [7] által megkezdett vizsgálat kiterjesztésével a nagy Foraminiferák részletes fauna vizsgálat a alapján még eldöntésre váró probléma, hogy a jelentős vastagságú mészkőösszlet a teljes alsóeocént képviseli-e vagy csak annak felsőbb részét. A felsőkréta és eocén rétegeknek az Észak-Zalai-medencében jelentkező, folytonos üledékképződésre utaló településéből következtetve valószínűnek látszik, hogy ezen alveolinás mészkőrétegek a londoni emeletnél idősebb alsóeocént is képviselik. 2. Középsőeocén. Az alsóeocén mészkőre üledékfolytonossággal települ a középsőeocén, mely a bakonyi főnummuliteszes mészkővel azonosítható. Az Alveolinák fokozatos kimaradása mellett sárgásbarna színű, kőzetalkotó mennyiségű Nummulites és Assilina maradványokat tartalmazó mészkőrétegek jellemzőek. Szórványosan Litho- thamnium- töredékek is megfigyelhetők. A középsőeocén — lutéciai — mészkőösszlet mintegy 60— 70 m vastagságú. 3. Felsőeocén. A középsőeocén nunmmliteszes-asszilinás mészkő felett a kőzet színének világosodásával, a nagy Foraminiferák kimaradása mellett folytonos településben a felsőeocénbe sorolható apró foraminiferás, ritkán discocyclinidás, szórtan glaukonitos, kissé agyagos mészkő jelentkezik. A mészkőképződés a felsőeocénben rövid időre korlátozódott, mintegy 10— löm vastagságú mészkőréteget eredményezett . A felső- eocén mészkő fedőjében feltárt további felsőeocén rétegösszlet a kőzetkifejlődés alapján élesen kettétagolható. Az összlet alsó, mintegy 100— 130 m vastagságú tagja, mely fokozatosan fejlődik ki a felsőeocén mészkőből, zöldes-szürke, helyenként glaukonitos, foraminiferás agyag- márga rétegekből áll. E rétegek Foraminifera-faunáj a teljesen megegyező aMajzon L. [9] által a Bakony-hegységben elkülönített globigerinás-hantkeninás lerakódások faunájával. A barton emelet felső tagjára jellemző a szórt vulkáni-törmelékek megjelenése és egyre fokozódó jelentősége. Az összlet alsóbb részén még foraminiferás agyagmárga rétegekkel sűrűn váltakozó vulkáni tufa, tufit és agglomerátum felfelé haladva szinte kizárólagossá válik. A szórt vulkáni törmelékanyag, főképpen a több cm-es törmelék- darabokból álló agglomorátum szemnagysága igen közeli vulkáni központot jelez. A pusztaedericsi területen jelentős kiterjedésben kimutatott, a törmelékes vulkánitokkal egyező kőzettani jellegű vulkáni tömeg valószínűleg a vulkáni működés egyik közvetlen 26 Földtani Közlöny, XC1I. kötet, 7. füzet központját jelenti. A szórt vulkáni összlet az egyes tufitos rétegekben jelentkező Foramini* ferák tanúsága szerint teljes egészében tengerben ülepedett le. A vulkáni működés kőzettanilag a színes elegyrészek alapján két elég jól elkülönít- hető típusú kőzetet eredményezett. A gyakoribb típus amfibolandezit, illetve tufa, mely utóbbi szinte teljes egyezést mutat a Padrag-halimbai medencéből Székyné F u x V. és Barabás A. [18] által vizsgált barton emeletbeli andezittufával. A másik kőzettípus mindeddig csak a vulkáni törmelékes kőzetek között volt kimutatható. Az amfibolandezitben is már elvétve jelentkező biotit túlsúlyra jutásával szürke és vöröses amfibolos biotitandezit törmelék darabok mutathatók ki a vulkáni agglomerátumban, valamint savanyú biotitandezittufa is jelentkezik. Az amfibolandezit és amfibolos biotitandezit törmelékekben való együttes jelent- kezése a vulkáni működésben legalább két kitörési központot valószínűsít. A szorosan vett Észak-Zalai-medencében a paleogénnek az eddig kimutatott legfiatalabb tagjaként ez a bartoni emeletet valószínűleg teljes egészében kitöltő andezit- tufás, agglomerátumos rétegsor jelentkezik. A felsőeocén rétegösszlet vastagsága eléri a 600 m-t, melyből 480—500 m a szórt vulkánitokkal jellemzett. Nagymértékben valószínűnek tartom, hogy az előzőleg már említett, az Észak- Zalai-medencén területileg kívüleső határos helyzetben, a buzsáki területen kimutatott oligocén rétegösszlet szoros kapcsolatban van az észak-zalai felsőeocénnel. A két terület közötti csekély távolságot, valamint a felsőeocén és oligocén képződmények között szinte mindenütt kimutatható összeforrottságot tekintve, joggal feltételezhető, hogy a Buzsákon tektonikusán erősen kibillentett helyzetben, mintegy 1000 m vastagságban harántolt szürke, zöldesszürke foraminiferás agyagmárga és homokkőrétegek váltakozá- sából álló összlet az Észak-Zalai-medencében is kifejlődhetett, és az eddig megkutatott területeken utólagosan lepusztulhatott. A felsőkréta-paleogén üledékgyűj tő-medence fejlődésében a szávai hegység- képződés — mely országszerte kimutathatóan egyik legjelentősebb hatású orogén szakasz — az Észak-Zalai-medencében is gyökeres ősföldrajzi változásokat, végső soron a medence teljes megszűnését eredményezte. Az Észak-Zalai-medence déli peremén jól követhető a szávai hegységképződés általános jellegébe jól beilleszkedő, rátolódásszerű nagyszerkezeti vonal, melyről a továbbiakban részletesebben szólunk. Feltehető azonban, hogy ez a mozgási szakasz az Észak-Zalai-medence vonatkozásában inkább a megelőzőleg képződött rétegösszletek nagymértékű regionális kiemelkedését okozta nagyobbarányú szerkezetalakítás nélkül. Az alsómiocén és a helvéti korszak folyamán a terület teljes egészében szárazulat volt, amit az illető rétegek tökéletes hiánya igazol. A medence fejlődéstörténetében a stájer orogén szakasz jelentős állomás. A diszjunktív mozgásokkal jellemzett hegység- képződés hatására bonyolult töréses rögszerkezet alakult ki 1000 m-t is elérő vetődések mentén. A felsőkréta-paleogén rétegeknek feltehetőleg már a szávai szakasz után megindult erőteljes lepusztulása a stájer orogenezist követően még fokozottabbá vált. A kérdéses rétegek a szerkezeti helyzettől függően nagymértékben letarolódtak. Nagy területeken a lepusztulás a triász-alsókréta rétegösszletet is jelentős mértékben érintette, ami az oligocén egykori jelenlétét is feltételezve maximálisan 2500— 3000 m vastagságú réteg- összlet letárolását jelenti. A denudációs folyamatok a megelőzőleg kialakult töréses szerkezetet halványan visszatükröző középhegységi térszínt formáltak 400—500 m-t elérő szintkülönbségekkel . 4. Neogén komplexum. A Pannóniai-medence aljzatának a neogén folyamán történő epirogenetikus jellegű besüllyedése a medence egyes területein időben és intenzitásban eltérően indult meg. A középső- és felsőmiocén képződmények a Pannó- Dub’ay : Az Észak-Zalai-medence fejlődéstörténete 27 mai-medence különböző területein éppen emiatt jelentős mértékben eltérő kifejlődéssel és vastagsággal jelentkeznek. A medence egészét tekintve az alsópannón alsó részétől kezdődően egyöntetűség jelentkezik. Az Észak-Zalai-medencében a tortónai emelet kezdetén meginduló és mérsékelt intenzitással folytatódó besüllyedés magyarországi viszonylatban az egyik legteljesebb középső-, felsőmiocén rétegösszlet kialakulását tette lehetővé. Az észak-zalai miocén kifejlődése alapján jól elhatárolható a környezetétől. Tortónai emelet. A tortónai emelet kifejlődését nagymértékben befolyá- solja az a tény, hogy az alsómiocén lepusztítási időszak folyamán az Észak-Zalai- medencében erősen tagolt térszín állt elő, sokszor nagy távolságokra követhető gerinc- vonulatokkal és bemélyedésekkel. A tagolt térszín következtében a tortónai korszak jelentős részében szigettenger borította a területet, ami az elég jelentős fáciesváltozatos- ság mellett nagyarányú vastagság különbségekben tükröződik. A transzgredáló tortónai tenger a kiemelkedéseket fokozatosan elöntve a tortónai korszak végén éri el maximális kiterjedését, anélkül, hogy az egész medencét elborítaná. A tortónai emelet vastagsága a teljes hiány és az eddigi maximális 500 m-es érték között változó. Ősföldrajzi vonatkozásban a legjelentősebb térszíni és egyben tektonikai alakulat a Keszthelyi-hegységtől kiinduló délnyugati és nyugati irányban nyomozható gerinc. Ez a tortónainak csaknem a végéig, illetve egyes területeken az egész tortónai korszak folyamán szárazulatként kiemelkedő gerinc határolja el egymástól az Észak-Zalai- és Dél- Zalai neogén medencéket, mely utóbbi az észak-zalainál lényegesen nagyobb ütemű süllye- déssel és törmelékes kőzeteknek nagy vastagságban való felhalmozódásával élesen eltér. Az Észak-Zalai-medence tortónai képződményeire általában jellemző a dürvább törmelékes kőzetek hiánya, eltekintve a medence délnyugati részétől, ahol is a rétegsor felépítésében jelentős szerepű finom, és középszemű homokkőrétegek kétségtelenné teszik az üledék-anyagnak délnyugatról, nyugatról történő szállítását. Az Észak-Zalai- medencében nagy területi elterjedésben jelentkező maximálisan 28 m vastagságú közép- és durvaszejnű glaukonitos homokkőréteg bizonyos tektonikus okokra visszavezethető ősföldrajzi változást jelez, viszonylag közeli kristályos kőzetekből álló tömeg kiemelke- désével. Az Észak-Zalai-medencében a tortónai emelet legidősebb tagja csökkentsós- vízi, gyakran tarka, vékony barnakőszén-rétegeket tartalmazó agyag osztreás paddal, mely felfelé fokozatosan tengeri képződményekbe megy át. E rétegek csak a tortónai előtti térszín mélyedéseiben mutathatók ki. E rétegek valószínűleg megegyeznek a Herend-szentgáli és várpalotai területek tortónai barnakőszén összletével. Általánosan, az egész tortónai tengeri rétegekkel jelentkezik, az összlet alján vékonyabb- vastagabb, helyenként konglomerátumos, lithothamniumos mészkőréteggel. Ezen, időben eltolódó transzgressziós képződmény felett egyveretű finomhomokos, foraminiferás márgából álló rétegsor települ, alsóbb részén jelentős glaukonit-tart alom- mal és a fentebb említett glaukonitos homokkő közbetelepüléssel. A tortónai emelet felső része két fáciesben jelentkezik, mely fácieskülönbségek a változó tengermélység következményei. A nyíltabb és mélyebb vizű medencerészek- ben a tortónai emelet végig márgás kifejlődésű és kis vastagságú. Az elsekéiyesedő te- rületeken amárgás rétegösszletet tekintélyes, maximálisan 180— 200 m vastagságú márga és inészmárga rétegekkel váltakozó lithothamniumos, foraminiferás, molluszkás, törme- lékes mészkőrétegek helyettesítik. E mészköves kifejlődés a medencének a Bakony-hegy- séghez simuló részén a legelterjedtebb. A tortónai emeletben a mészkőképződésnek két szintben való jelentkezése egyértelmű a lajtamészkőnek Vadász E. [21] által hangoz, tatott Mecsekhegységbeli kétszintűségével. Hasonlóan ír W i n k 1 e r-H e r m a d e n [26] a Szávamedence területén alsó és felső lajtamészkőről. 28 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 7. füzet D ub ay : Az Észak-Zalai-medence fejlődéstörténete 29 A tortónai emeletnek a Foraminifera faunákkal való részletesebb tagolása mind ez ideig hitelt érdemlő módon nem volt lehetséges a farrnák kevert jellege miatt. Vulkáni működés termékei elterjedten jelentkeznek a tortónai összletben. Az idősebb rétegekben riolittufa és tufit, valamint bentonit, maximálisan 5—10 m-es rétegei és vékony csíkjai, a felsőbb rétegekben andezites jellegű kristálytufa vékony csíkjai jelentkeznek. Általában az egész tortónaira jellemző szórt vulkáni törmelék- nek, főképpen idiomorf biotit-pikkelyeknek szórványos jelentkezése. A vulkáni műkö- dés egyik központjára a legutóbbi időben az őriszentpéteri kutatások kapcsán derült fény. Itt a márgás-homokos kifejlődésű tortónai rétegek alatt több, mint 200 m vastag- ságban harántoltak elég erősen bontott riolittufát. A tufaösszlet nagy vastagsága konkrét utalás a feltörés helyére. E nagy vastagságú tufaösszlet kőzettanilag azonos a tortónai emelet alján jelentkező, fentebb említett riolittufa, tufit-rét egekkel. Szarmata emelet. A szarmata korszak megegyezően annak regressziós jellegével, az Észak-Zalai-medence egyes területein a tenger részleges visszahúzódásával jellemzett. Természetszerűleg a kismértékű regresszió csak azokon a területeken jelent- kezik, ahol a tenger a tortónai végén a legsekélyesebb volt. A mélyebbvizű medencé- ben a regressziós jelleg a legcsekélyebb mértékben sem mutatható ki. A szarmata emelet ilyen módon ott hiányzik, ill. a kimutathatatlanságig elvékonyodik, ahol a tortónai előtti lepusztulási felszín a legmagasabb helyzetű volt és így a kiemelkedéshez viszonylag kismértékű vertikális mozgás elégséges volt. A szarmata rétegek hiányával kizárólag azokon a területeken számolhatunk, de ott sem mindenütt, ahol a tortónai emelet leg- felső rétegei igen sekély tengeri jellegűek, azaz mészkőkifej lődésűek. A mélyebb medencerészek 50—60 m vastagságú szarmatája a jellegzetes lemezes halmaradványos márga rétegek mellett finomhomokos márga és vékony, finomszemű homokkőrétegekből épült fel. A homokosabb jelleg a szarmatában is a medence dél- nyugati részén fokozott és emiatt a szarmata valamivel vastagabb. A tortónai képződ- mények felé tökéletes üledékfolytonosság jelentkezik, a gyér Foraminifera- és Molluszka- fauna azonban élesen jelzi a tenger csökkent sótartalmúvá válását. A szarmata márgás kifejlődése különösen a kétségtelen olaj anyakőzet jelleg miatt érdemel fokozott figyelmet. A medence peremi részein sekélyvízi kifejlődésben a szarmata törmelékes-, oolitos-mészkőkifejlődésben gazdag faunával jelentkezik, helyenként idősebb aljzatra, transzgressziós módon települve. Pannóniái emelet. Mint a Pannóniai-medencében általában mindenütt, az egységes tengerelborítás az alsópannóniaiban következett be az Észak-Zalai-meden- cében is. A szarmatában szigetszerűen kiemelkedő magaslatok a medencealjzat foko- zatos süllyedésével víz alá kerültek. Egyes, a Bakony-hegységhez közvetlenül kap- csolódó kiemelkedéseket csak a felsőpann ónban borította el az egész pannóniai folyamán legnagyobb kiterjedését elérő beltenger. Ebben az időben csak a Bakony-hegység nagyobb területei maradtak szeszélyes part vonalú szigetekként kiemelkedett helyzetben. Az Észak-Zalai-medencének pannónbeli süllyedése nagymértékben változó. Álta- lános szabályszerűség, hogy a Bakony-hegységtől a nyugati országhatár felé haladva a süllyedő mozgás egyre intenzívebbé válásával egyre vastagabb pannóniai rétegösszlet alakult ki. A délnyugat Dunántúl folytonos' településű pannóniai összletének tagolása Strausz L. [13, 14, 16] molluszka-fauna vizsgálatai alapján teljesen egyértelmű. 2. ábra. Az Észak-Zalai-medence neogén medencealjzatának szintvonalas térképe. Jelmagyarázat : 1. Szintvonalak a neogén medencealjzat felszínén, mát. sz. a., 2. Vető, 3. A neogén medencealjzat kép- ződményei a felszínen. Abb. 2. Ischypsenkarte des vornecgenen Beckenuntergrundes. Zeichenerklárung: 1. Isohypsen an dér Oberfláehe dér vorneogenen Bildungen, m u. d. M., 2. Bruch, 3. Ausbisse dér vomeogenen Gesteine. 30 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 7. füzet Az alsópannóniai és felsőpannóniai határa, mint arra K e r t a i Gy. már régebben rámutatott, éles litológiai változással is jellemzett. Ezen összefoglalás keretei között az Észak-Zalai-medence pannóniai réteg- összletének csak fő jellegzetességeit kívánjuk kiemelni, különös tekintettel az összlet részletesebb litológiai tagolhatóságára. Az Észak-Zalai-medence legnagyobb részén az alsópannóniai legalja jellegzetes, igen vékony, finomszemű homokkőcsíkokkal tagolt márgaösszlettel jelentkezik, melyet helyi elnevezéssel Hahót-márgaként tartanak nyilván. Ez a márgaösszlet a medence belsőbb részein üledékfolytonossággal fejlődik ki a szarmatából. A medence délnyugati részén a tortónai és a szarmata kifejlődéseknél említett homokosabb jelleg az alsópannó- niai legalján is határozottan jelentkezik, ami a délről határos Dél-Zalai-medence felé mutat üledékképződési kapcsolatokat. Az alsópannóniai középső szintjében az üledékképződésben beálló regionális jellegű, a környező szárazföldeken a lepusztulási folyamatok nagyméretű élénkülésével orogenetikus kapcsolatokat mutató változás, vékonyabb-vastagabb agyagmárga réte- gekkel tagolt, nagy vastagságú homokkőösszlet kialakulását eredményezte. Ez a homok- köves összlet éles elhatárolódás nélkül megy át az alsópannóniai felső szintjébe, melyet a homokos üledékképződés mérsékeltebbé válása jellemez. Az alsópannóniai legalja igazolhatóan mélyebb vízi képződésű. A több lo km-es távolságokra szinte méterről-méterre azonosítható rétegekből felépülő összlet igen csendes vízben rakódhatott le. E jelleget összevetve a faunaszegénységgel, kétségtelen, hogy az igen lassú üledékképződés egy a tengeráramlás és hullámmozgás zavaró hatá- saitól mentes mélyebb vízben következett be. Az alsópannóniai a középső szinttől kezdődően sekélyvízi képződésű, amit a gyakoribb keresztrétegzettség és hullámbarázdák mellett a homokkőrétegeknek általá- nosan lencsés kifejlődése igazol. E bélyegek az összletben felfelé haladva mindinkább jellemzővé válnak. A felsőpannóniai alján a víz szinte teljes kiédesedése mellett az üledékképződés is nagymértékben megváltozik, az összlet felépítésében finomszemű, laza homok és homokkő rétegek dominálnak, ezekkel együtt az alsóbb szakaszban szürke, feljebb elég gyakran tarka agyagrétegeket, valamint a jellegzetes, általában kis vastagságú fás- földes barnakőszén és mészmárga-rétegeket kell megemlíteni. A felsőpannóniai végén a süllyedő mozgás megszűnésével kapcsolatban a medence teljes feltöltődését követő csekély kiemelkedéssel zárul a neogén üledékciklus az Észak - Zalai-medencében. A medence északi és nyugati részein jelentkező és a levantei eme- letbe sorolt kavicslerakódásokat a medence megszűnése után kialakult ősi folyamháló- zat hozta létre. A pannóniai képződmények vastagsága, különösen az alsópannóniaié erősen változó. A medenceperemek felé haladva az alsópannóniai képződmények fokozatos vékonyodása tapasztalható. A felsőpannóniai általában egyenletesebb vastagságú. Az eddig maximálisnak számító vastagságérték az alsópannóniaiban és a felsőpannóniaiban egyaránt 1300 m. A medence nagy terülétein 800 m alsópannóniai és 1100—1200 m felsőpannóniai átlag vastagság jellemző. A negyedkori képződmények az Észak-Zalai-medencében jelentéktelen vastag- ságúak, pleisztocén kavics és lösz, valamint holocén alluviáhs rétegekkel. IV. Az Észak-Zalai-medence szerkezeti jellegei Az Észak-Zalai-medencében az ausztriai, szávai, stájer és rodáni orogén szaka- szokkal azonosítható mozgások szerkezet alakító hatása jelentkezik. Az egyes változó erősségű és jellegű hegységképződési fázisok összegezéséből állt elő a rétegek ma észlel- Dubay : Az Észak-Zalai-medence fejlődéstörténete 31 hető földtani szerkezete. Az aktív hatások főleg az idősebb összletek szerkezetében jelentősek, a neogén összlet sok helyütt jelentkező felboltozódásai az aljzat térszíni egyenetlenségeivel összefüggő tömörülési alakulatok. Az egyes komplexumok változó megkutatottságának következtében az egyes hegységképző mozgások által kialakított szerkezet változó pontossággal rajzolható meg. Az ausztriai hegységképződés által eredményezett hegységszerkezet, mint arra már előbb is utalás történt, a triász-alsókréta komplexumra vonatkozó viszonylag hézagos vertikális jellegű adatok miatt még tisztázásra vár. A meglevő adatok még a szerkezetalakulás fő jellegeinek megállapítását sem teszik lehetővé, inkább csak bizony- talan következtetéseket lehet levonni a triász rétegek szerkezetére vonatkozóan. A nagylengyeli terület egyes részein, ahol a triász rétegek viszonylag sűrű háló- zattal vannak feltárva, a kérdéses kami agyagos-dolomitos összletben kis területen erősen eltérő dőlésszögek figyelhetők meg. Elképzelhető, hogy e szóbanforgó rétegek szerkezete hajlításos jellegű. Határozott véleményt természetszerűleg csak kielégítőbb vertikális feltárás után lehet nyüvánítani. Általában jellemző a magmintákban rétegzett triász képződmények meredek, meghatározatlan irányú 30— 40°-ot is meghaladó dőlése, ami a felsőkréta fedőképződ- mények dőlésétől jelentős mértékben eltér. A nagy vastagságú fődolomit minden bizonnyal töréses szerkezetű, az összlet homogén rideg voltából következően. A kőolajkutatások újabb eredményei alapján az Észak-Zalai-medence triász ré- tegei szerkezetének megismerése egyre inkább előtérbe kerül. A további kutatásoktól vár- ható, hogy az Észak-Zalai-medence triász-alsókréta komplexumának az ausztriai hegység- képződés nyomán kialakult szerkezeti formái részleteikben megismerhetők lesznek. Az ausztriai hegységképződést követően valóban szerkezetalakító mozgások a szávai orogenizissel azonosíthatók. E hegységképződés hatására alakult ki vagy újult fel nagymértékben az a nagyméretű rátolódásos jellegű szerkezeti öv, mely a Balaton vonalával párhuzamosan, nyugatabbra pedig kelet-nyugati csapásirányban az Észak- Zalai-medence déli peremén nyomozható. Ennek a szerkezeti vonalnak mentén a bakonyi- észak-zalai szerkezeti egység dél felé irányuló mozgással fiatalabb képződményekre tolódik rá. Ez a rátolódás legszembeötlőbben a Balatontól délre, Buzsák és Karád környékén jelentkezik, ahol a Balatoni el vidék varisztida fillit összlet e mélybesüllyedt déli folytatásának tengeri felsőkarbon, illetve oligocén képződményekre való rátolódása a fúrási adatok alapján nagymértékben valószínűnek látszik. Ilyen tektonikai körül- mények mellett magyarázható csak meg, hogy a neogén rétegek alatt maximálisan 600—700 m mélységben nyomozható fillitsávtól közvetlenül délre, tektonikusán erő- sen igénybevett, esetenként függőlegesre áhított oligocén képződmények minimálisan 1000 m-es vastagságban, azaz 1700—2000 m-es mélységig jelentkeznek. Ez a nagyszerkezeti vonal lényegében párhuzamos a Balatoni el vidék szerke- zetére jellemző rátolódási síkokkal, ezeket azonban méretét tekintve meghaladja. A rátolódás kora a Balatontól délre a rupéli és helvéti korszak között rögzített és a Magyar-középhegységben kompressziós szávai mozgásokkal azonosítható. A Balaton vonalától nyugatra ez a szerkezeti vonal fúrások hiányában köz- vetlenül kimutatva nincs, egyes közvetett adatok azonban határozottan arra utalnak, hogy valóban folytatódik. A Balatoni el vidék perm triász összleté- nek az Észak-Zalai-medencében említett hiánya e rátolódás mentén bekövetkezett tektonikus elnyíródással magyarázható. A pusztamagyaródi fúrásban jelentkező, szinte milonitos jellegű kataklázos gránit is határozottan utal az itteni nagyarányú össze- nyomódásra. Ennek a rátolódásnak nagyjából a Keszthelyi-hegység vonalától nyugatra eső szakaszán, a szávai hegységképződést követő kismértékű felújulása is tapasztalható. 32 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 1 . füzet D u b ay : Az Észak-Zalai-medence fejlődéstörténete 33 A több fázisban bekövetkezett déli irányú vízszintes mozgások eredményezhették a Dél-Zalai-medence 4000 m-es vastagságot meghaladó neogén rétegösszletének disz- harmonikus boltozatsorokba való felgyűrését. A szávai hegységképződéssel kapcsolatos szerkezetalakulás, mely a fentebbi rátolódásos mozgás jellegébe beilleszthető lenne, az Észak-Zalai medence északabbra eső területein mindeddig határozottan nem mutatható ki. Említést érdemelnek azon- ban a rátolódási vonalakhoz kötötten jelentkező ÉNy — DK-csapású vízszintes eltolódások. Az Észak-Zalai-medencében legjellemzőbb a stájer hegységképződés során léte- sült töréses szerkezet. A szávai szakasz kompressziós jellegű mozgásaival ellentétben diszjimktív hatásokkal jellemzett a szerkezet alakulás. Lényegében a stájer hegységképződés utóhatásával van összefüggésben az Észak- Zalai-medence tortónai emeletben bekövetkezett besüllyedése is. Az Észak-Zalai-medencében a felsőkréta-paleogén összletnek egyes területeken igen sűrű fúrási hálózattal való teljes feltárása lehetővé tette a stájer orogén szakasz által létesült szerkezet törvényszerűségeinek megállapításán túl a finom részletek meg- rajzolását is. Általánosan jellemző a felsőkréta-paleogén komplexum déli, délnyugati irányú 15— 20°-os monoklinális dőlése és északnyugat — délkelet csapásirányú meredek fővetők mentén kialakult párhuzamos-lépcsős szerkezete. Egyes területeken, főleg a hahóti gerinc északi szárnyán a fővetők kelet— nyugati csapásirányba való átfordulása jelent- kezik. Árkos beszakadások viszonylag ritkák. A fővetők méretei igen jelentősek. A leggyakoribb 150—250 m-es vetőmagasság mellett nem ritkák a 600—800 m-t elérő, sőt esetenként 1000 m-t is meghaladó vető- magasságok sem. Az eddigi adatok szerint a mozgások függőleges irányúak, horizontális eltolódásra utaló bélyegek nélkül. Hatásukat tekintve lényegesen alárendeltebbek a fővetők irányára nagyjából merőleges északkelet — délnyugati csapásirányú vetők. E vetők, melyeknek méretei meg sem közelítik a fővetőket, az egyes tektonikai lépcsők hosszan elnyúlt pásztáit kisebb- nagyobb rögökre tagolják. Mint a fentiekből kitűnik, az Észak-Zalai-medence stájer szerkezete nagyfokú szabályosságot mutat. A szerkezeti felépítés szabályossága megkönnyíti a sűrűn jelent- kező vetők miatt egyébként igen bonyolult kutatási munkálatokat. A jobb tájékozódás érdekében célszerű az Észak-Zalai-medence további szer- kezeti részegységekre való bontása. Az eddig részletesebben megkutatott területeken az alábbi egységek megkülönböztetése feltétlenü1 indokolt. 1. A hahóti gerinc. A Keszthelyi-hegységtől kiindulva északkelet— délnyugat, majd kelet— nyugat csapásirányú nagyméretű sasbérc formájában húzódik, magasan kiemelkedve környezetéből. 2. A N a g y 1 e n g y e 1 — s a 1 o m v á r i monoklinális. A hahóti gerinc- től északra elterülő, attól mintegy 2000 m összegezett magasságú vetőzónával elválasztott. 3. ábra DNy-Dunántúl és a határos területek szerkezeti vázlata. Jelmagyarázat: 1. Kristályos és ópaleozóos képződmények a felszínen és fedetten, 2. Űjpaleozóos képződmények a felszínen és fedetten, 3. Idősebb mezozóos képződmények a felszínen és fedetten, 4. Felsőkréta képződmények a felszínen és fedetten, 5. Paleogén képződmények a felszínen és fedetten, 6. Rátolódásos szerkezeti vonalak, 7. Vetők, 8. Antiklinális vonulatok, 9 Szénhidrogéntartalmú terület, 10. Metszetirány. Abb. 3. Tektonische Skizze von SW-Transdanubien und dér angrenzenden Gebiete. Zeichenerklá- r u n g : 1. Kristalline und altpaláozoische Bildungen am Tagé und bedeckt, 2. Jungpaláozoische Bildungen am Tagé und bedeckt, 3. Áltere mesozoische Bildungen am Tagé und bedeckt, 4. Oberkreidebildungen am Tagé und bedeckt, 5. Paláogenbildungen am Tagé und bedeckt, 6- Überschiebungslinien, 7. Verwer- fungen, 8. Antiklinalzüge, 9. Kohlenwasserstofführendes Gebiet, 10. Profürichtung. 3 Földtani Közlöny Budafapuszta Pusztamagyarőd Pusztaederics Bak Nagylengyel 34 Földtani Közlöny , XCII. kötet, 1 . füzet észak-felé viszonylag egységesen emel- kedő lépcsős szerkezetű terület, mely két nagy tektonikai lépcsőre tagoló- dik egy 600—700 m vetőmagasságú törés mentén. 3. A csatári árok. A Nagylengyel— salomvári monoklinálist északkelet felé lezáró északnyugat— délkeleti irányban húzódó viszonylag keskeny tektonikai árok. 4. A Botfa— andr áshidai magasrögsor. A csatári árok északkeleti peremét adó általában erősen kiemelt helyzetű rögökből áll, melyek feltehetően szintén monoklinál lis-lépcsős szerkezettel egészen a Bakony-hegységig követhetők. A stájer-orogén mozgások által kialakított töréses szerkezet halvá- nyan tükröződik a szerkezetalakulást követően kialakult lepusztulási térszín formáiban is. Általában megfigyel- hető a nagyobb vetők mentén hosszan elnyúlt, esetenként nagyobb mély- ségű völgyek kialakulása. E szabály- szerűség szintén közvetett -lehetősé- - get biztosít a szerkezeti kép meg- rajzolásához. Az Észak-Zalai-medencében kimutatható legfiatalabb szerkezet- alakulás az alsó ' és felsőpannóniai határán történt rodáni mozgásokkal azonosítható. Egyes nagyobb méretű stájer vetődések felúj ulása következ- tében szórványosan vetők mutat- hatók ki a neogén összletben is, melyek felfelé csak a felsőpannóniai összlet legaljáig követhetők. Az eddig tapasztalt maximális vetőmagasság nem haladja meg a 80 m-t. A rodáni mozgásoknak leg- jelentősebb hatása az Észak-Zalai- medence legnagyobb részén a miocén- alsópannóniai összlet néhány fokos déli irányú kibillentésében mutatkozik. Ezzel kapcsolatban a kibillentésnek megfelelő szögdiszkordancia alakult ki az alsó- és felsőpannóniai között. A. tektonikus szerkezetnél jellemzőbb a neogén rétegeknek az alj- D ub a y : Az Észak-Zalai-medence fejlődéstörténete 35 zat egyenetlen térszínével kapcsolatosan kialakult rétegtömörüléses boltozatos formája. A jelentős, esetenként kis távolságokon belüli több száz méteres eredeti térszínkülönb- ségek a neogén rétegösszletnek az aljzathoz idomuló, felfelé mindinkább ellaposodó boltozatos szerkezetét hozták létre. A rétegek boltozatos jellege a felsőpannónban már nagyjából eltűnik az üledékképződés kiegyenlítő hatása következtében. Az Észak- Zalai-medencére jellemző erősen tagolt tortónai előtti térszin eredményeképpen számos jól záródó lapos boltozat alakult ki a miocén alsópannóniai rétegösszletben. V. Kőolaj földtani vonatkozások Említettük, hogy az Észak-Zalai-medence földtani szelvényében szénhidrogén- képződés az eddigi kutatások alapján két szintben jelentkezik. Kőolaj -anyakőzet két- ségtelen bélyegeit magukon viselő rétegek a kérdéses kami emeletbeli bitumenes-agyagos- dolomitos összletben, valamint a tortónai emelet legfelső részén, ületve a szarmata emeletben mutathatók ki. E kőolaj -anyakőzetek mindkét szintben eléggé hasonló kifej- lődésben, vékonylemezes, nagy primer szénhidrogéntartalmú márgákként jelentkeznek. A triász anyakőzetekkel kapcsolatosan gyakran megfigyelhető a karbonátos kőzetekben (dolomit, mészkő) is primér helyzetű szénhidrogén feldúsulás. Az anyakőzetekkel kap- csolatosan részletes kémiai és geokémiai vizsgálatok folyamatban vannak a genetikai kérdések pontosabb tisztázása céljából. Az Észak-Zalai-medence szénhidrogénéinek részletes kémiai vizsgálata alapján Gráf L. [3] két főtípust mutatott ki. A gyakoribb típus, mely főképpen mezozóos tárolókőzetekben halmozódott fel, könnyű párlatokban parafinos jellegű, változó faj- súlyú kőolajként jelentkezik, esetenként földgázzal együtt. Ezen parafinos jellegű szén- hidrogének, melyek egyes területeken a nagymértékben változó fizikai jellemzők ellenére a kémiai jelleg alapján közeli rokonságba hozhatók egymással, a triász anyakőzetekből származtathatók. A feltehetően triász eredetű, könnyű párlatokban parafinos jellegű szénhidrogének eddig észlelt telepei és ezek bizonyos jellegei egy igen összetett folyamat eredményeképpen jöttek létre. A migrálási és felhalmozódási folyamatok bonyolult- ságát a többszörösen ismétlődött tektonikus szerkezetalakulás mellett a két ízben bekövet- kezett lepusztulási periódusok hozták létre. Ezek hatására a már egyszer kialakult szénhidrogén felhalmozódások mobüizálódhattak és harmadlagos, illetve negyedleges vándorlással foglalhatták el jelenlegi helyüket, ugyanakkor az olajok gyakori nagy- mértékű átalakulása következett be. A folyamatok összetett voltára utal az a tény, hogy a kémiai jellemzők alapján egymással rokonságba hozható szénhidrogének összetétele széles határok között változó. Párlat-dús földgáztól a gyakorlatüag gázmentes, nehéz, aszfaltos kőolajig terjedő vál- tozatok tartoznak a könnyű párlatokban parafinos jellegű szénhidrogének csoportjába. Az alábbiakban az Észak-Zalai-medence könnyű párlatokban parafinos jellegű szénhidrogénéi vándorlásának és kőolaj-, illetve földgáztelepekben való felhalmozódásá- nak egy hipotézisét kívánjuk vázolni. A triászban képződött szénhidrogének a legnagyobb valószínűség szerint elsőd- leges vándorlással az anyakőzet jellegű, agyagos rétegekkel együttesen jelentkező dolomit- összletekben gyűlhettek össze, és másodlagos vándorlással az ausztriai hegységképződés által kialakított szerkezetekben halmozódhattak fel telepekké. Ilyen valószínűsítetten elsődleges szénhidrogéntelepek az eddigi kutatások folyamán kétséget kizáróan nincse- nek még kimutatva. Az ausztriai hegységképződést követő szenon előtti lepusztulási időszak hatásai a szénhidrogén felhalmozódások vonatkozásában mindeddig nem tisztázottak. Minden- 3* 36 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 7. füzet esetre feltételezhető, hogy a szénhidrogén felhalmozódások jelentős része a lepusztulási időszak alatt zavartalan állapotban maradt. A stájer hegységképződést követően az esetenként igen jelentős méretű és sűrűn jelentkező vertikális elmozdulások az elsődleges szénhidrogén-telepek kialakult egyen- súlyi állapotát megbontották. Az újonnan kialakult kapcsolatok a szénhidrogének fel- felé vándorlását tették lehetővé a fődolomiton, mint valószínűsíthetően legfontosabb vezetőrétegen keresztül. A vándorló szénhidrogének a helyi adottságoktól függően a triász-alsókréta rétegösszlet lepusztulási felszínén, illetve a felsőkréta összletben jelent kező tárolókőzetekben halmozódtak fel újra másodlagos telepekké rétegtani, illetve szerkezeti csapdákban. Ezen újabb migrálással nagyjából egyidejű volt a tortónai emelet előtti lepusztu- lási időszak. A szárazföldi periódus jól definiálható átalakulásokat eredményezett a kialakuló szénhidrogén felhalmozódások nagy részén. Azokon a területeken, ahol a lepusztulás mélyrehatóit azaz elérte a felsőkréta, illetve idősebb rétegeket is, a kialakuló szénhidrogén-telepek összeköttetésbe kerültek az atmoszférával, sőt esetenként a már kialakult szénhidrogén felhalmozódások teljes lepusztulása is valószínűsíthető. Ennek hatására a tárolókőzetben diszpergálódott olaj könnyű elegyrészeit és gázát szinte teljesen elveszítette, valamint erősen oxidálódott, aszfaltosodott. Ezen a módon magya- rázható a nagy lengy éli típusú olaj kialakulása. Az eddigi kutatások a szénhidrogén felhalmozódások és a stájer szerkezetalakulás közötti regionálisnak látszó összefüggésre utalnak. A csatári tektonikus árok mindeddig éles határvonalat jelent, melytől északkeletre és keletre eső területeken a triász képző- désű szénhidrogének még nyomokban sem jelentkeztek. Ez a tény valószínűleg azzal van összefüggésben, hogy a csatári ároktól a Bakony-hegységig a tárolórétegek folya- matosan emelkednek és így jól záródó tektonikai csapdák nem alakultak ki. A Nagylengyel— salom vári monoklinálisnak a hahóti gerinc felé eső részén a Nagylengyel környéki fő olajtároló rétegek tetemes vastagságú, impermeábüis felsőkréta és paleogén képződményekkel vannak lefedve. E területeken várható, hogy a szóbanforgó tároló kőzetekben a nagy lengy éli olajhoz viszonyítva jóval könnyebb és gázosabb olaj- felhalm ozódások jelentkeznek, melyek a lepusztulási időszak alatt érintetlenek marad- tak. E feltételezést a hahóti gerinc szénhidrogénéinek jellege is alátámasztja. Az itt kimu- tatott iparilag jelentős olaj- és földgáztelepek, illetve nyomok, melyek a nagylengyeli olajokkal szoros genetikai kapcsolatba hozhatók, minden bizonnyal az alsó- felsőpannó- niai határán történt töréses szerkezetalakulás alkalmával megnyitott szénhidrogén- telepből migráltak fel. Ezek a felmigrált szénhidrogének fajsúlyúktól függően a mezozóos rétegek felső részén és a tortónai bázisán gázos olajtelepek, az alsópannóniai rétegösszlet középső szintjében pedig földgáztelepek formájában halmozódtak fel újra. A fiatal vetők mentén bekövetkezett újabb olaj vándorlás a nagylengyeli terü- leten is bizonyítható, ahol a mezozóos tárolórétegekből a tortónai glaukonitos homok- kőbe vándorolt fel az olaj. A triászban képződött szénhidrogének eredeti összetételéhez a hahóti gerinc és az elszigetelt szilvágyi terület olaj- és földgáz-felhalmozódásai állhatnak a legközelebb. Az Észak-Zalai-medencében kimutatott triász szénhidrogénképződés feltétlenül figyelmet érdemlő újdonságot jelent. A szénhidrogénképződés kor szerint való rögzí- tése közvetlen kihatással van a szénhidrogénkutatásra olyan területeken is, melyek eddig szénhidrogének tekintetében reménytelennek minősültek. A triász szénhidrogén- képződés területi körülhatárolása is hasonlóképpen fontos a kutatási lehetőségek szem- pontjából. Mindenesetre megállapítható, hogy a triász szénhidrogénképződés a szén- hidrogénkutatás perspektíváit mind vertikálisan, mind horizont álisan jelentős mértékben kitágítja. D u b a y : Az Eszak-Zalai-medence fejlődéstörténete 37 A másik szénhidrogéntípus, melyet intermedier, nafténesbe hajló jellegű kőolajok képviselnek, a tortónai emelet legfelső részén és a szarmatában történt olajképződés eredményeként jöhetett létre. Ezek jelentősége az Észak-Zalai-medence eddigi kutatási területein szinte elhanyagolható. Valószínűleg azzal a ténnyel van ez összefüggésben, hogy az anyakőzethez kapcsolódva jó tárolókőzetek elenyésző mértékben jelentkeznek, így a képződött szénhidrogének iparilag jelentős telepekké való felhalmozódása általá- ban nem volt lehetséges, azok az anyakőzetben visszamaradtak. Az anyakőzettel válta- kozó vékony, rossz kőzetfizikai állandókkal jellemzett homokkő-csíkokban könnyű, gázos olajnak iparilag mindeddig jelentéktelen mennyiségű felhalmozódása jelentkezik, utalva a tényleges szénhidrogénképződésre. Ezek az észak-zalai, szórványosan jelent- kező, neogén képződésű intermedier-nafténes jellegű szénhidrogének szoros rokonságot mutatnak a Dél-Zalai-medence miocén-alsópannóniai tárolókőzeteiben felhalmozódott gazdaságilag nagy jelentőségű szénhidrogénekkel. Az Észak-Zalai-medencének nyugati részén azonban, ahol az anyakőzetekkel együtt jelentős vastagságú homokkőrétegek is jelentkeznek, várható a neogén képződésű szénhidrogének gazdaságilag jelentős mennyi- ségben való felhalmozódása, a Dél-Zalai-medencéhez hasonló módon. A kis söjtöri olajtelep jellegeit tekintve miocén eredetű. A tortónai-szarmata karbonátos-törmelékes tárolókőzetekből termelt olaj elszigetelt felhalmozódásnak látszik. Helyi jelentőségű a kilimáni terület felsőpannóniai homokrétegeiben jelentkező földgáz. Egyes területeken valószínűsíthető, hogy a neogén képződésű szénhidrogének laterális migrációval a már kialakult, triász olajokat tartalmazó telepekhez keveredtek. Ezzel magyarázható többek között a nagylengyeli terület déli részén jelentkező, nafté- nesbe hajló jellegű, könnyű frakciókban viszonylag gazdagabb, kissé gázos olajtelepek kialakulása. Az olaj azonban ez esetben is szinte teljesen megtartotta eredeti jellegét, mely a keveredés igen csekély mértékére utal. Az eddigi szénhidrogénkutatások folyamán az Észak-Zalai-medencében iparilag jelentős szénhidrogén felhalmozódások a kérdéses kami dolomitban, a fődolomitban, a rekviéniás mészkőben, a gyphaeás sorozat egyes rudistás mészkő rétegeiben, a hippuri- teszes mészkőben, a tortónai bazális mészkőben és glaukonitos homokkőben, valamint fiatalabb alsópannóniai és felsőpannóniai homokkő rétegekben voltak kimutathatók. A szénhidrogén felhalmozódások döntő többsége a triász szénhidrogénképződés terméke és a fődolomitban, valamint a hippuriteszes mészkőben jelentkezik. IRODALOM — RITERATUR 1. Barnabás K. — S trausz F- : A délnyugat dunántúli pannonikum. Kézirat. Budapest , 1947. — 2. DubayB. A nagylengyeli terület mélyfoldtani viszonyai. Földt Közi. 1956. — 3. Gráfig: Szosztav neftyej zádunajszkoj oblasztyi V. N. R. i ih proizhozsgyenyije — A dunántúli terület olajá - nak összetétele és keletkezésük. Geológia nefti i gaza, 1961. 2. Moszkva. — 4. Kertai Gy.: Kő- olajföldtan. Egyetemi jegyzet. Kézirat. 1953. — 5. Kertai Gy.: A magyarországi medencék és kőolaj tel epek, szerkezete "a kőolaj kutatások eredményei alapján. Földt. Közi. 1957. — 6. Koch A.: A Bakony ÉNy-i részének másodkori képletei. Földt Közi. 1875. — 7. Kopek G. — Kecske- méti T.: A bakonyi eocén szintezése nagyforaminiferák alapján. Földt. Közi. 1960. — 8. M a j z o n F- : Kőolaj fúrásaink újabb rétegtani eredményei. Földt. Közi. 1956. — 9. Majzon F. : A magyarországi Hantkeninák. Földt. Közi. 1960. — 10. Ny í r ő R.: Adatok a dunántúli medencerészek tortóniai üledé- keinek mikrofaunisztikai jellegéhez. Földt. Közi. 1960. — 1 1. Plenicar, M.: Obmurska nafta nahaja- lisca. Geológia razprave in porocila, 1 954. — 12. SchefferV. — KántásK.: A Dunántúl regionális geofizikája. Földt. Közi. 1949. — 13. Strausz F: A dunántúli pannon szintezése. Földt. Közi. 1941. — 14. Strausz F: A magyarországi pannonikum párhuzamosítása a délkelet-európai üledékekkel. Földt. Közi. 1942. — 15. Strausz F: A Dunántúl délnyugati részének kavicsképződményei. Földt. Közi. 1949. — 16. S t r a u s z F.: Ungula caprae-jszint DNy-dunántúli fúrásban. Földt. Közi. 1958. — 17. Szalánczy Gy.: A délzalai pannóniai korú olajmezők mélyföldtani vizsgálata. In: A kőolajkutatás és feltárás módszerei Magyarországon. Budapest, 1957. — 18. Székyné Fux V. — Barabás A.: A dunántúli felsőeocén vulkánosság. Földt. Közi. 1953. — 19. Telegdi Roth K.: Adatok az Északi Bakonyból a magyar középső tömeg fiatal mezozóos fejlődéstörténetéhez. Mát. Term. Tud. Ért. 1934. — 20. Tömör J.: Kőolaj- és földgázkutatások a Dunántúlon. In: A kőolajkutatás és feltárás módszerei Magyarországon. Budapest, 1 957. — 21. Vadász F. : A Mecsekhegység. Budapest, 1 934. — 22. V a d á sz F.: Magyarország földtana. Budapest, 1960.— 23. Vaj k R.: Adatok a Dunántúl tektonikájához a geo- fizikai mérések alapján. Földt. Közi. 1943. — 24. V e c s e y Gy. : A hahóti nagyszerkezet kőolajmezőinek földtani vizsgálata. In: A kőolajkutatás és feltárás módszerei Magyarországon. Budapest, 1957. — 25. Völgyi F-: Miocén üledékek kifejlődése a lovászi mélyfúrásokban. Földt. Közi. 1956. — 26. W i n k 1 e r- Hermaden, A.: Geologisches Kráftespiel und Fandformung. Wien, 1957. 38 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 1 . füzei Die Entwicklung des nördlichen Zala-Beckens im Lichte dér Erdölschürfung DR. RÁSZRÓ DUBAY Dér Südwestteil des Pannonischen Beckens, dér in tiefgeologischer Hinsicht durch die Erdölschür ung zum bestbekannten Gebiet Ungams wurde, lásst sich in mehrere Teil- becken aufteilen. Das eine dieser Teilbecken ist das nördliche Zala-Becken, begrenzt im Nor den durch das Becken dér Klemen Tiefebene, im Osten durch das Bakony gebirge, im Süden durch das südliche Zala- Becken. In diesem Becken ermöglichten die Tief- bohrungen eine eingehende Erkenntnis sowohl des Beckemmtergrundes wie auch die dér neogenen und jüngeren Beckenfüllung. Das geologische Profil des nördlicheh Zala-Beckens gliedert sich über einer varis- zisch-kristallinen Unterlage in drei paláogeographisch und tektonisch scharf getrennte sedimentáre Einheiten, in einen frühmesozoischen, einen oberkretazisch-paláogenen und einen neogenen Komplex. Innerhalb von diesen Komplexen sind auf Grund dér Ergeb- nisse dér Erdölschürfung grössere Abwechslungen diastrophischer Natúr nicht wahrschein- lich. Dér variszisch-kristalline Untergrund lásst sich in dér westlichen Fortsetzung des Balaton-Sees an dér Südflanke des Hahóter Sattels nach Jugoslawien hin verfolgen. Dér Trias-Unterkreidekomplex ist z. Z. noch ziemlich lückenhaft aufgeschlossen, besonders im vertikalen Sinne. Die bisherigen Bohrungen habén Obertrias (fragliche karnische, sowie norische und rhátische), Mittel- und Oberjura- sowie Unterkreide- bildungen durchquert. Unter diesen ist die in einer Máchtigkeit von 2500 m entwickelte Obertrias am bedeutendsten. Die ins Kam eingereihten Ablagerungen sind tonig-dolomi- tische Schichten von hohem Bitumengehalt. Das Nor wird durch den Hauptdolomit, die rhátiscbe btute durch den Dachsteinkalk vertreten. Die im Kalkfazies auftretenden Mittel- jura- bis Unterkreideschichten sind den gleichaltrigen Bildrmgen des Bakonygebirges recht áhnlich. Dér in dér neuen, nach dér austrischen (vorgosauischen) Gebirgsbildung und dér darauffolgenden tiefgreifenden Denudation entstandenen Senke abgelagerte Oberkreide- Paláogenkomplex ist durch die Erdölschürfungen eingehend erschlossen worden. Die Oberkreide, die die santonische, kampanische und Maastricht-Unterstufen umfasst, záhlt drei Horizonté, unter den Namen Gryphaeenserie, Hippuritenkalkstein und Ino- ceramen-Globotruncanenmergel bekannt. Diese drei Horizonté können faunistisch und lithologisch weitergegliedert werden; das Auftreten des Genus Globotruncana als vor- herrschendes Faunaelement im oberen Abschnitt dér Oberkreide ist besonders kenn- zeichnend. Das Eozán ist mit dem Oberkreidekomplex von ruhiger epikontinentaler Ablage- rung und von etwa 1000 m Gesamtmáchtigkeit innig verwachsen. Im nördlichen Zala- Becken erfolgte an dér Grenze Kreide— Eozán keine tektonische Umformung, keine Heraushebung oder Abtragung. Das Unter- und Mitteleozán besteht aus Alveolinen- Miliolinen- bzw. Nummulitenkalkstein-Schichten, in etwa 100—120 m Máchtigkeit. Das Obereozán geht mit einer dünnen Kalksteinschicht allmáhlich aus dem Mitteleozán her- vor. Darüber lagern Globigerinen-Hantkeninenmergel, wechsellagemd mit Andesittufen und Agglomeraten, in einer Máchtigkeit von über 600 m. Am Hahóter Grat konnte auch ein vulkanisch.es Eruptionszentrum nachgewiesen werden. Die nachbartonischen Paláo- genablagerungen konnten, vermutlich infoige dér tiefgreifenden Abtragung, im engeren Sinne genommenen nördlichen Zala- Becken bislang noch nicht nachgewiesen werden Das Aufhören dér Ablagerung im Oberkreide — Paláogenbecken, die bedeutende Hebung und die örtlich die 2000 m überschreitende Abtragung ist auf die unter- und frühmittelmiozánen Bewegungen zurückzuführen. Die dritte Beckenbildung im nördlichen Zala-Becken erfolgte im Törtön. Die örtlich über 3000 m máchtige Neogenserie vöm Törtön bis zum Oberpannon einschliesslich ist in kontinuierlicher Ablagerung entstanden. Die feinstratigraphische Gliederung mit paláontologischen Methoden hat bislang innerhalb dér einzelnen Stufen zu keinem Ergebnis geführt, wogegen auf lithologischer Grundlage besonders im Törtön und Unter- pannon weithin verfolgbare Lagen unterschieden werden konnten. In dér Ausgestaltung dér Tektonik im nördlichen Zala-Becken waren die austri- schen (vorgosauischen), savischen, steirischen und rhodanischen Orogenbewegungen von Bedeutung. Die Einzelheiten dér tektonischen Entwicklung in dér austrischen (vorgo- sauischen) Phase sind mangels von Angaben noch recht ungewiss. Die savischen Be- wegungen habén die Entstehung oder Emeuerung einer grossen Überschiebungszone am Südrand des nördlichen Zala-Beckens und weiter nordöstlich bewirkt, entlang welcher Dubay : Az Eszak-Zalai-medence fejlődéstörténete 39 die südgerichtete Überschiebung des variszisch-kristallinen Untergrundes auf die Ab- lagerungen des Oligozáns und Spátpaláozoikums in dér Umgebung von Bnzsák iinmittel- bar festgestellt werden konnte. lm nördlichen Zala-Becken selber ist die durch die dis- junktiv gearteten steirischen Bewegungen zustandegebrachte Bruchschollenstruktur am kráftigsten ausgeprágt, mit grösstenteils NW— SO streichenden Briichen von örtlicb über 1000 m Hub, und mit durcbschnittlich um 20° nach vSüden bzw. Südwesten einfallenden Schichten. Die jüngeren Bewegungen, die mit dér rhodanischen Phase identifiziert werden, machen sich z. T. durch zerstreute Erneuerung dér grösseren steirischen Brüche, z. T. in dér Form von Kippungen in südlicher Richtung um etliche Grade dér unterpanno- nischen und álteren Schichten bemerkbar. Auch im Zusammenhang mit den tektonischen Verháltnissen ist es am Platze, die Denudationsperioden nach dér austrischen (vorgosauischen) bzw. den savisch- steirischen Phasen zu betonén, welche die Abtragung dér beteiligten Schichten bis zu Máchtigkeiten von mehreren tausend Metem bewirkt habén, in Abhángigkeit von ihrer tektonischen Lage. In erdölgeologischer Hinsicht ist das nördliche Zala-Becken eines dér bedeutendsten Gebiete Ungarns. Die genetischen und entwicklungsgeschichtlichen Probleme dér hier entdeckten, wirtschaftlich überaus wichtigen Krdöllagerstátten von Nagylengyel sind recht vielseitig verzweigt. Es kann mit grosser Wahrscheinlichkeit behauptet werden, dass sich diese Kohlenwasserstoffe von Paraffinbase in dér Obertrias gebildet habén. Die gegenwártige Lage dér Lagerstátten ist durch mehrfache Migration entlang den ver- jüngerten Bruchdinien bedingt worden. Bei dér Mehrzahl dér bislang nachgewiesenen Lager- státten dürften die Öle im Zusammenhang mit dér vortortonischen Abtragung auch mit dér damaligen Atmospháre in Berührung gekommen sein, wodurch sie ihren Gasgehalt und die leichten Komponenten verloren und asphaltisiert worden sind. Die Mehrzahl dér Erdöllagerstátten liegt im obertriadischen Dolomit bzw. im oberkretazischen Hippuriten- kalkstein. Auch die neogene Kohlenwasserstoffbildung kann im nördlichen Zala-Becken nachgewiesen werden, obwohl bislang ohne wirtschaflicher Bedeutung, u. zw. im Ober- torton, Sarmat und Unterpannon. Anhand ihrer intermediár-naphthenischer Zusammen- setzung lassen sich diese jüngeren Kohlenwasserstoffe scharf von den obertriadischen unterscheiden. MÉLYFÖLDTANI ADATOK A NAGYKŐRÖS- KECSKEMÉTI TERÜLETRŐL DR. SZEPESHÁZY KÁLMÁN* Összefoglalás: Nagykőrös és Kecskemét között, a már 50 évvel ezelőtt kimutatott geofizikai maximum területén, a szénhidrogén-kutatás 1957 tavaszán indult meg. A geo- fizikai, főleg szeizmikus mérési adatok és különféle mélyföldtani elgondolások alapján tele- pített 26 mélyfúrás kőzetanyagának a vizsgálatából az alábbi rétegtani szerkezeti és ős- földrajzi következtetéseket lehetett levonni. Az 1100— 1400 m mélységben levő s a paleozoikum végén erősen lepusztult, főleg mikroklinos biotitgránitból és mélyepizónabeli metamorf palákból álló kristályos aljzatra, egymástól erőteljes lepusztulási periódusokkal elválasztott, három nagy üledékképződési ciklusnak a maradványai települnek. A felsőperm-alsókréta ciklust bevezető vörös, terresztrikus arkóza-konglomerátumok és homokkövek felfelé fokozatosan egy alsótriász korú anhidrites, dolomitos összletbe mennek át. A középsőtriász folyamán karbonátos-pelites üledékek a triász végén pedig inkább homokkövek képződtek. A júra rétegek jelenlétére, fiatalabb törmelékes kőzetek kavics- anyagából, egyelőre még csak következtetni lehet. Az alsókréta képződmények többnyire kalciterekkel átjárt márgák, mészmárgák és mészkövek, továbbá bázisos vulkáni törmelék- kőzetek. A perm-mezozóos üledékek és a kristályos mélyalap kőzetei is nagyon hasonlítanak a Mecsek-hegység megfelelő képződményeihez.' Az ausztriai hegységképződési fázis alkal- mával rá tolódásokkal, és pikkely eződésekkel összetorlódott perm-alsókréta rétegek általános dőlése DK-i irányú. ÉNy-ról DK felé haladva a fúrások a komplexumnak egyre fiatalabb tagjait találták meg. A felsőkréta-paleogén ciklus képződményei közül csak az üledékképződést bevezető szenon konglomerátum-összlet van meg, a terület DK-i részén. A harmadik, neogén üledékképződési ciklus a terület egyes részein a felsőtortónban, máshol az alsópannóniai korszak folyamán kezdődött meg. A kisebb foltokban meglevő tortóniai és szarmáciai, továbbá a területet összefüggően beborító pannóniai és annál fiatalabb üledékek lényegében teljesen hasonlóak az Alföld egyéb részeinek megfelelő képződményeihez. A Duna— Tisza-köze középső részének mélyföldtani felépítéséről, megfelelő fúrá- sok hiányában, közvetlen adataink a legutóbbi évekig nem voltak. Pedig a közvetett, geofizikai kutatások ezen a területen világviszonylatban is igen korán, már 1911-ben megindultak. Ugyanis ebben az évben, az emlékezetes kecskeméti földrengés okának kiderítése céljából, Eötvös Loránd irányításával, a Kecskemét — Nagy kőrös— Lajosmizse és Izsák közötti területen torziós-inga- és mágneses méréseket végeztek. A torziós-inga mérések a földrengés epicentrumánál, Kecskeméttől kissé Ny-ra tömeg- hiányt, azaz geofizikai minimumot, a környező területeken pedig kisebb-nagyobb geo- fizikai maximumokat jeleztek. Az izogamma-térképen különösen szembetűnően rajzoló- dott ki a Nagykőröstől D-re levő gravitációs maximum. Tekintve, hogy ettől a nagy- kőrösi gravitációs maximumtól kissé K-re egy igen feltűnő mágneses maximum is jelent- kezett, annak idején úgy képzelték, hogy a tömegtöbbletet egy nagy fajsúlyú, bázisos eruptív kőzettestnek a jelenléte okozza (1. ábra). A későbbi évek során végrehajtott gravitációs, földmágneses és szeizmikus méré- sek a legelső, úttörő jellegű mérési adatok helyességét megerősítették. Az adatok értel- mezése azonban kissé módosult. Ugyanis a szeizmikus mérésekből és a fúrási adatokból kiderült, hogy a nagykőrösi geofizikai maximumot nem egy bázisos eruptív-tömegnek a jelenléte váltja ki, hanem az a körülmény, hogy a neogén medenceüledékek idősebb. ♦Előadta a Magyar Földtani Társulat 1961. jún. 29— júl. 1-i dunántúli vándorgyűlésén. A dolgozat az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt Eaboratóriumi Főosztályának Földtani Osztá- lyán készült 1960— 61-ben. A magmintákból előkerült ősmaradványokat Dr. Vadász Elemér, Dr. S t r a u s z Eászló, Széles Margit, Dr. Majzon Eászló, K ő v á r y József és D e á k Margit határozta meg. A furadék- minták helyszíni vizsgálatát Boné András, a furadékból kiszedett pleisztocén kavicsszemek vizsgálatát Dr. Pécsi Márton végezte. Szepesházy : Mély földtani adatok a Nagykőrös — kecskeméti területről 41 tömött ebb kőzetekből felépített aljzata ezen a területen viszonylag emelt helyzetben, a felszínhez közelebb helyezkedik el (2. ábra). A reflexiós szintek segítségével szer- kesztett .szeizmikus izohipszák a medencefenék finomabb tagoltságára is felvilágosítást nyújtottak. A DK felől É)Ny-i irányban regionálisan emelkedő szeizmikus izohipszák 1. ábra. Nagykőrösi kutatási terület. A gravitációs, mágneses és szeizmikus mérések eredményei. Jelmagyarázat: 1. Gravitációs izoanomál vonalak. Értékköz: 1 mgah (A M. Áll. Eötvös Eoránd Geofizikai Intézet 1927. évi mérései szerint.) 2. Mágneses izoanomál vonalak. Értékköz: 50 y (A M. Áll. Eötvös Eoránd Geofizikai Intézet 1956. évi mérései szerint.) 3. Szeizmikus szintvonalak (a Kőolajkutató és Feltáró Vállalat 1 955. évi mérései szerint.) 4. Szeizmikus mérések alapján feltételezett diszlokációs övezet Fig. 7. The Nagykőrös prospecting area. Results of the gravity, magnetic and seismic surveys. S y m b o 1 s : 1. Gravity isoanomals, 1-mgal spacing. (1927 survey of the Hungárián R. Eötvös State Geophysical Institute.) 2. Magnetic isoanomals, 50-gamma spacing. (1956 survey of the Hungárián R. Eötvös State Geophysical Institute.) 3. Seismic isobaths (1955, measurements by the Oil Prospecting and Exploitation Company of Hungary). 4. Dislocation zone suggested by the seismic measurement results. a nagykőrösi geofizikai maximum területén öt szembetűnő és jól záródó szeizmikus magaslatot mutatnak (1. ábra). A Nagykőrös— kecskeméti területen a szénhidrogén-kutatás, bizonyos mélyföld- tani elgondolások alapján, nagyjából a szeizmikus magaslatokra kitűzött fúrópontok lemélyítésével indult meg 1957 tavaszán és még jelenleg is folyamatban van. A kutatás eredményesnek bizonyult. Az eddig lemélyített 27 mélyfúrással jelentős széndioxidgáz- és kisebb kőolaj -telepeket tártak fel. A fúrásokból előkerült magminták nagyon sok, 42 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 1 . füzet gyakran meglepően új adatot szolgáltattak, amelyek nemcsak a további szénhidrogén- kutatás, hanem az egész Kárpát-medence földtanának a megismerése szempontjából is jelentősek. A Nagykőrös — kecskeméti terület mélyföldtanával kapcsolatos, a mellékelt tér- kép és szelvény által szemléltetett jelenlegi rétegtani és szerkezeti ismereteinket röviden az alábbiakban foglalhatjuk össze. 1. A terület rétegtani felépítése Ópaleozóos metamor f-p a 1 a A Nagykőrös— kecskeméti terület legidősebb képződménye az a metamorf pala, amelyet a Nk — 4,-nél ütöttek meg 1396 m (—1270 m) körül. A kőzet makroszkóposán sötét szürke színű, tömött, elég kemény, finomszemű, mérsékelten palás szerkezetű s különböző irányú, vékony kvarc- és kalciterek járják át. Vékony csiszolatban 10 — 30 [A átmérőjű kvarcszemcsékből és finom szericitpikkelyekből áll, azon kívül szórtan, vagy repedéskitöltések alakjában kevés kalcitot és piritet is tartalmaz. Helyenként 100—300 fji átmérőjű, porfiroblaszt-szerű kvarccsomók is vannak benne. A kőzet való- színűleg változó szemnagyságú homokkő-összletnek az epizóna legmélyebb részében lejátszódó regionális metamorfózisa révén jött létre s a mikroszkópi vizsgálat alapján szericites kvarcitnak nevezhető. A metamorfózis fokából arra lehet követ- keztetni, hogy a metamorfózist kiváltó varisztikus hegységképző erők működése idején, az eredeti kőzetek vastag üledékrétegekkel elfedve, a felszín alatt legalább 3—5000 m mélységben helyezkedtek el s feltétlenül ópaleozóos, valószínűleg devonnál is idősebb korúak lehettek. Paleozóos gránit A Nk — 6.-nál, a két legutolsó magfúrással, 1 272 m ületve 1 294 m-ből világos szürke, fehérfoltos, erősen elváltozott, ráütésre szögletes darabokra váló gránit-töredékeket hoztak a felszínre. A csekély magnyereség következtében nem lehetett eldönteni, hogy a fúrás szálban álló gránitot vagy pedig csak gránittörmeléket harántolt. A kőzet- darabok rossz megtartási állapota inkább törmelékanyagra utal. Azonban még ebben az esetben is igen valószínű, hogy a medencefenék itt gránitból áll. A vékony csiszolati vizsgálat szerint az Nk— 6. kőzete holokristályos, ekvigranuláris szövetű, 0,5 — 2,0 mm átlagos szemcsenagyságú, erősen elbomlott b i o t i t-g ránit] Elegyrészei: unduláló kioltású kvarc, zavaros, szericites, albitos anyaggá alakult plagioklász és ortoklász, kevés üde p e r t i t e s-o rtoklász, színtelen elváltozott biotit és apatit. Rossz megtartási állapota miatt a kőzet pontosabb összehasonlításra nem alkalmas. Ásványi • összetétele a Velencei-hegység gránitjáéhoz hasonló. A IV. sz. szeizmikus magaslaton telepített négy kecskeméti fúrás, 1100 m körül szintén gránit medencealjzatot talált. A szálban álló gránitot a reá települő bizonytalan korú, durva gránittörmeléktől nem lehet mindig élesen elválasztani. Az egyes fúrásokból felhozott apró- vagy középszemű, holokristályos szemcsés, esetleg porfíros szövetű, szürke vagy vörösesszürke színű, nem túlságosan kemény, enyhe dinamometamorfózisú kőzetek szín és szemcsenagyság tekintetében meglehetősen eltérnek egymástól. Azon- ban a kőzetek felépítésében, különböző mennyiségi arányban mindig ugyanazok az ásványi elegyrészek vesznek részt: víztiszta, sok finom zárványt tartalmazó, erősen unduláló kioltású kvarc, ugyancsak víztiszta, üde mikroklin és pertites Szepeshdzy : Mély földtani adatok a Nagykőrös— kecskeméti területről 43 ortoklász, zavaros, szericitesedett, makroszkóposán málnapiros színű savanyú plagioklász és ortoklász, muszkovitosodott, kloritosodott, zöldesbama b i o t i t, továbbá apatit és cirkon. Az 1 — 2 cm-t is elérő porfíros beágyazások mindig színtelen mikroklinok. A gránitot gyakran átszelő élénkpiros színű, 1 — 3 cm átmérőjű aplittelérek főleg földpátkristály okból és kevés kvarcból állanak. A kecskeméti gránit ásványi összetétele alapján plagioklászban gazdag, mikroklinos b i o t i t-g ránitnak nevezhető. A kőzet jellege és vegyi összetétele bizonyos asszi- milációs hatásokra utal. A kecskeméti gránittömeg valószínűleg igen nagy kiterjedésű gránitmasszívum- nak a peremi része, vagy kisebb nyúlványa. A gránit ásványi összetétele tekintetében legjobban a mecseki gránithoz hasonlít, de amfibolt nem tartalmaz. A velencei gránittól viszont a nagy mikroklin-tartalom, a battonyaitól a muszkovit hiánya különbözteti meg. A kőzet a mecseki gránithoz hasonlóan valószínűleg szintén alsókarbon korú. P e r m 1 A Nk — 4. ópaleozóos metamorf palájára éles diszkordanciával egy kb. 340 m vastagságú, vörösbama színű, perm korú, arkóza-homokkő, illetve konglomerátum- összlet települ. Az I. sz. szeizmikus magaslaton ebbe az összletbe 1 1 mélyfúrás hatolt bele, de teljes egészében csak azNk — 4. harántolta át. Az összlet kőzetei ásványi össze- tétel és kőzettani jelleg tekintetében meglehetősen egyöntetűek, csupán a szemcse- frakciók arányában figyelhető meg bizonyos, de nem túlságosan nagy változatosság. A kőzetek mennyiségi vizsgálata még hátra van. A minőségi vizsgálatok eredményeit ús az azokból levont következtetéseket röviden az alábbiakban foglalhatjuk össze. 1. A kőzetek színe általában sötét téglavörös, vörösbarna vagy hlás vörös. A terület É-i részén kisebb-nagyobb világos zöldesszürke közbetelepülések is vannak. 2. A kőzetek tömöttek, de nem túl kemények, ráütésre könnyen morzsolódnak. 3. A leggyakoribb szemcseméret 1 — 3 mm, de akadnak 10, sőt 20—30 mm átmérőjű ásvány- és kőzetszemek is. Tehát ezek a kőzetek átmenetek a durva homokkő és aprószemű konglomerátum között. A durvább szemcsék általában világosabb színűek. A kőzet színét a bőséges kötőanyag szabja meg, amely a legtöbbször rosszul osztályozott, földes jellegű, apró- és finomszemű homokkő. A pelittartalom minimális, bár helyenként agyaghoz közelálló, igen finomszemű homokkő-közbetelepülések vannak. A karbonát- tartalom szintén jelentéktelen. 4. A szemcsék általában mérsékelten koptatottak. Nagyobbfokú kopás csak a kemény kvarc- és kvarcitszemeken figyelhető meg, a jól hasadó földpátszemek szög- letesek. A sok földpátot tartalmazó kőzetek inkább már breccsának nevezhetők. 5. A minták réteges elválást nem mutatnak, a szemcse-elrendeződésből néhol 40° körüli rétegződésre lehet következtetni. 6. Az összlet kőzetei üdék, metamorfózis nélkül, gyakori csúszási felületekkel, különösen a finomabb szemű részekben. 7. Az ásványi összetétel terén nem nagy a változatosság. A legdurvább szemek anyaga gránit, metamorf kvarcit, csillámkvarcit, mikr okiin. A finom kavics- és durva homokszemeké víztiszta mikroklin és pertites ortoklász, unduláló kvarc, kvarcit, zavaros ortoklász és plagioklász, ritkán kvarcporfír. A legkisebb homokszemeké többnyire kvarc, földpát és erősen bomlott biotit. A nagyobb szemeket bevonó és a finomabb szemeket összecementáló kevés kötőanyag főleg biotit elbomlásából származó, vashidroxidban gazdag málladék. 8. Az üledékösszlet törmelékanyagát elsősorban nagy kiterjedésű mikroklinos biotit- gránitmasszívum, s kisebb mennyiségben különféle metamorf-kőzetek szolgáltatták. 44 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 1 . füzet 9. A lepusztulási terület éghajlata igen meleg és csapadékszegény lehetett. A le- pusztulásnál legnagyobb szerepe a csupán felaprózást kiváltó inszolációnak volt. A föld- pátok kémiai mállást alig szenvedtek, a biotit bomlásából származó vashidroxid nem oldódott ki. A törmelékanyag felhalmozódása időszakos vízfolyások útján szárazföldi üledékgyűjtő medencében történt. A zöldesszürke közbetelepülések esetleg időszakos tavaknak az üledékei, de az is lehet, hogy a szürke szín utólagos redukciós hatások következménye . 10. Tekintve, hogy a kőzetekből a felsőkréta és neogén konglomerátumokban oly gyakori mezozóos korú kavicsszemek teljesen hiányoznak, a permi kor már pusztán kőzettani alapon is igen valószínű. A Balatoni el vidéken, a Mecsek-hegységben és a Bihar-hegységben felszínen levő perm időszaki homokkövekhez és konglomerátumok- hoz való szembetűnő kőzettani rokon vonások a permi kort ugyancsak alátámasztják. A kőzetek korát végérvényesen tisztázta az a tény, hogy a közelmúltban a II. sz. szeiz- mikus magaslaton lemélyített Nk K— 3. sz. fúrásnál középső- és alsótriász üledékek alatt ugyancsak megütött vörös homokkőben, H. Deák Margit felsőpermi sporo- morphákat talált. Triász Az I. sz. szeizmikus kiemelkedésen a neogén képződmények alá lemélyített fúrások, az Nk— 16. kivételével, mind paleozóos medencealjzatot találtak. Azonban a terület DK-i részén telepített s tortónai rétegekben befejezett Nk— 5. és Nk— 2. sz. fúrásnál, a tortónai rétegekben levő durva törmelékszemek vizsgálata alapján nagyon valószínű, hogy a medencealjzat itt már nem permi, hanem triász korú kőzetekből, főleg dolomitból áll. Szerencsésebb volt a helyzet a II. sz. szeizmikus kiemelkedésnél, az NkK területen. Ugyanis itt mind a négy eddig lemélyített fúrás elég mélyen behatolt a medence- aljzatba. Bár a szórványosan vett magminták ősmaradványokban rendkívül szegények voltak, annyit mégis sikerült megállapítani, hogy a medencealjzat itt főleg alsó-, középső- és esetleg felsőtriász vagy alsójára rétegekből áll s ezek a rétegek inkább a Mecsek-, mint a Bakony -hegység megfelelő képződményeihez hasonlítanak. A fúrások közül legmélyebbre az NkK — 3. hatolt, amely alsótriász rétegek alatt a permi vörös konglomerátumot is elérte. Egy szerencsés magfúrással az átmeneti öve- zetnek a kőzeteit is sikerült feltárni. A permi vörös konglomerátum felfelé apró- és finomszemű, szürkésvörös majd szürke színű, tengerben leülepedett homokkőbe és homokos agyagrétegbe megy át. Még följebb egy kb. 50 m vastagságú, 25 — 40° dőlésű vékony anhidrit-, agyagos anhidrit-, anhidrites agyag-, homokos agyag-, és dolomit-csíkokból álló anhidrites összlet követ- kezik. Az összlet néhol finoman gyűrt vagy breccsaszerűen összetöredezett. A hasadéko- kat és hézagokat fehér, kristályos anhidriterek töltik ki. Az anhidrites összletre kb. 200 m vastagságban breccsás, likacsos, és laza, kristályos dolomit-rétegek, továbbá mészkő- és márga-rétegek települnek. A szomszédos NkK — 4. sz. fúrásnál, amely az anhidrites összletben fejeződött be, az anhidrites és dolomitos üledékek fölött márga- és mészmárga-rétegek következnek. Ezekből a rétegekből Vadász Elemér professzor meghatározása szerint ladini (wengeni) és alsókami korú ősmaradványok kerültek elő. Az NkK— l.-nél a medencealjzat mészmárgái és márgái valószínűleg szintén középsőtriász korúak, de szerkezeti fekvésük bonyolultabb. Viszont az NkK — 2.-nél a Szepeshdzy : Mély földtani adatok a Nagykőrös — kecskeméti területről 45 medencealjzat változó szemcsenagyságú homokkövei már inkább a mecseki felsőtriászra, illetve alsójúrára emlékeztetnek. Jó megtartású ősmaradványok híján azonban ezen képződmények pontos kormeghatározása még a jövő feladata. J ú r a A Nagykőrös— kecskeméti területen ősmaradványokkal igazolhatóan júra korú képződményeket seholsemharántoltak. Azonban a felsőkréta és tortónai konglomerátum- ból előkerült júra jellegű kavicsok arra utalnak, hogy a medencefenék felépítésében, különösen a III. sz. szeizmikus magaslat közelében, júra rétegek is résztvesznek. Alsókréta A perm-triász képződményekhez rétegtanilag szorosan csatlakoznak az Nk— 16.> Nk— 1. és Nk— 18. által feltárt alsókréta korú rétegek. Az Nk— 16.-ból előkerült sötétszürke agyagmárga és mészmárga mikrofauna tartalma alapján az alsókréta legfelső, albai emeletébe tartozik. Az Nk— 1. és Nk— 18. magmintái általában sötét bamásszürke színű, 2—3 mm vastagságú tejfehér kalciterekkel és lencsékkel átjárt, rossz megtartású Tintinnidea- és Frondiculária- maradványok alapján valószínűleg legalsó kréta (esetleg júra) korú, agya- gos mészkövek. Az Nk— 18.-nál a kalciteres mészkövekre ugyancsak alsókréta korú, erősen elváltozott s kalciterekkel átjárt, bázisos vulkáni törmelékkőzetek települnek. Ezek annak a nagy kiterjedésű, bazaltos jellegű vulkáni összletnek a Ny-i peremét jelzik, amelyik a már említett nagykőrösi mágneses maximumnak az okozója s amelyiket a j ászkaraj enői fúrások nagyobb vastagságban is feltártak. Az alsókréta képződmények dőlése és megtartása a triász üledékekéhez hasonló. Néha dörzsbreccsaszerűen kipréseltek s általában sok bennük a csúszási felület. Nagy felületi elterjedésüket, a 30—40° körüli dőlésértékeket csak rátolódásokkal és pikkely - képződésekkel lehet megmagyarázni. Felsőkréta A III. sz. szeizmikus magaslaton az alsókréta rétegekre szembetűnő eróziós diszkordanciával változó szemcsenagyságú, de legtöbbször durvaszemű, laza kötésű, rosszul osztályozott, polimikt konglomerátum-összlet települ, az Nk— l.-nél kb. 100, az Nk— 18.-nál pedig 300 m vastagságban. Kötőanyaga vörösbama, vörösesszürke vagy zöldesszürke színű, többnyire igen kevés apró- vagy finomszemű homokkő. A homok- szemek anyaga főleg kvarc és földpát. A gömbölyített vagy legalábbis éleken koptatott, 1 — 20 cm között változó kavicsszemek az elképzelhető legváltozatosabb anyagú és színű, de kizárólag mezozóos korú kőzetek felaprózásából származnak. Eeggy akoribb ak a külön- féle mészkő, homokos mészkő, mészmárga-, márga-, változó szemcse-nagyságú homokkő-, dolomit- és bázisos vulkánikőzet- anyagú kavicsszemek. Úgy látszik, hogy az összlet felhalmozódása idején területünkön csak mezozóos rétegek voltak a lepusztulási fel- színen. Az összlet kőzetei réteges elválást nem mutatnak. A különböző méretű kavics- szemek elrendeződéséből 15—20° dőlésre lehet következtetni. A konglomerátum -rétegek között néhol apró- és finomszemű homokkő-közbetelepülések is helyet foglalnak. A tektonikailag meglehetősen igénybevett triász és alsókréta üledékekkel szemben a konglomerátum-összlet kőzetei aránylag zavartalan településűek és üde megtartásúak. A mintákból semmiféle ősmaradvány nem került elő. Kőzettani alapon csak azt lehetett 46 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 1 . füzet megállapítani, hogy az összlet alsókrétánál fiatalabb és tortónainál idősebb. A felsőkréta kor azért valószínű, mert a közeli izsáki mélyfúrásban átharántolt ősmaradványdús szenon mészmárga- és márga-összlet teljesen hasonló jellegű konglomerátummal kezdődik. Miocén A nagy neogén transzgresszió az I. sz. szeizmikus kiemelkedést a tortónai korszak végén, a II., III. és IV. sz. kiemelkedések területét pedig csak az alsópannóniai korszak elején érte el. Az I. sz. kiemelkedésen a perm-mezozóos aljzatra települő tortónai üledékek az Nk— 4. és Nk— 6. kivételével, 10—91 m vastagságban minden mélyfúrásban kimutat- hatók. A gazdag állat- és növényvilággal benépesített, sekély tortónai tenger üledékei a szinte lépésről-lépésre változó fáciesviszonyok következtében rendkívül változatosak. Pedig az üledékek felépítésében tulajdonképpen mindig ugyanazok az elegyrészek vesz- nek részt, csak az elegyrészek mennyiségi aránya és szemcsemérete változik. Ezek az elegyrészek a következők: 1. A tortónai tengerből kiemelkedő szárazulatok paleozóos és mezozóos kőzetei- nek durva, finom és pelites mállástermékei. 2. A tengerben élő különféle mészkiválasztó állatok és növények héj-, ház- és váztöredékei. 3. A CaC03 anorganikus kicsapódása révén létrejött oolitok. 4. Glaukonit-szemcsék. 5. Diagenezis során likacsokban és hézagokban kivált kalcit. 6. Vulkáni működésből származó ásvány- és kőzettöredékek. A tortónai emeletre általában legjellemzőbb a karbonátban gazdag, tömött vagy laza-kötésű, ősmaradványtörmelékes homokkő és konglomerátum, illetve homokos és kavicsos mészkő, továbbá a mészmárga és márga. A tortónai korszak után az üledékképződés a szarmáciai korszakban is meg- szakítás nélkül tovább tartott. Ennek ellenére a két korszak kőzeteinek a jellegében, bizonyos rokonvonások mellett, lényeges eltérések is mutatkoznak. A szarmáciai kor- szakban a tenger sótartalmának csökkenése következtében a Lithothamniumok teljesen kipusztultak, a Foraminiferák fajszáma erősen lecsökkent, s a mészkővel szemben a pelites kőzeteknek a százalékos mennyisége megnövekedett. A miocén szigettenger csendes, rosszul szellőzött öbleiben képződött, s a tortónai emeletből is jól ismert, fino- man rétegzett ún. ,, halmaradvány os, lemezes márgák” a szarmáciai emeletben különösen gyakoriak. Szarmáciai üledékeket, 2— 15 m vastagságban eddig 3 mélyfúrásban harán- toltak (Nk — 2., 3. és 10.). Pannóniái és levantei emelet, pleisztocén, holocén A szarmáciai korszak végeztével az Alföld területe süllyedni kezdett. A szige- tekkel tarkított, sekélyvizű szarmata tenger helyét a kezdetben mélyülő, majd fokozato- san feltöltődő, kiédesedő vizű pannóniai tenger foglalta el. Az üledékképződés folyto- nossága általában nem szakadt meg. Ennek ellenére a két emelet képződményei között, talán tengeralatti elmosás következtében, sok helyen bizonyos hézag mutatkozik. A szarmáciai üledékek többnyire csak kisebb-nagyobb foltok alakjában maradtak meg a tortónai és pannóniai képződmények között. Az alsópannóniai alemelet a világos sárgásszürke színű, tömött, kemény, réteg- zetlen, osztrakodás és néha piritszálakkal telehintett mészmárgából és márgából álló, 10—20 m vastagságú „fakó mészmárga-szinttel” kezdődik. Efölött 200—300 m vastag- Szepesházy : Mély földtani adatok a Nagykörös — kecskeméti területről 47 ságú, 3—4 homokkőösszlettel tagolt, egyhangú agyagmárga- és márga-komplexum következik. Az alemelet legfelső része rendszerint fokozatosan elhomokosodva megy át a 800—900 m körül kezdődő s kb. 300 m vastagságú, finomszemű homok-, homokos agyagmárga- és agyagrétegek sűrű váltakozásából álló felsőpannóniai alemeletbe. 2. abra. Nagykőrösi kutatási terület. Aneogén medenceüledékek aljzatának felszíne. Jelmagyarázat ; 1. Ópaleozóos metamorf pala, 2. Paleozóos gránit, 3. Perm, 4. Triász, 5. Alsókréta, 6. Felsőkréta, 7. Szint- vonalak a medencealjzat felszínén, 8. A földtani metszet iránya Fig. 2. The Nagykőrös prospecting area. Surface of the formations overlying the Neogene. Symbols r 1. Early Palaeozoic metamorphics, 2. Palaeozoic gránité, 3. Permian, 4. Triassic, 5. Power "Cretaceous t 6. Upper Cretaceous, 7. Isobaths of the hasin basement surface, 8. Geological profile line A 600 m körül kezdődő levantei emelet agyag-, homokos agyag- és laza homok - rétegekből áll s 300 m körül ópleisztocén korú durva homok és kavicsrétegekbe, majd pleisztocén és holocén korú, folyóvízi és szárazföldi agyagba és homokba megy át. Az alsópannóniai emelet teljes kifejlődésben csak az I. sz. kiemelkedés DNy-I részén van meg. Az I. sz. kiemelkedés K-i részén és a II. sz. magaslaton a fakó mész- márga szint hiányzik. A IV. sz. magaslaton az alemelet fakó mészmárgák helyett durva gránittörmelékkel kezdődik. A III. sz. magaslaton az alsópannóniai alemelet igen hiá- nyos kifejlődésű, mindössze 100 m vastagságú. A felsőpannóniai alemelet és a fiatalabb képződmények az egész területen egyöntetűek. 2. Ősföldrajzi áttekintés A Nagykőrös— kecskeméti terület a paleozoikum végén hosszú időn keresztül szárazulat volt erőteljes lepusztulással. A lepusztulási termékek távolabbi üledék- A nagykőrösi (Nk), a Nagykőrös- kálmánhegyi (NkK) és a kecskeméti (NkD, Kecs) mélyfúrások rétegsora 48 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 7. füzet £ Szepeshdzy : Mély földtani adatok a N agykőrös— kecskeméti területről 49 4 Földtani Közlöny Szepesházy : Mély földtani adatok a Nagykőrös — kecskeméti területről 51- gyűjtő medencékbe szállítódtak s a perm időszak végére földfelszínre kerültek azok a nagy kiterjedésű mikroklin-gránit és mély-epizónabeli kristályos-pala tömegek, amelyek valamikor többezer méter mélységben helyezkedtek el. A perm időszak legvégén a terület süllyedni kezdett s a kialakuló szárazföldi üledékgyűjtő medencében nagy vastag- ságban halmozódtak fel a gránit- és kristályos-palatérszín durva törmelékei. A medence- képződés a mezozoikumban tovább folytatódott s a triász időszakban a területet foko- zatosan mélyülő tenger borította el. A transzgresszió egy olyan zárt tengerrésznek a Mélység • '200/rh 0 -200 -400 -600 -800 -1000 -1200 -1400 0 500 1000 1500 m 3. ábra. Nagykőrösi kutatási terület. Vázlatos földtani metszet ÉNy — DK irányban. J elmagyarázat: 1. Ópaleozóos metamorfpala, 2. Paleozóos gránit, 3. Perm, 4. Triász, 5. Jura, 6. Alsókréta, 7. Felsőkréta, 8. Miocén, 9. Pannóniái, 10. Tevantei, pleisztocén, holocén, 11. Eróziós felszín, 12. Feltételezett vető Fig. 3. The Nagykőrös prospecting aréa. Geological profile sketch of NW— SE strike. Symbols : 1. Early Palaeozoic metamorphics, 2. Palaeozoic gránité, 3. Permian, 4.Triassic, 5. Jurassic, 6. Tower Creta- ceous, /. Upper Cretaceous, 8. Miocéné, 9. Pannonian, 10. Eevantine, Pleistocene, Holocene, 1 1. Surface of erosion, 12. Assumed fault kialakulásával indult meg, amelyben anhidrit- és evaporit- jellegű dolomit-rétegek kép- ződhettek. A középsőtriász folyamán karbonátos-pelites üledékek, a triász végén pedig inkább homokkövek képződtek. Az üledékképződés a júra időszakban és a kréta idő- szak alsó felében is, valószínűleg nagyobb megszakítások nélkül, tovább folytatódott. Azonban az alsókréta végén, az ausztriai hegységképződési szakasz igen lényeges válto- zásokat hozott létre. A felsőperm— alsókréta üledékfelhalmozódási ciklus üledékei kompressziós erők hatására, rátolódások és pikkelyeződések mentén összetorlódtak, az egész terület kiemelkedett s szárazulattá vált. A szenonban meginduló második nagy, felsőkréta— paleogén üledékképződési ciklus képződményei közül területünkön csak az üledékképződést bevezető szenon konglomerátum-összlet van meg, a fiatalabb szenon- és a paleogén-üledékek, ha egy- általán megvoltak, a neogén-eleji újabb szárazföldi periódus alkalmával lepusztultak. A harmadik, neogén üledékképződési ciklus a terület egyes részein a felsőtortón- ban, máshol az alsópannóniai korszak folyamán kezdődött meg. 3. Szerkezeti viszonyok A kristályos mélyalap szerkezeti felépítéséről adatok hiányában alig tudunk valamit. A valószínűleg többször megzavart perm— alsókréta-komplexum szerkezetében lényeges változásokat láthatólag csak az ausztriai hegységképződési szakasz hozott létre. A mellékelt földtani metszeten csak ezeket az alsókréta végi tektonikai alakulato- : kát tüntettük fel, természetesen csak elvileg és egészen vázlatosan. Úgy látszik, hogy a rátolódások és pikkelyeződések mentén összetorlódott perm— alsókréta rétegek álta- 4* 52 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 7. füzet lános dőlése DK-i irányú. ÉNy-ról DK-felé haladva a fúrások a komplexumnak egyre fiatalabb tagjait harántolták (3. ábra). Az új alpi hegységképződési fázisok nyomai területünkön kétségtelenül kimutat- hatók, de hatásukra lényeges elmozdulások nem jöttek létre. Bár kétségtelen, hogy a szénhidrogén telepek kialakulása szempontjából ezek a kisebb jelentőségű mozgások is igen fontosak. 4. Kőolajföldtani viszonyok A Nagykőrös — kecskeméti területen a szénhidrogén-kutatás eredményesnek mondható. Az I. sz. szeizmikus magaslaton a tortónai, szarmáciai és alsópannóniai üledékek laza részei kevés olajat és nagy mennyiségű széndioxidgázt tárolnak. A II. sz. szeizmikus magaslaton a triász képződményekben alakultak ki kisebb olaj- és gázcsapdák. A III. sz. magaslaton, a magas szerkezeti helyzet ellenére, a kutatás nem vezetett eredményre, mindkét lemélyitett fúrás meddő volt. A IV. sz. szeizmikus magaslaton a gránit-medencefenékre települő törmelék- összletből az egyik kútnál kevert-gáztermelést kaptak. A Nagykőrös— kecskeméti területen a kutatás még nem fejeződött be. Remél- jük, hogy a további mélyfúrások újabb szénhidrogén- telepekkel gazdagítják az olajipart és újabb értékes adatokat szolgáltatnak a magyar földtan számára. Contributions to the subsurface geology of the Nagykörös — Kecskemét area DR. K. SZEPESHÁZY Prospecting fór hydrocarbons in the area of the geophysical maximum found somé 50 years ago between Nagykőrös and Kecskemét has begun in the spring of 1957. The study of the cores of 26 deep wells, sited on the basis of geophysical, mostly seismic data and subsurface geological considerations, justifies the following stratigraphical, tectonical and palaeogeographical conclusions. The crystalline basement mostly consisting of microcline-bearing biotite gránité and deep-epimetamorphic schists, was considerably erodedat the end of the Palaeozoic. At present it is in a depth of 1100 to 1400 metres. ít is overlain by the remnants of three large cycles of deposition, separated by marked erosional uncon'ormities. The red terrestrial arkosic conglomerates and sandstones introducing the Permian- 1 ower Cretaceous cycle grade upwards intő an anhydritic, dolomitic complex of lower Triassic age. In the middle Triassic carbonatic-lutaceous deposits, around the end of it predominantly sandstones have formed. The presence of the Jurassic is bút surmised. on the basis of somé pebbles in younger clastic deposits. The lower Cretaceous consists in its búik of maris traversed by calcite veins, of limv maris and limestones, as well as of basic volcanic detritus. Both the Permian-lower Cretaceous deposits and the rocks of the crystalline basement closely resemble the appropriate rocks cropping out in the Mecsek Mountains. The generál dip of the Permian-lower Cretaceous series, upthrust and imbricated in the course of the Austrian phase of orogeny, is to the southeast. Pro- gressing from the NW to the SE, the borings have encountered increasinglv younger members of the series. Of the deposits of the upper Cretaceous-Palaeogene cycle, no more than the Seno- nian conglomerate complex introducing the complex is present, and even that only in the southeastern part of the area. The third, Neogene cycle commenced in somé parts of the area in the upper Torto- nian, in others in the course of the lower Pannonian. The small spcts of Tortonian and Sarmatian deposits as well as the omnipresent Pannonian and younger sediments are in their essential features perfectly similar to the appropriate deposits of the rest of the Great Hungárián Basin. ALSÓPANNÓNIAI MEDENCEÜLEDÉKEK PUHATESTŰ FAUNÁJA SZÉKES MARGIT* (I— V. táblával) Összefoglalás: 36 kutatási területi egységen száznál több fúrás molluszka-faunájának vizsgálata azt mutatta, hogy alsópannónunk egész medencebeli kifejlődése igen egységes, mind horizontálisan, mind vertikálisan. 10 faj gyakori, legtöbbjük megvan minden terület- részen, az alsópannon alsó és felső részében egyaránt. Ezek mellett további 8 fajnak csak egy vagy két előfordulása ismeretes s így a szintezés kérdéseiben irányadó nem lehet. Két külö- nös, az eddig ismert hazai alsópannóniai kifejlődésektől lényegesen elütő fauna került ki a battonyai és a kiskunf élegyházai fúrásból, olyan alakokkal is, amelyek felsőpannóniai fajokkal azonosak vagy azokhoz közelállók. Az alsópannóniai üledékek a mélyfúrások adatai alapján Magyarország medence - területének kétharmad részén megvannak, többszáz méter vastagságban, felszíni fel- tárásaik azonban viszonylag jelentéktelenek. Kőzettani megfigyelések alapján mélyfúrásainkban ez a nagy vastagságú alsó- pannóniai üledékösszlet három részre tagolható. Az alsó rész világos sárgásszürke színű, tömött, kemény, rétegzetlen, ostracodás és néha piritszálakkal telehintett mészmárgá- ból és márgából álló ,,fakó mészmárga szinttel” vagy egyes helyeken laza homokkővel és konglomerátummal kezdődik. A középső részben nagyobb vastagságú homokkő- összlettel tagolt, egyhangú agyagmárga- és márgaösszlet következik. Az alemelet leg- felső része rendszerint fokozatosan elhomokosodva megy át a finomszemű homok- homo- kos agyagmárga- és agyagrétegek sűrű váltakozásából álló felsőpannóniai alemeletbe. 36 kutatási területen száznál több fúrásból előkerült kagyló- és csiga-anyag vizsgálatából az alábbi következtetések vonhatók le. Első áttekintésre is feltűnik az anyag egyhangúsága, az élesen szembeállítható szintek vagy területi eltérések hiánya. így, éles határok vagy vezető szintek hiányában nem könnyű a különböző területek fúrásai- ból kikerült anyagok párhuzamosítása. A magfúrások seholsem adnak folytonos soro- zatot, az ősmaradvány tart alom elszórt, egyenetlen, viszonylag ritkának mondható, ha az ezernyi fúrómagban összesen sokra megy is. Nem látszott jogosultnak az őslény- anyagnak a három kőzettani szint szerint való csoportosítása sem, mert ez a beosztás sem éles, egyes fúrások esetében néha bizonytalan, főleg pedig mert már nagyjábóli áttekintésre is ellentmondott az ilyen hármas tagolódásnak az őslényanyag tényleges eloszlása. Ehelyett az egyszerű mértani vetítés látszott célszerűbbnek. Minden fúrásban tíz részre osztottam az alsópannóniai rétegösszlet teljes vastagságát s azt jelöltem ki, hogy egyes fajok a magasság hányadik tizedéből kerültek ki. Egy terület valamennyi fúrásának egy-egy fajra vonatkozó ilyen előfordulási adatait vetítettem, ill. összegeztem egy szelvényre s így az egymás feletti számok, ill. az azoknak megfelelő mértékben hajló görbe adja a faj vertikális eloszlását. Az ilyen elterjedési adatokat azután terü- letenként egybevethetjük s megállapíthatjuk a horizontális eloszlás esetleges jellegeit is. A vizsgált anyag 6 dunántúli, 12 Duna— Tisza-közi és 18 tiszántúli kutatási területről került elő, az 1 . ábrán a karikák jelzik az egyes területeket, ill. azok középpontját. A medencebeli alsópannón leggyakoribb ősmaradványa a Limnocardium abichi R. Hoern. (I. tábla). Rendesen keresztben megnyúlt, elől keskenyebb, búbja eléggé előretolódott, 12—16 éles bordája van, széles bordaközökkel. 10—25 mm nagyságú. Előadta a Magyar Földtani Társulat 1961. dec. 6.-i szakülésén. 54 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 1 . füzet Akadnak azonban aránylag zömök, kerekdedebb, kivételesen 45 mm-es példányok is. Szerepel ez a faj , ,Limnocardium abichiforme Gór j. — K ram b.” néven is [2], mert a Limnocardium abichi leírását rossz megtartású, hiányos példányokra alapozták, s 10-en aluli bordaszámot feltételeztek. [4. p. 53, tab. 3, fig. 7—10]. Wenz azonban már helyesen értelmezte és ábrázolta ezt a fajt [7. p. 130, tab. 67, fig. 700—701]. 17 — 18- 2. ábra. L. abichi R. Hoern. gyakorisági görbéje az alsópannon egész vastagságán át (tizedekre osztva , a Dunántúlon (D) és az Alföldön (A) Fig. 2. Háufigkeitskurve des L. abichi R. Hoern. im Unterpannon (die Gesamtmáeh- tigkeit in Zehnteln geteilt, in Transdanubien (D) und in dér Ung. Tiefebene (A) bordás példányokat eddig nem említettek, most ilyenek is kerültek elő az Alföldről, főleg a törteli fúrásokból (II. tábla, 1.). Ennek változatként vagy alfajként való elkülöní- tése, Limnocardium abichi törteliense nov. ssp. néven célszerűnek látszik, főleg azért, mert bordaszám tekintetében már igen közel áll egy másik gyakori fajhoz, a Limnocardium lenzi-hez s az új névvel csökkentjük az elnézés, összetévesztés valószínűségét. Az úf alak holotípusa a jelzett ábra, a törteli— 3. sz. mélyfúrás 1521—1526 m-ből alsópannó- niai márgából származik. Neve a lelőhelyet jelzi. Eltérése a faj típusától a nagyobb bordaszám. A 2. ábrán látható a Limno- cardium abichi vertikális elterjedése a dunán- túli (D) és alföldi fúrásokban (A). Eszerint a faj a Dunántúlon a rétegsor felső részében, az Alföldön ellenben az alsó részében gyakoribb. Másik fontos faj a Limnocardium lenzi R. Hoern. (IV. tábla 1, 3.), zömök tég- lalaphoz közeledő körvonalú, bordáinak száma rendesen 22—25, éles bordák széles közök- kel; általában nagyobb méretű, mint a Limnocardium abichi. Régebben azt tartot- ták, hogy az alsópannón alsó részére jel- lemző. Valójában az Alföldön (3. ábra) lent Széles : Alsópannóniai medenceüledékek puhatestű faunája 55 és fent egyformán gyakori, félmagasság felett került elő kevesebb lelőhelyről, de ott nem csökkent példányszámban. A Dunántúlon a szelvény középmagassága körül kerül- tek ki újabb leletek, régebbi fúrásokban azonban előfordult felsőbb és alsóbb szintek- ben is. A dunántúli fúrásokban az alsópannón aljáról írták le a Limnocavdium maorti E a r n. és S t r. fajt (V. tábla 3, 4); [1. p. 130, 188, tab. 2. fig. 16, 17, 25]. Hosszú ovális körvonalú, 30 körüli számú keskeny bordával. Most az Alföldön négy helyről is előkerült. 3. ábra. L. lenzi R. H o e r n. vertikális elosztása a Dunántúlon (D) és az Alföldön (A) Fig. 3. Vertikale Verteilung des L. lenzi R. H o - ■em. in Transdanubien (D) und in dér Ung. Tief- ebene (A) 4. ábra. C. banatica R. H o e r n ' vertikális eloszlása Fig . 4. Vertikale Verteilung dér C. banatica R. H o e r n. mindenütt más szintben, de a rétegsor középső és felső részéből, nem az aljáról. Össze- sítve a régi dunántúli és újabb alföldi adatokat, itt is az derül ki, mint a Limnocavdium abichi és Limnocavdium lenzi esetében, hogy tényleges elterjedésük a rétegsor egész vastagságán át nagyjából egyenletes. A Limnocavdium pappi S t r. (II. tábla 4.) téglalap és ovális közti termetű, 18— 20 tompa alacsony bordával, majdnem középhelyzetű búbbal. Ezt a régibb dunántúli fúrásokban az alsópannón felső felében találták [1., 6.], most az Alföldön az alsóbb szintekből került elő. Ez már ritkább faj, az elterjedésében látszólagos különbséget nem kell azzal magyarázni, hogy faunavándorlással tolódott el térben és időben, hanem egyszerűen a kevés lelet véletlen szóródás-szerűen oszlott meg területileg. A Limnocavdium tviangulatocostatum Hal. (II. tábla 5—7); [3. tab. XV. fig. 6] abban különbözik a Limnocavdium abichi-tól, hogy bordái vastagabbak, háromszöges keresztmetszetűek. Valószínűleg bevonható ebbe a dunántúli fúrásokból , limnocavdium kosicifovme B a r n. és S t r.” néven ismertetett alak is [1. p. 126, 188, tab. 1. fig. 3, 4]. Elterjedése elég egyenletes az egész rétegsoron át, de seholsem nagyon gyakori. 56 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 7. füzet Sok helyen található, de nem nagyon nagy példányszámban a Limnocardium desertum S t o 1. (II. tábla, 3). Kicsi, rendesen nem ér el 1 cm nagyságot, kerekded, erősen domború, 30—40 sűrűn álló vékony bordával. Az alsópannón egész vastagságán át előfordul, de felfelé valamivel gyakoribbá válik; megjegyezhetjük, hogy leggyakoribb a felsőpannón alsó részében. Az eddig tárgyalt többi faj ellenben nem terjedt át a felső- pannónba. A Congeria czjzeki Horn. lapos, mandula alakú, elsimuló búbú faj, elég gyakori az egész rétegsorban. A Congeria partschi maorti B a r n. és S t r. (IV. tábla 2, 4); [1. p. 131, 189, tab. 1. fig. 14—15 tab. 2. fig. 19, 20] is megtalálható minden magasságban, bár nem gyakori. Abban tér el a Congeria partschi H ö r n.-től, hogy kisebb, lapitottabb, kevésbé kiemelkedő búbrésszel. Akadnak azonban zömökebb és magasabb, erősebben becsavart búbrészű példányok is, amelyek átmenetek a Congeria partschi faj típusa felé. A Congeria banatica R. H o e r n. (V. tábla 2, 5) régibb adatok szerint is, és az újabb fúrások tanúsága szerint is, az alsópannón alsó részében igen gyakori, felfelé fokozatosan ritkul (4. ábra). A tányéralakú, alig csavarodott búbrészű csiga, V alenciennius sokat szerepelt a felszíni alsópannón lelőhelyekre vonatkozóan, mint feltételezett szint jelző is. A nemzetség a jellemző gyűrűs bordázatról töredékek esetében is könnyen felismerhető; valószínű, hogy fúrásainkból csak az egy V alenciennius reussi N e u m. faj került elő, a rétegsor egész vastagságán át. Egyébként ez a faj is megvan a felsőpannónban. Ez a 10 alak adja ki példányszámra a fúrásokból előkerült alsó pannóniai puhatestű maradványok 99% -át, szintezés tekintetében nyilván ezeknek lehet komolyabb szerepe. Ezeknek elterjedésében pedig sehol éles határok nem vonha- tók, sőt számottevő gyakorisági változás is csak két faj esetében van : a Limnocardium desertum S t o 1. faj felfelé gyakoribb, a Congeria banatica R. H o e r n. faj felfelé ritkább lesz. Ez természetesen azt jelenti, hogy őslénytanilag az alsópannón szintekre nem tagolható. Röviden megemlíthetjük még a ritkaságként mutatkozó fajokat is. Limnocardium asperocostatum Górj. — Kramb. a Limnocardium lenzi- hez annyira hasonlít, hogy bevonása is szóbakerült [5. p. 133—134]. A most előkerült szép példányon jól látszik a vastagabb bordázat és a bordák hátán a faj nevét adó bibircsesség (III. tábla, 6). A Limnocardium subdesertum L ő r. (II. tábla, 2) eltér a Limnocardium desertum- tól abban, hogy kevesebb vastagabb bordája van, s keresztben megnyúltabb. A dunán- túli fúrásokból leírt Limnocardium praedesertum S t r. [6. p. 84] pedig hátul keskenyebb. A Limnocardium winkleri Hal. erősen megnyúlt ovális, lapos, sűrű gyenge bordázatú faj (III. tábla, 4). A Congeria partschi Horn. faj típusának megfelelő nagyon domború, erősen áthajlott búbú példányok is akadnak az alsópannón alsó és középső részében. Mint már a Congeria partschi maorti B a r n. és S t r. tárgyalásánál szó volt róla, vannak a Congeria partschi Horn. és a Congeria partschi maorti B a r n. és S t r. közt átmeneti alakok is. A Szandaszőllős — 9. sz. fúrásból 1691—1696 m közti mélységből származik a Limnocardium cfr. subsyrmiense A n d r. Ez a Limnocardium lenzi-hez nagyon közel- álló alak (V. tábla, 1), meghatározása főleg azért tekintendő kétesnek, mert ez a faj nehezen jellemezhető, nincsenek feltűnő, különös jellegei. A Limnocardium lenzi-X.o>\ csupán abban tér el, hogy bordái valamivel vastagabbak. Megemlíthetjük, hogy a ,, Limnocardium syrmiense R. Hoern.” Barnabás és Strausz szerint nem önálló faj, hanem a Limnocardium lenzi-nék fiatal vagy töredékes példányai szerepeltek ezen a néven [1. p. 128]. A Tiszántúl D-i részén két fúrásból került elő a Limnocardium aff. budapestinense Lőr. az alsópannón legfelső rétegeiből. A Dunántúlon fúrásokban az alsópannón lég- Széles : Alsópannóniai medenceüledékek puhatestű faunája 57 alján találták. Azonosítása azért bizonytalan, mert Lőrenthey juvenilis példányok alapján állította fel ezt a fajt, a dunántúli fúrásokból kikerült példányok sem töké- letesek. Ez a négy biztosan meghatározható és két kétes alak (Limnocardium aspero- costatum, Limnocardium winkleri, Limnocardium subdesertum, Congeria partschi, vala- mint Limnocardium cfr. subsyrmiense és Limnocardium aff . budapestiense ) felszíni elő- fordulásokban is az alsópannónból ismeretes; az alsópannón szintezéséhez ezek sem nyújtanak segítséget. Végül még négy olyan fajt kell megemlítenünk, amelyeknek felszíni előfordulásai túlnyomórészt a felsőpannónba esnek, fúrásainkban pedig az alsópannón felsőbb részei- ben találtuk. Limnocardium apertum M ü n s t. zömök, erősen domború alak, 12 vastag, háromszöges átmetszetű bordával; igen gyakran héjas példányai is akadnak a fúrá- sokban s ezért aránylag könnyen felismerhető. A Limnocardium steindachneri B r u s. fajra jellemző, hogy ritkásan álló erős főbordái közé két-két gyenge mellékborda ékelődik. Limnocardium majeri Horn. (III. tábla 2, 3, 5) keresztben erősen megnyúlt, laposhátú bordákkal, hátul erősen tátongó bisszusznyüással. Ez már valamivel nehezeb- ben felismerhető faj: oválisabb körvonalú példányai (pl. III. tábla, 5) közelednek a Limnocardium pappi S t r. felé, biztos elválasztásukat csak a (L. pappi-nél hiányzó) bisszusznyílás teszi lehetővé. Congeria zagrabiensis B r u s. lapos, négyszöges körvonalú faj. A rossz meg- tartású példányok nem mindig különböztethetők meg a Congeria czjzeki-tö\\ a felső- pannón alsó részében gyakoribb, mint felső részében. Ennek a négy fajnak előfordulása, ül. fellépésük az alsópannón felső részében csak annyit jelent, hogy a felsőpannón fauna sem egészen hirtelenül, hanem fokozatosan alakult ki és foglalta el az alsópannónban uralkodó fajok helyét. A csekély példányszám miatt sem volna indokolt, hogy az emlí- tett, „előresietett” felsőpannón fajok megjelenése miatt az alsópannón felső részét elkülönítsük és külön szintnévvel jelöljük. Az egységes és egyhangú anyagból éles ellentétként válik ki két előfordulás, ahol durvább homokos és részben konglomerátumos kőzetben az eddig tárgyalttól nagyon eltérő ősmaradványok is kerültek elő. Battonyán az alsópannón alsó részéből származik a következő fúrómag (IV. tábla, 5). A baloldali kagyló nagyon hasonlít a Congeria balatonica Partsch fontos felsőpannóniai fajra; a felső kőbél többé- kevésbé megfelel a szintén felsőpannóniai Limnocardium schmidti H ö r n.-nek. Másik közeli fúrásban olyan nagy termetű, éles bordájú alakot találtunk, mint a Limnocar- dium hungaricum Horn., s az szintén gyakori a felsőpannónban. Ténylegesen azonban a rossz megtartás mellett egyáltalán nem tekinthető bizonyosnak, hogy ezek a kőbelek teljesen azonosak az említett felsőpannóniai fajokkal, de ha azok is, az még nem dönti meg az őslénytani szintezések értékét. Ahogy a felsőpannóniai rétegek néhány faja megjelenik az alsópannóniai medencefácies legfelső rétegeiben, éppen úgy lehetséges, hogy az alsópannóniai partközeli durvább üledékekben szereplő fajok némelyike azonos vagy közelálló volt a hasonló fáciesű felsőpannóniai fajokhoz. Egyébként ott van Mela- nopsis (Lyrcaea ) impressa K r a u s s fajnak egy különösen magas spírájú változata, s ez a gyakori faj a partközeli alsópannón feltárásaiban is jellemző. Szomszédos fúrások- ban hasonló rétegtani magasságban vagy igen kevéssel alatta jellemző Limnocardium abichi-s alsópannóniai fauna található, ez is csökkenti ennek a lelőhelynek problematikus voltát. Valamivel kevésbé meglepő, de az átlagtól szintén eléggé elütő a kiskunfélegy- házi fúrásban, 1800 m mélység körül homokos agyagban fellépő fauna. Limnocardium planum Desh. a romániai pontusi rétegekben gyakori, majdnem egészen sima, alig 58 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 1 . füzet bordázott felületű faj (III. tábla, 1) mellette Limnocardium desertum S t o 1. és Limno- cardium steindachneri Brus., a felsőpannónban gyakori, az alsópannón felső részében ritkán található fajok. Az alsópannón felső határát itt 1532 m-ben vonják meg, de azt fauna nem bizonyítja. így lehetséges, hogy ez a faunanélküli rész még a felsőpannónba -sorolható. Mivel alatta típusos abichi-s alsópannóniai faunát találunk, nyilván nem kell semmiféle különleges rétegtani magyarázat ide: a Limnocardium planum élt már az alsópannónban is, de nem volt otthonos a finomabb-szemcséjű medenceüledékekben, tehát a fúrásokkal feltárt terület túlnyomó részén. TÁBKAMAGYARÁZAT— TAFEEERKEÁRUNG I. tábla— Tafel I. 1 . Limnocardium abichi R. Hoernes 2. Limnocardium abichi R. Hoernes 3. Limnocardium abichi R. Hoernes 4. Limnocardium abichi R. Hoernes 5. Limnocardium abichi R. Hoernes 6. Limnocardium abichi R. Hoernes 7. Limnocardium abichi R. Hoernes 8. Limnocardium abichi R. Hoernes 9. Limnocardium abichi R. Hoernes 10. Limnocardium abichi R. Hoernes 1 1. Limnocardium abichi R. Hoernes 1 2. Limnocar dium abichi R. Hoernes 1 3. Limnocardium abichi R. Hoernes (2,4x) Szandaszőllős — 9. fúrás, 1691— 1696 m ( 1 ,4 X ) Tótkomlós — 1 fúrás, 1 183,4— 1 186,7 m ( 1 ,4 x ) Jánoshalma — 6. fúrás, 450— 455 m ( 1 ,4 X ) Törtei — 12. fúrás 985— 999 m (2x) Battonya — 3. fúrás, 958— 963 m (2 x ) Battonya — 1. fúrás, 821 — 823 m ( 1 ,2 x ) Tótkomlós — 3. fúrás, 1362— 1375m (0,8x) Tótkomlós — 3. fúrás, 1353— 1362m ( 1 ,4 x ) Sándorfalva — 1. fúrás, 1703— 1708 m ( 1 ,2 X ) Tótkomlós — 3. fúrás, 1353— 1362m (1,2 X) Tótkomlós — 3. fúrás, 1414,3— 1422,7 m (1,2 X ) Tótkomlós — 3. fúrás, 1407,1— 1414, 3m (0,8 x ) Tótkomlós — 1. fúrás, 1183,4- 1186,7 m n. tábla— Tafel II. 1. Limnocardium abichi törteliense ssp. (4x) Törtei — 3. fúrás, 1521— 1523 m 2. Limnocardium subdesertum Lőrenthey (4x) Vát — 1. fúrás, 1418— 1424 m 3. Limnocardium desertum Stoliczka (8x) Jánoshalma — 5. fúrás, 500—505 m 4. Limnocardium pappi Strausz (2x) Kerekegyháza — 3. fúrás 737 — 743 m 5. Limnocardium triangulatocostatum Halaváts (2x) Körösszegapáti — 1. fúrás, 550—555 m 6. Limnocardium triangulatocostatum Halaváts (4 x ) Törtei — 7. fúrás 974,5—982 m 7. Limnocardium triangulatocostatum Halaváts (5 x ) Szarvas — 1. fúrás, 1585— 1590 m IIL tábla— Tafel III. 1. Limnocardium piamim Deshayes 2. Limnocardium majeri H ö r n e s 3. Limnocardium ma jeri H ö r n e s 4. Limnocardium winkleri Halaváts 5. Limnocardium majeri H ö r n e s 6. Limnocardium asperocostatum G o r j a n Kramberger (2,5 X ) Kiskunfélegyháza 1. fúrás, 1807— 1812m (2 x ) Heresznye — 6. fúrás, 1295— 1300 m (2,4 x ) Eajosmizse — 3. fúrás. 850,5 — 856 m (3 x ) Bak - 1. fúrás, 1214- 1219 m (1,5 X) Pusztamérges — 6. fúrás, 770 — 774 m ovic— (0,6 x) Oriszentpéter — 1. fúrás, 1503— 1509 m IV. tábla— Tafel IV. 1. Limnocardium lenzi R. Hoernes 2. Congeria partschi maorii Barnabás és Strausz 3. Limnocardium lenzi R. Hoernes 4. Congeria partschi maorti Barnabás és Strausz 5. Congeria cfr. balatonica Partsch Limnocardium schmidti H ö r n e s M elanopsis impressa K r a u s s (3,5 X ) Törtei - 3. fúrás, 1521- 1526, 5m ( 1 ,6 x ) Pusztaföldvár — 48. fúrás, 1715— 1718m (3,5 x ) Mezőhegyes — -3. fúrás, 989 — 994 m (2,2 x ) Budafa — 400. fúrás, 1205, *5— 121 1,5 m (0,8 x) Battonya — 3. fúrás, 1035,5— 1040 m V. tábla— Tafel V. 1 . Limnocardium subsyrmiense Andrusov (4x) 2. Congeria banatica R. Hoernes ( 1,2 x ) 3. Limnocardium maorti Barnabás és Strausz (4x ) 4. Limnocardium maorti Barnabás és Strausz (2x) 5. Congeria banatica R. Hoernes (2 x ) Szandaszőllős — 9. fúrás, 1691 — 1696 m Csesztreg — 2. fúrás, 2164— 2170 m Végegyháza — 1. fúrás, 1169— 1174 m Tótkomlós — 3. fúrás, 1356— 1362 m Tótkomlós — 3. fúrás, 1423— 1428 m • A felvételeket Kozma R. készítette irodaeom-eiteratur 1. Barnabás K. — S trausz E.: A délnyugat-dunántúli pannonikum. Pannonian in SW Transdanubia (Hungary). Budapest, 1947. — 2. Gorjanovic-Kramberger, K.: Die Faima dér oberpontischen Bildungen von Podgradje und Vizanovec in Kroatien. Jahrb. kk. geol. R. Anst. Wien, vol. Széles : Alsópannóniai medenceüledékek puhatestű faunája 59 49, 1899. — 3. HalavátsGy. :A langenfeldi pontusi korit fauna. Die pontische Fauna von Rangenfeld, Földt. Int. Évkönyve vol. 6, 1882. — 4. H o e r n e s, R.: Tertiár-Studien. Jahrb. kk. geol. R. Anst. Wien. vol. 24 1874. — 5. Jenko, K.: Stratigrafski i tektonski snosaj pliocena juznog pöbocja PizezRe Gore i Kasnoje Brda. Vjestnik Hrvat. geol. Zav., vol. 2 — 3, Zagreb, 1944. — 6. StrauszR.: Die pannonische Molluskenfauna dér Tiefbohrung von Magyarszentmiklós. Ann. Mus. Nat. Hungar. Budapest, vol. 33, 1940. — 7. W e n z, W.: Die Mollusken des Pliozans dér rumánischen Erdöl-Gebiete. Senckenbergiana vol. 4. 1942. M olluskenfaunen von Beckensedimenten des Unterpannons MARGIT SZÉRES Das Unterpannonistim Ungarischen Becken sehr verbreitet und mehrere hundert Meter máchtig, doch an dér Oberfláche nur wenig aufgeschlossen. An Hand dér Mollusken- fauna von mehr als hundert Tiefbohrungen soll nun die Möglichkeit einer stratigraphi- schen Einstüfung und Feingliederung erörtert werden. Es wurden nur 10 Formen gefunden, die eine grössere Verbreitung aufwiesen. Diese betragen 99% des gefundenen Materials. Diese sind wie folgt: Limnocardium abichi R. Hoernes (Taf. I, Fig. 1—13, Textfig. 2). Die typi- schen Exemplare sind 1 — 2,5 cm gross, erreichen aber ausnahmsweise auch eine Grösse von 4,5 cm. Die Schale ist quer verlángert, vome verschmálert, dér Wirbel ungefáhr im vorderen Drittel dér Lángé. Es gibt aber auch rundliche, kaum verlángerte Exemplare. Die Zahl dér Rippen variiert zwischen 12—16. Früher wurde die Rippenzahl (infoige des schlechten Erhaltungszustandes dér originalen Exemplare von Hoernes [siehe 4, p. 53, Tab. 3, Fig. 7— 10] fürkleiner angenommen 68— 10), und die Form mit mehreren Rippen, als L. abichiforme Gorj.-Kramb. bezeichnet [2]. Bei Wenz (7, p. 130, Tat. 67, Fig. 700 — 701) finden wir aber schon die richtige Bezeichnung. Seltener kommen Exem- plare mit 17—18 Rippen vor, z. B. in den Tiefbohrungen von Törtei; diese dürften als eine Unterart aufgefasst werden: Limnocardium abichi törteliense nov. ssp. (Taf. II, Fig. 1) Rocus typicus: Törtei Stratum typicum: Unterpannon Holotypus: Rinke Schale Taf. II. Fig. 1 No ,,Tö-3.-1521” in dér Sammlung des Gas- und Erdöl- industr. Trustes Derivatio nominis: von dér Rokalitát Diagnosis: Unterscheidet sich vöm Typus des L. abichi H o e r n. durch die grössere Zahl dér Rippen. Limnocardium lenzi R. Hoernes (Taf. IV, Fig. 1, 3; Textfig. 3) Limnocardium maorii B arnabás áStrausz (1, p. 130, 188, Taf. 2, Fig. 16, 17, 25), (Taf. V, Fig. 3, 4) ist verlángert óval, 3 — 4 cm láng, mit 30 oder etwas mehr scharfen Rippen. Limnocardium pappi S t r a u s z (Taf. II, Fig. 4) Limnocardium triangulatocostatum Halaváts (Taf. II. Fig. 5 — 7) ; ,,L. kosicijorme Barnabás áStrausz” (1, p. 126, 188, Taf. 1, Fig. 3, 4) soll wahrscheinlich hier- her eingezogen werden. Limnocardium desevtum Stoliczka (Taf. II, Fig. 3) Congeria czjezki H ö r n e s Congeria partschi maorii Barnabás á Strausz (1, p. 131, 189, Taf. I, Eig. 14, 15, Taf. II, Fig. 19, 20) unterscheidet sich von L. partschi H ö r n e s dadurch, dass sie kleiner und flacher ist (Taf. IV, Fig. 2, 4) . Congeria banatica R. Hoernes (Taf. V, Fig. 2, 5; Textfig. 4.) V alenciennius sp., Bruchstücke, wahrscheinlich mit V. reussi IST e u m. identisch. Nur diese zehn Arten können bei einer stratigraphischen Gliederung in Betracht kommen. Diese aber sind sowohl horizont al, wie auch vertikal beinahe gleichmássig verteilt und lassen nirgends eine scharfe Grenze ziehen. Limnocardium desertum S t o 1. wird im oberen Teil des Unterpannons etwas háufiger, dagegen ist Congeria banatica R. H o e r n. untén háufiger und oben ziemlich selten, die anderen acht Arten wurden von untén bis oben beinahe in gleicher Zahl gefunden. Unter den selteneren Arten gibt es sechs, die auch in den Aufschlüssen dér Ober- fláche nur im Unterpannon vorkommen; Limnocardium asperocostatum Górj. - Kramb. (Taf. III, Fig. 6), Limnocardium subdesertum Lőrenthey (Taf. II, Fig. 2), Limnocar- dium winkleri Halaváts (Taf. III, Fig. 4.), Limnocardium cfr. subsyrmiense And- r u s o v (Taf. V, Fig. 1), Limnocardium aff. budapestinense Lőrenthey, Congeria partschi Hörnes; vier weitere Arten sind dagegen im Oberpannon heimisch: Limno - 60 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 7. füzet cardium apertum M ü n s t e r, Limnocardium steindachneri B r u s i n a, Limnocardíum majeri H ö r n e s und Congeria zagrabiensis B r u s i n a. Diese letztgenannten vier Ober- pannonarten wurden im oberen Teil des Unterpannons gefunden. Es muss alsó bestátigt werden, dass die Beckenfazies des Unterpannons eine sehr einförmige und an Arten relatív sehr arme Molluskenfauna enthált, worauf keine strati- graphische Gliederung begründet werden kann. Zwei Tiefbohrungen habén aber Schichten von dér Beckenfazies abweichenden Charakters aufgeschlossen. Zu Battonya, im unteren Teil des Unterpannons kommen im Sandstein und Konglomerat ausser den im Unterpannon háufigen Gastropoden Mela- nopsis (Lyrcaea) impvessa K ráüss noch Limnocardium cfr. schmidti Hörnes und Congeria cfr. balatonica P a r t s c h, drei im Oberpannon sehr wichtige Arten vor (Taf. TV, Fig. 5). Zu Kiskunfélegyháza enthalten die sandigen Schichten im oberen Teil des Unterpannons Limnocardium planum Deshaves (Taf. II, Fig. 1), auch eine Ober- pannonart, und neben ihr L. desertum S t o 1. und L. steindachneri B rus., sowohl im Oberpannon, als auch im Unterpannon vorkommende Arten. Diese beiden Vorkomm- nisse (námlich von Battonya und Kiskunfélegyháza) sollten beweisen, dass die Unter- schiede zwischen dér Molluskenfauna des Unterpannons und dér des Oberpannons in dér küstennahen Fazies bei weitem kleiner sind, als die Unterschiede in dér Beckenfazies. A VILLÁNYI HEGYSÉG MALM RÉTEGEINEK MIKROFÁCIES- VIZSGÁLATA DR. KASZAP ANDRÁS* (VI -VIII. táblával) Összefoglalás : A Villányi-hegység vastag, egyhangú maim mészkőrétegsorának faunaszegénysége napjainkig megnehezítette az összlet rétegtani tagolását. Az eddigi be- osztás szegényes Braehiopoda leleteken alapult. A Nagyharsány község melletti Harsány-hegy 400 m vastagságú maim összletének mikroszkópi vizsgálata 41 m vastag, ., Lombardiákat” tartalmazó részletet mutatott ki, amely a kimeridgei emeletbe tartozik. Fekvőrétegei következésképpen az oxford-luzitáni emeleteket, diceraszos fedőrétegei a titont képviselik. Bizonytalanabb alapon az oxfordi és luzitáni emeletek határa is kijelölhető. Történeti áttekintés A Villányi-hegység keleti részének áttekintő földtani vizsgálata során Lenz a Villány község közelében emelkedő Harsány-hegy nagy vastagságú mészkőösszletét korábbi kutató (?) faunaf elsorolására hivatkozva a középső liászba helyezte, a beremendi dombon pedig „caprotinás mészkövet” ismert fel [7]. H o f m a n n a hegység földtani térképezésekor megállapította, hogy ez a mészkőösszlet csak Villány mellett és a Harsány- hegyen települ közvetlenül a dogger rétegekre, a hegység többi részén a felső „kagylómész- dolomiton” nyugszik. Megállapította továbbá, hogy az összlet alsó részében lelt gyér ősmaradványok (Rhynchonella lacunosa, Rh. spavsicosta, Terebratula ex. aff. bissufar- cinata, Belemnites) alapján a vastag mészkőrétegsor a fehér jura középső részébe tar- tozik. A Harsány-hegyen és egyebütt az említett mészkőösszlet felső részében felfelé növekvő nagyságú és mennyiségű Diceras-átmetszeteket talált. Ugyanezt a mészkő- féleséget vélte felismerni a Tapolca és Beremend melletti mészkőrögökben is és így tenz véleményétől eltérően a Harsány-hegy rétegsorának felső részét és az említett két rög rétegeit is felsőjúra diceraszos mészkőnek tartotta. Mindezek H o f m a n n rövidre fogott összefoglalásából [5] ismeretesek, a felvételi jelentés nem jelent meg. Noha a kéziratos jelentésre P á 1 f y még harminc év múltán is hivatkozik — sőt részletet közöl belőle '16] — az azóta a Magyar Állami Földtani Intézetben sajnálatosan elveszett. A jelentés hiányában ma már nem ellenőrizhető ifj. Lóczy L. az előbbiekkel ellent- mondó állítása, miszerint Hofmann K. a harsány-hegyi diceraszos mészkövet és az alsókréta mészkövet térképén egy színnel alsókrétának jelölte [8., 684. o.]. A Villányi-hegység maim rétegsorának első részletesebb tagolását if j . Lóczy L. adta [8 és 9]. Mind a maim, mind az alsókréta rétegeket két fáciesre különítette, elválasztva egymástól a „harsányi” fácies sötét színnel jellemzett és a hegység többi részének világos színű maim és alsókréta mészkőrétegeit. Szerinte a Harsány-hegyen oxfordien-argovien, középső maim és felső maim rétegek, a Villányi-hegység többi részén felsőoxford-argovi rétegek különíthetők el. A felsőoxford-argovi emeletekbe helyezi a fehér, olykor világossárga vagy rózsa- színű árnyalatokat mutató Rhynchonella arolica O p p. és Terebratula haasi Rol. alakok- kal jellemzett mészkőrétegeket, a villányi jó feltárások alapján 40—45 m-re becsült vastagsággal. A felső maimba teszi a Harsány-hegy diceraszos — a Belemnitesek hiány á- * Előadta a Magyar Földtani Társulat Mecseki Csoportjának előadóülésén, 1961. március 17-én. 62 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 1 . füzet val jellemzett — kalciteres mészkő rétegsorozatát [9], azzal a fenntartással, hogy „ezen nem nagy vastagságú mészkőnek a jurához való tartozását csak a kőzetből nehezen kipreparálható dicerások tüzetes meghatározása után fogom biztosan megállapíthatni ’ r [8, 684. o.]. A maim fennmaradó és általa említett középső része nyilvánvalóan a maim rétegsor bázisától számított 40—45 m-es rétegvastagság és a diceraszos mészkő leg- alsó réteghatára közé kerül, és a Hofman n-nál említett Rhynchonella lacunosa jellemzi. Lóczy leírásában az általa fel nem ismert bauxit hiányában az alsókréta összlet alsó határát ,,a nem ritka Requienia-nyom.dk. mutatják”. Mindezekből végül is levonja a következtetést, hogy a doggertől az alsókrétáig a Harsány -hegy térségében egyhuzamban mély tenger volt [9]. A harmincas évek elején T. R o t h K. [20] és R a k u s z Gy. végeztek bauxit- kutatást a Villányi-hegységben. Jelentéseik közül különösebb figyelmet az utóbbi [18] érdemel a már hóczy által rétegtanilag besorolt rétegcsoportok megbízható vastag- sági adataiért és rendkívül pontos, szabatos kőzetleírásaiért. R a k u s z adatai szerint — Lóczy közléseinek félreértéséből adódóan az általa középsőmalmnak vett — felsőoxford-argovi és középsőmaim mészkőösszlet feltárt vastagsága 240, teljes vastag- sága 400 m. A felső maim diceraszos mészkő vastagsága 120 — 140 m. Vadász E. átértékeli az előzőkben részletezett nagyvonalú rétegtani beosztást és pontosabb meghatározásokra törekszik [23]. Siklós környékéről és a villányi kőfejtő- ből kimeridgei emeletre utalóként említi az alsómalm mészkövet, a Harsány-hegy vastag mészkősorozatában Lóczy L. beosztása alapján a középső- és felsőmalmot is látja. Összegezésképpen megállapítja, hogy a középsődogger partszegélyi jellegű képződményektől a sekély tengeri, szirtes zátonykifejlődésű malmsorozat végéig terjedő rétegsorban a középsődoggertől a maim végéig az összes júratagok jelenlétét feltételezhetjük. N o s z k y J. rövid összefoglalásaiban [14 és 15] határozott oxford-kimeridgei és kimeridgei-titon tagokra bontja a Harsány-hegy mészkőösszetét, a megfelelő faunisztikai bizonyítékok hiányának hangsúlyozásával. A Villányi-hegység vastag, egyhangú maim rétegsorá- nak az előzőkben ismertetett olykor bizonytalan, olykor hiá- nyos tagolása a rétegek fauna-szegénységének következménye. A rétegtani besorolás céljára legalkalmasabb Ammonites félék a hegység első földtani vizsgálata óta eltelt közel 100 év alatt mindössze néhány, közelebbi meghatározásra alkalmatlan pél- dányban kerültek elő, minden esetben a maim rétegsor legalsó rétegeiből. A Harsány-hegyi vastag maim mészkőösszlet és általában a Villányi-hegységi maim rétegtana szegényes Bra- chiopoda leleteken alapult, a felső maim rétegek Pachyodon- tái pedig máig sincsenek meghatározva. Ezek a körülmények hozták előtérbe az egyhangú maim rétegösszlet mikroszkópi vizsgálatának időszerűségét és szükségességét. '3 7. ábra. A Harsány-hegy maim rétegsora. Jelmagyarázat: 1. Bath-kallovi am- moniteszes mészkőréteg, 2. Szürke oxfordi-luzitáni-kimeridgei mészkő, 3. Szürkésfe- hér titon mészkő, 4. Alsókréta bauxit, 5. Szürke alsókréta mészkő, 6. Ooidmen- tes oxford-luzitáni mészkőréteg, 7. „Uombardiás” kimeridgei mészkő Abb. 1. Die Schichtenreihe des Malms am Harsány berg. Zeichenerklárung: 1. Ammonitenkalksteinschicht, Bath-Kallov, 2. Grauer Kalkstein, Oxford - Iyusitan-Kimeridge, 3. Hellgrauer Kalkstein, Tithon, 4. Bauxit, Unterkreide, 5. Grauer Kalkstein, Unterkreide, 6. Oxford-lusitanische Kalksteinschicht ohne (Dói- dén, 7. Kimeridgekalkstein mit „lombardién” K a s z a p : A Villányi-hegy ségi maim mikrofácies vizsgálata 63 A Harsány-hegy maim rétegeinek vékonycsiszolati vizsgálata A Villányi-hegység keleti részén, Nagyharsány és Villány községek határában levő, 442 m magas Harsány-hegy (más néven Szársomlyó) KÉK— NyDNy-i irányú gerince 3 km hosszúságban emelkedik a déli előtér közepesen 100 m tengerszintfeletti magasságú síksága fölé. A képződmények meredek déli dőlésűek. A hegy keleti gerincén az erdő és a kopár, karros maim térszín közötti 20—30 m-es füves sávon a felső anizusi dolomitra települt, tüskésbőrűek törmelékéből álló homokos mészkő és a villányival teljesen azonos ammoniteszes, oolitos mészkő darabjai jelzik a bath-kallovi rétegek jelenlétét. A füves sáv déli szegélyén az első maim mészkőréteg éles térszíni változást is jelöl. A csak törmelékdarabokból ismert, elfedett bath-kallóvi rétegek fölött meredek déli dőlésű (180/70°), jól rétegzett/szürke, kalciteres, tömött mészkő következik. A réte- gek dőlésszög-értékei a Harsány-hegy különböző részein 60° és 80° között változnak, legnagyobb a hegy keleti gerincének végén az ún. „Villányi "-kőfejtőben. A bejárt szelvény mentén 167 m vastagságú szürke mészkőrétegsor fölött azonos csapásban és dőlésben, konkordánsan fehér, vagy szürkésfehér, kalciteres, erősen karros felszínű mészkő települ. Feltűnőek benne a már H o f m a n n által felismert és máig is meghatározatlan Dicerasok, Rakusz gyér krinoidea nyomokra akadt. A szelvény mentén 133 m vastagságúnak bizonyult mészkőrétegsor legfelső rétegéből Végh Sné korallmaradványokat gyűjtött, amelyek Kolosváry G. meghatározása szerint Trochocyathus cf. truncatus Z i t. és Epismilia cf. irregularis K o b y fajok. A diceraszos mészkő egyenetlen rétegfelszínére települ az alsókréta bauxit, majd arra az alsókréta mészkőrétegsor alsó tagozata: szürke, Fa/feím-tartalmú mészkő. A maim rétegsor 300 méter vastagságú szelvényéből készített 136 vékonycsiszolat mikroszkópi vizsgálata alapján a következő jellegek voltak megállapíthatók: 1. A maim mészkőösszlet egészében, mindenütt megfigyelhetők a nagyfokú tektonikai mozgatottság következtében létrejött kalciterek. Ezek olykor egészen finom elmozdulásokat örökítenek meg (VI. tábla, 1 — 2). 2. A maim mészkőösszlet rétegeinek mikroszkópos vékonycsiszolati képe az összlet alsó — kb. 140 m vastagságú — részében oolitos (VI. tábla 2—3), a felső — 160 m vastag — rétegösszletben túlnyomóan pszeudo-oolitos (VI. tábla 4). A pszeudo-oolitos jelleg fokozatosan jut előtérbe, az oolitos és pszeudo-oolitos rész között az átmenet tökéletes. Kivétel az összlet alulról számított 88. méterénél található, környezetével külsejében mindenben megegyező mészkőréteg, amely vékonycsiszolatban szögletes kalcitszemcsékből áll (VII. tábla 1). Elvétve található ebben a rétegben is néhány oolitos részlet, ami feltehetően az üledékképződés idején az alatta levő réteg törmelékeként került a réteg anyagába. Az oolitos, illetve pszeudo-oolitos mészkőben az egyes ooidok sűrűsége szűk határok között változik. Bármilyen sűrűn helyezkedjenek is el, minden esetben egy- nemű mészkötőanyag iktatódik közéjük. Az ooidokon rendszerint megfigyelhető a kör- körös felépítés; a pszeudo-ooidokban minden esetben szerves, vagy szervetlen eredetű törmelékrészekből álló belső mag látszik. Az ooidok és pszeudo-ooidok három nagyság- rendbe oszthatók, nagyságuk 0,1 és 0,06 mm között változik. 3. A maim mészkőösszlet minden tagozatában mikroszkópos ősmaradványok voltak megfigyelhetők. A tüskésbőrű vázrészek (VII. tábla 3—4) és Ostracoda héj- metszetek (VIII. tábla 8) az egész rétegösszletben mindenütt megtalálhatók, általában gyéren, a magasabb részeken valamivel gyakrabban. A Fór aminifera-f élék ugyancsak végig felismerhetők, változatos csoportokat képviselve, de rendszertelenül: Globulinay Lagena, Nodosaria, Textularia (VII. tábla 4), Miliolina (VII. tábla 7), Trocholinára emlé- 64 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 1 . füzet keztető formák, halmazkamrás és egysorkamrás alakok (VI. tábla 4) mutatkoznak. Radiolaria metszetek, az összlet magasabb részein elvétve Tintinnida metszetekre emlékeztető formák ismerhetők fel. Ezeken kívül alga (VII. tábla 5), korall, csiga, pörge- karú, Ammonites (VII. tábla 2) és Aptychus metszetek figyelhetők meg. A vékony- csiszolatokban olykor szerves eredetű, problematikus maradványok láthatók, több alakkörbe sorolhatóan. A rétegtani szempontból egyedül jelentős ősmaradvány a rétegsorban 126,4 m-től 167 m-ig mutatkozó „Lombardia” . A villányi Mész-hegy maim rétegeinek vékonycsiszolati vizsgálata A villányi vasútállomás melletti Mész-hegy klasszikus szelvényében a bath- kallovi ammoniteszes padra — Szabó P. szerint kis szögdiszkordanciával [22] — kemény, tömött, fehér alsómalm mészkő települ. A két kőzet érintkezésénél a bath- kallovi mészkő felülete kissé agyagos. Az alsómalm mészkő felfelé fokozatosan szürke, testszínűvé és sárgásbarna színűvé válik és szarukőgumókat tartalmaz. A réteglapokon a dőléssel párhuzamos csúszási vonalak vannak. Különösen szembetűnő itt az az egész hegységben általános jelenség, hogy a maim mészkő pikkelyeződése idején a kimoz- dulás rétegnyalábok kisebb együttmozgó egységeiben történt. Ebből a rétegcsoportból Lóczy L. Rhynchonella arolica O p p.-t említ [10, 233. o.], ugyanezt a rétegcsoportot Vadász E. kimeridgeinek valószínűsíti. A kőfejtő meredek falán 19,5 m magasság volt megközelíthető, ami 14 m valódi vastagságnak felel meg és ami mindössze egyharmada a Lóczy L. és Szabó P. [8 és 22] által egybehangzóan 40—45 m vastagságúnak becsült mészkőösszlet feltárt vastagságának. A harsányhegyitől eltérő, világosabb színű mészkőnek a másik kifejlő- dési típussal való összehasonlítása azonban így is lehetséges volt. A megvizsgált 30 vékony csiszolat jellegei a harsány hegyiekkel mindenben meg- egyeznek. A mészkő kalciteres, általában sűrűn oolitos. Echinodermata, köztük Holothuria vázrészek (VIII. tábla 2) és Osíracorfa-héjmetszetek minden csiszolatban láthatók. Elég gyakoriak a Radiolariák, amelyeken a kovaanyagnak kalcittal történt kiszorítása is megfigylehető [22]. Különféle Foraminif érák : Nodosaria, Miliolina, Ammodiscus, Denta- lina, Globulina- félék, továbbá síkban felcsavart egyéb formák mutatkoznak a vékony- csiszolatokban . A harsányhegyi maim rétegsortól eltérő jelenség, hogy a bath-kallovi ammoni- teszes pad közvetlen fedőjében, 1 m vastagságban, az alsómalm mészkőben gyakoriak a Globigerinák (VIII. tábla 1), amelyek feljebb teljesen kimaradnak. A „Lombardiák” A ,, Lombardiák ” mindezideig kizárólag vékonycsiszolatokból, tehát különböző irányú metszetekből ismert, legtöbbször szabálytalan alakú, de bizonyos részarányos- ságot mutató formák. A Harsány-hegy maim rétegösszletének fentebb megjelölt részé- ben nagy számban találhatók (VIII. tábla 3—8). 1937-ben A. Lombard alpi maim mészkőből közelítőleg szimmetrikus, elágazó, problematikus maradványokat írt le [11], amiket közelebbi meghatározás híján ,,formes découpées ’ ’-nek nevezett. Néhány évvel klsőbb ebeket négy csoportra osztotta, amelyből kettőt Eothryx alpina és Globochaete alpina néven algákként írt le, a másik kettőt pedig spóráknak és thallus metszeteknek határozta meg [12]. 1954-ben R. V e r n i o r y sorozatmetszetek útján készített térbeli rekonstrukcióval bebizonyította, hogy a Saccocoma A g a s s i z plankton Crinoidea genusz vázrészeiről van voltakép- K a s z a p : A Villányi-hegy ségi maim mikrofácies vizsgálata 65 pen szó [24]. Előbbivel közel egyidejűleg, de róla és publikációiról mit sem tudva foglal- kozott ezekkel a problematikus metszetekkel Bronnimann P., aki azokat a Lombardia új nembe (incertae sedis), három fajra bontva (Lombardia arachnoidea, L. angulata és L. perplexa) fogta össze [1]. Bronnimann ugyanitt kifejezésre jut- tatja, hogy lehetséges, miszerint Holothuriák, plankton Crinoideák, vagy Ophiuroideák vázelemei tulajdonképpen az általa leírt alakok. Verniorv 1956-ban elveti Bron- nimann új genuszát és meggyőzően bizonyítja, hogy a kérdéses metszetek többsége a Saccocoma nem elsődleges, illetve másodlagos karizei [27]. Pokorny [17] és Misik [13] rámutatnak, hogy Bronnimann mes- terséges rendszerezését elfogadni és továbbvezetni megalapozatlan lenne, ugyanakkor mégsem lehet valamennyi, a Lombardiákhoz sorolt metszetet, mint Saccocoma speciest megjelölni, minthogy ezek nagy valószínűséggel más plankton krinoideafélék, sőt Ophiu- roideák tartozékai. Fenntartják tehát a , Lombardia" megjelölést, mint megkülönböz- tetést az eddig rendszertanilag még be nem sorolt formákra. A ,, Lombardiák” bőségesnek nevezhető irodalma tájékoztat azok rétegtan i és földrajzi elterjedéséről. Á „Lombardia”- típus (részben Saccocoma sp.) metszetei a Tethys maim tengerének kiterjedt területeiről ismeretesek: Kuba [Bronnimann, 1], Andalusia, Máj orca [Colom, 2], Languedoc [J u 1 1 i a n], Szicília [G i a n o 1 1 i, 4], Itália [Colom, 2, V e r n i o r y, 24], Egyiptom [S a i d— B a r a k a t, 21]. Isme- retesek továbbá az Alpok több tektonikai egységéből (Franciaország, Svájc, Német- ország), a Nyugati, más néven Középső Kárpátokból [Misik, 13], a czorsztyni, kysucei (piennini) és manini szirtövekből (Pienidák), a Nagy Fátra és Cervena Magúra (Tatridák) takaróövéből és a Kis-Kárpátokból (Subtatridák), Ksiazkiewicz, valamint Lefeld — Radwatíski ismertetésében [6] a Külső Kárpátokból, a Pien- ninek lengyel oldalra eső szirtö véből és a Lengyel Tátra magastátrai részének különböző tektonikai egységeiből. Abban minden szerző egyetért, hogy a metszetek megjelenése pelagikus fácieshez kötött. A „Lombardiák rétegatani határai a sequani-titon emeletek; néhány szerző [Gianotti 4, Lefel d— Radwanski 6, Verniory 25] szerint még az alsó kréta berriasi, valangini és haüterivi emeleteiben is megtalálható. Általában, így az Alpokban és a Kárpátokban is a „Lombardiák” tömeges jelenlétével jellemzett mikro- fácies a calpionellás mikrofácies — azaz a titon — alatt, a kimeridgei emeletben lép fel. A hozzánk legközelebb eső és kifej lődésbelileg is legjobban párhuzamosítható kárpáti- tátrai előfordulások esetében a „lombardiás” szint kimutathatóan a kimeridgei emeletbe, esetleg folytatólag az alsó titonba tartozik. Magyarországról ez ideig mindössze a Vértes-hegységből találjuk az irodalomban nyomát a „Lombardiák” előfordulásának Fülöp-Hámor-Hetényi-Vigh értekezésének [3] egyik ábráján, tévesen Eothryx alpina Lom b.-nak határozva, ugyan- csak a kimeridgei emeletből. Rétegtani helyzet 1. A fentiek alapján megállapítható, hogy a Villány i-hegységi Harsány-hegy egyhangú maim rétegsorának mintegy 41 m vastagságú, „Lombardiákat” tartalmazó részlete a kimeridgei emeletbe tartozik (1. ábra). Fekvőrétegei következésképpen az oxfordi és luzitáni emeletekbe, diceraszos fedőrétegei pedig a titon emeletbe tartoznak. 2. Lefel d— R adwanski [6] a „Lombardiák” és a mészkő pszeudo-oolitos szövete között határozott kapcsolatot tételez fel: a magastátrai felsőoxfordi — alsó- kréta folyamatos mészkőrétegsorban a kimeridgei • emeletben a „ Lombardia ” félék megjelenésével párhuzamosan a mikrofácies fokozatosan pszeudo-oolitossá válik és 5 Földtani Közlöny 66 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 1. füzet megszakítás nélkül olyan marad az alsó krétáig. Az említett szerző feltételezi, hogy a széthullott vázrészek a Cyanophycae algák közreműködésével — bekérgezésével — veszik fel a pszeudo-oolitok alakját, mint ez a közönséges oolitosság esetében közismert. A párhuzam a „Lombardiák” és a pszeudo-oolitos szövet között a Villányi- hegységben nem ilyen világos: a „Lombardiák” és a pszeudo-oolitos szövet a 140. méter tájékán körülbelül egyszerre lépnek fel, de az előbbiek 167 m körül kimaradnak, míg a pszeudo-oolitosság végig kitart a bauxitig terjedő 160 méteren át. A bauxit fedő- rétegében oolitosság nem látható. A maim mészkőrétegsor oolitos — pszeudo-oolitos szövete, a konstatált szerves maradványok mikrofaciális jellege, valamint az üledékképződés majdnem tökéletes megszakítatlansága azt a következtetést vonják maguk után, hogy a maim mészkő- összlet — a többivel a „Lombardia” metszetektől eltekintve mindenben azonos kimerid- gei résszel együtt — a hullámzási szint alatt, sekélytengerben képződött. A tenger mély- sége azonos maradt az üledékképződés egész időtartama alatt és a terrigén anyag hiánya miatt nem lehet közeli partot feltételezni. 3. A szelvény 88. méterénél kimutatott, a környezetétől eltérően ooidmentes, romboéderes kalcitszemcsékből álló mészkőréteg az üledékképződés folyamatos egy- veretűségének egyetlen megszakítását jelzi. Jellegzetes mikroszkópos megjelenése (VII. tábla 1) a rétegsor vezetőszintjévé avatja. Rétegtanilag nem értelmezhető ugyan, mégis megkockáztatható az a feltevés, hogy a felsődoggertől és maimtól eltekintve rendkívül nyugtalan kéregrésznek a maim nyugalom idején bekövetkezett csekély oszcillációját jelezheti és mint ilyen esetleg az oxfordi és luzitáni emeletek határát jelölheti ki. TÁBLAMAGYARÁZAT - T AFELERKL ÁRUN G VI. tábla— Tafel VI. 1 . Többszörösen elmozdult kalcitér. Harsány-hegy oxfordi mészkő (28 x ) Mehrfach versetzte Kalzitader, Harsánybérg, Oxfordkalkstein (28 x) 2. Egymást keresztező kalciterekkel négyfelé szelt ooid. Harsány -hegy, oxford mészkő (47 x ) Durch sich kreuzende Kalzitadem gevierteiltes Ooid. Harsánybérg, Oxfordkalkstein (47 x) 3. Oolitos oxfordi emeletbeli mészkő. Harsány-hegy (47 x) Oolithischer Kalkstein dér Oxfordstufe. Harsánybérg (47 x) 4. Pszeudo-oolitos diceraszos titon mészkő, egysorkamrás Foraminifera maradványával, Harsány-hegy (47 x) . . Pseudoolithischer Tithon-Diceraskalkstein mit einem Foraminiferenrest von einer Form mit emer Kammerreihe. Harsánybérg (47x) VII. tábla— Tafel \T3. 1. Az oolitmentes mészkőpad vékonvcsiszolati képe. Harsány-hegy, oxford-luzitáni emelet (68 X ) Dünnschliffbild dér oolithfreien Kalksteinbank. Oxford-Lusitan, Harsánybérg (68 x ) 2. Ammonites maradvány az oxford-luzitáni mészkőben. Harsány-hegy (33 X) Ammonitenrest im Oxford-Lusitankalkstein Harsánybérg (33 x) 3. Echinoidea tüske keresztmetszete a diceraszos titon mészkőben. Harsány-hegy (68 x ) Querschnitt eines Echinoidenstachels im tithonischen Diceraskalkstein. Harsánybérg (68 x ) 4. Echinodermata vázrész és Textularia sp. keresztmetszetei a diceraszos titon mészkőben. Harsány-hegy (47 x) ... Echinodermenbruchstück und Querschnitte einer Textularia sp. im tithonischen Diceraskalkstein . Harsánybérg (47 x) 5. Algamaradvány pszeudo-oolitos titon mészkőben, Harsány-hegy (47 x) Algenrest in einem pseudoolithischen Tithon-Diceraskalkstein. Harsánybérg (47 x) 6. Holothuria vázrész diceraszos titon mészkőben. Harsány-hegy (68 X ) Holothurienrest im Tithon-Diceraskalkstein. Harsánybérg (68 x ) 7. Miliolina oolitos oxford emeletbeli mészkőben. Harsány-hegy (47 x) Miliolina in einem oolithischen Oxfordkalkstein. Harsánybérg (47 x) VIII. tábla— Tafel VIII. 1. Globigerinák a villányi Mész-hegy legalsó oxfordi mészkőpadjában (47 x ) Globigerinen in dér untersten Oxfordkalksteinbank des Mészberges bei Villány (47 x) K a s z ap : A Villányi-hegy ségi maim mikrofácies vizsgálata 67 2. Kérdéses Holotliuria vázrész oxfordi mészkőben. Villány Mész-hegy (200 x ) Fraglicher Rest einer Holothurie im Oxfordkalkstein. Villány Mészberg (200 x) 3 — 8. „Lombardiák” kimeridge mészkőben. Harsány-hegy (47 x) „Lombardién” im Kimeridgekalkstein. Harsányberg (47 x) IRODALOM - LITERATUR 1. Bronnimann, P.: Microfossils Incertae Sedis from the Upper Jurassic and Lower Creta- ceous of Cuba; Micropaleontology 1., 1. 1955. — 2. Colom, G.: Pelagic Sediments of the Western Medi- terranean Zone and the Atlantic Area; Micropaleontology 1., 2. 1955. — 3. Fülöp — Hámor— Heté- nyi— Vigh: A Vértes-hegység júraidőszaki képződményei; Földtani Közlöny XC. 1960 — 4. G i a - n o 1 1 i, A.: Deux facies du Jurassique supérieur en Sicilie; Revue de MicropaJeontologie 1., 1. 1958. — 5. Hofmann K.: Aufnahmsbericht; Verh. d. k. k. geol. R. A. 1876. — 6. LefeldetRadwanski: Les Crinoides planctoniques Saccocoma A g a s s i z dans le Maim et le Néocomien Haut-Tatrique des Tatras Polonaises; Acta Geol. Polonica, vol. X. fasc. 4. 1 960. — 7. L e n z, O.: Aus dem Baranyaer Komitat; Verh. d. k. k. geol. R. A. 1872. — 8. L ó c z y L- if j - : A Villányi és Báni hegység geológiai viszonyai; Földtani Közlöny XLII- 1912. — 9. Lóczy L- ifi - : Baranya vármegye déli hegyvidékének földtani viszonyai; Földtani Intézet Évi Jelentése 1912. — 1 0. L ó c z y L. if j . : A villányi callovien-ammonitesek monográfiája; Geologica Hungarica I., fasc. 3 — 4. 1915. — il.Xombard, A,: Microfossiles d’attribution incertinae du Jurassique supérieur alpin; Eclogae Geol. Helv. 30. 1 937. — 12. Lombard, A.: Attribution de micro- fossiles du Jurassique supérieur alpin á des Chlorophycees (Proto- et Pleurococcacées) ; Eclogae Geol. Helv. 38. 1 945. — 1 3. M i s i k, M. : Die „Lombardia”-Mikrofacies — Ein Leithorizont in Maim dér Westkarpathen Geol. Sbomik X. 1. Bratislava 1959. — 14. Noszky J.: A Villányi hegység mezozóos képződményei; Kirándulásvezető a magyarországi Mezozóos Konferencia résztvevői számára Budapest 1959. — 15. Noszky J.: Magyarország júra képződményei; M. Áll. Földtani Intézet Évkönyve XLIX. 2. 1961. — 16. Pálf y M.: Beinerkungen zu Herm Tills Mitteilung: „Dér fossilführende Dogger von Villány”; Verh. d. k. k. geol. R. A. 1907. — 17. Pokorny, V.: Grundzüge dér zoologischen Mikropaláontologie. Berlin, 1958. — 18. RakuszGy.: Adatok a Harsány-hegy bauxitszin tjének ismeretéhez; Földtani Intézet Évi Jelentése 1 929 — 1 932. — 19. Rakusz — Strausz: A Villányi hegység földtana; Földtani Int. Évköny- ve 1 953. — 20. R o t h K. : Jelentés az 1 930. és 1931. években a Bakony hegységben és a Villányi hegységben végzett bauxitkutatásokról; Földtani Intézet Évi Jelentése 1929— 1932. — 21. Said — Barakat: Jurassic Microfossils from Gebei Maghara, Sinai, Egypt.; Micropaleontoloty 4., 3. 1958. — 22. Szabó Péter: A klasszikus villányi szelvény üledékföldtani újravizsgálata; Kézirat 1957. — 23. Vadász E.: Magyarország földtana, Budapest 1960. — 24. Verniory, R.: Eothrix alpina Lombard, Algue ou Crinoide?; Archives des Sciences, vol. 7. fasc. 4. Génévé 1954. — 25. Verniory, R.: Répartition strati- graphique et géographique de Saccocoma A g a s s i z entre l’Oberland bemois et la Provence; Archives des Sciences, vol. 8. fasc. 1. 1955. — 26. Verniory, R.: Observations sur le Jurassique supérieur et le Cretacé inférieur des Monts Eugnaéens, Padova (Saccocomas et Tintinoidiens) ; Archives des Sciences, vol. 9. fasc. 1. 1956. — 27. V e r n i o r y, R.: La création du genre Lombardia Bronnimann est-elle justifiée?; Archives des Sciences, vol. 9. fasc. 1. 1956. Mikrofazies dér Malmschichten im Villányer Gebirge DR. ANDRÁS KASZAP Die Fossilarmut dér máclitigen, eintönigen Malmkalksteine im Villányer Gebirge erschwert die stratigraphische Gliederung. Die bisherige Einteilung beruht auf einigen Brachiopoden. Eine mikrpskopische Untersuchung ergab folgende Eigenschaften dér Schichtenreihe : 1. Im Malmkomplex sind als Folgen dér tektonischen Durchbewegung überall feine Kalzitadem zu seben, die stellenweise ganz feine Verschiebungen erkennen las- sen (Tafel VI., Abb. 1-2.). 2. Im Dünnschli bild zeigen die Malmkalksteine in ihrem unteren, etwa 140 m máchtigen Abschnitt ein oolithisches (Tafel VI, Abb. 2 — 3), im oberen 160 m mách- tigen ein pseudo-oqlithisch.es Bild (Ta el VI, Abb. 4), zwischen den beiden Teilen liegt ein allmáhlicher Übergang. Eine Ausnafcme ist die bei dem 88. Meter be indliche Kalksteinsckicht, die aus kantigen Kalzitkörnern besteht (Ta el VII. Abb. 1). 3. Allé Glieder des Malmkomplexes führen Mikro ossilien (Ta el VII, Abb. 2 — 7, und Tafel VIII, Abb. 1 — 2). Unter den Fossilien sind die „Lombardién” von strati- graphischer Bedeutung (Tafel VIII, Abb. 3 — 8). Die stratigraphischen Grenzen dér „Lombardién” sind Sequan bzw. Tithon, ob- wohl sie nach einigen Verfassem auch noch in den Berrias-, Valang- und Hauterivestufen i dér Unterkreide vorkommen [4, 6, 25]. Im allgemeinen, u. zw. auch in den Alpen und í Kárpátén tritt die durch das massenhafte Auftreten von „Lombardia” (partim Sacco- coma sp.) gekennzeichnete Mikrofazies unterhalb dér Calpionellen-Mikrofazies (Tithon), in dér Kimeridgestufe auf. In den zu uns náchstgelegenen und auch in ihrer Entwicklung am besten parallelisierbaren karpatisch-tatrischen Vorkonnnen gehört dér „Lombardien”- Horizont nachweisbar in die Kimeridgestufe, und vielleicht fortlaufend ins Tithon. 5* 68 Földtani Közlöny, XCII . kötet, 7. füzet Es lásst sich folglich feststellen, dass dér etwa 41 m máchtige, „Lombardién” führende Abschnitt dér eintönigen Malmserie am Harsányberg im Villányer Gebirge in die Kimeridgestufe gehört (Abb. 1). Folglich dürften die liegenden Schichten in die Oxford- und Lusitanstufe, die hangenden Dicerasschichten dagegen in die Tithonstufe eingereiht werden. Mit einigem Vorbehalt würde die Grenze dér Oxford- bzw. Lusitanstufe auf die Kalksteinschicht von abweichendem Gefüge bei dem 88. Meter zu setzen sein. Die oolithische bzw. pseudoolithische Textur dér Malmkalksteinreihe, die mikro- fazielle Natúr dér mikroskopischen Fossilien sowie die fást ungestörte Kontinuitát dér Ablagerung lassen die Folgerung zu, dass die Serie dér Malmkalksteine — mitsamt dem kimeridgeischen Abschnitt, dér sich von den übrigen nur durch das Vorhandensein von vSohn itten dér „Lombardién” unterscheidet, — unterhalb dér Wellengangzone, im seichten Meer zűr Ablagerung gelangte. Die Tiefe des Meeres blieb wáhrend dér ganzen Ablagerung die gleiche, und die Abwesenheit terrigener Stoffe widerspricht dér Annahme einer nahen Küste. FÖLDTANI ÉS KŐSZÉNFÖLDTANI VIZSGÁLATOK A NAGYBÁTONYI KATALIN II. LEJTŐSAKNÁBAN SZENTIRMAI ISTVÁN* Összefoglalás: A Salgótarjáni barnakőszén medence átfogó földtani vizsgálatának keretében Katalin-bányáról két kőszéntelep szelvény vizsgálatára került sor. Ezzel kapcso- latban szerző vizsgálta a bezáró kőzeteket is. A dolgozatban a bezáró kőzeteken, de különösen a két kőszéntelep szelvényen végzett vizsgálatokat ismerteti. A kőszénföldtani, szénkőzettani és palinológiai vizsgálatok eredménye alapján kifejti a telepek képződésére vonatkozó el- gondolását. Eszerint, a II., alsó kőszételep inkább mélylápi, az I., felső kőszéntelep sekélylápi keletkezésű. Az ETTE. Alkalmazott Földtani Tanszékének akadémiai témája a Salgótarjáni barnakőszén medence átfogó földtani vizsgálata. Ennek a munkának keretében, az anyag- feldolgozásnak mintegy kísérleteként, végeztem el a nagybátonyi Katalin II. lejtős- aknában begyűjtött két barnakőszén telepszelvény vizsgálatát, a lehetőségek adta kere- tek között. Nemcsak a kőszén anyagán végeztem vizsgálatokat, hanem a bánya terü- letén, művelés által feltárt kőzeteket is megvizsgáltam, az üledékképződési viszonyok jobb megismerése érdekében. A Salgótarjáni barnakőszén medence a bányászkodás és a tudomány előtt már régtől fogva ismert. A bányászkodás megindulásának százados évfordulóját ezévben ünnepelték. A száz év alatt sok adat gyűlt össze a bányászkodás és a területet térképező geológusok munkája nyomán. Mindezekből a munkákból még nem kerekedett ki egy mindent összefogó kép. Ezt, a fent említett munka keretében elvégzendő vizsgálatok vannak hivatva megteremteni. A megvizsgált és a bányában feltárt rétegsor a következő. Helvéti emelet Az emelet legidősebb kőzetfélesége a bányában nincs feltárva. Ennek ellenére röviden említést tehetünk róla. a) Szárazföldi tarka agyag A képződmény átmenettel települ a burdigálai ^homokkőre. Előbb tarka agyag és homokkő rétegek váltakoznak, majd tiszta agyag rétegek következnek. A homok- mennyiség a rétegekben felfelé csökken. A pelites anyag nem kolloidos, hanem tör- melékes jellegű. Ásványtanilag főként kvarcból, muszkovitból és biotitból áll. Nehéz- ásványai gránát, turmalin, cirkon. Mindezek aránya és milyensége a fekvő, idősebb rétegekben tapasztalhatókkal megegyező. Szerves maradványok az összletben nincsenek. b) Az alsó riolittufa A tarka agyagra települő következő üledéktag. Ez a kőzet már a bányában is feltárt. A kőzetanyag tömött, nehezen törhető. Színe fehéres, szürkés és zöldes árnya- latokkal. Szabadszemmel is jól láthatók a kőzetben a kvarc és biotit kristálykák. Mikrosz- * Előadta a Magyar Földtani Társulat 1962. márc. 14.-i szakülésén. 70 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 7. füzet kóp alatt a mállott, szericites szegélyű földpátszemcsék is felismerhetők. A riolittufa a bányában általános elterjedésű, a kőszéntelepes összlet feküjét képezi. A tufa anyagán semmiféle rétegzés nyoma nem fedezhető fel. Szerves maradványok az összletben nin- csenek. c) K ő s z é n t e 1 e p e s rétegcsoport A második, Nagybátonyban a legalsó bamakőszéntelep közvetlen feküje a riolit- tufából fokozatos átmenettel kifejlődő szürke duzzadó agyag. Egyes helyeken ez az agyag hiányzik, helyette kovás homokkő van a kőszéntelep feküjében. 1. Duzzadó agyag Ez a kőzetféleség a bánya nagyobb területén található a II. sz. kőszéntelep feküjében. A bányamezőben lemélyített fúrások adatai szerint, az agyag a riolittufából fokozatos átmenettel fejlődik ki. Helyenként úgy, hogy két mállottabb riolittufacsík viszonylag kevéssé mállott tufacsíkot fog közre. Az agyag a bányában nincs közvet- lenül feltárva, csak később a talp beduzzadása után kerül a felszínre. Az agyag a riolittufa bentonitosán mállott származéka. Duzzadóképessége nagy, gyenge tixotróp tulajdonsága is van. Anyaga túlnyomórészt pelites. Iszapolási maradé- kában, a riolittufából való származás bizonyítékaként, sajátalakú kvarcszemcsék és biotit pikkelykék találhatók. Az agyag a riolittufa szárazföldön kialakult mélyedései- ben halmozódott fel a mállás során. Erre mutat nem általános elterjedése és változó vastagsága is. 2. Szürke, kovás homokkő Ez a képződmény a duzzadó agyagnak megfelelő másik feküf éleség. A bányászati műveletek során helyenként feltárt. A homokkő a tufa egyenetlen felszínére települ. Színben nagyon hasonlít is hozzá. Anyaga igen kemény, kovásodott. A törmelékes anyag szemcsenagysága nagyon finom. Anyagában nagy, sajátalakú kvarcszemcsék találhatók, biotit nincs. Horzsakődarabok szintén vannak. Ezek a nem szünetelő tufa- szórás bizonyítékai. A homokkőben az egykori lápi tenyészetre utaló nyomokként szenesedett növényi maradványok találhatók. A homokkő anyagával együtt a riolittufa is kovásodott. A riolittufa kovásodásá- nak vastagsága nem állapítható meg. Ez a kovásodás helyi jellegű, és már a kőszén- telep képződése előtt végbement. A kovásodás magyarázatául a riolittufa nagy kovasav- t art alma szolgálhat./ A kőszéntelep és a homokkő érintkezésénél a telepen semmiféle elváltozás nem tapasztalható. Ellenkezőleg a homokkő a telep felé eső részen kevésbé kötötté válik. 3. AII. sz. alsó barnakőszéntelep Nagybátony környékén a medencebeli II., középső kőszéntelep települ közvet- lenül a riolittufára; illetve az előbb említett fekükőzetekre. A II. sz. kőszéntelep ezen a területen kétpados kialakulású. Az alsó bamakőszénpad vastagsága 60—70 cm, a közbe- települt meddőréteg vastagsága nagyon változó, átlag 70—80 cm. A felső bamakőszén- pad vastagsága 80— 100 cm, de vastagsági értékei ennek is, mint mind a három réteg- nek, erősen változók. A telep D-i 165—185° dőlésirányú. Dőlésszöge 6—12° között változik. Ezek az irányok egyébként a bányában feltárt összes üledékes kőzet fekvésére jellemzők. Szentirmai : Földtani és köszénföldtani vizsgálatok Nagybátonyban 71 Alsó barnakőszénpad. A kőszéntelep alsó padja égőpalás jellegű. Ez a kifejlődési jelleg a láp frissen alakult voltával jól magyarázható. Általában ebben a padban még minden jel erőteljes szárazföldi lepusztításra és erős szállításra utal. Az égő- palás anyagba helyenként lencsésen kiékelődő homokkőcsíkok települnek. A szálhtó tényezők munkájára utalnak az égőpalás anyagban helyenként található vastagabb vitrites lencsék, csíkok. Bzek fatörzs, vagy faág eredésű xilites vitritek. Jellemzők az alsó pad kőszénanyagára a kisebb-nagyobb fuzitf oltok is. Bzek rendszerint szabadszemmel is jól észrevehetők. A láp ilyen mély övében a fuzit képző- dését csak valamilyen biológiai tényező hatásával lehet magyarázni. Keletkezhetett például baktériumok hatására, mert tőzegégésből származtatható fuzit ilyen alakban és viszonyok között nehezen képzelhető el. További jellemzői az alsó bamakőszénpadnak a vitrites lencsék, csíkok kockás elválása. Bz minden esetben csak a vitrites részekben figyelhető meg. Az agyagos részbe a repedések nem hatolnak be. Jelentkezik a kockás szétesés átszőtt kőszénen is. Másik jellemző tulajdonság a pikkelyszemesség. Bz szintén csak a vitrites csíkokhoz kötött, de még azok közül is csak a vastagabbakra jellemző. A szénkőzettani vizsgálatok szerint a kőszéntelep alsó padjában a bituminit féleség kevés, és már ezek is bizonyos átmenetet képeznek a huminitek felé. A humi- nites elegyrészek közül elsőnek a háncsszöveti elemek említhetők meg. A vitritesedett törzs, vagy ág maradványokat periblinit fogja közre. Ide tartoznak természetesen a xilo vitritek is. Bzek erősen homogenizálódott famaradványok metszetei. Bgy csiszo- latban sikerült megállapítani, hogy az anyag gyantajárat nélküli fenyőmaradvány metszete. A csiszolati képben többé-kevésbé jól láthatók voltak a bélsugár sejtek. A fenyő jelleg a melanorezinit orsókról volt biztosan megállapítható. Bz a tény alátámasztja a telep ezen részének uszadékfákból összehordott, de legalábbis részben összehordott voltát. Ezenkívül felfedezhetők még a csiszolatokban gombaspórák és szkleróciumok is. Bzek a vitrites részben kisebb, az égőpalás részben nagyobb mennyiségben találhatók. Szervetlen anyag nagy mennyiségben található a csiszolatokban. Főleg kvarc- szemcsék és kisebb mennyiségben pirít található. A szervetlen anyag nagy mennyisége is a fentebb vázolt földtani képet támasztja alá. A két b a r n a k ő s z é n p a d o t elválasztó közbetelepült meddő. A réteg az alsó barnakőszénpad felső részéből fokozatos, de rövid átmenettel fejlődik ki. Az alsó kőszénpad felső része egyre agyagosabbá válik, míg végül teljesen meddő rétegek rakódnak le. A réteg anyaga finomszemcséjű homokos agyag. Színe szürke, fekete színű kőszenes sávokkal. A kőzet nagyon hasonlít a medencében a III. kőszéntelepet fedő ún. kanavászra. Szemcsenagysági összetételében az agyagos tarto- mány az uralkodó. A rétegben a tiszta homokos agyag rétegecÜkék és fekete színű kőszenes rétegecskék váltakoznak. A kőszenes rétegecskék azt jelzik, hogy a láptenyészet a nagyobb vízzel való borítottság idején is megvolt. Helyenként a rétegben tufacsíkot és finoman eloszlott tufát is megfigyelhetünk. A tufa mállott, a réteg a tufás részeken, a feküagyagénál kisebb mértékben, duzzadásra hajlamos. A tufa jelenléte a vulkáni működés tartósságát bizonyítja. A kőzet ásványtani összetételében uralkodók az apró, szilánkos kvarcszemcsék. A kvarc mellett jellemző még a sok apró muszkovit pikkelyke megjelenése. Bzek a kőzetben, a réteglapokon helyezkednek el. Mennyiségük olyan nagy, hogy az egész felületet beborítják. Bz a jelenség a lassú vízmozgás finom osztályozó hatását mutatja. Bzeken kívül még kevés apró színes szilikátszemcsét tartalmaz. Nehézásványainak mennyisége kevés, ebben is uralkodnak az opak elegyrészek, mint a magnetit, ilmenit, limonit. Mennyiségben ezek után a gránát következik, majd rendre a rutil, klorít, cirkon, staurolit. 72 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 1 . füzet A felső barnakő szénpad. A kőszéntelep felső padja és a meddő- réteg közötti átmenet meglehetősen hirtelen. Nincs égőpalás átmenet, hanem hirtelen jobb minőségű, fényes, átszőtt barnakőszén rakódik le. Ez a rész még bizonyos mér- tékig hasonlít az alsó bamakőszénpadhoz, amennyiben itt is megtalálhatók még az arra jellemző fenyőxilites részek. A kőszénképződést ismételten meddő közbetelepülés szakítja meg. Ez anyagá- ban az előzőhöz hasonlít, csak annál kissé durvább. Vitrites kőszénzsinórok a homokkő- ben is találhatók. Ezután folytatódik a telepképződés. Átszőtt, helyenként kissé égőpalás barna- kőszén rakódik le. A fedő felé ez a teleprész is égőpalába megy át. Ennek a rétegnek az anyagára is jellemző a kockás elválás, de most már nem egyes csíkokhoz kötötten, hanem általánosan. A pikkelyszemesség itt már uralkodóan, az egész kőszénanyagra terjedően megfigyelhető . Ismételten meddő betelepülés szakítja meg a telep képződését. A vékony meddő- csík bamásszürke homokkő. Enyhe keresztrétegzett jellege mozgatott vizű közegben való leülepedésre utal. A kőszéntelep legfelső része ebből a rétegből fokozatosan fejlődik ki. Fényes, helyenként kissé átszőtt barnakőszénből áll. Alaki jelenségként itt is megfigyelhető a kockás elválás és a pikkelyszemesség. A pikkelyszemesség egyes rétegekben hosszan és jól követhető. Szénkőzettanilag vizsgálva a mintákat, megállapítható, hogy a bituminitféleségek az előző teleprészhez hasonlóan itt is csak csekély mennyiségben vannak jelen. Fosz- lányok, apró szemcsék alakjában talál- hatók, többnyire gyantaszármazékok. Felismerhető néhány csiszolatban a kéreg paraszövetéből származó szuberinit, és a ■ fiatal szárakat, hajtásokat körülvevő kuti- nit. Ez utóbbi az egész fölső bamakő- szénpad kőszénanyagára jellemző. Gyan- 7. ábra. A II. sz. bamakőszéntelep oszlopszelvénye és kifejlődési görbéje. Magyarázat: 1. Bitu- menes, barna agyag, 2. Fényes barnakőszén, perib- linites, 3. Fényes, kissé átszőtt barnakőszén, perib- linites, spórás, 4. Szürke homokkő, 5. Átszőtt bar- nakőszén, periblinites, 6. Átszőtt barnakőszén, pe- riblinites, 7. Égőpalás barnakőszén, periblinites, 8. Átszőtt barnakőszén, periblinites, 9. Barna ho- mokkő, 10. Fénves, átszőtt barnakőszén, perib- linites, fenyő xiíit, 11—17. Közbetelepült med^ő kőszenes, homokos agyag, 18. Égő pala, fenyő sálit, 19. Vitrites égőpala, 20. Duzzadó agyag és szürke kovás homokkő. Abb. 1. Sáulenprofil und Faziesdiagramm des Braunkohlenflözes Nr. II. Zeichenerkl á - rung: 1. Brauner bituminöser Tón, 2. Peri- blinitische braune Glanzkohle. 3. Glánzende, et- was durchflochtene Braunkohle mit Periblinit und Sporen, 4. Grauer Sandstein, 5. Durchfloch- tene Braunkohle mit Periblinit. 6. Durchflochte- ne Braunkohle mit Periblinit 7. Braunkohle mit Periblinit, Brandschiefer, 8. Durchflochtene Braunkohle mit Periblinit, 9. Brauner Sandstein, 10. Glánzende, durchflochtene Braunkohle mit Periblinit und Kiefemxylit, 11 — 17. Einschaltun- gen von sandigem Kohíenschief értőn, 18. Brand- schiefer, Kiefernxvlit, 1 9. Vitritischer Brandschie- fer, 20. Schwellfáhiger Tón und grauer kieseiig ze- mentierter Sandstein. Szentirmai : Földtani és kőszénföldtani vizsgálatok N agybátonyban 73 tával kitöltött lombosfa sejtmaradványok is látszanak a csiszolati képben. Ezek a lét- rás perforációról jól felismerhetők. A felső kőszénpad közepéről és felső harmadából származó mintákban sok spóra exina maradvány található. A kőszéntelep felső, har- madában több, mint az alsóban. Ezek a maradványok jellegzetes alakjukról biztosan felismerhetők. A huminitek csoportját az egész felső padban uralkodóan a periblinit különböző fajtái képviselik. A telep felső harmadából kikerült mintákban kollinitet, gelifikálódott, majd újra kicsapódott vitrit-féleséget figyelhetünk meg. Oxinites elegyrészként igen jellemzően itt is a fuzitot említhetjük. A barna- kőszénpad második és harmadik harmadában szintekben helyezkedik el. A második harmadban mennyisége felfelé növekszik. Ez a növekedés a harmadik harmad alján tetőz, onnan pedig csökken. Ennek a padnak a fuzitképződésénél is inkább a biológiai tényezők hatására történő fuzitkeletkezést tarthatjuk valószínűnek. Ugyanis különösen sok a fuzit mennyisége ott, ahol a spóra exinák mennyisége is nagy. Ez mélylápi kelet- kezést jelez, ott pedig tőzegégés nem képzelhető el. A fuzit nem bemosott jellegű. A repe- dezett kőszénanyagban a repedések mentén, de magában az ép anyagban is sok az oxidációs szegély, folt, csomó. Ezek a másodlagos keletkezésű oxinitek a kőszéntelep utólagos oxidációjára utalnak. Gombamaradványok, spórák, teleutospórák, szkleróciumok minden csiszolat anyagában kisebb-nagyobb mennyiségben megtalálhatók. Szervetlen elegyrészként kevés pirít és elszórtan apró kvarcszemcsék figyelhetők meg. A kvarc megjelenése a kőszénpad alsó harmadának közepén különösen jellegzetes. Itt az alapanyagban levő kv'arcszemcsék mindig oxidációs szegéllyel érintkeznek a kőszénanyaggal . Fedő: barna bitumenes agyag. A réteg éles határral települ a felső bamakőszénpadra. Tömött, kemény, egynemű anyagból állónak látszó agyag. Színe barna. A rétegzéssel párhuzamosan 2—3 cm-es vastagságú lemezekben elválást mutat. Ásványos összetételében a túlnyomó mennyiségű sziiánkos kvarcszemcsék mellett kevés színes szüikát szemcse és sajátalakú pirít található. Feltűnő a kőszéntelepet meg- osztó meddőnél megtalálható muszkovit lemezkék teljes hiánya. Ez a körülmény és a pirít jelenléte azt mutatja, hogy a réteg csendesvizű, elgátolódott lagúnában rakód- hatott le. A réteg vastagsága 10 cm-től. 2—3 m-ig változhat. A 10 cm-es vastagság a telep elmeddülése felé jelentkezik. A szervesanyag-t ártalom felfelé egyre inkább csökken, ennek következtében az agyag színe is vüágosodik. Végül éles határ nélkül a két kőszén- telep közti csíkos, homokos agyagba megy át. A II. sz. barnakőszén telep a bánya területén nagy elterjedésben nyomozható. Vastagsága D-felé haladva csökken. A bánya É-i részén a telepet eróziós lepusztítás érte, itt pleisztocén agyag és kavicsgörgeteg települ az erózió kialakította elszínre. t 4. Az I. és a II. kőszéntelep közti meddő. Csíkos homokos agyag A réteg fokozatosan fejlődik ki a II. kőszéntelep fedőjéből. A kőzet homokos agyag, színe szürke és bamássárga között változik. A csíkos jelleg 2—3 mm vastag, eltérő színű, kuszáit, hol egybeolvadó, hol pedig szétágazó rétegecskékből adódik. A vékony rétegek anyagukban is különbözők. Ez a jelenség mozgatott vízben való leülepedésre utal. 74 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 1 . füzet Az anyag ásványos összetételének túlnyomó részét apró, szilánkos törésű, víz- tiszta kvarcszemecskék szolgáltatják. Emellett sok muszkovit, kevesebb színes szilikát és kevéske koptatott pirít van még. Nehézás ványai között az opak elegyrészek az ural- kodók. Ilyenek a magnetit, ilmenit, limonit. Ezek mellett nagyobb mennyiségben az apró, rózsaszínű gránátszemcsék találhatók meg. Ezután következik mennyiségileg a klorit. Ez a három csoport teszi ki a nehézásványok mennyiségének 90% -át. A többi elegyrészek, mint a turmalin, rutil és a cirkon, csak járulékosak. Szerves maradvány ebben a rétegben sincs. A réteg egyenletes, lassú süllyedés során rakódhatott le, egy nagyobb tó, vagy tengeröböl teljesen síkparti üledékeként, annak gyenge hullámzás által mozgatott övében. S a gyengébb, vagy erősebb hullámzás osztályozó hatása szerint rakódott le vékony homokos, vagy agyagos rétegecske. A réteg vastagsága általában 20 m. Ettől az értéktől sem lefelé, sem felfelé nem nagyon tér el. Felfelé az I. kőszéntelep felé a réteg színe fokozatosan sötétedik, keresztrétegzett jellege megszűnik. A kőszénteleptől mintegy 50 cm-nyi távolságban fokozatosan barna, leveles agyagba megy át. Ez az I. sz. barna kőszéntelep közvetlen feküje. Az agyag az üledékgyűjtő fokozatos láposodását jelzi. A réteg anyaga, ásványos összetétele a csíkos, homokos agyagéval teljesen megegyéző. 5. Az I. számú, felső barnakőszéntelep Az I. sz. bamakőszéntelep képződése a II. sz.-tól eltérően ment végbe. Ezt a telepet már nem szakítja meg vastagabb meddőcsík. A láp mélysége a telepképződés idején hosszú ideig állandó maradt, a telepképződés zavartalanul folyhatott. A telep képződésének idején tetemes mennyiségű szerves anyag halmozódott fel. Ezt mutatja a kőszéntelep nagy vastagsága is. Eegnagyobb vastagsága eléri a 2,6—3 m-t is, a bánya területén általában 1—1,5 m. A kőszéntelep dőlése a II. kőszéntelepével megegyezően D-felé mutató, azzal számszerűen is megegyező. A kőszéntelep a bánya területén változó kifej lődésű, de túlnyomórészt fényes barnakőszénből áll. A kőszéntelep közvetlen fekvője sötétbarna, majdnem leveles agyag. Ez a két kőszéntelep közti csíkos, homokos agyagból fejlődik ki. Az anyag túlnyomóan pelites elegyrészekből áll. Ásványos összetételében apró, szilánkos kvarc, egyéb ásvány- szemcsék, pirít és kevés- kőszénszemcse vesz részt. Ezután az agyag után a kőszéntelep alsó, égőpalás része következik. A kőszéntelep ezen alsó részében még nagy a szervetlen anyag mennyisége. Csak később kezd el nőni a kőszenesedett növényi anyag meny- nyisége. Ebben a teleprészben lemezes elválás tapasztalható. Az elválási síkok mindig az égőpala agyagos részében futnak. A telep középső harmadában a vitrites csíkok vastagodásával már a kockás elválás is jelentkezik. A kőszéntelep középső részén a kőszénanyag minősége javul. Az égőpala mellett megjelenik az átszőtt és a fényes barnakőszén is. A különböző kőszénfajták és az égő- pala rétegek egymással váltakozva jelentkeznek. A fényes és kissé átszőtt barnakőszén rétegekben az általános kockás elválás mellett a pikkelyszemesség is megfigyelhető. A telep legfelső 20— 30 cm-es része ismételten rosszabb, égőpalás jellegű. A kőszén- anyag vékonyabb-vastagabb vitrites csikók és agyagcsíkók váltakozásából áll. Ennek a teleprésznek az alján és a közepe táján egy -egy meddőcsík húzódik. A csíkok vastagsága a 3 cm-től a teljes kivékonyodásig változhat. Ennek ellenére kitartóknak mondhatók, és a telepre jellemzők. Kiékelődésük után újból megjelennek, és szintben jól követ- hetők. Anyaguk homokos agyag, helyenként tufanyomok találhatók bennük. Az ilyen részeken az agyagnak csekély duzzadó képessége is van. Ezzel az égőpalás teleprésszel a kőszénképződés lezárul és kisebb süllyedéssel kőszenes agyag képződésbe megy át. Szentirmai : Földtani és kőszénföldtani vizsgálatok Nagybátonyban 75 A szénkőzettani vizsgálatokhoz csiszolatokat csak a kőszéntelep második har- madától sikerült készíteni. Ezekből a következőket lehetett megállapítani. Bituminites elegyrész a kőszéntelep alsó részén nincs. A kőszéntelep vastagságának mintegy három- negyedében sikerült apró szemcsék, foszlányok alakjában bituminitet kimutatni. Anyaguk gyanta. Az egyik mintában kutinitet is sikerült találni. A bituminitek mennyisége a fedő felé ismét csökken, majd teljesen eltűnnek a kőszénből. A kőszén, a csiszolatok tanúsága szerint, főképp huminites elegyrészekből áll. Ezeket is túlnyomó mennyiségben a periblinit képviseli. Jellemző a különböző periblinit- féleségeken kívül, az egyneművé vált vitrites anyag megjelenése. Ez az anyag a csiszolati képben jól követhető csíkokban figyelhető meg. A csíkok zsugorodási repedésekkel átjártak. Ez azt mutatja, hogy a vitritesedő faanyag gelifikálódott, majd újra kicsapó- dott. A csíkok anyaga tehát gélvitrit, ami a kollinitnek felel meg. Elsődleges keletkezésű oxinitek közül csak a flobafénit található a csiszolatokban. Ez a huminites anyagban található helyenként sejtkitöltésekként. A másodlagos oxi- nites elegyrészek annál nagyobb mennyiségben vannak meg. A kőszénanyag repedései mentén széles oxidációs szegélyek húzódnak, de a repedésektől érintetlenül hagyott alapanyagban is sok oxidációs csomó, folt található. A csiszolati vizsgálatok során nyert megfigyelések szerint általában az egész kőszénanyagra egy magasabb oxidációs fok jellemző. Ennek tulajdonítható esetleg a bituminitek majdnem teljes hiánya és a huminites elegyrészek csekély változatossága. Egyéb szerves maradványok a csiszolatokban csak elvétve találhatók. A kőszén- telep alsó részein nincsenek is. A középső harmadban jelennek meg a gombaszkleró- ciumok és spórák, de csak kis mennyiségben. Szervetlen anyag a csiszolatokban viszonylag nagy mennyiségben található. A kőszénanyagban és az égőpalás részben egyaránt sok a kvarc. A pirít mennyisége közepes. A kőszéntelep a bánya területén nem túlságosan nagy, a II. barnakőszén telep- nél kisebb elterjedésű. Még a bánya fejtési mezejében elmeddül. Legnagyobb vastag- ságban a lejtősakna szájánál van meg. D-felé haladva vékonyodik, majd teljesen eltűnik. A II. kőszéntelephez hasonlóan ezt a kőszéntelepet is érte a pleisztocén eróziós lepusz- tít ás. A bányamező közepén és attól Xy-ra pedig, a chlamyszos homokkövet lerakó tenger pusztította le a kőszéntelep fedőjét, sőt helyenként magát a kőszéntelepet is. A barnakőszén telep fejtésre érdemes módon főként az É-i bányarészben található. 6. Az I. sz. barnakőszén telep közvetlen fedője Életnyomos, kőszenes agyag. A réteg a kőszéntelep legfelső részé- ből átmenettel fejlődik ki. Vastagsága 2 és 15 cm között váltakozik. Jellegzetességét az- életnyomok, egykor élt iszapfaló szervezetek falójáratainak, lakócsöveinek marad- ványai adják [10], Az agyag leveles, „palás” kialakulású. Vékonyabb-vastagabb vitrites csíkok figyelhetők meg benne. Anyagának túlnyomó része pelites. Ásványos összetételében a kvarc az uralkodó. Pirít is található benne, néha nagyobb szemcsékben is. Anyaga minden egyéb vizsgálatra alkalmatlan, mert át meg átjárt az egykori iszapfalók járatai- val, amit a chlamyszos homokkő anyaga tölt ki. A bányában három típusú életnyom található (10], elterjedésük meglehetősen rapszodikus. Ez az elterjedésben mutatkozó szabálytalanság bizonyos életmódbeli korlátokra utalhat. Általános jellegük, hogy a tiszta kőszenes anyagba nem hatolnak be, megfigyeltem azonban olyan nyomokat, melyek a kőszéntelepbe is behatoltak, mintegy 2—3 cm mélységben. Ezek mind magánosán álló nyomok voltak. Legtöbb 76 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 7. füzet maradványuk az É-i bányarész ÉK-i felében található, itt gyakoriságuk a m* 2 3-kénti 200-at is eléri. A bányamező többi részében gyakoriságuk csökken, de még itt is nagy mennyiségben találhatók. Kivételt képez a D-i bányarész Ny-i fele. Itt a fedő és a kőszéntelep egy része az előbb említett lenyeső hatás következtében hiányzik. Ezen a részen csak pár darab életnyom található, itt figyelhetők meg a kőszéntelepbe befúró- dott életnyomok is. Néhány helyen erre a rétegre egy anyagában vele egyező bitumenes agyag települ. Ebben azonban az életnyomok már nem találhatók meg. Ez a réteg 15 cm vastag, de nem általános elterjedési!. d ) Chlamyszos h o m o k - h o m o k k ő A homokkő a kőszénképződés befejeződése után előretörő tenger első transzgressziós képződménye. Meglehetősen durva szemcséjű, szürke színű, kevéssé kö- tött képződmény. Homokos és kissé kötöttebb részek váltakoznak benne. Agyag- tartalma nem túlságosan nagy, helyenként azonban a 30— 40% -ot is eléri. Kötőanyagát is ez képezi. Alsóbb részén, a kőszénteleptől 0,5—1 m távolságra kissé kötöttebb, mesze- sebb. Ezen a részen gazdag ősmaradvány társaság található benne. A réteg és egyben a helvéti emelet jellemző alakjai. Ezek a Chlamys opercularis , Ch. scabrella, Ch. macrotis, Ch. scabriuscula, Ch. fasciculata. A pad mésztartalma minden bizonnyal a feloldódott kagylóhéjakból származik, mert a maradványok többnyire csak lenyomatok alakjában találhatók. Érdekes, hogy a rétegnek csak ezen az alsó részén találhatók maradványaik. A réteg anyaga jól osztályozott. A homok középszemcséjű, durva szemcséjű jellegét az agyaggal összecementált és később széteső szemcséktől kapja. A réteg kar- bonát tartalma 5—7%, a meszesebb részeken 1 5 — 20% . Ásványos összetételében a kvarc uralkodik. Ezek között sajátalakú, bipi- ramisos és prizmás bipiramisos szemcsék is találhatók. Ezek a szemcsék egy fe- detlen, lepusztításnak kitett riolittufa térszínről hordódhattak be. Egyéb ásvá- nyai: glaukonit, kloritr muszkovit, kevés gipsz, magnetit, hmonitgumók, amfiból- tűk, nagyobb gránátszemcsék és kevéske karbonátszemcse. Pirit is van, lekerekí- tett, kavicsszerű formában. 2. ábra. Az I. sz. barnakőszén telep oszlopszelvé- nye és kifejlődési görbéje. Magyarázat: 1 . Chlamyszos homokkő, 2. Barna, bitumenes agyag, 3. Életnyomos, kőszenes agyag, 4. Égőpalá, 5. Égőpala, 6. Vastag vitrites kőszén, periblinit. 7. Átszőtt kőszén, periblinit. 8. Átszőtt kőszén, pe- riblinit, 9. Égőpala, kollinit, 1 0. Égőpala, peribli- nit, 11. Égőpala, 12. Égőpala, 1 3. Szenes agyag, 1 4. Égőpala, 1 5. keveles, kőszenes agyag. Abb. 2. Sáulenprofil und Faziesdiagramm des Braunkohlenflözes Nr. I. Zeichenerkla- r u n g : 1 . Chlamyssandstein, 2. Brauner bitumi- nöser Tón, 3. Kohl enschief értőn mit Lebensspu- ren, 4. Brandschiefer, 5. Brandschiefer. 6. Dicke Kohlé mit Yitrit, Periblinit, 7.Durchflochtene Kohlé, Periblinit, 8. Durchflochtene Kohlé, Periblinit, 9 Brandschiefer, Kollinit, 10. Brand- schiefer, Periblinit, 1 1. Brandschiefer, 12. Brand- schiefer, 13. Kohlenschieferton, 14. Brandschie- fer, 15. Bláttrige Tettenkohle nUTA SZAJ1 TÓ ÁRAMÖV SEX ÉLV LAP MÉLY LAP LÁP. erdő KISZÁRA oőlAp KŐSZÉNTE- LEP SZEL- VÉNYE 4. 2 3 L H 5. ■— 6. 7 8. 9 40. 44. 42. 43. 4*i 45. Szentirmai : Földtani és kőszénföldtani vizsgálatok Nagybátonyban 77 Nehézásványai között az opak elegyrészek az uralkodók, mint a magnetit, ilmenit, limonit. Ezek után következik mennyiségileg a gránát, majd a klorit. A turmalin, rutil, epidot, cirkon, staurolit csak járulékosak. Mikrofaunát a rétegben nem találtam. A homokkő az I. kőszéntelepre, illetve annak fedőjére transzgressziósan, de megegyező dőlésben települ. A bányában az I. kőszéntelep fedőjében mindenütt meg- található. Vastagsága a fúrások és a szelvényezés adatai alapján 20—50 m-ig terjedhet. e) Homokos agyag, slír A helvéti emelet beli slír a chlamyszos homokkőből fokozatos átmenettel fejlő- dik ki. A homokkőbe felfelé helyenként agyagrétegek települnek be. Ezek a rétegek lassan uralkodókká válnak, és lerakódik a réteg anyaga, a homokos agyag. Egy darabig a slírben is megfigyelhetők homokos betelepülések. A kőzet finom szemcséjű, szürke, sárgás-szürke színű, túlnyomóan agyagos. Karbonáttartalma 8— 12%. A homokos elegyrészek között uralkodik a kvarc. Ezenkívül néhány színes szilikátszemcse, karbonátszemcse és kevés pirít van. Figyelemre méltó a biotit megjelenése, ez a vulkáni tevékenység újbóli megindulására utal. Nehézásvá- nyainak mennyisége az előző rétegénél kevesebb, de megoszlásuk és fajtájuk azzal megegyező. A rétegben egyes helyeken tiszta agyag betelepülések vannak, kiékelődő lencsék alakjában. Ezekben az I. kőszéntelep fedőjében megfigyelhető életnyomokhoz hasonló alakulatokat fedezhetünk fel. Az életnyomok itt is durvább anyaggal vannak kitöltve, ez a víz mozgatottságával járó osztályozódásra utal. Egyéb szerves maradványt, néhány süntüske és monaxon szivacstű kivételével nem sikerült találni. A slír a bányában csak nagyobb elvetési magasságú vetők által behozott módon található meg. Fúrási adatok szerint vastagsága a kőszéntelepek fölött 0-tól 250—300 m-ig terjed, D-felé haladva egyre nő. Ezzel az üledéktaggal a helvéti emeletbeli képződ- mények sora lezárult. Tortonai emelet Andezittelérek. Nagybátony és környékének jellegzetessége a tortónai emelet alsó részében lefolyt piroxénandezit- vulkánossághoz tartozó telérhálózat. A felszínre tört teléreken kívül a bányászat is feltárt több rejtett, vagy a felszínre tört telért. Ezek áttörik a kőszenes összletet. Az áttört rétegek és a felnyomuló magma kölcsönhatása az irodalomban ismert [2]. A lejtősakna területén egyetlen fontosabb andezittelér húzódik. A telér K— Ny-i csapásban, meredek, 70— 72°-os D-i dőlésben keresztülszeli a bányamezőt. Vastagsága mintegy 20 m. A bányát két nagy részre, egy É-i és egy D-i egységre osztja, melyek szerkezetalakulásukban egymástól eltérők. Pleisztocén korszak A korszakot képviselő üledékek a bánya É-i részén találhatók meg. Ezen a részen az egész kőszéntelepes összletet eróziós lepusztítás érte. Az erózió a chlamyszos homok- kőtől a II. kőszéntelepig terjedően egy lenyesett felszínt alakított ki. Erre települnek diszkordánsan a pleisztocén rétegek. Előbb képlékeny agyag, majd arra és vele némileg összekeveredve durva kavicsokból álló agyagos görgeteg települ. A kavicsok nagy többsége piroxénandezit anyagú, de van néhány kvarc, kvarcit kavics is. 78 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 1 . füzet A kőszéntelepek képződése A II. sz. barnakőszéntelep képződése A telepképződés körülményeinek tisztázásánál elsődleges fontosságúak a föld- tani, szénkőzettani vizsgálatok által nyert adatok. Ezek szerint a telep alsó, égőpalás padjának képződési öve a mélyláp- áramöv határára tehető, illetve a két övben inga- dozik. Ezt bizonyitja a sok szervetlen anyag. A palinológiai vizsgálatok szerint 4] Myricaceae-Betulaceae láperdő volt, sok Taxodiaceae-val. Ezt az adatot a csiszolati vizsgálat is alátámasztja. A kőszénképző anyag uszadékfaként került a lerakódás övébe. A kőszénpad képződésének befejeztével a telepet megosztó meddőréteg rakódott le. Képződésének ideje alatt a láp vizszintje oszcillált. A mélység a mélyláp övének meg- felelő szintből az áramövbe, majd a tóövbe tolódott el. Ezt bizonyítja a meddő kőszenes és kőszénmentes rétegecskéinek váltakozása. Ugyanakkor nőtt a lepusztítás és anyag- szállítás mértéke is. A vízszín süllyedésével a meddőt kőszénanyag váltja fel. Jellegéből ítélve ez a sekélyláp övében képződött. Taxodiaceae-Cupressaceae láperdő adta a kőszén anyagát. A vízszín egyre ingadozott és a láp a tóövbe került. Vékony meddőréteg rakódott le. Eközben a Taxodiaceae-Cupressaceae láperdőt nedvesebb felszínt és éghajlatot jelző Myricaceae-Betulaceae láperdő váltotta fel. A vízszín újbóli süllyedésével a láp a sekélyláp-mélyláp határövébe került. A nem kifejezetten sekélylápi képződést a sok kutikula maradvány bizonyítja. Ezután ismét meddő réteg rakódik le. Majd a láp. a mélyláp övébe kerül. Ezt a sok spóra exina marad- vány bizonyítja. A továbbiakban a láp a sekélyláp-mélyláp határon ingadozott. Végül hirtelen jött vízszín emelkedés hatására a tóövbe került, ahol a fedő bitumenes agyag rakódott le. A pollenanalitikai vizsgálatok főleg a kőszénképző anyag milyenségére adnak felvilágosítást. A II. kőszéntelep kőszénanyaga főleg Myricaceae, Betulacea és Taxodiaceae félékből áll. A kőszéntelep alsó és középső részén a fenyőfélék, a felső részen pedig a lombos fák uralkodnak. Az I. sz. barnakőszéntelep képződése A lápmedence a kőszénképződés megindulásakor a mélyláp, áramöv, tó övében mozgott. A szárazföldről erőteljes meddő törmelékanyag szállítás történt. Ezt bizo- nyítja a lerakodott égőpala. A lápmedence szigetekkel tarkított lehetett, ezeken tenyé- szett a Myricaceae-Betulaceae láperdő. A szárazabb helyeken Taxodiaceae és Ptery- dophita tenyésztek. A medence fokozatos fejlődést mutat. A telep középső részén majd- nem eléri a tiszta láperdői övét. Egy ideig ebben az övben áll, majd lassú vízszín emel- kedés történik. A kőszéntelep égőpalássá lesz. A vízszín emelkedése tartósan folytatódik, a lápmedence egyre mélyebb övék felé tolódik. Végül a tó övbe kerül. Itt jól szellőzött vízben előbb az életnyomos, kőszenes agyag, majd elgátolódott, lagunaszerű alakulatban a bitumenes agyag rakódik le. Szerkezeti jelenségek A bányában csak töréses formaelemek fedezhetők fel, kisebb-nagyobb vetődések alakjában. A törések csapásiránya a hosszanti és haránt iránynak megfelelően ÉK DNy-i és ÉNy— DK-i. A vetősíkok dőlésiránya változó, meredekségük általában 65 — 70° között mozog. Az egész tektonika széthúzásos jellegű. Szentirmai : Földtani és kőszénföldtani vizsgálatok Nagybátonyban 79 r E D 0 25 50 * 00 200 J 00 m. I — i — I I I I 3. ábra. Katalin II. lejtősakna bányamezején átfektetett földtani szelvény. Magyarázat : 1. Riolittufa, 2. A II. barnakőszén telep és közvetlen mellékkőzetei, 3. Az I. és II. kőszéntelep közötti homokos agyag, 4. Az I. barnakőszén telep és közvetlen mellékkőzetei, 5. Chlamyszos homokkő, 6. Slir, 7. Piroxénandezit, telér, 8. Törés, 9. Fúrás Abb. 3 Geologisches Profil durch die Zéche Katalin II. Zeichenerklárung: 1. Rhyolithtuff, 2. Flöz II und unmittelbare Xebengesteine, 3. Sandiger Tón zwischen Flöz I und II, 4. Flöz I und unmittel- bare Nebengesteine, 6. Chlamyssandstein, 6. Schlier, 7. Pj'roxenandesitgang, 8. Bruch, 9. Bohrung 4 . ábra. Katalin II. lejtősakna I. és II. barnakőszén telepének elterjedési és szerkezeti térképe. Magya- rázat: 1. A lejtősakna bányamezejének határa, 2. Az I. barnakőszén telep elterjedésének határa, 3. A II. barnakőszén telep elterjedésének határa, 4. Törés, 5. Mintavétel Abb. 4. Karte dér Verbreitung und Tektonik dér Braunkohlenflöze I. und II dér Schleppschacht Katalin II. Zeichenerklárung: 1. Grenze dér Zeche Katalin II, 2. Grenze dér Verbreitung von Flöz I, 3. Grenze dér Verbreitung von Flöz II, 4. Bruch, 5. Stellen dér Probenahme 80 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 1 . füzet Bányászati és földtani szempontból a legfontosabb a K — Ny-i csapású, 70° alatt D-re dőlő andezit feltöréssel jellemzett nagy törés. Ez az ún. „andezit vonal” a bánya- mezőt két nagy egységre osztja. Az É-i egységben mindkét kőszéntelep megvan. A bányarész nyugodt jellegű, nagyobb törések nem zavarják a bányászkodást. A D-i egység már teljesen elütő alakulású. Az I. kőszéntelep csak kisebb elterje- désben és vastagságban található, a II. kőszéntelep még nagy elterjedésű. A terület a megközelítőleg K — Ny-i csapású törések mentén pásztázott. így északról haladva rendre a következő pászták különíthetők el: I. telep, II. telep, I. telep pásztája; ebben az utolsóban már észlelhető az I. kőszéntelep elmeddülése is. A K— Ny-i pásztázottság a bányamező DNy-i részén levő feltárásokból derít- hető ki. Ez az előzőnél kevésbé határozott. A D-i ereszkétől Ny-ra haladva egy I. telepi és egy II. telepi pászta van. Ezután egy vető a két kőszéntelep közti meddőt hozza be, és nem valószínű, hogy ismét egy I. telepi pászta következne. A D-i ereszkétől K-re viszont még feltáratlan, műrevaló II. kőszéntelepi készletek vannak. IRODALOM - RITERATUR l.Noszky Jenő: A Mátra-hegység geomorphológiai viszonyai. A debreceni Tisza István tudomá- nyos társaság kiadványai III. 1926—27. — 2. P ó k a Terézia: Hipovulkanitok a nagybátonyi barnakőszén - piroxénandezit kontaktusból. Földtani Közlöny 90. 2. 1960. — 3. Schréter Zoltán: Nagybátony kör- nyéke. Magyar Tájak Földtani leírása II. 1940. — 4. Simoncsics Pál: Salgótarján vidéla barnakőszén palinológiai vizsgálata. Földtani Közlöny 89. 1. 1959. — 5. Szádeczky K. E.: Szénkőzettan 1 952. — 6. Vadász Elemér: A borsodi szénmedence bányaföldtani viszonyai M. kir. Földtani Intézet kiadványai 1929. — 7. Vadász Elemér: Kőszénföldtan 1952. — 8. Vadász Elemér: Magyarország földtana 1960. — 9. Vitális Sándor: Földtani megfigyelések a salgótarjáni szénmedencében. Földtani Közlöny 70. 1. 1940. — 10. Vitális Sándor: Életnyomok a salgótarjáni bamakőszénmedencében. Földtani Közlöny 91. 1 1961. Geologische und kohlengeologische Untersuchungen im Schleppschacht Katalin II. bei Nagybátony (Nordungarn) ISTVÁN SZENTIRMAI Auf dem Lehrstuhl für Angewandte Geologie dér Universitát Budapest wird z. Z. die umfassende geologische Untersuchung des Braunkohlenbeckens von Salgótarján vor- genommen. Als ein Versuch dér Materialbearbeitung hat Verfasser die Untersuchung zweier Flözprofile und dér einschliessenden Gesteine aus dér Grube Katalin durchgeführt. Die untersuchte Schichtenreihe gehört überwiegend ins Helvet. Sie beginnt mit einem bunten kontinentalen Tón, überlagert vöm Rhyolithtuff. Darauf folgt das unmit- telbare Eiegende des II., untersten Flözes ein schwellfáhiger Tón und kieseiig zementierter Sandstein. Das Flöz hat zwei Bánke, dérén unterste von einer geringeren Oualitát ist. Kohlen- petrographisch wird es durch würfelige Absonderung und in wohldefinierten Lagen auf- tretende Augenkohle gekennzeichnet. Es besteht überwiegend aus Huminiten. Ein weite- res kennzeichnendes Merkmal ist dér Fusitgehalt. Dér Fusit ist das Ergebnis bakterieller Tátigkeit. Das Flöz ist grösstenteils in einem Tiefmoor entstanden. Über dem Flöz liegt 20 m gebánderter, sandiger Tón. Darüber folgt dér I., obere Flöz. Die Kohlé von Flöz I ist von höherer Qualitát und weniger veránderlich. Würfelige Absonderung und Augenkohle sind gleichfaíls kennzeichnend. Die Kohlé ist grösstenteils huminitisch. Das Auftreten von Kollinit, Gél virít, ist kennzeichnend. Das Flöz bildete sich im Sumpfwald, an dér Grenze Seichtmoor-Tiefmoor. Flöz I wird vöm Chlamyssandstein überlagert, dér allmáhlich in den Schlier übergeht. Ins Törtön kann dér gleichfaíls aufgeschlossene Pyroxenandesit eingereiht werden. Im nördlichen Teil dér Grube gibt es auch pleistozáne Tone und Schottergerölle. Das Gebiet dér Grube wird durch disjunktive Brüche in ein schachbrettartiges System von Bruchschollen zerlegt. ÚJ MOLLUSZKA-FAJOK A VÁRPALOTAI KÖZÉPSOMIOCÉNBOL I. GASTROPODA* KECSKEMÉTINÉ KÖRMEND Y ANNA** (IX -XI. táblával) Összefoglalást A szerző a várpalotai középsőmiocén rétegösszletben végzett finom- rétegtani munkája során az itt talált molluszka-fauna eddigi faj számát 30 Lamellibranchiata és 38 Gastropoda fajjal emelte, melyek között 10 új faj, illetve új alfaj van. A várpalotai, egykori ,, Szabó-féle” homokbánya középsőmiocén rétegösszletben, 1956-ban, finomrétegtani munkámhoz részletes gyűjtést végeztem. Munkám közben nagytömegű fauna állt rendelkezésemre. A fauna sok olyan fajt tartalmazott, melyek Várpalotáról, sőt még Magyarországról sem ismeretesek. Ezideig a részletes faunafeldolgozások során [S z a 1 a.i T. 1926, 1943; Strausz L. 1954, 1955, 1959] a homokréteg-összletből 322 molluszka-faj került elő. Ebből 89 Lamellibranchiata, 233 Gastropoda és Scaphopoda-f aj . Munkám során a fauna faj- számát 30 Lamellibranchiata és 38 Gastropoda fajjal emeltem. A feldolgozás során több olyan fajt találtam, melynek határozása revízióra, illetve kiegészítésre szorul. így pl. Strausz L. említi az Anentome cambodzsensis fajt, mely a behatóbb vizsgálat során Melanopsis tihanyensis-nék bizonyult. Ezt a fajt csak a homokösszletet fedő pleisztocén kavicsréteg alatti, kevertfaunájú homokban találtam meg, pleisztocén, pannon és miocén molluszkák társaságában. — Actaeon semistriatus Fér. előfordul Várpalotán, de nem az az alak, amit Strausz közöl. Amit ő A. semistriatus néven közöl, az szerintem egy Stolidoma faj, mely szintén elő- fordul nagy számban. A feldolgozás során meghatározott új fajok: Nerita martiniana tricostata n. ssp., Truncatella graciHs n. sp., Cerithium (Vülgocerithium) tumidum n. sp., Opalia laevigata n. sp., Melampus (Melampus) turonensis striata n. ssp., Stolidoma dolioliformis n. sp., Stolidoma gracilis n. sp., Anomia ephippium regular.e n. forma, Sportella palotensis n. sp., Pleurodesma mayeri planatum n. ssp., Pleurodesma gibbosum n. sp. Várpalotáról eddig nem ismert fajok: Scissurella terquemi Deshayes, Gib- I bula (Steromphalus) degrangei Cossmann et Peyrot, Trochus elegantulus Cossmann et Peyrot, Angaria lielvetica (Cossmann et Peyrot), Pseu- donina reyti Cossmann et Peyrot, Nerita proteus B o n e 1 1 i, Nystia degrangei Cossmann et Peyrot, Protoma cathedralis Brongniart, Protoma cathe- dalis var. quadricincta Schaffer, Mathilda granosa var. gemmulata S e m p e r, Vermetus subnummulus Sa'cco, Modulus basteroti B e n o i s t, Terebralia subcorru- gata d’O r b i g n y, Cerithium ( Vulgocevithium ) europaeum M a y e r, Opalia laevigata | n. sp., Scala (Acrilloscala) terebralis (Michelin). Scala minuticosta de B o u r y, Niso acarinatoconica S a c c o, Adelactaeon papyraceus (B a s t e r o t), Menestho (Pseu- doscilla) miocaenica (Boettger), Sigaretus striatus M. de S e r r e s, Trivia aff. af finis (Dujardin), Fusus (Mitraefusus) ottnangensis H ö r n e s, Cancellaria sp., Clavatula vindobonensis (P a r t s c h), Clavatula cfr. sophiae Hoernes et Auinger, * A kagylók ismertetése a Földt. Közi. 1962. évf. 2. füzetében jelenik meg a teljes irodalom jegyzékkel együtt. ** Előadta a Magy. Földtani Társulat várpalotai vándorgyűlésén 1961. máj. 13-án. 6 Földtani Közlöny I 82 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 1 . füzet Clavatula cfr. camillae Hoernes et Auinger, Actaeon semistriatus var. burdi- galensis d’Orb., Retusa okeni (Eichwald), Stolidoma tournouéri Morgan, Stolidoma mayeri Tournouér, Arca emiliae Dollfuss, Arca lactaea Linné, Barbatia polymorpha (Mayer), Modiolaria tenuiradiata Cossmann et Peyrot, Arcoperna degrangei Cossmann et Peyrot, Pteria sp., Diplodonta rotundata (M o n t a g u) , Laevicardium pantecolpatum Cossmann et Peyrot, Pitaria islandicoides var. grundensis K a u t s k y, Venus subrotunda Defrance, Venerupis basteroti (Mayer), Paphia (Paphia) zbiszevskii F r e n e i x, Macira turonica Mayer, Lutraria sanna Basterot, Donax ( Liodonax ) degrangei Cossmann et Peyrot, Ábra cytheraeformis Cossmann et Peyrot, Gastrana fragilis műt. persinuosa Cossmann et Peyrot, Teliina sacyi Cossmann et Pey- rot, Oudardia compressa (B r o c c h i), Sphenia paulina Mayer, Sphenia myacina Cossmann et Peyrot, Pleurodesma mayeri var. planatum n. var., Pleurodesma gibbosum n. sp., Martesia brocchii B e n o i s t, Thracia phaseolina Kiener. Egy ebként a felsorolt fajok több Magyarországról eddig nem ismert genuszt is képviselnek. Ilyenek: Scissurella, Angaria, Pseudonina, Nystia, Truncatella, Mathilda , Opalia, Adelactaeon, Menestho, Retusa, Melampus, Stolidoma, Modiolaria, Arcoperna, Sportella, Paphia, Sphenia, Pleurodesma, Martesia genuszok. Az új fajok legnagyobbrészt a felső keresztrétegzett homokból kerültek elő és kisebb számban ugyan, de előfordultak az alsó egyenletes sárga homokban is. Olyan fajt, mely csak az alsó sárga homokra jellemző, nem találtam. A Fusus ( Mitraefusus ) ottnangensis Horn., Protoma cathedralis var. quadricincta S eh a f f., Arca sp., Chlamys jackloweciana Kittel a homokbánya közelében lemélyített fúrásból való, mely a homokösszleten belül egy agyagosabb szintet is harántolt. Ezt az anyagot K ó k a y József adta át feldolgozásra. Az újonnan közölt molluszka fajok legnagyobbrészt Franciaország és Olaszország alsómiocén és középsőmiocén részéből ismertek. Tortónai és annál fiatalabb korig élő alak kevés van. Leginkább sekélytengeri alakok. Akad köztük kevesebb sótartalmat eltűrő genuszba tartozó faj is (Nystia degrangei C. et P., Stolidoma div. sp.). Egyéb állattörzs képviselői is előkerültek: Foraminifera, Bryozoa, Korall-, Bala- nustöredékek, Brachiurus és Isurus rák-maradványok, halfog és -csigolya, sőt egy Mastodon angustidens fogtöredék is. Az Isurus rák tengert, a Brachiura rák a partsze- gélyt, a Mastodon a nem túl messze levő nedvesebb erdei területet igazolja. Ezen állattörzsek közül legjelentősebbek a Fór aminif érák. Máj zon L. 1943- ban ebből a homokbányából Foraminiferafaima-ismertetést adott, 69 fajt határozott meg. L a k y Ilona, aki megkezdte a finomrétegtanilag begyűjtött anyag foramini- f éráinak feldolgozását, eddigi munkája során már 25, Várpalotáról még nem ismert Foraminifera-fajt talált: Elphidium striatopunctatum (F. M.), E. advenum Cushm., Bolivina dilatata Rss., B. beyrichi Rss., B. punctata d’Orb., Bulimina elongata d’Orb., Cibicides boueanus d’Orb., Discorbis globularis d’Orb., Quinqueloculina triangularis (d’Orb.), Qu. seminula (L.), Hopkinsina bononiensis (Born.), Nonion boueanum d’O r b., Polymorphina ovata d’Orb., P. myristiformis Will., P. rotundata Born., Loxostomum digitale (d’Orb.), Guttulina austriaca d’Orb., Pyrulina fusi- formis R o e m e r, Dentalina elegáns d’Orb., D. pauperata d’Orb., Anomália grosserugosa G ü m b e 1, A. rotula d’O r b., Eponides haidingeri (d’O r b.), Pulvinulina elegáns d’O r b., Frondicularia interrupta K a r r e r. A faunakép teljessége kedvéért mellékelem a miocén homokösszlet felett levő, kevertfaunájú réteg pannóniai és pleisztocén korú molluszkaf almájának listáját, mely- nek meghatározását B a r t h a F. (pannon) és Krolopp E. (pleisztocén) végez- ték el. KecsRemétiné Körmendy A. : Várpalotai miocén Gastropodák 83 Pleisztocén (édesvízi és szárazföldi) csigák : Galba truncatula M ü 1 1 e r, Gálba cfr. glabra M ü 1 1 e r, Radix ovata Drap., Radix peregra M ü 1 1 e r, Planovbis pla- norbis E, Gyraulus laevis Aid., Succinea oblonga Drap., Succinea pfaifferi Rm., Pupilla muscorum L. Pannon csigák: Viviparus balatonicus Neum., Melanopsis fuchsi Handm., M. bouei sturi Fuchs, M. tihanyensis Wenz. A fajok leírása Classis: GASTROPODA Família: Scissurellidae Genus: Scissurella 0 r b i g n y 1823. Scissurella terquemi (D e s h a y e s) IX. tábla 2—4. ábra 1915. Scissurella (Schismope) Terquemi (Deshayes), Cossmann et Peyrot: Tóm. 69. p. 226. pl. III. fig. 10-14 A Scissurella ősi csigák jellegét viselő forma. A harmadkorban már csak kevés képviselője él. Olaszország és Franciaország harmadkori rétegeiből ismerik egy-egy faját. Jellegzetes vonása a kanyarulatokon, a varratvonallal párhuzamosan futó rés- szalag. A kanyarulatok felületén elég sűrűn harántbordácskák vannak. Összehasonlítva a Várpalotán talált Scissurellákat Cossmann et Peyrot- nál ábrázolt Se. terquemi-vel, azt tapasztaljuk, hogy a várpalotai példányok valamivel kisebbek, a harántbordák ritkábban helyezkednek el. Méretek: magasság 1,1 mm, utolsó kanyarulat szélessége 1,35 mm. Franciaország: akvitáni. x Família: Trochidae Genus: Gibbula Risso 1826. Gibbula degrangei Cossmann et Peyrot IX. tábla 1. ábra 1915. Gibbula ( Steromphalus ) degrangei Cossmann et Peyrot : Tóm. 69. p. 284. pl. IV. fig. 37—40. Ezzel az alakkal megegyezik. Hasonlít Csepreghyné Meznerics I. (Szob — Eetkés) Calliostoma sannio Eichwald néven közölt alakkal, de az sokkal magasabb. A várpalotai példány szájadéka és köldökrésze kissé sérült. Méretek: magassága 4,6 mm, legnagyobb szélesség 5,2 mm. F r anciaország : helvéti . Genus: Trochus Dinné 1758. Trochus elegantulus Cossmann et Peyrot IX. tábla 5. ábra 1915. Trochus elegantulus Cossmann et Peyrot : Tóm. 69. p. 240. pl. III. fig. 35 — 38. Megegyezik Cossmann et Peyrot által leírt és ábrázolt alakkal. 4 egyen- letes csomósor fut végig a kanyarulatokon. Egyenes az oldalvonal. Az utolsó kanyarulat alján egyenletes koncentrikus bordák futnak, melyek közül egy a perem közelében erő- sebb és nem csatlakozik közvetlenül a többihez. 6* 84 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 1. füzet Méretek: magasság 4,9 mm, legnagyobb szélesség 4,9 mm. Franciaország: burdigálai. Genus: Angaria (Boltén) Röding 1798. A ngaria helvetica (Cossmann et Peyrot) IX. tábla 6—9. ábra 1892. Bolma rugósa var. spinosa juv. pl. S a c c o : Parte XI. p. 10. pl. I. fig. 20.b,c. 1 900. A deorbis cristatus M a y e r Eymarinl volas et P e y r o t : p. 1 53. pl. II. fig. 35 — 39. 1915. Delphinula helvetica Cossmann et Peyrot : Tóm. 69. p. 230. pl. III. fig. 18—20. Ivolas et Peyrot által ábrázolt alakhoz hasonlíthatom az egyik példá- nyomat. A másik példányom viszont Cossmann et Peyrot által ábrázolt és leírt Delphinula helvetica-YvX azonosítható. Várpalotán 2 példány került elő, melyek első látásra eltérnek egymástól. Ezeket azonban nem tekintem külön fajnak, lényeg- beli különbséget nem látok közöttük. Mindkettő fiatal példány. Az egyik erősen kopott. A két alak közötti különbség: a 6. és 9. ábrán közölt alakon az utolsó kanyarulat pere- mén határozott nyúlványok vannak. Az előző kanyarulat szélén ez elmosódott pont- sornak látszik (nyúlványok elődei?). A bazális oldalon az erős él jellemző. A mély köl- dök mentén pontsor húzódik. Magassága 0,8 mm, legnagyobb szélesség 2,5 mm. A 7. és 8. ábrán közölt alakon a kanyarulat peremén sem pontsor, sem nyúlványok nem lát- hatók, csak nyomokban. A szájadék mindkettőn törött. A bazális oldal teljesen meg- egyezik az előzővel. Magasság 0,8 mm, legnagyobb szélesség 1,78 mm. A várpalotai példányok a C o s s m a n n — P e y r o t-nál ábrázoltaknál lényegesen kisebbek, azok- nak mintegy negyedrésze. Franciaország: helvéti. Olaszország: tortónai. Genus: Pseudonina S a c c o 1896. Pseudonina reyti Cossmann et Peyrot IX. tábla 17-18. ábra 1915. Pseudonina reyti Cossmann et Peyrot: Tóm. 69. p. 263. pl. VI. fig. 45 — 48. Sima, lapos alak. Az utolsó kanyarulat szélén egy éles perem fut, ami a szája- déknvíláson egy erős kiszögellést mutat. A köldök kicsi, mély, a szélén ráncolt. Meg- egyezik Cossmann et Peyro t-nál ábrázolt Ps. reyti-vel. Három példányban találtam meg szelvényemben. Méretek: magasság 2,3 mm, legnagyobb szélesség 4,3 mm. Franciaország : akvit áni . Família: Neritidae Genus: Nerita Finné 1758. Nerita martiniana tricostata n. ssp. IX. tábla 10—11. ábra Holotypus: Magyar Állami Földtani Intézet múzeuma M. 247. sz. Tocus typicus: Várpalota, Szabó-féle homokbánya Stratum typicum : középső miocén keresztrétegzett homok Derivatio nominis: díszítettsége alapján Diagnosis: Alakra megegyezik Sacco N. martiniana Matheron fajával (Sa.cco: 1896. Parte XX, p. 48. Taf. V. fig. 41.). A felületén egyenletes hálózatos díszítés van. Színezett. Három sötétszürke, koncentrikusan futó, elmosódott szélű csík Kecskemétiné Körmendy A. : Várpalotai miocén Gastropodák 35 húzódik végig a kanyarulatokon. Az utolsó kanyarulat felső harmadában a szürke, színezett csíkban egy él látható, melynek színe világos, majdnem fehér. A megvasta- godott belső ajak (ajánlott név: labiális area) nem fogazott. A szájadék külső peremé- nek belső oldalán él fut végig. Méretek: magasság 2,65 mm, legnagyobb szélesség 5,22 mm. Nerita proteus B o n e 1 1 i IX. tábla 12—13. ábra 1856. Nerita proteus Bonelli, Hörnes: p. 533. T. 47. fig. 9. Alakja és a bordák vastagsága is megegyezik a fent említett fajéval, csak a bor- dákon végigfutó színezett pontok adnak eltérést. Ezt a színezettséget eddig az irodalom nem említi. Méretek: magasság 3,02 mm, legnagyobb szélesség 3,68 mm. Bécsi medence: helvéti, tortónai. Nerita plutonis Basterot IX. tábla 26—27. ábra Bár Strausz E. (1954) munkájában ismerteti e fajt Várpalotáról, én is köz- löm dolgozatomban, mert az általam talált példányok kevésbé kopottak és héjfelületük színezett, mely a képen is jól látható. Méretek: magasság 2,7 mm, legnagyobb szélesség 2,8 mm. Magyarország: helvéti, tortónai. Franciaország: akvitáni, burdigalai, helvéti. Bécsi medence: helvéti, tortónai. Família: Hydrobiidae Genus: Nystia Tournouér 1869. Nystia degrangei Cossmann et Peyrot IX. tábla 14-16. ábra 1917—18. Nystia degrangei Cossmann et Peyrot : Tóm. 70. p. 422. pl. XVI. fig. 41 — 42. Három kanyarulatból és az embrionális kanyarulatból áll. Az első és utolsó kanyarulat között igen nagy nagyságrendi különbség van. Az utolsó kanyarulat az elsőnek kb. négyszerese. Az első kanyarulat magassága 0,8 mm, a másodiké 1,6 mm, a harmadik kanyarulat magassága 3 mm. A szájadék magassága 2,3 mm. Az embrionális kanyarulat valamennyi példányon olyan, mintha az első kanyarulatot elvetette volna, és újra kezdett volna nőni. A Várpalotán talált példányok hasonlítanak G 1 i b e r t- nél (1949. p. 96. Pl. V. fig. 16.) közölt Nystia pontileviensis M o r g a n-hoz, de az én példányaim utolsó kanyarulata az egész alakhoz viszonyítva nem olyan nagy. 70 db-ot találtam a keresztrétegzett homokból, 10 cm-enként magi műm 8 db-ot. Nem gya- kori faj. Méretek: magasság 5 mm, legnagyobb szélesség 2,5 mm. F ranciaország : helvéti. 86 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 7. füzet Genus: Truncatella Risso 1826. Truncatella gracilis nov. sp. IX. tábla 19—20. ábra Holotypus: Magyar Állami Földtani Intézet múzeuma M. 248. sz. Focus typicus: Várpalota, Szabó-féle homokbánya Stratum typicum: középső miocén, keresztrétegzett homok Derivatio nominis: alakja alapján Diagnosis: Vékony héjú, fényes, sima, igen apró termetű alakok. Az elveszett embrionális kanyarulaton kívül négy kanyarulatból áll a háza. Az első kanyarulat igen lapos a többi kanyarulathoz viszonyítva. Az első kanyarulat 0,16 mm, az utolsó kanya- rulat 0,53 mm magas. A szájadék toj ásdad alakú, felül kihegy esedő, széle kissé meg- vastagodott összefüggő peremet alkot. Hasonlít a pleisztocénből leírt T. truncatula D r a p.-hoz (Cossmann: Paleoconchologie Livre 12. p. 166. Pl. IV. fig. 41 — 42.), de a kanyarulatok aránya különbözik tőle. A miocénből leírt T. watterbledi B e n o i s t (C o s s m a n n— P e y r o t 1917—18. Tóm. 70. p. 330. Pl. XVI. fig. 119—122.) faj pedig harántbordákkal díszített, míg a várpalotai példányok simák. Méretek: magasság 1,45 mm, legnagyobb szélessége 0,45 mm. Família: Hydrobiidae Genus: Allixia Cossmann 1913. ? Allixia sp. IX. tábla 23-24. ábra Igen apró termetű, hosszú, vékony alakú példányok. 8 kanyarulatuk van. Alakj uk- nagyságuk, szájadékuk alapján igen közel állanak a csak eocénből ismert Allixia genusz- hoz, azonban gyenge megtartási állapotuk miatt idetartozásuk biztosra nem vehető. Méretek: magassága 2,1 mm, legnagyobb szélessége 0,5 mm. Família: Rissoidae Genus: Rissoina Orbigny 1840. Rissoina sp. IX. tábla 21-22. ábra Strausz által (1954) Várpalotáról közölt Rissoina félékkel nem lehet azono- sítani. Zavaró, hogy ennek az egyetlen példánynak hiányoznak a kezdő kanyarulatai- A kanyarulatok egymáshoz viszonyított nagyságbeli aránya is más, mint az 'eddig leírt fajoké. A szájadék is, főleg az alsó szélen erősebben megvastagodott, mint akár S a c c o-nál (1895), akár Cossmann és P e y r o t-nál (1917—18) látható ehhez a példányhoz közel álló fajok szájadéka. Feltehetőleg a R. pusilla alakköréhez tartozik, de mivel csak egy példányban van meg és nem ép, további meghatározásra nem volt alkalmas. Família: Turritellidae Genus: Protoma Baird 1870. Protoma cathedralis (Brongniart) IX. tábla 25. ábra 1823. Turritella cathedralis Brongniart Mém. Terr. Séd. Sup. Calc. Trap. Vicentin p. 55. Pl. IV. fig. 6. 1 895. Protoma cathedralis Brongniart. Saccol Moll. Tért. Terr. Piem. XIX. p. 3 1 . Bgy töredékes példány, de jól látszanak rajta a típus jellegei. A 2. sz. külfejtés keresztrétegzett homokjában találtam meg két töredékes példányban. Franciaország : akvitáni — tortónai. Olaszország: Tongriano, helvéti, tortónai. Kecskemétiné Körmendy A. : Várpalotai miocén Gastropodák 87 Protoma cathedralis (Brongniart) var. quadricincta Schaf f er X. tábla 1. ábra 1895. Protoma cathedralis var. exfasciata S a c c o : Parte XIX. p. 33. T. III. fig. 20. 1910. Protoma cathedralis quadricincta S c h a f f e r : p. 165. Taf. 1,111. fig. 15—16. Közel áll mind S a c c o, mind Schaffer változatához. Mindkettőtől eltér abban, hogy a várpalotai példányon a legfelső borda erősebb. Az alatta levő borda közel helyezkedik el és gyengébb. Eltér abban is, hogy a két bordapár között vékony, éles másodlagos borda fut. A csúcs és a szájoldal hiányzik. Olaszország: Tongriano, helvéti, tortónai. Familia: Mathildae Genus: Mathilda O. Semper 1865. Mathilda granosa (B o r s o n i) var. gemmulata Semper X. tábla 4. ábra 1 895. Mathilda granosa var. gemmulata Semper, Sacco : Parte XIX. p. 36. Táv. III. fig. 33. A kanyarulatokon 3 erős hosszanti borda fut. Ezek közül a középső a legerősebb. Hasonló erősségű az alsó borda, csak nem annyira kiemelkedő. A kanyarulat felső szélén levő borda már jóval gyengébb. Ez alatt a borda alatt egy gyenge, vékony másod- lagos borda helyezkedik el. A hosszanti bordákat átszelő gyengébb harántbordák háló- zatos díszítést mutatnak. Az én példányom nem teljesen ép. A csúcsa és a szájadék törött. De a díszítettség jól látható és megegyezik a Sacco által ábrázolt M. granosa var. gemmulata-v al. Olaszország: helvéti, tortónai. Familia: Vermetidae Genus: Vermetus Daudin 1800. Vermetus ( Burtinella ) subnummulus (Sacco) X. tábla 16. ábra 1896. Bivonia triquetra var. subnummulus Sacco : Parte XX. p. 14, pl. II. fig. 5. 1921. Vermetus ( Burtinella) subnummulus (Sacco), Cossmannet Peyrot: Tóm. 73. p. 79, pl. III, fig. 3-4. Egy szabályosan kerek kis példány. Azonos a Sacco által leírt B. triquetra var. subnummulus -sál, és a Cossmann et Peyrot által is ábrázolt V. subnummu- lusszsl. Befejezett, teljesen ép példány, mely nem lehet egyéb Vermetus töredéke. Franciaország: akvitáni. Olaszország: helvéti. Familia: Modulidae ~ Genus: Modulus Gray 1842 Modulus basteroti B e n o i s t X. tábla 5—6. ábra 1896. Modulus basteroti Benoist, Sacco : Parte XXI, p. 4. T. I. fig. 2. 1922. Modulus basteroti Benoist, Cossmann et Peyrot : Tóm. 73, p. 319, pl. V. fig. 6—10. 1 950. Modulus basteroti Benoist, Cs. Meznerics: p. 397. 1. tábla 3 — 4. Fiatal példány négy kanyarulattal. A várpalotai homokbányából 1 példány került elő. Méretek: magasság 3,3 mm, legnagyobb szélesség 2,8 mm. Magyarország: K-Cserhát, tortónai. 88 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 1 . füzet Bécsi medence: helvéti, tortónai. Franciaország: aquitáni. Família : Potamididae Genus: Terebralia Swaison 1840. Terebralia subcorrugata d’Orbigny X. tábla 2. ábra 1906. Terebralia subcorrugata d’ Orbigny, Cossmann Bssais de Paléoconchologie comparée. Tivre VII. p. 125. Pl. X. fig. 21-22. 1921. Terebralia subcorrugata d’ Orbigny, Cossmann et Peyrot: Tóm. 73. p. 257. Pl. V. fig. 93-98., Pl. VI. fig. 2, 8-9. Törött példány az I. sz. külfejtésből, a homokbánya keresztrétegzett homok- szintjéből. A szájadék hiányzik. Az egymás felett elhelyezett csomósorok határozottan a Terebralia subcorrugata alakkörbe tartozónak mutatják. Franciaország: akvitáni, burdigálai, helvéti. Familia: Cerithidae Genus: Cerithium Bruguiére 1789. C érit hiúm ( Vulgocerithium ) europaeum Mayer X. tábla 3. ábra 1955. Cerithium (Vulgocerithium europaeum Mayer, Strauszip. 21,1. tábla 8. ábra. Bár S t r a u s z említi ezt a fajt Várpalotáról, kiegészítésképpen én is közlöm. Igen hasonló a Strausz által ábrázolt I. tábla 8. ábrán közölt példányhoz, de annál megnyúltabb, karcsúbb alak. Az általam talált példány törött ugyan, a szájadéka is hiányzik, éppen ezért jól látható a hosszúsága. Utolsó kanyarulat nélkül is van 11 kanyarulata. A ház oldalvonala egyenes. Olaszország: piacenziano Cerithium (Vulgocerithium) tumidum n. sp. X. tábla 7—8. ábra Holotypus: Magyar Állami Földtani Intézet múzeuma M. 249 hocus typicus: Várpalota, Szabó-féle homokbánya Stratum typicum: középső miocén, kérész tré tegze tt homok Derivatio nominis: alakja alapján Diagnosis: igen zömök alak. A kezdőkanyarulaton kívül 5 kanyarulata van. A szájadék ép. A kanyarulatokon két csomósor fut végig. Az utolsó kanyarulaton 3 erős, ritkán álló csomósor és egy negyedik gyengébb csomósor látható. Az utolsó kanya- rulat igen nagy. Közel áll a S a c c o által leírt Pitho cerithium Michelottii var. derto- aspinosa-hoz, csak a várpalotai példány kanyarulatain 2 egyenlő erősségű csomósor fut. A csomók, ellentétben S a c c o leírásával, tüskeszerűek. A S a c c o-nál ábrázolt varietas kanyarulatain lépcsőzöttség látható, a várpalotai példányon ez nincs. A ház és a szájadék aránya is különbözik. A várpalotai C. ( V .) tumidum szájadéka a házmagas- ság fele.' A különbségek olyan erővel rendelkeznek, hogy ezek alapján új fajnak veszem. Méretek: magasság 12,2 mm, legnagyobb szélesség 7,4 mm, szájadék hossza 6,7 mm. Kecskemétiné Körmendy A. : Várpalotai miocén Gastropodák 89 Genus: Trochocerithium Cossmann, Sacco 1896 ? Trochocerithium turritum B o n e 1 1 i X. tábla 9. ábra 1897. Trochocerithium turritum Bonelli, Sacco : Parte XXII. p. 26. Táv. IV. fig. 58 — 68. Törött, kopott, nem ép példány. A columella és a száj is sérült. Alakja igen közel áll a Trochocerithium turritum Bonelli alakjához. A kanyarulatok alsó szélén levő jellegzetes csomósomak a nyoma látható. Rossz megtartási állapota miatt csak fel- tételesen veszem a Trochocerithium turritum alakkörébe tartozónak. Olaszország: helvéti. Franciaország : tortónai . Familia: Scalidae Genus: Opalia A. Adams 1853. Opalia laevigata nov. sp. X. tábla 14-15. ábra Holotypus: Magyar Állami Földtani Intézet múzeuma M. 250. Tocus typicus: Várpalota, Szabó-féle homokbánya Stratum typicum: középső miocén, keresztrétegzett homok Derivatio "nominis: alakja alapján Diagnosis: Karcsú alak, sima felületű kanyarulatokkal. A csúcsa tompa. A száj- perem megvastagodott, ép. 2 példányban találtam meg. Méretek: magasság 7 mm, legnagyobb szélesség 2,5 mm. Az alakja hasonlít G 1 i b e r t-nél (1949. Gastr. Mioc. Moy. B. Tőire) ábrázolt Opalia pontileviensis (B o u r y)-hez, de az eredeti Scalaria pontileviensis (Boury) inlvolas et P e y r o t, hegyes csúcsú és gyenge bordákkal díszített. Genus: Scala (Klein 1753) Bruguiére 1792. Scala ( Acrilloscala ) tér ebralis (Michelin) X. tábla 11. ábra 1949. Scala (Acrilloscala) terebralis Michelin. Glibert: Gastr. Mioc. Moy. Bass Tőire. p. 168. Pl. XI. fig. 1. Több példányban fordul elő. A kanyarulatok oldalvonala csak gyengén dom- borodó. A bordák ritkák, kissé kiemelkedők. Ép példányom nincs. Glibert hivat- kozik a Se. degrangei de Boury alakra, melyet több helyen közölnek (I v o 1 a s et Peyrot, Cossmann et Peyrot munkáiban) . Ezek közül én csak Coss- mann Essais de Paléoconchologie c. munkában közölt Se. degrangei-t (Livre 9. p. 66. Pl. III. fig. 17—19) említhetem meg, mely valamennyire hasonló a Se. (Acrilloscala) . tere- bralis- hoz, melyet Glibert közölt. Az eredeti leírást nem állt módomban megnézni, viszont a Glibert által közölt alakkal az én példányomat azonosítani tudom. Méretek: magasság 12,3 mm, legnagyobb szélesség 1,85 mm. Scala minuticosta de Boury X. tábla 10. ábra I 1912. Scala (Visciniscala] minuticosta de Boury: p. 87. Pl. VII. fig. 1. - A kanyarulatok különálló gömbölyded oldal vonalúak. Felületét gyenge haránt- bordák díszítik (kb. 20 db egy kanyarulaton). 6 kanyarulata van. Egy példányt találtam. Méretek: magasság 6,3 mm, legnagyobb szélesség 3,2 mm. 90 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 1 . füzet Família: Melanellidae Genus: Niso Risso 1826. Niso acarinatoconica S a c c o X. tábla 13. ábra 1892. Niso terebellum var. acarinatoconica S a c c o : Parte XI. p. 22. Táv. I. fig. 45. 1917—18. Niso acarinatoconica Sacco, CossmannetPeyrot: Tóm. 70. p. 82. Pl. 10. fig. 42 — 43. 1954. Niso acarinatoconica Sacco. CsepreghynéMeznericsI.:p. 25, T. II. fig. 11—13. A várpalotai példány teljesen ép, jó megtartású, alakra és nagyságra is meg- egyezik Cossmann et Peyrot és Cs. Meznericsl. által ábrázolt fajokkal. Méretek: magasság 10,7 mm, legnagyobb szélesség 5,3 mm. Magyarország: Keletcserhát, helvéti. Olaszország: helvéti, tortónai. Franciaország : helvéti . Genus: Adelactaeon Cossmann 1895. Adelactaeon papyraceus (B a s t e r o t) X. tábla 12. ábra 1825. Tornatella papyracea Basterot. Descr. Geol. Bassin Tért. S. O. de la Francé, p. 25. 1. fig. 9. 1952. Adelactaeon papyraceus (Basterot), G 1 i b e r t. Gastr. Mioc. M. Bassin de la Tőire. p. 387. pl. XIV. fig. 8. A várpalotai egyetlen teljesen ép példány megegyezik a Basterot által leírt és ábrázolt Tornatella papyracea-va\. 7 kanyarulata van. A kanyarulatok felszínét sűrűn egymás mellett haladó lapos, hosszanti bordák (kanyarulatonként 10 borda) díszítik. A bordaközi árkokat vékony élek harántolják, ezzel hálózatos díszítést adnak. Szájadéka toj ásdad alakú. Egy orsóredő látható. Méretek: magasság 13 mm, legnagyobb szélesség 5,6 mm. Franciaország: helvéti, tortónai. Genus: Menestho Möller 1842. Menestho ( Pseudoscilla ) miocenica (B o e 1 1 g e r) XI. tábla 6. ábra 1 901. Oscilla (Pseudoscilla) miocenica B o e 1 1 g e r : II. p. 113. 1 921 . Cingula ( Pseudoscilla) miocenica (Boettgeri Cossmann: Essais de Paléoconch. comp. XII. p. 269. Pl. VI. fig. 40-41. 1 934. Menestho ( Pseudoscilla) miocenica (B o e 1 1 g e r), Z i 1 c h : p. 236. T. 1 1. fig. 6a, b. A Z i 1 c h által ábrázolt alakkal nagyságban is megegyezik. Nem teljesen ép példány, a szájadék törött. A kanyarulatokon két éles koncentrikus borda fut. Az utolsó kanyarulaton 3 borda van. Méretek: magasság 1,64 mm, legnagyobb szélesség 0,66 mm. Kostej: tortónai. Família: Naticidae. Genus: Sigaretus Eamarck 1799. Sigaretus striatus M. de S e r r e s X. tábla 17-19. ábra 1829. Sigaretus striatus de S e r r e s : p. 127. Pl. III. fig. 13—14. 1 856. Sigaretus haliotoideus L,., M. H ö r n e s : p. 512. T. 46. fig. 27. 191 7— 18. Sigaretus striatus de Serre s. Cossmann et Peyrot: Tóm. 70. p. 236. T XII. fig. 43. 44. 51. 1891. Cryptostoma striatum (de Serre s), Sacco : I Moll. terr. tért. Piem. VTII. p. 102. Tab. I. fig. 71. Alakja kerek, lapított. Nagy, szélesen kinyúló szájadéka van. A kanyarulatok felületén hosszanti csíkozottság látható. H ö r n e s]*és Friedber g-nél ábrázolt Kecskemétiné Körmendy A. : Várpalotai miocén Gastropodák 91 példányokon a belső ajak hártyaszerűen kiterül. Ez nem látható Cossmann et Peyrot és Glibert (1952, p. 261, Pl. III. fig. 1.) ábráin, és nem látható a vár- palotai példányon sem. Utalás nincs arra, hogy ez a gyöngyházas, kiterült belső szája- dék jellegzetes bélyegek közé tartozik-e. Cs. Meznerics I. (1950) közölte Magyarországról először, de ez a példány sérült, és így a szájadék összehasonlítása nem volt lehetséges. Méretek: magasság 3,4 mm, legnagyobb szélesség 19,2 mm. Família: Cypraeidae. Genus: Trivia Gr a y 1832. Trivia aff. af finis (D u j a r d i n) 1837. Cypraea affinis Dujardin, Sur les Couches du sol en Touraine. p. 304. pl. XIX. fig. 1 2. 1954. Trivia affinis (D u j a r d i n), C s. M e z n e r i c s I. p. 32. T. III. fig. 30 — 31. Egyetlen törött példánya valószínűleg a T. affinis alakköréhez tartozik. Magyarország: Kelet cserhát, helvéti, tortónai. Olaszország: helvéti. Família: Columbellidae. Genus: Pyrene (Boltén) Rödin 1798. Pyrene sp. X. tábla 21-22. ábra Az utolsó kanyarulat igen megnyúlt, így az egész alak hosszúnak látszik. A szája- dék jellegzetes, alul kissé kiöblösödik. A kanyarulatok egymásra simulnak. A csúcsa hiányzik. Igen kopott példányok, ezért közelebbi meghatározásra nem alkalmasak. Méretek: magassága kb. 16,2 mm, legnagyobb szélesség 5,2 mm, utolsó kanyarulat magassága 9,9 mm. Famüia: Fasciolariidae. Genus: Fusus (Klein 1753) Bruguiére 1792. Fusus ( Mitrae fusus ) ottnangensis R. Hoernes X. tábla 23. ábra 1875. Fusus (Mitraefusus) ottnangensis R. Hoernes: p. 353. Pl. XI. fig. 19—21. A héj egyenletesen növekedő 1 2 kanyarulatból áll. Felületén koncentrikus csíko- zás és kanyarulatonként kb. 25 tengelyirányú borda látható. A koncentrikus csíkozott- ság az utolsó kanyarulaton elhalványodik. R. Hoernes által ábrázolt alakhoz viszo- nyítva, a várpalotai példány zömökebb. Az utolsó kanyarulat meredekebben megy át a szifocsatomába. Méretek: magasság 24,1 mm, legnagyobb szélesség 6,4 mm, a szájadék magassága 9,2 mm. H o e r n e s — A u i n g e r ábráján (1879—91. p. 260. T. XXXII. fig. 12.) a szifo- •csatoma és szájadék hiányzik. Összehasonlításra így nem volt eléggé alkalmas. Família: Cancellariidae. Genus: Cancellaria tamarck 1799. Cancellaria sp. XI. tábla 16. ábra Sérült, kopott példány. Közelebbi meghatározásra nem volt alkalmas, de mivel Várpalotáról a Cancellaria genus még nem ismeretes, azért említésre méltó. 92 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 7. füzet Família: Conidae. Genus: Clavatula Lamarck 1801. Clavatula vindobonensis (P a r t s c h) XI. tábla 2-3. ábra 1856. Pleurotoma Joanneti B e 1 1 a r d i, pars. H ö r n e s, p. 246. Taf. XXXVIII. fig. 5 — 6. 1891. Pleurotoma (Clavatula) vindobonensis Partsch. Hoernes-Auinger p. 358. T. XLVIII. f. 17- 18. 1954. Clavatula jouanneti vindobonensis Partsch. Strausz p. 34, 72. V. tábla 105. ábra. A közölt 2. ábra megegyezik H ö r n e s M.-nél közölt PL jouanneti Bell. fajjal. A héj finom csikozottsága is jól látható. A 3. ábra kanyarulatai erősebben lépcső- zöttek, sőt az utolsó kanyarulaton a felső szélen egy él fejlődött ki. A Strausz által közölt példány kanyarulatai egész enyén lépcsőzöttek. Méretek: magasság 17,7 mm, legnagyobb szélesség 6,6 mm. Magyarország: helvéti, tortónai. Bécsi medence: helvéti, tortónai. Lengyelország : tortónai . Clavatula cfr. sophiae Hoernes et Auinger XI. tábla 1. ábra 1879 — 91. Pleurotoma (Clavatula) sophiae Hoernes - A uingerrp. 340. T. XLIII- fig- 8 — 9. 1954. Clavatula interrupta sophiae Hoernes et Auinger, Strausz: p. 33. T. V. fig. 101 Példányom alakra hasonló a Strausz által ( 1 954) ábrázolt Cl. interrupta sophiae Hoernes et Auinger fajhoz. De a Strausz által közölt faj inkább a Cl. granulatocincta M ü n s t e r alakkörébe tartozó lehet. Az általam talált példányon a kanyarulatok alsó szélén levő duplázott csomósorok a Cl. interrupta B r o c c. fajra (1879— 91. Hoernes et Auinger, p. 337, T. XLIII. fig. 2.) emlékeztetnek, a kanyarulatok felső szélén levő, tüskeszerűvé erősödő csomósor a Cl. sophiae Hoernes et Auinger fajához teszi hasonlóvá. A felső és alsó csomósor közötti másodlagos csomósor miatt hasonlóságot mutat a Cs. Meznerics I.-nél (1953, p. 10., Pl. I. Fig. 23—24.) leírt Cl. granulatocincta-hoz. Clavatula cfr. camillae Hoernes et Auinger XI. tábla 4. ábra 1879 — 91. Pleurotoma (Clavatula) camillae Hoernes et Au inger: 0. 340. T. 43. fig. 12—13. Zömök, rövid alak. A kanyarulatok erősebben homorúak, mint Hoernes et Auinger Pl. (Cl.) camillae faján. A kanyarulatokon erős spirális csíkozás látható. A fiatalabb kanyarulatok felső szélén sima perem, az alsó szélén csomósor látható. Az alsó kanyarulatokon a felső perem is csomókká bomlik és egyre erősebben kiálló. Méretek: magasság 13 mm, legnagyobb szélesség 6 mm. Família: Actaeonidae. Genusz: Actaeon Monfort 1810. A ctaeon semistriatus Férussac XI. tábla 5. ábra 1856. Actaeon semistriatus Férussac, Hörnes : p. 507, Taf. 46. fig. 22 — 23. Mivel a Strausz által (1954) közölt és ábrázolt alak nem azonos az Actaeon semistriatus-szal, a Várpalotán előforduló A. semistriatus fajt ábrázolom. Méretek: magasság 4,08 mm, legnagyobb szélesség 1,98 mm. Bécsi medence: helvéti, tortónai. Kecském ét in éKörmendy A. : Várpalotai miocén Gastropodák 93 Actaeon semistriatus Férussac var. burdigalensis d’O r b i g n y XI. tábla 9. ábra 1 952. Actaeon semistriatus burdigalensis d’ Orbigny, Glibert: Gastr. mioc M. Bassin de la bőire — p. 484. Pl XIII. fig 7. Megnyúlt alakúak. A kanyarulatok lassabban növekednek, és laposabbak, mint az A. semistriatus faj kanyarulatai. A szájadék is kisebb. Az orsón egy redő látható. Megegyezik a G 1 i b e r t-nél ábrázolt variét ássál, csak valamivel kisebb. Méretek: magasság 4,74 mm, legnagyobb szélesség 1,98 mm. Franciaország: burdigalai, helvéti. Familia: Retusidae Genusz: Retusa T. Brown 1827. Retusa okeni (E i c h w a 1 d) XI. tábla 12-13. ábra 1952. Retusa (Alicula) okeni (Eichwald), Glibert: Gastr. mioc M. Bassin de la bőire, p 395 Pl. XV. fig. 5. Mérete kisebb, mint a Glibert által közölt fajé, de jellegei megegyeznek. Több példányban találtam meg. Méretek: magassága 3,81 mm, legnagyobb szélesség 1,64 mm. F r anciaország : helvéti . Familia : E llobiidae Genus: Melampus 1810 Melampus (Melampus) turonensis striata n. ssp. XI. tábla 10-11. ábra Holotypus: Magyar Állami Földtani Intézet múzeuma M. 252. boeus typicus: Várpalota, Szabó-féle homokbánya Stratum typieum: középső miocén keresztpétegzett homok Derivatio nominis: a felület díszítettség alapján Diagnosis : A spira aránylag alacsony, az utolsó kanyarulat fent széles, lent elkeskenyedő (vállszerűen széles). A szájperemen fogacskák vagy élek nem láthatók, mert a perem letörött. A belső ajakon két ránc van. A kanyarulatok felületén csíkozottság látható. A száj az egész alakhoz viszonyítva keskeny és hosszú. Méretek: magasság 9,2 mm, legnagyobb szélesség 5,2 mm. Első leírása A uricula turonensis Deshayes néven D u j a r d i n Coquilles fossiles des faluns de Touraine. — Mém. Soc. Géol. Francé L. Serie Tóm. II. p. 272.-on található meg. Ábrázolva nincs. Du j ardin leírása szerint rövid, tompa spírájú, a szájadék hosszú, keskeny, a columellán 3 ránc és a szájperemen belül sok apró fogacska van. Az első ábrázolása Melampus turonensis D e s h. néven Tournoué mél látható (1872, p. 89, Pl. III. fig. 7). Ez nagyjából megegyezik a Du j ardin által leírt alakkal. Vastag héjfelépítésű alak. Viszont M o r g a nnál ábrázolva (1916. p. 41) az alak vékony héj felépítésű, a spira az alakhoz viszonyítva magasabb. Az utolsó kanyarulat fenn nem szélesedik ki. A szájadék is rövidebb, belső oldalán 3 ránccal. A szájadék külső széle belül sima, vékony, de nem úgy néz ki, mintha fiatal példány volna, vagy törött volna és ezért nem látszana a szájperem. 94 Földtani Közlöny , XCII . kötet, 1. füzet A Melampus genus leírásának inkább Tournouér által ábrázolt M. turonensis felel meg. Az általam közölt alak is inkább ehhez hasonlítható. Különbség csak az, hogy a columellán 2 ránc van csak, és a külső száj perem belső oldala sima. Genus: Stolidoma Deshayes 1863. Stolidoma tournoueri Morgan XI. tábla 7. ábra 1916. Stolidoma tournoueri Morgan : p. 43. fig 61. A héj vastagsága, a sima, egymásra ráfekvő kanyarulatok, a száj és az alak nagy- ságának aránya, a belső szájoldalon levő redők száma tekintetében is jól megegyeznek a típussal, csak a várpalotai példányok alakja valamivel zömökebb. Méretek: magasság 7,1 mm, legnagyobb szélesség 3 mm. Stolidoma mayeri Tournouér XI. tábla 8. ábra 1872. Stolidoma mayeri Tournouér: p. 81, Pl. III fig. 2. 1916. Stolidoma mayeri Tournouér, Morgan: p. 44, fig. 62. A sok példányban talált faj átlagméretei megegyeznek M o r g a nnál ábrázolt St. mayerivel. A méretek Morgan nál: magasság 6—7 mm, szélesség 3—4 mm, a ház nagysága és a szájadék nagysága közötti arány 1,5. A várpalotai példányok átlagméretei: magasság 6 mm, szélesség 3 mm, a ház nagysága és a szájadék nagysága közti arány 1,5. Stolidoma dolioliformis nov. sp. XI. tábla 14. ábra Holotypus: Magyar Állami Földtani Intéze: múzeuma M. 253. Tocus typicus: Várpalota Szabó-féle homokbánya Stratum typieum: középsőmioeén, keresztrétegzett homok Derivatio nominis: alakja alapján Diagnosis : Vékony héj felépítésű, rövid, gömbölyded alakú. A spira rövid egymásra fekvő kanyarulatokkal. A belső szájoldalon három ránc látható. Hasonlít a Morgan által (1916, p. 41) ábrázolt Melampus turonensishez. Viszont a Morgan által ábrázolt alak Melampus voltát kétségbe vonom, bár a ma élő Auricula- félék leg- változékonvabb és legelterjedtebb genusa a Melampus (kb. 150 ma élő faja van). AMor- g a n által ábrázolt Melampus nem egyezik meg aMonfort által (1810, p. 318—320) leírt genus-bélyegekkel, és nem hasonlít az őáltala ábrázolt genotypushoz, a Melampus coniformis Brouguiér ehez sem. Nem azonos Tournouér (1872) által közölt M. turonensisszél sem. Nincsen az ott látszó vállszerű kiszélesedése. Alakja hasonló aCoss- mannetPeyro tnál ábrázolt Melampus pilula Tournouér fajhoz (T. 84, p. 239, Pl. XIV. fig. 67—68). De szerintem a Várpalotán talált példányok különlegesen gömbölyded alakú Stolidomák. Méretek: magasság 4,9 mm, szélesség 2,7 mm. Stolidoma gracilis n. sp. XI. tábla 15. ábra Holotypus: Magyar Állami Földtani Intézet miizeuma M. 254. IyOcus typicus: Várpalota, Szabó-féle homokbánya. Stratum typieum: középsőmiocén, keresztrétegzett homok. Derivatio nominis: alakja alapján Diagnosis: Keskeny, hosszú, vékonyhéjú faj. 8 kanyarulata van, melyek egymásra simulnak. A száj belső peremén egy erős redő és egy gyenge ránc látható. Ke cskemétinéKörmendy A. : Várpalotai miocén Gastropodák 95 A szájadék nagysága az egész termethez viszonyítva kicsi, a többi Stolidoma- fajok szája- dékához hasonlítva is. Méretek: magassága 7,2 mm, legnagyobb szélesség 2,1 mm. Kiég nagy példány- számban fordul elő, szelvényemben 80 db-t találtam. F amilia : Terebridae Genus: Terebra Bruguiére 1792. Terebra (A cus ) hungarica Halaváts XI. tábla 17-25. ábra 1894 . Terebra ( Acus) hungarica Halaváts : Új alakok Magyarország mediterránkorú faunájából. Természetrajzi Füzetek VIII. füzet p. 179. IV. t. 6. á. Mindegyik példány nagyjából megegyezik Halaváts leírásával. Csak a színe- ződésben vannak eltérések. A példányok nem kopottak, színezettek, ép szájadékú is van. S t r a u s z csak kopott példányt említ Várpalotáról. A színezésben különböző változat látható. Van finomszemcsés hálózatú és durvább szemcsés hálózatú, a hálózat összefolyásából keletkezett cikkcakkos díszítésű példány, és van színezés nélküli is. Olyan példányok is vannak, amelyeken ez a finom hálózat, nagyszemű hálózat és cikkcakkos díszítettség nem a teljes kanyarulaton látható, hanem csak a kanyarulatok alsó és felső szélén, középen színezés nélküli rész fut végig. Az egyik színezés nélküli példányon a kanyarulatok csúcs felőli egyharmadán egy vonal fut végig. 24 db került elő a keresztrétegzett homokból, 2 példány az egyenletes sárga homokból. A különböző változatokból csak egy-egy példány került elő. Ez sajnos nem elegendő ahhoz, hogy akár fejlődési sorba, akár a rétegtant jelző sorba állítsam őket. Méretek szélső értékei: magasság 14,3 mm— 23,4 mm, legnagyobb szélesség 5 mm — 7,3 mm. Magyarország: helvéti, tortónai. TÁBT AMAGYARÁZ AT — T AFEEER KEÁRUNG IX. tábla— Tafel IX. 1 . Gibhula ( Steromphalus ) degrangei CossmannetPeyrot 4x 2—4. Scissurella terquemi (Deshayes), lOx 5. Trochus elegantulus Cossmann et Peyrot, 4x 6—9. Angaria helvetica (Cossmann et Peyrot), 10 x 10—11. Nerita martiniana tricostata n. ssp. 4x 12—13. Nerita proteus Bonelli, 5x 14—16. Nystia degrangei Cossmann et Peyrot, 4x, 8x 17—18 .Pseudonina reyti Cossmann et Peyrot, 4x 19 — 20. Truncatella gracilis n. sp. 10 x 21 — 22. Rissoina sp. 10 x 23—24. lAllixia sp. 10 X 25. Protoma cathedralis Brongniart Term. nagys. 26 — 27. Nerita plutonis Basterot 5X X. tábla— Tafel X. 1 . Protoma cathedralis var. quadricincta Schaffer. Term. nagys. 2. T erebralia subcorrugata d’ O r b i g n y . Term. nagys. 3. Cerithium (Vulgocerithium) europaeum M a y e r. Term. nagys. 4. Mathilda granosa (B o r s o n i) var. gemmulata Semper, 5X 5—6. Modulus basteroti Benő is t 5x 7—8. Cerithium (Vulgocerithium) tumidum n. sp 2X 9. ? T rochocerithium turritum Bonelli, 2x 1 0. Scala minuticosta de Boury, 3 x 1 1. Scala ( A cr illő scala) tér ebralis (Michelin), 5X 1 2. Adelactaeon papyraceus (Basterot). 2 x 1 3. Niso acarinatoconica S a c c o, 2 x 96 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 7. füzet 14 — 15. 0 palid laevigata n. sp. 3x 16. Vermetus (Burtinella) subnummulus (Sacco), 5x 17—19. Sigaretus striatus de Serres 2x 20 . Genotia rumosa (Basterot), Term. nagys. 21 — 22 . Pyrene sp. 2x 23. Fusus ( Mitraefusus ottnangensis Hörnes 2x XI. tábla— Tafel XI. 1 . Clavatula cfr. sophiae Hoerneset Auinger 2x 2 — 3. Clavatula vindobonensis (Partsch), 2x 4. Clavatula cfr. camillae Hoernes et Auinger, 2X 5. A ctaeon semistriatus Férussac 4x 6. Manestho ( Pseudoscilla ' miocaenica Boettger, 10X 7. Stolidoma tournoueri Morgan 4x 8. Stolidoma mayeri Tournouér, 4x 9. ' A ctaeon semistriatus Férussac var. burdigalensis d’Orbigny, 4x 10—11. Melampus (Melampus) turonensis striata n. ssp. 2x 12— 13. Retusa okeni (Eich wald), 4x 14. Stolidoma dolioliformis n. sp 4x 15. Stolidoma gracilis n. sp 4x 16. Cancellaria sp. Term. nagys. 17 — 25. T erebra hungarica Halaváts, 2x Neue Molluskenarten aus dem Mittelmiozan von Várpalota. I. Gastropoden* ANNA KFCSKEMÉTI-KÖRMENDY Im'Eaufe meiner feinstratigrapliischen Untersuchungen an dér mittelmiozánen Schichtenreihe von Várpalota gelang es mir, die Artenzahl dér hiesigen Molluskenfauna um 30 Eamellibranchiaten- und 38 Gastropodenarten zu bezeichnen. Unter diesen gibt es 10 neue Arten bzw. Unterarten. lm Eaufe dér Bearbeitung fand ich mehrere Arten, dérén Bestimmung einer Revision bzw. Ergánzung bedarf. So erwies sich Anentoma cambodgensis als Melanopsis tihanyensis ; A ctaeon semistriatus Fér. kommt zwar in Várpalota vor, jedoch nicht in dér von E. Strausz behaupteten Form. Die Art, die er als A . semistriatus bezeichnet ist m. E. eine Stolidoma- Art, die gleichfalls in grosser Zahl vorkommt. Die Bearbeitung dér reichlich vorkommenden Foraminiferen im mit feinstrati- graphischen Methoden gesammelten Matériái ist von I. Laky angegriffen worden. Sie fand 25 Arten, die von Várpalota bisher unbekannt waren. Die neubeschriebenen Molluskenarten sind grösstenteils aus den Unter- und Mittelmiozánschichten von Frankreich und Italien bekannt. Sie sind meistens Formen des seichten Meeres. Familia: Neritidae Genus: Nerita E i n n é 1758. Nerita martiniana tricostata n. ssp. Tafel IX, Abb. 10-11 Holotypus im Museum dér Ungarischen Staatlichen Geologisehen Anstalt, unter Nr. M. 247. Eoeus" typicus: Várpalota, Szabó-Sandgrube Stratum typicum: Mittelmiozan kreuzgeschiehteter Sand Derivatio nominis: von dér Verzierung Diagnosis : Dér Form nachstimmt es mit dér Art N. martiniana Matheron von Sacco überein. (Sacco : 1896. Parte XX, p. 48, Taf. V, Abb. 41.) Die Ober- fláche ist gleichmássig netzartig verziert. Gefárbt. Drei dunkelgraue Bánder mit ver- seli wommenen Rándem 1 aufen an den Windungen herab. Im obersten Drittel dér letzten Windung ist im graugefárbten Streifen eine Kanté von heller, fást weisser Farbe zu sehen. Die geschwollene Innenlippe ist ungezáhnt. An dér Innenseite dér Aussenlippe láuft eine Kanté ab. Masse: Höhe 2,65 mm, grösste Breite 5,22 mm. * Die Besehreibung dér Bivalven wird in Nr. 2. Bánd 92 von Földtani Közlöny mit einem voll- stándigen Eiteraturverzeichnis erfolgen. Kecskemétiné Körmendy A. : Várpalotai miocén Gastropodák 97 Família: Hydrobiidae Genus: Truncatella Risso 1826 Truncatella gracilis n. sp. Tafel IX, Abb. 19-20 Holotypus: Museum dér Ungarisehen Staatlichen Geologischen Anstalt Nr. M. 248. Uocus typicus: Várpalota, Szabó-Sandgrube Stratum typicum: Mittelmiozán, kreuzgeschiehteter Sand Derivatio nominis: von dér G estalt Diagnosis : Dünnschalige, glánzende, glatte, sehr kleingewachsene Fönn. Ausser den verlorenen embryonalen Windungen besteht das Geháuse aus vier Windungen. Die erste ist den übrigen gegenüber sehr flach. Die erste Windung ist 0,16 mm, die letzte 0,53 mm hoch. Die Mündung ist óval, ihr oben spitzer Rand ist etwas verdickt und bildet eine zusammenhángende Kanté. Die Form ist dér aus dem Pleistozán beschriebenen Art T. truncatula D r a p. áhnlich (Cossmann : Paléoconchologie, Livre 12, p. 166, Pl. IV, Abb. 41 — 42), jedochunterscheidet essich von dieser durch das Verháltnis dér Windungen. Andererseits ist die aus dem Miozán beschriebene T. watterbledi Benoist (Coss- mann-Peyrot 1917— 18. Tóm. 70, p. 330, Pl. XVI, Abb. 1 19— 122.) mit Querrippen verziert, wogegen die Exemplare von Várpalota völlig glatt sind. Masse: Höhe 1,45 mm, grösste Breite 0,45 mm. Família: Cerithiidae Genus: Cerithium Bruguiére 1789 Cerithium ( Vulgocerithium) tumidum n. sp. Tafel X, Abb. 7-8 Holotypus: im Museum dér Ungarisehen Staatlichen Geologischen Anstalt Nr. M. 249. Pocus typicus: Várpalota Szabó-Sandgrube Stratum typicum: Mittelmiozán, kreuzgeschiehteter Sand 1 Derivatio nominis: von dér Gestalt Diagnosis : áusserst gedrungene Form. Ausser dér Anfangswindung hat sie noch 5 weitere Umgánge. Die Mündung ist holostom. An den Windungen laufen zwei Knotenreihen ab. An dér letzten Windung sind drei kráftige, voneinander entfernt ste- hende Knotenreihen und eine vierte schwáchere sichtbar. Die letzte Windung ist sehr gross. Die Form steht dem von S a c c o beschriebenen Pithocerithium michelottii var. dertoaspinosa nahe, jedoch laufen an den Windungen des Exemplars von Várpalota zwei gleichstarke Knotenreihen ab. Die Knoten sind, im Gegensatz zu S a c c o’s Beschreibung, dornartig. Die Windungen dér von S a c c o abgebildeten Variét át sind treppenartig beim, Exemplar von Várpalota aber nicht. Auch das Verháltnis von Mündung und Geháuse ist abweichend. Die Mündung des C. ( V .) tumidum ist halb so gross wie das Geháuse. Die Unterschiede sind so bedeutend, eláss die Aufstellung dér neuen Art als begründet er- scheint. Masse: Höhe 12,2 mm, grösste Breite 7,4 mm, Tánge dér Mündung 6,7 mm. Família: Scalidae Genus: Opalia A. Adams 1853. Opalia laevigata n. sp. Tafel X, Abb. 14- 15 Holotypus: Museum dér Ungarisehen Staatlichen Geologischen Anstalt, Nr. M. 250. lyOCus typicus: Várpalota, Szabó-Sandgrube Stratum typicum: Mittelmiozán, kreuzgeschiehteter Sand Derivatio nominis: von dér Gestalt Diagnosis : Schlanke Form mit glatten Windungen. Die Spitze ist stumpf . Die Mündung ist holostom, die IÁppen verdickt. Von dieser Art wurden 2 Exemplare gefunden. Masse: Höhe 7 mm, grösste Breite 2,5 mm. Die Gestalt ist dér bei Glibert (1949. Gastr. Mioc. Moy. B. Tőire) abgebildeten Opalia pontileviensis (B o u r y) áhnlich, 7 Földtani Közlöny 98 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 1. füzet jedoch ist die ursprüngliche Scalaria pontileviensis (Boury) in:IvolasetPeyrot spitz und mit schwachen Rippen verziert. Família: Ellobiidae Genus: Melampus 1810. Melampus (Melampus) turonensis striata n. ssp. Tafel XI, Abb. 10-11 Holotypus: Museum dér Ungarisehen Staatlichen Geologischen Anstalt Nr. M. 252. Uocus typicus: Várpalota, Szabó-Sandgrube Stratum typicum: Mittelmiozán, kreuzgeschichteter Sand Derivatio nominis: von dér Skulptur dér Oberfláche Diagnosis : Die Spira ist verháltnismássig niedrig, die letzte Windung oben breit, untén schmaler (schulterartig ausgebildet) . Am Mündungsrande sind weder Záhnchen noch Kantén sichtbar, da dér Rand abgebrochen ist. Die Innenlippe hat zwei Faltén. An dér Oberfláche dér Windungen ist eine Bánderung zu sehen. lm Verháltnis zu dér ganzen Gestalt ist die Mündung schmal und láng. Masse: Höhe 9,2 mm, grösste Breite 5,2 mm. Die erste Beschreibung unter dem Namen Auricula turonensis Deshayes befindet sich in Dujardin’s Coquilles fossiles des faluns de Touraine (Mém. Soc. Géol. Francé, L. Serie,Tom. II, p. 272). Eine Abbildung ist dórt nicht zu finden. Nach dér Beschreibung von Duj ardin hancielt es sich um eine kurze, stumpfe Spira mit langer, schmaler Mündung. Die Columella weist drei Faltén, das Innere des Mündungsrandes zahlreiche winzige Záhnchen auf. Die erste Abbildung unter dem Namen Melampus turonensis D e s h. befindet sich bei Tournouér (1872, p. 89, Pl. III, Abb. 7). lm grossen ganzen stimmt das Bild mit dér Duj a r d i n’schen Beschreibung überein. Die Wand des Geháuses ist dick. Dagegen ist die durch Morgan (1916, p. 41) abgebildete Form dünnwandig, und auch die Spira ist im Verháltnis zu dem ganzen Geháuse höher. Die letzte Windung wird oben nicht breiter. Auch die Mündung ist kürzer, mit drei Faltén an dér inneren Seite. Die Aussen- lippe ist innen glatt und dünn, obwohl es nicht so aussieht, als ob es sich um ein junges oder gebrochenes Exemplar handeln würde, wodurch das Fehlen dér Verdickung des Mündungsrandes erklárt werden könnte. Dér Beschreibung dér Gattung Melampus entspricht eher die von Tournouér abgebildete Form von M. turonensis. Auch die von mir beschriebene Form ist dieser letzteren áhnlich. Dér Unterschied besteht alléin darin, dass es an dér Columella nur 2 Faltén gibt und die Innenseite dér Aussenlippe glatt ist. Genus: Stolidoma Deshayes 1863. Stolidoma dolioliformis n. sp. Tafel XI, Abb. 14. Holotypus: im Museum dér Ungarisehen Staatlichen Geologischen Anstalt Nr. M. 253. IyOcus typicus: Várpalota, Szabó-Sandgrube Stratum typicum: Mittelmiozán, kreuzgeschichteter Sand Derivatio nominis: nach dér Gestalt Diagnosis : Die Exemplare sind dünnschalig, von kurzer und rundlicher Form. Die Spira ist kurz, die Windungen konvolut. Am Kolumellarrand sind drei Faltén zu sehen. Die Form ist dem von Morgan (1916, p. 41) dargestellten Melampus turonensis áhnlich. Jedoch muss ich bezweifeín, dass die durch Morgan abgebildete Form ein Melampus ist, obwohl Melampus die variabelste und weitestverbreitete Gattung dér gegenwártig lebenden Auriculen darstellt (die Gattung hat etwa 150 rezente Arten). Dér von Morgan abgebildete Melampus weist nicht die von Monfort (1810, p. 318 — 320) beschriebenen Gattungsmerkmale auf und ist auch dem von ihm dargestellten Genotypus Melampus coniformis Bruguiére, nicht áhnlich. Er ist auch nicht mit dem von Tournouér 1872 mitgeteilten M. turonensis identisch. Die schulterartige Aus- breitung, die dórt zu sehen ist, fehlt hier. Die Gestalt ist dér Art Melampus pilula Tournouér (abgebildet bei CossmannetPeyrotT. 84, p. 239, Pl. XIV, Abb. 67 — 68) áhnlich, jedoch sind m. E. die in Várpalota vorgefundenen Exemplare besonders rundliche Stolidomen. Masse: Höhe 4,9 mm, Breite 2,7 mm. Kecskemét iné Körmendy A.: Várpalotai miocén Gastropodák 99 Stolidoma gracilis n. sp. Tafel XI, Abb. 15 Holotypus: im Museum dér Ungarischen Staatlichen Geologischen Anstalt, Nr. M. 254. Iyocus typicus: Várpalota, Szabó-Sandgrube Stratum typicum: Mittelmiozán, kreuzgesdnchteter Sand Derivatio nominis: von dér Gestalt Diagnosis : eine lángé, schmale, dünnschalige Art. Sie hat 8 konvolute Windungen. Dér Kolumellarrand besitzt eine kráftige und eine sanfte Falté. Die Grösse dér Mündung ist im Verháltnis zu dér ganzen Gestalt kiéin, auck im Vergleich zűr Mün- dung dér übrigen Stolidomenarten. Masse: Höhe 7,2 mm, grösste Breite 2,1 mm. Die Zahl dér Exemplare ist recht gross, ich habé in meinem Profil 80 Stücke vorgefunden. Familia: Terebridae Genus: Terebra Bruguiére 1792. Terebra ( Acus ) hungarica Halaváts Tafel XI, Abb. 17-25 1894. Terebra (Acus) hungarica Halaváts: Új alakok Magvarország mediterránkorú faunájából. (Természetrajzi Füzetek, Heft VIII, p. 179. Tafel IV, Abb. 6.) Allé Exemplare stimmen im grossen ganzen mit dér Beschreibung von Hala- váts überein. Nur in dér Fárbung gibt es Unterschiede. Die Exemplare sind nicht ab- gerollt, sondern fárbig und mit emer unversehrten Mündung. S t r a u s z erwáhnt nur abgewetzte Stücke aus Várpalota. In dér Fárbung gibt es verschiedene Abarten. Es gibt enger- und breitermaschige Netze, zickzackartige Muster, aus dér Verschmelzung dér Netze, sowie auch ungefárbte Stücke. Es gibt auch Exemplare, an welchen die verschiedenen Arten dér Fárbung nicht auf dér ganzen Windung, sondern nur an dérén Unter- und Oberrand ablaufen, wogegen zwischen ilmen die Schale ungefárbt ist. An einem dér ungefárbten Exemplare láuft im apikalen Drittel dér Windungen eine Linie ab. 24 Exemplare ergaben sich aus dem kreuzgeschichteten Sand, 2 aus dem einheitlichen gelben. Die einzeinen Abarten dér Fárbung waren nur durch je ein Stiick vertreten, was leider zűr Aufstellung einer Entwicklungsreihe oder zűr Feststellung dér stratigraphischen Zusammenhánge nicht genügte. Extremwerte dér Masse: Höhe 14,3 — 23,4 mm, grösste Breite 5 — 7,3 mm. Ungarn: helvetisch, tortonisch. ADATOK A CINKOTA KÖRNYÉKI MIOCÉN ISMERETÉHEZ SZATMÁRI PÉTER* (XII. táblával) Összefoglalást A Cinkota környéki helvéti üledékekben alsó- és felsőhelvéti tagozat különíthető el. Az alsóhelvéti üledékek jelentős része rendes sótartalmú vízben képződött, bennük megelőző riolittufaréteg tömbjei, valamint egyidejű képződésű riolittufarétegek vannak. A felsőhelvéti tagozatra egy piroxénandezitféleség kavicsa, egyidejű képződésű meszes kötőanyag, valamint csökkentsósvízi fauna jellemző. Mindkét tagozat regresszióval zárul. A töréses övék egymáshoz közel levő kőzetrései mentén az alsóhelvéti tagozatban elkülönült párhuzamos meszes lemezek húzódnak, ezek a felsőhelvéti tagozat meszes üledé- keiben eggyé olvadnak. A részletes üledékkőzettani vizsgálat folyamatban van. A Cinkota környéki miocént először S c h m i d t S. [8] ismertette. Lőrenthey J. [6] megállapította a csömöri és annatelepi képződmények korát, és leírta faunájukat. Horusitz k y F. [5] elsősorban az elterjedési viszonyokat vizsgálta, és a faunáról alkotott képet egészítette ki. A fauna legalaposabb feldolgozója B a r t k ó L. [2] volt. C s. M e z n e r i c s I. [3] az itteni chlamyszos üledékek helvéti korát mutatta ki. Az ismeretek korszerű szintézisét az ellentmondások kiküszöbölésére irányuló törekvésben Vadász Elemér professzor [9] adta. Ezekre az ismeretekre alapozva a rétegsorok azo- nosítását üledékföldtani módszerekkel végeztem, a megelőző faunisztikai megállapítások ismétlése nélkül. Oligocén. Katti emelet A vizsgált területen a miocén fekvőjét katti képződmények alkotják. Egyetlen fel- tárásuk az árpádföldi Annatelepen van. A kőzet sárgásbarna és zöldesszürke agyagos homok, amelyben néhány [L. k. A 1.] cm vastag aprókavicsos homok, valamint sárgás- fehér mésziszap betelepülések vannak. A rossz megtartású fauna a kőzetkifejlődéssel együtt lagunás képződésre utal. A katti összlet feltárt vastagsága 8 m. Miocén. Burdigalai emelet Burdigalai képződmények a csömöri Kő-hegyen vannak feltárva. Az összlet sárgás- barna agyagos homok és vörösfoltos szürke meszes homokkő váltakozásából áll. Előbbiben 77% 0,45 mm-es homok és 23% sárgásbarna illites agyag van. Az összlet kevés Anomiát és Ostreát tartalmaz, sztenohalin fajok nincsenek. Az életnyomok gyakoriak, ezek részben 1 — 2 cm vastag, 4—5 cm hosszú, főként függőleges helyzetű, részint 2—3 mm vastag, hasonló hosszúságú, ívalakú, főként vízszintes helyzetű hengerek. Valószínűleg előbbiek gyökér-, utóbbiak féregnyomok. A homokkő-padok kissé átlósan rétegzettek, dőlésük általában DDK/ 15— 25°. Az összlet hullámzó tenger csökkentsósvízű partszegélyén képződött. A burdigalai rétegösszlet eredeti vastagsága több mint száz méter. Helvéti emelet (alsóhelvéti tagozat) A tagozat legjobb feltárása Alsómátyásföldön van. Legmélyebb része itt sincs feltárva, de feltárt részében ennek törmeléke megvan. E törmelék alapján az alsóhelvéti rétegösszlet alja bentonítosodott horzsaköves riolittufa. A horzsakövek több cm-esek. Bemutatva a Magyar Földtani Társulat 1962. márc. 14,-i szakülésén Szatmári : Cinkota környéki miocén 101 kissé görgetettek, a rózsaszínű kvarckristályok és a fekete biotittáblák 1 — 3 mm átmérő- jűek. A kőzet 70%-a (elsősorban a horzsakövek anyaga) Ca-bentonit. Sem ősmarad- vány sem irányítottság nincs. Jellegei alapján a képződmény szárazföldön lerako- dott vulkáni törmelék. A réteg vastagsága a tömbök nagysága alapján legalább 1 — 2 méter. 7. ábra. A Cinkota környék miocén feltárások térképvázlata. Jelmagyarázat:] 1. Feltárás Fig. 7. Sketch map of the Miocéné outcrops around Cinkota. Symbol: 1. Outcrop Ugyancsak törmelékben található kőszenes agyag is. Valószínűleg katti rétegekből származik. A rétegösszlet legmélyebb feltárt része rétegzetlen sárgásszürke homok. Ebben és valamennyi magasabb helvéti képződményben gyakoriak a fekvő riolittufa 5—10 cm nagyságú darabjai. A homok kitűnően osztályozott, szemcsenagysági maximuma 0,45 mm. Faunája összemosott, a burdigalai összlethez képest ríj jelenség a süntüskék megjelenése. A homokösszlet rendes sótartalmú tenger sekély partszegélyén képződött. Feltárt vastagsága 1 m. A homokra kimosásos diszkordanciával szürkésfehér rétegzetlen homokos kavics- összlet települ. A határfelület átlagos dőlése 200/22°. Az összlet nehézásványai közül, a lepusztítási terület valószínű közelsége miatt, említést érdemel egy, dr. P e s t h y László által meghatározott aranypikkely. A szemcsék eloszlása kétmaxi mumos, 55% 0,45, 45% 17 mm-es szemcsenagysági maximum köré csoportosul. Az összlet farmája főként Ostreákból, alárendeltebben süntüskékből és Chlamys- félékből áll. Ritka a korall, Balanus és Bryozoa. A Pecten- félék közül Cs. Meznerics I. munkája [4] alapján Chlamys scabrella taurogibbula (S a c c o), Ch. scabrella hungarica Mezn„ Ch. cf. mnl- tistriata (P o 1 i) és Ch. tournali (S e r r.) fajok voltak kimutathatók. Érdekes gerinces lelet egy Cetotherium sp. két csigolyája. Az összletben talált életnyom ifj. dr. D u d i c h Endre meghatározása szerint a Polychaeta osztályba tartozó Sabellastartites arenaceus nov. gén. nov. sp. féreg lakócsöve. A homokos kavicsösszlet rendes sótartalmú tenger- vízben képződött, a kavicsanyagot közeli folyó szolgáltatta. Az összlet vastagsága 8 m. 102 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 1 . füzet A homokos kavicsösszletre konkordánsan szürkésfehér homokösszlet települ, gya- kori kavicsos betelepülésekkel. Az összlet jól követhető szintjében (XII. tábla 1.) a helvéti képződményekben általános riolittufa törmelékdarabok 2 — 3 m-es tömbnagyságig mutat- koznak. Ugyanebben a szintben több dm nagyságú katti limonitos agyagkő darabok is gyakoriak. A helvéti tenger partját itt meredek lejtőjű sziget, vagy szirtfok alkothatta. Ennek anyaga alsóhelvéti riolittufával fedett katti agyag volt. Az abrázió hatására meg- indult suvadás a riolittufa nagy tömbjeit a tengerbe juttatta, míg a katti agyag a limo- nitos átitatódások kivételével kimosódott. A sziget gyors lepusztulásával a folyamat végétért. A homokösszlet faimája a kavicsösszletével általában megegyezik, Chlamys scab- rella taarogibbula (S a c c o), Ch. scabrella hungarica Mezn., Ch. multistriata (P o 1 i), Flabellipecten sp. töredék alakokkal. A homokösszlet felső részén a helybenélt fauna csak néhány m-es lencsékben található. Ebben a felső részben több 20 cm körüli vastag- ságú, a riolittufa-tömbökével azonos anyagú növénvmaradványos édesvízi riolittufa- réteg észlelhető, enyhén átlós rétegzéssel, déli 12° átlagos dőléssel (XII. tábla 2.). A homokösszlet képződése során a delta melletti tengerparton fokozatos kiédesedés ment végbe. A riolittufa egyidejű vulkáni törmelékszórás eredménye. A homokösszlet vastag- sága 10 m. Az árpádföldi Természetvédelmi Terület feltárásában ugyanennek a szürkésfehér homokösszletnek felső része van feltárva. Eltérően a délebbre fekvő alsómátyásföldi fel- tárástól, itt tengeri faunát nem tartalmaz. Tufarétegek helyett itt hasonló vastagságban tuf ás homokrétegek észlelhetők. A vulkáni kitörés helye tehát dél felé kereshető. Az összlet feltárt vastagsága 8 m. Az alsóhelvéti rétegösszlet zárótagja az Árpádföldön és Alsómátyásföldön feltárt szürkésfehér, ívesen keresztrétegzett tufa-lencsés homokösszlet. A riolittufa-rétegekkel váltakozó homokösszletre íves réteghatárral diszkordánsan települ. A réteghatár dőlése Alsómátyásföldön átlag 200/20°, Árpádföldön átlag 195/15°. A homok mindkét helyen jól osztályozott, szemcsenagysági maximuma 0,45 mm. A tufalencsék anyaga a riolit- tufarétegekével megegyezik. Növénymaradványok ezekben is gyakoriak. A lencsék vas- tagsága 1 — 2 cm, hosszúságuk 30 cm. Az ívesen keresztrétegzett tufalencsék átlagos dőlése mindkét feltárásban 225/15°. A keresztrétegzett tufalencsés homokrétegek közé Árpád- földön a rétegösszlet talpával párhuzamos laza tuf ás márgarétegek települnek, ezek a rétegek Alsómátyásföldön hiányoznak. Mind a tufás márgarétegek, mind a tufalencsés homokrétegek vastagsága 20 — 20 cm. Alsómátyásföldön a tufalencsés homok felső 4 m vastag részében Ostrea, Anomia és Chlamys fajokból álló fauna van; alsó 8 métere fauna- mentes. Arpádföldön a teljes 4 m vastag szelvény molluszkamentes, és a csömöri burdi- galai rétegekkel azonos életnyomokat tartalmaz. A tufalencsés homok deltaképződmény, a deltát építő folyó észak felől ömlött a tengerbe. Felsőhelvéti tagozat Az alsóhelvéti tagozatot záró regresszió után újra tengeri képződmények transz- gressziójával indul. Megkülönböztető bélyegei a mikrokristályos bontott piroxénandezit anyagú kavicsok általános jelenléte, egyidejű képződésű meszes kötőanyag a szemcsék közt, valamint a sztenohalin fajok hiánya. A tagozat képződményeinek az alsóhelvéti rétegekre települése csak Alsómátyás- földön figyelhető meg. Itt szürkésfehér laza felsőhelvéti kavicsos homokkő települ disz- kordánsan a tufaréteges, valamint a tufalencsés homokösszletre. A diszkordancia-felület íves lefutású, átlagos dőlése 205/20°. A kavicsos homokkő rosszul osztályozott, szemcse- nagysági maximuma egy 0,6 mm-es és egy 1,8 min-es maximum egybeolvadásával Szatmári : Cinkota környéki miocén 103 1,6 mm Fauna csak délen, az összlet alján van, a Chlamys -faj ok (a Fiabelli pecten .sp. kivételével) a fekvőbeliekkel azonosak. Az összlet ismét a deltától távolabb képző- dött, a tenger a faima helyzete szerint dél felé nyílt. A kavicsos homokkőösszlet 10 m vastag. ■> Az árpádföldi Természetvédelmi Terület feltárásában az alsó- és felsőhelvéti képződmények törés mentén érintkeznek. A felsőhelvéti tagozat alja szürkésfehér, laza homokos konglomerátum-összlet. Szemcsenagysági maximumai 0,4 és 15 mm, előbbi köré a szemcsék 25, utóbbi köré 75% -a csoportosul. A konglomerátumot homokkő betelepü- lések tagolják. A Chlamys-ía.]6k. közül csak a Chlamys scabrella taurogibbula (S a c c o) volt kimutatható. Az összlet deltaközeli tengerparti képződmény, feltárt vastagsága 6 m. Fedője faunamentes, zöldesszürke-vörösesbama aprókavicsos agyagos homok, ez 4 m vastagságban van feltárva. A Cinkot a-új telepi rétegsorban alsóhelvéti képződmény nincs feltárva. A felső- helvéti tagozatban kétszer váltakozik szürkésfehér homokkő és konglomerátum- összlet. Az alsó homokkő kitűnően osztályozott tengerparti homokszemcsékből áll, szemcsenagysági maximuma 0,85 mm. Faunája főként Chlamys scabrella taurogibbula (S a c c o), Ch. macrotis (S o w.), Ch. multistriata (P o 1 i), Pecten fótensis M e z n, Pecten- félékből adódik. A homokkő feltárt vastagsága 10 m. Az alsó homokos konglomerátum a homokkőre diszkordánsan települ. A réteg- határ dőlése 255/9. Szemcseösszetétele kétmaximumos, az 1,2 mm-es maximum köré a szemcsék 62, a 14 mm-es köré a szemcsék 38% -a csoportosul. A konglomerátumnak csak az alsó részében vannak Ostrea- és Pecten- félék, utóbbiak közül a Chlamys scabrella tauro- gibbula (S a c c o) és a Ch. macrotis (S o w.) van jelen. A konglomerátum vastagsága 8 m. A konglomerátum felfelé, valamint DDK felé összefogazódással a felső homokkőbe megy át. A homok kitűnően osztályozott, szemcsenagysági maximuma 0,95 mm. Faunája a konglomerátuméval megegyezik. A homokkő feltárt vastagsága 9 m. A felső konglomerátum a homokkőre 170/5 dőlésű diszkordanciafelülettel települ. Kavicsainak egyrészét édesvízi mészkőkéreg borítja. Szemcseösszetétele kétmaximumos, a szemcsék 63% -a az 1,4 mm-es, 37% -a a 15 mm-es maximum köré csoportosul. A kong- lomerátum kis egyedszámú faunája a fekvőével megegyezik. A konglomerátum feltárt vastagsága 6 m. A Cinkot a-új telepi felsőhelvéti összlet egyre gyakrabban lagúnává váló tenger- parton képződött. A tenger DDK felé műit. Sashalmon a felsőhelvéti tagozatban szürkésfehér-sárgásbama pados konglome- rátum van feltárva. A kavicsok jelentős részét édesvízi mészkőkéreg borítja. A szemcsék kevéssé osztályozottak, a szemcsenagysági maximum kb. 10 mm. Helybenélt molluszka- fauna nincs, a néhány osztriga-töredék valószínűleg bemosott. A konglomerátum jelleg- zetes édesvízi deltaképződmény, eredeti vastagsága több mint száz méter. A konglomerátumra Rákosszentmihályon szárazföldi riolittufa települ. Pannóniái emelet Cinkota-Újtelepen a felsőhelvéti homokkőre diszkordánsan alsópannóniai szá- razföldi lepidokrokitos kötőanyagú konglomerátum és felsőpannóniai kavicszsinóros agyagösszlet települ. A felsőpannóniai kavicsok színe a helvétiek fehéribolyásszürke- fekete színétől eltérően legnagyobbrészt sárga és vörös. Az agyagösszlet vastagsága a feltárás keleti részén 2,5 m, nyugaton teljesen kiékelődik. A nyugatabbra eső feltárások- ban a miocén képződményekre közvetlenül a pleisztocén települ. 104 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 1 . füzet Pleisztocén Az alsópleisztocén folyóvízi sárgásbarna homok- és kavicsösszlet Alsómátyás- földön, Árpádföldön, valamint Cinkota-Új telepen van feltárva. Az alsó , illetve felső- helvéti üledékek felszínére erősen hullámos felülettel, eróziós diszkordanciával települ. Alsómátyásföldön Anancus arvernensis fog és agyar került ki belőle. Az alsópleisztocén képződmények vastagsága 0— 8 m. A felsőpleisztocén vörösagyag, ül. lösz a területen általános elterjedésű. A vörös- agyag alatt Árpádföldön és Sashalmon felsőhelvéti kavicsokból álló, vörösagyagos kötő- anyagú konglomerátum van feltárva. Sashalmon nagyméretű tundra jelenségek észlelhetők. A felsőpleisztocén képződmények vastagsága 0,8— 2 m. Szerkezeti jelenségek A Cinkota környéki rétegösszlet szerkezetével legelőször Pávai Vájná F. és H o r u s i t z k y F. [5] foglalkozott. Az általuk leírt kisszentmihályi boltozat mai szemléletünk szerint morfogenetikus jelenség. A felszíni feltárásokban látható szerkezet töréses. A helvéti képződményekben vizsgálható törések legnagyobb része haránttörés. Ezek fő irányai gyakoriságuk sorrendjében a következők: 155—335 DNy 70, 115—295 DNy 80, 115-295 ÉK 80, 155-335 ÉK 65, 140-320 ÉK 70, 175-355 DNy 75, 135- 315 DNy 75. Hosszanti törések csak erősen kötött kőzetben ismerhetők fel, tökéletlen síkok formájában. Ezek fő irányai ugyancsak gyakoriságuk sorrendjében: 90—270 É 80 és 24—204 függőleges. A felsőpannóniai agyag törései ezekbe a csoportokba beilleszked- nek, de itt már a hosszanti törések gyakoribbak. A kőzetrések mentén intenzívek az oldat- hatások. Ezek között limonitos kőzetben (katti homokos agyag, burdigalai agyagos homok) zöld redukciós, a helvéti laza kőzetekben fehér meszes kötőanyagú sávot hoznak létre. A kőzetrések sokszor nem magukban jelentkeznek, hanem 5—10 párhuzamos kőzet- rés, körülbelül 30 cm vastag töréses övét (XII. tábla, 3.) alkot. A felsőhelvéti meszes üledékekben ezek meszes lemezei összeolvadnak (XII. tábla, 4.). A töréses övék mentén több helyen vízszintes oldali eltolódásra utaló csúszási barázdák láthatók. A törések a helvéti képződményeket átjárják, és az alsópleisztocén alján szűnnek meg. Eszerint, a Cserhát-hegységhez hasonlóan, a törések a pannóniai emeletben éledtek újjá, első ki- alakulásuk azonban valószínűleg már az újstájer mozgásokkal kapcsolatban végbement. TÁBI, AMAGYARÁZAT - EXPEANATION OF PRATE XII. tábla— Plate XII. 1. Határozott szintben elhelyezkedő, riolittufa és limonitos agyag tömbök alsóhelvéti homokban. Alsó- mátyásföld. Szelvényirány DK— ÉNy. Blocks of rhyolite tűff and limonitic clay in a well-defined level of the Helvetian sand. Strike of profile SE— NW. Alsómátyásföld locality. 2. Magányos törésekkel tagolt riolittufaréteg alsóhelvéti homokban. Alsómátyásföld. Szelvényirány ÉK-DNy. Bed of rhyolite tuff in lower Helvetian sand, fractured bv somé lőne faults. Alsómátvásföld locality. Strike of profüe NE-SW. 3. Két kőzetrés-öv az egyes kőzetrések mentén különálló meszes lemezekkel. Alsóhelvéti homok, Alsó- mátyásföld. Szelvényirány ÉK — DNy . , Two zones of joints with a distinct calcitized plate fór each joint. Eower Helvetian sand, Alsómátvásföld lpcality. Strike of profile NE— SW. # , ....... 4. É — D irányú kőzetrésövek az egyes kőzetrések mentén húzódó meszes lemezek összeol vadasa val. A közbeeső laza konglomerátumot kitermelték. Felsőhelvéti konglomerátum, Árpádföld. Zones of j oints of N — S strike, with merged calcareous füling. The loose conglomerate in between has been exploited fór gravel. Upper Helvetian conglomerate, Árpádföld locality. Szatmári : Cinkota környéki miocén 105 IRODALOM - REFERENCES 1 B á 1 d i T.: Adatok Budafok és Törökbálint környékének rétegtani viszonyaihoz. Földt. Közi. 89. 1959. — 2. Bartkóh: Földtani és őslénytani adatok Rákosszentmihály és környékének oligocén — miocén-kori rétegeihez. Budapest, 1 937. — 3. Csepregh y — M e z n e r i c s, I. : Stratigraphische Glie- derung des ungarischen Miozáns im Eichte dér neuen Faunauntersuehungen. Acta Geol. 4. 195G. — 4. Csepreghy-Meznerics, I.: Tes Péctinides néogénes de la Hongrie. Paris. 1960. — 5. Horu- si tzky F.: A budapestkörnyéki dunabalparti dombvidék földtani képződményei. Földt. Int. Évi Jel. 1933—34. — 6. Bőrentheyl.: Újabb adatok Budapest környéke harmad időszaki geológiájához. Math. és Természettud. Ért. 29. 1911., 30. 1912. — 7. Ruchin, L. B.: Grundzüge dér IJthologie. Berlin, 1958. — 8. Schmidt S.: Cinkota geológiai viszonyai. Földt. Közi. 22. 1893. — 9. Vadász E.: Magyar- ország földtana. Budapest, 1960. Contributions to the Lithology of the Miocéné of Cinkota near Budapest P. SZATMÁRI The outcrops of the Miocéné and their fauna having been described earlier, espe- cially by Iy. B a r t k ó [2] and F. H o r u s i t z k y [5], an analysis of the sedimentation was indicated. Chattian. The underlying Chattianof the Annatelep locality consists of yellow- ish brown and greenish grey sandy clay interbedded with strings of pebbly sand and lime műd. Both fauna and lithology indicate formation in a lagoon. Burdigalian. The Burdigalian of Csömör consists of an alternation of yellow- ish brown clayey sand, with a grain size distribution maximum at 0,45 mm with red- spotted grey calcareous sandstone. Fossils of eurvhaline Lamellibranchs are rare; traces of roots are frequent. The gentle diagonal bedding, having a mean dip of 20° towards 160°, indicates a nearby shoreline. Lower Helvetian. The distinctive feature of the Helvetian sediments is the occurrence of fragments and blocks of rhyolite tuff and of Chattian clay in them. The volcanic matériái consists of pumice, altered intő a Ca-bentonite, and of crys-r talline matter. The large blocks entered the sediment owing to the abrasion of the sea- shore then consisting of clay overlain by the tu f (Plate XII., Fig. 1.) The lower Helvetian of Mátyásföld consists of sand and gravel. The lowest sand bed is overlain unconformably by a sandy gravel altemating in its upper part with sand until the latter becomes predominant. The sand fraction is well-sorted, with the maxi- mum of the grain size distribution consistently around 0,45 mm. Mention must be made of gold particles occurring in the 0, 10 — 0,20 mm fraction. The fauna consists of Ostreids, Pectinids, Cidaris; Corals, colonies of Bryozoa and Balanus are rare. Two vertebrae of Cetotherium were found. Among the Pectinids. Chlamys scabrella taurogibbula (S a c c o), Ch. se. hungarica M e z n., Ch. multistriata (P o 1 i). Óh. tournali and Flabellipecten were determined. In the upper part of the series there are thin beds of rhyolite tuff, (Plate XII., Fig. 2.) of the same constitution as the blocks mentioned above, and featuring a gentle diagonal bedding. The mean inclination of the series is 15° towards 200°, its thick- ness is 18 m. The uppermost m ember of the lower Helvetian is a cross-bedded deltaic sand with short bands of a rhyolite tuff intercalated. Its thickness is 12 m. Upper Helvetian. The distinctive features of the upper Helvetian sedi- ments near Cinkota are the following: occurrence of a kind of pyroxene andesite among the pebbles, a contemporaneous cementation with lime and the absence of stenohaline species. In Alsómátyásföld, a grey ish- white gravelly sandstone lies unconformably above the lower Helvetian. The sorting of the sediment is poor, the grain size distribution ex- hibits two maxima, at 0,6 and" 1,8 mm, respectively. The fauna consists of the same groups (except Cidaris) as that of the lower Helvetian. The mean inclination is 20° towards 205°, thickness is 10 m. In the upper Helvetian of Mátyásföld and Cinkota- Újtelep, the fauna becomes poorer upwards both as regards the number of species and specimens, until it vanishes entirely. In the upper beds there are two species o : Pectinids: Chlamys scabrella taurogibbula (S a c c o) and Ch. macrotis (Sow.). In the calcareous conglomerate of deltaic deposition near Sashalom the fauna is completely lacking already. The number of the pyroxene andesite pebbles increases as the fauna becomes poorer. At the end of this regression, the rhyolite tuff of Rákosszentmihály has deposited already in a Continental environment. 106 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 7. füzet Structur al geology. In the Neogene of the Cinkota area, folding is absent. J Dints occur by themselves or in zones (5 to 10 parallel joints within hali a metre). In the lower Helvetian deposits, the joints were calcitized. Differential erosion made these energe in the form of board-shaped calcareous ridges. (Plate XII., Fig. 3.) Distinct in the lower Helvetian, these plates coalesce within each zone, in the limy deposits of the upper Helvetian. (Plate XII., Fig. 4.) The f aults are predominantly of NW-SE strike. ŰJ GYÜRÜSFÉREG-LAKÓCSO AZ ALSÓMÁTYÁSFÖLDI HELVÉTI KAVICSÖSSZLETBÖL IFJ. DR. DUDICH ENDRE Összefoglalás: A szerző Budapest— Mátyásföldről, Felvéti rétegekből származó prob- lematikumot ír le tengeri féreg csőlakásaként. (Törzs: Annelida, osztály: Polychaeta, család: Sabellariidae vagy Sabellidae), és megvilágítja a csőépítés folyamatát. Szatmári Péter geológus, szakdolgozati munkája során, a Budapest-alsó- mátyásföldi kavicsfeltárásban egy probléma tikumot gyűjtött, amelyet vizsgálatra az Egyetemi Őslénytani Intézetnek adott át. A lelet ( 1 . ábra) 8 cm hosszú, egyik végén nyitott, másikon kúposán elkeskenyedve zárt, kovás kötőanyagú homokból álló cső, amely 8,30 m vastag, szürke homokos kavics- rétegből származik. A gyűjtő közlése szerint ez kevéssé osztályozott, két (17 és 0,5 mm-es) maximummal, konkréciókkal. Ősmaradványai: kor állok, Anomiák, Pectenek, Balanus, Bryozoák, Carcharodon- és Lamna- fogak, Cetotherium csigolyatöredék. Kora: helvéti emelet. Minden valószínűség szerint valamely csőlakó gyűrűsféreg lakócsövének marad- ványáról van szó, amely az egykori homokos-kavicsos tengerfenéken, az üledékből függő- legesen kiállva helyezkedett el. Belőle csak az állat testének feji része nyúlt ki a kopol- tyúkkal és a tapogatókkal. Seilacher életnyom-osztályozását véve alapul, amelyet Lessertisseur is elfogadott, a lelet a részben endogén Domichnia csoportba tartozik. Az egykori csőalkotó féreg rendszertani helyéül az Annelida (gyűrűsféreg) törzse Polychaeta (soksertéjűek) osztályának „Sedentaria” (helyhez rögzített életmódú) cso- portjába tartozó Sabellariidae vagy Sabellidae család valószínűsíthető. A két család fajai- nak csőalkotása annyira hasonló, hogy csupán ennek alapján nem különíthetők el. A lágy- test bélyegei viszont fosszilis anyagon nem vizsgálhatók, így a paleozoikumból és a svájci neogénből ismert leletek egyik vagy másik családba sorolása vitás. Mindkét család képviselői tengeriek, főképpen a litorális övét, az árapály zónáját kedvelik. Eárvájuk homokos aljzaton települ meg, moszatok, korallok, mohaállatok társaságában. Hengeres, alsó végén zárt, nyálkás, részben szaruanyagú csövet választ el. Ennek anyagába növekedése folyamán fölfelé haladó spirális mentén beépíti környezete homokszemcséit, héj törmelékeit. A homokszemcséket az állat tapogatófonalaival szedi fel, és az ún. tapogatóközi vályú csillangói juttatják el azokat a szájtájékhoz (2. ábra). Ez alatt, a második és a következő (2—5) testszelvényeken vannak a különféle, duzzadt, nyálkaelválasztó sejtek. A szemcséket összeragasztó nyálka megszilárdulása biokémiai folyamat, amely fenoloxi- dáz enzim hatására megy végbe. A cső kovásodása utólagosnak tekinthető. A hazai lelet üledékföldtani és életföldtani körülményei az adott állatcsoport fent- vázolt ökológiájával és cönológiájával összhangban vannak. Méret, alak és felépítés tekintetében legjobban a Sabellastarte indica fajhoz hasonlít (3. ábra). 108 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 1 . füzet ifj. D u d i eh : Új gyűrűsféreg lakócső helvéti kavicsösszlethől 109 Mindennek alapján összefoglaló leírása: Sabellastartites arenaceus g. n. n. sp. Derivatio nominis: a ma élő Sabellaáarte genusról és a cső homokanyagáról Eocus typicus: Budapest — Alsómátyásföld, kavicsbánya Stratum typicum: miocén, helvéti emelet Diagnosis : kovás kötőanyagú homokból álló hengeres cső, belül üres, egyik vége nyitott, másik vége kúposán elkeskenyedve zárt, középen kissé kiszélesedik, enyhén görbült. Dimensiones: hosszúsága 80 mm külső átmérője a nyitott végén 16 mm belső átmérője a nyitott végén 10 mm legnagyobb átmérője 21 mm 2. ábra. Sabellaria alveolata csőépítésének vázlata. M = homokszemcsék (P. F a u v e 1 után) Fig 2. Schema des Aufbauprozesses bei Sabellaria alveolata. M = Sandkeme. (Nach P. F a u v e 1) IRODALOM - UTERATUR 1. F a u v e 1, P.: Classe des Annélides Polychétes (in: ,,Traité de Zoologie”, G r a s s é, törne V.) Paris 1959. — 2. Lessertisseur, J.: Traces fossiles d’activité animale et leur signification paléobio- logique. Mém. Soc. Géol. Fr., N. S., törne XXXIV., Paris 1955. — 3. Roger, J.: Classe des Chaetopodes (in: ,,Traité de Paléontologie” Piveteau, törne II.) Paris 1952. — 4. Roger, J.: Annélides fossiles (in: „Traité de Zoologie” Grassé, tóm V. , Paris 1959. Ein neues Anneliden-Wohnrohr aus dem helvetischen Schotterkomplex in dér Náhe von Budapest DR. E. DUDICH JUN. Ein Problematikum aus dér Umgebung von Budapest wird als Wohnrohr eines marínén Wurmes (Stamm: Annelida, Klasse: Polychaeta, Familie: Sabellariidae oder Sabellidae) gedeutet und dér Mechanismus des Rohrbauens erláutert. Beschreibung: Sabellastartites arenaceus n. g., sp. n. (Fig. 1 im ungarischen Text) Derivatio nominis: von dér rezenten Gattung Sabellastarte und vöm sandigen Baustoff des Rohres Eocus typicus: Budapest 'Alsómátyásföld, Sehottergrube Stratum typicum: Miozán, helvetische Stufe Diagnosis : sandiges Rohr, kieseiig zementiert, an einem Ende offen, am nnderen zu; in dér Mitte dicker; etwas gebogen. Dimensiones: Lángé 80 mm Áusserer Durchmesser 16 mm \ Innerer Durchmesser 10 mm / Grösster Durchmesser 2 1 mm am offenen Ende HÍREK ISMERTETÉSEK A nyolcvanéves Prinz Gyula szerepe a magyar geomorfológiában P r i n z Gyula, a régi és az új Magyarország kimagasló geográfus-egyénisége, alkotó munkásságának teljességében betöltötte nyolcvanadik életévét. Félévszázadot meghaladó tudományos működése az egykori korszerű földrajzi irányzatok példamutató megvalósítója, a földtani alapozottságú geomorfológiai szintézis hazai elindítója és mind- máig legelső képviselője, Richthofen és E ó c z y nyomán, földtani előisk ólával indult. Ez az iskola a földtan félévszázad előtti helyzetének megfelelően, leíró őslénytani kezdettel, rétegtani folytatással s ennek nyomán ősföldrajzi megállapításokkal vezetett a földfelszín- alakulás ismeretére, s a morfogenetikai egységek összefüggéseinek és ki- hatásainak az emberi alkotásokhoz és a társadalomalakulás egészéhez való viszonya meg- határozására. Ezen a helyen Prinz professzor széleskörű működéséből a földtani jelen- tőségűeket kívánjuk fölvázolni. Doktori értekezése, aHantken által megkezdett csernyei alsójára Ammonites fauna monografikus földolgozása, az akkoriban élenjáró breslaui iskola szerint, úttörő jellegű s azóta a júra irodalom klasszikus alapmunkájává vált. Ebben gyökereztek a bakonyi júrára vonatkozó első hazai ősföldrajzi megállapítások, valamint a Prinz által meghonosított haladó szemléletű további júra tanulmányok, amelyek a mai földtani újravizsgálatok korszerű irányaihoz vezettek. Prinz további munkássága a geográfia területén ennek a tudományágnak mindenkori fejlődésével lépést tartó, magyar vonat- kozásban újszerű, legtöbbször egyedülálló kiteljesítése volt. Mindig töretlen utakon, mindig újszerűén, harcosan, legtöbbször értetlenekkel és maradiakkal szemben. Vezető eszméje minden tanulmányának, hogy a földrajz tudományos összekötő a természet és az emberi társadalom között. Ennek a gondolatnak kifejezési módjai, vizsgálati módszerei szükségszerűen változtak, a mai szemléletben új tartalommal telítődve fejlődtek, a ki- induló alapeszme változatlan marad. Földtani vonatkozásban kiemelendő Prinz Gy. geomorfológiai munkássága. Ennek kialakítója a nagyon kevés külső segítséggel, saját szerény eszközeivel önállóan végzett közép-ázsiai kutatása a Tiensan ismeretlen területén. Prinz Gy. ez idő szerint az egyetlen élő magyar felfedező utazó, aki ázsiai útjai óta az orosz szaktudósokkal állandó tudományos kapcsolatban állt, s többek között Ázsia legnagyobb szovjet kuta- tójával, a közelmúltban elhunyt O b r u c s e v-vel, a Magyar Földrajzi Társaság tóczy- érmes tiszteleti tagjával is személyes kapcsolatban és levelezésben állt. Prinz Gy. ázsiai geomorfológiai eredményei és sok fehér foltot eltüntető térképezési munkálatai nemzetközi elismerésben részesültek. Ezek közül csak a két jégkorszak fölismerését és a würmi szakasszal való alpi azonosítását említjük, amit a későbbi expedíciók (Macha- c s e k) igazoltak. A Humboldt óta nyílt Bolor-kérdés új megvilágítása jelentős fejlődéstörténeti haladás Közép-Ázsia arculatának ismeretében. Ezek a geomorfológiai eredmények a Magyar Tudományos Akadémián is be voltak mutatva. Itt azonban kevés megértésre találtak, s még kevesebb méltánylásban részesültek. Az Akadémia csak későn választotta levelező tagjává, s rendes tagságát még 1947-ben is leszavazta. Sajnos, az újjászervezett Akadémia kétségtelenül elfogult és egyoldalii megítélése nyomán is ki- maradt az akadémiai tagok közül. Földtani vonatkozásban igen nagy jelentőségű geomorfológiai tétel a Prinz Gy. által bevezetett ,,Tiszia” -kérdés, ami az általános hegységképződés és hegységszer- kezet korszerű magyarázatában mindmáig sok vitára adott okot. Ez a magyarországi nagyszerkezeti kérdés Prinz Gy. legutóbbi színvonalas értelmezésében (Földrajzi Közlemények, 1958) világos morfogenetikai földarculatfejlődési jelleggel tisztázottnak tekinthető. A lepusztulási folyamatoknak a földtani idők egymásutánjában való fejlődés- történeti nyomozása olyan földtörténeti módszer, ami az anyag - alak - folyamat logikus kapcsolat-együttesében Prinz kezelésében elfogadható földrajzi műveletté válik. A fogalmak nevezéktani tisztázása és egyértelmű használata orogenetikai-orokinetikai értékelésben eltünteti a felfogások közötti látszólagos ellentmondásokat (S z a 1 a i T. Hírek, ismertetések 111 Földrajzi Értesítő, 1961). Ezzel a „Tiszia” P r i n z professzor egyik legnagyobb jelentő- ségű magyar geomorfológiai alaptörvényévé minősül. Szót kell ejtenünk P r i n z professzor széleskörű, kimagasló jelentőségű egyéni működésével szemben ennek a geográfusiskolának, illetve ilyen irányban nevelődött szakemberek hiányának kérdéséről. Akik ezt hibául rójják föl, elfeledkeznek arról, hogy egyetemeinken a fölszabadulás előtt szaknevelés seholsem lehetett, sőt csak a most ki- teljesedő egyetemi reform körvonalazza kifejezettebben a szaknevelés szükségét, irányát és célját. A szaknevelés hiánya fokozottabban kiütközik a geográfia vonalán, amelynek tudomány jellege, besorolása, értelmezése körül mindmáig rendezetlen állapotok vannak. A földrajznak a társadalomtudományok közé sorolása s a tanárképzésben a történelemhez való kapcsolása elhomályosítja a természeti földrajz jellegét, önállóságát, s másodrendű segédtudománnyá fokozza le. Ilyen helyzetben a szakembemevelés kockázatos föladat. Reá kell mutatnunk arra is, hogy hazai vonatkozásban legnagyobb tudósaink mind iskola nélküliek (Eötvös L., Eóczy IY.), s ezeknek „iskolája” egyedül példamutató műkö- désükben mutatkozik. Ezekkel az igénytelen sorokkal, tisztelettel és szeretettel, fönntartás nélküli, minden kitüntetésnél nagyobb szakmai elismeréssel köszöntjük a nyolcvan éves profesz- szort, azzal az őszinte kívánalommal, hogy példamutató működése, erőben, egészségben és teljes szellemi frissességben még tartósan, sokáig legyen velünk. Dr. V e n d 1 Aladár tiszteleti tag 75 éves Dr. V e n d 1 Aladár tiszteleti tag, K o s s u t h - díjas akadémikus, ny. műszaki egyetemi tanár 1961. november 18-án töltötte be 75-ik életévét. A 75. születésnap alkal- mából a Magyar Földtani Társulat Elnöksége táviratban köszöntötte Dr. Vendl Aladárt, egyidőben az ünnepléssel, melyet tanítványai és tisztelői rendeztek számára. Mindennek szinte bevezetéseképpen Dr. Vendl Aladár tiszteleti tagot az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanévnyitó közgyűlésén' Dr. O r t u t a y Gyula rektor arany- diplomával tüntette ki. Tudományos minősítés 1961. október 30-án rendezték meg Balogh Kálmán kandidátus ,,A Bükk- hegység földtani képződményei” c. doktori értekezésének nyilvános vitáját. Az opponen- sek véleménye és a kialakult vita eredményessége alapján az elnökség B a 1 o g h Kálmán disszertációját megvédettnek nyilvánította s alkalmasnak a tudományok doktora magas fokozat odaítélésére, melyet az elnökségi javaslat nyomán a Tudományos Minősítő Bizottság jóvá is hagyott. A disszertáció opponensei Földvári Aladár, P a n t ó Gábor és Schréter Zoltán, a föld- és ásványtani tudományok doktorai voltak. Sztrahov Nikolaj Mihajlovics — Lenin-díjas Az 1961. évi Eenin-díjasok között örömmel üdvözöljük N. M. S z t r a h o vöt, aki méltán nyerte el ezt a legmagasabb szovjet kitüntetést ,,A kőzetképződés elméleti alapjai” c. munkájával. A mű két kötete már megjelent, a harmadik most van kiadás alatt. A földkéreg átfúrásának terve A tudományos világ érdeklődésének középpontjában áll az a nagyszabású terv, amit az Egyesült Államok Tudományos Akadémiájának egyik kutató bizottsága 2 évvel ezelőtt dolgozott ki a Föld szilárd kérge átfúrása céljából. Ismeretes, hogy a földkéreg Sial-öve két részből áll: a felső része a gránit-öv, az alsó a gabbró-öv, mely bazaltos kőzetekből áll. A földkéreg alatt helyezkedik el a megolvadt kőzetekből álló Sima öv. A két öv közötti határ az ún. Mohorovicic-felület (Mohoro- vicic jugoszláv geofizikus mutatta ki). A földkéreg (Sial) 30 km körüli vastagsága változó, és egyes helyeken, így a mélytengerek területén lényegesen csökken, több mint a felére, mert itt hiányzik a felső gránitos kéreg, mely a szárazföldeket alkotja. 112 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 1 . füzet E terv végrehajtása érdekében tehát ezeken a területeken először is azokat a helye- ket kell megjelölni, ahol a földkéreg a lég vékonyabb, így a mai fúrási technika eszközeivel is át lehet fúrni és el lehet érni a Mohorovicic (röviden Moho) felületet. Mivel ezeket az alkalmas helyeket mind mélytengerek borítják, ezért egy új nehézséget kell leküzdeni, a nagymélységű tengervízen át való fúrást. A tervezett fúrás végrehajtására az alábbi területek jöttek számításba: Csendes óceán Atlanti óceán Clipperton Guadeloupe Bermuda sziget mellett Puerto Ricótól É-ra szigetek környéke Tengermélység km Mélytengeri üledék (iszap) 3,1 3,5 4,9 5,5 talpának mélysége km 3,3 3,6 5,3 6,0 A Moho-felület mélysége km 8,6 10,8 bizonytalan 9,6 A mélységviszonyok mellett egybevetették az egyes területek szél-, tengeráramlási viszonyait, és a választás a Mexikó kaliforniai félszigetétől nyugatra, kb. 250 km távolságra levő Guadeloupe sziget környékére esett. A fenti terv megvalósításához tehát minden váratlan és eddig ismeretlen fúrás- technikai nehézségtől eltekintve, többezer méter mélységű tengeri víztömeg alatt, rekord mélység elérésére (7000 m körüli) alkalmas fúróberendezésre, ill. fúrási technológiára van szükség. A vízi fúrásra alkalmas úszó fúróberendezések ezideig 100 m körüli mélységű vízen át fúrtak, és egyetlen fúrás mélyült 450 m mély vízben. Ezek lényegében kihorgony- zott uszályra szerelt úszó fúróberendezések, ahol a fúróuszályt 4 nehéz horgony, egyenként 200 EE-s motorhajtású vitlával tartja a helyén. A fúró ki- és beépítésekor a szerszámot a tengerfenéken elhelyezett alaplemez és a fúróuszály között kifeszített két sodronykötél vezeti. Az úti. MOHO fúrás, vagyis Mohole (Moho és hole = fúrólyuk összevonása) le- mélyítése előtt annak lehetőségét megvizsgálandó 4 kísérleti fúrást terveznek a Guadeloupe sziget egyik öblén, a kaliforniai partok előtt már addig is használt CUSS-I nevű fúró- uszályról. A 4 kísérleti fúrás közül az elsőt már sikeresen le is mélyítették 3570 m mély vízoszlopon át 7 1 m-re a tengerfenékbe, sőt a mélytengeri üledékből két kőzetmintát (magot) is vettek. Ezt az első kísérleti fúrást további három követi, amelyek közül az utolsó 450 m mélységig fúr bele a tengerfenékbe. A kísérleti fúrások tapasztalatainak felhasználásával építik azután a tulajdon- képpeni MOHO fúrás mélyítésére alkalmas fúróuszályt, amelyre természetesen 10— 12 000 m-t elérő mélységkapacitású fúróberendezést szerelnek. Az előreláthatólag 10 000 m-t elérő, sőt esetleg annál mélyebb fúráshoz háromféle acélminőségből összeállított kombi- nált fúrócső oszlopot terveznek (fúrócső átmérője 4 y2” = 114 mm). Megjegyezzük, hogy a Föld jelenlegi legmélyebb fúrása az USA-ban 7724 m mély, Magyarország legmélyebb fúrása pedig 4409 m mély. A kísérleti fúrások befejezése után kb. 2 év szükséges a fúró- uszály elkészítésére és a megfelelő felszerelés előkészítésére. A MOHO fúrást tudományos kutatás céljára mélyítik. A tengerfenék üledékeinek vizsgálata fontos ősföldrajzi adatokat szolgáltathat, az alatta levő gabbró-öv kőzeteinek vizsgálata, hőmérsékletviszonyai pedig a szeizmológiai és geofizikai tudományoknak nyújthatnak sok új ismeretet. Ennek a tervnek, ill. fúrásnak gyakorlatilag pedig az lesz a nagy jelentősége, ill. eredménye, . hogy a tengervizeken át való fúrás lehetőségének megoldásával a tengervízzel borított területekkel a jelenleginek többszörösére növekszik a kőolajkutatás területe. Megjegyezzük, hogy a Szovjetunió Tudományos Akadémiája szintén foglalkozik ezzel a kérdéssel, és Mohole bizottságot is hozott létre. Érthető, hogy a tudományos kutatók és a gyakorlat emberei , kőolaj geológusok, geofizikusok, fúrótechnikusok, olajmérnökök egyaránt nagy érdeklődéssel fordulnak a MOHO-terv megvalósítása felé. Csiky A Catania-i Ignimbrit-szimpozium A Nemzetközi Geofizikai és Geodéziai Unió (UGGI) szervezetéhez tartozó Nemzet- közi Vulkanológiai Asszociáció 1961. szeptember 15 — október 1. között kirándulásokkal egybekötött szimpóziumot rendezett ,,Ignimbrit és hialoklasztit” tárgykörrel. Ennek Hírek, ismertetések 113 központja a cataniai egyetem mellett működő Nemzetközi Vulkanológiai Intézet volt élén A. Rittmann professzorral, az Asszociáció elnökével. A szimpóziumon négytagú magyar küldöttség vett részt, tagjai P a n t ó Gábor, Sztrókay Kálmán, Varjú Gyula és V i d a c s Aladár voltak. A konferencia való- ban szakmai tanácskozás jellegű volt, melyen 20 országból az ignimbrit-kérdés legkiválóbb kutatói gyűltek össze. A vendéglátó ország 38 tagú részvétele mellett az USA-t 6, Francia- országot 5, Magyarországot, NSZK-t, Szovjetuniót 4 — 4, Angliát, Belgiumot, Hollandiát 3 — 3, Spanyolországot, Svájcot 2 — 2, Ausztráliát, Finnországot, Iránt, Izraelt, Japánt, Norvégiát, Portugáliát, Svédországot és Újzélandot 1 — 1 kutató képviselte. A konferencia 3 tanácskozási napja az elhangzott 39 előadás megvitatására nem nyújtott lehetőséget, mert helyi, leíró jellegű előadások bemutatására ugyanannyi időt (20 perc) biztosítottak, mint pl. van Bemmelen, Cook, Cucuzza-Silvestri, Honnorez, Kuno, Marinelli, Richards, Sirinjan, Smith, Vloda- v e c nagyjelentőségű, genetikai, rendszerezési kérdéseket tárgyaló előadásaihoz. A magyar álláspontot P a n t ó „Ignimbrites of Hungary with regard to their genetics and classification" c. előadásában fejtette ki. Az előadásokból világosan körvonalazódtak az egyes kutatócsoportok véleményei (ash-flow, tufoláva, expanzió, összesülés, össze- olvadás), de közeledés nem történt. R. L. Smith elnökletével kiküldött nomenklatúra- bizottság feladata, hogy az Asszociáció Tokióban tartandó 1962-es konferenciájára egységes javaslatot dolgozzon ki. A kirándulásokon Olaszország negyedkori vulkáni vidékeinek tanulmányozására nyílt alkalom: Toszkána (S. Vincenzo, Lardarello, Roccastrada, Mte Amiata), Lácium (Mte Cimino, Lago Albano), Szicília (Etna, Mti Ibiéi), Eoli szigetek (Vulcano, Lipari, Stromboli) és Nápoly környéke^ (Flegrei mezők, Ischia, Vezúv) különös tekintettel az ignimbrites képződményekre. Útmutatásul 13 szép kiállítású füzetben kinyomtatott vezető szolgált. A konferencia előadásai a Bulletin Volcanologique 25. kötetében kerülnek nyomtatásban nyilvánosságra. P a n t ó Indricotheriüm-lelet Erdély oligocénjéből Minden idők legnagyobb ismert emlősállatai — mint tudjuk — nem az orrmá- nyosok, hanem az orrszarvúak közé tartoznak; ezek az Indricotheriinae ( Baluchitherii - nae ) néven ismert, az 5—6 m-es marmagasságot elérő méretű ún. ,,szarvatlan orrszarvúak”, melyeket eddig Kazahsztán, Mongólia, Kína, Beludzsisztán és Transzkaukázia középső- felső oligocénjéből, illetve alsómiocénjéből ismertünk. Az utolsó 2 év folyamán meglepetésre Európa két pontjáról, Montenegró (Jugosz- lávia) és Erdély egy-egy oligocén lelőhelyéről kerültek elő biztos Indricotheriina marad- ványok; a bennünket közelebbről érdeklő erdélyi lelet a Kolozsvár melletti Tűre (Pközép- ső) felső oligocén ún. forgácskúti rétegeiből való. A lelet őslény tani-ősállatföldr a jzi érdekességén és jelentőségén kívül újabb bizo- nyítékát nyújtja a Kárpátok, illetve Erdély szoros belső-ázsiai hegységszerkezeti-ősföld- rajzi-ősélettani kapcsolatainak, melyek a paleogén folyamán a magyar földtani kutatás előtt már igen régen ismertek (erdélyi osztreák szoros kapcsolata a fergánai eocén ala- kokkal), és az új adat révén most már úgyszólván az egész paleogénre kiterjeszthetők. K. M. B ji o a a b e u, B . H. (pen.): Ty4>ojiaBbi h HrHHMÖpHTbi (Tpyabi CHMno3HyMa, nocBjimeHHoro naiwflTH ana/í. A. H. 3aBapHUKoro, 12—14 anpejiü 1961 r.) TpyAbi Jia6. ByjiK. AH CCCP. BbinycK 20, pp. 1 — 225, 1961. A nemzetközi vulkanológiai Asszociáció 1961 szeptemberében Cataniában tartott Ignimbrit-szimpóziumát megelőzően ez év áprilisában a SZU. Tud. Akadémiája Vulkano- lógiai Laboratóriuma szimpóziumot hívott össze, melynek a Szovjetunió ignimbritjeiről szóló 30 előadása bőven illusztrálva, kinyomtatva került az olaszországi szimpózium résztvevőinek kezébe. A kötet lényeges fordulatot jelez az ignimbrites képződményekre vonatkozó szovjet felfogásban az ugyanezen sorozat 14. számaként 1957-ben megjelent „Tufolavü” 8 Földtani Közlöny 114 Földtani Közlöny , XCII. kötet, 1 . füzet kötethez képest. Az az ignimbrit és tuf ólává kifejezéseket szinonimaként használta pontosabb meghatározás nélkül, s többségében Zavaricki j-jel ellentétes felfogást vallva, elvetette mindkettőre nézve a nuée-származást. Az új kötet elismeri Z a va- ri c k i j úttörő szerepét az ignimbritkutatásban, és különválasztja az ignimbrit és tufo- láva fogalmat. Az előbbi nuée-származéknak tekinthető és egyenértékű a welded tuff (ash-flow tuff) fogalmakkal, az utóbbi speciális lávaszármazék. Az A b i c htól származó és nuée-, ill. hablávatermékekre egyaránt alkalmazott tuf ólává kifejezés (mely szótöveinek értelmével ellentétben olvadékrendszerből szilárdult kőzetet kíván jelölni) fogalmi tartalma a kötet cikkeiből nem világlik ki egyértelműen. Az,, általános kérdések” -kel foglalkozó 4 cikk közül Vlodavec -ébőlés S i r i n j a n-éból az tűnik ki, hogy a tufoláva diókban rendkívül gazdag savanyú láva megszilárdulásából eredő hólyagos-sávos kőzet. Utóbbi szerint jellemző rá az igen kis térfogatsúly (0,7— 1,78). P e t r o v a Jereván környéki tufa (ignimbrit) és tufoláva öves elrendeződését és átmene- teit mutatja be különös hangsúllyal, mint közös kőzetképző rendszerre utaló jelenséget. Malajev a tufoláva, ill. az azzal azonos értelemben használt klasztoláva 8 fajtáját különíti el. Bzek közé besorolja a kürtőbreccsát, lávaárf elszíni breccsát, explóziós és tektonikus eredetű törmelékes kőzeteket, így a fogalmat veszedelmesen felhígítja és heterogén tartalmúvá teszi. Az egyes szovjetunióbeli ignimbrit, ill. tufoláva lelőhelyeket bemutató további dolgozatok igen sok értékes megfigyelést, értelmezést tartalmaznak, melyek között sok az analógia hazai képződményeinkkel . Nevezéktani összehangolatlanságuk azonban csak aláhúzza a két uralkodó kategória egységes és egyértelmű meghatározásának sürgősségét Pantó Darrah, C. William: Principles of Paleobotany. 2. ed. The Rónáid Press Co., New York 1960. pp. 295, 63 ábra. A könyv bevezetésében megjelöli a paleobotanika irányelveit. Jó és rövidre fogott ismertetéseket ad a paleobotanikában használatos technikai eljárásokról, majd a paleo- botanika történetét foglalja össze. Külön fejezetekben írja le a fosszilis növények fontosabb csoportjait a Tallophy- táktól kezdve a magasabbrendűekig. Részletesebben is kitér a devonkori növényekre. A karbonkori flóráktól a mezozoikumon és kainozóikumon keresztül tárgyalja a flórák: változásait, amint az egymásután következő geológiai korokban előfordulnak, mindig rámutatva az egyes leleteknek a ma élő növényformákkal való rokonságára. Csak röviden említi meg a Lepido dénáron, Calamites és Sphenophyllum törzsének anatómiai szerkezetét. Szerző elismeri és elfogadja a kutinizált spórák előfordulását a kambrium- ban és prekambriumban is. Külön fejezetben tárgyalja az Angiospermák keletkezését, megemlítve a Japán felső krétájából előkerült Cretovarium japonicum fosszilis virágmaradványt, amely a Liliaceae családdal mutat rokonságot. Rámutat a ma élő flórák kialakulására is. Külön fejezeteket szentel a kőszén keletkezésének, a pollenanalízisnek és a növények fejlődéstörténetének. Minden fejezet után közli a vonatkozó irodalmat. Jól kiválasztott 63 illusztrációt ad, amelyek közül több egy egész oldalt kitöltő vegetáció rekonstruktiót ábrázol, külön- böző más szerzőktől átvéve. A modem szellemű könyv jó összefoglalásban szemlélteti a paleobotanika anyagát, diákoknak és tanároknak egyaránt. Rásky Höl dér, H. : Geologie und Paláontologie in Texten und ihrer Geschichte (Földtan és őslénytan szövegekben és történetében). Freiburg/München, 1960. A természettudományok, köztük a földtan hatalmas méretű fejlődése, a megsoka- sodott szakemberek leíró és összefoglaló munkáinak figyelembevétele csaknem lehetet- lenné teszi az egyes tudományos kérdések, felfogások alakulásának, változásának át- tekintését, történeti fejlődésének kezdettől való eredeti olvasását. Viszont, a fogalmak helyes használatában nélkülözhetetlen azok eredetének ismerete, mert idők során az eredeti értelmezés a különböző szerzőknél sokféle tudatos vagy téves változtatást kap. A földtan tudománytörténeti vizsgálatában nagy segítséget jelent ez az eredeti szöveg- részeket fejlődési összefüggésben elénk táró kiváló könyv, mely 565 oldalon, négy részre osztott logikus tárgyalási sorrendben, a kezdettől mai felfogásokig vezető kritikai kapcso- latban tárgyalja a földtan kiváló művelőinek megfelelő eredeti szövegrészeit. Hírek, ismertetések 115 Az első részben szerző a tübingeni egyetem professzora, a földtan és az őslénytan szerepével, tudománykörének kialakulásával, a megfigyelés és megismerés módszerével, általánosítással, leegyszerűsítéssel, a megismerés folyamatosságával, szemléltetéssel, filo- zófiai elhatárolással foglalkozik. A második rész a földtan központi kérdését, a hegység- képződésre vonatkozó szintetikus kérdéseket tárgyalja. Első fejezetében a mítosztól az elméletig terjedő nézetekkel, második fejezetében az alpi hegységképződésre vonatkozó általános elméleteket a takarókig terjedően, az oknvomozó részekkel (összehúzódási elmélet, szárazulatok eltolódása, geoszinklinális és orogén üledékképződés) a külső erők hegységalakító hatásával, az aktualizmus értékelésével. A harmadik rész a földkéregre ható földtani tényezők működését és eredményeit analizálja nyolc fejezetre osztott szemléletes tárgyalásban, a szervetlen anyag változásaira vonatkozó felfogások ismerte- tésével. A hatodik fejezet a kőzetek térbeli elrendeződését, a rétegzettséget, fáciesfogal- mat, elterjedését szemlélteti a felfogások fogalmi értékelésében. A hetedik fejezetben az őslényekre vonatkozó elvi és tárgyi történeti áttekintést találjuk, a korszerű ősélet - tudományi fogalmazásig, s az ember fejlődésére vonatkozó ismeretekig terjedően. A nyol- cadik fejezet a kőzetek időbeli sorrendjét, a rétegtan elvi alapjainak kialakulását, a bio- sztratigráfia kritikáját és az üledékszakaszok vizsgálatát ismerteti. Végül a befejező negyedik rész az általános földtani filozófiai alapelvek kritikai összesítését adja. Gazdag bibliográfia, név- és tárgymutató, szakszótári rész és tudománytörténeti rajzok egészítik ki az értékes gondolatserkentő munka élvezetes olvasását és szükséges használatát. v. e. Knobloch, E.: Die oberoligozáne Flóra des Pirskenberges bei Sluknor in Nord-Böhmenc (Pirskenberg^ felsőoligocén flórája Sluknov mellett Észak-Csehszlovákiában) . Sbomik Ústíedmho Ústavu Geologického, Svazek 26/1959 Seria paléont. Praha 1961. p. 241 — 315, 15 tábla. Pirskenberg (újabb nevén Hrazeny) Schluckenautól DNy-ra 4 km távolságban fekszik, Csehszlovákia legészakibb részén. Pirskenberg területén a tercier üledékeket két, esetleg három réteg fiatalabb bazalttakaró fedi. Knoblocha fosszilis flórát tartalmazó üledékes rétegeket azonos korúnak tartja a Vamsdorf — Seifhennersdorf medence tercier üledékeivel és a felsőoligocén (katti) tetejére helyezi. Vamsdorfban az Anthracotherium- maradvány okkal is alátámasztja a rétegek korát. Nem tekinti kizártnak, hogy a Cseh- Középhegység vulkáni sorozatában egyes lelőhelyek fosszilis flórái már a miocénbe tartoznak, mint pl. Bechlejovice (Bacheísdorf), azonban ezt semmiképpen nem állíthatja Kutschlin fosszilis flórájáról, amelynek felsőoligocén (^esetleg felső-középoligocén) korát biztosnak tekinti. Paleoflorisztikai különbségek választják el véleménye szerint a Cseh- Középhegység vulkáni sorozatának flóráit a nyugatibb cseh miocén-kőszénmedence flóráitól. Pirskenberg 1500 növénvfossziliájából 66 különböző fajt határozott meg Knob- loch, amelyeket a Közép-Éurópában ismert növénymaradványokkal kritikailag is összehasonlított. TaxocLium és Libocedrus maradványokon kívül más fenyő nem került elő. A Smilax grandifolia előfordul a flórában. A kétszikűek zömét Myricaceae, Juglan- daceae, Betulaceae és Aceraceae képviselik. Quercus levelek teljesen hiányoznak. Moraceae, M agnoliaceae , Lauraceae, Anacardiaceae, Styracaceae ritkábbak. A fosszilis flórát klima- tikus, növényföldrajzi, ökológiai és biosztratigráfiai szempontból is kiértékelte. A szép dolgozatot gazdag irodalom és 15 táblán jó fényképek egészítik ki. Rásky JleBHUKHÖ 0. JJ. — J1 y k h h JI. H. pea.: Bonpocbi H3yqeHHH CTpyKTyp py/un»ix nojieií h MecTopo>KfleHHÍí, (Ércmezők és telepek szerkezeti kutatásának kérdései). Tpy- flbi Hhct. TeojiornH pyAHbix MeCTopo>KfleHHH AH CCCP. BbinyCK 41. pp 1 — 198. 1961. A 18 cikket tartalmazó gyűjtemény az ércteleptan fejlődésének új útjait, mutat ja be. Az érctelepeken végzett aprólékos adatgyűjtés és az érc valóságos elhelyezkedését ábrázoló dokumentáció rendkívüli gazdagsága a központi kutatóintézet ércteleptani osztálya számára lehetővé teszi az érckiválasztás módjának és okainak közvetlen és határozott tisztázását. Porozitásvizsgálat, mikroszkópi és mikrotektonikai szerkezet- elemzés, szöveti, mechanikai, reológiai vizsgálatok sora alkalmas arra, hogy az ércképző- 8* 116 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 1 . füzet dés folyamatát ne „kézikönyvi” sematizálással értelmezzék, hanem egyes példákon az ércesítő közeg és mellékkőzet kölcsönhatásában a végső fizikai és kémiai okokra vezessék vissza. A cikkek jól mutatják, mennyi elméleti és gyakorlati eredmény származik pl. egy szkarn képződési mechanizmusának vagy telérképződésnek ennyire részletes, tér- és időbeli tényezők egész sorának hatását tisztázó megismeréséből. Nem kétséges, hogy az ércteleptani kutatásnak ezen a nyomon kell továbbhaladnia, hogy rövidesen kitermelődjék a példákon bemutatott módszerek egységes, általánosítható rendszere is. P a n t ó Raileanu, Grigore: Geológia Generala (Általános földtan.) Editura Technika (Technika kiadás) Bukarest 1959. A mű átfogóan tárja az olvasó elé a tudomány legújabb és legkorszerűbb adatait. A könyv első része a Földet mint égitestet tárgyalja, fizikai tulajdonságaival és a kívüleső rétegeivel (légkör, hidroszféra és bioszféra) . A második részben a könyv a Földet átalakító belső és külső erőket tárgyalja: (a mélységi és felszíni magmás jelenségek, földrengések, oszcilláló mozgások, geoszinklinálisok és kontinensek keletkezése, tektonizmus; majd a levegő-, a víz- és életöv átalakító hatása, végül a fáciesek kérdése és az üledék átalakulása.) A szerző kritikai áttekintést ad a Föld kialakulása és a földtani korokban létrejött változások szemléletének fejlődéséről. A dialektikus materialista szemlélet lehetővé teszi a geológusok számára a földtani jelenségeknek azt az elemzését, mely megvilágítja a földkéreg folytonos változásait és a fejlődést. A földtörténeti múlt eseményeit tudományos alapon hangolja össze az aktuális jelenségekkel, melynek alapján következtetni lehet a legtöbb, jövőben lejátszódó földtani jelenségre is. A szerző tárgyalja a természeti erők egymásra való kölcsönös hatását, Valamint az egymásra kölcsönösen ható külső és belső földtani erőket. A földkéreg fejlődési jelenségeit alapos megelőző vizsgálatok és tanulmányok alapján mutatja be, felhasználva a kontinensek és tengerek ősföldrajzi elhelyezkedését a földtani korok során. Amikor a külső és belső erőkről ír, számos példával világítja meg az összefüggéseket az ok és okozat között. Különleges érdeme a könyvnek, hogy az elméleti tárgyalások mellett a gyakorlati geológia fontosságát gyakran hangsúlyozza, és a tudományt mindig a gyakorlat szolgá- latába állítja. A könyv anyaga a Román népköztársaság területéről a legújabb földtani adatokat tartalmazza, melyeket a szerző kiegészít a klasszikus világirodalomból vett példákkal. Ezáltal biztosítja a könnyű megértést és tájékozódást. A tárgyalási mód és a fejezetek egymáshoz való kapcsolódása és a kifejező ábrák oly érthetővé teszik a könyvet, hogy azt a tudományág művelőin kívül a földtant kedvelő, más foglalkozású olvasó is jól megértheti, és ezen a téren idegeneket is közel visz a földtan és a Föld megismeréséhez. íy á d a R o s s, C. S. — S m i t h, R. L. : Ash-flow tuffs: their origin, geologic relations and identification. (Hamu-ár tufa; eredete, földtani viszonyai és azonosítása) . U. S. Geol. Survey Prof. Paper 366. 1961. A nuée-eredetű tufaképződmények — Amerikában használatos névvel ash-flow tuff — megismerésében elért eredményeket történeti fejlődésükben, logikai egységben bemutató monográfia. Igen hasznos a munka elején adott értelmezőjegyzék a tárgykörben használatos szakkifejezésekről irodalmi utalásokkal. A „Fogalom fejlődése” cím alatt adott történeti visszapillantás igen fontos és tanulságos. Kár, hogy a „liamu-ár elmélet- tel” ellenkező felfogást valló szerzők teljes elhallgatásával tudománytörténetileg nem ad hiteles képet és az „egyedüli” elmélet hitelét nem alapozza meg más elméletekre vonat- kozó kritikai megjegyzésekkel. A „hamu-ár” tufaösszletek településére, osztályozottságára, összesülésére, szöve- tére, üvegtelenedésére és átalakulásaira vonatkozó helyszíni és mikroszkópi ismeretek Hírek, ismertetések 117 bemutatása tökéletes logikai felépítésű. Ezt jól alátámasztja a fizikai tulajdonságokról adott összefoglalás. Kétségtelen, hogy az Egyesült Államok nyugati államaiban a ,, hamu-ár” tufa- összletek olyan klasszikus kifejlődésben, hatalmas elterjedésben látványos feltárásokban ismeretesek, hogy az elmélet ottani fejlődésén nem csodálkozhatunk, ottani érvényes- ségét pedig nem kívánjuk kétségbe vonni. A földtani jelenségek torzított értelmezése csak ott kezdődik, amikor a világos és helyes megismeréseket téves általánosítással minden hasonló képződményre ráhúzzák. Erre derül itt is fény: a monográfia gazdag mikroszkópi fényképgyűjteménye a világ minden tájáról mutat be ,, hamu-ár” tufákat. A 76. ábra „Glashutte, Schermitz, Hungary” felírású, tehát a Selmecbányái (szklenói) riolitterület- ről való. A ,, hamu-ár” eredet ilyen mértékű kiterjesztése mindenképpen túlzottnak látszik, nuée-származást ebben az esetben sem a kőzet szövete (üvegtörmelék össze- hegedésére vonatkozó jellegek hiánya), sem települése (tufaösszlettel való kapcsolat) nem igazol. P a n t ó S a n g s t e r, Á. G. and D a 1 e, H. M.s A preliminary study of differential pollen grain preservation. (Előzetes tanulmánv a különböző pollenszemek megmaradásáról) . Canad. J. Botany, vol. 39. p. 35-43, Pt. 1. 1961. Szerzők három genusz alapján — Populus, Pinus, Typha — tanulmányozták a pollenszemek szóródását, elváltozását és megmaradását fosszilizációjuk folyamata alatt. A pollenmintákat különböző jelenkori üledékekből vizsgálták, egymásután következő két éven keresztül. Rámutattak arra, hogy a felületi üledékekben egyes pollenmaradvá- nyok százalékos összetétele eltér a környezetük vegetációjában élő speciesek pollen szóró- dásának százalékos összetételétől. A vizsgált lelőhelyeken a felületi üledékek pollen spektrumában 12% Pinus pollen mutatható ki, és alig 1,0% Populus pollen, amíg a kör- nyező területen mindössze 0,04% Pinus, viszont 8,0% Populus egyed élt. E számok aránya világosan mutatja azt a különbséget, amely egyes fajok pollen szóródásának mennyisége és az üledékekben való megmaradása, illetve ugyanazoknak a fajoknak a környező vegetációban élő egyed száma között fennáll. Az üledékekből a pollenquantum százalékos kiértékelése tehát nincs mindig arányban a környező vegetációban élt egyedek százalékos előfordulásával. R á s k y Stradner, H. und P a p p, A. : Tertiáre Discoasteriden aus österreich und dérén stratigraphische Bedeutung (Harmadidőszaki Discoasterfélék és rétegtani jelentőségük). Jahrbuch Geol. Bundesanstalt, Sonderband 7. 160 oldal, 42 tábla, 24 ábra. 1961, Wien. A Coccolithoporidák (mészvázú törpefossziliák) közé tartozó Discoaster- félék rész- letes feldolgozását végezték el a szerzők ausztriai harmadidőszaki kőzetekből. P a p p A. az első részben tárgyalja a vizsgált lelőhelyek rétegtani viszonyait főleg Foraminiferák alapján, és kitér a bécsi medencei neogén néhány problémájára. A második részben Stradner H. az anyagelőkészítés módszere után részletesen elemzi e csillagalakú maradványok rendszerét és az egyes fajok filogenetikai kapcsolatait. A leíró részhez több mint 500 kiváló rajz tartozik, sajnos csak nagyon kevés mikrofotográfiával együtt. A rétegtani rész a szerzők közös munkája. Részletesen tudják jellemezni a paleocén és eocén, valamint a tortónai együtteseket. Az oligocén és alsóbb miocénről az ismeretek már hézagosabbak A szerzők számolva azzal, hogy ilyen apró maradványok átmosáskor semmi káro- sodást nem szenvednek, rétegtani értéket csak a faj megjelenésének tulajdonítanak. Mégis helytelen minden ennél fiatalabb előfordulását allochtonnak tekinteni, és ezzel pl. az oligocén tengertől elvitatni a Discoaster élővilág jelenlétét, különösen miután a be- vezetőben hangsúlyozták az élelmi láncban való szerepüket (autotroph szervezetek!). A miocén Discoasterek együttesei nagyon közelállnak a hazai hasonlókorú együttesekhez. A fajok morfogenetikai értékelése alapján lehetőség adódik az egész világra kiterjedő rétegtani korrelációra. Stradner H. külön hangsúlyozza az ezeket és hasonló marad- ványokat szolgáltató tengeri ostorosok jelentőségét, mint a kőolajképződés egyik leg- lényegesebb kiindulóanyagát, valamint kőzetképző szerepüket tengeri mésziszapokban. Végül ki kell emelni irodalmi ismereteik teljességét. B á 1 d i n é 118 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 1 . füzet Termier H. etTermier G.: L’évolution de la lithosphére. III. Glyptogénése. (A litoszféra fejlődése). Masson et Cie, Paris, 1961. A földtani szakirodalom kétségtelenül legtermékenyebb szerzői jelentős Traité de Géologie meghatározatlan számú, több kötetes könyvsorozatának negyedik kötete a Föld kőzetövének fejlődésében a kőzetképződés (petrogenezis) és a hegységképződés (oro- genezis) 1956-ban megjelent kötetei után, a földfelszínt alakító múltbeli erők működési folyamataival foglalkozik. Ezek a „glyptogenezis” • gyűjtőnéven összesített földkéreg- felszínformáló folyamatok a földtan és a földrajz határterületét jelentik a geomorfológia keretében. Bevezetőben szerzők utalnak arra, hogy angol nyelvterületeken, valamint Skandináviában, Olaszországban s tudomásuk szerint a Szovjetunióban is, a geo- morfológia művelése geológusokra tartozik. Viszont a középkorban gyökerező francia egyetemeken a földrajz a történettudományok kapcsolatában elkülönül a földtani isme- retektől. Ennek következtében a geomorfológia földrajzi beállításában, a részletek apró- lékos leírásában elhalványulnak vagy téves megítélést kapnak az időrendi változások, a talaj mozgások, szerkezetalakulások együttese, az ősföldrajzi összesítés, vagyis az őstér- szín alakulása és fejlődésmenete. Ugyanakkor a földfelszín egészének alakulásában lényegesen kisebb jelentősége van a helyi teraszképződésnek. Ez a kérdés nálunk is meg- oldatlan a földtan és földrajz viszonyában, oktatásban, tudományos kutatásban és tudományszervezésben is. A nem föltétlenül szükséges elhatárolás lehetősége csakis a földtörténeti fejlődés legfiatalabb szakaszában, a pleisztocénben adódik, ahol és ameddig visszamenőleg a mai viszonyok alapján, a jelenségek felismerése és azonosítása több- kevesebb biztonsággal végezhető. Ezen túlmenően, a földtörténet idősebb szakaszaiban csakis a sokoldalú földtani oknyomozó vizsgálat vezethet, a régebbi időszakokra nézve mindinkább csökkenő értékű őstérszínalakulási megállapításokra. A glyptogenezis megjelölést H a u g vezette be (1904), s általában a görög glüptosz szó nyomán ,, kivájt”, átvitt értelemben ,, alakított” jelentése szerint lényegében a geo- morfológia fogalmával azonos, a földfelszín formáit kialakító tényezők működési módját és eredményét jelzi. Nyugati értelemben, valamennyi tényezőre vonatkozó ,, erózió”, szerintünk denudáció (lepusztulás), a pusztító-építő hatások együtteséből adódó térszín- alakulás. Ebben az értelemben a könyv első része röviden tárgyalja a pusztítás (erózió) és építés (üledékképződés) okait: az éghajlat (kozmikus), a belső okokat (epeirogenezis és bathygenezis), valamint a külső okokat (élet- és vízöv) s ezek geokémiai elemekből adódó összhatását, amit pantociklusnak nevez. A második rész az éghajlati hatásokkal foglalkozik: a Föld jellegzetes sivatagi, esős, trópusi és egyenlítői, valamint a sarkvidéki jeges övékben. Külön tárgyalja a negyedkori mérsékeltövi hatásokat, és a jelenlegi szárazulatokon belüli klimatikus térszín- formálódást. A harmadik rész az epeirogenezis kiemelkedésekkel kapcsolatos szárazulati pajzsokat területi és földtörténeti időrend szerint ismerteti. A negyedik rész az óceánok és tengeri mélységek alakulását szemlélteti (bathygenezis), az ötödik részben Európa déli részének fiatal medencealakulatait ismerteti (Fekete-tenger, Aralo-Kaspi, Arai- beltenger, Földközi-tenger, Tirrhenida, Adriai-tenger, Egeida) . A hatodik rész a süllyedő területrészekkel, a hetedik a Csendes-óceán körüli pusztulással foglalkozik. A zárófejezet az életöv építő jellegeit és térszínformálását jellemzi a korallzátonyok példáján. A könyv tárgyalási módja nem részletező, de nem is kimerítő teljességre törekvő. Inkább csak egyes területrészek, főként a szerzők által közelebbről ismert Észak- Afrika, Dél- és Nyugat-Európa jellemző példáit mutatja be. Mint előző könyveiben, itt is feltűnő a kelet-európai területek irodalmának hiánya, vagy a Szovjetunió jelentős tudományos eredményeinek csak rövid ismertetések nyomán történő említése. Ezt említettük a meg- előző kötetekre vonatkozóan is. Mindezektől eltekintve a szép kiállítású kötet jó át- tekintést ad a glyptogenezis egészéről és gondolatserkentő hatású az ilyenirányú földtani vizsgálatok szintézisére is. Wey 1, R.: Die Geologie Mittelamerikas. (Közép- Amerika földtana). Berlin — Nikolassee, 1961. Szerző Közép- Amerika földtanát az Antillák és Észak-Mexikó mellőzésével foglalja j össze. A terület főbb szerkezeti egységei: 1. A Yucatán-f élsziget, 2. az északi hegyvidék, j 3. a déli terület, 4. a vulkáni öv, 5. a parti síkságok, 6. az óceánperemek. Az északi hegyvidéken felsőkarbon előtti kristályos alaphegység van feltárva. • A felsőkarbon-középsőperm (Santa Rose összlet) vörös törmelékes üledékeire tengeri mészkő települ. A paleozoikum végén K— Ny csapású gyűrt hegység jött létre, peridotit Hírek, ismertetések 119 . i és gránit intrúziókkal. Triász és részben júra szárazföldi lepusztulási időszak után a jurában és alsókrétában újra vörös törmelékes üledékösszlet képződött (Todos Santos). Az új transzgresszió legnagyobb kiterjedését az albai emelet mészkövével érte el. A kréta időszak végén a tenger észak felé visszahúzódott, az ezt követő közép-európai jellegű hegységképződést vulkáni és plutóni működés kísérte. A déli területen paleozóos kristályos kőzetek csak a Sta Elena-félszigeten vannak feltárva. Costa Ricában és Panamában felsőkréta előtti bizonytalan korú bázisos vulka- nitból, grauvakkéből, ftanitból és kovásodott mészkőből álló összlet van. A felsőkrétától a középsőmiocénig nagy vastagságú geoszinklinális üledékek képződtek, erős iniciális magmatizmussal. A harmadidőszaki gyűrődések itt viszonylag gyengék voltak. Hatásukra a pliocén elejére törésekkel határolt egységes szárazföld emelkedett ki, ennek szegély- süllyedékeit (a mai alföldeket) vastag molassz összlet töltötte fel. A gyűrődést a neogénben igen erős vulkanizmus és plutónizmus követi, a kisfokú ércesedés ehhez kapcsolódik. A pleisztocén és holocén vulkánok a Csendes-óceán partvidékén helyezkednek el, új geofizikai mérések szerint a szárazföldi tömb itt gyenge hajlású sík mentén tolódik rá a csendes-óceánira. A mű fő értéke a fiatal vulkáni jelenségek korszerű értékelése. Szatmári Woods, H.: Palaeontology, Inverlebrate. (Cambridge, 1961. 1 — 477 1.) Az elsősorban angliai olvasó közönséggel számoló mű hetedik kiadása (az első kiadás 1893-ból!) rendszertani egységenként tárgyalja a gerinctelen ősmaradványokat. Az állattani jellemzést, melynél a hangsúly helyesen a szilárd váz ismertetésére jut, néhány fontosabb nemzetség leírása követi. A szabatos, pontos jellemzések, a jól válasz- tott ábrák indokolják a könyv sikerét. Ugyanakkor hangsúlyozni kell a szerkesztés korszerűtlenségét. A szerző az előszóban (1946-ból !) utal a Graptolithoideákkal kapcso- latosan Kozlowski úttörő eredményeire anélkül, hogy a szöveget ennek meg elelően átcsoportosítaná. A Graptolithoideák a Hydrozoák közt szerepelnek, míg az Echinoder- maták, az Annelidák közvetlenül a korallokat követik. Az utolsó évtizedek nagy ős- lénytani eredményei, mint a Monoplacophora osztály Jelismerése a kötetben nem kap- hatott helyet. Különösen fájó hiány az irodalomjegyzékben modern művek és kézi- könyvek teljes mellőzése. Ezt a szerkesztők a mű szellemének megőrzése mellett pótolhatták volna. Hazai szempontból Woods műve elsősorban az angol őslénytani szakkifejezések elsajátítására alkalmas. Gé czy TÁRSULATI ÜGYEK 1961. nyári és őszi ülésszakon elhangzott előadások Augusztus 11. A Magyar Földtani Társulat Középdunántúli Csoportjának alakuló ülése. Nyirád A Közép-Dunántúl területén dolgozó társulati tagok az Előkészítő Bizottság ered- ményes szervező munkája nyomán, augusztus 1 1-én de. 1030 órakor Nyirádon, a Bakonyi Bauxitbánya kultúrtermében gyülekeztek a Magyar Földtani Társulat Középdunántúli Csoportjának megalakítására, s első, kirándulással egybekötött előadóülésének meghall- gatására. K e r t a i György elnöki megnyitóját követően Szili József a Nehézipari Minisz- térium Színesfémipari Főosztálya, Scháf er Henrik a Bakonyi Bauxitbánya, N o s z k y Jenő pedig a Magyar Állami Földtani Intézet képviseletében köszöntötte az alakuló ülés résztvevőit, ill. a Magyar Földtani Társulat Középdunántúli Csoportjának megalakulását. Az üdvözlések után Vizy Béla az Előkészítő Bizottság nevében beszámolt a Közép- dunántúli Csoport megalakulásának előzményeiről s az előkészítő munkáról. Morvái Gusztáv főtitkár pedig a Magyar Földtani Társulat Elnöksége nevében javaslatot ter- jesztett az ülés résztvevői elé a Középdunántúli Csoport első elnökségének összetételére vonatkozóan. Javaslatát az ülés résztvevői elfogadták. A Magyar Földtani Társulat Középdunántúli Csoportjának elnöksége: Elnök: N e m e c z Ernő Titkár: Vizy Béla Elnökségi tagok: B a k k László, Cseh-Németh József, Molnár István, Szantner Ferenc A választást követően, a program hátralevő részének levezetését a Középdunántúli Csoport első elnöke, N e m e c z Ernő vette át. Köszönetét fejezte ki az őt és tagtársait ért megtiszteltetésért és bizalomért, méltatta a Középdunántúli Csoport megalakulásának jelentőségét, s felvázolta a Csoportnak a helyi, veszprémi adottságokból eredően főként vegyi anyagvizsgálatokra alapozott működési tervét. Az elnöki köszöntő nyomán felszólaló Vadász Elemér, Társulatunk örökös díszelnöke az új Csoportot személyes támogatásáról is biztosította. Előadások: Szantner Ferenc — Szabó Elemér: Új tektonikai megfigyelések az utóbbi évek bauxitkutatásai alapján Vita: Vadász E., Kertai Gy., Gedeon T., Góczán F., Balkay B., N e m e c z E. Vizy Béla: Vízföldtani kutatások a magyarországi bauxitterületeken Zenkovics Ferenc: A halimbai és a nyirádi bauxitbányák földtani viszonyai A két utóbbi előadáshoz időhiány következtében hozzászólás nem hangzott el. Délután a résztvevők a nyirádi darvastói bauxitkülf ejtést tekintették meg. Résztvevők száma: 68 Szeptember 12. Földtani Közlöny Szerkesztőbizottsági ülés Elnök: Vadász Elemér Napirend: Földtani Közlöny 91. köt. 4. fűz. anyagának sajtó alá rendezése Résztvevők száma: 12 Társulati ügyek 121 Szeptember 19. Őslénytani munkabizottság ülése Napirend: Munkatervre vonatkozó irányelvek kitűzése Résztvevők száma: 4 Szeptember 25. Agyagásványtani Szakcsoport előadóülése Elnök: N e m e c z Ernő Bárdossy György: A magyarországi mezozóos képződmények agyagásvány vizsgálata Vita: FöldvárinéVogl M., Gedeont, Csaj ághy G., OraveczJ., Török E., Bidló G., Nemecz E., Gedeont, Bárdossy Gy. Résztvevők száma: 27 Szeptember 27. Évadnyitó előadóülés Elnök: K e r t a i György K e r t a i György: Elnöki megnyitó 1. Visszatekintés a Magyar Földtani Társulat Egri és Zalai Vándorgyűlésére, valamint a várpalotai és a nyirádi ülésekre; 2. A Társulat Középdunántúli Csoportjának megalakulásáról s az Északmagyarországi Csoport szervezéséről szóló jelentés; 3. Be- számoló a társulati tagok külföldi kongresszusokon és konferenciákon való részvételéről (INQUA; Kárpát- Balkáni Egyesülés Bukaresti ülésszaka; Olaszországi Vulkanológiai Konferencia) 4. Szádeczky-Kardoss Elemér tiszteleti tag kitüntetése; 5. P app Ferenc kitüntetése 60. születésnapja alkalmából; 6. Társulati tagok kitüntetése az 1961. évi Bányásznap alkalmából. Szabó Imre: A Balatoni el vidék déli perm területének földtani viszonyai Vita: SchréterZ., Balogh K., Juhász Á., KissJ., Bárdossy Gy., Szabó I., Kiss J., Szabó I., Majoros Gy., Jantsky B., Juhász A., Szabó I., Kertai Gy. Barabásné Stuhl Ágnes: A Balatoniéi vidék perm időszaki üledékeinek palynológiai vizsgálata Vita: Balogh K., G ó c z á n F., Kertai Gy., Balogh K., Kertai Gy., Majoros György: A badacsonyőrsi uránércelőfordulás ásvány-kőzettani vizsgálata Vita: J u h á s zÁ„ Jantsky B., Juhász Á., Kubovics I., Majoros Gy., Barabás A., Kertai Gy., Barabás A., MachP., J uhász Á., Máj oros Gy., Kertai Gy. Bejelentések: B árdossy György: Kovásodott fatörzsek röntgendiffraktométeres vizsgálata Vita: KissJ., Bárdossy Gy., KissJ., Bárdossy Gy., Kertai Gy. Ottlik Péter: Vasas konkréció a tatabányai fekütelepből Vita: Kertai Gy., Szabó Imréné, Ottlik P. , Jantsky B., Ottlik P., Kiss J., Kertai Gy. Résztvevők száma: 56 Október 4. Rétegtani vitaülés az Akadémiai Földtani Bizottsággal közös rendezésben Elnök: Vadász Elemér Mészáros Miklós (Kolozsvár) — ifj. D u d i c h Endre: Közép- és Délkelet- Európa eocén képződményeinek rétegtanipárhuzamositása ésősföldrajzi fejődéstörténete* Vita: StrauszE., Földvári A., ifj. Dudich E., Vadász E., B o g s c h E., Gidai E., Kecskeméti T., Szádeczky-Kardoss E., Földvári A., Strausz E., Majzon E., Kopek G., Kriván P., ifj. Dudich E., V a d á s z E. Résztvevők száma: 78 ♦Mészáros M. távollétében bemutatta ifj Dudich E. 122 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 7. füzet Október 77. Elnökségi ülés Napirend: 1. Földtani kutatással foglalkozó intézmények javaslatai a Magyar Földtani Társulat 1962. évi tervének kibővítéséVe; 2. Nemzetközi Kapcsolatok Bizott- ságának kibővített ülése. Résztvevők száma : 7 Október 77. Klubest K e r t a i György a hajdúszoboszlói 36. sz. földgázkút vad kitöréséről számolt be vetített színes képek kíséretében. A beszámolót követő vitában: Gedeon T., J antsky B., Kocsis Á., K i s s J. és J a s k ó S. vett részt. A Klubest második részében Szabó Nándor, V a r j n Gyula és Barabás Andor számolt be a Német Demokratikus Köztársaság Földtani Társaságának 8. ülés- szakáról. Szabó Nándor beszámolóját Varjú Gyula mutatta be. Résztvevők száma: 72 Október 12, A Magyar Földtani Társulat Északmagyarországi Csoportjának alakulóülése Miskolc Magyarország északi és északkeleti részein dolgozó társulati tagok 1961. október 12-én 16 órakor, sikeres előkészítés eredményeként, Miskolcon, a helyi MTESZ szervezet Széchenyi u. 105. sz. alatti nagytermében gyülekeztek a Magyar Földtani Társulat Ész akm agyarországi Csoportjának megalakítására és első előadóülésének meghallgatására. K e r t a i György elnöki megnyitóját követően P o j j á k Tibor a Szervezőbizott- ságmunkáját, az Északmagyarországi Csoport célkitűzését ismertette, majd előterjesztette az elnökség összetételére vonatkozó javaslatot. A Magyar Földtani Társulat Észak- magyarországi Csoportjának megválasztott elnöksége: Elnök: M o n o s János, a Borsodi Szénbányászati Tröszt igazgatója Ügyvezető társelnök: Kovács Eajos és P o j j á k Tibor Titkár: Verebélyi Kálmán Elnökségi tagok: Csilling Eászló, Csókás János, Frisnyák Sándor, G y u 1 a y Zoltán, Hernyák Gábor, Juhász András, K ö v i János, Mátyás Ernő A megalakulást, a vezetőségválasztást követően Bíró Antal az MTESZ Miskolci ! Intéző Bizottsága, Gyulai Zoltán professzor a Miskolci Műszaki Egyetem, Fazekas* Eászló Miskolc Város Tanácsa, S t o 1 1 Eoránd a Borsodi Szénbányászati Tröszt, Király Eajos pedig a Magyar Hidrológiai Társaság Miskolci Csoportja nevében köszöntötte a ' Magyar Földtani Társulat Északmagyarországi Csoportját. Az üdvözléseket K e r t a i György, Társulatunk elnöke köszönte meg, az alakulást , követő szakülés levezetésére pedig Kovács Eajost kérte fel. A szakülés előadója Balogh Kálmán volt, aki ,,A Bükk-hegység felsőpaleozói és triász üledékeinek jelentősége a Kárpát-medencében’ ’ címen nagy figyelemmel kísért | előadást tartott. Résztvevők száma: 105 Október 18. Választmányi ülés Elnök: K e r t a i György Napirend: 1. Beszámoló a baráti államok földtani társulatainak Bratislavában tartott elnöki megbeszéléséről; 2. Titkári jelentés a Társulat működéséről és őszi prog- j ram járói; 3. Az 1962. évi program alapvonásainak megbeszélése; 4. Hantken Miksa 1 Emlékérem alapításának előkészítése; 5. Folyó ügyek. Résztvevők száma: 27 Október 18. Előadóülés Elnök: Kertai György _ 1 Bárdossy György — Noskené Fazekas Gabriella: A pécsi és komlói ’ alsóliász kőszénösszlet kőzetnevezéktanának kérdései Vita: Szádeczky-Kardoss E., Gedeon T., Bárdossy Gy.,J GedeonT., Sólyom F., Bárdossy Gy. Szádeczky>KardossÉ.,J Kertai Gy. I Társulati ügyek 123 Nagy Elemér: A Pécs környéki alsóliász kőszénösszlet kifejlődési típusainak vizsgálata az András-aknai alapszelvényben Vita: Szádeczky-Kardoss B., Kertai Gy., Kriván P., Nagy B. Káli Zoltán : Üledékciklusosság a mecsekhegységi — komlói — alsóliász kőszén- telepes összletben Vita: Kriván P., Kertai Gy., Fülöp J., Kriván P., Somos E., E árdossy Gy., Somos E., Bár dós sy Gy., Gondos Gy., Jantsky B., Káli Z., Kriván P., Káli Z., Bárdossy Gy., Kriván P., KáliZ., Bár- dos s y Gy., Kertai Gy. Résztvevők száma: 55 Október 24. Palynológiai előadóülés a Magyar Biológiai Társaság Botanikai Szakosztályával közös rendezésben Elnök: Zólyomi Bálint Zólyomi Bálint: Elnöki megnyitó. A palynológia meghonosodása, fejlődése, irányai, helyzete Magyarországon E r d t m a n, Gunnar (Stockholm) : Anwendung dér Palynologie in dér Botanik und in dér Geologie Vita: Soó R., Zólyomi B., Erdtman, G., Zólyomi B. Venkatachala, Bangalore Srinivasa Rao (Eucknow, India) : Devon’ - carboniferous spore associations Vita: Zólyomi B. Nagy Eászlóné: Új pollenfajok a várpalotai miocénből és ezek nevezéktani problémái Vita: Erdtman, G., Zólyomi B., Nagy E-né, Zólyomi B., Nagy E- né. Zólyomi B. Krivánné Hutter Erika: A dorogi paleogén medence mikroflórája Vita: Siposs Z., Krivánné Hutter E., Zólyomi B. H. Deák Margit: A Bakony-hegység apti képződményeinek sporomorfái Vita: Zólyomi B. Résztvevők száma: 48 Október 30. Agyagásványtani Szakcsoport előadóülése Elnök : N e m e c z Ernő T a k á t s Tibor — Kiss Eajos: A füzérradványi illit újabb vizsgálati eredményei Az előadás után kialakult vita során 8 hozzászólás hangzott el. Résztvevők száma: 23 November 8. Rétegtani vitaülés Elnök: B o g s c h Eászló Csepreghyné Meznérics Ilona: A ,,katti"- aktívám kérdés tudomány- történeti megvilágításban Vita: BogschE., Vadász E. (hozzászólását B o d a J. olvasta fel), B á 1 d i T., B o g s c h E., Földvári A., Majzon E., Schréter Z., Csepreghyné Meznerics I., Bogsch E. Résztvevők száma: 48 November 10. Nemzetközi Kapcsolatok Bizottsága és az Elnökség együttes ülése Elnök: Kertai György Napirend: 1. Beszámoló a Kárpát-Balkáni Egyesülés üléséről; 2. 1962. évi külföldi utazások terve; 3. 1962. évi munkaterv előkészítése. Résztvevők száma : 8 November 20. Agyagásványtani Szakcsoport előadóülése Elnök: N e m e c z Ernő Stefanovits Pál — B i d 1 ó Gábor: Jellemző talajtípusok agyag-frakcióinak ásványtani vizsgálata Vita: Sztrókay K., Náray-Szabó I., Nemecz E., Mándy T., F öldvárinéVogl M., Bidló G., Stefanovits P., Nemecz E. Résztvevők száma: 34 124 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 1 . füzet November 29. Előadóülés Elnök: Vadász Elemér Szádeczky-Kardoss Elemér: A jubiláló ásványfácies-elmélet legújabb fejlődése Vita: Kiss J., Sztrókay K., Vargáné Máthé K., Szádeczky- Kardoss E., Vadász E. Résztvevők száma: 75 December 6. Előadóülés Elnök: K e r t a i György Széles Margit: Az alsópannóniai medenceüledékek puhatestű faunája - Vita: Ba r t h a F., Ke r t a i Gy., Szepesházy K., Széles M., Ke rt ai Gy. Kókay József: A Herend-márkói neogénterület rétegtana Vita: B á 1 d i T., M a j z o n L., Kókay J., Kertai Gy. Kecskeméti Tibor: Fejlődési rendellenességek és utólagos elváltozások Nummuli tesz- vázakon Vita: Tasnádi-Kubacska A., Majzon L., Kecskeméti T., Kertai Gy. Bejelentés: Nyíró M. Réka: Előzetes tájékoztatás az egri „Wind-féle téglagyári” fúrás rétegsoráról Vita: Kertai Gy. Résztvevők száma: 45 December 78. Agyagásvány tani Szakcsoport előadóülése Elnök: Grofcsik János Juhász Zoltán — Varjú Gyula: A holtvölgyi (Tokaji-hegység) új típusú bentonit (kálium-bentonit, kerámiai bentonit) teleptana, genetikája és technológai vizsgálata Vita: Szántó F., Sztrókay K., TakátsT., Grofcsik J., Mándy T., Juhász Z., V a r j u Gy., Grofcsik J. Résztvevők száma: 23 December 20. Klubest Csaj ághy Gábor Nendtvich Károlyról emlékezett meg születésének 150. évfordulója alkalmából. Rónai András pedig a varsói 1961. évi INQUA kongresszusról számolt be. Résztvevők száma: 29 December 22. Elnökségi ülés Elnök: Kertai György Napirend: 1. 1962. évi program felbontása; 2. Közvetlen feladatok, folyó ügyek. Résztvevők száma: 5 December 28. Földtani Közlöny Szerkesztőbizottsági ülés Elnök : V a d á s z Elemér Napirend: Földtani Közlöny 92. köt. 1. fűz. anyagának sajtó alá rendezése Résztvevők száma: 8 A Magyar Földtani Társulat Elnökségének újévi köszöntője : „Mente et malleo” 1961 végétért, s vele lezárult egy újabb év. Társulatunk fennállásának 113. esztendeje. Az elnökség most visszatekint és számot ad a működésről. Jelenti a tagoknak, hogy a maga elé tűzött s a Választmány egyetértésével kidolgozott évi tervét teljesítette, vagyis: minden tevékenységével a magyar föld behatóbb, elmélyültebb tudományos meg- ismerésén, ásványkincseink feltárásának előbbrevitelén, geológus társadalmunk szakmai fejlődésének előmozdításán munkálkodott. Az e téren elért eredmények alapja, biztosítéka Társulati ügyek 125 a társulati tagok figyelme, érdeklődése, a Társulat iránt mutatott ragaszkodása, aktív együttműködése volt. Az 1962. év határán ezt kéri Társulata, meglevő és újonnan létesült Csoportjai részére az elnökség, melynek egyik fő célját Szabó József szavaival fejez- hetjük ki: Társulatunk ,,oly tárgyakkal s oly módon kíván foglalkozni, melyek meg- beszélése nem szétválaszt, hanem egyesít”. A Magyar Földtani Társulat elnöksége bizakodással tekint a jövőbe, s beköszöntő- jében az egész magyar nép boldog jövőjét szolgáló munkájához békés és boldog, alkotá- sokban gazdag új esztendőt kíván Társulata minden tagjának. Budapest, 1961. december 31-én 1962. téli ülésszakon elhangzott előadások Január 10. Előadóülés Elnök: Fülöp József Pólai György: A komlói alsóliász kőszénösszlet földtani viszonyai a legújabb bányaföldtani megismerések alapján Vita: Kiss J., Bárdossy Gy., Gőbel E., Póka T., Pólai Gy., Fülöp J., Pólai Gy., Fülöp J. Somos László: Adatok a mecsekhegységi alsóliász kőszéntelepes csoport fekvő- jének ismeretéhez Vita: Bárdossy Gy., Somos L., Fülöp J., Bárdossy Gy., Kiss J., Somos L-, F ü 1 ö p J. Gondozó György: Vezetőszint (ásványkiválás) a DNy-Vértes alsóeocén bama- kőszénösszletében. (Bejelentés) Vita: Pa ál Á-né, Kiss J., Fülöp J., Gondozó Gy., Pa ál Á-né, Fülöp J. Résztvevők száma : 24 Január 15. Agyagásványtani Szakcsoport vezetőségi ülése Elnök: N e m e c z Ernő „ Napirend: 1. 1961. évi működés értékelése; 2. 1962. évi munkaterv összeállítása; 3. agyagásványtani előadások anyagának közzététele. Résztvevők száma: 11 Január 24. Előadóülés Elnök: Kertai György Juhász Árpád: A balatoni elvidéki perm-időszaki törmelékes kőzetek kvarc- porfíranyagának származása Vita: Jantsky B., Kertai Gy., Jantsky B., Gőbel E., Bubics I., Szepesházy K., Juhász Á., Bubics I., Juhász Á., Kertai Gy. Vörös István: Újabb ásvány -kőzettani és földtani vizsgálatok a dunántúli bazaltvulkánosság területén: I. Iddingsitesedés a kabhegyi bazaltban Vita: Sztrókay K., Knauer J., Sznagyik. L., Lengyel E-, Ság L., Z élénk a T., Vörös I., Kertai Gy. Varga Gyula: A Mátrahegységi dacitok és dacittufák genetikai összefüggéseinek vizsgálata Vita: Zelenka T., Vidacs A., Varga Gy., Kertai Gy. Résztvevők száma : 57 Január 29. Agyagásványtani Szakcsoport előadóülése Elnök : N e m e c z Ernő Di Gléria János: Bentonitok kationadszorpciója és telítettségi foka Vita: Csajághy G., Szepesi K., Di Gléria J., Szepesi K., Sztrókay K., Neme ez E., Novay S., Sztrókay K., Di G 1 é r i a J., N e m e c z E. Résztvevők száma: 29 126 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 7. füzet Január 30. Mérnökgeológiai szakcsoport első előadóülése Elnök: Kertai György Vitális Sándor: Alakulási beköszöntő Jantsky Béla: Mérnökgeológiai alapismeretek szintje Csehszlovákiában Vita: Kertai Gy. Pa ál Tamás: Mérnökgeológiai vizsgálatok a Hermán Ottó úti talaj mozgással kapcsolatban Vita: Gőbel E., Szilvágyi I., Gedeon T., Jantsky B., Járay J., Cziglina V., Boromissza T., Papp F., Paál T., Kertai Gy. A vita lezárása érdekében a résztvevők elhatározták, hogy 1962. február 3-án hely- színi szemlét tartanak a Hermán Ottó úti tál aj mozgás érintette területen. Résztvevők száma: 43 Február 3. Mérnökgeológiai Szakcsoport helyszíni szemléje Vita vezető: Kertai György Az 1962. január 30-i előadóülés határozata alapján a résztvevők 3 órás helyszíni szemle keretén belül megvizsgálták a Hermán Ottó úti talaj mozgást s állásfoglalásukat élénk vita nyomán hét pontban összegezték. Megállapították, hogy a középső-oligocén agyagösszlet suvadásos jellegű mozgásainak kiváltó oka a talajvíz, s a mozgásban levő terület itt is egyetlen, összefüggő suvadásos mozgásrendszer tagja, annak elválaszthatat- lan része, jelenleg azonban az egyes szakaszok suvadásos mozgásai fejlődésük különböző szakaszában vannak. Miután a suvadási jelenségek közvetlen okait megállapították, s javaslatot tettek a mozgások kiküszöbölésére, lerögzítették, hogy ,, a területre vonatkozó jelenlegi földtani és hidrológiai vizsgálatok elégtelenek. Hosszú időn át tartó rendszeres vizsgálatokkal eldöntendő a suvadómozgások nagysága, iránya, ritmicitása, a suvadó tömeg vastagsága, a suvadás rotációs felületének földtani helyzete, a rotációs felületre nehezedő terhelés eloszlása, a talajvízszint helyzete, a talajvízmozgás iránya, a suvadás morfológiai jellege és adatai, a suvadómozgások kronológiai kérdései, a suvadt terület kontúrjai szintvonalas térképeken és sűrűn fektetett földtani szelvényeken egyaránt, amelyek mérete egységesen, legfeljebb 1 : 1,000, és végül részletes földtani térkép és szelvények készítendők ugyanilyen méretben, amelyen a rétegek valóságos dőlése, szer- kezeti jelenségei, rétegvastagság és mindazok az adatok szerepelnek, amelyek egy mér- nökgeológiai térképen szükségesek’ \ A jegyzőkönyvet J a n t s k y Béla, a Mérnökgeológiai Szakcsoport titkára áhí- totta össze. Résztvevők száma: 16 A Magyar Földtani Társulat Mecseki Csoportjának 1961. őszi ülésszakán elhangzott előadások Szeptember 22. Előadóülés Elnök: Virágh Károly Kiss János: Hidrotermális uránmigráció és a szurokérc képződése Vita: Barabás A., J á m b o r Á., Szabó I., Virágh K., K i s s J. Résztvevők száma: 35 Október 20. Kirándulással egybekötött egésznapos előadóülés Komlón 9—14 óra között: Bányalátogatás vagy a Mecseki Földtani Kutatófúró Vállalat megtekintése 15 órakor előadóülés a Komlói Szénbányászati Tröszt előadótermében Elnök: J a n t s k y Béla ill. Fejér Leontin N é m e d i V. Zoltán: Hegységszerkezeti vizsgálatok a kövestetői fonolit területen Somos Eászló: A redoxpotenciál fogalma az üledékes kőzetek genetikájában. A Komló 140. sz. fúrás kémiai vizsgálata Társulati ügyek 127 Káli Zoltán: Üledékciklusosság a mecseki alsóliász kőszéntelepes összletben; jelentősége a földtani kutatás gyakorlatában A hiányos jegyzőkönyv nyomán az előadásokat követő élénk vitát csak a hozzá- szólások számával tudjuk jellemezni: N é m e d i V. Zoltán előadása után 5, Somos László előadását követően 7, K á 1 i Zoltán előadása után pedig 15 hozzászólás hangzott eL Az előadóülés előtt a Bányászati Egyesület Komlói Csoportjának vezetősége köszöntötte a résztvevőket, az ülés szünetében pedig. a Komlói Szénbányászati Tröszt látta vendégül Társulatunk Mecseki Csoportjának tagjait. Résztvevők száma: 59 November 17. Klubest Virágh Károly „Földtani kirándulás a Bánátban”, Pólai György pedig „Csehszlovákiai tanulmányút keltette gondolatok” címmel tartott beszámolót. Résztvevők száma: 31 December 13—14. Szakmai' anácskozás a mecseki kőszénbányászat és földtani kutatás közös időszerű kérdéseiről Az MSZMP Baranya megyei Pártbizottságának kezdeményezésére a Magyar Földtani Társulat Mecseki Csoportja december 13— 14-én Pécsett, a Pécsi Szénbányászati Tröszt kultúrtermében ,,A mecsela kőszénbányászat és földtani kutatás közös időszerű kérdései” címen szakmai tanácskozást hívott össze, melynek első napján előadások, második napján pedig az előadásokhoz kapcsolódó vita hangzott el. December 13. délelőtt: Elnök: Kárpáti Ferenc, a Baranya megyei Pártbizottság Ipari Osztályának vezetője Kárpáti Ferenc : Megnyitó Kertai György: Energiahordozóink megoszlásának fejlődése B e n k ő Ferenc: Beszámoló a hazai földtani kutatások legutóbbi eredményeiről és ezzel kapcsolatban az ország ásványvagyon készletének alakulásáról Garamvölgyi János: A mecseki kőszénbányászat II. ötéves és távlati fejlesztési terve December 13. délután: Hegedűs Gyula: A földtani kutatás jelenlegi helyzete a Mecsekhegységben Mészáros Mihály: A földtani kutatás további feladatai a Mecsekhegységben Résztvevők száma: 117 December 14. délelőtt Előadások, ill. beszámolók feletti vita. A vitában résztvettek : Káli Zoltán, Szabó János, Fábiáncsics László, Noveczky János, Elek István, Pólai György, B e n k ő Ferenc, Mészáros Mihály, Barabás Andor, Kassai Ferenc, Fejér Leontin. Résztvevők száma: 78 December 21 . Előadóülés Elnök: Hegybíró Béla B ó n a József: A mecseki alsóliász feketekőszén telepek távazonosítására irányuló palynológiai vizsgálatok Csalogovits István: A mecseki vasércképződés Bejelentés: Jámbor Áron: A tésenyi kristályos pala előfordulás Az előadásokat követően elhangzott hozzászólások száma: 6 Résztvevők száma: 23 A Magyar Földtani Társulat Középdunántúli Csoportjának 1961. őszi ülésszakán elhangzott előadások Augusztus 11 . A Középdunántúli Csoport alakulóülése , Nyirád Részletes beszámolót 1. a „Társulati ügyek” rovat első részében 128 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 7. füzet December 7. Szénközettani-szénkémiai előadóülés Elnök: N e m e c z Ernő N e m e c z Ernő az elnöki megnyitó után az ülés levezetésére Szádeczky- K a r d o s s Elemér tiszteleti tagot kérte fel. Gondos György: Az ajkai felsőkréta barnakőszén-medence földtani és szén- kőzettani viszonyai Molnár István: Adatok a Dudar — Balmka közötti eocén barnakőszén-terület földtani és szénkőzettani viszonyairól Takács Pál — Kovács Miklósné — K a u r e k Róbert: A középdunántúli barnakőszénelőfordulások minősítő vizsgálata során szerzett szénkémiai és technológiai tapasztalatok Vita (mindhárom előadáshoz) : Iharos né EaczóL, Paál Á-né, G ó c z á n F., Szádeczky-Kardoss E., N e m e c z E., Kovács M-né, Szádeczky- KardossE., NemeczE. Az előadóülés után a Középdunántúli Csoport a tagokat és a vendégeket a Veszp- rémi Vegyipari Egyetem Klubjában uzsonnával egybekötött ismerkedési, ill. klubesten látta vendégül. Résztvevők száma: 69 A Magyar Földtani Társulat Északmagyarországi Csoportjának 1961. őszi ülésszakán elhangzott előadások Október 12. Az Északmagyarországi Csoport alakulóülése, Miskolc Részletes beszámolót 1. a ,, Társulati ügyek" rovat első részében November 9. Előadóülés Elnök: Kovács Eajos B á 1 d i Tamás — Csilling László: Újabb földtani adatok Kisnána környékéről (bemutatta: Csilling László) Vita: BodaJ., Balogh K., Kovács L-, Csilling L. O s w a 1 d György: A Visonta környéki kutató fúrások újabb földtani eredményei Vita: Balogh K., RadnóthyE., J ámbor M., Csilling L., Kovács L., Jámbor M., O s w a 1 d Gy., Kovács L. Résztvevők száma: 44 December 14. Előadóülés Elnök: P o j j á k Tibor Varjú Gyula: A ,, Szerencsi-öböl" perspektivikus komplex kutatásának eredményei Vita: Kovács L., V á r j u Gy., P o j j á k T. Z élénk a Tibor: A ,, Szerencsi-öböl" tufaszintjeinek azonosítása ásvány-kőzet- tani alapon Vita: Varjú Gy., Csilling L., P o j j á k T., Varjú Gy., Z e 1 e n k a T., P o j j ák T. Résztvevők száma: 21 Kiadásért felel az Akadémiai Kiadó igazgatója Műszaki felelős: Vidosa hászló Kézirat beérkezett: 1962. I. 17. — Példányszám: 1350 — Terjedelem: 11,2 (A/5) ív + 12 oldal tábla 62.54703 Akadémiai Nyomda, Budapest — Felelős vezető: Bernát György I. tábla Széles : Alsópannóniai medenceüledékek puhatestű faunája II. tábla Széles : Alsópannóniai medenceüledékek puhatestű faunája III. tábla Széles : Alsópannóniai medenceüledékek puhatestű faunája IV. tábla Széles : Alsópannóniai medenceüledékek puhatestű faunája V. tábla VI. tábla VII. tábla 5 6 K a s z a p : A Villányi-hegy ségi maim mikrofácies vizsgálata VIII. tábla ' — IX, tábla m e n d y A. : Várpalotai miocén Gastropodák Kecskemétiné Kör X. tábla Kecskemétiné Körmendy A. : Várpalotai miocén Gastropodák XI. tábla Kecskemétiné K ö r m e n dy A. : Várpalotai miocén Gastropodák XII. tábla Szatmári : Cinkota környéki miocén FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA BIOJIJlETEHb BEHTEPCKOrO T EOJIOrHU ECKOTO OBIHECTBA BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGRIE ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY XCII. KÖTET 2. FÜZET FÖLDTANI KÖZLÖNY XCII. kötet 2. füzet 128 oldal Budapest, 1962. április — június 132 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 2. füzet Az eocén folyamán Európában az ún. Észak-Európai-szárazföld és az Afrikai- pajzs kiemelt része közötti területen volt üledékképződés (1. ábra). Ezen belül mind északon, mind délen elkülöníthető egy, a kratogén ,, pajzshoz” tartozó, csak epirogén mozgású terület. Ez az Orosz— Nyugateurópai- és az Észak- Afrikai-,, platform” vagy „tábla” öve. Erre ,,platf ormi” típusú üledékképződés jellemző. Ezek között szerkezetileg mozgékonyabb tektogén terület volt, a mezozóos Tethys maradványa. Ezt az eocénban már kiemelkedett szárazföldi tömegek tagolták részekre, megszüntetvén egységes üledékgyűjtő jellegét. Ilyenek az Ibériai-, az Adriai-, a Tisziai- és a dél felé ehhez kapcsolódó ún. Trákiai-, valamint a Miziai-tömeg. 1. ábra. Szárazföldi és tengeri üledékképződési övezetek (középső-eocén állapot). Magyarázat : 1. Platformi övék, 2. Átmeneti övék, 3. Geoszinklinálisos flis-övek, 4. Szárazföldek, partvonal, 5. Üledék- képződési övék, 6. A tárgyalt terület határa Fig. 1. Kontinentale und maríné Sedimentationszonen (Stand wáhrend des Mitteleozans). Erklárun- g e n : 1. Plattform-Zonen, 2. Übergangszonen, 3. Geosynklinale Flysch-Zonen, 4. Festlánder, Küstenlinie, 5. Sedimentationszonen, 6. Grenze des behandelten Gebietes Ezek szerkezetileg nem egységes „masszívumok”, egyes részeik különböző mérték- ben és módon vesznek részt a kéregszerkezeti mozgásokban. Ősföldrajzilag azonban szige- tek voltak. Ezek között változó mélységű geoszinklinális-ágak húzódtak. Ezek süllyedésével lépést tartott a gyors üledékképződés, flis és flis-szerű jelleggel. A nagymennyiségű terrigén anyagot a fent említett tömegek, továbbá a kiemelt kristályos gerincek szolgál- tatták. A geoszinklinális-ágakra orogén mozgás típus jellemző. A kratogén „táblai” és az orogén geoszinklinális Övtípus mellett „átmeneti” vagy „köztes” övék ismerhetők fel. Ezek két szempontból jelentenek átmenetet: 1. Szerkezetileg, mozgékony és merev kéregrész között. 2. Ősföldrajzilag, viszonylag állandó tenger és szárazföld között. Mivel a merev kéregrész is lehet tengerrel borított, három kombináció adódik: 1. mozgékony aljzatú geoszinklinális-tenger és szárazföldi-tömeg között; 2. mozgékony aljzatú geoszinklinális-tenger és merev aljzatú táblai tenger között; 3. táblai tenger és táblai szárazföld között. Világos, hogy az 1. szerkezetileg is, ősföldrajzüag is a legtisztább típus; a 2. szer- kezetileg típusos, de ősföldrajzilag kevésbé jellegzetes, a 3. pedig üledékképződés szem- pontjából jellegzetes, de szerkezetileg nem. Mészáros M.—ifj. D u d i c h E. : Közép- és Délkelet-Európa eocénje j 33 Példák: i. Észak-Olaszország (Vicenza vidéke), Magyarország, Délszlovákia, Erdélyi-medence, Észak-Bulgária, Dalmácia, Görögország egy része, Transzkaukázus. 2. Lengyelország, Ukrajna, Krím, Észak-Kaukázus. 3. Párizsi-medence. A három fő övtípus üledékképződésének általános jellemzőit az I. táblázaton tüntettük fel. (Ruhin után, módosítva.) I. táblázat Epikontinentális tenger Geoszinklinális tenger [„Platformi”] = Táblás „Átmeneti” gyors, ritmusos oszcillációk orogénmozgások ’ Kéregmozgás lassú epirogén lassú oszcillációk, szinorogén mozgások Üledékképződés gyorsasága csekély különböző nagy Képződmény vastagsága csekély i jelentékeny nagy Kőzetkifejlődés (litofácies) állandó sokféle, változó törmelékes, ezen belül ritmusosan változó Jellegzetes üledékek homokkő homokos márga glaukonit (foszforit) organogén mészkő agyag, gipsz barnakőszén vöröstarka üledékek parti vasérc bauxit flis és flis-szerű üledékek bitumenes márga menilitpala mészkő alárendelten Élővilág (biofácies) \ . 1 állandó változékony nagymértékben a lito- fáciestől függ (rossz fosszilizálódási viszonyok) Az eocénban kezdődött meg a mezozóos középtenger, a Tethys széttagolódási folyamata, amely a „Paratethys” tovább-bomlásával folytatódott a miocénben (Vö- J. S e n e s idevonatkozó dolgozatával.), és a harmadidőszak végével fejeződött be (S ü m e g h y J.). Ezért a földtörténeti időben a jelenkor felé közeledve, egyre nehe- zebb az egyre tagoltabbá váló terület képződményeinek párhuzamosítása. I II. III. IV. V. VI. V/f. I Tekfogén (feltagolódó Tethgs) f ff ábra. Szerkezeti és üledékképződési övék elvi szelvénye. Magyarázat: a) Észak-európai szárazföld, b) Észak-afrikai szárazföld, c) ,, Köztes tömeg”, d, — d2) Kratogén, e) ,,Kordillera” gerinc”, f) Tektogén (feltagolódó Tethys) Fig. 2. Prinzipielles Profil dér strukturellen und Sedimentationszonen. Erklárungen: a) Nord- europáisches Festland, b) Nordafrikanisches Festland, c) „Zwischengebirge”, dl — d2) Kratogén, e) „Kor- dillerenkamm”, f) Tektogen (die sich aufgliedernde Tethys) 134 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 2. füzet A három fő típus alapján összefoglalóan hét öv különböztethető meg (2. ábra) I. A Kárpát-balkáni geoszinklinális- ágtól északra levő tábla tengerének öve’ II. Az Orosz- tábla és a Kárpát-balkáni geoszinklinális-ág közötti átmeneti öv; III. A Kárpát-balkáni geoszinklinális-ág öve; IV. A Kárpát-balkáni geoszinklinális-ágtól délre elterölő átmeneti öv; V. A Dinári — pindoszi — törökországi geoszinklinális-ág öve; VI. Az Adriai — égéi perem átmeneti öve; VÉL Az Eszak-Afrikai-tábla öve. A szerkezeti egységek eltolódhatnak a földfejlődés során, olyan viszonylag rövid idő alatt is, mint az eocén kor tartama. Az őket érő hegységképző mozgások sem teljesen egyidejűek, különös tekintettel az elő- és utófázisokra. A tektonikus hatások mértékében és módjában jelentékeny eltérések vannak egyazon övön belül is. Ennek megfelelően módosulnak az ősföldrajzi viszonyok, az üledékképződés és az élővilág is. Az övék ,,összefogazódása” lehetőséget nyújt az eltérő szerkezetű és üledékképző- désű területek képződményeinek párhuzamosítására. Az a tény, hogy az élővilág csak részben a környezet változásának függvénye, részben önállóan fejlődik, rögzíthetővé teszi az időtényezőt. Tekintetbe kell azonban venni a tengeri kapcsolatok kialakulását, az ebből adódó faunatovábbterjedést, valamint az életkörülmények megváltozását követő faunavándorlásokat. Aránylag legkönnyebb az egy övön belüli párhuzamosítás; pl: Vicenza, a Magyar- Középhegység és az Erdélyi-medence képződményeinek párhuzamosítása. Meglehetősen jól keresztülvihető a párhuzamosítás azonos jellegű övék között (pl.: II., IV., VI. öv). Nehéz az eltérő jellegű övék párhuzamosítása (pl. : az orosz eocén összehasonlítása a magyarországival). Dolgozatunkban csak paleocént, alsó-, középső- és felsőeocént különítünk el, részletesebb, emeletekre tagolás nélkül. Ugyanis az emeletbeosztás bonyolult és vitatott kérdés, amelynek áttekintése és kritikai értékelése külön tanulmányt igényel. I. A Kárpát — balkáni geoszinklinális-ágtól északra levő tábla eocén tengerének öve (II. táblázat) Az Orosz-tábla eocénje Ázsia felé aTurgaj-süllvedék területén nyomozható tovább. Nyugat felé Lengyelország és Németország fúrásokból ismert eocén foltjain át az Anglo- Gall-medence eocén területéhez kapcsolódik. A larami hegységképződés általános epirogenetikus kiemelkedést eredményezett. Paleocén tengeri kifejlődés csak a Volga mentén és a Kaukázus-peremi területen talál- ható. Az Ukrán kristályos tömeg viszont sokáig szárazulat volt. Az alsóeocénben bekövetkezett epirogenetikus süllyedés eredménye transzgresszió. Ennek üledékeit foglalja magában a kanevi sorozat. Az előnyomulás folytatódik a középsőeocénben is (bucsaki sorozat), ekkor éri el a tenger a Turgaj vidékét (taszarani sorozat) . A felsőeocénben az Orosz-táblán a tenger állandósult és bamakőszenes ingadozás után részben mélyült (kievi, csegani sorozat). A képződmények mind kőzettani, mind őslénytani tekintetben óriási területeken egyező kifejlődést mutatnak. Agyag, márga és homokkő-fácies jellemző. Az eocén végi pireneusi fázissal kapcsolatban a terület epirogenetikusan kiemel- kedett. Mészáros M. — ifj. D u di eh E. : Közép- és Délkelet-Európa eocénje 135 A Kelet-Burópai-tábla tengerének Nummulitesei a N. distans-provinciához tar- toznak. A puhatestűek a legtöbb közös fajt a Párizsi-medencével mutatják. Az Orosz-tábla tengere természetesen kapcsolódott a geoszinklinális-ághoz. Faunája időnként bevándorolt az átmeneti övön át a terrigén hatásoktól erősen zavart ökológiai viszonyokat mutató geoszinklinális-övbe is. Ezért a faunisztikai párhuzamosítás számára ez az övezet igen értékes alapot biztosít. II. Az Orosz-tábla és a Kárpát — balkáni geoszinklinális-ág közötti átmeneti öt (III. táblázat) Üledékei epikontinentális jellegűek, de a flishez átmeneti jellegű képződményekkel való összefogazódást mutatnak. Követhetők Lengyelország területén, Ukrajnában, Romániában (Porcesti) és Üszak-Bulgáriában; távolabb a Krím és a Kaukázus északi előterének vidékén. Nyugat-Európában analóg kifejlődésterületnek tekinthetjük a Genfi-tó és Nizza között a Francia-Alpok külső övét és az Akvitáni-medencét, valamint a klasszikus Párizsi-medencét. 136 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 2. füzet Nagyon jellegzetes az Észak-bulgáriai— dobrudzsai átmeneti sávban az iprézi emeletben kezdődő és a lutéciai emeletben kiteljesedő transzgresszió. A középsőeocén végén bekövetkezik a Balkán-hegység gyűrődési főfázisa. Ez gyors kiemelkedést ered- ményez az átmeneti területen, s a felsőeocén csaknem teljesen hiányzik. Illtáblázat. Ezt a középsőeocénvégi hegységképződési ,, fázist", amely a pireneusi orogén szakasz előmozgása, és a legjelentősebben a Balkán-hegységben jelentkezik, prepireneusi— balkáni fázisnak nevezzük. Az eocén végén, a tulajdonképpeni pireneusi főfázis során a geoszinklinális flis-öv előnyomul az átmeneti öv rovására. A kőzetkifejlődésre a mészkő túlsúlya jellemző, főleg a középsőeocénben. A felsőeocénben a márga-kifejlődés válik uralkodóvá. Ebben az övben határos egymással a Nummulites perforatus délnyugati és a Num- mulites distans délkeleti provinciája. A Mollusca-fauna határozottan epikontinentális szelvényekben (Porce§ti) változa- tos és bizonyos mértékig korra is jellemző. Nagyon hasonlít az Orosz-tábla faunájához. Sok Párizsi-medencebeli alakot tartalmaz. A geoszinklinális peremen sok endemikus forma, változat található. A párhuzamosításhoz legjobban a nagy Foraminiferák használhatók (Nummulites planulatus, N. perforatus ill. N. distans, N. fabianii). A szelvények legjobban a IV. övé- vel hasonlíthatók össze. III. A Kárpát — balkáni geoszinklinális-ág öve (IV. táblázat) Az eocén képződményeket főleg flishomokkő és flis-jellegű üledékek képviselik. Ezek a felszínen követhetők a Kárpátok területén, továbbá a Balkán -hegységben. Mészáros M.—ifj. Dudich E. : Közép - és Délkelet-Euvópa eocénje 1 37 Nyugat felé a Bécsi-medence későbbi keletkezésű süllyedékén túl folytatódnak az Alpok, kelet felé pedig a Kaukázus területén. Kialakulásuk a geoszinklinális-öv mozgékonysága folytán nagyon változatos, de mindenütt a törmelékes üledékek túlsúlyával jellemezhető. A geoszinklinális-árok IV. táblázat süllyedése következtében nagy vastagságú, több ezer méteres összlet képződött, oszcillá- ciós, ritmusos rétegzéssel. A törmelékanyagot a kiemelt központi gerinc, szigetek szolgáltatták. Agglutinált faunatársaság, Bulimina - és Lagena-iélek nagy száma, valamint Ksiazkievicz szerint radioláriás üledékek mélyebb (batiális) tengermélységre is utalnak. Jelentékeny eltérések vannak a tekintetben, hogy a krétától kezdve folyamatos-e az üledékképződés, vagy az eocén valamelyik tagja idősebb, esetleg igen erősen átmoz- gatott képződményekre transzgredál-e. Bonyolítják a helyzetet az eocénen belüli és az eocén utáni mozgások. Mindennek következtében a sok helyi elnevezéssel terhelt képződ- mények rétegtani besorolása mindmáig sok kívánni valót hagy maga után, tekintve, hogy kevés az ősmaradvány. Bzért csak általános szelvényekre szorítkozhatunk. A jövőben a ritmusos üledékképződés jelenségeinek gondos elemzésétől, valamint az alaposabb mikro- és makrofauna-kutatástól remélhetünk eredményeket. 138 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 2. füzet A kréta és az eocén között mikropaleontológiailag igazolt folytonos üledékátmenet van Ukrajnában és Romániában a Prahova völgyében. Az Északi-Kárpátokban az üledék- képződést a larámi hegységképződés általában megszakította. A geoszinklinális-ág később regenerálódott. Hasonló a helyzet a Balkán-hegységben is. Az alsóeocén vége felé regene- rálódott az üledékgyűjtő és mintegy 2000 m vastag flis összlet képződött, ,,exotikus blokkokkal”. A prepireneusi mozgás során a hegység felgyűrődött (E. Boncsev), és takaros szerkezet jött létre (K. Schmidt). Míg másutt ez a hegységképződési mozgás csak , , morf okinézist ’ ’ , itt valódi ,,orokinézist” eredményezett. Az átmeneti területekre is kihatott: az északi előtér kiemelkedett, a déli pedig megsüllyedt. Ekkor önti el a tenger a Rhodope- és a Balkán-hegység közét. Az eocén végén a geoszinklinális-ág fejlődésének utolsó szakaszába lép. Az eocén- nel ellentétben az oligocén elején bitumenes üledékképződés válik jellegzetessé és a flis- jellegű üledékképződés térben eltolódik az átmeneti terület felé. A flis-üledékgyűjtő sem az életfeltételek, sem a fosszili zálódás szempontjából nem volt kedvező. Ezért a faunisztikai adatok elszórtak. Makrofauna alig van. Az életnyomok inkább fácies-, semmint korjelző értékűek. Nummulitesek sokszor másodlagosan újra- ülepítve találhatók; ez sok zavart okoz. A megoldás lehetőségét az átmeneti területsávok epikontinentális üledékekkel összefogazódó képződményei nyújtják. IV. A Kárpát— balkáni geoszinklinális-ágtól délre elterülő átmeneti öv (V. táblázat) Követhető Észak- Olaszországtól Ausztrián, Magyarországon és Dél-Szlovákián át az Erdélyi-medencéig. Analóg ezzel Bulgária területén a Balkán-hegység és a Rhodope közötti vidék eocénje, amely a Sztrandzsa-hegység peremén át Sztambul felé kapcsolódik. A Vardar völgyében felnyúlik Macedóniába. Tovább nyomozható a Fekete-tenger meden- céjének déli peremén, majd a Transzkaukázusban. Számos helyen az előző öv flis-képződményeivel összefogazódik. Isztrián és Dalmácián át közvetlenül kapcsolódik a VI. övhöz. Attól való elválasz- tása tisztán konvencionális, alapjául mindössze az vehető, hogy a VI. övhöz a dinári — pindoszi flist nyugaton kísérő átmeneti képződményeket soroljuk. Az öv képződményei kristályos vagy mezozóos alaphegységeket szegélyeznek, kelet felé pedig feltételezhetően két geoszinklinális-ág között helyezkednek el. Töréses szerkezettel tagolt aljzaton fejlődött ki e terület-sáv eocénje, sok öböljellegű kifejlődés- sel. A hegységképződési szakaszok szinorogén emelkedésekben és süllyedésekben nyilvá- nultak meg, töréses tektonikával. A kréta végén csaknem általános kiemelkedés következett be. Paleocén tengeri üledékek nincsenek igazolva. Helyenként vannak szárazföldi és tavi üledékösszletek, kőszénképződménnyel . A tengeri üledékképződés a ,, köztes tömegek” részenként történő süllyedésével az alsóeocén transzgresszió során indult meg. Észak-Olaszország felől fokozatosan hatolt előre a tenger északkeleti irányban a Magyar-Középhegység peremén, a kisalföldi és szlovákiai szigetek között. Az alsóeocénben ez az öv üledékképződés szempontjából rendkívül egyenlőtlen; szárazföldi lepusztulásos területtől a flisképződésig mindenféle folyamat megállapítható. A középsőeocénben a képződmények mindinkább hasonlókká válnak. Ez a folyamat a felsőeocénben éri el tetőfokát. A középsőeocénben a magyarországi medencerészekben helyi ingadozásoktól eltekintve állandósultak a tengeri viszonyok; a középsőeocén vége felé éri el ez a transz- Mészáros M. — ifj. Dudich E. : Közép- és Délkelet-Európa eocénje 139 gresszió Délkelet-Szlovákián át az Erdélyi-medencét. A Transzkaukázusban a füst nummuüteszes mészkőrétegek váltják fel, és heves andezitvulkánosság kezdődik. A középsőeocén- végi prepireneusi szinorogén kiemelkedés végig követhető. Ehhez vulkáni tevékenység kezdete is kapcsolódik, Vicenza vidékén és a Bakonyban. Ebben az övben a tengerelöntés a felsőeocénben válik teljessé, a prepireneusi mozgásokat követő újabb erőteljes süllyedés során. V. táblázat A Balkán-hegység prepireneusi gyűrődésével párhuzamosan megkezdődik déli előterének süllyedése, kőszénképződéssel, riolitvulkánosság kíséretében. Ennek során az újabb transzgresszió Sztambul felöl elönti Dél-Bulgáriát. Tovább nyomul előre a tenger Magyarországon és Erdélyen is, bizonyos, nem jelentős mélyüléssel. A környezeti viszo- nyok, az üledékképződési jellegek állandósulnak, jó párhuzamosítási lehetőségekkel (Nummulites fabianiis mészkő és márga rétegek). Tovább fejlődik az andezitvulkánosság (Zala, Velencei-hegység). A pireneusi mozgások következtében az oügocén egészen más képet mutat. Mint már láttuk, a IV. öv üledékképződése igen változatos. V őrös-tarka képződ- mények, édesvízi mészkő, kőszénképződmények, lagunáris gipszképződés, oolit találha- tók. Általánosan elterjedtek, különösen a középsőeocénben, az organogén mészkő, márga- képződmények. Fór aminif érákkal ( Nummulites , Assilina, Discocyclinida) , vörösalgák- kal, Molluscákkal, Decapoda rákokkal. Ez jellemző még a felsőeocén elején is. Később a terrigén anyaghozzájárulás megnövekedett, a képződmények mind márgásabbá váltak. A Fór aminif érák, elsősorban a Nummulites- félék, egész sor jellegzetes és réteg- tanilag jól felhasználható fajt szolgáltatnak. A középsőeocénben az egész öv a N. perforatus--provinciához tartozik. A középső- eocén alsó részében elterjedt a N. laevigatus / általában inkább felső részében jellegzetes 140 Földtani Közlöny, XCII. kötet , 2. füzet tömeges előfordulásban a N. perforatus, és ennek társaságában a N. lucasanus, majd a N. striatus. Ehhez kapcsolódik a N. millecaput is. A felsőeocénben a N. perforatus szerepét a N. fabianii veszi át. A felsőeocén alsó részében a N. striatus, illetve N. variolarius fajjal együtt jelenik meg. Főleg a Kárpátok mai ivén belül a N. fabianii társaságában gyakori a N. budensis is. Ez az utóbbi időben a kolozsvári ún. mérai rétegekből is előkerült. Ezeket eddig már oligocén korúnak tartották; helyzetük, tehát revízióra szorul. A Nummuliteszeken kívül jelentősek az Alveolina-iélék is elsősorban a középső- eocén mészkő fáciesében, a perforatusos szint táján. A Discocyclinidák és Assilinák, változó fajtársulásokkal, a középsőeocén felső részétől kezdve az eocén végéig jelentősek és a szintezésben jól használhatók. A Magyar-Középhegység puhatestű-faunáj a észak-olaszországi jellegű, az Erdélyi- medence középsőeocén molluszkái viszont az Orosz-tábla tengerének Mollusca-társaságá- hoz kapcsolódnak. Zártabb, speciálisabb életkörülményeket nyújtó, öblökben endemikus alakok fejlődtek ki (gánti fauna). A szlovákiai epikontinentális felsőeocén Mollusca-faunája földrajzi helyzetének megfelelően az észak-olaszországi— magyarországi és az Orosztáblai— Erdélyi-medence- beli fauna közötti összetételt mutat (J. Volfova közlése szerint). Ez a keveredés a középsőeocén végén létesült összeköttetés révén jöhetett létre. Érdekes, hogy a pelágikus plankton Foraminiferák az Erdélyi-medencéből hiányoznak. Talán a szlovákiai homokos fácies kedvezőtlen viszonyai akadályozták meg terje- désüket. A Decapoda rákok kétirányú továbbterjedést mutatnak. A főirány Észak- Olaszország felöl tart az Erdélyi-medence felé a tengeri élettér fokozatos előnyomulását követve, azonos alakok megjelenésének időbeli eltolódásával és bizonyos morfológiai átalakulásával kísérhető módon. A másik irány egyiptomi rokonságú faunaelemekre vonatkozik. Ezek elterjedése Egyiptom felől az Erdélyi-medencéig az öveket keresztbe- szelve értelmezhető. A Bryozoák Észak-Olaszország felől terjedtek el Magyarországon át az Erdélyi medencéig. Egyes öblökben kőzetalkotó mértékben elszaporodtak. A kifejezetten bryo- zoás fácies bizonyos időbeli fiatalodást mutat Vicenza— Budapest— Kolozsvár irányában. A tengeri sünök a rákokhoz hasonlóan kettős eredetűeknek tekinthetők. Sok ende- mikus alakjuk van. A felsőeocénben az észak- olaszországi típusú fauna (,,priabonai fauna”) uralkodóvá válik az egész övben. Ez az öv az, ahol az egész faunát együttesen vizsgálva, a legszorosabb tér-időbeli kapcsolatok állapíthatók meg. A bevezetésben említett vizsgálati-rendszerezési alapelve- ket elsősorban ennek az övnek a vizsgálata alapján lehetett leszűrni. * Az ezután következő három övről nincsenek személyes tapasztalataink. Azonban irodalmi adatok alapján úgy látjuk, hogy az öves beosztás itt is megvalósítható. V. A Dinári — pindoszi — törökországi geoszinklinális-ág öve (VI. táblázat) A Balkán-félsziget nyugati részén húzódott geoszinklinális-ág, melynek mellékága Bosznia felé irányul, valószínűleg Kréta szigetén át Törökországban folytatódott. Az üledékképződést nagyrészt a krétától kezdve folytonosnak tekintik, kivéve Dalmácia egy részét és a Márvány-tenger vidékét. Utóbbi területen a flis kialakulása . ■ . Mészáros M.—ifj. Dudich E. : Közép- és Délkelet-Európa eocénje 14] a középsőeocén transzgressziójával jött létre és a sztambuli epikontinentális átmeneti zónához kapcsolódik, úgyanúgy, mint a Balkán-hegység flise a Várna-környékihez. Az üledékképződésre kevésbé jellemző a ritmusos szemcsenagyság változás; mészkő-közbetelepülések vannak a csillámos homokkőrétegek között, Foraminif érákkal. VI. táblázat A flis- jellegű üledékképződés a középsőeocénben eltolódott a pontusi övezetből a Márvány-tenger felé. Görögországban a pindoszi süllyedéktől a gavrovó-ioniai terület- rész felé, a pindoszi teknő feltöltődése és az adatok szerint kissé megkéső prepireneusi kiemelkedése során. B mozgásokat andezit vulkánosság kíséri, amely a Transzkaukázus- ban is nyomozható. Faima tekintetében a terület a N. perforatus- provinciához tartozik. (A N. gizehensis Egyiptomból egészen Észak-Olaszországig felhatol.) VI. Az Adriai — egei perem átmeneti öve (VII. táblázat) Míg mai ismereteink szerint Szlovéniában szárazföldi periódus, édesvízi üledékek- kel választja el a krétától az alsóeocént (cosinai rétegek), Jugoszlávia déli részén és 142 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 2. füzet Görögország nyugati peremén az üledékképződés folytonos volt a krétától kezdve. Sekélyebb és nyíltabb vízi mészkőrétegek, breccsiák váltakoznak. A tengerelöntés a középsőeocénben általánossá vált, alveolinás-nummuliteszes mészkőkifejlődést hozott létre. A prepireneusi mozgásoknak Dalmáciában kiemelkedés, szárazföldi periódus felel meg lepusztulással, bauxitfelhalmozódással, kőszenes, majd csökkentsósvízi üledékek- ül/. táblázat VI. 19 , Jugoszlávia 20 „ Görögország ^ Mezopotámia t e. Tengert „ pro mi na" rétegek konglomerátum N KT/isszerü márga Torom Ech. BryzoásS. mészkő N. összlet N. Márga (N vario/anus) k e Num Alv mészkő Mottuszkás márga Gtobigerinás- Nummutiteses- Aveohnás- Mi/io/inás mészkő - össz/et Nummutiteses Alveolinás kovás mészkő a. e. Nummutiteses tengeri rétegek Torammiferás breccsiás mészkő- rétegek Lagúna - üledékek P- \ \\\ \\\ \\V NummuJ/fesekket és Bryozoákkal Agyag- pata mN 1 ? n 1 1 — kel. A felsőeocénben süllyed a terület; a flis-képződés nyugat felé tolódik el, a pindoszi geoszinklinális-ág már említett emelkedése következtében. Faunisztikailag ez az öv köti össze Egyiptomot Észak-Olaszországgal ( Nummuli- tes gizehensis, N. perforatus, N. millecaput, N. fabianii ) . A Bryozoák itt sokkal mélyebb szintben is mutatkoznak már. Eszerint innen vándorolhattak be Vicenza vidékére. Hasonló a helyzet a vörösalgákkal is. Ez az öv természetesen legjobban a IV.-hez hasonlít, minthogy ahhoz közvetlenül kapcsolódik; a vöröstarka és kőszenes üledékképződés is megtalálható. Viszont a II. -hoz hasonlít a flishez való viszonyában, különös tekintettel a flis-öv felsőeocén eltolódására. Mészáros M.—ifj. Dudich E. : Közép - és Délkelet-Euvópa eocénje 143 VII. Az Észak-Afrikai-tábla tengerének öve (VIII. táblázat) Jellegzetes kifejlődési területe Egyiptom. Nyugat felé Líbián át, az Atlasz-hegység- től délre a Szaharai-mélyedésben folytatódott. Felső-Egyiptomban az üledékképződés a krétától folyamatos, Alsó-Egyiptom- ban az alsóeocén transzgredál. A prepireneusi mozgás Egyiptom területén nem érzékelődik — hasonlóan az Orosz-táblához — , a Szaharai-mélyedés viszont a középsőeocén végén megszűnik. Az eocén végén általános kiemelkedés következett be, mocsári és kontinentális üledékek képződésével, a fayumi gazdag emlősfaunával. Az üledékképződés kissé hasonlít a Párizsi-medencéhez, így az átmeneti típusra emlékeztet. Az üledékanyag meszes, a felsőeocénben fokozatosan agyagosabbá válik, VIII. táblázat 22 VII. t 23 Alsó- Egyiptom íe/ső- Egyiptom N. fabiarni, Lithothammumos mészkő összlet f. mokattami ( N. stnatus) rétegek a. mokattami (N.gizehensis) rétegek N.perforatusos mészkő Molluscákkal. tengert sünökkel f. líbiai lemezes mészkő (Orbito/ites comp/anatus, A ss Urna. Alveolina ) Esna- a/só- líbiai rétegek ( N. atacicus N.globu/us) P agyag és Jeve/es' márga Az Orosz-tábla üledékképződésétől való eltérések oka a két terület eltérő fejlődés- története és a lehordási területek különböző volta. A fauna déli típusú (N . gizehensis , N. perforatus, N. striatus, N. fabianii). Ez a terület az Orosz-tábla tengeréhez hasonlóan szintén faunafejlődési és fauna- vándorlási kiindulási terület volt, mint azt az előző övék tárgyalása során több állat- 144 Földtani Közlöny , XCII. kötet, 2. füzet csoportra vonatkozólag valószínűsítettük. Az észak-olaszországi fauna legalább részben maga is egyiptomi eredetű lehet. Az északi „táblai” területek faunájával mutatkozó hasonlóságok inkább a körül- mények hasonlóságának tulajdoníthatók. Ökológiai viszonyok Közép- és Délkelet-Európa az eocénben valódi trópusi éghajlatú terület volt, vörös sziallitos és allitos üledékekkel, kőszén és gipszképződéssel. A flóra a középső- eocénnek az alsó- és felsőeocénhez képest kevésbé meleg voltára utal. A trópusi éghajlat mellett szólnak a gazdag vörösalgás kifejlődések, a faj- és egyedszámban egyaránt gazdag Nummulites- fauna, a telepes, sőt kifejezetten zátony- alkotó korallok, és a mai trópusi tengerek Mollusca-faunájával aktualisztikusan jól össze- hasonlítható puhatestűek is. A csapadékviszonyok lokális különbségeket mutatnak. így a Magyar-Középhegy- ségben nedvesebb, az Brdélyi-medencében szárazabb éghajlat feltételezése látszik indo- koltnak. E helyi különbségek kialakításában a hegy- és vízrajzi viszonyok játszhattak szerepet. Valódi sivatagi éghajlat feltételezésére azonban még a gipszképződés sem ad okot. A tenger sótartalma általában normális volt. Ugyan a paralikus barnakőszén- lápokkal összefüggésben csökkentsósvízi rétegek is találhatók; elzártabb öblökben pedig túlsósodás következett be, gipszkiválásig. Kősóképződésre nem került sor. A mélység általában a sekélytenger határain belül maradt; a geoszinklinális- ágakban is csak részben tételezhetők fel batiális viszonyok, mivel már részben az intenzív feltöltődés állapotában voltak. A kéregmozgások és következményeik összefoglalása A larami hegységképződés után a paleocén, az alsó- és középsőeocén folyamán, oszcillációs mozgások kíséretében, epirogenetikus süllyedések következtében fokozatos tengerelőnyomulás történt a táblás és az átmeneti övékben, valamint regenerálódtak egyes geoszinklinális-ágak. Ez az alsó— középső-eocén transzgressziós szakasz (3., 4. ábra) . A középsőeocén vége felé jelentős hegységképződési, orogén előfázis, az itt prepire- neusi-balkáni fázis névvel illetett mozgás veszi kezdetét. Törökországban a Pindoszi- teknő területén és különösen a Balkánban kiemelkedést, gyűrődést eredményez. A Bal- kán-hegységben ez a fő gyűrődési fázis. Távolabbi területeken kimutatható a Nyugati- Alpokban, a Pireneusokban („palassou-konglomerátum” képződésének kezdete), és az Atlasz-hegységben („numidiai flis” képződésének megindulása előtt). Úgy látszik leg- kevésbé hatott a Kárpátok ívében. Jellemző az átmeneti területekre, különösen a már előzőleg rögökre tagolt Magyar- Középhegység peremére — hogy a prepireneusi mozgás helyüeg időben és erősségben különböző módon hatott. (Már a középsőeocénen belül is.) Általában hirtelen kiemelkedést eredményezett. Ez egyes területeken végleges volt, másutt újabb süllyedés követte. Új területek is kerülnek víz alá; a Balkán-hegység felgyűrődését Dél-Bulgária süllyedése követi. E süllyedések következménye a második, felsőeocén transzgressziós szakasz, és a flis üledékképződés eltolódása (5. ábra). Mészáros M. — ifj. Budi oh E. : Közép - és Délkelet-Európa eocénje 145 A táblás területeken a pireneusi mozgások csak gyakorlatilag jelentéktelen fenék- ingadozásokban érzékelődtek. A kievi sorozatban azonban édesvízi, bamakőszenes réte- gek is vannak. Észak- Afrikában pedig megszűnik a Szaharai-mélyedés . 3. ábra. Ősföldrajzi vázlat. I. Alsóeocén. Magyarázat : i. Platformi övezetek,. 2. Átmeneti övezetek, 3. Geoszinklinálisos flis-övek, 4. Szárazföldi üledékképződés, 5* Szárazföldek, 6. Üledékképződési övék, 7. A tárgyalt terület határa Fig. 3. Paláogeographische Skizze. I. Untereozán. Erklárungen: 1. Plattform-Zonen, 2. Über- gangszonen, 3. Geosvnklinale Flysch-Zonen, 4. Kontinentale Sedimentbildimg, 5. Festlánder, 6. Sedimen- tationszonen, 7. Grenze des behandelten Gebietes 4. ábra. Ősföldrajzi vázlat. II. Középsőeocén. Magyarázat: 1. Platformi övezetek, 2. Átmeneti övezetek, 3. Geoszinklinálisos flis-övek, 4. Szárazföldek, 5. Üledékképződési övék, 6. A tárgyalt területhatára Fig. 4. Paláogeographische Skizze. II. Mitteleozán. Erklárungen: 1. Plattform-Zonen, 2. Über* gangszonen, 3. Geosynklinale Flysch-Zonen, 4. Festlánder, 5. Sedimentationszonen, 6. Grenze des be- handelten Gebietes 2 Földtani Közlöny 146 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 2. füzet Eszerint prepireneusi fázis előtti és prepireneusi fázis utáni két fő üledékképződés ciklus állapítható meg. A pireneusi fázis a három övezettípusnak megfelelően újabb gyűrődést, kiemel kedést, illetve regressziós szakaszt eredményezett, és a geoszinklinális jellegű üledék képződés újabb térbeli eltolódását okozta. 5. ábra. Ősföldrajzi vázlat. III. Felsőeocén. Magyarázat: 1. Platformi övezet, 2. Átmeneti övezet 3. Geoszinklinálisos flis-övek, 4. Szárazföldek, 5. Üledékképződési övék, 6. A tárgyalt terület hátán Fig. 5. Paláogeographische Skizze. III. Obereozán. Erklárungen: 1. Tafelige Zone, 2. Übergangs zone, 3. Geosynklinale Flysch-Zonen, 4. Festlánder, 5. Sedimentations-Zonen, 6. Grenze des behandelter Gebietes intenzitás — 6. ábra. Az eocén vulkanizmus térben és időben. Magyarázat: 1. Bazalt, 2. Andezit, 3. Riolil Fig. 6. Dér eozáne Vulkanismus in Raum und Zeit. Erklárungen: 1. Basalt, 2. Andesit, 3. Rhyolitb Legjellegzetesebben jelentkezik a vulkánosság a IV. övben, annak a belső száraz- földi tömegekkel határos peremén. Az eocén vulkánosság Észak-Olaszországban bázisos, bazalt-vulkánossággal kéz dődik, az alsóeocén ún. spileccói tufával. A középsőeocén San Giovanni Ilarione-rétegek ben is vannak tufaközbetelepülések. Nagyon megélénkült ez az aktivitás a középső felsőeocén határon (roncai vulkanogén képződmények), és elhúzódik egészen a középső oligocénig (castelgombertoi rétegek). Mészáros M. — ifj. Dudich E. : Közép- és Délkelet-Európa eocénje J 47 A terület többi, IV. övhöz tartozó részén ez a magmás ciklus később kezdődik (a középsőeocénben, általában annak a második felében), és semlegesből az idők folyamán savanyú felé haladó magmadifferenciálódást mutat (andezit-trachiandezit-dacit-riolit) : andezit: Achalzik (középsőeocén), andezittufa a felsőeocénben; Márvány-tfnger vidéke: középsőeocén végén, felsőeocén elején, trachitba átmenőén: Magyar-Középhegység (Velencei-hegység, andezittufa Hahóton, a Bakonyban). A tufaszórás már a középső- eocénben elkezdődött, riolitosabb jelleggel folytatódott az oligocénben is. Trachiandezit és rielit: Bulgáriában a Marica völgyében és a Rhodopéban, a középsőeocén végén és a felsőeocénben. Bizonytalan eredetű vulkáni anyag (vulkáni üveg is) ismeretes Dél-Szlovákiából is, a középsőeocén ,,zlin” rétegekben, valamint a felsőeocén és az oligocén egy részét magában foglaló ,,malkov” és menilit-összletben. Ez a magmás ciklus lényegében a — tágabb értelemben vett — ,, pireneusi” hegységképződési mozgásokkal hozható összefüggésbe. A gyenge előmozgásoktól kezdve kíséri azokat, a szerkezeti viszonyaitól függően pre- vagy szinorogén módon, majd elnyúló szubszekvens vulkáni tevékenységgel. Egyértelmű maximumot mutat a középső- felsőeocén ..határsávja”, a prepireneusi mozgás- hoz kapcsolódóan (6. ábra) . A térben és időben mutatkozó magmadiffer*enciáció értelmezése már túlmegy e dolgozat célkitűzésén. VÁLOGATOTT IRODALOM - AUSGEWA HLTE LITERATUR i. Andrussow, D.: Neues über die Epirogenese und Orogenese in den Westkarpaten . Geol. Rundschau Bd. 50, 1960. — 2. A p x a h r e ji b c k h íj, A. JL: TeoJiomMecKoe erpoeHHe CCCP. 3anaaHaa MacTb. Bbin. 2. MocKBa — JleHHHrpaA 1934. — 3. Au bouin, J., N e u m a n 11, M. : Contribution á l’étude stratigraphique et micropaléontologique de l’Éocéne en Gréce. Rév. de Micropal. 2, 1959. — 4. B a 1 k a y, B.: The tectonics of the Cenozoic volcanism in Hungary. Ann. Univ. Se. Bp. Sect. Geol., Tóm III. Budapest 1960. — 5. B a 1 u k, W., Kamienicka, M., Szczepanski, F. : Geológia Polski. Warszawa 1958. — 5 a. Báncila, I.: Geológia Carpaplor orientált Bucuresti 1958. — 6. B i e d a, F.: Starszy trzeciorz^d. (Reg. geol. Polski tóm I, Karpaty.) Kraków 1951. ' — 7. B o h u e b, E.: reojiorna Ha E-bjirapHH. MacT II. Coíjmn 1960. — 8. Christodoulou, G.: Geologische und mikropalaontologische Untersuchungen auf dér Insel Karpathos (Dodekanes). Paláontographica, Bd. 115 A. Stuttgart, 1960. — 9. Crnolatac, J., Milán, A.: Ein Beitrag zűr Kenu tnis dér Prominaschichten in dér Lika. Geol. Vjesnik 12. Zagreb 1959. — 10. Cehovic, V. : Geológia tret’ohomych vrstiev severného okraja handlovskej uhol’nej panvy. Geol. práce, zosit 53. Bratislava 1959. — 11. d p ő 6 bi m e b, A. B.: BepxHHií Mén h KapöoHaTHbie oTJioweHHa naneoreHa Ha CeBepHOM KaBKa3e. Tpyabi BHHTPM. JleHHHrpaa— MocKBa 1951. — 12. Dudich, E- jr. : Paláogeographischeundpaláobiologische Verháltnisse dér Budapester Umgebung im Obereozán und Unteroligozán. Ann. Univ. Se. Bp. Sect. Geol., Tóm II. 1958. — 13. reojTorna CCCP. CeBepHbiíí KaBKa3. Tóm IX. aacTb I. MocKBa— JleHHHrpaA 1947. — 14. G i g n o u x, M.: Géologie stratigraphique. Paris 1960. — 15. T o h e b, n.: Onwx 3a napanenH3auHH na naneoreHa b BariKaHCKHTe CTpaHH. Cn. Ha B-b/ir. reoji. a-bo, rög. VI I. kh. 1., Coc})hh, 1935. — 16. H a g n, H. : Geologische und pálaontologische Untersuchungen im Tertiár des Monté Brione und seiner Umgebung. Paláontographica 1956. — 17. H a m r 1 a, M. : O pogojih nastanka premogisc na Krasu. Razprave geol. porocila. Kn. 5. Ljubljana 1959. — 18. Haug, É-: Traité de géologie. Paris 1908 — 11. — 19. Horusitzky F., Szőts E. : Budapest környékének geológiája. Eocén-oligocén. „Budapest természeti képe”, Bp. 1958. — 20. Ilié, M. D.: Les dépőts éocénes du bassin moyen de Vales Ampoiului Monts Apuseni. C. R. Ac. Se. Roum. 19, 7. 1946 — 7. Bucuresti. — 21. Kecskeméti T. — kopek G.: A bakonyi eocén szintezése nagyforaminiferák alapján. Földtani Közlöny XC. 4. Bp. 1960. — 22. Kjhoiuhhkob, M. H.: OrpaTHrpacjjHH h (JjayHa HH>KHeTpeTHHHbix oTJioHceHHÍi YKpaHHbi. KneB, 1958. — 23- K o c h, A.: Az Erdélyrészi medence harmadkon képződményei. I. rész. Paleogén csoport. Földtani Int. Évkönyve Bp. 1894. — 24. Kopp, K. O. : Geologie Thrakiens I. Beschreibung und Vergleich intramontaner Tertiársenken beiderseits des Marmara-Meeres. N. Jb, Geol. Pál., Abh., 112. Stuttgart 1961. — 25. KopOÖKOB, H. A.: CnpaBOHHHK H MeTOAHHeCKOe pyKOBOACTBO no TpeTHMHbIM MOXUUOCKaM. BpioxoHorHe. JleHHHrpaA 1955. — 26. K r a u s, E.: Die Baugeschichte dér Alpen. Berlin 1951. — 2 7- K r a u s, E. : Über Definition und Wesen des Orogens. Geol. Rundschau Bd. 1950, 1960. — 28. KrivánP.: Mezozóos karsztosodási és karsztlefedési szakaszok, alsóbartoni sziklásparti jelenségek a Budai hegységben. A szubgresszió fogalma. Földtani Közlöny LXXXIX. 4. Bd. 1959. — 29. Ksiazkiewicz, M.: Sedimentation in the Carpathian Flysch Sea. Geol. Rundschau Bd. 47, I. 1958. — 30. Ksiazkiewicz, M.: Pre-orogenic sedimentation in the Carpathian geosyncline. Geol. Rundschau Bd. 50. 1960. — 3i.Kühn, O.: Das Altér dér Prominaschichten und dér innereozánen Gebirgs - bildung. Jb. geol. R. anstalt Jg. 91. Wien 1946. — 32. JI e m k o, E.: OaunanbHoe pa3BHTHe cjumma b Boctomhoh CnoBaKHH. MaT. Kapn. — Ba/iK. Acc. JV2 3. KHeB 1960. — 33. Lőrenthey I. — Beurlen, K.: Die fossilen Dekapoden dér Lánder dér ungarischen Krone. Geol. Hung. Ser Pál. 3, Budapest 1929. — 34. Macovei, G.: Asupra virstei §i variadéi faciesurilor terenurilor sedimentare din Dobrogea meri- dionalá. D. d. s. Inst. Geol. Rom. vol II. Bucuresti 1911. — 35. Ma j zon L-: Magyarországi paleogén Foraminifera-szintek. Földtani Közlöny XC. 3. Bp. 1960. — 36. M a h >k e h, >K. d).: HoBbie npeACTaBjieHHH 2* 148 Földtani Közlöny , XCII. kötet, 2. füzet o TpeTHMHOM oporeHe3e ÜMpeHeeB. H3B. Ak. HayK. CCCP. cep. reoji. 1960 JV26. — 37. Masaro witsch A. N.: Grundlagen dér regionalen Geologie dér Érdteile. Berlin 1958. — 38. M é s z á r o s M.: Az Erdélyi- medence középeocén képződményeinek paleoökológiai viszonyai a puhatestű fauna alapján. A Bolyai Tud. Egyetem Emlékkönyve, Cluj -Kolozsvár 1956. — 39. M é s z á r o s, N. ( = M.): Stratigraphie und Mol- luskenfauna dér Eozánablagerungen von Porce§ti. N. Jb. Geol. pal. Monatshefte, 1960, 5. - 40. Mészá - r o s, N. ( =M.) : Studiul litofacial §i paleogeografic al depozitelor eocene medii dela vest de Cluj. St. Univ. Babe§-Bolyai Geol.-Geogr., Cluj 1960. — 41. N e m k o v, G. I.: Nummuliten dér UdSSR und ihre strati- graphische Verteilung. Doki. Ak. Nauk. SSSR. (2) 9 7. Moskau 1954. — 42. O n c e s c u, N.: Geológia Republicii Populare Romíné. Bucure§ti 1959. — 43. riajieoreHOBbie oTjioweHHfl lóra eBponeücKOü MacTH CCCP. H3fl. Ak. Hayn CCCP. MocKBa 1960. — 44. Papp, A.: Vorkommen imd Verbreitung des Obereozans in Österreich. Mitt. Geol. Ges. Wien, Bd. 50., 1957. Wien, 1958. — 45. P a p p, A.: Grundzüge regionaler Stratigraphie. Tertiár I. Teil. Stuttgart 1959. — 46. RaileanuGr — SauleaE.: Paleo- genul din Regiunea Cluj §i Jibou (NV Bazinul Transilvaniei). An. Com. Geol. XXIX. Bucure§ti 1956. — 47. R u c h i n, E B.: Grundzüge dér Eithologie. Berlin 1958. — 48. S c h m i d t, K.: Zűr Deckentekto- nik des Hochbalkans. Geol. Rundschau Bd. 50., 1960. — 49. S c h w.a r z b a c h, M.: Das Kiima dér Vor- zeit. Stuttgart 1950. — 50. Strausz, E: Fazieskunde. MKFI Évkönyve XXVIII. Bp. 1928. — 51. Szádeczky-Kardoss Gy.: Erdély nyugati határhegységeinek képződése és kora. Földtani Köz- löny ÉVII., Budapest 1927. — 52. Szádeczky-Kardoss E.: Az erdélyi eocén petrogenezise. Földtani Közlöny ÉVI. Bp. 1926. — 53. Székyné F. V. — Barabás A.: A dunántúli felsőeocén vulkánosság. Földtani Közlöny EXXXIII Bp. 1953. — 54. Szőts E.: Magyarország eocén (paleogén) képződményei. Geol. Hung. ser. geol. tóm. 9. Bp. 1956. — 55. S z ő t s, E.: Note préliminaire sur la véritable position stratigraphique des roches de Ronca. C. R. somm. Géol. Soc. Fr. 61 — 63, Faris 1959. — 56. C t p a x o b, H. M.: OcHOBbi HCTopmiecKOH reojioruH. MacTb II. MocKBa —JleHHHrpaa 1948. — 57. Telegdi-Roth K.: Magyarország geológiája. I. Pécs 1929. — 58. Vadász E- Grosstektonische Grundlagen dér Geologie ETngams. Acta Geol., tóm III. Bp. 1955. — 59. Vadász E.: Földtörténet és földfejlődés. Bp. 1957. — 60. VadászE.: Magyarország földtana. II. kiadás. Bp. 1960. — 61. V a d á sz E.: On the problem of the Hungárián médián ,,massif”. Ann. Se. Univ. Bp. Sect. Geol. tóm IV. Bp. 1961. — 62. B a c h ji e h k o, B. K.: CTpaTurpa^Hn h (JiayHa mojuuockob aoneHOBbix OTJio>KeHHH KpuMa. JIchhh- rpan— MocKBa 1952. — 63. B h ji o b, O. C.: IlepeceKeHHe KapnaT. MaTepnanH Kapn. — BauK. AccoimauHH, .Ns 3. KneB 1960. — 64. B n ji o b, O. C., T ji y m k o, B. B., K y ji b q w u k m h, H. O., C ji a b h h, B. H.: CTpaTHrpa4)HH BocTOMHbix CoBeTCKHX KapnaT. MaT. Kapn.— Eajw. AcconuauHH, 3. KueB 1960. — 65. Zoubek, V. (ed.): Tectonic Development of Czechoslovakia. Praha 1960. Ábriss dér Parallelisierung und dér Entwicklungsgeschichte des Eozáns in Mittel- und Südost-Europa M. MÉSZÁROS, Kand. und DR. E. DUDICH JUN. Dér Aufsatz hat zum Zweck: auf Grund grosstektonischer, paláogeographisch- sedimentologischer und paláontologischer Analysen die eozánen Bildungen von Mittel- und Südost-Europa in grossen Zügen zu parallelisieren, ihre östlichen und westlichen Beziehungen von den Pyrenáen her bis zum Kaukasus nachzuweisen. Auf dem Gebiet zwischen dem Baltischen Schield tmd dér N ordaf rikanischen Tafel lásst sich eine zonale Anordnung dér eozánen Bildungen erkennen. Auf Grund des Charakters dér Krusten- bewegungen und dér Eigenartigkeiten dér Sedimentbildung werden folgende Zonen- typen unterschieden : epikontinentaler , , Plattform- ’ ’ Typus (mit kratogenem Unter- grund), epikontinentaler „Übergangs-” Typus (labilerer) und geosynklinaler Typus (mit orogenem Untergrund). Vöm Norden nach Süden zu, lassen sich folgende sieben Zonen erkennen (siehe die Karten-Skizzen und das Profil): I. Zone des Meeres dér nördlich vöm Karpat-Balkanischen Geosynklinalzweig gelegenen Plattform. II. Übergangszone zwischen dér Russischen Tafel und dem Karpat-Balkanischen Geosynklinalzweig . III. Zone des Karpat-Balkanischen Geosynklinalzweiges. IV. Übergangszone südlich vöm Karpat-Balkanischen Geosynklinalzweig. V. Zone des Geosynklinalzweiges von Dinariden-Pinden-Türkei. VI. Übergangszone am Rande des Adriatisch-Ágáischen Meeres. VII. Zone dér Nordaf rikanischen Tafel. Die einzelnen Zonen werden von den Verfassern beschrieben und mit Tafeln (II bis VIII) illustriert. Die Parallelisierung ist am besten zwischen solchen Zonen durchführ- bar, die zum gleichen Typus gehören (II, IV", VI. Zonen). Es werden die Entwicklungsgeschichte dér einzelnen Zonen, sowie ihre Verhált- nisse zueinander und die Grenzen ihrer Verschiebungen wáhrend des Eozáns behandelt. Die Trans- und Regressionen, die charakteristischen Litho- und Biofazies tmd die Fau- nenbeziehungen werden analysiert, wobei besonders die Nummulites perforatus- und Nummulites distans- Provinz berücksichtigt wird. lm allgemeinen unterscheidet mán zwei grosse Sedimentations-Zyklen (den unter-mitteleozánen tmd den obereozánen Mészáros M. — ifj. Dudich E. ; Közép- és Délkelet-Európa eocénje 149 Zyklus) . Die beiden Zyklen werden durch eine auf dem ganzen Gebiet erkennbare py- renáische Vorbewegung voneinander getrennt. Am intensivsten hat sich diese Bewe- gung im Balkan-Gebirge geáussert (als intensive Faltung). In den übrigen Gebieten hatte sie meistens eine Hebung zűr Folge mid wirkte sogar in den ,,Plattform,,-Gebieten. Da diese Bewegung eine allgemeine Frscheinung ist, kann sie mit einer speziellen Benennung, námlich als prápyrenáisch-balkanische Phase bezeichnet werden. Yerfasser weisen auch auf ihren Zusammenhang mit dem eozánen Vulkanismus hin, dessen Maximum ári dér Grenze Mittel-Obereozán zu beobachten ist (Fig. 2). A DÉL-ZALAI-MEDENCE MÉLYFÖLDTANI VÁZLATA DR. DANK VIKTOR* összefoglalás : A Dunántúl délnyugati részén elterülő Dél-Zalai-medence ma is jelentős tényezője a magyar olajtermelésnek. Itt találhatjuk az ország legrégebben ismert kőolajmezőit. A szerző énnek a már negyedszázada kutatás alatt álló területnek rövid | mélyföldtani vázlatát adja. A terület harmadidőszaki medencealjzata a medence belsejében nem ismeretes, a környezet alapján paleozoikum és mezozoikum egyaránt feltételezhető. A 4000 m-t meghaladó és a 3000 m-nél mélyebbere hatoló fúrások is középsőmiocén kép- ződményekben álltak meg. A terület a középsőmiocéntől erőteljesen süllyedt, és nagy vastagságú üledéktömeg halmozódott fel. Az üledékképződés a középsőmiocéntől (helvét, ' törtön) kezdve a szarmata emeleten át a pannóniai emeletig folyamatos és megszakítatlan volt. A tortonban és szarmatában általános regresszió csak a 'peremeken mutatható ki. Az elhatárolás részint mikrofauna, részint üledékkőzettani vizsgálatok alapján eszközölhető. A középsőmiocén, szarmata és az alsópannóniai korú rétegek leülepedési idején adva voltak az anyakőzet képződéséhez szükséges feltételek. A kőolaj és földgáztelepek túlnyomórészt az alsópannóniai alemelet homokkőrétegeiben halmozódtak fel. A felhalmozódást áz oligocén után meginduló kéregmozgások által létrehozott gyűrt formák adta csapdaképződési lehe- tőségek indokolják. A mozgások a szávai, stájer, rhodáni, román szakaszokon át napjainkig tartanak. A mozgások hatására a medence É-i határán továbbá Jugoszláviában is kimutat- hatóan K-ról D-fele irámuiló mozgásmechanizmussal jelentős rátolódási övezet jött létre. Az idősebb miocén-alsópannon képződmények határozottan gyűrtek, míg a fiatalabb mio-pliocén tagok csaknem szintes településűek, esetenként települt álboltozatba rende- ződtek. A medencének kőolaj földtani szempontból még jelentős perspektívái feltételezhetők. Nemcsak horizontális irányban kell a kutatásokat továbbfolytatni , hanem vertikális irányban a szénhidrogén tároló brachiantiklinálisok alatti idősebb üledékek és lehetőség szerint a medencealjzat elérését célzó nagymélységű kutatófúrások telepítése is szükséges. A jelenlegi Dél-Zalai-medencének nevezett szénhidrogénkutatási területegység a régebbi irodalomban Délnyugat-Dunántúl néven szerepel. K e r t a i Gy. 9 ma is a gyakorlati kutatások alapját képező szintézisében az ország területén hét medence- részt különböztetett meg. A zalai olaj vidék a ,, Délnyugat-Dunántúli mio-pliocén medence és annak mezozóos kerete” nevet kapta ebben a fejlődéstörténeti felosztásban. Északi részének, a Nagylengyel környéki területeknek beható tanulmányozása során a közel- múltban D u b a y L. [5“ egy észak-zalai és egy dél-zalai medencerészt különített el. Dél-Zalai-medence elhatárolása. A Dél-Zalai-medencét É-on egy ÉK — DXy-i irányban húzódó nagy tektonikai vonal határolja, melynek mentén az Észak-Zalai-medencében fúrásokkal feltárt mezozoikum itt feltehetően 2000 m-t meg- haladóan mélyebbre süllyedt. Nyugati és déli irányban, a medence, határainkon túl, jugoszláv területen folytatódik. DK-i irányban a még kérdéses aljzatú inkei .szerkezet, ÉK-felé a paleozoikum emelkedése, a neogén elvékonyodása, ill. a paleogén (oligocén) képződmények megjelenése adja a határt. Az említett határokat újabb kutatófúrásokból nyert adatok folyamatosan tovább módosítják. Az ilymódon körülhatárolt Dél-Zalai-medencében annak ellenére, hogy a kutató és feltáró fúrások száma kereken 1000, még nem ismerjük a 4000 m-t meghaladó vastag- ságú neogén képződmények medencealjzatát. A jugoszláviai, Dráva-medencebeli és a Buzsák — Karád környéki mélyfúrások tapasztalatai alapján medencealjzatként paleo- zoikum, részben mezozoikum ill. paleogén feltételezhető. A mélyfúrásoknak több mint 9°% ~a a budafai, lovászi, kiscsehi, lendvaúj falui, bajcsai szénhidrogéntároló alakulatok területén mélyült, míg a medence többi területéről gyér adatokkal rendelkezünk. A Dél-Zalai-medence határán — szemben a rétegtanilag mélyebben feltárt Észak- Zalaival — egyetlen fúrásból ismerjük a neogén medencealjzatot. A medence É-i peremén lemélyített Pusztainagyaród-i. sz. kutatófúrás a pannóniai képződmények és vékony * Előadta a Magyar Földtani Társulat 1961. június 29 — július i-i dunántúli vándorgyűlésén. D a n k V. : A Dél- Zalai-medence mélyföldtani vázlata 151 152 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 2. füzet tortónai lithothamninmos mészkő-összlet harántolása után, tektonikailag erősen igénybe- vett kataklázos-milonitos paleozóos gránitot ért el 1900 m mélységben. A medence belsejé- ben még a 3000 m-t meghaladó obornaki és budafai, továbbá a 4000 m-nél is mélyebbre hatoló lovászi mélyfúrások is a középsőmiocénben álltak meg. Rétegtani viszonyok Középsőmiocén képződmények Újabb módosító adatok napvilágra kerüléséig egyelőre ez az elnevezés látszik legmegfelelőbbnek, mert részint az üledékfolytonosság, részint az egyveretű mikrofauna alapján a tortónai és helvéti emeletek megbízható elkülönítése nem lehetséges. Mikro- paleontológiai vonatkozásban az apróbb termetű, csökkent számban megjelenő Fór ami ni- ferák, kőzettani viszonylatban az nralkodóan pelites ,,slír” kifejlődés alapján feltételez- hető, hogy alsó szakasza esetleg a helvéti emeletet képviseli már, egyébként a jelenlegi adatok alapján az egész vastag rétegösszlet a tortónai emeletbe tartozónak is tekint- hető. Vastagsága Lovásziban a 2000 m-t is meghaladja. Elhatárolás. A középsőmiocén képződményeket felfelé a szarmata felé egyrészt faima alapján (. Ervilia, SyndesnÁa, csökkentsósvízi Foraminiferák megjele- nése), másrészt a szarmatára jellemző, úgynevezett csíkos márga kifejlődéssel határol- hatjuk el. A mélység felé vastagságát még nem ismerjük. Kifejlődések. A középsőmiocén képződményeket kőzettani kifejlődésük alapján egy alsó, uralkodóan pelites és egy felső, uralkodóan meszes — homokos fáciessel jellemezhető szakaszra tagolhatjuk. Faunisztikailag mindkét szakasz Foramini- fera-faunája azonos, az alsó szakaszban azonban az alakok kisebb termetűek és csekélyebb számban vannak képviselve. Az alsó szakasz legjobban Lovásziban van feltárva, ahol mintegy 1300 m vastagságú, uralkodóan sötétszürke homokos-márga összletben az ún. ,,slírben” haladt a véső és abban is állt meg 4000 m-t meghaladó mélységben. Az egyveretű, nyugodt csendes vízi „slír” fáciest helyenként alárendelt mennyiségben meszes kötőanyagú, csillámos glaukonitos homokkő és bentonitosodott tufacsíkok tarkítják. Gyakran észlelhetők csúszási felületek, repedések epigenetikus, kalcitkitöltésekkel. A magfúrásokból nyert kőzet anyagokon több ízben megfigyelhettünk szénült, piritesedett nö vénymar ad vénvokat, beszáradt olaj cseppeket, friss törési felületeken pedig bitumenszag volt érezhető. Makró- faunája gyér, alulról felfelé haladva egyre nagyobb számban megjelenő, a tortónai emeletre jellemző Foraminif érákat főleg Candorbulinák és Globigerinák képviselik. Az összlet nagy vastagsága az üledékgyűjtő gyors és állandó süllyedésére utal, melyben időn- ként adva voltak a szénhidrogén- anyakőzet képződési feltételei. Hasonló kifejlődésben nyomozhatjuk a középsőmiocén alsó szakaszát a budafai boltozat területén is, mintegy 600 m eddig ismert vastagságban feltárva. Obornakon a 900 m vastagságban harántolt slír jellegű rétegösszlet alsó harmadá- ban 400 m vastagságú durva törmelékes kőzetekből álló képződmény települ. Kőzet- anyaga uralkodóan mészkő és dolomit. A több cm átmérőjű törmelék valószínűleg az Észak-Zalai-medence közeli mezozóos hegységvonulatáról származik, mely szigethegység- ként emelkedett ki a középsőmiocénben. A meszes kőzetfácies mellett riolitos, andezites jellegű tufa és tufás homokkő betelepülések is gyakoriak. Ennek a slírbe települt rétegcsoportnak megfelelőjét megtaláljuk a lovászi és budafai területeken is finomabb, 2 — 3 mm átmérőjű mészkőtörmelék formájában, 10 — 30 m vastagságban, a szigethegységtől való nagyobb távolságnak és a medence jellegnek megfelelő kifejlődésben. A felső szakaszra az egyre uralkodóbbá váló durvább törmelékes homokos és lithothamniumos mészkő kifejlődés jellemző, különösen kezdetben feltűnően gyakori glaukonittartalommal, és általában igen gazdag tortónai Foraminifera-faunával. Ez az D a n k V. : A Dél- Zalai-medence mély földtani vázlata 153 üledékösszlet fokozatos átmenettel fejlődik ki a slír fáciesből. A pszammitos és litho- thamniumos mészkő kifejlődések sekélytengeri, üledékképződésre. Gyakori anyagválto- zás a süllyedés mértékének gyors változásaira utalnak. A gyors üledékképződés következté- ben, a különböző szemnagyságú törmelékes kőzetekből álló rétegek kompakciója révén rendkívül változatos réteghatárok, atektonikus jelenségek jöttek létre, gyakori a gyüre- dezettség, vízalatti rogyás, homokkőben települt közvetett rétegzettségű márgalencsék, márgába belegyűrt homokkőtömzsök. A márgarétegekben rendkívül gyakoriak a repe- dések, csúszási tükrök. Egyes márgarétegek magmintáiban friss törési felületen bitumen- szag és beszáradt ölaj cseppek voltak megfigyelhetők (anyakőzet). A meszeslithothamniumos homokos fácies gazdag tortónaira jellemző Foramini-fera faunát tartalmaz (Candorbulina, Globigerina, Robulus, Anomália, Nodosaria félék.) Amak- rofaunát rosszmegtartású molluszkahé jakon kívül szivacstűk, echinús tüskék képviselik. A középsőmiocén felső szakaszában is jellemzően gyakoriak a bentonitosodott tuf a-közbetelepülések . A felső szakasz képződményeit vastag kifejlődésben találjuk meg a budafai és lovászi boltozatok területén Óbornak, Magyarszentmiklós környékén, valamint a bajcsai területen. Északon a medencehatár felé el vékonyodnak és már csak néhány méter vastag lithothamniumos mészkő képviseli őket (Pusztamagyaród). Az országhatáron túl jugoszláv területen a selnicai fúrásban 2038 m vastag tortónai összlet települ a bizony- talan kormeghatározású triász (wengeni?) rétegeken, Petisovcen 2000 m-től 2500 m-ig haladt tortónai képződményekben a fúrás és abban is állt meg. Északi irányban a nagy tektonikai vonal közelében itt is elvékonyodik a tortónai és a Lj utómért ől É-ra mélyült fúrásban (Bakovci) az 1466 m-ben talált ópaleozóos metamorf medencealjzat felett már csak 5 m vastagságú volt. A középsőmiocén képződményekben gyakoriak a szénhidrogénnyomok. A vastag rétegösszlet harántolásakor több alkalommal figyelhettünk meg anyakőzet jellegű bitu- menes márga kifejlődéseket, a homokos, porózus kőzet-fáciesben pedig olaj és gáznyomo- kat észleltünk. Sajnos ezek a tortónai tárolókőzetek nem alkalmasak kitermelhető szénhidrogénmennyiségek tárolására tömöttségük és rossz áteresztőképességük követ- keztében. Csekély szénhidrogén előfordulás ismeretes Budafa, Lovászi területéről, a jugoszláviai selnicai tortónai rétegösszletből. Gazdasági jelentőségük azonban nincs. Szarmata emelet Elhatárolás. Képződményei a területen fokozatos átmenettel, megállapít- ható diszkordancia nélkül települnek a középsőmiocén képződményekre. Lefelé a határt a tengeri sztenohalin Foraminiferák hiánya, a csökkent faj és egyedszámú csökkentsós- vízi Foraminiferák, valamint a szarmata szint jelző molluszkáinak megjelenése ( Tapes , Macira, Ervilia) alapján vonhatjuk meg. Felfelé a határ megállapítása nem ilyen egy- értelmű, mert a szarmata képződmények üledékfolytonossággal, egy faunamentes átmeneti szakasz közbeiktatásával, kapcsolódnak az alsópannóniai alemelethez. A szarmatára jel- lemző ,, lemezes" márga képződmények (világossárga mészmárga - bamássárga és sötét szürke márgával való váltakozása) az alsópannóniai sorozatban már elmarad. Az átmeneti szakaszt ma még bizonyítékok híján egyesek alsópannóniaihoz. mások szarmatához tar- tozónak tekintik. Kifejlődések. Általánosságban jellemző a szarmata képződményekre a középsőmiocén felső szakaszához viszonyítva az üledékgyűjtő süllyedésének viszony- lagos meglassulása, a finomszemű pelites üledékek szerepének növekedése. A csendes, rosszul szellőzött vízben leülepedett, sötétszínű, gyakran fmomhomok csíkokkal levelesen rétegzett márgarétegekben gyakoriak a markazitos bevonatú növénymaradványok, Foraminif éra- vázak, beszáradt olaj cseppek. A kőzet friss törési felületén bitumenszag érezhető, porított anyagából éterrel olaj extrahálható. Drávaszerdahety * Mura Budafapuszfa Pusztamagyaród 154 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 2. füzet <« f„tn 2 o x • . í- £,<1; 170 Ö N Ü.fe'öü 1/5 5 c 3 -* tj tfí** m •3 3 S a jssü íta ko’o "2 te & . 0 cö in a; t/T s^i tn qj - +j o « >>Ö.Sg C •gS&c ^ N (C §-&S’l .s*3£ ü S 03 ^ '2 > O :£j..c M O a u 'vd 0.2 o o a Cd C !'5wo y . . ; 2.73 -+ i M'0 - )sb« i o 2 s >,0 ' 4|rt >^T a § Mö ö .2 lSs Sl S sj cd >£ o 3 y y 'g-O’S a y Ph o y •&& A durvább törmelékes üledékeket közép és finomszemű, tömött, meszes kötőanyagú ho- mokkőrétegek képviselik. Ősmaradványokat tekintve általánosan el- terjedtek a szénült növénymaradványok, különö- sen a homokos fáciesben, ami anyagszállítás szem- pontjából a szárazföld közelségére utal. A Fora- miniferák közül az Elphidium, Rotalia, Cibicides, Nonion, Uvigerina félék egyedszámban is meg- csappant képviselői ismeretesek. A puhatestűekét Ervilia, Syndesmia, Mactra, Tapes, Catáium félék képviselik. A bitumenes, sávos márgaösszletekben különösen gyakoriak a halpikkelyek, úszótüskék. A szarmata képződmények vastagsága Budafa, Lovászi környékén 180 — 220 m, Oltárcon 80 — 90 m, észak felé a nagy tektonikai vonal köze- lében el vékonyodik, helyenként hiányzik, a nyugati határszél közelében Csesztreg környékén 300 m, jugoszláv területen Selnicán 200 m, Petisovcin 300 m, a Ptuj — Ljutomeri-szinklinális területén hiányzik. Változó vastagságviszonyai a szarmata emelet általános regressziós jellegét tükrözik. Anyakőzet jellegét tekintve a szarmata bitumenes pelites kifejlődések jelentős szerepűek a dél-zalai antiklinálisok területén felhalmozódott szénhidrogénkincs kialakulásában. Homokkő kifej- lődései azonban néhány jelentéktelen kőolaj és gáz előfordulástól eltekintve tárolókőzetként gazda- ságilag nem jöhetnek számításba. Pannóniái emelet Elhatárolás. Képződményei folya- matos üledékképződéssel települnek a szarmata üledékekre. Az elhatárolás, a faunamentes átme- neti szakasztól eltekintve, a Fór amin if érák el- maradásával és az alsópannóniai alemeletre jel- lemző molluszkák megjelenésének segítségével történik. Felfelé a határt kőzetkifejlődés alapján a levantei durva törmelékes képződmények meg- jelenésével vonjuk meg. Kifejlődések. A pannóniai emelet részletes rétegtani és. kőolaj földtani viszonyait Barnabás — Strausz[i] alapvető munkája óta is számos tanulmány ismerteti, ezért csak a Dél-Zalai-medence földtani felépítésének vázo- lásához szükséges jellemző adatok ismertetésére szorítkozunk. A pannóniai képződmények átlag vastagság a 1500 — 2000 m. Két alemeletre osztható: az D a n k V. : A Dél-Zalai-medence mélyföldtani vázlata 155 uralkodóan márgás kifej lődésű, ritkább homokkőbetelepülésekkel jellemezhető alsópannóniai- és a homokkő és agyagrétegek sűrű váltakozásából álló felsőpannóniai alemeletre. Az alsópannóniai medenceüledékekre jellemző a szarmata és a felsőpannóniai képződményekkel szemben a tagoltabb jelleg. Az egyes homokkőcsoportok ill. márga- r étegek közel azonos egymásra következésben nyomozhatok nagy területen, így meg- lehetősen pontos korreláció lehetséges. Alsó szakasza ősmaradványokat gyéren tartalmaz. Ezek főleg rossz megtartású, csökkentsós vízi puhatestű héj maradványok. Az üledékképződés durvább pszammitos képződményekkel indul, majd a Délnyugat-Dunántúli-medencében mindenütt meg- található rendkívül szinttartó 80—120 m vastagságú márgakifejlődéssel folytatódik. Ez a vastag, szürke, barnásszürke, kemény, helyenként kissé homokos, bitumenes márgaösszlet a Dél-Zalai-medencében ,,lenti-márga”, az Eszak-Zalai-medencében ,,hahóti márga” néven ismeretes. Eeülepedési körülményei hasonlóak lehettek a szarmatá- ban és a középsőmiocénben képződött bitumenes anyakőzetéhez. Friss törési felületén bitumenszag kíséretében olajcseppek észlelhetők s pora az étert sárgára festi. A középső szakaszban az antiklinálisok területén jól azonosítható homokkő- rétegek tartalmazzák a Dél-Zalai-medence szénhidrogénkincsének gyakorlatilag teljes egészét. Tekintettel nagy gazdasági jelentőségére ez az 5 — 700 111 vastagságú rétegösszlet rendkívül alaposan és sokoldalúan tanulmányozott. Jugoszláv területen felszíni kibúvás- ban is megvan Selnica környékén. A felső szakaszt uralkodóan márgakifejlődés jellemzi nem nagy távolságon belül kiékelődő homokkő betelepülésekkkel. A homokkőlencsék szénhidrogéneket nem tar- talmaznak. Az alsópannóniai alemelet üledékei sekélytengeri képződmények. Szárazulat közel- ségére utalnak a gyakori növénymaradványok, a durvább terrigén eredetű törmelékes kőzetkifejlődések. Oxigénhiányra, redukáló környzethatásra vallanak a bitumenes márga- rétegek. A sótartalom csökkenését a szintezésre is alkalmas Congevia és Limnocardium félék maradványai regisztrálják. A felsöpannóiiiai alemelet az antiklinálisok területén 5 — 600 m, a medence É-i és D-i felében 1200—1300 m vastagságban mutatható ki. Agyag, homokkő sűrű válta- kozásából áll, melyet fás-földes barnakőszén betelepülések tarkítanak. Ebben a rétegösszletben a rétegek korrelációja nem lehetséges megközelítő pontos- sággal sem. A felsőpannóniai alemelet képződményei Délnyugat-Dunántúlon általános elterjedésűek, transzgressziós jellegűek. A felsőpannon végén gyakoriak a földes-fás barnakőszén kőzetbetelepülések, keresztrétegzettség, deltaképződésre utaló jelenségek melyek a pannonvégi medence feltöltődését' regisztrálják. Szénhidrogénképződés és tárolás szempontjából gazdasági jelentősége nincs. A levantei emelet durva törmelékes, kavicsos képződményeivel, valamint a negyed- kori üledékekkel ezúttal nem foglalkozunk. Sztratigráfiai összefoglalás A. Dél-Zalai -medencében a középsőmiocén részleges ismeretén túl az idősebb kép- ződmények valószínű elhelyezkedésére vonatkozóan az észak-zalai, a jugoszláviai, a Buzsák, Karád, Inke környéki, továbbá a Dráva-mentén folyó kutatások adatai alapján csak hozzávetőlegesen tudunk következtetni. Ezek szerint a dél-zalai neogén medence- aljzataként ópaleozoós, újpaleozóos, mezozóos és paleogén (oligocén) képződményeket egyaránt feltételezhetünk változatos elrendeződésben. A kérdés végleges eldöntése csak mélyfúrásokkal lehetséges. Ma még azonban a középsőmiocén képződmények vastag- 156 Földtani Közlöny, XCII. kötet , 2. füzet ságát sem ismerjük a medence belsejében, csupán annyit tudunk, hogy a Dél-Zalai - medence már a középsőmiocénben igen erőteljesen süllyedt és benne vastag üledék- tömeg halmozódott fel. Ebben a vastag üledékösszletben a tortónai emelet mellett esetleg a helvéti is képviselve lehet, erre azonban egyelőre adatokkal alátámasztható bizonyí- tékunk nincs. A medenceperemeken É-on, K-en és D-en a középsőmiocént jóval véko- nyabb esetleg csak néhány méter vastagságú (Hahót, Pusztamagyaród), leginkább tortónai lithothamniumos mészkő kifejlődésben találjuk a mezozóos vagy paleozóos aljzatra települve. Jugoszláv területen Selnica környékén a triász vagy újpaleozóos mészkőre 2038 m vastagságban települnek tortónai üledékek, ÉNy-i irányban azonban fokozatosan el vékonyodva kiékelődnek. A középsőmiocén sekélytengeri képződményekre üledékfolytonossággal települnek a szarmata tenger csökkentsósvízi rétegei azonos fácies- ben. A Dél-Zalai-medencében a szarmata és alsópannóniai alemelet között ugyancsak hézagtalan az üledékfolytonosság . A szarmata emelet a medence belsejében az átmeneti szakasszal együtt eléri a 220 m vastagságot is. Medenceperemi kifejlődése a középső- miocénhez hasonlóan jóval vékonyabb, helyenként néhány méterre redukálódik, sőt hiányzik is. Selnicán a budafa-lovászi területekhez hasonló vastagságban ismeretes, ÉNy-i irányban, miként a tortónai képződmények, kiékelődik. A folyamatos süllyedés és üledékfelhalmozódás a kiédesedő vizű alsópannóniai alemeletben is tovább tartott a területen. A középsőmiocén, szarmata és alsópannon alsó szakaszán képződött anya- kőzetekből az olaj és gáz az alsópannóniai alemelet középső szakaszán kifejlődött homokkő csoportokban halmozódott fel az ott kialakult csapdákban. A folyamatos süllyedés a felső- pannóniai alemeletben általános jellegűvé válik, majd a felsőpannóniai végén bekövet- kezett feltöltődés és kiemelkedés zárja le a miocénben megindult, megszakítatlan nagy üledékképződési szakaszt. Az üledékgyűjtő, melyben a lerakódás végbement, mindvégig sekélytengeri jellegű lehetett, erre utal a pszammitos üledékekben a terrigén anyag túlsúlya, és a pszammitos és pelites üledékekben egyaránt gyakori szárazföldi növény- maradványok gyakorisága. A rohamos, gyors üledékszállitási szakaszokat időnként nyugodt, csendes, pangó vízben történő pelites kőzetkifejlődéseket eredményező idő- szakok váltották fel. A sótartalom változását a makro- és mikrofauna sztenohalin alakjai regisztrálták, lehetővé téve a sztratigráfiai szintezést ebben az egyveretű medence- kifejlődésben. A neogén teljes vastagsága a medence belsejében, figyelembe véve az eddig lemé- lyített hazai, valamint a jugoszláviai mélyfúrások adatait, mintegy 5000 m-re becsülhető. Szerkezeti viszonyok PappS. és Pávai Vájná F. [18, 19] a dél-zalai területen megindult fel- színi földtani térképző munkálatok idején abból az elméleti feltételezésből indultak ki, hogy a jugoszláviai ún. száva redők hazai területen is folytatódnak. Budafa környékén sikerült is kimutatniok egy jól záródó antiklinálist a felszínen végzett dőlésmérések segítségével. Ezen a helyen az utólagos gravitációs geofizikai vizsgálatok maximumot állapítottak meg. Jugoszláviában a felszínen is jól nyomozható antiklinális vonulat Selnica környékén két részre ágazik és nyugat-keleti irányban húzódik végig a Dél- Zalai-medencében. Ez az ún. budafai nagy antiklinális vonulat, melyen kisebb brachi- antiklinálisként helyezkednek el a szénhidrogéntároló szerkezetek: északon Lovászi, Vétyem, délen Újfalu, Kiscsehi-Budafa és a szénhidrogéneket nem tartalmazó oltráei (Óbornak) kiemelkedés. Keleti szárnyát még nem ismerjük kielégítően, nyugati részén találhatók a határon túl a dolinái, petisovcei, peklenicai és selnicai szénhidrogén elő- fordulások. D a n k V. : A Dél-Zalai-medence mélyföldtani vázlata 157 Az enyhén diszharmonikus és gyengén aszimmetrikus boltozatok keletkezésének okát a kutatók egy része a rétegek kompakciójában, mások gyűrt formákat létrehozó oldalirányú erőhatásokban látják. A legutóbbi évekig, kellő cáfoló adat híján, elfogadhatónak látszott a preformált aljzat hegységrögeihez simuló, folyamatos süllyedéssel kialakult települt szerkezet elgon- dolása. Az újabb adatok azonban mást bizonyítanak. Az Észak-Zalai-medence déli határán feltételezett nagy rátolódás [5] a pusztamagyaródi gránitot összetörte és miloni- tos kataklázos szövetűvé alakította. Ez az oligocén után megindult és a pliocén derekáig tartó déli irányú erőhatás gyűrte redőkbe a miocén és pliocén rétegeket a Dél-Zalai- medencében. Ugyanezen erőhatás következtében a jugoszláviai Drávaszerdahelyen mélyített fúrásban a triász mészkő és dolomit kétszer is rátolódott az oligocén homokkő és agyagrétegekre. Az oligocénre tortónai képződmények, majd a szarmata és pannóniai üledékek települnek. A rátolódás tehát az oligocén és tortónai emeletek között a szávai orogén fázissal kezdődően történhetett. A mozgások a miocéntől a felsőpannóniai alemeletig mutathatók ki biztosan, de napjainkig feltételezhetően tartanak a Dél-Zalai-medencében (szávai, stájer, rhodáni, román szakaszok). A felsőpannóniai képződmények csaknem szintes településűek a mélység felé egyre erőteljesebben hajlított idősebb képződmények- kel szemben. A gyűrődéssel egyidejűleg töréses formák is kialakultak, melyek szerepe a hajlított formákkal szemben alárendelt, kőolajtermelés szempontjából azonban nagy gyakorlati jelentőségű. Lehetséges, hogy a jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján alkotott elképzelés a dél-zalai antiklinális vonulatok keletkezésére vonatkozóan a jövőben módosulni fog. Azonban már most megállapítható, hogy miután a medence É-i ÉK-i határán s az emlí- tett jugoszláv területen rátolódás ismeretes, továbbá a Dél-Zalai-medence É-i peremén 2000 m-t meghaladó süllyedés mutatható ki a neagén aljzatra vonatkozóan az Észak- Zalai-medencéhez viszonyítva, nem feltételezhető, hogy a 4000 m-t meghaladó képlékeny üledéktömeg mozdulatlan maradt s a mélyben húzódó éles alaphegység gerincekre simulva csak települt álboltozatok kialakulására volt lehetőség. Kőolajföldtani vonatkozások A Dél-Zalai-medence sokáig a gazdasági jelentőségű kőolaj előfordulásoknak szinte egyetlen területe volt hazánkban. Az Észak-Zalai -medencében feltárt nagylengyeli terület, valamint a Nagy alföldön elért újabb kutatási eredmények ezt a helyzetet alap- vetően megváltoztatták ugyan, de még mindig jelentős a terület könnyűolaj termelése. A mintegy 1764 km2 kiterjedésű medencében a szénhidrogéntároló szerkezetek össz- területe 32,11 km2, az össz-medenceterületnek 1,8% -a. Ha figyelembevesszük azt a tényt, hogy az eddig megkutatott 11 szerkezet közül 4 volt eredményes, akkor a továbbiakban ezzel a 36,4%-os sikerességi téyezővel számolva még 13 újabb szerkezet megkutatása esetében 43 km2-nyi szénhidrogéntartó terület megtalálását remélhetjük. A régebbi termelő területeken is van még vertikális irányú kutatási lehetőség, hiszen még ma sem ismerjük a szénhidrogéntartó brachiantiklinálisok medencealjzatát. Ehhez azonban 5000 m mélységig hatoló fúrások szükségesek, melyek segítségével remél- jük, hogy a rendkívül értékes mély földtani adatszerzés mellett a medencealjzat eléréséig további szénhidrogéntároló rétegeket is találunk. 158 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 2. füzet IRODALOM - REFERENCES I. Barnabás K. — Strausz E.: A délnyugat-dunántúli pannónikum. Kézirat 1947. — 2. D a n k V.: Termelőszintek alá hatoló fúrások a budafapusztai és kiscsehi olajmezőben. Vállalati jelentés B. K. V. 1958. — 3- Dank V.: A budafai szénhidrogéntároló szerkezet földtani és termelésgeológiai viszonyai Vállalati jelentés B. K. V. 1958. — 4. D a n k V.: Mélyszerkezeti kutatások geológiai eredményei és gazda- sági kilátásai a budafapusztai boltozaton. Bányászati Eapok 1959. 8. sz. — 5.D u b a v X,. : Az észak- zalai medence fejlődéstörténete a kőolajkutatás tükrében. Kézirat 1960. — 6. K e r t a i Gy.: A déldunántúli magyar kőolaj és annak termelési problémája. Dunántúli Tud. Gyűjteménv. Pécs 1947. — 7. Kertai Gy. : A magyarországi kőolaj és földgáztelepek keletkezése. MTA Tud. Oszt. Közi. V. 3. 1952. — 8. Kertai Gy.: Oil and natural gas in Hungary. Acta Geologica 1957. — 9. K e r t a i Gy. : A magyarországi medencék és a kőolajtelepek szerkezete a kőolajkutatás eredményei alapján. Földtani Közlöny. EXXXIV. 1957. — 10. KocsisÁ.: Az obomaki mélyfúrások geológiai eredményei. Földtani Közlöny EXXXIV. 1954 — II. Strausz E-: A dunántúli pannon szintezése. Földtani Közlöny EXXI. 1941. 12. StrauszE.- Adatok a dunántúli neogén tektonikájához. Földtani Közlöny EXXII. 1942. — 13. Strausz E.: Az üledékképződés ütemessége. Földtani Közlöny EXXIX. 1949. A 14. S t r a u s z E.: Miocén képződmények a DNy-dunántúli fúrásokban. Földtani Közlöny EXXX. 1950. — is.SzepesházvK.: Adatok a dél- zalai medencebeli miocén-képződmények sztratigráfiájához. II. Oltárci terület. Kézirat 1955. — 16. Majzon E-: Kőolajfúrásaink újabb rétegtani eredményei. Földtani Közlöny EXXXVI. 1956. — 17I Nyíró M. R.: Adatok a dunántúli medencerészek tortonai üledékeinek mikrofaunisztikai jellegéhez. Földtani Közlöny XC. 1960. — 18. Pap p S.: Az Eurogasco dunántúli petróleum és gázkutatásainak ismertetése. „Ásványolaj” 1935. — 19. P a p p S.: A MAORT földiolaj és földgázkutatásai a Dunántúlon. Bányászati Kohászati Eapok 1939. — 20. V a j k R.: Adatok a Dunántúl tektonikájához geofizikai mérések alapján. Földtani Közlöny EXVII. 1937- — 21. Völgy i E.: A lovászi közép- és mélyszintkutató fúrások olajföldtani eredményei. Kézirat. 1955. — 22. Völgy i E-: Miocén üledékek kifejlődése a lovászi mély- fúrásokban. Földtani Közlöny EXXXVI. 1956. Sketch of the deep geological structure of the South Zala Basin DR. V. DANK During 15 years (1937 — 1952) the South Zala Basin was the single actively produc- ing and, at the same time, most perspective area fór oil prospection in Hungary. The Neogene sediments ha ve accumulated in the Basin, forming very thick series. Therefore, in spite of the fact that the number of deep boré wells pút within the Basin equals roughly to 1000, in the Central part of the Basin the basement remained unknown up to the present time. Evén the boré wells penetrating to depths over 3000 m and 4000 m have stopped within Middle Miocéné rocks. As far as the probable position of the older rocks is concerned, we can draw only conclusions on the basis of the evidence of investigations carried out in North Zala, Yugoslavia, along the river Dráva, as well as in the surroundings of Buzsák, Karád and Ilike. According to this evidence, we may presume the basement of the Neogene basin of South Zala to be represented by Lower and Upper Paleozoic as well as by Mesozoic and Paleogene rocks, being arranged in a very diversified .manner. With our present knowledge we may ascertain that, during the Middle Miocéné the Basin was subjected to intensive sinking. In Lovászi the deposits of this epoch are known to have a thickness exceeding 2000 m. The lower, about 1300 m thick section of this series is characterized by a uniform, predominantly schlier facies. Its scarce Foraminifera fauna is represented by Tortonian forms; upwards, Candorbulinae and Globigerinae become more and more abundant. Carbonized, pyritized plánt fossils, Foraminifera shells and dried up oil drops are common. Thus, the conditions fór the formation of the hvdrocarbon mother rock have existed in this locality. The upper section of the series is characterized by a facies composed of coarser detritic elements with abundant Tortonian maríné Foraminifera fauna and intercalations of Lithothamnium- bearing limestones ( Candorbulinae , Globi- gerinae ). In both sections bentonitized tuff veinlets appear very often. Owing to the compactness of the rocks and totheir high lime content, the Middle Miocéné has no importance as a reservoir fór hydrocarbons. The shallow maríné Middle Miocéné deposits are overlain by brackish Sarmatian beds showing a continuous sedimentation with identical lithofacies. The over-all regression which has taken piacé at the end of the Sarmatian epoch can be traced only on the basin margins in view of the evidence of negative coast shifting. Compared with the Middle Miocéné, the rate of subsidence of the area of sedimentation has decreased. From the dark maris deposited in quite ill-aerated waters, bitumen can be extracted; dried oil drops and fossils coated by marcasite appear very often. The Sarmatian beds show the character of mother rock. Conceming their reservoir capacity, the Sarmatian sandstone facies have no economic significancer Their thickness varies on the territory of Hungary within the rangé of 80 to 220 m. The forma- tions of the Pannonian stage, the presence of which can be ascertained in the inner part of the Basin, follow above the Sarmatian beds by continuous sedimentation. Apart from D a n k V. : A Dél- Zalai-medence mélyföldtani vázlata 159 a smaller unfossiliferous layer, the boundaries between the two can be drawn where the foraminiferal remains disappear and the Lower Pannonian molluscs make their appearance. The Pannonian rocks denote, again, an intensive sinking of the sea bottom; they are transgressive in character their average thickness being 1500 to 2000 m. They may be subdivided in two sub-stages: Lower Pannonian represented mainly by marly facies with sporadically occurring intercalations of sandstones, sands and clays. The thick (80 to 120 m) layers of bituminous maris which may be observed within the Lower Pannonian (Hahót, Lenti, Lispe maris) seem to represent the mother rock. The Lower Pannonian sandstone layers lend themselves fór excellent reservoir rocks of hydrocarbons. Actually the hydrocarbon reserves of the South Zala Basin are contained as a whole in the Lower Pannonian sandstone beds. The average thickness of the latter is within the rangé of 500 — 700 m. The formations of the Upper Pannonian snb-stage alsó transgress over the Lower Pannonian rocks and on the basin margins they overlie directly the Paleozoic basement. In the northern and Southern parts of the basin their thickness reaches even 1200 to 1300 m, bút in generál they are of 500 to 600 m thickness. From the point of view of hydrocarbon formation and of reservoir capacity they are unsignificant. With regard to the tectonic conditions, the Basin is characterized by a large anti- clinal beit trending from the west to the east which, in Yugoslavia, can be traced alsó on the surface. This is the so-called Budafa major anticline within which the hydrocarbon- bearing areas (Lovászi, Vétyem, Újfalu, Kiscsehi, Budafa) form minor brachy anticlines. Formation of slightly unharmonious and somewhat asymmetrical anticlines is due to earth crust movements taking piacé since the Oligocene up to the present time.The Savian movements created an overthrust zone traceable in the northern part of the basin and alsó in Yugoslavia. As a consequence, the thick mass of plastic sediments, enclosed- between the more rigid formations representing a frame both in the north and the south, underwent folding. The hydrocarbon content has accumulated in the Lower Pannonian sandstone beds. As to oil geology, the Basin is still at the present fully perspective. In addition to the explorations to be carried out horizontally, we have intended to continue with the prospection of the anticlines alsó vertically. However, in order to meet our plans, we must succesfully accomplish drilling, casing and completing of deep boré wells penetrat- ing to a depth of 5000 m, as well as we have to obtain positive results by analysing the samples taken from them. A BALATONFELVIDÉKI PERMI HOMOKKOÖSSZLET KVARCPORFIRANYAGÁNAK EREDETE JUHÁSZ ÁRPÁD (XIII -XVI. táblával) Összefoglalás : A balatonfelvidéki perm-időszaki törmelékes kőzetek nagy mennyi- ségben tartalmaznak kvarcporfir törmeléket. Ennek származására vonatkozóan — részletes kőzettani vizsgálat hiányában — az volt a felfogás, hogy a mecseki alsópermi kvarcporfirral egyezik meg, és lényegesen eltér a Balatonfelvidéken eredeti településben található, a fillit-összletbe tartozó, dinamometamorf kvarcporfir típusoktól. Szerző vizsgálatai ettől a felfogástól eltérő eredményre vezettek. A kvarcporfir kavicsok ugyan nagyon mállott anya- gúak, ásványos és kémiai összetételük megváltozott, azonban szövetük és ép porfiros elegy- részeik alapján sok esetben kimutatható volt a fillit-összletbe tartozó kvarcporfirral való rokonságuk. Általában kisebb a kristályossági fokuk és kisebb dinamometamorf átalakulást mutatnak. A mecseki kvarcporfir kavicsok összehasonlítás céljából végzett tájékozódó jellegű vizsgálata kimutatta a két terület kvarcporfir típusainak ásványos, kémiai össze- tételben, szövetben és az átalakulásban megnyilvánuló lényeges különbségét. A permi ég- hajlaton bekövetkező mállással foglalkozva szerző megállapítja, hogy a balatonfelvidéki törmelékes kőzetek esetében a törmelékes szemcsék kovás-kaolinos átalakulása jórészt már az üledékgyűjtőbe jutás előtt megtörtént. A balatonfelvidéki permidőszaki kongolomerátum és homokkő állandó összetevője a kvarcporfir. Kavicsként nemcsak a konglomerátumban, hanem középszemű homokkő- ben is gyakori, de homokos szemcsenagyságban ugyancsak fontos kőzetalkotó elegyrész. A permidőszaki konglomerátummal foglalkozva már id. Lóczy I,. is megemlékezik kvarcporfirkavicsokról [4]. Schafarzik F. permidőszaki konglomerátumból három kvarcporfirkavicsot („görgeteget' ) vizsgált meg [5]. Ezek a sötétvörös vagy violaszínű kavicsok felzites alapanyagú, porfiros ortoklász- és kvarcszemcséket tartalmazó kvarc- porfirkavi csóknak bizonyultak. Plagioklászt egyik kavicsban sem talált. J a n t s k y B. szerint a permidőszaki konglomerátum kavicsanyagában található kvarcporfir a mecseki alsópermi, lilásszínű kvarcporfirral egyezik meg, metamorfózis nélküli és kőzet- tanilag is eltér a Balatonfelvidéken eredeti településben található, fillitsorozatba tar- tozó, dinamometamorf jellegű, világos alapanyagú kvarcporfirtól [2]. E felfogás kialakulása idején hiányzott mind az eredeti településben található, mind a kavicsanyagból ismert kvarcporfir részletes kőzettani vizsgálata. Az elmúlt évek alatt a felszínről ismert, eredeti településben található kvarcporfirtípusok részletes kőzettani vizsgálata megtörtént [3]. így időszerűvé vált a Jantsky B. által fel- vetett probléma tisztázása. E célból 75 kőzetminta vizsgálatát végeztem el. Vékony- csiszol átok készültek a Balatoni elvidék északi és déli perm-területének konglomerátum- szintjeiből származó k var cporfirkavi csókból, kvarcporfirtörmeiéket tartalmazó kovás és karbonátos kötőanyagú durva és középszemű homokkőszintekből, valamint össze- hasonlítás végett Mecsek-hegységből származó, permi és helvéti konglomerátumból gyűjtött kvarcporfirkavicsokból. Ezenkívül teljes és részleges kémiai elemzések és DT- f el vételek is készültek. A vizsgált kvarcporfirkavicsok általában lilás vagy vöröses színűek. Szürke kvarc- porfirkavics ritka és csak az É-i területen található. Némely lilásszürke kvarcporfirkavics- nak sötétebb vörös kérge van. Tömött alapanyagukban szabad szemmel is jól megkülön- * Előadta a Földtani Társulat 1962. jau. 24-i szakülésén. Készült a Nemzeti Muzeum Termé- szettudományi Múzeum Ásvány-Kőzettárában. Juhász Á. : A balatonfelvidéki permi homokkőösszlet kvarcporfirjai 161 böztethetők porfiros, bamásszürke kvarc és sárgás-szürkésfehér, földpátalakot utánzó kaolinit-kvarcanyagú pszeudomorfózák. Ezeknek a makroszkópos bélyegeknek alapján a kvarcporfirkavicsok szemre is jól elkülöníthetők a konglomerátum egyéb kavicsai- tól (kvarcit, lidit, szeri citkvarcit, fillit, stb.). A konglomerátumban a kvarcporfirkavi- csok az ökölnagyságot is elérik, a kavicsos homokkőben általában mogyorónagyságúak. Mikroszkópos vizsgálat alapján a kvarcporfirkavicsok túlnyomó része felzites alapanyagú. Mind az északi, mind a déli perm-területen uralkodó az a típus, amelyben az alapanyag a kőzet 65 — 75% -a, míg a porfiros elegyrészek térfogatszázaléka ennek megfelelően 35 — 25%. Ritkább az a típus, amelyben a porfiros elegyrészek térfogat- százaléka 25 — 15%, még ritkább, amelyben 35 — 55%. A porfiros elegyrészek átlag- szemnagysága kavicsonként változik. Egyetlen kavicsban is 0,4 és 5 mm között ingadozik. Uralkodó a 0,7 — 1,3 mm-es szemnagyság. A szemnagyságeloszlási görbék alapján két különböző kristályossági fokú típus: felzites durvaporfiros és felzites apróporfiros kvarc- porfir néven lehet egymástól megkülönböztetni (1. ábra). Mint az ábrából látható ezek egyúttal az alapanyag és a porfiros elegyrészek térfogatszázalékának arányában is eltér- nek egymástól. Az alapanyagban gazdag kőzetekben a porfiros elegyrészek nagysága általában kisebb, de ez a megfigyelés nem minden vizsgált kavicsra érvényes. E két típus szemcsenagyságeloszlási görbéjét mutatja be az 1. ábra. A diagramon feltüntettem összehasonlítás végett a mecseki kvarcporfirkavicsok és a Bálát onfelvidéken eredeti településben található dinamometamorf kvarcporfirtípusok szemcsenagyságeloszlását is. A szemcsenagyságot a metszetek leghosszabb átmérője alapján [10] mértem. Főleg a déli perm- területről származó kavicsok nagyrészén jól felismerhető az alapanyag folyásos szövete [XIII. tábla, 4]. Idegen zárványok ritkák az alapanyagban, csupán két esetben sikerült kvarcit, illetve egy esetben fillitzárványt megfigyelni benne (XV. tábla, 5). Ugyancsak egy esetben hibrid kvarcporfirt is sikerült meghatároznom. Az alapanyag préseltsége csak igen ritka esetben mutatható ki (XIII. tábla, 5 és 6). 1. ábra. Szemcsenagyságeloszlási diagram. 1 — 4. Kvarcporfir kavicsok, 5 — 7. Eredeti településű kvarc- porfir. 1. Balatonfelvidéki felzites durvaporfiros, 2. Balatonfelvidéki felzites apróporfiros, 3. Mecseki mikro- holokristályos porfiros, 4. Mecseki mikrogránitos porfiros, 5 a és 5 b. Balatonfelvidéki mikroholokristályos durvaporfiros, 6. Balatonfelvidéki mikroholokristályos apróporfiros, 7. Balatonfelvidéki mikrogránitos porfiros típusok Fig. 1. Diagrammé de la distribution granulométrique. 1—4 graviers de porphyre quartzifére, 5 — 7 porphyres quartziféres en gisement primaire. Types des porphyres: 1. Porphyres felsitiques á grains grossiers du Haut pays du Balaton. 2. Porphyres felsitiques á grains menüs du Haut pays. 3. Porphyres microcristallins du Mecsek. 4. Porphyres microgranitiques du Mecsek. 5a et 5 b. Porphyres grossiers micro-holocristallins du Haut pays. 6. Porphyres á grains menüs microholocristallins du Haut pays. 7. Porphyres á grains menüs microholocristallins du Haut pays. 7. Porphyres microgranitiques du Haut pays. 3 Földtani Közlöny 162 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 2. füzet Az alapanyag mindig kristályos, eredetileg üveges voltára azonban szövetéből következ- tetni lehet. Mai állapotában a kristálykák szemnagysága általában 5 ^-től 80 ^-ig válto- zik. Egyetlen kavicsnál 300 fi szemnagyságú, tehát mikrogránitos alapanyagot is talál- tam. Nem volt biztosan meghatározható, hogy ez a durva szemnagyság nem utólagos átkristályosodás eredménye-e. Az alapanyagban mikrokristályos kvarc, kaolin, hematit és kevés magnetit ismerhető fel. Az alapanyag hematitos színezés következtében nem határozható meg minden esetben (XV. tábla, 3). Érdekes, hogy ez a színező anyag rendszerint a folyásos szövetnek megfelelően koncentrálódik. Az apró hematitkristálykák nagysága 10 fi alatt marad, 1 mm2-nyi területen sokszor 600 db-nál is több van belőle. Az erős színezés alapján nagy ferrivastartalomra lehetne következtetni, a kémiai elemzés azonban csupán 0,24—1,04% Fe203- tartalmat jelez. Egyes kavicsokban mikrokristályos kvarcból álló csomók, fészkek láthatók az alapanyagban, máskor 0,05 mm átmérőjű szferolitos struktúrarészletek figyelhetők meg. Az alapanyag kvarckristálykáinak jórésze hullámosán olt ki. Legjellemzőbb a vizsgált kavicsokban a porfiros földpátok és színes elegyrészek teljes átalakulása. ASchafarzik F. által leírt, alapanyagban és porfiros elegyrészek között egyaránt üde földpátokat tartalmazó kőzetet nem találtam. A porfiros elegy- részek között a kvarc és a földpát utáni pszeudomorfóza dominál. A kvarc ritkán idio- morf, rendszerint csak hipidiomorf. Legfeljebb a mm-es nagyságot elérő szemcséi dihexa- éder alakúak. A rajta gyakran megfigyelhető lekerekített sarkok, bemélyedések, öblök, lukak a magmás rezorbció jelei, míg az alapanyaggal való érintkezésnél gyakran figyel- hető meg korrózió következtében létrejött egyenetlenség, vagy másodlagos tovább- növekedési szegély (XIV. tábla, 1 és 5) . A kvarc sokszor repedezett, a repedésekben leg- többször alapanyagkitöltéssel. Csak ritkán tapasztalható a repedésekkel határolt szemcse- részletek kioltása, ami azt jelzi, hogy a repedések létrejötte után a kvarcszemcsék részle- tei egymáshoz viszonyítva kevés esetben mozdultak el (XIV. tábla, 3). A repedezettség általában tehát nem dinamometamorf hatás eredménye. A kvarcszemcsék általában nem oltanak ki hullámosán. Az északi perm- területről származó kvarcporfirkavicsok kb. negyedrészén, a déli perm- területről származóak kb. 1/10-ed részében a porfiros kvarcszemcsék kb. 10 — 20%-án figyelhető meg hullámos kioltás (XIV. tábla, 4). A kvarc- szemcsék zárványban általában szegények, inkább csak soros folyadékzárványok és korrodált szegélyükön ^-szemnagyságú opak szemcsék jellemzőek. A porfiros kvarc a kevés porfiros elegyrészt tartalmazó, kis kristályossági fokú kőzetekből készült vékony- csiszolatokban gyakran csak karélyos metszetekként jelenik meg. Sok sötétvörös kőzet- ben a porfiros elegyrészek közül egyedül ez ismerhető fel, ilyenkor rendszerint másodlagos utánnövekedési szegéllyel. A porfiros kvarcszemcsék nagysága egy kavicsban is változó. Egyes kavicsokban átlagos nagysága nagyobb, mint a porfiros földpát utáni pszeudo- morfózáké, másokban kisebb. Uralkodó mégis a finomabban porfiros kőzettípusban a 0,3 mm-es, a durva porfirosban az 1,3 — 2,6 mm-es szemcsenagyság. A porfiros földpát utáni pszeudomorfózák az alapanyagtól mikroszkóposán is éles határvonallal különülnek el (XIII. tábla, 3). Egy részükön még jól látható az egykori földpátok táblás vagy zömök oszlopos alakja, a hasadás és az ikerlemezesség azonban minden esetben nyomtalanul eltűnt. Nagyrészük a bomlás során eredeti alakját elvesz- tette és bár az alapanyagtól élesen elkülönül, azzal szabálytalan határvonalakkal érint- kezik, az alapanyagba sokszor szinte csápokat bocsát, betüremkedik (XIII. tábla. 1 és 2). Mindez plasztikus állapotban bekövetkező deformációval magyar ázható. A pszeudo- morfózák nagysága változó, de általában gyakoribb a mm-en aluli szemnagyság. A pszeu- domorfózákúak a porfiros kvarchoz viszonyított mennyiségi aránya is változó. Ebből következik, hogy az eredeti üde kőzetben is változó volt a porfiros kvarcszemcsék, illetve földpátszemcsék eloszlása. Ez a jelenség különben a Balatoniéi vidéken eredeti Juhász Á. : A balatonfelvidéki permi homokkőösszlet kvarcpor firjai 163 településben található kvarcporfir esetében is tapasztalható. A pszeudomorfózák alapján számított kvarc — földpát arány általában i : 2 és 1 : 3 között ingadozik. Az egykori földpát helyét mikrokristályos kvarc és kaolin tölti ki. A kaolinpikkelykék nagysága 0,03 és 0,005 mm- Változó a pszeudomorfózákban a kvarc és a kaolin mennyiségi aránya, is, vannak csaknem tisztán kvarcból, vagy tisztán kaolinból álló pszeudomorfózák is. Biotit csak ritkán ismerhető fel hematitos-titánvasas, esetleg harmadlagos folyamat révén limonitosodott roncsokként. Porfiros szemnagyságú magnetit kevés, rendszerint hemati- tos szegéllyel. Két esetben figyeltem meg porfiros apatit jelenlétét is. A kavicsok nagy átalakulása ajantsky B. által felvetett probléma megoldását megnehezíti. A változatlan elegyrészek közül egyedül a kvarc alkalmas arra, hogy a felszínen eredeti településben levő kvarcporfirral való rokonságot, vagy attól elütő jelleget bizonyos mértékig bizonyítsa. A kémiai elemzés ugyancsak nem ad felvilágosítást, mert az átalakult kavicsok kémiai összetétele az eredeti, bomlatlan kőzettől alapvetően eltér. Jól érzékelteti a mállás során a kémiai összetételben bekövetkező változást, ha két kvarcporfirkavics kémiai összetételét egy üde, hasonló kristályossági fokú, felszínről származó, eredeti településben található kvarcporfir kémiai összetételével hasonlítjuk össze (I. táblázat). I. táblázat — Planche I 1. 2 • 3- 4- SiO-2 79,47% 80,14% 66,55% 72,39% TiO, 0,16 0,14 0,32 0,16 Fe2Ö3 0,24 I>°4 3,98 1,46 FeO 1,03 0,31 2,10 1,03 MnO 0,04 A12Os 14,02 14,10 16,22 i3,U CaO — — 0,10 — MgO — o,56 — Na20 0,17 0,21 3,46 0,40 K..O 0,17 0,21 3,14 9,87 p2o5 0,03 0,023 o,i3 0,28 -h2o 1,25 0,36 0,00 0,18 +h2o 3,67 3,58 2,97 0,76 Összesen 100,21% 100,073% 100,57% ’ 99,67% Elemző : Rapszkyné 1. Felzites alapanyagú lila kvarcporfir kavics, Fiilöp-hegy, Révfülöp. Permidőszaki konglomerá- tumból, 2. Felzites alapanyagú lila kvarcporfir kavics, Alsóörs-Eovas. Permidőszaki konglomerátumból, 3. Mikroholokristályos alapanyagú zöldesszürke kvarcporfir, Alsóörs közeléből, mélyfúrásból. Eredeti településű a fillit-összl étből, 4. Felzitesalapanyagú vörös kvarcporfir kavics, Jakab-hegy, Mecsek-hegység. Permidőszaki konglomerátumból. Analysé pár Mme R a p s z k y 1. Gravier de porplwre quartzifére violet á páte felsitique, Fülöphegy, Révfülöp. Extráit du con- glomérat permien. 2. Gravier de porphyre quartzifére violet á páte felsitique, Alsóörs-Eovas. Extráit du conglomérat permien. 3. Porphyre quartzifére gris verdátre á páte microholocristalline, environs du viliágé Alsóörs, forage profond. Extráit du complexe de phyllade en gisement primaire. 4. Gravier de porphyre quartzifére rouge á páte felsitique, Jakabhegy, Montagne Mecsek. Extráit du conglomérat permien. Az elemzésekből látható, hogy a mállás során a kvarcporfir alkália-t art alma, mely a balatonfelvidéki fillitösszletbe tartozó kvarcporfirtípusoknál 5 — 8% közötti, minimálisra csökken, ugyancsak csökken az összvas, sőt meglepő módon a ferrivas- tartalom is. A SiO, és a H20 mennyisége ellenben megnő. A fillitösszletbe tartozó kvarc- porfir Si02-tartalma 66% és 75% közötti, tehát a mállás során bekövetkező alkáli a- csökkenésből, összvascsökkenésből és a viszonylagos Si02-növekedésből következtetve a kavicsként átlag 80% Si02-t tartalmazó kvarcporfir eredetileg nem lehetett sokkal savanyúbb, mint a ma felszínen levő fillitösszletbe tartozó típus. Az Al2Oa mennyisége a mállás során nem változik lényegesen. A jelentős alumínium-tartalom kaolinitként van jelen, mint az a mikroszkópos vizsgálatból és a DTA-ból egyaránt kiderül (2. ábra. 3 164 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 2. füzet 4. görbe). A DTA kaoliniten és kvarcon kívül kevés montmorillonitra is utal, a kémiai elemzésben azonban sem CaO, sem MgO nem jelentkezik, a vas legnagyobb része pedig magnetit- és hematitként van jelen. A kőzet ásványos összetételében bekövetkező változás pontosabb meghatározására számítást végeztem. Kimértem annak a déli perm-területről származó lila kvarcporfir- kavicsnak az ásványos összetételét, amelynek kémiai elemzése is birtokomban volt. A mérés eredménye: porfiros kvarc 12%, porfiros földpát utáni pszeudomorfóza 19%, alapanyag 69%. A porfiros földpát utáni pszeudomorfóza mikrokristályos kvarcból és kaolinitból áll. Mivel az egyes pszeudomorfózákban eltérő a kvarc: kaolinit arány és ennek kimérése a mikronnyi nagyságrend miatt amúgy is pontatlan, a pszeudomorfózá- kat 50%-ban mikrokristályos kvarcból és 50%-ban kaolinitből állónak tételeztem fel. Az alapanyag szintén mikrokristályos kvarc és kaolinit összetételűnek vehető, mert egyéb ásvány (hematit, magnetit, limonit, apatit) összmennyisége 1 térfogatszázalékon alul marad. így a kőzet összetétele két ásványra egyszerűsíthető, kvarcra és kaolinitre. További egyszerűsítés végett az alapanyag mennyiségét 70%-ra, a porfiros földpát utáni pszeudomorfózáét 20%-ra, a porfiros kvarcét 10%-ra kerekítettem. Mivel a kvarc és kaolinit faj súlya között számottevő különbség nincs, ezek a térfogatszázalékok egy- úttal súlyszázalékot jelentenek. A kaolinitet oxidokra bontva összetétele a következő: 46,5% Si02, 39,5% A1203 és 14% H20. A kőzet ásványos összetétele alapján számított kémiai összetételt a II. táblázat mutatja. II. táblázat— Planche II. Ásvány neve Téri. százaléka Kémiai alkotórész Súlyszázalék Porfiros kvarc 10 SiO. 10 Porfiros földpát utáni pszeudomorfózában levő kvarc 10 SiO, 10 Porfiros földpát utáni pszeudomorfózában levő kaolinit 10 ( SiO. { ALŐ, l H2o 4,65 3,95 i,4 Alapanyagban levő kvarc 41 SiO. 4i Alapanyagban levő kaolinit 29 í SiO. { ai2o, l H2o 13,48 n,45 4,06 Összes kvarc 61 Összes SiO. 79,13 Összes kaolinit 39 Összes A120, Összes H.O 14,61 5,46 összesen: 99,20 Az eredetileg minden bizonnyal üveges alapanyagból a kis szemnagyság miatt a mikrokristályos kvarc és kaolinit nem mérhető ki pontosan, a táblázatban megadott arányuk a kimért porfiros elegyrészekre eső Si02, A1203 és H20 mennyiség levonása után fennmaradó értékből adódott. A kőzet ilymódon számított kémiai összetevői a kémiai összetételből kapottal (79,4% Si02, 14,02% A120;J és 4,92% H20) igen jól egyeznek. A nagy agyagásvány-tartalom és a viszonylagosan felszaporodó nagy kvarc- tartalom alapján a Nemzetközi Geokémiai Konferencián javasolt új nomenklatúra szerint a kőzetet mai állapotában exometahidroszilikokvarcporfir néven írhatjuk le. Juhász Á. : A halatonfelvidéki permi liomokkőösszlet kvarcporfirjai 165 A permidőszaki kőzetek törmelékszemcséinek mállása A kvarcporfir ilyen kémiai összetétel- változást előidéző kaolinos mállása jórészt még az üledékgyűjtőbe- jutás előtt megtörtént. Ezt valószínűvé teszi, hogy egyetlen kavicsot sem találtam, amelynek belseje üde, kérge pedig a fent leírt módon átalakult lett volna. Bizonyíték az is, hogy a ,,kovás” kötőanyagú homokkőmintákban a „bevéső- dött” kvarcporfirtörmelék-szemcsék a kötőanyagtól élesen elhatárolódnak (XIV. tábla, 6 és XIII. tábla, i). A, ,kovás” és, ,kovásodott” kifejezések nem felelnek meg a valóságnak, mert mind a kötőanyag, mind a törmelékes szemcsék SiO,- anyaga mikrokristályos kvarc és bizonytalan, hogy ez átkristályosodás eredménye-e, avagy elsődlegesen is mikro- kristályos kvarc keletkezett? Legdöntőbb érv a törmelékes szemcsék üledékgyűjtőbe- jutás előtti kovásodására, hogy a perm-időszaki karbonátos kötőanyagú homokkő- mintákban is nagy mennyiségben találhatók kovásodott, kvarcporfir eredetű törme- lékes szemcsék (XIV. tábla, 2). A legtöbb ilyen homokkőben a karbonátos kötőanyag elsődleges volta bizonyítható, mert az összletben olyan szintek is vannak, amelyekben a kötőanyag túlsúlyba jut a törmelékes anyaggal szemben (homokos, ankerites, dolomitos mészkő). A primér karbonátos kötőanyag az üledékgyűjtőben való kovásodást kizárja. Az ellen szól azonban a másodlagos karbonátos kötőanyag is, hiszen elsődleges kovás kötőanyag karbonátossal való kiszorítása teljesen valószínűtlen. Ezeket a karbonátos kötőanyagú homokkő típusokat Majoros Györggyel végzett vizsgálataink során ismertük fel 1957-ben. Azideig a kovás kötőanyagú törmelékes kőzeteket egyedül ural- kodónak tartották a balatoniéi vidéki permidőszaki képződmények között. Bár karboná- tos kötőanyagú kőzetek csak mélyfúrásból kerültek elő nagyobb vastagságban, felszínen is sikerült néhány helyen kimutatni őket. Régebbi fel nem ismerésüket érthetővé teszi az, hogy az egyúttal rendszerint durvább szemnagyságú, kovás kötőanyagú kőzetek ellen- állóbbak és ezért morfológiailag is szembeötlőbbek, míg a karbonátos kötőanyagúak könnyebben mállanak és egyenletesebb térszínen vastag talajréteggel borítva, nehezen felismerhetők. Morfológiailag kiemelt helyzetben pedig a karbonátanyag kioldódása miatt sokszor likacsos homokkőként jelennek meg. Tekintetbe véve, hogy a mélykutatások alapján a halatonfelvidéki permidőszaki rétegösszlet vastagsága legalábbis az északi perm-területen a L ó c z y által feltételezettnél többszörösen vastagabbnak adódik és azt, hogy ennek az összletnek tekintélyes része karbonátos kötőanyagú, a perm-időszaki törmelékes kőzetekben levő törmelékes kőzetszemcsék kovásodása nagyrészt az üledék- gyűjtőbejutás előtt, tehát vagy a lepusztulási területen vagy szállítás közben már meg- történt. Mivel a halatonfelvidéki üledékgyűjtők a permben minden bizonnyal szárazföldi üledékgyűjtők voltak és a törmelékes szemcsék csekély koptatottsága alapján általában rövid szállítási távolságra lehet következtetni, az üledékgyűjtő és a lepusztulási terület éghajlati viszonyai között alapvető különbség nem volt. Ezzel válik érthetővé, hogy a kovás kötőanyagú homokkőtípusokban sohasem található üde földpát, vagy át nem alakult kőzettörmelék, míg a karbonátos kötőanyagúaknái a kovásodott-kaolinosodott kvarcporfirtörmeléken kívül nagy mennyiségben található üde, vagy alig mállott kőzet- törmelék és gyakori az üde, vagy kissé szericitesedett földpát. A szericitesedés-kloritoso- dás régebbi vizsgálataink szerint, a halatonfelvidéki paleozóos magmatitok esetében inkább hipo-, vagy metamagmás folyamattal, mint felszíni mállással magyarázható. A homokkő- ben levő üde földpátok nagy része különben plagioklász és ez a tény az eredeti település- ben található fíllitösszletbe tartozó kvarcporfirral való rokonság mellett bizonyít. Az üledékgyűjtőben kaolinos-kovás oldatok kötőanyagként való kicsapódása főleg a durvább törmelékes kőzetek, tehát a konglomerátum és a durva homokkőszintek keletkezésénél ment végbe. Ezt bizonyítja, hogy ezeknek a durvább szemnagyságú kőzeteknek a kötőanyaga kvarc, kaolin és alárendelten hematit (2. ábra, 3. görbe). 166 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 2. füzet A karbonátos kötőanyagú kőzetek általában finomabb szemcsenagyságúak. Törmelékes elegyrészeik rendszerint osztályozottabbak, mint a kovás kötőanyagúaké. Ritka kőzetként előkerült azonban karbonátos kötőanyagú breccsa is, bár tüzetes vizs- gálat után bebizonyosodott, hogy ennek törmelékes anyaga permnél idősebb nem lehet;. 100 200 300 400 500 600 700 800 900 1000 °C 1 ' : 1 1 -1 r— 1 1 1 -i l 1 1 i 1 l 1 1 1 100 200 300 400 500 600 700 800 900 1000 °C 2. ábra. 1. Szürke meszes homokkő agyagos szemcsenagyságú frakciójának (Lovas. mélyfúrásból ) DT- felvétele, 2. Vörös agyagos homokkő agyagos szemcsenagysagú frakciójának (Lovas, mélyfúrásból) DT- felvétele, 3. Vörös konglomerátum agyagos szemcsenagyságú frakciójának (Alsóörs-Lovas) DTA-f el vétele, 4. Kvarcporfir kavics konglomerátumból (Fiilöphegy, Révfülöp) DT-f elvétele.* Fig. 2. 1. Graphique de l’analyse thermique différentielle de la fraction de granulométrie argileuse du grés caícareux gris (Lovas, forage' profond). 2. Graphique de l’analvse thermique différentielle de la fraction de granulométrie argileuse du grés argileúx rouge (Lovas, forage profond). 3. Graphique de l’analyse thermique différentielle de la fraction de granulométrie argileuse du conglomérat rouge (Alsóörs-Lovas). 4. Graphique de l’analvse thermique différentielle des graviers de porphyre quartzifére extraits du con- glomérat (Fülöphegy, Révfülöp) Minden bizonnyal tehát már megszilárdult permi üledék újrafeldolgozásával állunk szem- ben. Emellett igen gyakori a permidőszaki rétegsorban a tipikus intr af ormáéi onális pszefit. Harmadik kőzetritkaságként meg kell említeni, hogy karbonátos kötőanyagú konglomerátum is van, amelynek kavicsai rendszerint jól koptatottak és kovásodott, jelentős vas és magnéziumtartalmú mészkőből származnak. Ilyen kőzetet a felszínen nem ismerünk. Feltételezhetően a szabadbattváni karbon mészkővel egykorú mészkőből származnak ezek a kavicsok. * E helyen mondok köszönetét K o b 1 e n z Verának és P é c s i n é D o n á t h Évának a DT-fel- vételek elkészítéséért. Juhász A. : A balatonfelvidéki permi homokkőösszlet kvarcpor fúj ai 167 Összehasonlító vizsgálat mecseki kvarcporfírkavicsokon A mecseki kvarcporfirral való rokonság eldöntése irodalmi adatok hiányában igen nehéz feladat. Bar tudomásunk szerint nagyszámú vizsgálat történt ezekkel kapcso- latosan, ennek eredményei ismeretlenek. Ezért az összehasonlítás érdekében kénytelen voltam mecseki permi és helvéti konglomerátumszintek kvarcporfirkavicsait tanul- mányozni. Teljes feldolgozásra azonban természetesen nem törekedhettem. A jakab- hegyi konglomerátum kvarcporfirkavicsait vizsgálva kiderült, hogy a balatonfelvi- déki kvarcporfirkavicsokra annyira jellemző teljes kaolinos átalakulás itt alárendelt. A földpátszemcsék kisebb-nagyobb mérvű szeri citesedéstől és kvarcosodástól eltekintve általában üdék, mind a mikroholokristályos, mind a mikrogránitos alap- anyagú mintákban. A porfiros földpát szinte kizárólag káliumföldpát (XVI. tábla, 6). Az alapanyag is inkább kvarcosodott és szericitesedett. Sok esetben teljes mértékben kvarccá alakult (XIV. tábla, i). Általában jellemző a jakabhegvi konglomerátum meg- vizsgált kavicsaira a meglepően nagy alkália-tartalom. Az összalkália-mennyiség a meg- vizsgált mintákban 7,86 és 10,27% között ingadozott, tehát lényegesen nagyobb volt, mint a balatonfelvidéki kvarcporfirtípusok esetében. Az alkáliák közül a kálium dominál. A K20-tartalom 6,29 és 9,87% közötti, az Na^O-tartalom lényegesen kisebb 0,27 — 2,33%- Egy jakabhegyi konglomerátumból származó kvarcporfirkavics kémiai össze- tételét mutatja be az I. táblázat. Ugyanez a káliumgazdagság jellemző a mecseki helvét kavicsösszletből megvizs- gált kvarcporfirkavicsokra, amelyek közt számos kőzettani unikumot, többek közt gránátos kvarcporfirt is sikerült találnom (XVI. tábla, 4). E mecseki kvarcporfirkavicsok nagyrésze lényegesen nagyobb kristályossági fokú, mint a balatonfelvidéki kavicsok. A szemcsenagyságeloszlási görbék alapján jól el lehe- tett különíteni két csoportot: egy mikrogránitos porfiros és egy mikroholokristályos porfiros típust. Az első kristályossági foka a balatonfelvidéki fillit-összletbe tartozó kvarcporfirtípusok közül a L ó c z y-féle, ,,gránitszerűen szemcsés” kvarcporfirral, az utóbbi az alsóörsi kőfejtő kőzetének kristályossági fokával egyezik (1. ábra). A mecseki kvarcporfirkavicsok vörös, esetleg lilás színe a balatonfelvidékiek egy részével szemben eredetinek látszik, hiszen igen sok vörös kavics egyáltalán nem mállott. Másrészt sok a vörös kavics utólagos világosabb mállási kéreggel. A mikroholokristályos porfiros típuson belül az alapanyag és porfiros elegyrészek arányát, a porfiros elegyrészek nagyságát és az alapanyag szemnagyságát nézve, termé- szetesen eltérések adódnak. A finomabb alapanyagú kőzetekben gyakori a folyásos szövet. Ritkább a szferoidos. A mecseki kvarcporfirkavicsokban sokszor a színes elegyrészek is megmaradnak aránylagos épségben. A biotit kissé átalakult állapotban, hematitos titán- vasas kiválásokkal, néha még jelentős pleokroizmussal észlelhető. Többnyire azonban ezekben a kőzetekben is csak átalakult állapotban, hematitos fakult roncsokként taláható (XVI. tábla, 2 és 3). A porfiros kvarc belsejében sokszor figyelhetők meg földpátzárvá- nyok. Gyakori a víztiszta, zárványt alig tartalmazó kvarc. Gyakran több kvarcszemcse csomóba összenő. Hullámos kioltást igen ritkán sikerült megfigyelni rajtuk. Főleg csak soros folyadékzárványok gyakoriak. Egyes kavicsokból a porfiros kvarc teljesen hiányzik. A nagy porfiros földpátok közt egyes mintákban ortoklász, másokban szanidin határozható meg. Sokszor teljes egészükben szeri citesedtek. Gyakran a földpát is kvarco- sodott, ez azonban a szericitesedéstől független folyamat eredményének tűnik, mert egy-egy földpátban több esetben vagy csak kvarcosodás, vagy csak szeri citesedés látható. Gyakran összenő halmazokba, vagy ikresedik, de karlsbadi ikret a legritkább esetben sikerült megfigyelni. 168 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 2. füzet A mecseki különböző korú konglomerátum-képződmények kvarcporfirkavicsai - nak részletes összehasonlító vizsgálata fontos adatokat szolgáltatna a magyarországi paleozóos magmatizmus ismeretéhez. A balatonfelvidéki törmelékes kvarcporfíranyag származása Az anyagvizsgálati eredmények alapján a perm-időszaki törmelékes kőzetekben levő kvarcporfiranyag származására vonatkozólag ezt találtuk: a balatonfelvidéki törmelékes kőzetek (konglomerátum és homokkő) törmelékanyaga túlnyomórészben epimetamorf kőzetekből származik (epimetamorf kvarcit, fillit, szericitkvarcit, grafit os kvarcit stb.). A kvarcporfirtörmelék mindig ezekkel együtt fordul elő. Az északi perm- területen többszáz méteres mélyfúrási szelvényből készült vékonycsiszolatok alapján a magmás és metamorf származású kvarc a homokkőtípusokban igen szélsőségesen oszlik el. Változásából semmilyen tendencia nem volt kimutatható. Mindez azt mutatja, hogy a kavicsanyagban szereplő kvarcporfir, legalábbis az északi perm-területen, eredetileg nem különült el térbelileg az említett és legnagyobbrészt ma is a felszínen megtalálható epimetamorf kőzetektől. A lepusztulási terület tehát lényegében kvarcporfirkőzetekkel átszőtt fillit- vidék volt. Ezt igen érdekes módon bizonyítja az a jól megfigyelhető jelen- ség is, hogy a vastag közép- vagy finomszemű homokkőrétegekben gyakran található ritkásan elhintve mogyorónagyságú, alig koptatott kvarcporfir- és telérkvarckavics . (A telérkvarc szövete pontosan megegyezik a ma felszínen levő, fillit-összletet nagy- mennyiségben átszövő telérkvarcéval.) Ez magyarázható azzal, hogy a lágyabb fillit finomabb, homokos és részben agyagos szemnagyságú mállási terméket szolgáltatott, míg az ugyanott levő kvarctelérből, illetve kvarcporfirból kavicsszemnagyságú törmelék keletkezett. Mivel a szállítási távolság is rövid volt, ezek a feltételezhetően gyorsfolyású vízi szállító közegben sem különülhettek el egymástól. A kavicsanyagot szolgáltató kvarcporfirnak az epimetamorf kőzetekkel így kimutatható térbeli összefüggése logikai- lag már arra utal, hogy ez a kvarcporfir genetikailag megegyezik a ma felszínen levő, fillit-összletbe tartozó, dinamometamorf kvarcporfirral. Az a tény, hogy ez utóbbi rend- szerint szürke (a telep teléres típusok valójában inkább zödesek vagy barnásak), míg a kvarcporfirkavicsok kevés kivétellel vörösesek vagy lilásak, nem jelent alapvető kőzet- tani különbséget. A permi kavicsok vöröses lilás színe a legtöbb esetben egyszerűen azzal a mállási folyamattal magyarázható, amely a vasvegyületek mobilizálásával és oxidálásával nagymérvű színeződést tett lehetővé. Ennek bizonyítására szolgál néhány kataklasztos szövetű vörös kvarcporfirkavics az Alsóörs— Lovas közötti konglomerátum- ból. A dolgozat írása alatt a balatonfelvidéki déli permterületen mélyfúrásban mintegy 80 m-es vastagságban harántoltak kvarcporfirt, ennek egyrésze lilás, másrésze szürke színű. A vörös vagy lila szín önmagában tehát nem indokolja, hogy a balatonfelvidéki törmelékes kőzetekben található vörös kvarcporfirt külön alsópermi magmatizmus eredményének tekintsük, élesen megkülönböztetve a fillit-összletbe tartozó szürke kvarc- porfirtól, amely a permnél mindenképpen idősebb magmás folyamat terméke és amelynek a permi lerakódásokban nyilvánvalóan jelentkeznie kell. A permi konglomerátumban levő kvarcporfirkavicsok között azonban általában lényeges kőzettani különbség nincs. Ha eredetileg volt is, azt a permi mállás szinte nyomtalanul eltüntette. A következő indokok alapján azonban kőzettanilag is indokolható az eddigi felfogással részben ellentétes álláspont : 1. A megvizsgált kvarcporfirkavicsoknak 10— 25%-ában volt undulálva kioltó porfiros kvarc. A ma felszínen levő és dinamometamorf eredeti településben található Juhász Á. : A balatonfelvidéki permi homokkőösszlet kvarcporfirjai J 69 kvarcporfirtípusok porfiros kvarcszemcséi sem mutatnak nagyobb százalékban unduláló kioltást. 2. A kvarcporfirkavicsok szövete csak néhány esetben préselt, vagy kataklasztos, azonban a dinamometamorf kvarcporfirtípusok közül is csak a kistömegű telepteléres típusok feltűnően kataklasztos és irányított szövetűek, a nagyobb magmás kőzettestek kőzetanyagán alig okozott a dinamometamorfózis ilyen hatást. Másrészt a préselt, kataklasztos kőzetek nem voltak alkalmasak arra, hogy a szállítás közben a töredezés- nek, kopásnak jól ellenálló kavicsanyagot szolgáltassanak. 3. A kavicsot szolgáltató kvarcporfir nagyfokú átalakulása miatt ásványos és kémiai összetétel alapján általában közvetlenül nem dönthető el a kérdés, azonban az. alapanyag és porfiros elegyrészek térfogatszázalékának aránya, az egykori porfiros föld- pátok porfiros kvarchoz viszonyított mennyisége nem tér el lényegesen a felszínről ismert kvarcporfirtípusokétól. Szilifikációs fokukban sincs lényeges különbség. A kavi- csoknak csak egy része kisebb kristályossági fokú, mint a felszínről ismert kvarcporfir. A déli területről származó kvarcporfirkavicsok nagyrészén, az északiaknak csak kisebb részén gyakori a folyásos szövet, amely érdekes módon a teljes bomlás során is megőrző- dött. A kavicsok kisebb kristályossági fokát magyarázza az, hogy a lepusztulás során nyilván a magasabb térbeli helyzetben megmerevedett és így rendszerint kisebb kristályos- sági fokú magmatitok hordódtak le először, míg a lepusztulás mai állapotában a nagyobb kristályossági fokúak vannak felszínen. Mivel a magmatitok térbeli helyzete a későbbi dinamometamorf folyamatokban való részvételüket is meghatározta, érthető, hogy a magasabb térszíni helyzetben megrekedt és egyúttal már a permben lepusztult magmati- tok kisebb dinamometamorfózist mutatnak, mint azok a magmatitok, amelyeket ma a fillit-összletből ismerünk. 4. Mindezen ellenérvek után marad megcáfolatlanul az a tény, hogy S c h a f a r- z i k F. kizárólag ortoklászt tartalmazó üde kvarcporfirkavi csókát talált a déli perm- területen. Ugyancsak ilyeneket talált B u b i t s I. Badacsonyörs környékéről. Ezek- nek a kavicsoknak káliumban való gazdagsága a nátrium gazdag dinamometamorf típusoktól való eltérést és a mecseki kvarcporfirhoz való hasonlóságot jelez. B u b i t s I. szóbeli közlése szerint a talált kavicsok kőzettanilag rokonok azzal a kvarcporfirra , amelyet a kékkúti mélyfúrásban harántoltak. Ennek a vastag kvarcporfir-összletnek a pontos kőzettani leírása és fillit-összlethez való viszonyának megállapítása tudomásunk szerint megoldatlan. Vizsgálata igen fontos lenne a balatonfelvidéki kvarcporfirvulkaniz- mus megítélése szempontjából. Hogy ez az összlet nem mutatja az északi fillitterületen található kvarcporfir dinamometamorf bélyegeit, magyarázható azzal, hogy a déli fillit- terület kőzetei kevésbé metamorfizáltak. A permi kavicsanyag kevesebb unduláló kvarcszemcsét tartalmaz a déli területen, mint az északin. Megoldatlan problémát jelent a déli fillit- területen közbetelepült tufasorozat. Nincs kizárva tehát, hogy valóban van a dinamometamorf kvarcporfirtól kőzet- tanilag is különböző és fillit-összlethez való viszonyában is eltérő kvarcporfir. Ilyen jellegű kémiai és ásványtani összetételbeli eltérés magyarázatára sem kell azonban külön magmás folyamatot feltételezni, hiszen ma már tudjuk, hogy a provinciajelleget a közvetlen környezet nagymértékben meghatározza. Másrészt a legújabb őslénytani leletek tág időadatai szerint, az idősebb tóczy L,. által ópaleozóosnak tartott fillit agyagpala-összlet fiatalabb, kora az alsókarbontól az alsópermig terjedhet. A fillit- összletbe települt tufasorozatok alapján Jantsky B. a kvarcport irt iniciális magmatiz- mus eredményének tekinti. Id. tóczy L. viszont az intruzív típusok alapján a fillit— agyagpala-összletnél fiatalabbnak tartja. Vizsgálataim szerint néhány kvarcporfir-lelő- hely alapján szinorogén magmatizmusra lehet következtetni. Legvalószínűbb tehát, hogy hosszabb időtartamú magmás működésről van szó. Ennek első termékei részben 1 70 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 2 . füzet tufák, részben az agyagos környezetben nátriumgazdag szub vulkáni típusok voltak, mindezek a későbbi dinamometamorfózis során kisebb-nagyobb átalakulást szenvedtek. A későbbi szmorogén benyomulási folyamat mellett felszíni vulkáni tevékenység is elképzelhető. Ennek termékei nyilván nem metamorfizálódtak. A dinamometamorfózis tehát a középsőpermi lepusztulást nem sokkal előzhette meg. Az előbbi érvek alapján a kvarcporfir-vulkanizmust elképzelhetjük a karbonban kezdődő és az alsópermben befejeződő összefüggő magmás folyamatnak. A kvarcporfir-vulkanizmus megítélése szempontjából reményteljes lenne a Balaton- iéi vidéken, fiatalabb földtani időszakokból származó konglomerátum-szintek kvarc- porfirkavicsait is megvizsgálni, mert ezekben a primer kőzettani jellegeket a permidő- szakihoz hasonló nagyfokú, éghajlati tényezőkre visszavezethető átalakulás nem tün- tette el. TÁBLAMAGYARÁZAT - EXPLICATION DES PLANCHES XIII. tábla — Planche XIII. 1. Deformálódott, porfiros földpát utáni kaolinit-kvarc pszeudomorfózák és porfiros kvarc felzites alapanyagban. + Nik. Nagyítás 2 1 x . 1. Pseudomorphoses' de kaolinite-quartz déformées et phénocristaux de quartz remplagant les phénocristaux de feldspath dans une páte felsitique. + Nic. 2 1 X . 2. Deformálódott földpát utáni kaolinit-kvarc pszeudomorfózák és porfiros kvarc sötétvörös, átalakult alapanyagban. j Nik. Nagyítás 21 X. 2. Pseudómorphoses de kaolinite-quartz déformées et phénocristaux de quartz remplagant le feld- spath dans íme páte altérée, rouge foncé. || Nic. 21 x . 3. Porfiros földpát utáni, eredeti alakú kaolinit-kvarc pszeudomorfózák felzites alapanvagban. 4- Nik. Nagyítás 21 X. 3. Pseudomoiphoses de kaolinite-quartz rempla^ant les phénocristaux de feldspath dans une- páte felsitique. + Nic. 21 X . 4. Folyásos szövet felzites alapanyagú kvarcport irkavicsban . Nik. Nagyítás 21 x. 4. Texture fluidale dans un gravier de porphyre quartzifére a páte felsitique. I Nic. 21 X. 5. Préselt alapanyagú kvarcporfirkavics a déli permterületről. , Nik. Nagyítás 21 x . 5. Gravier de porph\-re quartzifére á páte aplatie de la région permienne méridionale. Nic. 21 x 6. Irányított szövetű kataklasztos kvarcporfir kavics a déli permterületről. Nik. Nagyítás 37 x 6. Gravier de porphyre quartzifére cataclastique á texture orientée de la région permienne méridio- nale. ' | Nic. 37 x . XIV. tábla — Planche XIV. 1. Korrodáltszegélvű porfiros kvarc felzites alapanvagú kvarcporfir kavicsban. + Nik. Nagyítás 37X. 1. Phénocristaux de quartz á bordűré corrodée dans un gravier de porphyre quartzifére á páte felsitique. + Nic. 37 x . 2. Karbonátos kötőanyagú homokkőben üde, szericitesedett és kovásodott földpát és kőzet szemcsék. + Nik. Nagyítás 37 x . 2. Grains frais de feldspath séricitisé et silicifié et grains de roche dans un grés á páte carbonatée. -f Nic. 37 X . 3. Repedés mentén elmozdult, eltérő kioltású részekből álló porfiros kvarc kvarcporfirkavicsban az északi permterületről. -j- Nik. Nagyítás. 21 X. 3. Phénocristaux de quartz á extinction variée, disloqués le long d’une fissure dans un gravier de, porphyre quartzifére de la région permienne septentrionale. + Nic. 21 x. 4. Enyhén hullámos kioltású porfiros kvarc kvarcporfirkavicsban, az északi permterületről. + Nik. Nagyítás 37 X . 4. Phénocristaux de quartz á extinction légérement ondulatoire dans un gravier de porphyre quartzifére de la région permienne septentrionale. + Nic.37 x . 5. Rezorbeált és részben korrodált porfiros kvarc kvarcosodott alapanyagú kvarcporfirkavicsban. -1- Nik. Nagyítás 37 x . 5. Phénocristaux de quartz résorbés et en partié corrodés dans un gravier de porphyre quartzifére á páte quartzifiée. + Nic. 37 x . 6. Kovás kötőanyagú permi homokkőben a kötőanyagtól elkülönülő kovás törmelékszemcsék. + Nik. Nagyítás 37 X . 6. Grains détritiques différenciés du ciment siliceux du grés permien. + Nic. 37 x . XV. tábla — Planche XV. 1. Hematitos, kovás, kaolinos kötőanyagú permi homokkőben kötőanyagtól elkülönülő, kovás törmelékszemcsék. + Nik. Nagyítás 37 X . 1. Grains détritiques siliceux différenciés du ciment hématitique, siliceux et kaolinifére du grés permien, -f Nic. 37 x . Juhász Á. : A balatonfelvidéki permi homokkőösszlet kvarcporfirjai 2. Sötétvörös permi homokkőben a kötőanyagtól elkiilönlülő, kovásodott törmelékszemcsék || Nik. Nagyítás 37 X 2. Grains détritiques silicifiés, différenciés du eiment du grés permien rouge foneé. || Nic. 37 x 3. Teljesen átalakult, hematitos alapanyagú kvarcporfirkavics az északi permterületről. || Nik. Nagyítás 2 1 X . 3. Gravier de porphyre quartzifére complétement altéré á páte hématitique de la région permienne septentrionale. 1 1 Nic. 2 1 x . 4. Korrodált, repedezett, porfiros kvarc és földpát utáni pszeudomorfóza kvarcosodott alapanva^ú szürke kvarcporfirkavicsban, az északi permterületről. + Nik. Nagyítás 21 x. " 0 4. Phénocristaux de quartz corrodés fissurés et pseudomorphose rempla^ant le feldspath dans un gravier de porphyre quartzifére gris, á páte quartzifiée de la région permienne septentrionale. + Nic. 21 X . 5. Idegen kőzetzárvány felzites alapanyagú, szürke kvarcporfirkavicsban az északi permterületen -f Nik. Nagyítás 21 x . 5. Enclave d’une roche étrangére dans un gravier de porphyre quartzifére gris, á páte felsitique, de la région permienne septentrionale. + Nic. 2 1 x . 6. Mecseki mikroholokristályos, durvaporfiros kvarcporfirkavics, kvarcosodott alapanyaggal és kvarcosodott porfiros földpáttal. + Nik. Nagyítás 21 x. 6. Gravier de porphyre quartzifére microholocristallin, á páte quartzifiée et á phénocristaux de feldspath quartzifiés de la Montagne Mecsek. + Nic. 21 X . XVI. tábla — Planche XVI. i. Kvarcosodott mikrogránitos alapanyagú mecseki kvarcporfirkavics. + Nik. Nagyítás 21 x. 1. Gravier de porphyre quartzifére á páte microgranitique quartzifiée. + Nic. 21 x 2. Kissé bomlott biotit mecseki helvéti kavicsösszletből származó kvarcporfirkavicsban. -f Nik. Nagyítás 21 X. 2. Biotite légérement décomposée dans un gravier de porphyre quartzifére, provenant du complexe de gravier helvétien de la Montagne Mecsek. + Nic. 21 x . 3. Kloritosodott biotit mecseki helvéti kavicsösszletből származó kvarcporfirkavicsban. + Nik. Nagyítás 37 x . 3. Biotite chloritisée dans un gravier de porphyre quartzifére provenant du complexe de gravier helvétien de la Montagne Mecsek. + Nic. 37 x . 4. Gránátszemcse mecseki helvéti kavicsösszletből származó kvarcporfirkavicsban. || Nik. Nagyítás 20 x . 4. Grain de grenat dans un gravier de porphyre quartzifére, provenant du complexe de gravier helvétien de la Montagne Mecsek. || Nic. 20 x . 5. Teljesen szericitesedett ortoklász mikrogránitos alapanyagú mecseki kvarcporfirkavicsban, jakabhegyi permi konglomerátumból. + Nik. Nagyítás 30 x . 5. Orthoclase complétement séricitisée dans un gravier de porphyre quartzifére á páte micro- granitique, provenant du conglomérat permien de Jakabhegy, Montagne Mécsek. + Nic. 30 x 6. Üde ortoklász mikroholokristályos alapanyagú mecseki kvarcporfirkavicsban, jakabhegyi permi konglomerátumból. + Nik. Nagyítás 30 x . 6. Orthoclase fraiche dans un gravier de porphyre quartzifére á páte microcristalline, provenant du conglomérat permien de Jakabhegy , Montagne Mecsek. + Nic. 30 x . ÍROD ATOM - BIBTIOGRAPHIE 1. Böckh J.: A Bakony déli részének földtani viszonyai. I. rész. Földt. Int. Évk. 2. köt. 1872. 31 — 166. o. — 2. Jantskv B.: A Velencei-hegység földtana. Geol. Hung. Ser. Geol. Tóm 10. 1957. 1 — 116. o. — 3. Juhász Á. : Balatonfelvidéki paleozóos magmatitok kőzettani vizsgálata. Földtani Közlöny. 90. 2. 1960. 157 — 171. o. — 4. id. hóczy T: A Balaton környékének geológiai képződményei és azoknak vidékek szerinti elterjedése. A Balaton tud. tanúim, eredm. I. köt. I. rész. I. szakasz. Budapest, 1913. 1 — 617. o. — 5. Schafarzik F.: A Balatoni el vidéken és a Déli Bakonyban található régibb, erupciós kőzetek és néhány szedimentum kőzettani vizsgálata. A Balaton tud. tanúim, eredm. I. köt. I. rész. Petrográfiai függelék. Budapest, 1911. 1 — 13. o. — 6. Szádeczky-KardossE.: A vulkáni hegységek kutatásának néhány alapkérdéséről. Földt. Közi. 88. köt. 2. fűz. 1958. 171 — 200. o. — 7. Szádeczky-KardossE-: A földkéreg a magma és a könnyen illók. MTA Geokémiai Konferen- ciájának munkálatai. 1959. I. fiiz. 1 — 8. o. — 8. Szádeczky-KardossE.: A magmás kőzetek genetikai rendszere. MTA Geokémiai Konferenciájának munkálatai. 1959. i- fűz. 16 — 26. o. — 9. Szádeczky-Kardoss E. — Pantó G. — Székyné F u x V. : Vitaindító javaslat eprséges magmatit kőzettani nevezéktan kifejlesztésére. MTA Geokémiai Konferenciájának munkálatai 1959* 1 . fűz. 61 — 67. o. — 10. Szádeczky-KardossE. — PesthyE.: Ein Verfahren zűr exakten Auswertung dér Magmatittexturen. MTA Geokémiai Konferenciájának munkálatai. 1959. 2. fűz. XVII. 1— 8. o. — 11. Vadász E-: Magyarország földtana. Budapest. 1960. 1—646. o. L’origine des porphyres quartziféres dans le complexe de grés permiens du Haut pays du lac Balaton Á. JUHÁSZ Sur la cőte du NW du lac Balaton on trouve un complexe de phyllade. Ce com- plexe épimétamorphique fut affecté pár des intrusions de porphyres quartziféres qui furent ensuite métamorphosées ensemble avec le phyllade. A celui-lá se superposent, pár discordance, des conglomérats et des grés permiens qui se divisent, dans une échelle régionale, en complexes septentrional et méridional. Les conglomérats et les grés con- 172 Földtani Közlöny , XCII. kötet, 2. füzet tiennent de grandes quantités de graviers de porphyres quartziféres, principalement de conleur violette ou rouge. Dans le passé on était d’avis que les matériaux de ces derniers correspondaient aux porphyres quartziféres permiens inférieurs de la Montagne Mecsek, qu’ils étaient exempts du métamorphisme et qu’ils se distingaient des porphyres quartzi- féres á páte ordinairement claire, présents en gisement primaire au Haut pays de la cőte du lac Balaton, également pár leurs caractéres pétrographiques. L’auteur a effectué une détermination détaillée des graviers de porphyre quartzifére. II les subdivisa, sut la base du degré de cristallhsation, en type de porphyres felsitiques á grains grossiers et en type de porphyres felsitiques á grains menüs. Les graviers se caractérisent pár une texture fluidale de la páte. Dans celle-lá, on reconnait du quartz microcristallin, du kaolin, de Phématite et une quantité mineure de magnétite. II est le plus caractéristique des graviers examinés que les phénocristaux du feldspath et les components en couleurs sont compléte- ment altérés. Les phénocristaux du feldspath sont remplis d’un mélange de quartz micro- cristallin et de kaolin. C’est seulement une part de ceux-lá qui montre encore distincte- ment la forme en plaque, ou bien, columnaire, ramassée que possédaient initialement les feldspaths, le reste ayant été déformé pendant l’altération en état colloidal. Dans le cas de quelques pour cent des phénocristaux du quartz une extinction ondulatoire indique la présence d’un effet dynamo-métamorphique. Dans la roche la proportion des phéno- cristaux du feldspath pár rapport aux phénocristaux du quartz a varié entre 2 : r et 3:1. En ce qui concerne la biotite, on ne la reconnait que rarement sous la forme de débris de fér titáné á hématite. Au cours de l’altération la teneur en alkalis du porphyre quartzifére se réduit presqu’á 0%, tándis que celle des types appartenant au complexe de phyllade varié entre les limites de 5 á 8% . La teneur totálé en fér se diminue également, de mérne que la concentration en fér trivalent, ce qui est bien surprenant. Pár contre, la quantité de Si02 et H20 augmente. Celle de A1203 ne montre aucun changement impor- tant. La teneur considérable en aluminium est présente sous la forme de kaolinite. En se basant sur la grande teneur en minéraux argileux et sur la grande teneur en quartz qui devient relativement abondant, ont peut décrire ce porphyre quartzifére sous la dénomination de ,,exometahydrosilicoquartzoporphyre” suivantla nouvelle nomenclature proposée á la Conférence Géochimique Internationale á Budapest. La désagrégation kaolino-siliceuse des graviers de porphyre quartzifére, provo- quant un changement pareil de composition, peut étre ramenée á des influences climati- ques particuliéres pendant la période permienne. Elle se produisit, pour une bonne part, déjá avant que les graviers en question soient arrivés au bassin de sédimentation. Cela est bien vraisemblable, vu qu’on n’a pás trouvé aucun gravier dönt rintérieur ait été frais et dönt la croűte fűt altérée de la maniére décrite ci-dessus. D’autre part, dans les échantil- lons de grés á ciment siliceux les grains détritiques du porphyre quartzifére silicifié se délimitent distinctement du ciment. Dans les échantillons de grés permiens á ciment carbonaté on trouve également des grains détritiques provenant des porphyres quartzi- féres. Le rőle du procés de silicification dans le bassin de sédimentation est exclu pár la présence du ciment carbonaté primaire. Jusqu’á 1957, tels gfés á ciment carbonaté n’ont pás été connus dans le complexe permien du Haut pays du lac Balaton. Depuis ils furent trouvés non seulement dans des forages profonds, mais aussi en affleurement. A défaut de données littéraires, il est difficile de trancher la question concemant l’affinité des porphyres quartziféres en question á ceux présents dans la Montagne Mecsek. En raison de cela, l’auteur a étudié les graviers de porphyre quartzifére des horizons de conglomérats permiens et helvétiens de la Montagne Mecsek, afin de les mettre en comparaison avec ceux du Haut pays. II a été avéré que l’altération des porphyres quartziféres du Mecsek représentait une séricitisation et quartzification, tandis que l’altération kaolino-siliceuse compléte, caractéristique des graviers de porphyre quartzi- fére du Haut pays du lac Balaton, jouait ici un rőle subordonné. Selon leur degré de cris- tallisation, les graviers de porphyre quartzifére de la Montagne Mecsek peuvent étre subdivisés en type de porphyres" microholocristallins et en type de porphyres micro- granitiques. Ils se caractérisent pár un content considérable d’alkalis (7,86 á 10,2 %). Parmi ceux-lá, c’est la potasse qui prédomine. II a réussi d’observer aussi quelques particularités pétrographiques, entre autre, la présence du porphyre quartzifére con- tenant du grenat. Pour ce qui est de Porigine des porphyres quartziféres, contenus dans les roches détritiques du Haut pays de la cőte du lac Balaton, l’auteur fit 1 ’observation de ce qui suit: Le detritus des conglomérats et des grés provient, pour la plupart, des roches épi- métamorphiques, notamment des phyllades, quartzites séricitiques, quartzites graphi- teuses, lydites etc. Le detritus des porphyres quartziféres se rencontre toujours en associa- tion avec celles-lá. Sur la base des plaques minces, préparées des échantillons récoltées Juhász Á. : A balaton felvidéki permi homokkőösszlet kvarcpor firjai 173 d’une coupe ayant plusieures centaines métres d’épaisseur dans la région permienne septentrionale, le quartz d’origine magmatique et métamorphique montre, dans le grés, une distribution extrémé. Tout cela indique qu’initialement le porphyre quartzifére, présent dans les graviers, au moins dans la région permienne septentrionale, ne se séparait pás dans l’espace, des roches épimétamorphiques qui peuvent étre le plus souvent rencontrées en affleur ement mérne aujourd’hui. Pár conséquent, l’aire de dénudation représentait essentiellement une région composée de phyllades, traversés de porphyres quartziféres. C’est á cause de ce fait que dans les couches de grés á grain fin on trouve souvent des graviers á peine émoussés de porphyres quartziféres et de quartzs filoniens. En effet, au cours de l’effrit ement physique le phyllade a foumi des produits, la granulo- métrie desquels correspondait á celle des sables et, en partié, á celle des argiles, tandis que le porphyre quartzifére, respectivement les filons quartziféres associés, donnaient naissance á des débris á grains correspondant aux graviers. Malgré au fait que les graviers de porphyre quartzifére sont de couleur violet ou rouge, contrair ement au teint grisátre des porphyres quartziféres en gisement primaire, cela ne signifie guére la présence d’une différence fondamentale dans leurs compositions pétrographiques. II n’y a aucune raison de considérer les porphyres quartziféres, présents dans les graviers, comme résultant d’un magmatisme particulier permien inférieur, en les distingant, d’une maniére précise, des porphyres quartziféres appartenant au complexe de phyllade, l’áge desquels n’est pás exactement déterminé, mais il est certain qu’ils représentent les produits d’un procés magmatique prépermien. Cela est prouvé pár le fait suivant: C’était dans io á 2 % des graviers de porphyre quartzifére du Haut pays du Balaton qu’on a observé du quartz á extinction ondulatoire. Les grains des phénoeristaux de quartz du porphyre quartzifére dynamo-métamorphique qui se rencontrent actuellement á la surface ne montrent non plus une extinction ondula- toire en pourcentage supérieur á la valeur qui vient d’étre signalée. La texture des graviers de porphyre quartzifére n’est applatie ou cataclastique que dans certains cas, mais mérne parmi les types dynamo-métamorphiques des porphyres quartziféres ce sont seulement les types moins volumineux, présents sous la forme de couches-filons, qui possédent íme texture sensiblement cataclastique, tandis que sur les corps de roche plus grands ne s’observe presqu’ aucune marque de tel effet causé pár la dynamo-métamorphose. D’autre part, les roches cataclastiques n’ont pás été capables de fournir des graviers bien résistents á l’effritement et á l’usure au cours de la transportation. A cause de l’altération intense du porphyre quartzifére qui a fourni les graviers, la composition minéralogique et la composition chimique ne permettent pás de trancher directement la question de l’af- finité. Toutefois, dans les graviers la proportion des pourcentages volumétriques de la páte et des constituants á phénoeristaux, ainsi que la quantité des phénoeristaux de feldspath d’autrefois, relative aux phénoeristaux de quartz, ne différent pás considérable- ment de celles des types connus á la surface. II n’y a aucune différence substancielle mérne en leurs degrés de silicification. Ledegré moindre des graviers pourrait étre dű au fait que pendant la dénudation c’étaient tout d’abord les magmatites, arrétées et devenues rigides á une position plus élevée et possédant ainsi un degré de cristallisation plus bas, qui furent arasées. Comme la position des magmatites dans l’espace a également déterminé leur participation aux procés dynamométamorphiques ultérieurs, l’on com- prend que les magmatites qui ont été dénudées déjá pendant le Permien, rélévent une dynamo-métamorphose moins prononcée pár rapport á celles, connues du complexe de phyllade au stade actuel plus avancé de la dénudation. Bien qu’il ne sóit pás douteux que dans les régions du S il y a, dans les matériaux de graviers, aussi du porpityre quartzi- fére frais qui contient exclusivement de l’orthoclase, on ne dóit pás expliquer mérne l’abondance de la potasse dans ces graviers pár un procés magmatique particulier, cár le milieu définit dans íme trés grande mesure le type de pro vince. Suivant les examens les plus récénts, l’áge du complexe de phyllade peut embrasser la période dés le Carboni- fére inférieur jusqu’au Permien inférieur. Dans le complexe de phyllade, les formations magmatiques initiales et pré-orogéniques furent métamorphosées ensemble avec le complexe de phyllade et, pár conséquence de la transvaporisation qui avait lieu dans leur milieu originalement argileux et riche en eau, elle devinrent riches en sodium, tandis que les types post-orogéniques formánt une partié du matériel de graviers permiens étaient riches en potasse et n’ont pás été soumis á la métamorphose. La dynamo-méta- morphose páráit avoir lieu peu de temps avant la dénudation permiemre moyenne. En se basant sur les arguments qui viennent d’étre invoqués, on peut s’imaginer le volcanisme de .porphyre quartzifére du Haut pays du lac Balaton comme un procés magmatique continu qui a commencé pendant la période carbonifére et qui s’est achevé au Permien inférieur. IDDINGSITESEDÉS A KABHEGYI BAZALTBAN DR. VÖRÖS ISTVÁN* (xyri. táblával) Összefoglalás : A bazalt lávaárak kőzetanyagában az olivin jellemző elváltozását figyelhetjük meg: a lávaár felső és középső szintjének kőzeteiben vékonyabb-vastagabb sárgásbarna gyűrű vonja be az olivint. Ez a kutatók által iddingsitnek nevezett termék a felsőbb szinteket opak, az egész olivint behálózó, majd felemésztő pszeudomorfózába meg} át. A vizsgálatok szerint a lávaárban hidratációs-oxidációs folyamat megy végbe annak felszínrekerülése után, de a kőzet teljes megmerevedése előtt. A folyamat eredményeként a nagyobb hőmérsékletű és nyomású szintekben részleges goethitesédés történik, az olivin Mg- (s feltehetően Si) tartalmának kezdődő kioldásával. Az erős oxidációs körülmények miatt az iddingsitesedési folyamat a felső szinteken a legteljesebb: az olivin helyén kevés magnetitet tartalmazó goethit-pszeudomorfóza keletkezik. A középső szinteken kedvező pt-viszonyok mellett újabb olivinkiválás történhet az iddingsites sávon kívül. Egyes meg- figyelések arra utalnak, hogy a vizsgált bazalt lemezes magnetitje is felszíni kiválás ered- ménye, ellentétben az eddig elfogadott elsődleges, mélységi származás feltételezésével. A kabhegyi bazaltban porfiros beágyazású olivinen jellemző elváltozás figyelhető meg. Az olivinkristály peremén sárgásbarna öv húzódik, ez a kisebb olivineken az egész kristályra kiterjedhet. Az elváltozott öv optikai orientációja eltérő a kristály belsejétől (o — i5°-os ferde kioltású). Az olivin elváltozott részét iddingsitnek nevezik, azonban a szakirodalom nem ad sem pontos vegyi és ásványtani definíciót, sem meggyőző képződési magyarázatot . Eddigi kutatások A hazai szakirodalomban először Hofmann K. irta le meglepő pontossággal az említett jelenséget [5], később az elváltozást Reichert R. [10, 11] már iddingsit néven tárgyalta. Mauritz B. [7], Szepesházy K. [16] és Pojják T. [9} bazaltvizsgálataik során szintén észlelték, részletes vizsgálatával azonban főként a kül- földi szakemberek foglalkoztak. Az iddingsit-név L a w s o ntól származik [12’, aki I d d i n g s 1892-es leírása után adja ezt az elnevezést. Ross és S h a n n o n [17] már a láva végső megmerevedése elé helyezik keletkezését. E d w a r d s [3] ép olivin-peremet ír le az iddingsites öv körül. Dzocenidze 2 felszíni mállással magyarázta az iddingsit keletkezését. Sun [14] már figyelembe veszi a könnyenillók szerepét, Wilshire[i7] röntgenvizsgálatok segítségével kísérli megadni a pontos vegyi és ásványtani összetételt. Smith [12, 13' a röntgen- és vegyelemzéssel kimutatott ásványos alkotórészek orientációs viszonyait vizsgálja. Brown és Stephen i] szerint az olivinből hidratáció — oxidációval keletkező goethit teljesen, a kimutatott rétegszilikát pedig részben- örökli az olivin- szerkezet oxigénhálózatát, vagyis a változás lényegét csak a kationmozgásban látja, őay és Le M a i t r e [4] szintén már arra utal, hogy az iddingsit lényegileg kation- csere terméke. Vizsgálati eredmények A kabhegyi bazaltvulkánosság területéről 91 kőzetmintát polarizációs mikro- szkópban, 13-at pedig ércmikroszkópi módszerrel vizsgáltunk (a minták részint felszíni törmelékek vagy kőfejtők anyagából, részint a Bauxi tkutató Vállalat kutatófúrásaiból * Előadta a Magyar Földtani Társulat 1962. január 24-i szakülésén. V őrös I. : Iddingsitesedés a kabhegyi bazaltban 175 származtak). A grúziai harmadkorú doleritek anyagából 16 mintát vizsgáltunk meg. Vizsgálatainkhoz két részletes vegyelemzés készült, ezen kívül felhasználtuk a hazai szakirodalom idevonatkozó adatait (III. táblázat). A n. sz. bauxitkutató-fúrás fel- színtől mért 17,5 — 18,6 m-e bazaltanyagából porítás, majd elektromágneses dúsítás után Debye— Scherrer röntgenfelvételt készítettünk. 1. ábra. Az olivin mennyiségi és minőségi változása au. fúrásban. Magyarázat: 1. Goethit-pszeudo- morfóza olivin után, 2. Goethit-pszeudomorfóza olivinnel, 3. Átmenet iddingsites olivin és goethit-pszeu- domorfóza között, 4. Teljesen iddingsites olivin, 5. Iddingsites olivin, 6. ÉP olivin Puc. 1. KojiHMecTBeHHoe h KaMecTBeHHoe H3MeHeHHH ojiHBHHa b SypoBoü CKBa>KHHe Ns II. JlereHna: 1. réTHTOBbie nceBA0M0p(j)03bi no onHBHHy, 2. réTHTOBbie nceBAOMop(J)03bi c ojihbhhom, 3. nepexoA MewAy HAAHHTCHTOBblM OJIHBHHOM H TéTHTOBblMH nCCBA0M0p(j)03aMH, 4. nOJIHOCTbK) HAAHHrCHTH3HpOBaHHbIH OJ1HBHH, 5. HAAHHrCHTOBblH OJ1HBHH. 6. peJlbHblH OJIHBHH. A iddingsitesedés vizsgálatát főként a kabhegyi n. sz. mélyfúrásban harántolt felső lávaár anyagfeldolgozása tette lehetővé (i. ábra). A lávaár jól elkülöníthetően három részre oszlik: a felső rész io m-ig (felszíntől mért távolság), a középső kb. 19 — 20 m-ig húzódik, az alsó szint pedig vékony, hozzá- vetőlegesen 1—2 m. Az egyes szinteken az olivin iddingsitesedése a következőképpen alakul : Alsó és középső szint: az olivinkristályok iddingsitesek, leggyakrab- ban az idiomorf kristály külső pereme változott el: a jellegzetes sárgásbarna öv mindenütt pontosan követi a kristály határvonalát (tehát a korrodált olivineknél is!). Az idding- 176 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 2. füzet sites övből vékony, sárga, sárgásbarna rostok haladnak a kristály ép belsejébe, sőt gyak- ran megtalálhatók ott, függetlenül az iddingsites övtől is (XVII. tábla, 1). A rostok min- denütt egy irányt jeleznek, így természetesen nem merőlegesek mindenütt a kristály felületére. Az iddingsites öv átlagos vastagsága 35 — 40 mikron. A kisebbméretű olivinek gyakran teljesen iddingsitesek, máskor az idiomorf, ép olivin magja iddingsites (XVII. tábla, 2). A sárgásbarna öv anyaga túlnyomórészt, a ros- tok anyaga kizárólag goethit. A goethit mellett szól a belső, ép oli- vinhez képest növekvő kettőstörés is [1, 14], mely természetesen az ideális goethit ket- tőstörési értékét nem éri el, legfeljebb megközelíti. Az elváltozott övben kimutatott egyéb ásványos anyagok (főként rendszert a- nilag bizonytalan helyzetű rétegszilikátok) tulajdonképpen az öli v inbői visszamaradó, nem goethisedett Mg— Fe2+~3+-t ar - talmú hidroszilikátot jelzik. Az iddingsites öv és az elváltozatlan belső részek a bevezetőben említett optikailag eltérő orientációját éppen ennek 2 hidroszilikátnak az olivintől eltérő orientációja okozza. Smith szerint [13]: atfl|bFl|bG CR II aF II aG ahol R = rétegszilikát, F = forsterit, G = goethit. Gyakran találhatunk az iddingsites övön kívül ép olivint, ennek optikai orientá- ciója, s így interferenciaszíne pontosan egyezik a belső elváltozatlan öli vinnél, vagy esetenként kettőstörése — tehát Fe2* -tartalma — valamivel nagyobb annál (XVII. tábla, 3). Ezeknél a kristályoknál az iddingsites öv belső és külső ha- tárfelülete nem egyforma, a külső mindig éles, a belső, mint említettük, legtöbbnyire rostos átmenetet mutat az olivin elváltozatlan belseje felé. A belső és külső ép olivinrészek közvetlenül is érintkezhetnek. A külső részből hiányoznak a belsőre jellemző pikotit-zárványok. Kisméretű, elváltozatlan, gyakran idiomorf oli- 0 2 % 8 10 12 14 16 18 20 22 24 26 28 30 32 34 36 38 40 42 I I 2. ábra. Az olivin, augit, földpát és magnetit mennyiségi eloszlása a n. fúrás felső lávaárában. Magya- rázat: 1. Olivin, 2. Áugit, 3. Földpát, 4. Magnetit puc. 2. KojiHHecTBeHHoe pacnpeae/ieHHe o.iHBHHa, aBTHTa, no.neBoro uinaTa h MarHemTa b npeae.nax Bepx- Hero JiaBOBoro noTona CKBa>KHHbi JV2II. JlereHfla: 1. ojihbhh, 2. aBruT, 3. noneBoft uinaT, 4. MarHeTHT. Vörös I. : Iddingsitcsedés a kabhegyi bazaltban 177 vineket is találhatunk ebben a lávaár-szintben. Interferenciaszínük általában meg- egyezik az iddingsites olivinek külső, ép peremének interferenciaszínével. Egyes esetekben az iddingsites olivinen átnőtt, orientált magnetitlemezsort figyelhetünk meg (XVII. tábla, 4), a lemezek párhuzamosak az iddingsitrostokkal. A nagy mérték- ben iddingsites olivinek körül néhány esetben kis méretű (10x20 — 30 mikron; biotit vagy amfibol) rudacskákat találhatunk. Ezekben a lávaár-szintekben ép, elválto- zatlan olivinek is vannak, méretük azonban majdnem egy nagyságrenddel kisebb a többi olivinnél. Lényegileg kevés a különbség szemcseméretre és ásványos összetételre a lávaár alsó és középső szintje közt (2, 3. ábra). átlagos méret jj-öan 0 100 200 300 WO 500 600 3. ábra. Az olivin, augit, földpát és magnetit átlagos méreteinek alakulása a 11. fúrás felső lávaárában. Magyarázat: 1. Olivin, 2. Augit, 3. Földpát, 4. Magnetit, 5. Átlag Puc. 3. CpegHHe pa3Mepbi oJiHBHHa, aBruTa, noneBoro uinaTa h MarHeTHTa b BepxHeM naBOBOM noTOKe CKBa- HCHHbi JV? 11. J1 e r e h a a: 1. ojihbhh, 2. aBTHT, 3. noneBoü LunaT, 4. MarHeraT, 5. cpegHHH BenuMHHa. Felső szint: 9—10 m-nél a barna, iddingsites gyűrű gyors átmenettel opakká változik, sűrű rácsozathoz lesz hasonló. Ilyenkor az olivin belseje még ép, elváltozást nem mutat, legfeljebb kis méretű, fonalasán, sokszor rendszertelenül elhelyezkedő opak ásvá- nyok sora hálózza be. Az opak anyag kevés magnetitet (feltehetően titanomagnetitet) tartalmazó goethit. Az interferencia szín alapján ebben a szintben az olivin inkább forsterites típusú. A külső, ép olivinperem itt már nincs meg, viszont gyakori a hematit, j az olivinben néha párhuzamosan orientált lemezek, orsók formájában. A felső szint felszínközeli részein az olivin ép magja már teljesen eltűnik, olivin-utáni goethit- j pszeudomorfóza keletkezik, mely az eredeti kristály belsejét is sűrűn átszövi sötétbarna, vagy opak anyagával. A 11. sz. fúrást 21,0 — 66,6 m-ig részletesen nem értékeltük: ebben a részben az olivin a leírtakkal azonos módon változik, azonban az egyes elvál- tozott típusok eloszlása rém mutat biztosan két lávaárat. Feltételezhető, hogy kb. 50 m-nél az együttes olivin-mennyiség megnövekedése lávaár-határt jelez. Az ásványos elegyrészek eloszlási viszonyai A lávaár szelvényében a mélyebb részeken jelentősen megnövekedik az olivin és augit mennyisége (2. ábra, I. táblázat), a magnetit gyarapodása ezekhez képest nem 4 Földtani Közlöny 178 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 2. füzet számottevő. Az alsó szinteken — nyilván az olivin és augit gravitációs dúsulása miatt — viszonylag kevesebb a földpát. Az augit és földpát mennyisége fordítottan változik. Ennek oka : a láva magmában kivált, uralkodó tömegű ásványa az augit, ennek mennyisége korlátot szab a felszínen legnagyobb mennyiségben képződő földpátnak. Az olivin mennyiségi adatai nem túlságosan megbízhatóak, hiszen porfiros méretű elegyrészről lévén szó, a mérésnél 1 — 2 szemcsével több vagy kevesebb, már jelentős számszerű változást okozhat. A földpát és magnetit mennyisége egyenes arányban változik, itt az okot az előbbiekhez hasonlóan a piroxén mennyiségében kereshetjük (a későbbiekben utalunk a magnetit felszíni képződési lehetőségére). 4. ábra. Az egyes olivinfélék szemnagysági átlaggörbéje au. fúrás felső lávaárában. Magyarázat: 1. Goethit-pszeudomorfóza olivin után, 2. Goethit-pszeudomorfóza olivinnel, 3. Teljesen iddingsites olivin, 4. Iddingsites olivin, 5. Ép olivin, 6. Átlag olivin Puc. 4. KpHBaa cpeaHnx BejinmiH rpaHyjioMeTpHMecKoro cocraBa oTaeJibHbix pa3H0CTeií o.iHBHHa b BepxHe.u naBOBOM noTOKe CKBa>KHHbi JVe 1 1 . J1 e r e h a a: 1. réTHTOBbie nceBgOMop(f)03bi no onHBHHy, 2. réTHTOBbie nCeBa0M0p(J)03bI C OJIHBHHOM, 3. nOJIHOCTbH) HflAHHrCHTH3HpOBaHHbIH OJIHBHH, 4. HaaHHrCHTOBblH OJIHBHH, 5. UeJIbHblH OJIHBHH, 6. CpeaHHií OJIHBHH. A méretviszonyokat tekintve az olivinnél szabályszerű változást nem észlelünk (3, 4. ábra, II. táblázat). Az egyes olivin-félék közt legnagyobbak a részben iddingsitese- dett és átmeneti (iddingsites-pszeudomorfóza) típusok, az átlagosnál valamivel kiseb- bek a goethit-pszeudomorfozák, s jóval kisebbek a teljesen iddingsites, valamint az ép, nem iddingsitesedett olivinek. A lávaár felső részében általában az átlagosnál nagyobb méretű augit is található: kioltási szög ny'c = 46 “09', míg a középső és alsó részben ennél valamivel kisebb ny/c = 45°4o'. Az augit és magnetit méretei fordított arányban változnak: okát szintén a felszíni magnetit-, s esetleg részleges felszíni augitképző- dés lehetőségében kereshetjük. A felső szintben, valamint az egykori kitörési centrum területén az igen apró opak anyaggal telehintett bazalt- anyagban a sűrű zárvá- nyosság miatt a földpátok is javarészt felismerhet etlenek, ellenben néhány, az alap- anyaghoz képest nagyméretű földpát jelem k meg. Optikai viselkedése hozzávetőleg oligo- klászra, a bazaltösszlet középső szintjében oligoklász-andezitre, az alsóban pedig andezitre utal. Az alsó szint nagyméretű földpát ja tehát a legelső földpát-ki váláshoz tartozik, s így a még híg lávában kismértékű s kis távolságú (2 — 3 m lefelé) gravitációs dúsulása elképzelhető. Vörös I . : Iddingsitesedés a kabhegyi bazaltban 179 Az átlagos szemcseméret- változás megfelel a lávaár hőmérsékleti viszonyainak. A 3. ábrán a felszinen képződő földpát és magnetit méretmaximumai a lávaár hőmér- sékleti csúcspontjait jelzik. Az 5. ábrán a felső, középső és legalsó szint méreteloszlását ábrázoltuk (25 mikron alatt az üveg és a nem mérhető kristályos anyag szerepel) : jól látható a mélység felé a kristályosság növekedése, ami kissé rendellenesen a legalsó szintnél a legnagyobb: ez a minta feltehetően nem a lávaár legaljáról származik, hanem 0,5 — 1 m-el feljebbről; ellenkező esetben, mint hideg alappal érintkező résznek, kisebb kristályossági fokot, kisebb szemcseméreteket kellene mutatnia a középső részénél. ld3nepeHne 0 p 5. ábra. A 11. sz. fúrás felső lávaára felső, középső és alsó részének szeinnagysági görbéje. 1. 6,0— 7,2 m, 2. 12,4—14,6 m, 3. 19,6—21,0 m. Puc. 5. rpaHyjioMeTpHMecKaa KpHBaa BepxHeú, cpeflHeíi h HHWHeíí HacTH BepxHero JiaBOBoro noTOKa, npoineamero b öypoBoíi cKBawHHe JV° 1 1 Ha rope Kaőxeab. Vegyi összetétel, röntgenelemzés Szembetűnő a Fe203 mennyiségének túlsúlya a FeO-hoz képest (IIT. táblázat, 1 — 6 elemzés), ami nyilván a jelentős iddingsitesedéssel függ össze. Megjegyezzük, hogy az irodalomban közölt [8] vegyelemzések kőzetmintáinak pontos lelőhelye nem ismeretes, így azokat csak összehasonlítási alapul vehettük. Az iddingsitesedést, valamint a lávaár szintjeiben észlelt ásványos eloszlás változásait figyelembevéve azt mondhatjuk, hogy egy lávaárra nem jellemző annak egyetlen kőzetmintájából készült vegyelemzés. A magnetitről készült röntgenfelvételek adatai jól egyeznek az irodalmi értékek- kel, részletesebb elemzésükkel külön feladatként szándékozunk foglalkozni. Annyit már 180 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 2. füzet most megemlítünk, hogy az ilmenit jelenléte biztos, a magnetitrács Ti- és Mg-helyette- sítése az eddigi mérési adatokból még nem volt becsülhető, mert ellenkező irányban módosítják a rácsállandó méretét. Az iddingsitesedés kérdése Az olivin ismertetett elváltozását többféleképpen értelmezték a kutatók. Az idding- sit-keletkezést háromféle módon magyarázzák: 1. kőzetté válás előtti, 2. utó vulkáni, 3. mállási folyamat. 1. Kíméletek a kőzettéválás előtti képződésre A magmás főkristályosodás során elsők között kristályosodó olivin magma- áramlások hatására oxidatív körülmények közé kerülhet, s létrejöhet az iddingsitesedés. Ez elképzelésnek főként az iddingsites-öv jelentéktelen fizikai ellenállóképessége, vala- mint a goethit (OH) -tartalma mond ellent. Vizsgálataink alapján az olivin iddingsitesedését a következőképpen magyarázzuk: Az iddingsitesedés nem új ásvány keletkezése, hanem hidratációs — oxidációs el változási folyamat, mely a lávaár felszínrejutása után, közvetlenül annak végső megmereve- dése előtt megy végbe. Az iddingsitesedéshez szükséges vizet (goethit-kelet- kezés) a láva még a kürtőben, vagy mélyebben veheti fel, pozitív transzvaporizáció történik. A láva felszínrejutásakor a nagy vízgőzmennyiség és a hirtelen lecsökkenő külső nyomás kedvező oxidációs feltételeket teremt. Az oxidatív hatás a lávaár alsó részén gyengébb, itt viszonylag kisebb a nyomáscsökkenés, mint a lávaár felső szintjei- ben. A hőmérséklet csökkenése is lassúbb a lávaár mélyebb részein. Az iddingsitesedés első szakaszában az olivinrács Fe2+-ionja Fe3+-vé oxidálódik, az olivin oxigén-ionjainak egy része (OH)-vá változik, s goethit keletkezik. S m i t h [13] vizsgálatai szerint a goethit orientációja egyezik a forsteri tével: (ioo)g||(ioo)f (oio)G|j(oio)F (ooi)Gj|(ooi)F Az olivin és goethit oxigén-szerkezete gyakorlatilag azonos (mindkettő hexagonális legtömöttebb illeszkedésű), így a lényeget — külföldi szerzőkkel egyetértve [1, 4] — abban látjuk, hogy az iddingsitesedés folyamata során csak a kationokban van döntő változás. A ferro-ferri-oxidációval egyidőben megindul a Mg-ionok kiválása az olivinrácsból, s feltehetően még szabad Fe2^ -ionok lépnek be az így felszabaduló rácshelyek egy részébe. Sun [14] vizsgálatai szerint a Si helyezete sem annyira szilárd a rácsban mint eddig véltük, tehát már az iddingsitesedés kezdetén feltételezhetjük a Si02 később fokozódó kiválását az eredeti öli vin-r ácsból. Az iddingsitesedés első szakaszában (goethit -keletkezés) képződő barna öv tehát, mint említettük, goethittartalmú, Mg és SiCk-t vesztett — esetleg a goethit mellett külön is felvett (OH)-t tartalmazó — az elváltozás fokától függően más-más összetételű szilikát, irodalmi adatok szerint [1, 12, 17] rétegszilikát. A lávaár felső szintjei felé az oxidatív hatás növekszik: erre távozik el a fel nem használt vízgőz. Vörös I. : Iddingsitesedés a kabhegyi bazaltban 181 tehát ennek mennyisége itt nagyobb, mint az alsó szinteken; így az iddingsitesedés itt gyorsabban és teljesebben is megy végbe: az olivin peremi része, majd a lávaár legfelső részében az egész olivinkristály átalakul kevés magnetittel, esetenként hema- tittal társult goethit-pszeudomorfózává. Kérdés, hogy a ferro— ferri-oxidádó miért nem ment végbe már előbb, pl. a kürtő- ben? A nyomás növelése csökkenti az Ope-értéket, a hőmérséklet változása viszont ennél jóval kevésbé befolyásoló tényező. Tehát a mélyből felnyomuló, útközben vizet felvevő magma addig nem tud oxidálódni, amíg a felszínre lépve nagy belső nyomása hirtelen le nem csökken. Köztudomású, hogy a Mg felszíni pt-viszonyok között mobilis elem [15]. így a lávaár középső és alsó szintjében az olivin iddingsitesedő övéből kilépő Mg a nagyobb mennyiségű vízgőz eltávozása után (vagyis az iddingsitesedés megszűntével) újabb olivin-generáció képződését teszi lehetővé (a Fe2+ és kovasav-igényt a még részben olvadt láva elégíti ki). Tehát a fentiekben leírt külső, ép öli v in-öv, i 1 1. a kisméretű, ép olivinek egy második, felszínen képződő olivin-generációt jelentenek. A közös oxigén-szerkezetű belső, elváltozat - lan olivin iddingsites öv, vagyis goethit — második olivin-generáció — sorozat a morfotrópia jellemző példája. A lávaár felső szintjeiben a gyorsan csökkenő hőmérséklet nem teszi lehetővé ennek a második generációnak a képződését, így a Mg részint Mg-ban gazdag magnetit (magnezioferrit?) kristályosodását teheti lehetővé, részint az előbbiekben említett, az átlagosnál nagyobb méretű piroxének (Mg— Fe- augitok) képződését is valószínűleg elősegíti. Érdekesen alakul az olivin-szerkezet vázát alkotó Si02 sorsa. Az olivinből Si02- szolként való kilépését feltehetően a láva alkáli (főként Na) -tartalmának lúgosító hatása teszi lehetővé. Ez annál is könnyebben végbemehet, mert az iddingsitesedés kezdetén már a bázisosabb földpátok kiváltak, tehát a maradék-lávában a Na viszonylag feldúsul. A lávaár középső szintjében a nagyméretű, iddingsites olivinek közelében meg- figyelhető apró biotit (amfibolP)-táblák feltehetően az olivinből kilépő Mg és Si02, vala- mint a hidrát áció termékei. Ennek pontosabb leírása és értelmezése azonban még további vizsgálatokat kíván. A lávaár felső részein a pt-viszonyok miatt az olivinből nagyobb mennyiségben felszabaduló Si02 az utolsóként kiváló kőzetüvegbe kerül, esetleg az említett porfiros, savanyú plagioklászok képződését segíti elő. Az iddingsitesedés folyamatának közvetlenül a láva meg- merevedése előtti bekövetkezését még a következő tényezők indokolják: Jelentős lávamozgás esetén az iddingsites részek tönkrementek volna, tehát már csak igen lassú, feltehetően helyi jellegű lávamozgásra utalhatnak azok a megfigyelések, melyek szerint az iddingsites perem néha széttöredezik ugyan, de a letört darabok az olivin közelében maradnak. Ugyanezt bizonyítják a helyenként széttört, iddingsitese- dett peremű olivineken átnövő földpátok is: ezek kiválása fejezte be a láva kikristályoso- dását, s mivel az olivin csak a kristály külső peremén iddingsitesedett, a széttörési felület mentén nem, tehát az iddingsitesedés a kristályosodás utolsó fázisát jelentő savanyú- plagioklász kiválása előtt ment végbe. Mint említettük, egyes esetekben az olivinen keresztül — az iddingsites rostokkal párhuzamosan — orientált, lemezes magnetit- benövés figyelhető meg: a lemezek az olivinen kívül érnek véget (XVII. tábla, 4). Ha ez a beépülés még a magmában történt volna meg, akkor az olivinen kívüli részek a felszínre- jutás során feltétlenül letöredeztek volna. Az olivinben található pikotit elhelyezkedése arra utal, hogy valóban a legelső magmás kiválás terméke. Ellenben a bazalt tekintélyes mennyiségű, a pikotitnál átlag egy nagyságrenddel nagyobb, lemezes magnetit j ének 182 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 2. füzet kiválása eddigi vizsgálataink szerint a felszínen, mégpedig az iddingsitesedéssel párhuza- mosan történt. Egy lávaár felszínén és felszínközeli részein — szubaerális kitörést feltételezve — a vulkáni működés óta eltelt földtani idő során a felszíni mállás szerepét is figyelembe kell vennünk. Ezért feltételezhető, hogy a felső szintekben jellemzőnek leírt részleges, vagy teljes magnetites goethit-pszeudomorfóza képződést, valamint a kőzet erős elvál- tozását [sűrű ,,limonit”-hmtés, hemati-t (hidrohematit?) esetleg a földpátok bomlása] befolyásolják, elősegítik a felszíni mállási tényezők. Ezek szerepét vizsgálataink szerint azonban főként a talajvízszintben lejátszódó bomlási folyamatokra kell korlátoznunk, ugyanis a jelenlegi felszínen gyűjtött minták egyáltalán nem mutatnak mállásra utaló elváltozásokat (anyaguk gyakran a lávaár középső és alsó részének kőzetével azonos), holott helyzetük miatt az aprózó és részint vegyi bomlásnak erősen ki vannak téve. Felszíni mintáink közül a fúrás-anyagban biztosan lávaár-f elszúrnék mondható anyaggal azok egyeznek meg leginkább, melyeket az egykori kitörési centrum területéről gyűjtöt- tünk. Ezek a bazaltminták erősen likacsosak ,, habosak”, vörös színük a nagymennyiségű — s kisméretű szemcsék (néhány mikron) által okozott — goethit és magnetit-kiválás- tól ered. 2. Utóvulkáni iddingsit képződés feltételezése Sok kutató kezdetben utóvulkáni működés eredményeként értelmezte az iddingsite- sedést, így többen a szerpentinesedés egyik válfajának tekintették. Szerpentinesedett bazaltnál az elváltozás nem korlátozódik az olivinre, az alapanyagban is bőven meg- található. Ugyanezt az iddingsitesedésről nem mondhatjuk el: az iddingsites bazaltok- nál, így a kabhegyi bazaltnál utó vulkáni működést csak a vulkáni kürtőben kőzetté vált, s onnan lapilliként a piroklasztikumba került kőzet anyag mutat, ahol tipikus szerpen- tinesedést figyelhetünk meg, s emellett az ob'vm iddingsites. Természetesen vegyileg van összefüggés a két folyamat között: fayalitos olivin inkább iddingsitesedésre alkalmas, míg utóvulkáni működésnél szerpentinesedés inkább forsterites olivin esetében megy végbe. 3. Mállási elméletek Az egyszerű felszíni mállással kapcsolatos (oxidáció = ,,limonitosodás”) elképze- léseket az 1. pontban felsoroltak megcáfolják. Az olivin zónásságával meg lehet kísérelni az iddingsitesedés felszíni mállással történő értelmezését, azonban ennek lehetőségét szintén több tényező zárja ki. Az iddingsit- övön kívüli ép olivin forsterites— fayalitos— forsterites Összetételű zónás olivint, vagyis megforduló képződési sorozatot jelent. Ez csakis helyi magmás sajátság lehet, márpedig ezt a jelenséget mások is említik [3], magunk is megfigyeltük a grúziai doleritben is. Ilyen zónás olivin felszíni mállásánál a középső, fayalitos öv ferro — ferri-oxidációjánál mindkét határfelület azonosnak mutatkoznék, ezzel szemben jelentősen eltérnek egy- mástól. Uegdöntőbb érv azonban az a tény, hogy az iddingsites öv és a kül- ső, ép olivingyűrű a rezorbeált öli vinnél pontosan követi az új határfelületet. Márpedig ez a rezorbció a tufa- anyagon végzett vizsgála- taink szerint a láva felszínre jutása után történik meg (mélyebben, a hígfolyós olvadék- ban jelentéktelen az olivin fizikai bomlása, ezt igazolják az üveg-lapillik majdnem tel- jesen ép felületű olivinjei), így a zónás felépítésből eredő elváltozást csak annyiban fogadhatjuk el, hogy az első olivin-generáció kristályai külsőbb részükben feltehetően több vasat tartalmaznak; ez elősegíti az iddingsitesedést. Vörös I. : Iddingsitesedés a kabhegyi bazaltban 183 A ii. fúrás felső lávaárát felépítő főásványok mennyiségi eloszlása a fúrásmélység függvényében KonimecTBeHHoe pacnpeneneHHe rjiaBHbix MHHepanoB, cjiaraioinHx BepxHHíí naBOBbiü noTOK CKBaWHHbi -N° 11, B (J)yHKUHH rnyŐHHbl CKBa>KHHbI I. táblázat — TaőAuya I Fúrásmélység rjiyÖHHa CKB3>KHHbI ásvány— Mimepajibi olivin OJIHBHH e- 3 0 CJ aj -tí t- s S3 ? a « B S i,§s 2 £ E £g3 a c; 4, ts í s a % V 4> S 5 Öí 0. s 3,8- 5,o 2,9 . nem mérhető 5.0— 6,o 6.0— 7,2 6.1 8.1 14,0 40,5 37,4 7,2— 9,6 10,1 29,4 36,2 24,3 9,6 — 12,4 7,i 24,4 3,2 40,5 24,8 12,4 — 14,6 15,7 23,2 1,6 37,i 22,4 14,6 — 16,0 10,5 33,7 2,6 38,9 9,3 16,0 — 17,0 14,6 25,6 2,3 37,8 19,7 17,3 — 18,6 15,0 41,8 3,7 37,8 i,7 19,6 — 21,0 I5,i 32,9 5,o 34,2 12,8 Au. fúrás felső lávaárát felépítő főásványok átlagos méretváltozása a fúrásmélység függvényében (^-ban) M3MeHeHHe cpeAHux pa3MepoB rnaBHbix MHHepanoB, cnaraiomHx BepxHHH jiaBOBbiü noTOK CKBa>KHHbi JVsll, B (JjyHKUHH TJiyÖHHbl CKBa>KHHbI (/ 1 ) II. táblázat — TaöAUifa II Ásvány Fúrásmélység Olivin-átlag Goethit-pszeu- domorfóza Goethit-pszeudo- morfóza olivinnel Átmeneti olivin Iddingsites olivin Teljesen idding- sites olivin 0 a 'W Magnetit-átlag Magnetit ilinenit- szételegyedéssel Titanomagnetit Földpát Augit 3,8— 5,o 582 582 5,0— 6,0 447 4 77 — 6,0— 7,2 577 577 — — — — . — — - — 114 67 7,2- 9,6 553 — 553 — — — — — — — 136 65 9,6 — 12,4 459 — 348 635 448 172 — 32 39 32 145 28 12,4 — 14,6 55i — — — 642 229 — 43 58 3i 145 50 14,6 — 16,0 56r — — — 683 485 i74 76 101 74 180 38 16,0 — 17,0 372 — — — 592 225 — 37 44 36 185 53 i7,5 — i8,6 474 ■ — — — 636 344 156 60 71 54 158 38 19,6 — 21,0 528 ~ § 575 180 71 63 63 257 41 Vegyelemzési adatok — AaHHbie xnMaHanH3a III. táblázat — Taönui^a III 1, 2. 3* 4- 5* 6. SiOo 48,76 49,65 49,89 49,56 49,37 47,66 Ti02 2,03 2,30 2,29 2,30 2,30 1,11 Fe,03 8,10 1,85 2,64 3,98 3,98 6,5 FeO 1,90 7,77 6,93 5,77 5,70 3,88 ai2o3 17,84 15,62 15,75 15,68 14,54 i7,38 MnO 0,18 0,17 0,17 0,18 0,12 0,28 MgO 5,64 7,59 7,35 7,i8 7,04 6,54 CaO 7,44 8,23 8,25 8,20 8,78 8,26 NasO 3,72 3,46 3,78 3,59 3,o6 2,83 k2o 1,70 1,90 1,81 1,96 i,45 1,96 H.O+ 0,62 . 0,46 o,34 o,54 1,29 2,16 HaO- i,35 0,32 0,15 0,28 i,49 0,6 p2o5 0,58 0,61 0,61 0,64 0,50 0,83 co2 o,44 0,03 0,03 0,01 0,50 — Cl 0,02 0,06 0,05 nyom — F — — , ■ — — — s — nyom nyom nyom 0,01 — . Cr2Os — 0,01 0,01 nyom 0,01 — v2o5 — 0,03 0,03 0,03 0,03 ■ — ;■ NiO — 0,02 0,02 0,02 0,02 — - SrO _ 0,08 0,06 0,06 0,06 — BaO — 0,07 0,07 0,06 0,06 — IÁ2O — nyom nyom nyom nyom — 1 100,30 | 100,19 100,24 ] 100,09 1 100,31 99,99 184 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 2. füzet 1. Kabhegy, a-minta. Elemző: dr. Simó B. — Kovács B.-né. 2. Kabhegy, padragi erdő 5. kutató. Elemző: E. S. Theobald [8]. 3. Kabhegy, F.-bánya. Elemző: E. S. Theobald [8]. 4. Kabhegy, Köleskepe-árok, III. nyiladék, M.-bánya. Elemző: E- S. Theobald [8]. 5. Öcs-Pula árokpart. Elemző: E. S. Theobald [8]. 6. 11. sz. fúrás, 22,5 — 24,1 m. Elemző: Barabásné Serényi E. 1. Kaöxeflb, o6pa3eu-a. npoaHajiH3HpoBajiH: A-P- B. LIIhmo — B. K o b a q. 2. Kaőxeflb, FlaaparcKHíí Jiec, ncnycTBeHHoe pa3BeAOHHoe oöHaweHHe .Ns 5. npoaHa;iH3HpoBaji: JE LU. T e o 6 a ji a [8]. 3. KaőxeAb, napbep. npoaHajiH3HpoBaji: JI. LU. T e o 6 a ji a [8]. 4. KaőxeAb, ymenbe KéJieiUKene, npoceKa III, napbep. ripoaHajiH3HpoBaji: JI. III. Teo6ajiA[8J. 5. Sq-flyjia, 6eper 6aJiKH. npoaHanH3HpoBaji: JI. LU. TeoöaJiA [8]. 6. CKBa>KHHa JVTs II, 22,5—24,1 m. ripoaHajiH3HpoBajia: 3. Ili e p e h b h — B a p a 6 a m. TÁBEAMAGYARÁZAT - JIErEHAA K TABJIHUE XVÜ. tábla — TaöaHua XVII. 1. Iddingsitesedett olivin || 1. HAAHHrCHTH3HpOBaHHbIÍÍ OJ1HBHH || 2. Iddingsites magvú olivin || 2. OJIHBHH C HAAHHrCHTOBbIM HAPOM | | 3. Iddingsitesedett olivin ép külső peremmel + 3. HAAHHrCHTH3HpOBaHHblH OJIHBHH C IjeJIbHblM BHeillHHM KpaeM + 4. Magnetitlemezek orientált átnövése iddingsitesedett olivinen. || 4. OpneHTHpOBaHHblH nepepOCT MarHeTHTOBblX nJiaCTHHOK B HAAHHrCHTH3HpOBaHHOM OAHBHHe IRODAEOM - JIHTEPATYPA i.Brown, G. — Stephen, I.:A structural study of iddingsite from New South Wales, Austra- lia. Am. Mineral. vol. 44. p. 251 — 260. 1959. — 2. Dzocenidze, G. Sz.: Domiocenovüj effuzivnüj vulkanizm Gruzii. (oroszul). Izd. Ak. Nauk. Grúz. SzSzR. Tbiliszi, 1948. — 3. Edwards, A. B.: The formation of iddingsite. Am. Mineral. vol. 23. p. 277 — 281. 1938. — 4. G a y, P. — E e M a i t r e, R. W.: Somé observations on „iddingsite”. Am. Mineral. vol. 46. p. 92 — m. 1961. — 5. H o f m,a n n K.: A déli Bakony bazalt-kőzetei. Budapest, 1875 — 78. — 6. KochS. — Sztrókay K. I.: Ásványtan. Tan- könyvkiadó. Budapest, 1955. — 7. MauritzB. — Harwood, H. F.:A Tátikacsoport bazaltos kőze- tei. Mát. Term. Tud. É)rt. vol. 55. p. 75 — 103. 1937* — 8. M a u r i t z B.: A dunántúli bazaltok petrokémiai viszonyai. Földt. Közi. vol. 78. p. 134 — 169. 1948. — 9. Pojják T.: Kőzettani megfigyelések nógrád — gömöri bazaltos kőzeteken. Földt. Közi. vol. 73 — 74. p. 21—47. 1944—45. — 10. ReichertR.: Újabb adatok a salgótar j ánkömy éki bazaltos kőzetek petrokémiai ismeretéhez. Földt. Közi. vol. 55. p. 181 — 196. 1925. — n.ReichertR.: Petrográfiai megfigyelések a nógrádmegyei bazaltokon. Földt. Közi. vol. 57- p. 201 — 208. 1927. — 12. S m i t h, W. W.: Pseudomorphs after olivine in Markle-basalt. Min. Mag. vol. 32. p. 324 — 331. 1959. — 13. Smith, W. W.: Structural relationships within pseudomorphs after olivine. Min. Mag. vol. 32. p. 823 — 825. 1961. — 14. S u n, M. S.: The natúré of iddingsite in somé basaltic rocks of New-Mexico. Am. Mmeral. vol. 42. p. 525 — 533. 1957. — 15. Szádeczky K. E.: Geokémia. Ak. Kiadó, Budapest, ,1955. — 16. Szepesházy K.: A gömöri Ajnácskő környékének bazaltos kőzetei. Mát. Term. Tud. É)rt. vol. 61. p. 1028 — 1069. 1942. — 17. W i 1 s h i r e, H. G.: Alteration of olivine and orthopyroxene in basic lavas and shallow intrusions. Am. Mineral. vol. 43. p. 120 — 147. 1958. Hfl/iHHrcHTH3auHH b 6a3ajibTax ropbi Kaöxe^b* Ap. HLUTBAH BEPELUj B BemecTBeHHOM cocTaBe 6a3ajibT0Bbix jiaBOBbix noTOKOB HaöjuoAaeTcn xapaKTepHoe H3MeHeHue ojiHBHHa: b BepxHeu u cpeAHeu nacTHx jiaBOBoro noTOKa ojihbhh oŐAaeTCH öojiee hjih MeHee tojictmm, >KejiT0BaT0-6ypbiM KOJibiiOM. ,IJaHHoe BemecTBo, Ha3biBaeMoe uccjieAO- BaTejiHMH HAAHHrcuTOM, Ha Bbiciuux ropH30HTax nepexoAHT b Henpo3paHHbie (onaKOBbie) nceBAOMop$03bi, ceTHaTooöpa3HO npoHH3biBaiomHe h b kohchhom HTore nojiHOCTbio BbiTecHH- iome oahbhh. CorjiacHO AaHHbiM HCCAeAOBaHHH b jiaBOBOM noToxe, nocjie erő BbixoAa Ha ahcb- Hyio noBepxHOCTb, ho eme ao 3aTBepAeBaHHH erő, npoHexoAHT rnApaTaiiHOHHO-OKHCAHTeAbHbiií npouecc. B pe3yjibTaTe AaHHoro npouecca b ropH30HTax c noBbimeHHbiMH TeMnepaTypoft h AaBAeHHeM HMeeT MecTo HacTHHHan réTHTH3auuH, conpoBOjKAaeMan HanajibHbLu BbimejiaHH- BaHHeM C0Aep>KaHHH Mg (h npeAnoAO>KHTe.JibHO Si) ojiiiBHHa. BcAeACTBHe ycjiOBHH hhtchchb- Horo OKHCAeHHH npouecc HAAUHrcHTH3aiiHH HauöoAee nojiHO 3aBepmaeTCH b BepxHHx ropn- 30HTax: npH coBepmeHHOM pa3Jio>KeHHH oahbhh3 oöpa3yioTCH réTHTOBbie nceBAOMop(J)03bE coAep>KamHe Heöojibmoe koahhcctbo MarHeraTa. B cpeAHHx ropu30HTax npw öAaronpuHTHbix yCJIOBHHX MO>KeT HMeTb MeCTO HOBOe BblACAeHHe OJIHBHHa 33 npeAeAaMH HAAHHrCHTOBOH nOAOCbl. HexoTopbie HaÖAiOAeHHH yKa3biBaioT Ha to, hto nAacraH^iaTbie MarHeniTbi H3yneHHbix 6a3ajib- TOB TO>Ke npeACTaBAHIOT COÖOH pe3yAbTaT nOBepXHOCTHOrO BblAeJieHHfl, HTO npOTHBOpeHIIT npHHHTOH ao HacTonmero BpeMeHH TeopiiH 0 nepBHMHOM, rjiyÖHHHOM npoHcxo>KAeHHH Mar- HeTHTOB. * AoKJiaa 6bui orjiaineH Ha 3aceAaHHH BeHrepcnoro reojiorHqecKoro OömecTBa 24 HHBapa 1962 r. A „KATTI”— AKVITANI KÉRDÉS TUDOMÁNYTÖRTÉNETI MEGVILÁGÍTÁSBAN CSEPREGHYNÉ DR. MEZNERICS IEONA Vázlat : I. Néhány jellegzetes Pecten-féle szerepe az alsómiocén szintezésnél. II. A katti— akvitáni, illetve alsómiocén probléma: 1. A sztrato típusok helyzete: a) katti b) akvitáni c ) burdigalai 2. Az emelet-fogalom és emelet- tartalom összefüggése: a) a katti és burdigalai emeletnév bevezetéséig b) a katti emeletnév bevezetése idején! c) a burdigalai emeletnév bevezetése idején; d) a katti és burdigalai emeletnév egyidejű bevezetése következtében elő- állott helyzet III. Az emeletfelesleg ténye következtében felvetődő kérdések: a) Melyik emeletnév törlendő? b) Mi a „ katti” = akvitáni emelet tartalma? IV. Az oligocén— miocén határkérdés. I. Néhány jellegzetes Pecten-féle szerepe az alsómiocén szintezésnél Dr. J. Roger kezdeményezésére az oligo-miocén határán szerepet játszó 3 Pecten-féle: a Chlamys rotundata, Ch. deleta és Pecten arcuatus elterjedését, rétegtant szerepét vizsgáltam. (A részletes vizsgálati eredményeket az 1961. szeptemberében megtartott Sabadelli Konferencia ,,prae-tirage” — előnyomata tartalmazza.) Ennek lényege, hogy a 3 szóbanforgó faj vagy közeli rokona, az egri (részben törökbálinti), az adouri medence (Peyrére) és az észak-itáliai „Tongriano” (Carcare, Dego, Sassello) lelőhelyeken a ,,katti-akvitani” vitatott rétegekben található: Eger Peyrére (Adour) Carcare, Dego, Sassello Azonos Ch. miocenicus Ch. miocenicus fajok P. arcuatus P. arcuatus P. arcuatus — Ch. deleta Ch. deleta Közel Ch. schréteri Ch. susannae Ch. öli goperco status rokon — Ch. saccoi Ch. oligopercostatus fajok Ch. n. sp. Ch. deleta Ch. deleta 1 Ez a meglepő faunaegyezés annál figyelemre méltóbb, minthogy mindhárom lelő- hely fekvője egyaránt rupéli, s mindhárom lelőhely egyszersmind a Myogypsinák és Ivepidocyclinák lelőhelye. Ennél fiatalabb Pecten-társaság a burdigalai korú Pecten-féléké, melyek alapján a keleti mediterrán és az atlantico-mediterrán jól párhuzamosítható. Az atlanti területen azonban a Pecten-félék és egyéb fauna alapján a burdigalai képződmények nem választ- hatók el Cossmann-Peyrot ,,akvit ónjától”. Erre az eredményre jutottak a legújabb fúrások alapján a mikrofaunavizsgálatok is ([Cár alp — Julius — Vig- neaux, 1960], erre utal a girundien-emeletnév) . Az akvitáni legújabb sztratotípusá- ról itt csak annyit, hogy az ebbe közbetelepült marin rétegek faunája sem választható el a burdigalai képződményektől. 186 Földtani Közlöny, XCI1. kötet , 2. füzet Fauna alapján (nemcsak Fe:ien- félék !) tehát a jól elkülöníthető burdigalai emele- ten kívül európaszerte a rupéli és burdigalai képződmények között makro- és mikro- fauna szempontjából egyaránt egy, — vagy katti, vagy akvitáni, — de mindenütt vitatott korú képződmény van. A vitás kérdésre a fauna seholsem ad s, mint látni fogjuk, nem is adhat felvilágo- sítást. Ezért tudománytörténeti szempontból kellett megközelíteni a kérdést. Ennek kapcsán 2 kérdés merül fel: 1. Mi a sztratotípusok helyzete? 2. Mi az emeletnév és a íaunatartalom viszonya a katti, akvitáni és burdigalai emeletekbe sorolt képződmények- nél? II. A katti— akvitáni, illetve alsómiocén probléma 1. A sztratotípusok helyzete a) Katti emelet. Az emelet közismert sztratotípusa Kassel [F u c. h s 1892 — 94]. A sztratotípust azonban egyelőre ki kell kapcsolni, mert mint probléma csak a keleti és atlantico-mediterran képződmények ún. ,, katti” kifejlődésénél jelentkezik. A „katti” korú faunák kérdésében (Bajor molassz, Sotzka-rétegek) a külföldi irodalom többet hivatkozik Törökbálintra, mint a sztratotípusra, a ,,katti”-akvitáni problémával kapcsolatban pedig Eger került előtérbe, minthogy ez kevésbé katti, mint a törökbálinti katti, s még kevésbé katti mint a kasseli katti ! A katti-akvitáni kérdésben legújabban a csehszlovákok határozott álláspontot foglaltak el, szerintük a Kárpát-medencében a rupéli és burdigalai képződmények között csak egy emelet mutatható ki makro- és mikrofauna szempontjából egyaránt, s ez vagy akvitáni (S e n e s, B u d a y, Cicha), vagy katti (Ce eh ovic). A Bécsi-medencében a „katti” képződmények csak mikrofaunából ismertek. A bajor molasszoknál a határmegvonás még nem jutott nyugvópontra. A Szovjetunió déli részében a kharkovi (Poltava) és a Majkop-szeria „katti” és akvitani elválasztása még vitatott. Észak-Itáliában a helyzet speciális, az itteni „katti” kérdés nem az „Aqui- taniano”-hoz, hanem a „Tongriano” emelet felső szintjéhez kapcsolódik. Az atlanti területen az adouri Peyrére faunája Douvillé [1899] szerint akvitáni, Dollfus [1927] és Peyrot [1933] szerint „katti”. Hasonló a helyzet az azonos faunájú St. Géour esetében is. A „katti” sztratotípus helyzete jelenleg tehát: létezik, de sehol sincs olyan kifej- lődés, ami megnyugtatóan párhuzamosítható lenne vele. b) Akvitani emelet. A sztratotípus helyzete itt más és még bonyolultabb. Az akvi- táni emelet bevezetésekor Mayer-Eymar sem 1853-ban, sem 1857-ben nem jelölt ki sztratotípust. Későbbi kijelölés Bazas és Merignac, majd csupán a „bazasi falun”-re korlátozódott [Do llfus, Munier-Chalmas, Lapparent] Fel- merült az északsvejci Júra területén Anjoie faunájának kijelölése is [D u r h a m 1944, De hm 1949] sztratotípusként, melyet azonban Rutsch [1951] a prioritási elvnek ilyen mechanisztikus alkalmazása miatt joggal elvetett. Legújabban Drooger— Kasschichter — Key [1955] mikrofaunisztikai meggondolások alapján Tour- nouér [1862], Dollfus [1909" és Duterre [1920] adatai felhasználásával új sztratotípus kijelölését ajánlották: Saucats (Min de FÉglise) és la Bréde (Min Bemachon) szelvényeiben, a burdigalai képződmények fekvőjében. Ezt az Aix-en-Provence-ben (1958) és Bécsben (1959) ülésező neogén konferencia elfogadta és a Xeogén Coinité (1960) megerősítette. Nyomós érvek szólnak azonban az ellen is, hogy ez a sztratotípus kielégítené a köve- telményeket. Ennek ad kifejezést Cechovic, amikor az akvitáni emelet törlését C s. Meznerics I. : A katti-akvitáni kérdés 187 ajánlotta [1959]. Valóban csökkentsós és édesvízi képződmény nem lehet marin képződ- ményeknél összehasonlítási alap, annál kevésbé, minthogy a közbetelepült marin fauna is — a fedőben levő képződménnyel megegyezően — burdigalai korú. c) Burdigalai emelet. A sztratotípus helyzete itt világos: Depéret [1892]. Saucats és Léognan-ban jelölte meg, a neogén bizottság: Léognan, Coquillat szelvény- ben precizírozta [1960]. A sztratotípussal a keleti és nyugati mediterrán kifejlődések jól párhuzamosíthatók nemcsak a Pecten-félék, hanem az egyéb makro- és mirofauna alapján is. 2. Az emelet-fogalom és emelet-tartalom összefüggése a) A haiti és burdigalai emeletnév bevezetéséig fennálló helyzet. Az európai miocén első tagolása Mayer-Evmar akvitáni emeletének bevezetésével kezdődött. Az akvi- táni emeletnév ekkor azonban csak az idősebb és fiatalabb miocén elhatárolását jelen- tette. Pillanatnyilag ezért nem érdekes, hogy Mayer-Eymar jelölt-e ki sztrato- típust, vagy sem ? Lényeges azonban két tény : 1 . hogy Mayer-Eymar az akvitáni emeletbe: Bazas, Merignac, Kassel, Doberg, Stemberg kifejlődéseket helyezte, 2. hogy a keleti és nyugati mediterránban ekkor merült fel a probléma, hogy vajon — az Aqui- taine mintájára — lehet-e tagolni a miocént, vagyis I. és II. mediterránra szétválasztani (közelebbről, hogy a horni kifejlődést el lehet-e választani Ottnangtól, Gnmdtól, sőt a lajtamészkőtől !) ? A miocén tagolásának lehetőségét Ti etze még a Bordeauxi-medencére nézve is tagadta. R o 1 1 e állapította meg először, hogy a homi rétegek idősebbek, mint Grund, a lajtamészkő és faciesei. Részletesen Fuchs 1878-ban, majd 1885-ben foglalkozott az I. és II. medi- terrán elvál aszthatóságával, illetve a mediterrán és az atlanti terület akvitánja párhuza- mosításának kérdésével. Látszólag Fuchs munkáinak ma már csak tudomány- történeti jelentőségük van, azonban olyan lényeges megállapításokat tartalmaznak, melyek a későbbi korrelációnál zavart okoztak. Fuchs szerint az itáliai Montferrat-, Horn-, Schio-, budafoki-rétegek egykorúak, az I. mediterránba tartoznak; az I. mediterrán valódi reprezentánsa: Saucats, Léognan falunj e, a turini serpentinhomok és a homi rétegek. Megállapításának az a része ma is helytálló, ti. hogy ezek egykorúak. A hangsúly azonban azon van, ami a későbbi zavar forrása: hogy Fuchs szerint az I. mediterrán = akvitanien és mint ilyen miocén I Valóban Mayer-Eymar 1853-ban a miocénbe tette az akvitáni emeletet, de 1857-ben már az oligocénbe, mert időközben [1894] B e y r i c h bevezette az oligocén fogalmat ! Ez időben az akvitáni emelet tartalma: Bazas, Merignac, Kassel, Doberg (Mayer-Eymar), ezenkívül a Pectunculusos homok (H o f m a n n), a horni- rétegek (H o f m a n n, Fuchs) és Budafok, Korod, Montferrat, Saucats, Léognan (Fuchs). Ez azt jelenti, hogy az akvitáni emelet ebben az időszakban két különböző jellegű faunát egyesített: egyrészt a Pectunculusos homok, Kassel, Doberg faunáját, másrészt a Horni-medence, Budafok, Korod, Montferrat, Bazas és Merignac képződményeit, Fuchs szerint Léognan és Saucats faunáját is. Fuchs 1885-ben több-kevesebb határozottsággal az I. mediterránba helyezte az ottnangi típusú slírt is, hangsúlyozva azonban, hogy ez fiatalabb, mint a horni-rétegek. A slír kérdést tehát a továbbiakban ki lehet kapcsolni, minthogy az ottnangi típusú slír kora ma már vitán felül helvéti. 188 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 2. füzet b) A katti emelet bevezetésével előállott helyzet. Fuchs [1892 — 94] a katti emeletet a törökbálinti és a szerinte akvitáni (I. mediterrán) budafoki fauna között kétségtelenül fennálló faunakülönbség miatt vezette be. Itt vissza kell kanyarodnunk 1871-be, amikor H o f m a n n publikációja meg- jelent a „Pectunculus obovatusos homokról”, melyet így vezet be az irodalomba: „Felsőoligocén rétegek (K. Mayer akvitani emelete.)”. Tehát Hofmann és Fuchs különböző tartalommal töltötték ki az akvitáni emeletet: Hofmann a törökbálinti, Fuchs a budafoki faunával. De különböző- képpen is értelmezték az akvitáni emelet korát: Hofmann felsőoligocénnek, Fuchs alsómiocénnek ! Ebben rejlik a katti-akvitáni és egyben az oligo-miocén fogalmak zűrzavarának gyökere, ez az a pont, ahol a katti és akvitáni fogalom kettéágazott, megkezdte külön- külön útját és máig sem találkozott. Az akvitáni fogalmat illetően tehát 3 felfogás, Mayer-Eymar, Hofmann és Fuchs felfogásbeli ellentétét kell tisztázni. Hofmann felfogása azonos Mayer-Eymar 1857-es felfogásával: akvi- tán = felsőoligocén (tartalma Kassel, Doberg, Törökbálint, Bazas stb.). Fuchs felfogása részben egyezik Mayer-Eymar éval: mert Fuchs is Kassel, Doberg, Stemberg faunáját értette felsőoligocén alatt. De Fuchs nem vette figyelembe, hogy Mayer-Eymar ugyanazt a faunát tette a felsőoligocénbe [1857], amit az oligocén időszakfogalom bevezetése előtt [1894] még miocénnek nevezett [1853]! Mayer-Eymar ugyanis az akvitáni emeletet azonosította B e y r i c h felso- oligocénjével ! Azonban Hofmann és Fuchs között az ellentmondás már lényeges: a pectunculuszos homok Hofmann szerint oligocén, mert akvitáni, Fuchs szerint nem lehet akvitáni, mert oligocén ! Ezért kellett Fuchs nak a felsőoíigocénre egy név : s ez lett a katti. Tehát függetlenül az akvitáni emelet tartalmától: B e y r i c h ua. felsőoligocénje az, ami Hofmann szerint (Mayer-Eymar értelmezésében !) akvitáni és ame- lyet Fuchs kattinak nevezett el ! A katti emelet bevezetése előtti helyzet Budapest környékén tehát: pectunculuszos homok = akvitáni = felsőoligocén (,,a budafoki mediterrán fekvőjében” [Hofmann 1871]). Budafoki rétegek = akvitán = I. mediterrán és miocén (,,a Pectunculus obovatuszos rétegek fedőjében”, [Fuchs, 1885]). A katti emelet bevezetése után pedig a helyzet: Pectunculuszos homok = akvitáni = felsőoligocén [Hofmann, 1871]. Pectunculuszos homok = katti = felsőoligocén [Fuchs, 1885]. Tehát ugyanarra a faunára (pectunculuszos homokra !) két emeletnév van: katti és akvitáni ! így lett a pectunculuszos homok a külföldi szemében akvitani és katti, de egyszer- smind oligocén és miocén is ! (Ugyanez vonatkozik természetesen a kasseli faunára is, minthogy az eredetileg akvitáni korú kasseli faima Törökbálint miatt lett katti !). Fuchs 1892 — 94-es munkájának egyébként még két lényeges mondata van, ami sok bonyodalmat okozott. Fuchs szerint ,,az akvitáni nevet a prioritás értelmében a legmélyebb miocénre, vagyis Mold, Loibersdorf, Korod, Kaltenbachgraben és a Bordea- uxi medencére kell alkalmazni” és hogy ,,a valódi akvitáni nívó azonos a homi medence legmélyebb részével”. Nálunk ezt egyesek még ma is tévesen értelmezik, hogy ti. F u c h s szerint csak Mold és Loibersdorf lenne akvitáni, s hogy a felsőbb szintek (mint pl. Gaudem- dorf, vagy Eggenburg) fiatalabb, burdigalai korúak. Téves ez mert: 1. Fuchs Gaudem- C s. Meznerics I. : A katti-akvitáni kérdés 189 dorfot és Eggenburgot még nem ismerhette, 2. és főleg, hogy F u c h s a burdigalai emelet- fogalmat nem ismerhette, 3. mert Fuchs a felsőbb szinten Grundot és a slírt értette. Valójában egyébként éppen Fuchs volt az, aki kimutatta, hogy Saucats, Eéog- nan (sőt Bazas és Merignac is !) a Homi-medence, Korod, Budafok faunája egykorú, — annak ellenére, hogy az akvitáni emeletbe helyezte ezeket — de ekkor még burdigalai emeletnév nem volt. c) A burdigalai emeletnév bevezetésének idején a helyzet. Az emeletfogalmat Depé- ret 1892 [i893]-ban vezette be. Tartalmát Saucats és Eéognan szelvényében jelölte meg. A burdigalai emeletnév tehát 1892 [1893], akatti pedig 1892 — 94, évi keletű. (Fuchs 1892-ben készült kéziratát P e t h ő 1893 szeptemberében fordította magyar- ra, a publikáció dátuma 1893 december.) 1. Fuchs és Depéret tehát egyidőben vezették be a katti és a burdigalai emeletnevet, anélkül, hogy egymás közleményéről, helyesebben annak tartalmáról köl- csönösen tudomásuk lehetett volna. Ettől kezdődőleg a miocén időszaki burdigalai emelet tartalma Saucats és Eéognan lett. A felsőoligocén időszaki akvitáni emeletben marad továbbra is Kassel, Doberg, Bazas, Merignac, Törökbálint — a Mayer-Eymar és Hofmann féle értel- mezésben. De az akvitáni emeletben — tehát nyugati értelemben felsőoligocénben ! — maradt továbbra is a horni, budafoki, korodi, északitáliai (Aqui, Montferrat, Vignale, Rossignano stb.) kifejlődés, — holott tartalmilag ezek azonosak — Fuchs szerint is ! — Saucats és Eéognan faimáj ával, vagyis a burdigalai sztratotípusával. Meg kell itt még jegyezni, hogy az északitáliai lelőhelyekkel (Aqui, Vignale, Rossignano) kapcsolatban felmerülő langhiano emeletnév problémája a jelen fejtegetés- ből — miként a slír-kérdés — szintén kikapcsolható. A langhiano emeletnevet egyébként is Trabucco [1895] és Alessandri [1897] felfogása értelmében legcélszerűbb a burdigalai emeletnév szinonimájaként alkalmazni, még akkor is, ha a legújabb iro- dalom [S e 1 1 i 1945 — 55, R i g o— M anuel — Barbieri 1959] a langhiano emelete- ket részesítik előnyben. d) Az egyidőben bevezetett katti és burdigalai emeletnév tényének következményei. Míg 1892 — 94-ig az alsómiocénben emelethiány volt, — az akvitáni emeletbe tartozott: Kassel, Doberg, Törökbálint, Horn, Montferrat, Korod, Budafok, Bazas, Merignac, Saucats, Eéognan stb. 1894 után a két emelet — katti és burdigalai — egyidejű bevezetésével emelet- felesleg állott elő. Két faunatartalom, egyrészt: Kassel, Doberg, Törökbálint, másrészt: Horn, Montferrat, Saucats, Eéognan (Bazas és Merignac), Budafok, Korod, formailag 3 emeletnév között oszlott meg: a katti, az akvitáni és a burdigalai emeletne vek között. Minthogy azonban tartalmilag Budafok, Horn, Korod, az északitáliai lelőhelyek kora azonos Saucats és Eéognan faunájával (Fuchs szerint helyesen Bazas és Merignac is !), — így Kassel, Doberg, Törökbálint faunájára 2 emeletnév maradt: a katti és az akvitáni ! Az emeletfelesleg ténye mellett még zavaró körülmény az is, hogy Depéret átvette Fuchs 1885-ös beosztását és a horni kifejlődést az akvitáni emeletben hagyta, holott Fuchs a tartalom szerint Saucats és Eéognan faunájával, tehát a burdigalai sztratotípusává lett faunákkal párhuzamosította azokat. Mindez azt jelenti, hogy Depéret közleményének megjelenésétől kezdve a Horni-medence, Budafok, Korod és az északitáliai lelőhelyek kétlakiakká váltak: elnevezésük szerint akvitáni, tartalmuk szerint burdigalai képződményekké. Se h affér [1898] hiába fejti ki igen részletesen, hogy a Depéret féle (valójában F u c h s-féle) szintezés csábító, de téves, mert a horni és északitáliai képződ- 190 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 2. füzet mények nem párhuzamosíthatók Maye r-E y m a r akvitáni emeletével, minthogy az felsőoligocén ! Munkája nem talált kellő visszhangra, sőt táblázatát, — mely éppen a Depéret beosztás helytelenségét kívánja kifejezésre juttatni — a további szintezé- sek változatlanul felhasználták. De nem talált kellő visszhangra talán azért sem, mert a horni és északitáliai lelőhelyeket Schaffer nem párhuzamosította az immár ismert burdigalai faunával, Saucats és Léognan lelőhelyével. Ezt az osztrák és olasz geológusok csak később valósították meg. A katti és burdigalai emeletnév egyidejű bevezetésének következménye, hogy a keleti és nyugati mediterránban a katti és akvitáni fogalom, továbbá az akvitáni és burdigalai tartalom fedésbe került. Az atlanti területen — az akvitáni és burdigalai emelet tartalma ettől függetlenül került fedésbe. (Ez azonban már az akvitáni sztrato- típus kérdését érinti, amiről később lesz szó.) Az eddigi fejtegetések tényeken alapszanak, melyekkel számolni kell, vagyis az emeletfelesleg ténye tükrében kell megvizsgálni minden eddigi katti — akvitáni prob- lémát. A továbbiakban foglaltak a megoldás keresésére vonatkoznak s ennek érdekében javaslatokat tartalmaznak. III. A felesleges emeletnév kiiktatásának szükségessége következtében előálló helyzet A ,, katti” sztratotípust még mindig kerülve, a keleti és atlantico-mediterrán területen a kérdés most már így jelentkezik: a) Melyik emeletnév törlendő? b) Mi az egyelőre ,, katti” — akvitáninak jelzett emelet tartalma? a) Melyik emeletnév törlendő, a katti, az akvitáni, vagy a burdigalai? Három alternatív lehetőség adódik: I. a. 3. H e 1 v é t i a Burdigalai j a Akvitáni a Burdigalai b Akvitáni 1 b Katti ' b Katti R u p é 1 i A különböző beosztások mellett és ellen szóló érvek az alábbiak: ad. 1 . a) A burdigalai név megfelel annak, amire Depéret az emeletnevet alkalmazta, nyugaton és keleten egyaránt. ad. 1. b ) Az akvitáni emeletnév megtartása mellett szól az, hogy — a sztrato típustól eltekintve — olyan faunát értünk alatta a keleti mediterránban, ami egységesen akvitáni (Eger, Kovacev, Törökbálint) s ami a kasseli faunától csak faciesben tér el. Minthogy a kasseli faunát Maye r-E y m a r is akvitáninak nevezte, a prioritás is érvényesül a katti megtartásával szemben. Egyetlen gyenge ellenérv az, hogy a ,, katti” emeletnevet, mely a leggyakrabban használt név, el kellene ejteni. (Ez legfeljebb mint faciesnév lenne megtartható az északi kifejlődésű akvitáni képződményekre). ad. 2. a) Ebben az esetben az akvitáni fogalmat oly képződményekre is alkal- mazni kellene, ami a burdigalai emelet sztratotípusa: így Saucats és Léognan faunájára is. A sztratotípus azonban éppen ebben az esetben nem kíván és nem is tűr korrekciót. De ez esetben akvitáninak kellene minősítem a burdigalai sztratotípussal jól egyező C s. Meznerics I. : A katti-akvitáni kérdés 191 észak-itáliai. Külső Alpi Bécsi-medencei, magyarországi, erdélyi, csehszlovákiai, bajor- országi képződményeket ! Ez teljes konfúzióhoz vezetne. ad. 2. b) A ,, katti” név megtartását nem indokolja a sztratotípus tartalma (tehát Kassel), mert ez a fauna M a y e r-E y m a r szerint akvitáni, — s ez kizárólag csak Törökbálint, illetve Buafok miatt lett katti ! Tehát nemcsak az elnevezés, hanem a tartalom szempontjából is a prioritás értelmében az akvitáni előzi a katti névhaszná- latot. ad. 3. a) és b) elleni érvek különösebb magyarázatra nem szorulnak s a vonat- kozó indokolásban bennfoglaltatnak. A 3 lehetőség közül a legmegnyugtatóbb és legkevesebb zavart okoz az 1 . formula, vagyis az akvitáni és burdigalai emeletnevek megtartása mellett a katti név törlése. Ennek eldöntésére természetesen csak nemzetközi rétegtani bizottság hivatott. A továb- biakban ezért a katti = akvitáni kifejezést használom az emeletfelesleg érzékeltetésére. A fenti 3 alternatív lehetőségen kívül felmerült az a javaslat is, hogy mind a katti, mind pedig az akvitáni emeletfogalom elhagyásával a felsőoligocén megjelölés lépjen általánosan használatba. Ez a Vadász E. által képviselt álláspont kétségtelenül kézenfekvő és a legkevesebb zavart okozó megoldás lenne, hiszen a B e y r i c h-féle felsőoligocén volt az, amire M a v e r-E y m a r az akvitáni s Fuchs a katti nevet alkalmazta. A ,, felsőoligocén” névhasználati mód ellen egyedül az szólna, hogy az akvi- táni nevet is végleg ki kellene iktatni, holott prioritás szempontjából az akvitáni név nemcsak a katti elnevezést előzi, hanem magát a felsőoligocén megjelölést is. A sabadelli konferencia konklúziójában (1961) foglalt javaslat, ti. a girundien- eméletnév használata abban az esetben, ha az akvitáni és burdigalai képződmények nem választhatók el egymástól, igen nagy rétegtani zűrzavar további forrása lenne. Ez ui. azt jelenti, hogy éppen az akvitáni és burdigalai sztratotípus nem választható el egymástól ! Egyébként az akvitáni (illetve katti = akvitáni) és burdigalai faunák elválaszt- hat atlansága sehol másutt nem merül fel, csak a sztratotípusok klasszikus ki fejlődési helyén (Aquitaine). Nehézség tehát csak a katti — akvitáni tartalom elválasztásánál jelentkezik. Ezért a két emelet egyesítésének szükségességére már számos hazai kutató [K o c h, Schafarzik, Böckh, Gaál, Schr éter. Szót s] utalt, minthogy két emelet kitöltésére sehol nincs elegendő rétegsor. De a külföldi kutatók közül is már többen foglaltak állást az egyik vagy másik emeletnév törlése érdekében. Ezt a felfogást tükrözik a legújabb csehszlovák kutatások, melyek szerint a Kárpát -medencében vagy csak akvitáni (Senes, Buday, Cicha), vagy csak katti (Cechovi c) képződményekről beszélhetünk. D e n i z o t szerint [1952] a katti az akvitáni ekvivalense, Eames [1953] véleménye, hogy a katti — akvitáni együttes nem más, mint az akvitáni emelet. Avi a s [1958] a katti képződményeket az akvitáni emelet speciális faciesének tekinti. Ilyen értelemben határozott az Aix-en-Provence-ben tartott neogén kongresszus is [1958], a határozatot azonban a bécsi neogén konferencia [1939] mindkét emelet megtartása, értelmében módosította. A katti — akvitáni nehézségek okát keresve eddig csak Cechovi cnál [1959] jelentkezik implicite az emeletfelesleg ténye. Ő hangsúlyozta először, hogy az akvitáni sztratotípus nem felelhet meg a követelményeknek, illetve hogy ez tartalmilag azonos a burdigalaival s ezért ez utóbbi emeletnév törlését ajánlja. Ezt az áláspontot táblázatunk- ban a 2. formula jelenti, — ellene szól a burdigalai emeletnév törlése következtében előálló, már fent vázolt konfúzió veszélye. Az emeletfelesleg ténye ui. nem abból adódik, hogy az akvitáni sztratotípus nem felel meg a követelményeknek. Hiszen az akvitáni emeletnek M a y e r-E y m a r megadta a tartalmát (Kassel, Doberg, Sternberg, Török- bálint stb.) s ez lényegesen más, mint I) e p é r e t burdigalai emeletének tartalma. 192 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 2. füzet Az a tény, hogy Bazas, vagy a később kijelölt akvitáni sztratotípusok nem kielégítsek, függetlenek az emeletfelesleg tényétől. Az emeletfelesleg — mint már láttuk — onnét adódik, hogy ugyanazt a felsőoligocént nevezte el F u c h s katti emeletnek, aminek Maye r-E y m a r az akvitáni nevet adta. b) A katti = akvitáni emelet faunatartalma. Túlozva a helyzetet, hogyha pl. Buda- pest környékén, a ,, katti” emeletnév szülőhelyén a törökbálinti és budafoki fauna között mégis jelentkeznék egy emeletet képviselő faima — ennek új nevet kellene adni, mert a „katti” — ez előzőkben kifejtettek alapján — tartalmilag ugyanazt jelenti, mint az akvitáni. A katti = akvitáni emelet tartalma itt ui. a törökbálinti, a burdigalai emeleté pedig a budafoki kifejlődés. Katti = akvitáni korú az egri kifejlődés is, mely a törökbálinti faunától csak faciesben tér el. — Természetesen módosítanom kell azt az álláspontomat, amikor a magyarországi Cyrenás-rétegeket a katti emeletbe sorolandónak véltem [1956]. Ez érthető volt, amikor a „katti” emeletet is ki kellett tölteni faunatartalommal, nem- csak az akvitánit. Csehszlovákiában a legújabb kutatások alapján már megállapítást nyert, hogy a rupéli és burdigalai képződmények között vagy katti, vagy akvitáni képződmények vannak. Makrofaunával képviselt katti = akvitáni a kovacevi fauna is [Senes, 1958]. A felesleges emeletnév kiiktatása valószínűleg megoldást hoz a Schio és Sotzka rétegek sokat vitatott katti— akvitáni kérdésénél is. E kérdés körül forog egyébként a romániai szintezési probléma [Murgeanu, 1956]. A katti = akvitáni ténye meg- oldást hozhat a Szovjetunió déli részében a charkovi (Poltava) rétegek és a Majkop-szeria akvitáni— felsőoligocén szintezési nehézségei kérdésében (Mer kiin szóbeli közlése 1957), [Stratigraphic Dictionary of the USSR 1956, M. I. Kljusinkov, 1958] is. A katti = akvitáni ténye azonban nemcsak a Paratethys területére vonatkozik, hanem a nyugati mediterrán és az atlanti területen is számolni kell vele. A nyugati mediterránban, közelebbről Észak- Itáliában a „katti” emeletfogalom viszonylag kevés szerepet játszik [V e n z o 1937, 1938]. A katti = akvitáni kérdés itt nagyrészt „Tong- riano” emelethez kapcsolódik (Carcare, Dego, Sassello), miként erre Eltér [1956] is utal. Burdigalainál idősebb, de rupélinél fiatalabb fauna ez is, mely egyébként eredetileg szintén alsómiocén (Michelotti) volt s csak az „Aquitaniánonak,’ minősített (de valójában burdigalai) Aqui, Rossignano, Vignale faunája miatt lett idősebb (S a c c o szerint „Tongriano”). A katti és burdigalai emelet egyidejű bevezetése az atlanti területen sok zavart okozott, melynek lényegére Avias [1958] utal a legtalálóbban: „1893-ban Fuchs a katti elnevezést kreálta a magyar képződményekre — különböző szerzők ugyanezt meg akarják találni az atlanti co-mediterrán területen is”, A katti = akvitáni ténye elősegíti az „agenaisi trilógia” kérdésének tisztázását is. Az atlanti területen azonban nem jelentheti a katti = akvitáni emelet tartalmát sem Bazas, sem a későbbi kijelölt sztratotípusok, mert — mint már erről az előbbiekben szó volt — az akvitáni sztratotípusainak tartalma bennfoglaltatik a burdigalai sztrato- típusban (1. girundien-elniéletnév) . A katti — akvitáni (= felsőoligocén) ténye tehát neosztratotípus felállítását teszi szükségessé. Minthogy azonban borealis és mediterrán faunákra kijelölt közös sztrato- típus sohasem lesz kielégítő, — a legkevesebb zavart okozna egy boreális (kasseli fauna) és egy mediterrán sztratotípus felállítása. Ez utóbbira az adouri medence Peyrére fau- nája látszik legalkalmasabbnak, annál is inkább, minthogy ez esetben a katti = akvitáni sztratotípusa továbbra is az Aquitaine területére esnék. De felállítható lenne a neo- sztratotípus az egri fauna alapján is, miként ezt a javaslatot J. R o g e r magyarországi tartózkodása alkalmával felvetette. A bevezetőben mondott faunahasonlóság alapján ui. nem lehet vitás, hogy az eredetileg (D o u v i 1 1 é) akvitáninak nevezett adouri meden- C s. Meznerics I. : A katti-akvitáni kérdés 193 cei fauna — ami később (D o 1 1 f u s, Peyrot) „katti" lett, — a keleti mediterrán katti = akvitáni képződményeinek ekvivalense. Az elemetnév csökkenés következtében a bajor-molassz kifejlődésében is könnyebb lesz a határmegvonás, mert a rupéli és burdigalai képződmények között itt is csak egy szedimentációs ciklus lehet. A legnagyobb nehézség éppen abból adódik itt, hogy a cyre- nás rétegeken belül kell megvonni a határt a ,, katti" és akvitáni képződmények között (Zöbelein, Hagn, Hölzl), mely határmegvonás elsősorban a törökbálinti és egri faunák kora kérdésének függvényeként jelentkezik. Minthogy ez utóbbi két fauna egyidejű képződmény, a vita-alap a molasszok esetében is egyszerűsödik. Látszólag a legnagyobb probléma a kasseli un. sztratotípusnál adódik, mely azon- ban csak formai. A kasseli fauna F u c h s szerint is — a törökbálinti faunával egyidejű képződmény. Minthogy éppen a törökbálinti fauna kapcsán keletkezett a felesleges ,, katti" emeletnév, tehát a katti = akvitáni ténye a sztratotípusra is vonatkozik. Lénye- génél fogva a kasseli fauna tk. csak a borealis katti-akvitáni sztratotípust képviseli, mert mediterrán jellegű katti = akvitáni faunákat teljesen azonosítani evvel sohasem lehetne. IV. Az oligo-iniocén határkérdés Az emeletfelesleg kiküszöbölése egyszerűsíti az oligo-miocén határkérdést is. A katti = akvitáni ténye következtében már nem merülhet fel a probléma, hogy a ,, katti’ emeleten kívül még az akvitáni is oligocén-, vagy pedig már a miocénbe sorolandó? A kérdés most már. csak arra korlátozódik, hogy a katti = akvitáni emelet az oligocén időszak zárótagja-e, vagy pedig a miocén időszak kezdetét jelenti-e? Hol célszerűbb a határt megvonni a rupéli és katti = akvitáni, vagy a katti = akvitáni és burdigalai eme- letek között? Tekintettel arra, hogy B e y r i c h fölállította az oligocén időszakot, mely jeleneg elfogadott időegység, továbbá hogy éppen B e y r i c h felső-oligocénje az a szint, amire M a y e r-E y m a r (és Hofmann is) az akvitáni és F u c h s a katti emeletfogalmat alkalmazta, — tehát a katti = akvitáni oligocénbe helyezése formailag a leglogikusabb. De a tartalom sem mond ennek ellent, mert ez — az akvitáni sztratotípustól eltekintve — Mayer-Eymar, Hofmann és Fuchs szerint is: Kassel, Doberg, Sternberg, Törökbálint stb. Az a tény továbbá, hogy a katti = akvitáni emelet még sok középső- oligocén (rupéli) elemet is tartalmaz, s hogy a burdigalai fauna egy új keleti irányú transzgresszió terméke, szintén nyomós érv arra, hogy a „katti” = akvitáni emeletet az oligocén zárótagjának tekintsük. Célszerűbbnek látszik tehát a miocén időszakot a burdigalai emelettel kezdeni — a francia sztratigrafusok már régen alkalmazott (R o g e r, G i g n o u x stb.) gyakorlata nyomán, melyhez újabban az osztrák irodalom (P a p p, T h e n i u s) is csatlakozik. A „katti” —akvitáni tényének ismeretében most már magam sem ragaszkodom az akvitáni (helyesebben „katti” = akvitáni) emelet miocénbe sorolásá- hoz, mely felfogást a legutóbbi neogén konferencia ülésén (Bécs, 1959) még védelmeztem. IRODALOM - BIBLIOGRAPHIE i.Alessandri, G.:La pietra da Cantoni de Rossignano e di Viglale. Mem. di Mus. Civ. di stor. uat. VI. 1. Milano. 1897. — 2. Anderson, H. J.: Entwicklung und Alterstellung des jüngeren Tertiárs im Nordseebecken. Verhandl. d. Comité Néogéne Mediterranéen. 1. Tagung in Wien 1959. P- 19 — 26. Wien. 1960. — 3. A v i a s, M. J.: La limité inférieur du Miocéné. Compt. rend .du Congr. des Soc. Savants. Col- loque sur le Miocéné, p. 335 — 350. Paris. 1958. — 4. B u d a y, T. — C i c h a, I.— S e n e §, J.: Les re- lations du Miocéné inférieur de la Molasse de l’Autriche et de la Baviére, des Carpathes Occidental es et du bassin intracarpathique. Comp. rencl. Congr. d. Soc. Sav. Colloque sur le Miocéné, p. 65 — 75. Paris, 1958. 194 Földtani Közlöny , XCII. kötet, 2. füzet — 5.Buday,T.: Die Entwicklung des Neogens dér tschechoslovakischen Kárpátén. Verhandl. d. Comité Néogéne Medíterranéen, 1. Tagung in Wien 1959. p. 27 — 47. Wien. 1960. — 6. Caralp, M.-Julius, Ch.— V igneaux, M.: Considérations sur le Miocéné inférieur aquitain. Verhandl. dér Comité du Néo- géne Méditerranéen. 1. Tagung in Wien 1959- P- 49 — 66. Wien. 1960. — 7. Cechovic, V.: Zűr Frage einer einheitlichen Stratigraphie des Neogens. Geologické Práce 10. p. 63. Bratislava 1957* — 8. C e c h o - vi c, V.: Ouelques remarques sur la valeur stratigraphique de l’Aquitanien. Extráit du C. R. Sommaire des séances de la Soc. Géologique de Francé, No. 6. p. 143. Paris 1959. — 9. Cicha, I.: Neue stratigra- phische Auswertung dér Mikrofauna aus den sog. kattischen Schichten dér Südslovakei in Beziehung zu den Ablagerungen dér Paratethys. Geologické Práce, 57. p. 159 — 216. Bratislava. 1960. — 10. Csep- r e g h y— M eznerics, I.: Stratigraphische Gliederung des Ungarischen Miozáns im Eichte dér neuen Faunauntersuchungen. Acta Geologica, IV. 2. p. 183 — 206. Budapest. 1956. — n. Csepreghy— M eznerics I.: I/évolution de certains Pectinides neogénes, la question du ,,Chattien” et la limité Oligo-Miocéne. Prae-tirage au Congrés de Sabadell 1961, p. 1—42. — 12. Csepregh y— M eznerics, I.-Senes, J. : Neue Ergebnisse dér stratigraphischen Untersuchungen miozáner Schichten in dér Süd- slovakei und Nordungam. Neues Jb. Géol. Paláont. Mh., p. 1 — 13. Stuttgart, 1957. — 13. D ehm, E.: Zűr Oligozán — Miozán Grenze. Neues Jahrb. f. Min. etc. B. 4 — 6. p. 141 — 146. Stuttgart, 1949- — I4- Denizot, M. G.: E’étage Aquitanien et la limité Oligocéne — Miocéné. Compt. rend. Congr. d. Soc. Sav. Colloque sur le Miocéné, p. 143 — 152. Paris, 1958. — 15. D e p é r e t, Ch.: Note sur la classification et le parallelisme du sy^stéme Miocéné. C. R. Somm. Séance Soc. Géol. Francé, No 13. CXLV — CXLVIII. . Paris, 1892. — 16. D e p é r e t, Ch.: Note sur la classification et le parallelisme du systéme Miocéné. Bull. Soc. Géol. Francé, III. Sér. Törne XXI. p. 170. Paris. 1893. — 17. D o 1 1 f u s, G. F.: Essai sur l’étage Aqui- tanien. Bull. Sérv. Carte Géol. de la Francé, 19. p. 1 — 116. Paris, 1909. — 18. D o 1 1 f u s, ; G. F.: E’Oligo- céne supérieur marin dans le Bassin de l’Adour. C. R. Sommaire et Bull. de la Soc. Géol. de Francé, Törne 17, Série 4. p. 82 — 102. 1917, Paris, 1918 — 1919. — 19. D o u v i 1 1 é, M. H.: Sur les couches á Orbitoides du Bassin de l’Adour. Bull. de la Soc. Géol. de Francé, XXVII. p. 497 — 498. Paris. 1899. — 20. D o u v i 1 1 é, M. H.: Observations sur les faunes á Foraminiféres du sommet du Numulitique italien. Bull. Soc. Géol. Francé, Sér. 4,8. p. 88-95. Paris, 1908. - 21. Drooger, C. W.: The Oligocéne- Miocéné Boűndary on both sides of the Atlantic. Geological Magaziné XCI. No 6. 1954. - 22. Drooger, C. W.: Die biostra- tigraphische Grundlagen dér Gliederung des marínén Neogens an den Typlokalitáten. Verhandl. des Comité du Néogéne Méditerranéen, 1. Tagung in Wien 1959. p. 105—114. Wien, 1960. — 23. Drooger, C. W.: K a s s c h i e t e r. J. P. H.— K e y, A. J.: The Mikrofauna of the Aquitanian— Burdigalien of the Southwestem Francé. Verhandelingen dér Koniklijke nederlandee akademie van Wetenshappen. Afd. Natuurkunde, Erste Reeks, Deel No 2. Ser. 1. 21. p. 1 — 136. Amsterdam 1955. — 24. D urham, J. W.: The type section of the Aquitanian. Amer. Jour. Sci. CCXI*n. p. 246—250. 1944. — 25. Eames, F. E.: The Miocéne-Oligocéne Boűndary and the Use of the Term Aquitanien. Geological Magaziné XC. No 6. p. 388—392. Eondon, 1953. — 26. Eltér, G.: Osservazioni sulla tettonica dél Monferrato orientale. Publ. ed. sotto gli auspici dél consiglio nazionale déllé ricerche. Padova, 1956. — 27. F u c h s, Th. : Studien über die Gliederung dér jüngeren Tertiárbildungen Oberitaliens. Sitzungsber. d. K. Akad. d. Wiss., I. Abth. Bd. EXXVII. Wien, 1878. — 28. F u c h s, Th.: Dér Versuch einer Gliederung des unteren Neogens im Gebiete des Mittelmeeres. Zeitschr. d. deutsch. Geol. Ges. Jhg. 1885. p. 142. — 29. F u c h s, Th.: Harmad- kori kövületek Krapina és Radoboj környékének széntartalmú miocén-képződményeiből és az úgynevezett ,,aquitániai emelet” geológiai helyzetéről. Földt. Int. Évk. 10, 5. fasc. p. 143 — 158, Budapest. 1892 — 94- — 30. F u c h s, Th. : Tertiárfossilien aus den kohlenführenden Miozánablagerungen dér Umgebung von Krapina und Radoboj und über die Stellung dér sogenannten ,,Aquitanischen Stufe”. Jahrb. d. Ung. Geol. Anstalt 10. 5. fasc. p. 161 — 176. Budapest, 1892 — 94. — 31. G a á 1, I.: Az egriekkel azonos harmadkori puhatestűek Balassagyarmaton és az oligocén-kérdés. Ann. Mus. Nat. Htmg. 31. p. 1 — 87. Budapest, 1937 — 1938. — 32. Gignoux, M.: Géologie stratigraphique. Masson & Cie Edit.. Paris. 1950. — t33* Hagn, H.: Die Gliederung dér bayrischen Miozán— Molasse mit Hilfe von Kleinforaminiferen. \ er- handl. d. Comité Néogéne Mediterranéen 1. Tagung in Wien 1959. p. 133—141. Wien, 1960. — 34. Hagn, H.— Hölzl, O.: Zűr Grenzziehung Katt/Akvitan in dér bayerischen Molasse. Jahrb. f. Geol. u. Paláont. I. p. 1 — 40. Stuttgart. 1954,- — 35. H o f m a n n, K.: Die geologischen Verháltnisse des Ofen-Kovácsier Ge- birges. M. k. Földt. Int. Évkönyve I. fasc. 2. P..149 — 235. Budapest, 1871. — 36. Hürzeler, J.: Sáuge- tierpaláontologische Bemerkungen zűr Abgrenzung und Unterteilung dér Aquitanien. Eclog. Geol. Helv. 38. No 2., Basel. 1946. — 37. Kjihhuhhkob, M. H. : CTpararpa^mH h $ayHa HH>KHeTpeTHMHbix OTJio>KeHHH YKpaHHbi. AKageMna HayK yKpawHCKOH CCP. Tpygbi HHCTHTyra reon. HayK cepua cTpa-rarp. h naneoHT. 13. KneB 1958. — 38. Koch, A.: Die Tertiárbildungen des Beckens dér Siebenbürgischen Eandes- theile.I.Paleogen. Jahrb. d.k. Geol. Anst. X., Budapest. i894.II.Neogen.Herausgeg. d. Ung. Geol. Budapest. 1900. — 39. E y s, M.: Étude micropaléontologique. (In: V a t a n, A.— E y s, M.— J u 1 i a n, R.: Études dans le Neogéne du Bas-Rhőne. Atti VII. Conv. nazion. Metano-Petrol. Ser. I. 1 — 12.) Palermo, 1952. — 40. M a y e r— E y m a r, Ch. : Versuch einer neuen Klassification dér Tertiárgebilde Europas. Verhandl. d. alig. schweiz. Ges. f. d. ges. Naturwiss., Trogen. 1857. — 41. Maye r, Ch.: Zűr Geologie des Mitüeren. Tigurien etc. Vierteljahrschr. d. zürichschen nat. forsch. Ges. XXÍII. Zürich, 1878. — 42. Munier— Chalmas, de Lapparent: Note sur la Nomenclature des terrains sédimentaires. Bull. Soc. Geol. Francé. 3.S ér. Tóm. XXI. Paris. 1893. 43. Murgeanu, G. : Situation actuelle des problémes de stra- tigraphie du tertiaire dans la République populaire Roumaine. Revue de Géologie et de Géographie Tóm IV. No 1. Edit. de l’Acad de la Républ. Pop. Ruom. 1960. — 44. N o s z k y, J. sen.: Die Molluskenfauna des oberen Chattien von Eger in Ungam. Ann. Mus. Nat. Hung. 30. p. 53 — 115. 1936- — 45- No sz k y, J. sen.: Probleme dér Stratigraphie des ungarischen Oberoligozáns. Földtani Közlöny 73. Budapest, 1943. — 46. P a p p, A.: Die biostratigraphischen Grundlagen dér Gliederung des Neogens in Osterreich. Verhandl. d. Comité Néogéne Med. Wien. 1960. — 47. P a p p, A. — Thenius, E-: Handbuch dér stratigraphischen Geologie. Tertiár. I. P a p p, A.: Grundzüge regionaler Stratigraphie. II. Thenius: Wirbeltierfaunen. Stuttgart, 1959. — 48. P e y r o t, A. : Conchologie néogénique de rAquitaine. Conclusion. Acte de la Soc. Einn. de Bordeaux, 85. 1933. — 49. R i go — M a n u e 1 — B a r b i e r i : Stratigraphia pratica applicata in Sicilia. Boll. delServizio Geol. dTtalia. 80. fasc. 2 — 3. p. 351 — 385* 1959- _ 5°* Rutsch, R. E.: Das Tyqmsprofil dér Aquitanien. Eclog. Geol. Helv. XIJV. p. 352 — 355. Basel, I951- — 51. Schaffer, F. X.: Beitráge zűr Parallelisierung dér Miozánbildungen des piemontinischen Ter- tiáre mit denen des Wiener Beckens. Jahrb. d. k. k. geol. Reichsanst., XEVIII. Wien, 1898. — 52. S c h ré- té r, Z. : A magyar alsómiocén elhatárolása és taglalása. Beszámoló a Földtani Intézet Vitaülésének mun- kálatairól. 1939. évi Jelentés Függeléke. Budapest, 1941. — 53. Senes, J. : Pectunculus-Sande und Egerer Faunentypus im Tertiár bei Kovacov im Karpatenbecken. Geol. Práce, Monogr., Ser. 1. Bratislava. 1958. — 54. Senes, J.: Kritische Bemerkungen zu den Stratotvpen des Oligozáns und Pliozáns imd ziir Frage dér Neostratotypen. Geologicky Sbomik, Rocnik IX. Cislo I., Bratislava, 1958. — 55- Senes. J. : Considération sur la nécéssité de créér de stratotypes uouveaux du Tertiaire de l’Europe. Extráit du. C s. Mezneric's I. ; A katti-akvitáni kérdés 195 C. R. Sommaire des Séances de la Société Géologique de Francé, No 9. Paris, 1958. — 56 Senes T • Sucasné znalosti o paléogeografii centélnej paratetydy. Geologické Práce, 55. Bratislava 1959 — ’ íj Socin, C.: Microfaune terziarie dél Monferrato. Pubbl. Ist. Geol. Univ. Torino III. (3). 1954 — 38 Socin, C.:ka serie stratigrafica dei dintomi di Villadeati (Monferrato). Pubbl. Ist. Geol. Univ Torino 2* 1953. - 59- CTpaTHrpacJmqecKHH CnoBapb CCCP. - Stratigraphic Dictionary of the USSR (Ministry of Geology and Mineral Research of the USSR. All-Union Geological Scientific Research Institute. Moscow 1956). — 60. S z ő t s, E. : Les problémes de la limité entre le Paléogéne et la Néogéne et les étages Chattien et Aquitanien. Acta Geologica, 4. Budapest, 1956. — 61. Szót s, E.: Notes sur la stratigraphie du Mio- céné. Compt. Rend. Congr. d. Soc. Sav. Colloque sur le Miocéné, p. 295 — 298. Paris. 1958. — 62 Tra- b u c c o, G.: Se si debba sostituire il termine di Burdigalino a quello de Uanghiano della serie miocenica Proc. verb. Soc. Tosc. Se. Nat. Adun. 1895. - 63. T r a b u c c o, G.: Fossili, stratigrafia ed eta dél calcare di Aqui (Alto Montf errato) . Boll. Soc. Geol. Ital., 27- 1908. — 64. T e 1 e g d i-R o t h, K. : Eine oberoligo- záne Fauna aus Ungarn. Geologica Hungarica, Budapest, 1914. — 65. Vadász, E.: Magyarország föld- tana. (II. kiadás.) Budapest, 1960. — 66. V e n z o, S. : Ea fauna cattiana déllé glauconie bellunesh Mem. Ist. geol. Univ. Padova, 13, 1937. — 67. V e n z o, A.: Ea presenza dél Cattiano a Molluschi nel Trevigiano nel Bassanese. Boll. Soc. Geol. Italiana, 57, 1938. — 68. V e s e 1 i n o v i c-C i c u 1 i c, M.: ,,01igozán” und Miozán dér Fruska Gora (Syrmien). Bull. Scientifique, Tóm. 4. No. 2. Beograd, 1958. — 69. Vi- g n e a u x, M. - M a g n e, A. -V e i 1 1 o 11, M. - M o y e s, J. : Aquitanien et Burdigalien. Comptes- rendus des séances de l’Académie des Sciences. T. 239. Paris, 1954. — 70. Zöbelein, K.: Über die chattische und aquitanische Stufe und die Grenze Oligozán /Miozán, Paleogen/Neogen in Westeuropa. Verhandlungen des Comité du Néogéne méditerranéen, 1. Tagung in Wien, 1959. p. 245 — 265. Wien, 1960. Bonpoc „xaTTCOKO'-aKBMTaHCKoro npycoB b CBeTe hctopmh HaynH h-p. H. Menpern — Me3HepHM • Xa-TTCKO-aKBHTaHCKyio npoŐJieMy npiiuijtocb ocBemaTb c tohkh 3peHiiH hctophh HayKH, to ecTb Hy>KHO öbuio BepHyTbCB k Haqaay noApa3AejieHHH MiioueHa Ha npycbi. rtpn H3yheHHH HacTonmero nojio>KeHHH CTpaTOTiinoB, a TaioKe npn ii3yHeHHH B3anM0CBA3u Me>KAy noHHTHeM h C0Aep>KaHHeM qpyca, BbinojiHeHHOM b cbh3ii c AHCTaHiiHOHHbiMH KoppejiHHHAMii nocjie BHeA- peHIIH OTAeJlbHblX HpyCOB, BblHCHIiJlOCb, MTO HCTOMHIIKOM nyTaHHHIIbl, B03HIIKUieH B OÖJiaCTH őojiee ApoÖHoro pacHAeHeHHH MHOueHa, HBJiHeTCH OAHOBpeMeHHoe BHeApeHiie iiohhthh xaTTCKoro h 6ypAHranbCKoro(!) HpycoB. H60 ot 1892 ao 1894 rr. Hpycbi HeAOCTaBajiH, b to BpeMH Kan nocjie stoto noHBHACH ii3JiimieK HpycoB. B BbiHCHemiH Bonpoca pemaiomyK) pojib HrpaeT TépeKÖajiiiHTCKaH (JiayHa, Tax Kax HamvieHOBaHHe «xaTTCKHH» Apyc ÖblJIO C03AaH0 B CBH3II C HCH, He3aBHCllA10 OT TOTO, HTO CTpaTOTIin Hpyca HaxOAHTCH B Kaccejlb- ckom öacceHHe. BBHAy ({)aKTa H3JiiiiHKa HpycoB B03HiiKaeT Bonpoc, xaKoe HaHMeHOBaHue cjieAyeT BbiuepKHyTb — xancKHH hjih öypAiiraiibCKHH? / Le probléme „chattien” — aquitanien dans la lumiére de l’histoire de la science pár Dr. I. CSEPREGHY-MEZNERICS Le probléme chattien- aquitanien a dü étre élucidé du point de vue de Thistoire de la science géologique, c’est á dire, il a fallu de remonter au début de la division du Miocéné en étages. Au cours de l’étude de la situation actuelle des stratotypes, ainsi que dans le procés de l’examen du rapport entre la notion de l’étage et le contenu de celui-lá, exécuté en liaison avec les télécorrélations faites á la suite de l’établissement de chaque étage particulier, il fut constaté que la confusion se manifestant dans la division stratigraphique fine du Miocéné est due au fait que les notions des étages chattien et burdigalien (!) fúr ént introduites simultanément. En effet, pendant la période de 1892—1894 se manifesta une déficience en étages, tandis que dans la suite se produisit un superflu d’étages. La fauné de Törökbálint joue un rőle décisif dans réclaircissement du probléme, étant donné que la dénomination «Chattien» prit sa naissance en connexion avec cette fauné, malgré au fait que le stratotype se trouve dans le bassin de Kassel. Le fait d’un superflu d’étages suggére la question: Quelle dénomination devrait étre supprimée, le Chattien, 1 'Aquitanien ou bien le Burdigalien? 5* MEGJEGYZÉSEK DR. CSEPREGHYNÉ MEZNERICS ILONA „A » KATTI«- A KVITÁNI KÉRDÉS TUDOMÁNYTÖRTÉNETI MEGVILÁGÍTÁSBAN” CÍMŰ CIKKÉHEZ Dr. Bogsch László hozzászólása: A cikk témájának a felvetett kérdéseken túl különös időszerűséget kölcsönöz az a tény is, hogy a Szovjetunió Sztratigráf iái Bizottsága a paleogén és neogén önál/ ó időszakokként történő kategorizálását javasolta a Nemzetközi Geológus Kongresszus 2 i- ülésszakán a Sztratigráfiai Bizottságnak. A dolgozat tehát ezért is nagy figyelmet érdemel- attól függetlenül, hogy végeredményben több mint félévszázados kérdésben foglal el a cikkíró részéről is új álláspontot. ' Nagy jelentőségű a cikknek az az utalása, hogy a szerző a Pectinidák vizsgálati eredményeit felhasználta munkájában. Ebből a megállapításból következik, hogy a szerző a határkérdéseket biokronológiai alapon látja megoldhatónak. De következik ebből az is, hogy harmadidőszaki kronológiai vitában a harmadidőszakra nézve orto- kronologikus jellegű puhatestű anyagot használ föl érvelésében. Ez a két tényező azért igen jelentős, mert állást foglal a biokronológiai módszer mellett s egyúttal ortokronológiát alkalmaz. Elvitathatatlan, hogy a harmadidőszak tagolását L y e 1 1 a kagylók és csigák alapján adta meg, de elvitathatatlan az a tény is, hogy Schimper paleocénjét kivéve, a harmadidőszak tagolásának egész további finomítása is elsősorban a kagylókon és csigákon alapul. Amennyire el kell ismerni azokat a nagy eredményeket, amelyeket leginkább az ásványi nyersanyag- és főleg a kőolaj- kutatás a Foraminiferák vizsgálatával ért el s amennyire az sem vitás, hogy a jövőbeli kutatás ezen a téren még további alapvető megállapításokhoz vezet és fontosságban egyre több teret nyer, annyira határozottan kell leszögeznünk, hogy a Miogvpsinák a miocén i dőbeli tagolásában ma még nem alkalmazhatók megnyugtatóan, amit egyéb- ként maga Drooger is írásban elég óvatosan fogalmaz meg (Sabadelli kézirat 5. old. 1. bek. vége). A cikk igen nagy érdeme, hogy a vitás katti, akvitániai, burdigalai emelet fogalma- kat együtt, végre egyszer valóban a gyökerekig visszanyúlóan, tudománytörténeti meg- világításban tárgyalja. Azért a munkáért, amelyet a cikk szerzője ezen a téren végzett, csak messzemenő elismerést érdemel, már csak azért is, mert a — részletekben mind ismert és sokszorosan idézett — de időrendüeg. soha így össze nem foglalt és kritikailag minded, dig meg nem vüágított adatok az egész vitaanyagba végre új színt, s ami még fontosabb- ig elvi szempontokat hoztak. A katti, akvitániai és burdigalai korszak kérdésének tudománytörténeti alapon való megvilágítása nemcsak példamutató, hanem annyira eredményes is, hogy — ha e tanulmány a szűk sabadelli kereteken túl a Földtani Közlöny útján nemzetközileg ismertté lesz — bizonyára mintául fog szolgálni sok más sztratigráfiai vita megoldási kísérletében is. S ebben a gondolatban látom a tanulmány egyik legfontosabb érdemét az egész földtani tudomány szempontjából. S az érdem annál is nagyobb, mert az igazság megismerésével a szerző saját korábbi álláspontját is kénytelen bizonyos mértékig revi- deálni, amit a tudományos igazság kedvéért meg is tesz. Az ,,emeletfölösleg” megállapításával kétségtelenül közelebb jutottunk a kérdés megoldásához. Hogy a valóban meglevő emelet nevéül melyiket használjuk, olyan kérdés, amelynek eldöntése, helyesebben a választott megjelölésnek a gyakorlatba való behato- lása és meggyökeresedése a jövőben alakul majd ki. A szerzőtől használt katti=akvitáni megjelölés mindenesetre félreérthetetlen. Mégcsak azt sem merném javasolni, hogy — ami a legtermészetesebb lenne — a Nemzetközi Sztratigráfiai Bizottság álláspontját, illetve véleményét kérjük ki. Helyesnek látnám, ha hazai irodalmunkban mindaddig, amíg nemzetközi döntés nem jön létre, az egykori pontusi-pannóniai mintához hason- lóan a katti-akvitániai megjelölést használnánk, amint azt a szerző teszi. Ezen a téren a nemzetközi határozatoktól sem lehet végleges döntést várni, hiszen magának az oligo- cén— miocén határkérdésnek az ügyében is egv év alatt két ellentétes „nemzetközi határozat” született meg. Megjegyzések Cs. Meznerics I. cikkéhez 197 A nehézséget az elvi kérdések tisztázása után is az egyes lelőhelyek egymással történő párhuzamosítása fogja jelenteni. Nemcsak egyszerűen különböző fáciesek ősmarad- ványanyagának az- összehangolásáról, hanem különböző életföldrajzi tartományok fosz- sziliáiról van szó. Ezeket különböző szerzők, különböző szempontok, kívánalmak és célok érdekében különböző szinten dolgozták föl. Az anyag megtartási állapota — köz- tudomásúan — ugyancsak nagyon eltérő lehet. Ezek mind olyan szempontok, amelyeket a sztratotípusok értékelésénél és még inkább neosztratotípusok felállításánál messze- menően figyelembe kell venni. Meg kell találni kollektív munkával azt a közös nevezőt, amelyre ezek a kérdések hozhatók. A munkamódszerek tökéletesedése és az anyag állandó gyarapodása mellett azonban — ismétlem — csak kollektív munka segíthet. Az ősmaradványanyag egységes szempontú megítéléséhez a kollektív munka éppenúgy elengedhetetlen, mint ahogyan nem várathat már magára sokáig az egyes állatcsoportok- ból származó ősmaradványok típus adatainak katalógusszerű közlése sem, amint azt a Foraminif éráknál és Ostracodáknál már nagyrészt megcsinálták. Ezzel kapcsolatos a fajfogalomnak nemcsak a paleontológiában, hanem még a neontológiában sem végleg megoldottnak tekinthető kérdése. Sha Korobkov értel- mében még a ,, forma accomodata” fogalmával is számolnunk kell — s Korobkov közléseiből ez meggyőzően kiderül — akkor még inkább érezzük a nemzetközi kollektív munka szükségességét minden olyan őslénytani kutatásban, amelynek célja a helyes származástani kapcsolatok megvilágítása s ennek gyakorlati kivetítése a biokronológiá- ban, a biosztratigráfiában, a földtörténetben s így végeredményben az ásványi nyers- anyagkutatásban is. Ha látszólag messze is kerültem soraimmal az előző tanulmány címétől, úgy érzem, hogy az elmondottak mégis a legszorosabban kapcsolódnak magához a tárgyhoz. Bár a cikk hangsúlyozza, hogy nem kíván állástfoglalni az oligocén— miocén határ kérdésében, megítélésem szerint világosan kiderül, hogy Csepreghyné— Mezne- rics I. is a burdigalai korszakot tekinti a miocén kezdetének. Ily módon a tanulmány a bevezetőben említett paleogén és neogén időszak kategóriaként történő átértékelésé- hez jelentős mértékben hozzájárul. Dr. Báldi Tamás hozzászólása: Sok évtizedes rétegtani vita forrását tárta fel az előadó tudománytörténeti alapon, következetes logikával. Teljesen egyetértek ugyanis az elhangzottakkal abban, hogy a miocén kor üledékösszlete egész Európában eggyel kevesebb rétegtani egységre bont- ható, mint azt az eddigi, nemzetközi kronológiai skála jelzi. Ha a földtörténeti mozzanatokat: a tektonizmusnak, az üledékképződésnek, az ősföldrajzi folyamatoknak, valamint az ezekkel szorosan összefüggő faunaváltozások- nak történéseit nézzük, akkor azt látjuk, hogy a rupéli emelet végétől a helvéti emelet elejéig eltelt idő ezek alapján csak két természetes szakaszra osztható. Vegyük példának a Budapest környéki viszonyokat. Itt a rupéli emelet végétől, azaz a pektunkuluszos- cyrenás rétegek megjelenésétől kezdve, egészen a helvéti emelet elejéig, csak egyetlen markáns, mélyreható földtörténeti esemény képe rajzolódik ki, ez pedig a nagy-pektenes durvahomok-összlet megjelenése a finomszemű pektunkuluszos üledékek felett. Ez az, egyetlen, de igen mélyreható változás mind üledékképződési, mind faunisztikai szem- pontból két részre és nem háromra osztja a rupéli emelet végétől a helvéti emelet elejéig eltelt időt. A Budafok— törökbálinti rétegekkel foglalkozva már kezdetben is csak két emelet volt megfogható számomra. Miután azonban a nemzetközi rétegtani skála köve- telte a háromosztatúságot a rupéli és helvéti emelet között, így kénytelen voltam a nagy- pektenes és pektunkuluszos üledékek közötti élesebb határt, egyben akvitáni üledék- hézag és lepusztítás jelének is tartani. Ma már azonban biztosra veszem, hogy ott egy egész emeletnyi időtartamra kiterjedő lepusztulásról nem lehet szó. Európának azonban bármely más területét vizsgáljuk — akár Dél-Szlovákiát, ahol a katti emeletet nem tudják definiálni és csak az akvitánit és burdigalait ismerik, akár az északolaszországi ,,schio” -rétegek bizonytalan helyzetét és a délbajor molasszal kapcsolatos ,, katti— akvitáni” vitákat, vagy Észak -Németországban a vierlandi rétegek problémáját — mindenütt kimutatható — mint arra az előadás is rámutatott az emelettöbblet, mivel a legtöbb szerző kötelességének tartotta, hogy három emeletről adjon számot, ami aztán mesterséges skatulyázásokra és hosszadalmas vitákra vezetett. Üledékrétegtani (litosztratigráfiai) és életrétegtani (biosztratigráfiai) alapon sze- rintem tehát bizonyítottnak tekinthetjük az előadásban javasolt kétosztatúságot a kcxább 198 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 2. füzet hármas tagolással szemben. Bár életrétegtani oldalról az újabban kimutatott Miogypsina- zónák részletesebb tagolási lehetőséget ígérnek — ott ahol ezek a nagyforaminiferák megtalálhatók, — mégis a harmadidőszaki üledékösszlet tagolásának ortokronologikus alapját képező Mollusca-faunák kell, hogy irányadók legyenek, amint azt BogschL. már korábban kifejtette. Márpedig a rupéli és helvéti emelet között csak „két féle” Mollusca-faunát ismerünk. További, finomabb tagolás életrétegtani alapon akkor válik majd lehetővé, ha sikerülni fog a puhatestűek alapján is ortogenetikus fejlődési sorokat, és ennek megfelelő zónákat felismerni. Az előadásban felsorakoztatott érvek leglényegesebbike az, hogy DNy-Francia- országban, ahol M a y e r-E v m a r az akvitáni, D é p e r e t pedig a budigalai emelet fogalmát bevezette, a legutóbbi nemzetközi konferenciák által akvitáninak megjelölt sztratotípus malakofaunája lényegében azonos és elválaszthatatlan a burdigalai sztrato- típus puhatestű együttesétől. Ebből az következik, hogy a két emelet elkülönítése erőltetett és felesleges, az alsó miocén csak egyetlen emeletként fogható fel, és mivel sztratotípusokról van szó, az időrétegtani (kronosztratigráfiai) skálában is össze kell vonnunk e korábban mesterségesen elkülönített két egységet. Az egri szelvény is más megvilágításba kerül az előadás nyomán. Korábban már hangsúlyoztam, hogy a rupéli rétegek felett itt csak egyféle Mollusca-fauna található. Továbbra is fenntartom azonban, hogy ez a fauna, legalábbis annak felső szakasza már hát árfauna, tehát átmeneti jelleget ölt az oligocén és miocén faunák között. M vei vizsgá- lataimban az akvitáni fogalmát a la brede-i sztratotípushoz kötöttem, mely a fentiek szerint a burdigalai tartalommal azonosul, így az egri határkérdés katti-burdigalai, vagy ha úgy tetszik, akvitáni-burdigalai határproblémává alakul át. Sajnáljuk, hogy az oligocén — miocén határmegvonást illetően az előadó nem foglalt határozottan állást, bár mindenképp helyesen mutatott rá arra, hogy ez az emelet- többlet kérdésétől végeredményben független. Abban mindenképp egyetértünk, hogy a rupéli és a helvéti emelet közé csak két emelet iktatható be. Nézetem szerint ezek közül az alsó, rupélihez csatlakozó emelet még az oligocénhez sorolandó. Mostanában jelent meg a Földtani Közlöny hasábjain Kecskeméti Tiborral és Nyíró Rékával közös dolgozatom, melyben kimutatjuk, hogy mind DNy-Franciaországban, mind pedig ÉNy-Németországban jól elválasztható a felsőoligocén és az alsómiocén. Bebizonyítjuk, hogy az É-német felsőoligocén nem egyidős a francia akvitáni-burdigalaival, tehát az alsó miocénnel. Magyarországon is azt találjuk, hogy a pektunkuluszos-cyrenás, valamint az egri rétegek alsó szakasza mind üledékföldtanilag, mind faunisztikailag szorosabban kapcsolódik a rupélihez, tehát az oligocénhez, mint a fedő alsómiocénhez. Az egri szelvény magasabb rétegei mutatnak csak ez alól kivételt, ahol — mint már említettem — átmenet várható az oligocén és miocén között. Végül a kérdés terminológiai oldalához, amiben azt hiszem a legnehezebben fogunk megegyezésre jutni. Javaslatom azonos az előadóéval. Nevezzük a felsőoligocént ezután ismét akvitáninak, az alsómiocént pedig burdigalainak. Sokan ellen vethetik, hogy a felső- oligocén katti megjelölését már megszoktuk, és a tradíció alapján maradjunk emellett a név mellett. Kérdés azonban, hogy milyen régi tradícióról van szó. Hofmann K. és Koc h A. a felsőoligocént még akvitáninak mondta, összhangban e név tudomány történeti alakulásával. Tudjuk, hogy amikor B e y r i c h bevezette a felsőoligocén fogalmát, ő a M a y e r-E y m a r-féle akvitáni emelet mélyebb részével azonosította azt. Később maga Maye r-E y m a r is az akvitáni emeletet a felsőoligocénnel azono- sította. Természetesen ebben a kérdésben végső soron nemzetközi megállapodásra van szükség. Álláspontom tehát az, hogy legyen egy felsőoligocén emelet, melyet amennyiben általános elfogadást nyer, nevezzünk akvitáninak, és legyen csak egy alsómiocén emelet, melyet nevezzünk burdigalainak. Végül annak a reményemnek adok kifejezést, hogy ez az előadás fordulópontot jelenteni a miocén-viták sorában, amennviben megteremtette az alapot közös állás- pont kialakításához. Dr. Földvári Aladár hozzászólása: Egyetértek az előadó és B á 1 d i Tamás nézetével, hogy az alsómiocén két emeletre tagolása nem vihető keresztül. A magam egykori munkaterületén — Budafok környékén — találkoztam ezzel a kérdéssel és sem faimisztikai, sem kőzettani alapon határt vonni nem tudtam az alsómiocén durvahomok-kavics sorozatban. E rétegsort főleg a régebbi szerzők, Halaváts, Lőrenthey, akvitáni ésburdigáli emeletre Megjegyzések Cs. Meznerics I. cikkéhez 199 tagolták szét. Ennek hatására „A tétényi plató Oligocén-Miocén rétegei” című dolgozatom- ban és az i : 25000 felvételi lapomon az alsómiocén legalsó rétegeit, melyek sem kőzettani, sem faunisztikai alapon nem voltak elkülöníthetők a felsőbb, pectenes rétegektől — átmeneti oligocén-miocén rétegeknek neveztem el—, de emeletként nem különítettem el. Az 1 : 25000 felvételi lapomon Budafok környékén ezeket az átmeneti rétegeket sötét- kék színárnyalattal jelöltem meg az alsómiocén magasabb rétegek világos kék színével szemben. Tehát az én „átmeneti” rétegeim az előadásban meghatározott egységes alsó- miocén-burdigáli emelethez tartoznak és semmi esetre sem a felsőoligocénhez. A térképem így minden nehézség nélkül felhasználható. A felsőoligocén a Bicskei-medencében Tinnye, Dorog vidékéig nagy vastagságú és igen változatos fáciesű rétegsor, melynek tagjai az agyagos foraminiferás agyagtól a Pectímculus-, Pecten-tartalmú tengeri homokkő kifejlődéstől, a növény lény omatos szárazföldi kifejlődésig variálnak. Velük együtt a régebben ugyancsak felsőoligocénba sorolt Cyrena semistriatas rétegek is gyakoriak, ez utóbbiak helyzetét még tisztázni kell. Véleményem szerint a felsőoligocén fácies térképét kellene a Vértes— Pilis — Budai- hegység közti területen elkészíteni; enélkül a Pectunculus-Pecten tartalmú tengeri kifej- lődés rétegtani besorolása praktikus (térképezés) szempontból nem kielégítő. Sajnos a Budafoki — törökbálinti terület partszegélvi helyzete, a Magyar-Közép- hegység főtengermedencéhez viszonyítva melléköböl jellege, aránylag kis vastagságú rétegsora, gazdag faimája ellenére sem kedvezőm tekintetben, hogy nagyobb terület rétegtani típusa legyen. Itt nem segít a tektonika sem a formációk elhatárolásában, a labilis partszegély váltakozó mozgástendenciája miatt. A határozottan mélyebb tengeri (self) üledékek, — a középső oligocénkori fora- miniferás agyag után — a felsőoligocén finomabb-durvább homokos rétegei, sőt cyrenás- potamideszes csökkentsósvízi és növény lény omatos szárazföldi jellegű tagjai, szenes rétegei határozottan kiemelkedést jeleznek. Az alsómiocén (burdigalai) rétegek kőzet- anyaga (durva homok-kavics) további kiemelkedést jelez, míg tengeri faunája inkább transzgressziót az oligocén szárazföldi jellegű rétegekhez képest. A burdigalai emeletben a tengeri rétegek közé települt növény lény omatos márgaszintek (Pacsirta-hegy) a száraz- föld közelségét jelzik. A burdigalai emelet felsőbb rétegeinek balanuszos-osztreás élet- társasága is közvetlen partközeit jelez (emelkedés). A helvéti emelet tengeri fauna nélküli rétegei, kovásodott fatörzsei, sőt egyes feltárásokban észlelhető diszkordáns-zsákos települése a burdigalai tengeri faunás rétegekre, jelzik a legnagyobb kiemelkedést ebben a parti övben. Utána a középsőmiocén rétegsor már ismét mélyülő tengeri rétegsorrend- ben folytatódik. Sajnálom, hogy Horusitzky Ferenc kartársam a diasztrófikus rétegtani elhatárolás híve, nincs jelen. Az ő munkaterülete, a Dunabalpart Fót körüli része, már a Cserhát — Mátra— Bükk-aljai medencéhez kapcsolódik, ahol vastagabb és teljesebb rétegsorok találhatók mint a Budafok— Törökbálinti-öbölben. A medencében egységesebb mozgási tendenciák várhatók mint a budafoki partszegélyen és ott az emeletek tektonikus módszerű elhatárolása talán jobban keresztülvihető, mint a partszegélyi területen. Kissé meghökkentő B á 1 d i Tamás azon kijelentése, hogy az egri rétegsorban „átmeneti” oligocénmiocén-rétegek várhatók. így az „átmeneti rétegek” kísértete (ami nem más mint a felsőoligocén és az alsómiocén között lebegő „akvitáni” emelet fantomja) Budafokról Egerbe költözik át. M a j z o n László Budapest környéki Foraminiíera- tanulmánvai főleg a felsőoligocénban gyakori Truncatulina osnabrugensis alapján lehe- tővé teszik az alsómiocéntől való elhatárolást. Valószínűnek tartom, hogy az egri rétegsorban is jelentkezik a mikrofaunában a felsőoligocén-miocén közti faunaátváltás és a rétegsor élesen elhatárolható lesz. A javasolt két emeleti beosztást a felsőoligocén-akvitáni emelet, alsómiocén-bur- digalai emelet fogalmazásban elfogadhatónak és végrehajthatónak tartom. _■ Dr. Schréter Zoltán hozzászólása: Az előadó kartársnőnek hálásak lehetünk, hogy a szóbanlevő kérdés tudomány- történetének vizsgálatába elmélyedt és eddigi tanulmányainak eredményeit a mai ülésen elénk tárta. Ezzel — azt vélem — jelentős lépéssel előrevitte az akvitani— katti emelet sokat vitatott kérdését s talán közel vagyunk most már ahhoz az időponthoz, amikor ebben az ügyben közmegnyugvásra egyértelműen állást foglalhatunk. Ez a várható egyértelmű állásfoglalás nemcsak a hazai rétegtani beosztás, térképezés és térképeink jelkulcsának megállapításánál nagy fontosságú, hanem nemzetközi jelentőségű is lesz, 200 Földtani Közlöny , XCII. kötet, 2. füzet mert a törökbálinti rétegcsoport kövesült faunája és csak másodsorban a kasseli rétegek faunája alapján állította fel F u c h s Tivadar a katti emeletét. Ennek következtében a külföldi szakemberek többé-kevésbé éppen tőlünk várják ennek a sokat vitatott kérdés- nek a tisztázását. Megjegyzésem az I. és II. ponthoz. Az előadó megállapítja, hogy a rupéli és burdi- galai képződmények között európaszerte egy vitatott korú rétegcsoport van, amelyet a szakemberek hol akvitani, hol katti emeletbelinek mondanak és azt hol a felsőoligocénbe, hol az alsómiocénbe helyezik. Igen tanulságosan ismerteti az egyes szerzők különböző időbeli álláspontját, ami végül a zűrzavar okozója lett. Elismeréssel kell lennünk az előadó kartársnőnkkel szemben azért, hogy bennünket ebben a tudományos labirintus- ban biztos kézzel végigvezetett s azért, hogy ezeket a szétszórt adatokat összeszedte és egymással szembeállította. Megjegyzésem a III. ponthoz. A felesleges emeletnév kiiktatásának szükségessége következtében előállott helyzet. i/b pont. Helyesen mondja az előadó kartársnő: ,,Az akvitani emelet megtartása mellett szól az, hogy — a sztratotípustól eltekintve — olyan faunát értünk alatta a keleti mediterránban, ami egységesen akvitani (mint Eger, Kovácspatak, Törökbálint), s ami a kasseli faunától csak fáciesben tér el. Minthogy a kasseli faunát M a y e r-E y m a r is akvitaninak nevezte, a prioritás is érvényesül a katti elnevezéssel szemben.” Ezzel teljesen egyetérthetünk. A 2 fb pont látszólag lerontja az i/b-hen lefektetett tételt, mert eszerint: ,, olyan képződményekre is kellene az akvitáni elnevezést alkalmazni, amik a burdigalai emelet sztratotípusai, mint Saucats, Leognan. De ide kellene sorolni a burdigalai sztratotípussal jól egyező magyarországi, erdélyi és számos külföldi képződményt is.” De az előadó kartársnő megtalálja a kivezető utat, amikor hozzáteszi, hogy „leg- megnyugtatóbb, ha az i/b formulát fogadjuk el”. A magam részéről hozzáfűzöm: semmi okunk sincs arra, hogy azokat a képződményeket, amelyeket faunájuk alapján burdigalai emeletbelieknek ismertünk fel és annak térképeztünk, akvitáni emeletbelieknek nevezzük. Gyakorlati nézőpontból is nagy fontosságú, hogy a szóbanlevő, a középsőoligocén (rupéli emelet) és az alsómiocén (burdigalai emelet) képződményei közé eső rétegcsoport elnevezését véglegesen rögzítsük. A gyakorlati nézőpont alatt a térképező geológusok munkájára célzok. A hazai térképező geológusok nézőpontjából az elnevezés végleges rögzítése nem tűr halasztást, mert jelenleg folyamatban van földtani térképeinknek 1 : 100 ooo-es méretűre való redukálása s ezzel kapcsolatban 1 : 25 ooo-es térképeinknek egyeztetése és egységesítése, valamint a szomszédos államok térképeivel való egyeztetés is. Mindenek- előtt azonban a magmik portáján kell rendet csinálnunk. Térképező geológusaink egy része tudniillik — köztük magam is — már régóta csak egy emeletet térképezett a rupéli és a burdigalai emeletek között és azt katti emelet- belinek nevezte. A katti emelet elnevezést azért használtuk, mert ez félreérthetetlenül a felsőoligocént jelentette, míg az akvitani emelet hovatartozása bizonytalan volt. Más térképező geológusaink viszont külön katti és külön akvitáni emeletet térképeztek és az utóbbi emelet elnevezésen többnyire már az alsómiocén alsó részét értették. Ez a térképezési mód zavarok szülőanyja lett, mert nem tudhatjuk biztosan, hogy az akvitani elnevezésen mikor értettek még felsőoligocén képződményeket és mikor már alsómiocént, vagyis a burdigalai rétegcsoport egy részét, vagy egészét. Az előbbi esetben nincs zavar, mert a térképek szín- és jelmagyarázójába a katti név helyett egyszerűen az akvitáni emelet elnevezést írjuk, feltéve, hogy az akvitáni emelet elnevezés használatát általánosan elfogadjuk. Az utóbbi esetben azonban mérlegelnünk kell azt, hogy az egyes térképek akvitánján mit értsünk. Hazai vonatkozásban mindenesetre mielőbb döntenie kell az illetékes fórumnak, hogy ezután melyik elnevezést használjuk. Arra nincs időnk, hogy a nemzetközi fórum döntését bevárjuk; évek telhetnek el addig, amíg a nemzetközi állásfoglalás megszületik. Ha a nemzetközi fórum másképpen döntene, lesz időnk a módosítást majd végrehajtani. Még néhány adattal szeretnék hozzájárulni az előadó kartársnő értékes előterjesz- téséhez. Három régi hazai geológusról óhajtanék megemlékezni, akik a vitatott emelettel elég behatóan foglalkoztak. Az első K o c h Antal, akinek az Erdélyi-medence harmad- kori képződményeiről írt munkája mindkét kötetében becses adatokat találunk az akvitáni emeletre vonatkozólag is. Ugyanígy a „Dunai Trachytcsoport déli része” című művében is, amelyet az Akadémia adott ki. A másik kutató Schafarzik Ferenc, aki a Budapest— Szentendre című 1 : 75 ooo-es földtani térképlaphoz írt magyarázójában első alkalommal ezt írta 1901-ben: Megjegyzések Cs. Meznerics I. cikkéhez 201 Felsőoligocén: Akvitániai = Katti emelet. A harmadik Böckh Hugó, aki a Nagymaros és Göd környéki felsőoligocén és miocén képződményeket behatóan tanulmányozta. Geológiá-ja III. kötetének 689. oldalán (1904) a felsőoligocénről szólva ezt írja: . .a kattiai emelet elnevezés felesleges”. Az utóbbiakat annak bizonyítására említettem fel, hogy nálunk hamarább észre- vették azt, hogy a rupéli és burdigalai emelet között nem két, hanem csak egy emelet van, mint más államok geológusai. Ez nálunk már kb. 60 év óta tudott dolog volt. Az előadó kartársnő végeredményben arra a megállapításra jut, hogy ezt az egy emeletet akvitáni-nak kell nevezni és a felsőoligocénbe kell sorolni. Ezzel a megállapításá- val teljes mértékben egyetértek és az illetékes köröknek, valamint a térképező geológusok- nak elfogadásra ajánlom. Dr. Majzon László hozzászólása: Az előadást őszinte örömmel fogadtam és érdemileg az elhangzott gondolatok sorrendje szerint a következőket említem. A hivatkozott három lelőhely, mint Eger, az Adouri-medence és Észak-Olaszország pontosan közölt Pecten fajai mellett csak általánosságban említi a Miogypsina és Lepido- cyclina nemzetségeket, mint amelyek ugyancsak megtalálhatók a rupéli emelet felett települő rétegekben. Tudjuk már, hogy Magyarországon a Miogypsina formosensis a bujahegyi fúrás rupéli lerakódásából ismeretes. A Lepidocyclindk pedig ugyancsak aránylag hosszú fajöltőjű formák. A Foraminifera-fauna vizsgálati eredmények alapján állva magam is elismerem az előadó véleményét, hogy a kérdéses rétegek oligocén, vagy miocénbe tartozására a farma nem ad pontos felvilágosítást. Ezt a problémát azonban a „tudománytörténeti szempont” figyelembevétele csak megközelítheti, de a végleges és az előbbinél biztosabb választ inkább a földtörténeti, az üledékképződési nézőpontoktól várhatjuk. A „sotzka” rétegeket talán már nem említeném a katti rétegek faunájának kérdésé- ben, hiszen, mint erre már Harnrla, Kuscer és Zajec 1953 és 1955 között több- ször is reámutattak, ezek a felsőoligocénnál idősebbek. Ezt pedig nemcsak a településük igazolja. Kissé felületes az a kitétel, hogy: ,,A katti-akvitáni kérdésben eddig egyedül a csehszlovákok foglaltak el legújabban határozott álláspontot”, már ami a rupéli és a burdigalai rétegek között települő és egy emeletbe tartozó üledékek kérdését illeti. Tudomásom szerint SchréterZ. és Szentes F. is hasonló véleményen volt és van ma is. Azt hiszem, a szovjet sztratigráfusok élénken tiltakoznának ez ellen a megfogal- mazás ellen, hogy: ,,a karkovi (Poltava) és a Majkop-szeria kora katti és akvitáni között ingadozik”. Ez még Brinkmann (1954) véleményével sem egyezik, aki a karkovi rétegeket a lattorfi, a poltavaiakat a rupéli emeletbe helyezi. Egyébként a szovjet kutatók Ukrajnától az Arai-tóig terjedő oligocén lerakódásokat nem szokták emeletekre elkülö- níteni. Az oligocén alsó szakaszát hadumi rétegeknek mondják, amelyek kőzettanilag és őslénytanilag is teljesen megegyezők a magyarországi lattorfi emeletbe sorolt üledékek- kel. Az ezek felett települő máj köpi sorozat ezek szerint a rupéli és a katti emeletet tölti ki, mivel az alsómiocén, úgynevezett olginskai rétegek fekszenek rajtuk. Máskülönben a majkopi sorozat faunája eltérő a magyarországi megfelelő lerakódásokétól. Az előadó lényegbevágó részletességű kronológiai értékelését adja F u c h s, Hofmann, Maye r-E ymar, Depéret, majd Schaffer katti, illetve akvi- táni emeletekbe sorolt rétegeiről, melynek végső konklúziójaként meghatározza, hogy a katti = az akvitáni emelettel. Talán itt hiányzik a „stampi” emelet helyzetének és kiértékelésének megemlítése, ami a kérdéssel szorosan összefügg. Nagyon örvendetes, hogy az előadó az úgynevezett „keleti” mediterránt megkülön- bözteti, igaz, csak Helemba (Kovacina), Törökbálinton át Egerig jut, és kijelenti, hogy ez eltér a kasselitől. E véleménye teljes mértékben elfogadható és megegyező a mikro- paleontológiai adatokkal is, mivel a kasseli fauna ha nem is boreális, de hidegebb jel- legű, mint a magyarországi és szlovákiai lelőhelyeké. Az előadó elhiheti, hogy elfogadhatóbbnak tetszik az oligocénbe tartozó akvitáni emelet, mint a katti „emelet ”-nek — ahogy az előadásból kitetszik — ennek a felsőoligo- cénre vonatkozó leghasználtabb emeletnek, elejtése és legfeljebb csak mint „fácies”- névnek megtartása. Ellentmond ennek, hogy az emelet kronológiai kategória, az egyes rétegeket kapcsolja egybe, de mint fáciesről nem beszélhetünk róla. 202 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 2. füzet Végeredményben újból üdvözölhetjük az előadót, aki a mai előadásával olyan véleményt fejtett ki, amely azt hiszem a legtöbb oligocénnel foglalkozó kutató álláspontját lényegét tekintve egészen fedi. Az pedig, hogy az oligocén legfelső emeletének elnevezésében nomenklatúrái különbség mutatkozik, már igazán könnyebben megoldható. Dr. Vadász Elemér hozzászólása: Nagyon logikus, vüágos okfejtés, ami lényegében történeti aláfestésben egyszerűen nevezéktani kérdéssé, emelet-többletnévre, s így katti— akvitáni azonosságra redukálódik. Kzt így nemzetközi egyezménnyel (szavazással) lehet elfogadtatni és általános haszná- latra kötelezni. Az így leegyszerűsödő akvitáni— katti azonos emeletnek az oligocénbe tartozásá- val előtérbe tolul nálunk a földtani — földtörténeti fejlődésmenet, ami szerűit az oligo- cén — nálunk — mindenütt regressziós és térszínalakító lepusztításos szakasz, amely- nek egyenetlen térszínére a burdigalai emelet transzgresszióval, diszkordánsan települ. A DÉLI BAKONY FELSŐKRÉTA KŐSZÉNÖSSZLETÉNEK B 10 S ZT R ATIG RÁFI AI VIZSGÁLATA DR. BARTHA FERENC* (XVIII -XIX. táblával) Összefoglalás : A hazai Pyrgulifera nemzetség statisztikus faj -elhatárolását, majd az Ajka Kossuth-akna, Ajka Kolontár, sümegi Sp i és Sp 2 fúrások és a Padrag Táncsics- aknai szelvények biosztratigráfiai kiértékelését végezte el a szerző. A szelvényekben szárazföldi, édesvízi, esökkentsósvízi és tengeri biofádesek külö- níthetők el, ezek regionális jellege a kőszénösszlet finomabb földtani tagolását eredményezte. A Pyrguliferák a csökkentsósvíz hatására válnak bordássá, vagy megvastagodik a héjuk. Az erősebb tengeri behatás a bordásság fokozódását is okozta.' A Cerithium balatonicum fellépésekor már az erősen bordás P. iiiflata v. acntispira változat dominált. A szárazföldi szakaszban sekélyláp, míg a esökkentsósvízi szakaszban mélyláp jelleg igazolható a kő- szénvizsgálatokkal (Paálné). A szárazföldi biofáciestől a tengeri biofáciesig a változást oszcillációs transzgresszió okozta. A kőszénösszlet szárazföldi, édesvízi és esökkentsósvízi molluszkái közül a leg- nagyobb figyelmet a Pyrguliferák keltették. Ezt indokolttá teszi a nemzetség rendkívül nagy változékonysága, interkontinentális elterjedése és biosztratigráfiai jelentősége. Bár Tauschés újabban Y e n is foglalkozott a nemzetség átfogó revíziójával, mégis ezek a feldolgozások még sok kívánnivalót hagytak maguk után. Még Yen 1958-as munkája is nélkülözte a biosztratigráfiai szemléletet és a tömegvizsgálati módszerek alkalmazását, ami ennél a változékony csoportnál feltétlenül szükséges lett volna, így a fajok elkülönítése sok esetben bizonytalan maradt. A kőszénösszlet molluszka faunájának biosztratigráfiai értékelése előtt, a Pyrguli- ferák korszerű faji elhatárolása céljából, statisztikai vizsgálatokat végeztem, az Ajka Kossuth- aknai szelvény jó megtartású Pyrgulifera anyagán (150 példány). A statisztikus értékelés a fontosabb alakmegszabó bélyegekre, magasság, szélesség, magasság: szélesség- arány, spira magasság, utolsó kanyar magassága, a kettő aránya és a héjdíszítésre terjedt ki. Az alakmegszabó bélyegek mindegyikében a binomális eloszlásnak megfelelő szinusz vagy Galton görbét kaptam, a közepes kifejlődésnél példányszám zömmel. így beigazolódott, hogy mind a nagyságban, mind a kanyarulatok növekedésében, mind a példányok karcsú vagy zömök voltában a szélsőséges kifejlődések nem vehetők külön fajba, amint ez eddig sok esetben történt. A héj díszítés két fő formája a spirál vonalas és bordás díszítés eloszlása már 2 csúcsú görbét eredményezett, mivel, ha vannak is átmeneti alakok, de ezeknek a száma csekély, úgyhogy itt statisztikus minimum van, amelyben jogos a faji elválasztás. Ezek alapján az Ajkai-medence, illetve a Déli-Bakony Pyrguliferái a következő- képpen osztályozhatók: 1. Pyrgulifera glabra (H) sima vagy spirálvonalas díszítés jellemzi (XVIII. tábla, 1—5. ábra). 2. Pyrgulifera glabra v. sümegensis n. v. hasonlít a P. glab- rára, bordái nincsenek, de homorú az utolsó kanyarulata és az utolsó kanyar alsó részén is spirálvonalas díszítésű. Kizárólag 1 — 2 szelvény esökkentsósvízi szakaszában fordul elő. 3. Pyrgulifera inflata, határozott bordái vannak, tüskével a spirál vonal és bordák talál- kozásánál (XVIII. tábla, 6 — 7. ábra). 4. Pyrgulifera inflata v. compressa , csak az utolsó kanyar bordás erősen (XVIII. tábla, 8 — 9. ábra). 5. Pyrgulifera inflata v. .acutispira, minden kanyar erősen bordás (XVIII. tábla, 10. ábra). 3 — 4 — 5 között folyamatos az át- menet, és az átmeneti alakok gyakoriak. Előadta a Mezozóos Bizottság és a Földtani Társulat 1961. VI. 7-i ülésén. 204 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 2. füzet Az erősen bordás alakoknál az eloszlási görbén csak másodlagos maximum van, Bzért Y ennek P. compressa és P. acutispira fajai csak varietás értékűnek vehetők. Megjegyzem, hogy a varietás fogalmat a recens állatrendszertan elvei szerint használtam. A hármas követelmény 1. a morfológiai különbség, 2. a bélyeg öröklődő volta és 3. a nem önálló elterjedési terület, az őslénytani leleteknél is vizsgálható. Természetesen az öröklődés és önálló elterjedési terület nyomozásánál az őslénytan esetében a 3 dimenzióval kell számolni, de ez csak megkönnyíti a bélyeg öröklődő jellegéről való meggyőződést . Vizsgálataink őslénytani anyagát 20 cm-ként vett minták alapján végeztük. A 20 cm-ként vett minták minden molluszkáját fajonként, szám szerint jegyeztük fel. Bz a módszer lehetővé tette 1 . a kőszénösszlet minden biofácies változásának megállapí- tását, 2. az egyenlő üledékmennyiségből nyert fauna alapján az egyes fajok dominancia- és abundanci a- változásának rögzítését, 3. az egyes fajok filogenetikus megváltozásainak vizsgálatát, 4. az üledék és faunakép- változás összefüggéseinek kutatását, 5. sok szelvény vizsgálata alapján a lokális és regionális jelentőségű változások elkülönítését, 6. a regio- nális jelentőségű változások alapján finomabb földtani felosztás elvégzését. 7. a meg- változások okainak vizsgálatát. Biosztratigráfiai megállapítások a) A vizsgált szelvények alsó részén kizárólag a spirálvonalas díszítésű P. glabra mutatkozott szárazföldi (Helix riethmülleri T., Strophotoma cretaceae T., Megalomastoma supraeretacea T.) és édesvízi (Bulimus munieri H., Melánia heberti H., Melánia ligni- tarius T., Gypsobia cretacea T.) kísérő faunaelemekkel. b) A szelvények közepetáján a spirál vonalas díszítésű Pyrguliferák mellett meg- jelennek a bordás Pyrguliferák. Kísérő fauna: De janira, Hadraxon, Cerithium-iélék, vagyis csökkentsósvizet jelző fajok (XVIII. tábla, a szelvény középső és felső részén). Kisebb példányszámban eurihalin édesvízi fajok is voltak itt. c) A csökkentsósvizet jelző fajok megjelenése után a P. glabra példányszáma csökken a bordás alakokéhoz képest. d) a sósabb vizet jelző Cerithiumok megjelenésével már a Pyrguliferák bordásabb változatai lesznek gyakoribbak (XVIII. tábla) és a szelvény felső részén helyenként a Certihiumok már domináns és abundáns alakká váltak. e) A szelvény felső részében a P. glabra nem csak példányszámra csökkent, de héja megvastagszik és néhol morfológiailag is megváltozik (P. glabra v. sümegensis). A héj bordásságát és megvastagodását kétségkívül a csökkentsósvíz biológiai hatása okozta. Lehetséges, hogy a sósvízben az édesvízhez képest nagyobb mennyiségben levő kis ion- rádiuszú magnézium ionnak (0,66 A) a vérbe való behatolása kényszeríti a szervezetet kalciumkarbonát kiválasztására, hogy a vér oldott sókoncentrációja állandó maradjon. Bz a folyamat még tisztázásra szorul. Általában érvényes az, hogy édesvízből csökkent- sósvíz felé haladva héjmegvastagodás, míg a tengeri biofáciesből az édesvíz felé haladva törpe-növés és vékonyhéj úság a gyakori. f) A szelvény alsó részéről felfelé a Pyrguliferák nagyságrendje is feltűnően megnő, de ezt már nem lehet kizárólag a víz sósabbá válásával magyarázni, mivel nagy és sima, kicsi és bordás alakok együtt is előfordultak. Nem igazolható nagyságrend- növekedés a nagyobb hőmérséklet hatásával sem, amivel Stevanovic és Bber- s i n érvelt a pannonban. Bzt G ó c z á n a pollenkép alapján is cáfolta, mert a szelvény alsó és felső része között a pollenképben hőmérséklet változást jelző különbségek nem voltak. B ar th a F. : A Déli Bakony felsökvéta köszénösszletének biosztratigráfiája 205 Cerirhium balaronicum I Hadraxon csingerval lensis T. ' Melánia heberri Gypsöbia creraceal Sirophosfoma Megalomasfoma creracea I supracreraceaT i. ábra. A faunajelleg változása a sótartalom növekedésével, i. Szárazföldi— édesvízi szakasz, 2. Csökkent- sósvízi szakasz Fig. 1. Veránderung des Charakters dér Fauna mit Zunahme des Salzgehalts. 1. Kontinentale— Süss- wasser-Etappe, 2. Brackwasser-Etappe Maradt a kiöregedés. V é g h n é is ezzel magyarázta a Pyrgulifeva pannonica rendkívüli méreteit (Neubrandt, 1949). Valószínűleg a gyakori fáciesváltozás veze- tett biológiai egyensúly felbomlására, ami aztán óriásnövésben mutatkozott meg. 206 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 2. füzet Az üledék minősége és a fauna jellege között általános érvényességű összefüggés nem található. Egyik helyen a kőszénben (Ajka Kossuth- akna), másikon márgában (Sp. 2, Padrag) gyakoribbak a spirálvonalas Pyrguliferák. SÜMEG Sp. 1. fúrás 115,2 SÜMEG Sp.2. fúrás AJKA Kossuth akna 216, 7 PADRAG Táncsics -akna 0-ásfsss telep ZZ 0-as telep l.t l.t. IV. t. V. t. V/.t AJKA Kotontár 107. F M0 n n Ilii 185.0 193.2 Mi i i m * 278.9 bauxit 395,3 k^ig/ 2. ábra. Biofácies változások a Déli Bakóig felsőkréta kőszenes összlet szelvényeiben. Magyarázat: 1. Édesvízi szakasz, 2. Csökkentsósvízi szakasz, 3. Tengeri szakasz, 4. Szárazföldi fajok, 5. Kőszénréteg Fig. 2. Biofaziesveránderungen in den Profilén des oberkretazischen kohlenführenden Komplexes des Südlichen Bakony- Gebirges . Erklárungen 1. Siisswasser-Etappe, 2. Brackwasser-Etappe, 3. Maríné Etappe, 4. Kontinentale Arten, 5. Kohlenschicht A biofáciesek szabályszerű változásai — az édesvíztől a csökkentsósvízig, ületve a tengeri kifejlődésig — kétségkívül oszcülációkkal végbemenő transzgressziót jeleznek. Ezt P a á 1 Á.-né szénkőzettani vizsgálatai is megerősítették. A Kossuth- akna szelvé- nyének alsó részén időszakosan szárazulattá váló sekélylápot mutatott ki, míg a szelvény- nek azon részén, ahol már a tengeri hatás igazolható, ott mélyebb vagy mélylápot jeleztek vizsgálatai (P a á 1 Á.-né 1961). Az ajkai szelvényből már Hantken is felsorolt szárazföldi, édesvízi és csökkent- sósvízi fajokat, de részben a pontatlan gyűjtések, részben a paleobiológia akkori fejlet- lensége következtében nem tudta elválasztani a szárazföldi, édesvízi, csökkentsósvízi és tengeri biofácieseket a kőszénösszleten belül. A mostani vizsgálatok eredményeképpen a csökkentsósvízi biofáciesek, egyes szel- vények esetében még finomabban is tagolhatok voltak (sümegi Sp. 2, Kossuth- akna) B a y t h a F. : A Déli Bakony felsőkréta kőszénösszletének biosztratigráfidja 207 mio— mező és plio— brachihalin szakaszokra. A mio— mezohalin szakaszt csökkent- sósvízi fajok jelenléte, a plio — brachihalin szakaszt ezeknek a fajoknak a dominanciája jellemzi (i. ábra). Ezek az adatok alkalmasak a kőszénösszlet finomabb földtani tagolására is, amennyiben megfelelő regionális érvényességük van. Ezért az Ajkai-medence és a Déli Bakony területének több fúrási szelvényét megvizsgáltuk. A padragi szelvény Gondos Gy., a sümegi Sp. i, Sp 2-t K o p e k G. engedte át feldolgozásra. A vizsgálatok igazolták a biofácies-változások fővonásainak regionális érvényességét (2. ábra). Alul mindenütt szárazföldi, édesvízi biofáciessel kezdődik a kőszénösszlet. Általában a legjobb műre való kőszéntelepek ebben a biofáciesben képződtek. Ezekben a szelvé- nyekben csak a kőszénképződmények helyét jelöltük, mellette a meddő leggyakrabban márga, illetve átmeneti üledékféleség (kőszenes márga). Az Ajka-kolontári szelvényben csak az édesvízi biofácies van meg, a Kossuth-aknai és padragi szelvényben, vagyis a medence centrális részén az édesvízi és csökkentsós vízi, míg a Sümeg Sp. 1. ésSp. 2. fúrás szelvényében, a peremi részen az édesvízitől a tengeri biofáciesig a változás végig kísérhető. A biofáciesek változását feltüntető XIX. táblán jól látszik, hogy a szárazföldtől a tengeri biofáciesig kimutatható változás nem egyirányú, hanem egy-egy biofácies- változást a megelőzőbe való visszaesés követ az oszcillációk következtében. Nagy vona- lakban mégis érvényes az, hogy a süllyedő ág volt általában az erősebb mozgás, ezért fejezi be tengeri elöntés a kőszenes összletet. Ezt igazolja az is, hogy a sümegi Sp. 1, Sp. 2. fúrásszelvényben az alsó csökkentsósvízi szakasz még oligo— miohalin, míg a felső már brachihalin volt, amelyben tengeri fajok is vannak kis példányszámban. A makrofossziliák alapján csökkentsósvízinek minősített szakaszok egyikében- másikában a Foraminiferák már tengeri biofáciest jeleztek (S i d ó 1961). Ez érthető, ha édesvízből a csökkentsósvizen keresztül a tengeri biofácies felé történt a változás. Ilyenkor a Foraminiferák nem alkalmasak a finomabb biofácies-határok megvonására, mivel már az első tengeri beütéskor is Foraminiferák kerülnek az édesvízi biotópba és azok ott el- pusztulnak. A gyenge tengeri hatástól a biotóp csak csökkentsósvízi vé válik, de a Forami- niferák jelenléte alapján a képződményt tévesen tengerinek lehetne minősíteni. Itt a makrofauna a döntő. Ha a tengeri biofáciesből édesvízi felé történik a változás, akkor döntő a biofácieshatár szempontjából a Foraminiferák hiánya. Meglepő, hogy az Ajka Kossuth-aknai szelvényben már az 5. telepben kimutatható a csökkentsósvízi hatás, míg a pagragi szelvényben csak a 2. telepben észlelhető. Kopek (1961) kimutatta, hogy a DNy-i irányú transzgresszió mellett a csökkentsós- vízi elöntés előbb a padragi szelvényt kellett volna hogy elérje, s csak azután az ajkait. Itt pedig fordítva történt. Ez az ún. Ajkai-medence majdnem teljesen zárt öböl jellegére mutat. Végeredményben a kőszénösszlet a Déli-Bakony területén alsó édesvízi-szárazföldi, középső csökkentsósvízi és felső tengeri szakaszra tagolható. A faunaképben és a Pyrguli- ferákban kimutatott változások fokozódó csökkentsósvízi hatásra vezethetők vissza. TÁBIyAMAGYARÁZAT - TAFEEERKIyARUNG- XVIII. tábla — Tafel XVHI. 1 — 5. Pyrgulifera glabra (H a n t k e n), Ajka Kossuth-akna 2 X — Ajka Kossuth-Schacht 2 X 6 — 7. Pyrgulifera inflata Yen, Ajka, Kossuth-akna 2X — Ajka, Kossuth-Schacht 2X 8 — 9. Pyrgulifera inflata v. compressa (Y en), Ajka Kossuth-akna 2X — Ajka Kossuth-Schacht 2X 10. Pyrgulifera inflata v. acutispira (Y en), Ajka Kossuth-akna 2X — Ajka Kossuth-Schacht 2X XIX. tábla — Tafel XIX. 1,7, 9. Rendellenesen erős bordájú példányok, Ajka Kossuth-akna 2 X Ungewöhnlich stark gerippte Exemplare, Ajka Kossuth-Schacht 2 X 2, 3. Erős syphojú példányok, Ajka Ármin-akna 2 X Exemplare mit starkem Sipho, Ajka Ármin-Schacht 2 X 4. Egyenletes kanyarulatnövekedésű példány, Ajka Kossuth-akna 2X Exemplar mit gleichmássigem Wuchs dér Windungen, Ajka Kossuth-Schacht 2 X 208 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 2. füzet 5, 6. lépcsőzetes kanyarulatnövekedésű példányok, Ajka Kossuth-akna 2 X Exemplare mit treppenartigem Wuchs dér Windungen, Ajka, Kossuth-Schacht 2 X -8; Cerithium balatonicum T., Ajka Kossuth-akna 169. sz. v. 2 X — Ajka Kossuth-Schacht, Strecke Nr. 169. 2 X 10. Dejanira bicarinata S tol., Ajka Ármin-akna 3X — Ajka Ármin-Schacht 3X IRODALOM - RITERATUR 1. Barnabás K.: A sümegi felsőkréta rétegek földtani és őslénytani viszonyai. Bölcsészdoktori ért. 1937. — 2. Barnabás K.: A halimbai és nyirádi bauxitterület földtani kutatása. MÁFI Évk. XRVI. p. 409. 1957- — 3. BarthaF.: Finomrétegtani vizsgálatok a Balaton -környéki felső pannon képződmé- nveken. Földt. Int. Évk. Bd. XRVIII. H. 1. 1959. — 4. Böckh J.: A Bakony déli részének földtani viszonyai. Földt. Int. Évk. III. i877- — 5- B r i n k m a n n, R. : Zűr Schichtfolge u. Ragerung dér Gosau in den nörd- lichen Ostalpen. S. B. Preuss. Akad. Wiss. Phys. math. Bd. 2 7. p. 1 — 8. Berlin 1934. — 6. B. Czabalay R.: A magyarországi kréta időszaki csigák őslénytani vizsgálata. Kézirat. 1959. — 7- Darányi F.: Adatok az Ajka-kömyéki kréta kifejlődéséhez. Bányászati Rapok. H. 4 — 5. 1957. — 8. Deák M.: A Bakonyi-hegység bauxittelepeinek palynológiai vizsgálata. Földt. Közi. Bd. 90. f. 1. 1960. — 9. Góczán F. : A déli Bakony szenon képződményeinek palynológiája. 1960. (Kézirat) — 10. Gondos Gy. — Schulteiss Z.: Adatok az ajkai felsőkréta-kori szénmedence ismeretéhez I. Veszprémi Vegy. Tp. Egyetemi Közi. Bd. 3. H. 1 — 3. 1959. — 11. Fabre-Taxy, S.: Faunes laguanires et continentales du Cretacé superieur de Provence. Re Companien fluvió lacustre. Arm. de Paléont. 37. Paris 1951. — 12. Fabre-Taxy, S.: Faunes lagunaires et continentales du Crétacé superieur de Provence III. Re mast- xichtien et le danien. Ann. de Paleont. Bánd. XIV. Paris 1959. — 13. H a n t k e n M.: TJj adatok a déli Bakony föld- és őslénytani ismeretéhez. Földt. Int. Évk. III. p. 31. 1875. — 14. H a n t k e n M.: A magyar korona országainak széntelepei és szénbányászata, p. 164. Budapest, 1878. — 15. Yen, J. T. C.: Syste- matic and Distributions of Pyrgulifera Meek. Ann. Nat. Mus. Wien Bd. 62. 1958. — 16. Kernér- ől a r i 1 a u n, F.: Das Klimazeugnis dér Gosauformation. Sitz. Bér. Akad. Wiss. math. nat. Bd. 143. p. 267 — 284. Wien. 1934. — 17. Kopek G.: A Bakony-hegység felsőkréta kőszéntelepes összletének ősföldrajzi és hegységszerkezeti vázlata. Földt. Közi. XCI. p. 413, 1961. — 18. Kühn O.: Zűr Stratigraphie und Tektonik dér Gosauschichten SB. österr. Akad. Wiss. math. mát. Bd. 156. p. 181 — 200. Wien 1947. — 19. Neubrandt E- : Óriásnövésű Pyrgulifera faj Ajkáról. Földt. Közi. 79. p. 119 — 125. 1949. — 20 Oppenheim, P. : über einige Brackwasser und Binnenmollusken aus dér Kreide und dem Eozán Ungams. Zeitschr. d. Deutsch .geol. Ges. Vol. XRIV.p. 697. Berlin 1892. — 21. Paál Á.-né: Az ajkai kréta kőszéntelepek kőszénkőzettani vizsgálata. MÁFI Évk. XRIX. p. 871 — 884. — 22. Papp K.: Ismertetés. Pálfy Mór: Alvincz környéke felsőkréta rétegei. Földt. Közi. XXXIII. p. 216. Budapest. — 23. Pálfy M. : Alvincz környékének felsőkrétakorú rétegei. MÁFI Évk. XIII. 1899 — 1902. — 24. Petkovic — Markovié : Jugoszlávia mezozoikuma. MÁFI Évk. XRIX. 1. 1961. — 25. Pető Gy.: A péterváradi hegység (Fruska Gora) kréta időszaki (hiperszenon) faunája. Budapest, 1910. — 26. R e m a n e, A. - Schlieper, C.: Die Biologie des Braekwassers. Die Brackwasser. Die Binnen- gewásser. Bd. XXII. Stuttgárt, 1958. — 2 7. Rozlozsnik P.: Adatok Ajka vidékének geológiájához. F. Int. Évi Jel. 1920 — 23. p. 82. Budapest, 1955- — 28. Sandberger. C. R. F.: Die Rand und Süss- wasser Conchylien dér Vorwelt. Wiesbaden, 1870 — 1875. — 29. K. S i d ó M.: Magyarországi szenon fora- miniferák rétegtani jelentősége. Kézirat. — 30. Stevanovic, P. M.: Pontische Stufe im engeren vSinne Obere Congerienschichten Serbiens und dér angrenzenden Gebiete. Serb. Ak. d. Wissenschaften. Bd. CRXXXVII. N. 2. 1951. — 31. Stoliczka, F.: Über eine dér Kreide-Formation angehörige Süss- wasserbildung in den nordöstlichen Alpen SB. Akad. Wiss. Math. Nat. Bd. 38. Wien 1859. — 32. S z a b ó J.: Az ajkai kőszéntelep a Bakonj-ban. Földt. Közi. I. 1871. — 33. Szádeczky-Kardoss E.: Szénkőzettan. 1952. — 34. Tausch, R.: Über einige Conchylien aus dem Tanganyika-See und dérén fossile Verwandte. Sitzungsb. d. k. Akad. dér Wissensch. Bd. XC. Abt. p. 5. p. 56 — 70. Wien, 1884. — 35. Tausch, R.: Über die Fauna dér nicht marínén Ablagerungen dér Oberen Kreide des Csingerthales bei Ajka im Bakony. Abhandl. d. k. k. geol. Reichsanstalt Vol. XII. No. 1. Wien, 1886. — 36. VadászE.: Magyarország földtana. 1960. — 37. Z e k e 1 i, F. : Die Gastropoden dér Gosaugebilde. Abt. k. k. Geol. Reichsanst. Bd. 1. p. 1 — 124, Wien, 1852. Biostratigrapliische Untersuchung dér oberkretazischen kohlenführenden Bildungen des Südlichen Bakony-Gebirges DR. F. BARTHA Verfasser hat zunáchst die statistische Abgrenzung dér einzelnen Arten dér Pyrguliferen- Gattung und dann die biostratigraphische Auswertung dér Profile im Kossuth-Schacht von Ajka, in den Bohrungen Ajka-Kolontár, Sümeg Sp. 1 und Sümeg Sp. 2, sowie im Táncsics-Schacht von Padrag durchgeführt. In den Profüen können kontinentale, Süsswasser-, Brackwasser- und marine Bio- fazies abgesondert werden; ihr regionaler Charakter hat ermöglicht, eine feinere geolo- gische GHederimg des Kohlenflöz-Komplexes auszuarbeiten. Unter dem Einfluss des Braekwassers werden die Pyrguliferen entweder berippt, oder verdicken sich ihre Schalen. Die starkere marine Einwirkung verursacht ebenfalls eine Verdichtung dér Berippung. Zűr Zeit des Auftretens von Cerithium balatonicum herrscht schon die intensiv berippte Varietát P. inflata v. acutispira vor. Durch Kohlenuntersuchungen können Seiehtmoor- Merkmale für die kontinentale Etappe und Tiefmoor-Merkmale für die Brackwassser Etappe belegt werden (M. Paál). Die Veránderung von dér kontinentalen Biofazies bis zűr marínén wurde durch eine Transgression bedingt, die sich mit Oszillationen vollzog. PATOLOGIKUS JELENSÉGEK NUMMULITE SZÉKÉN DR. KECSKEMÉTI TIBOR (XX -XXII. táblával) Összefoglalás : Az élőlényeken észlelhető kóros elváltozások egyrészt az élőlény és környezete közötti, másrészt az élő szervezeten belüli egyensúlyállapót felbomlása során keletkeznek. Ilyen jelenségek az egykor élt élőlényeken sem voltak ritkák, mint azt a fenn- maradó vázaikon megfigyelt elváltozások is bizonyítják. Szerző a Numniuliteszeken végzett tömegvizsgálatai során számos otyan egyedet vizsgált, melyek vázai részben az egyénfejlődés juvenilis szakaszában, részben kifejlett stádiumában utólagos elváltozást szenvedtek. Ennek megfelelően a szerző ismerteti a ház- kettőződés, a fattyúsarjképződés, a házkettéválás és a kamraképződés rendellenességeinek különböző eseteit, továbbá a regeneráció különféle formáit, melyek magyarázatánál az élő plazma és a szilárd váz közötti szoros összefüggés vizsgálatából indul ki. A fosszilis Foraminiferák kóros elváltozásaival foglalkozó irodalomból elsősorban A b r a r d, R. (1945, 1951, 1953), Kaliler, F. (1942), MajzonL. (193b) és S p i e g - ler; D. (1958) cikkeire, továbbá Rozlozsnik P. alapvető munkájára (1927) és Tasnádi Kubacska A. közelmúltban megjelent (1960) ,,Az ősállatok patho- lógiája” c. könyvére támaszkodtunk. A vizsgálati anyag túlnyomórészt Kopek G. gyűjtéséből (Bakony-hegység, 1958 — 61), kisebb részben Kecskemétiné Körmendy A. (Dorogi-medence) és szerző (Bakony-hegység, Dorogi-medence, 1958 — 61) gyűjtéséből került ki. Az egyes elváltozások ismertetése Házkettőződés Erről már Rozlozsnik is megemlékezik alapvető munkájában „kettős héjak” megjelölés alatt. A magunk részéről — természetesen ugyanarra a jelenségre értve, mint Rozlozsnik — a kettősház elnevezést használjuk, mivel a ház szó sokkal jobban jellemzi az állatnak a szilárd támasztékot biztosító és egyben alakját megszabó szer- vetlen részét. Kettősházak akkor keletkeznek, ha különálló egyedek összeolvadnak. Ez a folyamat az egyénfejlődés egészen kezdeti szakaszában játszódhatik le, mivel az esetek mindegyikében a proloculusokon kívül csak néhány kanyarulatot fejlesztett egyedek összeolvadását tapasztaltuk. S minden jel arra mutat, hogy az egyedek egykorúak is, mivel az összeolvadó példányoknál a kanyarulatok száma többnyire azonos. A szabadon mozgó egyedek plazmájának összeolvadása a ház további építésére is kihatással van. Ha a további növekedés során a két házrész egységes házzá olvad össze, akkor umvalens kettősházról (XX. tábla, 1 — 4. ábra) beszélhetünk. Erre külsőleg csak az ekvatoriális síkhoz képest aszimmetrikus házfelépítés utal. Ilyenkor az egyik oldal kúposán kidombo- rodik, míg a másik oldal korongdomborulatú marad. Ennek az elváltozásnak belső viszonyait tárja fel az I. tábla 5. ábrája, melyen jól látható, a két egyed összeolvadása. A két kezdőkamra körül csak az első kanyarulat fejlő- dött ki külön-külön. Ekkor összeolvadt a két egyed, s a második kanyarulatot már közö- sen választva el, együttesen burkolja be mind a két egyedet. Az univalens kettősház képződés jelenségét anyagunkban 52 esetben figyeltük meg. Ha azonban az összeolvadás után mindegyik egyén saját spirája további teljes kifejlesztésére törekszik, akkor bivalens kettősház (1. és 2. ábra) keletkezik, hangsúlyozva. 6 Földtani Közlöny 210 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 2. füzet hogy a két egyedet ebben az esetben is egy közös spirális lemez fogja körül. A két egyén spirális síkja egymással szöget zár be, és a növekedés során két ellentétes irányú szárny alakul ki. A bezárt szögtől függően igen változatos habitusú házak keletkeztek, melyek között a leggyakoribb a torzított V alak. Ezt az összenő vési jelenséget négy példányon találtuk. A házkettőződést eddig csak makroszférás egyedeknél figyeltem meg, s a N. perforatusnál és a N. baconicusnál a leggyakoribb. 2. ábra. Nummulites aturensis d’A rch. et Haime forma B.Tengelymetszet. Esztergom. M 61/8812 10 x Fig. 2. Nummulites aturensis d’A rch. et Haime forma B. Section axiale. Esztergom. M 61/8812. 10 x F attyúsarj Ez a ház felszínén található kúpos vagy taréjszerű kitüremkedésekben mutatkozik* Tengelymetszetben az ilyen házakon azt látjuk, hogy a fősík kamraüregén kívül' oldalt egy másik kamraüreg, sőt kamraüregsor alakul ki (3. ábra). Ezt a rendellenességet Rozlozsnik (1927) találóan fattyúsarjnak nevezte, de magyarázatával adós maradt. A 111a élő Foraminif érákon végzett ingerfiziológiai vizsgálatok alapján a jelenség magyarázata a következő: ha a növekedés során a kitóduló plazma idegen testtel kerül érintkezésbe, az a plazmát állandóan ingerli, s azt fokozottabb mészkiválasztásra ser- kenti. Ily módon a kitódulás helyén, a fősík kamraüregén kívül, oldalt, egy másik kamra- üreg fejlődik, mely a növekedés során a további kanyarulatokban is megmarad, s mivel 3% ábra. Nummulites millecaput B o u b. forma B. Tengelymetszet. Nagyság 7 X (Rozlozsnik P. nyomán) Fig. 3. Nummulites millecaput B o u b. forma B. Section axiale. 7 X (d’aprés Rozlozsnik, P.) Kecskeméti T. : Patologikus jelenségek Nummuliteszeken 211 a mészkiválaszt ás intenzívebb, egy kívülről is jól látható kitüremkedést képez. Az iro- dalom ritkán említi ezt az esetet, s elsősorban nagytermetű fajokról (N. millecaput, N. gizehensis) vannak adataink. Ilyen elváltozást mutat be a XX. tábla 6, 7, 8. ábrája, egy Magyarpolányról származó N . millecaput példányon. Az ábrázolt magyarpolányi példány azért is említésre méltó, mert a fattyúsarj mellett egy másik, a későbbiekben ismertetendő rendellenességet, nevezetesen a ház- kettéválás jelenségét is mutatja, holott ismeretes, hogy egy Foraminifera-házon két rendellenesség együtt rendkívül ritka. Házkettéválás Az előző rendellenességgel rokon, de megjelenésében egészen más képet mutat. Eddig 3 példányon figyeltük meg. Ha a rendellenes kamraüreg a peremhez közel fejlődik ki, akkor az új kamraüreg és a hozzá csatlakozó kainraiiregsor síkja a fősíkkal szöget bezárva fejlődik tovább, s a spirális növekedés formáját követve, a ház látszólag mintegy kettéválik, bár a két irányban fejlődő spirát közös lemez burkolja be (XX. tábla 9 — 12. és 4. ábra). E jelenség sérülés következménye, amikor a sérült plazma fokozott regeneráló képességénél fogva a növekedés síkját is megváltoztatja. De lehetséges az is, hogy mecha- nikai hatás készteti az állatot a növekedési sík megváltoztatására. 4. ábra. Nummulites millecaput B o u b. forma B. Tengelymetszet. Szőc. M 61/8800. 4 x Fig. 4. Nummulites millecaput Boub. forma B. Section axiale. Szőc. M 61/8800. 4 X Fordulatkettőződés Ekvatoriális metszetben ez a következőképpen mutatkozik. A spiraképen a szegélyléc rendes futása során fokozatosan megvastagodik, majd két ágra bomlik. A szegélyléc rendes vastagságon felüli része, az ún. fattyúág, a főág felé emelkedik, s kezdetben vékonyabb, majd néhány kanyarulat után szabályos méretű ággá vastagodva, a főágtól már meg sem különböztethető (XXI. tábla 1.). A jelenséget kétféle módon is magyarázhatjuk. Az egyik szerint a fordulatkettő- ződések a sérülések következményei. A kiváltó okot mindig a kamraburok sérülése szol- 6* 212 Földtani Közlöny , XCII. kötet , 2. füzet gáltatná, melyen a plazma kitódulva egy fattyú szegélylécet választ el. Ezt az elgondolást azonban fenntartással kell fogadnunk, mert a fordulatkettőződések 95%-ában sérülésnek nyoma sincs. Sokkal valószínűbb a másik magyarázat, mely szerint a legkedvezőbb táplálkozási viszonyok között élő állat a megnövekedett anyagcsere lebonyolítására a szükséges tér- fogatnövekedést nem az egyes kamraüregek térfogatának növelésével, hanem a kamrák számának növelésével biztosította. Az ábrázolt példányon végzett számításaink szerint a spirális lemez 23 fordulatot 1 s ebben 808 kamrát fejlesztett. A 12. kanyarulatban bekövetkezett fordulatkettőződés révén azonban az összes kamrák száma már közel 4000-re emelkedett. Mindebből világosan kitűnik, hogy a fordulatkettőződés révén az eredetileg 808 , kamra helyett 4000 kamra keletkezett, ami — a kamrákra közel azonos térfogatot számít- ' va — a ház össztérfogatának mintegy 5-szörös növekedését eredményezte. Emellett a ház szilárdsága nem csökkent, hanem még fokozódott, ‘mivel a lépés állandósága mellett a spírák száma gyarapodott. Hasonló eredményre vezettek a többi példányokon végzett számítások is. Egy igen érdekes s az irodalomban még nem említett rendellenességet láthatunk a XXI. tábla 2. ábráján, ahol a szegélyléc kettéválik, majd rövid futás után a rákövetkező j szegélyléccel egyesül. Ez a kép erősen emlékeztet arra a helyzetre, amikor két párhuza- j mosan futó vasúti vágányt két váltó közbeiktatásával egy összekötő vágány egy- í bekapcsol. Ezt az elváltozást a fordulatkettőződés igen érdekes esetének fogjuk fel. A ketté- • válás után a főág szabályos ütemű növekedésével nem tudott lépést tartani a lassabban növekedő fattyúág, s egy teljes fordulat megtétele után a főág utolérte az elvetélt ágat, s ekkor következett be a két ág egyesülése. Abortív kamra' A kamraképződés rendellenességei között a leggyakoribb. Ekvatoriális metszetben azt a képet mutatja, mintha a válaszfal lefelé ketté-, esetleg többfelé elvált volna (XXI. 7 tábla, 3.). Rozlozsnik (1927) e formát azzal magyarázta, hogy a kamraépítéskor ki- tóduló ,, rendesnél kevesebb” mennyiségű plazma nem érte el a spirális lemezt, s a kamrát csak tökéletlenül kifejlődött válaszfalak burkolják. Ez a magyarázat azonban nem t kielégítő. Sokkal elfogadhatóbb, amit Tasnádi Kubacska A. (1960, p. 25) mond. ; Magyarázatánál az egysejtűeken végzett ingerfiziológiai kutatások eredményeire támasz- í kodik. Ismeretes, hogy az élő plazma alapvető tulajdonsága az ingerlékenység. Különböző kémiai vagy fizikai inger hatására a plazma turgorja csökkenhet, ami térfogatcsökkenéssel jár. Ilyen eset állhatna fenn — Tasnádi szerint — az abortív kamra keletkezésénél is. 1 A spirális lemezig először teljesen előnyomuló plazma térfogata a fent említett ingerek < valamelyikének hatására később csökken, s a plazma a kisebb térfogatnak megfelelően választja el az új válaszfalat. Félig abortiv kamra Ilyen válaszfal- rendellenességet láthatunk a XXI. tábla 4. ábráján, melynek többszörös íveltsége esetleg a plazma fent említett többszöri térfogatcsökkenésével hoz- ható összefüggésbe. kecskeméti T. : Patologikus jelenségek Nummuliteszeken 213 Szegélyléc közötti kamra Sikerült anyagunkban megtalálni a rendellenes kamraképződés egy rendkívül ritka esetét is (XXI. tábla, 5.). A spirális lemez kettéválik, majd néhány igen kicsiny és deformált kamra kiala- kulása után újra egyesül. Tulajdonképpen ideiglenes fordulatkettőződésnek is vehetjük. Gömbalakú Nummulites Fejlődési rendellenességül említjük meg azt az igen érdekes, s mindössze két példányon észlelt esetet, amikor a plazma gömbhéj asan választja el a spirális lemezt (XXI. tábla, 6.). így gömb- vagy közel gömb alakú ház keletkezik. A forma létrejötte két vagy három embrionálisán összekapcsolódó kezdőkamra a további fejlődés folyamán . történő külön-külön irányú házépítési tendenciájával magyarázható. Sérült egyedek továbbnövekedése Az irodalomból a vázkiegészülés sok érdekes esetét ismerjük. Itt csak néhány olyan esetet mutatunk be, mely a sérülés méreteinél fogva is érdeklődésre tarthat számot. A XXII. tábla 1. és 2. ábráján látható Nummulites prefovatus a tenger hullám- veréses zónájában élve, több helyen is sérülést szenvedett. Két erősebb sérülést a plazma a mészanyag intenzívebb elválasztásával lezárt, s a mészanyag fölhalmozódása miatt a szegélyléc is jól láthatóan erősen megvastagodott. A házregeneráció további érdekes esetét mutatja be a XXII. tábla 3. és 6. ábrája is. Az egyed számos házfraktúrát is képes volt túlélni, de alakját a sok heg erősen el- torzította. Egyébként mindkét esetben idősebb korában érte a sérülés a vázat, s azért látszik meg az ilyen erősen a külső alakon is. A fraktúrák nyoma ekvatoriális metszetben vizsgálva a spiraképet (XXII. tábla, 4.) azonnal felismerhető, a szegélyléc folytonosságának megszakadása és a nyílást lezáró mészlemez révén. E mészlemez közvetlen a sérülés utáni időszakban, funkcionálisan helyettesíti a szegély lécet, s csak 1 — 2 kanyarulat után váltja fel ezt a szabályos vastag- ságú szegélyléc. Természetesen, azt a deformációt, melyet a törés a spirában okozott, a szegélyléc futása nem egyszer 20—25 kanyarulat után is őrzi. A XXII. tábla 5. ábrája pedig azt mutatja be, hogy a fiatalabb korban szenvedett ! sérülések után milyen gyorsan regenerálódott az állat váza, s két kanyarulat után már , csak a spira kissé szabálytalanabb futása utal a váz egykori törésére. A fiatalon kihevert | sérülés a külső alakon az esetek többségében meg sem látszik. Zárványok A regenerálóképesség egyik érdekes esete az is, amikor a sérülés helyén a vázba [ bejutott idegen testet a plazma által elválasztott spirális lemez körülnövi, s mintegy zár- 1 ványként magába foglalja. Az 5. ábra egy, N. perforatus vázába került Discocyclinának zárványként való beépítettségét mutatja. Ezenkívül előkerült még néhány zárvány anya- > gunkból. Fúrásnyomok Előkerültek anyagunkból nem kis számban (41 db) olyan Nummuliteszek, melye- ken kerek, laposan konkáv mélyedések láthatók (XXII. tábla, 7.). 214 Földtani Közlöny , XCII. kötet, 2. füzet A behatóbb vizsgálat során kiderült, hogy ezek fúrási nyomok. A ház felületén mindig excentrikusán helyezkednek el, s belső felületükön gyűrűs díszítést mutatnak. Bgy-egy gyűrű az egymásra boruló spirális lemezek átfúrása révén keletkezik. A lyukak nem nagy mélységűek, a kezdőkamráig sohasem hatolnak le (6. ábra). Nyilván a fúró- 5. ábra. Nummulües perforatus deMontf. forma B. Tengelymetszet. Borzavár. M 61/8791. 8 X Fig. 5. Nummulites perforatus de M o n t f . forma B. Section axiale. Borzavár. M 61/8791. 8x 6. ábra. Nummulites perforatus de M o n t f. for- ma A. Tengelymetszet. Zirc. m 61/8 789. iox Fig. 6. Nummulites perforatus deMontf. forma A. Section axiale. Zirc. M 61/8789. 10 x állatnak elegendő volt néhány kanyarulat átfúrása is ahhoz, hogy a Nunmiulit eszek táplálékot nyújtó plazmájához hozzájusson. S itt felmerül rögtön a gondolat, hogy a fúrószervezet az élő állat házát fúrta-e meg vagy a már elhagyott házat. A valószínűbb az első eset, hiszen a fúrószervezetek a táplálék megszerzése érdeké- ben folytatják fúrási tevékenységüket. Természetesen előfordulhat az is, hogy táplálék- szerzés közben megfúrnak olyan házat is, melyben már nincs plazma, s így a remélt zsákmányhoz nem jutnak hozzá. Kz utóbbi mellett szólna az a megfigyelés is, hogy a megfúrt házon sehol sem látható a sérülés lezárására szolgáló mészlemez, mely az élő plazma jelenlétét feltételezi. Azonban rögtön hozzá kell tennünk, hogy a mészlemez hiánya még nem jelenti egy- értelműen azt, hogy elhagyott házat fúrt meg a fúróállat, mert lehetséges, hogy az élő plazma elválasztott egy ilyen mészlemezt a fúrónyílás befedésére, de azt újra meg újra áttörte a fúrószervezet, vagy — s ez a valószínűbb — a plazma a fúrási aktus során olyan károsodást szenvedett, mely minden életfunkciót, a regenerálódást is, megbénított. A probléma megoldása tehát szerfelett nehéz, mert mindkét esetben azonos a rendelkezésre álló megfigyelési anyag, s így nem lehet eldönteni, hogy melyik esettel állunk szemben. Kecskeméti T. : Patologikus jelenségek N ummuliteszeken 215 Valószínűleg nem tévedünk akkor, ha mindkét ésetet lehetségesnek tartjuk, s feltételezzük, hogy egyszer élő szervezet házát fúrta meg a fúróállat, másszor viszont elhullott állatét, melyre a fúrószervezetekkel foglalkozó irodalomban nem egy példát találunk. Még egy probléma vetődik fel itt. Vajon milyen szervezettől származnak a fúrási nyomok ? A szóbaj öhető szervezetek közül a szivacsokra nem gondolhatunk, mivel azok fúrónyomai sokkal kisebbek s egyenletes átmérőjűek. A fúrókagylók működése szintén nem jöhet számításba, mivel azok fúrásnyomai egészen más jellegűek, s átmérőjük is sokkal jelentékenyebb. Legkézenfekvőbb fúrási nyomainkat a fúrócsigák fúrási tevékenységével kapcso- latba hozni, ugyanis a Natica-félék köréből ismeretesek a mieinkhez hasonló fúrónyomok. Tehát a Nummuliteszeinken megfigyelhető fúrási nyomokat létrehozó szervezeteknek a Natica-félék közül kellett kikerülni, amit valószínűsít az a tény is, hogy azoknak a lelő- helyeknek a faunájában, melyekből a megfúrt Nummuliteszek kikerültek, a Natica-félék több képviselője is előkerült. TÁBLAMAGYARÁZAT - EXPLICATION DES PLANCHES XX. tábla — Planche XX. 1. X ummulites perforatus de M o n t f . forma A. Felülnézet. Jásd. M 61/8807. 8 x 2. X ummulites perforatus de Mont f. forma A. Oldalnézet. Jásd. M 61/8807. 8 x 3. X ummulites aturensis d’A r c h. et H a i m e forma B. Felülnézet. Esztergom. M 61/8811. 6 X 4. X ummulites aturensis d’A rch. etHaime forma B. Oldalnézet. Esztergom. M 61/881 1. 6 X 5. X ummulites perforatus de M o n t. forma A. Ekvatoriális metszet. Jásd. M 61/8795. 20 x 6. X ummulites millecaput Boub, forma B. Oldalnézet. Magyarpolány. M 61/8806. 2 X 7. X ummulites millecaput Boub. forma B. Felülnézet. Magyarpolány. M 61/8806. 2 X 8. X ummulites millecaput Boub. forma B. Felülnézet. Magyarpolány. M 61/8806. 2 X 9. X ummulites perforatus de M o n t f. forma A. Felülnézet. Iszkaszentgyörgy. M 61/8801. 7X 10. X ummulites perforatus de M o n t f. forma A. Oldalnézet. Iszkaszentgyörgy. M 61/8801. 7X 11. X ummulites perforatus de M o n t f. forma B. Felülnézet. Tokod. M 61/8810. 2X 12. N ummulites perforatus de M o n t f. forma B. Oldalnézet. Tokod. M 61/8810. 2 x XXI. tábla — Planche XXI. 1. X ummulites sismonda d’A rch. etHaime forma B. Ekvatoriális metszet. Csehbánya. M 61/8792 25 X 2. X ummulites sismonda d’A rch.etHaime forma B. Ekvatoriális metszet. Csehbánya. M 61/8792. 25'X 3. X ummulites laevigatus B r u g. forma A. Ekvatoriális metszet. Úrkút 178. fúrás. M 61/8799. 16 X 4. X ummulites baconicus H a n t k e n forma A. Ekvatoriális metszet. Úrkút 178. fúrás. M 61/8798. 40 X 5. X ummulites perforatus de M o n t f. forma B. Ekvatoriális metszet. Szőe. M 61/8794. 25 X 6. N ummulites perforatus de M o n t f. forma B. Úrkút 178. fúrás. M 61/8802. 3 X XXII. tábla — Planche XXII. 1. X ummulites perforatus de M o n t f. forma B. Oldalnézet. Tokod. M 61/8809. 2X 2. Xummulites perforatus de M o n t f . forma B. Felülnézet. Tokod. M 61/8809. 2X 3. X ummulites perforatus de M o n t f. forma B. Oldalnézet. Tokod. M 61/8803. 2 x 4. Xummulites baconicus H a n t k e n forma A. Ekvatoriális metszet. Úrkút 178. fúrás. M 61/8797. 20 X 5. Xummulites perforatus de Montf. forma B. Ekvatoriális metszet. Pénzesgyőr. M 61/8796. 20 x 6. X ummulites perforatus d e M o n t f . forma B. Felülnézet. Tokod. M 61/8803. 2 X 7. X ummulites perforatus d e M o n t f . forma A. Felülnézet. Csesznek. M 61/8805. 8 x IRODALOM - BIBLIOGRAPHIE i.Abel, O. : Vorzeitliche Lebensspuren. Jena, 1935, PP- 644. - 2. A b r a r d, R.: Développements aberrants chez Nummulites. Compt. Rend. Acad. Sci., 220, 1945, P- 786. — 3. Abrard, R.: Individus tératologiques de Nummulites d’Aquitaine. C. R. somm. S. G. E., 1951, P* 95 — 96. — 4- Abrard, R.: Individus tératologiques de N. wemmelensis C. R. somm. S. G. F., 12, i953> P- 214 — 215. — 5. A s t r e, G. : Nummulites remaniées dans le Pliocéne de Neffiach en Rousillon. Bull. Soc. Geol. Francé, 5. ser., 7, 1937, p. 347 — 351. — 6. D e e c k e, W.: Paláontologische Betrachtungen. VI. Uber Forammiferen. Neues Jahrbuch für Min., Geol. und Pál., 2, 1914, p. 21—43. — 7. Doflein, F. - R e i c he n o w, E.: Lehr- buch dér Protozoenkunde T. 2. Jena, 1952 — 53, pp. 1213. — 8. D o u v i 1 1 e, H. : Parasitisme ou commen- salisme chez les Foraminiféres. Les canaux chez les Nummulitidés. Livre Jubilaire de la Societe geologique de Francé, I, Paris, 1930, p. 258 - 262. - 9. H e i 1 b r u n n, L. V. : Grundzüge dér allgememen Physiologie Berlin, 1958, pp. 787. - 10. K a h 1 e r, F.: Beitráge zűr Kenntnis dér Fusulimden dér Ostálpen: Lebens. 216 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 2. füzet raum und Febensweise dér Fusuliniden. Palaeontographica, 94, Abt. A, 1942, p. 1 — 30. — n.besser- tiesseur, J.: Traces fossiles d’activité animale et leur signification paléobiologique. Mém. Soc. Géol Francé, Nouv. sér., 74, 4, 1955, P- 1 — 150* ~ 12. I/ivan, M.: Über Bohr-Föcher an rezenten und fossilen Invertebraten. Senckenbergiana, 19, 1937, p. 138 — 314- — 13. Ma j zon k: Abnormitáten an Foramini- feren-Schalen. Fóldt. Közi., 66, 1936, p. 295 — 299- — 14- Mágdefrau, K.: Febensspuren fossiler „Bohr”-Organismen. Beitr. z. naturk. Forsch. in SW-Deutschland, 2, 1937, p. 54 — 67. — 15. Müller A. H.: Grundlagen dér Biostratonomie. Abhandl. Deutsch. Akad. Wiss. KI. Math. u. allgem. Naturwiss.’ 3, 1951, P- 1 — 1.47- — 16. Popescu-Voitesti, J.: Abnormale Erscheinungen bei Nummuliten. Beitr. Pál. Geol. Osterr.— Ung. u. d. Orients, 21, 1908, p. 221. — 17. R h u m b 1 e r, F.: Die Doppelschalen von Orbitolites und anderer Foraminiferen, vöm entwicklungsmeclianismen Standpunkt aus betrachtet. Archív für Protistenkunde, 1, 1902, p. 193 — 296.— 18. Rigas si, D.: Nummulite monstrueuse du Vicentin. Archives des Sciences, n, 3, 1958, P- 396 — 398. — 19. Rozlozsnik, P.: Einleitung in das Stúdium dér Nummulinen und Assilinen. Mitteilungen aus dem Jahrbuche dér kgl. Ungar. Geologischen Anstalt, 21, 1, 1927, p. 1 — 164. — 20. R u i z d e G a o n a, M.: Sobre algunas monstroidades en los Nummulites Espa- noles. Inst. Geol. Min. Espanol., Fibro Jub., 1, 1950, p. 69. — 21. S e i 1 a c h e r, A.: Die geologische Be- deutung fossiler Febensspuren. Zeitschr. Deutsch. Geol. Ges., 105, 2, 1954, P- 214 — 227. — 22. Spiegler D.: Abnormale Entwicklungserscheinungen an Nummuliten vöm Fundpunkt Brandhorst bei Bünde’ Geologie, 7, 8, 1958, p. 1058 — 1065. — 23. Tasnádi-Kubacska A.: Az ősállatok pathológiája.' gudapest, 1960, pp. 230. Symptömes pathologiques observés sur des Nummulites DR. T. KECSKEMÉTI Fes altérations pathologiques observables sur les organismes surviennent dans les cas oü se rompt sóit l’équilibre entre l’organisme et són milieu, sóit réquilibre á Tintérieur de Torganisme. Ces phénoménes n’ont pás été rares mérne dans les organismes qui vécur ént dans le passé géologique, ce qui est prouvé pár les altérations observées sur leur tests fossiles. Au cours des examens, auquels ont été soumises de grandes masses de Num- mulites, l’auteur a examiné de nombreux individus dönt les tests avaient souffert des altérations ultérieures, partié á l’étape juvénile de l’ontogénése, partié au stade adulte de rindividu. Conformément á cela, Tauteur décrit les divers cas d’anomalies affectant le redoublement de la coquille, la formation de protubérances coniques ou cristiformes sur sa superficie (Fazinate-Bildung), la division de la coquille en deux parties et la forma- tion de chambres. En outre, il fait connaitre les formes différentes de la régénération, lesquelles il explique en se basant sur l’analyse du rapport étroit entre le plasma vivant et le test solíde. ŰJ MOLLUSZKA FAJOK A VÁRPALOTAI KÖZÉPSŐMIOCÉNBŐL II. L AMELLIB RÁNC Hl AT A* KECSKEMÉTINÉ KÖRMEND Y ANNA (XXIII -XXVI. táblával) Classis : LA MELLIBRA NCHIA TA Família: Avcidae Genus: Arca Finné 1758. Arca emiliac D o 1 1 f u s XXIII. tábla 1-2. ábra 1909. Arca Emíliáé D o 1 1 f u s: p. 17, Pl. II. fig. 5 — 7- 1913. Arca Emíliáé Dollfus, CossmannetPeyrot: Tóm. 66. p. 265. pl. VII. fig. 26 — 29. Bgyetlen ép példány. A felületét díszítő sugárirányú bordák keresztezik a növe- kedési vonal mentén kissé kiemelkedő lépcsőket, és ezzel egy erősebb hálózatos díszítés keletkezik. A zárosperem nagyjából egyenletes lécecskékből áll. Az area elég magas, a búb kiemelkedő, kissé előre csavarodó. Méretek: magasság 12,7 mm, hossz 20 mm, vastagság (félteknő) 5,4 mm. Franciaország: aktiváni, burdigalai, helvéti. Arca lactea Finné XXIII. tábla, 5-6. ábra 1767. Arca lactea Finné: Syst. Nat. XII. p. 141. 1870. Arca lactea Finné, Hörnes: p. 336. T. XFIV. fig. 6. Ritka, a szelvényben négy darabot találtam. Megegyezik a H ö r n e s-nél közölt fajjal, csak kisebb, valószínűleg juvenilis példányok. Méretek: hossz 4 — 6,5 mm, magasság 2,7-45 mm, Bécsi medence: helvéti, tortónai. Subgenus: Barbatia Gray 1842 Arca (Barbatia) polymorpha Mayer XXIII. tábla, 3-4. ábra’ 1920. Arca ( Barbatia) polymorpha MayerDollfusetDauzenberg:p. 341. Pl. XXIX. fig. 1 — 16, Megnyúlt, két végén elkeskenyedő alak. Teljesen ép, kissé kopott példány. Meg- egyezik Dollfus et Dautzenberg által több példányban is ábrázolt A . poly- morpha fajjal. Méretek: magasság 8 mm, hossz 16 mm. Franciaország : aktiváni — tortóniai . Arca sp. XXIII. tábla, 7. ábra Nagyon szép, jó megtartású példány. Külső díszítés alapján esetleg egy új alakkal állunk szemben. A zárosperemet kibontani nem lehetett, ezért közelebbi meghatározása nem volt lehetséges. Az I. rész a csigák ismertetése a Földt. Közi. 1962. évf. 1. füzetében jelent meg. Földtani Közlöny , XCII. kötet, 2. füzet 218 Família: Mytilidae Genus: Mytilus 1/ i n n é 1758. Mytilus haidingeri H ö r n e s XXIII. tábla, 8-9. ábra 1870. Mytilus Haidingeri H ö r n e s: p. 356. Taf. XI,VI. fig. 1 — 3. Csak töredék, de a zárosperem ép. A zárosperem és a megmaradt búbrész alapján azonosítható a Mytilus haidingeri fajjal. Eltér abban, hogy a búb elcsavarodott, és így a zárosperem helyzete is eltérő a típusos fajtól. Bécsi medence: helvéti, tortónai. Genus: Beck 1838. Modiolaria tenuiradiata Cossinann et Peyrot XXIII. tábla, 14. ábra 1914. Modiolaria tenuiradiata Cossmannet Peyrot: Tóm 68. p. 25. Pl. XI. fig. 15 — 18. Törött példány, de jellegzetes formája és díszítettsége jól látható. Felületét sűrűn, egyenletes vékony, sugárirányú bordák díszítik. Bár ez a példány nem ép, a fajjal való azonosítás mégis eredményes volt, mert azóta épebb példányok is kerültek elő. Franciaország: burdigalai. Genus: Arcoperna Conrad 1865. Arcoperna degvangei Cossmann et Peyrot XXIII. tábla, 10— 11. ábra 1914. Arcoperna degranzei Cossmáxinet Peyrot: Tóm. 68. p. 32, Pl. XV. fig. 1 — 2. Jellegzetes legömbölyített alakú. Felülete finom bordákkal díszített. Ez a díszí- tettség a kagylóteknő középső részén elhalványul. A Várpalotán talált példány nagy- ságban is megyegyezik Cossmann et Peyrot által leírt alakkal. Méretek: hossz 3,7 mm, magasság 2,2 mm. Franciaország: helvéti, burdigalai. Família: Aviculidae Genus: Pteria Scopoli 1777. Pteria sp. A példány fényképezés előtt összetört. Sérült fiatal alak. Família : Pectinidae Genus: Pecten (Klein) Osbeck 1765. Subgenus: Chlamys (Boltén) Röding 1798. Chlamys jakloweciana Kitti. XXIII. tábla, 12, 17, ábra 1897. Pecten jaklowecianus Kitti: p. 274. Taf. IX. Fig. 12 — 13. 1900. Pecten jaklowecianus Kitti, Bauer: p. 46. Taf. II. fig. 19 — 22, Egy héj töredék és egy fúrásból előkerült lenyomat van. Erről gipszmásolatot készítettem. Az ábra a gipszmásolatról készült. A héj töredéken nagyon szépen látszik az a hálózatos díszítés, amit B a u e r is ábrázol. A hálózatos díszítés a lenyomaton is látható. Kecskemétinél Várpalotai középsőmiocén Lamellibranchiáták 219 Magyarország: helvéti, tortónai. Bécsi medence: helvéti, tortónai. Franciaország: burdigalai, helvéti Méretek: hossza 21 mm, magasság 23,3 mm. Chlamys tournali Ser XXIII. tábla, 13. ábra 1829. P ceten tournali DeSerres: p. 263. Pl. VI. fig. 1. A füle sérült. Kissé kopott példány, a finom növekedési vonalak alig láthatók. 17 db erősen kiálló, sima bordája van. A Nemzeti Múzeum Őslénytárának gyűjteményéből való. Méretek: hossza 39 mm, magasság 35,3 mm. Magyarország: helvéti, tortónai. Olaszország: helvéti, tortónai. Franciaország: burdigalai, helvéti. A fenti két faj a kézirat feldolgozása idején még nem volt ismert Várpalotáról. Időközben Csepreghy-Meznerics I. (1960) dolgozatában a fajok közlése megjelent Várpalotára vonatkozóan is. Familia: Anomiidae Genus: Anomia (Linné) Müller 1776. Anomia ephippium reguláris n. forma XXV. tábla, 7. ábra Holotypus: Magyar Állami Földtani Intézet múzeuma M. 255. Locus* typicus: Várpalota Szabó-féle homokbánya Stratum typicum: középső miocén, keresztrétegzett homok. Derivatio'nominis: alakja alapján Diagnosis : Erősen megnyúlt alakja miatt az A . ephippium eddigi válto- zataival nem lehet azonosítani. Felülete egyenetlen díszítésű. Megnyúlt formája hasonlít a S a c c o által ábrázolt A. ephippium var. cylindrica G m e 1. varietaszhoz (1897. Parte XXIII. Táv. X. fig. 14- 16.), de a várpalotai példány búbja nem ennyire becsavarodott. Hasonló hosszúságii az A. ephippium var. costata B r. is (Táv. X. fig. 43.), de annak egyenletes, párhuzamosan futó erős bordái vannak, míg a várpalotai példánynak a felü- lete nem egyenletes bordákkal díszített. Egyetlen ilyen példányt találtam Várpalotán. A többi itt talált Anomia a típusos A. ephippium alakkörébe tartozó és legtöbbnyire kisebb. Méretek: magasság 26 mm, hossza 49 mm. Familia: Sportellidae Genus: Sportella Deshayes 1858. Sportella palotensis nov. sp. XXIII. tábla, 15 — 16. ábra Holotypus: Magyar Állami Földtani Intézet múzeuma M. 256 bocus typicus: Várpalota Szabó-féle homokbánya Stratum typicum: középső miocén Derivatio nominis: lelőhelye után Diagnosis: A felülete sima. A búb kissé a hátsó szél felé tolódott. Jól látszik az erős kardinális fog elágazó vége és a fogak mögött a mély ligamentum -gödör. Az alsó élhez közel egy növekedési vonal mentén erős lépcső látható. Ez valószínűleg az egyén 220 Földtani Közlöny , XCII. kötet, 2. füzet fejlődése során beállott változás, egy behatás következménye. Az általam leírt Sportella faj jóval nagyobb, mint az eddig közölt fajok nagysága. Cossmann et Peyrot által leírt Sp. nepotina (Tóm. 65. p. 233. Pl. XXVI. fig. 7 — 9.) búbja központi elhelyez- kedésű, míg a Sp. palotensis búbja kissé hátratolódott. A S a c c o által közölt Sp. re- condita (Fischer) hosszabb (1899. Parte XXVII. p. 34. Táv. VIII. fig. 8.). Mindkét faj búbja csak kissé kiemelkedő, a várpalotán talált fajé erőteljesebb. Méretek: magasság 11,8 mm, hosszúsága 16 mm. Família: Ungulinidae Genus: Diplodonta Bronn 1831. . Diplodonta rotundata (M o n t a g u) XXVI. tábla, 6. ábra 1870. Diplodonta rotundata Mayer, Hörnes: p. 216. Taf. XXXII. fig. 3. 1921. Diplodonta rotundata Mayer, Cossmann et Peyrot: Tóm. 65. p. 241. Pl. XXVI. fig. 26 — 30 Az általam talált példányok alakra és nagyságra is megegyeznek Hörnes és Cossmann et Peyrot által ábrázolt fajjal. Kerekded, a búb középelhelyezkedésű és egy kissé előrecsavarodó. Eltérés csak az, hogy a várpalotai példányok vastagsága valamivel kisebb. Méretek: hossza 15,7 mm, magasság 15,2 mm. Franciaország : helvéti . Bécsi-medence: helvéti, tortónai. Família : Cardiidae Genus: Laevicardium S w a i s o n 1840 Laevicavdium pantecolpatum (Cossmann et Peyrot) XXIV. tábla, 19-20. ábra 1912. Cardium (Laevicardium) pantecolpatum Cossmann et Peyrot: Tóm. 65. p. 136 Pl. XXIII. 23, 35 fig- Vékony héj felépítésű, jól látszanak a finom, sűrű hosszanti bordák és a koncent- rikusan futó vonalazottság. A hosszanti bordák a teknő elülső és hátulsó részén erőtel- jesebbek. Teljesen ép példány, a zárszerkezet is jól látható. Egy ép és egy töredékes példányt találtam. Méretek: hossza 16,2 mm, magasság 15 mm. Franciaország : tortónai . Família: Veneridae Genus: Pitaria E. Römer 1857. Pitaria islandicoides Lamarck XXV tábla 1-2. ábra 1870. Venus islandicoides lamark, Hörnes:-p. 120. Taf. 12. fig. 7 — 8. 1943. Meretrix islandicoides T a m., StrauszI*. ésSzalai T.: p. 23. IV. tábla, 9 — 10. ábra. Strausz és Szalai által Várpalotáról közölt Meretrix islandicoides csak töredék. Mivel én ép példányt is találtam, fontosnak tartom annak ábrázolását. Méretek: magasság 20 mm, hosszúság 23 mm. Magyarország: helvéti, tortónai. Bécsi-medence: helvéti, tortónai. Kecskemétinél V árpalotái középsőmiocén Lamellibranchiáták 221 Pitaria islandicoides var. grundensis Kautsky XXV. tábla, 3-4. ábra 1936. Pitaria (Cardiopsis) islandicoides var. grundensis Kautsky: p. 4. Kissé kopott, de ép példány. Megegyezik a Kautsky által megnyúltabb alakja, kisebb és előrébb eső búbja alapján a típustól elválasztott új varietászával. Nagyobb, mint a P. islandicoides , de ugyanolyan vékony héjú. Méretek: magasság 24 mm, hosszúság 31 mm. Bécsi -medence: helvéti. Pitaria sp. XXV. tábla, 5. ábra Valószínűleg a Pitaria rudis (P o 1 i) faj alakkörébe tartozó egyetlen példány. A meredeken levágott hátsó szél kissé a Venus genusra emlékeztet, de a zárszerkezet és a héjfelület inkább a Pitaria genusba való tartozását igazolja. ^ Méretek: hosszúság 22,3 mm, magasság 19 mm. Genus: Venus V, i n n é 1758. Venus subrotunda Defrance 1870. Venus clathrata Dujardin, Hörnes: p. 125, Taf. 13. fig. 3 a—e. 1903. Venus ( Omphaloclathrum) subrotunda Defrance, Dollfus et Dautzenberg: p. 188. p, 188. Pl. XIII fig. 10, 13, 14. Teljesen ép péLdány, kissé kopott. Felületét koncentrikus élek és sugárirányú bordák díszítik. A sugárirányú vonalak a teknő első és hátsó éléhez közeleső részen erősebbek. A búb erőteljes. A teknő belső peremén fogazottság látható. Ez a várpalotai példány teljesen megegyezik Dollfus et Dautzenberg által ábrázolt V, sub- rbtundaval. AHörn esnél ábrázolt Venus clathrata D u j. valamivel laposabb. Cos- mannet Peyrot összevonta ezt a két fajt Chione (Clausiana) clathrata D u j. néven (Tóm. 64. p. 349. Pl. XVIII. 46 — 48) és ábrázolta is az őáltala ennek az egyesített fajnak vett példányokat. Cossmann et Peyrot által ábrázolt példányokkal én nem tudom azonosítani az általam talált Venus subrotunda D e f r. fajt. Méretek: hosszúság 37 mm, magasság 35 mm, vastagság (félteknő) 12,5 mm. Magyarország: helvéti, tortóniai. Bécsi medence: helvéti, tortóniai. Franciaország: helvéti. Genus: Tapes Magerle, von Mühlfeld 1811, Tapes sp. XXVI. tábla, 7-8. ábra A Tapes vetulus B a s t. alakkörébe tartozik. A típusnál rövidebb, a búb elhelyezése is más. Míg a T. vetulus búbja nem középelhelyezésű, sőt elég erősen eltolódott. A vár- palotai példány búbja központi elhelyezkedésű és erőteljesebb. Egyetlen példány. Méretek: hosszúság 19,5 mm, magasság 14 mm. Genus: Venerupis tamarck 1818. Venerupis basteroti (M a y e r) XXVI. tábla, 9-10. ábra 1870. Tapes Basteroti M a y e r, H ö r n e s: p. 113. Taf. X. fig. 8 — 9. 1910. Tapes (Pullastra) Basteroti Mayer,CossmannetPeyro t: Taf. 64. p. 330. Pl. XIII. fig. 1 — 3. 1936. Venerupis Basteroti (M a y e r), K a u t s k y: p. 16. 222 Földtani Közlöny, XCI1. kötet, 2. füzet Töredékes példányok, de jellegzetes héjdíszítés és a zárszerkezet is nagyon jól látható. Ausztria: burdigalai, helvéti. Franciaország: burdigalai. Genus: Paphia (Boltén) Röding 1798. Paphia ( Paphia ) zhyszewskii F r e n e i x XXVI. tábla, 4-5. ábra 1957. Paphia (Paphia) zhyszewskii S. F r e n e i x: p. 235. Pl. III. fig. 1 —9. S. Freneix több példányban felsorol és ábrázol ilyen megnyúlt alakokat. A Várpalotán talált alak hosszúság és magasság aránya ezeknek megfelelő. A koncent- rikus vonalazottság valamivel erősebb az én példányomon. Méretek: hosszúság 24,9 mm, magasság 13 mm, vastagság (félteknő) 4 mm. Spanyolország: burdigalai. Familia: Mactridae Genus: Macira Linné 1767. Mactra turonica M a y e r XXVI. tábla, 11 — 14. ábra 1855. Mactra turonica M a y e r. H ö r n e s: p. 65. Taf. 7. fig. 9. Kerekded alakú, kissé megnyúlt, sima héj felületű példányok. Alakra és nagyságra is megegyeznek a H ö r n e s nél ábrázolt fajjal. A zárosperem teljesen ép. A példányok kissé töröttek, így csak a megközelítő méreteket adhatom meg. Méretek: hosszúság kb. 25,33 mm, magasság 19,5, 24,7 mm. Bécsi-medence: helvéti, tortónai. Genus: Lutraria L a m a r c k 1799. Lutraria sanna Basterot XXVI. tábla, 15. ábra 1825. Lutraria sanna Basterot: p. 94. Pl. VII. fig. 13. 1902. Lutraria sanna Basterot, Dollfuset Dautzenberg: p. 105. Pl. V. fig. 9 — 15. 1909. Lutraria sanna Basterot, Cossmann et Peyrot: Tóm. 63. p. 268. Pl. VII. fig. 6 — 12. Több töredékes példány került elő. Az erős hálózatos díszítés az eredeti leírónál, sem az ábrán, sem a szövegben nem szerepel. Basterot csak a növekedési vonalak menti éleket említi. A későbbi munkákban már a búbtól kiinduló sugárirányú bordákkal is díszített példányokat közölnek L. sanna néven. S a c c o nál (1901. Parte XXIX. Tóm. VIII. fig. 5.) közölt L. sanna még sima, bár alakja nem egyezik meg Basterot által leírt faj alakjával. Dőli f u s et Dautzenberg, Cossmann et Peyrot már hálózatos díszítettségű alakot közölnek L. sanna néven. Méretek: hosszúság 29 mm, magasság 18 mm. Magyarország: helvéti, tortónai. Bécsi-medence: burdigalai, tortónai, helvéti. Franciaország: aktiváni, burdigalai. Kecskemétiné: Várpalotai középsőmiocén Lamellibvanchiáták 223 Família: Donacidae Genus: Donax Finné 1758. Donax (Liodonax) degvangei C o s s m. et P e y r. XXIV. tábla, 1. ábra 1914. Donax (Liodonax) degrangei Cossmann et Peyrot: Tóm. 68. p. 400. Pl. XXIV. fig. 20 — 21. Igen vékony héjú, sérült példányok. Alakja és nagysága is megegyezik aCoss- mannet Peyrot által leírt fajjal. A héjfelület sima, csak gyengén látszanak a növe- kedési vonalak. A Liodonax subgenusba tartozását igazolja az is, hogy a belső perem sima, a Donax genusra jellemző fogazottság nem látható. Méretek: hosszúság 11,6 mm, magasság 8 mm. Franciaország: aktiváni. Família: Semelidae Genus: Ábra (Leach) Lamarck 1818. Ábra cytheraeformis Cossmann et Peyrot XXIV. tábla, 2 — 3. ábra Vékonyhéjú apró példány. Az elülső széle kissé kihegyesedő. A héjfelület sima, fényes. Alakja is megegyezik Cossmann et Peyrot által leírt A. cytheraeformis fajjal. (Tóm. 63. p. 288. Pl. V. fig. 5.) Méretek: hosszúság 7,8 mm, magasság 5,5 mm. F ranci aország : aktiváni . Família: Tellinidae Genus: Gastrana Schumacher 1817. Gastrana fragilis (Linné) műt. persinuosa Cossmann et Peyrot XXV. tábla, 6. ábra 1911. Gastrana fragilis műt. persinuosa Cossmann et Peyrot Tóm. 64. p. 290. Pl. X. fig. 31 — 33. Teljesen ép példány. Alakja megegyezik Cossmann et Peyrot által a típus- nál elválasztott műt. persinuosav al. Hátsó éle megnyúlt, kihegyesedő. A növekedési vonalak erősek, éleket alkotnak. Méretek: hosszúság 43,5 mm, magassága 32,5 mm, vastagsága 9,2 mm (félteknő) . Franciaország: burdigalai. Genus: Teliina Linné 1758. Teliina (Peronidia) sacyi Cossmann et Peyrot XXIV. tábla, 6. ábra 909. Teliina (Peronidia) sacyi Cossmann et Peyrot: Tóm. 64. p. 257. Pl. IX. fig. 1 — 5. Teljesen ép példány, K ó k a i J. gyűjtéséből. Hátsó része csőszerűén erősen meg- nyúlt. Arányai megegyeznek Cossmann et Peyrot által leírt T. sacyii fajjal. A héj felülete fényes, a növekedési vonalak gyengék. Méretek: hosszúság 26 mm, magasság 13 mm. Franciaország: aktiváni. Genus: Angulus Megerle von Mühlfeld 1911. Angulus (Oudardia) compressa (B r o c c h i) XXIV. tábla 7-8. ábra 1860. Teliina compressa Brocchi, Hörnes: p. 88. Pl. VIII. fig. 10. 1901. Oudardia compressa Brocchi, Sacco: Parte XXIX. p. in. Taf. VIII. fig. 14 — 15. 1910. Oudardia compressa (Brocchi), Cossmann et Peyr o t: Tóm. 64. p. 278. Pl. X. fig. 21—25. 1954. Angulus (Oudardia) compressa (Brocchi), Cs.MeznericsI.:p. 102. Pl. XIV. fig. 9. 224 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 2. füzet A vékony héj felépítés miatt a példányok sérültek. A zárszerkezet egyiknél sem ép, -de az erősen látható jellegzetes belső borda megadja a meghatározási lehetőséget. Magyarország: helvéti, tortónai. Bécsi-medence: helvéti, tortónai. Olaszország: tortónai. Franciaország: burdigalai, helvéti. Família: Myidae Genus: Sphenia Túr tón 1822. Sphenia myacina Cossmann et Peyrot XXIV. tábla, 9 — 10. ábra Vékony héjú példányok. A búb majdnem központi elhelyezkedésű. A jobb teknő kissé nagyobb, mint a bal. A jobb teknőn a ligámén tűm gödör előtt kis kardinális fog van, A bal teknőn levő pánttartó kanál erőteljes, háromszög alakú. A várpalotán talált pél- dányok megegyeznek Cossmann et Peyrot által leírt Sphenia myacina fajjal. (Tóm. 63. p. 164. Pl. II. fig. 66—68.) Méretek: hosszúság 18,5 mm, magasság tt mm. Franciaország: aquitánai, burdigalai. Sphenia cfr. paulina M a y e r XXIV. tábla, 13. ábra 1861. Sphenia paulina Mayer: p. 365. Pl. XV. fig. 13. 1909. Sphenia paulina Mayer, Cossmann et Peyrot: Tóm. 63. p. 162. Pl. II. fig. 46 — 48. Ovális alakú, vékonyhéjú példány. A búb nem központi elhelyezkedésű, a vár- palotai példányt Cossmann et Peyrot által ábrázolt példányok közül a 46-os és 48-as ábrán ábrázolt példánnyal tudom azonosítani. A várpalotai példány egy kissé hosszabb. Méretek: hosszúság 11,2 mm, magasság 6 mm. Franciaország: burdigalai, helvéti. F amilia : Pleurodesmatidae Genus: Pleurodesma Mayer, in Hoernes 1859. Pleurodesma mayeri planatum n. ssp. XXIV. tábla, 14. ábra Holotypus: Magyar Állami Földtani Intézet múzeuma M. 257. lyOcus typicum: Várpalota Szabó-féle homokbánya Stratum typicum: középsőmiocén, keresztrétegzett homok. Derivatio nominis: alakja alapján Diagnosis : Igen lapos példány, az eddig leírt Pleurodesma fajoknál laposabb. A hosszúság és magasság aránya megegyezik H ö r n e s Pleurodesma mayeri néven leírt faj arányaival, de vastagsága kisebb! Álig a Pleurodesma mayeri vastagsága 12 mm, az új alfaj vastagsága 8 mm. A forma ellaposodott, finom növedékvonalak látszanak a héj felszínén. Az alakelemek elmosódottak. A búb kicsi, majdnem egyvonalban van az éllel. Hátsó peremén ugyanúgy, mint Dollfus et Dautzenberg által közölt Pl. desmoulinsi Pót. et Mi eh and faj (1902. p. 88. fig. 23 — 24.) egyik igen rövid alakján — valószínűleg egy, a növekedés közben történt behatás következtében — egy mély ránc van. A hátsó éle megnyúltabb, mint a Pl. mayerié és kihegyesedőbb, de nem annyira, mint Dollfuss et Dautzenberg által ábrázolt Pl. mayeri (Pl. II. fig. 21 — 22) hátsó éle. Pleurodesma maveri Hörnes méretei: hosszúság 21 mm, vastagság 12 mm, magasság 14 mm. Kecskemétinél Várpalotai középsőmiocén Lamellibranchiáták 225 Pleurodesma mayeri H. planatum n. ssp. méretei: hosszúság 19,3 mm, vastagság. 8 mm, magasság tt,8 mm. Pleurodesma gibbosa nov. sp. XXIV. tábla, 11 — 12. ábra Holotypus: Magyar Állami Földtani Intézet múzeuma M. 258. Tocus' typicus: Várpalota Szabó-féle homokbánya Stratum typicum: középsőmiocén, keresztrétegzett homok Derivatio nominis: alakja után Diagnosis : Kissé elcsavarodott, megnyúlt, nagyobb vastagságú alak. Vala- mennyi alakeleme kihangsúlvozottabb, mint az eddig leírt fajoké. Méretek: hosszúság 25,3 mm, magasság 15,9 mm, vastagság (a félteknőé) 7,8 mm Hosszúság és magasság arányszáma 1,6. Összehasonlításként végigvizsgáltam az ebbe az alakkörbe tartozó fajok méreteit. Összehasonlítottam Sacco Saxicavella miotriangulata (1901. Parte XXIX. p. 50. Táv. 22 — 24.) fajával. A méretek vagy a leírásban vagy az ábrán nem jók, ellent- mondóak. A leírásban a méretek szélső határértékei: hosszúság 10— 24 mm, magasság 7 — 10 mm. Hosszúság és magasság arányszáma így 2,4 lenne. Viszont az ábrázolt példá- nyokon az arány mást mond, sokkal zömökebb alakra utal. Azt (síkban) lemérve (eredeti nagyságról lévén szó) hossza 22 mm, magassága 17 mm. Hosszúság és magasság arány- számai így 1,2. A Bissomia Moulinsi Potiez et Michaud faj (Dollfus et Dautzenberg 1902. p. 88.) méretei: hosszúság 15 — 15 mm, magasság 10—12 mm, vastagság 7 — 8 mm. A maximális méreteket mérve a hosszúság és magasság arányszáma 1,33. Dollfus et Dautzenberg által közölt Pleurodesma desmoulinsi Potiez et Michaud rövidebb példányán (1902. Pl. II. fig. 23 — 24.) valószínűleg növekedés közben ért sérülés vagy egyéb behatás következtében egy begyűrődés van a teknő hátsó szélén. A hosszabb példány hossza 17 mm, magassága 14,3 mm. Hosszúság és magasság arányszáma 1,19. Cossmann et Pey rőtnél közölt Pleurodesma des- moulinsi (1909. Tóm. 63. p. 189. Pl. III. 28 — 29.) méretei: hosszúság 23 mm, magasság 18 mm, hosszúság és magasság arányszáma 1,2, tehát ez is zömökebb alak. A Pl. gibbosum hosszúság és magasság arányszáma közelebb áll H ö r n e s Pleuro- desma mayeri néven leírt alakjához, csak vastagsága nem azonos. A Pl. mayeri Hor- né s faj teljes vastagsága 12 mm, míg a Várpalotán talált alaké 15,6 mm. Ezen össze- hasonlítás után a várpalotai 3 példányban talált alakot külön fajnak veszem. Família: Pholadidae Genus: Martesia (I e a c h) Blainville 1825. Martesia brocchii (B e n o i s t XXIV. tábla, 17 — 18. ábra 1901. Martesia Brocchii (Pantanelli), Sacco: Parte. XXIX. p. 55. Táv. XIII. fig. 54. 1909. Martesia Brocchii (Benoist), Cossmann et Peyrot: Tóm. 63. p. 135. Pl. II. fig. 6 — 11. Ostreából kipreparált több példány. A kagyló első és hátsó részének díszítése eltér. Egy árokszerű vonal választja el a két díszítési formát egymástól, amely a búbtól a kagyló alsó szélére merőlegesen eső vonal. Az első rész növekedési vonalai mentén levő éleken pontsor helyezkedik el. A hátsó rész megtörtén folytatódó növedékvonalai simák, alig kiemelkedők. Hátsó végén tátongó. A kagyló elülső éle egy-egy vékony, hártyaszerű lemezkével folytatódik, és ezzel záródik a két teknő. A teknő búbját felülről egy külön- álló, valószínűleg csak élő példányokon rögzített lemezke fedi. Méretek: hosszúság 15 mm, magasság 10 mm. Franciaország: burdigalai. Olaszország: piacenzai. 7 Földtani Közlöny 226 Földtani Közlöny , XCII. kötet, 2. füzet Família: Thraciidae. Genus: Thracia (L e a c h) Blainville 1824. Thracia phaseolina K i e n e r XXIV. tábla, 16. ábra 1836. Thracia phaseolina Kiener, Philippi: p. 19. T. I. fig. 7. Vékony héj felépítésű, sima felületű. Alakra megegyezik a Philippi nél áb- rázolt fajjal, csak a várpalotai példány kisebb. Méretek: hosszúság 16,8 mm, magasság 9,1 mm, vastagsága (félteknő) 2,8 mm. Olaszország: helvéti, tortónai, piacenzai. TÁBI* AMAGYARÁZAT - TAFEKERKEÁRUNG XXIII. tábla — Tafel XXIII. 1—2. Arca emiliae D o 1 1 f u s term. nagys. 3 — 4. Arca poly mór pha (Mayer) 2X 5 — 6. Arca lactea Kin né 4X 7. Arca sp. 3 X 8 — 9. Mytilus haidingeri H ö r n e s term. nagys. io-ii. Arcoperna degrangei Cossmann et Peyrot 4X 12. Chlamys jakloweciana Kitti (héjfelület) 10 x 13. Chlamys tournali deSerres term. nagys. 14. Modiolaria tenuiradiata Cossmann et Peyrot term. n. 15 — 16. Sportella palotensis nov. sp. 2 x 17. Chlamys. jakloweciana Kitti term. nagys. XXIV. tábla — Tafel XXIV. i . Donax ( Loidonax ) degrangei Cossmann et Peyrot2X 2 — 3. Ábra cytheraeformis Cossmann et Peyrot 3X 4 — 5. Coralliophaga sp. term. nagys. 6. Teliina ( Peronidia ) sacyi Cossmann et Peyrot term. n. 7 — 8. Angulus (Oudardia) compressa (Brocchi) 2X 9 — 10. Spenia myacina Cossmann et Peyrot 2X 1 1 — 12. Pleurodesma gibbosum nov. sp. 2 x 13. Sphenia ? paulina Mayer 2X 14. Pleurodesma mayeri plánatum n. ssp. term. nagys. 15. Sphenia sp. 2X 16. Thracia phaseolina Kiener 2X 17 — 18. Martesia brocchi Benoist 2X 19 — 20. Cardmm (Laevicardium) pantecolpatum Cossmann et Peyrot 2X 21. Cardita sp. 4X XXV. tábla — Tafel XXV. 1 — 2. Pitaria islandicoides (Ramarck) 2X 3 — 4. Pitaria islandicoides (f amarck) var. grundensis Kautsky 2X 5. Pitaria sp. 2 X 6. Gastrana fragilis (Linné) műt. persinuosa Cossmann et Peyrot term. nagys. 7. Anomia ephippium forma reguláris n. forma XXVI. tábla — Tafel XXVI. 1—2. Venus subrotunda Defrance term. nagys. 3 — 5. Paphia (Paphia) zbyszewkii Freneix term. nagys. 6 — 7. Diplodonta rotunda (Montagu)2X 7 — 8. Tapes sp. 2X 9 — 10. Venerupis basteroti (M aver) term. nagys. 11 — 14. Mactra turonica Mayer term. nagys. 15. Lutraria sanna Basterot term. nagys. IRODALOM - EITERATUR 1. B a s t e r ot, M. : Description Géol. du Bassin tért- du sud. ouest de la Francé. Mém. Soe. Hist. Nat. I. part. 1825. — 2. B a u e r, K.: Zűr Conchylienfauna des Florianer Tegels. Mitt. Nat. Wiss. Véréin s Steiermarck. Jg. 1899-1900. — 3. Bellardi, k.et S a c c o, F. : I mollusehi terreni tertiari dél Piemonte e della Eiguria. 1872-1904. Parte I— XXX. — 4. Boettger, O.: Zűr Kenntnis dér Fauna dér Mittel- miozánen Schiehten vön Kostej in Krassó-Szörényer Komitat. Yerh. u. Mitteü. d. Siebenbiirg. Vereins Kecskemétinél V árpalotai középsőmiocén Lamellihranchiáták 227 f. Naturwissensch. zu Hermannstadt. Bd. 46. 1896., Bd. 51. 1901., Bd. 54. 1904., Bd. 55. 1905. — 5. D e B o u r y, E.: Descr. de Scalidae nouveaux ou peu connus. Journal Conchologie 4. Ser. Tóm. 14. Vol. 60. 1912. — 6. Brongniart, A.: Mémoire sur les terrains de sediment supérieurs ealcaréotrapéens de Vicentin, 1823. — 7. Cossmann, M,: Essais de Paléoconchologie comparée I — XIII. 1895 — 1925. — 8. C o s s m a n n, M. et P e y r o t, A.: Conchologie néogénique de rAquitaine. Act. Soc. hinné Bordeaux Tóm. 63 — 66., 68 — 70., 73., 84., 1909 — 1923. — 9. Csepreghyné, Meznerics, I.: A hidasi (Baranya m.) tortónai fauna. M. All. Földt. Int. Evk. XXXIX. kötet. 2. füzet. 1950. — 10. Csepreghy- né, M e z n e r i c s I.: Néhány eddig ismeretlen és új forma a K. -Cserhát tortónai rétegeiből. Földt. Közi. 80. kötet. 10 — 12. f. 1950 fa. — 12. Csepreghyné, Meznerics, I.: Mittelmiozáne Pleurotomen aus Ungam. Ann. Hist. Nat. Mus. Nat. Hung. Ser. nova Tóm. IV. 1953. — 13. Csepreghyné, Mez- nerics, I.: A keletcserháti helvéti és tortonai faima. M. Áll. Földt. Int. Évk. XEI- kötet 4. f. 1954. — 14. Csepreghyné, Meznerics I.: A szobi és letkési puhatestű fauna. M. Áll. Földt. Int. Evk. XKV. kötet 2. f. 1956. — 15. Csepreghyné, Meznerics, I.: Pectinidés du néogéne de la Hongrie et leur Importance Stratigraphique. Mem. Soc. Geol. Francé Nov. ser. Tóm. XXXIX. Mem. No. 92. 1960. — 16. Dollfuss, G. F. et Dautzenberg, Ph.: Conchyliologie du miocéné Moyen du Bassin de la Eoire. Mém. de la Soc. Géol. de Francé No. 27. 1902 — 1920. — 17. D u j ardiu, F’: Sur les Couches du sol en Touraine, 1837. — 18. P h i 1 i p p i, R. A.: Enumeratio Molluscorum Siciliae. 1836 — 1844. — 19. F r e n e i x, S.: Tamellibranches nouveaux de Miocéné du Portugál. Communicacoes dós Servicos Geol. Portugál. Tóm. XXXVIII. Fasc. I. 1957- — 20. Friedberg, W.: Mollusca miocenica Poloniae Soc. Géol. Cracovie. Vol. I. 1911 — 1928. Vol. II. 1934—36. — 21. G 1 i b e r t, M.: Fauné Malacologique du mioc. de la Belgique. Mém. du Musée royal d’Hist. Nat. de Belgique. Mém. No. 103. 1945. No. 121. 1952. — 22. G 1 i b e r t, M. : Gastropodes du miocéné moyen du Bassin de la Bőire. Inst. royal Se. Nat. Belgique. Mém. 2. Seie Fasc. 30. 1949., Fasc. 46. 1952. — 23. H a 1 a v á t s, Gy.: Új alakok Magyarország mediterrán- korú faunájából. Term. rajzi fűz. VIII. 1884. — 24. H ö r n e s, M.: Die fossilen Mollusken des Tertiár- beckens von Wien. Abh. d. k. geol. Reichsanst. Wien. I. Univalven 1856., II. Bivalven 1870. — 25. Hör- n e s, M.: Die Fauna des Schlier von Ottnang Jahrb. k. k. Géol. Reichsanst. Bd. 25. 1875. — 26. H o e r - nes, R. et A u i n g e r, M.: Die Gastropoden dér Meersablagerungen dér I. u. II. mioc. Mediterranstufe. Abh. d. k. geol. R. A. Wien. Bd. 12. 1879 — 1891. — 27. I v o 1 v a s, J. et P e y r o t, A.: Contribution a l’Étude Paleont. des faluns de la Touraine. Act. de la Soc. Einnéenne de Bordeaux. Vol. IV. Tóm. V. 1900. — 28. Kautsky, F.: Die Veneriden und Petricoliden des niederösterreichischen Miozans. Bohrtechniker Zeitung, Wien Bd. 54. 1936. — 29. Kitti, E.: Die Miocénablagerungen des Ostrau-Karvviner Steinkohlen- vereins dérén Faunén. Ann. Nat. Hist. Hofm. Wien. Bd. II. 1897. — 30. M a j z o n, E- : Várpalotai felső- mediterrán foraminiferák. Beszám. a M. kir. Földt. Int. vitaülésének munkálatairól. (Földt. Int. 1943. évi Jelentésének függeléke) 3. füzet. — 31. Maye r, Ch.: Catal. Musée de Zürich. III. 1868. — 32. M a y e r, Ch.: Description de coquiles des terrains tertiaires supérieurs. Journal Conch. T. 1. Vol. IX. 1861. — 33. M o n f o r t, D.: Conchyliologie Syst. Class. Méthold. des coquilles. 1808 — 1810. — 34. Morgan, J.: Observation sur les Auriculidées de Falunien de la Touraine. Compte Rendű Sommaire et Bull. de la Soc. Géol. de Francé. 4. Serie Tóm. XVI. 1916. — 35. S a c c o lásd B e 1 1 a r d i — 36. S c h a f f e r, F. X.: Das Miozán von Eggenburg. I. Abh. d. k. R. A. Wien Bd. 22. 1910. — 37. DeSerres, M.: Géogn. des terreains tertiaire ou Tableau des Principaux Animau: Invertebres des terr. marins tért. du Midi de la Francé. 1829. — 38. S t r a u s z, Z,.: Mediterrán kövületek Baranyából és Várpalotáról. Földt. Közi. 73. 1943. — 39. Strausz, E: Várpalotai felsőmediterrán csigák. Geol. Hung. Pál. Fasc. 25. 1954. — S t r a u s z, E.: Adatok a várpalotai miocén faunához. Földt., Közi. 82. 2. f. 1955. — 40. Strausz, E.: Cerithium-félék ,a Dunántúl középső-miocén rétegeiből. M. Áll. Földt. Int. Evk. XEHI. 1955. — 41. Strausz E<: Új nevek és új alakok a miocén puhatestűek közt. Földt. Közi. 89. 1959. — 42. Strausz E- ésSzalaiT.: A várpalotai felsőmediterrán kagylók. Beszám. a Földt. Int. vitaül. műnk. Földt. Int. 1943. évi Jel. függelékei. V. évf. 3. f. Budapest. 1943. — 43. S z a 1 a i T. : A várpalotai középmiocén faunája Ann. Mus. Nat. Hung. Vol. 24. 1926. — 44. SzalaiT.: A dunántúli miocén. Földt. Közi. 70. 7 — 9. f. 1940. — 45. Telegdi-RothK.: A várpalotai lignitterület. Földt. Közi. 54. 1924. — 46. Telegdi- R o t h K.: Führer in Várpalota. Führer zu dér Studienreise dér Paleont. Ges. 1928. — 47. T h i e 1 e, J.: Handbuch dér systematischen Weichtierkunde. Jena. 1931 — 1935. — 48. T o u r n o u e r, R. : Auriculidées fossiles des faluns. Journal Conch. 3. Serie Tóm. 12. Vol. 20. 1872. — 49. Z i 1 c h, A.: Zűr Fauna des Mittel- Miozans von Kostej (Bánát). Typus-Bestimmungen und Tafeln zu O. B o e 1 1 g e r’s Bearbeitungen. Frankfurt a/M. Senckenbergiana Bd. 1. 1934. — 50. W e n z, W. : Gastropoda. Handbuch dér Paláo- zoologie Bd. 6. Teil. 1. 1938. — 51. W e 11 z, W. — Z i 1 c h, A.: Gastropoda. Handbuch dér Paláozoologie Bd. 6. Teil 2. 1959 — 1960. Neue Molluskenarten aus dem Mittelmiozán von Várpalota. II. Lamellibranchiata* A. körmendy-kecskeméti Classis : LA MELLIBRA NCHIA T A Família: Anomiidae Genus: Anomia (Linné) Müller 1776 Anomia ephippium reguláris n. forma Tafel XXV, Fig. 7. Holotypus: Museum dér Ungarischen GeologisChen Anstalt. M. 255. Eocus typicus: Várpalota, Sandgrube von Szabó Stratum typicum: Mittelmiozáp, kreuzgeschichtete Sande Derivatio ’nominis: nach ihrer Gestalt * Die Beschreibung dér Gastropoden ist in Földtani Közlöny, in dér Zeitschrift dér Ungarischen Geologischen Gesellschaft, Jahrg. 1962. Heft. 1. veröffentlicht worden. 228 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 2. füzet Diagnosis : Wegen ihrer stark verlángten Gestalt kann A. ephippium mit ihren bisher bekannten Variét át en nicht identifiziert werden. Ihre Oberfláche verfügt über eine ungleichmássige Skulptur. Ihre lángliche Gestalt erinnert an die von Sacco gezeichnete Varietát A. ephippium var. cylindrica Gmel (1897. Parte XXIII. Táv. X. fig. 14. 16.), aber die Spitze des Exemplares von Várpalota ist nicht so stark eingerollt. Gleich láng ist auch A. ephippium var. costata Br. (Táv. X. fig. 43.), doch letztere Form besitzt gleichmássige, parallel verlaufende, starke Rippen, wáhrend die Oberfláche des Várpalotaer Exemplares durch ungleichmássige Rippen gedeckt ist. Die Autorin fand ein einziges Exemplar dieser Form. Die anderen hier gefundenen Anomien gehören zum Formenkreis dér typischen A . ephippium und sind in meisten Fállen kleiner. Dimensionen: Höhe 26 mm, Lángé 49 mm. Familia: Sportellidae Genus: Sportella Deshayes 1858 Sportella palotensis nov. sp. Tafel XXIII, Fig. 15-16. Holotypus: Museum dér Ungarischen Geologischen Anstalt. M. 256. Locus typicus: Várpalota, Sandgrube von Szabó Stratum typicum: Mittelmiozán Derivatio nominis: nach ihrem Fundort Diagnosis : Ihre Oberfláche ist glatt. Die Spitze ist ein wenig, dem hintereii Rand zu, verschoben. Die sich verzweigende Endung des starken Kardmalzahnes und die hinter dér Záhnung befindliche, tiefe Ligamentgrube sind gut zu sehen. In dér Náhe dér Kanté, lángs dér Wachstumslinien ist eine starke Treppe sichtbar.Sie stellt wahrschein- lich eine im Laufe dér Entwicklung des Individuums eingetretene Veránderung oder Konseauenz gewisser Einwirkung dar. Die von dér Autorin beschriebene Art von Spor- tella ist viel grösser, als die bis jetzt veröffentlichten Arten. Die Spitze dér von Coss- m a n n und P e y r o t beschriebenen Sp. nepotina (Tóm. 65. p. 233. Pl. XXVI. fig. 7 — 9) befindet sich im Zentrum, wáhrend die dér Sp. palotensis etwas zurückgeschoben ist. Die von Sacco veröffentlichte Sp. recondita (F i s c h e r) ist lánger (1899. Parte XXVII. p. 34. Táv. VIII. fig. 8.). Die Spitze beider Arten ist ein bischen aufragend und die dér in Várpalota gefundenen Art kráftiger. Dimensionen: Höhe 11,8 mm, Lángé 16 mm. Familia: Pleurodesmatidae Genus: Pleurodesma Mayer, in Hoernes 1859 Pleurodesma mayeri planatum n. ssp. Tafel XXIV, Fig. 14. Holotypus: Museum dér Ungarischen Geologischen Anstalt. M. 257. Uoeus typicus: Várpalota, Sandgrube von Szabó Stratum typicum: Mittelmiozán, kreuzgeschichtete Sande Derivatio nominis: nach ihrer Gestalt Diagnosis : Sehr flaches Exemplar, flacher als die bis jetzt beschriebenen Arten dér Pleurodesma . Das Lánge/Höhe Verháltnis stimmt mit dem dér unter dem Namen Pleurodesma mayeri beschriebenen Art überein. Wáhrend die Dicke dér Pleuro- desma mayeri sich auf 12 mm beláuft, ist die neue Unterart nur 8 nnn dick. Die Gestalt ist verflacht, an dér Oberfláche dér Schale sind feine Wachstumslinien zu sehen. Die Formenelemente sind verwischt. Die Spitze ist kiéin und befindet sich fást in einer Linie mit dér Kanté. Auf ihrem hinteren Rand — ebenso, wie bei einem áusserst kurzem Exemplar dér von Dollfus und Dautzenberg veröffentlichten (1902. p. 88. fig. 23 — 24) Art Pl. desmoulinsi — gibt es eine tiefe Falté, die wahrscheinlich zu einer wáhrend des Wachstums stattgefundenen Einwirkung zurückzuführen ist. Ihre hintere Kanté ist mehr langgestreckt und mehr zugespitzt, als die dér Pl. mayeri, aber nicht dermassen, wie die hintere Kanté dér von Dollfus und Dautzenberg gezeich- neten Pl. mayeri (Pl. II. fig. 21 — 22). Dimensionen dér Pleurodesma mayeri Hoernes: Lángé 21 mm, Dicke 12 mm, Höhe 14 mm. Dimensionen dér Pleurodesma mayeri planatum : Lángé 19,3 nnn, Dicke 8 nnn, Höhe 11,8 mm. Kecskemétinél V árpalotái középsőmiocén Lamellibranchiáták 229 Pleurodesma gibbosa nov. sp. Tafel XXIII, Fig. 11-12. Holotypus: Museum dér Ungarischen Geologischen Anstalt. M. 258. lyocus'typicus: Várpalota, Sandgrube von Szabó Stratum typicum: Mittelmiozán, kreuzgeschichtete Sande Derivatio nominis: nach ihrer Gestalt Diagnosis: Etwas verdrehte, langgestreckte, verháltnismássig dickere Form. Allé ihre Formenelemente sind ausgeprágter, als die dér bisher beschriebenen Arten. Dimensionen: Lángé 25,3 mm, Höhe 15 — 9 mm, Dicke (dér einen Klappe) 7,8 mm, Lánge/Höhe — Verháltnis 1,6. Zum Zwecke einer Vergleichung hat die Autorin die Dimensionen dér zu diesem Formenkreis gehörigen Arten überprüft. Sie verglich die in dér Frage stehende Art mit Sacc o’s Saxicavella miotriangula (1901. Parte XXIX. p. 50. Táv. 22 — 24). Die Dimen- sionen sind entweder in dér Beschreibung, oder in Abbildung nicht richtig und wider- spruchsvoll. In dér Beschreibung sind die Grenzwerte dér Dimensionen wie folgt: Lángé ro — 24 mm, Höhe 7 — 10 mm, das Lánge/Höhe — -Verháltnis beláuft sich alsó auf 2,4. Doch bei den gezeichneten Exemplaren findet inán eine ganz abweichende Verháltniszahl, die auf eine tnehr gedrungene Gestalt hinweist. Wenn mán die Abbildung (in Plán) abmisst (es handelt sich námlich uin originelle Grösse), ergibt sich 22 nim für die Lángé und 17 mm für die Höhe. Das Lánge/Höhe — Verháltnis betrágt somit 1,2. Dimensionen dér Art Bissomia moulinsi PotiezetMichaud (Dollfuset Dautzenberg, 1902. p. 88.): Lángé 15 — 15 mm, Höhe 10— 12 mm, Dicke 7 — 8 mm. Wenn nur die maximalen Dimensionen in Betracht genommen werden, beláuft sich das Lánge/Höhe — Verháltnis auf 1,33. Auf dem kürzeren Exemplar dér von D o 1 1 f u s und Dautzen- berg veröffentlichten Pleurodesma demoulinsi Potiez et Michaud (1902. Pl. II. fig. 23 — 24) ist am hinteren Rand dér Klappe eine Einschnürung zu finden, was ver- mutlich einer im Laufe des Wachstums eingetretenen Beschádigung oder anderen Ein- wirkungen zuzuschreiben ist. Die Lángé des lángeren Exemplares betrágt 17 mm, seine Höhe 14,3 mm. Lánge/Höhe— Verháltnis 1,19. Dimensionen dér von Cossmann und P e y r o t veröffentlichten Pleurodesma desmoulinsi (1909. Tóm. 63. p. 189. Pl. III. 28 — 29): Lángé: 23 mm, Höhe 18 mm, Lánge/Höhe — Verháltnis 1,2. Diese Form ist alsó auch gedrungener in Wuchs. Das Lángé/ /Höhe— Verháltnis náhert sich bei dér Pl. gibbosum dem unter dem Namen Pleurodesma mayeri beschriebenen Form von Hoernes an, ihre Dicken stimmen aber nicht über- ein. Die gesamte Dicke dér Pl. mayeri Hoernes ist 12 mm, wáhrend die dér in Vár- palota angetroffenen Art erreicht 15,6 mm. Nach dieser Vergleichung fasst die Autorin die in Várpalota in 3 Exemplaren gefundene Form als eine selbstándige Art auf. KÉT ŰJ SPÓRA GENUSZ AZ APTI AGYAG MÁRGA SOROZATBÓL H. DEÁK MARGIT* (XXVII -XXVIII. táblával) összefoglalás : Szerző a Vértes- és Bakony-hegység apti agyag és márga sorozatából két új genuszt, a Costatoperforosporites és a Duplexisporites genuszt ismerteti. A Vértes- és Bakony-hegység apti agyag és márga sorozatából előkerült hét új spóra genusz közül a Costatoperforosporites és Duplexisporites 'genuszt mint erre az üledék- összletre jellemző genuszokat az alábbiakban ismertetem. Anteturma: SPORITES H. Potonié 1893 Turma: TR ILETES Reinsch 1881 Subturma: AZONOTRILETES Luber 1935 Infraturma: Murornati Pót. & K r. 1954 Genus: Costatoperforosporites n. gén. Genotypus: Costatoperforosporites fistulosus n. sp. XXVII. tábla, 1-3. ábra Méret: kb. 35-5 5 /“• Diagnosis : Trilét mikrospórák, néha erősen lekerekített sarkokkal, egyes speciesek sarkain meg vastagodással. Exina vastag. Proximális és disztális oldal bor- dázott. A bordák szélesebbek, mint a köztük levő bemélyedések (canaliculat) . A bordákon egymástól azonos távolságra lyukacskák vannak, ezek lyuksorokat alkotnak, melyek egyenesek vagy zegzugosak. A lyukacskák mérete 1 fi- 1 is meghaladhatja. Y jel nem minden esetben éri el az equatorkontúrt. A Costatoperforosporites elkülöníthető a Cicatricosisporites genusztól kizárólag canaliculat exinájával és a bordákon levő lyuksorokkal. Megjegyzés: ZauerésMcsedlisvili (1954) által X. tábla 15. ábrán közölt Aneimia cf. fulva ( ?) a rajz alapján ugyanebbe a genuszba tartozik. Szerzők azonban semmiféle leírást nem adnak, kérdőjellel meghatározásukat is kétségesnek tartják. Bolchovitina 1961-ben (XIV. tábla, 8. rajz) közli az Aneimia perforata New- kova & Kondratiev formát; leírást nem ad, szóbeli közlése szerint az autorok sem írták le. Bolchovitina irodalmi listájában nem adja meg a dolgozat címét, amiben az eredeti rajz megjelent. A rajz alapján ugyancsak ebbe a genuszba tartozik az A . perforata á Nerokova Kondratiev nőmén nudum is. Costatoperforosporites fistulosus n. sp. XXVII. tábla, 1-3. ábra Holotypus: XXVII. tábla, 1 — 3. ábra, T/14, szemcsepreparátum; a Magyar Állami Földtani Intézet gyűjteményében. bocus typicus: Az ^-i Bakonyban, Tés II. fúrás, 21,20 — 24,30 m. Stratum typicum: az apti emelet agyag-márga sorozata. Méret: 45 — 50^ Diagnosis : Trilét mikrospóra, exina canaliculat, bordákon zegzugos és egyenes lyuksorokkal. * Készült a Magyar Állami Földtani Intézetben. Előadva a Földtani Társulat és a Biológia Társaság közös szakülésén 1961. október 24-én. H. Deák M. : Két új spóra genusz az apii emeletből 231 ív e í r á s : Trilét, lekerekített sarkú mikrospóra. Exina vastag. Equatorkontúr oldalvonalai domborúak vagy egyenesek. Szegély szélessége kb. 5 fi. Proximális és disz- tális oldalon kb. 5 /u széles bordák vannak, melyeket egymástól vékony csatornák válasz- tanak el. A proximális oldalon a bordák az Y jelt követik, a disztális oldalon párhuza- mosan helyezkednek el. A bordákon zegzugos és egyenesvonalú lyuksor húzódik, a lyukacskák mérete 1 ^ alatt van. Y jel a szegélyig ér. Lelőhelyek: Magyarországon— Oroszlány, Tés, Dudar, Alsópere, Zirc, Eplény, Ivókút — az apti emelet felső részén. Costatoperforospovites triangulatus n. sp. XXVIII. tábla, 7-8. ábra Holotypus: XXVIII. tábla,- 7 — 8. ábra, Z/x 2. szemcsepreparátum; a Magyar Állami Föld- tani Intézet, gyűjteményében. e Locus typicus: Az K i Bakonyban, Zircen az északi temető melletti tündérmajori árok feltárása. Stratum typicum: Az apti emelet agyag-márga sorozata. Méret: 50 — 55 /u. Diagnosis : Trilét mikrospóra, exina canaliculat, bordákon egyenes lyuk- sorokkal. Leírás : Trilét mikrospóra, sarkai hegyesek. Equatorkontúr oldalvonalai domborúak. Exina vastag. Proximális és disztális oldal bordázott, bordavastagság 3 — 4 /jl. A bordákon levő lyuksor egyenes; a lyukacskák átmérője kb. 1 fi, s ezek egymástól szabályos távolságban helyezkednek el. A bordák a proximális oldalon a dehiscens vonal- lal párhuzamosak, a disztális oldalon háromszög alakot formálnak. A sarkokon a bordák összefutásából származó meg vastagodás van. A Costatoperforospovites triangularis n. sp. eltér a C. fistulosustól csúcsos sarkaival, csak egyenesvonalú lyuksorával és vékonyabb bordáival, melyek a disztális oldalon háromszögben helyezkednek el. Lelőhelyek : Magyarországon — Oroszlány, Tés, Dudar, Alsópere, Zirc, Eplény, Lókút — az apti emelet felső részében. Costatoperforospovites foveolatus n. sp. XXVII. tábla, 4-6. ábra Holotypus: XXVII. tábla, 4 — 6. ábra, E/9, szemcsepreparátum; a Magyar Állami Föld tani Intézet gyűjteményében. Iyocus typicus: Az É-i Bakonyban, Eplény 43. fúrás, 19,00 m. Stratum typicum: Az apti emelet agyag — Amárga sorozata. Méret: 39 — 42^. Diagnosis : Trilét mikrospóra, exina canaliculat, bordákon egyenes lyuk- sorokkal, lyukacskák átmérője 1 /.i-t meghaladja. Leírás : Trilét mikrospóra, equatorkontúr oldalvonalai egyenesek vagy enyhén domborúak. Exina vastag. Proximális és disztális oldalon egyaránt bordázott. A bordák közepén egyenesvonalú lyuksor húzódik. A lyukacskák egymástól szabályos távolságban helyezkednek el, nagyságuk 1 fj, fölött van, néha eléri a 2 fi-t is. Dehis- cens vonal a spóra sugarával egyenlő. A Costatoperforospovites foveolatus n. sp. eltér a C. fistulosus-tól és a C. triangulatus- tól nagyobb méretű lyukacskáival, a C. fistulosus-nál keskenyebb, a C. triangulatus- nál szélesebb bordáival és mindkettőnél kisebb termetével. Lelőhely: Magyarországon — Eplény — az apti emelet felső részen. 232 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 2. füzet Subturma: ZONOTRIJ.ETES Waltz 1935 Infraturma: Cingulati Pót. & Klaus 1954 Genus: Duplexisporites n. gén. Genotypus: Duplexisporites generális n. sp. XXVIII. tábla, 9, 11 — 12. ábra Méret : kb. 45 — 64 [i. Diagnosis : Trilét, lekerekített sarkú mikrospórák kb. 5 fi széles cingulum- mal, ezen belül hasonló szélességű belső ,,lebemy eggel”, mely a spóra központját szabadon hagyja, ezáltal a spóra háromosztatúvá válik. Dehiscens vonal a spóra sugarának % részét teszi ki, kiemelkedő és margó kíséri. A Duplexisporites n. gén. belső lebemyegével eltér az eddig leírt Cingulati infraturmába tartozó genuszoktól. Duplexisporites generális n. sp. XXVIII. tábla, 9—12. ábra Holotypus: XXVIII. tábla, 9, 11 — 12. ábra, Z/83. szemcsepreparátum; a Magyar Állami Földtani Intézet gyűjteményében. Locus typicus: Az É-i Bakonyban, Zirc 1. fúrás, 5,20 — 7.10 m. Stratum typicum: Az apti emelet agyag — márga sorozata. Méret: 45 — 65//. Diagnosis : Trilét, mikrospóra, cingulummal és belső lebemyeggel. Leírás : Trilét mikrospóra, erősen lekerekített sarkokkal. Equatorkontúr oldalvonalai domborúak. Exina vékony, hármas tagolású. Spóra külső részét kb. 5 /i széles cingulum képezi, ezen belül 5 — 7 fi szélességben hasonló háromszögű lebemyeg helyezkedik el. Ez a belső rész takaróként fogható fel, mely a spóra központi részét a disztális oldalon szabadon hagyja. A proximális oldalon a kiemelt laesurae körül a sarko- kon, a cingulumnál megszakadva ez a lebemyegszerű képződmény ugyancsak fellelhető. Az Y jel a lebemyeg alatt a cingulumig húzódik, kiemelkedő és a laesuraet 1 11-os margó kíséri. Az exina egyébként sima. Megjegyzés: A mindennapi munkában rendszerint 400 — 600 x -os nagyítást alkalmazunk. Ekkor a finomabb részleteket nem láthatjuk. Az egyértelműség kedvéért a XXVIII. tábla, 10. ábrán közöljük a species egy másik példányának 600 x-os felvételét. Lelőhelyek : Magyarországon — Oroszlány, Tés, Dudar, Alsópere, Zirc, Eplény, Lókut, Úrkút — az apti emelet felső részén. * A Costatoperforosporites genusz ez ideig az apti sorozatra települő requieniás mészkő talpától számított 10—15 méternél mélyebbről nem került elő. Ezáltal az apti agyag — márga sorozat felső részének jellemző formájává vált. Mennyisége ritkán haladja meg az 5%-ot. A Duplexisporites generális n. sp. általánosan elterjedt forma, a vizsgált minták 83%-ában megtaláltuk. Rendszerint 8 — io°G-ban van jelen. Két alkalommal érte el a 25°0-ot, egyszer a 34%-ot. A magyarországi apti agyag — márga sorozat egyik jellemző alakja. TÁBLAMAGYARÁZAT - EXPLICATIOX DES PLAXCHES XXVII. tábla — Planclie XXVII. 1350 X olajimmerziós felvételek 1. Costatoperforosporites fistulosus n. sp. Proximális. 50//. 2 — 3. Costatoperforosporites fistulosus n. sp. Disztális. 4. Costatoperforosporites foveolatus n. sp. Proximális. 41//. 5 — 6. Costatoperforosporites foveolatus n. sp. Disztális. H. Deák M. : Két új spóra genusz az apti emeletből 233 xxvra. tábla — Planche XXVHI. 1350 x olajimmerziós felvételek 7. Costatoperforosporites triangulatus n. sp. Proximális. 53 //. 8. Costatoperforosporites triangulatus n. §p. Disztális. 9. Duplexisporites generális n. sp. Proximális. 60 u. 10. Duplexisporites generális n. sp. 51 u- 600 x felvétel. 11. Duplexisporites generális n. sp. Proximális. 12. Duplexisporites generális n. sp. Disztális. Foto: Deák — Pellérdy IRODALOM - BIBDIOGRAPHIE Bolcho vitina, N. A.: Iszkopaemiie i szovremennüe szporü szemejsztva szhizejnüh. Trudü Geolo- gicseszkogo Insztituta A. N. Viip. 40. 1961. — Z a u e r, V. V. — M e s e d 1 i s v i 1 i, N. D.: Szporovo- püleeviie komplekszü mezozojszkih i kajnozojszkih otlozsenij rajona g. Tjumeni. Materialü po palinologii i sztratigrafii. 1954. Deux nouveaux genres de spore de la série d’argiles et de marnes aptiennes MARGUERITE H. DEÁK Parmi les sept nouveaux genres de spore, rencontrés dans la série d’argiles et de marnes aptiennes des montagnes Vértes et Bakony, je vais décrire Costatoperforosporites et Duplexisporites , genres caractéristiques du complexe sédimentaire mentionné. Les spores sont décrites dans l’ordre de la classification de R. Potonié. Anteturma: SPORITES H. Potonié 1893. Turma: TRILETES Reinsch 1881. Subturma: AZON OTRILETES Luber 1935. Infraturma: Murornati Pót. et K r. 1954. Genus: Costatoperforosporites fistulosus n. sp. Genotypus: Costatoperforosporites fistulosus n. sp. Pl. XXVII., fig. 1-3 Taille: environ 35 — 55 f 1 . Diagnose: Microspores trilétes, parfois aux angles fortement arrondis et á renf lements aux angles de certaines espéces. L’exine est épaisse. Faces proximales et dis- tales ornées de cőtes. Les cőtes sont plus larges que les sillons entre eües (canaliculées) . Sur les cőtes il y a, á des distances égales, des petits trous qui forment des rangs rectilignes ou tortueux. La dimension de ces derniers peut excéder mérne 1 fi. La mar que trüéte n’atteint pás dans tous les cas le contour équatorial. Le genre Costatoperforosporites se distingue du genre Cicatricosisporites pár són exine exclusivement canaliculée et pár les rangs de petits trous sur les cőtes. N o t e s: La forme Aneimia cf. fulva (?) figurée pár Zauer et Mtched- lichvili (1954. -Pl- X. fig. 15) dóit appartenir au genre en question, si l’on en juge pár la figure. Mais les auteurs ne donnent aucune description, de mérne qu’ils considérent aussi la détermination de l’espéce comme problématique, ce qui est signalé pár le point d’interrogation. En 1961, Bolchovitina a figuré (Pl. XIV. fog. 8.) la forme Aneimia perforata Newkova et Kondratiev; la figure n’est pás accompagnée d’une description, et selon la communication verbale de Bolchovitina cette forme n’a pás été décrite pár les auteurs non plus. Dans sa bibliographie Bolchovitina n’indique pás le titre du travail, ou la figure originale a paru. Sur la base de cette illustra- tion, on peut attribuer A . perforata Newkova et Kondratiev nőmén nudum également á ce genre. Costatoperforosporites fistulosus n. sp. Pl. XXVII, fig. 1-3 Holotypus: Pl. XXVII, fig. 1 — 3, préparation triée No T/14; conservée dans la collection de lTnstitut Géologique de Hongrie. Eocus typicus: Montagne Bakony Septentrionale, forage Tés II, 21,20 á 24,30 m. Stratum tvpieuni: Série d’argiles et de marnes de l’étage aptien. Taille 45-50 n 234 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 2. füzet Diagnose: Microspore triléte, exine canaliculée á rangs de petits trous, tortueux ou rectilignes, sur les cőtes. Description: Microspore triléte aux angles arrondis. L’exine est épaisse. Spore á contour équatorial renflé ou droite. Largeur de la bordűré environ 5 fi. Sur les faces proximales et distales il y a des cőtes d’une largeur d’environ 5 fi, qui sont séparées pár des canaux minces. Sur la face proximale les cőtes suivent la marque triléte, sur la face distale elles s’allongent pár allélement. Sur les cőtes on peut tracer un rang de petits trous, tortueux ou rectiligne, la dimension des trous étant au-dessous d’un fi. Les bran- ches de l’Y atteignent la bordűré. Localités en Hongrie: Oroszlány, Tés, Dudar, Alsópere, Zirc, Eplény, Lókut — dans la partié supérieure de l’étage aptien. Costatoperforosporites triangulatus n. sp. kPl. XXVIII, fig. 7—8 Holotypus: Pl. XXVIII, fig. 7 — 8, préparation triée No Z/12; conservé dans la collection de l’Institut Géologique de Hongrie. bocus typicus: Montagne Bakony Septentrionale, Zirc, affleurement du főssé Tündérmajor prés du cimetiére du N.” Stratum typicum: Série d’argiles et de mames aptiennes. Taille: 50 — 55 /t. Diagnose: Microspore triléte, exine canaliculée, á rangs rectilignes de petits trous sur les cőtes. Description: Microspore triléte, angles aigus. Les lignes lat ér ales du contour équatorial sont convexes, l’exine est épaisse. Faces proximale et distale á cőtes d’une épaisseur 3 á 4 fi. Le rang de petits trous sur les cőtes est rectiligne; les petits trous ont un diamétre d’environ 1 fi et sont réguliér ement espacés. Sur la face proximale les cőtes sont pár alléles á la marque triléte et sur la face distale elles forment un triangle. Aux angles on observe un épaississement, dű á la convergence des cőtes. L’espéce Costatoperforosporites triangularis n. sp. difiére de la C. fistulosus pár ses angles pointus, pár la présence du rang de petits trous uniquement rectiligne et pár ses cőtes plus minces, disposées sur la face distale en triangle. Localités en Hongrie: Oroszlány, Tés, Dudar, Alsópere, Zirc, Eplény, Lókut — dans la partié supérieure de l’étage aptien. Costatoperforosporites foveolatus n. sp Pl. XXVII, fig. 4-6 Holotypus: Pl. XXVII, fig. 4 — 6, préparation triée No E/9; conservé dans la collection de l’Institut Géologique de Hongrie. bocus typicus : Montagne Bakony Septentrionale, forage Eplény No 43, 19,00 m. Stratum typicum : Série d’argilés et de mames aptiennes. Taille: 39 — 42^. Diagnose: Microspore triléte, exine canaliculée á rangs rectilignes de petits trous sur les cőtes, le diamétre des petits trous étant au-dessous d’un fi. Description: Microspore triléte á contour équatorial faiblement convexe. L’exine épaisse est ornée de cőtes réparties également sur la face proximale et la face distale. Au milieu de chaque cőte s’allongent des petits trous en ligne droite. Les petits trous sont réguliérement espacés et leur diamétre est au-dessus d’un fi, parfois atteignant mérne 2 fi. Laesura est égale au rayon de la spore. L’espéce Costatoperforosporites foveolatus n. sp. se distingue des espéces C. fistulosus et C. triangulatus pár ses trous plus grands, pár ses cőtes plus minces que celles du C. fistulosus et plus larges que celles du C. triangulatus, ainsi que pár sa taille plus petite pár rapport á tous les deux espéces. Localités en Hongrie: Eplény — dans la partié supérieure de l’étage aptien. Subturma: ZONOTRILETES Waltz 1935. Infraturma: Cingulati Pót. etKlaus 1954. Genus: Duplexisporites n. gén. Genotvpus: Duplexisporites generális n. sp. Pl. XXVIII, fig. 9, 11- 12 Taille: environ 45 — 65 fi. Diagnose: Microspores trilétes aux angles arrondis, árcingulum d’une largeur d’environ 5 fi; á l’intérieur il y a une «membrane interne» d’une largeur analogique qui ne recouvre pás le centre de la spore; á cause de cela, elle devient trilobée. Laesura H. Deák M. : Két új spóra genusz az apti emeletből 235 correspond á 3/4 partié du rayon de la spore, elle est saillante et accompagnée d’un margó. Le genre Duplexisporites n. gén. difiére, pár sa «membrane internet, des genres appartenant á l’infraturma Cingulati, décrits jusqu’á présent. Duplexisporites generális n. sp. Pl. XXVIII, fig. 9-12 Holotypus: Pl. XXVIII, fig. 9, 11 — 12, préparation triée No Z/83; conservé dans la collection de l’Institut Géologique de Hongrie. X,oeus typicus: Montagne Bakony Septentrionale, forage Zirc Xo 1, 5,20 á 7,10 m. Stratum typicum: Série d’argiles et de mames de l’étage aptien. Taille: 45 — 64^. Diagnose: Microspore triléte á cingulum et «membrane interne». Description: Microspore triléte aux angles fortement arrondis. Les lignes latérales du contour équatorial sont droites, l’exine est mince et tripartite. La partié externe de la spore est formée d’un cingulum d’une largeur d’environ 5 fi\ á 1’intérieur est situé une «membrane» également triangulaire qui a une largeur de 5 á 7 fi. Cette partié interné laisse libre la partié centrale de la spore sur la face distale. Cette formation développée sous la forme d’une «membrane», se trouve également sur la face proximale, autour des laesurae saillantes et s’interrompe sur les angles, á proximité du cingulum. Au-dessous de la membráné, les branches de l’Y atteignent le cingulum, elles sont bien saillantes, et les laesurae sont accompagnées d’un margó dönt la largeur est 1 fi. D’ailleur l’exine est lisse. Notes: Au travail quotidien on emploie ordinairement un grossissement de 400 á 600 x . Dans ce cas les détails plus fins ne sont pás visibles. En faveur de l’una- nimité parfaite, on présente la photo d’tm grossissement de 600 x d’un autre exemplaire de l’espéce (Pl. fig. 10.). Localités en Hongrie: Oroszlány, Tés, Dudar, Alsópere, Zirc, Eplény, Lókut, Úrkút — dans la partié supérieure de l’étage aptien. Jusqu’á présent je n’ai pás trouvé le genre Costatoperforosporites plus profondément que 10—15 m dans la série aptienne, située au-dessous des calcaires á Requienia. Pár ce fait, il est devenu une forme caractéristique de la partié supérieure de la série d’argiles et de marnes aptiennes en Hongrie. Sa quantité excéde rar ement 5%. Duplexisporites generális n. sp. est une forme bien répandue, elle fut trouvée dans 830/ des échantillons examinées. Elle représente 8 á 10% de l’ensemble des pollens- spores. C’était en deux cas que sa quantité a atteint 25% et une fois elle a remonté mérne jusque á 34%. Cette espéce représente l’une des formes caractéristiques de la série d’argi- les et de marnes aptiennes de la Hongrie. RÖVID KÖZLEMÉNYEK TUFA-„GALACSIN” Dr. ac- PAXTÓ GÁBOR Riolittufáink gyakori szerkezeti jellege a ,, gömbzár vány osság”, vagyis néhány mm átmérőjű gömböcskék megjelenése. A gömböcskék megjelenése fő riolit-(dácit) tufa- szintjeink valamennyiében megfigyelhető. Helyenként közelebbi szintre is jellemző (Borsodi kőszénmedence felső riolittufa felső része, Balogh K.), máshol a tufa szemcse- nagyságával, ill. képződési körülményeivel összefüggő, szabálytalan elterjedésű helyi jelenség. Anyaga a bezáró tufa anyagával azonos, attól legfeljebb egyenletesebb finom szemcsenagyságával tér el, így nem indokolt ,, zárvány ”-nak nevezni, nem idegen test a riolittufában. Nem is utólagos képződmény, s ha anyagában néhol, de nem mindenütt, kovás kötőanyag ki is mutatható, helytelen volna hidrotermális tevékenység nyomait keresni benne (KorimK.: Konkrécióképződés riolittufában, F. K. 81. 332 — 333, 1951). Ilyen 3 — 15 mm átmérőjű gömbök képződése általános jelenség a világ savanyú piroklasztikumaiban, nem szűkölködünk ezek többé-kevésbé részletes leírásában és elnevezésében sem. Szakszótáraink a következő kifejezéseket sorolják fel: akkréciós lapilli, chalazoidit, fosszüis esőcsepp, iszap-gömb (labda), iszap-pellet, tufa-gömb (labda), vulkáni pizolit. Képzése tekintetében ezek közül a pellet a helyes, mert itt nem repülés közben növekvő lapilliről, nem megkövesedett esőcseppről, nem is kémiai üledékekhez kapcsolódó pizolitképződésről van szó. A labda kifejezés, ha általa hólabdára gondolunk, elvben helyes, de méretében nem találó. Leghelyesebb a pellet szó, mely az utolsó év- tizedben főként a porfinomságú ércanyag darabosításával kapcsolatban gyakran használt 1. ábra. Tufagalacsinok a, .felső” riolittufában. Sámsonháza. Fotó: K 1 i n d a L. Pánt 6 G. : Tnfa-,,galacsin” 237 kifejezése a magyar műszaki irodalomnak is (Holló T.-né: Kovasavban gazdag vas- ércek pelletezése. Kand. ért.) A pellet fogalom annál inkább helyesnek látszik a tárgyalt képződményekre, mert a természetben minden valószínűség szerint azonos kísérleti feltételek mellett alakulnak ki a tufagömböcskék, mint a vasér cpelletek. Ezek: egyenletes, finom szemnagyságú 2 . ábra. Kiszabadított tufagalacsinok ugyanonnan. Fotó: K 1 indát- anyag lebegtetése többszáz fokos hőmérsékleten, kevés gőz és kötőanyag (oldott SiO vagy lágyulási hőmérséklet feletti kőzetüveg) jelenlétében és a képződő magok görgetése a finom porban. Ezek a feltételek forró (perzselő) hőmérsékletű vulkáni porfelhőben könnyen elképzelhetők, de természetesen nem teljesen általánosak. A pellet a műszaki szakirodalomba átvett angol szó. Jelentése: golyócska, galacsin. Földtani szaknyelvünk magyarítása ebben az esetben nem feltétlenül szükséges, tehát a „pizolit”, ,,ooid”, „oolit” szavakhoz hasonlóan használhatjuk a p ellet megjelölést is, a fogalmat jelző főnév vagy jelzős alakban (pelletes) a megfelelő tufa ,,pelletit,, kőzetmeg j elöléssel . HÍREK— ISMERTETÉSEK Dr. Bogsch László a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat új elnöke A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat 1962. január 21-i Tisztújító Köz- gyűlése a leköszönő Dr. Dudich Endre elnök helyére a Magyar Földtani Társulat társelnökét Dr. Bogsch László egyetemi tanárt választotta meg. Dr. Papp Ferenc a Magyar Hidrológiai Társaság tiszteleti tagja Dr. Papp Ferenc egyetemi tanárt, a Magyar Földtani Társulat Mérnökgeológiai Szakcsoportjának elnökét a Magyar Hidrológiai Társaság 1962. február 2-i Évzáró- Ülése a Társaság tiszteleti tagjává választotta. Dr. Darnay-Dornyay Béla 75 éves 1962. március 25-én ünnepelte 75. születésnapját dr. Darnay-Dornyay Béla ny. múzeumigazgató, Társulatunk régi tagja. A 75. születésnap a rá jellemző szorgos munkában találta dr. Darnay-Dornyay Bélát, aki régi tapasztalatai és fel- jegyzései mellé újakat is gyűjt, s jelenleg főként ismeretterjesztő munkákban mutatja be hazánk egyes részeinek földtanát; hely- és tudománytörténeti munkásságot fejt ki. Születésnapja alkalmából a jubilánst a Magyar Földtani Társulat elnöksége táviratban köszöntötte. Tudományos minősítések 1961. december 8-án rendezték meg dr. Kiss János tagtársunk ,,A mecseki uránérc ásványos alkata és genezise” c. kandidátusi értekezésének vitáját. Az opponensek véleménye és a kialakult széleskörű vitában való helytállása alapján a kiküldött Bíráló Bizottság dr. Kiss János számára kérte a kandidátusi fokozat megadását. Az érte- kezés opponensei dr. Vendel Miklós akadémikus és dr. J a n t s k y Béla a föld- és ásványtani tudományok kandidátusa voltak. 1962. március 12-én rendezték meg dr. Sólyom Ferenc választmányi tag ,,A tatabányai bamakőszénmedence földtani felépítése és fejlődésének története” c. kandidátusi értekezésének nvüvános vitáját. Az opponensek véleménye s a kialakult vita eredményessége alapján a kiküldött Bíráló Bizottság dr. Sólyom Ferenc be- nyújtott értekezését megvédettnek nyüvánította, s a kandidátusi fokozat odaítélése érdekében javaslatot terjesztett a Tudományos Minősítő Bizottság elé. Az értekezés opponensei dr. Vitális Sándor, a föld- és ásványtani tudományok doktora és dr. F ü 1 ö p József, a föld- és ásványtani tudományok kandidátusa voltak Külföldi utak A Földtani Közlöny 91. köt. 4. füzetében hírt adtunk arról, hogy a Kárpát — Balkáni Egyesülés V. ülésszakán, Bukarestben dr. Szádeczky-Kardoss Elemér tiszteleti tag vezetésével magyar geológus küldöttség vett részt. Az ott felsoroltakon kívül azonban, a Nehézipari Minisztérium kiküldötteiként, még Böcker Tivadar, Cseh-Németh József, Szabó Elemér és V i r á g h Károly tagtársaink is részt vettek az 1961. szeptember 4 — 9 között megrendezett ülésszakon és kirándulásain. Szaukov Alekszandr kitüntetése S z a u k o v Alekszandr szovjet egyetemi tanár, a geokémia nemzetközi ki- válósága a Magyar Távirati Iroda 1962. március 2-i jelentése szerint megkapta a Comwalli Aranyérmet s ugyanakkor a Brit Királyi Geológiai Társaság tiszteleti tagjává választotta. Hírek, ismertetések 239 P i c e a r d professzor halála A Magyar Távirati Iroda 1962. március 25-i, párisi jelentése alapján közöljük, hogy P i c c a r d Auguste professzor, a világhírű mélytenger- és sztratoszférakutató 1962. március 25-én hajnalban, 78 éves korában, Lausanne-ban, szívroham következ- tében elhúnyt. P i c c a r d professzor 1931-ben több mint 15 ezer, 1932-ben 16 200 méter magasságba emelkedett léggömbjével. Mélytengeri kutatásai során 1953. szeptem- ber 30-án az általa tervezett búvárgömbbel, a Bathvscaph-fal 3150 méter mélységbe szállt le. A külső öv magassági és mélységi szélsőségeit egyaránt megjárt kiváló tudós az észlelés, a megfigyelés közvetlen, maga teremtette lehetőségeit kihasználva értékes megismerésekkel, felfedezésekkel gazdagította a tudományt. Dr. Szafer W. előadása a Magyar Tudományos Akadémián . Dr. Szafer Wladyslav, a Lengyel Tudományos Akadémia alelnöke, az 1961. évi INQUA Kongresszus elnöke 1962. február 12-én ,,Az európai neogén paleobotanikai problémáiról” címen előadást tartott a Magyar Tudományos Akadémián. A nagy érdek - tlődéssel kísért előadást követő vitában geológus részről dr. h. c. Vadász Elemér akadémikus és dr. Kretzoi Miklós, a föld- és ásványtani tudományok doktora vett részt. Az előadóülést a Magyar Tudományos Akadémia Biológiai Csoportja rendezte. Dr. S o ó Rezső akadémikus elnökölt. A Magyar Állami Földtani Intézet 1962. évi Beszámoló Ülései A M. All. Földtani Intézet a magyar földtani kutatás kilenc évtizedes, nagymúltú intézménye 1962. februárjában Beszámoló Ülésszak keretén belül mutatta be munkássága eredményeit. A Beszámoló Ülésszak 1962. február 6-án F ü 1 ö p József igazgató bevezető előadásával nyílt meg, s 10 előadóülés kereken 70 előadásában adott számot az elmúlt évek eredményeiről. A Beszámoló Ülésszakon elhangzott előadások : Február 6. Elnök: Fülöp József Fülöp József: Megnyitó előadás M ecsek- hegység Heténvi Rudolf : A Mecsek-hegység részletes-földtani vizsgálata Szénás György (M. Áll. Eötvös L. Geofizikai Int.): A mecseki reflexiós-refrak- ciós mérések ÍNagy Elemér: A Mecsek-hegység verfeni képződményei B árdossy György — Noskené Fazekas Gabriella : A Pécs környéki kőszénösszlet üledékkőzettani vizsgálata P a á 1 Árpádné : A Pécs környéki erősen szénült kőszén vizsgálati lehetőségei Bárdossy György : A pécsi kőszén röntgendiffraktométeres vizsgálata Nagy István Zoltán : A mecseki alsóliász kőszéntelepes összlet malakológiai vizsgálata Nagy István: A Zengővárkonynál feltárt maim rétegösszlet vizsgálata Hámor Géza: A K-i Mecsek miocén képződményei Ravaszné Baranyai Lívia — Nagyné Melles Margit : A D-i Mecsek riolittufa szintjeinek vizsgálata Nagy Lászlóné : A mecseki miocén palynológiai vizsgálata Báldiné Beke Mária : Coccolithophorida vizsgálatok a mecseki miocénben Koreczné Laky Ilona: A K-i Mecsek miocén Foraminifera-faunájának vizsgálata B a r t h a Ferenc : A mecseki pannóniai képződmények biosztratigráfiai értékelése Az előadások nyomán kialakult vitában Vadász E., Kertai Gy., Balogh K., Sós Z., BónaJ., Kókay J., Strausz L., Varga Gy., Knauei J., J ám- bor Á., Kuruczné Sidó M. és Fülöp J. vett részt. Résztvevők száma: 122 240 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 2. füzet Február 8 : Bakony-hegység Elnök: Fülöp József N o s z ky Jenő: az É;i Bakony összefoglaló földtani vizsgálata Szalay Tibor (M. Áll. Eötvös E. Geofizikai Int.): A dunántúli mezozoikum geofizikai vizsgálata V é g h Sándor: A Szentgál 7. fúrás felsőtriász rétegsora N o s z k y Jenő: Az Aspidocerasok rendszertana és a fajleírások kritikája Horváthné Deák Margit: A munieriás agyagmárga palynológiai vizsgálata Méhes Kálmán: Magyarország krétaidőszaki Orbitolinái Góczán Ferenc: A bakonyi felsőkréta palynológiai standardja Benkőné Czabalay Eenke : A sümegi felsőkréta malakológiai vizsgálata Kopek Gábor: A D-i és az É-i Bakony eocén képződményeinek kapcsolata Az előadások nyomán kialakult vitában Balogh K., Kovács E., Jaskó S., Kopek G., Dubay E. és Fülöp J. vett részt. Résztvevők száma: 108 Február 10 : Mátra-hegység Elnök: Fülöp József Vidacs Aladár: A Mátra-hegység részletes ércföldtani vizsgálata Szilárd József (M. Áll. Eötvös E. Geofizikai Int.) : A Mátra geofizikai kutatásai Varga Gyula: A Középső- és Keleti-Mátra kőzetteléreinek vizsgálata Vargáné Máthé Klára: A Gyöngy össolymos környéki kovásodott kőzetek eredetéről Csillagné Teplánszky Erika: Mátraháza és Mátrafüred környékének földtani vizsgálata Az előadások nyomán kialakult vitában Szádeczky-Kardoss E., Sztrókay K., Jantsky B., Stegena E., Erdélyi J., Morvái G., Sza- lay T., Kovács E. és Fülöp J. vett részt. Résztvevők száma: 112 Február 13 : Dorogi - medence Elnök: K o n d a József Gidai Eászló: A Doroghmedence részletes földtani vizsgálata P o s g a y Károly (M. Áll. Eötvös E. Geofizikai Int.) : Geofizikai vizsgálatok a Dorogi — Esztergomi-medencében Nagy Géza: A Dorogi-medence K-i peremének hegységszerkezeti problémái KrivánnéHutter Erika: A Dorogi-medence eocén-oligocén képződményei- nek palynológiai vizsgálata Vitálisné Zilahy Eidia: Operculina jellegű paleogén foraminif éráink Kecskemétiné Körmendy Anna: Az ótokodi külfejtés eocén molluszka- faunája Sárköziné Farkas Erzsébet : A Dorogi-medence eocén képződményeinek üledékkőzettani vizsgálata S i p o s s Zoltán: A Dorogi-medence oligocén képződményeinek kifejlődési típusai Nagyné Gellay Ágnes: A Dorogi-medence oligocén képződményeinek Foraminif érái Csánk Elemérné: A Piliscsév 4. perspektivikus fúrás oligocén képződményeinek üledékkőzettani vizsgálata Iharosné Eaczó Ilona: A Dorogi-medence oligocén kőszéntelepeinek szén- kőzettani vizsgálata Marczis József: A Dorogi-medence pleisztocén képződményeinek típusai Bárt ha Ferenc: A Dorogi-medence pleisztocénkori molluszka-faunája Az előadások nyomán kialakult vitában V é g h S.-né, MajzonE., Kecske- méti T., Vadász E., SenesJ., Hegedűs Gy., Szűcs S., Nagy G., Kozma K., Soós E. és Konda J. vett részt. Résztvevők száma: 137. Február 15 : Tokaji-hegység Elnök: Konda József Pantó Gábor: A Tokaji-hegység földtani vizsgálata Szabadvári Eászló (M. Áll. Eötvös E. Geofizikai Int.): Geoelektromos ellenállásmérések a Tokaji-hegységben Hírek, ismertetések 241 Perlaki Elvira: A horzsakő szöveti jellege és genetikája Gyarmati Pál: A Tokaji-hegység déli részének andezitfajtái Molnár József: A Tokaji-hegység déli részének szerkezeti felépítése Frits József: A végardói termális vonal Hajós Márta — Pálfalvy István: A Tokaji-hegység harmadidőszaki mikro- és makroflórája Az előadások nyomán kialakult vitában Szádeczky-Kar doss E., Varjú Gy., V i d a c s A., Lengyel E. és Ronda J. vett részt. Résztvevők száma: 105 Február iy : Negyedkori képződmények Elnök: Ronda József Rónai András: A síkvidékek földtani vizsgálatának jelentősége F r a n y ó Frigyes: A futóhomok és a lösz települési viszonyai a Duna— Tisza köze középső részén Rónai András : A dunántúli és alföldi negyedkori képződmények érintkezése Paks és Szekszárd között M o 1 d v a y Loránd: A Mecsek-hegység negyedkori képződményeinek földtani viszonyai Az előadások nyomán kialakult vitában Molnár J., Szabó P. Z., Bartha F. és R o n d a J. vettek részt. Résztvevők száma: 113 Február 20 : Vízföldtan Elnök: Ronda József Schmidt Eligius Róbert: Magyarország negyedkori törmelékkúpjai és jelen- tőségük az öntözés szempontjából Sebestyén Rároly (M. Áll. Eötvös L. Geofizikai Int.) : A M. Áll. Geofizikai Intézet vízkutatást célzó geoelektromos méréseiről E r h a r d t György — Láng Gábor: A csőkutas öntözés lehetőségei Békés és Csongrád megyében Fodor Tamásné : Csőkutas öntözés kismélységű kutakból Pest megyében O z o r a y György: A Nyírség kismélységű rétegvizeinek hasznosítási lehetőségei Az előadások nyomán kialakult vitában Horusitzky F., Molnár J., Alföldi L-, Rónai A. és Ronda J. vett részt. Résztvevők száma: 116 Február 22 : Adattár — Múzeum — Könyvtár Elnök: Fülöp József Szebényi Lajos: A M. Áll. Földtani Intézet Adattára R a p 1 a y Imréné: A M. Áll. Földtani Intézet Rönyvtára Tasnádi-Rubacska András: A M. Áll. Földtani Intézet Múzeuma B o d a Jenő: A M. Áll. Földtani Intézet típusgyűjteménye Tasnádi-Rubacska András: Ipolytarnóc Szörényi Erzsébet : Solymári eocén Echinoideák Horváth Anna: Rréta időszaki Brachiopodák vizsgálata Zalányi Béla: A Bükk-hegység paleozóos Ostracodái Az előadások nyomán kialakult vitában Horusitzky F., Balogh R., Vadász E., Bereczky L. és Fülöp J. vett részt. Résztvevők száma: 103 Február 24 : Földtani térképszerkesztés Elnök: Ronda József Szentes Ferenc : Magyarország áttekintő földtani térképsorozatainak új kiadása Rónai András: A síkvidékek áttekintő földtani térképeinek összeállítása Alföldi László: A 200 ooo-es gazdaságföldtani térképek szerkesztése Rónai András: Az Alföld talajvíztérképe Az előadások nyomán kialakult vitában B aloghR., Hetény iR., Miháltz I., F ö 1 d v á r i A., Páter J., Ubell R., Stef anovits P. és Ronda J. vett részt. Résztvevők száma: 110 & Földtani Közlöny 242 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 2. füzet Február 2j : Laboratóriumok Elnök: K o n d a József Bárdossv György — Csajághy Gábor: A magyarországi mezozóos kép- ződmények geokémiai vizsgálata Csaj ághy Gábor: A vegyi laboratórium 1961. évi működése Földváriné Vogl Mária : Agyagásványok dielektromos vizsgálata Nemesné Varga Sarolta — Cz. Székely Ágnes: A karbonátos kőzetek agyagásványainak dúsítása az agyagásványszerkezet eíroncsolása nélkül RappnéSík Stefánia — FöldvárinéVogl Mária: Talajvizek rendszeres nyomelemvizsgálata Tolnay Vera: A kőzet elemzés néhány problémájáról Az előadások nyomán kialakult vitában Szádeczky-Kardoss E. és S z é k y n é F u x V. vett részt. A M. Áll. Földtani Intézet 1962. évi Beszámoló Ülésszaka ezzel végétért. Zárszót mondtak: Vadász Elemér, B a r t k ó Lajos és F ü 1 ö p József. Résztvevők száma: 108. A Budapesti Nemzetközi Mezozóos Konferencia előadásai. A Magyar Állami Földtani Intézet Évkönyve, XLIX. kötet. 1 — 4. füzetek, 1—988. oldal. A Budapesten 1959. szeptember 15 és 23 között megtartott Mezozóos Konferencia előadásait tartalmazza a tekintélyes, szép kiállítású, bár a beígérthez képest jelentősen megkésett kötet négy vaskos füzete. A konferencia záróközleménye szerint a 69 be- küldött előadásból 65 hangzott el a 11 országból összesereglett 240 geológus előtt. A mezo- zóos Tethys európai részére vonatkozó tanulmányok átfogták az e területeken végzett kutatások minden ágát, egyidejűleg új együttműködési forma jött létre az európai mediterrán mezozoikum kutatásának átgondolt tervek szerinti egységes mederbe tere- lésére, átfogó célok megvalósításának távlataival. A bevezetőktől eltekintve a kötet 73 tanulmányt közöl, a következő csoporto- sításban: 1 . füzet: F ü 1 ö p J. : A Magyar Állami Földtani Intézet kilenc évtizede; Vadász E.: A magyarországi mezozoikum alapvető kérdései; M a li e 1, M. : A Központi-Kárpátok mezozoikumának új felosztása és földtörténeti fejlődése; V j a 1 o v, O. Sz.: A Szovjet- Káráptok mezozoikuma; Kaptarenko-Csernouszova, O. K.: A mezo- zoikum rétegtana Ukrajna táblás területein; Patrulius, D.: A Keleti-Kárpátok kristályos alaphegységén települő mezozóos képződmények; Codarcea, A. — Rai- 1 e a n u, G. : A Déli-Kárpátok mezozoikuma; Murgeanu, G. — Patrulius, D. : A Román-Kárpátok és előterük mozozóos képződményei; Patrulius, D.: A Moesiai Masszívum mezozoikuma a Román Síkság, Közép- és Dél-Dobrudzsa területén; Pet- kovic, K. V — Markovié, B. — Veselinovic, D. — And j elko vic, M. — P e j o vic, D. — Pasié, M. : Jugoszlávia mezozoikuma; D-e sió, A.: Az olasz- országi mezozoikum; K ü p p e r, H. . Magyarország, Szlovákia és Ausztria mezozoiku- mának néhány problémájáról; Bachmayer, F.: Az Alsó- Ausztriai szirtek (Wasch- bergi öv) mezozoikuma; Kölbel, H.: A mezozoikum ősföldrajza az NDK síkvidéki területén a szomszédos vidékek figyelembevételével; Wienholz, R.: A mezozóos üledékképződés néhány sajátosságáról ÉK-Németországban; Krutzsch, W. : A németországi mezozoikum spórarétegtanának helyzete; Szörényi E.: Magyarországi mezozóos Echinodermaták 2. füzet: Triász: Horusitzky F.: Magyarország triász képződményei a nagyszerkezet tükrében; Balogh K.: Az észak-magyarországi mezozoikum; V é g h - n é X. E. — OraveczJ.: A gerecse- és vérteshegységi felsőtriász dolomit- és mészkő- összlet; Nagy E.: A mecseki triász áttekintése; Góczán F.: A dunántúli és az alpi triász csigafaunák rétegtani értékelése; F u s á n, O.: A Nyugati-Kárpátok újpaleozoiku- mának fejlődéstörténete; S z 1 a v i n, V. I.: Az alsó- és felső-triász tagolásának általános problémái az alpi geoszinklinális területén; R a m o v s, A.: A triász kifejlődése Szlové- niában (ÉNy-Jugoszláviában) a legújabb kutatások eredményei szerint; Leonardi, P : A trentinói Fieinme völgy egyes werfeni faunáinak statisztikai-iiledéktani vizsgálata: R i c o u r, J. : A Párisi-Medence triászának rétegtana; Hoppé, W. : A németországi alsó és középső tarka homokkő ciklusos tagolódása; Senkowiczowa, H. : A lengyel- országi tengeri triász üledékek alpi faunája; Jura : Noszky J.: Magyarország júra képződményei; G é c z y B.: A bakonyesernyei Tűzkő vesárok júra rétegsora; V i g h G.: A Gerecsehegység nyugati felének földtani vázlata; Vigh G.: A gerecsei júra üledékek f ácieskérdései ; Szabói.: A tatai mezozóos Hírek , ismertetések 243 rög júra kifejlődései; Nagy I. Z.: Mecseki liászkori növénymaradványok; Kaszap A. : Bath-kallovi rétegek a Villányi-hegységben; Szazonov, N. T. : A Szovjetunió euró- pai része (Orosz-tábla) júra üledékeinek rétgetana; Raileanu, G.: Általános megálla- pítások a Román-Kárpátok j úr áj áról, különös tekintettel néhány rétegtani határra; Andjelkovic, M. Z. : Jugoszlávia fosszilis Tintinnidái; Callomon, J. H.: Pár- huzamok az európai és sarkvidéki középső-júra között; 3. füzet. Kréta : P ü 1 ö p J. : Magyarország kréta időszaki képződményei; Benkő- né C. L.: Magyarország kréta időszaki csigái; Ma j zon L.: A magyarországi globo- truncanás üledékek; Góczán F.: A Déli-Bakony szenon képződményeinek palynoló- giája; H. Deák M.: A Bakonyhegység apti képződményeinek és bauxittelepeinek palynológiai vizsgálata ; S i d ó M.: A Vékényi-völgy felső-kréta rétegeinek mikro- paleontológiai vizsgálata; Erisztavi, M. Sz. — H a 1 i 1 o v, A. G. : A Kaukázus alsó-krétájának rétegtani tagolása; Kacsarava, I.: A Kaukázus, a Balkán-hegység és a Kárpátok dániai emelete és paleocénje; Kalugin, K.I.: A Kopet-Dag felső-kréta üledékeinek rétegtani beosztása; Ilié, M.: Kréta időszaki képződmények az Erdélyi Érchegységben; Gheorghiu, C.: Kréta időszaki képződmények rétegtani helyzete a Maros-szorosban (Dél-Apuseni hegység) ; Xedela-Devidé, D.: Horvátország krétakori képződményei a legújabb kutatások tükrében; Pozaryski, W. : A dán— lengyel geoszinklinális mezozoikuma; Liszkowa, J.: A Lengyel-Kárpátok szub- sziléziai sorozatába tartozó kréta rétegek beosztása mikrofauna alapján; S 1 a c z k a, A. : A Lengyel-Kárpátok DK-i részének kréta képződményei; Sieverts-Doreck, H.: Neokom Crinoideák a Bakony hegységből; Hegységszerkezet-magmatizmus /Szentes F.: A magyarországi mezozóos kéreg- mozgások; Schmidt E. R.: Geomechanikai szempontok a magyar mezozóos krato- szinklinálisok kialakulásához és főbb hegységszerkezeti vonásaik értelmezéséhez; W e i n Gy. : A szerkezetalakulás mozzanatai és jellegei a Keleti-Mecsekben; S z 1 a v i n, V. I.: A közbenső tömegek problémája az alpi geoszinklinális területén; Ilié, M.: Tek- tonaikai jelenségek az Apuseni-hegvségben ; Pantó G.: Mezozóos magmatizmus Magyarországon; 4. füzet. Gazdaságföldtan: Barnabás K.: A magyarországi kréta bauxit- előfordulások rétegtani helyzete; Bárdossv Gy.: A magyar bauxit összetételének és keletkezésének kérdései; Bárdossv Gy.: Adatok a cserszegtomaji kaolinites tűz- állóagyag telepek ismeretéhez; K e r t a i Gy.: A mezozoikum kőolaj földtani jelentősége; Láda A.: A Mecsek hegységi liász kőszén komplex vizsgálata és telepazonosítása; Láda Á. — Nagy E.: Rétegazonosítás a pécs-vasasi kőszénvonulatban Phyllopoda fajok alapján; P a á 1 Á.-né: Az ajkai kréta kőszéntelepek kőszénkőzettani vizsgálatának eredményei; Mészáros M.: A perkupái gipsz- anhidritelőfordulás földtani viszonyai; Szabóné Drubina M.: A bakonyi liász mangántelepek; B eneszlavszkij, Sz. I. : A Szovjetunió mező- és kainozóos bauxit jának eredete és keletkezési körülményei; B r o d, I. O.: Az Azov-Kubáni és Középső-Káspi medence mezozoikumának kőolaj - 4s földgáztartalma. Nagy öröm, hogy az előadásokban foglalt óriási, korszerű ismeretanyagot geológus társadalmunk első kézből kaphatta szóban, és kapja most írásban is. Nem kevésbé nagy öröm, hogy a rendkívül széles területen gyűjtött adatok és összesítések ilyen bősége köze- líthető meg magyar nyelven. Éppen ezért kár, hogy a szerkesztés már a címeknél nem tudott megegyezésre jutni a földtani időegységek szóhasználatában: D e v i d e tanul- mánya krétaion képződményekről szól. Bár irodalmunkban nem feltűnő, mégis hiányolt a színes szelvény- és térképnyomás, ami ebben a reprezentatív kiadványban különösen helyénvaló lett volna A konferencián elhangzott közléseknek a világirodalomba való bevezetését szolgálja a kötetnek egy párhuzamosan megjelent változata, amely a tanulmányokat valamelyik világnyelven tartalmazza. Kaszap A. George Claus — Bartholomew Nagy: A microbiological examination of somé carbonaceous chondrites (Néhány széntartalmú kondrit mikrobiológiai vizsgálata) , Natúré, vol. 192. No. 4803., Nov. 18. 1961. pp. 594 — 596. A két, Magyarországról elszármazott szerzőnek ez a nagyjelentőségű, előzetes tanulmánya széntartalmú kondritokban talált fosszilizált alsóbbrendű élőlényeket ismer- tet, ebben a vonatkozásban a világon elsőként. A bevezetésből kitűnik, hogy a világon ismert 19 széntartalmú kondriton sokféle vegyvizsgálatot végeztek az utóbbi 130 évben, amelyek alapján a legmesszebb vezető következtetést a tömegspektrométeres vizsgálatok- ból lehetett levonni: biogén szénhidrogének keverékére emlékeztető jellegek tapasztal- 244 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 2. füzet hatók. A szerzők eredményei zömmel a Dél-Franciaországban 1864-ben hullott Orgueil és a Közép- Afrikában 1938-ban hullott Ivuna lelőhelyű meteoritokból származnak. Az előbbin végezték el különben az említett tömegspektrométeres vizsgálatot is, ami a jelen tanulmány szerzői egyikének társszerzősége folytán feltehetően a behatóbb vizsgálatok ösztönzője lehetett. Az említett két meteoritban a vizsgálatok során minden ismert ásványformától különböző testecskékre bukkantak, amelyek bizonyos földi, vízben élő algafajtákhoz hasonlóak, anélkül, hogy ezek bármelyikével azonosíthatók lennének. A testecskék polarizált fényben kettőstörést nem mutattak, ellenben ultraviola fényben sárga színnel fluoreszkáltak. A kétségkívül földi eredetű szennyeződéseket a szerzők félreérthetetlenül megkülönböztették ezektől az ismeretlen maradványoktól. A testecskéknek — amelyeket a szerzők „szervezett elemeknek” neveznek — öt típusát különböztették meg. 1. Kisebb (4 — 10 /jl), kör alakú, áteső fényben sárgászöld, néha díszített formák; 2. Az előbbinél nagyobb (8 — 30 p), tüskékkel és más függelékekkel (0,5 — 2 fJL), valamint barázdával díszített alakok; 3. Pajzsalakú, függelékek nélküli díszített testecskék (15 7*); 4. Hengeres, finoman tagolt felszínű képletek (hosszúság 20 /u); 5. Hat- szögű, 10—12 lapú test, csőszerű függelékkel, széles övező udvarral és 3 vakuolaszerű zárvánnyal. Külön érdeklődésre tarthat számot az a fényképpel is illusztrált megfigyelés, amely a sejtosztódás folyamatát — bár fosszilisan — in statu nascendi rögzíti, annak kevéssé előrehaladott állapotában. A tanulmány szerint a Földön élő algákkal való összehasonlítás alapján e parány fossziliák a Dinoflagelláták és Chrysomonadok csoportjainak olyan alakjaira hasonlítanak leginkább, amelyek tengerben vagy tavakban élnek és a talajokban nem fordulnak elő, továbbá amelyek kedvezőtlen viszonyok, pl. kiszáradás esetén cystát fejlesztnek. Kizárt tehát, hogy ezek a lények a Földre érkezés után kerültek volna a meteoritokba, amit alá- támaszt az Orgueil és ívuna egymástól igen eltérő éghajlatú — és növényzetű — földre- érkezési helye és a hullások időpontja között eltelt 74 esztendő, továbbá az, hogy mindkét meteorit csak néhány órán át maradt a lehullás után a szabadban. Az ezen néhány óra és a hosszas múzeumi, száraz helyen történt tárolás alatt felvett szennyezések félreért- hetetlenül elkülöníthetők voltak, ugyanakkor az említett testecskéknek a hasonlóság keresésén túlmenő azonosítása valamely földi lénnyel nem volt lehetséges. Mindezek alapján a szerzők azt a következtetést vonják le, hogy a megfigyelt lények a meteoritban „bennszülöttnek” tekintendők és hogy életkörülményeikhez nélkülözhetetlen volt a víz. Némileg hasonló alakokat figyeltek meg az Oroszországban 1889-ben hullott Mighei és az Egyesült Államokban 1950-ben hullott Murray elnevezésű széntartalmú kondritokban. Ezeknél azonban a szerkezet hiánya eleve kizárta az azonosítást az Orgu- eilből és Ivunából származó maradványokkal. A fenti típusba sorolt szerves maradványok száma az Orgueil 2 mintájában 1650, illetve 1700, az Ivunában 1680 volt milligrammon- ként. Ezzel szemben a földi eredetű szennyeződések száma ugyanebben a sorrendben 35 illetve 41, valamint 38 volt. A tanulmányt a talált maradványok öt fényképe és egy rajza egészíti ki, és ellenőr- ző véleményezésre felkért számos kiváló biológus, biokémikus nevét sorolják fel a szerzők. A mennyiben a még folyamatban levő további vizsgálatok megerősítik és kiegészí- tik ezeket a megállapításokat, úgy jelentős mértékben előbbre jutunk az életkeletkezés, a szervetlen elemekből szervessé alakulás kérdésében, s annak igazolásával a világ- egyetemben Földön kívüli, más csillagzaton levő szerves élet lehetőségében. Az egykori „kristályélet” valóságával. Kaszap A. D o n z e, P. : Les couches de passage du Jurassique au Crétacé dans le Jura fran^ais et sur les pourtours de la „főssé vocontienne”. (Jura— kréta átmeneti rétegek a Francia Júrában és a „vokonszi árok” környékén.) Travaux du Laboratoire de Géologie de la Faculté des Sciences de Lyon, Nouv. Sér. 3. pp. 1 — 221. 1958. A hazánkban jelenleg folyó vizsgálatokhoz nagyon jól felhasználható munka rész- letes áttekintést ad az északi szubalpi masszívumok és Berrias (Ardéche) környékének júra — kréta átmeneti rétegeiről, külön tárgyalván a pelágikus és neritikus fáciesek övét. Sorra veszi a júrahegységi és szubalpi purbecki fáciesek egymásba való átmeneteit 12 el- különített fáciesöv és az egyes területek szerint. A szelvényekkel gazdagon illusztrált tanulmány a továbbiakban megadja a Francia Jura purbeck rétegeinek Octracodákra alapozott rétegtanát, valamint az angliai és északnyugat-németországi purbeck össze- hasonlításával rámutat a júra— kréta határ megállapításának eltéréseire a két országban. A júra és kréta határos üledékei provencei és tengeri-alpokbeli öveinek sorravétele után külön részt szentel a szerző a mikroflóra és mikrofauna bemutatásának. Sorraveszi az Hírek, ismertetések 245 átmeneti rétegösszletben gyakori Charophyta, Dasycladacea és Chlorophycea maradványo- kat, köztük a tengeri purbeckből és berriaszi alemeletből kikerült Munieria baconica D e e c k e fajt. Foraminifera, Tintinnida és Pteropoda alakok mellett említés történik az egyes titon szintekben tömegesen található pelagikus Saccocoma ízekről, tévesen még Eothrix alpina L. néven. K a s z a p Erdtman, G. — Berglund, B. — Praglowski, J.: An introduction to a scandi- navian pollen flóra. (Bevezetés a skandináviai pollenflórába) Grana Palynologica, vol. 2. (3), p. 3 — 92, pls. 74. Stockholm 1961. A háromszerzős munka a skandináviai spóra, ill. pollenflóra leírásával és ábrázo- lásával foglalkozik, mintegy 10 000 preparátum alapján. A bevezető terminológiai feje- zetet Erdtman írta, minden egyes fogalmat példával ellátva. A terminológiai kifeje- zések szinonimáit függelékben adja. Az Angiospermae pollenek leírása Berglund munkája, családok szerint és abc sorrendben tárgyalva. Hasonló módon tárgyalja a Gymnospermae és Pteridophyta polleneket, ill. spórákat a harmadik társszerző, Praglowski. Ezután a családok rövid leírása következik. Az irodalom felsorolása után index teszi könnyen kezelhetővé a munkát. Szerzők a skandináviai spóra, ill. pollen flórát 103 család 233 fajának leírásával, 74 táblába szedett művészi szépségű fényképen mutatják be. Az egyes alakokat a jellemző bélyegeket jól kifejező, rövid, tömör, etimológiailag kifogástalan terminus technikusokkal illetik. Ezek lehetővé teszik a legkülönbözőbb rendszertani csoportokba tartozó sporo- morfák egységes, szabatos, világos leírását, az eltérések illusztrálását. Szerzők a munka egyik fő érdeméül említhető tömör fajleírásokat nemcsak művészileg tökéletes, hanem a leírások alapjául szolgáló jellegzetes struktúraelemeket jól felismerhető fényképekkel is igazolják. Krivánné F a r i n a c c i, A.: Le inicrobiofacies giurassiche dei Monti Martam (Umbria). (Az umbriai Monti Mártani júra mikrobiof áciesei) . Univ. degli Studi di Roma, Ist. di Geo- lógia e Paleontologia. 1958 — 59. A VIII. N. 41. pp. 1 — 60. Roma, 1959. A dolgozatban leírt mikrobiof ácies vizsgálatok súlypontja a liászra jut, a vékony- csiszolatokban talált különféle csoportokhoz tartozó maradványok rétegtani értékelésével. A nálunk eddig csak szórványosan végzett mikrof ácies vizsgálatokhoz jól felhasználható dolgozat a vékonycsiszolati kép korszerű értékelésével, meghatározott Foraminiferák kitűnő ábráival, sőt új Foraminiferák (2 faj) leírásával tűnik ki. A középsőliászból a szerző ,, forma ovale” megjelöléssel kielégítően ábrázolt, bizonytalan rendszertani hely- zetű alakot ír le, és ugyaninnen kalcitosodott Radiolariákat említ. A jóval kevésbé részletesen vizsgált dogger— maim összlet mikrof ácieseinek leírásában feltűnő, hogy az egyébként széleskörű irodalmat felsorolt szerző nem ismeri Verniory tanulmányait, amelyek a tárgyalt , , Lombardia ’ ’-kérdésben megalapozott döntést hoztak. Farinacci, A. — Sírna, G.: Livelli e Saccocoma nel Maim dell’Umbria e della Sicilia. (Maim saccocomás szintek Umbriában és Szicíliában.) Bolletino della Societa Geologica Italiana, vol. EXXXIX, fasc. 3. pp. 1—23. 1959. A vizsgálatok részben a fenti dolgozatban tárgyalt umbriai Monti Martam, részben a szicíliai Messina tartományban fekvő Monti Nebrodi maim rétegeinek Saccocoma-szint- jeivel foglalkoznak. A titonnal záruló saccocomás mikrof ácies az utóbbi helyen már a kal- lóvi emeletben, míg Umbriában az alsómalm magasabb részén jelentkezik Foraminiferák, Radiolariák, szivacs spiculák, Ostracodák, Holothuria scleritek, Echinoidea vázelemek, Ammonites embriók és Aptychusok társaságában. A szerzők Verniory „Lombardia” vizsgálatait továbbvezetve márgás rétegekből kiiszapolt vázelemek között a Saccocoma plankton krinoidea több vázrészét tudták megkülönböztetni. Kauter, K. : Hundert Jahre „Antiklinaltheorie” (Száz éves az „antiklinális-elmé- let”). Zeitschrift fúr Angewandte Geologie. n. füzet, 580 old. 1961. Szerző közleménye szerint 1961 augusztusában ünnepelte az „egyik legerdménye- sebb elmélet” 100 éves jubileumát. 1861 -ben állapította meg Sterry-Hunt kanadai területen az összefüggést a kőolajtelep jelenléte és az antiklinális szerkezetek között. 246 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 2. füzet Tele csaknem egy időben (1885 !*) Oldham Bourmában és Andrews az Egyesült Államokban hasonló megfigyeléseket végzett”. Ezzel azonban nem érthetünk egyet, mert G. Lalicker (Principles of Petroleum Geology, New York, 1949. m. old.) történeti visszapillantása szerint W. Logan 1842-ben Kanadában ésH. D. Rogers 1860-ban Glasgowban már közölte ezt az elmé- letet. T. Sterry-Hunt tehát már ezek után szállt síkra az elmélet érvény re juttatása mellett. Az azonban kétségtelenül igaz, hogy az addigi elméletek primitív tapasztalati felismerések voltak, amelyeket egyes kutatók igyekeztek általánosítani, s ez igen nagy hibákra és gyakorlati eredménytelenségekre vezetett. Először is a rétegtani helyzetet tekintették egyedül üdvözítő kutatási alapnak, egy másik elmélet szerint pedig az ismert kőolaj előfordulások mélységét. Az antiklinális elméletet mégis nagy ellenállás fogadta, és elkeseredett elméleti harcok dúltak körülötte. Szembe állították vele a ,,belt-teóriát”, a kőolaj régi partvonalakhoz kötött megjelenésének elméletét — amely utóbbi ma a réteg- tani, fácies és litológiai csapda fogalmaiban újult meg — , és különösen Németországban a kőolaj kősódiapirekhez kötöttségének elképzelését. Végül is a Kárpát-geológusok (Mrazec, Paul,Tietze)ésa Kaukázus-geológusok (A bic h, Konsin, Thomp- son) vitték diadalra az antiklinális elméletet úgy annyira, hogy legelkeseredettebb ame- rikai ellenzőinek is meg kellett hátrálniok. Ma az antiklinális-telepek csak egy típusát képviselik a kőolajtelepeknek. A hozzájuk kapcsolódó elmélet azonban a legrégibb ma is élő elképzelése a kőolaj földtannak, amelyet régen és most a legnagyobb eredményesség dicsősége övez. V é g h n é Petrascheck, W. E.: Lagerstáttenlehre. Wien, 1961. Második, átdolgozott kiadás. A könyv először csaknem 10 évvel ezelőtt jelent meg. Tankönyv, amelyet főiskolá- sok számára írtak. Igen kitűnő rövid foglalata a teleptannak, amely alkalmassá teszi kézikönyvként való használatra is. Á könyv felét teszi ki az ércteleptani rész, amely három fő fejezetre oszlik: 1. Álta- lános érctelepképződés, 2. Az egyes fémek telepei, 3. Érctelepek kutatása és szakvéle- ményezése. A könyv másik felét a nemércek teleptana teszi ki. Rövid fejezetet szentel az ipari ásványok, kőzetek és földekre, majd egy fejezet a sókőzetek, egy következő a kőszén, egy pedig a kőolaj teleptanával foglalkozik. A teleptani példák főként Németország, az Alpok, Közép-Európa és Észak- Amerika ismert telepei, de szerepelnek Dél- és Kelet-európai példák is. Sajnos a néhány magyar hivatkozás között bővebben tárgyalt és illusztrált gánti bauxitteleppel kapcsolatban nem veszi tekintetbe az újabb megállapításokat, s az eocén fedő „Puszta-formáció” elnevezése -nemcsak hibás, de elavult is a forna-pusztai rétegekre való utalásában. Hasonló a helyzet a Dunántúl budafa-pusztai kőolaj tartalmú sorozatának ismertetésénél is. A jónevű Springer kiadónak nem válik díszére a szöveg sok sajtóhibája sem. Fenti hibák nem érintik a könyv lényegét és tartalmi értékét. Csak figyelmeztetnek, hogy kellő kritikával forgassuk ennek az egyébként jó áttekintést nyújtó összefoglalásnak a lapjait. V é g h 11 é Rónai András: Az Alföld talajvíztérképe. Magyar Állami Földtani Intézet alkalmi kiadványa 1961. 1950—1960 közt 10 év alatt a MÁFI az Alföldön több mint 700 000 talajvízkutat térképezett, s lemérte azok vízállását. A hatalmas anyagot feldolgozva — a különböző időben mért vízállás adatokat igen helyesen azonosítva a hosszú idősorral rendelkező talajvízfigyelő kutak adataival — szerkesztette meg Rónai András és B ó c z á n Béla az Alföld 200 ooo-es talajvíztérképét. A térkép nagyon helyesen a gyakorlatilag legjobban használható átlagos (közepes) talajvízmélységet rögzíti a felszín alatt. A 12 színnyomattal készült térkép annyira világos, könnyen érthető, szemléletes, hogy még a teljesen laikusok is felhasználhatják. Népgazdasági szempontból a térképnek igen nagy jelentősége van, mert alapul szolgál az országos talajvíz-gazdálkodás, az öntözés, út-, vasút-, mélyépítés, összefoglalva bár- milyen talajvízhasznosítás és talajvíz elleni védekezésnél. A térkép üresen maradt terü- letét kihasználva táblázatban megadja 200 hosszú idő óta figyelt talajvízkút legkisebb és legnagyobb vízállását. A szerk. betoldása. Hírek , ismertetések 247 A térképhez kapcsolódó Magyarázóban Rónai A. az I. fejezetben történelmi visszapillantást ad a magyarországi talajviz-térképezésről. Részletesen ismerteti az Tq-o — 60 közti kútkataszterezést, s a könnyebb áttekinthetőség végett a kutakat 16 tájegységben csoportosítja és ilyen felosztásban adja meg a táblázatokban a tájegységek területét, kutak számát, kutak sűrűségét, mélységét, a talajvíztükör mélységét és a kutak- ban feltárt víz mennyiségét. A II. fejezetben a talajvíztükör ingadozását fejti ki részletesen, kiemelve a talajvíz- járás sok évi változását. Rávilágít a csapadék, beszivárgás, hőmérséklet és talajvízjárás összefüggésére. A talajvíztükör ingadozásának többéves periódusát igen szemléltető grafikonokon mutatja be. A III. fejezetben a talaj vízt érkép szerkesztési módját ismerteti, bemutatva térké- pen a talajvíztükör tengerszint feletti helyzetét is az Alföldön. A IV. fejezetben a talajvíz viszonyok részletes tájleírását adja öt nagyobb táj- egységre és azon belül több kisebb jellegzetes tájegységre bontva. A Magyarázónak ez a legbővebb része a 200 ooo-es térképet részleteiben is kiegészíti és még jobban használ- hatóvá teszi. Az egyes tájak leírásánál ismerteti a földrajzi, földtani és talajvíz viszonyo- kat. A talaj víztükör alakulását, a talaj vízjárást grafikonokon is szemlélteti, ezenkívül táblázatokon megadja a legkisebb és legnagyobb talajvízállás mértékét és idejét a figyelt kutakban. Részletesen vizsgálja a talajvíz utánpótlás kérdését és a talajvíz minőségét. A talajvízminták vegy elemzési adatait táblázatokban közli. Az V. fejezetben áttekintést ad a felszínalatti vizekről és a talajvíz jelentőségéről. Ebben a fejezetben kritikusan értékeli a talajvíz felhasználási lehetőségét és két igen jól áttekinthető térképen megadja a talajvíz legkisebb és legnagyobb állását az Alföld fel- színe alatt. Az öntözéssel kapcsolatosan rámutat azokra a területekre, ahol a talajvízből lehetséges az öntözés és azokra a területekre, ahol a víz minősége vagy mennyisége miatt nem lehetséges. Ennek igazolására térképen is bemutatja a talajvízminták szulfát, nát- rium és klorid tartalmát, majd egy összesítő térképen a különböző vízfajták területi elterjedését. Rámutat a talajvíz és a mélységi víz földtani eredetére, illetve kapcsolatára. Végül talajvíz-készletbecslést és a Magyarázó végén igen bő szakirodalmi felsorolást ad. Rónai András munkája úgy a térkép, mint a Magyarázó logikusan, vüágosan megszerkesztett, illetve megírt munka. Kiadásával a MÁFI igen nagy segítséget nyújt a mezőgazdaságnak, iparnak, közlekedésnek, építkezésnek, az országos vízgazdálkodásnak és az egész népgazdaságnak. A munka az Országos Vízügyi Főigazgatóság és az Építésügyi Minisztérium támogatásával készült, D é g e n Imre országos vízügyi főigazgató előszavával. A Magya- rázó hibátlan nyomása az Akadémiai Nyomda, míg a kitűnő színnyomású térkép az Offset Nyomda dolgozóinak kiváló munkája. Vitális Sándor Schindewolf, 0. H.: Die Ammoniten-Gattung Cymbites im Deutschen Lias. (Cymbites Ammonites-genusz a német liászban.) Palaeontographica A. 117. pp. 193 — 232, Stuttgart, 1961. A Cymbites fajok újra vizsgálat a őslénytani és rétegtani szempontból egyaránt értékes eredményre vezetett. A gazdag anyag alapján sikerült igazolni az eddig külön családokba sorolt Cymbites- félék egy nemzetségbe tartozását. Ezzel a Protocymbites, Metacymbites és Pciracymbites nemzetségek fenntartása feleslegessé vált. Rétegtamlag a Cymbitesek nagy időbeli elterjedésére derült fény. A Cvmbitesek nem csak a szinemuri emeletet jellemzik, hanem egyes fajok az alsóplienszbachi emeletbe is átmennek, sőt a Cymbites centriglobus centriglobus virágkorát a felsőplienszbachi Amaltheus margaritatus szintjében éh. A kitűnő munka tanulságai szerint egv-egy kiragadott faj alapján a szint- jelző faj hiányában biztos időhatározásra Annnonitesek alapján sem nyűik lehetőség. A Cymbites fajok hosszú életkora ősélettani szempontból is érdekes, mivel e kicsiny, szabálytalanul fölcsavart és szabálytalan lakókamrájú alakokat könnyen lehetne rendel- lenesnek tekinteni. A mű hazai jelentőségét növelj hogy Vadász Elemér professzor szíves szóbeli közlése .szerint Cymbitesek a gerecsei liász rétegekből is előkerültek. TÁRSULATI ÜGYEK 1962. téli ülésszakon elhangzott előadások Február 5. Elnökségi ülés Elnök: Kertai György Napirend: 1962. február 7-i Választmányi ülés előkészítése. Résztvevők száma: 5 Február 7. Választmányi ülés Elnök: Kertai György Napirend: 1. titkári beszámoló; 2. 1961. évi őszi-téli működés értékelése; 3. 1962. évi munkaterv megvitatása. Résztvevők száma: 25 Február 7. Klubest Levezette: Kertai György A klubesten Barnabás Kálmán , , B auxitf öldtani vizsgálatok Indiában” címmel tartott előadást. Résztvevők száma: 26 Február 8. Előadóülés Elnök: Kertai György Vita — Finzi, Claudio a cambridge-i egyetem docense „Földtani változások Líbiában az utolsó 2000 év folyamán” és , .Tripolitánia hidrológiája” címmel tartott színes diapozitívekkel kísért előadást. Vita: Láng S., V i t a— F i n z i, C., LángS., Kriván P.,LángS.,Ben- d e f y L., V i t a— F i n z i, C-, LángS., Vit a— F inzi, C., Kertai Gy. Résztvevők száma: 39 Február 12. Agyagásványtani Szakcsoport előadóülése Elnök: N e m e c z Ernő J a n t s k y Béla: A nadapi kaolin Vita: Varjú Gy., Györgyi., Juhász Z., Nemecz E-, J a n t s k y B.„ N e m e c z E. Várkonyi Bernát: Montmorillonitok üledéktérfogata különböző folyadékokban Vita: Nemecz Ernő Résztvevők száma: 26 Február 16. Mérnökgeológiai Szakcsoport vezetőségi ülése Elnök : P a p p Ferenc Napirend: 1962. első félévi munkaterv kidolgozása. Résztvevők száma: 7 # Február 28. J ogi-tagsági Bizottság ülése Elnök: Morvái Gusztáv Napirend: 1. tájékoztató az 1961. évi pénzügyi helyzetről; 2. tájékoztató az 1962. évi kiadások várható méretéről; 3. a Társulat jogi-tagi vállalataira, intézményeire háruló pénzügyi támogatás mértékéről és a társulati ellenszolgáltatásról. Résztvevők száma: 7 Február 28. Előadóülés Elnök: F ü 1 ö p József S z á d e c z k y-K a r d o s s Elemér: A Kárpát-Balkáni Asszociáció V. ülés- szakáról (Bukarest) Virágh Károly: Beszámoló az ülésszak bánáti kirándulásáról Cseh Németh József: Beszámoló az ülésszak dobrudzsai kirándulásáról Balogh Kálmán: Beszámoló a Mediterrán Mezozóos Bizottság bukaresti üléséről Társulati ügyek 249 Szentes Ferenc: Beszámoló az Európa Szerkezeti Földtani Térképe kérdéseit tárgyaló Bizottság bukaresti üléséről Vita (mind az öt beszámolóhoz) : B artkó L., KissJ., Morvái G., Fülöp J. Résztvevők száma: 59 Március 1. Mérnökgeológiai Szakcsoport előadóülése Elnök : Papp Ferenc Juhász József: A mérnökgeológiai térképezés módszertana Rónai András: A mérnökgeológiai jellegű térképezés Vita (mindkét előadáshoz) : Jantsky B., Scherf E., Mészáros M., BoromiszaT,, Reményi P., B öckerT., Varga M., Z s i 11 ák Gy. L.,Papp F., Varga M., Reményi P., KlespitzJ., Juhász J., Vitális S., Juhász J., Rónai A., Papp F. Résztvevők száma: 32 Március 8. Mérnökgeológiai Szakcsoport Térképezési Bizottságának ülése A Bizottság ülését Rónai András vezette le. Résztvevők száma: 9 Március 14. Elnökségi ülés Elnök : K e r t a i György Napirend: 1. A Magyar Földtani Társulat alapszabály-tervezetének vitája; 2. Hantken Miksa Emlékérem ügyrendjének megbeszélése. Résztvevők száma: 6 Március 14. Előadóülés Elnök : K e r t a i György B o h n Péter: Az aquincumi bélyeges téglák anyagának vizsgálata Vita: K a s z a p A., Sztrókay K., Szádeczk v-K a r d o s s E., K e r t a i Gy- Ci d o r László : A Karancshegység kőzettani és földtani viszonyai Vita: M a u r i t z B., Székyné Fux V., Kertai Gy., Odor L., Ker- t a i Gy. K ő h á t i Attila— M a k k a y Klára: A természetvédelmi területté nyüvánított tatai Kálvária-domb üledékföldtani vizsgálata Vita: Végh S.-né, Nagy I., Vígh G., Fülöp J., Bárdossy Gy., KnauerJ., KaszapA., Kőháti A., Makkay K., K e r t a i Gy. Szatmári Péter: Cinkota környéki miocén rétegsorok összehasonlító vizsgálata Vita: BáldiT., Hámor G., KnauerJ., Székyné Fux V., Szat- mári P., Kertai Gy. Szentirmai István: Földtani és kőszénföldtani vizsgálatok a nagybátonyi Katalin II. lejtősaknában Vita: BáldiT., Szentirmai I., K e r t a i Gy. Résztvevők száma: 73 Március J5. Mérnökgeológiai Szakcsoport Térképezési Bizottságának ülése A Bizottság ülését Rónai András vezette le. Résztvevők száma: 7 Március ig. Agyagásványtani Szakcsoport előadóülése Elnök: N e m e c z Ernő M á n d y Tamás— Va r j u Gyula: A szegi kaolin genetikája Vita: B árdossy Gy., N e m e c z E., Juhász Z., Györgyi, Takáts T., Kissi., Mándy T., Varjú Gy., N e m e c z E. Résztvevők száma: 20 Március 20. Földtani Közlöny Szerkesztőbizottsági ülés Elnök : Vadász Elemér Napirend: A Földtani Közlöny 92. köt. 2. füzetének kiadási előkészítése. Résztvevők száma: 11 250 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 2. füzet Március 21. Előadóülés a Magyar Mezozóos Bizottsággal közös rendezésben Elnök: F ü 1 ö p József Géczy Barnabás: A liász-dogger határ kérdése a Bakony hegységben Vita: Va d á s z E., Géczy B., FülöpJ. Konda József: A bakonyhegységi liászképződmények üledékföldtani vizsgálata Vita: CsehNémethJ., B alogh K., Vadász E., SipossZ., Géczy B.,VíghG., KnauerJ., Géczy B., Knauer J., Vadász E., MajzonL., Géczy B., Vadász E., B alogh K., Konda J., FülöpJ. Résztvevők száma: 54 Március 26. Agyagásványtani Szakcsoport Munkabizottsági ülése Napirend: A magyarországi agyagásvány standard mintasorozat összeállítása - A Munkabizottság ülését N e m e c z Ernő vezette le. Résztvevők száma: 9 Március 28. Választmányi ülés Elnök: K e r t a i György Napirend: 1. Hantken Miksa Emlékérem ügyrendjének megvitatása; 2. a Magyar Földtani Társulat alapszabály tervezetének vitája. Résztvevők száma: 13 Március 28. Klubest Elnök : B o g s c h László Sztrókay Kálmán, Pantó Gábor, Varjú Gyula és Vi d a c s Aladár beszámolót tartott a Nemzetközi Vulkanológiai Asszociáció 1961. szeptemberében Olaszországban rendezett szimpóziumáról. A beszámolón V i d a c s Aladár bemutatta a kirándulás során készített színes felvételeit s azt a 300 méteres kisfilmet, amely a négy- tagú magyar delegáció élményanyagát művészi felfogású képvezetéssel mindenki számára érzékletes-emlékezetes eseménnyé avatta. A szimpózium középpontjába állított hialo- klaszti-tignimbrit kérdést a Pantó Gábor által gyűjtött-bemutatott szemléltető- összehasonlító anyag, s a hozzáfűzött magyarázat lényegére egyszerűsítette le. Résztvevők száma: 83 Március 2g. Mérnökgeológiai Szakcsoport előadóülése Elnök : P a p p Ferenc Szebényi Lajos: Beszámoló a berlini mérnökgeológiai konferenciáról Zsilák György László: Mérnökgeológiai tapasztalataink Csehszlovákiában Résztvevők száma: 32 A Magyar Földtani Társulat Mecseki Csoportjának 1962 telén Pécsett tartott előadóülései Január 18. Előadóülés Elnök: V i r á g h Károly Titkári beszámoló 1961-ről, az 1962. évi munkaterv ismertetése B a r ab á s Andor: Az üledékfelhalmozódás szakaszainak és ritmusainak fogalmi kérdései Barabásné Stuhl Ágnes: Szakaszos üledékképződés a balatoni elvidéki felsőperemben A beszámolóhoz és a két előadáshoz 8 hozzászólás hangzott el Résztvevők száma 48 Február 22. Előadóülés Elnök : V i r á g h Károly Szederkényi Tibor: Időtartam meghatározások a Szilágy környéki szarmata összletben T ő z s é r Ottó: Trachidolerit előfordulások a nyugati Mecsek alsópermi összleté- ben (Bejelentés) 251 Társulati ügyek Szederkényi Tibor: Trachidolerit előfordulás Bár község környékén (Be- jelentés) Résztvevők száma: 32 Március 22. Előadóülés Elnök : Láda Árpád Nagy Elemér: A Pécs környéki alsóliász kőszénösszlet kifejlődési tipusai az András aknai alapszelvényben Bárdossy György — N o s k e n é Fazekas Gabriella: A Pécs-kömyéki kőszénösszlet üledékkőzettani vizsgálata Bárdossy György : A pécsi kőszén röntgendiffrakciós vizsgálata Az előadásokat követő vitában Bárdossy Gy., B. Nagy J., Csalogo- vitsL, Láda Á., Nagy E., XoskenéFazekasG., PólaiGy., és Somos L. vett részt. Résztvevők száma: 20 A Magyar Földtani Társulat Középdunántúli Csoportjának 1962 telén Veszprémben tartott ülései Január 25. Klubest Elnök : N e m e c z Ernő Dr. Venkatachala, B.S. (Lucknow, India) szines diapozitivek kíséretében Indiáról tartott előadást. Résztvevők száma: 22 Február 16. Klubest Elnök : N e m e c z Ernő Barnabás Kálmán: Bauxit földtani vizsgálatok Indiában C s e h-N é m e t h József: Beszámoló a Kárpát-Balkáni Asszociáció V., bukaresti ülésszakáról Résztvevők száma: 34 Március 7. Vezetőségi ülés Elnök : N e m e c z Ernő Napirend: 1962. első félévi munkaterv felbontása. Résztvevők száma: 5 Március 30. Előadóülés Elnök : N e m e c z Ernő K ó k a y József: A Herend-márkói neogén medence rétegtana Gondozó György: Vezetőszint (ásványkiválás) a DNy-Vértes alsóeocén bamakőszénösszletében Makrai László: Az ajkai medence déli lehatárolása a bauxitkutató fúrások szénre való kiértékelése alapján Résztvevők száma: 39 A Magyar Földtani Társulat Északmagyarországi Csoportjának 1962. telén Miskolcon tartott ülései Január 11. Vezetőségi ülés Elnök: P o j j á k Tibor Napirend: 1. az 1961. évi munka értékelése; 2. az 1962. I. félévi munkáterv meg- beszélése. Résztvevők száma: 11 Január 11. Előadóülés Elnök : P o j j á k Tibor Hernyák Gábor: Színesfémére előfordulás a rudabánvai bányászat területén 252 Földtani Közlöny , XCII. kötet , 2. füzet Molnár Pál— M orvai Gusztáv: Szerkezeti megfigyelések a rudabányai vas- ércelőforduláson (szeizi képződmények szerkezeti viszonyai) Nagy István: Újabb adatok a Martonyi-i vasércelőfordulás földtani viszonyainak ismeretéhez Vita (mindhárom előadáshoz) : Balogh K., Juhász A., CsókásJ., Mol- nár P., B a 1 o g h K„ MorvaiG., HernyákG., N a g y I., P o j j á k T. Résztvevők száma: 47 Január 25. Klubest Elnök: Kovács Lajos Frisnyák Sándor „Földrajzos szemmel a Magas-Tátrában és Krakkóban” címmel tarott vetítettképes útibeszámolót. Résztvevők száma: 20 Február 8. Előadóülés Elnök: P o j j á k Tibor Árokszállásy Zoltán: A biológia szerepe a földtani kutatásban J árányi István: A kőolajkutatás és a kőolaj másodlagos termelésében fel- használható mikroorganizmusok szerepe Az előadásokat követően kialakult vitában Csili ing L., Oswald Gy., KáliZ., Kárpáti L., PojjákT., JárányiL, Árokszállásy Z. vett részt. Résztvevők száma: 44 Március 8. Vezetőségi ülés Elnök: Kovács Lajos Napirend: 1. a II. Országos Földgáz Ankét előkészítése; 2. Bükkhegységi tanul- mányút előkészítése; 3. az Északmagyarországi Csoport könyvtárának megalapítása. Résztvevők száma: 8 Március 8. Előadóülés Elnök: Kovács Lajos B a r t k ó Lajos: A nógrádi medence újabb rétegtani vizsgálatai Vita: BaloghK., MátyásE., Bar át hl., KériJ., JoóT., Radócz Gy., Bartkó L„ Kovács L. J o ó Tibor: A nógrádi medence tektonikai és hidrogeológiai viszonyai Vita: BartkóL., Molnár P., Radócz Gy., Kovács L., JoóT. Szentirmai István: Földtani és kőszénföldtani vizsgálatok a nagybátonyi Katalin II. lejtősaknában Vita: JoóT., Szentirmai I., Kovács L. Résztvevők száma: 35 Március 14. Klubest a TIT Borsodmegyei Szervezetével közös rendezésben Elnök: P o j j á k Tibor Kriván Pál: „Vulkánosság — hegységképződés” címmel tartott előadást. Résztvevők száma: 30 Március 22. Klubest Elnök: Kovács Lajos Vidacs Aladár „Olasz vulkánok krátereinél” címmel élménybeszámolót tar- tott a Nemzetközi Vulkanológiai Asszociáció 1961. szeptemberi szimpóziumáról. Beszá- molója során bemutatta színes felvételeit és nagy figyelemmel kísért 300 méteres kis- filmjét, amely előadásának anyagát közvetlenül rögzíthetővé tette. Résztvevők száma: 53 A kiadásért felelős az Akadémiai Kiadó igazgatója Műszaki szerkesztő: Yidosa László Kézirat nyomdába érkezett: 1962. IV. 5 — Példányszám: 1350 — Terjedelem: 10,8. (A/5) ív + 16 old. tábla 62.55162 Akadémiai Nyomda, Budapest — Felelős vezető: Bemát György XIII. tábla > 6 Juhász Á. : A balatonfelvidéki permi homokkőösszlet kvarcporfirjai XIV. tábla Juhász Á. : A balatonfelvidéki permi homokkőösszlet kvarcpor firjai XV. tábla Juhász Á. : A balatonfelvidéki permi homokkőösszlet kvarcpor firjai XVI. tábla 6 Juhász Á. : A balatonfelvidéki permi homokkőösszlet kvarcpor firjai XVII. tábla Vörös I. : Iddingsitesedés a kabhegyi bazaltban XVIII. tábla B ar th a F. ; A Déli Bakony felsökréta kőszenes összletének biosztrati gráfiája XIX. tábla B ar t h a F. : A Déli Bakony felsőkréta kőszénösszletének biosztratigydfiája XX. tábla Kecskeméti T. : Patologikus jelenségek Nummuliteszeken XXI. tábla Kecskeméti T. : Patologikus jelenségek Nummuliteszeken XXII. tábla Kecskeméti T. : Patologikus jelenségek Nummuliteszeken XXIII. tábla Kecskemétinél V árpalotái középsőmiocén Lamellibranchiáták XXIV. tábla Kecskemétinél V árpalotai középsőmiocén Lamellibranchiáták XXV. tábla Kecskemétiné V árpalotai középsőmiocén Lamellibranchiáták XXVI. tábla Kecskemétinél Várpalotai középsőmiocén Lamellibranchiáták XXVII. tábla 5 H. Deák M. : Két új spóra genusz az apti emeletből XXVIII. tábla FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA EIOJIJ1 ETEHb BEHrEPCKOrO TEOJlOrMMECKOrO OELUECTBA BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGRIE ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY XCII. KÖTET 3. FÜZET FÖLDTANI KÖZLÖNY XCII. kötet 3. füzet 128 oldal Budapest, 1962. július — október ELNÖKI MEGNYITÓ A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT 1962. MÁJUS 9-1 RENDES KÖZGYŰLÉSÉN DR. KERT A I GYÖRGY Tisztelt Közgyűlés ! Két esztendeje annak, hogy a Földtani Társulat közössége útjára bocsátotta a mai vezetőséget. Nagy feladatokat vállaltunk a tisztújitáskor és ezzel a közgyűléssel a jelen- legi vezetőség megbízatása még nem fejeződött be. A mai közgyűléssel azonban mér- földkövet akarunk állítani Társulatunk útján. Hosszú tárgyalások után, a Tár- sulat felszabadulás utáni első új alapszabályát terjesztjük jóváhagyásra a közgyűlés elé. Mielőtt erre sor kerül, röviden 1 — 2 adattal szeretném csak azt megvilágítani, hogyan teljesítettük a két évvel ezelőtt vállalt hármas feladatot : a földtani tudományok előbbrevitelét, Magyarország ásványi nyersanyagkincsének növelését és a hazai földtani tudomány tekintélyének mintegy ,, érdekvédelmét”. Nem akarok erről külön-külön beszámolni, csak előadásainkról szóló rövid statisztikával világítom meg az elmúlt két év tevékenységét. Mivel az új vezetés „fiatalabb”-nak nevezhető és több, az ásványi nyersanyagkutatás gyakorlatában dolgozó szakemberből áll, a közhangulat attól félt, hogy túl gyakorlati, tudományunk alapkérdéseitől eltérő irányba tereljük a Társulat életét — egyesek részéről az utóbbi időben ilyen értelmű bírálat el is hangzott. Meg- vizsgálva tevékenységünket, sajnos azt kell megállapítanunk, hogy még mindig nem haladtunk eléggé a gyakorlat felé. A statisztika ugyanis a következőket mutatja. Központi rendezvényeinken, előadóüléseinken (a szakbizottságok, szakosztályok nélkül) összesen 101 előadást hallgattak meg. Ebből — és ez mindjárt kereken száza- lékot is jelent — 37 rétegtani, 30 őslénytani, 18 petrográfiai, 2 tisztán tektonikai, 2 sztratigráfiai és tektonikai, 3 geokémiai, 7 tanulmányúti beszámoló és 2 alkalmazott földtani tárgyú volt. A Társulat élete az utolsó másfél esztendőben — mint tagtársaink jól tudják — még jobban felvirágzott mind központi tevékenységben, mind vidéki és helyi szak- csoportjainak munkálkodásában. Ezeknek rendezvényeit hozzáadva a központiakhoz — a vándorgyűlések előadásait is ideszámítva — 217 előadást hallgatott meg 24 hónap alatt a Társulat tagsága. Ebben az összeállításban már meglepően felugrik az alkalmazott földtani előadások száma. A helyes vonalvezetés megnyilvánulása ez, mert azt mutatja, hogy az alkalmazott földtan elsősorban a szakcsoportoknál és a vidéki szaküléseken hódit tért. A 217 előadásból 51 rétegtani, 1* 256 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 3. füzet 30 őslénytani, * 30 petrográfiai, 7 geokémiai-petrográfiai, 17 tanulmányúti, 64 alkalmazott földtani tárgyú. Százalékban kereken: 23,5% rétegtani, 14% őslénytani, 17% petrográfiai, 30% alkalmazott földtani. Talán ez a statisztika mutatja, hogy nem jártunk rossz úton. Ami meglepő, az a mineralógiának mint önálló előadás-témának úgyszólván teljes hiánya. Az agyag- ásvány-szakcsoportban volt néhány (5) kifejezetten ilyen tárgyú előadás, de ez is már részben átvezetett a geokémia tárgykörébe. Összevetve ezeket a számokat K o c h Antalnak 1902-ben készített statisztikájá- val, amely a Társulat első 55 évének második szakaszáról, 30 évről számolt be, azt látjuk, hogy abban az időszakban a földtani társulat előadásainak 13%-a ásványtani, 14%-a rétegtani, 27%-a földtani általános témájú (nyilván rétegtani, szerkezeti ani együtt), 29% -a vegyes, 17%-a őslénytani tárgyú volt. Az alaptudományokkal foglalkozó elő- adások tehát az utóbbi 2 évben hasonló százalékban szerepeltek Társulatunk színe előtt, mint 1902-ben. Ezeket az adatokat a jelen vezetőség munkájának elbírálása szempontjából ismertetem. A statisztika szerint nem tértünk túlságosan gyakorlati vonalra és meg- őriztük — a hagyományokhoz híven — tudományunk ápolásának, alapismereteink fejlesztésének célkitűzését mint fő programot. Megállapíthatjuk, hogy a haladó hagycn- mányok előtt nemcsak kalapot levéve tisztelegtünk, hanem tevőlegesen. Ezt szolgálta regiszterünk megjelentetése, mely az utolsó 60 év tevékenységét úgy foglalta össze, hogy elmúlt tudomány művelésünk gazdag tárháza használható legyen fiatal geoló- gusaink számára. Ugyancsak ezt szolgálja a mai közgyűlésünkön alapítandó új emlék- érem, amelynek nevében múlt nagyjaink egyikét tiszteljük. Vándorgyűléseinken és minden tevékenységünkben — a Magyarhoni Földtani Társulat címhez való visszatéréssel is — tevőlegesen ápolni akarjuk és ápoltuk is hagyományainkat. Felmerül esetleg a kérdés egyesek részéről, hogy az előadások számának nagy megnövekedése talán a minőség rovására történt. Azt állítva, hogy fiatalságunknak sokszerű, érdekes, hasznos témával történő megjelenése a katedrán nem jelent minő- ségileg többet és jobbat, mint a múlt, magunk felé mondanánk szomorú kritikát és azt ismernénk el, hogy rosszabbul adtuk át tudásunkat, mint ahogyan mi elődeinktől kaptuk. Vonatkozik ez szakirodalomra és tanításra egyaránt. A mai fiatalságnak tudo- mányunk művelésére nagyobb lehetőségei vannak, és kalapácsa mellett a korszerű technika, geofizika minden eszköze segíti, hogy földünk megismerését szolgálhassa. Bátran jelentjük tehát, hogy a fiatalok nagyobb mennyiségű előadása minőségileg is fejlődést jelentett a Társulat életében. A célkitűzéseknek megfelelően igyekeztünk természetesen a vezetésbe a közösséget a választmányon, munkabizottságokon keresztül minél nagyobb mértékben bevonni. Ez többé-kevésbé sikerült. Sajnos, választmányunk tagjai az utóbbi időben — talán túlzott elfoglaltságuk miatt — nem jelentek meg az üléseken olyan számban, mint kellett volna. Az elnökség igyekszik a kitűzött feladatot még ilyen körülmények között is a közösség maximális bevonásával végrehajtani. A választmány tagjait ezúttal is arra kérjük, hogy a vállalt és kitüntető megbízásuknak eleget téve vegyenek részt a fontos kérdések megvitatásában. Ma megvitatásra kerülő alapszabály-javaslatunkat előzőleg két elnökségi és két választmányi ülésen tárgyaltuk, remélhetőleg így elfogadható lesz. K e v t a i : Elnöki megnyitó 257 Végül befejező mondatként Koch Antal szavaiti dézem: „Futólagos szemlémnek végére jutottam. Társulatunk első 50 éves (2 éves !) munkásságának tárgyilagos, hű képét igyekeztem minden szubjektív kisimítás nélkül elétámi. Vonjon ezekből minden tag a maga számára következtetést, legjobb ereje, tehetsége szerint igyekezzék társula- tunkat nemcsak fenntartani, de tovább is fejleszteni, s a lehető legmagasabb fokra emelni.” Fzzel a közgyűlést megnyitom és első előadóként felkérem M a j z o n László tagtársunkat, hogy „Hantken Miksa emlékezete” c. előadását tartsa meg. HANTKEN MIKSA EMLÉKEZETE DR. AC. MAJZON EÁSZEÓ* A Magyarhoni Földtani Társulat elnöksége és a Magyar Állami Földtani Intézet igazgatója közös felkérésére nekem, a késői utódnak jutott az a megtiszteltetés, hogy Hantken Miksa munkásságáról, szaktudományunkban elfoglalt szerepéről meg- emlékezzem. Nehéz helyzetben vagyok. Az, hogy még alkalmam volt három H a n t k e n tanítvánnyal: Papp Károly, Vitális István és Liffa Auré 1-lal a kiváló tudósról — akinek személye mindig érdekelt — beszélgetni, még nem lehet elég arra, hogy tisztán hű képet alkossak róla. Egyébként is ezek a közlések H a n t k e n halála után 39 és 52 év közötti időszakaszban (1932 — 1945) történtek. Maradt volna az a négy méltatás, mely nekrológként foglalkozott Hantken Miksá -val. Nagyon érdekes, hogy ezek közül egyik sem méltatja azt a tevékenységét, azokra ki sem tér, amellyel valóban világhírnevet szerzett. Szaktudósaink halála után megjelent megemlé- kezések pedig a kegyeletes általánosítások mellett rendszerint pozitív irányban eltúlzott szakmai értékelést adtak. Sokszor nem más ez, mint az elkerülhetetlentől félő magunkat- * Elhangzott a Magyarhoni Földtani Társulat 1962. míjus 9-én tartott réndos közgyűlésén. M a j z o n : Hantken Miksa emlékezete 259 sajnálás befelénézése. Hiába, a lement Napnak fénye nemcsak az ég felé magasba szök- kenő bércet, de a lankás dombot is megaranyozza. Éppen ezért Vadász E. (1948) egyik eszmefuttatásának gondolatához tartottam magam és azt fogadtam el: ,,Az alko- tások magukon viselik az idők bélyegét s azzal együtt módot adnak a személyes érté- kelésre is.” Ez pedig több, mint amit Lem Stanislav mondott, hogy a tudomány megismerésénél fontos annak alkotóit is megismerni. AHantken M. halála óta eltelt hét évtized pedig talán már olyan történelmi múlt, amely megengedi nekünk, hogy megfelelő bírálattal forgassuk munkáit, amelyek- nek gondolatai sokszor merész íveléssel kötik össze az eltelt 70 esztendőt. Soraiból szinte árad a korát megelőző elme varázslatos ereje, az újat, korszerűt adó eredmények tömege. Alkotó, következtetéseken alapuló szelleme világított reá olyan törvényszerű jelenségekre és összefüggésekre, melyeket ő figyelt meg először, ő állított be a föld- és az életfejlődésnek hatalmas rendszerébe. Mikor mint fiatal egyetemi hallgató először hallottam ezt a nevet: H a n t k e n, akkor még csak az egyetemi gyűjtemény apró üvegfiolákba zárt Foraminiferáit jelen- tette nekem. Valahogy talán el is siklottam volna Hant ken munkássága mellett, ha ez első értekezésem irodalmi búvárkodásánál nem figyelek fel arra, hogy a halála utáni magyar irodalom mennyire hallgat róla, míg a külföldiben mind több és több, az évek múltával újabb és újabb elismerő adatokkal találkozom. E fonákság révén kaptam egy egész életre szóló útravalót és mint nagy ajándékot: a szakma kiolthatatlan szere- tetét. Majd később láttam, hogy milyen hálás és gazdag az a tárgykör, melyet H a n t k e n Miksa munkássága megindított. Nem lehet itt célunk, hogy végigkövessük életét születésétől (1821) egészen haláláig (1893). Csupán méltatni akarjuk termékeny és nagyon eredményes, egyenes vonalú életútjának magyar és nemzetközi vonatkozású kiemelkedő állomá- sait. A habsburgi abszolutizmus erősödő németesítő irányzatának időszakában az 1848-as polgári forradalom szelleme pozitívan járult hozzá Földtani Társulatunk megalakulásához. A szakembereket az elnyomás szinte kényszerítette, hogy a hazai földet földtanilag is megismerjék, hogy ezáltal is, mint gyakorlati vonatkozású komoly eszközzel, nemzeti függetlenségi törekvéseinket ilyen módon segítsék. Ezenkívül a Társulat volt az alapja a magyar földtani nyelvnek is, amely összefogta a földtannal, a bányászattal foglalkozókat, úgy annyira, hogy a magyarsághoz való tartozásukat még sokan idegen származásuk ellenére is nemcsak szóban, írásban, de érzületben is ki- nyilvánították. Ilyen volt Hantken Miksa, akiről a ,,Zeitschrift für praktische Geologie" megemlékezése bizonyos éllel, azonban az igazságnak megfelelően kiemelve ismerte el: ,,wurde mit Leib und Seele Ungar!” Hant ken bécsi egyetemi tanulmányai után az akkori európai hírű Selmecbányái főiskolán 1846-ban nyert bányamémöki, vagy ahogy akkor nevezték bányatiszti képesítést. Itt ismerkedett meg Zsigmondy Vilmos- sal. Működését 1852-ben Dorogon kezdte meg. Amint írja, a földtani vizsgálatokra az indította, mivel látta, hogy a bányászati kutatások többnyire, ,, önkéntes, semmi alappal nem bíró feltevésekből indulván ki — ennek következtében a kutatás sikere igen bizony- talan alapra van fektetve s sokszor tetemes pénzösszegek veszendőbe mennek/ * Éppen, ezért H a n t k e n, hogy a vetődésekkel zavart telepek folytatódását megtalálja, belátta, hogy erre csak ,,az illető vidék földtani viszonyainak minél részletesebb ismerete szol- gálhat egyedül okszerű alapul,” s így jutott a Foraminiferák tanulmányozásához. Ezt Szabó József már akkor nagy figyelemmel kísérte és, mint H a n t k e n később, 1871-ben írja, ezek a vizsgálatok 1858-tól úgy voltak lehetségesek, hogy Szabó egy mikroszkópot bocsátott rendelkezésére. 260 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 3. füzet Részlet H a n t k e q egyetemi őslénytani előadásának sajátkezű kézírásos szövegéből M a j z o n : Hantken Miksa emlékezete 261 A magyar orvosok és természetvizsgálók i863rban tartott pesti nagygyűlésén a szakemberek előtt kifejti a Foraminiferák kor jelző szerepét, melyeknek értékét, mint volt dorogi bányamérnök megfigyelte és gyákorlatilag alkalmazta is. Bwel szorosan kapcsolatban van az a megállapítása, amelyről 1864-ben így írt: „nem mulaszthatom el felhozni azon sajnálatraméltó elbánást, melyet rendesen egy fúrás alkalmával a fúró- porral elkövetni szoktak, ti. rendesen félre dobják. Ha fontolóra vesszük, milyen költségbe kerül ezen por és milyen fontos az átfúrt rétegek felismertetésére nézve, és mely hasznát lehetne venni nemcsak a vidék geológiai felvételére, de később ugyanezen vidéken netalán történendő fúrás alkalmával is: könnyen átláthatjuk, hogy a fúróporral való elbánás nem csak a tudomány, de az illetők érdekére nézve is nagyon sajnálatra méltó. ” Zsigmondy Vilmos (1821 — 1888), aki H a n t k e n-nel igen jó barátságban volt, a következő évben, 1865-ben megjelent ,, Bányatan” című munkájában a fúrásminták mikroszkóppal való vizsgálatát — különös tekintettel a Foramim- f érákra — ajánlja és ezenkívül felhívja a figyelmet a fúrásminták anyagának megőr- zésére is. Az 1869. évben megalakul — az angliai (1835), kanadai (1841), indiai (1846) és a bécsi (1849) után — a magyar Földtani Intézet is, melynek első igazgatója Hant- ken Miksa lett. Az olvasók közül nagyon kevesen tudják, hogy egy 325 ezer km2 területű állam ilyen intézete, milyen lehetetlen viszonyok között működött, amikor az Intézet alapítólevele még a mai értelemben is elismerésre méltó feladatokat tűzött ki a nevetségesen csekély létszámú szak- és segédszemélyzet elé. Az Intézet a Föld- művelésügyi Minisztérium egy évig működő Földtani Osztályából alakult ki, mely a Nemzeti Múzeum szívességéből, ennek egy szűk előszobájában kapott helyet és összes szakkönyvei elfértek egy kisebb könyvszekrényben. Az Intézet 1870-ben a jelenlegi Arany János utca 20. számú ház öt bérelt földszinti szobájában, majd 1872-től 1887-ig a Múzeum utca 19. szám alatt ugyancsak bérleményben nyert szűkös elhelyezést. Nem kell bővebben magyarázni, hogy ez és a költözködések milyen hatással voltak arra a nagyarányú munkára, amely az Intézetet alapítólevelében kötelezte. H a n t k e n 1868-ban a ,,kiscelli agyag” Foraminiferáiról ír egy kis, akkor korszerű monográfiát, melyet 1875-ben követ a ,,Clavulina Szabói rétegek” Foramini- ferái című nagyobb szabású műve. Bz utóbbiban korát messze megelőzve igyekezett a fajok függőleges és földrajzi elterjedése alapján rétegtani szintezést felállítani. Közben, 1871 februárjában S c h w a g e r-nél Münchenben elsőnek figyelte meg a homokos házú Foraminiferák pórusait s nem M o e b i u s (1880), mint ezt a külföldi kézikönyvek állítják. Hantken a Clavulinoides szabói vékony csiszol ati tanulmányo- zásáról azt írja, hogy: ,,A górcső alatti megvizsgálása azt mutatta, hogy a héj nem likacstalan, mint ezt eddig feltételezték, hanem likacsos. Bz egy igen fontos észlelet, mely dr. Reussnak a foraminiferák felosztási rendszerének módosítását fogja ered- ményezni.” Az 1873. évi bécsi világkiállításra Hantken és Madarász Zsigmond Bde (1822 — 1884), akinek az akkori időkhöz mért művészi mikroszkópi készítményei és eredeti pontos rajzai a szakkörökben elismertek voltak, egy 171 csiszolatból álló gyűjteményt készített, majd a következő évben egy kisebb, 114 darabból álló sorozatot, melyet ,,Collectio systematica nummulitum”-nak nevezett. Bgy ilyen sorozatot küldött 1874-ben Zittel Károly-nak, a müncheni egyetemi őslénytani múzeum igaz- gatójának is, aki akkoriban érkezett meg líbiai expedíciójáról. Innen kezdődik a múlt század két nagy palentológusa. Hantken és a nála fiatalabb Zittel (1839—1904) közötti barátság s így kapcsolódik még jobban H a n t k e n eredményeivel az őslénytan nemzetközileg is elismert kutatóinak sorába, mely egyébként Reuss ésSchwager révén már eddig is fennállott. A kollekció utáni nagy érdeklődéssel indult meg az a baráti 262 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 3. füzet érintkezés, mely ezután a francia és svájci kutatók, mint De La Harpe, Hebert, Munier-Chalmas, Mayer felé is fokozottabban kiépült. De La Harpe egyik munkájában található levéladat szerint H a n t k e n volt az első, aki a Nummulites-e k kétalakúságát (dimorfizmus) felfedezte. A levélből, melyet Renevier E. lausannei professzornak De La Harpe halála után Buda- pestről 1882. szeptember 14-én írt, csak kiragadjuk a következőket: ,,Elhúnyt barátunk, dr. De La Harpe általam sajtó alá rendezett írásait mellékelten van szerencsém megküldeni Korábbi levelemben már felhívtam figyelmét (De La Harp e-ra céloz itt) arra a hézagra, amely a leírt Nummulites- csoportok egymásutánjában akkor következik, ha a központi kamra nélküli, nagy termetű, pontozott Numulitesek leírása után egy egészen más csoport következik, nem pedig — ami természetes lenne — a köz- ponti kamrás közepes- és kistermetű pontozott Nummulitesek." Hantken erről a megfigyeléséről nyomtatásban sohasem számolt be, hanem csak közölte megfigyeléseinek eredményeit De La Harp e-pal, úgyhogy H a n t k e n vizsgálatainak ideje és eredeti fogalmazása ismeretlen. Éppen emiatt csak De La Harpe 1879-ben meg- jelent műveiből ismerjük H a n t k e n felfogását, mely nagy mértékben járult hozzá a Nummulites-ék természetes, korszerű, máig is fennálló feldolgozásához és rendszertani beosztásához. H a n t k e n sokoldalú, mind föld-, mind őslénytani irányú kutatásai közül Nummulites- vizsgálatai voltak azok, melyek nevét a külföldi szakkörök előtt ismertté tették. Bár sok új fajt írt le, rendszertanilag Reus s-et követte, s új Foraminifera nemzetséget nem állított fel. Maga Hantken a magyarországi Nummulites-ék mono- grafikus feldolgozásával is foglalkozott, melyhez már négy táblája készen is volt. Ezt megemlítette az említett Renevie r-féle levélben is. E nagyobb munka megjelenését a következő okok gátolták. H a n t k e n eleinte D ' Archiac ésHaime mono- gráfiáinak hatása alatt állt, majd mint láttuk, szoros összeköttetésbe került De La Harp e-pal, akivel vizsgálati eredményeit közölte is, úgyhogy ezeknek egy része csupán De La Harpe munkáiban jelent meg. Továbbá De.La Harpe megkapta a Hantke n-féle teljes Nummulites -gyűjteményt is, melyre monográfiájában és egyéb kisebb értekezéseiben hivatkozik, sőt a H a n t k e n-féle új fajokra vonatkozólag értékes megjegyzéseket tesz. így azután 1924 — 29-ig a magyarországi Nummulites-ekie a legtöbb adatot De La Harpe munkáiban találhatjuk meg. H a n t k e n ezek miatt új szempontok szerint akarta régebbi megfigyeléseit átdolgozni, de ezt nagy elfoglaltsága miatt nem végezhette el. H a n t k e n, az akkor már nemzetközileg elismert kutató, ugyanis a Földtani Intézetben betöltött igazgatói állását a budapesti tudomány- egyetemen a részére felállított, Európában a bécsi után második önálló őslénytani tan- székével cserélte fel (1882) és ennek szervezése, kiépítése, az itteni gyűjtemény gyarapítása akadályozta meg a monográfia megírásában. Az új tanszékek életrehívását rendszerint valamely tudományág fejlődése teszi szükségessé. Az őslénytani tanszék létesítését mindezen kívül inkább személyi vonat- kozások indokolták. Az idegesen érzékeny, máskülönben barátságos és közlékeny H a n t k e n igazgató helyzetét nehézzé tették az Intézetben a tudományos vélemény- különbségek, melyek a bírálatot kevéssé tűrő B ö c k h J. bakonyi kutatásaival már korábban megkezdődtek és a máig is ismeretes Hantken — Hofmann féle vitá- ban folytatódtak. (Ez utóbbi komoly, tudományos vita egyébként igen termékeny volt a földtan, őslénytan és rétegtan fejlődése, valamint a vizsgálatoknak a részleteket is figyelembe vevő irányai miatt.) H a n t k e n tanári működése lényegében rétegőslénytani vonatkozású volt, és az őslénytan rendszeres előadása mellett , Mag)Tarország földtana" és a ,,Buda-Nagy- kovácsi hegység részletes geológiája" címen is folyamatosan tartott előadásokat. így M a j z o n : Hantken Miksa emlékezete 263 azután a kapitalizmus iparosító szakaszában Szabó József, aki különböző érckutatások mellett a kőzettani irányt fejlesztette, H a n t k e n-ben bánya- mérnöki képzettségű, tudományos kutatásaiban a kőszénbányászat fejlődésére már előzőleg is irányt szabó rétegtani-őslénytani s főleg mikropaleontológus tanár-társat kapott. Hantken, a bányászból lett paleontológus, tudományos működése közben is nagymértékű fogékonyságot tanúsított a gyakorlati élet követelményei iránt Ezt bizonyítja 1871-ben ,,Az esztergomi bamaszénterület földtani viszonyai", valamint az 1878-ban megjelent ,,A Magyar Korona országainak széntelepei és szénbányászata" című monográfiája. Ez utóbbiról Koch A. azt írja, hogy ,,mint alapvető munka hosszú időre az ezen irányban foglalkozó mind a tudomány, mind a gyakorlat emberé- nek nélkülözhetetlen vademecumja lesz.” Szabó J. és Hantken M. tanári működése szükségszerűen kiegészítette egymást s a két neves tudós, az előbbi nyugodt, kimért és a másik lendületes előadásaik- ban, majdnem egyidejű halálukig a magyar föld- és őslénytan egészét adták. H a n t k e n tanszékszervező múnkája mellett kisebb dolgozataiban egyebek mellett a magyarországi mész- és szarukövek vékonycsiszolatainak vizsgálatával fog- lalkozik. Szabó J., valamint a saját tanulmányútjának eredményeit írja le az olasz- országi Euganeákból, elsőnek ismeri fel a hazai felsőkréta Globofruncaná- kát (akkor Discorbiná- k) a Bakony-hegységi Magyarpolánynál. Kisebb cikke Szabó -tói át- engedett floridai kőzetpéldányokról szól, melyből líj Nummulites fajt írt le, mely egyéb- ként Amerika első Nummulites-e iről szóló adat volt (1886). H a n t k e n érdemleges mikropaleontológus utódot nem nevelt, talán Kocsis J. nevezhető annak, viszont tudományos iránya Koch Antal tanári működésében mutatkozott meg. Koch A. aki szintén a rétegtan-őslénytani beállítottságú vonalat követte, mint H a n t k e n -ről megemlékező nekrológban írja, sokat köszönhet a rész- letekbe menően pontos H a n t k e n -féle útmutatásoknak. H a n t k e n egyéb tudományos működéséről szólva meg kell említenünk, hogy a párizsi első (1878) nemzetközi földtani kongresszuson a földtani térképek egyöntetű- ségével foglalkozó bizottság magyar tagja lett. A következő 1881. évi bolognai kong- resszuson kiállított páratlan Foraminifera-gyűjteménye pedig nagy elismerést váltott ki. Mindezeket, mind a Szabó József -fel együtt végzett messze előremutató jelentő- ségű közös munkásságát 1888-ban Európa legrégibb (1088) és fennállásának 800 éves jubileumát ünneplő bolognai egyetem tiszteletbeli doktori címmel ,, honorálta.” Hantken Miksa Társulatunknak is tevékeny, munkás tagja volt. Mint első titkár 1865 — 1871 között páratlan ügyszeretettel, gondosan szerkesztette Köz- lönyünk elődjét, a Társulati Munkálatok III., IV. és befejező V. kötetét. Mint V e n d 1 A.-nak a Társulat száz évét ismertető összefoglalásából kitűnik, az 1869. évi közgyűlés lelkesedéssel fogadta el azt az indítványát, hogy: ,,a földtani tudományok szélesebb körben való terjesztése tekintetében a vidéki helyeken, jelesen a bányavárosokban tartassanak vándorgyűlések." Majd az első, 1871. évi selmeci vándorgyűlésen javasolta a helybeli fiókegyesület megalakítását is. Tehát 90 éves tradíciókat valósítunk meg ma, melyeknek Hant ken volt az úttörője. A választmánynak 1871 — 1876 évek között volt tagja, azután az Intézet igazgatója, majd az őslénytan professzora már csak mint a földrengési bizottság tagja vett részt a társulati életben. H a n t k e n helyzetét egy, vele már igazgatósága, de még professzorsága idején is mindig szemben álló ellenzék nehezítette, melynek feje Schafarzik (1914) szavai szerint ,, kitűnő polgári tiszt- viselő" és ,, katonai pedánsságú" volt; míg Vadász E. (1948) elítélőleg írja: „minden- hatóságában olyan alárendeltséget kívánt, amelyet . . . vele legalább is egyenértékűek, nem vállalhattak." Ehhez még azt tehetjük hozzá, hogy H a n t k e n élete a tudomány haladásáért vívott harc volt. 264 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 3. füzet Hantken magyarrá vált, tudományában nagyhitű, az anyagot és az új ada- tokat fáradhatatlanul gyűjtő és a maga idejében korszerűen kiértékelő kutató, akit. korának kezdetleges gyakorlata reákényszerített, hogy tudományt csináljon. Mint ember, ahogy Koch A. írja (1896) ,, szíves, kedves és barátságos volt.” Tudományos ellen- felét szigorúan, de tárgyilagosan bírálta és sohasem éreztette a sok adat által igazolt fölényét. Embertisztelete írásaiból is kitűnik, mert sehol sem találunk nála csipkelődő, személyeskedő hangot. A magyar földtan százados történetében Vadász E. bizonyos időszakokat különített el, melyekre egy-egy kis kutatócsoport nyomta reá a bélyeget. Ebben a beosztásban Hantken Miksa a ,, romantikus”, az egyetemi oktatás területén pedig a ,, földtan-őslény tani időszak” kiemelkedő alakja volt, aki Vadász E. szerint (1940): „ világszerte elismert nevet szerzett.” És (1954): ,,A magyar földtani irodalom- ban alapvető, klasszikus, sok tekintetben korát meghaladó, máig is értékes munkák örökítik meg tudományos tevékenységét.” Itt kell megjegyeznünk, hogy Hant ken eredményeit a külföldi szakemberek általánosan elismerték és mondhatjuk, hogy hír- neve újabban még nagyobb, mint volt annak idején. Ez ideig 80-nál több különböző állatcsoportba tartozó fajt, 1 alnémet, 3 nemzetséget, 1927-ben pedig Schwager, Fischer és Rupert mellett ő a negyedik, akinek tiszteletére Foraminifera-családot neveztek el. Ezek a gondolatok, mint tények, már akkor eszembe jutottak, amikor az ismeret- lenségből kellett több évtized óta elfelejtett, mindenkitől gazdátlan sírdombját 1957- ben néhány lelkes, a tradíciókat tisztelő társammal felkutatnunk. Ez a mai, régen nél- külözött megemlékezés azt is célozza, hogy a magyar földtan tudományát ne fosszuk meg olyan eredményektől, ami valóban az övé. Nemcsak a kegyelet, hanem az is mutatja, hogy szándékunk a Hantken-féle örökséget mint korszerűt és haladót tovább istápolni és nevéhez méltóan, mindig a megfelelő adatokra alapozva, törésmentesen tovább is vinni. IRODALOM - JlHTEPATyPA - REFERENCES Böckh J. : Igazgatósági jelentés. Földt. Int. Évi Jel. 1893-ról, p.5. 1894. — Böckh J. és SzontaghT. : A Magyar Királyi Földtani Intézet. 1900. — DerszibJ. : Megemlékezés Hant- ken Miksáról. Bányászati Tápok, 1962. p. 489. — Hantken M.:, Buda és Tata közti harmadkori képletekben előforduló foraminiferák eloszlása és jelzése. Akad. Értesítő, III. p. 153. 1862. — Hantken M. : A Buda és Tata közt talált foraminif érákról. Magyar Orv. Term.-vizsg. pesti 1863-ban tartott IX. nagygyűlésének Munkálatai, p. 318. 1864. — Hantken M. : A budai Albrecht- úton feltárt márgarétegek faunája. Földt. Közi. I. p. 62. 1871. — Harpe, P. de la: Étude sur les Nummulites du comté de Nice suive d’une échelle des Nummulites. Bull. Soc. vaudoise Sci. Natu- relles, XVI. p. 228 — 230. 1879. — Harpe, P. de la: Étude des Nummulites de la Suisse et révision des espéces eocénes des genres Nummulites et Assilina. III. (posthumus) rész. Mém. Soc. Pál. Suisse, X. p. 142. 1883. - Koch A. : Hantken Miksa. Földt. Közi. XXIV. p. 261. 1894. *- Koch A. : Hantken Miksa emlékezete. Akad. Értesítő, VII. p. 348. 1896. — M a j z o n E. : Foramini- ferás-fáciesek és rétegtani jelentőségűk az olajkutatásban. Földt. Közi. EXXXIII. p. 299. 1953. — Péch A. :. Zsigmondy Vilmos elmlékezete. Tud. Akad. Emlékbeszédek, VI. 14. sz. p. 479, 480. 1891.. — Schafarzik F. : Böckh János 1. t. emlékezete. Tud Akad. Emlékbeszédek, XVI. 12. sz. p. 4.. 1914. — Vadász E. : Időszerűtlen gondolatok. Földt. Értesítő,. 13. p. 8. 1948. — Vadász E- : A százéves magyar földtan tudománypolitikai mérlege. Földt. Közi. EXXX. p. 130. 1950. — VadászE. A budapesti tudományegyetem földtani tanszékeinek százados története. Term.-tud. Kar. Évk. 1952 — 1953 • ETTE kiadványa, 1954- — Ven dl A. : A százéves Magyarhoni Földtani Társulat története.. Műszaki Tud.-t irténeti Kiadványok, 9. 1958. — Vereins- u. Personennachrichten. Zeitschr. für praktische Geol. 1893. p. 332. Berlin. — Hírek. Földt. Közi. EXXXVII. p. 456. 1957. — Hantken Miksára emlékez- tek. Komárom megyei Dolgozók Eapja, 1961. március. M aj z o n : Hantken Miksa emlékezete 265 In commemoration of Miksa Hantken by DR. ac. R. MAJZON Miksa Hantken (1821 — 1893) was the first director of the Hungárián Geological Institute (1869), and írom 1882 he continued his activities as the first proíessor of the independent Chair of Palaeontology of the Budapest University. Hantken’s Creative genius based upou deduction threw light onphenomena and relationships which had been first observed by him, and he was who first inserted them intő the monumental System of the geological and biological evolution. It cannot be our purpose to follow his whole life from his birth till the day of his death. We only want to review the principal stations of this fertile and very successful life course, emphasizing those which are outstanding in both Hungárián and international respects. At the meeting of the Hungárián Physicians and Natural Scientists in 1863, he set forth before specialists the age index function of the foraminifers which had been recognized and practically utilized by him while being mining engineer in Dorog. Vilmos Zsigmondy, the famous boring engineer recommended in his paper »Bányatan« (Science of mining) published in 1865, already the analysis of the boré samples by microscope, with special regard to the foraminifers. In 1868 H a 11 1 k e n writes a small monograph on the foraminifers of the »Kiscell clays« of Middle Oligocene age which was at that time a modern monograph succeeded in 1875 by a large-scale work entitled »Foraminifers of the Clavulina Szabói beds« In the latter, far ahead of his time, he strived to establish stratigraphic subdivisions on the basis of the vertical and geographical distribution of the species. In the meantime, in February of 1871, he was the first who observed, in the col- cletion of Schwager in Munich, the pores of the foraminifers having arenaceous shells, and nőt M o e b i u s (1880) as it is ascertained by foreign handbooks. Concerning the study of thin sections of the Clavulinoides szabói, he writes: ,,Its examination under the microscope has shown that the shell was nőt unporous, as it had been presumed previously, bút was porous, This is a very important observation which will result in modificating the classification of the foraminifers established by Dr. Reuss.” Fór the International Exhibition in Vienna in 1873, Hantken and Zsigmond Ede Madarász (1822 — 1884) whose artistic microscopical products and precise original figures were well reputed in the circle of specialists of that time, composed a collection consisting of 117 thin sections, and in the following year they compiled again a seriesofthin sections which was somewhat smaller, consisting of 114 pieces denomi- nated as ,,Collectio systematica Nunmiulitum”. Such a series was sent to K. Zittel in 1874. The latter scientist was the director of the Palaeontological Museum of the University of Munich who had just returned back from an expedition in Lybia. The great interest which was awoken by the above mentioned collections as well as the excellent results obtained by Hantken started and stimulated the active friendly intercourse with De la Harpe, Hébert, Munier-Chalmas, Mayer: As to Reuss and Schwager, they had been, previously too, in friendly relation with H a n t k e n. According to the evidence of a letter reproduced in one of the papers of D e la Harpe, the dimorphism of the Nummulites was first discovered by H a n t k e n. From this letter which was sent to E. Renevier, professor in Lausanne, after the death of De La Harpe from Budapest on the i4th of September 1882, wepick out only the following passages: ,,I ha ve the honour to forward you under separate cover the writings prepared fór press of our defunct friend, Dr. De la Harpe... In my previous letter, I have called his (here he hints at De La Harpe) attention on the gap which appears in the succession of the Nummulites groups described when after the description of the larger, punctuate Nummulites without Central chamber a quite different group follows and nőt the middle and small dimensioned punctuate Nummulites having Central chamber, as it would be natural.,, H a n t k e n has never published any report on this observation, bút simply communicated to De La Harpe the results of his observations. Therefore, neither the time of Hantken’s respective investigations, nor the original version of his statement are known. That is why we know Hantken ’s conception only from the paper of De La Harpe published 266 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 3. füzet in 1883 that has largely contributed to the natural, modern treatment and systematic: classification of the Nummulites which is valid even at the present time. Hantken ’s results ha ve been generallv recognized and appreciated by the foreign specialists, and we may say with good reason that his reputation is recently even greater than it has been earlier. Up to date, a great number of species belonging to more than 80 different zoological groups, 1 subgenus and 3 genera have been named after him, and in 1927, he became the fourth, after Schwager, Fischer and Rupert, on whose honour a foraminifer family was designated. BocnoMHHaHMe 0 MnKiue XaHTneHe JIoktop reoji. h mhh. HayK Jl. MAÍÍ30H MuKiua X a h t k e h (1821 — 1893) őbiji nepBbiM AHpeKTopoM BeHrepcKoro Teojio- rMMecKoro HHCTHTyTa (1869), a 3aTeM c 1882 r. oh CTaji nepBbiM npo(J)eccopoM caMOdwrejib- hoh. Ka(J)eApbi najieoHTOJiorHH EyAaneuiTCKoro yHHBepcHTeTa. OcHOBbiBaBuiHHCH Ha BbiBOAax, TBOpnecKHH reHHH XaHTKeHa npojinji CBeT Ha Tanne hbjichhh h b33hmocbh3h, KOTopbie Bnep- Bbie HaÖJiioAajiHCb HM M KOTopbie BnepBbie oh bkjiiohhji b rpoMa^Hyio CHCTCMy reojiornnecKOH H ÖHOJlOrHHeCKOií 3BOJHOUHH 3eMJIH. He MO>KeT öbiTb Harneh íjejibio npoc;ie>KHBaTb b HacTonmen ciaTbe bckj erő >KH3Hb co aha po>KAeHHfl ao caMOH CMepTH erő. Mbi xothm jimub OTMenaTb rAaBHeHimie coöbiTHH 3Toro njiOAOTBopHoro h BecbMa ycneuiHoro >KH3HeHHoro nyra, noAHepKHBan Te, KOTopbie OTJIHHaiOTCH OCOÖeHHOH Ba>KHOCTbK) RJIH HCTOpHH reOJIOrHMeCKHX HayK KaK B MaCHJTaÖe BeH- rpHH, Tan h b Me>KAyHapoAHbix MacuiTaöax. Ha Ci>e3Ae BeHrepcKHx Bpanen h EcTecTBOHcnbiTaTejien, cocTOHBineMcn b 1863 r. oh H3AaraeT cneijHajiHCTaM pyKOBOAHmyio pojib (J)opaMHHH(J)ep, KOTopbie öwah HaöjnoAeHbi hm Kan BecbMa ueHHbie crpararpa^HHecKHe opneHrapbi, h KOTopbie oh Hcnojib30Baji h Ha npaK- THKe, öyAyHH ropHbiM HH>KeHepoM b r. jdopor. BcKope nocjie 3Toro Obe3Aa H3BecTHbiH öypoBOH HH>KeHep, BHJibMom >Knr m 0 h a h, b CBoeHKHHre«YHeHHeoropHOMAejie»,onyőJiHKOBaHHOH b 1865 r., peKOMeHAyeT y>Ke H3yneHHe öypOBbix oopa3uoB noA MHKpocKonoM c ocoöbiM bhhm3- HHeM Ha ) CpeAHeOAHrOUeHOBOrO B03paCTa, BCJieA 3a KOTopoh b 1875 r. bmxoaht H3 nenaTH erő rpaHAH03Han paöoia «OopaMHHH(J)epbi CJioeB c Clavulina Szabói-). B nocjieAHeil paöoie, AaaeKO onepe>Kafl cbohx coBpeMeHHHKOB, oh nocTapajicH ocymecTBHTb crpaTHrpa(})HHecKHH chhtc3 Ha ochob3hhh BepTHKajibHoro h reorpa(J)HHecKoro pacnpocTpaHeHHH bhaob. B 3tot >Ke nepHOA b (J)eBpa;ie 1871 r. b kojuickuhh IÜBarepa b MioHxeHe nepBbiM oh HaöjnoAaji nopbi (J)opaMHHH(f)ep, HMeiomHx necnaHHCTbie paKOBHHbi, a He M 3 6 h y c (1880),. Kan 3to yTBep>KAaeTCH b 3arpaHHHHbix pyKOBOACTBax. B cbh3h c uuiH(J)OBbiMH H3yneHHeM Clavulinoides szabói X a h t k e h nHineT CJieAywmee: «M3yneHHe iujihíJíob noA MHKpocKonoM n0Ka3a.no, hto paKOBHHbi He öecnopucTbie, KaK sto npeAnoaaraAOCb ao chx nop, a hbjihiotch nopHCTbiMH. 3to oneHb Ba>KHoe HaöjnoAeHHe, KOTopoe npHBeAeT k H3MeHeHHK) CHCTeMaTHKH (})OpaMHHH(J)ep, pa3pa60T3HH0H AOKTOPOM P e H C C 0 M.» ,IJjih Me>KAyHapoAHOH BbiCTaBKH, opraHH30B3HHOH b 1873 r. b BeHe, X a H T k e H H >KnrMOHA 3 Ae MaAapac (1822—1884), xyAO>KecTBeHHbie MHKpocKonnnecKHe H3AejiHH h TOHHbie opnrHHaAbHbie pncyHKH KOToporo nojib30BajiHCb oomen penyTauneH, cocTaBHJiH KOJiJieKUHio, cocTOHBmyio H3 171 wjiH(J)a, a 3aieM, b CAeAyiomeM roAy eme OAHy, HecKOJibKO MeHbUiyiO KOJlJieKUHJO H3 114 3K3eMnjIHpOB. 3tH KOJIJieKUHH HOCHJIH Ha3B3HHe <Ke kojijickuhh őbuia HanpaBjieHa hm b 1874 r. h Kapoio U, h t t e ji K), AHpeKTopy najieoHTOJiorHnecKoro My3en MioHxeHCKoro yHHBepcHTeTa, b to BpeMH B03BpaTHBlHCMyCH H3 SKCneAHlJHH B JlHÖHH. BjiarOAapH UIHpOKOMy HHTepeey, npOHBHB- rneMycH k kojijickuhh h őjiaroAapn aocth^chhhm XaHTKeHa, co3Aa.nacb 3kthbh3h ApywecKan CBH3b cJIarapnoM, T e 6 e p t o m, Miohiis— LLiajibMa h M a e p o m, a CBH3b c PenccoM h IÜBarepoM öbiJia ycTaHOBjieHa y>Ke asbho. CorjiacHO AaHHbiM nncbMa, npHBeAeHHoro b oahoh H3 paöoT Jlarapna, X a h t k e h 6bui nepBbiM, kto oÖHapy>KHJi ahmop(})H3m y HyMMyjiHTOB. H3 nncbMa, HanucaHHoro hm 14 ceHTHÖpn 1882 r. H3 EyAanewTa npo<})eccopy JIo3aHHCKoro yHHBepcHTeTa, 3. P e h e b h 3 nocae CKOHnaHHH Jlarapna, Mbi npHBOAHM Jinwb cjieAyiomHe otpubkh: «HMeio necTb no- cjiaTb BaM b npHJio>KeHHH HOAroTOBjieHHbie mhoio k nenam paöoTbi Hamero noKOÍiHoro npn- HTejiH, AOKTopa Jlarapna.... B MoeM npe>KHeM nncb.Me h y>Ke oőpaTH.i erő (3Aecb oh M a j z o n : Hantken Miksa emlékezete 267 HMeeT b bhay Harapna) BHHMaHne Ha npoőeji, KOTopbiíí TorAa B03HHKaeT b nocjieAOBaTejib- hocth rpynn HyMMyjiHTOB, Kor^a nocjie onncaHHH KpynHbix, nyHKrapoBaHHbix HyMMyjiHTOB, He HMeromnx ueHTpajibHOH xaMepbi, cjieAyeT coBceM HHan rpynna, a He nyHKTnpoBaHHbie -HyMMyAHTbl CpeAHHX H MajlblX pa3MepOB C UeHTpaJIbHOH KAMepOH, HTO BnpOHeM ÖblJIO 6bl ecTecTBeHHO. » 06 stom cbocm HaöjnoACHHH X a h t k e h HHKorAa He oTMHTbiBajiCH b nenaTH, a npocTO cooöhíha o pe3yAbTaTax cbohx Ha6jnoAeHHH JI a r a p n y, Tan; hto BpeMH araxHccne- AOBaHH tí XaHTKeHa, a T3K>Ke opnrHHajibHoe (JjopMyjinpoBaHne erő cooTBeTCTBytomHx 33KAK)HeHHH HeH3BeCTHbI. RaK pa3 nOSTOMy Albl 3HaeM KOHUenHHK) XaHTKeHa JIHIIJb H3 paöoTw Harapna, onyöJiHKOBaHHOH b 1883 r., KOTopan BHOCHJia orpOMHbin bkji3a b Aeno ecTecTBeHHOH, coBpeMeHHon h no cen AencTBHTejibHOH pa3paőoTKH h CHCTeMaTHnecKon KJiac- CH({)HKauHH HyMMyAumoe. ^0CTH>KeHHH XaHTKeHa noAb30BanHCb oőiahm npH3H3HHeM 3apyöe>KHbix cne- unanHCTOB, h MO>KeM yBepeHHO CKa3aTb, hto erő penyTaijnn HBjineTCH b HacTonmee BpeMH eme öOAbuieH, neM b to BpeMH. ,IJo chx nop no XaHTKeHy Ha3Bajin MHoroqncjieHHbie BHAbi,. oTHOcnmuecn k CBbirne 80 pa3AHHHbiM rpynnaM >KHBOTHbix, a TaK>Ke 1 noApoA, 3 poAa, a b 1927 r. oh 0K33aACH neTBepTbiM, 3a UlBarepoM, O h ui e p o m h P y n e p t o m, KOMy Bbinana qecTb npHCBoeHHH (JjaMHAHH OAHOMy H3 ceMencTB $opaMHHH(})ep. HANTKEN MIKSA „CXAVELINA SZABÓI FÉ1ECFK FALNÁJA” CÍMŰ MŰVÉNEK NEVEZÉKTAN! MÓDOSÍTÁSA DR. AC. MAJZON I.ÁSZI.Ó (XXIX-XI.IV. táblával) H a n t k e n Miksának a fenti cím alatt 1875-ben megjelent műve (Magy. Állami Földt. Int. Évkönyv IV.) a paleogén korú Foraminiferák vizsgálatánál még ma is nél- külözhetetlen, irányadó munka, melyet világszerte használnak. Stürzenbaum Józseftől való kőre rajzolt tábláinak ábrái néhány kivételtől eltekintve természethűek, annakidején korszerűek voltak, még jól használhatók. Ismeretes, hogy a Foraminiferák tanulmányozása az egész Földön 1917. óta milyen hatalmas lépésekkel fejlődött, különösen azért, mivel az olajterületek különböző földtani korú rétegekből álló fúrásszelvényeit kronológiailag legtöbbször segítségükkel tudjuk jól értelmezni, azonosítani és nagyobb területeken is párhuzamosítani. Ter- mészetesen az utóbbi évtizedek alatt a megismert és részletesen tanulmányozott anyag alapján (1927-től) a Foraminiferáknak rendszer- és nevezéktana is nagymértékben változott. A magyarországi oligocén korú kőolaj -területek (Bükkszék, Mezőkeresztes, Demjén) részletes rétegtani beosztása már régebben időszerűvé tette, hogy a Hantken -féle fajelnevezéseket megfelelően korszerű és érvényes nevezéktannal összhangba hozzuk. H a n t k e n egyébként R e u s s A. rendszertanát használta. Az irodalomban sok szerzőnél találkozunk H a n t k e n fajaival és a magyarországi paleogénből előkerült alakoknak általa eszközölt meghatározására való módosított utalásokkal. Különösen Cushman J. munkáiban található sok adat, mivel ő 1932-ben a szerzőtől elkérte a klasszikus budai lelőhelyek néhány kőzetmintájának kiiszapolt anyagát. Meg kell emlí- tenem, hogy az irodalomban található nomenklatúra- változásokat több fajnál csak bizonyos összehasonlító kritikai módosításokkal, vagy változtatással közöljük. Azt hisszük, hogy H a n t k e n Miksa e munkájának a nevezéktani válto- zásokat ismertető feldolgozása nemcsak az időnyerés miatt fog segítségül szolgálni szaktársaimnak, hanem a már beszerezhetetlen 16 tábla újabb közlése is hasznosnak bizonyul. I. tábla — Plate I. — TaÖjnma I. 1 . Cyclammina placenta (R e u s s) 2. Haplophragmoides Iatidorsatus (Bornemann) 3. Karreriella hantkeniana Cushman 4. Gaudryina difformis Halkyard 5. Tritaxilina hantk&ni Cushman 6. Dovothia textilaroides (Hantken) 7. Dovothia ( ?) irregularis (H a n t k e n) 8. Cylindroclavulina rudislosta (H a n t k e n) 9. Clavulinoides szabói (H a n t k e n) 10. Cornuspira oligogyra H a n t k e n 1 1 . Cornuspira polygyra H a n t k e n II. tábla — Plate II. — TaÖjiHUa II. 1 — 2. Cornuspira involens Re üss 3 — 4. Ammoba ulites humboldti (R e u s s) 5. Pseudoglandulina radicula (hinne) M a j z 0 n : ,,A Clavulina Szabói rétegek faunája” 269 6. 7- 8. 9- 10. 11. Nodosaria lat ej ugat a G ü m b e 1 Nodosaria bacillum Defrance Nodosaria bacilloides Hantken Nodosaria acuminata Hantken Nodosaria budensis Hantken Nodosaria equisetiformis Schwager i. 2. I4. 3. IO. 4. 8. 5- 6. 7- 9- 11. 12. 13- 15- 16. *7- 18, 21. 19. 20. III. tábla — Plate III. — TaÖjraqa III. Siphogenerina spinicosta (D’O r b i g n y) Dentalina soluta Reuss Dentalina consobrina D’Orbigny Dentalina intermedia Hant ken Dentalina approximata Reuss Dentalina pauperata D’O rbigny Dentalina elegáns D’Orbigny Dentalina verneuilii D’Orbigny Dentalina sp. indet. Dentalina budensis H a n t k e n Dentalina subtilis Neugeboren Dentalina gigantea H a n t k e n Dentalina capitata B 0 1 1 Dentalina ehrenbergana Neugeboren Dentalina bi ur ata D’Orbigny Dentalina fissicostata G ü m b e 1 Dentalina acuta D’Orbigny 1. 2. 3- 4- 5- 6. 7- 8. 9, IO. 11. 12. 13. 14. 15- 16. !7- IV. tábla — Plate IV. — TaŐjiHUa IV. Dentalina gümbeli H a n t k e n Nodogenerina hörnesi (H a n t k e n) Dentalina pungens Reuss Siphogeneroides vásárhelyii (H a n t k e n) Dentalina contorta H a n t k e n Dentalina semilaevis H a n t k e n Glandulina hantkeni Franzenau Lingulina seminuda H a n t k e n M arginulina subbullata H a n t k e n M arginulina splendens H a n t k e n M arginulina pediformis Bornemann M arginulina indifferens H a n t k e n M arginulina recta H a n t k e n Frondicularia superba H a n t k e n Palmula budensis (H a n t k e n) 1, 2. 3- 4- 5, 6. 7- 8. 9- 10. 11. 12. V. tábla — Plate V. — TaÖJiHlja V. M arginulina behmi Reuss M arginulina cymboides D’Orbigny Saracenaria propinqua (H a t k e n) Saracenaria hantkeni Cushman M arginulina kochi (Reuss) M arginulina pediformis Bornemann M arginulina subullata H a n t k e n M. ( Marginulinopsis ) arcuata (P h i 1 i p p i) M. ( Marginulinopsis ) schwageri (Hantken) M. ( Marginulinopsis gladius (P b i 1 i p p i) i- 2. 3, 4* 5- 6. VI. tábla — Plate VI. — TaÖJiHqa VI. M arginulina (Marginulinopsis ) fragaria (G ii m b e 1) Planularia nummiditica (G ii m b e 1) Robulus depauperatus (Reuss) 2 Földtani Közlöny 270 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 3. füzet 7- 8. 9- 10. 11. 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17-19 1 2 3 4 5 6 7 8 9 Planularia kubinyii (H a n t k e n) Robulus princeps (R e u s s) Robulus inovnatus (D’Orbigny) Robulus gutticostatus (Gümb el) Robulus limbosus (R e u s s) VII. tábla - Plate VII. — TaÖJimta VII. Robulus budensis (H a n t k e n) Robulus arcuatostriatus (H a n t k e n) Vulvulina nummulina (G ü m b e 1) Uvigerina hantkeni Cushman Bulimina truncana G ü m b e 1 Uvigerina farinosa H a n t k e n Chilostomella cylindrica R e u s s Spiroplectammina carinata (D’O r b i g n y) Siphogenerina elegáns (H a n t k e n) Vulvulina pectinata H a n t k e n Bolivina beyrichi R e u s s Bolivina beyrichi var. carinata Hantken Bolivina semistriata H a n t k e n Bolivina elongata H a n t k e n Virgulina schreibersii £ z j z e k Globulina münsteri R e u s s Victoriella abnormis (H a n t k e n) VIII. tábla - Plate VIII. — TaÖJiwUa VIH. Globigerina triloba Reuss Globigerina bulloides D’O r b i g n y Globulina gibba D’O r b i g n y var. deltoidea Reuss Guttulina acuta (H a n t k e n) Cibicides dutemplei (D’O r b i g n y) Eponides budensis (H a n t k e n) Cibicides ungerianus (D’O r b i g n y) Planulina compressa (H a n t k e n) Cibicides propinquus (Reuss) IX. tábla — Plate IX. — TaÖJiHUa IX. 1. Anomalina cryptomphala (Reuss) 2. Planulina costata (H a n t k e n) 3. Discorbis elegáns (H a n t k e n) 4. Planulinella osnabrugensis (Münster) 5. V alvulineria budensis (Hantken) 6. Anomalina grosserugosa (G ü m b e 1) 7. Gyroidina soldanii (D’Orbigny) 8. Eponides umbonatus (Reuss) X. tábla — Plate X. — TaÖJIHUa X. 1. Anomalina lobata (H a n t k e n) 2. Anomalina gr anos a (H a n t k e n) 3. Globorotalia baconica (H a n t k e n) 4. Sphaeroidina bulloides D’Orbigny 5. Anomalina similis (Ha n t k e n) 6. Anomalina af finis (H a n t k n) 7. Bulimina elongata D’Orbigny 8. Eponides pygmeus (H a n t k e n) 9. Pullenia sphaeroides D’Orbigny 10. Nonoinella hantkeni (Cushman és A p p 1 i n) Mázzon : ,,A Clavulina Szabói rétegek faunája ” 271 i. 2. 3- 4- 5- 6. 7.8. 9- io. I, 2 3 4 5 6 7 8 9 io ii, 19 12 13 . 14 15 16 17 18 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 1 2- 3 4 5 6 7 XI. tábla — Plate XI. — TaÖilHlta XI. Discocyclina papyracea (B o u b é e) Discocyclina applanata Gümbel) Discycyclina dispansa (S o w e r b y) Discycyclina aspera (Gümbel) Aktinocyclina radians (D’A r c h i a c) Aktinocyclina patellaris (Schlotheim) A ktinocyclina tenuicostata (Gümbel) Asterocyclina stellata (D’A r c h i a c) Asterocyclina Stella (Gümbel) XII. tábla — Plate XII. — TaÖJIMUa XII. Operculina ammonea Leymerie Heterostegina reticulata Rütimayer Nummuli'es budensis Hantken Nummulites vasca Joly és Leymerie var. Lagena vulgáris Williamson var. semistriata W i 1 1 i Lagena apiculata R e u s s Lagena geometrica R e u s s Lagena wrightiana H a n t k e n Triloculina gibba D’Orbigny Dentalina cf. boueana D’O r b i g n y Nodosaria sp. indet. Dentalina semilaevis H a n t k e n Siphogenerina venusta (R e u s s) Nodosaria coarctata H a n t k e n Siphogenerina elegantissima (H a n t k e n) Bifarina (?) zsigmondyi (H a n t k e n) Dentalina sp. indet. XIII. tábla - Plate XIII. - TaÖJlHqa XIII. Spiroloculina sp. indet. Spiroloculina cf . limbata Bornemann Triloculina porvaensis H a n t k e n Nodosaria crassa H a n t k e n Nodosaria acuminata H a n t k e n Dentalina reitzi Hantken Dentalina simplex Hantken Dentalina sp. (rendellenes forma) Dentalina setosa H a n t k e n Dentalina debilis H a n t k e n Frondicularia tenuissima H a n t k e n Trifarina budensis (H a n t k e n) Plectofrondicularia striata (H a n t k e n) Lingulina glabra H a n t k e n Pseudoglandulina rotundata (R e u s s) Pseudoglandulina discreta (Reuss) Pleurostomella eocaena Gümbel Pleurostomella acuta H a n t k e n Marginulina (Marginulinopsis) ornata (H a n t k e n) Marginulina (Marginulinopsis) galeata (Reuss) Marginulina (Marginulinopsis) minima (H a n t k e n) XIV. tábla - Plate XIV. - TaÖJlHqa XIV. Marginulina (Marginulinopsis ) porvaensis (H a n t k e n) Marginulina irregularis (H a n t k e n) Marginulina ( Marginulinopsis ) elegáns H a n t k e n Marginulina bud.nsis H a n t k e n Marginulina behmi Reuss Marginulina minuta ( H a n t k e n) m s o n 272 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 3. füzet 8. Amphicoryne tunicata (H a n t k e n) 9. Robulus baconicus (Hantken) 10. Marginulina pauci loculata- H a n t k e n 1 1 . Robulus porvaensis (H a n t k e n) 12. Robulus (Lenticulina) galeata (Reuss) 13. Robulus bullatus (Hantken) 14. P alep oly morphina subcylindYica (H a n t k e n) 15. Robulus gYanulatus (H a n t k e n) 16. Robulus depaupevatus (Reuss) XV. tábla - Plate XV. - TaÖJlHUa XV. 1 . Bolivina budensis (H a n t k e n) 2. Vulvulina subflabellifoYmis (Hantken) 3. Bolivina budensis (Hantken) mikroszférás forma 4. Bolivina nobilis H a n t k e n 5. Bolivina globosa (H a n t k e n) 7. Discovbis elegáns (H a n t k e n) 8. Discovbis eximius (Hant ken) 9. Rotalia umbilicata (Hantken) 10. Eponides haidingevi (D’O r b i g n y) XVI. tábla - Plate XVI. - Ta6;mua XVI. 1. Hantkenina kochi (Hantken)* 2. Cassidulina globosa Hantken 3. V agocibicides elongatus (H a n t k e n) 4. Nodosavia budensis (H a n t k e n) * 5. Mavginülina (MaYginulinopsis) gladius Phil.* 6. Nodosavia bacilloides Hantken* 7. Pellatispiva madavászi (H a n t k e n) (* rendellenes fejlődésű példányok) Nomenclatural modification of the paper „The fauna of the beds with Clavulina Szabói” by MIKSA HANTKEN DR. ac. R. MAJZON The paper by Miksa H a n t k e n published under the above title in 1875 (Magy. Állami Földt. Int. Évkönyve, vol. IV.) is even today indispensable and widely used all over the world fór the study of Paleogene Forammifers. The lithographed figures by József Stürzenbaum in the plates of the paper in question can, apart from a few exceptions, still well be used. It is well known that since 1917 the investigation of forminifers has developed throughout the world by gigantic steps especially owing to the fact that in most cases the boré profiles composed of deposits of different ages in the oil fields can be adequately interpreted, identified and correlated between even more distant areas by means of these fossils. As a matter of course, the study of the matériái collected and analysed in detail during the last decades (since 1927) has led to a considerable change in both taxonomy and nomenclature of the foramhnfers as well. The detailed stratigraphic division of the Oligocene oil fields of Hungary (Bükk- szék, Mezőkeresztes, Demjén) required already long ago to harmonize urgently the species denominations supplied by Hantken with the modern and actually valid nomenclature. As fór H a n t k e n, he used the taxonomy elaborated by A. Reuss. In the literature we often encounter H a n t k e n’s species and references to modi- fication of the determination given by him fór the forms found in the Paleogene rocks of Hungary. There are particularly numerous data in the papers byj. Cushman as in 1932 on his request the author gave him the washed matériái of several rock samples from the classical localities in the surroundings of Buda. I ha ve to mention that the changes in nomenclature observable in the literature are published here fór several species only with certain comparative critical modifications or amendments. Majzon : ,,A Clavulina Szabói rétegek faunája ” 273 We believe that these observations on the changes in nomenclature which have occurred since the issue of the paper by Miksa Hantken will be useful nőt only because of saving of time, bút alsó by providing a new publication of 16 plates which have nőt been available nowadays. HoMeHKJiaTypHan nonpaBKa k paöoie M. XaHTxeHa : „OayHa CjioeB c Clavulina Szabói” /Ip. reoJi. h mhh. HayK Jl. MAK30H PaőoTa M. X a h t k e h a, onyojniHOBaHHan b 1875 r. (Magy. Állami Földt. Int. Évkönyve, IV.) noABbimeyKa3aHHbiM 3arjiaBHeM, HBjineTCH h no ceii AeHb He3aMeHHAion, pyxo- BOAflmen paöoTon, KOTOpon nojib3yx)TCH HCCJieAOBaTejin bo bccm Miipe. PncyHKii Taöjini; stoh paőoTbi, cocTaBneHHbie H. LÜTiopineHÖayM nyTeAi HanepneHMH Ha KaMeHb, c hckjuo- neHHeM HecKOJibKHx hbjihiotch HaTypajibHbiMii n eme xopomo ncnojib3yeMbiMH, a bo BpeMH BbIXOAB paÖOTbl OHH CHHTajIHCb nepCAOBblAlH no 0(J)0pMJieHm0. H3Becrao, hto Hamman c 1917 r. H3yneHHe (})opaMHHH(J)ep pa3BHBajiocb mnpoKHM pa3- AiaxoM bo BceM 3eMHOM mape Kan pa3 noTOAiy, hto őypoBbie pa3pe3bi He(})TeH0CHbix oonacTen, oxBaTbiBaiomHe OTJiomeHiin pa3Hbix reojiornHecxHx anox, naine Bcero AioryT őbiTb xopomo HHTepnperapoBaHbi xponojiornnecKii ojiaro/japn HaxoAxaAt ^opaMHHiKjjep, írnyneHHe KOTopbix no3BOJineT HAeHTHíJmunpoBaTb n conocTaBJWTb OTJiomeHnn OTAaneHHbix Apyr ot Apyra oö- jiacTen. EcTecTBeHHO, Ha ocHOBaHnn AiaTepnajia, HaxoniiBLuerocH n AeTajibHO H3yneHHoro b TeneHne nocjieAHnx AecnTHJieTHH (Hamman c 1927 r.) b öojibmon Mepe H3AieHHjiacb xax cnc- TeMamKa, Tax h HOMeHKJiaTypa (})opaAiHHH(J)ep. ^eTajibHoe cTpaTiirpa(J)imecKoe pacHneHemie BeHrepcxnx HetJnreHOCHbix oÖJiacTen ojinron,eHOBoro B03pacTa (Eioxxcex, Me3exepecTem, ,E(3AieH) y>xe asbho BbiABHHyno Ha nepeAj hhh njiaH HeoöxoAHMOCTb corjiacoBaHHH BbiAeneHHbix XaHTKeHOM bhaobhx Ha3BaHnn c coBpeMeHHon, oömenpnHHTon HOMeHXJiaTypoft. BnponeM X a h t k e h ynoTpeöJiHJi cncTe- Maraxy A. P e íí c c a, B jnnepaType y AiHoroHiicjieHHbix aBTopoB BCTpenaeM BbiAeJiemmie XaHTKeHOM BHAbi h MOAH(J)iiHHpOBaHHbie ccbuiKH Ha onpeAejieHHe hai (J)opM, coöpaHHbix H3 najieoreHOBbix OTJio>xeHHH BeHrpun. OcoőeHHO mhoto t3khx AaHHbix HAieeTcn b paőoTax K 3 m m 3 h a, Tax xax oh b 1932 r. nojiymui ot aBTopa oTMyneHHbin AiaTepnaji Hecxojibxnx oöpa3HOB nopoA H3 xjiaccHHecxnx AiecTOHaxo>xAeHiiH b ByAancxnx ropax. CjieAyeT oTAieTHTb, hto HOMeHXJiaTypHbie H3MeHeHHH, oÖHapy>xHBaeAibie b jiHTepaType, npHBOAHTcn y HexoTopbix BHAOB TOJlbXO C OnpeAeJieHHblAlH XOAmapaTIiBHO-XpHTHHeCXHAlII yTOHHeHHHAM HJIH H3MeHeHHeM. Abtop HacTonmen craTbH CHHTaeT, hto nonpaBxa HOAieHXJiaTypHbix H3AieHeHHH x pa- öoTe M. XaHTxeHa nocjiy>xHT xojuieraAt-HCCJieAOBaTejiHM He Tojibxo HaroHOM BpeMeHH, a HOBoe onyöJinxoBaHiie 16 y>xe HeAOCTynHbix Taöjinn To>xe oxajxeTcn. nojie3HbiAi. A MAGYARORSZÁGI FÖLDGÁZTELEPEK KIALAKULÁSÁRÓL ÉS TOVÁBBKUTATÁSUK ALAPELVÉRÖL DR. KERTAI GYÖRGY* összefoglalás: A magyar medencék harmadkon rétegsoraiban általában a hidrosztatikai nyomásértékkel egyezik a telepnyomás. A petrosztatikus és geosztatikus nyomás a kőzet-szemcsék közötti üreg-rendszerben az esetek többségében nem érvénye- ! sül. Ez csak az üledékképződés folyamata közben megmaradó, korlátozott mértékű, a rétegzettségre merőleges irányú vándorlással magyarázható. A víz-nyomásrendszer kiegyenlítődése a földgáz kereszt- vándorlását is lehetővé kell, hogy tegye. Magyar- ország igen sok földgáz lelőhelyén rétegtani helyzettől és abszolút mélységtől függetlenül egy relatív elrendeződés alakult ki. A mélyebben levő szintek széndioxidban dúsabbak, a magasabban levő szintek metán tartalomban gazdagodnak, nehéz szénhidrogénben szegényebbek. Ez az elrendeződés nem genetikus, hanem migrációs okokra vezethető vissza. A magyar medencékben feltárt kisebb, sokszor lencsés kifejlődésű szénhidrogén- i gáztelepek harmadlagos vándorlás útján létrejött másodlagos felhalmozó- dások. A továbbkutatás szempontjából jelentős következtetés: a felsőpannóniai rétegek- ben, s az alsópannóniai felső szintjén feltárt metán előfordulások migrációs-vonulatának i irányában a nagyobb készlettel rendelkező, kevert gáztelepek kutatása a feladat. Továbbiakban a közlemény a földgáz-kutatófúrások telepítésének elveit tárgyalja. A szénhidrogén és széndioxid elkülönülése A földtani kutatás kiindulása a genezis ismerete: a földgáz egykori élő-anyagok biológiai és fizikai úton katalizált pusztulásának és átalakulásának terméke, mely perme- ábilis tárolókőzetben impermeábilis csapdák alatt gyűlt össze. A felhalmozódást megelőző fluidum-vándorlás a földtani alakulat és az abban uralkodó fizikai viszonyok következménye. Ennek fő hatótényezői a faj súlykülönbség, a határfelületi jelenségek, a nyomás- és hőmérséklet változás. A hőmérséklet növekedése akár a metamorfózisig fokozódhat, ilyen esetekben a hőhatás járul hozzá a szénhidro- génnek és a metamorfózis következtében keletkezett széndioxidnak az anvakőzet-üledék- ből való távozásához. A földgázzal szingenetikus kőzet, az anyakőzet szemcséi közül a megszilárdulással, diagenezissel egyidőben a vízzel együtt távozik a gáz. A vándorlás, a migráció ezen első fázisát követi a fluidumok szételegyedésének, az ún. másodlagos vándorlásnak folyamata. Ennek során a gáz a permeábilis tárolókőzetben a csapdáig vándorol, alatta felhalmozódik és elkülönülve az esetleg jelenlevő nehezebb szénhidrogénektől, a kőolaj- tól, kialakul a földgáztelep. 1 1 1 i n g V. C., a vándorlás folyamatainak első tisztázója említést tesz arról is, hogy a földtani változások (lehordás vagy lerakódás) a már kialakult telepek új migrációját indíthatja meg. A vándorlás e harmadik fázisát már 1948-ben , , harmadlagosként ” jelöltük meg, hozzátéve annak természetes, vagy mesterséges lehető- ségeit. Ismeretessé vált azóta a „Gussow-elv” mely lényegében a szénhidrogén- mennyiség és a csapda nagyságának függésében a képződött anyagmennyiségtől teszi függővé a telepek harmadlagos átrendeződését, de csak a tárolókőzet vonulata mentén. A magyarországi földgáztelepek jellegéből érdekes, és a további kutatásra is kiható következtetést vonhatunk le: földgáztelepeink jelentős része áthelyezkedett, harmadlagos vándorláson átment, másodszori felhalmozódás. * Elhangzott a Magyar Földtani Társulat Észak- magyarországi Csoportjának 'közreműködésével rendezett II. Orsz. Földgáz Ankéton 1962. április 5-én. K e r t a i : Magyarországi földgáztelepek 275 Ezt a merész állítást a következőkben indokolom: közismert tény, hogy föld- gázaink között igen elterjedt a széndioxid és annak szénhidrogén-gázokkal való külön- böző mértékű keveredése. A gyakorlatból tudjük azt is, hogy a széndioxid általában a mélyebb rétegtani szinteken dúsul fel, jelentkezik kevert gáz formájában és a magasabb szintekben egyre tisztultabb, szénhidrogéndúsabb gázok helyezkednek el. A sok példa közül csak néhány jellemző: Hahót-Pusztaszentlászlón a mezozoikum határán 42% a gáz széndioxid tartalma, a rétegtanilag magasabb edericsi szintben csupán 2 — 3%. Inkén az alsópannon és miocén határán 71,2% a széndioxid, az alsópannon felső szint- táján csupán 32%. Hajdúszoboszlón a flis sorozatban csak 94% a szénhidrogén, a felsőbb szinteké kereken 98%. Pusztaföldváron a paleozóos metamorf pala felett közvetlenül 32% a szénhidrogén-mennyiség, az alsópannon középső szinttáján már 90 — 91%, és a legfelső „Puszta' ' szinten 98% felett van. Tótkomlóson az alsóbb szintek szénhidrogén- tartalma egyes helyeken csupán 43%, a felsőpannon határán levő felső szintben 96 — 97%. Battonyán a gránit és kvarcporfír felett 50% körüli, a felsőpannonban 97% szénhidrogén- tartalmú rétegeket tártunk fel. Meg kell még említeni azt is, hogy a felsőbb szintek az alsóknál törvényszerűen szegényebbek nehezebb szénhidrogén-alkotókban. Meg kell állapítanunk, hogy a széndioxid megjelenésében, illetve a szénhidrogén- feldúsulásban .csak ez a viszonylagosság a szabályos. A szén- dioxid feldúsulása nincs sem az alapkőzet jellegéhez, sem rétegtani szinthez, sem abszolút mélységhez kötve. Nem földtani okokra, hanem fizikai körülményekre kell tehát a szabályosságot vissza- vezetni. Egyaránt találunk tiszta széndioxidot a felsőpannoniai alemelet határán, pl. Nagykőrösön, mezozoikum vagy permi alaphegység felett, az alsópannon és tortónai rétegek határán ópaleozóos metamorf pala felett pl. Répcelakon, flisjellegű rétegösszlet felett Rákóczifalván, vagy Törteién csekély szénhidrogén-tartalmú nagy tömeg szén- dioxid helyezkedik el a flis szilikoklasztikus kőzetekben, és csökkentebb a szénhidrogén- tartalom a hajdúszoboszlói kalciklasztikumban, a szarmata mészkőben is. Hasonló példák hosszú sora között az alapelvtől lényeges eltérést nem találunk. Lehet-e tehát ennek a jelenségnek genetikus oka? Ismertek megállapításaink a pliocén szénhidrogén neogén eredetéről. Kizárt lehetőség az, hogy a sekélyebb vizű, sokkal jobban szellőzött felsőpannoniai üledékek képződése közben a szénhidrogén számára kedvezőbb anaerob környezet alakult volna ki, mint az alsópannonban vagy a tortónban. Felmerülhet természetesen az a régi felfogás is, hogy a széndioxid keletkezése a magmatikus mélységekben történt, s ez a mélységből származván a mély telepekhez dúsabban keveredik. A széndioxid juvenilis eredete azonban esetünkben is megdöntött tény, L a n g V. B. még a mexikói vulkáni környezetben is kimutatta és a XX. Nem- zetközi Földtani Kongresszuson közzétette a Cl2-Cl3 izotópok arányából a széndioxid- nak karbonátos, tehát organogén üledékekből való eredetét. Genetikailag tehát ez a szabályosság nem magyarázható. Egyszerű, fajsúly szerinti elrendeződés egy tárolón belül még csak elképzelhető, de vastag üledéksorokon keresztül már nem ilyen egyszerű a kérdés! A magyarázat érdekében a mélybeli nyomásviszonyokról és bizonyos fogalmak olajteleptani tisztázásáról kell néhány szót szólnunk. A rétegben elhelyezkedő fluidum a telepnyomáson tárol. Ez a telepnyomás hazánkban általában eddig megismert földgáztelepeinken (talán Körösszegapáti kivételével) a hidrosztatikus nyomással egyenlő. Tudjuk, hogy az üledéksoron belül általában, kivéve azokat a helyeket, ahol különösen impermeábilis a fedőréteg — (ilyenek a Golf-part egyes telepei, pl. Dickinson, vagy az Észak -nyugatnémet zechstein telepek; előbbiben impermeábilis agyag-páncél, utóbbiak- ban só a fedő) — ott a telepnyomás nem múlja felül a hidrosztatikai nyomást. Meg kell 276 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 3. füzet különböztetnünk nevezéktanunkban a petrosztatikus nyomást a geosztatikustól. Az első a fedő kőzetoszlop és a benne levő folyadék súlyából adódik, a másodikban már a tektogenetikus erők járulnak hozzá a kőzetoszlop nyomá- sához orogén vagy sótektonika következtében. A telep kőzetszemcséi átveszik a szemcsék között tárolt folyadékrendszer helyett is a geosztatikus nyomást. Az üledékek keletkezése, diagenezise során a folyadékban levő nyomás a felette levő vízoszlop (az ülepítő víz mélységével) nyomásával egyezik. Ahogy mélyebbre süllyedt a medence depressziójával az üledéktömeg, eleinte, amíg a kőzet plasztikus, a petrosztatikus nyomás egy részét is a folyadék veszi át, később azon- ban a kőzet megszilárdulása után a pórus vagy üreg-rendszer lényegében önhordóvá válik és a folyadék felfelé fokozatosan kisaj tolódik. Ezt bizonyítja az a tény, hogy rétegeinkben a nyomás hidrosztatikus. Későbbiekben a nagyobb mélységben az újra plasztikusabbá váló kőzet hatására bizonyos mértékig ismét érvényesülhet a petro- sztatikus, ill. geosztatikus hatás. A magyarországi pliocén medenceüledékek vala- mennyi eddig megismert esetében ez a hatás még lényegesen nem volt észlelhető. Az olyan, viszonylag ritka esetekben, ahol az impermeábilis fedő nem engedi meg a folyadék kitérését a ránehezedő geosztatikus nyomás elől, T h o m e e r J. H. M. A. és B o 1 1 e m a J. A. szerint a folyadékkal telt kőzetsúly hatása a hidrosztatikai nyomást 2,2 — 2,4-szeres mértékben múlhatja felül. Ilyen eset nem csupán viszonylag nagy likacsú tárolókőzetben, hanem még a márgák, agyagok víztartalmában is jelentkezhet, s az említett szerzők szerint ez okozhatja a fúrólyukakban azún. omló, pergő agyagok, márgák megjelenését. A nyomásviszonyoknak a mélyfúrási technológiára kiható fontos szerepét Völgyi L. részletesebben tanulmányozta. A magyar medencékben ezernél több tapasztalat bizonyítja a hidrosztatikai nyomás jelenlétét és ez egyúttal bizonyítéka annak is, hogy vertikális, rétegközi kereszt- vándorlás történt. A már megszilárdult, 1000 m-t is meghaladó mélységbe süllyedő gáz, olaj, vagy víztelep nem a petrosztatikus vagy geosztatikus nyomást veszi át, mert akkor szükségszerűen nagyobb nyomásértékekkel állnánk szemben. Ha pedig a tároló- réteg, az impermeábilissá szilárdult márgapadok közé zárva, a még megszilárdulás előtti vízoszlop konzervált nyomását őrizné, úgy az észlelt nyomás kisebb lenne a hidrosztatikusnál. A megcsapolás rogyasztó hatására, s a geosztatikus nyomás ilyen jelentkezésére is véleményem szerint ellenérv az, hogy a megcsapolt réteg telepnyomás-csökkenése következtében sem áll elő sehol a hidrosztatikusnál nagyobb nyomás. A viszonylag gyors megcsapolás megszüntetése után lassan visszatér a telepnyomás a hidrosztatikus mértékre. Bizonyított tehát az, hogy megszilárdult üledékeink között, a tárolókőzet kapilláris rendszerének permeabilitásánál nagyságrendileg kisebb, de lényegében át- eresztő vető, repedés, kapilláris ,, kereszt- járat” rendszer létezik. Ha a víznyomás a járatokon át pótlódni vagy kiegészítődni tud és ki tudott egyen- lítődni a termelési gyakorlat szempontjából impermeábilisan lezárt víz vagy gáztelepek nyomása, akkor e járatokon át meg kell hogy történjék a gáztelepek harmadlagos migrációja is. Eddig nem találtunk genetikai magyarázatot a felsőbb, a felsőpannóniai tisztább szénhidrogén-telepek létrejöttére. íme egyértelmű magyarázat adódik a migrációs, ill. a nyomásalakulási folyamatok elemzése útján. Az, hogy miért szénhidrogénben dúsabb a felső szintek gáza, a fentiek alapján egyszerű. A vándorláskor szételegyedés történik: ennek egyik oka az, hogy azonos hőmérsékleten a nagyobb nyomású víz, sőt olaj is a széndioxidból jelentősen többet tart oldatban, mint szénhidrogéngázból. A másik ok, hogy a széndioxid transzspirációs sebessége jelentősen kisebb a metánénál. Ugyanez a magyarázata annak is, hogy miért K e r t a i : Magyarországi földgáztelepek 277 maradnak el a felsőbb szintekből a nehezebb szénhidrogének . A harmadik ok lehet egyszerűen a gázok fajsúlykülönbsége. A kérdés ilyen megoldása természetesen nemcsak elméleti jelentőségű. Medencéink több helyén ismerünk litológiailag határolt rétegtelepekben kisebb szénhidrogén-tartó lencséket. A közölt elmélet alapján ezek zöme mélyebb telepekből migrált. Nem állítjuk ezzel azt, hogy a felsőpannóniai, vagy akár a levantei rétegekben jelentkező sporadikus, az artézi vizeket sok helyen kísérő metán kizárólag a mélyből származnék — hiszen mocsárban is keletkezik szénhidrogén — , keletkezhetett tehát a teljesen kiédesedett beltavakban is. Ahol azonban a felsőpannonban jelentősebb ilyen lencséket ismerünk, valahol a mélyben, vertikálisan vagy rétegtani értelemben kereshetjük az eredeti, esetleg jelentősebb méretű telepet. A litológiailag zárt rétegtelepek kutatása mind geofizikai, mind geológiai szem- pontból még lényegében megoldatlan, igen nehéz feladat. A geofizikai alapon telepített mélyfúrásokban azonban fentiek alapján nagy jelentősége van, a jó földtani megfigyelés és a fejlődő karottázs szolgálat segítségével, a legvékonyabb és viszonylag kis terjedelmű metán tároló rétegek kivizsgálásának. Ebből a szempontból jelentős a víztartó rétegek nyomokban mutatkozó metán tartalmának rendszeres kivizsgálása és feltérképezése is. Az ilyen telepek és előfordulások gondos feltérképezése útmutatást ad a továbbkutatás számára. A kutatófúrások elvi szempontjai A kőolaj és földgázkutatás módszere közismert. Jelenlegi ismereteink szerint a két ásványi nyersanyag felderítő kutatása semmiben sem különbözik egymástól. A továbbfejlesztő és termelőfúrások telepítésének kúttávolsága a gázkutatás esetében a kőolajkutatásétól eltérő kell hogy legyen. Azonos áteresztő képességű- és nyomás- viszonyok mellett a gáz esetében ez természetesen nagyobb térköz. Az eredményes fel- derítő fúrás után a kezdeti továbbfejlesztő fúrásokat — amíg a fázishatár ismeretlen — csupán a szerkezeti és rétegtani viszonyok feltételezése alapján telepítjük, keresve a gáz alatt az olaj- vagy vízhatárt. Ezt egyik irányban elérve a feladat a továbbfejlesz- tés helyett a körülhatároló tevékenység. (Fúrásaink kategorizálásánál ezen a területen eddig sok zűrzavarral találkoztunk.) A továbbfejlesztést és körülhatárolást a szerkezeti viszonyoktól függően, gáz esetében már akár több km-es lépésekkel végezhet- jük. A cél a szükséges minimális meddőfúrás mélyítése mellett a telep határainak kialakí- tása. így történt ez Hajdúszoboszlón is, ahol a gázkincset helyes extrapolációval lénye- gében csupán 6 db (16,6%) és Battonyán, ahol a gáz és olajkincset csupán 4 db (azaz 12%) meddőfúrás mélyítésével határoltuk körül. A rétegtani kifejlődés, lencsés, litológiailag határolt rétegtelepek jelenléte már eleve, kisebb továbbfejlesztő és körülhatároló kúttelepítést tett szükségessé, pl.. Gör- geteg-Babócsán, Szandaszöllősön, Ebesen vagy Kisújszálláson. így volt elkerülhető ezeken a területeken is a túl sok meddőfúrás. Közgazdasági szempontból felmerülhet a gyors megismerés és a beruházás gyors megtérülése érdekében a már kezdetben háló- zatos, bizonytalanabb módon „kidobott” fúrásokkal való kutatás módszere. Ez a módszer a magyarországi harmadidőszaki üledékek szeszélyesen lencsés kifejlődése (pl. Szandaszöllős, Görgeteg- Babócsa stb.) és a medencealjzat igen változatos felépítése esetében (pl. Nagykőrös— Kecskemét) feltétlenül jelentősen, kétszer-háromszor annyi meddőfúrás veszélyével jár. Ha figyelembe vesszük egy-egy fúrás milliós nagyságrendű költségét, szembeállítva ezt a kisebb „kamatveszteséggel”, azaz a beruházás gyors megtérülésének szempontjával, világos, hogy az általunk követett kutatási rendszer :278 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 3. füzet összehasonlíthatatlanul gazdaságosabb. A helyes tehát az a módszer, melynek alkal- mazása esetében minden fúrás után újabb elemzésre kerül sor és az új fúrást ennek az elemzésnek alapján tűzzük ki. A népgazdasági hatékonyság szempontja egyes időszakokban és különösen egyes területeken, pl. a kőolajkutatás esetében indokolttá teheti a nagyobb kockázatot, s ezzel a nagyobb ,, kutatási selejtet”. Igen jelentősen csökkenthető majd a kutatási kockázat a hidrodinamikai vizs- gálatok fejlődése és a szükséges számítások gyors, esetleg kibernetikus elvégzése útján. A földgázterületeken a termelőfúrások kitűzése már általában ilyen alapon, a tároló rendszerének kőzet- és rétegparamétereinek ismeretében kell hogy történjék. Egységes, nagy telep esetében — tulajdonképpen csak a fluidumok telepviszonyok közötti visz- kozitás különbségét tekintve — a földgáz- termelő kútrendszer távolsága sokszorosa lehet az olajtermelőnek. A magyarországi földtani viszonyok között azonban ezzel a lehetőséggél is csak ritkán élhetünk. A rétegek szeszélyes kifejlődése az eddigi esetek többségében, s feltehetően a jövőben is, arra kényszerít, hogy a termelőfúrások telepí- tésénél nagymértékben vegyük figyelembe a földtani viszonyokat, a telepek alkatát IRODALOM - REFERENCES - JIMTEPATYPA 1. Láng W. B : The origin of somé natural carbon dioxide gases. XX. Congreso Geologico intemacional 1956. Mexico Seccion 11. B. p. 219. — 2. Kertai Gy. : A magyarországi kőolaj- és földgáztelepek keletkezése. Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Tudományok Osztálya Közleményei 1952. V. 3. p. 85. — 3. Thomeer, J.H.M.A. and B o 1 1 e m a, J. A. : Increasing occurrence of abnor- mally high reservoir pressures in boreholes and drilling problems resulting therefrom. Bull. Am. As. Petr. Geol. 1961. 45 k. 10 f. p. 1721. On the formádon of the Hungárián natural gas deposits and the fundamental principle of their further exploration DR. GY, KERTAI In the Tertiary series of the Hungárián basins the reservoir pressure generally coincides with the hydrostatic pressure. The petrostatic and geostatic pressures in the interstitial space system are in the majority of cases nőt effective. This can be explained only by a reduced migration, proceeding across to the bedding pláne remaining in the process of the sedhnentation. The equalization of the water pressure system has permitted the migration of the gas transversally too. In many natural gas deposits of Hungary there has developed a relative arrangement independently of the stratigrap hic position and the absolute depth. The deeper horizons are more abundant in carbon dioxide, the higher ones show increasing methane content and lower concentrations of hydrocarbons. This arrangement is nőt a genetic one, bút it may be attributed to migra- tional causes. The smaller hydrocarbon gas accumulations, frequentlv lenticular in shape, which have been disclosed in the Hungárián basins represents secondary accumu- lations brought about by tertiary migration. An import ant conclusion fór future prospecting is: Further exploration must be directed towards prospecting fór mixed gas deposits, having larger reserves, along the trend of migration of the pit gas occurrences discovered in the Upper Pannonian beds and in the upper horizon of the Lower Pannonian. In the further discussion the principles of locating gas prospecting wells are set iorth. K érd a i : Magyarországi földgáztelepek 279 0 (JjOpMHpOBHHH ra30H0CHbIX MeCTOpO>KAeHHÍÍ BeHTpHH H o npHHijHne hx AajibHefiiiieii pa3Be/uKii oohmho cootbct- CTByeT BejiHHHHe rHApocTaTimecKoro Hanopa. FleTpocTaTHHecKoe h reoeraTiiHecKoe AaBjieHHH b CHCTeMe nojiocTeíí Me>KAy 3epH3MH nopoAbi b oojibiiiHHCTBe cjiynaeB He Bbipa>fKHMa boa AOJ1>kho cnocoocTBOBaTb h nonepenHon MHrpauHH npnpoAHoro ra3a. B oneHb MHornx ra30H0CHbix MecTopo>KAeHHHx BeHrpnH co3AaBajiocb oTHOCHTenbHoe pacnpeAejieHHe He33BHCHM0 ot CTpararpaífAmecKoro nojio>KeHHH ii ot aőcojiioTHOH rjiyÖHHbi. Bojiee rjiyóoKHe ropH30HTbi öoraTbi yrneKHCJibiM ra30M; ropii30HTbi, pacnojio>KeHHbie Bbiwe no pa3pe3y, oöo- rainaioTCH MeTaHOM," a coAep>KaHHe b hhx yrjieBOAopoAOB őonee coKpameHHoe. 3to pacnpe- AejieHiie He HBjineTCH reHeranecKHM, a oöycnoBJieHo MHrpaunoHHbiMH npuHHHaMii. Heőonb- uine yrjieB0A0p0AH0-ra30Bbie 3ane>KH, BCKpbiTbie b BeHrepcKHx őacceÖHax h nacTo oöHapy>KH- Baiomne AHH3eoőpa3Hyio (JiopMy, npeACTaBjinioT coőoíí BTOpHMHbie BCKonneHiiH, oöpa3o- BaBiiiiiecH nyTeM t p e t h m h 0 fi MHrpauHH. 3aKjnoHeHiie, 3HaHHTejibHoe c tohkii 3peHHH AajibHenmeH pa3BeAKH: npeACTonmue noncKOBO-pa3BeAOHHbie paőoTbi aojijkhu öbiTb Han- paBjieHbi Ha pa3BeAKy CMemaHHbix ra30Bbix 3ajie>KeH c öojibuiHMH 3anacaMH b jihhhh MHr- panHOHHOH nOJIOCbl AieTaHOBblX MeCTOpO>KAGHIIH, OTKpbITblX B BepXHenaHHOHCKHX OTJIOHve- HHHX H B BepXHeM T0pH30HTe HH>KHero naHHOHa. B ocTajibHon nacTH paőoTbi H3JiaraioTCH npiiHunnbi pa3MememiH ckb3>kiih ajih pa3BeAKH Ha ra3. A VULKÁNI HEGYSÉGEK BESZAKADÁSOS SZERKEZETE DR. KUBOVICS IMRE Összefoglalás : A vulkáni hegységek beszakadásos szerkezetének kialakulásában: a vulkáni tömeg terheléséből adódó rétegtömörülés és transzvaporizáció jelentős szerepet játszik. A tömörülés értéke 600 m vastagságú vulkáni összlet és agyagos alépítmény esetén megközelítőleg 200 m. A kitörés helyén és közvetlen környékén az üledékes kőzetek bepréselődése, beolvasztása, valamint a vulkáni csatorna könny enillókban gazdag kőzet- olvadékának nagy mélységig történő lehűlése és ennek megfelelő összehúzódása által a fenti értéknél lényegesen nagyobb tömörülés jöhet létre. A rétegterhelés következtében az üledékes összlet víztartalmának jelentős része a tektonikailag fellazított övbe, a leendő vulkáni csatornába vándorol, ahol a feltörő magma hőhatására gőzzé alakulva csökkenti a magma viszkozitását és növeli differen- ciációját, valamint mobilitását. Az ismétlődő kitörés okozta nyomásnövekedés biztosítja az állandó vízutánpótlást, s ez lehetővé teszi a hőokozta transzvaporizáció folyamatos- ságát. A rétegtömörülés viszonylag lassú, a mélység és idő függvényében csökkenő sebes- ségű folyamat, ennek következtében a tömörüléssel kapcsolatos vízáramlás a vulkáni működés megszűnése után is még hosszú ideig tart. Ez a viz szolgáltatja a vulkáni csator- nában és a törésvonalak mentén felszálló oldatok túlnyomó részét. Az üledékes összletből származtatható vízmennyiség 800 m vastagságú fiatal agyagos-homokos képződmény, és 600 m vastagságú vulkáni takaró esetén átlagban kb. a szilárd vulkáni termék 5% -a. Az üledékes mellékkőzet jellege, hézagtérfogata és víztartalma tehát jelentősen befolyásolja a magma differenciációját, az adott magmatípuson belül meghatározhatja az egyes kőzettípusok és hidrotermás érctelepek kialakulását. A tanulmányozott területen — a Mátrában — a rétegtömörülés, transzvapori- záció és vízáramlás hatását elsősorban az alábbi jelenségek tükrözik : a) Az egyes vulkáni ciklusokat bevezető piroklasztikumnak az utána kiömlő lávánál savanyúbb jellege (ez a jelenség helyenként — pl. Somhegyes— Csörgőpatak — ugyanazon kiömlési ciklushoz tartozó lávapadon belül is megnyilvánul), b) Teléres kifejlődésű hólyagos andezit-kialaku- lás. c) Káli- és nátronmetaszomatózis. d) Endometavulkanitosodás. Vulkáni kaldera keletkezése a vulkanológusok régi és vissza- visszatérő problémái közé tartozik. Napjainkig többféle elmélet látott napvilágot. Escher a csatomafal beomlásával magyarázza a kaldera kialakulását. Ezt a felfogást Gorskov is magáévá teszi [12]. Rittmann szerint főleg könnyenillókban (gőzökben-gázokban) gazdag, nagymennyiségű anyagot szolgáltató, kis mélységű erupciók esetén keletkezik [30]. Stearns a kis kalderának megfelelő tölcsér alakú vulkáni krátereket a törések mentén felfelé áramló magmából kialakult tölcsér alakú kamra beszakadásával magyarázza [4]. Williams szerint a különböző típusú kalderák nagy része a magma visszahúzódása következtében alakul ki [49]. Williams nyomán Billings keletkezésileg három főtípust különböztet meg : a) explóziós (kirobbanásos), b ) beszakadásos és c) eróziós kalderát. Az explóziós kaldera kialakulását a földalatti vizekből magmás hőhatásra keletkezett gőzök nyomásának tulajdonítja. Beszakadásos kaldera a vulkáni felépít- ménynek a magmakamrába való bezökkenése által alakul ki. A bezökkenés oka Bil- lings szerint többféle lehet: a) A magmakamra kiürülése a nagy mennyiségű vulkáni gőz- és porkitörés következményeként (Krakatoa), b) a láva gyors oldalirányú kiömlése (Kilauea) és c) a magmakamra alakjának megváltozása, kúp alakúkamra lapossá válása [4]. A hazai vulkáni hegységek kalderáit Szádeczky-Kardoss E- mutatta ki. Keletkezésüket részben a kiürült magmakamra felszínig kiható beszakadásával magya- rázza [32]. Ilyen típusú kialakulás legjellegzetesebb példájának Szádeczky- Kardoss E. nyomán [34] a részben másodlagos magmakamrából származtatható balatonfelvidéki bazaltvulkánok tekinthetők. Kubovics : A vulkáni hegységek beszakadásos szerkezete 281 Összefoglalásként megállapíthatjuk, hogy az ismertetett felfogások a vulkáni kaldera kialakulását három egymástól független elsődleges tényezővel magyaráz- zák: a) A csatomafal beomlásával, b ) explózióval és c) beszakadással. A vulkáni kalderák jelentős része azonban e három tényezővel nem magyarázható. A csatomafal beomlásá- val és explózióval nagy méretű (5 — 20 km átmérőjű) [46] kaldera nem alakulhat ki (pl. a Bandai-San explóziós eredetű, viszonylag nagy méretű kalderájának területe Bil- iin g s szerint 1,5 km2), a beszakadást pedig nagymértékben korlátozza a magmakamra mélysége és mérete. Bz egyúttal befolyásolja az anyagszolgáltatás mennyiségét és minő- ségét is. A magmakamra mélységének meghatározása a mai vulkanológia egyik alapvető feladata. Megoldása nemcsak az általános magmatizmus, hanem a magmás kőzettípusok kialakulása, a vulkánműködéssel kapcsolatos kőzetelváltozások és az ásványi nyers- anyagtelepek keletkezésének tisztázása szempontjából is döntő jelentőségű. A geofizika fejlődésével, különösen a szeizmikus módszerek tökéletesedésével a mélyebb helyzetű magmakamrákra vonatkozó megbízható adatok száma is egyre szaporodik. A magma- kamrák mélysége nagyon eltérő. Rittmann az Ischia-szigeti vulkánok és a Vezúv tűzfészkét 3 — 5 km illetőleg 5 — 6 km mélységbe helyezi [30]. A Szovjet Tudományos Akadémia Kljucsi Vulkanológiai Állomásának 1953. évi kiterjedt és részletes szeizmológiai vizsgálata alapján a kamcsatkai vulkánok magmakamrája 50 — 60 km mélységben, azaz a szilárd földkéreg határán van [11]. Magasabb szinten még az 500—1000 m vastagságú olvadékban leámyékolódó 0,2 — 0,4 sec. periódusú S-hullámok segítségével sem sikerült magmát kimutatniok [12]. Benioff és Poszpelov szerint egyes vulkáni területeken 700 — 800 km mélységig keletkező földrengéseket észleltek. A differenciálódott szilárd rész vastagságát szélső értékben 1000 km-nek tartják [29]. A köpeny felhasadását jelző szeizmikus adatok- ból következőleg egyes esetekben e mélység tekinthető a magmaműködés forrásának is. Sőt, B g y e d L. legújabb elmélete szerint a vulkáni működés kiindulópontja az általa 1500 km vastagságúnak feltételezett differenciálódott szilárd köpeny alatt kezdődik olyanformán, hogy a tágulás következtében az említett mélységig lehatoló „törések” mentén a gőzökben és gázokban gazdag, még nem differenciálódott anyagtömegekből felszálló hő a felsőbb szintek intermedier andezites (dioritos) összetételű kőzetét megol- vasztja. A megolvadt anyag nyomáscsökkenés hatására mobilizálódik, ezáltal kialakul- nak a törések mentén felszínre kerülő savanyú és intermedier vulkáni anyag magmakam- rái [6, 8]. Bgyed B. által vázolt mechanizmus folyamán több magmakamra alakul- hat ki. A közvetlen feltörés (az utolsó magmakamra) az említett 50 — 60 km mélységből történhet. Bz elősegíti a differenciációt, a bazaltos és intermedier, illetőleg savanyú magma szétkülönülését is. A nagy mélységből való magmaszármaztatással számos probléma megmagyaráz- ható, de ezzel egyidejűleg néhány kérdés is felvetődik. Jelenlegi ismereteink szerint a nagy mélységekben (általában kb. 80 — 100 km -tői kezdődően) nem számolhatunk lényeges hőmérsékletnövekedéssel. Bzáltal a differenciálatlan anyagtömegből felszálló hő a felette levő szilárd könnyenilló mentes bázisosabb rész megolvasztásához egymagában nem ele- gendő, mivel olvadáspontja nagyobb, mint az alatta levő könnyenillókban gazdagabb anyagé. A fentebb említett folyamat útján a felsőbb savanyú övék megolvasztása is nehezen képzelhető el, mert a felszálló anyag hőmérséklete a hosszú, több száz kilométeres útszakaszon lecsökken. A megolvadás és mobilizáció lényeges tényezőjének elsősorban a nyomáscsökkenés tekinthető. A fenti adatok összegezése és kiértékelése alapján a magmakamrákat mélység szerint két csoportra oszthatjuk: 1. kis mélységű és 2. nagy mélységű magma- kamrákra. 282 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 3. füzet 1. Kis mélységű kamrák (3 — 5 km) Gorskov szerint mészkőkiszorítás útján keletkeznek [12]. Ebben az esetben a kiszorítási folyamat révén felszabaduló C02 a magma könny enüló-tartalmát és felhajtóerejét olymértékben megnövelheti, hogy az ilyen jellegű kamrák csaknem teljesen kiürülhetnek. Ennek következtében anyagszolgál- tatásuk viszonylag jelentős lehet. A kis mélység miatt a kiömlő láva fedőnyomása is nagy. Ezáltal kialakulhat a beszakadás optimális feltétele. Szádeczky-Kardoss E. megállapításából következőleg [34, 37] ilyen magmakamrából származtatható a balatoniéi vidéki vulkánok egy része is. 2. Nagy mélységű magmakamrák főleg a szilárd anyag nyomáscsökkenés általi, megolvadása útján keletkezhetnek és a kristályos földkéreg alatt kb. 25 — 80 km mélység- ben helyezkednek el. E mélységben uralkodó viszonyok mellett a fentebb vázolt folyamat útján beszakadásos szerkezet az alábbi okok miatt nem alakulhat ki: a) Egyed L. tágulási mechanizmusa szerint a köpenyben egy idő múlva túl- feszültség lép fel [5]. Ennek hatására keletkezett mélyrehatoló „hasadékok” mentén a magma a felszínre tör. A túlfeszültség levezetődése után a magmaműködés is megszűnik. A magmakamra anyagának — az esetek többségében — tehát csak egy kis része kerül a felszínre. Mivel az említett mélységben az anyag a geotermikus grádiensből következőleg is már „képlékeny” állapotban van, a mélyrehatoló törés hatására nagyobb mennyiségű anyag megolvadhat. Ezáltal a feltörésből adódó magmakamrán belüli nyomáskülönbségek még a viszonylag lassan mozgó magma felszínretörése előtt kiegyenlítődhetnek. Ebből következik, hogy nagy mélységekben üreg nem keletkezhet, beszakadás nem jöhet létre. b) 600—700 m vastagságú vulkáni összlet 160— 190 atm. terhelése a 60 km-es mélységben uralkodó mintegy 20 000 atm. nyomáshoz viszonyítva elhanyagolható. c) A kljucsi szeizmikus mérések alapján a kamcsatkai vulkánok magmakamrájá- nak vastagsága 10—12 km, átmérője pedig kb. 30 km [11]. Ilyen méretű és mélységű (50 — 60 km) kamra beszakadása esetén a felszíni süllyedés átmérője — a bányászati műveletek során ezidáig észlelt legnagyobb törésszög (75 °) és határszög (70 °) [42] figye- lembevétele esetén is — minimum 70 — 80 km, tehát nem korlátozható a kaldera terüle- tére. S z 1 á v i n vizsgálatai szerint a Kárpátok kéregvastagsága 55 km, a Pannóniái tömbé pedig 23,3 — 25,2 km között van [45]. S z 1 á v i n értékei, valamint B a 1 k a y B.-nak Boldizsár T. adataiból levont következtetése alapján [2] a magyarországi vulkánosság egykori magmakamrája 25 — 30 km mélységbe helyezhető. Magyarország egyik legnagyobb kiterjedésű vulkáni hegysége, a Mátra, alapterülete hozzávetőlegesen 30 x 40 km, azaz 1200 km2. 0,6 km-es átlagos vastagságú vulkáni összlet esetén a magma- kamrából megközelítőleg 720 km3, azaz 720 millió m3 anyag került a felszínre. E tömegnek megfelelő lapos, lencsealakú magmakamra hossztengelye a kljucsi tapasztalatok alapján kb. 15 km. Ennek megfelelően a 30 km mélységben levő kamra beszakadása esetén a felszíni süllyedés kiterjedése a fenti szögértékek figyelembevételével kb. 40 km-nek adó- dik. [2 tang a • b + 15 ( a = 90 ° — 70 0 = 20 °, b = 30 km) == 2 • 0,36397 • 30 + 15 = == 36,84 km]. Mivel a Mátra és a vele szomszédos Cserhát vulkáni anyaga ugyanazon kamrából származtatható, az itt közölt érték lényegesen nagyobbnak vehető. Ilyen mérvű beszakadás viszont a Mátra területén nem mutatható ki. Következtetésképpen megállapíthatjuk, hogy a magmakamra beomlásából eredő beszakadásos vulkáni szerkezet csak a viszonylag ritkább, kis mélységű és nagy könnven- illó-tartalmú magmakamrák esetében keletkezhet. A felhozott okok mindegyike önma- gában is kizárja a nagy mélységű magmakamrák beomlásának, beszakadásának lehető- ségét. A Szádeczky-Kardoss E. által kimutatott negatív vulkáni szerkezet azonban ennek ellenére gyakori jelenség, ami főleg a következő két tényezővel: 1. réteg- tömörüléssel és ezzel összefüggő 2. transzvaporizációval magyarázható. Kubovics : A vulkáni hegységek beszakadásos szerkezete 283' 1. Rétegtömörülés A rétegtömörülés mértéke főleg a hézagtérfogattól és a kőzet alkatától, szerkezeté- től függ. A hézagtérfogat maximális elméleti értéke egyenlő méretű gömbalakú szemcsék esetén mint ismeretes 47,6% [19]. Ezt az értéket azonban számos tényező befolyásolja. A szemnagysági összetétel és a szemcsék alakja mellett a jelen esetben külön ki kell emel- nünk a víz szerepét, amely a szemcsék körüli vízburok kialakításával (különösen pélites üledékekben) az említett értéket jelentősen megnövelheti. Ezt tükrözik az alábbi adatok is: A különböző felszíni alluviális képződmények hézagtérfogata Lee szerint: durva homok 39 — 41% normál homok 41—48% finom homok 44 — 49% finom homokos vályog 50 — 5 4% A legtöbb agyag felső 30 — 40 méterének a hézagtérfogata 50 — 90% [1]. Sőt Meinzer a Mississippi delta iszapjában 80 — 90%-os értéket mutatott ki. A fenti adatokból egyértelműen következik, hogy a fiatal agyagos— homokos képződmények felszíni vagy felszínközeli részének hézagtérfogata 50% felett van. Ez az érték fiatal üledékek esetében általában megegyezik a víztartalommal. Ezt igazolja S c h o w vizsgálata is, mely szerint a récens iszap víztartalma 40 — 90% között van [1]. % mélység 1. ábra. Térfogatváltozás a mélység függvényében (Athy L. L. nyomán) Puc. 1 . H3MeHeHHe o6i>eMa b (JjyHKUHH rJiyÖHHbi (no Amxu Jl. E.) A hézagtérfogat és a mélység, illetőleg a rétegtömörülés és a mélység összefüggésé' vei Athy foglalkozott behatóan [1]. Vizsgálatai szerint az agyag 50%-os felszíni hézagtérfogata 2500 m mélységben lecsökken 2%-ra (1. ábra). Hazai vonatkozásban Szebényi L. vizsgálata érdemel figyelmet. Nevezett a petőfibányai felsőpannon képződményekben 35%-os rétegtömörülést észlelt [39]. Mivel az agyag kompresszibilitása hasonló a homokos agyagéhoz [1], az Athy által megállapított tömörülést a Mátra hegységi úgynevezett slir összletre is vonatkoztathatjuk. A mátrai nagy andezitvulkánosság első, a helvéti emelet végére — tortónai ele- jére helyezhető piroklasztikuma — az alsó andezittufaszint kőzettani és üledékföldtani viszony ai, valamint a mátrahídjai (Hencse völgy) ősnövénymaradványok jellege alapján — 284 Földtani Közlöny , XCII. kötet, 3. füzet vízbe hullott. Sőt, a helyenként megfigyelhető intenzív kloritosodás (Tyúkod, Ágasvá* és Óvár közötti terület stb.), továbbá pszeudoagglomerátosodás (Tari Csevicevölgy) alapján nagyon valószínű, hogy az alsó lávapad (a középső riolittufa alatti) szubmarin 2. ábra. A hézagtérfogat alakulása 600 m vastagságú vulkáni takaró esetén Puc. 2. H3MeHeHHe nycroTHOCTH npn HaJiHHHH ByjiKaHHMecKoro nonpoBa MomHOCTbio 600 m X 3. ábra. A rétegtömöriilés alakulása terhelés előtt és terhelés után Puc. 3. XapaKTep njiacroBoro ynjiOTHeHHH no h nocne Harpy3KH kialakulású. Ebből az adódik, hogy a mátrai nagy vastagságú homokos agyagos képződ- mények hézagtérfogata, illetőleg víztartalma a kitörés időpontjában maximális volt. A vulkáni összlet eredeti vastagsága a jelenleg megfigyelhető adatok alapján kb. 600 m-re becsülhető. Tehát a felszínen levő üledékes képződmény a vulkáni működés végén 600 m mélységbe került, ennek következtében az eredeti felszín hézagtérfogata a mellékelt 2. ábra alapján 50%-ról 19%-ra, 2000 m mélységben pedig 2,5%-ról 2%-ra csökkent. A vulkáni tömeg okozta tömörülés mértékét megkapjuk, ha 0 — 2000 m-ig terjedő egységnyi felületű szakasz rétegterhelés által csökkentett térfogatából kivonjuk a 600 — 2600 m közötti egységnyi felületű szakasz rétegterhelés + a vulkáni tömeg által csök- kentett térfogatát (3. ábra). Ebből adódik, hogy a rétegtömörülés a két integrált szakasz Kubovics : A vulkáni hegységek beszakadáscs szerkezete 285 ■differenciájával egyenlő. Mivel a térfogatcsökkenés A t h y adatai szerint exponenciális (i. ábra) a tömörülés értéke (t) általánosságban a következő képlettel fejezhető ki: H+Ah e-ctxdx — | e-axdx , 'Ah j ahol H : az adott agyagos összlet vastagsága. Ah: a vulkáni tömeg vastagsága, a: az ■expón enciális görbe szögértéke adott ^-értéknél, c: a kiindulási (felszíni) hézagtérfogat századrésze. A c-érték a következőkből adódik: az exponenciális görbe egy adott értéktől (100%) általában o felé tart. Rétegtömörüléskor azonban egy ioo%-os össztérfogatból kiindulólag az eredeti térfogat szélső maximumként is csak a hézagtérfogat értékével csökkenhet. Ennek megfelelően az exponenciális görbe nem o, hanem ioo — t felé tart, hol t t — a felszíni hézagtérfogattal . Ebből a c = , tehát a hézagtérfogattal arányosan növek- ioo szik, elméleti szélső értéke i, ill. o. Jelen esetben a kiindulási össztérfogat maximálisan 50% -kai csökkenhet (3. ábra). A rétegtömörülés mértéke (t) 2000 m vastagságú agyagos-homokos összlet {H), 600 m 1,61 vastagságú vulkáni tömeg (A h) továbbá 7^^ szögérték (a) és 50%-os felszíni hézagtér- fogat ( c = 1/2) mellett: 184,70 m3/m2 . Tehát 2000 m vastagságú homokos— agyagos üledékes összlet esetén a réteg- tömörülés 184,70 m, 3000 m vastagságra vonatkozólag pedig 190,80 m. A vulkáni kőzetek okozta rétegtömörülés mértéke a felszín és a vonatkoztatott mélység közötti átlagos hézagtérfog atcsökkenés alapján is kiszámítható, oly módon. hogy o-tól az adott mélységig 50- vagy 100 m-enként meghatározzuk az üledékes kőzetek terhelés előtti és terhelés utáni hézagtérfogatának a különbségét. Az átlagos porozitás- csökkenés ebben az esetben: (fli“ &i) + (a2 ^2) + + (a8-is)....£!L=Ai, ahol n a = egyes mérési pontokhoz tartozó terhelés előtti hézagtérfogat, b — egyes mérési pontokhoz tartozó terhelés utáni hézagtérfogat, n = a mérések száma. A 2000 m mélységre vonat- koztatott tömörülési érték az itt közölt számítással a következőképpen alakul:* an ~ K = 330,20-136,40 = n 21 -á/0' I. táblázat mélység n. terhelés előtt terhelés után a % b % I 1. 0 600 50,00 19,00 2. 100 700 42,00 16,00 3- 200 800 35,50 14,00 4- 300 900 30,50 12,00 5. 400 1000 20,00 10,00 6. 500 11 00 22,50 9,00 7- 600 1200 19,00 8,00 8. 700 1300 16,00 7,oo 9- 800 1400 14,00 6,00 10. 900 1500 12,00 5,20 11. 1000 1600 10,00 4,5o 12. 1100 1700 9,00 4,00 13- 1200 1800 8,00 3,50 14. 1300 1900 7,oo 3,oo 15. 1400 2000 6,00 2,50 16. 1500 2100 5,20 2,40 17. 1600 2200 4,5o 2,25 18. 1700 2300 4,oo 2,20 19. 1800 2400 3,5o 2,10 20. 1900 2500 3,oo 2,00 21. 2000 2600 2,50 i,75 330,20 136,40 * A különböző szintekhez (mélység) tartozó hézagtérfogatot K. E. Athy- tői vettem át, az 1. ábra alapján 3 Földtani Közlöny 286 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 3. füzet Tehát 600 m vastagságú vulkáni takaró esetén 2000 m vastagságú üledékes ossz- letre vonatkozó átlagos hézagtérfogatcsökkenés 9,23%. Bbből a tömörülés értéke: 9,23 • 2000 == 184,60 m. 100 A fenti adatokat természetesen több tényező befolyásolja. Az üledékes kőzetek jelenlegi felszínéhez viszonyítva csökkentőleg hat, hogy a vulkán működése óta eltelt idő- 9 10 — 4. ábra. A nyomás eloszlása és a vízáramlás iránya többcsatornás vulkáni rendszer esetén. Magya- rázat: 1. Harmadik lávafolyás. 2. Második lávafolyás. 3. Klső lávafolyás. 4. II. vulkáni tufa. 5. 1. vul- káni tufa. 6. Vulkáni csatorna. 7. Fiatal agyagos, homokos képződmény. 8. Alaphegység. 9. Nyomás iránya. 10. Vízáramlás iránya Puc. 4. PacnpegejieHHe gaBJieHHH h HanpaBneHne TeqeHHH boám b cjiyqae MHoroKaHajibHon ByjiKaHHqecKon CHCTeMM. JI e r e h a a : 1. TpeTHü jiaBOBUft noTOK. 2. BTopoií naBOBMü iiotok. 3. riepBMft JiaBOBMií iiotok.- 4. ByjiKaHaqecKHH Ty(J) II. 5. By/iKaHHMecKHH Ty(j) I. 6. ByjiKaHHHecKHh KaHan. 7. MojioAoe rjiHHHCTo-necqa- HHCToe o6pa30BaHne. 8. OyHAaMeHT. 9. HanpaBneHne AaBAeHHH. 10. HanpaBJieHne TeqeHHH boám alatt a vulkáni kőzetekkel nem borított peremi üledékes képződmények hézagtérfogata is csökkent. Néhány tényező viszont jelentősen növeli a fenti értékeket: a) Adott esetben az üledék felszíni és felszínközeli részének víztartalma 5o%nál lényegesen nagyobbnak vehető. A nagy víztartalmú és hézagtérfogatú üledékes összlet nyomása kisebb, mint ugyanolyan vastagságú vulkáni kőzeté. (Az üledékes képződmény felszíni részének térfogatsúlya 1,2 — 1,8 [1], átlagban 1,5, 600 m mélységben pedig kb. 2,4. A 6000 m vas- tagságú agyagos— homokos összlet átlagos térfogatsúlya megközelítőleg 2, a réteg- terhelés ennek megfelelően 120 kg/cm2. Bzzel szemben azonos vastagságú, 2,7-es térfogatsúlyú vulkáni kőzet nyomása 162 kg/cm2), b) A rétegnyomás hatására jelentős mennyiségű víz és üledékes anyag kerül a vulkáni csatornába és ezen keresztül a felszínre. Kubovics : A vulkáni hegységek beszakadásos szerkezete 287 A Mátra-hegységi homokos— agyagos oligocén — miocén képződmények vastag- sága nagymértékben ingadozik. A hegység központi részén, a salgótarjáni mélyfúrás adatai alapján az itt számításba vett értéknél lényegesen nagyobb vastagságú. A réteg- tömörülés szempontjából azonban — amint az említett adatok mutatják — a nagyobb mélység már elhanyagolható. Döntő szerep a fiatal miocén agyagos— homokos rétegeknek tulajdonítható. Kelet felé az említett összlet erősen el vékonyodik, sőt Sírok— Nagyvár- ^eg7~Pusztakőkút— Tamaszentmária környékén teljesen el is tűnik. Észak és nyugat felé hasonlóak a viszonyok. Balassagyarmaton 600 m mélységben már kristályos alap- hegység van [40]. Tehát a Mátra fiatal harmadidőszaki üledékes alépítménye olyan 5. ábra. Negatív vulkáni szerkezet és beszakadásos kaldera kialakulása. Magyarázat: 1. Harmadik lávafolyás. 2. Második lávafotyás. 3. Első lávafolyás. 4. II. vulkáni tufa. 5 .1. vulkáni tufa. 6. Vulkáni csatorna. 7. Fiatal agyagos, homokos képződmény. 8. Alaphegység. 9. Törésvonal Puc. 5. OopMupoBaHue oTpHuaTejibHoft ByjiKaHHMecKoií cTpyKTypbi h oőpymeHHoií KanbAepbi. JI e r e h g a : 1. TpeTHH JiaBOBblH riOTOK. 2. BTOpoií JiaBOBblH nOTOK, 3. nepBblH JiaBOBblH nOTOK. 4. ByjTKaHHMeCKHH Ty$ II . 5. ByjiKaHHMecKHH Ty 1. 6. ByjmaHHHecKHH Kanan. 7. MoJioaoe rjiHHHCTo-necnaHHCToe o6Da30BaHne. 8. yHflaMeHT. 9. JIhhhh pa3Ji0M0B szinklinálisban rakódott le, amelynek központi része Gyöngyösoroszi környékén lehetett. Ebből kifolyólag a rétegtömörülés értéke a peremi részeken lényegesen kisebb (1000 m-es összlet esetén 153 m). legnagyobb tömörülés az alépítmény földtani viszonyai alapján a központi részen adódik. Ennek megfelelően kialakulhatott a Szádeczky-Kar- d o s s E. által megállapított — az egész hegység területét felölelő — negatív vulkáni szerkezet és délies irányú dőlés [32] (4 — 5. ábra). A medencealjzat egyenlőtlensége követ- keztében a dőlés iránya és szöge némileg ingadozhat, sőt az ebből adódó atektonikus mozgások hatására kisebb ^beszakadások” is keletkezhetnek. Ilyen jellegű kialakulás a Dunazug-hegységben is jól kimutatható (6. ábra). A vulkáni hegység eredeti szerkezetét a későbbi tektonikai mozgások is jelentősen átalakíthatják, de az utóbbi hatása Sze- b é n y i Iy. féle vizsgálati módszerrel jól elkülöníthető [39]. 3* 288 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 3. füzet 6. ábra. Dunabogdány Csárdi-patak földtani szelvénye. Magyarázat: 1. Helvéti agyag, homok - márga. 2. Andezittufa Puc. 6. reojiorHMecKHH npo 70 60 50 40 / / A/só Középső andezitcsoport andezitcsoport 7. ábra. Az alsó és középső andezitcsoport piroklaszti- kumának (a) és lávakőzetének (b) átlagos SiOa- tar- talma Puc. 7. CpeaHae coaepwaHaa Si02 b nnpoKJiacTH aecKHx (a) h b jiaBOBbix nopoaax (b) Hawaeíí h cpeaHeíí aHae3- htoboh rpyrm a középső, ún. változékony andezitcsoporton belül is az alsó lávaszintet képviselik Az elmondottak alapján a Nyugat-Mátra egyes részeire vonatkoztatott megálla- pítás általánosságban az egész Mátrára kiterjeszthető. Maga a jelenség a fe'ntebb* ismertetett folyamat útján kialakult differenciáció eredményének tekint- hető. Az itt vázoltakat a középső andezitcsoport alsó lávapadjának te- rületileg eltérő kiömlési időpontja is jelentékenyen elősegítette. Ebből adódó nyomásegyenlőtlenség követ- keztében a differenciációt befolyá- soló vízáramlás, anyagszállítás és transzvaporizáció, térben és időben egyenlőtlenül változott. (Ugyanazon tufaszintek által körülhatárolt egyazon szintet képvi- selő lávapadok sok esetben különböző vulkáni csatornából származnak. Eb- ből kifolyólag az itt felvetett kérdés pontosabb, megbízhatóbb megvilágí- tásához néhány meghatározott szel- vényből történő részletes mintavétel és a minták beható ásvány-kőzettani, valamint kémiai elemzése szükséges. E dolgozatban azonban csak néhány mátrai vonatkozású példát óhajtok megemlíteni a rétegtömörülés és a vele összefüg- gő transzvaporizáció hatására vonatkozólag. A kérdés részletes kidolgozása a nyugat - mátrai területtel foglalkozó kandidátusi disszertáció keretén belül történik.) A rétegtömörülés okozta vízáramlással a peremi részek fiatal vulkáni képződmé- nyeinek savanyúbb jellege is megmagyarázható. A 4. ábrán látható kétirányú vándorlás következtében a vulkáni működés vége felé a víz a peremi részeken jelentősen felhalmo- zódhat és a feltörő láva összetételét megváltoztathatja. Azokon a területeken, ahol a feltörő magma kőszenet nem harántolt, a mélyebb szintek olajtartalmának rétegterhelésből adódó migrációjával magyarázható egyes andezitek kőolaj tartalma is. 2. A transzvaporizációs hatás következő lépcsőfokának az úgynevezett hólyagos andezit keletkezése tekinthető. Hólyagos andezit a Mátrában több helyről ismert, éppen ezért nem jelölheti a fő kitörési centrumot. Szádeczk y-K a r d o s s E. szerint főleg a vulkáni csatornák környezetének transzvaporizáció által könny enillókban fokoza- tosan meggazdagodott magmatermékei közé tartozik [38]. E megállapítást a viszonylag jól feltárt tari lelőhely tanulmányozása is alátámasztja és egyúttal kiegészíti. A tari hólyagos andezit teléres kifejlődésű, vastagsága 1 — 2 m. A slir és az andezit közötti átmenet helyenként csaknem teljesen fokozatos. Az uralkodólag kalcitból-aragonitbóL álló (gyakran utólag szideritesedett és limonitosodott) 1 — 15 mm méretű (a nagyobb szem- csék főleg forgási vagy háromtengelyű forgási ellipszoid alakúak) mandulakövek c-ten- gelye (hossz, teng.) a telér csapásával, 5 -tengelye pedig a telér dőlésirányával párhu- zamos. Ebből az alábbi következtetést vonhatjuk le: a tari hólyagos andezit erős oldal- irányú nyomás és transzvaporizáció hatására alakult ki, a magma megmerevedés! folya- matának utolsó stádiumában. A nagy nyomás hatására benyomult könny enillók (főleg: C02 és H20) a magma nagy viszkozitása miatt már nem diszpergálhattak. Ehelyett gáz- 294 Földtani Közlöny, XCII. kötet , 3. füzet üregeket alakítottak ki és ezzel megteremtették a CaC03-ból álló mandulakövek keletke- zésének feltételeit. A mandulakövek elhelyezkedéséből következőleg a magma a vulkáni csatornának ezen a pontján nem tört fel a felszínre, tehát az oldalnyomás mellett a fedő- nyomás is tekintélyes lehetett. E jelenség több nyugat- és kelet-mátrai megfigyeléssel összhangban arra utal, hogy a vulkáni csatornarendszer folytatásának tekinthető mátrai telérek csak egyes pontokon, a kisebb ellenállású helyeken törtek a felszínre. A telérek nagyobb szakasza megrekedt a szub vulkáni mélységekben (pl. Farkaslyuk, Györketető stb.). Ilyen kialakulások mentén gyakran megfigyelhető az előbbiekhez hasonló jellegű hipomagmatit- képződés, ami főleg a slir és andezit közötti ,, fokozatos” átmenetben, ill. a telér peremi részének hidroandezites kifejlődésében nyilvánul meg (legjellegzetesebb példaként Farkaslyuk Zagyva felőli oldalának egyik telére említhető) . Az elmondottakból az követ- kezik, hogy a felszínközeli transz vaporizáció hatását és jellegét az üledékes összlet mellett a feltörő magma merevedettségi foka, mérete és földtani helyzete is nagymértékben be- folyásolja. 3. A középső andezitcsoport kitörése közben vagy esetleg közvetlenül utána fel- szálló oldatok eredményezték a hidegkúthegyi, péterhegyesi és aranybányafolyási káli- és nátronmetaszomatózist (A hidegkúthegyi sziliko-kálitrachit alkália-tartalma: KaO = 6,07%, NaaO = 3,56, összesen 9,63%, az aranybányafolyási hidroandezit alkália-tar- talma: KaO = 7,82%, NaaO = 2,62%, összesen : 10,44% [21]). A metaszomatizáló oldatok K- és Na-tartalmának jelentős része az alkáliákban viszonylag gazdag alsó és középső riolittufából (NaaO = 3,43% K20 = 2,44%, ill. Na20 = 2,93%, K20 = 4,16%), továbbá a vastag homokkő és slirösszletből (NaaO = 1,80%, K20 = 2,71%, illetőleg NaaO = 1,18, K20 = 2,06%) származtatható. A rétegterhelés eloszlásából adódó transzvaporizációs hatást, valamint a 4. és 5. ábra csatornarendszeréből következő beszakadásos szerkezetet, továbbá a vízáramlás irányát és időbeli lefolyását a Mátra-hegységi metavulkanitosodás is igazolja. A központi kalderához kapcsolódik a legerőteljesebb hidrotermás tevékenység [38]. Nyugat felé, a szélső vulkáni csatornát képviselhető Koncsur— Muzsla— Ólombérctető— Nyikom vonalának külső oldalán, endometavulkanitosodás nem, vagy alig észlelhető. Ezzel szemben a két csatornarendszer közé eső belső oldal*— Muzsla és Tóhegyes vonulata közötti szakasz — (Nagyparlag, Sóbányapatak, Ólombérctető, Vöröskő, Hidegkúthegy, Aranyosbérc, Nagypatak stb.) a Mátra egyik legerősebben átalakult területe (koalinoso- dás, kovásodás stb.). A Mátra keleti részén az üledékföldtani viszonyok eltérőek. A tenger sekélyebb volt, előbb visszahúzódott, a fiatalabb, nagy víztartalmú képződmény fokoza- tosan el vékonyodott. Ilyen jellegű kifejlődésben a vulkáni kőzetek terheléséből adódó rétegtömörülés és ennek megfelelő vízkiszorítás még a vulkáni működés megszűnése előtt befejeződhetett. Az eltérő csatornahálózaton kívül főleg ennek tulajdonítható, hogy a központi kalderától keletre a más rendszerbe tartozó recski Lahócahegy [28, 45, 47], valamint a Pusztakőkút melletti kovásodott riolittufa kivételével endometa- vulkanitosodás, hidrotermás hatás, nem mutatható ki. Kubovics : A vulkáni hegységek beszakadásos szerkezete 295 IRODALOM - J1HTEPATYPA i. A t h y, E. E. : Density, porosity and compaction of sedimentary rocks. Bull. of the American Áss. of Petroleum Geol. Vol. 14. No. 1. 1930. — 2. Balkay B. : Adatok Magyarország neozoós magmatektonikájához. MTA budapesti Geokémiai Konferenciájának munkálatai Budapest, 1959. — 3. B e n d e f y E. : Szintezési alappontok időközi magasságváltozásának meghatározása. Geofizikai Közlemények ÍV. k. 2. 1955. —4. Billings, M. P. : Structural Geology, New York, 1952. p. 323 — 331. — 5. Egyed E. : A Föld belső felépítésének új elmélete és ennek földtani geofizikai követ- kezményei. Földt. Közi. EXXXV. 3. 1955. — 6. E g y e d E- : A Föld dinamikája és kialakulása. Magy. Tud. Akad. Műsz. Tud. Oszt. Közi. XXVII. 1—2. 1960. — 7. Egyed E. : Hozzászólás Szádeczky- Kardoss E. „A merogeológiától a hologeológia felé” című előadásához. Magy. Tud. Akad. Műsz. Tud. Oszt. Közi. XXVII. köt. 1—2. sz. 1960. — 8. Egyed E. : A földköpeny felső részének kialakulása és annak földtani következményei. Földtani társulati előadás, 1960. nov. 16. — 9. F a v o r s z k a j a, M. A. : O nyekotorih vtoricsnih izmenyenyijah kiszlih effuzivov Juzsnovo Prirrorja. I. A. N. SzSzSzR. Szer. Geol. 7. 1956. — 10. G e r m a n o v, A. I. :0 vozmozsnom ucsasztyii podzemnih vöd v gidrotyermalnom rudoobrazovanyii : I. A. N. SzSzSzR. Szer. Geol. 6. 1953. — 11. Gorskov, G. Sz. : O glubinye magma- tyicseszkovo ocsaga Kljucsevszkovo vulkana. D. A. N. SzSzSzR. T. 106. N4. 1956. — 12. Gorskov, G. Sz. : Nyekotorie voproszi tyeorii vulkanologii. I. A. N. SzSzSzR. Szer. Geol. n. 1958. — 13. Hege- dűs G y. : Adatok Visegrád környékének földtanához. M. Á. F. I. É- J. 1943. — 14. H o r u s i t z k y F. : A víz a Föld belsejében. Hidr. Közi. XXII. 1942. — 15. Kárpáti J. : Jelentés az 1937. évről. F. I. É. J. 1936 — 38. — 16. K á r p á t i J. : Jelentés az 1938. évről. F.I. É. J. 1936 — 38. — 17. KaszanitzkyF. A gyöngyösoroszi-i ércanvag származásáról és horizontális övességéről. MTA budapesti Geokémiai Konfe. xenciájának munkálatai. "Budapest, 1959. — 18. Kertai Gy. : Hozzászólás Szádeczky-Kardoss E. ,,A merogeológiától a hologeológia felé” című előadásához. Magy. Tud. Akad. Műsz. Oszt. Közi. XXVII. köt. 1—2. sz., 1960. — 19. Kézdi A.: Talajmechanika. Tankönyvkiadó, Budapest, 1952. — 20. Kiss J. : Ércföldtani vizsgálatok a siroki Damóhegyen. Földt. Közi. 88. 1958. — 21. Kiss J. : A new őre occurrence in the environment of Nagygalya," Nagylipót and Aranybányafolyás, Mátra Moun- tains, NE-Hungary Ann. Un. Scient. Budapestiensis de Rolando Eötvös nominatae. Sec. Geol. Tóm. III. 1960. — 22. K o c h S. A geokémia szerepe a földtani kutatásokban. Földt. Közi. EXXXIII. köt. 1,-3. f. 1953. — 23. Mezősi J. : Kékes és Galyatető környékén végzett földtani felvétel. M. A. F. I. Évi Jel. az 1950. évről. 1953. — 24. id. N o s z k y J. : A Mátra hegység geomorfológiai viszonyai. Deb- recen, 1927. — 25. Pantó G. : Parikutin földtani tanítása. Földt. Közi. 88. '1958. — 26. P a n t ó G. A recski Eahoca felépítése és érce. Földt. Közi. EXXXI. 4 — 6. f. 1951. — 2 7. P ó k a T. : Hipovulka- nitok a nagybátonyi bamakőszén-piroxénandezit kontaktusról. Földt." Közi. 90. 2. 1960. — 28. Popov- V. M. : O proiszhozsgyenyii mesztorozsgyenyij megyisztih peszcsanyikov gidrotyermalnovo tvipa. IANA. SzSzSzR. Szer. Geol. 5. 1961. — 20. P o s z p e 1 o v, G. E. : Ob „ocsagovoj zonve” zemnoj kori, ,,magma- togennoj koronye” Zemli, ,,arealah magmatizma” i „sztruktumih associacijah intruzivov” I. A. N. SzSzSzR. Szer. Geol. 3. 1959. — 30. R i 1 1 m a n n, A. : Vulkáné und ihre Tátigkeit. Stuttgart. 1936. — 31. Szádeczky-Kardoss E. : Geokémia. Akadémiai Kiadó Budapest, 1955. — 32. Szá- deczky-Kardoss E. : A vulkáni hegységek kutatásának néhány alapkérdéséről. Földt. Közi. 88. 2. 1958. — 33. Szádeczky-Kard o"s s E. : A magmás kőzetek új rendszerének elvi alapjai. Magy. Tud. Akad. Műsz. Tud. Oszt. Közi. XXIII. k. 3—4. sz. 1959. — 34. Szádeczky-Kardoss E.: A kárpáti közbenső tömeg magmás mechanizmusáról. MTA budapesti Geokémiai" Konferenciájának munkálatai. Budapest, 1939. — 35. Szádeczky-Kardoss E. : A földkéreg, a magma és a könnyenillók. MTA budapesti Geokémiai Konferenciájának munkálatai. Budapest, 1959. — 36. S z á- deczky-KardossE. : A merogeológiától a hologeológia felé. MTA Műsz. Tud. Oszt. Közi. XXVII. 1—2. 1960. — 37. Szádeczky-Kardoss E.— E rdélyi J. : A balatonfelvidéki bazaltok zeolit- jainak képződéséről. Földt. Közi" EXXXVII. 3. f. 1957. — 38. Szádeczky-Kardoss E.— V i d a c s A.— V a r r ó k K. : A Mátra hegység neogén vulkanizmusa. MTA budapesti Geokémiai Kon- ferenciájának munkálatai. Budapest, 1959. — 39. Szebényi E- *. Rétegtömörülés és szerkezetalakulás. Földt. Közi. EXXXI7. köt. 4. f. 1955. — 40. Székely A. : A Mátra és környezetének kialakulása és felszíni formái. Kandidátusi disszertáció. Budapest, 1961. — 41. S z é k v n é F u x V. : A magmás kőzetek szerepe a komlói kőszénösszletben. MTA Műsz. Oszt. Közi. V. k. 3. sz. 1952. — 42. Szilvágyi I. : Műszaki földtan. Egyetemi jegyzet. Budapest, 1956. — 43. S z 1 a v i n, V. I. : O tyektonyicseszkoj isztorii Zapadnoj Ukraini v szvjazi sz tyektonyicseszkim rajonyirovanviem etoj tveritorii. I. A. N. .SzSzSzR. Szer. Geol. 3. 1959. — 44. S z 1 á v i n, V. I. : A közbenső tömegek problémája az alpi geoszin- klinális területén. Budapesti Mezozoós Konf. előadásai. 1961. — 45. SztrókavK. : Újabb vizsgálatok hazai ércásványokon. Földt. Közi. EXXXII. köt. 1 — 3. f- 1952. — 46. Vadász E. : Elemző földtan. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1955. — 47. Vadász E. : Magyarország földtana. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1960. — 48. Well e r, M. : Compaction of sediments. Bull. of the Am. Áss. cf Petr. Geol. Vol. 43. Nr. 2. 1959. — 49. Williams, H. : Calderas and their origin. Universitv of Califomia Press Berkeley and Eos Angeles, 1941. 06Bajioo6pa3HaH CTpyKTypa ByjiKaHyecKHX rop Ep. H. KYEOBHU B (JjopMHpoBaHHH o6Bajioo6pa3HOH CTpyKTypbi ByjiKaHHHecKHx ropHbix MacciiBOB 3Ha- MHTejibHyio pojib nrpaioT ymioTHeHue, Bbi3biBaeMoe Harpy3K0H ByjiicaHHúecKOH Ataccbi, h TpaHCBanopH3aiiHH. B cjiyúae ByjiKaHHnecKoro KOMimeKca MomHOCTbio 600 m h rjirmucToro cyőcTpaia BejiHMHHa ynjioTHeHHH cocTaBJiHeT npH6jiH3HTejibH0 200 mm. Ozmano, ÖJiaroaapH 3a>KHMy 11 nepenjiaBKe ocaAOHHbix nopon Ha MecTe h b HenocpeACTBeHHOH OKpecraocTH H3Bep>KeHHH, a T3K>Ke ocTbiBaHHio no öojibuiHx rjiyőHH öoraTbix jierKOJieTyúHMH BemecTBaMii pacmiaBOB b 296 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 3. füzet ByjiKaHHHecKOM KaHajie h cooTBeTCTByiomeMy coicpameHHK) hx pa3AiepoB, MO>KeT ocymecT- BjiHTbCH ynjioTHeHHe, cymecTBeHHO npeBbimaiomee BbiweyKasaHHyio BejiHHHHy. BcjieACTBHe njiacTOBOH Harpy3KH 3HaHHTejibHan nacrb coAep>KaHHfl boám oca^OMHOfi TOJimH HMMHrpupyeT B TeKTOHHHeCKH OCJiaÖJieHHyiO 30Hy — B ÖyAymHH ByjIKaHHHeCKHH KaHa;i, rjxe noA bíih^hhcm bmcokoh TeMnepaTypbi noAHHAiatomencn Mar.Mbi npeBpamaeTcn b nap, yMCHbUiaH BH3K0CTb H yBejIHHHBaH AH(J)(J)epeHnHanHK) H MOÖMJIbHOCTb MarMbl. BbI3bIBaeM0e noBTopHbiAiH H3Bep>KeHHnMH yBejiHHeHHe AaBJieHHn oöecneMUBaeT nocTOHHHoe nmaHHe bo- Aon, h 3to no3BOJineT HenpepbiBHyio TpaHCBanopH3auHio, oöycjiOBJiHBaeMyio bmcokoh TeM- nepaTypon. FLiacTOBoe ymioTHCHne npeflCTaBjineT coöoh MefljieHHbin nponecc co CKOpocTbio, yAieHbinaiomeHcn b (JjyHKUHH BpeMeHH h rjiyőHHbi, BCJieACTBiie nero TeneHne boám, CBA3aHHoe c ynjiOTHeHneM, npoAOJiwaeTCH oneHb AOJiro A^>Ke nocne npeKpameHnn ByjiKammecKOH AenTejibHOCTH. 3Ta boas npeAOCTaBJineT noAaBJiniomee Sojibiuhhctbo pacTBopoB, noAHHMaio- mnxcn no ByjiKaHHHfcCKOAiy xaHajiy h BAOJib jihhhh pa3Ji0Ai0B. HAien b BHAy AionoAoe tjih- HHCTo-necHaHHCToe oöpa30BaHHe MomHOCTbio ao 800 m h ByjiKaHHHecKnn noKpoB AiomHOCTbio 600 aí, KOJinnecTBO boám, npoHCxoAflmen H3 oc3aomhoh tojiiuh cocTaBjineT b cpeAHeAi npHAiepHO 5% TBepAblX ByJlKaHHHeCKHX npoAyKTOB. CjieAOBaTejibHO, xapaKTep, nycTOTHOCTb n C0Aep>naHHe boám ocaAOHHoií öokoboh no- poAbi 3HaMHTejibH0 bjihhiot Ha AH^epeHnnauHio AiarAibi h b npeAejiax AaHHoro AiamaTHne- CKoro THna ohh AioryT onpeAejiHTb (JjopMHpoBaHne OTAenbHbix TnnoB nopoA h AiecTopo>KAeHHH rHApoTepAiajibHbix pyA. B H3yMeHH0Ai paííoHe — b ropax Maipa — BjinnHHe nnacTOBoro ynjioTHeHHH, TpaHC- BanopH3annn h TeneHnn boám OTpa>KaeTCH npe>KAe Bcero hh>kc cji e Ay ioiahmh HBjieHHHMH: a) Bonee khcjimm xapaKTepOAi nnpoKJiacTHHecKHx nopoA, 03HaAieHyiou*Hx Hanajio OTAejib- HblX ByjIKaHHMeCKHX UHKJ10B, nO CpaBHeHHK) C H3JIHBaBlLieHCH BnOCJieACTBHH JiaBOH (MeCTaMH — HanpHAiep LUoAixeAbew— MeprenaTax — sto HBJieHue HaöJiioAaeTCH A2>Ke b npeAejiax jiaBOBOÍí namcn, OTHOcnmencn k OAHOAty h mwy >xe 3(J)(|)y3HBH0Aiy UHKJiy.). 6) OopAwpoBa- HneM ny3bipbnaTbix aHAt3HT0B, pa3BHTbix b bhac >khji. b) KajmeBbiAt ií HaTpueBbLM AteTaco- M3T030A1. r) 3HA0AieTaByjIKaHHTH3aUHeH. * A BIOLÓGIAI AKTUALIZMUS ELVÉNEK ALKALMAZÁSA FOSSZILIS BRYOZOÁKRA IFJ. DR. DUDICH ENDRE* Össefoglalás : A szerző röviden áttekinti az aktualizmus elvének szerepét és lehetőségeit az ősélettudományban a szervezettan, élettan, fejlődéstan, környezettan és társulástan területén. Összefoglalja a mohaállatok törzsfejlődésére e szempontok elemzése alapján levonható következtetéseket: egyenlőtlen fejlettségi fokú szervezet a helvtülő életmód és a telepalkotás, valamint az apró termet (viszonylag nagy testfelület) megtartása következtében. A tapogatókoszorú funkciójának bonyolódása mellett más szervek elcsökevényesedése állapítható meg. Míg az egyed szervezete egyszerűsödött a telep szerveződése bonyolódott (munkamegosztás, sokalakúság) . A CaCOs-anyagcsere változásokat mutat a környezet sótartalmától függően, és törzsfejlődésileg két maxi- mumot mutat. A triász a minimumba esik. Értelmezi a „degeneráció” jelenségét. Össze- függést állapít meg a törzsfejlődés és a telepfejlődés között (asztogenetikai szabály). A telepalkotás tendenciája a szabályossá válás. Az újra mozgékonnyá válás két megol- dása. Az öt Bryozoa rend párhuzamos fejlődést mutat. A „paleobryózoa” virágzási sza- kaszban a Trepostomata és Cryptostomata, a „neobryozoa” szakaszban pedig a Cyclosto- mata és Cheilostomata rend versengése ismerhető fel. Példák a környezeti igényekre és társulási viszonyokra a Budai-hegység felső eocén bryozoás kifejlődéséből. Az aktualizmus vagy maiság elve az ősélettudományban az élővilág egységéből indul ki: a mai biológiai összefüggések és törvényszerűségek érvényesek voltak az élő- világ fejlődésének korábbi szakaszaiban is. G.Cuvier feltétlenül érvényesnek tartotta a szervek korrelációjának elvét a föld- történeti múltban is. Kataklizma-elméletét is a manapság megfigyelhető tömegpusztulá- sokra és fauna vándorlás okra alapozta. A tengeri gerinctelenekre pedig egyáltalán nem tartotta érvényesnek a megismétlődő kataklizmák tanát. (Nagyon is „bioaktualisztikus”, jól megalapozott tanítása vált tanítványai kezében — elsősorban d’ Orbign y-nál — az .„ismételt újrateremtések” tanává.) A maiság elvének túlságosan szó szerinti, merev fel- fogása vezetett (többek között) C u v i e r:nél az élőlények törzsfejlődésének tagadására. Az aktualizmus elvének alapján dolgoztak az ősélettudomány úttörői (V. Kova- le v s z k i j, Walther J., Dollo L-, Ábel O.) is. Az egyes élettudományi ágak területén (szervezettan, élettan, fejlődéstan, környe- zettan, társulástan) más-más az elv alkalmazási lehetősége. A Föld múltjának élőlényeinél csak azok az összefüggések vizsgálhatók közvetle- nül, amelyekről földtani — őslénytani bizonyító anyag tanúskodik. Ezért az ősélettudo- mányban nagy a gondolati elemek szerepe. A mai élőlények közvetlen szemléletéből és vizsgálatából indukcióval nyert általánosításokat deduktíve fosszilis, konkrét anyagra kell alkalmazni. Gyakran csak analogikus következtetésekkel boldogulunk. Ezeknél nagy a tévedés kockázata. Ilyenkor a konvergáló valószínűségekre támaszkodhatunk, ha ti. több, egymástól független meggondolás azonos eredményre vezet. A törzsfejlődés során adódtak „határesetek”, amelyek a mai élővilágban ismeretle- nek, a maiaktól eltérő körülmények és szerveződési típusok. Ezért az aktualizmus elvét nem szabad mereven kezelnünk. Éppen az mutatja használhatóságát, hogy az ilyen szabálytalanságokat felismerjük és értelmezni tudjuk. A gerincesek hálásabb témának bizonyultak aktualisztikus vizsgálatok számára, mint a gerinctelen állatvilág. Azonban nem a rendszertani hely a lényeges, hanem az, hogy milyen jellegű és fokú kölcsönkapcsolat van az adott élőlény szervezetében a fosz- Előadta a Magyar Földtani Társulat 1962. április 11-i előadóülésén. 298 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 3. füzet szilizálódásra alkalmas és alkalmatlan részek között. E tekintetben az egyes gerinctelen csoportok között igen nagy a különbség. Tengeri szervezetekre jól alkalmazható az aktualizmus elve. A csökkentsós vízhez, édesvízhez vagy szárazföldi élethez való alkalmazkodás viszont a mai élőlényektől eltérő „megoldásokat” is eredményezhetett a földtörténeti múltban. Minél több ma élő nem, sőt faj van egy fosszilis faunában (általánosságban: minél fiatalabb az), annál könnyebb a helyzet. A gerinctelenek morfofiziológiája még nem eléggé fejlett, különösen, ami a környe- zet és a szervezet életműködései (főleg a vázépítés) közötti kapcsolatot illeti. Ugyancsak nincs tisztázva a szervek korrelációjának érvényességi foka és módja az egyes gerincte- len állatcsoportoknál. Nem ismerjük kielégítően táplálkozásélettanukat sem; pedig ez igen fontos lenne társulási viszonyaik megértéséhez. Általában a tengeri gerinctelenek környezet- és társulás tana is kezdetleges fokon áll, a társulástanuknak még létjogosult- sága is vitatott. Ezért számos paleobiológiai kérdés megoldása mi n- denekelőtt neobiológiai (avagy „aktuopaleontológia i”) vizsgálatokat igényel. A történeti morfológiában mind nagyobb jelentőségre tesz szert a mozaikfejlődés fogalma és az aránymérési (allometriai) módszer. Több, mint valószínű, hogy ősiségi, sorok is jellemezhetők ilyen módon. A biometriát lehet alkalmazni paleopopulá- ciókra, sőt azok egymásutánjára is, megfelelő számú és megtartású ősmaradvány- anyag esetén. Igen érdekes lenne a CaC03-anyagcsere típusainak tisztázása és ezek függése a környezeti viszonyoktól. (Felvétel vegyület vagy ion formában, kiválasztás módja, rész- leges visszaszí vódás, új ráki választás.) E problémák mai élettanának ismerete nélkül a fosszilis törpefaunák, „mellékalakok”, vázméret- és díszítésvariációk behatóbb megértése nem lehetséges. Biogeokémiai szempontból különösen kívánatos lenne a vázrészekben is dúsuló mikroelemek, valamint a nagyobb százalékban is észlelhető Mg élettani szerepének ismerete. A haladás és hanyatlás (progresszió és regresszió), bonyolódás és egyszerűsödés, (differenciálódás és redukció) kérdése minden fejlődési sornál külön elemzést igényel. Hasonlóképpen a „degeneráció” is, amely fogalomkör igen különböző egyszerűsö- dési és kóros jelenségeket, „negatív alkalmazkodásokat”, kedvezőtlen vagy éppen ellen- kezőleg igen kedvező s így a kiválogatódás szerepét kikapcsoló körülményeket egyaránt magában foglal. Ismételten megkísérelték már az őslénytan, a törzsfejlődéstan és az örökléstan, eredményeinek és szaknyelvének egyeztetését, sajnos, még nem a legjobb eredménnyel. Pedig a törzsfejlődés kérdéseinek tisztázása csak e három tudományág eredményeinek szintézisétől várható. A környezettanban (ökológia) nagy óvatosságra van szükség, mert egyazon nemzetség (genus) rokonfajainak igényei igen különbözőek lehetnek. Nem elégedhetünk meg egyes fajok környezeti igényeinek vizsgálatával; lehetőleg faunaegyütteseket kell vizsgálnunk. Az ökológiai vikariálás (környezeti helyettesítés) azt jelenti, hogy külön- böző környezethez különböző rokonfajok alkalmazkodtak. Ehhez járul a földrajzi vika- riálás, vagyis, hogy egymástól elszigetelt, de igen hasonló életfeltételeket biztosító, területeken ugyancsak rokonfajok élnek. E kettőt a paleontológiában összekapcsolhatja az időbeli vikariálás jelensége: egyazon területen, a környezet megváltozván, egy fajt egy másik, rokon faj vált fel; és különböző földtörténeti időkben, ugyanazon feltételek mellett, az ősiségi sor más-más tagjaként szereplő faj élt. Ifj. D u d i c h : A biológiai aktualizmus elvének alkalmazása 299 A társulástan (cönológia) alapegysége a biocönózis. Hogyan jelentkezik ez az ősmaradványanyagban? Az azonos litofáciesű (kőzetkifejlődésű) rétegből kikerült ősma- radványtársaság az oriktocönózis. Ez kevesebb alakot tartalmaz, mint a tafocönózis, az együtt betemetettek társasága, mert azok nem fosszilizálódtak valamennyien. A tafo- cönózis sem egységes, mert tagjai az esetek többségében nem egyszerre pusztultak el. Az együtt elhaltak a tanatocönózis tagjai. De ezek sem tartoztak okvetlenül egyazon élőlény (biotop) fajegyütteséhez (heterotipikus asszociációjához): plankton, nekton és bentosz alakok pusztulhattak el egyszerre, pl. vulkáni porhullás következtében. A valóban egy asszociációhoz sorolható ősmaradványokat foglaljuk össze egy őstársulásba (paleocönózisba) . Ez egyrészt időben tágabb, mint az egykori élettársulás (biocönózis), másrészt annak számos tagja — sőt nem-fosszilizálódó élőlény csoportjai teljesen — hiányoznak belőle. Az eredeti élettársulások tehát már elvileg sem rekonstru- álhatók teljes mértékben, legfeljebb fő, jellemző vonásaik állapíthatók meg. Nemcsak fajok vagy genuszok, társulások is lehetnek kitartóak (perzisztensek) . Amennyiben ilyenek jellegzetes alakjait találjuk meg valamely rétegben, valószínűsít- hetjük az egész társulás egykori létét. A társulásbeli helyettesítés (cönológiai vikariálás) lényege: valamely cönózis egy faját másutt (földrajzilag) vagy más időben (földtörténetileg) egy másik helyettesíti. így szerencsés esetben a társulásban a fajok kicserélősédét vizs- gálva, a társulások egymásutánját (a cönózis-szukcessziót) is nyomon követhetjük, és visszafelé haladva az időben, a maiakhoz képest teljesen idegennek látszó társulásokat is rekonstruálhatunk . Az őslénytani kifejlődés (biofácies) a kőzetkifejlődéssel (litofácies) együtt adja az adott réteg földtani kifejlődését (geof áciesét) . Az eszményi végcél a földtani kifejlődések teljes egymásutánjának feltárása, az összes kölcsönhatásokkal. Vagyis annak tisztázása, hogyan hatott egymásra az élettelen környezet és az élővilág. Ezt élettársulás-méretből kiindulva egészen életöv (bioszféra) méretig tisztázni kell majd, elvileg az első élőlényektől napjainkig. így alkot majd egységet a múlt és a jelen biológiája; a ,,paleobiológia” és a „neobiológia”, amely mindkettő csak részélettudomány, ,,merobiológia”; egységes, szintetikus holobiológiává fog egyesülni, nem kis részben az aktualizmus elvének alapján. * A Bryozoák vagy mohaállatok soksejtű, gerinctelen, másodlagos testüregű álla- tok. Jelenleg általában önálló törzsnek tekintik és az ős- és újszájúak (Proto- és Deutero- stomia) közé helyezik őket. A Phylactolaemata csoport édesvízi, mészvázat nem választ el. így fosszilisan • csak egy bizonytalan lelet ismeretes ( Plumatellites a csehországi krétából) . W i 1 s ó n ; azonban ún. áttelelőcsírákat (statoblasztokat) vélt felismerni különböző édes- és csökkent- I sósvízi rétegekben, az ordoviciumtól a pleisztocénig. Ez azt jelentené, hogy már az ópaleozoikumban éltek mohaállatok az édesvízi életkörben, a maiakhoz hasonló alkal- |i mazkodási képletekkel. A Gymnolaemata csoport kevés kivétellel tengeri. Csökkentsós vízben kevés faj él, nagy egyedszámmal. Jó példa erre a dél-orosz és a magyarországi szarmata emelet zátony- jellegű bryozoás kifejlődése [Andruszov, N., B o d a J.] . A törzsnek több mint 150 családja, több mint 1000 neme, kb. 15 000 fosszilis és : mintegy 5 000 ma élő faja van. Ma is élő fajok a jura időszakig visszamenőleg akadnak. Szervezettanuk és egyedfejlődésük jól ismert. Anyagcseréjük annál kevésbé, pedig ez a vázelválasztás miatt igen fontos lenne. Elterjedésükről elég sokat tudunk, de kevés a | gyakorisági adat. Társulástani tekintetben elég jól áll a csoport kutatottsága. .300 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 3. füzet Szervezettan A mohaállatoknál kezdetleges és fejlett sajátságok együtt találhatók (heterepi- sztatikus” szervezet). Szervezetük egyes részei elsődlegesen egyszerűek, mások másodlago- san bonyolódtak, ismét mások pedig harmadlagosan egyszerűsödöttek. Eredeti kezdetleges tulajdonságok: egyrétegű külhám, egyes, elszórt érzékiőse jtek, bőrizomtömlő, csillangós sejtek, hímnősség. Fejlett bélyegek: három fő részre (pro-, mező- és metaszómára) tago- lódó test; jól elkülönült izmok (simák és harántcsíkoltak); szövettanilag jól tagolható emésztőcső; viszonylag bonyolult (garatfeletti idegdúcból, vagy agyducból, perifériás, szimpatikus és diffúz hálózatból álló) idegrendszer. Egyszerűsödött jellegek: elkülönült légzőszerv, véredényrend- szer és kiválasztószerv hiánya. Ezek a tulajdonságok önmagukban, sztatikusan tekintve egyáltalán nem ,,korrela- tívak” és teljes mértékben indokolják azt a rendszertani besorolási zavart, melynek során a kor állóktól (Tabulat a csoport) a gerinchúrosokig (Graptolithoidea) a legkülön- bözőbb szerveződési fokon levő élőlényekkel próbálták kapcsolatba hozni a Bryozoákat. Fejlődésében tekintve ezt az egyenlőtlen állapotot mozaikfejlődéssel a következő tényezők hozhatták létre: 1. Áttérés a mozgó életmódról a helytülő életmódra; 2. Áttérés a magános, egyedi életről a telepalko- fásra; 3. Emellett az apró termet (viszonylag nagy testi e- lület) megőrzése. Ezek hatását az alábbiakban részletezni fogjuk. Csak azokat a mohaállat- típusokat ismerjük a múltból, amelyek karbonátos külső testfalat (ektocystát) választanak el. A ma nagy számban élő tisztán kitines vázú alakok őseiről semmit sem tudunk, hacsak fel nem tételezzük, hogy meszes vázúaktól származnak. Fordítva, lehetséges, hogy mészvázú alakok nem haltak ki akkor, amikor maradványaik eltűnnek, csak mészanyagcseréjük megváltozása miatt fosszilizálódásra alkalmatlanokká váltak. Ez a Cheilostomata rend esetében igen valószínű is. A mai mohaállatok egyetlen faj kivételével telepes állatok. Valódi egyedközi váz (coenoskeleton) csak egyes egészen ősi típusoknál található a fosszilis Bryozoák között is. (A Tabulata-korallokra emlékeztető bélyeg.) Áttekintve az ősmaradványanyagot, a törzsfejlődés következő tendenciái állapíthatók meg: az • egyedek önállósága bizonyos mértékig csökken; szervezeti kapcsolatba lépnek egymással, másodlagos köztes váz (mesotheca) alakul ki; munkamegosztás jön létre a telepben, ez sokalakúságban (polimorfizmus) jelentkezik; a telepalkotás mindinkább szabályossá, mértanivá válik. Ez a folyamat lezajlott egyszer a földtörténet ókorában és megismétlődött a jurától máig. Ez bizonyos kulcsot ad a kezünkbe a paleozóos Bryozoák váz- és telepalko- tásának, sőt polimorfizmusának megértéséhez is. Számításba kell azt is vennünk, hogy az ókori mohaállatok különleges, a maiaknál nem ismert polimorfia-alakjai esetleg annak tulajdonít hatók, hogy a Bryozoa-szervezet akkor még kevésbé egyszerűsödött le, s így a telepben s okoldalúbb munkmegosztásra volt szükség, mint ma. Élettan A mohaállatok törzsfejlődése morfofiziológiailag a következőképpen gondol- ható el : % Ifj. Dudich : A biológiai aktualizmus elvének alkalmazása 301 Az ősalak kétoldalian részarányos, három fő testrészből álló, a tengerfenéken szabadon mozgó, magános állat lehetett („Probryozoon vagile”). Kétrészes kitinkutiku- lája, bőrizomtömlője, emellett elkülönült izmai, csoportosult érzéklősejtjei, nyílt vér- edényrendszere, bőrlégzése, fejlett (metanefridiális) kiválasztószerve és idegrendszere lehetett. A hely tülő életmódra való áttérés a szervezet lényeges átalakulását eredményezte. A kétrészes váz helyett egységes kitin váz alakult ki. Megnőtt a tapogatók szerepe a gázcserében. Az általános anyagcsereszint, a mozgásszükséglet csökkenése folytán, alábbszállt. A véredény rendszer és a kiválasztószerv elcsökevényesedett (maradványai: a „zsinórok’ ’ vagy funiculusok és a tapogatóközi szerv). A helytülő életmód, az örvényző táplálékszerzés feleslegessé tette a bonyolult ingerválaszokat: az érzéksejtek tömörülése megállt, az idegrendszer leegyszerűsödött. Csak egyes, továbbra is funkcionáló izmok maradtak meg elkülönülten (gyomorizmok, retraktor-izom) . A tapogatókoszorú végzi a táplálékszerzést, a lélegzést, és nagyrészt a kiválasz- tást is. Funkciója mind összetettebbé válik (bonyolódó fejlődés), a többi szerv viszont redukálódik (egyszerűsödő fejlődés). Mindez csak apró termet (viszonylag nagy testfelü- let) mellett lehetséges, kevés mozgás esetén. A telepalakulás során az egyes egyedek egymással szöveti kapcsolatban vannak, testfolyadékcsere, sőt idegi kapcsolat is van köztük. Egyes szervek működését egyes egyedek végzik az egész telep számára. Vannak védekező és örvényző (vubracularium), táplálékmegragadó és tisztogató (avicularium), aljzathoz rögzítő (rhizoid), összekötő (stólon) és dajka-egyedek (oécium). Végül több egyed is összeolvadhat a fajfenntartás szolgálatában (gonozoécium) . Vagyis az egyed szervezete egyszerűsödik, a telep szerveződésebonyolódik. A Ca-Mg-C03 anyagcserét vizsgálva, a következő sort állíthatjuk fel: kutikuláris hártya-kitinváz— áragonit— kalcit— dolomittal vegyes kalcit (i. ábra). Ez a ma élőknél a rendszertani helytől és a környezeti viszonyoktól függ. Adott faj, sőt nem tagjai csak bizonyos határok közötti karbonáttartalmú külső testfalat válasz- tanak el. A tengerből az édesvíz felé haladva csökkent a váz szilárdsága (növekszik az o ldékonysága), és a szervetlen vázat mindinkább a szerves váz váltja fel. Vázanyag Tulajdonság Környezet Törzsfejlődés fő iránya kalcit - dolomit szervetlen , , váz 1 ka,c,f a ragon! t ' f kitin szerves \ váz 1 kutikula I / \ csökönéi) olvadékony - ság K szilárdság l < tengervíz csökkent sösviz édesvíz paleo neo ftfi j. ábra. A vázanyag kapcsolata a környezettel és törzsfejlődéssel Fig. i. Corrélation du matériel de la squélette avec le milieu et la phylogénése •4 Földtani Közlöny 302 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 3. füzet Törzsfej lődéstanilag először a szerves váztól a dolomitos kalcitvázig, majd — több párhuzamos ágon „visszafelé” — a szilárd váz elcsökevényesedése irányában haladt a fejlődés, egyszer a paleozoikumban, egyszer pedig a jurától napjainkig. Vagyis a Bryozoák tevékeny szerepe a biogeokémiai Ca, Mg és COs körforgalom- ban kétszer nőtt meg és hanyatlott le a földtörténet során. A triász a két fellendülés közötti hullámvölgybe esik. Talán így értelmezhető, hogy alig-alig szolgáltat mohaállat- ősmaradványokat, noha karbonátos üledékekben a karbonátos vázat elválasztó szerve- zetekben igen gazdag. A MgC03 a 12%-ot is elérheti. Egyes alakoknál következetesen P04 kíséri. Ez esetleg a Brachiopodákkal való biogeokémiai rokonságra utalhat. A Plumatella fungosa testfolyadékából kimutatott vanádium pedig az Ascidiák vérfestékének vanádiumára utalhat . A váz különböző átalakulásokon megy keresztül a fosszilizálódás során. A szerves, lágyrészek természetesen elpusztulnak, sőt a finomabb mészanyagú vázképződmények is- letömek, az apró pórusok pedig — különösen meszes üledékképződés esetén — kitöl- tődnek. Agyagos— márgás üledékképződés során a mészvázdarabok beágyazódnak és jó megtartásban megmaradhatnak (pl. a kolozsvári felsőeocén bryozoás márgában). Mészkő- képződés során a kialakuló kőzet alkotórészeivé válnak, reszorpciós jelenségek figyelhetők meg rajtuk (a Budai-hegység felsőeocén bryozoás mészkő-kifejlődésében). Az eredetileg aragonitos váz is átkristályosodik kalcittá. Nagy Mg" -tartalmú víz esetén vagy magnéziumhalmozó algákat is tartalmazó zátonykifejlődésben (bizonyos mértékig ilyenek a Corallinaceák is) a vázak bizonyos dolomitosodása következhet be. A budai Bryozoa-anyagon különösen jól megfigyelhető a szelektív kovásodás jelensége, amely nagyobb mértékben érinti a Bryozoa- vázakat, mint a bezáró kőzet - anyagot (bár kivételek akadnak). Néha vasas kitöltés is megfigyelhető a vázak nyílásaiban. Ez* a szervesanyag bomlásakor felszabaduló kénhidrogén reakciójából származtatható pirít vagy annak oxidációs termékeként limonit. Sajátságos jelenség a Bryozoák ún. „degenerációja”. A zoéciumban nagy „barna- test” képződik; az állat lágytestének minden más része felszívódik. Végül a bamatest szétesik, távozik a vázból, s ekkor a lágy test regenerálódik. A bamatestben salakanyagok halmozódnak fel; tehát a telep anyagcseréjének sajá- tos kiválasztási jelensége ez. Többnyire nem valódi regenerációról van szó, hanem bimbózással új egyed képző- dik, amely „belenő” a régi tokocskába (cystidiumba) . Ha azonban a régi egyed szervei- nek pusztulása nem volt teljes, regenerációs központ maradhatott meg. Világos, hogy ennek a jelenségnek semmi köze a törzsfejlődéstani értelemben vett „degenerációhoz”. Éppen ellenkezőleg, itt az állatcsoport nagy újraképző képessége nyilvánul meg mind egyedi, mind telep-vonatkozásban. Az anyagcsere bármely eltoló- dása a kiválasztandó, káros anyagok felszaporodása irányában fokozott bamatestképző- dést eredményez, és az egyed pusztulására vezet. Ezt jól ellensúlyozza a regenerációs képesség. A mohaállatok törzsfejlődésében van bizonyos „törekvés” a hely változtatási képesség visszanyerésére. Egyik megoldás: a telep nyálkás bevonatot választ ki maga alá és ezen „szánkázik” (Cristatella mucedo). A másik: a mohaállat újra egyedivé és mozgékonnyá válik (Monobryozoon ■ ambuláns a kiéli tengerpart „pszammon”-jában, tengervizes homokjában). Ez azonban nehézkes helyváltoztatás; az elcsökevényesedett izmok nem alakulnak ki újra, a törzsfejlődés itt sem bizonyul visszafordíthatónak (a Dőli o-t örvény értelmében) . Ifj. D u d i c h : A biológiai aktualizmus elvének alkalmazása 303 Egyed- és törzsfejlődéstan A belsőleg megtermékenyített petesejt vagy azonnal távozik az anyaállat testéből, vagy az ún. dajkaegyed (oécium) testüregében fejlődik egy darabig, majd szabaddá válik; vagy pedig még tovább marad a telepben, ún. költőtasakokban (gonozoécium), amelyek olykor több egyed összeolvadásából alakulnak ki. Valószínű, hogy ez a három eset az ivadékvédelem fejlődésének három állomását jelzi. A lárvatípus családra jellemző. Az ún. cyphonautes lárva tehetetlenül sodródik, környezeti hatásokra igen érzékeny (ez a mohaállat életének legkényesebb szakasza, ,,legstenökebb stádiuma”). Mintegy 24 óra elteltével megtelepszik; szilárd aljzatot keres (szubsztrátumszelekti vitás), ha más nincs, kagylóhéjra vagy barna- és zöld- algák felületére tapad rá. A megtapadó lárva kettős kitinteknőt fejleszt és a telep őstagja (ancestruláj a) fejlődik ki belőle. Ez mély átalakulással (metamorfózissal) történik, a lárvaszervek szétesnek (hisztolízis) és a tagolatlan szövetmasszából újonnan differenciálódnak az állat szervei. Az átalakulás menete az egyes rendekben igen különböző. Az őstag gyakran valamely más, ősibb típusú faj egyedéhez (általában annak őstag- jához) hasonlít. Ez bimbózással, ivartalanul szaporodik tovább, így alakul ki a telep. Ez a folyamat az asztogenezis, melynek során örökléstanilag tekintve tiszta származéksor (klón) jön létre, ivaros szaporodás közbeiktatódása nélkül. Az asztogenezis során az egyedek fokozatosan felveszik a faj jelenlegi, végleges szervezettségi alakját. (Kialakul a telep ,, érett”, maturus része.) Többalakú fajoknál a szabályoktól eltérő egyedek a telepfejlődés során egyre gyakoribbak és egyre különle- gesebbek. A t e 1 e p f e j 1 ő d é s és törzsfejlődés között mutatkozó hasonlóság számára, az egyed- és törzsfejlődés közötti összefügést kimondó Müller-Haeckel-féle biogenetikai alapszabály mintájára, az asztogenetikai szabály elnevezést java- solom. Mai ismereteink szerint a mohaállatok a kambriumban tűnnek fel először ( Archaeo- trypa, F r i t z 1947). Bz leginkább a Cyclostomata rendhez kapcsolható. Ezért Swin- n e r t o n a Cyclostomata-típust tekinti ősinek, s ebből származtatja a többi rendet. Borg és Silén viszont mind az öt rendet egy ősi ,,Pyobyyozöa,‘ alakból vezeti le, s ettől származtatja a Phylactolaemata csoportot is. Valószínűleg az utóbbi álláspont a helyes (2. ábra). A szilurban már négy rend van biztosan képviselve (Trepostomata, Cryptostomata, Cyclostomata, Ctenostomata), de írtak le feltételesen Cheilostomatának tekintett alako- kat is (Paleschayidae) . E rendek fejlődése a párhuzamos fejlődés szép példája. A szilur időszak a mohaállatok első nagy fellendülési ideje, a Trepostomaták vezető szerepével ( M önti culip óva) és a Cryptostomaták alárendeltebb jelentőségével. A fiata- labb paleozoikumban a szerep megcserélődik, a Cryptostomaták válnak uralkodókká ( Fenestella , Avchimedes, Acanthocladia) . Mindkét rend zátonyalkotó is; a Bryozoa- zátonyok a szilurban még korallokkal együtt, a permben inkább már önállóan találhatók. Ezt az első nagy fejlődési hullámot „paleobryozoa fázisnak” ^evezhetjük. A földtörténeti ókor vége éles határvonalat jelent. Eltűnnek a Cryptostomaták; egyetlen Ctenostomata családot ismerünk a triászból (Vinellidae) ; a Trepostomatákat csak néhány bizonytalan lelet képviseli (Dyscyitella a nóri emeletben, Monotvypa a krétá- ban( !). Új típus alig lép fel. A triász időszak már említett Bryozoa -szegénysége igen fel- tűnő. 4* 304 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 3. füzet A jura időszak a Cyclostomaták nagy fellendülésének kezdete. A Cheilostomaták felvirágzási ideje pedig a felsőkréta— paleogén. Ekkor a Cyclostomaták már hanyatlani kezdenek. Megismétlődik a Trepostomaták és Cryptostomaták esete. A harmadidőszak - ban a Cheilostomaták fokozatosan előtérbe nyomulnak a Cyclostomatákkal szemben; erre a jelenségre még rétegtani skálát is állítottak fel. 1 COj Negyedkor V riii Pa/eobryozoa Neobryozoa fázis fázis Harmad- i 1 A a; - Kréta Jura — 1 1 Triász Perm 1 1 W k 1 Karbon P;;\ íjjfjl ) 1 Devon Fji fi lf ; ’ V** ózilur i w Kambrium ? ? ? ? - Trepo - Crypto- Cteno- Cyc/o- Chei/o- stomata stomata stomata stomata stomata 2. ábra. A Bryozoa rendek törzsfejlődési vázlata Fig. 2. Esquisse phylogénétique des ordres des Bryozoaires A kréta végén és a harmadidőszakban a Bryozoák újból zátonyalkotóak is, de jóval szerényebb méretekben; „lemaradtak” a zátony alkotó korallokkal folytatott verseny- ben (Hexacorallia !). Ez a mezozoikumban megkezdődött időszak a „neo- bryozoa fázi s”. Az ötödik rend, a Cyclostomaták, semlegesen kísérik a többieket az egész földtör- ténet folyamán. Tehát kétfázisú, progresszív törzsfejlődéssel van dolgunk, amelynek második virágzási szakasza még nem zárult le teljesen. Ez a törzsfejlődésmenet hasonlít a Wed e- k i n d-féle ó- és újhellénita Foraminifera-fázishoz. Ez talán a mindkét állatcsoport szá- mára táplálékul szolgáló (növényi) mikroplankton alakulásával hozható kapcsolatba. A ké't-két „versengő” rendnél az alaktani jellegek megjelenése, alakulása többé- kevésbé párhuzamos. így „immaturus” és „maturus” teleprész fellép a Trepostomaták- nál és a Cryptostomatáknál egyaránt; egyes kréta időszaki Cyclostomatáknál operculum, sőt avicularium- jellegű képződmény mutatkozik, ami egyébként Cheilostomata-jelleg. Ifj. D n d i c h : A biológiai aktualizmus elvének alkalmazása 305 A paleobryozoa fejlődési hullám egyes jelenségei, mint részben már láttuk, a neo- bryozoa szakaszban megismétlődnek. Például a Cryptostomaták,,hennseptumait” oper- culum-tartóként értelmezik. Diaphragmák és mesopórusok nemcsak Trepostomaták- nál, hanem egyes Cyclostomatáknál is előfordulnak. Barnatestképzés a Trepostomaták- nál és Cheilostomatáknál egyaránt van. Környezettan . A mohaállatok leginkább a sziklás vagy gyorsan szilárduló mésziszapos aljzatot kedvelik. Átszellőzött, mozgatott, növényi planktonban gazdag vizet igényelnek. Nyu- godt vízben gyakoriak az ágas-bogas, fennőtt telepalakok; mozgatott vízben lapos, kúszó, bekérgező telepek jellemzőek. Egyazon faj telepformájára is hatással van a vízmoz- gás. Pl. a Batopora ,, conica ” a Batopora vadiata faj nyugodt vízben élt ökotípusának tekinthető. Az áramlások a moha állatok lárvaállapotban való elterjedésére vannak hatással. Sok mohaállat él a sekélytengerben 10 — 500 m között, tehát a szárazföldi pár- kányon és a kontinentális lejtő felső szakaszán. Ezen alul ritkábbak. Mélytengerből (5000 m) csak egyetlen faj ismeretes. A ma élő fajok általában tág mélységhatárok között életképesek (eurybathok) . A budai felsőeocénből is előkerült, de ma is élő Micropora coriacea például a partszegélytől 500 m-ig él. Azonban valamely faj nagy szám- ban, dominánsan való megjelenésének szűkebb határok közötti mélységoptimuma van. Nagyobb fajszámú együttes esetén a mélységviszonyok ,, villába foghatók”. A túlerős fényt kerülik, inkább ámyékkedvelők. Sótartalomigényük igen különböző. Vannak kifejezetten euryhalin fajok is. A sztenohalinok között pedig különféle koncentrációigényűek találhatók, még kizáróla- gosan édesvíziek is. így tehát az egykori közeg sótartalma is csak az egész együttes tekintetbevételével jellemezhető. Hőmérsékleti igényeik is nagyon változatosak. Sztenoterm és euryterm alakok egyaránt vannak. Ennek megfelelően vannak kozmopolita fajok, de vannak meleg ten- gerekre szorítkozók, és vannak csak hűvösebb vizekben élők is. Ezért e téren is az együttes egésze mérvadó. Annál inkább, mert ma trópusinak ismert genuszok (Metrarabdotos) előkerültek biztosan mérsékelt égövi üledékekből is. Helyettesítési (vikariálási) jelenségek jól nyomozhatok. így a Budai-hegység felsőeocén Bryozoa-f almájában 5 genusz 2 — 2 faja között mélységbeli helyettesítés volt kimutatható. (Elől áll a sekélyebb vízben gyakori alak) : Micropora polysticha — M. coriacea Steginoporella haidingeri — 5. elegáns Entalophora pulchella — E. proboscidea Spiropora catenata — 5. serrata Hornéra frondiculata — H. concatenata. Földtani szempontból fontos, hogy az ún. ,,bryozoás” és az ún. ,, budai” márga azonos litofácies típusában más-más alakok találhatók. Ez időbeli vikariálásra utal: a budai márga valamivel fiatalabb képződmény a bryozoás-márgánál, nem homokrón, ^egfeljebb homotax kifejlődés. [Bővebben 1. 11.] T ársulástan A mohaállatos életközösségek (biocönózisok) leggyakoribb tagjai a vörös-, zöld- és barnamoszatok, csőlakó gyűrusférgek, tízlábú rákok, egyes csigák, tengeri sünök, elvétve pörgekarúak. 306 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 3. füzet A Budai-hegység felsőeocén bryozoás képződményeiben ezek mind meg is talál- hatók. A gyakorisági viszonyokat is vizsgálva, meglepő egyezés van a mai Adriai-tenger egyes élettársulásaival. így a mai Lithophyllum—Cellepora — Serpula társulás jól azono- sítható. A Crisia—Idmonea atlantica — Oncousoecia variáns „hármas” pedig ilyen együttes- ben ma is él. Ez az általam ismert legkitartóbb (legperzisztensebb) társulás. Arra is bőven van példa, hogy a fosszilis „paleocönózis” több „biocönózis” fajait együtt tartalmazza. Jól vizsgálható volt a társulások változásának menete is. Ezt itt a part távolodása és a tenger bizonyos mélyülése határozta meg. Ez közvetve hatott az együttesek alakulá- sára, az aljzat, az algatenyészet, a vízmozgatottság és víztisztaság változásán át. Ered- mény: a gyakorisági viszonyok megváltozása, az együttes összetételének átalakulása, a már említett mélységbeli és időbeli helyettesítésekkel. A Budai-hegység felsőeocén tengeri faunája a tengerelőnyomulás során Észak- Olaszországból származik. A felsőeocénben sekély peremtengeri összeköttetés volt Dél- kelet-Szlovákián át az Erdélyi-medencével is. E kettős hatás eredménye volt, hogy közeli rokon, hasonló igényű fajok éltek (ideiglenesen) egymás mellett. Az eocén végére a társulások között egyensúly jött létre, sok alak a környezeti tényezők és a versengés kiválogató hatására kimaradt. A kettős eredetből származó túl- telítettség egyenesen teli tétlenségbe csapott át. A Dunántúl eocénvégi kiemelkedése megszakította a közvetlen, sekélytengeri kapcsolatot Olaszországgal, s az alsóoligocénben északi, németországi hatás érvényesült. A német faunaterület alakjai bevándoroltak az itteni fellazult társulásokba (elsősorban Molluscákra gondolunk itt). Az új körülmények (lehűlés, agyagosabb üledékképződés) ezek számára voltak kedvezőbbek. Az eocén maradvány alakokat fokozatosan elnyomták, kiszorították. * Elsősorban arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy az aktualizmus elvének őslénytani alkalmazásánál mindig az adott élőlénycsoport, rész-tudomány és földtani kor tekintetbevételével, más-más módon kell eljárni. Ősmaradvány társaságok ilyen kritikai elemzése, meggyőződésem szerint, hasznos lesz mind a földtani, mind pedig a biológiai tudományok számára. IRODALOM - BIBUOGRAPHIE 1 . A n d r u s s o w, X. : Die fossilen Bryozoenriffe dér Halbinsel Kertsch und Taman. — 2 . B a s s- ler, R. S. : Bryozoa. (,,Treatise on Invertebrate Paleontology” , part G.) Kansas, 1953.— 3. Beringer, G. Chr. : Geschichte dér Geologie und des geologischen Weltbildes. Stuttgart, 1954- — 4* B o d a J. : A magyarországi szarmata emelet és gerinctelen faunája. A MÁFI évkönyve XGVII. k. 3. f. Budapest, T959- — 5- Bogsch b : őslénytani munkamódszereink hiányosságai. Földtani Közlöny, GXXXVII. k. 1. sz. Budapest, 1957. — 6. B ú g e, E. : Bryozoaires. (Piveteau: ,,Traité de Paléontologie”, I.) Paris, 1952. — 7- Canu, F.. Bassler, R. S. : North American Early Tertiary Bryozoa. I— II. Washington, 1920. — 8. C o r i, C. J. : Brvozoa. (Kükenthal’s ,,HandbuchderZoologie”). Berlin, 1941.— 9. C u é n o t, G.: G’évolution biologique. Ges'faits, les incertitudes. Paris, 1951. — 10. C u v i e r, G. : Recherches sur les ossements fossiles. (IV. ed.) Paris, 1834. — 11. Dudich E-, i f j. : A Budapest-kömyéki felsőeocén és alsóoligocén ősföldrajzi és ősélettani viszonyai. (Doktori értekezés. Bp. 1959. Rövidítve németül az Ann. Univ. Eötvös sect. Geol. tóm. II. Bp. 1959I) — 12. Ekman, S. : Zoogeography of the Sea. Gondon, 1953- — 13. F a 1 11 d i, B. : Phylogenetika. (Egyetemi jegyzet.) Budapest, 1958- — 14. Gekker, R. F.: Bevezetés a paleoökológiába. (Oroszul.) Moszkva, 1957. — 13. Hedgpeth, J. W. (ed.) : Treatise on Maríné Ecology and Paleoecology. vol I— II. Baltimore, 1957. — 16. Hennig, E. : Wesen imd Wege dér Paláontologie. Berlin, 1932. — 17. Kolosváry, G. : Adriai mohaállat-társulások. Melléklet a Ten- ger 1943 1 — 3. számához. — 18. Kostojanc, H. Sz. : Az összehasonlító élettan alapjai. Budapest 1955- — 19. Ma r c u s, E. : Mosdvr. (Bryozoa eller Polvzoa). ,,Danmarks Fauna”. Kobenhavn, 1940. — 20. M ii 1 1 e r, A. H. : Gehrbuch dér Paláozoologie. I— II. Tena, 1958 — 60. — 21. Nal jvki n, D. V. : Fáciestan. (Az üledékképződés földrajzi feltételéi.) I— II. (Oroszul.) Moszkva— Geningrád, 1956. — 22. R e m a n e, A., S c h 1 i e p e r. C. : Die Biologie des Brackwassers. Stuttgart, 1958. — 23. Schinde- w o 1 f , O. H. : Paláontologie, Entwicklungslehre und Genetik. Kritik und Synthese. Berlin, 1930. — Ifj. D u d i eh : A biológiai aktualizmus elvének alkalmazása 307 -24. S c h i d d e w o 1 f, O. H. : Über Mosaikentwicklung. Xeues Jahrbucb für Geologie und Paláontologie, Monatshefte. Stuttgart, 1957- — 25. Sloss, b. b. : Paleontologic and lithologic associations. — Journal of Paleontology, 1958, 4. — 26. S m i d t, G. A. : Állatfejlődéstan II. Budapest, 1961. — 27. Strauszb.: Geologische Fazieskunde. MKFI É)vk. XXVIII. k. Bp., 1928. — 28. S y 1 v e s t e r— B r a d 1 e y, P. C. : The deseription of fossil populations. Journal of Paleontology, 1958, 1. — 29. Telegdi— RothK. : Ősállattan. Budapest, 1953. — 30. T e r m i e r, G. et H. : Gehéralités sur les Invertebrés fossiles. („Palé- ontologie Marocaine” I.) Paris, 1947. — 31. I e r m i e r, G. et H. : Histoire géologique de la biosphére. Paris, 1952. — 32. Vadász H. : A földtan fejlődésének vázlata. Budapest, 1953- — 33. V i g n e a u x, M. : Révision des bryozoaires néogénes du bassin d’Aquitaine et essai de classification. Mém. Soc. Géol. Francé, N. S., XXVÍT. 1 — 3. Paris, 1949. — 34. W a 1 1 h e r, 7. : Die Methoden dér Geologie, als histo- rische und biologischer Wissehschaft. Wien. 1926. — 35. Zalányi B. : őséletközösségi kutatások az Alföld neogénjében. A MTA bioi. oszt. közleményei I. I. Budapest. 1932. Application du principe de Pactualisme biologique á l’examen des Bryozoaires fossiles DR. E. DUDICH JUN. L’auteur présente un bref apergu sur le rőle du principe de Pactualisme et sur les possibilités de són application á la paléobiologie, dans les domaines de la morphologie, de la physiologie, de Pontogénie de la phylogénie, de l’écologie et de la cénologie, pár rapport spécial á l’évolution mogaiquée. II prend parti en principe en faveur de Punité de la paléo- et néobiologie, c’est á dire, en faveur de la holobiologie. II résume les conclusions qui peuvent étre tirées concemant les Bryozoaires. Dans l’organisme de ceux-lá, les propriétés primitives. celles secondair ement différenciées et celles tertiairement réduites se présentent en ensemble. Cet étatsemble avoir été eréé pár les facteurs suivants procédant pár íme évolution mosaíquée: (1) changement du mode de vie vagile au mode de vie sessile, (2) passage de la vie solitaire á la formation de colonies, (3) conservation de la taille menue (superficie de corps relative- ment grande). Tendances générales: Porganisme de Pindividu se simplifie; la structuration de la colonie se complique; il s’établit une division de travail et une polymorphisme dans la colonie; la formation de colonies devient de plus en plus réguliére au sens géométrique. La solidité ou solubilité de la squelette (calcite mixte á chitine — aragonite — calcite dolomie) dépend aussi de la salinité du rnilieu, mais elle se changeait d’une maniére caractéristique également au cours de la phylogénése qui se manifesta pár deux maxima de la teneur en carbonates. En cet égard, le Triassique tömbe au minimum. II est possible que c’est á cause de cela que le nombre des Bryozoaires connus de cette période est bien réduit. Trois degrés de la protection de progéniture paraissent étre développés. Au cours de l’astogénése l’ancestrule ressemble á celle des types plus anciens: l’organisation finálé de l’espéce et sa polymorphisme se développent plus tárd, au procés de la formation de colonies. (Régle astogénétique á l’exemple de l’axiome biogénétique.) Les cinq ordres des Bryozoaires de type Gymnolaemata se développaient paraüéle- ment á l’archéotype hypothétique (,,Probryozoon vagile”). L’Ordivicien-Permien repré- sente la premiére grande période de virence. Cette période était caractérisée pár la concur- rence des ordres Trepostomata et Cryptostomata initialement avec la dominance du premier et ensuite avec celle du deuxiéme. C’est la phase paléobryozoaire. Le Jurassique— Holocéne est la deuxiéme période de virence, notamment la phase néobryozoaire. Pendant cette période se sont les Cyclostomates et les Cheilostomates qui se rivalisent et la propor- tion se montre de plus en plus en faveur des demiers. Ce cours phylogénétique ressemble •á la phase paléo- et néohellénite distinguée pár Wedekind chez les Foraminiféres. A GÁNTI EOCÉN FAUNA ÖKOLÓGIAI VISZONYAI DR. AC. STRAUSZ EASZEÓ* Gánt környékének gazdag puha testű anyagát S z ő t s E. [2] írta le, a rétegsort és települési viszonyokat V ad ász E. [4] munkájából ismerjük. S z ő t s E. többek gyűj- téséből származó anyagot dolgozott fel, felszínen gyűjtött példányokból [2, p. 15]. Ez természetesen a kifejlődési viszonyok nfegítélését nehezítette. Szerző 1961 őszén rétegből gyűjtött Gastropodákat két már ismert feltárásból, valamint Gánt-Bányatelep feltá- rásainak ENy-i szélén, a Bagoly -hegy DK-i oldalán levő újabb feltárásból. Ez a hely majdnem pontosan középen van a S z ő t s által 1. számmal jelölt Hosszúharasztos és 3. sz. „Gánti szőlők” közt. f Nyugodt településben, kb. vízszintes helyzetben látható a Bagoly -hegyi feltárás- ban a melaniás márga s felette kb. 3 m vastagságban a molluszkás agyag. A két képződ- mény közt az átmenet fokozatos. Az agyag alsó 0,5 — 1 m-e gipszkristályokat tartalmaz igen nagy mennyiségben, kevés Miliolinát, kagylótöredéket s fél kg anyagban a következő csigákat: Melánia (Melanoides) distincta Z i 1 1. ( „Brotia” ) 12 db, Potamides hungaricus Z i 1 1. 3 db, P. corrugatus B r o n g n. 1 db (jele a háromszögdiagramon B. 1.). A Gánti- vagy Gránási-hegyi szőlőkben (Szót s-féle 3. sz. lelőhely, útbevágásban) hasonló réteg- tani helyzetben szintén gipszes agyag található, benne Melánia distincta Z i 1 1. mellett kevés kagylótöredék, köztük Arca vértesensis S z ő t s és igen kevés Miliolida. E szint felett a Bagoly-hegyen vékony bamakőszenes csík következik, ami felett már a puhatestű fauna igen gazdag (B. 2). Fél kg kőzetanyagból a következő csigák kerültek elő : Darab V alvata sp 1 Rissoa (Z ebina) hungarica Sző ts 1 Melánia (Melanoides) distincta Z itt. ... 12 Melanopsis doroghensis O p p 4 Cerithium corvinum subcorvinum Opp 14 Potamides hungaricus Zitt 18 Potamides roztozsniki Szőts 4 Eulima (Subularia) haidingeri Zitt 1 Globularia incompleta Zitt 1 Cantharus (Pollid) brongniartianus Orb 2 Marzinella nana Zitt. 1 Cylichna vértesensis Szőts („Bulla") 6 Planorbis (Anisus) pseudosubangulatus Szőts 4 Planorbis ( Anisus) bicannatus Szőts 2 Példányszámban tehát két Cerithium- féle és egy Melánia faj uralkodik. A fauna jelle- géről azonban nem feltétlenül ad elég hű képet a talált példányok száma. Ha egy araszos Cerithium belsejéből kikaparhattunk két darab egy milliméteres Marginellát vagy Anisust, akkor talán nem lenne jogosult azt mondani, hogy ez utóbbiak uralkodnak a faunában. Célszerű talán némelykor tekintetbe venni a ,, gyakoriság” megítéléséhez az ősmaradvá- nyok nagyságát, ill. súlyát is. A fenti faunában a súly százalékaránya így oszlik meg: Cerithium corvinum subcorvinum Opp. 86%, Potamides hungaricus Zitt. 7, Potamides rozlozsniki Szőts 6, Melanopsis doroghensis Opp. 1%, a többi 11 faj példányainak * Előadta a Magyar Földtani Társulat 1962. április n-i előadóülésén. S t r au sz : A gdnti eocén fauna ökológiai viszonyai 309 súlya összesen nem éri el az egy százalékot. A súlyarány szerint tehát ez típusos ceri- thiumos faima. A gánti Űjfeltárás (S z ő t s térképén 2. sz. lelőhely) ÉK-i falán is bamakőszenes esik alatt találjuk a Potamides hungaricus Z i 1 1. fellépésével jellemzett legmélyebb szintet (U. 2). Faunája főleg abban különbözik a Bagoly-hegyitől, hogy Potamides focilla- tus is előfordul benne. A Gánti- vagy Gránási-hegyi szőlőkben az előbb említett átmeneti réteg felett, de még egy vékonyka kőszenes csík alatt jelenik meg a Melánia distincta Z i 1 1. mellett már a molluszkás agyag két gyakori faja: Potamides hungaricus B rong. és Cylichna vértesensis S z ő t s (G. 2). A Bagoly-hegyen az első bamakőszenes sáv felett kb. 2 m-rel hasonló, 20 — 30 cm vastag bamakőszenes réteg zárja a molluszkás rétegsor feltárását. A két kőszenes réteg közt középmagasság körül a leggazdagabb fauna. Itt a nagyobb termetű csigák közül az erősen tüskés díszítésű, könnyen felismerhető Potamides calcaratus B r o n g. gyakori- sága tűnik fel. Ez az előbbi szintben még hiányzott. É-ról D-re sorrendben egymásután következik itt a B. 3. a, b. és c. mintavételi hely. Hasonló helyzetű rétegekből származik Újfeltárásból U. 3, a Gánti-szőlőkből G. 3 (a Horogvölgyben levő haranglábtól kb. 200 lépésre ÉK-re, domblejtőn a szőlők közt). Sem a kőzetanyag tekintetében, sem a legtöbb faunaelem elterjedésének tekintetében nem látszik éles határ ezen szint és az előbbi (Potamides calcaratus-t még nem tartalmazó) szint között. Különösen nem látszik jelen- tősebb változás a kagyló-f aunában. A Foraminiferák közül az előbbi szintben rendkívül gyakoriak a Miliolidák, kevés agglutinált házú faj is előfordul. Itt, a P. calcaratus- os kifejlődésben már néhány Cristellaria is feltűnik. A túloldali névsor ennek az említett öt lelőhelynek csigafaunáját tünteti fel, mindenütt fél kg kőzetből kikerült példányszámot és azoknak százalékos arányát a súly tekintetében. Sajnos még ilyen nagy példányszámok mellett sem állíthatjuk, hogy az elosztás egyenetlenségei és a megfigyelési hibák nem befolyásolták volna az adatokat. Főleg a nagyobb termetű csigákból nem juthat minden fél kg kőzet anyagba egyforma sok pél- dány. Megfigyelési hibákat okozhat az anyag természete is: egyes fajoknak (Melanopsis doroghensis O p p., Potamides hungaricus Z i 1 1.) 1—2 mm-es búbrész töredékei is jól felismerhetők, más fajoké nem. A következő táblázatban feltüntetjük a három tárgyalt területrészről (B: Bagoly hegy, U: Űjfeltárás, G: Gánti-szőlők) ebből a szintből lehetőleg válogatás nélkül gyűjtött makrogasztropodák gyakoriságát, százalékban. A példány- szám itt természetesen semmitmondó lenne, mert nem azonos kőzetmennyiségből került elő egy-egy anyag. A ,,fomai agyag” faunáját felsorolta Taeger A. a Csákberényi szőlőkből is; ez a hely a most tárgyalt Gránási-hegyi lelőhelyektől kb. 1 km-re DNy-ra van. Szőts itt nem talált más ősmaradványt, mint Ostreákat [Szőts 2. p. 20, térképmelléklet 4. sz. lelőhely]. Igaz, hogy a Földtani Intézet gyűjteményében van elég sok ősmaradvány „Csákberényi-szőlők” megjelöléssel, csigák is, de ezekről Szőts valószínűleg helyesen feltételezte, hogy a Gránási-hegyről valók. Sajnos, a Gránási-hegyi szöllőket nevezik (lelőhely cédulákon is) Gánti-, Csákberényi- és Zámolyi-szöllőknek is. Az igazi Csákberé- nyi-szöllőkben, Csákberény község közepétől KDK-re egy és háromnegyed km-re, Szőts 4. sz. lelőhelyétől 100 vagy 200 lépésre DXy-ra egyetlen kicsi folton, kb. 30 lépés széles és hosszú szántóföld darabkán a felszínen elszóródva talált szerző elég sok csigát. Nyilván egy régebbi szőlő-tábla helyén, egykori talajfordítás kapcsán mélyebbről felszínre került anyag ez. A hasonló térszíni magasságú szomszédos területeken egyáltalán nem akadt ősmaradvány. A csigaházak aránylag jó megtartásúak, köztük teljesen ép Cerithium-hübok. Az tehát kizártnak tekinthető, hogy ez az anyag távolabbról átmosó- dott volna ide. A fauna összetétele egyébként lényegében megfelel a Bagoly-hegyi (B. 3), 310 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 3. füzet B. 3- a E. 3- b B. 3- c U. 3- a G. 3- a db | súly db súly db | súly db | súly db súly 1 % % | % 1 % ! % Cyclostrema vértesensis Szőts 1 Collonia vértesensis Szőts 2 Nerita sp 1 JSierita pentastoma Desh 6 1 Valvata sp 1 1 1 „ splendida Szőts 5 Lacuna sp 1 1 Bythinella pulcherrima Szőts 1 4 4 1 7 6 Rissoa munieri Szőts 10 Rissoa (Z ebina) hungarica Szőts 2 13 12 1 Rissoa (Cingula) pseudomumiola Szőts 1 T urriteila rómeri Szőts 1 1 4 35 Mesalia elegantula Zitt 8 7 2 1 Faunus fornensis Zitt 1 í 3 Melánia (Melanoides) dÁstincta Zitt el 96 7 44 2 228 2 12 1 26 * a Melánia (Melanoides) variocostata Szőts.... 3 1 8 t 5 Melanopsis doroghensis O p p 47 3 2 152 2 2 5 -Cerithium corvinum subcorvinum O p p 11 10 12 81 12 52 17 94 ! 14 Potamides hungaricus Zittel 83 61 30 11 125 3i 12 1 4 : i 21 „ corrugatus Brongn 1 ,, rozlozsniki Szőts 12 7 4 13 5 . calcaratus Brongn 4 5 6 1 ■ 4 2 3 1 1 5 I 43 Seila sp 1 T riphora tricostata Szőts 5 Fulima (Subularia) haidingeri Zitt 7 14 I 1 Turbonilla minutissima Szőts 1 10 4! 3 2 Ampullina perusta D e f r 1 1 Globularia incomPleta Zitt 1 1 1 1 1 Cantharus brongniartianus O r b 4 7 5 3 12 5 4 1 3 7 Fusus ÍClavilithesr) noae C h e m n 1 1 2 n Marginella nana Zitt 9 18 16 18 3 " „ aff. hordeola Desh 1 2 5 I 2 1 1 „ hantkeni Szőts 1 1 ,, psendoallixi Szőts 1 1 IT 2 Mangelia sp. (Cythara) 2 j M angelia vértesensis Szőts ( Cyih-ara ) I Conus (Stephanoconus) esterházyi Papp ... 3 2 1 j 4 'Cylichna vértesensis Szőts (B ulla ) 2 9 13 42 1 9 * Planorbis (Anisus) pseudosubansulatus Szőts i 1 1 1 ,, „ bicarinatus Szőts .... ; 1 1 1 6 1 1 1 • 4 j B. 3. d. U. 3. b. G. 3. b. Átlag Faunus fornensis Zitt 2 M elanatria auriculata Schloth 1 Melánia (Melanoides) distincta Zitt 1 Bayania melaniaeformis Schloth 1 M élanopsis doroghensis Opp 1 1 1 C erithium corvinum subcorvinum Opp 36 21 10 23 Potamides hungaricus Zitt 27 20 19 22 Potamides corrugatus Brongn 2 10 1 4 Potamides rozlozsniki Szőts 6 7 I 4 Potamides calcaratus Brongn 5 19 29 18 Potamides focillatus G r e g 1 -Strombus sp 1 4 mpullina perusta D e f r 3 1 4 3 Globularia incomplet-a Zitt 4 11 21 12 Cantharus (Pollia) brongniartianus Orb 10 7 12 10 Fusus ( Clavilithes ) noae Chemn 1 3 1 2 2 100 % 100% 100% 99% Újfeltárás-beli (U. 3) és Gránási-hegyi (G. 3) faunákénak, azzal a különbséggel, hogy benne az apró csigák ritkábbak, amit a szóródott anyagból, nem rétegből való gyűjtés okoz. T a e g e r által a ,,Csákberényi-szöllők,’-ből felsorolt csigák valószínűleg nem pon- tosan ugyanebből a szintből származhattak. A most gyűjtött csákberényi csigafauna a következő (jele a háromszöges diagramban C): 311 5 t r a u s z : A gánti eocén fauna ökológiai viszonyai db, Bythinella pulcherrima Szőts Mesália eleganiula Zitt Melánia (Melanoides) distincta Z i 1 1. . . . Cerithium corvinám subcorvinum O $ p. Potamides hungaricus Z i t t Potamides rozlozsniki Szőts Pótamides calcaratus Brongn Potamides focillatus Gregorio Globularia incompleta Zitt Cantharus (Pollia) brongniartianus Orb. Marginella sp i 1 3 15 18 2 5 8 15 30 i % Súly, % 40 27 2 6 I 5 19 A Gránási-hegyi szöllőkben, a Horog-völgyi haranglábtól kb. 300 lépésre DK-re az útbevágásban, a S z ő t s által ismertetett leggazdagabb faunát tartalmazó szintből kb. fél kg. agyag a következő fajokat szolgáltatta (G. 4): db Cyclostrema sp Phasianella sp i Nerita héberti Szőts Velates schmiedelianus Chemn Valvata splendida Szőts Bythinella pulcherrima Szőts Bythinella sp Turritella r ómeri Szőts Turritella sp Caecum (Prolongicaecum) prolongatum Strausz Caecum aff . vitreum Carpenter Caecum sp Melánia (Melanoides) distincta Zitt Cerithium corvinum subcorvinum O p p Potamides hungaricus Zitt Potamides calcaratus Brongn Potamides focillatus Gregorio Conocerithium pratti Rouault Conocerithium hungaricum Bányai Bittium quadricinctum Doncieux (Cerithiidae) Bittium tasnádii Bán yai (Cerithiidae) Eulima (Subularia) haiaingeri Zitt Odostomia sp Bulimella (Syrnola) cfr. submisera Szőts („Odostomia”) Turbonilla minutissima Szőts Terebellum sp A mpullina perusta D e f r Globularia incompleta Zitt Cantharus (Pollia) brongniartianus Orb A ncilla propinqua Zitt Marginella nana Zitt Marginella aff. hordeola Desh Marginella pseudoallixi Szőts Conus (Stephanoconus) esterházyi Papp Cylichna vértesensis Szőts 1 1 3 1 1 5 2 4 1 6 4 28 6 2 IX 1 7 1 6 29 2 5 15 1 17 1 1 1 1 1 9 1 2 I 12 Feltűnik a faimában a kevéssé-sós vizeket kedvelő alakok háttérbeszorulása, s az eddig tárgyalt faunákhoz képest valamivel nagyobb változatosság. Változatosabb a Foraminifera- fauna is: Miliolinák mellett agglutinált házúak és Cristellariák is megjelen- nek. Ugyanebből az iszapolásból kikerült egy kis tengerisün-tüske is. Brrő la lelőhelyről, ill. szintből származik Gánt környékének egyetlen Echinoidea lelete is: Echinocyamus hungaricus Szörényi és Echinocyamus pannonicus Szörényi borsónyi kis ten- geri sünök [Szörényi 1, p. 289; Szőts 2, p. 15]. E felett a leggazdagabb kövületes szint felett a fauna elszegényedik, azonban Potamides focillatus G r e g. és Lucina (Phacoides) crassula Zitt még elég gyakori [1. S z ő t s 2, p. 15 is]. 312 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 3. füzet A molluszkás agyag felsőbb rétegeiben megváltozik a fauna képe a gánti Újfel- tárásban is. A fauna valamivel szegényebb lesz, ritkává válik a Potamides calcaratus B r o n gn., helyette gyakorivá a Potamides focillatus G* r e g s tömegesen található a Bayania. A feltárás ÉK-i oldalán Ú-ról D-re egymás után következik a három mintavétel helye (U. 4. a, b, c). Az elsőben még ez a változás nem annyira teljes, ez átmenetnek lát- szik a típusos Bayaniás kifejlődéshez. Fél kg anyagból származnak a következő fajok: Cyclostrema Nerita pentastoma D e s h . Rissoa (Z ebina) hungarica Szőts T urritella rémen Szőts Melánia (Melanoides) distincta Zi 1 1. Bayania melaniaeformis Schloth. Melanopsis doroghensis Opp Cerithium corvinám subcorvinum Opp.... Potamides hungaricus Z i 1 1 Potamides corrugatus Brongn Potamides rozlozsniki Szőts Potamides calcaratus Brongn Potamides focillatus Greg Globularia incombleta Z i 1 1 Cantharus (Pollia) brongniartianus O r b. Marginella nana Z i 1 1 Mangelia sp. (Pleurotomidae) Conus (Stephanoconus) esterházyi Papp Cylichna vértesensis Szőts U.4 I-. a U. , b U. 4. c db súly db súly db súly 1 % 1 % 1 % x ; 1 1 1 1 39 3 7i 9 82 4 8 8 20 1 14 37 32 84 3 9 25 2 5 21 19. • 3 1 19 36 10 13 I • 1 • 2 4 3 46 6 50 ír 5 4 3 5 3 14 2 5 2 1 i 4 A Cerithium corvinum subcorvinum fajnak kifejlett példányai még elég bőven akad- nak az első (átmeneti jellegűnek tekintett) helyen, ezért ad itt kisebb példányszám is nagy súlyszázalékot. A másik két ponton azonban, a Bayaniás fácies típusos eseteiben, úgy látszik, a C. c. subcorvinum számára nem voltak előnyösek az életfeltételek, mert majdnem kizárólag csak juvenilis példányai, ill. búbrészei találhatók itt. A kísérő faunában csök- ken a Foraminiferák száma is, kagyló is kevesebb van, főleg csak a Lucina ( Phacoides ) crassula Z i 1 1. gyakori. Felette már a miliolidás mészkő következik. Abban is megtalál- ható kisebb példány számban és rosszabb megtartásban a molluszkás agyag több fontos faja [3, p. 59]. Azt tapasztaltuk tehát, hogy a molluszkás agyag fokozatos átmenettel kapcsoló- dik a fekvő melaniás márgához, s faunája folytatódik a fedő miliolidás mészkőben. A 3 — 4 m vastag agyagösszleten belül pedig négy, egyenként nagyjából 1 m vastagságúnak vehető szint ismerhető fel: 1. átmenet a melaniás faunából, 2. elég gazdag csigafauna Potamides hungaricus-szal (P. calcaratus nélkül), 3. a csigafauna legnagyobb gazdagsága P. calcar átússzál, 4. a fauna szegényedése, P. focillatus gyakori előfordulásával és (leg- alábbis Űjfeltárásban) Bayania melaniaeformis fellépésével vagy gyakoriságának erős fokozódásával. Az átmenet a négy szint közt észrevétlen. Ha pedig a négy szint fauná- ját összehasonlítjuk, abból az is kiderül, hogy azok nagyon közel állnak egymáshoz. Szőts szerint a melániás márga édesvízi, tavi üledék, a molluszkás agyag alsó fele csökkentsósvízi, felső fele rendes sótartalmú tengeri üledék. Ennek ellenére feltételezte, hogy a molluszkás agyag egészében azonos, egységes a fauna [2, p. 15]. Ezt ellenőrizni nem állt módjában, mert az ősmaradvány anyagot felszínre szóródott, kimállott példá- nyokból gyűjtötték össze. A mostani gyűjtés alapján megerősíthetjük Szőts vélemé- nyét abban a tekintetben, hogy a molluszkás agyag alsó fele csökkentsósvízi képződmény. Ez nem is volt soha kétes, a miliolidás — cerithiumos fauna — sztenohalin alakok nélkül S t r a u s z : A gánti eocén fauna ökológiai viszonyai 313 — a nálunk megszokott, jól ismert „szarmata" fáciesnek felel meg, 2,5% körüli sótarta- lommal. Nem helytálló azonban, hogy a puhatestűfauna az egész agyagos összletben egy- séges; fokozatos változásait az előző őslénynévsorok bizonyítják. Fölfelé valóban foko- zódhatott valamicskét a sótartalom, s ennek megfelelően a csigafauna változatosabb lett, Foraminiferák közül is megjelentek a kevésbé határozottan „csökkentsós vízi" elemek. Igen kevés szivacstestű, Bryozoák, egy-két korall-töredék azonban még egyáltalán nem érv a rendes sótartalom mellett. Ténylegesen csak egyetlen bizonyítékra alapozták a ren- des sótartalmú tenger feltételezését: a Gánti szöllőkből (Gránási-hegyről) származó, már említett kb. két tucat pici tengeri sünre (Echinocyamus, Szörényi i.J Szerző is talált egy (mm-nél alig hosszabb) tengeri-sün tüsketöredéket. Ha azonban egy mintában 200 csigapéldány és sokszáz Foraminifera mellett egyetlen (egy milligramm súlyt el nem érő) tüsketöredék, sok szakember sokévi gyűjtésében pedig több ládányi ősmaradvány között egy fél gyufás-skatulányi tüskésbőrű maradvány akadt, akkor ezeknek bizonyító ereje is igen csekély. A tengeri sünök itt nyilván nem tartoztak a számottevő fauna- elemekhez, nem voltak otthonosak. Ilyen kevés példány odakerülése bemosódás által (pl. moszatokra tapadva) nagyon könnyen elképzelhető. Sztenohalin elemek feltűnően hiányoznak a puhatestűek közül. Erősen csökkent sótartalmú vízben otthonos alakok zavartalanul tenyésznek a kérdéses (3. számmal jelölt, P. calcaratuszos) szintben is. S z ő t s szerint a Melánia distincta ritka lenne a puhatestűs agyagban [ 2, p. 44]. Most sokszáz példánya került innen elő. Ugyanígy nem fogadható el az a feltevés, hogy a melaniás márga édesvízi üledék lett volna, s lerakódása után egyszerre 2,5% -os sótartalmú tenger tört volna be az édesvizű tavak helyére. Ennek a nyugodt település és fokozatos kőzettani átmenet sem felel meg teljesen, főleg azonban ellentmond két tény a faunaelosztás tekintetében. Már S z ő t s is megállapította, hogy a melaniás márga felsőbb rétegei közt Miliolidákat tar- talmazó agyag is van, most pedig a melaniás, melanopszisos fauna zavartalan tovább- tenyésztése volt megállapítható a cerithiuinos agyag alsó szintjeiben, a cerithiumos fauna fokozatos elszaporodásával. Éles határról, nagy változás nyomairól itt szó sem lehet. A melaniás márga édesvízi származására nem volt kielégítő az a következtetési alap, hogy vannak édesvízben élő Melánia- és Melanopsis- fajok is. Vannak bőven csökkentsósvíziek is, s ezek nyilván olyanok. Faunáinkból a különböző sótartalmú vízben elterjedt fajok viszonylagos gya- koriságát háromszöges diagramban tüntethetjük fel (1. ábra). A jobb-alsó csúcs felé mérjük a csökkentsósvízi jellegű alakok gyakorisági értékeit (a Cerithium- félék többsége, Cylichna, Cantharus brongniartianus ) . A bal alsó csúcs felé vegyük az édes vagy kevéssé- sós vizekben is előforduló nemzetségek fajait (Valvata, Hydrobia, Bythinella, Melánia, Melanopsis, Planorbis) . A többi csigafajra vonatkozó százalék-értékeket a felső csúcs felé mérjük. Ezek azonban nem tekintendők sztenohalinoknak. Globalaria, Ampullina, Fusus noae Chemn., Cono cerithium, Marginella, Bittium, Turbonilla tűrik a sótartalom csökkenését. Ez részben az illető nemzetségek mai előfordulásai és más területek eocén képződményeiben való szerepük alapján közismert, részben pedig igazolják előfordulásaik az itteni (Gánt környéki) vitathatatlanul csökkentsósvízi alsóbb szintben. Ebbe a cso- portba vettük (tehát a felső csúcs felé számítandó értékek közé) a Potamides calcaratus B r o n g n. fajt azon az alapon, hogy eddig nem került elő az alsó szintekből, ahol még kevés a nagyobb sótartalmat igénylő faj . Az egyes helyeket és szinteket azok a betűk és számok jelzik, amelyek az ősmaradvány-névsoroknál szerepeltek. A rajzon elsősorban az tűnik fel, hogy a faunák nem szakadnak három különálló tagra, mint ahogy várhatók az élesen szembeállítható édesvízi, csökkentsósvízi és tengeri kifejlődések esetén. A sorszámok növekedésével jobbra és felfelé tolódás mutatja a sótar- talom növekedését a rétegsorban alulról felfelé. Kivétel itt csak az U. 4. -gyei jelölt kifej- 314 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 3. füzet lődés: a gánti Újfeltárásban a Potamides calcaratus- os réteg felett a bayaniás szint, a kevés- sésósvízi elemek túlsúlyra jutásával. Azonban a legmagasabb helyzetben levő G. 4. pont sem közelíti meg túlságosan a felső sarkot, vagyis a leginkább,, tengerigyanús’ ’ Gránási* C 1. ábra. A különböző sótartalmú vízben elterjedt fajok viszonylagos gyakorisága. Magyarázat : A) Édes vagy kevéssé sósvízi alakok. B) Csökkentsósvízi alako'k. C) Kurihalin alakok gyákorisága. — Abb. 1. Verháltnismássige Háufigkeit dér im Wasser mit verschiedenem Salzgehalt verbreiteten Arten- Erklárung: A) Süss- oder Iyeichtsalzwasser-Formen. B) Brackische Formen. C) Euribaline Formen C 2 ábra. Az egyes faunák súly-aránya az egyes kifejlődésekben. Magyarázat: A) Édes vagy kevéssé sósvízi alakok. B) Csökkentsósvízi alakok. C) Eurihalin alakok Abb. 2. Das Gewichtsverhaltnis dér einzelnen Fáimén in den einzelnen Fazies. Erklárung: A ) Süss- oder Eeichtsaizwasser-Formen. B) Brackische Formen. C) Eurihaline Formen S t r a u s z : A gánti eocén fauna ökológiai viszonyai 315 hegyi előfordulás faunájából sem hiányoznak erősen csökkentsósvízi elemek. Pedig még a háromszöges diagram felső csúcsa is csak eurihalin csigafaunának felelne meg. Pectenek, Surculák és Pleurotoma s. str. nemzetséghez tartozó alakok teljesen hiányoznak, nem sztenohalin a puhatestű fauna. Ugyancsak háromszöges diagramban jelölhetjük az egyes faunák helyét a fajok súly-aránya szerint (2. ábra). Itt azt látjuk, hogy a pontok még inkább összeszorulnak a jobb alsó sarok felé, tehát még inkább mutatják a csökkentsósvízi kifejlődés túlsúlyát. Mindezek alapján szerző véleménye szerint a melaniás márga nem édesvízi tóból rakódott le, hanem csökkentsósvízű tengerből, ahová azután könnyen kerülhettek Milio- linák. A sótartalom fokozódása egyenletes volt, a faunában minden éles határ nélkül egyre több lesz az eurihalin tengeri faj, csökkentsósvízi és kevéssé sósvizet is elviselő alakokkal szemben. A rétegösszlet középmagassága körül vagy kevéssel felette éri el a fauna a sótartalom maximumát a Bagoly -hegyen és Újfeltárásban, de ez is még csökkent- sósvízi kifejlődés. A Gránási-szöllőkben azonban ebben a szintben a faunakép még sósabb vízre utal, de még nem rendes sótartalomra, mert akadnak kevéssésósvízi elemek, és bőven csökkentsósvíziek, hiányoznak a valóban sztenohalin alakok. Mind a Gránási- szöllőkben, mind az Újfeltárásban a leggazdagabb faunát tartalmazó szint felett a sótartalom kisebbfokú csökkenésének jelei mutatkoznak (U. 4. a — c. faunák alacsony helyzete a háromszöges diagramban). A fedő miliolinás mészkőnek legalábbis alsó pad- jaiban még megtalálható a molluszkás agyag több jellemző nagytermetű faja, Cerithium corvinum subcorvinum O p p ., Ampullina pevusta D e f r., tehát a fedőben is csökkentsós- vízi jellegű mészkő felé fokozatos, ill. ugrás nélküli a fauna átmenete. Eszerint a mollusz- kás agyag legnagyobb részének lerakodása idején 2,5% körüli sótartalmú tengeröböl terjedt ezen a vidéken, ugyanilyen sótartalomnak felel meg a fedő képződmény is. Rövid időre fokozódhatott csak a sótartalom 3%-ra esetleg nem is az egész gánti területen, hanem csak a Gránási-szőlők körül; itt lehetett (nyilván ÉNy-ra) út a nyíltabb tenger- részek felé. De az átmenet a fekü felől is igen csekély változásra utal. A melániás márga keletkezésének idején is feltételezhetünk 1 — 1,5%, a molluszkás agyag legmélyebb szintjében (B. 1. és G. 1.) 2% körüli sótartalmat (az első Cerithium- félék megjelenésével). A „nullától három és félig” helyett tehát a szerző szerint nem kell a tengeröböl sótartalmában nagyobb változást feltételeznünk, mint 1,5 — 2% -nyit, kb. méter vastag szintenként fél %-os emelkedést. Ennek megfelelően nem kell olyan mozgá- sokat sem feltételeznünk ez alatt az időszak alatt, mint amire tenger transzgressziójához és esetleg közben is kisebb-nagyobb oszcillációkhoz szükség lett volna. A transzgresszió előtt csak a bauxit keletkezett s annak helyi málladékai, különálló mélyedésekben. A melaniás márga lerakodása már egységes csökkentsósvízi tengeröbölben egységes szinten, összefüggő nagyobb területrészen, nem pedig különálló kis tavakban történt. Őslénytani megjegyzések Melánia (Melanoides) distincta Z i 1 1. [Melánia distincta Zitt., Szőts 2, p. 44, 158, tab. 2, fig. 52, 53; Bayania upr av arians Szőts 2, p. 46, 160, tab. 2, fig. 67, 68; Bvotia distincta Zitt., Szőts 3, p. 59, 272-] Nem tartozik a Bvotia nemzetséghez, mert belső ajka gyengébb és közé- pen nem’ hirtelen jobbra hajlott. Besorolása a Melanoides O 1 i v i e r 1807 alnemzet- ségbe vitatható aszerint, hogy milyen tág értelemben vesszük ezt a keretet. Melánia ( Melanoides ) variocostata Szőts [ Bayania variocostata Szőts 2, p. 45, 160, tab. 2, fig. 60.] Változékony a termet karcsúsága és az axiális díszítés elosztása. Bayania nemzet- ségbe nem sorolható, mert búbszöge nem olyan tág, héja vékonyabb, utolsó kanyarulata nem különösebben magas. 316 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 3. füzet Melánia ( Melanoides ) frequens S z ő t s [Mathilda frequens Szőts 2, p. 41, 153 — 154, tab. 2, fig. 41, 42.] Sem szájnyílásának alakja, sem ortosztrófos búbja nem felel meg a Mathilda nemzetség jellegeinek. Ellenben a Melánia distincta Z i 1 1. alakhoz olyan közel áll, hogy esetleg annak változata lehet. Cerithium (Rhinoclavis) corvinum subcorvinum Opp. Termete és díszítése igen változatos, akad 25 foknál nagyobb búbszögű és 2 cm szélességnél is még díszített példány — ez az elhatárolást a C. corvinum Brongniart faj felé bizonytalanabbá teszi. Turbonilla minutissima Szőts [2, p. 56, 174, tab. 4, fig. 40]. Szőts csak egy példányt talált, most számos további példányt sikerült gyűjteni. Változékony az axiális díszítés erőssége és a kanyarulatok oldalvonala (lehet domború, alig-domború vagy fent egy keskeny sávban homorú is). Cantharus (Pollia) brongniartianus O r b. [Fusus brongniartianus O r b. Prodrőme vol. 2, p. 317; Cantharus (Pollia) brongniarti Orb., Szőts 2, p. 62 — 63, 182 — 183, tab. 6, fig. 7 — n.] Változatos a termet karcsúsága és az axiális bordák száma — mint már Szőts is említette. Az axiális bordák néha majdnem egészen tompa kerek csomókká rövidülnek. Néha egy spirális vonal a kanyarulatok középmagassága körül erősebb a többinél, s itt az oldalvonal kissé szögletes. Az utolsó kanyarulat alsó részén a nyél vastagsága is nagyon változó, s ennek megfelelően alulnézetben a csörgő visszavágódása is lehet sekély vagy (vastagabb nyelű példányoknál) igen mély, bátranyúló. Retusa ,sp. Ezt a nemzetséget eddig nem említették a hazai eocénből. A töredékes példányokon I is jól látható a besüllyedt spíra gombszerű búbbal és a szögletes kezdőkanyarulatok. IRODALOM - IylTERATUR 1. Szörényi E. : Két új Echinocyamus faj a dunántúli eocénből. — Deux nouvelles espéces du genre Echinocyamus de l’éocéne transdanubien. Földt. Közi. 82, 1952. — 2. Szőts E.: Magyarország eocén puhatestül. I. Gánt-kömyéki eocén puhatestűek. Mollusques éocénes de la Hongrie. I. Kés mollus ques éocénes des environs de Gánt. Geologica Hungarica, ser. Palaeont. fasc. 22., 1953. — 3. Szőts E. í Magyarország eocén fpaleogén) képződményei. K’éocéne (paleogéne) de la Hongrie. Geologica Hungarica vol. 9, 1956. — 4. Vadász E. : A magyar bauxitelőfordulások földtani alkata. — Die geologische Entwickíung und Altér dér ungarischen Bauxitvorkommen. Földt. Int. Évkönyv 37,1946. — 5. Zit- t cl, K. : Die obere Nummulitenformation in Ungam. Sitzungsber. Akad. Wiss. Wien, 46, 1862. Über die paláoökologischen Verháltnisse dér Eozánfauna von Gánt DR. AC. E. STRAUSZ Die reiche Molluskenfauna von Gánt ist schon langeher bekannt und neuerdings auch monographisch beschrieben [2]. Da aber die Versteinerungen nicht anstehend, sondern an dér Oberfláche zerstreut gefunden (d. h. so gesammelt) wurden, konnten die faziellen Verháltnisse nicht leicht beurteilt werden. Nach Szőts sollten die liegenden Melanien-Mergel Süsswasserablagerungen, die Mollusken-reichen Tone aber normale maríné Ablagerungen sein. Verf. hat von einer neuen Fundstátte (Bagoly-hegy, in den Faunenlisten im ungarischen Text mit B bezeichnet) und von zwei bekannten Fundorten (Újfeltárás, U, Weinberg von Gánt, G) Gastropoden aus anstehenden Schichten ein- gesammelt. Die Zahl dér in einem halben Kilogramm Sediment enthaltenen Exemplare (db) ist in den Faunenlisten angeführt, und in einigen Listen ist die relatíve Háufigkeit nicht nach dér Zahl dér Exemplare, sondern nach dem Gewichtangegeben(»súly%«). Es ist námlich kaum berechtigt, dieselbe Bedeutimg einem winzigen Caecum wie einem hunderttausendmal schwereren (grösseren) Cerithium bei dér Beurteilung dér Faziesver- háltnisse zuzuschreiben . Die Mollusken-reichen Tone sind ungef. 3 m dick. Untén vollzieht sich ein un- unterbrochener Übergang aus den Melanien-Mergeln (Niveau 1.) darüber wird die Fauna S t r a u s z : A gánti esőén fauna ökológiai viszonyai 317 sehr reich, aber noch ohne Potamides calcaratus B r o n g. (Niveau 2 ), dér ungef . in Mittelhöhe auftritt (Niveau 3 ). Oben wird die Fauna wiederum etwas ármer, aber hier kann auch Bayania melaniaeformis Schloth. in Riesenmengen erscheinen (Niveau 4 ). Gégén den hangenden Miliolinenkalken zu ist dér Übergang faunistisch rmzweifelhaft [siehe auch S z ő t s 2. p. 129].' Die bezeichnenden Arten dér Melanien-Mergel (Melánia distincta Zitt., Melanop- sis doroghensis O p p.) sind in den erwáhnten 4 Niveaus überall vorhanden, sogar nicht seltener, als im Liegenden. Unter den Gastropoden ándert sich zwar die relative Háufig- keit dér »marinen<( Arten (obere Ecke dér Dreieckdiagramme), undzw. wáchst sie vöm Niveau 1 bis N. 3., echte stenohaline Formen gibt es aber darunter gar keine. Die brackischen Arten sind überall am háufigsten (Ecke rechts) und auch oligohaline Formen sind überall vorhanden (Ecke links) . Die Übergánge zwischen diesen Niveaus, dem Diegen- den und dem Hangenden sind s q langsam, ununterbrochen und von so kleiner Bedeutung, dass hier eine Ánderung des Salzgehaltes von o bis 3,5% vöUig ausgeschlossen zu sein scheint. Nach Verf. können die Melanien-Mergel bei 1 — 1,5, die Schichten mit Potamides hungaricus Zitt. (Niveau 1,2) bei 2 — 2,5, das Niveau 3 bei einem Salzgehalt von 3% zűr Ablagerung gekommen sein. Paláontologische Bemerkungen Melánia (Melanoides) distincta Zitt el 1862 Melánia distincta Zitt el 5, p. 384, tab. 2, fig. 4. Melánia (Melánia) distincta Zitt., Szőts 2, p. 44, 158, tab. 2, fig. 52, 53. Bayania supravarians Szőts 2, p. 46, 160, tab. 2, fig. 67, 68. Brotia distincta Zitt’., S z ő t s 3, p. 59, 272. Diese Art gehört zu dér in breiterem Sinne aufgefassenen Gattung Melánia und nicht zu Brotia, da ihre Innenlippe oben dünn, in dér Mittelhöhe nicht rasch rechts ge- krümmt, sondern weit abwárts nahe axial verlángert ist. Die Zuteilung zu dér Untergattung Melanoides ist schon fraglich, weil die Grenzen dieser Untergattung (oder Gattung nach den meisten Fachleuten) sehr verschiedenartig gezogen werden können. Wenn die grössere Gestalt, die eckige Knotenreihe und die Bucht dér Anwachsstreifen bei dieser Knoten- reihe als stándige Charaktere dér Melanoides aufgefasst werden, dann sollte unsere Art vielleicht zu Tarebia Adams 1854 °der Eumelania Rovereto 1899 zugezáhlt werden. lm Fossilium Catalogus [W enz, Gastrop. extramar. tért.] wird aber Mela- noides in breiterem Sinne aufgefasst. (Die Art M. distincta Zitt. fehlt aus dem Foss. Catal.)- Melánia (Melanoides) variocostata Szőts 1953 Bayania variocostata Szőts 2, p. 45, 160, tab. 2, fig. 60. Diese schöne Art ist sehr variabel, meistens ist sie etwas schlanker als das Typus- exemplar, die Verteilung dér Axialrippen kann auch sehr unregelmássig sein, sie ver- schwinden oft an den unteren Umgángen. Sowohl die zitierte Abbildung, als auch das Original in dér Sammlung dér Ung. Geol. Anst, und die vielen neuerlich gesammelten Exemplare zeigen, dass die Schalenwand dünn, dér Apikalwinkel nicht zu breit, dér letzte Umgang niedrig (normál, nicht iibermássig hoch), die Mündung dér dér Bayanien gar nicht áhnlich ist — so wáre eine Zuteilung zu Bayania unbegründet. Melánia (Melanoides) frequens Szőts 1953 Mathilda frequens Szőts 2, p. 41, 153 — 154, tab. 2, fig. 41, 42. Weder die Mündung, noch die Embrionalschale entspricht den Charakteren dér Gattung Mathilda; an dem Original in dér Sammlung dér Ung. Geol. Anst. kann es kontrolhert werden, dass die Embrionalschale orthostroph ist. Ansonsten steht diese Art dér Melánia distincta ziemlich nahe, vielleicht könnte sie auch als ihre Varietát aufgefasst werden. Cerithium ( Rhinoclavis ) corvinum subcorvinum Oppenheim 1894 Cerithium (Rhinoclavis) subcorvinum O p p h., Szőts 2, p. 50, 168, tab. 4, fig. 8 — 13. Die Gestalt und Verzierung dieser Form sind sehr variabel. Dér Apikalwinkel betrágt meistens 20 Grad, er kann aber bedeutend kleiner sein, manchmal ist er doch mehr als 25 Grad. Aufch die Seitenlinie dér ganzen Spira kann ganz gerade sein, obwohl sie o Földtani Közlöny 318 Földtani Közlöny, XCII. kötet, j. füzet z öfter stark konvex ist. Die dichtstehenden Spirallinien und die fein gekörnelten Axial- rippen können bei einer Schalenbreite von 2 cm vorhanden sein, oft fehlt aber jede Verzienmg (mit Ausnahme dér Varicen) durchwegs, von den Anfangswindungen an. Darum scheint die Abgrenzung gégén die Art C. corvinum Brongniart nicht scharf zu sein. Turbonilla minutissima S z ő t s 1953 Turbonilla minutissima Sz őts 2, p. 56, 174, tab. 4, fig. 40. Szőts hat nur ein einziges Exemplar gefunden, jetzt gelang es diese Art in mehreren Dokalitáten und in ziemlich grossen Zahlen nachzuweisen. Ihre Variabilitát zeigt sich in dér verschiedenen Stárke dér Verzierung und in dér Form dér Seitenlinie dér Umgánge (ziemlich stark konvex oder beinahe gerade, oder aber oben konkav in einer schmalen Zone und darunter konvex). CanthavuS (Pollia) brongniartianus Orbigny 1850 Fusus brongniavtianus Orbigny, Prodrőtne vol. 2, p. 317. Cantharus (Pollia) brongniarti Orb., S z ő t s 2, p. 62 — 63, 182 — 183, tab. 6, fig. 7 — 11. Die Variabilitát dér Gestalt (dicker oder schlanker) und die dér Zahl dér Axial- rippen hat bereits Szőts erwáhnt. Die Axialrippen können entweder láng und schmal oder aber durch rundliche stumpfe Knoten vertreten sein. Manchmal ist eine dér Spiral- linien (ungefáhr in dér Mittelhöhe dér Umgánge) bedeutend stárker, als die anderen Dinien, und auch die Axialrippen sind bei dieser Dinié etwas eckig. lm allgemeinen ist dér Stiel (oder Hals) im Unterteil des letzten Umganges bei jüngeren Bxemplaren schmal, bei álteren dick. Doch auch bei álteren Exemplaren ist die Dicke des Stiels sehr verschieden, seine Breite betrágt. manchmal mehr als ein Drittel dér grössten Breite des letzten Um- ganges, manchmal kaum ein Viertel davon. lm Zusammenhang damit scheint dér Ein- schnitt des Ausgusses in Untenansicht kaum (bei schmalhalsigen Exemplaren), oder aber sehr weit (bei dickhalsigen) eingetieft (oder zurückgebogen) zu sein. Retusa sp. Diese Gattung wurde aus dem Eozán Ungarns bisher nicht erwáhnt. Jetzt wurden zwei Exemplare gefunden, die zwar unvollstándig sind und mangels dér Kenntnis ihrer Umrisse spezifisch nicht bestimmt werden können, die gut erhaltenen Apikalteile aber (Anfangswindungen bei eingesunkener Spira sichtbar, die ersten Umgánge eckig) die: generische Zuteilung unzweifelhaft machen. (Faunenlisten und Diteratur siehe im ungarischen Text) RÖVID KÖZLEMÉNYEK ÁSVÁNYI ELEGYRÉSZEK MEGHATÁROZÁSA VÉKONYCSISZOLATBAN RÖNTGENDIFFRAKTOMÉTE RREL DR. BÁRDOSSY GYÖRGY* Összefoglalás : A szerző röntgendiffraktométeres méréseket végzett fokozatosan kivékonyított kőzetlapokon. Megái lapította, hogy üveglemezre felragasztott 0,08 mm vastag kőzetlemezekről még megbízható difíraktogramokat lehet készíteni. Az ilyen kőzetlemezek lefedetlen vékonycsiszolatnak felelnek meg. Továbbiakban olyan eljárást kísérletezett, ki, mellyel a csiszolat egyes szemcséi elkülönítve is vizsgálhatók. Ehhez a csiszolatot 0,05 mm vastag alumíninmfóliával fedi le, melyből a kívánt helyen nyílást vág ki. Négy mm2 nagyságú nyílás esetén még diffrakto- gram készíthető. Az irodalomban ismertetett röntgendiffraktométeres vizsgálati módszerek uralkodó része porított preparátumokkal dolgozik, melyeket a gyártó cégek által készített prepará- tumtartó lemezkékben helyeznek el. Ritkábban a kőzet porát kanadabalzsammal vagy megszilárduló műanyagokkal keverik össze és 2 — 3 mm vastagon üveglemezre rétegzik fel. Újabban kőzetlemezek vizsgálatának módszerét is kidolgozták [Hughes, Bradley, G 1 a s s 1960]. Kőzettani vékonycsiszolatok felhasználásáról eddig tudomásunk szerint mindössze egyetlen közlemény látott napvilágot [Haussühl 1960]. Ez a szerző rönt- gensugámy alább al átvilágítja a lefedetlen vékony csiszolatot, és méri az ennek során előálló intenzitás csökkenést. A csiszolat vastagságának ismeretében meghatározható az átvilágított rész lineáris abszorpciós együtthatója. Ezt a paramétert az egyes ásványok meghatározására használja fel. A M. Áll. Földtani Intézetben ríj módszert dolgoztunk ki, mellyel kőzet- vékonycsiszolatokról is szabályszerű röntgendiffraktométeres felvétel készíthető. Kísér- leteinket ,,Müller Mikro m” röntgenkészülékkel és az ehhez csatlakozó Phillips diff- r aktomé terrel végeztük. Egy 4 mm vastag kőzetlemezről felvételsorozatot készítettünk, miközben fokozatosan 0,08 mm-re vékonyítottuk. Azt tapasztaltuk, hogy a vékonyítás- sal nem romlott a felvételek minősége: a „d” értékek nem tolódtak el, és a csúcsintenzitások sem csökkentek. Egyedül az volt tapasztalható, hogy a vékonyítással párhuzamosan fokozatosan növekedett a háttérsugárzás intenzitása. Vizsgált mintáink esetében 14,5 átlagértékről 25,5 imp/sec-ra. Ezt nem a vékony csiszolati tárgylemez okozza. Erről ugyanis külön felvételt készítettünk, és azt találtuk, hogy a vizsgált szögtartományban a háttérsugárzás átlaga 20,0 imp/sec, tehát jóval kisebb a kivékonyított csiszolat átlagér- tékénél. Feltehető, hogy a diffúz szórás növekedett meg a ki vékonyodott kristály egy e- deken. Az 1. számú ábrán az eredeti kőzetlemez és a teljesen ki vékonyított csiszolat felvételeit mutatjuk be összehasonlítás céljából. Továbbmenően olyan eljárást kísérleteztünk ki, mellyel a csiszolat egyes részei — szemcséi — elkülönítve is megvizsgálhatok. Elképzelésünk az volt, hogy a vékony - csiszolatot a kiválasztott rész kivételével valamiképpen lefedjük, hogy csak a szabadon maradt részről érkezhessenek a számláló berendezésbe reflexiók. Ehhez olyan vékony lemezre volt szükség, mely egyrészt a vizsgált szögtartományban saját diffrakciós csúcsot nem ad, nem növeli a háttérsugárzást, tökéletesen leárnyékolja a csiszolat lefe- dett részének ásványait, és végül a kívánt formára könnyen kivágható. Többféle anyaggal kísérleteztünk, például kartonpapírral, filmszalaggal. Végül is legalkalmasabbnak a * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1962. június 6-i évadzáró előadóülésén. 5* 320 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 3. füzet 1. ábra. Alsóliász korú kőzetlisztes agyagmárga diffraktogramjai. Pécs Petőfi akna. (Cu cső, Ni szűrő, 40 kV, 20 mA, 8/8/1,20/%°) a = 4 mm vastag kőzetlemez b = 0,08 mm vastag kőzetlap üveglemezre felragasztva („lefedetlen vékonycsiszolat”) Fig. 1. X-ray diffraction patterns of a L,ower I,iassic silty clayev mari. Pécs. Petőfi shaft (Cu tűbe, ál Ni filter, 40 kV, 20 mA, 8/8/1.26/%°) a = 4 mm thick rock sheet b = 0.08 mm thick rock sheet mounted on a glass plate (“uncovered thin sectioD”) Bárdossy : Ásványok meghatározása diffraktométerrel 321 0,05 mm vastag ahmnniumfólia bizonyult. Ennek háttérsugárzása rendkívül kicsiny: 8 — 40, 2 ©között átlagosan 10,5 imp./sec. Első diffrakciós csúcsa CuKa sugárzás hasz- nálata esetén csak 38,7 2 0 tükrpzési szögnél jelentkezik, tehát a legfontosabb ásvány- határozási tartományt üresen hagyja. Kísérletileg megállapítottuk, hogy a fólia a kőzetalkotó ásványok legerősebb reflexióit is tökéletesen leárnyékolja. Végül a fólia könnyen vágható, formálható, amellett könnyen beszerezhető olcsó anyag. Módszerünk tehát az, hogy a fóliából a kiválasztott szemcse alakjának megfelelő részt kivágunk. Ez mint egy kis ablak szabadon hagyja a szemcsét. A vékony csiszolatot úgy helyezzük el a preparátumtartóban, hogy a szabadon hagyott kis területrész kerük jön a röntgensugámyaláb közepébe. Kísérletileg meghatároztuk, hogy 4 mm2 nagyságú lefedetlen szemcsékről még jó minőségű diffraktogram készíthető. A 2. számú ábrán egy alsóliász korú konglomerátumról készített két felvétel látható. Az egyik felvétel egy nagyobb mészkőkavicsról, a másik a finomabb szemcsés alapanyagról készült. Mellette a vékony csiszolat vázlatán a minta lefedését és felvételi beállítását mutatjuk be. Egyéb- ként minden egyes vékonycsiszolati felvételhez célszerű ilyen vázlatot mellékelni, mert így pontosan rögzíthető, hogy a csiszolat mely részéről készült a felvétel. Jól látható, hogy az alapanyagban a kvarc, a mészkőkavicsban a kalcit uralkodik. aluminium fóliával letakarva 322 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 3. füzet 2. ábra. Alsóliász korú konglomerátum vékonycsiszolatának diffraktogramjai. Pécs, 26. sz. fúrás 946,8 — 947,5 m (Cu cső, Ni szűrő, 40 kV 20 mA, 8/8/1,20/%°) a = nagyobb mészkőkavics diffraktogramja és a vékonvcsiszolat elhelyezése a felvétel során b = homokos alapanyag és apró mészkőkavicsok diffraktogramja, továbbá a vékonycsiszolat elhelyezése a felvétel során. Fig. 2. X-ray diffraction patterns of a thin section from IyOwer Iyiassic conglomerates. Pécs. Borehole 26 946.8 — 941.5 m (Cu tűbe, Ni filter, 40 kV, 20 mA, 8/8/1,20 iy20), a = X-ray diffraction patterns of a large limcstone gravel az well as arrangement of the thin section during the measurementsj b — X-ray diffraction patterns of a sandy groundmass and of tiny limestone gravels, as well as arrangement of the thin section during the measurements Az új módszer lehetőséget nyújt a mikroszkópos és a röntgendiffraktomé teres vizsgálatok közvetlen összehasonlítására. Jól használható például agyagos homokkövek és márgák esetében, melyek finomdiszperz eloszlású agyagásványai vékonvcsiszolatban többnyire nem határozhatók meg. Különösen alkalmas durvaszemcsés kőzetek pl. konglomerátumok és breccsák egyes szemcséinek azonosítására. A magmás kőzetek közül a porfiros szövetűek kőzettani vizsgálata egészíthető ki ezzel a módszerrel, ha külön felvételeket készítünk a porfiros beágyazásokról, ill. az alapanyagról. Az új módszerrel már megkezdtük a rendszeres — rutin — vizsgálatokat. Fel- használási lehetőségeit teljes egészében akkor tudjuk majd áttekinteni, ha nagyobb számú Bárdossy : Ásványok meghatározása diffvaktométerrel 323 — többszáz — felvétel áll rendelkezésünkre. A módszert ércmikroszkópi felületi csiszo- Jatokra is ki óhajtjuk terjeszteni. _J. ábra. A vékonycsiszolat elhelyezése a goniométer mintatartójában a felvétel során (oldalnézet) — Fis. . 3‘ Arrangement of the thin section on the sample holder of the goniometer during the measurement (lateral view) i. Haussühl, S.: Quantitative Phasenanalyse imd Komgrössenbestinimiing von Dünn- schliffen aus dér Absorbtion von Röntgenstrahlen. Neues Jahrbuch für Min. Mh. 1960. — 2. Hughes, P. W. -Bradley, W. F. — G 1 a s s, H. D.. Mineralogical analysis of carbonate rocks by X-ray diffrac tion. Joum. of Sedimeutary Petrology 1960. — 3. K 1 u g, H. P.— A lexander, G- E.: X-ray diffrac- tion procedures fór polycrystalline and amorphous materials. Gondon, 1954. Method fór determination of mineral particles in thin section by X-ray diffraction The author executed X-ray diffraction measurements on gradually thinned rock sheets. He found that 0.08 mm. thick rock sheets mountedonglass plates still permitted to obtain reliable X-ray diffraction pattems. Such rock sheets correspond to unco vered thin sections. Furthermore, he developed a method by which the individual grains on thin sections can be examined. Fór this purpose the thin section is covered by a 0.05 mm thick aluminium foil from which a síit is cut out at the point desired. The minimum area of the síit to obtain X-ray diffraction patterns is 4 mm2. IRODALOM - REFERENCES DR. GY. BÁRDOSSY ŰJ RÁKLELET A HAZAI TRIÁSZBÓL ORAVECZ JÁNOS* (XEV. táblával) Összefoglalás t A Duna-bal parti triászrögök fehér mészkövéből gyűjtött, jelleg- zetes sekélytengeri ősmaradvány-együttesből egy Macrura maradvány került elő. A kísérő- fauna szerint felsőkaminak minősített mészkő rákmaradványa a Paraclytiopsis hunza- ricus nov. gén. nov. sp., a triászból ismert Clytiopsis és a jurában fellépő Ervma nemzet- ségek közt helyezkedik el, mint összekötő alak az Erymaidae család fejlődési vonalában. A Duna-balparti triászrögök területén a Nézsa határába eső Harang-hegy dachsteini mészkövéből a múlt évben gazdag ősmaradvány társaságot gyűjtöttünk. A mészkőben egy hosszúi arkú rák maradványát találtuk, Alga, Korall, Bachiopoda, Kagyló, csigamaradványok és Echinodermata töredékek társaságában. Magyarországi triászüledékeinkből elsőnek Lőrenthey I. — Beurlen K. ismertették egy Brachyura rák bizonytalanul meghatározott ollótöredékét [5]. A Nézsá- ról gyűjtött rák hazánkban első képviselője a Macrurák triász időszaki csoportjának. A lelet paleontológiái ritkaságát jellemzi, hogy a triászképződményekből mindössze 25 fajt ismerünk. Ezek legtöbbje a germán beltenger! triászból került elő, az alpi kifejlődés területéről csak 5 fajt írtak le. A rákmaradványt kísérő fauna szerint a Harang-hegy mészkőösszlete a kami emelet felső részébe tartozik, és csak a mészkő óriásooidokat tartalmazó magasabb szintjei képviselik a nóri emeletet. Kami korát a gyűjtött Mysidioptera inaequicostata S t o p p. a Délalalpok raibli rétegéből ismert kagyló, az Amphyclina ammonea B i 1 1 n A. squamosa B i 1 1 n ., A . scitula B i 1 1 n . brachiopodák jelzik, melyek az alpi kifejlődés területén a felsőkami carditás márgában, opponitzi mészkőben általánosan elterjedtek. Magyaror- szágon a Balatonfelvidékről, a veszprémi márga Cornucardia hornigi tartalmú szintjéből, valamint a sándorhegyi mészkőből ismertette B i 1 1 n e r . A permotriászban fellépő Decapodák triász időszakra eső korai fejlődési szakaszá- nak megismeréséhez és a fiatalabb alakokkal való kapcsolatához szolgáltat újabb adato- kat a nézsai rákmaradvány, mely hiányos volta ellenére is besorolható a Decapodák rend- szerébe és a mezozoikumban élő Erymaidae család fejlődési vonalában az ismert triász és júra alakok közt foglal helyet. TRICHELIDA alrend Divisio: Procherpochelida Beurlen et Glaessner 1931 Fám. : Erymaidae Van Straelen 1924 Subfam. : Clytiopsinae Beurlen 1928 Gén.: Paraclytiopsis nov. gén. Genotyp.: Paraclytiopsis hungaricus nov. sp. Derivatio nominis: Clytiopsishoz hasonló. Leírás: Ovális keresztmetszetű, lapított oldalú carapax, sima háti résszel. A három harántbarázda közül a két hátsó párhuzamos, közel egyenes lefutású, és az elsővel * Bemutatva a Magyar Mezozoós Bizottság és a Magyar Földtani Társulat előadóülésén. 1962. április 25. O r a v e c z : Uj ráklelet a hazai triászból 325 szöget zár be. Legmélyebb a cervicális barázda, felső harmadában kissé hátrafelé haj- lik. A postcervicális barázda a leggyengébb kifejlődésig a cervicális és branchiocardicá- lis barázda közti távolság negyedében braanchiocardicálishoz közelebb helyezkedik el. A két hátsó barázda, mielőtt a hát középvonaláig érne, elsekélyesedik. A branchiocardi- cális barázda a hepaticális barázda végéhez fut le, a postcervicális röviddel előtte meg- szűnik. A carapax legnagyobb szélessége a csónakalakú mező mögötti vonalban van, eléri a test hosszának kétharmadát, a rostrumot nem számítva. A csónakalakú mező nagy, a cervicális barázda elé nyúlik. A héj vékony, mély tűszúrásszerű mélyedésekkel borított. Rostrum, szem, potroh és végtagok hiányoznak. Paraclytiopsis hungaricus nov. sp. Derivatio nominis: Magyarországi lelőhelye után Holotypus: Magyar Állami Földtani Intézet tipusgyűjteményében T. 2040 Locus typicus: Harang-hegy, Nézsa, Nógrád megye. Stratum typicum: felsőkami fehér mészkő. Anyag: A fehér tömött mészkőből csupán egy carapax töredéket sikerült kiszabadítani, sem a végtagokat sem a potrohszelvényeket nem találtuk a fejtor páncél- jának folytatásában. Valószínűleg a betemetődés előtt a hullámverés széttördelte és elmosta az összetartozó részeket. Leírás : Viszonylag rövid, oldalnézetben magas carapax. Hátoldala majdnem egyenes. Legnagyobb magassága a hasi barázda mentén, a carapax hosszának felénél van. A háti oldal élesen boltozódik, de síma él nélküli. Rostruma valószínűleg rövid. A carapax hátsó része nem fosszilizálódott felismerhetően, de a hátsó szegéllyel párhuzamos, sekély marginális barázda nyoma a bal oldal közepén megfigyelhető. 1 . ábra. Paraclytiopsis hungaricus nov. gén. nov. sp. earapaxa. Magyarázat: L, = hosszúság, H = legnagyobb magasság, h = részmagasság a branchicardicális, hepaticális és hasi barázdák talál- kozási pontjától, e = cervicális-, c = postcervicális-, a = branchiocardicális, b = antennális-, bj — hepaticális-, i = hasi- és m = marginális barázdák Abb. 1. Carapax des Paraclytiopsis hungaricus nov. gén. nov. sp. Brklárung: L = Lángé, H = grösste Höhe, h = Teilhöhe, gemessen vöm Treffpunkt dér branchicardicalen, hepaticalen und dér Bauch-Furchen, e = cervicale-, c — postcervicale, a = branchiocardicale, b — antennale, bx = hepa- ticale, i = Bauch- und m = marginale Furchen A cervicális barázda igen mély, a carapax legfeltűnőbb része. Kb. 45 °-os szög alatt hajlik előre, gyengén meghajolva. A postcervicális barázda igen gyengén fejlett, alsó része hiányzik és nem nyúlik fel a hát középvonaláig. A cervicális barázdánál kisebb, 40 °- os szögben fut a branchiocardicális barázdához közel, vele párhuzamosan. A branchio- cardicális barázda keskenyebb és sekélyebb a cervicálisnál és a postcervicálishoz hason- lóan, a két oldal barázdája a hátoldalon nem találkozik. Közel egyenes lefutású, az alsó része kissé előre domborodik, mielőtt a hepaticális barázda hátsó végébe torkollik. .326 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 3. füzet A hepaticális barázda kb. 9o°-os szöget zár be a cervicális barázdával, az antenná- lis barázda is ezt az irányt tartja. A csónakalakú mező a carapax bal oldaláról hiányzik és a jobb oldalon is rosszul maradt meg. A határoló barázdák mélyülő árkából felső és hátsó határa biztosan kimutatható. E szerint hátul a hasi, alsó barázda függőleges vonala határolja, széles, a cervicális barázda elé nyúlik. A barázdák területét kivéve, a vékony héjat apró, finom tűszúrásszerű mélyedések díszítik. Kz legszembetűnőbb a branchiocardicális barázda mögötti régión. Méretek: A carapax hossza a rostrum alapjától a hátsó peremig 23 mm. Leg- nagyobb magassága 16 mm. A cervicális és branchiocardicális barázdák közötti távolság a hát vonalán 9 mm. A carapax részmagassága a branchiocardicális, hepaticális és hasi barázdák találkozási pontjától 8,5 mm. A vizsgált maradványt a carapax alakja, barázdáinak elhelyezkedése alapján, a végtagok ismeretének hiányában is a Procherpochelida divízióba sorolhatjuk. A három jól megkülönböztethető harántbarázda az Erymaidae család jellemzője. Az Erymaidae családba tartozó alakok a rostrum mögötti orsó alakú mező hiánya esetén a Clytiopsinae alcsaládba vagy jelenléte alapján, mely már fejlettebb formát jelent, az Erymainae alcsaládba sorolandók. A nézsai maradványon a rosztrum mögötti terület a cervicális barázdáig osztatlan, és így leletünk a Clytiopsinae alcsaládba tartozik. A legidősebbnek tartott felsőpermi Protoclytiopsis antiqua Birstein lapított carapaxa hasonló, de párhuzamos barázdái egyforma erősségűek, azonos távolságra helyezkednek el egymástól [9]. A Vogézek voltziás homokkövéből előkerült Clytiopsis elegáns Bili fajjal is találunk hasonlóságot, amennyiben a postcervicális barázda alsó része redukálódik, de a barázdák párhuzamossága megmarad [3]. Az erősen specializálódott Pseudopemphyx W üst.-nél a posterocervicális és branchiocardicális barázdák közeli lefutása azonosítható, azonban ezek a lapított carapax alsó részén összeforrnak. A Clytiopsinae alcsaládba sorolt nemzet- ségek mindhárom harántbarázdája párhuzamos, összetartó barázdákkal csak az Erymai- nae alcsalád nemzetségeinél találkozunk. A postcervicális barázda redukciója és köze- ledése a branchiocardicálishoz a középsőliászban megjelenő Eryma nemzetségnél is meg- figyelhető. A nézsai rákmaradvány rövid carapaxa és erősen fejlett cervicális barázdája az Erymastacus genuszhoz teszi hasonlóvá, míg kétoldali lapított carapaxa a kréta idő- szaki Enopoclytid-v al vethető össze. Mint látjuk, leletünk az orsó alakú mező hiányában biztosan a Clytiopsinae- k közé sorolható, az eddig ismert nemzetségektől eltér, összetartó harántbarázdái viszont átmenetet jelentenek az Erymainae felé. Beurlen K. a Clytiop- sis-t az Eryma nemzetség közvetlen elődjének tartotta, még ismeretlen átmeneti alakkal [4]. A nézsai lelet a Clytiopsinae alcsalád legfiatalabb alakja, az Eryminae alcsalád felé mutató jellegei az Erymaidae család fejlődési vonalában egy közbeiktatott állomást jelen- tenek a triászból ismert Clytiopsinae és a júrában megjelenő Erymainae nemzetségei között. Beurlen K . fejlődési vonalát kiegészítve a következő törzsfejlődési sor adó- dik: Protoclytiopsis— Clytiopsis — Pár aclytiopsis— Eryma, melyet a júrában változatos és elterjedt formák követnek. A fejlődési sor, eddigi ismereteink szerint a család utolsó kép- viselőjével, a kréta időszak végén az Enopoclytia nemzetséggel zárul. A nézsai rákmaradvánnyal együtt található alga, korallmaradványok és bunkós Cidaris tüskék alátámasztják a triász rákok életmódjáról szerzett ismereteinket. Lapos, mésziszapos tengerfenéken, szublitorális körülmények között éltek, táplálékukat a sekély vízben tenyésző kagylók, csigák szolgáltatták. 327 O y a v e c z : Uj ráklelet a hazai triászból TÁBFAM AGYARÁZAT - TAFiU,ERKI,ÁRUNG XLV. tábla - Tafel XLV. 1 — 7. Paraclytiopsis hnngaricus nov. gén. nov. sp. carapaxa. Nézsa (Xógrád m.) Harang- hegy, felsőkami iehér mészkőből. — Carapax des Paraclytiopsis hungancus nov. gén. no\\ sp. aus dem oberka'mer weissen Kalkstein von Nézsa (Kom. Nógrád), Harang-Berg. 1. A Carapax hátoldala, 2. a carapax baloldali képe a hiányzó csónakalakú mező felől, 3. jobb oldal, 4. a carapax keresztmetszete, 5 — 6. A carapax kiegészített rajza a bal- és hátoldalról. 1 — 6. A képek nagyí- tása 2 X -es. 7. A carapax díszítése. 4 X -es nagyításban. .1. Hinterteil des Carapax, 2. Iyinke Seite des Carapax vöm fehlenden kahnförmigen Felde aus angesehen 3. Rechte Seite, 4. Querschnitt des Carapax, 5 — 6. Ergánzte Zeichnung des Carapax von dér linken und Rückenseite. 1 —6. Vergrösserung dér Bilder 2 x . 7. Verzierung des Carapax. Vergrösserung 4 x IRODALOM - IyTTERATU R 1 . O p p e 1, A. : Palán tologische Mitteilungen. I. Juiassische Crustaceen. 1862. — 2. Vadász E. .A Dunabalparti idősebb rögök őslénytani és földtani viszonyai. Földtani Int. évk. 18. k. 2. f. 1910. — Die palaeontologischen und geologischen Verbáltnisse dér alteren Schollen am linken Donauufer. .Mit- teilungen aus dem Tahrbuche dér Ung. Geol. Reichsanstalt. Budapest, 1911. — 3. Bili, Ph. C. : Über Crustaceen aus dem Voltziensandstein des Elsass. Mitteilungen geol. Fandesanst. v. Flsass-Foth. B. 8. 3. 1914. — 4. B e u r 1 e n, K. : Die Decapoden des Schwábischen Jura mit Ausnahme dér aus den ober jurassischen Plattenkalken stammenden. Palaeontogr. B. 70. 1928. — 5. lőrer they I.-Beur- len, K. : Die fossilen Decapoden dér Fánder dér üngarischen Krone. Geol. Hung. ser.' Pál. Fasc. 3. 1929. — 6. G 1 a e s s n e r, M. F. : Crustacea Decapoda. Foss. Cat., pars 41, 1929. — 7. Beurlen.K.; Nachtráge zűr Decapodenfauna des schwábischen Jura. Neues Jahrb. Min. Geol. Paláont. B, 44. 1930. — 8. R o g e r, J. : Sous-classe des Malacostracés. in Pivet'eau J. : Traitc de Paléontologie.' Paris. 1953. — 9. B h p m t e íí h, fl. A.: HpeBHefiumft npegCTaBHTenb OTpaga necaTOHornx paKooőpa3Hbix Protoelytiopsis antiqua gén. nov. sp., nov. H3 nepMCKwx OTjroweHHií 3anaAHoü Cnőnpu. flonn. AH. •CCCP, 122, 3, 1958. Per erste Macrurenfund Paraclytiopsis hungaricus nov. gén. nov. sp. aus dem ungarisclien Karn J. ORAVECZ lm Laufe dér Aufsammltmgen im vorigen Jahre lieferte dér Dachsteinkalkstein des Harang-Berges im triadischen Schollengebiet am linken Donauufer, in dér Umgebung dér Ortschaft Nézsa eine reiche Fauna. In ihr wurde auch dér Rest einer Macrure gefunden von Algen, Korallen, Brachiopoden, Muscheln, Schnecken und Bruchstücken von Echino- dermen begleitet. Als erste berichteten I. Lőrenthe y und K. Beurlen über das Scheren- bruchstück einer Brachyure aus den triadischen Sedimenten Ungarns. Es konnte aber nur annáhemd bestimmt werden [5]. Dér von Nézsa gesammelte Krebs ist somit dér erste Vertreter dér triadischen Macruren in Ungam. Wie selten diese Reste sind, wird auch dadurch klar, wenn wir uns überlegen, dass Macruren in dér Trias bis jetzt insgesamt durch 25 Arten vertreten sind. Die meisten von ihnen kamen aus dér Trias dér germani- schen Binnensee zum Vorschein, wáhrend aus dér alpinen Ausbildimg bis jetzt insgesamt 5 Arten beschrieben worden sind. Die Begleitfauna dieses Krebsrestes weist darauf hin, dass dér Kalksteinkomplex des Harang-Berges den oberen Teil dér karnischen Stufe vertritt und nur die Riesenooiden führenden höheren Horizonté des Kalksteins die norische Stufe vertreten. Das kamische Altér wird durch das Vorhandensein dér aus den Raibler Schichten dér Südalpen be- kannten Muschel Mysidioptera inaequicostata St opp. und dér Brachiopoden Amphyclina ammonea B i 1 1 n., A. squamosa B i 1 1 n. und A. scitula B i 1 1 n. bewiesen. Die ange- führten Brachiopoden sind im Gebiete dér alpinen Ausbildung im Karditenmergel des Oberkams, sowie im Opponitzer Kalkstein allgemein verbreitet, wáhrend sie aus Ungarn vöm Balatonhochland, aus dem Cornucardia hornigi- Horizont des Veszprémer Mergels, femer aus dem Sándorhegyer Kalkstein von B i 1 1 n e r angeführt worden sind. Dér Macrurenrest von Nézsa liefert uns Angaben zűr Erkenntnis des frühen entwicklungsgeschichtlichen Abschnittes dér in dér Permotrias erscheinenden Decapoden wáhrend dér Trias, sowie neuere Angaben zűr Verbindung mit den jüngeren Formen. Obwohl >der Rest nur mangelhaft erhalten geblieben ist, kann er trotzdem in das System dér 328 Földtani Közlöny , XCII. kötet, 3. füzet Decapoden eingereiht werden. Die Form liegt in dér entwicklungsgeschichtlichen Linie dér mesozoischen Familie Evymaidae zwischen den triadischen und jurassischen Formem Unterordnung : Trichelida Divisio: Pvochevpochelida Beurlen et Glaessner 1931 Fám. : Evymaidae Van Straelen 1924 Subfam. : Clytiopsinae Beuerlen 1928 Gén.: Pavaclytiopsis nov. gén. Genotyp.: Pavaclytiopsis hungavicus nov. sp. Derivatio nominis: Clytiopsis-áhnlich Beschreibung: Dér Carapax besitzt einen ovalen Querschnitt mit flachen Seiten und einem glatten Rückenteil. Von den drei Querfurchen sind die zwei hinteren miteinander parallel, in ihrem Ablauf beinahe gerade und schliessen mit dér ersten einen Winkel ein. Am tiefsten ist die cervicale Furche, die in ihrem oberen Drittel ein wenig nach hinten gebogen ist. Am schwáchsten ist die postcervicale Furche entwickelt, sie liegt etwa im Viertel dér Entfernung zwischen dér cervicalen und dér branchiocardicalen Furche, in dér Náhe dér letzteren. Die beiden hinteren Furchen werden flach, ehe sie die Mittellínie des Rückens erreichen. Die branchiocardicale Furche láuft zu dem Ende dér hepaticalen Furche ab, wobei die postcervicale Furche etwas früher aufhört. Die grösste Breite des Carapax befindet sich in dér hinter dem kahnförmigen Féld liegenden Linie, sie erreicht ohne das Rostrum, etwa zweidrittel dér Körperlánge. Das kahnförmige Féld ist gross und streckt sich vor die cervicale Furche. Die Schale ist dünn, mit tiefen nadelstichför- migen Vertiefungen. Das Rostrum, die Augen, das Abdomen, sowie die Gliedmassen fehlen. Pavaclytiopsis hungavicus nov. sp. Derivatio nominis: nach dem Fundort in Ungarn Holotypus: in dér Typussammlung dér Ungarischen Geologischen Anstalt, Budapest,. T. 2040. Locus typicus: Harang-Berg, Nézsa, Kom. Nógrád Stratum typicum: Oberkarnischer weisser Kalkstein Das Matériái: Aus dem dichten weissen Kalkstein konnte nur das Bruchstück von einem Carapax prepariert werden. In dér Fortsetzung des Carapaxes konnten weder die Füsse, noch die Segmente des Abdomens gefunden werden. Die Brandung hat wahr- scheinlich noch vor dér Einbettung die einzelnen Teile zerbrochen und auseinander gebracht. Beschreibung : Dér Carapax ist verháltnissmássig kurz, in derSeitenansicht hoch. Die Rückenseite ist fást gerade. Dér Carapax ist entlang dér Bauchfurche am höchsten, etwa in dér Hálfte dér Lángé vöm Carapax. Die Rückenseite ist stark gewölbt, glatt, ohne Kantén. Das Rostrum war warscheinlich kurz. Dér hintere Teil des Carapax ist in fossilem Zustand nicht erkennbar erlialten geblieben, aber die Spur dér seichten margina- len Furche kann in dér Mitte dér linken Seite beobachtet werden. Die cervicale Furche ist sehr tief und bűdet den auffallendsten Teil des Carapax. Nach vorne hin bildet sie einen Winkel von etwa 45 Grad, schwach gebogen. Die post- cervicale Furche ist sehr schwach entwickelt, dér untere Teil fehlt und erreicht nicht die Mittellinie des Rückens. Sie verláuft in dér Náhe dér branchiocardicalen Furche, mit dieser parallel und bildet einen etwas kleineren Winkel als die cervicale Furche. Die branchiocardicale Furche ist schmaler und seichter, als die cervicale, und die Furchen an den beiden Seiten laufen an dér Rückenseite, ebenso wie auch die postcervicale Furche, nicht zusammen. In ihrem Ablauf ist sie beinahe gerade, dér Unterteil wölbt sich jedoch ein wenig nach vorne, ehe sie das untere Ende dér hepaticalen Furche erreicht. Die hepaticale Furche bildet mit dér cervicalen einen Winkel von etwa 90 Grad, auch die antennale Furche hált diese Richtung ein. Das kahnförmige Féld fehlt an dér linken Seite und ist auch rechts nur mangelhaft erhalten. Seine obere imd hintere Grenze kann durch die Vertiefung dér angrenzenden Furchen sicher nachgewiesen werden. Dem- nach wird es hinten durch die vertikale Linie dér unteren Bauchseite begrenzt, es ist breit und streckt sich vor die cervicale Furche. Mit Ausnahme dér Furchen, ist die dünne Schale mit kleinen, íeinen nadelstich- artigen Vertiefungen verziert. Am auffallendsten sind sie in dér Region hinter dér branchiocardicalen Furche. O r a v e c z : Uj ráklelet a hazai triászból 329 Masse : Die Lángé des Carapax betrágt von dér Basis des Rostrums an bis zum Hinter- rand 23 mm. Die grösste Höhe erreicht 16 mm. Die Entfernung zwischen dér cervicalen und dér branchiocardicalen Für ebe betrágt in dér Rückenlinie 9 mm. Die Teilhöhe des Carapax ist vöm Treffpunkt dér branchiocardicalen, hepaticalen und ventralen Furche an gerechnet 8,5 mm. Dér untersuchte Rest kann auf Grund dér Gestalt des Carapax, sowie dér Lage dér Furchen auch ohne Kenntnis dér Gbedmassen in die Division Procherpochelida eingereiht werden. Die drei Querfurchen, die deutlich zu unterscheiden sind, sind charak- teristische Merkmale dér Famüie Erymaidae. Die Formen dér Familie Erymaidae gehören in die Unterfamilie Clytiopsinae , wenn sie hinter dem Rostrum kein spindelförmiges Féld besitzen und in die Unterfamilie Erymainae , wenn dieses vorhanden ist. Das Vorhanden- sein des spindelförmigen Feldes bedeutet bereits einen höheren Entwicklungsgrad. Dér Carapax hinter dem Rostrum ist an dem Rest von Nézsa bis zu dér cervicalen Furche ungeteilt, so dass dér Fund in die Unterfamilie Clytiopsinae gehört. Protoclytiopsis antiqua Birstein aus dem Oberperm, welche Form als áltester Vertráter betrachtet wird, besitzt einen áhnlichen flachen Carapax, die parallelen Furchen sind aber gleich stark entwickelt und liegen von einander in gleicher Entfernung [9]. Auch mit dér xlrt Clytiopis elegáns Bili, die aus dem Voltziensandstein dér Vogesen zum Vorschein kam, lásst sich eine Áhnlichkeit feststellen, weil dér untere Teil dér postcervicalen Furche reduziert ist, dér parallelé Ablauf dér Furchen aber auch weiterhin besteht [3]. Bei dér stark spezialisierten Form Pseudopemphyx Wüst weist dér nahe Ablauf dér post- cervicalen und dér branchiocardicalen Furche auf eine Áhnlichkeit hin, jedoch schmelzen diese Furchen am unteren Teil des Carapax zusammen. Die drei Querfurchen dér in die Unterfamilie Clytiopsinae eingereihten Gattungen laufen miteinander parallel ab, konver- gierende Furchen sind nur bei den Gattungen dér Unt erf amibe Erymainae anzutreffen. Die Reduktion dér postcervicalen und ihre Annáherung zu dér branchiocardicalen Furche kann auch bei dér im Mittellias erscheinenden Gattung Eryma beobachtet werden. Dér kurze Carapax des Krebsrestes von Nézsa, sowie seine stark entwickelte cervicale Furche macht unsere Form dér Gattung Erymastacus áhnlich, wáhrend dér von beiden Seiten plattgedrückte Carapax an die kretazische Form Enopoclytia erinnert. Wie aus dem Obigen zu ersehen ist, gehört unser Rest infoige des Fehlens des spindelförmigen Feldes sicher in die Unterfamilie Clytiopsinae. Er unterscheidet sich aber von den bis jetzt bekannten Gattungen mid seine konvergierenden Querfurchen bedeuten einen Übergang zu dér Unterfamilie Eryminae. Von K. Beurlen wurde Clytiopsis als eine un- mittelbare Ahnenform dér Gattung Eryma betrachtet mit unbekannten Übergangsformen [4]. Dér Rest von Nézsa ist die jüngste Form dér Untergattung Clytiopsinae. Ihre Merk- male, die zu dér Unterfamibe Eryminae hinweisen, bedeuten in dér entwicklungsgeschicht- behen Linie dér Famibe Eryminae ein eingeschaltetes Zwischenstadium zwischen den Gattungen dér aus dér Trias bekannten Clytiopsinae und dér im Jura erscheinenden Erymaidae. Eine Ergánzung dér phylogenetischen Linie von K. Beurlen ergibt das folgende Bild: Protoclytiopsis —Clytiopsis — Pár aelytiopsis — Eryma. Diese Formen werden im Jura von abwechslungsreichen und weitverbreiteten Formen abgelöst. Die ent- wicklungsgeschichtbche Reihe schbesst nach unseren bisherigen Kenntnissen mit dem leztzten Vertreter dér Famibe, dér Gattung Enopoclytia am Ende dér Kreide. Die Algen, Koraben und die keilenförmigen Cidarisstacheln, die mit dem Krebs- rest von Nézsa zusammen gefunden worden sind, unterstützen unsere Kenntnisse, die wir über dieLebensweise dér triadischen Krebse erworben habén. Abe diese Formen lebten am flachen Untergrund des Meeres, dér vöm Kalkschlamm bedeckt war, unter subbtora- len Verháltnissen. Als Nahrungsmittel dienten die Muscheln und Schnecken des seichten Meeres. Herrmann Margit emlékének- FELSŐPLEISZTOCÉN (KISSI) ANDEZITYULKÁNOSSÁG NYOMAI ASZÓD KÖRNYÉKÉN dr. kriván pál -rózsavölgyi jános» Összefoglalás: Aszód környékén, a csintoványi téglagyár mintegy 12 m vastag * felsőpleisztoeén lösz-összletében, a felszíntől 7 — 8 méterre, rét egzetlen lösz közbetelepülé- seként szürke, finoman rétegzett, pórusos vulkáni porüledék (anemopiroklasztit) mutat- kozik 10 — 15 cm-t is elérő vastagságban. Anyaga amfibolandezit kitörésből eredő vulkáni por és 10 — 15% körüli löszképző por szállítás és leülepedés közben (löszképződés idején) létrejött elegyéből áll; üledékföldtanilag: anemotufit, ill. anemogén andezittufit. Föld- tani kifejlődése és rétegtani helyzete azonos a paksi pleisztocén alapszelvényből leírt andezittufitéval. Kora ennek alapján: a rissi, eljegesedési szakasz derekára, közelebbről [ a rissi xg szakasz kezdetére esik. A vulkáni poranyagtermelést ezúttal is belsőkárpáti,. ; hargitai (Csornád, Büdöshegy) vulkánossággal hoztuk össze. Az andezittufit egyszeri heveny vulkáni kitörés terméke, így szinttartó képződmény. Rétegtani értéke jelentős. Aszódtól 3 kilométerre DNy-ra, a csintoványi téglagyár felhagyott fejtőjében a Congevia cfr. balatonica Partsch (Strausz L. meghatározása) tartalmú, közép- szemű, keresztrétegzett felsőpannóniai homokösszletre mintegy 12 méter vastagságban felsőpleisztocén lösz-összlet települ. A lösz-összlet alsó tagozatában, a felszíntől 7 — 8 i méterre, rétegzetlen lösz közbetelepüléseként szürke, finoman rétegzett, pórusos a n d e- * zittufit észlelhető, kivételesen 10—15 centimétert is elérő vagtagságban. Felismerésé- vel s a még vizsgálat alatt álló hévízgyörki andezittufit kifejlődés figyelembevételével két újabb adat csatlakozik a belsőkárpáti pleisztocén andezitvulkánosság eddig egyedül- ' álló, figyelemébresztő jele, a paksi pleisztocén alapszelvényből leírt andezittufit ki- fejlődés [3] mellé. A vulkáni porüledék ezúttal is anemogén tufit, anemotufit. Benne műgyantás vékony csiszolati vizsgálat és a 0,06— 0,1 mm 0 szemcserészleg vizsgálata alapján pirogén ás vány együttes uralkodik. Emellett mélységi magmás és metamorf lehordási területre utaló ásványok is vannak járulékos mennyiségben. A pirogén csoportban idiomorf, prizmás, tűs kifej lődésű zöld amfibol mellett biotit és kevés, kagylós törésű, szilánkos kőzetüvegszemcse mutatkozott. A pirogén és a mélységi magmás-metamorf lehordási területről származó törmelékanyag-elegyedés ezúttal is légi úton szállítás és ülepedés során, löszképződés közben történt. A pirogén csoport vulkáni törmelékanyag- termeléssel, a mélységi magmás-metamorf lehordási területről származó törmelékanyag pedig löszképző portermeléssel, s nem utolsó sorban helyi futóhomokszemcsék hozzá- elegyedésével kapcsolatos. A csintoványi vulkáni porüledék tehát anemogén andezittufit, s mint ilyen, a paksi pleisztocén alapszelvényből leírt andezit-anemo- tufit [3] kifejlődési megfelelője. A vulkáni porüledék ásványos alkatának vékony csiszolati és 0,06 — 0,1 mm 0 I szemcserészlegének mikroszkópi vizsgálata csak a 0,06 mm 0 feletti, , , homok’ 'szemcse- osztályról, ill. annak 0,06 — 0,1 mm 0 közötti, legalsó szemcserészlegéről ad jellemzést, így az andezittufit anyagának kereken 90% -át kitevő szubmikroszkópos rész ásványos alkatáról a ,, homok’ ’-szemcseosztály leválasztása után, DTA és röntgendiffrakciós vizsgálattal tájékozódtunk. A vizsgálatok előtt a zavaró, bár kis értékű (1,66%) CaC03 tartalmat o, 1 n sósavval távolítottuk el. Ugyanilyen előkészítés után vizsgáltuk az: andezittufit-tartó felsőpleisztocén összlet többi rétegeit is. * Bemutatta dr. Kriván Pál a Magyarhoni Földtani Társulat 1962. június 6-i, évadzáró*, előadóülésen. Kriván — Rózsavölgyi : Felsőpleisztocén andezitvulkánosság 331 DTA és röntgendiffrakciós vizsgálat alapján a rétegsor minden tagjára egyedül jellemző illit mellett az andezittufitban montmorillonoid agyagásvány is mutatkozott biotit kíséretében. Az andezittufit DTA görbéjén jelentkező (i. ábra, 2. görbe) kezdeti nagy vízleadás azonban aránytalanul nagy az agyagásványok mennyiségéhez képest. Valószínű, hogy e jelenség kialakításában a röntgenfelvételen erős fátyolozottságot kiváltó, nagyobb mennyiségű amorf anyag, feltehetően kőzetüvegmennyiség és annak 1. ábra. Az andezittufit (2) és a fekvő (1) -fedő (3) löszréteg DTA görbéje Abb. 1. DTA-Kurve des Andesittuffits (2) und dér liegenden (1) hangenden (3) Döss-Schicht szerkezettelen, víztartalmú bomlásterméke jutott szerephez. A vulkáni porüledék tufit jellege ezúttal a <0,06 mm 0 részben is kimutatható, alárendelt kvarcmennyiség- ben fejeződik ki. Az andezittufit-tartó felsőpleisztocén összlet rétegeinek DTA, s az andezittufit fekvőrétegének röntgendiffrakciós vizsgálata a megannyiszor észlelhető illit agyag- ásvány mellett értelemszerűen kvarcot mutatott ki. A vékony csiszolati vizsgálat és a 0,06 — 0,1 mm 0 szemcserészleg ásványos alkatának vizsgálata pedig kvarc-dominanciát, kalcit-szubdominanciát mutatott ki muszkovit és ortoklász kíséretében. A nehézásványok között mindannyiszor mélységi magmás és epi-mezometamorf lehordási területre utaló, egyveretű nehézásvány együttes (cirkon, rutil, gránát, epidot) mutatkozott. Andezit- vulkánosságra visszavezethető, explóziós származású és anemogén szállítású, saját alakú, ill. megmunkáiatlan pirogén ásvány-, ill. kőzettörmelékegyüttes az andezittufit kifej- lődést kivéve a rétegsorban nem mutatkozott. Az andezittufitképződés tehát a paksi pleisztocén alapszelvényben tapasztaltakhoz hasonlóan ezúttal is egyetlen vulkáni ki- töréshez kötött, rendkívüli jelenség, melynek ásványegyüttese, kőzettörmeléke a réteg- sorban még áthalmozott alakban sem ismétlődik meg. A könnyű elegyrészek között a szubdomináns kalcit szin-epigén helyzetű. Mennyi- sége az elváltozott-áthalmozott löszrétegek kivételével gyakorlatilag mindegyik lösz- rétegben egyenletes eloszlású és állandó; a 12 — 14%-os keretértékeken belül marad. Az andezittufitban a CaC03 mennyisége 1,66%-ra csökken. Mivel az andezittufit fekvőjé- nek 13,75%, fedőjének pedig 13,23% a CaCOs tartalma, s bennük a mészanyag moz- gására utaló jelenségek helyett a szingén mészszemcsék oldódása és mikrokristályos meszes alapanyagként, kötőanyagként való kicsapódása állapítható meg, diagenetikus folyamatként, mészanyagtávozás, ill. hozzáadódás nélkül; az andezittufit mésztartalma irányadó lehet a tufit jelleget kialakító, az anyagszállítás és lerakódás során hozzáelegye- dett löszképző poranyag mennyiségi becslését illetően. A fekvő-fedő lösz CaC03 tar- talmának 13,49%-os átlagértékét véve alapul az andezittufit 1,66% CaC03. tartalma az átlagérték 12, 3% -át teszi ki. Az andezittufit löszképző poranyagtartalma tehát, gyakorlatilag 10 — 15%-ra becsülhető. 100 200 300 400 500 600 700 800 900 1000 C‘ 332 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 3. füzet Figyelemmel a vulkáni por eredeti mészmentességére s az andezittufitnak a fekvő-fedő rétegéhez mérten is nagyfokú pórusosságára (19,6 — 17,8, ill. 29,6%), ebből pedig az utólagos mészfelhalmozódás csökkent, a mészkilúgzás megnövekedett lehető- ségére, az andezittufit mésztartalmát a tufit jelleg kialakulásával szingenetikus jelenség- ként foghatjuk fel. Mindezek alapján s az ásványos alkatra vonatkozó vizsgálati ered- mények újraáttekintésével a löszképző, az anemotufit- jelleg kialakulására vezető por- anyag 10— 15%-ban megadott mennyiségét hibahatáron belüli tájékoztató adatként kezelhetjük. Ez az érték a paksi anemotufit esetében 20%-nak adódott (3). A vulkáni porüledék lerakodási körülményeit közvetve jól jellemzi a fekvő-fedő löszréteg szemcseösszetételében megnyilatkozó változatlanság. Ezen belül a < 0,02 mm 0, „Dj” szemcseosztály viszonylag jelentős értéke (38,9, ill. 39,8%), a csillámlemezek szintes elrendeződése, a kőzet változás nélküli mikrorétegzettség együttesen az üledéklerakódás nagyfokú légnyugalmára s a vele ismétlődő légtisztulásra, a poranyag legfinomabb részének megismétlődő lerakodási lehetőségére hívja fel a figyelmet (2). A vulkáni por- üledék szemcseösszetételében mutatkozó eltérés: a < 0,02 mm 0 „ D/’ szemcseosztály 47,4%-ra növekedése a fekvő-fedő löszréteg vizsgálatából adódó üledéklerakódási következtetések helyességére mutat. Mindezek alapján leszálló légáramlás hosszú időn át tartó kizárólagos uralmára következtethetünk, ezzel viszont állandósult anticiklonos helyzet felismerését rögzí- tettük. Az állandósult szárazulati anticiklon magvának elhelyezkedése a löszképző por forrását, így az anyagszállítás irányát is megjelöli: ,,a közepes földrajzi szélességek állandó jellegű keleti légáramlása" az eljegesedések idején „állandósult szibériai anti- ciklonból veszi eredetét, szárazföldi jellegét" (2, 378. o.). Mivel a löszképző poranyag szállításában és leülepedésében a vulkáni kitörést követő pirogén poranyagszállítás és lerakás idején sem következett be észrevehető változás, ezúttal is keletre fekvő, belső- kárpáti kitörésre következtetünk. A kitörés középpontjául tehát ezúttal is a Hargita legfiatalabb, utóműködéséről jól ismert, hasonló ásványos alkatú törmelékanyagot szolgáltató andezitvulkánjait, a Csomádot és a Büdöshegyet jelöljük meg. Az Aszód környéki andezittufit kifejlődés rétegtani helyzetét, a csintoványi és a hévízgyörki szelvény ehelyütt nem részletezett tagolódása ill. az andezittufit réteg- sorbeli helyzete alapján a paksi anemogén andezittufittal egyidejű képződménynek tekintjük. Kora ennek alapján a felsőpleisztocén rissi (R) szakaszának első részére, közelebbről: a R^ szakasz elejére esik. Amidőn az így nyert távkorrelációs eszköz lehetőségeit felmérjük, talán távoli- nak és merésznek tűnhet az északamerikai pleisztocént kettéosztó, vulkáni törmelék- anyagból álló, az általunk vizsgált anemogén andezittufit kifejlődésekhez közelálló, esetleg velük azonos rétegtani helyzetű vezető szinttel való kapcsolat keresése vagy fel- vetése. Ehhez azonban meg kell vizsgálnunk a rissi szakasz ele j én-derekán fellépő, kiterjedt élénk vulkánosság s a jégtakarók okozta kontinensmegterhelés közötti kap- csolatot, vagyis a vulkánosság kiváltódásának jégtakarós megterhelésre visszavezethető lehetőségeit. A felvetett kérdés igenlő esete az Európa— Észak- Amerika közötti pleisz- tocén távkorreláció újabb lehetőségeit villantja meg. A kárpáti övezeten belül az anemogén andezittufit kifejlődés vezetőszint jelentő- ségű korrelációs eszköz lehet, ami a paksi pleisztocén alapszelvény rétegtani ered- ményeinek a Kárpátokon belüli lösz-szelvényekre való kivetítését, kiterjesztését, s azok egymás közötti párhuzamosítását biztosíthatja. A lehetőségeket csak a szel- vénybeli adottságok, az andezittufitréteg ill. tartóösszletének sokszor csökkent fenn- maradási módja mérsékeli. Kriván — Rózsavölgyi : Felsőpleisztocén andezitvulkánosság 333 IRODALOM - UTERATUR i. Herrmann M.— Varga' S. : Tusnádfürdő környéki andezitek. Földt. Közi. 80. köt. 1 — 3. fűz. 1930. — 2. Kriván P. : A középeurópai pleisztocén éghajlati tagolódása és a paksi alap- szelvény. M. Áll. Földt. Int. Évk. 43. köt. 3. fűz. Budapest, 1955. — 3. Kriván P. : Felsőpleisztocén (rissi) andezitvulkánosság nyomai a paksi szelvényben. Földt. Közi. 87. köt. 2. fűz. 1957. Spuren von oberpleistozánem (Riss) Andesitvulkanismus aus dér Umgebung von Aszód (Kom. Pest) DR. P. KRIVÁJST -J. RÓZSAVÖLGYI In dér Umgebung von Aszód, im etwa 12 m máchtigen, oberpleistozánen Löss- komplex dér Csintoványer Ziegelei, in 7 bis 8 m Tiefe, zwischen kompaktén liegenden und hangenden Löss-Schichten befindet sich eine dünnschichtige, porosé, vulkanische, staubartige Ablagerung (Anemopiroklastit) von 10 bis 15 cm Máchtigkeit. Sie stammt aus dem Gemisch von vulkanischem und 10 bis 15% lössartigem Staub, die als Resultat eines Amphibolandesitausbruches im Laufe von Transport und Ablagerung (Lössbildung) zustandegekommen sind. Von sedimentpetrographischem Standpunkt aus können sie als Anemotuffit, resp. anemogenes Andesittuffit betrachtet werden. Ausbildung tmd stratigraphische Lage dieser Bildung kann mit dem aus dem Pakser Pleistozán-Grund- profil beschriebenen Andesittuffit als identisch betrachtet werden. Ihr Altér falit dem- zufolge in die Mitte dér Glaziale Riss1, náher in denAnfang dér Periode Riss,^. Die Er- zeugung des Staubmaterials hángt daher auch in diesem Falle mit dem innerkarpatischen, hargitaer (Csornád, Büdöshegy) Vulkanismus zusammen. Das Andesittuffit ist das Produkt eines einmahgen heftigen vulkanischen Ausbruches, somit ein farbfestes Produkt und aus stratigraphischem Standpunkt charakteristisch. 6 Földtani Közlöny HÍREK — ISMERTETÉSEK Andruszov, Nikolaj Ivanovics emlékezete (1861-1924) Andruszov N. I. azokhoz az orosz tudósokhoz tartozik, akik a századforduld idején nemcsak hazájuk, hanem a világ természettudományát is gazdagították. Odesszá- ban született tengerészcsaládból. Később a család Kér csbe költözött. A város környékén bőven mutatkozó állati és növényi ősmaradványok korán felkeltették az ifjú érdeklődését s már 14 éves korában rendszeres kirándulásokon, szorgalmas gyűjtőutakon vett részt. Hozzájutott a környék földtani leírásához is (A b i c h), ami őslénytani érdeklődését még tudatosabbá tette. A gimnázium befejezése után elhatározta, hogy természettudós lesz. Már egyetemi évei alatt kitűnt önálló gondolkodásmódjával. Neogén kövületgyűjtemé- nyét bemutatta földtan-professzorának: Szincovi j-nak, aki lehetővé tette, hogy ezt a jelentős anyagot az egyetem földtani intézetében feldolgozza, sőt abban a ritka megtisz- teltetésben részesült, hogy két évre kiküldték a Kercsi-f élsziget tanulmányozására is. Ennek a kiküldetésnek eredményeként 1883-ban, harmadéves hallgató korában meg- jelent első tudományos dolgozata. Az egyetemi évek befejezése után kétéves ösztöndíjjal külföldre utazott, ahol a kor legkiválóbb tudósaival került kapcsolatba: S u e s s-szel, Neumay r-ral, Brusin á-val, M u n i e r— C h a 1 m a s-val, Haug-gal. Tanulmányozta Bécs, Zágráb, Berlin és Párizs múzeumait. Visszatérte után a pétervári egyetem kötelékébe kerül. 1890-ben meg- védte magiszteri disszertációját és magántanári beosztásban Pétervárott marad 1896-ig. Ekkor a tartui egyetemen katedrát kap, ahol 1897-ben doktori disszertációját is meg- védi. 1904-ben kerül rendes egyetemi tanárként a kievi egyetemre, itt működik 1912-ig. A pétervári egyetem meghívja, de a reakciós kultuszminiszter nem hagyja jóvá kinevezését,, így a Földtani Bizottság geológusa lesz. 1914-ben az Akadémia rendes tagjává választja. 1919-ben Andruszov súlyosan megbetegszik, betegségét külföldön igyekszik gyó- gyíttatni. Prágában éri utói a halál 1924. április 27-én. Andruszov N. I. voltaképpeni működési területe nem az oktatás volt. Több mint 4 évtizedes földtani és őslénytani kutatómunkáját az oroszországi neogénnek szen- telte. Sokat utazott, a begyűjtött anyagot személyesen dolgozta fel. Munkaterülete óriási: Romániától a Távol Keletig terjed. Többször járt hazánkban is, s pannóniai képződmé- nyeink megismerése során Lőrenthey professzorral személyes kapcsolatban volt. Rétegtani, region ális földtani munkáin kívül úttörő munkát végzett a tengeri geológia területén is. Számos expedícióban vett részt. Regionális-földtani munkái közül a ,,Die südrussische Neogenablagerungen” és a Káspi-tenger melléki neogénre vonatkozó dol- gozata mutatott utat a sztratigráfia fejlődésében. Jelentős munkái jelentek meg őslény- tani vonatkozásban is a sósvízi Cardidae-kről, melyeknek újszerű rendszerezését adta. Ezt a nagyszabású munkáját betegsége és korai halála miatt nem tudta befejezni. Nem kevésbé fontos egy másik nagy munkája, egyben doktori disszertációja is: „Eurázsia fosszilis és élő Dreissensidái”. Munkáit eszmei gazdagság és változatosság jellemzi. Kuta- tómódszere tökéletes: a szervesmaradványokat mindenkor elszakíthatatlan kapcsolatban tanulmányozta a medence történetével. Meggy őződéses darwinista és materialista szem- léletű, erre mutat, hogy szerinte az organizmusok fejlődése és a környezet változásai között elszakíthatatlan kapcsolat van. Andruszov munkái mai napig sem vesztettek jelentőségükből. Eredményeit az őslénytan és földtan ma is felhasználja. Tudományos örököse fia: Dimitri Andruszov, a Szlovák Tudományos Akadémia tagja, a pozsonyi egyetem földtan-professzora, a Kárpátok kiváló tektonikusa. Kitüntetések A Magyar Hidrológiai Társaság 1962. február 2-i Évzáró Közgyűlése Dr. Schmidt Eligius Róbert tagtársunknak, a magyar földtani kutatás sokoldalú eredeti gondolatot hozó munkásának vízföldtani tanulmányaiért aSchafarzik Ferenc Emlék- érmet adományozta. Ugyanakkor Dr. Juhász József tagtársunkat a felszínalatti vízmozgásokkal, a mikroszivárgásokkal és a vízháztartások vizsgálatával foglalkozó Hívek, ismertetések 335 tanulmányaiért a Zsigmondy Vilmos Emléklappal, Dr. Vitális György tagtársunkat pedig több iparvidék vízellátását szolgáló tározás mintaszerű víz- földtani tanulmányaiért aVásáfhelyi Pál Emléklappal tüntette ki. 1962. április 4-én a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Dr. Barnabás Kálmán választmányi tagot és Dr. Gyulay Zoltánt, a Magyar Földtani Társulat Észak- magyarországi Csoportjának vezetőségi tagját Munka Érdemrenddel tüntette ki. Ugyanekkor részesült miniszteri kitüntetésben Dr. J a n t s k y Béla választmányi tag, Társulatunk Mérnökgeológiai Csoportjának titkára is. 1962. április 6-án, a Magyar Tudományos Akadémia Elnöksége Dr. Kubovics Imre tagtársunknak kiemelkedő tudományos eredményeiért az 1962. évi Akadémiai Jutalom III. fokozatát adományozta. Tudományos minősítés 1962. április 20-án rendezték meg Dr. F ü 1 ö p József kandidátus ,,A Bakonyhegy- ség alsókréta-kori képződményei” c. doktori disszertációjának nyilvános vitáját. Az opponensi vélemények és a kialakult széles körű vita alapján a kiküldött Bíráló Bizottság Dr. F ü 1 ö p József disszertációját megvédettnek nyilvánította, s a tudományok doktora fokozat odaítélése érdekében javaslatot terjesztett a Tudományos Minősítő Bizottság elé. Az értekezés opponensei Dr. V e n d 1 Aladár akadémikus, Dr. Horusitzky Ferenc és Dr. M a j z o n László, a föld- és ásványtani tudományok doktorai voltak. Dr. Szabó Pál Zoltán a Magyar Földrajzi Társaság új elnöke A Magyar Földrajzi Társaság 1962: május 17-én megrendezett Tisztújító Köz- gyűlésén Dr. S z a b ó Pál Zoltán tagtársunkat, a Magyarhoni Földtani Társulat Mecseki Csoportjának vezetőségi tagját elnökévé választotta. Külföldi utak A Német Demokratikus Köztársaság Földtani Társaságának Erfurtban 1962. május 14—18 közötti 9. ülésszakán Dr. Szádeczk y-K a r d o s s Elemér akadémi- kus, tiszteleti tag vezetésével a magyar geológus-hidrológus delegációban a rendező szerv vendégeként Dr. P a p p Ferenc, Társulatunk Mérnökgeológiai Szakcsoportjának elnöke, Társulatunk kiküldötteként Dr. Schmidt Eligius Róbert és Venkovits István tagtársunk, a Művelődésügyi Minisztérium kiküldötteként Dr. Bogsch László, Társulatunk társelnöke, az Országos Földtani Főigazgatóság kiküldetésében Dr. Sze- b é n y i Lajos választmányi tag, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóintézet részéről pedig Dr. K e s s 1 e r Hubert tagtársunk vett részt. A Freibergi Bányászakadémia 14. Bányász és Kohász napjain, 1962. június 13—16 között Társulat unkát két meghívott előadó képviselte. Május 15-én elhangzott előadásá- ban Morvái Gusztáv, Társulatunk főtitkára a magyarországi színesfémére előfordulá- sok elhelyezkedésének törvényszerűségeivel és kutatási módszereivel, Dr P a n t ó Gábor pedig a recski réz-arzén ércesedéssel foglalkozott. í II. Karsztvíz-konferencia. 1962. V. 22—23. Balatonalmádi A karsztvízvédelemben érdekelt szakemberek bevonásával a Bányászati Kutató Intézet minden évben karsztvízkonferenciát rendez, ahol a kutatók és szakemberek be- számolnak a karsztkutatás és karsztvízvédelem eredményeiről, összehangolják munkáju- kat, s meghatározzák a következő év feladatait. Az 1962. évi konferencia első előadója V i g h Ferenc a dorogi medence vízvédelmi kérdéseivel foglalkozva megállapította, hogy a feltárásra kerülő széntelepek olyan területen találhatók, ahol már nem lehet a preventív védekezést eredményesen alkalmazni. A működő vízveszélyes bányákban (XV, XVII, XII.) fokozatosan át kell térni a passzív és preventív védekezésnél nagyobb hatás- fokú és biztonságosabb aktív védekezésre. (Vízszint-süllyesztés) A feltárás előtt álló területek (Uj-Ebszőny, Kerekdomb, Nagysáp, Új-Borókás) szénvagyonának egy részét preventív, egy részét pedig aktív védekezéssel lehet leművelni. 6* 336 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 3. füzet Vigh Ferenc beszámolt a fajlagos védőréteg egzaktabb meghatározási mód- szereiről. A fajlagos védőréteg meghatározásánál a minőségtől függő redukált vastagságot kell figyelembe venni. Willems Tibor a konferencián mutatta be a Dunántúli Középhegység szer- kezeti térképét, 1 : 100 ooo-es méretarányban. A térkép megszerkesztésében felhasznál- ták a Földtani Intézet és a trösztök adatait is. Beszámolt a dorogi medencében végzett kísérletekről, amelyeknek segítségével a karsztvíz áramlási irányát és sebességét határoz- ták meg. Bérces László trösztigazgató a dorogi medencei tapasztalatok alapján sürgette a passzív védekezés felhagyását, s a cement álási eljárások tökéletesítését. Varga Béla az aknamélyítéseknél (Padrag, XV-ös akna Dorog) alkalmazott sikeres előcementálásokról számolt be. Lugossi György az ajkai medence karsztvízproblémáival foglalkozva javasolta a Wéber-üregek tanulmányozását, s ezek fúrásokkal való megcsapolását. Molnár István hozzászólásában a fokozódó fekü (karszt) vízveszélyére hívta fel a figyelmet . Eddig ugyanis a felső telepeket fejtették az ajkai medencében, amelyeknek leművelése nem volt annyira vízveszélyes, mint az alsó telepeké. Makrai László szerint az eocén mészkőben kisebb víztároló rendszerek vannak, amelyek egymással nem függnek össze. Igen érdekes előadást hallottak a konferencia résztvevői R e v i c z k y-től az eredményesnek Ígérkező tatabányai vízszintsüllyesztésről. A vízszintsüllyesztést a XVI. akna segítségével valósítják meg. Az aknát a ± o-os szintig mélyítik le (jelenleg 4-100 és ± o-os szint között van) az alaphegységbe. Az aknából víztelenítő vágatot hajtanak ki a karsztosodott alaphegységben. Az ez évi karsztkonf erencia azt mutatta, hogy az utóbbi években a karsztvízkuta- tás hazánkban fellendült, s jelentős eredményeket ért el, különösen az a k t í v véde- kezés módozatainak kidolgozásában. Gidai A Magyar Állami Földtani Intézet tevékenysége az 1961. évben A Magyar Állami Földtani Intézet az elmúlt évek során a Földtani Tanács 1955. évi határozatainak megfelelően szervezte meg rendelkezésre álló erőit. A népgazdaság szempontjából legfontosabb hegységek és medencék területén a leglényegesebb kérdésekre összpontosított, korszerű módszerekkel végzett, sokoldalú földtani vizsgálat bonta- kozott ki. A munka első időszakában az egyes területek földtani irodalmának megismerését, a feltárások beható helyszíni tanulmányozását, a problematika tisztázását és a megfelelő ' aódszerek kiválasztását kellett elvégezni. Röviden : megfelelő irodalmi és helyszíni tájé- kozottságra és tapasztalatokra kellett szert tenni. Bízvást mondhatjuk, hogy ezt a felada- tot megfelelő eredménnyel oldottuk meg. Minden egyes vizsgálati területünkön hozzáértő, munkáját nagy áttekintéssel és szaktudással végző kutatócsoporttal rendelkezünk. A munka második szakaszában — tehát jelenleg — a tervbevett terület egészére kiterjed a földtani felvétel, amelynek egyveretűségét és kiértékelhetőségét egyes vonat- kozásokban megfelelő előírások biztosítják. Közben ki kell munkálnunk a közreadás korszerű formai megoldásait is; a részletes és áttekintő földtani térképek mintalapjait, a munka részeredményeiről számot adó Évi Jelentés új szerkesztésmódját és a végső össze- foglalást biztosító monográfiák tervezetét is. A Mecsek-hegység részletes földtani vizsgálatát 10 ooo-es méretarányú földtani térképezés keretében végezzük. A folyamatban levő adatfelvétel kiterjedt a K-i Mecsek egész területére. Az egyes rétegösszletek átfogó vizsgálatával és az apátvarasdi térképlap végleges kidolgozásával az összefoglalás munkája is megkezdődött. A B akony-hegység területén az É-i Bakony földtani képződményeinek átfogó vizsgálatát végezzük. Elkészült az alsókréta és a miocén képződmények összefog- laló földtani leírása. A felsőtriász, az egész júra, a középső- és felsőkréta, valamint az eocén képződmények átfogó földtani leírása folyamatban van. Ezzel kapcsolatban munkálko- dunk a 100 év óta gyűjtött ősmaradványanyag feldolgozásán, és korszerű új vizsgálati módszereket vezetünk be a felsorolt képződmények tanulmányozásába. Az É-i Bakony területéről 25 ooo-es részletességű földtani térképsorozatot szerkesztünk. A Dorogi-medence területén a részletes földtani adatfelvétel kiterjedt a medence egész területére. Az egyes képződmények alapszelvényeinek beható vizsgálata és a vizs- gálati adatok átfogó értékelése is jelentősen előrehaladt. A dorogi bányászat területének 10 ooo-es méretarányú földtani térképlapjait nyomdába adásra készítjük elő. Hírek, ismertetések 337 A M á t r a-h egységben végzett részletes ércföldtani vizsgálat a Gyöngyös- oroszi környékén feltárt ércvagyon jelentős növekedését, új középső-mátrai ércterület feltárását és a kimerülőben levő recski ércbánya élettartamának meghosszabbítását ered- ményezte. Külön ki kell emelnünk az ércbányászat illetékes szerveivel ezen a területen ki- alakult gyümölcsöző együttműködést. A részletes ércföldtani vizsgálattal párhuzamosan végzett io ooo-es részletességű földtani térképezés a hegység nagyobb részére kiterjedt, és elérkezettnek látjuk az időt az első térképlap nyomdai úton való közreadásához. ATokaji-hegység 25 ooo-es részletességű földtani felvételét befejeztük. A vizsgálati adatok összehasonlító kiértékelésével, a vulkáni fejlődéstörténet és üledékkép- ződés kapcsolatának nyomozásával, valamint a térképlapok nyomdába adásának elő- készítésével folyamatban van a munka összefoglalásának és lezárásának megvalósítása is. Az A 1 f ö 1 d ö n az elmúlt évben Bács-Kiskun és Heves megye területén, jelen- leg Pest megyében (a Duna által felhalmozott teraszkavics területen) , Szabolcs-Szatmár és Zemplén megyében (a Bodrog, Tisza és a Szamos törmelékkúpjainak területén), vala- mint Békés megyében (a Maros és Körösök törmelékkúpjainak területén) került sor a talajvízből való öntözés földtani lehetőségeinek megvizsgálására. Vízföldtani és síkvidéki osztályunk tagjai kutatómunkájuk mellett megyei központok, városok és falvak, állami gazdaságok és termelőszövetkezetek, valamint ipari létesítmények részére vízföldtani kérdések megoldásával közvetlen segítséget is nyújtottak. Folyamatban van az egész ország 200 ooo-es méretarányú földtani térképsoroza- tának megszerkesztése. Nyomdába adás előtt áll az egri 200 ooo-es méretarányú térkép- lap fedett, fedetlen, gazdaságföldtani és talajvíztérképeket tartalmazó változatban. Tervbevettük nagyobb földtani egységek 100 ooo-es méretarányú földtani és gazdaság- földtani térképlapjainak megszerkesztését is. Intézetünk adattára, könyvtára és földtani gyűjteménye a hazai földtani vizsgá- latok közhasznú kincsestára. Ezt bizonyítja az Adattár 674 és a Földtani Gyűjtemény 105 intézeten kívüli látogatója és igénybevevője, valamint Könyvtárunk látogatottsága, melyet 6800 alkalommal vettek igénybe kutatóink az elmúlt év során. A földtani alapadatok, az irodalom és a bizonyító anyag folyamatban levő rendezé- sével és feldolgozásával tovább nő ezeknek a részlegeknek a jelentősége. Laboratóriumaink specialistái és technikusai az említett intézeti feladatok megol- dásához korszerű és sokoldalú anyagvizsgálattal járultak hozzá. Az Intézetre háruló feladatokat 38 kutatómunkát végző geológussal, 36 anyag- vizsgáló specialistával, 10 dokumentációt végző dolgozóval, összesen 40 tudományos segéderővel, 35 kisegítő munkát végző dolgozóval, 16 adminisztratív beosztottal és a gondnokság 34 dolgozójával oldottuk meg. Új tényező az egész magyar tudományos kutatásban az országos távlati tudomá- nyos kutatási terv kidolgozása, mely a tudományos kutatás országos és nemzetközi össze- hangolására, nagyfokú munkamegosztásra és együttműködésre nyújt lehetőséget. Intézetünk a tudományos munka országos és nemzetközi szervezeteiben folyó munkából is kiveszi részét. Külföldön 14, itthon 45 tudományos előadást tartottak szak- embereink. Részt vettünk az IXOTJA varsói, a Kárpát — Balkán Asszociáció bukaresti és a Nemzetközi Vulkanológiai Asszociáció ignimbrit-szimpóziumának cataniai ülésszakán. A Magyar Állami Földtani Intézet tevékenységének áttekintésével és az 1961. évi munkáról számot adó „Beszámoló Ülések” megrendezésével úgyszólván munka közben kívántuk feltárni születőben levő eredményeinket és a földtani kutatás feladatairól vallott nézeteinket. Tájékoztatás ez és alkalom a vitára, egyes kérdések közös megbeszélésére. Az Intézet Évi Jelentésében pedig ettől az évtől kezdve haladék nélkül közreadjuk a munka lezárható részeredményeit, hogy azok mielőbbi felhasználását lehetővé tegyük. Ezzel is erősíteni kívánjuk a kapcsolatokat az Intézet és az ipar, az elmélet és a gyakorlat között. Dr. ac. Fülöp József igazgató Grigoras N. : Geológia zácámintelor de petrol si gazé din R. P. R. (A Román Népköz- társaság kőolaj- és földgáz telepeinek geológiája.) Bukarest, Műszaki Kiadó, 1961 . 235 oldal, 68 ábra (térkép, szelvény, diagram.) B r o d I. O. professzor a Moszkvai Lomonoszov Egyetem Kőolaj földtani Intézeté- nek vezetője és a Szovjet Állami Kőolajipari Kiadó V. kezdeményezésére az az elhatározás született, hogy kiadványsorozatot jelentetnek meg, melyben a Balti-tenger és a Fekete- tenger között elterülő országoknak, éspedig Szovjetunió (európai része), Lengyelország, Kelet-Németország, Csehszlovákia, Magyarország, Bulgária és Románia, külön-külön 338 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 3. füzet ismertetni fogják földtani, rétegtani, szerkezeti felépítését és fejlődéstörténetét, továbbá kőolaj földtani viszonyait és kőolaj -földgáz perspektíváit, új telepek felfedezése szem- pontjából. Ezen nagyméretű munka keretében a szerzőnek az a feladat jutott, hogy a Román Népköztársaság kőolaj- és földgáz telepeinek földtani viszonyait röviden, vázlatosan ismertesse. Ennek megfelelően e könyvnek összefoglaló, szintetikus jellege van és a szerző különösen a nagy szerkezeti egységek szénhidrogén kilátásaival foglalkozik. Meg- jegyezzük, hogy a szerző jelenleg a Bukaresti Tudomány Egyetem Alkalmazott Földtani Tanszékének tanára, azelőtt pedig a kőolajiparban az előkészítő kutatásokat végző Prospekciós Vállalatnak volt a főgeológusa. Az új kőolaj előfordulásokkal, úgyszintén a perspektivikus területekkel kap- csolatban a szerző nagyrészt új meglátásait, véleményét nyilvánítja, mely a legutóbbi években végzett felderítő és kutatási munkálatok földtani eredményeinek a feldol- gozása és kiértékelése nyomán alakult ki. Ide tartoznak azok az új megállapítások, melyek elsősorban a prekárpáti depresszió fejlődéstörténetével, annak flis és neogén zónájával kapcsolatosak. Úgyszintén azok, melyek a moesiai (régi nevén prebalkán) tábla, továbbá az Erdélyi-medence földtani felépítésének a régitől eltérő új felfogását, szemléletét tükrözik. A szerző munkájában rámutat arra a szerves kapcsolatra, ami egy terület (föld- tani szerkezeti egység) földtani fejlődéstörténete és szénhidrogén telepeinek kialakulása, keletkezése között fennáll. Ennek a dialektikus szemléletnek, amely G u b k i n óta ismeretes, igen nagy gyakorlati jelentősége van. A bevezető fejezet után következik az R. N. K. területének vázlatos fizikai- földrajzi leírása. A harmadik fejezetben az ország általános földtani felépítésének váz- latát adja, továbbá bemutatja a szénhidrogén szempontból perspektivikus nagy szer- kezeti egységeket. Ezután ismerteti a kőolaj és földgáz felderítésére és kutatására irá- nyuló munkálatok rövid í örténetét, és megemlékezik a nyert adatok és anyag tudományos, laboratóriumi vizsgálatáról, feldolgozásáról is. A következő ötödik fejezetben a szerző az R. N. K. egyes nagy szerkezeti egységei- nek földtani felépítését vázolja és azok kőolaj és földgáz tárolási viszonyait ismerteti. Hatodik fejezet szénhidrogén szempontból perspektivikus szerkezeti egységek földtani fejlődéstörténetét tárgyalja. A következő fejezet a fontosabb kőolaj- és földgáztelepek leírását tartalmazza. Az utolsó nyolcadik fejezet pedig az R. N. K. kőolaj és földgáz kilátásaival kapcsolatos meggondolásokat tárgyalja. A végén kimerítő irodalmi jegyzéket ad a szerző, melyből kitűnik, hogy a meg- jelent román és külföldi munkákon kívül felhasználta a nem publikált földtani jelen- téseket, beszámolókat, terveket és feljegyzéseket is, melyek a Kőolajipari Minisztérium és a Földtani Bizottság archívumaiban találhatók. A könyv hézagpótló, hiszen hosszú idő óta ez az első munka, mely összefoglaló képet nyújt a Mrazec — Popescu Voitesti — Macovei alkotta régi mellett, a legutóbbi, háború utáni román kőolaj- és földgáz kutatásokról és azok földtani eredményeiről. E könyv megjelenése ismételten felveti egy hasonló magyar vonatkozású könyv létrehozásának a gondolatát, ami már 25 éves kőolajipari múltunkra való tekintettel is aktuálissá vált, amellyel adósok vagyunk. C s i k y 339 A magyar földtani irodalom jegyzéke, 1961. Répertoire bibliographique des publications du domaine des Sciences géologiques en Hongrie de l’année 1961 EHŐJiHOrpatjnm jiHTeparypbi reojionmecKHX h cmcwhhx HayK, nyöjiHKaiwoHHbix b BeHrpwM b 1961 r. A jegyzék összeállításánál a- következő folyóiratokat és kiadványokat vettük figyelembe: 1. Acta Archaeologiea Aeademiae Scientiarum Hímgaricae 2. Acta Biologica, Acta Universitatis Szegediensis 3. Acta Geologica Aeademiae Scientiarum Hímgaricae 4. Acta Mineralogica-Petrographica, Acta Universitatis Szegediensis 5. Acta Technica Aeademiae Scientiarum Hímgaricae, Series Geodaetica et Geophysica 6. A Magyar Állami Földtani Intézet Évkönyve .7. A Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentése 8. A Magyar Állami Földtani Intézet Alkalmi Kiadványa 9. A Magyar Tudományos Akadémia Kémiai Tudományok Osztályának Közleményei 10. A Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Tudományok Osztályának Közleményei ti. Annales Historico-Naturales Musei Nationalis Hungarici 12. Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös nőm. Annales Instituti Geologici Publici Hungarici lásd A Magyar Állami Földtani Intézet Évkönyve Annales de l’Institut Géologique de Hongrie lásd A Magyar Állami Földtani Intézet Évkönyve 13. Annals of the New York Ácademy of Science, New York, USA 14. Bányászati Kutató Intézet Köziemén vei 15. Bányászati kapok 16. Bericht über den V. International en Kongress für Vor- und Frühgeschichte, Hamburg 17. Bulletin de l’Institut Royal des Sciences Naturelles de Belgique, Bruxelles 18. Current Anthropology, Chicago, USÁ t 9. Eccnomic Geology, Raucaster, USA 20. Erdöl-Zeitschrift, Wien .21. Építés- és Közlekedéstudományi Közlemények 22. Felsőoktatási Szemle 23. Földrajzi Értesítő 24. Földrajzi Közlemények 25. Földtani Közlöny 26. Freiberger Forschungshefte, Berlin, NDK 2 7. Geofizikai Közlemények 28. Geographische Berichte, Berlin, NDK 29. reonorua Hecjmi h ra3a, MocKBa 30. Geologische Rundschau, Stuttgart, NSZK 31. Geophysics, Houston, USA 32. Germania, Berlin, NDK 33. Hidrológiai Közlöny 34. Hidrológiai Tájékoztató 35. Jahrbuch dér Geologischen Bundesanstalt, Wien II. Konferencva Naukowa Institutow Naftowych Polski etc., lásd Referaty i Komimikaty Magyar Állami Földtani Intézet lásd A Magyar Állami Földtani Intézet 36. Magyar Geofizika Magyar Tudományos Akadémia, lásd A Magyar Tudományos Akadémia 3 7- Magyar Tudomány 38. Mémoire du Bureáu de Recherches Géologiques et Miniéres, Paris 39. Műveltség és Hagyománj^, Debrecen 40. Natúré, kondon 41. Paláontographica, Abt.-B., Stuttgart 42. Pécsi Műszaki Szemle, Pécs 43. Phytomorphology, Delhi, India 44. Pollen et Spores, Paris 45. Proceedings, Koninkl. Nederl. Akademie van Wetenschappen, Amsterdam 46. Ouartár, Bonn , , , , . ^ , 47. Referaty i Komimikaty, II. Konferencia Naukowa Instytutow Naftowych Polski, Kraków 48. Symposíum Internationale di Speleologia, Varenna, Italia 49. Természettudományi Közlöny 50. The Palaeobotanist, kuclcnow, India 51. Verhandlungen dér Geologischen Bundesanstalt, Wien 52. Vertebrata Hungarica Musei Historico-Naturalis Hímgarid 53. Világosság 54. Zeitschrift für Sáugetierkunde, Hamburg ÁdámA. — Verő J.: Telin rikus kutatás töredezett tektonikájú területen — Reeherehes telluriques sur un territoire á failles — TejuiypnufCKHe HCCJiehOBa- hhb na TeppHTcppH ciuitHO pa3pbiBH0H TeKTOHHKH. Az MTA Műsz. Tud. Oszt. Közleményei, 28, 1961, 437 — 446, 9 ábra. Andjelkovic, M. Z. (Beográd) : Jugoszlávia fosszilis . Tintinnidái. A MAFI Évkönyve, 49, 1961, 559 — 567. — Fossile Tintinniden in Jugoslawien — Hcko- narMbie THHTiiHHH^bi b ÍOreejiaBHH. — Annales Inst. Geol. Publ. Hüng. 49, 1961, 701 — 711, 1 táblázat, or. R. 340 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 3. füzet Andjelkovic, M. Z. , lásd Petkovic, K. V. Andreánszky G. : Ergánzungen zűr Kenntnis dér sarmatischen Flóra Ungarns I. — ^onoJiHeHHH k 3H3HHK) capMaTCKOH (J)jiopbi BeHrpHH. — Annales Hist.-Nat. Mus. Nat. Hung. 53, 1961, 13 — 33, 4 tábla, 5 ábra Bachmayer, F. (Wien) : Az alsó-ausztriai szirtek (Waschbergi öv) mezozoikuma — Das Mesozoikum dér niederösterreichischen Klippen (Waschbergzqne) — — Me3030H HM>KHe-aBCTpHHCKHx yTecoB (BamöeprcKOH 30Hbi). — A MÁFI Évk. 49, 1961, 229 — 232, 1 táblázat Bacsák G y. : Überblick über das Kiima dér Áquatorialzone — O63op KJiHMaTa SKBaTOpHajibHOH 30Hbi. — Acta Technica, 37, Series geodaetica et geophysica, 3, 1961, 375 — 402, 8 ábra, 1 táblázat, ang., fr., or. R. Bagoly L. : A parádsasvári források hidrológiai vizsgálata — Fxamen hydrologique des sources de Parádsasvár — THApojioniHecKoe H3yqeHHe hctohhhkob MecT- hocth riapaAinamBap. —Hidrológiai Tájékoztató, 1961, 30—34, 2 ábra, 2 táblázat Balázs D.: A Dél-kínai karsztvidék természeti földrajza — Physische Geographie dér südchinesischen Karstgegend — <3>H3HHecKaH reorpa(J)HH k^pctoboh oöJiacTH IO>KHoro KHTa^. — Földrajzi Közlemények 9 (85), 1961, 327 — 346, 9 ábra, 8 kép, ném. R B á 1 d i T. : Geobiology of the middle Miocéné fauna írom Szokolya (Börzsöny Moun- tain) — reoönojiorHfl cpeAHeMHOueHCKOH (JjayHbi H3 c. Cokoh. — Annales Univ. Sci. Budapestinensis, Sect. Geol., IV, 1961, 3 — 29, 5 ábra, 4 táblázat Báldi T.-Kecskeméti T.— Nyirő M. R. — Drooger, C. W.(Utrecht) : Neue Angaben zűr Grenzziehung zwischen Chatt und Aquitan in dér Umgebung von Eger (Nordungarn) — HoBbie AaHHbie k pa3rpaHHHeHHio xaTTCKoro h 3kbh- TaHCKoro npycoB b OKpecraocTH r. 3rep (CeBepHan BeHrpHH). — Annales Hist.- Nat. Musei Nat. Hung., 53, 1961, 67—132, 10 ábra, 1 táblázat, 4 tábla, or. R. Báldi T, — Ke cskeméti T.-NyirőM. R. : A katti és akvitáni emelet kérdése a Kárpát-medencében Eger környéki új adatok alapján — Le probléme des étages chattien et aquitanien dans le Bassin Carpatique, sur la base de nouvelles données, recueillies dans les environs d’Eger *- FIpoÖJieMa xarrcKoro h aKBHTaH- CKoro HpycoB b öacceHHe KapnaTOB b CBeTe hobhx AanHbix 113 OKpecTHOCTH r. 3rep. — Földtani Közlöny, 91, 1961, 282 — 291, 3 ábra, 1 táblázat, fr. R. Balkay B. : Probleme dér tektonischen Sparmungsverteilung im Karpatenraum — npoÖJieMbi TeKTOHHMecKoro pacnpeAejieHHH Hanp^DKeHHH b oöjiaera rop KapnaT. — Geologische Rundschau, 50, 1960, 396—403, 6 ábra Balkay B . : On the neozoic magma tectonics of Hungary — MarMaTHqecKan TeKTOHHKa Heo30HCKoro B03pacTa b BeHrpHH. — Acta Geologica, VII, 1961, 159—162 Ballenegger R. : Szabó József, a magyar tudományos talaj kutatás megala- pítója — Le professeur J. Szabó, fondateur de la pédologie hongroise — npo(J). R Caöo, ocHOBonojio>KHHK BeHrepCKoro rpyHTOBeAeHHH. — Földtani Közlöny, 91, 1961, 264 — 268 Balogh K. : Az északmagyarországi mezozoikum. A MÁFI Évkönyve, 49, 1961, 279 — 289 — Das Mesozoikum Nordungams — Me3030HCKafl CHCTeisia CeBepHOii BeHrpHH. — Annales Inst. Geol. Publ. Hung. 49, 1961, 365 — 379, or. R Bárdossy Gy. : Mineralogisch-petrographische Untersuchung einiger Bauxite aus den niederösterreichischen Kalkalpen — MHHepajiOBO-neTporpa^HHecKoe H3yneHHe HeKOTopbix öokchtob H3 HH>KHeaBCTpHHCKHx Aübn. — Jahrbuch dér Geol. Bundes- anstalt, Wien, 104, 1961, 405 — 414, 4 ábra, 2 táblázat (in: B. Plöchinger: Die Gosaumulde von Grünbach etc.) Bárdossy Gy. : A magyar bauxit geokémiai vizsgálata — Examen géochimique des bauxites hongroises — TeoxHMHHeCKoe HCCJieAOBaHHe BeHrepCKoro öoKCHTa. — A MÁFI Alkalmi Kiadványa, 1961, 1 — 233, 40 ábra, 18 táblázat, mellékletek, fr. or. R. Bárdossy Gy. : A Sümeg környéki bauxit — La bauxite des environs de Sümeg — — Eokcht b panoHe r. UliOMer. — Bányászati Lapok, 94, 1961, 457 — 463, 2 áb- ra, 5 táblázat Bárdossy Gy. : Üledékes kőzeteink nevezéktanának kérdései — Problems of the nomenclature of sedimentary rocks — npoÖJieMbi HOMeHKJiaTypbi ocaAOHHbix rop- Hbix nopOA. — Földtani Közlöny, 91, 1961, 44 — 64, 5 ábra, 7 táblázat, ang. R. Bárdossy G.: Kovásodott fatörzsek röntgendiffraktonéteres vizsgálata — X-ray- diffraction study of silicified wood — PeHTreHOAH(J)paKUHOHHoe H3yneHHe OKpeM- Hejibix ctboji AepeBbeB. — Földtani Közlöny, 91, 1961, 442 — 444, 1 ábra, ang. R. Bárdossy Gy. :Á magyar bauxit összetételének és keletkezésének kérdései, A MÁFI ig6i. évi földtani irodalom 341 Évkönyve, 49, 1961, 815 — 823 — Sur la composition et la génése des bauxites de la Hongrie — Bonpocbi/ cocTaBa 11 npoHCxo>KAeHHfl BeHrepcKHx őokchtob. — Annales Inst. Geol. Publ. Hung., 49, 1961 1017 — 1028, 1 ábra, 1 táblázat, or. R Bárdossy G^y. : Adatok a cserszegtomaji kaolinites tűzállóagyag telepek ismereté- hez. A MÁFI Évkönyve, 49, 1961, 825 — 845. — Contributions to the knowledge of the Kaolinitic refractory clay deposits of Cserszegtomaj — CBeAemin no 3ajie- >kam KaojiHHHTOBbix omeynopHbix tjihh b c. Mepcermuan. — Annales Inst. Geol. Publ. Hung., 49, 1961, 1029—1052, 21 ábra, 4 táblázat, or. R. Bárdossy Gy.-Bod M. : Oxidáció és redukció szerepe a földtanban — Le rőle de l’oxydation et de la réductipn en géologie — Pojib OKHCJieHnn h BOCCTaHOBJie- hhh b reojiornn. — A MÁFI Évi Jelentése az 1957 — 58. évről, 1961, 279—302, 5 ábra, fr. or. R Bárdossy Gy. : Jelentés az üledékes kőzettani laboratórium 1957 — 58. évi mun- kájáról — Compte rendű du Laboratoire de lithologie en 1957—1958 — Othct 0 paőpTax, npoBeAeHHbix ocaAOHHO-neTporpa(J)HHecKon jiaőopaTopneH b 1957—58 rr. — A MÁFI Évi Jelentése az 1957 — 58. évről, 1961, 557 — 564, 1 ábra, 3 táblázat, fr. or. R. Bárdossy Gy. : — Bőd M. : A new method to characterize the state of oxidation of rocks — HoBbin mctoa AJifl onpeAejiemiH coctohhhh okhcjichhh b ropHbix no- poA^x. — Acta Geologica, VII, 1961, 29 — 35, 2 ábra Barna J. : Hazai horzsakövek szűrősegédanyag céljaira — Ponces indigénes comme matiéres auxiliéres de filtration — OienecTBeHHbie neM3bi ksk AOŐaBOHHbie AiaTe- pnajibi (j)HJibTpaHHH. — Bányászati Kutató Intézet Közleményei, VI, 1961, 251 — 261 ábra, 3 táblázat Barnabás K. : A magyarországi kréta bauxitelőfordulások rétegtani helyzete A MÁFI Évkönyve, 49, 1961, 807 — 814. — CTpaTnrpatJwHecKoe nojioweHne Mec- Topo>KAeHHH MeaoBbix őokchtob BeHrpHH — Die stratigraphische Lage dér Bauxitvorkommnisse dér Kreidezeit in Úngarn. — Annales Inst. Geol. Publ. Hung., 49, 1961, 1005 — 1016, 1 táblázat, oroszul, ném. R B a r t a G y. : The connection between the eccentricity of the geomagnetic field and the triaxiality of the Earth — Corrélation entre l’eccentricité du champs magné- tique terrestre et la triaxialité du globe — CBH3b SKCHeHTpimHOCTH reoMarmíTHoro nojifl c TpexocHOCTbio. — Acta Technica, 37, Series geodaetica et geophysica, 3, 1961, 2 11 — 227, 4 ábra, 5 táblázat, angolul, ném. fr. or. R. B a r t a G y. : Érdekes mágneses háborgás a tihanyi obszervatóriumban I. — Eine interessante magnetische und ionosphárische Störung in Ungarn — Oő HHTe- pecHOM MarHHTHOM B03AtymeHHH b TnxaHbCKOÜ OőcepBaTopHH. — Geofizikai Köz- lemények, IX, 1961, 83 — 88, 2 ábra, ném. R Bartkó L. : Áz észak-magyarországi barnakőszéntelepek kora — Überdas Altér dér nordungarischen Braunkohlenflöze — O B03pacTe ceBepOBeHrepcKHx yrjieHOCHbix njiacTOB. — Földtani Közlöny, 91, 1961, 143—146, ném. R Bartucz L. : Anthropologische Beitráge zűr I. und II. Periode dér Sarmatenzeit in Ungarn — AHTponojiorHnecKHe AaHHbie k capAiaTCKOAiy nepnoAy BeHrpHH. — Acta Archaeologica, 13, 1961, 157 — 229, 13 tábla, 23 táblázat Bendefy L.: Vadász Elemér: „Magyarország földtana” (Ismertetés). Föld- rajzi Közlemények, 9 (85), 1961, 179—183 Bendefy L. : Szeizmotektonikai vizsgálatok a Dunántúl nyugati térségében — Seismotectonical investigations in the Western part of Transdanubia — CeüCAio- TeKTOHHnecKHe HCCJieAOBaHHH b 3anaAHbix paüoHax 3aAyHan. — Földrajzi Érte- sítő, X, 1961, 181 — 210, 19 ábra, or. ang. R Beneszlavszkij, Sz. I.(Leningrád) : A Szovjetunió mező- és kainozóos bauxit- jainak eredete és keletkezési körülményei. — A MÁFI Évkönyve, 49, 1961, 959 — 973. — Meso-Cenozoic bauxites in the USSR (their origin and formation conditions) — Me30KaHH030HCKHe őokchth CCCP, ycjiOBHH hx oőpa30BaHHA h (JíopMHpOBaHHH. — Annales Inst. Geol. Publ. Hung., 49, 1961, 1181 — 1198, 5 áb- ra, 2 táblázat, or. R Benkő F. : Kreiter, V. M. : Hohckh h pa3BeAKa MecTopo>KACHHH nojie3Hbix HCKonaeMbix. — (Ismertetés). Földtani Közlöny, 91, 1961, 457 — 459 Benkő Ferencné, lásd Czabalay lénké Béress Béláné: Radiometriás mérések kőolajtároló szerkezetek felett — Radio- metrische Messungen über erdölhaltigen Strukturen — PaAHOMeTpHMecKHe H3Aie- peHHH HaA He(J)TeHOCHbiMH CTpyKTypaMH. — Magyar Geofizika, II, 1961, 106 — 11 5, 3 ábra. ném. R 342 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 3. füzet B ernal, J. D. (London) : Az élet keletkezésének geológiai és biológiai feltételei — Les conditions géologiques et biologiques de la naissance de la vie — Teojiormie- CKHe u ŐHOJiorHMecKHe ycAOBHH B03HHKH0BeHHH >kh3hh. — (Ismerteti: Garzó T.) Magyar Tudomány, 1961, 120— 121 Bisztricsány, E. : The problems of the magnitude equations of body waves — IlpoÖJieMbi ypaBHeHHH BejiHHHHbi 3eMjieTpHceHHH. — Annales Univ. Sci. Budapesti- nensis, Sect. Geol., IV, 1961, 5 ábra Eisztricsány E. : A Budapestre vonatkozó méretegyenlet — The magnitude equation fór Budapest — YpaBHeHHe BejiHHHHbi 3eMJieTpflceHHH 3a r. EyAaneuiT — Geofizikai Közlemények, IX, 1961, 97—103, 5 ábra, ang. R. Eisztricsány E. : Méretmeghatározás a felületi hullám időtartamából — Magni- tude determination based on the duration of the surface wave — OnpeaejieHHe BejiHHHHbi Ha ocHOBe nepHo^a noBepxHOCTHOH bojihm. — Geofizikai Közlemények, IX, 1961, 105— iii, 1 ábra, 1 táblázat, ang. R Bisztricsány E. — Csömör D. — Kiss Z. : Rengéses zónák Magyarországon — Seismische Zonen in Ungarn — CencMHHecKHe 30Hbi b BeHrpHH. — Magyar Geofizika, 11, 1961, 10—16, 3 ábra, ném. R Bisztricsány E. — Csömör D.-Kiss Z. : Earthquake zones in Hungary — — 3ohm 3eAuieTpHceHHH b BeHrpHH. — Annales Univ. Sci. Budapestinensis, Sectio geologica, IV, 1961, 35 — 38, 3 ábra Bodzay I. : Új kőolajtároló szint a Budafa-Kiscsehi szénhidrogén mezőben — Nou- veíle couche pétrolifére dans le champs de pétrole á Budafa-Kiscsehi — HoBbiií He4)THHOc6opHbiH ropH30HT b ynneBOAOpOflHOM mgctopo>ka6hhh «ByAaKHbix KapnaT. — A iVIÁFI Évkönyve, 49, 1961, 103— 120, 1 melléklet Csajághy G. : A vegyi laboratórium 1957 — 58. évi működése — L’activité du Laboratoire chimique en 1957 — 58^ — ÉeflTejibHOCTb xHMHHecKoii .laöopaTopHH b TeneHHe 1957—58 rr. — A MÁFI Évi Jelentése az 1957 — 58. évről, 1961, 549— 556, fr. or. R Cseh Németh J., lásd Grasselly Gy. Csepreghyné Meznerics I. : Quelques Lamelhbranches rares du Miocéné de la Hongrie — HeKOTOpbie peAKne nAacTHHHaTOKaöepHbie H3 mhohc Ha Bgh- rpHH. — Annales Hist.-Nat. Mus. Nat. Hung., 53, 1961, 133— 137, 1 tábla C s í k y G. : A 100-esztendős kőolajipar fejlődése — Évolution centenaire de Pindustrie pétroliére — Pa3BHTne CTO.itTHCH huJjthhoh npoMbiiiuieHHOCTH. — Bán}rászati Lapok, 94, 1961, 33 — 41, 8 ábra, 5 táblázat C s í k y G. : Az észak-magyarországi szénhidrogén kutatások kőolaj földtani ered- ig6i. évi földtani irodalom 343 ményei — Oil geological results of prospecting fór oil and gas in North-Hungary — He^TereojioraqecKHe pe3yjibiaTbi pa3BeA0MHbix paőoT Ha Ht(J)Tb h ra3 b CeBepHOH BeH- rpHH. — Földtani Közlöny, 91, 1961, 95 — 120, 7 ábra, ang. or. R Csíky G. : A Föld 1960. évi kőolajtermelése — Production mondiale de pétrole en 1960 — MHpoBan AOŐbina He^ra b 1960 r. — Bányászati Lapok, 94, 1961, 498—500, 1 táblázat B. Czabalay Lenke: A Déli-Bakony tengeri szenon képződményeinek malakoló- giai vizsgálata — Malakologische Untersucbungen dér marínén Senonbildungen im südlichen Bakony-Gebirge — MajiaKOJiorHnecKHe nccjie^OBaHiiH Ha mopckhx oőpa30BaHHHx ceHOHa b io>khoh naera rop EaKOHb. — Földtani Közlöny, 91, 1961, 421 — 425, ném. R B. Czabalay Lenke : Magyarország kréta időszaki csigái. A MÁFI Évkönyve, 49, 1961, 589—591. — Gastéropodes crétacés de la Hongrie — EpioxoHorHe Meno- Boro nepnoAa b BeHrpHH. — Annales Inst. Geol. Publ. Hung., 49, 1961, 739 — 743, franciául, or. R •S z. C z i f f e r y G. : Beitráge zűr Kenntnis dér Tertiárflora Ungams — EaHHbie k 3H3HHK) TpeTHHHoii (jmopbi BeHrpHH. — Annales Hist.-Nat. Mus., Nat. Hung., 53, 1961, 35—48, 8 ábra D a r n a y-D o r n y a y B. : Százévesek R ó m e r Flórisnak a Bakonyról írott munkái — Centenaire de l’oeuvre de F. R o m e r sur la montagne Bakony — CmneTHe coHHHeHHH O. PoMepa 0 ropax EaKOHb. — Földtani Közlöny, 91, 1961, 234 — 236 D a r n a y-D o r n y a y B. : lásd J á n o s s y D. H. Deák Margit: A Bakony-hegység apti képződményeinek és bauxittelepeinek palynológiai vizsgálata. A MÁFÍ Évkönyve, 49, 1961, 645 — 648. — Examen palynologique des formations aptiennes et des gisements de bauxite de la montagne Bakony — CnopoBO-nbiJibijeBbiH aHajui3 anTCKHx oőpa30BaHHÍi h őoKCHTOBbix 3ajie>KeH rop EaKOHb. — Annales Inst. Geol. Publ. Hung., 49, 1961, 801 — 805, franciául, or. R Desio, A. (Milano) : Az olaszországi mezozoikum — Das Mesozoikum in Italien — Me3030HCKan CHCTewa Ht3jihh. — A MÁFI Évkönyve, 49 , 1961, 197 — 221, 1 melléklet, bibliográfia M. Dobos Irma: A dorogi, tatabányai és oroszlányi szénmedencékben 1954—1958 között lemélyített kutatófúrások elektromos szelvényezéseinek földtani ered- ménye — Résultats géologiques des carottages electriques, exécutés en 1954 & 1958 dans le bassin houiller de Tatabánya — TeojiornHecKHe pe3yjibTaTbi aneKTpo- KapoTa>Ka, npOBefleHHoro b 1954—1958 rr. b yrjieHOCHOM őacceiÍHe TaTaöaHbH. — Bányászati Lapok, 94, 1961, 311 — 316, 5 ábra, 1 táblázat M. Dobos Irma: Vízföldtani megfigyelések és újabb adatok Kondoros környéké- ről — Observations hydrologiques et données nouvelles des environs de Kondoros — rHAporeojiornnecKHe HaőjnoAeHHH h HOBbie ^aHHbie H3 OKpecTHOcra c. Koh/jo- poiii. — Hidrológiai Tájékoztató, 1961, 39 Drooger, C. W. (Utrecht) : Miogypsina in Hungary — Miogypsina b BeHrpHH. — Proceedings, Koninkl. Nederl. ALademie v. Wet.Ser. B, 64, 1961, 417 — 427, 10 ábra Drooger, C. W. lásd B á 1 d i T. Sz. Drubina Magda: A bakonyi liász mangántelepek. A MÁFI Évkönyve, 49, 1961, 951 — 957 — Die liassischen Manganlagerstátten vem Bakony — JleiíacoBbie MapraHpoBbie 3ajie>KH b ropax EaKOHb. — Annales Inst. Geol. Publ. Hung., 49, 1961, 1171 — 1179, 1 melléklet, 3 ábra, németül, or. R Dudás J. — Tilesch L. : A Lovászi olajmező Lovászi sorozatának újabb értéke- lése olajföldtani és művelési szempontból — Récente évaluation de la «série Lovászi» des gisements de pétrole á Lovászi du point de vue de la géologie pétro- liére et d’exploitation — HoBtiímafl outHKa jioBacHHCKCH CBHTbi Ht(J)THHoro nojin «JloBacH» c tohkh 3peHHH He^THHOH reojiorHH h pa3paöoTKH. — Bányászati Lapok, 94, 1961, 334 — 347, 14 ábra, 7 táblázat i d. Dudich E. : Rovarlelet a szentgáli fás barnakőszénből — Ein Insektenfund aus dem Lignité von Szentgál (Bakony gebirge) — Haxc/iKa HaceKOMoro b 6ypo- bom yrjie c. CeHTraji (ropbi EaKOHb) — Földtani Közlöny, 91, 1961, 20—31, 1 áb- ra, 6 tábla, ném. R ifj . Dudich E.: Tasnádi Kubacska A. : „Palaeopathologia". (Ismertetés) Földtani Közlöny, 91, 1961, 83 — 85. E g y e d L. : Temperature and magnetic field — TeMnepaiypa h MarHHTHoe nojie. — Annals of the New York Academy of Science, 95, 1961, 72 — 78, 2 ábra E g y e d L. : The effect of internál processes and paleoclimates — ÉjiHHHHe BHyTpeH- 344 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 3. füzet hhx npoueccoB h najieoKJiHMaTbi. — Annals of the New York Academy of Scien- ce, 95, 1961, 508 — 513, 2 ábra E g y e d L. : The expanding Earth — YBejiHHeHHe oŐTjejvia 3eMJiH. — Transactions of the New York Academy of Science, ser. II, 23, 1961, 424 — 433 4 ábra Egyed E. : Paleomagnetism and the ancient radii of the Earth, üajieoMarHe- TH3M h ApeBHHe paAHycbi 3eivuin. — Natúré, 190, No 4781, 1961, 1097 — 1098 Egyed E. : On the mechanism of mountain building and folding — 0 MexaHH3Me 0Öpa30BaHHH rop u CKJia^OK. — Geologische Rundschau, 50, 1960, 225 — 234, 4 ábra, 1 melléklet EgyedE. : On the origin and constitution of the upper part of the Earth ’s mantel — üpoHCxo>KAeHHe h cjio>KeHne BepxHen nacTH MaHTHH 3eMJiH. — Geologische Rund- schau, 50, 1960, 251 — 258, 2 ábra Egyed E. : The internál energies of the Earth as revealed in the course of evolution of the natural Sciences — BHyTpeHHue SHeprHH 3cmjih h hx CBH3b c pa3BHraeM ecTecTB03HaHHH. — Acta Technica, 37, Series geodaetica et geophysica, 3, 1961,. 427 — 434, angolul, ném. fr. or. R EgyedE.: A Föld dinamikája — Dynamisme de la Térré — JlHHaMHKa 3eMJin. — Magyar Tudomány, 1961, 749 — 753 EgyedE.: A Föld kialakulása és fejlődése — Origine et évolution de la Térré — IlpoHCxo>KAeHHe h pa3BHTne 3eMJiH. — Világosság, II, 1961, 46 — 50, 6 ábra Erdélyi M. : Külső-Somogy vízföldtana — Die Hydrogeologie von Külső-Somogy — THApojiornH KbiJimé LLloMOAb. — Hidrológiai Közlöny, 41, 1961, 445 — 458, 20 ábra, 4 térkép, 8 kép Erdélyi J. — Koblencz V. — NemesnéVargaS. : A hidrocsillámok új szer- kezeti szabályai. Hidroantigorit, új szerpentin-ásvány és matakolloid brucit a dunabogdányi Csódi-hegyről — Nouvelles régies structurales des hydromicas. Un nouveau minéral de serpentine, hydroantigorite et brucite métacolloidale du mont Csódi, dans les environs de Dunabogdány — HoBbie CTpyKTypHbie npa- BHJia rHApocjuoA. HoBbiu cepneHTHHOBbiH MHHepaji: rHApoaHTiiropHT h MeiaKOJiJiOHA- huh öpycHT H3 ropbi Moah b OKpecTHOCTAX c. ElyHaöorAaHb. — A MÁFI Évi Jelentése az 1957 — 58. évről, 1961, 317 — 343, 4 táblázat, 2 ábra, fr. or. R Erdélyi J. — Koblencz V. — Nemesné Varga S. : Hidroamezit, új ásvány a Haláp-hegy (Veszprém megye) bazaltjának üregeiből — Hydroamesit, ein neues Mineral aus den Hohlráumen des Basaltes von dem Haláp-Berge am Plattensee- gebiet (Komitat Veszprém) — TnApoaMe3HT, hobmh MHHepaji H3 nojiocTeü 6a3ajib- Ta ropbi Xajian b panoHe ÉajiaTOHa (Ko.MHTaT BecnpeM). — A MÁFI Évi Jelen- tése az 1957 — 58. évről, 1961, 345 — 356, 2 ábra, 2 táblázat, fr. or. R Erisztavi, M. Sz. — Halilov, A. G. (Tbiliszi) : A Kaukázus alsó-krétájának rétegtani tagolása. A MÁFI Évkönyve, 49, 1961, 667 — 682 — IloApa3ACJieHHe HH>KHero Mejia KaBKa3a — Subdivision stratigraphique du Crétacé inférieur du Caucase. — Annales Inst. Geol. Publ. Hung., 49, 1961, 825 — 834, 1. táblázat, oroszul, fr. R E r k e 1 A. : A tellurikus mérések kiértékelési módszereinek összehasonlítása — Ver- gleich dér Auswertemethoden tellurischer Messungen — CpaBHemie mctoaob oueHKH TejiJiypHMecKHx H3MepeHHÜ. — Magyar Geofizika, II, 1961, 129— 130, ném. R E s k o 1 a, P. (Helsinki) : Regeneration of rocks in the Archean — PereHepapnH apxeii- ckhx ropHbix nopoA- — Acta Geologica, VII, 1961, 109— 113 E s k o 1 a, P. (Helsinki) : Perioden geochemischer Beschleunigung dér Eebensent- wicklung — nepnoAbi reoxMMHHecKoro ycKOpeHHA pa3Bimifl >kh3hh. — Acta Geologica, VII, 1961, 115 — 121 FábiáncsicsE. : Az északmagyarországi bamakőszénterület geofizikai kutatása— Geophysikahsche Durchforschung des Braimkohlengebiets in Nordungarn — reo(f)H3iiHecKHe HCCJieAOBaHHíi Ha yrjieHCCHoii TeppuTOpHH CeBepHOH BeHrpmi — Magyar Geofizika, II, 1961, 98—105, 6 ábra, ném. R F e h é r J. : Kristallmorphologische Untersuchung des Gipses von Gánt — KpiiCTaji- JiOMop(J)OJiorHHeCKoe H3yneHHe runca c. TaHT. — Annales Hist.-Nat. Mus. Nat. Hung., 53, 1961, 7 — 12, 5 ábra, 1 tábla Fehérvári M., lásd Rónai A. Ferencz K. : Szőny és környékének földtani viszonyai — Conditions géologiques de Szőny et des environs — reojioranecKiie ycjiOBim c. CéHb h erő OKpecTHOCTeii. — A MÁFI Évi Jelentése az 1957 — 58. évről, 1961, 257—278, 5 melléklet, 8 ábra, fr. or. R igói. évi földtani ivodalom 345 Ferencz K. : Magyar vízkutató és kútfúró expedíció a Góbi sivatagban — Expédi- tion hongroise pour la recherche d’eau dans le désert Góbi — BeHrepcKan 3K- cneflHijHfl noHCKOB BOflbi b nycTbme Toöbi. — Hidrológiai Tájékoztató, 1961, 32 Földtani Közlöny regiszter kötet 1900—1960 — Index zűr Zeitschrift dér Ungarischen Geologischen Gesellschaft 1900—1960 — YKa3aTejib BiojuieTeHH BeHrepcKoro reojiorunecKoro OömecTBa 3a 1900—1960 rr. — Budapest, 1961, 1 — 140 Földvári A. : Hozzászólás Pantó G. ,,Az ignimbrit-kérdés” c. előadásához — Remarques á la conférence de G. Pantó «L,e probléme des ignimbrites» — 3aMenaHHH k AOKJia^y í\ n a h t 0 (HpoŐJieMa hfhhmőphtob». — Az MTA Műsz. Tud. Oszt. Közleményei, 29, 1961, 333 — 336 Föl váriné Vogl Mária-Kliburszky B. : Determination of strontium age on biotites írom granites — OnpefleneHHe urrpoHUHeBoro B03pacTa Ha őhoth- Tax, npoH3xoflflmHx H3 rpaHHTOB. — Acta Geologica, VII, 1961, 5 — 12, 2 ábra Földváriné Vogl Mári a — K r e t z o i M. : Kritische Untersuchungen über die Anwendbarkeit des Fluorverfahrens — KpiiTimecKoe ii3yHeHiie bo3mo>khocth npHMeHeHHH MeTO^a (J)Topa. — Acta Geologica, VII, 1961, 13 — 28, 1 ábra Földváriné Vogl Mária: Beszámoló a természetes elemek izotóp- vizsgálatai- nak mai állásáról — Compte rendű de l’état actuel des examens d’isotope des éléments naturels — Othct 0 HacTonmeM nojio>KeHiin uccjieAOBaHHH H30TonoB npn- poAHbix ajieivieHTOB. A MÁFI Évi Jelentése az 1957 — 58. évről, 1961, 303 — 315, 2 ábra, fr. or. R Földvár i-V o g 1 M. lásd^S ztrókay K. I. Fuchs H. (Kolozsvár) : Őséletnyomok az erdélyi középsőmiocén tenger partszegélyi övezetéből — Fossile Lebensspuren aus dér Litoralzone des transsylvanischen Mittelmiozánmeeres — HcKorraeMbie cjieflbi >kii3hh H3 npH6pe>KH0H 30Hbi TpaHC- CHjibBaHCKoro MopH cpeflHero MiioueHa. — Földtani Közlöny, 91, 1961, 73 — 77, 6 ábra, néni. R Fuchs H. (Kolozsvár) : Adatok a kóródi rétegek ősállatvilágának pontosabb ismere- téhez — Beitráge zűr genaueren Kenntnis dér Tierwelt dér Schichten von Kóród — BaHHbie k TOHHOMy 3H3HHI0 >KHBOTHoro Miipa KopoACKHx cjioeB. — Földtani Köz- löny, 91, 1961, 448 — 449, ném. R Fusán, O. (Bratislava) : A Nyugati-Kárpátok újpaleozoikumának fejlődéstörténete. A MÁFI Évkönyve, 49, 1961, 313 — 318. — Über die Entwicklung des Jung- paláozoikums in den Westkarpaten — HcTopun pa3BHTHH K>Horo najieo30H b 3ana/i,Hbix KapnaTax. — Annales Inst. Geol. Publ. Hung., 49, 1961, németül, or. R. F ü 1 ö p J. : A Magyar Állatni Földtani Intézet kilenc évtizede — 90 années de l’Institut Géologique de Hongrie — KpaTKHH oÖ30p 90-JieTHero pa3BiiTHH BéHrepcKoro Teo- JiornnecKoro HHCTHTyTa. — Á MÁFI Évkönyve, 49, 1961, 11 — 23, 9 ábra F ü 1 ö p J. : Magyarország kréta időszaki képződményei. A MAFI Évkönyve, 49, Í9ŐI, 577 — 5 87. — Formations crétacées de la Hongrie — MejiOBbie oöpa30Ba- hhh BeHrpHH. — Annales Inst. Geol. Publ. Hung., 49, 1961, 721 — 738, 5 ábra franciául, or. R F ü 1 ö p J. : Igazgatói jelentés az 1957 — 58. évről — Compte rendű du directeur sur les années 1957 — 58 — OineT /mpeKTopa 33 1957—58 rr. — A MÁFI Évi Jelen- tése az 1957 — 58. évről, 1961, 3 — 6 'Gálfi J.-Stegena L. : Ón the development of the seismic wave — Pa3BHTHe ceücMiiHecKHX bojih. — Annales Univ. Sci. Budapestinensis, Sectio Geol., IV, 1960, 1961, 59 — 64, 3 ábra Gálfi J.-Stegena L. : Geotermikus időbeli változások — Geothermic varia- tions in time — TeoTepMHHecKHe BapHapHH bo BpeMeHH. — Magyar Geofizika, II, 1961, 70 — 79, 10 ábra, or. ang. R 'Géczy B. : Problémes biostratigraphiques du Bakony septentrional — npoőjieivibi 6nocTpaTHrpa(j)HH rop BaKOHbH b BeHrpHH. — Mémoires du Bureau de Recherches Géologiques et Miniéres, 4, 1961, 257 — 263, 4 ábra Géczy B. : Cenoceras truncatus vadászi nov. ssp. (Ceph.) a Bakony-hegység középső- liász rétegösszletéből — Cenoceras truncatus vadászi nov. ssp. (Ceph.) írom the Middle Tiassic of the Bakony Mountains, Transdanubia, Hungary — Ceno- ceras truncatus vadászi nov. ssp. — H3 cpeflHejienacoBOH cBHTbi rop EaKOHb. — Földtani Közlöny, 91, 1961, 325 — 327, 1 ábra, ang. R •Géczy B. : A bakonycsernyei Tűzkő vesár ok júra rétegsora. A MÁFI Évkönyve 49, 1961, 393 — 443. — Die jurassische Schichtreihe des Tűzkő vesgrabens von Bakonycsernye — fOpcKan mama ymenbfl Tio3KéBemapoK b OKpecTHOCTH cejia Ba- 346 Földtani Közlöny, XC1I. kötet, 3. füzet KOHmepHbe (ropbi BaKOHb, 3aAyHaHCKan oŐJiacTb). — Annales Inst. Geol. PubI Hung., 49, 1961, 507 — 567, 7 ábra, 7 tábla, németül, or, R Gerber P. : A tatabányai barnakőszénmedence karsztvíztérképe — Carte des eaux karstiques du bassin houiller de Tatabánya — KapTa KapcTOBbix boa 6ac- ceÜHa TaTaöaHbH. — Hidrológiai Tájékoztató, 1961, 20 — 22, 1 térkép, 1 táblázat Gerber P. : Vízbetörés a tatabányai XV/b. aknában — Irruption d’eau dans le puits No XV/b á Tatabánya — 3aTonjieHne rnaxTbi N° XV/6 b TaTaöaHbH. — Hidroló- giai Tájékoztató, 1961, 30 — 32, 1 térkép Gheorghi.u, C. (Bucuresti) : Kréta időszaki képződmények rétegtani helyzete a Maros-szorosban (Dál-Apu$eni hegység). A MÁFI Évkönyve, 49, 1961, 693 — 699. — Sur les conditions de sédimentation des dépőts crétacés et éocénes du défilé du Mure§ (Monts Apuseni du Sud) — CTpararpa^nn niejiOBbix oőpa30BaHHH b ymejibe peKH Mypem ’(IO>KH0-aiiyiiieHbCKHe ropbi). — Annales Inst. Geol. Publ. Hung., 49, 1961, 859 — 867, 1 ábra, franciául, or. R G i u s c a, D. (Bucuresti) : Die Adularisierung dér Vulkanite in dér Gegend von Baia Maré — AAyJiflpH3auHH ByjiKaHHTOB b oKpecTHOCTH r. Dana Mape. — Acta Geo- logica, VII, 1961, 173 — 186, 16 ábra Góczán F. : A dunántúli és az alpi triász csigafaunák rétegtani értékelése. A MÁFI Évkönyve, 49, 1961, 303 — 312. — Stratigraphische Auswertung dér Gastropoden- fauna dér transdanubischen und alpinen Trias — Orpararpa^HHecKafl oijemca racTponoAOBbix (})ayH Tpnaca 3aAyHaHCK0H h Ajiühhckoh oojiacTeií. — Annales Inst. Geol. Publ. Hung., 49, 1961, 397 — 408, 1 melléklet, németül, or. R Góczán F. : A Déli-Bakony szenon képződményeinek palynológiája. A MÁFI Év- könyve, 49, 1961, 635 — 643. — Die Palynologie dér Senon-Bildungen des Siid- Bakony — CnopOBO-nbuibijeBbiH aHajiH3 ceHOHCKHx oőpa30BaHHH CeBepHOH Ea- kohh. — Annales Inst. Geol. Publ. Hung., 49, 1961, 789—799, németül, or. R Gondozó Gy. : Fekükarsztvízadatok a Pusztavám környéki barnakőszénmeden- cében — Données á l’eau karstique du mur dans le bassin houiller de Puszta vám — EaHHbie k KapcTOBoft BOAe noAOuiBbi b yrjieHOCHOM öacceÜHe nycTaBaM. — Hidrológiai Tájékoztató, 1961, 27 — 28, 2 ábra, 1 táblázat Gondozó Gy. : Ás vány ki válás a Puszta vám környéki eocén barnakőszénben — Eine mineralogische Ausscheidung in dér Eozán-Braunkohle von Pusztavám — MuHepajibHoe BbmejieHHe b őypoBOM yme aoijeHa b c. nycTaBaM. — Földtani Köz- löny, 91, 1961, 228—229, ném. R Grasselly Gy. — Cseh Németh J. : Data on the geology and mineralogy of the manganese őre deposit of Úrkút I. — E^HHbie k reojioniH h MHHepanorHH MapraHueBbix oTJio>KeHHH b YpKyTe. — Acta Min.-Petr., Acta Univ. Szegedien- sis, XlV, 1961, 3 — 25, 30 ábra Greguss P. : Die Entdeckung von Urkormophyten aus dem Ordovizium (2) — Ha- xoakh opaobhkckhx Kop.MO(})HT. — Acta Biologica, Acta Univ. Szegediensis, VII, 1961, 3 — 30, 7 tábla Greguss P. — R. Vanhoorne (Bruxelles) : Étude paléobotanique des argiles de la Campine á Saint-Eéonard (Belgique) — najieoőoTaHHHecKoe H3yMeHne KaM- nHHCKHX rjiHH b c. CeHJieoHapA- — Bulletin de l’Inst. roy. d.Sci. nat. de Belgique, 37, 1961, 1 — 33, 3 ábra, 13 tábla Greguss P. : Permiseire fossile Hölzer aus Ungarn — HcKonaeMbie AepeBbA nep.na b BeHrpHH. — Palaeontographica, Abt. B. 109, 1961, 131 — 146, 1 ábra, n tábla Greguss P. : A palm trunk from the Eower Miocéné coal basin of Salgótarján — Ctboji najiMbi H3 HH>KHero MiroueHa yrjieHOCHoro oacceHHa r. UlajiroTapAH. — The Palaeobotanist, 8, 1959, 19 — 21 Greguss P. : Ramification of Sigillaria and Lepidodendron and the telome theoty — Pa3BeTBJieHHe CHrajmapHH h JlenHAeHApOHa 11 Teoprm tcjiojMOb. — Phytomorpho- logy, 11, 1961, 243 — 248, 11 ábra Greguss P. — Kedves M. : Adatok a hazai mezozóos fatörzsek ismeretéhez — Contributions á la connaissance des troncs d’arbre mésozoiques de la Hongrie — CBeAeHHH k .\1e3030HCKHM CTBOJia.M BeHrpHH. — A MÁFI Évi Jelentése az 1957 — 58. évről, 1961, 435 — 444, 3 tábla, fr. or. R Gyarmati P. : Vulkáni kőzetminősítés problematikája Tokaji-hegvségi példákon — Problems of the classification of volcanic rocks, as revealed by examples from the Tokaj Mountains, NE Hungary — Bonpocbi onpeAejieHim BVJiKaHimecKHx ropHbix nopOA. — Földtani Közlöny, 91, 1961, 374 — 381, 2 ábra, 1 táblázat, ang. or. R Gzovszkij, M. V. (Moszkva): TeKT0H0(|)H3HKa n nporH03 3e.\meTpflceHHH. — ig6i. évi földtani irodalom 347 T ec t onophysique et prognostique des tremblements de térré — Acta Technica,„ 37, Series geodaetica et geophysica, 3, 1961, 435 — 456, 8 ábra, 3 táblázat, oroszul, ném. fr. ang. R Hajós M. — Pálfalvy I. : Növénymaradványok a gyöngyöspatai medence kova- földüledékeiből — Plantes fossiles des diatomites du bassin de Gyöngyöspata — PacTHTejibHbie ocTaTKH H3 AHaTOMHTa TíséHAbéumaTaHCKoro öacceÜHa. — A MÁFI Évi Jelentése az 1957 — 58. évről, 1961, 385 — 399, 1 mellékletéi ábra, 4 tábla, fr. or. R Hédervári P.: A Föld éghajlattörténetének vázlata — The oütline of the history of the Earth’s climate — Cxejvia hctophh KJiHMaTOB 3eMJin. — Földrajzi Közle- mények, 9, (85), 1961, 125— 139, 3 ábra, ang. R Heide, F. (Jena) : Über den Urangehalt dér Tektite — O C0Aep>KaHHH ypaHa b TeKTHTax. — Acta Geologica, VII, 1961, 105— 107, 1 táblázat Hoppé, W. (Weimar) : A németországi alsó és középső tarka homokkő ciklusos tagolódása. A MÁFI Évkönyve, 49, 1961, 361 — 367. — Zyklische Gliederung des unteren und mittleren Buntsandsteins in Deutschland — IjHKJiHHHoe pa3HJieHeHne HH>KHero h cpeAHero necTporo necnaHHKa b TepMaHUH. — Annales Inst. Geol. Publ Hxmg., 49, 1961, 465 — 472, 2 táblázat, németül, or. R Horusitzky F. : Magyarország triász képződményei a nagyszerkezet tükrében. A MÁFI Évkönyve, 49, 1961, 267 — 278, 1 melléklet. — Die triassischen Bildungen Ungarns im Spiegel dér Grosstektonik — TpnacoBbie oőpa30BaHHH BeHrpHH c tohkh 3peHHH KpyriHOH tcktohukh. — Annales Inst. Geol. Publ. Hung., 49, 1961, 345 — 363, 1 melléklet, németül, or. R. H ő n i g G y. : Trachidolerittelérek a komlói mélyfúrások középsőtriász dolomitössz- letében— Trachydolerite dikesinthe middle Triassic dolomité tra versed by deep borings in the environment of Komló (Mecsek Mountains) — TpaxHAOJiepmroBbie >KHJIbI B A0J10MHT0B0H CBHTe CpeAHeTpIiaCOBOrO B03paCTa B ŐypOBblX CKBa>KHHax MecTHOCTH Komjio. — Földtani Közlöny, 91, 1961, 223 — 225, 1 ábra, ang. R Hutter Erika, lásd Krivánné Ilié, D. Jón (Ja§i) : A nehézásvánvvizsgálatok (,,slih-módszer”) alkalmazása az alluviális üledékek kutatásában — Emploi de la méthode des minéraux lourds au cours de l’étude des dépőts alluviaux — IlpHMeHeHHe uuiHxoBoro MeTOAa b H3yneHHH ajunoBHajibHbix OTJio>KeHHH. — Földrajzi Értesítő, X, 1961, 265 — 274, 1 1 ábra Ilié, M. (Bucure§tij : Kréta időszaki képződmények az Erdélyi-Érchegységben . A MÁFI Évkönyve, 49, 1961, 685 — 691. — Subdivision du Crétacé dans les Monts Métalliféres (Roumanie) — MejioBbie oöpa30BaHiifl TpaHCiiJibBaHCKHx pyAHbix rop (MyHLíH MeTajiH(J)epb). — Annales Inst. Geol. Publ. Hung., 49, 1961, 849—857, franciául, or. R 1 1 i e, M. (Bucuresti) : Tektonikai jelenségek az Apuseni-hegységben. A MÁFI Évkönyve,. 49, 1961, 775 — 784 — Phénoménes tectoniques dans les monts Apuseni — TeKTOHH^ecKHe ABJieHHH b ropax AnyineHb. — Annales Inst. Geol. Publ. Hung., 49, 1961, 967 — 978, franciául, or. R Jahrbuch dér Ungarischen Geologischen Anstalt, vol. XEIX. Fasc. 1. den Verhand- lungen dér Mesozoischen Konferenz gewidmet, Budapest, 1960, Verhandlungen dér Geologischen Bundesanstalt, 1961, Wien, 103 — 105 JámborÁ. : A Szilvásváradtól DK-re levő terület felépítése — Géologie du territoire situé au SE de Szilvásvárad — reoJiorunecKoe CTpoemie oÖJiacTií, pacnojio>KeH- hoh k loroBOCTOKy ot c. CHJibBauiBapaA (ropbi Eiokk, CeBepHaA BeHrpHA). . — A MÁFI Évi Jelentése az 1957 — 58. évről. 1961, 89—102, 1 melléklet, 6 ábra, fr. or. R Jámbor Á.: A Szendrői- és az Upponyi-hegység összehasonlító földtani vizsgálata — Comparaison géologique entre les montagnes de Szendrő et d’Uppony — CpaBHii- TejibHoe reojiornnecKoe HCCJieAOBaHue rop CeHAPé h YnnoHb. — A MÁFI Évi Jelen- tése az 1957 — 58. évről, 1961, 103 — 119, 9 ábra, fr. or. R Jámbor Á.— Szabó J. : Mecsek-hegységi miocén kavics vizsgálatok földtani ered- ményei — Geologische Ergebnisse dér Schotteranalysen an Miozánschottern des Mecsek- Gebirges (Südungarn) — reojionmecKne pe3yjibTaTbi aHajiH30B rpaBHH MHOueHCKoro B03pacTa rop Menex. — Földtani Közlöny, 91, 1961, 316—324, 9 ábra, ném. R Jánossy D. : Die Entwicklung dér Kleinsáugerfauna Europas im Pleistozán (Insectivora, Rodentia, Eagomorpha) — Pa3BHTHe Majibix AmeKonbiTaiomHx EBponbi b njieHCTOueHe. — Zeitschrift f. Sáugetierkunde, 1961, 26, 1 — 11, 2 ábra WWW 348 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 3. füzet J ánossyD. — Darna y-D ornyayB. : A Sikaliktya barlang (Keszthelyi hegység) szubfosszilis faunája — Die subfossile Fauna dér Sikaliktya-Höhle (Keszthely- Gebirge) — ayHa nemepbi HJ HKa jiHKTba b ropax KecTxejib. — Vertebrata Hun- garica Mus. Hist.-Nat. Hung. III, 1961, 119— 122, ném. R. J a s k ó S. : A balatonfelvidéki és északbakonyi patakok vízhozamának kapcsolata a földtani felépítéssel — Beziehung dér Abflussmengen dér Báche im Oberland des Balaton und im nördlichen Teil des Bakony-Gebirges zum geologischen Aufbau — Relation of the yield in the brooks on the Balaton Plateau and the North- Bakony Rangé to the geological structure — CBH3b Me>KAy pacxoflOM pyMben h reojiormieCKHM CTpoemieM BajiaTOHCKOH B03BbimeHH0CTH h ceBepHoro EaKOHbfl. Hidrológiai Közlöny, 41, 1961, 75 — 84, 3 ábra, 5 táblázat, ném. ang. R Jen-HuH. (Yen - Hu H.) : A szeizmikus hullám frekvencia-spektrumáról — On the frequency spectrum of seismic waves — O nacTOTHOM cneKTpe cencMHHecKHX bojih. — Geofizikai Közlemények, IX, 1961, 113— 133, 14 ábra, or. ang. R Juhász A. : A borsodi szénmedence keleti részének földtani ismertetése — Descrip- tion géologique du terrain d’est du bassin charbonnier de Borsod — H3jio>KeHHe reojiornn boctohhoh naera BopmoACKoro őacceÜHa. — Bányászati Lapok, 94, 1961, 619 — 634, 8 ábra Juhász Á. lásd Borbély S. K a c s a r a v a, I. (Tbiliszi) : A Kaukázus, a Balkánhegység és a Kárpátok dániai emelete és paleocénje. A MÁFI Évkönyve, 49, 1961, 675 — 682. — JfaTCKHH h pyc h najieoneH KaBKa3a, BajiKaH u KapnaT. — Le Danién et le Paléocéne du Caucase, des monts Balkan et des Carpates. Annales Inst. Geol. Publ. Plung., 49, 1961, 835 — 843, oroszul, fr. R K á d á r J. : Fáziskorrelációs refrakciós mérések eredményei DK-Magyarország nagy- szerkezetének kutatásánál — Anwendung von Refraktionsmessungen mit Phasen- korrelation bei dér Untersuchung dér Gross-Struktur von Südostungam — FlpuMeHeHiie peKeHHH KoneT— JJara. — Die stratigraphische Einteilung dér Oberkreide-Ablagerungen des Kopet-Dag. — Annales Inst. Geol. Publ. Hung., 49, 1961, 845 — 848, oroszul, ném. R Kaptarenko-Csernouszova, O. K. (Kiev) : A mezozoikum rétegtana Ukrajna táblás területein. — Stratigraphy of the Mesozoic in the platform- type areas of the Ukrainian Soviet Socialist Republic — CTpararpa^MH .we3030fl YCCP. — A MÁFI Évkönyve, 49, 1961, 61 — 73, 5 táblázat K aszanitzkyF. : Origin and horizontal zonation of the őre minerals at Gyöngyös- oroszi — npoHCxo>K£eHHe w 30HajibH0CTb pyflHoro MecTopo>KAeHHH c. JJtéHAbémopocH. — Acta Geologica, VII, 1961, 197 — 205 Kaszanitzky F. : Pirrhotin Gyöngyösorosziból — Pyrrhotite from Gyöngyös- oroszi őre occurrence, Mátra Mountains — MecTopowAemie nnppoTHHa H3 c. EbeHAbémopocH. Földtani Közlöny, 91, 1961, 452 — 453, 1 ábra, ang. R K a s z a p A. : Bath-kallóvi rétegek a Vülányi-hegységben. A MAFI Évkönyve, 49, 1961, 523 — 527. — Die Bath-Kallov-Schichten in dem Vülányer Gebirge — EaTCKO-KejiJiOBencKHe cjioh b BmuiaHbCKHX ropax. — Annales Inst. Geol. Publ. Hung., 49, 1961, 659 — 664, 1 táblázat, németül, or. R ecskeméti T. lásd B á 1 d i T. ecskeméti T. lásd Kopek G. e d v e s M. : Beobachtungen an den Pollen des rezenten Ginkgo biloba L. mit beson- derer Hinsicht auf die Fragen dér Determination dér fossilen Pollen dér Gink- goinae — HaöjuoAeHHH HaA nmibuaMH coBpeMeHHoro BHAa Ginkgo biloba L-, BBHAy onpeAejiemiH HCKonaeMbix nbuibu Ginkgoinae. — Acta Biologica, Acta Univ. Szegediensis, Vll, 1961, 31 — 37, 1 ábra 2 tábla Kedves M. : Études palvnoíogiques dans le bassin de Dorog, II. — najiHHOJiorHHecKHe HCCJieAOBaHHH b őaccaiHe JJopor. — Pollen et Spores, III, 1961, 101 — 153, iotábla igói. évi földtani irodalom 349 Kedves M. : Zűr palynologischen Kenntnis des unteren Eozáns von Halimba — FlajiHHOJiorHMecKHe CBeflCHHH k HH>KHeMy aoiteiiy c. XajiHMÖa. — Acta Biologica, Acta Univ. Szegediensis, VII, 1961, 23 — 41, 1 ábra, 8 tábla Kedves M. lásd Greguss P. Kedves M. lásd Simoncsics P. Kertai Gy. : Hozzászólás Pantó G. ,,Az ignimbrit-kérdés” c. előadásához — Remarques á la conférence de G. P a n t ó «Ee probléme des ignimbrites» — 3aMtMaHHH k flOKJiaAy T. n a h t 0 TIpoojieMbi HrHHMÖpHTOB». — Az MTA Műsz. Tud. Oszt. Közleményei, 29, 1961, 338 — 340, 1 ábra Kertai Gy. : KpaTKHH 0Ö30p ocaflOHHbix őacceÜHOB BHFI c tohkh 3peHHH hc(})thhoh reoJiorHH — A Magyar Népköztársaság üledékes medencéinek rövid áttekintése kőolaj földtani szempontból. — reojiorun Heijmi h Tasa, MocKBa, 1961, 52 — 55, 2 ábra Kertai Gy. : A mezozoikum kőolaj földtani jelentősége. A MÁFI Évkönyve, 49, 1961, 847 — 854. — 3HaneHne mc303oh c tohkh 3peHHn reojiornn He^ra. — Oií geological significance of the Mesozoic. — Annales Inst. Geol. Publ. Hung., 49, 1961, 1053—1064, 1 ábra 2 melléklet, oroszul, ang. R Kertai Gy. : Typen von Erdői- und Erdgaslagerstátten in den Ablagerungen des Mesozoikums in Ungarn — Tnribi MecTopo>KfleHHH He(J)Tbi h ra3a b Me3030HCKHx OTJio>KeHHHX BeHrpHH. — Erdöl-Zeitschrift, 1961, 3 — 11, 8 ábra, fr. ang. R Sz. Kilén yi Éva: Felszínközeli szeizmikus sebességek vizsgálata — Éxamen des vélocités séismiques á proximité de la surface — H3yHCHHe cencMHHecKHx CKOpocTen b6jih3 noBepxHOCTH. Magyar Geofizika, I, 1960, 28 — 37, 6 ábra K i s 1 o w, A. E. (Varsó) : Az átlagsebességek tanulmányozása a Kárpátokban végzett szeizmikus mérések kiértékelési nehézségeinek kiküszöbölésére — Duchschnitts- geschwindigkeitstudien im Interessé dér Eliminierung von Auswertungs- schwierigkeiten dér in den Kárpátén ausgeführten seismischen Messungen. — Magyar Geofizika, II, 1961, 127— 129, ném. R Kiss J. : Franciaországi tanulmányutam és a nyugati világ urántermelése — Mon voyage d’étude en Francé et la production d’uranium du monde occidentale — Moh HayqHan KOMaH/mpoBKa b OpaHpino h npoH3BOACTBO ypaHa 3ana,nHbix CTpaH. — Földtani Közlöny, 91, 1961, 230 — 232 Kiss Z. lásd Bisztricsány E. Kliburszky B. lásd FöldvárinéVogl Mária KlivényiE. : The occurrence of striped calcites containing manganese in Gyöngyös- oroszi — MecTopo>KfleHHe nojiocnaTbix KajibpHTOB, coAep>KamHX MapraHeu b c. ^béHflbémopocH. — Acta Min.-Petr., Acta Univ. Szegediensis, XIV, 1961, 59—66, 9 ábra, 1 táblázat Koblencz V.— T o 1 n a y V. : Az ankeritek termikus bomlásának tanulmányozása — Examen de la dissocaition thermique des ankérites — M3yMeHHe TepMHHecKoro pa3jio>KeHHH aHKepHTOB. — A MÁFI Évi Jelentése az 1957 — 58. évről, 1961, 369—375, 4 ábra, fr. or. R Koblencz V. lásd Erdélyi J. K o c h S. : The tertiary volcanic mineralization in Hungary — TpeTHMHan ByjiKami- MecKan MHHepajM3amiH b BeHrpHH. — Acta Geologica, VII, 1961, 187 — 195, 1 ábra K ó k a y J. : Távlati mélykutatás Várpalotán — Prospections á V árpalqta — riep- cntKTHBHan rjiyücKan pa3BeAKa b paüoHe BapnajioTa. — A MÁFI Évi Jelentése az 19*57 — 58. évről, 1961, 231 — 241, 1 ábra, fr. or. R Kolosváry G. : Néhány érdekes és új magyarországi fosszilis Madreporaria — Quelques Madréporaires fossiles intéressants, nouveaux en Hongrie — HecKOJibKO HHTepecHbix h HOBbix HckonaeMbix Ma^penopapHH BeHrpnH. — A MÁFI Évi Jelentése az 1957 — 58. évről, 1961, 497 — 501, 1 táblázat, 1 ábra, 1 tábla, fr. or. R Kolosváry G. : Einige interessante Balanus-Funde aus dér Burdigahenstufe von Turkmenistan — HexoTopbie HHTepecHbie HaxoAKH pofla BajiaHyc H3 6ypa.Hrajib- CKoro Hpyca TypKMeHHCTaHa. — Acta Biologica, Acta Univ. Szegediensis, VII, 1961, 99—102, 7 ábra K o p e k G. : A Bakony-hegység felsőkréta kőszéntelepes összletének ősföldrajzi és hegységszerkezeti vázlata — A paleogeographical and tectonical study of the upper Cretaceous coal-bearing series of the Bakony Mountains, Central Trans- danubia, Hungary — najitoreorpa^HHecKan h ti KTOHiuie cicán cxeMa yrjieHOCHOH TOJimH BepxHeMejiOBoro B03pacTa rop BaKOHb, TpaHCAaHy6nn, BeHrpun. — Földtani Közlöny, 91, 1961, 413 — 420, 3 ábra, ang. R Kopek G.-K ecskemétiT. : Ea classification des assises éocénes de la montagne de Bakony (Transdanubia) d’aprés les grands Foraminiféres — KJiaccn(J)HKau,HH: 7 Földtani Közlöny 350 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 3. füzet tojilu aoueHa rop EaKOHb b CBeTe H3yqeHHH KameH OKaMeHejiocra b oKpecraocTH cejia JlaőaTJiaH. — A MÁFI Évi Jelentése az 1957 — 58. évről, 1961, 445 — 472, 5 tábla, fr. or. R Krivánné Hutter Erika: A dorogi Borókási-medencerész középsőeocén barnakőszénösszletének palynológiai rétegtana — Palynologische Stratigraphie des mitteleozánen Kohlenkomplexes im Beckenteil „Borókás” des Doroger Braunkohlenreviers — IlajiHHOJiorHHecKaH CTpararpa^HH yrjieHOCHOH cbutu cpeAHero soueHa b yrjieHOCHOM öacceHHe mccthocth Hopor. — Földtani Közlöny 91, 1961, 32 — 43, 3 ábra, 5 tábla, ném. R Krivánné Hutter Erika: Zátonyépítő vörösalgák (Corallinaceák) az Eger környéki oligocénből — Reef building red algae (Corallinaceae) from the Oli- gocene of the region of Eger — Corallinaceae — H3 OJwroijeHa OKpecTHOCTH r.j 3rep. — Földtani Közlöny, 91, 1961, 432 — 441, 1 ábra, 6 tábla, ang. R Krolopp E. : A tihanyi felső-pleisztocén mollusca-fauna — La fauné de mollusques du Pléistocéne supérieur de Tihany — O $ayHe BepxHe-njieHCTOijeHOBbix mojijhockob Ha TnxaHbCKOM nonyocTpoBe. — A MÁ.FI Évi Jelentése az 1957—58, évről, 1961, 505 — 5 11, 1 táblázat, 1 tábla, fr. or. R Krutzsch, W. (Berlin) : A németországi mezozoikum spórarétegtanának helyzete — Present state of spore stratigraphy of the Germán Mesozoic — nono>KeHHe cnopoBoií CTpaTHrpa(j)HH Me3030H b TepMaHHH. — A MÁFI Évkönyve, 49, 1961, 25I_ 253 K ü p p e r, H. (Wien) : Magyarország, Szlovákia és Ausztria mezozoikumának néhány problémájáról — Neuere Probleme im Mesozoikum des ungarischen, slowakischen und österreichischen Raumes — O HeKOTOpbix npoŐJieMax Me3030H Berpnii, CüOBaKHH h Abctphh. — A MÁFI Évkönyve, 49, 1961, 223 — 227 Láda Á. : A mecsekhegysági Hász kőszén komplex vizsgálata és telepazonosítása,' A MÁFI Évkönyve, 49, 1961, 855 — 860. — Examen complexe et identification igói. évi földtani irodalom 351 des laies de houilléres liasiqaes de la montagne Mecsek — KoMiuieKCHoe H3yqeHne h H^eHTH^HKauHH njiacTOB jienacoBoro KaMeHHoro yrjin rop MeneK. — Annales Inst. Geol. Publ. Húrig., 49, 1961, 1065 — 1072, 5 melléklet, 1 ábra, franciául, or. R Láda Á.— Nagy Elemér: Rétegazonosítás a Pécs-vasasi kőszén vonulat bán Phyllopoda fajok alapján. A MÁFI Évkönyve, 49, 1961, 861 — 869. — Corrélation de couches dans la chaine houillére de Pécs-Vasas (Montagne Mecsek) pár lé moyen des espéces de Phyllopoda — IÍAeHTH(})HKauHH njiacTOB b yrneHOCHOH rpaAe Me>KAy r. ílen h c. Bamarn Ha ocHOBaHHH bhaob Ohjijioiioa. — Annales Inst. Geol. Publ. Hung., 49, 1961, 1073 — 1082, 1 tábla, 3 melléklet, 1 táblázat, franciául, or. R Lakatos S. : A PS szelvényezés és az ezzel kapcsolatos problémák a hazai vízkutató fúrások homokos összleteiben — Die PS-Profilierung und die damit zusammen- hángenden Probleme in den sandigen Schichtenfolgen dér einheimischen wasser- schhessenden Bohrungen. — Magyar Geofizika, ll, 1961, 90 — 97, 5 ábra, ném. R Láng G. : Új melegvízű fúrt kút Csepelen — Nouveau puits fóré d’eau thermale á Csepel — HoBbiii npoöypeHHbin KOJiOAeij TemiOH boám b r. Meneji. Hidrológiai Tájékoztató, 1961, 27 L a s a r e n k o, E. L. (Lwów) : Über Probleme dér Vererzung in den Sowjet-Ostkar- paten — O npoÖJieAiax MHHepajiH3auHH b Cobctckhx BocTOMHbix KapnaTax. — Acta Geologica, VII, 1961, 207 — 209 Dr. László Gábor élete és munkássága (Papp Károly) — Vie et oeuvre de G. László — >KH3Hb h cohhhchhh TaSopa JI a c ji 0. — Irodalmi munkái- nak jegyzéke. Földtani Közlöny, 91, 1961, 78 — 80 Lebedew, V. I. (Leningrád) : On the laws of isomorphism of magmatic crystalliza- tion — O 33K0H0MCPH0CTHX H30M0p(J>H3Ma npH MarMaTIIHeCKOH KpHCTajIJIH3aAHH. — Acta Geologica, Vll, 1961, 47 — 52 Lengyel E.: A Ti-V-Fe őre enrichment in the gabbro-peridotite rangé of the Bükk Mountains, Hungary — PyAHoe oőorameHiie Ti-V-Fe b raőőpo-nepHAOTHTOBOM xpeŐTe rop Eiokk, BeHrpun. — Acta Geologica, Vll, 1961, 169 — 171 Leonardi, P. (Ferrara) : A trentinói Fiemme- völgy egyes werfeni faunáinak statisz- tikai-üledéktani vizsgálata. A MÁFI Évkönyve, 49, 1961, 337 — 345. — Étude statistico-sédimentologique de quelques fairnes werféniennes de la vallée de Fiemme dans la Vénétie tridentine (Italie) — CTpaTHrpatjMHecKO-JiHTOjioniqecKóe H3yqeHiie HeKOTOpbix BeptJieHCKHx (JiayH TpeHTHHO b aoahhc ObeMMe (Ht3jihh). — Annales Inst. Geol. Publ. Hung., 49, 1961, 439 — 450, 1 tábla, franciául, or. R Liszkowa, J. (Kraków) : A Lengyel-Kárpátok szubsziléziai^ sorozatába tartozó kréta rétegek beosztása mikrofauna alapján. A MÁFI Évkönyve, 49, 1961 715 — 724 — Classification du Crétacé de la série subsilésienne des Carpates polonaises, basée sur la présence de microfaune — PacHJieHeHHe íviejioBbix cjioeB cy6cHAe3CKOÍí cepHH nojibCKHX KapnaT. — Annales Inst. Geol. Publ. Hung., 49, 1961, 889 — 902, 2 ábra, franciául, or. R Mahel’, M. (Bratislava) : A Központi-Kárpátok mezozoikumának új felosztása és földtörténeti fejlődése — Neue Gliederung und erdgeschichtliche Entwicklung des zentralkarpatischen Mesozoikums — HoBoe pacqjieHeHue Me3030H h hctoph- qecKoe 0Ö03peHHe erő P33bhthh b IfeHTpajibHbix KapnaTax. — A MÁFI Évkönyve, 49, 1961, 33 — 53, 1 ábra, 1 táblázat Ma j z o n L. : Az észak-magyarországi oligocén rétegtani tagolódása foraminifera- tanulmányok alapján — Stratigraphical subdi vision of the Oligocene of North Hímgary by the results of studies on Foraminifera — CTpararpa^HnecKoe pacqjieHeHHe ojinroueHa ceBepHOH BeHrpHH no pe3yjibTaTaM H3yqeHnn(J)opaMHHH(j)ep. — Földtani Közlöny, 91, 1961, 121 — 125, ang. R MajzonL. : A magyarországi Globotruncanás üledékek. A MAFI Évkönyve, 49, 1961, 593 — 633. — rjioöoTpyHKaHOBbie OTJio>KeHnn b BeHrpnn. — Globotruncana- bearing sediments in Hungary. — Annales Inst. Geol. Ppbl. Hung., 49, 1961, 745 — 787, 7 tábla, 2 melléklet, 4 táblázat, oroszul, ang. R M a r k ó L. : Á dunántúli szénhidrogéntárolók szelvényezési és értelmezési módszerei — Méthodes de carottage et intárprétation des réservoirs de hydrocarbures — MeTOAbi KapoTanca n HCTOJibKOBaHHe pe3epByapoB yrjieBOAopoAOB. — Magyar Geofizika, I, 1960, 84 — 96, 8 ábra Markovié, B. lásd P e t k o v i é, K. V. Vargáné Máthé Klára: Rudabányai karbonátos képződmények kőzetszerkezeti vizsgálata — Examen pétrofabrique des roches carbonatées de Rudabánya — 7* 352 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 3. füzet H3yM0HHe TeKCTypbi KapöOHaTHbix nopofl H3 Meeropo>KAeHHfl PyAaöaHbfl. — A MÁFI Évi Jelentése az 1957 — 58. évről, 1961, 357 — 368, 6 ábra, fr. or. R Vargáné Máthé Klára: Kálimetaszomatózis és kálifeldúsulás a Sátoraljaújhely és Vágáshuta közti területen — Métasomatose et enrichissement de potasse sur le territoire situéentre Sátoraljaújhelyét Vágáshuta (Montagnes de Tokaj, Hongrie septentrionale) — MeTacoMaT03 h oöorameHHe b KajiHH b oÖJiacTH, pacnojioraiomeHCji Me>Kfly ropo/jaMH LUaTopajibHyHxejib h BaramxyTa. — Földtani Közlöny, 91, 1961, 391 — 396, 1 ábra, 2 táblázat, 1 tábla, fr. R Maucha k: A Vass Imre barlangkutató állomás — The Vass Imre cave research station — _ OraHUHH ajih HCCJieAOBaHHH nemep hm. Bam Hvipe. — Természet- tudományi Közlöny, 5 (92), 1961, 515 — 516, 4 ábra Méhes K. : Új Nummulites faj a dorogi eocénből — A new Nummulites species írom the Eocéné of Dorog, North Hungary — Hobmh bha HyMMyjiHTec H3 SoueHa MecraocTH Tíopor. — Földtani Közlöny, 91, 1961, 328 — 331, 1 ábra, 1 táblázat, ang. R Mészáros M. : A perkupái gipsz-anhidritelőfordulás földtani viszonyai. A MÁFI Évkönyve, 49, 1961, 939 — 949. — Geologische Verháltnisse des Gips-Anhydrit- Vorkommens von Perkupa — OÖJiacTb pa3BHTHH rnnca h aHrHApHTa b OKpecTHOCTH c. üepKyna. — Annales Inst. Geol. Publ. Hung., 49, 1961, 1157 — 1*69, 4 ábra, németül, or. R Meznerics I. lásd Csepreghyné Mezősi J. : Zeolite occurrence in the Mátra mountain — MeCTopo>K,neHHe 3eojiHTa b ropax MaTpa. — Acta Min.-Petr., Acta Univ. Szegediensis, XIV, 1961, 67—74, 8 ábra M i k e K. : Összefüggés a Nagyegyházi-medence szerkezeti és morfológiai viszonyai között — Dér Zusammenhang zwischen den morphologischen und Strukturver- háltnissen des Beckens von Nagyegyháza — CBH3b CTpyKTypHbix h MoptJjOJiorH- necKHx ycjiOBHH HaAbeAbxa3CK0H kotjiobhhm. — Földrajzi Értesítő, X, 1961, 433 — 454. 5 ábra, ném. or. R Moldvay L. : Az 1956. évi Brdőbénye környéki térképezés — Le lévé dans les environs d’Erdőbénye en 1956 — KaprapOBaHHe OKpecraocTH c. SpaéöeHbe b 1956 r. — A MÁFI Évi Jelentése az 1957 — 58. évről, 1961, 201 — 216, 1 melléklet, fr. or. R Moldvay L. : Jelentés az 1957. évi vilmányi kutatásról — Compte rendű des recherches aux environs de Vilmány, exécutées en 1957 — OmeT 06 HCCJieaoBaHHHX, npoBeAeHHbix b 1957-om roAy b OKpecTHOCTH c. BnjibMaHb. — A MAFI Évi Jelentése az 1957 — 58. évről, 1961, 217 — 230, 2 melléklet, 2 ábra, fr. or. R Moldvay L. : On the laws governing sedimentation from eolian suspensions — 3aK0H0MepH0CTH, rocnoACTByiomHe HaA ocaAKOHaKormeHHeM aojiHMecKHx cycneH3HH. — Acta Min.-Petr., Acta Univ. Szegediensis, XIV, 1961, 75—109, 26 ábra Moldvay L. : A Berettyó- völgy és a déli Nyírség-perem felszíni képződményeinek kifejlődése és kora — Werdegang und Altér dér oberfláchlichen Bildungen im Tale des Berettyó und amSüdrande des Nyírség — Pa3BHTHe h B03pacT noBepx- hocthmx oöpa30BaHHH b AOJiHHe p. BepeTTbO. — Földtani Közlöny, 91, 1961, 292 — 299, 10 ábra, ném. R Molnár B. : A Duna— Tisza-közi eolikus rétegek felszíni és felszín alatti kiterjedése — Die Verbreitung dér aolischen Büdungen an dér 0£>erflache und untertags im Zwischenstromland von Donau und Theiss — PacnpocTpaHeHHe Ha noBepxHOCTH h noA noBepxHOCTbío aojiHHecKHX CJioeB b Me>KAypeHbe ÉyHan h Thcu. — Földtani Közlöny, 91, 1961, 300 — 315, 9 ábra, 1 táblázat, ném. R Molnár J.— Morvái G. : Eger környéki és néhány külföldi oligocén mangánérc- telep összehasonlítása — Vergleich dér Manganerzlagerstátten von Eger mit einigen auslándischen oligozánen Manganerzlagerstátten — CpaBHeHHe MapraH- HeBbix MecTopo>KAeHHH r. 3rep c HeKOTopbiMH 3apyőe>KHbiMH MapraHueBbiMH mccto- po>KAeHHHMH ojiHroueHa. — Földtani Közlöny, 91, 1961, 126—135, 2 ábra, 2 táblázat, ném. R Molnár J. : Tortónai és szarmata képződmények jellege és szerkezeti alakulása a Tokaji-hegység ÉK-i részén — Eigenschaften dér tortonisch-sarmatischen Abla- gerungen und ihre tektonische Entwicklung im nordöstlichen Teil des Tokajer Gebirges — XapaKTep h o^opMjieHHe toptohckhx h capMaTCKHX oöpa30BaHHH b ropax ToxaH. — Földtani Közlöny, 91, 1961, 397 — 404, 3 ábra, ném. R Morvái G. lásd Molnár J. Murgeanu, G. — Patrulius, D. (Bucuresti) : A Román-Kárpátok és előterük ig6i. évi földtani irodalom 353 mezozoós képződményei — kés formations mésozoiques des Carpates roumaines et de leur avant;pays^ — Me3030HCKHe oőpa30Bamifl pyMbiHCKHx KapnaT h hx npe/tfiOJifl. — A MÁFI Évkönyve, 49, 1961, 121 — 128, 1 melléklet Nagy Klemér : A mecseki triász áttekintése. A MÁFI Évkönyve, 49, 1961, 295 — 302, — Überblick dér Trias des Mecsek — O03op Tpnaca rop Menex. — Annales Inst. Geol. Publ. Hung., 49, 1961, 387 — 396, 5 ábra, 1 táblázat, németül, or. R Nagy Elemér: Cardinia hoffmanni Böckh et Vadász. Földtani Közlöny, 91, 1961, 450 — 451, fr. R Nagy Géza: A Bükk-hegység ÉNy-i peremének földtani és szerkezeti vizsgálata — Examen géologique et tectonique du bord du NW de la montagne Bükk — H3yMeHne reojiorun h CTyKTypbi C3-oro őopTa rop Biokk. — A MÁFI Évi Jelentése az 1957 — 58. évről, 1961, 121 — 128, 1 melléklet, 3 ábra, fr. or. R Nagy I. Z. : Mecseki liászkori növénymaradványok. A MÁFI Évkönyve, 49, 1961, 475 — 521. — Eiassic plánt remains of the Mecsek mountains — JleüacoBbie pacTHTejibHbie ocTaTKH b ropax Menex. — Annales Inst. Geol. Publ. Hung., 49, 1961, 609 — 658, 18 tábla, angolul, or. R N agy Eászlóné — Pálfalvyl. : Felső-pannóniai növények Rudabányáról — Plantes du Pannonién supérieur dans les environs de Rudabánya — BepxHenaH- HOHCKHe pacTeHHH H3 PyAaőaHbii. — A MÁFI Évi Jelentése az 1957 — 58. évről, 1961, 417 — 426, 3 tábla, fr. or. R N e d e 1 a-D évidé, D. (Zagreb) : Horvátország krétakori képződményei a legújabb kutatások tükrében. A MÁFI Évkönyve, 49, 1961, 701 — 702. — Die kretazischen Büdungen Kroatiens (Jugoslawien) im Spiegel dér neuesten Forschungen — MejioBbie oőpa30BaHHH XopBaTHH b CBeTe HOBeiíniHX HCCJieAOBaHHÜ. — Annales Inst. Geol. Publ. Hung., 49, 1961, 869 — 871, németül, or. R N e m e c z E. : Investigation intő the interrelation between mineral genesis and lattice defects by a thermodynamic method — H3yneHHe cooTHOinemm Me>KAy MHHe- pajlOrHHeCKHM npOIICXO>KAeHHeM H OIHHŐKaMII peiIieTKH TepM0AHH3MHMeCKHM MeTOAOM. — Acta Geologica, "VII, 1961, 37 — 38 Nemesné Varga Sarolta lásd Erdélyi J. Neubrandt Erzsébet lásd V é g h n é N o s z k y J. : Magyarország jura képződményei. A MLÁFI Évkönyve, 49, 1961, 375 — 392. — Formations jurassiques de la Hongrie — lOpcioie oőpa30BaHHH Berirpun. — Annales Inst. Geol. Publ. Hung., 49, 1961, 481 — 506, 1 ábra, 5 melléklet, iroda- lom, franciául, or. R N y i r ő M. R. : A new Foraminifera species from the Oligocene layers of Törökbálint — Hobmh bha 4)opaMHHH(J)epbi H3 ojmrogeHCKHx cjioeB c. TépéKŐajiHHT. — • Annales Hist.- Nat. Mus. Nat. Hung., 53, 1961, 49 — 50, 2 ábra NyirőM. R. lásd B á 1 d i T. Oravecz J. : A Gerecse- és Buda-pilisi-hegység közötti rögterület triász képződmé- nyei — Die Triasbüdungen des Schollengebietes zwischen den Gerecse- und Buda-Piliser Gebirgen — TpnacoBbie 0Őpa30BaHHHrjibiŐ0B0n oőJiacTH, pacriojiaraiomeü- CHMe>KAy ropaMH Tepene 11 EyAa— nujimu. — Földtani Közlöny, 91, 1961, 173 — 185, 3 ábra, 5 tábla, ném. R Oravecz J.—Véghné Neubrandt E. : A Vértes és Bakony-hegységi triász rétegtani és szerkezeti kapcsolata — Stratigraphische und tektonische Zusammen- hánge zwischen den Triasbüdungen des Vértes- und Bakony-Gebirges — CTpararpa(J)nqecKHe 11 TeKTOHHHecKiie cooTHomemiH Me>KAy TpnacoBbi.MH oőpa30BaHH5LMH rop BepTern h BaxoHb. Földtani Közlöny, 91, 1961, 162 — 172, 4 ábra, 7 tábla, ném. R Oravecz J. lásd V é g h n é O 1 1 1 i k P. : Vasas konkréció a tatabányai fekütelepből — Ferrous concretions in the bottom seam of the coal series of the mining distriöt Tatabánya — >KeJie3Hbie KOHxpenHH H3 noAOuiBbi yrjieHOCHOÜ tojiiah AiecTHOCTii TaTaőaHbH. Földtani Köz- löny, 91, 1961, 445 — 447, 1 ábra, ang. R Ö 1 1 ő s G. : A repedezett kőzetekben fellépő vízmozgás hidraulikai vizsgálata — Hydraulic investigation of water movements occurring in fissured rocks — r HAPHBjiHHecKoe .H3yneHHe ABH>xeHHfl boabi b TpemHHOBaTbix ropHbix nopoAax. — Építés- és Közlekedéstudományi Közlemények, V, 537 — 562, 2 táblázat, 12 ábra, 1 kép ö t v ö s E. : Pumice and perlite in a rhyolite complex in Hungary — IÍeM3a h nepJiHT b phojihtoboh CBHTe b BeHrpini. — Economic Geology, 56, 1961, 1112 — 1122, 5 ábra, 3 táblázat Paál Árpádné (Paál-Solt M.) : Az ajkai kréta kőszéntelepek kőszénkőzet- 354 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 3. füzet tani vizsgálatának eredményei. A MÁFI Évkönyve, 49, 1961, 871—938 — Kohlenpetrographische Untersuchungen an den Kreide-Kohlenflözen von Ajka — Pe3yjibTaTbi yrjieneTporpa(J)HqecKoro H3yneHHH MejioBbix yrojibHbix (JmeuoB b OKpecT- hocth cejia AÜKa. — Annales Inst. Geol. Publ. Hung., 49, 1961, 1083 — 1155, 1 melléklet, 25 tábla, németül, or. R Pálfalvy I. : Új növényfajok a mecseki középső-miocén rétegekből — Neue Pflanzenarten aus den Mecseker mittleren Miozánen Schichten — HoBbie bhah pacTeHHH H3 cpeAHeMHOueHOBbix cjioeB rop Ménén. — A MÁFI Évi Jelentése az 1957 — 58. évről, 1961, 401 — 415, 1 tábla, ném. or.R Pálfalvy I. : Növény maradványok Sajókaza szarmata rétegeiből — Plantes fossiles des couches sarmatiennes de Sajókaza — PacTHTejibHbie ocTaTKii H3 capMaTCKHX CJioeB OKpecTHOCTeü c. lIiaH0Ka3a. — A MÁFI Évi Jelentése az 1957 — 58. évről, 1961, 427 — 434, 2 tábla, 1 táblázat, fr. or. R Pálfalvy I. lásd Hajós M. Pálfalvy I. lásd Nagy László né P a n t ó G. : Mezozóos magmatizmus Magyarországon. A MÁFI Évkönyve, 49, 1961 785 — 799. — Le magmatisme mésozoique en Hongrie — Me3030HCKHH Mama- TH3M b BeHrpHH. — Annales Inst. Geol. Publ. Hung., 49, 1961, 979—997, 2 melléklet, 2 táblázat, franciául, or. R P a n t ó G. : Beszámoló a vulkáni hegységek kutatásának időszerű kérdéseiről tartott vitaülésről — Compte rendű de la séance de discussion sur quelques problémes actuels de la recherche des montagnes volcaniques — OmeT 0 AHCKyccHHx, npoBeAeHHbix no aKTyajibHbiM BonpocaM nccjieAOBaHHH ByjiKaHHnecKoro ropHoro coopy>KeHHH. — A MÁFI Évi Jelentése az 1957 — 58. évről, 1961, 525 — 547, 2 táblázat, fr. or. R P a n t ó G. : Az ignimbrit-kérdés alakulása és magyarországi vetülete — Le dévelop- pement du probléme des ignimbrites et són echo en Hongrie — Pa3BHrae ripoŐAeMbi HrHHMŐpHTOB h ee OTpa>KeHne b BeHrpnn. — Válasz a hozzászólásokra. Az MTA Műsz. Tud. Oszt. Közleményei, 29, 1961, 299 — 332, 10 ábra, 1 táblá- zat és 341 — 343 P a n t ó G. : A Tokaji-hegység földtani újra vizsgálatának célkitűzései — Appreciation of volcanic phenomena and their products in connection with the geological study of Tokaj Mts — 3aAann hoboh reojiornnecnoH ouemcn rop Tonan. — Földtani Közlöny, 91, 1961, 370 — 373, ang. R Papp K. : Dr. László Gábor élete és munkássága. Földtani Közlöny, 91, 1961, 78 — 80, irodalomjegyzék Pasic, M. lásd Petkovic, K. V. Patrulius, D. (Bucuresti) : A Keleti-Kárpátok kristályos alaphegységén települő mezozóos képződmények — La couverture mésozoique des massifs cristallins des Carpates orientales — Me3030HCKne oőpa30BaHHH, 3aneraK)in;He Ha KpHCTajuiH- necKHx MaccHBax Boctohhhx KapnaT. — A MÁFI Évkönyve, 49, 1961, 75—102, 1 melléklet, 7 táblázat Patrulius, D. : A moesiai masszívum mezozoikuma a Román síkság, Közép- és Dél- Dobrudzsa területén — Le Mésozoique du Massif moésien dans le cadre de la plaine roumaine et de la Dobrogea centrale et méridionale — . Me303on Me3HH- CKoro MaccHBa b npeAeJiax PyMbiHCKOH hh3mchhoctii, cpeAHen n k»khoh J5o6pyA>KH. — A MÁFI Évkönyve, 49, 1961, 129— 140, 2 táblázat Patrulius, D. lásd Murgeanu, G. Pécsi M. : A periglaciális talaj fagyjelenségek Magyarországon — Die wichtigeren Typen dér periglazialen Bodenfrosterscheinungen in Ungarn — nepHrjiHnnaabHbíe HBjieHHH Mep3A0H noMBbi b BeHrpHH. — Földrajzi Közlemények, 9, (85), 1961, 1 — 24, 16 kép, 16 ábra, ném. R P e j o v i c, D. lásd Petkovic,_K. V. Perelman, A. I. (Moszkva) : Ősi tájak geokémiája — Geochemistry of ancien t landscape — TeopxHMHH ApeBHHx jiaHAina(})TOB. — Természettudományi Közlöny, 5, (92), 1961, 309 — 312, 8 ábra Ilkeyné Perlaki Elvira : Vulkáni kipo- és meta-elváltozások andezit-riolit- tufa érintkezésen Tokaji- hegységi példákon — Altérations hypo- et métavolcani- ques, selon des exemples du contact d’andésite avec le tuf rhvolitique dans les montagnes de Tokaj — Tuno- h AieTaBVAKaHHHecKHe H3MeHeHiiH Ha npHMepe KOHTaKTa aHAe3HTa c piiojiiiTOBbiM Ty(J)OM b ropax ToxaH. — Földtani Közlöny, 91, 1961, 382 — 390, 7 ábra, 3 tábla, fr. R P e s t h y L. lásd Szádeczkv-Kardoss E. igói. évi földtani irodalom 355 Petkovic, K. V. —Markovié, B.-Veselino vic, D.-Andj elkovi c, M. — Pej ovic, D. — Pasié, M. (Beograd) : Jugoszlávia mezozoikuma — pás Mesozoikum Jugoslawiens — Me3030HCKan CHCTewa KDrocjiaBHH. — A MÁFI Évkönyve, 49, 1961, 141 — 196, 17 ábra, 4 táblázat, irodalom Pintér Anna: A Bouguer-korrekció kiszámítására szolgáló módszerek kritikai vizsgálata — A critical study'of the methods applied in the computation of the Bouguer-correction. — Magyar Geofizika, II, 1961, 147—164, 10 ábra, ang. R Pintér A.— S z a b ó Z. : Gravitációs és maradék anomáliák számításának egyszerű módszere — A simple method fór calculating the gravitational régiónál and residual effect. — Magyar Geofizika, II, 1961, 165—173, 5 ábra, ang. R Pomirleanu, V. lásd S a v u 1, M. ^ Pozaryski, W. (Varsó) : A dán— lengyel geoszinklinális mezozoikuma. A MÁFI Évkönyve, 49, 1961, 703 — 714. — Das Mesozoikum dér dánisch— polnischen Geosynklinale — Mt3030H AaTCKO-nojibCKon reccHHKJiHHajiH. — Annales Inst. Geol. Publ. Húrig., 49, 1961, 873 — 888, 4 ábra, németül, or. R Radócz Gy.— Vörös I. : Konkréciókból kiinduló sugárirányú repedések a borsodi agglomerátumos andezittufában — Fissures radiales partant de concrétions dans les tuffs andésitiques d’agglcmérats — Hajmnue pa^HajibHbix TpemHH, nponcxoA- flmnx H3 KOHKptnHH B arTJIOMepaTHblX aHA£3HT0BblX Ty$ax B KOMHTaTe BopIUOA, BeHrpHA. — Földtani Közlöny, 91, 1961, 217—222, 4 ábra, or. R R á i 1 e a 11 u, G. (Bucuresti) : Általános megállapítások a Román-Kárpátok jurájáról különös tekintettel néhány rétegtani határra. A MÁFI Évkönyve, 49, 1961, 543 — 558. — Considérations généralessur le Jurassique des Carpates roumaines, concernant surtout quelques limites stratigraphiques — Oömnn 0Ö30p iopbi PyMbiHCKHX KapnaT. — Annales Inst. Geol. Publ. Hung., 49, 1961, 683 — 700, 3 táblázat, franciául, or. R Ráileanu, G. lásd Codarcea, Al. R a m o v s, A. (Ljubljana) : A triász kifejlődése Szlovéniában (ÉNy-Jugoszláviában) a legújabb kutatások eredményei szerint. A MÁFI Évkönyve, 49, 1961, 327 — 335. — Die Entwicklung dér Trias in Slowenien (NW Jugoslawien) nach den neuesten Forschungsergebnissen — Pa3BHTHe Tpuaca b Cjiobchhh (C3-hoh lOrocjiaBHH) b CBeTe HOBeiímHX HCCJieAOBaHHH. — Annales Inst. Geol. Publ. Hung., 49, 1961, 427 — 438, németül, or. R Rappné Sík Stefánia: Intézetünkben használt vízvizsgálati módszerek fejlő- dése és a legutóbbi két évben bevezetett újabb módszerek — Nos méthodes d’analyse d’eau et méthodes nouvelles, introduites dans les deux demiéres années — Pa3BHTHe npHMeHíieMbix b HameM HHCTHTyTe mctoaob HCCJieAOBaHHH boám h HOBbie MeTOAbi BHeApeHHbie 3a nocjieAHHe ABa roAa. — A MÁFI Évi Jelentése az 1957 — 58. évről, 1961, 377 — 383, 1 táblázat, fr. or. R Ric'our, J. (Párizs) : A Párizsi-medence triászának rétegtana. A MÁFI Évkönyve, 49, 1961, 347 — 359. — Triassic stratigraphy of the Paris basin — CTpararpa^HH Tpnaca napn>KCKoro öacceÜHa. — Annales Inst. Geol. Publ. Hung., 49, 1961, 451 — 463, 5 ábra, 1 táblázat, angolul, or. R Rónai Á. — Fehérvári M. : Kísérlet az Alföld részletes földtani térképezésére Szabadkígyós környékén — Essai d’un lévé géologique détaillé de la Grande Plaine Hongroise, exécuté dans les environs de Szabadkígyós — OribiT no J\e- TajibHOMy reojiorHHecKOMy KaprapoBaHmo Bojibinon BeHrepCKOH Hn3MeHH0CTH (panoH c. Caöa AKHAboui) . — A ]\IÁFI Jelentése az 1957—58. évről, 1961, 135 — 163, 9 ábra, 1 melléklet, fr. or. R Rónai Á. : Negyedkori képződmények tanulmányozása a Bódva — Hemád közén — Étude sur les formations quaternaires de l’entre-deux-fleuves Bódva— Hemád — H3yneHne MeTBepTHHHbix o6pa30BaHnn Ha Me>KAypeHbe Boabh h XepHaAa. — A MÁFI Évi Jelentése az 1957 — 58. évről, 1961, 165 — 200, 3 mellékelet, 14 táb- lázat, 15 ábra, fr. or. R Rónai A. : Az Alföld talajvíztérképe — Carte des eaux souterraines de P Alföld (Grande Plaine Hongroise) — KapTa rpyHTOBbix boa Ajib(J)éJibAa (Eojibiuoü BeH- repCKOÜ HH3MeHH0CTH). — A MÁFI Alkalmi Kiadványa, Budapest, 1961, 1 — 102, 40 ábra, 19 táblázat, 1 térkép Rothstein, A. TV. (London) : A synorogenic peridotite at Dawros, Connemara — CnHOporeHHHecKHH nepHAOTHT H3 c. EaBpoc b MpjiaHAe. — Acta Geologica, VII, 1961, 221 — 232, 12 ábra, 1 tábla Savul, M. — Pomirleanu, V. (Ja§i) : Paláogeothermometrische Forschungen 356 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 3. füzet in bezug aui die Hydrothermalganglagerstátte von Baia Sprie (Felsőbánya) R. V. R. — Acta Geologica, VII, 1961, 211 — 219, 4 ábra, 2 táblázat Schmidt É- R- : Geomechanikai szempontok a magyar mezozóos kratoszinkliná- lisok kialakulásához és főbb hegységszerkezeti vonásaik értelmezéséhez. A MÁFI Évkönyve, 49, 1961, 747 — 758. — Considérations géomécaniques sur la formation des cratosynclinaux mésozoiques de la Hongrie et sur rinterprétation de leurs caractéristiques tectoniques principales. — T eo.uexamuíecKHe acneKTbi k oőpa30- BaHHK) BeHrepCKHX Me3030HCKHX KpaTOCHHKJIHHaJieft H K HHTepnpeTaUHH HX TJiaBHblX TeKTOHHHecKHx nepT. — Annales Inst. Geol. Publ. Hung., 49, 1961, 931 — 944, 14 ábra, franciául, or. R Schneiderhöhn, H. (Freiburg i. Br.) : Geologie, Mineralogie, Geochemie und Genesis dér Pegmatite — TeoJiornH, MHHepajiorufl, reoxHMHH h nponcxoncaeHne nerAiaTHTOB. — Acta Geologica, VII, 1961, 123 — 127 Ifj. Schönviczky R. : Sikondafürdő hidrológiai viszonyai az utóbbi évek kuta- tásainak tükrében — Rés conditions hydrologiques de Sikondafürdő du point de vue des recherches récentes — rnaPOJionmecKne ycjiOBHH KypopTa LUhkohas b CBeTe hobmx nccne/jOBa hhh. — Pécsi Maszaki Szemle, VI, 1961, 1 — 7 Sebestyén K. : Vizsgálatok kőszenek minőségi paramétereinek mélyfúrási geo- fizikai módszerekkel történő meghatározásához. — Untersuchungen zűr Bestim- mung dér Qualitátsparameter von Steinkohlen mit geophvsikalischen Karotta- gemethoden — Uccjie/íOBaHHH k onpeAejieHHK) KanecTBeHHbix noKa3aTejien Ka.vteH- Hbix yrjieií c noMombio reo(})H3HHecKHX MeToaos Kapora>Ka. — Magyar Geofizika, II, 1961, 80—89, 6 ábra, ném. R Senes, J. (Bratislava) : A kovacovi (Kovácspataki) harmadkori rétegek faunája és kora — Fauné et ágé des couches tertiaires de Kovaéov — ayHa ii B03pacr KOBaMeBCKHX TperaqHbix cjioeB. — A MÁFI Évi Jelentése az 1957 — 58. évről, 1961, 249 — 255, fr. or. R Senes, J. (Bratislava) : A Nyugati-Kárpátok ősföldrajzi fejlődése a miocénben — Die paláogeographische Entwicklung dér Westkarpaten im Miozán — Flajieo- reorpa(J)HHecKoe pa3Bnrae 3anaaHbix KapnaT b .unopeHe. — Földtani Közlöny, 91, 1961, 147—161, 1 táblázat, ném. R Senkowicz o w a, H. (Varsó) : A lengyelországi tengeri triász üledékek alpi faunája. A MAFI Évkönyve, 49, 1961, 369 — 372. — Die alpine Fauna dér marínén Trias- ablagerungen im Gebiete Polens — AjibnuHCKan (J)ayHa mopckux TpnacoBbix ot- Jio>KeHHH nojibiiiH. — Annales Inst. Geol. Publ. Hung., 49, 1961, 473—478, 1 ábra, németül, or. R Sidó Mária : A Vékényi- völgy felső-kréta rétegeinek mikropaleontológiai vizsgálata. A MÁFI Évkönyve, 49, 1961, 649—665. — Mikrop aláontologische Untersuchung dér Oberkreideschichten des Vékényer Tales — MuKponajieoHTOJioniMecKoe H3y- HeHHe BepxHeMejiOBoro MecTOHaxo>KAeHHH b .aojiHHe BeKeHb. — Annales Inst. Geol. Publ. Hung., 49, 1961, 807 — 824, 4 tábla, németül, or. R S i e v e r t s-D oreck, H. (Stuttgart) : Neokom Crinoideák a Bakony hegységből. A MÁFI Évkönyve, 49, 1961, 735 — 737. — HeoKOMCKue kphhohach H3 rop Ea- KOHb — Crinoiden aus dem Neokom des Bakony Gebirges. — Annales Inst. Geol. Publ. Hung. 49, 1961, 915— 919, oroszul, ném. R Sík Stefánia lásd R a p p n é Simoncsics P. — Kedves M. : Palaeobotanical examinations on manganese series in Úrkút (Hungary, Transdanubia) — najieoőoTamnecKHe iiccjieaoBaHiifl MapramjeBOH TOJimu ypKVTa (BeHrpun, TpaHC^aHyŐHH) — Acta Min.-Petr., Acta Univ. Szegediensis, XIV, 1961, 27 — 57, 1 ábra, 10 tábla S i p o s s Z. : A Mura— Dráva torkolatvidék negyedkori képződményei — Formations quatemaires de la région de l’embouchure de la Műre — Drave — UeTBepTHMHbie oőpa30BaHHH paiíoHa ycTbH pp. Mypa h EPaBa- — A ]SLÍFI Évi Jelentése az 1957 — 58. évről, 1961, 243 — 248, 2 ábra, fr. or. R S 1 3 c z k a, A. (Kraków) : A Rengyel-Kárpátok DK-i részének kréta képződményei, A MÁFI Évkönyve, 49, 1961, 725 — 733 - Stratigraphy of the Cretaceous in the southeastem part of the Polish Carpathians — MsnoBbie oőpa30BaHHH K)3-oii Hacra üo-HbCKiiX KapnaT. — Annales Inst. Geol. Publ. Hung., 49, 1961, 9°3 — 913, 2 ábra, angolul, or. R Stegena L. : Theoretische Untersuchung über die vertikale Gasdiffusion — Teo- peTunecKoe nccjieAOBaHne BepraKanbHon ^ui})^y3im ra30B. — Referaty i Komuni- katy, Instytut Naftowy, Kraków, 1961, 331 — 339. 7 ábra, 1 táblázat Stegena R. : Dér Zusammenhang zwischen den geochemischen Anomalien und den £ Qrq 1961. évi földtani irodalom 357 Kohlenwasserstofflagerstátten in Ungarn — CooTHomemie Me>KAy reoxHMHuecKHMH aHOMajiHHMH h MecTopo>KaeHHHMH ynieBOAopoAOB b BeHrpHH. — Referaty i Ko- mnnikaty, Instytut Naftowy, Kraków, 1961, 167—170, 3 ábra Stegena T. : On the principles of geochemical oü prospecting — Ochobh reo- xnvnmecKOH pa3BeAKH Ha He$Tb — Geophysics, 26, 1961, 447 — 451, 5 ábra e n a T. lásd G á 1 f i J. n z, H. (Berlin) : Die für den geochemischen Tebenslauf dér Elemente verant- wortlichen Faktorén — O (JmKTopax, oőycjiOBJiHBaiomHX reoxHMHnecKyio >KH3Hb ajieMeHTOB. — Acta Geologica, VII, 1961, 53 — 55 Stuhl Á. : A Balatoniéi vidék perm időszaki üledékeiben végzett spóra vizsgálatok eredményei — Ergebnisse von Sporenuntersuchungen an den Permablagerungen des Bálát onhochlandes — Pe3yjibTaTbi cnopOBbix aHajiH30B, npoBeAeHHbix b nepM- ckhx OTJio>KeHHHX BajiaTOHCKoro Haropwi. — Földtani Közlöny, 91, 1961, 405 — 412, 2 ábra, 3 tábla, ném. R S y k o w, S. I. lásd W i n o g r a d o w, A. P. Szabadváry T- : A geoelektromos kutatás tapasztalatai a mongóliai vízfúrások telepítésénél — Geoelectrical exploration experiences with the location of water- wells in Mongólia — Oo onbirax reoajieKTpuneCKHX paőoT, npoBeAeHHbix b Moh- rojiHH npn őypeHHH B0A0pa3BeA0HHbix ckb3>khh. — Geofizikai Közlemények, IX, 1961, 135 — 164, 22 ábra, or. ang. R Szabó I. : A tatai mezozóos rög jura kifejlődései. A MÁFI Évkönyve, 49, 1961, 469 — 474. — Die Ausbildungen dér mesozoischen Scholle von Tata aus dér Jura- zeit — lOpcKHe oőpa30Ba hiíh Me3030HCK0H rjinöbi TaTa. — Annales Inst. GeoL Publ. Hung., 49, 1961, 599 — 607, 1 táblázat, németül, or. R Szabó Miklós: A Csíki-medence környékének szerkezetalakulási szemlélete — Eine Anschauung über die tektonische Entwicklung des Beckens von Csík (Transsylvanien) — B3rjiHA 0 (JjopMupoBaHuii őacceÜHa Mhk b TpaHCCHJibBaHHH. — Földtani Közlöny, 91, 1961, 65 — 72, 5 ábra, ném. R Szabó P. Z. : Über den Verkarstungsprozess in zwei ungarischen Inselgebirgen — O KapcTOBbix HBJieHHHx b BeHrepcKiix octpobhhx ropax. — Geographische Be- richte, 20/21, 1961, 169—182, 2 térkép, 3 ábra, 9 kép, or. ang. R Szabó Pál Zoltán munkássága a szakirodalom és az ismeretterjesztés területén. A hatvanéves Szabó Pál Zoltán. Kisebb tanulmányok, Dunántúli Tudo- mányos Intézet, Pécs, 1961 Szabó Z. lásd Pintér A. S z a b ó n é lásd Drubina Magda Szádeczky-Kardoss E. : O HeKOTopbix xapaKTepHbix MHrpaijHOHHbix HBJieHHHX b npopeccax neTporeHe3a. — Über einige bezeichnende Migrationserscheinungen dér Gesteinsbildungsprozesse in : OH3HK0XHMHHecKHe npooneMbi (jjopMHpoBaHHH. ropHbix nopoA h pyA. — Moszkva, 1961, 88 — 104, 5 ábra, ném. R Szádeczk y-K ardoss E.: Az ignimbrit-kérdésről tartott vitaülés. Bevezető és zárszó. — Conférence sur le probléme des ignimbrites. Introduction et conclu- sions. — KoH(j)epeHij;HH Ha TeMy hthumöphtob. BBeAeHHe h bmboabi. — A MTA Műsz. Tud. Oszt. Közleményei, 29, 1961, 295 — 297 és 343 — 346 Szádeczk y-K ardoss E. : Tervezés a szénkőzettani vizsgálat alapján — Étab- lissements d’un plán á la base des examens pétrographlques de charbon — njiaHHpoBamie Ha ocHOBaHHH neTporpac^HHecKoro uccjieAOBaHHH yrjin. — Az MTA Kémiai Tud. Oszt. Közleményei, 16, 1961, 3 — 9 Szádeczk y-K ardoss E.-Pesthy L. : Ein Verfahren zűr exakten Aus- wertung dér Magmatittexturen — Cnocoő a^h tohhoh oneHKH MarMaTHHecKHx. TeKCTyp. — Acta Geologica, Vil, 1961, 39 — 45, 2 ábra Szádeczk y-K ardoss E. : Szabó József, az ásvány- és kőzettudós — Te docteur J. Szabó, minéralogue-pétrographe — npO(j). Ü. C a 6 0, yneHbiit MHHepajior-neTporpa(J). — Földtani Közlöny, 91, 1961, 251 — 263 Szalai T. : Hozzászólás Pantó G. ,,Az ignimbrit-kérdés,> c. előadásához — Remarques á la conférence de G. Pantó «Te probléme des ignimbrites» — 3aMenaHHH k AOKJiaAy T. n a h t 0 «IlpoÖJieMbi nrHHMŐpHTOB)>. — Az MTA Műsz. Tud. Oszt. Közleményei, 29, 1961, 341 Szalai T. : A Tisia és a Pannonikum belsőhegysége — Die Tisia und das Zwischen- gebirge des Karpatenbeckens — Thchh h npo.\ie>KyTOHHbiH MaccHB IlaHHOHa. — Földrajzi Értesítő, X, 1961, 335 — 355, 6 ábra, or. ném. R Szalai T. : Die Tisia und das Zwischengebirge des Karpatenbeckens — A Tisia és a Pannonikum közthegysége — CpeAHHHbiH MaccHB Me)KAy Thchh h IlaHHO- 358 Földtani Közlöny, XCII. kötet, j. füzet HHKyM. — Geofizikai Közlemények, IX, 1961, 165—185, 4 ábra, 1 melléklet, németül, magy. R Szazonov, N. T. (Moszkva) : A Szovjetunió európai része (Orosz-tábla) júra üledékeinek rétegtana. A MÁFI Évkönyve, 49, 1961, 529—541. — Die Strati- graphie dér Jura- Ablagerungen des europáischen Teiles dér Sowjetunion (Russische Tafel) — CTpararpa$HH wpcKHX oTjio>KeHHH eBponencKOH Hacra CCCP b npeflejiax PyccKOH njiaT(})opMbi. — Annales Inst. Geol. Publ. Hung., 49, 1961, 665 — 682, németül, or. R Székyné Fux V. : Hozzászólás P a n t ó G. ,,Az ignimbrit-kérdés” c. előadásához. — Az MTA Müsz. Tud. Cszt. Közleményei, 19, 1961, 337—338 ^ Székyné Fux V. : A bentonit — La bentonite — Bchtohmt. — Általános műve- lődési sorozat. Földtani előadások II. TIT Földrajz, Földtan, Geofizika Szak- osztály kiadása, Budapest, 1961, 1 — 23 Szemerédy P. — Forrás A.: Experimente mit einem Protonmagnetometer in Ungarn — IlonbiTKH c npoTOHMarHeTOMeTpOM b BeHrpHH. — Freiberger For- schxmgshefte, C. 126, 1961 Szénás Gy. : Case history of a complex geophysical prospecting over a highly- disturbed structure (the Mecsek Mountains) — Résultats de recherches géo- physiques complexes, effectuées sur un territoire de structure particuliérement compliquées. La montagne Mecsek — Pe3yjibTaTbi komiuickchoh reo(j)H3HMecKOH pa3BeAKH, npoBeACHHOH Ha TeppuTopHH ocoöeHHO cao>khoh CTpyKTypbi ropu Ménén:. — Acta Technica, 37, Series geodaetica et geophysica, 3, 1961, 47 — 90, 15 ábra. 5 táblázat, angolul, ném. fr. or. R Szentes F. : Magyarország hegységszerkezeti térképe — Carte tectonique de la Hongrie — TeKTOHHnecKaH KapTa BeHrpHH. — A MÁFI Évi Jelentése az 1957 — 58. évről, 1961, 7 — 24, 1 melléklet, fr. or. R Szentes F. : A magyarországi mezozóos kéregmozgások. A MÁFI Évkönyve, 49, 1961, 741 — 745. — Mouvements mésozoiques de l’écorce terrestre en Hongrie — Me3030HCKHe ABH>KeHHfl 3eMH0H Kopbi b BeHrpHH. — Annales Inst. Geol. Publ. Hung., 49, 1961, 923 — 930, 2 melléklet, franciául, or. R Szilágyiné lásd Cziffery G. S z 1 a v i n, V. I. (Moszkva) : Az alsó- és felsőtriász tagolásának általános problémái az alpi geoszinklinális területén. A MÁFI Évkönyve, 49, 1961, 319 — 325. — Problémes génér aux de la subdivision dü Trias supérieur et inférieur dans la région du géosynclinal alpin — Oömne Bonpocbi pacHjieHeHHH HH>KHero h Bepx- Hero Tpnaca b aAbnHHCKOH reocHHKAHHanbHOH oöjiacTH. — Annales Inst. Geol. Publ. Hung., 49, 1961, 417 — 425, franciául, or. R. Szlávi n, V. I. (Moszkva) : Á közbenső tömegek problémája az alpi geoszinklinális területén. A MÁFI Évkönyve, 49, 1961, 769 — 774 — Le probléme des massifs médians sur le territoire du géosynclinal alpin — npoÖJieMa cpeAHHHbix macchbob b ajinHHCKOH reocuHKJiHHajibHOH oÖAacTH. — Annales Inst. Geol. Publ. Hung., 49, 1961, 959 — 965, franciául, or. R Szörényi Erzsébet: Magyarországi mezozóos Echinodermaták — Échino- dermes mésozoiques de la Hongrie — Me3030HCKHe HrAOKO>KHe BeHrpHH. — A MÁFI Évkönyve, 49, 1961, 255 — 259 Sztrókay K. — T olnay V. — Földváriné Vogl M. : A kábái meteorit — Über den Meteorit von Kaba — O MeTeopHTe c. Kaöa. — Földtani Közlön}', 91, 1961, 186 — 207, 3 £t>ra, 6 tábla, ném. R Sztrókay K. I.— T olnay V. — Földvár i-V o g 1 M. : Mineralogical and Chemi- cal properties of the carbonaceous meteorité írom Kaba, Hungary — MHHepajio- rnnecKHe h xHMHnecKHe CBOHCTBa KapöoHaTHoro MeTeopHTa H3 c. Kaöa, BeHrpHH. — Acta Geologica, VII, 1961, 57—103, 21 ábra, 5 táblázat Sztrókay K. I. : Hozzászólás E r d e y-G r ú z T. ,,Az egyetemi tankönyvekről” című vitaindító cikkéhez — Remarques á la note du prof. E r d e y-G r ú z T. «Des manuels universitaires» — 3aMenaHHH K CTaTbH npo^eccopa 3pAen-rpy3 «0ö yHHBepCHTeTCKHx vHeöHHKax». — Felsőoktatási Szemle, 10, 1961, 40—41 Tarassow, L. S. lásd Winogradow, A. P. T á r c z y-H o r n o c h A. : Bericht des Observatoriums bei Nagycenk (Ungarn) über die Ergebnisse dér Erdstroinregistrierungen im Jahre 1959 — Anhang: Tabellen und Abbildungen — EoKJiaa HaAbueHKCKOH oöcepBaiopHH 0 pe3yjibTaTax reo- MarHHTHbix HaőJHOAeHHH b 1959 r. npiiJio>KeHHe: TaöJiHHbi h rpa<})HKH. — Acta Technica, 37, Series geodaetica et geophysica, 3, 1961, 229 — 308 'Tatár J. : Radiometrische Untersuchungen über Ölstrukturen — PaAHO.weTpHHeCKHe ig6i. évi földtani irodalom 359 HCCJieAOBaHHH He(J)THHbix CTpyKTyp. — Referaty i Komunikaty. II. Konferencya Naukowa Instytutov Naftowych Polski, Kraków, 1961, 303 — 307 rilesch L. lásd Dudás J. r o 1 n a y V. lásd Koblencz V. r o 1 n a y V. lásd Sztrókay Kr r o m o r J. : Kőolajtelepek — Gisements de pétrole — MecTopo>KfleHHfl HeojToniHecKHe n rHApojiornnecKHe HaojnoAemiH b aojihhc Mapuan. — Hidrológiai Közlöny, 41, 1961, 334 — 338, 5 ábra, or. ném. R rörök Z. : Dr. Szádeczk y-K ardoss Gyula élete és munkássága — Vie et oeuvre du professeur Gv. Szádeczk y-K ardoss — >Kn3Hb n TBopnecTBO npO(J)eccopa ^byjia CaAeuKH-KapAOinm. — Földtani Köz- löny, 91, 1961, 363 — 369, 1 képpel hadász E. : Geológusképzésünk az oktatási reform mérlegén — La formation des géologues du point de vue de la réforme de Pinstruction — YneHHe reojioroB b CBeTe yneÓHOH pe^opMbi. — Magyar Tudomány, 1961, 25 — 27 Vadász E. : A földtan természettudományos iránya és fejlődése — Le développe- ment de la géologie et les Sciences naturelles — Pa3BiiTHe reojionm Ha nyra eCTecTB03H3HHH. — Magyar Tudomány, 1961, 353 — 360 Vadász E. : Répartition dans l’espace et dans le temps et tectonique magmatique du magmatisme en Hongrie — PacnpeAejieHHe b npocTpaHCTBe h bo BpeMeHH MarM3TH3Ma b BeHrpnii. — Acta Geologica, VII, 1961, 129—158, 1 táblázat, 1 ábra Vadász E. : Emlékek a magyar földtan , .forradalmi” tetteiből — Commemorations on "revolutionary” deeds in Hungárián geology — Bocno.MiiHamiH 0 <KAeHHH őchtohutob b BeHrpnu. — Természettudo- mányi Közlöny, 5, (92), 1961, 181 — 182, 1 ábra V é g h S. : A Bakony-hegység bentonit képződményeinek áttekintése — Esquisse des formations de bentonite de la montagne Bakony — OÖ3op o6pa30BaHiin őeHTO- HHTa b ropax BaKOHb. — Bányászati Lapok, 94, 1961, 155 — 157. 2 ábra V é g h S. : Tortónai üledékek vizsgálata az északi Mecsek hegységben — Examens des sédiments tortoniens dans la partié du nord de la montagne Mecsek — HccJieAOBaHHe toptohckhx OTjio>KeHHH b ceBepHOH nacTH rop Menex. — A MÁFI Évi Jelentése az 1957 — 58. évről, 1961, 129— 134, 4 ábra, fr. or. R 360 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 3. füze t Végh S. : A korszerű földtani kutatás eszköze: a geokémia — Geochemistry: the means of modern geological research — TeoxHMHfl: cpeflCTBO coBpeMeHHbix reojiornqecKHX nccjieAOBaHnn. — Természettudományi Közlöny, 5, (92), 1961, 76 — 77, 1 ábra, 2 táblázat Véghné Neubrandt E. — Oravecz J. : A Gerecse- és Vértes hegységi felső- triász dolomit- és mészkőösszlet. A MÁFI Évkönyve, 49, 1961, 291 — 294 — Formations triasiques supérieures des montagnes Gerecse et Vértes (Trans- danubie) — BepxHeTpuacoBan AOJiOMHTOBan n H3BecTHAK0BaH cbht3 rop repene n BepTern. — Annales Inst. Geol. Publ. Hung., 49, 1961, 381 — 385, 1 táblázat, franciául, or. R Véghné Neubrandt E. lásd Oravecz J. Vendel M. : Erősen töredezett tektonikájú terület tellurikus kutatásának földtani értelmezése — Interprétation géologique de recherches telluriques sur un terri- toire á failles — reonornnecKoe mnbKOBaHne TejuiypnnecKHx nccjieAOBaHnn Teppn- Topnn c CHjibHO pa3pbiBH0Ü TeKTOHHKOH. — Az MTA Műsz. Tud. Oszt. Közlemé- nyei, 28, 1961, 423 — 435, 2 ábra P. Vendl Anna: A budapesti melegforrások fejlődése és helyzetváltoztatása — Ee développement et déplacement des eaux thermales de Budapest — Pa3BH- Tne n nepeAiemeHHe JieneŐHbix boa ropoAa ByAaneuiT. — Hidrológiai Tájékoztató,. 1961, 28—29, 1 ábra Vértes E. : An experiment in exhibition: “The Palaeolithic Age” in the Hungárián National Museum — nonbiTKa b BbiciaBKe <> b BeHrepcKOM HapoAHOM. My3ee. — Current Anthropology, 1961, 247 — 254, 14 ábra Vértes E. : Die Altsteinzeit dér südhchen Donaugebiete — najieojiHT b io>khoh naera OKpecraocTH pexn — Quartár, 12, 1960, 53—105, 6 tábla; 1 tér- kép, 9 kép Vértes E. : Das Würm- %-Interstadial — Wendepunkt des Paláohthikums — noBopOT naiieojiHTa. — Bericht über den V. Intern. Kongress f. Vor- und Frühgeschichte. Hamburg 1958, Berlin, 1961, 834 — 838, 1 ábra Vértes E- : Das Verháltnis des Aurignacien zum Szeletien in dér Istállóskőer Höhle — CooTHomeHHe Me>KAy ophhhhckoh h cejieTHHCKOH KyjibTypaMH b nemepe Hiirrajuiom- Ke. — Germania, 39, 1961, 295 — 298, 1 ábra Vértes E. : Ungarische Höhlenboden — noHBbi nemep b BeHrpnn. — Symposhnm Intern, di Speleologia, Varenna, 1960, 3 — 7 Vértes E. : Az abszolút időrend meghatározása az archeológiái és etnológiai kuta- tásokban — Die Bestimmung dér absoluten Chronologie bei archáologischen und ethnologischen Forschungen — OnpeAeneHHe aőcojnoTHon xpOHOJiornn npn apxeojiornnecKHX n 3THOJiornnecKHx HCCJieAOBaHnnx. — Műveltség és Hagyomány, III, 1961 , 89 — 96, ném. R. Veselinovic, D. lásd Petkovic, K. V. VidacsA. :A gyöngy ösoroszi ércbánya hidrotermáhs telérei — Filons hydrothermaux de la mine de Gyöngyösoroszi — V HApoTepMajibHbie >KHJibi pyAHHKa ^béHAbém- opocn. — A MÁFI Évi Jelentése az 1957 — 58. évről, 1961, 25 — 76, 10 mel- léklet, 6 ábra, fr. or. R Vidacs A.: A mátraszentimrei érckutató ferde mélyfúrás — Ee forage profond dirigé de recherche de minerai á Mátraszentimre — HaKiiOHHan rnyőOKan ckba- >KHHa ajih pa3BeAKH pyAbi b c. MaTpaceHTHMpe. — A MÁFI Évi Jelentése az 1957 — 58. évről. 1961, 77 — 84, 2 ábra, fr. or. R Vidacs A.: A gyöngyösoroszi vereskői érckutató ferde mélyfúrás — Ee forage profond dirigé au Vereskő de Gyöngyösoroszi — HaKJiOHHan, TJiyŐOKan, pyAO- pa3BeA0HH3H CKBamHHa «BepemKé» b oKpecTHOCTn c. JJbéHAbéinopocH. — A MÁFI Évi Jelentése az 1957 — 58. évről, 1961, 85 — 87, fr. or. R V i g h G. : A Gerecse hegység Ny-i felének földtani vázlata. A MÁFI Évkönyve, 49r 1961, 445 — 462. — Esquisse géologique de la partié occidentale de la montagne Gerecse — TeojiornnecKaH cxeMa 3anaAHon Macra rop Tepene. — Annales Inst. Geol. Publ. Hung., 49, 1961, 569 — 589, 4 ábra, 2 melléklet^ V i g h G. : A gerecsei jura-üledékek fácieskérdései. A MÁFI Évkönyve, 49, 1961, 463 — 468. — Problémes de faciés des sédiments jurassiques de la montagne Gerecse — OaunajibHbie Bonpocbi lopcKnx OTJio>KeHHH rop Tepene. — Annales Inst. Geol. Publ. Hung., 49, 1961, 591 — 598, 1 ábra, franciául, or. R. Virágh K. : N. M. Sztrahov: «Ochobh Teopnn jiHToreHe3a» — (Ismertetés). Földtani Közlöny, 91, 1961, 355 — 356 Vitális S. : Életnyomok a salgótarjáni bamakőszénmedencében — Traces de vie ig6i. évi földtani irodalom 361 dans le bassin de lignité de vSalgótarján (Hongrie du Nord) — >KH3HeHHbie cjieAbi b yrjieHOCHOM őacceÜHe IIIajiroTapHHa (C-BeHrpHH). — Földtani Közlöny, 91, 1961, 3 — 19, 2 ábra, 15 tábla, fr. R Vitális S. : Lebensspuren im Salgótarjáner Braunkohlenbecken — >KH3HeHHbie cjieflbi b yrjieHOCHOM öaccenHe ÜlajiroTapHHa. Annales Univ. Sci. Budapestinen- sis, Sectio geologica, IV, 1960, 1961, 121 — 132, 2 ábra, 15 tábla Y j a 1 o v, O. Sz. (Lwów) : A Szovjet-Kárpátok mezozoikuma — Das Mesozoikum dér Sowjetkarpaten — Me3030H CoBeTCKHX KapnaT. — A MÁFI Évkönyve, 49, 1961, 55 — 60 Vörös I. lásd RadóczGy. Wein Gy. : A szerkezetalakulás mozzanatai és jellegei a Keleti Mecsekben. A MÁFI Évkönyve, 49, 1961, 759 — 768. — Phasen und Beschaffenheit dér tektonischen Ausbildung im östliehen Mecsek-Gebirge — Oa3bi h xapaKTepbi CTpyKTypHoro pa3BHTHH BOCTOHHoro Me^ena. — Annales Inst. Gecl. Publ. Hung., 49, 1961, 945 — 957, 6 melléklet, németül, or. R Wernadsky, W. I. lásd Winogradow, A. P. Wienholz, R. (Berlin) : A mezozóos üledékképződés néhány sajátosságáról ÉK- Németországban — Über einige Besonderheiten dér mesozoischen Sedimen- tation im NO-deutschen Raum — O HeKOTopbix ocoőeHHOCTHx Me3030HCKOro 0caAK00Őpa30BaHHH b CB-oh TepMaHHH. — A MAFI Évkönyve, 49, 1961, 247 — 249 Winogradow, A. P.— T arassow, L. S.— S ykow, S. I.— W ernadsky, W.I.: Isotopische Zusammensetzung dér Krzbleie des Baltischen Schildes — H30T0nH- necKHH cocTaB CBHHuoBbix pyA BajiTHHCKoro uiHTa. — Acta Geologica, VII, 235— 285, 10 táblázat, 8 ábra Y e n- H u H. : On the frequency spectrum of the seismic wave — 0 hactothom cneK- Tpe ceiiCMHHeCKHX bojih. — Annales Univ. Sci. Budapestinensis, Sectio geologi- ca, IV, 1960, 1961, 65 — 83, 12 ábra, 3 táblázat Y e n-H u H. lásd J e n-H u H. Zólyomi B. — Kaszab Z. : A Kárpátok flórájának és faimájának kutatásával foglalkozó lvóvi konferenciáról — Compte rendű de la conférence á Lwów, consac- rée á Pétude de la flóré et fauné des Carpates — O JIbobckoh KOH(J)epeHijHH, no- CBflmeHHOH H3yHeHHK> (j)J10PbI h $ayHbi KapnaT. — Magyar Tudomány, 1961, 56-57 Összeállította: Kilényiné TÁRSULATI ÜGYEK 1962. tavaszi ülésszakon elhangzott előadások Április f 5. Mérnökgeológiai Szakcsoport Térképezési Munkabizottságának ülése A munkabizottság ülését Rónai András vezette le. Résztvevők száma : 8 Április 11. Előadóülés Elnök: Bogsch László. Bogsch László elnök bevezétőjében köszönti kitüntetésben, ül. jutalomban részesített tagtársainkat, a Munka Érdemrenddel kitüntetett Barnabás Kálmán választmányi tagot és Gyulay Zoltánt, a Magyar Földtani Társulat Északmagyar- országi Csoportjának vezetőségi tagját; a miniszteri kitüntetésben részesített J a n t s k y Béla választmányi tagot, valamint Kubovics Imre tagtársunkat, aki az 1962. évi akadémiai jutalom III. fokozatát kapta meg. S t r a u s z László: A gánti eocén fauna ökológiai viszonyairól Vita: Bogsch, L. Báldi T., Strausz L., Bogsch L. if j . Dudich Endre : A biológiai aktualizmus elvének alkalmazása fos szilis Bryozoákra Vita: Bogsch L. Bejelentések : Báldi Tamás: A Glycymeris nemzetség rétegtani jelentősége Vita: Bogsch L. Kaszap András: Fosszilis problematikumok a Kozmoszból Vita: Sztrókay K., Bogsch L., if j . Dudich E., Sztrókay K.,. Kaszap A., Bogsch L. Az előadóülés végén bemutatásra került a „Tengeri hó” c. a II. Műszaki Tudo- mányos Fümfesztiválra benevezett, művészi, színes japán kisfüm (25’). A film 1960- ban készült s létrehozásában részt vett valamennyi ületékes japán kutatóintézet. A film a kőlaj keletkezéséhez vezető út első szakaszát járja be, bemutatva a szénhidrogén- képződés alapját adó élővüágot a maga teljességében. Rendezte: Shinkichi Noda és Tetsuro Onuma. Gyártotta a Tokyo Cinema Co. Résztvevők száma: 82 Április 19. Klubest. Szeged A Szegedi Tudományegyetem Természettudományi Karának nagyelőadójában K o c h Sándor tiszteleti tag megnyitó szavai után Vidacs Aladár tartott előadást „Olasz vulkánok krátereinél” címmel. Előadását színes diapozitívek és azonos című kisfilm bemutatásával tette élményszerűvé. Az állóképek és a kisfilm 1961-ben, a Nemzet- közi Vulkanológiai Asszociáció olaszországi szimpóziumán és kirándulásain készült. Résztvevők száma: 85 Április 19. Agyagásványtani Szakcsoport előadóülése a Szilikátipari Tudományos Egye- sülettel közös rendezésben Elnök : R i c h t e r Vladimír Juhász Zoltán— Varjú Gyula: A bábavölgyi porcelánföld és a feketehegyi illites kálitufa ismertetése Barna János: A Mád-környéki finomkerámiai fehér agyagféleségek nemesí- tésére vonatkozó vizsgálatok Az előadásokat követő vitában Barna J., Farkas Ö., Juhász Z.„ N e m e c z E., R i c h t e r V., Vágó G. és Varjú Gy. vett részt. Résztvevők száma: 41 Társulati ügyek 363 Április 25. Választmányi ülés Elnök: K e r t a i György Napirend: A Magyar Földtani Társulat alapszabálytervezetének vitája második, olvasásban. Résztvevők száma: 17 Április 25. Előadóülés a Magyar Mezozóos Bizottsággal közös rendezésben Elnök: Kertai György, később Fülöp József Fülöp József: Az alsókréta ősföldrajzi viszonyai Magyarországon Vita: Kertai Gy., Göbel E., Morvái G., Konda J., ifj. Dudick E., Böcker T., Fülöp J. Báldiné Beke Mária: A Nannoconus nemzetség földtani jelentősége Vita: Szabóné Drubina M., Báldiné Beke M., Knauer J., Szabóné Drubina M., Góczán F., Fülöp J.. Knauer József: A Tintinnina alrend földtani szerepe Vita: Báldi T., Noszky J., Báldiné Beke M., Knauer J-., Fülöp J. Bejelentések O r a v e c z János: Érdekes új rák-lelet a hazai triászból if j . Dudich Endre : Új gyűrűsféreg a mátyásföldi helvéti kavicsösszletbőL Résztvevők száma: 65 Április 26. Mérnökgeológiai Szakcsoport Munkabizottsági vitaülés Vita a víztározók mérnökgeológiai vizsgálata tervezési előírásairól. Az anyagot összeállította, ismertette és a vitát levezette Juhász József. Résztvevők száma: 7 Április 27. Felolvasó ülés a Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Tudományok Osz- tályával közös rendezésben Elnök : Szádeczky-Kardoss Elemér Szádeczky-Kardoss Elemér akadémikus, tiszteleti tag bevezető szavai után Rosenquist, I. Th. professzor, a Norvég Tudományos Akadémia tagja, a Nemzetközi Agyagásvány Bizottság elnöke tartott előadást Fizikai-kémiai szempontok az agyagásványkutatásban címmel. Résztvevők száma: 72 Április 29. Agyagásványtani Szakcsoport előadóülése Elnök: N e m e c z Ernő Rosenquist, I. Th. : Víz-agyag rendszer Az előadás után kialakult vitában Juhász Z., Nemecz E., Szádeczky- Kardoss E. és Szántó F. vett részt. Rosenquist akadémikus hozzá- szólásonként válaszolt. Résztvevők száma : 102 Május 9. Közgyűlés Elnök: Kertai György Kertai György: Elnöki megnyitó M a j z o n Eászló: H a n t k e n Miksa emlékezete (Az elnöki megnyitó és M a j z o n L. előadásának anyagát a Földtani Közlöny- jelen füzetének elején közöljük.) A Hantken Miksa emlékének szentelt előadást követően elnök felkérésére G é c z y Barnabás választmányi tag bemutatja a Hantken Miksa Emlékérem ügyrendjét. 364 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 3. füzet Hantken Miksa Emlékérem ügyrendje I. Általános indokolás A Magyarhoni Földtani Társulat 1962. május 9-én tartott Közgyűlése elhatározta, hogy Hantken Miksa (1821 — 1893), a Társulat volt elsőtitkára, a Földtani Intézet volt igazgatója, a Budapesti Tudományegyetem Őslénytani Intézetének első egyetemi tanára, a nemzetközileg elismert tudós halhatatlan emlékének megörökítésére, az ős- élettani és rétegtani tudományokban kimagasló eredményekre buzdítás céljából emlék- érmet alapít. A ,, Hantken Miksa Emlékérem’ * (továbbiakban: Emlékérem) alapítása szük- ségessé vált, mivel a szocialista építés folyamán megszaporodott földtani vizsgálatokkal együtt ezekben a tudományokban nagyon jelentős értékű munkák születnek, melyek jutalmazása kívánatos. H a n t k e n élete és munkássága példamutató, s a nevét viselő érem kitüntető a jutalmazott számára. II. Az Emlékérem leírása Az Emlékérem homlokzati oldalán H a n t k e n félprofilos képmása látható ,, HANTKEN MIKSA 1821 — 1893” körii attal. Hátoldalán középen a geológus emblémát szalagdísz borítja el. A szalagdíszre kerül a jutalmazott neve és a jutalmazás időpontja. Az Emlékérem hátoldali körirata felül: „Magyarhoni Földtani Társulat 1848”, alul: „Mente et malleo”. Az Emlékérem anyaga bronz. Átmérője 60 mm. Alkotója: Boldogfai Farkas Sándor szobrászművész, 1962. II I. Az Emlékérem odaítélésének és kiadásának ügyrendje 1. Az Emlékérem olyan ősélet- és rétegtani, nyomtatásban már megjelent munka kitüntetése, amely az előbbi szakcsoportok valamelyik ágában a tudományt kimagasló értékkel gyarapította. 2. A Magyarhoni Földtani Társulat az Emlékérmet minden harmadik évben, a Szabó József Emlékérmet is kiadó rendes Közgyűlésen nyújtja át az arra érdemesített munka szerzőjének. Ha a munka címében több szerzőt jelez, akik annak tudományos értékéhez egyenlő mértékben járultak hozzá, akkor ezeknek is át kell adni az Emlék- érmet a munkán megjelölt szerzői sorrend szerint. 3. Az Emlékérem első kiadási ideje: 1963. évi Tisztújító Közgyűlés. 4. A Választmány szótöbbséges határozata alapján az Emlékérem a hároméves időszaktól eltérően egy évvel korábban vagy később is kiadható akkor, ha a megörökített életével vagy kimagasló tevékenységével kapcsolatban bizonyos jubileumról kíván a Társulat évi rendes Közgyűlése megemlékezni. A következő adományozás éve azonban ilyen esetekben is az eredeti ciklusrend szerinti esztendő lesz. 5. Az Emlékérem kiadása alkalmával a kiadási évet megelőző 9 (kilenc) év 1. pontban megjelölt irodalma vehető figyelembe. A munkák figyelembevételében a meg- jelenési év az irányadó. 6. Az Emlékérem odaítélésében csak olyan munka vehető figyelembe, amely: a ) Önálló vizsgálatokon alapuló tudományos vagy a gyakorlatban is használható, kimagasló értékű eredményeket közöl, s félreérthetetlen, szabatos fogalmazásban gaz- dagítja az 1. pontban megjelölt tudományágakat. b ) Magyar állampolgárnak (a Társulat tagjának) magyarországi vagy külföldi anyag feldolgozásán alapuló munkája, amely utóbbi esetben az 1. pontban megjelölt tudományágak hazai fejlődése szempontjából feltétlenül előremutató, haladást szolgáló eredményeket tartalmaz. c) Külföldi állampolgárnak Magyarországra vonatkozó, a 6/a pontban rögzített feltételek szerinti' munkája. d ) Csak magyar, orosz, angol, francia vagy német nyelven megjelent munka bírálható el. Más nyelvű munka csak a felsorolt nyelvek egyikén adott, megfelelően kimerítő, az eredményeket részleteiben is kifejtő ismertető összefoglalás (rezümé) birtoká- ban bírálható el. 7. A kitüntethető munkák kijelölésének, elbírálásának és az Emlékéremmel- jutalmazásra való ajánlásának ügyrendje: a) A kiadás évét megelőző év utolsó Választmányi ülésén a Társulat Választmánya héttagú Ajánlóbizottságot kér fel. A Bizottság elnöke a Társulat egyik társelnöke Társulati ügyek 365 vagy választmányi tagja. A Bizottság tagjai a Társulat Választmányából vagy rendes tagjai sorából kerülnek ki. A Bizottság munkájában való részvételre az Emlékérem birtoklása felkérés esetén jogosít. A bizottsági munkára felkért személyek tudományos kutatási területe az i. pontban foglalt tudományágak valamelyikével egyezzék meg, abban érdemleges eredményekre tekintsenek vissza. A jegyzői tisztséget elnök javaslata alapján az Ajánlóbizottság egyik tagja tölti be. b ) Az Ajánlóbizottság első ülésén az elnök a bizottsági tagok között kiosztja az 5. pontban megjelöltek szerint figyelembe vehető önálló, gyűjteményes kiadásokban vagy tudományos folyóiratokban megjelent munkák összeírását és ezek 6. a-b-c-d pontok szerinti véleményezését. Tankönyv nem kerülhet elbírálásra. c ) Három-négy héttel később, az Ajánlóbizottság második ülésén a bizottsági tagok beszámolnak a kitüntetésre érdemes munkákról. A javasolt munkák értékét a Bizottság megvitatja. Az értékelésnél figyelembe kell vennie, hogy a munka milyen mértékben segítette a gyakorlati irányú kutatásokat, milyen volt a nemzetközi sikere stb. A vélemények eltérése esetén a Bizottság szavazással dönt. A szavazásban az elnök is részt vesz. Az eredményről, amely részletes véleményt is ad a munka értékéről, a Választmány részére jegyzőkönyv készül. A jegyzőkönyvet a Bizottság elnöke és jegy- zője írja alá. d) Az Ajánlóbizottság tagjainak munkái nem értékelhetők. Amennyiben vala- melyik bizottsági tag munkája a kitüntetésre érdemes munkák között szerepelne, a munka szerzőjét a Bizottság elnöke bizottsági tagságától felmenti, és helyette vélemény- egységgel választott új tagot kér fel. e ) Ha valamelyik kilenc éves időszakban az Ajánlóbizottság a fenti feltételeknek megfelelő munkát nem talál, az Emlékérem kiadása elmarad. f) Az Ajánlóbizottság véleményét tartalmazó jegyzőkönyvet a Választmány legközelebbi ülésén a Bizottság elnöke mutatja be. Amennyiben a Választmány az Ajánlóbizottság javaslatával szótöbbséges mértékben egyetért, az Ajánlóbizottság javaslata a Választmány határozatával megerősítve a Társulat Közgyűlése elé kerül, amely azt tudomásul véve az Emlékérmet kiadja. g) Ha a Választmány az Ajánlóbizottság javaslatát szakmai vagy alaki okok miatt, szótöbbséges szavazással nem erősítené meg, akkor az Ajánlóbizottság felmentésé- vel egyidőben új Ajánlóbizottságot kér fel, melynek javaslata alapján már véglegesen határoz. Az új Ájánlóbizottságnak 3 (három) régi tagja lehet. h) Az Ajánlóbizottság értékelő, valamint a Választmány megerősítő véleményét, íll. határozatát az ünnepi Közgyűlés jegyzőkönyvében kell megörökíteni, amely a Föld- tani Közlönyben is teljes szövegében közlendő. IV. Egyéb határozatik 1. Az Emlékérem nem a szerzőt, hanem a munkát tünteti ki. 2. Az Emlékérem ügyrendjét az Ajánlóbizottság minden tagja esetről-esetre meg- kapja. 3. Ha a megelőző kilenc éves elbírálási szakaszból a 7/c szerinti ajánlóbizottsági eljárás két megegyező értékű munkát emelne ki, a határozati javaslat meghozatalához figyelembe vehető a munkák szerzőinek a kilenc éves elbírálási szakaszt megelőző mun- kássága is. 4. A kilenc éves elbírálási szakasz során elhúnyt szerző munkássága is figyelembe vehető, elbírálható. A kilenc éven belül elhúnyt szerző munkáira éppen úgy vonat- koznak az Emlékérem ügyrendjének megfelelő pontjai, mintha szerzőjük az élők sorában lenne. Ha elhúnyt szerző munkáját tünteti ki a Társulat, úgy az Emlékérmet elhúnyt társulati tagunk legközelebbi hozzátartozójának (házastárs, gyermek, szülő) kell az ünnnepi Közgyűlésen átnyújtani. 5. Külföldi állampolgár munkájának jutalmazása esetén a szerző az ünnepi Közgyűlésre meghívandó. Akadályoztatása esetén az Emlékérmet az illetékes diplo- máciai testület veszi át. * * * A Közgyűlés résztvevői a Géczy Barnabás által bemutatott Hant ken Miksa Emlékérem ügyrendet tetszésnyilvánítással fogadták. Ellenvélemény, módosító indítvány nem hangzott el, így K e r t a i György elnök az Emlékérem ügyrendjét a Közgyűlés által jóváhagyottnak nyüvánította. Ezt követően pedig felkérte Tasnádi Kubacska András választmányi tagot, hogy a Társulat Elnöksége és Választmánya által két szinten három ízben megvitatott Alapszabálytervezetet jóváhagyásra a Köz- gyűlés elé terjessze. 8 Földtani Közlöny 366 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 3. füzet A Magyarhoni Földtani Társulat alapszabálya I- §• A Társulat neve : Magyarhoni Földtani Társulat; a Műszaki és Természettudo- mányi Egyesületek Szövetségének (MTESZ) tagja. Alapítási éve: 1848 Székhelye : Budapest Működési területe: Magyarország Hivatalos nyelve: magyar Pecsétje köriratban: Magyarhoni Földtani Társulat — Mente et malleo — 1848 2. §• A Társulat célja A Magyarhoni Földtani Társulat (továbbiakban Társulat) a földtannak és rokon- tudományainak művelésével foglalkozó szakemberek egy befogása. A népgazdaság fejlesztésének szem előtt tartásával a földtani tudományok műve- lése, terjesztése, az érdekeltek tudományos és gyakorlati továbbképzése. A tagok helyes kezdeményezéseinek, bírálatainak, javaslatainak előmozdítása és ezek közvetítése a MTESZ-en keresztül a kormányzati szervekhez. 3- § A T ársulat tevékenysége 1. Szakelőadások, vitaülések, klubesték, ankétok, vándorgyűlések és kong- resszusok tartása, vidéki csoportok és munkabizottságok szervezése. 2. Pályázatokat hirdet és ezekre jutalmakat tűz ki. 3. Elősegíti, megszervezi a külföldi országokkal a szakmai tapasztalatcserét. 4. Együttműködik a földtannal kapcsolatos feladatok megoldásában az érdekelt állami és társadalmi szervekkel. 5. Adott alkalmakkor részt vesz a Társulat Elnöksége vagy az Elnökség által kikül- dött Munkabizottság útján a tudományos és gyakorlati fdeladatok és javaslatok előké- szítésében és megvitatásában. 6. A kormányszervek vagy a MTESZ Vezetőségének felkérésére szakmai kérdé- sekben tanácsot ad, szakvéleményt dolgoz ki (szakmai továbbképzés, főiskolai és tech- nikumi oktatás ügye stb.). 7. A földtani és rokontudományok művelése terén kitüntetéseket adományoz (Szabó József Emlékérem, Hantken Miksa Emlékérem, pályadíjak). 8. Biztosítja a MTESZ Vezetőségével együtt a társulati munka pénzügyi és tech- nikai feltételeit, valamint a Földtani Közlöny és egyéb szakmai külön kiadvá- nyok megjelentetését. 4- § Társulati tagok, azok jogai és kötelességei A Társulat tagja lehet minden magyar állampolgár, aki a társadalmi munkán keresztül szakmai ismeretét bővíteni és szakterületének fejlődését előmozdítani kívánja. a) Rendes tag: a rendes tag felvételét a Társulat Választmányától kéri. Ehhez két rendes tag ajánlása szükséges. Visszautasítás esetén a Közgyűléshez lehet fellebbezni. b) Ifjúsági tag: aki valamely egyetem vagy technikum nappali tagozatának rendes hallgatója. Felvételét egyszerű jelentkezésre a Társulat Titkársága végzi. c) Jogi tag: az a személy vagy intézmény, vállalat, aki vagy amely a földtani tudományok fejlesztése érdekében anyagi hozzájárulásával támogatja a Társulatot. áj Tiszteleti tag: a Társulat Közgyűlése a V álasztmány javaslatára olyan hazai vagy külföldi szakembert, aki a földtan vagy rokontudományai művelésében vagy a Társulat szolgálatában kiváló érdemeket szerzett, tiszteleti tagul választhat. Társulati ügyek 367 1. A tagok jogai a) A Társulat rendes tagja a Társulat által rendezett előadásokon, vitákon, klubestéken stb. részt vehet, felszólalhat, bírálhatja a Társulat munkáját és a Vezetőség tevékenységét, munkabizottságokban dolgozhat, szakcsoportok tagja lehet, a Társulat kiadványaira előfizethet. Részt vehet a Társulat Közgyűlésén, szavazati joga van és bár- mely tisztségre választható. Igénybe veheti a Társulat által nyújtott kedvezményeket (hazai és külföldi tanulmányutak, vándorgyűlések, kiadványokra kedvezményes előfizetés stb.) b ) A Társulat ifjúsági tagja részt vehet hozzászólási joggal az előadásokon, vitákon, klubestéken stb. A Közgyűlésen részt vehet szavazati jog nélkül. Előfizethet a Társulat kiadványaira a rendes tagoknak járó kedvezménnyel. ej A jogi tagsággal bíró személyek, intézmények, vállalatok a Társulat rendezvényeire meghívót kapnak, megkapják a Földtani Közlönyt és a Társulat egyéb kiadványait tiszteletpéldányként, szakmai kérdésekben a Társulat segítségét kérhetik. d) A Társulat tiszteleti tagját megilletik mindazok a jogok, amelyek a rendes tagot, de tagdíjat nem fizet, a Földtani Közlönyt tiszteletpéldányként kapja, és ha magyar állampolgár, a Társulat Választmányának örökös tagja. 2. A tagok kötelességei Minden tag köteles a Társulat Alapszabályát és a Közgyűlés által jóváhagyott határozatokat betartani. Köteles elvégezni a Társulatban vállalt munkáját. A rendes tag fizeti a Közgyűlés által megállapított tagdíjat. 5- § A társulati tagság megszűnik a ) bejelentett kilépés után, b) a tag fegyelmi határozattal történő kizárásával, c) a tagdíjfizetés 2 évi elmulasztása esetén. Kilépéskor, kizáráskor, a tagság megszűntével a tagsági jogok megszűnnek. Fegyelmi eljárás indítandó az ellen, aki a Magyar Népköztársaság törvényeit meg- sérti, a Társulat Alapszabályát nem tartja be, vagy a hozott határozatokat megszegi. A fegyelmi eljárást a Társulat Fegyelmi Bizottsága folytatja le, annak javaslatát a Választmány hagyja jóvá. A kizárási határozat ellen a határozat kézhezvételétől számí- tott 2 héten belül fellebbezni lehet a Társulat Titkársága útján a Társulat Közgyűléséhez, de a kézbesített fegyelmi határozat a Közgyűlés döntéséig érvényben marad. A kizárás okának megszűnése után a kizárt tag újból kérheti felvételét a Társulat tagjainak sorába. Abban az esetben, ha a rendes tag 2 éven át tagdíjat nem fizetett, a Társulat Tit- kársága köteles két alkalommalfelszólítaniatagottagdíjkötelezettségeteljesítésére, egyút- tal közölni vele, hogy nemfizetés esetén az Alapszabály értelmében tagsága megszűnik. A tag rendkívüli esetben, írásban további haladékot kérhet a Társulat Elnökségétől tag- díjhátralékának rendezésére. 6. § A Társulat szervezete, szerveinek feladatai A T ársulat szervei: a Társulat Közgyűlése, a Társulat V álasztmánya, a Társulat Elnöksége, a Társulat Elnöksége mellé kiküldött Bizottságok, a Társulat Szerkesztő Bizottsága, a Társulat Fegyelmi Bizottsága, a Társulat Titkársága. ATársulat szerveinek feladatai: A Társulat szervei határozatokat egyszerű szótöbbséggel hoznak. A Társulat Elnökségének határozatai a Választmány jóváhagyása után, a Közgyűlés kivételével, az összes szervre kötelezőek. a) ATársulat Közgyűlése a Társulat legfőbb szerve és a tagok összes- ségének képviselete. Rendes Közgyűlés évenként, a naptári év első felében tar- tandó. A Rendes Közgyűlést a Társulat Elnöksége hívja össze. 8* 368 Földtani Közlöny. XCII. kötet, 3. füzet Rendkívüli Közgyűlést kell összehívni, ha a Választmány egyszerű többsége vagy a MTESZ Központi Vezetősége kívánja. A Rendkívüli Közgyűlést a Tár- sulat Elnöksége a kérelem írásos benyújtásától számított 30 napon belül hívja össze. Tisztújító Közgyűlést három évenként ugyancsak a Társulat Elnök- sége hív össze. Határozatképesek a Közgyűlések, ha azokon a rendes tagoknak legalább a fele jelen van. Ha a szabályszerűen összehívott Közgyűlés nem határozatképes, a 30 napon belül ugyanazon tárgysorozattal összehívott Közgyűlés, a megjelentek számára tekintet nél- kül, határozatképes. A Közgyűléseken minden tagnak joga van részt venni, felszólalni, de szavazati joga csak a tiszteleti és a rendes tagnak van, utóbbinak abban az esetben, ha tagdíj befizetési kötelezettségének megelőzően eleget tett. Szavazni csak személyesen lehet. A Közgyűlések határozataikat egyszerű szótöbbséggel hozzák, alapszabály módosí- tás esetén kétharmad szótöbbség szükséges. A Tisztújító Közgyűlésen az Elnökség beszámol az elmúlt időszak társulati tevé- kenységéről, és kijelöli a Társulat előtt álló feladatokat. A Tisztújító Közgyűlés titkos szavazással megválasztja a Társulat Választmányát, Elnökséget és tiszteleti elnököt választhat. Felülvizsgálja a Fegyelmi Bizottságnak a Választmány által jóváhagyott esetleges határozatait, és döntést hoz a fellebbezések ügyében. A MTESZ-szel egyetértés- ben megállapítja a tagdíjakat. Jóváhagyja a vidéki csoportok jelentését és vezetőség- választását. Módosíthatja a Társulat Alapszabályát, átadja a Társulat kitüntetéseit és jutalmait. A Közgyűlést a Társulat elnöke, társelnöke, vagy szükség esetén az Elnökség valamelyik tagja vezeti. A Közgyűlésről jegyzőkönyvet kell készíteni. Aláírja a Közgyű- lés elnöke és a Közgyűlés jelenlévő tagjai közül előre felkért két hitelesítő tag. b) ATársulat Választmánya. A Társulat Választmánya áll a tiszteleti elnökből, a tiszteleti tagokból, kivéve az idegen állampolgárokat, az Elnökség tag- jaiból, a Tisztújító Közgyűlés által megválasztott 35 választmányi tagból és a Szakcso- portok elnökeiből és titkáraiból. A Tisztújító Közgyűlés által megválasztott 4 póttag közül szükség esetén a szava- zatok száma szerint soron következő hívandó be. A Választmányt az elnök, vagy annak tudtával valamelyik társelnök hívja egybe a szükséghez képest, de lehetőleg minden naptári negyedévben legalább egyszer. A Választmány határozatképes, ha tagjainak legalább fele megjelent. Rendkívüli Választmányi ülés hívandó össze, ha a választmányi tagok egyhar- mada ezt írásban kéri. A Választmányi ülésen a Társulat elnöke vagy egyik társelnöke elnököl, és a fő- titkár, vagy a titkár az előadó. A Fegyelmi Bizottság tagjai tanácskozási joggal a Választmányi ülésekre meghív- hatok. A Választmány a Közgyűlések közötti időben felügyeletet és bírálatot gyakorol az Elnökség munkája felett. Határozatát nyílt szavazással és szótöbbséggel hozza. Megvi- tatja a Társulat munkatervét, az évközben megüresedett tisztségeket a két Közgyűlés között megbízással betölti. Joga van Szakcsoportokat alakítani, külön Véleményező Bizottságokat kiküldeni, bizottsági tagokat kijelölni, a tiszteleti tagság, a külföldiek tagsága, az egyes Szakcsoportok és társulati Bizottságok előterjesztéseiben határozatot hozni, a Társulat Emlékérmeit odaítélni. c) A Társulat tiszteleti elnöke. Amennyiben az Elnökség és a Választmány szükségesnek tartja, javasolhatja a Közgyűlésnek kimagasló érdemeket szerzett tagjai közül tiszteleti elnök megválasztását. d) ATársulat Elnöksége: elnök, két társelnök, főtitkár, titkár. A Tár- sulat Elnökségét a Választmány javaslatára a Tisztújító Közgyűlés választja meg. Az Elnökség a Választmánnyal egyetértésben szervezi, irányítja és ellenőrzi a Társulat ügyeit. Az Alapszabály és a közgyűlési, választmányi határozatok irányelveinek meg- felelően biztosítja a Társulat különböző Szakcsoportjainak és Munkabizottságainak működését, kiépíti a kapcsolatot és biztosítja az együttműködést más tudományos és tár- sadalmi egyesületekkel. Fenntartja a Társulat közvetlen kapcsolatát a MTESZ-szel. ATársulat elnöke vagy a két társelnök egyike elnököl a Köz- gyűléseken, a Választmányi üléseken, a Társulat szakülésein. Képviselik a Társulatot belföldi és külföldi tudományos és társadalmi kapcsolatokból következő reprezentatív összejöveteleken, kongresszusokon és szakmai megbeszéléseken. Akadályoztatásuk esetén az Elnökség által kiküldött választmányi tag képviseli a Társulatot. Társulati ügyek 369 Szükség esetén az elnöknek jogában áll intézkedéseket hozni a Szakcsoportok, Bizottságok, és a Földtani Közlöny felelős szerkesztőjének munkáját illetően. ATársulat főtitkára a titkár bevonásával végzi a Társulat összes igaz- gatási ügyeit. Kikészíti a Társulat munkatervét, költségvetési előirányzatát, az évzáró jelentést. Szervezi az előadásokat, vitaesteket, klubnapokat, vándorgyűléseket. Jogosult az elnök tudtával a Társulatot kifelé, külső személyekkel és hatóságokkal szemben kép- viselni. ATársulat titkára a főtitkár helyettese. e) A Társulat Elnöksége mellé kiküldött Bizottságok a Társulat munká- ját a saját területükön elősegítik, ellenőrzik, határozati javaslatokat tesznek, és beszá- molnak az Elnökségnek. Üléseiket a szükséghez képest tartják. f) A Társulat kiadványainak Szerkesztő Bizottsága előkészíti és felülbírálja a Földtani Közlöny és más, alkalomszerű kiadvány szerkesztését. A felelős szerkesztő tevékenységéért közvetlenül az elnöknek felelős. g) ATársulat Fegyelmi Bizottsága 3 tagból áll. A fegyelmi ügyek lefolytatására esetről-esetre a Választmány küldi ki. Tagjait saját soraiból a Választmány jelöli ki. h) A Társulat Titkárságának függetlenített munka- társa ellátja a szövetségi és a társulati vezetőszervek határozatainak végrehajtását. Szervező és adminisztratív munkát végez. Munkájáért a Társulat Elnökségének, végső fokon a Szövetség főtitkárának felelős. 7- § A Társulat Szakcsoportjai A Társulat Elnöksége a Választmány hozzájárulásával Szakcsoportok alakulását engedélyezheti, vagy meg is szüntetheti. A Szakcsoport a Társulat olyan szerve, amely évi programját önállóan állítja össze, szaküléseket, klubestéket tart, kisebb tanulmányutakat rendezhet. Fel- merülő kiadásait a Szakcsoport Vezetősége által a Társulathoz előre benyújtott és a Tár- sulat Elnöksége által jóváhagyott költségvetés alapján a Társulat fedezi. A Szakcsoport évi költségigényét a Társulat évi költségvetésébe kell felvenni. A Szakcsoport Vezetőségét (elnök, titkár, 4—10 vezetőségi tag) a Szakcsoport meg- alakulása után a Szakcsoport tagjai szótöbbséges szavazattal választják és jóváhagyásra a Társulat Választmánya elé terjesztik. 8. § A Társulat kiadványai A Társulat hivatalos lapja a Földtani Közlöny. A Földtani Közlönynek vagy a Társulat egyéb kiadványainak felelős szerkesztőjét az Elnökség javaslatára a Köz- gyűlés választja meg. Mellette a Választmány által kijelölt Szerkesztő Bizottság működik. A felelős szerkesztő és a technikai szerkesztő tanácskozási joggal részt vesz a Választmányi üléseken. 9- § A Tár sulat gazdasági , pénzügyi és jogi helyzete A Társulat jövedelmei a társulati tagok által fizetett tagdíjak, a Kormány által a MTESZ révén rendelkezésre bocsátott összegek és esetleges egyéb jövedelmek (jogi tag- díjak stb.). A Társulat előzetes költségvetés alapján működik. A társulati vagyonnak és jövedelemnek a Társulaton belüli átcsoportosítását a Tár- sulat Elnökségének meghallgatásával a MTESZ Elnöksége, illetve a MTESZ főtitkára kezdeményezheti vagy engedélyezi. A Társulat Alapszabályának megváltoztatására a Közgyűlés jogosult. A Társulat felett a felügyeletet a MTESZ-en keresztül a Magyar Tudományos Akadémia gyakorolja. * Az új Alapszabály bemutatását követő vitában sorrend szerint: Miháltz I., Pojják T., B arátosi J., Kertai Gy., Tasnádi-Kubacska A., Len- gyel E., Miháltz I. és Kertai Gy. vett részt. Lényeget nem érintő, csaknem sti- 370 Földtani Közlöny, XCII. öötet, 3. füzet láris változtatások után a Közgyűlés tetszésnyilvánítását alapulvéve K e r t a i Gy. elnök a Magyarhoni Földtani Társulat előterjesztett új Alapszabályát jóváhagyottnak nyilvánította. A Közgyűlés K e r t a i Gy. elnök zárszavával ért véget. Résztvevők száma: 127 Május 10. Mérnökgeológiai Szakcsoport előadóülése Elnök: Papp Ferenc Vitális György: Az Oroszlány-bokodi völgyzárógát tervezése és építése során végzett mérnökgeológiai vizsgálatok Mátrai Gyula: Az Oroszlány-bokodi völgyzárógát tervezése és kivitelezése Vita (mindkét előadáshoz) : Lovász L., Láng S., Kertész P., Juhász J., Cziglina V., R ó n a i A., Á c s E., L á n g S., H e r c z o g h H.Jantsky B., Vitális Gy., Mátrai Gy., Papp F. Résztvevők száma: 33 Május 21. Mérnökgeológiai Szakcsoport Munkabizottsági vitaülése Vita a víztározók mérnökgeológiai vizsgálata tervezési előírásairól. Az április 26-i vitaülés folytatása. Vitavezető: Juhász József. Résztvevők száma: 6 Május 23. Előadóülés Elnök: Balogh Kálmán Oravecz János: A Dunántúli Középhegység felsőtriász képződményeinek rétegtani és fácies-kérdéseí G ó c z á n Ferenc— V enkatachala, Bangalore Srinivasa Rao (Lucknow, India) : A dunántúli kösszeni márga palynológiai rétegtana Vita (mindkét előadáshoz) :Horváthné Deák M., V é g h S-né, KondaJ., Végh S-né, Kiss J., Vég h S., Balogh K., Oravecz J., Balogh K., Oravecz J., Góczán F., Balogh K. Bejelentések: W é b e r Béla: Thórium és ritkaföld indikációk a Budai hegységben Vita: Balogh K., Wéber B., Kiss J., V é g h S-né, Wéber B., Kiss J., Balogh K. Bohn Péter— H avas Margit: Fluoreszcenciás vizsgálatok a paleontológiában Vita: Kiss J., B a 1 o g h K. Résztvevők száma: 45 Május 24. Nemzetközi Kapcsolatok Bizottságának ülése Elnök: K e r t a i György. Napirend: 1962. második félévi külföldi kiküldetések. Résztvevők száma: 4 Május 28. Mérnökgeológiai Szakcsoport Munkabizottsági vitaülése Vita a víztározók mérnökgeológiai vizsgálata tervezési előírásairól. A május2i-i vitaülés folytatása, a vita lezárása. Vitavezető: Juhász József. Résztvevők száma: 5 Május 2g. Földtani Közlöny Szerkesztőbizottsági ülés Elnök: Vadász Elemér Napirend: a Földtani Közlöny 92. köt. 3. füzetének kiadási előkészítése. Résztvevők száma: 10 Június 6. Évadzáró előadóülés Elnök: K e r t a i György ;ló : A Nagy alföld középső részének mélyföldtani vizsgálata ics I., Oroszné Hajós M., Kertai Gy., Völgyi Völgyi László Vita: K u b o v L., Társulati ügyek 371 Széles Margit: Szarmata és pannóniai korú Ostracodák a Duna-Tisza-közi fúrásokból Vita: K e r t a i Gy., Vendl A., Széles M., Kertai Gy. Molnár Béla: A délalföldi pliocén és pleisztocén üledékek tagolódása nehéz- ásvány-összetétel alapján Vita: Völgyi L., Kertai Gy., Scherf E., Molnár B., Mi hált z I., Kriván P., Kertai Gy. Bejelentések: Oroszné Hajós Márta: Holocén diatomaföld-előfordulás Újpesten Vita: Kriván P., Oroszné Hajós M., Kertai Gy. Kriván Pál— R ózsavölgyi János: Felsőpleisztocén (rissi) andezit vul- kánosság nyomai Aszód környékén Vita: Kertai Gy., Kriván P., Morvái G., Kriván P., Láng S., Kertai Gy. Bárdossy György: Új módszer kőzettani vékonycsiszolatok röntgenvizsgá- latára Vita: Kertai Gy. Résztvevők száma: 61 Június 13. Mérnökgeológiai Szakcsoport Munkabizottsági vitaülése Vita az útépítés mérnökgeológiai vizsgálatának tervezési előírásairól. Az anyagot összeállította, ismertette, és a vitát levezette: Szilvágyi Imre. Résztvevők száma: 7 A Magyar Földtani Társulat Mecseki* Csoportjának 1962. tavaszán Pécsett tartott előadóülései: Április 26. Klubest Fejér Leontin bevezetőjét követően V i d a c s Aladár mutatta be 1961 szep- temberében, Olaszországban, a Nemzetközi Vulkanológiai Asszociáció szimpóziumán és kirándulásain készített állóképeit és mintegy háromnegyedórás kisfilmjét „Olasz vul- kánok krátereinél” címmel. Résztvevők száma: 24 Május ly. Előadóülés Elnök : Fejér Leontin Földi Miklós : Hidas déli terület földtani felépítése Vita: C s e p r e g h y n é Meznerics I., Somos L., Földi M., Báldi T., Fábiáncsics L., Tamáshidy L., Földi M., Fejér L. Az előadást követően Pécsett is bemutatásra került a „Tengeri hó” c. a II. Műszaki Tudományos Filmfesztiválra benevezett színes, japán kisfilm. Résztvevők száma: 35 A Magyar Földtani Társulat Északnaagyarországi Csoportjának 1962. tavaszán Miskolcon tartott előadóülései: Április 5—8. II. Országos Földgáz Ankét A Magyar Földtani Társulat Északmagyarországi Csoportja az Energiagazdálko- dási Tudományos Egyesület, a magyar Kémikusok Egyesülete, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület együttműködésével Miskolcon, a Szakszervezetek Megyei Titkársága nagytermében rendezte meg a II. Országos Földgáz Ankétot, melynek első napján Czottner Sándor nehézipari miniszter megnyitóját követően Dió- s z e g h y Dániel műszaki egyetemi tanár elnöklete alatt több, alapozó, földtani— föld- gázbányászati előadás hangzott el a következő sorrendben: Kertai György: Új földgáztelepek kutatása Magyarországon D a n k Viktor: Új magyar földgáztelepek földtani alkata B e n c z e László: A földgázbányászat fejlődése a második ötéves terv folyamán 372 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 3. füzet Peti László : A földgáz előkészítése a távszállításra Kassai Lajos: A nagyalföldi földgáztelepek művelésének főbb kérdései Az Ankét április 5-i délutáni ülésszakán, valamint a 6-i és 7-i előadásokon és a gyárlátogatások alkalmával már a földgázfelhasználás került az érdeklődés középpont- jába. Az Ankét utolsó napján a résztvevők a demjéni kőolaj -földgázmezőre is ellátogat- tak. Résztvevők száma: 328 Április 12. Előadóülés Elnök : P o j j á k Tibor P a n t ó Gábor: A Tokaj i-hegységi vulkánosság jellege és megnyüvánulásai F r i t s József: A végardói kaolinosodás Molnár József: A Tokaji-hegység rétegtani és szerkezeti alakulása Gyarmati Pál: A Tokaji-hegység délkeleti részének földtani viszonyai Ilkeyné Perlaki Elvira: A Tokaji-hegység északnyugati részének földtani felépítése Vita (mindegyik előadáshoz összevontan) : V a r j u Gy., Z e 1 e n k a T., Mátyás E-, Zelenka T., Mátyás E., Varjú Gy., P a n t ó G., Molnár J., Ilkeyné Perlaki E., Pantó G., Gyarmati P., Pojják T. Résztvevők száma: 43 Május 10. Előadóülés Elnök: Pojják Tibor Radócz Gyula: Az észak-borsodi „kísérleti” barnakőszénkutatás földtani ered- ményei Vita: Szabó L„ Tarján G., Oswald Gy., Juhász A., Pojják T. Előadó mindegyik hozzászólónak külön-külön válaszolt. Kovács Lajos— V erebélyi Kálmán— B oldizsár István: Sajókazinc 169. sz. fúrás anyagfeldolgozása és a borsodi bamakőszénmedencére vonható következ- tetések Vita:Siposs Z., Juhász A., Tarján G., Kovács L., Pojják T. Az előadóülés végén került sor Cousteau, J. Y. kapitány híres filmjének, a „Csend világa” c. film bemutatására. Résztvevők száma: 41 Május 26 — 2j. Földtani kirándulás az Upponyi- és a Bükkhegységben Kirándulás vezető: Balogh Kálmán Az Északmagyarországi Csoport rendezésében, Balogh Kálmán avatott veze- tésével az 55 résztvevő az Upponyi hegységből kiindulva kétnapos földtani kirándulás során megismerkedett az Upponyi és a Bükkhegység földtani tanulmányozásának jelen- tőségével, rétegsorával, ősföldrajzi fejlődésmenetével, hegységszerkezetével. A 40 megálló- helyes földtani kirándulás kötött programjának zökkenőmentes, folyamatos lebonyolí- tásában, a 27 oldalas, 5 földtani szelvénnyel és a Bükkhegység áttekintő földtani térkép- vázlatával ellátott kirándulásvezetőt és annak szerzőjét Balogh Kálmánt illeti az elismerés. A kétnapos kirándulás a hollóstetői Bányászpihenő mellett rendezett szalonna- sütéssel és borkóstolással ért véget. Kiadásért felel az Akadémiai Kiadó igazgatója Műszaki felelős: Vidosa Tászló Kézirat beérkezett: 1962. VI. 28. — Példányszám: 1350 — Terjedelem: 10,5 (A/5) ív + 17 oldal tábla 62.55632 Akadémiai Nyomda, Budapest — Felelős vezető: Bemát György XXIX. (I) tábla XXX. (II) tábla Majzon: „A Clavnlina Szabói rétegek faunája” nomenklatúrái módosítása XXXI. (IU) tábla Mázzon: A Clavulina Szabói rétegek faunája'” nomenklatúrái módosítása XXXII. (IV) tábla M aj z o n : „A Clavulina Szabói rétegek faunája ’ nomenklatúrái módosítása XXXIII. (V) tábla XXXIV. (VI) tábla M aj zon: ,,A Clavutina Szabói rétegek faunája ” nomenklatúrái módosítása XXXV. (VII) tábla M aj z o n : ,,A Clavulina Szabói rétegek faunája” nomenklatúrái módosítása XXXVI. (VIII) tábla M a ] z o n : „A Clavulina Szabói rétegek faunája ” nomenklatúrái módosítása XXXVII. (IX) tábla Majzon: ,,A Clavulina Szabói rétegek faunája * nomenklatúrái módosítása XXXVIII. (X) tábla Majzon: ,,A Clavulina Szabói rétegek faunája ” nomenklatúrái módosítása XXXIX. (XI) tábla Majzon: ,,A Clavulina Szabói rétegek faunája ” nomenklatúrái módosítása XL. (XII) tábla Q XLI. (XIII) tábla M a j z o n : ,,A Clavulina Szabói rétegek faunája’ nomenklatúrái módosítása XLII. (XIV) tábla Majzon: „A Clavulina Szabói rétegek faunája” nomenklatúrái módosítása XLIII. (XV) tábla Majzon: .,,A Clavulina Szabói rétegek faunája ” nomenklatúrái módosítása XLIV. (XVI) tábla Majzon: ,,A Clavulina Szabói rétegek faunája ” nomenklatúrái módosítása XLV. tábla Ov av e ez : Új ráklelet a hazai triászból FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA EKXJIJIETEHb BEHTEPCKOrO TEOJIOrHMECKOrO OEIUECTBA BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGRIE ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY XCII. KÖTET 4. FÜZET FÖLDTANI KÖZLÖNY XCII. kötet 4. füzet 108 oldal Budapest, 1962. november — december ERTEKEZESEK A MÁTRA-HEGYSÉGI DÁCIT ÉS DÁCITTUFA GENETIKAI ÖSSZEFÜGGÉSEINEK VIZSGÁLATA VARGA GYUFA* (XlyVI. táblával) Összefoglalás : A Mátra-hegység szegélyein váltakozó vastagságban és különböző földtani településben, helvét-tortónai emeletekbe sorolható dácittufa- (régebben középső vagy plagioklászos riolittufa) összlet ismeretes. Újabban vele azonos ásványtani jellegeket és közeli kémiai egyezést mutató dácit előfordulásokat sikerült kinyomozni, melyeknek földtani, kőzettani és kőzetkémiai viszonyait tárgyalja a dolgozat. A szerző mindkét képződményről részletes földtani, kőzettani és kőzetkémiai ismertetést ad. Megállapítja a dácittufa és dácit ásványtani összetételének azonosságát, ezen keresztül a kettő közötti genetikai kapcsolatot. Meghatározza a dácit korát. A dolgozat a Mátra-hegységi dácitos összetételű képződményekkel kapcsolatban 1959 és 1960 évben végzett megfigyeléseket és vizsgálatokat foglalja össze. E dácitos képződményekkel kapcsolatban eddig részletes kőzettani és kőzet- kémiai vizsgálatokat magábafoglaló dolgozat nem jelent meg, éppen ezért vetődött fel a kérdés, van-e genetikai kapcsolat az ismert helvét-tortónai emeletbe sorolt, uralkodóan savanyú, helyenként neutrális jellegeket mutató dácittufa és az 1950-ben megismert és 1959— 1960-ban nagy területeken továbbnyomozott dácitos kőzet között? Miután a dácittufa összlet önmagában is hatalmas tömeget képvisel, felvetődik a származás kér- dése is. Hol kell keresnünk vagy feltételeznünk azt a vulkáni központot vagy közpon- tokat, melyek e hatalmas tömegű piroklasztikumot és a vele kapcsolatos lávakőzetet szolgáltatták ? Dácittufa („középső riolittufa”) összlet Az összlet a magyar szakirodalomban eddig „középső” riolittufa néven volt ismeretes. Részletesebb rétegtani és földtani vizsgálatát id. Noszky J., Rozlozs- nik P., Szentes F., Schréter Z., és Mezősi J. végezték el. M e z ő s i J. már rövid kőzettani leírást is közölt [2]. A „középső” elnevezést a három miocén kori „jelentősebb” tufaösszlet közötti közbenső elhelyezkedése után kapta. Napjainkban már ismerünk néhány újabb savanyú tufa közbetelepülést is a tortónai emeleten belül, a dácitos vulkánizmust követő andezittufás és agglomerátumos összletben, melyek rész- ben riolitos, részben dácitos jellegeket mutatnak. Ilyen közbetelepülés van a Saskő, Disznókő és Cserepes-tető andezittufás tömegeiben. A „plagioklászos” elnevezést id. Noszky J. „Mátra-hegység geomorfológiai viszonyai” című munkában találjuk, mintegy kihangsúlyozva a tufaanyag földpát változatainak uralkodó jellegét. A dácittufa előfordulások részben vízi, részben szárazföldi felhalmozódási jelle- geket mutatnak. Jól meghatározhatóan vízi lerakódást találhatunk az É-i Mátrában a Dobodén-folyás, majd K felé haladva az Áldozó-patak völgyeiben, valamint a Köszörűs- * Előadta a M. Földtani Társulat 1962. I. 24. -i szakülésén. 1* 376 Földtani Közlöny, XCII . kötet, 4. füzet patak felső szakaszán. Szárazföldi felhalmozódásokban a tufa rétegzetten, osztályozatlan és még mikroszkópi méretekben sem figyelhető meg ásványos orientáció. Legtipikusabb ilyen előfordulás a Ny-i Mátrában Tar, Csevicés-völgy, a hegység K-i szegélyén Sirok, valamint Tarnaszentmária körzetében van. A Mátra-hegységben végzett megfigyeléseim szerint ez a dácittufa összlet egyen- lőtlen vastagságú. Az egyenlőtlen felhalmozódás oka részben elsődleges vulkanológiai, részben másodlagos eróziós tényező. Elsődleges tényező az explóziós működés időszakában ural- kodó szélirány és a laterális kráterek. Másodlagos tényező a vulkáni működés megszűnte utáni erózió. 1. ábra. A Kelet-Mátrai dácit előfordulások áttekintő térképe. Magyarázat: 1. Fiatalabb andezites összlet, 2. Dácittufa, 3. Amfibol-biotitdácit, 4. Idősebb bentonitos andezittufa, 5. Üledékes fekvőképződ- mények, 6. Dácit törmelék, 7. Elemzési minta, 8. Feltételezett kaldera helye Fig. 1. Synoptical map of occurrences of dacites in the Eastem Matra. Explanation: 1. Younger andesitic complex, 2. Dacitic tuff, 3. Amphiboleous biotitic dacite, 4. Older bentonitiferous andesite tuff, 5. Sedimentary basement rocks, 6. Dacitic detritus, 7. Sample fór analysis, 8. Supposed site of the caldera Megfigyeléseim szerint az összlet vastagsága a Kékes É-i előterében 70 — 80 m, az É-i Mátrában 45 — 55 m, Ny felé a vastagság tovább csökken és a Ny-i Mátrában 30 — 40 m. A hegységtől Ny-ra az Ipoly völgyében a kőszénkutató fúrások tanúsága szerint az összlet 30 — 50 cm vastagsággal jelentkezik. A hegységtől K-re Sirok község körzetében viszont 100 m-t meghaladó tufaösszlet is észlelhető. A dácittufaösszlet szerkezetileg is eltérő jellegű, a rétegösszlet alján rétegzett, ami felfelé haladva fokozatosan megszűnik. A szárazföldi felhalmozódáson belül helyenként finom és durvaszemcsés részek váltogatják egymást, ami a vulkáni explóziók szakaszos megélénkülését és elhalását jelenti. A tufaösszlet alsó részén meglehetősen sok apró, kissé legömbölyödött andezit lapillit találunk a dácittufa anyagába keveredve. Ennek oka, hogy a K-i részeken meg- induló savanyú tufa kiszórása és lerakódása közvetlenül a Nv-i területen egyre csökkenő intenzitású andezites törmelékszórást követte^. A fekvőben megfigyelhető andezittufa- összlet még teljes egészében tengeri lerakódás volt, melyet rétegzettsége és utólagos- egységes bentonitos elváltozása is bizonyít. Ez az idősebb andezites törmelékanyag szol- gáltatja a Ny-i és a K-i Mátra egy részén a dácittufa közvetlen fekvőjét. Ezt az andezites törmelékösszletet Kubovics I. az egész hegység bázisául tekinti [1]. Varga : Mátra-hegységi dácitok és dácittufák 377 2. ábra. Dácittufa feltárások a Csevieés-völgy K-i oldalán. Tar Fig. 2 . Outcrops of dacitic tuffs on the N slope of the valley Csevicés. Tar 3. ábra. Dácittufa vastagpados fejtése Diszkó -i völg3Tben. Siroktól D-re Fig. 3. Quarry in the valley Diszkó where dacitic tuffs are being broken in thick banks. From Sirok to the S. 378 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 4. füzet A tufaösszlet középső része horzsköves, de tisztán dácitos ásványtani összetételű. A felső rész szintén tartalmaz kissé bontott, sötétszürke piroxénandezit bombákat és hömpölyöket, melyek minden valószinűség szerint már az újra meginduló fiatalabb andezites erupciókat jelzik. A tufaösszletben igen sok erősen kovásodott vagy néha opálosodott sötétzöld, szürke és vüágosbarna színű dácitanyagú vulkáni bomba található. Ezek a bombák a Cserepes- tető, Disznőkő és a Saskő közötti területen érik el maximális méreteiket és gyakoriságukat. Helyenként 25 — 35 cm átmérőjű darabokat is lehet találni. Az előbbiek- ben meghatározott területtől távolodva a bombák nagysága és gyakorisága is erősen csökken. A dácittufa mikroszkópi vizsgálata A dácittufa ásványos összetételét több különböző helyről begyűjtött mintában vizsgáltam meg. A tufa uralkodó ásványi elegyrésze az albit-ikerlemezes, vagy zónás plagioklász földpát, főleg oligoklász és andezin. A nagyobb földpát kristályok néha a zónás szerkezettel párhuzamosan elrendeződő alapanyagzárványokat tartalmaznak. A földpátok utólagosan szericitesednek és kaolinosodnak. Egyes szemcsék szegélye kor- rodált. A színes elegyrészek közül az álhatszöges-táblás biotit van legnagyobb mennyi- ségben, színe után ítélve vasdús változatban. A zöld amfibol ép oszlopokban, de aláren- deltebb mennyiségben jelentkezik. A kvarc csak néhány esetben található, gyakran teljesen hiányzott. A kvarc- tartalom sokkal kisebb, mint az ún. alsó riolittufában A fenokristályok kötőanyaga gyakran kaolinosodott vagy ritkábban kovásodott. Egyes metszetekben szabálytalan orsó- vagy csontalakú vulkáni üvegszilánkok figyelhetők meg. Ezek az üvegszilánk töredékek a vulkáni gázok által felfújt, üvegesen megmerevedett lávaanyag vagy horzsakő töredékei. A töredékek megjelenésénél ugyanis csaknem minden esetben megtalálhatók a hólyagosán felfújt üveg és horzsakő nagyobb beágyazásai is. Az ásványos összetétel és a leírt jellegek alapján a kőzet vitroklasztikus dácittufának minősül. Az összletben néha erősen kovás lencséket és sávokat találhatunk, melyek az utólagos szüifikáció eredményei. Az utóbbiak ásványos összetételében jelentős szerepű a kalcedon és az opál. Biotit •amfiboldácit A Mátra-hegység K-i részén a Kékes É-i lejtője alatt a Pisztrángos-tó mellett egy kisebb, a környezettől eltérő eruptív kőzet előfordulás volt ismeretes. A kőzet vál- tozat vizsgálatával legelőször Mezősi J. foglalkozott, aki 1950-ben a kőzetet „riolit" néven említi [2]. Az ismert előfordulás kiterjedése alig éri el a másfél hektárt és morfo- lógiailag egy kisebb önálló kúpot formál, melynek ÉK-i lábánál az erdészeti út bevágása szintén feltárta a kőzetet. A kőzet felszínközeiben erősen mállott és murvás. 1959-ben több alkalommal jártam a területen a kőzetváltozat továbbnyomozása miatt, de csak két-három kisebb előfordulásban találtam meg. Egy alkalomszerű bejá- ráskor Szádeczky-Kardoss E. akadémikus a helyszínen közölte, hogy a Mezősi-féle riolitot az újabb megfigyelések és az ismert kémiai elemzés alapján d á c i t- n a k kell minősíteni. Pesthy I,., aki 1959-ben dolgozott a területen, a Kékes É-i lábánál több kisebb dácit előfordulást talált, melyről egy szakmai értekezleten említést is tett. Varga: Mátra-hegységi dácitok és dácittufák 379 1960-ban a K-i Mátra részletes földtani térképezése során kiderült, hogy a terü- lettől K-re az ismertnél nagyobb területen és nagyobb vastagságban jelentkezik a dácit. A dácit előfordulások földtani formái csaknem minden esetben félig vagy teljesen elfedett, kisebb -nagyobb hasadékokon felnyomult dóm-, dagadó- és parazita-kúp alaku- latok. Míg azonban a nyugati előfordulások esetében ezek a földtani formák egymástól elkülönülnek, addig a Nagy zugó- tetőtől K-re — a hegység É-i oldalán — még félig elfe- detten is nyomozható a váltakozó nagyságú és részben egymással összekapcsolható dóm- sor, melynek felnyomulása kétségtelenül egy nagyobb vulkáni centrum KÉK — NyDNy irányú tangenciális hasadékrendszerén ment végbe. A dácitelőfordulások mindig egyenlő 4. ábra. Földtani szelvények a dácit elfordulásokon keresztül. Magyarázat : 1 . Sötétszürke piroxén- andezit, 2. Eapillis andezittufa, 3. Bontott piroxénandezit, 4. Andezitágglomerátum, 5. Dácittufa, 6. Amfi- bol-biotitdácit, 7. Bentonitos andezittufa, 8. Szivacsos-korrallos homokkő, 9. Meszes-agyagos homokkő 10. Andezit kőzettelér Fig. 4. Geological cross-sections across oecurrences of dacites. Explanation: 1. Dark-grey pyro- xene andesite, 2. Andesite tuff with lapillis, 3. Decomposed pyroxene andesite, 4. Andesite aggloínerate, 3. Dacitic tuff, 6. Amphiboleous biotitic dacite, 7. Bentonitiferous andesite tuff, 8. Spongy-eoralliferous sandstone, 9. Calcareous-clayey sandstone, 10. Andesite dyke tengerszint feletti magasságban jelentkeznek, és feltehető, hogy a K-i részek előfordu- lásai a fiatalabb andezites vulkáni működés időszaka előtt egymással összeüggésben állottak. Ma az egyes előfordulásokat fiatalabb andezites lávafolyások, andezittufa és agglomerátum összletek, valamint az ezekből keletkezett törmelékfolyások választják el egymástól. A dácit előfordulások térképezése során néhány relatív magassági adatot gyűj- töttem be. A Pisztrángos-tó mellett mintegy 30 in, a Cserepes-tető DK-i oldalán a Selyem- rét közelében 45 — 55 m és a Cseresznyés-tető ÉNy-i előterében már 80 m vastagságot észlelhetünk. Ez a magassági megoszlás is arra utal, hogy a feltételezett vulkáni főcentrum közelében felnyomult dómok és parazita-kúpok nagyobb méreteket érhettek el. A dácit mikroszkópi vizsgálata A dácit alapanyaga üveges, a K-i részeken gyakran folyásos szövettel. Az üveg- állományban a megmerevedés folytán apró, hajlott repedések keletkeztek, melyek men- tén szferolitos kiválások észlelhetők. A szferolitokat felépítő ásványok kis méretük és alacsony interferencia színük miatt pontosan nem határozhatók meg. A repedésekre merőleges szferolit-nyalábok hossza alig éri el a 10 mikront és vastagsága a 2 mikront. Irodalmi adatok szerint a szferolitok összetétele savanyú és neutrális kőzetek esetében főleg kalcedon, krisztobalit és földpát lehet. A folyásos szövetű alapanyagban néha kisebb 380 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 4. füzet 6. ábra. Dácitzárvány a fiatalabb lapillis andezittufában. Disznókö É-i oldal Fig. 6. Dacite inclusion within younger andesite tuff with lapillis. Disznókő, N slope Varga : Mátra-hegységi dácitok és dácittufák 38 f szabálytalan kristály töredékek vannak a folyásos szerkezetnek megfelelő elrendeződés- sel. A töredékek ásványtanilag főleg ikerlemezes plagioklász földpátok és deformált biotit lemezek. Mindkét ásványváltozat magmatikus rezorbciót és kisebbfokú korróziót mutat. Feltehető, hogy ezeket a töredékeket a lassan mozgó láva az egyidejű tufaszó- rásból vagy a felszínről szedte magába. A rezorbciós töredék-kristályokon kívül találunk kisebb-nagyobb plagioklász földpát, biotit, ainfibol és kvarckristályokat is, melyek rezorbciót vagy korróziót nem mutatnak. A kőzetek kvarctartalma Ny-ról K-re bizonyos mértékben növekedik, de még mindig messze alatta marad a riolitos jellegű kőzetek kvarctartalmának. A plagioklász földpát beágyazások gyakran zónásak és albit ikerlemezesek. Főleg oligoklász és andezin változatok, de néhány labradorit is megfigyelhető volt, főleg a K-i területek kőzeteiben. Ennek az a magyarázata, hogy a K-i részek mély fekvőjében már az ismert nyugat-bükki nagy vastagságú, mészdús üledékek vesznek részt. Ezen kívül bázikusabb aljzatra utal az is, hogy ezen a területen sok bázikusnak tekinthető xenolit zárvány van a piroklaszti- kumokban és a lávaárakban. A színes elegyrészeket a zöld amfibol és a vasdús biotit képviseli. Az amfibol szintén bizonyosfokú szaporodást mutat a K-i részek kőzeteiben. Mind a földpát, mind a színes elegyrészek nagysága legfeljebb 3—4 inin-es méreteket ér el. A dácittufa összletben található és az előbbiekben már ismertetett kovásodott dácitbombák ásványos összetételében a földpát erős lebontást szenvedett, kimállott és helyét kovásodás tölti ki. A biotit először meroxénné, lepidomelánná, majd végül mag- netitté alakult át. Ezen kívül a szokásos ásványi elegyrészekhez kalcedon, krisztobalit és kisebb kvarcos kitöltések csatlakoznak. A dácitos kőzetek zárvány változatai sokfélék. Ezekről Pesthy L. is tett már szóbeli említést. Először a pilotaxitos szerkezetű andeziteket említhetjük, melyeket a felnyomulások viszkózus lávatömegei az akkori felszínt alkotó andezittörmelékes tér- színről szedett magába. Az andezit zárványok éles határúak, mivel beolvasztásukra a viszkózus lávának nem volt meg a kellő hőmérséklete. A zárványok között a dácittufa fekvőjében települő bentonitos andezittufa darabjai is megtalálhatók. Ezek néhány mm vastag égetési szegélyt viselnek. Ugyancsak előfordulnak a mélyebb fekvőben levő meszes-agyagos slir kissé megpörkölődött kisebb darabjai is. Ez utóbbiakat már nem a felszínről szedte magába a felnyomuló láva, hanem a felnyomulás közben tépte le a harán- tolt üledékes aljzatból. Nemcsak a dácit tartalmaz idegen zárványokat, hanem dácit zárván}Tok is vannak a fiatalabb képződményekben . Leggyakrabban találhatók a dácit zárványok a közvet- lenül a dácitos összletre települő, lapillis, fiatalabb andezittufában és agglomerátumban, aminek az a magyarázata, hogy a dácitos vulkanizmust követő feltehetőleg heves expló- ziókkal járó andezites vulkánosság feltépte ezeket a közvetlen fekvőből és szétszórva elkeverte saját piroklasztikumával. Ilyen dácit zárványok a Som-hegytől kiindulva végig megtalálhatók a területen. A zárványok gyakran kimállanak a viszonylag laza andezittufás összletből és elkeverednek az andezites törmelékkel, amivel zavarják a dáci- tos képződmények pontos elterjedésének nyomozását. Igen sok ilyen zárványt találunk a Cserepes-tető ÉNy-i lejtőjén és a Disznókői lapillis andezittufában.. Az andezites vul- . káni erupciók erősségére vall, hogy helyenként negyed vagy fél köbméteres tömbök is vannak a lapillis andezittufába vagy agglomerátumba ágyazva. A dácit kristályosodási fokára vonatkozólag három egymástól távoleső előfor- dulás mintáját mértem ki, melyek látszólag szövetileg egyformák voltak. A kimért minták lelőhelyei: 1. Pisztrángos-tó mellett. 2. Cserepes-tető DK-i rész, Selyemrét. 3. Cseresznyés-tető É-i lejtő. 382 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 4. füzet A kimérések eredményei: 1. 2. 3- Üveges alapanyag 66% 70% 68% Szferolitos lencsék 14 ,, 14 „ 20 ,, Plagioklász földpát 7„ 7 „ 5 , , Biotit 6 ,, 4 ,, 2 „ Amfibol 3 , 2 3,, Kvarc I ,, 2 ,, Idegen zárványok 4„ 2 ,, — » * •„ A porfiros ásványi elegyrészek összmennyisége 12 — 16% volt. A K-i rész kőze- tében kevesebb a porfiros elegyrész és több a szferolitos kiválás. Xőzetkémiai vizsgálatok Az 1960. évben nagy területen és nagy tömegben kinyomozott kőzet változatból, valamint a vele kapcsolatos tufás képződményekből több elemzés készült a Magyar Állami Földtani Intézet vegyi laboratóriumában. Az elemzések között felhasználtam a •szakirodalomból ismert kőzetelemzést is. A kőzetminták ásványtani vizsgálata szerint megállapitott kisebb fokú kaolino- sodás a kőzetkémiai átszámításoknál igen zavaró eredményeket adhat; ebben az esetben mindegyik minta hasonló hibalehetőségeket tartalmaz. Elemzésre a mintákat egy nagyobb tömb belsejéből vettük, azért, hogy a felszíni mállás okozta elemi változásokat kizárhassuk. Az elemzési adatok összehasonlítása igen érdekes összképet ad. Megállapítható, Fogy az Al2Oa tartalom Ny-ról K-re nagyfokú csökkenést mutat. Ugyancsak csökken a Az elemzett kőzetminták lelőhelyei: I. Amfibol-biotitdácit Som-hegv Ny-i oldal II. Amfibol-biotitdácit Pisztrángos-tó mellett III. Biotit-amfiboldácit Cserepes-tető DK-i lejtő IV. Biotit-amfiboldácit Nagyzúgó-tető É-j lejtő V. Szferolitos amfibol-biotitdácit Cseresznyés-tető ÉNy-i lejtő A kémiai elemzések eredményei: I. Elemző T 0 1 n a v 0/ /o n. | Elemző 1 D 0 n á t hí % III. IV. V. Elemző J ankovits 0/ /o SiO, 65,30 64,79 64,46 63,85 ! 64,22 TÍ02 0,18 | o,53 ! 0,29 o,34 ! 0,34 ai2o3 16,73 16,91 16,38 13,36 ■ 12,29 Fe2Os 2,19 3 ,ri | 4,31 7,40 I 8,54 FeO 0,71 0,48 °»9i o,72 0,77 MnO ny 0,07 0,10 °,10 1 0,06 MgO 0,56 1,61 ! 0,20 0,20 ; 0,13 CaO i,45 3,62 3,65 3,78 ; 4.40 Na20 1,05 2,17 2,50 2,90 3,04 k2o 4,50. 3,79 3,i7 2,94 2,88 h2o+ 3,38 2,32 1,88 3,07 1 2,02 h2o- 3,63 0,26 2,51 1,23 ! 1,51 co2 — — 0,05 P205 0,05 0,76 0,05 0,04 0,09 Szerves C . . . . - ' 0,03 0,09 1 0,02 99,73 100,62 100,49 100,12 j 100,31 Varga : Mátra-hegységi dácitok és dácittufák 383 K20-tartalom is. Ennek ellenében növekedést észlelhetünk CaO és a Na20 esetében, valamint erősen növekedett a Fe202 mennyisége. Az egyes elemek esetében előforduló nagyfokú változásokat a felnyomulás vagy feltörés közbeni asszimilációval magyarázhatjuk. A K-i részek nagymérvű. A1203 és K20 csökkenése, ugyanakkor CaO növekedésének oka minden valószinűség szerint a K-i hegységrészlet mészmárgás és mészköves kőzetaljzatában keresendő, aminek jelenlétét a területen lemélyített fúrások és a piroklasztikumokban és lávaárakban található kőzet- zárványok is igazolják. Nehezebb magyarázatot találni az Fe203-t ártalom erős növe- kedésére, ami feltehetően helyi okokra vezethető vissza. Az elemzési sorban a FeO-tar- talom nem mutat említésre méltó csökkenést abban az irányban, melyben az előbbi növekedés megfigyelhető volt. Ez a jelenség tehát nem a vas egyszerű oxidatív átalaku- lásának, hanem a felnyomuló lávaanyag és a mellékkőzetek asszimilációjának eredménye. Az asszimiláció feltételei adva voltak, miután a fekvőben különböző vastartalmú limo- nitos, pirites és glaukonitos homokkövek települnek. Az elemzési adatok ismeretében kiszámítottam a N i g g 1 i-értékeket és besorol- tam a kőzeteket a Niggli — Burr i-féle csoportosításba . I. Eeukogránitos magma — engadinites csoport II. Granodioritos magma — farsunditos csoport III. Granodioritos magma — farsunditos csoport IV. Gránitos magma — opdalitos csoport V. 'Gránitos magma — opdalitos csoport Ezekután elvégeztem a Rittman n-féle kőzetkémiai átszámítást is, melyben már egységesebb képet kaptunk, de meg kell jegyezni, hogy sokkal savanyúbb típusokat, mint az ásványos összetétel alapján várható lett volna. I. Kvarclatit II. Kvarclatit III. Eabradorit riodácit IV. Kvarclatit V. Kvarclatit Mint az előbbiekben már említettem az egész vizsgálatsorozatra azért kerül sor, mert a dácittufa össz’et és a dácit-dómok és -kúpok kőzetanyaga nagy ásványtani ha- sonlóságot mutatott . Az összehasonlítások érdekében két viszonylag üde dácittufa elemzését is elkészíttettem és elvégeztem a fentiekben említett kőzetkémiai átszámítá- 7. ábra. Vegyi összetétel változások Ny-ról K felé. Magyarázat: I. Som-hegy Ny-i oldal, II. Pisztrán- gos-tó,mellett, III. Cserepes-tető DK-i oldal, IV. Nag5- zúgó E-i oldal, V. Cseresznyés-tető ÉNy-i lejtő, TI. Tar, Csevicés-völgy, TII. Sírok, községi kőfejtő Fig. 7. Changes in Chemical composition from W to the E. Explanation : I. Hill Som, W slope, II. Along the laké Pisztrángos, III. Cserepes-tető, SE slope, IV. Nagyzúgó, N slope, V. Cseresznyés-tető, NW slope, TI. Tar, valley Csevicés, TII. Sírok, communal quarrv 384 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 4. füzet sokat és besorolásokat. A két dácittufa elemzési adatait és a dácitos kőzetek átlag-érté- keit az alábbiakban láthatjuk. I. Tari dácittufa Elemző Tolnay Vera °/o II. Dácit átlag (átlagolás) °/o III. Siroki dácittufa Elemző Tolnay Vera °/o Si02 65,86 64,52 66,73 TiOz 0,22 o,34 0,18 ai2o3 16,77 I5,i3 16,72 Fe203 1,17 5,ii i,5i FeO 0,51 0,72 i,i7 MnO 0,06 0,08 0,12 MgO ny o,54 0,27 CaO 2,61 3,38 3,29 Na20 2,14 2,33 2,49 k2o 3,65 3,46 3,92 h2o+ 4,15 2,53 2,69 h2o- 3,07 1,83 1,13 co2 — 0,05 p2o5 0,02 0,20 0,07 100,24 100,22 100,29 A Niggli— Burr i-féle csoportosításban: I. Trondhjemites magma — si oligoklászos csoport II. Granodioritos magma — farsunditos csoport III. Trondhjemites magma — si oligoklászos csoport R i 1 1 m a n n-féle kőzet-átszámítás eredménye: I. Kvarclatit II. Kvarclatit III. Kvarclatit Miután a két kőzetváltozatot, mind kőzettanilag, mind kőzetkémiailag össze- hasonlítottuk, a két képződmény közötti genetikai kapcsolat kétségtelen megállapít- hatóvá vált. A csaknem tökéletes ásványtani hasonlóság és a kémiai elemzések közeli egyezése alapján minden ok megvan arra, hogy a tufás összletet és a dácitot egy ugyan- azon, nagy méretű, heves explóziókkal járó savanyú vulkánosság hatalmas törmelék- szolgáltatásának, illetve lokális dómos és parazita felnyomulásainak, feltöréseinek tekinthessük. A két képződményt létrehozó feltételezett nagy vulkáni centrum ma már egyál- talán nem figyelhető meg, mert a K-i Mátra belsejét és annak D-i előterét a fiatalabb képződmények teljesen elborították. A hegység Ny-i, K-i és K-i szomszédságában ugyanis nem kereshetjük a vulkáni centrum maradványait, mert idősebb képződmények vannak felszínen mint a dácit és vulkáni csatorna vagy csonk maradványa nem nyomozható ki. A földtani megfigyelések és következtetések alapján ezt a nagy vulkáni centrumot a K-i Mátra D-i lejtőjére és előterére Hangács-tető— Verpelét — Márkáz— Szár-hegy közötti területre tehetnénk, figyelembe véve a dácittufa összlet vastagsági viszonyait, a tufás összletben található dácit bombák nagysági és gyakorisági eloszlását, valamint a dáditos tömegek megnövekedését. A terület földtani és vulkanológiai kialakulása érthetővé teszi, hogy a nagyméretű vulkáni centrumnak semmi maradványát nem találjuk. A helvéti emelet végén az egész területet tenger borította, meszes-agyagos üledék- képződéssel. A tengerfenék lassú kiemelkedése révén az üledékképződésben a szivacsos- Varga : Mátra-hegységi dácitok és dácittufák 385 korallos homokos lerakódás vált uralkodóvá. Ezután következett be a hatalmas tenger- alatti vulkáni kitörés, mely működési idejének elején még teljesen tengeri volt, majd fokozatosan szárazföldivé vált. A szárazfölddé válást részben a tengerfenék emelkedése, részben a vulkáni törmelékanyaggal való feltöltődés okozta. A dácittufa összleten belül ma is észlelhetjük a szárazföldivé váló törmelékanyag felhalmozódási jellegeit (a foko- zatosan kimaradó rétegzettség és osztályozatlanság) . Az üledékek és a dácittufa összlet közé a területtől Ny-ra egy kisebb andezites tufaszórás ékelődött tisztán tengeri jelleg- gel. A dácitos vulkanizmus szárazföldi törmelékszolgáltatása meglehetősen hosszú folya- mat volt, helyenként ioo m-t is meghaladó felhalmozódással. Közben a feltételezett nagy erupciós központ körzetében, annak tangenciális hasadékrendszerén kisebb-nagyobb dómok nyomultak felszínre, vagy helyi parazita-kiípok alakultak ki. A vulkáni törmelék- szórás azonban tovább folytatódott és egyes dómok szárnyain tufás lepelképződmény figyelhető meg a dácitos kőzetek fedőjeként. A dácitos vulkáni törmelékszórás végén a főkráter a hatalmas tufaszolgáltatás következtében kalderába roskadt vissza. E be- szakadás annál valószínűbbnek látszik, ha figyelembe vesszük, hogy a centrum, mintegy 22—25 km3 törmeléket szolgáltatott, ami igen hatalmas anyaghiányt idézett elő a mély- ben. Ilyen nagy tömegű tufaanyagot szolgáltató vulkáni felépítmények csaknem minden- esetben kalderába szakadnak vissza, pl. Katinai, Mazama. Bár az előbbi egyes vélemények szerint nem beszakadt, hanem kirobbant kaldera. Feltételezve a főkráter 1500 — 1800 111-es magasságát, a beszakadás után mintegy 6,5 — 7,0 km átmérőjű hatalmas kalderának kellett keletkeznie ahhoz, hogy az eredetileg mellék és parazita kúpok 6 — 8000 in-es magasságukkal a kaldera szegélye felett maradhassanak. Csak így történhet meg az, hogy a későbbi erózió a dómokat és parazita kúpokat feltárta, viszont a főkráter részei továbbra is fedve maradtak. A főkráter nagymérvű letarolódása nem látszik valószínűnek, mert a dácitos vulkanizmus befejeződése csaknem egybeesik a nagy andezites vulkánosság megindulá- lásával, amelynek törmelékei és lávaárai fedik 111a is a dácitos központot. A dolgozatban felvetett probléma megoldása még korántsem teljes, de minden- esetre a közölt földtani adatok és megfigyelések közelebb hozták a kérdés megoldását. A kérdés további vizsgálatát megkönnyítené a hegység D-i lejtőjén vagy a D-i előtér- ben egy -két szerkezetkutató fúrás lemélyítése, melyben megállapítható volna az ande- zites összlet alatti dácitos képződmények jelenléte és jellege. Ez annál inkább fontos lenne, miután a közelmúltban a hegységtől D-re meglehetősen vastag idősebb lejtőtör- melék volt kinyomozható, kb. 40% dácitos összetétellel, olyan helyen, ahol a kőzet a D-i oldalon szálban nem fordul elő, tehát a lepusztulás még az andezites vulkanizmus előtt mehetett végbe. TÁBLÁM AGYAR ÁZAT - EX PIÁN ATI ON OF PRATE XLVI. Tábla — Piale XLVI. 1- Sirok községi kőfejtő: Horzsaköves, iivegszilánkos bontott dácittufa. nikol, 28 X The quarry in the community Sirok: Decomposed dacitic tuff containing pumice-stone and glass splinters. //nicols, 28 x 2. Sirok községi kőfejtő: Korrodált plagioklász földpát beágvazás a vitroklasztikus dácittufában. // nikol, 28 X The quarry in the communitv Sirok: Bánd of corroded plagioclase feldspar in vitroclastic dacitic tuff. / nicols, 28 x 3. Cserepes- tető DK-i oldal Selyemrét: Eencse alakú szferolit kiválások a kissé színezett dácit alapanyagá- ban. II nikol, 28 x Cserepes-tető. SE slöpe, Selyemrét: Eenticular spherolite segregations within the ground mass of slightlv coloured dacite. // nicols, 28 x 4-. Cseresznyés-tető ÉNy-i oldal: Tevéi alakú limonitosodott szferolitok, plagioklász földpát és kvarc- szemcsék a dácitban. // nikol, 28 x Cseresznyés-tető, NW slope: Foliated limonitized spherolites; plagioclase feldspar and quartz grains in the dacite. // nicols, 28 x 386 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 4. füzet IRODALOM - REFERENCES 1. Kubovics I.: Előadás a Mátra-hegy ség felépítéséről 1960. V. 2.-án- — 2. Mezősi J.: Jelentés a Kékes és Galya-tető környékén végzett geológiai felvételről. Föld. Int. Évi Jel. 1950. — 3. id. Noszky J.: A Mátra-hegység geomorfológiai viszonyai. Debr. Tisza I. Tud. Társ. Honismertető Biz. Kiadványa 1927. III. — 4. Rozlozsnik P.: Geológiai tanulmányok a Mátra É-i oldalán Párád, Recsk és Mátraballa községek között. Földt. Int. Évi Jel. 1933 — 35. II. — 5. Schréter Z.: Bükkszék környékének földtani és hegyszerkezeti viszonyai. Földt. Int. Évi Jel. 1936 — 38. II. — 6. Schréter Z.: A Mátrától ÉK-re eső dombvidék földtani viszonyai. Földt. Int. Évi Jel. 1948. — 7. Szádeczky- Kardoss E.: Geokémia. Akadémiai Kiadó. 1955. — 8. Szádeczky-Kardoss E.: A vulkáni hegységek kutatásának néhány alapkérdéséről. Földt. Közi. EXXXVIII. 2. 1958. — 9. Szentes F.: Jelentés az 1934 — 35. évben a Mátra É*i oldalán végzett földtani felvételről. Földt. Int. Évi Jel. 1933 — 35. 1 — 10. Vadász E.: Magyarország földtana. Akadémiai Kiadó. 1960. Study of the genetic relationship between dacites and dacitic tuffs in the Mátra Monntains J. VARGA On the borders of the Mátra Mountains a wide-spread complex of acidic tuffs is known. It figured in the literature under the name of Middle Rhyolite Tuff. In the course of a detailed petrographical and petrochemical analysis of the complex it was found that, according to their mineralogical composition, the rocks in question might be identified as dacitic tuff. The mineralogic composition of the tuff consists of plagio- clase, feldspar, biotite, amphibole, somé quartz and pumice stone. During the detailed mapping of the mountains, the dacitic laval rock, known earlier írom only one locality, has been traced over a vast area and in large masses. The minerals of the laval rock are : plagioclase, feldspar, biotite, amphibole and minor amounts of quartz. Within the glassy ground mass of the rock many lenticular spherolite segre- gations can be observed. Consequently, as demonstrated by the analyses, the two for- mations have the same mineralogical and very closely related Chemical composition, i. e. one can, without any doubt, ascertain the presence of a genetic relationship between them. In the process of the geological investigation of dacitic formations alsó the question of volcanologic origin was partly cleared up. As a result of an extremely large supply of tuff matériái amounting approximately to 20 km3, the mean centre had collapsed forming a caldera which was completely buried by subsequent andesitic igneous forma- tions. As far as the site of the ancient volcano is concemed, we could only point out that it had been situated on the Southern slope of the Mátra Mountains or in its Southern foreland. Tracing the exact site of the former volcano requires further investigations. A KARANCS-HEGYSÉG KŐZETTANI ÉS FÖLDTANI VISZONYAI ODOR RÁSZRÓ* Összefoglalást A Karancs közvetlen környezetében, a katti agyagmárgára települten r megjelenik az alsó riolittufa. Elhelyezkedése tektonikai magyarázatot láván. A katti agyag - márga, agyagos homokkő feltehetően a benyomuló lakkolit hőhatására nyerte sötét színét. A transzvaporizáció mértéke szerint, a %-os ásványos összetételre támaszkodva, négy andezittípus különíthető el, ezek területi és térbeli elhelyezkedése a lakkolittest szirtimet - rikus felépítését igazolja. A karbonátos COa-értékek vizsgálatából , kísérlet történt a lak- kolit és környezet ill óháztartásának számítására. Kercsek-tetőtől É-ra kis tömegű karbo- bazalt található a glaukonitos homokkő közé benyomult szubvulkán formájában. A következő vizsgálatok az egyetemi Ásvány-Kőzettani Intézetben folyó transz va- porizációs kőzettani kutatások sorába tartoznak. A Karancs-hegység földtani megis- merése Beudant szelvényével kezdődik [1822]. Paul 1866] a kemény, palás sötétszürke oligocén rétegeket karbon korúaknak vélte. Szabó József az andezit gránátjával [1877], Schaf arzik [r 889] a mélyből felhozott kristályos zárványokkal foglalkozott. S c h o 1 1 z M. 1917] megállapította az andezit kőzettani hovatarozását, a Karancsot lakkolitnak tartotta. A geológiai felépítést id. X o s z k y J. kutatásai [1915] tisztázták. Szerinte a területen a szerkezetet uralkodóan hosszanti és haránt- törések szabták meg. A hosszanti ÉK — DXy irányt (ÉNy— DK) a romániai mozgási szakasszal azonosíthatónak tartja. Erdélyi J. [1942], Neme ez E. [1944] és Herrmann M. [1952] a terület kőzettani viszonyait, Hoffer A. ésRublein [1928] pedig vulkanológiai körülményeit vizsgálták. Schafarzik vizsgálatai szerint az amfibolandezit zárványai: amfibolgneisz, szalagos aplitgneisz, biotitos csillámpala, fehérszemcsés kvarcit, pegmatit. Valószínűleg paleozóos képződmények, a mélyben levő kőzetekről tájékoztatnak, s az oligocén fekvő- jének tekinthetők. A Karancs D-i részén levő bobonyéri kőfejtőben csak oligocén agyag- palazárványok találhatók az andezitben. Katti emelet. Agyagmárga, agyagos homokkő A Karancs amfibolandezit tömege körül kibukkanó legidősebb felszíni képződ- mény. A somokőújfalui III. vízkutató fúrás (2232 m) nagy vastagságban lehetővé tette vizsgálatát. A fúrás talpáról kikerült minta fekete színű, kemény, kevés finomszemű kvarcot, muszkovitot, plagioklászt tartalmazó, szerves anyagban gazdag agyagos eredetű kőzet. Szervesmaradvány-átmetszetek felismerhetők. Felfelé az anyag fokozatosan szür- kül, keménysége csökken; a kvarc szemnagysága és mennyisége növekszik, s kezdetben gyéren, majd nagyobb mennyiségben megjelennek a glaukonitszemek. Fokozatosan megy át a glaukonitos homokkőbe. A Karancs tömege körül ennek az agyagos, márgás összlet- nek felső, közvetlenül a glaukonitos homokkő alatti része mutatkozik, mely kőzettani vizsgálat szerint szürkésfekete, középszemű, agyagos homokkőnek minősül. A bobonyéri kőfejtőtől D-re az érintkezéstől távolodva a kőzet erősen változik. A kemény, fekete, szürkésfekete agyagpala a kontaktustól kb. 50—100 m-re kiszürkül, színe fokozatosan világosodik, s a kontaktustól kb. 150—200 m-re világos, sárgásbarna árnyalatú, kemény- sége is fokozatosan csökken. Ezek a jellegek a magma kontakthatására utalnak. Megvizsgáltam, hogyan be- folyásolja a színt a hőhatás, kiindulva abból a feltevésből, hogy az oligocén összletnek ♦Előadta a M. Földtani Társulat 1962. III. 14.-Í szakülésén. 388 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 4. füzet ■ez a része eredetileg sárga, sárgásbarna színű. Az eredetileg sárga, sárgásbarna színű, a kontaktustól kb. 150 — 200 m-re levő kőzet 400 — 500 0 között, szabad levegőn hevítve pirosassá vált a vas oxidációja következtében. A szín 800 0 C-ig hevítve már nem válto- zott lényegesen. A vizsgálat zárt üvegcsőben, levegő kizárásával végezve, sötét színt eredményezett. Ezek szerint a sötétedést a magma hőhatása által a szervesanyagot is tartalmazó zárt üledékes rendszerben történt vasredukció okozza. Valóban az elemzé- 1. ábra. A Karancs-hegység földtani térképe. Magyarázat : 1. Katti agyagos homokkő, 2. Katt jglaukonitos homokkő, 3. Alsómiocén homok, homokkő, 4. Alsómiocén, alsóriőlittufa, 5. Kőszéntelepes rétegsor, 6. Gránátos amfibol-kloro-andezit, 7. Gránátos anfibolos kíoroandezit, 8. Ándezitohidrolit, 9. Pleisztocén, 10. Holocén, n. Bazalt, 12. Országhatár Fig. 1. Carte géologique de la Montagne Karancs. tégende : 1. Grés argileux chattien. 2. Grés glau- ■conieux chattien, 3. Sable, grés, mioeénes inférieurs, 4. Tuf rhyolotiqne inférieur. Miocéné iuférieur. 5. Série ;á laies de houille, 6. Chloro-andésite amphibolique á grena't, 7. Chloroandésite á grenat et amphibole, 8. Andésitohydrolite, 9. Pleistocéne, 10. Holocéne, 11. Basalte, 12. Frontiére Odor: A Karancs-hegység kőzettana és földtana 389 sekből számított 0Fe-értékek a kontaktushoz közeledve csökkennek: 3,7 — 1,0 — 0,13. Ennek alapján a Somoskőújfalui III. mélyfúrás harán tolta nagyvastagságú összlet sötét színe is az átlag 45 m vastagságú magmás benyomulásoknak tulajdonítható. Glaukonitos homokká Térszíni formákban is elkülönül, a különböző területrészeken mind glaukonittar- t alomban, mind szemcsenagyságban jelentős különbségeket mutat. A CaCOs- tart alom 0,5 — 10%-ig változik, sőt a Somoskőújfalui mélyfúrási anyagban nagyobb értékek is adódnak. A glaukonit-tartalom néhol olyan jelentős, hogy az egyéb elegyrészek mennyi- ségét meghaladja. A glaukonitszemek sötétzöldek, világoszöldek, koptatottság nem észlel- hető rajtuk, méreteik elérik a kvarcszemek nagyságát. Vékony lemezek és vaskosabb formák is ismeretesek, néhol kolloidálisnak tűnik, s szinte körülöleli a kvarcszemeket. Halmazpolarizációs jelenségeket mutat. Röntgenfelvételi képe nagy egyezést mutat a Gruner J. W. által közölttel [3]. Mindezek az alaki és anyagi bélyegek a glaukonit helybeli képződésére utalnak. A rétegek nagy glaukonittartalma a távolról történő szár- mazás ellen szól (hosszú szállítással a glaukonitos homokkő keresztrétegzettsége sem egyeztethető össze) , s a lepusztulás helyén — a rupéli összletből való származtatás esetén — kivételesen nagy glaukonittartalmú rétegeket követelne meg. Helvéti emelet A Karancs közvetlen környezetében homok, kavics, kavicsos homok és az alsó riolittufa képviseli. A riolittufa a Kerék-hegyen az andezittel érintkezik, ép, táblás biotit- lemezeket, sok víztiszta, hexaéderes kvarckristályt, ilmenitet, idiomorf bázisos plagio- klászt, horzsakőtörmeléket tartalmaz. Az alapanyag felzitesre emlékeztető, erősen vastartalmú. Kiemelendő, hogy ez a , .riolittufa” bázisos plagioklászt tartalmaz. A szabályos rétegsorban az alsó riolittufa a glaukonitos homokkő fölötti szárazu- lat képződmény, itt azonban közvetlenül a Karancs körül kibukkanó katti agyagos homokkőre, agyagmárgára települ. Helyi jellegű felboltozódással és az ezt követő erő- teljes lepusztulással magyarázható az agyagmárga és glaukonitos homokkő egyenlő magasságú térszíni helyzete, melyre azután az alsó riolittufa települ. A Somoskőújfalui III. mélyfúrásban lényegesen nagyobb a glaukonitos homokkő vastagsága, mint a Karancs szűkebb környezetében. Ez igazolhatja a jelentős lepusztulást. Az újabb vizsgálatok a felsőkatti glaukonitos homokkőben enyhe redőhullámokra utalnak. A földtani térképen a riolittufa foltok elhelyezkedését figyelembe véve DNy — ÉK csapású helyi redőhullámot lehet feltételezni. A helyzetet a későbbi lakkolitos magmabenyomulás bonyolítja. Az alsó-, középső- és felső riolittufa szintbe sorolás közül a felsőt az említett érint- kezés kizárja. A középső sem bizonyítható, a lakkolit jellege a mélységben való meg- szilárdulást igazolja, tehát a mai andezit fölött jelentős vastagságú üledékes kőzetcso- portot kell feltételeznünk (kőszéntelepes összlet), amely tartalmazza a középső riolit- tufát, így az nem kerülhetett az oligocén agyagmárgára. Valószínű tehát az alsó riolit- tufa szintbe való tartozás. Tortóniai vulkánosság A Karancs körül mérhető dőlésértékek, a meredek lejtőkön és a csúcs közelében is megtalálható agyagpala, ill. glaukonitos homokkőfoszlányok, a már korábban felismert lakkolit jelleget kétségtelenné teszik. A Karancs andezittömegében makroszkópos és mikroszkópos jellemzők alapján lényeges különbségek adódnak. A lakkolitba különböző mértékben bevágódott völgyek más és más andezittípust tárnak fel, amelyek a lakkolittest öves felépítését bizonyítják (2. ábra). 2 Földtani Közlöny 390 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 4. füzet 1. A legépebb a homorútetői és a Karancsberény fölötti kőzet. Sötét színű, bar- násfekete, amfibol- és földpátbeágy az ásókat tartalmaz. Térfogatszázalékos ásványos összetétele alapján (3. ábra) gránátos amfibol-kloroandezitnek nevezhető. 2. A Csákta ÉNy-i részén. Homorú-tetőtől a Karancs-csúcsig, a Kápolná hegyen és attól D-re, Somoskőújfalu felé az andezit világosabb, zöldes színű (B e u d a n t por- firos zöldkőnek nevezte) amfibol, földpátbeágyazás látható és jellegzetes zömök vastag táblás, álhatszöges biotitot tartalmaz. Kihintve piritszemeket is találunk. Összetététele szerint gránátos, amfibolos kloroandezit. 2. ábra. A Karancs lakkolitja (vázlatos szelvény). Magyarázat: a) Gránátos amfibol-kloro- andezit (Homorú-tetői típus), b) Gránátos amfibolos kloroandezit (Kápolnáshegyi típus), c) Andezito- hidrolit (Bobonyéri típus). 1. Oligocén agyagos homokkő, 2. Oligocén glaukonitos homokkő, 3. Kőszén - telepes összlet, 4. Karbobazalt Fig. 2. Be laccoiithe du Karancs (coupe schématique) . Gégende: a) Chloroandésite amphibolique á grenat (type de Homorú tető), b) Chloroandésite á grenat et amphibole (type de Kápolnáshegy) , c) Andé- sitohydrolite (type de Bobonyér). 1. Grés argileux oligocéne, 2. Grés glauconieux oligocéne, 3. Série á laies de houille, 4. Carbobasalte F két típus mikroszkópi képe rokon, klorit és amfibolt art almuk alapján (mennyi- ségileg) szétválaszthatok. Szövetük mikroholokristályos porfiros. A kristályossági dia- gram szerint a homorútetői andezit a leginkább mélységi helyzetű, alapanyaga a leg- nagyobb szemnagyságú. Az erózió itt tárta fel legjobban a lakkolitot. 3. A bobonyéri kőfejtőben jól látható az agyagpalával való érintkezés. A köz- vetlen kontaktuson (kb. 2 cm vastagságban) a kőzet teljesen elagyagosodott, DT- vizsgálata montmorillonitot jelzett. A kőfejtő kőzete világos színű, szürkés néhol sárgás árnyalattal. A színes elegyrészek nem ismerhetők fel, piritet tartalmaz. Feltűnőek a vörös, nagyszemű almandin gránátkristályok. Alkotórészeinek mennyiségi vizsgálata alapján: gránátos andezitohidrolit. 4. Lapujtő K-i végén, Cinegés-hegy alatt egészen világos színű, limonitos szí- nezésű kőzet található. Nagy kvarcszemek, kisebb almandin gránátszemek találhatók Odor: A Karancs-hegység kőzettana és földtana 391 benne. Kalcitos erek hálózzák át, zömök, teljesen kifakult, színtelen biotit is felismerhető- Gránátos andezitohidrolit. A 3. és 4. típus mikroszkópi képe is hasonló. Klorittartalmukban különböznek. A 3. ábra a négy típus térfogatszázalékos ásványos összetételét tünteti fel. A Karancs andezites területének az 1. típusú kőzet kb. 25%-át, a 2. típus kb. 74%-át, s a peremen mutatkozó, vékony 3. és 4. típus kb. i%-át adja. Vékonycsiszolati vizsgálattal megállapítható, általános, eddig nem hangsúlyozott jelenség a plagioklászok növekedésének víztiszta, ép résszel történő befejeződése, amely % % 3. ábra. Térfogatszázalékos ásványos összetétel. Magyarázat: 1 Ja Gránátos amfibol-kloro-andezit (Homorú-tető), i/ö Gránátos amfibol-kloro-andezit (Karancsberény fölött), 2. Gránátos amfibolos kloro- andezit (Kápolnáshegy), 3. Andezitohidrolit (Bobonyéri kőfejtő), 4. Andezitohidrolit (Tapujtő K-i végén) Fig. 3. Composition minéralogique en pourcentages volumétriques. Iyégende: 1 a) Chloroandésite amphibolique á grenat (Homorú-tető), i/b Chloroandésite amphibolique á grenat (au-dessus de Karancs- berény). 2. Chloroandésite á grenat et amphibole (Kápolnáshegy), 3. Andésitohydrolite (carriére de Bobonyér) alatt legtöbbször kalcitos, kloritos, zárványtartalmú öv következik (4. ábra). A föld- pátok kalcitosodása kisebb-nagyobb mértékben mindenütt megindult. Az amfibo elváltozása is jelentős: kloritra, kalcitra, magnetitre, kvarcra bomlik. A gránát mindig zárvány tartalmú. Az alapanyag plagioklászból áll, s túlnyomórészben kloritot tartalmaz (az alapanyagban az amfibol ritka). A mérésekből kiadódik, hogy a klorit az első két típusban a plagioklász után a kőzet második fő elegyrésze, az amfibol visszaszo- rult. A 3. és 4. típusnál ép amfibolt nem találunk, nagy mértékű elváltozás mutatkozik. A színes elegyrészek alakját a magnetit- vagy limonitkoszorú emeli ki. Az alapanyag teljesen egyenletes, szericites, agyagásványos tömeg. A kvarctartalom jelentős. Az ere- deti amfibol helyén jelenleg, öt mérés átlagaként a következő ásványtársulás található: 54,7% (térf.) klorit, 36,4% (térf.) kalcit, 8,6% (térf.) magnetit, limonit (3. típus). 392 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 4. füzet Kémia Kelőhely Si02 TiOz ai2o3 Fe2Oa FeO 1. Sátoros K-i oldal 60,21 0,60 i7,53 2,10 4,15 2. Farkasfői Kf. III. sz 59,86 0,60 16,81 1,90 4,27 3. Farkasfői kf. DNy 59,58 0,58 17,38 1,32 4,36 4. Homorú tető 57,22 o,74 18,09 4,i7 2,60 5. Sátorosi kf. középső sz 56,30 o,74 17,80 3,42 5,02 6. Somoskőújfalu 56,04 1,01 i6,59 4,17 5,44 7. Hapujtőtől K-re 55,45 0,86 17,95 o,95 5,87 8. Sátorosi kf. felső sz 55,20 o,99 18,48 2,85 4,52 9. Mátrai andezitek átlaga 55,90 o,95 18,51 2,27 4,8i 10. Bobonyéri kf 53,52 o,59 15,84 3,26 5,6i 11. Bobonyéri kontaktusról 53,26 0,76 10,29 1,66 2,50 12. Bobonyér közv. kontaktus 49,48 o,55 14,75 0,27 4,o6 13. Bobonyér 20 m a kont.-tól 57,oi 0,50 h,35 i,35 2,71 14. Zsodány puszta 53,38 0,50 10,16 2,82 1,52 1 1 -ig andezit elemzések, a 12 — 13 — 14 pedig a kontakt agyagpala, ill . agyagos homokkő elemzési adatai. (A kémiai összetételben ez a változás az MgO és CaO megnövekedésével, a H20 és C02 megjelenésével mutatkozik.) A Somoskőújfalui III. vízkutató fúrás 1347 — 1370 m; 1538—1614 m; 1806 — 1814 m; 1880—1909 m; 1932 — 1972 m; 2168 — 2271 m mélységben andezittestet harántolt. Az andezit pirites, almandingránát és biotit csillám-tartalmú (a Kápolnás-hegyi zömök típushoz hasonló), kalcitos erek járják át. Ép amfibol is található, nagy része azonban penninné bomlott. Az alapanyag kloritos, szericites, albitos tömeg. A földpáton itt is felismerhető a külső, víztiszta zóna. A 2168 — 2217 m-ig található kőzet a leginkább el- bomlott, sem ép földpátot, sem amfibolt nem tartalmaz, egészen fehér színű. A mikroszkópi vizsgálat eredményeként megállapítható, hogy a mélyfúrással harántolt andezitanyag a Karancséval egyező. A kisebb vastagságúak annak apofizái, míg a nagyobb vastagságú a Karancsnál jóval kisebb önálló lakkolit. Vékony csiszolati képük a bobonyéri kőfejtőben feltárt, transzvaporizációs elváltozáson átment an- dezit képéhez hasonlít és ezzel makroszkóposán is megegyezik. A kémiai elemzések szerint (lásd az I. elemzési táblázatot) a Karancs andezit- jének Si02-tartalma nagyobb a Cserhát és Mátra andezitjének át- lagos kovasavtartalmánál (Gyarmati). Si02 átlag Karancs 56,6 Mátra 55,9 Cserhát 54,7 Daly-féle átlag 59,59 53,26 max. Atlagolási szám 60,21 10 A kovasav többletét eddig a magma eredeti sajátságával, vagy kovadús kőzeteknek a felnyomulás kezdetén történt beolvasztásával magyarázták (N e m e c z E.). Ez azonban transzvaporizációs gáz- szállítással kapcsolatos SiO 2-vándorlásból is levezethető, mert a transz- vaporizációs oldat szükségképpen hoz magával a mellékkőzet legna- gyobb mennyiségű alkotórészéből, a Si02-ből. A bobonyéri, kontak- tustól távolabbi andezit elemzési adatait összehasonlítva a közvetlen kontaktus elemzésével, az Si02 változatlansága mellett feltűnő az A12Os- és összvasérték csökkenése, az MgO és CaO növekedése a peremi andezitben. A mellékkőzetben átlag 15% Ca-, Mg-karbonát van. kiász zárványtar- talmú öve Fig. 4. Zone á in- clusions du plag- ioclase Odor : A Karancs-hegység kőzettana és földtana 393 elemzések I. táblázat MnO MgO CaO NazO k2o p2o5 -h2o +h2o co2 so 2 ^szerv £ 0,10 2,28 6,36 3,02 1,85 0,18 0,70 0,81 0,11 _ 100,00 0,04 2,02 5,96 2,60 1,36 0,18 0,51 2,01 i,78 — — 99,9? 0,06 1,83 6,44 3-H 1,85 nyom 0,29 2,32 i,34 - — 100,46 0,08 2,75 7,05 2,76 i,33 0,07 1,48 1,68 0,09 1 — — 100,11 0,10 2,98 7,23 2,67 1,23 0,17 1,02 1,20 0,33 — — 100,21 0,15 2,70 7,07 3,73 o,77 0,28 — 2,35 — — 100,57 0,10 2,87 7,33 2,49 1,41 °,°3 0,28 2,95 1,33 — — 99,87 0,20 3,20 7,16 2,84 1,29 o,35 1,20 i,79 — — 100,07 0,16 2,83 7,70 3,oi 1,69 — — — — — — — 0,07 2,79 6,93 2,20 1,29 — 0,76 3,6o 3,49 — — 99,95 nyom0 5,6i 10,19 1,85 2,17 0,06 0,87 4,18 6,23 — — 99,63 0,03 4,i7 11,80 0,87 1,41 0,05 1,00 2,12 8,69 0,30 0,04 99,59 0,03 3,86 9,71 1,20 3,30 0,05 0,66 1,21 7,30 0,58 0,14 100,96 0,03 3,38 11,28 0,90 3,07 0,05 1,05 2,35 9,87 0,58 0,05 101,06 Elemzők: N e m e s n é (i, 3, 4, 7, 10, n), Földváriné (2,5), Emszt K. (6), H a n á k M. (8),. 13, 14). Az 5. ábra szerint a magmás tömeg felé haladva ez a karbonáttartalom csökken. A transz - vaporizációs elv értelmében az organikus anyagból származó C02-tartalmú gőzök a mellékkőzet karbonátjait részben kioldva megnövelték a magmás tömeg Ca, Mg-tar- talmát. A közvetlen kontaktuson a K20-tartalom megnövekedése is ebből következik. (Lásd az elemzési táblázaton a 11. elemzést.) A kimért %-os ásványos összetételt kémiai összetételre számítottam át, feltün- tetve a kőzet kémiai elemzési értékeit is. Kiemelendő, hogy a kémiai elemzés és az ásvá- nyos kimérés nem pontosan azonos kőzetről készült, a kémiai elemzés régebbi szerzőktől, a megfelelő helyen gyűjtött kőzet ásványtani kimérése szerzőtől származik. A Holmes-hiba figyelembevételével a nyers térfogatszázalékot helyesbítettem és átszámítottam súlyszázalékra. (A II. táblázaton 1, 2, 3. számoszlop.) A plagioklászt az eddig ismeretes mérések átlagából 40 An %-únak számítottam. A kapott eredményeket (I. táblázat, 4/a. számoszlop) a kémiai elemzéssel (II. táblázat, 5. számoszlop) összevetve, rendszeres hiba mutatkozik; az ásványtani összetételből számított Si02- és az alkáliák értéke mindenütt kisebb, viszont az A1203 érték nagyobb a kémiai elemzési értéknél. Ha a plagioklászt még savanyúbbnak számítjuk (mivel az alapanyag plagioklászai savanyúbbak a porfiros beágyazásokénál), javul az Si02, A1203 és alkáliák, de romlik a CaO értékegyezése. A Karancs-tömegben a kalcit mennyisége rendkívül változó, ezért a nem azonos kőzetdarabból való kiindulás hibaforrásnak tekintendő. 5. ábra. Bobonyéri kőfejtő. Andezit-agyagpala kontaktus Fig. 5. Carriére de Bobonyér. Contact andésite-schiste argileux A %-os ásványi összetétel átszámítása kémiai összetételre 394 Földtani Közlöny , XCII. kötet, 4. füzet D. Andezitoh idrolit Bobonyéri kf. közvetlen 'kontaktus có vo ^ ro ti" ■ 1-1 ■ívd' 4o 0 MM VO 100,0 5- vO OvVO O m Cv d vo CO d d vtq >OVO m O Cq d CO cf cf cf vő cf r? vdvO VO M M rí O^OjO^O ro d cf 1 O edd -*? d cf MM VO tv ,o Ov P? Ov vo Ov cooo d 00 ^ co M ci -Pcfcfdtvcfocfod vo M 0 35 *2 ^0 C > + co co n 0^ 0 d M~ 1 cdcdcdcf M VO d m vo 100,0 4/a lo no v*- cr> 00 co tvd d M doo d OvCv ■"T M 99,7 C. Andezitohidrolit Bobonyéri kőfejtő ró tv vo^ Ov M^ C^-tN 0^ OO 1 M cfocfd 0 cd MM VO 100,2 5- d -qcrvNvíq 0^ OO mm tvvd O MM VO 99,9 4/b d 'OddVOdCvCOM cOvO d co COVO M Ov VO M c M ^ cf ^ O vo M + H « | ion tvvo aq vo cdotvvdd vd M M M Tj- 100,0 4/a afocf cf co -f d d C ^r rí- M M TT Ó O B. Gránátos amfibolos-kloroandezit Kápolnáshegy ró MO^ M VO^ CO incŐH o"h őo" t? VO d 100,0 5. 0000 dVO CO -^-vő M Tf- lOCOCO cooo OvvO co cftV'í^pMVO'íd cf VO M Cv d OO Cl VO_ d vo VO >OCOO* o" hmo" Tp VO d Ov ,Q Ov Ov tí- ov -<£vooq co d^ cooo ocfoo m 10 cö vd co cf cf d tv ® dv O' tv + cf co co Ov co co d tP vo m 99,9 4/a -+MOVO1OMVOVO Ov cf cf cfvd -f-vű cd cf cf ■ VO d 99,4 A. Gránátos amfibol-kloroandezit Homorútető co Cv O O cOvC co Cv M tv CO cf "P 0" O 0" M vo M d VO dv A Ov d 0 d O vo vo owo Ov d 00^ q_ 0 c^ 0 M d Ov .Q dv - Vitális G y. : Az Oroszlány — bokodi völgyzárógát A kréta időszaki képződményekből álló alaphegységre csak a terület DK-i (de távolabb a K-i és D-i részén is) bamakőszéntelepeket tartalmazó, uralkodóan agyag, agyagmárga és márga kifej lődésű eocén rétegek települnek. A völgyzárógátas víztározó közvetlen közelében lemélyített 863-as és 836-os bama- kőszénkutató fúrás alapján ismeretes, hogy a vízzel elárasztott terület és közvetlen szom- szédsága alatt a kréta alaphegységre közvetlenül a 450 m átlagvastagságúnak tekint- hető oligocén rétegösszlet települ (4a-b. ábra). Az uralkodóan vízzáró homokos-iszapos- agyagból, agyagból, agyagmárgából és márgából álló oligocén rétegösszlet alárendel- tebben homok, iszapos homok, helyenként lazább, illetve keményebb homokkő és kon- glomerátum közbetelepüléseket tartalmaz. Az oligocén rétegösszlet fent említett változatos kőzetkifejlődései a víztározótól keletre létesített agyag és kavicsbányákban a felszínen, illetve 1 — 16 m vastagságú negyedkori folyóvízi, vagy szélfújta üledékek alatt az egész területen megtalálhatók. A számos feltáró fúrás anyagának mikropaleontológiai feldolgozása során csak az; alábbi mintákból sikerült szegényes mikrofaunát kiiszapolni. A gátszelvényben telepített m. sz. fúrásban 9,0—11,1 m között homokos agyag- márgából Nonion granosa és Rotalia sp., a T. 30. sz. fúrásban 5,5 m-ből iszapos agyagból Rotalia beccarii, a 108/A. sz. fúrásban 12,6— 13,4 m között agyagból Cibicides propinquus és Operculina sp., a 107. sz. fúrás 11,5 — 13,5 m közötti homokos agyagjában Globigerina bulloides mutatkozott. A gátszelvény 108. sz. fúrásától 50 m-re a mentett oldalon készült 123. sz. fúrás- ban 20,05 — 20,45 m között homokos agyagmárgában Globorotalia sp., Glomospira sp. és Rotalia sp., a 108. sz. fúrástól 250 m-re, a tározótéren készült 126. sz. fúrás 9,2 — 13,0 m között homokos agyagban Rotalia sp., végül a fenékkiürítő tengelyében levő 118/A. sz. fúrás 1,7 — 2,8 m közötti finomhomokos iszapjában Nummulites sp., Operculina sp. és órbulina sp. jelentkezett. A felsorolt gyér mikrofauna alapján a képződmények kora csak paleogénnek minősíthető. A gátszelvényben végzett földmunkák során feltárt oligocén homokkőrétegekben, B áldi T. által meghatározott Laevicardium cfr. cingulatum és Glycymeris sp. kagyló- maradványokat találtunk. így a fenti kagylómaradványok, valamint a kőzettani hasonlóság alapján a fenti rétegek földtani kora a felsőoligocénre rögzíthető. A felszínt borító negyedkori képződmények — melyek területi elterjedését és vastagságát a 3. ábra szemlélteti — részint folyóvízi, részint szélhordta eredetűek. A folyóvízi üledékeket pleisztocén kori kavics, homokos kavics, kavicsos homok, homok, kissé iszapos, illetve iszapos homok, továbbá holocén kori öntéshomok és öntés- iszap képviseli. A szélhordta üledékek közé soroljuk a pleisztocén futóhomok, lösz és löszös homok képződményeket . A gátszelvényben végzett feltáró fúrások (6. ábra) alapján megismertük, hogy az: Altalér-völgy idősebb pleisztocén völgytalpát, több mint 300 m hosszúságban, átlagosan 4,5 m vastagságú összefüggő kavicsösszlet tölti ki. Ez részint a völgy fejlődéstörténeté- nek nyomonkövetése, részint az ún. teraszvízf eltár ás szempontjából lényeges. A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy az Ősáltalér a jelenleginél jóval nagyobb vízfolyás lehetett, továbbá azt, hogy a folyóvölgyekben vízkitermelés céljából feltárható kavicsrétegek nem a jelenkori völgysíkon, hanem az egész völgy középső részén a leg- vastagabbak. Az Általér-völgy kavicsos kifejlődésű folyóvízi üledékei, a bennük található számos nummuliteszes mészkő kavics és Ostrea-cserép alapján, jól elkülöníthetők a völgyet kísérő felsőoligocén kori laza konglomerátum-, illetve az abból kimálló kavicsoktól. 404 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 4. füzet Szerkezeti és települési viszonyok A víztározó területe a szomszédos oroszlányi barnakőszénmedence északnyugati szegélyén fekszik. Az oroszlányi barnakőszénterületen ismeretes és bányászatilag is fel- tárt [14] ÉK — DNy-i, illetve ÉÉK — DDNy-i irányú hosszanti és ÉNy — DK-i, illetve NyÉNy — KDK-i vetődések a víztározó területe alatt is folytatódnak (2. és 5a. ábra). Ezt mind a felszín morfológiája, mind a gátszelvényben (6. ábra), mind a gát környékén lemélyített feltáró fúrások alapján valószínűsíthetjük. A völgyzárógát földtani szelvényén (6. ábra) is jól szembetűnő, nagyobb méretű vető a 202-es és a 139-es fúrás, a 1 08-as fúrás mindkét oldalán, valamint a 107-es és a 203-as sz. fúrás között észlelhető. A völgyelzárás szelvényében, részint a fúrásokkal, részint a műtárgyak földmunkái során feltárt (általában 10 m elmozdulás alatti) vetők a tározott víz elszökése szempont- jából nem veszélyesek, minthogy egyrészt uralkodóan vízzáró kőzetekben vannak, másrészt zártak (8. ábra, a). Vitális Gy. : Az Oroszlány — bokodi völgyzárógát 405 A völgyzárógát környéki munkagödrökben végzett dőlésmérések alapján a feltárt felsőoligocén képződmények átlagosan NyDNy-i irányban 5 — io° dőlésűek (8. ábra, b és c). (A 6. ábrán a fenti dőlésszögek a túlmag ásítás következtében meredekebbnek látszanak.) A felsőoligocén kőzetek (a gátépítés szempontjából „alapkőzet”) felszínére települő negyedkori üledékekben szerkezeti elmozdulásokat nem észleltünk. A Bőr-hegytől DNy-ra levő homoktermelőben és ennek közelében az oroszlányi vízvezeték fektetése során feltárt árokban a pleisztocén homokban szoliflukciós jelen- ségeket figyeltünk meg (8. ábra, d). A víztározó területe és közvetlen környéke nincs alábányászva. Az Oroszlány határában levő alábányászott, illetve művelés alatt álló területet a 3. ábra tünteti fel. Magyarország szeizmicitási térképe Simon B. szerint 10. p. 199] a víztározó távolabbi környékén móri, komáromi és esztergomi epicentrummal 200 km feletti, tatai és szomódi epicentrummal 50 km távolságig makroszeizmikusan észlelt földrengéseket jelez. Oroszlány— Bököd környéke azonban, a lehetséges földrengések ritkaságára való tekintettel, gyakorlatilag földrengésmentesnek tekinthető. Az Oroszlány*bokodi völgyzárógátas víztározó mérnökgeológiai térképe A völgyzárógát tervezése és építése során végzett földtani adatgyűjtés, földtani térképezés, számos fúrás és a területről eddig készült földtani térképek alapján a hazai mérnökgeológiai térképezés ügyének érdekében összeállítottuk a víztározó és közvetlen környékének mérnökgeológiai térképét (3. ábra). .7. ábra. Az Oroszlán}7- — Bokod-i völgyzárógátas víztározó mérnökgeológiai térképe. Magyarázat* r. ~o,5 — 1,0 m vastag újholocén öntéshomok, öntésiszap, (alárendelt szerves iszap és tőzeg), 2. ~o,5 — 2,0 m vastag újholocén öntéshomokkal és öntésiszappal fedett 1,0 — 16,0 m vastag óholocén — pleisztocén homok, kavicsos homok és homokos kavicsból álló patakhordalék (ezalatt felsőoligocén homokos agyag és márga), 3. ~o,5 — 1,5 m vastag újpleisztocén futóhomokkal fedett, ~o,5 — 1,0 m vastag homokos kavics (újpleisztocén [II.] terasz), alatta 1,0 — 16,0 m vastag pleisztocén homok, kavicsos homok és homo- kos kavicsból álló patakhordalék (ezalatt felsőoligocén homokos agyag és márga), 4. ~o,5 — 2,0 m vastag újpleisztocén futóhomok felsőoligocén konglomerátumból szármázó kavicsokkal (alatta felsőoligocén agyag és márga), 5. ~i, 0 — 2,0 m vastag újpleisztocén futóhomokkal fedett ~ 0,5 — 3,5 m vastag felső- oligocén konglomerátum, illetve abból kimálló homokos apró kavics és homokos kavics (ezalatt felső- oligocén agyag és márga), 6. ~2, 0 — 6,0 m vastag újpleisztocén futóhomokkal fedett felsőoligocén agyag és agyagmárga, 7. ~o,3 — 1,0 m vastag újpleisztocén lösszel és löszös homokkal fedett felsőoligocén homok és agyag, 8. ~2, 0 — 5,0 m vastag keresztrétegzett homokkal fedett homokos agyag és agyag (felsőpannó- niai) , 9. ~o,5 — 3,5 m vastag felsőoligocén konglomerátum, illetve abból kimálló homokos apró kavics és homokos kavics (alatta felsőoligocén agyag és márga), 10. Felsőoligocén agyag és márga rétegösszlet (250 — 550 m vastag), 11. Feltöltött terület, 12. Mocsaras, tőzeges terület, 13. Alábányászott terület, 14. Völgyzárógátas víztározó, 15. Szelvényvonal Abb. j. Ingenieur-geologische Karte des Talsperren-Staubeckens von Oroszlány— Bököd. Zeichen- erklárungen: 1. 0,5 bis 1,0 m máchtigerj ungholozáner Schwemmsand und Schwemmschlamm (mit untergeordnetem organischem Schlamm und Torf), 2. vöm 0,5 bis 2,0 m máchtigen jungholozánen Schwemmsand und Schwemmschlamm bedeckter, 1,0 bis 16,0 m máchtiger Bachschutt (altholozáner— pleistozáner Sand, schottiger Sand und sandiger Schotter) (unterhalb dieses Schuttes lagem oberoligozáner sandiger Tón und Mergel), 3. vöm 0,5 bis 1,5 m máchtigen jungpleistozánen Flugsand bedeckter, 0,5 bis 1,0 m máchtiger sandiger Schotter (jungpleistozáne [II.] Terrasse), unter ihm aus 1,0 bis 16,0 m máchtigem pleistozánem Sand, schottrigem Sand und sandigem Schotter bestehender Bachschutt (unterhalb des Schuttes oberoligozáner sandiger Tón und Mergel), 4. 0,5 bis 2,0 m máchtiger jungpleistozáner Flugsand mit aus oberoligozánem Konglomerat herrührenden Schottem (untén oberoligozáner Tón und Mergel), 5. vöm 1,0 bis 2,0 m máchtigen jungpleistozánen Flugsand gedecktes, 0,5 bis 3,5 m máchtiges Konglo- merat, bzw. seine Verwitterungsprodukte: sandiger Kleimschotter und sandiger Schotter (untén ober- oligozáner Tón und Mergel), 6. vöm 2,0 bis 6,0 m máchtigen jungpleistozánen Flugsand bedeckter ober- oligozáner Tón und Tonmergel, 7. vöm 0,3 bis 1,0 m máchtigen jungpleistozánen L,öss und lösshaltigen Sand bedeckter oberoligozáner Sand und Tón, 8. vöm 2,0 bis 5,0 m máchtigen kreuzgeschichteten Sand bedeckter sandiger Tón und Tón (Oberpannon), 9. 0,5 bis 3,5 m máchtiges oberoligozánes Konglomerat, bzw. seine Verwitterungsprodukte: kleinkömiger Schotter und sandiger Schotter (untén oberoligozáner Tón und Mergel), 10. Oberoligozáner Tón- und Mergel schichtenkompl ex (25 — 550 m máchtig), 11. Auf- gefülltes Gebiet, 12. Sumpfiges, torfiges Gebiet, 13. Gebiet mit durch Bergbau gestörtem Untergrund, 14. Talsperren-Staubecken, 15. Profillinie 3 Földtani Közlöny 406 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 4. füzet A mérnökgeológiai térkép összeállításánál (3. ábra) a meglevő földtani térképeken [12, 13] helyesen bejelölt képződményhatárokból, illetve azok ellenőrzéséből indul- tunk ki. A területen végzett számos új fúrás eredményének a morfológiai viszo- nyokkal történt összevetése alapján az egyes képződmény határokon belül további, részletezéseket, illetve csoportosításokat végeztünk. Az egymástól megkülönbözte- 4 a, Ny [Ny 200 . 100 J 0 1 ^-100 200 -300 -m I KDKiÉNy DK 704 186.86 r 200 ( 100 \° - H00 ^ r200 ^ h 300 -400 4. a—b. ábra. Átnézetes földtani szelvények. Magyarázat: 1. Pleisztocén (homok— kavics) 2. Oligocén (homok — homokkő — konglomerátum — agyag — agyagmárga), 3. Kréta (mészkő — márga) . 4. Triász (mészkő) Abb. 4. a — b. Geologische Übersichtsprofile. Zeichenerklárungen: 1. Pleistozan (Sand — Schotter), 2. Oligozán (Sand — Sandstein — Konglomerat — Tón — Tonmergel), 3. Kreide (Kalkstein — Mergel), 4. Trias (Kalkstein) tett földtani képződmények, valamint képződménycsoportok határa és — a térkép jó áttekinthetősége érdekében főleg — a jelmagyarázat szövegrészében számszerűen megadott mélységi tagolása a műszaki tervezés, illetve gyakorlat számára jó kiindu- lóalapot szolgáltat. Összehasonlítás céljából megemlítjük, hogy míg a M.Á.F.I. térképtárában levő ún. egységesített 1:25 ooo-es léptékű földtani térkép a 3. ábrán bemutatott területen csak 5 földtani képződményt jelöl, addig az általunk készített mérnökgeológiai térkép, az egyéb jelölések mellett, már 10 földtani képződményt, illetve képződmény cső portot tüntet fel. Vitális G y. : Az Oroszlány — bokodi völgyzárógát 407 A mérnökgeológiai térképhez a mély földtani viszonyok, s a terület felépítésének általános szemléltetéséhez egy-egy átnézetes földtani szelvény csatlakozik (4a-b. ábra). Természetesen — éppen a térkép jó áttekinthetősége miatt — egy lapra nem jelölhetünk be mindent (szerkezeti vonalak, mélyfúrások, stb), ezért a 3. ábrán bemutatott ún. „általános” mérnökgeológiai térképhez azonos léptékű ún. ,,cél” térképek csatla- koznak. Ez utóbbiak mindig a földtani feladat jellege, illetve az adott létesítmény terve- zéséhez vagy építéséhez szükséges igények szerint készülnek. Völgyzárógátas víztározó tervezéséhez és építéséhez — eddigi tapasztalataink szerint — a 3. ábrán bemutatott általános mérnökgeológiai térkép mellett az alábbi céltérképek elkészítése és felhasználása szükséges. A völgyelzárási szelvény, illetve a tározótér helyének kiválasztásához, a topográfiai térkép alapján összeállított domborzati térkép. A terület hegységszerkezeti jellegét szemléltető és az esetleges vízvezető törések helyét feltüntető szerkezeti térkép (5a. ábra). A terület feltárására végzett kutatások részletességének és megbíz- hatóságának áttekintését, valamint a terület megkutatottsági fokát feltüntető doku- mentációs térkép (5b. ábra). Annak szemléltetésére, hogy a vízáteresztő kőze- tekben meddig szivároghat el a tározott víz? A gátépítéshez szükséges anyagnyerő- helyeken nyitandó bányák meddig mélyíthetők, s hol kell esetleg víz alól bányászni? Betonalapozásnál jelentkező agresszív víz, a talajvíztérkép (5 c. ábra). Az épít- kezési, vagy egyéb célú vízbeszerzési lehetőségeket — mely egyúttal a kőzetek vízzáró- ságát is szemlélteti — feltüntető vízföldtani térkép. Végül a tározó feliszapoló- 5 a © © * • 12 3 4- 5. ábra. A ,, mérnökgeológiai atlasz” néhány térképmelléklete Abb, 5. Kinige Kartenbeilagen des „Ingenieur-geologischen Atlasses”. a) SZERKEZETI TÉRKÉP. Magyarázat: A felszíni vízfolyások és a szomszédos terület banyaszatilag feltárt vetőinek meghosszabbítása alapján szerkesztve. 1. Pusztavámi vető, 2. XXI. akna Ny-i határvetője, 3. XVIII. akna ÉNy-i határvetője. b) DOKUMENTÁCIÓS TÉRKÉP. Magyarázat: 1.5 — 10 m-es fúrás, 2. 10 — 30 m-es fúrás, 3. Víztermelő fúrt kút, 4. Barnakőszén kutató fúrás. a) TEKTONISCHE KARTE. Zeichenerklárungen: Die Karte ist durch die Ver- lángerung dér oberfláchlichen Wasserströme und dér durch den Bergbau aufgeschlossenen Verwerfungen des benachbarten Gebietes konstruiert worden. 1. Verwerfung von Pusztavám, 2. Westliche Grenzver- werfung des Schachtes XXI, 3. NW-liche Grenzverwerfung des Schachtes XVIII. b) DOKUMENTATIÖNSKARTE. Zeichenerklárungen: 1.5 bis 10 m tiefe Bohrung, 2. 10 bis 30 m tiefe Bohrung, 3. Wassergewinnender Bohrbrunnen, 4. Schurfbohrung auf Braunkohle. 3* 408 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 4. füzet c) TAIyAJVIZTÉRKÉP. Magyarázat : A talajvízszín mélysége a felszín alatt. 1. 1 — 2 m. 2. 2 — 3 m, 3^ 3 — 4 m, 4. 4 — 5 m, 5. 5 — 6 in. 6. 6 — 7 m, 7. 7 — 8 m, 8. 8 — 9 m, 9. 9 m alatt. (Megjegyzés: A térkép nem egyidőben észlelt talajvízszín adatok alapján készült.) d) GEOMORFOLÓGIAI TÉRKÉP,- Magyarázat: 1. Holocén ártér. 2. Újpleisztocén (II.) terasz, 3. Középsőpleisztocén (III.) terasz, 4. Ópleisztocén eróziós szintek, 5. Neogén denudációs felszín, 6. Felszíni vízválasztó, 7. Jelenkori eróziós tevékenység iránya c ) GRUND W ASSERK ARTB . Zeichenerklárungen : Tiefe des Grundwasserspiegels unter dér Oberfláche. 1. 1—2 m, 2. 2 — 3 m, 3. 3 — 4 m, 4. 4 — 5 m. 5. 5 — 6 m, 6. 6 — 7 m, 7. 7 — 8 m, 8. 8 — 9 m, 9. mehr als 9 m. (Bemerkung: Die Kart® wurde auf Grund von in verschiedenen Zeiten beob- achteten Grundwasserspiegel-Angaben zusammengestellt.) d) GEOMORPHOUOGISCHE KARTE. Zeichenerklárungen: 1. Holozánes Hoch- wassergelánde, 2. Jungpleistozáne (II.) Terrasse, 3. Mittelpleistozáne (III.) Terrasse, 4. Altpleistozane Erosionshorizonte, 5. Neogene Denudationsfláche, 6. Oberfláchliche Wasserscheide, 7. Richtung dér gegen- wártigen Erosionstátigkeit dása, illetve f eltölt ődése elleni védekezéshez a jelenkori felszínalaktani viszonyokat és az erózió irányait feltüntető geomorfológiai térkép (5d. ábra) . Az általános mérnökgeológiai térkép és a példaként felsorolt ún. céltérképek együt- tesen az ún. mérnökgeológiai atlaszt alkotják. A mérnökgeológiai atlasz tartozéka még egy fúrásszelvényszerűen összeállított idealizált földtani rétegsor. Ezt jelen esetben a terület tömbszelvénye (2. ábra) helyet- tesíti. A fontosabb kőzetek gyakorlati felhasználhatóságának megállapítására végzett laboratóriumi vizsgálatok görbékkel szemléltetett és táblázatokban összeállított műszaki- földtani adatait, mely ugyancsak a mérnökgeológiai atlasz tartozéka, az anyagvizsgálati fejezetben mutatjuk be. T31 T30 409 410 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 4. füzet Anyagvizsgálati eredmények Az Oroszlány — bokodi völgyzárógát feltárási munkái során végzett anyagvizs- gálatok elsősorban 1. a területen található kőzetek vízzáróságának megállapítására, 2. a földgát tervezéséhez szükséges legfontosabb talaj fizikai jellemzők meghatározására, valamint 3. a gát építéséhez felhasználható kőzetfajták (földanyagok) kiválasztására irányultak. A számos vizsgálat nemcsak a völgyzárógát tervezéséhez és építéséhez adja meg a legfontosabb talajmechanikai, illetve műszakiföldtani alapadatokat, hanem a vizsgálati eredmények földtani szemlélettel történő értékelése és csoportosítása új színfolttal gazda- gítja a hazai földtani szakirodalmat, s az országosan is egyre inkább előtérbe kerülő mérnökgeológiai vizsgálatokhoz jó összehasonlító alapot szolgáltat. A földtani igények — a lehetőségekhez képest — teljességre törekvő kielégítése érdekében néhány nehézásvány vizsgálat is készült. A nehézásvány vizsgálatokat a M.Á.F.I. üledékkőzettani laboratóriumában Mihályi Pálné, a szemcseösszetételi, továbbá a műszakiföldtani vizsgálatokat az É.M. Mélyépítési Tervező Vállalat Hidrológiai laboratóriumában Bajtay István- ná és Takács Tászló végezte. A nehézásvány vizsgálatok szerint (I. táblázat), mind a felsőoligocén, mind a pleisz- tocén homokos kifej lődésű kőzetminták közel azonos ásványos összetételűek, ami közös származási helyre, illetve lehordási területre utal. A magmás eredetű nehézásványok közül főleg a biotit, az amfibol és a pegmatit- ból származó turmalin, alárendeltebben magnetit, ensztatit és hipersztén mutatkozik. A metamorf eredetű nehézásványok közül uralkodó a gránát, jelentős a klorit, alárendeltebb a turmalin, andaluzit, disztén, epidot és a zoizit. Az epigén származású nehézásványokat képviselő limonit ugyancsak alá- rendelt. A kőzetmintákban szereplő metamorf eredetű nehézásványok a kisalföldi előtér egykori kristályos alaphegységéből [15. p. 230], a magmás eredetű nehézásványok — véleményünk szerint — feltételezhetően a Velencei-hegység területéről származnak. A gátszelvény, a gátkörnyék és a kavicsbányák feltáró fúrásaiból kikerült kőzet- minták szemcseösszetételi vizsgálatának eredményeit területrészekként, üledékfajták- ként és földtani korok szerint csoportosítva a 7a, b, c, d. ábra szemcseösszetételi határ- görbéin mutatjuk be. A szemcseösszetételi vizsgálatok összefoglaló szemléltetésére — véleményünk szerint — az egyedi görbék helyett földtani szempontból sokkal célszerűbb a szemcse- összetételi határ (vagy burkoló) görbék közlése. A határgörbék szerkesztésénél ugyanis — több vizsgálat esetén — a vizsgálatok megismételhet ők, az esetleges hibás vizsgálatok kiküszöbölhetők, s az összehasonlítás, illetve azonosítás alkalmával az egységes földtani szemlélet jobban érvényesíthető. A közölt ábrákról (7a-d. ábra) a megvizsgált kőzetfajták üledékföldtani jellege és egyéb gyakorlati tulajdonságai jól leolvashatók. E helyen csak két dologra hívom fel a figyelmet. A gátszelvény felsőoligocén kőzetliszt — iszap — agyag féleségeinek határgör- béiről (7a. ábra 3-as tartomány) leolvasható, hogy a gátépítési szabvány [9] szerint is vízzáró (tározásra megfelelő) anyagoknak minősülnek. A gátszelvény felsőoligocén laza konglomerátumának határgörbéit (7a ábra i-es tartomány) összevetve a Kiskecskéd-pusztai, Bőr-hegyi, bokodi kavicsbányák, valamint a távolabb fekvő környebányai felsőoligocén laza konglomerátum, illetve abból kimálló homokos kavics [11] minták határgörbéivel (7d. ábra), az említett képződmények azonos- Á nehézásvány vizsgálatok eredménye. — Krgebnis dér Untersuchungen an Schwermineralien Vitális G y. : Az Oroszlány — bokodi völgyzárógát 411 xnBZSqBJBQ | 001 ioo 2 tí ^ }XUOUIpI (r: - 1 « miBuuux CO — W ;ijonii5tv Ilii t/i }xznp3puy c n Cl -1 ' V •Ö (•niSad) mpBUXinx Cl 1 ■ i o u ° ! C at Homok (felsőoligocén) Átlag 3,06 : — _ begn.* 4,3 | — — — — — begk. 1,67 - — — — — — Iszapos homok és aprókavicsos kissé Átlag 14,82 29,2 9,8 16,2 — — — iszapos homok (felsőoligocén) . . . begn.* 36,6 33,0 13,0 28,0 — — — begk.* 1,48 22,0 6,0 10,0 — — — baza homokkő (felsőoligocén) Átlag 8,88 Í — _ ; 14,7 1,98 34,8 3,8 begn . * 29,0 — i7,5 2,05 38 ! 4A begk.* j _ G95 i — 1 12,0 1,91 32 3,o Homokos agvag (felsőoligocén) Átlag — 4bO 18,7 16,2 i,94 23,8 4,09- 1 begn.* — 46,0 23,5 23,0 2,13 3i í 9,o | begk.* - 32,1 12,6 8,0 1,68 15,3 0,47 Iszapos agyag, márgás agyag, agyag ! Átlag — 52,7 28,0 22,6 _ — • — (felsőoligocén) . . . ' begn.* - 1 74,2 42,3 40,0 — — — begk.* - 42,7 20,0 12,0 — — — ' Homokos agyagmárga, agyagmárga Átlag — ! 45,4 22,8 19,2 1,89 26 4,o8- (felsőoligocén) begn. 59,o 59,o 3i,4 24,8 2,15 39 i 6,0 begk.* — 28,0 9,2 14,0 i,70 fo 2,25. Homokos kavics és kavicsos homok Átlag í 39,2 — j _ I _ _ (pleisztocén) begn.* S4.6 — — — | — — begk.* ; 12,6 — — — ! — Humuszos homok, finomhomok, ho- Átlag 3,34 — . _ ' - I _ _ mok, kavicsos finom- és középszemű 1 begn.* IO,7 , — — | — — homok (pleisztocén) begk.* i,5 - — j — — • — — Iszapos homok, kissé iszapos homok Átlag 8,13 — — 1 _ _ és iszapos finomhomok (pleisztocén) begn.* 16,1 — — — , — — - begk.* - 1 ■ i V * Megjegyzés : A táblázatban szereplő legnagyobb és legkisebb szélső értékek nem mindenütt azonos kőzetminták adatai. IRODALOM - bITERATUR 1. Babos Z.: Oroszlányi Erőmű tervfeladata, Bokodi völgyzárógát. (A bokodi völgyzárógát vízgyűjtőterületének vízrajza.) í$. M.MÉbYÉPTERV Tsz.: 21-340.— i/II. 1957. V. Kézirat. Bp. - - • Bartos S.-Mátrai Gy. —V i t á 1 i s G y. : Az Által ér völgyének vízellátási viszonyai. Ismertetés a dunántúli tanulmányú thoz. 1962. június 3 — 4. Magyar Hidrológiai Társaság. Kézirat, p. 10 — 20. — 3-Cs e jd i b. — b ászló M.: BENOTO fúrógép alkalmazásának lehetőségei és hazai tapasztalatai. Mélyepítéstudományi Szemle. XI. évf. 1961. p. 337 — 341. — 4. Galli V-'. Földgátak tervezésének alapelvei. VIZITÉRT Tervezési segédletek. 3. Kézirat, Bp. 1960. - 5. Galli b. -Vitális Gy.: Hidrogeológiai és talajmechanikai szakvélemény az Oroszlányi Erőmű részére építendő völgyzárógát tervezési munkálataihoz. F). M. MÉbYÉPTERV Hidrológiai osztály. Tsz.: 21 -340-9/III. Kézirat, Bp. 414 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 4. füzet Vitális Gy. : Az Oroszlány — bokodi völgyzárógát 415 1958. VII. — 6. Galli Iy. — Zoller J.— Vitális Gy.: Az Oroszlányi Erőmű tározással történő hűtővízellátása. É. M. MÉEYÉPTERV Hidrológiai osztály. Tsz.: 21 — 340—3. Szakvélemény. Kézirat, Bp. 1957. XI. — 7. Láng S.: Hőerőmű létesítésének lehetőségei az Oroszlány környéki szénbányászat területén. Szakvélemény. Kézirat, Bp. 1954. — 8. Mátrai Gy.: Az Oroszlány i Hőerőmű völgyzárógátas hűtő és tározó tava. Hidrológiai Tájékoztató 1961. augusztus, p. 22. — 9. MNOSz 15218 — 53 R.: Föld- gátak tervezési irányelvei (1953). — 10. Simon B.: , A magyar medence földrengés térképe. Földtani Közlöny 69. 1939. p. 199. — 11. Sólyom F.: Az Északi-Vértes és a Déli-Gerecse földtani felvétele. M. Á. F. I. Évi Jelentése 1950. p. 221. — 12. S,z ő t s E.: Jelentés a Nyugati Vértesben és az Északi Bakonyban végzett bányaföldtani felvételről. M. Á. F. I. adattar: szén 81. Kézirat, 1948. — 13. Taeger H.: A Vértes hegység földtani viszonyai. Földtani Intézet Évkönyve XVII. 1909. p. 3. - 14. Tusnády F.— Vigh F.-Horusitzky F.: Az oroszlány — pusztavámi bamakőszénmedence hidrológiai viszonyai és a vízveszély elleni védekezés irányelvei. Bányászati Kutató Intézet Közleményei II. évf. 2. sz. 1957. II. félév. p. 67 — 79. — 15- Vadász E.: Magyarország földtana. Második átdolgozott és bővített kiadás. Akadémiai Kiadó. Bp. 1960. — 16. Vitális Gy.: Oroszlány— Bokod-i kavicsfel- tárás. É- M. MÉEY ÉPTERV Hidrológiai osztály. Tsz.; 23 — 340 — 32. Szakvélemény. Kézirat, Bp. 1959. VII. — 17. Vitális Gy.: Bokodi kavicsfeltárás. É. M. MÉEYÉPTERV Vízilétesítmények osztálya. Tsz.: 21 — 340 — 28. Szakvélemény. Kézirat, Bp. 1960. V. — i8.,Zolle,r J.— Várkay I.-Gausz J.: Az Oroszlányi Erőmű ipari vízellátása. Műszaki tanulmány. É. M. MEIYÉPTERV Hidrológiai osztály. Tsz.: I — 9932. Kézirat, Bp. 1956. III. — 19. Zoller J.— Vitális Gy.: Bokodi völgyzárógát T. 22.— T. 29. sz. fúrásainak hidrogeológiai értékelése. É- M. MÉEYÉPTERV Hidrológiai osztály. Tsz. : 2 1 — 34 ° — 28. Szakvélemény. Kézirat, Bp. 1960. IV. Ingenieur-geologische Untersuchungen im Laufe dér Projektierung und des Baues dér Oroszlány-Bokoder Talsperre DR. GY. VITÁÉI S Bei dér Projektierung und dem Bau des für die Kühlwasserversorgung des Orosz - lányer Heizkraftwerkes gebauten Talsperren— Staubeckens hat dér Verfasser den geolo- gischen Dienst sowohl dér Aufschluss-, wie auch dér Bauarbeiten geleitet. lm Laufe dér Arbeiten war es möglich das Gebiet eines für ungarische Begriffe grossangelegten. Wasserbaues geologisch sehr ausführlich kennenzulemen, zahlreiche laboratorische Untersuchungen technisch-geologisch auszuwerten und die ingenieur-geologische Karte, bzw. den ingenieur-geologischen Atlas des Gebietes herzustellen. Dér Aufsatz gibt eine kurze Übersicht dér Ergebnisse dér geologischen Beobach- tungen und dér ingenieur-geologischen Untersuchungen und auf Grund eines bereits realisierten Planes gibter Beispiele an, welche ingenieur-geologische Untersuchungen im Laufe dér Projektierung und des Baues dér in den Flach-, bzw. Hügellándem Ungarns zu errichtenden Talsperren-Staubecken durehzufiihren sind. 8. ábra. a) Kis ugrómagasságú, egymással párhuzamos vetők a felsőoligocén agyagban a fenékleeresztő csatorna mentén, b) A fenékleeresztő csatorna kiképzése során feltárt DNy-i dőlésű felsőoligocén agyag. Fölötte csak 1,5 — 2,0 m vastag negyedkori patakhordalék és ártéri üledék települ, c) A túlfolyó bukó számybekötésénél is jól látható az agyagos klfejlődésű felsőoligocén rétegösszlet DNy-i dőlése. Háttérben a gátőrház. cL) Szoliflukciós jelenség pleisztocén homokban, a Bőr-hegytől DNy-ra, az oroszlányi víz- vezeték fektetése során feltárt árokban Abbildung 8. a) Kleine Sprunghöhen besitzende, miteinander parallelé Verwerfungen im oberoligozanen Tón, lángs des Grundausflusskanals. b) SW-lich einfallender oberoligozáner Tón, dér im Eaufe des Aus- baues des Grundausflusskanals aufgeschlossen worden ist. Über ihm lagem 1,5 bis 2,0 m máchtige quartáre Bachschuttmaterialien und Ablagerungen des Überschwemmungsgebietes. c ) Auch bei dér Schaufelbin- dimg des Überfalles ist das SW-liche Einfallen des tonigen oberoligozanen Schichtenkomplexes wohl zu sehen. Im Hintergrund sieht mán das Deichwáchterhaus. d) Solifluktionserscheinung im pleistozanen Sand, SW-lich vöm Bőrhegy, im Graben, dér im Eaufe des Verlegens dér Oroszlányer Wasserleitung auf- geschlossen worden ist ŰJ TEKTONIKAI MEGFIGYELÉSEK AZ UTÓBBI ÉVEK BAUXITKUTATÁSAI ALAPJÁN SZANTXER FERENC— SZABÓ ELEMÉR* Összefoglalás: A szerzők a z utóbbi évek bauxitkutatásai alapján a szerkezeti mozgásoknak a bauxitra gyakorolt közvetlen és közvetett, mennyiségi és minőségi hatá- sát kutatták. Megállapításuk szerint a különböző korú szerkezeti mozgások közül a bauxit mennyiségének és minőségének kialakulása szempontjából a bauxit keletkezését közvet- lenül'megelőző morfokinetikának volt a legnagyobb jelentősége. A létrejövő töréses árkokban a vetők elvetési magasságától függően nagyyastagságban t jrténhetett meg az alapanyagfelhalmozódás és a mozgás következtében kialakult vetődések, litoklázis rend- szerek, valamint ezzel összefüggő intenzív karsztosodás optimális vízelvezetési viszonyai lényegesen előresegítették a bauxitosodás folyamatát. A preformáló tektonikának a bauxit későbbi megóvásában is döntő szerepe volt. A magyarországi bauxitterületek nagyrészénél, így pl. Xyirádon, Xagytárkanyban , Fenyőfőn, Gánton, közvetlenül a kréta bauxitképződés után, valamint az eocén előtt nagyarányú lepusztulás történt. Egyes bauxitterül eteken a közvetlen fedő felsőkréta képződmények lepusztulása után a bauxit a felszínre került, más területeken felső- kréta fedőrétegek hiányában az előbbi területekhez képest már korábban a felszínen volt, nagyrészt lepusztult, s legtöbbször csak a tektonikai árkokban és karsztos mélye- désekben maradhatott meg. A preformáló töréses árkok kialakulását a szerzők 'az ausztriai és szubherciniai hegységképződési mozgásokhoz kapcsolják. Az újkeletű vizsgá- latok alapján a magyarországi bauxit eddigi települési formáin kívül a töréses árkos települési formát különböztetik meg. A főbb bauxitterületek kimutatható orogén mozgásainak részletes tárgyalása után foglalkoznak a tektonika szerepével a bauxitkutatásban és a bauxitbányászatban. Az utóbbi években a magyarországi bauxitkutatás a kismélységű előfordulások megkutatása után fokozatosan a mélyebb helyzetű telepek kutatására kényszerült. Ez az eltolódás a bauxitkutatással párhuzamosan bauxitbányászatunkban is végbement. Alig 1945 után főleg a kismélységű és karsztvízszint feletti területeken folyt a termelés, addig napjainkban a termelésnek több mint a fele víz veszélyes bányákból származik. Az elkövetkezendő években ez az arány még jobban eltolódik, mivel jó minőségű bauxit - vagyonunk 90%-a a karsztvíz szintje alatt található. Súlyosbítja a helyzetet az, hogy bauxitterületeink többsége erősen töréses szerkezetű. Ilyen körülmények között a Bauxátkutató Vállalat és az iparág részére fontos volt a tervezést és a biztonságos bányaművelést hátrányosan befolyásoló tektonikai elemek részletes vizsgálata. A tervszerű és fokozódó mértékű kutatások során nagymennyiségű kutatási adat halmozódott fel, melyek értékelése, szintézise, a magyar bauxitkérdés komplex voltának megfelelően, jelenleg több vonalon halad. Tanulmányunk célja az új szempontok szerinti gyakorlati vizsgálatok alapján kialakult általános megállapítások egy részének közlése. A magyarországi bauxitterüle- tek szerkezeti viszonyainak részletes ismertetését — különös tekintettel a szerkezetre és a bauxit mennyiség — minőség közötti összefüggésekre — a későbbi dolgozatokban adjuk közre. A sokrétű és szerteágazó témának csupán a következő három kérdését tárgyal juk : 1. A tektonika és a bauxit mennyiség — minőség közötti összefüggések. 2. A magyarországi bauxitterületeken kimutatható hegységképződési szakaszok. 3. A tektonika szerepe a bauxitkutatásban és a bányászatban. * Előadták a Magyar Földtani Társulat Közép-dunántúli Csoportjának alakuló ülésén. Xyirádon, 1961. augusztus n-én. Szánt n e r -Szabó ; Tektonikai megfigyelések banxitkntatások alapján 417 i. A tektonika és a bauxit mennyiség — minőség közötti összefüggések. A magyarországi bauxitterületek szerkezeti felépítését földtani szakirodalmunk már több esetben tárgyalta. Bauxittal kapcsolatos munkák szerzői, Barnabás K. [i — 5], B á r d o s s y Gy . [5 — 10], B e n k ő F. [n] Bertalan K. [13], Dará- nyi F., [14, 15], J a s k ó S. [18], ifj.NoszkyJ. [20 — 22], Szentes F. [26, 27], VadászE. [28 — 30], és Vörös I. [32] foglalkoztak az egyes bauxitterületek szer- kezeti felépítésével. Az a felismerés, hogy az idősebb törések mentén létesült mélyedések elősegítették a bauxit megmaradását, már nem újkeletű. Az utóbbi évek megfigyelései és kiértéke- lései részben az említett szerzők munkáira támaszkodva e tény tudomásulvételén túl a töréseknek a bauxit alapanyagára, majd a bauxitra gyakorolt közvetett és közvet- len mennyiségi és minőségi vonatkozású hatását kutatták. A könnyebb áttekinthetőség céljából tektonikai bauxittelepülési és bauxitminő- ségi kiértékelés alapján összeállítottuk a főbb bauxitterületekre vonatkozólag a tértágu- lásos jellegű töréseknek a különböző hegységképződési fázisokban megnyilvánuló alap- eseteit, valamint főbb kombinációit (i. ábra). Az alapeseteket és a kombinációkat csak a töréses szerkezeti elemekre dolgoztuk ki, mivel a Dunántúli Középhegység bauxi telő- fordulásain ezek az uralkodó jellegűek. Felfogásunk szerint bauxitjaink nagyobb része a felsőkréta bauxitszintbe tarto- zik és mivel a fedővel biztosan rögzített barrémi szintet képviselő telepek részletes meg- kutatása még nem történt meg, a kiértékelés tehát a felsőbb településű bauxitra vonat- kozik. Az ábrákon, melyek táblázatosán mutatják be a töréses forma diszjunktív jelle- gének megfelelően a különböző idejű eseteket, vázlatosan ábrázoltuk a tektonikának a bauxitra gyakorolt közvetlen és közvetett hatását is. A bauxit keletkezése előtti hely- zetet szemlélteti az 1. sz. alapeset, mely azt jelzi, hogy az újkimmériai hegységképző mozgások következtében a triász alaphegység felszínén szintkülönbség jött létre, amely még a bauxit keletkezése előtti, hosszú lepusztulási időszakban kiegyenlítődött. Ebben az esetben a fekvő tag lepusztult a levetett fedőtag szintjéig és így a bauxit településére preformáló hatása nincs. Kedvező esetben jó vízvezetési helyzet létrehozásával a minő- ségre lehet hatással. Az ilyen vetődések a nagyarányú lepusztulás miatt fúrással csak ritkán mutathatók ki. Halimbán és Fenyőfőn az újkimmériai mozgások az eddigi eredmé- nyek alapján kompressziós jellegűek voltak. Halimbán a dolomit a dachsteini mészkővel, a karni márga a nóri dolomittal. Fenyőfőn raibli márga a nóri dolomittal feltolódási sík mentén érintkezik. Az újkimmériai mozgásokkal létesült vetőket biztosan kimutatnunk még nem sikerült, de jelenlétük feltételezhető. A 2 a és a Tb számú alapeset az ausztriai preformáló, a 3 a, 3 b, 3c, $d számú alapeset a szubherciniai szakasz preformáló és részben preformáló jellegű töréseit szemlélteti. Bauxit külfejtések és a fúrási kutatások adatai alapján arra a megállapításra jutottunk, hogy a magyarországi vizsgált bauxitterületeken ezekhez a hegységképződési mozgásokhoz kapcsolódnak azok a preformáló jellegű vetők, melyek a bauxit alapanyagának, s a bauxitnak felhalmozódását elősegítő árkokat hozták létre. Közvetett módon nagy jelentőségük van az egyes bauxitterületeken a bauxit mennyisé- gének és minőségének kialakulásában és megóvásában. Egyrészt azzal, hogy a vetők által létrejött töréses árkokban a bauxit kiinduló anyaga, esetleg a bauxit, nagyobb vastagságban gyűlhetett össze. Másrészt azzal, hogy a bauxitosodás folyamata alatt az árok területén a törések, valamint ebből kifolyólag az intenzívebbé váló előzetes karsztosodás miatt létrejövő optimális vízelvezetési viszonyok megkönnyítették a kilúgo- zott kovasavnak a fekün át történő eltávozását. Ezért az árokban levő bauxit minősége 418 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 4. füzet 1. ábra. A tértágulásos tektonikai fonnák alapesetei és főbb kombinációi. Magyarázat: Q — P. = Pleisztocén, pliocén, Pa = Pannóniái, M = Miocén, To = Tortónai, H = Helvéti, E = Eocén, K2 = Felsőkréta képződmények. B = Bauxitösszlet, bi = Ipari bauxit, T = Triász képződmények. 1. Diszkordancia, 2. Vető, 3. Minőségromlás a vető mentén Fig. 1. Fundamental cases of the extension tectonic forms and their combinations. Explanation : Q— P. = Pleistocene, Pliocene, Pa = Pannonian, M = Miocéné, To = Tortonian, H = Helvetian ^ Szantner-Szabó : Tektonikai megfigyelések bauxitkutatások alapján 419 E = Eocéné, K2 = Upper Cretaceous rocks, B == Bauxite complex, bi = commercial bauxite, T = Triassic rocks. i. Unconfonnity, 2. Fault, 3. Deterioration of the quality along the fault Puc. 1. OcHOBHbie npwMepbi pasnoMOB pacraweHHH h hx coveTaHHH. JlereHna: Q — P. njieiíCTOueH.. njiHOueH, Pa = riaHHOH , M = MuoueH, To = Toptoh, H = TenbBeT, E = 3oueH, K2 = BepxHHÜ Mexi. B = BoKCHTOBaa TOJima, bi = FIpoMbtmjieHHbiH öokcht, T = TpnacoBbie o6pa30BaHHH. 1. = Hecorjiacue^ 2. = C6poc, 3. = yxyfluieHHe naMecTBa BflOJib cöpoca 420 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 4. füzet lényegesen jobb, mint a környező területek bauxitjának átlagminősége. Ezt a megál- lapítást a bányászati feltárások és a fúrási kutatások több ezer elemzési adata bizonyítja A különböző korú szerkezeti mozgások közül a bau- xit mennyiségének és minőségének kialakulása szem- pontjából — a bauxit keletkezését közvetlenül megelőző preformáló jellegű tektonikának volt a legnagyobb j elentősége. Anélkül, hogy a bauxitgenetika napjainkban is vitatott kérdését részletesen ismer- tetnénk, az összefüggések jó megértése érdekében szükségesnek látjuk a bauxitosodás kérdésének, valamint a bauxitvastagság és a vegyi összetétel közötti összefüggésnek részletesebb ismertetését. A bauxitkeletkezés kérdésében a hazai és a külföldi szakemberek nagy része egyre inkább arra a megállapításra jut, hogy a bauxitosodás helyben történt. A jelenleg elfoga- dott és legvalószínűbbnek látszó bauxitkel étkezési elmélet szerint, melyet V a d á s z E. állított fel és amelyet a legújabb vizsgálatai alapján BarnabásK. [3 — 4] egészített ki, a bauxit agyag jellegű alapanyagát kolloid szuszpenzió formájában nyugodt vízmoz- gással felszíni vizek hordták a mélyebb helyzetű területekre. A lúgos közeget biztosító dolomit és mészkő felszínén a kolloid szuszpenziók koaguláltak és leülepedtek, majd meg- felelő földtani, fizikai és kémiai feltételek esetén megkezdődött a bauxitosodás. A laza üledéken áthatoló lúgos oldatok feltárták az agyagásványokat, így a szilícium fokozato- san kioldódott és a fekü repedésein át eltávozott. A szilícium kioldódásával az Al, Fe, Ti dúsulása következett be. Az elmondottak alapján nyilvánvaló, hogy a helybeni bauxitkeletkezés esetén igen fontos a feltárt kovasavnak a kiinduló anyagból történő eltávozása. Már régebbi felismerés az, hogy általában a bauxit vastagsága és vegyi összetétele között összefüggés áll fenn. Bányászati és fúrási kutatások során megállapították azt a tényt, hogy a fiatalabb földtörténeti korokban át nem halmozott, vastagabb bauxit- összletek jobb minőségű ércet tartalmaznak. (Nagy az alumínium tartalom, kicsi a szilí- cium tartalom, vastagabb az ipari minőségű érc, mint a kisvastagságú bauxitösszletben.) A bauxitösszletben leegyszerűsítve három övezetet különböztethetünk meg. Felül és alul agyagos övezet található, s a kettő között helyezkedik el a jó minőségű bauxit öve. A bauxitvastagság és az átlagminőség közötti egyenes arányosságot az okozza, hogy a felső és alsó agyagos összlet a bauxittest bármely részén viszonylag csak kismértékű vas- tagságváltozást mutat. Ha tehát a peremek felé haladva csökken az összlet vastagsága, a csökkenés a jó minőségű érc rovására történik. A kovasav helyben történő kilúgozódása, valamint a bauxitösszlet vastagsága és a minőség között fennálló összefüggés tükrében nyomban világossá válik a preformáló tektonika, a bauxit mennyiség és minőség közötti összefüggés. A töréses árkot a vetők elvetési magasságától függően több méter, esetleg több tízméter vastagságban kitölti a bauxit agyagos alapanyaga. Azonos körülményeket feltételezve, az előbbiekben ismer- tetett összefüggés alapján ez egymagában is jelentős minőségi és mennyiségi kihatást jelent. A minőségre és ezzel összefüggésben az ipari érc mennyiségére vonatkozó hatást még növeli az árok közvetlen területén a vetők, a kísérő-törések és a litoklázis rendszerek, valamint az ezek miatt intenzívebbé váló karsztosodás által létrejövő optimális víz- elvezetési lehetőség. így meggyorsul a kaolinos alapanyagnak a lúgos közegben történő feloldódása, a kovasav kilúgozódása és a fekvőn át történő eltávozása. Ennek következ- tében a középső jó minőségű öv az agyagos rétegek rovására kivastagodik, tehát a bau- ixitösszleten belül az árok hatására pozitív értelemben minőségi és mennyiségi változások történnek. Szantner-Szabó : Tektonikai megfigyelések bauxitkutatások alapján 421 A morfokinetikának a bauxit későbbi megmaradásában is fontos szerepe volt. Köztudomású, hogy a magyarországi bauxit terül etek nagy részén, így Halimbán, Nyi- rádon, Nagytárkányban, Fenyőfőn és Gánton, közvetlenül a bauxitképződés után, a sze- non végén, az oligocénben és az alsómiocénben kiemelkedés következtében nagyarányú lepusztulás történt. A szenon előtti és elején végbemenő lepusztítást bizonyítja a halimbai bauxitösszlet felső, áthalmozott része, a krétavégit a halimbai nagy vastagságú felső kréta tengeri hippuriteszes mészkő és grypheás márgaösszlet teljes lepusztulása, a nyirádi és a nagytárkányi terület elszigetelt bauxitlencséi. Az oligocén-miocén lepusztulást pedig a helyenként több száz métert is meghaladó eocén rétegek részbeni vagy teljes letárolása. Egyes bauxitterületeken a közvetlen fedő felsőkréta képződmények lepusztulása után a bauxit a felszínre került, más területeken a felsőkréta fedőrétegek hiányában az előbbi területekhez viszonyítva már korábban a felszínen volt. Viszony- lag lágyabb anyaga a pusztító erők hatásának kevésbé ellenálló, gyorsan szennyező- dik, s csak a védett helyeken, tektonikus árkokban és karsztos mélyedésekben maradt meg. Azokon a bauxitterületeken, ahol a denudáció következtében a bauxitösszlet a felszínre került, lényeges szerepe volt a preformáló tektonikának. Ezt legszembetűnőbben bizonyítja a nemrégen felkutatott fenyőfői bauxitterület. A terület nagy részéről az eocén rétegekkel együtt a bauxit is teljesen lepusztult és a triász alaphegységre köz- vetlenül miocén rétegek települnek. A bauxittelep jóminőségű készletének túlnyomó többsége preformáló jellegű töréses árkokban helyezkedik el. Az árkok jóminőségű érce legtöbbször eocénnel fedett, ahol hiányzik az eocén fedő, ott a minőség az utólagos minőségromlás miatt gyenge. Eocénfedős árokmélyedésben található Magyarország eddig kimutatott legvastagabb, 60 m-es bauxit összlete is, melyből a mostohább földtani körülmények ellenére is még 56 m az ipari minőségű és csak 4 méter a felső és alsó agya- gos öv együttes vastagsága. Megfigyeléseink alapján az ausztriai hegységképződés a felső- kréta turoni-koniaci emeletben, ill. alemeletben nagy részben véglegesen kialakult bau- xitra nézve preformáló jellegű. így a halimbai, valamint az analógia alapján vele azonos korúnak feltételezett nyirádi — nagytárkányi bauxit esetében a preformáló hegységkép- ződési mozgásokat az ausztriai, míg a kréta — eocén határon véglegesen kialakult gánti, iszkaszentgyörgyi, fenyőfői bauxit esetében az ausztriai — szubherciniai orogén fázisba tartozónak vesszük. Nagyarányú lepusztulás után elvileg a fiatal mozgások által létre- jött árkok is lehetnek preformáló jellegűek. Ebben az esetben a bauxit teljesen áthalmo- zott, csak a települési helyzet preformált a minőség alakulására nem lehet befolyása, mivel a bauxitosodás éghajlati és egyéb feltételei hiányoznak. Erre Fenyőfőn találunk példákat, amelyek további vizsgálatokat igényelnek. A fekvőig kitermelt bauxitkülf ejtésekben jó lehetőség kínálkozik karsztmorfoló- giai, valamint a szerkezeti formák megfigyelésére. Közvetlen példák erre a gánti újfeltá- rási, harasztosi, bagolyhegyi, valamint a nyirádi és a nagytárkányi külfejtések. A kül- fejtésekből és a fúrási anyagokból megállapítható, hogy az árkokban törmelék nincs, s a vetők csak enyhe 1 ekerekít ettséget mutatnak. Kétségtelen tehát, hogy az árkok a bauxit kiindulási anyagának, esetleg a bauxitnak leülepedése előtt közvetlenül jöttek létre, tehát az idősebb mozgásokhoz nem kapcsolhatók, mert ellenkező esetben az árkok- ban a hosszú lepusztítási időszak alatt nagy vastagságban törmelék halmozódott volna fel, mint azt a fedőben több esetben is tapasztaltuk (2. ábra). A fiatalabb mozgásokra vonatkozólag felvetődhet még a larámi hegységképződési fázis preformáló szerepe is, mivel a krétafedő nélküli területeken a mozgás a fedő képződ- ményeket nem érte, s ebben az esetben a bauxitban végbement mozgás kimutatása igen nehéz; fúrások alapján nem is lehetséges. A külfejtések tektonikai helyzetének részletes vizsgálata alapján megállapítható volt, hogy a fiatalabb mozgások hatására megújult 4 Földtani Közlöny 422 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 4. füzet preformáló vetők a bauxitot nem érték. A vetők folytatásában a mozgás hatására létre- jövő változások nem voltak megfigyelhetők. Tekintettel arra, hogy a bauxitképződés korát még nem sikerült végérvényesen meg- állapítani és a következő évek kutatási eredményei alapján a korban bizonyos eltolódá- sok lehetségesek, ezek a változások a preformáló tektonika korára vonatkozó megállapí- tásokat is érintik. . ábra. Földtani szelvény a fenyőfői bauxitterületről. Ausztriai és szubherciniai hegységképződési szakasz. Magyarázat: 1. Pleisztocén homok, 2. Felsőpannóniai márga, agyagos homok, 3. Miocén márga, 4. Középsőeocén mészkő, 5. Alsóeocén dolomittörmelék, 6. Alsóeocén bauxitos homok, 7. Kréta bauxit, 8. Felsőtriász doülomit Fig. 2. Geologic profile across the bauxite area of Fenyőfő. Austrian and sub-Hercynian orogenic phases . Explanation : 1. Pleistocene sand, 2. Upper Pannonian mari, clayey sand, 3. Miocéné mari, 4. Middle Eocéné limestone .5. Power Eocéné dolomité detritus, 6. Power Eocéné bauxite bearing sand- 7. Cretaceous bauxite, 8. Upper Triassic dolomité Puc. 2. reo.iornnecKHM pa3pe3 b öokchtohochoh oőjiacTu c. eHbé<})é. ABCTpuHCKaa n cyörepuHHCKan opo- reHwnecKHe cj)a3bi. J1 e r e h a a : 1. njieücToueHOBbie necKH, 2. BepXHenaHHOHCKne Meprenn, rjiHHHCTbie necKH, 3. MnoueHOBbie Meprejiu, 4. CpeAHeaoueHOBbie H3BecTHBKn, 5. HnwHeaoueHOBbie aojioMUTOBbie oöjiomkh, 6. HnwHeaoueHOBbie öoKCHTOHOCHbie necKH, 7. MenoBbie őOKCHTbi, 8. BepxHeTpnacoBbie aojiomhth A dolgozat alapján tévesen úgy tűnhet fel, mintha a karsztos formáknak nem tulajdonítanánk kellő szerepet a bauxit mennyiség és minőség kialakulásában, valamint utólagos megóvásában. Tudatában vagyunk annak, hogy az egyes földtörténeti korok- ban, a nagy szintkülönbségeket létrehozó szerkezeti mozgások mellett helyenként a karsz- tosodás sem volt alárendelt szerepű. A karsztos mélyedéseknek és töbröknek a bauxitra való hatása a preformáló árkokéhoz hasonló. A töréses árok intenzívebb karsztosodást eredményez, viszont a karsztos forma nem minden esetben kapcsolható törésekhez. Általában a kettőt élesen szétválasztani, az előző esetben nem is lehet, az utóbbi esetben igen nehéz. Bauxitterületeinken jelentőségük változó, egyes területeken a preformált árkok dominálnak, másutt inkább a karsztos mélyedések. / Szánt n er-Szabó : Tektonikai megfigyelések bauxitkutatások alapján 423 Az irodalomban a magyarországi bauxitok települési jellege szerint megkülön- böztettek telepes, tektonikusán szabdalt telepes, lencsés és vonulat szerű lencsés telepü- lési formatípust. így a nyirád — nagytárkányi területet eddig a lencsés típushoz sorolták. Az utóbbi évek részletes tektonikai kiértékelései alapján ez a megállapítás nem teljesen állja meg a helyét. A kimutatott bauxitlencséknek egy része ugyanis nem tisztán lencsés megjelenésű, hanem tektonikusán preformált árkokkal kombinálódik. Még szembetűnőbb Cn-352 Cn-34-7 Cn-328 Cn-325 Cn-326 3. ábra. Földtani szelvény a nagytárkányi bauxit területről. Ausztriai és pireneusi? hegységképződési szakasz. Magyarázat: x. Szarmata mészkő törmelékes agyag, 2. Középsőeocén mészkő, 3. Alsó- eocén mészkő, 4. Alsóeocén márga, agyagmárga, kőszenes agyag, 5. Kréta bauxit, 6. Felsőtriász dolomit Fig. 3. Geologic profile across the bauxite area of Nagytárkány. Austrian and Pyrenean? orogenic phases Explanation: 1. Sarmatian clay with limestone detritus, 2. Middle Eocéné limestone, 3. Eower Eocéné limestone, 4. Eower Eocéné mari, clayey mari, carboniferous clay, 5. Cretaceous bauxite, 6. Upper Triassic dolomité Pác. 3. reoJiorHMecKHÜ pa3pe3 b öokchtohochoü oÖJiacTH c. HaAbTapnaHb. ABCTpuHCKan h nupeHeucKaa? oporeHHMecKue $a3bi. J1 e r e h n a : 1 . CapMaTCKne rjiunbi c oönoMKaMH H3BecTHHK0B, 2. CpeAHeaoneHOBbie M3BecTHBKH, 3. Hn>KHe3oueHOBbie H3BecTHHKH, 4. HHWHeaoueHOBbie Meprenu, rjiHHHCTbie Meprejiu, yrne- HOCHbie rnHHbi, 5. MenoBbie öokchtm, 6. BepxHeTpnacoBbie aojiommth 5 a fenyőfői terület példája, ahol a bauxittestek alakját nagy részben a preformáló tekto- nika körvonalazza. Az ilyen települést töréses árkos települési formá- nak nevezzük. A laráini hegységképződést szemlélteti a 4a és a 4Ö alapeset. A törés átjárja a bauxitot és a közvetlen fedő felsőkréta rétegsort is, de az eocént már nem. A mozgás kimutatható főleg a halimbai területen. A 1 arámi mozgások a bauxit minőségét csak a törési zónában tapasztalható agyagosodással rontják. A minőségromlás lehet a mozgással egyidejű közvetlen hatás, de lehet közvetett hatás is a vetősík mentén leha- toló oldatokból történő utólagos kiválásokkal. A pireneusi és a szávai hegységképző mozgás a bauxitot és az eocén fedőképződményeket is érte. Ez a mozgás általában igen erős diszkordanciát is jelent a magyarországi bauxitos területeken, ahol az oligocén képződmények hiányoz- nak és a középső- és felsőeocén mészkőre és márgára közvetlenül középsőmiocén, helvéti. 4* 424 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 4. füzet tortónai képződmények települnek. Ebbe a nagy üledékhézagba tartozik a pireneusi, szávai és abban az esetben, ha az eocénre közvetlenül tortónai képződmények települnek, a korai stájer hegységképződési fázis is, melyeknek gyakorlatilag azonos a bauxitra és fedőre gyakorolt hatása, ezért egymástól nem választhatók külön. A bauxitösszletben a vetődés általában minőségi romlást eredményez, a vetőzónában észlelhető utólagos szennyeződéssel, vető-agyag és dörzsbreccsa képződéssel. Bauxitterületeinken gyakran idősebb, a bauxit keletkezését megelőző vető megújulásaként mutatható ki. 4. ábra. A képen a vetősíkou világos, dolomitlisztes vetöagyag látható. Az ih’en vetőagyagok rontják le a megújulásos vagy fiatal vetők mentén a bauxit minőségét Gáht, Meleges I. Fig. 4. On the picture light fault elay with dolomitic meal is seen in the fault pláne. Such fault clavs deteriorate the quality of the bauxite along renewed or new yoimg faults. Gánt, Meleges I. Puc. 4. Ha KapTHHe no utiockocth cőpoca bhahm CBeT/ibie cópocoBbie r.iHHbi c aojiomhtoboh MyKOü. Tanúé cöpocoBbie rjiHHbi yxyAuiafOT Ka^ecTBO öokchtob Bgojib B03o6HOB.ieHHbix hjih hobhx, mo.ioawx cöpocoe. faHT, Mejierem I. A 6 a és 6b alapesetben (az 1. ábrán) feltüntetett stájer orogén mozgá- sokban a mozgásban részt vevő legfiatalabb képződmény helvéti, illetőleg tortónai korú, aszerint, hogy a mozgások azó- vagy az újstájer fázisban történtek. Ilyen törésekkel főképpen a nyirádi területen találkozunk. A bauxitra gyakorolt hatása közvetlen és közvetett minőségrontásban a már előzőkben ismertetett módon érvényesül. Az attikai hegységképződési fázist a 7a és 7Ö eset (1 . ábrán) mutatja be. Az ábrákból látható, hogy mozgásban részt vevő legfiatalabb képződmény miocén korú, de a vetődés a pannóniai képződményeket nem érte. Leggyakrabban a régebbi vetők megújulásaként jelentkeznek. Általában az attikai fázis erőteljes elvetési magasságokkal jelentkezik, s legtöbbször a bauxitösszletet is teljesen megszakította. Hasonlóan az attikai törésekhez a 8a és 8b eset (1. ábrán) rodáni és román fá- zisú törései is leggyakrabban régebbi törések felújulásai és nagy elvetési magasságukkal majdnem mindig megszakítják a bauxittestet. A bauxit minőségre gyakorolt hatásuk, mint a fiatal vetőké általában, közvetlenül minőségrontó. A következőkben vázlatosan tekintsük át a bauxit keletkezésénél fiatalabb vetők bauxitra gyakorolt hatását. A felsőkréta turoni-koniaci tagozatokban véglegesen kiala- kult bauxitnál ezek a vetők a szubherciniai orogenezistől napjainkig bármely orogén Szánt ner-Szabó : Tektonikai megfigyelések bauxitkutatások alapján 425 fázisban keletkezhettek. Hatásuk elsősorban közvetlen minőségrontásban érvényesül, amennyiben a bauxittest a vetősík mentén mechanikusan szennyeződik, agyagos és meszes-márgás, ritkán homokos fedőképződményekkel. A fiatalabb korú vetőknél nagyon gyakori az úgynevezett vető-agyag képződése is, mely a vetőlap mentén elmorzsolódott finom szemű kőzetanyag és agyagos szennyezések elegyéből áll (4. ábra). Az elmozdulás- ban részt vevő kőzetanyagok inhomogenitása miatt a törés síkja eléggé egyenetlen lesz. 5. ábra. íves- vonalú csúszási rovátkák, melyek a vetőlapon a mozgás irányának összetett vol- tára jellemzőek Gánt, Meleges I. Fig. 5. Arcuate sliding furrows indicating the complexity of the direction of movement on the fault surface Gánt, Meleges I. Puc. 5. ApKOo6pa?Hbie 6opo3Abi CKOJibweHHH, yKa3biBaiomHe Ha noBepxHOCTH cőpoca Ha cnoweH- Hbiíi xapaKTep ABnwéHHH |raHT, Menereuj I. 6. ábra. Vetősíkban, a vasas-mangános kéregben perforálódott ,, ablakok”, melyekből dolomitliszt kerülhet a bauxitba Gánt, Meleges I. Fig. 6. “Windows” perforated in the iron-man- ganiferous coat in the fault pláne. From these “Windows” dolomitic meal can be introduced intő the bauxite Gánt, Meleges I. Puc. 6. «OKHa», nepctopHpoBaHHbie b íuiockocth cőpoca b wejie3HCT0-MapraHi4eH0CH0M HaTeice. H3 3thx «okoh» MOHceT nonacTb AonOMHTOBaa Myna b őokcht TaHT, Menerem I. Erre a legjobb példát a gánti külfejtések szolgáltatják, ahol a feltárásokban helyenkint a vetőlapokon az elméleti vetősíkhoz viszonyítva kidomborodások és bemélyedések észlelhetők a mozgás vízszintes komponensét is jelző általában ferde, ritkábban körív mentén történő csúszási rovátkákkal (5. ábra). A bauxit a hullámos törési felülettel érintkező részében a bemélyedések mentén fellazult és minősége felülről bemosott szennye- zések révén leromlott. Különös érdekessége van annak a megfigyelésnek, amelyet a dolomitlisztes szennyeződésre tehettünk. Több nagyobb vetőnél megfigyelhető volt, hogy a vetősíkon képződött igen kemény, vasdús-mangános, lilás fekete kéreg mögött a dolomit erősen elmállott. dolomitlisztes és dolomitporos. Ez a mállott, törmelékes dolomitanyag 426 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 4. füzet a több helyen ablakok módjára perforálódott vetőkérgen keresztül szennyezheti a bau- xitot. Az ilyen módon történő dolomitszennyeződés rendszerint csak a bauxitnak közvet- lenül a vetőlappal határos részén néhány cm-től néhány dm mélységig figyelhető meg (6. ábra). f) Fenyőfő 21. sz. fúrás Földtani szelvény Fenyőfő 38 sz. fúrás Vegyi összetétel % ^ Alfcfc/SiOi 0 20 40 60 80 100 % 10 7. ábra. Ausztriai— szubherciniai hegységképződési szakasz. Tértágulásos törési forma példája a fenyőfői bauxitterületről. (Preformáló vető) Fig. 7. Austrian— sub-Hercynian orogenic phase. Example of the extension fracture forms from the bauxite area of Halimba. (Preforming fault) Puc. 7. ABCTpHHCKO-cyGrepuHHCKaa oporeHHMecKaa $a3a. npHMep pa3Ji0M0B pacT«>KeHH« H3 őokchtoho- choh oö^aCTH c. OeHbé(})é. (npetJjopMiipyiomHH cőpoc) Szánt ner-Szabó : Tektonikai megfigyelések banxitkutatások alapján 427 Magyarázat a 7 — 16. sz. ábrákhoz. A) Fedőtag, B) Fekvőtag Bauxitminőségi osztályok a hányados szerint: I. 10 hányados felett, II. 7 — 10 hányados között, III. 4 — 7 hányados között, IV. 2,6 — 4 hányados között, Ni. Nemipari bauxit 2,6 hányados alatt. Kőzetkifejlődések korok szerint: Qa Pleisztocén agyag Qh Pleisztocén homok Qah — 0^' * . Pleisztocén agyagos homok és homokos agyag Pf Felsőpannóniai agyag P|k . Felsőpannóniai agyagos kavics pmgca Felsőpannóniai márga pi ; Felsőpannóniai homok M| Szarmata agyag Mga . Szarmata tarkaagyag Mlf*a . Szarmata márga Mg* . Szarmata mészkő Mf . Szarmata homokkő M?k Tortónai mészkő M| Helvéti- tortónai agyag Mka • Helvéti- tortónai kavicsos agyag Mkk Helvéti-tortónai homokkő Ml Helvéti-tortónai kavics Efga . Felsőeocén márga E“g Középsőeocén márga pmk_mg J-'2 Középsőeocén mészkő és márga E™k . Középsőeocén mészkő Ej* • Alsóeocén mészkő E“pa Alsóeocén márga Eíh Alsóeocén bauxftos homok Ef Alsóeocén agyag Kezmga < Felsőkréta kőszenes márga . Felsőkréta kőszenes agyag Kgerr . Felsőkréta terresztrikum Kréta bauxitösszlet tT . Felsőtriász dachsteini mészkő T| . . Felsőtriász dolomit Xtibr Felsőtriász dolomitbreccsia Tf . Felsőtriász dolomittörmelék E x p 1 a n a t i o n to the figures 7 — 16. A) Överlying member, B) Underlying member Quality categories of the bauxites according to the silica modulé: I. silica modulé over ic. II. silica modulé within the rangé of 7 — 10, III. silica modulé within the rangé of 4 — 7, IV. silica modulé within the rangé of 2,6 — 4. Ni. unpayable bauxite: silica modulé below 2,6 Rock formations by ages: Qa . Pleistocene clay Qh . Pleistocene sand Qah_gha pleistocene clayey sand and sandv clav • P| . Upper Pannonian clay Pak . Upper Pannonian clayey gravel P“ga . Upper Pannonian mari Po • Upper Pannonian sand Mg . Sarmatiau sand Sarmatian varicolored clay Sarmatian mari Mmga Mmk Mh k Mg M|k E“ga E£lg gmk— mg: E™k gmk gmga Eih Ef RSzniga K|2a K|err K52 Xmk Td Tgbr Tá1 Sarmatian limestone Sarmatian sandstone Sarmatian limestone Tortonian limestone Helveto-Tortonian clay Helveto-Tortonian gravelly clay Helveto-Tortonian sandstone Helveto-Tortonian gravel Upper Eocéné mari Middle Eocéné mari Middle Eocéné limestone and mari Middle Eocéné limestone Power Eocéné limestone Power Eocéné mari Power Eocéné bauxite-bearing sand Power Eocéné clay . Upper Cretaceous carboniferous mari Upper Cretaceous carboniferous clay Upper Cretaceous terrestric sediments Cretaceous bauxite complex . Upper Cretaceous Dachsteinkalk Upper Triassic dolomité Upper Triassic dolomité breccia . Upper Triassic dolomité detritus JlereHAa k pucyHKaM 7 — 16 A) KpoBejibHbiü qjieH, B) IloAOinBeHHbiH mjich. KaqecTBeHHbie KBTeropHH 6okchtob no BejiHMHHe KpeMHeBoro MOgyjia: 1. KpeMHeBbiii Moayjib CBepx 10, II. KpeMHeBbiü Moayjib b npeaeJiax 7 — 10, Ili. KpeMHeBbiü Moayjib b npeaejiax 4—7, IV. KpeMH eBbiü MOAyjm b npege/iax 2,6 — 4, Ni. HenpoMbiui- jieHHbiu 60KCHT — KpeMHeBbiü MOAynb HHwe 2,6. JlHTOcjjauHH b xpoHOJioruHecKOM nopaAKe: Qa Qal»- 2 ph Ma M*a M™ga M”4 Ma Mka 'h2 Mí ríjiefícToueHOBbie rjiHHbi rineHCTOueHOBbie necKH .Qha nneHCTOueHOBbie rjiHHHCTbie necKH h necqaHHCTbie rjiHHbi BepxHenaHHOHCKHe rjiHHbi BepxHenaHHOHCKHe rjiHHHCTbie rajibKH BepxHenaHHOHCKHe Meprejin BepxHenaHHOHCKHe necKH CapMaTCKHe rjiHHbi CapMaTCKne necrpbie rjiHHbi CapMaTCKHe Meprejin CapMaTCKHe H3BCCTHHKH CapMaTCKHe necqaHHKH TopTOHCKHe H3BeCTHHKH TenbBeTO-TOpTOHCKHe rjIHHbl r ejibBeTO-TopTOHCKne rpaBejiHCTbie rjiHHbi r eabBeTO-TopTOHCKHe necqaHHKH r enbBero-TopTOHCKHe ranbKH gmga E? Ef gmga, ^2 K2 jmk Td 1 3 Tg^1 Tdt BepxHesoueHOBbie Meprejin CpeAHeaoueHOBbie Meprejin CpeAHesoueHOBbie H3BecTHHKH h Meprejin CpeAHeaoueHOBbie h3bccthhkh Hn>KHe30ueH0Bbie h3bccthhkh HHWHesoueHOBbie Meprejin HnwHeaoueHOBbie öoKCHTOHOCHbie necKH HHWHeaoueHOBbie rjiHHbi BepxHeMenoBbie yrneHOCHbie Meprejin BepxHeMeJioBbie yrjieHOCHbie rjiHHbi BepxHeMenoBbie TeppnreHHbie otjiojkchhh MenoBaa öoKCHTOBan TOJiiua BepxHeTpnacoBbie AaxuiTenHCKHe H3BecT- HHKH BepxHeTpnacoBbie aojiomhth BepxHeTpnacoBbie AOJiOMHTOBbie öpeKHHH BepxHeTpnacoBbie AOJiOMHTOBbie o6jiomkh 428 Földtani Közlöny, XC1I. kötet, 4. füzet A bauxit keletkezésénél fiatalabb korú vetők minőségrontása azonban nemcsak az említett közvetlen hatásban, hanem közvetett hatásban is érvényesülhet a vetők vízelvezetést megváltoztató hatásával. A vetőagyag elzárja a vízlefolyást s a vízelveze- tést lassítja, vagy más irányba tereli, s ezáltal a fedőből leszi várgó agyagos, iszapos, meszes oldatok más és más bauxitrészek szennyeződését okozzák. A példát erre a halimbai elő- fordulás meszes szennyezettsége adja, mely egyrészt ugyan a bauxit áthalmozódásával egyidejűleg a környező felszíni mészkő és dolomit kőzetek közbetelepült törmelékéből áll, másrészt azonban a fedőből lehatoló kalciumos oldatokból repedéskitöltésként kivált szennyezés, melynek a bauxittestbe jutását a fiatalabb korú tektonikus összetöredezett- ség elősegítette. A vetőzónát harántoló fúrások elemzési eredményei minden esetben jelzik a vető- zónában végbement közvetlen és közvetett változásokat. Megfigyeléseink szerint a vető- Nymod Nd - 113 sz. fúrás Földtani szelvény Ni. 8. ábra. Ausztriai hegységképződési szakasz. Tértágulásos törési forma péld íja a nvirádi bauxitterületrőL (Preformáló vető.) Magyarázatot 1. a 427. oldalon Fig. 8. Austrian orogenic phase. Example of the extension fracture for rn fro-u the bauxite area of Nyirád. (Preforming fault.) See explanation, page 27. Puc. 8. ABCTpuHCKaa oporeHHaecKan (J)a3a. ripuMep pa3Ji0M0B pacTH>K*eHna H3 Pokchtohochoh oÖJiacTu c. Hbupag. (fIped)opMHpyK>mHií cöpoc). Cm. JiereHgy Ha c 427. Szantnev-Szabó : Tektonikai megfigyelések bauxitkutatások alapján 429< zóna mérete a körülményektől függően igen változó, néhány dm-től néhány m-es nagy- ságig változik. Ezzel összefüggésben a minőségromlás is nagyarányú ingadozást mutat. Nagyon jó minőségű érc esetében, kedvező esetben III., IV. osztályig romlik le az érc, kedvezőtlen helyzetben pedig nagyobb mértékű agyagosodás figyelhető meg. Nagyobb területre vonatkozóan a fiatalabb törések közvetett hatása gyengén minőségjavító is lehet, ha a vetők a vízelvezetésnek és a kilúgozódási folyamatoknak kedvezőbb feltétele- ket biztosítanak. Az idősebb szerkezeti mozgások egy része a fiatalabb mozgásokkal megújult. A táblázatokban feltüntetett alapesetek és kombinációk csak egy részét jelentik a való- ban kimutatható eseteknek. Hely hiányában nem közöljük a többit. Az ábrákon feltüntetett alapesetek és kombinációk igazolására a rendelkezésünkre álló több ezer kiértékelt adatból néhányat bemutatunk (7—14. ábra). A kor és mozgás- mechanikai kérdésekben az egyes előfordulásokon jelentkező nehézségek szemléltetésére Vegyi összetétel A) Hátimba 393 sz. fúrás Hányados AJ2O3/SÍO2 H-393 Földtani szelvény M= 1-2000 £Ny H-36Q 20 30 40 50 60 , rp üi 1 c-mga Földtani szelvény M* 1-2000 AI2O3 / Ö1O2 80 100% 10 20 30 40 EK H-4-96 H-466 1 Q9 Qa B ífW £mga Maiimba 466 sz. fúrás Vegyi összetétel Hányados meter % A (26 $ fS,02 mk-mgct 10. ábra. Earámi hegységképződési szakasz. Tértágulásos törési forma példája a halimbai bauxitteriiletről. Magyarázatot 1. a 427. oldalon Fiz. 10 Laramian orogenic phase. Example of the extension fracture forms from the bauxite area of Halimba. See explanation, page 427. Puc 10. JlapaMHHCKaa oporeHHMecKan 4)a3a. ílpHMep pa3Ji0M0B pacTHweHHH H3 öokchtohochoü oönacTH c. XajiHMÖa. Cm. nereHAy Ha ctp. 427. Szantner-Szabó : Tektonikai megfigyelések banxitkutatások alapján 43 1 nem a legjobb, hanem az átlagot képviselő példákat választottuk ki. Az ábrákon a fúrá- sokkal kimutatott rétegtani szelvényeken kívül torzítva a fedő és fekvőtag bauxitösszle- tének minőségét is feltüntettük. A térrövidülési szerkezeti formáknak hasonló esetei lehetnek, mint a tértáguláso- sakénak. Jelenlétüket ez ideig ritkán tekinthetjük igazoltnak. Példaként bemutattunk két feltolódást a halimbai és az iszkaszentgyörgyi bauxitterületekről (15 — 16. ábra). Összegezve az elmondottakat, az utóbbi évek kutatásainak tektonikai kiértékelései a következő megállapításokat adják: A) Nyirád-Nd 25 6. sz. fúrás Vegyi összefejel Hányados % Áfiyfíi O2 0 20 40 60 80 100 % S, Ny i rád - Nd 235. sz fura s Vegyi összetétel Hányados Yo ^ Al203/Si% Földtani szelvény 1: 2000 T.sz.f.mag . méter ii. ábra. Pireneusi (szávai, korai stájer) hegységképződési szakasz. Tértágulásos törési forma példája a nyirádi bauxitterületről. Magyarázatot I. a 427. oldalon Fig. 11. Pyrenean (Savian, Early Styrian) orogenic phase. Example of the extension fracture forms from the bauxite area of Nyirád. See explanation, page 427. Puc. 11. nupeHeHCKaa (caBHHCKan, paHHeniTHpHHCKaa) ropoo6pa30BaTejibHaa 4>a3a. ripHMep pa3JioMOB pacTHweHHa H3 öokchtohochoh oönacTH c. HbHpag. Cm. nereHgy Ha orp. 427. 432 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 4. füzet 1. A bauxit mennyiségének és minőségének kialakításában és megtartásában a fekvő térszín eróziós és karsztos formái mellett nagyon fontos, helyenként döntő szerepe van a bauxit keletkezését közvetlenül megelőző, preformáló tektonikának. 2. A preformáló szerkezeti mozgások minden oldalon zárt, vetőkkel határolt töréses árkokat hoznak létre. Érdekes, hogy a vetők metszéspontjain túl folytatásuk nem mutatható ki. Bz még további, részletesebb vizsgálatot igényel. dj Nyírod Nd - 159 sz. fúrás B} Ny íród Nd - 222 sz. fúrás Földtani szelvény Vizsz. M= 1-2000 Függ. 1- 1000 12. ábra. Stájer hegységképződési szakasz. Tértágulásos törési forma példája a nyirádi bauxit terül étről . Magyarázatot 1. a 427. oldalon Fig. 12. Styrian orogenic phase. Example of the extension fracture forms from the bauxite area of Nyirád- See éxplanation, page 427. Puc. 12. ILÍTHpHHCKaH oporeHHqecKaa $a3a. FlpuMep pa3Ji0M0B pacTaweHHa H3 öokchtohochoh oőnacTH c. HbHpag. Cm. nereHgy Ha crp. 427. 3. A vetők,litoklázisokés az intenzívebbé váló karsztosodás miatt létrejövő opti- mális vízelvezetési viszonyok elősegítették a kovasav kilúgozódását és eltávozását, ezzel a bauxit minőségének lényeges javulását. 4. Megfigyeléseink azt a tapasztalatot adják, hogy a vastagabb bauxitösszlet és a vastagabb középső ipari minőségű öv közötti összefüggés a preformáló árokban levő bauxitösszletre is érvényes, tehát minél mélyebb az árok, annál jobb az árkot kitöltő bauxitösszlet átlag minősége. 5. A töréses árok a lepusztítástól megvédte a bauxitot és ennek köszönhető a jelen- legi bauxitkésr létünk egy része. Szánt ner-Szabó : Tektonikai megfigyelések bauxitkutatások alapján 433 6. A preformáló tektonika szerepe a magyarországi bauxi telőfordulásokon változó. Egyes területeken nagy a jelentősége, másutt kisebb. A tektonikus árkok vető- és litoklázisrendszere elősegítette a karsztosodást. Tehát a tektonikus árkokhoz mindig kapcsolódik a karsztosodás, de a karsztos mélyedé- sekhez nem minden esetben a töréses árok, azaz a karsztosodás önállóan is jelentkezik. 8. A fedőrétegek teljes lepusztulása esetén a fiatalabb szerkezeti mozgások is hozhatnak létre az áthalmozódó bauxit részére preformáló árkokat, de ezek az árkok Nui rád Nd - 332. sz. fúró s Vegyi összetétel^ /y. ÁifoZ/ó' 100% 10 3E NyirádNd - 309 sz. fúrás Vegyi összetétel Hányados ÉNl Földtani szelvény Vizsz.F1 = 1-2000 Függ. M=1: 1000 Nd-332 DK Nd-309 23. ábra. Attikai (esetleg rodáni) hegységképződési szakasz. Tértágulásos törési forma példája a nyirádi bauxitterületről. Magyarázatot 1. a 427. oldalon Fig. 13. Attic (possibly Rhodanian) orogenic phase. Example of the extension fracture. forms from the bauxite area of Nyirád. See explanation, page 427. Puc. 13. ATTHMecKaa (bo3mo>kho poAaHCKan) ropoo6pa30BaTejibHaa cj)a3a. ripHMep pa3.i0M0B pacTHHvemiK H3 öOKCHTOHOCHOíí oSnacTH c. Hbnpaa. Cm. nereHAy Ha CTp. 427. •a minőségre már nincsenek hatással, mivel a bauxitosodás éghajlati feltételei már hiá- nyoztak. 9. A preformáló vetők egy része a fiatalabb földtörténeti korok folyamán egyszer esetleg többször is részlegesen vagy teljesen megújult. 10. A preformáló tektonika és a bauxi tvastagság között a következő alapesetek különböztethetők meg: a) ha a bauxit vastagsága meghaladja az elvetési magasságot, a bauxit túlterjed a törések vonalán, tehát az árok csak részben preformáló, b) ha a bauxit vastagsága eléri az elvetési magasságot, akkor a bauxit éppen a vető felső pere- méig terjed, teljesen kitölti az árkot, tehát az árok teljesen preformáló és határt szab a bauxit elterjedésének, ej ha a bauxit vastagsága nem éri el az elvetési magasságot. 434 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 4. füzet akkor csak részben tölti ki az árkot, mely ebben az esetben is teljesen preformáló s az elvetés! magasságtól függően határt szab nemcsak a bauxit, hanem bizonyos fedőkép- ződmények elterjedésének, megmaradásának is. 11. Míg a preformáló vetők bauxitra gyakorolt hatása általában felhalmozódást elősegítő és minőséget javító, addig a bauxit keletkezésénél fiatalabb vetőké minőséget rontó. ! <0 Ö OQ V A) Nyírod- Nd 269 sz. fúrás Vegyi összetétel ^ Hányados ~V° ^ ' MAÍ&O, W 60 80 100% 10 20 Oi <0 £ <0 § <8 /vu Vegyi összetétel % Nyirád-Nd 340 sz. fúrás Hányados A/2 03fSiÖ2 0 20 40 60 60 100% 10 20 Földtani szelvény 1- 2000 14. ábra. Ausztriai és pireneusi hegységképződési szakasz kombinációja (megújulás). Tértágulásos formák példája a nyirádi bauxitterületről. Magyarázatot 1. a 427. oldalon Fig. 14. Combination of the Austrian and Pyrenean orogenic phases (rejuvenation). Example of the exten- sion forms from the bauxite area of Nyirád. See explanation, page 427. Puc. 14. CoMeTaHne aBcrpHiícKOH h rmpeHeiícKoií oporemmecKHX (J)a3 (B03o6HOBJieHHe). npHMep pa3noMOB paeraweHHH H3 öokchtohochoh oÖJiacTH c. Hbnpaa. Cm. nereHfly Ha CTp. 427. 2. A magyarországi főbb bauxitelőfordulásokon kimutat ható h e g y s é g k é p z ő d é s i szakaszok A magyarországi főbb bauxitterületeken ez ideig kimutatható töréses formákat (vető, flexura és ritkábban kimutatott feltolódás) a hegységképződési szakaszok szerint kor és mozgáserősség, valamint egyéb jelleg szempontjából is vizsgálat alá vetettük (tér- tágulás, térrövidülés, mozgásirány, erőhatás iránya, elvetés! magasság, vetősík egyenet- lensége, vetők méretei, a vetősík agyagossága, dörzsbreccsiaképződés, vízvezetés és víz- zárás mértéke, dőlésszögváltozás a vetősíkon, kőzetinhomogenitásból eredő bemaródások) . Legbiztosabb megfigyeléseket a külfejtéses bauxitbányákban tehettünk (Gánt, Xagy- tárkány — Darvastó, nyirádi külfejtések, iszkaszentgyörgyi külfejtések.) Szánt nev-Szabó : Tektonikai megfigyelések banxitkutatások alapján 435 A vizsgált bauxitterületeken a hegységszerkezetnek említett több szempontbó történő kiértékelését főképpen a magcsöves fúrásokkal részletesen megkutatott, és a fúrási minták vizsgálata alapján szerkesztett földtani szelvények elemzésével végeztük Ezek az adatok természetesen nem olyan értékűek, mint a feltárásokban észlelt közvet len adatok, de az adatszerzés különbözősége és az adatok megbízhatóságá A) Hátimba 542. sz. fúrás Vegyi összetétel Hányados — %: ' Ahöjsiö^ . M- IV Ni Hátimba 466 sz. fúrás Vegyi összetétel Hányados^ 0/ 7o A lg Oj / 5/ O2 0 20 40 60 80 100% 10 20 30 40 IV- Ni Földoni szelvény M = 1 2000 15. ábra. Üjkimmériai hegységképződési szakasz. Térrövidüléses törési forma példája a halimbai bauxit- területről. Magyarázatot 1. a 427. oldalon. Fig. íj. I,atc Kimmerian orogenic phase. Example of the compression joint forms from the bauxite area of Halimba. See explanation, page 427. Puc. lő. no3AHeKHMMepHHCKaa oporeHH^ecKaa $a3a. IlpHMep pa3Ji0M0B c>KaTHH H3 öokchtohochoh oöJiacTn c. Xa.THMÖa. Cm. nereHAy Ha CTp. 427. nak különböző értékűsége mellett megkíséreltük a vizsgálati eredmények ösz- szefoglalását, amit ,,a magyarországi főbb bauxitterületeken kimutatható orogén fázisok" című ábrán szemléltetünk (17. ábra). Az ábrán lévő sok bizonytalanság jól tükrözi azt a körülményt, hogy egyes bauxitterületeken a rétegsorokban jelentkező többszörös eróziós, és rétegtani diszkordancia miatt nem lehet az egyes fázisok korát pontosan kielemezni. A következőkben rövid áttekintést adunk a főbb bauxitterületeinken kimutat- ható hegységképződési szakaszok töréses formák alapján történt kiértékeléséről. 436 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 4. füzet A halimbai bauxitterületen a legidősebb orogén fázisként az újkimmériai mozgások mutathatók ki. Az újabb részletes bauxi tkutat ások adatainak tektonikai vizsgálata alapján a halimbai bauxi tterület ÉXy-i oldalán az új- kimmériai hegységképződés során a triász képződmények erősen összetörtek és a Dunán- túli Középhegység csapásirányával párhuzamosan, az ÉK — DXy-i csapású ÉXiy-i dőlésű főtörési síkok mentén DK-i irányban ható nyomóerő következtében feltolódásos szerkezetűvé alakultak. így jöhetett létre a dolomit és a dachsteini mészkő tektonikus ■érintkezése, mely az egész halimabi területen áthúzódik. lszkaszentgyörgyJp-20 sz. fúrás H. § i 0 Ü*. 2.5 l,js 'Qj 5 S Vegyi összetétel % ^ 0 20 40 j= ±A!z03 ^JÍo£ Földtani szelvény M = 1-2000 60 A%m ■<8 Vegyi összetétel^ 0 20 40 mód. A^OTf^iOz 80 100 % 10 2 240 230 220 210 200 190 180 170 160 m 140 130 120 110 100\ Jp-20 mga Tí I T.sz.f.maa . méter Jp-10 cmk -2 3> Iszkaszentgyörgy Jp-10. sz. fúrás 16. ábra. Térrövidüléses törési forma feltolódás) fúrással igazolt példája az iszkaszentgj'örgyi bauxit- területről. Poszteocén hegységképzödési szakasz (valószinűsithetö pireneusi fázis. Magyarázatot 1. a 427. oldalon Fig. 16. Example, attested by boring, of the compression joint forms (overthrusts) írom. the bauxite area of Iszkaszentgyörgy. Post-Eócene orogenic phase (corresponding probablv to the Pyrenean phasei. See explanation, page 427. Puc. 16. riOflTBepHOeHHblH ŐypeHHHMH npHMep pa3pbIB0B OK3THH (HaaBHr) H3 ÖOKCHTOHOCHOtf OÖnaCTH c. HcicaceHTabépab. nocueaoneHOBaH ropoo6pa30BaTe.ibHaH (j)a3a (BepoHTHo cooTBeTCTByiomaH rmpeHeiícKoií 4>a3e). Cm. uereHay Ha CTp. 427. Szantner-Szabó : Tektonikai megfigyelések bauxit kutatások alapján 437 17. ábra. A magyar országi főbb bauxit- területeken kimutatott orogén fázisok. M a- gyarázat: 1 Pre- formáló orogén fázis. 2. Nem preformáló oro- gén fázis. 3. Biztosan k: nem mutatható fázis Fig. 17. Orogenic pha- ses detected in the prin- cioal bauxite areas of Hungary. Explana- t i o n : 1. Preforming orogenic phase. 2. Non- preforming orogenic phase. 3. Phase whieh cannot be securely de- tected Puc. 17. OporemmecKne 4)a3bi, BbiHBJieHHbie b rnaBHbix Sokchtoho- CHbixoónacTHx BeHrpun. JlereHfla: 1. üpe- 4)opMHpyiomaH oporeHH- MecKaa 4)asa , 2. Henpe- 4>opMHpyiomaH opore- HHMecKan 4)a3a, 3. Ha- flOKHO HeBblHBJTHeMaH (})a3a 5 Földtani Közlöny 438 Földtani Közlöny, XÖII. kötet, 4. füzet Szantner-Szabó : Tektonikai megfigyelések bauxitkutatások alapján 439 A feltolódások a medence egész területén létrejöttek, de fúrással jelen- leg csak ott mutathatók ki, ahol a lepusztító erők a kiemelt helyzetű dachsteini mészkövet a dolomitról teljesen lepusztították, tehát olyan esetben, amikor a bauxitfekvő felszínén a feltolódási sík mentén dolomit érintkezik mészkővel. Az orogenezis főfázisának végén, esetleg később az utófázisban, harántirányú töré- sek mentén az egyes rögök egymáshoz viszonyítva ferde mozgásban vettek részt, ahol a mozgás eredő irányának vízszintes összetevője nagyobb volt, mint a függőleges össze- tevő, így a mozgásirány a feltolódási síkon a vízszinteshez közelálló lehetett. Ezt bizo- nyítja a HalimbalII. bauxitteleprészen mintegy 170 m-es maximális vízszintes elmozdulás. Ez az érték a Bakonyban létrejött vízszintes elmozdulásokhoz viszonyítva nem nagy. Ifj. Noszky Jenő Szentgál, Alsópere, Zirc, Bakonybél, Ugod és Bakonyjákó tér- ségében végzett vizsgálatai alapján több 100 m-es, sőt Úrkút és a Szentgáli Tűzköves- hegy között az Üsti-hegy dolomittömegével kapcsolatban több km-es vízszintes elmoz- dulásokról tesz említést. [20]. 18 ábra. A magyarországi főbb bauxitterületeken kimutatható hegységképződési szakaszok időrendi összefüggése a rétegsorral. Magyarázat. 1. Holocén-pleisztocén: lejtőtörmelék, homok, agyag, kavics. 2. Felsőpannóniai: agyag, agyagmárga, homok, kavics. 3. Szarmata: hidróbiás mészkő, tarka agyag. 4. Tortónai: lajtamészkő. 5. Felsőhelvéti-alsótortónai: homokkő. 6. Felsőhelvéti: agyag, homok, kavics. 7. I,udi : amfibolos homokkő. 8. Bartoni-ludi: agyag, tufitos agyagmárga. 9. Bartoni: márga. 10. Bartoni: discocyclinás márga. 11. Eutéciumi: nummulinás mészkő és márga. 12. Iprézi: miliolinás mészkő és márga. 13. Felsőszparnakumi : kőszenes, molluszkás mészmárga,. 14. Szpamakumi: kőszenes agyag. 15. Középső-felsőszparnakumi: édesvízi mészkő. 16. Középsőszpamakumi : szürke, pirites agyag 17. (Monszi-tanéti?)-alsószparnakumi: dolomittörmelék, homok, 18. (Monszi?)-tanéti-alsószparnakumi: tarka agyag. 19. Kréta (barrémi?)-turon-alsóeocén (monszi): bauxitösszlet II. 20. Felsőkréta kampaniai- maestrichti: grypheás márga, hippuriteszes mészkő. 21. Felsőszantoni: tarka agyag, konglomerátum, kőszenes agyag. 22. Kréta (barrémiP)-turoni-koniaci: bauxitösszlet I. 23. Raeti: dachsteini mészkő. 24. Kami-nóri: fődolomit. 25. Kami: raibli márga és dolomit. 26. Eadini: diploporás dolomit. A : A bauxit- összlet képződési ideje, valamint a preformáló és részben preformáló hegységképződési szakaszok. B : Egyéb üledékképződés és hegységképződési főidők Fig. 18. Chronological relationship of the orogenic phases detectable in the principal bauxite areas of Hungary with the rock strata. Explanation: 1. Holocene-Pleistocene: hillside waste, sand, clay, gravel. 2. Upper Pannonian: clay, clayey mari, sand, gravel. 3. Sarmatian: Hydrobia limestone, varicolored clay. 4. Tortonian: Eeithakalk. 5. Upper Hel vetian — Eower Tortonian: sand. 6. Upper Helvetian: clay, sand, gravel. 7. Eudian: amphibolic sandstone. 8. Bartonian-L,udian : clay, tuffitic clayey mari. 9. Barto- nian: mari. 10. Bartonian: mari with Discocycliua. 11. I/utetian: nummulitic limestone and mari. 12. Ypresian: limestone and mari with Miliolina. 13. Upper Spamacian: carboniferous calcareous mari with molluscs. 14. Spamacian: carboniferous clay. 15. Middle-Upper Spamacian: travertine. 16. Middle Spar- nacian: grey pyritic clay. 17. (Montian-Thanetian?) — Eower Spamacian: dolomité detritus, sand. 18. (Montian?) —Thanetian — Eower Spamacian: varicolored clay. 19. Cretaceous (Barremian?) -Turonian- Eower Eocéné (Montián) : bauxite complex II. 20. Upper Cretaceous-Campanian-Maastrichtian: gryphaean mari, hippuritic limestone. 21. Upper Santonian: varicolored clay, conglomerate, carboniferous clay. 22. Cretaceous ( Barremian ?)-Turonian-Coniacian: bauxite complex I. 23. Rhaetian: Dachsteinkalk. 24. Kamian-Norian: Hauptdolomit. 25. Kamian: Raiblian mari and dolomité. 26. Uadinian : dolomites with Diplopora. A : Time of the formation of the bauxite complex, as well as the preforming or partially preforming orogenic phases, B : Other sedimentation aad principal orogenic times PüC. 18. XpOHOJIOrHMeCKaH CBH3b OpOreHHMeCKHX ABHHCeHHH, BblHBJlHeMblX B maBHblX ÖOKCHTOHOCHblX 06- jiacmx BeHrpuH, c Tömgen. J1 e r e h a a : 1. ronogeH-nneHCToueH: ocbirib, necKH. r/iHHbi, ranbKH, 2. Bepx- HHH naHHOH : rnnHbi, rjiHHHCTbie Meprenbi, necKH, ranbKH, 3. capMaT: rnapo6HeBbie h3bccthhkh, neCTpbie rjiHHbi, 4. Toptoh: H3BecTHBKH mna JlaHTa, 5. BepxHHH renbBeT — hhwhhh toptoh: necviaHHKH, 6. BepxHHH renbBeT: rjiHHbi, necKH, raxibKH, 7. .TIíoauHCKHH apyc: aMcjjHöo/ioBbie necMaHHKH, 8. BapTOHCKO-JiroauHCKHÜ apyc: rnHHbi, Ty(})(})HTOBbie rjiHHHCTbie Meprejiu, 9. BapTOHCKHH apyc: MeprenH, 10. BapTOHCKHií apyc: Mep- renH c anCKOUHKJiHHaMH, 11. JlioTeTCKHH Hpyc: HyMMyjiHHOBbie H3BecTHHKH h MeprenH, 12. HnpcKHÜ apyc: MHJiHOJiHHOBbie n3BecTHHKH h MeprenH, 13. BepxHecnapHaKCKHH noat^pyc: yrjiHCT0-H3BecTK0BncTbie Meprenu c MOJuuocKaMH, 14. CnapHaKCKHH apyc: ymeHocHbie rjiHHbi, 15. CpeaHe- h BepxHecnapHaKCKne noatHpycbi: npecHOBoaHbie H3BecTHBKH, 16. CpeaHecnapHaKCKHH noa'bnpyc: cepbie nHpHTOHOCHbie rnHHbi, 17. (Mohtcko- T3HeTCKHH?) HHHCHeCnapHaKCKHH HpyCbi: aOJIOMHTOBbie OÖJIOMKH, necKH, 18. (MOHTCKHÜ?)-TaHeTCKHH-HH>KHe- cnapHaKCKHH apycbi: necTbipe r/iHHbi, 19. Mén (6appeM?)-TypoH-HH>KHHH aoueH (mohtckhh apyc): 6okch- TOBan TOJima II, 20. BepxHHÜ Mén — KaMnaHO-MaacTpuxT: rpn^eeBbie MeprenH, rnnnypHTOBbie H3BecTHHKH, 21. BepxHHH caHTOH : neCTpbie rnHHbr, KOHrnoMepaTbi, yrneHOCHbie rnHHbi, 22. Mén (6appeM?)-TypoH-KOHbHK: öoKCHTOBan Tonma I, 23. Pst: aaxmTeiiHCKHe H3BecTHHKH, 24. KapHHHCKO-HopHüCKHH npyc: rnaBHbiü aono- mht, 25. KapHHHCKHÜ «pyc: paiíönbCKHe Meprenn h aonoMHTbi, 26. JlaaHHCKHH npyc: aHnnónopoBbie aono- MHTbi. A: BpeMH o6pa30BaHH« 6okchtoboü TonuiH, a TaKHce npe^opMHpyiomHe h MacTHMHo npe(j)opMHpyH3mHe oporeHHMecKHe (})a3bi, B: IIpoMee 0caaK00öpa30BaHHe h rnaBHbie ropoo6pa30BaTenbHbie nepHoaw 5* 440 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 4. füzet A feltolódások nagy része a fiatalabb korú mozgások hatására megújult, úgyhogy a feltolódási sík mentén a feltolódott tag visszazökkent, másrészt azonos síkon még tovább emelkedett. Hasonlóképpen a vízszintes irányú elmozdulások egyrésze vetőként újult meg. Ősföldrajzilag a terület a júra —kréta határon nyílttenger lehetett, s az újkimmériai mozgások még nem eredményezték a terület szárazulattá válását. Esetleg csak a tenger- fenék epirogenetikus emelkedését segítette elő a sekélytengeri jelleg fokozottabb kialakí- tásával. A terület szárazulattá válása az újkimmériai mozgások fiatalabb szakaszára, a hauterivi-barrémi emeletek határára tehető. A barrémi emeleti szárazulattáválást a Padragtól K-re egyetlen fúrásban (Ajka 97.) ismeretes barrémi korú bauxit, az egykori nagy kiterjedésű bauxittelep olyan telepszéli roncsa bizonyítja, amely a föléje húzódó tenger abráziójának akkori településhelyzete következtében részben ellenállt és így az alsókréta rekviéniás mészkőfedő alatt megmaradt. A barrémi emelet szárazulati jellege nem terjed ki az egész Dunántúli Középhegy- ségre, hanem annak főleg csak D-i, DK-i részére, amit a barrémi emeleti tengeri partvonal vázlatos megvonásával, az újabb kutatások barrémi tengeri faunájú üledékek felismeré- sével F ü 1 ö p J. állapított meg. (Akadémiai doktori disszertáció). Az Északi Bakonyban az apti emelettől a turoni emelet kezdetéig a tengerelöntés területi kiterjedése nagyobb volt, mint a Déli-Bakonyban, ezt a tengeri képződmények mai elterjedése is bizonyítja. Az albai és cenomán emeletek határára eső ausztriai oroge- nezis főfázisai az apti-cenoman közötti tengerrel borított területek nagy részét bauxitos területeinken és az egész Dunántúli Középhegységre kiterjedően szárazfölddé változtatta. A K o p e k G. által leírt barrémi kezdeti erős gvűrődéses szakasz — mely a gyűrt szer- kezeti aljzat kialakulását jelenti — bauxitterületeinken hatásában eddig nem volt fel- ismerhető. A tenger viszonylag gyors kiemelkedéses regresszióját erős lepusztulás követte szárazföldi üledékképződéssel . Feltételezhetően a barrémi emeletben alakult bauxit nagy része a túron emelet végéig — szenon elejéig áthalmozódhatott az ausztriai mozgá- sokkal preformált tektonikus árkokba és karsztos mélyedésekbe. Az áthalmo- zást kétségtelenül bizonyítják a halimbai bauxittelep kutatófúrásai, valamint a Halimba III. bauxitteleprész legutóbbi részletes Ca szennyezésének vizsgálatai. (Szantner F. — Erdélyi M.) Az áthalmozott bauxit vegy elemzéseinek adatai azonban azt is mutat- ják, hogy a bauxit az áthalmozás ellenére is tartalmaz összefüggő és jó minőségű részeket. Van olyan szelvényrész, ahol a teljes bauxitösszlet áthalmozása feltételezhető a felső- kréta folyamán egészen a fekvőig, míg van olyan szelvényrész is, ahol csak a felső rész az áthalmozott. Ez a körülmény megnehezíti a magyarázatot. Az a tény, hogy a felső, kétségtelenül áthalmozott bauxitösszletrész helyenként szintén jó minőségű, felveti a felsőkréta túron emeletben az újrabauxitosodás lehetőségét. Az áthalmozott, minőségileg leromlott bauxitanyagnak utólagos elváltozása a minőség javulásában és egyéb jellemző anyagmódosulata elérhette (térfogat, ásványos alakatrész alakulása, szerkezet stb.) az új bauxitképződés fokát is, s az áthalmozott, terra rosszává leromlott, vagy éppenséggel a környezetből a bauxitösszletbe bekerült új agyagos lerakodásból újra bauxit kőzet lett. Mindez valószínűsíthető az akkori hőmérsékleti, ősföldrajzi, fizikokémiai körülmények mellett. Ezt egyelőre további vizsgálatokat igényelő nyílt kérdésnek tartjuk. Hegység- szerkezeti vizsgálatainkhoz annyiban kapcsolódik, hogy amennyiben halimbai analógiára a nyirádi és nagytárkányi területeken a bauxit további vizsgálatok során barréminek bizonyul, úgy az elsődleges preformáló törések az ausztriai orogén mozgásoknál időseb- bek, feltételezhetően az újkimmériai mozgás fiatal szakaszába esnek. Eddigi vizsgálataink alapján a nyirádi és nagytárkányi bauxi tterül eteken a bauxi tkel étkezés ideje azonos, vagy közel azonos a halimbaiéval. Eltérés csak az esetleges második bauxitszint idejének kitolódásában lehet. A nyirád — nagytárkányi bauxit a felsőkrétában csak kisrészben került tengerelöntés alá és jutott fedőhöz, míg egy része tovább bauxitosodott az alsó- Szán tner -Szabó : Tektonikai megfigyelések bauxitkutatások alapján' 441 eocénig terjedően. A nagytárkányi terület É-i részén végighúzódó, mintegy 100 — 200 m elvetési magasságú diszlokációs zónától É-ra az újabb bauxitkutató felderítő fúrások nagyvastagságú felsőkréta tengeri üledékösszlet jelenlétét mutatták ki, ugyanakkor a terület DK felé eső részén a felvetett tagon az egész területről hiányoznak a felsőkréta tengeri képződmények. Amennyiben a felsőkréta tagok itt is megvoltak, úgy az említett diszlokációs zóna mozgásai a 1 arámi orogenezissel egyidejűek lehettek és nagy vetődések formájában jelentkeztek, melyek fekvőtagjáról a felsőkréta tengeri képződmények az erőteljes kiemelkedés után a dániai alemeletben és a monszi-thanéti emeletben teljesen lepusztultak. Elképzelhető az is, hogy szubherciniai utófázisú vetődések zónája a felső- kréta tengerelöntés maradandó partvonala volt, melytől DK-re nem találunk tengeri üledékképződést, csak szárazföldit. A halimbai bauxitterületen a bauxitképződés lehetőségét a szenon elején meg- induló transzregresszió zárja le, mely az egyre mélyülő, szárazföldi, majd lagunás és ten- geri partszegélyi, partközeli-paralikus kőszénképződéssel és faunával igazolt felső- kréta bauxitfedőképződményeket létesített. A kőszénképződést a szubherciniai fázis mozgásai vezették be. A halimbai bauxitterületen ezek a mozgások fúrásokkal ezideig nem mutathatók ki, jelenlétüket feltételezzük. A területen a legerőteljesebben a larámi hegységképződés hatása érvényesült. Részletes kutatófúrások ada- taiból szerkesztett szelvények nagyon sok larámi fázisú törést bizonyítanak. A törések általában ÉNy — DK-i haránt és ÉK — DNy-i hosszanti irányúak, átlagosan 10 — 20 m-es elvetési magasságokkal. A fúrási adatok alapján a larámi térrövidüléses formák nem állapíthatók meg, de a bauxitösszletet elvetették. A paleogén a területen a monszi-thanéti és alsószparnakumi emelet szárazföldi tarka agyag, kőszenes agyag öszletével veszi kezdetét, majd a lassú transzgresszió átmeneti édes- elegyesvízi, majd sósabbvízi üledékei következnek. Az eocénben folyamatos üledékképződés van, állandósult, kisebb oszcilláló tengerelöntéssel, majd a felsőeocén végén apireneusi mozgásokkal a terület kiemelkedik, szárazulattá válik. Az eocén utáni hegységképződési mozgások idején a régi szerkezeti vonalak mentén kisebb, csak kevés földtani szelvénnyel igazolható elmozdulás történt. Az erózió által lepusztított, nagyjából sík, É-felé dőlő felsőkréta kőszéntelepes összlet felszíne, valamint a kőszenes összlet kimaradásával a terresztrikuin felszíne a fiatalabb mozgások jó jelzői. Segítségük- kel megállapítható, hogy a pireneusi, a szávai, az ó- és újstájer, az attikai, a rodáni és a román hegységképző mozgások az előfordulás területén vagy egyáltalán nem, vagy csak igen kis mértékben érvényesültek. A nyirádi és nagytárkányi bauxitterületeken a halimbai bauxit- terül ettől délnyugatra, a földtörténeti fejlődés a halimbaihoz hasonlóan ment végbe, azzal a már említett különbséggel, hogy a felsőkréta tenger partvonalának a terület északi részén végighaladó nagy diszlokációs zónával történő azonosítása esetén a felsőkréta tengeri rétegek ettől a vonaltól délkeletre hiányoznak, mert a terület szárazulat volt. Ezért a nyirádi— nagytárkányi bauxitterületen az esetleges larámi mozgásokat nem tudjuk kimutatni. A két egymással szorosan kapcsolódó bauxitterület földtörténete lényegében azonos volt a hegységképződési szakaszok időbeli megnyilvánulásában. Csak mozgás- erősség, méret és hatás szempontjából vannak különbségek. Az utóbbi területen általá- ban a törések valamivel ritkábbak, kisebb elvetési magasságúak. Gyakoribbak a főtörés- irányoktól eltérő É — D-i és K — Ny-i irányok, mint a nyirádi területen. Megállapításaink megegyeznek Darányi F. Nyugati Bakonyban É — D-i és K — Ny-i irányú szerkezeti vonalakra tett észrevételeivel. Mind a nagytárkányi, mind a nyirádi területen a prefor- máló vetők túlnyomó többsége a fúrások és a mélyművelések, valamint a külfejtések tanúsága szerint tértágulásos jellegű. A preformáló vetők korát az ausztriai hegy- ségképző fázisokkal azonosítjuk. 442 Földtani Közlöny , XCII. kötet, 4. füzet A nyirádi — nagytárkányi bauxitlencsék közül több a preformáló vetők iránya szerint alakul. A preformáló vetők ritkán haladják meg a 25 m-es elvetési magasságot, ilyenkor már rendszerint megújulással kombinálódnak. Általában a nagy, 50, sőt 100 m elvetési magasságot elérő nagy főtörésvonalak többszörös megújulással jöttek létre, ahol a fiatal mozgások voltak a nagyobb elvetési magasságúak. A megújulások közül leggyakrabban a pireneusi és az attikai mozgások észlelhetők. Az eocén képződményekre szorítkozó, de a helvéti képződményekre nem terjedő több vetődés fúrások segítségével biztosan kimutatható mindkét bauxitterületen. Ezek korát a pireneusi orogén fázisra valószínűsíthetjük, de éppúgy lehetnek szávai moz- gások eredményei is. Pireneusi valószínűsítésüket a nagy lepusztulással, az infraoligocén denudációval kiegyenlített eocén denudációs felszín indokolja. Mindkét területen az attikai és rodáni fázis több, nagy elvetési magasságú és jelentős vetővel bizto- san igazolható. A fenyőfői — bakon yszentlászlói bauxitterület á Bakony É-i, Kis Alföld felé töréses lépcsős tektonikával pásztásan mélybe süllyedő peremrészén található. Az ÉK — DXy-i csapásirányú lépcsős pászták köztes hosszanti és ÉXy — DK-i ig. ábra. Jellegzetes dőlésszögű vető. Valódi dőlés . Kb. 750. A felvétel a vető csapásvonalában függő- leges beállítás mellett készült. Gánt, Meleges I Fig. ig. Fault with characteristic angle of dip. The reál dip is about 75°. The picture has been made in the strike line of the fault by positioning the camera verticalíy. Gánt, Meleges í Puc. 19. C6poc c xapaKTepHbi.M yrnoM naaeHHH. JXeücTBHTenbHoe naaeHae cocTaB.iaeT npn.MepHO 75°. Chhmok caenaH b jihhhh npocrupaHHH cGpoca c ycTaHOB.ieHueM (JtOToannapaTa BepTHKa.ibHO. raHT. Me.ierein I harántirányú főtörésű tektonikával kisebb árkokra és sasbércekre tagolódnak, melyek részben preformáló tektonika, részben fia- tal mozgások, részben pedig a már idősebb preformáló tektonika megújulásának ered- ményéül tekintendők. A bauxitterületen feltételezhető az újkimmériai szakasszal egyidejű moz- gás is. Ugyanis a terület ÉXy-i részén az alaphegység felszínét több helyen — való- színűleg tektonikai hatásra — pásztásan a raibli márga képezi, mely térszínileg fúrá- sokkal kimutathatóan helyenként magasab- ban van, mint a fölötte rétegtani sorrend- ben települő dolomit. A dolomit és a raibli márga fúrásokkal kimutatható érintkezési felülete valószínűsíthetőleg feltolódási síkok mentén, tektonikusán jött létre. A preformáló tektonika töréses ha- tása a fenyőfő — bakonyszentlászlói ku- tatási területen a kutatófúrások adatai alapján szelvényekből biztosan kimutat- ható. A mozgások kora az ausztria i — szubherciniai szakaszra te- hető. A karsztos mélyedésekkel kombiná- lódott preformáló vetők elvetési magassá- ga — az erősebben megnyilvánuló mozgások miatt — 40 — 50 — 60 méter. A területen felsőkréta korú bauxit- fedő képződményeket nem ismerünk, ami arra utal, hogy itt a tengerpart közelében már szárazföldi üledékképződés volt. Szantner-Szabó ■: Tektonikai megfigyelések bauxitkutatások alapján 443 A pireneusi mozgási szakaszban kezdődött kiemelkedés után a bauxit anyagának áthalmozódása a jelenlegi közvetlen bauxitfedőig bezárólag (miocén) történhetett. Ezt az áthalmozódást bizonyítja az eocén nélküli területrészeken a bauxitösszlet igen gyenge átlagminősége. Az áthalmozás feltételezhetően a teljes bauxitösszletet érte a fedőtől a fekvőig. Az ilyen bauxitösszlet a s z á v a i, esetleg ú j s t á j e r mozgásokkal preformált dolomitf elszíni árkokban települt utólagos bauxitosodás nélkül. A fenyőfői — bakonyszentl ászlói területen fúrásokkal kimutatható vetők egy része teljesen fiatal. Több esetben kiértékelhető a prefomiáló vetők eocén utáni megújulása. A vetők miocén utáni megújulására utalnak a miocén korú üledékekben elterjedt csúszási lapok is. Az iszkaszentgy örgyi ésgánti bauxitterületek hasonló föld- tani felépítésűek. Mindkét bauxitterületen a bauxit keletkezési idejét a felső- krétára tehetjük, a bauxitképződésnek a turoni emelet kezdetétől az alsóeocén kez- detéig terjedő folyamatosságával. Semmi bizonyítékunk nincs a bauxitnak felsőkréta - korú egykori fedettségére vonatkozóan. A közelben ugyanis nem mutatható ki sehol sem felsőkréta tengeri képződmény. Éppen ezért kimutatni nem lehet. A bauxit agyagos alapanyagának felhalmozódását prefor- máló mélyedéseket létrehozó mozgások korát mindkét területen az ausztriai és feltételesen részben a szubherciniai hegy- ségképződési fázisra tehetjük, amikor mind az iszkaszentgyörgvi, mind pedig a gánti bauxitterületen ÉK — DNy-i és ÉNy — DK-i főtörésirányok képződtek a külfejtések és mélyművelések tanúsága szerint uralkodóan dilatációs jellegű moz- gással. Feltolódás csak ritkábban mutat- ható ki. A gánti külfejtésekben erre vonat- kozó megfigyeléseinket az alábbiakban foglaljuk össze: a preformáló és később nagyrészt megújult vetők csapása több esetben eltér az egyenes iránytól. Haj lás tapasztalható például a harasztosi, gém- hegyi határvető, valamint a bagolyhegyi teleprész országútmenti É-i hat ár vetője lefutásában. Ez a hajlás hullámvonal alakú s ugyanakkor a vetősík dőlésszöge is változik. A vetősíkok dőlése általában igen meredek, mintegy 70 — 80°. A meg- figyelés szerint az áthajlás feltolódásba is átmehet. (19. ábra.) Több vetőnél tapasz- talható a vető hosszának mintegy 10 — 20%-ában függőleges, vagy éppenséggel áthajló sík (20. ábra). A vetők csapásirányának hullá- mosságát, valamint a vetősíkon több helyen észlelhető bemaródásokat rész- ben a kőzetszilárdsági viszonyoktól és az erőhatástól függően a legkisebb a területeken a 1 arámi mozgások jelenlétét 20. ábra. V etősík. mely levetésből áthajlással egyes szakaszokon feltolódásba megy át. Gánt, Meleges II Fig. 20. Fault pláne which passesfrom the thrown position by means of bending intő overthrust , in certain sections. Gánt, Meleges II Puc. 20. rinocKOCTb cópoca, KOTopaa b HeKOTopbix yqacTKax H3 cöpomeHHoro noaoweHHH nocpeacTBOM U3rn6a nepexoaHT bo Bpöpoc. TaHT, Mejiere'u II 444 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 4. füzet 21. ábra. Kőzet -inhomogenitásból eredő ,,bemarás” a vetősíkban, csúszási rovátkákkal, vetőkarcokkal. Gánt, Meleges I. Fig. 21. “Corrosion” due to the inhomogeneity of the rocks in the fault pláne with sliding furrows and fault streaks. Gánt, Meleges I. Puc. 21. «3aanp oövcjioBJieHHbiH HeroMoreHHOCTbK) nopCU B n.lOCKOCTH CÖpOCa C 6op03gaMH CKOJlbHíeHHH h cöpocoBbiMH papanuHaMH. TaHT, Mejiereiu I. ellenállás irányában létrejött törés- vonalnak, részben a kőzet inhomogeni- tásából létrejövő csúszásos bemaró - dásoknak kell tulajdonítanunk (21. ábra) . Megfigyelhető volt, hogy a pre- formáló ' vetők milyen nagy mértékben elősegítik közvetve a jóminőségű bauxit kialakulását. Harasztoson a preformáló vető fölött is települt bauxit, de kisebb vastagsággal és gyengébb minőséggel mint a fedőtagon. Ezt 5 szőr 5 m-es üze- mi fúráshálózat elemzési adatsora bizo- nyította. Ugyanakkor a bauxitban moz- gásnak semmilyen nyoma nem volt ki- mutatható. A megújult preformáló ve- tőknél kimutatható a bauxitban a vető- dési sík agyagos, vörös-lilás, vasas-man- gános csúszási lappal, minőségi leromlás- sal, néha apró idegen kőzettörmelékkel (mészkő, esetleg dolomit) . Gánton a bauxitnak törésekkel való feldarabolódása kétségtelen bizo- nyítéka a poszteocén mozgásoknak, ezek- nek pontosabb időrendi megállapítása a fedőképződmények lepusztulása miatt nem lehetséges. Valószínűsíthető a pireneusi orogén fázis is. Az iszka- szentgyörgvi bauxit területen hasonló a helyzet, csak az elvetési magasságok jóval nagyobbak, úgyhogy a bauxittelep többszörösen megszakadt, teleprészekre tagolódott. Gánton tektonikailag legigénybevettebb a bagolyhegyi bauxittelep. A telep É-i részén mintegy 200 m-es távolságon belül 12 többé-kevésbé bányaművelettel feltárt vető lefutása volt észlelhető az 1955 — 1960-as bányaművelési évek folyamán. Az említett vetők nagy része preformáló volt, poszteocén megújulással. Ennek a tektonikának kö- szönhette a bauxittelep az átlagostól eltérő nagyobb bauxitvastagságot és kialakult első- rendű átlagminőséget. A vetők ÉXy— DK és DXy — ÉK-i főtörésirányok mellett K — Xv-i irányú mellékes törésirányt is mutattak. Hasonló, bár nem ennyire jellemző példákat az iszkaszentgyörgyi külfejtésekből és mélvművelésekből is ismerünk. 3. A szerkezetalakulás szerepe a bauxitkutatásban és bauxitbányászatban A mélyebb helyzetű, tektonikailag erősebben igénybe vett bauxitterületeken a kutatások földtani irányítása és a kutatási adatok kiértékelése nehezebbé válik. A szer- kezeti elemek részletes megismerésével a fúrások helyes telepítése s így a kutatás hatás- fokának növelése érhető el. Szantner-Szabó : Tektonikai megfigyelések bauxiikataiások alapján 44S Az eddigi tektonikai megismerés birtokában újra kell értékelnünk a részben meg- kutatott perspektivikusnak minősíthető bauxitterületek kutatási adatait. A bauxitkutatás elősegítését célzó különböző geofizikai vizsgálatok ez ideig Magyar- országon csak kis mértékben váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Azokon a b auxitterületeken, ahol a töréses árkos települési forma uralkodó, remény van arra. hogy a felszíni geoelektromos mérésekkel a 200 m-nél kisebb mélységben levő preformáló töréses árkokat kimutassák. A bauxitbányászatban a vetőknek, litoklázis-rendszereknek és ezzel kapcsolatos intenzívebb karsztosodásának a vízvédelem szempontjából van a legnagyobb jelentősége. A karsztvízszint alatti, tektonikailag erősen szabdalt előfordulások művelése igen nehéz helyzetet teremt a bauxitbányászatban. A vetők mentén történt vízbetörések igen nagyok lehetnek (2 — 15 m3 perc), és a mérések tanúsága szerint a bauxitbányászatban észlelt eddigi legnagyobb vízbetörések mindig törésekkel kapcsolatosak. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a vízbetörés mértéke nincs arányban az elvetési magassággal. A fiatal vetők általában vízveszélvesebbek, mivel az idősebb vetők bauxittal és agyaggal utólago- san fokozatosan eltömődnek és vizet záróvá válnak. A nagyarányú vízbetörések, valamint az egyes bauxitfajták erős vízfelvevő képes- sége és egyéb fizikai állapotváltozások — melyek hátrányosan befolyásolják a termelést, szükségessé tették az aktív vízvédelem bevezetését. Az iszkaszentgvörgyi bauxitbányászat alkalmazta először Magyarországon az aktív vízvédelem mellett tör- ténő biztonságos, korszerű bányaművelést. IRODALOM - REFERENCES - - J1HTEPATYPA 1. Barnabás K. : Jelentés az 1950. évben Magyarországon a Halimba-cseresi bauxitelő.. forduláson végzett kutatómunkálatok és készletbecslés eredményeiről. Kézirat. 1950. Bauxitkutató Váll- Adattár. — 2. Barnabás K. : Jelentés az 1950. évben a Halimba— Nvirád— Sümeg körzetében vég- zett bauxitkutató munkálatokról. Kézirat. 1951. — 3. Barnabás K. : A magyarországi bauxit- bányászat földtani feltételei. Bány. Koh. Eap9k, X. évf. 9. sz. 1955. — 4. Barnabás K. : A halimbai és nyirádi bauxitterület földtani kutatása. M. Áll. Földt. Int. Évk. XEVI. 3. f . 1957. — 5. Barnabás K. — Bárdossy G v. : Jelentés az 1951. évben Magyarországon a halimbai devecseri úti és nyirádi- zamajoji bauxitelőiordulásou végzett kutatómunkálatok és készletbecslések eredményeiről. Kézirat. 1952. Bauxitkutató Váll. Adattár. — 6. Bárdossy Gy. : Jelentés a Halimba- devecseri úti bauxit- előforduláson végzett kutatómunkálatok és készletszámítás eredményeiről. Kézirat. 1952. Bauxitkutató Váll. Adattára. — 7. Bárdossy Gy. : Jelentés a Nyirád-izamajori bauxitelőforduláson végzett kutatómunkálatok és készletszámítás eredményeiről. Kézirat. 195+. Bauxitkutató Váll. Adattára. — 8. Bárdossy Gy. : Jelentés a Nyirád-Táncsics II. bauxittelepen végzett kutatómunkálatok és készletszámítás eredményeiről. Kézirat. 1955. Bauxitkutató Váll. Adattára. — 9. Bárdossy Gy. : A Szőc és Nyirád környéki bauxit. M. Áll. Földt. Int. Évk. XEVI. 2. f. 1957. — 10. Bárdossy Gy. : A magyar bauxit geokémiai vizsgálata. M. Áll. Földt. Int. alk. kiadv. 1961. Részletes irodalom] egy zékkeE — 11. Ben kő F.: Jelentés az 1951. évben Magyarországon a Ganti bányaüzem területén végzett bauxitkutató munkálatokról. Kézirat. 1952. Bauxitkutató Váll. Adattára. — 12. Benkőné, Czaba- 1 a y E. : A Déli-Bakony tengeri szenon képződményeinek malakológiai vizsgálata. Földt. Közi. XCI. 4. f . 1961. — 13. Bertalan K. : Bauxitkutatás Fenyőfő, Csesznek és Dudar környékén. Földt. Int. Év'k. XEVI. 3. f. 1957. — 14. Darányi F. : Adatok az Ajka környéki kréta kifejlődéséhez. Bányászati Eapok. 1957. — 15. Darányi F. : Nyugatról kelet felé irányuló tektonikai erőhatások a Bakonyban. Bányászati Eapok 5. f. 1960. — 16. Fíilöp J. : Magyarország kréta időszaki képződményei. M. Áll. Földt. Int. Évk. XElX. 3. f. 1961. — 17. Göbel E. : Az északnvugati Bakonvban végzett fúrási kuta- tások földtani eredményei. M. Áll. Földt. Int. Évk. XEVI. 3. f. 1957. — 18. J a's k ó S. : A pilisszántói bauxit. M. Áll. Földt. Int. Évk. XEVI. 3. f. 1957. — 19. Kopek G. : A Bakony-hegység felsőkréta kószéntelepes összletének ősföldrajzi és hegységszerkezeti vázlata. Földt. Közi. XCI. 4. f. — N o s z k y J. r Jelentés az 1950. évben Magyarországon az É-i Bakony középső és Ny-i részén Alsópere— Zirc — Bakony- bél— Ugod— Bakonyjákó térségében végzett bauxitkutató munkálatokról. Kézirat. Bauxitkutató VálK Adattára. — 21. Noszky J. : Jelentés az 1950. évben Magyarországon az Alsópere körmyékén végzett földtani munkálatokról. Kézirat. Bauxitkutató Váll. Adattára. — 22. Noszky J. : Jelentés a 3. sz. kutatokirendeltség 1951. évben Tés—Csemye— Várpalota— Csór községek környékén végzett baüxit- kutató munkálatokról. Kézirat. Bauxitkutató Váll. Adattára. — 23. Oravecz J. — Véghné, Neub randt E. : A Vértes és a Bakony-hegységi triász rétegtani és szerkezeti kapcsolata. Földt. Közi. XCI. 2. f. 1961. — 24. Szabó E. : Jelentés a nyirád— dűltnyíresi bauxitelőfordulás I. II, III. IV es VII sz. lencséin végzett kutatómunkálatok és készletszámítás eredményeiről. Kézirat. I. köt. 1959. Bauxitkutató Váll. Adattára. — 25. S z a n t n e r F. — E r d é 1 y i M. : Jelentés a Halimba III. bauxit - előforduláson végzett kutatómunkálatok és készletszámítás eredményeiről. Kézirat. I. köt. 1960. Bauxit- kutató Váll. Adattára. — 26. Szentes F. : Bauxitkutatás Ajka— Városlőd— Öcs közötti területen. M. All. Földt. Int. Évk. XEVI. 3. f. 1957. — 27. Szentes F. : A magyarországi mezozóos kéregmozgások . M. All. Földt. Int. Évk. XEIX. 3. f. 1961. — 28. Vadász E. : Bauxit és terra rossa. Földt. Közi. EXXXV. 446 Földtani Közlöny , XCII. kötet, 4. füzet 1956. — 29. Vadász E. : A magyar bauxitelőfordulások földtani alkata. M. Áll. Földt. Int. Évk. XXXVI. 1946. — 30. Vadász E. : Bauxitföldtan. Bpest, 1951. — 31. Végh S. : A Bakony-hegység kösszeni rétegei. Földt. Közi. XCI, 3. f. 1961. — 32. Vörös I. : Jelentés a Nyirád — Darvastó-i bauxit- előfordulás I, V és VI sz. lencséin végzett kutatómunkálatok és készletszámítás eredményeiről. Kézirat. I. köt. 1956. Bauxitkutató Váll. Adattára. New tectonic observations on the basis of the recent years’ prospecting fór bauxite F. SZANTNER and E. SZABÓ In the recent years, after the exploration of the deposits of small depth had been completed in Hungary, prospection fór bauxite had to be directed towarid deposits lying at greater depths. Parallel to bauxite exploration, the same process took piacé in the bauxite mining as well. Most of the bauxite deposits of Hungary lie below the karst water level and are intensively fractured. In such conditions it was very important fór the bauxite mining industry to undertake a detailed study of the tectonic elements disadvantageously influencing the planning and the secure exploitation. In the course of the systematical searches carried out on a gradually increasing scale, a large number of data has been accumulated, the evaluation, interpretation and synthesis of which are actually being undertakenon several lines, owing to the complexity of the bauxite problem in Hungary. As a matter of course, a detailed discussion of the results obtained is nőt possible within the framework of this paper. The purpose of the paper is to present somé of the generál conclusions drawn on the basis of the practical studies which ha ve been accom- plished from new points of view. The detailed description of the structural features of the bauxite areas in Hungary — with special regard to the relationship between the structure on the one hand, and the quality and quantity of the bauxite on the other — will be given in subsequent papers. In the present paper only the following three questions of this multifold and very complex theme will be discussed: 1. Relationships between the tectonics and the quantity and quality of the bauxite. 2. Orogenic phases detectable in tlíe principal bauxite deposits of Hungary. . The role of the tectonics in the prospecting and mining of the bauxite. 1 . Relationships between the tectonics and the quantity and quality of the bauxite. The structural features of the Hungárián bauxite desposits have been in several cases discussed in our liter ature. The authors of papers conceming the bauxite, i. e, K. Barnabás [1 — 5], Gy. Bárdossv [5 — 10], F. Benkő [11], K?. Ber- talan [13], F. Darányi [14, 15], S. Jaskó [18], J. Noszky [20 — 22“ F. Szentes [26,27], B. Vadász [28 — 30], ascertain that the Hungárián bauxites are intersected by fractures. However, they attribute these fractures to different orogenic phases. The recognition of the fact that the older fractures have promoted the accumula- tion of the groundmass of the bauxite by creating subsidences in the relief, is by no means a recent one. Over and above the acknowledgement of this fact, the observations and inter- pretations based upon the papers of the above-mentioned authors have been directed, in the last years, towards the investigation of qualitative and quantitative aspects of the direct and indirect effects of the fractures on the groundmass of the bauxite and the bauxite itself. In order to provide an adequate perspicuity, we have compiled, fór the main bauxite areas, the fundamental examplesof the extepsion (disjunctive) fractures occurring in the different orogenic phases as well as their principal combinat ions (fig. 1.) on the basis of a comprehensive evaluatiqn concerning the tectonic features, the modes of occurrence and the qualitative properties of the bauxites. In view of the fact that the majority of our bauxites belong to the Upper Cretaceous bauxite horizon and a detailed investigation of the occurrepces representing the Barremian stage, identified with certainty by reference to the overlying rocks, has nőt taken piacé as yet, We have accomplished the evaluation only fór the bauxites lying within the Upper Cretaceous formation. The situation having existed before the formation of the bauxite is illustrated by the fundamental example No 1. of figure 1, which indicates that the Early Kimmerian movements have resulted in a difference of level on the surface of the Triassic basement. This accident was, however, levelled up still during the long period of denudation before the formation of the bauxite. In this case the underlving member was scoured up to the Szánt ner-Szabó : Tektonikai megfigyelések banxitkutatások alapján 447 level of the thrown hanging member and, therefore, it did nőt exerce any preforming effect on the banxite groundmass and the bauxite. The fundamental examples 2/a and 2/b show the preforming fractures of the Austrian phase, and the examples 3/b, 3/c and 3/d illustrate the preforming and partially preforming fissures of the sub-Hercynian phase. Our observations ha ve snggested that in the investigated bauxite fields of Hungary the preforming faults which have created the fault troughs facilitating the accumulation of the groundmass and of the bauxite itself have been concomitant withthe aforementioned orogenic movements. They have largely contributed, in an indirect way, to the quahtative and quantitative formation of the bauxite and to its conservation at the individual bauxite occurrences. Their function consisted, on the one hand, in permitting that in the fault troughs the source matériái and eventually the bauxite itself, could accumulate in larger thickness, and, on the other hand, in the fact that during the process of bauxitization the optimál conditions of drainage, brought about in the area of the trough by the fractures and fissures as well as by the preceding highly intensive karstification in this region, have facilitated the removal of the leached süica through the underlying rocks. That is why the quality of the bauxite occurring in the trough is usually better as compared to the bauxites in the surroimding areas. This statement is pro ved by many thousands of data of analyses effected on samples taken from boreholes and from the cross sections of mining ex- posures. The preforming tectonics alsó played a decisive role in the preservation of the bauxite during its subsequent history. The majority of the Hungárián bauxite areas, such as Xyirád, Xagytárkány, Fenyőfő and Gánt, underwent a large-scale denudation immediately after |the bauxite formation in the Cretaceous as well as before the Bocene. In certain bauxite areas, after the denudation of the Upper Cretaceous rocks immediately overlying the bauxite deposits, the bauxite became exposed, while in other areas, because of the lack of the Upper Cretaceous hanging beds, the bauxite had been on the surface earlier than in the former areas and much of it was denudated, and in most cases it could be preserved only in the tectonic grabens and in the karst depressions. It can resolutely be stated that among the tectonic movements of different ages the so called preforming tectonics immedia- tely preceding the formation of the bauxite has had the greatest significance fór the formation of the quantitv and the quality of the bauxite. Conforming to the modes of occurrence of the Hungárián bauxites the íollowing types have been distinguished so far in the literature: seams, tectonically fractured seams, lenses and lode-hke lenses. Fór instance, the occurrences in Xyirád— Xagytár- kány have beenranged until now to the type of lenses. When compared withthe detailed tectonic evaluations accomplished in the recent years, this statement is nőt completelv valid. Xamely, a number of the detected bauxite lenses does nőt exhibit a purely lenticular appearance, being combined with tectonically preformed troughs. Evén more demonstra- tive is the example of the Fenyőfő deposit where the shape of the bauxite bodies is largely controlled by the preforming tectonics. Fór such forms of emplacement, we consider necessarv to introduce the term “m ode of occurrence controlled by fractures and fault troughs". The bauxite complex and the initial hanging formations were intersected by frac- tures and fissures belonging to the Laramian, Pyrenean, Savian, Early and Laté Attic- Rhodanian and Roumanian orogenic movements which had preceded the formation oz the bauxites. These movements chiefly deteriorated the quality of the bauxite in the fault zone which is indicated by the formation of clay minerals and of friction breccias simultaneously with the movements along the fracture pláne and in its vicinity. The deterioration of the quality may have been either a direct effect simultaneous with the movement, or even an indirect one which has manifested itself by subsequent precipita- tions from the Solutions which penetrated down along the fault pláne. 2. Orogenic phases detectable in the principal bauxite deposits of Hungary The orogenic phases involved in the geological history of the main bauxite areas oz Hungary were examined from the point of view of the age relations and of the intensity of the respective movements, too. The figure entitled “Orogenic phases detectable in the main bauxite areas of Hungary" was constructed with the purpose of a comprehensive demonstration of the results obtained by these investigations (fig. 17.) . 448 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 4. füzet Because of the erosional and stratigraphic unconforinities frequently occurring in the areas covered by our investigations, the separation in tiine of the younger orogenic niovements encounters difficulties. As it is seen from the tabulation, in the areas of Halimba the oldest orogenic phase detectable corresponds to the Laté Kimmerian movements. Under the influence of these movements the Triassic rocks were intensively fractured and the compressive force that manifested itself in south-eastern direction along the pláne dipping towards the north-west, parallel with the strike of the Transdanubian Central Mountains, induced the Triassic beds to thrust over the younger deposits. This event resulted in the tectonic contact of the dolomites and the Dachsteinkalk which can be traced throughout the area of the Halimba bauxite deposit. It is suggested that these overthrusts were brought about throughout the basin, bút they can be revealed by boring only in such places where, on the bottom surface of the bauxite, dolomites are in contact with limestones along the thrust pláne. At the end of the main phase of the orogeny and possibly later, in the posterior phase, the individual block portions were more or less dislocated relatively to each other along the transversal fractures, horizontally too. The largest horizont al displacement observed is as long as 170 m. This figure is nőt great as compared to the horizontal displacements which have taken piacé in the Bakony Mountains. On the basis of his investigations in the area of Szentgál, Alsópere, Zirc, Bakonvbél, Ugod and Bakonyjákó J. N o s z k y junior [20, 22] makes mention of horizontal displacements with an order of magnitude of several hundreds of metres and even of several kilometres. Most of the overthrusts were renewed as a result of the more recent movements in such a way that either the overthrusted portion sank back along the thrust-fault pláne, or it was subjected to additional uplifting in the same pláne. Similarly to this, somé of the horizontal fractures were renewed as faults. The Austrian phase which took piacé on the boundary between the Lower and Middle Cretaceous was nőt intensive in Halimba, contrary to the analogies in the Central Mountains. In the course pf the Laramian movements, many of the older fractures revived and at the same time, a great number of new young faults came intő being in this region. The number of the faults and the dimension of the fault- throw permit to ascertain that, among the tectonic movements, those of the Laramian orogenic phase have been most effective in Halimba. During the post-Eocene tectonic movements there appeared only small-scale dislocations along the old structural lines. These dislocations can, however, be securely attested only at few places. According to the actual evidence, in Nyirád and Nagytárkány the Austrian, the Pyrenean, the Styrian and the Attic orogenic phases manifested themselves intensively. In Fenyőfő the Laté Kimmerian, in Fenyőfő, Gánt and Iszkaszentgyörgy the Austrian — sub-Hercynian phases could be recognized. In these areas, owing to the incompleteness of the hanging f ormát ions, the post-Eocene movements cannot be set apart. The authors presume that the more recent movements may be attached, above all, to the Pyrenean phase and partly to the Attic phase. 3. The role of the tectonics in the prospecting and mining of the bauxites. In deeper lying and more strongly disturbed bauxite deposits the geological orientation of the investigations and the evaluation of the data obtained becomes more difficult. Detailed evaluation of the tectonic elements allows to locate rightlv the borings and, consequently, to increase the efficiency of the exploration. In Hungary, the different geophysical measurements aiming to promote the prospecting fór bauxite have come only locally up to the expectations as yet. In those bauxite areas where the so-called mode of occurrence controiled by fractures and faults prevails, it is hoped to detect the preforming fault troughs, lying at small depths, by superficial geoelectric measurements. The exploitation of the intensively disturbed deposits below the karst water level creates a very grave situation in the bauxite mining. The water inrushes from faults are enormous and might turn out to be even catastrophic as it is testified by the examples- encountered so far. Fór the sake of the secure exploitation, the bauxite mining industry has been forced to switch over to active water protection. Szánt ner-Szabó : Tektonikai megfigyelések bauxitkutatások alapján 449 HoBbie TeKTOHHHecKHe HaöiiiofleHHH Ha ocHOBaHHH n0HCK0B0-pa3Bej]0MHbix paöoT Ha öokcht, npOBeaeHHbix b nocaeflHHe roflbi O. CAHTHEP - 3. CAEO B nocneAHHe roAbi, nocjie pa3BeAKii MecTopo>KAeHiin, 3ajieraioii;iix Ha Heőojibuioíí rjiyőHHe, noHCKOBbie paőoTbi őmjih npiiHy>KAeHbi Ha pa3BeAK*y Bee oojiee h őojiee myőoKO 3ajieraiomHx MecTOpo>KAeHHH. 3tot c akiit k rnyőiiHe npoii3oineji, napajuiejibHO pa3BeAKe Ha ŐOKCIIT, H B TOpHOÍÍ pa3pa60TKC ŐOKCHTOB B BeHrpHH. EOJlbLUHHCTBO HaiUHX ŐOKCIITOBblX ,MecTopo>KAeHiiH pacnojioweHO noA ypoBHeiyi KapcTOBbix boa h ciuibHO HapymeHo pa3pbiBa.\in H pa3J10MaMH. npil T3KHX yCJlOBHHX A-HH np0H3B0ACTB6HHMX 0praHH3apiIH CTaJlO OHCHb B3>KHbIM AeTajibHoe H3yqeHHe TeKTOHHqecKHx 3Jie.\teHT0B, HeŐJiaronpiiHTHO bjihhk)lahx Ha njiaHii- pOBanne h Ha őe3onacHyio ropHyio 3KcnjiyaTamiio. npii njiaHOMepHbix, Bee BpeMH pacmupHio- lahxch pa3BeA0HHbix páőoTax HaKanjnrnajiocb őo/ibiuoe KOJinqecTBo pa3BeA0HHbix abhhux, opeHKa h oooömeHHe KOTOpbix npoBOAHTCH b HacTonmee Bpe.MH no HecKOJibKii.M HanpaBJie- HHHM, COOTBCTCTBeHHO KOMnJieKCHOCTH BeHrepCKOH ŐOKCIITOBOÍI npOŐJieMbl. AeTajibHoe H3Jio>KeHne AOCTnrHyTbix pe3yjibTaT0B KOHewHo hcbo3mo>kho b' paMKax 3toíí HayHHOÍí CT3Tbn. OHa npecjieAyeT uejib npuBecm qacTb oőluhx nojioweHHH, cjio>khb- iiiHxcH b npouecce npaKTiiqecKHx H3yqeHiiíí, BbinojiHeHHbix c pa3Hbix ToqeK 3peHiw. ÜOApoÖHoe H3Jio>KeHHe TeKTOHimecKiix ycjiOBHH öoKCHTOHocHbix oőJiacTeií BeHrpnn — c OCOŐbIM BHHM3HHeM Ha B3aiIM0CBfl3b MOKAy CTpyKTypOH II KaqeCTBeHHO-KOJlIiqeCTBeHHblMH noKa33TejiHMH őokchtob — őyAeT npiiBeAeHo b nocjieAyiomHx paőoTax. B HacTOHmeíí paőoTe őyAyT paccMaTpiiBaTbcn jiHuib c.ieAyiomHe Tpn Bonpoca ashhoh pa3H0CTp0HHeíí H CHJIbHO pa3BeTBJlflK)meHCfl TeMbi: 1. B3aHM0CBH3H Me>K AV TCKTOHHKOH H KaqeCTBeHHO-KOJIIiqeCTBeHHbl.MII nOKa3aTejIHMH ŐOKCHTOB. 2. OporeHiiqecKHe 4>a3bi, BbiflBjineMbie Ha rjiaBHbix őoKCiiTOBbix MecTopoHíACHiinx BeHrpHH. 3. Pojib TeKTOHHKii b pa3BeAKe Ha őokcht ii b ropHon pa3paőoTKe őoKciiTa. 1. B3aiIM0CBH3II Me>KAy TeKTOHIIKOÍÍ II KaqeCTBeHHO-KOAHqeCTBeHHbLMH nOK33aTe;iflMIl ŐOKCHTOB. CTpyKTypHbIM CTpoeHHCM ŐOKCIITOBblX MeCTOpO^ACHIIÍI BeHrpHH JIHTepaTypa 33HH- Majiacb y>Ke bo MHornx cjiyqanx. Abtoph paöoT, nocBHiueHHbix őoKCiiTaM, a hmchho K. BapHaóam [1— 5], ^b. BapAOinmii [5—10], O. EeHKe [11], K. BepTa- ji a h [13], O. JíapaHbH [14,15], 111. Huiko [18], M. Hockh [20—22], O. CeH- t e m [26, 27] n 3. BaAac [28—30] ycTaHOBiuni, qTO őokchth b BeHrpnn npoHH3aHbi pa3JI0MaMH, HO 3TH aBTOpbl OTHOCHT HX K pa3JIIiqHbIM OpOreHIiqeCKHM (J)a3aM. 0n03H0B3HHe (fiaKTa, qTO őojiee AptBHHe pa3Jio.Mbi cnocoőcTBOBajm HaKonjieHHio őokchtob nyTe.M co3aahiih BnaAHH b pe/ibeíjie, y>Ke He coBceM HOBoe. B nocjieAHiie roAbi HCCJieAOBaTejni He orpaHiiqiiBa- jiHCb npocTbiw npHHHTHCM ko CBeAeHHio 3Toro (JiaKTa, a onnpancb Ha paőoTax yxasaHHbix aBTOpOB, OHH HanpaBHJlH CBOII HaŐJIIOACHIIH II OUeHKII Ha BblHCHeHIie KOCBeHHblX II Heno- cpeACTBeHHbix, KaqecTBCHHO-KOJiHqecTBtHHbix acneKTOB bjihhhiih, OKa3biBae.Moro pa3j10.Ma.Mi1 Ha ocHOBHyio Maccy őokchtob ii Ha őoKciiTbi caMii. h oőecneqtHHH őojiee jierKOií oőo3Phmocth ycjiOBiiíi Mbi oőoőmiuiii ocHOBHbie npn- Mepbl II OCHOBHbie COqtTaHIIH pa3JI0M0B paCTA>KtHHH, npOHBAHIOmHXCH B pa3HbIX OporeHH- qecKiix (|)a3ax b rjiabHbix őoKCiiTOHOCHbix oojiacTHx, Ha ochob3hhh opeHKH TeKTOHiiqecKiix ycjiOBHH, ycjiOBiin 3ajitraHHH őoKCHTOBbix 3ajie>Keíí 11 KaqecTBeHHbix noKa3aTeneii őokchtob (pHC. 1). BBiiAy Toro, qTO noABBjiHiomee őojibmiiHCTBO Hauinx őokchtob othociitch k BepxHe- MCJIOBOMV ŐOKCHTOECMy T0pH30HTy II qTO ACTajIbHOe IICCJieAOBaHIie IMeCTOpOJKACHIIH, npeA- CTaBJIínomiIX ŐappCMCKIIÍÍ ropiI30HT, H3Ae>KH0 3a(J)HKCIIpOBaHHbIH ŐJiarOAApH II3BeCTHbIM OT- jioklhiiam kpobjih, ( me He BbinojiHeHO, opeHKe őbiJin noABepweHbi JiHuib őoKCHTbi, 3ajieraio- UIHt B BCpXHtM MUiy. ÍIoAO>KeHiie, cymtCTBOBaBiuee ao 00KCHT00őpa30BaHiiH, noKa3biBaeTCH ochobhum npii- MCpCM JS2 1 pneyHKa 1, yKa3bIBaiOIII,HM Ha TO, qTO BCJieACTEIie lOHOKIIMMepHIÍCKHX oporeHii- qiCKHX ABHWCHHH Ha nCBtpXHOCTH TpHaCOBOrO (JiyHAAMCHTa B03HHKA3 p£3H0CTb ypOBHeíí, KGTcpan őbiJia EbipítHtHa eme b npoAOA>KHTejibHbiíí AtHyAapHOHHbiii nepnoA, npeAmecTBO- BablLHH 0Őpa30BaHIlIO ŐOKCHTOB. üpH 3T0M nOAOmBeHHblH qjICH ŐblJI pa3MblT AO ypOBHH cőpo- meHHoro KpoBejibhcic qjieHa h t3khm oőpa30M oh He onasaji HimaKoro npetJíopMHpyiomero BJIHHHHH Ha CCHOBHy K) MaCCy ŐOKCHTOB H Ha ŐOKCIITbl CaMH. 450 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 4. füzet OcHOBHbie npHMepbi 2/a u 2/b noKa3biBaioT npe^opMHpyíomHe pa3JiOMbi aBCTpHHCKOÍí a3bi, a ocHOBHMe npnMepbi 3/a, 3/b, 3/c h 3/d HJijiycTpnpyioT npe^opMHpyiomHe h h3cthhho npe^opMnpyiomHe pa3JiOMbi cyörepnuHCKOH (J>a3bi CKJiaAHaToera. Ha ochob3hhh cbohx Ha- őjhoachhh Mbi npHuuiM k 3aKJiK)HeHHK), hto Ha H3yneHHbix öoKCHTOHOCHbix nnomaAflx BeH* rpHH k 3thm oporeHHnecKHM 4>a3aM öbiJiH npHyponeHbi npe^opMHpyiomHe cöpocbi, co3AaB- mne rpaőeHbi, KOTopbie cnocoöcTBOBajin HaKonaeHHio ochobhoh Maccbi h caMoro öoKCHTa. KoCBeHHO OHH HMeiOT ÖOJIblIIOe 3HaneHHe A-3H (J)OpMHpOBaHHH KOJIHHeCTBa H KaneCTBa ÖOKCHTOB h A-ifl hx cöepe>KeHHH. Pojib HX3aK.iK)Hajiacb oth3cth b tóm, hto b pa3pbiBHbix rpaöeHax,. C03AaHHbIX CŐpOCaMH, HCXOAHblíí M3TepHaJI ÖOKCHTa H B03M0>KH0 H CaM ÖOKCHT CMOr HaKanjin- BaTbCH B ÖOJIbLLIOH MOLU.HOCTH, OTHaCTH >Ke B TÓM, HTO B npOljeCCe Ö0KCHTH3anHH OnTHMajIbHbie ycjiOBHH ctok3 boám, C03AaBaBiHHecn ÖJiaroAapn pa3JiOMaM Ha TeppHTopnn rpaöeHa, a Tax>Ke ŐJiaroAapn öojiee hhtchchbho npOHBHBiueMycH 3Aecb npeABapHTejibHOMy 3aKapcTOBaHHio oŐJierHHJiH yxoA BbimejioneHHOH kpcmhoboíí khcjiotm nepe3 otjiojkchhh noAOiiiBbi. FIoaTOMy KanecTBo öokchtob b rpaöeHe oömhho Jiynwe no cpaBHeHHK) c KanecTBOM öokchtob oxpy- /KaiomHx njiomaAen. 3to 3aKJiioHeHHe noATBep>KAaeTCH mhofhmh TbicnnaMH ABHHbix aHa.TH3a 0Öpa3H0B, B3HTbIX H3 TOpHblX OÖHa>KeHHH H ÖypOBblX CKB3>KHH. npe(j)opMnpyK)in,aH TeKTOHHKa cbirpajia pemaioinyio pojib 11 b nocneAyiomeM coxpa- HeHIIH ÖOKCHTOB. Ha ÖOJIblHHHCTBe ÖOKCHTOHOCHblX nJlOLHaAeH BeHrpHH, TaK HanpHMep B paöoHax cc. HbnpaA, HaAbTapnaHb, OeHbé(J)é h TaHT, HenocpeACTBeHHO nocne MenoBoro öok- CHTooöpa30BaHHH, a T3K>Ke a 0 aoueHa HMejia mccto iiinpoKan ACHyAanHH. B HCKOTopbix öok- CHTOHocHbix oö.nacTHx nocjie AGHyAaunn BepxHeMejioBbix otjiokchhh, HenocpeACTBeHHO Ha- jieraBLUHx Ha öokchtm, nocjieAHne oxasajiHCb oöHaweHHbiMH, b APyrnx >xe oönacTHX, H3-3a OTCyTCTBHH BepXHCMejlOBblX KpOBCJIbHblX CJI06B, OHH ÖbUIH Ha nOBepXHOCTH y>Ke paHbrne, neM b TOJibKO hto ynoMHHyTbix oŐJiacTHx, npnneM öojibwan nacTb öokchtob öbina pa3MbiTa h B ÖO.HblHHHCTBe CJiynaeB COXpaHHJIHCb OHII JIHIIIb B TeKTOHHHeCKHX rpaöeHax H B KapCTOBblX snaAHHax. MO>KeM yBepeHHO yCTaHOBHTb, HTO C TOHKH 3 p e H H H (J)0pMHp0B3HHH KanecTBa h k 0 ji h h e c t b a öokchtob, H3 TeKTOHHHeCKHX abh>kchhh p a 3 h bi x anox HaHÖojibiuee 3HaneHHe h m e ji a TaK h a 3 bi b a e m a h npe(J)opMHpyíomaH TeKTOHHKa, HenocpeACTBeHHO npeAiuecTBO- b a b m a n oöpa30BaHHio öokchtob. no xapaKTepy 3ajieraHHH BeHrepcKHx öokchtob b jiHTepaType öbuin ao chx nop BbiAe- neHbi cjieAyioinHe $opMbi 3ajieraHHn: 3ajie>KH, TtKTOHHHecKH pacceneHHbie 3ajie>KH, jihh3m h jiHH30Bbie nojiocbi. HanpHMep MecTopo>KACHHH b panoHe cc. HbnpaA— HaAbTapKaHb öbuin AO chx nop OTHeceHbi k Tnny jihh3. Ha ochob3hhh ACTajibHOH TeKTOHHHecKOH oneHKH, Bbinon- HeHHOH b nocjieAHHe toam, 3to ycTaHOBjieHHe He cobccm yaep>KHBaeTCH. Höo nacTb BbiHBjieH- HblX JIHH3 ÖOKCHTOB npeACTaBJlHCT COÖOH He npOCTbie JlHH3bI, a JIHH3bI KOMÖHHHpOBaHHbie C TeKTOHHnecKH npe(J)opMHpoBaHHbiM rpaöeHOM. Enie öonee noKa3aTenbHbiM HBJineTCH npuMep A\eCTOpO>KACHHH B C. <£>eHbe(J)e, TAG (jiopMa ÖOKCHTOBblX TeJI KOHTpOJIHpyeTCH npe(})OpMHpyK)- men TeKTOHHKOH. JXnn takoh (J)opMbi 3ajieraHHH Mbi peKOMeHAyeM BBeACHne TepMHHa «pa3- AOMHO-rpaöeHOBan (JjopMa 3ajieraHHH». BoKCHTOBan mama h öbiBinne oöpa30BaHHH kpobjih ömjih nepeceneHbi pa3JiOMaMH,. OTHOCHBUIHMHCH K ÖOJiee MOJIOAbIM OporeHHHtCKHM (J)a3aM, a HMeHHO AapaMHÍÍCKOH, nnpeHeH- CKOH, C3BHHCK0H, ApeBHe-H lOHOLUTHpHHCKOH, 3TTHHLCK0H, pOA^HCKOH H pVMblHCKOH, KOTOpbie npeAinecTBOBanH oöpa30BaHHio öokchtob. 3th abh>kchhh yxyAuiaAH KanecTBO öokchtob,. rjiaBHbiM oöpa30M b 30He cöpoca, hto yKa3biBatTcn 0őpa30BaHiieM rnHHHCTbix MHHepajioB h ÖpeKHHH TpeHHH, npOHCXOAHBUJHM OAHOBpeMCHHO C ABH>KeHHHMH BAOAb nAOCKOCTH pa3JI0Ma h b öah3octh ee. YxyAiueHHe KanecTBa hbahctch ahöo npnMbiM 3(J)(J)eKT0M, oAHOBpeMeHHbiM C ABHJKeHHHMH, AHÖO KOCBeHHbIM, nyTCM nOCACAyiOmHX BblACACHHH 113 paCTBOpOB, npOHHK- IliHX BHH3 BAOAb njIOCKOCTH CÖpOCa. 2. OporeHHHecKiie (J)a3bi, BbiHBjitfeMbie b rnaBHbix öokchtohochmx oö.iacTnx BeHrpHH. npOHBHBIHHeCfl B maBHblX ÖOKCHTOHOCHblX OÖJI3CTHX BeHrpHH OpOreHHHeCKHe (J)a3bl ÖblAH H3yneHbI H C TOHKH 3peHHH B03paCTHbIX COOTHOUJtHHH H HHTeHCHBHOCTH ABH>KeHHH. XlJlH npeACTaBAeHHH pe3ynbTaT0B HCCACAOBaHHH B OÖOŐmtHHOM BHAC ÖblA COCTaBAeH pneyHOK^ 0Ö03HaneHHbiH Kan «ÓporeHHHtCKHe (J>a3bi, BbiHBAHLMbie b rnaBHbix ÖOKCHTOHOCHblX oőnacTHx BeHrpHH» (pnc. 17). H3-3a 3po3HOHHbix h CTpaTHrpa^HHGCKHx HecomacHH, nacTO BCTpenaiomHxcH b pa3- BeAbiBaeMbix h3mh oÖAacTnx, pa3AtAtHHe öojiee moaoahx TeKTOHHHeCKHX abhjkchhh bo Bpe- MeHH BCTpenaeT TpyAHOCTH. Kan bhaho H3 TaÖAHUbi, b paííoHe c. XajiHMÖa b KanecTBe Hanöonee aPcbhch oporeHH- HeCKOH (J)a3bl BblHBAHIOTCH ABH>KeHHH n03AHtKHMMtpHHCK0H (J)a3bl. flOA BAHHHHeM 3THX ABH- Szantner' -Szabó : Tektonikai megfigyelések bauxitkutatások alapján 451 >KeHHH TpnacoBbie oöpa30BaHHH őmah CHjibHO pa3pymeHbi, 11 pa3ApoŐAeHbi, h noA bahhhhcm CHJIbl OK3THH, npOHBHBUieHCH B lOTOBOCTOHHOM HanpaBJieHIIH BAOAb naOCKOCTeH, na^aiOLAUX Ha ceBepo-3anaA, napajuiejibHO npocrapaHnio 3aAyHancKoro CpeAHeropbH, ohm öhah haabh- HyTbi Ha öojiee MOAOAbie oöpa30BaHHH. TaKHM oöpa30M co3AaBajicH TeKTOHHnecKHH KOHTaKT AOJIOMHTOB H A^XLLITeHHCKHX H3BCCTHHK0B, npOCAOKHBaeMblH Ha BCeíí TeppHTOpHH ŐOKCHTOBOrO MecTopo>KAeHHH b panoHe c. XaAHMÖa. Óo HameMy MHemno H3ABnrn bo3hhkjih Ha Bcen Tep- pHTopnH őacceíÍHa, ho öypeHHHMH mowho hx Tenepb BbiHBHTb mnbKO TaM, rAe AeHyAauHOHHbie CHAbI nOAHOCTblO yASAHAH A^XHITCHHCKHe H3BCCTHHKH C HaABHHyBUierOCH HAeH3, TO ecTb rAe Ha nOBepXHOCTH nOAOHIBbl ÖOKCHTOB, BAOAb nAOCKOCTH HaABHraHHH, AOAOMHTbl HaxOAHTCfl B KOHTaKTe C H3B6CTHHK3MH. B KOHlje rA3BH0H (J)a3bl OporeHe3a H B03M0>KH0 h no3>Ke, B nocAe- Ayiomefí (J)a3e, HeKOTOpbie rAbi6bi őbiAH ÖOAee hah MeHee CABHHyTbi Apyr OTHOCHTeAbHO Apyra BAOAb nonepeAHbix pa3A0M0B h no ropH30HT3AH. HanöoAbmaH BbiHBAneMan BeAHHHHa ropn- 30HT3AbH0r0 CABHra COCTABAHeT 170 M. IlO CpaBHeHHK) C ropH30HT3AbHbIMH CASHTAMH, B03- HHKHIHMH B TOpax BaKOHb 3Ta BeAHHHHa He BeAHK3. Ha 0CH0B3HHH CBOHX HCCAeAOBaHHH, npO- BeAeHHbix b paííoHax cc. CemraAb, AAbiuonepe, 3hph, EaKOHböeAb, YroA h EaKOHbHKO H. H o c k h MAaAuiHH [20—22] ynoMHHaeT ropn30HTaAbHbie CABHrn nopHAKa HecKOAbKHx COTeH MeTpOB H AB>Ke HeCKOAbKHX KHAOMCTpOB. BOAbUIHHCTBO HaABHrOB B030ÖH0BHA0Cb nOA AeHCTBHeM ÖOAee MOAOAblX ABH>KeHIIH TaK, HTO AHŐO HaABHHyTan HaCTb COCKOHHAA OÖpaTHO BAOAb nAOCKOCTH HaABHraHHH, AHŐO nOAHA- Aacb eme Bbiwe no toh >Ke nAOCKOCTH. AHanonmHbiM oöpa30M nacTb ropn30HTaAbHbix napy- meHHH B030ÖH0BHAaCb B BHAe CŐpOCa. B paííoHe c. XaAHMÖa aBCTpHHCKan (J>a3a, npoHBHBmaHCH Ha rpaHHpe Me>KAy hh>khhm h BepxHHM mcaom, He OKasana CHAbHoro bahhhhh b npoTHBonoAOJKHOCTb aHanorajvi B CpeA- Heropbe. BoAbinan nacTb őonee apcbhhx HapymeHHH B030ÖH0BHAacb npn AapaMHHCKnx abh- >KeHHHX, H OAHOBpeMeHHO C 3THM B ABHHOH 0ŐA3CTH 0Öpa30BaA0Cb ŐOAbUJOe KOAHHCCTBO HOBblX, MOAOAblX CÖpOCOB. Ha 0CH0B3HHH KOAHHeCTBa H BbICOTbl CÖpOCOB MO>KHO yCTAHOBIITb, hto b paííoHe c. XaAHMÖa AapaMHHCKan (})a3a őbLia HanöoAee CHAbHO BbipaweHa. Bo BpeMH n0CAe-30n,eH0BbIX ropOOŐpa30BaTCAbHbIX ABH>KeHHH BAOAb APCBHHX TeKTOHHHeCKHX AHHHH npOHCXOAHAH HeÖOAblIIHe nepeMtmeHHH, KOTOpbie MOryT ŐblTb BblHBACHbl TOAbKO B HeCKOAb- KHX MCCTaX. B cc. HbiipaA h HaAbTapnaHb HanöoAee HHTeHCiiBHO npoHBiiAHCb aBCTpfaHCKan, nn- peHencKan, mrapuHCKan h amiHecKaH ropoo6pa30BaTCAbHbie c})a3bi, cyAH no BbinoAHeHHbiM ao CHX nop HaÖAIOACHHHM. B c. OeHbe([)e yAaAOCb BbiHBHTb no3AHeKHMMepiiHCKyio, b to BpeMH Kai< b cc. OeHbetJie, TaHT h McKaceHTAbepAb aBeTpiiíícKO-cy őre pniiHCKy 10 4a3bi abhjkchhh. B sthx oŐAacTnx b CBH3H C HtnOAHOH npCACTaBACHHOCTblO 0Őpa30B3HHH KpOBAH n0CAe-30UeH0Bbie ABH>KeHHH He MoryT öbiTb BbiAfcAeHbi. CorAacHO HameMy npeAnoAomeHino öOAee MOAOAbie abhacchmh MoryT öbiTb Aynme Bcero npunucaHbi nnpeHeHCKOÍí h h3cthhho arraHecKOH (j)a3aM. 3. POAb TeKTOHHKH B pa3BCAKe Ha ÖOKCHT H B TOpHOH pa3paŐ0TKe ÖOKCHT3. B ÖOAee TAyöoKO 3aAeraiomHx, CHAbHO HapymeHHbix öoKCHTOBbix MecTopo>KACHHHx reoAornHecKoe ynpaBAeHHe pa3BCA0HHbiMH paöoTaMH h HHTepnpeTapHH pa3BeA0HHbix AaHHbix CT3H0BHTCH TpyAHee. ^CTaAbHaH OpeHKa TeKTOHHHeCKHX" 3AeMeHT0B n03B0AHeT HpaBHAbHO pa3Mem,aTb öypoBbie CKBa>KHHbi h tcm caMbiM yBeAHmmaTb 3(])([)eKTHBH0CTb noncKOBO-pa3Be- AOHHblX paŐOT. Pa3Hbie reo(J)H3HHecKHe H3MepeHHH, npeAHa3HaneHHbie a ah noAAep>KKH pa3BeAKH Ha őokcht, ao chx nop b BeHrpHH onpaBAaAH HaAe>KAbi AHiiib b HeöoAbmon Mepe. Ha nAomAAHx, rAe npeoöAaAaeT pa3A0MH0-rpaöeH0BaH 4opMa 33AeraHHH öoKCHTOBbix TeA, ecTb HaAOKA^ Ha to, hto npe^opMHpytoiuHe, rpaöeH00öpa3Hbie pa3pbiBHbie HapymeHHH, 3aAeraiomHe Ha He- ŐOAbmOH TAyÖHHe, ŐyAyT BblHBAeHbl nOBepXHOCTHbIMH reOSAeKTpHHCCKHMH H3M6peHHHMH. TopHan pa3paöoTKa TtKTOHHHe ckh CHAbHO HapymeHHbix mcctopojkachhh, 3aAeraio- LU.HX HH>Ke ypOBHH KapCTOBblX BOA, C03ABeT TH>KeAÓe nOAO>KeHHe B ŐOKCHTOBOH TOpHOH npO- MbimACHHOCTH. HpopblBbl BOA H3 CŐpCCCB OrpOMHbie H MOryT ŐblTb AB>Ke K3T3 CTpO(J)HHeCKHMH, KaK 3T0 A0K33bIBaeTCH H3BC CTHbIMH npHMepAMH. ^AH OŐeCneHeHIIH Őe30naCH0H ropHOH pa3pa- ÖOTKH B ŐOKCHTOBOH TOpHOÍÍ npOMbimAeHHOCTH npHmAOCb nepeHTH Ha aKTHBHyiO Őopböy c BOAOÍÍ. RÖVID KÖZLEMÉNYEK INEZIT GYÖNGYÖSOROSZI ÉRCTELÉREIBOL DR. SZTRÓKAY KÁRMÁN IMRE * Összefoglalás : A gyöngyösoroszi ércbányászat területén, a bikkszéli bányarészen hidrotermás paragenezisbén ritka Mn-hidroszilikát, inezit került elő. Kísérete: kalcit manganokalcit, rodokrozit, kvarc. Az inezit kissé halványabban színezett a szokásosnál, MgO-t bővebben tartalmaz és törésmutatói is kisebbek az átlagosnál, viszont a szerkezeti állandókban lényeges módosulás nem mutatkozik. Megjelenése és társulása a mátrai érce- sedés bikkszéli szakasza alatt a harmadkori üledékek közeli helyzetére enged következtetni. Sajátos ásvánnyal gazdagodott a mátrai ércesedés ásványtársasága. A gyöngyös- 'oroszi ércbányászat Bikkszéli vágatának Béla-harántjából inezit (Ca — Mn-hidro- szilikát) került elő viszonylag jelentős mennyiségben. Az első példányt Siklóssy S. üzemi geológusnak köszönjük, aki a meghatározást követően további vizsgálatra szíves volt újabb darabokat eljuttatni hozzánk. Nyári üzemi gyakorlatát végző Odor L. pedig helyszíni megfigyelést, ismételt anyaggyűjtést végzett. Ily módon a környezet és közvetlen társulás részleteit is megismerhettük. A harántvágat 270 m-ében eres-hálózatos szakaszt tárt fel a művelet. Mintegy 70—75 cm szélességben töréses felszakadozás mutatkozik és cm-től dm-ig változó vastag- ságú, részint párhuzamos, részint szétágazó, majd egymásba csatlakozó repedések háló- zata keletkezett^ a piroxén andezitben. Az andezit külsőleg eléggé üde megtartásúnak látszik, azonban a színes elegyrész teljesen hiányzik belőle, ugyanakkor finomszemű, egyenletes piritkintést bőven tartalmaz. A hálózatos erek kitöltése: fehér-rózsásfehér karbonát (manganokalcit) és kvarc. A tömött, lemezes, szemcsés kalcitba egyenetlen eloszlással, eresen vagy fészkesen ágyazódik a fehér, szürkésfehér, finomszemcsés kvarc. A karbonátban elvétve egy-egy mm-nyi világosbarna szfaleritszemcse is megcsillan. A karbonátos-kvarcos kitöltéssel közösen, főként a vastagabb erek belsejében jelenik meg a gömbsugaras rendezettségű, tömeges inezit. Deciméternyi „fészkek”, vagy több cm vastag, kéregszerű kialakulások. Az inezitfészkek középrészében kisebb üregek képződtek: ezek falát néha víztiszta 2 — 3 mm-es kvarckristályok borítják és a zömök termetű kristályokon kifejezetten a /3- (trigonális)- módosulat alaki sajátságai ismerhetők fel. Más esetben ez üregek falát málnapiros szemcsés rodokrozit béleli ki. Az inezit rostos-szálas kristályai egy-két tized mm vékonyak, hosszúságuk az 1,5 — 2 cm-t is eléri. A kristálynyalábok levegőn erősen elhal ványodnak, s csak gyenge rózsás árnyalat marad meg. A bánya vágat további észak felé haladó szakaszán a jelenleg gyűjthető inezitpéldányok már zöldesszürke árnyalásúak, s a szín később levegőn szür- késsárgára változik. A háromhajlású rendszerbe tartozó és c-tengely szerint nyúlt kristályokból a két- féle, (010) és (100) sz.-i hasadás segítségével kellő vékonyságú lécek-lemezkék választ- hatók le. Az így nyert készítményen az optikai sajátságok: kioltásszögek, tengelykép, tengelyszög, tengelydiszperzió, optikai jelleg egyértelműen és jól meghatározhatók. A fénytani sajátságok közt lényegesebb változás egyedül a törésmutatókban észlelhető. Az irodalmi adatokhoz viszonyút va némileg kisebb értékek mérhetők. Pl.: Gyöngyösoroszi np == 1,632 Ouinault, [1] 1,641 * Előadta a M. Földtani Társulat 1962. szept. 19-i szakülésén. 453 Sztrókay : Inezit Gyöngy ösor ősziből A gyöngy ösoroszi gyűjtés anyagából optikai és egyéb vizsgálatra csakis a rózsás - fehér, friss fényű kristályok alkalmasak. Az említett színbeli változás egyúttal vegyi és belső alkati változást is jelez. (Később erre visszatérünk.) Az inezit kristályszerkezete Richmond [4] szerint a rodonitéval rokon. Kielégítő rácsleírás azonban mindmáig nincsen, mindössze a rácsállandókat és ezek arányát ismerjük. Leginkább tisztázatlan kérdés a víz szerepe és helye a szerkezetben. Egyszerű dehidrálás alapján Richmond arra a következtetésre jut, hogy az inezit formuláját a rodonit (Mn, Ca^Si^C^ mintájára lehetne felírni, ha a víztartalom csakis HoO alakban volna jelen. Azonban az inezit Mn- és Ca-tartalma mindig kevesebb : Az RO mol-száma következetesen csak g-nek adódik. Feltételezi tehát, hogy két oxigén helyét két OH tölti be segy kationhely üresen marad: (Mn, Ca)9. Si10(OH)2g. 5H20. Ez az értelmezés még kellő bizonyításra szorul. Az első hőelemzési (DTA) vizsgálat, melyet P. D o n á t h É. készített, valóban két, egymástól eléggé távoli hőszintű endoterm reakciót jelzett, azonban ez csak tájé- koztató kísérlet volt s mindenképpen kevés további következtetésekre. A szerkezetelemzés és kristálykémiai vizsgálat huzamosabb eljárást igényel, amit a közeljö- vőben kívánunk elvégezni. A vegyi sajátságokról az eddigi kvalitatív elem- zés és a kvarcspektrogram alapján — amit dr. K u - b o v i c s I. készített — megállapítható volt, hogy a mátrai inezit szokatlanul gazdag Mg-ban, mely valószí- nűleg a Ca-ot és részben a Mn-t is helyettesíti a szer- kezetben s bizonyos, hogy ez jelentkezik a fénytörésmu- tató értékcsökkenésében is Az inezites erek kitöltésének vékonycsiszolati képéből két egymásra következő folyamat olvasható ki. Az első szakaszban kalcit, manganokaleit, inezit, az üregekben fennőtt kvarc és kevés rodokrozit vált ki. Másodízben a töréses öv nagyobb részén újabb folyamat termékeként további karbonát (laza-szemcsés, fehér kalcit) kiválás történt s a lúgos, nehézfémekben szegény oldat a korábbi ásványokat részben metaszomatizálta, részben elbontotta. Az inezit gömbsugaras-rostos külalakja megmaradt, de belsőleg különböző fokozatú átalakulást szenvedett. A nyalábok — már említett — zöldesszürke (később rozsdasárga) színe is a belső változások jelzője. Az egyes kristályok egy részé- ben finom szemcsézettség és halmazpolarizáció látható, de a röntgenogram lényeges szerkezetváltozást még nem jelez. A karbonáttartalom azonban mindinkább gyarapszik s szélső esetben a sugarasrostos inezit teljesen karbonáttá változik. Ugyancsak e folyamat termékeként az erek szélén (az andezit felőli szegélyen) kovás-karbonátos anyagba ágyazottan zeolit-ásvány jött létre. A mikroszkopikus méretű kristályok kioltása, hasadása és tengelyképe thomsonit-nak NaCa2(Al5Si5O20) • 6H20 felel meg. A lebont ásos átváltozásokat jelzi továbbá a kis barna gumókban, vékony erekben mutatkozó, kissé képlékeny termék is, mely a Debye— Scherrer diagram és a mikro- szkópi kép alapján vasban dús klorit-félének bizonyult. A Kárpátövezeten belül inezit Nagybánya — Veres vízről ismeretes [3], ahol csekély manganokalcit-kísérettel az élénkebben rózsaszín-húspiros kristály csoportok túlnyomóan, b Földtani Közlöny 1. ábra. Inezit, sugaras-rostos kristály halmaz Fig. 1. Inesit. ein Kristallaggregat mit radial-faseriger Struktur 454 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 4. füzet ametisztes-kvarcos környezetbe ágyazódnak. Lelőhelye még a szlovákiai Hodrus-bánya^ melynek inezitjéről azonban közelebbi ismereteink nincsenek. Általában a hidrotermás ércparagenezisben eléggé ritkán, ill. szórványosan mutatkozó inezit ásványtársulása, keletkezési feltételei kevéssé tanulmány ozottak. Minthogy kontakt- és metamorf ércese- désben is mutatkozik, sőt ezekben némileg gyakoribb is, ebből a keletkezést illetően nagyobb hő- és sajátos nyomásviszonyokra következtethetünk. A gyöngy ösoroszi Bikkszéli bányarészen megjelent inezites kitöltések létrejöttét (természetesen csakis az említett első szakasz termékeit) a hidrotermás kialakuláson belül hasonló értelemben mérlegelhetjük. Ugyanakkor a gazdag karbonátkíséret és annak ismétlődő gyarapodása bizonyos analógiákat jelez a nyugatmátrai újabb (Nagy Lipót, Nyírj es) érckutatások tapasztalataival s nem volna meglepő, ha e terület mélyebb megkutatása a vulkáni termékek alatti harmadkori üledékeket — a nyírj esi fúráshoz hasonlóan — viszonylag nagyobb közelségben tárná fel. IRODALOM - SCHRIFTTUM 1. G 1 a s s, J. J. and Schaller, W. T.: Inesitje. Amer. Min. 24. 26 — 39. 1939- — 2.Gossner, B. und B riickl, K.: Über strukturelle Beziehungen von Rhodonit zu anderen Silikaten. Centralbl. f. Min. 1928. 316 — 322. — 3. Krenner J.: Inezit Nagybányáról. M. Tud. Akad. Mátém, és Term. tud. Értesítő. 45. 10—12. 1928. — 4. Richmond, W. E.: Inesite, Mn:Ca2Si10O2(OH)2. 5 HzO. Amer. Min.42. 563 — 569. 1942. Inesit aus den Erzgángen von Gyöngyösoroszi DR. K. I. SZTRÓKAY lm Gebiet des Erzbergbaues bei Gyöngy ösoroszi wurde in einer hydrothermalen Paragenese im Bikkszéler Grubenfeld ein seltenes Mn— Hydrosilikat, und zwar Inesit gefunden. Er wird von Kalzit, Manganokalzit, Rhodochrosit und Ouarz begl itet. Dér Inesit ist etwas bleicher gefárbt, als gewöhnlich, enthált mehr MgO und auch seine Brechungskoeffiziente sind niedriger, als im Durchschnitt. Dementgegen zeigt sich keine wesentliche Veránderung in den Strukturkonstanten. Sein Auftreten und seine Vergesellschaftung unter dem Bikkszéler Revier dér Mátraer Vererzung weisen auf die Náhe dér tertiáren Bildungen hin. THORIUM ÉS RITKAFÖLD INDIKÁCIÓK A BUDAI- HEGYSÉGBEN WÉBER BÉTA* Összefoglalás : A Budai-hegység területén Th és ritkaföld (Se, Y, ka) indikációk váltak ismertté. A Th a triász alaphegység tektonikus eredetű tört zónáit kitöltő agyagokban talál- ható. Jelenlétük hidrotermális folyamatokra utal. A Se, Y és ka a Th-val együtt és külön is előfordul. A ritkaföldek anyakőzete egy — még pontosan meg nem határozott — túl- nyomóan biotitból álló mélységi alkáli kőzet. Ezt a kőzetet a fúrások feltehetően fel- vonszolt, pikkelyszerű szerkezeti helyzetben harántolták. Hasadóanyagkutatások során a Budai-hegységben a Nagykopasz-hegy környékén légigamma-mérésekkel rádióaktív anomáliát derítettek fel. A még ugyanabban az évben emanációs mérésekkel végzett földi ellenőrzés során több nagyobb thoriumos jellegű anomália helyét és felszíni kiterjedését rögzítették. A földi ellenőrzés földtani munkáit Barabás Andor, a geofizikai méréseket pedig Gerzson István geofizikus mérnök végezte. A következő évben sor került az egész Budai — Pilisi-hegység 25 ooo-es méretű területi, ún. „gyalogos gamma” módszerrel történő felmérésre. E felmérés legjelentősebb eredménye, egy újabb számottevő anomáliaterület felderítése a Csíki-hegyekben — a Tóhegy környékén. Részletező gamma és emanációs mérésekkel itt is tisztáztuk a tho- riumos jellegű anomáliák felszíni kiterjedését. A 25 ooo-es méretű regionális felmérés eredményeit nézve, az anomáliák értéke- lése szempontjából lényeges, hogy az egész Budai— Pilisi-hegységben csak a két jelzett helyen találtunk — a földtani körülményeket is tekintve — további kutatásra alkalmas anomáliát. Szorosan idetartozik, hogy a hegységet felépítő és takaró képződmények átlagos gamma intenzitására vonatkozó adataink is 6—14 gammáig terjedő kis értékeket mutatnak. A terület anomália jellegéről s földtani körülményeiről a következők állapíthatók meg: A radioaktív anomáliát túlnyomó részben a Th okozza. Az emanációgázban a kb. 90% Tn mellett Rn is kimutatható, ami arra utal, hogy a Th mellett U is van. A Th-indikáció jelenlegi közvetlen földtani körülményei két szélsőséges esettel jellemezhetők. Az egyik esetben a Th a felszín legfiatalabb képződményeihez kapcsolódva, köz- vetlenül a felszínen vagy az alatt, az alaphegység lejtőtörmelékében, az agyagos frakció- ban található. Az előfordulásnak ezt a típusát úgy értékeljük, mint ma is tartó újabb és újabb áthalmozódás produktumát. A másik típusú előfordulást már sokkal zártabb földtani körülmények jellemzik. Itt ugyanis a Th a triász alaphegység dolomit vagy dachsteini mészkő rétegeit átszelő törésekhez, a töréses vagy a réteglapmenti elmozdu- lási síkok között kitöltő mészkő vagy dolomittörmelékes sárgásbarna, szürkéssárga vagy vörös agyaghoz van kötve. Ezek az agyagok maximálisan 60% kaolinitet tartalmaznak (Tó-hegy). A törések általános csapása 130 — 3io°/i40 — 320°, dőlésük DNy-i. Az elő- fordulásnak ezt a módját a mélységi kutatás perspektívájaként értékeltük és érté- keljük. * Előadta a M. Földtani Társulat 1962. máj. 23-i szakülésén. 6* 456 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 4. füzet A lemélyített kutatófúrások eredményeképpen, az előfordulás körülményeinek megváltozása nélkül maximálisan 56 — 58 m mélységig tudtunk követni egy Th-t tartal- mazó tektonikus zónát, mely 6500 — 6800 gammasugárzás értéket mutatott. Tektonikai okokkal magyarázzuk, hogy a további, nagyobb mélységű kutatást célzó kísérleteink eddig eredménytelenek voltak. A kisebb-nagyobb mélységű kutatólétesítményekkel feltárt s átlagosan 0,2 — 0,3%- ban Th-t tartalmazó zónák vastagságai 5 cm-től 2 m-ig változnak, a mészkő és dolomit teljes inaktivitása mellett. Résmintából maximálisan 2,59 Th-t kaptunk. Külön emlí- tésre méltó, hogy egy vörös agyaggumó 12,2% ThCL-t tartalmazott. Az U-tartalom általában 0,002 — 0,004% volt. Néhány minta kivétel, melyben a radiometrikus és kémiai elemzési módszerrel század-százalékos mennyiség volt ki- mutatható. A rendelkezésünkre álló anyagvizsgálati lehetőségeket felhasználva, színképelem- zéseket is végeztünk. Ennek érdekes eredménye volt a Ló-hegy környéki terület Hg- tartalma. A Hg-t ásványos alakban, hintett földes megjelenés formájában — kis mennyi- ségben — közvetlenül a Th-t tartalmazó zóna mellett is megtaláltuk. A legértékesebb eredmény azonban a Th mellett a Se, Y, és La elemek fellépése volt. Az első adatunk szintén a Ló-hegv környékéről való. Földvári Aladárné elemzése és kiértékelése, amelyet kérésünkre 1958-ban végzett, ugyanabban a mintában, melyben a Hg-t is kimutatta, gyenge nyomként La-t és bizonytalan nyomként Ce-t jelzett. Miután Vállalatunk Kémiai Laboratóriumában is lehetővé vált ezeknek az ele- meknek színképvizsgálata Barabás Andor tanácsára további elemzésekkel megkíséreltük a Th származását eldönteni, majd a ritkaföldfémek ipari lehetőségeit is tisztázni. Az elemzéseket és a kiértékelést Villányi Katalin vegyészmérnök végezte. A minták kiválasztásánál arra törekedtünk, hogy lehetőleg nagy Th-tartalmú minták kerüljenek elemzésre. Az ily módon kiválasztott minták mintegy" 40%-ában a Se, Y és La 10—100 gr/t mennyiségben volt kimutatható. A Ce-t még nem tudtuk vizs- gálni. A Se, Y és La azonban a Th-tól függetlenül is kimutatható. A Nagykopasz-hegy környékén két fúrásban egy túlnyomóan biotitból álló kőzetet harántoltunk, amely a jellemző és fő kőzetalkotó biotiton kívül kloritot, apatitot, zoizitet, epidotot, amfibolt, ensztatitot, színtelen turmalint és korundot is tartalmaz. Található még benne ortoklász és földpát, szanidin?, kevés muszkovit és kvarc is. A kőzet telepü- lését illetően feltételezzük, hogy feltolódáshoz kapcsolódva fel vonszolt pikkelyként helyezkedik el. A kevés felszíni törmelék alapján feltételezhető, hogy a közelben felszíni kibúvásának is kell lenni. A kőzet utólagosan karbonát osodott, ezért színképelemzésre olyan anyag került, melyet, hogy karbonáttartalmától megszabadítsuk, híg sósavval kezeltünk. Az így kezelt anyag három párhuzamos elemzés alapján 100 gr/t Sc-t, 10 — 100 gr/t Y-t és 100 gr/t La-t tartalmazott. Véleményünk szerint ez a kőzet lehet a jelzett ritkaföldek anyakőzete. A kőzet pontos meghatározására még nem került sor. Ritka- földtartalmát is tekintve, olyan mélységi alkáli kőzetnek tekinthetjük, amelynek ásvá- nyos összetételét feltehetően a kontakt hatások alakították ki. A Th és az említett ritkaföldek megismerése a Budai-hegységben sok megoldásra váró problémát, de elsősorban a keletkezés problémáját veti fel. A Th esetében — bizo- nyos tények alapján — alapos okunk van hidrotermális folyamatoknak tulajdonítani az indikáció megjelenését. A ritkaföldek származásának kérdését csak részben oldja meg az ismertetett mélvségi kőzet megismerése. A keletkezés szempontjából igen lényeges megoldásra váró feladat a Th és a ritkaföldek kapcsolatának tisztázása. A felmerült kérdések további vizsgálata a rendelkezésünkre álló anyagból folya- matban van. Reméljük, hogy az ezekben való előrehaladás segíteni fogja a Budai-hegység W éber : Th és ritkaföld indikációk a Budai-hegységben 457 területén és környékén az általunk még feltétlenül szükségesnek tartott kutatási felada- tok végrehajtását, melyek fő célja a terület gazdasági értékének eldöntése, ami viszont a Budai-hegység földtanára vonatkozólag is nagy jelentőségű új megismerést jelent. Indications of thorium and rare earths in the Buda Mountains, Hungary BÉLA WÉBER In the area of the Buda Mountains, indications of Th and of rare earths (Se, Y , La) ha ve been disco vered. Th occurs in clays filling the tectonically fractured zones of the Triassic basement. Its presence foints to hydrothermal processes. Se, Y and La occur together with Th and separately as well. The source rock o the rare earths i. a deep seated alkaline rock consisting mostly of biotite as yet nőt exactly determineds This rock has probably been crossed by borings in a position which suggests that it has been dragged up, forming an imbricated structure. A TÉSENY-1. SZ. FÚRÁS FÖLDTANI EREDMÉNYEI DR. JÁMBOR ÁRON* Összefoglalás : A Mecsek- és a Villányi-hegység közötti dombvidék Ny-i részén levő mélyfúrásban, 154,0 — 174,2 m felszín alatti mélységben gránátos biotit- és kétcsillámú- gneisznek amfibolittal vaió váltakozását állapítottuk meg. A metamorfit palássági dőlése lefelé haladva 30 — 6o°-ig növekedett. A Mecsek- és Villányi-hegység között csak a Máriakéménd és Bár közötti domb- soron ismerünk alaphegység-kibúvásokat. Hat felszínközeli szigetrög feltárásból alsó- dogger rétegeket, illetve újabban Bárnál a kréta trachidoleritet. A két hegység közötti terület pleisztocén és neogén képződményeinek aljzata sokáig bizonytalan, vitás kérdés volt. Az első ilyen irányú adatokat a pécsi vízműnek Pécstől D-re fúrt kútjai szolgál- tatták, amelyek némelyike elérte a kristályos alaphegységet [3] (néhány tortyogói és tüskeréti fúrás, valamint Gyód— 1, Keszü— 1, Szigeti-legelői és P— 1. fúrás). A fúrások- ban elért kristályos alaphegység anyagáról Vadász E. Magyarország földtana (1960) című munkájának 39 — 43. és 442. oldalán a legújabb fúrási eredményekről (Pécs— 7, Pellérdi derítőmedencei fúrások) is részletes adatokat közöl [2]. Legrészletesebb adataink a Keszü— 1. sz. és a Pécs — 7. sz. fúrás anyagából vannak. Előbbinek a furadékany agából Barabás A. csillámpalát és aktinolitpalát határozott meg. Kandidátusi értekezésé- ben ezek mikroszkópi képét is adja [1]. A Pécs — 7. sz. fúrás változatos kristályos pala- anyagát S. Lédeczi Erzsébet részletesen ismertette. A Téseny— 1. sz. fúrást az előbb említettektől mintegy 5 km-re délebbre és 10 km-el Ny-abbra, Téseny község E-i végétől 200 m-re É-ra, a tehénistálló előtt mélyí- tették le, ugyancsak vízkutató célzattal. Összevont rétegsora 0,0— 18,0 Pleisztocén. Homok, lösz, majd vörösagyag. 18,0 — 135,0 Felsőpannóniai. Sárga és szürke homok és agyag. 135.0 — 154,0 Felsőpannóniai. Alaphegység törmelék. 154.0 — 174,2 Ópaleozóikum (?). Kristályos pala. A fúrást 0,0—154,0 m-ig teljes szelvénnyel mélyítették. Ebből a szakaszból tehát csak iszapminta állt rendelkezésünkre. 154,0—174,2 m közt 131 0-jű sörétkoronával 10,2 m hosszúságú magot fúrtak. A fúrást 0,0— 154,0 m-ig Prantner E. geológus vizsgálta. A viszonylag jó magkihozatal és a komplex karottázs a kristályos pala további tagolását is lehetővé tette. 154,0 — 154,1 Gneisz (biotitos, kevés 1 — 2 mm átmérőjű fehér földpáttal és kvarccal, gyakori 0,5— 0,8 cm átmérőjű barnásvörös gránát és 0,5 cm vastag 2 cm hosszú cianit porfirobíaszttal. (Palássági dőlése 300.) 154.0 — 154,7 Gneisz (biotitos, kloritos, muszkovitos, nagyon kevés apró fehér földpáttal). Palássági dőlés 30 °. Ezzel párhuzamosan egy 1,5 cm és egy 5 cm vastag halvány lilásszürke kvarc ér is megfigyelhető. 154,7 — 154,9 Gneisz (mint 154,0 — 154,1 m közt) 154,9 — 155,1 Gneisz (mint 154,1 — 154,7 m közt) 155.1 — 164,4 Gneisz (mint 154,0 — 154,1 m közt, de gyakori benne a muszkovit). Palássági dőlése 250. 164,4 — 164,6 Amfibolit (durvaszemcsés). Szemcsék 0,5 cm szélesek, 1 — 2 cm hosszúak — sötét zöldes- szürke, kloritos, muszkovitos, palás. Palássági dőlése 250. 164,6 — 165,4 Gneisz (mint 154,1 — 154,7 m között). Palássági dőlése 50°. 164,6 — 165,4 Gneisz (mint 154,1 — 154,7 m között). Palássági dőlése 50°. Előadta a M. Földtani Társulat Mecsek-hegységi Csoportjának 1961. dec. 21-i szakülésén. Jámbor A. : A tésenyi i. sz. fitrás 459 365,4 — 169,8 Amfibiolit (mint 164,4—164,6 m közt). A 6o°-os palássági dőlést 0,5 — 1 mm vastag, 0,5 — 1 cm hosszú, finoman redőzött, sűrű kvarc lencsék erősen kiemelik. A magban 3 cm vastag biotitos gneisz betelepülés is látható, alsó részében pedig 2 — 3 mm átmérőjű, sötétvörös gránát szemcsék vannak. 169,8 — 170,6 Gneisz (biotitos, kloritos, muszkovitos, kevés gránát és amfibol porfiroblaszttal). 170,6 — 174,2 Gneisz (kloritos, biotitos, muszkovitos kevés gra|nát porfiroblaszttal). Palássági dőlés 6o°. A fúrásban harántolt metamorfit valószínűleg valamilyen agyagos kőzet mezo- zonás dinamometamorfózisa következtében, tehát az Ófalu határában ismert fillit- csoport kőzeteinél mélyebb övezetben jött létre. Hasonló met amorf itok durva kavicsait a mecseki alsópermből ismerjük. Tehát ekkor már felszínen kellett lenniük. Mivelamezo- zónás kőzetátalakulásnál föltételezett nagy vastagságú fedőtakaró lepusztulása bizo- nyára hosszabb időt vehetett igénybe, ezért a kőzet keletkezését leginkább . a kaledóni orogenezissel hozhatjuk kapcsolatba [2.] IRODALOM — IylTHRATUR 1. Barabás A.: A mecseki perm . időszaki képződmények. Kandidátusi disszertáció 1956. — 2. VadászE.: Magyarország földtana. 1960 . — 3. W e i n Gy.: A szerkezetalakulás mozzanatai és jel- legei a Keleti Mecsekben. M. Áll- Földt. Int. Évk. XUX. k. 3. f. Geologische Ergebnisse dér Bohrung Téseny 1. (Mecsek-Gebirge) DR. Á. JÁMBOR Zwischen den mesozoischen Gebirgen des SO-lichen Transdanubiens (Mecsek- und Villánygebirge) gibt es keine Aufschlüsse des Grundgebirges und auch die Tiefboh- rungsangaben sind gering. Deshalb dürfte dér im Intervall von 154,0—174,2 dér Bohrung Téseny 1 aufgeschlossene metamorphe Komplex, dér von dér Abwechslung von gránát-, zyanit- und biotitführenden Gneissen und grobkömigen Amphiboliten, sowie von zwei- glimmerigen Gneissen aufgebaut wird, ein gewisses Interessé anregen. Das Schieferungs- einf allén dér Bildungen betrágt 30 ° — 60 °. Dér Metamorphit ist altér als permisch da seine Schotter aus dem unteren Perm bekannt sind; er entspricht somit wahrschein- lich dem Altpaláozoikum. AZ ÉRDPARKVÁROSI GERINCES ŐSMARADVÁNY-LELŐHELY HUNYADI I^ÁSZUÓ* Összefoglalás : Az utóbbi időben a miocén-pleisztocén rétegekkel fedett Érdi-fenn síkon. Érd parkvárosnál, a szarmata mészkőben törésvonal mentén kialakult barlang maradványára találtunk, igen gazdag barlangi gerinces faunával. Az ősmaradványok helyben élt és beágyazódott, felsőpleisztocén, würmi, hideg éghajlatra utaló emlősfauna jellegzetes képviselői. A barlang keletkezésére a pleisztocén folyamán erőteljes denudádós felszínalakulás ad magyarázatot. A barlang a würmi szakasz előtt keletkezett, lepusztulása a holocénben történt. Érdparkvárosban, a Sóskúti út mellett, Ilka-majortól Ny-ra, kb.i km-re,igen gazdag gerinces ősmaradványlelet került elő. A felszínt felárkoló, a Duna felé tartó ÉNy — DK-i lefutási irányú törésvonal mentén létrejött io— 1 5 m mélységű aszóvölgv ÉK-i lejtős rézsűjén átvezető gyalogút felásásakor bukkantak rá a csontokra. A lelőhelv teljes feltárása 1961. nyarán történt. A lelőhely területe a miocén-pleisztocén rétegekkel fedett Érdi fennsík morfológiai egységébe tartozik. A helvéti, tortónai, szarmata, alsó- és felsőpannóniai rétegek többé - kevésbé összefüggő sorozatára a pleisztocén korú lösz települ. A terület táblás-töréses szerkezetű. ÉNy— DK irányú főtörésvonalak és az ezekre közel merőleges irányú és azonos korú törésvonalak szabdalják fel. Az egyes, törések által határolt rögök önálló mozgásúak voltak, egymáshoz képest tekintélyes függőleges elmozdulással. A törések határozták meg a fennsíkba hátra vágódó aszók irányát, lefu- tását. A rétegek déli, vagy közel déli dőlésűek. Szögdiszkordancia nem észlelhető közöt- tük. A törésrendszer posztpannoniai, a rodáni és román orogén fázissal kapcsolatos. A terület mai arculata a pleisztocén-holocénban alakult ki. Az előkerült gerinces-ősmaradványok lelőhelye a szarmata mészkő felszínén van. Az itt húzódó, a szarmata mészkőfelszínt is felárkoló aszóvölgy oldalában, laza, porlós- szerkezetű mészkő egyenetlen, kisebb mélyedésében szürkéssárga mészkőtörmelékes agyagos löszbe, alárendelten barnássárga löszös agyagba ágyazódtak be a csontok. Ez a gerinces fauna Kretzoi M. meghatározása szerint barlanglakó állatokból — Ursus spelaeus R o s. (tömeges előfordulásban), Canis spelaeus Goldf., Crocuta spelaea Goldf., Vulpes vulpes L-, Panthera sp. — és azok behurcolt zsákmányából, nagyrészt végtagcsontjaikból adódik: Pelobates fuscus Laur., Citellus citelloides Kor m., Lepus sp., Putorius cf. eversmanni Less, Mammuthus primigenius Blum., Equus sp., Asinus hydruntinus R e g., Bison ,, priscus Bojanus” , Avis ind. A jó megtartású csontok túlnyomóan barlanglakó állatokból származnak. A töme- gesen előforduló barlangi állatok csontjai mellett a behurcolt egyéb nem barlangi állatok csontjai csak néhány darabból, legtöbbször megrágott végtagcsontokból adódnak. Ezek a legfeljebb csak igen kis mértékben áthalmozott barlangi állatmaradványok nyilván- valóan ezen a helyen élt és elpusztult állatok maradványai. A felsőpleisztocén würmi (pontosabban Wt) szakaszában élt, viszonylag hideg éghajlatra utaló emlősfauna jel- legzetes képviselői. Ezen a helyen a szarmata mészkőben törésvonal mentén kialakult barlang volt. Ennek az egykori kisebb barlangalakulatnak ma már csak a csontmaradványokat be- ágyazó laza üledékkel feltöltött aljzat maradványát találjuk. A legfeljebb 20 — 25 m vastagságú szarmata mészkőben nagyobb karsztos üregek nem képződhettek. Karsztos jelenségek az Érdi-fennsík szarmata összletén seholsem észlelhetők. A lelőhely -barlang törés mentén alakult ki. * Bemutatta a M. Földtani Társulat szakülésén. Hunyadi : Evdi gerinces ősmaradványok 461 A lelőhely környékén a szarmata rétegek laza, porlós, mésziszapos, homokos mészkő és durva, ellenálló szerkezetű, kemény, pados mészkőrétegek váltakozásából állanak. Az itt húzódó É)Ny— DK-i irányú törésvonal mentén lefutó vizek a laza anyagú mészkőrétegben hatékonyabban fejthették ki pusztító tevékenységüket és kivájták, alá- i. ábra. Az érdi ásatás környékének földtani térképe. Magyarázat: i. Helvéti homokos kavics, 2* Tortónai mészkő, 3. Szarmata mészkő, 4. Alsópannóniai 'homok- kavics, 5. Felsőpannóniai (Congeria triangularis P artsch; C. balatonica P a r t s c h-al jellemzett sz'nt) agyag, homok, 6. Pleisztocén lösz. 7. Holocén ártéri üledékek, 8. Törésvonal, 9. Szelvényvonal , 10. Az ásatással feltárt gerinces ősmaradvány- lelőhely, 1 1 . Dőlés, csapás Abb. 1. Geologische Karte dér Umgebung dér Ausgrabungen bei Érd. E r k 1 á r u n g en: 1. Hel- vetischer sandiger Schotter, 2. Tortonischer Kalkstein, 3. Sarmatischer Kalkstein, 4. Unterpannonischer sandiger Schotter, 5. Oberpannonischer (Congeria triangularis P a r t s c h, C. balatonica) Tón und Sand, 6. Pleistozáner köss, 7. Holozáne Überschwemmungsgebiet-Ablagerungen, 8. Bruchlinie, 9. Profillinie, 10. Dér durch Ausgrabung aufgeschlossene Fossilienf undort, 11. Éinfallen Streichen. mosták azt. E laza réteg felett viszont kemény, ellenálló mészkőréteg települt, az jobban ellenállt a lepusztításnak és így barlangszerű üreg keletkezett. Később ez a „barlang- fedél” letöredezett, leszakadt. Maradványai törmelékben a völgytalpon ma is megtalál- hatók . 462 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 4. füzet A barlangot magábafoglaló laza szerkezetű mészkőréteg alatt ismét kemény’ ellenálló mészkőrétegek következnek. A továbbmélyülő aszóvölgyben lefutó vizek ezek- ben a rétegekben alámosó „barlangképző” tevékenység nélkül haladtak. Az így kialakult barlangba a pleisztocén felső részén barlangi állatok telepedtek meg védelmet keresve a zord időjárás viszontagságaival szemben. A barlangba behur- colták áldozataik maradványait. így kerültek azok megrágott csontjai az ott elpusztult barlangi állatok csontjai közé. A barlang alját ugyanis, amikor az állatok ott megte- DNy ÉK 2. ábra. A szarmata mészkőben, törésvonal mentén keletkezett, gerinces-ősmaradvány leleteket tartalmazó ., barlang” kialakulásának vázlata. Magyarázat: 1. Kemény pados ellenálló mészkő, 2. I*aza, porlós mésziszapos, homokos mészkő, 3. A letöredezett „barlangfedél” Abbildung 2. Skizze dér Ausbildung dér „Höhle”, die fossile Wirbeltierfunde einschliesst und im sarma- tischen Kalkstein, lángs einer Bruchlinie entstanden ist. 1. Harter, bankartiger Kalkstein, 2. Eockerer, kalkschlammhaltiger, sandiger Kalkstein, 3. Das abgebröckelte „Höhlendach” lepedtek, már kevert anyagú, szarmata mészkőtörmeléket tartalmazó áthalmozott lösz és löszös agyag fedte, mintegy 20—100 cm vastagságban. Ennek az a magyarázata, hogy a lefutó vizek a mészkőfelszínt borító lösztakarót bontva meg először, annak anyagát a képződő barlangba is behordták és összekeverve laza mészkőtörmelékkel egy részét visszahúzódásuk után ott lerakták. Ebbe az áthalmozott anyagba kerültek bele a csontok, miközben a barlang alja fokozatosan töltődött fel részben mészkőtörmelékkel, másrészt löszanyagból származó porral. így a maradványok a tökéletes beágyazódás, a kedvező viszonyok mellett igen jó megtartásban maradtak fenn. A barlang kialakulásának ideje würmi előtti, elpusztulása azonban már a holo- cénban történhetett. Készült az Országos Vízkutató és Fiiró Vállalatnál. Ezúton is köszönetemet fejezem ki Vadász Elemér professzornak és Kretzoi Miklósnak, akik tanácsaikkal segítségemre voltak, Franczisczy Eajosnénak, akinek a közlése alapján, jutott tudomásomra a lelőhely holléte, valamint az ásatás kivitelezéséért Érdi-Krausz G., Érdi- Krausz Gv., Kőháti A.. Odor E-, Prantner E., Ság L., Schmidt J., Szatmári P. kedves kollégáimnak, akik e fáradságos munkában oly sokat segítettek nekem. Hunyadi : Érdi gerinces ősmaradványok 463 Dér Fundort von fossilen Wirbeltierresten bei Érdparkváros (in dér Náhe v. Budapest) B. HUNYADI Die Oberfláche dieses Gebietes wird von nhozán-pleistozánen Schichten bedeckt. In letzter Zeit hat dér Verfasser den Rest einer Höhle gefunden, die sich in sarmatiscbem Kalkstein, lángs einer Bruchlinie ausgebildet hat und eine sehr reiche Höhlenwirbel- tierfauna einschliesst. Die Fossilfunde stellen eingebettete Knochen von Tieren, die am gleichen Őrt gelebt habén, ,dar. Sie sind charakteristische Vertreter einer auf das kühle Kiima dér Würm-Periode des oberen Pleistozáns (Wx Stadial) hinweisenden Sáugerfauna, dérén vorherrschende Art JJrsus spelaeus Rosenmüller ist. Die übrigen Höhlentiere sind nur durch eine kleinere Zahl von Resten und die jenigen Tiere, die keine Höhlenbewohner waren, bloss durch einige angenagte (Ghedmasen) Knochen ver- treten. Eetztere sind Reste, welche durch die Höhlentiere hineingeschleppt worden sind. Die Entstehung dér Höhle ist auf die wáhrend des Pleistozáns sich intensiv geáus- serten Oberfláchengestaltung, auf die Bildung von lángs dér Bruchlinien sich zurück- geschnittenen Schluchten und auf die intensive Denudation zurückzuführen. Sie ist vor dem Würm entstanden, aber ihre Zerstörung mag bereits wáhrend des Holozáns stattgefunden habén. HOLOCÉN DIATOMAFÖLD-ELŐFORDULÁS ÚJPESTEN DR. HAJÓS MÁRTA* Összefoglalás : Újpesten, a Bán Tibor termelőszövetkezet területén, az egyik lefűző- dött Duna-ág feltöltésanyaga a feltárt 1,8 m-ig nagy és aprótermetű puhatestu héjmarad- ványokat s Ostracodákat egyaránt tartalmazó, nagy kovasavtartalmú, kicsiny térfogat - súlyú, jelentős porozitású, csekély vastartalmú, finomszem i (uralkodóan 0,05 mm 0 alatti) diatomaföld. Kora holocén. Hasonló korú kőzetkifejlodési típust eddig a magyar negyedkori rétegekből nem ismertünk. Újpesten, a Duna árterén, a megyeri temetőtől keletre, a váci vasútvonal és a Palotapatak között 60 kataszteri holdnyi területen az 1961. évi őszi mélyszántás, vala- mint a víznyerés céljából mélyített 1,8 méteres akna homokos, csillámos, puhatesttí maradványokban gazdag fehéresszürke üledéket tárt fel. A mélyszántásból és a víz- kutató aknából 4 mintát vizsgáltunk meg. Ezek közül 3 a mélyszántásból, a negyedik a vízkutató aknából, 1,2 méter mélységből való (1. ábra). A vízkutató akna kőzete hófehér, laza szövetű, porózus diatomaföld. Faj súly a 2,23, térfogatsúlya 0,61, porozitása 72,6%. Szemcseösszetételi vizsgálat szerint a < 0,05 mm 0 szemcserészlegek mennyisége több mint 95%. Nagy- és aprótermetű puhatestű héjmaradványokat egyaránt tartalmaz. Ostracoda maradványokban gazdag. Vegyi összetétele Tolnai V. elemzése alapján. Sósavban oldható összes Összesen: SiO* 76,55% TiO, 0,11 AhO, 3,29 FesOs 0,38 FeO o,33 MnO 0,06 CaO 4,78 MgO nyom KtO 0,19 Na*0 -h8o 0,16 6,51 +h2o 4,56 co2 3,45 PsOs 0,04 so3 nyom s nyom 100,41% A DT- vizsgálattal is kimutatott CaCO?-tartalcm (Székely A. elemzése) elsősorban csiga- és kagylóhéjmaradványokból ered. A gyakori, jó megtartású, szub- fosszilis, mocsári fajokból álló puhatestű maradványok B a r t h a F. meghatározása szerint: Limuraea stagnalis L., Bithynia leachi S eh épp., B. tentaculata L ., Planorbis spirorbis L., P. corneus L., Stagnicola plaustris Müll., Segmentina nitida Müll., Valvata piscinalis Müll., V. eristata Müll. (domináns), Acroluxus lacustris L., Sphaevicum rivicola Lám., Pisidium obtusale C. Pfeiff Az iszapolási maradékban számos édesvízi Ostracoda-maradvány mutatkozott. Zalányi B. vizsgálata szerint az Ostracoda-együttes holocén állóvízi — lápi fauna. A víz mélysége Zalányi B. szerint 1,20—1,50 m lehetett. Az Ostracoda-együttes elemei: Candona pavalella C. W. Müll., C. balatonica D a d a y, Candona sp., Cyperis sp., Cypridopsis zschokei K a u f . * Elhangzott a Magyarhoni Földtani Társulat 1962. június 6-i előadóülésén. Hajós : Holocén diatomaföld Újpesten 465 A kőzetalkotó diatomatársulás elemei: Melosira arenaria Moore (átmérője: 24 (j), M. granulata (E h r.) Ralis, Meridion circulave Agár dh, Meridion sp. Fragilaria leptostaurön W. S. mith, F. construens (E h r.) Gr un., Synedra ulna (N i t z s c h) Ehr., S. ulna var. biceps (K ü t z) H u s t e d t, S. capitata Ehr., Eunotia valida H u s t e d t (hossza: 55 fi, szélessége: 5 /u), Cocconeis placentula (Ehr.) H u s t e d t var. klinoraphis G e i 1 1 e r, C. placentula (Ehr.) Hustedt var. euglypta (Ehr.) C 1 e v e, Navicula hungarica Gr un., Rotheana sp. (Rab h.) Grunow, Pinnularia sp., Cymbella aspera (Ehr.) C 1 e v e, Gonphonema acumi- natum Ehr. var. brebissonii (K ü t z.) C 1 e v e, Epithemia hyndmanni W. S m i t h (hossza: 120^, szélessége: 20 p), E. turgida (Ehr.) Kütz., E. miilleri F r i c k e, Nitzschia amphibia Grun. 1. 2. ©-© 3. # 1. ábra. Az újpesti diatomaföld-előfordulás helyszinrajza. Magyarázat: 1. Mélyszántással feltárt diatomás ártéri üledék' 2_. Mintavételi helyek, 3. Akna Abb. 1. I^ageplan des Kieselgurvorkommens bei Újpest. Zeich e'n erklárungen: 1. Durch Tief- pflügen aufgeschlossene Überschwemmungsgebiet-Ablagerungen mit Diatomeen, 2. Probenahmestellen, 3. Schacht. Ezen kívül még egysejtű ostorosok cisztái, Chrysomonas sp. mutatkozott meg- lehetős gyakorisággal. A diatomatársulásban kivétel nélkül édes, eutroph állóvizekben, vagy alig folyó vizekben lebegve élő, partok mentén, aljzathoz tapadva, vagy vízinövényeken fennőve élő alakok vannak. A felszínről, a mélyszántásból gyűjtött 1. mintában a vízkutató akna diatoma- társulásának megfelelő diatomafajok csekélyszámú töredéke mutatkozott (1. ábra). A 2. és 3. minta diatomákat nem tartalmazott. Az újpesti Bán Tibor termelőszövetkezet területéről gyűjtött diatomaföld nagy kovasavtartalma, kis térfogatsúlya, jelentős porozitása, csekély vastartalma az ipari felhasználhatóság szempontjából igen kedvező, csiga- és kagylóhéjmaradványokból eredő, viszonylag nagy kalciumkarbonát-t art alma hátrányos. A héjmaradványok azon- ban egyszerű iszapolási eljárással eltávolíthatók. A kiterjedés megismerése további vizsgálatokat kíván. A diatomaföldkifejlődés holocén ártéri teraszba vésett egykori mederben, annak lefűződése után képződött. 466 Földtani Közlöny , XCII. kötet, 4. füzet Holozáne Kieselgurschichten bei Újpest (Budapest) DR. M. HAJÓS In Újpest, im Gebiete dér landwirtschaftlichen Produktionsgenossenschaft »Bán Tiborc stellt das Auffüllungsmaterial eines tótén Donauarmes, bis zűr aufgeschlossenen Tiefe von 1,8 m, eine an Kieselsáure reiche, sehr porosé, wenig eisenhaltige, feinkör- nige (überwiegend unterhalb 0,05 mm 0) Kieselgur von niedrigem Yolumgewicht dar, die sowohl Schalenreste von grossen und kleinen Mollusken, wie auch Ostracoden enthált. Ihr Altér ist holozán. Bis jetzt war kein áhnlicher Lithofaziestypus unter den quartáren Ablagerungen Ungams bekannt. HÍREK — ISMERTETÉSEK Dr. Tasnádi • Kubacska András 60 éves D r. Tasnádi-Kubacska András a föld- és ásványtani tudományok doktora. Társulatunknak évtizedek óta aktiv tagja, esztendők során át titkára. Közlö- nyének több éven át szerkesztője, majd ügyvezető elnöke, jelenleg Választmányának tagja 1962. április 28-án töltötte be 60. életévét. Ezen az évfordulón, amely úgy múlott el, hogy sokszólamú alkotótevékenysége, lankadatlan életritmusa nem hagyott rá fel- figyelnünk, kívánjuk Tasnádi-Kubacska Andrásnak, hogy a távoli fordulókat is ugyanilyen lendülettel, alkotókészséggel érje meg. B e t e h t i n, A. G. emlékezete 1962. április 20-án, 66. évében elhúnyt Betehtin, A. G. kiváló szovjet geológus, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Ásványtani Laboratóriumának vezetője,, több magas kitüntetés tulajdonosa. Mint sok más nagy orosz és szovjet geológus, tanul- mányait a pétervári Bányászati Akadémián végezte, amelynek később professzora is lett. Tanítványa és egyben munkatársa volt fiatalkorában Zavarickij és Ver- n a d s z k i j professzoroknak. Sok kiváló munkája jelent meg az ásványtan és az érc- teleptan köréből, amelyek nevét külföldön is ismertté tették. Számunkra is fontos kézi- könyv ,,A Szovjetunió ipari mangánércei” c. munkája. Tankönyvei a szovjet geológus- képzés alapjai. Tevékeny részt vett a Szovjetunió nyersanyagkészletének kiszélesítésével foglalkozó állami szervek munkájában. Felbecsülhetetlen pedagógiai munkásságának eredményeként nagy számú fiatal szakember és tudós, sokan a baráti szocialista orszá- gokból is, került ki kezei alól. Nagy munkát fejtett ki a Szovjetunió Tudományos Akadé- miája keretein belül a tudományszervezés terén is. Megindította az ,, Érctelepek földtana” v c. folyóiratot, amelynek mindvégig vezetője és irányítója volt. Értékes tudományos működése közben ragadta el a halál. Tudományos minősítés 1962. október 2-án rendezték meg B enkő Ferenc választmányi tag, országos földtani főigazgató „Magyarország kőszénelőfordulásainak készletszámítása” c. kandi- dátusi disszertációjának nyilvános vitáját. Az opponensi vélemények, a jelölt vitakész- sége alapján a kiküldött Bíráló Bizottság Benkő Ferenc benyújtott disszertációját alkalmasnak tartotta a kandidátusi fokozat elnyerésére s ilyen értelmű javaslatot ter- jesztett a Tudományos Minősítő Bizottság elé. A disszertáció opponensei Dr. ac. V i t á- 1 i s Sándor egyetemi tanár, a föld- és ásványtani tudományok doktora, és Dr. Kertai György főgeológus, a föld- és ásványtani tudományok kandidátusa voltak. Az egyetemi doktori fokozat jelentősége a földtanban Hatalmas méretekben fejlődő, egységes oktatási rendszerünkben a felsőoktatás irányelvei megnyugtató módon tisztázták az egyetemek szakképzésének feladatait. Világossá válik, hogy az egyetem korszerű marxista szemlélettel áthatott szakembereket nevel, akik egyetemi tanulmányaik sikeres befejezésével elnyert oklevelük alapján hivatásuk műveléséhez, gyakorlati működésükhöz szükséges alapot kapnak, de nem specialisták, még kevésbé szaktudósok. Ezek elérésére továbbképzésükre van szükség s ez a továbbfejlődés sem lehet öncélúan egyéni, hanem megfelelő terv szerinti, a szocia- lista népgazdaság érdekében történő szervezett képzés. Ez a továbbképzés eddig talán legjobban kiépített keretekben megoldódik az orvosképzés szakorvosi vonalán. Meg- történt ilyen irányban a mérnöki továbbképzés rendszeresítése is. Nincs megoldva még a fölszabadulás után nagyrafejlődött természettudományok szakembereinek (fizikus, kémikus, geológus, biológus) intézményes továbbképzési lehetősége, illetve szaktudo- 468 Földtani Közlöny, XCII . kötet, 4. füzet mányuk, gyakorlati működési helyük egyéni hajlamuk és képességük szerinti speciali- zálódás kérdése. Nem kétséges, hogy erre is szükség van, s kétségtelen az is, hogy ez a szükséges szakmai továbbfejlődés nem történhetik sem a jól kialakult szakorvosi, még kevésbé a mérnöki továbbképzés mintájára, hanem ezeknek a tudományszakoknak különleges elméleti-gyakorlati együttesét figyelembe véve, az alapelvek végrehajtása különleges elbírálást igényel. A természettudományos továbbképzés elsősorban az egyes tudományszakok speciális részeiben az önálló tudományos munkára indításra, illetve a már többé-kevésbé problémalátásra nevelt szakembereknek a problémák tudományos megoldásáig való fejlesztésére irányulhat. Mai helyzetünkben ezt célozná a rendszere- sített aspiránsképzés, ami azonban csak egyes kiválasztottakra korlátozódik, s így semmiképpen sem szolgálhatja a széleskörű specialista képzés szükségletét, illetve kívá- nalmát. Eddigi tapasztalataink szerint a létszám-korlátozottságon túlmenően, az aspi- ránsok kiválasztásában, a rendelet betűi szerint sok hibalehetőségünk van s még a leg- kiválóbbaknak minősülő jelöltek esetében is, az előírt formális felvételi vizsga élesen reávilágít az oklevélszerzés és a fölvétel között eltelt idő alatti folyamatos szakmai fej- lődés hiányára. Nem kívánunk itt az említett természettudományi szakok mindegyi- kére kiterjedő megoldási lehetőségekkel foglalkozni. Egyedül a magunk szakkörében, a földtanra vonatkozó gondolatokat vetünk föl, a többi szaktárgyra nézve is kívánatos megvitatás céljából. Kiindulási alapként a jelenlegi egyetemi természettudományos doktori fokozat (nem cím !) és a kandidátusi fokozatnak rendeletben megszabott viszonyát tekintem. Ez ma sajnálatos módon rendeletileg úgy fest, hogy minden érdemleges szakmai tudomá- nyos előfeltétel nélkül veszünk föl néhány aspiránst, akik a még nem eléggé megszokott s kevésbé kifejező kandidátusi minősítésük alapján automatikusan kapnak nyugaton elismertebb egyetemi doktori címet is. Ez a kettőzés nyílt bevallása a nem eléggé átgon- doltan visszaállított egyetemi doktorátus alábecsülésének, holott az a nehezen született rendelkezések szerint a természettudományok terén sok esetben eléri, sőt meghaladja a kandidátusok legtöbbször első, gyakran egyetlen tudományos munkájának színvonalát. Az aspiránsok bármilyen fölvételi vizsgája sem adhat megfelelő képet a jelöltek tudomá- nyos fejlődéséről vagy szakmai előrehaladásáról. Mindenképpen hiányzik az egyetemi képesítő oklevél és az aspiránsi fölvétel között a tudományos munkára való hajlam, még inkább a szakmai specializálódás igazolása. Ezt a hézagot és tanulmányi űrt kell kitöl- teni a tervszerű, rendszeresített szakmai továbbképzéssel az oktatási reform, de egyetemi oktatásunk irányelvei szerint is megkívánt önművelődéssel s többé-kevésbé mindenkire kötelező specializálódással. A földtan tárgyköreiben ennek a továbbképzésnek és a szak- mai specializálódásnak első megnyilvánulását, formai elismerését az egyetemi doktori fokozatban látjuk megvalósíthatónak. Okleveles geológusaink gyakorlati és tudományos tevékenységüket a különböző vállalatoknál, kutató intézetekben, felsőoktatási intéz- ményekben végzik. Minden geológusi munkakör a múltban is, még inkább a szocializmus- ban, föltétlenül tudományos alapozottságot kíván, amihez a múltban elsősorban egyetemi doktori oklevél volt kívánatos. A geológusi tevékenység tudományos jellegét igazolja az is, hogy a szakma tudományos dolgozói között jelentős arányszámban vannak kandi- dátusok (16%), sőt a föld és ásványtani tudományok doktorai (13 %). Ezenfelül a fiatalok közül sokan megszerezték az egyetemi doktori fokozatot, s a továbbiakban folyamatosan jelentkeznek az arra érdemesek. Fölmerül már most az a kérdés, hogy a tudományos szakmai specializálódásnak , azaz a specialista képzésnek ez a kivitele milyen módon rendszeresíthető. A továbbképzés központja és súlypontja természetesen az egyetemekre háruló föladat. A geológus- képzésnek ezidőszerint a Budapesti Tudomány egyetemhez kötöttségén túlmenően, a továbbképzés, illetve egyetemi doktorálás a vonatkozó szabályzat esetleges módosításá- val bármelyik egyetemen történhetik, beleértve a földtani tanszékkel rendelkező műszaki egyetemeket is. Ezzel egyszersmind magasabb tudományos szintre volnának emelhetők az eddigi geológus-mérnökök és kutató-mérnöki szakok is. A specializálódás a munka- helyek megfelelő gyakorlati kívánalmainak tekintetbevételével az egyetemeken és a kutatóintézetekben rendszeresített speciális előadásokkal és a választott tárgykörű tudományos tématerv szerinti értekezés elkészítésével történik. A speciális előadások az egyetemi szakképzés alaptárgyaiban foglaltakat mennyiségileg és minőségileg elmélyítik, az egyetemi tanrendbe fölveendők, mint a hallgatók számára is fölvehető, nem kötelező tárgyak. A továbbképzés szerves tartozéka a gyakorlati munka, a munkahely szerinti tevékenység, valamint a szükséges önművelés, beleértve a nyelvtanulást, legalább is szakirodalmi olvasási fokon. Továbbképzési igényt jelent a marxizmus, filozófiai vagy politikai gazdaságtan terén. Hírek, ismertetések 469 A specialista továbbképzés ideje legalább két, legföljebb három év, amelyen belül az egyetemi doktori értekezés is elkészíthető. A továbbképzésbe az egyetemi oktatókon kivül a megfelelő trdDmányos minősítésű szakemberek is bekapcsolandók a szükséges speciális tárgykörökben. A doktori értekezés elkészítése a választott egyetem szak- tanáraival való megállapodás szerint, azok irányításával történik. Az egyetemeken vagy kutató intézeteken kívül álló vidéki munkahelyeken dolgozó szakemberek a speciális előadások hallgatására, esetleg rendszeres tanfolyamok végzésére, valamint időközi konzultálásra lehetőséget kapjanak. Szükség esetén a vidékiek részére az egyetemi oktatók és tudományos intézetek minősített szakemberei közül egy-egy állandó konzul- táló is kijelölhető, aki a hozzátartozó specialista- jelölteket tanulmányi idejük alatt irányítaná, segítené és munkahelyükön is látogathatná. Ezzel a kölcsönös továbbképzéssel, oktató és oktatott szakmai kapcsolatával és együttműködésével a földtan mindinkább szélesedő munkaterületén olyan országos munkaegyüttest létesíthetünk, ami a mindenkori tudományos színvonal mellett a nép- gazdasági gyakorlati irányokat tökéletesen megvalósítaná, különösebb szervezeti vál- toztatás és gazdasági megterhelés nélkül. Az egyetemi doktori fokozatnak ilyen módon történő előképzettséggel való megszerzése pedig a további aspiránsképzésnek olyan alapo- zását adja, ami az aspiránsfölvétel egyéb tekintetben történő elbírálása után, a földtani tudománykörökben az aspiránsfölvételi vizsgát fölöslegessé teszi. Egyidejűleg meg- szüntetendő a továbbiak során a kandidátusoknak mostani, átmenetként adható auto- matikus doktori cím jogosultsága. A földtan vonalán az aspiránsfölvételben az egyetemi doktori fokozatnak előfeltétel i kívánalmára már a jelenlegi rendelet szelleme is módot ad s az Akadémiai Földtani Főbizottságok egyértelmű határozata szerint ezt az elvet gyakorlatilag már érvényesíteni törekedünk. Dr. li. c. Vadász Elemér akadémikus, egyetemi tanár Földtani, ásványtani, kőzettani, geokémiai, őslénytani tárgykörből egyetemi (természet- tudományi) doktori oklevelet kapott tagtársak értekezéseinek címfelsorolása Eötvös Lóránd Tudományegyetem , Természettudományi Kar: 1958 : Kriván Pál: A középeurópai pleisztocén éghajlati tagolódása és a paksi alapszelvény D a n k Viktor: A budafai szénhidrogéntároló szerkezet földtani és termelés- geológiai viszonyai Bárdossy György: A magyarországi bauxitok földtani vizsgálata Géczy Barnabás: Cyclolites tanulmányok Balkay Bálint: A magyarországi mélyszerkezet földtani kéregalkata V é g h Sándor: A Mecsekhegység helvéti korú képződményeinek üledékföldtana Reményi K. András: A Kárpát-medence Canidae leleteinek átnézete 1959 : K. Sidó Mária: A bukkhegységi új-paleozóos kis Foraminiferák őslénytani feldolgozása és rétegtani értékelése ifj. D u d i c h Endre: A budapestkömyéki felsőeocén és alsóoligocén ősföldrajzi és ősálettani viszonyai, különös tekintettel a Bryozoa-faunára J á m b o r Áron: A Szendrői és az Upponyi hegység összehasonlító földtani vizsgálata Nyíró M. Réka: Mikropaleontológiai vizsgálatok a DNy-Dunántúl tortonai üledékeiből B. Czabalay Lenke: A bakonyi kréta glaukonitos márga Gastropoda faunája Kecskeméti Tibor: A Déli Bakony Discocyclinidái Erdélyi Mihály: A Hajdúság hidrogeológiája 1960 : Siposs Zoltán: A dorogi bamakőszénmedence oligocén képződményei Nagy István Zoltán : A berzsekhegyi (Gerecse) alsókrétaidőszaki rétegek lábas- fejű ősmaradványai Alföldi László: Lefolyástalan területek üledék- és vízföldtani kérdései 1961 : Báldi Tamás: A szokolyai tortónai fauna 7 Földtani Közlöny 470 Földtani Közlöny, XCII. kötet, 4. füzet D u b a y László: Az Észak-Zalai medence fejlődéstörténete a kőolajkutatások tükrében Kaszap András: A Villányi hegység dogger és maim rétegei Csalogovits István: Az atlanti provincia transzvaporizációs kapcsolataid Hipoatlanti kőzetgenezis Völgyi László: A Nagy alföld középső részének mély földtani vizsgálata Vándorfi Róbert: A barabásszegi kőolajtelep földtani és olaj földtani viszonyai G e r b e r Pál: A tatabányai karsztvíz és a karsztvíz elleni védekezés Nagy Elemér: A Mecsekhegység verfeni képződményeinek üledékföldtani viszonyai G r o s s z Ádám: Mecsekhegységi perm É-i szárnyának földtani vizsgálata 1962 : Kubovics Imre: A vulkáni hegységek beszakadásos szerkezete Lan desz István: A nagyegyházai medence és környéke földtani vizsgálata R. Sik Stefánia: Részletes vízelemzések kiértékelése statisztikai módszerekkel Vörös István: A kabhegyi bazaltterület ásvány -kőzettani és földtani vizs- gálata Szegedi József Attila Tudományegyetem Természettudományi Kar: 1958 : B o d a Jenő: A magyar szarmata és rétegtani helyzete 1960 : Molnár Béla: A Duna— Tisza közi eolikus rétegek kiterjedése 1961 M o 1 d v a y Loránd Dénes: Az eolikus üledékképződés törvényszerűségei Vitális György: A mihálygergei Jégerfő- völgy északi részének földtani viszonyai A 25 esztendős bükkszéki kőolaj Ez év őszén nagy társadalmi megmozdulás keretében ünnepeljük a 25 éves magyar kőolajbányászatot. Ezzel kapcsolatban majdnem mindenki csak a zalai kőolajra, Budafa- pusztára gondol. Meg kell emlékeznünk azonban Bükkszékről is, ahol ezelőtt 25 eszten- dővel, 1937. április 28-án kezdék meg a kőolajtermelést. A bükkszéki kőolaj feltárása időben majdnem egybeesik a budafapusztaival, az elsőbbségi jog azonban hivatalosan Budafát illeti (1937. február 9.). A jelentőséget nézve nyilvánvaló, hogy az Eurogasco által Budafapusztán elért fényes siker már kezdettől fogva háttérbe szorította a Magyar Kincstár által Bükkszéken elért eredményt, mert a földtani adottságok és a teljesít- mények kétségtelenül nagyobb arányúak voltak. Bármennyire is ismeretesek azok az előzmények, melyek a bükkszéki kőolaj fel- fedezéséhez vezettek, úgyszintén az elért eredmények, nem lesz érdektelen visszalapozni kőolajtörténelmünkben és rövid visszapillantás keretében megemlékezni az ottani ered- ményekről. A Magyar Kincstári szénhidrogénkutatások az első világháborútól 1932-ig főleg a Magyar Alföldön folytak B ö c k h H. és tanítványa Pávai Vájná F. irányí- tásával. Böckh H. korai halála után ifj. Lóczv L., mint a Földtani Intézet új igazgatója vette át 1932-ben a kutatások irányítását és áthelyezte azokat az Alföldről az Északi-Középhegység területére. Ezzel új korszak kezdődött a hazai szénhidrogén- kutatások történetében. Böckh H. és Lóczy L. éltérő felfogást képviseltek, a hazai kőolaj eredetét, anyakőzetét és előfordulási viszonyait illetőleg. Világhírű olaj geológusunk, B ö c k h H., jóllehet főleg a kőolaj anyakőzetére nézve részben revideálta korábbi felfogását (mely szerinte a miocén sóformáció volt erdélyi tapasztalatai alapján), mégis élete végéig a gyűrödéses elmélet alapján állott, mint ezen iskolának hazai megalapítója és feje. Ezért továbbra is az Erdélyi medencéhez hasonlóan elsősorban az Alföldön feltételezett bra- chiantiklinális szerkezetekben remélte a produktív szénhidrogén-telepeket feltárni az Alföldön általános elterjedésűnek vélt slirképződményekben. Az Északi-Középhegység területét töréses szerkezete folytán másodrendű kutatási területnek minősítette. Lóczy L. főleg a keletikárpáti román kőolaj területen szerzett tapasztalatai alapján, a M a c o v e i-féle iskola híve, elvetette a miocén sóformáció anyakőzet voltát Hírek, ismertetések 471 és az oligocén korú „kiscelli agyag”-ot jelölte meg anyakőzetként és vitte át a hazai, szakmai köztudatba. Rámutatott arra, hogy az Északi-Középhegységi területen az oligo- cén korban elterülő tenger kedvező feltételeket nyújthatott a szénhidrogének képző- déséhez. A hazai szénhidrogén-kutatásra vonatkozó új elgondolása és munkahipotézise eleinte sok vitát provokált, de a bükkszéki felfedezés, főleg azonban az újabb felfede- zéseink igazolni látszanak Lóczy E. akkori felfogásának helyességét. Lóczy E. 1932-ben a Magyar Állami Földtani Intézet majdnem egész kutató munkásságát az Északi-Magyar Középhegység vidékének részletes felvételére irányította a fentiek szerinti azon elgondolással, hogy az ott már évtizedek óta közismert, de kevéssé méltányolt felszíni szénhidrogén-indikációk alapján a gyűrődéses-vetődéses óharmadkori képződmények szerkezetileg kiemelt részei nyújtanak legtöbb kilátást a pozitív kutatási eredményekre. Ezek a földtani felvételek elsősorban a hegységszerkezeti viszonyokat voltak hivatottak tisztázni Pest környékétől a Cserháton, Mátrán és Bükk-hegységen át a Tokaji-hegységig. A Bükk-hegység és környékének részletes és mintaszerű földtani térképezését elsősorban Schréter Z. és Rozlozsnik P. végezték 1932 — 1938 között. E munka keretében mutatta ki Schréter Z. 1936-ban a bükkszéki antiklináiist, melynek tetővidékére kitűzött 1. sz. fúrást 1936. december 11-én kezdték lemélyíteni. Ez a fúrás tárta fel a bükkszéki kőolajat az oligocén rupéli emelet agyagmárga rétegsorának betelepüléseiben. A továbbiakban 1946. évig (zömmel 1940-ig) összesen 70 kutató és termelő fúrást mélyítettek le és 24 425,3 m-t fúrtak le. A fúrásoknak kb. 60%-a termelő kút lett. A termelő kutak mélysége 71—462 m között váltakozik. A leg- jobb kutak kezdeti hozama 3 — 6 t/nap volt, ez azonban rövid ideig tartott. A termelés túlnyomórészt kanalazással történt. A kb. 1 km2 kiterjedésű produktív terület két különálló kis mezőrészre oszlott, a ,, Templom” és a ,, Csonkás” mezőre. Bükkszéken 1937 — 1947 között összesen 11 560 tonna kőolajat termeltek, aminek kb. 70%-át a Csonkás mezőrész adta. A mező ter- melési csúcsát 1938. évben érte érte el, amikoris a napi hozam elérte a 25 tonnát; 1943- ban azonban már 1 tonnára esett le. A bükkszéki kőolaj paraffinbázisú és átlagosan 15% az összes benzintartalma, fajsúlya pedig 0,82 — 0,87 között ingadozik. A telep földgáz- ban szegény és annak túlnyomó része széndioxid. A Magyar Állam bükkszéki bányászati műveleteinek irányítója T e 1 e g d i R ó t h K. geológus egyetemi tanár, az Iparügyi Minisztérium Bányászati Kutató osz- tályának vezetője volt. A fúrások kőzetmintaanyaga földtani feldolgozását, rétegtani és őslénytani kiértékelését Majzon E., a Magyar Állami Földtani Intézet geológusa végezte. Munkája, melyben a Foraminiíerák rétegtani értékelését adja, alapvető a Kárpát- medencebeli oligocén tagolásánál. A fúrások üzemi földtani szolgálatát Szentiványi F. geológus, a fúrási munkálatok műszaki vezetését pedig Kiss I. bányamérnök látta el. A bükkszéki olajmező mint termelő mező nem érhette meg 25 esztendős jubileu- mát mint Budafapuszta, mégis maradandót hagyott hátra, a közismert bükkszéki gyógy- vízben. A kőolajra meddő 27. sz. fúrás az eocén mészkőből bő hozamú, 40 °C-os hőmér- sékletű, felszálló, széndioxidgázos, hidrokarbonátos, NaCl-os vizet adott. Ez a víz látja el a bükkszéki strandfürdőt és szolgáltatja a ,,Saívus” vizet. Bükkszék azon túlmenően, hogy kőolaj történelmünk kiemelkedő eseménye, iskolapéldája a tisztán földtani módszerekkel jól előkészített területnek. Jelentősége abban áll, hogy bár termelése tiszavirágéletű volt, további kutatásra ösztönzött ben- nünket a Bükkalján újabb és nagyobb kőolajtelepek feltárására. Ma már tudjuk, hogy ez a kutatás eredményes és a mezőkeresztesi, demjéni olaj mezők és a fedémesi gázmező feltárására vezetett. A további kutatások pedig folynak. Szükségesnek tartjuk megemlíteni, hogy Bükkszék kőolaj történelmi jelentőségét nem kisebbíti az a tény, hogy 10 esztendős szünet után az 1941-ben újra megkezdett nagyalföldi szénhidrogénkutatások, bár hosszabb vajúdás után, a közelmúltban igen jelentős eredményre vezettek. A kutatások súlypontja tehát hazánk keleti részén újból a Nagy alföldre tolódott át, ezek a kutatások azonban már korszerűbb módszerekkel, új utakon, új elgondolások alapján haladnak. Bükkszék feltárása ezelőtt 25 esztendővel az energiákban szegény Magyarországon nagy kilátásokkal kecsegtető, nagyjelentőségű esemény volt. A hazai sajtó „szegény- ségünk legnagyobb vigaszának” nevezte. Ebből is lemérhető az azóta elért eredmények nyomán, hogy mekkora fejlődést tettünk az elmúlt 25 esztendő alatt hazánknak energia- hordozókkal való ellátása érdekében. Dr. Csiky Gábor 7 472 Földtani Közlöny , XCII. kötet, 4. füzet Megjegyzések Kecskemétiné „Uj molluszkafajok a várpalotai középsömiocénbol” c. cikkére A Földtani Közlöny ezévi első füzetében (vol. 92, p. 96) hangsúlyozta Kecs- ke m é t i n é, hogy az általam Várpalotáról Anentome cambodjensis néven említett faj ..behatóbb vizsgálat során Melanopsis tihanyensis-nék bizonyult”. Ez a megállapítás súlyos tévedés, mert a kérdéses alak (oeol. Hung. ser. Palaeont. fasc. 25, tab. 3, fig. 70) nem Melanopsis. Az Anentome cambodjensis vagy Clea (Anentome) cambodjensis R e e v e szájnyílásának csorgója és belső ajka is jelentősen eltér a Melanopsisokétól, főleg azonban a külső szájperem erős kiszögellése a szájnyílás magasságának felső negyede vagy ötödé körül feltűnően, könnyen ellenőrizhetően eltér a Melanopsis tihany- ensis-é tői. Nehezebben megfigyelhető (de ugyanilyen lényeges) eltérés van a két kérdéses alak tengely oszlopának kifejlődésében is. A 81, 82, 91 és 96. oldalon említett és a X. tábla 23. ábráján ,,Fusus (Mitraefusus) ottnangensis" néven (non R. Hoernes!) feltüntetett alak ténylegesen Rostellaria dentata Grateloup (lásd S t r a u s z : Magyarországi miocén-mediterrán csigák határozója. Akad. Kiadó 1962, tab. 23, fig. 6) fiatal példánya. (A Rostellaria ritkábban használt prioris neve Tibia). Tévedés Kecskemétiné részéről, hogy az Angaria, Mathilda, Menestho , Paphia, Retusa, Scissurella, Sphenia nemzetségeket (genuszokat) ő mutatta volna ki először Magyarországról (p. 82), ezek már előbb is szerepeltek irodalmunkban (pl. Föld- tani Közlöny 1897. p. 476; 1930. p. 401; 1955. P- 200, 208; Földtani Int. Évkönyve vol. 39. p. 36; Geol. Hung. vol. 9, p. 185, 186, 188). A Retusa és Scissurella nemzetségeket már Várpalotáról is ismertettem, a Paphia pedig sok lelőhelyen nagyon gyakori, igen jól ismert ősmaradvány. Igaz, hogy többet szerepelt a régibb ,,Tapes ” vagy ,, Callistotapes ’ néven, de már használták irodalmunkban a Paphia nevet is több helyen. A nevezéktani prioritási elv könyörtelen alkalmazása több olyan félreértésre vezet majd, mint a Paphia— Tapes, vagy egy egyébként kiváló szakmunkában (Geol. Hung. 9, p. 191 — 192) a Rostellaria és Tibia. Dr. Strausz László Bemerkungen über „Neue Molluskenarteu aus dem Mittelmiozán von Várpalota” von Anna Kecskeméti- Körmendy lm Bd. 92. Heft 1. des Földtani Közlöny behauptete Frau Kecskeméti — Körmendy, dass die von mir unter dem Namen ,,Anentoma cambodjensis ” [richtiger Anentome cambodjensis oder Clea (Anentome) cambodjensis Reeve] aus Várpalota dargestellte Form sich als Melanopsis tihanyensis erwies. Das ist ein Irrtum, Anentome cambodjensis (Geologica Hungarica ser. Palaeontologica fasc. 25, Tab. 3, Fig. 70) unter- scheidet sich in wichtigen und leicht kontrolherbaren Merkmalen von den Melanopsiden, so in den Charakteren des Ausgusses und dér Innenlippe dér Mündung; die Unterschiede des Schaleninneren sind auch wichtig, doch nicht leicht bemerkbar. Am auffallendsten ist dér Unterschied in Hinsicht auf den áusseren Mundrand: in dér oberen Viertel- oder Fünftel-Höhe dér Mündung ist dér áussere Mundrand von A nentome cambodjensis stark eckig hervorstehend, was bei Melanopsis tihanyensis nicht dér Fali ist. Die von A. Kecskeméti-Körmendy als ,,Fusus (Mitraefusus) , ottnangensis” bezeichnete Form (non R. Hoernes!) (1. c. p. 96, Tab. 10, Fig. 23) ist in dér Virklichkeit Rostellaria dentata Grateloup, ein juveniles Éxemplar . Dr. L. Strausz A modern természettudományok filozófiai problémái. Akadémiai Kiadó, Budapest 1962. A természettudományok filozófiai problémáiról tartott összszövetségi konferencia anyagát G r a f f György és Vajda Mihály fordításában Sós \'ilmos rendezte sajtó alá. A kiváló szovjet akadémikusok itt közölt előadásai részünkre tömör kritikai össze- foglalásban tárgyalják a természettudományok legfontosabb kérdéseit. Ezek közül a földtant közvetlenül érdekli Kedrov: Az anyag mozgásformáinak összefüggése a természetben c. tanulmány, amely a fizikai, kémiai, biológiai mozgásformák mellett külön geológiai mozgásformát jelöl meg a biológiait megelőző sorrenddel, s ezzel egy- Hírek , ismertetések 473 szersmind vitathatatlanul megállapítja a földtan természettudományos voltát, helyét a tudományok rendszerében és történeti fejlődésében. A további tanulmányok közül említjük O p a r i n : Az élet keletkezésének probléma megvilágítását, Szoboljev: Kibernetika és természettudomány. Frank: A fizika és kémia szerepe a biológiai problémák kutatásában, Omeljanovszkij : Lenin és a modem fizika problémái, valamint M i t y i n akadémikus : A világ megismerésének és átalakításának hatalmas eszmei fegyvere c. tanulmányt, ami Lenin Materializmus és empiriokriticizmus alap- vető munkájának filozófiai méltatása. A könyvet figyelmébe ajánljuk mindazoknak, akik földtani vizsgálataikat a filozófiai mélységig terjedően végezni törekednek. V. F. Hollitscher, W. : A természettudományos ^világkép Gondolat Kiadó, 1961. Kevés magyar nyelvű munka foglalkozik a világmindenség természettudományos alaptételeinek korszerű egységbe foglalásával. Ez a könyv a sokoldalúan képzett marxista orvos, biológus sikerült alkotása, megkönnyíti az áttekintést nemcsak az egyirányban működő szakemberek, hanem minden érdeklődő részére, a bonyolult természettudományi kérdésekben, folyamatokban és mindenekfölött azok egymás közötti szoros összefüggé- sében. Tartalma öt fejezetre oszlik. Az első a természettudomány — természetfilozófia — természetdialektika általános alapvető kérdéseit ismerteti, azok féjlődéstörténeti beállításával. A természet általános összefüggéseinek természetfilozófiai megsejtésétől kísérleti-elméleti megismeréséig c. fejezetben röviden foglalkozik a földtan fejlődésével, amit L y e 1 1 működésére vezet vissza. A második fejezet a mozgó anyag kérdéseit vizsgálja, az anyag léte, keletkezése, ,, teremtése”, megmaradása, változása és pusztu- lása tekintetében, a mozgások tér — idő — végtelenség szemléletével. A kozmikus fejlő- dés kérdései a csillagok világának anyagára', keletkezési törvényszerűségeire vonat- kozóan, a bolygókeletkezés, köztük a földkeletkezés főbb elméleti tényeit említi. Az utóbbival kapcsolatban a Föld belsejének anyagmozgásait a korszerű hegységképződés magyarázatával, a külső erők együttesében mindmáig terjedően s a jövőben is folytatódó üledékképző hatásaival, foglalja össze. A biológiai fejlődés problémáiban az élet eredeté- ről, anyagszerűségéről, világegy etetni lehetőségeiről, a fejlődéstani és származást ani bizonyítékairól kapunk világos áttekintést, társadalom-alakulási vonatkozásban. Végül az emberréválás problémái az ember keletkezés, emberréválás, tudatfejlődés, az ember helye a természetben fejlődéstörténeti beállítású ismereteit tárja elénk. Az uralkodóan történeti tárgyalási mód az emberi tudat mindenkori fejlődési fokát visszatükröző kez- detlegesebb elgondolásoktól a magasabbrendű tudományos megismerésekig vezető, a természet megismerhetőségét valló, dialektikus materializmus szemléletükben erősíti az olvasókat. A fordítás Szalai Sándor kongeniális munkája. V. E. Sti ausz László: Magyarországi miocén -mediterrán csigák határozója Akadémiai Kiadó, Budapest, 1962. Ára 130.— Ft. Szerző művében a magyarországi „miocén-mediterrán” csigák 574 fajának és változatának határozókulcsát állította össze. Összeállításában arra törekedett, hogy ne csak a szakemberek, hanem az érdeklődők is könnyen meghatározhassák a kezükbe került ősmaradványokat. Ezért a nagyobb csoportok szétválasztásánál a könnyen felis- merhető alaktani jellegeket vette alapul, a kisebb kategóriák elkülönítésénél már inkább a szakemberek által ismert jellegekkel dolgozott, de a bevezetőben az itt használt szak- kifejezéseket is közérthetően megmagyarázza. A határozó főcsoportjainak összeállítá- sánál nem a rendszertani sorrendet használja, hanem alaktani összetartozás szerint végzi az elkülönítést. A határozó S t r a u s z László egy nagyobb, a Miozán-mediterrane Gastropoden Ungarns c. művének kiegészítő, befejező része. Kár, hogy ez a részletes rendszertani leírás, amiben az összehasonlító anyag elemzése is megtalálható, magyar nyelven nem jelenik meg. Miután a határozó nincs rendszertani sorrendbe foglalva szerző kiegészítésként egy táblázatot közöl, ahol feltünteti a határozóban szereplő családok és ahiemzetségek definícióit, de itt már rendszertafii sorrendet használ. Ilyen táblázatot eddig még egy szakember sem készített. 474 Földtani Közlöny, XCII. kötet , 4. jüzet Egy másik táblázaton közli az egyes alakok határozó-kulcsbeli sorszámának egybevetését azok rendszertani sorrendjével (utóbbi azonban csak a német részletes leírásban található). A határozóban 6 főcsoport szerepel, amelyeknek szétválasztása főleg a spira és szájnyílás magasságának arányán, illetve az általános termeten alapul. A 6 főcsoporton belül, a kisebb kategóriákra osztás a szájnyílás alakja, az első kanyarulatok szabályos vagy szabálytalan volta, a kanyarulatok magasság-szélesség aránya, kanyarulatok domborúsága vagy homorúsága, kanyarulatok száma, búbszög mérete, a különböző díszítő elemek (élek, gerincek, bordák, vonalak, csomó- és tüskesorok; s ezekaxiális vagy spirális volta) jelenléte vagy hiánya, a szájperemek kialakulása, nyél vagy hiánya alapján történik. Az olyan alakokat, melyeknek csoportbeli hovatartozását nehéz eldönteni, szerző két csoportban is felemlíti, így az esetleges téves meghatározás könnyen elkerülhető. Természetesen az egyes definíciókban nem szerepelnek az alakok összes jellegei, hanem csak azok, amelyek a közelálló alakoktól megkülönböztetik, elkülönítik azokat. A határozót 79 fényképes tábla egészíti ki, s ez lényegesen megkönnyíti a hatá- rozást. Külön ki kell emelnünk a 191 db. kitűnő szövegközti vonalas ábrát is. A művet még a fajok és változatok betűrendes névmutatója teszi könnyebben kezelhetővé. Sajnos, az egyébként igen kitűnő munkába, a szerkesztő jóvoltából, több, félre- értésre okot szolgáltató sajtóhiba került. Ilyenek: 16. oldalon a I. A 2. a.-nál jelezve: a — e tárgvalva: a — d 46. , , , , II. - , , Q 1 > 1 n 46. > > > > II. A. , , i-3 , § 1-4 56. . y 9 II. C. 3. 9 f a — c 9 a — b 59. >> 9Í III. A. , , i-3 y. 1-4 64. > > f > III. A.i.b. „ 99 a — d , , a — b 76. , , , , III. A. 3. , , a — d a — e 80. ff ff III. A. 3. c. a „ 9 9 a—c a—b 94. III. A. 3. e. óca’b ,, CL ”-d" a’” —e” 97- ff ff III. A. 3. e. ócb’d ff 0? — c” 9 a’” — b” 102. ff ff III. A. 4. 99 e , , c 130. ff ff V. A. ,, i-3 ,, i-4 140. ff ff V. B. 99 i-3 i-4 140. ff ff V. B. 1. a — d , , a — c 146. ff ff V. B. 1* 9 f a — c 9 a—d 148. ff ff V. B. 1’. c. p ,, — j. a — c 152. ff V. C. 1 — 2 ff i-3 Mindenütt az utolsó oszlopban szereplő adatok a helyesek. Egy határozó könyv akkor jó, ha gyorsan és könnyen meghatározhatók az egyes alakok. S t r a u s z László könyve ebből a szempontból minden igényt kielégít. Meiselné Chevalier: Recherches sur les madréporaires et les formations récifales miocénes de la méditerranée occidentale. Mém. Soc. Géol. Francé N. S. XL. Mém. 93. Paris 1961. A közel 600 oldalas, nagyméretű és kitűnő kiállítású mű, melynek értékét 25 illusztrációs tábla növeli, nem csak a hazai miocén korallfaunák meghatározását köny- nyíti meg, hanem régebbi zátonyaink ősföldrajzi viszonyainak értékelésénél is segítséget nyújthat. A zátony építő kor állok életmódjának rövid és korszerű jellemzése után, a nyugat-mediterrán térséget kisebb ősföldrajzi egységekre bontva, a szerző területenként nyújt áttekintést a korallzátonyok időbeli fejlődéséről, az uralkodó fajok változásából a zátony belső életére következtetve. A gazdag rendszertani rész értékét a részletes leírások, és a fajokig leható határozó-kulcsok növelik. A Heliastraea félék és a Flabellumok hatá- rozó kulcsai számunkra különösen jelentősek. A sztratigráfiai összesítés a miocén zátony- képződés közös földtani jellegét hangsúlyozza a zátonyok és korallpadok vastagságának és alaki bélyegeinek ismertetésével, úgyszintén az egyes zátonytípusok emeletenkénti ősföldrajzi összesítésével. A szoros faunarokonság alapján a szerző a miocént az aquitáni emelettől számítja: beleértve a kattit is. A kitűnő szintézist a zátonyalkotások miocén végi pusztulásának kérdése zárja le, a hőmérsékletváltozás hangsúlyozásával. G é c z y Hívek, ismertetések 475 Kiesel, Y.: Die oligozánen Foraminiferen dér Tiefbohrung Dobbertin (Mecklenburg). Ein Beitrag zűr Feinstratigraphie des mitteldeutschen Rupels. Freiberger Forschungshefte C 122. 1962. A 98 oldal terjedelmű és 12 tábla mellékletű munka a dobbertini I/53. jelzésű fúrás parányőslénytani vizsgálatokkal a közép-németországi rupéli emeletbe tartozó üledékek finomrétegtani adatait közli. A dobbertini középsőoligocén fedőjét katti, fekvőjét pedig eocén lerakódások képezik. Vastagsága csak 139,1 m, ami a magyarországi rupéli emeletbe tartozó le- rakódásokhoz viszonyítva nagyon vékony kifejlődés. A szerző az idesorolt üledékeket alulról felfelé haladó számozással (I— VI.) hat szintre osztja. A meghatározott 161 faj között 12 fajt (köztük csak egy H a n t k e n-félét, a Bolivina reticulatd-t) találunk, amely a mediterrán (magyar- és olaszországi) kifejlődésekben is megtalálható. Vagyis a faunának igen kevés kapcsolata volt a déli területekkel, az összeköttetés a francia- országi kifejlődéssel állott fenn. Erre egyébként mi már többször reámutattunk. A rupéli emeletet Dobbertinnél főleg meszes agyag, agyag, agyagmárga és márga rétegek képezik, amelyek közé az alsó szakaszon egy 2,95 m vastag tömött mészkő települ. A rupéli emelet vékony, 139 m-es kifejlődése miatt természetesen a hat szint sem vastag (6,1 és 47,7 m között vanj. Az egyes szintek Foraminifera-faunája nem hason- lítható össze a magyarországi rupéli szintekével. Nincsen olyan faj, amely mint nálunk, reányomná bélyegét egy szintre . A gyakoribb megjelenésű fajok nagyrésze a katti és a miocén rétegekben is megtalálható. A magyarországi rupéli üledékekben két szintre tömeges megjelenésével jellemző Globigerina hüllőidé s faj a dobbertini fúrás IV. szintjében igen gyakori, a III. -bán tömegesnek mondható, míg az I. és V.-ben ritkás. Érdekes, hogy a szerző nem ismeri a magyarországi rupéli emelet szintbeosztását, melyről pedig az irodalomban már 1933-tól a közelmúltig bőven találhatók részletes adatok. Véleményünk szerint a Cassidulina cvassa D’Orbigny megegyezik a C. vitaiisi M a j z o n fajjal. Erre utal a VIII. tábla 16 b ábráján kívül az alak megjelenése az alsó I. és III. szintben. Ez pedig megfelelne a faj magyarországi rétegtani helyzeté- nek is. M a j z o n Radoiéic, R. : Microfacies du Crétacé et du Paleogéue des Dinarides externes de Yougo- slavie. Inst. Recherches Geol. R. P. Crna Gora, Pál. Dinarides Yougoslaves, ser. A: Micropaléontologie, IV. 1. 1960. A Külső-Dinaridák kréta és paleogén korú kemény kőzetekben zárt mikrofácieseit (helyesebb lenne inkább mikro&iofácieseit) ismertető munka. Felépítésében teljesen megegyező Cuvillier J. és Szakáll V. már harmadik kiadást (1961) elért, a réteg- tani elterjedéseket csak néhány oldalon és csak vázlatosan ismertető művével. Éppen ezért hiányolható, hogy részletesebb rétegtani adatokat nem közöl és ,, képeskönyv” - szerű. így pedig a 67 táblán közölt 123 vékony csiszolat mikrofotográfiája nem mond- ható teljes értékűnek. Ugyanis a címben szereplő, , ,mikrofácies” többet jelez, mint amit a munkában, legalább is a szövegrészben kapunk. De egyébként sem adhat teljes képet a kemény kőzetekben megfigyelhető mikrofaunáról egy 4 — 6 cm2 területű vékony csiszolat , annál is inkább nem, mert ismeretes, hogy ezek kialakulásának folyamata alatt az ős- életmaradványok még jobban ki voltak téve a kövesülést akadályozó tényezőknek. Emiatt adott jobb címet Andrnsov D. a Kárpátok mezozóos kövületeit ismertető és sokkal bővebb rétegtani és őslénytani adatokat is közlő munkájának (1950). A különböző állatcsoportokba tartozó őséletmaradványokat bemutató fényképei kifogástalanoknak mondhatók, és ezeket a kréta időszakkal foglalkozó mikropaleonto- lógusok haszonnal forgathatják. M a j z o n TÁRSULATI ÜGYEK 1962. nyári ülésszakon elhangzott előadások Július 2. Előadóülés a TIT Földtan- Földrajz Szakosztályával közös rendezésben Elnök: Szádeczky-Kardoss Elemér A Technika Háza I. emeleti vetítő termében megrendezésre került előadóülésen Haroun T a z i e f f professzor a „Találkozás az ördöggel” c. hazánkban is nagy sikert aratott vulkanológiai film alkotója „Működő vulkánok kutatásának tapasztalatai” címmel tartott előadást. Előadását követően bemutatta új filmjeit, a Nyiragongo (Kongó) vulkanológiai tanulmányozásáról és jelenségeiről készített páratlan érdekességű, félel- metes szépségű filmjét, valamint a havai Kilauea lávataváról készült kisfilmjét. Az elő- adást követően kisebb szakközönség előtt (52 résztvevő) Szemenyenko, az Ukrán Tudományos Akadémia tagja tartott előadást metamorf problémakörből. Résztvevők száma: 380 Július 4. Klubest Haroun T a z i e f f professzor klubest keretén belül szívélyes és eleven beszél- getésben találkozott a magyar vulkanológusokkal, geológusokkal. A beszélgetés fonalát, a klubest levezetését Vadász Elemér, Társulatunk díszelnöke tartotta kézben. Résztvevők száma: 42 Július 5. Előadóülés A M. Áll. Földtani Intézet Dísztermében megrendezett előadóülésen Haroun T a z i e f f professzor bemutatta magával hozott további filmjét (15 perces színes kisfilm az etnai szeizmográfok elhelyezéséről a kráterben), valamint diapozitívjait, melyek főként a japáni vulkánokról s az alaszkai Tízezer Füst völgyéről adtak emlékeze- tesen élményszerű képet a nagyszámú hallgatóságnak. Résztvevők kívánságára Tazi- e f f professzor a Xyiragongoról készített, s július 2-án már bemutatott filmjét ezúttal is leforgatta. Az előadóülést megelőzően az elnöki tisztet ellátó V i d a c s Aladár bemutatta az előadó életútját és munkásságát, végeztével pedig a magyar geológusok nevében köszönetét mondott T a z i e f f professzornak filmjeinek, felvételeinek, egyedülálló tapasztalatainak közkinccsé tételéért. Ezt fejezte ki a fiatal geológusnemzedék nevében felszólaló Gyarmati Pál tagtársunk is. Résztvevők száma: 256 Július 7. Földtani séta a Budai-hegységben Kirándulásvezető: Báldi Tamás A Báldi Tamás vezette földtani séta a Budai-hegység déli részének oligocén- miocén-pliocén rétegsorát érintette a Töröbálint-Budaörs-Budafok-diósdi szelvény bejárása alapján. Állomások: 1. Törökbálint, téglagyár. Rupéli, foraminiferás agyag- márgaösszlet. 2. Törökbálint, présházak az állomástól D-re: Hofmann K. klasszikus lelőhelyének megtekintése. 3. Budafok, Pacsirtahegy. Burdigalai rétegek. 4. Budafok Kereszthegy. Burdigalai rétegek, fedőjükben helvéti üledékek. 5. Budafok, Sashegy. Helvéti Balanus- pad és Crassostrea- pad. 6. Budafok, balatoni műút bevágása. Felső- tortónai üledékek. Tortónai-szarmata határ. 7. Diósd, homokbánya. Pannóniai-szarmata vitatott határképződmények. Jóllehet a kirándulás első részében megeredt az eső, résztvevők derekasan kitar- tottak. A koradélutáni verőfény megszárította a ruhákat, felderítette a kedélyeket. Mire az autóbusz a földtani séta s egyben az 1961/62. évad utolsó állomására, az Ördög- oromcsárdához vitte a résztvevőket, mindenki egy jól sikerült földtani kirándulás benyo- másával ült le a „geológus-csárda” hosszú asztalához. Résztvevők száma: 56 Társulati ügyek All Július 26. Enökségi ülés Elnök: K e r t a i György Napirend: 1. 1962. évi külföldi utak. Személyek kijelölése, hozzájárulás mértékének megállapítása. 2. 1962. második félévi munkaterv. 3. 1963. évi munkaterv szempontjainak kidolgozása. 4. 1963. évi Tisztújító Közgyűlés előkészítése. Résztvevők száma: 5 A Magyarhoni Földtani Társulat Közép-dunántúli Csoportjának kirándulással egybekötött előadóülése Augusztus iy. 10 óra : Előadóülés a Veszprémi Vegyipari Egyetemen Elnök: N e m e c z Ernő Szabó Imre : A balatonfelvidéki középsőtriász képződmények f áciesproblémái a foszforit-kutatás lehetőségeinek tükrében Vita: Molnár J., Kiss J., Szabó I., Kiss J., Jantsky B., Szabó I. , N e m e c z E. V i r á g h Károly: Balatonfelvidéki színesfém-érc és barit előfordulások Vita: Gőbel E., Csalogovits I., Morvái G., Jantsky B., Kiss J. , Bertalan K., Balogh K., Virágh K., Neme ez E. Majoros György: Fáciesvizsgálatok a balatonfelvidéki permben Vita: Balogh K., Juhász Á., Pécsi M., Molnár J., Kiss J., Kaszap A., Mészáros M., Juhász Á., Majoros Gv., N e m e c z E. 14 órakor : ebéd Veszprémben J5 órakor : a Sóly-Utér-vörösberényi szelvény bejárása i8-iq óra között : fürdőzés, vacsora Balatonalmádiban 21 órakor : visszatérés Veszprémbe, szállás a Veszprémi Vegyipari Egyetem Diákotthonában Augusztus 18. Egésznapos földtani kirándulás a Balatonfelvidéken y*°-kor indulás; az Alsóörs- (magmatit, epimetamorf kőzetek) lovasi szelvény (permi, alsószeizi rétegek) megtekintése. 12 órakor : ebéd Balatonfüreden Ebéd után kirándulás a balatonfüredi alsószeizi ásványos kiválások, a pécselyi „füredi-mészkő”, a vászolyi foszforitos kagylósmészkő megtekintésére. iy órakor : id. Lóczy Lajos sírjánál a balatonarácsi temetőben 18 órakor : az egyik autóbusz Budapestre, a másik Veszprémbe szállítja a két- napos, emlékezetes sikerű rendezvény részvevőit. Résztvevők száma: 78 TARTALOM - CO£EP>KAHHE - CONTENÜ Bevezető — BBejjeHHe — Introduction Csajághy Gábor: Emlékezés Nendtvich Károlyra születésének 1 50. évfordulóján 3 — 7 Dr. Kertai György: Elnöki megnyitó a Magyarhoni Földtani Társulat 1962. május 9-i rendes közgyűlésén 255 — 257 Dr. ac. Majzon László: Hantken Miksa emlékezete — In commemora- tion of Miksa Hantken — BocnoMHHaHHe 0 M. XaHTKeHe 258 — 267 Értekezések — HayqHbie CTaTbH — Mémoires Dr. Bartha Ferenc: A Déli Bakony felsőkréta kőszénösszletének biosztratigráfiai vizsgálata — Biostratigraphische Untersuchung dér oberkretazischen kohlenführenden Bildungen des Südlichen Bakony - Gebirges 203 — 208 Dr. Bogsch László, Dr. Báldi Tamás, Dr. ac. Földvári Aladár, Dr. ac. Schréter Zoltán, Dr. ac. Majzon László : Megjegyzések Dr. Csepreghyné, Meznerics Ilona ,,A ,katti’- akvitáni kérdés tudománytörténeti megvilágításban” című cikkéhez 196 — 202 Dr. ac. Csepreghyné Meznerics Ilona: A ,,katti”-akvitáni kérdés tudománytörténeti megvilágításban — Bonpoc „XaTTCKo”- aKBHTaHCKoro flpycoB b CBtTe hctophh HayKH 185 — 195 Dr. Dank Viktor: A Dél -Zalai-medence mély földtani vázlata — Sketch of the deep geological structure of the South Zala Basin 150 — 159 H. Deák Margit: Két új spóra genus apti agyag-márga sorozatból — Deux noveaux genres de spore de la série d’argiles et de mames apti- ennes v 230—235 Dr. Dubay László: Az Észak-Zalai-medence fejlődéstörténete a kőolajkutatások tükrében — Die Entwicklung des nördlichen Zala- Beckens im Lichte dér Erdölschürfung 15— 39 ifj. Dr. Dudich Endre: Új gyűrűsféreg-lakócső az alsómátyásföldi helvéti kavicsösszletből — Neues Annehden-Wohnrohr aus dem helve- tischen Schotterkomplex in dér Náhe von Budapest 107 — 109 ifj. Dr. Dudich Endre: A biológiai aktualizmus elvének alkalma- zása fosszilis Bryozoákra — Application du principe de l’actualisme á l’examendes Bryozoaires fossiles 297 — 307 Juhász Árpád: A balatonfelvidéki permi homokösszlet kvarcporfir- anyagának eredete — L'origine des porphyres quarzitiféres dans le complexe de grés premiens du Haut pays du lac Balaton 160 — 173 Dr. Kaszap András: A Villányi-hegység maim rétegeinek mikro- fácies- vizsgálata — Mikrofazies dér Malmschichten im Villány er Gebirge 61 — 68 Dr. Kecskemétiné Körmendy Anna: Új Molluszka-fajok a várpalotai középsőmiocénből. I. Gastropoda — Neue Molluskenarten aus dem Mittelmiozán von Várpalota. I. Gastropcden 81— 99 Dr. Kecskemétiné Körmendy Anna: Új Molluszka-fajok a vár- palotai középső-miocénből. II. Lamellibranchiata — Neue Mollus- kenarten aus dem Mittelmiozán von Várpalota. II. Lamellibranchiata . . 217 — 229 Dr. Kecskeméti Tibor: Patologikus jelenségek Nummulit eszeken — Symptomes pathologiques observés sur des Nummulites 209 — 216 Dr. Kertai György: A kőolaj keletkezéséről — On the genesis of petróleum . ... 8— 14 Dr. Kertai György: A magyarországi földgáztelepek kialakulásáról és továbbkutatásuk alapelvéről — On the formation of the Hungárián natural gas deposits and the fundamental principle of their further X CII. kötet tartalomjegyzéke 479' exploration — O (JíopMHpOBaHHH ra30H0CHbix MecTOpo>KfleHHÍi BeHrpHH h o npHHunne hx flajibHemiieH pa3BeflKH 274 — 279 Dr. Kubovics Imre: A vulkáni hegységek beszakadásos szerkezete — 06Bajioo6pa3Hafl CTpyKTypa ByjiKaHHnecKHx rop .280 — 296 Dr. ac. Majzon László: Hantken Miksa „Clavulina Szabpi rétegek faunája” című művének nevezéktan! módosítása. — Nomenclatural modification of the paper „The fauna of the beds with Clavulina Szabói” by Miksa Hantken — Ho.weHKJiaTypHaH nonpaBKa k paóoTe M. XaHTKCHa „