Digitized by the Internet Archive in 2016 https://archive.org/details/foldtanikozlony9419magy FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA EIOJlJlETEHb BEHrEPCKOTO TEOJIOrMMECKOrO OEUIECTBA BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGRIE ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY XCIV. KÖTET ÍVFÜZET FÖLDTANI KÖZLÖNY XCIV. kötet, 1. füzet, 176 oldal Budapest, 1964 január — március TARTALOM - COAEPWAHHE - CONTENU Értekezések — HayúHbie CtaTbH — Mémoircs Oravecz János: Szilur képződmények Magyarországon — Silurbildungen in Ungam und ihre régiónál en Beziekungen Ifj. Dudich Endre — Hőriszt György: Devecser környéki és Kisalföld-peremi földtani vizsgálatok — Geologie und Entwicklungsgeschichte dér Umgebung von Devecser Szederkényi Tibor:A baranyai dunamenti mezozóos szigetrögök földtani viszonyai — Geologische Verháltnisse dér ’mesozoischen Inselgebirge langs dér Donau in Baranya (Siidungam) Zelenka Tibor: A ,, Szerencsi-öböl” szarmata tufaszintjei és fáciesei — Sarmatische Tuff- horizonte und Fazies dér ,,Bucht von „Szerencs” (Tokajer Gebirge) Hámor Géza — Jámbor Áron:A K-i és Ny-i Mecsek miocén képződményeinek pár- huzamosítási lehetőségei — Parallelisierung dér Miozánbildungen des östlichen und westlichen Mecsekgebirges M i k ó Lajos: A Velencei-hegységi kutatás újabb földtani eredményei — New geological results of prospecting in íhe Velence Mountains Ódor László — Szeredai László: A Velencei-hegységbeli lászlótanyai fluorit ásványtani vizsgálata — Examen minéralogique des fluórines de Lászlótanya dans la Montágne Velence Bognár László — Póka Teréz: Nagybátonyi andezittelér slir- és homokkőérint- kezései — Über den Kontakt Andesitgang — Schlier — Sandstein in Nagybátony . . . Póka Teréz — Simó Béla: Kőszénhamu-elemzések a nagybátonyi barnakőszén — piroxénandezit kontaktusból — Kohlenasehenanalysen von Proben aus dem Kontakt von B'raunkohle — Pvroxenandesit bei Nagybátony' H. Deák M a r g i t : A Sevtinascia-félék — Les Scvtinasciás Vitálisáé Z i 1 a li y L i d i a : Az Operculinella vaughani (Cushman) faj differenciálódása — Differentiatíon of the specis Operculinella vaughani (Cushm.) Kecskeméti Tibor : A Nummulitesek dimorfizmusáról — Le dimorphism des Nummu- lites Bóna József: Coccolithophorida- vizsgálatok a mecseki neogén rétegekben — Coccolitho- phoriden-Untersuchungen in dér rieogen Schichtenfolge des Mecsekgebirges. Géczy Barnabás: Szint, életszint, időszint — Zone. biozone chronozone Balogh Sándor: Vulkáni működés nyomai a mecseki alsóliász összletbei. — Spuren einer vulkanischen Tátigkeit im unterliasischen Komplex des Mecsekgebirges Nagy István Zoltán: Palichnológiai adatok a gerecsei alsókréta időszaki rétegekből — Palichnological data from Lower Cretaceous beds in the Gerecse Mts Nagy István Zoltán: Rendellenes házú alsókréta ammoniteszek a Gerecséből — Lower Cretaceous Ammonits with irregular shells from the Gerecse Mts Muntyán István: Nummuliteszes pad a Dorogi-medence alsóeocén csökkentsósvízi réte- geiben — Nummulitenbank in den untereozanen Brackwasserschichten des Doroger Beckens Krivánné Hutter Erika: Ar cella Ehrenberg nemzetség előfordulása a magyar- országi oligocén rétegekben — Sur la présence du genre A rcella Ehrenberg dans les depőts oligocénes de la Hongrie Hírek, ismertetések — CooÖiueHHH, peiteH3HH — Notices, revue bibliegraphique Társulati ügyek — Aeiia oÖiueCTBa — Affaires KaHne — Contenu Értekezések — Haymtbie CTaTbH — Mémoires Baktai Mári a — F ejes Istvá n — H orváth András: A Pinuxylon tarnóciensis (Tuzson) Greguss évgyűrűinek vizsgálata — Examen des cemes de Pinuxylon tarnóciensis (Tuzson) Greguss Balogh Sándor: Vulkáni működés nyomai a mecseki alsóliász összletben — Spuren einer vulkanischen Tátigkeit im rmterliasischen Komplex des Mecsekgebirges Benkő Ferenc: A hálózati távolság meghatározása az ásványi nyersanyagkutatás során — — OnpeaejieHue paccTOHHHíi BHyrpu cem b npouecce pa3BenoK Ha MHHepanbHbie cbipba Bognár E á s z 1 ó — Póka Teréz: A nagybátonyi andezittelér slir- és homokkőérint- kezései — Über den Kontakt Andesitgang'— Schlier— Sandstein in Nagybátony Bóna József: Coccolithophorida- vizsgálatok a mecseki neogén rétegekben — Cocco- lithophoriden-Untersuchungen in dér neogenen Schichtenfolge des Mecsekgebirges .... ifj. Dudich Endre-Hőriszt György: Devecser-kömyéki és Kisalföld-peremi földtani vizsgálatok — Geologie und Entwicklungsgeschichte dér Umgebung von Devecser ifj. Dudich Endr e— S iklósiné Jenei Margit: Dolomitos kőzetek a bakonyi eocénben — Dolomitic rocks in the Eocéné of the Bakony Mountains Fejes István lásd: Baktai Mária Félszerfalvi Jáno s — K aszap Andrá s — M ucsi Ottó: A termolumineszcen- cia jelenségének földtani alkalmazása — Geologische Anwendung dér Thermolumi- neszens Géczy Barnabás: Szint, életszint, időszint — Zone, biozone, chronozone Gokhale, N. W.: Kőzetszerkezeti vizsgálatok a Velencei-hegységi gránitban és kvarc- fillitben — Structural studies in the gránité and quartzphyllite of the Velence Mountains Hámor Géz a— J ámbor Áron: A K-i és Ny-i Mecsek miocén képződményeinek pár- huzamositási lehetőségei — Parallelisierung dér Miozanbildungen des östlichen und westlichen Mecsekgebirges Hámor Géza: A mecseki slir biofáciesvizsgálata — Biofaziesuntersuchungen am Schlier des Mecsekgebirges H. Deák Margit: A Scytinascia-félék — Ees Scytinasdas Horváth András lásd Baktai Mária Hö riszt György lásd ifj. Dudich Endre Jámbor Áron lásd Hámor Géza Juhász Árpád: Adatok a Duna— Tisza köze E-i részének mélyföldtanához — Beitrag zűr Tiefengeologie des N-Teiles des Donau— Theiss-Zwischenstromlandes Juhász Árpád: A Rudabánvai-hegység kvarcporfir kőzeteinek összehasonlító vizsgá- lata — Examen comparatif des roches de porphyre quartzifére de la montagne de Rudabánya Juhász Árpád— Kőváry József: Adatok Jászberénv környékének mélyföldtaná- hoz — Beitrag zűr Tiefengeologie dér Umgebung von Jászberény (Grosse Üngarische Tiefebene) Kaszap András: Dogger koprolitok a Villányi-hegységből — Koprolithe aus den Dog- gerschichten bei Villán v (Südungam) Kaszap András lásd Félszerfalvi János Kecskeméti Tibor: A Nummulitesek dimorfizmusáról — Ee dimorphism des Num- mulites K e c s k e tn éti Tibor lásd Kopek Gábor Kéri János: A dél-nógrádi barnakőszén -terület újabb kutatási eredményei — Neuere Erkundungsergebnile im Brauukohlengebiet von Süd-’Nográd (Nordungam) Kiss János: Állitos és sziallitos ásvánvok és szerepük a Közénső-Mátra ércesedésében — Minéraux allitiques et siallitiques et leur röle dans la métallisation de la partié centrale de la Montagne Mátra (Hongrie du Nord) Kopek Gábo r — K e c s k eméti Tibor: A bakonvi eocén kőszéntelepek keletkezési körülményeiről — Über die Entstehungsbedingungen dér eozanen Kohlenlagerstát- ten im Bakonvgebirge Kova c s E a j o s: A mecseki ,,közénsőliász” foltos mészmárga rétegtani helvzete — Posi- tion stratigraphique de la marne calcaire tachetée du ,,Eias moven” de la Mte. Mecsek Kőváry József lásd Juhász Árpád Kriván Pál — Rózsavölgyi János: Andezittufit vezetőszint a magyarországi felsőpleisztocén (rissi) löszszelvénvekben — Andesite tuffite index horizon from upper Pleistocene (Rissian) loess profiles in Hungary 393-396 136 — 137 82-88 121 — 131 10 — 26 250-253 452—458 !32 — 135 177-183 53 — 65 349—361 96—106 184 — 194 321 326 459—465 247 — 249 112— 120 466-472 422—431 340—348 388-392 257 — 265 480 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 4. füzet Krivánué Hutter Erika: Arcella Ehrenberg nemzetség előfordulása a ma gvarországi oligocén rétegekben — Sur la présence du genre Arcella Ehrenben> dans les depöts oligocénes de la Hongrie s Kubovics Imre: Glaukonitos magmatit a Mátra -hegységből — rjiayKOHHTOBbiií iviarMa- tht n3 rop MaTpa bíbor Oszkár: A glaukonit dezagregálódásának vizsgálata — Study on the disaeeregat- ion of glauconite Majoros György: Őshüllő-lábnyom a balatonrendesi permből — Reptilian foótprint from thé Permian of Balatonrendes Majzon b á s z 1 ó : A Foraminifera-házak vegyi összetétele — Chemical compositiön of foraminiferal shells Mikó baj os : A Velencei-hegy ségi kutatás újabb földtani eredményei — New geological results of prospecting in the Velence Mountains Mucsi Ottó lásd Félszerfalvi János Muntyán István: Nummuliteses pad a Dorogi-medence alsóeocén csökkentsós vízi réte- geiben — Nummulitenbank in den untereozánen Brackwasserschichten des Doroger Beckens X a g v István Zoltán: Palychnológiai adatok a gerecsei alsókréta időszaki rétegek- ből — Palychnological data from Lower Cretaceous beds in the Gerecse Mts X a g y István Zoltán: Rendellenes házú alsókréta Ammonitesek a Gerecséből — Lower Cretaceous Ammonites with irregular shells from the Gerecse Mts Nagy Elemér: Foraminiferák a Mecsek-hegységi anizusi mészkőből — Foraminiferen aus den anisischen Kalksteinen des Mecsekgebirges Nagvné Gellai Ágnes: Az oligocén kifejlődése párhuzamosítása a Dorogi-medencé- ben Foraminifera-vizsgálatok alapján — Parallelisierung dér Oligozánausbildungen im Doroger Becken auf Grund von Foraminiferen-Untersuchungen N á r a y-Sz abó Istvá 11 — P éter Tiborné: Agyagok és talajok ásványi elegyrészei- nek mennyiségi meghatározása diffraktométerrel — Dosage des constituants minéraux des sols et des argiles au diffractométre Odor bászló — S zeredai László: A Velencei-hegységbeli lászlótanyai fluorit ásványtani vizsgálata — Examen minéralogique des fíuorines de Lászlótanya dans la Montagne Velence Oravecz János: Szilur képződmények Magyarországon — Silurbildungen in Ungam und ihre regionalen Beziehungen Pantó Gábor: Az ignimbrit-vulkánosság újabb kérdései — Recent problems of igniinbrite volcanism Péter Tiborné lásd N á r a y-S zabó István Póka Teréz— Simó Béla: Kőszénhamu-elemzések a nagvbátonyi barnakőszén — piroxénandezit kontaktusból — Kohlenascheanalvsen von Proben áus dem Kontakt von Braunkohle — Pyroxenandesit bei Nagybátonv Póka Teréz' lásd Bognár László Rózsavölgyi János lásd Kriván Pál Siklósiné Jenei Margit lásd if j . Dudich Endre Simó Béla lásd Póka Teréz Siposs Zoltán: Adatok az Esztergom- vidéki oligocén képződmények fáciesviszonyai- hoz — Contribution to the knowledge of the facies conditions of the Oligocene in the surroundings of Esztergom, Hungary 206 — 212 Szederkényi Tibor: Á baranyai Duna menti mezozóos szigetrögök földtani viszo- nyai — Geologische Verháltnisse dér mesozoischen Inselgebirge lángs dér Donau in Baranya (Südúngam) 27—32 Székyné Fux Vilma: Propilitesedés és kálimetaszomatózis Tokaj -hegységi vizsgála- tok tükrében — Propylitisierung und Kalimetasomatose im Spiegel 'dér im Tokaj- gebirge durchgeführten Lntersuchungen 409 — 421. Szeredai László lásd Odor László Szolnoki János: A kőszén mikrobiológiai oxidációja — Microbiological oxidation of coal 371 — 378 Vadász Elemér: Bizonytalan életnyom-alakulatok a permi rétegekből — Traces de vie mcertaines des couches permiennes de la mte Mecsek 382 — 384 Vadász Elemér: Riolittufában szenesedett fatörzs együttes vizsgálata — Examen col- lectif d’un tronc carbonisé dans le tuf rhyolithique 385 — 387 V é g h Sándor: A bakonyi fődolomit rétegtaiii kérdései — Stratigraphische Fragen des Hauptdolomits im Bákomrgebirge 327 — 339 Véghné Neubrandt Erzsébet: A triász Megalodontidák rétegtani jelentősége — Stratigraphische Bedeutung dér triassischen Megalodonten 195 — 205 Vitálisné Zilahv Lídia: Az Operculinella vaughani (Cushman) faj differen- ciálódása — Differentiation of the species Operculinella vaughani (Cushman) ... 107 — m Wéber Béla: Üjabb növénymaradvánvos felsőkarbon kavicsok a Ny-i Mecsek helvéti rétegeiből — Neue oberkarbonisché Schotter mit Pflanzenresten aus den Helvet- schichten des westlichen Mecsek _ • 379_ 381 Zelenka Tibor: A , .Szerencsi-öböl” szarmata tufaszintjei és fáciesei - Sarmatische Tuffhorizonte und Fazies dér „Buciit von Szerencs” (Tokajer Gebirge) 33 — S2 145-147 432-443 362 — 370 243-245 237-242 66-74 143 — 144 138—140 141 — 142 246 254 — 256 444 — 451 75 — Sí 3-9 313 — 320 89-95 Hírek, ismertetések — CooömeHHH, petteH3HH — Nouvelles, revne bibliograp- hique 148-170, 266-278, 397-405 A magyar földtani irodalom jegyzéke, 1963 — Bn6jlnOrpa(})Hfl JlHTepaTypbl reOJlO- THMeCKHX CMewHbix HayK, nyÖJiHKauHOHHbix b BeHrpHH b 1963 r. — Réper- 279-304 tőire bibliographipue des publications du domaine des Sciences géologiques en Hongrie de l’année 1963 171—176, 305—312 Társulati ügyek — JJeJia OömeCTBa — Affaires de la Société 406—408, 473—480 A kiadásért felelős az Akadémiai Kiadó igazgatója Műszaki szerkesztő: Vidosa László A kézirat nyomdába érkezett: 1964. X. í. — Példa nyszá m: 1350 — Terjedelem: 6,3 (A/5 (ív + 6 old. mell- 64.59650 Akadémiai Nyomda. Budapest — Felelős vezető: Bemát György FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA BKDJlJIETEHb BEHTEPCKOrO rEOJlOrHUECKOrO OEUJECTBA BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGRIE ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY XCIV. KÖTET 1. FÜZET FÖLDTANI KÖZLÖNY XCIV. kötet, 1. füzet, 176 oldal Budapest, 1964 január — március SZELUR KÉPZŐDMÉNYEK MAGYARORSZÁGON Dr. ORAVECZ JÁNOS* (I. táblával, 2 ábrával) ÖMzefoglalás t A Balatonfelvidék és a Velencei-hegység felszíni átalakult palaösszlete és azonos helyzetű mélyfúrási anyagai, valamint a Mecsek -hegység északi peremén mélyült fúrások paleozóos kovapala rétegei a nyugat-európai szilurból ismert Hystriehosphaeridakat és monograptid jellegű Grapío/ú£s- töredékeket tartalmaznak, amelyek alapján az epimeta; morf palarétegsor sziluridőszaki tengeri üledéknek bizonyul.** Ez az összlet a magyarországi paleozoikum legidősebb ősmaradványtartalmú tagja. A szilur képződmények további területi nyomozásával a varisztikum előtti kaledonid szerkezet és annak távolabbi össze- függései biztosabb, új megítélésre kerülnek. A balatonmenti és a Velencei-hegységi felszíni feltárásokból ismert fillitrétegek földtani vizsgálata több mint száz éves múltra tekint vissza. A képződményt az első vizs- gálatok ópaleozóosnak tekintették, pontosabb kora azonban ősmaradványok hiányában bizonytalan maradt. H a u e r F. (1850) átnézetes térképén karbon jelöléssel szerepel, Kováts Gy. és J o k é 1 y J. (1860) a devonba sorolták. Lóczy L. (1909) szerint olyan ópaleozóos képződmény, amely az alsókarbont is magába foglalja. V e n d 1 A. (1914) a Velencei hegységi palaköpeny korának ugyancsak a devont és az alsókarbont jelölte meg. Vadász E. (1953, 1960) Magyarország földtanának szintézisében ezt az összletet karbon előtti képződményként tárgyalja. Jantsky B. (1957) a fillitrétegeket a szabad- battyáni Szár-hegy nem metamorf, vízéi palasorozattól mint idősebb képződményt különítette el és a kőzettani, szerkezeti hasonlóság alapján a Szepes-Gömöri Érceshegység kvarcporfiros fillitsorozatával párhuzamosítva kambro-szilur korát valószínűsítette. A balatonfelvidéki kutatások alkalmával mélyült Lovas-2 sz. fúrás fekete, ősma- radványokat tartalmazó kovás anyaga adott lehetőséget a fillitösszlet rétegtani hely- zetének tisztázására. A fúrásban harántolt, fillitrétegek közé települt grafitos kovapala Lovas— Alsó- örs—Paloznak területén a felszínen is több helyen megtalálható. A mesterséges feltárá- sokban jól látható lencseszerűen kiékelődő csapásszerinti helyzete a metamorf szericites agyagpala és homokkőpala rétegsorozatban. Ezeket a fekete kovapala lencséket, amelyek legtöbbje ősmaradványtartalmú, megtalálhatjuk Balatonalmádi— Káptalanfüred területén is és a Velencei-hegységben, ahol a gránitot szegélyező pala a felszínre bukkan, a hegység északi részén a Kányás- völgyben, a Meleg-hegy északi részén és a déli oldalon Sukoró fölött. A kányás-völgyi kőzetminták ősmaradványtartalmát először Jantsky B. jelezte (1957, 17- ön- vizsgálataink szerint a grafitos kovapala kőzet eredetileg szilikopelit anyagba zárt, rétegesen elrendeződött ősmaradványok törmelékéből áll (irányított rétegzettség). A kovapala lencse szélei felé egyre kevesebb szerves maradványt találunk, bár teljesen széttört, a hegységképző mozgások hatására a palásság síkjába rendezett fekete, grafitos anyaga még a szericites agyagpalában is észlelhető. ‘Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1963. nov. 27. -i előadóülésén. ** Erre vonatkozó kezdeti vizsgálatainkat nagyban segítették Eisenack A., Wetzel W. levélbeli megjegyzései, különösen pedig Deflandre G. érdemleges vizsgálati adatai. Kézirat lezárva 1963. nov. 27. 4 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, i. füzet Az eredetileg kitin anyagú ősmaradványvázak az összlet metamorfózisa során antracit — grafit állapotig terjedő erős szénülésen mentek keresztül. Megpróbáltuk az ősmaradványokat a bezáró kovaanyagból a szokásos hidrogénfluoridos oldással kiszaba- dítani, azonban a metamorf nyomás és az összletet áttört kvarcporfir hőhatására merevvé, törékennyé vált maradványok a legóvatosabb előkészítés mellett is porrá estek szét i i. ábra,. Graptolitás kovapalalencse településének helyi szelvénye Alsóörsön (Bubits I., 1963.). Magya- rázat: 1. Bamásszürke szericites agyagpala, 2. Fekete, graptolitás kovapalalencse, 3. Szürke finom- szemű homokkőpala, 4. Világosszürke — fehér pirites kovalencsék, 5. Kvarcporfirit Abb. 1. Örtliches Profil dér Graptolithen-führenden Kieselschieferlinse von Alsóörs (Bubits I., 1963.). Erklárung: 1. Braungrauer serizitführender Tonschiefer, 2. Schwarze Kieselschieferlinse mit Grapto- lithen, 3. Grauer, feinkömiger Sandsteinschiefer, 4. Hellgraue-weisse Kieselsteinlinsen mit Pyrit, 5. Quarz- porphyr így ezeket vékonyé siszolatban vizsgáltuk, ami csak síkszerinti, kétdimenziós megfigye- lést tett lehetővé. A csiszolatokban könnyen felismerhető 100 /a körüli, körmetszetű, tüskés Hystricho- sphaerida alakok voltak az első ősmaradványok a biosztratigráfiailag tagolatlan, átalakult palaösszlet nagy vastagságú rétegsorában. Ezeket a bizonytalan rendszertani helyzetű ősmaradványokat jobb-rosszabb megtartásban valamennyi felsorolt lelőhely anyagában felismertük. Leggyakoribb a Hystrichosphaeridium longispinosoides Sannemann (1955) forma, jellegzetes két-, néha háromrétegű fallal. Kevesebb számban található a Baltisphaeridium cf. brevispinosum Eisenack (1959) és a Baltisphaeridium longi- spinosum Eisenack (1959). A balatonmenti lelőhelyek anyagában sok tüske nélküli alakot találtunk. Ezeknek a tokoknak a felületét csak nagyon finom és rövid tüskék boríthatták, amelyek utólagosan a kovasav hatására feloldódhattak. Ilyen rezorbciós jelenségeket számos esetben megfigyeltünk. Méreteiben hasonló, rövid, finom függelékeket viselő fajt írt le Eisenack A. a balti szilurból Hystrichosphaeridium microspinosum néven. Jobb megtartásúak, kis méretük miatt kevésbé szénültek az apró 15 — 20 fi nagyságú Micrhystridiumok. A Lovas — Alsóőrs környéki csiszolatokból Micrhystridium mendax Deflandre (1945), Micrhystridium parinconspicuum Deflandre (1942) alakok azonosíthatók. A Hystrichosphaeridák a tengeri üledékek szellőzetlen, szervesanyag-tartalmú környezetében gyakoriak, széles elterjedésük miatt jó fáciesjelzők. A különböző időszakok Hystrichosphaerida-együtteseit egyenlőtlenül ismerjük, de az ópalezóos üledékek a legteljesebben tanulmányozottak sztratigráfiai szempontból is. A néhány magyarországi azonosított Hystrichosphaerida-maradvány a balti és a csehországi szilurképződmények- ből leírt alakokkal egyezik. Ezeknek a formáknak, az alább ismertetett Graptolites- félékkel való együttes megjelenése a mi viszonyaink között is, a nannopaleontológia úttörőinek azt a véleményét támasztja alá, hogy ezek á bizonytalan eredetű maradvá- nyok rétegtani értékűek lehetnek. O r a v e c z : Szilur képződmények Magyarországon 5 A csiszolatokban a Hystrichosphaeridákon kívül jobbára megnyúlt hosszúkás alakú, szervesanyagú maradványmetszeteket is találtunk. A metszetek anyagát, alakját és méreteit figyelembe véve sok irányú összehasonlítást végeztünk az összes szóbajöhető ősmaradványcsoporttal és arra az eredményre jutottunk, hogy ezek Graptolites rhab- dosomák különböző metszetei. Biztosan felismerhető egyedek további keresésére inspirált a graptolitás palákhoz hasonló kőzetfácies. A legépebb, legkevésbé szenesedett metszetek az alsóörsi lelőhely anyagában voltak. Ezeken a maradványokon határozottan felismer- hető a félgyűrűs felépítés, a thékák dorzális oldalán látható zegzugos összenövés és a néma- fonal, mint általánosan jellemző bélyegek. Egy-két szerencsés metszeten megállapítható a Monograptida rendre jellemző thékaf elépítés. Közelebbi meghatározást az eddigi marad- ványok nem tettek lehetővé, azonban már a rend megállapításával is biztos a képződmény szilur kora. B árdossy Gy. szíves közlése szerint a kovapala lencsét közvetlenül körülvevő fekete agyagpala röntgendiffraktométerrel meghatározott ásványos összetétele a mennyi- ség sorrendjében; klorit (klinoklór), illit, szericit, kvarc és plagioklász. Ez az ásványos összetétel teljes egyezést mutat az általa vizsgált több mint ezer szilur agyagpala összeté- telével. Vizsgálatai Norvégiától, Németország, Lengyelország, Csehszlovákia és Magyar- országon keresztül Bulgáriáig terjedő hatalmas területet ölelnek fel (1963). A „fillitösszlet” néven összefoglalt, — de az ásványtani vizsgálatok szerint a fillitre jellemző átalakulási fokot el nem ért — palaösszlet agyagos finomhomokos rétegek váltakozásából felépült, egyidejű vulkáni működéssel kapcsolatos kovás közbetelepülése- ket tartalmazó nagy vastagságú, sekélytengeri rétegsor, mely nagy területen azonos kőzetfáciest mutat. Hogy a szilumál idősebb rétegeket, az ordoviciumot is magába foglalja-e ez az epimetamorf palaösszlet, arra még adatunk nincs. Azonban a dél-dunántúli fúrásokból ismert katazónás átalakulású gneisz és csillámpala rétegek a metamorfózis fokát tekintve idősebb képződmények lehetnek. Ezideig részletesen a Balatonfelvidék és a Velencei-hegység felszíni kovapaláit, valamint a Mecsek-hegység északi előterében mélyült fúrások anyagát vizsgáltuk. Ezeket a képződményeket egységesen szilurba tartozónak ismertük meg. A folyamatosan kiegészülő vizsgálati anyag paleontológiái feldolgozása, ennek alapján az egész átalakult összlet rétegtani továbbtagolása a következő lépés. Eddigi ismereteink alapján megvonhatjuk nagy vonalakban szilurképződményeink elterjedését, jelezve a soronkövetkező vizsgálati területeket. A Balatonfelvidék és a Velencei-hegység szilur képződményeinek folyamatos, összefüggő elterjedését a fülei, szabadbattyáni feltárások, valamint a székesfehérvári és a sárszentmihályi mélyfúrások- ban harántolt azonos rétegsor bizonyítja. Csapásmenti folytatását északkeleti irányban a Nógrád megyei oligocén - miocén homokkő, kavics - konglomerátum rétegsor szericites pala, fillit és fekete kovapala anyagú, északi eredésű kavicsai igazolják. A kifejlődés a losonci fúrásban elért azonos rétegsoron keresztül a Szepes-Gömöri-Érceshegység terü- letéig követhető. Erre az összefüggésre, a gömöri kvarcos - fillites rétegsor anyagbeli és szerkezeti hasonlóságára Jantsky B. (1954) mutatott rá. A Szepes-Gömöri-Érces- hegység kambro-szilumak tekintett gelnici sorozatából megvizsgált kőzetminta a magyar- országihoz képest erősebben metamorfizált. Ezzel függhet össze, hogy eddig korjelző ősmaradványt nem találtak benne. A Balaton északi oldalán a perm - mezozoikum szineklizise alá húzódó szilur réteg- sor észak-dunántúli folytatását, — aminek lehetőségére Vadász E. (1960) utalt, — lát- juk igazoltnak a Pápa melletti Vaszaron elért fekete szericites agyagpala jelenlétével. Ennek közvetlen folytatása a mihályi terület, ahol számos „fillitet” ért fúrás kézen- fekvővé teszi Sopron — Kőszeg ópaleozóos rétegsorához való kapcsolódását. 6 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, i. füzet A Balaton déli oldalán mélyült fúrások a szilur összletnek déli irányban, széles sávban való jelenlétét igazolják. A dél-somogyi dombvidék (Görgeteg, Babócsa) olaj- kutató fúrásai már erősebben metamorf csillámpalát és gneiszt, a szilurképződményeknél idősebb képződményeket értek el. Ez az idősebb, antiklinális helyzetű medencealji kép- ződmény feltehetően északkeleti irányban tovább folytatódik. Ettől délre a Mecsek- hegység északi peremén, Szalatnak— Győré vonalában ismét epimetamorf , hystrichosphae- ridás, graptolitás szilurképződmények sávját találjuk. A Mecsek-hegység déli előterének medencealjzatából ezideig csak felsőkarbon agyagpala képződményt ismerünk (Baranvi I. — Jámbor Á. 1962). A Magyar-medence nagyszerkezeti alakulása szempontjából fontos ismeret, hogy a Dunántúl várhatóan nagy elterjedésű szilurképződményeivel szemben a Nagyalföld egészén paleozóos képződményt ért mélyfúrások eddig csak erősen átalakult, a szilumál idősebbnek valószínűsíthető rétegeket értek el. A szilurképződmények további nyomozását jelentené a paleozóos medencealjzatot ért fúrások anyagának nannopaleontológiai újravizsgálata. Ugyanígy eredménnyel biztat az Északkeleti-középhegységben kőzettani hasonlóságok alapján devon és karbon időszakba sorolt upponyi és szendrői részek gyenge metamorfózist szenvedett agyagpala rétegeinek részletező újravizsgálata. 2. ábra. A Dunán túli- középhegység déli elő- terének paleozóos rétegsora. Magyarázat: 1. Kambriumi ?— prekambriumi? csillám- pala, gneisz, katazónás metamorf kőzetek, 2. Szilur epimetamorf szericites agyagpala, homokkőpala, közbetelepült graptolitás kova- pala, 3. Devon kevéssé átalakult kristályos mészkő (Szabadbattyán) , 4. Alsókarbon produktuszos, meszes, gyűrt agyagpala (Sza- badbattyán), 5. Felsőkarbon foraminiferás mészkő (Karád), 6. Felsőperm szárazföldi — folyóvízi konglomerátum és homokkőösszlet Abb. 2. Paláozoische Sehichtenfolge des südlichen Vorraumes des Transdanubischen Mittelgebirges. Erklárung: 1. Kam- brische ? — prekambrische ? : Glimmerschiefer, Gneiss, katazonale, metamorphe Gesteine, 2. Silur: epimetamorphe Serizittonschiefer, Sandsteinschiefer, zwischengelagerte Kiesel- schieferlinsen mit Graptolithen, 3. Devon: wenig metamorphisierter kristallisierter Kalk- stein (Szabadbattyán), 4. Unterkarbon: Pro- ductusführender, " kalkiger, faltiger Ton- schiefer (Szabadbattyán), 5. Oberkarbon: Kalkstein mit Foraminiferen (Karád, 6.) Oberperm: terrestrischer — fluviatiler Kon- glomerat und Sandsteinkomplex O r a v e c z : Szilur képződmények Magyarországon 7 Az újabb adatokkal kiegészítve, Magyarország még hiányosan ismert paleozóos üledékes rétegsorába a következő képződményeket sorolhatjuk: Mező - katazónás átala- kulású gneisz és csillámpala, amelynek kora kambriumi, esetleg prekambriumi, meta- morfózisa és szerkezetalakulása kaledonid, vagy még korábbi fázisban történt. — Sekély- tengeri képződésű, gyenge metamorfózisra utaló agyagpala, homokkőpala, szilur idő- szakot magábafoglaló hystrichosphaeridás - graptolitás rétegsora. — Szerkezetileg a szilur palasorozathoz kapcsolódó tengeri képződmény a Szabadbattyán környékén fel- I tárt kristályos mészkő, mint devonidőszaki üledék. — A paleozóos rétegsor regionális metamorfózis nélküli tagja a vízéi emeletbe tartozó produktuszos, gyűrt, meszes agyag- pala (Földvári A. 1952.), melyre a csak fúrásból ismert tengeri felsőkarbon Schuber- fe/Ja-tartalmú foraminiferás mészkőrétegei következnek (Vadász E. 1960.). A devon és karbon képződményeknek a felszíninél nagyobb elterjedését a balatonfelvidéki bazalt- vulkánok tufaanyagából származó zárványok bizonyítják (Lóczy E. 1913.). Ezeknek a képződményeknek nagy területen való teljes hiánya a permben jól tagolt térszín hatalmas méretű, egyenlőtlen lepusztítására utal. — A dunántúli paleozoikum zárótagja a perm szárazföldi törmelékes összlete, mely földtani kifejlődésében az előző tengeri rétegsorok- tól elkülönül és tektonikai jellegét tekintve az alpi orogénben kialakult, törésekkel jellem- zett szerkezetű mezozoikumhoz kapcsolódik. TÁBLAMAGYARÁZAT - TAFELERKLÁRUNG I. tábla - Tafel I. 1 — 3. Micrhystridium mendax Deflandre. Lovas- 2. 2 és 3. 350 x 4. Micrhystridium parincospicuum Deflandre. Lovas-2. 350 x 5. Micrhystridium sp. Indet. Lovas-2. 350 x 6. Hystncphoshaeridium longispinosoides S a n n e m a n n. Szalatnak-i. 100 x 7. Baltisphaeridium longispinosum Eisenack. Pátka, Kányás- völgy. 100 x 8. Hexactinellid kovaszivacstű — Kieselschwammnadel. Alsóörs. 63 x 10. Graptolites- theca-metszet — Graptoliten Durchschnitte, Alsóörs. 63 x 11 — 14. Graptolites -metszetek. Alsóörs. 10 — 12. 100 x, 13 — 14. 63 x. ps = prosicula, ms = metasicula, th = theca, n = néma IRODALOM - LITERATUR Andrusov, D., (1958): Geológia Cehoslovenskych Kárpát. I. Bratislava. — Baranyi I.— Jámbor Á, (1963): A komplex geofizikai kutatások és geológiai vizsgálatok eredményeinek felhaszná- lása a DK-Dunántúl területén az alaphegység kutatásában. Magyar Geof. 3. 3 — 4. — Bárdossy Gy. Langier — Kuznirowa, (1964): Petrographic study of Silur.an sediments or Northeastem Poland. Report XXII. Sess. Int. Geol. Congress. Calcutta. — Deflandre, G., (1942) : Sur les Hystrichosphéres des calcaires siluriens de la Montagne Nőire. C. R. Acad. Se. 215. — Deflandre, G., (1944 — 45): Microfossiles des calcaires siluriens de la Montagne Nőire. Ann. de Paleont. 1. 31. — Eisenack, A., (1953): Die Bestimmung des Alters von Kieselschiefer-Geröllen mittels Microfossilien . Senckenbergiana 34, 1—3. — Eisenack, A., (1959): Neotypen baltischer Silur-Hystrichospháren und neue Arten. Palaeontogr. Abt. A. 112. 5 — 6. — Földvári A. (1952): A szabadbattyáni ólomérc és kövületes karbonelőfordulás. M. T. A. Műsz. Tud. Oszt. Közi. 5. — Fusán, O.-Máska, M.— Z a u b e k, V., (1954): Niektoré dneSni problemy stratigrafie spiSsko-gemerskéhopaleozoika. Geol. prace. — Jantsky B. (1957): A Velencei -hegység földtana. Geologie de la Montagne de Velence. Geol. Hung. sr. geol. 10. — J o k é 1 y JF. (1860): Das Velenceer-Gebirge. Verhandl. k. k. Reichanst. 11. — Juhász Á. (1960): Balatonfelvidéki paleozóos magmatitok kőzettani vizsgálata. Examen petrologique des mag- matites paléozoiques de la montagne du bord N du Lac Balaton. Földt. Közi. 90. — id. L ó c z y L. (1909): A Balaton környékének geológiai képződményei és azoknak vidékek szerinti elterjedése. A Balaton tud. tanúim, erédm. 1., 1., r. Die geologischen Formationen dér Balatongegend und ihre regio- nale Tektonik. Resultate d. wiss. Erforsch. Balatonsees. 1., 1., 1. — B u 1 m a n. O. M. B., (1055): Graptolithina with sections on Enteropneusta and Pterobranchia. In: Treatise on Invertebrate Paleontology Part. 5. — P á 1 f y M. (1923): Mágnesvasércnvomok a Velencei-hegységben. Term. Tud. Közi. 55., 806. — Sannemann, D., (1955): Hystrichosphaerideen aus dem Gotlandium und mittel-Devon des Franken- waldes und ihr Feinbau. Senckenbergiana leth. 36., 5 — 6. — ürbanek, A., (1958): Monograptidae from erratic boulders of Poland. Paleont. Polonica. 9. — V e n d 1 A. (1914): A Velencei hegység geológiai és petrográfiai viszonyai. Magv Áll. Földt. Int. Évk. 22. — V e n d 1 M. (1934): Die Geologie dér Umgebung von Sopron. Geol Führer für die Studienreise des Intemat. Verbandes forschlicher Forschungstalten im Jahre 1934. — Vadász E. (1953): Magyarország földtana. Budapest. — Vadász E. (1960): Magyar- ország földtana, Budapest. 8 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, i. füzet Silurbildungen in Ungarn und ihre regionalen Beziehungen DR. JÁNOS ORAVECZ Die geologische Untersuchung des »PhylIitkomplexes«, dér in dem mit dem Platten- see sich grenzenden Abschnitt des Transdanubisehen Mittelgebirges und am Rand des Velenceer Granitpeneplains an dér Tagesoberfláche liegt, hat eme ioo-jáhrige Vergangen- heit hinter sich. Diese aus Tonschiefem und Sandsteinschiefem bestehende und durch Ouarzporphyr durchquerte Schichtenfolge, die im Gebiet des Balatonhochlandes von den terrestrischen Bildungen dér Permperiode überlagert wird, wrnrde bereits von den ersten Forschem für altpaláozoisch gehalten. Ihr genaueres Altér blieb jedoch, infoige Man- gels an Fossilien, ungeklárt. In den geologischen Besehreibrmgen wurde sie als karbo- nisch — devonische, das Devon und das Unterkarbon umfassende Bildung und neuerdhigs auf Grund ihrer Analogie mit dem Gömör-Zipser Erzgebirge, zusammenfassend als Kam- bro-Silnr erwáhnn. Die im Laufe dér im Bálát onhochland durchgeführten Frkundungsarbeiten in den paláozoischen Komplex abgeteufte Bohnmg bei Lovas hat ermöglicht die stratigraphi- sche Stellung dieses Komplexes festzusetzen, da in dieser Bohrung schwarze, kieselige, fossilführende Gesteine aufgeschlossen wurden. Die in dér Bohnmg durchteuften, graphit- führenden Kieselschiefer sind auch an dér Tagesoberfláche vorhanden und können leicht nachgewiesen werden. Ihre linsenartig auskeüende, streichungsmássige Lagerung in dér Schichtenreihe von leicht metamorphisierten, serizitführendenTon-und Sandsteinschiefem kann sowohl lángs des nördlichen Ufers des Plattensees, wie auch im Velencegebirge beobachtet werden (Fig. i). Das schwarze Kieselschiefer-Gestein besteht aus dem Schutt von organischen Überresten, die in dér ursprürglich silikopelitischen Gmndmasse fossilisiert und schichten- artig angeordnet worden sind. Diese Fossilien, die ursprünglich von einem chitinischen Stoff aufgebaut worden waren, wurden im Laufe dér regionalen Metamorphose des Komplexes, sowie unter dér thermalen Einwirkung des die Schichten dmrchbrochenen Quarzporphyrs einer Inkohlung bis zum Antrazit — Graphit-Stadium unterworfen. Unsere bisherigen Versuche, um die stark verkohlten, zerbrechhch gewordenen Überreste mit Hydrogenfluorid auszulösen, bliebenerfolglos. So waren wir gezwungen, die Organismen in Dünnschlif fen zu untersuchen, wodurchbloss zweidimensionale Beobachtimgen ermögüchte . Die im Dűnnschliff am meisten augenf álligen Überreste sind die in kreisförmigem Querschnitt auftretenden Hystrichosphaeriden. Bis jetzt gelang es folgende Formen zu identifizieren: Histrichosphaeridium longispinosoides Sannemann 1955, Baltisphaeri- dinm cf brevispinosum Eisenack 1959, Baltisphaeridium longispinosum E i s e- n a c k 1959, Hystrichosphaeridium cf. microspinosum Eisenack 1953, Micrhystridium mendax Deflandre 1945, Micrhystridium parinconspicuum Deflandre 1942. Neben den Hystrichosphaeriden wurden verschiedene Schnitte von Graptolithen Rhabdosomen beobachtet. Auf den weniger verkohlten Überresten sind die halbring- förmige Struktur und die auf dér Dorsalseite dér Theken sichtbare Verwachsung, als allgemein charakteristische Merkmale deuthch wahrzunehmen. Auf einigen günstigen Schnitten kann sogar die für die Monograptiden charakteristische Thekenstruktur erkannt werden. Die bis jetzt beobachteten Fossilien habén nicht ermöglicht eine náhere Identifi- zierung zu erreichen. Die identifizierten Hystrichosphaeriden stimmen mit den aus den baltischen und böhmisehen Silurbildungen beschriebenen Formen überein. Das gemeinsame Auftreten dieser Formen mit den Graptolithen unterstützt die Meinung dér Pioniere dér Nanno- paláontologie, dass diese Überreste incertae sedis über einen stratigraphischen Wert verfügen. Die unter dem Namen »Phyllitkomplex « zusammengefasste, máchtige, neritische Schichtenfolge, die aber das für den Phyllit bezeichnende Stádium dér Metamorphose nicht erreicht hat, ist ein von wechsellágemden tonigen, feinsandigen Schichten aufge- bauter und mit einem syngenetischen Vulkanismus verbundener, kieselige Zwischenlager einschliessender Schieferkomplex, dér innerhalb eines grossen Gebietes die gleiche Litho- fazies aufweist. Unsere Untersuchungen wurden an Hand des Materials dér im Balatonhochland, im Velencegebirge tmd im Mecsekgebirge abgeteuften Tiefbohrungen durchgefuhrt. Dass die Silurbildungen des Balatonhochlandes und des Velencegebirges eine ununterbrochene Zone bilden, wird dvuch die Schichtenfolge dér im dazwisehenliegenden Gebiet durch- querten Tiefbohrungen bestátigt. Die NO-Fortsetzung dieser altpaláozoischen, silunschen O r a v e c z : Szilur képződmények M agyarországon 9 Zone wird durch die Tonschiefer- und Kieselschiefer-Schotter vertreten, die in dér Tertiár- schichtenfolge des HügeUandes im Komitat Nógrád vorhanden sind. In dér Streichrich- tung schliesst sich die Zone dér altpaláozoisehen Serie von Gelniea im Zips-Gömörer Erz- gebirge unmittelbar an, wie es durch die Schiehtenreihe dér bei Losonc abgeteuften Tief- bohrung gezeigt wird. Da die in N-Transdanubien abgeteuften Bohnmgen einen Beckenuntergrund von áhnlicher lithologischer Zusammensetzung erreicht habén, sind wir dér Meinung, dass dadurch die nordtransdanubische Fortsetzung dér N vöm Plattensee unter die permisch- mesozoische Syneklise sich hinziehenden Silurschichtenfolge bewiesen ist. Dank den im Rahmen dér Kleinen Tiefebene durchgeführten zahlreichen Bohrun- gen, die i>Phylhte« angetroffen habén, ist es offenbar, dass die in dér Frage stehende Zone sich dem Paíáozoikuru von Sopron und Kőszeg anschliesst, insbesondere wenn mán die lithologische Analogie dér in dér Umgebung von Sopron vorkommenden Serie von graphit- führenden, schwarzen Phy hiten in Betracht zieht. Die in dér südlichen Gegend des Plattensees abgeteuften Bohnmgen beweisen das Vorkommen des Silurkomplexes in einem breiten Strerfen weiter nach S. Die Erdölerkun- drmgsbohnmgen im Südsomogyer Hügehand habén schon vorsilurische, áusserst meta- morphisierte Bildungen, und zwar Glimmerschiefer vmd Gneisse erreicht. Diese áltere, antiklinalartige Beckenuntergrund-Bildung setzt sich vermutlich nach NO zu in einer kontinuierliehen Zone fórt. Südhch von ihr, im N-Vorramn des Mecsekgebirges, in einer NO — SW-Zone ist uns eine Hystrichosphaeriden und Graptolithen führende Silurbildung bekannt. Vöm Gesichtspunkt dér geologischen, grosstektonischen Entwicklung des Unga- rischen Beckens aus ist es wichtig, dass die Bohrungen, die in dér Grossen Ungarischen Tiefebene mehrere tausend m máchtige Pannonablagerungen dirrchquerten, nur stark metamorphisierte, altpaláozoische Bildungen aufgeschlossen habén, die altér als die Silurbildungen sind. Die Aufgabe weiterer Untersuchungen ist es die im Raume des Nordungarischen Mittelgebirges vorhandenen, auf Grund lithologischer Analogien ins Karbon und Devon gestehten, leicht metamorphisierten, altpaláozoisehen Bildungen zu revidieren. Die altén Ergebnisse mit den neuen Angaben ergánzend, können wir in die noch unvohstándig bekannte paláozoische Schichtenfolge Ungams folgende Sedimentbildungen einreihen (Fig. i): meso- und katazonale Gneisse und Glimmerschiefer, die eventueh bereits in den prákambrischen Zeiten zustandegekommen sind und dérén Metamorphis- mus und tektonische Ausgestaltung in dér kaledonischen oder in einer noch früheren Phase stattgefunden habén. Schichtenfolge von in seichtem Meer abgelagerten, leicht metamorphisierten Tón- und Sandschiefem mit Hystrichosphaeriden und Graptolithen, die das Silursystem vertreten. Eine sich tektonisch mit dér Schieferserie des Silurs berüh- rende, maríné Bildung ist dér in dér Ümgebung von Szabadbattyán aufgeschlossene kristalline Kalkstein, die sich in dér Devonperiodeabgelagerthat.Einnichtmetamorphi- siertes Ghed dér paláozoischen Schichtenfolge wird durch den zűr Visé-Stufe gehörigen gefalteten, kalkigen, produktusführenden Tonschiefer vertreten, dér vöm Schubertehen führenden Foraminiferenkalke des nur aus Tiefbohrungen bekannten, marínén Ober- karbons überlagert wird. Dass die Devon- und Karbonbüdungen mehr verbreitet sind, als ihre Ausbisse, wird durch ihre in den Tuffen dér im Balatonhochland vorkommenden Basalt vulkánén angetroffenen Einschlüsse bestátigt. Das vöUige Fehlen dieser Bildungen in einem breiten Raum weist auf eine intensive ungleichmássige Denudation des wáhrend des Perms ziemheh stark gestörten Terrains hin. Das Abschlussghed des transdanubischen Paláozoikums ist dér kontinentale Schuttkomplex des Perms, dér hinsichtlieh seiner geo- logischen Fazies sich von dér vorigen marínén Schichtenfolge unterscheidet imd in tekto- nischer Hinsicht sich dér in dér alpinen Orogenphase entwickelten Bruchtektonik des Mesozoikums anknüpft. DEVECSER KÖRNYÉKI ÉS KISALFÖLD-PEREMI FÖLDTANI VIZSGÁLATOK IFJ. DR. DUDICH ENDRE - HŐRISZT GYÖRGY* (8 ábrával) összefoglalást A szerzők 25 ooo-es és részben 5000-es földtani térképezést végeztek Devecser környékén, mélyfúrások tekintetbevételével. A terület összevont rétegsorának leírása során felsőtriász, felsőkréta, „paleocén” (?), eocén, belvéti, tortonai, szarmata, pannóniai, pleisztocén és holocén képződményekkel foglalkoznak. Javasolják az „infra- eocén denudáeió” (felsőkréta — alsóeocén közötti lepusztulás) kifejezés bevezetését. Kom- plex vizsgálatok alapján több kavics- és konglomerátumszintet különböztetnek meg, különös tekintettel a „helvéti kavicstakaró” problémájára. Elkülönítik a folyóvízi és szélhordta homok- képződményeket. Tárgyalják a terület földfejlődését a felsőkrétától napjainkig. A lehordási terület kérdését az ősföldrajzi változásokból kiindulva elemzik. Összefoglalják a felismerhető szerkezeti mozgásokat és azok kapcsolatát a vulkánossággal. A terület délkeleti része a Déli, északnyugati része az Északi Bakonyhoz tartozik. A kettő között kettős töréses övvel közrefogott, felszínen tortonai képződményekből álló, magasabb helyzetű rögvonulat van. Ez a kettős töréses sáv felelmeg aVeszprém — devecseri szerkezeti vonalnak. Bevezetés A vizsgált terület az Északi- és Déli-Bakony, valamint a Mareal-medence határán terül el. Helyzetének megfelelően földtani és földrajzi jellegei egyaránt átmenetet mutat- nak a Dunántúli-középhegység és a Kisalföld peremvidéke között (1. ábra). Böckh J ., id. Lóczy L., Vitális I. klasszius munkái óta is többször szerepelt a magyar földtani irodalomban. Az irodalomjegyzékben felsorolt sok értékes munka közül csak néhányat emelünk ki. Déli részével Kovács L. (1948) földtani térképezési jelentésében foglalkozott. Strausz L. (1952) több, e területről származó kavicsminta cpv-vizsgálatának ered- ményét közölte. Északkeleti része az Északi Bakony 1957-ben kiadott 25 ooo-es földtani térképének délnyugati sarkára esik, D a r n a y B. felvételi lapjára. Cs. Meznericsl. (1958) a devecseri tortonai faimát foglalta össze. Végh S. (1960) a Bakony-hegység oligocén és miocén képződményeiről írt jelentésében többek között a különböző kavics- képződményekkel is behatóan foglalkozott. A Bauxitkutató Vállalat 1962. évi kutatási tervének megfelelően földtani térképe- zést végeztünk az ajkai kőszén-, a halimbai és nyirádi bauxitelőfordulás, valamint a Somló-hegy között, 102 km2 területen, 25 ooo-es méretarányban (2. ábra). A szirttetői eocén kibúvást 5000-es méretarányban térképeztük. Felhasználtuk a Bauxitkutató Vállalat Hgy-i., -2., -3., K0I-2., -3., -5., valamint D-i. jelzésű régebbi fúrásainak adatait, továbbá a legújabban lemélyített K0I.-7,, -8. és -9. sz. fúrás rétegsorát. A Dv-2. sz. fúrás még folyamatban van. Mindezek alapján megszerkesztettük a terület átnézetes földtani szelvényét (3. ábra). * Bemutatta if j. dr. D u d i c h Endre a Magyarhoni Földtani Társulat Középdunántúli Csoportjá- nak 1962. november 23. -i. előadóülésén. . Kézirat lezárva 1963. szept. 15. D u d i c h — H ő r i s z t : Devecser környéki földtani vizsgálatok 11 x. ábra. A térképezett terület helyzete. Magyarázat: I. A Kovács I,. (1948) által térképezett terület, II.ANoszky J. (1957) féle földtani térkép szegélye, III. A. 25 ooo-es térképezési terület határa, IV. Az 5 ooo-es térképezés területe, G— V. A Veszprém-gráci műút Abb. x. Die Dage des kartierten Gebietes. Erklárungen : I. Das von I.Kovács (1948) aufgenom- mene Gebiet, II. Rand dér geologischen Karte von J. N o s z k y (1957), III. Grenze des in M = 1 : 25 000 kartierten Gebietes, IV. Gebiet dér Kartierung in M = 1 :sooo, G— V. Die Dandstrasse (Veszprém-Graz) A térképezés során, valamint a fúrások anyagából gyűjtött minták feldolgozását elsősorban a Bauxitkutató Vállalat Laboratóriumában, Balatonalmádiban végeztük. Vékonycsiszolatokat, mikrofaunaelőkészítést és pollenfeltárást készített a Dunántúli Földtani Kutató-fúró Vállalat Laboratóriuma Budapesten. Egyes vizsgálatokat az Eötvös Loránd Tudományegyetem Alkalmazott Földtani Tanszékén és Őslénytani Intézetében végeztünk. Az eocén nagyforaminifera fauna értékelésében dr. Kecskeméti Tibor szakértelmére támaszkodtunk. I. Devecser környékének rétegsora A rétegsort a fúrásszelvények és a felszíni viszonyok egybevetésével, a vonatkozó irodalmat tekintetbe véve, állítottuk össze. A 4. ábra jobboldali részén a kifejlődést és a legnagyobb észlelt vastagságokat tüntettük fel. Triász. A terület legidősebb ismert képződménye a K0I-7. fúrás által feltárt, felsőkréta szárazföldi üledékek alatti, 175 m vastagságban megfúrt szürke agyag- márga-összlet. Csak néhány csigahéjtöredék került elő belőle (INatiria sp.). Előzetes palynológiai vizsgálat alapján Deák M. a karni emeletbe tartozónak véli, mivel a Keleti- Alpok kami spóra-pollen-együttesével jól egyező alakokat talált benne. További részletes vizsgálata folyamatban van. Több fúrás hagyományosan n ó r i korúnak tartott „fődolomitban” állt meg. Ez erősen töredezett, részben breccsiásodott. A halimbai Gyűr-hegyen felszínen is megvan, ez a terület legidősebb kőzetkibúvása. Szálban állónak tekinthető d a c h - 1 2 3 m 4 ^ 1 5 1 6 7 3 O O oc 0 O O 0 c 8 - — 9 0 '. -o; . 0 10 • 11 0 0 _ű Q_ 12 :v: S l l3 1b % 15 °Ko/~3 16 — ^ — 17~~^~" 18 19 1 2. ábra. Devecser környékének földtani térképe. Magyarázat: i. Fődolomit, 2. Rudistás mészkő, 3. Középsőeocén nummuliteszes mészkő, 4. Tortonai konglomerátum, 5. „Lajtamészkő”, 6. Szarmata kavics, 7. Alsópannóniai kavics, konglomerátum, 8. Felsőpannóniai agyag, 9. Felsőpannóniai kavics, 10. Pleisztocén kavicsos homok, 11. Pleisztocén homokos kavics, 12. Pleisztocén eolikus homok, 13. Löszös homok, lösz, 14. Holocén hordalék, 15. Mélyfúrás, 16. Törésvonal, 17. Feltételezett törésvonal, 18. Fedett képződmény- határ, 19. Szelvényvonal (lásd 3. ábra) Abb. 2. Geologische Karte dér Umgebung von Devecser. Erklárungen : 1. Hauptdolomit, 2. Rudisten- kalk, 3. Mitteleozaner Xummulitenkalk, 4. Tort. Konglomerat, 5. „Reíthakalk” Serie, 6. Sarmat. Schotter, 7. Unt. pann. Schotter, Konglomerat, 8. Ob. pannon. Tón, 9. Ob. pannon. Schotter, 10. Pleistozán Sand mit Schotter, n. Pleistozán Schotter mit Sand, 12. Pleist. áolischer Sand, 13. Sand mit Löss, köss, 14. Alluvium, 15. Tiefbohrung, 16. Bruchlinie, 17. Hypothetische Bruchlinie, 18. Bedeckte Bildungsgrenze, 19. Tinié des’Profils (siehe Abb. 3.) D u di eh — H ő r i s z t : Devecser környéki földtani vizsgálatok 13 steini mészkövet csak a Kol-8. sz. fúrás harántolt, 13,7 m vastagságban. Kőzetanyaga azonban a fiatalabb törmelékes képződményekben igen gyakori. Jura és alsókréta képződményeket a területről nem ismerünk. A felsőkré- tát három rétegösszlet képviseli: szárazföldi, kőszéntelepes és tengeri. A száraz- földi összlet változó vastagságú, maximálisan 28 m. Bauxitos agyag, dachsteini mészkő anyagú breccsia, konglomerátum, tarka agyagmárga alkotja. Az utóbbiban Deák M. az alsókampáni alemeletre jellemző polleneket talált. ► 170" 125° -m" — ► w Gyür- 1 1/CÖ/-7 2 1 Dv-2 3 I 4 | 5 — I 3. ábra. Devecser környékének szelvénye. Magyarázat : T3mg: kami márga, T3d: fődolomit, T3mk: dachsteini mészkő, K,: felsökréta, P: 'paleocén (?), E, : alsóeocén, E2: középsőeocén, E3 felsőeocén, M„ középsőmiocén, >I3: felsőmiocén, 1. Mélyfúrás, 2. Mélyfúrás folyamatban, 3. Törés, 4. Feltételezett törés, 5. Diszkordanciafelszín Abb. 3. Profil dér Umgebung von Devecser. Erklárungen : T3mg: Kamer Mergel, T3d: Hauptdolomit T3mk: Dachsteinkalk, K3: Obere Kreide, P: Paláozán(?), E,: Untereozán, E2: Mitteleozán, E3: Óbereozan M,: Mittelmiozan, M3: Obermiozan, 1. Tiefbohrung, 2. Tiefbohrung im Gangé, 3. Bruch, 4. Hypothetische Bruch, 5. Diskordanzfláche Az ajkai kőszénösszlet a területnek a halimbai medence felé eső peremén a legvastagabb (90 m), de megvan a Gyűr-hegytől északnyugatra is, a K0I-7. fúrásban (39,3 m). Kifejlődése megfelel a Halimba-ajkai kőszénterület típusának, számos fuzitos kőszéncsíkkal, ajkaittal, faunás márga közbetelepülésekkel (Pyrgulifera-ía]dk). A tengeri összlet alsó tagja itt a rudistás (hippuriteszes) zátonymészkő. Teljes vastagságát nem ismerjük, mert a K0I-7. szelvényében felső része lepusztult, a Dv.-2. pedig legfelső rétegeiben állt le ideiglenesen. Délebbre, a halimbai bauxitterületen 130 m. Grifeás márga a területről eddig nem ismeretes. A hippuriteszes mészkő fokozatos átmenettel inoceramuszos-globot- runcanás márga-mészmárga összletbe megy át. Elszórtan szenesedett növényi maradványokat is tartalmaz. Vastagsága a Dv-2. fúrásban 363 m. Komplex feldolgozása a Magyar Állami Földtani Intézet és a Bauxitkutató Vállalat együttműködé- sével folyamatban van. S i d ó M. és G ó c z á n F. eddigi Foraminifera-, pollen- és mikroplankton-vizsgálatai szerint a maesztrichti alemelet különböző szintjeit tartal- mazza, a felsőmaesztrichti alsó szintjéig bezárólag. Paleocén (?). Kavics, konglomerátum és kőzettörmelék. Rétegtani helye legjobban rögzített a Dv-2. fúrásban, ahol a maesztrichti és iprézi tengeri képződmények között települ. Csaknem teljesen bakonyi mezozóos kőzetek anyagából áll: kb. 60% mezozóos, főleg dachsteini mészkő, 25% dolomit, 14% tűzkő, 1% kvarc, elvétve pirít- 14 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, i. füzet szemcsék. Felső részében szenesedett növényi maradványokat, Cerithium sp. és Ampullina sp. töredékeket találtunk. Eocén. Az alsóeocén 8 fúrásból ismert szürke mészmárga és agyagos mészkő kifejlődésben, vékony szenes agyagmárga betelepülésekkel. Bryozoák fCono- peum sp.) is vannak benne. 4. ábra. Devecser környékének rétegsora és fejlődéstörténete. Magyarázat: T : tengeri kifejlődés, Cs : csökkentsósvízi kifejlődés, É-Sz : édesvízi és szárazföldi kifejlődés, 1. Dolomit, 2. Mészkő, 3. Márga, 4. Agyag, 5. Homok, 6. Kavics, konglomerátum, a) Kami márga, b j Fődolomit, c) Dachsteini mészkő, d) Terresztrikum, ej Kőszénösszlet, / ) Rudistás mészkő, g) Inoceramusos-globotruncanás márga, h) Konglo- merátum, i) Kőszénnyomos agyagmárga, j) „főnummuliteses” mészkő és márga, k) Discocyclinás és hant- keninás márga tufit- és homokkőrétegekkel, l) Szárazföldi agyag, homok, kavics, m) A „lajtamészkő” üledékszakasz, n) Agyagmárga, kavics, 0) Különböző törmelékes üledékek, I. Az üledékképződési sebesség görbéje, a számok az 1 millió év alatt képződött üledékes kőzet vastagságát jelentik, a jelenlegi vastagságok- ból számítva. Den.: Lepusztulás, II. Az üledékképződési mélység görbéje, 0 : tengerszint, A: andezittufa- képződés, R : riolittufaképződés, B : bazalt-rétegvulkánosság, III. A süllyedések és emelkedések görbéje, L larami fázis, P : pireneusi fázis, S : ó- és újstejer fázis, R : rodáni fázis. Abb. 4. Schichtenfolge und Entwicklungsgeschichte dér Umgebung von Devecser. Erklárungen: T : Maríné Fazies, Cs: Brackwasserfazies, E-Sz : Süsswasser-und terrestrische Fazies, 1. Dolomit, 2. Kalk- stein, 3. Mergel, 4. Tón, 5. Sand, 6. Schotter, Konglomerat, a ) Karnischer Mergel, b) Hauptdolomit, c) Dach- steinkalk, d) Terrestrikum, ej Kohlenführender Komplex, f) Rudistenkalk, p) Inoceramenmergel mit Globotruncana-Arten, h j Konglomerat, i) Tonmergel mit Lignitspuren, j) ,,Hauptnummuliten”-Kalk und Mergel, k) Mergel mit Discocycliniden und Hantkenina, l) Terrestrischer Tón, Sand, Schotter, m) ,,Leithakalk”-Zyklus, n) Tonmergel, Schotter, o) Verschiedene klastische Sedimente. I. Kurve dér Sedi- mentationsgeschwindigkeit. Die Zahlen gébén die Máchtigkeit dér wáhrend 1 Millión Jahre gebildeten Sedi- mentg“Steine an (aus den heutigen Máchtigkeiten gerechnet). Den.: Denudation, II. Kurve dér Sedi- mentationstiefe, 0 : Meeresspiegel, A : Andesittuffbildung, R : Rhyolittuffbildung, B : Basaltischer Stratovulkanismus, III. Kurve dér Senkungen und Hebungen, L : Laramische Phase, P : Pyrenáische Phase, S : Alt-und Neusteierische Phase, R : Rhodanische Phase Dudich — Hőriszt: Devecser környéki földtani vizsgálatok 15 Az alsó tengeri rétegcsoport iprézi emeletbe tartozását a Dv-2. fúrás anyagán Kecskeméti T. vizsgálatai igazolták. Faunája Nummulites praecursor de la H a r p e , Nummulites burdigalensis de la Harpe, Nummulites partschi de la H a r p e és más alsóeocén nagyforaminiferákat tartalmaz. Az alsóeocén átlagos vastagsága a Gyűr-hegytől északnyugatra 25 m, attól dél- keletre 40 m. A középsőeocén „főmunmuliteszes” mészkő és mészmárga összlet a Gyűr- hegy környékén 80—100 m vastag, a Dv-2. fúrásban viszont ennek kétszerese. E fúrás- ban a Kopek — Kecskeméti féle (1960) nagyforaminifera szintek jól azonosít- hatók voltak: a) a Nummulites laevigatus-os szintnek megfelelő N. sismondai-s, b—c) a „faunaszegény” és „lucasanus” -os szintnek megfelelő N. aturicus-os, d) az Assilina spira-s, e) a N. millecaput-os, N. perforatus-os, f) a N . millecaput-os, Discocyclinida-s szint. (Ez utóbbi a felszínen is.) Ezért a Dv-2. fúrást összehasonlítási alapul szánjuk a kör- nyező területek eocénje számára. Az alsó- és középsőeocénben dolomittörmeléket tartalmazó kifejlődése- ket is észleltünk (az alsóeocénben 42% CaMg(C03)2 tartalomig). A középsőeocénnek különösen felső tagozatában sok a részben Foraminifera- héjakat kitöltő, autigén glaukonit, valamint a biotitos amfibolandezit-tufaanyag (Fe203 : 2,42%, K : 0,5%-ig). Feltételezhető, hogy a glaukonitképződésben a tufa biotitja szerepel. A felsőeocén csak a Gyűr-hegyről délre van meg, discocyclinidás márga és hantkeninás márga kifejlődésben, mintegy 200 m vastagságban. E rétegcsoport alsó 1/3- ában különösen gyakoriak az olykor több méter vastagságot is elérő tufit rétegek. Nem ritkák a glaukonitos kvarchomokkő közbetelepülések sem; egy vékony kavicsréteg is mutatkozik. Egyes régebbi térképeken a Kolontár melletti Csóta-puszta környékén eocén foltok vannak. Ezek a nummuliteszes mészkőkavicsokban gazdag pleisztocén kavics- összlethez tartozóknak bizonyultak. Oligocén és alsómiocén képződmények a területen nincsenek (üledék- hiány). Középső-és felsőmiocén. Helvéti emelet. Végh S. Noszlop— Bakonygyepes— Döbrönte vonalában többszáz méter vastag helvéti kavicsösszletet mutatott ki. Területünkön a Kol-8. és K0I-9. fúrásban, tortonai képződmények alatt, homokkő és márgarétegekkel válta- kozva, 40 illetve 63 m vastagságban van meg. Ősmaradványt nem találtunk benne, a pollenfeltárás sem hozott eredményt. A D-i. fúrásban a tortonai összlet alatt 50 m vastag agyag és laza homokkő van, a fúrás ebben állt meg. Felszínen a helvéti kavicsösszletet helytálló településben nem találtuk meg. Anyaga változatlan kőzetösszetétellel utólag áthalmozódva több helyen Congeria ungula- caprae-t és T heodoxus-ókaX tartalmazó pannonjai agyagra települ a felsőpannóniai záró- tagjaként. Tortonai emelet. Átlagosan 150 m vastag üledéksor képviseli. Földtanilag teljes üledékszakasz, de kérdéses, hogy ebben a felsőtortonai is képviselve van-e. A rész- ben egymást helyettesítő fáciesek nagyvonalú egymásutánja a mélyfúrási adatok alapján a következő : Kavics és többé-kevésbé laza, mészkötőanyagú, abráziós konglomerátum (Ostrea, Pecten, Anomia és Balanus maradványokkal, marószivacsok nyomaival); részben „slir”- jellegű márga (lucinás-trochuszos-globigerinás faxmával); a „lajtamészkő összlet” változatos kifejlődései: alul meszes homokkő és agyag, majd homokos mészkő Lithothamnium, Bryozoa és molluszka faxmával, Serpula csövekkel; fel- 16 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, i. füzet felé újból homokossá— kavicsossá válik és meszes kötőanyagú regressziós kong- lomerátumba megy át. Végh S. (1960) véleményével egyezően a két különböző konglomerátum-szint létével magyarázzuk azt a tényt, hogy a korábbi irodalomban a tortonai konglomerátum hol a lajtamészkő feküjeként, hol pedig annak fedőjeként szerepelt. Riolittufaanyag több helyen is észlelhető, nem önálló szintben, átdolgozott módon. A litorális, szublitorális és kisebb részben pelágikus faima részletezését mellőzzük. E tekintetben Cs.Meznerics I. közleményére és Végh S. jelentésére utalunk. Az utóbbiban K ó k a y J. idevonatkozó határozásai és értékelése is megtalálhatók. A lajtamészkőösszlet meszes homokkő és homokos mészkő fácieséből, a devecseri Tik-hegyről és a Fenyvesbércről Bryozoákat gyűjtöttünk, amelyekkel az eddigi leírások közelebbről nem foglalkoztak. A felismert alakok: Crisia edwardsi R e u s s, Entalophora proboscidea Milne-Edwards, Idmonea sp., Hornéra frondiculata Eamoureux, Membranipora (Conopeum) lacroixii Audouin, Cupuladria haidingeri Re üss, Cellaria sp., Microporella sp., Schizostomella sp., Cellepora sp. Szarmata emelet. Az ide sorolható képződmények kavics, tarka agyag- márga és laza homokkő rétegek váltakozásából állnak. Jelenlegi ismereteink szerint csak a terület délkeleti részén vannak meg, mintegy 120 m vastagságban. Pollen nem került elő belőlük. Néhány rossz megtartású Ostracoda- n és Rotalia beckarii-n kívül csak eocénből átmosott ősmaradványtöredékeket találtunk bennük. Szarmata korú hydrobiás mészkő területünkön nincs. Azokat a kavics és laza konglomerátum rétegeket, amelyekben a szarmata mészkő gyorsan málló, porlódó kavicsai megvannak, a pannóniai emelet alsó részébe soroltuk. Pliocén. Pannóniai emelet. A tortonai sorozathoz hasonlóan teljes üledékszakaszt képvisel . Az alsó kavics és laza konglomerátum felett térképezési terüle- tünkön kívül, de annak közvetlen közelében a devecseri téglagyár kékesszürke agyag- összlete települ, Congeria partschi-s faunával (Kovács L. 1948). A Somló-hegy oldalá- ból Vitális I. (1914) valamint Darnay B. ésSoós L. (1953) írtak le congeriás faunákat: Congeria ungula caprae-s és magasabb szintből Congeria balatonica-s, Theodoxus intracarpathicus-os együtteseket, amelyek részben egymást helyettesíthetik. Területünkön a D-i. fúrásban, felszínen a Csigeré -patak bevágásaiban és a Széki- erdőben találtunk kissé homokos agyagot, amelyből Congeria ungula caprae Münst., Limnocardium sp. töredékek és jómegtartású Theodoxus sp. példányok kerültek elő. Kolontámál erősen meszes, laza homokkőben találtunk eredeti színezettségű Theodoxus- féléket. Ezek az adatok jól beleillenek a Darnay B.— S o ó s L.-féle elgondolásba, a felsőpannóniai alemelet aljára. A pannóniai emelet üledéksora a congeriás-theodoxusos agyagra települő durva- törmelékes üledékkel zárul. A pannóniai összlet eredeti vastagsága kb. 200 m-re becsülhető. Pleisztocén. A térképezett terület nagyrészét pannóniai korúnál fiatalabb, tehát — mivel a „levantei” elkülönítésére támpontunk nincs — összefoglalóan a pleisz- tocénbe sorolt törmelékes üledékek borítják. A kavicstakaró a Magas Bakonyból lehúzódik a jelenleg 200 m körüli t. sz. f. magasságú térszínre. Többszörösen áthalmozott, már a pliocén bazaltot is feldol- gozva tartalmazza. Elvétve éleskavicsok is találhatók benne. Keresztrétegzett, mésztelen, részben limonitos, aprókavicsos homoküledé- kek és meszes, részben löszös homok is nagy területeket borít. A Somló-hegy oldalából Darnay B. és Soós B. pleisztocén csigafaunát is írt le finom, sárga, csillámos homojcból. D u di eh — H ő r i s z t : Devecser környéki földtani vizsgálatok 17 io homokmintát vizsgáltunk meg részletesen Devecser környékéről (I, II. táb- lázat, 5. ábra). A szín és karbonáttartalom megállapítása után megvizsgáltuk a minták ásványtani összetételét, valamint a kopta- tottságát s annak alapján hét jól elkülönít- hető folyóvízi és 3 szélhordta üledéket ismertünk meg. 5. ábra. A pleisztocén homokminták szemcseeloszlás- görbéi ésfáciesdiagramja. Magyarázat : 1, 2, 5, 7,9, 10.: 6 jellemző minta Ö 1 1 o-féle görbéje. I. Szilánkos, II. Egyenetlen, III. Csiszolt felületű szem- csék %-a a 0,1— 0,2 mm-es frakcióban, Sz: Szél- hordta, F: Folyóvízi kifejlődéscsoport Abb. 5. Korngrössenverteilungskurven und Fazies- diagramm dér pleistozánen Sandproben. Erklárun- g e n : 1, 2, 5, 7, 9, 10.: Die Ottó’ schen Kurven von 6 charakteristischen Proben. I, II, III. Prozent dér splitterigen, unebenen und polierten Kömer in dér 0,1— 0,2 mm-Fraktion. Sz: áolische F: fluviatile Ausbildungsgruppe A homokminták szemcseeloszlásjellemzői Die Paraméter dér Komgrössenverteilung dér Sandproben I. táblázat — Tabelle I. N” Mdmm DQg Fg Mdp My &

3(p = a ferdeség harmadik mértéke = 1/2(1 ?i + y„) — Md <7

( r952): Measures fór Describing the Size Distribution of Sediments. Joum. of Séd. Petr. 22/3. — J a s k ó S., (1935): A Pápai — Bakony földtani leírása. A Földt. Szemle melléklete. Bp. — J a s k ó S., (1935): Abráziós platómaradványok a Bakony nyugati peremén. Földrajzi Közi. Bp. — Kecske- méti, T., Í1959): Die Discocycliniden des südlichen Bakonygebirges. Ann. Hist. Nat. Mus. Nat. Hung. 51. — Kopek G. — Kecskeméti T., (1960): A bakonyi eocén szintezése nagyi oraminiferák alapján. Földt. Közi. 90. — Kopek G., (Z960): Jelentés a Bakonyhegység eocén üledékeinek 1958 — 1959. évi újravizsgálatáról (kézirat). — KopekG., (1961): A Bakony-hegység felsőkréta kőszéntelepes összletének ősföldrajzi és hegyszerkezeti vázlata. Földt. Közi. 91. — K o v á c’s I,., (1948) : A Devecser és Nyírád közti harmadkori terület földtani viszonyai. MÁFI Évi jel. — K r u m b e i n, W. C., (1938): Komgrösseneinteilun- gen und statistische Analyse. N. Jb. Min. Geol. Pál. Abh. B. B. 73. A. Stuttgart. — K r u mb eín, W. C., (1938): Size Frequency Distribution and the Normál Phi Curve. Joum. Séd. Petr. 8. — Lóczy L. (id.) (1913): A Balaton környékének geológiája és morfológiája. A Balaton tud. tanúim, eredm. — M i h á 1 1 z I.— UngárT., (1954):, Folyóvízi és szélfújta homok megkülönböztetése. Földt. Közi. 84. — O 1 1 1 i k P., (1958): Adatok az Északi Bakony földtanához. Földt. Közi. 88. — O 1 1 1 i k P., (,1959): Adatok a Déli Bakony földtani szerkezetéhez. Földt. Közi. — O 1 1 o, G. H., (1938): A Modified Logarithmic Probabi- lity Gr'aph fór the Interpretation of Mechanical Analyses of Sediments. Joum. of Séd. Petr. 9/2. — Pécsi M., (1962): A Kisalföld geomorfológiája. Földr. Közi. — PécsinéDonáth É., (1958): Duna-terrasz- kavicsok görgetettségi vizsgálata. Földt. Közi. 88. — PécsinéDonáth É-, (1959): Elemző vizsgálatok alkalmazása a geomorfológiai kutatásban. Földr. Ért. — Sidó M., (1953): A Bakony északkeleti és dél- keleti részének kavicselőfordulásai. MÁFI Évi Jel. 1952-ről. — S t r a u s z F., (1952): Kavicstanulmányok a Dunántúl középső részén. Földt. Közi. 82. — StrauszL., (1954): Folyóvízi durva törmelékes kőzetek. Földt. Közi. 84. — Süm’eghy J., (1954): A magyarországi pleisztocén" összefoglaló ismertetése. MÁFI Évijei. 1953/2. — Szádeczkv - Kardoss E., (1933): Die Bestimmung des Abrollungsgrades. Zentralblatt f. Min. Geol. Pál. Abt. B. Stuttgart. — Szádeczky- Kardoss E., (1935): Adatok a görgetési határkérdéshez. Földt. Közi. 65. - Szádeczkv - Kardoss E., (1938): Tanulmányok a ferde rétegzésekről. I— II. Math. Term. Tud. Ért. — Szádeczky - Kardoss, E.. (1939): Geológie dér rumpfungarlándischen kleinen Tiefebene. Sopron. — S z a 1 a y T., (1940): A dunántúli miocén. Földt. Közi. 70. — "Szőts E., (xg56)j Magyarország eocén (paleogén) képződményei., Geol. Hung. ser. geol., tóm. 9. — TaegerH., (1914) : Üjabb megfigyelések a Bakony nyugati végéről. MÁFI Évi Jel. — V a d á sz E., (1957): Földtörténet és földfejlődés. Bp. — V adászE., (1960): Magyarország földtana, II. kiad. Bp. — Varrók K., (1953) : A nyugatbakonyi mediterrán kavicstakaró anyaga, eredete és kora. MÁFI Évi Jel. 1952-ről. — Vecsev Gy., (Z939): Á bakonyi Ajka-Úrkút-Halimba környékének eocén képződményei. A Földt. Szemle mell. — V é g hS., (1960): A Bakony-hegység oligocén és miocén képződménvei, (kézirat) — V é g h S., (1960) : A bakonvi hydrobiás mészkő rétegtani helvzete. Földt. Közi. qo. — V i t á 1 i s, I., (iqr4): Die Ziegelklauen dér Balatongegend und dérén Fundorte. Rés. d. Wiss. Erforsch. d. Balatonsees, Pala ont. Anh., Bd. IV . Abh. 4. — W a 1 g e r, E. (1962): Die Korngrössenverteilung von Einzellagem sandiger Sedimente und ihre genetische Bedeutung. Geol. Rundschau 51/2, Stuttgart. D u d i eh — Hőriszt : Devecser környéki földtani vizsgálatok 25 Geologie und Entwicklungsgeschichte der Umgebung von Devecser DR. E. DUDICH JR. - GY. HŐRISZT Devecser liegt nordwestlich vöm Kohlenrevier von Ajka und nördlich von den Bauxitlagerstátten von Nyírád, Szőc, Halimba (Abb. x). Seine Umgebung ist ein geolo- gisch-geomorphologisches Grenzgebiet des Transdanubischen Mittelgebirges und der Kleinen Ungarischen Tiefebene. Mán betrachtet die von der Stadt Veszprém bis Devecser zu verfolgende tektonische Hauptlinie als die strukturelle Grenze zwischen dem nördli- chen und südlichen Teile des Bakony-Gebirges. In dieser Gegend wurde im Sommer 1962 eine geologische Kartierung (1 : 25 000, z. T. auch 1 : 5000) unternommen (Abb. 1, 2). Es wurden mehrere Tiefbohrungen in Betracht gezogen und ausgewertet. So konnte ein umfassendes Profil des Gebietes ge- zeichnet werden (Abb. 3). lm ersten Teile des vorliegenden Axifatzes beschreiben die Verfasser eine von der oberen Trias bis zum Pleistozán reichende Schichtenfolge (Abb. 4). Als álteste Bildung dieser Gegend hat sich ein in der Bohrung K0I-7 getroffener grauer Mergelkomplex erwiesen, dessen Sporen- und Pollen-Arten (durch Frau H. M Deák dr. bestimmt und ausgewertet) sich mit denen der KarnischenStufe der Ost- alpen gut identifizieren hessen. Die Norische Stufe wird durch Hauptdolomit und Dachsteinkalk vertreten. Darüber lágert (mit einer bedeutenden, von Abtragung verursachten, alsó sekun- dáren stratigraphischen Lücke) obere Kreide, mancherorts sogar direkt Untereozán. In der máchtigen Serie der oberen Kreide können die folgenden Glieder unter- schieden werden (von untén nach oben) : terrestrischer, z. T. bauxitischer roter Tón, Ton- mergel und Schotter; der kohlenführende Schichtkomplex von Ajka (mit Pyrguliferen) , Ruchstenkalk und Inoceramenmergel. Diese ganze Serie kann in die Senon-Stufe gestellt werden (laut der von M. Sidó, F. Góczán und H. M. Deák dr. ausge- iührten mikropaláontologischen-palynologischen Untersuchungen), und reichen vöm unteren Kampan bis zum unteren Teile des oberen Maastrichts. Als Paláozán (?) bezeichnen die Verfasser das über der oberen Kreide, aber unter den fossilfiihrenden Untereozánschichten hegende, hauptsáchhch aus mesozoischen Kalkstein-, Dolomit- und Feuerstein-Geröllen bestehende, grösstenteils fossilleere Konglomerat. Eine reiche Grossforaminiferenfauna ermöglichte die Gliederung des Eozáns nach der Methode und durch die Hilfe von T. Kecskeméti. Zum Yprésien gehören die Nummulites praecursor, N. burdigalensis, N. partschi-íührenden Schichten. (Diese Arten sind für Ungamneu.) lm Lu te t konnten f olgende Horizonté imterschieden werden: a) N. sismondai, b — c) N. aturicus, d) Assilina spira, e) N. millecaput — N. perforatns, f)N. millecaput — Discocyliniden- Horizont. (I11 der Tiefbohrung Dv — 2). Südöstlich vöm Gyűr -hegy ist auch der oberste Teil des Lutets und die Priabon-Stufe (in Form von Discoeyclinidenführenden Mergel und Tonmergel mit Hantkenina) vorhanden, in denen Andesittufit- und Sandsteinbánke eingelagert sind. Lithologisch sind im Eozán überwiegend Kalksteine und Mergel zu finden, die — hauptsáchhch im Untereozán — zum Teil dolomitisch sind (bis 43% Dolomitinhalt) . Vöm oberen Teile des Mitteleozáns an sind viel autigene Glaukonitkörner zu beobachten. Auch Andesittuffite treten auf , die den Anfang des mittel/obereozánen Andesitvulkanismus andeuten. (Im Zusammenhang mit den sogenannten prápyrenáischen Bewegungen.) Im unteren Teile des Priabons sind sie noch háufiger. Oligozáne und Untermiozáne Bildungen fehlen. Das wird als eine primáre Sedimentationslücke aufgefasst. Einige, allerdings nur aus Tiefbohrungen bekannte Schotter-, bzw. Sand- und Ton- Schichten gelten als Helvet. Im Vergleich mit dem Gebiet des nördlichen Bakony- Gebirges ist ihre Máchtigkeit relativ gering. Das Törtön fángt mit einem Abrasions- konglomerat an. Darauf folgen sandige und mergehge (z. T. Schlier-áhnliche) Schichten, die in etwas sandigen Leithakalk übergehen, der durch eine reiche Fauna ausgezeichnet ist (Siehe Literaturangabe 9) . Einige noch nicht beschriebene Bryozoen wurden gefunden und bestimmt (siehe im ungarischen Text). Dann wird die Fazies grobsandig; endlich treten sogar Konglomerate wieder auf. Es handelt sich alsó um einen vollkomme- nen sedimentáren Zyklus. Das obere Törtön konnte aber in diesem Komplex paláontolo- gisch nicht nachgewiesen werden. Terrestrisch-limnische, fossilleere bxmte Mergel und Schotter werden im S a r m a t gestellt. Der in der Umgebung von Nyírád bekannte Hydrobienkalk ist lediglich in Form 26 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, i. füzet von umgelagerten Geröllen vorhanden. Spuren eines rhyolithischen Vulkanismus sind in verschiedenen Gliedem des Miozánkomplexes zu finden. Ausser dér Congerien- und Theodoxus- führenden Tonfazies vertreten verschiedene grobkömige Sedimente und Sande die PannonischeStufe, die — dem Törtön áhnlich — einen sedimentáren Zyklus bildet. lm oberen Teile des Pannons bildeten sich die basaltischen Gesteine des Somlóberges. Da die »levantinische« Stufe sich nicht abgrenzen lásst, werden die rein fluviatilen Sande schon als Pleistozán bezeichnet. Aeolische, z. T. schon mit Loss vermischte feine Sande gehören ins jüngere Pleisto- zán. Die Komgrössenverteilung dér Sande wird tabellarisch (z. T. auch graphisch) dar- gestellt (Abb. 5) und besprochen. Auch ihre mineralogische Zusammensetzung wurde in Betracht gezogen, die auf ein im SO liegendes Abtragungsgebiet schhessen lásst. Es wurden auch Timdra-Erscheinungen (periglaziale Kryotmrbation) und Drei- kanter beobachtet. Dér grösste Teil dér vöm B akony-Gebirge sich herabziehenden Schotter-Decke wird als im Pleistozán umgelagert aufgefasst. Dér zweite Teil des Aufsatzes enthált die Ergebnisse dér komplexen Untersuchung dér posteozánen grobkömigen Sedimente des Gebietes. Es wurden Proben eines Durch- schnittgewichts von 20 kg gesammelt. Die Komgrössenverteilung, die petrographische Zusammensetzung dér gesamten Probe und dér einzelnen Fraktionen, und endlich dér Abrollungsgrad dér wichtigsten Gesteinstypen in den gröberen Fraktionen wurden be- stimmt. Das ermöghchte gewisse paláogeographische-genetische Folgerungen zu ziehen und auch die Bildungen verschiedenen Alters voneinander zu vmterscheiden (Abb. 6, 7). Im dritten Teile ihrer Arbeit erörtem die Verfasser die paláogeographische Ent- wicklungsgeschichte dér kartierten Gegend und ihrer Umgebímg. Die wichtigsten erdge- schichthchen Ereignisse sind auch graphisch zusammengefasst (Abb. 4). Die Geschwin- digkeit dér Sedimentbildung bzw. dér Abtragung wáhrend dér einzelnen Zeitabschnitte wird verghchen. Die Verfasser schlagen die Benenmmg »infraeozáne Denu- d a t i o n«„ als ein erdgeschichtlich früheres Analógon dér von Prof. K. Telegdi- Roth eingeführten )>infraohgozánen Denudation«, vor. Diese soll die paláozánen Abtra- gungserscheimmgen des Ungarischen Mittelgebirges umfassen. Die Frage des Abtragungsgebietes wird im Lichte dér paláogeographischen Ver- ánderungen betrachtet (Abb. 8). Die Hauptrolle wird dabei dem seit dér Sarmatischen Stufe un tér die heutige Kleine Ungarische Tiefebene gesunkenen Massiv dér oUngarischen Alpen« einerseits rmd den schon ausgehobenen Teilen des heutigen Bakony-Gebirgesbzw. des sogenannten Balaton-Hochlandes andererseits zugeschrieben. Als eine Möghchkeit, die noch eingehender untersucht werden muss, wird auch dér nördliche Flügel dér paláozoisch-mesozoischen Kratosynklinale als Abtragrmgsgebiet wáhrend des Mio- záns erwáhnt. Dér Andesit-, Rhyolit- und Basalt-Vulkanismus wird im Zusammenhang mit den disjunktiven gebirgsbildenden Phasen gedeutet. Zum Schluss stellen die Verfasser fest, dass dér südöstlichste Teil des Gebietes tektonisch zum Süd-Bakony, dér nordwestliche dagegen schon zum Nord-Bakony gehört. Die beiden sind durch eine doppelte Zone von Verwerfungen voneinander getrennt, in dérén Mitte eine Reihe von aus tortonisehen Bildungen bestehenden Horsten zu beobach- ten ist. Diese Zone entspricht dér »Veszprém — Devecser« tektonischen Hauptlinie in dieser Gegend. A BARANYAI DUNA MENTI MEZOZÓOS SZIGETRÖGÖK FÖLDTANI VISZONYAI DR. SZEDERKÉNYI TIBOR** (2 ábrával) Összefoglalás 1 Eátszólag jelentéktelen felszíni (ill. vékony törmeléktakaróval fedett) kis méretű, kevesek által ismert feltárások a Mohácsi-szigeti várpusztai, a bátai anizusi mészkő — dolomit, ill. a bári trachidolerit feltárások. Ezek szoros kapcsolatban vannak a Dunaszekcső és Bár községek alatt kis mélységben található anizusi és Székelyszabar környéki júra képződményeken keresztül. Együttesen a Mórágyi vonulat D-i oldalához simuló, a Mecsek-hegységgel párhuzamos csapású, legnagyobb részben mélybesüllyedt, viszonylag nagy kiterjedésű mezozóos vonulat szerény felszíni mutatói. Az eddig ismert kevés feltáráshoz új adatként járul a bári trachidolerit, a mezozóos vonulat ezideig egyetlen felszínen található magmás képződménye. A Mecsek és a Villányi-hegység közti terület földtani megismerésében kulcsfontos- ságúak az ún. ,, baranyai mezozóos szigetrögök”, melyeknek rétegtani és szerkezeti viszonyai, földtani kapcsolata a két hegységgel igen sok bizonytalanságot mutat. Mária- kéménd, Monyoród, Székelyszabar vidéke viszonylag ismertebbnek mondható mezozóos feltárásaival szemben a Duna menti rögök (Báta, Várpuszta, Bár környékén) kevésbé ismertek. Ezek pedig jelentős földtani adatokkal járulnak a fazekasboda — mórágyi kristályos vonulat D-i előterének megismeréséhez. A három feltárás közül ma már csak a Mohácsi-szigeti és a bári látható a felszínen, a bátai feltárás a község terjeszkedése követ- keztében több méter vastagságú törmeléktakaró alá került. A feltárások leírása Várpusztai anizusi mészkő Földrajzzal és földtannal foglalkozó szakemberek körében sok vitára szolgáltatott okot a Mohácsi-sziget É-i részén Várpuszta szomszédságában található mészkőfeltárás. Tulajdonképpen régóta nyilvántartott feltárásról van szó (már Szabó József is ismerte), azonban földtani feldolgozása mindmáig a nyilvántartás állapotában maradt. Az alluviális üledékekből 2 — 2,5 m magasságra kiemelkedő, néhányszáz m2 területű halmon, több apró kőfejtőben középsőtriász anizusi mészkő látható. A világos bamásszürke színű, aprógumós, limonitfoltos, rétegzetlen kőzet pados elválású. Padjainak vastagsága 22 — 27 cm. Pontosabb földtani kora mecseki analógiák alapján és kifejlődése szerint az alsóanizusi alemelet középső részére tehető. Jellegzetes- sége, hogy azonos megjelenésű a mecseki (és nem a Villányi-hegységi) időben egyező anizusi képződményekkel. A kőzetanyag vékonycsiszolati és oldási maradékvizsgálata Rhyzocorallium és néhány szivacstű töredéken kivül egyéb szerves nyomot nem adott. **Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat Mecseki Csoportja 1963. április 18-i szakülésén. Kézirat lezárva 1963. szept. 25. 28. Földtani Közlöny, XCIV. kötet, i. füzet A ma is észlelhető szerkezeti formák kialakulása után a terület igen hosszú ideig lepusztulás alatt állott. A felszínére világosszürke, aprószemű, csillámos, agyagos homok települt, melyből ma már csak foszlányok láthatók. Vadász E. véleménye alapján felsőpannóniai homokos rétegek maradékösszletének tekinthetők, melyeket az erózió ezideig megkímélt a teljes lepusztulástól. Földtani jelentősége mellett nem marad el a feltárás földrajzi fontossága sem, mivel jól megmagyarázza a Mohácsi-sziget keletkezésének okait. Különleges földrajzi helyzete a legújabb időkben ráirányította a régészek figyelmét is. Kőhegyi M., a bajai Türr István múzeum régésze szerint a mocsaras szigetből szirtként kiálló, vízi úton jól meg- közelíthető dombnak a dunai átkelés szempontjából igen nagy jelentősége volt a közép- korban, sőt már a népvándorlás idején is. (A legközelebbi jó átkelőhely Buda volt.) Erőd védte (innen származik a neve is: Várpuszta), amelynek maradványait a lakosság szinte nyomtalanul széthordta. A feltárás további gyakorlati jelentősége, hogy a jó építőanyagban szegény vidéken a közvetlen környék lakosságának építőanyagul szolgált. A mészkő bányászása már nagyon régen megindult, bizonyítják ezt a régi, muzeális értékű mészégetők romjai. 1938-ig helyi szükségleteket kielégítve folyt a kezdetleges bányászkodás, azóta a feltárás igen elhanyagolt állapotban van, szeméttelepnek használják. Mint jelentős földtani adat, földrajzi különlegesség és muzeális érték, a várpusztai feltárássor feltétlenül megérde- melné, hogy — míg nem késő — természetvédelmi területként megmentsük a további tudományos kutatások számára. A bátai anizusi rétegek Felszínen jelenleg csak törmelékben találhatók. A század elején még működő kőfejtőket betemették és a község újabb részei ezek felett települtek. A kőzet helytállóan néhány kútban a tanácsháza környékén 50 — 6,0 m mélységben található, azonban ezek a feltárások a magas talajvízszín miatt csak a legszárazabb őszi időszakokban tanulmá- nyozhatók. A legújabb időkig egyetlen jól megközelíthető feltárás a 633 sz. ház pincéjé- ben látható, bizonytalan dőlésű, sárgás-barnás szürke, enyhén kristályos dolomitpad. A kutakból (melyek a 633 sz. háztól DK-i irányban 200 — 300 m-re találhatók) viszont világos szürke, barnás árnyalatú, kalciteres mészkőtörmelék került elő, amely makrosz- kóposán azonosnak látszik a várpusztai mészkővel. A régi kőfejtők helyén található nagy tömegű mészkőtörmelékből ezideig egyetlen Coenothyris vulgáris példány került elő, így a pontosabb rétegtani besorolás egyrészt a helytálló kőzetek hiánya, másrészt a kőfejtőkből származó kőzetek faunaszegénysége miatt nem oldható meg. 1910-ben víznyerési céllal kutatófúrás mélyült a községben, melynek rétegsora adatok hiányában ismeretlen. Vadász E. szóbeli közlése alapján a fúrás 310 m mély- ségben trachidoleritben állt le. Feltételezhetjük, hogy ez a trachidolerit szeizi vagy kam- pili rétegek közé nyomult telér. így valószínű, hogy az anizusi képződménycsoport vas- tagsága sem haladja meg a 300 m-t. Bizonytalan adataink vannak a földtani felépítést és települést illetően (V a d á s z E. szerint csekély dőlésértékkel DK-i irányban dőlnek a mészkőrétegek). Biztos adat- szerzés céljából a M. É. V. a 633 sz. háztól D-re 50 m-re mesterséges feltárást nyitott. A 22 m mélységű lejtakna a már ismert barnás szürke, rétegzetlen, vastagpados, enyhén kristályos dolomitot tártaiéi. Padjai 6 — 80 cm vastagságúak. A dolomitfelszín a fedőrétegek alatt egyenetlen karsztfelület. Az enyhén kristályos dolomitban helyenként sárgásfehér 0,2 — 0,4 cm nagyságú, ovális alakú, kalcit anyagú, erősen kristályos szerkezetű foltok figyelhetők Szederkényi : Baranyai mezozóos szigetrögök 29 meg, melyek esetleg ősmaradványok lehettek. Meghatározható ősmaradvány nem volt. A dolomitpadok közt 0,5— 1,5 cm vastagságú zöld agyagmárga-,, csíkok” települnek, melyek ugyancsak ősmaradvány-mentesek. A hátai anizusi rétegekről nyert adatok azt jelzik, hogy a mesterségesen elfedett egykori feltárás (egy DNy-i) mészkőből és (egy ÉK-i) dolomitból álló részből áll. A kettő közt valószínűleg törésvonal van. A két rész dőlésiránya is ellenkező, a mészkő. DK-i dőlésirányával szemben a dolomit 330° dőlésirányú a kutatóaknában. A karsztfelszínre — ugyancsak a kutatóakna adatai alapján — 4 m vastagságban pleisztocénalj i vörösagyag, majd homokos lösz települ. A várpusztai mészkőfeltáráson található felsőpannóniai homoknak megfelelő rétegek a bátai Csóka-hegy dunaparti részén 15 m vastagságban figyelhetők meg a pleisztocén rétegek alatt. ÉNy-i irányban ezek a homokrétegek fokozatosan megszűnnek és a lenyesett anizusi térszínre közvetle- nül pleisztocén képződmények települnek. A bátai anizusi rétegeknek a várpusztaihoz hasonló gyakorlati jelentősége volt. 1913-ig folyt kőbányászat, amely igen régi múltra tekint vissza. Már a rómaiak is fejtették a követ, amelyből az Aquincum felé vezető műút burkolata készült Dunaszekcső és Báta- szék között, valamint a Báta melletti római katonai őrállomás épületei, melynek romjai ma is láthatók. A bári t r a c h i d o 1 e r i t feltárások A szekszárd — mohácsi műút rézsűjén Bár községtől DNy-ra a 42. sz. km-kőnél két feltárásban láthatók, egymástól 150 m távolságban. Mindkét feltárás a Duna partromboló eróziója következtében keletkezett. Jól megfigyelhető, hogy a trachidolerit a pleisztocén kezdetéig felszínen volt, amelyet a jégkorszakban több m vastagságú löszréteg borított be. A pleisztocén előtti denudáció a kőzetet hatalmas, m3 nagyságú sziklatömbökre bon- totta, melyek eredeti helyükről csak kis mértékben mozdulhattak el. Ezt bizonyítják a feltárásoktól ÉNy-i irányban 50 — 80 m távolságban a domboldalon mélyített kutak, melyeknek 8 — 1 1 m mélységében azonos trachidoleritet találtak. A földmágneses felvéte- lek e helyen kisebb helyi anomáliát jeleznek, mely ugyancsak a trachidolerit jelenlétének tulajdonítható. A bári trachidolerit helyzetéből következően részletes kőzettani és földtani vizs- gálatot érdemel. Eddigi megfigyeléseink alapján megállapítható, hogy a sötétszürke színű, erősen üveges alapanyagú, interszertális szövetű, mikrokristályos kőzet kevéssé különbözhet a K-m e c s e k i trachidolerit féleségektől. Ezt az elvégzett gyorselemzések is bizonyították. Makroszkóposán is feltűnő folyásos szövete és erős lyukacsossága. A maximálisan 2,5 cm nagyságú, lencse alakú, fennőtt fehér karbonátos ásványokat tartalmazó Hmk ácsok nem epigén oldási nyomok, hanem a gáz- dús trachidoleritláva gázbuborékai. Bizonyítják ezt a kőzet külső hatásokra érzékeny ásványai, amelyeken mállásnak, vagy epigenezisnek nyoma sem észlelhető. A trachidolerit mellékkőzete egyik feltárásban sem látható. A terület alaphegy- sége a gravitációs felvételekből láthatóan összefüggésben állhat a máriakéménd— székely - szabari jura vonulattal. Bár község É-i részén, a feltárásoktól É-ra 3 km távolságban a baromfitenyésztő telepen fúrt kútban 80 m mélységben anizusi mészkövet észleltek. A máriakéméndi aaléni feltárások alatt hiányoznak az idősebb liász rétegcsoportok, s az ott lemélyített fúrás közvetlenül anizusi dolomitba jutott. 30 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, i. füzet Az alaphegység szerkezeti viszonyai a Mórágyi-vonulat D-i előterében A várpusztai és bátai anizusi kőzetek feltárásai a Mórágyi-hegység D-i előterében, alaphegység-szerkezeti következtetésekre jogosítanak. Várpusztán a mészkő dőlése 300782°, Bátán a dolomit dőlése 33079°, a mészkő dőlése általában DK-i. A kőzetpadok csapásiránya tehát azonos a Mórágyi-hegység É-i peremén Ófalu környékén található metamorf kőzettársaság palásságának, valamint az ÉÉNy-ról rátolt mezozóos képződmények csapásával. Ismerve e területek bonyolult kéregszerkezeti viszonyait és azok kialakulását, nem nehéz párhuzamot vonni a várpusz- tai és bátai feltárásban megállapítható szerkezeti helyzettel. A Mórágyi-vonulat D-i elő- 1. ábra. A Mórágyi-vonulat déli előterének gravitációs térképe A bb. 1. Gravimetrische Karte des S-Vorraumes des Mórágyer Zuges terében ez az É-i előtérre, valamint az egész kristályos alapegység vonulatára jellemző csapásirány feltételezi, hogy hasonló jellegű, de ellentétes irányú horizontális kéregmozgások voltak a Mórágyi-hegység mindkét oldalán, amely az ellentétes irányú tektonikai erők ütközővonalában volt (és van). A mozgások egyidejűsége, vagy különidejűsége nem bizonyítható. Ugyan- csak nem állapítható meg az említett D-i előtér jelenlegi szerkezetalakulásának keletkezési ideje. Az É-i előtérrel analóg módon talán a kréta időszakra, az ausztriai orogén sza- kaszra tehető. A geofizikai kutatási eredmények bizonyos mértékig segítséget adnak a nagyobb, elfedett alaphegységterületek feltételezett szerkezeti viszonyainak megállapításához is. A gravitációs mérésadatok szerint (1. ábra) Várpusztán található hazánk leg- nagyobb értékű síkvidéki gravitációs maximuma. Ennek- Bouguier -anomália értéke nagyobb, mint a Mecsek-hegység anizusi területein mért gravitációs anomália. Ez a nagy méretű rendellenesség véleményünk szerint azzal magya- rázható, hogy a Báta— Várpuszta környéki mezozóos rétegösszletek nemcsak helyileg Várpusztán, hanem egyéb helyeken is meredekre állított, törések men- tén sokszorosan felpikkelyeződött, kis mélységű helyzet- Szederkényi : Baranyai mezozóos szigetrögök 31 ben vannak. Ezek a törések valószínűleg gyűrt formákat bonyolítanak és a várpusztai 82° dőlésszögű mészkőpadok is valamely gyűrt kéregszerkezeti elem részének tekinthetők, föltéve, hogy nem kőzetrésnek minősülnek. A geofizikai mérésekből továbbá lényeges adatokat nyertünk a baranyai Duna menti mezozóos terület felszín alatti elterjedéséről is. A várpusztai feltárásban felszínen levő kőzetek mintegy 30—40 m vastagságú dunahordalék alatt szorosan összefüggenek a bátai triász rétegekkel. Ugyancsak kis mélységben DK-i irányban is elhúzódik a mezo- zóos összlet Bácska alá (Nagybaracska— Csátalja községek környéke), másrészt Duna- szekcső, sőt Bár község térségébe is, ahol a várpusztaival azonosnak mondható anizusi mészkövet fúrtak 80 m mélységben. o 2. ábra. A Mórágyi-vonulat déli előterében a bátai — várpusztai feltárásokon át szerkesztett földtani szelvény. Magyarázat: 1. Gránit, 2. Kataklázos gránit, 3. Felsőpermi homokkő, 4. Werfeni rétegek, 5. Anizusi mészkő, 6. Pannóniái rétegek, 7. Dunahordalék, 8. Lösz, 9. Diszlokációs öv Abb. 2. Geologisches Profil im S-Vorraum des Mórágyer Zuges durch die Aufschlüsse bei Báta-Várpuszta. Erklárungen: 1. Gránit, 2. Kataklasischer Gránit, 3. Oberpermischer Sandstein, 4. Werfener Schichten, 5. Anisischer Kalkstein, 6. Pannonische Schichten, 7. Donaugeschiebe, 8. Löss, 9. Dislokations- zone Ha dél-magyarországi méretekben tekintjük az alaphegység felépítését, megállapit- hatjuk, hogy a KÉK— NyDNy csapású kristályos alaphegységet (amely- nek K-B aranyában és Tolnában felszínen levő részét Mórágyi-hegységnek nevezzük) É-i és D-i oldalán egy-egy p e r m - m e z o z ó o s és neogén üle- dékekkel kitöltött süllyedék kíséri. Az északit a Mecsek-hegység, a délit a Villányi-hegység, valamint a délbaranyai dombvonulat kőzetei töltik ki. Jámbor Á. vizsgálatai alapján valószínű, hogy a D-i geoszinklinális kétosz- tatú. Egyik medencéjében a Villányi-hegység és a délbaranyai mezozóos szigetrögök fog- lalnak helyett, a másikat a Máriakéménd — Monyoród— Székelyszabar— Báta és Várpuszta rög feltárásinak elfedett kőzetvonulata tölti ki. A két részmedence a mezo- zoikum folyamán is szoros kapcsolatban volt egymással. Tehát a várpusztai— bátai anizusi mészkőfeltárás, még néhány kisebb mezozóos feltárással együtt, egy nagy elfedett üledékgyűjtő medence felszínen levő szerény, de földtanilag nagy jelentőségű mutatója. Ezt a felfogásbeli lehetőséget a rendelkezésünkre álló kevés adat alapján a Mórágyi- vonulat D-i előterében a bátai— várpusztai feltárásokon át szerkesztett szelvényünk szemlélteti (2. ábra). 32 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, i. füzet IRODALOM - LITERATUR Jámbor Á. — Baranyil. (1963): Komplex geofizikai kutatások és geológiai vizsgálatok eredményeinek felhasználása a DK Dunántúl területén az alaphegység kutatásában. Magyar Geofizika, 1963, 1. sz. — K a s z a p A., (1963): A délbaranyai mezozóos szigetrögök. Föld. Közi. 93. — K ő h e g y i m! (1963): Elpusztult várak nyomában a Duna mentén (Kézirat) — Szederkényit, (1963): Földtani vizsgálatok a Mecsek hegység déli előterében (Dokt. ért.). - VadászE., (1961): Magyarország földtana. Akadémiai kiadó, Budapest. — Vadász E., (1935): Mecsek-hegység. Magyar tájak földtani leírása. Geologische Verhaltnisse dér mesozoischen Inselberge lángs dér Donau im Komitat Baranya (Südungarn) Dr. TIBOR SZEDERKÉNYI Die mesozoischen Inselberge, die in Baranya lángs dér Donau auftreten, sind ráumlich zwar nicht weit verbreitet, doeh von grosser geologischer Bedeutung, da sie das Grundgebirge des südlichen Vorraumes des kristallinischen Gebirgszuges von Fazekasboda — Mórágy darstellen. Auf dem Mohácser Inselberg bei Várpuszta treten unteranisische, feinknollige Rhizokorallienkalke Mecseker Fazies mit einem Finfallen von 300782° auf. Bei Báta im Liegenden pleistozáner Ablagerungen körmén anisische Dolomité mit einem Einfallen von 33079° und in den Brunnen stellenweise auch Kalksteine, die den bei Várpuszta vorkommenden áhnlichen Habitus habén, beobachtet werden. Diese letzteren falién nach SO ein. Bei Bár, ebenfalls unterhalb dér pleistozánen Ablagerungen sind von den Trachy- doleritabarten des Ost-Mecsek katnn unterschiedliche Trachydolerite zu finden. Sie treten einerseits am Donauufer, durch die Erosion des Flusses halb freigelegt, in Form von 1 m3 grossen Blöcken und andererseits in Brunnen, in unbekannte Nebengesteine eingebettet, auf. Nach dér beigelegten gravimetrischen Karte fallen diese Ausbisse mit dem Zug dér jurassischen Schollen von Máriakéménd — Monyoród — Székelyszabar zusammen. Das Streichen dér anisischen Schichten ist mit dem dér am N-Rand des Mórágyer Zuges bei Ófalu vorkommenden metamorphischen Gesteine, sowie mit demjenigen dér von NNW her draufgeschobenen mesozoischen Bildungen und des Mórágyer Granitzuges identisch. Auf Grund dieser identischen Streichrichtung ist es wahrscheinlich, dass an beiden Seiten des Mórágyer Zuges, dér in dér Stosslinie entgegengesetzter tektonischer Kráfte gelegen ist (und liegt auch heute), horizontale Krustenbewegungen analogischen Charakters, aber von entgegengesetzter Richtung stattgefunden habén. Es kann weder ein gleichzeitiges noch ein ungleichzeitiges Auftreten dér Bewegungen bewiesen werden. Was das Gesamtbild des Grundgebirges in Südungarn betrifft, so kami es festge- stellt werden, dass das ONO — WSW streichende Kristallinikum (dér Mórágyer Zug und seine in die Tiefe gesunkenen Abschnitte) an seiner N- und S-Seite von je einer mit permisch-mesozoischen und neogenen Ablagerungen ausgefüllten Senke begleitet wird. Die nördliche Senke wird durch die Gesteine des Mecsekgebirges, die südliche durch die, jenigen des Villányer Gebirges, sowie des Südbaranyaer Hügelzuges ausgefüllt. A „SZERENCSI-ÖBÖL” SZARMATA TUFASZINTJEI ÉS FÁCIESEI ZELENKA TIBOR* (II— III. táblával, i ábrával) Összefoglalást A szerző ismerteti a Szerencsi-öböl perspektivikus fúrásos kutatásá- nak és földtani térképezésének eredményeit. A tufák mikroszkópos vizsgálatát új szempon- tok szerint végzi. A makroszkópos és mikroszkópos vizsgálatok eredményei alapján öt, fádesekre bontott tufaszintet különít el, amelyek 10 — 15 km-es távolságban is azonosít- hatók: V. Zárványos horzsaköves riolit-üvegtufa. IV. Horzsakő riolit-üvegtufa. III. Horzsakőlapillis zárványos riolit-üvegtufa. II. Zeolitos riolit- üvegtufa. I. Zárványos vegyes üvegtufa. A terület földtani felépítését külön fejlődéstörténeti fejezet tárgyalja. A Tokaji-hegység DNy-i részének földtani viszonyaival áttekintő módon L i f f a A. (1937), Hoffer A. (1937) Rozlozsnik P. (1932), Maier I. (1928), Lengyel E. (1959) foglalkozott. A rendelkezésükre álló feltárások adatai alapján I nyert értékes részmegállapításaik ma is útmutatók. Az elmúlt 5 évben a „Szerencsi-öböl” viszonylag szűk, 70 km2-es területén élénk ásványbányászati nyersanyagkutatás indult. ! Több mint 80 db 100 — 550 m mélységű felderítő fúrás adataiból sikerült a szarmata emelet teljes rétegsorát összeállítani. Bebizonyosodott, hogy a vastag tufaösszlet szintez- hető és egyes fáciesei jól elkülöníthetők. A „Szerencsi-öböl” földtani viszonyait Varjú Gy. (1963) ismertette. Az alábbi rövid földtani összefoglalás és mellékelt fejlődéstörténeti szelvény a legújabb adatok és a mikroszkópi vizsgálat eredményeinek felhasználásával készült. A tufák makroszkópos felismerés és települési adatok alapján való elkülönítésével szükségessé vált azok mikrosz- kópos jellemzőinek meghatározása. A mikroszkópi meghatározás szempontjai Ez a dolgozat mintegy 200 db tufacsiszolat adatait összesíti. Az alkalmazott mód- szer a területen található klasztikumok — korántsem teljes — vizsgálatának során fejlő- dött ki. Ezen a fokon a fő tufatípusok mikroszkópi jellemzőinek meghatározása és tufa- típusok azonosítása volt a cél. A tufák vékony csiszol ati vizsgálatával jól megállapíthatók a kristály- és üvegtörmelékek, lapillik, zárványok és a kötőanyagok szöveti, szerkezeti, mor- fológiai jellemzői. Minden egyes tufakőzet mikroszkópos meghatározásánál a szövet, az alapanyag, a kristálytörmelék és a kőzettörmelék megkülönböztetése szükséges. A szövet magában foglalja az elegyrészek térbeli elrendeződési módját, a textúrát és az elegyrészek nagyság- és alakbeli sajátosságait, a struktúrát. Az irodalom- * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat Északmagyarországi csoportjának 1961. november n.-i szakülésén. Kézirat lezárva 1963. november 25-én. 3 Földtani Közlöny 34 Földtani Közlöny, XCIV . kötet, i. füzet bán szereplő vitro-, krisztallo- és litoklasztos szövet jellemzőket átvettem a szerint, hogy abban az üveg, kristály vagy saját lávából származó, ill. idegen kőzetanyagtörmelék az uralkodó (40 — 50%). A tufák textúrájában a rétegzetlen jelleg az uralkodó, de a vízbe hullott vagy átmosott, áthalmozott tufáknál, tufitoknál vékony rétegesség, ill. az alkotóelemek irá- nyítottsága jól kivehető. Az ártufáknál az üvegtörmelék szélei lekerekítetté válnak és az alapanyaggal mintegy egybeolvadnak. Az összesült tufáknál elsősorban a textúra vál- tozik meg. Az egyes elegyrészek egymáshoz és az alapanyaghoz való kapcsolódásában olyan deformáció áll be, hogy az „folyásos” jelleget mutat (III. tábla, 2.). A hazai ártufá- kat és összesült tufákat részletesen Pantó G. (1961, 1963) ismertette. Az alapanyag és a kötőanyag megkülönböztetése szükséges, mert az esetek jórészében az alapanyag csak részben szerepel cementáló kötőanyagként. A Szerencsi-öböl tufáinál az egész kőzet térfogatának mintegy 50 — 60%-át tevő 50 fi alatti szemnagyságot lehet alapanyagnak tekinteni. Ennek jelentős része finom üvegporból és apró üvegtörmelékből áll. Az üveganyag instabilis és könnyen devitrifi- kálódik. Másodlagos átalakító hatásokra érzékeny, gyakran agyagosodott, kovásodott, limonitosodott, karbonátosodott stb. Elvétve mikrokristályos kvarc-, földpát-, pirit- és hematitkristályokat tartalmaz. A tufakőzetek cementálásánál legnagyobb szerepe az alapanyag szemcséinek, valamint a horzsa- és üvegtörmelékek viszonylag nagy fajlagos felületén fellépő hidro- kémiai kötésnek van. Az összesült tufáknál az egyes elegyrészek plasztikus deformálódása, összeolvadása erősebb cementálást hozott létre. A kőzeteket ért másodlagos hatásokra (oldatvándorlás, ásványos átalakulás stb.) a kötőerő az eredetinél gyengébbé (agyagos), vagy erősebbé (karbonátos, kovás, limonitos) válik. A kristálytörmelék többnyire a vulkáni robbanást megelőző kristályo- sodási termék. Egyes összesült tufáknál azonban a kristályosodási folyamat már a felhal- mozódás helyén befejeződött. A kristályok a ki ászt ikmn- jellegből adódóan töredezett, lekerekített szélűek, és csak ritkán idiomorf átmetszetűek. Szinte minden tufában található legalább 5% 100 — 3000 fi-os nagyságú kvarc- és földpátkristály-töredék. A tör- melékes, szórt jelleg a biotitok esetében a legszembetűnőbb, amelyek lemezkötegei gyak- ran hajlottak, csavartak. A kőzettörmelék két típusát különböztettem meg az irodalommal egybe- hangzóan (Török Z., 19). A lapillik közé sorolom a sajátanyagú üveg-, horzsakő- és lávacsepptörmeléket. Zárványnak tekintem a már előzőleg kiszórt tufa, kihűlt láva, vala- mint a mellékkőzetből és a mélyebb feküből származó vulkáni, üledékes, metamorf anyagú beolvasztott, de teljesen fel nem emésztett kőzeteket. Legjellegzetesebb sajátanyagú törmelék a kőzetüvegtörmelék. Hosszúkás, ívelt oldalakkal határolt, Y-alakú, néha izometrikus vagy combcsont-átmetszetű. Az üveg- tufáknak jelentős részét, kb. 30— 60%-át alkotják. Keletkezésük úgy magyarázható, hogy a kitörés előtt a vulkáni kürtő lávájában a gyorsan megváltozott pt -viszonyok követ- keztében az olvadáspont alatt oly hirtelen távoznak el a könnyenillók, hogy a láva fel- hólyagosodik és viszkozitása megnövekszik. Az ezt követő robbanás után a hólyagok falanyagának törmeléke ívelt átmetszetű, túlhűtött vulkáni üvegként merevedik meg. Átlagos nagysága 50—1000 /u, ezért csak mikroszkóppal vizsgálható. A kőzetüvegtörmelék általában alacsonyabb törésmutatójú, mint a devitrifikált üveges alapanyag, ezért mikroszkópi felismerése elváltozott (agyagosodott, kovásodott) kőzetek esetében is lehetséges. Párhuzamos nikolállásnál a Becke- vonal segítségével az üvegtörmeléket élesre állítva az eredeti körvonal kirajzolódik. A horzsakő szabad szemmel is felismerhető kőzettörmelék, amely az üvegtufák másik fő alkotóeleme. Két fő típust tudtam megkülönböztetni: az egyik erősen felfújt. Z e l e n k a : A Szerencsi-öböl tufaszintjei 35 csöves, hólyagos üvegcsövek kihúzott csokrából áll. Az üvegcsövek fala 2 — 5 n vastag, belsejük 15 — 50 os, többnyire üreges vagy másodlagos földpát, kvarc, agyagásvány- kristályokkal kitöltött. Keresztmetszete lépcsőszerűen rácsozott. A másik fő típus mikro- csöves szerkezetű, az előzőhöz hasonló, de méreteiben annál jóval kisebb. A horzsakő képződését Ilkeyné Perlaki E. részletesen tanulmányozta. Szerinte a nagy viszkozitású savanyú láva kötött vizének a felszínhez közeli robbanás- szerű távozása fújja fel és húzza ki az üveget csöves szerkezetűvé. Megfigyelésem szerint a horzsakő- és a kőzetüvegtörmelék nagysága és százalékos mennyisége fordítottan ará- nyos. A horzsakő- és a kőzetüvegtörmelék alakja, nagysága nagymértékben függ az eredeti lávaanyag viszkozitásától , könnyenilló-tartalmától, de a robbanás hevességétől, a lehűlés körülményeitől, valamint a felhalmozódás és kőzettéválás formáitól is. A horzsakő az összes törmelékes elegyrész között a leginkább változó. Ez részben a vékony üveghártyák belső feszültségeiből, részben a nagy fajlagos felületből adódik. Bár jelentősen elváltozik, devitrifikálódik, agyagosán bomlik, eredeti szerkezeti jellege vál- tozatlanul megmarad. A horzsakő mérete 50 //-tói a több centiméteres, néhol több deci- méteres óriási horzsakő-lapillikig változik. A lapillik legnagyobb része perlit-, obszidiánanyagú, kerekded, kissé ovális, vagy néhány esetben csepp, csavart orsó alakú. A perlit a kőzetüvegtörmelékhez hasonlóan viselkedik, azzal azonos módon bomlik és változik el; az összesült tufában szélei intenzíven agyagosodnak, zeolitosodnak. A zárványok alakját, nagyságát és számát, valamint rezorbeáltságát kőzetanyaguk, a láva beolvasztó képessége és a kitörés módja határozza meg. A fő tufaalkotók változásai, átalakulási és lebontási termékei adják a változatos tufaféleségeket és a különböző nyersanyagtípusokat. Mindezek alapján a tufakőzet helyes meghatározásához a makroszkópos, mikroszkópos jellegek és az általános földtani adatok összevetése szükséges. A tufaszintek és fáciesek jellemzése A vizsgálatok és összehasonlító adatok alapján a területen vertikálisan és horizon- tálisan öt nagy tufaszórás anyaga különböztethető meg. Ezen kőzetek tiszta típusai üvegtufák, amelyek egymástól jól elkülöníthetők makroszkópos és kémiai vizsgálat alap- ján. A fő típusok különböző szárazföldi és vízi fáciesei sok hasonlóságot és fokozatos átmenetet mutatnak. N e m e c z E.— V a r j ú Gy. (1963) publikációjában a területről közölt földtani térkép és szelvény szemlélteti ezen képződmények rétegtani, vulkanológiai és tektonikai helyzetét. A szarmata emelet fejlődéstörténeti átnézete (1. ábra) a kémiai elemzések és ásványtani vizsgálatok összehasonlító táblázatai (I., II. táblázat) szemléltetik a sok- féleségek változásait. A szarmata és tortonai emelet elhatárolására a mélyebb Ond-19. és Tállya-15. számú fúrások adnak lehetőséget. A szarmata üledékek folyamatosan, azonos fáciessel fejlődnek ki a tortonai képződményekből, finomszemű homokkő, meszes homokkő, homokos, csillámos, szalagos agyagmárgaösszlet alakjában. Az üledékek rossz megtar- tású szarmata faunája: Cardium vindobonense (Parts eh). Ábra (Syndesmya) reflexa (E i c h w ); Mohrensternia inflata (Andrz.); Limnocardium sp., Cardium sp., Ervilia sp. Koreczné E a k y I. mikropaleontológiai vizsgálatai alapján a szarmata emelet alsó részének üledékei csökkentsós vízi, sekélytengeri kifej lődésűek, néhol lefűző- dött partmenti lagúnára utaló fajokkal. A szarmata vulkanizmus első termékei a jórészt még vízzel borított térszínen halmozódtak fel. 3* 36 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, füzet IA Járványos vegyes ü v e g t u f a, valamint vízbe hullott és üledékes agyaggal keveredett faciesei felszmen seholsem ismeretesek. Az Ond-7., 19., 22. a Mező- zombor-i., a Rátka-37., 136., i43., a Tállya-15., és a Mád-23„ 78. számú’fúrások harántol- Vizi leülepedés, felhalmozódás Tufaszint Szárazföldi felhalmozódás Pleisztocén Pannónia 1 > kvarc cd zeolit 10 — 20 rostos P* kalcit 10 — 15 lemezes cd agyagásvány (üledékes) < muszkovit lemezek (üledékes) magnetit hematit pirít szanidin IOO— IOOO agyagos, kalcitos 450—1200 bontott belsejű, karls- badi ikres, zárványos oligoklász 200 — 600 albit ikres agyagos szegélyű 150 — 2000 albit ikres zónás bontott andezin 200 — 600 albit ikres karbonátos adulár 3OO — 7OO táblás hasadozott, szélén elmosódó s u kvarc IOO — 4OO szilánkos 50—500 zárványos, töredezett hullámos kioltású biotit IOO — 3OO pleokroós 150 bontott, pleokroós >> muszkovit IOO — 4OO (üledékes) 'cd klorit gránát • turmalin magnetit pirít hematit kalcit 100 — 450 lemezes halmaz glaukonit IOO üledékes kőzetüveg törmelék elagyagosodott 100 — 1500 zeolitos szegélyű tompított végű horzsakő 300 — 1300 agyagos kalcitos 150 — 2000 mikrocsöves gyengén agyagos perlit 800 — 4000 erősen bontott 'Cl obszidián Cl riolit 300 üveges, bontott 500 — 4000 kovás szanidines u ■0 kvarcát 300 ' mozaik szerkezetű - agyag 200 — 250 sárga, szenes 400 homokos Cl agyagpala 1500 finomréteges 300 — 900 réteges *0 agyagmárga barna homokkő IIOO finom és középszemű tufa 1100 — 3200 elagyagosodott 700 finomszemű gránit 500 biotitos ortoklász mikrogránit andezit 150 — 2000 bontott csillámpala 1400 metamorf izált ásványi összetétele (átlag) dér Haupt-Tuffhorizonte (im Durehschnitt) I. táblázat — Tabelle I. III. Horzsakőlapillis zárványos riolit üvegtufa IV. Horzsakő riolit üvegtufa V. Zárványos horzsaköves riolit üvegtufa Alkotó részek Alkotó részek Alkotó részek mérete (/») | jellege mérete (fi) jellege mérete (fi) jel'ege (fi) devitrifikált, agyagos ép, kissé elváltozott devitrifikált, üveges U\ 1 U\ 0 apró táblák <_n 1 O töredezett szélű 15-25 szabálytalan alakú 10—50 lemezek (üledékes) hintett hintésben hintett 10 — 20 hintett 150—800 agyagos bontású fel- emésztett szélű 3OO — 9OO táblás zárványos, agyagos bontású 250-2350 táblás, ikres bontott bels. 150 — IOOO albit ikres, zónás zárványos 3OO — 9OO albit ikres 150—600 zárványos hullámos kioltási! töredezett 150—700 zárványos repedezett 100 — 450 szilánkos , iveit oldalú 75—300 lemezes IOO — 3OO pleokroós (üledékes) 150 szabálytalan alakú 150 hasadozott 90 pleokroós udvarú 75-150 hintett 50—700 agregátumos 50—100 hintett (egyes padokban) 75-150 másodlagos repedés kitöltő 75-450 devitrifikált agyagos 50 — 1200 üveges lekoptatott élű 100 — 450 devitrifikált üveges 150 — 5000 makrocsöves elagyagosodott 50—5000 mikrocsöves, üveges 100 — 2300 makro- csöves 150 900 — 1200 hagymahéj szerkezetű 250 — 900 gyengén devitrifikált 500—4500 szferolitos üveges, kovás 4OO — 5OOO kovás 100 — 2200 kovás, szfe- rolitos 1200 mozaik szerkezetű galenites 200—800 zöld, finomszemű 250—3000 sötétszürke finomréteges 1500 réteges 500 barna homokos réteges 150 — 700 finomszemű 2000 piroxénes ortoklász gránitporfir 1 I 42 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, i. füzet közetüvegtörmelékek erősen letompított szélűek, intenzíven devitrifikáltak, zeolitosod- tak. Jellemző még a nagy számú, kerekded vág],’ közel háromszög — négyszög átmetszetű, szélein feltárt zónájú, agyagos riolitlapilli. Az ondi részen a tufaszint sajátos helyi fáciese a kavicsos, horzsakő-lapillis riolittufa, amely feltehetően folyóvízi (patak, kisebb folyó) szállítású, kissé koptatott kvarc-, kvarcit-, homokkő-, andezit- és különböző riolit- és riolittufa-kavicsokat tartalmaz. A tufaszolgáltatás végén az egykori mélyebb térszínt elöntő újabb tengerelőre- nyomulást a réteges tufafácies jelzi. A kőzetben az üledékes anyag alárendelt. A nagyobb szervesanyag-tartalom (sok szenesedett növényi maradvány), az elvétve található moluszkatöredékekek és az alkotóelemek irányítottsága utal a felhalmozódás helyére. Felette sötétbarna, bamásszürkés vékonyréteges tufit, agyag, agyagmárga települ Ostracoda-í aunával. Ez a képződmény rétegtani helyzete alapján a horzsakőlapillis- és a horzsakő-üvegtufa közötti átmenetet jelenti. A vékony agyagmárga település és kifejlődés alapján az erdőbényei Bamamáj gazdag szarmata faunájú agyagmárgájának felel meg. A tufaszint kőzetei változatos vegyi összetételűek. Jellegzetessége, hogy a réteg- sorban nemcsak helyzetét tekintve, hanem kémiai összetétel alapján is középső helyet foglal el (III. táblázat). Viszonylag nagy — H20 és CaO-tartalmával üt el a környezetétől. Szanidines kristálytörmelékes változataiban a K20-tartalom 6 — 8%. IV. A negyedik tufaszórási fő periódus a horzsakő-riolit-üvegtufa igen változatos fácieseit hozta létre. A tufaszint kőzetei a területen általában mindenütt megtalálhatók, a mádi Suba-oldal, Szemere — Szenttamás — Danczka-tető és a bodrog- kereszturi Tiszamező feltárásaiban pedig különösen jól tanulmányozhatók. A szarmata emelet végén megindult intenzív tektonikai mozgások hatására állan- dóan változott a térszín. A vízelöntések és kiemelkedések egymást követték, így jöttek létre a különböző, szárazföldön vagy vízben felhalmozódott, laza és tömött szövetű, rétegzetten és vékony réteges, finom- és durvaszemű horzsakő-üvegtufa-fáciesek. Bár a fáciesek szabálytalanul váltakoznak, és nem szinttartók, mégis alul a kristálytörmelékdús, középen az obszidián- és perlitlapillis, felül a vékonyréteges, portufás változatok ural- kodnak. Makroszkóposán a kőzet laza, gyengén kötött, teljesen üveges horzsa- kőből és üvegtörmelékből áll. Az oxidációs zónában fehér vagy limonitgócos, a primér zónában szürke, kissé pirites. Lazán kötött változatát „kőportufának”, réteges féleségeit „kártyakőnek” is nevezik. Tömött szövetű típusa többnyire zeolitosodott és a zeolitos riolit-üvegtufához hasonló megjelenésű. Breccsás, perlitdarás, plasztikusan deformált változatai jól megkülönböztethetők. Mikroszkóposán szövete vitroklasztos alkotórészek rétegzetlen vagy mikro- rétegzett változataiból áll (II. tábla, 4.) Az alapanyag erősen üveges, a kőzet kb. 30 — 45%-át alkotja. A redukciós zónában pirittel hintett. A kőzet 5 — 10%-át kitevő szanidin-, oligoklász-, kvarc-, biotit-k r i s t á 1 y - törmelék mennyisége az alsó kristálytörmelékes szakaszon a 20%-ot is eléri. A tufitos kifejlődésekben muszkovit jelentkezik. A kőzettörmelék fő alkotóeleme a táblás, négyszögletes átmetszetű, több- nyire lekoptatott élű, ép vagy csak gyengén devitrifikált kőzetüvegtörmelék és a horzsakő. Mellettük nagy számban szerepelnek a középső szinten teljesen üveges, 900—1200 fi- os perlit- és obszidiánlapillik is. A zárványok közül a pirít-, biotit-, szanidin-, plagioklásztartalmú üveges, folyásos, szferolitos, horzsás riolitféleségek az uralkodók. Néhol zöld agyag és piroxénes ortoklász- gránitporfir is található. A horzsakőtufa-fáciesek a tufakitörés és felhalmozódás változatosságából erednek. Z el e nk a : A Szerencsi-öböl tufaszintjei 43 Ezek fúrási adatokkal igazolhatóan tijjasan, fokozatos átmenettel kapcsolódnak egymás- hoz. A szárazföldi és vízi felhalmozódás mellett a törmelékszórás módja is szerepet ját- szott az egyes fáciestípusok létrejöttében. A változatos fáciesekről a II. sz. táblázat tájé- koztat. A tnfaszint alján Szerencs-pataktól K-re a szárazföldi biotit- és kvarckristály- törmelékes, a szerencs-ondi vonulatban pedig a kvarc- és földpátkristálytufa-fáciesek találhatók. Sok hasonlóságot mutatnak a második tufaszint kristálytufás fáciesével, de összesüléstől mentesek. Az erős devitrifikáltság és agyagos bontás egyaránt jellemző rájuk. A kőzet 20 — 30% -át erősen pleokroós biotit, közel izometrikus kvarc- és szanidin- kristályok adják. A horzsakő mennyisége közel másfélszerese a kőzetüvegtörmeléknek. A szerencsi— golopi területen 15 — 20 m vastag a portufafácies. Mikro- rétegzett, vitroklasztos szövetű. A kőzet mintegy 95%-a alapanyag, amely jellegzetesen izometrikus átmetszetű szemcsékből áll. Az üveges kötőanyag devitrifikálódott, sok helyen agyagos bontású. Ebbe ágyazódnak a 15 — 50 /i- os földpát-, kvarc-, szericites muszkovit-, cirkon- és magnetit-hematitszemcsék. Elvétve egy-egy kvarc, muszkovit és 100 /j,-os horzsakő jelentkezik. A mádi Subaoldalon és a Mád-25., 26. és 80. sz. fúrásokban közvetlenül a horzsakőlapillis tufára települ a zeolitos horzsakő-üvegtufa- fácies. Ez a tufa hasonlít a zeolitos riolit-üvegtufához, de mikroszkóposán ettől jól elkülö- níthető. A zeolitos horzsakőtufa alapanyaga és kőzetüvegtörmeléke kevesebb, horzsakő- tartalma pedig jóval nagyobb, mint a második tufaszint típuskőzetéé. A kőzet ártufa- jellegét a felemésztett zeolitos szegélyű, tompított szélű kőzetüvegtörmelék és horzsakő egyaránt bizonyítja (P a n t ó G., 1961, 1963). A Bodrogkeresztur-2. sz. fúrásban közel 70 m vastagságban erősen elváltozott, breccsás, plasztikusan deformált fáciesben a horzsakő-üvegtufa struktúrája megmaradt, de textúrája megváltozott. Az alapanyag „folyásos” jelleget mutat, benne az alkotórészek irányítottan helyezkednek el. A kőzetüvegtörmelékek csepp alakúvá, a horzsakövek hosszúkássá deformálódtak, szélük feltáródott (III. tábla, 2.). Szabad szem- mel is felismerhető fehér zeolitos fészkei autohidrotermális hatásra keletkezhettek. A horzsakőtufa vízben leülepedett képződményei igen változatosak. A breccsás f á c i e s az egykori partszgélyen keletkezett. A pelites üledékkel kevert üveges alapanyag nagy számú szögletes, durva horzsakőtörmeléket, valamint kevés kőzetüveget és kris- tálytörmeléket cementál össze. A tufa sekélyvízbe hullva a változó vízmozgás hatására csak gyengén osztályozódott. A kitörési centrumok közelében (Szemere — Harcsa-tető) a homokos szemnagyságú perlit-, obszidián-, horzsakő- és kőzetüvegtörmelékből álló laza riolit- „darás" horzsakőtufa-fácies található. A horzsakőtufaszint felső szakaszának egyik jellegzetes vízi fáciese a vékony - réteges tufa és tufitsorozat. A vízben osztályozott, különböző szemnagy- ságú, finom- és durvaszemű riolittörmelék 1 — 2 cm-es rétegei egymással sűrűn váltakoz- nak. A finomszemű rétegben az alapanyag nagyobb százalékú és többnyire üledékkel kevert, sötétebb árnyalatú. Az 50 — 200 /u-os mikrocsöves horzsakő és kőzettörmelék irá- nyított. A durvább szemű rétegekben a horzsák többnyire makrocsövesek és a törmelékes elegyrészek átlagos szemnagysága 200 /a felett van. A ,,m ikrohorzsak ő”-fáciesben a kőzet alapanyagának tömöttségét a 10— 14 /a-os mikro-üvegtörmelékek és kovaföldlencsék összeszövődése adja. Emellett jelentős mennyiségű kőzetüvegtörmeléket tartalmaz. Felhasználás szempontjából a kőzet szűrési segédanyagként jön számításba. Az irodalomban ismertetett (P á 1 f y M., 1927) középső- és felsőszarmata flóra (lomblevél-, nád- és sásszár-lenyomat) ebből az összletből került elő. Hajós AI. (1961) kovaalgavizsgálatai szerint a kovaföldlencsék és telepek édesvízi közegre utalnak. A vékony rétegek gyakran klímaritmust is jeleznek. A fáciesek kapcso- lódását és változatosságát az 1. ábra szemlélteti. A horzsakő riolit-üvegtufa fáciesek kémiai elemzéseinek összehasonlító táblázata Vergleichung dér chemischen Analysen dér bimsteinfiihrendeu Rhyolithglastuff-Fazies 44 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, i. füzet bí vO Cl O 00 ■0 ro o ro uo co ro m t/3 cP cP m lO M ín ro P ro 00 O «n ro Cl ÍN iO o CO OH fs OO OO 0 Ul Tj- ph rC PH ro PH ro PH o o o Cl O Cl Cl O rO cd PH PH vO Cl ÍN -í- z M M 0 O C 0 M O o o o ÍN N O Cl ÍN VO cd oo 0 i/O *-* m O rO u o pf 0 M M M M M o OC ín ro a O Cl te ro ro 00 m ro O § cT O O cf G O* O o m 0 á< cf 1 1 0 0 1 1 1 o vO Ín OO 0 00 O ro O o N PH OO Cl ro ÍN m m Uh O PH PH 0 O M M M . o o m 0 O O O Cl o ro 00 ro O 00 ÍN M ro M O O PH PH 0 < M H M o £ 0,20 0,20 0,20 nyom 0,20 nyom 10,10 1 o O O 0 O 0 0 0 ő ÍN 00 iO m Cl 00 t/5 PH ■p in cd P p >-1 N N ÍN. ín IN ÍN ÍN ÍN Cl OO t/3 'Cl N - s lO j^cd g 3S o OO t/3 . c S 00’ ÍN. 'd 0 OO . *> s oo’ rí O G & M Um :0 g <2 o Cl 0 1 "t/3 O rí .ti s ’O M o 'Ü 0 c £ cM a ;C SS c/> t/3 3 O IPfcS éf l 3 1 o Biotitos kris törmelékes, 88,20 — 96,1 Ö°° N PH CO ro cd" 1 'tí 0 5 £ d q. f'gift 1 J j'tn 0 'Cd PH Sn »oo t/3 I 'cd 1 Y\ 0 öC'cd ü^oo ÍN •fesi c _2 0 t/3 g 2 § 2°, 0 5 .2^ 'Ci u 'cd ü, SsR M ^00 0 0 ej 0 N P « - ; j n c j vn Ci l 0 co ir ín « ojg « 0 ^ d ÍN > Hh jj‘S.2 Bjn; n°IPiH Bjn;ay íz; a i üg-S 1 fea IPIOJZBJBZS 1 1/3 a 'Cd 'Cd n M ró P in id ÍN oo’ 1 Ji, w A horzsakő riolit-üvegtufa fáciesek ásványtani alkotóinak összehasonlító táblázata 11b táblázat — Tubelle 11b Vergleichung dér mineralischen Bestandteilen dér bimsteínführenden Rhyolithglastuff-Fazies Z el enk a : A Szerencsi-öböl tufaszintjei 45 tr c/j s* - 4>'Cd X O N X t/J 44 4» t/J „4 S g ® •siti U Cl Ü ”0 2 $ • l-SS" N W o o _ 'O Cd ~ n*í tn C {5 cdx 5? 43 OJ O g 3 bí-f'O S ^3 43 4» 'Cd Cm U M CJ XJ43 4; *4> U N :Q o o o «o 2 =3 o X >'cd :Sr* S2 g.!? £ O o > N uT'n 4> t/J Cd > -X ;0 O t/J u te üT £ '3 no?,''’ s~2 ‘“fjo'S ógsf:2 S J2 •■3 Is “8 aa01-0 'S:0 44 t/j ő 2 T3 o o o o vo ro • O o o vo o I o o o VO *4J jjS Stíl &GX O o.stl Ü 0.(9 0«'4i X g N O § ^ S&i O 0^3 £ !/l Bl+J „O £ 4: S.a2'fi &g3| > tsj cd <*-< :S c/j w>,s '.V- - ■ ^2oO >0^43 -°4á , 'Cd tZ •*-* 4» d« 2^ 4< N Q Cd >4H3 =3 43 ‘4i 3. 2 o o vo O ►m t*- 53 2 >.'5:g £ > > « c 4» > S •L| *13 * 41 5 -£ ?£.- > X 44 'Cd rá £2 c« n áÜ j n V-> CJD o o > > 4» :3 j-« Cd t/j >‘4{ O £ Oll szTJ N O u is C o C£43 o 2 2 w wj *y 2 iii 2 6 o 'Cd 'Cd N fc 05 W ^ l J M :0 GO t'o M. 3-0° 2 'cd o *C^vo t/J 41 gas 0 Ö00 •zs noo = B o o ö00. N (N 02 CO cd" I O 2 QJ O e0 gD g 2 oo" cd 'O . »o í °.- | is” S § NJ 4 ci S ű J ^ bju; ^oipiH Bjn^iy ip[OJZBlBZ§ O C 5 o 4» 4 4100 X ^ CQ & M'Cd ’Q Ü^oo l**1 s°o oS «1 44 3 o > 4 Cd :S § 44 2 ^3 42 cd —i ss s 2 o J9 o $ as íz? A A kémiai elemzéseket az Ásványbányászati Központi baboratórium végezte. 46 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, i. füzet A korzsakőtufa változatos fáciesei ellenére is jól elkülöníthető a többi tufáktól . Kémiailag jellegzetessége az átlagos 74 — 75%-os Si02-tartalom. Az erősen üveges tufa -f H20-tartalma közel kétszerese a — H20-nak. A terület legtípusosabb és egyben leg- változatosabb riolitklasztikuma, a szegi típusú magas Al203-tartalmú kaolinok anya- kőzete. A főbb fáciesek és az egymástól távol eső területek kőzeteinek összehasonlító táblázata (II. táblázat), a tufaszint anyagának egységes voltát és a fáciesek különböző- ségét jól szemlélteti. A horzsakőtufaszórás idején megélénkült a tektonizmus és a felsőszarmata csök- kentsósvízi tenger transzgressziója. A horzsakőtufaszórási központok környékén (Har- csa—Szemere -tető, Messzelátó— Cserepes-tető, Ó vár— Köves-hegy, Akasztó-domb, Krakkó— Sátorhegy) a tufaszórás végén intenzív lávaömlések indultak meg. A mélyebb részeken a kovaföldes összletet és a riolitot felsőszarmata csökkentsósvízi, ill. édesvízi, faunamentes, szürke agyag-, homokos agyag- és agyagos homoküledékek borították el. Erre folytak rá a bázisos piroxénandezitek és piroxéndácit-lávaárak. Az andezitvulkaniz- mus megindulásakor egyes riolit vulkán ok még működtek, így a szárazföldi részeken a riolitra vegyestufa szóródott, és csak erre kerültek rá a különböző differenciált andezit- fajták. Az andezitömlések kezdetben rétegvulkáni jellegűek. Az egyes lávaárak közé vékony horzsakőtufa, vegyestufa, finomszemű andezittufa, ritkán agglomerátumpadok települnek. Jelenlegi ismereteink szerint ezek a területen helyi jellegűek és nem szint- tartók. A bázisos vulkanizmus menetében kezdetben a savanyúbb dácitos— trachitos andezit (Kopasz-hegy), végül pedig hatalmas lávaárakban durvább kristályos piroxén- dácitömlések következtek. V. A bázisos vulkanizmus lezárulásával megújult a savanyú vulkáni tevékeny- ség, ennek terméke az ötödik tufaszint anyaga a horzsaköves riolittufa. A mádi Király-hegy — Dióshegy, a Máj-patak, Fürdős-patak, a bodrogkereszturi Messze- látó—Cserepestető, a tállyai Hosszúnyirjes, Jónap feltárásai, valamint a Szerencs-7., 9., 11., Ond-22, Rátka-37., 143., Mád-27., 28., 71., 123., 130. sz. fúrások tárják fel az ötödik tufaszint típuskőzeteit. Kezdetben a kristálytörmelékes, majd a durvahorzsaköves szórás réteges vízi és vastagpados szárazföldi fáciesei képződtek. A tufaanyag főtömege sekélyvízben ülepedett le, gyakran átmozgatódott, áthalmozódott. A szint felső szakaszán megindult lepusztulás, valamint a savanyú riolitlávaömlések, piroklasztikumárak és az erős hidrotermás műkö- dés másodlagos hatására keletkeztek a változatos áthalmozott fáciesek. A kőzet makroszkóposán nagyon hasonlít a harmadik tufaszint anyagá- hoz, de annál porózusabb alapanyagú, átlagosan kisebb horzsájú és kevesebb alaphegy- ségi zárványt, több sajátanyagú, fehér, üveges riolitlapillit tartalmaz. Mikroszkópos szövete vitroklasztos elemek gyengén irányított szövedékével jellemezhető (III. tábla, 1.). Az alapanyag a kőzet kb. 30%-át adja, erősen devitrifálódott és apró kvarc- törmeléket tartalmaz. A kristálytörmelék a legegyöntetűbb az összes tufaszint anyaga között, kvarcból és szanidinból áll. Nagy mennyiségű, makrocsöves, erősen devitrifikálódott horzsakő és ívelt oldalú devitrifikált üvegtörmelék adja a kőzéttörmelék jó részét. A kovás riolitlapillik és a fekete agvagpalazárványok mennyisége nem számottevő. A kristálytufa-fáciesben 30 — 40% a kvarc- és szanidintartalom. Vízi fácieseiben minden átmenet megtalálható. Vízbe hullott és helyben leülepedett képződményeire a horzsák irányítottsága és az alapanyag erősebb agyagos bontása jellemző. Ilyen a király- hegyi allevarditos tufák anyakőzete. Nagyobb vízmozgatásnál réteges és pados változatai Z e l e n k a : A Szerencsi-öböl tufaszintjei 47 keletkeztek, az egyes rétegekben a korzsák nagyság szerint osztályozódtak. Ezeknél az üveganyag többnyire teljesen elagyagosodott. Az áthalmozott fáciesek közt két fő csoportot különböztethetünk meg. Az elsőbe tartoznak a sekélyvízbe, gejzirtavakba átiszapolódott, átmosott és ott gyakran kolloidális hatásra kicsapódott pelites, pszammitos képződmények. Ezeket részletesen Mátyás E . tanulmányozta (1963) a rátka— koldui, hercegkövesi, új-hegyi, Mád — holtvölgyi területen. Itt sajátos viszonyok között a különböző másodlagos nemesagyagféleségek keletkeztek. A második változatba tartoznak a szárazföldi— tóparti, osztályozatlan, vagy gyengén rétegzett durva törmelékek, amelyek között ép tufapadok is jelentkeznek. Az utolsó riolitos kitörések centrumai körül és a kovás tavi képződmények partján kovás breccsák keletkeztek. A hidrotermális működés eredményei a vastag kvarcittelérek és limnokvarcitpadok . Az ötödik tufaszint a befejező vulkanizmus terméke. A 78 — 80% SiO 2-tartalmú kőzet igen savanyú magmamaradékból keletkezett. A befejező vulkanizmus szórt ter- mékei valószínűleg még a szarmata emelet végén halmozódtak fel. Az áthalmozott kép- ződmények Pálfalvy I. és Hajós M. (1961) vizsgálatai alapján az alsó részen még felsőszarmata flórát (lomblevél, sás, nád) tartalmaznak. A hosszú gejzirműködés és a tartós édesvízi üledékképződés valószínűleg még az alsópannonba is áthúzódott. A fedő limnokvarcitra szárazföldi vörösagyag, erre pedig a Szerencs-7., 11. sz. fúrásokban észlelt felsőpannóniai osztrakodás márga, agyag és homokos agyagösszlet települ. A tufaszintek azonosítása A Tokaji-hegység tufáinak szintezési lehetőségeire először Varjú Gy. hívta fel a figyelmet (1955 — 56). A „Szerencsi-öböl” fúrásai nemcsak a fő tufatípusok szinttar- tóságát bizonyították be, hanem a fáciesekre bontást is lehetővé tették. Ezek az ismere- tek a meghatározott tufatípushoz kötött nyersanyagok felkutatásában nagy segítséget jelentenek. Az összehasonlításhoz a rendelkezésre álló legépebb, legjellegzetesebb tufatípuso- kat vizsgáltuk meg. A szarmata emelet tufaszintjeinél fokozatos savanyodási tendencia figyelhető meg (III. táblázat), ti. a Si02- és K20-tartalom alulról felfelé növekedik, az A1,03 pedig csökken. Az első vegyesüvegtufa mind kémiai, mind ásványtani összetételé- ben a többi szint kőzetétől eltér. A második — negyedik, valamint, a harmadik — ötödik tufa- szint egymáshoz igen hasonló. A második és negyedik tufaszint kőzetei a legüvegesebbek, a kőzetüvegtörmelék a horzsakőhöz képest uralkodó. Az alacsony Ti02- és MgO-tartalom, valamint a nyomelem-szegénység jellemző mindkét szintre. A harmadik és ötödik tufa- szint anyaga erősen devitrifikált. A makrocsöves durva horzsakövek mennyisége közel kétszerese a kőzetüvegtörmeléknek. A másik két szinthez viszonyítva nyomelemgazdag- ságával tűnik ki. Az egyes fáciesek csak részben módosítják egy-egy tufaszint alapvető jellegét. A fő alkotóelemek változatlanok maradnak, amit a horzsakőtufa-fáciesek II. táblázata is bizonyít. A tufaszintek mikroszkópos vizsgálata szerint a lávakürtőben végbement differenciáció következtében az üvegtufaszórások elején és végén kristálytörmelékben dúsabb szakasz jelentkezik. A tufák felhalmozódásánál a morfológiai tényezők mellett jelentős szerepet játszik a fajsúly szerinti elkülönülés. A kitörési centrum közelében a kristálytörmelékek, lapillik és zárványok nagysága és mennyisége növekszik. A riolit- lapillik és a különböző alaphegységi mellékkőzetzárványok nem egy szinthez kötöttek, kivétel a horzsakő-üvegtufa középső szakaszában jelentkező nagy mennyiségű obszidián és perlitlapilli. A szarmata emelet savanyú klasztikumainak vizsgálata egy gázban és könnyen- illókban dúsabb nedves, valamint egy szárazabb magma váltakozó működésére utal. A tufaszintek kémiai elemzéseinek* és ásványtani alkotóinak összehasonlító táblázata Vergleiehung dér chemischen Analysen und dér mineralischen Bestandteile dér versehiedenen Tuff-Horizonten 48 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, i. füzet N* ÍX rt* VO lO co rf- >-< o rfl o Ov M O O o o~ cT o~ o rh c* VO c> ci -í- Cn íx — V > oT in VO <$> IX o VC >-« o « Ov ve oo IX O CO co M o ix o IX IX cd oo n lO o On £ O M M cT M o o uo vO c\ cd rí- oc oo o> o u O o M c OO o O CO VO uo O ÖO uo *-< fO M TT s O o O o o o co vO Ov O V l o CO o X cT ó M „ o o o M Ov O o O K M oo O o O M M o o O IX O c" co Cv co 'T -d* O M M t_ tO <í M Q o o o O O rí- rt- *-* N H O o O O O o o o CO |X oo Cv *-* S o dv vO N N IX VO o V ■n cő é a tn O . >>ov a N Se Já O ~ £ cd .itf'Cd cd v 8 «r fi 5 o ti °_ í* OO =? 1 ii 80S « § á 8 o N > . m ÖÖ a > C fi £ SS s v in 2 3=0 affo' 9 > Ő'°- ■CR =o .• &|.o i2 “2 =o > 1 -+-* ú Í3 O O.Q S V o > co tfl w o . 'O < 1 >3 sí *2 •3-1 ° 3C~ v rx IX 2 'Cd 03 X^ Horzsak riolit-ü 100,00- ^ 2 ‘•sj 1 Zárvány Ond-ig Í c = N > > (/) ** A kémiai elemzéseket az Ásványbányászati Központi laboratórium végezte. Z el e nk a : A Szerencsi-öböl tufaszintjei 49 S o '3 H '3 C o p. a s gS'S D 1/1V •2 £ ^;3 ^5 *57 8 ^ O CJ CJ3.Q I o o o o 3- I o o o tn m > tn# •s °s u 5f n o w*j ’S'O a; S.q'O t/T 2 > E :3 lit s* g^o £ ~ > 2 oT aj 3 T3 > SS SS >0 8 :3 I O o o »0 <0 O O m o m m I O o o 52 o o O >n ro m i? > CJ g >> Sj ^ < ►> u.5 'Ü o o O »n M Tf <3J 'V3 ^ 3 i^'3 tn ^ - »-< n £ 3 oí ^'3 3 V fj ^ N - £ S£S ás® - Öjq'P t/) o; o O > M &=5 I >«*j « g.2 o v3 l_ M N 2 S 2 o M“ QJ O > OO :? I •ti o •33. Sk o C'O '3 3 NOg •? 3 m P<-t3 o iS gfS S > i in*i °, N V3 n £.2 § 4So 3 00 Öfl£ Oj Cl > . :33 m 2 í< 05 O Oí ’C S ■/> ° 3-o • - M ö3 Ss Ö§ >1 ■So N Földtani Közlöny 50 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, i. füzet IV. Fejlődéstörténet Az alsó szarmata homokos, agyagos partközeli, sekélytengeri, néhol deltajellegű üledékösszlet többször ismétlődő, 5 — 15 m vastagságú riolit-, dácit- és andezitanyagot tartalmazó kristálytufit, vegyestufit, vegyestufa padok szakítják meg. A vegyestufa- szórás nagy méretű és változatos anyagot szolgáltatott, amelyben a durvahorzsaköves üvegtufáktól a lapillis, zárványos márgatufitokig minden átmenet megtalálható. A tel- jesen üveges, finomszemű horzsás üvegtufitok hidrodiagenetikus hatásra nátriumbento- nitosodtak és zeolitosodtak. A második nagy méretű tufaszórás, amely a zeolitos riolitüvegtufát (trasztufát) szolgáltatta, már az agyagmárga leülepedés és a vegyestufaszórás végén megindult. Mégis a tufa és az agyagmárga kontakt zónája, valamint a kőzet egyveretűsége, nagy vas- tagsága és vastagpadossága a fő tömeg gyors felhalmozódására utal. Az alsó rész 5 — 10 m vastag tufitos képződményeit ártufa jellegű, 70— 150 m vastagságú, egységesen zeolitoso- dott kőzet váltja fel. Hullott változata is ismert, mint ép riolit-üvegtufa. Atufaösszlet felső szakaszán biotit, kvarc és földpát tartalmú riolit-kristálytufa összesült és tufitos fáciesek- kel jelentkezik. Feltehetően ezek a képződmények túlnyomóan szárazföldön halmozód- tak fel. A következő jelentősebb tufaszórási periódus változatos, szárazföldi horzsakő- lapillis riolittufa féleségeket szolgáltatott. A nagy tömegeket adó ártufák, összesült tufák, valamint a hullott változatok mellett a kristálytufák és a réteges tufák mennyisége kicsi. Csak a tufaszórás végső szakaszán tapasztalható tufitosodás. A vizsgált területen a tufit- csíkos, szalagos agyagmárga és márga csak Ostracodákat tartalmaz, de rétegtanilag helyzetét és kifejlődését tekintve az erdőbényei Bamamáj faunás agyagmárgájával azo- nosítható. A jelenleg rendelkezésre álló adatok szerint a negyedik fő tufaszórás termékei között találhatjuk a legváltozatosabb fácieseket. A szárazföldre hullott perlit- és obszidián- törmelékes horzsakő-üvegtufák, finomszemű portufák, valamint ezek összesült változatai mellett a mikrorétegzett, réteges horzsakőtufitok, breccsás változatok, kovafölddel együtt sekélyvizben leülepedett vulkáni törmelékek. A horzsakő-üvegtufa képződményekhez üveges — perlites szövetű riolit lávaömlések kapcsolódnak. A területen a középsőszarmata vulkánotektonikai mozgások ekkor váltak általánossá. A tufaszórás és lávaömlés csökke- nésével helyenként 60 m vastagságot is elérő faunamentes csökkentsósvízi agyag, homo- kos agyag és finomszemű agyagos homokkő rakódott le. Erre következik a kevés klaszti- kumot szolgáltató, nagy tömegű és igen differenciált, sok lávaömléssel jellemezhető, hosszú lávaárakat alkotó piroxénandezit- és piroxéndácit-vulkánosság. Az andezit- ömlésekkel egyidejűleg működő riolitos vulkanizmust a vékonyabb vegyestufa és riolit - tufa közbetelepülések bizonyítják. Az utolsó nagyobb riolittufaszórás anyaga tektonikailag fölszabdalt és részben lepusztult, igen változatos térszínen halmozódott fel. A tufaanyag, nagy tömege jórészt sekélyvízben rakódott le átmozgatással és így agyagosodott, durvatörmelékes változatok jöttek létre. Ehhez az utolsó szakaszhoz kapcsolódnak a nagyon savanyú riolitömlések és az intenzív hidrotermális működés, amely a még ép tufakőzeteket másod- lagosan elagyagosította, elkovásította. A hidrotermális — gejzires működés helyi szakaszossága, valamint az állandó anyag- áthalmozódás sajátos viszonyai másodlagos bentonit — kaolin telepeket, ezekhez kapcso- lódó limnokvarcitot és más tavi képződményeket hoztak létre. Az utóvulkáni működés a flóra-adatok alapján a szarmata és a pannóniai emelet határán zajlott le. A felső kvarci- tokra települő agyag és agyagos homok már a felsőpannóniai emeletbe tartozik. Z e l e n k a : A Szerencsi-öböl tufaszintjei 51 TÁBLAMAGYARÁZAT - T A F E L E R K L A R U N G n. tábla - Tafel U. 1. Zárványos vegyes üvegtufit. Ond- 22. 98, 60 — 104, 7° m- II Nikolok, 100X Gcmischter Glastuffit, mit Einschlüssen 2. Zeolitos riolit-üvegtufa. Zeolitkristályok a kőzetüvegtörmelékben. Mezőzombor-1. 258,00 — 258,80 m./// Nik., 200 X Zeolithischer Rhyolithglastuff. Zeolithkristalle in dér glasigen Grundmasse 3. Horzsakőlapillis zárványos riolit-üvegtufa. Tállya-8. 23, 80 — 80, 60. m//Nik., 100 X Rhyolithglastuff mit Bimssteinlapillis und Einschlüssen 4. Horzsakő riolit-üvegtufa. Mád-26. 123,60 — 127,00 m.//Nik., 100 X . Bimssteinführender Rhyolith- glastuff III. tábla — Tafel ül. 1. Zárványos, horzsaköves riolit-üvegtufa. Rátka-143. 101,30—106,80 m.//Nik., 100 X Bimssteinführender Rhyolithglastuff mit Einschlüssen 2. Plasztikusan deformált horzsakő riolit-üvegtufa. Bodrogkeresztúr-2. 52,00 — 58,00 m.//Nik., 100 X. Platisch deformierter, Bissteinführender Rhyolithglastuff 3. Horzsakő limonitos foltokkal. Szerencs-2. 16,60—17,80 m.//Nik. ioox. Bimsstein mit Limonitfiecken 4. Biotitos riolit-kristálytufa, plagioklász-, szanidin- és kvarckristályokkal. + Nik., 100 X Biotitführender Rhyolithkristalltuff mit Plagioklas-, Sanidin- und Quarzkristallen IRODALOM - LITERATUR BartkóL., (1948)): Jelentés a Mád környékén végzett reambuládós felvételről. Jövedéki mély- kutatás. Bp. — Frits J., (1951): Bombolyi kaolinelőfordulás. Kézirat. — HajósJI. — Pálfalvy I., (1961): ATokaji hegység szarmata üledékeinek ősnövénytani értékelése. Földt. Int. Évi Jel. 1961-ről. I. — H of f er A., (1926): A Tokaji hegység eruptívumainák települési és korviszonyai. Földt. Közi. 56. — H o f f e r A., (193 7): A szerencsi sziget földtani viszonyai. Debr. Tisza I. Tud. Egy. — Ilkeiné Per- lak y E., (1963): Pumice and scolia: their notion, criteria, structure and genesis. Acta Geologica VIII. köt. 1 — 2. — Karolusová — Kociscáková, E., (1958): Prisperok k problematike piroklastik- Geologické práce 49, 78. — L e n g y e 1 E., (1959): Földtani és kőzettani megfigyelések a Tokaji hegy; ségben. Földt. Közi. 89. p. 381 — 392. — M a i e r I., (1928): A Tokaj Hegyalja Tállya és Mád közé eső területének földtani leírása. Bp. — Mátyás E., (1963): Rátkai nemesagyagmedence. Kézirat. — NemeczE. — Varjú Gy., (1963): Na-bentonit, klinoptilolit és káliföldpát képződése a Szerencsi öböl riolittufájából. Földt. Közi. 93. k. Agyagásvány-füzet. — P a n t ó G., (1959): Vorschláge zurSchaf- fung einer einheitlichen Terminologie für vulkanisché Gesteine. Zeitschrift für angewandte Geologie. H. 9. — PantóG., (1961): Az ignimbrit-kérdés. MTA. Közleményei. XXIX. k. 1—4. sz. — PantóG., (1963): Ignimbrites of Hungary with regard to their genetics and classification. Bull. Volcanologique. Tómé XXV. Napoli. — Pálf y M., (1927): Adatok a Tokaj hegység harmadkori erupcióinak korviszo- nyaihoz. Földt. Közi. 57. — RozlozsnikP., (1932): A Tokájhegyalja DNy-i részének és a vele dél felől határos terület földtani viszonyai. Évi Jel. 1929 — 1932. — S e n e s, J., (1956): Keletszlovákia ősföld- rajzi fejlődése a neogénben. Földt. Közi. 86, — T ö r ö k Z., (1963): Javaslat a piroklasztitok osztályozá- sának és kutatási módszertanának megjavítására. (Kézirat) — Varjú Gy., (1956): Tolcsva környéki földtani térképezés. Évi Jel. 1955 — 56-ról. —Varjú Gy. — ZelenkaT., (1959 — 61): Évi jelentések az 1959, 1960, iq6i. évi szerencsi öböli perspektivikus kutatásról. Kéziratok. Sarmatische Tuffhorizonte und Fazies dér „Bucht von Szerencs” (Tokajer Gebirge) TIBOR ZELENKA Verfasser beschreibt die Ergebnisse dér perspektivischen Bohrungserkundung und dér geologischen Kartierung dér Bucht von Szerencs. Er führt die mikroskopische Unter- suchung dér Tuffe von neuen Gesichtspunkten aus durch. Auf Grund dér Ergebnisse dér makro- und mikroskopischen Untersuehungen unterscheidet er fünf, in Fazies geteilte Tuffhorizonte, die sich sogar in Abstánden von 10 bis 15 km identifizieren lassen: V. Bimssteinführender Rhyolithglastuff mit Einschlüssen, IV. Bimssteinführender Rhyolithglastuff, III. Rhyolithglastuff mit Bimssteinlapillis und Einschlüssen, II. Zeolithischer Rhyolithglastuff, I. Gemischter Glastuff mit Einschlüssen. Dér geologische Bau des Gebietes wird in einem gesonderten Kapitel über die Entwicklungsgeschichte erörtert. Entwicklungsgeschichte Dér sandig-tonige, küstennahe, neritische Sedimentkomplex des Untersarmats, dér stellenweise einen Delta-Charakter aufweist, wird durch sich wiederholende, 5 bis 4 52 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, i. füzet 15 m mácntige Kristalltuffit-, Mischtuffit- und Mischtuff-Bánke mit Rhyolith-, Dazit- und Andesitstoffen unterbrocken. Dér Miscktuff-Auswurf hat grosse Mengen von ab- wechslungsreichen Materialien geliefert, unter denen von den grobbimssteinführenden Glastuffen bis zu den Mergeltuffiten mit Fapillis und Einschlüssen allé Übergangsarten anzutreffen sind. Unter hydrodiagenetischer Wirkung wurden die vollkommen glasigen, feinkörnigen, bimssteinführenden Glastuffite natrimnbentonitisiert und zeolithisiert. Dér zweite grosse Tuffauswurf, dér den zeolithischen Rhyolithglastuff (Trasstuff) geliefert hat, setzte sich bereits am Ende dér Ablagerung von Tonmergeln und des Aus- wurfes von Mischtuffen ein. Die Kontaktzone dér Tuffe und dér Tonmergel, sowie die Homogeneitát des Gesteines, seine grosse Máchtigkeit und dickbankige Struktur weisen jedoch auf eine rasche Anháufung dér Hauptmasse Ilin. Die 5 — 10 m máchtigen tuffiti- schen Bildungen des unteren Abschnittes werden durch einen 70 — 150 m máchtigen, einheitlich zeohthisierten Gesteinskomplex abgelöst, dér den Charakter vöm Fluttuff trágt. Seine normale (áohsche) Abart ist ebenfalls bekannt und wird durch rmzersetzten Rhyohthglastuff vertreten. lm oberen Abschnitt des Tuffkomplexes treten Biotit, Ouarz und Feldspat führende Rhyohthkristalltuffe mit Schweisstuff- und Tuffit-Fazies auf. Diese Bildungen habén sich vermutlich überwiegend auf einem Festland angeháuft. Die náchste, namhafte Tuffauswurfsphase hat mannigfaltige, terrestrische Bims- steinlapillis führende Rhyohthtuffabarten geliefert. Neben den grossen Mengen von Flut- tuffen, Schweisstuffen und ihren normalen (áolisehen) Abarten ist die Ouantitát dér Kristalltuffe und dér geschichteten Tuffe gering. Tuffitisierung ist bloss in dér Abschluss- phase des Tuffauswurfes wahrzunehmen. lm untersuchten Gebiet enthalten die gestreiften Tonmergel und Mergel mit Tuffitschnüren nur Ostracoden, aber wenn mán die strati- graphische Fage und Ausbildimg dieser Gesteine in Betracht zieht, so können sie mit den fossilführenden Tonmergeln von Bamamáj bei Erdőbénye identifiziert werden. Nach den zűr Zeit vorhandenen Angaben sind die mannigfaltigsten Fazies unter den Produkten dér vierten Hauptphase dér Tuffauswürfe zu finden. Neben den aufs Festland abgefallenen, Perlit- und Obsidiandetritus führenden Bimssteinglastuffen, fein- kömigen Staubtuffen, sowie ihren Schweisstuff-Abarten stellen die feingeschiehteten Bimssteintuffite und ihre brekziösen Abarten, samt dér Kieselgur, in seiclitem Wasser abgelagerte vulkanische Schuttmateriahen dar. Die Bimssteinglastuff-Bildungen sind mit Rhyolithlavaergüssen von glasig-perlitischer Textur vergesellschaftet. In dem in Frage stehenden Gebiet wurden die mittelsarmatischen vulkanotektonischen Bewegungen zu dieser Zeit allgemein verbreitet. Mit dér Abnahme dér Tuffauswürfe und Lavaergüsse lagerten sich fossilleere, brackische, sandige Tone und feinkömige, tonige Sandsteine ab, dérén Máchtigkeit stellenweise sogar 60 m erreicht. Darüber folgt dér pyroxenandesitische und pyroxendazitische Vulkanismus, dér zwar geringe vulkanoklastische Materiahen geliefert, aber sich mit vielen, massenhaften, gut differenzierten, langgestreckten Lava- strömen ausgezeichnet hat. Dér gleichzeitig mit den Andesitergüssen stattgefundene rhyo- lithische Vulkanismus wird durch dünnere Mischtuff- und Rhyolithtuff-Zwisclienlager bewiesen. Die Produkte dér letzten, grösseren Rhyolithtuffauswiirfe habén sich auf dem tektoniseh bereits gestörten, durch Denudation modelherten, selír abwechslungsreichen Terrain angeháuft. Die Grossmasse des Tuffmaterials lagerte sich meistens in seichtem Wasser ab. Inzwischen wurden die Tuffe umgeháuft, so dass tomnineralisierte, grob- klastische Abarten zustandekamen. An diese letzte Phase sind die áusserst sauren Rhyo- lithergüsse und die intensive hydrothermale Tátigkeit gebunden. Diese Tátigkeit führte zűr sekundáren Tonminerahsierung und Verkieselxmg dér noch unzersetzten Tuffgesteine. Die lokálé Rhythmizitát dér hydrothermalen-geysirischen Tátigkeit, sowie die stándige Umháufung dér Sedimente hatten die Ausbildung von sekundáren Bentonit- Kaolinlagerstátten und von daran ansehliessenden Fimnoquarziten und anderen lakustri- schen Ablagerungen zűr Folge. Auf Grund dér floristischen Angaben hat die postvulkani- sche Tátigkeit an dér Sarrnat — Pannon-Grenze stattgefunden. Die auf den Hangend- quarziten lagemden Tone und tonigen Sande gehören schon zum Oberpannon. A K-I ÉS NY-I MECSEK MIOCÉN KÉPZŐDMÉNYEINEK PÁRHUZAMOSÍTÁSI LEHETŐSÉGEI HÁMOR GÉZA — Dr. JÁMBOR ÁRON* Összefoglalás: Szerzők a Mecsek-hegység K-i és Ny-i részének miocén rétegösszle- tén egymástól függetlenül végzett vizsgálataiknak összefoglalását adják. A gyakorlati célú rétegazonosítás mellett felvázolják a terület miocén fejlődéstörténetét és ősfŐldrajzát, mely a Középső-Paratethys irodalmából mindmáig hiányzott. A dolgozat a Magyar Állami Földtani Intézet és a P.U.V. a mecseki miocén képződmények terén végzett kutatások eredményeinek egyeztetését célozza. Az eltérő célú vizsgálatok különböző anyagvizsgálattal történő alátámasztással történtek. A miocén rétegösszletek párhuzamosítása azonban a Mecsek-hegység keleti és nyugati részén a részleteltérésektől eltekintve, még a vastagsági adatok szerint is, megoldottnak tekinthető. így lehetővé vált — az egyes feltárások adatainak részletezése nélkül — az egyes szintek ősföldrajzi térképének elkészítése. A képződmények egymásra következé- sének vitathatatlan megállapítása mellett megemlítjük, hogy a rétegtani beosztás a Ny-i Mecsekben is a K-i Mecsek adataira támaszkodik és mindkét területen még további részletvizsgálatokat igényel . A harmadidőszaki képződmények vizsgálatához a külső munkák és anyagvizs- gálat terén Koreczné Laky I., Ravaszné Baranyai L., Bohnné Havas M., Nagy E., Bartha F., Pálfalvy I., Soós I., Szabó J., Tőzsér O., Wéber B., Glöckner J.-né, Völgyesi S., valamint állandó szakmai tanácsaival Barabás A. járultak hozzá. A DK-Dunántúlon a mezozóos üledékképződési ciklus befejezése után az a 1 s ó- helvétig az alapvető szerkezeti elemek kialakultak, s a hosszú szárazföldi lepusz- tulás következtében a terület peneplénesedett. A szávai orogén során az újraéledő hosszanti fő töréseken végbement mozgások következtében nagyon gyors ütemben jelentős relatív szintkülönbség (max. 800 m) alakult ki. A legmélyebb helyzetbe a Mecsek- től északra levő , .kristályos pászta”, legmagasabbra (1000—1200 m tszf.) a „Mecsekalja vonaltól” D-re levő terület került. így a Mecsektől D-re levő középhegység, a Jakab-hegy — Misina — Zengő vonulatban kialakult lapos hátságoktól északra levő, lassan süllyedő üledékgyűjtő lepusztulási területévé vált, s az egész helvétben az is maradt. Az anyag- szállítást az alsóhelvét idején Szigetvár, Bükkösd, Árpádtető és Mecseknádasd térségében belépő folyók végezték. A domborzati energia térben (1. ábra) Ny-ról K-felé csökkenő volt. A kavicsok max. átmérője nyugaton 60 — 80 cm-t is elér, keleten csak 30 — 40 cm ez az érték. Időben előrehaladva előbbiből következik, hogy a Ny-i Mecsekben a folyóvízi „beütések” magasabb szintben — még a felsőhelvétiben — is észlelhetők. A kavics- * Előadták a Magyarhoni Földtani Társulat Mecsekhegységi csoportjának 1963. márc. 21-i ülésén. Kézirat lezárva: 1963. V. 20. 54 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, i. füzet A) B } Javasolt nevezéktan i. ábra. A) A K-i Mecsek miocénjének általános rétegsora. Hámor G. 1959. Magyarázat: x. Bimonitos homok, 2. Agyag, agyagmárga, 3. Molluszkás durvamészkő, agyagmárga, 4.'Turritellás- korbulás agyagmárga, mészmárga," 5. Barnakőszén, homok, kavics, tarkaagyag, 6. Bajtamészkő és homokkő, 7. Homok, kavics, barnakőszenes agyag, 8. Csillámos, homokos agyagmárga, homokkő (slir), 9. „Budafai” homok, homokkő, konglomerátum, 10. Dacittufa, 11. Andezit, 12. "Halpikkelyes agyagmárga, 13. Kongériás mészkő, homokkő, 14. Agyagos, homokos kavics, bamakőszéntelepekkel , 15. Vörös és zöld homokos kavics, konglomerátum, 16. Riolittufa, 17. Durva kavics, konglomerátmn, 18. Alaphegység B) A Ny-i Mecsek miocénjének rétegtani vázlata, jámbor Á. — Soós I. 1959. Magyarázat: 1. Agyag, homok, kavics, 2. Durvamészkő, diatómás mészmárga betelepüléssel, 3. Turritellás-korbulás agyag, 4. Bajtamészkő, 5. „Briozoás” homok és homokkő, 6. Dacittufás agyag, homok, 7. Ostreás homok, homokkő, kavics, 8. Operkulumos homok, 9. Kongériás homok, kavics, mészkő, dacittufa, 10. Hal- pikkelyes agyag, ix. Bimnikus összlet, 12. Tarkaagyagos összlet, 13. Folyóvízi kavics, homok, riolittufa, 14. Alaphegység Hámor — Jámbor: A mecseki miocén párhuzamosítása 55 A fiatalabb rétegeknél hűvösebb éghajlatot bizonyító növénytnaradványokon kívül, a pollen vizsgálatok a közelben a mai Mecseknél magasabb (1000—1200 m tszf.) hegységekben élő növényzet jelenlétét igazolták. Ez a kavicsvizsgálatok adataival egyezik. Az ősföldrajzi vázlatokon kívül a lepusztulási területnek a mai hegységtől D-re eső elhelyezkedését az alábbi szempontok igazolják: 1. A Mecsektől délre DK-Dunántúlon alsóhelvéti üledékeket nem találunk. 2 . A helvéti kavicsok között kétségtelenül Villányi-hegységi mezozóos anyagúak (titon, alsókréta, anizuszi) találhatók. 3. A számtalan kavicsot szolgáltató felsőkarbon homokkő-szericitpala össz- letet, valamint a kavicsok közt ugyancsak gyakori metamorfpalát Téseny község terü- letén, a Téseny-i. és Téseny-2. sz. fúrásokban elértük. 4. Az alsóhelvéti kavicsok legnagyobb szemcsenagysága Bükkösdtől Kisbeszter- céig 80 cm-ről 3 cm-re csökken. Hasonló tendenciát találunk Pécsszabolcs és Liget között is. 5. A Kecskehát (K-i Mecsek) tetején kb. 300 — 400 m magasságban alsóhelvéti kavicsfoszlányok találhatók. A felsőhelvéti üledékképződési ciklust az óstájer orogén fázis vezeti be. A 4., 5., 6. ábrákat nézve azonnal szembetűnik az a nagy fáciesgazdagság, amely erre az időszakra és a terület helyzetére jellemző. A megelőző, zömében szárazulati üledékképződést félsósvízi, majd egyre tengeribbé váló üledékképződés váltja fel. Az ősföldrajzi kép jelentősen megváltozik. A térszínileg mélyebb helyzetű részekre (Mecseknádasdi öböl, Mánfa, Pécsszabolcs és a K-i Mecsek déli előtere, Bükkösdi-öböl), a kristályos alaphegység peremére (Erdősmecske, Geresd, Feked), valamint a mezozóos alaphegység peremére (Komló, Abaliget-Orfű, Hetvehely) ingressziós jellegű tengerelő- nyomulás történik. Jellegzetes üledéke a kongeriás mészkő, homokkő. A folyóvízi üledék- szállítás nyugaton Bakóca, Kishajmás környékén továbbra is erőteljes, keleten ilyen üledékképződés csak helyileg (Pécsvárad — Hosszúhetény, Ellend körül) folyik. A többi területrészeken tavi- elegyesvízi halpikkelyes agyagmárga, operkulumos homok képződik. Legszebb feltárásai Apátvarasd, Hidas, Nagymányok, Pécsszabolcs, Abaliget környékén, illetve Kishajmástól délnyugatra láthatók. Az egyidejű, posztorogén vulkáni működés terméke Komlón andezitláva. Ugyan- csak ehhez a vulkáni kitörési fázishoz tartozik a hegység egész területén elterjedt vulkáni törmelékszórás, mely az újabb vizsgálatok eredményeképpen dacittufának minősült. Ez az országosan ismert „középső riolittufával” azonosítható. Anyaga a halpikkelyes összletben és a slirben egyaránt megtalálható. Az elegyesvízi összlet képződményei diszkordánsan, túlterjedő módon abráziós konglomerátummal az alaphegységre vagy penakkordánsan idősebb miocén képződményekre települnek. Abb. 1. AJ Allgemeine Schichteníolge des Miozáns im östlichen Mecsekgebirge. G. Hámor, 1959. Erklárung: 1. Eimonitischer Sand, 2. Tón, Tonmergel, 3. Mollusken-führender grober Kalkstein, Tonmergel, 4. Turritellen-Corbulen-führender Tonmergel, Kalkmergel, 5. Braunkohle, Sand, Schotter, bunter Tón, 6. Eeithakalk und Sandstein, 7. Sand, Schotter, braunkohlenfiihrender Tón, 8. Glimmeriger sandiger Tonmergel, Sandstein (Schlier), 9. „Budafaer” Sand, Sandstein, Konglomerat, 10. Dazittuff, 11. Andesit, 12. Tonmergel mit Fischschuppen, 13. Congerien-führender Kalkstein, Sandstein, 14. Toniger, sandiger Schotter mit Braunkohlenflözen, 15. Roter und grüner sandiger Schotter, Konglomerat, 16. Rhyolithtuff, 17. Grober Schotter, Konglomerat, 18. Grundgebirge B) Stratigraphische Skizze des Miozans im westlichen Mecsekgebirge. A. Jámbor — I. Soós, 1959. Erklárung: 1. Tón, Sand, Schotter, 2. Grober Kalkstein mit Diatomen-führenden Kalkmer ;el- Einlagerungen, 3. Turritellen-Corbulen-führender Tón, 4. Leithakalkstein, 5. Sand und Sandstein mit „Bryozoen”, 6. Dazittuff-führender Tón, Sand, 7. Sand, Sandstein, Schotter mit Ostreen, 8. Operculum- führender Sand, 9. Sand, Schotter, Kalkstein mit Congerien, Dazittuff, 10. Fischschuppen-führender Tón, 11. Eimnischer Schichtkomplex, 12. Bunter Tonkomplex, 13. Flussschotter, Flusssand, Rhyolithtuff, 14. Grundgebirge 56 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, i. füzet anyag vizsgálatából a lepusztulási terület maihoz hasonló földtani képe állapítható meg. Ugyanis a K-i Mecsek folyóvízi kavicsai vörös gránit, permi, mecseki és villányi kifejlő- désű mezozóos kőzetekből kerültek ki. Az Árpád tetőn áthaladó folyó kavicsanyagát kvarcporfir, perm(P), továbbá mecseki és villányi kifejlődésű mezozóos kőzetek jellemzik. A Ny-i Mecsekben viszont a felsőkarbon (szericitpala, homokkő), metamorfitok (gneisz, csillámpala, amfibolit), kvarcporfir, villányi mezozóos kőzetek és fehér gránit kavicsok mutatkoznak. A kavicsok anyagának ilyen eloszlása azt a képet rögzíti, hogy a mecseki és villányi paleo-mezozóos területek közé nyugat felől egy kristályos-, illetve felsőkarbon törmelékes-kőzetekből felépített tömeg ékelődik. A mecseki miocénben levő kvarc- porfir kavicsok feltehetően a Villányi-hegység északi előterében levő alsópermi összlet kvarcporfir test — vagy testek — lepusztulásából származnak. Az alsóhelvét ősföldrajzi vázlatát két térképen adjuk. A 2. ábra a két alsóhelvéti szintre: a folyóvízi és tarka agyagos összletekre vonatkozik. A morfológiai viszonyok mindkét szint keletkezése idején azonosak voltak. Az alsó szintben azonban a gyors, főképp folyómedri üledékképződés miatt agyagos rétegek jóformán egyáltalán nincsenek. Leggyakoribbak a kavicsos kőzetek. A homokrétegeket nagy limonittartalom és vörösesbarna szín jellemzi. Jellemző ebben az összletben a riolittufa megjelenése. A K-i Mecsekben Tolnaváralja— Magyar- egregy között jól azonosítható szint a Ny-i Mecsekben Bükkösd, Korpád és Almás- keresztúr környékén felszínről, illetve mélyfúrásokból ismert. A kitörési centrumok Szekszárdon, Meeseknádasd körül (oligoklázit?) és valószínűleg Szigetvártól északra voltak. Bár egyaránt riolittufákról beszélünk, fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a Ny-i Mecsek tufaképződményei még vizsgálatra várnak. A helvéti folyóvízi összletben levő tufa az északmagyarországi ,,alsó-riolittufának” felel meg. A vázolt ősföldrajzi kép mellett természetesnek tűnik, hogy a tufás kőzetek és tufitok a tényleges tufaréte- geken túl is gyakoriak, a folyóvízi és a tarka agyagos összletekben egyaránt. A lepusz- tulási területre hullott és nagy tömegben lepusztuló tufának ugyanis nem volt ideje agyaggá alakulni, míg rövid folyóvízi szállítás után az üledékgyűjtőben leülepedett. A tarka agyagos összlet keletkezése idején kevésbé intenzív az üledék- képződés. Ez a lepusztulás lassúbbá válása miatt következett be. A szállítás ideje is lényegesen megnövekedett, bár az agyagrétegek gyakorivá válása az éghajlat melegedé- sével is indokolható. Az összlet jellemző kőzete zöld, lila, sárga szürke és tarka anyag. Gyakoriak az előbbi összletnél kevésbé durva kavics és hasonlóan limonitos vörösesbarna homokrétegek. Keletkezésük ártéri, időszakos folyómedri, kiszáradó mocsári körülmé- nyek között ment végbe. A két alsóhelvéti összlet legszebb feltárásait Bakóca, Ibafa és Kán közötti területen, valamint a Kisbattyán-i., Szászvár-8. és a Nagymányok-12. sz. fúrásban találjuk. A következő alsóhelvéti szint az ún. édesvízi (mocsári-tavi) összlet szürke agyagrét egekkel, barnakőszénnel és változó színű vagy vörösesbarna homok- rétegekkel. A Ny-Mecsekben a lepusztulás magasabb térszínének megfelelően a kavics- betelepülések gyakoribbak, mint a K-i Mecsekben. Ennek ellenére a lepusztulási terület egvideig lényegesen kevesebb és finomabb üledékanyagot szolgáltatott, mint előzőleg, jelezve ezzel a lepusztulási terület emelkedő tendenciájának időleges megszűnését és az alsóhelvéti fejlődéstörténeti szakasz végét. Bár a vízfelületek nagysága a medencében nyilván nagyobb volt, mint megelőzőleg, mégsem számolhatunk teljes vízzel borított- sággal, mert a bamakőszenes rétegek’ nem mindenütt fejlődtek ki. Nyilván a süllyedésre — üledékvastagsági vagy szerkezeti okok núatt — hajlamosabb részeken alakultak ki esetenként 5 km2 területet is elérő sekélyvízű édesvízi medencék (3. ábra). Az alsóhelvéti rétegek szegényes faunájúak. Csupán a kőszéntelepek meddő kőzeteiből került elő néhány Planorbis és Unió sp., nyilván csak fáciesjelző értékkel.. Hámor — Jámbor: A mecseki miocén párhuzamosítása 57 2. ábra. Alsóhelvéti szárazulata összlet. Magyarázat: i. Középhegységi lepusztulási terület, 2. Lapos hátságok, 3. Üledékgyűjtő medence, 4. Fő szállítási irányok és útvonalak Abb. 2. Unterhelvetischer terrestrischer Schichtkomplex. Erklárung: 1. Abtragungsgebiet des Mittelgebirges, 2. Flaches Hochland, 3. Sedimentationsbecken, 4. Haupttransportwege und -Richtungen ?. ábra. Alsóhelvéti limnikus (mocsári — tavi) összlet. Magyarázat: 1. Középhegységi terület, 2. Lapos hátságok, 3. Feltöltődött üledékgyűjtő terület, 4. Mocsári, folyóvízi üledékképződés területe, 5. Fő szállítási irányok Abb. 3. Unterhelvetischer, limnischer (sumpfig — lakustrischer) Schichtkomplex. Erklárung: 1. Mittel- gebirge, 2. Flaches Hochland, 3. Angeháufter Sedimentationsbecken, 4. Sumpfiges, lakustrisches Sedi- mentationsgebiet, 5. Haupttransport-Richtungen 58 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, i. füzet A partmenti süllyedékekben képződő halpikkelyes agyagmárgaösszlet felső részén, különösen a tengerhez egyre közelebb levő területen (esetünkben a K-i Mecsek nyugati részein) ingressziós betelepülések mutatkoznak, melyek a nyílt tenger irányában egyre gyakoribbá válnak, a szárazföldbe mélyen benyúló öblökben kimaradnak. Feltűnő az ingressziós Foraminif era-ta.rtalmú. padokkal kapcsolatosan megjelenő dolomitbetelepülés is. mely fáciesjelző szerepén túl, az egyes részterületeken szintezésre is felhasználható. 4- ábra. Felsőhelvéti transzgresszió kezdete. Congeriás összlet. Magyarázat: 1. Középhegységi lepusztulási terület, 2. Kapós hátságok és szigetek, 3. Congeriás, abráziós üledékképződés területe, 4. Folyó- vízi, homokos, kavicsos üledékképződés területe. 5. Halpikkelyes agyagmárga üledékképződés területe, 6. „Slir” üledékképződés területe, 7. Üledékszállítás fő iránya, 8. Transzgresszió fő iránya, 9. Andezit- vulkanizmus Abb. 4. Beginn dér oberhelvetischen Transgression. Congerien-führender Schichtkomplex. Erklárung: I. Abtragungsgebiet des Mittelgebirges, 2. Flaches Hochlaud und Inseln, 3. Congerien-führender Abra- sions— Sedimentationsgebiet, 4. Sedimentationsgebiet des Flusssandes und Flussschotters, 5. Sedimenta- tionsgebiet des Fischschuppen-führenden Tontnergels, 6. Sedimentationsgebiet des ,,Schliers”, 7. Haupt- richtung des Sedimenttransports, 8. Hauptrichtung dér Transgression, 9. Andesitvulkanismus Az ősföldrajzi kép alapján feltételezzük, hogy egy parti homokturzásokból álló gát választotta el a nyílt tengertől a Mecsekjánosi és Árpádtető vonaltól DDK-re levő területeket. A szárazföldi területrészek szubtrópusi vegetációjáról a halpikkelyes összletből kikerült gazdag növénymaradvány-együttes ad képet. A transzgresszió erősödésével ismét változik az ősföldrajzi kép (5. ábra). A nyugat és délnyugat felől előrenyomuló tenger ekkor elönti a K-i Mecsek déli és északnyugati előterét és a Jakab-hegy csoport kivételével az egész nyugati Mecsek területét. A tengervízzel borí- tottság ekkor éri el a miocén során a maximumot a hegység területén. Túlterjedő módon települő üledékei közül legjellegzetesebb a csillámos, finomhomokos, kőzet- lisztes, helyenként glaukonitos agyag — agyagmárgaösszlet, közhasználati néven slir. Partszegélyi fáciese a budafai homokkő, kavics, konglomerátum. Utóbbinak a Ny-i Mecsekben az osztreás homokösszlet felel meg. Az ősföldrajzi kép igen változatos: abráziós parti kavics-, konglomerátum-képződés folyik partszegélyi fúrókagyló-nyomokkal Hámor — Jámbor: A mecseki miocén párhuzamosítása 59 5. ábra. Felsőhelvéti transzgresszió. Slirösszlet. Magyarázat: 1. Lapos hátságok, 2. Abráziós üledék képződés területe, 3. Slir üledékképződés területe, 4. Partközeli homokos üledékképződés területe, - 5. Transzgresszió fő iránya Abb. 5. Oberhelvetische Transgression. Schlierkomplex. Erklárung: 1. Flaches Hochland, 2. Abra- sions— Sedimentationsgebiet, 3. Sedimentationsgebiet des Schliers, 4. Sandiges Sedimentationsgebiet in dér Náhe des Strandes, 5. Hauptrichtung dér Transgression 6. ábra. Felsőhelvéti regresszió. Magyarázat: 1. Paleo-mezozóos lapos hátságok, 2. Lepusztuló neogén térszín, 3. Üledékgyűjtő medencék, 4. Üledékszállítás iránya, 5. Regresszió iránya Abb. 6. Oberhelvetische Regression. Erklárung: 1. Puláo-mesozoisches flaches Hochland, 2. Denu- dierte Neogen-Oberfláche, 3. Sedimentationsbecken, 4. Richtung des Sedimenttransports, 5. Richtung dér Regression 60 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, i. füzet és vastaghéjú faunával Pécsszabolcs, Abaliget, Nyárasvölgv, Hetvehelv, Kovácsszé- nája környékén. Másutt partszegélyi síkparti homok, homokkő, kavicsos homok üledé- keket találunk (Mánia, Komló). Bár a folyóvízi szállítás ekkor minimálisra csökkent, Komló és Hird környékén ismerünk a budafai összletben helyi jellegű deltaképződ- ményeket is. A ritmusos üledékképződést bizonyítják a budafai összletben települő gazdag faimás padok. Ilyen a K ó k a y által említett betelepülés a hirdi szelvényben, valamint néhány Ny-mecseki szelvényben észlelt település is. Érdemes megemlíteni, hogy a budafai összlet makrof aunája a tengerelőnyomulás irányának megfelelően nyugat 7- ábra. Törtön. Lajtamészkő és turritellás-eorbulás összlet. Magyarázat: 1. Tapos hátságok, 2. Lajtamészkő, 3. Turritellás-eorbulás agyagmárga a lajtaösszlet felett, a tortonai barnakőszén fedője, 4. Transzgresszió főiránya Abb. 7. Torion. Leithakalkstein und Turritellen-Corbulen-führender Schichtkomplex. Erklárung: 1. Flaches Hochland, 2. Leithakalkstein, 3. Turritellen-Corbulen-führender Tomnergel über dem Leitha- kalksteinkomplex (Hangendes dér tortonischen Braun köble), 4. Hauptrichtung dér Transgression felé egyre gazdagabbá válik, ezzel szemben Hosszúheténytől K-re már nem tartalmaz tengeri faunaelemeket. A nyíltvízi részeken egyidejűleg slir képződik az üledékképző- déssel lépést tartó medencesüllyedés eredményeképpen, mindvégig sekélytengeri kifejlő- désben. A faunakép ennek megfelelően változik. Az üledékképződésben a folyóvízi törmelékanyag-szállítás helyett áramlásos szétterülés van. Az előzőkben említett rit- musos üledékképződés a slirösszletben is kimutatható. Legszebb feltárásai: Komló, Magyaregregy, Kishajmás. Az újstájer mozgások kezdete a medencesüllyedés szüneteléséhez, majd újabb kiemelkedéshez vezet. Mint ezt a 6. ábrán láthatjuk, a tenger délnyugati irányban visszavonul, kiemelkedik a mai alaphegységterület és a miocén fedőhegységi terület legnagyobb része is. Megmaradnak üledékgyűjtő területnek: a pusztakisfalu — pécsváradi terület, Pécsszabolcs környéke és a Mecsek jánosi tói nyugatra levő területek, Magyaregregy — Kisbattyán, Kishajmás környéke. E területrészeken részben folyóvízi kavics, homok, Hámor — Jámbor: A mecseki miocén párhuzamosítása 61 mocsári bamakőszenes agyag (Pécsszabolcs), részben a megelőző nyílttengeri üledék- képződést felváltó partszegélyi kavicsos üledékek (Magyaregregy) , részben lagunás fáciesű gipszes agyag (Mecsekjánosi), a Ny-i Mecsekben csökkentsósvízi faunát tartalmazó dacittufás agyag képződik. A makro- és mikrofauna rohamosan elszegényedik, majd kihal. A teljes szárazulattá válást a többi területrészeken lepusztulás, áthalmozás, száradási nyomok, a vasoxidációs értékek megváltozása és egyéb üledék jellegek jelzik. A megerősödő újstájer mozgások hatása újabb, a tortonai tengerelöntésben figyelhető meg. Képződményei területünkön, de általában az egész Középső Paratethys 8. ábra. Szarmata. Magyarázat: i. Lapos hátságok, 2. Durvamészkőképződés területe, 3. Agyag- agyágmárgaképződés területe Abb. 8. Sarmat. Erklárung: 1. Flaches Hochland, 2. Sedimentationsgebiet des Grobkalkes, 3. Sedi- mentationsgebiet des Tón— Tomnergels területén mindenütt, transzgressziós módon, abráziós diszkordanciával települnek az idősebb miocénen vagy helyenként (Lovászhetény) az alaphegységen. A cik- lust bevezető szerkezetalakító mozgás eredményeképpen a lajtamészkőösszlet képződ- ményei különböző miocén rétegtagokra, Felsőmindszenttől délre operkulumos homokra. Kishajmásnál csökkentsósvízi dacittufás agyagra, Hirdnél egy redukált slir rétegsorra, Hidasnál halpikkelyes agyagmárgára, Pécsváradnál a kongériás mészkőre, másutt egyéb képződményekre települnek. Képződményeit mindig partszegélyi kifejlődésben találjuk: abráziós konglomerátum és breccsa, lithothamniumos mészkő, meszes homokkő, briozoás mészkő és homokkő, nyugaton briozoás homok, homokkő. Az ősföldrajzi képre jellemző (7. ábra), hogy mivel a hegység résztvett az orogén mozgásokban, a vízzel elöntött terület az előzőkhöz viszonyítva csökken. Ez időtájt alakul ki a mait megközelítő orográfiai helyzet, az Alpok, Kárpátok kialakulásával egyidejűén. A nagy kereten belül azonban a lajtai transzgresszió iijabb óriási területet öntött el (Kisalföld, Nagyalföld). Ekkor alakulnak ki a területen a „legmediterránabb” ősföldrajzi viszonyok. A melegvízű, zátonyos szigettenger sajátos faimájú, jellegzetes üledékeket hoz létre. Az újstájer orogén lanyhuló szakaszát jelző oszcillációk ismét részleges kiemelke- déshez vezetnek. Ennek eredményeképpen Hidas, Pécsvárad környékén paralikus bamakőszénképződés, nyugat felé (pl. Hird környékén) folyóvízi, tarkaagyagos üledék- 62 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, i. füzet képződés történik. Figyelemre méltó, hogy a bamakőszénképződést kétízben megsza- kító tengeri ingresszió még a fluviális üledékképződés területén is kimutatható. Tovább Ny-felé Pécs, Vasas környékén és a Ny-i Mecsek területének nagy részén, az eddigi adatok szerint ez idő tájt kiemelkedéssel számolhatunk. A további medencesüllyedést a hegység ÉK-i, D-i (feltehetően) és ÉNy-i előterében pehtes üledékképződés, turritellás-corbulás agyagmárga jelzi. Legszebb feltárásai főleg 9. ábra. Pannon. Magyarázat: 1. Középhegységi terület a felsőpannon idején, 2. Lapos hátságok az alsópannon idején, abráziós terület a felsőpannon idején, 3. Alsópannon üledékgyűjtő medencék, 4. Szárazföld — beltenger határa az alsópannonban, 5. Szárazföld— beltenger határa a felsőpannonban Abb. 9. Pannon. Erklárung: 1. Mittelgebirgsgebiet im Oberpannon, 2. Flaches Hochland im Unter- pannon, Abrasionsgebiet im Oberpannon, 3. Sedimentationsbecken im Unterpannon, 4. Grenze des Binnenmeeres im Unterpannon, 5. Grenze des Binnenmeeres im Oberpannon fúrásokban Hidas, Pécsvárad, Ellend környékén találhatók. Partszegélyi kifejlődése mészmárga, lumasellás mészkő. Az összlet gazdag mikrofaunát és helyenként gazdag makrofaunát tartalmaz. A szarmata emelet idején az előzőhöz hasonló üledékképződés foly- tatódik. A jellegzetes szarmata miliolideás, ikrás durvamészkő mellett kavicsos képződ- ményeket, medencekifejlődésben molluszkás, diatomeás halmaradványos agyagmárgát ismerünk. Nyomokban a Ny-i Mecsekben és a Nagypall-i. sz. fúrásban kimutatható az országosan ismert felső riolittufaszórás terméke is, többnyire bentonitosán bontott for- mában. A szarmata általános regressziós jellege mellett helyi tengerelőnyomulás jelei is megfigyelhetők. így a Zengővárkony, Apátvarasd és a Magyarhertelend — Kovácsszénája területrészen vagy” Pécs környékén, ahol a szarmata abrázió a lajtamészkőösszletet részben vagy egészen feldolgozta, és az összlet alsó része ezért gyakran tömegesen tar- talmaz lithothamniumot. Az ősföldrajzi képen (8. ábra) a K — DK- felé nyitott medence a Paratethys általános regressziós irányát jelzi. Az alsópannon idején ugyanez az ősföldrajzi kép (9. ábra) a sekély- vizű, kiédesedő beltenger partszegélyi képződményei Pécs körül Pécsbánya, Makár-hegy, Bertalan-hegy feltárásaiban vannak felszínen: kavics, konglomerátum, meszes homokkő, Melanopsis impressa-v al. Medencekifejlődése meszes agyagmárga, márga, mészmárga Hámor — Jámbor: A mecseki miocén párhuzamosítása 63 kőzetkifejlődésben kelet felé Danicz-puszta, Pécsvárad, Szilágy, Nagypall, Bátaszék, Hidas környékén található Congeria banatica-v al. A felsőpannonban ismét változott az ősföldrajzi kép: a rodáni mozgások következtében ekkor kerül a harmadidőszak során legnagyobb terület víz alá a Mecsek - hegység környékén. A hegység mai térszínileg magasabb helyzetű részei, a Jakab-hegy csoport, Zengő-csoport állnak csak ki szigetként a nagy kiterjedésű beltóból. Az alsó- pannonban szárazföldként kiálló területen ekkor erőteljes abrázió figyelhető meg: óriási tömbök, görgeteg, kavics és durvahomok, a nyíltvízi részeken finomhomok, kőzetliszt, kőzetlisztes agyagmárga képződik. E durvatörmelékes képződmények a Jakab-hegy D-i előterében, a Villányi -hegység É-i előterében, Hidas — Kismányok— Szászvár környékén találhatók. A síkparti homokos képződmények Danicz-puszta, Hird, Kulcsos-csárda, Pécsvárad közismert homokfej tőiben, a Ny-i Mecsekben pedig Magyarhertelend — B ükkösd — Bakóca— Horváthertelend körül figyelhetők meg. Az elmondottak alapján a miocén rétegösszleten belül a hasznos ásványi nyers- anyagok képződésének és dúsulásának lehetőségét az alábbi területeken tartjuk való- színűnek. B arnakőszén: édesvízi összletben: Bükkösd, Bakóca, Mecseknádasd, Apátvarasd — Nagypall, regressziós összletben: Ny-i Mecsek, Pécsszabolcs területén, tortonai bamakőszéntelepes összletben: Hidas, Pécsvárad környékén, esetleg a Ny-i Mecsek területén, Szigetvár és Horváthertelend környékén levő depresszióban. Diatomaföld: hal pikkelyes összletben: Magyaregregyen, tortonai bamakőszéntelepesben : Hidas, felsőtorton-szarmatában : Hird — Hosszúhetény — Pécsvárad —Szilágy — Hidas ; Kovács- szénája—Tekeres környékén. Vasérc: görgeteg, esetleg toriatok formájában, helvétben: É-i miocén medence Nagymányok— Magyaregregy között, tortonban: Magyaregregy. Evaporitok: a regressziós összlet területén, főleg Mecsekjánosi— Ny-i Mecsek. Trasz anyagok: a helvéti riolittufa és dacittufa területeken. Várható még: bentonit, építőkő, kavics, homok, cementmárga, téglaégetésre alkalmas agyag, üveg- homok. Fentieken túl a megrajzolt ősföldrajzi kép a sugárzóanyag-kutatás számára is lényeges adatokat nyújthat. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a mecseki miocén fejlődéstörténeti folyamatai a K-i és Ny-i Mecsek területén azonos módon történtek. Az egymástól távol- eső és részleteiben nagy változatosságot mutató miocén rétegösszletek megfelelő fel- tártság és azonos szemléleti mód esetén jól azonosíthatók. Az üledékösszletek korát az ilyen szemlélettel történő további részletvizsgálatok, elsősorban a makrofaunavizsgálatok hivatottak rögzíteni. Bár e vizsgálatok a vázolt ősföldrajzi képet és a sztatigráfiai beosztást részleteiben megváltoztathatják, ezek elkészültéig munkahipotézis jelleggel az alábbi korbeosztást használjuk: 1. Alsóhelvéti: szárazulati (folyóvízi — mocsári, alárendelten tavi) összlet. 2. Felsőhelvéti: kongériás-, budafai-, slir-kifejlődés és regressziós összlet. 3. Tortonai: lajtamészkőösszlet, kőszéntelepes sorozat,- turritellás, korbulás agyagmárga. 64 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, i. füzet IRODALOM - LITERATUR i. H á m o r G.: A K-i Mecsek miocén képződményei. Földt. Int. Évi Jel. 1961-ről. — 2. H á m o r G.: A mecseki miocén ősföldrajzi kapcsolatai. Földt. Int. Évi Jel. 1962-ről. — 3. Jámbor Á. — Szabó J. : Mecsekhegységi miocén kavicsvizsgálatok földtani eredményei. Földt. Közi. 1961. XCI. — 4. R a- vaszné Baranyai É.: A Mecsekhegység helvéti tufái. Földt. Int. Évi Jel. 1961. — 5. S o m o s L- — Kókay J.: Földtani megfigyelések á mecsekhegységi liászban és miocénben. Földt. Közi. 1960. XC. — 6. Soós I. — Jámbor A.: Növénymaradványos felsőkarbon kavicsok a Mecsek-hegység helvéti kavicsösszletéből. Földt. Közi. 1960. XC. — 7. Strausz, I,.: Das Mediterrán des Mecsek - gebirges in Südungarn. Geol. u. Paleont. Abhandl. 1928. Neue Folge 15. H. 5. — 8. S z é k y n é F u x V.: Adatok a dunántúli medence harmadkori vulkánosságához. Földt. Közi. r957- LXXXVII. — 9. Va- dász E.: A Mecsek Hegység. Magyar Tájak Földtani beírása. 1935. — 10. Vadász E.: Magyar- ország földtana. 2. kiadás. 1960. — 11. Végh S.: A Mecsekhegység középsőmiocén képződménveinek üledékföldtani vizsgálata. Doktori ért. 1957. Kézirat. Parallelisierung dér Miozánbildungen des Östlichen und Westlichen Mecsekgebirges G. HÁMOR — Dr. Á. JÁMBOR Verfasser fassen die paláogeographischen und stratigraphischen Krgebnisse dér von ihnen an den Tertiárablagerungen des Mecsekgebirges in SW-Ungam durehgeführten Untersuchungen zusammen. Die Arbeit behandelt ein Gebiet, das zwar für die Klá- rung dér Beziehungen zwischen dér Tethys und dér Paratethys von grosser Bedeu- tung ist, trotzdem bis heutzutage ausser Ácht gelassen wurde. Die Fláche des unter - suchten Gebietes betrágt über 700 km2. Als Grundlage dér Auswertung dienten: eine geologische Karié im Massstabe 1 : 10 000, die eine Fláche von cca. 300 km2 umfasst; mehr als 1000 Tiefbohrungen und mehrere Tausende von Foraminiferen-, Ostracoden-, Diatomen-, Coccohthophoriden, palynologischen, makrofaunistischen, makrofloristischen, magmatisch- und sediment-petrographischen Analysen, die durch die an dieser Arbeit beteüigten Spezialisten durchgefürt wurden. Die allgemeine tertiáre Schichtenfolge beider Teile des Mecsekgebirges wird in Abb. 1 veranschaulicht. Die paláogeogra- phischen Skizzen wurden auf Grund dieser Angaben, vmter Berücksichtigung dér gut verfolgbaren Rand- und Beekenfaziesgebiete zusammengestellt. Dié tertiáre Sedimentbildtmg fing im Gebiete des im S des gegenwártigen Mecsekgebirges gelegenen, durch die Wirkung des savischen Orogens gehobenen, paláomesozoischen Grundgebirge an und verbreitete sich allmáhlich auf die tiefer gelegenen nördlichen Gebiete. Innerhalb dér máchtigen, terrestrisch-grobklastischen Bildtmgen des Tertiárs (Abb. 2) lagem postorogene Rhyolithtuffe. Die auf Grund statistischer Analysen von Schottem tmd Messungen bezüghch dér Transportierungs- richtung angenommenen Grundgebirgsbildungen wurden durch die spáter angelegten Tiefbohrungen bestátigt. Die Abnahme dér Intensitát dér Transportierung von klasti- schem Matériái und die Verlandung des Beckens fülirten am Ende des Zyklus zűr Bildung von Braunkohlenflözen, unter denen auch abbauwürdige anzutreffen sind (Abb. 3). Die Zeit dér nach den altsteirischen Bewegungen stattgefundenen Transgression entspricht, unseres Erachtens. dem Anfang des Oberhelvets. Die drei Gheder des Zyklus werden in den Abb. 4, 5 und 6 veranschaulicht. Die Anfangsphase dér Transgression zeichnet sich durch eine grosse Faziesmannigfaltigkeit aus tmd kulminiert zűr Zeit dér Ablagerung von schherartigen Sedimenten. Charakteristische Sedimente sind Congerien- kalk, Sandstein tmd Fischschuppen-Tonmergel in brackischer Fazies; sanding-schott- rige Bildungen mit Ostreen in Künstensaum-Fazies; schlierartiger, gliinmeriger, sandiger Ton-Tonmergelkomplex in Beckenfazies. Die Faziesmannigfaltigkeit wird durch die ráumliehen Veránderungen dér Makro- und IMikrofauna, die Gleichzeitigkeit aber durch die postorogenen Lavaergüsse tmd Dazittuff-Auswürfe bewiesen. Die Regressionsschichtglieder bezeichnen bereits den Anfang des jungsteirischen Orogens. Wie es aus Abb. 6 ersichtlich ist, wurden im Laufe dér Hebung auch Gebiete, die früher durch neogene Ablagerungen gedeckt worden waren, trockengelegt. Die Sedimentationsbecken beschránkten sich auf kleine Gebiete. Die Makro- und Mikrofauna starb grösstenteils aus, oder verkümmerte. Statt dér früheren marínén Sedimentation erfolgte eine limnisehe, fluviatile Sedimentbildtmg. Diese letztere Beobachtung berech- tigt uns zu weiteren Schlussfolgerungen in dér Frage Grenzziehung zwischen Helvet und Torion. Die neue Transgression, die sich infoige des jungsteirischen Orogens einsetzte, begann unter grundsátzlich geánderten paláogeographischen Verháltnissen. Ihre überall Hámor — Jámbor: A mecseki miocén párhuzamosítása 65 diskordant lagemde Bildung ist dér charakteristische Leithakalk-Sandstein mit Litho- thamnien, dér in allén Beckenteilen nachgewiesen werden kann. Nach dér Oszillation, die anfánglich in dér Braunkohlenbildung auftrat, lágert en sieh wáhrend des Zyklus (dér bis zum Unterpannon eine aUmáhliehe Regression aufwies) in Randfazies Kalksteine, Kalksandsteine, in Beckenfazies aber Tone und Tonmergel mit Mollusken ab (Abb. 7, 8). lm Mecsekgebirge wurden die gegenwártigen morphologischen Verháltnisse des Gebirges und seiner Umgebung durch die rhodanischen Bewegungen zustandegebracht. Diese Bewegímgen lassen sich gut nachweisen. Zum Schluss unterstreichen die Verfasser: obwohl sie ihre Altersgliederung als eine Arbeitsliypothese anwenden, [ist die im Laufe dér Arbeit angewendete fazial- paláogeographische Methode dazu geeignet, um dadurch die heute noch offenen Fragen dér miozánen Stratigraphie lösen zu versuchen. 5 Földtani Közlöny A VELENCEI- HEGYSÉGI KUTATÁS ÜJABB FÖLDTANI EREDMÉNYEI MIKÓ LAJOS* (IV. táblával, 4 ábrával) Összefoglalást A Velencei-hegység Ny-i részén 1958 óta folyó komplex kutatások új szulfidérces — fluoritos— baritos, illetve fluoritos kitöltésű telérszakasz megismerését eredményezték. A hegység É-i, ÉNy-i részén mutatkozó pala és gránit eddig ércesedés utá- ninak tartott tektonikus érintkezését az újabb adatok ércesedés előttinek vagy egyidejű érintkezési formának valószínűsítik. A székesfehérvári szőlők - Tomposhegy (Pákozd) vonalában teljesen kilúgozott telérrendszer húzódik. A mélyfúrásokkal és bányásza tilag megvizsgált telérszakaszok jelzik, hogy a kilúgozás nemcsak külszíni, hanem a hidrotermális telérképződést túlélő vágj’ az utómagmás működésen belül újraéledő aszcendens hatás eredménye lehet. A Velencei-hegység Ny-i részén mutatkozó ércesedések kora az elem- és ásván y paragenezis , valamint más telérszakaszokkal történő összehasonlítás alapján nem andezitvulkanizmussal, hanem a gránit— gránitporfir utómagmás folj’amatával áll kapcso- latban. A Velencei-hegységben 1949-ben megindult földtani kutatással — Földvári A. úttörő munkája és Jantsky B. földtani térképezése alapján — a hegység nyersanyag- kutatás szempontjából új perspektivikus területként bontakozott ki. I958— 1962 között a hegység Ny-i részére koncentrálódott kutatások újabb telé- rek felkutatását és a külszíni kibúvásból vagy bányászati feltárásból már ismert telérek kifejlődésének pontosabb megismerését hozták. Bányászattal feltárt szulfidérces-fluoritos ércesedés újabb adatai A hegységben található hidrotermális képződmények között már a korábbi iroda- lom is kétféle kifejlődési típust állapít meg. Az egyik galenit-szfalerit-fluoritos, ércüreges- fluorit-kvarctelérek, gránithoz kötött utómagmás képződmények; a másik a hegység K-i részén az eocén andezitvulkanizmus során kialakult kaolinosodás, kvarcosodás, elszórtan mutatkozó enargit, antimonit és egyéb szulfidércásványok fellépésével (Kubovics, 1960). Újabban Kaszanitzky F. (1959) a Pátka — Kőrakás-hegyi ércesedést is az utóbbihoz sorolta. A szűzvári fluoritos - színesérces kitöltésű telér csapáshosszúsága kb. 500 m, függőleges feltártsága kb. 115 m. A telért É-on a gránit - pala tektonikus érintkezése határolja, D-en a telér fokozatosan elvékonyodva, szétágazva, ÉK — DNy-i irányú gránit- porfir telérbe ütközve megszűnik. További bányászati feltárással a 30 — 40 m vastag gránitporfir után ismét gránitba értünk, ahol a fluoritos telér feltehető folytatásaként bontott, kaolinos gránit mutatkozott. A telér kezdeti szakasza szulfidos, majd tiszta fluoritos kitöltésű volt. A kétféle telérkitöltést az eddigiektől eltérően nem szabad csak tektonikai okokra visszavezetni. * Előadta a M. Földtani Társulat 1962. XII. 6-i szakülésén. Kézirat lezárva: 1963. XI. 16. M i k ó : Velencei-hegy ségi újabb kutatások 67 mert a liőmérsékletileg mélyebb szintűnek feltételezett galenites öv az eddig ércesedés utáninak tartott gránit - pala érintkezés mellett mutatkozik; másrészt az egyes külföldi fluorit-telérekben is, a fluoritos-szulfidos szakaszok csapásban és dőlésben egymás mellett mutathatók ki. Több helyen megfigyelhető, hogy a tiszta fluoritos és tiszta szulfidérces telér- szakasz között szalagos telérszerkezet mutatkozik, ahol az érc és fluorit egymást átfedik. 6 ^3^ 7 8 -TL 9 10\ i. ábra. A Velencei-hegység Ny-i részének vázlata. Magyarázat : i. Érintkezési átalakulást szenvedett palaösszlet, 2. Biotitos gránit, 3. Gránit telér, 4. Lejtőtörmelék, 5. Kvarctelér, 6. Függőleges fúrás, 7. Ferde- fúrás, 8. Bányászati feltárás, 9. Teljes kilúgozás határa, 10. Törésvonal Fig. 1. Sketch of the western part of the Velence Mts. Explanation : 1. Crystalline schists affected by contact metamorphism, 2. Biotite gránité, 3. Gránité dyke, 4. Talus, 5. Quartz vein, 6. Vertical bore-hole, 7. Inclined bore-hole, 8. Mine gallery, 9. Limit' of complete leaching, ro Fracture Íme 5* 68 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, i. füzet Az elkülönülés okát tehát inkább hőmérséklet és a hidroterma eredeti összetétele deter- minálhatta. A tel érkitöltés szulfidos szakaszaiban (É-i bányamező) a mélység felé változás nem mutatkozott. A D-i szárny tiszta fluoritkitöltései a mélység felé PbS-tartalmú és inten- zívebb kovás szakaszokkal tűnnek ki, helyenként 5—10% Pb-tartalommal. (A + 89-es szinten Pb = 2,4%, Zn = ny., CaF2 = 55%; a -f- 55-ös szinten Pb = 2,5%, Zn = 0,5%, CaF2 = 45% .) A további mélység felé a tiszta fluoritos szakasz csökkenésével, uralkodóan szulfidos kitöltés várható. A Pátka — Kőrakás-hegyi ércesedés bonyolultabb kifej lődésű. Egy tek- tonikailag igénybe vett gránitboltozatban szabálytalan, helyenként 10 m-t elérő és közel 0 25 50 m ! 1 ÍNy DK ■>■158 m t.sz.f +107 -es szint +76 -os szint +39 -es szint + 7- es szint - 71 -esszint 1 l l ■7+ + W 21 2. ábra. Pátka — Kőrakás-hegy szelvénye. Magyarázat: 1. Kontakt pala, 2. Gránit, 3. Érctest, 4. Ferdefúrás Fig. 2. Cross-section of Pátka — Kőrakás Hill. Explanation: 1. Contact schist, 2. Gránité, 3. Őre body, 4. Inclided bore-hole M i k ó : Velencei-hegy ségi újabb kutatások 69 É — D-i és egy ÉNy— DK-i irányú kb. ioo— ioo m hosszúságban elnyúlt hasadékok kelet- keztek. Ebben szabálytalan breccsás szerkezetű, uralkodóan szfaleritből álló éreesedés jött létre, amely az ércesedéssel egyidejű és ezt követően további formaváltozást, mecha- nikai igénybevételt szenvedett. Az ércképződés idején végbemenő mechanikai igénybe- vételt a szalagos szerkezet jelzi, melyben egy későbbi és erre merőleges irányú galenit— kvarc-kiválás tapasztalható (IV. tábla, 1 — 2.). A Kőrakás-hegyi éreesedés uralkodóan breccsás szerkezete nem jelentheti a telérkvarc és az ezt cementáló ércanyag közötti nagy időkülönbséget, különösen pedig a kvarcot a gránithoz, az ércet andezit-vulkanizmushoz kötni kissé mesterkélt. Ha a Kőrakás-hegyi ércesedésnél mind a különálló, — mind pedig a breccsás kis hőmérsékletű kolloidérces kvarc gránithoz kötött — mint ahogyan ezt Kaszanitzky F. (1959) állítja — akkor az ennél nagyobb hőmérsékletű és gránit- hoz kapcsolódó szfalerites-generáció is kialakulhatott volna. 0 50 lOOm 1 1 D í + 107 m + 67 m +39m + 7m 3. ábra. Pátka — Kőrakás-hegy szelvénye. Magyarázat: 1. Gránit, 2. Érctest Fig. 3. Cross-section of Pátka — Kőrakás Hill. Explanation : 1. Gránité, 2. Őre body 70 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 1. füzet Az ércásványok kialakulásában bizonyos mértékig zónásság figyelhető meg. A felsőbb szinteken galenit - szfalerit az uralkodó, mellette helyenként az antimonit is kimutatható (Kiss J., 1953, Kaszanitzky F., 1959). Fnnek az övnek a külön- állóságát bizonyítja nemesfémeknek relatív dúsulása is. A -f 102-es szinten szabályos résmintában az Au 1,1 — 1,5 g/t, míg az Ag 210 — 270 g/t-t mutatott. Ez alatt uralkodóan szfalerilt-kitöltés mutatkozik, mikroszkópos méretű kalkopirittel és fakóérccel. Az érc- mikroszkópi vizsgálat során megállapítható, hogy a mélység felé a fakóérc mennyisége csökken, a kalkopirit — ha mikroszkópi méretekben is, — dúsuló jellegű. Ezt bizonyítja a -f- 7-es szinti (feltörés) résminta 0,12%-os Cu tartalma is. Új szulfidérces - fluoritos lelőhelyek Székesfehérvári s z ő 1 ő k— T o m p o s - h e g y i telérrendszer. Itt lényegében két ÉK — DNy-i irányú, közel párhuzamos telérrendszer van, mely É felé több ágra nyílik szét, amelyek a felszínen 3 — 4 m vastag, teljesen kilúgozott, lépcsősen elszakított kvarctestek képében ismerhetők fel. A suhogói telérrendszer K-i ágának egyik telérszakasza fluoritos kitöltésű volt (Tompos-hegy, Pákozd) . Az újabb kutatások a kvarctelérek kifejlődésében három típus elkülönítését tették lehetővé : 1. Az első típust a pákozdi fluorittelér melletti kvarctelér képviseli. Ez tömött szövetű és alárendeltebben tartalmaz likacsot. Vékonycsiszolatban csak fluorit - kvarc egymást váltó kifejlődése ismerhető fel. E kvarctípus külszíni nyomozásával jelölhettük meg azt a területet, ahol további fluorit felkutatását remélhettük. A pákozdi bányától É-ra — Eászló tanya — egy újabb fluoritkitöltésű (1. ábra, I. telér), és ezzel párhuzamos (1. ábra, II. telér) szulfidos (kalkopirit-malachit, galenit) -fluoritos telérszakaszt ismertünk meg. A fluoritos telérszakasz (I.) felszíni feltárása során kiderült, hogy az nem egyetlen felhasadást tölt ki, hanem 1 — 3 cm vastag fluoritzsinórok rajából áll. A tiszta fluoritos kitöltés aránylag jól fejlett zöldes, halványkék, kék színű fluoritkristályok halmazából áll, helyenként „fluorithomok” kíséretében. A legújabb bányászati feltárások kb. 25 m mélységben 50 — 60 cm vastag, hintett, aprópettyes galenites - fluoritos - kvarcos kifej lődést harántoltak . A telérszerkezet és ásvány- együttes a szűzvárihoz hasonló. 2. A második típust a suhogói telérrendszer kilúgozott telér-kvarcaképviseli. Atelér- anyag mikroszkópi képe különböző generációjú kvarc és 1 — 2 fluoritroncs halmazát jelzi. Feltűnő, hogy a kioldási üregek falán újabb kvarckiválás mutatkozik, sőt a bányá- szati feltárásban egy kvarctelér karbonát-utáni üregét fiatalabb kvarcdruza vágja ketté. Galenit csak a székesfehérvári Öreg-hegy telérében mutatkozott. A Kőrakás-hegyi ércesedés további felkutatására 1960-ban geokémiai- metallometriai vizsgálatokat végeztettünk, melynek alapján a bányászati kutatás az ismert érctesteken kívül helyenként erősen morzsolt, meddő gránitöv után új érces terü- letet tárt fel. Az eddigi bányászati feltárás három 20 — 30 m széles övét harántolt, melyben a hidrotermális hatás 1 — 5 cm vastag érces -kvarcos, kvarcos - karbonátos zsinórrajok, határ- nélküli kvarc - kalcit fészkek formájában mutatkozik. A 600 m-ben 10 — 60 cm széles kovásodásban 2 — 40 cm tiszta szulfidérces kitöltés jelenik meg. A hasadékkitöltés szerkezete az eddigi Kőrakás-hegyi feltárásoktól eltérően aszimmetrikus, teléres kifejlődés határozott kovás - agyagos telérszegéllyel. A telérkitöl- tésben megfigyelhető, hogy először itt is egy meddő kvarcos hasadékkitöltés volt, mely a későbbi mechanikai igénybevételre összetört, a már ismert „pátkai” érctípus kialakulásá- val. M i k ó : Velencei-hegy ségi i'tjabb kutatások 71 A 646 m-ben harántolt 30 cm vastag kvarcos - karbonátos telérben önálló fészkek- ben csak sötétszínű szfalerit pecsétek mutatkoztak. A 772 m-ben már gránitporfirban futó 1 — 5 cm-es zsinórok ásványegyüttese az eddigiektől eltérő, ahol szalagos kifejlődésben a kvarczsinór szélein galenit - szfalerit - kalkopirit - fluorit lép fel. Megállapítható hogy az ríj érces terület genetikailag szorosan összefügg a már ismert ércesedéssel, annak mélyebb szinti kifejlődésével egyezik meg. Ez az ún. fedett új érces öv a Tompos-hegyi nagy telérrendszer Ny-i fő ágának É-i folytatásába esik, minek alapján a Kőrakás-hegyi ércesedés és a Tompos-hegyi nagy kvarctelérek genetikai összekapcsolása indokolt. 4. ábra. Székesfehérvár II. ferdefúrás, 199 m, kvarczsinór. Magyarázat: 1. Pirit, 2. Tömött, meddő kvarc, 3. Kvarc (limonitos), elszórtan pirites, 4. Ércásványt tartalmazó kvarc, 5. Gránit Fig. 4. Inclined bore-hole II. 199 m, quartz string. Explanation: 1. Pyrite, 2. Compact, barren quartz, 3. Quartz (limonitic) with scattered pyrite particles, 4. Quartz with őre mineralization, 5. Gránité 3. A harmadik típus az Ősi-hegy -Sas-hegy vonalában levő, primér ércásványokat is tartalmazó telérkitöltés (1. ábra, III. telér). A kvarc kitöltése jellegzetesen mikro- kristályos telérkvarc, barnás elszíneződéssel. Figyelemre méltó ennek, valamint a székesfehérvári II. sz. ferdefúrás főtelérétől 50 m-re levő kvarczsinómak ásványparagenezise. A fúrásból kikerült 2 cm vastag likacsos kvarczsinór szélén szfalerit I. - galenit - szfalerit II.- antimonit - pirít mutatkozik gyakori másodlagos lebontású ásványokkal. Az Osi-hegy— Sas-hegy telér ércásványai erős oxidációs-cementációs övben átalakulást mutatnak. Leggyakoribb a galenit önálló pecsétek formájában, mely kb. 80%-ban cerusszittá alakult, mindkettőben aránylag sok kovellinnel. Különálló szigetek- ben erősen átalakult szfalerit, galenit, kalkopirit, izotróp kalkozin és tetraedrit is felis- merhető. Nemérces ásványként kvarc, fluorit és barit említhető, melyek a szulfidásvá- nyokkal egymást átfedő módon jelentkeznek. Helyenkint fluorit hexaédert galenit- cerusszit fog közre, vagy a fluorit hasadási vonalai mentén cerusszit - smithsonit (?) érhálózat mutatkozik. Megfigyelhető azonban kvarc - fluoritnak ércet kiszorító formája is. Az egyik ércminta anyagában elszórtan bornit, izotróp kék kalkozin, galenit, As-, Sb- fakó- érc, valamint kovellin mutatható ki. Feltűnő, hogy ezeknél az erős oxidációs hatás nem észlelhető. A ceruszszit - kovellin fellépése és a kevésbé átalakult primér kalkozines - fakó- érces érc elkülönülése a cementáció ellenére fáziseltolódást mutat. Ezt egy megújuló, újra 72 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 1. füzet „nagyobb” hőmérsékletű fázis működésével hozhatjuk kapcsolatba, mely még mindig savanyú magmához (gránit - gránitporfir) kötött ércesedéshez kapcsolódik. Bár az eddig k feltárt és általunk vizsgált anyag messzemenő következtetésekre nem jogosít fel, feltété- t lezhető, hogy egy Pátka— szűzvári típusú de annál valamivel mélyebb szinti ércesedést f tártunk fel. (* Aszcendens kilúgozás Kutatás szempontjából lényeges kérdés a Székesfehérvár— Öreg-hegy— Tompos- k hegyi telérek nagy fokúkilúgozottságának oka és mértéke is. A hegység ÉNy-i és újabban a f< D-i részén is „jelentősebb” az ércesedés, míg a köztes területen levő telérek kilúgozottak, k Figyelemre méltó, hogy apákozdi fluorittelér alatti „kvarcgyökérben” és a szűz- ■■ vári fluoritos telémek bányából ferdefúrással történt átharántolásánál hasonló oldási u üregek mutatkoznak. Ha figyelembe vesszük, hogy ezek a jelenségek a központi likacsos- ; üreges vonulatban a legerősebbek, olyan aszcendens hatást tételezünk fel, mely utólag kioldást vitt véghez. A kilúgozás a deszcendens hatáson kívül egy ércesedést túlélő, de még a hidroter- mális működéshez kapcsolódó folyamatot jelenthet. Csak deszcendens kioldással aligha i magyarázható, hogy egy 2 — 3 km széles pásztában több száz méter mélységű kioldás történjék, míg az ÉNy-i és DK-i széleken a külszínen és a külszínközeiben jelentős érc- I dúsulás mutatkozik. H. Pélissonier (1962) szerint az ércképződés fiziko-kémiai tényezőinek és - egyensúlyának megváltozásával bekövetkezhet egy olyan szakasz is, amelyben ásvány- lerakódás nincs, hanem a már korábban kivált ásványok eltávoznak a rendszerből a nélkül, hogy helyükre a kioldást előidéző folyamat újabb ásványt rakna le. A Pb — Zn — fluorit-ércesedés kora Bizonyos mértékig az előzőkhöz kapcsolódik az ércesedés korának kérdése is. A Nyugat -Velencei-hegység ércesedése Jantsky B. (1957), Kubovics I. (1956) által kimutatott gránithoz kapcsolódó ércesedéshez áll közelebb. Kaszanitzky F. (i959) a Pátka— Kőrakás-hegyi ércesedést az eocén andezitvulkanizmus működésével hozza összefüggésbe. Szerinte a gránit mélyebb részein levő ércanyagot az andezitvulka- nizmus mobilizálta és rakta le. Kétségtelen, hogy a K-i terület andezit kibúvásainál nagyobb andezites tömeggel számolhatunk, azonban a Ny-i hegységrész alatt szubvulkáni vagy még mélyebben megrekedt bázisosabb tömeget sem a geofizikai mérések, sem az 1 ércteleptani eltérések nem indokolják. Andezitvulkanizmussal regenerált ércesedés eseté- ben új, az andezitműködéssel kapcsolatban kiegészült, kevert és nem pedig egyhangú, nyugodt kifejlődésű elem- és ásványparagenezisnek kellett volna kialakulnia. Az érc- képződés savanyú, gránit - gránitporfir magmatizmushoz kapcsolódó voltát igazolni lát- szik az ércesedés galenitjeiből készült abszolút kormeghatározás is (Kovács Á., 1963). Pala — gránit érintkezése Az újabb feltárások újabb adatokat szolgáltattak a gránit és pala tektonikus érintkezésének körülményeire. Szűzváron a telér É-i, eddig tektonikusnak tartott lehatárolásánál úgy lát- szik, hogy a gránit - pala tektonikus érintkezése ércesedés előtti. A szabályosan felhasadó telérképződés a pala mellett 2 — 3 m vastag fellazult, feldarabolt grániton még keresztül- haladt, a hidrotermális hatásra erősen plasztikus állapotú palába már nem hatolt be. M i k ó : Velencei-hegy ségi újabb kutatások 73 A Kőrakás-hegy + 39-es szintről indult feltörés és a + 75-ös szinten kihajtott vágat feltárta a gránit-pala tektonikus érintkezését is. A korábbi megállapítások- kal szemben itt is, mint Szűzváron, az érintkezést ércesedésnél idősebbnek tételezem fel. Figyelemre méltó, hogy a gránitnak pala előtti szakasza erősen karbonátos, míg az érc (szulfid-fluorit, kvarc) szétseprűződve, intenzíven agyagosodott környezetben ért véget. Palában — csak az ércesedés közvetlen környékén — bár nem telérszerűen, de határozott kovásodás és fluoritosodás mutatkozott. A Kőrakás-hegytől K-re levő Varga-hegyen Jantsky B. (1957) a kvarctörmelék alapján két telért jelölt meg. Ezeket 1958-ban megkíséreltük árkolással feltárni, eredménytelenül. A dombtetőn egy 1959-ben palában mélyült kút ásásakor olyan kőzettörmelékek kerültek elő, melyeken a palásodásra közel merőleges és a palában levő laterálszekréciós kvarcnál fiatalabb 0,5— 1,0 cm vastag kvarcerek mutatkoztak. Ennek nyomelemvizsgálata a Pb-, Zn-, Cu-, As-, Sb-nek kb. egy nagyságrenddel nagyobb mennyi- ségét mutatta ki. Az 1962. évi metallometriai vizsgálatok a Pb-Zn-Cu eloszlásban három fémfeldúsulási szakaszt jelöltek ki, aminek mélyfúrással történő feltárásával az alábbiak állapíthatók meg: 1. a mélység felé mutatkozó elbontás nem a gránittal kapcsolatos kontaktmeta- morfózis, hanem hidrotermális hatás eredménye, 2. a mélység felé fokozatosan növekvő kovásodás, pirít- markazithintés és kalko- pirit- fakóérc jelenléte a palatakaró alatti hidrotermális érctest közelségét jelzi. A Varga-hegy további kutatása az ércesedés tisztázásán kívül, a gránit - pala érint- kezési idejének pontosabb rögzítését eredményezheti. TÁBI, AMAGYARÁZAT - EXPÉANATION OF PI.ATE IV. tábla - Plate IV. 1. Pátka — Kőrakás-hegy, + 76-os szint: ércesedéssel egyidejű mechanikai igénybevételre összetört szfalerit. Nagyitás 112X Pátka — Kőrakás Hill, level +76: sphalerite fractured by mechanic stresses synchronous with metallizat tion. 112 x 2. Pátka — Kőrakás-hegy, + 39-es szint: mechanikai igénybevételre történő elmozdulás mentén fiatalabb galenit-kvarc kiválás, a = szfalerit, b = galenit, c = kvarc. Nagyítás 112X Pátka — Kőrakás Hill, level +39: younger galena-quartz segregation along a fault provoked by mecha- nical stresses. a = sphalerite, b = galena, c — quartz. 112 X 3 — 4. Pákozd, Sas- hegy : cerusszitosodott galenit. Nagyítás 112 X Pákozd, Sas Hill: cerussitized galena. 112 X IRODAEOM - REFERENCES E i n e c k e, G., (1956): Die Flusspat— Éagerstátten dér Welt. Düsseldorf. — Földvári A., (1949): Jelentés a pátkai fluoritkutatás 1949. 1. 31-i állapotáról. Kézirat, MÁFI irattára. — Jantsky B., (1957): A Velencei hegység földtana. Geologica Hungarica. Ser. Geol. t. 10. — Kaszanitzky F., (1959): A pátka Kőrakás-hegyi érckutatás jelenlegi állása. Földt. Közi. 89. — K i s s J., (1953): A Velencei hegység északi peremének hidrotermális ércesedése. MÁFI Évi Jel. 1953. 1. — Kovács Á., (1963): Velencei hegységi ólomérceinek izotópanalitikai vizsgálata. MTA. 3. oszt. közi. 13. köt. 239. - Kubovics I., (1956): A sükorói Meleg-hegy hidrotermális ércesedése. Földt. Közi. 86. — Kubovics I., (1960): A Velencei-hegység utómagmás képződmények nyomelemvizsgálata. Földt. Közi. 90. — M i k ó L-, (1960) : Velencei-hegység kutatóárkolások és ferdefúrásók összefoglalása. Kézirat.— P a n t ó G., (i959):Mezozóos magmatizmus Magyarországon. MAFI Évkönyve. XLIX. k. 3. f. — P é 1 i s s o n i e r, H., (1962): Classi- fications métallogéniques: problémes et essais de synthése. Chron. des Mines et de la Recherche Miniére. 30. année, No. 306 — 307. — Ramdohr, P., (1950): Die Erzmineralien und ihre Verwachsungen. Berlin. — RischákG., (1960) : Jelentés a Velencei-hegységben végzett kiegészítő geokémiai érckutató munkáról. Geofizikai Int. Kézirat. — Szádeczky — Kardoss E., (1955) : Geokémia. Bp. 74 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, i. füzet New geological results of prospecting in the Velence Mountains LAJOS MIKÓ The complex geological surveying carried out in the western part of the Velence Mts since 1958 has resulted in the discovery of two vein sections, one being fiiled with sulphide őre — fluorite — barite, the other with pure fluorite. The recent observations suggest the tectonic contact of crystalline schists and granites in the northem and north- westem part of the mountains, which has so far been held fór a post-metallization pheno- menon, to be either older than, or svnehronous with, the metallization. Along the line of Székesfehérvár vineyards — Tompos Hill (Pákozd) there is a System of completely leached veins. The vein sections disclosed by deep borings and mine galleries indicate that the leaching is nőt onlv an aerial phenomenon, bút it may be the result of an ascendent effect as well, which has either survived the formation of hydrothermal veins, or has revived in the course of the postmagmatic reactions. The age of the őre mineralizations detected in the western sector of the Velence Mts does nőt coincide with the andesite volcanism (Kaszanitzky), bút appears to be svnehronous with the postmagmatic process of granites and gránité porphyry, as has been believed earlier already and is suggested by the paragenesis of the elements and minerals. A VELENCEI- HEGYSÉGBELI LÁSZLÓT ANYAI FLUORIT ÁSVÁNYTANI VIZSGÁLATA ODOR LÁSZI.Ó - SZERED AI EÁSZRÓ* (V. — VI. táblával, 3 ábrával) Összefogalás t A Velencei-hegység (Lászlótanya) újabb fluoritlelöhely vizsgálata főleg a fluoritban levő zárványok anyagi és alkati sajátságaival foglalkozik. A zárványok mennyiségi eloszlásából, a fluorit riyomelemegyütteséből, valamint a Velencei-hegység más területéről származó fluorit vizsgálati eredményeinek összesítéséből következtetni lehet a fluorittelér keletkezési körülményeire. A különböző hőfokon mérhető izzítási vesz- teségek képződési hőmérsékletet körvonalaznak. A fentiek alapján igazoltnak látszik, hogy a fluorittelér a pneumatolitos fázis végén, ill. a hidrotermális szakasz nagyobb hőmérsék- letén képződött. Bevezetés Az Ércbányászati Feltáró Vállalat többéves Velencei-hegységi nyersanyagkutatása 1962-ben geofizikai, geokémiai és földtani módszerekkel továbbfolytatódott. A kutatás a Mikó L. javasolta területen folyt az 195 7-es Jantsky B. -féle Velencei-hegységi monográfia alapján. A geokémiai és geofizikai méréseket a Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet, a földtani kutatást a vállalat földtani csoportja végezte, a Kőrakás- begy irányában kb. 60 kéziárokkal, a pákozdi már kitermelt fluorit esetleges továbbfoly- tatódása, ill. kvarctelérek nyomozása céljából. Az ároktelepítések 1962 nyarán a Velencei- begységre jellemző 3457165 0 kvarctelér csapásirányban kvarcos fluorittelért és e telérrel mintegy párhuzamosan tiszta fluoritkitöltésű telért tártak fel. A fluorittelért ÉNy-i irányban vetődés zárja le és a továbbiakban a már Jantsky B. említette meddő, tömött kvarcot tartalmazó telér következett. E kvarctelérrel párhuzamosan, attól DNy-ra (75 m-re) Jantsky térképén nem szereplő, ugyancsak meddő telért ismertünk meg. A. kvarc-főtelér a korábban bejelölt, s a térképen megadott hosszúságban nem volt követhető, csak 500 m után sikerült ismét árokkal kvarckitöltést észlelni, amelyet már Jantsky B. különálló telémek jelölt (r. ábra). A fluorit- és a meddő kvarctelér csapásirányában lemélyített kutató árkok főleg barnás színűén festődött, morzsalékos gránitot, átmosott és homokkal kevert gránit- murvát, ill. homokot tártak fel. Az új fluorittelértől DK-re és a mintegy folytatását jelző kvarctelértől ÉÉNy-ra a gránitban 10 — 20 cm vastag, és lefelé szélesedő, a főcsapásirányt tartó repedések talál- hatók. E repedéseket finomszemű, világossárga, max. 0,24% CaF2-t tartalmazó (való- színűleg pannóniai) homok tölti ki. A repedések gránit felőli oldalát vékony csíkban limonitos festődés kíséri. A homokkal kitöltött repedések a jelenlegi lapos térszínen jelentkeznek, míg a meddő kvarctelér élesen kipreparált gerincet formál. A kvarcos fluorittelér morfológiailag nem volt szembetűnő. Minden jel szerint a pannonban a fel- * Előadták a Magyarhoni Földtani Társulat 1963. ápr. 10. -i ülésén. Kézirat lezárva: 1963. aug. 22. 76 Földtani Közlöny, XCIV . kötet, i. füzet színen erős lepusztulás ment végbe, így a tömött kvarcanyagú telérek kisebb gerincként maradtak meg, a fluorittelérek és környezetük erősebben lepusztultak és alacsonyabb térszín alakult ki. i. ábra. A fluoritelőfordulás helyszínvázlata. Magyarázat : i. Meddő kvarctelér, 2. Fluorittelér 3. Pannon homokkal kitöltött kioldási zóna Fig. 1. Plán du gisement de fluorine. Explication: 1. Fiion de quartz stér le, 2. Fiion de fluorine> 3. Zone de précipi tation remplie de sables pannoniens A fluorit sajátságai és alkata A fluorit megjelenése tömeges, de megtalálható az üregekben fennőtt hexaéderek alakjában is. Színe szürkéskék, helyenként lilás, ibolyás. A szürkéskék és lila fluorit egy azon lelőhelyről került elő. Az ibolyás árnyalat a kristályegyedek szegélyén néha erőtel- jesebb. Az üregekben megjelenő fluorithexaédereket színtelen és limonittal színezett 0,5 mm vastagságú kvarcréteg vonja be, ennek a bevonatnak a felszínén elvétve lilaszínű fluoritkristálykák is megfigyelhetők. A tömeges fluoritanyag mikroszkópban hexaéderes fluoritkristályok halmazából áll, amit zavaros, zárványos kvarc vesz körül (V. tábla, 1.). A kristálytani irányoktól függetlenül a repedések mentén kis -szemnagyságú kvarc mutatkozik, helyenként zsákos alakban nyomul a fluorit közé. Egyik kb. 5 cm-es fluoritkristályból [az (100) lappal párhuzamosan] készült vékony csiszol aton látható, hogy a kristály mozaikszerű apró egyedekből épül fel. Erős nagyításnál a zárványok néha a kockalappal párhuzamos elrendeződésűek, többségük azonban rendezetlenül, elszórtan jelentkezik. A nagyobb kristályok belsejében már Ó d o r — Szeredai ; Velencei-hegységi fluorit 77 szabadszemmel is kivehető vonalazottság mutatkozik, ami főképpen kvarcanyagú behelyezkedés (V. tábla, 2.). A vékony kvarchártyák részben (100) szerinti növekedés közben kerültek a kristályba, másik részük erőhatás nyomán az oktaéder szerinti félig felnyílt hasadási síkok mentén szivárgott be. A kvarcvonalak nem futnak ki az (100) lap felületére, eh-’égződésüket az V. tábla, 3. ábrája tanúsítja. A zárványosság vizsgálata A kristály belsejében erős nagyításnál anizotróp ásványszemek láthatók, melyek a színképelemzés eredményeivel, a kémiai és optikai vizsgálatokkal összhangban: plagio- klász- és kvarczárványok. Feltűnő a fluorit belsejének rendszertelen és gyakori gáz- és folyadékzárványossága. A zárványalak változatos: megnyúlt, gömbalakú, elágazó for- mák. Legnagyobb méret 100 X 30 gt, legkisebb 5 X 10 fi (V. tábla 4. és VI. tábla 1, 2, 3, 4.). Ha a 2. számú kép anyagát nagyítással vizsgáljuk, a gázzárványok a kristály- növekedés külső oldala felé gazdagabban mutatkoznak, jelezve, hogy a növekedésnek ez a szakasza gyorsabb ütemű volt. G. Deicha (1950) módszerével egyszerű eszközökkel meggyőződhetünk a mm-nyi kristályok gázzárványtartalmáról is. A tárgylemezre helye- zett ásványszemcsét viszkózus folyadékba (pl. paraffinolajba) ágyazva eltávolítjuk a felületére tapadt légbuborékokat, majd a fedőlemezre nyomást gyakorolva az anyagot összetörjük. Ekkor az eredeti nyomáson a szerkezetbe épült gáz kiszabadul, térfogata megnövekszik, s már kis nagyításnál is látható apró buborékokként jelenik meg. A gáz- zárványok eloszlásának egyenetlensége miatt a vizsgálatot többször meg kell ismételni. A zárványtartalom mennyiségi értékelésére analitikai méréseket végeztünk, s összehason- lításképpen egy tomposhegyi és egy Pátka-szűzvári fluoritmintát is megvizsgáltunk. Mértük az achátmozsárban porított és a 2 — 5 mm szemcseméretű anyag izzítási vesztesé- gét, majd meghatároztuk a tiszta fluoritanyag SiO,-tartalmát. A mérési eredményeket az I. táblázat tartalmazza (1 — 1 mintával két-három pár- huzamos mérést végeztünk): I. táblázat — Tableau I. Izzítási veszteség % Lelőhely porított 2 — 5 mm Si03- tartalom anyag szemcsék 1 . Lászlótanya 0,46 0,61 0,42 2. Tompos-hegy 0,21 1,80 0,64 4,55 3. Pátka, Szűzvár . . . 2,62 0,40 A látszatra tiszta fluoritanyag változó mennyiségű kvarczárványt tartalmaz: lászlótanyai fennőtt fluoritkristályból 3,37% Si02-t is meghatároztunk. A porított és szemcsés anyag izzítási veszteségének különbsége főként a gáz- és folyadékzárványok változó méretéből és rendszertelen eloszlásából adódik. Porításnál a durva zárványok felnyílnak, s innen ered a porított anyag kisebb izzítási vesztesége. Nem állt módunkban a zárványtartalom minőségi elemzésének elvégzése, de tájékozta- tásul P. Assadi és M. Chaigneau (1962) nyomán egy szűzvári fluoritminta gázzárványelemzési eredményeit a II. táblázaton közöljük. Az említett szerzők különböző lelőhelyekről származó fluorit vizsgálata során kiugróan nagy gáztartalmat csak a szűzvári mintában észleltek, egyébként méréseikben tizedszázalékos — a lászlótanyaival egyező — nagyságrendű gáztartalom volt a leggya- koribb. 78 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, i. füzet A szűzvári alapvágatból kikerült korábbi fluoritminták izzítási veszteségének átlaga (9 mérésből) 6,3%, míg a pákozdi fluorité 5,0% (7 mérésből, Kiss J. adatai). Ez a nagy súlyveszteség nemcsak gáztartalomból, hanem az elemzés során kimutatott Mn-tartalom alapján, bizonyos mennyiségű rodokrozitzárványból is eredhet. Ennek bom- lási hőmérséklete 400° körül van, és ebben a szűzvári fluoritanvagban a CaC03-tartalom ugyancsak jelentős lehet. (Pl. Szűzvár 35. szint jobb-haránt: 37,17% CaC03, Kiss J.). II. táblázat — Tableau II. Pátka —Szűzvár: Izzítási veszteség 8,06 Teljes gázmennyiség (ml/g), 33,5 A gáz térf. %-os eo. co N, + nemesgázok összetétele 91,20 0,78 8,02 Minthogy a gázzárványok felpattanása és a gáz eltávozása támpontul szolgálhat a keletkezési hőmérsékletre (R i s c h á k G., 1962), megvizsgáltuk a különböző hőfokon bekövetkező súlyveszteségeket. 2 . ábra. Az összes izzítási veszteség megoszlása hőfoktartományonként, a) Lászlótanya 1. (izzít, veszt. 0,61%), b) Tompos-hegy B. (izz. veszt. 0,61%) Fig. 2. Distribution de la perte d’ignition totálé pár domaines de température. a) Tászlótanya 1. (perte d’ignition 0,61%), b) Tomposhegy B. (perte d’ignition 0,61%) Ódor — Szeredai : Velencei-hegy ségi flnorit 79 A képződés hőmérsékleti viszonyaira felvilágosítást adnak a hevítés növelésekor bekövetkező szétpattanások hangjelenségének gyakoriságát rögzítő ún. dekrepigrammok. A kérdés vizsgálatára ezúttal a legegyszerűbb módszert alkalmaztuk: a platinatégelyt (benne a 0,5 cm-nyi fluoritszemcséket) homokba ágyaztuk, hőmérőt állítottunk melléje, majd a hőmérséklet lassú növelésével figyeltük a hangjelenségeket. Ezzel a módszerrel 3őo°-ig sem hangjelenség, sem súlyveszteség nem jelentkezett. Ezután a tomposhegyi és lászlótanyai fluoritot, mint egymáshoz közeleső előfordu- lásokat elektromos kemencében goo°-ig hevítettük. A súlyveszteség 360° — 480° között jelentkezett, 360° — 38o°-nál és 4100 — 450°-nál kiugró maximummal. Egy lászlótanyai és egy tomposhegyi mintán észlelt izzítási veszteség hőfoktartományonkénti eloszlását a 2a, 2b ábra szemlélteti. A lászlótanyai fluorit színképelemzése során számottevő Mn-t kimutatni nem lehetett (III. táblázat), tehát ez esetben rodokrozitzárványra nem gondolhatunk. A súly- veszteségi maximumok (360° — 380° és 4100 — 450°) hőmérsékleténél a CaC03 még nem bomlik el, így a súlycsökkenés csakis a zárványok eltávozásából eredhet. Valószínűsíthető tehát, hogy az említett két maximum jelöli a fluorit keletkezési hőmérsékletét. A nagy gázzárványtartalom egyes szerzők szerint (D e i c h a G. 1950) a pneumatolitos képződmények sajátja, viszont a Velencei-hegységi fluoritot hazai kutatók hidrotermális eredetűnek tartják. A hozzávetőlegesen mért képződési hőmérséklet a pneumatolitos szakasz végére, i 1 1. nagyobb hőmérsékletű hidrotermás képződésre utal. A szűzvári fluorittal való egybevetés azt igazolja, hogy mind a zárványok mennyisége, mind nyomelemtar- talma alapján más jellegű képződésnek minősíthető. Bár az adatok elégtelensége nem alkalmas további következtetésekre, mégis úgy látjuk, hogy a tomposhegyi fluoritanyag — amellyel a lászlótanyait hasonló kifej lődésűnek tartjuk — gránithoz kapcsolódó kivá- lásnak tekinthető, míg a szűzvári egészen eltérő genezisre enged következtetni, vagyis a Pb, Zn hidrotermális folyamat későbbi terméke. Ezek az adatok egy egy mintából szár- mazó anyagvizsgálat eredményei és nem az egész előfordulást képviselő átlagmintáké, így a levonható következtetést ennek figyelembevételével kell értékelni. Célunk az újabb fluorit anyagának jellemzése volt. Általánosabb érvényű megállapításokhoz további ada- tokra lesz szükség. A lászlótanyai fluoritból közép-diszperziójú kvarcspektrográffal színképelemzés készült. Ennek adatai a következők: Lászlótanyai fluoritanyag színképelemzési eredményei Résultats spectrométriques des échantillons de fluorine prélevés á Lászlótanya III. táblázat — Tableau III. Min- ta sz. Fe Ni Cu Zn Pb As V Cr Mo Mn A1 Si Mg Ba B Na I. ( + ) O (ny) ny ! I 0 0 O 0 O ( + ) ny ny O 0 0 2. O O (ny) 0 (ny) 0 0 0 0 O ( + ) ny! ny O 0 0 3- + ! O ny (ny) (+) 0 ny (ny) 0 ny + (+) (+) O ny . + 4. + ! O (ny) O ( + ) 0 ny ! 0 0 ny + {+) (+) ny 0 1. Szürkészöld válogatott fluorit, 2. Lilás, ibolyás ámyalású válogatott fluorit, 3. Gránittal kevert fluorit, 4. Limonitos szennyeződésű fluorit (91,30% CaF2). Az 1 — 3. sz. minták elemzését Kubovicsl. közre- működésével a Geokémiai Kutató Laboratóriumban készítettük. A a 4. számú minta elemzését U r - hegyi né-Vanyek M. az Ércfeltáró V. munkatársa készítette, aki az anyagot megvizsgálta még a Co, Au, Cd, Hg, Ga, Sn, Sb, Bi, Te, Zr, W, Th, Be elemekre is, melyek a kimutathatóság határa alatt vannak. 80 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, i. füzet A Cu és Pb határozott jelenléte a hidrotermás képződésre utal. Feltűnő itt a Zn hiánya, ami a szűzvári fluoritokban kimutatható. Az Ércfeltáró Vállalat részéről rendel- kezésre bocsátott, ugyancsak e lelőhelyről származó fluoritminták kvantitatív elemzése alapján megadhatjuk a III. táblázatban felsorolt nyomelemzési adatok félkvantitatív érté- kelését : IV. táblázat — Tableau IV. Elem Fe Ni Cu Zn Pb Mn A1 Ba Jelölés + ! O ny (ny) ( + ) ny + ny Érték i-3% <5 • i°-‘ <2 • IO-2 <5 ' 10-* o,3 — 1,0% 0,03 o,r — r,o% < IO-* A 3. sz. minta esetében a B, Cr ds a Mn csekély megjelenése a makroszkóposán is észlelt gránitszennyezéssel értelmezhető. Mint érdekességet meg kell említenünk az Al-nak állandó jelenlétét, amely a mátrai fluoritok esetében is hasonlóan kimutatható. Urhegyiné-Vanyek M. véleménye szerint a Si-vonalerősséggel való egybevetés alapján nem szilikátos kötésű Al-ot jelez. Említés történt, hogy a szürkéskék és a lila fluorit ugyanerről a lelőhelyről került elő, egymástól nem nagy távolságból. Ha a fluorit színeződését a rádioaktív sugárzás nyomán fellépő rácszavarokra vezetjük vissza, nem valószínű, hogy ilyen kis területen a rádioaktív sugárzás erőssége eltérő volt, a fluorit színeződését tehát egyéb tényezők is okozhatták, aminek lehetőségét P e s t h y L. (1957) is felvetette. A szűzvári fluoritban a már említett francia szerzők (A s s a d i, P. — Chaigneau, M. 1962) szabad fluor jelenlétét állapították meg, az mránt pedig 8 x io~ s%-nak találták. A szabad fluor jelenléte, szerintük, a fluorit ionos kötésének a földtörténeti idő folyamán a rádióaktív sugárzás hatására történő felszakadására vezethető vissza, amit alkáli fluorid mesterséges besugárzásánál megfigyelt jelenségek is igazolnak. A fentiekben érintett kérdések: a színeződés, az alumínium- és a gázzárvány - kvarctartalom arra utal, hogy a megkezdett vizsgálat kiterjesztésére van szükség bizo- nyos genetikai és ipari kérdések jobb megközelítése céljából. TÁBIy AMAGYARÁZAT — EXPEICATION DES PEANCHES V. tábla — Planche V. 1. A tömeges fluorit mikroszkópi képe. FI = fluorit, Qu = kvarc, 115X Image microscopique de la fluorine massive. FI = fluorine, Qu = Quartz. 115 X 2. Zárványsor a fluoritban kockaformával párhuzamosan. ir5X Série d’inclusions dans la fluorine, parallélement á une face de cube. r 1 5 X 3. A kockalap menti kvarcanyagú zárványsor elvégződése. 115X Bout de la série d’inclusions de quartz arrangée le long de la face de cube 115 x 4. Zárványok a fluoritban. 500 X Inclusions dans la fluorine. 500 X VL tábla — Planche VI. 1—4. Különböző formájú gáz- és folyadékzárványok a fluoritkristályban. 500 X Inclusions de gaz et de liquide á forme vanée dans un cristal de fluorine. 500 x Ó d o r — Szeredai : Velencei-hegy ségi fluorit 81 IRODALOM - BIBEIOGRAPHIE Copens, R., (1961): Ea radioactivité des roches. — D e i c h a, G., (1950): Éssais pár écrasement de fragments mineraux pour la mise en évidence d’inclusions de gaz sous pression. Bull. Soc. ír. EXXIII. p. 439 — 445. — Jantsky B., (1957): A Velencei-hegység földtana. Geologica Hungarica, tóm, 10. — Kiss J., (1953): A Velencei-hegység E-i peremének hidrotermás ércesedése. M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. 1953- 1. — Ássad i, P. etChaigneau, M., (1962): Sur la natúré des gazinclus dans la fluorine-antozo- nite. Comtes rendus des séances de l’Académie des Sciences, t. 255. — P e s t h y E., (1957): A Velencei- hegységi fluorit színeződése. Földt. Közi. EXXXVII. 3. — Rischák G., (1962): Jelentés a Velencei- hegységben végzett alkalmazott geokémiai kutatásokból. Kézirat, MÁFI. alapadattár. — Roedder, E,. (1962): Ancient Fluids in Crystals. Se. Am. 1962. 8. Examen minéralogique des fluorines de Lászlótanya dans la Montagne Velence EASZEÓ ODOR - EÁSZEÓ SZEREDAI La reeherche d’un nouveau gisement de fluorine de la Montagne Velence (László- tanya) s’occupe surtout des caractéres minéralogiques et constitutionnels des inclusions présentes dans la fluorine. La distribution quantitative des inclusions, l’ensemble d’oligo- éléments des fluorines et l’évaluation des résultats de l’analyse des écbantillons de fluorine provenant d’autres parties de la Montagne Velence permettent de conclure sur les condi- tions de la formation du fiion de fluorine. Les pertes d’ignition mesurables á des tempéra- tures différentes indiquent la valeur approximative de la température de formation. Les considérations sus-dites paraissent confirmer que le fiion de fluorine se sóit formé á la fin de la phase pneumatolitlnque, ou bien á une haute température de la phase hydrothermale. 6 Földtani Közlöny NAGYBÁTONYI ANDEZITTELÉR SLIR- ÉS HOMOKKŐÉRINTKEZÉSEI BOGNÁR IÁSZEÓ és PÓKA TERÉZ* Összefoglalás: A szerzők által vizsgált slir-andezittelér-homokkőérintkezés vizs- gálata kimutatta, hogy az andezittelér a terület átlagos piroxenandezit-teléreitől lényege- sen eltér. A telér belső öve piroxénkloroandezit, külső zónája andezitopropilit. A mellék- kőzetek és az andezittelér kémiai elemzései az ásványos összetétel változásának meg- felelően kimutatták, hogy az andezittelérben a CaO, MgO, Pe,03 -mennyiség az átlaghoz képest csökkent, a H.O, 0O2 és alkáliakoncentráció növekedett.’ A mellékkőzetben e kom- ponensek változása ellentétes. A vizsgált homokosagyag — andezit — tuf ás homokkő kontaktust a Nógrádi Szén- bányászati Tröszt a Szoros-pataki bányaüzem a Szeptember 6. lejtős akna területén, a II. nyugati főereszkétől DNy-ra, a TH ereszkében tárta fel, 250 m mélységben, 123 — 133 m tengerszint feletti magasságban. A telér feltárási pontjának felszínre vetített helye az akna bejáratától DK-re (1350) 1 km távolságban van. A telér csapásiránya a bánya- beli adatok alapján 323 — 143° (ÉÉNy — DDK). Az andezittelér az ereszkében 8 m vastagságban van feltárva. A feltárás DNy-i oldalán közvetlenül az I. kőszéntelep fedő- jével, a helvéti slirösszlet homokos agyagjával, ÉÉK-i oldalán pedig vető mentén ugyan- csak a slirösszletbe tartozó tuf ás homokkővel érintkezik. Vizsgáltuk az andezitnek a slirtől számított 0,0, 0,2, 0,5, 1,0, 1,5, 2,5, 3,0, 4,0 és 8.0 m-éből, a slimek az andezittől számított 0,0, 0,25, 0,5, 1,0, 2,5, 3,0, 4,0 és 5,0 m-éből és a tufás homokkőnek az andezittől számított 0,0, 0,2, 0,5, 0,75, 1,0, 4,0, 6,0 és 20,0 m-éből vett mintáit. A vetődés mentén kovás markazittelér keletkezett, amely a vetőbreccsát is magába zárta. Az érctelér keletkezése tehát későbbi vagy legfeljebb egyidejű a vetőt létrehozó tektonikával. Az andezittelér kőzetanyaga makroszkóposán a telér belsejében és a tufás homokkő oldalán sötét szürkészöld, a homokos agyag felé haladva az érintkezéstől számított 2.0 m-től a telér szegélyéig világosabb szürkészöld, sárgásbarna és fehér foltokkal. A homokos agyag az érintkezésben feketére pörkölődött, egyébként mindenütt sötétszürke, finomszemcsés, átlagos szemnagyság <0,06 mm. Néhol cm-nyi világosabb : aleuritos lencsék települnek be. A tufás homokkövön nem mutatkozik makroszkópos elváltozás a telér mentén. Monoton világosszürke, változó szemnagyságú. Jellemző a 0,5— 1,0 cm vékony agyag- í sávok, ill. lencsék megjelenése. A tufás homokkőben hintett ércet találtunk, amely még , • a kontaktustól számított 20,0 m-ről származó mintában is megfigyelhető. Az érc helyen- ként 1,0 — 2,0 mm vékony erecskékben mutatkozik, amelyek átjárják a slirlencséket és körülveszik az ásványszemcséket. * Előadták a Magyarhoni Földtani Társulat 1963. ápr. io.-i ülésén. Kézirat lezárva 1963. VI. 17-én. Bognár — Páka : N ágybátonyi andezittelér érintkezések 83 Az andezittelér mikroszkópos vizsgálata és időtartalmának eloszlási eredményei szerint aszimmetrikus. Minthogy a telér homokkővel vető mentén érintkező szegélyének ásványos összetétele és időtartalma a slirrel érintkező szegélytől számított 3,0 m-ben észlelt anyaghoz hasonlít, feltehető, hogy a vető az eredeti telérből kb. 3 m-t metszett le. A tel érben mikroszkóposán különíthető el két hipoandezit-típus. A telér belső része piroxénkloroandezit, két méteres szegélyzónája pedig andezitopropilit, a kettő között nincs éles határ. A piroxénkloroandezit szövete holokristályos, porfiros. A porfiros plagioklászok épek, (010) lapon mért kioltásuk 30° (labradorit) . Két generációjuk fej- lődött ki: a) 1000—1200 fi hosszátmérőjű, finoman zónás és b) 500 — 600 fi hosszú. 1 . ábra. Nagybátony környéke magmás kőzetfácieseinek térképe: 1. Piroxénandezit telér, 2. Karboan- dezit lakkolit, 3. Vizsgált kloroandezit telér, 4. Bányaüzem Fig. 1. Karte dér magmatíschen Gesteinsfazies in dér Umgebung von Nagybátony 1. Pyroxenandesitgang 2. Karboandesit-Laccolith, 3. Untersuchter Chloroandesitgang, 4. Bergbau ikerlemezes, fiatalabb generáció. Porfirosan több augit és kevesebb hipersztén is meg- jelenik (3 : 1). A porfiros augitnak két generációja van. Az idősebb generáció 300 — 500 mikronos, repedései mentén erősen kloritosodott, némelyik szemcse teljesen át is alakult klorittá. A második generáció 100 — 200 mikronos, ép, néhol a szemcséknek csak keskeny szegélye kloritosodott. A zónás plagioklász-generációban koszorú alakú zárványsorként is megfigyelhető, azonban itt mindig teljesen kloritosodott. A hipersztén gyengén pleo- króos, tehát viszonylag kis Fe-tartalmú. Az alapanyagban igen sok a magnetit. Az alap- anyag színes elegyrésze augit. Az andezines összetételű plagioklászlécek épek, ikerlemeze- sek, az alapanyag többi részét szanidin és ankerit alkotja. Elszórtan 300—500 mikronos, szferolitos, karbonátos üregkitöltés figyelhető meg, amelynek belső üregét kalcedon tölti ki. Az andezitopropilit szövete hialopilites porfiros. A porfiros ásványok mind bontottak. A piroxének teljesen kloritosodtak és utólag részben limonitosodtak . 6* 84 Földtani Közlöny, XCI V. kötet, i. füzet A porfiros plagioklász montmorillonitosodott. A homokos agyagtól számított 0,5 m-től 2,0 m-ig még keskeny szegélye és belső legbázisosabb magja épen megmaradt, 0,5 m-től a telér szegélyéig azonban a földpát helyét montmorillonitból, ankeritből és kalcedonból álló pszeudomorfóza foglalja el. Gyakran a lebontott plagioklász körül is jelentős kar- bonátosodéi észlelhető. Alapanyaga sokkal finomabb szemű, mint a piroxénkloroandezité. A magnetit mennyisége csekély, 0,5 m-től a telér szegélyéig már nem is fordul elő. Az alap- anyagban a plagioklász montmorillonitosodott, színes elegyrész a klorit. Jelentős meny- nyiségű szanidin mutatkozik. Szabálytalan alakú, gyöngyfüzérszerűen rendeződő szani- dinki válás észlelhető a lebontott porfiros ásványok körül. Gyakori az üregkitöltő ankerit és kalcedon. Kiss J. meghatározása szerint a vető mentén mutatkozó 20—25 cm vastag telér meddő anyaga kvarc, karbonátos bevonattal, ércanyaga markazit. A markazit o,ox% Pb-t, o,ox% Zn-t és o,oox% Cu-t tartalmaz. Hasonló ércanyag van a homok- kőben is. Az andezittelér 8 mintája ásványos összetételét optikai módszerrel és egy mintáját röntgen-diffraktométeres felvétel segítségével határoztuk meg. A diffraktométeres fel- vételt Bárdossy Gy. készítette a MÁFI-ban. A diffraktométeres felvétel a telér szegélyéről vett mintából montmorillonitot, kloritot, ankeritet, labradoritot és szanidint mutatott ki. A kétféle andezittípus mikroszkópos vizsgálata alapján a következő ásvány- kiválási és bomlási folyamatsorrendet állapíthattuk meg az andezittelérben. 1. Magnetit kiválása. — 2. Augit I. kiválása — 3. Hipersztén kiválása — 4. Mag- netit oldódása és ezzel egyidejűleg az augit I. és a hipersztén kloritosodása — 5. Augit II. kiválása — 6. A porfiros zónás plagioklászgeneráció kifejlődése — 7. Ikerlemezes plagioklászgeneráció kialakulása — 8. Az alapanyag plagioklászléceinek kristályosodása — 9. Plagioklászok montmorillonitosodása és karbonátosodása — xo. Az alapanyag klorit- jának kiválása — 11. A kristályosodás utolsó fázisában az Si02, alkáliák, FeO, MgO, CaO és MnO-ban gazdag maradékmagmából szanidin, ankerit és kalcedon válik ki. Az ismertetett ásványos összetétel-változás a kőzet kémizmusát jelentősen meg- változtatta. Meghatároztuk a minták illótartalmát ( + H„0, — H,0, CO,). Ezenkívül teljes kémiai elemzést készített Simó B. és Kovács B.-né a slirtől számított 0,0 m (andezitopropilit) és 4,0 m-ről (piroxén-kloroandezit) vett mintákból. Az összes illótartalom a kloritos piroxénandezitben átlag 2,5% (1,5-szeres dúsulás az átlagos piroxénandezithez képest), az andezitopropilitben pedig 7,3% (4,4-szeres dúsulás !). A C02-tartalom a kloritos andezitben átlag 0,6%, a propilitben 1,9%. A dúsxdás a telér külső zónájában a telér középső övéhez viszonyítva háromszoros. A -f H,0- tartalom a kloroandezitben 0,7%, a propilitben átlag 2,9% (3,3-szeres dúsulás!). A jelentős -f H,0-koncentrálódás a telér szegélye felé erősödő montmorillorűtosodással kapcsolatos. A — H,0-tartalomban a piroxén-kloroandezit és andezitopropilit között kisebb a különbség, mint a -f-H,0-tartalomban. A — H20-tartalmat ugyanis nem annyira az ásványos összetétel, mint inkább a pórustérfogat határozza meg. Összehasonlítva kőzeteink kémiai összetételét a terület bomlatlan piroxén- andezitjeinek összetételével, megállapíthatjuk, hogy az Si02 és Al203%-os mennyisége nem változott lényegesen. Jelentősen növekedett a MnO, Ti02, K20 és Na20 koncen- tráció. Lényegesen csökkent az átlaghoz képest a CaO, MgO és az összes Fe mennyisége. Az Ope-érték a piroxén kloroandezitben jelentősen nagyobb (3,1), mint a bomlatlan piroxénandezitben (1,0), míg a telér peremének propilitjében lényegesen kisebb (0,4). A két elemzett kőzetminta mikroszkóppal kimért százalékos ásványos összetételét a Holmes -hibának megfelelően korrigáltuk és ebből is kiszámítottuk a kémiai össze- tételt. Az így kapott értékeket összehasonlítva az elemzés értékeivel, kitűnik, hogy a Gesamtdiagramm über die Ergebnisse dér chemisch-mineralogischen Analysen von Proben, die dem Kontakt Schlier— Andesitgang— Sandstein im Bergbaubetrieb von Szorospatak bei Nagybátony ent- nommen worden sind A) Mineralisbe Zusammensetzung in Volumprozenten, B) Volatilen-Verteiltmg in Gewichtsprozenten, C) Chemische Zusammensetzung in Gewichtsprozenten 86 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, i. füzet mikroszkópos ásványos kimérésnél a kloritot, ankeritet és magnetitet túlértékeltük, míg a K/Na földpátot a valóságnál kevesebbnek mértük. Tehát a Holme s-kiba számításánál nem vettek minden tényezőt kellően figyelembe. A homokos agyag - (helvéti slir)-ban uralkodó a 10 — 50 mikronos szem- nagyság. Fő alkotói a kvarc, földpát és muszkovit. Ezek az ásványok gyakran 200 mikron átmérőjű lencsékbe tömörülve fordulnak elő. A fent említett fő elegyrészek mellett gyakori a fillittörmelék. A kvarcnak több típusa mutatkozik: 100 mikronnál nagyobb átmérőjű kvarcmozaik, 20 — 50 mikron átmérőjű, legömbölyödött, víztiszta kvarcszemcsék, fogazott, zavarosan áttetsző, 100 mikron feletti kvarcszemcsék és rezor- beált víztiszta kvarcszemcsék. A plagioklászon kezdődő szericitesedés mutatkozik. A muszkovit 50—100 mikron átmérőjű, töredezett lemezekben jelentkezik. Járulékos elegyrész a gránát, cirkon és biotit. Az agyagos frakció a DTA-felvétel szerint mont- morillonit. A szerves anyag barna és okkersárga felhős színeződésben mutatkozik, néhol makroszkóposán észlelhető sávokban koncentrálódik. Hasonló megjelenése van a limo- nitnak is. A kémiai elemzés eredményei, a DTA-felvételek és a minták hevítés során történő kifehéredése arra utal, hogy a színező anyag túlnyomó része organikus. Kötő- anyagként szerepel még a dolomit, finom eloszlásban és vékony erekben. A kontaktustól távolabb a karbonát 20 — 50 mikron átmérőjű szemcsékben jelenik meg. A tufás homokkőben leggyakoribb a 300 — 800 mikronos frakció. Fő alkotó a kvarc, a síiméi már jellemzett több típusban. A plagioklász oligoklász-ande- zines összetételű, ortoklász és mikroklin alárendelt mennyiségben mutatkozik. A kötő- anyag kalcedon, foltokban és erekben karbonát is megjelenik. A homokkőben jelentős mennyiségű idiomorf markazit van, főleg elszigetelt szemcsék, néha azonban vékony erek alakjában veszi körül az egyéb ásványszemcséket. Mennyisége nem mutat szabály- szerű változást a vizsgált 20 m-es kontaktustól mért távolságig. Az egyes mintákból a szerves anyag is meghatározásra került. A kémiai elemzések eredményeinek összehasonlításából kitűnik, hogy a homokos agyagban a SiO,-értékek nem mutatnak szabályszerű változást a magmás kőzettől való távolság függvényében. Az Al2Ct.- és Ti02-mennviség a kontaktus közelében lényegesen csökken. Feltűnő a magmás kőzet felé mutatkozó jelentős Fe203-, MgO-, CaO- és különösen MnO-kon centráció növekedés. Az alkáliák és a +11,0 mennyisége a magmás kőzet felé kifejezetten csökken. A — H20 nem mutat szabályszerű változást. A S mennyisége a kontaktus felé növekszik. A szerves anyag (C) -tartalom a kontaktuson minimálisra csökken. A tufás homokkő kémiai összetételében a SiO,, TiO,, A1203, S és P205 mennyi- sége nem mutat szabályszerű változást a kontaktustól mért távolság függvényében. Az MnO a homokkőben is jelentősen koncentrálódik a magmás kőzet közelében. A CaO és MgO mennyisége a vető mentén itt is növekedett, míg a Na20 és K20 mennyisége csökkent. A +H,0 és — H20-tartalomban nem látszik lényeges változás. A CO, jelentősen dúsul a vető mentén. A S-tartalom eloszlása egyenletes. A homokos agyagminták illóösszetételének eltérését az átlagos slirösszletbe tartozó homokos agyag könnyenilló-tartalmától az MTA Geokémiai Kutató Laboratóriumában 1961-ben készített elemzések átlagával történt összehasonlításból állapítottuk meg (elemzők: Simó B. és Kovács B.-né). Az összehasonlításból kitűnik, hogy a + H20-tartalonr csak a kontaktus közelében csökken az átlag alá, a — H,0 mennyisége pedig 5 m-re a telértől is lényegesen kisebb az átlagnál. A C02 koncentrációja a kontak- tuson nagyobb az átlagnál, távolabt^ azonban az átlag alá csökken. A szerves anyag mennyisége a kontaktuson huszadrészére csökken és még 5 m-re a kontaktustól is az átlagnak csak kb. harmadrésze mutatkozik. Bognár — Páka: Nagybátonyi andezittelér érintkezések 87 A vizsgálati eredmények értékelése l A vizsgálati eredmények bizonyítják, hogy az érintkezésben transzvaporizációs folyamat érvényesült. Ezt jelzi az ásványos és kémiai összetétel zónás változása és lényeges 0 eltérése a kontaktust felépítő kőzetféleségek átlagos összetételétől. A kontaktus mellék - ; kőzeteinek vizsgálatánál figyelembe kellett vennünk, hogy a homokos agyag közvetlenül, 1 míg a homokkő vető mentén érintkezik az andezittel és az eredeti homokkő-kontaktus a a jelenlegi térbeli helyzetnél kb. io m-rel magasabban volt. A homokkő változását a transzvaporizációs folyamatban azért is nehéz megállapítani, mert a vető mentén jelent- kező endometamagmás működés is jelentősen hatott a kőzetre. Figyelembe kell venni továbbá, hogy adott szintben a magmába transzvaporizáló illők nemcsak a vizsgált szintben hatnak, hiszen az olvadékban az illők jelentősen felfelé áramlanak. így az illők és egyéb komponensek változását az egymással érintkező üledékes és magmás kőzetben nem abszolút értékben kell összehasonlítanunk, hanem a relatív különbségekből levezet- hető folyamatot térben és időben kiterjesztve, az egész szelvényben a kontakt folyamat egész tartamában kell vizsgálni. Ez ideig végzett megfigyeléseink és irodalmi adatok szerint a transzvaporizációs folyamat leghűbb őrzője a magmás kőzet, szemben az üledékes kőzetek többé-kevésbé reverzibilis tulajdonságaival. Az üledékes kőzetféleségek közül leginkább a kőszén, majd az agyag és a slir, s végül legkevésbé a homokkő stabilizálja a transzvaporizáció során kialakult viszonyokat, különösen a könnyenillók változását. Figyelembe vettük azt is, hogy a magma a mélyben felvett illők egy' részét maga- sabb szintben újra leadni igyekszik, ha az illető komponensre nézve a kémiai potenciál- lejtő megváltozott. Tehát nemcsak pozitív, hanem negatív transzvaporizáció lehetősé- gével is számolnunk kell. A Szádeczky-Kardoss E. által megkülönböztetett 3 fő transzvapori- zációs szint közül telérünk a vizsgált szakaszon a középső, tehát szubvulkáni szintbe tartozik, ahol a pozitív és negatív transzvaporizációs nívó közel egyensúlyban van. Az egyensúlyi transzvaporizációs folytamat eredményeképpen a folyamat végső stádiumá- ban egyensúlyba jutó illők hatására azonban a nehezen illő komponensek is jelentősen elkülönülnek, amit az alkáliák, a CaO, MgO, Fe203 és MnO rendszeres koncentráció- változása jelez a magmás telérben és a mellékkőzetben. A transzvaporizációs folyamat legfeltűnőbben észlelhető az andezittelérben, ahol a mellékkőzetből származó illők a kőzet alapvető jellegét megváltoztatták. A telér homokos agyrag felé eső 2 m-es szegélyzónájában típusos hipovulkanit keletkezett (ande- zitopropilit) . A telér belső övezetét is érte transzvaporizációs hatás, azonban a könnyen- illók mennyisége nem volt elegendő ahhoz, hogy típusos hipomagma keletkezzék. így a telér belső öve (piroxén-kloroandezit) átmeneti jellegű maradt és megőrizte a transz- vaporizáció során bekövetkezett hipomagmásodás folyamatának kezdeti stádiumát. Az andezittelérben két fő bomlási szakaszt ismertünk fel: kloritosodást és mont- morillonitosodást. Ez a két bomlási folyamat időben és részben térben is elkülönül. A színes elegyrészek kloritosodása viszonylagnagyobb hőfokon, az illő felvétellel egyidőben történik. Ezért ezt a bomlási folyamatot már a telér belsejében is megtaláljuk. A mont- morillonitosodás a lehűlés későbbi stádiumában, epitermás hőfokon történik. Ezért csak a telér szegélyzónájában találjuk a klorittal és montmorillonittal jellemzett andezito- propilit kőzetövet. A kloritosodás folyamata során az augitból 18,4 mol% Si02, 4,0% Fe2Oa és 20,9% CaO szabadult fel, míg a keletkező kloritban 9,1% A1203, 16,3% FeO, 6,9% MgO és 11,6 mol% H20 kötődött meg az augit maradék komponensein kívül. A labradorit 88 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, i. füzet montmorillonitosodásakor 0,4% SiO,, 11,8% A1203, 10,0% CaO és 4,7% Na,0 szabadult fel, a keletkező montmorillonitban pedig 3,0% Fe203, 4,0% MgO és 20,0% H20 kötődik meg a labradorit maradék komponensem kívül. A számadatok értelmében a maradékmagma Si02, CaO, Fe,03 és Na20-tartalma növekszik. A lebomlási termékekben pedig A1203, FeO, MgO és H20 kötődik meg. A lebom- lási folyamathoz szükséges Fe és a maradékmagma nagy Fe-tartalma, amely még részben az andezitben megkötődik, a magnetit oldódásából származhat. Az alumínium jelentős megkötése miatt Al203-hiány lép fel a kristályosodás utolsó szakaszában. Ez egybe esik az alkáli adúsulással, s így az utókristályosodásban alumíniumszegény, kovasav és alkália- gazdag szanidin keletkezik. A mellékkőzetből felvett víz egy része a kloritban kötődik meg, a fennmaradó víztartalom pedig egyre inkább telítetté teszi a maradékmagmát. A nagy víztartalmú magmában a színes elegyrészek lebomlása során felszabaduló nehezen illó komponensek egy része (Ca, Mg, Mn, Fe) oldatban marad. Fontos szerepe van a kőzetkémizmus kialakításában a mellékkőzetből származó C02-tartalomnak, amely az utókristályosodásban a nehezen illó komponensek egy részét ankeritként megköti. A vizsgálatok szerint tehát az illők mennyiségének növekedésével a Ca, Mg és Fe egyre inkább kiszorul a főkristályosodásból, és az utókristályosodásban játszik szerepet. A transzvaporizáció során az alkáliák egyre nagyobb koncentrációt érnek el, koncentrációnövekedésük abszolút mértékű, mellékkőzetből történő migrációjuk két- ségtelen. Ha a magmás telér kőszéntelepet tör át, jelentős mennyiségű H2S is vándorolhat a magmába és a vasat kis hőfokon szulfid alakban köti meg, részben még a magmában, részben pedig a környező kőzetet impregnálva. Erre utal a nagybátonvi Kossuth-táró kőszén - andezit kontaktusának szulfo-andezit öve és a jelenleg ismertetett kontaktus mentén a homokkő markazitos impregnációja. Über den Kontakt Andesitgang — Schlier — Sandstein in Nagybátony R. BOGNÁR - T. PÓKA In dér Flachstrecke TH des Laufschachtes Szeptember 6« des Bergbaubetriebes von Szorospatak bei Nagybátony wurde ein Kontakt Schlier — Andesitgang — Sandstein aufgeschlossen. Die ausführliche Untersuchung dér diesen Gesteinen entnommenen Pro- ben hat erwiesen, dass wáhrend des Eindringens des Magmas ins Nebengestein sich ein Transvaporisationsvorgang vollzog. Infolgedessen entstanden im Andesitgang zwei Gesteinszonen, und zwar eme áussere Andesitopropylitzone und eine innere Pyroxen- chloroandesitzone. Beide Zonen zeichnen sich mit Chloritisierung, Montmorillonitisie- rung und Karbonatisierung verschiedener Intensitát aus. Nicht nur die mineralogische Zusammensetzung zeigt einen wesenthchen Unter- schied im Verháltnis zu den imzersetzten Pyroxenandesiten des Gebietes, sondem auch die chemische Zusammensetzung, denn die Konzentration von K20, Na20 und MnO nahm bedeutend zu mid die Menge des CaO, MgO und des sámtlichen Fe nahm im Verháltnis zu den Durchschnittswerten wesentlieh ab. Die Veránderung dér Menge von Volatilen übertrat wesentlich die dér obigen Komponente. Ihre Konzentration erwies sich im Pyroxenchloroandesit 1,5-mal, im Andesitopropylit 4,4-mal grösser als dér Durchschnittswert. Die Untersuchung dér Nebengesteine hat nachgewiesen, dass, im Gegensatz zum Magmatit, wenn mán sich dem Kontakt náherte, die Menge des CaO, MgO und Fe203 zunahm, wáhrend die Konzentration dér Alkálién und des H,0+ abnahm. All diése Tatsachen beweisen, dass im Laufe dér Kristallisierung des Magmas eine bedeutende Migration dér Stoffe stattfand, an dér sich nicht nur die Volatile (H20, T02), sondern auch andere chemischen Komponente beteüigten. KŐSZÉNHAMU-ELEMZÉSEK A NAGYBÁTONYI BARNAKÖSZÉN-PIROXÉNANDEZIT KONTAKTUSBÓL PÓKA TERÉZ* - DR. SIMÓ BÉÉ A (i ábrával) Összefoglald i A barnakőszén — andezittelér kontaktus kőszénhamu-elemzés metodi- kájához és a magmás érintkezéseken a transzvaporizáció során végbemenő elemmigráció kérdéséhez adtunk újabb adatokat. Kimutattuk, hogy a kőszén anorganikus anyagának teljes SOs és CO, meghatáro- zása csak savas feltárással' történhet, a teljes alkálimennyiség meghatározása pedig 500 ° C-on előállított hamuból történhet. Az érintkezésen a kémiai elemzések tanúsága szerint a migrációban az illők szerepe a legfontosabb. Az illőkön kívül az alkáliák, a Ca, Mg ésFe is jelentős és rendszeres koncentrá- ció-változást mutat az érintkezéstől való távolság függvényében. Egyik előző közleményünkben (Pók a T., 1960) a nagybátonyi Kossuth-táró egyik légvágatában feltárt kontaktus kőzeteinek, különösen az egyes hipoandeziteknek részletes anyagvizsgálati eredményeit és azok geokémiai értékelését adtuk. A vizsgálatok kimutatták, hogy a kontakt folyamat során a magma kémizmusa jelentősen megválto- zott. A terület átlagos piroxénandezit teléreihez képest jelentősen megnövekedett az andezit H„0, CO,, S és alkália tartalma, míg az FeO, CaO, MgO mennyisége jelentősen csökkent, viszonylag változatlan SiO, és A1203 mellett. A technikai kőszénelemzés eredményei bizonyították, hogy a magma hőhatására a kőszénből a könnyenillók a magmába vándoroltak, ahol a kristályosodás során hipo- vulkanitosodást eredményeztek. A dolgozatban azonban még függőben hagytuk a kér- dést: vajon a magma hőhatása okozott-e változást a kőszén anorganikus elegyrészeinek összetételében és a kőszénből származó illókon kívül a kőszén anorganikus alkotói is résztvettek-e a magmában bekövetkezett kémiai változások létrehozásában, vagyis a nehezen illő komponensek is migráltak-e a transzvaporizáció során ? Minthogy a kérdés eldöntéséhez a kőszén anorganikus anyaga összetételének ismeretére volt szükség, közbeeső feladatként adódott, hogy meghatározzuk a szabvány- hamu összetételének eltérését a kőszén eredeti anorganikus anyagtartalmától. Tudott ugyanis, hogy az égetéssel (85o°-on) előállított, úgynevezett szabványhamu mennyisége, ásványos és ezzel együtt kémiai összetétele nem azonos a kőszén eredeti szervetlen anyagá- nak mennyiségével és összetételével, mert az ásványok az izzítás során átalakulnak (H20, C02, SO, leadás, oxidálódás stb.). Ebből következik, hogy a 850°-on kiizzított hamu kémiai vizsgálati eredménye a kőzettani és geokémiai vizsgálatokra nem alkalmas, különösen nem a transzvaporizációs vizsgálatokra, amelyeknél az igen hőérzékeny illők szerepe a legfontosabb. Elkészítettük tehát a 85o°-on hevített kőszénhamu elemzése mellett a kőszénminták nedves úton, savas feltárással készült anorganikusanyag analízisét is. Annak megállapítására, hogy az eredeti alkália mennyiség milyen maximális hőfokon ‘Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1963. ápr. 10-i szakülésén. Kézirat lezárva 1963. aug. 30. so Földtani Közlöny, XCIV. kötet, i. füzet marad még meg a kőszénhamuban, az 5oo°-on kiizzított kőszénhamuból is meghatároz' tűk az alkálitartalmat. A kőszénhamu ásványos összetételének meghatározása régi, nehéz kérdés, mivel a kőszénhamu igen finom eloszlású, így mikroszkópos vizsgálatra alkalmatlan. A DTA és röntgen meghatározást is erősen zavarja a szerves anyag jelenléte, az ásványok kicsiny koncentrációja és az egyes kristályrácsok átmeneti jellege. Ezért röntgenfelvétel alapján csak részlegesen lehetett meghatározni az ásványos összetételt, s így részben valóságos, részben elméleti megfontolásokból és az irodalmi adatokban közölt tapasztalatokból adódó ásványos összetétellel kellett számolnunk a kémiai elemzések értékelésénél. A munka célja tehát hármas volt: i. a kőszénhamu elemzések metodikájához újabb adatok szerzése, 2. az anorganikus anyag ásványos összetételének legalább közelítő megismerése, 3. a hamuadó elegyrészek transzvaporizáció során bekövetkező elemmigrá- ciójának vizsgálata. A kémiai elemzések kivitele A nagybátonyi Kossuth-táró légvágatának andezit-barnakőszén kontaktusából az andezittől számított 0,05, 0,5, 1,0, 2,5, 8,5, 35,0 és 90 m-ről vettünk mintát a kő- szénből. A légszáraz mintákat porcelán dörzscsészében megtörtük, 0,2 mm-es szitán átszitáltuk, kevertük és tiszta, száraz, de nedvességmegkötő anyagokat nem tartalmazó exszikkátorban tartott üvegdugós üvegekben tároltuk. A meghatározáshoz mintánként analitikai pontossággal 1 — 1 g anyagot becsiszolt fedelű mérőedénybe mértünk, és szá- rítószekrényben 105 ± x °C-on 2 órán át szárítottxxk. A kőszénminták anorganikusanyag-tartalmának meghatározásához a kőszén- mintákat nedves úton kezeltük és organikus anyagukat W. J. S. P r i n g 1 e (1957) szerint kénsav-salétromsawal roncsoltuk el. A W. J. S. Pringle szerint végzett fel- tárásnak több előnye van: 1. elkerüljük az izzítást, amely megváltoztatja az anyag eredeti összetételét, 2. nem viszünk alkáliákat az oldatba, ezért nemcsak a kénammonium csoport kationjait (III. oszt.), az alkáli földfémeket és a magnéziumot, hanem az alkáli fémek csoportjának kationjait is egy bemérésből meghatározhatjuk. Meghatározható továbbá a kovasav és a foszfor is. A feltárt kőszénmintákból törzsoldatokat készítettünk, s ezek egy részéből az alkáliákat határoztuk meg. Lángfotométer hiányában Berzelius módszerét alkal- maztuk, a káliumot pedig folytatólagosan Lawrenc e— S m i t h eljárása szerint hatá- roztuk meg. A feltáráshoz használt kénsav felesleget Pringle leírásától eltérően a Berzelius módszer alkalmazása miatt alaposan el kellett űznünk, hogy a szulfát- felesleg lekötéséhez ne kelljen túl sok BaCl,-t használnunk. (A sok csapadék ugyanis alkáliákat abszorbeálhat, s ezáltal veszteségek léphetnek fel). A törzsoldat másik részéből a vasat, titánt, foszfort és mangánt S. P. Riley (1958) szerint fotometriásan, a kova- savat, kalciumot és magnéziumot pedig gravimetriásán határoztuk meg. Külön bemérés- ből kellett az összes kéntartalmat meghatározni. A vizsgálatot a nemzetközileg használt, módosított Eschka-módszerrel végeztük. A hamu előállítását és elemzését az MNOSZ 700 — 56 szerint végeztük el, azzal a különbséggel, hogy a kőszénhamu alkáliatartalmát is meghatároztuk abból a célból, hogy megállapítsuk a 850°-on kiizzított hamu alkália mennyiségének eltérését az eredeti kőszén és az 500 0 C-on kiizzított kőszénhamu alkália mennyiségétől. Az 500° C-on készített hamu alkália tartalmát szintén Lawrence — S m i t h szerint határoztuk meg. Páka — S i m ó : Kőszénhamu-slemzések kőszén — andezit kontaktusból 91 Az anorganikus anyag ásványos összetételének meghatározása A kőszén valódi anorganikus ásványos összetételének meghatározására Győré Gézáné az EETE Ásványtani Tanszékén röntgenfelvételeket készített a kontaktustól számított 5 cm-ről, 2,5, 8,5 és 90 m-ről vett kőszénmintákból. Az összes minta röntgen- felvételén a kvarcén kívül a háromrétegű dioktaéderes, pirofillit típusú glaukonit rács vonalai jelentkeztek. Összehasonlításul felvétel készült egy Salgótarján környéki glauko- nitos homokkő glaukonitjából is, amely területünkön is mélyfeküjét képezi a kőszén- összletnek. A kőszén-felvételek vonalai jó egyezést mutatnak ennek a felvételnek vona- laival. Jelentősebb eltérés csak intenzitásban mutatkozik, különösen a kontaktushoz közelebbi mintáknál, ahol a jellegzetes, igen erős 2,58 és 1,52-es dhkl glaukonit vonalak csak középerős-gyenge, ill. gyenge intenzitással jelentkeztek. Ennek okát a glaukonit viszonylag kicsiny koncentrációjában és a kőszénanyag zavaró hatásában kereshetjük, amely a kontaktuson a kokszolódáskor jelentkező grafitképződés miatt elvesztette amorf jellegét. A kontaktustól számított 2,5 és 8,5 m-ről származó minták felvételein a kvarc és glaukonit vonalakon kívül a dolomit vonalai is megvannak. A röntgenfelvételek vonalainak diffúz jellege arra utal, hogy a kőszénhamuban különféle kicsiny koncentrá- ciójú, átmeneti jellegű ráccsal rendelkező ásványok is vannak. A vizsgálati eredmények értékelése A kémiai elemzések alapján a következő megállapításokat tehetjük: 1. a négy évvel vizsgálataink előtt ugyanazon kőszénmintákból a mintavételt közvetlenül követő meghatározásnál a higroszkópos víz-tartalom jóval nagyobb volt, mint a most ismertetett mérés eredménye (P ó k a, 1960.). A két elemzési értéksor összehasonlí- tása a kiszáradás némileg változó mértékére utal. Ennek ellenére a io5°-on meghatáro- zott higroszkópos vízmennyiség a kontaktus felé közeledve mindkét adatsor szerint többé-kevésbé csökken. 2. A kőszén 500 és 85o0-on történő hevítéssel meghatározott hamumennyisége az érintkezés felé haladva növekszik, éspedig úgy, hogy az értékek a kontaktus közelében nagyobbak, 2,5 m-től 90 m-ig pedig kisebbek, mint a magmatittól nagy távolságra levő kőszén átlag hamutartalma. A hamuváltozás relatív, ugyanis főleg a nedvesség és az időtartalom változása idézi elő a hamu-mennyiség változását. 3. A 850° C- on előállított hamu-mennyiség rendszeresen kisebbnek adódott, mint az 5oo°-on elő- állított hamu mennyisége. A nagyobb hőfokon történő hamutartalom-csökkenés a hamu- adó ásványok víz, C02-, S02- és alkália-leadásából adódik. E komponensek közül a lead- ható víz már 5oo°-ig eltávozik. A többi komponensek közül az alkáliákat 50o°-on is meg- határoztuk. A 850° C-on meghatározott alkália-mennyiség különbsége a hamutartalom csökkenésének egyik tényezője. A hamuban az S03-mennyisége is csökkent, tehát a 85o°-on izzított hamu Sö3-tartalma kevesebb, mint a nedves úton meghatározott S03-tartalom, Ezeknek az értékeknek összegezésével kiszámíthatjuk a C02-re maradó súlycsökkenést is. Ugyanis a nedves úton meghatározott C02-mennviségből levonva ezeket az értékeket, megkapjuk a 850° C-ig nem disszociált karbonát ásványokban megkötött CO ^mennyi- séget. E számítások alapján megállapíthatjuk, hogy a hamualkotó ásványok anyag- leadása 850° C-ig főleg S02, alkália- és kevés CO 2- veszteségből adódik. 4. A kémiai elem- zések eredményeiből látható, hogy a kőszén eredeti anorganikus anyagának és a 850° C-on előállított hamu alkotórészeinek elemzési adatai az alkáliák, a CO 2 és az S03 kivételével a különböző módszerekből adódó analitikai hibahatáron belül egyeznek. A 850° C-on elő- állított hamu SO3-, CO 2- és alkália-tartalma kisebb, mint a kőszén nedves úton meghatáro- zott alkália-, C02- és S03-tartalma, ill. az 500 0 C-on nyert hamu alkália-mennyisége. Az 92 Földtani Közlöny, XC1V. kötet, i. füzet 500 0 C-on előállított hamu alkália-tartalma közelítőleg egyezik a nedves úton feltárt anorganikus anyag alkália-tartalmával, tehát feltehetőleg az eredeti alkália-tartalommal. Az elemzési adatok alapján a kőszén- és kőszénhamu-elemzés metodikájának fej- lesztéséhez a következő javaslatokkal járulhatunk: a) összehasonlító vizsgálatok céljára a higroszkópos nedvesség meghatározása a minták különböző kiszáradási foka miatt nem alkalmas. b) Amennyiben a kőszén valódi alkália tartalmának ismeretére szükség van, 500 0 C-on előállított hamuból történjék ennek meghatározása, (minthogy az alkáliáknak csak igen kicsiny %-a távozik el 500° C-ig). c) A kőszén anorganikus anyagának teljes S03- és CO ^tartalmának meghatáro- zása csak savas feltárással történhet. d) Az eredeti anorganikus anyag többi komponense 850° C-on izzított hamuból is hiba nélkül meghatározható. A fenti megállapítások szilikátos barnakőszén-hamura vonatkoznak. A kőszénhamu ásványos összetételéről a röntgenfelvételek és a kémiai elemzé- sek alapján a következőket állapítottuk meg: A nagvbátonyi kőszénhamu az ún. „szili- kátos” kőszénhamuk (Vadász, 1952) közé tartozik. A röntgenfelvétel kvar- cot és glaukonitot mutatott ki a magmás kőzettől 0,05, 2,5, 8,5 és 90 m-ről vett kőszén- mintákból. A CO,-, CaO- és MgO-mennyisége a kémiai elemzések szerint feltűnően pár- huzamosan változik és a 2,5 és 8,5 m-ről vett mintákban jelentősen dúsul. A röntgenfel- vétel is ennél a két mintánál mutatott ki dolomitot. Az S03 és az Fe2ö3-ként meghatáro- zott Fe is hasonló tendenciát mutat, valószínűleg piritet alkotnak. Ezek a komponensek szintén 2,5 és 8,5 m-nél érik el a maximumot. Valószínű még a legtöbb kőszénhamuban előforduló kaolinit jelenléte is. Ezek alapján lehetővé vált, hogy a nedves úton meghatá- rozott anorganikus anyag kémiai összetételéből kiszámítsuk a röntgenfelvételek által kimutatott ásványos alkotók mennyiségi viszonyát a kőszénhamuban. A fennmaradó alkotórészeket elosztottuk „normatív” ásványos összetevőkre. Az így kapott ásványos összetétel változásában feltűnő a karbonát és a szulfid ásványok jelentős dúsulása a 2,5 és 8,5 m-ről vett mintákban. A dolomit és a pirít számított értéke biztosan jól megközelíti a valóságos eloszlást. A többi ásványos összetevő vagy változó kémiai összetételű (pl. glaukonit), vagy „normatív”. A glaukonit megjelenését a kőszénhamuban a kőszénösszlet feküjének, a katti homokkőnek jelentős glaukonit tar- talma magyarázza. A glaukonit, szemben a legtöbb agyagásvánnyal, hőhatásra igen ellenálló ásvány, rácsa csak 550 — 600° C körül roppan össze. A kontaktuson a hőmér- séklet a glaukonit tanúsága szerint tehát nem emelkedett 6oo° C fölé. Az ott uralkodó nyomásviszonyok mellett a természetes kokszolódási folyamathoz elegendő is volt ez a hőmérséklet. A „normatív” ásványok helyettesítik számításunkban azokat az ásványokat, amelyeket röntgen-vizsgálatokkal nem sikerült kimutatni. Ezen ismeretlen ásványok kémiai összetételére utal a „normatív” ásványok mennyiségi viszonya. A kontaktushoz közel Na és K-dús alumo-szilikátos és kevés víztartalmú (albit, ortoklász, kaolinit alap- ján), távolabb inkább Ca-, Mg- és Fe-tartalmií szilikátok lehetnek (forszterit, fayalit, wollasztonit alapján) több víztartalommal. A kémiai elemzések eredményei alapján az egyes elemek eloszlásáról a következőt állapíthatjuk meg: az SiO,, A1203, TiO, és P205 nem mutat lényeges és szabályszerű vál- tozást a kontaktustól való távolság függvényében. Az Fe203, CaO és MgO az S03 és C02- vel együtt a kontaktustól számított 2,5 és 8,5 m-ről vett mintákban éri el maximumát, ill. jóval az átlag fölé emelkedik. Az Na20 és K,0 mennyisége a kontaktus felé haladva az átlag fölé emelkedik. A fenti vizsgálati eredmények szerint, egybehangzóan legújabb kontaktus vizs- P ó k a — S i m ó : Köszénhamu-elemzések kőszén — andezit kontaktusból 93 % A nagybátonyi Kossuth- táró andezit — barnakőszén érintkezés ásványos és kémiai összetétele. A = a hipoandezit telér ásványos összetétele tf%, B = a hipoandezit telér kémiai összetétele illómentes összetételre számolva, s%, C = a hipoandezit telér kémiai összetétele %, A , = a kőszén anorganikus anya- ga ásványos összetétele s%, Bl — a kőszén anorganikus anyaga kémiai összetétele, s%, C, = a kőszén összetétele s% Mineralogische und ehemische Zusammensetzung des Andesit — Braunkohle — Kontaktes im Kossuth-Stollen bei Nagybátony. A = mineralogische Zusammensetzrmg des Hypoandesitganges in Volumprozenten, B = cheniische Zusammensetzung des Hj-poandesitganges, fiir volatilfreie Zusammen- setzung gerechnet, in Gewichtsprozenten, C = ehemische Zusammensetzung des Hypoandesitganges in Gewichtsprozenten, A , = mineralogische Zusammensetzung dér anorganischen Stoffe dér Kohlé in Gewichtsprozenten, B, = ehemische Zusammensetzung dér anorganischen Stoffe dér Kohlé in Gewichts- prozenten, Ci = Zusammensetzung dér Kohlé in Gewichtsprozenten 94 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, i. füzet gálatainkkal, a transzvaporizáció során igen jelentős elemmigráció történik. A migrációban az illók szerepe a legfontosabb. Ezt bizonyítja az illők igen intenzív koncentráció válto- zása az érintkező kőzetekben. Nagy jelentőségű a hipomagmatit kőzet kémizmusának kialakulásában, hogy a kisebb mértékben illő alkáliák is a magmába vándorolnak a kőszén hamuadó anyagából. Ezt bizonyítja a hipomagmatitban, a telér szegélyén meg- növekedett alkália-koncentráció és a kőszénben a magmás telér felé fokozatosan növekvő alkália-mennyiség. Az alkáliák, a kőszénből hőhatásra felszabadult egyéb, erősebben illő részekkel együtt, a magma felé migráltak és a lehűlés során az arra alkalmas sziliká- tokban, részben már a kőszénben is megkötődtek. Feltűnően változik a Ca-, Mg- és Fe- koncentráció a kontaktus mindkét oldalán. A fenti komponensek mennyisége az átlaghoz képest lényegesen csökken a magmás kőzetben, különösen a telér peremén. A kőszénben kb. 2 m-től 10—15 m'ig terjed maximális dúsulásuk zónája. A Ca, Mg és Fe dúsulása egybeesik az analitikailag kimutatható illók (C02 és S02) maximumával, így feltehető, hogy a transzvaporizáció során együtt migráltak. Ha még figyelembe vesszük azt is, hogy a kőszénben ezek a komponensek kis hőfokú hidrotermális ásványként (dolomit, pirít) jelennek meg, feltételezhetjük, hogy a hipomagmatit utókristályosodásának idején az diókkal és az diókban oldott bázisos alkotókkal túltelített, félig kristályos kőzetből a kőszén felé hidrotermális oldat indult, amelyből megfelelő hőfokon, vagyis a még nem szilárd telértől megfelelő távolságra (2 — 15 m-ig) a kőszénben hidrotermáds ásványok kristályosodtak. A nehezen illó komponensek tehát a könnyenillókkal kapcsolatban és valószínűleg csak a negatív transzvaporáció során migrálnak. (Szádeczky-Kar- d o s s E., 1962., Bognár L. — Póka T. 1964). Szádeczky professzor felhívta figyelmünket arra, hogy a kőszénanyag csak jóval nagyobb hőmérsékleten képes CO ,-t leadni, mint H20-t. Ebből következik az a lehetőség, hogy a felszabaduló CO, már alig hatolhat be az előzőleg vízzel telítődött magmába, ellenben a megcsökkent tömegű kőszénben felhalmozódik és ott megkötődik a magmából származó hidrotermális oldat Ca, Mg és Fe-jével. IRODALOM — UTERATUR PókaT., (1960): Hipovulkanitok a Nagybátonyi barnakőszén — piroxén — andezit kontaktusból. Földt. Közi. XC. — P r i n g 1 e, W. J. S., (1957): Analysis of the Inorganic constituents of Coal by Photometric Methods. Fuel XXXVI. — R i 1 e y., S. P. (1958)': The rapid Analysis of Silicate rocks and Minerals. Anali- tica Chimica Acta (Amsterdam) Vol. 19. —Vadász E., (1952): Kőszénföldtan, Budapest. — Szádecz- ky-Kardoss E., (1962): Wasser und Magma (előadás) Erfurt. — Bognárt. — PókaT., (1964): Nagybátonyi slir — andezit — homokkő érintkezés kőzettani vizsgálata. Földt. Közi. XCIV. Kohlenascheanalysen von Proben aus dem Kontakt von Braunkohle — Pyroxenandesit bei Nagybátony T. PÓKA — DR. B. SIMÓ Die Kohlenascheanalyse des Braunkohle — Andesitgang-Kontaktes lieferte An- gaben zűr Methodik dér Kohlenascheanalyse und zűr Klárung dér Frage dér an Magma - kontaktén im Laufe dér Transvaporisation stattgefundenen Migration von Elementen. Es wurde nachgewiesen, dass die vollstándige Bestimmung des anorganischen Stoffes dér Kohlé für S03 und C02 nur durch einen Sáureaufschluss, wáhrend die Be- stimmung dér Gesamtmenge von Alkalis an Hand einer bei 500° C hergestellten Asche erfolgen kann. Zűr Bestimmung dér anderen Komponente ist auch die Standardasche (die bei 850° C hergestellt wird) geeignet. Die mineralogisehe Zusammensetzung des anorganischen Stoffes dér Kohlé wurde durch Röntgenaufnahmen bestimmt (Glaukonit, Dolomit, Pyrit). Die quantitative mine- ralogische Zusammensetzung habén wir auf Grund chemischer Analysen bestimmt. Póka — Si ni ó : Köszénhaniu-elemzések kőszén — andezit kontaktusból 95 an fi- ák a ?• ró a | á- e- Beim Kontakt spielen in dér Migration die Volatile die wichtigste Rolle, wie es aus den ehemisehen Analysen hervorleuchtet. Ausser den Volatilen weisen auch die Alkalis, das Ca, Mg und Fe, eine bedeutende und regelmassige Konzentrationsveránderung auf, was darin besteht, dass sie sicli von dér Entfernung vöm Kontakt abhángig gesetzmássig ándern. Von den obenangeführten Komponenten migrierten die Alkalis im Laufe dér positiven Transvaporisation samt den Volatilen dem Magma zu und reieherten sich im magmatischen Gestein an. Ca, Mg und Fe wurden im Laufe dér negativen Transvapori- sation, zűr Zeit dér nachtráglichen Kristallisierung des den Gang bildenden Hypovulka- nites durch die in dér Kohlé migrierenden hydrothermalen Lösungen gefördert und sehieden sich als hydrothermale Mineralien von niedriger Temperatur (Dolomit, Pvrit) in dér Kohlé aus. A SCYTINASCIA-FÉLÉK H. DR. DEÁK MARGIT* (VII — X. táblával, i ábrával) Összefoglalás : Szerző a Foraminifera renden belül a Scytinascia-lété'k csoportját állítja fel. Alakjuk és felületük alapján megkísérli rendszerezésüket. Végül a Scytinascia- félék megmaradásával kapcsolatos megfigyeléseit és következtetéseit vázolja. A múlt században Ehrenberg C. G. (1873) tengerkutató expedíciók által tengerfenékről gyűjtött iszapminták mikroszkópi vizsgálata során nagyobb tömegű, szabadszemmel bamássárga színű ,,Polythalamia” (Foraminifera) -félét észlelt. Az egyes szemcséket 300 x -os nagyítással vizsgálva megállapította, hogy az átlátszó mész- vagy kovaház alatt belső bamássárga test van. Ezeknek kizabadítására a Foraminif érákat gyenge sósavban oldotta és a mészházak eltűnte után visszamaradt az általa „zsiger”- nek nevezett embrionális rész (Ehrenberg, 1854 és 1873). A kovaházúaknál — melyek sósavban nem oldódnak — ezt közvetlenül megfigyelni nem tudta. A század utolsó éveiben a ma élő Foraminiferákon megfigyelték, hogy a szaporodás során a prolokulum nyílásán kilépő protoplazma vékony szerves anyagú hártyát választ ki és felveszi az első embrionális kamra alakját. Ez a folyamat az összes kamra kifejlődéséig folytatódik (VII. tábla, x. ábra). W e t z e 1, O. (1933, p- 157.) krétaidőszaki kőzetek, többek között tűzkövek oldási maradékában lévő egysejtűek vizsgálata során „organikus kőmagokat” talált és feltételezte, hogy ezek a Foraminiferák a csökkentsósvíz különleges hatására vagy gyors fosszilizálódás folyamán „elbőrösödtek, míg az ásványi rész feloldódott” — de az „elbőrö- södés” minden valószínűség szerint utólagosnak, „posztmortálisnak tekinthető”. B o n t e, A. (1934) londoni emeletből származó Foraminiferákat (Cristellaria, Nodosaria) oldott fel 0,5 — i%-os sósavban és azt tapasztalta, hogy ezeknek belső burkait pirít vagy glaukonit is kitöltheti. Két évvel később a Foraminiferák házszerkezetét tanul- mányozva 5 szerkezeti elemet különböztet meg és a házon belül ábrázolja a szerves rész elhelyezkedését is. Eisenack A. (1935) egy Nodosaria- féle belső burkán az állábak kilépési helyeit is észlelte. Ez időtől napjainkig Brown and Pierce (1962), De- flandre (1935), Góczán (1962), Grayson (1956), Hoffmeister (1955), Nagy (1962), Pastiels (1948), Reissinger (1950), Rossignol (1962), Van Veen (1957), Verdier (1962), Wetzel (1940, 1948, 1951, 1953, 1957). Wilson and Hoffmeister (1952), Woods (1955) számoltak be hasonló újabb leletekről. Ezek közül itt csak Eisenack, Wilson and Hoffmeister és Verdier munkájára térünk ki. Eisenack, Wetzel, O. 1933-as munkájának kritikai értékelése mellett, felsorolja az addig megismert formák irodalmi hivatkozásait, a bezáró kőzetanyagot és * Előadta a M. All. Földtani Intézet 1963. február 20. -i beszámolóülésén. Kézirat lezárva: 1963. V. 31. Deák: A Scytinascia-félék 97 ltját I m I tol Síi [yes | sgy iát j )lsó :ua :lsö | HL\ rét és ■ DB | író- ríj, I ;ait d- ■esz j ú: H i5)i 1 er , és amiak korát. Részletesen kitér a kémiai összetételre is, ismertetve a jelentősebb Fora- minifera kézikönyvek idevonatkozó részleteit. Végül néhány alsóoligocénből előkerült formát mutat be, megkülönböztetve köztük a mikroszférás és megaloszférás nemzedékeket. Egyik maradványon a köldökoldal szélén megfigyelte az állábak kilépését jelző néhány „nagy méretű” (4 — 5^) lyukacsot, ami a kanyarulatoldalon nagy számban észlelhető. Wilson és Hoffmeister a ,,kisforaminiferák”-ról írt tanulmányában az 1—20 ábrákon látható Foraminiferák valószínűleg mészházúak. Szerzők ezekre kis méretük miatt hívták fel a figyelmet, megjegyezve azt is, hogy az ilyen 50—120 /< nagy- ságú „mikroforaminiferák” a fluorsavas kezelés során épségben maradnak. A foramini- ferák mészhéja ugyanis fluorsavban nem oldódik, mivel kaleiumfluorit bevonat képző- dik a Foraminifera felszínén, ami utólagos sósavas kezeléssel nem távolítható el. Csak a kovaházú Foraminiferák oldódnak fluorsavban — mint ezt már Grayson is világosan kifejtette. Wilson és Hoffmeister a továbbiakban azt írja, hogy ,, ... a 22. és 23. ábrák a testnek valószínűleg a preparálás során beállt bomlását mutatják”. Ez utóbbiakról a rossz felvételek ellenére is megállapítható, hogy az alábbiakban tárgya- landó Scytinascia- félékhez tartoznak, míg az előbbiek valódi Foraminiferák. Ők tehát a Foraminiferákra és Scytinasciakra is alkalmazták a „unkroforaminifera” megjelölést. V e r d i e r, J. P. hígított sósavban oldott fel ma élő és albai emeletbeli mészházú Foraminiferákat. A visszamaradt embriókon megfigyelte, hogy az első kanyarulatnál a héj ellenállóbb. Hét fényképen a ma élő és albai Foraminiferák feloldása után vissza- maradt Scytinascia-íélékzt mutat be. Tizennyolc nagyon szép felvételen pedig az apti- albai palynológiai preparátumokban talált alakokat ismerteti. * * * A palynológiai vizsgálatra kerülő mintákban gyakran látni Foraminifera embrió- kat, melyek a kőzetanyag sósavas vagy fluorsavas kezelése után az oldási maradékban az egyéb ilymódon előkerülő szervesmaradványokkal együtt találhatók. Amint már említettük, ezeket az embrionális maradványokat egyesek Foraminiferának, mások mikroforaminif érának nevezik. Ez utóbbi megjelölési mód kifogásolható, mivel a „mikroforaminifera” fogalma szervetlen házú, kis alakú, aprótermetű Foraminiferákra is vonatkoztatható — eredeti- leg ilyen értelemben használata Wilson és Hoffmeister is; másrészt a dimor- f izmussal kapcsolatban is tévedésekre vezethet. A kitines testű Foraminifera embriók között többszáz mikron nagyságúak is talál- hatók (G ó c z á n, 1962. IV. tábla, 3 kép), de ekkorák a szervetlen házú Foraminiferák is. Ilyen esetben csak méret szerinti megjelölésre új taxont alapozni tudománytalan. A további félreértések elkerülése végett a fosszilis Foraminiferák valószínűleg „kitin” vagy „pszeudokitin” anyagú egykori embrióinak, és a kőzetanyag vegyi oldása után visszamaradt vagy vékonycsiszolatban felismerhető ilyen mész-, ill. kovaház nélküli maradványoknak a Scytinascia nevet adjuk. A név görög eredetű oxvtivog ( scytinos ) = bőrbőlvaló, és rjaxia (scia) = árnyék szavakból képződik. A Scytinascia- félék a Foraminifera rendbe, a kitines testűek közé tartoznak. A Scytinascia- félék vizsgálata során előkerült különböző csoportokat szükséges valami módon elkülöníteni és az azonos példányokat megjelölni. A Zoológiái Nevezéktan Nemzetközi Kódexének (Code International de Nomenclature Zoologique) (1961) 17. cikke kimondja, hogy ,, . . .valamely név alkalmazható, vagy marad még akkor is ha . . . csupán valamely állatnak bármely részére, a faj valamelyik ivarára, életének valamely állapotára, több eltérő nemzedéknek egyikére, vagy valamely polimorf faj egyik formá- jára van alapítva”. Ennek értelmében megkíséreljük a Scytinascia- félék rendszerezését. A nemzetközi irodalomban közzétett és a magyarországi krétaidőszaki üledékekből 7 Földtani Közlöny 98 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, i. füzet előkerült anyagot összehasonlítva azt tapasztaltuk, hogy a Seytinasciak alak és felület alapján különböző egységeket alkotnak. Az alak szerinti csoportosításban találunk sorkamrás, fonatos, kanyarulatos és rózsa-formájúakat. Ezeknek felszíne lehet sima, lyukacsos és szemcsézett (intragranulat). SCYTtNASCtA sorkamrás fonat kanyarulatos rózsa (ormathos) (plokanon) (trochiha) (rhodon) felület sima — lyukacsos — szemcsézett ( intragranulat ) A sorkamrás alakok embrionális kamrái egyenes vonalban sorakoznak. Ezek vagy — nyelesen ízesülnek, felszínük sima (lásd Ormathascia vadászi n. sp.), vagy — szorosan egymáshoz illeszkednek, felszínük sima vagy lyukacsos (V e r d i e r, 1962. Pl. 13, II. sor 2. ábra). A fonat alakúak közé az eddig ,,textularoid”-ként említett Seytinasciak tar- toznak, alakjuk V betűhöz hasonló; a prolokulum az alsó csúcson van, a kamrák a felső rész felé haladva mind szélesebbé válnak. Felszínük sima, lyukacsos vagy szemcsézett (Reissinger, 1950. Taf. XIV, fig. 15). A kanyarulatos alakúak egysíkba vagy kúpalakú spirálisba csavarodot- tak. A kúpalakúak esetében megfigyelhető a köldök és kanyarulatos oldal. Felszínük sima, lyukacsos, vagy szemcsézett. Kúpalakú a Trochiliascia ehrenbergi n. sp., egysíkú a Trochiliascia cuvillieri n. sp. A rózsa alakúak a kanyarulatoldalon több egymásranőtt és fokozatosan kisebbedő kamrasorból állnak, mint pl. a Rhodonascia majzoni n. sp. Ha a köldökoldalon ékalakú kamrák vannak, akkor a két kamra közti összekapcsolódás nem a középpont felé eső csúcsokon, hanem a kamrák közepén van (Eisenack, 1954. Taf. 11, fig. ia-b). Felszínük sima, lyukacsos vagy szemcsézett. Leírások Ormathascia 11. gén. Genotypus : Ormathascia vadászi n. sp. VIII. tábla, 9. ábra Diagnosis: Sorkamrás Scytinascia. A kamrák egymás után egyenes vonalban sora- koznak, egymáshoz vagy kis nyelecskével ízesülnek, vagy szorosan egymáshoz illeszked- nek. Felszínük sima vagy lyukacsos. Deák: A Scytinascia-félék 99 Ormathascia vadászi n. sp. (VIII. tábla, 9- ábra) Holotypus: VIII. tábla, 9. ábra, Ak. 8. sz. szemcsepreparátum, a Magy. Áll. Földtani Intézet gyűjte- ményében. bocus typicus : Az É.-i Bakonyban, Akiipuszta III. fúrás 6,10 — 9,30 m-ből. Stratuní typicum: albai emelet — szürke márga. Derivatio nominis: Vadász E. professzor úr tiszteletére. Méret: A három kamra 262,5. n. Diagnosis : Három füzérformában kapcsolódó, cseppalakú kamrából álló, rnega- loszferás Scytinascia. Leírás : Három cseppalakú kamrából álló sorkamrás forma, a proloktúum 30 x 25 fi és rövid vékony csatornával közvetlenül az első kamrához kapcsolódik, melynek hossza 35.5 (*< szélessége 29 fi. A második kamra 50x27,5 fi, a harmadik 112,5x37,5 fi. Az izesülő csatornák méretei ugyanebben a sorrendben 17,5; 20 és 25 fi. A kamrák fala sima, belül minden kamrában két-három henger alakú cső húzódik. Ehhez a három kamrához még továbbiak is csatlakozhattak, de a feltárás során való- színűleg lepattantak. Hasonló formát ábrázol Verdier a 13. tábla II. sorában. Eddig két példány került elő. Trochiliascia n. gén. Genotypus : Trochiliascia cuvillieri n. sp., VIII. tábla, 7. ábra. Diagnosis : Egysíkba, vagy kúpalakú spirálisba csavarodott kanyarulatos Scyti- nascia. Az utóbbi esetben megfigyelhető a köldök és kanyarulatos oldal. Felszínük sima, lyukacsos vagy szemcsézett. Trochiliascia cuvillieri n. sp. (VIII. tábla, 7. ábra.) 5 Holotypus : VIII. tábla, 7. ábra. Ak. 4. sz. szemcsepreparátum, a Magy. All. Földtani Intézet gyűjte- ményében. iocus typicus: Az É).-i Bakonyban, Akiipuszta III. fúrás 6,10 — 9,30 m. Stratum typicum: albai emelet — szürke márga. Derivatio nominis: Cuvillier J. professzor úr tiszteletére (Paris). Méret: 142,5 11 Diagnosis : Balracsavarodott, egysíkú, mikroszferás, 19 kamrából álló forma. Leírás : 19 kamrából álló, egysíkba csavarodott mikroszferás Scytinascia. A 15 fi _ átmérőjű prolokulumból kiinduló kamrák balfelé csavarodnak, a fiatalabb kamrák foko- zatosan növekednek. Az utolsó, legfiatalabb kamra töredékes, mérete 57,2 fi. Az első hat kamra fala világossárga, a következő nyolc kamra bamássárga és a falvastagság meg- haladja a két mikront. A négy utolsó kamra ismét világossárga, a fal fokozatosan véko- nyodik (1 fi), míg a legutolsó kamra hártyaszerűvé válik. Az egyes kamrák alakja a görög ómegához hasonlít (VIII. tábla, 3. ábra), felszínük intragranulat. Hasonló forma látható Verdier 13. táblájának első képén. Egy példányt találtunk. Trochiliascia ehrenbergi n. sp. (X. tábla, 17—18. ábra.) H olotypus: X. tábla. 17 — 18. ábra, Du. 3. sz. szemcsepreparátum, a Magy. Áll. Földtani Intézet gyű j teményében tocus typicus: Az É.-i Bakonyban, Dudar 188 sz. fúrás 386,4 m. Stratum' typicum: Apti münieriás agyagcsoport. Derivatio nominis: Ehrenberg C. G. emlékére. Méret: 92 — 100 /x. 7* 100 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, i. füzet Diagnosis : Balracsavarodott, kúpalakú, simafelszínű megaloszferás Scytinascia. Leírás : 6 — 9 kamrából álló balra csavarodó kúpalakú forma. A kamrák felszíne sima. A prolokulum átmérője 20 — 22 fi. Az utolsó kamra magassága 33 — 36 fi. Az első négy kamra világossárga, alakjuk a görög ómegára emlékeztet, a fiatalabb kamrák színe bamássárga és a növekedés irányával ellentétesen — mindig homorúan — az előző kamra felé hajlanak. A kamrák ajakszerűen érintkeznek (VII. tábla, 4. ábra), ezért könnyen szétválhatnak. A kúpalakban felismerhető a kanyarulatos oldal (X. tábla, 17. ábra) és az utolsó kanyarulaton a köldökoldal (X. tábla, 18. ábra). Megjegyzés : A holotypusról készült fényképen az utolsó két kamrán a szemesepreparátum készítése közben odatapadt köralakú parafinszemcse látható Tíz példány ismert. Rhodonascia n. gén. Genotypus : Rhodonascia majzoni n. sp., IX. tábla, 13—15 ábra. Diagnosis : A kanyarulatos oldalon több egymásra nőtt és fokozatosan kisebbedő kamrákból álló Scytinascia. Az egyes kamrák a középpont felé eső csúcsokon vagy a kam- rák közepén kapcsolódnak egymáshoz. Felszínük sima, lyukacsos vág}’ szemcsézett. Rhodonascia majzoni n. sp. (VIII. -IX. tábla, 8„ 12-15. ábra) Holotypus: IX. tábla. 13 — 13 ábra, Du. 8 sz. szemesepreparátum, a Mag}’. Áll. Földtani Intézet- gyűjteményében. tocus typicus: Az É.-i Bakonyban, Dudar 188 sz. fúrás, 386,40 m. Stratum" typicum: Apti münieriás agyagcsoport. Derivationominis: Majzoni,. professzor úr tiszteletére. Méret: 87 — tzo 11 Diagnosis Rózsaformájú, kanyarulatos oldalon perforált, köldökoldalon sima Scytinascia. Leírás : 11 kamrából álló megaloszferás Scytinascia. Kamrák jobbra csavarodnak, kanyarulatos oldalon felszínük perforált. A 2 — 6 // nagyságú lyukacskák ellipszist for- málnak és közrefognak egy-egv 11x6 fi- os burokdarabot. A lyukacskák valószínűleg az állábak kilépésére szolgáltak. A prolokulum 17 — 20 fi, rendszerint középen köralakban felhasadt. A köldökoldalon az utolsó öt kamra sima felszíne látszik. A kamrák a köldökig érnek. A köldök a prolokulumig nyitott. A kamrák két szinten helyezkednek el s a köl- dökoldaluk sima (VII. tábla, 2. ábra). A felső szinten levők kisebbek, az alsók nagyobbak és félig beburkolják a kisebbeket — ez involut jelleget ad. Az alsó kamrák kanyarulatos oldala félig lyukacsos, a felső sor által eltakart részük sima bemélyedést alkot (VII. tábla 5. ábra). A Rhodonascia majzoni n. sp. valószínűleg bentosz Scytinascia. Erre utal a sima köldökoldal, a perforált kanyarulatos oldal. 32 példány ismert. Rhodonascia bontei n. sp. (X. tábla, 16, 19. ábra) Holotypus: X. tábla, 16, 19. ábra, Ak. 2 sz. szemcsepreparátum, a Mag}’. Áll. Földtani Intézet gyűj' teményében. tocus typicus: Az É.-i Bakonyban, Akiipuszta III. fúrás 6,10—9,30 m. Stratum typicum: albai emelet — szürke márga. Derivatio nominis: BonteA. professzor úr tiszteletére (Lilié). Méret: 135,7 n Deák: A Scytinascia-félék 101 Diagnosis : A felső síkban 3 kicsi, alatta 5 nagy intragranulat kamrából álló forrna, kanyarulatos és köldökoldal felismerhető. Leírás : Jobbra csavarodó megaloszferás Scytinascia. A kanyarulatos oldal felső szintjén három egyforma 35 ji-os kamra van. Ezek közül az egyik a prolokulum. A köl- dökoldal lapos, öt — a fiatalabb felé növekvő — kamrából áll. A köldök a prolokulumig nyitott. Három példányt találtunk. * * * A Scytinascia-iélék. megtartási módját, megjelenési körülményeit tanulmányozva a következő megfigyeléseket tettük: Mintegy 100 db. mészházú Foraminifera sósavas oldása után csak 4 — 5 ép Scyti- nascia maradt. Ennek okát keresve az oldást egyenként mikroszkóp alatt végeztük és azt tapasztaltuk, hogy a mészházak feloldása után a szerves rész vékony, sárgás alaktalan anyagként marad vissza ; ha pirít vagy glaukonit tölti ki az egyes kamrákat, a mészház eltávolítása után a belső rész mindaddig egyben marad, míg valamilyen eszközzel meg nem érintjük. Ezt látva még feltűnőbb volt az a tény, hogy néha a Foraminifera-félékben gazdag kőzet palynológiai vizsgálatra került anyagában egyetlen Scytinascia sincs. Ugyanakkor az eddigi irodalmi közlések szerint feltételezhető volt az is, hogy ha a paly- nológiai preparátumban sok Scytinascia van, akkor az eredeti kőzetanyagban is sok Fora- miniferának kell lennie. Ebben a nyilvánvaló ellentmondásban kerestük a megoldáshoz vezető utat. Ez utóbbi feltételezést egy olyan kőzetdarabon ellenőriztük, melynek palynológiai preparátumában nagyon sok Scytinasciat találtunk. A kőzetből vékony- csiszolatot készítve a szokásos kőzettani vizsgálatoktól eltérően 200 X -os nagyítással lumipán mikroszkóppal vizsgáltuk . A két négyzetcentimétemyi csiszolatban mindössze három mészházú Foraminiferát találtunk, kamráikban néhány piritszemcsével és néhol a kamrafal belső oldalához tapadt vékony szerves-burokmaradvánnyal. A vékonycsiszolat- ban a Foraminiferákon kívül több ép Scytinascia is van, melyek ugyanolyan állapotban vannak, mintha palynológiai preparátumban lennének (VIII. tábla, 10— 11 ábra). Körü- löttük keresztezett nikolokkal sem lehet látni a mész-, vagy kova maradványát. Némely esetben a kitines kamrácskákat pirít tölti ki (VIII. tábla, 1 1 . ábra) . Nyilvánvalóvá vált tehát, hogy a Scytinascia- félék vizsgálati anyagunkban első- sorban nem a Foraminiferák szervetlen házának leoldása folytán mutatkoznak, hanem már szervetlen ház nélkül a tengeri üledékes kőzetben vannak, melyből a paleoprotis- tológiai vagy egyéb vizsgálatra történő előkészület alkalmával a kőzetanyagtól függően egyszerű vagy bonyolult vegyi, ill. fizikai úton kiszabadíthatok. A Scytinascia- félék ilymódon való megmaradását látva felmerül továbbá a kérdés, hogy — az egysejtű elpusztulása után és a diagenezis előtt a tengerfenéken levő reduk- ciós körülmények között oldódott-e fel a szervetlen ház; — éltek-e a földtörténeti múltban szervetlen ház nélküli Foraminiferák? Redukciós körülmények feltétlen közreműködtek a Scytinascia- félék ilyen állapotú megmaradásában. Erre utal az említett Scytinascia- tartalmú sötétszürke agyagpala vékonycsiszolatában levő bakteriopirit nagy mennyisége is. Minden alapunk megvan annak feltételezésére is, hogy a földtörténeti múltban éltek szervetlen ház nélküli Foraminiferák, és nincs kizárva annak lehetősége sem, hogy fejlődésük során degenerálódtak. E kérdés eldöntésére további kutatások szükségesek. 102 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, i. füzet TÁBLAMAGYARÁZAT - EXPLICATION DES PLANCHES VII. tábla — Planche VII. x. Planorbulina mediterranensis embriója szabad életének kezdetén. 400 X . (Le C a 1 v e z után). — Coupe d’embryon de Planorbulina mediterranensis au début de sa vie libre 2. Rhodonascia majzoni n. sp. köldökoldalának vázlatos rajza. — Rhodonascia majzoni n. sp., dessin schématique du cőté ombilical 3. Omega alakú kamra. — Loge de la forme de la lettre ómega 4. Ajakszerűen érintkező, előre dőlő kamrák. — Loges inclinées en avaut se touchant sous forme de lévres 5. Rhodonascia majzoni n. sp. kanyarulatos oldalának vázlatos rajza. — Rhodonascia majzoni n. sp., dessin schématique du cőté bouclé 6. A IX. tábla 12. képen közölt Rhodonascia majzoni n. sp. egy kamrájának kanyarulatos oldaláról készült rajz. 5 7 fi — Dessin fait du cőté bouclé d’une loge de Rhodonascia majzoni n. sp., représentée pár la figure 12 de la Pl. IX. 57 y - VIII. tábla — Planche VIII. 7. Trochiliascia cuvillieri n. sp. 142,5 1 a. Holotypus 8. Rhodonascia majzoni n. sp. 87,5 y. 9. Ormathascia vadászi n. sp. 262,5 y- Holotypus. 10. Vékony-csiszolatban levő Scytinascia, kamrácskáiban bakteropirit szemcsékkel. Mikroszférás. 65 y. — Une Scytinascia en plaque mince, avec des granules de bactériopyrite dans ses loges. Microsphérique. 65 ff- 11. Scytinascia vékonycsiszolatban. Megaloszférás. 105 y. Scytinascia en plaque mince. Mégalosphérique. 105. y IX. tábla — Planche IX. 12. Rhodonascia majzoni n. sp. VIII. tábla, 8. képen közölt Scytinascia kamrakészlete. 57 y. 1000 x . Rhodonascia majzoni n. sp. Détail de la loge de la Scytinascia, représentée pár la figure 8 de la Pl. VIII . 57 y. 1000 X 13 — 15. Rhodonascia majzoni n. sp. 115 y. Holotypus. (13. — köldökoldal; 14. — kanyarulatos oldal; 15. — kanyarulatos oldal részlete). — Rhodonascia majzoni n. sp. 115 y. Holotype. (13. — cőté ombilical; 14. — cőté bouclé; 15. partié du cőté bouclé) X. tábla — Planche X. 16. Rhodonascia bontei n. sp. 137,5 y. A holotypus kanyarulatos oldala. — Cőté bouclé de l’holotype 17. Trochiliascia ehrenbergi n. sp. 92,5 y. A holotypus kanyarulatos oldala. — Cőté bouclé de l’holotype 18. Trochiliascia ehrenbergi n. sp. A holotypus kőldökoldala. — Cőté ombilical de l’holotype. 19. Rhodonascia bontei n. sp. A holotypus köldökoldala. — Cőté ombilical de l’holotype. IRODALOM — BIBLIOGRAPHIE B o n t e , A., (1934): Observations sur les Foraminiféres du tuffeau landénien á Lilié (Porté de Grand). Ann. Soc. Géol. Nord, Lilié. LIX: 67 — 82. — Bonte, A., (1936): Foraminiféres á structure organique conservée. Ann. Protistilogie, 5: 139 — 149. — B r o w n, C. W. and P i e r c e, R. L., (1962): Palynologic correlations in Cretaceous eagle ford group Northeast Texas. Bull. Amer. Áss. Petrol. Geol. 46(12): 2133 — 2147. — Deflandre, G., (1935): Considérations biologiques sur les microorganismes d’origine planctonique conservés dans les silex de la craie. Bull. Bioi. Frauce et Belgique. 69: 213 — 244. — Ehreaberg, C. G., (1854): Mikrogeologie. pp. 1 — 137. — Ehrenberg, C. G., (1873): Mikrogeolo- gische Studien über das Kleinste Leben dér Meers— Tiefgriinde Aller Zoneu und dessen geoíogischen Ein- fluss. Königl. Akad. Wissensch. Berlin. Teil I: 131 — 400, Teil. II: 1 — 223. — Eisenack, A., (1935): Mikrofossilien aus Doggergeschieben Ostpreussens. Zeitsch. Geschiebeforsch. 11 : 167—184.— Eisenack, A., (1954): Mikrofossilien aus Phosphoriten des Samlándschen Unteroligozáns und über die Einheitlichkeit dér Hystrichosphaeriden. Palaeontographica, Abt. A. 105 (3,-6): 49 — 95. — G ó c z á u, F., (1962): Un microplancton dans le Crétacé de la Montagne Bakony. M. Áll. Földt. Int. évi jelentése az 1959 évről, pp. 181—209. — Grassé, P. P., ( 1 953) : Traité de zoologie. 1(2): 149 — 265. — Gravson, J.F., (1956): The conversion of calcite to fluorite. Micropaleontology, 2(1): 71—78. — Hoffmeister, W. S., (1955): Microfossils provide new technique in exploration. World Oií. 140 (5): 156 — 164. — Nagy, E., (1962): Reconstructions of vegetation írom the Miocéné sediments of the eastem Mecsek Mountains on the strength of palynological investigations. Acta Botanica A. S. Hungaricae. 8 (3 — 4): 319 — 328. — P a s t i e 1 s, A., (1948): Contribution á l’étude des microfossiles de l'Éocéne Belge. Mém. Mus. Roy. Hist. Nat. Belgique. 109: 1—77. — Reissinger, A., (1950): Die ,,Pollenanalyse” ausgedehnt auf allé Sedimentgesteine dér geoíogischen Vergangenheit. Palaeontographica. Abt. B.’ 90:99 — 126. — Rossignol, M., (1962): Analyse pollinique de sédiments marins quatemaires en Israél. II. Pollen et Spores. IV (1): 121 — 148. — Telegdi-Róth, K., (1953): Ősállattan. — W e t z el, O., (1934): Die in organischer Substanz erhaltenen Mikrofossilien des baltischen Kreide-Feuersteins, mit einem sedimentpetrographischen und stratigraphischen Anhang. Palaeontographica, 77: 147 — 186, 1933; 78:129 — 146. — Wetzel, O., (1940): Mikropaláontologische Untersuchungen an dér Obersenonen usw. Zeitsch. Geschiebeforsch. 16: 1 18— 156. — Wetzel, O., (1948): Mikropaláontologische Funde in Gesteinsproben einer holsteinischen Bohrung usw. Neues Jahrb. Min., Abh. 89: 315— 343. — Wetzel, O., (1951): Mikroskopische Reste von Kalkorganis- men. Neues Jahrb. Geol. Pál. Abh. 94 (1): 112 — 120. — Wetzel, O., (1953): Übersicht über die im Feuer- stein erhaltenen Protisten dér baltischen Kreide. Palaeont. Zeitschr. 27 (1 —2) 37 — 47. — Wetzel, O., Deák: A Scytinascia-félék 103 (1957): Fossil „Microforaminifera” in various sediments and their reaction to add treatment. Micropaleou- tology, 3 (1): 61 —64. — W i 1 s o n, Iy. R. and Hoffmeister, W. S., (1952): Small Foraminifera. Micro- paleontologist. 6 (2): 26 — 28. — Woods, R. D., (1955): A new stratigraphic tool fór the oil industry. Micropaleontology, 1 (4): 368 — 375. —Van V e e n, F. R., (1957): Microforaminifera. Micropaleontology 3(1): 74. - VcrdierJ. P., (1962): Contribution á l'étude palynoplanctologique de l’Albien et de l’Aptien en Aquitaine Ocddentale. Thése de Troisiéme Cycle. Paris. — Code International de Nomenclature Zoolo- gique adopté pár le XV Congrés International de Zoologie. I.ondon, 1961. Les Scytinascias JDR. M. H. DEÁK Dans les échantillons soumis á l’examination palynologique l’on voit souvent des embryoHS de Foraminiféres, qui se trouvent dans le résidu aprés le traitement á l’acide hydrocklorique ou fluorhydrique de la roche avec les autres restes organiques. Certains auteurs appellent ces résidus embryonaux Foraminiféres, d' autres MIcrofor aminif érés. Cette derniére dénomination est contestable, parceque on peut appliquer le concept de «Mikrof or aminif ere » aussi á des Foraminiféres de petite taille, de petite forme, á test inorganique c’est dans ce sens que l’applique aussi Wilson et Hoff- meister ; et d'autre part elle peut mener á des équivoques aussi en relation avec le dimorphisme. Entre les embryons de Foraminiféres á test chitineux l’on en trouve aussi des exemplaires de plusieurs centaines de microns, mais les Foraminiféres á test inorganique sont aussi de la mérne grandeur. Dans ce cas c’est non-scientifique de fonder un nouveau taxon exclusivement sur les dimensions comme un trait caractéristique. Pour éviter toute équivoque dans la suite nous donnons le nőm Scytinascia aux embryons á test probablement chitineux ou pseudochitineux des Foraminiféres fossiles et aux résidus sans test calcaire ou siliceux que l’on retrouve aprés la dissolution chimique du matériel rocheux ou reconnaissables dans les plaques rninces. Ce nőm est composé des mots grecs axvrtvoa (seytinos) — en cuire et tj csxiá (scia) — ombre. Les espéces de Scytinascia appartiennent á la classe des Foraminiféres á corps chitineux. II est nécessaire de séparer en quelque sorté les divers groupes trouvés au cours de l’examination des espéces de Scytinascia et de repérer les exemplaires identiques. Le Code International de Nomenclature Zoologique (1961), Article 17, decréte que «Un nőm est ou demeure utilisable, mérne .... (4) s'il est seulement fondé sur une partié d’un animal, un sexe d’une espéce, un stade dans le cycle évolutif, une ou plusieures générations dissemblables, ou íme forme d’une espéce polymorphe» . . . Nous essayons de systématiser les espéces de Scytinascia dans ce sens. En comparant le matériel publié dans la littérature internationale avec célúi pro- venant des sédiments du Crétacé de la Hongrie nous avons trouvé que les espéces de Scytinascia forment plusieures unités selon leur forme et leur surface. Selon leur forme on peut ranger les Scytinascias dans les catégories suivantes: formes monosériées droites, formes bisériées, formes spiralées et rosettes. Leur surface peut étre lisse, perforée, et granulée (intergranulée) — voire la figure dans le texte. Les loges des espéces á forme monosériée s’alignent en ligne droite. Les loges peuv- ent s’articuler pár une manche, leur surface est lisse (voire Ormathascia vadászi n. sp.) ou bien elles s’enchainent étroitement, leur surface est lisse ou poreuse (V e r d i e r, 1962, Pl. 13, ligne 2, fig. 2). Parmi les espéces á forme bisériée l’on peut ranger les Scytinascias mentionnées jusqu’ici comme «textularoides», leur forme ressemble á la lettre V. Le proloculum se trouve sur la pointe inférieure, les loges deviennent de plus en plus larges vers la partié supérieure. Leur surface est lisse, perforée ou granulée (Reissinger, 1950, Taf. XIV., fig. 15). Les espéces á forme spiralée sont enroulées en mi plán ou une spirálé conique. Sur les formes coniques l’on peut distinguer le cőté ombilical et le cőté bouclé. Leur surface est lisse, poreuse ou granulée. La Trochiliascia ehrenbergi n. sp. est conique, la Trochiliascia cuvillieri n. sp. est pláne. Les espéces á forme de rosette sont constituées sur le cőté bouclé pár plusieures rangées de loges imbriquées, s’amenuisant progressivement comme la Rhodonascia majzoni n. sp. S’il y a sur le cőté ombilical des loges cunéiformes alors la liaison entre les deux loges ne se fait pás sur les pointes dirigées vers le centre, mais sur le milieu des loges (Eisenack, 1954, Taf. 11, fig. 1 a — b). Leur surface est lisse, poreuse ou granulée. 104 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, i. füzet Descriptions Ormathascia n. gén. Génotype: Ormathascia vadászi n. sp., Pl. VIII., fig. 9. Diagnose: Scytinascia monosériée. Les loges se suivent en ligne droite, elles s’artieulent pár une petite manche ou elles se rangent étroitement l’une á l’autre. Leur surface est lisse ou perforée. Ormathascia vadászi n. sp. (Pl. VIII, fig. 9) Holotype : Pl. VIII. fig. 9, préparation triée N° Ak/8, conservée au laboratoire de palynologie de l’Institut Géologique de Hongrie. Localité type : Dans le nord du Bakony, le N° 3 du sondage de Akiipuszta, 6, 10 á 9,30 m. Étage type: Étage albien, marne grise. " Origine'du nőm: En l’honneur de M. le professeur E. V a d á s z. Dimensions: Les trois loges 262, 5 u. Diagnose: Scytinascia mégalosphérique constituée de trois loges guttiformes enfilées en chapelet. Description: Une főmre monosériée composée de trois loges guttiformes, le proloculum de 30 x 25 fi s’attache immédiatement pár un minee canal court á la premiere loge, dönt la longueur est 35,5 fi et la largeur 29 fi. Les dimensions de la deuxiéme loge sont 50x27,5 fi et celles de la troisiéme 112,5x37,5 fi. Les dimensions des canaux d’articulations sont dans la mérne ordre 17,5, 20 et 25 fi. La surface des loges est lisse, á l’intérieur de chaque loge il y a 2 á 3 tuyaux cylin- driques. II se peut que d’autres loges encore ont été alignées á ces trois, mais elles s’en sont détachées lors de la préparation. Une forme semblable est représentée chez V e r d i e r. Pl. 13, ligne 2. Jusqu’ici deux exemplaires ont été trouvés. Trochiliascia n. gén. Génotype: Trochiliascia cuvillieri n. sp., Pl. VIII. fig. 7. Diagnose: Scytinascias enroulées en une spirálé pláne ou conique. Dans ce demier cas on peut distinguer le cőté ombilical et le cőté recourbé. Trochiliascia cuvillieri n. sp. (Pl. X, fig. 17—18) Holotype: Pl. X, fig. 17 — 18, préparation triée N° Ak/3, conservée au laboratoire de palynologie de í'Institut Géologique de Hongrie. Localité type: Dans le nord du Bakony, le N° 3 du sondage de Akiipuszta, 6,10 — 9,30 m. Étage type: Étage albien, mame grise" Origine du nőm: En l’honneur de M. le professeur J. Cuvillier (Paris). Diagnose: Forme microspbérique, composée de 19 loges, recourbée vers la gauche, dans le mérne plán (planispiralée). Description: Scytinascia microsphérique composée de 1 9 loges, recourbée dans le mérne plán. Les loges partant du proloculum de 15 fi de diamétre sont enroulées vers la gauche, les loges plus jeunes s’accroissent progressivement. La demiére loge, la plus jeune, est fragmentaire et d’une grandeur de 57,2 fi. Le mur des premieres six loges est jaune-clair, célúi des hűit loges suivantes est jaune-brunátre, l’épaisseur du mur dépasse 2 fi. Les demiéres quatre loges sont de nouveau jaune-clair, le mur s’amincit prog- ressivement (1 fi) et la demiére loge devient peUiculaire. La forme des loges particuhéres ressemble á la lettre greeque ómega (Pl. VII, fig. 3), leur surface est intergranulée. L’on voit une forme semblable sur la premiere figure de la planche i3deV erdier Trochiliascia ehrenbergi n. sp. (Pl. X, fig. 17—18) Holotype: Pl. X. fig. 17 — 18, préparation triée X° Du/3, conservée au laboratoire de paly- nologie de Í’Institut Géologique de Hongrie. Localité type: Dans le nord du Bakony, le X° 188 du sondage de Dudar, 386,4 m. Étage type: La série d’argiles et de marries de la partié supérieure de l’étage aptien. Origine’du nőm: A la mémoire de C. G. Ehrenberg. Deák: A Scytinascia-f élék 105 Diagnose: Scytinascia mégalospkérique, recourbée á gauche de forme conique, á surface lisse (troehospiralée). Description: Forme conique enroulée á gauche, composée de 6 á 9 loges. La surface des loges est lisse. A partir du proloculum les loges s’accroissent uniformément. Le diamétre du proloculum est de 20 á 22 fi. La hauteur de la demiére loge est de 33 á 36 fi. Les quatre premiéres loges sont jaune-clair, leur forme ressemble á la lettre grecque ómega, les loges plus jeuues sont jaune-brunátre et penchent, toujours d’une fagon con- cave, en sens inverse á la direction de la croissance vers la loge précédente. Les loges se touchent en forme de lippes (Pl. VII, fig. 4) et pár conséquence elles se détachent facile- ment l’une de l’autre. Dans la forme conique l’on peut reconnaitre le cőté recourbé et dans la demiére courbe le cőté ombilical (Pl. X, fig. 18). Remarque: Sur la photograpkie de l’holotype 011 voit une granule circulaire de paraffiné sur les deux demiéres loges y adhérée pendant la confection de la préparation triée. On en connait dix exemplaires. Rhodonascia n. gén. Génotype: Rhodonascia majzoni n. sp.. Pl. IX., fig. 13 — 15. Diagnose: Scytinascia formée de plusieurs loges poussées les unes sur les autres sur le cőté recourbé s’amoindrissant progressivement. Les loges se joignent sur les pointes dirigées vers le centre ou au milieu des loges. Leur surface est lisse, perforée ou granulée. Rhodonascia majzoni n. sp. (Pl. IX., fig. 12—15) H o 1 o t y p e : Pl. IX. fig. 13 — 15, préparation triée N' Du/8, conservée au laboratoire de paly- nologie de l’Institut Géologique de Hongrie. Localité type: Dans le nord du Bakony, le N° 188 du sondage de Dudar, 386,40 m. É tagé type: La série d’argiles et de marnes de la partié supérieure de l’étage aptien. Dimension: 87 á 120 \i. Diagnose: Scytinascia en forme de rosette, perforée sur le cőté recourbé et lisse sur le cőté ombilical. Description: Scytinascia mégalosphérique composée de 11 loges. Les loges sont enroulées vers la droite, sur leur cőté recourbé leur surface est lisse. Les pores d’une grandeur de 2 á 6 /i forment une ellipse et encadrent íme piéce de l’enveloppe de 11x6 fi. Les pores ont servi probablement á laisser passer les pseudopodes. Le proloculum est de 17 á 20 fi, en général fendu en forme de cercle sur són milieu. Sur le cőté ombilical on apergoit la surface lisse des cinq demiéres loges. Les loges s’étendent jusqu’á l’ombilic. L’ombilic est ouvert jusqu’au proloculum. Les loges se situent en deux niveaux et leur cőté ombilical est lisse (Pl. VII, fig. 2). Celles du niveau supérieur sont plus petites, les inférieures sont plus grandes et enveloppent á demi les plus petites, ce que présente tm caractére involutif . Le cőté des loges inférieures est demi-perforé, leur partié recouverte pár la rangée supérieure forme une dépression lisse (Pl. VII, fig. 5). La Rhodonascia majzoni n. sp. est probablement une Scytinascia benthonique. Cela est indiqué pár leur cőté ombilical lisse et leur cőté recourbé perforé. On en connait 32 exemplaires. Rhodonascia bontei n. sp. (Pl. X, fig. 16 et 19) H o 1 o t y p e : Pl. X, fig. 16 et 19, préparation triée N° Ak/2, conservée au laboratoire de paly- nologie de l’Institut Géologique de Hongrie. Localité type: Dans le nord du Bakony, le N° 3, du sondage de Akiipuszta, 6,10 — 9,30 in. Étage type: Ltage albien — marne grise. Origine du nőm: En l’honneur de M. le professeur A. B o n t e (Lilié). Dimension: 135,7 /i. Diagnose: Forme avec 3 petites loges intergranulées dans le niveau supérieur et 5 grandes loges au-dessous, les cótes recourbées et ombilicales sont reconnaissables. Description: Scytinascia mégalosphérique enroulée vers la gauche. Au niveau du cőté courbe il y a trois loges uniformes de 35 /«. L’une d’entre elles est le proloculum. Le cőté ombilical est plán, il est formé de cinq loges poussant vers la plus jeune. L’ombilic est ouvert jusqu’au proloculum. Nous en avons trouvé trois exemplaires. 106 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, i. füzet En étudiant le mode de conservation, les circonstances de l’apparition des espéces de Scytinascia nous avons fait les observations suivantes: Aprés la dissolution pár l’acide chlorhydrique de prés de ioo exemplaires de Fora- miniféres á test calcaire il n’est resté que 4 á 5 Scytinascias intactes. Pour en élucider la eause nous avons effectué la dissolution unáun sous le microscope et nous avons constaté qu’aprés les dissolution des tests calcaires la ruatiére organique résiduelle a forrné une masse mince, amorphe, jaunátre; si les loges singuliéres sont remplies de pyrite ou de glauconie la partié intérieure reste intacte aprés la dissolution du test calcaire jusqu’á ce que nous n’y touchons pás avec un instrument quelconque. En faisant cette observation, le fait que parfois il n’y avait aucune Scytinascia dans le matériel d’une roche riche en Foramini férés souniis á l’examen palynoíogique, nous a paru encore plus frappant. De mérne, selon les données de la littérature, l’on a pu snpposer que si dans la préparation palynoíogique il y a de Scytinascias, la roche originale dóit aussi renfermer un grand nombre de Foraminiféres. C’est dans cette contradiction apparente que nous avons cher- ché le chemin de la soiution. Nous avons controlé cette derűiére supposition sur un échant illőn de roche, dans la préparation palynoíogique duquel nous avons trouvé des Scytinascias en trés grand nombre. De la roche nous avons préparé une plaque mince que nous avons examiné, contrairement aux examinations pétrographiques usuelles, sous un microscope binoculaire biologique pár un grossissement de 200 x . Dans la plaque mince de deux centimétres carrés nous n’ avons trouvé que trois Fór aminif érés á test calcaire avec quelques granules de pyrite dans leurs loges et en quelques endroits des fragments d’une mince enveloppe organique adhérant á la face intérieure du paroi de la loge. Dans la plaque mince il y a aussi, outre les Foraminiféres, plusieurs Scytinascias entiéres qui présentent un aspect comme si elles se trouvaint dans une préparation palyno- logique (Pl. Vili, fig. 10 — 11). Autour d'eux l’on ne peut pás apercevoir les restes d’un test calcaire ou siliceux, pás mérne sous des nicols croisés. Parfois les loges chitineuses sont remplies de pyrite (Pl. VIII, fig. n). II est donc devenu évident que les espéces de Scytinascias ne se présentent pás dans notre matiére examinée en suite de la dissolution du test solide des Foraminiféres, mais qu’elles se trouvent déjá sans test inorganique dans la roche sédimentaire maríné, dönt on peut les libérer, au cours des manipulations préparatoires pour íme examination paléo- protistologique ou d'autre, pár voie chimique simple ou comphquée ou physique, respec- tivement, selon la natúré de la roche. En considérant ainsi le probléme de la conservation des especés de Scytinascias on peut poser les questions suivantes: — est-ce que le test inorganique s’est dissous dans les conditions de réduction prévalentes au fond de la mer aprés la mórt de Pétre unicellulaire et avant la diagénése; — est-ce qu’il existait dans le passé géologique des Foraminiféres sans test inor- ganique? Des conditions de réduction ont joné certainement un rőle dans la conservation des espéces de Scytinascias en cet état. Cela est indiqué aussi pár la grande quantité de bactériopyrite qui se trouvé dans la plaque mince du schiste argileux gris foncé riche en Scytinascias. Nous sommes aussi bien fondés á supposer, que dans le passé géologique il y avait des Foraminiféres ne possédant pás de test inorganique et n’est pás exeule la possibilité, non plus, qu’elles se sont dégénérées au cours de leur évolution. Mais pour conclure des recherches ultérieures sont encore nécessaires. fe 01 ad’ a- m les ce 5, ne Sí es la as o- a 6 E iis ít 0- £ in ® ! le a j it s AZ OPERCULINELLA VAUGHANI (CUSHMAN) FAJ DIFFERENCIÁLÓDÁSA VITÁUSNÉ ZIIvAHY UDIA* Összefoglalás: A tanulmány az Esztergomi-medencei Foraminif éra-fauna, feldol- gozásával kapcsolatos biokémiai eredményeket ismerteti. Tartalma: Az Esztergomi- medence Tát 4, Tokod 350, Tokod 352. sz. fúrások felső- eocén rétegösszletének Foraminifera-vizsgálata. Főbb eredmények: Az Operculinella vaughani (Cushman) faj differenciálódásá- nak felismerése és okának megállapítása. A dél- és kelet -európai területekről származó Operculina fajok alaki megjelené- sükben igen eltérnek az amerikai fajoktól. Ennek során szükségesnek látszott európai anyagon tanulmányozni az Operculina fajokat, mivel a nemzetséget d’Orbigny a Bordeauxi-medence miocén rétegéből jelölte ki. Paleontológiái vizsgálatok és a rétegtani eredmények szükségessé tették az Operculina nemzetség földrajzi és időbeli fellépésének tisztázását, és a belőle származó Heterostegininae alcsalád törzsfejlődésének levezetését. A vizsgálatok arra vezettek, hogy az európai területekről leírt és ábrázolt Oper- culina fajok d’Orbigny (1826) nemzetség leírásával megegyeznek. Az amerikai területekről ábrázolt ,, Operculina” fajok viszont ezektől eltérnek. Tekintettel arra, hogy felsőeocén rétegeinkből is előkerültek az amerikai területekről ismertetett ,, Operculina” fajok, alkalom nyílt arra, hogy közvetlen vizsgálattal összehasonlítást végezzek. Vizsgálataim eredménye szerint az európai és amerikai területekről meghatározott Operculina fajok két külön nemzetségbe tartoznak. Az európai területekről közölt pél- dányok a Nummulitinae alcsalád Operculina nemzetségébe, az amerikai területekről közölt ,, Operculina” fajok a Heterostegininae alcsalád Operculinella nemzetségébe tar- toznak. Hazai anyagon, irodalmi adatok kibővítésével az Operculina nemzetség fellépé- sétől — a felsőkréta szenon emelettől a miocén korig — vizsgáltam belsőszerkezet alapján az Operculina és Heterostegina fajok törzsfejlődését. Az Operculina fajokon észlelt nagymérvűi változások lehetőséget nyújtottak olyan megfigyelésekre, melyek a törzsfejlődésen keresztül követhetők voltak. A Kárpát- medence és a Kárpátok flis övezetében található Operculinella vaughani (Cushman) faj differenciálódása lehetőséget nyújtott: 1. a mutáció kibontakozásának és 2. a Heterö- stegininae alcsalád törzsfejlődésének követésére.** E rövid ismertetésben csak a vizsgálati eredmények első részét, a mutáció kibon- takozását adom közlésre. A Heterostegininae alcsalád törzsfejlődésére vonatkozó meg- állapításaimat és a mutációból kikerült fajokat részletesen kívánom ismertetni.** * Előadta a Magyar Állami Földtani Intézet 1963. febr. 20-i beszámoló ülésén. Kézirat lezárva 1963. V. 21. ** Köszönettel tartozom az Eötvös Eoránd Tudományegyetem Ásványtani tanszékén Dr. Kiss János és a Kőzettani-Geokémiai tanszéken Székyné Dr. F u x Vilma docenseknek és Dr. Kubo- v i c s Imre adjunktusnak. Á Magyar Állami Földtani Intézetben pedig Dr. S í k Stefánia és Dr. T o 1 n a y Vera kolléganőimnek, akik számos kémiai és geokémiai vizsgálattal segítették elő munkámat. 108 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, i. füzet Az Opercuünella vaughani (Cushman) faj differenciálódása A megvizsgált Operculinella faj .a) a ház külső felületén; b) a héjak összetételében; c) rendellenes házépítésben és d) ivari dimorfizmusban mutatott elváltozást. a) A ház külső felületén a díszítettség elmaradt, ennek okát nyomozva b) az elvégzett kémiai vizsgálatokból kitűnt, hogy a CaC03-tartalmú házak anyagában a kalciumot részben hasonló ironrádiuszú más elemek helyettesítették (3. ábra). A szervezetek igen vékony házat választottak ki. Ezeknél a példányoknál a házakban nagyobb mennyiségű Sr volt kimutatható, mellette jelentkezett kérdőjeles kobalt színképvonal is. c ) rendellenes házépítésnél igen különböző formák jöttek létre. A torz formák változatai három fokozatba oszthatók; d) közel azonos méretű házak a nemzedékváltásnál a kiskezdőkamrás (mikro- szférás) formák teljes kifejlődés előtti tömeges pusztulásából és a csökkent CaC03 elválasz- tásából adódtak. Az észlelt formaváltozások az alábbi eredményeket adták. 1. Nagykezdőkamrás (makroszférás) formák tömeges megjelenése kedvezőtlen élettérre utal. 2. A torzulás három fokozatának felismerése (3. ábra), mely az alábbiakban figyelhető meg. A) A kamraválaszfalakban jelentkező zavarok; B) a ház spirális lemezének torzulása; CJ a szabálytalan hullámos válaszfalakon a szabálytalan másodlagos szeptumok kialakulása. Az egyedeken felismert és rögzített elváltozásokat az alábbiakkal kísérlem meg- világítani. Az elváltozásokat előidézhette a kamraválaszfal fejlődése közben bekövet- kezett ártalom vagy régebbi esetleg (ivaros vagy ivartalan keletkezés során) öröklött, eddig latens károsodásnak az egyedi fejlődés későbbi szakaszában bekövetkezett meg- mutatkozása. Az ivaros szaporodás esetén két károsodott izogaméta kopulációjából létrejött olyan zygota, mely e torzulás különböző formáit eredményezte. Az izogaméták károsodása különböző eredetű lehet: az anyaállat ártalmat szenvedett s eleve roncsolt kromoszomájú izogamétákat hozott létre, illetve az anyaállaton belül is szenvedhettek ártalmat a létre- jött izogaméták, s rajzás közben is érhette őket a károsító hatás. Az anyag statisztikus kiértékelésénél a legtorzabb formák mindig kiskezdő- kamrás, vagyis ivaros úton létrejött egvedek. A nagykezdőkamrás egyedek aránylag épek. A ház szerkezeti felépítésénél a kamraválaszfalakban és a spirális lemezben jelent- kezett torzulások mindig a kiskezdőkamrás (mikroszférás) formáknál figyelhetők meg. ^Mindebből következik, hogy az ártalom a nagykezdőkamrás (makroszférás) formákból kirajzott izogamétákat érte, és ezeknek az izogamétáknak a kopulációjából létrejött zygotákból fejlődtek ki a torz példányok. Az ivarsejteknél történt ártalom következtében a sejtekben a CaC03-elválasztás erősen lecsökkent, emiatt a sejt csak igen vékony házat épített. A vékony házelválasztás következtében a ház pereme el vékonyodott, s a központi rész (umbonalis area) ellaposodott. Az elégtelen mészelválasztású, beteg egyed házának felülete csökkent, gömbfelület kialakulására irányuló tendencia mutatkozott, a kamrák sarló alakú ívelése fokozódott. Amikor már ez sem volt elég és a kamraválaszfalak a spirális vonal közötti távolságot sem tudták összekötni, akkor épített az egyed három- négy esökevényes kamrát, amelyeket egymástól nem zárt le. Ezeket a következő kam- rával összefűzte, s fokozottabb ívben meghajlította. Vitális né: Az Operculinella vaughani differenciálódása 109 A torzult példányoknál a dimorf izmusnál ismert méretbeli különbség eltűnik, mivel a mikroszférás formáknak kellett volna nagyobb méreteket elérni. Az a körülmény, hogy a házépítéshez szükséges CaC03-elválasztó képesség szenvedett károsodást, ez az egyedek kifejlődését gátolta. Az ilyen példányok nagy többsége a teljes kifejlődés előtt T352 --100 -150 -Om A.f -50 i. ábra. A fúrások helyszínrajza Fig. i. Layout plán of the bore-holes 74 315, 5m --200 352.4-352.8 -250 358-358.3 5 363.7-382.6 4 382.6-387.3 5 395-400 -300 s 430-437.2 -350 ó 473-485,10 \ 492-505 -400 526,4-527,4 --425 1 o. 2 * 2. ábra. A Tát-4., Tokod-350. és Tokod- 352. fúrás felsőeocén rétegösszletének összehasonlító szelvénye. Magyará- z a t:i. Mikropaleontológiai vizsgálat, 2. Vegyi vizsgálat Fig. 2. Comparative section of the Upper Eocéné series exposed in the bore-holes Tát-4, Tokod-350, and Tokod-352. E x- planation: 1. Micropaleontological analysis, 2. Chemical analysis elpusztult, s így a beteg kiskezdőkamrás formák a nagykezdőkamrás (makroszférás) egyedek méreteivel azonosak maradtak. A statisztikus számítások azt mutatják, hogy a torzult példányok falának anyagában nagyobb mennyiségű stroneium mutatható ki. Itt vetődik fel az a kérdés, hogy a beteg egyed (csökkenő CaC03-elválasztásnál) miért épített Ca helyébe nagyobb mennyiségű stronciumot. A laboratóriumi vizsgálatok során megállapítottuk, hogy az Esztergomi-medence felsőeocén tengerében nagyobb mennyiségű stroneium ion volt, ezt igazolja D u d i c h E. Bryozoa-héjakon végzett tanulmánya is. A stroneium radioaktív izotópja a szerves- maradványokban valószínűleg biológiai zavarokat idézhetett elő. Már Hantken- nek [1875] is feltűnt, az abnormis Rhynchospira fajleírásában, a faj igen változó meg- jelenésével és nagyságával. 110 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, i. füzet Ami a radioaktív stroncium beépítését illeti. Marti n-nak (1958) egy fenék- lakó Fór aminif érán, a Discorbis floridana Cushman fajon végzett kísérletei azt mutatták, hogy a Stroncium90, Stroncium89, Stroncium85, Cézium137, Cézium144, Zink65, Cobalt60, Zirkonium95, Rutenium106-izotóp elegyet tartalmazó tengervízből a fent emlí- tett faj a Sr-ot 40 nap alatt jelentős koncentrációban választotta ki. A mészvázú szer- Tát 4. sz fúróé 4.14% 2.25% W in/ m -wm Tokod 350 sz fúrás 5.61% vi\ mi 771771 pm mn 2632% ÜW 31.14 m 6521% 7T77TT í l 39.317, 352,40- 358- 225,10- 352,60 358.30 225,20 la la 1 ny Sr K Sr K Sr K Co ? Co ny Co - 236.05- 258.63- 265.70- 237.05 258.70 266.20 Mny 1 ny 1 ny Sr K Sr K Sr K Co- Co- Co- Tokod 352 sz. fúrás 2.22% - ’ 230. 7i I. I. I. Sr K Sr K őr K Co ? Co ? Co ? 1. 2. — 'VW/Ma 3. ábra. A Tát-4., Tokod-350. és Tokod-352. fúrás felsőeocén rétegösszletében megvizsgált Operculinellák elváltozásának %-os megoszlása a torzulások jellege szerint. Magyarázat: 1. Ép, 2. Kamraváiasz- falak torzultak, 3. Spirálvonal és kamraválaszfalak torzultak, 4. Másodlagos kamraválaszfalak alakultak ki Fig. 3. Percentage distribution of the changes in the Operculinellae analysed írom the Upper Eocéné series of the bore-holes Tát-4, Tokod-350, and Tokod-352 in terms of the character of deformations. Explanation: 1. Intact, 2. Septa distorted, 3. Spirál line and septa distorted, 4. Secondary septa have been developed vezetéknél a Sr89 és a Sr90 csak a vázban halmozódik fel, a lágyrészben nem. A Sr85 a Mercenaria kagylótest lágyrészeiből mutatható ki. A Cézium137 a kagylók lágy részeiben, az izomban kevésbé halmozódik fel, de a Pecten irradians faj izomzatában erősen koncentrálódik, Cobalt60 szintén a Mercenaria lágyrészében volt megfigyelhető. Zink65 és a Co60-at vesz fel a Tigropus nagy mennyiségben, s a Sr-t nem koncentrálja. A fenti vizsgálatokból kitűnik, hogy a radioaktív Sr85 az élőszervezet lágyrészeinek sejtmorfológiai és biokémiai folyamatára jelentős hatással van. Ami az Esztergomi-medence felsőeocén tengerének stroncium eredetét illeti, a Foraminiferák házaiban mutatkozó stroncium Tát— Tokod irányában (3. ábra), az újab- ban kimutatott eocén vulkáni terület felé, határozottan növekedik (N a g y G-. 1963). így a vulkánosság során egyrészt aktív stroncium is kerülhetett a tengervízbe, ugyanakkor a medencében kimutatható az egész felsőeocénbeli vulkáni tevékenység folytán megnöve- kedett nagy mennyiségű biotit (Székyné Fux V. — Barabás A., 1953) . A vulkáni tevékenység során megnövekedett a tengervízbe került aktív stroncium Vitálisáé: Az Operculinella vaughani differenciálódása 111 mennyisége is. Elfogadható lenne olyan elgondolás is, hogy a sejt K-ion-cseréjével bekerült KJ0 hatására a sejt morfológiai változást szenvedett. A sugárzás ionizációt kifejtő hatása mutációt hozhat létre, a sugárzás viszont annak utódait károsítja meg. A gonadokat ért sugársérülés mutációba vezet, amely az egyedre nézve nem kívánatos formában jelentkezik. E mutáció recesszív jellegű, tehát csak akkor következik be, ha két sérült gén egyesül. A vizsgálatok során kitűnt, hogy az ivaros úton létrejött példányokon mutatkoz- nak a legnagyobb változások, amelyek olyan természetűek, hogy új nemzetség jött létre, az új típus elnyomta az előzőt. A fentiekben kimutatott mutáció bármilyen torz fejlő- désre vezet is, nem tartalmaz letális faktort, mivel az így létrejött öröklődő tulajdonsá- gok, illetőleg az általuk jellemzett formák a geológiai korokban tovább éltek. Operculina complanata (D e f r a n c e) var. heterostegina Silvestri, 1907, oligocén — miocén, Operculina heterosteginoides H o f k e r, 1933, jelenkor. A mutáció nem vezethető vissza sótartalom csökkenésére, mivel határozott tengeri faunaasszociáció volt megfigyelhető. A Ca— Mg arányeltolódás nem volt észlelhető. Az ionizációs mutáció elindító okaként esetleg feltételezhető még a lutéciai emelet végén észlelhető glaukonitképződés (Bondor L., 1960.) ami a medencében több fúrásban nagy mennyiségben kimutatható. A glaukonitképződéssel kapcsolatos közegvál- tozás (pH, oxidációs és redukciós közeg) fokozhatta a sejtek biológiai elváltozását. A Tokod 350. sz. fúrás 0,60 — 0,70 m vastagságú glaukonitos márgát harántolt (3. ábra), ahol az eredeti kőzetanyagban a K20-tartalom 2,7%; az iszapolt dúsított anyagban pedig 6,03%. Ugyanakkor a Tát 4. sz. fúrásból (3. ábra) származó iszapolt anyagban 6,93% K20-tartalom mutatkozott. A glaukonitképződéssel előálló közegváltozás is elindíthatta az első sejtdefor- mációra vezető hatást, ami a vulkáni tevékenységgel még tovább fokozódott. Az állandó minimális hatásnak kitett egysejtűek ezáltal sejtdeformálódást szenvedhettek. Bonte (1924) észak-franciaországi alsóeocén, londoni tufákból végzett Foraminifera-vizsgálatainál igen változó és torz fajt talált. A torzulást a kedvezőtlen élettérrel magyarázza. Megemlíti még azt, hogy a Foraminifera-házak glaukonittal vannak kitöltve. A megvizsgált faunaasszociáció erősen mozgatott, partközeli és sekélytengeri, normál sótartalmú tengervízre utal. Az általam megvizsgált Operculinella fajok szintén sekélytengeriek, fenéklakók, táplálékukat a tengeri iszap szerves anyaga szolgáltatta. IRODALOM — REFERENCES a S an tó. ja. ,ek 1. Bondor L. : Magyarországi glaukonitos kőzetek üledékföldtani vizsgálata. Földt. Közi. 90. 1960. — 2. B o n t e, A.: Observations sur les Foraminiféres du Tuffean londénien de Lilié. — Société Géologique du Nord. LIX. 1924. — 3. C u s h m a n, J. A.: American species of Operculina and Hetero- stegina and their faima relations. U. S. Geol. Surv., Prof. Pap. 128-E. 1921. — 4. Hantken M.: A Clavulina Szabói rétegek faunája. I. Foraminiferák. Földt. Int. Évk. III. 1875. — 5. Hofker, J.: Papers írom Dr. Th. Mortensen’s Pacific Expedition 1914 — 1916; Part LXII. Foraminífera of the Malay Archipelago. Dantk. Naturh. Fórén Kbenhavn, Vidensk, Meddel. 93. p. 148. 1933. — 6. M a r t i n, F.: Subcommittee on Disposal of Radioactive Waste, „Problems in the disposal of radioactive waste in deep wells”. — Div. of Production, American Petr. Institue, Dallas, Tex . 1958. — 7. N a g y G.: A dorogi me- dence K-i peremének földtani felépítése. M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. 1961-ről. 1963. — 8. Székyné Fux V. — Barabás A.: A dunántúli felsőeocén vulkánosság. Földt. Közi. 83. 1953. Differentiation of the species Operculinella vaughani (Cushm.) L. VITÁLIS-ZILAHY The paper presents the biogeochemical results arrived at during the treatment of the foraminifers from the Esztergom Basin. Contents: Description of the analysis of the foraminifers from the Upper Eocéné series exposed in the bore-holes Tát 4, Tokod 350, and Tokod 352 in the Esztergom Basin. Main results: Recognition of the differentiation of Operculinella vaughani (C u s h m a n) and conclusions conceming the causes of this differentiation. 11 ; A NUMMULITESEK DIMORFIZMUSÁRÓL DR. KECSKEMÉTI TIBOR* (XI -XII. táblával) Összefoglalás i A Foramitiiferák bonyolult életciklusa alaktanilag a dimorfízmus jelenségében nyilvánul meg. Előadó nyomonköveti a jelenség vizsgálatának kutatástörté- netét az első, még kezdetleges magyarázatoktól a korszerű sejttani kutatásokon alapuló helyes megismerésig. Ismerteti a jelenség biológiáját, s kitér paleoökológiai vonatkozásaira. A továbbiakban a két generáció általános jellemzését adja, majd a dimorf-párok nomen- klatúrái problémáival és helyes elnevezésével foglalkozik. Végül bemutatja a legfontosabb hazai Nummulites-pÁrőkai. A Nmmnulitesek kétalakúságának felismerése teljesen új területet nyitott meg nemcsak a Nummulites-, hanem az egész foraminiferakutatás számára. Bármelyik oldalról közelítjük meg e nagy jelentőségű felfedezést, elkerülhetetlen, hogy megismeré- sének történetéről — mellőzve az egyébként érdekes és tanulságos részleteket (v. ö. Rozlozsnik P. 1927, Majzon L., 1962) — ne ejtsünk pár szót. Közismert, hogy a Nuimnulitesek dimorfizmusának felismerője H a n t k e n Miksa, a kiváló foraminiferakutató volt. Nem egyszerre, minden előzmény nélkül jutott erre a korszakalkotó felismerésre. Korai dolgozataiból — különösen a múlt század hetvenes éveiben írottakból — már több helyen kitűnik, hogy az azonos habitusú, de nagy méretkülönbséget mutató fajok között valamiféle fontos összefüggést sejtett. E fontos összefüggés törvényszerűségét először de la H a r p e szögezte le 1879- ben írott munkájában, amelyben H a n t k e n írásos dokumentum nélküli felismerését többszörösen is hangsúlyozta, mintegy megosztva vele az elsőbbségi jogot. Megállapításának lényege az, hogy minden Nummulites fajhoz egy hasonló meg- jelenésű alak tartozik, melyek mindig együtt fordulnak elő. A fajpár egyik tagja kister- metű és nagy központi kamrájú, a másik nagy termetű és központi kamra soha sem figyel- hető meg. A következő évben Munier-Chalmas (1880) a jelenség első magyarázatát adta. Ő már tudja, hogy a nagy termetű alakoknál is megvan a kezdőkamra, csakhogy az rendkívül kicsiny, s hogy egy ilyen Nummulites- pár valójában egyetlen faj két alakja. Szerinte a nagy kezdőkamrás alak a kis kezdőkamrás fiatal egyede, amely csak a makroszféra felszívódása és anyagának a spirális lemezbe való beépülése útján fejlődik felnőtt alakká, mégpedig úgy, hogy a spirális lemez ezután befelé, a középpont felé is folytatja képződését. Eszmefuttatását de la Hatpe (1881) még abban az évben könnyen cáfolhatta, hiszen nem lehetett megtalálni azokat a belső szerkezetükben átmeneti jellegeket mutató alakokat, melyek a makroszférás alakból a mikroszférásba való átalakulás stádiumát jelentették volna. * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat Őslénytani Szakcsoportjának 1963. május 15-i előadó- ülésén. Kézirat lezárva 1963. V. 16. Kecskeméti: A Nummulitesek dimorf izmusáról 113 A cáfolat ellenére Munier-Chalmas (1883) továbbra is kitartott állás- pontja mellett és szorgalmasan gyűjtötte az adatokat elgondolása bizonyítására. Bár fel- tevését ezután sem sikerült igazolnia, fáradozása még sem volt hiábavaló, mert vizsgálata során 23 Foraminifera családnál mutatta ki a dimorfizmust, melyből kiderült, hogy a dimorfizmus nemcsak a Nummulitesek jellegzetessége, hanem sokkal általánosabb jelenség. Bár a kutatók egész sora — Munier-Chalmas, Schlumberger, Goés, Dollfuss, van dér B r o e c k, hogy csak nevesebbeket említsünk — fog- lalkozott a kérdés megoldásával, mégis másfél évtized telt el a felismeréstől a jelenség magyarázatáig. A sejttani kutatások fejlődésével kapcsolatban előtérbe kerülő élettani folyamatok vizsgálata hozta meg a kérdés teljes megoldását. Egyre gyarapodott az észlelési anyag. Ezentúl már nem volt elegendő a kutató elme számára a sok „így van” megállapítás, hanem a „miértre” is keresték a választ. Erre a „miértre” kereste a választ L i s t e r is, aki vizsgálatai során nyomónk ö- vette az Elphidium crispum nevű Foraminifera faj életfolyamatát, mely egyben a kétala- kúság jelenségének lényegi okára is fényt derített. Lister (1894), majd egy évvel később Schaudinn (1895) is, megfigyel- hették az Elphidium crispum- on, hogy annak életciklusában az ivaros és ivartalan szapo- rodás váltakozik. A kétféle szaporodási mód által létrejött nemzedék tagjai nemcsak a kezdőkamra és a termet nagyságában mutatnak különbséget, hanem a protoplazma mag- eloszlásában is alapvetően eltérnek egymástól. A kis kezdőkamrás alakok sokmagvúak és ivartalanul szaporodnak. Az egyénből mitótikus osztódással számos még mindig sokmagvú fiatal, ún. „embrió” keletkezik. Ezek a további fejlődés során házat választanak el, ami fokozatosan többkamrás lesz, s a sok kis mag egyetlen nagyr maggá, az ún. primér maggá, makronucleussá olvad össze. így létrejön az új, már egymagvú egyén, nagy kezdőkam- rával, s ahhoz viszonyított kis termettel. A nagy kezdőkamrás alak már ivarosán szaporodik. A nagy, primér mag szét- hullása során sok kis másodlagos mag, majd azok ismételt osztódása révén egymagvú, kétostoros ivari elem, az ún. gaméta keletkezik. Mikor a makroszférás egyed ontogenezise során eléri az ivarérettség állapotát, akkor ezek milliószámra kirajzanak az anyatestből a vízbe, ahol páronként kopulálva létrehozzák a zygotát. A zygotából fejlődik ki azután a kis kezdőkamrás, nagytermetű egyén, a mikroszférás alak. E megfigyelésekből kiderült, hogy a dimorfizmust tulajdonképpen a protoplazma magállományának osztódási módja és viszonya szabja meg, tehát a kétalakúság az eltérő szaporodási mód erredménye. A dimorfizmus okának kikutatása és a jelenség élettani folyamatának, fenn vázolt menete alapvonásaiban tehát már a múlt század utolsó éveiben tisztázódott, s nyilván- valóvá vált az is, hogy a N ummulites-ek. kétalakúsága is, hasonlóképpen az Elphidium crispum-éhoz, nem más mint az egykori életciklus két fázisának, az ivartalan és ivaros fázisnak, alaktani megnyilvánulása. Az azóta folyó életciklus-vizsgálatok is igazolták a magyarázat helyességét és a folyamatok főbb állomásainak egyrmásutániságát. Természetes azonban, hogy a modem kutató-laboratóriumokban a legkorszerűbb mikrotechnikával folytatott kutatások, nem álltak meg a megismerés e stádiumánál, hanem újabb és újabb részletekkel gazdagították idevonatkozó ismereteinket. E vizsgálatok során — melyek elsősorban Hofker (1925, 1930 a, b, c, 1932, 1962), Tan Sin Hók (1935), Myers (1934, 1938), F 0 y n (1936, 1937), J e e p s (I95ó), Arnold (1954) és Le Calvez (1938, 1950) munkásságához kapcsolódnak — számos olyan adat, megfigyelés került publikálásra, mely elsősorban paleoökológiai, de paleobiológiai és törzsfejlődési vonatkozásai révén is felhasználható a biosztratigráfia számára. 8 Földtani Közlöny 114 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, i. füzet A paleoökológiai vonatkozásokra a későbbiekben még visszatérünk, de előbb meg kell vizsgálnunk azokat a jellegeket, amelyekben a dimorf-pár tagjai hasonlítanak, illetve eltérnek egymástól. A két nemzedék általános jellemzése Miután a Nummulites-e k alaktana Rozlozsnik P. (1927) alapvető munkás- sága révén kellő részletességgel ismert, jól összeállíthatjuk — felhasználva a korábbi megfigyeléseket is — azokat a jellegzetességeket melyekben a dimorf -párok tagjai hason- lítanak egymásra, illetve különböznek egymástól. Az értékelést még az is könnyíti, hogy a Foraminiferák között a Nummulites-e knél a leghatározottabb a kétalakúság. A két nemzedék tagjai teljesen hasonlóak a pillérelrendeződésben, a spirális lemez vastagságában, a válaszfalak alakjában, dőlésében és vastagságában, továbbá a kezdő- kamra kivételével a kamrák alakjában. Mindezek mellett a két alak összetartozásának legfontosabb feltétele, amiből H a n t k e n Miksa korszakos felismerése során is kiindult, az azonos rétegben való együttes előfordulás. Még egy sajátosságban egyezik a két generáció. Rétegtani eloszlásuk teljesen azonos. Tehát a két generáció bármelyikének egy bizonyos rétegben való külön-külön előfordulása is ugyanolyan értékű a rétegtani eloszlás szempontjából, mintha a faj mind- két alakja jelen lenne. Ez egyébként a dimorfizmus elvéből egyenesen következik. így azok a meggondolások, melyek szerint a.mikroszférás alak ontogenetikailag fejlettebb volta miatt rétegtanilag értékesebb, nem helyes. De nem helyes az sem, ha a makroszférás alakot a B formánál jóval gyakoribb előfordulása miatt részesítik előnyben. A két generáció közötti különbségekről már Rozlozsnik P. (1927) adott összeállítást. Ezt kiegészítve s Lister J. (1905) és Nemkov (1960) adatait figye- lembevéve, az alábbi jellegekben találunk eltéréseket a két alak között. 1 . A leglényegesebb differenciát a kezdőkamrák méreteiben találjuk. A makroszférát párszoros nagyítással, a nagyobbakat szabadszemmel is megfigyelhetjük. Átlagos átmérője 13 faj méretei alapján 0,4 mm. Általában a kisházú fajoknál kisebb, a nagyházúaknál nagyobb. A legkisebb makroszférát a Nummulites variolarius-ná\ figyelhetjük meg (0,068 mm), a legnagyobbat pedig a Nummulites milleca- put- nál (1,35 mm). Ez értékek esetében a legnagyobb makroszféra 20-szorosa a leg- kisebbnek. Érdekes összefüggés figyelhető meg a makroszféra nagysága és a kanyarulatok, illetve a válaszfalak jellege között. A nagy méretű makroszférás fajoknál sok esetben a kevésszámú kanyarulat laza becsavarodású és szabálytalan lefutású. Ugyanakkor a válaszfalak is erősen hajlottak és ritkán és rendszertelenül helyezkednek el. Rozlozs- nik P. (1927) ezt degenerációs jelenségnek tekinti és nagy termetű fajok evolúciós képességének csökkenésével hozza összefüggésbe. Magyarázata helyesnek látszik, mivel a nagy termetű, elkorcsosult fajok rendszerint az evolúciós-sorok végén helyezkednek el. A mikroszféra csak nagy nagyítás mellett (ioox-os felett) vizsgálható. Átlagos átmérője 13 faj méretei alapján 0,027 mm. A legkisebb mikroszférát a Nummulites variolarius-ná.\ találjuk (0,015 mm), s a legnagyobbat a Nummulites millecaput-nál (0,035 mm). mm Min. mikroszféra N. variolarius 0,015 2,3 x Max. mikroszféra N. millecaput 0.035 . Min. makroszféra N. variolarius 0,068 20 X Max. makroszféra N. millecaput i.35o Kecskeméti: A Nummulitesek dimorfizmusáról 115 2. A másik fontos különbség a ház méreteiben jelentkezik. Itt a két generáció méretei közötti összefüggéseket vizsgálva, az alábbi következtetések adódnak : — a makroszférás generáció házátmérője mindig kisebb a mikroszférásénál; — minél nagyobb a B forma házátmérője, annál nagyobb a két generáció közötti méretkülönbség és viszont (pl. N . millecaput B kb. iox-ese az A-nak, N. laevi- gatus B csak 3 — 4 x -ese az A-nak) ; — minél nagyobb a B forma átmérője, annál nagyobb a makroszféra átmérője (nagyobb protoplazmából nagyobb kezdőkamra); — a B forma házátmérőjétől teljesen független a mikroszféra átmérője; — a makroszférás alakoknál a ház átmérő és vastagság hányadosa mindig kisebb mint a mikroszférás generációknál. 3. Különbség mutatkozik a két generáció kamráinak számában is. A makroszférás generációban a kamraszám 50 — 60 és 250 között ingadozik, ezzel szem- ben a mikroszférásé ennél jóval több, esetleg elérheti a többezret is. Általában minél nagyobb a két generáció közötti termetkülönbség, annál nagyobb a differencia a kamrák számában is. Rozlozsnik P. (1927) a kis termetű N. variolarius egy dorogi példá- nyát említi, melynél az A forma 90, a B forma pedig 120 kamrából áll. Sokkal nagyobb a különbség az óriás termetű N. millecaput-nál, ahol N e m k o v (1960) közlése szerint az örményországi N. millecaput-oknál az A formát 130 kamra építi fel, a B forma némelyiké- nél a kamraszám meghaladja a 10 ooo-et. (Élettartamkülönbség !) 4. Különbség van a kanyarulatszámban is. A mikroszférás alak több kanyarulattal rendelkezik, mint a makroszférás. Itt is érvényes az a megállapítás, hogy minél nagyobb a differencia a két generáció házátmérőjében, annál nagyobb a különbség a kanyarulatok számában is ( N . millecaput 10 X , N. globulus 2 X )• 5. A spira becsavarodásában is eltér, a két generáció. Az A forma lazább becsavarodású, a B forma szorosabb spirát mutat. 6. A különbség megnyilvánul végül a két generációnak a rétegekben való : számbeli eloszlásában is. A makroszférás alak sokkal nagyobb számban fordul elő, mint a mikroszférás. Észrevették ezt már a múlt század végén dolgozó geológusok is, sőt több számítást végeztek a két generáció számbeli eloszlására vonatkozóan. Ezek alapján tudjuk, hogy a mikroszférás generáció csak 0,5 — 10%-a szokott lenni a makroszf órásénak. A jelenség élettani okaira nagyon helyesen mutatott rá Rozlozsnik P. (1927), de hangsúlyoznunk kell, hogy ez érdekes megoszlásban a paleoökológiai tényezők érvényesülésének is döntő szerepe van. Minden élőlény meghatározott biotóphoz kapcsolódik, mely a különböző abiotikus és biotikus tényezők bonyolult kölcsönhatásaképpen alakul ki. Minél kevésbé mozgékony valamely élő szervezet, annál több szállal kapcsolódik környezetéhez s annál erősebb függésbe kerül attól. A vagilis bentoszhoz tartozó Nummulites-eínél is erős megszabó és befolyásoló tényező a közvetlen környezet. Ennek fizikai és kémiai állapota elsősorban életciklusuk alakulását befolyásolta. Ivartalan szaporodásuk kedvezőtlen miliőben is lehetséges volt, viszont az ivaros ilyenkor a gaméták többségének pusztulása miatt erősen visszaszorult. Kedvező feltételek mellett mindkét szaporodási mód intenzív s ilyenkor a mikrosz- férás alakok száma is gyarapodik, de még mindig alatta marad a makroszférás alakok számának. A két generáció tagjainak nagy számbeli különbségéhez az is hozzájárul, hogy múlván a kifejlett egyedek közül is az A formák viselték el jobban a kedvezőtlen viszonyo- kat, mint a B alakok. 8* 116 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, i. füzet Ami a kedvező miliő biztosítását illeti, abban legfontosabb a nagy mésztartalom, a normális sótartalom, a sekélytengeri viszonyok (maximálisan 60 — 80 m) és az évi legalább 22° C-os átlag vizhőmérséklet. E tényezők bármelyikének megváltozása mind a Nummu- lites-e k együttes számát, mind pedig a két generáció százalékos arányát befolyásolja. * A továbbiakban nézzük meg a dimorfizmus jelensége felismerésének nevezék- tan! kihatásait. Nyilvánvaló lett, hogy az eddigi gyakorlat, mely szerint mindegyik alakot külön fajként külön névvel írtak le, elvileg nem volt helyes, hiszen most már tudták, hogy az összetartozó alakok egyetlen fajnak csupán két nemzedékét jelentik. Olyan jelölésmódot kellett tehát találni, amely kidomborítja a két generáció faji egységét, de ugyanakkor utal arra is, hogy azt az egyetlen fajt két generáció alkotja. A jelölésmódra többféle javaslatot tettek. Munier-Chalmas (1880) rögtön 1880-ban azt ajánlotta, hogy a nagy- kezdőkamrás generációt jelöljék a fajnév elé illesztett ,,prae” szócskával, ezzel mintegy utalva arra, hogy ez a generáció a fejlődésnek még kezdeti stádiumában van. 1883-ban Schlumbergerrel közösen írt dolgozatában, azonban már új jelölést használ. A nagy kezdőkamrás alakot a fajnév után tett nagy A betűvel, a kis kezdőkamrásat nagy B betűvel jelölte. Ők voltak az elsők, akik a nagy kezdőkamrára a mega- vagy makroszféra, a kis kezdőkamrára a mikroszféra kifejezést használták. Van dér B r o e c k (1896) zárójelekkel óhajtotta kifejezésre juttatni, meglehető- sen nehézkes módon, a két generáció nevezéktani megkülönböztetését. H a u g (1902) a fajnév kettős jelölése mellett foglalt állást (pl. N. laevigatus — N. lamarcki) , L i s t e r (1905) pedig a H a u g és a van dér B r o e c k-féle jelölésmód egy sajátos kombinációját javasolta. [N . variolarius Lám. (N . heberti d’ Arc hj]. Hosszú ideig nagyon elterjedt volt a makroszférás generáció ,,sub” szócskával való jelölése is (Teliin i, Prever, Dou vilié, Cizancourt, Llueca), ez azonban igen sok félreértésre adott alkalmat (pl. a N. subdistans nem a N. distans A formája !). A kérdés gyökeres és helyes megoldását B o u s s a c (1911) adta, aki elvetette a fajok kettős elnevezését és a két generációt egy névvel illette. Ugyanakkor a makroszférás alakot A-val, a mikroszférásat B-vel jelölte, miként azt már Munier-Chalmas is tette. A faj nevét arról a generációról vette, amelyiknek a neve prioritásban van s a másik generáció nevét teljesen figyelmen kívül hagyta [pl. N. laevigatus B r u g. 1792 B + A ( — N. lamarcki d' Arch. & Haime 1853), viszont N. variolarius L a m. 1804. A -f- B (= N. héberti d’ Arch & Haime 1853]. A Boussac javasolta jelölésmód teljes mértékben megfelel ,,A zoológiái neve- zéktan nemzetközi kódexe” szabályainak, s mint ilyen az egyedül helyes és érvényes. Hogy e problémáknak ennyi helyet szentelünk, tesszük ezt azért, hogy propagál- juk azokat a nevezéktani elveket és szabályokat, melyek segítségével a szakirodalomunk- ban még meglevő nomenklatúrái helytelenségeket fel tudjuk számolni. Eocén üledékeink utóbbi években megindult és folyamatban levő komplex újra- vizsgálata számos új adatot, megfigyelést hozott a nummuliteszkutatás számára. Ezek azonban sok esetben nem egyeztethetők össze a régebbi irodalomban található adatok- kal. Kiderült, hogy a legnagyobb zavar a fajnevek körül van, aminek főokát az elavult kettős elnevezésben kell keresnünk. Előfordul az az eset, hogy egy faj különböző néven szerepel s az is, hogy különböző fajok egy név alatt vannak összevonva. A szinonimnevek sokasága még bonyolítja a helyzetet. Mindezek alapján szükségesnek látszott a régi irodalmi adatokat és a gyűjtemény- ben levő Nummulites- anyagot a dimorf-kapcsolatok tisztázása céljából felülvizsgálni. Kecskeméti: A Nummulitesek dimorfizmusáról 117 A revízió eredményét egy táblázatban foglaltam össze. (Lásd táblázat). Ebben csak azokat a fajokat vettem figyelembe, amelyek gyűjteményeinkben megtalálhatók,, vagy az irodalom hazai lelőhelyekről ismerteti. A magyarországi N ummulites-dimoripáTok rétegtani elterjedése Alsó | Középső | Felső eocén jV. subplanulatus Hantk. & Mad. A + B Var. N. doroghensis Rozi. N. rozlozsnihi Méhes A + B N. kovácsiensis Hantk. & Mad. A + B N. praecursor de la H a r p e A N. planulatus l,am. B + A ( = ÍV. elegáns) N. burdigalensis de la Harpe A + B N. globulus teym. B + A ( = N. guettardi) Syn. N. ramondi D e f r. N. ficheuri Prever A N. rotularius Desh. A + B N. partschi de la Harpe B + A f = ÍV. oosteri) N. atacicus teym. B + A N. laevigatus (Brug.) B + A (■— N. lamarcki) Syn. N. scabra Ham. Syn. N. hantkeni Mun. — Chalm. N. sismondai d’A rch. & Haime B + A N. uraniensis H e i m A N. deshayesi d’A rch. & Haime B + A N. baconicus Hantk. B N. pseudoparvus Méhes A + B N. millecaput Boub. B + A (= N. helveticus)* Var. N. dufrenoyi d’A rch. & Haime Syn. N. complanatus L a m N. puschi d’A rch. A + B N. discorbinus Schloth. A + B N. aturicus Joly&Leym. B+A N. gizehensis Forskal B + A (= N. curvispira) Var. N. lászlói Rozi. N. brongniarti d’A rch. & Haime B + A Var. N. archiaci Hantk. Var. N. hungaricus Hantk. N. perforatus Monti. B + A (= N . lucasanus) Var. N. bellardii d’A rch. & Haime Var. N. renevieri de la Harpe Var. N. verneuili d’A rch. & Haime Syn. N. rouaulti d’A rch. & Haime N. striatus Brug. A + B (= N. contortus) N. beaumonti d’A rch. & Haime B N. böckhi Rozi. A + B N. incrassatus de la Harpe B + A (= N. ramondiformis) N. variolarius Lám. A + B ( = N . heberti) N. fabianii Prever B + A Syn. N. garansensis Joly & Leym. Syn. N. molli d’A rch. N. chavannesi de la Harpe A + B (= N. rütimeyeri) N. pulchellus Hantk. B + A N. budensis Hantk. A + B (= N. bericensis) N. bouillei de la Harpe B N. vascus Joly & Leym. ~B + A. (= N. boucheri) N. intermedius d’A rch. & Haime A + B (= N.fichteli) * A N. millecaput makroszférás alakját tévesen N. tchihatcheffi néven említi irodalmunk mindez- ideig. A N. tchihatcheffi valójában, a hazánkból eddig még nem ismert N. distans makroszférás alakjának történelmi, tehát nem érvényes neve. A vizsgálat során 65 különböző név alatt találtunk Nummulites-e két említve. A táblázat baloldalán 36 fajt soroltmik fel. Ezek azok a fajok, melyeket hazánk Num- mulites -faimáj ából pillanatnyilag ismerünk. Számuk a folyamatban levő tömegvizsgála- tok során még jelentősen emelkedni fog s elérheti a jelenlegi kétszeresét is. A felsorolt fajok közül 30-nak mindkét generációja ismert, 6-nak eddig csupán egyik nemzedéke. Az érvényes fajnévvel egy sorban zárójelben a dimorfpár történelmi nevét, alatta pedig 118 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, i. füzet új sorban és bekezdve a varietásokat és a szinonímneveket tüntettük fel, pusztán csak a tájékozódás kedvéért. A táblázat jobboldalán az egyes fajok rétegtani eloszlása látható hazai előfordulásaik alapján. Az I. és II. tábla a tiz legfontosabb és leggyakoribb fajt mutatja be, az A és B for- mát egyaránt, mindegyiket habitusképben és ekvatoriális metszetben. Befejezésül megjegyezni kívánjuk, hogy e dolgozatunkban elsősorban a hazai fajok dimorf kapcsolatainak vizsgálata során nyert összefüggéseket és megállapításokat óhajtottuk közreadni, kiegészítve a dimorfizmusra vonatkozó újabb ismeretanyaggal. Az egyes fajok rendszertani ismertetése és rétegtani szerepének taglalása e dolgozatnak nem volt célja. Ezt az előkészületben levő és Magyarország Nummulites-faunájának teljes feltárására törekvő Nmmnulites-monográfiája fogja tartalmazni. IRODALOM - BIBUOGRAPHIE A r u o 1 d, Z. M., (1954): Variation and isomorphism in Allogromia laticollaris. A clue to foramin- feral evolution. Contr. Cushrn. Found. Foram. Rés., 5, p. 78 — 87. — BoussacJ., (1911): Htudes paléon- tologiques sur le Nummulitique alpin. Mém. carte géol. Francé, pp. 437. — van dér Broeck, E.,- 1 (1893 — 94.}Étude sur le dimorphisme des Foraminiféres et des Nmnmulites en particulier. Bull. Soc. Belge Géol. Paléont. Hydrolog., 7, p. 6—19. — van dér Broeck, E., (1896): Comment faut-il nommer les , Nummulites en tenant compte de leur dimorphisme? Appel aux biologistes, géologues et paléoutologistes. Bull. Soc. Belge Géol. Paléont. Hydrolog., 10, p. 50 — 61. — Foyn, B., (1936): Foraminiferenstudien. , I. Dér bebenszyclus von Discorbina vilardeboana d’ Orbigny. Bergens Mus. Árbok, Naturv. Rekke 2, 1 p. 1 —23. — F 0 y n, B., (1937): Foraminiferenstudien. II. Zűr Kenntnis dér asexuellen Fortpflanzug und Rntwicklung dér Gamonten von Discorbina vilardeboana d’Orbigny. Bergens Mus. Arbok, Naturv. Rekke 5, , p. 1— 14. — G o é s, A., (1889): Omdensakallede„verkliga”dimorfismenhosRhisopcdareticulata.Bihaug k. Svenska Vet. Acad. Handl., 15, Stockholm, — de la H a r p e, Ph., (1879): Ees Nummulites du comté < de Nice, leurs espéces et leur distribution stratigraphique, et échelle des Nummulites. Bull. Soc. Vaud. Sci. Nat., 16, p. 201 — 243. bausanne — de la Harpe, Ph., (1881a): Sur l’importance de la loge centrale , ches les Nummulites. Bull. Soc. Géol. Francé, (3), 9, p. 171 — 176. — de la Harpe, Ph., (1881b): Note sur la distribution pár couples des Nummulites éocénes. Bull. Soc. Vaud. Sci. Nat., 17, p. 429 — 441. Eausanne — H a u g, E., (1902): Sur l’áge des couches á Nummulites contortus et Cerithium diaboli. Bull. Soc. Géol. Francé, (4), 2, p. 483 — 498. — Hofker, J., (1925): On heterogamy in Foraminifera. Tijdschr. Ned. Dierk. Ver., (2), 19, p. 68 — 70. — Hofker, J., (1930a): Dér Generationswechsel von Rotalia beccarii var. flevensis n. var. Zeitschr. Zellforsch. mikrosk. Anat., Abt. B, 10, p. 756 — 768. — H o f ke r, J., (1930b): Notizen iiloer Foraminiferen des Golfes von Neapel. Publ. Staz. Zool. Napoli, 10, — Hofker, J., (1930c): Die Fortpflanzung dér Foraminiferen. Ann. Protistologie, 3, p. 25 — 34. — H o f k e r, J., (1932): Notizen iiber Foraminiferen des Golfes von Neapel. III. Die Foraminiferen-Fauna von Ammontatura. Publ. Staz. Zool. Napoli, 12, p. 61 — 144. — Hofker, J„ (1962): Ánderung des Generationswechsels dér Foramini- feren-Arten wáhrend dér Periode ihres Daseins. Neues Jahrb. Geol. Pál., Monatsh., p. 316 — 329. — J e e ps, M. W. (1956) : The Protozoa, Sarcodina. Edinburgh-bondon, pp. 183. — be Calvez, J., (1938): Recher- ches sur les Foraminiféres. 1. Developpement et reproduction. Arch. Zool. exp. Gén., 80, p. 163 — 333. — be Calvez, J., (1950): Recherches sur les Foraminiféres. 2. Piacé de la méiose et sexualité. Arch. Zool. exp. Gén., 87, p. 212 — 243. — b i s t e r, J., (1894): Contributions to the life-history of the Foraminifera. Phil. Trans. Roy. Soc., 186, B, p. 401 — 453. — b i s t e r, J., (1905): On the dimorphism of the Englisch species of Nummulites, and the size of the megalosphere in relation to that of the microspheric and mega- lospheric testsin this Genus. Proc. Roy.Soc., 76 — B, p. 298 — 319. — Ma j z o n b., (1962): Hantken Miksa em’ékezete. Földt. Közi., 92, p. 258 — 267. — Munier — Chalmas, E., (1880) : Sur le dimorphisme des Nummulites. Bull. Soc. Géol. Francé, (3), 8, p. 300 — 301. — Munier — Chalmas, E., (1881) : Observations sur le dimorphisme des Nummulites. Bull. Soc. Géol. Francé, (3), 9, p. 178 — 179. — Munier — Chal- mas, E. & Schlumberger, C., (1883): Nouvelles observations sur le dimorphisme des Foraminiféres C. R. somm. séances Soc. Géol., 96. — Munier — Chalmas, E. & Schlumberger, C., (1885). Note sur les Miliolides trématophorés. Bull. Soc. Géol. Francé, (3), 13^.273 — 323. — Myers, E.H., (1934): The life historv of Patellina corrugata, a Foraminifer. Science, 79, No. 2054, p- 436 — 437. — Myers: E. H., (1938): The present state of our knowledge coneeming the life cycle of the Foraminifera. Proc. U. S, Nat. Acad. Sci., 24, p. 10 — 17. — Nemkov, G.I., (1936): Nahodka gigantszkih nummulitov v Armenii. Priroda, 8, p. 108— 109. — Nemkov, G. I., (1960): Dimorfizm u Nummulitov. Voproszü Mikropaleon- tologii, 3, p. 50 — 66. — Rozlozsnik, P., (1927): Einleitung in das Stúdium dér ..Nummulinen und Assilinen. Mitteil. Jahrb. tTng. Geol. Anst., 26/1, pp. 154. — Schaudinn.F., (i895):íTber Dimorphismus dér Foraminiferen. Sitzungsber. Ges. Naturforsch. Freunde, 10, p. 87 — 97. Berlin — Tan Sin Hók, (1935): ZurTheorie des Trimorphismus und zum Initialpolymorphismus dér Foraminiferen. Naturk. Tijdsch. Nederl. — Ind., 95, p. 171 — 188. Batavia. Kecskeméti: A Nummulitesek dimorfizmusáról 1 19 TÁBIyAlVIAGYARÁZAT - EXPEICATION DBS PEANCHES XI. tábla — Planche XI. 1. Nummulites subplanulatus Ha ntken & Madarász B, Nagykovácsi, alsóeocén (Eocéné inférieur). 2. Nummuhtes subplanulatus Hantken & Madarász B.ekvatoriális metszet (Coupe équatoriale) Dorog, alsóeocén (Eocéné inférieur), 6 X 3. Nummulites subplanulatus Hantken&MadarászA, Nagykovácsi, alsóeocén (Eocéné inférieur), 4. Nummulites subplanulatus Hantken & Madarász A, ekvatoriális metszet (Coupe équatoriale) Dorog, alsóeocéu (Eocéné inférieur), 6x 5. Nummulites globulus Eeymerie B, Nyergesújfalu, középsőeocén (Eocéné moyen), 8x 6. Nummulites globulus EeymerieB, ekvatoriális metszet (Coupe équatoriale), Devecser 2. sz. fúrás, 206,9 — 208,0 m (Forage No. 2, Devecser, 206,9 — 208,0 m) középsőeocén (Eocéné moyen), 10 x 7. Nummulites globulus E e y m e r i e A, Devecser 2. sz. fúrás, 206,9 — 208,0 m (Forage No. 2, Devecser, 206,9 — 208,0 m) középsőeocén (Eocéné moyen), 10 X 8. Nummulites globulus Eeymerie A, ekvatoriális metszet (Coupe équatoriale), Devecser 2. sz. fúrás, 206,9 — 208,0 m (Forage No. 2, Devecser, 206,9 — 208,0 m) középsőeocén (Eocéné moyen), 10 x 9. Nummulites partschi de la HarpeB, Devecser 2. sz. fúrás, 206,9 — 208,0 m (Forage No. 2, Devecser, 206,9 — 208,0 m) alsóeocén (Eocéné inférieur), 6x 10. Nummulites partschi de la HarpeB, ekvatoriális metszet (Coupe équatoriale) Devecser 2. sz. fúrás 206,9 — 208,0 m (Forage No. 2, Devecser, 206,9 — 208,0 m), alsóeocén, (Eocéné inférieur), 3X 11. Nummulites partschi de laHarpeA, Devecser 2. sz. fúrás, 206,9 — 208,0 m (Forage No. 2, Deve- cser, 206,9 — 208,0 m), alsóeocén (Eocéné inférieur), 8x 12. Nummulites partschi de la HarpeA, ekvatoriális metszet (Coupe équatoriale), Devecser 2. sz. fúrás, 206,9 — 208,0 m (Forage No. 2,, Devecser, 206,9 — 208,0 m) alsóeocén (Eocéné inférieur), 5X 13. Nummulites laevigatus (Brug.) B, Úrkút, kczépsőeocén (Eocéné moyen) 3 x 14. Nummulites laevigatus (Brug.) B, ekvatoriális metszet (Coupe équatoriale) Úrkút, középsőeocén (Eocéné moyen), 3 x 15. Nummulites laevigatus (Brug.) A, Úrkút, középsőeocén (Éeocéne moyen), 3X 16. Nummulites laevigatus (Brug.) A, ekvatoriális metszet (Coupe équatoriale) Úrkút, középsőeocén Eocéné moyen, 6 X 17. Nummulites perforatus M o n t f. B, Dudar, középsőeocén (Eocéné moyen), 1,5 X 18. Nummulites perforatus M o n t f. B, ekvatoriális metszet (Coupe équatoriale), Zirc, középsőeocén Eocéné moyen), 2X 19' Nummulites perforatus Monti. A, Dudar, középsöeocén (Eocéné moyen), 7x 20. Nummulites perforatus M o n t f. A, ekvatoriális metszet (Coupe équatoriale), Borzavár, középsőeocén (Eocéné moyen), 5 X XII. tábla — Planche XII. 21. Nummulites millecaput Boubée B, Bakonybél, középsőeocén (Eocéné moyen), 1:1 22. Nummulites millecaput B o u b é e B, ekvatoriális metszet (Coupe équatoriale), Padrag, középsőeocén (Eocéné moyen), 1:1 23. Nummulites millecaput Boubée A, Várgesztes, középsőeocén (Eocéné moyen), 3X 24. Nummulites millecaput Boubée A, ekvatoriális metszet, (Coupe équatoriale), Ajka, középsőeocén (Eocéné moyen), 5 X 25. Nummulites brongniarti d' Arch. & Haime B, Tatabánya, középsőeocén (Eocéné moyen), 1,3 X 26. Nummulites brongniart d’ Arch.&HaimeB, ekvatoriális metszet (Coupe équatoriale), Tatabánya, középsőeocén (Eocéné moyen), 2 X 27. Nummulites brongniarti d’ Arch. & H a i m e A, Tatabánya, középsőeocén (Eocéné moyen), 3 x 28. Nummulites brongniarti d'Arch. &. H a i m e A, ekvatoriális metszet (Coupe équatoriale), Tatabánya, középsőeocén (Eocéné moyen), 5 x 29. Nummulites striatus Brug. B, Bajót, középsőeocén (Eocéné moyen), 3X 30. Nummulites striatus Brug. B, ekvatoriális metszet (Coupe équatoriale), Tatabánya, középsőeocén (Eocéné moyen), 4X 31. Nummulites striatus Brug. A, Tokod, középsőeocén (Eocéné moyen), 7X 32. Nummulites striatus Brug. A, ekvatoriális metszet (Coupe équatoriale), Tatabánya, középsőeocén (Eocéné moyen), 4X 33. Nummulites variolarius E a m. B, Tatabánya, felsőeocén (Eocéné supérieur), 15 x 34. Nummulites variolarius E a m. B, ekvatoriális metszet (Coupe équatoriale), Tatabánya, felsőeocén (Eocéné supérieur), 8x 35. Nummulites variolarius E a m. A, Tatabánya, felsőeocén (Eocéné supérieur), 10 x 36. Nummulites variolarius E a m. A, ekvatoriális metszet (Coupe équatoriale), Tatabánya, felsőeocén (Eocéné supérieur), 10 X 37. Nummulites fabianii P re ver B, Nagykovácsi, felsőeocén (Eocéné supérieur), 5X 38. Nummulites fabianii P r e v e r B, ekvatoriális metszet (Coupe équatoriale), Nagykovácsi, felsőeocén (Eocéné supérieur), 5X 39. Nummulites fabianii P r e v e r A, Nagykovácsi, felsőeocén (Eocéné supérieur), 7 X 40. Nummulites fabianii Prever A, ekvatoriális metszet (Coupe équatoriale), Nagykovácsi, felső- eocén (Eocéné supérieur), 7 X 120 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, i. füzet Le dimorphisme des Nummulites Pár T. KECSKEMÉTI Le cycle vitai compliqué des Foraminiféres se décéle, au point de vue morpholo- gique, pár le phénoméne du dimorphisme. L’auteur analyse l’histoire des recherches sur ce phénoméne, á partir des premiéres explications primitives jusqu’á la conception juste qui se fonde sur les recherches cytologiques modemes. L’auteur expose la biologie du phénoméne, et il s’étend sur les rapports paléoécologiques de la question. Dans la suite, il trace les caractéres généraux des deux générations, puis il s’occupe des problémes de nomenclature et de la dénomination juste des paires dimorphes. Enfin, il présente les paires de Nummulites les plus importantes, récoltées en Hongrie. COCCOLITHOPHORIDA-VIZSGÁLATOK A MECSEKI NEOGÉN RÉTEGEKBEN BŐNA JÓZSEF* (XIII— XV. táblával, 3 ábrával) Összefoglalást A bevezetésben a szerző a fosszilis mikroplankton szervezetek föld- tani jelentőségével foglalkozik. Ismerteti a Coccolithophorid.á-''. biológiáját és ökológiáját, a vizsgálati anyag előkészítésének, a mikroszkópos vizsgálatnak, és a kiértékelésnek mód- szerét. Nyolc mecseki mélyfúrás miocén korú képződményének részletes, statisztikai jel- legű Coccolithophorida-vizsgálata alapján ismerteti a rétegtani eredményeket. A hidasi terü- let tortonai pannon emeletbeli képződményeiben nyolc szintet különít el. A felsőpannóniai rétegekben igen sok áthalmozott paleogén formát mutatott ki. Diagramon ismerteti az együttes összetételében mutatkozó dominancia változásokat, mely változások kimutatha- tóan főleg a sótartalom változással kapcsolatosak. Az egyes formákról készített mikrofelvé- teleket 3 táblán mutatja be. Az előforduló formák között egy új genuszt és három új fajt ismertet. Bevezetés Az itt ismertetésre kerülő mikroplankton anyag a Mecsek-hegység területén az utóbbi 2 — 3 évben lemélyitett kutatófúrások anyagán, a Mecseki Földtani Kutató-fúró Vállalat laboratóriumában elvégzett komplex laboratóriumi vizsgálatoknak egy része. A mecseki miocén korú képződmények igen gazdag plankton anyagot tartalmaznak. Mészvázat hagytak vissza a Coccolithophoridák, kovavázat a Diatómák és Silicoflagel- láták, szerves vázat a Hystrichosphaeridák, Dinoflagelláták és az ún. szerves vázú Mikroforaminiferák. A fitoplankton nagyobb része fotoszintetikus tevékenységgel, autotróf táplálkozással építi fel szervezetét. Ellentétben a zooplanktonnal amely foto- szintetikus tevékenységre nem képes, s a planktonfalók és ragadozók csoportjával a fogyasztók (consumensek) sokaságát adja. Földtani vonatkozásban a planktonnak a kőolajképző és kőzetalkotó szerepén túlmenően igen fontos biosztratigráfiai szerepe is van, mert időben különböző alakokat mutatnak fel a rétegtani egymásra következésben. A legtöbb faj ökológiai valenciája a sótartalommal szemben igen kicsiny, ennél- fogva jó faciesjelzők. Nem elhanyagolható szempont végül az sem, hogy egészen kis kőzet darabból is ezerszámra szabadíthatok ki. A mecseki miocén korú képződmények gazdag mikroplankton anyagának együtteséből ezúttal a nannofossziliák csoportját ismertet- jük, amelyek Stradner és Papp (1961) szerint, a 40 mikront meg nem haladó mészfossziliákhoz tartoznak. A külföldön már rendszeresen tanulmányozott fontos élő- lénycsoport vizsgálatára Vadász E. hívta fel a geológusok figyelmét. Ennek ered- ményeképpen történtek az első idevonatkozó hazai őslénytani vizsgálatok. Oravecz J. (1959) tercier üledékekből számos coccolithot tárt fel és határozott meg. Báldiné Beke Mária (1960) 51 db. harmadkori kőzetmintát megvizsgálva megállapította, hogy a Coccolithophorida-együttesék rétegtanilag jól használhatók, minden egyes miocén * Előadta a M. Földtani Társulat Mecsekhegységi Csoportjának 1963. máj. 23-i ülésén. Kézirat lezárva 1963. szept 26. 122 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, i. füzet emeletnek megvan a jellegzetes Coccolithophorida-együttese a magyar medencében. Feladatként jegyzi meg, hogy az egyes részletkérdések még további statisztikai jellegű alátámasztást igényelnek, hasonlóképpen a távkorreláció kérdése is. Ilyen részletes, statisztikai jellegű munkát végeztünk a mecseki neogénből. 392 mintát tártunk fel, és 25 527 Coceolithot határoztunk meg. A Coccolithophoridák biológiája és ökológiája A Coccolithophoridák tengeri plankton szervezetek. Protoplazmájuk a sejtmagon kívül sárga vagy barna színű kromatoforákat is tartalmaz. Nagyrészt autótróf táp- lálkozásúak. A felszíni vizekben élnek, ahol kellő átvilágítottság mellett a napfényener- giát hasznosítani tudják. A fitoplankton tagjai. (Ez a besorolás azonban csak általános- ságban érvényes, mert egyes kutatók a tipikus Coccolithophoridák között is megfigyeltek idegen táplálék felvételt és asszimilációt.) A protoplazmát kívülről kettős burok fedi. Egyik átlátszó, színtelen kocsonyás anyag, a másik kövesedésre alkalmas mészlemez- kékből felépített szilárd burok. A mészlemezkék alakja igen változatos. Lehet kerek vagy ovális, tányér alakú, henger alakú, tüske alakú, és különböző sokszög, vagy csillag alakú. Lehetnek perforáltak vagy simák. Vannak szabályos szeletekre osztott coccolith- lemezek, és a szegmentek mentén maga a lemez is széteshet. Teljes mészvázat igen ritkán lehet megfigyelni, még a mai tengeri üledékben is, még kevésbé a fosszilis anyagban. A fosszilis alakoknak ma élőkkel való azonosítása azért ritkán vihető keresztül. Rend- szerezésük többnyire mesterséges rendszer (parataxonomia) alapján lehetséges. A meg- határozásban a lemezkék morfológiai sajátságai és a poláros fénnyel szemben tanúsított viselkedésük a megkülönböztető bélyegek. Elterjedésüket és szaporodásukat a tengervíz fizikokémiai viszonyai közül a fény, hőmérséklet, tápanyagok, az oxigéntartalom és a pn befolyásolja. A tengervíz fényben gazdag felső 30 méterében élnek. Hőmérsékleti igényüket tekintve is a felszíni melegebb víz kedvezőbb számukra, mint az alsó hidegebb régió. Deflandre (1952) szerint nagy részük bőséges oxigéntartalmat és maximálisan 8,5-os pn~t igényel. A Coccolithophoridák számára igen fontos a tengervíz széndioxid, foszfor és nit- rogén tartalma. Ezekből építik fel életfontosságú fehérjéiket és szénhidrátjukat. A szén- dioxidot főleg az eufotikus rétegben fogyasztják el, a diszfotikusban kevésbé. Ugyancsak a felszíni vizekben fogyasztják el leghamarabb a nitrogént is, mely a tengervízben álta- lában minimális. A L i e b i g -féle növényélettani minimum törvény értelmében, mint minimális tényező a nitrogén mennyisége szabályozza a tengeri növényvilág fejlődését. A vizsgált anyag előkészítése és a vizsgálatok módszere Az 5 dkg tiszta anyagot borsónagyságúra törjük, 60 ml-es főzőpohárba tesszük és desztillált vízzel felöntve félóráig forraljuk. A forralás az agyagos részek diszpergálásához szükséges. Egy perces ülepedés után a folyadék leghígabb részéből kétszer egy' cseppet tárgylemezre teszünk és beszárítjuk. Kanadabalzsammal vékony fedőlemezzel mindkét cseppet külön-külön lefedjük. Laza üledékek esetében ez az anyagelőkészítés a gyors és megfelelő módszer. A kanadabalzsamos preparátumokon az egyes nannofossziliák beállí- tása rögzített. Gyors, statisztikai jellegű munka végzéséhez a legalkalmasabb. Új alakok tanulmányozására azonban viszkózus preparátum készítése is szükséges (pl. „silicone Kel-F”). Az ilyen preparátumban a coccolith lemezkék forgathatók és minden pozíció- ban tanulmányozhatók. A vizsgálatokat biológiai mikroszkóppal, száraz lencsével, 640-szeres nagyítással végeztük. Ez a sűrű mintavételnek megfelelő tömeges, statisztikai jellegű vizsgálatoknál B ó n a : Mecseki neogén Coccolithophoridák 123 gyorsabbnak és nagyítás tekintetében elegendőnek bizonyult. Egy esetleges későbbi olajimmerziós vagy elektronmikroszkópos vizsgálat nem változtatna a rétegtani érté- kelésen, csupán az alakok finom részleteinek vizsgálatát finomíthatja. Az olyan prepará- tumokból, amelyekben tömegesen vannak coccolithok, 150—200 db-ot határoztunk meg. E szám fölött az alakok egymáshoz viszonyított aránya statisztikusan egyöntetű. Ahol a darabszám nem éri el a 150-et, ott az egész lemez anyagát átvizsgáltuk. Ha egy faj diag- nózisában megadott bélyegek a coccolith poláros fénnyel szemben tanúsított viselkedé- sét is magukban foglalják, polarizációs mikroszkópot használtmik. A fúrás mintavételi pontjainak megfelelően ábrázoltuk a nemek és fajok szerinti minőségi összetételt, vala- mint a talált fajok tömegelőfordulási viszonyait. A korrelációt Földi Miklós molluszka- vizsgálatai és Kernemé Sümegi Katalin Foraminifera-vizsgálatai alapján végez- tük. Rétegtani eredmények Nyolc mecseki fúrás miocén korú képződményén végeztünk vizsgálatot. Ezek közül három a déli területen mélyült, a Szilágy-i., Ellend-i., és a Nagypall-i. fúrások. Egy a komlói területen, a Komló 150 sz. fúrás, és négy a hidasi területen, a Hidas 78, 88, 90 és 93 sz. fúrások. Felszínről csak egy helyről gyűjtöttünk mintát, a Komló— Kökönyös Ny-i domboldalon feltárt helvéti slir összletből. A formák dominancia változását az 1. ábrán tüntettük fel. A felsőpannóniai rétegekből előkerült paleogén formákat áthalmo- zottnak tekintjük és az ábrán ,,A” betűvel jelöltük. Szilágy-i számú mélyfúrás. A fúrás pleisztocénben indult, majd alsópannóniai, szarmata és tortonai rétegek után permi homokkő rétegeket harántolt és kristályos alaphegységet elérve leállt. A tortonai rétegek alsó homokköves mészköves szakaszában Coccolithophoridákat nem találtunk. A felső szakasza viszont rendkívül gazdag coccolithokban. Ez a gazdag együttes e fúrásban a tortonai összlet közepe táján levő két vékony kőszéntelepnél kezdő- dik. A fajok nagyrésze csökkenő vagy növekvő dominanciával a szarmata összlet alsó szakaszában is megvan. Micrantholithus fajokat és a Discoaster challengeri-t azonban csak a tortonai rétegekben találtunk. A szarmata és az alsópannóniai képződményekből gazdag Diaíoma és Silicoflagellata együttes került elő. Ezekben a rétegekben található nagyobb számban a Perforocalcinella is. Az alsópannon legfelső részén ismét megjelennek a coccolithok. Ezek hirtelen és tömegesen megjelenő apró példányok. A fajszám nagyon kevés. Csupán a Rhdbdolithus signatorius és egy apró Coccolithus faj alkotják az együttest. Ez utóbbiakat fajra meghatározni nem is próbáltuk, mert igen aprók, nehezen vizsgál- hatók, és a letört rhabdolith fejektől való elválasztásuk is bizonytalanságot eredményezne. Coccolithus sp. indet. néven jelöltük őket. Nagyjából ugyanezt a képet mutatta a többi mecseki fúrás vizsgált neogén rétegsora is, amely a tortonai szarmata és a pannóniai rétegeket harántolta. Ellend 1. sz. fúrás miocén rétegsorából csak egy szakaszt vizsgáltunk meg. Az alsópannont, és a szarmata összlet legfelső részét. A legalsó vizsgált szarmatá- ból származó mintánk tömegesen tartalmazott Cyclococcolithus- 1. A szarmata összlet felső része, valamint az alsópannon alsó része coccolithmentes. Az alsópannon felső részében itt is tömegesen jelenik meg a Rhabdolithus signatorius apró Coccolithus- ok kíséretében. Nagy pali 1. sz. fúrás: A mintegy 60 cm-es pleisztocén réteg átharántolá- sával a fúrás szarmatába jutott. Ezután tortonai rétegeket és helvéti slir összletet harán- tolt, amelyben lignittelepek is vannak. 161,20 méterben belefúrt a gránit alaphegységbe. A helvéti slir alsórésze, a kőszéntelepek alatt levő bentonitos slir összlet csak Silico- 124 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, i. füzet ■KB) pipucuB snmuoooog — c — MjDípDJmnUJ J9/9D039IQ < S'/S'ue/poqjDQ jB}2D0Dsiq c\. . - s - MJDllpDJQUf J 9/9003? IQ <-- ?O?0p0Uiq J8/9D039/0 < ?!?udopo i jd/?D03?!0 <- — 90UIJ J Jd/PD039I(J --< lajpuDi/ap ja/pDoono C iapurd? fnpiuoootj tlWJOjlsnf DUBLIIDIDDOJOpad i rruodoidai pnq/ipooooopfíj -5 o * k 'Qj Ni r-> a G <-> -gS “O ifi U'O OTJ 44 g> flj o wV & g CÖ*~ (fi 3 G >%o §1 8 S > a. « 2 ‘u g g |Z St/1 a O'T! 'O 44 o G §s Ö4 G QJ OJ4 G >-• cd ^ a'0 o V G ,Xl G t/> §G GÜ a k > -C> N3 ^ G . cd S G I O Q B ó n a : Mecseki neogén Coccolithophoridák 125 jlagellatá- kát tartalmazott. A slir felső része hasonló coccolithokat tartalmaz, mint a fölötte levő tortonai rétegek, amelyek márgás és mészmárgás részei coccolithban gazda- gok. A szarmatában a túlélő tortonai fajok mellett nagyszámú apró Cyclococcolithus-t találtunk. Komló 150 sz. fúrás: A fúrás pleisztocénben indult, majd tortonai és helvéti rétegek harántolása után alsóliász lotharingiai emeletbeli fedőhomokkövet, és azt követően alsóliász feketekőszéntelepes összletet harántolt. A helvéti összlet majdnem teljesen coccolithmentes. Csak a felső része tartalmaz néhány coccolithot. Ezek között gyakoriak az apró Zygolithus fajok. A tortonai és ennél fiatalabb rétegekben ilyeneket nem találtunk. A tortonai rétegek végig gazdagok coccolithokban. A tortonai rétegekéhez hasonló összetételű együttest szolgáltatott az a helvéti slir minta is, amelyet a Komló — Kökönyös Ny-i domboldalon levő feltárásból gyűjtöttünk be. A helvétinek tartott slir korkérdésének tisztázása még további vizsgálatokat igényel. Annyi azonban megállapít- ható, hogy a slir nannofossziliái tömegüket tekintve is, és faji összetételben is jobban hasonlítanak a tengeri tortonai együtteshez, mint az alatta levő. édesvízi helvéti halpik- kelyes agyagmárga összlet gyér együtteséhez. Hidasi terület: A fent említett négy hidasi fúrásban Földi Miklós molluszka vizsgálatok alapján az emelethatárok megvonásán túl elkülönítette azt a Vadász E. által ismertetett változatos tortonai rétegsort, amely tengeri, csökkent - SÓSVÍ7.Í és édesvízi rétegek váltakozásából áll. E rétegekből szedett mintákból egyidejű- leg F óra minifer a- és Coccolithophorida - vizsgálatokat is végeztünk. A különböző paleontológiái vizsgálatok egymással jól egybehangzó rétegtani eredményeket szolgáltattak. A rétegek szintezése tekintetében mindegyik módszernek van bizonyos előnye és hátránya. Míg pl. a molluszka vizsgálatok alapján a tortonai képződmé- nyekben Földi M. elkülönítette az édesvízi és csökkentsósvízi rétegeket és a sekély- tengeri összletet faunaszintekre tagolta, addig a Coccolithophorida-v izsgálatok alapján itt csak nagyobb egységeket lehet kijelölni. A pannóniai rétegek részletesebb tagolása viszont coccolithok alapján volt lehetséges. A Szilágy 1. sz. fúrás rétegsorától eltérően, a hidasi fúrások pannóniai szakaszában az alsó- és felsőpannóniai rétegek általában egya- ránt képviselve vannak. Itt tehát módunk volt a felsőpannóniai rétegek megvizsgálására is. A négy fúrás rétegsorát, minthogy kifejlődésben nagyjából megegyeznek összefog- lalóan jellemezzük. Tortonai emelet. Legalul megkülönböztethető egy alsó coccolithos szint, valószínű kisebb tengeri beütés eredményeképpen, ami csak egy fúrásban volt kimutat- ható. Benne rossz megtartású Coccolithus pelagicus és Discioaster challengeri található. Ez a szint megfelelt a tortonai alapkonglomerátumos összletnek, ahol az adott üledék- képződési viszonyok mellett agyagos frakció is leülepedett, megőrizve a tengeri eredetű coccolithokat. E fölött helyezkedik el a coccolithokban szegény szint. A szórványosan megjelenő Coccolithus pelagicus vagy nagyobb ökológiai valenciájánál fogva, vagy kisebb tengeri beütés eredményeképpen kerülhetett az édesvízi rétegekbe. Ez a szint megfelel a tortonai édesvízi és csökkentsósvízi összletnek. A tortonai emelet legfelső szintje egy coccolithokban gazdag szint. Ez alul éles határral jelentkezik. Erre a szintre a Coccoli- thophoridák tömeges megjelenése jellemző, benne Micrantholithus és Discoaster challengeri is található. Megfelel a tortonai sekélytengeri összletnek. Szarmata emelet. A szarmatában két szintet tudunk elkülöníteni. Az alsó a túlélő tortonai fajok szintje, a felső, a Braarudosphaerá- s, Cyclococcolithus- os szint. A két szinten belül a dominancia viszonyok megváltoznak, a köztük levő határ azonban nem jelentkezik élesen. A felső szint felső határát a Braarudosphaerá- k eltűnése jelzi. Igen sok ebben a szintben a Perforocalcinella is, amely az alsópannonba is átmegy. Ez a két szint azonosítva volt a szarmata elphidiumos, rotaliás és a fölé települt Nonion granosum-os 126 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, i. füzet szinttel. A H-78-as fúrásban a 2. ábrán a két szarmata emeletbeli szint határát ennek alapján jelöltük meg, mivel itt a Coccolithophorida-xi zsgálatok nem voltak elég részlete- sek. Pannóniái emelet. Az alsó- és felsőpannóniai rétegek egymástól jól elkülöníthetők. Az alsópannonban két szint különül el. Alul a coccolithoktól mentes H-88 2. ábra. Coceolithophorida-szintek a hidasi területen. Magyarázat: 1. Eróziós diszkordaneia, 2. Áthalmozódás Abb. 2. Coccolithophoridenhorizonte im Hidaser Gebiet. Erklárung: 1. Erosionsdiskordanz, 2. I'm- háufung perforocaleinellás szint és az alsópannon felső részén, hasonlóan az Ellend-i. és Szilágy- 1. megfelelő rétegeihez, a Rhabdolithus signatorius-os szint. A hidasi felsőpannóniai rétegek és olykor a pleisztocén is (H-90. fúrás), a bennük sokszor élesen található paleogén eredetű coccolithokkal és Discoasterekkel különülnek el az idősebb rétegektől. Ezeket áthalmozott discoasteres rétegeknek neveztük el. Mivel a Mecsek-hegységben paleogén rétegek nin- csenek, az áthalmozódás csak nagy távolságról, esetleg többszörös átmosással történ- hetett. Ilyen parányi fossziliák esetében ez a feltevés indokolt. Hangsúlyoznunk kell, hogy a kimutatott szintek helyi jellegűek, a nemek és fajok szerinti összetételben és a B ó n a : Mecseki neogén Coccolithophoridák 127 tömegelőfordulási viszonyokban mutatkozó különbségeket tükrözik. Bizonyos fajok neveit itt a szint megjelöléséhez használtuk fel. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezek fajöltője csak e szintre korlátozódik. A hidasi rétegek Coccolithophorida-x izsgálatainak alapján megállapított szintbeosztást, és az egyes szintek elhelyezkedését a 2. ábra mutatja. A felsőpannonban és pleisztocénben csak paleogén áthalmozott anyag mutatható ki A tortonai és szarmata rétegekből származó áthalmozott formákat sem az alsó-, sem a felsőpannóniai rétegekben nem találtunk. ♦ Rendszertani felsorolás A nannofossziliák rendszerezése még kezdeti stádiumban van. A használatos rend- szerek egy része a ma élő formák teljes vázán alapul. Fosszilis anyagnál ez nem használ- ható. Használhattuk volna Deflandre (1952) a fosszilis Coccolithophovidá- k osztályo- zásához használt rendszerét, azonban ez a mikroszerkezet behatóbb vizsgálatát kívánná meg. Ezért mi azt az egyszerűbb megoldást választottuk, amelyet Bramlette és Sulii van (1961) alkalmazott a kaliforniai idős harmadkorú rétegek vizsgálatánál, hogy valamennyi tulajdonképpeni Coccolithophovidá- 1 a Lohmann (1902) által fel- állított Coccolithophovidae családba osztottuk be. Ezenkívül használjuk aDeflandre- féle Braavudosphaevidae családot. Az ezekbe be nem sorolható, egyéb nemzetségek jelen- levő fajait mint ,,incertae sedis” alakokat kezeljük. Família: Coccolithophovidae Lohmann. Coccolithus pelagicus (W a 1 1 i c h), Coccolithus leptopovus? (Mur. e t Black m.) Schiller, Coccolithus sp. indet., Coccolithus aff. gigas Braml. et Sulliv., Coccolithus cf. expansus Braml. et Sulliv., Coccolithus cf. crassus Braml. et Sulliv., Coccolithus consuetus Braml. et Sulliv., Coccolithus gvandis Braml. et Riedel Coccolithus stauvion Braml. et Sulliv., Discolithus vnacvopovus Defl., Discolithus cf. panavium Defl., Discolithus lineatus D e f 1., Discolithus cf. evnbevgevi Noéi, Discolithus cf. vugosus Noéi, Discolithus punctosus Braml. et Sulliv., Discolithus sp., Helicosphaeva cavtevi (W a 1 1 i c h) K a m p t., Helicosphaera sp., Cyclococcolithus leptopovus (Mur. et Blackm.) K a m p t. Zygolithus evectus Defl. Zygolithus dubius Defl., Zygolithus sp., Zygolithus cf. chiastus Braml. et Sulliv., Calyptvolithus sp., Rhabdolithus pannonicus Báldi— Beke, Rhabdolithus signatovius n. sp., Scyphosphaeva sp. Família: Braavudosphaevidae Deflandre Bvaavudosphaeva bigelowi (Gran. et Braarud), Defl., Bvaavudosphaeva discula Bramlette et Riedel, Micvantholithus flos Defl., Micrantholithus vespev Defl. Incertae sedis: Discoastev challengevi Braml. et Riedel, Discoastev cf. crassus Martini, Discoaster cf . molengvaaffi Tan Sin Hók, Discoastev binodosus Martini, Discoastev deflandvei Braml. et Riedel, Discoastev barbadiensis Tan Sin Hók, Discoastev multiradiatus Braml. et Riedel, Discoastev aster Braml. et Riedel, Discoastev tvinus Stradner, Discoastev lodoensis Braml. et Riedel, Discoaster tvibvachiatus Braml. et Riedel, Discoaster cf. falcatus Braml. et Sulliv., Discoaster sp., Lithostromation tviangulavis G a r d e t, Trochoaster concavus n. sp., Per- fovacalcinella fusiformis n. gén et sp., Chiphragmalithus sp. í 128 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, i. füzet Az új genusz és új fajok leírása Trochoaster concavus n. sp. (XIV. tábla. 8 — 9. ábra, 3 szövegközti ábra.) Derivatio nominis: A középsíkból kiemelkedő konkáv háromszög alakú lapjáról. Holotypus: Hidas — 93. sz. mélyfúrás 286,10 — 286,30 m megnevezésű preparátum. XIV. Tábla 8 — 9 ábra, különböző mélységélességben, tocus typicus: Mecsekhegység, Hidas Stratum typicum: Tortonai Diagnózis: Hatágú mésztestecske. Fölülnézetben a három kar a középső sikból kiemelkedik, úgy hogy a mikroszkóp tárgylencséjével penetrálva, vagy csak az alsó, vagy csak a felső karokat lehet élesre állítani. A karok egymással 120 fokos szöget zárnak be. Az alsó karok a felsőkhöz képest 60 fokkal elcsavartak. A felső és alsó három- szögletű lemezek erősen konkáv lefutásúak. Széleik erős íveket képeznek. A belső ívek, valamint a köztük elhelyezkedő ablakok nehezen kivehetők, inkább csak hálózatos szer- kezetnek tűnnek. A köralakú centrális ablak jól látható. A lemezke legnagyobb átmérője 14 mikron. Megjegyzés : Ez a mészlemezke leginkább a Trochoster deflandrei (S t r a n - dér) Martini et. Strander fajhoz hasonlít. Háromszögletű alsó és felső lemez- kéi azonban konkáv oldalvonalúak. Másod- és harmadrendű ablakai alig láthatók. 3. ábra Trochoaster concavus n. sp. Rhabdolithus signatorius n. sp. (XIII. tábla. 11 — 12. ábra.) Derivatio nominis: Holotypus: Paratypusok : tocus typicus: Stratum typicum: Pecsétnyomó formájáról. Hidas-90 sz. mélyfúrás 98,30 — 98,60 m, megnevezésű preparátum. XIII. Tábla 2. ábra. Ugyanebben a preparátumban. Mecsekhegység, Hidas Alsó pannóniai. Diagnózis : Köralakú, kissé ívelt bázisból és a bázis átmérőjénél kb. kétszer hosszabb nyélből álló Rhabdolith. A nyél a végén kivastagodik, s így az egész Rhabdolith egy pecsétnyomóhoz hasonlít. A bázis átmérője 4 — 5 mikron. A Rhabdolith teljes hossza 7 — 8 mikron. • Perforocalcinella n. gén. Derivatio nominis: perforált mésztestecske. Generotypus: Perforocalcinella fusiformis n. sp. Stratum typicum: alsópannóniai Diagnózis : Orsó alakú mésztestecskék. A mészvázon hosszirányban repe- désekből eredő apró perforációk vannak. Magányosak vagy többesével összekapcsolód- tak. Az összekapcsolódás helyén kis bemélyedést viselnek. Belül üregesek. Poláros fény- ben kioltanak. Hosszúságuk 15 — 20 mikron. Szélességük 4 — 6 fi. B ó n a : Mecseki neogén Coccolithophoridák 129 Megjegyzés: A genusz vázelemeinek a mészostorosokhoz való tartozását bizonyítani nem tudjuk. A maradványokat mégis a nonnofossziliák közé kell besorolnunk, mert mészvázúak és nagyságuk nem haladja meg a 40 mikront. Analógiakulcs alapján minden olyan parányfossziliát a nannofossziliákhoz soro- lunk, amelyekről feltételezhető, hogy éppúgy mint a Coccolithusok, a mészostorosokból vagy ezekhez igen hasonló egysejtű flagellátákból származnak. Derivatio nominis: Holotypus: Paratypusok: Locus typicus: Stratum" typicum: Perforocalcinella fusiformis n. sp. (XIV. tábla, IO—I2. ábra.) Orsóhoz hasonló alakjáról. Hidas 90 sz. mélyfúrás 194,70 — 196,20 m megnevezésű preparátum. XIV. Tábla 10 ábra Ugyanebben a preparátumban. Mecsek-hegység, Hidas, alsópannóniai. Diagnózis : Orsó alakú mésztestecskék. A mészvázon hosszirányban repe- désekből eredő apró perforációk vannak. Középen egyik vagy mindkét oldalon kis bemé- lyedés látható. Poláros fényben kioltanak. Hosszuk 15 — 20 mikron. Szélességük 4 — 6 núkron. A vázelemek sokszor kettesével, vagy többesével összekapcsolódva jelennek meg. Megjegyzés : Az összekapcsolódott formákat korábban TePralithus-'ként kezeltük, és a Tetralithus gothicus fajhoz hasonlítottuk. A G a r d e t által megadott és szűkreszabott Tetralithus nemzetség diagnózis bélyegei úgyszólván teljesen ráillenek erre a formára. Csak a tüzetesebb poláros fényben történő vizsgálatok alapján tudtuk eldön- teni, hogy ezek a mésztestecskék belül üregesek, sok esetben kitöltöttek, így nem sorol- hatók a Tetralithus genuszba. 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 1 2 3 4 5- 6 10— T2 1. 2. 3- 10. 11 — 12. TÁBI, AMAGYARÁZAT - TAFELERKLÁRUNG Xin. tábla - Tafel XIII. (Autochton formák) Coccolithus pelagicus (W a 1 1 i c h) Coccolithus pelagicus (W a 1 1 i c h) — teljes váz. — Coccolithus leptoporus? (Mur. et Blackm) Schiller Cycloccolithus cf. leptoporus (Mur. e t Black m.) Kampt. Helicosphaera carteri (W allich) Kampt. Discolithus lineatus D e f 1. Discolithus macroporus Defl. Scyphosphaera sp. Zygolithus erectus D e f 1. Rhabdolithus pannonicus Báldi — Beke Rhabdolithus signatorius n. sp. XIV. tábla - Tafel XIV. (Autochton formák) Braarudosphaera bigelowi (Gran. et Braarud.) Defl, Braarudosphaera discula Bramlette et Riedel Micrantholithus flos Defl. Micrantholithus vesper Defl. Discoaster Challengert Braml. et Riedel Lithostromation triangularis G a r de t Trochoaster concavus n. sp. Perforocalcinella fusiformis n. gén et sp. XV. tábla - Tafel XV. (Allochton formák) Discoaster tribrachiatus Braml. et Riedel Discoaster binodosus Martini Discoaster deflandrei Braml. et Riedel Discoaster barbadiensis Tan Sin Hók Discoaster multiradiatus Braml. et Riedel Discoaster cf. falcatus Braml. et Sulii v. Discoaster sp. Discoaster trinus Stradner Discoaster lodoensis Braml. et Riedel 9 Földtani Közlöny 130 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, i. füzet IRODALOM - EITERATUR Andreánszky G., (1954): Ősnövénytan. Budapest. — Báldiné 'Beke M., (1960): Magyarországi miocén Coccolithophoridák rétegtani jelentősége. Földtani Közlöny vol. 90. No. 2. p. 213 — 223.' — Benesová, E — Hanzliková, E., (1962) : Orientation Study of Fossil Flagellata in the Czechoslovak Carpathians. Vestnik U. U. G. Rocnik XXXVII. C. 2. p. 121 — 125. — Bramlette, M. N. — R i e d e 1, W. R., 1954: Stratigraphic value of Discoasters and somé other Microfossils related’ to recent Coccolithophores. Journ. Pál. vol 28. no. 4. p. 385 — 403. — Bramlette, M. N. — Sullivan F. R. (1961): Coccolithophorids and related Nannoplankton of the early Tertiary in California. Micropa- leontology vol. 7. no. 2. p. 129—188. — Bouché P. M., (1962): Nannofossiles calcaires du Eutétieu du bassin de Paris. Revue de micropal. Vol. 5, No 2, pp. 75 — 103. — D e f 1 a n d r e, G., (1952): Classe des Coccolithophoridés in P. P. Grassé: Traité de Zoologie. vol. I. Fasc. 1. p. 439 — 470. fig 339 — 364. — Deflandre, G. — Fért, Ch., (1954): Observations sur les Coccolithophoridés actuels et fossiles en microscopie ordinaire et électronique. Ann. Paleont. 40. p. 117 — 176. — Kamptner, E., (1941): Die Coccolithineen dér Südwestküste von Istrien. Ann. Naturhist. Mus. Wien 51. p. 54 — 149. — Klumpp, B., (1953): Beitrag zűr Kenntnis dér Mikrofossilien des mittleren und oberen Eozán. Palaeontographicá 103. Abt. A. Eieferung. 5 — 6. p. 377 — 406. — lohmann, H., (1902): Die Coccolithophoridae. Arch. Protistenkunde vol. 1. p. 89 — 165. — Martini, E., (1958) : Discoasterideu und verwandte Formen im NW deutschen Eozán. 1. Taxionomische Unterschuchungen. Senck, Lethaea. Bd. 39. Nr. 5 — 6. p. 358 — 388. — Martini, E., (1959): Discoasteriden und verwandte Formen im NW — deutschen Eozán 2. Stratigraphische Auswertung. Senck. Eethaea. Bd. 40. No. 1 — 2. p. 137 — 157. — Martini, E., (1960): Braarudosphaeriden, Discoasteriden und verwandte Formen aus dem Rupelton des Mainzer Beckens. Notizbl. Hess. E. Amt. Bodenforsch. 88. p. 65 — 87. — Martini E., (1961): Nannonplankton aus dem Tertiár und dér obersten Kreide von SW — Frankreich . Senck. Eethaea Bd. 42. No. 1 — 2. p. 1 — 41. — Noéi, D., (1956): Coccolithes des terrains jurassiques de rAlgérie. Bull. Sérv. carte géol. Algérie Nouv. Série Bull. No. 8. p. 303 — 345. — OraveczJ., (1959): Hazai Coccolithophorida vizsgálatokról. Földtani Közlöny 89 köt. 4. füzet p. 428 — 430. - Samra j, I. A. — Lázárévá, E. P. (1956): Paleogenovüje Coccolithophoridae i i h sztratigraficseszkoje znacsenyije. Doki. Akad. Nauk. SzSzSzR, 108. p. 7ii —714. — Schiller J., (1930): Coceolithinae. Rabenhorst’ s Kryptogamen-Flora von Deutschland, Österreich und Schweiz. 10. Abt. II. — S o ó R., (1953): Fejlődéstörténeti növényrendszertan. Budapest. — S t r a d- n e r H., (1958): Die fossilen Discoasteriden Österreichs. I. Teil. Erdői Ztschr. 6. p. 178 — 188 — S t r a d- ner H., (1958): Die fossilen Discoasteriden Österreichs. II. Teil. Erdői Zeitschr. Heft. 12. p. 3 — 19 — Stradner, H. — Papp, A., (1961): Tertiáre Discoasteriden aus Österreich und dérén stratigraphische Bedeutung. Jahrb. dér Geol. Bundesanstalt, Sonderband 7. p. 3—159. Tafel r— 42. — Tan Sin Hók, (1927): Discoasteridae inc. sedis. Proc. Kon. Ak. Wet. Amsterdam. T. 30. No. 3. -TuzsonJ., (1911): Rendszeres növénytan. Budapest. — Vadász E., (1960): Magyarország földtana II. kiadás, Budapest. Coccolithophoriden-Untersuchungen in dér neogenen Sehichtenfolge des Mecsekgebirges JÓZSEF BÓNA In dér Einleitung erörtert Verfasser die geologische Bedeutung dér fossilen mikro- planktonischen Organismen. Er legt die Biologie und Ökologie dér Coeeolithophoriden, die Methodik dér Vorbereitung des Untersuchungsmateriales, sowie die dér mikroskopi- schen Untersuchung und dér Auswertung ihrer Ergebnisse dar. Auf Grund dér ausführli- chen, statistischen Coccolithophoriden-Untersuchung dér Miozánbildungen von acht Tief- bohrungen — die im Mecsekgebirge abgeteuft worden sind — teilt er die daraus gewon- nenen stratigraphischen Resultate mit. Innerhalb dér torton-pannonischen Ablagerungen des Hidaser Gebietes unterscheidet er acht Horizonté. In den Oberpannon-Schichten sind sehr viele umgeháuften paláogenen Formen nachgewiesen worden. Auf Diagrammén illustriert Verfasser die sich in dér Zusammensetzung dér Gesellschaft zeigenden Domi- nanzveránderungen, die hauptsáchlieh mit dér Veránderung des Salzgehaltes verbunden sind. Die von den einzelnen Formen gemachten Mikrophotoaufnahmen werden in 3 (XIII — XV.) Tafeln veranschaulieht. Von den auftretenden Formen sind eine neue Gattung und drei neue Arten beschrieben. Beschreibung dér neuen Gattung und dér neuen Arten Trochoaster concavus n. sp. (Taf. XIV, Fig. 8—9, Abb. 3) Derivatio nominis: Holotypus: Eocus typicus: Stratum typicum: Nach ihrer von dér Mittelebene aufragenden, konkaven dreieckigen Platté^ Práparat mit dér Bezeichnung: Hidas, Tiefbohrung Nr. 93, 286,10 — 286,30 m. Taf. XIV, Fig. 8 — 9 in verschiedenen Tiefenschárfen, Mecsekgebirge, Hidas. Törtön. Diagnose: Seehsarmiges Kalkkörperchen. In Planansieht ragén die drei Arme von dér Mittelebene auf, so dass durch das Objektív des Mikroskopes penetrierend, ent- weder nur die unteren, oder nur die oberen Arme scharf eingestellt werden können. Die B ó n a : Mecseki neogén Coccolithophoridák 131 Arme bilden miteinander einen Winkel von 120°. Untere Arme im Verháltnis zu den oberen nm 6o° abweichend. Obere und untere dreieckige Plattén stark konkav verlaufend. Ilire Kantén sind stark gebogen. Die inneren Bogén, sowie die dazwischen sitzendea Fenster sind kaurn wahrnehmbar. Sie weisen scheinbar eher eine netzartige Struktur auf . Das kreisförmige, zentrale Fenster ist deutlieh zu sehen. Das grösste Durchmesser des Pláttchens betrágt 14 fi. Anruerkung: Dieses Kalkpláttchen áhnelt am meisten dér Art Trochoaster deflandrei (Stradner) Martini etStradner. Seine dreieckigen unteren und oberen Pláttchen habén jedoch konkave Seitenlinien. Seine Sekundár- und Tertiárfenster sind kaum sichtbar. Rhabdolithus signatorius n. sp. (Taf. XIII, Fig. 11— 12) Derivatio nominis: Holotypiis: Paratypen : Loeus typicus: Stratum typicum: Nach ihrer siegelförmigen Gestalt. Práparat mit dér Bezeichnung: Hidas, Tifbohrung Nr. 90, 98,30 — 98,60 m. Taf. XIII, Fig. 12. In demselben Práparat. Mecsekgebirge, Hidas. Unterpannon. Diagnose: Aus einer kreisförmigen, leicht gebogenen Basis und einem — cca. zweimal lángeren als dér Durchmesser dér Basis — Stiel bestehender Rhabdolith. Dér Stiel verdickt sich an seinem Ende, so dass dér ganze Rhabdolith einem Siegel áhnlich ist. Durchmesser dér Basis 4 bis 5 fi. Gesamtlánge des Rhabdoliths 7 bis 8 fi. Perforocalcinella n. gén. Derivatio nominis: perforiertes Kalkpláttchen. Generotypus: Perforocalcinella fusiformis n. sp. Stratum typicum: • Unterpannon. Diagnose: Spindelförmige Kalkpláttchen. Auf dem Kalkskelett treten winzige Perforationen auf, die aus longitudinalen Spalten stammen. Sie sind entweder vereinzelt, oder sie treten in Gruppén auf. An denStellen dér Ver knüpfung sind kleine Vertiefungen zu sehen. Die Kalkpláttchen sind innen hohl. In polarisiertem Bicht löschen sie aus. Lángé 15 bis 20 fi. Breite 4 bis 6 fi. Anmerkung: Die Zugehörigkeit dér Gattung zu den Kalkflagellaten können wir nicht bewéisen. Wir müssen jedoch diese Überreste in die Kategorie dér Nanno- fossilien einreihen, da sie Kalkskelette habén imd ihre Grösse nicht mehr als 40 fi erreicht. Andererseits sind wir mit Stradners Feststellung, dass wegen dér Mannigfaltigkeit dér Nannofossüien die ehemalige lebendige Zelle nicht rekonstruiert werden kann, voll- kommen einverstanden. Nach einem Analogieschluss werden den Nannofossüien allé Mikrofossilien zugereiht, von denen zu vermutén ist, dass — ebenso wie die Coccolithen — aus den Kalkflageüaten oder ihnen áhnlichen, einzelligen Flagellaten stammen. Derivatio nominis: Holotypus: Paratypen : Locus typicus: Stratum' typicum: Perforocalcinella fusiformis n. sp. (Taf. XIV, Fig. 10—12) Nach ihrer spindelförmigen Gestalt. Práparat mit dér Bezeichnung: Hidas, Tiefbohrung Nr. 90, 194,70—196,20 m. Taf. XIV, Fig. 10. In demselben Práparat. Mecsekgebirge, Hidas. Unterpannon. Diagnose: Spindelförmige Kalkpláttchen. Auf dem Kalkskelett treten aus longitudinalen Spalten stammende, winzige Perforationen auf. An einer Seite oder an beiden Seiten gibt es kleine Vertiefungen in dér Mitte. Sie löschen in polarisiertem Lidit. aus. Lángé 15 bis 20 /x, Breite 4 bis 6 fi. Die Skelettelemente treten oft ver- einzelt, oder manchmal in Gruppén auf. A nmerkung: Die verknüpften Formen wurden früher als Tefralithen aufge- fasst und mit dér Art Tetralithus gothicus identifiziert. Die diagnostischen Merkmale dér von Gardet aufgestellten und eng gefassten Gattung Tetralithus passen unserer Form vollkommen zu. Lediglich auf Grund einer in polarisiertem Licht durchgeführten, genaue- ren Untersuchung habén wir entscheiden können, dass diese Kalkkörperchen innen hohl tmd in vielen Fáfíen mit fremdem Matériái ausgefüllt sind, so dass sie in die Gattung Tetralithus nicht eingereiht werden dürfen. 9* SZINT, ÉLETSZINT, IDŐSZINT DR. GÉCZY BARNABÁS*, Összefoglalást Minthogy a zóna O p p e 1 t ő 1 empirikus úton tapasztalt konkrét tartalma, és a katasztrófa elmélet alapján föltételezett éles zónahatár az evolúció fényében önellentmondó, a konkrét zóna mellett az elvont kronozóna elkülönítése indokolt. A konkrét és elvont zóna egyaránt regionális jelentőségű, és globális jelölésként alkalmatlan. Mint az alapvető szakkifejezések többnyire, a rétegtani osztályozás alapegysége, a szint (zóna) is többféle szempontból vizsgálható, és az értelmezése, valamint osztályo- zása körül folyó viták végérvényesen lezártnak ma sem tekinthetők. Az eltérő zona-féle- ségek áttekintésére kiindulópontul az 1960 évi kopenhágai Geológus Kongresszus Nem- zetközi Rétegtani Albizottságának munkája kínálkozik (Ismertetve: ifj. D u d i c h, Földt. Közi. 1963). A kopenhágai kongresszus hármas rétegtani beosztást ismer; kőzetrétegtanit, életrétegtanit és időrétegtanit. Nem hivatalos formában ásvány és kőzettani szintről is beszélhetünk, a kőzetrétegtani beosztás alapegysége azonban a rétegösszlet, ami föld- rajzi nevet visel, („kiscelli agyag,” „budai márga”), és mely, — jóllehet a rétegtan első közvetlen megfigyelései kőzetrétegtani jellegűek, — helyi vonatkozása miatt általáno- sabb rétegtani párhuzamosításra alkalmatlan. Az ősmaradványokra épült életrétegtani osztályozás azzal az elsőnek következe- tesen Oppeltől (1958) hangsúlyozott megfigyeléssel veszi kezdetét, miszerint ugyanazon állattársaság egyidejűleg különböző kőzetekben fordulhat elő, és így elter- jedése a kőzettani jellegektől függetlenül a rétegtan számára jellemző lehet. O p p e 1 az azonos ősmaradvány tartalmú legkisebb rétegtani egységet zónának nevezi. A zóna szót O p p e 1 előtt a földtani irodalomban már d’Orbigny (1849) használta, míg azonban d’Orbignynél a zóna tágabb értelemben körülbelül egy emelet teljes, rangsorolás nélküli faunatársaságának felel meg, O p p e 1 zónája szűkebbre vont, és az emeleten belül egy-egy jellemző, — többnyire A mmonites-ia.] — tér és időbeli elterjedésével azonosítható. A zóna nevét e jellegzetes fajról nyeri. O p p e 1, akárcsak d’Orbigny, a katasztrófa elmélet híve. D’ Orbigny szerint: „ha egy teljesen ugyanolyan szervezet két különböző periódusban lép fel, fel kell tennünk, hogy a két periódus közt kipusztult, és azután újrateremtődött, ez tehát új akkor is, ha elkülöníthetetlen faj” (H ö 1 d e r, 1960). A zónaalkotó fajok kihalásával és újrateremtődésével tehát a szintek mintegy lépcsőszerűen követnék egymást. Az élesen elhatároltnak tekintett oppeli szint másik jellege a szint konkrét, kalapáccsal élérhető volta. O p p e 1 már műve címében is jelzi, hogy csak bizonyos szorosan elhatárolt terület zóna-beosztásával foglalkozik, ahol a zónaalkotó fajok elterjedése kimutatható. Ami a szintek alpi területre történő kiterjesz- tését illeti, ahol a közép-erurópai zónaalkotók javarészt hiányzanak, ebben a kérdésben * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat Őslénytani Szakcsoportjának 1963. szept. 23-i ülésén Kézirat lezárva 1963. VIII. 1. G é c z y : Szint, életszint, időszint 133 O p p e 1 következetesen negatív álláspontot foglalt el, és még a közép-európai maim zónabeosztását is kérdésesnek tekinti (B e n e c k e, 1905). Az oppeli zóna módosításának szükségessége az evolúció tényéből adódik. Az O p p e 1 féle zóna-fogalom előfeltétele, a zónaalkotó faj egyedeinek egyidejű fellépése és egyidejű kihalása a faj egész elterjedési területén. Ezzel egyidőben az új faj hasonló fel- lépése a törzsfejlődés ismeretében egyszerre irreálisnak tűnt. Hiszen a rövidéletű Ammoni- tes-fajok esetében is a zónaalkotó faj fellépése és eltűnése területenként változó. Ny.- Európa területén a Macrocephalites nemzetség a kallóvá emeletben lép fel, Romániában viszont (Raileanu etc. 1962) és feltehetően Madagaskarban (Collignon, 1962) már a felsőbathban is előfordul. A Tmetoceras scissa ÉNy-Európában (A r k e 1 1, 1956) a középsőaaléni zónaalkotója. A mediterrán területeken azonban az alsó- és felsőaaléniben is megtalálható (N e u m a y r, 1871). A fajok leszármazását figyelembevéve az Oppel féle eredeti zóna (fajöltő, biozóna, tradicionális zóna, acro-zóna, range-zóna, oppel-zóna, 6ii030Ha) melyet a Kopenhágai Kongresszus mint a faj teljes tér és időbeli elterjedését képviselő rétegösszletet definiál, két irányban fejleszthető tovább: részint magának a jellemzőnek ítélt fajnak térbeli és időbeli elterjedését, részint a faj és fauna kapcsolatát vizsgálva. A faj teljes térbeli elterjedése valamennyi fosszilis faj esetében bizonytalan, és e helyett a gyakorlatban a megfigyelt földrajzi elterjedés értendő. A Föld múltjában élt fajok esetében is a földrajzi elterjedés már eredetileg korlátozott. Ehhez járul azután a fosszilizálódás során adódó utólagos kiválasztódás és az ősmaradványtartalmú rétegek lepusztulásából adódó hézagosságok. A konkrét zóna tehát a faj egykori elterjedési terü- letével nem azonosítható, hanem köztes helyet foglal el az eredeti elterjedési terület, és az egyes előfordulási hely (= topozóna) között. Az idő tényezőt tekintve kiindulópontnak, a faj teljes élettartama (biokron) ugyancsak hipotetikus. A megfigyelt élettartamon belül a biológia elkülöníti a felfejlődés (epakme), a virágkor (akme) és a hanyatlás (parakme) időszakát. A törzsfejlődés útjai e beosztásnál alighanem gazdagabbak. Schindewolf (1961) egy A mmonites-nemzetség fajainak időbeli elterjedését vizsgálva olyan Cymbites- fajokat figyelt meg, melyek virágkor nélkül huzamosabb ideig élnek, míg mások virág- kora fellépésük kezdetére, vagy elterjedésük végső szakaszára szorítkozik. A kis területen megfigyelt időbeli elterjedés alapján (= rész zóna) tehát a faj élete nem rekonstruálható. Minthogy a rétegtan szempontjából a gyakoriság fontos követelmény, a faj megfigyelt időbeli elterjedésén belül a rétegtan számára a virágkor ideje a legfelhasználhatóbb. Az akme állapotában keletkezett üledékek az akmezónát, (=epibola) alkotják, a virágkornak megfelelő idő a hemera. Igaz, többnyire egyszerűen zónaként jelölve a rétegtan az akme- zónát gyakran használja. A Treatise sorozat nagy A wzmom7es-katalógusa is az egyes. A m»zoraíes-nemzetségek elterjedésénél többnyire a virágkor idejét tünteti fel. Az ősma- radványok időhatározásra történt felhasználásánál nemcsak az eredeti elterjedés korlá- tozott volta, az erről szerzett ismeretek hiányossága, és a faj élettartamában és virág- korában mutatkozó eltérés jelent nehézséget, hanem sokkal inkább az a tény, hogy a szint- jelzésre felhasznált legrövidebb életű Ammonites-ía.]o'k is nem láncszemszerűen követik egymást, hanem részint egyidejűleg egymás mellett, részint egymástól kisebb nagyobb időhézaggal elválasztva jelennek meg. Hupé (1960) szép példákkal igazolja: a zóna- alkotó gyakran a zónának csak kis részére szorítkozik, míg máskor túllépi a zóna-határt A konkrét elterjedésre épült zónák tehát fedhetik egymást és eltávolodhatnak egymás- tól. Az evolúció gazdagsága ezt megengedi, az idő követelménye nem. A konkrét oppeli zóna időjelzésre önmagában alkalmatlan. A faj elterjedésének ismeretében mutatkozó hiányosságok bizonyos mértékben leküzdhetők, ha az oppeli zónát a faunavizsgálat irányában fejlesztjük tovább: hiszen a farma egyes fajai többnyire túllépik a zónaalkotó faj elterjedési területét. Maga Oppel 134 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, i. füzet is messzemenően számolt a jellemző faj kiválasztása mellett a kísérő fauna jelentőségével és így a faj helyett a faima együttesre épített fauna-zóna (= életöltő, cenozóna, assem- blage-zóna) az O p p e 1 féle zóna fogalmából levezethető. A gyakorlatban a faj és fauna- zóna határai sokszor elmosódnak. Ha a zónaalkotó fajt kísérő, nem csak környezet, hanem korjelző alakokban gazdag fauna olyan területeken is előfordul, ahol a zónaalkotó még nem került elő, az egyidejűség alapján e terület is a zónaalkotó faj zónájába tartozhat. Ezzel a módszerrel azonban már eltávolodunk a konkrét zónától egy elvontabb szint- fogalom irányában, melynél már a zónaalkotó neve inkább csak jelképes értékű. Minthogy a zóna Oppeltől empirikus úton tapasztalt konkrét tartalma, és a katasztrófa elmélet alapján feltételezett éles zónahatár önellentmondó, ahhoz, hogy az idő követelményének megfelelő egyidejű időfelületekkel határolt, hézagmentesen egy- másrahelyezkedő időközökhöz, időintervallumokhoz jussunk, a zóna eredeti tartalmából kiindulva, de attól eltávolodva a zónát az időrétegtani célkitűzésnek megfelelően kiszéle- sítve vagy leszűkítve új, elvont zónához jutunk, melyet a Kopenhágai Kongresszus idő- szintnek (kronozóna) jelöl. Az időrétegtan egysége, a kronozóna tehát bizonyos inter- vallum kőzeteit fogja össze, kőzeteket, melyekbe faunamentes összletek is tartozhatnak. A jól megalapozott kronozónának a mind teljesebb faunavizsgálat az előfeltétele. A fajok fellendülési és kihalási időszakának ismerete elsősorban a mennyiségi faunavizsgálattól várható, amit az egyoldalú, pusztán a virágkorra figyelő sztratigráfia könnyen elmellőz- het. Az időszint mindezek után is, ha nem is helyi, mindenesetre regionális jelentőségű marad. Az egész földfelszínre épült emelet, illetve az emeletnek megfelelő idő időszintekre oszlik, és időszintekkel határolható, de területenként más és más időszintekkel; éppen úgy, mint ahogy az emberiség történetén belül is az ókor, vagy a középkor nagy, átfogó időegysége területenként eltérő jelölésű kisebb időegységekre (Ming dinasztia, Hunya- diak kora) oszlik. A zóna mint mérce viszonylagos. A konkrét életszint, és az elvont időszint elkülönítésére gyakorlati szempontból értékes H ö 1 d e r (1962) javaslata: az életszint jelölésére kis, az időszint jelölésére nagy kezdőbetű használható. A bifrons-zónába tartoznak tehát azok a rétegek, melyekben a Hildoceras bifrons megtalálható, míg a toarci emelet kisebb időegységében keletkezett rétegek ősmaradványtartalmuktól függetlenül a Bifrons-zónába tartoznak. Mint ahogy a biozóna az őslénytan felé vezet, a kronozóna ugyanígy a földtör- ténet, a geokronológia felé mutat rokonságot, anélkül, hogy a két tudományág azonos- ságáról beszélhetnénk. A földtörténeti időszámítás legkisebb (az időszintnek megfelelő) időegységének megjelölésére a bolognai Nemzetközi Geológus Kongresszus 1881-ben a svájci bizottság javaslata alapján a moment szót ajánlja. A párizsi Geológus Kongresszus 1900-ban a phase megjelölést veszi figyelembe. Ez elnevezések azonban a geológusok számára mindmáig idegenek, hiszen a geológus elsősorban is nem az idővel, hanem az időben keletkezett rétegekkel foglalkozik. Géczy : Szint, életszint, időszint 135 IRODALOM — REFERENCES Arkell W. J., (1956): Jurassic Geology of the World, London, — Benecke, E. W., (1905): Die Versteinemngeu dér Eisenerzfonnation von Deutsch-Lothringen, Abh. Geol. Spezialkart. N. F. 6, Strassburg. — Collignon, M., (1962): Le Bathonien marin á Madagascar in: Colloque du Jurassique, Luxembourg. — He n n ingsmoen, G., (1961): Remarks on stratigraphical classification. Arbok 1960, Norg. Geol. l'ndersok. Nr. 213. Oslo. — Horusitzky F., (1955): Geokronológiánk mai problémái. Földt. Közi. 85, Budapest. — H ö 1 d e r, H., (1960): Geologie und Paláontologie. München. — Hölder H., (1962): Bericht über das Internationale Jura Kolloquium in Luxemburg und Nancy im August 1962. Jber. u. Mitt. oberrh. Geol. Ver. N. F. 44, Stuttgart. — H u p é, P., (1960): Les zones stratigraphiques. Bull.Trim. Sérv. Géol. 12, Paris. — M a u b e u g e, P. L., (1959) : Les méthodes modemes de la stratigraphi du Jurassique ses buts, ses problémes. Bull. Sérv. Béig. Géol. 68, Bruxelles. — Mouterde, R., (i96i)e Principe des divisions en étages ou en zones. in: Coll. Lias Frangais, Mém. Búr. Rech. Géol. Min. 4, Paris. — : Neumayr, M., (i87r): Jurastudien, 5, Dér penninische Klippenzug. Jahrb. d. k. k. Geol. Reichsanst. 21, Wien. — O p p e 1, A., (1856 — 1858): Die Juraformation Englands, Frankreichs und des südwes tibetien Deutschlands. Jahresheft. Ver. Vaterlánd. Naturk. Württemberg, 12— 14, Stuttgart. — D’O r b i g n y, A., (r842 — 1849) : Paléontologie Fran^aise. Terrains Jurassiques. Paris. — Raileanu, G — Patruli'usD. — Bleahu.M. — Nastaseanu, S. — Sémák a, A., (1962) : Observations sur les limites des séries jurassiques dans les Carpates Roumaines. in: Colloque du Jurassique Luxembourg. — Schindewolf, O. H. (1930): Grundlagen und Methoden dér Paláontologischen Chronologie. Berlin. — Schindewolf, O. H., (1961): Die Ammoniten-Gattung Cymbitesim Deutschen Lias. Palaeontographica, A. 117, Stuttgart. — Stratigraphic Classification and Terin inology. Int. Geol. Congr. 1960, Part, 25. Copenhagen, 1961. — Treatise on Invertebrate Paleontology. Part L, Mollusca 4, Kansas, 1957. — Vadász E., (1957): Föld- történet és földfejlődés, Budapest. Zone, Biozone. Chronozone Pár B. GÉCZY Puisque, sous le jour de l’évolution, la signification concréte de la notion de la zone, établie empiriquement pár O p p e 1 et la limité nette de zone, supposée sur la base du eatastrophisme, sont contradictoires, nous sommes d’avis qu’il est justifié de distinguer la zone concréte et la chronozone abstraite. La zone concréte comme la zone abstraite n’ont qu’une portée régionale, elles sont impropres á étre employées comme notions globales. VULKÁNI MŰKÖDÉS NYOMAI A MECSEKI ALSÓLIÁSZ ÖSSZLETBEN BALOGH SÁNDOR* Összefoglalás: Szerző a mecseki alsóliász kőszénösszletben, Szabolcsbányán a 25. sz. telep fekvőjében egyidejű vulkáni működésből származó tufitréteget ismert fel. Az üzem területén azóta 1 1 feltárásból került elő és a Pécs-komlói fúrásokban is felismerték. A meg- állapítás a mecseki kőszéntelepes összlet rétegazonosítási nehézségeinek megoldásában jelentős előrehaladás és az első hazai adat liász vulkáni tevékenységgel kapcsolatban. 1959 nyarán Szabolcsbányán a fedőtelepes csoportban telepített kutatófúrásban számomra ismeretlen kőzetet találtam, amelyet több szaktársam közelebbi meghatáro- zás nélkül vulkanogén kőzetnek tartott. Mivel egyetlen magminta állt rendelkezésre, továbbá feltételezhető volt annak egy trachidolerittelér kontaktzónájából származása, és mivel a mintát műszeresen nem volt alkalmunk megvizsgálni, azt a gondolatot, hogy szinttartó vulkanitot sikerült megtalálni — ideiglenesen félretettük. A fentihez hasonló kőzet került elő ismét a Rücker-táró i/a. szt. 1. k. fedő kereszt- vágat szelvényezése során, a 25. sz. telep fekvőjében 10 m összvastagságban, egyező településben. A réteg közvetlen fekvője 5 — 10 cm vastag kőszénzsinór, majd egy vastagabb palás agyagkő következik. Közvetlen fedője ugyancsak agyagkő, fölötte a 25. sz. telep- pel. Szabad szemmel szembetűnő volt a porfiros szerkezet, valamint a minták felületén látható kisebb-nagyobb zöld foltok. A földpátokon a rétegződéssel azonos irányítottság látható. A kőzeten szemnagyságmegoszlásból eredő autigén rétegzettség látszik. Ismételten átvizsgálva a réteget, 6 — 7 cm nagyságú lapilliket találtunk, valamint sok különböző nagyságú piritgömböt. Biztossá vált, hogy a felismert réteg tufa vagy tufit, tehát nagy területen nyomozható. A tárószinti fedőkeresztvágatokon kívül vala- mennyi, a 25. telepig kihajtott keresztvágatban megtaláltuk, csapásban 2500 m, dőlés- ben a külszíntől a IV. szintig (430 m) terjedően. Az eddigi bányabeli lelőhelyek : Vastagság (m) 1. Rücker-táró i/a szt. 1 k. kvgt. 10 2. Rücker-táró i/a szt. x. ny. kvgt. 10 3. Béke-akna 2. szt. „B” mező főkvgt. 3,0 4. István-akna II. szt. 2. k. kvgt. 5,0 5. István-akna III. szt. 2. k. kvgt. 5i° 6. István-akna III. szt. x. k. kvgt. 2,5 7. István-akna II. szt. 3. k. s. zavart 8. István-akna III. szt. 3. k. s. 3,0 9. István-akna III. szt. 3. k. kvgt. 3,0 10. István-akna II. szt. 4. ny. kvgt. 1,0 11. István-akna IV. szt. 1. k. kvgt. 2,0 * Előadta a Magyar Földtani Társulat Mecseki Csoportjának 1963. április 18-i előadóülésén. Kézirat lezárva 1963. V. 30. Balogh : Vulkanizmus nyomai a mecseki alsóliászban 137 Keletről nyugat felé haladva a vastagság általában csökken, a szemcseösszetétel a finomabb frakció felé eltolódik. Ugyanez mutatkozik dőlésben, azaz déli irányban is. Ezek szerint az egyidejű vulkáni működés helye a területtől ÉK-re valószínű- síthető. A kőzet meghatározásával az Állami Földtani Intézetben Bárdossy Gy. foglalkozott, két feltárás helyszíni megtekintésével. A kőzetről adott szakvéleménye szó szerint a következő: ,,A kőzet üledékes eredésű, alapanyaga agyagos-kőzetlisztes; ebbe hullt bele az üledékképződés idején a vulkáni por és törmelék, tehát a vulkanogén anyag nem idősebb tufaszint átmosása révén került oda, hanem egyenesen belehullott az üledékgyűjtő területre. A nűnták között olyanok is voltak, melyek 1—3 cm nagyságú lapilli darabokat tartalmaztak. Ugyancsak gyakoriak a 2 — 20 mm nagyságú, fehér, szögletes szemcsék, melyek a röntgenvizsgálat szerint ankeritesedett földpátok. Ritkábban fakózöld szem- csék is előfordulnak. Ezekben a földpátok agyagásványosodtak. A röntgenfelvételek szerint a zöldes színt egy illit — montmorillonit — hidrobiotit kevert rácsú agyagásvány adja. A fenti vulkáni eredésű tufaszemcséken kívül apró lávadarabkákat is észleltek a mikroszkópi vizsgálatokkor. Ezek az 1 — 3 nun-es szemcsék sűrűn egymás mellett elhelyezkedő földpát lécecs- kékből állnak. A szöveti kép emlékeztet a mecseki gránitot áttört bosztonitra. A tufit agyagos alapanyaga részben vulkáni porból származhatik, amire a megnövekedett mont- morillonit tartalom utal.” A talált tufitréteg jelentőségét az üzemi gyakorlatban az adja meg, hogy a közép- telepes csoport legutolsó vezetőszintje a 15. sz. telep. Ettől a fedőbe a 25. sz. telepekig nincs közvetlen azonosítási lehetőség, azaz eddig nem volt. Ezzel a tufit szinttel már eddig is több jelentős problémát oldottunk meg. Példának talán csak annyit említünk, hogy a 15 — 25-ös számú telepek között gázkitöréses telepek vannak, amelyek így biz- tosan megjelölhetők. További lehetőség nyílik a szomszédos üzemekkel való párhuzamosításra, sőt továbbmenve, amennyiben Komlón is sikerül kimutatni a fenti réteget, nagyobb távol- ságra is megbízható azonosítási lehetőséget ad. Az eddigi megfigyelések szerint a tufitos réteg a széntelepes összletben nem ismét- lődik meg és kizárólag a 25. sz. telep feküjében jelentkezik. Bemutatott minták alapján több szaktárs közölte, hogy a fenti tufitos kőzetet a Pécs— komlói fúrásokban megtalálták, de téves meghatározás folytán nem figyeltek föl rá. Ezeknek újravizsgálata és területi elterjedésének térképezése folyamatban van. Spuren einer vulkanischen Tátigkeit im unterliassischen Komplex des Mecsekgebirges S. BAXOGH lm unterliassischen Kohlenkomplex des Mecsekgebirges, im Uiegenden des Flözes Nr. 25 von Vasasbánya fand Verfasser eine Tuffitschicht, die aus einer gleichaltrigen vulkanischen Tátigkeit stammte. Diese Schicht wurde seitdem in 1 1 Aufschlüssen inner- halb des Betriebes angetroffen. Ausserdem wurde sie auch in den Bohrungen bei Pécs und Komló erkannt. Diese Funde bedeuten einen wesentlichen Fortschritt zűr Lösung dér im Zusammenhang mit dér Schichtenkorrelation des Kohlenflözkomplexes des Mecsek- gebirges bestehenden Schwierigkeiten und stellen die erste Angabe über eine liassische vulkanisehe Tátigkeit in Ungarn dar. PALICHNOLOGIAI ADATOK A GERECSEI ALSÓKRÉTA IDŐSZAKI RÉTEGEKBŐL DR. NAGY ISTVÁN ZOLTÁN* (XVI. tábla, i., 2., 5. ábra) Összefoglalást Szerző a Berzsek-hegvi (Gerecse- hegység) valangini korú márgában található „életnyomok” közül ismertet egy Gastropoda 'csúszásnyomot és csillagalakú problematikumokat. Ez utóbbiak ammonitesz kőbelén találhatók és eredetük meghatáro- zása ezideig nem sikerült. A közlemény- mint nyitott problémára kívánja felhívni rájuk a figyelmet. Alábbiakban a gerecsei alsókréta időszak újravizsgálatakor (F ü 1 ö p, J., 1958) begyűjtött ősmarad ványanyagból kivánom ismertetni a nevezett életnyomokat. A Berzsek-hegyi (Gerecse-hegység) mintegy 80—100 m vastag, valangini korú szürkemárga rétegekbe szabálytalanul pár cm-es homokkőrétegek települnek be, ezek mentén a kőzet jól elhatárolható, réteglapokra bontható. Ezek a flisre emlékeztető jelleg- zetes „életnyomos” réteglapok igen szembetűnők (XVI. tábla, 5. ábra). Érdemes ezekre figyelmet fordítani, szem előtt tartva a palichnológia egyre inkább gyarapodó és egyre alaposabban kiértékelt adatait. Kronológiai vonatkozásban az ilyen jellegű maradványok persze alárendeltebb szerepűek, annál alkalmasabbak viszont — túlnyomórészt eredeti helyzetük miatt — paleoökologiai és fáciesjelző maradványként való kiértékelésekre. R i c h, J. L. (1951), Seilacher, A. (1954), C a s t e r, K. E. (1957) és mások részletes vizsgálatai alapján tudjuk, hogy a „Fucoidea” gyűjtőnév nemcsak a Fucus algaféleség maradványait jelzi, hanem nagy részük egyéb élőlények mászási, csúszási, illetve élettelen tárgyak vonszolódási nyomai. A márgából növényi maradványt csak egyet ismerünk és ez az Alsophilina cyat- heoides (U n g.) Pót. páfrányfa besodort törzsrészlete (Rásky, K., 1954). A problematikus Chondrites- félék elég gyakoriak ebben a rétegösszletben. Az alpi, kárpáti és appenini flisben is gyakori életnyomok ezek. Ismeretesek már a paleozoikum- ból, és nagyon gyakoriak a júrában is. Természetesen irodalmi múltjuk is nagy (K. Sternberg, 1833; S a 1 1 e r, J. W., 1866; Nathorst, A. G., 1881 ; Seward, A. C., 1898; F u c h s, T., 1895; Rothpletz, A., 1896; R e i s, O. M., 1910; Rich- t e r, R., 1927, 1928, 1931, 1941 ; Krejci-Graf, K., 1932; T a u b e r, A. F., 1949; Seilacher, A., 1953a, 1953b; S i m p s o n, S., 1956). Nem régen számítjuk őket az állati eredetű életnyomokhoz, jóllehet S altér már 1866-ban férgeknek tekinti a Chondriteseket. Az irodalom zöme hipotézisek és ötletek felvetése, illetve ezek vitája, mert ichnologiai tekintetben, főleg trópusi sekélytengerekre vonatkozóan, vizsgálatok- kal alig rendelkezünk. A rendelkezésünkre álló állati eredetű életnyomoknak a Chondritesekkel való egybevetése alapján megállapíthatjuk, hogy jelenlétük mindig tengeri üledéket, még- * Előadta: a Magyar Földtani Társulat Őslénytani Szakcsoportjának 1964. márc. 23-i klub- délutánján Kézirat lezárva 1963. máj. 22. Nagy I. Z.: Palichnológiai adatok a gerecsei alsókrétából 139 pedig aránylag gyors ülepedésű, de nyugodt, hullámzásmentes fenékviszonyokat jelent. Külföldi vizsgálatok mintájára (Láng és mások, 1923; Gordiner & Rey- nolds, 1902) a Chondritesek és azokat beágyazó üledékek összehasonlító üledékföld- tani vizsgálata a hazai anyagokon még hiányzik. Életnyomok kiértékelésénél fokozottabb óvatosságra intenek még a mai óceánog- ráfiai kutatások néha meglepő eredményei. Tudjuk, hogy 10 190 m mélységből, fenék- iszapból szárazföldi növény maradványok, ágak, levelek, termések kerültek már elő (Bruu n, A. Fr., 1956). Vagy E w i n g, M. és mások (1954) vizsgálataira lehetne még hivatkozni, akik 1650 m mélységből, iszapos kvarchomok fenékről szabályos hullámfod- rokat mutatnak be szemléletes mélyvízi felvételeiken. Egyébként ezeket a képződménye- ket a fenékáramlások hatásaira vezetik vissza. S t r a u s z L.-val szemben (1928) aki a faunatársaságok alapján határozottan osztja be a batimetrikus egységeket, S c h m i d t, H. (1935) figyelmeztet arra, hogy a hullámhatás, az árapály jelenségei, a fenékáramlások, már aránylag kis mélységekben (1 — 15 m), a batiális övezetre jellegzetes formaviszonyo- kat hozhatnak létre. Az eddig rendelkezésünkre álló adatok alapján elfogadhatjuk az egykori gerecsei neokom tenger diafán jellegét. A sekély kifejezés helyett is szerencsésebb fogalom ez, hiszen az átvilágítás inkább a fenékdomborzat topográfiai viszonyaitól és a víztiszta- sági (átlátszósági) tényezőktől függ. Az életnyomok között található hieroglifák, paleodietyonok közül jelenleg két állati eredetű életnyomot tartok említésre érdemesnek: Gastropoda csúszásnyom (XVI. tábla, 2. ábra) Természetéből következik, hogy pontos taxionomiai kiértékelésekre nem alkal- mas. Ismerünk ehhez hasonló csúszásnyomot a karbontól (P o w e r s, 1922) napjainkig élő csigáktól, ezek azonban meglehetősen hasonlítanak egymásra. Szegmentáltságában erősen emlékeztet a Delgado által a portugál szilurból leírt Nereites csúszási nyomára, azonban ennek a középső része élesen, határozottan kettéosztott (Lessertisseur, I955, P- 49)- A Powers által ábrázolt csúszásnyom sem mutat olyan erős szegmentált- ságot, mint a gerecsei maradvány, amely még leginkább a Monodonta- genusz nyomához hasonlítható. Szabálytalan ágú, csillag alakú életnyomok (XVI. tábla, 1. ábra). Egy Neocomites sp. kőbelén található, 3 — 4 mm átmérőjű, többágú csillaghoz hasonló, bevésett (konkáv) képződmények. Kissé hasonlítanak G e i n i t z Spongia ottoi néven leírt problematikumára (a szász cenománból). Hántschel (1930) által leírt és ábrázolt maradványra is emlékeztet, de az egy rákféleség rágási nyomának bizo- nyult, a gerecsei pedig k ő b é 1 b e bevésődött képződmény, így a Trusheim (1930, p. 254) féle Corophiummal sem hozható kapcsolatba. D a c q u é is említ és ábrázol (1921) egy Belemnitella mucronata rosztrumot, amelyiken egy pontból kiinduló és elágazó, a gerecseire emlékeztető csillag alakú képződményt láthatunk. D a c q u é ezt Protista fúrásnyomnak tekinti (p. 456). Példányain ezek a kis rozetták fehéres színűek, nagyítva felismerhető üreges járatrendszerük is, melyek utólag töltődtek ki mésziszappal. Közvet- lenül a legkülső réteg alatt találhatók. A gerecsei maradványok legjobban Seilacher Asteriacites-e ire emlékeztetnek, — azonban mivel ez utóbbiakat pontosan ismerjük — ez a hasonlat csak „szemléltetési” értékű. G é c z y B. feltevését (szóbeli közlés), rnisze- 1 40 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, i. füzet rint a kérdéses életnyomokkal felmerülhet-e annak a lehetősége, hogy azokat az állat elhalta után az üres ház kitöltődését megelőzően a héj belső oldalára települt szer- vezet okozta-e, a maradvány alapján ugyancsak nem tudom eldönteni. A szürkemárga réteg ammoniteszeinek kőbelén gyakran találunk szeszélyes, kanyargós „féregjárat” nyomokat. Teljesen megegyeznek azokkal, amelyeket a C o q u a n d gyűjtemény hasonló korú ammoniteszeinek a kőbelén is megfigyeltem. (Angles, Basses Alpes környéki kréta lelőhelyek.) TÁBLÁM AGYARÁZAT - EXPLANATION OF PLATE XVI. tábla — Plate XVI. 1. Szabálytalan ágú, csillagalakú életnyomok. Term. nagyság, (rajz). Living traces having the shape of irregularly pointed stars. Nat. size (drawing) 2. Gastropoda csúszásnyom, 3 x nagyítás. Crawling trace of a gastropod, 3 x 5. Flisre emlékeztető életnvomos réteglap. Bedding pláne of flysch'type with traces of life. IRODALOM - REFERENCES Bruun, A. Fr., (1956): The abyssal fauna: its ecology, distribution and origin. Natúré, 177, No- 4520, pp. 1105 — 1108, 1. fig. — C a s t e”r, K. E., (1957): Probíematica, in: Treatise on maríné ecology and paleoecology. Geol. Soc. Amer., Memoir 67, 2 vol.,pp. 1025 — 1032. — D a c q u é, E., (1921): Vergleichende biologische'Formenkunde dér fossilen niederen Tiere. Berlin, VIII + 777 pp. 345 figs. — Ewing, M. — E r i c s o n, D. B. — H e e z e n, B. C. — Worzel, J. L. — W o 1 1 i n, G., (1954): Exploration of the deepsea floor. Quatemaria, 1, Roma, pp. 145 — 168. — Fuchs, T., (1904): Kritische Besprechungen einiger im Verlauf dér letzten Jahren erschienenen Arbeiten über Fucoiden. jahrb. k. k. Reichsanst. Wien, 54, pp. 361—362. — Fülöp, J., (1958): A Gerecsehegység krétaidőszaki képződményei Geol. Hung. Sér. Geol., n, pp. 1 — 94., 1 — 15 tábla. — Hántschel, W., (1937) : Fáhrten und Problematika. Fortsctir. dér Paláont., 1, pp. 52 — 57. — Krejc i — G r a f, K., (1936): Zűr Natúr dér Fukoiden. Senckenbergiana, 18, pp. 308 — 315. 5 figs. — Eessertisseur, J., (1955): Traces fossiles d’activité animale et leur signi- fication paléobiologique. Mém. Soc. Géol. Francé, N. S. 34, fasc. 4, No. 74, pp. 1 — 150, 1 — 11 pls, 68 figs. — R e i s, O., (1910): Zűr Fucoidenfrage. Jahrb. Geol. Reichsanst., 59, pp. 615 — 638, 17. pl. — R i c h t e r, R., (1941): Fáhrten als Zeugnisse des I.ebens auf dem Meeres-Grunde. Senckenbergiana, 23, pp. 218 — 260. — Rothpletz, A., (1896): Über die Flysch-Fucoiden und einige andere fossile Algen, sowie über lias- sische, Diatomeenführende Homschwámme. Z. Deutsch. Geol. Ges., 48, pp. 854 — 914. — S e i 1 a c h e r, A., (1954): Die geologische Bedeutung fossiler Lebensspuren. Zeitschr. Deutsch. Geol. Ges., 105, pp. 214 — 227. — Simpson.S., (1956) : Trace-fossil Chondrites. Quart. Jour. Geol. Soc., London, 112, 21 — 24 pls, 2 figs. — Sujkowski.Z.É, (i957): Flysch sedimen tation. Bull. Geol. Soc. Amer., 68, pp. 543 — 554-, — T a u b e r, A. F., (1949): Paláobiologische Analyse von Chondrites furcatus Stemberg. Jahrb. Geol. Bundesanst., Wien, 92, pp. (T41 — 154). — Trusheim, F.,(i93o): Stemförmige Fáhrten von Corophium. Sencken- bergiana, 12, pp. 254 — 260. 3 figs. Palichnological data from Lower Cretaceous beds in the Gerecse Mts DR. I. Z. NAGY The author describes the crawling trace of a gastropod (Plate XVI, fig. 2) and star- shaped problematic markings (Plate XVI, fig. 1) from among the living traces occurring in the Valanginian grey maris of Berzsek Hűl, Gerecse Mts, Komárom Countv, Hungary. The star-shaped traces are to be found as deepenings on the surface of the internál mould of a Neocomites sp. The literature available to the author did nőt permit to determine the origin of these traces. Neither is it possible to prove that they were left over by a living organism which penetrated intő the body chamber or the gas chambei after the death of the animal. The paper intends to call attention to this phenomenon as a still quite open problem. RENDELLENES HÁZŰ ALSÓKRÉTA AMMONITESZEK A GERECSÉBŐL DR. NAGY ISTVÁN ZOLTÁN* (XVI. tábla, 3., 4., 6. ábra) Összefoglalás: A közlemény a Berzsek-hegyi (Gerecse) hauterivi és alsóbarrémi eme- leteiből előkerült rendellenes házú ammoniteszeket mutat be. Szerző az innen előkerült torz példányokban részben fejlődési rendellenességeket lát (ide sorolva több Protetragonites sp.-n tapasztalt szájadékbefűződéseket, amelyek rövid időn belül ismétlődnek, és Phyllopa- chyceras sp.-n észlelt bordázatkettőződést), részben sérülések okozta károsodásokat, ilyenek a XVI. táblán bemutatott 3., 4. és 6. ábrán látható példányok. Az 1956. évben gyűjtött Berzsek-hegyi ősmaradványok Cephalopodái között — noha a begyűjtött anyag nem nevezhető gazdagnak — több rendellenes példányt találtam. A példányok rendellenes bélyegei szerintem két csoportra oszthatók. Egyiket a fejlődési rendellenességek közé sorolom. Ezek, elsősorban az egyénfej- lődési idő alatt bekövetkezett elváltozások nyomai. Ilyeneknek minősítem pl. a szájadéki befűződések megkettőzését, illetve azoknak a növekedés folyamán történt túl gyorsan bekövetkezett megismétlődését. Ezt észleltem egy Protetragonites quadrisulcatus (d’Or- b i g n v) faj maradványán. Ugyanilyen jellegű volt egy Phyllopachyceras infundibulum (d' O r b i g n y) -n talált bordázatkettőződés. Ezen a példányon ez a borda igen erőteljes, egészen a szájadékbefűződésre emlékeztet. Erre a jelenségre mai összehasonlítási például a Gastropodák szájadékmegvastagodása szolgálhatna, ami eléggé ismert szezonjellegű megváltozás. Mindkét példány az hauterivi emeletből való. Másik csoportba a sérülésekből adódó elváltozások tartoznak. Egy N eocomites sp. kőbelén láthatunk ilyen típust (XVI. tábla, 6. ábra). A sérülés az állatot a ventrális rész felé eső oldalon érte. Az állat kiheverte az inzultust, az egyén- ié jlődés további folyamán a bordák kifejlődése normális. A sérült bordák a regeneráció folyamán hátrafelé hajolva alakultak ki, középső laterális részük, ahol az összenövést lehetne vizsgálni, már nem látható. Hasonló sérüléstípust mutat egy rokon genusz kis példánya is (XVI. tábla, 4. ábra). A bordázat képe ezekben az esetekben hasonlít a H. Hölder által közölt rendellenességek egyik típusára (1956, p. 98, 3.-4. ábra). A 4. ábrán bemutatott példány az alsó barrémi, a 6. kép pedig hauteriviből való. A bordázat rendellenes elváltozását több, kicsavarodott házú példányon is lát- hatjuk. A XVI. tábla 3, képén bemutatott Hamulina sp. dorzális peremén bi- és trifurcált bordaelágazást találunk. Egy Anisoceras sp. kőbelén is ugyanezt a bordaelváltozást észleltem, de ezen a példányon a folyamat már a laterális rész nagy részén elkezdődik. Ezek a példányok az alsóbarrémi emeletből valók. Az általam vizsgált kicsavarodott, kiegyenesedett háztípusú példányokon ezek az elváltozások a dorzális oldalon jelentkeztek. Miután ezeken a típusokon ez a rész van * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat Őslénytani Szakcsoportjának 1964 márc 2^-’ klub- délutánján Kézirat lezárva 1963. máj. uo 22. 142 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, i füzet kitéve leginkább a mechanikai behatásoknak (Schoeller, 1942), elképzelhető, még „statikailag” is, hogy a „bordaátrendeződés” a károsodás következtében beállott instabi- litást volt hivatva helyreállítani. Nem vizsgálható azonban az a fontos kérdés, hogy ez a javítás növekedés közben, vagy már az állat felnőtt korában történt-e. A házregeneráció kérdésében a Gastropodákkal való összehasonlítás már nem alkalmazható olyan meg- győzően. Dacqué (1921, p. 582)-nak a Cephalopoda-bordák elágazódására vonatkozó meglátását (ti. a domború felület térfogatának növekedését követő bordasűrűsödést) a vizsgált példányokra nem tudom feltétel nélkül alkalmazni. Az említett gerecsei példá- nyok ugyanis egyenletes vastagságúak és a rendellenesnek talált borda- elágazódás a párhuzamos, egyenes bordák között „váratlanul” kiugró jelenségnek lát- szik (XVI: tábla, 3. ábra). TÁBLAMAGYARÁZAT - EXPLAXATION OF PLATE XVI, tábla - Plate XVI, 3. Hamuit na sp., term. nagyság — nat size 4. Neocomites sp., 2X nagyítás — X2 6. Neocomites sp., term. nagyság. — nat size IRODALOM - REFERENCES Brown.A. P., (1892): The development of the shell in the coiled stage of Baculites. Proc. Acad. Nat. Sci. Philadelphia, 44, pp. 136—141. — Dacqué, E., (1921): Vergleichende biologische Fonnenkunde derfossilen mederen Tiere. Berlin, VIII + 77 7 pp., 345 figs. — Destombes, J. P., (1938): Sur un échan- tillon teratologique d’ammonite de l’Albien moyen [ Hoplites lautus (S o w.)], different on the 2 sides. Ann. Soc. Géol. Nord. 63, pp. 125 — 127., 3. pl. — H ö 1 d e r, H., (1956): Über Anomalien an jurassischen Ammo- niten. Paláont. Zeitschr. 30, pp. 95 — 107., 9 figs. — S c h o e 1 l e r, H., (1942): Considerations sur les ammo- nites dites déroulées (l’origine de leurs formes). Bull. Soc. Géol. Francé, 5, 12, pp. (233 — 250.) 12 figs. Lower Cretaceous Ammonites with irregular shells írom the Gerecse Mts. DR. I. Z. NAGY The author presents irregular cephalopodal shells collected from the Hauterivian — Lower Barremian stages of the Lower Cretaceous series in the Berzsek Hill, Gerecse Mts, Komárom County, Hungary. He ascribes the deformed specimens partly to disturbances of growth (the con- striction reiterations observed in several species of Protetragonites and the doubling of ribs found in one Phyllopachyceras species are referred to this category), partly to injuries; such are e. g. the ammonite specimens shown in Plate XYI, figs 3, 4 and 6. The branching off of ribs visible in fig. 3 may alsó have tended to restore somé instability resulting from injury, since the uniform thickness of the shell would nőt justify any static support by swellíng, which has been referred to by D a c q u é, too (1921, p. 582). NUMMULITESZES PAD A DOROGI-MEDENCE ALSÓEOCÉN CSÖKKENTSÓSVÍZI RÉTEGEIBEN MUNTYÁN ISTVÁN* Összefoglalást Szerző megfigyelései szerint az eddig teljes egészében csökkentsósví- zinek tartott felső kőszéntelepes sorozatban tengeri kőzbetelepülések vannak Nummuliíe subplanulatus, N. planulatus és N. globulus nagyforaminifera alakokkal. A dorogi területet az alsóeocén telepősszlet kifejlődését tekintve 2 főrészre oszt- hatjuk. A terület zömén tű. a telepősszlet teljes egészében édesvízi, amit a belételepült édesvízi rétegek bizonyítanak. A terület déli részén azonban az édesvízi telep fölött még két másik telep is kifejlődött, amelyeket csökkentsósvízi fauna mellett olykor, szór- ványosan Nummulites subplanulatus-t és globulus- 1 is tartalmazó rétegek választa- nak el egymástól. Mindkét területrész kőszénösszlete fölött — közvetlen rátelepülésben vagy tőle legfeljebb 20 m távolságra, tehát általában a Cerithium hantkeni-s rétegek fedőjében — 6 — 7 m vastagságú pad helyezkedik el, amelyben a Nummulites subplanulatus már szinte kőzetalkotó mennyiségű. E fölött átlag 16 m-re helyezkedik el a tengeri operculinás rétegek alján egy felsőbb, s már korábban is ismert subplanulatuszos pad. Kecske- méti T. szíves meghatározása szerint a N. subplanulatus-on kívül mindkét pad N . planulatus-t és N. globulus-t is tartalmaz. A felső és az alsó subplanulatuszos pad között zöldesszürke agyag és agyagmárga van. Ennek legalja még több-kevesebb csökkentsósvízi molluszkumot tartalmaz, zöme kövületmentes, tetején pedig megjelenik és uralkodóvá válik a tengeri faima. Az alsó subplanulatuszos pad vastagságában bizonyos szabályszerűség van. Telep- közeiben ui. nem, vagy alig haladja meg a 4 m-t, míg a telep fölött magasabb helyzetben ritkán vékonyabb 4 m-nél, 20 m teleptávolságban pedig 25 m-es vastagságot is elér. Ez esetben a két nummuliteszes pad közötti kövületmentes szint legtöbbször hiányzik, és a két pad részben vagy egészben összeolvad, bár jellemző ősmaradványtársaságukat ekkor is megtartják. A két pad egyébként kőzettanilag is megkülönböztethető. A Nummuliteszeknek csökkentsósvízi rétegekben való megjelenése és fészekszerű felhalmozódása az eocén ingressziót kísérő oszcillációs jelenségekkel lehet kapcsolatos. Vázuk felépítése nem különbözik a kifejezetten tengeri rétegekbe zárt alakokétól, s nem mutat sótartalom-változás okozta rendellenességeket. A dorogival azonosítható alsó nummuliteszes pad a szomszédos eocén medencék alsó csökkentsósvízi rétegeiben is megvan (pilisszentiváni, solymári, nagyegyházi fúrá- sok). Ez azt bizonyítja, hogy ez a pad az egész dorogi medencében és annak peremterüle- tein, sőt a környező medencékben is általános elterjedésű. \ * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1963. április 24. -i előadóülésén. Kézirat lezárva 1963. október 16. 144 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, i. füzet Az a felismerés, hogy a kőszénösszlet fedőrétegeiben nem egy, hanem két jól elkülöníthető nummuliteszes pad van, gyakorlati szempontból, a bányászat mindennapi kérdéseinek megoldásában éppúgy fontos, mint a felderítő kutatás alatt álló terület- részek rétegsorainak értékelésében. Nummulitenbank in den unlereozánen Brackwasserschichten des Doroger Beckens I. MUNTYÁN Nach den Beobaehtungen des Verfassers treten in dér bis jetzt für vollkommen brackisch gehaltenen Schichtenfolge des oberen Kohlenflöz-Komplexes maríné Zwi- sehenlagerungen mit den grosswüchsigen Foraminiferenformen Nummulites subplanatus, N. planulatus und N. globulus auf. I ARCELLA EHRENBERG NEMZETSÉG ELŐFORDULÁSA A MAGYARORSZÁGI OLIGOCÉN RÉTEGEKBEN* KRIVÁNNÉ-HUTTER ERIKA* összefoglalást Szerző az Annales Univ. Se. Budapestinensis VI. kt-.ében, 1963-ban Hungarodiscus fragilis n. gén. n. sp. néven új ősmaradványt írt le a Dorogi-medence oligocén kőszénösszletéből. Az új vizsgálatok szerint ez a faj az Arcella Ehrenberg nemzet- ségbe tartozik és érvényes neve Arcella fragilis (E. Kriván-Hutter). Ez egyben az első és legidősebb A r cella, sőt Thecamoeba a magyarországi oligocén rétegekből. A hazai paleogén rétegsorok palynológiai vizsgálata során a dorogi barnakőszén medence Annavölgy X. akna felső telepéből vett és a XIV. akna Sárossikló mezőben a felső kőszénpadból származó kemény, kagylóstörésű, fényes barna- kőszén mintákban szervesvázú mikrofossziliát találtunk, melyet az Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös Nominatae, Sectio Geologica, Tomus VI. 1963 folyóiratban megjelent Microplancton from the Palaeogene of the Dorog Basin I. című dolgozatban Hungarodiscus fragilis n. gén. n. sp. néven publikáltunk. Munkánk megjelenése után G. Deflandre professzor volt szíves figyelmünket felhívni a Hungarodiscus fragilis néven közölt fosszília és az általa feldolgozott Arcella nemzetség tagjai között megnyilvánuló hasonlóságra. Ennek nyomán irodalmi és mik- roszkópi összehasonlításokat végeztünk az Arcella E h r. nemzetség fajai és maradvá- nyaink között. Ezek alapján igazolást nyert G. Deflandre intuiciója és így marad- ványainkat az Arcella E h r. nemzetséghez kell sorolni. Arcella fragilis (E. Kriván Hutter 1963) n. comb. Típus: Hungarodiscus fragilis n. gén. n. sp. (6, p. 77, Plate V. figs. 1 — 6 és Plate VI. figs. 1 — 7.) Diagnosis: lásd E. Kriván-Hutter, 1963. p. 77. Megjegyzés : A rendelkezésünkre álló irodalmi adatok és jelenkori összehasonlító anyagok alapján kétségkívül megállapítható, hogy maradványainkat az eredetileg csak- nem gömb alakú héj és ennek méhsejt-szerű szerkezete, továbbá jellegzetes kibúvónyílása az Arcella nemzetségbe sorolják. Példányaink héjmorfológiai bélyegeinek elrendeződése — lásd diagnózist — valamint az oligocén rétegekben való előfordulása indokolttá teszi az új speciesnév megtartását. Ilyen módon az Arcella fragilis rendszertani helyét a Hystri- chosphaeridea Eisenack 1938 ordo, Leiosphaeridae Eisenack 1954 család helyett a Testacealobosa De Saedeleer 1934 ordo, Arcellidae Ehrenberg családba kell megjelölni. Maradványaink oligocén korát igazolja egyrészt a bamakőszénösszlet faunisztikai és palynológiai kormegállapítása, másrészt az anyagnak mélyműveléssel feltárt rétegek- ből történt sajátkezű steril mintavétele és feltárása. Ez egyúttal kizárja idegen anyagból való fertőződés lehetőségét is. * Bemutatta a Magyarhoni Földtani Társulat 1964. január 8.-i előadóülésén. Kézirat lezárva 1964. január 8. (Készült az Országos Kőolaj és Gázipari Tröszt laboratóriumában, Budapest) 10 Földtani Közlöny 146 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, i. füzet Mindezek alapján maradványainkat az Ar cella nemzetség első oligocénkori elő- fordulásának kell tekinteni. Végezetül külön köszönetünket kell kifejezni dr. G. Deflandre professzor- nak, aki a fosszíliák hovatartozására volt szíves figyelmünket felhívni, valamint dr. Párducz Béla protistológusnak (Magyar Nemzeti Múzeum Állattára, Budapest) tanácsaiért és az összehasonlító anyagért. IRODALOM - LITTÉRATURE D eílandre, G., (1928): Le genre Areella Ehrenberg. Morphologie — Biologie — Essai phylogé- nétique et sj-stématique. Archív, für Protistenkunde, LXIV. p. 152 — 287, 403 fig. — Deflandre, G., ( 1931): Thécamoebiens nouveaux ou peu connus. I. Ann. de Protistol., III. p. 81 — 95, 7 Pl. — D eílandre, G., (1952): Protistes. Généralités. in J. Piveteau, Traité de Paléontologie, T. I. p. 89 — 95. — Deflandre, G., (1952): Groupe des Thécamoebiens. in J. Piveteau, Traité de Paléontologie, T. I. p. 131 — 132, 1 fig. — Deflandre, G., (1953): Ordres des Testacealobosa, des Testaceafilosa et des Thalamia (Thécamoebiens auctorum). in P. P. Grassé, Traité de Zoologie, T. I. fasc. 2. p. 97 — 148, fig. 71 — 106, Pl. I. — Kriván- H u 1 1 e r, E., (1963): Microplankton írom the Palaeogene of the Dorog basin. I. Ann. Univ. Sci. Budapes- tinensis de Rolando Eötvös Nominatae. Sectio Geologica, T. VI. p. 71-91, 7 Pl. - Penar d, E., (1890 — 91) : Études sur les Rhizopodes d’eau douce. Mém. Soc. Phys. et Hist. Nat. XXXI. no. 2. — Reichenow, E., (1952) - Lehrbuch dér Protozoenkunde. I— II. Sechste Aufl. Jena. Sut la présence du genre Areella Ehrenberg dans les dépőts oligocénes de la Hongrie ERIKA KRIVÁN — HUTTER* Au cours de l’examen palynologique des séries paléogénes en Hongrie les échantil- lons de lignité brillanté á cassure conchoidale, prélevés de la laie supérieure du puits Annavölgy X. et du lit de houille supérieur des terrains de Sárossikló, du puits XIV. foumirent des microfossiles á test organique décrits comme Hungarodiscus fragilis n. gén. n. sp. dans la note cMikroplancton írom the Palaeogene of the Dorog Basin I.», Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös Nominatae, Sectio Geologica, Tomus VI, 1963. Aprés la publication de cette note, M. le Professeur G. Deflandrea aimable- ment attiré l’attention de l’auteur sur l’analogie entre le fossile décrit comme Hungaro- discus fragilis et les représentants du genre Areella élaboré pár lui. Dans la suite, nous avons accomph des analyses comparatives sous le microscope et dans la littérature pár rapport au genre Areella E h r. et á nos microfossiles. Ces analyses ont confirmé l’intui- tion de G. Deflandre, de sorté que nos fossiles ont dű étre attribués au genre Areella E h r. Areella fragilis (E. Kriván-Hutter 1963) n. comb. T y p e : Hungarodiscus fragilis n. gén. n. sp. (E. Kriván-Hutter, 1963. p. 77. Piát V. gs. 1 — 6 ) et Plate VI. figs. 1 — 7) Diagnose: voir ibid. p. 77. Remarques: Les données de littérature et les matiéres récentes utilisées pour comparaison permettent, sans doute, de constater que nos échantillons doivent étre attribués au genre Areella, gráce á leur coque originairement presque sphérique, á leur structure enkystée et á leur pseudostome caractéristique. L’arrangement des caractéres morphologiques de la coque de nos exemplaires — voir deseription — , ainsi que leur présence dans les dépőts oligocénes justifient la conservation du nouveau nőm spécifique. C’est ainsi que la position taxonomique de la forme Areella fragilis dóit étre placée dans la famille Arcellidae Ehrenberg, ordre Testacealobosa DeSaedeleer 1934, et non pás dans la famille Leiosphaeridae Eisenack 1954, ordre Hystrichosphaeridea Eise- n a c k 1938. L’áge oligocéne de nos microfossiles est prouvé pár la détermination de l’áge du complexe houiller á l’aide d’analyses faunistiques et palynologiques, ainsi que pár le fait que des échantillons purs ont été prélevés personnellement pár l'auteur dans des couches (Trust Hongrois pour Plndustrie du Pétrole et du Gaz) Budapest. Krivánné: A rcella nemzetség a magyar oligocénben 147 ouvertes pár des opérations miniéres souterraines et que l’auteur mérne a exécuté le lavage. Cela exclut aussi la possibilité d’une contamination de la matiére. Sur la base de tout ce que nous venons de dire nos microfossiles doivent étre con- sidérés comme les premiers représentants oligocénes du genre Ar cella. Finalement, nous devons exprimer notre remerciement sincére á M. le Professeur G. D e f 1 a n d r e, de són aimable information que nous a permis de fixer l’attribution réelle des microfossiles, ainsi qu’á M. B. P á r d u c z, docteur des Sciences, protistologue (Section Zoologique du Musée National de Hongrie, Budapest), qui nous a donné de bons conseils et des matériaux récents pour comparaison. HÍREK — ISMERTETÉSEK Dr. Szádeczky-Kardoss Elemér 60 éves Dr. Szádeczky-Kardoss Elemér akadémikus, a Magyarhoni Földtani Társulat tiszteleti tagja, a Szabó József Emlékérem birtokosa 1963. szeptember xo-én töltötte be 60. életévét. A születésnap alkalmából az Eötvös L. Tudományegyetemen, a Szádeczky-Kardoss Elemér professzor vezette Geokémia-Kőzettani Tanszéken rendezett ünnepségen Társulatunk Elnöksége s nagyszámú egybegyűltek köszöntötték az ünnepeltet, közvetlen munkatársai pedig munkásságának kötetekbe rendezett gyűjte- ményes anyagát s a vezetése alatt álló intézmény albumát nyújtották át neki. Dr. Szádeczky-Kardoss Elemér Kolozsvárott 1903. szeptember 10-én született. Édesapja dr. Szádeczky-Kardoss Gyula, a kolozsvári Tudomány- egyetem 1934-ben elhunyt geológus professzora volt. Egyetemi tanulmányait a buda- pesti Tudományegyetemen 1921-ben kezdte; ugyanott 1926-ban doktori szigorlatot tett „summa cum laude” eredménnyel, majd 1928-ban középiskolai tanári oklevelet szerzett dicséretes minősítéssel. 1926-ban Sopronban a Bánya-, Kohó- és Erdőmémöki Kar Ásvány-Földtani Tanszékén Vendel Miklós professzor tanársegédje; később a budapesti Tudomány- egyetem magántanára, majd Sopronban egyetemi tanár. 1926—1932 között Bécs, Zürich, Monaco (Tengerkutató Intézet), Párizs, Berlin és Bukarest különböző tudomá- nyos intézeteiben dolgozott. A soproni Bánya-, Kohó- és Erdőmémöki Kar utolsó dékánja (1948 — 49) és át- szervezésének egyik megkezdője, majd a miskolci új Műszaki Egyetem első rektora (1949 — 50) volt. Részt vett a hazai bányászati és kohászati oktatás újjászervezésében. A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem 1950-ben hívta meg az Ásvány-Kőzettani Intézet vezetésére. Kezdeményezésére az Intézet Akadémiai Geokémiai Kutató Labo- ratóriummal bővült. Dr. Szádeczky-Kardoss Elemér kétszer kapta meg a Kossuth-díj arany- koszorúját: 1949-ben üledékes kőzettani módszereiért, 1952-ben pedig szénkőzettani vizsgálataiért. 1953-ban elsők között tüntették ki Munkaérdemrenddel. A Magyar Tudományos Akadémia 1949-ben levelező, 1950-ben pedig rendes tagjává választotta. Az Akadémiai Geokémiai Bizottságnak s a TIT Földrajzi Szakosztályának alakulása óta elnöke. A Nemzetközi Geológiai Kongresszus Kárpát-Balkáni Asszociációja „Kőzettan és Magmatizmus” szekciójának elnöke. Rendszeres tevékenységet fejt ki mint az Országos Béketanács Tudományos Bizottságának elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Tudományok Osztálya osztály vezetőségének, a Kossuth-díj Bizottságnak, a a Hazafias Népfront elnökségének, a Tudományos Kutatási Terv 7. sz. Főfeladat Koordi- náló Bizottságának tagja. A Magyarhom Födtani Társulat 1958-ban Szabó József Emlékéremmel tüntette ki, 1960-ban pedig tiszteleti tagjai sorába választotta. A Geologische Gesellschaft in Wien levelező tagjává, a Csehszlovák Ásvány- és Földtani Társulat tiszteleti tagjává válasz- totta. Tagja az American Geochemical Society-nek, levelező tagja a The Geological Society of Finland-nek, tiszteleti tagja a Geologische Gesellschaft in dér Deutschen Demokratischen Republik-nak. Önálló kutatáson alapuló dolgozatainak száma meghaladja a 180-at, eddig meg- jelent könyveinek száma 4. Az Acta Geologica szerkesztője. Központi előadóülésünkön, 1963. október 30-án „Kőzetkémizmus és ásványos összetétel” címmel elhangzott előadását a Magyarhoni Földtani Társulat dr. Szá- deczky-Kardoss Elemér áradó invenciójú dinamikus tudósegyénisége jövőbe mutató zálogaként fogadta. Hírek, ismertetések 149 Dr. Majzon László 60 éves Dr. Majzon László a föld- és ásványtani tudományok doktora, c. egyetemi tanár, a Szabó József Emlékérem birtokosa, a Magyarhoni Földtani Társiúat Választmá- nyának 1944 óta tagja s a legnehezebb időkben (1945 — 1947) főtitkára, 1964. január 12-én töltötte be 60. életévét. A születésnap alkalmából a Társulat Elnöksége és a munkatársak - tanítványok Leányfalun köszöntötték dr. Majzon Lászlót, hagyományaink legfőbb őrét. Dr. Majzon László Érseki! jvárott 1904. január 12-én született. Középiskolai tanulmányainak elvégzése után tanulmányait a budapesti Tudományegyetemen folytatta, ahol 1932-ben „Leányfalu környékének föld- és őslénytani viszonyai” c. értekezésével doktori fokozatot szerzett. 1932-től a M. Áll. Földtani Intézet tagja, 1948—1950 között az Intézet h. igazgatója, majd 1952-ig igazgatója. Dr. Majzon László szervezte meg a M. All. Földtani Intézet Fúrási Ányagfeldolgozó Laboratóriumát, két évtizeddel később pedig a MASZOL AJ RT Központi Tudományos Kutató Laboratóriumát, s az Országos Kőolaj és Gázipari Tröszt előzőből kifejlesztett Geológiai Laboratóriumát. 1948-ban a budapesti Tudományegyetem magántanára „A Foraminiferák bio- sztratigráfiája” tárgykörből, 1952-ben két évtizedes tudományos munkásságára tekin- tettel a föld- és ásványtani tudományok kandidátusa, 1958-ban pedig „A magyarországi oligocén inikropaleontológiai rétegtana” c. disszertációjának megvédése nyomán elnyerte az akadémiai doktori magasfokozatot. Oktatói-nevelői munkája elismeréseképpen 1963- ban a művelődésügyi miniszter dr. Majzon Lászlónak a c. egyetemi tanári címet adományozta. Dr. Majzon László 1932 óta tagja a Magyarhoni Földtani Társulatnak. 1944-től választmányi tag, 1945 — 47 között főtitkár, 1946 óta pedig a Szabó József Emlékérem tuladjonosa. 1956-ban Munkaérdeméremmel tüntették ki. Akadémiai doktori disszertációja egyik opponensének, dr. Földvári Aladár professzor szavaival: „A mikropaleontológiai kutatás Magyarországon stagnált, amikor a fiatal Majzon 30 évvel ezelőtt korszerűen nekifogott az újraindításához. Munkájának eredménye a kutatási irány hitelének helyreállítása, az addig szintezhetetlennek tartott, közel 1 km vastag „kiscelli agyag” fáciesű rétegek több szintbe osztása, valamint számos, évtizedek óta vitás korú képződmény korának tisztázása. Munkássága nemcsak az oligo- cén korra, hanem a mezozoikumtól a pliocénig minden réteg mikrof almájára és rétegtani beosztására hozott újat.” „Az elméleti eredményeken kívül, gyakorlati alkalmazásban, a magyar olaj-, földgáz- és kőszénkutatásokban is felbecsülhetetlen útmutatást adtak eredményei.” „Munkásságával megtermékenyítette a magyar mikropaleontológiai kuta- tást”, iskolát teremtett, s „a mikropaleontológián keresztül az utolsó évtizedek legered- ményesebb, legmaradandóbb hatású magyar sztratigráfusa lett, méltó utóda H a n t k e n Miksának”. Dr. Földvári Aladár 1958-ban írott véleménye most, a 60. születésnapon újracsendül, hiszen dr. M a j z o n László ezt az évfordulót is munkával, a Foraminifera- vizsgálatok c., 60 ívre tervezett kézikönyv kéziratának sajtó alá rendezésével köszöntötte. Kitüntetések Az Országos Földtani Főigazgató 1963. november 7-ike alkalmából Falu Jánost, Horváth Józsefet, dr. Karácsony Sándort, a Földmérő és Talajvizsgáló Iroda dolgozóit, valamint É r d é 1 y i Károlynét, Kővári Józsefet, Németh Gusztávot, Somfai Attilát és V ö 1 g y i Lászlót, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt munka- társait a „Földtani kutatás kiváló dolgozója” címmel tüntette ki. Dr. Winkler - Hermádén Arthur (1890—1963) Dr. Winkler-Hermaden Arthur az Osztrák Tudományos Akadémia rendes tagja, a gráci műszaki egyetem ny. professzora 1963. május 9-én 73 éves korában elhúnyt. Lakóhelyét, a bazaltkúpon épült Kapfensteint, ahonnan hazánkba is átláthatott, számos magyar geológus ismerte. Winkler-Hermaden Arthur Kelet-Stájerország fiatal harmadidőszaki képződményeinek volt hosszú évtizedeken keresztül kitűnő kutatója, s ezért szoros kapcsolatot tartott a határos területeken dolgozó magyar és jugoszláv szak- emberekkel. Robosztus egyénisége fáradságot nem ismerve rótta szűkebb hazája hegyeit- 150 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, i. füzet völgyeit, megismerve és ismertetve annak földtani viszonyait. Sokat utazott, sokat látott, s élete vége felé hatalmas kötetben foglalta össze mindazon tapasztalatát, amelyet fáradhatatlan kutatói tevékenysége alapján a földtani erők játékából megismert. Bogsch Az„Unesco” (Egyesült Nemzetek Nevelési, Tudományos és Kulturális Szervezete) XII. Közgyűlése határozatot hozott központi meteorit-munkacsoport felállításáról, melynek feladata a világűr békés felhasználásának tudományos programja keretében a meteoritkutatás nemzetközi megszervezése. Az öttagú bizottság egyik tagja- ként dr. Sztrókay Kálmánt, Ásványtani Geokémiai Szakcsoportunk elnökét, az Eötvös Loránd Tudományegyetem ásványtan professzorát kérték fel. A bizottság ( O r c e 1, J. — Párizs, K r i n o v, E. L. — Moszkva, Mason, B. H. — New York, H e y, M. H. — London, Sztrókay K. I. — Budapest) 1964. február 25-én ült össze Párizsban, hogy megkezdje munkáját. Tudományos minősítés 1963. október 9-én volt dr. H a á z István tagtársunk „Földmágneses anomáliákat okozó hatók meghatározása (Mágneses hatószámítás)'’ c. kandidátusi értekezésének nyilvános vitája. Az opponensek véleménye, az eredményes megvédés alapján a Bíráló Bizottság dr. H a á z István értekezését megvédettnek nyilvánította, es határozati javaslatot terjesztett a Tudományos Minősítő Bizottság elé kandidátusi fokozat odaítélé- se érdekében. Az értekezés opponensei dr. Csókás János és dr. K i 1 c z e r Gyula a műszaki tudományok kandidátusai voltak. Egyetemi doktori szigorlatok Majoros György tagtársunk 1963. november 15-én az Eötvös Loránd Tudo- mányegyetem Természettudományi Karán doktori szigorlatot tett „summa cum laude” eredménnyel. Doktori értekezésének címe: A balatonmelléki permi rétegösszlet üledék- földtani vizsgálata. CsehNémeth József tagtársunk, a Közép-dunántúli Csoport vezetőségi tagja 1963. november 26-án a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen doktori szigorla- tot tett „summa cum laude” eredménnyel. Doktori értekezésének címe: Az úrkúti mangánmedence mai földtani értékelése. Góczán Ferenc tagtársunk 1963. december 10-én a Szegedi József Attila Tudományegyetem Természettudományi Karán doktori szigorlatot tett „summa cum laude” eredménnyel. Doktori értekezésének címe: A bakonyi felsőkréta üledékföldtani viszonyainak palynológiai ■vizsgálata. Pályadíjak 1963. november 4 — 7. között a Szegedi József Attila Tudományegyetemen meg- rendezett VI. Országos Tudományos Diákköri Konferencián a Művelődési Minisztérium és a KISZ Központi Bizottság díját s a vele járó 1000 forint jutalmat Monostori Miklós V. éves geológushallgató nyerte el „Paleoökológiai vizsgálatok a mátyáshegyi felsőeocén rétegeken” c. tanulmányának bemutatásával. Nagy Béla, P o r d á n Sándor V. éves geológushallgatók, valamint Szentes György IV. éves geológushallgató tanul- mányát egyaránt III. díjjal jutalmazták. Lamarck és kora Régóta várt, szükségszerűen hézagpótló könyv jelent meg dr. Benedek István, a kiváló idegorvos hivatott tollából, a Gondolat kiadásában. Példamutató tudományos alapozással, eredeti munkák széleskörű szakszerű idézésével jellemzi a hosszú időn át mellőzött, félreismert, majd félremagyarázott L a m a r c knak, a szerves élet, a növény- és állatvilág változására vonatkozó, tagadhatatlanul Darwint megelőző fejlődés- történeti magyarázatát. Hírek, ismertetések 151 A könyv előszavában jelzi a szerző, hogy nem Lainarc kkal, hanem a fajok egymásból származásának Lamarck által formulázott tudományos elméletével fog- lalkozik, a transzformizmus gondolatának fejlődését kívánja ismertetni Linn étől Darwi nig. Ezzel az alapos tudománytörténeti, sőt kor- és társadalomtörténeti szem- léltetéssel válik ez a könyv példamutatóvá, hézagpótlóvá és szükségszerűvé, nemcsak a szűkebb körű biológusok vagy természettudományos szakemberek felé, hanem népünk minden rendű és rangú műveltségű és műveltségre törekvő olvasóközönsége felé. Mert Lamarck nemcsak botanikus és zoológus, hanem geológus, paleontológus, meteoro- lógus, hidrológus és úttörő természetfilozófus volt, aki a maga idejében, korát megelőzve értetlenül állott, s szobrának fölirata szerint ,,az utókor igazolására” sokszorosan jogosult. Ezt a beállítást, ezt a kitűnő ismeretterjesztő szemléltetést a könyv első része Lamarck elődei és kortársai címen hat fejezetben tárgyalja. Az I. fejezet Linné és a fajok változhatatlanságának ismertetésével indul, majd a II. fejezet a francia fel- világosodás filozófusainak, Voltaire, Rousseau, Diderot, Condillac, Lamettrie, Holbach, ilyen irányú szemléletét tárgyalva, külön fejezetben adja a felvilágosodás korának biológusai részéről (De Maillet, Maupertuis, Robi- net, Spallanzani, Wolff, Halle r, B uf fon) közvetlen természeti meg- figyelésekből, sőt kezdetleges kísérletekből eredő állásfoglalásokat, megemlítve itt az orosz felvilágosodás eseményeit (Lomonoszov), sőt a magyar fordítások, irodalmi összeállítások „természetrajzait” is. A századforduló anatómusainak, botanikusainak, geológusainak állásfoglalását tárgyaló negyedik fejezetben figyelmet érdemel a biológiai lélektan s különösen Darwin nagyatyjának, Erasmus Darwin kevéssé ismert ős-darwinizmusának beható kritikai ismertetése. Külön fejezetet kap a német természet- filozófia (Kant, Herder, Okén, Goethe), valamint Lamarck nagy ellenfele C u v i e r és körének jelentősége, helyzete, téves, bár ugyancsak túlzottan félremagya- rázott állásfoglalása. Az előzmények ilyen beosztású kritikai-történeti aláfestése után a könyv második része, csaknem arányosan fele, Lamarck és a lamarckizmus érdemleges ismertetését adja Lamarck személyiségének és működésének rövid jellemzésével, a transzformiz- mus kialakulásának kezdetleges formulázásától a természetfilozófiai kiteljesítésig, Lamarck hatalmas művének sorskérdéseivel. Itt újból figyelmet érdemel a szerző lélektani értékelése (transzformista lélektan) , valamint a szakirodalomban gyakori téves megítélések tárgyilagos helyreigazítása Lamarck és kortársai viszonyáról ( C u v i e r, Blainville, különösen pedig L y e 1 1 állásfoglalásának tisztázása, nemkülönben Lamarck és Darwin viszonya, H a e c k e 1 túlzásai és Lamarck mai értékelé- séről adott eredeti meggyőző fejtegetései. Nincs módunk arra, hogy ezt a nagy jelentőségű és tárgyánál fogva mindenkit érdeklő könyvet érdemileg ismertessük. Megírási módja, logikus tárgyalási menete, tagoltsága magában véve is biztosítéka az érdeklődés kielégítésének. A tudomány- történeti folyamatosság imitt-amott egyes kérdések ismétlésére vezet, a tárgyalás tömör- sége pedig néhol egyenlőtlenséget is mutat, aminek oka a szerző szerint is a különböző igényű lektorálás és kiadói korlátozásokban rejlik. Szerző rövid zárszavából kitűnik, hogy a tárgyalt kérdésekről érdemleges bővebb mondanivalói is volnának, s hogy szubjektív értékelését lehetőleg mellőzni kívánta. Jelentős megállapítása azonban, hogy La- marck származástanának nem voltak előfutárai. Ez egyszersmind Lamarck láng- elméjének bizonyítéka. Viszont ez az eredetiség időelőtti volt, s ebben van Lamarck mellőzöttségének fő oka. Lamarck és Darwin viszonyában föltétlenül helyes meg- állapítás, hogy előbbi a származástannak azt a részét vizsgálta, hogy mi okozza a fajok változását, utóbbi pedig azt tekinti, hogyan történik a fajok változása. Lyell — Lamarck viszonyában pedig ma már tudjuk, hogy Lyell a Cuvie r-féle kataszt- rófaelmélet tudománygátló hatását elhárította ugyan, de a fejlődés elvét nem ismerte föl, s a fajok változását, főként azok származási kapcsolatát is csak fő művének hetedik kiadásába vette föl. A természettudományok s különösen a biológiai tudományok mai materialista hatalmas fejlődésével ezek a tudománytörténeti kérdések és viták meg- haladottakká válnak, de egyes lángelmék megfelelő korszemléleti értékelésében továbbra is hasznosak lehetnek. Ezért érdemes itt megemlítenünk a Cuvier — Lamarck áldatlan vitában Marsh amerikai paleontológusnak a két szaktudósra vonatkozó értékelését: „Lamarck filozófiai látóköre szembeötlően nagyobb, mint C u v i e ré. A L a m a r c któl földolgozott gerinctelenek a változásnak kevésbé lényeges jeleit mutatják, mint a Cuvie rtől tanulmányozott különböző gerinces állatok. Mégis, a gerinctelenekből Lamarck közvetlenül rájött a fejlődés elvére, míg Cuvier ebben a tekintetben nem tudta, mi van előtte, sőt a másoktól adott bizonyítékokat is elvetette. Mindketten hasonló módszereket követtek, gazdag munkaanyaggal, mégis a megfigyelt 152 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, i. füzet tények Cuviert a katasztrófákban való hitre, Lamarc kot pedig a természeti események egyenletes lefolyására vezették. Cuviera fajokat változatlannak tartotta, Lamarck egymásból származóknak vezette le. Mindketten kimagasló tudósok, Lamarck azonban lángelméjű próféta, aki korát félévszázaddal megelőzte.” Ezzel az összehasonlító értékeléssel már mindenki, szubjektivitás nélkül egyet- érthet. Mindent összefoglalva, visszatérünk ennek a könyvnek nagyobb elterjedést igénylő jelentőségére, azzal a kívánalommal, hogy a megjelent példányszám a közérdek- lődést aligha elégítheti ki. A mindenképpen kívánatos új kiadás esetén, a szerzőtől meg- felelő bővítést is kérünk azzal, hogy Lamarc kra vonatkozó magyar szakirodalom adatainak összeállítását és esetleges figyelembevételét is várjuk, francia kapcsolataink érdekében is. Vadász Elemér Határozat a luxemburgi jura kollokvium javaslatának tárgyában A Mediterrán Rétegtani Bizottság: Magyar Nemzeti Bizottság j ura albizottsága a luxemburgi jura kollokvium a jura rétegtani beosztására vonatkozó javaslatának tár- gyában két ízben ülésezett. A résztvevők: Báldiné dr. Beke Mária, dr. F ü 1 ö p József, dr. G é c z y Barnabás, H e t é n y i Rudolf, dr. K a s z a p András, K o n d a József, dr. Kovács Lajos, K n a u e r József, Nagy István, dr. N o s z k y Jenő, Szabó Imre és dr. V i g h Gusztáv egyhangúan nagyra értékelik a Luxemburgi Kol- lokvium célkitűzését, a jura sztratigráfiai beosztás egységesítésének előmozdítását és köszönetüket fejezik ki dr. Maubeuge P.-nek, aki a kollokvium szervezésének és irányításának súlyos feladatát önzetlenül vállalta. Az albizottság egységes állásfoglalása a luxemburgi kollokvium javaslataival kapcsolatban a következő. I. Az emeletek egymásutánja 1. A magyar jura albizottság egyhangúan elfogadja a raeti emeletnek a felsőtriász zárótagjakéht való kezelését, csatlakozva a luxemburgi konferencia ama megállapításá- hoz, amely az eredeti meghatározásra ( G ü m b e 1 ) és az Ammonitesek filogenezisére egyaránt épül. Alátámasztja ezt a hazai felsőtri ász-specialisták véleménye és a magyar- országi földtani kifejlődés sajátossága is. 2. Az albizottság a liász emeletbeosztás tárgyában a tágabb értelemben vett emeletbeosztást egyhangúlag helyesli, és a hettangi, szinemuri, pliensbachi és toarci eme- leteket elfogadja. Véleménye szerint a liász és a dogger határa az alsó- és középsőjura határával egybeesik. Az alsó-, középső- és felsőjura megnevezés használatát az egységes nevezéktan szempontjából mellőzendőnek tartja. 3. Az albizottság a dogger beosztásaként az aaléni, bajoci, bath és kallovi emelete- ket elfogadja, és a doggert a kallovi emelettel zárja le. Ez az emeletbeosztás a magyar- országi üledékföldtani viszonyokkal jól egyeztethető. 4. Az albizottságnak az az álláspontja, hogy a maim beosztása az oxfordi emelettel kezdődjék. A korábban használt argovi, rauráci, sequáni és lusitániai elnevezések kikü- szöbölését, illetve bevonását az oxfordi emeletbe helyesnek tartja, annál is inkább, mivel az ríj magyarországi Cephalopoda- vizsgálatok is ezt igazolják. 5. A bizottság a kimeridgei szűkebb értelmezését tartja helyesnek. 6. A titon elnevezés fenntartása mellett szól, hogy olyan kifejlődésű összlet elneve- zése, mely részint mindvégig tengeri, részint pedig a jura időszakban a legnagyobb föld- rajzi elterjedésű, központi helyzeténél fogva pedig a legjelentősebb szerepet játssza a különböző kifejlődésterületek párhuzamosításában. Mivel az egész jura időszak emelet- beosztása tengeri kifejlődésekre épül, indokolt a maim esetében is összefüggő tengeri rétegösszletnek nyújtani elsőbbséget, az Ammonitesek alapján csak részben vagy egy- általán nem tagolható, túlnyomórészt szárazföldi rétegösszlettel szemben. Szükségesnek tartjuk a titon sztratotípusának mielőbbi kijelölését a mediterrán terület egy pontján. Ezt a feladatot a Nemzetközi Földtani Kongresszus Rétegtani Bizottsága hivatott jóváhagyni a benyújtott tanulmányok alapján. 7. Jóllehet az eddigi vizsgálatok arra engednek következtetni, hogy egyrészt az alsótiton — felsőtiton határ élesebb, mint a titon — berriázi határ, másrészt a berriázi — valangini határ élesebb, mint a titon — berriázi határ, a tradíció figyelembevételével a berriázi emelet kréta időszakba utalását a Bizottság mindaddig helyesnek tartja, ameddig a szelvények vizsgálata alapján a kérdésben világviszonylatban egységes álláspontra Hírek, ismertetések 153 juthatunk. A vizsgálatokat kívánatos úgy elvégezni, hogy az 1968-ban sorrakerülő Nemzetközi Földtani Kongresszus a kérdésben végleg döntést hozhasson. II. Alemeletek kérdése 1. Az emeletek továbbtagolására az alsó — felső, esetleg az alsó — középső — felső részre osztást elégségesnek ítéljük. 2. A szinonim értelmű földrajzi vonatkozású nevek (pl. lotharingi) bevezetése, provinciális értéküknél fogva, az egységes nemzetközi skálában mellőzendő. III. Sztratotípusok kérdése A földtörténeti időbeosztás alapjául szükségesnek tartjuk a sztratotípus mércéjére való hivatkozást. Kívánatosnak tartjuk azonban a sztratotípusok további részletes tanulmányozását és amellett az emeletek rétegtani tartalmának minél tökéletesebb elméleti meghatározását is. IV. Zónabeosztás A lehetőségekhez mérten az egységes rétegtani beosztás keretében az egyes emeletek zónabeosztása a sztratotípus zónáiból vezetendő le; amennyiben erre nem nyílik lehetőség, szükségesnek mutatkozik olyan alapszelvény vagy szelvények kijelölése, amely az emelet zónáit tartalmazza. Ezen szelvények jóváhagyása a Nemzetközi Földtani Kongresszus feladata. A Nemzetközi Földtani Kongresszus Rétegtani Terminológiai Albizottságának a zóna regionális jellegére vonatkozó állásfoglalásának elismerése mellett a Bizottság szükségesnek tartja, hogy a sztratotípusból levezetett zónabeosztás abszolút összehason- lítási alapul szolgáljon. A liász és dogger emeletek luxemburgi kollokviumtól javasolt zónahatáraival az Albizottság egyetért. A kimmeridgi emelet felső határául a Hybonoticeras beckeri zónát javasolja. A titon alsó határául a Hybonoticeras hybonotum, felső határául a Berriasella chaperi zóna kínálkozik. Budapest, 1963. december 7. Dr. F ü 1 ö p József Dr. G é c z y Barna a Mezozoós Mediterrán Bizottság a Jura Albizottság Magyar Bizottság elnöke titkára Alsókréta rétegtani konferencia Lyonban 1963. szeptember 23 és 26 között 104 francia és 11 országból 36 külföldi geológus -részvételével tartották meg a lyoni új egyetem épületében az alsókréta rétegtanával foglalkozó konferenciát. Előtte háromnapos kirándulás volt, amelyen a résztvevők a Jura-hegység megtekintése kapcsán Neuchátel környékének rétegtani alapszelvényeit — köztük a valangini és hauterivi emelet sztratotípusát — látogatták meg. A konferencia után szeptember 27-től október i-ig tartott a második kirándulás, amelynek során az Előalpok és a Provance földtani felépítését mutatták be, ahol különösen a barrémi (anglesi út szelvénye), valamint az apti emelet gargasi és beduli alemeletének sztrato- típusai állottak az érdeklődés középpontjában. A konferencia legfontosabb célkitűzése az alsókréta egységes rétegtani beosztá- sának kialakítása volt. Ezt a munkát összekapcsolták az egyes emeletek sztratotípusainak bemutatásával és új r avizsgál atuk eredményeinek ismertetésével. Megvitatásra került a javasolt őslénytani skála viszonylagos értékrendje. Ezen kívül lehetővé tették Francia- ország és a szomszédos területek alsókréta képződményeinek tanulmányozása terén elért xíjabb eredmények egybevetését. A konferencia munkája Ammoniteszekkel, egyéb gerinctelenekkel, mikropaleonto- lógiával és üledékföldtani kérdésekkel foglalkozó „speciális bizottságokban”, valamint általános rétegtani kérdéseket vitató plenáris üléseken folyt. A - kirándulásvezetőben közzétett tanulmányokon kívül 50 értekezést nyújtottak be, amelyeket különlenyomat formájában osztottak szét a résztvevők között. Néhány gyűjteményes munkát is közre- adtak. Az általános rétegtani kérdésekkel kapcsolatban a következő határozatokat fogadta el a konferencia záróülése: 154 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, i. füzet 1. A jura — kréta határt illetően a konferencia javasolja Kilián és Mazenot elgondolásainak ideiglenes elfogadását, vagyis a berriázinak a Berriasella grandis zónával történő kezdését. A kérdés végleges rendezésére célszerű lenne nemzetközi konferencia összehívása. 2. A berriázi emelet két zónát tartalmaz: a Berriasella grandis zónát (alul) és a Berriasella boissieri zónát (felül). A Mazenot szerinti Kiliánéit a pexiptycha és Thur- manniceras pertransiens alakokat tartalmazó „zóna” a valanginibe kerül. Az infravalangini elnevezést el kell hagyni, és a berriázi megjelölést a valanginitől független emeletnek kell tekinteni. 3. A Yoconti-árok területén a valangini emelet két zónát tartalmaz: a Kilianella ronbaudiana zónát (alul) és a Saynoceras verrucosum zónát (felül). A Valangin-nál levő sztratotípus Ammonites- hiánya miatt a konferencia javasolja, hogy a Yoconti-árok területén jelöljék ki a valangini paratípusát. 4. A Voconti-árok területén a hauterivi emeletben a következő zónákat lehet megállapítani: a) alsó hauterivi: 1. Lyticoceras s. 1. sp. zóna (alul), 2. Acanthodiscus radiatus zóna, 3. Crioceras duvali zóna (a Crioceras duvali helyett új zónajelző alak kiválasztása kívánatos) b) felső hauterivi : 4. Subsaynella sayni zóna, 5. Pseudothurmannia angnlicostata zóna (felül). A valangini emelethez hasonlóan kívánatos a hauterivi paratípusát is kije- lölni a Voconti-árok területén. 5. A barrémi emelet (az anglesi úton kijelölt alapszelvény) a következő zónákra osztható: a) alsóbarrémi: Nicklesia pulchella zóna, b ) felsőbarrémi: Silesites seranonis zóna. 6. Az apti emelet felosztása: a) alsóapti (beduli): Deshayesites deshayesi zóna, b) felsőapti (gargasi + clansayesi): gargasi: Aconoceras nisus zóna, Cheloniceras subnodoso- costatum zóna; clansayesi: Diadochoceras nodosocostatum zóna. 7. Az albai sztratotípus át (Aube) kiegészítették Wirsant; Escragnolles és Salazac szelvényei alapján. a) alsóalbai: Leymerella tardefurcata zóna (alul), Douvilleiceras mammillatum zóna, b) középsőalbai: ,,Hoplites” dentatus és Lyelliceras lyelli zóna, Eupholites lautus v. E. nitidus zóna. c) felsőalbai: Dipoloceras distatum zóna, Mortoniceras inflatum zóna, vraconi: Stoliczkaia dispar zóna ( ,,Mortonieceras" perinflatum) . 8. A neokom nem emelet. Az elnevezést a berriázi, valangini és hauterivi emeletek összefoglaló megjelölésére meg lehet tartani. Az urgoni elnevezést a Toucasia és rokon alakokat tartalmazó barrémi és apti mészkő kifejlődésének megjelölésére célszerű korlátozni. A szárazföldi rétegösszletek (purbecki és wealdi) problémája külön nemzetközi összejövetelt tesz szükségessé. 9. A konferencia elvben hozzájárult a valangini, hauterivi, gargasi és clansayesi para-sztratotípusainak a Voconti-árokban való kijelöléséhez. Nagy elismerés illeti meg a konferencia szervezőit, P. RatésJ. Flandrin professzorokat és munkatársaikat, akik a konferenciát és a kirándulásokat előkészítették, és zavartalan, eredményes lefolyását megszervezték. Ezúton is köszönetünket fejezzük ki azért, hogy a négytagú magyar küldöttséget is mindvégig nagy figyelmességgel segítették feladatának teljesítésében. F ü 1 ö p J. A II. össz-szlovákiai földtani konferencia flis-szekciójának anyaga Geologicke Práce, zosit 63, Bratislava 1962. 5 — 118. oldal. A gazdag gyűjtemény 12 dolgozatot tartalmaz; ezek közül egy általános bevezető- összefoglaló jellegű, kettő rétegtani, három kőzettani, négy őslénytani irányúi; végül kettő geofizikai mérések értékelésével foglalkozik. x. R o t h, Z.: A csehszlovák Kárpátok flis-területének problémái. (Összefoglalás az 1960-ban elkészült 1 ; 200 000 méretarányú földtani áttekintő térkép alapján.) 2. M a r s c h a 1 k o, R.: A Íiema-Hora hegységtől északra levő flis-terület rétegtani vizsgálata. (Kifejlődéstípusokat különböztet meg, ősföldrajzi és tektonikai következtetéseket von le az Eperjes-kömyéki terület eocén flisét illetőleg.) 3. K o r á b, T.: A smilno-i „tektonikus ablak” földtanához. (A külső, ún. krosnoi flist képviseli a magurai flis-övben. Alsóeocéntől-alsóoligoeénig.) 4. Durkovié, T.: A kelet-szlovákiai magurai flis üledékkőzettani vizsgálata. (Homokkő és agyagkő váltakozása. Szemcsenagyságeloszlás értékelése vékonycsiszolatok Hírek, ismertetések 155 alapján. Ásványos összetétel és koptatottság vizsgálata rétegenként. Következtetések a lehordási területre és az üledékképződési viszonyokra.) 5. S t a r o b o v á, M.: A kelet-szlovákiai magurai flis nehézásványai. 6. § m i d, B.: Az északi Beszkidek ,,tesinit'’-kőzcttársulásának földtana. 7. Hanzliková, E.: A morva-sziléziai Beszkidek kréta és paleogén mikro- organizmusainak földtani elterjedése. (Külön tárgyalja a plankton és a bentosz-lényeket. Az észlelt eloszlást ökológiai, ezzel kapcsolatban ősföldrajzi-kéregmozgási okokra vezeti vissza) . 8. S a m u e 1, O. és S n o p k o v á, P.: A közép-kárpáti paleogén mikrobiosztra- tigráfiai és palynológiai korrelációja. (Eperjes és Poprád környékének szelvényeit vizs- gálták; megkísérelték a pollen-szinteket a Foraminifera-szintekkel egyeztetni. Össze- hasonlítják eredményeiket német (geiseltali), szovjet (kazahsztáni) és magyar (dorogi) együttesekkel is.) 9. V a n o v á, M.: Nagyforaminiferák a közép-kárpáti paleogénből. (Elsősorban Nummulites-íajokat ír le, különös tekintettel a N. perforatus perforatus (M o n t f o r t)-ra. Egyezteti a szinteket a B i e d a-féle tátrai szintekkel.) 10. V o 1 f o v á, J.: Mikrofauna kelet-szlovákiai közép-kárpáti paleogénjéből. (Kagyló- és csigafaunát ír le; összehasonlítja a Nyugat-Szlovákia, az Erdélyi-medence, Bulgária és az Aral-tó környékének faunájával.) xi. Jurga, B.:A flis-területen végzett kísérleti szeizmikus mérések eredményei. 12. P o 1 a, I.: A Turzovka környékén végzett graviméteres mérések értelmezésé- ből adódó megismerések. A dolgozatok közül hét cseh nyelvű (1., 5., 6., 7., 10., 11., 12.), öt pedig szlo- vák. A 4. sz. angol összefoglalást ad; az 5-höz és 6-hoz egyáltalán nincs idegen- nyelvű összefoglalás; a többi 9 általában elég bő német kivonatot közöl. A hazai paleogénnel foglalkozók számára e cikkek igen sok értékes adatot és gondolatot nyújtanak. if j . D u d i c h A Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentése 1960. évről Az 1963-ban megjelent 1960. évre vonatkozó jelentés változatos tartalommal első ízben szemlélteti az Intézet korszerű módszerekkel és eszközökkel végzett földtani tevékenységének sokrétű anyagvizsgálati eredményeit. Részletes tartalmi ismertetésre nincs módunk, de talán szükségtelen is. Az egyes tanulmányok között vannak hazai földtani kérdéseink megoldását jelentő vagy azt előbbre vivő részletvizsgálatok, további vizsgálatokra serkentő jelentések, s vitatható megállapítások. Külön figyelmet érdemel a nagyegyházi eocén barnakőszén új módszerű szénkőzettani vizsgálata, valamint a különböző kutató- és alapfúrások rétegsorának, teljes any agf öldolgozási eredményeinek nyilvánosságra hozása. Ezek között ezúttal Kisbér 1. sz., Fonyód 11., Balatonbozsok 1., Győré 1., Visegrád 2., Pásztó 1., Litke 16., Hevesaranyos 2., Bátor 1., Bükkszentmárton 1., Bükkmogyorósd 1., Dubicsány 1., 2., Sajókaza 167., Izsófalva 186., Sajóbábony 2., Miskolc 3., Damak 1., Ziliz 1., Felsőregmec 1. sz. távlati kutatófúrások részletes ismertetései gazdagon bővítik földtani ismereteinket és segítik további gyakorlati kutatásainkat. A hatalmas mennyiség- ben fölgyűlő fúrások további dokumentálására a jövőben szükséges lenne az Intézetben raktározott fúrási mintaanyagok összesítő fölsorolása is. Egyes tárgyi észrevételeket mellőzve a szerkesztésre vonatkozólag figyelmez- tetünk az egységes helyesírásra: resinit — rezinit; mesohalin — mezohalin stb. Az ábrák, táblázatok lehetőleg oldalméret-nagyságúak legyenek. A faunaképek fekete alapon nem jól érvényesülnek! A leírt, ábrázolt példányok gyűjteményi helye és leltári számának megjelölése többnyire hiányzik. Nagyon kívánatos volna, ha az Igazgatóság valamilyen megoldást találna az Intézet kiadványainak rendszeres sajtótájékoztatásáról és a nagyközönség, népünk minden rétege felé való rendszeres terjesztés, hozzáférhetőség korszerű megoldásáról. V. E. A Bányászati Lapok A Bányászati Lapok 1963. évi 10. számát a 25 éves évfordulóját ünneplő magyar kőolajbányászatnak szenteli. Ebből az alkalomból az Országos Magyar Bányászati és 156 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, i. füzet Kohászati Eg>esület Olajbányászati Szakosztálya és az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt 1962. október 8—13. között Olajbányászati Tudományos Ülés- szakot rendezett. A tudományos ülésszak anyagából kiemeljük a következő földtani vonatkozású előadásokat: B e s e V.: 25 éves a magyar kőolajbányászat M a j z o n L. és C s i k y G. : Az őslénytan szerepe és jelentősége a szénhidrogén- kutatásban Scheffer V. és Dank V. : Gravitációs és szeizmikus maximumok összehasonlító elemzése és egybevetése a magyarországi földtani alakulatokkal Kertai Gy. és Kassai L. : A kőolaj- és földgáztárolók földtani alakulata és termelési rendszerének összefüggése Tömör J.: Újabb vizsgálatok magyarországi kőolajok keletkezésével és korával kapcsolatban StegenaL.: A vertikális migráció elméletéről. A tudományos ülésszak idegen nyelvű teljes anyagát egyébként a Tröszt három kötetben jelentette meg. K.-né Biogeochemistry of sediments in experimental Mohole. (A kísérleti Mohole-fúrás üledé- keinek biogeokémiája.) Jómmal of Sedimentary Petrology, vol. 33, no 1., p. 140— 172., 1963. A „Mohole” terv a földkéreg átfúrására irányul, gondosan kiválasztott, „kivéko- nyodott kérgű” pontokon. A CUSS-i kísérleti fúrást 1961. március — áprilisban mélyí- tették a Gaudelupe sziget közelében (Mexico). A Csendes-óceán 3566 m mélységében vörösagyagban (mindössze 2,5 m) indult a fúrás, majd 172,5 m meszes és kovás hemipelá- gikus iszapot harántolva bazaltot ért. Három másfélméteres és hat 5 — 25 cm hosszú magmhitán 9 szakemberből álló amerikai együttes végezte a vizsgálatokat. A következő jellegeket vizsgálták: szín, réteg- zettség, szeíncseösszetétel, víztartalom, az üledékbe zárt víz klór, kalcium és magnézium tartalma, az üledék Ca, Mg és C02 tartalma, p H, redoxpotenciál, összes-nitrogén, szerves szén, porfirin-festékek, szénhidrogének, aminosavak, cukrok, baktériumok, ősmaradványok. Az üledékek a középsőmiocéntől a holocénig teljes sorozatot képviselnek (Diato- med- k, Radiolariá- k, Coccolithophorideá- k és Foraminiferá- k alapján), vagyis 15 millió évet. Eszerint az átlagos üledékképződési sebesség 1,1 cm/1000 év. Ez viszonylag magas érték (a Csendes-óceán középponti részén 0,26 cm/1000 év). Összhangban áll ezzel az a tény, hogy a finom iszapszemcsék durvább, iszapörvény eredetű szemcsékkel, valamint több-kevesebb vulkáni szórt törmelékanyaggal keveredtek. A mélység felé haladva az üledékek szilárdabbak, anélkül azonban, hogy a víz- tartalom ennek megfelelően csökkenne. A kutatók ezt az agyagásvány -szerkezet átalaku- lásával értelmezik. A karbonát-ion a mérések és számítások szerint teljes egészében a Ca-hoz (és az igen kis mennyiségű Mg-hoz) van kötve; az összes karbonátion-tartalom 0,21 és 34,0% között ingadozik. Az üledékekbe zárt víz elemzése szerint az óceán sótar- talma mindvégig mennyiségileg és minőségileg gyakorlatilag változatlan maradt. A szer- ves anyagok nagy része még a betemetődés előtt kioldódott, utána már változatlan mennyiségben maradtak meg, kivéve a tovább boruló aminosavakat. Vulkáni szórt anyag végig kimutatható, mennyisége az ősmaradványokéval ellen- tétes értelemben változik. Baktériumokat 100 próba közül 4-ből sikerült ki tenyészteni, azonban lehetséges, hogy ezek a mintavétellel kapcsolatos szennyezések. A példásan feldolgozott, dokumentált és értékelt anyag számos módszertani tanulsággal is szolgál. if j . D u d i c h Bordel, P. — Marinelli, G. — Mittempergher, M. — Tazieff, H. : Con- tribution á l’étude volcanologique du Katmai et de la Vallée des Dix Mille Fumées (Alaska- (Katmai és a Tízezer Füst Völgye [Alaszka] újabb vulkanológiai tanulmányozásának eredményei). Soc. Belge de Géol. Pál. Hydr. Mémoires in 8°, 7. sz. 1 — 114.) 1963. Századunk legnagyobb szabású és mindmáig legtöbb megoldatlan problémát rejtegető savanyú vulkáni működésének színhelyét a kitörés 50. évfordulóján az olasz Hírek, ismertetések 157 Kutatási Központ és a belga Yulkanológiai Központ támogatásával a szerzőkből álló európai vulkanológuscsoport kereste fel egyhetes tanulmányra. A legfrissebb „ignimbrit” (összesült dácit-ártufa) lepel képződésének helyszíni vizsgálata volt hivatott pontot temii a piroklasztikum-árak keletkezése és kőzetszolgáltatása körül, irodalmi és kongresszusi vitákban indokolatlanul kiélezett kérdésre. A világos problémalátás, céltudatos vizsgálat és tökéletes műszaki felszerelés (helikopter) jó kihasználása képessé tette szerzőket, hogy egy hetes terepmunka és féléves anyagfeldolgozás alapján monográfiaszerű teljességgel zárjanak le néhány alapvető kérdést. A Tízezer Füst Völgyének 15 km3 tömegű tufakitöltése (Griggs „sand Flow”-ja) négyütemű képződési folyamatból származik: 1. Gázdús „piromagma” (Rittmann nevezéktana szerint, Szádeczky felosztásában hipomagmának minősíthető) élénk (de nem robbanásszerű) folyamatos felfelé áramlása hasadékrendszeren. 2. A „piro- magma” hólyagosodása. Ennek sebessége és mértéke a ,,piromagma”-tömegen belül helyről helyre változó. Enyhe hólyagosodás csak hólyagos kőzetet hoz létre, erősebb hab- lávát (folyós diszperziós közegben cüszpergált gáz), mely még az „ignimbrit-előtti” (pré- ignimbritique) fokozathoz sorolható (e szakaszon túl nem jutott rendszer kőzettermékeire ajánlotta Pantó az igniszpumit megjelölést). Valódi ignimbrit (ártufa-értelemben) csak akkor képződik, ha igen erős hólyagosodás szétveti a habot, és aeroszolt képez. E rendszer (piroklasztikum-ár) megjelölésére a „nuée ardente” kifejezést elvetik, de újat nem ajánlanak helyette. 3. Az ,, ignimbrit esedett piromagma” szakadatlan, egymást követő hullámokban folyadékszerűen futott le a Völgy mentén. Több elakadt a feltörési hasadékhoz közel, itt a völgyfőben az egymást gyorsan követő „terítések” egybe is olvadtak, a Völgy alját ritkábban érte el egy-egy ár, ezek termékei világosan elkülönülnek egymástól. 4. A szilárd fázis (üveg és fenokristály törmelék) melegen történő felhalmozó- dása, gázleadása, tömörülése, üvegetelenedése, átkristályosodása. Megszilárdulás a hőtartalék csökkenésével arányosan völgy mentén lefelé csökken. A kőzet új elemzések kiértékelésében uralkodóan riodácitos, trondhjemites össze- tétellel. A mikroszkópi kőzetvizsgálat rendkívül alapos és teljes a zátkristályosodott alap- anyagot, szferolitokat tekintve is. Az optikai vizsgálatok kiegészítésére közük Bár- dossy röntgen-diffraktométeres kvantitatív ásványmeghatározását két mintából (a Tízezer Füst Völgyének sávos horzsaköve és a Novarupta riodácitja). A Novarupta csaknem egyedülálló (Alaszkán kívül eddig csupán Hercegkútról [Sárospatak mellett] ismeretes) csíkozott kőzetét F e n n e r asszimilációs elméletét elvetve kétféle összetételű (bandaitos és riodácitos) magmakontaminációjából származ- tatják. A kőzet sajátságos fejlődésmenetét B o r d e t igen érdekesen követte plagioklász- fenokristályainak roppant széles összetételsávban An25_95 váltakozó zónáin. Bárdossy B o r o o a h, S. K. : Elements of Indián Stratigraphy (India rétegtanának alapjai) Nagpur, India, 1962. Ez a mű tartalmazza India földtani kutatásának legújabb eredményeit. Rövid 207 oldalon szerző bemutatja India földtanának legfontosabb elemeit. 18 fejezetre oszlik, melyek fokról fokra bemutatják az India területén lejátszódott földtani eseményeket, kezdve a legrégibb archai (dharwari) időtől a pleisztocénig és a mai időkig. Az első fejezet tartalmazza a Föld belső szerkezetének taglalását és a földtani korbeosztást. Szorosan vett rétegtani kézikönyvről van szó, szerző nem foglalkozik az egyes korok hasznosítható ásványi anyagaival . A könyv hasznos és alkalmas azok számára, akik India rétegtanával kívánnak foglalkozni. Hiányzik azonban itt is India földtani térképe, és így az olvasó nem kap képet az egyes földtani formációk elhelyezkedéséről ezen a területen. N. W. Gokhale Das Karbon dér subvariscischen Saumsenke. Ein Symposium. Teil 3: Das Steinkohlen- gebirge. Stratigraphie und Tektonik. (A szubvariszkuszi peremsüllyedék karbonja. Szim- pózium. 3. rész: A Kőszén-hegység. Rétegtan és szerkezet.) Fortschritte in dér Geologie von Rheinland und Westfalen, Bd. 3. Teil 3., Krefeld, 1962. A munka a Földtani Közlöny hasábjain már ismertetett sorozat befejező része. Mintegy 420 oldal terjedelmű, 56 táblát, 83 ábrát és 32 táblázatot tartalmaz. Ebben összesítették az 1—3. kötet regiszterét, és külön kötésben mellékelték a 32 térkép- mellékletet. 158 Földtani Közlöny, XCIV . kötet, i. füzet A hatalmas kollektív munkából született sorozat érdemi részét már méltattuk, ezért itt csak a befejező kötet rövid ismertetését adjuk. I. A „Kőszén-hegység” és vörös fedőrétegei. K. H.J osten: Egy Essen — Kupferdreh melletti feltárás flóra és faima tartalmú rétegei a Finefrau telep és kísérő telepe fölött. W. Jessen — P. Micheleau — A. Rabitz: Rétegazonosítás a boehumi és essem rétegek között Essen — Gladbeck — Bottrop — Oberhausen környékén. M. B a c h m a n n: Finomrétegtani vizsgálatok az alsó és felső boehumi rétegek határán (westfáli A) az Alsó-Rajna bal partján. F. Heine: A Glesenkircheni Bányavállalat kutatófúrásai Donar és Nordlicht/Lippermulde környé- kén. W. E r n s t: Az esseni rétegek (westfáli B) Eünen és Werne között. W. Korf- mann: Az esseni rétegek (westfáli B) a Monopol I bányamezőben (Ruhr- vidék) . M. Bachmann — K. E. Engels: A mélyebb esseni rétegek sztratigráfiája az Alsó- Rajna vidékén. G. Herbst: Az alsdorfi rétegek kifejlődése az Aachen — Erkelenzi kőszénterületen. K. H. Josten: A Franz Haniel akna horsti és dorsteni rétegeinek telepazonosítása. M. Th. Mackowsky — K. Kötter: Kőszéngörgetegek, mint pre- asztúriai mozgások bizonyítékai a Ruhr-karbon déli peremén. F. Hecht — O. Hering — J. Knobloch — K. Kubella — W. R ü h 1: A Hoya Z x. mélyfúrás vörös feküjének és karbonjának rétegtana, tárókőzet-kifejlődése és szénhidrogén tartalma. H. J. Fábián — H. Gaertner — G. Müller: Az emslandi Oberlanger Tenge Z i. fúrás felsőkarbonja és permje. A. S c h u s t e r: A Wielen Z i. fúrás stefáni képződ- ményei. H. H ü 1 1 n e r: Az Adorf Z 6. fúrás stefáni szelvénye. H. J. F a b i a n — G. Müller: Preszalin üledékek kőzettana és korkérdése a középső Weser és Ems között. W. Jessen: Összefoglaló megjegyzések az észak-németországi karbon kőszénsorozat és vörös fedőjének rétegtanához. II. A Szubvarisztikum szerkezete. A) A variszkuszi rátolódásos tektonika. F. Geukens: A Stavelot-, Vesdre- és Herve-masszívum tektonikai kapcsolatá- nak átnézete: G. Herbst: Egy feltárás a felsőkarbonban az aacheni rátolódáson. B) A felsőkarbon gyűrődéses szerkezete. G. H e r b s t: Az Inde-medence (aacheni vidék) telepes felsőkarbonjának a karbon felszínén mutatkozó szerkezete. J. Honermann: A karbon lerakódások szerkezeti képe a gelsenkircheninyeregben, az esseni területen. H. Bolsenkötter: Finom- tektonikai elemek a kőszéntelepekben és kapcsolataik a gelsenkircheni nyereg középső részének tektonikájával. H. H. Schemann: A namur B gyűrődései a Lenne mentén, a Remscheid-altenai nyereg északi szárnyán. C) A fiatal variszikuszi intrúziók kérdése. A. Scherp — E. Schröder: Albit-kvarcporfir Langerfeld — Déllé környékén — egy későorogén intrúzió a középsődevon felső részében. B. Niemöller — G. S t a d 1 e r: Bázisos intruzív kőzet a felső wesztfáli A rétegekben az Alsó-Rajna bal part- ján. P. Michelau: Összefoglaló megjegyzések a szubvarisztikum szerkezetéhez. III. Visszapillantás. R. Teichmüller: A szubvariszkuszi peremsüllyedék kialakulása ismereteink mai állása szerint. j Mint a felsorolt címekből látható, ez a kötet, eltekintve a fejezeteket összefoglaló zárócikkektől, inkább regionális jelentőségűek, mint az előző kötetek anyaga. Metodikai- lag azonban ezek is hasznosak lehetnek hazai kutatóink számára. Különösen ki kell emelnem a mellékletek gondos és módszertanilag is figyelemre méltó, nyomdailag is példamutató kivitelezését. V é g h n é D e f 1 a n d r e, G. : Palynologie, micropaléontologie et sémantique. (Palynologia, mikro- paleontológia és jelentésük). Pollen et Spores. 1962. 4 (1): 181 — 188. Szerző szellemes szigorral lép fel egyrészt a „palyno” gyökérrel gyártott újabb szavak alkalmazása ellen, másrészt röviden összefoglalja a mikropaleontológiában alkal- mazandó helyes kifejezéseket. E cikkben közölt gondolatok a magyar mikropaleontoló- gusok számára is tanulságosak lehetnek, ezért azt részletesen — helyenként szó szerint idézve — az alábbiakban ismertetjük. A „palynologia” szó hibák forrásává vált, mert a görög „palyno” (= gyökér) megnyerő összehangzása mellett semmiféle kapcsolatban sincs a pollen szóval. Mindez Hírek, ismertetések 159 azonban nem akadályozza meg a szókincs-szaporító törekvéseket, sőt mind gyakrabban felhasználják azt új szavak képzésére. Deflandre G. különösen a „palynomorph” kifejezés ellen indít harcot, hogy megakadályozza további alkalmazását. A „palynomorph” franciául „palynomorphe” nyelvtanilag hibás, mivel a „morphe” végződésű szavak a franciában melléknevek. Ezt a szót az amerikai szerzők „a nagyon kicsi mikrofossziliák csoportjára” képezték, „melyek a palynologia körébe tartoznak” (JodryésCampau), és „magába foglalja az olyan formákat, mint a pollen, spóra, Hyst-richosphaeridea stb., melyek a palynológusok által vizsgált preparátumokban talál- hatók” ( T s c h u d y ). Szerintük a palynomophok közé tartoznak még a Chitinozoák, Tasmanites. Dinoflagellata-, Discoasterida-, Coccolithophorida-íélék., „mikroforaminiferák” és mások. T s c h u d y megjegyzi, hogy a Silicoflagellátákat és Radiolariákat nem kell feltétlenül palynomorphnak tekinteni, mivel azok nagyon ritkán találhatók palynológiai preparátumokban . Végeredményben — írja Deflandre G. — a palynomorphokhoz tartoznak a Protisták (Protozoák és Protophyták) , a növények és egyes állatok mikroszkopikus kicsinységű nyomai (pollenek, spórák, Scolecodonták) s az incertae sedis csoporthoz tartozó Chitinozoa- félék. De ezt a sort kiegészíthetjük a fluorsavval kezelt preparátumok- ban található Holothuroioidea- félék, Alcynorariák, Ascidiák, Didemnidák töredékeivel, valamint a klasszikus módszerekkel kezelt palynológiai preparátumokban található Proto- zoák közül a Rhizopodák, Diterma, esetleg kovás mikrofossziliákkal (Diatoma, Chryso- monadina ) . (Tiílzással Deflandre G. nem is vádolható, hiszen csak logikusan alkal- mazta az eredeti szöveg megjelöléseit !) A palynomorph alakok legnagyobb mérete 150 fi. Ennek ellenére ide sorolják a szabad szemmel látható Chitinozoa-féléket, ezek nagysága meghaladja az 1 mm-t, a „mikroforaminiferákat” (Scytinascia- félék; szerk.), mint a 177 fi- nál kisebb Foramini- ferákat, a fosszilis Dinoflagellátákat — megfeledkezve arról, hogy az Odonthochitina D e f 1. genusz példányai elérik a fél millimétert. így az Odonthochitina operculata meg- haladja a 400 fi- t — , és ez palynomorph, míg a Foraminiferák közül a Lagena spirális, mely csak 270 fi körül van — nem az ! Mindez nem túlságosan logikus ! A palynológusok valóban zavarban lennének, mikor preparátumaikban fosszilis plankton mikroorganizmusokat találnak? És ezekkel egy negyed százada senki sem fog- lalkozott volna? S most hirtelen „a palynologia körébe tartoznak” ! Különös eset, hogy egy tárgykört, melynek előzményei Ehrenbergre nyúlnak vissza (1838 — 54), most hozzácsatolunk a palvnológiához, mely tulajdonképpen egy 1944-ben alkotott új meg- jelölés. A hidrobiológusok és oceanográfusok által alkotott terminológiát kell átvinni a paleontológiának erre a területére. — Nem használhatjuk JodryésCampau által ajánlott „makro-mikrofosszilia” kifejezést, mert ez kissé együgyű. Inkább beszéljünk „fosszilis plankton együttesről”. De ez a terminológia, úgy tűnik, ismeretlen az amerikai palynológusok előtt. A jövőre vonatkozólag pedig a következőket ajánlatos figyelembe venni : — Új kifejezést csak akkor kell adnunk, amikor annak szükségessége valóban érez- hető, s akkor rugalmasan kell azt körülhatárolni, mint szerző az 50 ^-nál kisebb nanno- fossziliák esetében tette. — A plankton szervezetek mérete a plankton név alatt van jelölve, s meg- különböztethetünk makroplanktont, mikroplanktont és nanno- planktont. — Rendszertanilag beszélünk zooplankton ról és fitoplankton ról, de fel kell hívni a figyelmet az aeroplankton kifejezésre, ami a légkörben levő anyagok együttesét jelöli — s ezek között legjelentősebbek a spórák és a pollenek. Az aeroplankton spóra-, pollen-tartalma a tengervízbe kerülve alkotja a pasz- szív planktont, ellentétben az aktív planktonnal, mely a tengerben élő szervezetekből áll. A mikropaleontológia, paleoprotistológia, hidrobiológia, oceanográfia szótáraiban , sok alkalmazható szó van, melyeknek jelentése kiteljesedik a szó elé hel}Tezett p a 1 e o képzővel. Ha a fosszilis plankton-mikroorganizmus elnevezés túl hosszúnak tűnik, alkalmaz- hatjuk helyette a paleomikroplanktont, vagy egyszerűen a fosszilis mikroplankton ki- fejezést — ezek etimológiail ag kifogástalanok. Deflandre G. cikkének ez utóbbi részével kapcsolatban megjegyezzük, hogy a felszabadulás utáni geológusképzés nagy súlyt fektet a helyes kifejezések alkalmazására. Ezért aDeflandre által alkalmazott aeroplankton, passzív és aktív plankton helyett 160 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, I. füzet mi továbbra is az atmoplankton, pseudoplankton, ill. autochton plankton kifejezések alkalmazását javasoljuk, annál is inkább, mivel e két utóbbi jobban fedi a vonatkozó fogalmakat. Deák M. Descriptive paleoclimatology. (Leíró őséghaj lattan) . New York — London, Intersci- ence, 1961. A különböző nemzetiségű szerzők dolgozataiból összeállított gyűjteményes kötet- ből számunkra az Európán kívüli területek éghajlattörténetét részletező fejezetek a leg- érdekesebbek, de a többiekben is találhatunk jó szempontokat, gondolatokat és irodalmi adatokat. N a i r n, A. E. M. : Az őséghajlattan tárgya (1 — 7. o.) . A minden jelleget számításba vevő komplex kutatás mellett foglal állást. Irodalom: 60 cím. L a m b, H. H.: Az éghajlat fő tényezői (8 — 44. o.). A napsugárzás átlagos össz- intenzitásán kívül minden más csillagászati és földrajzi tényező földtörténeti változásával számolnunk kell. Irodalom: 77 cím. O p d y k e, N. D.: A sivatagi homokkő őséghajlattani jelentősége (45 — 60. o.). A száraz-meleg éghajlat mellett az uralkodó szélirányokra is lehet következtetni. Ezt példákon is bemutatja. Irodalom: 43 cím. Green, R.:Az evaporitok őséghajlattani jelentősége (61 — 88. o.). A földtörténet evaporitos öveit, azok eltolódásait a hőmérséklet és az egyenlítő helyzetének változásaival összefüggésben értelmezi. Irodalom: 58 cím. van Houten, F. B.: A vörös-tarka üledékek éghajlattani jelentősége (89 — 139. o.). Mozgékony és merev aljzatú üledékképződési területet, ezeken belül további típusokat különböztet meg (delta-, molassz-, arkózás-, sivatagi vörös üledékek). Iro- dalom: 334 ( !) cím. F 1 i n t, R. F. : A hideg éghajlat földtani bizonyítékai (140— 155. o.). A glaciális és periglaciális jelenségeket tárgyalja. Irodalom: 25 cím. N a i r n, A. E. M. — T h o r 1 e y, N.: A geofizika alkalmazása az őséghaj lattan- ban. Oxigén-izotópos őshőmérséklet meghatározás és paleomágnességmérések. Iroda- lom: 80 cím. R o m e r, A. S.: Ősállattani éghajlatjelzés. I. Gerincesek (183 — 206. o.). Általános szempontokon kívül néhány érdekes részletkérdést is tárgyal: pl. az állatvándorlások éghajlati gátjai; az időszakos szárazságok hatása a devon gerinceseire; az éghajlat és a Dinosaurusok kihalása stb. G r a i g, G. Y. : Ősállattani éghajlatjelzés. II. Gerinctelenek (207 — 226. o.). Rámutat a párhuzamosítási bizonytalanságokból eredő hibalehetőségekre, valamint a neobiológiai összefüggések hiányos ismeretére. Irodalom: 47 cím. Kráusel, R.: Ősnövénytani éghajlatjelzés (227 — 254. o.). Sok tényező együttes hatását kell tekintetbe venni. Számolni kell a különböző növények eltérő és időben is változó mértékű alkalmazkodóképességével. Irodalom: 154 cím. Schwarzbach, M. : Európa és Észak- Amerika éghajlattörténete (255 — 291. o.). A huroni eljegesedéstől a pleisztocénig bezárólag. Irodalom: 196 cím. Kobayashi, T. — S h i k a m a, T.: A Távolkelet éghajlattörténete (292 — 306. o.). A prekambriumtól a pleisztocénig. Irodalom: 74 cím. K i n g, L. C. : Gondvánaföld éghajlata a paleo- és mezozoikumban (307 — 331. o.). Szerző a Wegener - elméletet veszi alapul. Irodalom: 19 cím. Gill, É. D.: Gondvánaföld éghajlata a kainozóikumban (332 — 353. o.). A szét- tagolódott egykori „Gondvána” szárazulat tagjait elemzi. Irodalom: 114 cím. E kézikönyv — a fejezetek egyenlőtlen volta ellenére is — minden őséghajlattani témánál hasznos kiindulás lehet. if j . D u d i c h E a m e s, E. E. — B a n n e r, F. T. — Blow, W. H. — Clarké, W. J.: Fundamen- tals of Mid-Tertiary stratigraphical correlation. (A középső harmadidőszak rétegtani pár- huzamosításának alapjai). Cambridge 1962. 1 — 163. °- Az angol kőolajtársaságok kiváló geológusainak rétegtani tapasztalatait összegező könyv az oligocénnel és az alsómiocénnel foglalkozik, világméretben. Hírek, ismertetések 161 Az első rész a párhuzamosítás elvi alapjait tárgyalja (sztratotípusokkal való összehasonlítás, lehetőleg a teljes faima elemzése), majd Európa, a Földközi-tenger vidéke, a Középkelet, Kelet-Afrika, az Indiai- és a Csendes-óceán területe, valamint Közép-Amerika oligocénjének és miocénjének áttekintését adja. A szerzők az oligocént hagyományosan háromosztatúnak veszik (lattorfi, rupéli, j katti emelet) , az alsómiocént pedig akvitáni és burdigalai emeletre osztják. Általános katti regressziót és akvitáni transzgressziót vélnek felismerni. A Karibi-tenger vidékének eddigi oligocénjét (beleértve az ún. vicksburgi rétegeket is), a mikrofauna alapján, már az alsómiocénbe sorolják. Egyedül a mexikói I a z a 1 a n i rétegeket hagyják meg az oligocénben. A fauna-egymásután az egész Tethys és Paratethys területén egyöntetű volt; ez j teszi lehetővé az életrétegtani párhuzamosítást. A második rész ben a Globigeri- ; nacea főcsalád felsőeocén — alsómiocén fajait és külső jellegeik fejlődési (morfogenetikus) sorait írják le. A szerzők polifiletikus genuszfejlődést tételeznek fel; ezzel kapcsolatban bírálják a Linné - féle kétszavas nevezéktan őslénytani-rétegtani alkalmazását. Állásfoglalásaik több tekintetben is vitathatók. Annál is inkább, mert az irodalom- jegyzék is feltűnően hiányos. így pl. a szerzők nem vesznek tudomást Krutzsch és Lotsch 1957-es, a lattorfi emelet sztratotípusának rétegtani helyét revideáló munkájáról és annak szakirodalmi visszhangjáról. Hasonló „nagyvonalúság” észlelhető a katti-akvitáni kérdés esetében is. A nagy tényanyagot feldolgozó könyv főleg a hazánktól távolabb levő területekkel való összehasonlításhoz szolgáltathat — kritikai elemzés alapján — jó támpontot. if j . D u d i c h Franké, D.: Dér Begriff „Fazies”. (A „fácies” fogalom.) Zeitschrift für ange- wandte Geologie, 1963, 1., 2., 3. füzet. A szerző — miután előző évben a „formáció” fogalmát elemezte — , most részletesen tárgyalja a fácies-fogalom történeti fejlődését. AGressly (1836, 1838) óta napjainkig. x . Az első részben Közép - és Nyugat-Európa földtani irodalmát tekinti át. A fácies eredetileg az üledékes kőzet képződési körülményeire utaló elvont fogalom volt, később konkrét kőzet jellemzőkre is kezdték alkal- mazni, és kiterjesztették (P. E s k o 1 a ) metamorf és magmás kőzetekre is. A földtan minden ágában speciális ,,fáciesfogalmak”-at alkottak (biofácies, geokémiai fácies, tek- tonikai fácies, majd „mikrofácies”, sőt „granulometriai fácies” is !). Mindezeket többféle értelemben használja sokszor még egy azon- szerző is. (179 címből álló irodalomjegyzéket ad; a magyar földtani irodalomból egyedül Strausz L. 1928-ban német nyelven meg- jelent fáciestanulmánya szerepel benne.) 2. Észak-Amerikábana „fácies” kifejezést csak A. W. G r a b a u 1920-as munkája nyomán kezdték széles körben használni. Rövidesen igen különböző értelmet kapott, és különösen az utóbbi 15 évben igen sok amerikai szerző tette a kérdést egyre bonyolultabbá. Van már litho-, physio-, magna-, parva-, mega-, mikro- és intra-fácies is. A fejlődési irány a konkrét kőzettípus értelmében való alkalmazás felé mutat. Az egyez- tetési kísérletek (R. CJIoore 1948, J. M. W e 1 1 e r 1958) eredménytelenek maradtak. (Az irodalomjegyzék 66 címből áll.) 3. ASzovjetunióbanA. A. Boriszjak (1922) nyomán D. V. Nali v- kin (1932) „recens” és „fosszilis” fáciest különböztetett meg. A „geokémiai fácies” L. V. Pusztovalovnál (1933) tűnik fel először. A „litofácies” (Á. G. Eberzin) 1940) után számos új „fáciesfogalom” születik a szovjet irodalomban is. Az összefoglalási kísérletek L. B. R u c h i n (1953), V. E. Chain (1954) és N. B. Vasszojevics (1955) nevéhez fűződnek. Korszakalkotónak nevezi a szerző D. V. N a 1 i v k i n 1956-ban, 3. kiadásban, két kötetben megjelent nagy Fáciestanát, bár felfogásával nem ért egyet, mert N a 1 i v k i n a (recens) fáciest „tájegységként” határozta meg, és négyfokozatú rendszerezést vezetett be. A fosszilis fácest pedig konkrét üledékes kőzetnek tekintette. Elgondolásai azonban azóta sem érvényesülnek ellentmondás nélkül a szovjet irodalom- ban sem. (58 cím.) Befejezésül a szerző három meghatározást közöl, és a harmadik mellett foglal állást. 1. „Fácies: valamely üledékes kőzet kőzettani, őslénytani, geokénúai stb. jellegei- nek összessége, amelyek alapján az üledékképződés földrajzi körülményei rekonstruál- hatók.” 2. „Fáciesek: a földfelszín egyes üledékképződési területei.” 11 Földtani Közlöny 162 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, i. füzet 3. „A fácies valamely üledék (-es kőzet) kőzettani, ős- lénytani, geokémiai, szerkezeti stb. jellegeiből adódó, az üledékképződés természeti földrajzi körülményeire utaló megjelenési képe.” Eszerint a fácies konkrét, érzékelt jellegekből kikövetkeztetett fogalom, elvonat- koztatás és általánosítás terméke. Hazai földtani irodalmunkban sem egyértelmű a „fácies”, bár egyetemi oktatá- smik erre irányul. Franké cikke hasznos útmutatást nyújthat ahhoz, hogy ha a szó- használatot országosan egységesíteni nem is tudjuk, legalább tudatosan egyik vagy másik meghatározás értelmében használjuk a kifejezést, és önmagunkkal ne kerüljünk ellentmondásba. if j . Dudich T. M. Openfl: IIpoöneMbi na^eoBynKaHO^orHH (A paleovulkanológia kérdései) — - Tpyflbi JlaőopaTopiiH naueoByjiKaHOJiorHH Bbin 56(1). pp. 1 — 240 Aawa ATa. 1963. Paleovulkanológiai laboratórium szervezése és ilyen tárgykörű folyóirat indítása élesen rávilágít arra a nagyszabású tudományszervezési törekvésre, mellyel a Szovjet- unióban fel akarják számolni az ezen a nagyfontosságú tudományterületen világszerte mutatkozó ismerethiányt. A kötet 22 cikke a legjobb szakemberek érdemi hozzájárulása az ősi vulkánosság rekonstrukciójának kérdéséhez, egyben mintaszerű kezdeményezés arra, hogy a határterületek elhanyagolt problémáit miként lehet a figyelem kiterjeszté- sével (vulkanológusok részéről a mélységben lejátszódó változások, szerkezeti feltételek, paleovulkanológusok részéről a — recens példákon kalibrált — képződési folyamatok felé) megoldáshoz juttatni. A kötet az igen élesen megrajzolt feladatkijelölés ( V 1 a s z o v ) után a metodika fejlesztési lehetőségeit mutatja be (Fremd, Koronovszkij, Rotman). A Középső-Kaukázus komplex-kutatása különösen hálás példa a geomorfológiai, réteg- tani, aerofotometriai, kőzettani és geofizikai koordinált vizsgálatok eredményességének bemutatására a vulkáni rekonstrukcióban. A paleovulkáni fácieskutatás, mely igen sok megtermékenyítő gondolatot vett át a recens vulkanológiától, különösen eredményesnek bizonyult, még' paleozóos vulkáni területeken is, a felépítés és fejlődéstörténet megfejtéséhez (Fremd, Koskin, Fremd — Kamenszkij, Kuzebnüj). Mindig az egészet figyelő szem- lélettel mély genetikai értelmet nyernek a részletvizsgálatok is, akár a földpátok pontos optikai jellemzésére (Szperanszkaja — Krutousz - Timosenko), akár vulkáni építmények mikro- és makrostruktúrájára (Fedorov, Kepezsinsz- kasz), akár vulkáni bombák külső és belső morfológiájára vonatkoznak (Dvor- c o v a ). A bemutatás a vulkáni kőzetváltozások (Ruszakov — Szrajülov, Iszaeva, Kotljar) és a vulkáni eredetű üledékes anyagszolgáltatás sokoldalú, eleven bemutatásával válik teljessé (Kudenko — Stecenko). P a nt ó Gyenyiszovics, A. A.: Eokchtm KapnaT h hx reHe3«c. (Kárpáti bauxit és annak eredése) A >>EoKCHTbi, hx MiiHepaJiornn h reHe3HC« című kötetben. Moszkva 1958- pp- 347—350. A szerző Kárpátukrajna területén újonnan feltárt kisebb bauxitelőfordulást ismer- tet, ami települése és rétegtani helyzete tekintetében figyelmet érdemel . A Rahótól 7 km -re, NyÉNy-ra levő területen a rétegsor bázisa paleozóos csillám- pala, helyenként kvarcit és márvány közbetelepülésekkel. Erre transzgredál a triász rétegösszlet. Az alsótriász konglomerátummal indul, mely felfelé fokozatosan homokkővé finomodik. A középsőtriász dolomitból és dolomitos mészkőből áll, amire kami mészkő következik. Ennek karsztosodott, egyenetlen felszínére települ a bauxit. A közvetlen fedő zöld agyag, majd bajóci meszes homokkő. A fiatalabb jura tagok mészkő anyagúak, és egészen a titon végéig faunával igazoltak. A bauxittest alsó része sárgásbarna bauxitos agyag, közepén sötétvörös kemény agyagos bauxit, felül zöldesszürke bauxitos agyag. A bauxittest 0,1— 2,0 m vastag. Ismertetések 163 szabálytalanul lencsés, ill. rétegszerű települési!. Fő bauxitásvány a diaszpor, goethit, klorit és kalcedon kíséretében. Szerző a bauxit kiinduló anyagának a paleozoós kristályos palákat tartja. A bauxit- képződést a középsőjura kezdetén megindult transzgresszióval hozza összefüggésbe. Szerinte a kristályos palák felszíni mállott zónájából kioldódott volna az alumínium és a tengervízben, pontosabban annak partmenti öbleiben csapódott volna ki újra. Ez tehát a régi Archangelszkij - féle tengeri elméletnek felel meg, melynek az itteni bauxitra való alkalmazása aligha látszik elfogadhatónak. Az elmondottak földtani értéke- lését megnehezíti, hogy a szerző egyetlen földtani szelvényű;, vagy térképvázlatot sem közöl, sőt irodalomjegyzéket sem ad. A rahói bauxit újabb láncszemet jelent az utóbbi években a mediterrán karszt- bauxit övezetben kimutatott jurakori bauxitelőfordulások sorában (Franciaország, Svájc, Jugoszlávia, Görögország). Bárdossy Kiesel, Y. — Lotsch, D.: Zűr Mikrofauna des südbrandenburgischen Obereozans. (A dél-brandenburgi felsőeocén mikrof aunájához). Geologie, Jg. 12., Beiheft 38, 1— 71. o., Berlin 1963. E munka a Német Demokratikus Köztársaság eocén Foraminiferáit rendszertani- lag és rétegtanilag feldolgozó sorozat első része. Rövid történeti áttekintést ad az észak- német süllyedék eocénjének irodalmáról. Kiemeli, hogy a feldolgozást az egyre növekvő számú kutatómagfúrás teszi lehetővé, szükségességét pedig a latdorfi rétegek a felső- eocénba sorolása (Krutsch és Lotsch 1957) indokolja. A leírt fauna nagy része Dél-Brandenburg ún. schönewaldi rétegeiből származik. (Glaukonitos közép- és finomszemcsés homok meszesebb padokkal; felfelé agyagosabb, sőt helyenként márgába megy át.) A szerzők 40 Foraminifera-fajt írnak le Pokorny (1958) rendszere szerint. Két Miliolidea kivételével a Buliminidea és a Rotaliidea főcsaládba tartoznak. Két faj új. Ez a ,,calaui típusúnak” nevezett fauna az észak -németországi felsőeocén tenger déli partszegélyére jellemző. A dolgozatban leírt alakokon kívül még számos más genusz alakjait is tartalmazza, összesen mintegy 100—120 kisforaminiferafajból áll. Nummu- lites-e.it Nemkovnak adták át feldolgozásra; előzetesen is megállapítható, hogy ezek a schönewaldi és latdorfi rétegek felsőeocén kora mellett szólnak. Ez annál fontosabb, mert a kisforaminiferafajok jó része Belgium, Észak-Franciaország és Anglia mélyebb eocén rétegeiben is megvan (Kaasschieter 1961). A ,,ealaui típusú” faunát tartalmazó összlet vízszintesen a mélyebb litorális övnek megfelelő, ,,E océn 5” típusú faunát (Staesche és Hilterman 1940) tar- talmazó rétegekbe megy át. Az e két típustól eltérő észak-német faunák helyi környezeti tényezők hatásával (lefűződött öböl, kiédesedés) értelmezhetők. Hasonló fácies-összefogazódás van az ukrajnai — bjelorussziai fáciesterületen (Kaptarenko — Csernouszova 1951). A szerzők szerint az észak-németországi tengerrészben az egész eocén folyamán egységes, kevéssé változékony Foraminifera-fauna élt. A felsőeocénben azonban keletről, meleg áramlással, mediterrán-szubmediterrán fajok vándoroltak be. Ez a hatás főleg a közvetlen partközeiben érvényesült; a parttól távolabb valószínűleg ellentétes irányú, de kevésbé jelentős hideg áramlás haladt. Eszerint az észak-németországi tengermedencerész a felsőeocénben került a paleocén óta először a „Paratethys” befolyása alá. A dolgozatot kitűnő rajzok, fényképek és a leírt fajok elterjedését mutató össze- hasonlító táblázat egészíti ki. A 64 címből álló irodalomjegyzékben a magyar szakirodalomból sajnálatos módon csak H a n t k e n M.-nak a Clavulina szabói- rétegek faunájáról írt dolgozata, valamint Rozlozsnik P.-nak „Bevezetés a Nummulinák és Assilinák tanulmányozásába” c. műve szerepel. if j . D u d i c h K r i s h n a n, M. S.: Geala^y of India and Burma (India és Burma földtana). 4. kiadás, Madras, India, 1960. E könyv első kiadása 1943-ban jelent meg, néhány éven belül négy kiadást ért meg; India egyetemei és kollégiumai tankönyvként használják. 587 oldalon keresztül alapos 1! 164 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, i. füzet ismertetést kapunk az India és Burma területén észlelt földtani eseményekről. A kömrv 20 fejezetre oszlik: az első fejezet tartalmazza a terület természeti földrajzi leírását, a második a szerkezeti és tektonikai jellegeket tárgyalja, így többek között a Kimalája- hegylánc keletkezését. A harmadik fejezet adja a rétegtani kérdéseket, egyben a földtani és rétegtani kortáblázatokat. A következő fejezetek kimerítően tárgyalják az egyes föld- tani formációkat az archaikumtól a pleisztocénig és a jelenkorig. A szöveget bő illusztráció kíséri: térképek, szelvények, táblázatok és a jellegzetes kövületeket tartalmazó táblák. Fejezetenként ismerteti a leírt földtani időszakban képződött ásványi nyersanyagokat. A könyv hibája, hogy nem ad egységes földtani térképet az egész területről, csak az egyes földtani formációkról. Könnyed és vonzó stílusa lebilincseli az olvasót. A könyv nélkülöz- hetetlen azok számára, akik pontos, kimerítő és korszerű képet óhajtanak kapni India és Burma földtanáról. N. W.Gokhale Pflug, Reinhard: Prákambrische Strokturen in Afrika und Siidamerika, eine Gegeniiber- stellung. (Afrikai és délamerikai prekambriumi szerkezetek összevetése). Neues Jahr- buch fiir Geologie und Paláontologie, Monatshefte 1963. 7. 355—358. o. Wegener már-már tudománytörténetként kezelt felfogása, a kontinensek mobilisztikus szemlélete az utóbbi években ismét előtérbe került. A kontinensvándorlás felfogásának reneszánszához legnagyobb súllyal kétségkívül a széliében végzett paleo- magnetikus mérések összesítései járultak hozzá. Az ősmágnesség vizsgálata azonos korú kőzeteken egyfelől a sarkok vándorlásának valószínűsítését, másfelől a különböző kontinenseken eltérő pólushelyzetek meghatározását eredményezték. E tekintetben is ismételten visszatér az irodalom Afrika és Délamerika szerkezeti kapcsolataira, mint S u e s s óta újra fel-felbukkanó témára. Ebért és Rosier (1957) Rio de Janeiro és Minas Gerais területén nagy terü- letre kiterjedő algonkiumi orogenezist mutatott ki, ahol a katazónás átalakulás a parttal párhuzamos irányt követ. Az ellenszárnyat Afrikában keresték, ahol Angolában tükör- képszerűen megegyező viszonyokat ismertek fel. A kétoldalian szimmetrikus hegység a feltételezések szerint ilyenformán központi övében szétszakadva egymástól igen nagy távolságra került. A szétszakadás lefolyásának rétegtanilag megalapozott rajzát Beurlen készítette el (1961). Brazília és Afrika újabbkeletű földtani illetve szerkezeti térképein a prekam- brium szerkezeti egyezése nagyon szembetűnő. Ghana, Elefántcsontpart és Eibéria gyűrt övei Brazília északi részén lathatók viszont. Ghana és Togo ÉK— DNy-i csapású gyűrthegység-roncsai ugyancsak, két orogén szakaszra különíthetően, felismerhetők Brazília keleti sarkában. Déli irányban a part mentén továbbhaladva az említett irányok hasonló egyezést mutatnak. Megjegyzésként ide kívánkozik, hogy az Atlanti-óceán két partjának behatóbb szerkezeti elemzésével többek után e tanulmány szerzője sem szolgált. Hiányzik továbbá a paleomágneses adatokból leszűrt követneztetések felhasználása és a tengerfenék újabb- keletű vizsgálatainak földtani bizonyítóanyaga ehhez a bizonyítás és a kétségbevonás oldaláról egyaránt gyakorta megközelített kérdéshez. K a s z ap Schafer, W.: Aktuo-Paláontologie. Verlag Waldemar Kramer, Frankfurt am Main, 1962. A Senckenbergische Naturforschende Gesellschaft kiadásában s annak az Északi- tenger melletti kutató állomáson végzett jelentős vizsgálatai nyomán („Senckenberg- Buch” 41. kötete) a tengeri élet mai (aktuális) jelenségeinek, folyamatainak, fölhalmozó- dási leülepedési módjának, az üledékképződés viszonyában való ismertetését tárgyaló új tudományág alakult, aminek eddigi vizsgálati anyagát foglalja össze az „Aktuo- Paláontologie” impozáns kötete, tartalmában és kiállításában is elismerésre méltó módon. A H o f f által hangoztatott s L y e 1 1 által közismerten körvonalazott aktualizmusban (maiság elve) gyökerező aktuo-paleontológia munkamódszere és területe határterület a földtan üledékföldtani tárgyköre és az őslénytan között. Előbbinél az üledékképződés oknyomozásában vizsgálati mód és eszköz, az őslénytanban a paleoökológia vizsgálati célja az élőlények életmódjának, életföltételeinek, elhalásának s az üledékbe jutásának, abban diagenetikus módon való megtartásának, megmaradásának útja. Ennek menetét, lehetőségét írja le a könyv, esetleg kísérletekkel alátámasztott értelmezéssel. Ez a vizs- gálati irány nem új tehát, mert földtani vonatkozásban különböző résztanulmányokból ismeretes, mint azt a gazdag irodalomjegyzék bizonyítja, állandó tengeri biológiai Hírek, ismertetések 165 kutatóintézetek rendszeresített vizsgálataival (Nápoly), ahol a fejlődéstörténeti (onto- genetikai) földtan klasszikus nagymestere, Joh. Walther is készítette alapvető tanulmányait a tenger földtanának örökbecsű alapozásával (Einleitimg in die Geologie als historische Wissenschaft) . Ezeknek az ökologikus — ethológiai leíró részadatoknak általános érvényű, oknyomozó törvényszerűséggé való egyesítése teszi az Aktuo-Palá- ontologie kimerítő könyvét nélkülözhetetlen újdonsággá. A könyv tartalma a tengeri aktuo-paleontológia céljának, föladatainak, valamint a szerves élők bennünket elsősorban érdeklő szilárd vázrészeinek bevezető ismertetése után részletezi a tengeri gericesek (bálnák, delfinek, fókák, madarak, halak), tüskés- bőrűek, ízeltlábúak, puhatestűek (csigák, kagylók, lábasfejűek), Bryozoák, Polychaeták, Coeleuteraták, szivacsok vázfölépítésük és életkörülményeik szerinti halálát, szétesését és betemetődését. Külön fejezetben foglalkozik a hely változtatási nyomok fajtáival, azoknak a táplálkozási módokkal való összefüggéseivel és az üledékben való megmaradási lehetőségeivel. Az anyagcsere, ürülékfölhalmozódás, regenerációs nyomok fiziológiai és pathológiás jelenségeinek a különböző állatosztályok szerinti üledékes megítélésével. Végül az egyes állatok és állategyüttesek fáciesjelző megítélésével a biocönozis és biofácies általános törvényszerűségeivel. A könyv szerzője mindezeknek a kérdéseknek régi előmunkása, ami magában véve is biztosítéka a sokoldalú, tárgyilagos kritikai megítélés megbízhatóságának. A magyar földtan évtizedek óta J. Walther nyomán elindított, korszerű üledékföldtani művelői számára igen hasznos ez a sokrétű, gondolatserkentő könyv, adatgyűjtő megfigyelések kivitelében. Ide tartozó észlelési adataink már eddig is jelentős számban vannak. V. E Schwarzbach, M.: Cliinates of the Pasi. An Introduction to Paleoclimatology. (A múlt éghajlata. Bevezetés a paleoklimatológiába.) D. Van Nostrand Co., The Univer- sity Series in Geology. Eondon, 1963. A kölni professzor 328 oldal terjedelmű műve a második német kiadást követően jelent meg angol nyelven. A könyv három részre tagolódik: általános paleoklimatológia, történeti paleokli- matológia és oknyomozó (genetikai) paleoklimatológia fő fejezetekkel. Röviden, szabatosan foglalkozik először a paleoklimatológia tudományának tör- ténetével, majd a jelenkori klíma jelentőségével az ősklhna szempontjából. Majd külön tárgyalja a meleg, hideg, arid, humid éghajlat jellemzőit, a rövid- és hosszú-szakaszos- ságot a klímaváltozásokban. Végül foglalkozik a matematikai számítási módszerekkel, a fizikai meghatározási módszerekkel és a hasznosítható ásványi nyersanyagtelepek kli- matikus kapcsolataival. A második főfejezetben sorra veszi a Föld klímaváltozásait a prekambriumtól a negyedkorig. Sajnos az ide vonatkozó adatok egyenlőtlensége és a vizsgálatok hiányos- sága nagyon megérződik ezen a fejezeten. Ez azonban a szerzőnek nem róható fel, mivel az egzakt, részletes vizsgálatok nemrégiben indultak meg, s így az adatgyűjtés fázisán még nem is juthatott túl. Egyértelmű, egyöntetű szintézis nemzetközi összefogás nélkül nem is alakulhat ki még hosszú ideig. A harmadik fejezetben a klímaváltozásnak, a klíma kialakulásnak okait kutató és tárgyaló elméleteket és eredményeket sorakoztatja fel. Magyar vonatkozásban ki kell emelnünk, hogy B a c s á k eredményeit elismeréssel közli. A könyvet bőséges és a tárgyat kimerítő irodalomjegyzék és index teszi használ- hatóbbá és még értékesebbé. V é g h n é Scserbakov, D. I.: A földtani tudományok helyzete és általános fejlődési iránya a Szovjetunióban. (Izvesztija Akademii Nauk SzSzSzR, szer. geol, 1963/1., 9—18. o., oroszul.) A dolgozat tömör értékelést ad az utóbbi évek eredményeiről és felvázolja a közeljövő legfontosabb feladatait. Az elméleti tudományos munka megbecsülését mutatja, hogy az utolsó 7 év folya- mán 6 geológus-akadémikus kapott Lenin- díjat (D. V. Nali vkin, N. Sz. Sat- szkij, A. G. B e t e c h t i n , D. Sz. Korzsinszkij, N. M. Sztrahov, A. A. 166 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, i. füzet P o 1 k a n o v.) Több geológus-együttes kapott Leni n-díjat nyersanyagkutatási eredményekért . A földtörténet számára fontosak az abszolút földtani idő- skála kidolgozásában elért eredmények. A relatív, biosztratigráfiai kormeghatározás eredményeit a D. V. Nalivkin vezetése alatti Rétegtani Fő- bizottság egyezteti. Nagy jelentőségű a prekambriumi algák és spórák felismerése. A tektonikában kiemelkedőek a különböző szerkezetek osztályozására és azoknak a magmaműködéssel és üledékképződéssel való kapcsolatára vonatkozó ered- mények. (A tektonikai mozgások fajtáinak és okainak kérdése azonban továbbra is vitatott.) A 2 — 5 km mélységű fúrások, a földi és légi geofizikai szelvényezés lehetővé tette tektonikai és szerkezettörténeti térképek készítését (N. Sz. Satszkij vezetése alatt) . Az ezzel kapcsolatos nemzetközi együttműködés eredménye Európa i : 2 500 000 méretarányú tektonikai térképe. Az üledékföldtan (litológia) sikereire jellemző, hogy a vonatkozó szovjet műveket Nyugaton teljes szöveggel lefordítva kiadják. Ez részben a technika minden vívmányát felhasználó módszertani fejlődésnek, részben az üledékföldtan elméleti meg- alapozásának köszönhető (N. M. Sztrahov). A negyedkor földtanával foglalkozó kutatók megszerkesztették a legfiatalabb tektonikai mozgások 1 : 5 000 000 méretarányú térképét. E munka gazdasági eredményei: új Au, Pb, Pt, Ti lelőhelyek. A kőzettan tárgyköréből ki kell emelni a szilikátolvadék -rendszereken vég- zett kísérleti vizsgálatokat, amelyek a differenciáció számos problémáját tisztázták. Az ásványtanban is az új technika bevezetése és a kísérleti módszer a jellemző. Igen fontos, hogy megoldották több iparilag szükséges ásvány mesterséges előállítását. Az ércföldtanban különböző kutatási irányok alakultak ki. Rendkívüli jelentőségűek a szerkezeti viszonyoknak és a fiziko-kémiai környezetnek az ércképződésre gyakorolt hatását tisztázó kutatások. Az egykori mállási kérgekkel kapcsolatos vizsgála- tok az A1-, Fe-, Ni-, Co- és más ércek vonatkozásában jelentősek. A geokémia az egyes elemek klarkjának pontosabb megállapítása, másrészt a magmás és üledékképződési folyamatok kemizmusának tisztázása terén ért el nagy eredményeket. Az alkalmazott földtani tudományágak eredményeiről köz- vetlenül tanúskodik a népgazdaság fejlődése, amely a kőszén-, kőolaj-, vízföldtan és a műszaki földtan eredményei nélkül megvalósíthatatlan lett volna. A nyersanyag-prognózis elmélete és gyakorlata egyaránt a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának falai között született és fejlődött naggyá. Az első prognózis- térképek tapasztalati alapon készültek. Hamarosan az előfordulási törvényszerűségek tisztázására került sor. Ez a munka N. Sz. Satszkij akadémikus vezetésével 1955-ben kezdődött meg, és hamarosan túlnőtt az Akadémia keretein. A bányászati szakemberek közreműködésével lényegében biztosította a következő évtizedek nyersanyagbázisát. Az SzKP XXII. kongresszusának az alapanyagtermelés többszörösére növeléséről hozott határozatai a prognosztikai munka még intenzívebb folytatását teszi szükségessé. Létre kell hozni a földtan új elméleti alapjait. INIindmáig sok tekintetben még E. S u e s s nézeteire támaszkodunk, és a Xyugat-Európa viszony- lag kis területén kialakult terminológiát használják az egész világ geológusai. A szovjet geológusok feladata, hogy a földtannak valóban az egész földre érvényes, „globális” jelleget adjanak, az egész tapasztalati ismeretanyag tudományos általánosításával. Ehhez meg kell javítani a geofizika és geokémia együttműködését a földtannal. Ezenkívül be kell hatolnunk a földkéreg alá. A tervezett 7 — 8, később 11 — 15 km mélységű fúrásoktól új kőolaj- és földgáztelepek feltárásán és elméleti ered- ményeken kívül azt is várjuk, hogy lehetővé tegyék a Föld melegének nagyarányú hasz- nosítását. Eredményesen fejlődött atengerfenékföldtana. A szárazföldi párkány üledékeiből már termeinek kőolajat. Folyamatban van a mélytengeri Mn-gumók és nehézásványfelhalmozódások kitermelésének kidolgozása. Búvárgömbök segítségével a legközelebbi évtizedekben elkészül a szárazföldi párkány és esetleg még a kontinentális lejtő földtani térképe is. Számos, főleg ásványgenetikai kérdéshez ásványkőzettani kísérleti kutatásra van szükség. E célra külön akadémiai kutatóintézetet kell felállítani. A felszíni készletek távlatilag nem elegendők. Mélységi prognózis- térképekre van szükség. Ez nemcsak térképészeti munka kérdése : ki kell dolgozni az elvi alapokat is. Számolni kell továbbá azzal, hogy a prognózis „többlépcsős”, a meg- Hírek, ismertetések 167 kutatottság foka szerint. (Egyébként régebben kevésbé óvatosan becsülték a készleteiét. A prognózisnak a kérdéses ásványi nyersanyag képződési körülményeiből beli kiindulnia Sajnos, ezek nem minden esetben ismertek megfelelően. Ez a helyzet többek között a bauxittal, amelynek keletkezéséről több, egymásnak ellentmondó elmélet van. Fontos lenne a kőolaj és földgáz eredetének végleges tisztázása is, különös tekintettel D. 1. Mendelejev szervetlen keletkezési elméletére. Fokozni kell a viszonylag kissé elhanyagolt nemérces egyéb ásványi nyersanyagok kutatását (pl. csillám, azbeszt). Gazdaságföldtani kutatóintézetet kell létesíteni a kutatás, készletszámítás, termelés, szállítás, dúsítás és egyéb előkészítési munkálatok tudomá- nyos kidolgozása és értékelése számára. Javítani kell a meglevő földtani tudományos intézmények munkáját. Lényegesen jobban kell koordinálni a kutatást. Ez az Akadémia feladata lenne. Az Állami Koordináló Bizottság a 12 résztémából álló földtani kutatási főtémát („A földkéreg felépítésének, az ásványi nyersanyagok képződésének és elhelyezkedésének törvény- szerűségei, új kutatási módszerek”) alegfontosabb problémának állapította meg. Ennek kidolgozását igen körültekintően kell végezni. Először földtani, ősföldrajzi, tektonikai és ércgenetikai térképeket kell készíteni, a tudományos intézetek és a területi vállalatok együttműködésével. E téren még kevés a tapasztalat. Az akadémiai intézeteknek fel kell készülniük az egyeztetési feladatokra, és állan- dóan készen kell állniok módszertani segítésre és konzultációra. A végzett munkákról a kutatóintézetek és az iparvállalatok kölcsönösen számoljanak be. Erre helyet kell bizto- sítani a szakfolyóiratokban. Szükség esetén új folyóiratokat kell indítani. Az egyes köz- társaságok akadémiai földtani intézeteiben ki keli dolgozni a területi tematikát, a helyi adottságoknak és az ipar szükségleteinek megfelelően. Meg kell erősíteni a felsőoktatási intézményekkel való kapcsolatot is, amelyek tudományos tevékenysége egyáltalán nem kielégítő. Scserbakov akadémikus cikke a Szovjetunió földtani eredményeinek és terveinek jobb megismerésén kívül — a lényegesen eltérő adottságok és lehetőségek figyelembevételével — a hazai eredmények és tervek vonatkozásában is tanulságos. Mindezek a kérdések a szovjet méretek hazai vonatkozású kritikai alkalmazásával nálunk is folyamatosán előtérben vannak. if j . D u d i c h Tessier, F.: Termitiéres fossiles dans la latérite de Dakar (Sénégal). Remarques sur les structures latéritiques. — (Fosszilis termesz-j áratok a dakari (szenegáli) lateritben. Megjegyzések a lateritképződményekről) — Ann. Se. Univ. de Dakar, 4, 1959. P.S. Nazaroff (1931) vetette fel a termesz-félék szerepét a lateritképződésben. Közreműködésük jellegét és mértékét azóta számos szerző vitatta. Tessier részletes megfigyeléseit kőzettani és kémiai vizsgálatokkal, valamint összehasonlító biológiai tanulmányokkal kiegészítve közli. A dakari fosszilis, helyben képződött laterit fekü- (anya-)kőzete neogén ankaratrit (limburgitos bazalt). Felső része fizikai-kémiai hatások alatt vasas kaviccsá mállott. A laterit részben a Mamalles-i vulkán dolerit-lávatakarója alá húzódik. Korát a szerző felsőpliocénnek-alsópleisztocénnek tekinti. A kavicsos szerkezetnél fiatalabb a termesz-kamrák, folyosók és szivacsos járatok rendszere. Ez kétségtelenül valódi Termitidae alakulat. Kialakítása során az állatok sok apró kvarcszemcsét hordtak be a laterit-talajba az azt borító, azóta lepusztult homokrétegből. A járatokat másodlagos vasas kéreg konzerválta. A lateritképződés fázisai az éghajlatváltozásokkal függenek össze. A mállás meleg-nedves éghajlaton kezdődött, sivatagi viszonyok között folytatódott ; a vasdúsulás, a termeszek működése és a kéregképződés száraz és esős évszakok váltakozása során ment végbe. Szerző a laterit-képződményeket kialakulásuk tényezői alapján kívánja rend- szerezni. E. Roch professzor szerint egyes esetekben a foltos-sávos bauxit („bauxite tigrée”) képződésénél is feltételezhető a termeszek közreműködése. Kérdéses azonban, hogy ez az autochton lateritbauxit-képződményeken kívül egyes karsztbauxit-kőzetekre is vonatkoztatható-e. if j . D u d i c h 168 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, i. füzet V a 1 e t o n, I.: Petrographie und Genese von Bauxitlagerstátten. Ein Überblick über die Bauxitliteratur. (Bauxittelepek kőzettana és genezise. A bauxit-irodalom áttekintése. — Geologische Rimdschau 52/1, 1963 (Stuttgart 1963), 448 — 474. o. A szerző bevezetőben röviden áttekinti az utolsó 15 év összefoglaló jellegű bauxit- földtani munkáit (Harder, Allén, Fischer, Kelle r, Zans, Roch, Miho- 1 i c, Businszkij). Majd külön tárgyalja az eruptív és metamorf, illetve az üledékes kőzeteken kialakult bauxittelepek problémáit. A) Bauxit eruptív és metamorf kőzeteken Elsődleges és másodlagos bauxitot különböztet meg. A típusos kifejlődést és szelvényt az arkanzaszi bauxittelepek példáján mutatja be, Gordon, Tracey és E 1 1 i s (1958) tanulmánya alapján. A feküt az alkáliszienitek csoportjába tartozó kőzetek alkotják. A paleogén végén képződött bauxit-kőzetek között autoehton és allochton talajképződmények mellett folyóvízben lerakodott üledéket is ismertet. Felvázolja a főbb ásványtani és geokémiai jellegzetességeket. Az Al-tartalom a lencsék középső részén a legnagyobb. Felsorolja a bauxitban dúsul ó elemeket: az Al-nál is nagyobb mértékben dúsult fel a Mo, Nb, Ga, Cu, Th, Cr; kevésbé a Zr, Ti, Se, V, Be, Mn, Y, "Pb és U. A kör- nyezethez képest csökkent viszont a Si, Xa, K, Ca, Mg, Sr, Éa koncentrációja. (A G o 1 d- schmidt - féle töltés ionrádiusz, Z/3) diagram 3- és 9,5- egyenese közé eső elemek dúsulnak a bauxitban.) A bauxit fedőjében bamakőszenes rétegcsoport van. Felülről lefelé a következő övék ismerhetők fel: 1. kaolitinos felső öv, 2. konkréciós öv, 3. kioldási öv, 4. alsó kaoli- nitos öv, 5. üde fekükőzet. Ismerteti az ásványos összetétel és a pH-változások között feltételezett összefüggéseket. B) Bauxit üledékes kőzeteken Agyag-kőzetre települő bauxit az Egyesült Államokból több helyről is ismert (pennszilvániai, kréta és eocén összletből). Ezeket összefoglalóan Allén (1952) ismertette. Autoehton képződmények. A pizolitképződést a talaj kiszáradásának és átnedvesedésének váltakozásával értelmezi. Homokkövön képződött bauxitot írtak le Ausztráliából Loughnan ésBayliss (1961). Az anyakőzet kaolinitos arkóza. A talajvíztükör és a pH válto- zásaival kapcsolatosan értelmezik az elemmigrációkat. Karbonátos kőzetekre települő bauxitképződmények. A szerző rövi- den áttekinti a „karsztbauxitok” képződéséről eddig felállított elméleteket (a „terra rossa”-ból mint oldási maradékból való származtatást szembeállítva az allochton eredet feltételezésével). Ez utóbbi lehetőségnek több változatát sorolja fel: a legrégibb, termál- vizes feltevést (Coquand 1871), a vegyi üledékként való kiválást kolloid oldatból (Mai javkin 1926, Archangelszkij 1933), lateritpor eolikus szállítódását (Roch 1956, 1958, 1959); végül a legelterjedtebb nézetet: agyagos üledéknek vízi szállítódását és lerakódását a karsztfelszínen, s ottani bauxitosodását. Megemlíti, hogy Miholic az agyag— terra rossa — bauxit genetikai sort állította fel. J a m a i k a bauxittelepeit hozza fel példának a szerző, Zans munkái alapján. (Anyakőzetül andezit és andezittufa szolgált.) A jellegzetes típusszelvény: 1. finomszem- csés, kaolinitos öv, 2. Fe- és Al-gazdag, pizolitos, konkréciós öv, 3. kevéssé pizolitos kaolinitos kioldási öv, 4. földes kaolinitos feküagyag. Az ás vány kőzettani és geokémiai vizsgálatok példájaként Bárdossy G y. magyarországi bauxitvizsgálatait emeli ki a szerző, röviden ismertetve néhány térbeli eloszlási törvényszerűséget és az azokból levonható genetikai következtetéseket. Ezután a , , karsztbauxitok keletkezési viszo- nyait összegezve, partközeli, karsztvizes süllyedékeket, lagunáris mocsarakat tételez fel; közvetlen kiindulási anyagul kaolinites pelitet. A fedőt gyakran bamakőszenes üledékek alkotják. A bauxitosodás folyamata pH-változások során, élőlények közreműködése nélkül ment végbe. A kőszenes fedő a felső teleprészben C és S dúsulást eredményez- het. A nyomelemek egy része másodlagosan képződött ásványokban van jelen. A hidrar- gillit és böhmit eloszlása, aránya a talajviszonyoktól függ. Összefoglalásul megállapítja a szerző, hogy bizonyos általános tulajdonságokon túlmenően a bauxitosodási folyamatok anyagegyensúlyát igen nehéz megállapítani (a kiindulási kőzethez képest). A bauxitkőzetek osztályozására szerző a következő javaslatot teszi: a) autoehton (és parautochton) bauxit: 1. eruptív és metamorf kőzeteken (kétfázisú deszilif ikálódással) , 2. üledékes agyagkőzeten (egyfázisú deszilifikációval) ; b) allochton bauxit (üledékesen áthalmozott bauxit). Hírek, ismertetések 169 (További tagolás az ásványtani, geokémiai, szemese- és szerkezeti sajátságok szerint.) A dolgozatot két táblázat, tizenhárom ábra és hetven címből álló irodalom- jegyzék egészíti ki. A magyar szakirodalomból Bárdossyn kívül még Föld- v á r i n é V. M.-t idézi. Állásfoglalásai, következtetései fő vonásokban megfelelnek a Vadász E. munkásságával megalapozott magyar bauxitföldtani iskola megisme- réseinek. if j . D u d i c h V i n c e n I, P. : Sciences naturelles. Classe de quatriéme A francia másodfokú oktatás (enseignement du second degré) lycemni és kollé- giumi iskolák természettudományi, gyönyörű kiállítású, színes képekkel teli tankönyv- sorozatában a negyedik osztály tananyaga a földtan. Az osztályok tananyaga szerint tagolt, 7 kötetből álló természettudományos sorozat minden egyes osztályra vonatkozó kötete szemet-lelket gyönyörködtető kiállításban, gondolkodásra serkentő tömör szöveg- tartalommal, leíró adathalmozás nélkül, szemléletes példák logikus összefüggésének érzékeltetésével, szinte már az iskolapadban kialakítja a tanulók jövendő hivatásra és választott működésre törekvését. A negyedik osztályos földtan tananyaga négy fejezetben tárgyalja a kőzetek, földtani jelenségek és folyamatok, földtörténet és a talaj, altalaj, alkalmazott földtan ( víz, kőszén, egyéb hasznosítható kőzetanyagok) alapismereteit. A másodfokú tanításban is a földtani gondolkodásra és szemléletre irányuló beállításban, amire nálunk egyetemi oktatásunkban törekedünk. Tudomásunk szerint ilyen jellegéi, valóságos földtan - tanítás középiskolákban sem keleten, sem más nyugati országokban nincs. Nálunk pedig a földtan alap- és középfokú oktatásunkban teljes egészében hiányzik, s a tárgykörébe tartozó ismeretelemek, legújabb iskolareform- tervezetünk szerint még egyetemi fokon is más tantárgyak, illetve tudományágak anyagába vannak összefüggéstelenül és elhatárolatlanul belekeverve. Oktatási reform- tervezetünk helyes irányelveivel szöges ellentétben. Ebből adódik aztán népünk s egész társadalmunk tájékozatlansága is a földtan mibenlétéről, tudományos és népgazdasági jelentőségéről, szerepéről való téves szemlélete. Korszerű természettudományos oktatás, színvonalas földtan-tanítással, jöjjön el a te országod ! Nagyon messze estünk ettől a félévszázad előtt hangoztatott s a leány- gimnázium VIII. osztályában rövid időre megvalósított kívánalomtól. V. E. Bonpocbi Byjno3Horo ByjiKaHoaorHnecKoro cOBe- maH uh. (Ilpeaceji, PeaaKüw: B. H. BaOflaBeu:) (A vulkánosság kérdései; az Első Össz- szövetségi Vulkanológai Konferencia munkái). Izv. AN SzSzSzR. Moszkva 1962. pp. i-45i- Az 1959. szept. 23— okt. 2-ig Jerevánban megrendezett vulkanológiai konferencia igen fontos mérföldkő az új szellemű, petrogenetikai beállítottságú vulkanológiai kuta- tások rohamos fejlődésében és fontos kísérlet a piroklasztikumok nevezéktanának nemzetközi egységesítése érdekében. A kötet, mely a konferencián elhangzott száznál több előadás legjavát tartalmazza, az előzetesen kinyomtatott „tézisek” után először ad teljes tájékoztatást a tárgyalások eredményeiről. Az „Aktív vulkánosság és kutatásának elvei” tárgykörben csoportosított 13 cikk közül számunkra azok a legfontosabbak, melyek a felszíni vulkáni jelenségeket általános mélységi okaikra visszavezetve tárgyalják (Gorskov, Marhinin, Ljubi- m o v a ) , vagy metodikailag új megoldásokra világítanak rá ( N e h o r o s e v, Bern- s t e i n, Poszpelova). A „Vulkáni provinciák és formációk, s a velük kapcsolatos nyersanyagtelepek címmel csoportosított 48 cikk igen széles spektrumú. Átfogó genetikai-osztályozó szem- lélete miatt G a p e e v a (szigetívek — kontinentális területek) és Petrova (spi- litek) cikkét emeljük ki. Kosztjuk tömör, világos összefoglalása a Szovjet-Kárpátok magmás tevékenységéről igen fontos megállapításokat tartalmaz, és hasznosan egészíti ki hazai képződményeinkre alapozott „kárpáti-vulkáni” szemléletünket. A „Vulkánosság és tektonika” tárgykörbe vágó 19 cikk közül Gzovszki j-é, Szvjatlovszkij-é és Sejnman n-é különösen kiemelkedik világos okfejté- 170 Földtani Közlöny, XCIV . kötet, I. füzet sével, éles problémalátásával és fontos végkövetkeztetéseivel. A területi jellegű tanul má- nvok közül számunkra M a 1 e j e v-nek a Szovjet-Kárpátokra vonatkozó megállapításai különösen érdekesek. A konferencia igen széleskörű referátumok, értelmező viták keretében foglalko- zott a „vulkanogén törmelékes kőzetek” nevezéktani egységesítésével. A kötetben közölt io cikk és számos hozzászólás érdekesen, sok oldalról világítja meg a piroklaszti- kumok genetikus tárgyalásának nehézségeit és sok részletet méltánylást érdemlő módon tisztáz. A konferencia által kiküldött io tagú munkabizottság 1962-ben tette közzé, további megvitatás céljára, nomenklatúra-javaslatát (Knaccn(j)HKacnfl őyjiKaHoreHHHX oő.aaMOMHHX ropmi nopo.ibi — „Vulkanogén törmelékes kőzetek osztályozása. Goszgeol- tehizdat, Moszkva 1 — 19. 1962). A javaslat, melyre vonatkozó észrevételeinket a Nomen- klatúra-bizottság elnökéhez, V. I. Vlodavec hez el is juttattuk, érdeme az egységes kőzet- és folvamati tartalmú kategorizálás, ezek nagy száma azonban a gyakorlati alkal- mazást valószínűleg meg fogja nehezíteni. P a n t ó G. Tpyubi JlaőopaTopHH Ila;ieoByjiKaHo;iorHn. BbinycK 2. nn 1—245. AjiMa ATa. — 1963. A Kazak Ásványi Nyersanyagkutató Tudományos Intézet keretében működő Paleovulkanológiai Laboratórium kiadványsorozatának újabb kötete jól jellemzi a modem szemléletű vulkanológiai kutatás Szovjetunió-beli reneszánszát és mérföldes léptekkel való haladását. A nem csekély gazdasági jelentősége miatt is sokoldalúan kutatott tárgy- kör eredményeiről adott seregszemle szélességét jellemzi, hogy a 21 cikk szerzői közül csak 9 kerül ki a Kazak SzK tudományos intézeteinek kutatói közül, na szovjet vulkáni vidékek kutatója Kárpátukrajnától a Szachalin szigetekig és egy magyar. A kötetben bemutatott eredmények az alábbi tárgykörökbe csoportosíthatók: 1. Palo vulkáni fácieselemzés. Az Altáj és Száján hegységekben végzett alapos vulkanológiai kutatás sok alapvetően új megismerést nyújtott vulkáni összletek képződési egymásutánjának megítélésére vonatkozóan és meggyökeresedett párhuzamosítási elveket (pl. összetétel szerint) cáfolt meg (Lucsinszkij, Fremd, Moszszakovszkij). Milanovszkij és Koronovszkij a „normális” (lávaömlések -f- tufaszórások) és „rendellenes” (ignimbrites) vulkáni fáciesek szembe- állítását mozgékony és merev kéregrészletek jellemzésére használják fel a DNy-euráziai alpi övezetben. A Kárpát-medence példáját különös hangsúllyal értékelik. M a 1 e j e v a fácieselemzés teendőiből vezeti le vulkáni területek térképezésének — eddig még általánosan el nem fogadott — elveit. 2. Szub vulkáni kifejlődések vizsgálata. Az Altáj és Déli Tengermellék szubvulkáni képződményeinek modem szemléletű vizsgálata a benyomulás mechanizmusának és megszilárdulás feltételeienk új megvilágítását eredményezte (V o 1- kov, Icsetovszkin, Nurbajev). Ehhez kapcsolódik P a n t ó bemutatása a Tokaji-hg. szubvulkáni és „szubakvatikus” képződményeinek újabb értelmezéséről. 3. Vulkanogén üledékképződés. A „telepiroklasztikus”, „molasz- szos”, hialoklasztitos vulkáni anyagból táplálkozó üledékképződés gazdag problematiká- ját sokoldalúan tárgyalja Brovkov, Kudenko-Sztecenko, Fedor- csenko és Sirinjan a Déli Tengermellék, Kazaksztán, Szachalin szigetek. Örmény- ország és Szicília példáin. 4. Vulkánossággal kapcsolatos ércképző folyamatok. Vlaszov, F r e m d— I s z a j e v a, Malchaszjan-Leje és Jarmolenko a vulkáni ércképződés szerkezeti és kémiai (metaszomatikus zónásság) okait, mechaniz- musát új utakon vizsgálja és világítja meg a Kaukázustól Kamcsatkáig idézett példákon. Arusztamov — Fisman az Altáj ópaleozóos szplilitjeinek utólagos Na-meta- szomatózisát a transzvaporizációval szemben ellenérvként igyekszik beállítani. Kudenko-Sztecenko a Ny-i Kárpátok ércesedése és vulkáni folya- matai közötti kapcsolatot világítja meg a csehszlovákiai „Utómagmás ércképződés problémái” szimpózium tapasztalatai alapján, míg Fremd— Iszajeva Magyar- ország ignimbritjeiről ad ismertetést az Acta Geologica cikke nyomán. P a n t ó TÁRSULATI ÜGYEK 1963. őszi ülésszakon elhangzott előadások Szeptember 9. Földtani Közlöny Szerkesztőbizottsági ülés Elnök: Vadász Elemér Napirend: a Földtani Közlöny 93. köt. 4. füzetének összeállítása Résztvevők száma: 9 Szeptember 9. Elnökségi ülés Elnök: K e r t a i György Napirend: 1. 1963/64. évi munkatere; 2. kiadványügyek; 3. folyóügyek Résztvevők száma: 5 Szeptember 20. Választmányi ülés Elnök : K e r t a i György Napirend: 1. 1963/64. évi munkaterv; 2. kiadványügyek Résztvevők száma: 21 Szeptember 23. Őslénytani Szakcsoport klubdélutánja Elnök : B o g s c h Eászló G é c z y Barnabás „Zóna, biozóna, kronozóna” címmel tartott előadást Vita: Bartha F., Báldi T., Bogsch L., Géczy B. Résztvevők száma: 17 Szeptember 30. Agyagásványtani Szakcsoport klubdélutánja A Comité International pour 1’ Ét üde des Argiles (CIPEA) 1963. évi, Stockholmban rendezett Nemzetközi Agyagásványkonferenciájáról Székyné Fux Vilma és N e- m e c z Ernő tartott beszámolót Résztvevők száma: 24 Október 4—5. Mérnökgeológiai Szakcsoport tanulmányútja Kirándulásvezetők : Balogh Kálmán, Juhász József, Vitális György és Z s i 1 á k György Eászló A Bükk-hegység és az aggteleki karszt mérnökgeológiai szempontból c. tanulmány- út főbb állomásai, ill. témái: 1 . A görömbölyi agyagbánya és Templomhegy területén kialakult felszíni-felszín - közeli mozgási jelenségek megtekintése 2. A miskolctapolcai források hidrogeológiai viszonyai 3. A sajószentpéteri csúszási jelenségek 4. A borsodsziráki talajvízdúsítás 5. A rakacai tározó mérnökgeológiai viszonyai 6. Az aggteleki karsztterület kőbányái és az útépítéssel kapcsolatos bevágások mérnökgeológiai problémái 7. A szilvásváradi Szalajkavölgy forrásainak hidrológiai jellemzői. A borsod- nádasdi vízmű 8. A monosbéli karsztakna 9. Eger forrásainak hidrogeológiája A felsorolt és útközben érintett témákkal kapcsolatban 28 ismertetés és 31 hozzá- szólás hangzott el a nagy érdeklődéssel kísért, eredményes tanulmányúton Résztvevők száma: 37 Október 11. Kibővített vezetőségi ülés Elnök : G a 1 1 i Eászló Napirend: A mémökgeológiával szemben támasztott igények tisztázása Résztvevők száma: 15 Október 14. Őslénytani Szakcsoport Intézőbizottsági megbeszélése Elnök : Bogsch Eászló Napirend: az 1964. évi munkaterv összeállítása Résztvevők száma: 9 172 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, i. füzet Október 14. Kossuth-díj Bizottság ülése Elnök: Jantsky Béla Napirend: 1964. évi Kossuth-díj javaslat kidolgozása Résztvevők száma: 4 Október 18. Mérnökgeológiai Szakcsoport Vezetőségi ülése Elnök : G a 1 1 i László Napirend: 1964. évi munkaterv összeállítása Résztvevők száma: 3 Október 28. Oktatási Bizottság ülése Elnök: B a 1 o g h Kálmán Napirend: az Oktatási Bizottság 1963/64. évi munkaterve Résztvevők száma: 4 Október 30. Elnökségi ülés Elnök : K e r t a i György Napirend: 1964. évi munkaterv Résztvevők száma: 6 Október 30. Előadóülés Elnök : K e r t a i Gyö rgy Szádeczky-Kardoss Elemér: Kőzetkémizmus és ásványos összetétel Vita: Pantó G., Kertai Gy., Varga Gy., Szádeczky-Kardoss E., Kertai Gy., Szádeczky-Kardoss E-, Kertai Gy. Résztvevők száma: 105 November 4. Agyagásványaim Szakcsoport előadóülése Elnök : Nemecz Ernő Mátyás Ernő : A hercegkövesi bentonitelőfordulás ismertetése Vita: Barna J., Juhász Z., Náray-Szabó I., Nemecz E., Pantó G., Szepesi K., Sztrókay K ..Varjú Gy. és Mátyás E. Az előadást és az utána kialakult vitát követően a Szakcsoport Vezetősége kötetlen formájú megbeszélést tartott a hazai agyagásványkutatás főbb feladatairól és az agyag- ásványkutatás koordinálásáról. Vitavezető: Nemecz Ernő Résztvevők száma: 31 November 5. Kossuth-díj Bizottság ülése Elnök: Jantsky Béla Napirend: 1964. évi Kossuth-díj javaslat kidolgozása Résztvevők száma: 3 November 11. Őslénytani Szakcsoport Intézőbizottsági megbeszélése Elnök : B o g s c h László Napirend: A Német Demokratikus Köztársaság Földtani Társulata Őslénytani Szakcsoportjával való együttműködés Résztvevők száma: 10 November 11. Őslénytani Szakcsoport beszámolóülése Elnök : B o g s c h László Báldiné Beke Mária az 1963. szeptember 22 — október 1 között Bécsben tartott 8. Európai Mikropaleontológiai Kollokviumról; Hámor Géza pedig a Paleon- tológiái Társaság Bécsben rendezett évi Közgyűléséről (1963. október 1 — 7.) tartott beszámolót. Résztvevők száma: 26 November 13. Választmányi ülés Elnök : Kertai György Napirend: 1. 1964. évi munkaterv; 2. Ásványtani Geokémiai Szakcsoport alakítása; 3. külföldi cserelátogatások Résztvevők száma: 28 November 13. Klubdélután Elnök : Kertai György Báldi Tamás: Beszámoló a Német Demokratikus Köztársaság Földtani Tár- sulata 1963. évi 10., „Facies” ülésszakáról Varga Gyula: Mongóliái földtani tanulmányúton. Beszámoló színes diapozitívek kíséretében. Résztvevők száma: 26 November 18. Mérnökgeológiai Szakcsoport előadóülése Elnök : G a 1 1 i László G a b o s György — Reményi Péter — Szilvágyi Imre: Alapozási prob- lémák Budapest területén Társulati ügyek 173 Vita: Goschy B., Fapp F., Almássy B., Szabó Gy., Galli L. Résztvevők száma: 33 November 25. Őslénytani Szakcsoport klubdélutánja Elnök: B o g s eh László S t o h 1 Gábor: Átöröklés és törzsfejlődés címen a genetika és az őslénytan határ- területeiről tartott vitaindító előadást Vita: Jánossy D., Kaszap A., BáldiT., Bogsch L., Géczy B., Krolopp E. vett részt a kiterjedt vitában és beszélgetésben. Résztvevők száma: 17 November 25. Agyagásványtani Szakcsoport Ankét ja Elnök: Neme ez Ernő Vita a hazai agyagásványkutatás főbb feladatairól Hozzászóltak: Kertai Gy., Pantó G., Stefanovits P., Kiss L-, TakátsT., Varjú Gy., I Juhász Z., Szántó F., Sztrókay K., Nemecz E., Pantó G., Székemé Fux V., Náray-Szabó I., Bárdossv Gy., Juhász Z., Varjú Gy., Nemecz E. Résztvevők száma: 25 : November 27. Előadóülés Elnök: Kertai György Végh Sándomé: Triász Megalodontidák rétegtani jelentősége Vita: Balogh K., Bogsch L., Végh S.-né, Balogh K., Vadász E., Végh S.-né, Kertai Gy. O r a v e c z János: Szilur képződmények a Magyar Középhegység déli előterében Vita: Balogh K., Szalay T., Bendefy L., Juliász A., Bubics I., Csalogovits I., Juhász Á., Bubics I., Kertai Gy., Oravecz J., Szalay T., Oravecz J., Kertai Gy. Bejelentés : Nagy Elemér: Mikrofaunisztikai leletek a Mecsek-hegység anizuszi képződmé- nyeiből Vita: Végh S.-né, Kertai Gy. Résztvevők száma: 89 November 28. Tiszteleti Tagokat Javasló Bizottság ülése Elnök: Sztrókay Kálmán Napirend: Külföldi tiszteleti tagok választásának előkészítése Résztvevők száma: 3 November 28. Nemzetközi Kapcsolatok Bizottság ülése Elnök : Kertai György Napirend: 1964. évi külföldi kiküldetések tervének kidolgozása Résztvevők száma: 6 November 28. Mérnökgeológiai Szakcsoport látogatása a Földalatti Vasút Deák téri munka- \ helyén Galli László bevezető szavait követően Doroszlay Árpád ismertette a budapesti Földalatti Vasút építési munkálatainak eddigi menetét, vázolta az elkövetkező évek építési feladatait, s röviden összefoglalta a Földalatti Vasút építésével kapcsolatos ! fontosabb mérnökgeológiai kérdéseket. A felszín alatt PeczeS. és Tóth F. műszaki ellenőrök vezették a látogatókat, akik a Földalatti Vasút építkezéseinek Deák tér és Bazilika közötti szakaszát járták be. Résztvevők száma: 48 December 4. Klubest Elnök: Kertai György B e n k ő Ferenc — Szentes Ferenc — Balogh Kálmán : Beszámoló a Kárpát- Balkáni Asszociáció 1963. évi ülésszakáról, valamint az Európa Tektonikai Térképe Bizottság üléséről vetített képek és térképek bemutatásával Résztvevők száma: 28 December 9. Őslénytani Szakcsoport klubestje Elnök : Bogsch László Kecskeméti Tibor: Erdélyi tanulmányút 1963 őszén (vetített képekkel) Bejelentések : Kaszap András: Dogger koprolitok Vita: Bogsch L. Várszegi Károly: Halmaradvány a mecseki alsó-werfeni rétegekből Vita: Bogsch L. Kosáry Zsuzsanna: A Mohole-fúrás őslénytani újdonsága Vita: Báldiné Beke M., Bogsch L. Résztvevők száma: 22 174 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, i. füzet December u . Elnökségi ülés Elnök : Kertai György Napirend: i. Választmányi határozatok; 2. Kossuth-díj javaslat Résztvevők száma: 4 December 11. Ásványtani Geokémiai Szakcsoport alakulóülése Elnök: Kertai György Sztrókay Kálmán: A mecseki króm-vanádiumtartalmú hidrocsillám kristály- kémiai sajátságai Vita: Erdélyi J., Kiss J., Jantsky B., Erdélyi J., Sztrókay K., Kertai Gy., Sztrókay K., Kertai Gy. A vitát követően Kertai György az elnöklést az új Szakcsoport első elnökének, Sztrókay Kálmánnak adta át Kiss János: Allitos-sziallitos kísérőásványok és szerepük a közép-mátrai érce- sedésben Vita: Varjú Gy., Székvné Fux V., Vidacs A., Jantsky B., Kiss J., Varjú Gy., Sztrókay K. Vörös István — Kiss János: A gánti kőszenes bauxitszelvény ásványai és a bauxitos üledékek képződésmechanizmusa Vita: Bárdossv Gy., Szabó E., Sztrókay K. Bejelentés : Szeredai László — Kiss János — Cornides István — K a s z a p And- rás: Kísérlet az 016/018 izotópeloszlás meghatározására a közép-mátrai ércek karbonátos ásványaiban Vita: Vidacs A., Kertai Gy., Szeredai L., Sztrókay K. Résztvevők száma: 82 December 12. Földtani Közlöny Szerkesztőbizottsági ülés Elnök : Vadász Elemér Napirend: a Földtani Közlöny 94. köt. 1. füzetének összeállitása Résztvevők száma: 5 December 12 . Ankét a nemvezető, por alakú anyagok (kőzetek) színképelemzéséről a Gépipari Tudományos Egyesület Anyagvizsgáló Szakosztályának Színképelemző Szakbizottsgával közös reiidezésben Elnök: Török Tibor (de.) és Földváriné Vogl Mária (du.) Földváriné Vogl Mária: Az emissziós színképelemzés a geokémia szol- gálatában R i s c h á k Géza : A röntgenfluoreszcens színképvizsgálatok szerepe a földtani kutatásban Pszonicki, León (Varsó) : Anwendung dér fraktionierten Destillation für die Spektralanalyse von Pulvem P 1 a s k o, Eduard (Bratislava) : A harmadik elem hatása nemvezető anyagok színképelemzésénél B e n k ő István — Ú j h i d y Aurélné: Vizsgálatok idegen elemek hatásának csökkentésére porminták színképelemzésénél Kerekes Istvánné: Új tájékoztató mennyiségi módszer porok színképelemzé- séhez Zentai Péter: Természetes anyagok nyomelemei színképelemzésének problémái Spacková, Alena (Prága) : Spektrographische Bestimmung von Spurele- menten in Mineralmaterialien Spacková, Alena (Prága) : Spektrographische Bestimmung von Spurele- menten in Minerahvasser Kotsis Tivadamé: Nemvezető anyagok színképelemzése, különös tekintettel a timföldre Villányi Katalin —Juhász Sándor: Ritkaföldfémek meghatározása kőze- tekben színképelemzéssel Résztvevők száma: 69 December 18. Titkári értekezlet Elnök : K r i v á n Pál Napirend: 1. 1964. évi munkaterv felbontása; 2. 1964. évi Közgyűlés előkészítése; 3. 1964. évi költségvetés Résztvevők száma: 8 December 18. Évzáró Klubest Elnök: Kertai György, második részben: Jantsky Béla Bárdossv György — ifj. Dudich Endre: A zágrábi bauxit szimpózium Társulati ügyek 175 Kriván Pál: Jegyzetek és képek Umbriától Szicíliáig Résztvevők száma: 53 A Magyarhoni Földtani Társulat Elnökségének újévi köszöntője • , .Mente et malleo” Most, hogy napokon belül reánk köszönt az újév, s az 1964. esztendővel 117. évét rója a vezetésünkre bízott Társulat, előrebocsátunk néhány mondatot, mielőtt újévi köszöntőre emelnénk poharunkat. Évek töretlen irányzatú társulati munkája népgazdaságunk egészének fejlődése, földtani tudományunk távlati fejlesztése követelményeinek természetes alapul fogadá- sára s következetes kimunkálására épült. Amikor ásványi nyersanyagkincseink, energia- bázisunk és földtani tudományunk fejlesztése terén további sikereket érünk el, töreked- jünk arra, hogy e sikerekben a magyar földtan jelentőségét az egész magyar közélet az eddiginél nagyobb mértékben ismerje fel. A Társulat Elnöksége úgy gondolja, további munkánk eredményességének elengedhetetlen feltétele a földtani tudományok széles körű propagandája és elismertetése. Ehhez kérjük Tagtársaink segítségét az élet minden terü- letén: ipari tevékenységben, oktatásban, tudományos munkálkodásban egyaránt. Ehhez kérünk fáradhatatlan, egyéni érdekeken túlemelkedő, fokozott szakmai öntudatra épülő önzetlen együttműködést. 1964 megérkezett, s vele a nagy évfordulóktól ment 1 17. társulati év. Hogy lesznek - e benne fordulók, csak azon múlik, hogy az azonos cél közös munkálásában, földtani tudo- mányunk s művelői helyzetének felmérésén és útjainak kijelölésén milyen egyetértéssel s milyen erővel munkálkodunk . Ebben a szellemben kívánunk „Jó szerencsét” ! A Magyarhoni Földtani Társulat Mecseki Csoportjának 1963. évi őszi ülésszakán Pécsett elhangzott előadásai November 14. Előadóülés Elnök: Barabás Andor Jámbor Áron : Felsőkarbon üledékek a délkelet-Dunántúlon Vita: Wéber B., Szabó I., Bóna J., Szederkényi T., Jámbor Á., Barabás A. Barabásné Stuhl Ágnes: A mecseki perrn palynológiai vizsgálatának eredményei Vita: Bóna J., Jámbor Á., Honig Gy., Szabó P. Z., Góczán F., Szabó I., Barabásné Stuhl Á., Barabás Á. Bejelentés : Wéber Béla: Újabb karbon növénymaradványok a Mecsek-hegységből Vita: Szabó I., Jámbor Á., Góczán F., Wéber B., Barabás A. Résztvevők száma: 36 December 12. Klubest Szabó Pál Zoltán görögországi útiélményeiről tartott vetített képek bemutat- sával kísért előadást. Résztvevők száma: 28 A Magyarhoni Földtani Társulat Középdunántúli Csoportjának 1963. évi őszi ülésszakán Veszprémben elhangzott előadásai Szeptember 25. Előadóülés Elnök : N e m e c z Ernő Bárdossy György: A bauxitföldtan fejlődése 1950-től napjainkig Vita: Nemecz E., Szabó E., Gőbel E., ifj. Dudich E., Komlóssy Gy., Bárdossy Gy., Nemecz E. B ö c k e r Tivadar: A nyirádi víztelenítés hidrogeológiai tapasztalatai Vita: Vizy B., Pohl K., Böcker T., Nemecz E. Bejelentés : Cseh Németh József: Halmaradványok az úrkúti mangános összletből Vita: Bárdossy Gy., Cseh Németh J., Nemecz E. Résztvevők száma: 37 176 Földtani Közlöny, XCIV . kötet, i. füzet Október g. Vezetőségi ülés Elnök : N e m e c z Ernő Napirend: 1964. évi munkaterv összeállítása Résztvevők száma: 6 A Magyarhoni Földtani Társulat Észak-magyarországi Csoportjának 1963. évi őszi ülésszakán Miskolcon elhangzott előadásai Szeptember 16—17. Ünnepi ülés és kirándulás az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület és a Magyar Kémikusok Egyesületének Borsodi Csoportjával közös rendezésben a volt Selmecbányái Bányászati Akadémia (a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Bányamérnöki és Kohómérnöki Karainak jogelődje ) első tanszéke: a Kohászati- Ásványtani- Kémiai Tanszék alapításának 200 éves évfordulója alkalmából Szeptember 16 : 1. Ünnepi ülés io30 órakor a SZOT miskolci székházának tanácstermében: Honos János: Elnöki megnyitó Gyulai Zoltán: Az első főiskolai tanszék alapításának előzményei Horváth Zoltán : A kohászati tudományok oktatásának története főiskolánkon P o j j á k Tibor: Az ásvány- és földtani tudományok oktatásának története főiskolánkon Bognár János: A kémiai tudományok oktatásának története főiskolánkon Résztvevők száma : 1 48 2. Közös ebéd a SZOT-székház ebédlőtermében 3. Az első tanszékekből fejlődött tanszékek bemutatása Szeptember 17 : Tanulmányi kirándulás a Bükk-hegység déli előterébe és a Mátra-hegységbe. Útvonal: Miskolc — Bükkábrány—Kács — Eger— Sírok — Recsk. A tanulmányút végén közös vacsora Recsken. A nagysikerű ünnepi ülés és tanulmányút alkalom volt a geoló- gusok és bányászok kapcsolatának elmélyítésére is. Október 17 . Bányavízvédelmi Ankét a Magyar Hidrológiai Társaság és az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Borsodi Csoportjával közös rendezésben. Edelény Elnök : Menyhárt László Yitavezető : Vitális Sándor Hevesi Jenő: Rétegvízveszély az edelényi bányaüzem I. és III. aknájában Juhász András : A kelet-borsodi barnakőszénmedence vízföldtani viszonyai Schmieder Antal: A rétegvízvédelem egyes elméleti és gyakorlati kérdései a barnakőszénbányászatban Gerhard Kálmán: Bányászati víztelenítések hatása a vízgazdálkodásra Vita: Borbély S., Feke S., Juhász J., Káli Z., Lohrmann K., Keserű Zs., Kerényi B.; a vita összefoglalása: Vitális S. Résztvevők száma: 104 November 14. Előadóülés Elnök : Kovács Lajos Kéri János: A dél-nógrádi bamakőszénmedence újabb kutatási eredményei Vita: Kövi J., Kéri J., Póka T., Kovács L., Bartkó L. J o ó Tibor: Adatok a nógrádi medence hidrogeológiai viszonyainak feldolgo- zásához Vita: Kövi J., Joó T., Kövi J., Kovács L. (Az előadóülés előtt, a vezetőségi ülésen 8 vezetőségi tag vett részt) Résztvevők száma: 53 December 12. Ankét a Csoport 1964. évi munkatervéről (Az Ankét előtti Vezetőségi megbeszélés az ajánlható kerettémák megvitatásával foglalkozott a visszajelentkezések alapján. Résztvevők száma: 16) Elnök : P o j j á k Tibor Verebélyi Kálmán: Az 1964. évi munkaterv ismertetése Az előadást követően élénk vita alakult ki csaknem minden résztvevő hozzá- szólásával Résztvevők száma: 52 A kiadásért felelős az Akadémiai Kiadó A kézirat nyomdába érkezett: 1964. I. 10 — Példányszám 1350 — Terjedelem: 15,4 (A/5) iv + 16 old. mell. 64.58244 Akadémiai Nyomda, Budapest — Felelős vezető: Bemát György igazgatója Műszaki szerkesztő: Vidosa László I. tábla 0 r a v e c z : Szilur képződmények Magyarországon II. tábla Pelenka: A Szerencsi-öböl tufaszintjei III. tábla 3 4 Zelenka: A Szerencsi-öböl tufaszintjei IV. tábla V. tábla O d o r — S z e r e d a i : Velencei-hegy ségi fluorit VI. tábla 0 d o r — S z e r e d a i : V elencei-hegy ségi fluor it VII. tábla 0 A wc ■ , , /f A* % A' '-- -f - 0 tv •v - '^ >> Deák: A Scytinascia-félék VIII. tábla Deák: A Scyinascia-félék IX. tábla Deák: A Scytinascia- félék X. tábla Deák: A Scytinascia- félék XI. tábla Kecskeméti: A N ummulitesek dimorfizmusáról wE XII. tábla Kecske m é ti: A Nummulitesek ditnorfizmusáról XIII. tábla XIV. tábla B ó n a : Mecseki neogén Cocclithophoriddk XV. tábla hóna: Mecseki neogén Coccolithophoridák XVI. tábla Nagy I. Z. : Palichnológiai adatok a gerecsei alsókrétából és rendellenes alsókréta A mmoniteszek a Gerecséből ÉRTEKEZÉSEK KÖZETSZERKEZETI VIZSGÁLATOK A VELENCEI- HEGY SÉGI GRÁNITBAN ÉS KVARCFILLITBEN N. w. gokhale* (XVII. táblával és 3 ábrával) Összefoglalás: A dolgozat a pátkai flnorit-galenit-bánya közelében a felszíni kvarc- fillit- és gránitkőzetekben végzett litoklázismérések eredményeit tárgyalja. Kétszáznál több litoklázismérést végeztünk a kvarcfillitben és a gránitban, amelyeket Billings módszere szerint sztereogramokban ábrázoltunk. Ezek a két kőzetre vonatkozóan teljesen eltérők egymástól. A dolgozat ismerteti a litoklázisok eredetének valószínű okait. A gránitban és kvarcfillitben litoklázisméréseket végeztünk. A vizsgálatra a pátkai fluorit-galenit-bánya területét választottuk, ahol Jantsky B. szerint a gránit és a palaösszlet tektonikusán érintkezik. Elsősorban azt kívántuk megállapítani, hogy az elmozdulás a két kőzetben azonos litoklázis-rendszert hozott-e létre. Mérések kvarcfillitben A pátkai vékonylemezes, gyengén metamorfizált kvarc-szericit-fillit jellegű palaösszletet sok hosszanti kvarcér járja át, még kifejezettebbé téve a vékonylemezes szerkezetet. A sűrű litoklázisok helyenként a kőzetet apró kockákra darabolják. Az ásványosodás az elválási síkok mentén főleg kvarc formájában történt. Az elv álási síkok általában simák, ritkábban hullámos felületűek. A gyakori elválási síkok egyikén(XVII. tábla 1., 2.) jól láthatók a jellegzetes mozgási iránybarázdák. Leggyakoribb elválási sík csúszásos, barázdás, lecsiszolt felületű, csapása 302°— 1220, dőlése 212770°. Acsú- szási barázdák vízszintes helyzetűek, csapásmentiek, tehát az elmozdulás vízszintes irányban történt. A kvarcfillit litoklázisrendszerének megállapítása céljából 210 mérést végez- tünk a bánya közelében levő külszíni feltárásban. A mérések alapján sztereogramot készítettünk Billings módszere szerint (1. ábra). A szerkesztett sztereogram 3 nagyobb és 2 kisebb litoklázis-rendszert mutat. I. Nagyobb litoklázis-rendszerek a) Az elválási síkok DK dőlésirányúak, 500 — 6o° dőléssel. A litoklázis-rendszer dőlésiránya i6i° és 109° közötti, minimális dőlése 44°, maximális dőlése 88°. b) Az elválási síkok DXy irányúak, 60 ° — 70 0 dőléssel. A litoklázis-rendszer dőlésiránya 207 0 és 244° közötti, minimális dőlése 62°, maximális dőlése 90 c) Az elválási síkok ÉXy irányúak, 50° — 60° dőléssel. A litoklázis-rendszer dőlés- iránya a Il/a kisebb litoklázis-rendszerrel együtt 266° és 356° közötti, minimális dőlése io°, maximális dőlése 87°. * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1964. ápr. 10-i szakülésén. Kézirat lezárva 1964. márc. 4. 1 Földtani Közlöny 178 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 2. füzet II. Kisebb litoklázis-rendszerek a) Az elválási síkok K irányúak, 45 ° — 55° dőléssel. A litoklázis-rendszer dőlésirá- nya 1060 és 92 0 közötti, minimális dőlése 52 maximális dőlése 63°. A sztereogram alapján 3 maximális sűrűsödési pont állapítható meg (2. ábra), egy 10%-nál sűrűbb DK irányú, egy 7 — 8%-os sűrűségű DNy és egy 9— 10%-os ÉNy irányú. 1-2% 2-3 % 3-U% 4 -5% F=1 m J ."I 6-n 7-8 % 8-3 / 9-10 % 0 ,Vo° B 1. ábra: Fillit sztereogramja (210 mérés) /•'tg. 1. : Stereogram fór phyllite (210 readings) Dőlésük 64°, 8o°, ill. ö4 , DK, DNy, ill ÉNy irányú. A fentieken kívül még egy sűrű- södési pont látható, dőlése 26° ÉNy irányú. A fülit sztereogramban (2. ábra) két szag- gatott vonal látható. Az egyik vonal .302 — 1 22 0 esapású és az említett nagy litoklázis- síkot képviseli. Figyelemre méltó, hogy a két maximális sűrűsödési pontot összekötő vonal az elválási síktól csak néhány fokban tér el. Kz alátámasztja azt a korábbi meg- G o k h a l e : Kőzetszerkezeti vizsgálatok a Velencei-hegységben 179 ■7 i figyelésünket, hogy ez az elválási sík (302 °— 122°) is tulajdonképpen szerkezeti törés- vonal, nagyjában a rétegzettség csapásirányának megfelelően. Ezt bizonyítja a DNv irányban dőlő síkok sztereogramja, a rétegzettséggel egyezően. A tektonikai erők vízszintes irányban működtek a törés, valamint a réteglap men- tén (a barázdákkal azonos irányban). Az így keletkezett törések ÉNy és DK felé dőlnek, vagyis a tektonikai erők irányára merőlegesen. Ezt világosan bizonyítja a litoklázisok sűrűsége az ÉNy — DK-i szektorban. A sztereogramon még egy szaggatott vonalat tün- tettünk fel 700 — 250° irányban. Ez az irány a bányában megfigyelt gránit és palaösszlet érintkezési síkjának irányát mutatja a bányafeltárás 70-es szintjén. Ha feltesszük, hogy az elmozdulás e sík mentén történt, akkor DNy és ÉK dőlésű töréseknek kellett volna kifejlődniök. Csak egy törésrendszert figyeltünk meg DNy-i irányban, amely azonban csak ritka kőzetrésekkel jelentkezik (7 — 8%). Nem világos az sem, hogyan ment végbe a mozgás e sík mentén, vízszintesen vagy függőleges irányban. Kétségtelen azonban, hogy a fillitben megfigyelt litoklázis-rendszerek összefüggnek az ÉK — DNy-i és ÉNy — DK-i törési síkokkal is. A sztereogram (1. ábra) azt is mutatja, hogy ritka a nagyon meredek vagy nagyon enyhe dőlésű litoklázis. Elrendeződésük nem túl bonyolult. Mérések a gránitban Megvizsgáltuk a pátkai bányától DNy-ra 1 km távolságban levő gránitfeltárást is. A gránitról készült fényképfelvétel (XVII. tábla, 3) világosan mutatja a gránitban kelet- kezett litoklázisok eltérő természetét a fillitről készült fényképpel szemben (XVII. tábla, 1) . A gránitot is sűrűn átjáró litoklázisokban 220 mérést végeztünk és sztereogramot készí- tettünk (2. ábra). Ebben a litoklázisirányok szórtan jelentkeznek, ennek folytán élesen különböznek a fillitben keletkezett litoklázisoktól. Összesen 10 függőleges vagy meredek litoklázis-rendszer ismerhető fel : I. Az elválási síkok DK dőlésirányúak, 6o° — 70 0 dőlésszöggel. A litoklázis-rendszer dőlésiránya 1180 és 106° közötti, minimális dőlése 56°, maximális dőlése 90°. II. Az elválási síkok DDNY irányúak, 90 0 dőléssel. A litoklázis-rendszer dőlésiránya 1710 és 207° közötti, minimális dőlése 82°, maximális dőlése 90°. III. Az elválási síkok DNy irányúak, 80 0 dőléssel. A litoklázis-rendszer dőlésiránya 2140 és 2390 közötti, minimális dőlése 70°, maximális dőlése 90°. IV. Az elválási síkok D irányúak, 20 “—30° dőlései. A litoklázis-rendszer dőlésiránya 1180 és 2200 közötti, minimális dőlése 18°, maximális dőlése 420. V. Az elválási síkok Ny —ÉNy irányúak, 50° dőléssel. A litoklázis-rendszer dőlésiránya 264° és 291 0 közötti, minimális dőlése 56°, maximális dőlése 87°. VI. Az elválási síkok ÉNy irányúak, 40 0 dőléssel. A litoklázis-rendszer dőlésiránya 291 0 és 310° közötti, minimális dőlése 43 °, maximális dőlése 64°. VII. Az elválási síkok ÉNy irányúak, 90 0 dőléssel. A litoklázis-rendszer dőlésiránya 291 0 és 330° közötti, minimális dőlése 720, maximális dőlése 90°. VIII. Az elválási síkok ÉÉK irányúak, 90 0 dőléssel. A litoklázis-rendszer dőlésiránya 3510 és 28° közötti, minimális dőlése 76°, maximális dőlése 90 °. IX. Az elválási síkok ÉK irányúak, 90 0 dőléssel. A litoklázis-rendszer dőlésiránya 36° és 570 közötti, minimális dőlése 85°, maximális dőlése 90°. X. Az elválási síkok ÉK irányúak, 30 ° — 40 0 dőléssel. A litoklázis-rendszer dőlés- iránya 10 0 és 68° közötti, minimális dőlése 22°, maximális dőlése 60°. A sztereogramban (2. ábra) összesen 10 sűrűsödési pont ismerhető fel. Csak egy koncentrációs pont 10%-os sűrűségű, ez foglalja el a sztereogram DK-i részét (I). Ugyanez 1* 180 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 2. füzet a fillitről készült sztereogramban is látható. Ezenkívül még 9 sűrűsödési pont van, melyek mindegyike egy-egy litoklázis-rendszemek felel meg. A gránit-sztereogramban levő DNy dőlésű litoklázis-rendszer a fillit-sztereogramban is látható. A Velencei-hegységben egyéb helyeken a gránit szintén gyenge, de világosan felis- merhető nyomási irányítottságot mutat, amelyeknek csapásiránya 6o° — 240°, dőlése 3-4% 4-5% □ EH 6-7% 7-8% 8-9% 9-10% 2. ábra. Gránit sztereogramja (220 mérés) Fig. 2. Stereogram fór gránité (220 readings) 150/80°. Mint már említettük, a gránit-sztereogram maximális, DK dőlésű litoklázis- koneentrációt mutat, az irányítottság azonban a kőzet durva szemcsézettsége miatt nem ismerhető fel világosan. A gránit ÉK — DNy csapású irányítottsága megegyezik J a n t s ky B. térképén ábrázolt különböző intrúziók (aplit, gránitporfir, berezitesedett gránit- porfir) irányával (3. ábra). G o k h a l e : Kőzetszerkezeli vizsgálatok a Velencei-hegységben 181 0 250 1000 m 1 i 1 € 50 3- ábra. A velencei gránitba benyomult magmás intrúziók hosszúsága és iránya, a) 57 aplit, b) 70 berezite- ' sedett gránitporfir, c) 73 gránitporfir. Fig.3. Histogram showing the trend and length of igneous intrusions traversing the Velence gránité. aj 57 aplites, b) 70 berezitised gránité porphyries, c) 73 gránité porphyries. 182 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 2. füzet Ebből az ábrából világosan kitűnik az is, hogy az intrúziók túlnyomó része ÉK — DNy-i irányú és ezek hosszúsága többszöröse a rá merőleges ÉNy-DK-i irányú alárendelt intrúziókénál. Feltehetően az előbbi irány volt a fő szerkezeti sík és egyben a nyomási irányítottság síkja. Később nyílt meg az aplittelérek, gránitporfír és berezitesedett gránitporfir-intrúziók számára ez a jellemző varisztikus ÉK — DNy-i irány. A Velencei- hegység általános csapásiránya is ÉK — DNy. A fentiekből kitűnik, hogy a gránitban található litoklázisok lényegesen külön- böznek a fillitben láthatóktól. A mozgások, amelyek a fillit litoklázisait hozták létre, a gránitot nem érintették. Ennek oka valószínűleg az, hogy a fillitben és a palában litoklázisokat létrehozó szerkezeti mozgás idősebb, mint a gránitbenyomulás; a gránit- ban mutatkozó litoklázisok feltehetően a gránit-pluton mozgási megmerevedési szaka- szait jelző, változó elválási síkok. Ez összhangban van Jantsky B. megállapításával, amely szerint a Velencei-hegység gránitja a palába körülhatárolt plutonként nyomult be. A Velencei-hegység területén előforduló litoklázisok további összehasonlító vizsgálata további fényt fog vetni a gránit- és palaféleségek szerkezeti sajátságaira. Következtelések Az eddigi vizsgálatokból a következőket állapíthatjuk meg. x. A gránitban és a fillitben látható litoklázis-rendszerek eltérnek egymástól. 2. A fillit litoklázisai töréses jellegű elmozdulásokkal kapcsolatosak. 3. A gránit idős (varisztikus) litoklázisai a magmamozgás kihűlési szakaszainak állapotjelzői, nem pedig töréses jellegű elmozdulások eredménye. A gránit és a fillithatár tektonikai jellegét Jantsky B.-val ellentétben nem töréses jellegű elmozdulásoknak tulajdonítjuk. .4. A Velencei-hegység területén végzendő ilyen vizsgálatok feladata lesz a lito- klázisok és egyéb szerkezeti jellegek alapján az idősebb pala és fiatalabb gránit közti szerkezeti viszony részletes megállapítása.* TÁBLAMAGYARÁZAT - EXPLANATION OF PLATE xvn. tábla - Plate XVII. 1 — 2. Fillitben keletkezett litoklázisok — Joints in phyllite 3. Gránitban keletkezett litoklázisok — Joints in gránité IRODALOM - REFERENCES B i 1 1 i n gs, M. P., (1954): Structural geology. 2. kiadás. New York. — JantskyB., (iy57) : A Velencei hegység földtana. Geologica Hungarica, Series geologica, Tomus 10. Budapest. — Vadász E., (1960): Magyarország földtana. 2. kiadás. Budapest., — Teleki G., (1936 — 38): A Velencei gránit- rög tektonikája. M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. az 1936— 38. évről, III. — Turnét, F. J. — Weiss, E ., (1963): Structural analysis of metamorphic tectonites. New York. Structural studies in the gránité and quartzphyllite of the Velence Mountains N. W. GOKHALE The article deals with the origin of joints in quartzphyllite and gránité as exposed uear the fluorite-galenite mine of Pátka, Velence hill area. Here the contact of the quartz- phvllite and gránité is tectonic as per Jantsky, B. In order to ascertain whether the structural disturbanee did nőt produce sinűlar joints in the two rocks, statistical investiga- tion of joints was carried out. The studv discloses that the joints in quartzphyllite are * E helyen is köszönetemet kell kifejeznem dr. h. c. Vad á s z Elemér professzornak, aki a fenti- ekben tárgyalt problémát felvetette, annak kidolgozásában segítségemre volt és a kéziratot kritikailag átnézte. Gok h'a l e : Kőzetszerkezeti vizsgálatok a Velencei-hegységben 183 distinctly related to perhaps two fault planes runningin NW-SE and NE-SW directions, the former being a newly cUselosed fault pláne while the latter is tlie trend of the granite- phyllite contact as noticed in the inine. Joints in gránité completely differ from those in phyllite. Further they cannot be positively attributed to stresses produced during faulting bút on the other hand appeartobe the result of effective contraction after the consolidation of the gránité magma. Joint planes in both the rocks striking NE-SW alsó could be attributed to the Variscan earthmovements. An exhaustive study of joints and other structural features of the roeks of the entire Velence hill area will help to understand better the structural characteristics of the older schists and the yomiger granites. ) ADATOK A DUNA-TISZA KÖZE É-I RÉSZÉNEK MÉLYFÖLDTANÁHOZ JUHÁSZ ÁRPÁD* (2 ábrával) összefoglalást A Bugyi községtől D-re levő, ÉK — DX3- irányban elnyúlt gravitációs maximum régóta ismert. Ez" a maximum feltehetően a paleogén határvonal egy szakaszát jelzi. A gravitációs anomáliát a pannóniai medence aljzatának magasra kiemelt sasbérce okozza. Ennek ÉK-i és DNy-i szárnyán, valamint D-i oldalán lemélyített újabb szerkezet- kutató fúrások néhány új "földtani "adatot szolgáltattak. Ezek a következők: 1. Sikerült pollenvizsgálat okkal igazolni a szárazföldi rétegösszlet eddig kőzettani analógia alapján fel- tételezett f el sőkréta-al sóeocén korát. 2. A szárazföldi rétegösszletben pélites-karbonátos közbetelepülések vannak. 3. A szárazföldi rétegösszlet felett miliolinás mészkő települ, amely felszíni rétegsorozatra vonatkozó ismereteink szerint a középsőeocén alsó részére utal az itteni medencealjzatban. 4. A sasbérc ÉK-i peremén a felsőeocén is jelen van. 5. Az oligocén rétegek a magasabb részekről hiányzanak, ÉK-en azonban 400 m körüli vastag- ságban jelentkeznek. 6. A D-i oldalon 600 m vastagságú miocén vulkáni összletet ismertünk meg, amelynek nagy része plagioklász riodácittufa, alsó részén andezitagglomerátum. 7. A pannóniai rétegek" feküjében a gerincen vékonyabb- vastagabb breccsás összlet található, amely a pannóniai elöntést megelőző hosszú szárazföldi időszak hegylábi törmeléke. A sas- bérc mélyebb részeit már az alsópannóniai alemeletben víz öntötté el, amely vékonyabb üledékréteget hagyott hátra. A gerincet csak a felsőpannóniai üledékek bontják. A Bugyi — Ürbőpuszta határában levő, nagyjából ÉK — DNy-i irányú szerkezetet jelző gravitációs maximum középső és északi részének földtani felépítését Kőrössy L. (1953) ismertette. A gravitációs anomáliát a pannóniai rétegek alatt magas helyzetben található triász mészkőrög okozza. A mezozóos medencealjzat északon és délen is mere- deken süllyed a mélybe. Északon a régebbi Bugyi-2. sz. fúrás 1156,2 m-es, a Bugyi- 3. sz. fúrás pedig 1176,8 m-es mélységben nem érte el a triász képződményeket. Az egymáshoz közel eső Bugyi-2. és 3. sz. fúrás hasonló rétegsort harántolt. Mégpedig pleisztocén, felső- pannóniai, alsópannóniai képződmények alatt meghatározatlan korú riolittufa-összletet, majd alatta dacitoandezittufás rupéli rétegeket. A Bugyi-3. sz. fúrásban ezalatt még Vadász E. által felsőkréta-alsóeocén korúnak valószínűsített, fauna nélküli, tarka szárazföldi törmelékes kőzetek következnek. Kőrössy L. említett dolgozatában a felső riolittufás rétegeket még nem különböztette meg a rupéli dacitoandezittufás réte- gektől. Vadász E. (1960) ezt a riolitos vulkáni törmelékes összletet szarmata száraz- földi vulkánosságként említi. Az eocén szárazföldi összlet felett bizonytalan nyomokban található kőszenes rétegsor kora Vadász E. szerint középsőeocén. Kőrössy L. ezen kívül a rupéli összletben is említ kőszéncsíkos agyag- és agyagmárgarétegeket. Időközben újabb szerkezetkutató fúrások mélyültek a medencealjzat kiemelkedő gerincének ÉK-i (Bugyi-6 és Sári-i) és DNy-i (Bugvi-5) szárnyán, valamint D-i oldalán (Bugvi-4). Az új fúrások néhány érdekes földtani adatot szolgáltattak. Ezeket kiegészí- tettük a régebbi Bugyi környéki fúrások újra vizsgálatának eredményeivel (Lásd 1. és 2. ábra) . * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1964. január 8-i szakülésén. Készült az OKOT geológiai laboratóriumában . Kézirat lezárva: 1964. III. 17. Juhász : A Duna — Tisza köze É-i részének mélyföldtana 185 CZZ] ^E23 4(^3 i. ábra A Bugyi környéki Pannóniáinál idősebb képződmények mélyföldtani térképvázlata a gravitációs izoanomália-vonalak feltüntetésével. Magyarázat: i. Triász, 2. Felsőkréta — alsóeocén, 3. Középső- eocén, 4. Felsőeocén, 5. Oligocén, 6. Miocén Abb.z. Tiefengeologische Kartenskizze dér vorpannonischen Bildungen in derUmgebung von Bugyi, mit Darstellung dér gravimetrischen Isoanomalie-I,inien. Erklárung: 1. Trias, 2. Oberkreide — Unter- eozán, 3. Mitteleozán, 4. Obereozán, 5. Oligozán, 6. Miozán Metamorf képződmények törmelékei Metamorf medencealjzatig a Bugyi környéki fúrások egyike sem jutott. Epimeta- morf kőzetek törmeléke (kvarcitpala, földpátos szerieitkvarcit, szerieitkvarcitpala, fillit, kovapala) azonban a felsőkréta— alsóeocén szárazföldi összlet kavics- és homokszemcséi, valamint a miocén vulkáni tufa zárványai között gyakori. Triász A Bugyi— 1. sz. fúrásban ismertetett triász mészkő és kovás agyagmárga-kőzetek- hez hasonló kampili— anizuszi rétegeket az új fúrásokban nem találtunk. A szerkezet EK-i szárnyán a fúró 750 m-től 1200 m-es talpmélységig sötétszürke dolomitos kőzetben haladt. Magvétel azonban nem volt és mivel hasonló dolomitkőzetek törmelékként a felette levő felsőkréta — alsóeocén szárazföldi rétegösszletben is vannak, a furadékminta 186 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 2. füzet 0 500 1000 m ~ . ábra. Vázlatos földtani szelvények Bugyi környékéről. Magyarázat: 1. Triász képződmények. 2. Felsőkréta -alsóeocén szárazföldi'összlet, 3. Középsőeocén miliolinás mészkő, 4. Tufabetelepüléses rupéli agyagösszlet, 5. Miocén tufa, tufit, agglomerátum, 6. Alsópannóniai agyagmárga, 6 la. Durva hegylábi tör- melék, 7. Felsőpannóniai rétegek, 8. Pleisztocén— holocén rétegcsoport Abb. z. Schematische geologische Profile von dér Umgebung von Bugyi. Erklárung: 1. Triasbildun- gen, 2. Oberkretazisch — untereozáner kontinentaler Komplex, 3. Mitteleozáner Miliolinenkalkstein, 4. Rupelischer Tonkomplex mit Tuffeinlagerungen, 5. Miozáner Tuff,Tuffit und Agglomerat, 6. Unterpannoni- scher Tonmergel, 6/a. Grober Gehángeschutt, 7. Oberpannonische Schichten, 8. Pleistozan — holozane Schichtengruppe alapján az elhatárolás nem lehetséges. Valószínűtlen azonban, hogy ezek a rétegek is a szárazföldi rétegesoporthoz tartoznának, mert erre utaló tarka betelepülést nem tartal- maznak.* Ugyancsak valószínűsíthető a bizonytalan mintavétel ellenére a szerkezet DNy-i szárnyán lemélyített fúrásban 690 m-től 810 m-es talpmélységig dolomit és homokos dolomitanyagú triász rétegek jelenléte a szárazföldi rétegösszlet alatt. Ezek a törmelékes-dolomitos kőzetek a középsőtriász jelenlétét valószínűsítik. Az ÉK-i szárnyon mért nagy vastagság nem mérvadó, mert ebben a diszlokációs övben a rétegek változóan meredek, zavart, feltehetően pikkelyes településben találhatók. A Bugyi— 1. sz. fúrás anyagának újravizsgálata során a 257 m-es mélységből származó mészkőmintában ugyancsak sikerült kimutatnunk 30% finomszemű homoka- nyagot (epimetainorf kvarc és muszkovit). Hasonló az előbb említett dolomitos kőzetek törmelékes szennyezése is. Az említetteken kívül azonban más mezozóos kőzetek törmelékei is megtalál- hatók a fiatalabb törmelékes kőzetekben és a miocén tufa zárványai között. így radiolá- rit-, mészkő-, márga; szarukőkavicsokon kívül anizuszi jellegű dolomitkavics is gya- kori, meghatározhatatlan Foraminifera- és algamaradványokkal. Mindezek alsó- és középsőtriász rétegek jelenlétére utalnak a medencealjzat kiemelkedő részén mind az É-i, mind a D-i oldalon. Egy mészkőkavics Globochaeta sp. és Eothryx- töredékek alapján júra rétegek közelségét is igazolja. * A kézirat lezárása után a Sári 2. sz. fúrásban ugyanezt a dolomitösszletet harántolták, ladini emeletre utaló mikrofaunáyal Juhász : A Duna — Tisza köze É-i részének mélyföldtana 187 Felsőkréta-eoccn A sasbérc É-i oldaláról a Bugyi — 3. sz. f lírásból ismert tarka rétegcsoporttal jól azonosítható rétegeket találtunk az ÉK-i és DNy-i szárnyon is. A rétegek változóan mere- dek dőlésűek, préseltek. Igen tömöttek, nagy térfogatsúlyúak. Az elektromos szelvényen általában kis porozitással, a közbetelepült agyagcsíkok miatt sűrűn váltakozó mértékű ellenállással jelentkeznek és e bélyegek alapján is a különböző fúrásokban jól azonosít- hatók. Egyik fúrásban sem tartalmaznak állati maradványt. A Bugyi — 3. sz. fúrás anya- gának újravizsgálata során azonban Krivánné Hutter E. rossz megtartású, de meglehetősen gazdag pollenanyagot talált ebben a rétegsorban. A legtöbb pollen a tarka rétegösszlet középső részének kőszenes agyagrétegeiből került ki. A pollenmarad- ványok a következők: Sporites sp., Monocolpopollenites tranquillus { R. Pót.) P f. et T h., Monocolpopollenites areolatus ratareolatus P f., Monocolpopollenites areolatus R, Pót., Monocolpopollenites minor Kedves, Pityosporites cf. microalatus (R. Pót.) P f. et T h., Triatriopollenites coryphaeus punctatus (R, Pót.) P f. et T h., Triatrio- pollenites coryphaeus microcoryphaeus (R. Pót.) P f. et Th., Tricolporopollenites cingulum oviformis (R. Pót.) P f. et Th., Tricolporopollenites sp. A felsőbb részekből a szárazföldi rétegösszlet pélites betelepüléseiben Polypodia- ceoisporites sp., Triatriopollenites coryphaeus microcoryphaeus (R. Pót.) P f. et Th., Tricolporopollenites cingulum ptissilus (R. Pót.) P f. et T h., Tricolporopollenites sp.-, T etracolporopollenites sp. található. A tarka rétegcsoport kőzettani vizsgálata egyértelműen bizonyítja azt, hogy kelet- kezésekor a lehordási területen mezozóos és kristályos képződmények egyaránt voltak a felszínen. Kavicsanyagukban ugyanis többféle triász időszaki dolomit, homokos dolomit, triász és jura időszaki mészkő, márga, szarukőkavics, másrészt epimetamorf kőzetkavi- csok vannak. A finomabb szemű homokfrakcióban metamorf eredetű kvarc, muszkovit és mellettük plagioklászföldpát válik uralkodóvá. A tarka kőzetek között sok olyan finom- szemű homokkő van, amelyben szürke redukciós udvarok mutatkoznak, közepükön pirít - szemesékkel. Kalcedonos és kalcedonos — kalcitos vegyes üregkitöltések gyakran figyel- hetők meg. A homokkő kőzetlisztes — agyagos — kov ás kötőanyagában rendszerint 5%-ig foltokban ankerit jelentkezik. A durvább szürke homokkőben gyakoriak az apró, két- filléres nagyságú agyaglencsék. A három fúrásban jól azonosítható tarka rétegcsoport azonban egymástól eltérő jellegeket is mutat, amit az egykori térszíni helyzet határozott meg. így a DNy-i szár- nyon a tarka rétegösszlet alsó részén levő konglomerátum kavicsanyagában szinte kizá- rólag világosabb vörösesszürke dolomit és vörösesszürke kvarchomokos dolomitkavicsok találhatók. Itt a magasabb részeken a homokkőben 10%-ig emelkedik a kötőanyagban megjelenő ankerit és sziderit. A homokkőösszlet alján települt kvarelisztes, esillámos, pélites Jelzése: Bu — 54a. Oldási maradék: FeC03: CaCO,: MgCO,: Jelzése: Bu— 5/5. Oldási maradék FeC03 CaCO MgCO. 570.5 — 573,0 m 40,96% 5,5i 32,44 12, 8S 91,79% 688.5 — 692,0 m 62,70% 9,96 19,43, nyomok 89,09% I. táblúza Elemző: V o r o n o v A. 188 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 2. füzet II. táblázat — 21. o. Kőzetek nyomelemvizsgálata — Minta száma Fúrás A mag száma Kőzet Mélység (m) Nyom Na K Mg Ca Sr 1. Bu — 4. 8. riodácittufa 861,0 — 862,0 > + + + + + '■ 2. Bu — 4. 9- riodácittufa 974,0 — 978,0 > + + < + + ny 3- Bu — 4. IO. riodácittufa 1046,5 — 1050,0 > + < + < + + >+ 1 4- Bu — 4. II. riodácittufa ioqs.o — ioq8,o > + + < + < + ny 5- Bu — 4. 12. andezitagglomerátum 1 193,0— 1196,5 > + + > + + + 6. Bu— 5. I. dolomitkonglomerátum 353,0-354,0 ny 0 + + + 4- 4* + . 7. Bu — 5. 3/a Miliolinás mészkő 486,0 — 488,0 < + < + + + +++ > + 8. Bu — 5. 4/a márga 570,5-573,0 > + + + <+ < + 9- Bu — 5. 5. agyagmárga 688,5 — 692,0 + + < 4~ > 4~ > + IO. Bu — 5. 6. dolomitkonglomerátum 818,0 — 821,0 nv < + + + + +++ + II. Bu — 6. 5- tarka homokkő 604.4 — 608.0 >+ + < + ny < + 12. Bu — 6. 6. szürke homokkő 629,0 — 631,0 >+ + 4- < + < + 13- Bu — 6. 7- dolomitkonglomerátum 750,0-753,0 <+ < + +++ > + < + 14. Si— 1. 8/a tufás homokkő 1 126,5 — 1126,9 <+ < + <+ ny ny 15- Si — 1. 8/d agyag 1126,5 — 1 126,9 + + ++ ny + l6. Si — 1. 9- tarka agvag 1194,5-1196,5 <+ < + 4* nv < + i7- Si — 1. II. dolomitkcmglomerátum 1224,8 — 1225,8 ny < + +++ >+ -L- Elemző: P e t h ő A. vékony csíkokban a karbonát mennyisége 6o%-ig nő. Ezek a kőzetek palás, kőzetlisztes Ca-Fe-Mg-karbonátos agyagmárga és kőzetlisztes Ca-Fe-Mg-karbonátos márgaként minősíthetők (lásd I. táblázat). Színük váltakozóan szürke és fekete, erősen palásak, pré- seltek. A palás pélites betelepülések karbonátos csíkjai sűrűn váltakoznak karbonátban szegény csíkokkal. Bárdossy Gy. röntgendiffrakciós vizsgálatai szerint ezek ásvá- nyos összetételében uralkodó a szericit (illit) , klorit és plagioklász, a kvarc közepes meny- nyiségben, míg pirít, sziderit, ankerit, kalcit kis mennyiségben szerepel. A szericit, klorit és plagioklász nagy mennyisége erős átalakulásra mutat, úgyhogy a kőzetre a palás agyagkő és agyagpala elnevezés használata a helyes. Az iijabb fúrásadatok alapján ez a palás rétegcsoport a homokkőösszletnél idősebb, a triász rétegkomplexus fel- ső része. A II. táblázat feltünteti a Bugyi környéki fúrások legfontosabb kőzettípusainak nyomelemeloszlását. A félkvantitatív spektrográfiai elemzések kis száma és a hibaszá- zalék nagysága miatt ezek messzemenő következtetésekre nem adnak módot, ezért a jelentkező nyomelemek egyszerű dokumentálására szorítkozunk. Az ÉK-i szárnyon (Bugyi-6. és Sári-i.) a durvább konglomerátumos rétegek kavicsanyagában viszont gyakori a sötétszürke dolomit, amely a másik két fúrás tarka rétegösszletének kavicsanyagából nem ismert. A Sári-i. fúrásban emellett a szarukő és az epimetamorf kőzetek válnak uralkodóvá. A szárazföldi rétegösszlet korát Vadász E. kőzettani analógia alapján felső- kréta — alsóeocén korúnak határozta meg. A felsorolt pollenmaradványok idősebb har- madidőszakra utalnak, tehát tág időkeretben az alsó korhatárt rögzítik. Éppen ezért nagy jelentősége van a szerkezet DNy-i szárnyán, mintegy 70 m vastagságban harántolt sötétszürke, fekete, préselt, fehér kalciterekkel átjárt mészkőösszletnek, amely Kőváry Juhász: A Duna— Tisza köze É-i részének mélyföldtana 189 Tabelte II. Spurenelement-Analyse dér Gesteine elemek Ba B A, Sí Pb As Fe Ni Cu Zn Ti Zr V Cr Mn > + ny + + + + + + iiy ny + + 0 ny < + ny + + ny + > + > + + < + + + + + + + ny ny > + 0 0 < + ny > + 0 < + ny > + + ny + + + + + + ny ny > + 0 0 ny ny > + 0 < + 0 > + + < + + + + + + + ny ny > + 0 ny + ny > + 0 < + ny > + + 0 + + + + + + ny 0 + + + 0 < + + < + + + 0 + > + > + > + 0 > + >+ ny ny + 0 + < + 0 + 0 0 ny > + + + + + + + + ny 0 + + ny ny + 0 > + ny ny < + > + + + 4- 4- + + + ny ny + + ny < + + ny -f + < + < + + + -f- + +++ + + + < + ny + + ny -f + ny > 4 ny < + > + >+ + 0 >+ + + 0 0 + + 0 0 ny 0 + 0 0 + + + + ■ + +++ + + + ny 0 + + + ny < + < + ny + + ny + > + + + + + + + + + + ny 0 > + ny ny ny ny >+ ny < + + < + < + + +++ + + + 0 0 + + + 0 ny ny ny > + ny ny + + + < + + > 4- + + + ny ny + + ny + + ny > + ny < + + + > + + + + + + + + < + 0 + + ny + + ny + + < + > + > + < + < + + >+ + + + ny 0 + + ny + + ny >+ ny + + < + + < + ++ + + + 0 ny + + ny + + 0 + + ny + + > + J. és O r a v e c z J. meghatározása szerint tömegesen Miliolina- házakból épül fel- A Miliolinák közelebbről nem határozhatók meg, azonban felszíni rétegsorozatra vonat- kozó ismereteink szerint ez a lelet a középsőeoeén alsó részének a jelenlétét igazolja. Ez a mészkőösszlet tehát a szárazföldi rétegösszlet felső korhatárát rögzíti. A vastagság csak a meredek település miatt adódik 70 m-nek, valódi vastagsága kisebb. A sasbérc ÉK-i peremén, a Sári-i. sz. fúrásban felsőeocén rétegek is jelentkez- tek. Faunájuk Kőváry J. meghatározása szerint a következő: Globigerina bulloides d’Orb., Globigerina triloba Rss., Globigerina sp. (tömegesen), Bulimina sculptilis Cushm., Silicidae sp., Gyroidina soldanii (d’Orb.), Cassidulina subglobosa Bdy., Cassidulina sp., Cyclamina sp., Cyclamina placenta (R s s.) , Chilostomella sp., Rhabdammina abyssorum M. S a r s, Glomospira charoides (Jón. - Park.), Robulus inornatus (d’Orb ,),Robulus sp., Karreriella sp., Nodosaria sp., V avulineria sp., Cibicides sp., Haplophragmoides sp., Bulimina elongata d’Or b., Discorbis sp., Osbacoúa-héjtöredékek, Radiolaria, Gastropoda-e mbrió, Mollusca- héjtöredék. A sötétszürke — szürke — bamásszürke agyagmárga- és meszes agyagrétegekbe sötétszürke, kissé porózus, kemény, aprószemű, tufás szennyezésű homokkő települ, vékony dáeittufa-betelepüléssel. A tufa összesült, kemény kőzet, amelynek elegyrészei irányítottan rendeződnek el. Fenokristályai általában ioo/j. nagyságrendű plagioklász- földpátok, amelyek rendszerint kalcitosodtak. Albit ikerlemezesség és zónás felépítés gyakori. Kvarc a fenokristályok között nincs, a kevés színes elegyrész pedig elbomlott. Az üvegtörmelék nagyrészt átkristályosodott, benne kvarcmikrolitok az uralkodók. Eocén vulkanizmusra valló nyomok nem ismeretlenek a Duna— Tisza-közi medence aljzatban. A Tóalmás-i. sz. fúrásban 2496 — 2667 m között felsőeocén agyag, agyag- márga és homokkő rétegösszletből ismert vulkáni tufabetelepülés. A Cinkota-2. sz. fúrásból 1462 — 1530 m között a középsőeocén felső részébe sorolt csökkentsósvízi sötét- szürke, kőszéncsíkos, homokos agyagmárga és homokrétegekben C s i k y G. említ Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 2. füzet 190 vulkáni tufanyomokat. A Sári-i. sz. fúrás összesült tufaanyaga viszonylag közeli szár- mazásra utal, semmiképpen sem származhat a Dunántúlról eddig ismert kitörési közpon- tokból. Oligocén A sasbérc É-i oldalán megismert dacitoandezittufás közbetelepüléseket tartalmazó rupéli faunás rétegek a magasabb részekről hiányzanak. Az ÉK-i, lezökkent részen azon- ban meglepően nagy, mintegy 400 m-es vastagságban jelentkeztek. Ezek a rupéli rétegek jórészt pélites, sötétszürke üledékek, amelyekben sok a pirit. Néhány növénylenyomaton és finomhomokos betelepülésen kívül alig utal valami jel az üledék partközeli jellegére. MakkayK. vizsgálatai szerint mikrofaunájuk a következő: Nodosaria crassa H a n t k. , Glomospira charoides (Jón. — Park.), Glomospira saturniformis Majzon, Quin- queloculina mayeriana d’Orb., Rhabdammina annulata Andr., Rhabdammina abyssoYum M. Sars (tömegesen), Animiodiscus incertus (d’Orb.), Siphonina reticulata (C z j z.), Textnlaria pala Czjz., Textularia subangulata d’Orb., Cyclammina placenta (Rs s.), Cyclammina sp., Haplophragmoides sp., Bathysiphon sp. (tömegesen), Globigerina bulloides d’Orb., Globigerina sp., Eullenia sphaeroides d’Orb., Pullenia qninqneloba Rss., Gyroidina girardana (Rss.), Bulimina pupoides d’Orb., Bulimina sp., Nodosaria sp., Bulimina truncana Gümb., Globobulina pacifica Cushm., Dis- corbis villardeboana (d’Orb.), Pyrgo sp., Eponides umbonatus (Rss.). Ezenkívül Echinoidea- tüske, Ostracoda, Lamellibranchiata-embrió, MoWwsca-héjtöredék található bennük. A rupéli rétegek tektonikailag igéuy bevettek, változóan meredek dőlésűek (30 — 60 °). Anyaguk kemény, rideg. A Bugyi-2. és 3. sz. fúrásokban csak 200 — 250 111 vastag- ságban harántolt rupéli rétegekben gyakoriak voltak a dacitoandezittufás betelepülések. Ezek egyetlen bizonytalan nyomban jelentkeztek csak a szerkezet ÉK-i részén levő össz- let alsó részén. A D-i oldalon a Bugyi-4. sz. fúrás miocén vulkáni összletben állt meg. Ennek ellenére valószínű, hogy a sasbérc a terület központjában az oligocén rétegek elterjedé- sének D-i határát jelzi. A sasbérc egykori partvonaljellegét ehelyütt igazolják a Bugyi-3. sz. fúrás rupéli rétegösszletének alsó részén talált kőszenes nyomok, amelyek még faunás rupéli rétegekkel határolhatok el az eocén kőszéncsíkos rétegektől. A rupéli rétegek K felé növekedő vastagsága az oligocén jelentőségére utal. Részletes megismerésüket a jövőben lemélyülő újhartyáni fúrásoktól várhatjuk. Miocén A gravitációs maximum D-i oldalán a Bugyi-4. sz- fúrás meglepően vastag vul- káni összlet megismerését eredményezte, bár a D-i oldalon várható vulkáni képződ- ményekre már Scheffer V. (1957) következtetett mágneses anomália alapján. 594 m-től 1201,5 m-es talpmélységig, tehát mintegy 600 m-es vastagságban vulkáni összletben haladt a fúró. (A maximum É-i oldalán a rupéli összlet felett a hasonló vulkáni képződmények vastagsága csak 138,- ill. 194 m volt.) Bár a fúrás a medence miocénnél idősebb képződményeit nem érte el, a tufában található mészkő, szarukő, dolomit és inárgazárványok mezozóos kőzetaljzatra utalnak. A vulkáni összlet nagy része riodácit- tufa és közbetelepült tufit, alsó részén amfibolandezitagglomerátum is van. A Bugyi-4. sz. fúrás anyagának vizsgálatát Csongrádi B.-né végezte. Vizsgálatai szerint a riolittufa világos színű, néhol kissé zöldes árnyalatú, helyenként barna foltos, kemény, Juhász : A Duna— Tisza köze É-i részének mélyföldtana 191 olykor porózus, máskor tömött szövetű, részben bontott, pirites, rétegzetlen, szórtan kisebb-nagyobb szögletes alaphegységi kőzetzárványokat tartalmaz. A tufit kissé zöldes árnyalatú, világosszürke, kemény, tömött szövetű, egyenetlen-darabos törésű, rétegzet- len, olykor pirites kőzet. Ősmaradványt nem tartalmaz. Az amfibolandezitagglomerátum sötétebb andezitlapillijei- zöldes színű világosabb tufaanyagban foglalnak helyet. A vul- káni összlet helyenként erőteljes mozgásra utaló felületekkel átjárt. Kiegészítő mikroszkópos vizsgálataink szerint az összlet nagy része plagioklász- riodácittufa. Egyes mintákban, főleg oligoklász-földpát mellett szanidin, másokban perti- tesedett földpát is mutatkozik. A plagioklászkristályok általában ikerlemezesek, kb. 30%-uk zónás. Egyenrangú a földpáttal a fenokristályok között a kvarc is, amely magmás rezorbcióra utaló lekerekített sarkokkal, öblökkel, lyukakkal van tele. A beágyazások egy része töredezett, csomókban összehalmozott. A földpát- és kvarcbeágyazások nagy- sága igen változatos, 200/í-tól 3000/x-ig változik. A biotit mennyisége és nagysága külön- böző mintákban változó. JNehol üde, pleokróos, máskor kihengerelt, meggyűrt ; klorito- sodott, hematitos titánvasas kiválások figyelhetők meg ilyenkor benne. Ugyanilyen változatos az üveganyag, amely az átkristályosodás különböző fázi sait mutatja. Több mintában figyelhetők meg ignimbrites szövetrészletek, amelyek a lera- kódás nagy hőmérsékleten történő voltát bizonyítják. Ugyanezt bizonyítják a tufában levő mészkőzárványok, amelyeknek a tufával érintkező pereme több megfigyelhető eset- ben átkristályosodott. A tufa zárványai között a mészkövön kívül dolomit, szarukő, márga is található: ezek mezozóos medencealjzatra, andezit zárványok a mélyebb szint- ben levő vulkáni képződmények anyagára, metamorf kvarcitzárványok pedig a mélyebb helyzetű metamorf képződményekre hívják fel a figyelmet. Az alapanyagban több helyütt utólagos kalcedonos üregkitöltések, kvarcosodott, máshol kalcitosodott részletek figyel- hetők meg. A kalcitosodás és kvarcosodás sokszor a földpátbeágyazásokra is átterjed. Az andezitagglomerátum centiméteres nagyságú sötétebb lávakőzet-zárványai, ugyanolyan ásványos összetételű, de kevés biotitot tartalmazó amfibolos andezittufa- anyagba ágyazódnak. A íöldpátok ugyancsak megegyezők, jórészt zónás kifejlődésű andezinkristályok, de a tufaanyagban erősen töredezettek. A riodácittufa-összlet nagy vastagsága, a medencealj zati kőzetzárványok gyako- risága és méretei, a tufa összesült jellege, ignombrites szövetű részletek a kitörési centrum közelségére utalnak. * A vulkáni összlet K felé elvékonyodik. A szerkezet ÉK-i peremén, a Sári-i. sz. fúrásban csak a plagioklász-riodácittufa jelentkezik, mindössze 40 m vastagságban. -Anyaga sokkal finomabb, mint a Bugyi-4. sz. fúrásban harántolt hasonló vulkáni össz- letben, a törmelék távolabbi kitörési centrumból való származására utal. A kvarc-feno- kristályok szinte teljesen hiányzanak, a földpát-fenokristályok pedig elbontottak, szerici- tesedettek, karbonátosodtak. Az eredetileg üveges anyag is nagymértékben átkristályo- sodott és átalakult, mint ezt gyakori karbonátosodás, kvarcosodás bizonyítja. A paleogén vonaltól D-re riolitos produktumot szolgáltató önálló miocén vulkáni centrumok az Örkényi, táborfalvi fúrások adatai szerint kétségtelenül vannak. C s i k y G. hívta fel a figyelmet (1963) a Lajosmizse, Kerekegyháza, Táborfalva környékén lemélyí- tett fúrások adatai alapján a paleogén vonaltól D-re eső gravitációs minimumban szeiz- mikus maximumokkal jelzett vastag vulkáni képződményekre. A legújabban Farmos, Jászberény környékén létesített fúrások adatai szerint egyre inkább kirajzolódik a DNy — ÉK irányban húzódó, a Dunántúlról a Duna— Tisza közére átnyúló eltemetett vulkáni összlet képe, amely ÉK-i irányban kapcsolódik az ÉK-i Középhegység vulkáni vonula- tához. Ennek a paleogén vonaltól D-re eső eltemetett vulkáni vonulatnak a kapcsolata K felé, a Kőrössy E. (1956) által ismertetett nyírségi vulkáni tömeggel részleteiben még tisztázatlan. 192 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 2. füzet A Bugyi-4. sz. fúrás vulkáni törmelékes összlete kétségtelenül a miocén vulkáni tevékenység terméke. Felső része kőzettani analógia alapján azonos a Bugyi- 2. és 3. sz. fúrásban az oligocén rétegek felett harántolt 138—194 m vastagságú vulkáni össz- lettel, amelyet Vadász E. szarmata szárazföldi vulkánosságként említ. Alsó részének andezitagglomerátumos összlete valószínűleg már a tortonai vulkanizmus terméke. A szomszédos kerekegyházi és lajosmizsei területen faunás rétegek által rögzített korú vulkánitok vannak. Ezek egyrésze tortonai, más része szarmáciai korú. Egyre sürgetőbbé válik a paleogén vonaltól D-re eső vulkáni vonulatnak összehasonlító vizsgálata. Pannóniái emelet A sasbérc ÉK-i és DXy-i részén a felsőpannóniai képződmények alatt nem talá- lunk alsópannóniai képződményeket. A Bugyi-5. sz. fúrás azonban a pannóniai rétegek alján durva osztályozatlan, alig koptatott törmelékanyagú breccsiába hatolt, amelyik csak hézagosán van cementálva homokos mészmárga-kötőanyaggal. A törmelékanyag meglehetősen egy veretű. Világos szürkésvörös és lila triász dolomit uralkodik és a cementező anyagban levő finomabb homokos frakció nagyrésze is ez, bár mellette kvarc- homok is jelentkezik. Ez az összlet minden bizonnyal hegylábi törmelék, amely a pannó- niai időszakot megelőző hosszú szárazföldi időszak során halmozódott fel az akkor még felszínen levő triász sasbérc lábánál. A hegylábi törmeléket az előrenyomuló pannóniai beltenger feldolgozta. Ezért a 80 in vastag összletben néhány homokos, mészmárgás közbetelepülés is található. Hasonló keletkezési módra utal a Bugyi-6. sz. fúrásban 419 m-es mélységből származó magminta, amely azonban sötétszürke dolomittörmeléket tartalmaz. Ez a breccsia közvetlenül az alsóeocén törmelékes rétegekre települ. A terület mélyebb részein az alsópannóniai üledékek is megtalálhatók. A Bugyi-4. sz. fúrásban gyér mikrofaunát tartalmazó agyagmárgarétegekben Széles M. megha- tározása szerint Cyprideis sp., Cyprideis sulcata Zal., Cyprideis pannonica Méhes, Hemicythereis lörentheyi M éhes fajok mellett egyéb Os/racoífa-héjtöredékek, halfog, Gastropoda-e rnbrió, szivacstű- és MoZ/wsca-héjtöredékek figyelhetők meg. A sasbérc magasai)]) részem csak felsőpannóniai rétegek találhatók. ÉK felé növekvő vastagságú, mintegy’ 300 — 600 m agyag, homokos agyag, homokkő, agyagmárga, kőszenes agy7ag- márga anyagú rétegsor van gyér Mollusca- és Os/racoífa-maradványokkal. A DNy-i szár- nyon a Bugyi-5. sz. fúrásban 400 m vastag agyag, homokkőcsíkos homokos agyag, kőszéncsíkos ag>Tag váltakozásából álló rétegösszlet van, amelynek agyagmárga- és meszes agyagrétegeiben Széles M. meghatározásai szerint Viviparus sadleri Partsch., Viviparus cf. semseyi Halaváts, Viviparus sp., Dreissensia serbica B r u s i n a, Dreissensia sp., Limnocardium cf. decorum Fuchs., Limnocardium sp., Hydrobia syrmica N e u m. Hydrobia sp., Melanopsis decollata Stol ., Melanopsis oxyacantha B r u s i n a, Melanopsis sp., Neritina (Theodoxus) sp., gyakoriak. Ezenkívül Osüaeoí/a-maradványok találhatók, mégpedig Candona labiata Zal., Candona extensa Zal., Candona sp., Cyprideis sulcata Méhes, Cyprideis pannonica Méhes, Hemi- cythereis lörentheyi Méhes , Cyprideis sp., valamint Gastropoda-e mbriók, halúszó-tüs- kék, OsAacofia-héjtöredékek és operculumok. A felsőpannóniai üledékek tehát lényegesen vastagabbak, mint a terület mélyebb részein meglevő alsópannóniai üledékek. Juhász: A Duna— Tisza köze É-i részének mélyföldtana 193 IRODALOM - UTERATUR C s i k y G., (1963): A Duna— Tisza köze mélyszerkezeti és ősföldrajzi viszonyai a szénhidrogén - kutatások tükrében. Földrajzi Közlemények. 1. sz. — Kiss J., (1951): A sárszentmiklósi riolitkérdés. Földt. Közi. 81. — Kőrössy E., ( 1 953) : Adatok az Alföld északnyugati részének földtani ismeretéhez. Földi. Közi. — Kőrössy I, , (1956): A Tiszántúl északi részén végzett kőolajkutatás földtani eredmé- nyei. Földt. Közi. — Scheffer V., (1957): Adatok a Kárpát-medencék regionális geofizikájához. Geofiz. Közi. VT. 1 — 2. — Scherf É. (1946): Szénhidrogének és sósvizek felkutatásának lehetősége a Duna— Tisza közén. Jel. a kincstári sókutatás 1946. évi munkálatairól. —Vadász E., (1960): Magyar- ország földtana. Beitrag zűr Tiefengeologie des N-TeiJes des Donau — Theiss-Zwischenstromlandes ÁRPÁD JUHÁSZ Die geologische Struktur des mittleren und nördliclien Teiles des S von dér Ort- sehaft Bugyi gelegenen, in NO— SW-Richtung sich erstreckenden Gravitationsmaximums ist aus dér Arbeit von E. Kő r ö s s v bekannt. Dieses Maximum bildet vermutlich einen Abschnitt dér Paláogen-Grenze. Die Gravitationsanomalie riihrt von dér erhöhten Scholle des Untergrundes des pannonischen Beckens her. Die am NO- und SW-Flügel dér Struktur, sowie an derem S-Hang neuerdings abgeteuften Strukturbohrungen habén einige neuen geologischen Angaben geliefert. Aus den Bohrungen dér Umgebtmg von Bugyi ist kein metamorphischer Untergrund bekannt. Die in dér Bohrung Bugyi Nr. 1 angebohrten Triasschichten von Kalksteinfazies wurden in den neuen Bohrungen nicht gefunden. Infolge einer geringen Kemgewinnung ist das Vorhandensein von anderen anstehenden Triasschichten lediglich zu vermutén, aber die verschiedenen mesozoischen Dolomité, sandigen Dolomité, Kalksteine und Hergel sind sowohl im klastischen Matériái des oberkretazisch — untereozánen, kontinentalen Schichtenkomplexes, wie am S-Hang tmter den Einschlüssen dér miozánen Tuffe, femer auch im Matériái des unmittelbar unter den Pannonschichten lagemden grobklastischen Konglomeraten in grossen Mengen vor- handen. Sowohl am SW-, wie auch am NO-Flügel dér Struktur wurden mit dem aus dér Bohrung Bugyi Nr. 3 bekannten, oberkretazisch — untereozánen, kontinentalen Schichten- komplex identifizierbare Bildungen angetroffen. Das Altér des kontinentalen Schichtenkomplexes wurde von H. Vadász auf Grund dér petrographischen Analogie bestimmt. Das von ihm bestimmte Altér wird auch durch das Pollenmaterial bestatigt, das in den Proben aus dér Bohrung Bugyi Nr. 3 durch neue Untersuchungen nachgewiesen worden ist und nach Bestimmung von dér E. K r i v á n-H u 1 1 e r auf einen álteren Abschnitt des Tertiárs hinweist. Die obere Altersgrenze des bunten Schichtenkomplexes wird dagegen durch den in dér Bohrung Bugyi Nr. 5 angetroffenen Kalksteinfund bestimmt, dér nach dér Bestimmung von J. Kő váry und J. Oravecz grosse Mengen von Miliolinengeháusen en thált. D’eser Fund weist darauf hin, dass im hiesigen Beckemmtergruud dér untere Teil des Mitteleozáns durch einen Kohlenflözkomplex vertreten ist. Sowohl diese kontinentalen, klastischen Gesteine, wie auch dér darüber lagemde Miliolinenkalksteinkomplex sind tektonisch gestört, zusammengepresst imd durch Verwerfungen von verschieden steilen Einfallen zerschnitten, wie es in dieser Dislokationszone auch zu erwarten ist. Die kon- tinentalen klastischen Gesteine sind auch in den höheren Teilen des Kammes vorhanden. Dieser Umstand lásst darauf schhessen, dass diese Gesteine vor dér oligozánen Trans- gression samt den Triasschichten eine höhere topographische Lage besessen habén. Ihre petrographische Analyse beweist, dass wáhrend ihrer Bildung sowohl die kristallinischen Gesteine, wie auch die Triasablagerungen an dér Oberfláche wraren. Dér grösste Teil dér klastischen Kömer dér Sandsteintypen stellt epimetamorphen Ouarz und Ouarzit dar' Am NO-Rand dér Struktur treten auch fossilführende, obereozáne Tonmer- gelschichten mit Dazittuff- und tuffigen Sandstein-Einlagerungen auf. Die fossilführenden rupelischen Schichten mit Dazitoandesit-Lagem, die am N-Hang dér Struktur aus zwei Bohrungen bekannt sind, fehlen, den vorher gesagten entsprechend, in den erhöhten Teilen des Beckenuntergrundes. Sie wurden jedoch im NO-lichen, abgesunkenen Teil dér Struktur, in einer über- raschend grossen Máchtigkeit (cca. 400 m) gefunden. Im dunkelgrauen, pyritführenden Tonmergeíkomplex weist nur eine geringe Verunreinigung durch Tuffe auf die rupelische vulkanische Tátigkeit hin, wobei hier auch die für eine küstennahe Sedimentation 2 Földtani Közlöny 194 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 2. füzet charakteristischen, kohlenführenden Einlagerungen fehlen, die aus dér rupelischen Schichtenfolge dér Bohrungen Bugyi Nr. 2 und Nr. 3 bekannt sind. Die miozánen Vulkanite kommen am nördlichen, wie auch am südliehen Hang dér Struktur vor. Am N-Hang dér Struktur bilden sie einen 138 — 194 m máchtigen Komplex, dér die Rupelschichten überlagert, wáhrend die Bohrung Bugyi Nr. 4 sie in einer Mách- tigkeit von 6oom durchquerte. Die miozánen Vulkanite nehmen nach O an Máchtigkeit ab und in dér Bohrung Sári Nr. 1 habén wir ihre feinerklastisehe Abart lediglieh in 4001 Máchtigkeit durchquert. Die Vulkanite dér Bohrung Bugyi Nr. 4 werden vor allém durch plagioklasführenden Rhyodazittuff mit dazwischengelagerten Tuffitschichten ver- treten. An dér Basis des Komplexes treten auch Andesitagglomerate auf. Am S-Hang ist ihr Liegendes unbekannt, doch weisen die Gesteinseinschlüsse hier, in dér Náhe des Kammes noch auf einen mesozoischen Untergnmd hin. Die am S-Hang gemessene, grössere Máchtigkeit, sowie die petrographischen Merkmale dieses Komplexes, und zwar die zahlreichen, grossen Gesteinseinschlüsse und die Einlagerungen mit Spuren von Schweisstuff- und Ignimbrittexturen beweisen, dass das Ausbruchszentrum südlich von dér Paláogenlinie gelegen hat. Wie G. C s i k y darauf hingewiesen hat, ist — nach den Angaben, die durch die bei Örkény, Táborfalva, Kerekegyháza, Lajosmizse, Dunaúj- város und Kulcs abgeteuften Bohrungen geliefert wurden — das Vorhandensein von selbstándigen miozánen vulkanisehen Zentren südlich von dér Paláogenlinie ganz zweifellos. Die neuerdings abgeteuften Bohrungen bei Sári, Farmos und Jászberény zeichnen iinmer genauer das Bild eines vulkanisehen Komplexes unterhalb dér Pannon- schichten, S von dér Paláogenlinie ab dér sich in NO — SW-Richtung hinzieht und mit dér miozánen vulkanisehen Masse von Börzsöny — Cserhát áquivalent ist. Die Beziehung dieses Komplexes zum miozánen vulkanisehen Komplex, dér in den bei Nádudvar, Hajdúböszörmény, Debrecen und Nyíregyháza niedergebrachten und von E. Kőrössy beschriebenen Bohrungen in einer grossen Máchtigkeit durchbohrt wurde ist in ihren Einzelheiten noch nicht geklárt. Am Kamm, im Liegenden dér Pannonschichten treten mehr oder weniger máchtige, gröbere und feinere Konglomerate auf, die den Schutt am Fusse dér Gebirge dér lángén kontinentalen Periode, die dér pannonischen Transgression vorangegangen ist, darstellen. Die Abgrenzimg dieses Schuttes ven dem ebenfalls klastischen obereozán-unterkreta- zischen Komplex am NO-Flügel des Grundgebirgskanunes ist nicht deutlich. Die tiefe- ren Abschnitte dér Struktur wurden bereits wáhrend des Unterpannons überflutet, imd zu jener Zeit lagerte sich eine verháltnismássig dünne Sedimentschiclit ab. Dér Kamm wird nur durch oberpannonische Ablagerungen gedeckt. A TRIÁSZ MEGALODONTIDÁK RÉTEGTANI JELENTŐSÉGE VÉGHNÉ DR. NEUBRANDT ERZSÉBET* (7 ábrával) Összefoglalást Magyarország az alpi triász megalodontidás kifejlődésének klasszikus területe, ahol az ismert alakok majd mindegyike megtalálható. A magyarországi anyag és az irodalmi adatok feldolgozásának eredményéképpen megállapítható, hogy az egyes emeletek Megalodontida-társulásai nagyon jellemzőek. A felsőtriász nagy vastagságú és egyveretű karbonátos összletének korbesorolására legalkalmasabb ősmaradvány csoport, mivel szint- jelző voltuk és nagy elterjedtségük miatt a nyugati Alpoktól a Himalájáig az egyetlen biztos rétegtani összehasonlítási alapot nyújtják. Magyarország a felsőtriász megalodontidás kifejlődés egyik klasszikus területe. A gazdag, jellemző faunájú lelőhelyek a Dunántúli-középhegység területére esnek. Szá- muk 69. Ha a lelőhelyek számát területegységre vonatkozatjuk, nagyobb értéket kapunk, mint akár az osztrák, akár az olasz Alpok területén. Az eddig ismert, mintegy 120 Megalodontida faj és alfaj közül hazánk területén hetven megtalálható, ezek közül huszonhatot a Dunántúli-középhegységből írtak le. A régebben leírt magyarországi fajok közül eddig külföldről hat még nem került elő. Ezek számát négy olyan faj szaporítja, amelyet 1960 óta állítottak fel. Magyarországról tehát mindössze 50 faj nem ismert. A csak külföldi fajok közül azonban 32 nem általános elterjedésű, hanem csak 1 — 2 példányban egy lelőhelyről jelzi az irodalom. Legnagyobb részük a megalodontidás fáciesek peremterületeiről, a Medvék-szigetéről, Tirnor, Seran, Buru, Misol, Új-Zeeland, Alaszka, Grönland kami rétegeiből származik. Ez a rövid statisztika meggyőző lehet abban a tekintetben, hogy Magyarország a megalodontidás kifejlődésű alpi felsőtriász egyik kulcsterülete, különösen ha tekintetbe vesszük, hogy a települési viszonyok itt lényegesen egyszerűbbek és világosabbak, mint az Alpok területén. A Megalodontidák rétegtani jelentőségét három tényező fejezi ki legjobban, ami minden rétegtanilag nagyértékű ősmaradvány csoport közös jellemzője: 1. Igen nagy területi elterjedés. 2. Az egyes fajok, sőt genuszok rövid fajöltői, ami az egyes felsőtriász emeletha- tárokon éles faunatársaságváltozásban nyilvánul. 3. Bizonyos fokú függetleüség a fáciestől a tengeri kifejlődésen belül. Elterjedés tekintetében a kami emelet Megalodontidái jelentkeznek a legna- gyobb területen, Spanyolországtól Új-Zeelandigés É-Amerikáig azonos jellegű fajokkal. Bár az egyes lelőhelyek nagyon elszórtan helyezkednek el Földünkön, az egykori összeköttetés kétségtelen az egyes alakok egyidejű fellépése és hasonlósága miatt. Annyira közelálló fajokról van itt szó, hogy nemcsak egy csoportba, de egy fajba sorolásuk is indokolt lehet. * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1963. november 27-i előadóülésén. Kézirat lezárva: 1964. márc. 2. 2* 196 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 2. füzet A kami Megalodontidák elterjedési területe az É-i 75 szélességi kör és D-i 40-ik szélesség közé esik. A nóri-raeti emelet karbonátos kifej lődésű megalodontidás fáeiese ezzel szemben csak a Ny-i Alpoktól a Himaláyáig nyomozható és eddig csak az É-i 30 — 50 szélességi körök között ismert. 1. ábra. A magyarországi Megalodontidás lelőhelyek vázlata Magyarázat: x. Kami, 2. nóri, 3. raeti faunát tartalmazó feltárások.' Abb. 1. Skizze dér Fundorte von Megalodontiden in Ungam. Eiklárung: 1. Aufschlüsse mit kamischer, 2. norischer und 3. rhátischer Fauna A Megalodontidák rétegtani értékét és korhatározó voltát már régen felismerték, de Hoernes, Gümbel és Frech alapvető munkái csak az előzetes vizsgálódások stádiumában zárultak le. Kutassy nagy összefoglaló monográfiájából pedig csak saját gyér irodalmi hivatkozásai maradtak ránk. A kortársaknak tudomásuk V é g h n é : A triász Megalodonlidák rétegtani jelentősége 197 2 2. ábra. A megalodontidás fáciesek elterjedése a világon, i. Eadini-kami, 2. Nóri, raeti előfordulások. Abb. 2. Verbreitung dér Megalodontiden-Fazies auf dér Erde. 1. L,adinische und kamische, 2. Norische und rhátische Vorkommen. volt a munka elkészültéről, de a dolog természetéből fakadóan érdemi tartalmáról és eredményeiről nem. így a kérdést illetően a régi irodalomból csak azt az általános megállapítást szűr- hetjük le, hogy a kistermetű alakok idősebbek, a nagytermetűek fiatalabbak. Ez rész- ben és általánosságban igaz. A ladini és kami emeletből valóban csak 1 — 8 cm nagyságú, kistermetű alakok ismertek. A nóri és raeti emeletbeli alakok között a 40 — 50 cm-es nagyság sem ritka. Ha a két emelet időtartamán keresztül élt kevés fajt nézzük, kétségtelen, hogy a kami rétegekből kikerült Megalodus seccoi és M. böckhi kisebb termetű, mint e fajok nóri képviselői. A Megalodontidák rétegtani szerepe azonban a részletes fajelemzés során körvona- lazódik igazán. Minden emeletnek jellegzetes faunatársulása van, s a 120 faj közül mindössze 5 akad, amely két emelet képződményeiben is megtalálható. Ebben a tekintetben külön kell a Dicerocardiumokkal foglalkoznunk. A 10 Dicerocardinni-ia j közül 6-ot csak nóriból, 4-et csak raetiből írtak le. A magyarországi képződményekben eddig minden faj nórinak bizonyult. Annak okát kutatva, hogy nálunk miért csak a nóri emeletre korlátozódik e genusz megjelenése, kiderült, hogy a csoport rétegtani helyzete teljes egészében revízióra szorul. A leírások egy része ugyanis még abból az időből származik, amikor H a u e r értelmezésében használták a „raeti” emeletnevet. Azaz minden képződményt, ami a raibli márgaösszlet fölött jelenik meg, raeti névvel illettek. Az újabb pusztán őslénytani leírásoknál pedig vagy kritika nélkül a régi korbe- sorolást használták, vagy pedig a rétegsor nem tisztázott és a fedő, ill. fekvőképződmé- 198 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 2. füzet Cornucardia hómig / Megalodus triqueier pannonicus Megalodus Iriqueter (50® Megalodus carinlhiacus (9(3# Megalodus rimosus ($)öi Megalodus rosfratus Megalodus rosfrafiformis Megalodus klipsfeini Megalodus co/umbella 3. ábra. A legjellegzetesebb kami Megalodontidák Abb. 3. Die charakterischesten Megalodontiden-Formen dér kamischen Stufe 199 V ég h né : A triász Megalodontidák rétegtani jelentősége M. tofanae M. damesi M.gümbeli M.complanalus M.hungaricus M. laczkói M.vérlesensis 4. ábra. A legjellegzetesebb nóri Megalodontidák Abb. 4. Die charakterischesten Megalodontiden-Formen dér norischen Stufe 200 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 2. füzet nyék nem észlelhetők a diceroeardiumos réteggel kapcsolatban. Ez esetben a rétegeket csak azért helyezték a raeti emeletbe, mert a Dicerocardium-féléket mindaddig raetinak írták le. Ebből a circulus vitiosusból csak a jelzett szelvények újravizsgálata jelent kiutat. Ezt a magyar előfordulásokra vonatkoztatva végezhettük csak el, az alpi és hhnalaya szelvényekkel kapcsolatban újabb irodalmi adtokra vagyunk kénytelenek várni. Az olasz kutatók a D-i Alpokra vonatkozóan azonban több szelvényben már tisztázták a rétegtani helyzetet. Ezekben az esetekben a diceroeardiumos rétegek mindig a nóri emeletbe kerültek. Egyelőre tehát megállapíthatjuk, hogy valamennyi magyarországi Dicerocardium nóri emeletbeli és kifejezhetjük azt a véleményt, hogy ugyanez valószínűleg a többi lelő- hely anyagáról is ki fog derülni. Ha közelebbről nézzük az egyes emeletek Megalodontida-társulásait, azoknak nemcsak a fajösszetétele, de jellege is más. A ladini emeletből mindössze négy apró faj ismert, valamennyi Spanyol- országból. Az anyag ennek következtében hozzáférhetetlen, a rossz ábrákból és meglehető- sen hiányos leírásokból csak az deríthető ki, hogy a kami alakokhoz közelálló habitusú és jellegű formák. A karni emeletre kistermetű, egyenlőteknős, erősen becsavart búbú, alacsony lunulájú, zömmel bitruncat alakok jellemzők. A leírt sok fajt összehasonlítva kiderül, hogy azok között csak igen kis különbség van. Nagy részük egy lelőhelyen, együttesen jelentkezik s így egy variábilis populáció tagjaiként foghatók fel. Kivétel a nagyon jellegzetes Cornucardia-társaság, amely nagyobb termetével, egyenlőtlen teknőivel és kifelé csavarodó búbjaival közvetlen elődök és utódok nélküli felsőkami csoportot alkot. A nóri emelet a Megalodusok virágkora. Igen sok faj jellemzi a faunatár- saságot, az egyes fajokon belül pedig számtalan alfaj jelentkezik az unitruncat alakok túlsúlyával (kivétel csak a M. elymns és columbella) , egyenlőtlen teknőkkel, nagyon erős izombenyomatokkal, egyik-másik csoportnál feltűnően vastag teknőkkel. Az emelet különleges kagylócsoportját a már tárgyalt Dicerocardiumok alkotják. Ezekre igen mély, a búb csúcsáig futó ligamentumárok, széles, gyenge fogakkal ellátott zároslemez, igen magas, kifelécsavart búb és háromszögbe foglalható, egyenlőteknős kifejlődés jellemző. A raeti emeletben az egy, bizonytalanul fellépő Megalodus gümbeli mellett a Paramegalodus és Conchodus genusz tagjainak nagy elterjedtsége és kizáróla- gossága tűnik fel. Kevés faj nagy egvedszámmal mutatkozik, szemben a nórival. A Paramegalodusokra jellemző az egyenlőteknősség, megnyúlt, egyenes búb, magas és tág, élesen határolt lunula, bitruncat jelleg igen erőteljes izomtartó lécekkel, erősen fejlett és ívelt mellső perem. A Conchodusok ezzel szemben legömbölyitett habitusukkal, egyenlő teknőkkel, erősen előrecsavart búbjaikkal és tarajszerűen előre- és felfelé ugró mellső peremmel j ellemezhetők. Mint említettük, a Megalodontidák bizonyos kisebb fácies változásra érzéketlenek. Ezért a heteropikus tengeri fáciesek azonosításánál és korbesorolá- sánál is kitűnő ősmaradványok. A Cornucardia-félék a kami márga. mészkő és dolomitkifejlődésekben is megta- lálhatók. A nóri Megalodusok pedig a dolomitfáciesben és azonos korú daehsteini mészkő- ben egyaránt otthonosak és azonos társulásban jelentkeznek. V é g h S. legújabb kutatási eredményei és Oravecz J. összefoglaló tanulmánya alapján a Magyar Középhegység felsőtriászának heteropikus fáciesei ma már tisztán állnak előttünk. )/. íl. ti. M. Jf. 0 f. Fa F. F. F. D: D D D .11 .!! 1 1 J J I 1 V é g h n é : A triász Megalodontidák rétegtani jelentősége 201 Triász Megalodontidák rétegtani eloszlása Stratigraphische Verteilung dér triassischen Megalodontiden M. ampezzanus Hoern M. desioi Kút M. ladakhensis B i 1 1 n M. scutatus Schafh M . tofanae gryphoides G ü m b Conchodus infraliasicus S t o p p C . praeliasicus (Frech) Paramegalodus cultridens (Bittn.) P. eupalliatus (Frech) P. incisus (Frech) et ssp P. mediofasciatus (Frech) Dicerocardium dolomiticum (Lőrét z) et ssp. D. hitnalayense Stoliczka et ssp D. jani S t o p p D. ragazzoni Stopp M egaíodus gümbeli Stopp. et ssp M. damesi Hoern M . amplus Kút. et ssp M. angulatus Kút M. complanatus G ü m b. et ssp M . elytnus Di Stef M. hungaricus Kút M. kutassyi Tömör M. laczkói Hoern M. marianii Di Stef M . mojsvári Hoern. et ssp M . paronai Di Stef M. seccoi Pár. et ssp M. seranensis Kruab M. tofanae Hoern M. tommasii Repossi M. trigueter acuminatus Frech M. triqueter dolomiticus Frech M. vértesensis Kút Conchodus hungaricus Hoern Dicerocardium curionii Stopp D. gemmelaroi Di Stef D. grimmingense M u r b D. hungaricum Noszky D. pannonicum Oravecz D. pteriiforme Vég h-N Megalodus böckhi Hoern. et ssp M . columbella (Hoern.) .V/. hoernesi Frech et ssp M. triqueter pannonicus Frech M. anceps (L a u b e) M. buchi (K 1 i p s t.) M. carinthiacus Hauer M. cassianus Hoern M. compressus Woehrm M. cuneus Tommasi M. glubutaris Trechm M. haueri Hoern M. klipsteini Bittn Aí . krumbecki Kút M. lenticularis Kokén .1/. minutus (K 1 i p s t.) M. pinellii Tomm M . poolei Böhm M. rimosus (M ü n s t.) M. rostratiformis Krumb M. rostratus (M ü n s t.) . M. rotundatus Böhm M. stoppani Hoern M. subcircularis Kokén M. subcolumbella Kokén M. subtriqueter Fiedler M. timorensis Kút M. triqueter (W u 1 f.) M. truncatus Kokén Cornucardia hornigi (B i t t n.) et div. sp Physocardia aequalis Kok et div. sp Megalodus arthaberi Kút *. M. hispanicus Wurm M. malladae Wurm M . oenanus Reis M. palaeomorphus Reis La dini Kami Nóri Raeti 202 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 2. füzet D. curionii D.pteriiforme D. wulfeni D.hungaricum D. gémmé! arai 5. ábra. A Dieerocardium-fajok átnézete Abb. 5. Übersicht dér Dicerocardien-Arten V é g h n é : A triász Megalodontidák rétegtani jelentősége 203 P. eupalh'alus P. iriangularis P. cu/fridens P.incisus P.incisus cornuius P. hungaricus 6. ábra. Raeti Paramegalodus-fajok Abb. 6. Rhátische Paramegalodonten-Arten 204 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 2. füzet A fődolomit és dachsteini mészkőkifejlődés határa a Középhegység DNy-i részé- től kiindulva egyre korábbi rétegtani szintben helyezkedik el; a nóri-raeti határról eltoló- dik a felsőkami emeletbe. Ezzel szemben a Megalodontida-társulások a fáciesváltozásoktól függetlenül szigorúan az emelethatárok szerint változnak. DNy ' ÉK 7 . ábra. Az egyes emeletekre jellemző Megalodontida-fajok fáciestől független fellépése a Dunántiili Magyar Középhegység területén. (A fáciesváltozások Oravecz J. szerint). Magyarázat:' i. Diploporás dolomit, 2. Mészkő, tűzköves mészkő és márgás kifejlődésű ladini képződmények, 3. Tűzköves mészkő és dolomitrétegek, 4/a. , ,, Felső” márgacsoport, 4/b. Márgás— meszes— bitumenes rétegek, 5. Kami — nóri ,,fődolomit”, 6. Kösszeni rétegek, 7. Dachsteini mészkő, 8/a. Folyamatos üledéksor a íiász felé, 8/b. Diszkordáns településű, partszegélyi krinoideás, brachiopodás liász mészkő, a) Megalodus columbella, b) Cornucardia hornigi, c) Megalodus seccoi és amfilus, d) Dicerocardium curionii, e) Paramegalodus incisus, f) Conchodus infraliasicus .-1 bb. 7. Auftreten dér vöm Fazies gewissermasseu unabhángigen, fiir einzelne Stufen charakteristischen Megalodontiden-Arten im Transdanubischen Mittelgebirge. (Die Fazies Anderungen nach J. Oravecz). Erklárung: 1. Diploporen-Dolomit, 2. Kalkstein, feuersteinführender Kalkstein und merge- lige Bildungen dér ladinischen Stufe, 3. Feuersteinführende Kalkstein- und Dolomit-Schichten, 4/a. „Obere” Mergelgmppe, 4/b. Mergelige — kalklge — bituminöse Schichten, 5. Kamisch— norischer „Hauptdolomit”, 6. Kössener Schichten, 7. Dachsteinkalkstein, 8/a. Kontinuierliche Schichtfolge gégén I.ias, 8/b. Diskordant gelagerte liassische Krinoiden- und Brachiopodenkalksteine; a) Megalodus columbella, b) Cornucardia ho- nigi, c) Megalodus seccoi und amplus, d) Dicerocardium curionii, e) Paramegalodus incisus, f) Conchodus infraliasicus Összefoglalásul tehát meg kell állapítanunk, hogy a Megalodontidák az Ammonoideák mellett a triász rétegtanilag legfontosabb ősmaradvány csoportját alkotják. Mivel a megalodontidás és ammonoideás fáciesek területileg élesen elválnak egymástól, az alpi kifejlődési területeken csaknem kizárólag a Megalodontidák alapján hajtható végre a felsőtriász képződmények korbesorolása. A Megalodontidák valamennyi felsőtriász emeletben — bizonyos mértékig a kőzetfáciestől függetlenül — , jellemző fajegyüttesekben lépnek fel, az átmenő fajok száma elenyésző. A nóri— raeti emeletek határán jelentkező kösszeni rétegek fekvőjében és fedőjében merőben más Megalodontida társaság jelentkezik, a raeti emeletben két új, bár kétség- telenül Megalodontida-genusz, a Paramegalodusok és Conchodusok felléptével. Ezzel nemcsak a két emelet határát húzhatjuk meg élesen, ott is, ahol a kösszeni rétegek hiányoznak, hanem a raeti emelet újabb időben újra felmerült hovatartozásának kérdésében is határozott állást foglalhatunk. A nóri— raeti határon jelentkező faunaválto- V é g h n é : A triász M egalodontidák rétegtani jelentősége 205 zás éles emelethatárt jelent, de szorosan a triászhoz csatlakozó jellegű, a raeti-liász határon azonban a Megalodontidák hirtelen eltűnése időszakhatámak felel meg. Ezt a raeti-liász határon nagyon sok helyen jelentkező üledékhézag és diszkordancia is alá- támasztja. Stratigraphische Bedeutung dér triassischen Megalodontiden DR. E. VÉGH -NEUBRANDT Ungam ist eines dér klassischen Entwicklungsgebiete dér alpinen triassischen Megalodontiden, wo von den etwa 120 bisher bekannten Arten mehr als 70 zu finden sind. Von den in Ungam nicht angetroffenen 50 Arten sind aber 32 auch iin Ausland nicht allzusehr verbreitet, sondem lediglich von je einem Fundort bekannt. Das ungarische Matériái und die IÁteraturangaben erlauben festzustellen, dass die Megalodontiden-Ge- meinschaften dér einzelnen Stufen sehr kennzeiclmend sind . Neben den Ammonoiden stellen alsó die Megalodontiden die stratigraphisch wichtigste Fossilgruppe dér Trias dar. Da die Megalodontiden- und Ammonoiden-Fazies geographisch voneinander scharf getrennt sind, kann in den alpinen Faziesgebieten die Altersgliederung dér máchtigen, gleichförmigen Karbonatfazies dér Obertrias fást ausschliesslieh auf Grimd dér Megalodontiden durch- geführt werden. Wegen ihrer altersbezeichnenden Rolle und ilirer grossen Verbreitung íiefem sie die einzige, sichere Basis zűr stratigraphischen Korrelation von den Westalpen aus bis zum Himalaya. Die Megalodontiden werden in allén Stufen dér Obertrias — gewissermassen von dér Gesteinsfazies unabhángig — durch charakteristische Artengemeinschaften vertreten imd die Zahl dér Arten, die von einer Stufe in eine andere übergehen, ist áusserst gering. lm Liegenden und Hangenden dér an dér Nor — Rhát-Grenze auftretenden Kösse- ner Schichten konunen durchaus unterschiedliehe Gemeinschaften von Megalodontiden vor, wobei im Rhát zwei neue, zweifellos zu den Megalodontiden gehörige Gattungen — Paramegalodus und Conchodus — auftreten. Das ermöglicht nicht nur eine scharfe Grenzziehung zwischen beiden Stufen auch an jenen Stellen, wo die Kössener Schichten fehlen, sondem wir können auch in dér Frage dér Zugehörigkeit dér Rhát-Stufe, die in dér letzten Zeit wieder auftauchte, einen f esten Standpimkt vertreten. Dér Faunén wechsel an dér Nor — Rhát-Grenze, wo die sehr mannigf altigen Fomien dér Megalodonten und Dicerocardien verschwinden, markiért eine ziemlich scharfe Stufengrenze, doch weist die Natúr dér Fauna, insbesondere weun mán auch die anderen Faunenelemente in Betracht zieht, deutlich auf die Zugehörigkeit des Rháts zűr Trias hin. An dér Rhát — Lias-Grenze entspricht jedoch das plötzíiche Verschwinden dér Megalodontiden einer Grenze zwischen zwei Perioden. Das wird durch die Sedimentationslüeken und Diskordanzen, die an dér Rhát — Lias-Grenze an sehr vielen Stellen zu beobachten sind, auch wTeiterhin bestátigt. ADATOK AZ ESZTERGOM VIDÉKI OLIGOCÉN KÉPZŐDMÉNYEK FÁCIES VISZONYAIHOZ DE. SIPOSS ZOLTÁN* (4 ábrával) Összefoglalás: A magyarországi háromosztatú, klasszikus budai oligocén kifejlő- dések a szerkezetileg más területi egységhez tartozó esztergom— dorogi területen, bár vékonyabb rétegekben és eltérő kifejlődéssel fordulnak elő, a Vadász E. által megálla- pított "rétegtani beosztásnak megfelelően kimutathatók. A klasszikus budai oligocén és a vizsgálat alatt álló esztergom — dorogi oligocén kifejlődések között eltérés mutatkozik, amit az eddigi irodalmi adatok nem tisztáz- hattak eléggé. Vadász E. „Magyarország földtana” c. munkájában (1953) az esz- tergom — dorogi területre vonatkozólag hármas beosztású ohgocént állapít meg. Fel- hívta ezzel a figyelmet, hogy részleteiben is felül kell vizsgálni az utóbbi évtizedekben felsőoligocénnek tartott dorogi oligocén képződményeket. Az újravizsgálat során több vitás kérdés tisztázásához érdekes és fontos adat került napvilágra. Ezeket kívánom rögzíteni a háromosztatú oligocén rétegtani beosztása alapján. A különféle fáciesek létrejöttét épp úgy befolyásolták az oligocén üledékképződés közben történt mozgások, mint az üledékképződés előtti őstérszín. A partszegélytől való távolság függvényeként (S i p o s s, 1958, 1959) és az üledékgyűjtő medencefenék dom- borzatától függően más-más fácies fejlődött ki (M a j z o n 1960, S i p o s s 1959). Az esztergom— dorogi oligocén rétegtani beosztásának kutatásában három fő periódust különíthetünk el. Hantken M. (1871) eredetileg alsó és felső emeletre osztotta az oligocén képződményeket, a foraminiferás agyagmárga összletet a Buda vidékiekhez hasonlóan, alsó tagozatnak tartva és ezt tartotta Singer Bálint (1899) is. A második periódusban H a n t k e n M. módosított véleménye szerint Rozlozs- .. nik P., Schréter Z., és Telegdi-Roth K. (1922) az akkor még csak kisebb mélységre terjedően ismert üledék nyomán a felsőoligocén emeletbe helyezte a teljes oligocén összletet. Végül az 1930 — 45 közötti években kezdett kialakulni a harmadik periódus, amikor Vitális S. mélyebbre lehatoló fúrásokban az addig ismert homokos, homokköves összleten kívül sekélytengeri foraminiferás agyagmárga képződmények harántolását észlelte s ettől kezdve a fúrási rétegsorokban, majd a Földtani Társulatban tartott előadásában (1944) rupéli-katti összletként említi ezeket az üledékeket. A sekély- tengeri foraminiferás agyagmárga alatt és felett homokos rétegek vannak. Vadász E. (1953) a budai terület analógiája alapján az esztergom — dorogi területre is hármas beosztást áhított fel. M a j z o n L,. (1957) részletes Foraminifera-vizsgálatai során a rupéli emelet mikrofaunáját mutatta ki. * Előadta 1962. november 28-án a M. Földtani Társulat szakülésén Kézirat lezárva: 1963. okt. 18-án. » S i p o s s : Az Esztergom vidéki oligocén fáciesviszonyai 207 Ilyen értelemben a rupéli emelet területi és rétegtani helyzetére bővebb adatokat szolgáltathatunk, s a vizsgált területen a megismert fáciesek alapján térben igyekszem vázolni a kifejlődött képződményeket. Térképvázlaton és földtani szelvényen kívánom rögzíteni a makroszkópos vizsgálatokkal is megállapítható adatokat. i I ^(ZZD S woE20 i. ábra. A dorogi oligocén barnakőszén és fekvőfáciesek áttekintő térképe. Szerkesztette: S i p o s s Z., 1962 Magyarázat: 1. Triász alaphegység, 2. Eocén fedőhegység, 3. Oligocén tarkaagyag, 4. Oligocén homok, homokkő 5. Oligocén homokos agyagmárga, 6. Üledékhiány a fekvőben, 7. Oligocén barnakőszén, 8. Főtörés üledékképződés előtt, 9. Főtörés üledékképződés közben és után, 10. Fúráshely Fig. 1 ■ General map of the Oligocene brovrn coal deposits and their bottom facies. Plotted by Z. S i p o s s, 1962. Explanation: 1. Triassic basement, 2. Eocéné cover, 3. Oligocene variegated cláy, 4. Oligocene sand, sandstone, 5. Oligocene sandy clayey mari, 6. Stratigraphic hiatus (in thé bottom sequence), 7. Oligocene brown coal, 8. Main fault developed before sedimentation, 9. Main fault developed during and after sedimentation, 10. Borehole Az alsóoligocénben, az oligocén eleji denudáció által lepusztított mezo- zóos és eocén felszínre rakódott oligocén üledékösszlet alján, s főleg az öblök peremein található a hárshegyi homokkő és a tarkaagyaggal váltakozó kvarchomokkő. A triász dachsteini mészkőre települ ez a képződmény a tokodi Gete-hegy oldalán, a csolnoki Magos-hegy gerincén és a sárisápi karsztvíz-akna mellett, erősen lepusztított felszínen. AT. 453. sz. fúrásban, az Anna- völgyi bányatelep feletti feltárásban és az eszter- gomi várhegyoldalon a triászra települt hárshegyi homokkő tarka agyagos betelepülések- 208 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 2. füzet kel s az E. 20. sz. fúrásban az eocénre települt kvarchomokkő üledékfolytonossággal megy át a lazább kötésű középsőoligocén homok, homokkő rétegekbe. Az E. 18. sz. esztergomi téglagyári fúrásban a triászra települt hárshegyi homokkő vékonyabb márga ' M~21 Kesztolc O K 74- . >rs_/ . . - ^ Cső! nők m 3 ) O < 4 5 8 ■ 9 10 ^ 12 _ 0 123 km 2. ábra. A „dorogi" üledékgyűjtő terület áttekintő oligocénfelszin térképe. Szerkesztette Siposs Z., 1962. Magyarázat: 1. Mezozóos alaphegység, 2. Eocén fedőképződmények; Alsóoligocén: , . Durvaszemű homokos kifejlődés (hárshegyi homokkő típus) ; Középsőoligocén: 4. Vegyes fáciesű alsó homokos szint (barnakőszén teleppel, -zsinórral), 5. Foraminiferás agyagmárga, 6. Homokos márga; Felsőoligocén: 7. Felső homokos, homokköves rétegek; 8. Homokos márga (gyéren Foramini- ferákkal vágj1 foraminiferamentes), 9. Nagyobb törés, üledékképződés előtt, 10. Oligocén üledékképződés közben, ill. után létrejött törés, 11. Vasútvonal, 12. Fúrás száma Fig. 2. General map of the Oligocene surface of the Dorog basin. Plotted by Z. S i p o s s , 1962. Explan- a t i o n : 1 . Mesozoic basement, 2 . Eocéné rocks overlving the coal seams, '3 . Eower Oligocene coarse-grain - ed sandy facies (Hárshegy type of the sandstones); Middle Oligocene: 4. Eower sandy horizon of mixed facies (with brown coal seams and strings), 5. Clayey mari vrith Foraminifers, 6. Sandy mari; U p per Oligocene: 7. Upper sands and sandstones; 8. Sandy mari (with scarce Foraminifers or without); 9. Major fault developed prior to sedimentation, 10. Fault developed during or after Oligo- cene sedimentation, n. Railway line, 12. Number of boreholes 209 S i p o s s : Az Esztergom vidéki oligocén fáciesviszonyai w o3 ö> 2? S 4; Cl ö 8 » <«!=> X! oj ö £ a ^ 03 .50 *"Ö -m 2 K* 03 C.tS O £ g 3 S 03 d Zfii alV *°-3 £Öo ".3 a _ 43 «g-S 03 O CZ O rv o3 Jh »rj OJ g.Q >.P 03 TJ ^ 43 03 03 jh 03 CU .. ^ « 43 03 o & ö 8 Og; o>4®< _0D 5 fő . O m 03 03 • X3 1 S a , ö^., •2o: gt* ° &L O •£» rÖJ2 TJTJ =o , N < Ph l-s •« « ni’ö ■&ö a* Ü43 d . 43 .itt 3 Földtani Közlöny Csolnok 210 Földtani Közlöny , XC1V. kötet, 2. füzet Ci g Csj C^> vő v — ' V~-J i-j VŐ VJ O O C) Qi C) V' cs, rj >4- U5 te + + +1 1 11 iii 6 o ö> £ ö> o Q) -'O o J 2 S «So u 1 ^ cd cd Q S 0 s hr - • 2 a í = ° Oíq fcc ..fe „• 8-q ^ a ^'ö °«3 ■+■* . »-< cd c Sr cd jj •x ö5 '^'CW ÍO t/5 • O V Í<-C ■x S ai< o ti£Í o C O -C'O r- II* te § 2 o íxS cd^o . u.a S M (/) > . 'X w O C*í “ bt 2 ._ "05 £ 2 ?o 5£2-a 2 2-o őEü U< a < Ss. N <5 X - ^•■2-S P« x , r^o c^o N x t/5 :0— . X O c pc« Q* • «« .ÍTwi - >t£ .. tcu o ®j*2 s*? e t-c “ sS“ X er XCd ■7*'0 n'S'So o*a • SE-|2 í gS . a 85 -ar o E -- ffl'S A x J2 7 'cd cd' u , vK SfS sd*S> 15 &f.§ w cd ^ s >> • X - 54. c> ?^',«t> .a o __ 'ötj 2 WO o ^ Cd^ , °Ö£C' *-!fS3 • cd cd a > i- 0 P 6 •atab 2 0 a 2“*5á- te o„ jc 1 .2 a 2 zl£.§ aSUÍ — o rí* - .5 b£ cd frt X 05 r-J ^ cd js J- CQ X O tói -.6 2^~-S 5 ^2 2 G S 3 ■a i» c _ o t/i ~ o a $ °v áo >. ■o«a 2~ ifi hibahatár alapul vételével I 2 í 3 4 5 6 í 7 8 9 | 10 II 1 12 *3 I. I 2 4 8 28,3 20,0 14. 1 10,0 50,0 35,4 25,0 1 7,7 2. I 2 4 l6 40,0 28,3 20,0 10,0 50,0 35,4 25,0 12,5 3- I 2 8 l6 40,0 28,3 14,1 10,0 50,0 35,4 1 7,7 12,5 4- I 2 8 32 56,6 40,0 20,0 10,0 50.0 35,4 1 7,7 8,8 5- I 4 8 l6 40,0 20,0 14,1 10,0 5°, 0 25,0 1 7,7 12,5 6. I 4 8 32 56,6 28,3 20,0 10,0 50,0 25,0 17,7 8,8 7- I 4 l6 32 56,6 28,3 14,1 10,0 50.0 25,0 12,5 8,8 8. I 4 l6 64 80,0 40,0 20,0 10,0 50,0 25,0 12,5 6,3 Ha az A kategóriában megengedhető átlagos hibaszázalékot 10,0 helyett 12,0-nek, ill. a C2-ben 50,0 helyett 60,0-nak vennénk, a 6 — 9 rovatokban szereplő számok 10,0, 14,1, 20,0 28,3, 40,0 56,6, 80,0 helyett 12,0, 17.0, 24,0, 33,9, 48,0, 67,9, 96,0-nak, a 10—13. rovatéi pedig hasonló sorrendben 7,5,10,6, 15,0, 21,2, 30.0, 42,4, 60,0-nak adódnának. c) A sűrítési mutató meghatározása. Az egyes kategóriák hiba- határainak a kutatás szempontjából legcélszerűbb meghatározása érdekében a készlet- számítási elvek közül először is azt vegyük figyelembe, hogy bár a C2 és Ct, valamint a Cx és B kategóriák megbízhatósága közt jelentős különbség van, ez lényegesen kisebb, mint a B és A kategória közti. Itt már nem annyira a megbízhatóság, hanem az adatok- nak az előfordulás kisebb részeire vonatkozó érvényessége okozza elsősorban az eltérést. Ezért teljesen logikusan járunk el akkor, ha a sűrítési mutatókat úgy alakítjuk ki, yi a hogy az — értékét 2-nek, a többit pedig 4-nek fogjuk elfogadni, azaz a II. táblázat 7. nB változatát fogadjuk el. B enk 5 : A hálózati távolság meghatározása a nyersanyagkutatásban 2 1 7 A szükséges mintaszámok arányának ismeretében az egyes kategóriák hibahatá- rát most már úgy határozzuk meg, hogy valamelyik kategória hibahatárát alapul véve kiszámítjuk a többi kategóriákban adódó hibahatárokat, hegcélszerűbb vagy az ,,A”, vagy a ,,C” kategóriát vermi kiinduló alapként. Ezek értékeit úgy megválasztva, hogy az A kategóriában megengedhető hibahatár io és 13, a C, pedig 50 és 60 közé essék — a részletes számítási anyag mellőzésével — , azt kapjuk, hogy az egyes kategóriák hibahatá- rait a legcélszerűbb 10,6, 15,0, 30,0 és 60,0%-ban megválasztani. A legtöbb kerek, ill. egész szám ugyanis ebben az esetben fordul elő. Az A kategó- riát kivéve az összes többi kategória hibahatára egész szám, csupán az A kategóriáé tizedestört (15 : Y 2 = 10,6%. 2. A mintaszám alakulása adott hibahatár mellett. Az előzőkben állandó szórási együttható feltételezésével meghatároztuk az egyes kategóriákban szükséges feltárások arányát, s az egyes kategóriákban még megengedhető hibahatárokat. Meghatározható azonban a szükséges mintaszám a változékonyságtól függően is, ha a hibahatárt vesszük állandónak. Az egyes kategóriákban felvett 10,6, 15,0, 30,0 és 6o,o%-os hibahatár mellett a szükséges feltárások számának aránya 32 : 16 : 4 : 1. Ha bármelyik hibahatár mellett kiszámítjuk a szükséges mintaszámot, az összes többi kategóriákban az közvetlenül meghatározható. A III. táblázat az előzők alapján a ,,B” kategóriában még megengedhető 15%-os hibahatár mellett mutatja a szórási együttható értékétől függően a szükséges feltárások számát az (1) képlet alapján kiszámítva. III. táblázat Tizes/ Egyes O I 2 3 4 5 6 7 8 9 O 0,000 0,004 0,02 0,04 O,1 0,2 0,2 0,2 o,3 0,4 I 0,4 o,5 0,6 0,8 0,9 1,0 I,1 • 1,3 1,4 1,6 2 1,8 2,0 2,2 2,4 2,6 2,8 3,0 3,2 3,5 3,7 3 4,0 4,3 4,6 4,8 5,1 5,4 5,8 6,1 6,4 6,8 4 7,i 7,5 7,8 8,2 8,6 9,o 9,4 9,8 10,2 10,7 5 II, I 11,6 12,0 12,5 13,0 13,5 13,9 14,4 15,0 15,5 6 16,0 16,5 17,1 17,6 18,2 18,8 19,4 20,0 20,6 21,2 7 21,8 22,4 23,0 23,7 24,3 25,0 25,7 26,4 27,0 27,7 8 28,4 29,2 29,9 30,6 3i,4 32,1 32,9 33,6 34,4 35,2 9 36,0 36,8 37,6 38,4 39,3 40,1 4!,o 41,8 42,7 43,6 A szórási együttható (,, F”) értékeit a táblázat úgy tünteti fel, hogy annak 10-es értékeit a baloldali oszlop, az i-eseket pedig a felső vízszintes sorok mutatják. Ennek megfelelően pl. 37%-os szórási együtthatónak megfelelő ,,n” érték (szükséges feltárási szám) a negye- dik vízszintes sor és a nyolcadik függőleges oszlop kereszteződésénél olvasható le: 6,1, vagyis 15%-os hibahatár biztosításához 37%-os szórási együttható mellett kereken 6 adat figyelembevétele szükséges. Az egyes kategóriákban szükséges feltárások aránya ennek megfelelően mivel _ 2 ^ = 4 ftCi nB nCl 4' nc2 nA = 12,2 «Ci = 1.5 *cs = 0,4 218 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 2. füzet A C, kategóriában az i-nél kisebb érték azt jelenti, bogy a számítási területre eső minden egyes adathoz még további 1,5 olyan adatot figyelembe lehet venni, amelyik nem az adott területre, de feltétlenül annak közvetlen szomszédságába esik. 3 . A mintaszám meghatározása valószínűségi tényező figye- lembevételével. A szükséges mintaszámnak az előzőkben közölt meghatározása azonban még nem teljesen kielégítő a kutatások szempontjából. Feltételezésünkben ugyanis nem voltunk tekintettel arra, milyen a valószínűsége annak, hogy az egyes értékek nem térnek el a szórás átlagos nagyságát meghaladó mértékben az átlagtól. Ez a meghatározás képleté- nek Gauss-görbe alapján meghatározott ,,t” valószínűségi tényezővel való kiegészítésével számítható ki. Képletünk (x) ebben az esetben a következőképpen alakul: ahol t = valószínűségi tényező. A ,,t” valószínűségi tényező azt mutatja, milyen valószínűségi értéke van annak, hogy a számításainkban elkövetett hiba nem lesz nagyobb a felvett, ill. megkövetelt ,,P” értéknél. A ,,t” valószínűségi értékek a következők: IV. táblázat t 1 % t | % t % 1 % t % 1 2 I 2 I 2 2 1 2 3.0 99,7 2,3 97,9 i,6 89,0 o,9 63,2 0,2 15,9 2,0 99,6 2,2 97,2 1,5 86,6 0,8 57,6 0,1 8,0 2,8 99,5 2,1 96,4 1,4 83,8 0,7 51,6 0,0 0,0 2,7 99,3 2,0 95,5 1,3 80,6 0,6 45,1 2,6 99,i 1,9 94,3 1,2 77,o 0,5 58,3 2,5 98,8 i.8 92,8 1 ,1 72,9 0,4 31,1 2,4 98,4 i,7 9i,i 1,0 68,3 0,3 23,6 Az előzők során tulajdonképpen a kibővített képletnek (6) azt az esetét alkalmaztuk, amikor a ,,t" értéke 1 ,0, vagyis 68,3% annak valószínűsége, hogy az egyes kategóriákban a felvett 10,6, 15,0, 30,0, ill. 6o,o%-os hibahatárt nem fogjuk túllépni. Kérdés azonban, elegendő-e ez a mintegy 2/3-os valószínűség az egyes kategóriákba tartozó készletek meghatározásához. A ,,B", de különösen az ,,A” kategóriában ez aligha lesz megfelelő, a C, és különösen a C2-ben az előzetes, de még inkább a felderítő kutatás során azonban elfogadhatónak látszik. a) Az egyes kategóriákban szükséges valószínűség meg- közelítése. Az ,,A ” kategóriában véleményem szerint a földtanban elérhető maxi- mális megbízhatóságot kell megkövetelnünk. Ezt az értéket mintegy 85% -bán lehet meg- jelölni. A földtanban ez minden bizonnyal az elérhető legnagyobb valószínűséget jelenti. Ennek t2 = 1,96 érték felel meg ( t = 1,44). Annál inkább javasolható ennek az értéknek a felvétele, mert innen kezdve a ,,t” értékének növekedésével a valószínűség már egyre kisebb mértékben csökken. A ,,t” érték 0,5-ös közönkénti növekedését ugyanis — az 1,0 értéktől kezdve — a százalékos való- színűségnek csupán 18,3, 8,9, 3,3, 0,9, 0,25%-os növekedése kíséri. B e n k ő : A hálózati távolság meghatározása a nyersanyagkutatásban 2 1 9 ,,B" kategóriában, ahol a terület nagyobb részeire kell hogy vonatkozzék az ada- tok megbízhatósága, elegendő a 8o%-os valószínűség, C,-ben pedig ennél lényegesen kevesebb is. Természetes, ha a ,,B” kategóriában t = i valószínűségi tényező helyett t3 — 1,645, vagyis t — 1,28 értékkel számolunk, a 15%-os hibahatár túl nem lépéséhez és a 80%-os valószínűség betartásához szükséges mintaszám (III . táblázat) is megválto- zik az V. táblázat szerint: V. táblázat ' ^ Egyes l'izes O I 2 3 4 5 6 7 8 X 9 O 0,0 0,01 0,03 0,1 o,1 0,2 o,3 0,4 o,5 0,6 I 0,7 0,9 1,1 1,2 1,4 1,6 i,9 2,1 2,4 2,7 2 2,9 3,2 3,5 3,9 4,2 4,6 4,9 5,3 5,7 6,2 3 6,6 7,o 7,5 8,0 8,5 9,0 9,5 10,0 10,6 íi,í 4 u,7 12,3 12,9 13,5 14,1 14,8 15,5 16,2 16,8 17,6 5 18,3 19,0 19,8 20,5 21,3 22,1 22,9 23,8 24,6 25,4 6 26,3 27,2 28,1 29,0 30,o 30,9 31,8 32,8 33,8 34,8 7 35, s 36,8 37,9 39.0 40,4 41,1 42,2 43,3 44,5 454 8 46,8 48,0 49,2 50,4 5i,f> 52,8 54,1 55,3 56,6 57,9 9 59.2 60,6 61,9 63,2 64,6 66,0 67,4 68,8 /0,2 71,7 A táblázat használata teljesen azonos a III. táblázatéval. A többi kategóriákban szükséges mintaszámok meghatározásakor figyelembe kell vennünk, hogy: — az ,,A” kategóriában minimálisan 85%-os valószínűséget követelünk meg, tehát t értéke legalább 1,44 — a Cl és C2 kategóriában a t értéke legalább 1, tehát a valószínűség legalább 68,3% — a közvetlenül egymás után következő kategóriákban a sűrítési együttható értéke a többször elmondott okok miatt csak 2 vagy 4 lehet. Az egyes kategóriák ,,P”%- os hibahatárainak az előzők figyelembevételével való vizsgálatakor arra kell ügyelnünk, hogy — a ,,B” kategóriában megengedett hibahatár az alap (Pb = 15%) — az ,,A” kategóriában a hibahatárnak nem kell 10% alá csökkennie, de legfel- jebb a ,,B” kategóriában megengedett értéket érheti el, annál azonban lehetőleg kisebb legyen — a Cl és C, kategóriában megengedhető hibahatár ne haladja meg az eredetileg felvett 30, ill. 60%-ot, de az is indokolatlan lenne, ha kisebb lenne a B kategóriában megengedettnél . Az egyes kategóriákban megengedhető hibahatárokat, és azok túl nem lépésének ,,t” valószinűségi értékeit a (4) képletnek a (6)-ossal való kibővítésével határozhatjuk meg az alábbiak szerint: ahol tA, tg, tCi és te* = az A, B, Cl és C kategóriában megkövetelt valószínűség. (7) Ebből bármely keresett t vagy P érték — ha ugyanezen tényezőknek a ,,B" kategóriában megkövetelt, ill. megengedett értékeit fogadjuk el alapul — a következő képlet alapján határozható meg: *x = tB ' PX 1 /«x. Pb \ nB (8) 220 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 2. füzet P‘ = P°TBtt' aho1 (,) tx = az isrderetlen valószínűségi érték Px = az ismeretlen hibahatár b) A hibahatár és valószínűség meghatározása. Ha a (8) és (9) összefüggés ismeretében az ,,a” pontban az ,,n", „P” és ,,t" tényezők szélső értékeinek az egyes kategóriákban megadott nagysága alapján kiszámítjuk először adott hibahatár, majd adott valószínűség mellett adódó ,,t” , ill. ,,P” értékeket — csak a szélső értékekre vonatkozóan — s a kapott eredményeket olyan szempontból vizsgáljuk felül, hogy melyik elégíti ki mindkét követelményt, most már véglegesen eldönthetjük az egyes kategóriák- ban szükséges, ill. megengedhető n, P és t értékeket. Az A kategóriában 2*4, Cí és C2-ben 2x2, B-ben 1 — 1 variációt tartalmazó számí- tás eredményeinek az előző szempontok szerinti értékelése a következő végeredményt adja: — a ,,B” kategória kiinduló alap, itt tehát az értékek adottak; n = 16, P = = 15.0%, t = 80,0% . — ,,A” kategóriában a ,,B”- hez képest kétszeres sűrítés kívánatos; ezzel — ha a valószínűséget 85%-ban követeljük meg — még mindig kielégítő, 11,2%-os hibahatár betartását lehet biztosítani , — Cj és C2 kategóriában az látszik inkább kívánatosnak, hogy a hibahatárt szigo- rítsuk. Ebben az esetben a 75, ill. 70%-os valószínűséghez (t = 1,15, ill. 1,04) tartozó P értékek 26,9, ill. 48,7% hibahatárt adnak. A véglegesen elfogadható hibahatárok és valószínűségek tehát a következők: VI. táblázat n p t* absz. t absz. t% A 32 ír, 9 1,960 i,44 1,28 95,o B 16 15-0 1,645 90,0 c, 4 26,9 1,140 1,15 75,o c2 1 48,7 1,140 1,04 75,o Az ,,n” érték a fenti táblázatban nem abszolút szám, hanem arány, a CE-ben szükséges mintaszám egységként való elfogadása mellett. A 15%-os hibahatár 80%-os valószínűséggel való betartásához szükséges — B kategóriára vonatkozó — mintaszámúkat a szórási együtthatótól függően, az V. táblázat tartalmazza. Ennek ismeretében a többi kategóriában szükséges mintaszám közvetlenül meghatározható. II. A hálózati távolság meghatározása Az összes eddigi számítások csupán a bizonyos hibahatár bizonyos valószínűséggel való betartásához szükséges feltárási (minta) számot adják meg a telepek változékony- ságától függően. Ez valóban abszoliít, konkrét szám. Önmagában azonban nem ad utalást arra, hogy a szükséges feltárási szám mekkora területre, milyen készletre vonatkozik, vagy — nyersanyagkutatási nyelvre lefordítva — milyen távolságban kell lenniök a kutatólétesítményeknek egymástól, hogy az előírt feltételeknek megfeleljenek. A kívánt B e n k ő : A hálózati távolság meghatározása a nyersanyagkutatásban 22 1 százalékos pontosság ugyanis független a területtől — csak a múlták száma befolyásolja. Ez — lia csak a dolog matematikai részét vesszük — teljesen érthető is. A szórás maga csak azt fejezi ki, hogy egy bizonyos területről kapott egyes adatoknak mekkora ugyan- ezen adatok számtani középarányosától való átlagos eltérése. Ez matematikailag egy- aránt érvényes, akár több km2-es területről származnak az adataink, akár néhány ezer vagy száz m2-ről. A kutatási irodalomban nem találkozunk olyan módszerrel, amely az eddig elmon- dottakon továbbmenne — sőt sokszor idáig is eljutna — és támpontot adna ennek alap- ján fi megfelelő hálózati távolság meghatározásához. A fő probléma ugyanis az, hogy milyen, ill. mekkora területről kell a minimálisan szükséges mintaszámot biztosítanunk. Ha ugyanis ezt ismerjük, a hálózati távolság automatikusan meghatározható az képlet alapján, ha négyzethálózatról van szó, ill. az egy feltárásra eső— terület alapján, ha az egyes hálózati oldalak arányait ismerjük, ti. ha nem négyzet, hanem téglalap alakú hálózat esetén ismerjük az oldalak arányát, a hálózati távolságok könnyen meghatároz- hatók az alábbi képletek alapján: l = a hálózati távolság négyzethálózat esetén T = az előfordulás produktív területe n = a produktív területre eső (ill. minimálisan szükséges) feltárások száma x = a hálózati távolság az egyik irányban téglaalakú hálózat esetén y = hálózati távolság a másik irányban téglaalakú hálózat esetén Ha matematikailag nem is lényeges, hogy a minimálisan szükséges mintaszám mekkora területre vonatkozik, a nyersanyagkutatás földtani- bányászati vonatkozásában ez éppen nem közömbös. A bányászt aligha elégíti ki, hogy egy — sőt esetleg több szom- szédos — aknamező területén mekkora a telep átlagvastagsága, átlagminősége; szüksége van annak ismeretére is, hogyan alakul a vastagság vagy minőség a terület egyes részem, mekkora azokon a készletnek az alapadatok változékonyságától függő bizonytalansága. A következőkben megkísérlem, hogy a szórási együttható ismeretében a megen- gedett hibahatárnak a megkívánt valószínűséggel való túl nem lépéséhez szükséges minta- számok alapján módszertani útbaigazítást adjak a szükséges (optimális) hálózati távol- ságok meghatározására. A fejtegetés minden esetben négyzethálózatra vonatkozik, de abból a/n/ képlet ismeretében téglalap vagy más rendszerű hálózat távolságai is könnyen meghatároz- h atók. A hálózati távolság meghatározási módszerének ismertetésekor a legegyszerűbb esetekből indulok ki, fokozatosan térve rá a mind összetettebb földtani viszonyokra. (io) T (ii) és — = a két hálózati távolság aránya tégla alakú hálózat esetén i. T e k t o n i k a i 1 a g zavartalan előfordulások a) Egy telep folytonos kifejlődésben, aa) Egész előfordulás. A leg- egyszerűbb esetben olyan — tektonikailag egységes — előfordulással van dolgunk, ahol 222 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 2. füzet csak egy telep fordul elő folytonos kifejlődésben. Ilyen esetben a hálózati távolságot a minőség és a vastagság változékonysága dönti el. A kutatás során itt a következő feladataink vannak: (1). A készletszámítási alapadatok meghatározása. A telep minőségének, vastag- ságának, térfogatsúlyának stb. az adott kategóriában megkövetelt pontossággal való meghatározásához az előfordulás produktív területén el kell helyeznünk a szükséges ,,n” számú kutatólétesítményt. Az nB érték az V. táblázatból leolvasható, s ebből az nA, ne, vagy ne,, értéke meghatározható. A változékonyságot legjobb a készletszámítási szempontból lényeges legnagyobb változékonyságú tényező (valamelyik minőségi mutató, vastagság vagy térfogatsúly) alapján meghatározni, ha ugyanarról a helyről több ismérv adatai is rendelkezésre állnak, mert így a legnagyobb változékonyságú tényezőnek a kellő pontossággal való meghatáro- zásához szükséges mintaszám bőven elegendő a kevésbé változékony tényező megfelelő pontosságú meghatározásához. A komplex szórási tényező használatát nem javasolom, mert ez a valóságos földtani viszonyokkal szemben túlzott értéket adhat. A (10) képletnek megfelelően így a szükséges hálózati távolság / = (2) . Lehatárolás. Az előzőkön túlmenően azonban le is kell határolnunk az előfor- dulást. Ez a legegyszerűbb esetben is legalább 3, de inkább 4 irányban szükségessé teszi ,,l” távolságban egy-egy kutatólétesítmény elhelyezését — ezek azonban már nem a produktív területre esnek. Az összes szükséges feltárások száma tehát a lehatárolókkal együtt minimálisan (n + 3). (3) . Térbeli helyzet meghatározása. Az A és B kategóriában — egyéb feltételek biz- tosítása mellett — szükséges a telep térbeli helyzetének egyértelmű meghatározása. A földtanban a sík térbeli helyzetét általában két egymást metsző egyenessel (dőlés — csapás) határozzuk meg. Esetünkben — mivel pontszerű feltárást tételezünk fel — legalább 3, nem egy egyenesben fekvő pont révén kell a telep térbeli helyzetét meg- állapítanunk. Tehát függetlenül attól, hogy a változékonyság alapján minimálisan hány minta szükséges, a hálózatot úgy kell megválasztanunk, hogy az A és B kategóriájú területre legalább 3 — 3, nem egy egyenesben fekvő kutatólétesítmény essék, ill. figyelembe véve az előfordulás lehatárolásának szükségességét, ezek körül még újabb, de már meddő kutató- létesítmények helyezkedjenek el. Az A és B kategóriák kimutatásához tehát legalább 6 kutatólétesítmény szükséges (3 meddő és 3 produktív). Mivel 3 minta A kategóriában 15, B kategóriában pedig 20%-os szórási együttható esetén szükséges, ha a szórási együttható nagyobb, az A, ill. B kategóriában a feltárások egyenletes elhelyezése esetén — az egészen megnyúlt előfordulásokat kivéve — a változé- konyság megkövetelte mintaszám elegendő a telep térbeli helyzetének meghatá- rozására is. Az egyes kategóriákban szükséges hálózati távolságokat tehát ebben az esetben kizárólag az előfordulás mérete határozza meg. Szabályos hálózatot feltételezve a kutató- létesítményeket úgy helyezzük el egyenletes eloszlásban, hogy a megfelelő mintaszám biztosítva legyen. A legegyszerűbb típusú előfordulásokon tehát a hálózati távolság az l -n képlet alapján határozható meg azzal azonban. hogy az A és B kategóriában az ,,n" értéke 3-nál kevesebb nem lehet — az előfordulás lehatárolását is figyelembe véve a minimálisan szükséges feltá- rások összes száma N = n + 3. B e n k ő : A hálózati távolság meghatározása a nyersanyagkutatásban 223 Az így meghatározott kutatási hálózat biztosítja az előfordulás teljes lehatárolását, és az előfordulás belsejében megfelelő számú feltárási lehetőséget ad az egyes kategóriák- ban megengedhető hibahatárnak a felvett valószínűséggel való biztosításához. ab) Részterületek. Valamivel nehezebb a helyzet akkor, ha nem az egész előfordu- lást, hanem amrak kisebb részeit is a megfelelő megbízhatósággal meg kívánjuk kutatni. Az előző számítás kiinduló alapja ugyanis az volt, hogy a szükséges feltárási, ill. minta- szám az egész előfordulás területére vonatkozik, tehát a megfelelő biztonság gyakorlati- lag az egész előfordulás, ill. — magas kategóriában — annak belső körvonalon belüli terü- letére vonatkozik. Ilyen kutatási sűrűség mellett feltételezésünk szerint csak az előfordu- lás peremi részei maradnak alacsony kategóriában. Ha azonban a készleteket úgy kívánjuk meghatározni, hogy azok megbízhatósága az előfordulás egyes részterületein is elérje a kívánt megbízhatóságot, a szükséges háló- zati távolságokat nem az előfordulás egész területe, hanem annak a legkisebb területnek az alapján határozzuk meg, amelyre vonatkozóan még önállóan megkívánjuk a szük- séges pontosság biztosítását. Ez a terület kijelölhető tisztán gyakorlati szempontok alapján, mint bizonyos idő alatt letermelendő terület; az operatív termelés tervezése esetén ez lehet a havi vagy negyedévi termelésnek megfelelő terület, bányatelepítés esetén azonban egy vagy több évé is. Ha pl. az a kívánalom, hogy az előfordulás egész készlete legyen megkutatva a C, kategóriában, de az első 4 — 5 évre tervezett termelés biztosításához szükséges készlet magas kategóriában legyen, az ehhez szükséges minimális mintaszámot természetesen nem az egész előfordulásra kell vonatkoztatnunk, hanem csak arra a területegységre, amelyen e készlet kimutatása szükséges, A kívánatos hálózati távolság meghatározása a í továbbiakban az előzővel analóg, de a képletben a T terület helyett azt a Tx területet kell I számításba venni, amelyen az ,,x" évi termelés biztosításához szükséges készlet elhelyez- kedik. A szükséges terület meghatározása a következő képlet alapján történik: Tx = ■ , ahol (12) vx'ts Tx = a figyelembe vett időszak termelésének biztosításához szükséges terület Qx = a tervezett időszak alatt letermelendő készlet a termelési veszteség figye- lembevételével vx = a telep átlagvastagsága az adott területen ts = a telep átlagos térfogatsúlya. b) Egytelepes, lencsés-elágazó kifejlődés, ba) Lencsés elő- fordulás. Ha az előforduláson csak egy telep fordul elő, de lencsés kifejlődésben, a helyzet csak látszólag tér el az előzőkben elmondottaktól. Ebben az esetben ugyanis először a felderítő-előzetes kutatás során biztosítanunk kell, hogy egyetlen ipari jelentőségű lencse se maradhasson feltáratlanul. Az ehhez szükséges hálózati távolság l = ahol (13) ímin = a legkisebb, még önállóan ipari jelentőségű lencse területe. Ez a terület szintén levezethető a minimális ipari jelentőségű készlet mennyiségéből a (12) képlet analógiájára. A részletes kutatáshoz szükséges hálózati távolság meghatározásakor ezután minden egyes így kimutatott lencsét önálló telepként fogunk fel, s azokra a (10) képlet 224 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 2. füzet alapján külön-külön meghatározzuk a szükséges hálózatot, ügyelve arra, hogy minden lencse területére a megkövetelt pontosságnak az előírt valószínűséggel való biztosításá- hoz szükséges feltárás essék a szórási együttható nagyságától függően, de a feltárások száma — az egyes lencsék térbeli helyzetének egyértelmű meghatározása érdekében — legalább 3 — 3 legyen. Ebben a felfogásban a módszer kiküszöböli a kategorizálási utasításoknak azt a Szmirnov által kifogásolt hiányosságát, hogy az előfordulás nagyságát nem veszi figyelembe a hálózati távolságok meghatározásakor; nagyobb előforduláson (területegy- ségen) — a többi feltétel azonossága mellett — ugyanis nagyobb, kisebb előforduláson pedig kisebb hálózati távolság adódik. Természetesen, ha a szükséges pontszámot az egész előforduláson annak részterü- leteire is szükséges biztosítani, a mintaszámot s az ebből adódó feltárási távolságot rész- területek szerint külön-külön kell meghatározni. bb) Telepelágazódások és telepkiékelődések. Valamivel nehezebb a helyzet akkor, ha a területen ugyan szintén csak egy telep fordul elő, de azon belül elágazódások, telep- egyesülések vannak, és nem ismerjük ezek pontos helyét. Ha előre tudjuk, hány ilyen telepkiékelődés — telepelágazódás várható, a hálózati távolságot a tektonikai vonalak- hoz hasonló módon határozhatjuk meg úgy, hogy a tektonikailag zavartalan átlagos területtel analóg módon (1. később) meghatározzuk a kiékelődéstől — telepelágazódástól mlentes átlagos terület nagyságát, s ezt tekintjük annak az egységnek, amelyre a szórás- tó függő feltárási számot vonatkoztatjuk, figyelembe véve, hogy ez a szám A vagy B kategóriában — ill. részletes kutatás esetén — minimálisan 3 legyen a térbeli helyzet egy- értelmű meghatározása érdekében. c) Többtelepes előfordulások. Még nehezebb a helyzet, ha a területen több telep fordul elő, és ezek határai nem esnek pontosan egybe, s így azokat külön-külön kell lehatárolnunk. Ebben az esetben először is azt kell meghatároznunk, hogy — ha a telepek egymás felett helyezkednek el — egy-egy kutatólétesítménnyel hány telepet tu- dunk határolni. A kutatólétesítményeknek ugyanis az összes telepekre külön-külön bizto- sítaniok kell a szükséges feltárásis zámot. (Az összes telepek kifejezés most és a követke- zőkben természetesen csak gyakorlati értelemben érvényes: a nem ipari értékű telepeket felesleges, sőt káros lenne részletesen megkutatnunk.) Ha a telepek nem fedik egymást, minden telep önállónak tekinthető, s a kutatási hálózatot minden területre külön határozzuk meg a lencsés telepek analógiájára. Ha a telepek egymás felett helyezkednek el, a következő esetek lehetségesek: — a telepek folyamatos kifej lődésűek, s csak a peremek felé ékelődnek ki, — a telepeken belül elágazódások, ill. egyesülések is vannak, — a terület tektonikailag zavart. A következőkben csak a második esettel foglalkozunk, mert az magában foglalja az elsőt; a harmadik lehetőséget részletesen a következő pont tárgyalja. Tektonikailag zavartalan többtelepes előforduláson a megfelelő kutatási hálózati távolság meghatározására azt a módszert próbáltam ki, hogy analóg előfordulásokról készített sok és jelentős hosszúságú földtani szelvény alapján meghatároztam, hány telep- elágazódás -egyesülés vagy telepkiékelődés esik a szelvények összhosszúságára. (A telep- kiékelődés fogalmat természetesen szintén nem földtani, hanem gyakorlati értelemben használom, tehát nem a ,,o” m-es vastagságú helyeket veszem kiékelődési pontoknak, hanem azokat, ahol a telep a műrevaló, ill. számítható vastagság alá csökken.) Ennek ismeretében meghatározható az egy telepelágazódásra, ill. kiékelődésre eső szelvényhossz az alábbiak szerint lk = ^r^~, ahol (14^ Znk B e n k ő : A hálózati távolság meghatározása a nyersanyagkutatásban 225 lk — az egy telepelágazód ásra, ill. telepkiékelődésre eső szelvényhossz m-ben ls — a vizsgált szelvények összhosszúsága m-ben n/c = a vizsgált szelvényeken észlelt telepelágazódások,- egyesülések és -kiékelő- dések száma. Mivel azonban a telepen kisebb-nagvobb mértékben fedhetik egymást, ugyanaz a fúrás egyidejűleg több telepet is harántolhat. Figyelembe kell tehát vennünk azt is, hány telep helyezkedik egymás felett, ill. alatt, és az így kapott érték alapján korrigálni kell a kapott — a szükségesnél kisebb — hálózati távolságot. Ezt a legcélszerűbben a következőképpen határozzuk meg: l = nt-lk, ahol (15) nt = az egymás felett elhelyezkedő telepek átlagos száma. Az n, értéket úgy határozzuk meg, hogy az egymás felett elhelyezkedő összes telepek szélső határainak figyelembevételével meghatározzuk az előfordulás legkülső produktív határát, s megvizsgáljuk, hogy az egyes telepek az előfordulás teljes produktív területének hány százalékát foglalják el. Az így kapott összegnek a teljes területhez való aránya lesz az egymás felett elhelyezkedő telepek átlagos száma az alábbiak szerint: n,= Pl ’ h + Pl ' {i ~t~ ■ • • + Pn ' In T • 100 S p-t T • 100 , ahol (16)* ti, t2, ... tn = az egyes egymás felett elhelyezkedő telepek területe, T = az előfordulás teljes területe (az összes egymás felett elhelyezkedő telepek legszélső határvonalai alapján) Pi< Pz< ■ ■ ■ Pn = a í|, t2, . . . . tn területek százalékos aránya a T területhez viszo- nyítva. Az így kapott, telepkiékelődéstől — telepelágazástól mentes átlagos részterülete- ken kell biztosítanunk a változékonyságtól függően a minimálisan szükséges feltárási (minta) számot. 2. T e k t o n i k a i 1 a g zavart előfordulások A tektonikai zavargások gyűrődések vagy törések lehetnek. A gyűrődést azonban a hálózat meghatározása szempontjából a törésekkel analóg módon kezelhető, ha ti. a gyűrődések tengelyeinek kimutatását fogjuk célul kitűzni, mint olyan helyeket, ahol a telep dőlésviszonyai jelentősen megváltoznak. Amint egy párhuzamos törésekkel átjárt területen két-két vető közti területrészt tekinthetünk tektonikai szempontból egységes- nek, ahol a települési viszonyok nagyjából, ill. gyakorlatilag azonosnak vehetők, gyűrő- dések esetében a redőszámvakat, tehát egy antiklinális és egy szinklinális tengely közti területrészt vehetünk annak. A tektonikailag zavart területen a szükséges hálózati távolságok meghatározásához ismernünk kell — legalább tájékoztatóan ill. analógiás alapon — a területen előforduló (vagy várható) zavargások hosszát, mert ennek alapján meghatározható az az átlagos terület, amely tektonikai szempontból zavartalannak tekinthető. a) A tektonikailag zavartalan terület átlagos meghatá- rozása. A hálózati távolság meghatározásához az első lépés a tektonikai zavartság mértékének számszerű kifejezése. Ez az 1 km2-re eső zavargások hosszával fejezhető ki a következő képlet alapján m T ' ahol (17) * A képletben természetesen csak azoknak a telepeknek a hatását szabad figyelembe venni, amelyeket minden egyes fúrás külön-külön harántolni fog. 4 Földtani Közlöny 226 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 2. füzet lt = a területre eső tektonikai vonalak összkosszúsága m-ben x = az 1 km-re eső tektonikai vonalak hosszúsága m-ben T = a tektonikai zavartság szempontjából vizsgált terület nagysága km2-ben. A számításokban az összes bányavágatokkal és fúrásokkal kimutatott antiklinális és szinklinális tengelyeket, valamint a 10-m-nél nagyobb magasságú vetők és rátolódások vonalait célszerű figyelembe venni. Az ennél kisebbeket ugyanis fúrásokkal általában még a részletes kutatás során sem lehet kimutatni. A bányamező határára eső tektonikai vonalakat — ha a szomszédos terület pro- duktív — csak 50%-os értékkel vegyük figyelembe, mivel azok egyidejűleg a másik területre is vonatkoznak. Ha azonban a határos terület meddő, a hossz teljes értékével kell számolni. Az így kapott érték igen jól használható és főleg konkrét mutatószám a tektonikai zavartság mértékének kifejezésére. Kétségtelenül pontosabb adatokat kapunk, ha a tek- tonikai elemek hossza mellett az elmozdulás nagyságát is tekintetbe vesszük. Ennek hatá- sát azonban célszerűbben korrekciós tényezőként lehet még pontosabban figyelembe venni (1. bbjz. pont). Az 1 km2-re eső tektonikai vonalak ismeretében meghatározható az az átlagos terület, amelyen belül tektonikai zavargások — legalábbis az alapul elfogadott 10 m-nél nagyobbak — elméletileg nem fordulnak elő, vagyis amelyik tektonikailag zavartalan- nak tekinthető. u 1 000 000 x , ahol (18) ii ti b k it i s tt = a tektonikailag zavartalan terület nagysága m2-ben. Ez a második konkrét mutatószám tulaj dohképpen az előző — lineáris — érték területi megfelelője; azt fejezi ki, mekkora a minden oldalról tektonikai vonalakkal hatá- 1 rolt átlagos terület. Mivel ez a mutató az 1 km2-re eső tektonikai vonalak hosszának n reciprok értéke, közvetlenül is meghatározható a következő képlet alapján: tt=YTt‘ aho1 (19) T = a tektonikai zavartság szempontjából vizsgált terület nagysága m2-ben. Ha az így meghatározott területet négyzetnek tekintjük, oldalhosszúságát könnyen megha- tározhatjuk az 1 = képlet alapján. (20) An kell lóle Sáln Old: Ez lesz az átlagos nagyságú, tektonikailag zavartalan négyzetalakú terület oldal- hosszúsága. (A tektonikailag zavartalan kifejezés természetesen nem abszolút értékű, mert mint elöljáróban említettem, a számításokban célszerűségi okokból a 10 m-nél kisebb magasságú vetőktől teljesen eltekintünk.) A közölt számítási módszer kétségtelenül tartalmaz bizonyos formális elemeket. Minden általánosítás azonban bizonyos formalizálást jelent, márpedig a készletszámítás és a kutatás során a természet bonyolult folyamatainak változatos eredményeit igyek- szünk egyszerűbb alakra hozva könnyebben érthetővé tenni. Természetesen azonban nem lenne helyes a számítások mechanikus elvégzése; ha a terület egyik részén sűrűbben — vagy csak az egyik részén — vannak vetők, ilyenkor a területet a földtani-tektonikai viszonyoknak megfelelően több egységként külön-külön kell számításba venni. Ha pedig a vetők nem sakktáblaszerűen, hanem pásztásan helyezkednek el, a hálózati távolságra lat: írta tát pu ama isme k?l tele; Coki tail B e n k 6 : A hálózati távolság meghatározása a nyersanyagkutatásban 227 vonatkozó összes számításokat téglalapalakú hálózatra kell átalakítani a különböző irányokban tapasztalható vetősűrűségnek megfelelően. Az átlagos tektonikailag zavartalan terület meghatározására vonatkozó számí- tások minden formális voltuk mellett azonban azzal a feltétlen előnnyel járnak, hogy konkrét, számszerűen összehasonlítható értéket adnak a különböző területek tektonikai igénybevételének mértékéről, a tektonikai viszonyok egyszerű vagy zavart voltáról. Ilyen számításokat végzett a szerző a hazai kőszénterületek különböző előfordu- lásairól készült összefoglaló földtani jelentések, és zömmel a bányáföldtani szolgálat adatai alapján az alábbi eredménnyel: VII. táblázat Sor- szám Terület megnevezése Vizsgált előfordulások 1 km2-re eső tektonikai vonalak hossza m-ben Átlagos tektonikailag zavartalan terület száma összterülete km2-ben kiterjedése 1000 m2-ben oldalhossza m-ben 1 2 3 4 5 6 7 1 Pécs 3 5,59 5,061 198 445 2 Komló 6 14,49 3,099 326 57i 3 Dorog 15 19,76 6,432 155 393 4 Nagyegyháza I 6,24 2,961 34i 580 5 Tatabánya 19 27,55 2,837 353 594 6 Kósd I 0,62 3,472 288 537 7 Oroszlány 8 22,02 2,298 435 660 7/a Oroszlány 5 12,10 5,846 171 414 8 Pasztavám 6 5,97 i,77i 565 75i 9 Balinka 3 9,60 453 2,208 1,489 10 Dudar 3 22,65 723 1,383 1,1:76 11 Ajka 5 15,77 1,258 795 892 12 Nógrád 18 40,28 3,4i8 292 540 13 Ózd II 38,24 2,454 407 638 14 Borsod IO 41,51 2,288 437 661 15 Várpalota 6 21,35 516 1,938 i,392 16 Hidas I 1,92 1,562 640 800 b) A hálózati távolság meghatározása, ba) A Ct kategória. A részletes kutatási hálózat meghatározása előtt mint kiinduló alappal röviden foglalkozni kell a C kategóriát biztosító előzetes kutatással is. A C, ill. konkrétan a C, kategóriában megelégedhetünk azzal, hogy csak hozzáve- tőlegesen tisztázzuk a tektonikai és települési helyzetet, tehát a Ct kategória kimutatá- sához szükséges hálózati távolságként elegendő a tektonikailag zavartalan átlagos terület oldalhosszúságát vennünk. Ebben az esetben ugyanis minden egyes átlagos nagyságú, tektonikailag zavartalannak tekinthető területre elvileg i — i feltárás fog esni. A C, kategóriában megengedhető maximális hálózati távolság tehát a (20) képlet alapján adódó ertek ( \'Zj) ‘ bb) Az ,,A ” és ,,B” kategóriában szükséges hálózat. Az előzőkben meghatározott tektonikailag egységesnek tekinthető átlagos területrészek térbeli helyzetének megálla- pítására természetesen nem elegendő az előzőkben meghatározott oldalhosszúságú hálózat; a magas kategóriában elengedhetetlen az egyes területrészek térbeli helyzetének egyértelmű ismerete érdekében újabb feltárások telepítése. Ezek a feltárások természetesen egyidejű- leg lehetőséget adnak a tektonikai vonalak helyzetének pontosabb meghatározására, s a telepek változékonysága miatt amúgyis szükséges további adatok biztosítására. (1) Függőleges vetők. Ha az előzőkben meghatározott hálózati távolságokat felére csökkentjük, egy-egy tektonikailag zavartalan területre elvileg 4 feltárás jut. így a tek- tonikailag zavartalan átlagos területből a megfelelő hálózati távolságok felezésével köz- 228 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 2. füzet vétlenül megkaphatjuk azt a hálózatot, amely egy-egy tektonikailag zavartalan területen a magas kategóriába való sorolásához szükséges feltárási számot biztosítja — legalábbis a települési viszonyok vonatkozásában. Ez látszólag a terület túlkutatását jelenti, mert a szükséges 3 helyett 4 feltárást helyezünk el minden területegységen. A valóságban azonban — legalábbis az esetek több- ségében — erről nincs szó. (2) Nem függőleges vetők. A tektonikai vonalakat ugyanis számításainkban eddig függőlegesnek tételeztük fel. Ebben az esetben a tektonikailag zavartalan átlagos terület térbeli helyzete valóban meghatározható 3 feltárással. Ez azonban a legritkább eset. Ha a tektonikai vonalak nem függőlegesek, azok mentén kisebb -nagyobb szélességű meddő sáv, ill. telepismétlődés alakul ki. A telepismétlődés lehetőségétől a továbbiakban eltekintünk, mert ezzel növekszik annak valószínűsége, hogy a telepet harántoljuk, mivel egyes feltárásokban kétszer is megkapjuk ugyanazt a telepet. Ha azonban diszjunktív elmozdulások fordulnak elő a területen, a feltárások egy része a vető menti meddő zónába fog jutni. Annak valószínűsége, hogy a kutatólétesítmények közül mennyi fog a meddő zónában elhelyezkedni, s ennek megfelelően a terület térbeli helyzetének meghatározása szempontjából improduktívnak minősülni, az elmozdulás mértékétől, a vetősík dőlésétől és a tektonikailag zavartalan terület nagyságától függően. Minél kisebb a terület, minél nagyobb az elmozdulás és minél laposabb a vetősík, a kutatólétesítmények annál nagyobb része fog a vetőzónába esni. A vetőzóna szélessége, ill. a vetősík dőlése magának a vetőnek a kimutathatóságát nem befolyásolja, sőt minél laposabb a vető, annál nagyobb annak a valószínűsége, hogy a fúrás épp a vetőbe fog jutni, ami a tektonikai helyzet pontos kialakítására nézve feltét- lenül kedvező. Más azonban a helyzet a vetők határolta részterület térbeli helyzetének tisztázá- sára szükséges fúrásokkal. Laposabb dőlésű vető esetén ugyanis nagyobb a valószínűsége annak, hogy a fúrás meddő vetőzónába jutva nem éri el a telepet, tehát nem ad adatot a telepnek az adott részterületen való térbeli elhelyezkedésére. Az anti-, ill. szinklinális tengelyek helyzetének nincs ilyen hatása; vonalas jelle- gűek lévén, a függőleges vetővel analóg esetnek foghatók fel azzal, hogy a részletes kuta- tás során egy-egy redőszámy térbeli helyzetét legalább 2 — 2, egymással párhuzamos, ill. a redőtengelyre merőlegesen elhelyezett fúrással kell tisztázni. Ez szintén négyszeres sűrítést, tehát a hálózati távolság felezését jelenti. A meddő vetőzónák harántolásának lehetőségét úgy lehet figyelembe venni, hogy meghatározzuk, mekkora a teljes területen a várható meddő vetőzónáknak az egész területhez való aránya. Ez a következő képlet alapján határozható meg: rp = ioo^-=^-\ ahol (21) Tp = a produktív terület százalékos aránya T = az előfordulás vizsgált produktív területe Tv = a meddő vetőzónák összterülete. ra ti - - - - is lei 3 ki a I u te zc se ki A vetőzónák területe a következők alapján határozható meg: Tv = lv • kv • cot ö, ahol (22 ) B e n k ö : A hálózati távolság meghatározása a nyersanyagkutatásban 229 Tv = a vetőmenti meddő zóna területe /v = a vető hossza hv = a vetőmenti elmozdulás függőleges komponense <5 = a vetősík dőlésszöge. Ezeket az adatokat azonban ritkán vau módunk közvetlenül meghatározni, rendszerint csak analógiás alapon fogadjuk el őket a kutatás kezdetén, mert épp a kuta- tások feladata pontos meghatározásuk. A vetőhosszak meghatározására a következő táblázatot javaslom: Vili. táblázat Vetők, ill. redőtengelyek hossza Sorszám Terület megnevezése Az előfordulás területe Összesen Ebből határ- menti A terü- leten figyelembe vehető I 2 / 3 4 5 6 Ha a vetőhosszak helyett a számítás pontosabbá tételére a vetőmenti meddő zónák területét vesszük figyelembe a következő táblázat ajánlható: IX. táblázat A v e t ő s í k Meddőzóna szélessége (h. cot 6) Meddőzóna területe (1. h. cot ó) A produktív terület százalékos aránya hossza (= 1) dőlése ( = -5) függőleges elmozdulása (= h) I 2 3 4 5 6 A produktív terület százalékos aránya egyben annak a százalékos valószínűségét is jelenti, amivel arra számíthatunk, hogy egy-egy kutatólétesítmény produktív terü- letre, nem pedig vetőzónába fog esni. Mivel azonban feltételünk szerint részterületenként 3 fúrás kell hogy harántolja a telepet, ezért a 3 -Tn IOO (23) képlet alapján kell meghatároznunk, hogy a 3 fúrásból hány fogja valóban a telepet harántolni. Az A kategóriában 11,9, a E-ben pedig 15%-os hibahatárt engedtünk meg. Ha ezeket az értékeket kiterjesztjük a tektonikai zónák harántolásának valószínűségére is, a Tp, ill. Pv értékek nagyságától függően meghatározható, hány fúrás kell a tektonikailag zavartalan átlagos területen ahhoz, hogy abból 3 biztosan a telepet harántolja; az egyes tektonikailag zavartalan átlagos területekre a következő számú feltárás szükséges a meddő zónáktól mentes, produktív terület arányától függően (X. táblázat). Ha a produktív terület aránya még ennél is kisebb, vagyis a z összterület harmadát sem éri el, aligha érdemes az A vagy B kategória kimutatását, ill. az egyes tömbök térbeli helyzetének pontos megállapítását erőszakolni, olyan kis hatékonysággal járnak a kuta- tások. A hazai kőszénelőfordulások említett vizsgálatakor a tektonikailag zavartalan területet négyzetalakúnak vettem, bár a valóságban lehet ettől eltérő alakú, azonos terület mellett. Mivel az azonos kerületű idomok közül a négyzet területe a legkisebb. 230 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 2. füzet X. táblázat Szükséges feltárások száma A produktív terület százalékos aránya A kategóriában 3 400,0 — 98,0 100,0 — 97,5 4 97,9-73,5 97,4 — 73,1 5 73,4-58,3 73,0-58,5 6 58,7 — 49,° 57,4-48,8 7 48,9 — 42,0 48,7 — 41,6 8 42,9 — 36,8 41,7 — 36,6 9 36,7 — 32,6 36,5-32,5 IO 32,5-29,4 32,4 — 29,3 J I I I f t minden más esetben a terület, i 11. a vetők hossza — vele a tektonikus zóna szélessége — nagyobb lesz a kimutatottnál. A vetőket az elemzés során az egyszerűség kedvéért egységesen 50 m magasságúnak és 60 0 dőlésűnek vettem. Ennek feltételezésével a pro- duktív területek aránya a következőknek adódott: 1. Pécs 2. Komló 3. Dorog 4. Nagyegyháza 5. Tatabánya . . 6. Kösd 7. Oroszlány . . 8 . Puszta vám . 87 9. Balinka . . . . X. táblázat 96 90 10. Dudar 95 85 11. Ajka 93 í 90 12. Nógrád . . . . 89 90 13. Ózd 91 89 14. Borsod .... 91 91 15. Várpalota . . 96 92 16. Hidas 93 17. Mátravidék . 1 A legkedvezőtlenebb valószínűségű dorogi esetet kiválasztva 85% a valószínűsége annak, hogy a fúrópont a produktív területre, ill. nem vetőzónába fog jutni. Ezen az arányon természetesen nem változtat a fúrópontok száma (egyenletes elhelyezés esetén). Három fúrás ete:én tehát közelítőleg 2,5 fúrás fog a zavartalan részre esni, vagyis minden második területen 3 — 3 fúrásból 1 majdnem biztosan a vetőzónába jut (6x0,15 = 0,90). Ha azonban egy területen nem három, hanem négy fúrást helyezünk el — amint gyakorlati okokból ezt a hálózatot sűrítésnek kedvező lehetőségei miatt amúgyis kívá- natos, a 4 fúrásból (4x0,85) = 3,4 várható, hogy a produktív területrészre esik. Ilyen háló- zat mellett megvan tehát a biztonság ahhoz, hogy a 3, nem egy egyenesben fekvő pont alapján meg tudjuk határozni a tektonikailag zavartalan átlagos területen fekvő telep térbeli helyzetét. c) A változékonyság figyelembevételével meghatáro- zott hálózat. A tektonikailag zavartalan terület térbeli helyzetének meghatározá- sához szükséges hálózat nagyságának kiszámításakor nem vettük figyelembe a területen a telepek minőségének és vastagságának stb. változékonyságát, ill. azzal az esettel fog- lalkoztunk, amikor a térbeli helyzet kimutatásához szükséges 3 feltárás a változékonyság megkövetelte mintaszámot is kielégíti, vagyis az A és B kategóriában felvett hibahatár és valószínűség mellett legfeljebb 15 ill. 20%-os szórási együtthatónak felel meg. Ha a változékonyság alapján ennél több feltárásra van szükség, azt az egyes tektonikailag egységes átlagos területekre külön-külön kell biztosítani. d) Telepelágazódás és tektonika. Ha a területen vetődések és kiéke- lődési vonalak együttesen fordulnak elő, azt kell eldöntenünk, hogy ugyanaz a hálózat alkalmas-e mindkét határvonal meghatározására. Tektonikailag igen zavart területeken általában a tektonikai vonalak sűrűsége alapján meghatározott hálózat lehetőséget ad a telepki ékelődések kielégítő pontosságú meghatározásához is. B e nk ő : A hálózati távolság meghatározása a nyersanyagkutatásban 23 1 Ha a terület tektonikailag nyugodt, elegendő a telepkiékelődések hatását a hálózat meghatározásához figyelembe venni. Ha a területen a tektonikai vonalak nagyon gyéren vannak, a kiékelődés és tekto- nika együttes hatását ajánlatos figyelembe venni. Ebben az esetben azonban gondol- nunk kell arra, hogy akár a tektonikai, akár a kiékelődési — elágazási vonalak pontos helyének meghatározása gazdaságosabban és aránylag kevesebb kutatólétesítménnyel nagyobb pontossággal elvégezhető az ún. villás módszerrel, ezért ha lehetséges, ezt a mód- szert kell a kutatásnál választanunk. Ha a tektonikailag zavart területen még telepelágazódások és kiékelődések is előfordulnak, legcélszerűbb külön úgy is meghatározni a (20) képlet alapján a hálózati távolságokat, hogy a tektonikai vonalak helyett a telepkiékelődések-elágazások hosszát vesszük figyelembe. A kétféle módon meghatározott hálózati távolságokat összehason- lítva három eset lehetséges: 1/ = 1/í> h lk * h lk> ah°l lt = a tektonikai alapon meghatározott hálózati távolság lk = a kiékelődés-elágazódási vonalak alapján meghatározott hálózati távolság. Az első két esetben, amikor a tektonikai alapon meghatározott hálózati távolság azonos a másikkal, vagy éppen kisebb annál, elegendő a tektonikai hálózat alapulvétele. A harmadik esetben azonban a kiékelődés stb. alapján meghatározott hálózatot kell elfogadnunk. Minden esetben tehát azt a hálózatot kell elfogadnunk, amelyik mellett a kisebb távolságok adódnak, mert nyilvánvaló, hogy — szabályos elhelyezést feltételezve — a sűrűbb hálózat minden olyan feladat meghatározását lehetővé teszi — méghozzá nagyobb pontossággal — . amihe^ a ritka hálózat is elegendő lenne. A közölt elvek alapján a hazai kőszénterületekre javasolható hálózati távolságokat ( ,,A ” kategóriában négyzethálózat feltételezésével) a XII. táblázat mutatja be: XII. táblázat t = 1,00 1,44 Sor- szám Terület megnevezése érték mellett számított kerekített számított kerekített 1 2 3 4 5 6 1. Pécs IIO IOO 86 75 2. Komló 104 IOO 81 75 3- Dorog 96 IOO 75 75 4- Nagy egyháza 84 IOO 65 75 5- Tatabánya 86 IOO 67 75 6. Oroszlány 130 125 IOI IOO 7. Pusztavám 307 300 239 2^0 8. Balinka 386 350 301 300 9- Dudar 348 350 272 250 IO. Ajka 182 200 142 150 II. Kösd 134 125 105 IOO 12. Nógrád I — II 156 150 12 1 125 43- Nógrád III 108 IOO 84 75 • 12. Ózd 184 200 143 150 15- Borsod 165 150 129 125 l6. Várpalota 321 300 250 250 17. Herend 204 200 159 150 18. Hidas 182 175 143 150 19. Mátravidék ■250 250 195 200 Megjegyzés: A 3. oszlopban szereplő értékek a III., az 5. oszlopban szereplők az V. sz. táblázatban közölt ,,n” értékek alapján vannak meghatározva. A közölt értékek természetesen csak tájékoztató jellegűek. 232 Földtani Közlöny, XC1V . kötet, 2. füzet 3. A javasolt módszer alkalmazásának néhány elvi problémája. Az ismertetett módszer konkrét alapon közelíti meg a nyersanyagelőfordulások kutatásához szükséges hálózati távolságokat, s ad ezek meghatározásához bizonyos tájékoztató adatokat hazai kőszénelőfordulásokon végzett vizsgálatok alapján. Ez a mód- szer sem mentes azonban bizonyos tényleges, olykor azonban csak látszólagos hibáktól. a) Egyenletes tektonikai hálózat feltételezése. A leve- zetés a vetők egyenletes eloszlását tételezi fel. Ez valóban így is van. Általános megállapí- tások során a munka jellegéből eredően nem kerülhető el az egyöntetűségre, bizonyos egyszerűsítésre való törekvés. De konkrét adatokon alapuló elemzésre e nélkül nincs mindig lehetőség. A megállapításokat azonban — ezt nem lehet eléggé és elégszer hang- súlyozni — nem szabad az adott helyi viszonyok konkrét elemzése nélkül, mechanikusan alkalmazni az egyes előfordulásokra. A földtani tények ismeretét maga a módszer nem tudja helyettesíteni. A feltevések egyöntetűsége egyébként azért is szükséges, mert az egyszerűbb viszonyok törvényszerűségeinek meghatározása teszi lehetővé az összetettebb kérdések megoldását, vagy legalábbis jelöli ki a megoldás útját. Az egyes területekre vonatkozó átlagértékek általában maguk is olyan területi átlagokból vannak meghatározva, ahol a területi átlagok is különbözőek, és az egyes területek különböző részein nem — legalábbis nem teljesen — egyforma a tektonikai elemek sűrűsége. Ez azonban csak azt jelenti, hogy zavartabb területrészeken lesznek az átlagosnál kisebb, a nyugodtabb területen pedig az átlagosnál nagyobb zavartalan terü- letek. Ha azonban a terület tektonikai viszonyaiban ezt, vagy bármilyen szabályszerű- séget már a részletes kutatás előtt fel lehet ismerni, az eltérő tektonikai viszonyokkal rendelkező területeket külön részekként kezelve eltérő sűrűségű hálózattal kell meg- kutatni, sőt egyes esetekben a szigorú értelemben vett hálózat felesleges is, mert a felada- tot közvetlenül egyes vetők kimutatására lehet korlátozni. Ha azonban erre nincs mód, az átlagos hálózati értékek használata nem hátrányos. Ha egymástól nem egyenlő távolságban elhelyezhető, vetőkkel szabálytalanul felszabadult területet kutatunk egyenletes négyzethálózattal, kétségtelen, hogy csak az átlagos nagyságú területekre jut a kívánt 3 produktív pont. Az átlagosnál nagyobb területeken több, a kisebbeken azonban kevesebb feltárás adódik. Ez azonban kutatási szempontból inkább előnyös, mert így a nagyobb összefüggő területegységek térbeli helyzetét több fúrással, pontosabban lehet megállapítani, a kisebb tektonikai tömbök pontos térbeli helyzetét azonban bizonyos területnagyságon alul már csak kedvező esetben lehet megbízhatóan meghatározni: ezek készlete nem fog magasabb kategóriába kerülni, mert azokra nem esik a szükséges számú fúrás. Ez a jövendő bányá- szati műveletek megtervezése szempontjából is feltétlenül előnyös, mert a nagyobb, összefüggő teleprészek bányászatilag is nagyobb fontosságúak, így azok földtani-települési viszonyait pontosabban kell — s az adott módszerrel lehet is — tisztázni. b) Az átlagosítás kérdése. Jogosan fel lehet vetni a közölt okfejtéssel szemben, hogy átlagos nagyságú, tektomkailag zavartalan területegységek tulajdonkép- pen nincsenek: az előfordulás számtalan ennél nagyobb és kisebb, de majdnem biztos, hogy nem pontosan olyan területű tektonikai egységekből áll, mint amit a számítás során meghatározunk. Ez így is van. Minden átlag önmaga megsértésén keresztül érvényesül, mert sok, nem átlagos nagyságú ismérv közös tulajdonságát fejezi ki. Nincs ez másként esetünkben sem. De épp az átlagos nagyság meghatározása ad nagy biztonságot a kuta- tási hálózatnak tektonikai alapon való konkrét megtervezéséhez. Ha ugyanis az egész előfordulás területe, X az átlagos zavartalan terület pedig x m2, a számításkor azt tételezzük fel, hogy az egész X terület ,,n” számú egyenlő, x m2 nagyságú. B e n k ö : A hálózati távolság meghatározása a nyersanyagkutatásban 233 területből áll. Ha majdnem biztos is, hogy ez a valóságban nem így van, azt teljes biz- tonsággal lehet állítani, hogy az előfordulás területének több mint a felén lesznek ,,x" m2 vagy ennél nagyobb területű, tektonikailag zavartalan részek, s az ,,x"-nél kisebb területű egységek összterülete legfeljebb fele lesz az egész előfordulás területének, ha számszerű- leg a kisebb területű egységek lesznek is túlsúlyban. Az előfordulásra azonban a nagyobb, összefüggő területegységre jellemzők, bányászati szempontból is ezek helyzetének a megállapítása fontos. Márpedig minden ,,x" nagyságú terület esetében teljes valószínűséggel számít- hatunk arra, hogy az oda tervezett fúrások nem kerülnek vetőzónába, tehát alapot adnak a területrészek térbeli helyzetének pontos meghatározására. Ha pedig a tektonikailag zavar- talan terület nagyobb, nem 3, hanem több fúrás fog abba esni, nem is szólva arról, hogy a zavartalan terület növekedésével csökken annak valószínűsége, hogy a fúrás vető- zónába jusson. Kétségtelen viszont, hogy az átlagosnál kisebb területrészek helyzetét kisebb biztonsággal lehet ilyen módon meghatározni — ezeknek a tektonikailag igen felszabdalt területeknek a készletei az adott hálózattal nem fognak magas kategóriába kerülni, sőt — erre most nem kívánok külön kitérni — a tektonikailag igen felszabdalt területe- ket a legrészletesebb kutatással nem lehet általában magas kategóriának megfelelően megkutatni. Az összes így meghatározott távolságok természetesen átlagértékek, amely- hez képest az egyes területeken pozitív és negatív irányban egyaránt kisebb-nagyobb eltérések lehetnek. A kutatónak azonban az átlagos, a legnagyobb valószínűséggel vár- ható értékekből kell kiindulnia. Helytelen volna eleve azt feltételezni, hogy a kutatás során az átlagosnál kedvezőbb képet fogunk kapni. Az átlag alapján viszont arra is fel lehet készülni, hogy kedvezőtlenebb viszonyok adódnak, mint az addigi adatok alapján meghatározott átlagérték. Ez az eltérés azonban általában nem szokta meghaladni az eredeti átlagérték kétszeresét, tehát legfeljebb azt jelenti, hogy igen zavart előfordulá- sokon a hálózat kétszeres sűrítésére van szükség. c) Egyéb kérdések, ca) Állandó vetődőlés és elmozdulás feltételezése. A pél- daként említett esetekben a kérdés egyszerűbb megoldása érdekében állandó vetődőlést és állandó vetőmagasságot tételeztünk fel, a számításokat így végeztük. A pontosabb vizsgálathoz mindenképpen a kimutatott vagy analógiás alapon feltételezett tektonikai viszonyok, a vetők stb. tényleges dőlése és elmozdulása alapján kell meghatározni a meddő zóna szélességét, mint azzal külön foglalkoztunk is. A hivatkozott számítás csak első, igen közelítő kísérlet volt a módszer használ- hatóságának kipróbálására, s ennek alapján ad lehetőséget annak továbbfejlesztésére, részletezésére. Egyébként a felvett átlagok jó közelítő értéket adnak, a meglehetős széles skálájú biztonságot nyújtanak a nagyobb magasságú, de kisebb dőlésű vagy kisebb magasságú, de nagyobb szélességű vetőkzónáinak kellő megbízhatósággal való meghatározására, l különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a területegységenként 3 helyett általában szük- | séges 4 pont tulajdonképpen bizonyos , .túlkutatást” jelent egyes esetekben, ha annak mértéke nem is nagy. A 3 pontos megoldás megvalósításának ugyanis elsősorban gyakorlati akadályai 1 vannak: a vetővonalak felderítése érdekében az alaphálózat mindenképpen szükséges; ezt viszont — a szelvények menti kutatást kivéve — csak 2 vagy 4-szeresére lehet sűrí- teni; ha viszont a 3 pontra való sűrítésből indulnánk ki, az ennek alapján megtervezett alaphálózatot nehéz lenne úgy összhangba hozni a tektonikailag zavartalan területtel, hogy az egyszerű ritkítással közvetlenül visszavezethető legyen. Gyűrt területeken az antiklinális-, ill. szinklinálistengelyek — vonalas kiterjedé- sűek lévén — felfoghatók függőleges vetők vonalas vetületének — , de itt rendszerint a 234 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 2. füzei redőszámy térbeli helyzetének megállapításához nem elég 3 pont, hanem 2x2 szükséges a változó dőlés miatt, így az egyik helyen elért „megtakarítást” a másik hely nagyobb szükséglete egyenlíti ki. Mindenesetre ez is a számítások megbízhatóságát növeli. Az 50 m-nél nagyobb vetők elhelyezkedése az egyes területeken az előzetes kutatási adatok vagy felszíni nyo- mok alapján általában egyébként eléggé ismert előre ahhoz, hogy azok nyomozását ne teljesen mechanikusan telepített fúrásokkal végezzük, hanem azok várható helyzetét a fúrások céltudatos telepítésével vegyük figyelembe. Hacsak nem teljesen függőleges minden, a teljes biztonságot amúgysem lehet a 3 pontos módszerrel elérni; minden átlagos területen még egy fúrás kell — márpedig a teljesen függőleges vetők a legnagyobb ritkaságok közé tartoznak. A 3 pont ugyanúgy felveti a sűrítés problémáját is. A módszer természetesen nem tekinti általánosnak ezt a feltételezést; ez okfejtés elsősorban olyan megalapozott és logikus levezetést kíván adni, amelyet az adott földtani körülményeknek megfelelően azonos elvek szerint lehet alkalmazni. Nem kívánok közölni minden részletre kidolgozott nomogramokat vagy táblázatokat; az elmondottak alapján ezek elkészítése egyébként is egyszerű feladat, ha ugyan a sokszorosan változó földtani viszonyok miatt ez egyáltalában szükséges. eb) A kerekítések problémája. Vitatni lehetne az alkalmazott kerekítések helyes- ségét és indokoltságát is. A számítások egyszerűbb elvégzése indokolttá tesz egy sor kere- kítést. E tisztán számolástechnikai ok mellett azonban más szempont is szól a kerekítések mellett. Nagy sokaságuk ellenére kevés még a rendelkezésre álló adat az ilyen vizsgálatok elvégzéséhez; a számításoknak kell bizonyos toleranciát tartalmazniok, hogy ne kelljen állandóan változtatni az eredményeket, másrészt egy-egy földtani egységen belül is lehe- tőleg azonos hálózat kialakítására kell törekedni. Rendkívül nehezítené a kutatásokat, ha a csak némileg eltérő szomszédos előfor- duláson teljesen más hálózatot kellene kialakítani: néhány m-es változás kedvéért ez legalábbis aligha indokolt. Ha viszont a tektonikai viszonyok valóban gyökeresen meg- változnak, van mód a hálózat sűrítésére, s — legalábbis az eddigi vizsgálati adatok sze- rint — a hálózat kétszeresére való sűrítése a medencén belüli, tektonikailag legjobban igénybevett előfordulások tektonikai törvényszerűségeinek tisztázásárá is elegendő. cc) Az alapadatok megbízhatósága. Minden ilyen előzetes vizsgálat során alapvető kérdés, hogy biztosak-e a kiinduló adatok, nincs-e több vető, gyűrődés a számítási terü- leteken. Az analógiás alapon összehasonlítási bázisként vett területek az egész medencé- nek csak részei; nem követünk-e el hibát, ha ezek adataiból más területekre vonunk le következtetéseket . A konkrét elemzés során azonban elsősorban a legjobban feltárt előfordulásokat, a bányaterületeket vizsgáltam, ahol a vetők, tektonikai vonalak jelenlétét, méretét szinte kézzelfoghatóan lehet bizonyítani. A vizsgált 120 kőszénterületből mindössze 20 volt csak fúrásokkal feltárva, így a hazai épülő és működő kőszénbányák mintegy 2/3-a szerepelt a vizsgálatban, sőt ha a herendi és mátraalji területeket is számítjuk, ahol nincsenek tek- tonikai vonalak, az összes bányaterületük mintegy 3/4 részét felöleli az elemzés. Ennyi adat megnyugtatóan elegendőnek látszik az első általánosításhoz. Az egyes bányaterületek azonban különböző mértékben vannak feltárva. Van, ahol már az egész területen működik a bányászat, van, ahol csak a terület egy részén folynak bányászati feltárások. A további bányászati feltárások, még inkább újabb terüle- tek bányászati művelésbe való vonása és ezzel kapcsolatos termelési kutatása olyan új eredményeket adhat, amelyek módosíthatják a megállapításokat. Megállapításokat, következtetéseket azonban mindig csak az adott, rendszerint különböző korlátok miatt nem is mindig a teljes ismeretek alapján lehet tenni. Ezek a későbbiek folyamán újabb adatok révén fokozottan megerősödhetnek, de módosulhatnak, meg is változhatnak. B e n k ő : A hálózati távolság meghatározása a nyersanyagkutatásban 235 Az alapadatok megbízhatósága egyébként sem von le semmit a módszer értékéből. Minden analógiás adat csak korlátozottan érvényes arra az előfordulásra, amelyre vonat- koztatjuk. Épp a kutatás lesz hivatva arra, hogy meggyőzzön bennünket feltevéseink helyességéről, vagy új, tökéletesebb földtani kép kialakításához segítsen hozzá. A fő kérdés mindenképpen az: függetlenül egyes adatok bizonytalanságától, s a számszerű következtetések ebből adódó kisebb-nagyobb pontatlanságától, maga a mód- szer alkalmas-e a kutatási hálózati távolság meghatározására, ill. konkrét megközelíté- sére. Azt hiszem, erre az eddigiek alapján már határozottan pozitív választ lehet adni. Nem lehet azonban eléggé hangsúlyozni, hogy a közölt adatok csak irányértékek, de az minden így megállapított szám is. A közölt módszer csak a földtani viszonyok alapos figyelembevételével alkalmazható a konkrét helyi feltételeknek megfelelően. Ha pl. a tektonikai vonalak hozzávetőleges helyzetét ismerjük, a hálózat mechanikus sűrítése helyett rögtön rá lehet térni a vonalak nyomozására; vagy ha a tektonikai igény- bevétel ellenére a területrészek dőlése állandó, nem szükséges minden területrészre 3 pont a térbeli helyzet meghatározásra stb. Befejezés Az elmondottak azt mutatják, hogy a vastagság és minőség szórási együtthatói- nak ismeretében meghatározható az egyes kategóriák kimutatásához a kutatások során javasolható hálózati távolság. A külföldi szerzőkkel ellentétben tehát az analitikus mód- szerrel meg lehet határozni a hálózati távolságot abban az esetben, ha el tudjuk dönteni, milyen területre vonatkozzék a változékonyság alapján meghatározott núntaszám. Természetesen az ismertetett módszer igen sok feltételezést tartalmaz. Feltétele- zett, önkényes értékek az egyes kategóriákban megengedett hibahatárok és a megköve- telt valószínűségek — de ez világszerte így van; a kérdés megközelítéséhez egyelőre más út nem lehetséges. Feltételezés az is, hogy milyen alapon lehet azt a területet megválasztani, amelyre a szükséges mintaszámot vonatkoztathatjuk. Lehet, hogy ez tisztán földtani alapon hatá- rozható meg, mint pl. az egész produktív terület vagy a kiékelődéstől és telepelága- zódástól mentes átlagos terület, ill. az előző kettő együttes figyelembevételével meg- határozott átlagos terület stb. Meghatározható azonban ez a terület gyakorlati meggondolások alapján is, pl. egy adott időszak termelési volumenét biztosító terület alapján — figyelembe véve a termelési veszteséget is — stb. Mindezek alapján tehát a szükséges hálózati távolságok akár a kutatás, akár a termelési mintavétel során konkrétan és egzaktan megközelíthetők. A módszer alkalmazhatóságára, az összes elmondottak érvényességére azonban meg kell mondani, hogy az analitikus módszer és a közölt levezetések sem mentesek azok- tól a hibáktól, amelyek a szórási együtthatónak a természettudományokban, különösen a földtanban való használatával kapcsolatosak. Ezért a javasolt módszer csak közelítő és tájékoztató érvényű, sok esetben ellen- őrző jellegű a helyes hálózati távolságok meghatározására, és csak a földtani viszonyok igen alapos ismeretében alkalmazható, amint bármilyen matematikai-statisztikai mód- szer alkalmazásának elemi feltétele, hogy a földtani jelenségek gyakorlati és elméleti ismereteinek biztosan a birtokában legyünk. E nélkül — a matematikai-statisztikai módszerek formális használatával — igen durva hibákat követhetünk el. A matematika mindig csak eszköz a földtani jelenségek és folyamatok mennyiségi oldalának pontos megismerésére, sokszor lényegének feltárására, de a helyes földtani gondolkodást és alkotó földtani szemléletet nem pótolhatja. A matematikai módszerek helyes földtani szemlélettel való alkalmazása azonban rendkívül hatékony eredményeket tud adni. 236 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 2. füzet Az ismertetett módszer természetesen további ellenőrzésre, részletes gyakorlati kipróbálásra és kiegészítésre szorul. Remélhetőleg a közöltek is hozzásegítenek ahhoz, hogy az optimális kutatási hálózat kialakításának konkrét megoldásához közelebb lehes- sen kerülni. A közölt módszer ismertetése azonban csupán a kutatási hálózat földtani alapon való meghatározásával foglalkozik. Külön kérdés, milyen mértékig célszerű, gazdaságos-e hálózat alkalmazása. Ennek meghatározási módszerével, lehetőségeivel egy későbbi alkalommal minden bizonnyal szükséges lesz foglalkozni. Mindenesetre ez a probléma már elsősorban gazdaságossági alapon közelíthető meg, mint esetleg az 1 t nyersanyagkészlet előzetes vagy részletes megkutatására maxi- málisan megengedhető kutatási ráfordítás — legcélszerűbben Ft. értékben kifejezve — akár a nyersanyag termelési költségének, akár az 1 t nyersanyagra eső beruházási költ- ségének még megengedhető maximális arányában kifejtve. E kérdés vizsgálatára még a későbbiek folyamán visszatérünk. IRODALOM — JIMTEPATYPA Általános utasítás a szilárd halmazállapotú ásványi n persanyagok készletszámítására és a készletek felosztására. Budapest, 1960. VIII. 1. OFF. (kézirat). — A. szilárd halmazállapotú ásványi nyers- anyagelőfordulások készleteinek típus-osztályozása. Budapest, 1961. XII. 1. OFF. (kézirat) — Ben kő F. (1962): Magyarország kőszénelőfordulásáinak készletszámítása. II. kötet. Budapest, Kézirat. — Ben kő F. (1963): Az ásványi nyersanyagkészletek kategorizálásának gyakorlati problémái. Mérnök Továbbképző Intézet előadássorozatából 4078. Budapest, — Ben kő F. (1963): A kutatási távolság meghatározása. Mérnök Továbbképző Intézet előadása. Budapest, Kézirat. Sajtó alatt. — Bintig, H. K. (1961): Fehlertheorie und Rundungsinterwall von Vorratsberechnungen. Zeitsch. f. ang. Geologie, 2. és 4. sz. — G n y e g y e,n k o , B. V.-Hincsin, A. J. , (1954) : Bevezetés a valószíuűségszámításba. Budapest. — Guziel, A. (1961): Analiza dokladnosczi ustalania ilosci zaSobów. Przeglad Geologiczny, 3, 4, 5. sz. — J a h n s, H. (1959): Die Aussagesicherheit dér Vorratsangaben von Lagerstátten. Zeitsch. fúr Erzbergbau und Metallhüttenwesen, 5. és 7. sz. — Krajewsk v. R., (1959): \V sprawie klasyfikacii zasobów. Przeglad geologiczny, 9. sz. — K r e j t e r, V. M., (i9Ói):'Poiszki i razvedka mesztorozsgyenyij poleznih iszkopajemih, II. k. Goszgeoltehizdat, Moszkva. — Medgyessy P.— Takács I,., (1957): Valószínűségszámi tás. Budapest. — O e 1 s n e r, O., (1952): Grundíagen zűr Untersuchung und Bewer- tung von Erzlagerstátten, Gera. — R e h, H. (1958) : Zűr Frage dér Beziehungen zwischen Toleranzen und Aussagesicherheit. Jena. — Stammberger, F. (1956): Über Ungenauigkeit und erlaubte Fehler- grenzen bei Vorratsberechnungen. Zeitschr. fúr angew. Geologie, 4. sz. — Stammbcrge r, F., (1957): J Über die „Aussagesicherheit” des westdeutschen Entwurfes zűr Einteilung von Eagerstáttenvorráten. Zeitschr. fúr angew. Geologie, 8 — 9. sz. — Szmirnov, V. J., (1957): O plotnoszti razvedocsnoj szeti. Szovjetszkaja Geologija 58. kt. — Szmirnov, V. J., (1957): Geologicseszkie osznovi poiszkov i raz- vedok rudnih mesztorozsgyenyij. Moszkva. OnpeaeneHHe pecctohhhh BHyTpn cem b npouecce pa3Be£0K Ha MHHepaabHbie CbipbH EP. a>. EEHKE Abtop c npMMeHeHiie.vt aHajurrimecKoro MeTOja pa3paőaTbiBaeT HOBbiü cnocoő hjih onpeaejieHMH ormiMaabHOií pa3Befl0HH0ü ceni. B KatecTBe Aonycrii.ubix npeaenoB norpem- hocth oTaejibHbix KaTeropiiií noacMéta (A, B, C,, C2) npn BepoBTHOCTii nopnaKa 85—70% I aBTop npeadaraeT± 12, 15,25 11 49%. Abtop onpeaciiHeT, ito b cootbctctbhh c sthm HeoöxonHMoe KOJiHMecTBO npoő k KaKoií njioma.au tojitkho oTHocirrbCH: aan stoto ncxoan H3 reononmecKiix cooőpa>KeHiifi, b KanecTBe hoboto noHHTiiH bbotht TeKTOHimecKii eairnyro ycpeaHeHHyio njio- ] maab, JiHmeHHyio pacqenjieHHH 11 BbiKJiiiHHBaHUH naacTOB. BHyTpn reojiormiecKiix eaiiHim ynacTKH MoryT őbiTb BbiaeneHbi Ta K>Ke n Ha TexHHKOOKOHOMimecKOM ocHOBamm: OTaenbHbie ropii30HTbi, maxTHbie nonn, naomaaii oőecnemiBaiomHe aoőbiqy Ha onpeaeJieHHbiii nepnoa, 1 iiT.n.C npiiMenemieM 3Toro neToaa aBTop nponsBoaiiT 3KCnepii\teHTa.nbHbie pacieTbi jwh onpeaejieHua paccTOHHHH BHytpn ceTii, npuMeHnromiixcH fljiyi pa3BeaKH yrojibHbix MecTO- pOTKfleHHH B BeHrpilH. KpiiTmiecKOií oueHKoii Meioaa yio m 22,77 65,81 88,58 dől. agyagosmészkő dől. clávev limestone i<). 46.3— 5i,o m 16,74 73,34 90,08 dolomitos mészkő dől. limestone ,,e” 18. 60,0— 63,0 m 11,91 83,46 95,37 dolomitos mészkő dől. limestone 17- 73,8— 75,9 m 13, ír 84,03 97,14 dolomitos mészkő dől. limestone l6. 84,7— 85,7 m I 1,04 87,29 98,33 dolomitos mészkő dől. limestone 15- 93,8- 95,0 m u,i3 85,64 96,77 dolomitos mészkő dől. limestone 14. 105,0 — 106,0 m 7,50 86,63 94,13 mészkő limestone 13- 114,4 — 116,5 m 11,27 85,56 96,83 dől. mészkő dől. limestone 12. 124,9 — 125,9 m 20,10 71,61 9D7i dől. mészkő dől. limestone ,,d” II. 134,1-135,4 m 16,28 70,83 87,1 1 dől. agyagosmészkő dől. cláyev limestone IO. 149,1 — 151,8 m 15,09 76,82 91,91 dolomitos mészkő dől. limestone 9- 159,8 — 161,0 m 14,90 78,43 93,33 dolomitos mészkő dől. limestone „b + c” 8. 169,0—170,7 m 32,81 66,20 99,01 dolomitos mészkő dől. limestone 7- *79,8 — 181,3 m 21,44 69,92 9D36 dolomitos mészkő dől. limestone 6. 188,8 — 190,0 m 14,08 82,81 96,89 dolomitos mészkő dől. limestone 5- 194,3 — 196,3 m 28,1 1 54,9i 83,02 dől. agyagosmészkő dől. clavey limestone 4- 198,6 — 200,3 m 13,06 88,88 99,94 dolomitos mészkő dől. limestone 3- 205,0 — 206,0 m 17,89 79,66 97,55 dolomitos mészkő dől. limestone „0” 2. 208,0 — 209,0 m 42,37 34,02 76,39 dől. mészmárga dől. limv mari I. 212,0 — 213,0 m 22,17 50,64 72,8i dől. mészmárga dől. limv mari ' Szintek — Zoncs: ,,o”: Nummulites partschi (a. eocén-Lower Eocéné) ,,a”: Nummulites sismondai \ ,,b -f- c”: Nummulites aturicus ' ,,d”: Assilina spira /középsőeocén „e”: N. millecaput-N . perforatus I Middle Eocéné „f”: N. Millecaput-Discocyclinida ) 252 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 2. füzet II. táblázat — Tahié II A többi minta helye és összetétele Position and composition of the other samples No Minta CaMg CaCO, Összkarb. Kőzetnév Kor Sample (Co,), /o % Totál carb. Denomination Age 3i- Pénzesgyőr 12,75 34,42 47,17 dolomitos márga F. Halimba- dolomitic mari J eocén U. Eocéné 30. 20,61 73,92 94,53 dolomitos mészkő Pityerdomb dolomitic limestone 29. Iszkaszentgyörgy agvagos mészkő ív — 3,262,7— 265,7 m 6,53 77,45 83,98 cláyey limestone K. eocén 28. Hóbajdomb ri.59 81,65 93,24 dolomitos mészkő dolomitic limestone M. Eocéné 27. Halimba, HgH — 3, 16,84 75,97 92,81 dolomitos mészkő 93,1 — 110,0 m dolomitic limestone 26. Nyirád, Nm — 33, 11,78 63,58 75,36 dől. mészmárga 273,4 — 276,0 m dől. limy mari 25- Iszkaszentgyörgy 15,46 77,25 92,7i dolomitos mészkő A. ív— 3, 290,5 — 296,0 m Halimba, Hm — 9, dolomitic limestone eocen 24. 7,22 72,45 79,67 mészmárga (dachsteini ( L. 173,0 — 176,4 m mészkövön) — limy mari on Dachstein limestone Eocéné ják a nem-karbonátos terrigén ásványokban kötött Mg-ot. így érthető, hogy a transz- gredáló eocén tenger első, tengerpartközeli üledékeiben több a dolomit, mint a lutéciai emelet középső részének parttól távolibb, nyíltabb vízi kifejlődésében. (Körülbelül a mai nyilttengeri foraminiferás üledékek normális dolomittartalmáig csökken.) Legkevesebb a dolomit az olyan alsóeocén fáciesben, amely dachsteini mészkőpart mentén képződött. A partvidék kiemelkedése és a részleges regresszió a középsőeocén végén a terrigén törmelékanyag — közte a dolomittörmelék — részarányának megnövekedését ered- ményezte. A középsőeocén végi és felsőeocén andezittufás kőzetekben a Mg egy része nem dolomitban, hanem magmás eredetű ásványokban lehet jelen. Ez a mennyiség azonban viszonylag nem jelentős, így elhanyagolhatónak tekintettük. A Budai-hegység felsőeocén karbonátos kőzeteinek dolomittartalma ismeretes (D u d i c h E., 1956, 1959). Az analóg ősföldrajzi körülmények között képződött Bia- torbágy környéki ,,lajtamészkő”-összlet jelentékeny dolomittartalmát Czéh- mester M. mutatta ki diplomamunkája során komplexonos titrálással (1961). Most a bakonyi eocénben is sikerült még nagyobb mértékben dolomitos kifejlődéseket kimutat- nunk. Középső Texas kréta időszaki képződményeiből írt le Amsbur y, D. 1. (1962) hasonló jelenséget. Ordoviciumi dolomit törmeléke nagy mennyiségben szerepel az alsó- kréta „Comanche” összletben. Megállapítja, hogy a folyóvízi kifejlődésben igen nagy mértékben található, a partszegélyi tengeri fáciesben 10 — 20%-át alkotja az összes törmelékanyagnak, nyíltabb vízi kifejlődésben pedig 7% alá csökken. Ezek az adatok összhangban állnak bakonyi megfigyeléseink előzőkben ismertetett értelmezésével. IRODALOM - REFERENCES A m s b u r y, D. L., (1962): Detrital dolomité in Central Texas. Journal of Sedimentary Petro- logy, vol. 32. No. 1. — Bárdossy Gy., (1961): Üledékes kőzeteink nevezéktanának kérdései. Földtani Közlöny, 91. k. 1. sz. — Czéhmester M., (1961): A biai miocén rétegek üledékföldtani vizsgálata. D u d i c h — Siklósiné : Dolomitos kőzetek a bakonyi eocénben 253 (Szakdolgozat.) — Dudich E., (1956): A bryozoás rétegek helye a Budai-hegység üledékei között. (Szakdolgozat. Bp.) — Dudich E., ( 1 959) : A Budapest környéki felsőeocén és alsóoligocén ősföld- rajzi és Ősélettani viszonyai (Doktori éltekezés, Bp.) — G o 1 d s m i t h, J. R. - G r a f, D. L. (1958): Structural and compositional variations in somé natural dolomites. Journ. of Geology, vol. 66. No. 6., Chicago. Eocéné Dolomitic Rocks in the Bakony Mountains DR. E. DUDICH jun.-M. SIKLÓSI- JENEI In 1962 and 1963 31 samples were taken, írom boreholes and a few írom outerops of Eocéné rocks, in order to determine their CaO and MgO content. The results of the Chemical analyses are given in Tables I. and II. in terms of computed mineralogical composition (calcite, dolomité, and the sírni of these two, the totál carbonate value, in weight % of the samples. The facies is generally maríné with a great variety of Nummuli- tes and other Foraminifera (see zonation) . The rock was considered „dolomitic” if dolomité was more than 10% of the totál carbonates, 28 samples of the 31 turnéd out to be such. Definite conclusions require more data. The results of the present report suggest the following interpretation as a working hypothesis: 1. High dolomité content (18 — 60% of the totál carbonate value) is found in Lower Eocéné beds overlying Upper Triassic dolomité or its reworked, eoarse-grained detritus. If the Lower Eocéné, however, lies on Dachstein limestone, its dolomité content is rather low. 2. There is less dolomité in the samples of the early Middle Eocéné. In the middle horizons of the Lutetian it does nőt reach 10% of the t. c. v., at least in somé cases. 3. Dolomité becomes more abimdant again (14 — 33% °f the t. c. v.) in the laté Middle Eocéné and in the early Upper Eocéné. The authors assmne that these trends in the changes of dolomité percentage are due to paleogeographic factors. The deposition of dolomité from the source rocks of Upper Triassic dolomité eliffs constituting the coast, is controlled by the site of sedimentation, dolomité decreasing with inereasing distance from the source rocks. It is supposed, that dolomité was derived mostly by means of abrasion, in clastic forni. Chemical precipitation of dolomité seems to be of less import ance. This theory is favoured by observations made from thin sections, too. Moreover, it is in perfect accordance with the transgressive and regressive phases of the Eocéné Nummulitic Sea in the Bakony area. More or less dolomitic facies of similar origin are described from the Upper Eocéné of the Buda Mountains (E. Dudich Jr., 1956, 1959) and from the Tortonian of Bia- torbágy (M. Czéhmester, 1961), both in the surroundings of Budapest. AZ OLIGOCÉN KIFEJLŐDÉSEK PÁRHUZAMOSÍTÁSA A DOROGI-MEDENCÉBEN FORAMINIFERA-VIZSGÁLATOK ALAPJÁN NAGYNÉ GELLAI ÁGNES* (XX. táblával) Összefoglalás : A Dorogi-medence Foraminifera-faunája az ország más területeinek hasonló faunájától bizonyos fokig eltérő. Legrészletesebben vizsgált szelvény az Esztergom 20. sz. fúrás. Forammifera-társulásuk alapján ismertetjük az oligoeén üledékek kifejlő- dési típusait, az alsóoligocén csökkentsósvízi partszegélyi üledékeket és a középsőoligocén sekélytengeri üledékeit. Figyelmet érdemel az alsóoligoeénban jelentkező nagyon gazdag agglutinált házú Foraminifera-társaság, amellyel együtt csökkentsósvízi alakok, főleg Rotalia beccarii (I, i n n e) faj jelentkezik tömegesen. A felsőoligocén üledékeit a Csolnok 648. sz. fúrás tárja fel. A medence területén párhuzamosítani lehet a területen lemélyített fúrásokat: a Piliscsév 4. sz., Dág 14. sz., a Nagysáp 50. sz. fúrásokat az Esztergom 20. sz. fúrással, a Dág 13. pedig a Csolnok 648. sz. "fúrással megegyező mikrofaunát mutat, amely újabb adatokkal egészítik ki a medence oligoeén képződményeinek megismerését. A Dorogi-medence Formaninifera-társulásai bizonyos mértékben eltérnek a Buda vidéki, valamint a keleti területek hasonló korú képződményeinek faunájától. A terület- ről hosszú ideig összevontan csak felsőoligocén képződményeket említettek. Az újabban lemélyített mélyfúrások lehetővé tették az oligoeén üledékek részletesebb tagolását. A régi kutatók közül már Hantken M. (1868) is világosan látta az Eszter- gom és Buda vidéki oligoeén rétegtani helyzetének különbözőségét, azt, „hogy Esztergom vidékén a »kiscelli agyag* és a felsőeocén mészkő közé oligoeén korú tengeri homokkő és csökkentsósvízi agyag települ, melyek Buda-vidékén hiányoznak”, mégis ezt a különb- séget csak látszólagosnak tartotta és későbbi munkájában mint téves megállapítására hivatkozik (1871). Máj zon (1957) akadémiai doktori értekezésében az esztergomi terület tár- gyalásánál megemlíti Vitális Sán dórnak a Földtani Társulat 1944. március i-i szak- ülésén ,,Az Esztergomi szénmedence oligoeén képződményei” címmel tartott előadását, közel 70 fúrás mintaanyagának részletes kőzettani és őslénytani vizsgálatáról. M a j z o n L. emlékezésből említi az akkori megállapításokat, hogy a bamakőszéntelep felett 40 m vastagságúnak tartott foraminiferás agyag helyenkint elérte a 428 m-es vastagságot. Ezt a megállapítást a medencében lemélyített újabb fúrások igazolják. A Dorogi- medence déli részéről 5 fúrás Fór aininif éra- vizsgálati eredményét ismertetem, a Pilis- csév 4. sz., Dag 14. sz., Nagysáp 50. sz., Csolnok 648. sz. és Dág 13. sz. fúrásokat. A kérdés újravizsgálatára az Esztergom 20. sz. fúrás mintaanyaga adott módot. A fúrás 1070 m-ig mélyült, oligoeén — eocén képződményeket harántolt és felsőtriász dachsteini mészkőben ért véget. Vastag és változatos oligoeén üledékösszletéből 250 minta részletes Foraminifera-vizsgálat alapján, valamint kőzettani alapon 4 jól elkülöníthető szint volt megállapítható. * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1962. nov. 28-i szakülésén. Kézirat lezárva 1963. nov. 29. N. G ell ai : Az oligocén párhuzamosítása a Dorogi-medencében 255 1. 3,00 — 488,00 m-ig kezdetben homokos üledékeket, majd egy egységes vastag agyagmárga összletet találunk, ezt fokozatosan ismét homokos üledékek váltják fel, és egy homokkő összlet után agyagos homokkő (laza és kemény) váltakozik tarkaagyag- gal. Az összletet ..kiseelli agyag” típusú Foraminifera-együttes jellemzi, a felső részén 45,00—108,50 m-ig faunaképváltozás figyelhető meg. A Foraminiferák faj- és egyed- száma lecsökken és néhány csökkentsósvizet jelző faj is megjelenik. A homokkőösszletben molluszkahéj töredéken kívül egyéb szerves maradvány nem volt. 2. 488,00 — 538,00 m-ig változatos az üledéksor: tarkaagyag, agyagos homok, agyagmárga és homokkő többszörös ismétlődésével, esökkentsósvízi Foraminiferák- kal. Tömegesen a Rotalia beccarii (L.) faj mutatkozik, emellett néhány egyéb faj Rotalia canui Cushmann, Rotalia kiliani (Andreae), Elphidium hiltermanni H a g n. Ezek a esökkentsósvízi fajok ismeretesek a belgiumi (D. A. J. B a t j e s, 1958), a német (H. H a g n, 1955) és a csehszlovák (E. Brestenská — R. Lehotayová, 1960) oligocén esökkentsósvízi üledékeiből is. A csehszlovák területen ezek a Foraminiferák ugyanebben a rétegtani helyzetben ismeretesek az alsóoligocénből. A német és belga oligocén üledékekben a felső- és középső- oligocénben jelentkeznek. 3. 538,00 — 565,00 111-ig a kőszénösszlet jelentkezett finomszemű agyagos homok- kal, vékonyabb, vastagabb kőszéntelepekkel, fedőjében sötétszürke molluszkás agyag- márgával. Ebben az összletben különleges Foraminifera-társulást találunk. Főleg a kőszéntelepek fedőjében a molluszkás agyagmárgában gazdag agglutinált házú együttes Ammobaculites, Ammomavginulina és Miliammina nemzetségek fajaival. 4. 567,00 — 627,00 m-közben kevés homokkő váltakozik agyagos homokkal és tarka (zöldesszürke, vörös) agyaggal, majd 30 m vastag andezit következik. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy az Esztergom 20. sz. fúrás alsó szakasza, mely magában foglalja a kőszéntelepes kifejlődést is, megegyezik a Piliscsév 4. sz. és Dág 14. sz. fúrás alsó alsó esökkentsósvízi kifejlődésével. A Piliscsév 4. sz. fúrás- ban megvannak a jellegzetes agglutinált Foraminiferák is, bár sokkal gyérebben, mint az Esztergom 20. sz. fúrásban találtuk, a Dág 14. sz. fúrásban teljesen hiányoznak. Ezeket a esökkentsósvízi üledékeket M a j z o n 5. sz. foraminiferamentes szintjével azonosnak tartjuk és a lattorfi emeletbe soroljuk. Lattorfi emeletbe való sorolását indo- kolttá teszi az a tény, hogy a rupéli emelet üledékei ezektől az üledékektől eltérőek. Megnehezíti a besorolást az, hogy a rupéli emeletből ilyen együttes még ismeretlen. Az itt talált Foraminiferák csak fácies jelzők, sőt a fajok legnagyobb részét a német fel- sőoligocén esökkentsósvízi üledékeiből írták le. Az E. 20. sz. fúrás középső és fel- ső szakasza a „kiseelli agyag” jellegzetes Foraminifera-társulása alapján M a j - z o n 4. sz. Fór aminifera-szin tjét jelzi és rupéli emeletbe tartozik. Ezt a Foraminifera- társulást találjuk a Piliscsév 4. sz., Dág 14. sz. és a Nagysáp 50. sz. fúrásokban is. A fúrásokban a rupéli emelet alján egy elég jelentős vastagságú, faunamentes homokösszletet találunk. A Csolnok 648. sz. fúrás Foraminiferái csökkentsósvíziek, a katti emeletet rög- zítik. Megegyező a Dág 13. sz. fúrás. Felvetődik a kérdés, vajon az alsó esökkentsósvízi összlet nem lehet-e megegyező a felső esökkentsósvízi üledékkel. Eddigi tapasztalataim szerint nem, mivel az alsó részen az agglutinált fajok is jellemzők (amelyek ugyan hiányozhatnak is, mint pl. a Dág 14. sz. fúrásban), míg a felső esökkentsósvízi Foraminifera-együttes más, már katti jellegű. 256 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 2. füzet TÁBLAMAGYARÁZAT - TAFELERKLARUNG XX. tábla - Tafel XX. 1. A Miliammina nemzetség agglutinált házú Foraminiferái, Esztergom 20. sz. fúrás, 20 X Agglutinierte Foraminiferen dér Gattung Miliammina. Bohrung Esztergom Nr. 20, 20 x 2. Az Ammobaculites és A mmomarginulia nemzetség aggluginált házú Foraminiferái, Esztergom, 20 . sz fúrás 20 x Agglutinierte Foraminiferenschalen dér Gattungen Ammomarginulina und Ammobaculites. Bohrung Esztergom Nr. 20, 20 x 3. ,,A kiscelli agyag” jellegzetes Foraminiferái. Esztergom 20. sz. fúrás 10 X Typische Foraminiferen dér „Kisceller Tone”. Bohrung Esztergom Nr. 20, 10 x 4. Rotalia kiliani (Andreae) faj az Esztergom 20. sz. fúrás alsó esökkentsósvízi összleté- ből, 10 x Rotalia kiliani (Andreae) aus dem unteren Brackwasserkomplex dér Bohrung Esztergom Nr. 20, 10 X . IRODALOM - LITERATUR H a n t k e n, M., (1868): A kiscelli tályag Foraminiferái. Magyarhoni Földtani Társ. Műnk. p. 75 — 96. — Hantken, M., (1871): Az esztergomi bamaszénterület földtani viszonyai p. 3 — 144. — Hagn, H., (1955): Paláontologische Untersuchungen am Bohrgut dér Bohrungen Ortenburg Cf. 1001, 1002 und 1003 in Niederbayem. Zeitschrift dér Deutschen Geologischen Gesellschaft 105. — Ma jzon, L-, (1957): A magyarországi oligocén mikropaleontologiai rétegtana. (Akadémiai doktori értekezés) p. 2—271. — Bat es, D. A. J. ,(1958): Foraminifera of the OÍigocene of Belgium p. 3 — 180. Koninkl. Béig. Inst. Verhand. Nr. 143. — Brestenská, E.— L ehotayová, R., (1960): Spodnoohgocénne brakické usadeniny s Rotalia beccarii (L.) z oblasti Sturova (Juzné Slovensko) Geol. Práce Zprávy 19. p. 109 — 116. Parallelisierung dér Oligozánausbildungen im Doroger Becken auf Grund von Foraminiferen- Untersuchungen ÁGNES NAGY-GELLAI Die' Foraminiferenfauna des Doroger Beckens unterscheidet sich von denen anderer Gebiete Ungams. Am ausführliehsten mitersucht ist das Profil dér Bohrung Esztergom Nr. 20. Die Faziestvpen dér Oligozánablagerungen, die imteroligozánen, litoralen Brackwassersedimente und die mitteloligozánen neritischen Sedimente werden auf Grund ihrer Foraminiferen-Gesellsehaft dargelegt. Beachtenswert ist die áusserst reiche Gemeinschaft agglutinierter Foraminiferen, die im unteren Oligozán auftreten. Mit ihnen sind grosse Mengen von Braekwasserformen, hauptsáchlieh von Rotalia beccarii (Linné) vergesellschaftet. Die Ablagerungen des oberen Oligozáns sind in dér Bohrung Csolnok Nr. 648 aufgeschlossen. Im Raume des Beckens lassen sich die im Gnmdprofií unterschiedenen Oh'gozánbildímgen parallelisieren. Die Bohrungen Piliscsév Nr. 4, Dág Nr. 14 und Nagysáp Nr. 50 habén eine, mit dérén dér Bohrung Csolnok Nr. 648 überein- stimmende Mikrofauna geliefert. ANDEZITTUFIT VEZETŐSZINT A MAGYARORSZÁGI FELSŐPLEISZTOCÉN (RISSI) LÖSZ-SZELVÉNYEKBŐL DR. KRIVÁN PÁL - RÓZSAVÖLGYI JÁNOS* (3 ábrával) Összefoglalás: A paksi pleisztocén alapszelvény (Kriván, 1957), s az Aszód — Hévíz- györk környéki lösz-szelvények anemogén andezittufit kifejlődésének felismerését és vizs- gálatát (Kriván — Rózsavölgyi, 1962) követően feltételezhető lett annak általánosabb elter- jedése. Szerzők ez okból vizsgálat alá vették a hazai rissi löszfeltárások rétegsorait. Fel- fogásuk szerint a déli országhatárokig nyomozható anemogén amfibolandezittufit rétegben a kárpáti övezet felsőpleisztocén 1 ö s z ö s s z 1 e t e i n e k leg- biztosabb,minden feltevéses párhuzamosítást kizáróvezeiő- szintjét ismerték fel. Az általában 2 — 5 cm, kivételesen 10 — 15 cm-es szürke, mállóit állapotban sárga andezittufit a rissi,a eljegesedési szakasz második részében képződött, s a rissi löszösszleteket megosztó, vezetőszint jellegű kettős el temetett talaj komplexus alsó rétegtagja alatt 1 — 1,5 méterrel települ. A kárpáti övezet negyedkori vulkánosságának első és évekig egyetlen nyomának tartott paksi andezittufit felismerését (Kriván, 1957) követően hasonló településű ande- zittufit kifejlődésről adtunk hírt Aszód — Hévízgyörk környékéről (Kriván — Rózsa- völgyi, 1962). Az aszód — hévizgyörki előfordulás nyomán feltételeztük az anemogén andezittufit általánosabb elterjedését. Ez okból részletes vizsgálat alá vettük a hazai rissi löszfeltárások rétegsorait. Felfogásunk szerint a kellő kiterjedésű, rissi eljegesedési szakasz alatt képződött andezittufit kifejlődés „vezetőszint jelentőségű korrelációs esz- köz lehet, ami a paksi pleisztocén alapszelvény rétegtani eredményeinek a Kárpátokon belüli lösz-szelvényekre való kivetítését, kiterjesztését, s azok egymás közti párhuzamo- sítását biztosíthatja” (Kriván — Rózsavölgyi, 1962, 332. o.). A mindeli — rissi interglaciális szintjéig feltárt felsőpleisztocén löszösszletek átvizsgálása során a belsőkárpáti andezitvulkánosság nyomait a déli országhatár köze- iéig nyomozhattuk (1. ábra). Az átvizsgált lösz-szelvények tanulsága szerint a nyomozott piroklasztikum képződésére erősebb széljárású helyeken: egészében 0,1 mm 0 felé eltolt szemcseösszetételű löszösszletek (Dunaföldvár) , ismétlődően futóhomokos lösz- rétegsorok területén nem került sor. Eltemetett talajrétegekkel jól tagolt löszösszletek területén, ahol a löszkifejlődések agyagos-aleuritos jellege az üledékképződési nyugalom- ból, a gyakori, tartós szélcsendből ered, a rissi andezitvulkánosság nyomainak meglétére eleve számíthatunk. A dunaszekcsői agyagos-aleuritos löszterületen, a téglagyártól É-felé haladóan kilométeres távolságon túl is folyamatosan követhető andezittufit tovább- nyomozása szinte kizárólagosan a feltártság függvénye. Az andezittufit réteg megtalálása a képződésére előbbi tapasztalatok szerint alkal- mas területeken függ a rissi domborzati egységek rétegsorát kitakaró természetes vagy mesterséges feltárási folyamatok, ill. műveletek behatolásának mértékétől is, mivel a leülepedett piroklasztikum megmaradásának körülményeit az egykori domborzati adott- * Bemutatta Dr. Kriván Pál a Magyarhoni Földtani Társulat 1962. október 3-i előadóülésén. Kézirat lezárva 1964. márc. 5. 6 Földtani Közlöny 258 Földtani Közlöny, XCIV . kötet, 2. füzet Ságok is befolyásolják. A feltárásokkal elért és megnyitott egykori rissi dombhátak löszrétegsorában megmaradt andezittufit réteg a külső szelvényrészek felé haladva, az egykori lejtők szelvényében kiékül, ill. kimarad. A vulkáni porüledék mindannyiszor anemogén tufit, anemotufit. Benne műgyan- tás vékonycsiszolati vizsgálat és a 0,06 — 0,1 mm 0 szemcserészleg vizsgálata alapján pirogén ásványegyüttes uralkodik (60 — 90% között). A pirogén ásványegyüttes kíséreté- ben mélységi magmás és metamorf lehordási területre utaló ásványok is vannak szub- domináns, ill. járulékos mennyiségben (10 — 40% között). 1. ábra. Az andezittufit vezetőszint elterjedése Fig. 1. Distribution of the andesite tuffite index horizon A pirogén csoportban idiomorf, prizmás, tűs kifejlődésű zöld amfibol mellett állandó elegyrészként mutatkozott a biotit, helyenként kevés, kagylóstörésű, szilánkos kőzetüvegszemcse, és ritka, idiomorf, tűs kifejlődésű apatit, s egyaránt ritka opálszilán- kok kíséretében. A pirogén és a mélységi magmás-metamorf lehordási területről származó törmelékanyag elegyedése mindannyiszor az anyagszállítás és leülepedés során, löszkép- ződés közben történt. Ebből adódik a képződött piroklasztikum tufit, közelebbről anemotufit jellege. A vulkáni porüledék ásványos alkatának vékonycsiszolati és 0,06 — 0,1 mm 0 szemcserészlegének mikroszkópi vizsgálata csak a 0,06 mm 0 feletti, „homok” szemcse- 2. ábra. Andezittufit és a fekvő-fedő löszképződménv szemcseösszetételi összehasonlítása. Magyaré z'a t : 1. Fekvő lösz szemcseösszetétele, 2. Tufit szemcséösszetétele, 3. Fedő lösz szemcseösszetétele; I. Hévíz- györk, II. Aszód, III. Paks, IV. Sióagrád, V. Duuaszekcső téglagyár. VI. Dunaszekcső téglagyár, mállott andezittufit szelvénye, VII. Dunaszekcső, Felszabadulás útja 24, VIII. Dunaszekcső, Felszabadulás útja 84. Fig. 2. Comparison of the grain sizes of the andesite tuffites with those of the under- and overlying loess beds. Explanation: 1. Granulometric composition of the underlying loess, 2. Granulometric compo- sition of the tuffites, 3. Granulometric composition of the overlying loess; I. Hévízgvörk, II. Aszód, III. Paks, IV. Sióagárd, V. Brick-yard at Dunaszekcső, VI. Section of weathered andesite tuffites exposed in the brick-vard at Dunaszekcső, VII. Dunaszekcső, Felszabadulás Str. 24, VIII. Dunaszekcső, Felszabadulás Str. 84. Kriván — Rózsavölgyi : Felsőpleisztocén andezittufit vezető szint 259 6* 260 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 2. füzet I . Szemcseösszetétel % Hely Kőzetnév 0* O O V 0,002 — 0,005 1 1 m >-« O O °o O 1 N M O °d O 1 m O °.o 0 1 m >-« °cT 0 0,1 —0,2 £‘o— z‘o 1 «n 0® Ai Össze- sen D, D, D3 D, ; 3- 1 fedő lösz 8,1 1,9 1 15,7 23,2 28,0 19,8 1,8 1,1 0,4 100,0 I. Hévíz- györk 2’. sárga andezittufit 15,2 7,8 16,4 27,2 21,4 11,2 0,8 - - 100,0 2. szürke andezittufit 16,4 5,6 14,0 22,6 27,6 11,0 2,0 0,8 - 100,0 1. fekvő lösz 5,2 4,8 n,4 23,2 34,0 15,7 2,0 1,5 2,2 100,0 3- fedő lösz 4,o 6,0 8,3 21,5 39,2 14,2 1,3 5,5 - 100,0 II. Aszód 2. | szürke andezittufit 10,0 4,5 7,1 25,8 36,9 14,0 1,4 0,3 - 100,0 . fekvő lösz 2,3 4,7 13,0 18,9 30,0 22,5 3,8 4,8 - 100,0 3* fedő lösz 4>5 5,7 6,2 II,1 48,0 20,0 1,8 2,6 0,1 100,0 III. Paks 2. sárga andezittufit 3,0 7,6 3,0 15,4 29,0 23,2 13,4 4.3 1,1 100,0 1. fekvő lösz 3,4 7,1 6,6 13,6 46,6 20,0 1,1 1,0 0,6 100,0 3- fedő lösz 5,6 3,3 7,2 18,2 42,5 21,9 0,5 0,8 - 100,0 IV. Sió- agárd 2. sárga andezittufit 12,2 5,3 12,0 35,8 io,5 22,8 1,2 0,2 - 100,0 fekvő lösz 3,2 4,3 5,0 20,4 3i,4 29,4 4,8 1,0 0.5 100,0 3- fedő lösz 1:0,9 1,5 8,1 17,1 52,0 10,2 0,2 - 100,0 V. Duna- szekcső téglagyár 2. sárga andezittufit 5,0 6,6 10,4 21,6 52,0 4,1 0,3 - - 100,0 I. fekvő lösz 12,3 1,2 9,2 20,7 38,5 18,0 0,1 - - 100,0 VI. Duna- szekcsö, tégla- gyár, mállott tufit 3. fedő lösz 9,5 7,1 5,2 19,6 39,o Í9,2 0,3 0,1 - 100,0 2. sárga, mállott andezittufit 10,1 ,,3 10,5 27,4 24,1 10,0 1,9 0,7 - 100,0 szelvé- vénye I. fekvő lösz 9,5 6,6 7,4 20,8 37,o 17,1 1,6 - - 100,0 VII. Duna- szekcső, Fel- szabadu- 3- fedő lösz r,5 2,9 10,1 ’ 33,6 40,0 11,8 0,1 - - 100,0 2. szürke andezittufit •5,6j 6,2 1 9,2 | 32,8 35,5 0,5 1,7 - - 100,0 iás útja 24 I. fekvő lösz 7,9 1 5,0 ; 6,0 23,2 44,o , 13,4 0,5 - - 100,0 VIII. Duna- szekcső, Fel- szabadu- lás útja 84 3- fedő lösz 3>3 | 4,7 1 9,9 21,2 44,5 15,4 : 0,6 0,4 - 100,0 2. sárga andezittufit 4,7 3,7 j 7,8 25,3 38,5 15,1 1 2,2 2,7 - 100,0 I. ! fekvő lösz 7,9 1 0,4 7,9 21 ,9 46,5 14,4 1 0,6 0,4 1 100,0 Kriván — Rózsavölgyi : Felsőpleisztocén andezittufit vezetőszint 26 1 I. táblázat Faj- súly g/cm* Tér- fogat- súly g/cm 3 Poro- zitás % CKiiH n nx npegynpe>KaeHue. — Bányászati Lapok, 96, 1963, 457 — 471, or., ném., ang. R Andreánszky G.: Ergánzímgen znr Kemitnis dér sannatischen Flóra Unganis II — JlonojiHeHiiH k 3HaHmo capMaTCKOÜ ({uiopbi BeHrpiw II. — Annales Hist. — Nat. Mús. Nat. Hung., 55, 1963, 29 — 50, 12 ábra, 6 tábla Andreánszky G.: Beitráge zűr Kenntnis dér unteroligozánen Flóra dér Umgebung Magyar földtani irodalom, 1963. 281 von Budapest — /JaHHbie k HHwe-ojmroueHOBOií ({tJiope b OKpecTHOCTH Eynaneurra Acta Botanica, IX, 1963, 227 — 257, 1 tábla, or. R Andreánszky G. : Das Trockenelement in dér alttertiáren Flóra Mitteleuropas auf Grund paláobotanischer Forsehungen in Ungam. Vegetatio, Aeta Geobotauica, XI, Hága, 1963, 95 — in, 2 tábla, 1 táblázat németül, ang. R Andreánszky G.: Das Trockenelement in dér jungtertiáren Flóra Mitteleuropas. Vegetatio, Acta Geobotauica, XI, Hága, 1963, 155 — 172, 3 tábla, ang. R A n t o n o v, P. A. (Moszkva): — O Macurraöax AH(j)(j)y3H0HH0ü npommaeMOCTH ropHbix nopoa. — Diffusionspermeabilitát dér Gesteme. Vortráge d. III. Int. Wiss. Konf. f . Geochemie etc. 1. Geochemie mid Mikrobiologie, Budapest, 1963, 100 — 118, 6 táblázat, ném. R Arkosi Klára: Agyagásványok elektronmikroszkópos vizsgálata — Stufly of clay minerals in electrou mieroscope — H3yMeHiie muHncTbix MiiHepajiOB b ojieKTpormoM MHKpocKone. — Földtani Közlöny, 93, 1963, Agyagásvány-füzet — Clay minerals volume, 7—12, 4 tábla, 3 ábra, ang. R Az 1957 — 58. évi távlati kutatófúrások — Les forages de recherche perspectifs exécutés en 1957 — 58 — IlepcneKTiiBHbie pa3BegOMHbie őypemifl 3a 1957—58 rr. — (Schwáb M., S zéky F., Bartkó L. Boda J., Erdélyi M.) A M. Áll. P'öldt. Int. Évi Jelentése az 1960. évről, 1963, 285 — 387, 6 melléklet, 57 ábra, 11 táblá- zat, fr., or. R B a b i c s A.: A pécsi kőszénbányászat a feudalizmus korában — Geschichte des Stein- kohlenbergbaues von Pécs wáhrend dér Zeit des Feudalismus — HcTopwi yroiib- hoü npoMbiuuieHHOCTH b ropoae riei bo Bpeivui (J)eoaaJiH3Ma. — A MTA Dunántúli Tu- dományos Intézete, Értekezések 1961—62, Budapest, 1963, 237 — 277, 8 táblázat, ném. R Bacsák Gy.: Die Ursache des bevorzugten Quadranten und ihr Zusammenhang mit den quartáren Eiszeiten — OőocHOBaHiie npeanomiTeabHoro KBaapaHTa h 3aBnen- MOCTb erő ot ueTBe pTHMHbix ojieaeHeHHH. — Acta Technica, 42, 1963, 435 — 461, 6 ábra, 4 táblázat, ang., fr., or. R Balázs D.: A délkínai karsztvidék barlangjai — Les grottes du territoire karstique de la Ckine méridionale — üemepbi KapCTOBoií oŐJiacTH K)>KHoro KirraH. Karszt- és Barlaugkutatási Tájékoztató, 1963, 75 — 77 Balázs D.: Karsztgenetikai problémák — Karstgenetische Probleme — KapcTreHe- TiiMHbie npoőneMbi. — Földrajzi Értesítő, XII, 1963, 487—494, 8 kép B á 1 d i T.: A törökbálinti „pektunkuluszos homok” kora és az oligocén-miocén határ- kérdés — Das Altér dér , , Pectunculussande” von Törökbálint und die Frage dér Oligozán— Miozán Grenze — Bo3pacT «necKOB c Pectunculus» 11 npoŐJieMa rpa- hmuh OJiHroueHa-.wioaeHa. — Földtani Közlöny, 93, 1963, 204 — 216, 8 ábra, 3 táblázat, ném. R Báldi T. — Csili ing L.: Újabb adatok a mátraaljai miocénhez — Beitrag zűr Kenntnis des Miozáns am S-Fusse des Mátragebirges (Nord-Ungarn) — HoBbie gaHHbie k H3yneHiiK) MiioueHa rop MaTpa (C-BeHrpnn). — Földtani Közlöny, 93, 1963, 387 — 389, 1 ábra, ném. R Balogh K.: 3HaHeHiie BepxHenajie030ÜCKHX n TpnacoBbix oőpa30BaHHÜ rop Biokk b KapnaTCKO.M őacceiÍHe. — Importance des formations paléozoiques supérieures et triasiques des Monts Bükk dans le bassin des Carpates. Association Géologique Carpato-Balkanique.V-iémeCongrés, 1961, Bucarest, vol. III/i, 1963, 43 — 47oroszul Balogh K— V é g h S. — V égh Sándorné Neubrandt É.: Trias de Hong- rie — Tpiiac BeHrpiiH. — Mémoires du BRGM, Paris, 1963, No 15, 455 — 468, 13 ábra, franciául Balogh M. : Jelentés az Úrkút 192. és 194. sz. fúrásokról — Rapport des forages Nos 192 et 194 d’Urkut — JjOKJiag 0 pa3BeA0UHbix CKBa>KHHax Ne 192 h 194 b YpKyTe. Földtani Kutatás, VI, 3, 1963, 17—19 Bán Á.-Dubay L.: Abbau von mit Wasserdruck fördemden Erdöllagerstátten durch Anderimg des Geschwindigkeitspotenzialfeldes — Pa3paőOTKa He(j)T5im>ix naacTOB c BoaoHanopHbiM pe>KHMOM nyTeM H3MeHeHiia pojiü noTeHuuajia CKopocTU. Vortráge d. Jubileumskonf. anlasslich des 25-jahrigen rmg. Erdölbergbaus, I, Budapest, 1963, 550 — 576, 12 ábra, or. R Barabás A.: A szilárd halmazállapotú ásványi nyersanyagok főbb készletszámítási módszerei — Méthodes principales de calcul des réserves pour les matiéres premieres solides — OcHOBHbie MeTOgbi nogCMeTa TBepflbix MnHepajibHbix pecypcoB. — Geoló- gia I. Mérnöki Továbbképző Intézet előadássorozata 4078. sz., 323 — 357, 12 ábra, 2 melléklet, 1963, soksz. Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 2. füzet Barabás A.: Összefoglaló földtani jelentések tanulságai — Conclusions des rapports géologiques sominaires — Bhboah cboahhx reoJionmeCKiix flOKJiaflOB. — Mérnöki Továbbképző Intézet előadássorozata 4202. sz. 1—56, 2 melléklet, 1963, soksz. Barabás A.— Jurcsik I. — Upor E.: Urántartalmú érc-, és széntelepek — Uranerz- und Kohlenlagerstátten — MecTopowAeHHH ypaHOHOCHbix pyg h yrjieú. Természettudományi Közlöny, VII (94), 1963, 396 — 398, 464 — 466, 3 ábra B á r d o s s y G y.: Application des rayons X á P examen minéralogique des plaques minces — ílpiiMeHeHiie pemrreHOBCKiix jiyMeií k MHHepa.noruMecKOMy M3yMeHHio iiijih- 4>ob. — Comptes rendus de l’Académie des Sciences, Paris, 1963, T. 256, 2437 — 2438 Bárdossy G y. — Monod, Th. — Pomerol, Ch.: Découverte d’analcimolithes d’Origine endogéné dans les „Richát” (Adrar Mauritanien) — OiKpurne ananb- UHMomiTOB 3HaoreHHoro nponcxo>KfleHHH. — Comptes rendus des séances de l’A- cadémie des Sciences, Paris, T. 256, 3934 — 3936 Bárdossy Gy.: Jelentés az üledékkőzettani laboratórium 1960. évi munkájáról — L’aetivité du laboratoire de lithologie en 1960. — Otmct 0 paőOTax, npoBeaennbix ; ocaao4HO-neTporpa(})imecKOH naSopaTopnefi b 1960 r. — A M. Áll. Földt. Int. Évi Jelentése az 1960. évről, 1963, 395 — 401, 1 táblázat, fr., or. R Bárdossy Gy. — Hajós Márta: A szurdokpüspöki diatomás rétegösszletek üledékföldtani és geokémiai jellemzése — Caractéristiques lithologiques et géo- chimiques des complexes á Diatomées de Szurdokpüspöki JhiTonormecKaH 11 reoxnuimecKaH xapaKTepncTUKa anaTOMOBbix tojiiu OKpecTHOCTH c. CypaoKmoumoKH. A M. Áll. Földt. Int. Évi Jelentése az 1960. évről, 1963, 121—146, 14 ábra, 3 táb- lázat, fr., or. R Barna J.— Marschalkó B.: Vizes bentonit diszperziók reológiai tulajdonságai- nak vizsgálata II — Examen des propriétés rhéologiques des dispers'ons aqueuses de bentomte II — H3yneHne peojiornnecKHx ocoöeHHOCTeií npn Bfwwbix őeHTO- HiiTOBbix AncnepciiH. — Földtani Közlöny, 93, 1963, Agyagásvány-füzet — Clayl minerals volume, 107—126, 9 ábra, 6 táblázat, fr. R Barnabás K. : Bauxitkutatás és feldolgozás — Prospection et traitement de bauxite — Pa3Be^Ka 11 oőpaőOTKa őokchtob. — Földtani Kutatás, VI, 1, 1963,20 — 27 Bárt a Gy.: Magnetic and telluric research in Hungary in the years 1960—1962 (lásd még: Report of the Hungárián National Committee of IÚGG fór the XIII General Assembly, Berkeley, 1963) . AetaTechnica, Series Geodaetica et geophysica, 43. 1963, 41—48, bibliográfia B a r t a Gy.: The connection between the triaxiality of the Earth and the eccentricity of the geomagnetic field. Bulletin dTnformation, Paris, 4, 1963, 119— 121 B a r t a Gy.: The Potsdami ,,g”-value and the displacement of the Earth’s core. Bulletin dTnformation, Paris, 4, 1963, 121 — 122, 2 táblázat BartaGy.: Antarktisz vizsgálatának újabb eredményei — Results of International Geophysical Year in the exploring of Antaretica — HeKOTOpbie pe3yJibTaTbi MIT H Mrc b no3HaHiin AHTapKTHabi. — Természettridományi Közlöny, VII (94), 1963, 298 — 301, 4 ábra B a r t a Gy.: lásd Márton P. Bárt ha F.: A mennyiségi biosztratigráfia kérdései — Problémes de la, biostrati- graphie quantitative — Bonpocbi KBaHTHTaTHBHOií ŐHOCTpaTnrpa(}>HH. — Őslénytani viták, 1, 1963, 2 — 19, soksz. B a r t h a F. — K ecskem étiné Körmendy Anna: Biosztratigráfiai vizsgád latok a Dorogi-medence eocénkorú molluszkumos képződményein — Examen biostratigraphique des formations éocénes á Mollusques du Bassin de Dorog — j EH0CTpaTiirpa4)imecKiie nccjieaoBaHue Ha MOJunocKOBbix o6pa30BaHimx aoueHa b ÉoporCKOM őacceÜHe. — Földtani Közlöny, 93, 1963, 451 — 465, 4 tábla, 2 ábra, 3 táblázat, fr. R Bartha F. Lázi felső-pannóniai korú farmájának biosztratigráfiai vizsgálata — J Dépouillement biostratigraphique de la fauné pannonienne supérieure de la localité Lázi — EnocTpaTiirpaijMiyecKafl pa3paőojKa BepxHenaHHOHCKoií (j)ayHbi MecTOHa- xo>KaeHHH Jla3H. — A M. Áll. Földt. Int. Évi Jelentése az 1960. évről, 1963, 265— I I 283, 4 tábla, 1 táblázat, fr., or. R Bartha L. jr.: Kövesligethy as an astronomer. Annales L niv.Sc. Budapesti- nensis, Sectio geologica, VI, 1963, 13—14, angolul Bartha L. ifj. lásd Sz. Aczél E. B a r t k ó L. lásd Az 1957 — 58. évi távlati kutatófúrások Béli B.: Main results of meteorological research in Hungary in the years 1960—1962 Magyar földtani irodalom, 1963. 283 (lásd még: Report of the Hungárián National Committee of IUGG fór the XIII General Assembly, Berkeley, 1963). Acta Technica, Series Geodaetica et Geo- physica, 43,, 1963, 23 — 40, bibliográfia B é 1 1 e k y L. : Újabb adatok a hazai geotermikus vizsgálatokhoz — Contributions to the geothermic iuvestigations in Hungary — XlonojnuiTe.nhui.ie gaHHbie 0 reoTep- MHHeCKHX nccjieAOBaHHHX, BbinojiHAeMbix b BeHrpHH. — Geofizikai Közlemények, XII, 1963, 3 — 47, 1 térkép, 2 táblázat, or., ang. R B é 1 1 e k y L.: Magyarország területének geotermikus viszonyai a legújabb vízfeltáró fúrások adatai alapján — Geothermiselie Verháltnisse Ungarns auf Grund dér Daten bei den allerjüngsten Wasseraufscliliessungsbohrungen — Geothermic conditions in the territory of Hungary on the basis of data gained during recent exploratory drillings. Hidrológiai Közlöny, 43, 1963, 401— 411, 1 ábra, 3 táblázat, ném., ang. R Bélteky L. : A mélységi vízkészletszámítás problémái Magyarországon — Problémes du calcul de réserves d’eau souterraine en Hongrie — ripoÖJie.Mbi nOAcneTa rpyHTO- Bbix boa b BeHrpHH. — Mérnöki Továbbképző Intézet előadássorozata 4241. sz. Budapest, 1963, 1—45, 1 melléklet, soksz. B en d e f y L,.: Sartory József geometra, az aggteleki Baradla barlang legelső térké- pezője — József Sartory, geometrician, first cartographer of the Baradla cave, Aggtelek — TeoivieTp Pl. ÍUapTopn, nepBbiii KapTorpacj) nemepu Eapagna b ArrTeaeK. Teclmikatörténeti Szemle, 1, 1963, 205 — 215, 2 ábra, ném. R B e n k ő F. : Földtani oktatás hazánkban és egyetemünkön — L’enseignement de la géologie en Hongrie — yqeöa reonormi b BeHrpHH. — Borsodi Szemle, VII, 1963, Í5-23 B e n k ő F. : A földtani mélyszerkezet vizsgálatok növekvő szerepe a nyersanyagkuta- tásban — Le rőle grandissant des reeherches de la structure géologique au cours de la prospection des matiéres premieres — rioBbiLiiaromaaCH poab nayaeHim riiy- öOKOro CTpoemiH b npopecce noncKOB Ha nojie3Hbie HCKonaeMbie. — Földtani Köz- löny, 93, 1963, 120 — 124 B e n k ő F. : Statisztikai módszerek alkalmazása a földtanban — Emploi des méthodes statistiques en géologie — IlpHMeHeHiie CTaTHCTHMecKHX mctoaob b reoAoriin. — Geológia I. Mérnöki Továbbképző Intézet előadássorozata 4078. sz. 33 — 214, 24 táblázat, 39 ábra, 1963, soksz. B e n k ő F. : Az ásványi nyersanyagkészletek kategorizálásának problémái — Problémes de la catégorisation des réserves miuérales — lIpoÖJieMbi KaTeropn3amm 3anacoB noJie3Hbix iiCKOnaeMbix. — Geológia I. Mérnöki Továbbképző Intézet előadás- sorozata 4078. sz. 215 — 315, 1963, soksz. B e n k ő F. : Az ásványi nyersanyagkutatás rendszere — Le systéme des reeherches de ricliesses minéraíes — Chctcm pa3BeAxu Ha MHHepaAbHbie CbipbH. — Mérnöki To- vábbképző Intézet előadássorozata 4210. sz. 1963, 1 — 145, 21 ábra, soksz. B e n k ő F. : Nyersanyagkutatási módszerek — Les méthodes de recherche des matiéres premiéres — MeTOA pa3BeAKH Ha Cbipbfl. — Mérnöki Továbbképző Intézet előa- dássorozata 4211. sz. 1963, 1 — 137, 47 ábra, soksz. B e n k ő F. : A prognosztikus készletek meghatározása — Ftablissement des réserves prognostiques — OnpeaejreHHe nporH03Hbix 3anacoB. — Mérnöki Továbbképző Intézet előadássorozata 4215. sz. 1963, 1 — 108, 8 ábra, soksz Benkő F. : A prognosztikus készletek meghatározása I. rész — Établissement des réserves prognostiques — OnpeAejiemie nporH03Hbix 3anacoB. — Földtani Kutatás, VI, 1, 1963, 1—20 Benkő F.: A készletek felosztása gazdaságossági szempontok szerint — Classification des réserves du point de vue de leur économie — KnaccHíjHiKam-iH 3anacoB c tohkh 3peHHH hx 3K0H0MHMH0CTb. — Földtani Kutatás, VI, 2, 1963, 1 — 16, 1 táblázat B é r e s s M. lásd Tatár J. Bertalan K.: S '.paleográfiai terepfelvétel megindítása. Magyarázat a szpeleográfiai terepjelentés kiállításához. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1963, x — 2. sz. 20 — 29 B e s e V.: 25 éves a magyar kőolajbányászat — 25 years of Hungárián oil production — HcTopnfl 25-jieTHen HeJrreAOÖbmaiomeií npoMbiiuneHHOCTH BeHrpun. — Bányászati Lapok 96, 1963, 654 — 664, 7 ábra, or., ném., ang. R B i d 1 ó G. : A DTA és a röntgen-analízis szerepe az ásványok azonosításában — Role of DTA and X-ray analysis by identification of ininerals — Ponb ,H,TA h pemre- HOBoro aHaAH3a npn HAeHTHfjaiKauHH MHHepanoB. — Földtani Közlöny, 93, 1963, Agyagásvány-füzet — Clay minerals voluxne, 153 — 154 284 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 2. füzet Bidló G.— Török E.: A Marcal hordalékának ásványtani vizsgálata — Mineralo- gische Untersuchung dér Gesehiebe des Marcal-Flusses — MHHepajibHoe H3yqeHne H3H0C0B peKH Mappán. — Földtani Közlöny, 93, 1963, 244 — 247, 2 ábra, 1 táblá- zat, ném. R Bidló G. lásd Stefanovits P. Bistricsánv E.: Dispersion of Rayleigh waves along a mainly Atlantic patk — JdncnepcnH peftnoBbix bojih Bgojib AvnaHTHnecKoro nym. — Geofisica púra e app- licata, 54, Milano, 1963, 84 — 86, 4 ábra B o d a J. lásd Az 1957 — 58. évi távlati kutatófúrások Bodzay I.: A lovászi olajmező alsó pannóniai alemeletét metsző törésvonalak — Fraeture lines intersecting the Lower Pannonian substage of the Lovászi hydro- carbon fields — CőpocoBbie jthhhh, nepeceKaiomne noA'bupyc HH>KHero naHHOHa Het})Tera30Boro Meeropo>KAeHHA JlOBacu. — Bányászati Lapok, 96, 1963, 280 — 283 6 ábra, or., ném., ang. R Bogsch L.: Beköszöntő — Introduction — BBeaeHne. — Őslénytani viták, 1, 1963, 1, soksz. Bogsch L. : Őslénytani tanulmányúton a Német Demokratikus Köztársaságban 1962. májusában — Voyage d’étude paléontologique en RDA — riajieOHTOJioni- MeCKafl KOMaHAiipoBKa b THP. — Őslénytani viták, 1, 1963, 20 — 30, soksz. Bogsch L.: Elnöki megnyitóbeszéd a MKBT közgyűlésén, 1963. II. 3. — Discours présidentiel — BcTynuTejibHaH penb npeAceAaTenH. — Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1963, 5 — 7 Boldizsár T. : Megjegyzések Gálfi J. és Stegena L. „Geotermikus időbeli változások” című tanulmányához — Remarques á l’étude „Changements géo- thermiques dans le temps” de ISIM. J. Gálfi et L. Stegena — 3a.\teMaHiiH K CTaTbe «BpeMeHHbie reoTep.MtmecKiie H3.ueHeHHH». — A MTA Műsz. Tud. Oszt. Közleményei, 32, 1963, 145 — 149, 1 ábra Boldizsár T.: 3e.viH0ii Ten.iOBOií noTOK b Komjio— 3o6aiKHOCTn SHeproHOCHTejib: npupoAHbin ra3. — Bá- nyászati Lapok, 96, 1963, 123— 134, 192 — 201, 268 — 279,336 — 345, 43 táblázat, 13 ábra, or., ném., ang. R Cságoly F.: A világ kőolajipara az 1970—1980. évtizedben — L’iadustrie d'huile minérale du monde en 1970—1980 — Hetjmmafl npoMbiuuieHHOCTb uupa b 1970— 1980 rr. — Bányászati Lapok, 96, 1963, 567 — 568 Cságoly F.: A kőolaj és földgáz Nyugat-Európában — Huile minérale et gas en Europe occidentale — He(})Tb h npnpoAHbin ra3 b 3-EBpone.— Bánjűszati Lapok, 96, 1963, 636 — 638, 3 táblázat; 1 ábra Cságoly F.: Kőolajkutatás a tengerek alatt — Prospection d’huile minérale sous- marine — Pa3BeAKa Ha He({)Tb noA ypoBHeM MOpn. — Bányászati Lapok, 96, 1963. 95 1 —953. 7 ábra Csajághy G.: A vegyi laboratórium 1960. évi működése — L’activité du laboratoire chimique en 1960 — XleHTe.nbHOCTb xhmhmcckoh jiaőopaTopiui b 1960 r. — A M. All. Földt. Int. Évi Jelentése az 1960. évről, 1963, 389 — 393, fr., or. R Csajághy G.: A peloidok vizsgálatának újabb szempontjai — Latest aspeets in the investigation of peloids — HoBbie npiiHunnbi n3yMeHnn naneHAOB. — Hidro- lógiai Közlöny, 43, 1963, 425 — 427, 2 táblázat, ném., ang. R Magyar földtani irodalom, 1963. 285 Csánk Elérném é — S i p o s s Z.: Andezitvulkánosság kőzetanyagának nyomai a középső-felső-oligoeén partszegélyi homokos összletben a Dorogi-medence DK-i részén — Les vestiges des produits du volcanisme andésitique dans le complexe littoral, Oligocéne moyen-supérieur, au SE du bassin de Dorog — C.ne/ibi npo- AyKTon aHAe3HTOBOro Bymkhoh Macra Ajujjeabaa h hx CBH3b c TeppuTopHHMii k»khoh BapaHii h KDrocjiaBMH. — Földtani Közlöny, 93, 1963, 304 — 324, 3 ábra, ang. R a n k V. lásd Scheffer V. . Deák Margit: Ouelques spores striées de l’étage aptien — 1 leKOTopbie nojioc- qaTbie cnopbi anTa. — Revue de Micropaléontologie, Paris, 5, 1963, 251 — 256, 2 tábla, franciául H. Deák Margit: Présence du genre Welwitschiapites Bolch. ex Potonié en Hongrie. Grana Palynologica, 4, Uppsala, 1963, 50 — 54, 9 ábra, franciául Nagyné Dedinszky Filoména: A Solymár 66. sz. fúrás összefoglaló jelen- tése — Rapport sommaire du forage No 66 de Solymár — JHoKiiaa 0 ÖypeHHii N? 66 b UloiÍMape. Földtani Kutatás, VI, 1963, 20 — 21, 2 ábra Demek J. (Prága): A lejtőkutatás új eredményei Csehszlovákiában — New results of slope researches in Czeehoslovakia — HoBbie aoctidkchhh b MexocjiOBaKHH no H3yqeHinocKJTOHOB. — Földrajzi Közlemények, XI, 1963,301— 311, 9 fénykép, 5 ábra Dér I.: Néhány szó a franciaországi uránérckutatásról — Prospection d'uran en Francé — 0 pa3BCAíKeHHfl 3eojiHTOB. — Földtani Közlönv, 93, 1963, Agyagásvány-füzet — Clav minerals volume, 32 — 39, 1 ábra, fr. R Dubay L.: Geotermikus viszonyok a nagylengyeli területen — Geothermic condi- tíons in the Nagylengyel district — TeoTepMHMeCKne ycnoBim b paüOHe HanmeH- Aben. — Bányászati Lapok, 96, 1963, 47 — 51, 3 ábra, 1 táblázat, or., ném., ang. R Dubay L. lásd B á n A. Dudi eh E. j r. —Mészáros M. (Cluj — Kolosvár) : Über die Verbreitung und die Typen dér Krustenbewegungen und des Vulkanismus in Mittel- und Süd- osteuropa am Ende des Mitteleozáns — PacnpeaeneHne u Tunbi ABii>KeHHH xopbi n ByjiKaHH3Ma Ha TeppiiTopnu CpeAHen n lOB-oíí EBponbi b KOHpe cpeaHero aoueHa. — Neues Jahrbucli f. Geologie, Paláontologie, Abhandl. 1 18., Stuttgart, 1963, 65 — 84, 1 táblázat Dvlik J. (Lódz): Magyarország periglaciális problémái — Feriglaziale Probleme Ungams — IlepiirnHmiajibHbie npoőneMbi BeHrpHH. — Földrajzi Értesítő, XII, 1963, 453 — 464, 13 kép, 3 ábra, or., ném. R Egyed L. La théorie dynamique de la Térré — fliiHaMimecKaji Teopnn 3eMAH. — Revue de Géographie physique et Géologie. dynamique, Paris, V, 1963, 21 1 — 230, 13 ábra, franciául Egyed L. : The expanding Earth — Pacim ipmomancn 3e.MJiH. — Natúré, London, 197, 1963, 1059—1060 Egyed L.-Kiss Z. : Investigatíons on seismology and the physics of the interior of the Earth in Hungary 1960—1962 (lásd még: Report of the Hungárián National Conunittee of IUGG for the XIII General Assembly, Berkeley, 1963). Acta Teeh- nica, Series Geodaetica et Geophvsica, 43, 1963, 13 — 21, bibliográfia Erdélyi M. : A Balatonnak és környezetének változásai az ember tevékenysége követ- keztében — Veránderungeu am Balaton mid Umgebung auf Einfluss dér menseli- lichen Tátigkeit — B huh Hite qeaoBeqecKon AeHTe.ibHOCTii Ha Ba.aaTOH n Ha erő 0- K’Py>KHOCTb. — Hidrológiai Közlöny, 43, 1963, 219 — 224, 1 ábra, or., ném. R Magyar földtani irodalom, 1963. 287 Erdélyi M. lásd Az 1957 — 58. évi távlati kutatófúrások. . . E r d e y-G r ú z T. : A természettudományok helyzete és az országos távlati tudomá- nyos kutatási terv — Les Sciences naturelles en Hongrie et le plán perspectif des recherches scientifiques — IIojio>KeHHe ecTecTBeHHbix HayK u BcHrpim n nepcneic- TiiBHbiii nnaH HayBHbix HCcaeaoBaHHií. — Magyar Tudomány, 1963, 1. sz. 7—18 Fejér L. : A déli Mecsek földtani kutatásának története 1945—1960 — Geschichte dér geologischen Erforschung des südlichen Mecsek-Gebirges — HcTopim reoiiorHMe- ckoh pa3Be,4Kn K»KHon HaCTH rop Ménén. — A MTA Dunántúli Tudományos Intéze- te, Értekezések 1961 — 62, Budapest, 1963, 215 — 236, 5 ábra, ném. R Fink J. (Wien) : Felszínformálódás az Alpok keleti peremén — Oberfláclienformung an dér östlichen Peripherie dér Alpen — OopMiipoBamie noBepxHOCTM b boctobhoh OKpaiiHe AanoB. — Földrajzi Közlemények, XI, 1963, 141 — 144 Földváriné Vogl Mária: A DTA vizsgálati módszer jelenlegi állása — L’état actuel de la méthode d’analyse DTA — CoBpeiweHHoe cocronmie MeTOfla ÉTA. — Földtani Közlöny, 93, 1963, Agyagásvány-füzet — Clay minerals volume, 146—150 Franyó F. : Talajvízkutakból történő öntözés lehetőségei a hevesi és jászsági terüle- ten — Les possibilités de l’arrosage pár d’eaux phréatiques, extraites de puits, dans les régions de Heves et Jászság — Bo3mo>khocth opomeHHH H3 KOJiOflqeB rpyo- TOBbix boa b oőJiacTHX XeBeui h Écrnar. — A M. Áll. Földt. Int. Évi Jelentése az 1960. évről, 1963, 59 — 73, 1 melléklet, 2 ábra, fr., or. R F ü 1 ö p J.: Igazgatói jelentés az 1960. évről — Compte rendű du directeur sur l’année 1960 — OmeT anpeKTOpa 3a 1960 r. — A M. Áll. Földt. Int. Évi Jelentése az 1960. évről, 1963, 3 — 6 Gál fi J.-Stegena L.: Általánosított módszer a földkéreg vastagságának meg- állapítására Pp és Ps típusú váltóhullámokkal — A generalized method fór the determination of crustal thiekness by means of Pp and Ps waves — OóoőiueHHbirt AieToa onpeaejieHHH moujhocth 3eMH0ií xopbi no BOJiHaw Tuna Pp n Ps. — Geofizikai Közlemények, XII, 1963, 57 — 65, 5 ábra, 2 táblázat, or., ang. R Gálfi J. lásd Csömör D. G é c z y B . : A liász-dogger határ kérdéséhez — Zűr Frage dér Lias-Dogger Grenze — K Bonpocy rpammbi Jlenac-Aorrep. — Földtani Közlöny, 93, 1963, 227 — 230, ném. R Gellert J. F. (Potsdam) : Adalékok a kínai lösz kérdéséhez — Beitráge zűr Frage des chinesisehen Lösses — CbeAennH k Bonpocy Jiecca b KnTae. — Földrajzi Közlemények, XI, 1963, 130—135, 5 ábra Glogoczowski J. J.-Mitura F. (Krakó) : Ergebnisse dér neuesten geochemi- schen Untersuchungen im Petroleum-Institut und Richtungen weitererForschungs- arbeiten auf diesem Gebiet — Peay.'ibTa™ noc:ieAHi.ix reoxHMHnecKiix nccjieAOBa- hhh, npoBeAeHHbix b HetjiTHnoM HHCTHTyTe h HanpaBJienne flanbHenmiix nccjieaoBa- TejibCKHX paőOT b 3Tom oÖJiacTH. — Vortráge d. III. Int. Wiss. Konferenz f. Geo- chemie etc. 1. Geochemie und Mikrobiologie, Budapest, 1963, 19 — 31 G ó c z á n F. : Stratigraphical palynological conelusions on the Hungárián Senonian deposits — CTpaTHrpafjiii'iecKO-najiHHOJiornqeCKMe bi.iboaijI H3 BeHrepcKnx otjto- weHHH ceHOHa. Pollen et Spores, Paris, 4, 1962, Abstract, 34Ő Gondozó Gy. : Adatok a pusztavámi bányák vízföldtanához — Donuées á la hydro- géologie des mines de Pusztavám — JLniibie k rHAporeonornn uiaxTbi nyCTaBa.M. Hidrológiai Tájékoztató, 1962. december, 15 — 16 Gózon J.: Hozzászólás dr. Dubay L.: „Geotermikus viszonyok a nagylengyeli területen” c. cikkéhez — Remarques á la note du Dr. L. Dubay „Geothermic conditions in the Nagylengyel district” — SaMcaanun k craTbii ,ap-a J y ö a n «reoTepMnnecKne ycaoBnn b panoHe HaAbaenAbeji». — Bányászati Lapok, 96, 1963, 472 G ő b e 1 E. : A mecsekszentlászlói Nagy Forrás és a Kis Tóth-réti patak vízföldtani viszonyai — FHAporeoAOniHecKHe ycnomiH b c. MeaeKcenTaacao. — Hidrológiai Tájékoztató, 1962. december, 32 — 38, 4 ábra, 2 táblázat G öcséi I.: Adatok a Pannonhalmi-dombság geomorfológiájához — Beitrag zűr Geo- morphologie des Hügellandes von Pannonhalma — Éainibie no reoMOp(j)oaormr naHHOHxaaMCKOro xoaMoropbn. — Földrajzi Értesítő, XII, 1963, 35 — 51, 8 kép, 7 ábra, or., ném. R Gömöry I.: Anyagelőkészítési és preparálási munkák fagyasztással — Preparation of fossils by freezing — npuroTOBKH HCKOnaeivibix 3aiviep3aHneM. — Földtani Köz- löny, 93, 1963, 390-391 Gráf L.: Geochemie transdanubischer Tiefenwásser auf Grmid dér, die Zusammen. 288 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 2. füzet setzung dér Wásser veranschaulichenden graphischen Methoden — Fhapoxhmhh rayöiiHHbix boa Ha 6a3e rpa({)HHecKHx cnocoőOB H3y4eHna cociaBa no 3aayHancK0ií OÖJiacTH BeHrpmi. — Vortráge d. III. Int. Wiss. Konferenz f. Geoehemie ete. 1. Geoehemie nnd Mikrobiologie, Budapest, 1963, 244 — 290, 6 ábra, 1 táblázat, or. R Gráf L.: Dunántúli rétegvizek geokémiája a vizek összetételét szemléltető grafikus módszerek alapján — Hydrochemistry of Transdanubian deep waters by graphic methods illustrating their water eomposition — Fnapoxit\uiH rnyuimn iiix boa Ha 6a3e rpacbHHecKHX cnocoöOB. — Bányászati Lapok, 96, 1963, 780—70=;, 6 ábra a táblázat, or., ném., ang. R Gumulka J. (Krakój; Geoehemie dér Oberfláchenwasser in Gebieten von Salz- domen und tektonischen Störungen — TeoxHMHH noBepxHOCTHbix boa b paiíoHe coaHHbix uitokob h TeKTOHimecKnx HapymeHHií. — Vortráge d. III. Int. Wiss. Kon- ferenz f. Geoehemie ete. 1. Geoehemie und Mikrobiologie, Budapest, 1963, 70 — 82, 3 ábra, or. R G y o v a i L.: Mintavétel, magkihozatal és a geofizikai mérések jelentősége a földtani kutatások minőségének emelésében — Échantillonage, récupération des carottes et l’importanee des mesures géophysiques dans l’augmentation de la qualité des recherches géologiques — B3HTne oöpa3itOB, nonyHeHne koaohkh h 3HaqeHne reoíjm- 3nqecKHX H3MepeHHií b npouecce yBejwiieHiin KanecTBa reonoranecKiix noncKOBbix pa- 60T. — Geológia I. A Mérnöki Továbbképző Intézet előadássorozata 4078. sz. Budapest, 1963, 595 — 627, 11 ábra, soksz. O. Hajós Márta — Pálfalvy I.: Magyaregregy diatomás üledékeinek életföld- tani vizsgálata — Examen biogéologique des dépóts á Diatomées de Magyar- egregy — BnoreoaornnecKoe H3yMeHne anamMOBbix ocaaKOB b OKpecTHOCTH c. Ma- Abaperpeab. — A M. Áll. Földt. Int. Évi Jelentése az 1960. évről, 1963, 89 — 119, 3 tábla, 5 ábra, fr., or. R a j ó s M. lásd Bárdossy Gy. erak M. — KochanskyV. (Zagreb): Bükkhegységi újpaleozoós mészalgák — Jungpaláozoische Kalkalgen aus dem Bükk-Gebirge (Nordungam) — K>HOna- ae030HCKiie n3BecTK0Bbie Boaopocan H3 rop Biokk (CeBepHaa Bem-pun). — Geologica Hungarica, Series palaeontologica, fasc. 28, 1963, 45 — 77, 4 tábla, 3 ábra, 2 táblázat, ném., or. R Horváth A.: Mollusca-periods in the sediments of the Hungárián Pleistocene — Moji- jnocKOBbie nepiiOAbi b OTjio>KeHHflx BeHrepcKoro ruieiíCTOueHa. Acta Univ. Sze- gediensis, Acta Biologica, Szeged, VIII, 1962, 173 — 192 Horváth A.: Mollusca-periods in the sediments of the Hungárián Pleistocene. II. The upper arid period of the boring of Felsőszentiván. Acta Universitatis Szege- diensis, Acta Biologica, IX, Szeged, 1963, 101 — 115, 1 melléklet, angolul Horváth E.:A Kőszegi-hegység — The Kőszeg Mount ains — F opbi Kecer. — Ter- mészettudományi Közlöny, VII (94), 1963, 495 — 497, 7 kép Honig Gy.: A mezozóos szerkezeti vonalak és a hévizek kapcsolata a Mecsek-hegy- Ségben — CBH3b MOKAy CTpyKTypHbIMH JIHHHHMH MC3030H h t e p Ma J1 b H b 1 m h Boaa.MH rop MeHeK. — Hidrológiai Tájékoztató, 1962. december, 29 — 32, 2 ábra, 1 táblázat H u n t J. M. (USA): Geochemical data on organic matter in sediments — T eoxHMiine- CKiie aaHHbie OTHOCiiTeabHO opraHnnecKOro cocTaBa ocaaoaHbix nopoa. — Vortráge d. III. Int. Wiss. Konferenz f. Geoehemie etc. 1. Geoehemie und Mikrobiologie, Budapest, 1963, 394 — 412, 2 ábra, 8 táblázat, or. R Hutter Erika lásd Krivánné Hutter Erika J a k u c s L. : A barlangi cseppkövek színeződéséről — La coloration des stalactites de grottes — Ok pác Ka pemepiibix CTa.naKTHTOB. — Karszt- és Barlangkutatási Tá- jékoztató, 1963, 7 — 8. fűz. 123 — 135 Jámbor Áronné: A Visonta 156 (A) I. sz. fúrás mikropaleontológiai vizsgálatának eredményei — Les résultats d’examen micropaléontologique du forage Xo i56(A)I á Visonta — Pe3ynbTaTbi MHKponajieoHToaorrmecKoro HCcaeaoBaHHH őypeHHfl .Né 156. — Földtani Kutatás, VL 3, 1963, 19, 1 táblázat Jámbor Áronné — Oravecz J á n o s n é: A Pápa-kastélykerti thermál vízkutató fúrás földtani jelentősége — L’importance géologique du forage d’eau thermale á Pápa — reojionmecKoe 3HaneHHe pa3BeaoMHoro SypeHHH aeneóHOH Boabi okoho r. Flana. — Földtani Kutatás, VI, 2, 1963, 50 — 51, 11 ábra Jankovits L.: Kőzetek Si tartalmának térfogatos meghatározása — Détermina- tion de volume du contenu de Si des roches — Oöne.MHoe onpeaeJieiine coaepwa- hhh Sí ropHbix nopoa. — Magyar Kémikusok Lapja, 18, 1963, 620 — 621, 2 táblázat J« Magyar földtani irodalom, 1963. 289 Jánossy D.: Letztinterglaziale Vertebratenfauna aus dér Kálmán T a m b- r e c h t-Höhle — rio3He-Me>KaeflHHKOBaH (J)ayHa n03B0H0MHbix H3 nemepbi K. J1 a m 6 p e xt. — Acta Zoologica, XI, 1963, 293 — 331 Jánossy D.: A Bükk-hegység eddig ismeretlen kőfülkéjében végzett őslénytani ásatás előzetes eredménye (Répáshuta, Rejtek) — Rapport préliminaire des fouilles paléontologiques dans íme niche jusqu’ici inconnue de la montagne Bükk — ripeflBapHTejibHbiH AOKJiaa 0 najieoHTOjioruMecKiix pacKonKax, npoBeaeHHbix b ao chx nop Hen3BeCTH0Ü Hinne rop Biokk. — Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1963, 71-75 J a ntsky B.: nHeBMaToanTnneCKoe-niApoTepMaabHoe npeBpamemie rpaHiiTOiiflHbix nopoA rop Beaenue, conpoBOWAaeMoe opyAeHenne.vi. — Transformations hydrothermales des granites, dues aux minéralisations des monts Velence. Association Géologique Carpato-Balkanique, V-iéme Congrés, 1961, Bucarest, vol. V, 1963, 95 — 102, 5 tábla, oroszul Járányi I. — Kiss b.-Szalánczy Gy.— Szolnoki J.: Veránderung eini- ger Charakteristiken von Erdölsonden durch Einvvirkimg von mikrobiologischer Behandlung — H3MeHeHne HeKOTopbix xapaKTepuCTHK He(})TAHbix ckb3>khh noA bah- HHHeni hx MHKpoŐHOAorHMecKOü oöpaőOTKH. — Vortráge d. III. Int. Wiss. Konfe- renz f. Geochemie etc. 1. Geochemie und Mikrobiologie, Budapest, 1963, 633 — 650, 5 táblázat, or. R Járányi I. — Kiss T.— Szalánczy Gy.— Szolnoki J.: Kőolajkutak néhány jellemzőjének változása mikrobiológiai kezelés hatására — Somé changes in oil well characteristics — an impact of mircobiological treatment — M3MeHeHHe HeKOTOpbIX XapaKTepHCTHK HetjlTAHblX CKB3>KHH nOA BAHHHHeM HX MHKpOŐHOAOrHMe- ckoh oöpaooTKH. — Bányászati Tápok, 96, 1963, 808 — 812, 5 táblázat, 4 kép, or., ném. R J a s k ó S. : A szénbányászati tervezés követelményei az összefoglaló földtani jelenté- sekkel szemben — Tes exigences des projets de production houillifére vis-á-vis des rapports géologiques sommaires — TpeőOBaniiH ynienpoMbimnenHoro naaHH- poBaHHH k cboahhm reoAonmecKHM AOKJiaAaM. — Mérnöki Továbbképző Inté- zet előadássorozata 4185. sz., 1963, 1—40, soksz. J a s k ó S. : A földtani kutatások eredményei a 3-éves terv folyamán — Résultats de la prospection géologique au eours du plán triennal — Ycnexn reoJiormieCKOÜ no- hckob b TeweHHe Tpex.ieTnero njiaHa. — Geológia I. A Mérnöki Továbbképző Intézet előadássorozata 4078. sz., 1963, 383 — 403, soksz. Jaskó S. — Csilling L.: Külfejtésre alkalmas barnakőszén előfordulások kutatása Tengyelországban - Pa3BeAKa Ha öypbie yran oTKpbiToii pa3pa60TK0H b IlOAbme. — Földtani Kutatás, VI, 1, 1963, 27 — 45, 20 ábra Jugovics L.: Mesterséges tó a nyugati Mátrában — Tac artificiel dans la montagne Mátra — HccKyCTBeHHoe 03epo b ropax MaTpa. — Földrajzi Értesítő, XI, 1962, 506 — 509, 2 ábra Juhász Á.: A „magyar ezüst” és nyersanyaga: a bauxit — „T’argent hongrois” et sa matiére premiere: la bauxite — «BeHrepCKoe cepeópo» h erő Cbipbe: öokcht.— A TIT Földrajz-földtan-geofizikai szakosztályok, Szakosztályi füzetek, Budapest 1963, 1 — 25, soksz. Juhász J.: Javaslat a budai meleggyógyvizek korszerűbb feltárására — Suggestions fór the modem development of the warm medicinái springs in Buda — üpeAAO- weHHA Ha öojiee coBpeMeHHbie pa3BeAKH TepMaAbHbix AeieÖHbix boa b ByAa. — Hid- rológiai Közlöny, 43, 1963, 225 — 228, 1 ábra Juhász Z.: Agyagféleségek vízgőzadszorpciós izotermáinak tanulmányozása. A faj- lagos felület szerepe az agyagok tulajdonságaiban — Examen des isothermes d’adsorption de vapeur d'eau des argiles. Te rőle de la superficie spécifique dans les propriétés des argiles — H3yqeHHe H30Tep\i aACoprmHH boahoto napa Ha pa3- HOBHAHOCTflX rJIHH H pOAb yACAbHOH nOBepXHOCTH B CB0HCTB3X TAHH. — Földtani Közlöny', 93, 1963, Agyagásvány-füzet — Clay minerals volume, 132 — 135, 3 ábra, or. R Juhász Z.: Kaolinok égetése során végbemenő reakciók tanulmányozása DTA-val — Examen pár DTA des réactions ayant lieu au eours de la cuite des kaolines — kteyAeHue mctoaom JJTA peaKUHH, nponcxoAfliAHX npn oöwuraHHH k30ahhob. — Földtani Közlöny, 93, 1963, Agyagásvány-füzet — Clay minerals volume, 156—157 Jurcsik I. lásd Barabás A. Kádár T. : A földforgás okai és következményei (Planetáris geográfiai vázlatok) — Ta cause et les résultats de la rotation de la Térré — FIpimuHa h pe3yAbTaTbi Bpa- 8 Földtani Közlöny 290 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 2. füzet memm 3eMJin. — Kossuth Lajos Tudományegyetem Földrajzi Intézete, Debre- cen, 1963, 1—47, kézirat soksz. Kákay Szabó Orsolya: Az ipolytamóci kövesült ősfenyő — Die versteinerte Urtanne von Ipolytamóc — HcKonaenaH nepBOŐbimafl cocHa H3 c. MnoifrapHOu.— Természettudományi Közlöny, VII (94), 1963, 40 — 41, 5 kép Káli Z.: Üledékciklusosság a kőszéntelepes összletekben, ennek jelentősége a föld- tani kutatásban — Cycles de sédimentation dans les formations houilliféres, leur importance en prospection géologique — OcaaoMHbie unióin b yrjieHOCHbix CBirrax, hx 3HaMeHHe b noncKOBon paőOTe. — Geológia I. A Mérnöki Továbbképző Intézet előadássorozata 4078. sz., 1963, 405 — 453, 1 táblázat, 11 ábra, soksz. Kárpáti L.: Hidrogeológiai alapadatok meghatározása a földtani kutatás külön- böző fázisaiban — Établissement des données principales hydrogéologiques sur les étapes différentes des recherches géologiques — Onpe,rejieHne ocHOBHbix tha- poreonorHMecKHx gaHHbix Ha pa3Hbix 3Tanax reojion-mecxoro nccjieaoBaHim. — Geológia I. A Mérnöki Továbbképző Intézet előadássorozata 4078. sz., 1963, 573-593, soksz. Kassai L. lásd Kertai Gy. Kaszanitzky F. — Rózsavölgyi J.: Halloysite pseudomorph after calcite írom Gyöngyösoroszi — nceBAOMoptjioa rajuiya3HTa H3 KajibipiTa b c. /fbCHAbeuio- pocn. — Annales Hist.-Nat. Mus. Nat. Hung., 55, 1963, 7 — 9, 1 ábra, 1 tábla K a s z a p A. : Investigations on the microfacies of the Maim beds of the Villány Momi- tains — HccjregOBamiH MHKpo({)aunH Majma b BmuiaHbCKHX ropax. — Annales Univ. Sci. Budapestinensis, Sectio geologica, VI, 1963, 47 — 57, 3 tábla, 1 ábra, angolul Kaszap A.: A dél-baranyai mezozóos szigetrögök — Mesozoisclie Inselschollen in Südbaranya (S-Ungarn) — Me3030iiCKiie ocTpoBHbie r.ibiőbi b iohchoh Macni BeHr- pHH. — Földtani Közlöny, 93, 1963, 440 — 450, 9 ábra, ném. R Kecskeméti T. A bakonyi Nummulites perforatus csoport morfogenetikája — Morphogenetik dér Gruppé von Nummulites perforatus aus dem Bakony-Gebirge — Mop(j)oreHe3HC rpynribi Nummulites perforatus B ropax EaKOHb. — Földtani Köz- löny", 93, 1963, 356 — 362, 3 ábra, ném. R Kecskemétiné Körmendy Anna lásd B a r t h a F. Kedves M. : Complexes sporo-polliniques des couches tertiaires inférieures du sondage V No 133 de Várpalota (Rapport préalable) — CnopoBO - ribuibHCBbie KOMruieKCbi Hii>Kei peTHHHbix cnoeB öypeHHH Ke B. 133 b ropoge BapnanoTa. Acta Botanica, IX, 1963, 25 — 30, 1 ábra, or. R Kedves M.: Contributions á la flóré éocéne inférieure de la Hongrie sur la base des examens palynologiques des couches houilliféres du puits III d’Oroszlány et du puits XV/b "de Tatabánya — flaHHbie k HH>KHe30ueH0B0ii (juiope Bem-pnii Ha ocho- BaHHH najiHHOJiorHqecKoro aHa.aii3a yrojibHbix njiacTOB b OpocnaHbCKOií maxTe III h TaTaőaHbCKOií maxTe XV/b. Acta Botanica, IX, 1963, 31—66, 8 tábla, 5 ábra, or . R Kertai Gy. — Kassai L.: Zusammenhánge zwischen dem geologischen Bau und Fördersystem dér Erdői- und Erdgaslagerstátten — Cbh3i, Meway reojiornMecKim CTpoeHiien 11 pe>KHMaMii MecTopo>KAeHiiii neíjmi 11 ra3a. — Vortráge d. Jubileums- konferenz anlásslich des 25-jáhrigen ung. Erdölbergbaus, I, Budapest, 1963, 179- 195, or. R Kertai Gy.- Kassai L.: A kőolaj- és földgáztárolók földtani alakulata és terme- lési rendszerének összefüggése — Connection between production methods and geological formation of oil and gas reservoirs — Cbh3i> Meway reojioníMCCKHM CTpoemieM 11 pe>Kii.viaMii AiecTopo>KAeHiin necpTii 11 ra3a. — Bányászati Lapok, 96, Í9Ő3, 733 — 737, 1 ábra, or., ném., ang. R Kertai G y. : Elnöki megnyitó a reménybeli ásványi nyersanyagkészletek becslésé- ről. A reménybeli szénhidrogénkészletek egy számítási módszere — Presidential address — BcTyniiTenbHaH pe>m npegceflaTenH. — Földtani Közlöny, 93, 1963, 277 — 285, 1 ábra Kessler H.: A sztalagmit gyűrűk értelmezése a perióduskutatás szolgálatában — L’interprétation des anneaux de stalagmite du point de vue des recherches de périodes — HcTOJiKOBaHue CTajiar.uiiTOBbix KOJibnoB c tohkh 3peHHH H3yueHiiH ne- piiOAOB. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1963, 63 — 66 Kessler H.: Wasserversorgung in Karstgebieten — Bo,iocna6>KeHiie b KapcTOBbix oő.iacTHx. — Berichte dér Geol. Geseliseh. in dér DDR, Berlin, 8, 1963, 331 — 337, 1 ábra, 1 táblázat Magyar földtani irodalom, 1963. 291 S z. K i 1 é n y i Év a— T renka Sándorné: A refrakciós későbbi beérkezések kiértékelése — Auswertung von Refraktionsspáteinsetzen — HuTepripcTauna nocjiegyiomHX BCTymemiü npejiOMJieHHbix bojih. — Magyar Geofizika, IV, 1963, 7— 12, 3 ábra Kilényi Éva lásd Á d á m O. Kisházi P. lásd Vendel M. Kiss E. Z. : A hidasi bamakőszénterület mélyfúrási geofizikai kutatása — Geophysi- kalische Bohrlochuntersuekungen im Braunkohlengebiet zu Hidas — flpoMbiC- jioro-reoij)H3HMecKHe HCCJiegOBaHHg XngaiucKoro MecTopoxKgeHHA őyporo yrjiíi. — Magyar Geofizika, IV, 1963, 70 — 74, x mell. Kiss J.: Radioaktiv elemek és Be, Li, Rb, Cs geokémiája — Les éléments radioactifs et la géochimie de Be, Li, Rb et Cs — PagHoaKTUBHbie BJie.MenTbi u reoxwvuiH Be, Li, Rb H Cs — A Mérnöki Továbbképző Intézet előadássorozata 4186. sz. 1963, 1—25, 3 ábra, soksz. Kiss J.: Az uránmigráció hidrotermális feltételei és a szurokércgenezis — Conditions hydrothermales de la migration d’uranium et genése de la pechblende — r Hgpo- TepMaabHbie yCJiOBiw Mnrpaixnn ypaHa h reHe3HC ypaHHHHTa. — Földtani Közlöny, 93, 1963, 74 — 81, 1 tábla, fr. R Kiss J.: Az epigén ásványképződés és szerepe a karbonátos kőzetekben — Le rőle de la formation des minéraux épigéniques dans les roches carbonatées — Oőpa- 30B3Hne anxireHHbix MJ-mepagOB h erő poab b KapöoHaTHbix ropHbix nopoAax. — Földtani Közlöny, 93, 1963, 325 — 331, 2 tábla, 1 táblázat, fr. R Kiss J.: The autigene mineral formation and its role in carbonate rocks — AymreHHafl MHHepajibHafl (JjopMauHH w ee poab b KapőOHaTHbix ropHbix nopoAax. — Annales Univ. Sci. Budapestinensis, Sectio geologica, VI, 1963, 59 — 69, 3 tábla, 1 táblá- zat, angolul Kiss L. : A Mád melletti Isten-hegy kaolinos kőzetének ásványkőzettani vizsgálata finomkerámiai szempontból — Examen minéralo-pétrographique des roches kao- liniféres du mont Istenhegy á Mád sous l’aspect de la céramique fine — Mhhc- paabHO-neTporpa<})HMecKoe H3yseHHe KaojiHHOBbixropHbixnopogCTOBKH 3pemiH tohkoh Kepa.MHKH. — Földtani Közlöny, 93, 1963, Agyagásvány-füzet — Clay minerals volume, 61 — 76, 2 tábla, 9 táblázat, 6 ábra, fr. R iss L. lásd Járányi I. i s s Z. lásd S s o m o r D. iss Z. lásd Egyed L. liburszky B . : A DTA készülékek műszaki megoldásai — Solutions teehniques des instruments de DTA — TexmmecKHe pemeHHH npnőopoB J1TA. — Földtani Közlöny, 93, 1963, Agyagásvány-füzet — Clay minerals volume, 150— 153 Kliewe H. (Jena) : Adalékok a negyedkori felszínfejlődés néhány alapvonásához a Balti-tenger déli partvidékén — Beitráge zűr Charakteristik dér Ouartárgeolo- gie an dér südlichen Küste des Baltischen Meeres — Ősegemül k HeKOTopbiM ocHOBHbiM sepTaw (J)opMnpoBaHHH noBepxHocra b MeTBepTHMHOM nepnoge Ha K)>K- hom noőepe>Kbe EajiraiícKoro Mopg. — Földrajzi Közlemények, XI, 1963, 136— 140, 3 ábra Koch S.: Zeleznik (Vashegy) bázisos alumínium foszfátjai — The hydrous basie alu- mínium phosphates of Zeleznik (Vashegy), Slovakia (CSSR). Acta Universitatis Szegediensis, Acta Mineralogica-Petrographica, Szeged, XVI, 1963, 3 — 10 Kochansky V. lásd H e r a k M. Kókay J.: Magfúrások megbízhatóságának problémái — Problémes d’authenticité des forages á carottage — ripoŐJieMbi HagOKHOcra KOJiOHKOBbix őypeHHH. — A Mérnöki Továbbképző Intézet előadássorozata 4214. sz., 1963, 1 — 35, 2 ábra, 3 táblázat, soksz. Kolonics L.: Zűr Hydrogeologie dér ungarischen Braunkohlenbeeken — T Hgpo- reojiorHH BeHrepCKHX yraeHOCHbix őacceiÍHOB. — Berichte dér Geol. Gesellsch. in dér DDR, Berlin, 8, 1963, 83 — 89 Kolosváry G. : Triassische Korallen aus dér CSSR — TpHacOBhie KOpajuibi H3 HCCP. — Geologieké Práce, Bratislava, 30, 1963, 209 — 216, 5 tábla, németül Kolosváry G.: tlber das Verhaltnis einiger rezenter tmd fossiler Cirripedier zu ihrem Ansiedlimgsmilieu im Weltmeer, enumerativ-statistisch betrachtet — CooTHouieHHe HeKOTopbrx coBpeMeHHbix h HCKonaeMbix Uuppuneg c hx cpegoü noce- jxeHHg b oiKhjih-jih rnraHTbi b npouuiOM? — Természettudományi Közlöny, VII (94), 1963- x33 — 135. 3 ábra Kretzoi M. : A földtörténet legnagyobb emlősállatai — Erdélyből — Les plus grands Mammiféres de l’histoire géologique de la Térré provenant de Transylvanie — Haiiőo.nbume MjieKonHTaiomne HCTopmi 3eMJiH, npoHCxoAHmne 113 TpaHCHJibBaHHH.— Természettudományi Közlöny, VII (94), 1963, 278 — 279, 2 kép K ríván P.: A tatai Kálváriadomb felsőpleisztccén édesvízi me'szkccsszletének fel- tárásai — OőHa>KeHHg BepxHenaeiíCTOueHOBOro npecHOBOAHoro H3BecTHHKa Ha Kaa- BapiiHAOMŐ b TaTa. — Archaeologica Hrmgarica, Budapest, 43, 1963, 5 — 9 K r i v á n P.-Nagy L á s z 1 ó n é: Harmadidőszaki és negyedkori spóra-pollen bemosást tartalmazó palynológiai spektrumok felbontása a lehordási te "illet meg ismerésére és a rétegtani felhasználás érdekében — Palynological methoi of cha- Magyar földtani irodalom, 1963. 293 racterization of the source area on the basis of the examination of tlie Upper Pleistocene profilé of Tószeg — Kiskőrös (region between the Danube and the Tisza) — I lajiiiHOJioni'iecKoe oxapaionormi "rop MepxaT. — Karszt- és Barlangkutatási Tájé- koztató, 1963, 67 — 70 Láng S.: Az észak-borsodi karszt geomorfológiai vázlata — L’esquisse géomorpholo- gique du karst dans le com. Borsod — OqepK re0M0p(})0A0rnH KapcTa C-hoh qac- th KOMHTaTa EopiuoA- — Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1963, 103 — 105 Láng S. : A Dunántúli Középhegység keleti részének geomorfológiai vázlata — L’es- quisse géomorphologique de la partié orientale de la Montagne Moyenne de Trans- danubie — OaepK reo.MoptjKxnonm B-oií MacraBeHrepcKoroCpeAHeropbA. — Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1963, 123 — 139 Léczfalvy vS.: A források osztályozása — Klassifizierung dér Quellén — KAaccn- (J)inKe- jibix MHHepaJiOB. — Földtani Közlöny, 93, 1963, 97—107, 1 ábra, 1 táblázat, néni. R Mólnál J.: Ősóceánok hőmérsékletének meghatározása 0 18-as izotóppal — ha détermi- nation de la température des océans anciens avec isotope O18 — OnpegeaeHHe TeMnepaTypbi gpeBHiix OKeaHOB c noMOigbio ii30Tona O18. — Műszaki Élet, 1963. augusz- tus, 13 Monod T h. lásd Bárdossy Gy. M u c s i M. : Finomrétegtani vizsgálatok a kiskunsági édesvízi karbonátképződmények- ben — Examen de la stratigraphie fine des formations carbonatées d'eau douce du Kiskimság (Hongrie Centrale) — kby^emre CTpararpa({)iin npecHOBOgHbix Kapőo- HaTHbix ({topMauHÜ KuuiKyHmara (CpegHgg BeHrpHg). — Földtani Közlöny, 93, 1:963, 373 — 386, 3 ábra, 4 táblázat, fr. R Müller É. P. (NDK) : Betrachtimgen zűr Geochemie dér Schichtwásser des Thüringer Beckens — T eoxuMHH naaCTOBbix boa TiopHHreHCKOro őacceima. — Vortráge d. III. Int. Wiss. Konferenz f. Geochemie etc. 1. Geochemie und Mikrobiologie, Bu- dapest, 1963, 225 — 243, 3 ábra, 1 táblázat, or. R ! Nagy I. Z.: Kicsavarodott házú Ammonites-félék (Spiroceratidae) a mecseki jura időszaki rétegekből — Ammonites déroulés (Spiroceratidae) dans les couches jurassiques de la montagne Mecsek^ — Ammohhtm c pa.3BepHyToü pai npeAceaaTejia. — Földtani Közlöny, 93, 1963, 3 — 6 N e m e c z E. —V a r j ú G y. : Va-bentonit, klinoptilolit és káliföldpát képződése a Szerencsi-öböl riolittufájából — Bildung von Va-Bentonit, Klinoptilolit und Kalifeldspat aus dem Rhyolittuff des Szerencs-Beckens — Oöpa30Bainie A^-öen- TOHHTa, KJiHHonTHJioJiiiTa h KajmiÍHoro noaeBoro iunaTa H3 pnojiHTOBOro Ty(j)a CepeHH- CKOro őacceÜHa. — Földtani Közlöny, 93, 1963, Agyagásvány-füzet — Clay mi- nerals volume, 77 — 91, 11 ábra, néni. R Némedi Varga Z.: A kutatófúrások földtani dokumentálása, előzetes és végleges dokumentáció — Documentation géologique des sondages de prospection — Feo- jicrimecKaa AOKyMeHTauHH noncKOBbix őypemiH. — Geológia, I. A Mérnöki To- vábbképző Intézet előadássorozata 4078 sz. 1963, 363 — 382, soksz. Némedi Varga Z. : Hegységszerkezeti vizsgálatok a kövestetői fonolitterületen — Tectonic investigations in the phonolite area of Kövestető (Mecsek Mts) — Tck- TOHHMecKHe HCCjieAOBaHHH (j)OHOJinTOBOn oŐJiacTii KeBeiirre-ro. — Földtani Közlön y, 93. 1963, 37 — 53. 17 ábra, ang. R Némedi Varga Z. lásd Kovács E. Németh E.: Les reeherches hydrologiques en Hongrie 1960— 1962 ( lásd még: Report of the Hungárián National Committee of IUGG fór the XIII General Assembly, Berkeley, 1963). Acta Technica, Series Geodaetica et Geophysica, 43, 1963, 49 — 69, 3 ábra, bibliográfia Németh L.: Természetes földalatti radioaktív vizek keletkezése és azok genetikai típusai — La formation des eaux radioactives souterraines et leurs types géné- tiques — Hidrológiai Tájékoztató, 1962. augusztus, 83 — 85, 3 táblázat Neubrandt Erzsébet lásd V é g h n é Ozoray Gy.: Új kősó-szakadék Parajdon — Nouveau ravin de sel á Parajd — HoBbiü co.iHHbiü OBpar b c. flapaHA. — Földrajzi Értesítő, XII, 1963, 239 — 241, 12 kép Ozoray Gy.: Kaukázusi utazás — Vovage en Caucasie — nyTeiuecTBiie b KaBKa3e.— Földrajzi zsebkönyv, XIII, 1962, 23 — 43, H kép Oravecz J . : A Dunántúli Középhegység felsőtriász képződményehiek rétegtani és fácieskérdései — Ouestions stratigraphiques et faciales des fonnations triasiques supérieuresdelaMontagneCentrale deTransdanubie — Földtani Közlöny, 93, 1963, 63 — 73. 3 ábra, fr. R Oravecz J.: Stratigraphische und Faziesprobleme dér obertriadischen Bildrmgen des Ungarisehen Mittelgebirges — CTpaTiirpa(j)imecKiie h ({taunajibHbie npoőjie.ubi Bepx- HeTpuacoBbix oőpa30BaHnií BeHrepcxoro CpegHeropbH. — Armales Univ. Sci. Buda- pestinensis, Sectio geologica, VI, 1963, 99— 108, 2 ábra, 1 melléklet, németül Oravecz Jánosné lásd Sclieffer Anna O r a v e c z Jánosné lásd Jámbor Áronné Paál Arpádné: Kőszénkőzettani vizsgálatok a nagyegyházai eocén barnakőszén - medencéből — Kohlenpetrographisehe LTntersuchungen im Nagyegyházaer Braunkohlenbecken — yrjieneTporpa(j)nqecKiie iiccjieaoBaHHH b oaccefiHe HaabeAb- xa3a. — A M. All. Földt. Int. Évi Jelentése az 1960. évről, 1963, 159—195, 1 melléklet, 9 tábla, 1 ábra, ném., or. R Pálfalvy I. lásd Hajós Márta Pálfalvy I. lásd Nagy Lászlóné Palik Piroska: Algenfossilien aus dér Kalktuffgrube von Tata — HcKOnae.Mbie bo- I Aopocjm H3 xapbepa n3BecTK0Bbix Ty(J) r. TaTa. — Annales Univ. Sci. Budapesti- nensis, Sectio Biologica, 6, 1963, 129— 157, 6 tábla, 3 ábra, or. R Pantó G.: Investigations in connection with voleanology in Hungary, 1960—1962 (lásd még: Report of the Hungárián National Committee of IÜGG fór the XIII General Assembly, Berkeley, 1963) . Acta Technica, Series Geodaetica et Geophysica 43, 1963, 71—79, bibliográfia Pantó G.: Die Rolle von Glutwolken im neogenen sauren Vulkanismus Ungarns — Po.ib 3aryqnx oónaKOB b kiicjiom HeoreHOBOM ByaKaHH3Me BeHrpHH. — Association Géologique Carpato-Balkanique, ^T-iéme Congrés, 1961, Bucarest, vol. H, 1963, 131 — 135, 1 ábra, németül Pantó G.: npooaeMbi AHarHOCTiiKii ByjiKammecKHx n cyŐByaKaHiiqecKiix oópa30BaHHH b ToKaiiCKHX ropax. — Problémes de la diagnostique des formations volcaniciues et subvoleaniques de la montagne Tokaj, Hongrie. — Tpyjbi JlaőopaxopnH naaeoByji- KaHOJiorHH. Alma-Ata, 1963, 93 — 101 Pantó G.: Die Cu-As-Xe rerzung von Recsk (LTng. Volksrepublik) — Cu-As- opy- Magyar földtani irodalom, 1963. 297 fleHemifl b Pemkhoh nacni BeHrep- ckoh Hii3MeHH0CTH. — .Annales Univ. Sei. Budapestinensis, Sectio geologica, VI, 1963, 109—128, 16 ábra, angolul Scheffer V. : Geophysikalische Angaben zűr Tektonik des Grenzgebietes dér Ostal- pen — reo(})H3i!MecKne aaHHbie k TeKTOHHKe norpammHOH oSnacTii Boctomhhx Ajibn. — Mitteilungen d. Geol. Gesellschaft in Wien, 55, 1962, Wien, 1963, 61 — 84, 14 ábra, 1 táblázat Scheffer V.: Adatok a Vardaridák és a Bánáti-árok felszínalatti vonulatainak köve- téséhez a Kárpát-medencékben — Beitráge zűr Verfolgung dér unterirdischen Züge dér Varvariden und des Banat-Grabens in den Karpatischen Becken — JJ^HHbie k npocjie>KiiBaHHio noa3e.MHbix nepT BapBapHaoB h BaHaTCKoro rpaőeHa b KapnaTCKHX öacceiiHax. — Földtani Közlöny, 93, 1963, 286 — 303, 16 ábra, ném. R Scheffer V.: A Kárpátmedencék néhány regionális geofizikai problémájáról — Über einige regional-geophvsikalische Probleme dér Karpatenbecken — O neKOTopbix npoo-ievax perHOHanbHOíí reo(j)H3HKH KapnaTCKHX öacceHHOB. — Geofizikai Köz- lemények, XI, 1—4, 1962, 101 — 118, 9 ábra, 1 táblázat, or., ném. R Scheffer V. — Dank V.: Vergleichsanalyse und strukturelle Bedeutung dér ungar- lándischen Gravitations- und seimischen Maxima — CpaBHHTenbHbin aHajni3 rpa- BHTamiOHHbix h cencMuneCKHx MaKCunyMOB h conocTaBJieHne hx c reojionmecKH.viH CTpyKTypaMH BeHrpun. — Vortráge dér Jubilámnskonferenz anlásslich des 25- jáhrigen ungarischen Erdölbergbaus, I. Budapest, 1963, 83 — 94, 5 ábra, or. R Scheffer V. — Dank V. : Gravitációs és szeizmikus maximumok összehasonlító Magyar földtani irodalom, 1963. 299 elemzése és egybevetése a magyarországi földtani alakulatokkal — Analysis of gravitational and seismic maxima and their comparison with the geological formations of Hungary — CpaBHHTejibHbiií aHann3 rpaBHTaunoHHbix h ceücMH'ie- ckhx Ma KCHMyMOB n conocTaBJieHue hx c reojionmecKHMH CTpyKTypaMn BeHrpHH.— Bányászati Uapok, 96, 1963, 676 — 680, 5 ábra, or., néni., ang. R Schmidt E. R. : Hévizeink és a hegységszerkezet összefüggései Budapesten — CBH3b MOKuy Tep.najibHbiMH Boaa.MH h tcktohhkoh b ropo/ie ByaaneuiT. — Hidroló- giai Tájékoztató, 1962. december, 20 — 21, 1 ábra Schmidt E. R. : Das hydrogeologische Kartenwerk Ungams — T H/xporeojionmeCKaH KapTa BeHrpHH. — Berichte dér Geol. Gesellschaft in dér DDR, Berlin 8, 1963, 303-305 Schmidt E. R. : Hegységszerkezeti és vízföldtani összefüggések Thüringiában —The orography and hydrogeology of Thüringia — 3aBHCHM0CTb MOKgy TeKTOHHKOH h maponorneH b TiopuHriiH. — Hidrológiai Közlöny, 43, 1963, 43 — 45, 4 ábra, or., ang. R Schmidt E. R.: Wasserchemismus und Geologie im Untergrimde Ungams — Xh- MH3M Boabi h reononiH b noMBe BeHrpnn. — Erdoel-Zeitschrift dér Őst. Gesellsch. für Erdölwissenschaften, Wien, 1963, 25 — 26 Schmidt E. R.: Hidrológia I. Tankönyvkiadó, Budapest, 1963, 1—92, 40 ábra Schmidt E. R. : Hévíz és gyógyvíz feltárási lehetőségek a magyar medencében, különös tekintettel Szeged térségére in: Szeged Fürdőváros lehetőségeinek feltá- rása, MTESZ kiadása, Szeged, 1963, n — 15, 1 térkép Schréter Z.: A Bükkhegység felső-permi Brachiopodái — Die Brachiopoden aus dem oberen Perm des Bükk-Gebirges in Nordungam — BepxHenepMCKHe őpaxno- noabi rop Biokk (CeBepHan BeHrpiifl). — Geologica Hungariea, Series palaeon- tologica, fasc. 28, 1963, 79—182, 9 tábla, 2 ábra, 2 táblázat, ném., or. R Schwáb Mária lásd Az 1957 — 58. évi távlati kutatófúrások . . . Sebestyén K.: Mélyfúrási geofizika. Geológia, I. A Mérnöki Továbbképző Intézet előadássorozata 4078. sz., 1963, 629 — 655, 16 ábra, soksz. Sebestyén K.: A mágneses, gravitációs, szeizmikus és geoelektromos módszerek együttes alkalmazása a földtani kutatásban. Geológia, I. A Mérnöki Továbbképző Intézet előadássorozata 4078. sz., 1963, 657 — 690, 17 ábra, soksz. Sidó Mária: A magyarországi szenon képződmények szintezése Foraminiferák alapján — Die Gliederung dér Senonbildungen Ungams auf Grund von Foramini- feren — PacmieHeHHe oőpa30BaHHH ceHOHa BeHrpHH Ha ocHOBe (j>opaMHHH({)ep. — Földtani Közlöny, 93, 1963, 217 — 226, 3 ábra, ném. R R. Sik Stefánia: Metil énkék és malachitzöld adszorpciója hidrogén-montmorillo- niton — Adsorption of methylene blue and malachite green on hydrous mont- morillonite — Aacopnunn MeraxieHOBOro ronySoBOro h MajiaxnTOBOH 3eneHH Ha bo- flOponHbix MOHTMopHjuiüHHTax. — Földtani Közlöny, 93, 1963, Agyagásvány-füzet — Clav minerals volume, 136—141, 6 ábra, ang. R Simanek V. (Brno) : Beitrag dér Geoehemie zűr Identifikation dér Erdői- Mutter- und Speichergesteine in dér Donautiefebene — BKJiaa reoxHMHH b aeno h/xchth- (})HKanHH HetjlTeMaTepHHCKHX H KOJTJTeKTOpCKHX nopoa noayHaÜCKOH Hll3MeHH0CTH.— Vortráge d. III. Int. Wiss. Konferenz f. Geoehemie etc. 1. Geoehemie und Mikro- biologie, Budapest, 1963, 374 — 393, 3 ábra, 2 táblázat, or. R Simon B.: Kövesligethy asa seismologist. Annales Univ. Sci. Budapestinensis, Sectio geologica, VI, 1963, ix — 12, angolul Simoncsics P.: Palynologische Untersuchxmg dér neogenen Kembohrung von Damak (NO-Ungam). — Grana Palynologica, 4, Uppsala, 1963, 410 — 423 S i p o s s Z. lásd Csánk Elemérné Somos L. : A Mecsek-hegységi mezozóos üledékek oxidációsfok vizsgálata — Studies on the oxidation degree in the Mesozoic of the Mecsek Mountains (S-Hungarv) — M3yueHHe CTeneHH okhcjtchhh mc3030hckhx ocagKOB rop MeneK. — Földtani Köz- löny, 93, 1963, 24 — 36, 6 ábra, ang. R S o ó s L. : Über das sogenannte dxmkle Harz dér tertiáren Kohlén, insbesondere Un- gams. — Annales Univ. Sci. Budapestinensis, Sectio geologica, VI, 1963, 129 — 151, 9 ábra, németül S o ó s L. : A kőszén öngyulladásának elmélete és borsodi vonatkozásai — Theorie dér Selbstentzündung dér Kohlé und diesbezügliche Beobachtungen im Borsoder Kohlenbecken (Nordungam) — TeopHH caM0B03rapeHHH ymeü h othochihhcch HaŐJiioaeHHH b yraeHOCHOM őacceixHe Eopmoaa (C-BeHrpxifi). — Földtani Közlöny, 93, 1963, 173 — 185, 1 ábra, ném. R 300 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 2. füzet Stef anovits P. — B i d 1 ó G.: Barna erdőtalaj típusok agyagfrakcióinak ásvány- tani vizsgálata — Mineralogical analysis of the clay fractions of somé characteristic types of brown wood soils — MiiHepa-nornHecKini aHajiH3 rjiHHHCTbix MacTin; Koprni- HeBbix JiecOBbix ranoB noHBbi. — Földtani Közlöny, 93, 1963, Agyagásvány-füzet — Clay minerals volume, 40—49, 4 ábra, 7 táblázat, ang. R Stegena T.: Über die prmzipiellen Grimdlagen dér geochemischen Erdőié rk und ung — O npHHunnnajibHbix ocHOBax noiiCKOB Heijmi reoxmvumecKHMH MeTogaMH. — Vortráge d. III. Int. Wiss. Konferenz f. Geochemie etc. 1. Geochemie imd Mikro- biologie, Budapest, 1963, 119—136, 7 ábra, or. R Stegena L.: Atlantisz. Gondolat Kiadó, Budapest, 1963, 1 — 246, 32 ábra és ké- pek Stegena T.: A magyarországi földi hőáram kérdéséhez — A la question du flux géothermique en Hongrie — K Bonpocy 3e,\iHoro TenaOBOro noTOio b BeHrpim. — A MTA Műszaki Tud. Oszt. Közleményei, 32, 1963, 151 — 158, 3 ábra Stegena T.: A vertikális migráció elméletéről — Basis of geochemical oil prospecting methods — O Teopnn BepTiiKajibHoii Miirpannn. — Bányászati Tápok, 96, 1963, 775 — 779, 6 ábra, 1 táblázat, or., néni., ang. R Stegena L. : Geokémiai kutató módszerek. A Mérnöki Továbbképző Intézet előadás- sorozatából 4184. sz., 1963, 1 — 89, 57 ábra, soksz. Stegena L. lásd G á 1 f i J . Strausz L.: Csigák rétegtani megoszlása a magyarországi eocénben — Über die stratigraphische Verteilung dér Gastropoden im Eozán Ungams — O CTpaTiirpa- (jjHiecKOM pacnpeaeneHUH racTponogOB b BeHrepcKO.u aopeHe. — P'öldtani Közlöny, 93. 1963. 349-355- ném. R Strzetelski J. (Krakó): Die geochemischen Oberflachen-Anomalien und dér geologische Tiefenbau cles Vorlandes dér Mittleren Kárpátén — IloBepxHOCTHbie reoxiiMimecKHe aHO.wajiiiii 11 myöiiHHoe reoJionmeCKoe CTpoemie npeAropuii CpeflHnx KapnaT. — Vortráge d. III. Int. Wiss. Konferenz f. Geochemie etc. 1. Geochemie und Mikrobiologie, Budapest, 1963, 51—69, 6 ábra, or. R Szabadváry T. : A nagymélységű geoelektromos kutatás fejlődése Magyarorszá- gon — Entwicklung dér geoelektrischen Tiefsondierung in Ungam — Pa3BiiTiie rnyŐHHHoro reoajieKTpimecxoro 30HAnpoBaHHH b BeHrpmi. — Magyar Geofizika, IV 1963, 58 — 62, 4 ábra Szabó N. lásd Mészáros M. Szabó P. Z.: A Mecsek. Természettudományi Közlöny, VII (94), 1963, 389 — 392, 7 ábra Szabó P. Z.: A vízföldrajz jelentősége — On the signifieance of hydrogeography — O 3H3MeHHH mnporeorpa(j)HH. — Földrajzi Közlemények, XI, 1963, 189—194 S z a b ó P. Z.: A hidrodinamika és a karsztalaktan néhány összefüggése Magyarorszá- gon — Die Beziehungen zwischen Hydrodynamik und Karstmorphologie in Ungam — HexoTopbie cbh3h mapoAHHaMiiKH h MopKeHnn b CBH3H C n03H3HHeM MarMaTimeCKOH TeKTOHIIKIl TpeTllHHOrO ByjTKaHlI3Ma BHyTpeH- Hbix KapnaT. — Association Géologique Carpato-Balkanique, V-iéme Congrés, 1961, Bucarest, vol. IV. 1963, 269 — 274, franciául Szádeczky-Kardoss E. : Otmct komhcchh no MarMaTH3My h neTpojiornn. — — Neueste Ergebnisse und Stand dér Forschmig in den einzelnen Tandem dér Association. Association Géologique Carpato-Balkanique, V-iéme Congrés, 1961, Bucarest, vol. IV, 1963, 125 — 138 Szádeczky-Kardoss E.: Die wichtigsten geochemischen Ergebnisse in Ungam von 1958—1961 — Hanőojiee 3HaMHTejibHbie reoxMMrmecKHe pe3yjibTaTbi, nonyMeH- Hbie b BeHrpnn Me>KAy 1958—1961 rr. — Association Géologique Carpato-Balkani- que, V-iéme Congrés, 1961, Bucarest, vol. IV, 1963, 185 — 187, román, német Szádeczky-Kardoss E. : Salut du chef de la délégation de la R. P. de Hongrie — IlpHBeTCTBeHHoe cjiobo h BbictynaeHne Aik Ay h a p 0 ah bi h CMOTp reoxuMHH Ha Top>KecTBax b MoCKBe b wecTb B. B e p n a a c k 0 r 0. — Magyar Tudomány, 1963, 471-473 Szalánczy G y. lásd Járányi I. Szebényi L.: A mérnökgeológus munkája. Geológia, I., A Mérnöki Továbbképző Intézet előadássorozata 4078. sz., 1963, 535 — 572, 7 ábra, soksz. Szederkényi T.: Üledékképződési időtartamszámítás a délmecseki szarmata réte- gekben — Bereeknung dér Zeitdauer dér Sedimentbildung in den sarmatischeu Sehichten des südlichen Mecsek — I Ioachct ceaH.MeHTanHOHHbix nepiiOAOB b cap- .MaTCKiix cjiohx K»KH0Íi MacTH rop MeHeK. — Földtani Közlöny, 93, 1963, 54 — 62, 1 ábra, 1 táblázat, ném. R S z é k y F. lásd Az 1957 — 58. évi távlati kutatófúrások Szék y né Fux Vilma: Török Zoltán emlékezete — En mémoire de Z. Török — na.MHTb 3. Tepexa. — Földtani Közlöny, 93, 1963, 486 — 488, 1 kép, bibliográfia Szék y né Fux Vilma: Színesfémek geokémiája. A Mérnöki Továbbképző Intézet előadássorozata 4223. sz., 1963, 1 — 29, 4 ábra, soksz. Széles Margit: Szarmáciai és pannóniai korú kagylósrákfauna a Duna— Tisza közi sekély- és mélyfúrásokból — Sarmatisehe und pannonische Ostracodenfaunen aus Bohrungen zwischen Donau und Theiss — Cap.uaTCKiie h naHHOHCKHe OcTpa- KOgbi, nponcxoAHiune H3 CKBa>KHH oÖJiacTH Me>KAy AyHaií h THca. — Földtani Köz- löny, 93, 1963, 108— 1 16, 3 tábla, 1 táblázat, ném. R Szilágy iné lásd Cziffery G. Szolnoki J. lásd Járányi I. S z ó n o k y M. : A szegedi téglagyári lösz-szelvény finomrétegtani felbontása — Feinstratigraphische Gliederung des Lössprofils in dér Ziegelei von Szeged — CTpaTHrpa<{)HHeCKoe pacqjieHeHHe JieccoBoro npoi{)Hjiu b KupmmHOM 3aBoae ropoga CereA- — Földtani Közlöny, 93, 1963, 235 — 243, 5 ábra, 1 táblázat, ném. R Szörényi Erzsébet: Einiges über Mitglieder dér Familie Spatangidae (Echi- noidea). Paláontologische Zeitschrift, Stuttgart, 37, 1963, 185 — 197, 2 tábla Sztrókay K. I.: Über die Grimdprinzipien einer zeitgemássen Systematik des Mineralreichs II. Teil — OcHOBHbie npHHimnbi coBpeMeHHoií Knaccwfmikh3hh BMeTeopHTax. — Csillagászati évkönyv 1964-re, 1963, 207 — 230 Fakáts T.: Műszeres vizsgálatok az ásványi összetétel meghatározására — Instru- mental studies fór determination of the mineralogic composition — OnpeACJieHHe MiiHepaJTOruqeCKOro cocTaBa npnőopa.\m. — Földtani Közlöny, 93, 1963, Agyag- ásvány-füzet — Clay minerals volume, 50 — 60, 11 ábra, ang. R Fasnádi Kubacska A.: Ősvilági utazás. Búvár könyvek 35. sz. Móra Ferenc Kiadó, 1963, 1 — 131, 33 ábra lasnádi Kubacska A.: Az élővilág fejlődéstörténete in: Világnézeti nevelésünk természettudományos alapjai, II. köt., 7 — 52. Tankönyvkiadó, Budapest, 1963, 28 ábra Fasnádi Kubacska A.. Paleofiziologiai és paleopathologiai jegyzetek in: Comimmicationes ex Bibliotheca Históriáé Medicae Hímgarica. Országos Orvos- történeti Könyvtár kiadv. Budapest, 1963, 73 — 87, 10 ábra lasnádi Kubacska A.: Az ismert legrégibb betegségnyomok ízeltlábú állatok ősmaradványain — The earliest known disease traces on fossil arthropoda — HaMApeBHeuujHe n3BecTHbie cneAbi 6oue3Hett Ha OKaueHenocTH apTponoAOB. — Ter- mészettudományi Közlöny, VII (94), 1963, 332 — 333, 4 ábra iatár J. — Béress M.: Neutron-activation analysis of bauxites and coals with portable neutron-sources — HeyTpoHHbiu aKTHBauHOHHufl aHa.iH3 őokchtob h yr- nett c neneHOCHbiM HeyTpoHHbi.u hctomhhkom. — Geofizyka jadrowa, Práce przedst. na Zjezdzie geofyzikow jadrowy'ch, 1962, Krakow, II köt. 459 — 481, 7 ábra, angolul, or. R 302 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 2. füzet T o k o d y L.: Elaterit von Borpatak (Valea Boreutului, Rumánien). Neues Jahrbuch f. Mineralogie, Monatshefte, Stuttgart, 12, 1963, 315 — 317 Tokod y L.: Mineralien des Kopaszhegy bei Tállya im Tokajer Gebirge. Annales Hist. -Nat. Mus. Nat. Hvmg., 55, 1963, u— 21 Tokody L. : „Welt dér Mineralien und Gesteine” Neue Ausstellimg dér Mineralien- und Gesteinssammlung des Ungarischen Naturwissenschaftlichen Museuins. «Mup MHHepajiOB h ropHbix nopoA»- HoBan BbiCTaBKa OTAejia MimepajiOB h ropHbix nopoA EcTecTBeHHO-HayMHoro My3ea. — Annales Hist. -Nat. Mus. Nat. Hung., 55, 1963, 573-576, 1 tábla, or. R Tömör J. : Neue Forschungsergebnisse über die Entstehxmg dér ungarischen Erdőié — Onpeae nemie Bpe Merni nponcxo'/KAenuH 1 ieipreií ve cto p 0 >k ac h n ií BHP. — Vortráge d. III. Int. Wiss. Konferenz f. Geochemie etc. 1. Geoehemie und Mikrobiologie, Budapest, 1963, 413 — 438, 8 tábla, 1 táblázat, or. R Tömör J.: A légi fotogeológia alkalmazási területei a korszerű nyersanyagkutatás- ban — Application of aerophotogeology at the prospecting fór raw materials — OŐJiacTH npiiMeHeHHH aapoiJiOTOreojxoriiii b coBpeMeHHoix pa3BeAKe nojie3Hbix hcko- nae.Mbix. — Bányászati Lapok, 96, 1963, 329 — 335, 8 ábra, or., ném., ang. R T om or J.: LTjabb vizsgálatok magyarországi kőolajok keletkezésével és korával kap- csolatban — Determination of the date of origin of Hxmgarian oils — Onpeaejie- Hiie Bpe.MeHii npoucxo>KAeHiiH HeijiTeií MecTopcoKACHHH BHP. — Bányászati Lapok, 96, 1963, 768 — 774, 8 tábla, 1 táblázat, or., ném., ang. R Topái Gy.: The bats of a Lower Pleistocene Site írom Mt. Kövesvárad near Répás- huta, Hungary — JleTymie Mbiiuu H3 hu >iKAeium b c. KeBeiüBapaA okojio PenauixyTa (CeBepHan Bempiifl). — Annales Hist. -Nat. Mus. Nat. Hung., 55, 1963, 143 — 154, 17 ábra, or. R Török E. lásd B i d 1 ó G. Török Z. lásd S z é k y n é T r e g e 1 e ,K. : A fúrási mintaanyag kezelése, tárolása és selejtezése. Geológia, I. A Mér- nöki Továbbképző Intézet előadássorozata 4078. sz. 1963, 479 — 499, soksz. Tregele K.: Teljesszelvényű fúrások felhasználhatósága az ásványi nyersanyagku- tatásban. A Mérnöki Továbbképző Intézet előadássorozata 4216. sz. 1963, 1—29, 7 táblázat, 1 ábra, soksz. Upor E. lásd Barabás A. UrbancsekJ.: Jánoshalma környékének földtani és felszínalaktana — Geologie und Geomorphologie dér Umgebung von Jánoshalma — T eonoruH 11 reoMopijionoi’HH OKpecTHOCTH c. HHOiuxajma. — Földrajzi Értesítő, XII, 1963, 1 — 33, 8 ábra, 2 táb- lázat, or., ném. R Urbancsek J.: A földtani felépítés és rétegvíznyomás közötti összefüggés az Alföl- dön — Beziehung zwischen geologischem Aufbau und Sehiclitenwasserdruck auf dér Grossen Ungarischen Tiefebene — CBH3b .ve >k ny reojionmecKHM CTpoeHiie.M u Hanopo.M nnacTOBbix boa Ha Hii3MeHH0CTii. — Hidrológiai Közlöny, 43, 1963, 205 — 218, 26 ábra, or., néni. R Urbancsek J.: Pliocén és pleisztocén üledékek földtani szintezésének újabb lehe- tőségei a vízföldtani kutatásban — Neuere Möglichkeiten dér geologischen Nivellie- rung von Pliozán- und Pleistozánsedimenten in dér geologischen Forsclxung — New possibilities fór geological levelling of Pliocene und Pleistocene sediments in the geological research. Hidrológiai Közlöny, 43, 1963, 392 — 400, 13 ábra, ném., ang. R Vadász E.: Beköszöntő. Technikatörténeti Szemle, 1, 1963, 7 Vadász E.: Magyarországi kövesedett famaradványok földtani kérdései — Inter- prétation géologique des résultats paléophytologiques de l’examen des arbres silicifiés, récoltés en Hongrie. — Földtani Közlöny 93, 1963, függelék, 505—544, 26 ábra, fr. R Varga Gy.: Kialudt és működő vulkánok — Extinct and active volcanoes — noTyx- ixiue h AeiíCTByiomiie ByjiKaHbi. — Természettudományi Közlöny, VII (94)> I9Ó3> 547 — 550, 12 ábra Vanek J. (Prága): On the shape of the magnitude ealibrating functions fór body waves around 20°. Annales Univ. Sci. Budapestinensis, Sectio geologica, V í, 1963, 185 — 195, 10 ábra, 1 táblázat, angolul Varga Imréné lásd Lengyel E. N. Varga Sarolta — Székely Ágnes: Sósavval kezelt agyagásványok szerkezet- állandóságának vizsgálata — Studyof the constancyof the structure of clay minerals treated by hydrochloric acid — H3yHeHHe yctoftmiBOCTH CTpoeHHH riiHHHCTbix MHHe- Magyar földtani irodalom. 1963. 303 pajiOB, nepepaőoTaHHbix cojuihoíí khcjiotoíí — Földtani Közlöny, 93, 1963, Agyagás- vány-füzet — Clay ininerals volume, 25 — 31, 2 ábra, 1 táblázat, ang. R Varjú G y.— M á n d y T.: A szegilongi kaolin genetikája — Zűr Genetik dér Szegi - longer (Tokaj — Grebirge) Kaolinlagerstátte — rencrtiKa KaojiHHOBoro MecTopow- aeHHH CerHJiOHra (ropbi ToKan). Földtani Közlöny, 93, 1963, Agyagásvány-füzet — Clay minerals volume, 92—106, 2 tábla, 4 ábra, 5 táblázat, néni., or. R Varjú G y. lásd N e m e c z E. Varrók Kornélia: Földtani vizsgálatok a Kőszegi-hegységben — Examens géologiques dans la montagne Kőszeg — TeoJioruMecKne HCCJieaoBannM b ropax Kecer. — A M. Áll. Földt. Int. Évi Jelentése az 1960. évről, 1963, 7 — 20, 1 ábra, fr., or. R V a s a d y-K o v á c s F.: Földtani és geofizikai kutatások a Velencei-hegységben — Geological and geophysical researches in the Velence-mountains — Teojioro-reo- <})H3HMecKHe pa3BeA0MHbie paőOTbi b parto hc ropu Bejiemie. — Geofizikai Közlemé- nyek, XI, 1962, 119— 151, 16 ábra, or., ang. R V é c s e y Z.: Forrongó föld. Gondolat kiadó, 1963, 1 — 335, 57 ábra, képek Végh S. lásd Balogh K. Véghné Neubrandt Erzsébet: Megalodus complanatus italicus n. ssp. Annales Univ. Sci. Budapestinensis, Sectio geologica, VI, 1963, 197 — 201, 2 tábla, németül Véghné Neubrandt Erzsébet: Die durch Gipsauslösung entstandene Porositát in den ungarischen l'rias-Dolomiten — IIopHCTOCTb npn pacTBOpeHiin rnrica BeHrepcKHx TpnacoBbix aojiomhtob. — Annales Univ. Sci. Budapestinensis, Sectio geologica, VI, 1963, 203 — 21 1, 4 tábla, 3 ábra, németül Véghné Neubrandt Erzsébet: Nóri dachsteini mészkő az Északi Bakony- ban — Norischer Dachsteinkalk im Nord-Bakony — M3BecTHHK ;iaxuiTeiÍHCKoro Tima b ropax BaKOHb. — Földtani Közlöny, 93, 1963, 332 — 340, 4 tábla, ném. R Véghné lásd Balogh K. Vendel M.: Sopron vízföldtana. Hidrológiai Tájékoztató, 1962. december, 101 — 121, 3 ábra, 5 táblázat Vendel M. : Zűr Entstehung dér Thermen des Wiener Beckens — B03HMKH0BeHHe Tep.M b Bhhckom őacceÜHe. — Mitteilímgen d. Geol. Gesellsch. in Wien, 55, 1962, Wien, 1963, 183 — 207 Vendel M. — Kisházi P.: Beziehungen zwischen Karstwássern und Thermen auf Grund dér beobachteten Verhaltnisse im Transdanubischen Mittelgebirge — Mitteilímgen d. Geol. Gesellsch. in Wien, 55, 1962, Wien, 1963, 127 — 182, 12 ábra, 4 táblázat Vendel M. — Kisházi P.: Összefüggések meleg források és karsztvizek között a Dunántúli Középhegységben megfigyelt viszonyok alapján. I. rész. — Be- ziehungen zwischen Karstwássem und Thermen auf Gruncl dér beobachteten Verhaltnisse im Transdanubischen Mittelgebirge. A MTA Műszaki Tud. Oszt. Közleményei, 32, 393—417, 1963, 12 ábra Verő J. lásd Á d á m A. Vidacs A.: Gyöngyösoroszi és Selmecbánya (Bánska Stiavnica) érces teléreinek hasonlósága — The analogy of the lodes of Gyöngyösoroszi with those of Bánska Stiavnica — Ana.ioru>i pyAHbix >khjt MecTopo>KAeHHH ÉbeHflbeinopocH h UlejibMeu- őaHbH. — A M. Áll. Földt. Int. Évi Jelentése az 1960. évről, 1963, 75 — 88, 2 ábra, ang., or. R Vitális Gy. : Az Általér- völgyi nagyobb települések és létesítmények vízellátásának földtani lehetőségei — Geologische Möglichkeiten dér Wasserversorgung dér grösseren Siedlungen und Anlagen im Tál dér Általér — T eojionmecKne bo3.mo>k- hocth BOAOCHao'/KeniiH öojiee KpynHbix HacejieHHbix nyHKTOB u ripe;mpii>iTiiií b aojbi- He pyibfl AjiTaJiap. — Hidrológiai Közlöny, 43, 1963, 458 — 476, 9 ábra, 6 táb- lázat, ném., or. R Vitális Gy.: Földtani és vízföldtani megfigyelések a Magyar Hidrológiai Társaság 1962. évi romániai tanulmányútján. Hidrológiai Tájékoztató, 1962. december, 68 — 74, 9 ábra Vitális Gy.: Vízszerzési lehetőségek, in: Vízellátás és csatornázás 1. Vízellátás. Tankönyvkiadó, Budapest, 1963, 23 — 81, 35 ábra Vitális S.: Bogdánfy Ödön és a Magyar Hidrológiai Társaság — Ödön Bogdánfy 1863 — 1944 — Bach BorAaníjlH 1863— 1944. — Hidrológiai Közlöny, 43, 1963, 357 — 361, 1 kép, or., ném., fr. R Vitálisné Zilahy Lídia: Phylogeny of Heterostegininae (Foraminifera) and 304 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 2. füzet pathological changes in Operculinella species — Phylogenese dér Heterostegininae (Foramii ifera' mid pathologische Veránderungen bei Operculinella- Arten — On- jioreHe3 u o,i,c e Me n c t r a Heterostegininae (OopaMHmnjiepa) n naTOJiormeCKHe H3Me- HeHHH BHflOB Operculinella, — Acta Biologica, 14, 1963, 33 — 43, 1 táblázat, 4 áb- ra, angolul, néni., or. R Vizy B.: Állandósított karsztvízszint megfigyelőhelyek a Bakonyhegységben — Ha- ÖJiioAaTejibHbie nyHKTbi ypoBHH KapcTOBbix boa b ropax BaKOHb. — Hidrológiai Tá- jékoztató, 1962. december, 10—12, 1 ábra Vörös I.: HflflHHrCHTH3auHH b 6a3ajibTax ropw Ka6. — Formation of iddingsite in basalts of Kab bili. .Annales Univ. Sci. Budapestinensis.Sectiogeologica, VI, 1963, 213-234, 3 tábla, 3 táblázat, 5 ábra, oroszul Y ö r ö s I.: Kiigazítás Magyarország földtani térképén (Agártető) — Correction sur la carte géologique de Hongrie — HcnpaBJiemie Ha reojiorHaecKoií xapTe BeHrpHH. Földtani Közlöny, 93, 1963, 394 — 395 Y ö r ö s I . : Kísérletek az egyetemi gyakorlati tananyag számonkérési módszereinek korszerűsítésére — Expériments á la modemisation des méthodes d’examens aux universités — IlonbiTKH M0flepHH3amm MeTOflOB OTMeTa 06 yaeÖHOM MaTepHane ciy- fleHTa.MH Ha yHHBepcirreTax. — Felsőoktatási Szemle, 12, 1963, 607 — 611, 3 táb- lázat Zelenka T.: A Mád— Szilvásfürdő-i artézi kút — ApTe3naHCKnfi Konoaeu b cc. Maa- CmibBaLU(j)K)pAO. — Hidrológiai Tájékoztató, 1962. december, 38 — 40, 2 ábra Zlotnicka J. (Krakó) : Die Bestimmung dér Migrationsrichtungen und die Kor- relation dér Erdölhorizonte auf Grund dér Spurenelemente in den Erdölaschen, am Beispiel dér Unteren Kreide — OnpeaeaeHHe HanpaBJieHHH MHrpanHH h xop- peaHUHH HetJ)TeHOCHblX r0pH30HT0B Ha OCHOBe MHKpOSJieMeHTOB B He(})THHOH 30Jie, no npiiMepy OTaoiKeHiiii HHWHero Meaa. — Vortráge d. III. Int. Wiss. Konferenz f. Geochemie etc. 1. Geochemie und Mikrobiologie, Budapest, 1963, 513 — 527, 3 ábra, 1 táblázat, or. R Összeállította: Kilényi I.-né TÁRSULATI ÜGYEK 1964. téli ülésszakon elhangzott előadások Január 8. Kétrészes előadóülés Elnök: Kertai György, ill. Balogh Kálmán Bejelentések : Félszerfalvy János — K a s z a p András: A termolumineszceneia földtani alkal- mazásáról Vita: Gedeon T., Félszerfalvy J., Kertai Gy. B u b i e s István: Új adatok a balatonfelvidéki szilur kőzettani kifejlődéséről Vita: Jantsky B., Juhász Á., Bubics I., Kertai Gy. Majoros György: Őshüllő lábnyom a balatonrendesi permből Vita: Vadász^E., Kertai Gy. Juhász Árpád: Újabb adatok Bugyi környékének mélyföldtanához Vita: Vadász E., Juhász Á., Vadász E., Juhász Á., Kertai Gy.,SzalayT., Juhász Á., Scheffer V., ifj. Dudieh E., Juhász Á., Kertai Gy. Krivánné Hutter Erika: Házas amoeba (Thecamoeba) a Dorogi-medence oligocén kőszénösszletéből Vita: Kertai Gy. Csalogovits István: Biotitdacit az Esztergom 20. fúrásból Vita: Vadász E., Csalogovits I., Vadász E., Csalogovits I., Nagy G., Csalogovits I., Kertai Gy. Előadások : K ó k a y József: Bánd-márkói távlati kutatások földtani eredményei Vita: Hámor G., Kókay J., ifj. Dudieh E., Hámor G., Kókay J., Balogh K., Senes J., Kókay J., Balogh K. Kopek Gábor — K ecskeméti Tibor: A bakonyi eocén kőszéntelepek keletkezési körülményeiről Vita: Kókay J., Kopek G., Senes J., Nagy G., Gidai L., Balogh K., Gidai L., Puskás J., Kecskeméti T., Juhász A., ifj. Dudieh E., Kopek G., Balogh K. ifj. Dudieh Endre— S. Jenei Margit: Dolomitos kőzetek a bakonyi eocénben Vita: Juhász Á., Kertai Gy., Vitálisné Zilahy L., Kopek G., Jámbor Á., Kertai Gy.. Kopek G., ifj. Dudieh E., Balogh K. Résztvevők száma: 103 Január 13. Őslénytani Szakcsoport előadóülése Elnök : B o g s c h László G r e g u s s Pál: A nemiség filogéniája a növényországban Vita: Boross Á., Góczán P., Tasnádi-Kubacska A., Maróti I., Oroszné Hajós M., Boross Á., Greguss P., Bogsch L. Oroszné Hajós Márta — P á 1 f a 1 v y István: A Tokaj i-hegységi szarmata kép- ződmények rétegtana a növénytársulások alapján Vita: Scherf E., Oroszné Hajós M., Pantó G., Zelenka T., Greguss P., Zelenka T., Scherf E., Pálfalvy I., Oroszné Hajós M., Bogsch L. Résztvevők száma: 17 9 Földtani Közlöny Földtani Közlöny, XCIV. kötet. 2. füzet 306 Január 22. Kutatási tervant Elnök : Kert ai György Kőrössy László: A magyar kőolaj- és földgázkutatás 1964. évi feladatai Vita: Pantó G., Juhász Á., Morvái G., Molnár J., Kopek G., Sólyom F., Völgyi L., Bíró E., Pantó G., Scheffer V., Juhász Á., Kőrössy L., Kertai Gy. Hegedűs Gyula: Tájékoztató a magyar kőszénkutatás 1964. évi terveiről Vita: Morvái G., Molnár J., Radnóthy E., Kertai Gv., Barátosi J., Hegedűs Gy., Kertai Gy. Résztvevők száma : 5 1 Január 27. Őslénytani Szakcsoport klubdélutánja Elnök : B o g s c h László B o g s c h László: Fajfogalom az ősállattanban Vita: Bartha F., Bogsch L., Jánossy D., Bogsch L., Géezy B., Bogsch L., Bartha F., Kókay J., Bogsch L., Jánossy D., Kecskeméti T., Bartha F., Báldi T., Bogsch L. Résztvevők száma: 32 Január 29. Klubdélután Elnök: B alogh Kálmán Fülöp József: Beszámoló az 1963. évi lyoni alsókréta kollokviumról (színes vetített képekkel) Résztvevők száma: 87 Február 5. Szénkőzettani Munkabizottság előadóülése Elnök: Soós László Szolnoki János: Kőszénmikrobiológiai vizsgálatok Vita: Takács P., Járányi I., Góczán F., Soós L., Szolnoki J., Szegi J., Soós L. Résztvevők száma: 19 Február 10. Mérnökgeológiai Szakcsoport vezetőségi ülése Elnök : G a 1 1 i László Napirend: 1. 1964. évi munkaterv; 2. kiadványügyek . Résztvevők száma: 8 Február 11. Mérnökgeológiai Szakcsoport tanulmányi látogatása a várhegyi barlangpincékben A barlangtani múzeumban G a 1 1 i László üdvözlő szavait követően Barátosi József ismertette a múzeum történetét, jelenlegi helyzetét és távlati fejlesztésének cél- kitűzéseit. A barlangpincéket Bakonyi István főmérnök mutatta be ismertetve azok műszaki helyzetét, ill. gyakorlati felhasználásuk lehetőségeit. A Várhegy és a barlang- pincék földtani, vízföldtani viszonyait, a Várhegy szerkezetét s a barlangüregek kelet- kezésével foglalkozó magyarázatokat Vitális György foglalta össze. Résztvevők száma: 70 Február 14. Ő slénytaniSzakcsoport intézőbizottsági ülése Elnök : Bogsch László Napirend: A hazai őslénytan helyzetének felmérése az alábbi szempontok szerint: 1. Az őslénytan és a földtan viszonya. 2. Az őslénytan népgazdasági jelentősége. 3. A Szakcsoport eddigi működésének értékelése. 4. A hazai őslénytani kutatás feladatai. Résztvevők száma : 1 2 307 Társulati ügyek Február 20. Elnökségi ülés Elnök : K e r t a i György Napirend: 1964. évi Közgyűlés és a Nyugatmagyarországi Vándorgyűlés elő- készítése. Résztvevők száma: 5 :■ Február 24. Ásványtan-Geokémiai Szakcsoport előadóülése Elnök : T o k o d y László Csalogovits István : A geokémiai nyersanyagkutatás és a Gauss- valószínűség rendszere Vita: Pantó G-, Vető I., Viczián I., Kiss J., Csalogovits I., Tokody L. V i c z i á n István : Ásvány-kőzettani és magmagenetikai vizsgálatok É-meeseki alkáli magmatitokon Vita: Mauritz B., Tantsky B., Székyné Fux V., Pantó G., Varjú Gv., Csalogovits I., Viczián I , Tokody L. Résztvevők száma: 36 Február 24. Őslénytani Szakcsoport előadóülése Elnök : B o g s e h László Majzon László: A Foraminifera-házak vegyi összetétele Vita: Kecskeméti T., Bogsch L. J á n o s s y Dénes: Evolúciós folyamatok pleisztocén kisemlősöknél G é c z y Barnabás: Evolúciós folyamatok jura ammonitáknál Vita (a két utolsó előadáshoz együttesen) : Jánossy D., Géczy B., Bohn P., Bogsch L. Résztvevők száma: 32 Február 24. Mérnökgeológiai Szakcsoport vitaülése Elnök : G a 1 1 i László A vitaülés tárgya: Geofizikai vizsgálatok alkalmazása a mérnöki gyakorlatban Bevezetőként Posgay Károly és Szabadváry László vitaindító előadása hangzott el. A kiterjedt vitában Szabó J., Ur hegyi L., Markó L., Józsa S., Urhegyi L._ Molnár K Molnár L., Varga L., Scherf E., Nagy Z., Gáspár S., Galli L, Szabó J.,Sághy Gy ’ Lakatos T., Juhász J., Erkel A., Ozoray Gy., Józsa S. és Galli L. vett részt. Résztvevők száma: 61 Február 26. ,,Ajkai-centenárium” bizottság ülése Elnök : Z s i 1 á k György László Az ajkai felsőkréta kőszéntelepes összlet kutatásának centenáriumára tervezett ünnepi előadóülés és kötet szervezési-szerkesztőbizottsági ülése Résztvevők száma: 7 Február 26. Klubdélután Elnök : K e r t a i György J antsky Béla: Beszámoló az 1963. évi prágai metallogéniai szimpóziumról A beszámolót követően bemutatásra került a „Vaskorszak” c. színes szovjet film. Résztvevők száma: 23 Március 4. Előadóülés Elnök : Balogh Kálmán Bárt a György: A földmag excentricitásának és vándorlásának geológiai következ- ményeiről 9* 308 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 2. füzet B e n d e f y László: A jelenkori szintváltozások vizsgálatának fejlődése és mai állása hazánkban Bejelentés : ifj. Bartha Lajos: Újabb vulkáni jelenségek a Holdon? Résztvevők száma: 40 Március 6. Oktatási bizottság ülése Elnök : Balogh Kálmán Napirend: A Szabó József Geológiai Technikumban folyó oktatás megvitatása s az adódó legfontosabb tennivalók megállapítása. Résztvevők száma: 25 Március 6. Előadóülés a Magyar Hidrológiai Társaság Balneológiái Szakosztályával, s a Vízellátási és Hidrogeológiai Szakosztállyal közös rendezésben Elnök : Frank Mihály B a u e r Jenő: Finnországi szauna-tanulmányút tapasztalatai Vita: Jantsky B., Schulhof Ö., Kertész P., Kovács J., Sebestyén L., Cziráky J., Hídvégi J., Hajdú F., Bauer J. Résztvevők száma: 60 Március 10 — 12. A M. Áll. Földtani Intézet és a M . Áll. Eötvös Loránd Geofizikai Intézet beszámoló -ülései a Társulattal közös rendezésben Március 10. de. 9 óra: Elnök: Fülöp József F ü 1 ö p József: A Földtani és a Geofizikai Intézet szerepe a hazai földtani kutatásban V i d a c s Aladár: A Mátra hegységben 1963-ban végzett ércföldtani vizsgálatok ered- ményei P a n t ó Gábor: A Tokaji-hegység harmadidőszak előtti képződményei Vita (mindhárom előadáshoz): Szádeezky-Kardoss E., Egyed L., Papp F., Horu- sitzky F., Szalay T., Balogh K., Jantsky B., Fülöp J. Pintér Anna — Ád ám Oszkár— S z é n á s György: A magyar medence regionális gravitációs értelmezése Komáromy István: A függőleges földmágneses térerősség 1950—1962. évi változásá- nak területi eloszlása Magyarországon Szénásné Aczél Etelka— S u 1 o k y István: A földmágneses tér évszázados vál- tozásai Magyarországon Vita: Renner J. Résztvevők száma: 230 Március 10. du. 15 óra: A két intézet 1963. évi munkásságát bemutató kiállítás megnyitása. Résztvevők száma: 150 Március 11. de. 9 óra: Elnök: Fülöp József Rónai András : Beszámoló az Európai Nemzetközi Negyedkori Térképszerkesztő Bizottság budapesti üléséről K r e t z o i Miklós : Magyarország negyedkori képződményeinek korviszonyai Vita (mindkét előadáshoz): Horusitzky F., Bacsák Gy., Scherf E., Rónai A., Kretzoi M., Horusitzky F., Fülöp J. F r a n y ó Frigyes: A Tiszavölgy kialakulása Csongrád és Szeged között O z o r a y György : Rétegvízemeletek az Alföldön K r o 1 o p p Endre: A hazai pleisztocén malakológiai kutatások eredményei és feladatai Vita (mindhárom előadáshoz): Miháltz I., Alföldi L., Somogyi S., Erdélyi M., Schréter Z., Scherf E., Miháltz I., Krolopp E., Franyó F., Ozoray Gy., Fülöp J. Résztvevők száma: 104 . Március 11. du. 14 óra: Elnök: Konda József Társulati ügyek 309 Gidai László: A Dorogi-medence paleocén barnakőszéntelepeinek gazdaságföldtani értékelése Iharosné Laczó Ilona: A Dorogi-medence paleocén barnakőszéntelepeinek kőszén- kőzettani vizsgálata Kecském étiné Körmendy Anna : Eocén biofáciesvizsgálatok Tokod és Dorog környékén Vita (mindhárom előadáshoz): Horusitzky F., Nagy G., Kopek G., Horusitzky F., Kecskemétiné Körmendy A. S i p o s s Zoltán : A budai és esztergomvidéki oligocén képződmények összehasonlító vizsgálata Csánk Elemémé : A Dorogi-medence oligocén homokkő-összletének kőzettani vizs- gálata Nagyné Gellai Ágnes: A Dorogi-medence oligocén rétegösszletének Foraminifera szintjei K r o 1 o p p Endre : A Dorogi-medence pleisztocén képződményeinek biosztratigráfiai vizsgálata Vita (az előző négy előadáshoz együttesen): Horusitzky F., Pantó G., Csánk E. -né, Siposs Z. Résztvevők száma: 118 Március 12. de. g óra: Elnök: Konda József Földváriné Vogl Mária: Az 1963. évi ritkafémkutatás tapasztalatai Böjtösné Varrók Kornélia: A nyugat-magyarországi kristályos palák geokémiai vizsgálata Rischák Géza: A Velencei hegység magmás képződményeinek geokémiai vizsgálata Vita (mindhárom előadáshoz): Szádeczky-Kardoss É., Jantsky B., Erdélyi J., Gedeon T., Juhász Á., Jugovics L., Juhász Á., Böjtösné Varrók K., Rischák G. Zentai Péter: A Tokaji-hegységi geokémiai adatok feldolgozásának tapasztalatai Járányi István — C s a j á g h y Gábor— V i d a c s Aladár: Biokémiai tényezők szerepe andezitek mállásánál Rappné Sik Stefánia— T o 1 n a y Vera: Módszertani problémák üledékes kőzetek geokémiai vizsgálatánál Rischák Géza: Röntgenfluoreszcenciás színképelemzés alkalmazása a földtani kuta- tásban Vita (az utóbbi négy előadáshoz): Szádeczky-Kardoss E., Scherf E., Erdélyi J., Gedeon T., Rappné Sik S., Zentai P., Rischák G., Járányi I. Résztvevők száma: 157 Március 12. du. 14.30 óra: Elnök : Á d á m Oszkár Szabóné Kilényi Éva : Refrakciós későbbi beérkezések felhasználása a szeizmikus kutatásban H o b o t József — E r k e 1 András— S zabadváry László: Dél-dunántúli komplex geoelektromos medencealjzat-kutató mérések Mituch Erzsébet: A szeizmikus kéregkutatás újabb eredményei Liszt Ferenc: Magas hőmérsékletre kidolgozott kétparaméteres radioaktív gamma- szonda Vita (összevontan): Bozot I., Rischák G., Liszt F., Tihanyi L., Rischák G. Résztvevők száma: 144 Március 13. Földtani Közlöny Szerkesztőbizottsági ülés Elnök : Vadász Elemér Napirend: a Földtani Közlöny 94. köt. 2. füzet összeállítása. Résztvevők száma: 9 Március 16. Mérnökgeológiai Szakcsoport előadóülése Elnök : Rónai András Szepesi Károly— Lovas László: Kolloidikai vizsgálatok a mély- és vízépítési feladatok megoldásához Vita: Szilágyi I., Szepesi K., Lovas L , Rónai A. Résztvevők száma: 34 310 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 2. füzet Március 23. Ásványtan-Geokémiai Szakcsoport előadóülése Ülnök : Sztrókay Kálmán Szolnoki János — Bognár László: A szulfidércek biológiai oxidációja Vita: Szádeczky-Kardoss E., Scherf E., Kiss J., Jámbor Á., Sztrókay K., Bognár L., Szolnoky J. P ó k a Terézia: A transzvaporizáció szerepe a Mátra szubvulkáni fácieseinek kialakulá- sában Vita: Varjú Gy., Kubovics I., vSzékyné Fux V., Pesthy L., Kiss J., Póka T.‘ Pesthy L-, Mauritz B., Szádeczky-Kardoss E., Kubovics I., Póka T. Bejelentés : T o k o d y László: A sárospataki Királyhegy ásványai; elaterit Borpatakról Résztvevők száma: 32 Március 23. Őslénytani Szakcsoport klubdélutánja Elnök : Bogsch László G ö m ö r y István — Monostori Miklós — Oravecz J ános : A térfényképezés őslénytani alkalmazása Vita: Bogsch L., Krolopp E-, Gömöry I., Bogsch L. Nyirő M. Réka: Kisforaminifera-faima válogatásának új módszere Vita: Kecskeméti T., Gömöry I., Oravecz J., Bogsch L. Bejelentés : Nagy István Zoltán: Palichnológiai adatok és rendellenes Ammoniteszek a gerecsei alsókrétából Vita: Géczy B., Bogsch L., Nagy I. Z. Gömöry István : Fossziliák kinyerése mészkőből Vita: Nyírő M. R., Bogsch L. Résztvevők száma: 19 Március 26. Előadóülés Elnök : Vadász Elemér Cuvillier, Jean professzor (Sorboime Mikropaleontológiai Laboratórium, Paris) „A modern mikropaleontológia különböző útjai” címmel tartott előadást. Résztvevők száma: 47 A Magyarhoni Földtani Társulat Mecseki Csoportjának 1964. évi téli ülésszakán Pécsett elhangzott előadásai Március ig. A M. Áll. Földtani Intézet és a M. Áll. Eötvös Loránd Geofizikai Intézet beszámolóülése a MFT Mecseki Csoportjával közös rendezésben De. 11 óra : Elnök : Barabás Andor Barabás Andor : A redoxpotenciál meghatározásának elvi eredményei Szederkényi Tibor : A Ny-mecseki szerpentinit kőzettani vizsgálata Somogyi János: A hullámfodor-mérések eredményei a mecseki alsópermben Vita (összevontan): Szabó P. Z., Varjú Gy., Fülöp J., Somos L, .Somogyi J., Barabás A. Résztvevők száma: 59 Du. 13 óra : Elnök: Barabás .Andor Nagy Elemér: A mecseki felsőtriász-kérdés jelenlegi állása Hámor Géza: A mecseki miocén hasznosítható anyagai Oroszné Hajós Márta: A K-i Mecsek diatomaföld-telepei Ravaszné Baranyai IJvia: A K-i Mecsek tufáinak felhasználási lehetőségei Vita (összevontan): Fábián K., Varjú Gy., Bilik I., Polai Gy., Jámbor Á., Barabás A., Fülöp J. (zárszó). Résztvevők száma: 61 Társulati ügyek 31 r A Magyarhoni Földtani Társulat Középdunántúli Csoportjának 1964. évi téli ülésszakán Veszprémben elhangzott előadásai Január 24. Klubdélután Elnök : N e m e c z Ernő Bárdossy György— ifj. Dudich Endre — K á r o 1 y Gyula: Beszámoló az 1963. évi jugoszláv tanulmányútról és a zágrábi bauxitszimpóziumról Reich bajos— J o 1 s v a i Artúr: A magyar vizkutatások útjai Afrikában Résztvevők száma: 26 Március 20. A M. Áll. Földtani Intézet és a M. All. Eötvös Loránd Geofizikai Intézet beszámolóülése a MFT Középdunántúli Csoportjával közös rendezésben De. 10 óra: Elnök : Szabó Elemér Kopek Gábor — K e c s k e m é t i Tibor: A fomai-biarritzi transzgresszió az ÉK-i Bakonyban Vita: Reich L., Láng J., Gidai L., Kopek G. K ók a y József: A Herend-márkói tortonai üledéksor kifejlődésének értékelése Vita: Konda J. (zárszó). Résztvevők száma: 85 Du. 13 óra: Elnök : Szabó Elemér I. ányi János: Balinka környékének komplex geofizikai vizsgálata Vita: Kopek G., Láng J., Puskás J., Varga G., Szabó F., ifj. Dudich E., Láng J., Lányi J. Szabadva ry László: Geoelektromos bauxitkutató mérések a Bakony-hegységben Sebestyén Károly — M o r v a i László— A n d r á s s y László: Mélyfúrási geo- fizikai mérések alkalmazása a bauxitkutatásban Vita (a két utóbbi előadáshoz): ifj. Dudich E., Szabó E., Szabadváry L., Ádám O.* Hámor G. (zárszó). Résztvevők száma: 80 * A Magyarhoni Földtani Társulat Északmagyarországi Csoportjának 1964. évi téli ülésszakán Miskolcon elhangzott előadásai Január 9. Előadóülés Elnök: Pojják Tibor Takáts Tibor— V i t á 1 i s György: Cementipari nyersanyagok kutatása Bélapát- falva és Hejőcsaba környékén Vita: Szillák Gy., Pojják T. Résztvevők száma: 30 Január 23. Vezetőségi ülés Elnök: Pojják Tibor Napirend: 1. 1964. évi munkaterv ismertetése és megvitatása; 2. A mádi „Tufa- ankét” Előkészítő Bizottságának kijelölése és az ankét programjának megbeszélése; 3. Egyéb bejelentések. Résztvevők száma: 8 Január 23. Klubdélután Elnök: Kovács Lajos • B enkő Ferenc „Útiképek Távolkeletről” címmel élménybeszámolót tartott Mon- gólia, Korea, Kína és Vietnam életéről, földtanáról, nyersanyagairól, művésze- téről és lakóiról. Résztvevők száma: 36 312 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 2. füzet Február 13. Ifjúsági titkár-választás és előadóülés Elnök: P o j j á k Tibor A MFT Ifjúsági Csoportjának vezetője Z s i 1 á k György László bevezető ismer- tetését, program-adó tájékoztatását követően került sor a MFT Északmagyarországi Csoportjának ifjúsági titkára megválasztására. Jelenlevők ifjúsági titkárrá Molnár Pál geológusmémök tagtársunkat választották. Radovits László: Az alsótelekesi Deák-bánya földtani és szerkezeti viszonyai Juhász Árpád : A Rudabányai-hegység kvarcporfirtípusainak kőzettani vizsgálata Bejelentés : Rózsási Győző: A rudabányai ÉK-i terület hematitos vasércei Vita (az elhangzott előadásokhoz összevontan): Goda L., Morvái G., Molnár P., Kovács L., Juhász Á., Radovits L., Pojják T. Résztvevők száma; 51 Február 27 . Előadóülés Elnök: Pojják Tibor R i c h t e r Riehárd: A földkéreg primér feszültségi állapota Vita: Nemes Á., Tóth J., Kövi J., Richter R., Pojják T. Március 13. A M . All. Földtani Intézet és az M. Áll. Eötvös Loránd Geofizikai Intézet beszámolóülése a MFT Eszakmagyar országi Csoportjával közös rendezésben De. 10 óra: Elnök: Kovács Lajos R a d ó c z Gyula: A Borsodi-medence harmadidőszaki rétegösszletének ősföldrajzi térképei Vita: Horusitzky F., Hámor G., Knauer J., Juhász A., Kovács L., Varjú Gy., Horusitzky F., Radócz Gy. J u h á s z András: A Borsodi barnakőszénmedence IV. telepének szénkőzettani vizsgálata Vita: Balogh K., Horusitzky F., Juhász A. C s i 1 1 i n g László: A Bükkábrány-emődi pannóniai barnakőszén Vita: Balogh K., Jámbor Á., Horusitzky F., Csilling L. Résztvevők száma: 59 Du. 13 óra : Elnök : Pojják Tibor Gyarmati Pál: A Mád 23. földtani alapfúrás Vita: Horusitzky F., Molnár J., Varjú Gy., Barát I., Pantó G., Mátyás E., Gyar- mati P. Erhardt György: A Tokaji-hegység nyugati peremének harmadidőszaki üledékes képződményei Vita: Jámbor Á., Erhardt Gy., Horusitzky F., Pantó G., Varjú Gy., Vető I., Balogh K., Mátyás E. Balogh Kálmán: A Bükk-hegység és távolabbi környékének új földtani térképei Vita: Hámor G. Résztvevők száma: 53 A kiadásért felelős az Akadémiai Kiadó igazgatója Műszaki szerkesztő: Vidosa László A kézirat nyomdába érkezett: 1964. IV. 10 — Példányszám: 1350 Terjedelem: 11,9 (A/5) iv + 4 old. melléklet 64.58725 Akadémiai Nyomda, Budapest — Felelős vezető: Bemát György XVII. tábla v>- Nagy E. : Forammiferák a mecseki anizusi mészkőből XIX. tábla Kaszap: Dogger koprolitok a Villányi-hegységből XX. tábla N. Cellái: Az oligocén párhuzamosítása a Dorogi-rnedencében ÉRTEKEZÉSEK AZ IGNIMBRIT-VULKÁNOSSÁG ÚJABB KÉRDÉSEI DR. PANTÓ GÁBOR* Összefoglalás: Az ignimbritkutatás újabban egyre több adatot szolgáltatott arra vonatkozóan, hogy ebbe a rendkívül heterogén csoportba tartozó kőzetek nem csak az atmoszférában (,,izzó felhő”), nem csak száraz térszínen („hamu ár”) képződhettek, hanem a földfelszín alatt is. A riolitóláva fokozatos, habláva-állapoton átvezető fella- zulása, sőt törmelékesedése (piroklasztizálódás”) már csekély kéregmélj’ségben megindul és riloit-riolittufa között átmeneti sorokat alkot (igniszpumit, ignimbrit fajták) szub- vulkáni és szubmarin tömegeit (dájk, szili) hozza létre. Három évvel ezelőtt úgy éreztem, kötelességem a magmás petrológia és vulka- nológia egy új — ha talán nem is vad — hajtása, az ignimbritkutatás iránt felkeltenem az érdeklődést, melynek külföldi fejlődése, burjánzása figyelmet érdemel és alkalmazásra méltó határainkon belül is. Ma az késztet szólásra, hogy szükségesnek látom az akkor, sok későbbi félreértésre nem számítva adott közlések világosabb és pontosabb megfogal- mazását, újabb vizsgálatokkal egybevetését és alkalmazási körük megjelölését. A rend- kívül termékeny ignimbrit-irodalom olyan bőséggel ontja — most már hazánk területére vonatkozóan is — az új közléseket és a legeltérőbb értelmezéseket, hogy félő, soraink ren- dezése nélkül elhomályosul az is, ami eddig világos volt s a „fejlődés” ellenkező elő- jelűvé válik. Az ignimbrit-szó — ,, tűzeső-kő” jelentéssel — Marshall (1935) javaslatára vonult be az irodalomba, mint az Újzéland É-i szigetén található harmad— negyedkori riolitos-riodáeitos képződmények gyűjtőneve. M a r s h a 1 1 az elnevezést keret -kőzet- fogalomnak szánta egy meglehetősen sokrétű kőzetcsoport számára, melynek tagjai (Marshall helynevekről elkeresztelt típusai) hol inkább tufára, hol riohtra emlékez- tetők, de az anyag törmelékessége vagy szabálytalan szételegyedéses szerkezete folytán egyaránt sajátságos képződésmódra utaltak. Ezt a közös képződésmódot vélte ő a Katmai-típusú izzó-felhőkben megtalálni s ezen az alapon adott a kőzetcsoportnak [E a c r o i x helyeslése mellett (in M a r s h a 1 1 1935)] egységes genetikai jellemzést. Az ignimbrit-fogalom 30 éves pályafutása alatt rendkívül kibővült, jórészt szöveti-szerkezeti bélyegek alapján nagyon különböző képződmé- nyek sodródtak bele, melyeknek, úgylehet, csak kisebb részére illik rá még módosított változatában is a nuée-ardente eredet. Ebben a genetikai heterogenitásban rejlik a bajok gyökere s ez élezi ki az ellentéteket a reménytelenül szétágazó és a nem egységes nyelven beszélés, gondolkodás miatt mindig [legutóbb Tokióban (S m i t h 1962)] zátonyra futó ignimbrit-vitákban. Többször fehnerült már az ignimbrit-elnevezés és kategória teljes elvetésének gondolata is. A problémakör kifejlődésével összeforrottsága, nagy elterjedtsége és sokak szemében találó szóösszetétele miatt azonban úgy látszik, egyelőre erre nem kerülhet sor. Fenntartása csak teljesen általános, összefoglaló kategóriaként lehetséges, igen * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1964. ápr 22-i szakülésén. Kézirat lezárva 1964. máj. 13. 1 Földtani Közlöny 314 Földtani Közlöny, XCIV . kötet, 3. füzet bizonytalan szöveti-szerkezeti elhatárolással és még határozatlanabb folyamati (gene- tikai) tartalommal. Az ignimbrit problémakör fogalmi és nevezéktani megtisztítását jelenlegi kuszált- sága ellenére sem tartom reménytelen vagy elérhetetlen feladatnak. A viták felszá- molásához a magyar vulkanológia meggyőződésem szerint két okból nyújthat lényeges segítséget: 1. néhány „endemikus” típust leszámítva (pl. pipemo) az ignimbrit- jelenség és kőzetcsoport minden fajtája kitűnő feltárásokkal képviselt nálunk; 2. az illók- aktiválta vulkáni kőzetképző folyamatok értékelése Szádeczky-Kardoss E. átfogó petrológiai koncepciójában messze előtte jár az átlagos nemzetközi haladásnak. Az ignimbrit jelenségek esetén kétségtelenül a savanyú magma felszínközeiben szélsőséges illó-telítődéséből eredő vulkáni megnyilvánulásoknak vagyunk tanúi. Ezek jellege, kapcsolata és értelme roppant változatos termékeiből sem a klasszikus petro- gráfia, sem a bazaltos kitörések vizsgálatán kifejlődött vulkanológia általános mód- szereivel nem volt megfejthető. Az ignimbrit-képződés folyamataira a termékek szöve- téből-szerkezetéből — récens példák megfigyelésének lehetősége nélkül — visszakövet- keztetni kétségtelenül kockázatos vállalkozás. A téves következtetések kockázata külö- nösen nagy volt az ignimbritek esetében, mert ott a megjelenésbeli hasonlóságot — sok- szor a földtani tények figyelmen kívül hagyásával — (térben és származási kapcsolat- ban) igen távoli extrapolációkhoz is felhasználták. A tévedések, ellentmondások és félreértések erdejét 1961-ben a helybejutás, ill. kőzetté szilárdulás utolsó kőzetképző rendszerének fizikai állapota (halmazállapot, diszperziós rendszer fajtája) szerinti csoportosítással (P a n t ó 1961, 1962, 1963a) reméltem felszámolhatónak. Ez a „fizikai” beosztás nem lehetett egyszersmind fejlődés- történeti is, így az ignimbritképződés „előkészületeit” nem világíthatta meg oly mér- tékben, hogy az ignimbrit-vulkánosság igen lényeges folyamati kérdéseit is megelégedésre rendezte volna. Az e téren ma is fennálló megértés- és értelmezésben zavarok kiküszö- bölésére kívánok most a tágabb magma- és kőzetfejlődés folyamati egységének bemuta- tásával kísérletet tenni. Hangsúlyozni kívánom azonban, hogy a kőzetneveket most is genetikailag „semleges” értelemben használom, a kőzet mozdulatlanná válásának utolsó lépcsőjében adott fizikai megszabottságuknak megfelelően. Az ignimbrit-képződést szerte a világon jellegzetes folyamatnak tekintik és lefo- lyását a tűz-esővel való fogalmi kapcsolódás révén az atmoszférába helyezik. Ettől a sodomai képtől el kell búcsúznunk s ha az ignimbrit-nevet meg akarjuk tartani, bele kell nyugodnunk, hogy genetikailag éppoly paradox képzésű, mint sok más bevett szakkifejezésünk (pl. piroxén). Az ignimbrit -vulkánosság előkészületében és gyakran teljes lefolyásában is jellegzetes szubvulkáni folyamat. A kőzetanyag helybejutásának mechanizmusa intrúzió éppúgy lehet, mint effúzió, s a valódi magasba lövelő explózió kivételszámba megy. Az ignimbrit-képződésnek izzó felhőből a földfelszín alá juttatása nem egyetlen menetben történt és ma sem általánosan elismert. Az ignimbrit-vulkánosság Mar- shall -féle magyarázatának legtámadhatóbb pontja kétségtelenül a nuée-származás volt, mely fogalmilag a Mt. Pelée ignimbritet nem szolgáltató, nem is izzó, csak perzselő felhőjére utalt. A modernebb „ash-flow” elmélet már a vulkáni kúp oldalán lezúduló [pl. Cotopaxi (W o 1 f 1878), Asama (Aramaki 1957)], vagy völgyet-medencét elárasztó (van Bemmelen 1961) hömpölygő — kifutást vesz alapul, melynek felszínre lépése (kürtőből vagy hasadékból) robbanásoktól nem kísért, csendes túláradás (Überquellung) . Kétségtelen, hogy ez az ignimbritet adó diszperz rendszer nem a Föld felszínén, kilépése pillanatában alakul ki, az már elkülönülten és többé-kevésbé megszilárdultan tartalmazza azokat az elemeket, melyek jelentősebb légi szállítás nélkül felhalmozódva. 1 . ■ Pantó : Az ignimbrit-vulkánosság újabb kérdései 315 ártufát adnak. Az utóbbi években egyre több a kürtőbe (hasadékba) befagyott, felszínig el nem jutott (Milanovszkij-Koronovszkij 1961, R a y 1960, Róbert s 1963), sőt akár vakon végződő telér, teleptelér alakjában benyomuló (F r a n c i s 1960, Fremd 1961, Fedorov 1963, Maszurenkov 1961, Pantó 1963c) ár- tufára vonatkozó megfigyelés. Ezek az adatok nagymértékben igazolják Hentschel (1955, 1963) felszínalatti tufa-, ill. horzsakőképződésre vonatkozó elgondolásait. Álta- lánosan ezt a folyamatot szubvulkáni (intrúziós) piroklasztikum-képződésnek kell neveznünk, melynek csak a savanyú kőzettartományba eső jelenségei kapcsolódnak az ignnnbrit- képződéshez, az intermedier-bázisos összetételű magma felszínalatti „piro- klasztizálódása” különálló, megnyilvánulásaiban lényegesen eltérő (,, pépér ites”) problé- makör (E r h a r d t 1964, Pantó 1963, 1964). Alapjában mindkét területen kis kéregmélységben lejátszódó hipomagma-kép- ződéssel van dolgunk, mely a savanyú (riolitos, riodácitos) összetételig vezető hosszabb és erőteljesebb szial -f- volatil-kontamináció (transzvaporizáció) esetén teljesen letért a magmatit-képződés ,, normális” vágányáról. Igaz, hogy elterjedését vagy gyakoriságát tekintve az ignimbrites vonalat kell a riolitos vulkánosság általánosabb, ha még mindig talán nem egészen megszokott menetének tekintenünk. Kétségtelen azonban, hogy itt rendkívüli jelenségbeli változatosság és formagazdagság jelentkezik, mely speciális értelmezés nélkül szinte áttekinthetetlen. Jól tudjuk, hogy az illókkal telített savanyú hipomagmát igen nagy tágulékony- ság és szételegyedési hajlam jellemzi. Hangsúlyozottan tágulékonyságot és nem explo- zivitást említek itt; többnyire maga az olvadékrendszer terjeszkedik, igyekszik foko- zatosan nagyobb térfogatot elfoglalni a legszélsőségesebb szöveti, szerkezeti, homogé- nitásbeli változások árán is, de kirobbanásra késztető gázsapkát sokkal kisebb mértékben választ ki, mint a bázisosak (Szádeczky-Kardoss, 1961). A szételegyedésre hajlamosság közvetlen függvénye a nagy illó-tartalomnak. A víztartalom igen nagy mértékben befolyásolja a savanyú szilikátolvadékok fizikai (olvadáspont, viszkozitás) és kémiai (redoxhatás, oldóképesség) tulajdonságait. A nagy viszkozitás többnyire nem teszi lehetővé a víztartalom egyenletes eloszlását: kisebb helyi vízkilépés (pl. litofiza- képződés) vagy vízfelvétel azonnal elkülönült szilárd vagy olvadékfázisok megjelenését vonja maga után. Éppen ezek a jelenségek vezetnek a — pár excellence — ignimbrites jelenségek kialakulásához. Homogén, illó-szegény riolitolvadék hirtelen, egységes megdermedése (obszidián, perlit) kivételes jelenség. Ha a savanyú szilikátolvadék huzamosabban időzik a megszilárdulás széles hőmérséklet-tartományában, az illófelvétel-okozta fel- lazulás [hólyagosodás, litofiza — horzsakő-képződés (piroklasztizálódás), ezzel együtt a homogénitás többé-kevésbé teljes megbomlása slires-sávos, vitroklasztos szerkezet kialakulása! elkerülhetetlen. A teljes kőzetszilárdulásig vezető út időtartama és p — t 1 viszonyai szabják meg, hogy a végtermék riolithoz vagy riolittufához lesz-e hasonlóbb, vagyis, hogy a széles ignimbrittartomány melyik részén köt ki. A kérdés azonban vulkanológiailag nem ennyire egyszerű. A „fizikai” sernati- , zálásnál fontos földtani tények sikkadnak el itt is, ezért a jelenségeket tüzetesebben i kell szemügyre vennünk. Az általános ignimbrit-kategórián belül két nagy kőzetcsoportot tartunk számon: 1 . igniszpumit = fellazult, felhabzott, olvadék-kötőanyagú kőzet- képző rendszer terméke. A megszilárdult fázisok mozdulatlanná válás előtt összetörtek, felaprózódtak . 2. ártufa = gázban (levegő) diszpergált szilárd törmelék (üveg + kristály) és olvadékcseppek felhalmozódásának terméke. Ignimbrit 1* 316 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 3. füzet A két csoport között a természetben nincs éles határ sem a kőzetképző rendszerek, ! sem az ignimbrites kőzetek tekintetében. Sajnos bármennyire szükséges és fontos volna, hogy a felfújt, morzsolódó habláva és a füstszerűen hömpölygő piroklasztikum-ár termékei között éles különbséget tudjunk tenni, ez a kőzettermékek határeseteinél meglehetősen bizonytalan. A nehézségek megértéséhez célszerű a közös hipomagma-forráshoz visszatérnünk. Fokozatos tágulás (expanzió) és szételegyedés vezet a riolittól a riolit-igniszpumiton át a rioli-tártufáig. A vulkánosság intruzív (szub vulkáni) vagy extruziv módon (szinten) való érvényesülése nem dönti el, hogy ez a fellazulás meddig haladt előre. A kőzet- termék a kőzetképző rendszer egyetlen, összefüggő tömegén belül sem egységes, mert nem az általános, környező nyomás és hőmérséklet, hanem a mindenkori helyi p — t viszo- nyok döntik el az ugyancsak helyi illótartalom függvényében. Ebből ered a riolitos kőzetek kétségbeejtő szöveti-szerkezeti változékonysága kézi példány- vagy vékony- csiszolat-méretben is. Ez a felismerés nem újkeletű, éppen Szabó Józsefnek köszönhetünk igen sok fontos megfigyelést klasszikus riolitterületeinkről [Sehnec (Szabó, 1891) és Tokaj (1863 — 66 közötti gyűjtés megnevezései, leírásai, Sárospataki koll.)], melyek a kőzetképződés dinamikus szemléletét tekintve ma is utolérhetetlenek. Sajátságos — és sokáig elfelejtett — riolitosodási elmélete (kontakt hidatopirometamorfizmus) , ha eredeti alakjában nem is állhat meg, a kőzetváltozatok kialakulásának nem a feltörő lávában, hanem környezethatásra in s i t u determináltsága igen jól kitű- nik belőle. Valóban a riolitos — ignimbrites kőzetminősítés annál nagyobb problémákra bukkan, mennél nagyobb felbontásban vizsgálja a képződményeket. Akár a kőzet- megnevezés, akár a képződési folyamat világos elhatárolása érdekében igen veszélyes itt a földtani egység határait lefelé átlépni. ,, Fától az erdőt nem látás” veszélye a Tokaji- hegvségi térképezés közvetlen tapasztalata (P a n t ó 1964) kitűnő természetes fel- tárások (Abaújszántó — Súlyom, Nagybózsva — Kőbérc, Senyő- völgy, Kishuta — Kemence- patak) és térképező fúrások alapos vizsgálatánál. Ugyanezt fejti ki Liparira vonatkozóan P i c h 1 e r (1963) is a jelenséget kissé agyonmagyarázva. Itt a riolit-dagadókúp lami- náris mozgási pályái mentén a vízleadással, felhólyagzással kapcsolatban megdermedt riolitüveg felmorzsolódott. Mivel a felmorzsolt részek vékonycsiszolati képe ártufákéval egyező — ignimbritként írták is le (H j e 1 m q v i s t 1956) — , az egyedül szövet alapján hozott ignimbrit-diagnózis bizonytalanságára figyelmeztet. A riolit — riolit-igniszpumit — riolit-ártufa, ill. láva — habláva-piroklasztikum-ár kettős- vagy hármashatár kérdését kézipéldány-méretig nem vihetjük le, ezért egy kiragadott darab szövete-szerkezete nem fogadható el minden esetben jellemzőnek egy képződési (hűlési) egységre vonatkozóan. A nem egységes megszilárdulásmódú „összetett” képződményeket az uralkodó kőzetképző rendszerről vagy kőzetfajtáról kell elneveznünk — megszokási előítéletek nélkül (pl. ártufa-telér megjelöléstől sem irtózva) . Összetett képződményeknél élesen vetődik fel a kőzetképző rendszer fejlődési iránya, ami körül ma az ignimbrit-kutatás legélesebb irodalmi csatái dúlnak. Ha nyomás- csökkenés során tágulófélben levőnek tartjuk az átmeneti rendszert, akkor láva- vagy hablávaárként értelmezzük s a benne (felszínén, alján, közbül) foglalt ártufa-részleteket helyenként előrehaladottabb fellazulás termékének minősíthetjük (G rangé 1937. McCall 1962, Petrov 1957, M i 1 a n o v s z k i j — K o r o n o v s z k i j 1961). I Ide sorolható Bordet és munkatársai (1963) igen alapos Katmai-i vulkanológiai elemzésének konklúziója is, mely a felhólyagzás (vesiculation) sebessége, ill. megszilár- dulásig elért fokozata szerint genetikai sorba állítja a hólyagos riodácitot (Novarupta), P a nt ó : Az ignimbrit-vulkánosság újabb kérdései 317 a ,,pre-ignimbrit”-horzsakeövt (Knife-creek) és az ignimbritet (io ooo Füst-völgye j „sand flow”-ja). A nagy kiterjedésű ártufa-leplek vizsgálatára alapozott amerikai ,,ash-flow”- iskola nagy hőmérsékletű piroklasztikmn-árban gázban diszpergált állapotban érkezett- nek tekint csaknem minden ignhnbrit-anyagot. A vulkáni törmeléket lágyulási pont u feletti (600 °) hőmérséklete, gázoldásból származó olvadáspontcsökkenése és fedő- terhelése szinte korlátlan összesülésre (welding), sőt összeolvadásra (re-fusion) teszi képessé. Ez esetben az összetett kőzetképző rendszer fejlődése a növekvő rétegnyomás 3 és illó-leadás miatt a tömörülés irányában hat, riolit vagy riolit-igniszpmnit részletek nagyobb ártufa-lepelben utólag tömörült sávok, magok (fiamme), nem pedig a láva — s habláva piroklasztizálódásának reliktumai (Bristow 1962, Marshall 1935, Martin 1959, Ross-Smith 1961). Nehéz volna a két tábor gyakran rendkívül aprólékos szöveti jellegekben keresett (R a s t 1962) bizonyítékai és érvelése között igazságot tenni, már csak azért is, mert rendszerint nem ugyanarról az előfordulásról vitatkoznak. Mindenképp túlzás lenne, ha egyik vagy másik képződésmód kizárólagossága mellett foglalnánk állást. Újabb vizsgálataink a kétféle genezis egymás melletti elismerésének helyességét (P a n t ó 1961, 1962) alátámasztják. Ártufáink összesülésének (welding) fokozatai éppúgy lemér- , hetők a ,,fiammé”-s szerkezet kialakulásán a horzsakőszemek ellapulása és tömörülése révén, mint az alapanyag apró üvegtörmelékének szorosabb záródásán, egybeolvadásán. Ugyanakkor a Tokaji-hegységi igniszpmnit -tömegekben ártufa-szerkezetű törmelékes üveganyag foltos-sávos megjelenése értelmezésünk szerint egyenlőtlen illóeloszlással kapcsolatos helyi fellazulás, expanzió (P a n t ó 1963) eredménye. Lehetséges, hogy a fellazulás, ill. tömörülés vázolt folyamatai nem tükrözik pontosan valamennyi ignimbritként leírt képződmény genezisét. Ami azonban nem illik bele ebbe a keretbe, legtöbbször helyi furcsaság és nem is ignimbrit. így a Flegrei mezők, Albano és Ischia fiammés szerkezete miatt az ignimbritek közé sorolt nevezetes pipemója (Zambonini 1919) a legújabb értelmezés szerint (G o 1 1 i n i 1963) tufaszórással keveredő lávaszökőkút(fountain)-lerakódás. A speciális — és kevéssé hihető — genezisű kőzet megjelölésére Rittmann a pszakaszinaptit elnevezéssel örvendeztette meg szaknyelvünket, mely görög szóösszetétele szerint „fröccsheged- ményt” jelent. Kétségtelen, hogy a minősítési fejtöréseket okozó összefonódások az ignimbrit- vulkánosság nem minden nagyságrendjében jelentkeznek azonos súllyal. Legtöbb határ- esetprobléma az andezites vulkáni területeket tarkító kis kiterjedésű igniszpumit — ártufa képződményeknél van (Usztiev 1961 1. és 2. csoportja), melyek klasszikus példái találhatók a Tokaji-hegységben. Mennél önállóbb és nagyobb tömegű az ignimbrit- felhalmozódás (3 — 5. csoport), annál egységesebb alkotású, ártufa túlsúllyal (pl. Tisza- mellék, Szumátra, Nevada). A bonyodalmak egyszerű kikapcsolását jelenti a mennyiségi kikötés — 10 km3 feletti nagyságrend — az ignimbrit-vulkánosság számára (van B e m - melen 1961, Rittmann 1963), ami azonban a probléma — nem teljesen indo- kolt — megkerülése. Számolnunk kell azzal, hogy a természet a savanyú vulkánosság „normális” és ignimbrites kategóriáit kisebb és nagyobb dimenziókban nem tartja (minden esetben) külön, a kőzetképző rendszerek mindkét irányú átmenetei a típusok bensőséges keveredéseit idézhetik elő, melyek genezisét és petrográfiai jellemzését is csak közelítéssel tudjuk megadni. Az ignimbrit-vulkánosság nagyságrendi csoportosítása (van Bem melen 1961, Usztiev 1961) a képződmények fajtabéli megoszlásán túl a magmatektonikai és kéregszerkezeti adottságok igen fontos — már nem csupán mennyiségi — különb- ségeire világít rá. Míg a „normális” vulkáni területek igniszpmnit- vagy ártufa-kép- 318 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 3. füzet ződményei a működés rövidebb ignimbrites epizódjait tükrözik csupán, a nagy ignimbrit- területek teljes kifejlődése során „normális” vulkáni működéssel (lávaömlés, tufaszórás) nem is találkozunk. Egyre kifejezettebbé válik ezzel szemben a gránitintrúziókkal való közvetlen kapcsolat. . . Ezzel párhuzamos a központi kitörésektől a kaldera, az üstszerű beszakadási szerkezetek (cauldron), areális erupciók felé eltolódás. A földtörténet legbőségesebb — több 10 — 100 000 km3-es - anyagszállítású vulkáni kitörései éppen az utóbbi típusú I — sokak szemében egyedül jellegzetes — ignimbritszolgáltatások. Mind szorosabb és nyilvánvalóbb ezeknek a plutonizmussal való közvetlen kapcsolata is. Három klasszikus példáját a Vlegyászát, Monté Amiatát és Glen coe-t erre vonatkozóan személyes össze- ! hasonlító vizsgálatból idézhetem, de irodalmi adatok alapján sorolhatjuk, a teljesség igénye nélkül, az Oslo-vidéket (O f t e d a h 1 1957), Tibestit a Szaharában (V i n - cent 1963), Katu-tau-t, Arharli-t Kazahksztánban (Fremd — Kamenszkij 1963), Valles calderá-t New Mexicoban (S m i t h et al. 1961). Többszörösen kiemelt tény az is, hogy a Föld nagyszabású „valódi” ignimbrites megnyilvánulásai árkos beszakadási szerkezetekhez kötöttek az orogének előterében (van Bemmelen 1961, Westerveld 1963), pl. Szumátra, Újzéland, Great Basin (Nevada), Rift Valley. Szerkezeti jellegét és ignimbrites anyagszolgáltatását tekintve hatalmas vulkanotektonikus árokként ítéltük meg a Szádeczky-Kar- doss (1959) meghatározása szerinti Közép-Tisza vulkánt, vagyis Alföldünk ÉK-i részét is (P a n t ó 1963b), melynek mélyvonala Jászberény — Gelénes iránnyal jelöl- hető valószínű túlnyúlással Dolha— Bilke irányában. A tiszai vulkáni árok mentén — feltehetően nagyobb számban — sorakozó kalderák helyét, kiterjedését csak sokkal több fúrási adat alapján jelölhetjük majd ki. A Pannóniai-medence vastag lefedettsége miatt viszonylag későn felismert ignim- brites vulkáni süllyedőkének modellszerű szerkezeti lehatároltsága, rendkívüli koncent- ráltsága ( < 2 000 m képződményvastagság) és jellegzetes (szinte klasszikus) kőzetkifej- lődése miatt máris felkeltette a külföldi kutatók figyelmét (Milanovszkij — Koronovszkij 1963) . Magyar kutatók a saját medencénkben kimagaslóan fejlett geofizikai kutatásaink révén abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy kedves vulkáni-szerkezeti modellünk fejlődési sajátságait a Moho-ig tapogatózva megvizsgál- hatjuk. Hazai kutatók erre irányuló legújabb kiértékelése (Szádeczky-Kar- doss, Szénás) világviszonylatban is igen sok új megismerést kínál a normális és ignimbrites, felszíni és felszínalatti vulkánosság elindulásának, érlelődésének és kifej- letének megértéséhez. IRODALOM - REFERENCES A ra m a k i, S. (1957): The 1783’ activity of Asama Volcano, Part II. Jap. Joum. Geol. Geogr. Trans. 28: 11 — 33. — Bemmelen, R. W. van (1961): Volcanology and geology of ignimbrites in Indonesia, North Italy and the USA. Geol. en Mijnbow 40 : 399 — 411. — Bordet, P. — Mari- nelli, G. — Mittempergher, M. — Tazieff, H., (1963): Contribuüon á l’étude volcanolo- gique du Katmai et de la Vallée des Dix Mille Fumées (Alaska). Mem. in 8° Soc. belge de Géol. Pál. Hydr. No 7 : 1 — 117. — Bristow, C. M., (1962): The geology of the Katmaian volcanics of the Upper Oramutia Valley, Kenya. Geol. Mag., 99/2: 153 — 163. — Erhardt Gy., (1964): A füzérkajatai föld- tani alapfúrás. M. Áll. Földtani Int. Évi Jel. 1962. évről. (Nyomdában). — Fedoiov, T. Ö., (1963): Verhnepaleozojszkie ignimbritii Karkaralinszkogo rajona (Central’nüj Kazahsztán) i ih genezisz. Trudii Eab.Paleovulk. 1 : 128 — 136. — Francis, É. H., (1960): Intrusive tuffs related to the Firth of Fort h volcanoes. Transact. Edinburgh Geol. Soc. 18/1 : 32 — 50. — Fremd, G. M., (1961): Morfologicseszkie tipii ignimbritov i tufolav Juzsnogo Kazahsztana. Trudü I,ab. Vulk. 20 : 177—187. — Fremd, G. M. — Kamenszkij, A. Sz., (1963): Verhnepaleozojszkie sztratovulkanii Juzsnoj Dzsungarii. Trudü Eab. Paleovulk. 1 : 157 — 166. — "Gottini, V., (1963): La cupola psacasinattitica dél Castello dTschia. Atti Accad. Gioenia Sci. Nat. Catania n. v. — G r a n g e, L- I., (i937): Geology of the Rotorua-Taupo subdivision. New Zealand Geol. Survey Bull. 37 : 1 — 138. — Hentschel, H., (i955~J Bildungsbedingungen vulkanischer Tuffe. Fortschr. d. Min. 33:141 — 142. — Hentschel, H., : (1963): Die Bildung dér Bimsstein-tuffe und das Problem dér Ignimbrite. Bull. Volc. 25 : 291— 313. — H j e 1 m q v i s t, S., (1956) : On the occurrence of ignimbrite in the Pre-Cambrian. Sver. Geol. Undersök. — Hl.l ll I II ■ 1 P a n t ó : Az ignimbrit-vulkánosság újabb kérdései 319 [. Ser. C 542 [Ársbok 49 (1955)] 12 p. - McCall, J., (1962): Froth-flow lavas resembling ignimbrites in the East African Rift Valleys. Natúré 194/4826 : 343 — 344. — Marshall, P. (1935): Acid rocks i) of the Taupo-Rotorua voleanic district. — Royal Soc. (New Zealand) Trans. 64 : 323 — 366. — Martin, £ R. C., (1959): Somé field and petrographic features of New Zealand and American ignimbrites. New u Zealand Journ Geol. Geophys. 2 : 394— 411. — Maszurenkov, Ju. P., (1961): Kajnozojszkij vul- kanizm Elbruszszkoj vulkanicseszkoj oblaszti. Trudü Inszt. Geol. Rudnüh Mesztorozsd. Petr. Min. i . Geohim. 51:1 — 132. — Milauovszkij, E. E. - Koronovszkij, N. V., (1961) : „Tufolavü” 51 i rodsztvennüe im obrazovanija Central’nogo Kavkaza. Trudü Láb. Vulk. 20 : 72 — 89. — Of tedahl, v Chr., (1957): Studies on the igneous coniplex of the Oslo region, XVI. On ignimbrite and related rocks. u Skrifter utgitt av det Norske Vid.-Akad. i Oslo I. Mat.-Nat. KI. N° 4 : 1 — 21. — Pantó G., (1961): li Az ignimbrit-kérdés alakulása és magyarországi vetülete (Vitával: Bevezető és zárszó: Szádeczky- Kardoss E. hozzászólások: Földvári A., Kertai Gy., Szalai T., Székyné Fux 15 V. ((MTA Műsz. Tud. Oszt. Közi. 29 : 299 — 346. — Pantó, G., (1962): The rőle of ignimbrites in the U volcanism of Hungary'- Acta Geol. Acad. Se. Hung. 6/3—4 : 307 — 331. — Pantó, G., (1963a): Ignim- brites of Hungary with regard to their genesis and classification. Bull. Volc. 25 : 175 — 181. — Pantó G., (1963b): fiié Rolle von Glutwolken im neogenen saueren Vulkanismus Ungams. Ve Congr. Assoc. Geol. Cárpato-Balkanique, Bucarest. Vol. II. Communications Scientifiques. I. Sect.: 131 — 135..— i Pantó, G., (1963c): Problemü diagnosztiki vulkanicseszkih i szubvulkanicseszkih obrazovanij v Tokajszkih gorah (Vengrija). Trudü Láb. Paleovulk. 2 : 93 — 101. — Pantó, G., (1964): Tokaji hegység földtani vizsgálata 1962. M. Áll. Földtani Int. Évi Jel. 1962. évről (Nyomdában). — Petro v, V. P., j ( 1957 ): Ignimbritü i tufovüe lavü; escse o prirode artik tufa. Trudü Láb. Vulk. 14 : 17 — 25. — P e t r o v, V. P., (1961): Petrograficseszkij oblik ignimbritov i tufovüh lav i ih meszto szredi gomüh porod, prome- zsutocsnüh mezsdu lavami i tufami. Trudü Láb. Vulk. 20 : 24 — 38. — P i c h 1 e r, H., (1963): Zűr 3 Problematik dér Ignimbrit-Diagnose. Neues Jahrb. Geol. Pál. Abh. 118/3 : 281— 290. — R a s t, N., (1962): Textúrái evidence fór the origin of ignimbrites. Liverpool — Manchester Geol. Journ. 3/1 : 97—108. a — R a y, P. S., (1960): Ignimbrites in the Kilchrist vént. Skye. Geol. Mag. 97/3 : 229 — 238. — R i 1 1 - . m a n n, A., (1963): Erklárungsversuch zum Mechanismus dér Ignimbritausbrüche. Geol. Rundschau 11 52/2 : 853 — 861. — R o b e r t s, J. L-, (1963): Source of Glencoe ignimbrites. Natúré 199/4896: 901. i( — Ross, C. S. — S m i t h, R. L-, (1961): Ash-flow tuffs: their origin, geologic relations and iden- tification. Ú. S. Geol. Survey Prof. Paper 366 : 1 — 81. — S m i t h, R. L- — B a i 1 e y, R. A. — R o s s, C. S., (1961): Structural evolution of the Valles Caldera, New Mexico, and its bearing on the emplacement of ring dikes. U. S. Geol. Survey Prof. Paper 424 — D: 145 — T49. — S m i t h, R. L., (1962): Memorandum 1 of the Nomenclature Commitee of the International Association of Volcanology. IAV Symposium in j. Tokyo, May 1962. — Szabó J., (1891): Selmec környékének geológiai leírása. MTA III. osztályának külön kiadványa 1888. III. 487 p. — Szádeczky-Kardoss E., (1959): A kárpáti közbenső 1 tömeg magmás mechanizmusáról. MTA. Geokémiai konferenciája II/2. — Szádeczky-Kardoss 1 E., (1960): A genetical System of igneous rocks. Congr. Geol. Intemat. XXI. Session. Report Sect. 13 : 260 — 274. — Szádeczky-Kardoss E., (1961): Bevezető az ignimbrit-kérdésről tartott vita- üléshez. MTA Műsz. Tud. Oszt. Közi. 29 : 295 — 297. — Usztiev, E. K., (1961): Nekotorüe petrolo- •gicseszkie i geologicseszkie aszpektü problemü ignimbritov. Izv. A. N. SzSzSzR. 11:3 — 15. — Vin- 1- cent, P. M., (1963) : Les volcans tertiaires et quatemaires du Tibesti Occidental et Central (Sahara 1 du Tchad). Mem. du Bureau de Recherche Geol. et Min. N° 23:1—250. — Westerveld, J., (1963). The tectonic causes of ignimbrite and pumice tuff deposition and of subsequent basalto-andesitic volca- i. nism. Bull. Volc. 25 :6y — 88. — W o 1 f, Th., (1878): Dér Cotopaxi und seine letzte Eruption am 26. Juni 1877. Neues Jahrb. Min. Geol. Pál. 113 — rö7. — Z a m b o n i n i, F., (1919) : II tufo pipernoide - della Campania e i suoi minerali. Memorie per servire alla Descrizione della Carta Geologica d’Italia pubbli- .( cata a cura dél R. Com. Geol. 7/2 : 1 — 130. S I- Recent probléma of ignimbrite volcanism is by DR. G. PANTÓ The notion “ignimbrite” introduced 30 years ago (Marshall) as connected with the image of “fiery shower” encountered lots of vicissitudes during its long career. Though formation of the “sand flow” of the Valley of 10 000 Smokes figuring as type ignimbrite has been bound with Lacroi x’s approval to “Katmaiian type” nuée ardente, genetical questions involved grew more and more perplexed. The germ of the divergence of views on origin and mode of formation of ignimbrites lies in the primary heterogeneitv of this group (M a r s h a 1 l’s types) largely augmented later by ill-defined expansion of its boundaries and lack of actual observations on ignimbrite-formation. The original aerial “cloudy” natúré of the ignimbrite-depositing system got in the thoroughly elaborated "ash-flow” theory (Ross-Smith 1961) avalanch e character adhering to the Earth’s surface.There remained, however, a conspicuous group of rocks classified as ignimbrites (e.g. wilsonites and fluidal, Hthophysal types in Marti n’s composite flows) to which ash-flow genesis (or derivation írom gaseous dispersions in generál) did nőt fit bút coupled with an almighty welding. Importance and effectiveness of welding of somé degree producing even “glassy bases” of well defined ash-flow sheets cannot be questioned. Bút welding is nőt to be looked upon as the only way of formation of true fluidal and/or vesicular heterogenous acid volcanics, lacking any sign of having ever lost coherence, appearing in very different arrangements and relations to ash-flow sheets. 320 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 3. füzet Attributing an exaggerated role to welding in the genesis of acid volcanics has been dulv criticized bv adherents of the froth-flow (or composite flow) theories (G r a n g e, H a u s e n, M c C a 1 1, Steiner). Derivation from an inflated flow — allowing rupture of bubbles too — seems to suit to many occurrences much better than eompaction and complete mergence of directe ash partieles. The author’s seheme (1961, 1962) based on the physical state of the (last) rock- fonning systern did nőt solve genetical problems of the ignimbrites. Though the necessity of splitting the broad ignhnbrite-field intő pyroclastic (ash-flow tuff, ignimbrite s. str.) and non pyroclastic — foam-lava or froth-flow generated — parts (ignispumite, tufo- java) is more or less generally accepted, the proposed state-defined boundary of rock- products does nőt keep at the same tinié original avalanche-like and tongue-like rock- forming Systems apart. Textúrái and structural discriminations are very often mis- leading and these fumish inexhaustible matériái fór further ash-flow against froth- flow eontroversies. The rapidly increasing nurnber of informations on subsurface (subvolcanic) for- mation of both liinds of ignimbrites (Fedorov, Franci s, Fremd, M a s u - renkov, Milanovski — Koronovski, Pantó, Ray, Róbert s) I provides justification of more or less deep-seated development of ash-flow tuff or igni- spumite forming Systems. The subsurface or superficial consolidation of ignimbrites cannot be decisive fór denomination as the level of rock-fonnation is nőt to be checked bv any petrographic method (structure, texture). The rock itself is to be called the same wav e.g. ash-flow tuff irrespective its belonging to a tuff-sheet, a neck or dike. If intrusive formation of ignhnbrites (or even rocks to be called tuffs) is nőt admitted, the termin- ology of pyroclastics ought to be fimdamentally changed allowing this possibility. The detection of subvolcanic ignimbrites of both ash-flow tuff and ignispumite characters is important in revealing their common roots in volatile-rieh acid hypomagmas (Szádeczky-Kardoss). Sial-contamination of maginas coupled in shallow depths with large volatile-absorption deviates the normál course of rock-formation. The con- solidation of the extremely p — risensitive hypomagma is largely controlled in the f ollow- ings by its enviromnent. Local loss or supply of volatile causes small-scale immiscibihty, quenching, re-fusion a large-scale balancing being prevented by the great viscosity. Individual rock-forming processes are governed by confining physical and Chemical conditions. In the series of events leading to totál consolidation both expansion (froth- flöwing) and eompaction (welding) is possible. While a step-by-step change of rock- forming conditions is characteristic to small ignimbrite occurrences interfering with “normál” volcanism, a greater uniformity is exhibited by vast ignimbrite-fiels (Ustiev’s scale 3-5). Ignimbrite volcanism has a very important significance both fór petrologic and crustal researches. Petrologic — geophisieal evaluation of our ideál petrogenetic- volcanologic "model’ ’ — the Pannonian basin — will be suinmarized by Szádeczky- Kardoss und Szénás. A RUDABÁNYAI-HEGYSÉG KVARCPORFIR KŐZETEINEK ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATA JUHÁSZ ÁRPÁD* (XXI — XXII. táblával, i táblázattal) Összefoglalás: A Bódva-völgy Szalonna— Perkupa közötti szakaszán, a Dunna- tető déli lábánál, valamint a Telekes-völgy alsó szakaszán több, kisebb-nagyobb kibúvás- ban található vulkáni kőzetek teléres-tömzsös megjelenésű, tehát szubvulkáni kvarcporfir képződményekként vannak említve. Részletes összehasonlító kőzettani vizsgálatuk ezideig hiányzott. Szerző vizsgálatai alapján fény derült az összlet heterogén voltára. A képződ- mények között folyásos szövetű láva, habláva és az ignimbrit különböző típusai, valamint összesült tufa ismerhetők fel, a szubvulkáni telérkőzetgk alárendelt szerepet játszanak. A kémiai és ásványos összetétel ennek megfelelően igen változó, amihez utólagos bomlási folyamatok és kismérvű epimetamorfózis is hozzájárult. A Bódva-völgyi műútbevágás több- ször vitatott kvarcporfir- törmelékes padjai alapján a vulkáni működés kora a ladini eme- letben rögzíthető. A Rudabányai-hegységben a Bódva-völgy Perkupa — Szalonna közötti szakaszán, a Dunna-tető déli lábánál, valamint a Telekes-völgy alsó szakaszának mindkét oldalán több kibúvásban kvarcporfirt ismerünk. A terület kutatói közül Koch A. és Pálfy M. a kvarcporfir vulkanizmus korának megítélésénél a palaösszletbe települő, kvarc- porfir-törmeléket tartalmazó konglomerátumpadokból indultak ki. A palaösszlet ladini kora azonban csak később tisztázódott. Balogh K. és Pantó G. régebbi megálla- pításai szerint az itteni vulkánitok a ladini palaösszletben tömzsöket és teléreket alkot- nak, határozottan áttöréses jellegűek és keletkezésük a kárpáti hegységképződés mezo- zoikumvégi főfázisaihoz kapcsolható. Megemlítik, hogy a kvarcporfirfeltörések csak a Telekes-oldal ladini teknőjében találhatók. A Koch A. és Pálfy M. által leírt kvarcporfirtörmeléket tartalmazó konglomerátumpadokat Pantó G. tektonikai breccsának minősítette, ami a pala és mészkő, valamint a közéjük nyomult teleptelérek anyagának rétegmenti kihengerlődése révén keletkezett. Balogh K. és PantóG. későbbi vizsgálatai szerint a kvarcporfirtömzsök többé-kevésbé préselt, igen finom- szemű, bizonyára üvegtelenedésből származó alapanyaga felszínközeli képződésre utal. Megállapításaik szerint kis mélységű, csaknem felszínig érő benyomulásról tanúskodik a palás mellékkőzet érintkezéses átalakulásának hiánya is. A Telekes-oldal palasoroza- tának szürke mészkőrétegeihez kapcsolódó kvarcporfirzárványok alapján a kvarcporfir- vulkanizmust a ladini üledékképződéshez kapcsolták. Pantó G. 1961-ben megjelent dolgozatában a Dunna-tetőik varcporfirt részletesebb tárgyalás nélkül rheoignimbritnek minősítette. Kőzettani leírás A kőzettani vizsgálatok bizonyítják, hogy a Rudabányai-hegység kvarcporfir - kőzeteit kisebb-nagyobb kémiai és ásványos összetételbeli különbségek ellenére egységes, hosszabb időn át tartó savanyú magmás működés termékeiként kell tekintenünk. * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat Északmagyarországi Csoportjának 1964. február 13-i szakülésén. Készült a Magyar Nemzeti Múzeum Természettudományi Múzeum Ásvány-Kőzettárában és az OKGT Földtani Faboratóriumában. Kézirat lezárva 1964. ápr. 8. 322 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 3. füzet Döntő különbség a kőzetszövetben van, ami uralkodóan elsődleges magmás folyamatok, alárendelten dinamometamorf hatás eredménye. A két folyamat által létrehozott szöveti - bélyegeket a legtöbb esetben szét lehet választani. Magmásbélyegek 1 Új megismerésként adódott, hogy a vulkánitok nagy része nem szubvulkáni keletkezésű, hanem olyan átmeneti kőzet, amely a típusos lávakőzetek és vulkáni tör- melékes kőzetek határán áll. Ha az ignimbritek vitatott osztályozásától eltekintünk, annyi állapítható meg, hogy ezek a kőzetek a könnyen illókban dús láva és az összesült tufa közötti különböző fokozatokat képviselik. A perlites és a fluidális szövettől a későbbi összeolvadás révén bizonyos fokig eltüntetett piro(vitro)-klasztikus szövetig számos változat figyelhető meg. A fenokristályok mennyisége az eredetileg üveges anyag mennyiségével szemben alárendelt, általában a kőzet 10—40 térfogatszázaléka. Közöttük nagyságra és mennyi- ségre a rendszerint sárgásvörös, rózsaszínes vagy színtelen földpát uralkodik. Fedorov- asztallal nem végeztünk vizsgálatokat, de a tengelyszögmérésre alkalmas metszetekből megállapítható, hogy a szanidinnél nagy obi), a többi földpátnál kisebb (32 — 62°) tengely- szög, a szanidinnél nagyobb törésmutató, valamint a jellegzetes periklin ikerrendszer alapján meghatározható anortoklász a földpátok közül az uralkodó. A kémiai elemzések egy részének NazO és K.,0 arányai első látszatra ezzel ellentmondónak tűnnek, ha azon- ban figyelembe vesszük, hogy az alkáliáknak a nagy része a kőzet nagyobb térfogatszáza- lékát kitevő alapanyagban van jelen és csak egy része van az anortoklász fenokristá- lyokban, ez az ellentmondás feloldódik. Ugyanez ad magyarázatot némely üde anor- toklász-fenokristályokat tartalmazó minta kis összalkália-tartalmára, ezek alapanyagá- ból ugyanis későbbi bomlás során az alkáliák egy része eltávozott. Az anortoklász-feno- kristályokban az albit-ikerrendszer csak néhány esetben figyelhető meg. Nagy részük nyúlt romboéderes kifejlődésű. A kristály peremei sokszor legömbölyödtek, ilyenkor csaknem izometrikus. Gyakran széttöredezett és a széttöredezett részek sokszor szét is vonszolódtak. Igen gyakran jelentkezik több anortoklász szabálytalanul összenőtt kristályhalmazban. Kvarccal néhány esetben összenő. Általában üde, egyes mintákban azonban erőteljesen szericitesedett. Nagysága az egyes feltárásokban változó. Leg- nagyobb a Telekes-völgy alsó szakaszának délkeleti oldalán, a mintegy 150 m hossziiságú a ladini pala közé ékelt, feltehetően szubvulkáni kvarcporfirtestben (5000—10 000 fi). A Telekes-völgy északnyugati oldalán a 250 m hosszúságban nyomozható ignimbrites szövetű testben általában 1000 fi, csak itt-ott éri el a 3000 fi-t. Nagysága hasonló a Dunna-tető déli lábánál levő, mintegy 150 m hosszúságú, habláva eredetű kvarcporfir- testben. Ikerlemezes plagioklász ritka a porfiros elegyrészek között. A földpát gyakori töredezettsége, szétvonszolódása vagy csomókba összehaknozódása kezdődő vagy kifej- lődött vulkáni klasztikus jelleg és nem dinamometamorf hatás következménye. Egyes mintákban szanidin is jelentkezik. A porfiros kvarc a földpátnál mindig kisebb. Térfogatszázalékos mennyisége messze a földpát mögött marad, néhány esetben azzal egyenlő mennyiségű. Nagy része dihexaéderes, magmás rezorpcióra utaló öblösödésekkel. Kisebb része hipidiomorf. A földpáthoz hasonlóan gyakran töredezett és egyes részei el is mozdultak egymáshoz képest. A fenokristályok közül a biotit alárendelt. A legtöbb mintában hiányzik, csupán kloritos roncsok, érckiválások jelzik a helyét. A kőzet alapanyaga világos szürkétől sötétzöldesszürkéig változó színű. Rend- szerint tömött, a préseltség minden nyoma nélkül. A Telekes-völgy alsó szakaszának Juhász: A Rudabányai-hg. kvarcporfir kőzetei 323 északnyugati oldalán ,, síi résén” váltakozó perlites, fluidális vagy irányítottan klasztikus kőzetváltozatát találjuk. Eredetileg üveges voltára a mikroszkópos képből biztosan következtethetünk. Az átkristályosodás változó nagyságú mikrokristályokat eredménye- zett (3 — 100 fi). Ásványos összetételében kvarc, földpát, szeriéit, klorit szerepel. A szeri- citsá vökből adódó irányítottsága nem dinamometamorf hatás következménye. A szeri- citesedés nem általános, de gyakori. Változó a kvarcosodás mértéke is az alapanyagban. A kőzetet több helyen kvarcerek is átszövik. A völgy másik oldalán fellépő kvarcporfir klasztikus jelleget nem mutat, az alapanyag szemnagysága nagyobb, mint az ignimbrites mintákban. Alapanyaga semminemű irányítottságot nem mutat, s zömmel 30—150 n szemnagysága izometrikus kristálykákból áll, ami utólagos átkristályosodás eredménye lehet. Legkisebb az alapanyag szemcsenagysága a Dunna-tető déli lábánál levő kvarc- porfirban (6—15 fi). Jórészt földpátból, kvarcból áll, alárendelt szericittartalommal. Az alapanyag kvarcosodása főleg a mellékkőzet határán, valamint meghatá- rozott repedésrendszerek mentén gyakori, ami az utóvulkáni oldatoknak a pélites fedő- kőzet alatti felgyülemlésével hozható összefüggésbe. A kvarcporfirban idegen kőzet- zákányok ritkák. Néhány esetben szerieitkvarcit figyelhető meg. A vulkáni tevékenység uralkodóan kitöréses jellegének megfelelően a bezáró palaösszletben érintkezési átalakulásra utaló nyomok alárendeltek. A peremekben található átkristályosodott kovakőzetek utóvulkáni működésre vezethetők vissza. A hematitosodás, limonitosodás mind a vulkáni testben, mind a palaösszletben is meg- figyelhető. Az ismert kvarcporfirtestek nagyobbik részének felszíni felhalmozódást feltételező kőzettani bélyegei a bezáró ladini képződmények sekélytengeri kifejlődésével össze- vetve ellentmondónak látszanak. Figyelembe véve azt, hogy a vulkánitok a nagy elter- jedésű ladini képződmények kis részén, jól körülhatároltan jelentkeznek, legvaló- színűbb, hogy a vulkáni tevékenység a ladini üledékgyűjtőben működött olyan tenger- alatti vulkánhoz kapcsolódik, amely a működés bizonyos fázisaiban túlnőtt a tenger szintjén. Dinamometamorf bélyegek A ladini palaösszletet a kárpáti hegységképződés során tektonikai erőhatások érték, melyek a regionális metamorfózis kritériumait általában el nem érő kőzettani változásokkal jártak. A kvarcporfirtestek nagy részén lényeges szöveti és ásványos változást nem eredményeztek. Az eredetüeg üveges alapanyag átkristályosodását, ásványos átalaku- lását döntő mértékben nem befolyásolták. Nagyobb erőhatásoknak a Dunna- tető déli lábánál levő feltárás kőzete volt csak kitéve. A vulkáni tömeg egésze itt csak kis mér- tékben préselődött, de a pélites bezáró kőzetekkel érintkező részen erőteljes kataklasztos elváltozást mutat. Itt, a merevebb vulkáni tömeg és a plasztikusan viselkedő palaösszlet határán a kvarcporfir teljesen kihenger lődött, tufaszerűvé vált. Porfiros elegyrészei összetöredeztek, földpátkristályai meghajlottak, deformálódtak. A porfiros elegy- részeket morzsalékukból újrakristályosodott kataklasztos udvar veszi körül. A porfiros kvarcszemcséken uralkodóvá válik a hullámos kioltás. A préselési irányokban az alap- anyag szericit és kvarckristálykái is sávokban rendeződtek el. A kvarc mobilizálódásával a kémiai összetétel is megváltozik, ez elsősorban erőteljes deszilifikációban nyilvánul meg (lásd kémiai elemzést). A kvarcporfirtest belseje felé a kataklasztos szöveti bélyegek lépésről lépésre tűnnek el és legfeljebb a fő mikrotektonikai irányok találkozópontjaibaü. figyelhetők meg. Kudabányai-hegység kvarcporfir kőzeteinek kémiai összetétele. 324 Földtani Közlöny, XCIV . kötet, 3. füzet oc ÍN d Ol <0 c o o o o Cl 00 ci ci •'T CM 01 CM oc CM cm oc p C Cl oc W> CM ro Cl in rO IN M of M*' CM~ M ^ O cm ín in c oc^ > bfl 'C3 cö •x O < 0 IN oj 01 m CM rO 01 In >g oc s m ro oc 0 < CM CM ~ 01 I I Cl in 01 oT 01 ° oT id d cm ro » C? Cl OO in Cl 01 Cl 00 ro 01 ÍN 00 öa d co IN ÍN In in IN ÍN in In g IN In ín >n m Cl Cl ÍN s Juhász: A Rudabányai-hg. kvarcporfir kőzetei 325 A vulkanizmus kora A néhány bizonytalan szubvulkáni kőzettől eltekintve, a fluidális lávának és ignimbritnek tekinthető vulkánit ladini összlethez kötött kora már eleve valószínűvé teszi a vulkáni működés ladini korát. A határfeltárások nélkül azonban a ladini pala- összletbe zárt volta még nem kétségtelen bizonyíték. A megoldás kulcsát a Bódva- vólgy Perkupa— Szalonna közötti szakaszának műútbevágásában kell keresni. Itt pélit (agyagpala, finomhomokos agyagpala, stb.) és mészkőrétegek váltakozása figyelhető meg. A pala- és mészkőrétegek határán kihenger lődött, tufaszerű kvarcporfir mellett olyan breccsás padok figyelhetők meg, amelyeknek törmelékében kvarcporfir szerepel. Kétségtelen, hogy a mészkő — agyagpala határán erőteljes elmozdulások voltak, amelyek dörzsbreccsát hoztak létre. Ezért a kvarcporfir-törmeléket tartalmazó kőzetre érvényes Pantó G. tektonikai breccsa meghatározása (lásd XXI. tábla ábrái). Egy perdöntő kőzetpéldányon azonban, amelyet Balogh K. bocsátott korbizonyítékként rendel- kezésre, látható, hogy a kvarcporfirzárványok a dörzsbreccsává alakulás előtt is már törmelékes állapotban voltak. A kvarcporfirtörmelék szögletessége és heterogén jellege amellett bizonyít, hogy a sekélytengeri üledékképződés mészkőkiválási periódusaiban közeli, részben tenger alatt, részben a tengerbe visszahullva került az üledékbe finomabb- durvább vulkáni törmelék. A vulkáni működés az üledékképződés feltételeinek változásai- val is együtt járt, és a mészkőképződést üyenkor pélites-homokos anyagoknak a lerakódása váltotta fel. A vulkáni törmelékkel együtt — nyüván az aljzatból felszakadt — durva palatörmelék is hullott a tengerfenékre. A kvarcporfiranyag ilyen származásának bizo- nyítéka, hogy a törmelékanyagban különböző szövetű láva és ignimbrittörmelék van, valamint mésziszapba hullott vulkáni anyag is megfigyelhető. A tektonikai mozgások során a heterogén anyagból tektonikai breccsa képződött. A törmelék kalcittal cemen- tálódott. A kalcitos erek irányváltoztatás nélkül futnak át a kvareporfir-kavicsokon, paladarabokon és a mészkövön, melyek együttesei a tektonikai mozgások idején már cementált állapotban voltak. A kalciterek mentén a kvarcporfirtörmelék alapanyaga karbonát osodott, a földpátokat is részben vagy egészben kalcit szorította ki. A kvarc- porfirtörmelék tektonikailag változóan igénybevett, szövetének kataklasztos elváltozása nem általános, az elsődleges szöveti bélyegek tehát felismerhetők. A Rudabányai-hegység kvarcporfirvulkanizmusának mind földtani jellege, mind kora analóg a Bükk hegységi ladini eruptívumokéval. Vegyi összetételük is sok hason- lóságot mutat (I. táblázat). Ásványos összetételben speciális bélyegként az anortoklász uralmát kell kiemelnünk, ami a kőzet gyors kihűlését bizonyítja. Az uralkodóan kitöréses jellegű vulkáni működés nagyobb ércesedéssel nem járt. A kisméretű hematitos ércesedés a szubvulkáni kőzettestekhez kapcsolódik. TÁBbAMAGYARÁZAT - EXPUCATION DES PEANCHES XXI. tábla — Planche XXI i., 2. Tektonikai breccsa a Perkupa-Szalonna közötti műút bevágásból. A breccsa kvarcporfirt is tartalmazó heterogén törmelékanyagán a kalciterek irányváltoztatás nélkül futnak át. Bréche tectonique du chemin creux menant de Perkupa á Szalonna. Les veines de calcite traversent sans changement de direction le matériel clastique hétérogéne contenant aussi du porphyre quartzifere de la bréche. XXII. tábla — Planche XXII r. Deformált, periklin ikerlemezes porfiros anortoklász és porfiros kvarc felzites alapanyagú kvarcporfirban. Rudabányai hegység. + Nik. Nagyítás 40 X . Anorthoclase déformée a porphyre, á lamelles maclees de penchne et quartz porphynque, en porphyre quartziíére á páte felsitique. Montagne de Rudabánya. Nic. + Grossissement 40. 2. és 3. Átkristályosodott üvegtörmelék és kvarcfenokristálvok ignimbrites szövetű kvarcporfir- ban. Rudabányai hegység. + Nik. Nagyítás 40 X . 326 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, j. füzet . _ Matériel dastique de veire recristallisé et phénocristaux de quartz en porphjTe quartzifére á texture d ígmmbnte. Montagne de Rudabanya. Nic. + . Grossissement 40. i P ^ 4 e a- 4. Kataklasztos szövetű, habláva eredetű kvarcporfir. Rudabányai hegység. + Nik Nay Porphyre quartzifére produit de rhéoignimbrite, á texture cataclastique. Montagne de Ruda- banya. Nic. +. Grossissement 40. ^ IRODALOM - BIBIylOGRAPHIE Balogh K., (1959): Kirándulásvezető a magyarországi mezozóos konferencia résztvevői számára. — B o 1 ™ v. xr 1 .ns.i. .icoi™,.,,-™.™.,-...;™: m T ■ — . Balogh K. 7 Koch A. _ _ 0 Értesítő. XXII. K.— . P a n t ó G.' (1951): Az eruptíviimok földtani helyzete 'Diósgyőr "és Bükkszent- kereszt között. Földt. Közi. 81. pp. 137 143- Pantó G., (1956): A Rudabányai vasércvonulat földtani felépítése. Földt. Int. Bvk. XLIV. K. 2. f. — Pantó G., (1961): Az ignimbrit-kérdés A MTA Műszaki Tudományok Osztályának Közleményei. XXIX. köt. — Pantó G., (1961)- Mezozóos magma- tizmus Magyarországon. A Magy. Áll. Földt. Int. Évkönyve. XLIX. K. 3. f. — Szentpétery S v., (1929: Gesteinstypen aus dér Umgebung von Dillafüred. Acta Chem. Min. et Phys. 1. 1. pp. 10—43* - Szentpétery, Zs., (1932): A Bagolyhegy quarzporphirja I.illafüred mellett. Acta Chem. Min, et Phys. 1-2. 2. pp. 81 — 108. - Szentpétery, S. v., (1935): Petrologische Verháltnisse des Fehér- koberges und die detaillierte Physiographie seiner Eruptivgesteine. Acta Chem. Min, et Phys. 4. pp. 284 — 286. — Szentpétery, S. v., (1934): Porphyritserie ober Hámor im Bükkgebirge. Acta Chem- Min. et Phys. 3. pp. 149 — 181. — Szentpétery, Zs., (1936): A Éillafüredi Szentistvánhegy erup.- tivumainak általános kőzettani viszonyai. Mát. és Term. tud. Ért. 54. pp. 274 — 306. — Szentpé- tery, S v., (1937): Stratovulkanischer Teil des Szentistvánberges im Bükkgebirge. Acta Chem. et Phys. 5. pp 26. — 134. — Szentpétery Zs., (1950): Az újhutai I/íirinchegy diabázfajtái a Bükkhegységben. Földtani Közi. 7 — 9. pp. 316 — 322. Examen comparatif des roches de porphyre quartzifére de la montagne de Rudabánya pár A. JUHÁSZ n Dans le secteur situé entre Szalonna et Perkupa de la vallée de la Bódva, au n pied du S du Dunnatető, de mérne que dans le secteur inférieur de la vallée Telekes, on trouve des roches volcaniques dans plusieurs affleurements, plus ou moins grands. a Dans la littérature, on mentionne ces roches en formations filoniennes, c’est-á-dire en formations de porphyre quartzifére subvolcanique. Jusqu’ici, ces roches n’ont pás t été soumis á aucim examen comparatif, pétrologique, détaillé. Pár les examens de j l’auteur on a pu établir qu’il s’agissait d’ un complexe hétérogéne. Parmi ces forma- . , tions on peut reconnaitre la lave á texture fluidale, la rhéoignimbrite, de divers types d’ignimbrite de mérne que le „welded tuff”, tandis que les roches filoniennes subvol- c caniques n’y jouent qu’un rőle subordonné. II s’ensuit que la composition chimique a et minéralogique sont trés variées auxquelles, s’ajoutent des processus d’altération ]. épigénétiques et á une certaine mesure, l’épimétamorphose. Sur la base des bancs de matériel clastique de porphyre quartzifére du chemin creux de la vallée de la Bódva. il est bien probable que l’activité volcanique date du Badinien, A BAKONYI FŐ DOLOMIT RÉTEGTANI KÉRDÉSEI DR. VÉGH SÁNDOR* (XXIII. táblával, 4 ábrával, 2 táblázattal) Összefoglalást A felsötriász kami és nóri emeleteiben képződött fődolomit-összlet a bakonyi triász legvastagabb és a felszínen legelterjedtebb képződménye. Vékonyabb alsó szakasza apró termetű Megalodusok, főként a Megalodus carinthiacus H a u., a Megalodus triqueter pannonicus Frech, továbbá a Cornucardia hornigi (B i 1 1 n.) fajok szerint kétségtelenül a kami emeletbe tartozik. A reátelepülő, jóval vastagabb nóri dolomit alsó része kőzettanilag még a karai dolomithoz hasonló, faunájában javarészt még mindig kis termetű Megalodusokat találunk, a jellegzetes kami alakok viszont már kimaradnak. Felső szakasza kőzetjellegeiben is más, gyakran tartalmaz vékonyréteges, likacsos betele- püléseket s erre a szintre a nagy termetű Megalodusok, Diceroeardiumok, Myophoriák és csigákőbelek tömege a jellemző. Számos egyéb kőzetváltozat szintbeli elhelyezkedése nehezen tisztázható, heteropikus kőzetfáciesként egymást is helyettesíthetik. Az alpi triász irodalomban elterjedt és megszokott „fődolomit” jelölés megtartása a képződmény vastagsága, rétegtani és tektonikai jelentősége, valamint felszíni elterjedt- sége miatt a karai — nóri dolomit összefoglaló neveként feltétlenül indokolt. A Bakony -hegység felsőtriász képződményeinek átfogó földtani újravizsgálata nyomán egyre bizonyosabbá válik, miszerint nem hiába nevezték a Bakonyt már a múlt században, földtani értelemben az „Alpok kicsinyített másának”. A rétegtani adatok szaporodásával ez a párhuzam egyre szorosabbá válik. Az újabb eredmények szerint az Északi- és a Déli-Bakony rétegsorai részben eltérő kifej lődésűek. Az Északi-Bakony felsőtriásza leginkább az északalpi „dachsteini takaró” kifejlődésével egyezik, míg a Déli-Bakony rétegsora a „bajor takaró” kifejlő- déséhez áll közelebb. A hegység legdélibb részén, főként a raeti kösszeni jellegű üledék- csoport vastagabb voltából és litofaciológiai változásából kifolyólag már bizonyos dél- alpi jellegű fáciesváltozás érvényesül, aminek dél felé fokozottabb kiteljesedését a távo- labbi kőolajkutató fúrások igazolják. A bakonyi triász legvastagabb és a felszínen legelterjedtebb képződményének, az ún. fődolomitnak a rétegtani tagolása mindig fogas feladat volt. A törésvonalak mentén sűrűn diszlokált, egyenlőtlenül lepusztult, ősmaradványokat gyéren tartalmazó dolomitrögök egyhangú vidéke csak kevéssé vonzó kutatási terület. D dolgozatban a fődolomitra vonatkozó régebbi és új adatokat egyesítve, valamint a távolabbi kap- csolatokat kiemelve a vizsgálat mai helyzetét rögzítjük. 1. A karni dolomit kérdése A karni és a nóri emelet faimája sok közös alakot tartalmaz. A dolomitfáciesben uralkodó jelentőségű puhatestű faima, így a Megalodontidák csoportja alapvetően csak a raeti emeletben változik meg. A kami és a nóri dolomitkifejlődés faunisztikai határa tehát elmosódottabb. Néhány formát azonban az alpi kifejlődés alapszelvényeiben is kizárólag az egyik vagy a másik emeletből ismerünk. Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1964. ápr. 8-i szakülésén. Kézirat lezárva 1964. febr. 20 . 328 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, j. füzet Biztosan a karni emelet felső részébe tartozik a hegység hét pontján megismert faunás dolomitszint. Az I. táblázatban sorbavett lelőhelyekről a Megalodus carinthiacus Hau., a Megalodus triquetev pannonicus Frech, továbbá a Cornucardia hornigi (Bittn.) jellegzetes karni fajok együttesen vagy külön-külön előkerültek. i. ábra. A Bakony hegységi fődolomit érdemleges és helyrajzilag rögzíthető fauna-lelőhelyeinek elterjedése. Jelmagyarázat: I. A felsőkami dolomit ismért lelőhelyei: i. Nyirád, Ódörögdpuszta; 2. Veszprém, Aranyosvölgy; 3. kitér, Mogyoróshegy; 4. Vilonya, Aszóvölgy; 5. Királvszentistván, 195-ös mag. pont; 6. Iszkaszentgyörgy, Iszkahegy. — II. A nóri dolomit lelőhelvei. 1. Vilonya, Sukoróhegy; 2. Sümeg, Szőlőhegy; 3. Sümeg, a tapolcai út mellett; 4. Öcs, Kapugödör-árok; 5. Tótvázsonv, Hermann- völgy; 6. Szentgál, Nedveshegy; 7. Szentgál, a herendi út mellett; 8. Márkó, Csatárhegy; 9. Márkó, Kopasz- hegy; 10. Márkó, a v. á.-tól É ra; 11. kitér, a községtől D-re; 12. Veszprém, kiskúti Sédvölgy; 13. Vesz- prém, Csőszdomb; 14. Gyulafirátót, az eplényi út mellett; 15. Papod, Észtergáli-völgy; 16. Papod, bárány- cseri nyiladék; 17. Papod, Szénégető-árok; 18. Kis Papod ÉNy-i része; 19. Ugod, Durrogós-tető; 20. Ugod, Diós-major; 21. Bakonykoppány, Gerence-patak völgye; 22. Csesznek, Kőárok; 23. Dudar, Kopaszhegy; 24. Bodajk, kajináti kőfejtő. Abb. 1. Verbreitung dér bedeutenderen imd topographisch lokalisierbaren Faunenfundorte des Hauptdolomits im Bakonygebirge. — Erklárung: I. Bekannte Fundorte des oberkamisdieu Dolo- mits: 1. Nyirád, Ódörögdpuszta; 2. Veszprém, Aranyos-Tal; 3. kitér, Mogyorós-Berg; 4. Vilonya, Aszó- Tál; 5. Királvszentistván, Kote 195 m; 6. Iszkaszentgyörgy, Iszka-Berg. — II. Fundorte des norischen Dolomits: 1. Vilonya, Sukoró-Berg; 2. Sümeg, Szőlőhegy; 3. Sümeg, Seite dér Tapolcaer Strasse; 4. Öcs, Kapugödör-Graben; 5. Tótvázsony, Hermann-Tal; 6. Szentgál, Nedves-Berg; 7. Szentgál, Seite dér Heren- der Strasse; 8. Márkó Csatir-Berg; 9. Márkó, Kopasz-Berg; 10. Márkó, N von dér Eisenbahnstation; 11. kitér, S vöm Dorf; 12. Veszprém, Séd-Tal von Kiskút; 13. Veszprém, Csősz-Hügel; 14. Gyulafirátót, Seite dér Eplényer Strasse; 16. Papod, Durchhau von Báránycser; 15. Papod, Esztergáli-Tal;"i7. Papod, Szénégető- Graben 18. NW-Teil von Kis Papod; 19. Ugod, Durrogós-tető; 20. Ugod, Diós-Meierhof; 21. Bakonykoppány. Tál des Gerence-Baches; 22. Csesznek, Kő-Graben; 23. Dudar, Kopasz-Berg; 24. Bodajk, Steinbruch von Kajmát. Külön szót érdemel a veszprémi Aranyos-völgy szelvénye. A karni dolomit itt a, .felső márgacsoport”-ba tartozó nuculás-ledás márgára települ. Ugyanezek a Nuculák és Lédák megvannak a magasabb helyzetű dolomitfáciesben is, mégpedig a Megalodus böckhi H o e r n. törpe példányai, a Megalodus seccoi Pár. idősebb formája, azután a Megalodus columbella H o e r n. és a Megalodus triquetev pannonicus társaságában. A Megalodusok egészen aprók, gyakran csak néhány centiméteresek (2. ábra). V ég h : A bakonyi födolomit rétegtani kérdései 329 Az Északi Bakony nagy részéről kami dolomitot még nem ismerünk, de itt is biztosan kimutatható lesz. A képződmény ugyanis a Dunántúli Középhegység számos szelvényéből nagy területen ismert. 2. ábra. Apró Megalodus kőbelek a veszprémi Aranyos-völgy karni dolomitjában (K 1 i n d a ív. felvétele). Abb. 2. Steiukeme von kleinwüchsigen Megalodonten im kamischen Dolomit des Aranyos-Tales (Photo ív. K 1 i n d a). 2. A nóri dolomit szintezési kérdései A karninál jóval vastagabb nóri dolomit ősmaradványokban szegény, akárcsak az Északi Alpokban. A megismert fajok aránylag kevés lelőhelyről kerültek elő. Megalo- dontidái szerint Frech F. (1912a) hat szintre osztotta fel, az alpi szelvények revíziója nyomán azonban ez a beosztás már elavult. Laczkó D. (1911) szerint a nóri dolomit- összlet alsó szakasza rendszerint vékonyan rétegzett, a középső vastagpados, míg a felső megint csak vékonyabb rétegekből felépített s néhol breccsás szerkezetű. Tapasz- talatunk szerint ez a kőzettani és rétegzettség utáni szintezés általánosan szintén nem érvényesíthető. A nóri dolomit szintezése különösen a Bakony-hegység déli részén nagyon nehéz feladat, míg a kiemeltebb és k tagoltabb Északi- Bakonyban inkább megvalósítható. Az újravizsgálat eredményeképpen itt két, kőzetjellegek és fauna szerint különválasztott rétegcsoportot körvonalazhatunk, amelyek sorrendje nagy területen, több szelvényben azonosnak bizonyult. a ) Alsó rétegcsoport. Tömött szövetű, leginkább szürke vagy barnás- szürke színű, gyakran vastagpadosan jól rétegzett dolomit. Faunájában apróbb termetű 2 Földtani Közlöny 330 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 3. füzet A Bakony-hegység felsőkami dolomitjából fajra meghatározott puhatestű formák és rétegtani elterjedésük. Spezifisch bestimmte Molluskenformen aus dem oberkamischen Dolomit des Bakonygebirges und ihre stratigraphische Verbreitung I. táblázat — Tabelle /„ A fajok neve Nyirád, Ódörögdpuszta Veszprém, Aranyosvölgy Iátér, Mogyorósdomb ... t~> előhel 43 £ á t/3 té N W ifi ■ O d'in 'cő 5 Vilonya, Aszóvölgy Bodajk, Gajavölgy Iszkaliegy Faj öltő. Kami Móri Megalodus böckhi H 0 e r n. + Megalodus böckhi aequivalvis Frech* + — Megalodus carinthiacus H a u. + + + + — Megalodus columbella Hoern. + — — Megalodus complanatus Gümb.* + + Megalodus gümbeli Stop p.* + + Megalodus hoernesi Frech + + Megalodus láczkói Hoer n.* + ' Megalodus seccoi P a r., id. forma + + — Megalodus triqueter dolomiticus Frech* + Megalodus triqueter pannonicus Frech + + + — Cornucardia hornigi (B i 1 1 n.) + T rigonodus postrablensis Frech + — Worthenia contabulata (C 0 s t a)* + — Worthenia gepidorum Kitti + — — Zygopleura árpádis (Kitti) + — — * A jelölt fajok csak irodalomból idézve. Die mit Stem bezeichneten Arten sind nur nach dér Literatur zitiert. Megalodusokat és elvétve egyéb kagylókat (Myophoria, Myoconcha, Pinna) találunk, eléggé gyéren. Típusának a bodajk— kajmáti kőfejtőben feltárt rétegeket tartjuk. Ez a szint a kőzet- és faunajellegei alapján egyaránt karai rokonságú, de kami „vezető- alakot” már nem tartalmaz. b) Felső rétegcsoport. Tömött és likacsos szövetű, gyakran vékony- réteges betelepüléseket tartalmazó, világosszürke, szürke, szürkéssárga színű, néhol rétegzett, máshol rétegzetlen dolomit. Faunájában a nagyobb vagy pedig kifejezetten nagy termetű Megalodusok és Dicerocardiumok mellett Myophoriák, Myoconchák, Pleuromyák, valamint Wortheniák és még sok más csigakőbél található. A mészalgák nagyobb számban ugyancsak itt lépnek fel. V é g h : A bakonyi fődolomit rétegtani kérdései 331 Kis Papod Borostyán h. 3. ábra. A Bakony-hegység középső részének felsőtriász üledékei. A Veszprémtől ÉNy-ra fekvő terület idealizált tömbszelvénye. — Jelmagyarázat: 1. Felsőkami márgaösszlet, 2. Felsőkami dolomit, 3. Nóri dolomit, 4. Raeti kösszeni üledékek, 5. Raeti dachsteini mészkő. % «N < Abb. 3. Obertriadische Ablagerungen im zentralen Teile des Bakonygebirges. Idealisiertes Block- diagramm des NW von Veszprém gelegenen Gebietes. — Erklárung: 1. Oberkamischer Mergel- komplex, 2. Oberkamischer Dolomit, 3. Norischer Dolomit, 4. Kössener Schichten des Rhát, 5. Rhátischer Dachsteinkalkstein . 4. ábra. A nóri dolomit felső szakaszának egyik klasszikus feltárása a gyulafirátót-eplényi út mellett, az út- vasút kereszteződéstől 300 m-re D-re." Jelmagyarázat : A) apró kagylókat és csigákat, nagy Megalodusokat gyéren tartalmazó rész; B) főként Myophoriákat és csigakőbeleket rend- kisül dúsan tartalmazó dolomitpad. Abb. 4. Einer dér klassischen Aufschlüsse des oberen Teiles des norischen Dolomits neben dér Strasse von Gyulafirátót — Eplény, 300 m S von dér Kreuzung dér Landstrasse mit dér Eisenbahn. — Erklárung: A) Abschnitt mit spárlichen Fimden von kiéin wüchsigen Muscheln und Schnecken und grosswüchsigen Megalodonten; B) Ausserordentlich fossilreiche Bank, hauptsachlich mit Myophoricn und Gastropodensteinkemen. 2* 332 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 3. füzet A Bakony-hegység nóri dolomitjából fajra meghatározott faunaelemek összefoglaló táblázata és réteg- tani elterjedése (a revízió alatt levő sümegi Paramegalodus (?) alak kivételével) Név Vilouya, Sukoróhegy Sümeg, Szőlőhegy Sümeg, Tapolcai út Nyirád és Sümeg között Öcs, Kapugödör-árok Tótvázsony, Hennann-völgy Szentgál, ált. Szentgál, Nedveshegy '3 a 0 Sümeg, Szőlőhegy \ G M 0 C. G Ú % X Nyilad is Sümeg között Öcs, Kapugödör-árok Tótvázsony, Hermann-völgy tr z <5? Szentgál, Nedveshegy 5 5 tr. s X Márkó, ált. Márkó, Csatárhegy Márkó, Kopaszhegy Márkó, v. á.-tól R-ra Márkó „káptalani erdő” Iátér, községtől D-re Veszprém, ált. Pleurotnya loeschmanni Frech + + + il 'midi* Ica ti n ci r.i Frech + / + Myoconclia taegeri Frech ..: + Worthenia contabulata (d a Costa) .... + + + + Worthenia escheri (Stop p.) — + + + ■Worthenia gepidenum Kitti — + + — — — — — — — — — — - Worthenia oldae (Stop p.) Zygopleura arctecostata (M ü n s t.) — — + — — + — — — — — — — — — Zygopleura árpád is (Kitti) Purpuroidea baconica Kitti _ Purpuroidea ferenczii Kutassy .' + Amauropsis crassitesta Kitti Amauropsis hantkeni Kitti + + + Gradiella papodensis Kitti + Stepl anccosmia dolcmitica (Kitti) A felső szint típusos kifejlődését elsősorban a gyulafirátóti út melletti, Laczkó által ismertetett klasszikus feltárásban (4. ábra), valamint a márkói vasútállomástól 1 kb. 500 m-re a hárskúti út mentén találjuk. A Papod ismertebb faunalelőhelyei is nagy- ( részt ide tartoznak. A sokszor feltűnő likacsos dolomit apró hézagait újabban V é g h - c né Neubrandt E. (1963) nagyon sós vízből szingenetikusan kivált és utólag kioldott gipsz- és kalcitkristályokkal magyarázza, amire alpi és hazai vonatkozásban egyaránt közvetlen bizonyítékok vannak. Ugyancsak a nóri dolomit felső szakaszában figyelhető meg a breccsához olykor 1 megtévesztésig hasonló kőzetfajta. Ez a breccsa-szerű dolomit a leszivárgó víz átalakító hatására keletkezik oly módén, hogy a kőzet hajszálrepedések mentén részlegesen és sávosan elbontódik s itt színben továbbá szövetileg is megváltozik. Felületes rátekin- téssel így olyan benyomást kelt, mintha törmelékdarabokat ágyazna be. A megkülönböztetett két rétegcsoport típusai mellett sokféle s csak helyi, kisebb szelvényekben rögzíthető kczetfajta is van. Szinttartó voltukat talán még egy alkalmas i helyen kitűzött, fekvőig hatoló mélyfúrás sem tisztázná, mivel az egyes típusok ugyan- azon szinten belüli hetercpikus kőzetfáciesként is felléphetnek. Régebben nálunk , , fedők mit’ ’ néven általában a nóri dolomitot jelölték. Újabb kezdeményezéshez (Oravecz J— V. Neubrandt E., 1961; Oravecz, V é g h : A bakonyi fődolomit rétegtani kérdései 335 1963) csatlakozva fődolomiton a kami-nóri dolomitösszletet értjük. A hagyományos és megszokott név értelemszerűen is joggal használható, mivel ez a triászban valóban a fő dolomitkifejlődés. A fődolomitot a Bakony -hegységben átlagosan 500 — 600 m vastagnak becsüljük. Bizonytalan adatok szerint a vastagsága D felé fokozatosan növekszik. Észak-bakonyi vékonyabb voltára következtethetünk abból is, hogy itt a nóri emelet legfelső részét már mészkőképződmény tölti ki. 3. A faunavizsgálat eredményei A Balaton-monográfia paleontológiái függelékeiben leírt ősmaradvány-anyag \ időközben jelentősen kiegészült, részben viszont újravizsgálatot igényel. Különösen a Megalodontidák osztályozásának, határozásának revíziójára, valamint rétegtani jelen- tőségének újraértékelésére van szükség. A fajöltők ellenőrzése ugyancsak sürgető feladat. Az alábbiakban a nóri dolomit alsó és felső részéből előkerült két új kagylófajt ismertetünk. 336 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 3. füzet Família: Parallelodontidae Dali Genus: Parallelodon Meek et Worthen, 1866. Parallelodon baconicum n. sp. XXIII. tábla, 1. ábra Derivatio nominis: lelőhelyéről, a Bakony-hegységről. Holotypus: az Eötvös Eoránd Tudományegyetem Földtani Tanszékének gyűjteményé- ben, lelt. sz.: 12 186. Eocus typicus: Magyarország, Bakony-hegység, Márkó község, a vasútállomástól É-ra kb 500 m-re a hárskúti út K-i oldalán. Stratum typicum: a nóri dolomit felső része. Méretek (balteknő utáni kőbélen): ' Magasság: 12,0 mm Szélesség: 29,0 mm Vastagság: 7,0 mm Egyetlen jó megtartási állapotú kőbél került elő. Az ugyaninnen gyűjtött Paral - lelodon rudis (Stopp.)-tól jelentősen különbözik. Mellső pereme ugyancsak előreugrő és lefelé ívelten lekerekített, de felül felfelé hajló és sokkal hegyesebb. Karcsú alakja hátrafelé finoman keskenyedik, az alsó-hátsó peremsarok hátrafelé a P. rudis-é nál sokkal kifejezettebben, hegyesen kiszögell, azután a háti peremhez kb. ioo°-os szögben sarkosan csatlakozik. A mellső és a hátsó, illetve háti perem végén egyaránt egy-egy laterális fog hosszanti nyoma látható. A búb erősen befelé hajlik, az innen diagonálisan hátrafutó él rendkívül markáns. Növedékvonalak gyenge nyomai is megfigyelhetők a kőbélen. A P. baconicum-ot a számbavehető többi fajtól, elsősorban a P. rudis (Stop p.)- tól elválasztó morfológiai jellegek eléggé szembe tűnőek s így a Már kóról előkerült pél- dányt új fajként kell megkülönböztetnünk. Familia : Pinnidae Gray Genus: Pinna Dinné, 1758. Pinna transdanubica n. sp. XXIII. tábla, 2 a, b, c ábra Derivatio nominis: lelőhelyének földrajzi fekvéséről. Holotypus: az Eötvös Eoránd Tudományegyetem Földtani Tanszékének gyűjteményé- ben, lelt. sz.: 12 187. Eocus typicus: Magyarország, Bakony-hegység, Bodajk község, a kajmáti kőfejtő és a balinkai út között. Stratum typicum: a nóri dolomit alsó része. Méretek (kétteknős kőbélen): Magasság: 164,0 mm Szélesség: 93,0 mm Vastagság: 36,0 mm Oravecz J. és Végh S.-né gyűjtéséből egyetlen kétteknős, kissé töredezett kőbele került elő, míg a kioldott héj eredeti lenyomatáról a bezáró dolomitkőzetből vettünk mintát s így a héj felületi díszítése is részben rekonstruálható. Egyenlőtlen oldalú, széles háromszög alakú. Hosszmetszete a búb alatti har- madban domborúbb, innen egyenletesen laposodik. A búb előrehajlik, közvetlenül alatta a mellső részen ovális, kb. 45 mm hosszú, ,17 mm széles és kb. 12 mm mély, rend- kívül markáns benvomat helyezkedik el. A központi gerinc eléggé fejlett. A felületen legyezőszerűen elhelyezkedő, finomvonalú ráncok is megfigyelhetők, ezeket ritkább elrendeződésben sekély benyomatú barázdák harántolják. A P. transdanubica a hozzá még legközelebb álló P. paronai-tó\ (T o m m a s i, 1890, p. 66, t TI, f. 10; t. III, f. 1) arányaiban és morfológiai jellegeiben is jelentősen eltér. V é g h : A bakonyi fődolomit rétegtani kérdései 337 TÁBI, AMAGY ARAZAT - TAFEEERKÉARUNG XXIII. tábla — Tafel XXUI. 1. Parallelodon baconicum n. sp., Márkó, a nóri dolomit felső részéből (n ~ 2,5 X ). Dömök T — P e 1 1 é r d y i,.-né felvétele. Parallelodon baconicum n. sp., Márkó, aus dem oberen Teil des norischen Dolomits (2,5 x) 2. a, b, e. Pinna transdanubica n. sp., Bodajk, a nóri dolomit alsó részéből (term. nagyság), a) a jobb- teknő kőbele, b ) a búb alkata a héj lenyomata után, c) a héj felületi díszítésének lenyomata. (K 1 i n d a £. felvétele) Pinna transdanubica n. sp., Bodajk, aus dem unteren Teil des norischen Dolomits (nat. Grösse). a) Steinkern dér rechten Klappe, b) Struktur des Wirbels nach dem Schalenabdruck, c) Abdruck R- dér Oberfláchenskulptur dér Schale. tt \ IRODALOM - SCHRIFTTUM Bittner, A., (1912): A bakonyi triasz-lamellibranchiaták. A Balaton tud. tan. eredm., a Balaton környékének paleontológiája, II. III. Budapest. — Böckh J., (1872): A, Bakony D-i részének földtani viszonyai, I. Földt. Int. Évkönyve, II. Budapest. — Frech, F., (1912a) : Üj kagylók és brachio- podák a bakonyi triászból. A Balaton tud. tan. eredm., a Balaton környékének paleontológiája, II. II Budapest. — Frech, F., (1912b): A werfeni rétegek vezérkövületei és pótlékok a cassiani és raibli rétegek kagylósmeszének, valamint a rhaetiai dachsteini mész és a dachsteini (fő-) dolomit faunájához. ' A Balaton tud. tan. eredm., a Balaton környékének paleontológiája, II. VI. Budapest. — Góczán F., (1961): A dunántúli és az alpi csigafaunák rétegtani értékelése. Földt. Int. Évkönyve, XEIX. 2. p. 303. — Budapest. — Kutassy E.,,(i94o): Adatok a Déli és Északi Bakony triász- és krétakori ja lerakódásainak ismeretéhez. Földt. Int. Évi Jelentése 1933 — 35-ről, 4. p. 1591. Budapest. — Éaczkó D., (1911): Veszprém városának és tágabb környékének geológiai leírása. A Balaton tud. tan. eredm., a Balaton környékének geológiai képződményei, í. köz. függ. 1. Budapest. — Éóczy X,. sen., (1913): n A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése. A Balaton kör- nyékének geológiája, I. I. Budapest. — Gravecz J. — Véghné Neubrandt É., (1961): A vértes- és bakony-hegységi triász rétegtani és szerkezeti kapcsolata. Földt. Közlöny, 91. 2. p. 162. Budapest. — O r a v e c z J., (1963): A Dunántúli Középhegység felsőtriász képződményeinek rétegtani- és fácieskérdései. Földt. Közlöny, 93. 1. p. 63. Budapest. — Tommasi, A., (1890): Rivista della fauna raibliana dél Friuli. Ann.d. R. Ist. Tecnico in Udine, II. VIII. p. 19. Udine. — Végh — Neu- brandt E-, (1963): Die durch Gipsauslösung entstandene Porositát in den ungarischen Trias-Dolomiten. Ann. Univ. Sci. Budapestinensis, Sectio Geol. VI. p. 203. Budapest. Stratigraphische Fragen des Hauptdolomits im Bakonygebirge Von DR. S. VÉGH Unter dem Hauptdolomit, dér máehtigsten und auch an dér Oberfláche meist verbreiteten Bildung dér Bakonver Trias wird dér oberkamische und dér norische Dolomit zusammen verstanden. Die Máchtigkeit dieser Bildtmg wird im Durchschnitt auf 500 bis 600 m geschátzt, aber nach den Ergebnissen mancher Erkundungsbohrun- gen auf Erdői ist sie südlich vöm Gebirge betráchtlich grösser. Die stratigraphische Gliederung des Hauptdolomits war immer eine schwere Aufgabe. Die Gegend dér lángs dér Bruchlinien vielfach dislozierten, imgleichmássig denudierten, an Fossihen armen Dolomitschollen ist gar kein anziehendes Forschungs- gebiet. XJnser Aufsatz bezweckt, die álteren und neuen Angaben vereinigen imd den gegenwártigen Stand dér Forschung festzusetzen. I. Die Frage des karnischen Dolomits Die Fauna des Kam und Nor enthált viele gemeinsame Formen. Die in dér Dolomitfazies überwiegende und die grösste Bedeutimg besitzende Molluskenfauna und somit die Gruppé dér Megalodontiden verándert sich gnmdsátzhch erst in dér rhátischen Stnfe. Die faunistische Grenze zwischen dér karnischen und norischen Dolomitfazies ist alsó ziemlich stark verwischt. Einige Formen sind uns jedoch in den Grundprofilen des alpinen Faziesgebietes ausschliesslich von den karnischen, bzw. den norischen Ablagerungen bekannt. Sicherlich zum oberen Teil des Kam gehört dér an sieben Punkten des Gebirges erkannte, fossilführende Dolomithorizont. An den in Tabelle I angeführten Fimdorten wurden die charakteristischen karnischen Arten Megalodns carinthiacus H a u., Mega- lodus triqueter pannonicus Frech, sowie Cornucardia kornigi (B i 1 1 n.) entweder gemeinsam, oder einzeln angetroffen. 338 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 3. füzet Besonders beachtenswert ist das Profil des Aranyos-Tales bei Veszprém. Dér kamische Dolomit lágert hier auf dem zűr »oberen Mergelgruppe« gehörigen Mergel mit Nucula und Léda. Dieselben Vertreter dér Nucula und Léda sind auch in dér höher gelegenen Dolomitfazies zu finden, und zwar in dér Gesellschaft dér Zwergexemplare von Megalodus böckhi Hoern., dér álteren Form von Megalodus seccoi P a r., sowie dér Megalodus columbella Hoern. und Megalodus triqueter pannonicus Frech. Die Megalodonten sind ganz kleinwüchsig, oft bloss ein paar cm gross (Abb. 2). Dér kamische Dolomit ist im grossen Teil des Nord-Bakonys noch nicht bekannt, doch wird es sicherlich gelingen, ihn auch dórt nachzmveisen. Diese Bildrmg ist námlich' in einem breiten Rarnn, aus zahlreichen Profilén des Transdanubischen Mittelgebirges bekannt. 1 2. F e i n s t r a t i g r a p h i s c h e Gliederung des norischen Dolomits Dér norische Dolomit, dér bedeutend máchtiger ist, qJs dér kamische führt wenige Fossilien, ebenso wie in den Nordalpen. Die bekannten Arten wurden an ziemlich wenigen Frmdorten angesammelt (Tabelle II). Die Ergebnisse dér Neuuntersuchung ermöghchen zwei, auf Grund dér litho- logischen und paláontologischen Eigenschaften getrennte Schichtgruppen zu unter- scheiden, dérén Reihenfolge sich innerhalb eines breiten Raurnes, in mehreren Profilén als identisch erwies. a) Unterer Horizont. Dichter, meistens grauer oder bráunlich-grauer, oft dickbánkiger, gut geschichteter* Dolomit. In seiner Fauna findet mán kleinwüchsigere Megalodonten und vereinzelte andere Muscheln ( Myophoria, Myoconcha, Pinna), die ziemlich selten auftreten. Für den Typus dieses Dolomits werden die im Steinbmch von Bodajk-Kajmát aufgeschlossenen Schichten gehalten. Sowohl die Uthologischen, wie auch die faunistischen Merkmale dieses Horizontes weisen verwandte Züge mit dem Kam auf, doch sind hier schon keine kamischen »Leitfossilien« zu finden. b) - Oberer Horizont. Hellgrauer bis grauer, oder gráulich-gelber, teils geschichteter, teils ungeschichteter Dolomit mit dichter und poröser Textur, oft mit feingeschichteten Einlagerangen. In seiner Faima sind nebst grosswüchsigen Megalo- donten und Dicerocardien auch Myophorien, Mvoconchen, Pleuromyen, sowie Wort- henien und noch viele andere Gastropodensteinkeme vertreten. Die Kalkalgen treten in grosser Zahl ebenfalls hier auf. Die typische Ausbildung des oberen Horizontes finden wir vor allém im von L a c z k ó beschriebenen, klassischen Aufschluss neben dér Strasse von Gyulafirátót- Eplénv (Abb. 4), sowie etwa 500 m von dér Eisenbahnstation von Márkó, lángs dér Hárskuter Strasse. Dié mehr bekannten Faunen-Fundorte von Papod gehören grössten- teils auch zum Typus. Die winzigen Hohlráume des oft auffallend porosén Dolomits werden neuerdings von E. Végh - Neubrandt (1963) auf Gips- und Kalzit- kristalle zurückgeführt, die von hvperhalinem Wasser syngenetisch ausgeschieden wáren und nachtráglich wieder aufgelöst würden, wofür es sowohl im alpinen Raum, wie auch in Ungam direkte Beweise gibt. 3. Neue Ergebnisse dér F a u n e n u n t e r s u c h u n g e n Das in den paláontologischen Anhángen dér Bálát on-Monograplne beschriebene Fossilmaterial wurde inzwischen wesenthch ergánzt, aber z. T. erfordert die Durch- führung Neuuntersuchungen. Besonders notwendig ist, die Klassifikation und Bes- timmmigen von Megalodontiden zu revidieren, sowie ilire stratigraphische Bedeutimg wieder auszuwerten. Anlásshch dér neuen Sammelarbeiten sind wir bestrebt, die Fundorte nach dem Profil genau zu erfassen. Die vertikale Verbreitimg dér einzelnen Arten wird noch in vielen Falién unsicher bestimmt, die einschlágigen Literatmangaben sind lückenhaft und nicht einmal die Gliederung dér veröffentlichten systematischen Tabellen dér Faima ist fehlerfrei. Auch die »Eebenszeiten« des Fossüium Catalogus können heute nicht mehr ohne Vorbehalt für jede einzelne Art übemommen werden. Im nachfolgenden gébén wir die Beschreibung von zwei neuen Muschelarten, die hn unteren, bzw. oberen Teil des norischen Dolomits angetroffen worden sind. V ég h : A bakonyi fődolomit rétegtani kérdései 339 Família: Parállelodontidae Dali Genus: Parallelodon Meek et Worthen, 1866. ■ \ Parallelodon baconicum n. sp. Tafel XXIII, Fig. 1. Derivatio nominis: nach dem Fundort, dem Bakonygebirge. Holotypus: in dér Sammlung des I.ehrstuhls fiir Geologie dér Eötvös Eoránd Uni- versitát, Inv.-Nr.: 12186. Locus typicus: XJngaru, Bakonygebirge, Ortschaft Márkó, etwa 500 m nördlich von dér Eisenbahnstation, an dér O-Seite dér Hárskuter Strasse. Stratum typicum: oberer Teil des norischen Dolomits. Dimensionen : (am Steinkem dér linken Schale) : Höhe: 12,0 mm Breite: 29,0 mm Dicke: 7,0 mm Ein einziger, gut erhaltener Steinkem dér Art wurde gefrmden. Sie unterscheidet sich wesentlich von dér in demselben Fundort angesammelten Parallelodon rudis (Stopp.). Vorderrand ebenfalls vorspringend mid nach imten bogenartig abgerundet, aber oben aufwárts gebogen mid viel mehr spitz. Ilire schlanke Gestalt wird riickwárts allmáhlich schmaler; dér untere-hintere Randwinkel tritt viel ausgeprágter, spitz hinter- wárts aus, als bei P. rudis, und schliesst sich dann dem Rückenrand mit einem Winkel von ca. ioo° an. Am Ende des Vorder-, Hinten- und Rückenrandes ist gleicherweise die Langsspur von je 1 Lateralzahn zu sehen. Dér Wirbel ist stark einwárts gebogen und die dem Wirbel entspringende und diagonal riickwárts laufende Kanté ist áusserst markant. Auch manche schwache Spuren von Wachstumslinien kőimen am Steinkem beobachtet werden. Die morphologischen Merkmale, die P. baconicum von den in Betracht kommen- den anderen Arten, vor allém von P. rudis (Stop p.) unterscheiden, sind ziemlich augenfálhg, sodass das bei Márkó gesammelte Exemplar als eine neue Art imterscliieden werden muss. Famiha: Pinnidae G r a y Genus: Pinna Linné, 1758. Pinna transdanubica n. sp. Tafel XXIII, Fig. 2 a, b, c Derivatio nominis: nach dér geographischen I.age des Fundortes. Holotypus: in dér Sammlung des I.ehrstuhls für Geologie dér Eötvös Eoránd Uni- versitát, Inv.-Nr.: 12187. Eocus typicus: Ungarn, Bakonygebirge, Ortschaft Bodajk, zwischen dem Steinbruch von Kajmát und dér Strasse von Balinka. Stratum typicum: unterer Teil des norischen Dolomits. Dimensionen : (an doppelschaligem Steinkem) : Höhe: 164,0 mm Breite: 93,0 mm Dicke: 36,0 mm Beim von J. Oravecz und E. Végh — Neubrandt vorgenommenen Sammeln wurde ein einziger, doppelschaliger, ein wenig gebrochener Steinkem ange- troffen. Wir entnahmen jedoch eine Probe dem originalen Abdruck dér aufgelösten Schale im einschliessenden Dolomitgestein selbst, so dass auch die morphologischen Merkmale dér Schale teilweise rekonstruiert werden körmén. Gestalt an ein breites Dreieck erinnemd, ungleichseitig. Lángsquerschnitt im miter dem Wirbel befindlichen Drittel mehr gewölbt imd von dórt aus gleichmássig verflachend. Wirbel vorwárts gebogen; unmittelbar darunter, im Vorderteil befindet sich ein etwa 45 mm langer, 17 mm breiter und 12 mm tiefer, áusserst markanter Ein- dmck. Zentralrippe ziemlich gut entwickelt. Auf dér Oberfláche können auch fácher- artig angeordnete, feinzügige Faltén wahrgenommen werden. Sie werden durch spár- Uchere, seichte Furchen durchquert. P. transdanubica weicht sowohl an ihren Proportionen, wie auch an ihren mor- phologischen Merkmalen sogar von dér ihr am náchsten stehenden P. paronai (T o m - masi, 1890, p. 66, t. II, f. 10; t. III, f. 1) deutlich ab. I A BAKONYI EOCÉN KŐSZÉNTELEPEK KELETKEZÉSI KÖRÜLMÉNYEIRŐL DR. KOPEK GÁBOR -DR. KECSKEMÉTI TIBOR* (2 ábrával) Összefoglalás: A szerzők néhány, a bakonyi eocén kőszénösszletet bemutató alap- szelvényt ismertetnek. Az alapszelvények új vizsgálati adatai elegendők ahhoz, hogy az eddig egykorúnak (alsóeocén) tekintett kőszénösszletet 4 különböző szakaszban képző- dött kőszéntelepes csoportra különítsék. A dolgozat ennek földtani és faunisztikai bizo- nyítékait tartalmazza. A bakonyi eocén kőszénösszletek keletkezési körülményeiről és szintbeli hely- zetéről igen ellentétesek a vélemények. Ennek oka részben az egyes kőszén vidékek eltérő földtani kifejlődési viszonyaira, másrészt a faunakülönbségekre vezethető vissza. Az eocén szintezés szempontjából legfontosabb faunaelemek, a nagyforamini- ferák segítségével kezdtük meg a kérdéscsoport vizsgálatát, de ezt kiegészítőén meg- kezdődtek a teljességre törekvő egyéb vizsgálatok is, a Magyar Állami Földtani Intézet szervezésében készülő bakonyi eocén monográfia keretében. Vizsgálataink az iszkaszentgyörgyi (Iszkaszentgyörgy — Kincsesbánya, Fehér- várcsurgó — Rákhegy), a balinkai (Kisgyón, Balinka I és Balinka II), a dudar — zirci (Dudar, Csetény, Zirc, Eplény) és a déli bakonyi (Úrkút, Halimba, Nyirád, Darvastó, Sümeg) kőszénterületek anyagára vonatkoznak, ahonnét több fúrási anyag és néhány feltárás vizsgálata fejeződött be, illetve azok további, még részletesebb vizsgálata folya- matban van. Iszkaszentgyörgy és környéke Iszkaszentgyörgy környékének kőszénösszletével először érdemlegesen T e 1 e g d i Roth K. (1923) és Vadász E. (1942) foglalkoztak és azt a lutéciai emelet felső részébe helyezték, azonosítva e képződményeket a puszta-fomai (gánti), illetve a dorogi ún. ,,striatás telepekkel”. Később S z ő t s E. (1948, 1956) a Gánt — Dudar között elterülő kőszénterületet (beleértve Iszkaszentgyörgyöt is) egységesen mélyebbre, a londoni emeletre helyezi. S z ő t s E. felfogásához csatlakozik G ö b e 1 E. (1955) és Vadász E. (1953, 1957) is- Strausz D. (1963) a Gastropoda-fauna átértékelése alapján az összes bakonyi eocén kőszénösszleteket egységesen alsólutéciainak véli. Az Iszkaszentgyörgy környékén vizsgált szelvények közül a kőszénösszlet réteg- tani helyzetének tisztázására a Kincses, a József külfejtés és a kettő között mélyült Moharakodó felső (MRF) 1. sz. fúrás rétegsorait tartjuk legmegfelelőbbnek (1. ábra). Ezek rétegszelvényeinek azonosítása ugyanis a kőszéntelep felett levő Ostrea roncanás padok segítségével biztosan elvégezhető, illetve a fúrás fölfelé kitünően kiegészíti a külfejtések szelvényeit. * Előadták a Magyarhoni Földtani Társulat 1964. január 8-án tartott szakülésén. Kézirat lezárva 1964- január 5. 341 Kopek — Kecskeméti: A bakonyi eocén kőszéntelepek i. ábra. Az Északkeleti-Bakony alsó- és felsőlutédai kőszénösszleteinek alapszelvényei. Az ábrán feltüntetett fúrások jelkulcsa: (a betűjelek helységeket jelentenek): MRF. i. = Moharakodó felső i, Fcs. 8. = Fehérvárcsurgó 8., Ba. = Balinka, D. = Dudar, Zirc = Zirc-Lencsés- gödrök. Betűrövidítések: A = Anomia, B = Brachyodontes, R = tengeri rák, I) = Discocyclina általában, Xba = Nummulites baconicus, Ns = N. striatus, Np = N. perforatus, Nb = N. brongniarti, Nd = N. deshayesi, Na = N. aturicus, Npa = N. partschi, Ng = N. globulus, Nm = N. millecaput, NI = N. laeviqatus, As = Assilina spira, kA = kis termetű AssUinák, Nnsp = új Nummulites -faj, Ó = = Orbitolites általában, K = korallok, Ts = Tubulostium spirulaeum, N = Nummulites-félék közelebbi meghatározás nélkül, AB = Anomia és Brachyodontes-félék. együtt. Jelmagyarázat: Közeg: i. szárazföldi, 2. édesvízi, 3. csökkentsósvízi, 4. tengeri; F á c i e s : 5. alveolinás, 6. miliolinás. 7. diszkordancia, 8. karsztosodás; Kőzetek: 9. mészkő, 10. kavicsos mészkő, n. márga, 12. agyagmárga, 13. agyag, 14. homok, 15. kavicsos tarkaagyag, 16. tarka- agyag, 17. kőszén, 18. Östrea roncánás pad Abb. 1. Grundprofile dér unter- und oberlutetischen Kohlenkomplexe im Nordost-Bakony. Erklárung dér in Abb. x. angeführten Bohrungen (die Schriftzeichen bezeichnen Ortschaf- ten): MRF. 1. = Moharakodó felső 1, Fcs. 8. = Fehérvárcsurgó 8., Ba. = Balinka, D. = Dudar, Zirc = = Zirc-Lencsésgödrök . Abkürzungen: A = Anomia , B = Brachyodontes , R = Seekrebs, D = Dis- cocyclina im allgemeinen, Nba = Nummulites baconicus, Ns = N. striatus, Np = N. perforatus, Nb = = N. brongniarti, Nd = N. deshayesi, Na = N. aturicus, Npa = N. partschi, Ng = N. globulus, Nm = = N. millecaput, NI = N . laevigatus, As = Assilina spira, kA = kleinwüchsige Assilinen, Nnsp = neue Nummuliten-Art, O = Orbitolites im allgemeinen, K = Korallen, Ts = Tubulostium spirulaeum, N = = Nummuliten ohne náhere Bestimmung, AB = Anomien und Brachyodonten zusammen. Erklá- rung: Médium: 1. kontinentales, 2. limnisches, 3. brackiscbes, 4. marines; F a z i e s : 5. Alveo- linen-, 6. Miliolinen-Fazies. 7. Diskordanz, 8. Verkarstung; Gesteine: 9. Kalkstein, 10. schottriger Kalkstein, 11. Mergel, 12. Tonmergel, 13. Tón, 14. Sand, 15. schottriger bunter Tón, 16. bunter Tón, 17. Kohlé, 18. Bank mit Ostrea roncana A bemutatott szelvények kőszéntelepek feletti részének jellemző nagyforamini- ferái: Nummulites striatus, a típusos Nummulites perforatus és a Nummulites brongniarti. Ezeken kívül a fúrás magasabb részeiben csaknem kőzetalkotó mennyiségben lépnek fel a Discocyclinidá- k és a legfelső Ostrea roncánás pad felett 30 m-re megtalálható már 342 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, j. füzet — az előbb említett nagyforaininiferákkal együtt — a Tubulostium spirulaeum is. A fúrás közelében, a szerpentin út bevágásában, egy Alveolina-dús rétegben pedig az említett fajokkal együtt gyakorivá válik a Nummulites millecaput. A kőszéntelep és a fedő csökkentsósvízi — tengeri réteg között nem figyelhető meg diszkordaneia, ellenben üledékfolytonosság mellett szólnak az alábbiak: 1. A telep felső része egyes helyeken már tömegesen tartalmaz Cerithium sub- covvinum-ot, jeléül annak, hogy a telep képződésének idején a tenger már elérte a területet. 2. Az Ostrea roncanás padok helyzete a kőszéntelephez viszonyítva mindhárom — egymástól meglehetősen távoleső és sokban elütő rétegsort tartalmazó — külfejtés- ben (a harmadik a Bittói külfejtés) közel azonos. Az Ostrea roncanás padok és a felette levő magasabb helyzetű rétegsor egyazon üledékképződési ciklusba való tartozását a Kincses külfejtés i. és 2. számú Ostrea- padjai között tömegesen található Nummulites striatus- félék igazolják. Függetlenül attól, hogy e rétegsor korára vonatkozóan önmagában is perdöntő a fenti faunaelemek felsőlutéciai szintjelző szerepe, kétségtelenné teszi ezt a megálla- pítást az a tény is, hogy a vizsgált szelvényekben egyetlen olyan nagyforaminifera- fajra sem akadtunk, amely a lutéciai emelet alsó részére, vagy még inkább a Szőts- féle londoni emeletre lenne jellemző. Az iszkaszentgyörgyi kőszénösszlet tehát vitat- hatatlanul a lutéciai emelet felső részében keletkezett. A fenti szelvényekben a felsőlutéciai rétegek közvetlenül a bauxitra települnek, a terület más részén viszont, mint ahogy azt Fehérvárcsurgó (Fcs) 8. sz. fúrás rétegsora is igazolja, e rétegek üledékhiány és eróziós diszkordaneia mellett, mélyebb eocén tagokra transzgredálnak. E mélyebb tagok közül az alsó képződmény a Déli Bakony eddig ismert leg- mélyebb rétegtani helyzetű eocén mészkövének (alsóeocén, iprézi emelet), a felette települő és attól diszkordanciával elváló kövületszegény mezozóos küllemű mészkő pedig, a bakonybéli Halomány, illetve Csesznek környéke hasonló típusú mészkövének felel meg. A fentiek segítségével megoldhatók azok a bizonytalanságok és ellentmondások, amelyek Iszkaszentgyörgy környékének korábbi szelvényeiben mutatkoztak, hiszen egyrészt azokat a rétegeket (pl. a N. laevigatuszos mészkő az Óhegven), amelyeket eddig kényszerűségből a kőszéntelep fölé helyeztek, most megfelelő helyükre, a kőszén- telep alá illeszthetjük, másrészt az „alsóeocénbe” egyáltalán nem illő faunaelemek (N. millecaput) tényszerű jelenlétét nem kell mintakeveredéssel vagy pontatlan észle- léssel magyaráznunk (S z ő t s E., 1956, p. 55). Balinka környéke Az itteni kőszéntelepekről elsőnek Hantken M. (1868) ad hirt, aki azokat ha szintben nem is, de korban azonosnak tartja a puszta-fomai rétegekkel. Később Taeger H. (1914), Telegdi Roth K. (1923), majd Vitális I. (i939) a fomai szinttel való teljes azonosságot állapított meg. Ettől eltérő véleménnyel Vadász E.-nél (1939, 1942) találkozunk, aki ezeket a telepeket paleocén korúaknak vallja és bennük a Vértes-hegység nyugati oldalán található kőszénkifejlődés mását látja. S z ő t s E. (1948, 1959) mint már említettük, ezeket a telepeket is a londoni emeletbe helyezi és ehhez a véleményhez csatlakoznak később Vadász E. (1953, 1957), Kopek G. — K e c s k e m é t i T. (1960), Kopek G. (1962) és Láng J. (1961) is. 1963 nyarán e kőszénvidék Balinka — Mór Közötti szakaszán, az ún. Balinka II. területen 6 fúrás mintaanyagát dolgoztuk fel. Az 1. ábrán bemutatott fúrások szelvényei Kopek — Kecskeméti: A bakonyi eocén kőszéntelepek 243 alapján megállapítható volt, hogy már a kőszénösszleten belül, az „egyes” és a „felső kísérő” telep között találunk tengeri beütéseket Alveolinákkal, Miliolinákkal, korallok- kal, sőt Nummulites-ié\€kke\. A Balinka 216. sz. fúrás említett szakasza bőségesen tartalmaz N. stviatus fajt, a Balinka 208. sz. fúrás pedig N . variolarius, N. incrassatus és N. garnieri fajokat. Ezek az adatok kétségtelenné teszik a kőszéntelepes összlet és a fedő rétegsor összetartozandóságát, illetve az üledékfolytonosságot. A felső szakaszból N. striatus, N. millecaput, N. brongniarti, N. ' incrassatus , N. variolarius, N . aff. dis- corbinus, N. aff. carpenteri fajokat mutattunk ki. A kőszénösszlet szintbeli helyzetét tekintve, a fentiek alapján ugyanazt kell mondanunk, mint Iszkaszentgyörgy esetében, vagyis a Balinka II. területe, illetve kőszéntelepei a lutéciai emelet felső részében keletkeztek, amit a szelvényben tömegesen fellépő Discocyclina-f ajók. és a Tubulostium spirulaeum is igazolnak. Kisgyón területén sajnos még fúrási anyagot vizsgálni nem volt módunkban, ennek a területrésznek a tisztázása még további vizsgálatok feladata lesz. E vizsgálatok szükségességét alátámasztják Kedves M. pollenanalitikai vizsgálatai is. Ezek szerint a Balinka 216. sz. fúrásban a felső tarkaagyag feletti rétegekben határozottan felső- lutéciai, az alatta levő kőszenes agyagban pedig alsólutéciai formák találhatók (Ked- ves M. szóbeli közlése). Dudar — Zirc környéke A zirci ún. Lencsés-gödrökben feltárt kőszénről már Hantken M. (1874) megemlékezik, de az eocénen belüli helyzetének rögzítését csak Taeger H. (1914) említi, aki a terület kőszéntelepeit a fomai teleppel azonosítja. Ezt a felfogást vallja továbbá Telegdi Roth K. (1923), Tömör J. (1934) és Vitális I. (1939) is. A zirci Lencsés-gödrökben a kőszéntelepes összlet alján levő homokot Bertalan K. (1944) a pénzesgyőri ostreás, N. cf. brongniarti-taxtahxm. homokkal azonosítja és így e képződménycsoport helyét a lutéciai emelet felső részére rögzíti. Vadász E. (1939, 1942) e kőszéntelepeket paleocénnek véli és azonosítja a balinkai telepösszlettel, majd Szőts E. (1948, 1956, 1959) a londoni emeletbe helyezi őket. Ez utóbbi beosztást vette át Vadász R. (1953, 1957), Kopek G.-Kecskeméti T. (1960), Kopek G. (1962) és Láng J. (1962). A területen 3 fúrást (Dudar 218, 220 és 221. sz.) és a zirci Lencsés-gödrök fel- tárásait vizsgáltuk meg. A Dudar 218. és 221. sz. fúrások egyértelmű eredményt adtak, ezekben a kőszéntelep felett közvetlenül, bőséges szenesedett növényi anyagot tartal- mazó agyagzónában, a telep felett néhány cm-re, már csaknem kőzetalkotó mennyiség- ben lép fel a N. brongniarti faj és a felette levő rétegekben a N . brongniartin kívül a N. striatus, a N. perforatus fajok uralkodnak, de előfordul a N. millecaput is. Ugyan- csak jellemző a Discocyclina- félék kőzetalkotó fellépése és a bőséges Tubulostium spiru- laeum tartalom is. Az említett fúrások által harántolt kőszénösszlet tehát felsőlutéciai korú. A Dudar 220. sz. fúrás szelvénye azonban érdekes új eredményt hozott. A fenti rétegek alatt a fúrás a kőszéntelep helyett „alapkonglomerátumot” ért, amelyben az alsólutéciai kőszéntelepek alatti homokösszlet, a kőszén, kőszenes agyag, a fedő márga és mészkő anyaga található, a lutéciai emelet mélyebb szintjeire jellemző nagyfora- minifera-f aj okkal ( N. sismondai, N. deshayesi, N. aturicus), amelyek az előbb bemutatott fúrásokból teljesen hiányoztak. A telepösszlet egy részének eocénen belüli feldolgozott- ságát bizonyítja továbbá C s ó t h i T. kollégának közlése is, aki szerint a bánya- feltárások több helyen a telepösszletben, bányásznyelven ún. „kimosást” észleltek. Ebből a „kimosásos” szakaszból vett minta homokos márga részeiből, az iszapolási maradék 344 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 3. füzet I egyebek között N. striatus fajt tartalmazott jelentős mennyiségben. A fentiekből kiderül, hogy itt egy ősföldrajzi övvel kell számolnunk, amely a dudari területet egy délnyugati és egy északkeleti részre osztja, mindkét oldalon más-más korú kőszénképződménnyel. Ez az ősföldrajzi öv azonos a korábban Kopek G. (1964) által Pénzesgyőrben, az Assilina spirás szinten belül kimutatott kiemelkedés területének keleti folytatásával. Az öv jelenlétéről már Vitális I. (1939) is megemlékezik, ő azonban azt, a kőszénképződés idején a két terület közötti, azokat egymástól elválasztó gátnak véli, mindkét oldalon azonos korú kőszénképződménnyel. Az öv délnyugati oldalán néhány fúrás anyaga, a kőszénösszlet felett a felső- lutéciai nagyforaminifera-f aunától elütő, bakonyi vonatkozásban idősebb jellegű fajokat tartalmazott ( N . sismondai, N. deshayesi, N. aturicus), amelyek alapján a délnyugati kőszénképződmény egy része idősebb az északkeletinél és a lutéciai emelet aljára rög- zíthető. A két kőszéntelepes összlet területi kiterjedésének pontos lehatárolására még újabb vizsgálatokra van szükségünk. Déli-Bakony Az itteni eocén kőszén és kísérő kőzeteinek viszonya és ez utóbbiak nevezéktana körül meglehetősen sok vita folyt. A kőszén létezéséről úrkúti lelőhellyel elsőnek Hant- ken M. (1868) ad hírt. Lóczy L. (1913), Telegdi Roth K. (1923), Föld- vári A. (1933) és Vadász E. (1942) a kőszén korát a lutéciai emelet felső részébe rögzíti és azt a fomai típusú telepösszlettel azonosítja. Vecsey Gv. (1939) a milio- linás-alveolinás mészkövet és a N. laevigatus- tartalmú rétegeket leválasztva, azokat a lutéciai emeletbe utalja, a többi képződményt úr kúti márga néven foglalja össze és ezen belül a kőszéntelepeket is az iprézi emelet zárótagjának tekinti. Vadász E. (1953, I957). S z ő t s E. (1956), Barnabás K. (1957) a kőszénösszletet azonosítja a dudar- balinkaival és azt Vecsey felfogásával szemben, mélyebb helyzetűnek tekinti. A Déli- Bakonyban 9 fúrás és 4 feltárás anyagát dolgoztuk fel._ A bemutatott szelvényeken három, egymástól diszkordanciával elkülönülő réteg- csoportot látunk. Alul a kőszénösszlet és heteropikus fáciesei, felette a N. laevigatus- tartalmú rétegek helyezkednek el, majd ezekre egyes helyeken a N. laevigatus-tartalmú mészkő teljes lepusztításával (Nyirád-medence 61. és 72. sz. fúrások) transzgredál az Assilina spirás szint. A diszkordancia tényét helyenként a résztvevő tagok más-más dőlése (Úrkút: Csárda-hegy, a kőszén és a N. laevigatus-tartalmú. mészkő viszonyában), a mészkövek erős karsztosodása és a N. laevigatus- tartalmú képződmények teljes lepusz- tulása is kihangsúlyozza. A kőszénösszlet kifejlődésileg csaknem minden szelvényben más-más felépítést mutat. Alkotásában kőszenes üledékek jelenléte vagy teljes hiánya mellett a legkülön- bözőbb közegekben keletkezett kőzettípusok, minden vizsgált ponton más-más sorrend- ben vesznek részt. Ugyanez vonatkozik természetesen a kőszénlencsék rétegsoron belüli helyzetére is. Faunisztikailag a tengeri származású rétegekben bizonyos törvényszerűségeket lehet felismerni. A szelvények alján ugyanis a miliolinás-alveolinás közbetelepülések uralkodnak Nummulitesek nélkül, a szelvények felső részében azonban már a Nummu- lites- félék és kis Assilina- fajok is megjelennek. Kőzettanilag rendkívül jellegzetes, jól felismerhető és a magasabb szintekben teljesen hiányzó kőzetféleség a sárgásbarna, kemény, tömör, csaknem kristályos szem- csés mészkő. A kőszénösszlet felett települ a N. laevigatus- tartalmú mészkő, N. laevigatus, N. sismondai, N. deshayesi és kis Assilina-ía]dkk.a\ jellemezhetően. Kopek — Kecskeméti: A bakonyi eocén kőszéntelepek 345 A N. laevigatus-tartahnú rétegek átdolgozott felületére transzgredál az Assilina spirás szint (a Szőc melletti Balaton-hegy feltárásában is látható), amely fölfelé üledék- folytonossággal megy át a magasabb lutéciai rétegeket magába foglaló rétegösszletbe. A kőszénösszletet az iprézi emelet felső részébe utalják az alábbiak: i. A kőszén- összlet és a X. laevigatuszos rétegek között szög- és eróziós diszkordancia van; 2. a X. As N nsp A A 2. ábra. A Délnyuga ti- Bakony alsóeocén kőszénösszletének és fedő képződményeinek alapszelvényei. Az ábrán feltüntetett fúrások és feltárások jelkulcsa^ (részben helységeket, részben hegy-nevet jelentenek): Úrkút = úrkúti Csárda-hegyi külfejtés, Ú = Úrkút, Kol. = Kolontar, H. = = Halimba, Szőc Balaton-h. = Szőc helység melletti Balaton-hegv, Nm = Nyirád-medencei bauxit- kutató fúrások, Nd = Nyirádi bauxitkutató fúrások, Darvastó = .Sümeg helység közelében levő darvas- tói bauxit-kiilfejtés. Betűröviditések és jelmagyarázat mint az 1. ábrán Abb. 2. Grundprofile des imtereozánen Kohlenkomplexes und seines Hangenden im Südwest-Ba- kony. Erklárung dér in Abb. 2 angeführten Bohrungen und Aufschlüsse (die Zeichen weisen teils auf Ortschaften, teils auf Gebirge hin): Úrkút = Tagebau am Csárdaberg von Úrkút, U = Úrkút, Kol. = Kolontár, H. = Halimba, Szőc Balaton-h. = Balaton-Berg bei Szőc, Nm = Erkundungsboh- rungen auf Bauxit im Nyirád-Becken, Nd = Erkundungsbohrungen auf Bauxit in Nyirád, Darvastó = = Darvastóer Bauxit-Tagebau in dér Náhe dér Ortschaft Sümeg. Abkürzungen und Zeichenerklárung wie in Abb. 1 laevigatuszos rétegek az összlet felett fekszenek; 3. hogy a kőszénösszleten belül talál- ható tengeri padokban Alveolina cf. oblonga és Alveolina cf. rütimeyeri fajok vannak. Ezt támogatják továbbá Zalányi B. legújabb Ostracoda- vizsgálatai is. Az úrkúti anyagból előkerült paleocén pollen félék Kedves M. folyamatban levő vizsgálatai szerint határozottan az úrkúti területre korlátozottan paleocén kőszén- képződést is valószínűsíthetnek. A kérdés végleges eldöntését a faima és a pollenanyag feldolgozása utáni időkre hagyjuk. * * * 3 Földtani Közlön v 346 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 3. füzet A fentieket összefoglalva, az alábbi következtetések adódnak: 1. A Bakony -hegységben nagyforaminiferákkal biztosan kimutatható paleocéa nincs. (A paleocén — eocén határt nagyforaminiferák alapján a szparnakumi— iprézi emelet határán vonjuk meg.) 2. Az alsóeocén jelenléte egyelőre csak Iszkaszentgyörgyön és a Déli-Bakonybán mutatható ki. 3. Még részleteiben nem tisztázott módon, de jelentős szerepet tölt be a lutéciai emelet közepét helyenként részben, helyenként egészen kitöltő kiemelkedés, ami való- színűleg csak egyes nagyon mélyen fekvő területeket kímélt meg. 4. Az egész bakonyi eocén egyik legfontosabb földtörténeti eseménye a felső- lutéciai transzgresszió, amely azonos értékű a Hottinger L. és Schaub H. (1960) által kimutatott, ún. biarritzi transzgresszióval. A biarritzi emelet bevezetését vagy elvetését vizsgálataink jelenlegi állása mellett még nem tartjuk keresztülvihetőnek. 5. A bakonyi kőszéntelepek az eocénen belül 3 esetleg 4 különböző szakaszban képződtek. (A paleocénben ?, az iprézi emelet felső részében, a lutéciai emelet alsó és felső részében.) 6. A kőszénösszletek bár édesvízi származású telepeket is tartalmaznak, mégis minden esetben egy-egy ingressziós szakaszhoz kötöttek és nagyrészt paralikus kelet - kezésűek. 7. A telepcsoportok felépítésében rendkívül nagy szerep jut az oszcillációknak. Ennek eredményeképpen több helyütt a szelvényekben a különböző közegben kelet- kezett rétegek ismétlődését láthatjuk. 8. A mellékelt szelvényeken (1. és 2. ábra) látható, hogy a Miliolina-, Alveolina- és Orbitolites-iélék. rendkívül érzékenyen jelzik az induló kiemelkedési, illetve süllyedési szakaszokat és a fenti sorrendben azoknak záró vagy induló tengeri szakaszát mutatják. Ez annyit jelent, hogy segítségükkel kitűnően kimutathatók az egyes oszcillációs perió- dusok, biztonságosabban megrajzolható az egyes szintek partvonala és megbízhatóbb következtetéseket vonhatunk le az időszak fejlődéstörténetéről. IRODALOM - SCHRIFTTUM Barnabás K., (1957): A halimbai és nyirádi bauxitteriilet földtani kutatása. Földt. Int- Évk., 46, p. 409 — 431. — Bertalan K., (1944): Bakonybél, Pénzeskút és Kőrisgyőr környékének óharmadkori képződményei. Kézirat. MÁFI Könyvtár. — Bertalan K., (1947): Bakonybél környé. kének eocén képződményei. Földt. Közi. 73 — 74. p. 47 — 55. — Dudich E. jun. — Mészáros M. (1936): Über die Verbrei timg und die Typen dér Krusteubewegungen und des Vulkanismus in Mittel- und Siklost-Europa am Ende des Mitteleozáns. N. Jb. Geol. Paláont. Abh., 118, p. 65 — 84. — Föld- vári A., (1933): A Bakony-hegység mangánérctelepei. Földt. Közi., 62, p. 15 — 40. — .Göbel E., (r955): Fehérvárcsurgó, Iszkaszentgyörgy és Isztimér környékének földtana. Földt. Int. Évi Jel. 1953, évről. II. rész, p. 375 — 387. — Hantken M., (1868): Jelentés a magyarhoni bamaszéntelepek átkuta- tásának eredményéről. Földt. Társ. Munkálatai, IV, p. 41 — 47. — Hantken M., (1874): A zirczi eocén rétegek. Földt. Közi. 4, p. 198 — 202. — Hottinger L- — Schaub, H. (1960) : Zűr Stufen- einteilung des Paleocaens und Eocaens. Einfühnmg dér Stufen Ilerdien und Biarritzien. Eclogae geol. Helv., 53, p. 453 — 480. — Kecskeméti T., (1963): A bakonyi Nummulites perforatus csoport morf oger etika ja. Földt. Közi., 93, p. 356 — 362. — Kedves M., (1963): Stratigraphie Palyuologique des Couelies Eocénes de Hongrie. Mus. Nat. d’Hist. Nat. Pollen et Spores, V, 1, p. 149 — 159. — Kopek G., (1960): Jelentés a Bakony-hegység eocén üledékeinek 1958 — 1959. évi újravizsgálatáról. Kézirat. MÁFI Adattár. — Kopek' G., (1962): Alsó-eocén üledékek Zirc — Dudar Eplény környékén. Földt. Int. Évi Jel. 1959. évről, p. 9 — 19. — Kopek G., (1964): Kifejlődésbeli különbségek okai a délnyugati és északkeleti Bakouv eocén képződményeiben. Földt. Int. Évi jel. 1961. évről. I. rész. p. 296 — 306. — , Kopek G. — Kecskeméti T., (rg6o): A bakonyi eocén szintezése Nagyforaminiferák alapján. Földt. Közi., 90, p. 442—455. — Kopek, G. — Kecskeméti, T., (1961): La classification des assises eocénes de la Montagne de Bakony (Transdanubien) d’aprés les grands-Foraminiféres. Ann. Hist.- Nat. Mus. Nat. Huug., 53, p. 51—65. — Láng J., (1961): Balinkabányai összefoglaló földtani jelentés. Kézirat. OFF. — Láng J., (1962): Dudari összefoglaló földtani jelentés. Kézirat. OFF. — Lóczy L., (1913): A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése. Az eocén szisztéma. A Balaton Tud. Tan. Eredményei, 1. kötet, 1. rész. I. szakasz, p. 217 — 225. — Lóczy L-, (19x3): Általános szemlélődések a magyarországi paleogénrétegek szintezése felett. A Balaton Tud. Tan. Eredményei. 1. kötet, 1. rész, I. szakasz, p. 229 — 236. — M é s z á ros M. — D u d i c h E. jun., ( x 962 ) : Közép- és Délkelet-Éurópa eocénjének párhuzamosítási és fejlődéstörténeti vázlata, Földt. Kopek — Kecskeméti: A bakonyi eocén kőszéntelepek 347 Közi., 92, p. 131 — 149. — S transz I,., (1963): Csigák rétegtani megoszlása a magyarországi eocén- ben. Földt. Közi., 93, p. 349 — 355. — Szőts É., (1943): Paláontologische Angaben zűr Kenntnis dér „Cerithium baconicum-Schichten” und des úrkúter Mergels. — Őslénytani adatok a „Ceritliium baco- nicum-rétegek” és az úrkúti márga ismeretéhez. Alin. Hist.-Nat. Mus. Nat. Hung. Pars Min. Geol. et Pál., XXX\rI, p. 61 — 82. — Szóts E., (1948): Az Északi Bakony eocén képződményei. Földt. Közi., 78, p. 39 — 59. — Szőts E., (1956): Magyarország eocén (paleogén) képződményei. Geol. Hung., Ser. Geol., 9, p. 1 — 318. — Szőts, É. (1959): Note préliminaire sur la véritable positiou stratigraphique des couches.de Ronca (Vincentin, Italie septentrionale). C. R. Somm. S. G. F., p. 61 — 63. — Taeger H., (1913): Összehasonlító megfigyelések a Uéli-Bakony eocén rétegeiről. A Balaton Tud. Tán. Eredményei, i. kötet, 1. rész, I. szakasz, p. 225 — 229. — T a e g é r H., (1914): A tulajdonképpeni Bakony középső részére vonatkozó földtani jegyzetek. Földt. Int. Évi Jel. 1913-ról, p. 326 — 335. — Telegdi Roth K., (1923): Paleogén képződmények elterjedése a Dunántúli Középhegység északi részében. Földt. Közi., 53. P- 7 — 14- — Tömör Thirring J., (1934): A Bakony dudar oszlopi „Sűrű” hegycsoportjának földtani és őslénytani viszonyai. Földt. Szemle melléklete, Bp., p. 1—47. — Vadász E., (1939): A „fomai széntelep” kérdése'. Bánj', és Koh. Lapok, 72, p. 25 — 28. — Vadász É., (1942): Eocén kérdések. Földt. Köz., 72, p. 151 — 170. — Vadász E., (1953): Magyarország földtana. Bp. p. x — 395. — Vadász E., (1957): Földtörténet és földfejlődés. Bp. p. 1—847. — Vecsey Gy.t (1939): A bakonjá Ajka— úrkút — Halimba kömj'ékének eocén képződményei. Földt. Szemle melléklete, p. 1 — 47. — Vitális I., (1939): Magyarország szénelőfordulásai. Sopron, p. 1—407. t bér die Enlstehungsbedingungen dér eozánen Kohlenlagerstátten ini Bakonygebirge Von DR. G. KOPEK — DR. T. KECSKEMÉTI lm eozánen Scliichtkomplex des Bakony gebirges spielt die Kohlé auch vöm Gesichtspunkt dér Volkswirtschaft aus eine bedeutende Rolle. Die Kohlenlagerstátten befinden sich im NO-Vorramn dér mesozoischen Masse des SW— NO-hch streichenden Gebirges tmd können in folgende Faziesgebiete geteilt werden: 1. Iszkaszentgyörgy, 2. Balinka, 3. Dudar— Zirc und 4. Süd-Bakony. In den letzten 20 Jahren hielt mán die in vielen Hinsichten untersehiedlichen Kohlenlagerstátten fiir gleichaltrig tmd sie wurden dem Untereozán (Szőts, E. 1956), bzw. neuerdings dem imteren Teil des Lutets (S t r a u s z, L. 1963) zugeordnet. Die Ergebnisse dér neuen — z. T. pollenanalytischen, grösstenteils aber an Gross- foraminiferen vorgenommenen — Untersuchungen veranlassen uns den altén Stand- punkt auf zugeben da' sie das Vorhandensein von 3, eventuell 4 Kohlenbildungsperio- den beweisen. 1. Paleozánerj?) Kohlenkomplex. Die palynologisehen Unter- suchungen von Miklós Kedves són dem bei Úrkút zwei Kohlenhorizonte aus. In den tieferen, nur in Forrn von isolierten Resten vorkommenden und nicht abbauwürdigen, kohlenführenden Sedimenten tritt eine paleozáne Flóra auf. Das Vorhandensein des Paleozáns durch mikrofaunistische Untersuchungen kőimen wir heute noch nicht belegen, da dazu neue Studien notwendig sind. 2. Untereozáner Kohlenkomplex. Geographisch hierher gehört das Koklenvorkonnnen des Süd-Bakony. In lithologischer Hinsicht weist dér Kohlen- komplex in jedem Profil einen untersehiedlichen Bau auf. Daran sind, benn Vorhanden- sein oder vöÜigem Fehlen dér kohlenführenden Sedimente, die in möglichst verschiedenen Medien gebildeten Gesteinstvpen in allén vmtersuchten Stellen in versehiedener Reihen- folge beteiligt. Das gilt natürlich auch für die Lage dér Kohlenlinsen innerhalb dér Schichtenf olge . Dass die stratigraphische Stellung des Komplexes dem Untereozán entspricht, wird durch die zwischen dér Kohlenlagerstátte und dem sie iiberlagemden, Nummulites laevigatus-ivKreriáen Kalkstein feststellbare Erosions- und Winkeldiskordanz bestátigt. Das Altér des Kohlenkomplexes wird durch das Auftreten von Alveolina cf. oblonga und Alveolina cf. rütimeyeri im oberen Teil des Ypres (= Cuis) festgesetzt. 3. Unterlutetischer Kohlenkomplex. Hierher gehören die Kohlenflöze im südlichen Teil des Dudar— Zircer Gebietes. Die neuesten Üntersuchun- gen habén nachgewiesen, dass das Dudarer Kohlenbecken, welches bereits fást als »klassisch« gilt, zwei auch im Altér unterschiedbare Kohlenkomplexe umfasst. Die beiden Komplexe sondem sich auch ráumlich voneinander ab, was durch die östlich, bzw. westlich von dér Dudarer Kirche sich hinziehende paláogeographischen Zone klar zum Ausdruck komrnt. Diese paláogeographische Zone stimmt zeitheh mit jener, im Laufe des Mitteleozáns stattgefundenen Hebung überein, die früher von einem dér Verfasser (1964) bei Pénzesgyőr nachgewiesen worden ist. 3* 348 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, j. füzet Südlich von dieser Zone lágert dér unterlutetische Kohlenkomplex. Auf Grund des Charakters dér Molluskenfauna (S t r a u s z, L. 1963), des Vorhandenseins dér im Hangenden auftretenden Grossforaminiferen N. deshayesi, N. sismondai, N. aturicus, sowie dér Durcharbeitung dér Kohlé durch die oberlutetische Transgression (Bohrung Dudar Nr. 220 und Bergbaustrecken) wird das Altér des Komplexes an die Basis des Lutets gestellt. Zűr Lösmig dér Frage, ob diese Kohlenflöze heteropische Fazies dér marínén laevigatus-Schichten darstellen (Bertalan, K. 1942), sind untere Unter- suchungen notwendig. Die Benrteilimg dér Zugehörigkeit des Gebietes von Kisgyón und Balinka I bedarf dér Durchführung neuer Untersuchungen. 4. Oberlutetischer Kohlenkomplex. Hierher gehören dér nördliche Teil des Dudar— Zircer Gebietes, dér Raum von Balinka II und Iszkaszent- g.vörgy. Die zwischen den oberen Kohlenflözen und im unmittelbaren Hangenden des Kohlenkomplexes massenhaft vorkonunenden Arten N. striatus, N. brongniarti, N. perforatus (Typus), N. millecaput, sowie N. variolarius, N. incrassatus und N. garnieri lassen bezügüch dér Bildungszeit dér Kohlenflöze im Oberlutet keinen Zweifel zu. Die bearbeiteten 21 Bohrungen gestatten uns noch folgende Schlüsse zu ziehen: 1 . Im Bakonygebirge gibt es kein durch Grossforaminiferen mit Sicherheit nach- weisbares Paleozán; die gegenwártig erfolgenden Pollenuntersuchungen lassen jedoch, auf einen klemen Raum beschranlct, die Wahrscheinlichkeit seines Vorhandenseins zu. [Die Paleozán (Eozán-Grenze wird an dér Spamac) Ypres-Grenze gezogen.] 2. Durch Grossforaminiferen belegbares Untereozán konnten wir bis jetzt nur bei Iszkaszentgyörgy imd im Süd-Bakony nachweisen. 3. Eine bedeutende Rolle — zwar in einer noch genau nicht geklárten Weise — spielt die den mittleren Teil stellenweise zmn Teil, an manchen Stellen aber vollkommen ausfüllende Hebung, die vermuthch nur manche, sehr tief gelegenen Gebiete ver- schont hat. 4. Eines dér wichtigsten erdgeschichthchen Ereignisse innerhalb des ganzen Bakonyer Eozáns stellt die oberlutetische Transgression dar, die mit ihrem Faunenbild vielfach an die von L. Hottinger tmd H. S c h a u b (1960) nachgewiesene Biar- ritz-Transgression erinnert. Im gegenwertigen Stádium unserer Forsehungen haltén wir die Einfühmng dér Biarritz-Stufe fúr mmiöghch, da gewisse faunistische Widersprüche in diesem Bereich dér Klárung bedűrfen (bei uns in Ungam tritt N. millecaput auch in Transgressionsablagerungen auf, ja sie dominiert sogar dórt; aber auch die Assilinen sterben nicht aus, im Gegenteil, im SW tritt Assilina exponens mit den tvpischen Formen von N. perforatus, von N. millecaput und N. striatus auf tmd lásst sich bis zum Ober- eozán verfolgen). 5. Obwohl die Kohlenkomplexe auch im Süsswasser abgelagerte Flöze ein- schhessen, sind sie allerdings in jedem Falle an je eine Ingressionsphase gebunden vmd stellen grösstenteils parahsche Bildímgen dar. 6. Innerhalb dér Flözgruppen áussem sich gewisse Oszillationen rmgewöhnhch stark. Demzufolge kann in den Profilén an mehreren Stellen die Wiederholung in ver- schiedenen Medien entstandener Schichten beobachtet werden. 7. Die regelmássige Aufeinanderfolge dér Miholinen, Alveolinen imd Orbitoliten ist ein áusserst empfindücher Indikátor dér sich einsetzenden Hebímgs-, bzw. Senkungs- phasen in den Profilén. Mit ihrer Hilfe können die einzelnen Senkungsperioden gut nachgewiesen, die Küstenlinie dér einzelnen Horizonté genauer gezogen werden und an Hand dieser Angaben können wir ein zuverlássigeres Bild dér Entwicklungsgeschichte dieser Periode erhalten. A MECSEKI SLIR BIOFÁCIE SVIZSGÁL ATA HÁMOR GÉZA (XXIV — XXIX. táblával, 3 ábrával, 1 táblázattal) Összefoglalást Szerző a K-i Mecsek slirösszletének 10 lelőhelyéről gyűjtött 81 faj közel ezer egyedének feldolgozása és mennyiségi értékelése révén őslénytani adatokat szolgáltat a mecseki slir ősföldrajzához. A módszer segítségével jellemezhetők az ősföld- rajzi fáciesövek és ezek átmenetei. Új adatokat közöl egyes rendszertani csoportok fáciestűrésére vonatkozólag. A slirösszlet rétegtani helyét a felsőhelvétben jelöli meg. A mecseki miocén üledékföldtani vizsgálatának ősföldrajzi szempontok szerint történő kiértékelése során (Hámor G. 1964) elérkeztünk az egyes rétegösszletek paleontológiái értékeléséhez. A rövid összefoglalás keretében a miocén rétegösszlet legváltozatosabb és földtani szempontból legérdekesebb eredményeket adó összletének a felsőhelvéti slimek az ősföldrajzához kívánunk őslénytani adatokat szolgáltatni. Az adatokat a K-i Mecsek 10 000 részletességű, mintegy 200 km2 földtani térképe- zése során nyertük, több mint 20 000 folyóméter földtani alapfúrás és térképező sekély- fúrás adatainak, valamint a hegység miocén alapszelvényeinek teljes anyagvizsgálata révén. A 10 kiértékelhető gyűjtési pont rétegtani helyzete teljes mértékben tisztázott. Az 1. ábrán az egyes vertikális alapszelvényeket láthatjuk, az ősföldrajzi képnek meg- felelően a DK-i peremi területektől a Ny, ÉNy-i medencebelseji területek felé haladva. (Pécsvárad, Hird — Hosszúhetény, Vasas— Pécsszabolcs, Komló, Magyaregregy.) A 2. ábra a slir transzgresszió ősföldrajzi vázlatát mutatja, melyet a Ny-i Mecsekre vonatkozó M.egregy Komló Vasas Hird Pécsvárad r. ábra. A slir rétegtani helyzete a K-i Mecsek miocén alapszelvényein. 1. Mezozóos alaphegység, j. Durvatörmelékes összlet, 3. Kongériás összlet, 4. Halpikkelyes összlet, 5. ,,Budafai” összlet, 6. Slir- összlet, 7. Regressziós összlet, 8. Haj tamészkő összlet (2. Alsóhelvéti, 3 — 7 Felsőhelvéti, 8. Törtön). 4bb. 1. Stratigraphische Éage des Schliers in deti miozánen Grutidprofilen des O-Mecsekgebirges. c. Mesozoisches Grundgebirge, 2. Grobklastischer Komplex, 3. Komplex mit Cong érién, 4. Komplex nit Fischschuppen, 5. Komplex von „Budafa” (Schlierbasisschutt), 6. Schlierkompl ex, 7. Regressions- komplex, 8. Teithakalksteinkomplex, (2. Unterhelvet, 3. bis 7. Oberhelvet, 8. Torion) 350 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 3. füzet adatokkal Jámbor Á. segítségével egészítettünk ki (Hámor G. 1964). A slir heteropikus fáeieseinek kérdését elhagyva, most a slir transzgresszió kulminálása idejé- nek biosztratigráf iáját mutatjuk be. Az ősföldrajzi képnek megfelelően horizontális irányban elhelyezett gyűjtési pontokon a lehetőség szerint vertikálisan, rétegtagonként gyűjtöttünk (hirdi és leánykői, komlói szelvény). A gyűjtés módszere lehetővé tette a mennyiségi kiértékelést. Mintegy 81 faj közel 1000 egvedét határoztam meg. Az anyag 2. ábra. A slir transzgresszió ősföldrajzi vázlata. 1. Szárazföldi, 2. Csökkentsósvízi, 3. Partszegélyi, 4. Partközeli, 5. Nyilttengeri üledékképződés területei a slir transzgresszió kulminálása idején. Abb. 2. Paláogeographische Skizze dér Schlier-Transgression. 1. Terrestrische, 2. Braddsche, 3. Isitoraié, 4. Küsteunahe, 5. Pelagische Sedimentationszonen zűr Zeit dér Kulmination dér Schlier- jT ransgression őslénytani leírása a Mecseki Monográfia „Miocén ősmaradványok” c. kötetében kerül közlésre. A statisztikus értékelésben szerepelnek a csak genuszra határozható alakok is, a mellékelt táblázatban nem. A kiértékelés során első eredményként adódott, hogy a szokásos fácieskiértékelési eljárást, a bathhnetrikus fáciesek megállapítását nem lehet elvégezni. Ez abból adódik, hogy sekélytengeri viszonyok mellett a víz mélysége feltehetően nem haladja meg a 150 métert, ennek mélységi tagolását a rendelkezésre álló anyag alapján nem lehet megoldani. Ezért az ősföldrajzi fáciesövek szerinti kiértékelési módszert alkalmaztuk. Ennek alapján a slirösszletben partszegélyi, partközeli (párkányüledékek) és nyílt- tengeri fáciesöveket különítettünk el. 1. Partszegélyi kifejlődési területek. Kőzet kifejlődés: meszes homokkő, gumós, homokos mészkő. A homok közép- és durvaszemű, helyenként aprókavicsos. Rosszul rétegzett. Az ősmaradványok tömegesen, rendszertelenül össze- mosva találhatók. Vastagsága: 3—10 méter. Őslénytani jellemzés: A szervesmaradványok túlnyomó többsége vastaghéjú forma, a héj a Pectenek és Echinoideák kivételével feloldódott, néhol utó- lagosan durvaszemcsés kalcit tölti ki a helyét. A faima 79% -a Lamellibranchiata, II d m o r : A mecseki slir biofáciesvizsgálata 351 20%-a Gastropoda. Uralkodó forma: Pecten fuchsi styriacus (az összfauna 31,2%-a) Jellemző alakok: Cardium sp. (16 %),Chlamys macrotis (9,6%), Phacoides (Linga) colum bella (3%). Kizárólag e fáciesben találtuk: Aloidis revoluta, Tudicla rusticula, Conus hun- garicus, Turritella cathedralis paucicincta, Turritella vermicularis . Járulékos elemek: féregj áratok üledékekkel kitöltve, Lchinus-töredékek. 2. Partközeli kifejlődési területek. Kőzetkifejlődés: finomszemű homok, agyagos kőzetliszt, helyenként szingenetikus aleuritos tufit betele- pülésekkel. Közepesen rétegzett, vastagpados település. Az ősmaradványok rendszer- telenül és rendezetlenül elszórva találhatók. Vastagsága: 15 — 30 méter. Őslénytani jellemzés: Többnyire vékonyhéjú formák; a héj általá- ban teljesen, egyes esetekben részlegesen feloldódott. A faima 87%-a Lamellibranchiata, 12%-a Gastropoda. Uralkodó alakok: Maconia elliptica alakkör (27,3%), Angulus (Moerella) dona- ■cina (12,3%). Jellemző alakok: Pitaria (Cordiopsis) islandicoides (7%). Pecten fuchsi styriacus (5%), Chlamys tauroperstrlata (3,5%), Aloidis gibba (3,5%). Járulékos elemek: Brissopsis cfr. ottnangensis . Érdemes megemlíteni, hogy a tufitos rétegek anyagát külön kellett értékelni, mert az itt jelentkező speciális asszociáció zavarta volna az összképet. Az itt uralkodó alakok: Diplodonta rotundata (41,9%), Cardium paucicostatum (11,9%). Jellemző alakok: Codokia haidingeri (10,1%), Cardium cfr. planatum (9,5%), Venus (Clausinella) scalaris (7,1%), valamint: Chlamys diaphana, Solenocurtus basteroti, Sanquinolaria, sp. Teliina poelsensis és a Panopaea-iélék. 3. Nyíltt.engeri kifejlődési területek. Kőzetkifejlődés: agyagmárga, kőzetlisztes agyagmárga. Jól rétegzett, változó vastagságú, de többnyire, vékonyréteges település. Ősmaradványok általában réteglapokkal párhuzamosan ren- dezett helyzetben találhatók. Vastagsága: 50 — 200 méter. Őslénytani jellemzés: Túlnyomóan vékonyhéjú formák. A példányok nagy része héjas példány. A fanua 81%-a Lamellibranchiata, 18%-a Gastropoda. Uralkodó alakok: Amussium cristatum badense (28,3%), Angulus (Moerella) donacina (27,8%). Jellemző alakok: Pitaria (Cordiopsis) islandicoides (8,2%), Cassidaria sp. és Chenopus alatus (3,5 — 4%). Kizárólag csak ebben a fáciesben találtuk: Teliina exdubia, Teliina serrata tauro- protensa, Sanguinolaria (Psammotea) labordei, Nucula nucleus. Járulékos elemek: Crustaceae- maradványok. A röviden ismertetett három fáciesterület kőzettani és őslénytani módszerekkel bizonyítható módon átmegy egymásba. A teljes anyag kiértékelése alapján azt talál- juk, hogy a partszegélyi és partközeli fáciesterületek élővilága a nyilvánvaló és éles eltérések ellenére egymással szoros kapcsolatban volt, az átmenet fokozatos. Bizonyítja ezt elsősorban az, hogy a partszegély 9 és a partközei 16 „saját faja” mellett 11 közös faj van. Az átmenetet kiválóan jelzik a Pecten-í€\sls.. Partszegély Partközei Nyílttenger 76,4% 57.8% 23.6% 36,8% 0.0% 5.4% P. fuchsi styriacus . Chlamys-iélék Amussium cristatum °o.% 0,0% 100,0% 352 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 3. füzet A Pectinidák közül a Pecten fuchsi styriacus a partszegélyen, optimális élet- térben átlagosan 24,3 mm nagyságú, a partközeli lelőhelyeken ez 13,5 min -re csökken. Juvenilis formákat csak az utóbbiak között találtunk, ami szintén a számukra kedve- 2 zőtlen életfeltételekkel magyarázható. (Fiatal korban idekerülve korán elpusztultak.) s Szembetűnő különbség van a két élettér azonos nagyságú alakjainak héj vastagsága között is: az arány 2 : i-hez a partszegélyen élők javára. Az élettér vízmozgását jelzi t a hasi és háti teknők aránya; ez a partszegélyiben 2,5 : 1, a partközeliben 1,5 : 1 a hasi e teknők javára. t Hasonló adatokat adnak a Chlamys- félék és a Phacoides (Linga) columbella is. f Nagyság és héjvastagság csökkenése mellett az utóbbiak arányszáma 10-ről i-re esik le. a A partközeli és nyíltvízi fáciesterületek átmenetei is hasonló módon jellemez- c hetők. A partközei 7 saját faja és a nyílttenger 19 sajátja mellett 16 közös. A fenti z táblázat az Amussium -félék statisztikai értékelésében mutatja ezt az átmenetet. Az átla- 2 gos 19,4 mm-es nagyság a partközeli területen 13,0 mm -re csökken. S míg a nyílttenger 1 nyugodt vizében minden nyolcadik Amussium két teknője összetapadva található, t ilyet a partközeli kifejlődésben nem találtunk. A közös alakok közül a fáciesátmenetet ' legjobban a Tellina-iélék. jelzik: < Partközeli Xyílttengeri Macoma elliptica alakkör 77.7% 4,1% Angulus (Moerella) donacina 22,3% 95,9% A héj vastagság megváltozásával reagálnak: az Angulus (Moerella) donacina, Pitaria (Cordiopsis) islandicoides, Aloidis gibba. Meg kell jegyeznünk, hogy a héjvas- tagságot a kedvezőtlen életfeltételek mellett az elhalás után, a partközeli helyzetnek megfelelően mindig jelenlevő humuszsavak is befolyásolják. A horizontális vizsgálatok mellett vertikális gyűjtéseket végez- tünk. A slirösszlet fedőjében elkülöníthető regressziós tagozat üledékátmenettel fejlődik ki a slirből. Az összlet és egyben a felsőhelvéti üledékciklus végét kiemelkedés, a pere- meken mindenütt szárazrakerülés jelzi. A vertikális szelvényekben a nyílttengeri kifej lődésű rétegtagokra mindenütt egyelőre még továbbra is nyílttengeri , de fokozatosan partközelivé, partszegélyivé, majd szárazföldivé váló rétegtagok települnek. A partközeli és partszegélyi rétegtagok f aimaszegénységük miatt kiért ékelhetetlenek, így most a nyílttengeri fáciesű, de már regressziós jellegű rétegtag őslénytani vizsgálatának mennyiségi kiértékelését mutatom be, az előzőhöz hasonló módszerrel. Kőzetkifejlődés: kőzetlisztes agyagmárga, kőzetlisztes finomhomok. : Rosszul rétegzett, változó rétegvastagságok jellemzik. Az ősmaradványok rendszer- telenül, elszórtan, néhol összemosottan jelennek meg. Vastagsági kifejlődés: 30 — 50 méter. Őslénytani jellemzés: Vegyesen találhatók vékony- és vastaghéjú formák. A megtartási állapot nagyon jó, a töredezettségtől eltekintve. Csak héjas pél- dányok találhatók. A fauna 66,0%-a Lamellibranchiata, 26,0%-a Gastropoda, 8,0%-a egyéb rendszertani egységbe tartozó. * Uralkodó alakok: Amussium cristatum badense (19,2%). Jellemző alakok: Venus multilamella (5,6%), Arca sp. (5,6%), Aloidis gibba (7,2%), Turritella turris badensis (6,4%). Kizárólag csak ebben az összlet ben találtuk: Teliina pulchella, Solenocurtus antiquatus vindobonensis , Psammobia ellipsoidalis, Aturia aturi, Dentalium sp., Balanus- korall- és féregmaradványokat. Hámor: A mecseki slir biofáciesvizsgálata 353 Feltűnő, hogy az itt felsorolt csoportok egyedei mind lassú mozgásúak, a fauna bevándorlása során, mondhatni később érték el az életteret. (Eltekintve az Aturia- tói, amelynek kamratöredékét feltehetően a hullámok játéka hajtotta e helyre.) A regresz- sziót az általános üldekföldtani és ősföldrajzi megfontolásokon túl az alábbiak igazolják. Mivel a regressziós képződmények ősmaradványai bizonyíthatóan a partközeli és nyílttengeri kifejlődési területekről származnak (a partszegély azonnal kiemelkedett, ezért is találjuk meg ritkán) várható lenne, hogy az itt talált fajszám a két kifejlődési terület fajszámával közel azonos legyen. Ezzel szemben itt csak 66 fajt találunk a két fáciesöv 98 fajával szemben. A ciklus végén pedig a fajszám 5 — 6 fajra csökken. Ugyan- akkor a viszonylagos egyedszám megnő (80-ról 120-ra). Míg az első esetben főleg elván- dorlás okozza a különbséget (melyet a később odaérkező fajok sem tudnak kompen- zálni), a második eset okául a tömeges kihalást kell tekintenünk. A regressziós jelleget az eddigiekben legjobban bevált Pecten- és T ellina-íc\€k statisztikája is bizonyítja. Ha az előzőekben ismertetett két táblázatot kiegészítjük az összletre vonatkozó ada- tokkal, akkor azt találjuk, hogy az Amussium cristatum badense a megelőző 100,0%-kal szemben 92,3%-ra csökken, a Chlamys- félék o-ról 5,7%-ra, és a Pecten fuchsi styriacus o-ról 2,0% -ra nő. Ugyanez a Tellina-i éléknél is: a Macoma elliptica alakkör 73,7%-ra nő és belép egy teljesen új alak, a Teliina pulchclla. Még szembeötlőbb a helyzet, ha figyelembe vesszük azt az érdekes tényt, hogy az összletben talált A mussium-iélék. 54% -a, tehát több mint fele koptatott alak. Egy másik adat: ötször annyi koptatott Amussiumot találunk itt, mint a fekvő nyílttengeri összletben. A lekoptatott részeket is figyelembe véve az átlag nagyság is jelentősen lecsökken, 14,5 min-re. Az erősödő vízmozgatottságot jelzi a duplabordás, tehát ellen- állóképesebb hasi teknők kétszeres mennyisége, valamint az együttmaradt két teknő teljes hiánya is. összegezve az eddigieket, az egyes rendszertani csoportok f á c i e s - tűréséről (mint egy lényeges palaeoökológiai adatról) a következőket mondhatjuk el. (Az adatok a legjobb megtartású és legnagyobb egyedszámú, tehát a legjobban kiértékelhető egyedekre vonatkoznak.) Fáciestűrés szempontjából 3 csoportot állítha- tunk fel a vizsgált családok esetében. 1. Jó fáciesjelzők: kis fáciestűréssel rendelkeznek, általában egy fácies- övben dominálnak, fáciesváltozásokra új génusszal reagálnak, az átmeneteket nagyság- és héjvastagságváltozás jelzi. Mennyiségi kiértékelésük minden esetben jellemző képet ad (pl. Pectew-félék) . Ide tartoznak a kizárólag tufás iszapban talált Diplodonta, Soleno- cnrtus basteroti, Sanquinolaria sp. alakok is. 2. Közepes fáciesjelzők: ugyancsak kis fáciestűréssel rendelkez- nek, egy fáciesövben csak egyes fajok találhatók, Fáciesváltozásokra faj változással reagálnak (Tellinidae, Turritellidae családok). Capsa lacunosa, Teliina exdubia, Teliina serrata tauroprotensa. Teliina poelsensis, valószínűleg a Turritella cathedralis paucicincta, Turritella vermicularis. 3. Rossz fáciesjelzők: a genuszok azonos fajjal több fáciesövben megtalálhatók. Fáciesváltozásra csak nagyság- és héj vastagságváltozással reagálnak (pl. Veneridae, Lucinidae) Pitaria islandicoides, Venus multilamella, Phacoides (Linga) colmbella. Megjegyzem, hogy Ekman (1947) 1935-ben recens anyagok vizsgálatával kapcsolatban utal a Pecten-iélék és Tellina-íélék fácies-érzékenységére. A hasonló vizs- gálatok fosszilis anyagokon nagyon fontosak ősföldrajzi kérdések megítélésénél. Az itt nem közölt paleoökológiai kiértékelés alátámasztja az ismert ilyen irányú tanulmányokat (M e r k 1 i n 1950) . 354 Földtani Közlöny , XCI V. kötet, j. füzet A slirösszlet makrofaunája a K-i Mecsekben Fácies-öv | Partszegélyi Partközeli Nyílttengeri Nyílttengeri regressziós kifejlődés F a j n é v* * h4 Pccsvárad Hird I. Vasas Pécsszabolcs Komló I. Komló II. — Komló III. Magyar- egregy I. Magyar- egregy II. Hird II. | Összesen Hidrozoa-maradványok I I Anthozoa-maradványok 3 2 5 Vermes-maradványok 6? 2 2 Dentalium sp 3 3 Nucula nucleus L i n n Arca diluvii Lám 5 , 6 4 3 l8 Arca diluvii subantiquata d’Orb | 5 5 Arca turoniensis Duj 5 3 2 IO Amussium cristatum badense Font I 10 14 23 28 20 96 Pecten fuchsi styriacus Hilb 39 II I 51 Chlamys macrotis S o w 12 2 3 15 Chlamys diapham Dub I I Chlamys tauroperstriata S a c c o 5 5 Diplodonta cfr. rotundata Mont 3 70 i 74 Phacoides (Linga) columbella Lám 8 I 9 Codokia haidingeri H o e r n 17 3 5 I 26 Laevicardium fragile B r o c c 2 I 4 7 Cardium paucicostatum S o w 2 15 5 22 Cardium cfr. planatum Ren ló I 17 Cardium hians B r o c c I 4 5 Cardium hians Brocchi n. ssp 3 3 Pitaria (Cordiopsis) islandicoides Lám 14 7 7 6 3 37 Venus multilamella Lám 4 5 6 8 23 Venus (Clausinella) scalaris Brn 2 8 4 14 Venus (Clausinella) amidéi tauratava S a c c o. .. I I Paphia vindobonensis May I I I V 3 Ervilia cfr. pusilla Phil I I Sanquinolana ( Psammotaea) labordei Bast I I Sanquinolaria sp 8 13 IO 31 Psammobia eliipsoidalis C o s s m. et P e y r 2 2 4 Solenocurtus antiquatus vindobonensis M e z n I 2 3 Solenocurtus basteroti D e s m I 2 3 Syndesmia cfr. alba Wood 2 2 Angulus (Moerella) donacina Linn 28 32 15 75 Teílina serrata tauroprotensa Sacco 2 2 Teliina exdubia Sacco 3 3 Capsa lacunosa Chem 10 IO Teliina poelsensis Hilb I I Teliina pulchella Lám 4 1 I Macoma elliptica B r o c c 52 52 Macoma elliptica B r o c c. n. ssp II I 12 Macoma elliptica antisa De Greg. 1 5 I 7 Macoma elliptica ottnangensis R. Hoern I I 2 Panopaea faujasi Mén 2 6 3 II Aloidis gibba Oliv 7 2 8 17 34 Aloidis revoluta B r I 2 Thracia convexa Wood 1 2 Thracia cfr. bellardii P i c t 1 1 2 Protoma proto quadriplicata Bast 1 .1 Turritella cathedralis paucicincta Sacco 4 I 5 Turritella tethys erronea Cossm 1 1 4 6 Turritella turris Bast I I 2 T urritella turris badensis Sacco 2 6 IO 18 T urritella vercularis B r o c c I 1 Niso terebellum Chem 1 3 4 Xenophora deshayesi Micht I 1 Chenopus alatus E ichw 4 4 0 Katica millepunctata Lám 2 1 3 Trivia europaea Mont Cassidaria sp 6 2 3 1 1 Pirula geometra Bors ' I 1 2 Murex subtorularius Hoern et Auing 1 Nassa rosthorni Partsch 1 1 Fusus vindobonensis Hoern et A u i n g 2 2 Ancilla glandiformis Lám 2 2 Hámor: A mecseki slir biofáciesvizsgálata 355 Ancilla glandiformis conoidea Desh Tudicla rusticula B a s t i Cancellaria saccoi H o e r n et A u i n g Conus dujardini Desh Conus hungaricus Hoern et Auing i Conus ponderoaustriacus Sacco Conus puschi Mich Dendroconus steindachneri Hoern et Auing. Terebra exbistriata Sacco Aturia aturi Bast Crustacea- maradványok Baianus-maradványok £ciii«oí/ÍÉa-maradványok ■ 2 Brissopsis cfr. ottnangensis 3 Pisces-maradványok Ceíacene-maradványok Nyílttengeri Nyilttengeri regressziós kifejlődés Komló II. Komló III. u. te te rt Thracia cfr. bellardii P i c t. Magyaregregy, Leánykő-Graben. Oberer Teil des Schliers. 8. Sanquinolaria sp. Vasas, vasúti bevágás. — Sanquinolaria sp. Vasas, Eisenbahneinschnitt. Valamennyi kép természetes nagyságú — Allé Bilder in natürlicher Grösse (Foto: Pellérdiné IRODALOM — LITERATUR Báldi T., (1960): A szokolyai tortonai fauna. Földt. Közi. XC. 1. fűz. — Bei - 1 a r d i, L. - Sacco, F., (1872 — 1904). I molluschi dei terreni tertiari dél Piemonte e della Liguria Torino. Vol. 1 — 30. — B o g s c h L-, (1934): Tortonische fauna von Nógrádszakál. Ann. Inst. Reg. Hung. Geol. Bd. 36. — Brocchi (1843): Conchologia fossile subappenina. Milano. Vol. I— II. — Coss- man, P. — P e y r o t, A., (1909 — 1934): Conchologie neogénique de l’Aquitane. Actes de la Société Linnéenne de Bordeaux. — Csepreghyné Meznerics I., (1950): A hidasi (Baranya m.) tör- tonai fauna. M. Á. F. I. Évkönyve, XXXÍX. köt. 2., f. — Csepreghyné Meznerics I.. (1954): A keletcserháti helvéti és tortonai fauna. M. Á. F. I.,Évk. XLI. — Csepreghyné Mez- nerics I., (1956): A szobi és letkési puhatestű faima. M. Á. F. I. Évk. XLV. — Csepreghyné Meznerics I., (1960): Pectinides du Neogéne de la Hongrie et leur importance stratigraphique. Mém. de la Société Géologique de Francé (Paris). Nouvelle Série, T. 39. Mem. No. 92.— Dolfuss, G. F. — Dautzenberg (1902 — 1920) : Conchyliologie du Miocéné Moyen du Bassin de la Loire. Mem. de la Soc. Geol. de Francé. Paris. — E k m á n, S. (1947): Über die Festigkeit dér marinen Sedimeute, ais Faktor dér Tierverbreitung. etc. Zool. Bidrag. Uppsala. 2. — Eriinal — Erentöz (1958): Mo ius ques du Neogen des Bassins de Karamak, Adana et Hatay (Turquie). Ankara. — Fridberg, w. (1911 — 1928): Mollusca Miocenica Poloniae. — Glibert, M. (1949, 1952): Gastr. du Miocéné Moyen de Bassin de la Loire. I. II. Mem. Inst. Roy. d. Sci. Nat. d. Belgique II. ser. 30, 46. — Hámofo, (1964): A K-i Mecsek miocén képződményei. MÁFI. Évi Jel. 1961. évről. I. — Hámor G., (1964): A mecseki miocén ősföldrajzi kapcsolatai! MÁFI. Évi Jel. 1962. évről. — Hámor G. — Jámbor Á. (1964): A K-j és a Ny-i Mecsek miocénjének párhuzamosítási lehetőségei. Földt. Közi. XCIV. köt. 1. fűz. — H i 1 b e r, V. (1875): Neue Conchvlien aus den mittelsteirischen Mediterranschichten. Sitzungsb. d. k. Akad. d. Wiss. 1. Wien. — Hölz l( O. (1960): Zűr Faunenkenntnis dér oberbayrischen Miozán- molasse und ihren Beziehungen zu Oberösterreich und dem Wiener Becken. Mitt. d. Geol. Ges. in Wien. Bánd. 52. — Hoernes — Auinger (1879 — 1891): Die Gastropoden dér Meeresablagerungen dér I— II. Mioc. Mediterranstufe. Abhandí. d. k. Geol. R. A. Bd. 12. — H ö e r n e s, M. (1856—1870): Die Fossilen Mollusken des Tertiár-Beckens von Wien. Abh. d. k. k. Geol. R. A. I. II. — Hörnes, R.- (1875): Die Fauna des Schliers von Ottnang. Geol. Reichs. Bd. 25. — Kautsky, F. (1928): Die bio- stratigraphische Bedeutung dér Pectiniden des niederösterreichischen Miozáns. Ann. Nat. Hist. Mus. Wien. 42. — KoK>MA>KHe6a, E., M. — CTpauiHMHPOB, E., (1960): oCHJinTe Ha EbirrapHH. VII. Toptoh. Co«n3Hb. Tpyn. rianeoHT. Mhct. CCCP. T. 28: MocKBa — Sene’s, J. (1951): Helvetska slirova fauna z okolia Modreho Kamen. Geol. Sbom. II. Bratislava. — S e n e s, J. (1955): Stratigraphische und biofa- zielle Untersuchung einiger neogener Sedimente dér Ostslovakei aüf Grund dér Makrofauna. Geol. Prace. 40. — S i e b e r, R. (1953): Die Fauna des Schlierbasisschuttes des Steinberggebietes von Zistersdorf. Verh. d. Geol. B. A. — S i e b e r, R. (1956): Die faunengeschichtliche Stellung des Makrofossilien von Ottnang bei Wolfsegg. Jahrb. d. Oberöstr. Musealver. 101. Linz. — S i e b e r, R. (1958): Die Tortonen- auna von Steinabrunn bei Drosenhofen (Bez. Mistelbach) Verh. d. Geo. B. Anst. Wien. — Strausz, L- Hámor: A mecseki sl.ir biofáciesvizsgálata 359 (1928): Das Mediterrán des Mecsekgebirges in Siidungarn. Gcol. und Pál. Abhand. X. F. 15 Jena. — Strausz L. — Szalai T. (1943): A várpalotai f. mediterrán kagylók. (Beszámoló a M. Kir. Földt. Int. vitaüléséuek munkálatairól). MAPI. Évi Jel. függ. V. évf. — Strausz h. (1962): Magyarországi miocén mediterrán csigák határozója. Budapest. — Vadász E. (1935): A Mecsek-hegy- 1 ség. Magyar Tájak Földtani Beírása. Biofaziesuntersuchungen ani Schlier des Mecsekgebirges Von G. HÁMOR Int Laufe dér paláogeographischen Auswertimg dér sedimentologischen Unter- suehungen des Miozáns im Mecsekgebirge wird vont Verfasser in diesem Aufsatz die paláontologische Auswerttmg des Schlierkoinplexes gegeben, wobei paláontologische Angaben als Beitrag zűr Paláogeographie des oberhelvetischen Schliers geliefert werden. Die Angaben wurden bei dér geologischen Aufnahme des Östlichen Mecsekgebirges im Massstab 1 : 10 000 gewonnen, und zwar dureh die Kartiermig einer Fláche von etwa 200 km2, die Abteufung geologischer Grundbohrungen tmd seichter Kartierungsboh- rungen, sowie dureh die Auswertung dér komplexen lithologisehen, petrographlschen tmd paláontologisehen Untersuchtmg dér miozánen Grundprofile des Gebirges. Die stratigraphiseke Lage dér 10 Bemustertmgspunkte ist vollkommen geklárt (Abb. 1). Abb. 2. zeigt die paláogeographische Skizze dér Schliertransgression. Die beigelegte Tabelle gibt das Verzeichnis dér beinahe 1000 Exemplare dér angetroffenen 81 Arten nach Fazieszonen an. In den dem paláogeographischen Bild entsprechend waagerecht angeordneten Bemustenmgspunkten wurden an geeigneten Stellen auch vertikale Saraméin nach Schiehtgliedem durchgeführt (Profile bei Hird, Leánykfí und Komló). Die Methode des Sammelns ermöghchte, eme quantitative Auswertung durchzuführen. An Hand dér gewonnenen Angaben wurden im Schliersedimentationsbecken litorale, kiistennahe tmd pelagische Fazieszonen unterschieden. Hier werden die lithologische Zusammensetztmg, die Máchtigkeit und die palá- ontologische Charakterisierung dér horizontal angeordneten drei Fazieszonen angegeben. In diesem Zusammenhang führen wir die Prozentsátze dér dominanten, charakteris- tischen tmd akzessorischen Arten mit bezug auf die Gesamtzahl dér Fauna an. Die Charakterzüge und ráumliehe Anordnung dér Fazieszonen werden dureh Abb. 3 veran- schaulicht. Zwei Fundorte dér küstennahen Fazieszone werden auch gesondert charak- terisiert, da hier im infolge dér syngenetischen Dazittuffauswürfe entstandenen, tuff- führenden, schlammigen Lebensraum eine spezielle Assoziation zustandegekommen ist. Die kurz beschriebenen drei Fazieszonen gehen, dureh lithologische und paláonto- logische Methoden nachweislich, ineinander über. Auf Grtrnd dér Auswerttmg des sámt- hehen Materiales können wir feststellen, dass die Lebewelt dér htoralen und dér küsten- nahen Faziesgebiete, trotz dér offenbaren, scharfen Unterschiede, miteinander sehr eng verknüpft war tmd dér Übergang allmáhlich ist. Diese Tatsache wird vor allém dadurch bewiesen, dass neben den 9 »eigenen Arten « des Küstensaumes und den 16 »eigenen Arten « dér küstennahen Zone 11 gemeinsame Arten wahrgenommen werden können (in dér Statistik sind auch Gattungen angegeben) . Dér Übergang wird dureh die Pecten- Arten ausgezeichnet charakterisiert. Küstensaum küstenn. Z. pel. Z. j Regression P. fnchsi styriacus 76,4% 57,8% 0,0% 2,°% Chlamys-Aiten 23,6% 36,8% 0,0% 5,7% Amussium eristatum °,o% 5,4% 100,0% j 92,3% Ausser den innerhalb dér Gruppé dér Pectiniden durchgeführten Berechnungen ist auch die Tatsache beachtenswert, dass die am Küstensaum cinen optimalen Lebens- raum besitzende Form Pecten fuchsi styriacus im Durchschnitt eine Grösse von 24,3 mm erreicht, an den küstennahen Fundorten aber ihre Grösse sich höchstens auf 13,5 mm beschránkt. Juvenile Formen finden wir nur unter den letzteren, was auch auf ungünstige Lebensbedingungen zurückzuführen ist (in jungem Stádium eingeführt, mussten sie untergehen). Ein auffallender Untersehied besteht in dér Schalendicke zwischen den gleichen Formen beider Biotope: das Verháltnis ist 2:1 zugunsten den Bewohnem 360 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, j. füzet des Kűnstensaumes. Auf die Bewegung des Wassers im Lebensraum weist das Verháltnis dér Ventralschalen zu den Dorsalschalen bin; das ist am Küstensaum 2,5 : i, in dér küstennahen Zone 1,5 : 1 zugunsten den Ventralschalen. Áhnliche Angaben ergeben sieh auch für die Chlamys- Arten mid fúr Phacoides columbella. Neben dér Abnahme dér Grösse und dér Schalendicke nimmt die Verháltnis- zahl dér letzteren von 10 auf 1 ab. Auch die Übergánge zwischen den küstennahen und pelagischen Fazieszonen lassen sich áhnlicherweise eharakterisieren. Neben den 7 »eige- nen« Arten dér küstennahen Zone und den 19 »eigenen« des offenen Meeres gibt es 16 gemeinsame Formen. Die obige Tabelle zeigt diesen Übergang an Hand dér statistischen Auswertung dér Amussien. Die Durclischnittsgrösse von 19,4 mm nimmt auf 13 mm in dér küstennahen Zone ab. Wáhrend hn stillen Wasser des offenen Meeres jedes achte Amussium in Form von Doppelklappen zu finden ist, wurden solche Doppelklappen in dér küstennahen Fazies nicht gefunden. Von den gemeinsamen Formen wird dér Faziesübergang durch die Telhnen am besten gekennzeichnet. Formenkreis von Teliina (Macoma) ellip- tica 77.7% Teliina (Angulus) donacina 22,3% pel. Z. j Regression 4A% 73.3% 95.9% o,o% Neben horizontalen Untersuchungen wurden auch vertikale Sammeln unter- nommen. lm Hangenden des Schlierkomplexes wurde ein Regressionsscliichtghed abge- sondert, das sich aus dem Schlier dmch kontinuierliche Sedimentation entwickelte. Das Ende des Komplexes und zugleich des oberhelvetischen Sedimentationszykles bezeichnet eine Hebung, die an den Beekenrándem überall zűr Trockenlegung führte. In den vertikalen Profilén auf den pelagischen Schiehtgliedem lagem vorderhand überall noch unverándert pelagische Sedimente, die jedoch graduell zimáchst in küsten- nahe mid dann in htorale Fazies übergehen. Die küstennahen und litoralen Schicht- gheder können wegen ihrer Fossilarmut nicht ausgewertet werden. Die Charakterisierung des zwar pelagischen, aber schon einen Regressions-Charakter tragenden Schichtghedes wird im ungarischen Text gegeben. Über die allgemeinen sednnentologischen und paláogeographischen Erwágungen hinaus wird die Regression durch folgende Tatsachen bewiesen. Die Artenzahl nimmt ab, die Individuenzahl aber zu. Es gibt viele »langsam beweghche« F'ormen (Korallen, Dentahen, Würmer, Balanus), die schnell nicht wandem können, oder erst am Ende des Zyklus das Biotop erreichen. Die Faziesveránderung wird auch dmch die Pectiniden imd Tellinen markiért (siehe die Kolonne »Regression« beider obiger Tabellen). Noch auffálhger ist die Situation, wenn mán in Betracht zieht, dass 54%, d. h. mehr als die Hálfte dér im Schichtkomplex gefundenen Amussien abgerollte Formen sind. Nimmt mán auch die abgenützten Teile in Betracht, so verringert sich wesentlich auch die dmchsclmitthche Grösse: bis auf 14,5 mm. Auf die sich verstárkende Wasser- bewegung weist die zweimal grössere Zahl dér doppelt gerippten, alsó widerstands- fáhigeren Ventralschalen hin. Dasselbe deutet auch das völhge Fehlen von Doppel- klappen an. Die obigen Áusserungen zusammenfassend, können wir über die Faziesbedin- gungen dér einzelnen Arten, bzw. Gattungen (als über ein wichtiges paláoökologisches Merkmal) folgendes feststellen. (Die Angaben beziehen sich auf cüe best auswertbaren Individuen, dérén Erhaltungszustand dér beste und dérén Zahl die grösste ist.) 1. Gute Faziesindikátoren : Die Faziesánderangen vertragén sie wenig. Sie leben gewöhnlich in einer gewissen Fazieszone und auf Faziesveránderungen reagieren sie mit Auftreten von neuen Gattungen. Die Übergánge werden dmch Verándenmgen in Grösse imd Schalendicke gekennzeichnet. Die quantitative Auswertung dieser Formen gibt in jedem Fali ein charakteristisches Bild (Pectiniden). Zu dieser Kategorie gehören auch die ausschliesslicli in tuffigem Schlamm getroffenen Diplodonta cfr. rotundata, Solenocurtus basteroti, Sanquinolaria sp. 2. Mittelmássige Faziesindikátoren: Auch diese Formen vertragén die Fazies- ánderungen wenig. Die einzelnen Arten sind auf je eine Fazieszone beschránkt und wenn die Fazies sich verándert, wird die betreffende Art dmch eine neue abgelöst (Tellinidae, Turritellidae) . Zu dieser Gruppé gehören Teliina (Capsa) lacunosa. Teliina exdubia, Teliina serrata tauroprotensa, Teliina poelsensis, wahrscheinlich auch Tarritella cathedralis paucicincta , Turritella vennicularis. H á m o r : A mecseki slir biofáciesvizsgálata 361 3. Schlechte Faziesindikatoren: Die Gattungen werden durch dieselben Arten in mehreren Fazieszonen vertreten. Auf die Faziesánderxmgen reagieren sie lediglich durch Verándenmgen in Grösse mid Schalendicke (z. B. Veneridae, Lucinidae) . Zu dieser Gruppé gehören Meretrix islandicoides, Venus multilamella , Phacoides columbella. Hier sei es erwáhnt, dass Ekrnan (1935) im Zusammenhang mit Unter- suchungen an rezentem Matériái, auf die Faziesempfindlichkeit dér Pectiniden und Telliniden hinweist. Solche Untersuchungen an fossilem Matériái sind bei dér Beurteilung paláogeographischer Fragen sehr wichtig. Die paláoökologische Auswertung, die hier nicht erörtert wird, rmterstützt die bekannten einschlágigen Arbeiten. Die Ergebnisse unserer Untersuchungen werden auch durch die Angaben dér neuerdings abgeteuften geologischen Grundbohrmig Tekeres Nr. 1 bestátigt. Diese Bohrnng bekráftigte zugleich unsere Beobachtimg, dass die Fazieszonen des Schlier- sedimentationsbeckens zeithch nach OSO geschoben sind (Abb. 3), was auch selbst- verstándlich ist, da es sich mn eine Transgressions-Sedimentfolge liandelt. Zum Schluss einige Worte über imsere stratigraphischen Überlegungen. Aus dem oben gesagten leuchtet es klar hervor, dass die Frage des Alters des Komplexes mit dér allgemein verwandten stratigraphischen Methode (durch das Yergleichen von Faunen- listen) nicht gelöst werden kann. In dér Gesamtliste dér Fauné figuráért námlich die in den verschiedenen horizontalen Fazieszonen angesammelte Fauna zusammen, im Gegen- satz zu dér Faunenliste einzelner ausgezeichnet bearbeiteter Fundorte. Die eigenen Faimerdisten dér einzelnen Fazieszonen können wir darum nicht vergleichen, weil keine mit gleicher Methode bearbeiteten Materialien uns zűr Verfügung stehen. Hier habé ich gar nicht die Absicht, auf die sich bei dér Beurteilung dér Stratotypen zeigenden, unterschiedliche Auffassungen speziell einzugehen, obwohl diese die richtige Beurteilimg dér Frage ebenfalls erschweren. Im allgemeinen diirfte mán feststellen: Die Gattungen- Assoziationen dér beispielweise ausgewáhlten helvetischen Fundorte stimmen mit dem Faunabild des Mecseker Schliers sehr gut überein. Die Veránderhchkeit dér Arten lásst sich dagegen gerade auf Grund dér vorigen Áusserungen erkláren. Das betrifft insbeson- dere die dominanten Tellinen. Auf Grund dér Zahl dér im Ottnanger Schher angetroffe- nen Exemplare stellt Teliina ottnangensis (Macoma elliptica ottnangensis) die dominante Art unter den Lamellibranchiaten dar. Die Teliina- Arten spielen auch in dér Faunen- gemeinschaft dér oberbayrischen Molasse, des norditahenischen Elveziano, des »Kar- patiens« dér Slowakei, sowie des helvetischen Typusprofils von Belpberg eine auffallende Rolle. Es falit jedoch ins Auge, dass sie südlich von uns, im Raume dér ursprünglichen Tethys, bzw. Paratethys überall im Helvet zu finden sind (Syrien). Dasselbe gilt auch für Amussium cristatum badense (Főt, Mátyásföld — Helve- tien; Elveziano; Syrien; O-Becken des Mittelmeeres) . In dér Türkei wird diese Art für einen Niveau-Indikator des Helvets gehalten. Über die stratigraphische Stellung hinaus, sei es als ein weiteres beweisendes Element erwáhnt, dass dér im küstennahen und. pelagischen Komplex lagemde, syn- genetisch herabgefallene Dazittuff (dessen Faimengemeinschaft mit den oben besehrie- benen übereinstimmt) — auch nach dér allgemein angenommenen Vorstellungen — wenigstens an dér Helvet-Torton-Grenze, nach vielen neuen Angaben jedoch noch im oberen Teil des helvetischen Komplexes vorkommt. Letzten Endes, an Hand dér paláographischen und quantitativen Auswertimg dér Fauna, haltén wir das Altér des Mecseker Schlierkomplexes und dér darin eingeschlossenen Faima für zum oberen Teil des nach dem altsteirischen Orogen stattgefundenen Sedimentationszyklus gehörig. Bis solche neue Stratotypen des Miozáns aufgestellt werden, die zűr Korrelation geeignet sind und sich sowohl auf die Becken-, wie auch auf die Randfaziesgebiete beziehen, haltén wir bedingungsweise und als eine Arbeitshypothese die Bezeichnung »Ober- helvet« für angebracht. 4 Földtani Közlöny A GLAUKONIT DEZAGREGÁLÓDÁSÁNAK VIZSGÁLATA DE. TIBOR OSZKÁR* (5 ábrával, 4 táblázattal) Összefoglalás: Na-glaukonit (0,10 mm szemcseméretű) dezagregálódását vizsgál- tam különböző anionok, ill. különböző pn-jú oldatok hatására. A dezagregálódás mértékét főleg a glaukonittal érintkező közeg pn-ja befolyásolta. Erősen lúgos közegben (12 pn körül) a dezagregálódás mértéke hirtelen megnő. Röntgen, elektronmikroszkópos és termikus vizsgálatok alapján megállapítható volt, hogy a dezagregálódott és a visszamaradó glaukonit mikromorfológiailag azonos szerkezetű. Az eredmények alapján feltételezhető, hogy az erősen lúgos közeg a finomszemcséjű agyagszerű), a savanyúbb környezet pedig a durvább szemcséjű (homokszerű) glaukonit képződésének kedvez.' A glaukonit (zöldhomok, K-, A1-, Mg-hidroszilikát) megjelenési formája külön- böző. Ismeretes zöldszínű, homokszerű, néhány tized mm-es, legömbölyödött szemcséjű, valamint kékeszöld, finomszemcséjű (agyagszerű) előfordulás egyaránt. Warshaw (1957), ill. Burst (1958) ásványtanilag is heterogénnek tekintik, bizonyos azonban, hogy rétegszilikát szerkezetű. Áramló vízzel érintkező glaukonit, különösen erős rázatás hatására dezagre- gálódik (S-m ulikowski, 1954). Ekkor a glaukonit szemcsékről különböző méretű részecskék válnak le. E szemcsék a keletkező szuszpenzióból méretüktől függően külön- böző sebességgel ülepednek ki. A dezagregálódást a glaukonithoz ioncsere útján kötött kationok töltése, ill. ionsugara befolyásolja (L i b o r, 1962). Xem dezagregálódik az olyan glaukonit, amit 300 — 500° C-on hőkezelésnek vetettek alá (X i k u 1 i n, 1935). Xem található utalás az irodalomban arra vonatkozóan, hogy miképp befolyá- solják a glaukonit dezagregálódását különböző anionok, valamint a vele érintkezésben levő közeg pH-ja. Az sem tisztázott teljesen, hogy a glaukonitról dezagregálódott szemcsék szerkezete azonos-e a visszamaradó glaukonitéval, vagyis, hogy a homok- szerű glaukonitszemcse homogén agregátum-e, vagy idegen kötőanyag tartja össze az elemi glaukonitszemcséket. Vitatott kérdés az is, hogy milyen körülmények között képződött az egymástól eltérő fizikai és fizikai-kémiai tulajdonságokat mutató homokszerű, ill. agyagszerű glaukonit. Cloud (1955) a lassú, ill. „negatív ülepedési sebesség” (?) hatásának tulajdonítja a glaukonitszemcsék különböző méretét. Hasonló hatásra utal Burst (1958) is. Weaver (1958) a glaukonit kálium-adszorpciójának tulajdonít jelentőséget e téren, Hower (1961) pedig a szemcsék ülepedési sebessége mellett, a víz hőmér- sékletét, mélységét, valamint a glaukonitosodásnak induló szilikát tulajdonságát emeli ki. A közeg és a glaukoniton kötött kationok, másrészt a szemcsenagyság közötti összefüggés megközelítésére a glaukonit dezagregálódását vizsgáltam az alábbiakban leírt kísérleteimben. * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat Ásványtani Szakcsoportjának 1964. ápr. 27-i. ülésén. Kézirat lezárva 1964. márc. 12. Készült az EETE Kémiai Technológiai Tanszékén. 363 L i b o r : A glaukonit dezagregálódásd A kísérletek leírása a) A vizsgálathoz felhasznált Na-glaukonit előállítása A bakonybéli glaukonitból vizes iszapolás és sósavas dúsítás után szitálással kiválasztottam a 0,10 mm-es (DIN 3600-as) szitafrakciót. Ezt 10%-os konyhasó-oldattal rázatva Na-glaukonittá alakítottam át, hogy a glaukonit ioncserére alkalmas helyein csak egyféle kation legyen (L i b o r, 1960). A kiszárított és kloridion-mentesre mosott Na-glaukonit frakciót használtam fel a dezagregálódási vizsgálatokhoz. b) A dezagregálódási vizsgálatok leírása A Na-glaukonit 4,0 — 4,0 g-ját a dezagregáltatáshoz használt oldat 10,0—10,0 ml-ével rázattuk 1 órán át, majd négyszer 20,0 — 20,0 ml deszt. vízzel 5 — 5 percig rázatva anion-mentesre mostuk. Ezután a glaukonitot 10,0 — 10,0 ml deszt. vízzel rázattuk 30 percig, majd 20 percig ülepítettük. A dezagregáltatáshoz használt oldat hatásának kitett, majd anion-mentesre mosott glaukonit deszt. vízben végbemenő dezagregáló- dásának megállapítása céljából a 10 ml deszt. vízzel kapott szuszpenziót leöntöttük és összerázás után a szuszpenzió 5,0 — 5,0 ml-éből bepárlás és szárítás útján meghatá- roztuk a szuszpenzió töménységét. A maradék durvább szemcséjű glaukonitot 105 0 C-on szárítottuk és mértük. v A „többlépcsős dezagregáltatás” esetében az egyes lépcsőkben visszamaradó durvább szemcséjű Na-glaukonittal minden további lépésben 1 súlyrész Na-glaukonit: 2,5 súlyrész oldat arányt alkalmazva megismételtük az előzőekben leírt műveleteket. c) Röntgenvizsgálatok A röntgenvizsgálatokat „Mikrometa” gyártmányú készülékkel Cu— Ka sugár- zással Guinier — De Wolf -kamrában végeztük (Klug — Alexander, 1954). A Guinier-diagramokhoz a preparátmnokat úgy készítettük, hogy a preparátum- tartó vörösréz keretre polietilén fóliát rétegeztünk. Úgy jártunk el, hogy a felmelegí- tett vörösréz keretet vízzel telt pohár fölé kifeszített polietilén fólián keresztül nyom- tuk, majd a vízbe merítettük. Ekkor a felmelegített rézlapra a szükséges méretű hártya ráolvadt, mely a hideg víz hatására megszilárdult. Az így kialakított fóliára műanyagragasztó segítségével ragasztottuk fel a külön- féle glaukonit készítményeket. d) Elektronmikroszkópos vizsgálat, DTA- és pH - mérések A vizsgálatokat Hitachi Hu 10. típusú elektronmikroszkóppal végeztük. A vizsgálatokhoz 0,5 m nátriumhidroxid oldattal öt lépésben dezagregált glaukonitot használtunk. Megvizsgáltuk az ötödik lépcsőben visszamaradó és az ezt követő vizes rázatáskor szuszpenzióba kerülő szemcséket. A preparátumokat az egyes glaukonitok szuszpenzióinak bepárlásával, palládiumos árnyékolás segítségével készítettük. A DTA-felvételeket az elektronmikroszkópos felvételekhez is használt glaukonit- frakeiókkal végeztük. A pH -méréseket üvegelektród — kálóméi mérőelektródokat alkal- mazva Radelkisz Typ OP 401-es titri-pH -mérővel végeztük el. 4* 364 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 3. füzet \ Kísérleti eredmények Anionok és a közeg pH-jának hatása a Na-glaukonit dezagregálódására a) Na-glaukonit dezagregálódása különböző nátrium- só oldatokban. 10%-os töménységű, rázatással mozgásban tartott olyan olda- tokban, melyekben Na+ mellett különböző anionók vannak, a közel semlegesen disz- szociálódó szervetlen nátrium-sók oldataiban kevésbé, a kissé lúgosán disszociálódó szerves nátrimn-sók oldataiban kissé jobban dezagregálódik a Na-glaukonit. A dezagre- gálódás mértéke az erősen( lúgos közegben (10,60 pH felett) ugrásszerűen megnő (I. táblázat). A fent említett hatás még akkor is érvényesül, ha az anionmentesre mosott glaukonitot desztillált vízzel rázatjuk (II. táblázat). Na-glaukonit dezagregálódása különböző nátriumsó-oldatok hatására. Disaggregation of Na-glaucbnite under the influence of various sodaiumsalt Solutions I. táblázat — Table I. Na-sóoldatok Dezagregálódott glaukonit g/100 g glaukonit Az oldat pH- j NaCl 0,22 6,80 Na.SO, 0,22 6,90 NaNO, 0,23 6,35 Na,S:Ot 0,33 6,95 Na-formiát 0,40 7,20 Na-oxalát 0,49 7,50 Na-acetát 0,35 7,60 Na-citrát 0,46 7.65 Na,C03 4.52 10,60 NaOH 14,59 13 felett Különböző nátriiunsó oldatokkal rázatott, anionmentesre mosott Na-glaukonit dezagregálódása deszt. víz hatására. — Disaggregation under the influence of distilled water of Na-glauconite, anionfree by washing, after shaking in various sodaiumsalt Solutions II. táblázat — Table II. Na-sóoldatok Vizes dezagregálódással kelet- kezett glaukőnit-szuszpenzió " töménj'sége, g/l NaCl 0,18 Na2SO, 0,18 NaNO 3 0,18 Na.S.O, , 0,26 Na-formiát 0,32 Na-oxalát o,39 Na-acetát 0,36 Na-citrát 0,37 Na*C03 3,62 NaOH 5.83 Hasonló az eredmény akkor' is, amikor a dezagregáltatást egyazon glaukonit esetében az I. táblázatban szereplő nátriumsó oldatokkal ismételten elvégezzük. A III. táblázatból látható, hogy az erősen megnőtt dezagregálódás miatt a Na^COj- oldat esetében kilenc, a NaOH-oldat esetében pedig csak három dezagregálási lépést lehetett elvégezni. Lib o r : A glaukonit dezagregálódása 365 111. táblázat Table III Dezag- A glaukonittal rázatott oldat neve regáló- dási lépések NaCl Na.SO, NaNO, Na2S:04 Na- formiát Na- oxalát Na- acetát Na- citrát Na,C03 NaOH száma Dezagregálódott glaukonit mennyisége g/100 g glaukonit 1 3,75 2,50 1,25 0,5° 3,°o 1,50 b75 3,75 17,50 18,75 2 6,25 4,25 3,25 1,25 5,75 3,oo 3,75 5,75 37,50 59,oo 3 7,50 8,75 5,oo 4,5o 2,50 6,75 4,50 5,50 8,00 54,50 76,00 4 5,5o 5,50 3,50 7,75 7,25 7,00 12,25 63,75 85,00 5 10,00 8,75 8,00 8,50 12,75 14,25 13,00 23,25 72,00 — 6 10,50 10,25 10,50 8,5° 17,25 21,25 18,00 26,25 76,25 — 7 12,50 13,25 13,00 11,50 25,00 27,92 26,75 41,00 78,50 — 8 15,00 18,72 i5,5o 15,25 34,75 42,00 40,75 57,75 79,50 — 9 18,25 21,25 18,50 20,00 47,oo 52,00 58,75 46,25 67,00 82,50 — IO 20,00 22,75 2i,75 2 3,00 52,75 60,00 71,50 ~ Az eredmény akkor is hasonló, ha a io egymást követő dezagregálódási lépés mindegyike után visszamaradó glaukonitot anion-mentesre mostuk és desztillált vízzel rázattuk (2. ábra). Megvizsgáltam a Na-glaukonit dezagregálódását különböző mennyiségű savat, ill. lúgot tartalmazó 10%-os nátrium-nitrát, ill. nátrium-formiát oldatokkal is 10 egymást követő lépcsőben. A Na-glaukonit-dezagregálódás mértéke mindkét sóoldatban a lúg mennyiségének növekedésével ekkor is emelkedett. E növekedés különösen az egymást követő lépések során szembetűnő (3., 4. ábra). Látható e görbékből az is, hogy azonos 1. ábra. 0,5 m-os natriumhidroxidos kezelés után vízzel dezagregálódott glaukonit. a) Dezagre- gálódott glaukonit 31 ooo-szeres nagyításban (palládiummal árnyékolva), b) Visszamaradt glaukonit, 31 ooo-szeres nagyításban (palládiummal árnyékolva). A felvételek az MTA Szerkezetkutató labora- tóriumában készültek. Fig. 1. Glauconite disaggregated by water after a treatment with 0,5 m of sodium hydroxide: a) disaggregated glauconite magnified 31 000 times (toned by palládium), b) residual glauconite magnified 31 000 times toned (by palládium). The photographs were made in the Laboratory fór Structure Analyses of the Hungárián Academy of Sciences 366 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 3. füzet dezagregá/ási tépések száma 2. ábra. Különböző nátriumsó-oldatokkal rázott Na-glaukonit több lépéses dezagregálása desztillált vizes rázatás esetén Fig. 2. Cyclical dissaggregation of Na-glauconite by distilled water after treatment with various sod- iumsalt Solutions mennyiségű savat, ill. lúgot tartalmazó nátrium-nitrát, ill. nátrium-formiát oldatok „lépcsőzetes dezagregálódási” görbéi közel azonos lefutásúak. b) Na-glaukonit dezagregálódása sósav, ill. nátrium-hidr- o x i d hatására. A különböző nátriumsó oldatokban végzett dezagregálódási vizs- gálatok eredményei azt mutatták, hogy a Na-glaukonit dezagregálódásának a mértéke elsősorban a glaukonittal érintkező közeg pH-jának a függvénye. Megvizsgáltam ezért a továbbiakban a dezagregálódást különböző töménységű sósav- és nátrium-hidroxid oldatokban is. Lib o r : A glaukonit dezagregálódása 367 Az eredményekből látható, hegy a Na-glaukonit dezagregálódása a 0,2 mólos nátriuin-liidroxid oldat hatására kezd növekedni. Ez a növekedés a kb. 0,5 mólos nátrium-hidroxid töménységű oldatig tart, majd közel állandó marad. Ezt tapasztaljuk akkor is, ha a dezagregáltatás után visszamaradó Na-glaukonitot deszt. vízzel rázatjuk {IV. táblázat). dezagr'egá/ósi lépések száma 3. ábra. Na-glaukonit dezagregálódása különböző mennyiségű HN03-t, ill. NaOH-t tartalmazó 10%-os NaN03-oldatban. Magyarázat: 1. Eredeti 10%-os NaN03-oldat, 2. 0,005 g NaOH/100 ml tartalmú NaN03-oldat, 3. 0,05 g NaOH/100 ml tartalmú NaNO,-oldat, 4. 1,0 g NaOH/100 ml tartalmú NaNOj-oldat, 5. 3,0 g NaOH/100 ml tartalmú NaNOa-oldat, 6. 0,3 ml cc. HNOs/ioo ml NaNO,-oldat, 7. 3,0 ml cc. HN03/ioo ml tartalmú NaNOs-oldat Fig. 3. Disaggregation of Na-glauconite in 10% solution of NaN03 containing different amounts of KNO> and NaOH, respectively. Explanation: 1. Original 10% solution of NaN03, 2. NaNO, solution containing 0.005 g of NaOH per 100 ml, 3. NaN03 solution containing 0.05 g of NaOH per 100 ml, 4. NaNO, solution containing, 1.0 g of NaOH per 100 ml, 5. NaNOs solution containing 3.0 g of NaOH per 100 ml, 6. NaNO, solution containing 0.3 ml cc. of HN03 per 100 ml, 7. NaNO, solution containing 3.0 ml cc. of HN03 per 100 ml A dezagregálódott glaukonit szerkezetének vizsgálata A továbbiakban azt vizsgáltam, hogy a glaukonitról a vizes rázatással dezagre- gálódott részecskék szerkezete azonos-e az eredeti-, ill. a dezagregálódás után vissza- maradó glaukonit szerkezetével. 368 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 3. füzet a) Röntgenvizsgálatok. A röntgen diffrakciós vizsgálatok során készített Guinier-felvételek azt mutatják, hogy az eredeti és porított Na-glaukonit, a savas, ill. lúgos kezelés utáni vizes rázatásnál visszamaradt, valamint a dezagregálódott Na- glaukonit kristályszerkezete között eltérés nem észlelhető. 1 2 3 4 5 6 7 8 3 10 dezagregálási tépések száma 4. ábra. Na-glaukonit dezagregálódása különböző mennyiségű HNO,-t, ill. NaOH-t tartalmazó 10%-os Na-formiát oldatban. Magyarázat: 1. Eredeti 10%-os Na-formiát oldat, 2. 0,005 g/100 mi, tartalmú, 3. 0,05 g/100 ml tartalmú, 4. 1,0 g NaOH/100 ml tartalmú, 5. 3,0 g NaOH g/100 ml tartalmú, 6. 0,3 ml cc. HNOs/ioo ml tartalmú, 7. 3,0 ml cc. HNOa/ioo ml tartalmú Na-formiát oldat Fig. 4. Disaggregation of Na-glauconite in 10% solution of Na-formiate containing different amounts of HNO, and NaOH, respectively. Explanation: 1. Original 10% solution of Na-for- miate, 2. Solution containing 0.005 g of NaOH per 100 ml, 3. Solution containing 0.05 g of NaOH per 100 ml, 4. Solution containing 1.0 g of NaOH per 100 ml, 5. Solution containing 3.0 g of NaOH per 100 ml, 6. Solution containing 0.3 ml cc. of HNO, per roo ml, 7. Solution containing 3.0 ml cc. of HNO, per 100 ml b) Elektronmikroszkópos és DTA-vizsgálatok. A 0,5 mólos nátrium-hidroxid oldattal az egymásután következő ötödik dezagregálódási lépcsőben a vizes rázatás után visszamaradó és szuszpenzióba ment glaukonitszemcsékről készült az 1. ábra a) és b) felvétele. A felvételeken látható, hogy a kétféle típusú glaukonit között mikromorfológiai különbség nincs. Az elektronmikroszkópos vizsgálatokhoz használt glaukonitról készült DTA- felvételek (5. ábra) alapján látható, hogy a dezagregálódott (finomszemcséjű) és a vissza- Libor: A glaukonit dezagregálódása 369 Na-glaukonit dezagregálódása különböző töménységű sósav-, ill. nátrium-hidroxid oldatban. Disaggregation of Na-glauconite in Solutions of hydrochloric add and sodium liydroxide of different concentration IV. táblázat — Table IV. A glaukonittal rázatott oldat mól/l Dezagregálódott glaukonit meny- nyisége g/xoo g glaukonit Szuszpenzió töménysége a a glaukonit desztillált vizes rázatásakor, g/l 2.0 HC1 1.0 HC1 0,5 HC1 o,i HC1 „ o,oi HC1 o,oi NaOH o,i NaOH 0,2 NaOH 0,3 NaOH 0,4 NaOH 0,5 NaOH 1.0 NaOH 2.0 NaOH 5.0 •7,o 6.0 8.0 6.0 5.0 9.0 15.0 23.0 26.0 30.0 30.0 31.0 9,6 12.0 19,5 19,3 20.1 77.1 154,5 307,1 451.0 489.0 497.0 maradó (homokszerű) glaukonitok termikus görbéi kb. 300° C-tól kezdődően közel azonos lefutásúak. A homokszerű glaukonit adszorptíven kötött vízét gyorsabban adja le a melegítés hatására ( a ) görbe) , a szerkezeti víz leadásában azonban a kétféle glaukonit között lényeges különbség nem észlelhető. 100 200 300 400 500 600 700 800 300 10000° 5. ábra. 0,5 ml NaOH-val kezelt és vízzel rázatott, az ötödik dizaggregálódási lépcsőben kelet- kezett glaukonitok DTA-felvételei. a) Visszamaradó glaukonit, b) Dezagregálódott glaukonit Fig. 5. DTA curves of glauconites formed at the fifth stage of disaggregation after having been treated by 0.5 ml of NaOH and subjected to shaking in water: a) Residual glauconite, b) Disaggiregated glauconite 370 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, j. füzet Következtetések a) A különböző dezagregálódási vizsgálataim alapján megállapítható, hogy a vizsgált glaukonit dezagregálódását az erősen lúgos közeg nagymértékben megnöveli. Abból, hogy már ötszöri dezagregálódás után is azonos struktúrájú Na-glaukonit maradt vissza, az is kiderült, hogy a vizsgált néhány tized mm-es glaukonitszemcse mikro- morfológiaiailag egységes felépítésű. Ennek alapján feltételezhető, hogy a homokszerűvé dezagregálódott glaukonit- szemcséket a glaukonit képződése során szubmikroszkópos méretű elemi glaukonit- szemcsék, vagy kiváló amorf kovasav köti össze agregátummá. Mindkét esetben azonban fennáll annak a lehetősége, hogy az erős lúg hatására a finomszerkezetű szilikát-váz oldékonysága megnő és részben feloldódik. Ekkor dezagregáltatás esetén a rázatás következtében fellépő mechanikus hatásra könnyebben válnak le különböző méretű szemcsék a glaukonit felületéről. Ezt a feltételezést támasztják alá Alexander, Herton és Iler (1954) mérései is, melyek alapján az amorf kovasav oldékonysága 10,5 Ph fölött jelentősen megnő ugyanott, ahol a glaukonit dezagregálódása is. b) A vizsgálat eredményei alapján arra is következtetni lehet, hogy a glaukonit keletkezése során a mzből kicsapódó glaukonit agregálódásával kapcsolatosan B u r s t, Cloud és Hower által említett tényezők mellett a környezet pH-jának is fontos szerepe van. Feltételezhető ugyanis, hogy a kicsapódó glaukonit finomszemcséjű (agyag- szerű) marad, ha a környezet pH-ja elég nagy. Savanyúbb környezetben ugyanis a glaukonit elemi szemcséit összetartó szilikát (stabilizálódik) állandósul és nagyobb szemcséjű (homokszerű) glaukonit-agregátum képződik.* IRODALOM - REFERENCES B u r s t, I. F., (1958): Mineral heterogeneity iu „glauconite” pellets. Am. Mineral 43, p. 481 — 49. — Cloud, P. E., (1955): Physical limits of glauconite formation A. A. P. G. Bull. 39. p. 484 — 92. — — F ü 1 ö p . J. — E i b o r O. — Meisel J., (1954): A bakonybéli glaukonitos terület földtani és kémiai vizsgálata. Földtani Közlöny 84, p. 326 — 29. — H e n d r i c k s, S. B. — R o s s, C. S., (1914): Chemical composition and genesis of glauconite and celadonite. Am. Mineral 26, p. 683 — 708. — Hower, I., (1961): Somé factors conceming the natúré and origin of glauconite. Amer. Mineral 46, p. 31 3 ~ 34- — Klug, H. P. — Alexander, E. E., (1954): X Ray Diffraction Procedures. Eondon, Chapmann Hall, Etd. — E i b o r, O., (1960): Untersuchungen mit ungarischem Glaukonit. Acta Chim. Tóm. 22. P- 173 — 71. — Eibor O., (1962): Vizsgálatok hazai előfordulású glaukonitokkal. Magyar Kém. Foly. 68. p. 543 — 45. — N a g y K., (1955): Földtani Közlöny 85, p. 145 — 52. — Nikulin, P. E., (i935Ű Gorychnie Slanizni 5, No 1. p. 24 — 9, Gorychnie Slanizni 5, No 2. p. 3r — 4. — Smulikowski, K., (1954): The probleme of glauconite: Polska Akad. Nauk. Kom. Geol. Arch. Mineral 18, p. 21 — 120. — W a r s h a w, C. W., (1957): The mineralogy of glauconite. Dissertation Abstr. XVII. 12. — Weaver, C. E., (1958): The effiets and geologic significance of potassium ,,fixation” by expandable clay minerals derived from muscovite, biotite, chlorite and volcanic matéria!. Amer. Min. 43. p. 389 — 61. Study of the disaggregation of glauconite by DR. O. EIBOR The disaggregation of Na-glauconite (grain size of 0.10 mm) under the influence of various anions and Solutions of various pw has been studied. The degree of dis- aggregation was mainly influenced by the pw of the médium in contact with the glauconite. In highly alkaline médium (pw about 12) the degree of disaggregation sud- denly increases. X-ray, electron-microscopic and thermic analyses permitted to ascertain the analogy between disaggregated and residual glauconites of the micromorphological pattem. It may be supposed by the results arrived at that an intensively alkaline médium is favoúrable fór the formation of fine-grained (clay-like) glauconite, while a more acid one furthers the formation of coarser-grained (sand-like) glauconite. * Megköszönöm dr. M e n c z e 1 Györgynek a röntgendiffrakciós, valamint dr . A r k o s i Klárának az elektronmikroszkópos vizsgálatokhoz nyújtott segítségét. I A KŐSZÉN MIKROBIOLÓGIAI OXIDÁCIÓJA DR. SZOLNOKI JÁNOS* (2 ábrával, 1 táblázattal) Összefoglalás : Az irodalmi adatok szerint kőszénből élő mikrobákat sikerült izolálni, ezeknek a mikroorganizmusoknak a tevékenysége még jórészt tisztázatlan. Hazai kőszenekkel, valamint modellanyagokkal végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy ezeket az anyagokat a kőszénben élő mikrobák oxidálni képesek. A mikroorganizmusok oxidáló tevékenysége függ a szénült anyag állapotától, szénülési fokától: a kevésbé szénült anya- gok biológiai úton könnyebben oxidálhatok. N és P adagolása fokozza a biológiai oxidációt, amely valószínűleg elsősorban az oldalláncoknál következik be. A szerves anyagok átalakításában, a humifikáeiós és szénülési folyamatokban a mikroorganizmusok igen jelentős szerepet játszanak (Waksman 1938, Szá- deczkv-Kardoss 1952, Fehér 1954, Vadász 1955). Ez a tevékenység különösen nagy a növényi vágj’ állati eredetű szerves anyag mikrobiológiai átalakítá- sának a kezdeti szakaszában (Springer és Lehner 1952, Simonart és Mayaudon 1958, Szolnoki 1959, Szolnoki és Vágó 1959, Szol- noki et al. 1963), de a szénülés előrehaladtával — ha csökkent mértékben is — tovább tart, sőt a tőzegben és a kőszénben is mikrobiológiai folyamatok mennek végbe és a szerves anyag biológiai átalakulása tovább folytatódik (Eieske és Hoffinann 1928, Kurbatova — Belikova 1951, és 1954, Schjvartz és Müller 1953. Neofitova 1953, Ben a de 1954, Begak 1956, Beck et al. 1956, Röschenthaler és P o s c h e n r i e d e r 1958, Rogoff et al. 1962). A kőszénmikrobiológia területe mégis új és részleteiben felderítetlen. Ez a tudo- mányág azoknak a mikroorganizmusoknak a tanulmányozása, amelyeknek tevékeny- sége kapcsolatos a kőszén képződésével, bontásával és átalakításával. Már Renault (1895) a kőszénről szóló petrográfiai tanulmányában bizonyos mikroszkóppal látható részecskéket említ, mint a kőszénben levő fosszilis baktérium- struktúrákat. Ezeket a fosszilis baktériumokat mások is megtalálták lángkőszénben, bogheadben, barnakőszénben és tőzegben. Míg azonban az algák, spóramaradványok és hasonló fossziliák eléggé felismerhető struktúrát mutatnak ahhoz, hogy kizárjuk az eredetükkel kapcsolatos bizonytalanságot, a fosszilis baktériumoknak a kőszénben való jelenlétét igazolni meglehetősen nehéz az organizmusok kicsinysége, differenciálatlan volta és struktúrájának a hiánya miatt. Felvetődik azonban a kérdés, hogy a többé-kevésbé szénült organikus anyagok- ban, a tőzegekben és a kőszenekben van-e élő mikroba? Az a föltevés, hogy a növényi anyagok bontását és tőzeggé való átalakítását mikroorganizmusok végzik, annak idején nem találkozott általános helyesléssel. Korábbi kutatók feltételezték, hogy a tőzeglápok sterilek voltak (F r ü h 1891.), vagy pedig, * Elhangzott a Magyarhoni Földtani Társulat Szénkőzettani Munkabizottsága 1964. február 5-i előadóülésén. Kézirat lezárva 1964. márc. 2. 372 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 3. füzet hogy jelentős baktériumtartalom csak a felsőbb rétegekben van (W e b e r 1903). A mikroorganizmusok jelenléte a tőzegben a további kutatások során azonban nvilván- való ténnyé lett. Stalström (1898) megállapította, hogy a tőzegekben az aerob baktériumok száma gyorsan csökken a mélységgel. Fabricius és von Feiletzen (1905) kimutatták, hogy a savanyú tőzegben mész hatására növekszik a baktériumok száma. Részletes tőzegmikrobiológiai vizsgálatokat végeztek Waksman és Ste- vens (1929), akik tőzegekből aerob, anaerob és cellulózbontó mikroorganizmusokat tenyésztettek ki. Bőséges élő mikroflórát találtak különböző tőzegekben, mely a felsőbb rétegekben aerob, az alsóbbakban anaerob módon tevékenykedik. Kurbatova — B e 1 i k o v a (1954) a baktériumok vertikális elterjedését tanulmányozta tőzegben és kimutatta, hogy a felső rétegben 700 millió mikroba él grammonként, de már 25 — 50 cm mélységben ez a szám 25 millióra csökken és ennyi marad 6 méter mélységig. Ezekből a vizsgálatokból megállapítható volt, hogy a tőzegben valóban él és tevékenykedik egy nagyszámú indigén, saját mikroflóra, mely különböző fiziológiai csoportokra osztható. Az alacsony szénülési fokú kőszenek mikroflóráját a kőszén öngyulladásával kapcsolatban tanulmányozva Gallé (1910) a kőszénben élő baktériumokat fedezett fel. Különböző bamaszémnmták porát használta fel oltóanyagul és húskivonat táp- talajon hét különböző baktériumtörzset izolált. Schroeder (1914) aszeptikusán, tehát a külső fertőzést kizáró módon vett szénmintákkal ismételte meg Gallé kísérleteit és három különböző organizmust sikerült kitenyésztenie. Feltételezte, hogy a baktériumok a bányáknak felszíni vízzel történt infiltrációja útján kerültek a kőszénbe. Részletes vizsgálatokat végzett Lieske és Hoffmann (1928) fiatalkorú barnaszenek mikroflórájával. Az aszeptikusán vett kőszénmintákból gombákon kívül Pseudomonas fluorescens törzseket sikerült kitenyészteniük. A vizsgált anyag kompakt szénből állt, ami szerzők szerint kizárta a pusztán mechanikai baktériumos infiltrációt. Minden esetre megállapítható volt, hogy a P. fluorescens csaknem tiszta tenyészetben dominált a kőszénben. Ezekről az organizmusokról ismeretes, hogy képesek megtámadni a paraffinszerű anyagokat (Z o B e 1 1 1946), valamint az aszfaltanyagokat is (S t o n e et al. 1942). Az a kérdés, hogy a feketekőszenekben létezik-e eredeti mikroflóra, heves vitákat váltott ki. Li pinán (1931) azt a véleményét hangoztatta, hogy az a mikroorga- nizmus, amelyet az antracitban talált, eredeti mikroflórát reprezentál. Farrell és Turner (1932), valamint Bürke és Wiley (1937) szembehelyezkedtek ezzel a nézettel és feltételezték, hogy az organizmusok a felszíni vízzel kapcsolatban levő repedéseken vagy pórusokon keresztül jutottak be a kőszénbe. Lieske (1932) viszont nem talált összefüggést a kőszén porozitása és baktériumtartalma között; néhány tömör antracitban nagyszámú baktériumot talált. Azt is megállapította, hogy a kőszén mikro- flórája nem volt azonos a bányavíz, vagy a levegő mikroflórájával és feltételezte, hogy a kőszénben talált baktériumok adaptálódtak a körülményekhez. Mindezek alapján megállapítható, hogy a kőszénben mikroorganizmusok élnek, tekintet nélkül arra, hogy a talajból, a levegőből, vagy akár a felszíni vizekből kerültek-e bele. Az is beigazolódott, hogy az alacsony szénülési fokú kőszénfajtáknak speciális mikroflórája van, mely a Pseudomonas-gennsz tagjaiból, gombákból és sugárgombák- ból áll. Ennek a mikroflórának a jelenléte elsősorban nem abból a szempontból érdekes, hogy hogyan került a kőszénbe, hanem ezeknek a különös organizmusoknak a fiziológiai tevékenysége, főleg oxidatív tulajdonsága miatt. Kevés felvehető nitrogén, kis pH, oxigénhiány és egyéb tényezők csökkenthetik a mikrobiológiai aktivitást és késleltet- hetik a szerves anyagok átalakulási folyamatait. A növényi anyagok felhalmozódását Szolnoki: A kőszén mikrobiológiai oxidációja 373 elősegítő tényezők mikrobiológiai vizsgálata a kőszén eredetének jobb megismeréséhez vezethet. A vizsgált anyag struktúrájában rendszerint mélyreható változásokat elő- idéző szokásos kémiai eljárásokkal szemben a mikroorganizmusok képesek sokkal kevésbé drasztikus módszerekkel műidig ugyanazon kémiai reakciótípust véghezvinni, biokata- lizátorokat, enzimeket használva fel, kis hőmérsékleten, erős oxidáló, vagy redukáló kemikáliák nélkül. A biológiai katalizátorok sokkal specifikusabbak, mint a kémiaiak, így a kőszén struktúrájának a lebontása biológiai úton lépcsőzetesen vihető keresztül. A kőszén biológiai bontása alapján valószínűleg bővülni fognak ismeretemk a kőszén eredeti összetételéről. A kőszémnikrobiológiának csaknem teljesen kidolgozatlan része a mikroorganizmusok felhasználása abból a célból, hogy a kőszénből újabb termékeket nyerjünk. Végeztek kísérleteket abban az irányban, hogy a kőszenet mikroba-táp- anyagként alkalmazva takarmány-protein alapanyagot nyerjenek (Fuchs et al. 1942). A kőszénben folyó bio-oxidációs folyamatok közül — bár ebben az esetben a kőszén szerves anyagának oxidációjáról van szó — rendkívül érdekes és gyakorlati szempontból is nagyon fontos a kőszén biológiai kéntelenítése. A mikrobiológiai kéntelenítési eljárá- sok sikerrel kecsegtetnek. Zarubina, Ljalikovaés Smuk (1959) a piritkén mikrobiológiai úton történő oxidálásával a kőszénben levő kénnek 23 — 30%-át tudták eltávolítani. Saját előzetes vizsgálataink során magunk is hasonló eredményeket ér- tünk el. A biooxidációs folyamatoknak — legalábbis a bemelegedés kezdeti szaka- szán — minden bizonnyal szerepük van a kőszén öngyulladásában is (Misusz- tyin 195°)- P o 1 1 e r (1908) a kőszén, a faszén, a lámpakorom és a tőzeg biológiai oxidá- cióját vizsgálva, a baktériumok oxidatív aktivitását egy tiszta Diplococcus- tenyészet CO-2képzése alapján mérte olyan közegben, ahol az egyedüli carbon-forrás a táptalajhoz adagolt szénanyag volt. Megállapította, hogy a kontrollokkal szemben a baktériumokkal beoltott mintákban C02-produkció mutatkozott. Azt is megfigyelte, hogy a C02 meny- nyisége növekedett a hőmérséklettel addig a pontig, amíg a baktériumok tevékenysége már gátlást szenvedett. Fischer és Fuchs (1927) kasseli barnakőszénen végezték kísérleteiket egy Penicillium- törzset alkalmazva. Megállapították, hogy a növekedés akkor volt a legjobb, ha a kőszén finom eloszlású, nagy felületű volt, valamint akkor, ha nitrogénforrást is adtak hozzá. Azt is megállapították, hogy a növekedés nem szükség- szerűen a cellulózszerű növényi maradványok terhére történik. Vizsgálataik arra a következtetésre vezettek, hogy a kőszén karbonjának a mikroorganizmusok által tör- ténő felhasználása erősen függ a kőszénben levő oxigén mennyiségétől. R o g o f f et al. (1962) a korábbi adatokból azt a következtetést vonják le, hogy a kőszén biológiai megtámadása rendkívül nehéz, mert a kőszén nem azonos összetételű homogén anyag. Szerintük a biológiai tevékenység korlátozása azzal magyarázható, hogy egy fajta organizmusnak a kőszén megtámadásához olyan enzimkészletre lenne szüksége, mellyel egyaránt oxidálni tudja pl. az aromás és a nafténes struktúrákat. Fz az álláspont, amely a korábbi irodalmi adatokra támaszkodik, valóban helytálló lenne akkor, ha a kőszén- ben természetes viszonyok között is — mint a korábbi laboratóriumi kísérletekben — csupán egy fajta mikroba tevékenykedne. Arról van szó azonban, hogy a kőszénben is, mint minden természetes biotópban többféle mikroba egymás mellett, együtt él, melyek eltérő enzimkészlettel rendelkeznek, konkurrenciaviszonyok, tápláléklánc alakul ki, az anyagok lebontása és átalakítása lépcsőzetesen halad, a rendelkezésre álló fel- vehető tápanyagok és egyéb körülmények hatására más és más mikróbacsoportok tevékenysége dominál. Különben az egyes mikrobák rendkívül változatos tevékenységet képesek kifejteni. így a Pseudomonasok, amelyeket nagy számban találtak fiatalkorú barnakőszenekben, bontják a policiklikus szénhidrogéneket, megtámadják a petróleu- mot, a különböző kőolajfrakciókat, sőt az aszfaltot is. A barnakőszénből izolált gombák 374 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, j. füzet (Penicillinül, Aspergillus és Trichoderma) ugyancsak oxidálják a paraffinokat, a humin- savakat és sok species képes bontani a cellulózt is. A fizikai és kémiai tényezőket is figyelembe véve a kőszén nagymérvű oldha- tatlansága arra mutat, hogy a biológiai támadással szemben valóban erős az ellen- állása és csak specifikus, nem túlságosan sokféle mikroba, képes a kőszén anyagát meg- támadni. Maga a kőszén is rendelkezhet bizonyos biosztatikus hatással. Előfordulhat, hogy magában az eredeti növényi anyagban halmozódtak fel fungisztatikus, vagy bakteriosztatikus anyagok (S o ó s 1963). Enyhe szolvensekkel végzett extrahálással alacsony szénülési fokú kőszenekből sikerült ilyen biosztatikus anyagokat kinyerni; (K o s a k e 1954, Rogoff ésWender 1961, Schenk és Carter 1954). Ezeknek az antibiotikus anyagoknak a hatásfoka kb. olyan határok között mozog, mint a penicilliné. Ezek az anyagok több szempontból érdekesek és további vizsgálatot érdemelnek: pl. mi a szerepük a kőszén anyagának megőrzésében, eléggé hatásos biológiai gátlóanyagok-e ahhoz, hogy érdemes legyen őket kitermelni a kőszénből, a szénülés folyamán az eredeti növényi anyagból felhalmozódott anyagok-e, vagy pedig antibiotikus természetű mikróbaproduktumok, melyek a szerves anyagok átalakulása során kelet- keztek ? Végső fokon az oxidáció mértéke, a légzés intenzitása, a C02-produkció egyike a legfontosabb tényezőknek, amellyel a szénült anyag carboniumjának a mikroorga- nizmusok által történő felvehetőségét ellenőrizni lehet. Az oxidáció fokozza a kőszén oldhatóságát és valószínűleg a lamellák közötti távolságot is. jMindkét tulajdonság megkönnyíti az enzimatikus támadást. Vizsgálatainkban kőszenek és megszenesített növényi modellanyagok mikro- biológiai oxidációjának a kérdését tanulmányoztuk. Az irodalomból ismert korábbi vizsgálatokkal szemben — az említett meggondolások értelmében — mi nem tiszta baktériumtenyészetek oxidáló hatását vizsgáltuk, hanem a kőszén teljes eredeti mikro- flóráját használtuk fel. A kísérleti kőszénmintákat a külső fertőzést elkerülendő, lehető aszeptikus módon vettük, ill. használtuk fel. Előzetesen sterilezett kontroll anyagokat is áhítottunk be és amennyiben ezeknél mérhető értékek egyáltalában mutatkoztak, azokat a kiértékelésnél figyelembe vettük. Az inkubálás 30 C°-on történt és a képződött C02-ot interferoruetriásan, ill. a folyamatos perkolációs kísérlet esetében BaC03 formá- jában határoztuk meg (Novak 1956, Maeura et al. 1962). Azonos súlyú, 2 mm-nél kisebb szemnagyságú kőszénmintákat zárt térbe (Erlen- meyer-lombik) helyeztük és steril desztillált vízzel kellően megnedvesítettük. Annak kiderítésére, hogy a könnyen felvehető carbonium (Szolnoki et al. 1963) jelenléte, vagy a nitrogén-adagolás fokozza-e a kőszén biológiai oxidációját, az előbbi módon előkészített kőszénmintákhoz glukózt mint könnyen felvehető carbonforrást vagy ammóniiunnitrátot, mint nitrogénforrást is adagoltunk egyes esetekben. 24, 48, 72 és 96 órás inkubálások után meghatároztuk a képződött C02-mennviségeket. Az értékeket 1000 g kőszénre számítottuk át. A kapott eredményeket az 1. ábrán mu- tatjuk be. Az ábrából megáhapítható, hogy valamennyi vizsgált kőszénminta esetében CO,-produkeió mutatkozott még akkor, is, ha a mintákat pusztán csak • vízzel együtt inkubáltuk. A fiatalabb kőszenek esetében magasabb CO,-produkcióból arra lehet következtetni, hogy ezekben a mikróbatevékenység fokozottabb, mint az idősebb korúakban. Megfigyelhető az is, hogy a glukóz, ill. a nitrogénforrás hozzáadása különösen a fiatalabb korú kőszeneknél okoz jelentős változást a C02-termelésben. A fiatalkorú kőszeneknél a nitrogénforrás adagolása fokozza a CO,-tennelést abban az esetben is, ha könnyen felvehető carbon-forrást nem adtunk hozzá, tehát a mikrobáknak carbon- szükségletüket kizárólag a kőszén anyagából kellett fedezniük. A nitrogénadagolás Szolnoki : A kőszén mikrobiológiai oxidációja 375 fokozza a mikróbatevékenységet, meggyorsítja a kőszén biológiai oxidációját, míg a nitrogén hiánya vagy csekély volta korlátozó tényezőként szerepelhet. Ismeretes, hogy a felvehető nitrogén mennyisége befolyásolja a növényi anyagok | bomlását. Különösen feltűnő ez a hatás a növényi anyagok 50 — 65%-át kitevő hemi- | cellulóz, cellulóz és lignin biológiai bontása esetében. Ezeknek az anyagoknak a biológiai bontásához bizonyos mennyiségű felvehető nitrogénre van szükség, amelynek hiánya 1. ábra. Könnyen felvehető carbon és nitrogén hatása a kőszén biológiai oxidációjára. Jlagya- r á z a t : B = bazális aktivitás, csak víz hozzáadására, C = könnyen felvehető carbon (glukóz) hozzá- adására, N = nitrogén (ammóniumnitrát) hozzáadására, C + N = glukóz és ammóniumnitrát hozzá- adására mutatkozó CO- produkció. Fig. 1. The effect of easily absorbable carbon and nitrogén on the biological oxidation of coal. Explanation : B = C02 production resulting írom the addition of water only, C = írom the addi- tion of easily utilisable carbon (glucose), N = írom the addition of nitrogén íammonium nitráté), C + N = írom the addition of glucose and ammonium nitráté 376 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 3. füzet korlátozó tényező lehet. Waksman és Tenney (1929) határozott viszonyt állapítottak meg az aerób módon lebontott cellulóz mennyisége és az anorganikusból organikussá átalakított (tehát a mikróbasejtbe beépült) nitrogén mennyisége között. A mikroorganizmusok szervezetének carbon-nitrogén aránya átlagosan mintegy 10 : 1- nek vehető (Fehér 1954), ami azt mutatja, hogy testük felépítéséhez is tekintélyes mennyiségű nitrogént igényelnek. Ismeretes, hogy a humolitos kőszenekben a C : N arány kb. 10: 0,18 (Szádeczky-Kardoss 1952), tehát feltehető, hogy ezeknek az anyagoknak a bontásánál a N-hiány korlátozó tényezőként szerepelhet. Hasonló a helyzet a foszforral kapcsolatban is. Waksman (id. Fehér 1954) adatai szerint a baktériumok testének hamujában xo — 55% P2Os található, míg a hazai barnakőszenek hamujában mintegy 0,1— 0,3% P205 van (Szádeczky- Kardoss 1952). A nitrogénnek és a foszfornak a kőszén biológiai oxidációjára kifejtett hatását Lees (1947) elvei alapján működő aeroliftes perkolátorban vizsgáltuk. 50 — 50 g kőszén- mintát mértünk be a perkolátorokba és 200 ml oldattal perkoláltunk. Az átáramol- tatást deszt. vízzel, 0,5%-os (NH4)2S04 oldattal, ill. 1,1%-os Na2HP04 oldattal végeztük. A készülékekbe bevezetett levegőt előzőén C02-mentesitettük. A képződött C02-ot lúgban fogtuk fel. A 28 napos perkolálás alatt képződött C02-mennyiségeket a 2. ábrán tüntettük fel. Az ábrából látható, hogy nitrogén-, ill. foszforadagolás hatására a C02-termelés, a biológiai oxidáció fokozódik, tehát ezeknek az anyagoknak a hiánya valóban a kőszén biológiai oxidációját limitáló tényező. 2. ábra. Nitrogén és foszfor hatása a kőszén biológiai oxidációjára. Magyarázat: B = víz- zel, N = 0,5%-os (NH4)tS04-oldattal, P = 1,1%-os Na.HPO, -oldattal perkolálva Fig. 2. The effect of nitrogén and phosphorus on the biological oxidation of coal. E x p 1 a n - a t i o n : B = coal percolated by water, N = by a 0.5% solution of (NHASO,, P = by a 1.1% solution of Na2HPO, Szolnoki: A kőszén mikrobiológiai oxidációja 377 További vizsgálatainkat elszenesített növényi részekkel, modellanyagokkal végez- tük. Taxodium distichum növényt 250, 400, 600, ill. 800 C°-on szenesítettünk. Ezekből az anyagokból 1 — 1 g-ot mértünk be 50c ml-es Erlenmeyer-lombikokba és autoklávba sterileztük. A kísérleti anyagokhoz adtunk steril d. vizet, ill. 0,5%-os (NH4)2HP04 oldatot, melyet előzőleg Seitz-szűrőn sterileztünk. Az edényeket Pusztavámról származó kőszén vizes szuszpenziójából kevert mikróbatenyészettel oltottuk be. A képződött C02 -mennyiségeket interferométerrel mértük. A kísérleti edények tehát kizárólag külön- böző mértékben elszenesített szerves anyagot, mikroorganizmusokat és egyes esetekben — az előző kísérletek alapján — limitáló faktorként szereplő nitrogént és foszfort tar- talmaztak. A kapott eredményeket az I. táblázatban mutatjuk be. Különböző hőfokon szenesített növényi anyagok biológiai oxidációja Biological oxidation of Taxodium distichum carbonized at various temperatures I. táblázat — Table I. Szenesítés hőfoka, C° Hozzáadva | Képző- dött CO* 250 deszt- víz 17,3 250 (NHJ2HPO, 23,6 400 deszt. víz 6,4 400 (NH.bHPO, 9,8 600 deszt. víz 1,0 600 (NHJiHPO, 2,4 800 deszt. víz 0,6 800 (NH,),HPO, 0,6 Az adatokból megállapítható, hogy a mikrobák képesek megtámadni az elszene- sített növényi anyagokat. Az alacsonyabb hőfokon szenesített növényi anyagok eseté- ben a CO,-képződés nagyobb, mint, a magasabb hőfokon szenesítetteknél, amiből arra lehet következtetni, hogy a kevésbé szenesedett növényi anyagok, vagy azok egyes komponensei a mikrobák számára könnyebben hasznosíthatók. A kísérleti adatok alap- ján feltételezhető, hogy a kőszenek DTA-vizsgálatainál 250 — 300 és 500 — 600 C°-nál kapott exoterm csúcsokon (Smothers ésYao Chiang 1952, Kirsch 1957) a mikrobák számára könnyebben hasznosítható organikus anyagok szakadnak le. A táblázat adatai igazolják azt a feltevést, hogy a szénült anyagot elsősorban az oldal- láncoknál, feltehetően a karboxil csoportoknál oxidálják a mikrobák. Az N és P ada- golása a biológiai oxidációt jelentős mértékben fokozza, tehát ezek hiánya a szénült anyagok biológiai oxidációjánál valóban korlátozó tényezőként hat. IRODALOM — REFERENCES B e c k, Th. — P o s c h e n r i e d e r, H. - Bukatsch, F., (1956): Untersuchungen über die Bakterienflora dér Oberpfálzer Braunkohle. Zbl. Bakt. II. 109. 201—225. — B egak, D., (1956), Quantitative Bestimmung von Bakterien in einem Hochmoor. Pedologie. 21. 64 — 75. — Bénádé: W., (1954): Mikrobiologie dér Moore. Wien — Frankfurt. — B u r k e, V. — W i 1 e y, A., (i932):.Bacteria in Coal. jour. Bact. 34. 475 — 481. — Fabricius, O. — von Feiletzen, H., (1505): Über den Gehalt an Bakterien in jungfráulichem und kultiviertem Hochmoorboden auf dem Versuchsfelde des schwedischen Moorkulturvereins bei Flahut. Zbl. Bakt. II. 161 — 168. — F a r r e 1, M. A. — T u r n e r, H. G., (1932): Bacteria in Anthracite Coal. Jour. Bact. 23. 155 — 162. — Fehér D., (1954): Talajbio- lógia. Budapest. — Fischer, F. — Fuchs, W., (1927): Über das Wachstum von Pilzen auf Kohl. Brennst.-Chem. 8. 293 — 259. — Fruh, J. J., (1891): Dér gegenwártige Standpunkt dér Torfforschung. Bér. schweiz. botan. Gesell. 1. 62 — 79. — Fuchs, W. — Fuchs, F. — R e i d, J., (1942): Biological Decomposition of Hydroxycarboxylic Acids Obtained from Bituminous Coal. Fuel. 21. 96 — 102. — Gallé, E., (1910): Über Selbstentzündung dér Steinkohle. Zbl. Bakt. 28. 461 — 473. — Kirsch, H., (1957): Die Anwendung dér Differentialthermoanalyse bei dér Kohlenuntersuchung. Brennst.-Chem. 38. 3 — 8. — K o s a k e, R. M., (1954): Bacteriostatic Substances Extracted from the Vitrain Ingredient of Coal. Science. 119. 214 — 216. — Kurbatova — Belikova, N. M., (1951): Zakonomemoszty raszpregvelenija mikroorganizmov v nizinníih torfjanikah. Tr. In.-ta Torfa A. N. B. Sz. Sz. R. 1. — Kurbatova — Belikova, N. M., (1954): Itogi izucsenija mikrobiologicseszkoj dejatelnoszti v jesztesztvennüh torfjaniih zalezsah. Tr. In.-ta Torfa A. N. B. Sz. Sz. R. 3. — lees, H., (1947): A Simple Automatic Percilator. J. Agr. Sci. 37. 27 — 28. — L i e s k e, R., (1932): Über das Vorkommen von Bak- terien in Kohlenflözen. Bioch. Ztschr. 250. 339 — 351. — fieske, R. - Hoffmann, E., (1928): 5 Földtani Közlöny 378 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 3. füzet Untersuchungen iiber die Mikrobiologie dér Kohlé und ihrer natürlichen Eagerstatten. I. és IX. Brennst.- Chem. 9. 174 — 178. és 282 — 285. — íipman, C. B., (1931): Eiving Microorganisms in Ancient Rocks. Jour. Bact. 22. 183 — 198. — Hacura, J. — S z o 1 n o k i J. — Vancura, V., (1962): Decom- position of Glucose in Soil. Soil Organisms. Proc. of the Colloquium on Soil Fauna, Soil Microflora and Theyr Relationships. Oesterbeck. 231—238. — Misusztyin, E. N., (1950): Termofilnüje mikro- organizmii v prirode i praktike. Moszkva. — Neofitova, V. K., (1953): Gribnaja flóra varhnei neoszusennoj zalezsi torfa i jeje rol v processze torfoobrazovanije. Vesztn. Éeningr. Gosz. Un.-ta. 10. — Novak, B., (1956): Die Kohlensáureentwicklung als Indikátor für die Humusbildung im Wirtschafts- dünger. Za soc. s.-ch. nauku. A. V. 3. 278 — 282. — P o 1 1 e r, M. C., (1908): Bacteria as Agents in the Oxidation of Amorphous Carbon. Proc. Roy. Soc. ser. B. 80. 239 — 259. — Renault, B., (1895): Recherches sur les bactériacées fossiles. Ann. Sci. Nat. Bot. 8. 2. — Rogoff, M. H. - Wende r, I. (1961): Biologically Active Materials in Coal. Natúré. 192. 378 — 379. — Rogoff, M. H. — W e n - dér, I. — An dér són, R. B., (1962): Microbiology of Coal. U. S. Dept. of the Interior. Bureau of Mines. — Röschenthaler,. R. — Poschenrieder, H., (1958): Untersuchungen über die Bakterienflora eines Hochmoorprofils bei Staltach in Bayem. Zbl. Bakter. II. in. 653 — 671. — S c h e n k, N. C. — C a r t e r, J. C., (1954): Fungistatic Substance Extracted from Vitrain. .Science. 119. 213 — 214. — Schroeder, H., (1914): The Bacterial Content of Coal. Zbl. Bakt. 41. 460 — 469. — Schwartz, W. — M ü 1 1 e r, A., (1953): Geomikrobiologie Entwicklung und Stand eines neuen Forschungsgebietes. Erdői und Kohlé. 6. 523 — 527. — Simoaart, P. — M a y a u d o n, J., (1958): Étude de la decomposition de la matérie organique dans le sol, au moyen de carbone radioactif. I. Cine- tique de l’oxydation en C02 de divers substrats radioactifs. Plánt and Soil. 4. 367 — 375. — Smothers, W. J. — Y á o C h i a n g, .(1952): Differential Thermal Curves of Selected Eignites. Econ. Geol. 4. 384 — 396. — S o ó s E., (1963): Über das sogenannte dunkle Harz dér tertiaren Kohlén, insbesondere Ungarns. Arin. Univ. Sd. Budapestiensis. Sect. Geol. 6. 129 — 151. — Springer, U. — Lehner, A., (1952)1 Stoffabbau und Humusaufbau bei dér aerober und anaerober Zersetzung landwirtschaftlich und forst- wirtschaftlich wichtiger organischen Stoffe. I. és II. Z. Pfl. Emáhr. Düng. u. Bodenkde. 58. 193 — 231. és 59. 1—27. — S t á 1 s t r ö m, A., (1898): Om lerslagningens betydelse, Finska Mooskulturför. Arsbok. 44 — 64. — S t o n e, R. W. — Fenske, M. R. - W h i t e, A., (1942): Bacterial Attacking Petro- leum and Oil Fractions. Jour. Bact. 22. 183 — 198. — Szádeczky-Kardoss E., (1952): Szén- kőzettan. Budapest. — Szolnoki J., (1959): Búzaszalma bomlása a talajban. M. T. A. Agrártud. Oszt. Közi. 1. 19 — 23. — Szolnoki J. — Vágó É-, (1959): Abbau und Humifikation von mit dem Isotop C1J markiertem Stroh im Bódén. Acta Agron. 3. 407 — 414. — Szolnoki J. — Kunc, F. — M a c u r a, J. — Vancura, V., (1963): Effect of Glucose on the Decomposition of Organic Materials Added to Soil. Fólia Microbiol. 6. 356 — 361. — Vadász, E., (1955): Elemző földtan. Budapest. — Waksman, S. A., (1938): Humus, Origin, Chemical Composition and Importance in Natúré. Balti- more. — Waksman, S. A. - Stevens, K. R., (1929): Contribution to the Chemical Composition of Peat. V. The Role of Microorganisms in Peat Formaikra and Decomposition. Soil. Sd. 28. 315 — 340. — 'Waksman, S. A. — Tenne y, F., (1929): Composition of Natural Organic Materials and Their Decomposition in Soil. IV. The Natúré and Rapidity of Decomposition of the Various Organic Complexes in Different Plánt Materials Under Aerobic Conditiöns. Soil. Sd. 28. 55 — 85. - Weber, C. A., (1903)1 Über Torf, Humus und Moor. Abhandl. naturw. Ver. Bremen. 17. 465 — 484. — Z a r u b i n a, Z.M.— Ejalikova, N. N. — S m u k, E. I., (1959): Issledovanije mikrobiologicseszkogo okiszlenija pirita uglja. Izv. A. N. Sz. Sz. Sz. R. szer. techn. 1. — Z o B e 1 1, C. E., (1946): Action of Microorganisms on Hydrocarbons. Bacter. Rew. 10. 1—49. Microbiological oxidation of coal by DR. J. SZOENOKI Author carried out experiments of microbiological oxidation on coals and on specimens of vegetál matéria! carbonized at various temperatures. Fór the oxidation of the samples taken asepticallv or pre-sterilized the original mixed microflora of coals vas used. The degree of oxidation was determined on the basis of the amount of C02 measured interferometrically or in the form of BaCO,. The effect of the addition of various substances, such as glucose, nitrogéné source, phosphorus source, on C02 prod- uction as well as the degree of biological oxidation of plánt materials carbonized at various temperatures were studied. The experiments showed that the coal matériái became biologically oxidized even when the samples were incubated with water only. The addition of nitrogén and phosphorus resulted in an inereasing oxidation. In case of comparatively yovmger coals the production of C02 was higher. The addition of nitrogén and phosphorus resulted in an inereasing production of CO., even when no easily utilisable carbon (glucose) was added to the sample (priming effect), so that the microbes had to meet their needs of carbonium exclusively out of the coal matériái. The addition of such substances results in an inereasing microbial activity and accelerates the biological oxidation of coal, while their lack or deficiency may represent a limiting factor (Figs. 1 and 2). Analyses on carbonized specitnens of plánt matériái show that the microbes are able to oxidize the above substances. Plánt matériái or its particular components carbonized at lower temperatures can be better utilized by the microbes. It is presumable that the oxidation by microbes of carbonized substances takes piacé first of all in the lateral chains, probably in the carboxvl groups. The addition of nitrogén and phosphorus. considerablv promotes biological oxidation (Table I). RÖVID KÖZLEMÉNYEK \ ŰJABB NÖVÉNYMARADVÁNYOS FELSŐKARBON KAVICSOK A NY-I MECSEK HELVÉTI RÉTEGEIBŐL WÉBER BÉLA* (XXX. táblával, i ábrával) Összefoglalás * A Ny-i Mecsek helvéti rétegeiből újabb növénymaradványos felső- karbon jellegű kavicsok kerültek elő. Szerző a változatos flóra-összetétel és a viszony- lagos gyakoris;!" alapján figyelembe véve a lehordási területről való eddigi ismereteinket megerősítettnek látja, hogy az ismeretlen helyen feltételezett karbon korú rétegek szén- telepeket is tartalmazhatnak. Felsőkarbon korú, szericitpala anyagú növénymaradványos kavicsokat a Mecsek- hegység területéről először Soós I. és Jámbor Á. (1961) közléséből ismerünk. Növénymaradványos kavicsaik az alsóhelvéti szárazulati tarkaagyagos és kongériás rétegcsoportból kerültek elő. A Mecsek-hegység nyugati részében 1962-ben végzett bejárások alkalmával újabb, azonos anyagú, de gazdagabb növénymaradványos kavicsokat találtunk a Sor- más-patak völgyében (Bükkösdtől É-ra) az alsóhelvéti folyóvízi, Fgéd és Cserdi köz- ségek környékén pedig a tarkaagyagos összlet rétegeiben (1. ábra). A növénymarad- ványos kavics lelőhelyeit az 1. sz. ábra mutatja. A szericitpala kavicsok színe fekete-sötétszürke. Anyaguk zöme szeneit. Makro- szkóposán is megfigyelhető ásványi alkotók még a szórtan megjelenő finom kvarcszemek s a törési felületeket esetenként teljesen beborító finom középszemű muszkovit pikkelyek. A növénymaradványos kavicsok általában csak finomcsillámosak s a csillámok meg- jelenése nem olyan tömeges, mint a maradványmentes kavicsok el válási felületein. A palásságot, ütésre, az általában lapos kavicsok hossztengelye szerinti egymással pár- huzamos elválási felületek mutatják; ezek kissé egyenetlen felületén a muszkovit pik- kelyek azonos, nyilvánvalóan az eredeti rétegzéssel is párhuzamos helyzete figyelhető meg. A kavicsok nagy része utólagosan, közepesen erősen kovásodott. A Sormás-patak völgyében levő feltárásból előkerült 7 növénymaradványos kavicsból négyben volt meghatározható lenyomat maradvány. Andreánszky G. meghatározása szerint ezek: Neuropteris gigantea Strnbg., Sphenophyllum erosum? Lindl. et Hutt., Sphenophyllum schlotheimii Brgt., Calamites sp. A tarkaagya- gos rétegek Cserditől É-ra levő feltárásából csak egy növénymaradványos, Calamites sp. szártöredéket tartalmazó kavics került elő. Az Fgéd község melletti feltárásban talált 6 növénymaradványos kavics közül ötben meghatározott alakok: Sphenophyllum schlot- heimii Brgt., Pecopteris sp., Neuropteris sp. (más alak mint az első feltárásból), Lepidopteris sp. cf. rigida (K u r z) Se h., Neuropteris articulata Brgt. (ez utóbbi Glöckner J.-né gyűjtése) . A maradványegyüttes a bezáró kavicsok valószínű korának a felsőkarbont jelöli meg. A maradványok viszonylagos gyakorisága és fáciesigénye a helytálló felsőkarbon * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat Mecsekhegységi Csoportjának 1963. szept. 14-i ülésén. Kézirat lezárva 1963. dec. 27. 5* 380 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 3. füzet összlet kőszéntelepes voltára tett megállapításokat erősen alátámasztja (B a r a b á s A. 1962, Soós I.— Jámbor Á. 1960, Wein Gy. 1960). Az a tény, hogy most már az alsóhelvéti folyóvízi rétegekből is ismerünk karbon korú növénymaradványos kavicsokat, azt bizonyítja, bogy a helytálló növénymarad- ványos rétegek lepusztulása a többi karbon korú képződménnyel egyidőben kezdődött. 1. ábra. Növénymaradványos, felsőkarbon anyagú kavicsok elterjedési területének térképvázlata. Magyarázat: r. Növénymaradványos kavicsok lelőhelyei, 2. Szerkezeti vonalak, Mi. Kongériás rétegek, M|. Tarkaagyagos rétegek, Mi. Folyóvízi rétegek, i\, , Középsőtriász rétegek, Pe. Permi rétegek. Abb. 1. Kartenskizze über die Verbreitung dér oberkarbonischen Schotter mit Pflanzenresten. Erklárung: r. Fundorte dér Schotter mit Pflanzenresten, 2. Tektonische Tinién, Mi. Schichten mit Congerien, Ml. Buntton-Schichten, Mi. Fluviatile Schichten, T.. Mitteltrias-Schichten, Pe. Perm-Schichten s így a növénymaradványos rétegek is részt vesznek a lepusztulási terület felépítésében. Jámbor A. vizsgálatai szerint a lepusztulási terület a Mecsektől D-re van. Ezen a területen fúrásban harántoltak olyan rétegeket, amelyeknek lepusztult anyagát a helvéti rétegekben, a növénymaradványos kavicsok társaságában megtalálhatjuk. Külön emlí- tésre méltó, hogy az említett alsóhelvéti feltárásból egy 0,7 m legnagyobb átmérőjű, erősen koptatott, karbon korú konglomerátum-kavics is előkerült. Ebben az 1 — 7 cm átmérőjű, csak az éleiken koptatott nagyobb, kvarc és kvarcit-kavicsok, apró- és közép- szemű, kovás kötésű homokkőbe vannak ágyazva. Megítélésünk szerint, ez vagy a felső- Kishajmás / W éber : Növény maradvány os felsökavbon kavicsok 381 karbon kezdeti transzgresszióját, vagy a felsőkarbonon belüli ciklusos, de mindenképpen a felsőkarbon egyrészének epikontinentális jellegű üledékképződését bizonyítja, melyben széntelepek kialakulásának megvannak a reális feltételei. Ez a lehordási terület gaz- dasági perspektíváját növeli, s további kutatásra ösztönöz. TÁBLAMAGYARÁZAT - TAFELERKLARUNG XXXI. tábla — Tafel XXX. 1 . Calamites sp. (Cserditől É-ra) 2. Calamites sp. (Sormás-patak völgye) 3. Sphenophyllum erosum? L i n d 1. et H u 1 1. (Sormás-patak völgye) 4. Sphenophyllum schlotheimii B r g t. (Sormás-patak völgye) 3. Lepidopteris sp. cf. i. rigida (Kurz) Sch. (Eged) 6. Neuropteris gigantea Strubg. (Sormás-patak völgye) 7. Neuropteris auriculata B r g t. (Egéd) IRODALOM - SCHRIFTTUM Barabás A., (1962): Hozzászólás Baranyi I. és Jámbor Á. „A komplex geofizikai és geológiai vizsgálatok stb.” c. előadáshoz. Magyar Geofizika III. 177 — 181. — Baranyi I. — Jámbor Á., (1962): A komplex geofizikai kutatások és geológiai vizsgálatok eredményeinek felhasználása a DK- Dunántúl területén az alaphegység kutatásában. Magyar Geofizika III. 3 — 4, 165 — 181. — Jámbor Á. — S z a b ó J., (1961): Mecsek-hegységi miocén kavicsvizsgálatok földtani eredményei. Földt. Közi. 9i. 3. — Soós I. — Jámbor Á., (1960): Növénymaradványos felső-karbon kavicsok a Mecsek- hegység helvéti kavicsösszletéből. Földt. Közi. 90. 4. — Vadász E., (1960): Magyarország földtana. — Wein Gy., (1960): Karbon kőszén kutatásának kilátásai Magyarországon. Bányászati Lapok 9. Neue oberkarbonische’Schotter mit Pflanzenresten aus den Helvetschiehten des Westlichen Mecsek Von BÉLA WÉBER In den Helvetschiehten des Westlichen Mecsek-Gebirges sind neue, aus ober- karbonisehem Serizitschiefer bestehende Schotter mit Pflanzenresten angetroffen worden. Nach dér Bestimmung von Gábor Andreánszky gehören die Pflanzenreste zu folgenden Arten: Neuropteris gigantea Strnbg., Sphenophyllum erosum? Hindi, et Hutt., Sphenophyllum schlotheimii B rgt., Calamites sp., Pecopteris sp., Neuropteris sp., Lepidopteris sp., Lepidopteris sp. cf. rigida (Kurz.) Sch., Neuropteris articu- lata B rgt. Die relatíve Háufigkeit dér Fossilien tmd ihre Faziesbedingungen unterstützen in grossem Masse die Feststelhmgen bezüglich dér Produktivitát des anstehenden Ober- karbon-Komplexes. Die Untersuchungen von Á. Jámbor weisen darauf hin, dass die anstehenden Karbonsehichten sich südlich vöm Mecsek-Gebirge befinden. BIZONYTALAN ÉLETNYOM-ALAKULATOK A PERMI RÉTEGEKBŐL DR. H. C. VADÁSZ ELEMÉR (XXXI. táblával, i ábrával) Összefoglalás : A kővágószőllősi permi összlet alsó tagozatából növénymaradvá- nyokat és kovásodott fatörzsmaradványokat tartalmazó rétegekből előkerült bizonytalan szerves maradványokat, a Guilielmites néven leírt alakulatokra vonatkoztatva, kétségtelen növényi eredetűeknek kell minősítenünk (tobozpikkely). Greguss P. professzor vizsgálatai szerint valamiféle fenyőtoboz. A Mecsek-hegység permi képződményeinek nagyszabású bányászati feltárásaiból (Kővágószőllős, Cserkút, Bakonya), geológusaink szorgos vizsgálatai során nagyon sok üledékföldtani, üledékalaki, üledékalakulati jellegzetességek fölismerésén kívül, a régóta ismert kovásodott fatörzsek újravizsgálatán (Simonsits, Greguss) és a H e e r által leírt makroflórán túlmenően értékes palinológiai eredmények is vannak (B . S t u h 1 Ágnes) . Mindezek korszerű üledékföldtani összesítő tanulmányokban (Barabás A., Kiss J., Gr ossz Á., Szederkényi T.) általánosságban kritikailag tisztázták és megállapították a permi üledékképződés itteni körülményeit, ősföldrajzi, éghajlati viszonyait. M a c h Péter geológus 1960-ban a kővágószőllősi bányából a permi összlet alsó tagozatát tevő szürke, zöldesszürke, gyér csillámos, arkózás, kőszénzsinóros, ková- sodott fatörzseket tartalmazó rétegsorozatból különleges szerves maradványokra utaló alakulatokat gyűjtött. Ezek a sötétszürke-fekete pelit-aleurit anyagú alakulatok M a c h P. szelvénye szerint zöldesszürke, vékonyréteges aleurites homokkő és aprószemű szürke homokkő közötti 5 — 8 cm vastag rétegben gyéren mutatkoztak (1. ábra) a réteglapon. Dr. V é g h Sándomé megállapítása szerint anyaguk ultraviola fényben luminiszcenciát nem mutat. Más helyen nem voltak észlelhetők. Kőzetanyagában H. Dr. Deák Margit vizsgálata szerint jellegzetes permi spóra alakok varrnak. Az 1 — 2 cm átmérőjű, ellipszis vagy szabálytalan köralakú, lapított kőbél egyik oldala központból peremig haladó, sugaras, finom rostozottságra emlékeztető díszített- séget mutat, néhány mélyebb sugárirányú bevágódással (2., 3. ábra), ami belső rekesz- fal helye lehet. Másik kőzetdarabon (4. ábra) ugyanennek az alakulatnak negatív benyo- mata mintha körkörösen, a közép felé fokozódó bemélyedésként, gomb középpel (5. ábra), középen a gombszerűen kiemelkedett szár helyével, sima, rostozottság nélküli felületre utal. Nem könnyű feladat ennek a különleges alakulatnak mibenlétét, hovatartozását az ismert geokémiai körülmények között, ebben a kétségtelen sekély, pangó, édesvízi közegben megállapítani. Kizárólag szervetlen eredetű alig lehet. Első látásra növényi eredetre gondolhatunk (belső rekeszes,' vékonyhéjú terméstok). Hasonló alakú állati maradványt a pertuból nem ismerünk. Alakra, megtartási módra, ökológiai körülményeire azonosítható a ,, Guilielmites” néven leírt karbonbeli alakokkal, amelyek a permben is találhatók. R e m y W. berlini fitopaleontológus professzor, akinek az anyagot 1961- Vadász : Bizonytalan életnyom-alakulatok 383 ben vizsgálatra kikiildtük, levélbeli közlése szerint (1961. IX. 5.) az ultraviolás átvilá- gítással vizsgált anyagban semmiféle szenes nyom kimutatható nem volt ohne jedoch irgendwelche kohlige Spuren zu entdecken”). Az akkor nála jelenlevő francia szakemberek is egyértelműen az irodalomban ,,Guilielmites” néven ismertetett alaku- lattal azonosnak minősítették. A növényi eredetet Remy biztosan nem állapítja meg („Ein pflanzlicher Ursprimg im organiscken Sinne ist m. E. bestimmt nicht vorhanden.”). Geinitz, a Guilielmites első leírója növényi maradványoknak (termés?) tartotta. Újabban állati életnyomként tekintik (kagyló, féreg, „ichnit?”) (Lesse r t i s s e u r, 1955), amilyenek fiatalabb képződményekben is találhatók. Példányaink jól azono- 1. ábra. A bányavágat rétegsora Mach P. szerint. Magyarázat: 1. Szürke, aprószemű homokkő. 2. Zöldesszürke, aprószemű, vékonypados homokkő. 3. Szürke, aprószemű homokkő. 4. Zöld, aprószemű homokkő. 5. Közép-, aprószemű, vékonypados szürke homokkő. 6. Zöldesszürke aleuritos homokkő. 7. Zöld, aprószemű homokkő. 8. Vörös, aprószemű homokkő Fig. 1. Série stratigraphique de la galérie selon P. Mach. tégende : 1. Grés gris á grain fin, 2. Grés gris verdátre á grain fin, á bancs minces, 3. Grés gris, á grain fin, 4. Grés vert, á grain fin, 5.. Grés gris á grain moyen et fin, 6. Grés á aleurite, gris verdátre. 7. Grés vert, á grain fin, 8. Grés rouge, á grain fin j síthatók Firtion — Schröder etc. (1959) ilyen néven leírt ábráival), de aligha egyeznek K u k u k ugyancsak Guilielmites néven ábrázolt (1938., Abb. 84) fillér-, tyúktojás nagyságú alakulatával, amelynek felületén a középtől kiinduló szabálytalan, többé-kevésbé sugaras vonalazottság (Streifung) látszik. Ez a különféle alakulat okozza a növényi vagy kagyló életnyomminősítés bizonytalanságát (Kiss J. — Grossz Á., 1958).* Ugyanebből a permi összletből, ugyanebből a vágatból Kiss J. — Grossz Á. hasonló, különleges, 2 — 20 cm nagyságú, korongalakú képződményeket konkrécióképző- désként írtak le (1958). Nagyon részletes üledékásványos-geokémiai vizsgálattal, a pszamitos anyagban újszerű epigén karbonátos, vasas ásványosodással. A közlemény XXXII. táblájának 2. ábrája oldalnézetben az említett alsó, gombszerű kiemelkedést jól mutatja, az 5. ábra a belső rész körkörös voltát és rekeszes osztottságát jelző „epigén dolomit” kitöltéssel. Ugyanezt még fokozottabban mutatja a XXIII. tábla valamennyi ábrája is, ahol az „epigén dolomit” kétségtelenül preexisztált alakulat helyét tölti ki. A ,, Guilielmites” alak hasonlósága fölveti a ,,konkréció”-alak képződési kérdését, ami a bármily tökéletes ásványgélesedési bizonyítás mellett is valószínűtlen. Valószínűbbnek látszik, hogy az ásványosodás különlegességeit a szerintünk kétségtelen szerves eredetű (növényi) ,, Guilielmites” szerves bomlása okozta, s annak alaki mása a létrejött ásvá- nyosított alak. A gélásványosodás mozgásából esztergályozódott konkréció-alak további vizsgálatokat igénylő kérdés, a ,, Guilielmites” növényi eredetének kérdésével együtt. A permi „konkréeiók pedig csak annyiban hasonlíthatók a balatoniéi vidéki kampili emeletbeli „rhizocorallium” és „hieroglifa” alakulatokhoz, amennyiben ezek keletkezése a szakirodalomban is megoldatlan életnyom feladat. Hasonló konkréció alakok (pirít, sziderit, dolomit) vannak a wesztfáli említett „guüielmiteszes” rétegekben is (K u k u k, 1938). * Teljesen hasonló alakú növényi maradvány leírását találtuk, a korrektúra közben érkezett Gorelova — Radcsenko szajanszki permi növényekre vonatkozó tanulmányában (Trudi Vozegei 79- k. 1962) Niazonaria stellata néven (XXXIII. tábla, 9-11.). A leírás szerint 7-r2 mm hosszú, 1-4 mm széles, mintegy 10 finomsávos levélkéből álló rozetta-alak, közelebbi minősítés nélkül. 384 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 3. füzet TÁBLAMAGYARÁZAT — EXPLICATION DE PLANCHE XXXI. tábla — Planche XXXI. 1—5. Giulielmites G e i n i t z, permi homokkőből. IRODALOM - BIBLIOGRAPHLE Geinitz - Fleck u. Hartwig, (19??): Die Steinkohlen Deutschlands und anderer Lánder Europas. München. — Lessertisseur, J., (1955): Traces fossiles d’activité animale et leur signification paléobiologique. Mém. Séc. Géol. Fr., N. S. No 74, Paris. — Firtion, F. — Schö- mer, R. — Schröder, H. — Schröder, K., (1959): Gullielmiten im Westfal C des Saarlandes. Ann. Univ. Saray. — Naturwiss. — Scientia, VIII. — Kukuk, (1938,): Geol. d. Niederrh.-Westfáli- schen Steinkohlengebietes. Berlin, p. 106. — Kiss J. — Grossz Á., (1958): Konkrécióképződé s és új karbonátos íádes a Mecsek-hegységi permi pszammitos összletben. Földtani Közlöny 88. Traces de vie incertaines des couches permiennes de la montagne Mecsek pár DR. E. VADÁSZ Les restes organiques d’origine incertaine, récoltés des couches renfermant des restes de plantes et des troncs silicifiés de la partié inférieure du complexe permien de Kővágószőllős (Montagne Mecsek) , doivent étre considérés, comparés aux formes décrites comme Gulielmites cotnme phvtogénes (capsules). Selon les examens phytotomiques du Prof. P. Greguss en cours, c'est une espéce de cőne de pin. I RIOLITTUFÁBAN SZENESEDETT FATÖRZS EGYÜTTES VIZSGÁLATA DR. h. c. VADÁSZ ELEMÉR Összefoglalás i A nagybátonyi lielvé tkezdeti riolittufából előkerült szenesedett fadarab sokoldalú együttes vizsgálatával megállapítható volt, hogy az izzó vulkáni tör- melékbe temetett fa " először faszenesedett, a sejtek karbonátos kitöltésével egyidejűleg, majd kovaanyag vált ki krisztobalit jelleggel. „Magyarországi kövesedett famaradványok földtani kérdései” c. kritikai össze- foglaló tanulmányban,* Tokaj -Hegyalján, Füzérradványon riolittufából előkerült darabok vizsgálata nyomán megállapítottuk azoknak vulkáni törmelékbe temetés égető hatása írtján szingenetikus faszénné válását. Ezt követőleg a faszén darabok epigén kováso- dását, egyes darabokon B árdossy Gy. szerint, krisztobalit képződéssel is. A faszénné lett darabok kovásodását vulkáni működés közben vagy utóhatásokból eredő illő anya- gok (gőz, gáz) hatásával magyaráztuk. Régészeti irodalmi közlésekből és a múzeum anyagának ismeretéből kitűnt, hogy a Vezúv plíniuszi kitörése során vulkáni törmelékkel (azóta tufa) betemetett faanyag csak égett, szenesedett, kovásodás nélkül. Utaltunk Bárdossy Gy. vizsgálatai nyomán a krisztobalit jelenlétére más lelőhelyről szár- mazó kovásodott famaradványok anyagában is (Várpalota tortonai; Pásztó alsópannóniai Ulmus ; Megyaszó alsópannóniai). Tanulmányunk megjelenése óta, a vulkáni tufa zárt közegében történt faszene- sedésre vonatkozó megállapításunkat igazolta Rittmann professzor, a Cataniai Vulkanológiai Intézet igazgatója, a két év előtt hozzáintézett kérdésünkre adott levél- beli válaszában: ,,. . .nirgends — weder in Pompei, noch in Herculanum — Verkieselung von Holz stattgefimden hat, nicht eirnnal in geringsten Spuren. Allé Báume, oder hölzer- nen Gegenstánde sind ausschliesslich teilweise oder vollstándig verkohlt. Dasselbe gilt für viele andere Ausbrüche des Vesuvs; des Aetnas und zahlreicher anderer Vulkáné, bei denen Baumstámme durch Eaven bedeckt wurden. Wo, wie z. B. auf Ischia oder in den Phlegráischen Feldern, Báume und Stráucher von bockermaterial bedeckt worden sind, findet die Verkohlung erst mit dér Zeit statt, ist aber immer vollstándig nach eini- gen Jahrhunderten. Verkieselung von Holz wurde nie beobachtet. Ich wage nicht zu entscheiden, ob eine solche durch Thermalwasser verursacht werden kaim; Kiesel- krusten bűdén sich jedoch oft.” Hivatkozott tanulmányunkban az idevonatkozó szakirodalom legnagyobb részé- nek. széleskörű áttekintésével, a kovásodás kérdését nagyon megoldatlannak találtuk. Egyetértünk tehát a Rittmann professzor levelében foglalt kijelentéssel: ,,Der Vorgang dér Verkieselung von Holz ist wohl noch nicht geklárt.” A magyarországi leletek elindított üledékföldtani módszeres vizsgálataival azonban már eddig is előbbre jutottunk, s további leletek vizsgálati eredményeivel megismeréseink gazdagodni fognak. Ilyen vizsgálati eredményről számolunk be röviden, az alábbiakban is. * Interprétation géologique des résultats paléophytologiques de l’examen des arbres silicifiés en Hongrie. (Földt. Közi. 93. 4. 1396.) 386 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 3. füzet Dr. B a r t k ó Lajos főgeológus, a nógrádi kőszénterület érdemes kutatója, 1964. április elején a nagybátony-szorospataki alsóhelvéti emelet alsó határán köz- ismert ún. alsó riolittufából származó, 35 cm hosszú, 15 cm széles, 10 cm magas, kissé lapított, olyan faágdarabot küldött be az Egyetemi Földtani Tanszékre, ami felületes megtekintésre nemcsak szenes-kovásodottnak, hanem kokszosodottnak látszott. A leletet a kérdés jelentőségének ismeretében a Tanszék tudományos kutatóival azonnal mik- roszkóposán megvizsgáltuk. Kitűnt, hogy nem kokszosodott, ami a környezetében levő sűrű andezit-áttörések és telérbenyomulásokból eredhetett volna, hanem a faágdarab a maga egészében faszén jellegű, fuzitosodásra utal. Dr. S ó o s László mikroszkópos szénkőzettani vizsgálata szerint ,,a szenesedett sejtfalú fuzit túlnyomólag kalcittal van kitöltve. Keresztmetszetben kisebb részek kovásak. Makroszkóposán is lát- ható egyes sávokban kvarc és zónás vagy ikerlemezes, helyenként kalcitosodott plagioklász észlelhető. A földpát korábbi, mint a kalcitosodás. A mészkiválással ki- töltött repedésekben finom tufaanyag törmelékes elegyrészként, köztük a földpát is, észlelhető.” Kiegészítik ezt Dr. Óra ve ez János mikroszkópos észlelései: a sejtfalak tel- jesen fuzitosodtak, a sejteket kalcit tölti ki, a sejtfalakat gyűrű alakban körülvevő módon. A kisebb-nagyobb repedéseket kitöltő tufaanyagban poliszintetikus ikresedésű plagioklász észlelhető, amelynek mentén ritkán mikrokristályos kovaanyag látszik. Dr. Bárdossy György röntgendiffraktométeres vizsgálata szerint a túlsúlyban levő karbonát anyagban 40 — 50% kalcit, 20 — 30% kristályos sziderit és kvarcanyag, 5 — 10% krisztobalit és nyilvánvalóan a riolittufából eredő igen kevés (1 — 2%) plagioklász volt kiértékelhető. Mindezekből az egymást igazolóan kiegészítő vizsgálati tényadatokból kitűnik, hogy a helvételeji riolitpiroklasztit-szórás tüzes anyagába temetett fatörzsdarabok, ebben a szabad levegőtől elzárt közegben hosszantartó, lassú égéssel faszenesedettek. A faanyag -oxigénhiányos közegben lassú égéssel kiszabaduló nedvességtartalma, a hő- hatással együttesben, a porózus vulkáni kőzetanyag földpátját (plagioklász) C02 és Ca- ionok egymásrahatásával megbontotta, s a színes elegyrészek vastartaknával együtt kalcium és vaskarbonát kiválás történt. Nyilvánvaló hidrokarbonátos oldatból, a lehűlés során bekövetkezett kiválással. A kezdeti gyors égető hatással indult faszénné válás lelassuló folytonossága és a karbonátásvány osodás-együttes elsődleges egyidejűsége ilyen módon érthető, kezdeti kőzettéválási (diagenetikus) folyamat. Fölvetődik azonban a kétségtelenül kisebb mennyiségű kovaanyag (Si02) eredetének, kiválási folyamatának kérdése, a szenesedés (más esetben a szénülés) viszonyában. A kova- savnak a lerakott piroklasztitból való származása nyilvánvaló, adott esetben a szárazulati, fölhalmozódásra utaló rétegzetlen jelleg mellett az említett vegyi bomlás folyamatán túlmenőleg, a tufaanyag sok helyen észlelhető bentonitosodása jelentékeny nedvesség jelenlétére utal (legtöbb esetben meleg, sőt nagyobb hőfokú vízzel), amit a vulkáni működés közben vagy vulkáni működés szünetében gőzök, gázok és melegforrá- sok föltörése létesített. Ezekhez fűződhetik a kovaoldat származása, valamint a már említett földpát-bomlásból származó kova gél-alakban való kiválása is. A megelőzőleg képződött karbonátok semlegesítették a kezdeti savas hatást, a kovakiválás oldatba kerülését biztosító pH tartalommal, amit a mindenütt jelenlevő Fe is elősegített. így a kovakiválás az ásvánvosodásban epigén folyamat. Ezt igazolhatná a szenesedett fában a kovaanyag jóval kisebb mennyisége, szinte csak a megelőzőleg történt kalcitkiválásból kimaradt szövetrészeken. Az üres szövetrészek kvarckitöltése ugyancsak bizonyos ideig tartó huzamos folyamat, szerint krisztobalit anyaggal, majd szabálytalanul elosz- tottam az idevonatkozó kísérletek egynemű kvarcanyaggal, ami a folyamat tartamát ti f ej E 1 1 Vadász : Riolitlufában szeneseden fatörzs együttes vizsgálata 387 ■ :s :et V ló ib s il egyben lezárta. A kvaretartalom élő növényi állapotból való származása tel- jesen kizárt. Tisztázatlan még ebben az ásványosodási folyamatban, valamint a faszenesedés egészében a hőfok és az időtartam kérdése. Az utóbbi, Rittmann professzor véle- ménye szerint, néhány évszázadra terjedhet (,,... findet die Verlcohlung erst mit dér Zeit statt, ist aber immer vollstándig nach einigen Jahrhunderten”). A folyamat minden- képpen a hőcsökkenés, tehát a lerakodott vulkáni törmelék kihűlésének függvénye, messzemenően az ásványok (kvarc, földpát) olvadási foka alatt, mert a tufában újra- oldási nyomok nem észlelhetők, a kőzetanyag kovásodása pedig kétségtelenül vulkáni utóhatásból ered. A krisztobalit képződés Bárdossy újabb tanulmányai szerint a kovásodott famaradványokban gyakori jelenség. Examen colleetif d’un tronc carbonisé dans le tuf rhyolitique Pár DR. H. C. E. VADÁSZ Pár l’examen colleetif du tronc carbonné. récolté du tuf rhyolitique helvétien inf. de Nagybátony Hongrie du N, (Bassin de Salgótarján), on a pu établirque le bois enfoui dans les matériaux volcaniques clastiques incandescents s’est d’abord charbonné les cellules se rempüssaient d’une substance fusitique, puis une substance silicieuse d’un caractére de cristobalite s’est ségrégée dans les interstices. A MECSEKI „KÖZÉPSŐLIÁSZ” FOLTOS MÉSZMÁRGA RÉTEGTANI HELYZETE DR. KOVÁCS LAJOS* (XXXII. táblával, 3 ábrával) Összefoglalás: A Meesek-hegység alsóliász üledéksorában, a széntelepes összleten fekvő liogryphaeás fedőmárga azonos kőzettam kifejlődésű foltos mészmárgába megy át. Ez utóbbit, amely a lotharingiai fedőmárgától élesen nem választható el, az eddigi szak- irodalom a középsőliászba sorolja. Szerző a Komló és Hosszúhetény melletti foltos márgarétegekből származó Arnioceras ceratiloides (Quenst.), Arnioceras tardecrescens (H a u.) és Arnioceras rejectum (F u c.) fajok alapján kimutatja a foltos márgának az alsóliász szinémuri eme- letébe való tartozását. Javaslatot tesz a mecseki alsóliász rétegtani beosztásának módosí- tására. A Mecsek-hegységben az eddig használt rétegtani beosztás szerint az alsóliász hettangi és szinémuri emeleteit kitöltő greszteni fáciesű széntelepes üledék- sort a lotharingiai emeletbe sorolt szürke liogryphaeás fedőmárgaösszlet zárja le. Az idevonatkozó szakirodalomból, elsősorban Vadász E.-nek (1935) a Meesek- hegység földtani felépítésével kapcsolatban nagyobb időtartamot átfogó vizsgálatokat is összegező megállapításából, az tűnik ki, hogy az alsóliász zárótagozatát képező emlí- tett fedőmárgaösszlet éles határ nélkül megy át a középsőliász pliensbachi eme- letéhez tartozó, meszes márgából álló legalsó rétegekbe. Ezen az azonos üledékképződési föltételeket tükröző, egységes üledékciklusban lerakodott márgaösszleten belül mindig nagy nehézséget okoz az alsó- és középsőliász közti határmegvonás, ami a rétegtanilag értékelhető faunaelemek hiányában sohasem mentes bizonyos fokú önkényesség látszatától. Amint a szakirodalomból is kitűnik, a réteglapokon föllépő szabálytalan foltosságot szokták a középsőliász alján megjelölt meszes márgarétegek megkülönböztető bélyegeként tekinteni s ez alapon „foltos márga” néven említik e rétegcsoportot. Több évvel ezelőtt a Komlóról ÉK-i irányban kivezető s a domboldalon fölfelé vivő kocsiúton, a Kasodó ÉNy-i részén, a Mélyfúró Vállalat telepétől mintegy 300 m-re (1. ábra) felszínre jövő szürke, mállott, rétegesen egyenetlenül széteső meszes márga- rétegekből Arnioceras- maradványokat gyűjtöttünk. Ezek a maradványok kanyarulat- részletekre és lenyomatokra szorítkoznak, amelyek azonban jellemző bélyegeiket jól megőrizték. Ez az amioceraszos mészmárga előfordulás V a d á s z mecseki térképén (1935) a jelzett területrészre bejelölt középsőliász-folt peremi részére esik. Az egyik jobb megtartású példány, amely jelentős részében csak jó lenyomat, de egy kis kanyarulatrészlete is megmaradt, a vizsgálat során Arnioceras ceratiloides (0 u e n s t.)-fajnak bizonyult (XXXII. tábla, 1). E fajból még több lenyomat is van. Némedi Varga Z. Somos L.-val együtt, Hosszúhetény környékén ugyancsak a foltos mészmárga rétegeiből, elég gazdagnak mondható Arnioceras anyagot * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat Északmagyarországi Csoportja 1964. ápr. 9-i szak- ülésén. Kézirat lezárva 1964. máj. 13. Kovács: A mecseki foltos mészmárga rétegtani helyzete 389 gyűjtött össze, amelyet feldolgozás céljából nekem küldött meg. Ez az előfordulás Hosszúlietény ÉNy-i szomszédságában, a Hármas-hegy DK-i lába előtt kibúvó márga keskeny sávjának a községből ÉNy-i irányban kivezető országúihoz simuló D-i elvég- ződésén van (2. ábra). Ez a márgafolt korábbi térképemen (Kovács L., 1953) alsó- liász fedőmárgaként van feltüntetve. Némedi Varga Z. közlése szerint a Hosszú- hetény É-i részén látható felhagyott trachidolerit kőfejtő közelében, a Pokmála alatt magfúrással lemélyített H. 20 jelzésű fúrás, valódi vastagságra átszámított értékeket véve, 146 m vastag foltos mészmárgát és 374 m vastag fedőmárgasorozatot liarántolt (Némedi Varga Z., 1963). A fúrómag anyagában fölismerhető jellegek alapján 1. ábra. Az amioceraszos márgarétegek előfordulása Komló ÉK-i szomszédságában. 1. Középső- liász márgarétegek. 2. Miocén. 3. kösz. 4. Amiocerasok lelőhelye (Balogh K.— Végh S. térképe utáni váálat) Fig. r. kés couches de marae á Arnioceras au NE de Komló, r . Couches de marne du kiás moyen. 2. Miocéné. 3. koess. 4. kocalité des Arnioceras. (Esquisse, d’aprés la carte de Balogh K.— Végh S.). az említett térképemen, a község ÉK-i szomszédságában levő Felső-szőllőhegy területén fedőmárgaként megjelölt, trachidolerittellérekkel átjárt képződmény foltos márgának bizonyult. Ennek alapján tehát a Hármas-hegy lába alatt kibúvó említett keskeny márgafolt is az, amit a mellette lemélyített H. 33 jelzésű fúrásból kikerült magminták is bizonyítanak. Ez a jelleg annak idején a felszíni kibúvások kőzetanyagán nem volt megállapítható. Ilyen módon az eddigi értelemben vett lotharingiai fedőmárgaösszlet felső határa lejjebb tolódik. E felső határtól az említett ponton kibúvó amioceraszos rétegtag függőleges távolsága mintegy 100 — 120 m-re becsülhető. A szóbanforgó hosszúhetényi előfordulásból származó amioceraszos mészmárga litofáciese teljesen megegyezik az előbb említett komlói előforduláséval. Arnioceras- maradványai pedig többé-kevésbé jól megőrzött, egyben a faji bélyegeket magukon viselő, kisebb-nagy7obb kanyamlatrészletekre szorítkoznak. Komló környékén a foltos mészmárgasorozat jóval vastagabbnak mutatkozik Némedi Varga Z. közlése szerint s a Kasodon vivő kocsiúton felszínre bukkanó amioceraszos márgarétegek függő- leges távolsága a fedőmárga felső határától kb. 450 — 500 m-t tesz ki. Ez a rétegtag tehát a foltos mészmárgacsoporton belül jóval magasabb szintben jelentkezik a hosszú- hetényi előforduláshoz viszonyítva, úgyhogy innentől a magasabb helyzetű tagok felé haladva már homokkőrétegek is fellépnek az üledéksorban. 390 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 3. füzet A vizsgálat alatt álló hosszühetényi faunaanyagban egyelőre két fajt jelölhetünk meg név szerint, egyik az Arnioceras tardecrescens (H au), (XXXII. tábla, 3), a másik az Arnioceras rejectum (F u c.) (XXXIII. tábla, 2). Az utóbbi faj az északi bakonyi Kávás-hegy tömör, világosszürke ammoniteszes mészkövének túlnyomórészt Arnioceras- fajokkal jellemzett faunájában is szerepel (Kovács L., 1942). E mészkő az alsó- liász szinémuri emeletéhez vett, annak az alján megjelölt Arietites bucklandi szintjét képviseli. Az Arnioceras rejectum (F u c.) fajt hasonló rétegtani vonatkozásban ismerteti Vadász (1907) Alsórákosról s ugyanilyen rétegtani viszonylatban ismeretes az Északi 2. ábra. Az amioceraszos márgarétegek előfordulása Hosszüheténv ÉNy-i szomszédságában. 1. Alsó- liász fedőmárga, 2. Középsőliász átmeneti foltos márga, 3. Középsőliász bamásszürke kalciteres homokos mészkő, 4. Középsőliász finomszemű, kovás homokkő, 5. Trachidolerit, 6. Lösz, 7. Fúrási pontok. 8. Arnioceras- lelőhely (Kovács L. térképe után) Fig. 2. Les couches de mame á Arnioceras au NW de Hosszúhetény. 1. Mame de tóit du Lias inférieur. 2. Mame tachetée intermédiaire du Lias moyen. 3. Calcaire sableux, á veines de calcite, gris bnmátre du Lias moyen. 4. Grés siliceux á grain fin du Lias moyen. 5. Trachydolérite. 6. Loess. 7. Forages. 8. Localité d’ Arnioceras (D’aprés la carte de t. Kovács). Mészkőalpok, a Központi Appenninek és Bergamo alsóliász képződményeiből is. Az Arnioceras tardecrescens (H a u.) fajt szintén az Északi Mészkőalpok ÉK-i részén, a szinémuri emelet legalsó tagozatát képviselő rétegekből ismertette Hauer (1856). A Monté di Cetona területén, a szinémuri emelet magasabb helyzetű rétegösszletéből származó Ammonites fauna földolgozása során F u c i n i mindkét említett Arnioceras- fajt leírta (F u c i n i, 1902), Andrusow (1931) pedig Szlovákia területéről említi. A komlói foltos mészmárgából említett. Arnioceras ceratitoides (Quenst.) rétegtani megjelenése a szakirodalmi adatok alapján az előbbi fajokéval egybehangzó. A szinémuri alemelet alsó részéből említi Hauer (1856) az Északkeleti Mészkőalpok- ból, De Stefani (1887) az Északi Appenninekből, Bonarelli (1899) a Köz- ponti Appenninekből, Fucini (1902) pedig a Monté di Cetona magasabb helyzetű szinémuri rétegtagjaiból, V i a 1 1 i (1959) Bergamo (Mte. Albenza) területéről. A szakirodalom adatai alapján az tűnik ki, hogy az Amiocerasok időbeli elter- jedése általában jól beleilleszkedik a szinémuri emelet alsó és felső határa közé s A r k e 1 1 Kovács: A mecseki foltos mészmárga rétegtani helyzete 391 N (1957) idevonatkozó megjegyzése értelmében is az Amiocerasok általában a szinému- rienre jellemzőek. A mondottakat összegezve azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az eddigi rétegtani értelmezés szerint a mecseki középsőliász alján az alsóliász lotharingiai aleme- letébe sorolt liogrypheás fedőmárgából átmenetesen kifejlődő foltos mészmárgacsoport még az alsóliász szinémuri emeletébe tartozik s annak legfelső tagozatát képviseli, amely közvetlenül érintkezik a középsőliász pliensbachi emeletével. Ez a tény egyben Középső liász határa Köz. liász Foltos márga • Pliensbachi Föl fos armocerószos márga Liogryphaeás Liogriphaeás Ki *o fedőmárga ■ Lotharingiai fedőmárga r-ö Fedőhomokkö Fedőhomokkö eHeuj H. — XopBaT A., (1964): OTpaweHwe cojiHemioií aKTHBHOCTH Ha roflHHHbix Koabuex »riHHyca TapHoimeH3HCa« H3 3noxn MaoueHa, AcTpoHOMimecKníi >KypHa/i, XL,I, 2. p. 413. — Greguss P., (1954): Az ipolytamóci alsó-miocén kövesedett famaradványok. Földt. Közi. 84. - Krivánné H. E., (1956) : Az abszolút időszámítás növénytani módszere. Földt. Közi. 86. — Kulin Gy., (1941): A fák évgyűrűi és a napfoltperiódus. Csillagászati kapok. — Schwarzbach, M., (1963): Climates of the pást, Eondon. — Waldmeier, (1955): Sonnenvorschung. Leipzig. — Z e u n e r, F. E., (1952): Dating the Pást. Eondon. V Examen des cernes de Pinuxylon tarnociensis (Tuzson) Greguss pár M. BAKTAY-I. FEJES-A. HORVÁTH Bien que les observations météorologiques faites dans les zones tempérée et sub- tropicale n’indiquent pás roscillation correspondant á l’aetivité solaire, íl est prouvé pár les travaux de beaucoup de cherekeurs (Douglass, Glock, Zeuner) que cette périodieité se mardfeste dans la cadence de la eroissance des arbres, notamment dans la largeur des cernes. C’est en tenant compte de ces expérienees-lá que nous avons fait des mesurages sur la coupe polie du tronc fossile de Pinuxylon tarnociensis (Tuzson) Greguss de la collection du Musée Hongrois d’Histoire Naturelle. Cet arbre, assez bien silicifié, vivait dans le Miocéné inférieur, c’est-á-dire il y a 25 ou 30 inillions d’années. Pour la plupart, nous 11’avons que de petits reste fossiles de cet ágé, ceux-ci ne se prétent pás á tels examens. Autant que nous sacliions, in n’y a pás de restes d’arbre du mérne age, état de conservation, gradeur semblables á ceux de Pinuxylon tarnociensis (Tuzson) Greguss qu’en Amérique du Nord. Sur la coupe polie du tronc, les largeurs des cernes de l'arbre sont faciles á mesurer. Nous avons mesuré 41 cernes le plus, a partir du centre de eroissance, en 26 directions différentes, ce que signifie 41 années continues examinés, de la durée de vie de l’arbre. Nous avons calculé les moyennes des valeurs obtenus des cernes portant les mémes numéros d’ordre. Ta Fig. 2 montre les moyennes, en fonction du temps. On emploie la formule ak = ('k~x afil oü ak est la «largeur égalée» du 4 r A-éme cerne. L,a Fig. 3 montre la courbe obtenue pár les valeurs égalées. lei, les minima et les maxima deviennent plus nets qu’á la Fig. 2, mais les troubles locaux s’effacent. Selon la Fig. 3, ils se succédent 5 maxima et 4 minima: les différences de temps entre les maxima respectifs sont 5 — 7 — 6 — 9 années, celles entre les minima (7) — 7 — 7 — 7 - — (9) années. Pár les mesurages on en vient aux conclusions suivantes: L’oscillation réguliére de la eroissance de l’arbre est probablement due á l’action indirecte de l’aetivité solaire de l’époque. Si l’on admet cette supposition, les périodes de l’activité solaire pendant les 41 années susmentionnées du Miocéné devaient étre trés courtes: de 7 années environs. HÍREK — ISMERTETÉSEK Dr. Scherf Emil 75 éves Dr. Scherf Emil a föld- és ásványtani tudományok kandidátusa, ny. főgeológus, sok éven át választmányi és rendes tagja a Magyarhoni Földtani Társulat- nak, 1964. június 4.-én töltötte be 75. életévét. Dr. Scherf Emil szakmánk egyik legnagyobb polihisztora és a földtani tudományok legkülönbözőbb irányainak elismert, tudós-szakembere. 1911-ben szerzett vegyészmérnöki képesítést a budapesti Műegyetemen. Vegyészmérnöki tudását a zürichi Műegyetemen Wiegner György mellett mélyítette el. 1925-ben a Budapesti Tudo- mányegyetemen geológus doktori oklevelet szerzett. 1952-ben több évtizedes sokirányú munkássága alapján elnyerte a föld- és ásványtani tudományok kandidátusa fokozatot. Dr. Scherf Emil különböző címekre, rangokra, elismerésekre sohasem pályázott, nem vezette szereplési, feltűnési vágy. Mindig csak az előtte álló kérdés vagy 1 feladat lehető legjobb megoldására törekedett. Ennek érdekében bőkezűen bánt szellemi kincseivel, tudásával, sőt semmi megerőltető fizikai igénybevételtől sem riadt vissza. Közel a 70 évhez térképezett Telkibánya környékén és látott el bányaföldtani szolgálatot. Sokirányú képzettségének, tudásának, olvasottságának megfelelően rendkívül szerteágazó tevékenységet fejtett ki. Elismert kvarter szakember, elévülhetetlen érdemei vannak az alföldi újrendszerű térképezésében és annak felismerésében, hogy az alföldi ! vizek sótartalmának a mélyebb földtani kutatás szempontjából is milyen nagy a jelen- I tősége, a szikesedés jelenségének értelmezésében, a paksi löszfal nemzetközi megismer- tetésében. A 40-es években földtani szakértője volt a Kis-Békás szorosban tervezett I vízzáró gátnak. Szakvéleményt adott számos hidrológiai kérdésben. Tevékeny szerepet játszott a telkibányai érckutatás 1950. évi újraindításában. Sok értékes nyersanyag felismerése, a hazai kálisó fedezésére ajánlott kálitrahitból Csajághy G. — Székyné Fux V. munkaközösséggel a kálisó kinyerésére kidolgozott állami szabadalmi eljárás fűződik nevéhez. Azóta is bámulatos energiával és munkabírással intézi a kálitrahittal kapcsolatos mezőgazdasági és műszaki kérdé- seket. Mindezt minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül végzi és nyugdíját kisebb szak- értésekből és fordításokból járó összegekkel egészíti ki, hogy abból nővérével együtt megélhessenek . Lakásában könyvekben, de elsősorban kiadásra még nem került földtani ered- ményekben páratlan érték van felhalmozva. Gazdag anyag alföldi munkájából, 1 : 10 000 méretarányú telkibányai térképe, az érces terület földtani monográfiája várja a nap- I világra kerülést. Í Őszinte szívvel kívánjuk, hogy dr. Scherf Emil korát meghazudtoló szellemi és fizikai frissességét sok éven át megtartsa és az általa összegyűjtött értékes anyag értekezések, monográfia formájában mielőbb a hazai földtani tudomány közkincsévé ■ váljon. Kitüntetések A Hazafias Népfront III. Kongresszusa 1964. március 20-án az Országos Tanács I tagjai közé választotta dr. Szádeczky-Kardoss Elemér tiszteleti tagot, dr. i N e m e c z Ernő választmányi tagot, az Agyagásvány tani Szakcsoport, és a Társulat I Középdunántúli Csoportjának elnökét, dr. Vitális Sándor választmányi tagot, I valamint dr. M o s o n y i Emil tagtársunkat. 1964. április 16-án a Magyarhoni Földtani Társulat jogi tagjai sorából a Közép- I dunántúli Szénbányászati Tröszt, az Ózdvidéki Szénbányászati Tröszt, a Mecseki Szén- !: bányászati Tröszt, a Nagylengyeli Kőolajtermelő Vállalat és az ÉM Földmérő és Talaj- vizsgáló Vállalat nyerte el, 1963. évi eredményei alapján a Minisztertanács I és a SzOT elnöksége vörös vándorzászlóját. 398 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 3. füzet 1964. április 22-én, a Magyar Tudományos Akadémia Közgyűlése alkalmából, a Magyar Tudományos Akadémia Elnöksége dr. S o ó s László választmányi tagot, a Szénkőzettani Munkabizottság vezetőjét kiemelkedő tudományos eredményeiért az 1964. évi akadémiai jutalom III. fokozatával s a velejáró 6 000 forinttal jutalmazta. A Magyar Tudományos Akadémia Közgyűlése 1964. április 24-én rendes tagjai sorába választotta dr. Dudich Endre tagtársunkat, akadémiai levelező tagot, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állatrendszertani Tanszékének vezető tanárát. A Magyar Tudományos Akadémia Közgyűlése az Akadémia elnökségi tagjai közé válasz- totta dr. Szádeczky-Kardoss Elemér akadémikust, Társulatmik tiszteleti tagját. A Magyar Hidrológiai Társaság Tisztújító Közgyűlésén 1964. május 28-án dr. Erdélyi Slihály tagtársunkat Zsigmondy Vilmos Emléklappal tüntették ki. 1964. május 30-án, Tata várossá alakulásának 10. évfordulóján tartott ünnepi tanácsülésen Tata város díszpolgárává választották dr. Darnay-Dornyay Béla tagtársunkat, a keszthelyi Múzeum ny. igazgatóját, a tatai Kuny Domokos Múzeum alapítóját, a tatai musztiéri kultúrájú ősrégészeti lelet első hírüladóját. Elhunyt Legányi Ferenc (1884 — 1964) 1964. április 9.-én, 80 éves korában elhúnyt Legányi Ferenc, a Magyar- honi Földtani Társulat levelező tagja. Rendkívül értékes gyűjtőtevékenységével írta be nevét a tudomány történetébe. Hányatott és viszontagságos élete alkonyán, 67 éves korában került az egri Dobó István Múzeumhoz, mint tudományos dolgozó. Itt őrzője és kezelője volt annak a maga nemében páratlan őslénytani gyűjteménynek, melynek alapját gazdag magángyűjteményével vetette meg. Évtizedeken át folytatott önzetlen, kitartó munkával különösen Eger környéke és a Bükkhegység ősmaradványait gyűj- tötte be. A jelenleg mintegy 12 000 darab nyilvántartott ősmaradványból álló gyűjte- mény még . évtizedeken át forrása lesz a tudományos feldolgozásoknak. Legányi Ferenc nem volt képzett szakember, de természetszeretete és tudományos érdek- lődése révén olyan széles földtani és őslénytani ismeretanyagra tett szert, hogy a szak- szerűen begyűjtött anyaga számos tudományos feldolgozáshoz szolgáltatott már alapot. Értékelés szempontjából kiemelkedő a Xagyvisnyó környéki permokarbon faima, az immár világviszonylatban is híres egri téglagyár felsőoligocén faunája, a borsodi medence kőszénfekvő rétegeinek miocén ősmaradványai és az a hatalmas harmadkori ősnövény- anyag, melynek lelőhelyeit felkutatta és onnét tömegével gyűjtötte be a szebbnél szebb példányokat. Tevékenysége kiterjedt a palaeolitanyag gyűjtésére is, s különös szeretettel foglalkozott a néprajzi tárgyak és szájhagyományok begyűjtésével. Legányi Ferenc 1963-ban vonult nyugalomba. Megrendült egészségi állapotára való tekintettel a Lesencetomajon levő különleges szociális otthonban kapott elhelyezést s ott érte őt utol a halál. Egerben, a város által adományozott díszsírhelyen helyezték örök nyugalomra: dr. Bakó Ferenc múzeumigazgató és Dargay Lajos a Városi Tanács művelődésügyi osztályának vezetője méltatták a halott társa- dalmi és tudományos érdemeit. A budapesti szakintézmények is elhelyezték sírján az emlékezés koszorúját s a tudományok önzetlen művelőjének, a „különc” egyéniségnek koporsóját nagy részvét mellett helyezték örök nyugalomra április 14-én az egri teme- tőben. Á szakirodalomban számos ősmaradvány neve örökíti meg a lelkes gyűjtő emlékét. Dr. Tokody László •{1898 — 1964) Dr. Tokody László a föld- és ásványtani tudományok doktora, c. egyetemi tanár, a Természettudományi Múzeum Ásvány-Kőzettárának ny. osztályvezetője, a Magyar Tudományos Akadémia Geokémiai Bizottságának tagja, a "Magyarhoni Földtani Társulatnak évtizedeken át rendes, éveken át választmányi tagja, 1964. április 15-én tragikus hirtelenséggel elhunyt. Dr. Tokody Lászlót, a Természettudományi Múzeum saját halottját elhamvasztás előtt, a Farkasréti temető ravatalozójában a MTA Geo- Hírek, ismertetések 399 kémiai Bizottsága részéről dr. Szádeczky-Kardoss Elemér akadémikus, tiszteleti tagunk, a Magyarhoni Földtani Társulat és annak Ásványtani-Geokémiai Szakcsoportja, valamint az Eötvös Loránd Tudományegyetem részéről dr. Sztrókay Kálmán választmányi tag, dékánhelyettes, a Természettudományi Múzeum és munka- társai nevében pedig dr. Nemeskéri János az Embertani tár osztályvezetője búcsúztatta. Kardoss Ferencné (1899-1964) Kardoss Ferencné, sz. D a n w i t z Anna tagtársunk, a M. Áll. Földtani Intézet ny. tudományos munkatársa, számtalan fúrási rétegsor halk szavú feldolgozója, a magyar földtani anyagfeldolgozás szerény művelője 1964. május 8-án elhúnyt. K a r - dossné Danwitz Annát, Annuskát, 1964. május 15-én a kispesti régi temetőben helyezték örök nyugalomra. Sírjánál a Magyarhoni Földtani Társulat, a M. Áll. Föld- tani Intézet, valamint a munkatársak és barátok nevében Szék y Ferenc tagtársunk vett búcsút tőle. Szalánczy Károly (1894-1964) Szalánczy Károly ny. középiskolai tanár, a M. Áll. Földtani Intézet Víz- földtani Osztályának volt munkatársa 1964. május 12-én elhúnyt. Szalánczy Károlyt 1964. május 1 6-án nagy részvéttel kísérték utolsó útjára a Farkasréti temetőben. Egyetemi doktori szigorlatok Bidló Gábor tagtársunk 1963. december 21-én a budapesti Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Mérnöki Karán doktori szigorlatot tett „summa cum laude” eredménnyel. Doktori értekezésének címe: Vegyianyagok hatása az eruptív kőzetek kémiai összetételének változására. Ravaszné Baranyai Lívia tagtársunk 1964. április 29-én az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán doktori szigorlatot tett „cum laude” eredménnyel. Doktori értekezésének címe: A mecseki alsóhelvéti pirokíasz- tikumok. Szentirmai István tagtársunk 1964. május 25-én az Eötvös Loránd Tudo- mányegyetem Természettudományi Karán doktori szigorlatot tett „summa emu laude” eredménnyel. Doktori értekezésének címe: A nagybátonyi bamakőszénterület bánya- földtani viszonyai. Mihályiné Lányi Ilona tagtársunk 1964. június 10-én az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán doktori szigorlatot tett „rite” ered- ménnyel. Doktori értekezésének címe: Ápátvarsad környéki juraösszlet üledékkőzettani feldolgozása. Külföldi utak — külföldi ösztöndíjak 1963. szeptemberében dr. Dank Viktor választmányi tag, és dr. Dubay László tagtársunk az EXI (Ente Nazionale Idrocarburi) ösztöndíjasaként egy év idő- tartamra Olaszországba utazott. Ösztöndíjas tagtársaink a velük utazott 3 kőolajipari szakemberrel együtt elméleti és gyakorlati képzésben vesznek részt, amely a szén- Mdrogénkutatástól, a szénhidrogének termeléséig és feldolgozásáig részletes és átnézetes programot ad, területi gyakorlatokkal egybekötve. Az elmúlt 3 évben 15 magyar kőolaj- ipari szakember részesült az ENI ösztöndíjában. Közülük négy tagtársunk: az emlí- tetteken kívül még K ó k a i János és Tilesch Leó is. Dr. B áldj Tamás az Őslénytani Szakcsoport titkára, a Természettudományi Múzeum Föld- és Őslénytárának muzeológusa 1964 márciusában, féléves tanulmány- útra az Egyesült Államokba utazott. Eddigi tartózkodása során, a Woods Hole-i Ocea- 400 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 3. füzet nológiai Intézetben, két előadást is tartott a Glycimeridák evolúciójának problémáiról, illetve a magyarországi neogénről. Távollétében az Őslénytani Szakcsoport titkári teendőit dr. Kecskeméti Tibor tagtársunk vette át. Dr. N e m e c z Ernő az Agyagásvány Szakcsoport és a Középdunántúli Csoport elnöke a Kulturális Kapcsolatok Intézete kiküldetésében 1964. március 11 — 29 között Angliában tartózkodott egyetemi ásványtani, kémiai és fizikai intézetek (London, Cambridge, Manchester, Aberdeen) látogatására, valamint az Aberdeen-i és a Har- penden-i talajtani kutatóintézet megtekintésére. Tanulmányútja során meglátogatta a British Múzeum Ásványtárát is. Dr. Scheffer Viktor tagtársunk az Olasz Geofizikai és Meteorológiai Tár- sulat, valamint a firenzei Tudományegyetem Fizikai-Kémiai Intézetének meghívására és vendégeként 1964. március 31 — április 24 között Olaszországban tartózkodott. Részt vett és előadott az Olasz Geofizikai és Meteorológiai Társulatnak a genovai Tudomány- egyetemen megtartott 12. közgyűlésén. „Az európai földi hőáram” c. előadása bemuta- tására április 2-án került sor. A közgyűlési ülésszak végén, április 5-én, a megjelent külföldi szakemberek véleményét, benyomásait és köszönetét felkérésünkre dr. Schef- fer Viktor összegezte. A közgyűlést követően előadó körútra hívta meg dr. Schef- fer Viktort Vardabasso, S. geológusprofesszor, a szardíniái Cagliari Egyetem dékánja, és Tongiorgi, E. professzor a pisai Tudományegyetem Nukleáris Geo- lógiai Intézetének igazgatója. Előadásait mind Cagliariban '(ápr. mind Pisában (ápr. 20) nagy érdeklődés kísérte. Firenzében, a Ficcardi, G. vezette egyetemi Fizikai-Kémiai Intézetben meghirdetett szemináriumokra április 10— n-én került sor. Csepreghvné dr. _M eznerics Ilona választmányi tag, a Természet- tudományi Múzeum Föld- és Őslénytárának vezetője 1964. április 29-én a Kulturális Kapcsolatok Intézete felkérésére a bécsi Collegium Hungaricumban meghívott szak- közönség előtt előadást tartott „Die stratigraphisehe Lage des Aquitans seit dér Neogen- tagung in Wien 1959” címmel. Ó d o r László tagtársunk, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Ásványtani Tanszékének tanársegédje 1964. április 17-én 3 évre, ösztöndijas kristálytani-belső- szerkezettani tanulmányai megkezdésére az Egyesült Államokba utazott. Tanulmányait a Minneapolisi Egyetemen (Minnesota) végzi. Dr. B o g s c h László Társulatunk társelnöke, az Őslénytani Szakcsoport elnöke a Művelődésügyi Minisztérium kiküldetésében 1964. április 25 — május 10 között a Német Szövetségi Köztársaságban tartózkodott egyetemi őslénytani intézetek [Marburg (a. d. Lahn), Frankfurt (Main), Köln, Bonn, Tübingen] látogatására. Tartózkodásának két hete alatt dr. B o g s c h László behatóan tájékozódott a meglátogatott intézetek oktatási problémáiról, az őslénytani tárgyak előadási rendjéről és módjáról, valamint tanulmányozta a frankfurti Senckenberg Múzeum malakológiai anyagát. Dr. F ü 1 ö p József választmányi tag, a M. Áll. Földtani Intézet igazgatója a magyar— kínai műszaki tudományos együttműködés keretében 1964. április 25— május 29 között a Kínai Népköztársaságba látogatott. Dr. F ü 1 ö p József a Kínai Népköz- társaság földtani kutatásának és alkalmazott földtani munkálatainak megismerésére működési területükön tanulmányozta a Geológiai Minisztérium földtani kutatócsoport- jainak tevékenységét is. Dr. J á n o s s y Dénes tagtársunk, a Természettudományi Múzeum Föld- és Őslénytárának helyettes vezetője 1964. május 9-én a British Múzeum felkérésére, össze- hasonlító kisemlős és madártani tanulmányok végzésére, a Múzeum paleoomitológiai anyagának határozási munkálataira, négyhetes tartózkodásra Londonba utazott. Dr. S o ó s László tagtársunk, a Nemzetközi Szénkőzettani Bizottság tagja. Társulatunk Szénkőzettani Munkabizottságának vezetője, mint szekcióvezető az ezévi Bányász-Kohász Napokon (május 18 — 26) meghívásra Freibergben tartózkodott. Elő- adását, amely a kőszenek reflexióképességének meghatározásával, ill. a kőszenek optikai tulajdonságaival foglalkozott, nagy érdeklődés fogadta. Május 23-án részt vett a barna- kőszén nomenklatúra kérdéseivel kapcsolatos vitában, melynek megjegyzéseit a Nemzet- közi Szénkőzettani Bizottságnak továbbították. A Bányász-Kohász Napok végén kötött tudományos együttműködési megállapodás alapján a Freibergi Bányászati Akadémia Tüzelőanyaggeológiai Intézete dr. S o ó s László lumineszcenciás terepmódszerét az NDK területén szerzővel együttes tapasztalatkiegészítésben és módszer-továbbfejlesz- téssel alkalmazza. Dr. Sztrókay Kálmán választmányi tag, az Ásványtan-Geokémiai Szak- csoport elnöke 1964. május 25 — 31 között az UNESCO Központi Meteorit Munka- csoportjának ülésén Moszkvában tartózkodott. Hírek, ismertetések 401 A Német Demokratikus Köztársaság röntgenvizsgálatokkal foglalkozó mineraló- gusainak és petrográfusainak második munkakonferenciáján, Berlinben (1964. június 4 — 6) felkérésre dr. Bárdos sy György tagtársunk „Tapasztalatok a kőzetek kvan- titatív fázisanalízise terén” címmel tartott előadást. 1964. június .8—13. A Nemzetközi Geológiai Kongresszus Mediterrán Neogén Bizottsága által Svájcban, Bernben rendezett Neogén Konferencián (3 nap plenáris ülés, 3 nap kirándulás) Csepreghyné dr. Meznerics Ilona a Mediterrán Neogén Bizottság tagja, választmányi tagunk. Hámor Géza Társulatunk titkára, dr. K ó k a y József választmányi tag; Bohn Péter és Bohnné Havas Margit tagtársaink vettek részt. A Konferencián élénk, lényegében egyetértő megnyilatkozások kíséretében hangzott el Csepreghyné dr. Meznerics Ilona előadása „Die stratigraphische Lage des Aquitans seit dér Neogentagung in Wien 1959” (Reflexionen auf die These Chatt = Aquitan; Beweise dér These auf Grund dér neuesten biochronologischen For- schungen in Ungam) címmel. Dr. B a r t h a Ferenc tagtársunk ,,A mennyiségi bio- sztratigráfia problémái” c. előadásának beküldésével vett részt a Konferencia mun- kájában. A Magyar Geofizikusok Egyesülete Jubileumi Közgyűlésén Be se Vilmos elnöki megnyitója az Egyesület 10 éves fennállásáról emlékezett meg, dr. Sebestyén Károly főtitkár pedig az elmúlt 10 év tevékenységét értékelte. Ezt követően a módo- sított alapszabály bemutatására került sor, majd a kitüntetések, jutahnak, oklevelek átadására, a hozzászólásokra és az új vezetőség megválasztására. A Tisztújító Köz- gyűlésnek K o m a r o v, S. G. (Moszkva) és M e i s s e r, O. (Freiberg) személyében két vendégelőadója is volt. A Magyar Geofizikusok Egyesületének 1964. április 25-én megválasztott vezetősége: Elnök: Bese Vilmos az Országos Kőolaj és Gázipari Tröszt vezérigazgatója; társelnökök: dr. Egyed László akadémiai levelező tag, dr. Tárczy-Hornoch Antal akadémikus; ügyvezető alelnökök: dr. Sebestyén Károly; főtitkár: Czeg- lédi István; titkárok: Ad ám Oszkár, Molnár Károly. A Magyar Hidrológiai Társaság 1964. május 28-i Tisztújító Közgyűlése az elnöki tisztre ismét dr. Vitális Sándor egyetemi tanárt, választmányi tagunkat jelölte. Ügyvezető elnökökké Illés Györgyöt és dr. Schulhof Ödönt választotta. B ö z s ö n y Dénes volt főtitkárt a Közgyűlés alelnökké választotta. A főtitkári tiszt- séget Elek Zoltán, a főtitkárhelyettesi tisztséget pedig dr. Kovács György tölti be. A Hidrológiai Közlöny Szerkesztőbizottságának elnöke dr. P a p p Ferenc választ- mányi tagunk, főszerkesztője pedig dr. Ö 1 1 ő s Gézay A Hidrológiai Tájékoztatót továbbra is dr. Vitális György Mérnökgeológiai Szakcsoportunk titkára szer- keszti. A Magyar Hidrológiai Társaság vezetésében, ill. a Hidrológiai Közlöny szerkesz- tésében tagtársaink közül Csajághy Gábor, dr. Cziráky József, Csömyei Sándor, Dobos Alajos, Ember Károly, dr. Erdélyi ^Mihály, Gabos György, Galli László, György István, HoŰó István, Ihrig Dénes, dr. Juhász József, dr. Mosonyi Emil, dr. Rónai András, dr. Salamin Pál, dr. Schmidt Eligius Róbert, id. Ziegler Károly, Zoller József, dr. Zsilák György László és dr. Zsuffa István vesz részt. A zágrábi Jugoszláv Tudományos és Szépművészeti Akadémia múlt év októbe- rében meghívásos alapon rendezett sikeres Nemzetközi Bauxit Szimpóziuma végén egyhangú határozattal Nemzetközi Bizottság alakult a bauxit, alumíniumoxid és alu- miniumhidroxid sokrétű tudományos kérdéseinek közös vizsgálatára (Comité intema- tional pour les bauxites, les oxydes et les hydroxides de ralunúnium). A résztvevő országok (Ausztria, Franciaország, Görögország, Jugoszlávia, Magyarország, Szovjet- unió, Svájc) jelen volt képviselői közül a Bizottság nemzeti titkárokat hozott javas- latba, Magyarország részéről dr. Bárdossy György tagtársunk személyében. A Bizottság elnöke G. Novak akadémikus, főtitkára M. Karsulin akadémikus. Hecker, R. F. magyarországi látogatása Az Őslénytani Szakcsoport előterjesztésére a MTESz vezetősége egy hetes magyar- országi tartózkodásra hívta meg Román Fjedorovics Hecker moszkvai professzort, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Paleontológiái Intézete Paleoökológiai Labo- ratóriumának vezetőjét. A világhírű paleoökológus professzor 1964. június 15 és 22 402 Földtani Közlöny, XCI V. kötet, 3. füzet között látogatott el hazánkba. Rövid itt -tartózkodása alatt a Cserhát miocén és a Bakony, valamint a Budai-hegység eocén képződményeivel ismerkedett meg tüzetesen. Meglátogatta az Eötvös Loránd Tudományegyetem Őslénytani Tanszékét, a Természet- tudományi Múzeum Föld- és Őslénytárát, valamint Ásványtárát s megismerkedett az Állami Földtani Intézettel is. Az Őslénytani Szakcsoport klubdélutáni a keretében tartalmas, mélyenszántó és didaktikailag is ragyogóan összefogott előadást tartott az Orosz tábla devonjával és a Ferghanai medence eocénjével kapcsolatos paleoökológiai vizsgálatairól. Iránytmutató előadása, példáinak szemléletessége és sokrétűsége világosan megmutatta, hogy az őslénytani kutatásnak ez az iránya is mennyire fontos a biológia és a földtan tudomá- nyának művelésében. A tudományos igazság megismerésére való törekvés fűtötte át minden szavát s belső lelkesedése valóban azt a nagy kutatót ismertette meg velünk, aki minden megnyilatkozásában a nagy tudós és nagy emberi egyéniség mintaképe. Az Őslénytani Tanszéken egyik késő estébe nyúló látogatása alkalmával az eléje tett őséleti nyom elemzésével, rajzokkal kisért magyarázatával olyan összefogó tárgyi ismeretanyagról s annyira éles logikai kapcsolásról tett tanúbizonyságot, hogy7 ez a látogatása is műiden jelenvoltnak tiszteletét váltotta ki s örökké felejthetetlen emléke marad. Ballenegger Róbert — Finály István: A magyar talajtani kutatás története 1944-ig. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1963. 1 — 318 o. A magyar talajtani kutatás történetét 1944-ig összegező munka két részre tago- lódik: I. Általános talajtani kutatások (Ballenegger R.), II. Alkalmazott talajtani kuta- tások (Finály I.). Közreadja a magyar talajtani irodalom 1383 tételből álló jegyzékét, a talajtani térképek és térképmagyarázók listáját, nevesebb elhúnyt talaj kutatóink életrajzainak irodalmi helyét, s függelékül a talajbiológiai kutatások fejlődését összegező fejezetet (279 — 312 o.) Varga Lajos tollából. A magyrar talajtani kutatások kezdeteitől teljes átnézetet adó, távolsági torzítást nem ismerő, egyenletes felbontókészségű, hézagpótló nagy munka a ,,sine ira et stúdió” elv belső feloldásán alapozódott. Tárgyias anyagkezelése az irodalomjegyzék tételeitől azok érdemleges tartalmi felbontásáig a magyar tudománytörténetírás időtálló remek- lése. Sommás foglalata minden eredménynek, s minden törekvésnek, ami a magyar talajtan területén 1944-ig a felszínre került. Bibliográfia, irodalomismertetés, tudomány történei körkép — tankönyv, kézi- könyv, mindennapos eszköz ez a klasszikus szemléletű és méretezésű alkotás, melymek még a hiányát is csak megismerése óta mérhettük fel. K r i v á n Eötvös Loránd, a tudós és művelődéspolitikus írásaiból Gondolat Kiadó, 1964. Világhírű tudósmik, a magyar fizika klasszikus nagysága tevékenységére és kimagasló emberi gondolkodására vonatkozó minden könyvet szükségesnek, hasznos- nak tartva, örömmel fogadunk. Ez a könyv szélesebb körű olvasóközönség elé tárja Eötvös Loránd örökéletű írásaiból tudományos fejlődésének irányelveit, alkotásai- nak és felvilágosult gondolkodásának utolérhetetlen megnyilvánulásait. A példamutató szemelvények mellett közöl Eötvös Lorándra vonatkozó alkalmi méltatásokat is. Ma már a felsorakozó új nemzedékek számára szükséges és hasznos, külön irodalmi műfajjá lett jegyzetekkel és magyarázatokkal. Az utóbbiak: I. a pályaválasztás, II. a tudós, III. a művelődéspolitikus, IV. függelék csoportosítással, folyamatos 362 számo- zással, Eötvös Loránd irodalmi tevékenységének 154, évekre tagolt fölsorolásával, a reávonatkozó hazai és külföldi (154 — 678. sz.) szakirodalom összeállításával. Szaktársaink és a Földtani Közlöny olvasói számára ide iktatjuk a könyv magya- rázatai között, a 350. oldalon található 209. sz. magyarázatot: „»Antiklinális« — a talaj belsejének olyan szerkezete, amelyben a rétegek ívszerűen föltornyosulnak. Az antiklinálisok gerince magasan fekszik, a rétegek az antiklinális két oldalán lefelé haladnak. Az antiklinális ívei lehetnek hegyesek és viszonylag snnák is, továbbá nem szükségképpen sznnmetrikusak. Méreteiket illetőleg lehetnek kilo- méter magasak, de néhány arasznyiak is. Az antiklinális fordított alakzata a szinklinális , ahol a gyúírődés olyan, hogy7 a gerinc fekszik a legalacsonyabban. A földgázkutatás Hírek, ismertetések 403 egyik legfőbb célja, hogy az antiklinálisokat kikeressék, mert ha a környéken van föld- gáz, az túlnyomó mennyiségben az antiklinális mentén helyezkedik el. Sík terepen, ahol a rétegvonulatok alakjára nem lehet a domborzat alakjából következtetni, az Eötvös-inga igen fontos szerepet tölt be. Az antiklinális a gravitációs maximum, ill. a gravitációs minimum helyén keresendő, aszerint, hogy lent a mélyben nagyobb vagy kisebb sűrűségű anyagot keresünk, mint amilyen a felszínen van.” Eddig a magyarázat. Aki tudja — érti, de értelmes magyarázat elkelne hozzá. Természettudományi ismeretterjesztés, mikor jön el a helyes lektorálási időszakod? V. E. Die Aufschlussbohrung Miinsterland 1. Ein Symposium (A Münsterland i. kutató- fúrás. Szimpózium) . Fortschritte in dér Geologie von Rheinland und Westfahlen. x i kötet, Krefeld, 1963. Az 568 oldal terjedelmű, 131 ábrával, 48 táblával és 10 térkép melléklettel, 64 táblázattal illusztrált munka Európa legmélyebb (5956 m-es) fúrásának a szó legszoro- sabb értelmében vett komplex feldolgozását tartalmazza. A fúrás földtani alapfúrás jellege mellett gyakorlati célokat is tűzött maga elé: a kréta sóösszletek és víztartó szintek vertikális elterjedésének nyomozását; a felsőkarbon kőszéntelepes összlet harántolását a telepek számának, széniüési mértékének és települési viszonyainak tisztázására; a kőszéntelepes összlet alatti rétegsorozat fáciesének, vastagságának és szénhidrogén tárolásának felderítését; a felsőkarbon fekvőképződményeinek általános megismerését. A fúrás 305 — 1788 m között kampanitól középső albaiig terjedő kréta képződ- ményeket, 1788 — 5507 m-ig westfal-B-től a dinanti aljáig terjedő karbon sorozatot, ez alatt a talpig felsődevont harántolt és a középsődevonban állt meg, givéti mészkő fekvőjét alkotó mészhomokkő alatti kvarcitban. Az anyag feldolgozása és kiértékelése mintaszerű. A vizsgálatok kiterjedtek a szokásos fúrási anyagfeldolgozáson kívül a makro- és mikrofauna, a makro- és mikro- flóra részletes őslénytani feldolgozására, kőzettani, szénkőzettani, kőzetfizikai, geo- kémiai, röntgenográfiai, geofizikai vizsgálatokra. Külön foglalkoztak a diagenezis, a repedéskitöltő ásvány osodás és a mikrotek- tonika jelenségeivel. Egy fejezetet szenteltek a fúrástechnikai kérdéseknek is. Végül egy nagy fejezet a regionális összefüggéseket tisztázza, majd összefoglalja a legfontosabb eredményeket, amelyek geofizikai, földtani, rétegtani és gyakorlati földtani tekintetben adódtak. Itt nem lehet helyünk a 42 szerző által írt 43 cikk részletes ismertetésére és mél- tatására. Csak fel kívánjuk hívni a figyelmet erre a metodikai szempontból különösen ki- váló, a tudományos együttműködés példáját mutató műre. V é g h n é Gido n, P. : Courants magmatiques et évolution des continents. L’hypothése d’une érosion sous-crustale — (Magmaáramlások és a kontinensek fejlődése. A földkéreg alatti erózió hipotézise) Évolution des Sciences, Masson et Cie, Paris, 1963. A könyv címében vázolt tartalom magábanvéve az oknyomozó földtan legát- fogóbb kérdéseinek, a Föld belsejének, szerkezetének a földkéreg szerkezetalakulásával, mozgásaival, hegységképződéssel való összefüggésére vonatkozó fölfogások, magyará- zatok kritikai vizsgálatát adja. Sokoldalú, tárgyilagos összeegyeztetéssel, a megalapozott tényadatok és ellentmondásos föltevések éles megkülönböztetésével, a kérdések nehéz- ségeinek világos föltüntetésével. Tárgyalási módjának kiindulási alapja, földtani gon- dolkodásunk nálunk is gyakorolt alapelve: a kritika a tudományos fejlődés motorja. Ilyen megfontolással, földtani vizsgálataink megfigyelt tényeinek oknyomozása, gon- dolati elemekkel kiegészített föltevésekkel történik, amelyekben a hibás gondolat is hasznos lehet, ha további kritikai vizsgálatra serkent. A könyv tartalma, tárgyalási módja, kritikai értékelése valóságszemléletre ser- kent, a tárgyi igazság fölismerésére vezet. Ebben a tekintetben a maga egészében magyarra fordításra érdemes, hogy lássuk azt az elfogult egyoldalúságot, ahogy szakembereink az itt tárgyalt kérdéseket beigazolt valóságként kezelik, oktatják és ismeretterjeszté- sünkben tudományos igazságként terjesztik. A könyv tartalmának részletezése nélkül, hangsúlyozva a példamutató stílust és a kérdések történeti sorrend szerinti logikus tárgyalási módját, megemlíthetjük, hogy a most előtérben álló, mindent megmagyarázó 404 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 3. füzet divatos magma-alááramlás konvekciós mozgásának fizikai lehetőségét elfogadja ugyan, de egyelőre bizonyítottnak nem látja. Geoszinklinálist létrehozó hatását, gyűrthegység- képző voltát azonban minden matematizálás ellenére, bizonyítottnak nem Látja. Ugyan- így illuzórikusnak tartja a gyűrthegységek takaros szerkezetének gravitációs mozgásos keletkezését is. Ebben — mint írja — a geológusok, sőt geofizikusok egy része is egyet- ért, hozzászámítva szerény alulírottat is. V. E. M a ji e e b E. O.: ByjiKaHOKJiacTHMecKHe ropHbie nopojibi. (Vulkanoklasztikus kőze- tek), Goszgeoltehizdat, Moszkva 1963. 168 p. Az a széleskörű rendszerező és fogalom- (elnevezés) tisztázó munka, melyet a „vulkanogén törmelékes kőzetek” területén az Első Össz-Szövetségi Vulkanológiai Konferencia (Jereván 1959. IX. 28 — X. 2) elindított (Voproszü vulkanizma, Izd. A. N. SzSzSzR, Moszkva 1962. pp. 362 — 442) gondos előkészítés után Intézmények közötti Egyeztető Bizottság elé került, melyben a SU Akad. Vulka.nológiai Laboratóriuma Földtan-Teleptan-Kőzettan-Ásványtan-Geokémiai Intézete, az Össz-Szövetségi Földtani Intézet, a Moszkvai Állami Egyetem, a Kazak Bányászati Kohászati Intézet, a Grúz és Örmény Akadémiák Földtani Intézetei és a Meteorit-Bizottság képviseltette magát. Az Egyeztető Bizottság tervezetet fogadott el „első, kísérleti munka-változat”-ként és elhatározta annak szeleskörű terjesztését, továbbfejlesztése, tökéletesítése céljából (Klasszifikacija vulkanogennüli oblomocsnüh gomüli porod, Goszgeoltehizdat, Moszkva 1962. 18 p.). M a 1 e j e v, aki az első tervezet kidolgozásában is a legtöbb munkát vállalta magára, most monografikus sokoldalúsággal állítja elénk a piroklasztikum-osztályozás problematikáját, a választott megoldások indokolását és sok példát sorol fel, mutat be gazdag ábraanyagon. Terminológiai fejezete szótárszerű rövidséggel adja meg a használt szakkifejezések értelmezését. A könyv címe, az általános gyűjtőnévként ajánlott „vulkanoklasztikus kőzet” eltér az Egyeztető Bizottság által elfogadott „vulkanogén törmelékes kőzetekétől, mindkettő azonban nézetünk szerint célszerűtlenül szűkíti le a piroklasztikus képződési szint tekintetében semleges fogalmi körét vulkáni jelenségekre. A „klasztoláva”, mely elnevezést a „tufoláVa” helyettesítésére nem fogadott el egyhangúlag az Egyeztető Bizottság, rendkívül heterogén képződésmódú és kifejlődési tartalma (durvatömbös autobreccsától mikroszkópi, szételegyedéses szerkezetű igniszpumitig) miatt aligha segít hozzá a piroklasztikus-kategóriák igen áhított fogalmi és ettől elválaszt- hatatlan genetikai tisztázásához. A „vulkanogén törmelékes kőzetek” táblázatos osztályozása igen részletes anyag- származás (láva, vulkáni törmelék, üledék), arány (tisztán vulkáni, kevéssé, túlnyomóan kevert), állapot (laza, összesült, cementált) és szemnagyság szerinti felosztást tartalmaz. A „vulkanogén törmelékes kőzetek” azonos rendű fő-kategóriái: lavoklasztikus, piro- klasztikus ( !), szedimento-piroklasztikus, piroklaszto-szedimentáris és vulkano-terrigén kőzetek. Á szenmagysági megkülönböztetés valamennyinél az üledékes kőzettanból kölcsönzött jelzőkkel történik, ami tisztán vulkáni eredetű, erősen tömörült kőzeteknél (pl. „homokos ignhnbrit”) különösen paradoxnak hangzik. A könyv kísérletet tesz a „vulkáni törmelékes kőzetek” genetikai típusok szerinti osztályozására. Bármennyire kívánatos volna is eimek a szempontnak általános érvé- nyesítése, a csoportok itt megadott jellemzése teljes fedések miatt nem ad speciális indikációt a képződési hely (fácies) meghatározására (pl. kráter, lávaár, dóm, nekk, kürtő „klasztolávái”) . Ez a működő területekről felsorolt példák esetén a megfigyelt elhelyezkedésből — és nem a kőzet jellegéből — adódik, idősebb vulkáni területek esetén pedig csak többé-kevésbé biztosan megalapozott „rekonstrukciós” feltevés. Hasonló nehézségek vannak a „vulkanoklasztikus kőzetek fáciesbeosztásánál”, mely a szárazföldi és „vizes” (vodnaja) felhalmozódási területek jelenségeit a megfigyelt (vagy feltételezett) vulkáni szerkezethez viszonyított elhelyezkedésben (kürtőkömyéki, átmeneti és távoli öv) effuzív— extruzív és autochton — allochton bontásban tárgyalja. Bármennyire érdekesek és szemléletesek is a felhozott példák, elhatároló krité- rium alig akad, melynek alapján a kőzetből a fáciest biztosan meg lehetne ítélni. Nálunk szokatlan a szövet (textúra) és szerkezet (struktúra) fogalmi alkalmazása is, mely szerint ignimbritlepel oszlopos elválása textúrának, mikroszkópos méretű, szálas horzsakőtöredék párhuzamos elrendeződése viszont „komeklasztikus” struktúrának minősül. A szövet-szerkezeti változatok felsorolása igen gazdag. Hírek, ismertetések 405 valószínű, "hogy minden megfigyelt vagy elgondolható tiszta típus megtalálható közöttük. Inkább az válik kérdésessé, akad-e olyan valóságos (kevert szerkezetű) vulkáni képződmény, melyre a típusok valamelyike teljesen ráillik. A vulkáni kitörési tipusokat (hawaii, strombolii, vulkáni, pliniánus, peléei stb.) csupán általánosan jellemzi, kísérletet sem tesz arra, hogy a piroklasztikus-osztályozást ennek alárendelje. Érdeklődéssel várjuk a további Adták (legközelebb a Második Össz-Szövetségi Vulkanológiai Konferencián, 1964. szeptember 4—20. a kamcsatkai Petropavlovszkban) eredményét, s reméljük, a „végleges' ’ megoldás számunkra is megnyugtatók b , alkal- mazhatóbb lesz. Pantó Gábor C 0 k 0 a 0 b, r. fl. (pea.): Bonpocbi H3yneHHH m MeTOabi íiomckob enpHTOro opyaeHHim (Rejtett ércesedések kutatásának kérdései és módszerei.) Goszgeoltehizdat, Moszkva, 1963. p. 464. 1958-ban Moszkvában ült össze az Első Össz-szövetségi Tanácskozás rejtett érce- sedések kutatása tudományos alapjainak megvitatására. A tanácskozás eredihényeinek publikálását visszavetette, hogy a konferencia kezdeményezője és szellemi irányítója, O. D. L e v i c k i j, a SzU. Akadémiájának lev. tagja, 1961-ben váratlanul elhunyt. Munkatársai most az érckutatás legfontosabb és legégetőbb problémáját, felszínen nem észlelhető érctestek hollétének kiderítését sokoldalúan megvilágító tárgyalási anyagot most Eevickij elgondolásait követve, neki illő emléket állítva adták közre. A cikk- gyűjtemény legfőbb értéke, hogy a fő kutatási módszerek áttekintése (Beljaev- szkij, Petrovszkaja, Szolovov, Csuhcsov, Satalov, Rad- kevics) után komplex-kutatással (földtani, geofizikai, geokémiai) sikeresen megoldott példák bemutatásával összegezi a tanulságokat. A roppant széles spektrumú tartalomból azokat a közléseket emeljük ki, amelyek figyelembevétele hazai viszonyaink mellett különösen fontos. A szerkezeti elemzés magasiskoláját mutatja be Volfszon — Lukin és Volfszon — Kuznecov — Titov, ami a megfigyelt érctestek képződésének értelmezésén túl prognózist is lehetővé tesz. Speciális szerkezeti értékelést kapunk szkam-telepekről (Szokolov, Poszpelov), és teléres nemesfém-formációkról (Bernstejn, Petrovszkaja).Boroboevszkaja — Boroboevszkij ésNevszkij a magmás fejlődés, szerkezeti alakulás (plaszticitás) és ásványképződés együttes feldolgozására nyújt igen gondolatébresztő példát. Az érctest elsődleges zónásságának igen alapos vizsgálata és komplex értékelése tekintetében Levickij — Szmirnov, Nekraszov, Scseglov bemuta- tásai példaszerűen világosak, genetikailag értelmezettek és gyakorlati tájékozódásra jól felhasználhatók. Az egykor felszínen volt, de utóbb eltemetett érctestek kutatásának problemati- káját általánosságban Eremeev — Szolovov igen használhatóan világítja meg. Közelebbről az elsődleges aureolák kialakulásának kérdéseivel Rosszma n, Muka- nov, Ozerova foglalkozik tanulságos példák kapcsán, míg a „hipergenezis” össze- vont jelentőségét S a r k o v, a hidrogeokémia alkalmazhatóságának klimatikus ténye- zőit Bugelszkij vizsgálja. Érdekes kutatási eredményeket tár elénk K u t i n a a Przibram-i telérek meddő szakaszainak teléragyagján végzett nyomelemvizsgálataikról. Pantó Gábor TÁRSULATI ÜGYEK 1964. tavaszi ülésszakon elhangzott előadások Április i. Kőszénkőzettani Munkabizottság előadóülése Elnök: S o ó s László. Juhász András: A keletborsodi bamakőszémnedence helvéti kőszéntelepeinek szénkőzettani vizsgálata. Vita: Siposs Z., Juhász A., Soós L. Résztvevők száma: n Április 6. Agyagásványtani Szakcsoport előadóülése. Elnök: Nemecz Ernő. Juhász Zoltán: Montmorillonitok adhéziója. Guzy Károlyné: Magyarországi agyagásványstandardek kémiai vizsgálata. Résztvevők száma: 32 Április 8. Előadóülés. Elnök: B o g s c h László. G é c z y Barnabás: Csemyei jura Hammatoceratidaek. Vita: Knauer J., Géczy B., Bogsch L. Végh Sándor: A bakonyi fődolomit rétegtani kérdései. Vita: Balogh K., Végh S., Bogsch L. Hámor Géza: A mecseki shr makrofaunájának biosztratigráfiai értékelése. Vita: Balogh K., Hámor G., Bogsch L. Bejelentés : Szabó Imre: Lagunáris — tengeri felsőperm a bicskei medencében. Vita: Balogh K., Szabó I., Végh S.-né, Kertai Gy., Kővári J., Kertai Gy, Szabó I., Kertai Gy., Szabó I., Bogsch L. Résztvevők száma: 55 Április 13. Őslénytani Szakcsoport előadóülése. Elnök: Bogsch László. Nagy Lászlóné: A mecseki mikroplankton fáciesjelző szerepe. Vita: Jámbor Á., Nagy I.-né, Bogsch L. Baktai Mária— H o r v á t h András— F e j e s István: A Pinoxylon tamo- ciensis Tuzson évgyűrűinek vizsgálata. Vita: Andreánszky G., Csada I., Bogsch L. Bejelentés : Nagy István Zoltán: Triász-időszaki növénymaradványok a Mecsekben. Vita: Andreánszky G., Jámbor Á., Andreánszky G., Jámbor Á., Bogsch L. Résztvevők száma: 31 Április 19. Mérnökgeológiai Szakcsoport tanulmányi látogatása két óbudai téglagyár területén. Kirándulásvezető: Szilvágyi Imre. A tanulmányi látogatás alkalmával résztvevők részletesen foglalkoztak az agyag- bányászat és az általa kialakított suvadások kérdéseivel; a régi és az új víztelenítő rend- szer megtekintésével. Ismertették résztvevők előtt a vízáramlási és állékonysági vizs- gálatok eredményeit is. Résztvevők száma: 11 Társulati ügyek 407 Április 22. Kétrészes előadóülés. Elnök: Balogh Kálmán. Az előadóülésen megjelent tagtársaink egyperces néma tiszteletadással emlé- keztek meg M i h á 1 1 z István, L e g á n y i Ferenc és T o k o d y László elhunytáról. J5 óra: bejelentések. Gokhale, N. W. : Kőzetszerkezeti vizsgálatok a Velencei hegységi gránitban és kvarcfillitben. Vita: Mészáros M., Kiss J., Balogh K. Kőháti Attila: Újabb mélyfúrási adatok a gránitnak a délnyugat-dunántúli medencealjzatban való előfordulásáról. Vita: Balogh K. Juhász Árpád — K ő v á r i József: Újabb adatok Jászberény környékének mélyföldtanához. Vita: Kiss J., Juhász A., Kiss J., Majzon L., Pantó G., Zelenka T., Balogh K., Juhász Á., Jámbor Á., Balogh K., Juhász A., Balogh K. Oroszné Hajós Márta : Riolittuf a gömbkonkréeiók vékonycsiszolati vizs- gálata. Vita: Pantó G., Majzon L., Knauer J., Kiss J., Vargáné Máthé K., Radócz Gy., Vargáné Máthé K., Knauer J., Majzon L., Balogh K. Ság László — Halász Árpád: A balatonfelvidéki bazalt-piroklasztitok exo- gén zárványai. Vita: Balogh K. Szünet i 7 óra 15-kor: előadások Pantó Gábor: Áz ignimbrit -vulkánosság újabb kérdései. Vita: Szádeczky-Kardoss E., Székyné Fux V., Kiss J., Varga Gy., Pantó G., Balogh K. Székyné Fux Vilma: Propilitesedés és kálimetaszomatózis. Vita: Vidacs A., Pantó G., Kubovics I., Kiss J., PókaT., Székyné Fux V., Balogh K. Résztvevők száma: 83 , Április 27. Ásványtan-Geokémiai Szakcsoport előadóülése. Elnök: Sztrókay Kálmán. Kubovics Imre: Glaukonitképződés a mátrahegységi -vulkánitokban. Vita; Libor O., Gedeon T., Kiss J., Székyné Fux V., Csalogovics I., Kopek G., Libor O., Bondor L., Sztrókay K., Kubovics I., Sztrókay K. B o n d o r Lívia : Oligocén glaukonitos kőzetek vizsgálata az ÉK-i Középhegység területén. Vita: Sztrókay K., Gedeon T., Libor O., Kopek G., Székyné Fux V., Kiss J., Csalogovics I., Jámbor Á., Kiss J., Vitálisné Zilahy L-, Bondor L., Gedeon T., Sztrókay K. Libor Oszkár: A glaukonit dezagregálódásának vizsgálata. Vita: Kubovics I., Kiss J., Sztrókay K., Jámbor Á., Gedeon T., Libor O., Sztrókay K. Résztvevők száma: 24 Május 11. Agyagásványtani Szakcsoport előadóülése. Elnök: Nemecz Ernő. Náray-Szabó István — P é t e r Tibomé: Agyagok és talajok ásványi alkotórészeinek mennyiségi meghatározása diffraktométerrel. Vita: Erdélyi J., Nemecz F., Takáts T., Bárdossy Gy., Albert J., Kálmán A., Rischák G., Náray-Szabó I., Nemecz E. Bidló Gábor: Jósvafő-kömyéki karsztüledékek röntgendiffrakciós vizsgálata. Vita: Nemecz E., Bidló G., Nemecz E. Résztvevők száma: 27 Május 13. Előadóülés. Elnök: K e r t a i György. Juhász István — Sípos Zoltán: Kőzetmechanikai megfigyelések a dorogi oligocén képződményeken (Bejelentés) Jantsky Béla: a délbaranyai kristályos alaphegység földtana. Vita: Mauritz B., Vidacs A., Csalogovics I., Papp F., Vidacs A., Csalogovics I., Kertai Gy., Morvái G., Kiss J., Székyné Fux V., Szederkényi T., Jantsky B., Kertai Gy. Résztvevők száma: 57 408 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 3. füzet Május 14. Oktatási Bizottság ülése. Elnök: Balogh Kálmán. Napirend: a Budapesti Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Ásvány- Földtani Tanszéke oktatási programjának megbeszélése. Résztvevők száma: 7 Május 16. Elnökségi ülés. Elnök: K e r t a i György. Napirend: 1. Nyugatmagyarországi Vándorgyűlés előkészítése, 2. 1964. második félévi nagyrendezvények; 3. Oktatási Bizottság jelentése; 4. Folyó ügyek. Résztvevők száma: 6 Május 22. Földtani Közlöny Szerkesztőbizottsági ülése. Elnök: Vadász Elemér. Napirend: a Földtani Közlöny 94. köt. 3. füzetének összeállítása. Résztvevők száma: 9 Május 22. A III. Budapesti Műszaki Tudományos Filmfesztivál földtani vonatkozású filmjei bemutatása. Levezette: Kertai György. A bemutatott filmek: 1. „A francia Alpok keletkezése” (23’ tartamú színes francia film, készült 1962-ben); 2. „Kristályok növekedése” (10’ tartamú színes francia film, készült 1962-ben); 3. Völgyzárógátépítés (50’ tartamú színes japán film, készült 1962-ben). Résztvevők száma: 62 Május 13. Ásványtan-Geokémiai Szakcsoport előadó ülése. Elnök: Neme ez Ernő. Nagyné ISI elles Margit: A mecseki alsóhász kőszénösszlet É-i területének ásványtani vizsgálata. Vita: Szádeczky-Kardoss E., Földváriné Vogl M., Siposs Z., Nemecz E., Szádeczky- Kardoss E., Nagyné Melles M., Nemecz E. Bárdossy György — K o n d a József — T o 1 n a y Vera — R a p p n é Sik Stefánia: A krisztobaht szerepe a bakonyi bath-kallovi radiolarit felépítésében. Vita: Erdélyi J., Csajághy G., Szádeczky-Kardoss E., Konda J., Kiss J., Nemecz E., Erdélyi J., Bárdossy Gy., Nemecz E. B i d 1 ó Gábor: Jelenkori melegforrás-üledékek röntgendiffrakciós vizsgálata. Vita: Nemecz E. Résztvevők száma: 33 1 A Magyarhoni Földtani Társulat Mecseki Csoportjának 1964 tavaszán Pécsett tartott előadásai Április 23. Előadóülés. Elnök: Fejér Leontin. P o 1 a i György: A komlói kőszénmedence fejthető széntelepeinek karottázs- görbékkel való kimutatása. Vita: Fejér L., Major G., Somos L., Fejér L., Somos L., Polai Gy., Somos L., Fejér L. Résztvevők száma: 16 Május 15. Vezetőségi ülés. Elnök: Fejér Leontin. Napirend: A Magyar— Jugoszláv Geológustalálkozó előkészítése. Résztvevők száma: 6 A kiadásért felelős az Akadémiai Kiadó igazgatója Műszaki szerkesztő: Vidosa László A kézirat nyomdába érkezett: 1964. VII. 3. — Példányszám: 1350 — Terjedelem: 8,4 (A/5) ív + 12 old. mell. 64.59144 Akadémiai Nyomda, Budapest — Felelős vezető: Bemát György XXI. tábla / u h á .s' z : A Rudabányai-hg. kvarcporfir kőzetei éiM' XXII. tábla 3 4 I n h A s z : A R ti d ab Anyai- hg . kvarcpor fir kőzetei XXI II. tábla V é g h : A bakonyi födolomit rétegtani kérdései XXI \. tál, la H d m o r : A mecseki slir biofáciesvizsgdlata XXV. tábla H á ni o r : A mecseki slir h io fd c i es vizsgálata XXVI. tábla Hámor: A mecseki slir biofáciesvizsgálata XXVII. tábla 10 11 H á m o r : A mecseki slir biofáciesvizsgálata XXVIII. tábla I! á m o r : A mecseki slir biofáciesvizsgálata XXIX. tábla H á m o r : A mecseki slir biofáciesvizsgálati XXX. tábla W éber : Növénymaradványos felsökarbon kavicsok XXXI. tábla V a ti á .s' z : Bizonytalan életnyom-alakulatok ■>Zj****& XXXII. tábla K o v á c s : A mecseki foltos mészmárga rétegtani helyzete ÉRTEKEZÉSEK PROPILITESEDÉS ÉS KÁLIMETASZOMATÓZIS TOKAJI- H EGYSÉGI VIZSGÁLATOK TÜKRÉBEN SZÉKYNÉ DR. Ft'X VILMA* (6 ábrával, I — II. táblázattal) Összefoglalás: Szerzőnek a telkibányai érces területen különböző bányászati fel- tárásokban és a felszínen végzett megfigyelései, valamint a nag\- számú vizsgálat alapján sikerült kimutatnia, hogy a Tokaji-hegységben uralkodó mennyiségű piroxéiiortoandezit- ből fokozatos kálimetaszomatózis révén képződik kloroandezit, propilit és kálitrahit. A kálidús oldatokat ua. ÉD-i irányi! főtektonikai hasadékok vezették, amelyekbe később az érces képződmények is felhalmozódtak. Fenti megállapítások nemcsak a Tokaji-hegységre, hanem más hazai, sőt az egész kárpáti harmadkori vonulat hasonló jellegű érces területeire is érvényesek. A propilitesedés a földtannak, közelebbről a kőzettannak és teleptannak egy év- századnál régibb kérdése. A belsőkárpáti harmadkori vulkáni terület a kérdés tanulmányozására különösen ; alkalmas. A ,, propilit” megnevezés is a kárpáti érces vulkáni területet tanulmányozó Richthof éntől (1861) származik. Minden neves kutató, aki a kárpáti vulkáni hegységeket és a hozzá kapcsolódó ércesedéseket összefüggéseiben vizsgálta és látta, i önkéntelenül is foglalkozott a propilitesedés kérdésével. így többek között Szabó J. (1891), Inkey B. (1906), Lazarevic M. (1913), Pálfy-M. (1916). Szabó J. Riehthofennel szemben a propilitet mint geológiai kőzet- fogalmat, mint egységes kőzettípust nem ismerte el. Véleménye szerint a zöldkőmódo- sulat utólagosan ,,szolfatára hatásra” képződik. Inkey, Lazarevió és P á 1 f y, részben Szabótól eltérően a propilitet mint önálló kőzetfajt tekintették, amelynek különösen Inkey felfogása szerint az ércesedésben nagy szerepe van. Azt minden- esetre kitűnően felismerték, hogy a zöldkövesedés nem egyszerű felszíni posztvulkáni folyamat eredménye, amelynek legmagasabb fokát a kaolinosodás képviseli, hanem a zöldkövesedés a kaolinosodástól élesen elkülönül. Több nemzetközileg ismert kutató, többek közt Schneiderhölin (1928) 1 vizsgálatai után az utolsó évtizedben Korzsinszkij D.S. (1959) és Szádeczky- Kardoss E. (nyomás alatt) foglalkoztak alapvetően a kérdéssel. Korzsinszkij szerint a propilitesedés a metaszomatikus folyamatok egyik változata. A metaszomatikus folyamatoknál. így a propilitisedésnél is nehezen kicserélhető inért összetevőket és a környezettel bármilyen arányban kicserélhető mobilis összetevőket különböztet meg. A kőzetegyensúly kialakítása szempontjából a nyomáson és hőmérsékleten kívül csak az inért összetevők tömege a döntő. Ilyenek az A1,03, CaO, MgO. Utóbbit Korzsin- ' s z k i j diagramjaiban az FeO-val vonja össze. A propilites fácies jellemző mobilis koin- * Előadta a Földtani Társulat 1964. április 22-i szakülésén. Kézirat lezárva 1964. ápr. 22. 1 Földtani Közlöny 410 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 4. füzet ponensei Korzsinszkij szerint a H20, C02, K20, Na20, S és O,. Ezek irányítják a metaszomatikus folyamatot. Korzsinszkij szerint a propilites andezit 3 tipo- morf ásványa: albit, epidot, klorit. Nagyobb mennyiségű karbonátos kőzet jelenléte esetén epidot, klorit, kaiéit keletkezik. A kvarc és pirít csak jellemző mellékes elegyrészei a fáciesnek. Korzsinszkij eredményei összhangban állnak Szádeczk y-K a r- d o s s E.-nek a hipo- és metamagmatitok képződésére vonatkozó megállapításaival. Szádeczky szerint a hipo- és metamagmatitok képződése transzvaporizációs, tágabb értelemben vett metaszomatikus folyamat, ami addig halad előre, amíg az eredeti J. ábra. Korzsinszkij propilit-fácies diagramja Abb. J. Korshinskij’s Propylitfaziesdiagramm ásványtársulás teljesen el nem tűnik, és új egyensúlyi társulás alakul ki. A propilit-fácies. ilyen többásványos egyensúlyi társulást képvisel. Több, mint egy évtizeddel ezelőtt (1951) szintén a kárpáti harmadkori vulkános- ság területén ismertük fel, hogy az Au-ércesedésekhez nemcsak propilitesedés, hanem jelentős káliumfeldúsulás is kapcsolódik (Székyné Fux V. — Hermann M. 1951, Scherf E. — Székyné Fux V. 1959). Ezt a telkibányai ércesedés területén felismert kőzetet, amely a Niggli— Burri-féle magmatípusok egyikébe sem volt sorol- ható, mert még a K-sor kálium-gibelites és szienitgránitos magmatípusától is eltér, kiugró K-értékével kálitrahit névvel jelöltük. A Mauritz B. által akkor felvetett metaszomatikus eredetet pedig, mivel kellő számú földtani adat nem állt még rendel- kezésünkre és a kőzettani vizsgálatok száma sem volt elegendő, elvetettük. A kálitra- hitot mint differenciációs végterméket ismertettük, de utaltunk a „maradékláva” nagy víztartalmára, amely az egyensúlyt a K-földpát javára tolta el (Székyné Fux V. — Hermann M. 1951). Azóta a kérdés az érdeklődés előterébe került és káliumfeldúsulásra vonatkozó újabb adatokat a kárpáti vulkánosság területén több szerző közölt. így többek közt Szoboljev — Kosztjuk (1955), F i a 1 a (1959), G i u § c a (1961), Vargáné Máthé K. (1961), Böhmer (1961), Kiss J. (1960), Vidacs (1962), K u b o- vics (1962). Ezek az adatok, valamint a Szádeczky-Kardoss E. által ki- alakított, a könnyenillók döntő fontosságát kihangsúlyozó kőzettani szemlélet nagy- mértékben elősegítette a propilitesedés és kálifeldúsulás összefüggésének tisztázását.. S z é k y n é : PvopilUesedés és kálimetaszomatózis 411 A kérdés megoldásához a kulcsot azonban elsősorban a telkibáuyai érces terület részletes bányászati megkutatása, alapos földtani térképezése és többszáz kőzetminta részletes feldolgozása adta meg. A telkibányai terület a propilitesedés és kálimeta- szomatózis összefüggésének vizsgálatára kitűnően alkalmas, ezért a kérdést a telki - bányai ércesedés alapján kívánom megvilágítani. Egyben utalok más kárpáti terüle- tekre is. A piroxénandezit, propilit, kálitrahit ásványtani és kémiai jellemzése A telkibányai területet — mint ismert — felsőszarmata vulkánosság termékei építik fel. S c h e r f E. felvétele szerint a vulkáni képződmény vázlatos sorát a követ- kezőkben adjuk meg. I. táblázat Földtani kor Képződmény felsőszarmata riolittufa és esryéb üledékek kálitrahit riolit-perlit piroxénandezit, evakran jelentős propilitesedéssel A legidősebb és legelterjedtebb képződmény a piroxénandezit, amely a terület bázisát képezi. A fiatalabb riolitvulkánosság termékei — nagy felszíni elterjedésük elle- nére is — csak jelentéktelen mennyiségben szerepelnek a terület felépítésében és vékony lepelként borítják az idősebb andezitet (Székyné Fux V. — Hermann M. 1951, Scherf E. — Székyné Fux V. 1959). Az andezithez kapcsolódik a nagyarányú zöldkövesedés, az ezzel szoros összefüggésben álló kálhnetaszomatózis és a nemesfém- tartalmú ércesedés is. A kálitrahit földtani megjelenésére jellemző, hogy a terület leg- magasabb pontjait foglalja el, mennyisége a mélység növekedésének függvényében foko- zatosan csökken, és hogy a hegység É— D-i csapásának megfelelő főtektonikai irányokkal párhuzamosan helyezkedik el (2. ábra). Az andezit ásványi összetétele alapján a kémiai és szöveti változatosság ellenére is általában piroxénandezit. A piroxéneket augit és hipersztén képviseli. Gyakran amfibol is megjelenik, főleg a széli részeken és legtöbbször másodlagosan a piroxénből keletkezik. A színes elegyrészek alapján az ortoandeziteken belül különböző típusokat különíthetünk el. Alapanyaga általában pilotaxitos, hialopilites, üvegmennyisége 4 — 7%. Kémizmusa alapján, ahogy erre régebbi (Hermann M. 1952, L i f f a A. 1953) és újabb (Gyar- mati P. 1961) vizsgálatok rámutattak, az átlagos piroxénandezitnél savanyúbb. Az SiO, -érték 55 — 61% között változik. A Xiggli-féle rendszerben a peléites, kvarcdioritos, sőt granodioritós, tonalitos magmatípusnak felel meg. A Rittmann-féle kőzetrendszer- ben is ritkán minősül andezitnek, legtöbbször dácitnak, labradorit-riodácitnak. A K,0 %-os értéke is nagyobb benne, mint a normális piroxénandezit ben (II. táblázat). Ásványos összetétele alapján azonban még a savanyú kémizmus ellenére is fenopiroxénandezit és ezért a továbbiakban is ezt a megjelölést használjuk. A propilites andezitet, ill. az andezitogén propilitet az ortoandezithez képest a színes elegyrészek rovására képződött klorit nagy mennyisége jellemzi. A klorit klino- klór. A plagioklász sokszor egészen ép, de mind a mikroszkopos, mind a röntgendiffrakto- méteres vizsgálat szerint lényegesen savanyúbb, mint a piroxénortoandezitben (albit- oligoklász). A röntgendiffraktométeres felvételen emellett szanidin specifikus vonalak is megjelennek. Jellemző mellékes elegyrészként kvarc csak ritkán jelentkezik (a röntgen- 1 412 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 4. füzet JX X 4- s/1-5 2. ábra. Vázlatos földtani térkép a telkibányai érces terület kálitrahit előfordulásairól. Magyarázat: 1 — 3. Szarmata: 1. andezit, 2. riolit-perlit. 3. kálitrahit, 4. Fedő üledékek, 5. nyirok, pleisztocén, 6. érces telérek. 6/1. András-telér, 6/2. János-telér, 6 3. bobkovitz-telér, 6,4. Jószerencse-telér, 6/5. Jupiter-telér .-1 bb. 2. Schematische geologische Karte dér Kalitrachytvorkommeu dér Vererzungszone von Telkibánya. Erklárung: 1 — 3. Sarmat: 1. Andesit, 2. Rliyolith-Perlit, 3. Kalitraehyt, 4. Deckgebirge, 5. Pleisto- záner J.osslchm. 6. Vererzte Gangé, 6/1. Audrás-Gang, 6/2. Jánbs-Gang, 6/3”. Éobkovitz-Gang, 6/4. Jósze- rencse-Gang, 6/5. Jupiter-Gang diffraktométeres felvételen a kvarc a piroxénortoandezit eredeti alkotója), a pirít is csak mélyebb szinteken fordul elő. Ugyanakkor ezeket a propilitiket — összhangban Kor- zsinszkij eredményeivel — a kalcit és epidot nagy mennyiségű fellépése is jellemzi. Kémiailag a propilitet az ortoandezittel szemben a CaO-tartalom nagy fokú, az Na20 mennyiségének kisebb fokú csökkenése és a H20-tartalom nagy’ fokú növekedése jellemzi. A H20-tartalom növekedésével párhuzamos a K20 mennyiségének emelkedése is. A közeg erősen redukáló jellegű, az Fe0:Fe203 arány az FeO felé tolódik el (II. táb- lázat). S z ék y n é : Propilitesedés és kálimetaszomatózis 413 II. táblázat Piroxéuandezit, kloroandezit, propilit, kálitrahit kémiai összetétele a telkibányai érces területen ’Sb cd m . s S Sj v S ^ 0 S £ 3 Augitos hipersztén: andezit Szurok-hegy — > m g '2 •g 2c 5 «« £ O cd u-> 2 S -*2 ^ £ 22 .ti > rn X .§ 1 ~ ,Q co & M p * Ü co cd 8b > cd >» g1 £ s2 |s e z . 0 OS w 0 p V 'Juc, ro t/> 'cd u £ B m m» cd co •Th rí -e - 1 cd 'cd l i-. J2: | 3s Kálitrahit Nagyhasdat csúcsa 563 m tszf. SiO. 55,06 57,38 51,76 59,i6 ■ 51,52 56,05 57,39 62,08 TiO, 0,59 1,10 0,63 0,56 0,81 0,63 0,22 0,69 AKO, 16,99 16,44 l8,26 i8,37 21,59 18,36 17,47 17,19 Fe,Ö3 6,81 1,66 3,02 r,43 2,59 0,83 3,45 4,i3 FeO 2,37 4,22 3,31 3,49 3.29 5,73 1,32 0,17 MnO 0,09 0,12 0,11 0,06 0,18 0,07 0,12 0,02 MgO 0,74 5,04 4.50 3,9i 4,70 6,57 1,80 0,13 CaO 8,05 7,70 8,80 4,99 2,38 0,96 1,66 0.28 Na20 3,98 2.68 2,18 2,13 1,98 1,04 0,36 0,81 K.O o'.97 r,o8 1,60 1,72 3,24 3,92 11,28 11,69 S 0,23 0,02 0,06 P:Os 0,16 0,0 7 0,10 0,12 0,09 0,10 ny co* 0,37 0,16 2,61 0,59 3,01 0,11 2,72 0,32 H.O - 0.38 0,28 1,55 0,71 I ,6l 0,75 0,17 0,72 h2o+ 2,93 í,29 2,50 2,88 3,61 4,89 1,62 2,02 Elemző: Sűrű J. T'.mszt K. Simó B. Simó B. Simó B. Simó B. Simó B. CsajághyG. A Szádeczk y-féle volatilit állapotot képviselő kálitrahitot ásványosán a káliföldpát uralkodó mennyisége jellemzi. A káliföldpát 70 — 80%. Ez a mennyiség több, mint a piroxénortoandezitben, ill. piroxénkloroandezitben kimutatott plagioklász (45 — 50%). Ennek főoka főleg abban rejlik, hogy a makroporfiros plagioklászon kívül az alapanyagban is képződik káliföldpát. Újabb eredményekkel összhangban (G i u s c a, D. 1961, Vargáné Mát hé K. 1961) saját vizsgálataim is arra utaltak, hogy a kálitraliitban kétféle típusú káliföldpát képződik. Az egyik az alapanyagban pszeudo- romboéderes átinetszetű, optikailag jól meghatározható monoklin adulár, a másik a plagioklász-pszeudomorfózaként megjelenő triklin káliföldpát, amelyet az újabb irodalom adulámak, ill. mikroklin — szanidin átmeneti tagnak minősít (Baumbaue r, H. U. — Laves, F. 1960). A pszeudomorfózaként megjelenő káliföldpát optikáját az eredeti plagioklász, ill. az átmeneti propilites stádiumban képződött szanidin erősen deter- minálta. Ezzel szemben a röntgendiffraktométer jellegzetesen mutatja az adulár jelen- létét. A cliffraktométeres felvételen kitűnően látszik (3. ábra), hogy a kálitrahit vonalai tökéletesen összeesnek az egyik alpi területről származó adulár vonalaival. A káliföldpát mellett kisebb mennyiségben színes ásvány, elsősorban barna amfi- bol és hipersztén szerepel. Az andezitekhez hasonlóan előfordul, hogy a kőzet alap- anyagának 8 — 10%-a üveg. A szövet is az andezitével egyezik. A kémiai összetétel különösen jellegzetes. A K._,0 %-os mennyisége általában 10% felett van, gyakran a 14%-ot is eléri (Csajág hy G. — Scherf E. — Széky- né Fux V. 1953). Ennek növekedésével párhuzamosan az Na,0 és CaL,0 mennyisége teljesen lecsökken. Az Na.,0, valamint CaO mennyisége a típusos kálitrahitban az i%-ot sem éri el, sőt legtöbbször 0,5% alatt marad (lásd a II. táblázatot). A propilites fácieshez képest a H,0-tartalom is kicsi. Az oxidációs fok nagy. A Szádeczk y-féle vasoxidációs érték általában 50-nél nagyobb, gyakran a 80-at is meghaladja. Utóbbi 414 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 4. füzet bizonyltja a kálitrahit képződésekor uralkodó erősen oxidáló körülményeket. Ezt tá- masztja alá a külsőleg teljesen ép kálitrahitokban megjelenő színes elegyrészek, külö- nösen a barna amfibol, kisebb mennyiségben a hipersztén csaknem teljes opacitosodása. A kőzettani és kémiai vizsgálatokból kapott eredményeket kitűnően támasztják alá a bányászati feltárásokban tapasztalt földtani megfigyelések. A kálitrahit genetikájá- nak, ffl. a piroxénortoandezithez és a propilithez való viszonyának tisztázását elsősorban a bányászati feltárások tették lehetővé. A telkibányai érces telérek — mint közismert — 2 fő területre, a Gyepü-hegyre és a Kánya-hegyre koncentrálódnak (lásd a földtani térképet) . A gyepü-hegyi ércesedés Ny— K-i irányú főfeltárása, a Ferdinánd-altáró keresz- tezi a Gyepü-hegy vulkánitokban kifejlődött É — D-i csapású teléreit. A részletes bánya- földtani vizsgálatokból kitűnt, hogy ortopiroxénandezit az egész vulkáni összletben ahg van. Az andezit regionálisan kloritosodott és megközelíti a propiht stádiumot, amire nagy K20-tartakna is utal. A tektonikai vonalak vezető hasadékai mentén a káhumfel- r 1 1 1 1 -i 1 ' 11 Kloroanúeut K,0-n?1.;Nal-2.13/ Propi/if K20-3.92%,Na20-m°/, Adi,l"r : i I ! 1 1 ' 1 I I ! ' 1 ■ : - 1 1 1 ! ■ . 26' 37 35 33 31 29 27 25 23 21 19 17 15 13 11 9 7 5 - — ■ — I 1 L , 1 1__J I I | 1 1 1 1 1 I 1 I 1 I I I 1 I I 1 I . . 3. ábra. Piroxéuaudezit, propilit, kálitrahit röntgendiffraktométeres felvétele Abb. 3. Röntgendiffraktometrische Aufnahme von Pvroxenandesit. Prop3'lit, Kalitrachvt Települési viszonyok S z é k y n é : Propilitesedés és kdlitnetaszomatózis 415 ■dúsulás a legnagyobb. Sőt a tektonikailag felmorzsolódott kőzetzónák is kitűnő vezetői a káliumdús oldatoknak. A kálitrahit endometa-folyamat során az ércesedéssel kap- csolatban — tehát utólagosan — kovásodott, piritesedett. 4 ■ ábra. A Kánya-hegyi Zsófia-táró bányafoldtani térképe. M a g y a r á z a t: i. Amfibolos hipersztén- andezit. 2. Amfibolos hiperszténkloroaudezit . 3. Amfibolos hiperszténhidroandezit. 4. Kálitrahit. 5. Hidro- kálitrahit, 6. Szilikokálitrahit; t— 6. Szarmata Abb. 4. Montangeologische Karte des Zsófia-Stollens bei Kánya-hegy. Erklárung: i.Amphibol- fiilirender Hypersthenandesit, 2. Amphibolführender Hypersttíenchloroandesit, 3. Amphibolführender Hypersthenhydroandesit, 4. Kalitrachyt, 5. Hydrokalitrachyt, 6. Silikokalitrachvt ; 1—6. Sarmat Az ércesedés másik fő területének a Kánya-hegynek a felső része tiszta kálitrahit - ból áll (5. ábra). A magas szinten fekvő Mária-táró (612 m tszf.) mellékkőzete is kizárólag kálitrahit. Propilit, ortopiroxénandezit nem is jelentkezik (lásd a Kánya-hegyi szelvényt) . Ezzel szemben a Kánya-hegy másik legmagasabban fekvő vízszintes bányászati feltárása a Zsófia-táró (633 m tszf.) az andezit és kálitrahit genetikai összefüggésének egyik legfontosabb bizonyítékát szolgáltatta (4. ábra). 416 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 4. füzet A Zsófia-táró bejárata agyagásványos földpátokat tartalmazó hidro-metavulka- nitban fejlődött ki. A bejárattól 6 m-re a táró kőzetében átmetszet alapján amfibolt, liipersztént és augitot is felismertünk, ami andezites eredetre utal. 47 — 48 m között mikroszkóposán és elemzéssel is igazoltan kálitrahitot harántol a táró. 50 m-nél ismét megjelenik a sötétszürke amfibolos hiperszténandezit, amely csak helyenként mutat gyenge hidrokloro-átalakulást. A behatoló táró és Zsófia-telér kereszteződésénél a K,0- érték magasra ugrik és a Zsófia-telér teljes D-i esapásvágatában a nagy KAO-tartalmú kálitrahit a telért kísérő mellékkőzet. A táró és telér keresztezése után a táróban ismét nyomon követhetjük a kálitrahit-ortoandezit átmeneti sorozatot. A táró erősen, majd gyen- gébben átalakult amfibolos hipersztén-klorohidroandezitben halad, amit a táró végén sötétszürke amfibolos hiperszténandezit vált fel (4. ábra). Ez és az előző néhány in vastag sötétszürke, el nem változott hiperszténandezit előző szerzőknél (P á 1 f y M. 1929, L i f f a A. 1955) mint a kálitrahitot áttörő fiatalabb piroxénandezit-telér szerepelt. Nem vették észre, hogy ez csak érintetlen, káliumfeldúsulás nélküli andezit, mely foko- zatosan különböző változatokon át kálitrahitba megy át. A Kánya-hegyi Teréz-táró szintjén (410 m tszf.), amely a Zsófia-tárónál lényegesen délebbre tárja fel Ny — K-i irányban a Kánya-hegyet, a két kőzet egymáshoz való vi- szonya szintén érdekesen alakul. A tszf.-i magasság csökkenésével, ill. az ércesedés köz- pontjától való távolodással a kálitrahit mennyisége is csökken. A táróban kálitrahit csak a Jószerencsét- és Lobkovitz-telér mellett jelentkezik. Kétségtelenül az ércesedést is hozó teléres főhasadékok szállították a káliumdús oldatokat. A Kánya-hegyi Csengőbánya ún. 80-as szinti irányvágata a Teréz-tárónál is mé- lyebben (340 m tszf.), de lényegesen É-abbra az ércesedés központjához közelebb tárja fel a Kánya-hegyet. Ennek megfelelően a kálitrahit mennyisége lényegesen nő. A telérek csapására és a fő szerkezeti irányokra közel merőleges, 80-as szinti irányvágatban kitű- nően észlelhető a piroxénortoandezit, a piroxénhidroandezit, a propilit és a kálitrahit szakaszos váltakozása (5. ábra). A harántolásnál a Kánya-hegy legkomolyabb telére, a 5. ábra. A Kánya-hegy földtani szelvénye. Magyarázat: 1 — n. Szarmata: 1. piroxénortoandezit, 2. piroxénandezit-pszeudoagglomerátum, 3. piroxénhidroandezit, 4. zöldköves piroxénandezit (propilit), 5. riolit, 6. kálitrahit, 7. hidrokálitrahit, 8. szilikokálitrahit, 9. szulfokálitrahit, 10. kovapala. n. konglo- merátum és homokkő; 12. Kovás-agyagos, pirites, ill. okkeres telérek és zsinórok, 13. Nem éles kőzethatár Abb- 5. Geologisches Profil des Kánya-Berges. Erk larung: 1 — n. Sarmat: 1. Pyroxenorthoandesit, 2. Pyroxenandesit-Pseudoagglomerát, 3. Pyroxenhydroandesit. 4. Griinsteinführender Pyroxenandesit (Propvlit), 5. Rhyolith, 6. Kalitrachyt, 7. ’Hydrokálitrachvt, 8. Silikokalitraehyt, 9. Suífokalitrachyit 10. Kieselschiefeí, 11. Konglomerat und Sandstein; 12. Kieselig-tonige, pyrit-, bzw. okkerfiihrende Gánge und Schniire, 13. nicht scharfe Gesteingrenze S z éky n é : Propilitesedés és kálimetaszomatózis 417 Lobkovitz-telér is propilites mellékkőzetben van. Érdekes azonban az, hogy néhány m-rel É-abbra a telér esapásvágatában már a kálitrahit is megjelenik és 20 m-rel maga- sabban a feltörésben is már a kálidús kálitrahit a telért kísérő mellékkőzet. Még kézzelfoghatóbban tűnik ki a kálitrahit mennyiségének fokozatos csökkenése és a propilit mennyiségének fokozatos növekedése lefelé a területen lemélyített pers- pektivikus fúrás összevont rétegsorából. A 800 m vastag andezitogén vulkáni összlet- ben a felszíntől számított 450 rn-es mélységig (— 100 m tszf.) uralkddik kálitrahit, alatta típusos propilit az alapkőzet, a Korzsinszki j-féle propilites fáciesnek meg_ felelően egyre fokozódó mennyiségű kalcittal, pirittel és epidottal. A genetikai folyamat értelmezése Az ortopiroxénandezitben a metaszomatózis első eredményeként kloritosodás indul meg. A teljesen sötétszürke, látszólag típusos piroxénortoandezitben gyakori, hogy a színes fenokristályokat klorit tölti ki. A klorit mellett, sőt legtöbbször a klorit megjelenése előtt 10— 20%-ban agyagásvány (uralkodóan montmorillonit, kisebb meny- nyiségben illit) is jelentkezik. Az agyagásványképződés a folyamat kísérőjeként főleg a magasabb szinteken észlelhető. A jellegzetes propilitben az agyagásvány mennyisége általában csökken. A klorit mennyisége emelkedik. A propilitesedés előrehaladásával a földpát fenokristályokban is változás történik. A felmelegedés következtében fellazult földpát-szerkezetben a Ca fokozatosan kiszorítódik. Az andezin — labrador összetételű plagioklász albit — oligoklász típusú plagioklásszá alakul és mellette legtöbbször 10%-ot is meghaladó mennyiségben szanidin is megjelenik. Közismert és az általunk vizsgált területen is teljes beigazolódást nyert, hogy a propilitesedés nagy területre kiterjedően felülről zárt rendszerben jelentős mennyiségű vízgőz jelenlétében reduktív körülmények között jön létre. A nyitott hasadék és repedésrendszerekben, a tektonikai vonalak mentén azonban a viszonyok teljesen megváltoznak. A reduktív viszonyok megszűnnek, erős oxidációs körülmények alakulnak ki. A körülmények megváltozása következtében a propilitben kialakult ásványtársulás instabilissá válik, a plagioklász inetaszomatikus kiszorítása olyan jelentős mértékben halad előre, hogy a plagioklászt már a röntgen- diffraktométeres felvétel sem tudja kimutatni, teljesen az adulár lép előtérbe. A színes elegyrészek (amfibol, hipersztén) az oxidációs körülmények között tel- jesen elopacitosodnak. A Kánya-hegy kiemelkedő kálitrahittömegében ez különösen feltűnő, jellegzetes. Mélyebb szinteken (Ferdinánd-altáró) előfordul, hogy a kálimeta- szomatózist szenvedett propilit klorit ja változatlanul megmarad (klorokálitrahit) . Az ásványos összetétel ingadozásai a kémiai összetétel változásában is kitűnően tükröződnek (6. ábra). A K,0-tartalom növekedésének függvényében a CaO-, Na,0-, Mg- és FeO-tartalom lecsökken. Az Na AJ, de különösen a CaO mennyisége már a propi- litben is kisebb, a MgO és FeO mennyisége csak a propilites fázis után csökken. A K,0- tartalom növekedésének függvényében a propilites fázis K20 mennyiségének 4% fölé való emelkedésénél lényegesen megváltozik az Fe0:Fe203 viszony is. Az Fe/j., mennyi- sége ugrásszerűen uralkodóvá válik az FeO-hoz képest, de az összvas mennyisége az ortoandezites állapothoz és a propilites fácieshez képest csak alig észlelhetően csökken. A víztartalom változása szempontjából csak a H20 -mennyisége érdemel figyelmet, az ortoállapothoz képest lényegesen megnő a propilitben, majd ismét lecsökken a kálitra- hitban. A kálitrahitban mennyisége általában 1 — 2% között változik. A fentiekben ásványtanilag és kémiailag vázolt folyamat a kárpáti harmadkori vulkáni vonulatban nem egyedül álló jelenség, sőt ahogy erre már előzetesen rámutat- tunk, szigorú törvényszerűséggel az Au-ércesedéssel kapcsolatban a kárpáti vonulatban 418 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 4. füzet 7o 6. ábra. Piroxénandezit, propilit, kálitrahit legfontosabb kémiai alkotóinak változása a K.O tartalom függvényében Abb. 6. Veránderung dér wichtigsten chemischen Bestandteile des Pyroxenandesits, Propylits und Kali- trachyts als Funktion des K,O Gehaltes mindenütt jelentkezik. Nagyobb fokit kálimetaszomatózis azonban csak ott csatlakozik a propilitesedéshez, ahol erős tektonikai folyamatok jelentős hasadék-, repedésrend- szereket hoztak létre, amelyek kálidús oldatok vezetésére alkalmasak voltak. Ilyen volt területünkön a Lobkovitz- és Jószerencsét-telér eredeti hasadéka, amely a Kánya-hegy nagy tömegű andezitjének metaszomatikus átalakulását tette lehetővé. A nagymértékű mobilizációt, amely szükséges volt ahhoz, hogy a plagioklászföldpát Ca- és Na-ja káliumra cserélődjék ki, ezek a hasadékrendszerek biztosították. A kálidús oldatok metaszomatikus hatása a kálium kisebb ionfajsúlya miatt különösen a felsőbb szinteken volt jelentős. A kálidús oldatok gombafejhez hasonlóan mindig felfelé haladva szélesebb és szélesebb sávban fejtették ki hatásukat (lásd az 5. ábrát, a Kánya-hegyi szelvényt). S c h e r f li. eredeti, sok évvel ezelőtt készült, kéz- iratos szelvénye, amely kitűnő megfigyelésen alapszik, szintén jól tükrözi ezt az értel- mezést is. A káliumdús ,,káhtrahit”-os felső szint mind Telkibányán, mind általában a kárpáti érces területeken, az Au-ércesedés szintjeivel esik egybe. A kárpáti vulkáni hegységekben, ahol az Au-ércesedések szintje bányászatilag és földtanilag hozzáférhető, az utóbbi évek során — mint már említettük — számos helyen mutatták ki ezt a kőzetet, így többek között Selmec- és Körmöcbányán (Fial a, Fr. — P á c a 1 Zd. 1959. B öhmer M. 1961), a Tokaji-hegység más területén (V a r g á n é M á t h é K. 1961) S z é k y n é : Propilitesedés és kálimetaszomatózis 419 Beregszász környékén (S z o b o 1 j e v, B. S. — K o s z t j u k, B. P. — Bobnye- vics, A. P. — Corbacsevszkaja, O. H. — Spitkovszkaja, S. M. — F i s k i n, M. J. 1955), a Gutin-hegységben (Giusca, D. 1961). De kimutatták kisebb mennyiségben azokban a hegységekben, pl. Mátrában is (Varga Gy. 1958, Kiss J. 1960, Kubovics I. 1962), ahol a bányászkodás a színes szulfidos zónában folyik és a nemesféméreesedés szintje csaknem teljesen lepusztult. A leg- utóbbi közlések szerint a kálitrahit, ill. káliumfeldúsulás a Mátra-hegység köz- ponti részében félkörösen észlelhető. Mélyebben feltárt hegységeinkben, ahol a bá- nyászatiig feltárt ércesedés nagyobb hőfokú, mélyebb szintet képvisel (pl. Börzsöny pirrhotinos ércesedése) kálifeldúsulást eddig nem mutattak ki. A kálitrahit tehát érc- teleptanilag is szintjelző. A kárpáti vulkáni hegységeinkben tehát a propilit és ún. kálitrahit legszorosabb genetikai kapcsolatban van. A vízben gazdag lávák kristályosodásának utolsó perió- dusában és bevezető hidrotermás fázisában, melyet zárt térben a mellékkőzet transz- vaporizáló hatása még jelentősen elősegíthet, regionális kiterjedésű propilitesedés jön létre. A folyamatot a mobilis komponensek transzvaporizáló (szűkebb értelemben meta- szomatizáló) hatása idézi elő. A propilit tehát a Szádeczk y-féle nevezéktan szerint hipo- és metamagmatit, ill. Korzsinszkij szerint jellemző metaszomatit. A tektonikai övékben a redukciós körülmények oxidációssá válása következtében a propilit instabilis lesz és más stabilis ásványtársulás kialakulása válik szükségessé. A tektonikai övékben nagy mennyiségű könnyenilló áramlására van lehetőség, amely a kálium mobilizálódását, az andezit, a propilit, vagy gyakran a riolit metaszomatózisát jelentősen elősegíti. Andezitogén, propilitogén vagy riolitogén kálikőzet (kálitrahit) keletkezik. Az általunk elnevezett kálitrahit tehát metaszomatikus hipo-, ill. metavul- kanit. A kálitrahitot létrehozó hasadékok vezették a további érchozó oldatokat is, amelyek a kálitrahiton különböző endo — meta-elváltozásokat hoztak létre (szulfo-, sziliko-, hidro-kálitrahit) . Mindezek azonban már a kálimetaszomatózis útján keletkezett kálitrahit egyensúlyi körülményeinek megváltozását jelentik és az ércesedéssel kapcso- latos későbbi folymatok, amelyek részletezésére más alkalommal térünk ki. Végezetül köszönetét mondok Simó Bélának és Bárdossy György- nek az MTA Geokémiai Laboratórium munkatársainak, akik újabb kémiai elemzések, ill. diffraktométeres felvételek készítésével segítették elő a kérdés részleteinek kidol- gozását. Köszönetem szól azonban elsősorban kedves régi munkatársamnak, dr. S c h e r f Emil nek, akinek alapos és részletes földtani felvétele alapozta meg ennek a kérdés- nek a kidolgozását, s akivel az éveken át folytatott együttműködés, kölcsönös megvi- tatás nagymértékben előrevitte a petrológiai megoldást is. IRODALOM — I.iteratur Baumbauer, H. U.— La vés, F., (1960): Zum Adularproblem. Schweiz. Min. Petr. Mitt. 8. 40. p. 177. — B ohm e r, M., (1961): Relations between potassium trachytes, rhyolites and minerali- sation in the Kremnica őre field. Geol. Práce Zosit 60. p. 319. — Csajághy G.— S cherf E.— S z é- kyné Fux V., (1953): Theoretische und praktische Ergebnisse dér chemischen Aufschliessung des Kalitrachyts. Acta Geologica, Tomus II. p. 15. — F i a 1 a, Fr —Pácai, Zd., (1959): Nékolik geoche- mickych poznámek o kyselych diferenciátich neovulkanitu v. Kreminickych horach. Geol. práce. Zoisit 54. — G i u 5 c a, D., (1961): Die Adularisierung dér Vulkanite in dér Gegend von Baia Maré. Acta Geolo- gica, Tomus VII. p. 173. — Gyarmati P., (1961): A vulkáni kőzetminősítés problematikája Tokaji hegységi példákon. Földtani Közlöny XCI. K. p. 374. — Hermann M., (1952): Telkibányai riolitok és andezitek petrográfiája és petrokémiája. Földtani Közlöny LXXXII. k. p. 349. — I n k e y B., (19^6) : De la rélaüon entre l’état propilitique des roches andésitique et leurs filons minéraux. C. R. Congr. Intem. Geol. Mexico. — Kiss J., (1960) : A new őre occurence in the environment of Nagygalya, Nagylipót and Aranybányafolyás, Mátra Mountains, XE-Hungary. Annales Universitaüs Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös nominatae, Sectio Geologica, Tomus III. p. 55. — Korzsinszkij, D.S., (1959) : Physicochemical basis of the analyses of the paragenesis of minerals. (Translated írom russian.) Con- 420 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 4. füzet sultants Burea.i I110. New-York. p. 71. — Kubo vics I., (1962): A vulkáni hegységek beszakadásos szerkezete. Földtani Közlöny, XCII. K. p. 280. — Éazarevic, M., (1913): D: jpilitisierung, Kaoli- nisierung und Verkieselung und ihre Beziehung zu den Lagerstatten dér propylitischen jungen Gold- Silbergruppe. Zeitschrift für praktische Geologie XXI. K. p. 345. — L, i f f a A., (1953): Telkibánya kör- nyékének földtana és kőzettana. Magy. All. Földtani Intézet Évkönyve XLI- K. 3. füzet. — I, itta A., (1955): Telkibánya bányaföldtani viszonyai. Magy. Áll. Földtani Intézet Évkönyve, XLIE K. 4. füzet. — P á 1 f y M. (1916): Az erupciós kőzetek zöldkövesedése. Földtani Közlöny, xLvi. K. p. 73. — P á 1 f y M. (1929): Magyarország arany-ezüstbányáinak geológiai viszonyai és termelési adatai. Földtani Intézet gyakorlati irányú kiadványai. — Riehthofen, F. Fr., (1861): Studien aus dér uugarisch-siebenbürgi- schen Erzgebirgen. Jahrb. d. k. k. Geol. Reichsamt. XI. K. p. 228. — Schneiderhöhn, H., (1928): Die jungeruptive Éagerstáttenprovinz in Serbien. Siebenbürgen, Ungam und dem Bánát. Zentralbl. f. Min. Geol. u. Pál. A. 404. — S c he r f E.— 8 zékvné Fux V., (1959): Das Erzgebiet von Telkibánya. MTA Geokémiai Konferencia Kiadványa II. K. Bp. —Szabó J., (1891): Selmec környékének geológiai leírása. Magy. Tud. Akadémia III . oszt. külön kiadványa. Bp. p. 31 1. — Szádeczky-Kardoss E.: A hipo- és metamagmatitok rendszere. Acta Geologica Tomus VIII. (Nyomás alatt.) — Szá- deczky-Kardoss E. (1958): On the petrology of volcanic roeks and the interaction of magma and water. Acta. Geol. Hung. V. 197. — Székyné Fux V. — H e r m a n n M. (1951): Telkibánya — Alsókéked környékének petrogenezise. Földtani 'Közlöny I.XXXI. K. p. 250. — Szoboljev, B.S. — K osztjuk, B. P. — Bobnyevics, A. P. — Gorbacsevszkaja, O. H. - Spitkovsz- k a j a, S. M. — F i s k i n, M. J., (1955): Petrografia neogenovih vulkanyitoseszkih i hipoabissalnik porod szovjetszkih Kárpát. Kiev. — Vargáné Máthé K., (1961): Kálimetaszomatózis és kálium- feldúsulás a Sátoraljaújhely’ és Vágáshuta közti területen. (Metasomatose et enrichissement de potasse sur le territoire situé entre Sátoraljaújhely et Vágáshuta (Mte Tokaj Hongrie septentrionale). Föld- tani Közlöny XCI. K. P. 391. — V i d a c s A., (1962): A Mátra-hegység radiogeológiai vizsgálata. Magy. Áll. Földtani Intézet Évi Jelentése az 1959. évről. p. 63. Propylitisierung und Kalimetasomatose im Spiegel dér im Tokajgebirge durehgeführten Untersuchungen DR. V. SZÉKY-FUX Auf Grund dér in zahlreichen Bergbauaufschlüssen beobachteten geologischen Lagerungsverháltnisse (Abb 1, 4, 5), sowie petrographischer, chemischer und röntgen- diffraktometriseher Analvsen konnte die Yerfasserin nachweisen, dass im Telkibányaer Yererzungsvorkommen des Tokajgebirges dér Pyroxenandesit, dér Chloroandesit, dér Propvlit und dér sogenannte Kalitraehyt eine graduelle genetisehe Reihe bilden. Im Raume dér Vererzung finden wir den Pvroxenehloroandesit, den Propvlit in den tieferen Horizontén. Dér Kalitraehyt nimmt dagegen die höehsten Punkte des unter- suchten Gebietes ein und ist imtner parallel mit den dem N — S-Streichen des Gebirges entspreehenden tektonisehen Hauptriehtungen angeordnet. In dér letzten Periode dér Kristallisierung dér wasserreichen Andesitlaven und dér Anfangsphase dér hydrothermalen Tátigkeit beginnt als erstes Resultat in einem oben geschlossenem System einsetzenden Umwandlung metasomatiseher Natúr, die Chloritisierung dér mafisehen Mineralien. Xeben dem Chlorit — meistens noch vor dér Erseheintmg des Chlorits — bilden sich auch Tonmineralien (iibenviegend Montmoril- lonit und in kleinerer Menge Ilmenit), dérén Anteil etwa 10 bis 20% betrágt. Mont- morillonit-Illit treten hauptsáchlich in höheren Niveaus auf. Mit Zunahme dér Tiefe werden sie in den Hintergrund gedrángt und durch Chlorit (Chloroandesit) ersetzt. In den weiteren Phasen des Yorganges erleiden auch die Feldspathphenokristalle gewisse Anderungen. Dér Plagioklas von Andesin — Labrador-Zusammensetzung wandelt sich zum sauren Plagioklas von Albit — Oligoklas-Typus und daneben erscheint auch Sanidin in einer Menge, die in den meisten Falién sogar io°0 übertrifft. Es kommt eine regionale Propylitisierung zustande. In den offenen Spalten- und Kluftsystemen, lángs tektonischer Linien verándern sich jedoch auch die áusseren Yerháltnisse. Die Reduktionsverháltnisse werden durch starke Oxvdationsverháltnisse abgelöst. Die Mineralparagenese des Propvlits wird unstabil und eine neue stabilé Mineralparagenese beginnt sich auszugestalten. Unter dér Wirkung dér die Spaltensysteme durchströmenden kalireichen Lösungen nimmt graduell dér Adular die Stelle dér Feldspathphenokristalle ein. Letzterer bildet sich in grossen Mengen sogar in dér Grundmasse. Es entsteht ein an Adular reiches, andesitogenes, propylitogenes (seltener rhyolithogenes) Kahgestein (sog. Kalitraehyt) (siehe Abb. 3). Die in dér mineralogisehen Zusammensetzung als Funktion dér Zunahme des K20-Ge- haltes erfolgenden Úmwandlungen werden auch durch die quantitativen Yeránderungen dér chemischen Bestandteile gut widerspiegelt (Abb. 6, Tabelle II). Die metasomatische Wirkung dér an Kálium reichen Lösungen ist wegen dér kleineren Ionengewichte des Kaliums besonders an höheren Niveaus bedeutend. Die kalireichen Lösungen aufsteigend machen sich, einem Pilz áhnlich, in immer breiterer S z é k y n é : Propilitesedés és kálimetaszomatózis 421 Zone vvirksam. Dieser obere Horizont falit sowolil in Telkibánya, wie aueli im allgemeinen in den Vererzungszonen dér Kárpátén, mit den Horizontén dér Au-Vererzung zusammen. Dér Kalitracliyt stellt auch vöm Gesichtspunkt dér Erzlagerstáttenkunde aus einen Niveau-Indikator dar. Auf Grund dér oben dargelegten Genese kann dér Propylit und Kalitracliyt nach dem Transvaporisations-Gesteinssvstem von Szádeczky-Kardoss als Hypo-, bzw. Metamagmatit, nach Korshinskij (i959) aber als typischer Meta- somatit angesehen werden. In den tektonischen Spalten, die zűr Entstehung des Kalitrachyts gefuhrt liatten, drangen auch die spáteren erzfiihrenden Lösungen hinauf. ALLITO S ÉS SZIALLITOS ÁSVÁNYOK ÉS SZEREPÜK A KÖZÉPSŐ-MÁTRA ÉRCESEDÉSÉBEN . DR. KISS JÁNOS* (XXXIII -XXXV.. táblával, 5 táblázattal) . Összefoglalás: A középső-mátrai (Nagylipót, Nagylápafő, Nyírjes I— II.) ércesedés a szerkezeti felépítés és ásványos összetétel tekintetében különbözik a K- és Ny-mátrai ( Recsk — Gy öngyösoroszi ) ércesedéstől . Az érces elemeket mobilizáló, főleg szénsavas oldatok már a különböző módon elváltozott és geomechanikailag nem egységesen viselkedő kőzetösszletbe kerültek, ily módon erősen szétseprűződő hasadékkitöltés és impregnáció jött létre. A változó pH-'"ál a hidrotermális oldatok az eredetileg is laza szerkezetű, permeábihs piroklasztikus kőzet ásványos összetételét az illit (szeneit) -* kaolin (dickit) -» montmorilloniton keresztül a hidrargillit képző- désével szélsőségesen megváltoztatták. A felsorolt sziallitos — allitos elegyrészek keletkezése területenként eltérő. Tömeges hidrar- gillit csak a nyírjesi vonulatban lép fel, Nagylipóton — Névtelenbércen teljesen háttérbe szorul, Nagylápafőn pedig ez idő szerint nem ismerjük. Illit-gümbelit mindkét területen, dickit (kaolinit) jelenleg, csak Névtelenbércen mutatható ki (Nyírjes II.), a montmoril- louit mennyisége pedig ÉK irányból DNy felé növekvő jellegű. A vázolt telérkísérők megjelenése, eloszlása részben kiegészíti a Középső-Mátra ércesedéséről korábban alkotott nézeteinket. A laterálszekréciós jelenségek az ércesedés kialakításában figyelmet érdemlő szerephez jutottak. Bevezetés Az 1954 — 59-es évek kutatásainak eredményeként Nagygalya, Nagylipót, Nagy- lápafő, Nyírjes, Aranybányafolyás területén új ércesedés körvonalai bontakoztak ki (Kiss J. 1955., 1958, 1960.). A felszínen jelentkező érces nyomok, érctörmelékek, intenzíven kovásodott és ,,kaolinosodott” kőzet változatok fellépése arra a területre szorítkozott, amiben id. N o s z k y J. Gyöngyösoroszi terület analógját vélte felismerni (id. N o s z k y J. 1927). Korábbi kutatásaink alapján az ércesedés a legfiatalabb láva- pad alatti ún. változékony lávapadban és a feküképződményekben helyezkedik el teléres és hintett eloszlásban. Közös jellemvonásként emelhető ki, hogy az ércesedést megelőző folyamat intenzív kőzetlebontással-kovásodással járt, a közvetlen ércesedést csupán kisebb mérvű kovakiválás kísérte. Az ún. ,, változékony” alsó lávápad, valamint a lepelképződmények kőzetlebon- tása igen változatos kőzettípusok kialakulását eredményezte, amelyek a Szádeczky- féle új kőzetnevezéktan alkalmazásával az andezitnek kloro-szulfo-, kloro-karbo-, hidro-andezit változatai mellett a pszeudoagglomerátum és pszeudotufa kategóriáiba illeszthetők (Szádeczky-K. E. 1959). E kőzetváltozatok a hidrotermális kőzet- lebontás jellegeit tükrözik, melyek a közép-mátrai ércesedés arculatát is jól kidomborít - Előadta a Magyarhmi Földtani Társulat 1963. XII. n-i ülésén. Kézirat lezárva 1964. VI. 16. Kiss : Allitos és sziallitos ásványok szerepe a mátrai ércesedésben 423 ják: nevezetesen a folyamat kezdeti szakasza inkább savas jelleggel (szericit-illit), „kaolin- képződéssel” és kovakiválással ment végbe, míg a lúgossá váló oldatok hatására kisebb mérvű montmorillonit és allit képződött. Ez a szakasz mintegy előfutára volt az érces folyamatoknak. A mellékkőzet „kaolinos-lebontása” ÉK-ről DNy irányban a montmo- rillonit képződése felé tolódik el, az érctelért kisérő sziallitok között már az utóbbi az uralkodó. Nincs kizárva, hogy a montmorillonit reszilifikációval alakult ki, ami így a hidrotermáknak két nagy folyamatát tükrözi : a) az ércmentes, steril oldatok a kőzetek lebontását, a kőzetalkotó ásványok elemeinek nagymérvű mobilizálását eredményezték, b) az aszcendens és laterálszekréciós ércképző folyamatok érces kitöltéseket hoztak létre. E két folyamat keretei jól elkülöníthetők ugyan, mindkettő azonban több ütemben tör- ténhetett, ami kisebb-nagyobb időközökben azonos geokémiai jellegű folyamatot kör- vonalazhat. Ezt a szulfo-kloro-, kloro-karbo-andezit változatok kialakulása is jelzi, minek pirít-, kalcit — ankerit- (sziderit-) tartalma térben és időben szükségszerűen nem azonos az érctelért kísérő pirít — kalcit keletkezésével. Az ércmentes folyamat során nemcsak az előzőkben vázolt kőzetváltozatok jöttek létre, hanem az alsó lávapadnak és ez alatti középső tufának az elváltozását is eredményezte, intenzív kálium-metaszomatózissal (Kiss J. 1960). A kálium beépülése a lávaképződményekben (változékony andezit) — eddigi meg- figyeléseink szerint — nem a szokványos adulárképződést hozta létre, hanem a plagio- klász teljes átalakulásával szericit — illitkeletkezést eredményezett. Epigén adulár — szanidin képződését főleg a piroklasztikus kőzetváltozatokban figyelhettük meg, ahol K20= 7,82% Na20 = 2,62 ossz. alkálitartalom = 10,44% volt kimutatható. A kőzetlebontás és a kálium mobilizálása, majd metaszomatikus beépülése szoros összefüggést jelez. Feltehetően a kezdeti savas lebontást a riolittufa K-földpátból fel- szabaduló nagyobb mennyiségű kálium kilépése tolhatta el a lúgosabb tartomány felé. Ily módon érthetővé válik a közép-mátrai kőzetek földpáttartalmának átalakiüása, az illit — szericit — kaolin (dickit) — montmorilloniton keresztül, egészen a hidrargillit kép- ződéséig. Magyarázhatók a szeszélyesen fellépő kovás kibúvások, amelyek bár határo- zott csapásmenti elrendeződésről tanúskodnak, legritkább esetben hasadékkitöltés ter- mékei, hanem a fellazult alsó lávapadban, valamint ez alatti, részben lepelképződmények- ben és alsó— középsőmiocén pszammitos— pélites kőzetekben mutatkozó kovás átitató- dások, impregnációk részlegei. Ezzel függhet össze a burdigalai és helvéti emelet homokos kőzeteinek kovás kötőanyaga és az üregeiben tapasztalható cm-es nagyságú kvarcdrúza- kialakulások is (Köszörű-patak, Vészes-patak stb.). A hidrotermális folyamat tehát első- sorban intenzív kőzetlebontást, kőzetalkati elváltozást eredményezett mindennemű érckialakulás nélkül. Ez a többi hazai érces területeinktől lényeges megkülönböztető jelleg, ami bizonyos mértékben „sajátos érctípus” bélyegeivel ruházza azt fel. A közép- mátrai ércesedés a telérkitöltő ásványkísérők alapján lényegében két csoportra osztható: a) A nagylipóti — nagylápafői rendszer, amit karbonátos telérkísérők túlsúlya jellemez, teljesen háttérbe szoruló kovás és sziallitos ásvány kiválásokkal. Feltehetően hasonló alakban jelentkezik ennek Mogyorósorom — Péter-hegy területekre eső szakasza is, ami csapásban az első kettő folytatásának fogható fel. b) A nyírj esi — névtelenbérci rendszer, ahol az intenzív szialht — allit- és kova- kiválás mellett a karbonátos telérkísérők háttérbe szorulnak. Kellő feltárás hiányában a Kisgaly a — Körösny aktető, valamint N agyszarv asf oly ás — N yesett vár — Aranybánya- 424 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 4. füzet folyás önálló rendszert látszik képviselni, amely Asztagkő, Mátraszentimre között felte- hetően egy harmadik érces vonulatot jelenthet. A közép-mátrai érces sáv, a szorosan vett Nagy lipót — Nagy lápafő és a Nyírjes — Aranybányafolyás területe a Mátra peremi szegélyén lép fel, ami több, nagyjából pár- huzamos érces telérből, zsinórokból, breccsás törmeléket cementáló szulfidércből áll. Telérkitöltő ásványkísérők: kalcit, sziallitos-allitos elegyrészek, kvarc, ametiszt, barit és fluorit. A két terület kísérőásványainak jellemzése az alábbiakban foglalható össze: I. Nagylipót — nagylápafői vonulat Lényegében több telérből, breccsás érckitöltésből és ércimpregnációból álló érces vonulat, melyek közül a nagylápafői „zebraérces” telérkitöltés a nagylipóti 550 m-es telérrel minden bizonnyal azonos, bár egyes ásványainak nyomelem összetételében némi eltérés mutatkozik. Jellemzője e területnek a kalcitos — karbonátos telérkitöltők túlsúlya, igen alárendelt kvarc és egyéb sziallit ásványkísérőkkel. A mellékkőzet helyen- ként intenzíven kovásodott, másutt „kaolinosan” bontott vagy montmorillonitosodott ; a két kőzetalakulásnak elrendeződése nem egészen egyértelmű, általában érces vonulat kísérőjeként lép fel. A ..kaolinosan” bontott középső tufa és agglomerátum túlnyomóan pirittel és alárendeltebben kalkopirittel impregnált kőzettípussá alakult át. A telér kitöltő anyaga túlnyomóan kalcit, önálló sziallitos ásványkísérők főleg a szulfidok üregeiben és a telért környező mellékkőzetben mutatkoznak. Minőségileg: i 1 1 i t (güm- belit), Ca-montmorillonit, hidrargillit és elektronmikroszkóppal meg- nyúlt, hosszií léces, görbült szálakból álló attapuigit — paligorszkit mutat- ható ki (XXXIV. tábla, 5.), valamint kvarc. A giúubelit az irodalmi adatok (Áru- ja, E. 1944, M i k h e e v, V. I. 1957) alapján kevésbé jól kristályosodott (?) illit- módosulat, ami röntgenvizsgálatokkal az illittől jól megkülönböztethető. Vegyi össze- tételében a K20, MgO mennyiségében mutatkozó különbség illithez viszonyítva sz embe- tűnő, de a Si03 és A1,03 mennyisége terén is érzékeny különbség léphet fel (V. M. Timo- f e e v a ) . A képződés körülményei többnyire a szervesanyag-tartalmú üledékes geofá- zishoz kötik, esetünkben erről csak közvetetten lehet szó. Érdekes megfigyelni, hogy a gümbelit mindig ott mutatkozik, ahol a kísérő mellékkőzet színes szilikátjai teljesen dekomponálódtak (Mg-mobilizálás !), a sziallitosan bontott piroklasztikus képződmé- nyekben (pl. II. tufa) már inkább illit van túlsúlyban. Az elektronmikroszkópos felvételeink (dr. A r k o s i K.) az illit-gümbelitnek legalább három alaki és alkati megjelenését jelzik. Az XXXIII. tábla 2. képen megnyúlt illit látható, az álhatszöges nagyobb pikkelyek már ,,szerieit”-módosulatot jeleznek, ami a porfiros megjelenésű, de teljesen átalakult plagioklász (bytownit — anortit) anyagában mikroszkóppal is kimutatható (XXXIV. tábla 12.). A XXXIII. tábla 3. felvétel víztiszta, megnyúlt, terminális lapokkal határolt illitet mutat be. A XXXIII. tábla 4. és a XXXIV. tábla 6. felvételeken a zömmel oszlopos és érdes, ,,ikrás” felületű kristályok feltehetően gümbelitek, mert a röntgenelemzés d/hkl értékei is túlnyomó részben gümbelit mellett szólnak (I. táblázat, A-B-C). A sziallitos elegyrészek térbeli elrendeződése két fő szakaszt jelöl: a) az első a mellékkőzet lebontásával, elemeinek átcsoportosulásával egyidős, b) a második a szulfid- ásványok kialakulását követően ezek üregeiben alakult ki, jeléül annak, hogy az érctáp- láló oldatokat „ércsteril” oldatok váltották fel, melyek a vegyes társulású sziallitokat helyenként ,,nlonomineralikussá’, változtatták. Zsírostapintású, tcléragyag 550-es telér Fehér pikkelyek ZnS-üregekben Nagylápafő, Hófehér hasadékkitöltés 1040 m altáró, Nagy- Nagylipót-altáró, Parádsasvár 6 go m. altáró Parádsasvár ’ lipót Parádsasvár Argile filonienne au toucher gras, fiion J$cailles blanches dans des cavités de ZnS, Remplissage de fissure, blanc comme neige, No 550, areiue Nagylipót, Parádsasvár areine Nagylápafő, 690 m, Parádsasvár areine Nagylipót, 1040 m, Parádsasvár Kiss : Allitos és sziallitos ásványok szerepe a mátrai ércesedésben 425 ; o s- ! CÖ:2- !24 547 o cd .Ti .ti 24 5 c i ti o o -< S’23 Cd cd'2 : — 24 24' * c a c í CdiS Cd :24 5424 54 ) - - tiO O.ti -0 ■jj.g8 .5 M 'OOO.t S.ti' O.ti S ti 'o.ti £ cd cd cd *— ■ — ■ cd _ x — cd . — : 24 24 24 TT 54” 24.71 54.7: 44 ” TZ .C a M O C cd cd 24 24 o o* cd cd': 24 24.' O .tí «Ö O* ^22 - sas O :3 O 22 ö£22 I^S M c M : S § £ £ NO NX NrfNMvO N O^N^NO mNO'H CsO\mOO*tí-COm V)lT)CO O OMNw-j-^-rpTí-rfcofOcocOcnro -TtC ro O O N N^iOfOC-N ION TCí'tNiONTfNNO'Tj-OX tNO C 000 iniO’t^THONNNwHHO^ OO on O O O tn -roc o ^Nirirco On OsCC no OOO «/■>-**- INNNNNNNNflNNH >-.> >> o >. >,bt. >,^1/ fcb •§ Sá E SS O ’h/ o -*-* 20 O ü £ 23 "22, '22 '2: .5 3 g > -o .0 j= £■ < 5 -e 'SE E e S E ti M Sí m ce In Ih in 1h . cd cd cd cd cd ^ i- U í_ u u 7 SS.’SSS > ' '2222224' r r rS r r r rti *&c&if5b'Sb 54 04 54 54 54 54 547; ^ hhUiI.I«|hInU«, , , . cd cd cd cd cd cd cd cd H ji H ssááá'sásllSH 22 2 2 2 2 2 £ *0424 24 24 24 O Cl rt-Ns-. M rj- C> «0 >-« «O00 OO ro *- X O °0 O' f*d rr NO OX C m o »o ci oo ci oo «oo » 54 04 0 54 0 a x >>>,>» b b o 00b 54 O 54 54 54 O .xfi.SfM 24 24.2Í O. >. >. >. >. 54 54 54 54 54- 54 54 54 54 54 54 ^t- O OO O Occ C'Nrí-C'OX *0 m ci O T* mo fxoc 'ooo ioo ci 30 w-j -r odoo rooo *t(nci oo C~ o O 'T Cl 03000 IO n « O ON>0«0*OTÍ-Tj-COCOCl M 0^VC_ rj- ^CNrCin^^^cncococofOcncT cT cT cT ci cT cf ci cT cfM *-T i-T — ♦ s "5 II \ 2 Földtani Közlöny 426 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 4. füzet II. Xyírjesi vonulat a) Nyírj es I. A nyírjesi érces szakasz nagylipót— nagylápafői rendszerrel szemben intenzívebb kovásodással tűnik ki. A sztrato vulkáni felépítésből következően a lávaszintek alatti lepelképződmények ellenlejtésűvé válnak, s a felszínen és a kutató- vágatokban egyaránt a felismerhetetlenségig dekomponálódtak (pl. pélitesedtek, rapszó- dikus elrendezésben kovásodtak) . Ennek kialakulása után a tektonikai nyomásra törések- kel reagáló láva- és lepelképződményekben, hasadékok mentén alakulhatott ki az érc- telér, aminek ásványos összetétele, szerkezeti jellege, a Nyírjes I. és II. feltárásaiban azonos csapás mellett sem egységes. A nyírjesi (Nyírjes I.) telérben teljesen alárendelt a fluorit, az ametiszt, pirit- kísérőkkel együtt. A pirít itt is több ütemű kiválásban mutatkozik: a tel éren kívüli részeken hintésekben, a litoklázisok mentén pedig pecsétszerű lenyomatok alakjában. A telérkitöltő nem érces ásványok között a nyírjesi kutatóvágatban (Nyírjes I.) kvarc — kalcit mellett hófehér, erősen porló, s főleg agyagásványra utaló elegyrész ural- kodik. amiben teljesen amorf, hialinra emlékeztető kovás — gumós fészkek is vannak. A névtelenbérei (Nyírjes II.) kutatóvágat meddő teléranvaga az előzőtől abban külön- bözik, hogy a sziallitos — allitos elegyrészek a nyírjesi II. (Névtelenbérc) vágatban hal- ványzöld-hófehér, elkenődő fészkes kialakulások, melyek ametiszt-, kvarc-, fluorit-, barit-, piritkristályok üregeiben vagy az előző elegyrészek határán jelentkeznek. A nvjrjesi (Nyírjes I.) érctelér helyenként műrevaló szakaszait szulfidércekben szegényebb közök váltják fel, ahol az ércmentes szakasz zömmel allitos — sziallitos össze- tételű, aláre'ndeltebb kvarc — kalcitldsér övei. Az ércszegény szakasz átlagosan 7,64%-ban tartalmaz szulfidásványokat, melyek alaktani kifejlődésben a Közép-Mátra egyik leg- szebb kialakulásai. Ásványos összetétele: Az ércmentes szakasz szembetűnő alkati megjelenése arra ösztönzött, hogy az eddig feltárt közép-mátrai érctelérektől merőben különböző jelenséggel behatóan foglal- < kozzunk. A vegyelemzés, a DTA, a röntgenvizsgálatok, valamint az egyidejűleg elkészí- tett elektronmikroszkópi felvételek a Mátra-hegységben határozottan új jelenség kereteit jelölték meg. A vegvelemzést dr. Simó B. és dr. Zapp E. végezték, minek ered- ményeiből a röntgen- és mikroszkópi- vizsgálatok figyelembevételével mennyiségi ásvá- ] nvos eloszlást is meghatároztunk. (III. táblázat). A mikroszkópi vizsgálatok tanúsága szerűit a telérkitöltés alapanyaga 2 — 5 /u nagyságú és kis fénytörésű, erősen kettőstörő, optikailag pozitív pikkelyek halmazából áll. Izzítva, vízvesztés után élénken világít. A hidrargillitnek a telérben eres-fészkes megjelenése van, rendszerint illit — montmorillonittal keverten találjuk. Mikroszkóppal az utóbbiaknál a nagyobb fény- és kettőstörésével jól érvényesül, azoktól könnyű elkülöníteni. Elektronmikroszkópi felvétel alapján többnyire szabálytalan vonalakkal határolt pikkelykékből áll, esetenként álliatszöges szimmetriára utaló kristálykái is kimutathatók (XXXIV. tábla. 7. és XXXV. I tábla, ii.). markazit és pirít szfalerit galenit kalkopirit = 4.57% = 0,76 = 0,38 = i,93 7,64% 427 Kiss : Allitos és sziallitos ásványok szerepe a mátrai ércesedésben II. táblázat — Tableait II. Hófehér, porszeríí, szulfidmentes telérkitöltés elemzési adatai Analyse des remplissage de fissure blancs comme niege, pulvérulents, purs de sulfide Eredeti 0/ /o H.O levonása után % SiO, 22,94 29,70 A1203 34,32 44,44 TiO. Fe,Ói — — CaO 0,14 0,18 MgO 0,91 I,l8 MnO 0,03 0,04 NaO 1,89 2,45 K.O 0,10 0,12 p.b3 0,42 0,54 + H.O 16,48 21,34 -H.O 23,72 100,95% 99,99% Elemzők: dr. Simó B. — dr. Zapp E. Analyses faits pár B. Simó et Mlle E. Zapp Az elemzésben az alkáliák, az alkáli földfémek alárendelt szerepűek, meglepő azon- ban a foszfornak 0,54%-os fellépése, minek ásványos mibenlétét sem a mikroszkópos, sem a röntgenfelvétellel igazolni nem tudtuk, a mennyiségi ásványos kiértékelésnél viszont apatitként értékeltük. A különböző módszerekkel vizsgált teléranvag összetétele az alábbi: hidrargillit - 57.8% montmorillonit 10,8 illit 8,2 hialin (kvarc) 21,9 egyéb (apatit?) 1,3 100,0% III. táblázat — Tableau III. Hófehér telérkitöltés termé- szetes anyag Nyirjes I. É-i csapásvágat Remplissage íilonien blanc comme neige, matiére natu- relle, Nyirjes I, galerié dn N Hófehér telérkitöltés iszapolt frakció É-i csapásvágat Nyirjes Remplissage filonien blanc comme neige, fraction lavée, Nyirjes I, galerié du N Hófehér telérkitöltés természetes anyag, É-i csapásvágat Nyirjes I. Remplissage filonien blanc comme neige, matiére naturelle, Nyirjes I, galerié du N 1 ' d(hkl) I d(hkl) I d(hkl) j e 15,10 montm. — — — — e 14,52 montm. — — — — ke 9,80 illit — — — — ke 9,3i illit e(d) 4,82 hidrarg. e 4,84 hidrarg. ie 4,82 hidrarg. — — — — gy 4,57 montm. e(d) 4,37 hidrarg. e 4,39 hidrarg. e 4,34 hidrarg. gy 3,67 hidrarg. — — — — — gy 3,35 hidrarg. — — — — — — ke 3,3° hidrarg. ke 3,30 hidrarg. 2* 428 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 4. füzet I d(hkl) I d(hkl) I ' d(hkl) gy 3.14 hidrarg. _ — — — — gy 3,oi hidrarg. így 2,71 hidrarg. — — — — — — ke 2,5ö montm. gy 2,55 montm. e 2,56 montm. e(d) 2,43 hidrarg. ke(d) 2,43 hidrarg. gy 2,44 hidrarg. — — — — — ke 2,38 hidrarg. gy 2,26 illit, hidrarg. gy 2,2 7 hidrarg. — — _ — — — — • ke 2,23 hidrarg. gy 2,17 hidrarg, illit — — — gy 2,16 hidrarg. — — — — — — gy 2,09 hidrarg. gy 2,04 hidrarg. gy 2,03 hidrarg. gy 2,04 hidrarg. gy 1,994 hidrarg., illit gy 1,978 hidrarg. gy i,993 hidrarg. így 1.985 hidrarg. — — — ke 1,984 hidrarg, illit — — — — — ke I,9i7 hidrarg. — — — — — — ke 1,868 kvarc így 1,803 hidrarg. így 1,796 hidrarg. ke 1,788 hidrarg. így 1,753 hidrarg. így 1,744 hidrarg. ke i,75i hidrarg. így 1,696 hidrarg. így 1,690 hidrarg. ke 1,690 hidrarg. így 1,641 hidrarg. — — — — — — — — — — . gy 1,588 hidrarg. ke(d) 1,504 hidrag., illit — — — gy 1,508 illit, hidrarg. — — — gy r,497 montm. e 1,492 montm. ke(d) 1,456 hidrarg. — ke 1,450 hidrarg. Intenzitások: e = erős, ke = közép erős, gy = gyenge, így = igen gyenge, d = diffúz Nyír j es II. (Névtelenbérc). A névtelenbérei terület a Közép- Mátra egyik legintenzívebben kovásodott, elbontott területe. A felszínre kibukkanó kovásodás két kategóriába sorolható: 1. kvarcdrúzás „telértörmelékek” rózsakvarccal, ametiszttel, jogarkvarccal, barittal, esetenként ZnS— CuFeS2 — FeS2-hintéssel. 2. Kis hőmérsékletet jelző, hófehér, galambszürke, helyenként kolloidális meg- jelenésű „telérkvarc”, vagy esetenként az alsó lávapad és a középső tufa kőzeteit meta- szomatikusan átitató képződmények, kovás erek és fészkek. Ez utóbbi típus Nagylipót, Lipótfolyás és a nyírjesi gerinc számos pontján is fellelhető, s csapásban egy különálló (negyedik?) kovás rendszert jelöl, amely Asztagkő irányában látszik húzódni. Az ,,a” típusú kovás telér ezenkívül a Nagyszarvasfolyás, Ny esett vár és Kis- galya terület számos pontján is fellelhető. A ,,b” típusú kovás képződmény — amely- ben Névtelenbércen (Nyírjes II.) az első tetradimites — bizmutinos ásvány-nyomokat találtuk — igen tömör, benne a pár mm nagyságú üregek falán 1 nrm-nél kisebb kvarc- kristályok ülnek, sok hasonlóságot mutat az asztagkői ,,kvarcittal”. Vegyi összetételéről pedig az alábbi vegyelemzések tájékoztatnak: IV. táblázat — Tableau IV. Nagjiipót % Névtelenbérc % SiO, 97,60 93,20 TiO. 0,90 0,68 A12Ö, 1,51 3,92 Fe,03 0,26 o,55 FeO 0,12 o,34 Izz. V. 0,09 0,02 100,48 98,71 Az ,,a” típusú teléranyag — bár belőle elemzés nem készült — a benne majdnem mindig fellépő szulfidásványok és színben, szerkezetben is eltérő jellege miatt, két külön- böző hidrotermális folyamatra enged következtetni. Kiss: A llitos és sziallitos ásványok szerepe a mátrai ércesedésben 429 Az érctelér sziallitos elegyrészei Névtelenbércen (Nyírjes II.) — a nagylipótihoz hasonlóan alárendelt szereppel — az érc- és nemércásványok üregeiben, vagy ezek határán ismerhetők fel, rendszerint halványzöld — hófehéren porló vagy elkenődő pikkelyhalmazok alakjában. Mikroszkópi megfigyelés alapján 2 /<-nyi pikkelyekből áll, gyengén kettőstörő jelleggel. Elektromnikroszkópi felvétellel illit — gümbelit mellett diekit — kaolinit, montmorillonit jelenléte bizonyítható, a röntgenfelvételek hidrargillit fellépését is igazolják. A fluoritkristályok üregeiben elkenődő halványzöld pikkelyekben cseppreakcióval erős (S04)~ és gyenge Ca-, Mg-Na-nyom mutatható ki. A röntgenfel- vételek d(hkl) értékei aluininit jelenlétét sejttetik, pontosabb meghatározása kellő anyaghiány miatt egyelőre nem lehetséges. Az ametiszt és pirít közötti halványzöld pikkelyek ásványos összetétele az alábbi: illit — gümbelit diekit — kaolin hidrargillit Dickitet ez idő szerint csak ebben a halványzöld, elkenődő kitöltésben mutattunk ki. Ez a kis hőmérsékleten képződő sziallitos elegyrész a kaolinit zömök hatszöges pikkelyei mellett jobbára megnyúlt álhatszöges kristályalakzattal tűnik ki. A röntgenkiértékelések diekit túlsúlyt jeleznek (XXXIV. tábla, 8. kép és V. táblázat d(hkl) értékek). V . táblázat — Tableau V Halványzöld elkenődő pikkelyek ametiszt- pirít között Névtelenbérc (Nyírjes II.) Écailles páteuses, vert clair, entre améthyste et pyrite, Névtelenbérc (Nyírjes II) I. | d(hkl) e ?gy íe ke gy >gy ie e gy gy gy gy gy így így e e így gy ke gy gy gy 7,24 4,988 4,487 3,585 3,364 3,058 2,572 2,446 2,280 2,216 2,060 2,020 1,696 1,637 1,598 1,532 r,499 i,4i5 1,34° 1,291 1,243 1,010 0,983 diekit diekit, gümbelit gümbelit diekit diekit hidrargillit, diekit, gümbelit hidrargillit, gümbelit gümbelit, illit diekit, hidrargillit gümbelit, diekit, hidrargillit gümbelit, hidrargillit gümbelit, hidrargillit gümbelit, hidrargilit gümbelit, hidrargillit hidrargillit illit diekit gümbelit gümbelit gümbelit, diekit gümbelit, diekit gümbelit, hidrargillit gümbelit, hidrargillit Intenzitások: ie = igen erős, e = erős, ke = közép erős, gy = gyenge, így = igen gyenge, d = diffúz A mellékkőzet és a kvarc határán mutatkozó hófehér pikkelyek szubmikroszkópos szemesenagyságúak, amelyek a röntgenkiértékeléseink alapján gümbelitből - illit bői, és kis mennyiségben Ca-montmorillonitból állnak. A felsorolt sziallitos — allitos elegyrészek eloszlása terén területenként mennyiségi és részben minőségi változás mutatható ki. Nagylipót — Nagylápafői vonulat: illit (gümbelit), Ca-montmorillonit, hidrargillit, (kvarc — hialin). 430 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 4. füzet Xyírjesi vonulat: hidrargillit, Ca-montmorillonit, illit (gümbelit), dickit (kaolinit), (kvarc — hialin). Tömeges hidrargillit csak a nyirjesi vonulatban jelentkezik (Nyirjes I.), Nagylipóton és X é vtelenbércen (Xyirjes II.) teljesen háttérbe szorul, Xagylápafőn ez idő szerint nem ismerjük. Az illit — gümbelit mindkét területen, dickit (kaolin) csak Névtelenbércen (Xyirjes II.), a montmorillonitnak pedig DK-i irányban növekvő mennyi- sége állapítható meg. * A fenti sziallitos — allitos kőzetlebontást követően az érces elemeket mobilizáló, főleg szénsavas oldatok már a különböző módon átalakult és geomechanikailag is nem egységesen viselkedő kőzetösszletbe kerültek, amelyek erősen szétseprűződő hasadék- kit öltést és ércimpregnációt hoztak létre. Xem valószínűtlen, hogy az alsómiocén — oligocén feküképződmén vekben már egységesebb telérkialakulások jöttek létre, amelyek a még részleteiben nem tisztázott impregnációs övék mellett, gyakorlatilag is megnyugtatóbban fejlődtek ki. TÁBLAMAGYARÁZAT - EXPIJCATIOX DES PI.AXCHES XXXIII. Tábla — Planche XXXIII. 1. Illit-gümbelit ZnS-üregeiben, Xagylipót (Parádsasvár), 690-telér, 1 : 23 000. Illite-gümbelite dans les cavités de ZnS, Xagylipót (Parádsasvár), fiion Xo 690, 1 au 23 000 2. Iliit (szeriéit), kaolinit-dickit, Xagylipót (Parádsasvár), 690-telér, r : 26000. Illite (séricite), kaolinitedickite, Xagylipót (Parádsasvár), fiion Xo 690, 1 au 26 000. 3. Illit-montmorillonit, Xagylipót (Parádsasvár), 550-telér, 1 : 24 000. Illite-montmcrillonite, Xagylipót (Parádsasvár), fiion Xo 550, 1 au 24 000. 4. Gümbelit-illit, Xagj-lipót (Parádsasvár), 690-telér, 1 : 28 000. Giirnbelite-illite, Xagylipót (Parádsasvár), fiion Xo 690, 1 au 28 000. XXXIV. Tábla — Planche XXXIV. 5. Palygorszkit, Xagylipót (Parádsasvár), 690-telér, 1 : 33000. Palygorskite, Xagylipót (Parádsasvár), fiion Xo 690, 1 au 33 000. 6. Iliit- gümbelit, Xyirjes I. kutatóvágat, 1 : 24 000. Illite- giimbelite, galerié de prospection Nyirjes I, 1 au 24 000. 7. IlliÉhidrargillit-montmorillcnit, Nyirjes I. kutatóvágat, r : 23 000. Illite-hydrargillitemonlmorillonitej galerié de prospection Nyirjes I, 1 au 23000. 8. Dickit-kaolinit, illit, Névtelentérc (Ny írjes II .), 1 124000. Dickite-ksclinite, illite, Névlekrtéic "(Nyirjes II.), 1 au 24 cco. XXXV. Tábla — Planche XXXV. 9. Kaolinit-dickit, illit, montmorillonit, Névtelenbérc (Nyirjes II.) 1 : 33 000. Kaolinite-dickite, illite, montmorillonite, Névteleubérc (Nyirjes II.), 1 au 33 000. 10. Illit-montmorillonit, Névtelenbérc (Nyirjes II.), 1 : 33 000. Ulite-montmorillonite, Névtelenbérc (Nyirjes II.), 1 au 33 000. 11. Hidrargillit-erek és fészkek montmorillonittal és illittel amorf hyalinnal váltakoznak. Nyír- jes I. Kutatóvágat, -f Ni. 1 : 80. ' Des veines et nids d’hydrargillite altement avec montmorillonite, illite et hvaline amorp he. Galerié de prospection Nyirjes I., Nic. +, 1 au 80. 12. Porfircs plagioklász alapanyagát montmorillonit és illit-szericit tölti ki. La páte du p.'agioelase porphyrique est remplie de montmorillonite et illite- séricite. Az elektrónmikroszkópi felvételeket dr. Árko s i Klára készítette. Les clichés au microscope électronique ont été pris pár Mme K. Ár kosi. IRODALOM - BIBLIO GR APHLE Áruja, E., (1944): An X-ray study on the crystal-structure of giimbelite. Min. Mag. Vol. XXVII. No 184. p. 11 — 15. — Árkosi KI., (1963): Agyagásványok elektronmikroszkópos vizsgálata. Földtani Közlöny, LCIII. Agyagásvány füzet. - Kiss J., (1955): Ércföldtani véleményezés a Nagy- galya környéki mangánérc-előfordulásról. NIM. jel. — Kiss J., (1958): Nagygalya — Xagylipót — Aránybányáfolyás ércesedése és vulkanolcgiai felépítése. NIM. Jel. — Kiss J., (1960): The new őre occurrence in the environment of Nagygalva — Xagylipót and Aranybányafolyás, Mátra Mountains, NK. Hungarv. Ann. Univ. Sci. Bp. Sec. Geól. III. — Jasmund, K., (i955É Die silicatischen Tonminerale. V erlag Chemie. — Kubovics I., (1963): Az északkeleti Mátra földtani és kőzettani vizsgálata. Földt Kiss: A llitos és sziallitos ásványok szerepe a mátrai ércesedésben 431 Közi. 93/2. p. 180 — 203. — Mauritz B. ,(1910): Mátrahegység eruptív kőzetei. MTA. Math. Term. Tud. Közi. 30 — 3. — Mauritz B., (1920): Adulár a hazai andezitek éreteléreibeu. Mát. Terra. tud. Értesítő. XXXVII. p. 37 — 39- — M i k h e e v, V. I., (1957): Rentgenometricseszkiji epredetelii mineralov. Gosud. N. Techn. Izd. Moszkva. — Mezősi J., (1950): Kékes — Galyatető környékén végzett földtani felvétel. MÁÉI. Évi Jel. p. 103 — m. — N e m e c z É-, (1953): Az agyagásványok kristályszerkezete és röntgenvizsgálata. Földt. Közi. LXXXIII. p. 182 — 196. — Neraecz E., (1953): Halloysit Gyöngyös- orosziból. Földt. Közi. ÉXXXIII. p. 398 — 400. — id. Nos z k y J., (1927): A Mátra hegység geomorfo- lógiai viszonyai. Debrecen. — P a p p F., (1935): Új feltárások a Nagy Galya körül. Földt. Közi. I.XV. p. 275. — Strunz, H., (1957): Mineralogisehe Tabellen. Ak. Verlag. — Szádeczky-K. E., (1959): A magmás kőzetek új rendszerének elvi alapjai. MTA. Műsz. Oszt. Közi. XXIII. — Szádeczky- K. É., (1958): A vulkáni hegységek kutatásának néhány alapkérdéseiről. Földt. Közi. 88. I. —Szá- deczky-K. E.— V i d a c s A.— V a r r ó k K., (1959): A Mátra hegység harmadkon- vulkanizmusa. MTA. Geokémiai Konf. — Székely A., (1962): A Mátra környezetének kialakulása és felszíni formái. Kand. ért. Kézirat. — Vargáné Má t hé KI., (1961): Kálimetaszomatózis és kálifeldúsulás a Sátor- aljaújhely és Vágáshuta közti területen. Földt. Közi. XCI. 4. f. p. 391 — 396. — Vidacs A., (1964): A Mátrahegység részletes ércföldtani vizsgálata. MÁFI Évi jelentése az 1961. évről, I. rész. p. 419 — 430. Minéraux allitiques et siallitiques et leur rőle dans la métallisation de la partié centrale de la Montagne Mátra (Hongrie du Nord) Pár Dr. J. KISS En ce qui concerne sa structure et sa composition minéralogique, la métallisation de la Mátra Centrale est bien différente de celles des parties orientale et oeeidentale de la montagne. Les Solutions, surtout earbonatées, mobilisant les éléments métalliques, avaient pénétré dans un complexe de roches altérées de maniéres différentes et inliomogénes au point de vue géomécauique, pár eonséquent ils se sont formés des remplissages de fissure et des imprégnations bien ramifiés, pareils á un bálái. La composition minéralogique de la roche perméable, pyroclastique, á structure originairement nieuble, a été extrémement changée pár les Solutions hydrothermales, en passant pár illite (séricite) -> kaolin (dickite) — ► montmorillonite jusqu’á la formation de l’hyd- rargillite. La formation des constituants siallitiques-allitiques susmentionnés est différente aux divers terrains. L’hydrargillite ne se présente en masse que dans la chaine de Nyírjes, tandis qu’au Nagylipót et au Névtelenbérc elle est relégué á l'arriére-plan. A présent, on n’en a pás trouvé au Nagylápafő. On peut démontrer la présence de rillite-gümbelite á tous les deux terrains, tandis que la dickite (kaolinite) nest connue qu'au Névtelenbérc. La quantité de la montmorillonite augmente du NE au SW. L’apparition et la repartition de ces minéraux secondaires des filons complétent les vues formulées auparavant en ce qui concerne la métallisation dans la Mátra Centrale. Les phénoménes de secrétion latérale ont joué un rőle important dans le développement de la métallisation. GLAUKONITOS MAGMATIT A MÁTRA HEGYSÉGBŐL DR. KUBOVICS IMRE* (XXXVI-XXXVII. táblával, 6 ábrával, 3 táblázattal) összefoglalás: A három részre tagolható mátrai miocén vulkáni összlet alsó cso- portjának hipovulkanitos lávapadjá 15 — 20% glaukonitot tartalmaz. A kőzet lényegileg kétféle elegyrészből: neutrális bázisos plagioklászból és sugaras glaukonitból áll. A mátrai helvéti-tortonai andezitvulkánosság első terméke nagy nedvességtartalmú, üledékes összleten tort keresztül és sekély vízbe, ill. részben nedves tufára ömlött. Az ebből adódó transzvaporizáció ILO-ban gazdag hipomagma keletkezéséhez vezetett. A H2O val túltelítődött, viszkózus maradék magmaolvadékban a nagy nyomású vízgőz már csak részben és lassan diszpergálhatott, ami a félig olvadt rendszer felfúvódá- sát eredményezte. A rendszer lehűlésével az eredeti olvadékból kioldott, továbbá kisebb- mértékben a harántolt üledékes kőzetekből és a tengervízből felvett alkotórészekkel az oldat túltelítődött és az oldott anyag az üregek falára glaukonitként fokozatosan kicsapó- dott. A folyamatos kiváláshoz szükséges utánpótlást a félig megmerevedett rendszerben mozgó „anyagszállító” HzO biztosíthatta. A legfelsőbb szinten glaukonit helyett már túl- nyomóan szanidin, ill. adulár keletkezett. A glaukonitos magmatit alkáliatartalma a mátrai andezit átlagos alkáliamennyi- ségétől nem vagy alig tér el, ami arra utal, hogy a nagy mennyiségű glaukonit K-ja első- sorban az eredeti kőzetolvadékból származtatható. Az andezitből utólag keletkezett mátrai kálitrachitfélék (pl. Hidegkút-hegy) alkálitöbblete azonban már az üledékes össz- letből felszálló alkáliadús oldatok metaszomatizáló hatásának tulajdonítható. A glaukonitos magmatit földtani és kőzettani jellemzése A Mátra-hegységi neogén vulkánossággal kapcsolatos glaukokonitos magmatithoz hasonló képződmény a világirodalmi adatok szerint is ritkaságnak és sajátos kifejlődés- nek tekinthető. Keletkezése csak a hegység földtani felépítésének és az egykori medence fejlődéstörténeti-üledékkőzettani viszonyainak ismerete alapján tisztázható. A mátrai harmadidőszaki medenceüledékek alépítményét Kiss J. szerint K-en túlnyomóan triász mészkő, Ny-on gránit alkotja, de a kissé távolabbi környék földtani felépítése alapján a kristályospala közelléte is feltételezhető. Az üledékes képződmények nagy vastagságából és földtani viszonyaiból következőleg az oligocénben-miocénben viszonylag gyors üledékképződéssel, ennek megfelelően porózus és nagy víztartalmú kőzetekkel számolhatunk. A jelentős tömegű savanyú tufából és a környező területről áthalmozott riolittufából nagy mennyiségű kálium szabadulhatott fel, ami a sekélyedő (zárt) tenger és a lerakódó üledékek alkáliatartalmát erősen megnövelhette. A kárpát- medencebeli miocéntenger sótartalmának fokozatos növekedését a helyenkénti sóképző- dés és a sós források is igazolják (Telegdi Roth K. 1951, Vadász E. 1960). Részben ezzel magyarázható a mátrai andezit változatos, gyakran hipovulkanitos ki- fejlődése. A hármas osztatú mátrai andezites összlet (Kubovics I. 1962, Szádecz- kv-Kardoss E. — Vidacs A. — Varrók K. 1959) alsó részét Ágasvár * Készült az EhTE Kőzettan-Geokémiai Tanszéken és a MTA Geokémiai Kutató laboratóriumban Előaita a MPT Ásványtani-geokémiai szakcsoportjának ig5j.. április 27-i szakülésén. Kézirat lezárva 1964. jún. r. Kukovics : Glaukonitos magmatit a Mátrából 433 mellett (ÉNy-Mátra) túlnyomóan glaukonitos andezit képviseli (Kubovics I. 1963). Az agyagmárgára-homokkőre, ill. andezittufára települő glaukonitos andezitpad (1. ábra) szövete mikroholokristályos porfiros. Az 1 — 3 mm-es széles, táblás plagioklászok a kőzet 50 — 65%-át alkotják. Az alapanyagbeli földpátlécek mérete uralkodóan 0,2 — 0,1, ill. 0,05 — 0,02 mm között van. Üveg többnyire csak zárvány alakjában mutatható ki. Kripto-mikrokristályos alapanyagként a röntgendiffraktométeres elemzés szerint 2 — 3% montmorillonitot, továbbá közelebbről meg nem határozható néhány százalék mikro- litot is tartalmaz. A 15 — 20%-nyi glaukonit uralkodóan 1—5 mm-es fészkeket (XXXVI. CNy OK 'E3 *[tTT] í[tű] e£77\ ’GS «Í~P1 1. ábra. Az ágasvári glaukonitos terület földtani szelvénye. Jelmagyarázat: 1. homokkő és agyag- márga, 2. alsó andezittufa és tufás agglomerátum, 3. glaukonitos andezit, 4. középső riolittufa, 5. dácit- andezitodácit, 6. középső andezit, 7 tektonikus breccsa, 8. törésvonal Puc. 1. reoJiorMuecKHfí pa3pe3 rjiayKOHHTOHOCHoro paficma c. AramBapa. JI e r e h a a : 1. necsaHHKH u rnHHHCTbie Meprean, 2. miwHHe aHfle3HT0Bbie Tycj)bi h TyijioreHHbie arnoMepaTbi, 3. raayKOHHTOBbie aHAe3HTbi, 4. cpeflHne pnoJiHTOBbie Tyc{>bi, 5. AauHTbi h aHne3HTOAauHTbi, 6. cpeAHHe aHAC3HTbi, 7. TeKTOHHMecKaa ópeKUHA, 8. AHHHH pa3A0Ma tábla 1.) és 0,07 — 0,015 mm-es alapanyag-szemesehalmazokat alkot (XXXVI. tábla 2.). A szövetre tehát egyrészt viszonylag sok és nagy méretű porfiros plagioklász, másrészt a kétféle méretű alapanyag jellemző („transzvaporizációs” szövettípus, XXXVI. tábla 2 — 3.). A lávapad alsó és középső szintje lényegében két elegyrészből, neutrális-bázisos (laboradoritos — savanyú bytownitos) összetételű plagioklászból és glaukonitból áll. Ez az ásványtársulás az andezit definíciójának aligha felel meg, noha a vegyi összetételben lényeges különbség nem észlelhető (I. táblázat). Az ismertetett földtani viszonyok ha- tásaként az andezites magmából tehát speciális, helyi kifejlődésű kőzetváltozat alakult ki, amelynek ásványos összetétele az eddig ismert magmatitokéval nem azonosítható. A magasabb kőzetszintek felé a plagioklász némileg savanyúbb, sőt a legfelsőbb szinten a kőzet jelentős mennyiségű, nagy Ba-tartalmú (0,5—1%), porfiros szanidint és adulárt is tartalmaz. A felsőbb szinten a földpát erősen bontott, részben montmorillo- nittá-ldorittá, kisebb mértékben illitté-szerieitté alakult át. A színes szilikát többnyire teljesen hiányzik, csak az andezitpad középső részén mutatható ki 1% körüli oxiamfi- ból, amely a hipersztén uralitosodása és oxidációja révén (piroxén -> zöldamfiból -> bazal- tos amfiból) keletkezett. (Részleges átalakulás esetén a belső zöld magot barna, erősen pleokróos szegély határolja, ami a fenti megállapítást megerősíti). A glaukonit kékeszöld-zöld színű, uralkodóan sugaras halmazokból álló 1 — 5 mm-es kerekded, orsó vagy teljesen szabálytalan alakú fészkeket alkot, de kerekded szemcse- halmazként az alapanyagban is elterjedt (XXXVI. tábla 4, XXXVII. tábla 5 — 6.). A sugarak mérete a mélység függvényében változik. Az alsó szintek 0,02 — 0,06 mm-es 434 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 4. füzet A Mátra-hegységi alsó andezit kémiai összetétele Elemző: Dr. Simó B. és Kovács B.-ué I . % 2. % 3- % 4. % SiO. 54.09 52,01 50,60 48,75 TiO, 1,29 0,53 0,96 0,80 AI.O3 18,34 22,49 21,60 20,23 Fe.O, 4.59 5.72 6,23 7,96 FeO 3,91 1,27 I,6l 0,56 MnO 0,11 ny 0,00 0,04 MgO 2,17 0,72 1,83 1,78 CaO 9,16 9.07 9,55 3,53 Na.O 2,11 2,45 2,58 F34 K,0 1,71 2,16 i,75 3,42 H,0- 1,20 1,81 2,69 4,90 H.O - 0,93 o,99 o,59 6,99 p.o5 0,66 0,10 0,70 0,11 CÖ. 0,00 0,42 0,00 0,08 BaO — — 0,52 .. Ossz.: 100,27% 99,74% 100,69% 101,01% I. táblázat 1. Piroxénandezit, Nyitom 2. Glaukonitos andezit, alsó szint, Ágasvár 3. Glaukonitos andezit középső szint. Ágasvár 4. Glaukonitos andezit, felső szint, Ágasvár hosszúságával szemben a mindössze 15 — 20 m függőleges magasságkülönbséget jelentő felső szintben többnyire a 0,003—0,01 mm-t is alig éri el. Mikroszkópban jellegzetes halmazpolarizációt mutat (XXXYII tábla, 6.), de az elektronmikroszkópos felvétel — az úrkúti glaukonithoz hasonlóan — léces termetről tanúskodik (XXXYII. tábla 7 — 8.) Pleokroizmusa — különösen a nagyobb méretű sugaraké — erős. y = {3 = kékeszöld, a = sárgászöld-zöldessárga. Pleokroizmusa — és részben a termete is — egyes klorit- félékre, a pleokroizmussal keveredő sárgásvöröses interferenciaszíne az optikailag rend- ellenes prokloritra emlékeztet. Ebből következőleg a fenti ásványokkal könnyen össze- téveszthető, ami a kimutathatóságát nagymértékben megnehezíti. A felső szinteken az üregszerűen kioldódott glaukonit belső felülete sárgásbarna, pleokróos nontronittá alakult át. Kémiai összetétele a hazai üledékes glaukonitokéval jól egyezik, de a mélység függvényében sajátos változást mutat (II. táblázat) . Különösen a Ca — Mg- és az Fe3 — Al- tartalomban mutatkozó eltérés szembetűnő. A K mennyiségének csökkenése részben a glaukonit átalakulására, nontronitosodására vezethető vissza, a Ca:Mg arányának vál- tozása (1:4,92 — 1:1,49) pedig elsősorban a felületi ionkicserélőképességéből adódhat. Ca-glaukonit Libor O. (1962) vizsgálatai szerint közönséges hőmérsékleten is könnyen előállítható, az ionkicserélőképesség azonban (Buswell, A. M. — D u d e n b o s t e 1, B. F. 1961) a hőmérséklet növekedésével általában fokozódik. Mivel az ioncsere túlnyomóan felületi folyamat, sebessége és mértéke elsősorban a vegyértéktől függ (Griesbach, R. 1957). Az ionrádiusz szerepe főleg a glaukonitsugarak, ill. szemcsék közötti pórusok- ban történő csere esetén érvényesül (Libor O. 1962). A K és az A1 mennyiségének túlnyomóan ellentétes irányú változása (2. ábra) elsősorban a glaukonit feltehetően változó agyagtartalmából, ill. részben agyagos kötő- anyagából adódhat. A fenti tényezőknek tulajdonítható változatos kémiai összetétele is. K ubovics : Glaitkonitos magmatit a Mátrából 435 A hazai glaukonitok kémiai összetétele II. táblázat I. % 2. % 3. % 4. 0/ /o 5- % 6. 0/ /o SiO, 50,17 48,76 52,82 49,19 48,43 52,85 51,20 TiO- 0,55 0,28 0,15 — — 0,00 0,37 auo3 14,24 4,58 7,26 5,65 9,5i 6,ox 10,78 Fe.03 10,32 17,69 19,67 18,03 16,51 15,18 14,21 FcO 1,47 2,09 1,52 4,67 3,i5 4,29 2,89 M11O nvom 0,28 0,00 3,69 — 0,08 nyom 0,02 MgO 5,56 5,62 4,36 3,3o 4,87 3,75 CaO 1,49 2,50 0,14 1,27 2,71 0,99 2,52 Na.O — 0,05 0,51 0,035 0,74 0,33 0,58 K.Ö 7,52 7,88 6,65 7,90 5,io 8,49 5,96 H.O *■ 6,50 6,21 2,28 — 5,22 4,86 H.O- 3,66 1,42 1,58 5,42 • 8,85* 10,76* 1,14 3,86 PíO, 0,15 0,07 0,05 0,16 0,02 0,58 0,03 co2 — nj'Om nvom — — 0,12 S nyom 0,61 — — — — — S03 — 0,47 — — — — — Ossz. : 99,72% 100,02% 100,18% 100,005% 100,45% 99,97% 101,15° 0,30% 99,72% Ope 14,04 16,92 25,88 7,72 10,48 7,08 9,83 * = izzítási veszteség Az üledékes glaukonit átlagos Ope-értéke: 15,01, magmás glaukonit átlagos Ope-értéke: 8,46. 1. Glaukonit foszfatitból (triász), Pécsely, Balatonfelvidék (Kiss J. nyomán. Elemző: Tol. nay V.— Földvári A. -né, Simó B.) 2. Glaukonit üledékes karbonátos mangánércből, Úrkút, Bakony-hegység. (Tibor O. nyomán, (Elemző: Magy. All. Földt. Int.) 3. Glaukonit márgából, Bakonybél, Bakony-hegj'ség (Tibor O. nyomán. Elemző: Magv- Áll. Földt. Int.) 4. Glaukonit eocén mészkőből-márgából, Tokod. (Elemző: B o n d o r T.) 5. Glaukonit oligocén (rupéli) agyagmárgából, Eger, Bükk-hegység.' (Elemző: Bondor T.) 6. Glaukonit andezitből, Alsó szint, Ágasvár, Mátra-hegység. (Elemző: dr. Simó B. — Ko- váé s B.-né) 17. Glaukonit andezitből, Középső szint, Ágasvár, Mátra-hegység. (Elemző: dr. Simó B. — Kovács B. -né.) A II. táblázatban szereplő elemeken kívül nyomelemként 0,01 — o,ooi%-os nagy- ságrendben Cu-t, V-t, B-t, továbbá Ge-t és Ni-t is tartalmaz. A glaukonit és a magmás kőzetek másodlagos elegyrészeként is ismert szeladonit (Monté Baldo-i, a Fáröer-szigetcsoporti, a skóciai stb. bazalt mandulaköveiben) mikro- szkópi sajátsága, valamint kémiai összetétele hasonló, de az utóbbi — a fenti összetételtől eltérően Al-ot nem, vagy alig tartalmaz. Ezzel szemben a Mátra-hegységi glaukonit kémiai összetétele — így Al-tartalma is — a különböző korú hazai üledékes glaukonitok átlagértékének felel meg, tehát típusos glaukonitnak tekinthető (2. ábra). Ezt igazolják Győré G.-né röntgenelemzési adatai (K ubovics I. 1963)' továbbá a hazai és a külföldi glaukonithoz egyaránt hasonló DTA-, ill. DTG- és TG-dia- gramok is (3 — 4. ábra). 436 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 4. füzet 2. ábra. Üledékes és magmás glaukonit kémiai összetételének és Ope értékének változása. Magyarázat- 1. glaukonit foszfátitból, Pécsely, 2. glaukonit karbonátos Mn-éreből, Úrkút, 3. glaukonit márgából’ Bakonybél, 4. glaukonit eocén mészkőből -márgából , Tokod, 5. glaukonit oligocén agyagmárgából, Eger' 6. glaukonit andezitből, Ágasvár alsó szint, 7. glaukonit andezitből, Ágasvár középső szint Puc. 2. H3MeHeHne xmwuuecKoro coeraBa h BennaHHbi Ope ocaaoHHbix h MarMaTHaecKux rnayKOHHTOB. JI e- r e h a a : 1. rnayKOHHT H3 $oc(}>aTHTa b c. rienenb, 2. rnayKOHHT H3 Kap6oHaTHoft MapraHUOBOü pynbi b c. ypnyr, 3. rnayKOHHT H3 Mepreneft b c. BaKOHböenb, 4. rnayKOHHT H3 aoueHOBbix H3BecTH«KOB-MepreneH b c. Tokoa, 5. rnayKOHHT H3 onnroueHOBbtx rnHHHCTbix Mepreneft b r. 3repb, 6. rnayKOHHT H3 aHfle3HT0B HH>KHera ropH30HTa b c. AraujBap, 7. rnayKOHHT H3 aHne3HT0B cpeAHero ropn30HTa b c. AramBap Kubovics : Glaukonitos magmalit a Mátrából 437 100 200300 WO 500 600 700 800900 1000 C' 3. ábra. A mátrai magmás glaukonit DTA-, DTG- és TG-görbéi. a) alsó szint, b) középső szint Puc. 3. KpaBbie AH(jKt)epeHnHanbHO-TepMHMecKnx, AM(t><})epeHnnaJibHO-TepMorpaBHMeTpHMecKHx h Tep- MOPpaBHMeTpHMeCKHX aHaJIH30B MarMETHMeCKHX rnayKOHHTOB H3 rop MaTpa. a) hhwhhü ropM30HT, b) CpeaHHÜ r0pM30HT 100 200 300 m 500 600 700 800 900 1000 C 0 4. ábra. Üledékes glaukonit DTA-. DTG- és TG- görbéi. a) harmadidőszaki glaukonit (G u i s e sze- rint, Sabatier nyomán), b) krétánál idősebb glaukonit (P u g e t szerint, Sabatier nyomán) , c ) Tadzsik-medencei hidrotermás-üledékes glauko- nit (Mogarovszkij V. V. nyomán), d) Ba- konybéli glaukonit (Paulik F. — Tibor O. nyomán) Puc. 4. KpHBbie A;i$4>ePeH1tHaj,bHo-TepMHliecKHx, HH(Jxt)epeHUHanbHO-TepMorpaBHMeTpnqecKHX h Tep- MorpaBnMeTpnuecKnx aHajiH30B ocanoBHbix mayKO- hhtob. a) TpeTHMHbift mayKOHHT (comacHo rn3y, CaőaTbe 18), b) aoMenoBoil mayKOHHT (comacHo nro>Ke, Caőarbe-lá), c) rHApoTepManbHO ocanoHHbiü mayKOHHT H3 Taa>KHKCKoro őacceftna (no naHHbiM B. B. MorapoBCKoro-15), d) mayKOHHT H3 c. Ba- KOHböenn (comacHo . flayriHKy h O. JIn6opy-12) A glaukonit genetikája A régebben kizárólag tengeri képződménynek tartott glaukonitnak az újabb és a jelenlegi vizsgálatok szerint a) üledékes, b) hidrotermás és c) magmás keletkezése vált ismeretessé. a) A. mai tengeri üledékekben is elterjedt glaukonit keletkezésének legkedvezőbb feltételei 50 — 200 m mélységbe tehetők (Vadász E. 1955). Mivel gyakran Foramini- fera-kőbelek alakjában jelenik meg, keletkezésének feltételeként az élőlények tömeges 438 Földtani Közlöny, XCIV. kötet , 4. füzet pusztulását is okozó gyors hőmérsékletváltozást, hideg és meleg áramlások találkozását jelölik meg. Ezzel magyarázzák a glaukonit és a foszfáttelepek gyakori kapcsolatát, továbbá a keletkezéséhez szükséges oxidációs viszonyok kialakulását is. A hideg és meleg áramok találkozásának és a gyors hőmérsékletváltozásnak feltétlen szükségességét azon- ban a glaukonitos képződmények regionális elterjedése alapján kétségbevonhatjuk. A mikrofauna pusztulását, a torzalakok kifejlődését — Vitális Gy.-né (1963) vizsgá- latainak megfelelően — a tufaszórás, ill. a lebontódás során felszabaduló K, vagy esetleg a Sr zavaró hatása is okozhatta. A P-tartalmú koprolitból való keletkezést pedig a fosz- fát os kőzetekkel kapcsolatos bakonyi (Pécsely) üledékes glaukonit többnyire sugaras kifejlődése (Kiss J. 1959) nem valószínűsíti. A glaukonit és a foszfátok közötti össze- függés Pusztovalov és Szádeczk y — K a r d o s s E. (1955) megállapításának megfelelően elsősorban a hasonló keletkezési körülmények közel azonos oxidációs foká- val, a közel azonos redox-viszonyokkal magyarázható. Újabban főleg a K-tartalmú szilikátok, elsősorban a biotit átalakulási termékének és részben kolloidális kiválásnak tartják (Smulikowski, K. 1954). Ezt a felfogást Bon dór L. (1960) hazai vizsgálatai is megerősítették. Az üledékes eredetű glaukonit kétségtelenül túlnyomóan biotittal, ül. savanyú tufával kapcsolatos. A kálicsillám azonban valószínűleg csak közvetett szerepet játszik, azaz a glaukonitképződéshez szükséges kémiai alkotórészek egy részét szolgáltatja. Köz- ismert, hogy a biotit üledékes kőzetekben az átalakulás első lépéseként kloritosodik (penninesedik), ami fokozatos K- és Fe2+ -felszabadulással jár. A további lebontódás során agyagásvánnyá alakulhat, ami egyúttal a glaukonitképződéshez szükséges Mg-ot is biztosíthatja. A fentiek szerint savanyú tufaszórás esetén a tengervíz K — Fe — Mg- tartalma hirtelen megemelkedhet és mivel a kovasav adott, megfelelő oxidációs körül- mények között (amint a 2. ábrán látható, a hazai üledékes glaukonit 0Fe értéke erősen változó, szélső értéke 7,72 — 25,88, átlagban 15) kolloidális vagy kriptokristályos anyag- ként kiválhat a glaukonit. Ilivel a Mg csak erősebb átalakuláskor szabadul fel, feltehető, hogy eredetüeg Ca — Mg-glaukonit keletkezett. A jelenlegi kémiai összetétele az oldat, ill. a környezet későbbi egyensúlyi viszonyainak megfelelő felületi ioncserével epigén úton alakiúhatott ki. Elsősorban ezzel magyarázható a hazai üledékes glaukonitok álta- lában kiemelkedő Ca-tartalma (2. ábra). Ez egyúttal feleletet ad a viszonylag csekély Al- tartalomra vonatkozólag is, ami a biotit közvetlen átalakulása esetén — az A1 erős kötöttsége miatt — nehezen értelmezhető. A biotit üyen értelmű szerepét B o n d o r L. (1960) alábbi megállapítása is megerősíti: ,,A glaukonitos kőzetekben kevesebb a biotit, mint az alatta és felette levőben és a biotit többnyire kloritosodott.” E feltételezést — azaz a biotit közvetett szerepét — az üledékes glaukonit morfológiai sajátságai is alá- támasztják. A gömbös-vésés alakú szemcsehalmaz, bekérgezés és gyakran héjas felépítés, továbbá a jellegzetes hahnazpolarizáció vegyi kicsapódásra utal. Lúgos közegben, erősebb lebontódás esetén a biotit átalakulhat nontronittá. Viszont valószínű, hogy a nontronit — a szerkezeti rokonságnak megfelelően — K-fel- vétellel glaukonittá alakulhat. Ilyen módon tehát a biotitból a szerkezet fokozatos módo- sulása és a kémiai összetétel inverz változása útján is keletkezhet glaukonit. Ez a kelet- kezési mód azonban a jelenlegi ismereteink szerint korlátozottnak tekinthető. M e h m e 1 M. (1937) vizsgálatai szerint üledékes környezetben a biotitból leg- először a K távozik el, ezért közvetlen glaukonitosodása nehezen értelmezhető. b) M o g a r o v s z k i j, V. V. (1963) szerint a Tadzsik-medence cölesztintelepe feletti vörös agyagos aleurohtos üledékekben a hidrotermás oldatok hatására erek, sávok, kisebb mértékben fészkek és szabálytalan alakú képletek alakjában nagy mennyi- ségű glaukonit keletkezett. A felszálló savanyú oldatok áthatolván az eredetileg vörös színű kőzeten a csillámokat lebontották, az Fe3+-t pedig Fe2+-vé redukálták és mobili- Kubovics : Glaukonitos magmatit a Mátrából 439 zálták. Ennek következtében az oldat Fe2+-vel, továbbá K-mal és Mg-mal telítődött és ezzel ,,a redukciós-oxidációs határ közelében — de még redukciós környezetben” — kialakulhattak a glaukonitképződés kedvező feltételei (Mogarovszkij, V. V. 1963). A nagy mennyiségű glaukonit hatásaként az eredetileg vörös kőzet szürke — zöldes- sziirke színűvé változott. c) A fenti keletkezési viszonyokkal a mátrai magmás glaukonitképződés is sok rokon vonást mutat. Az alsó andezit anyaga nagy nedvességtartalmú üledékes összleten tört keresztül és sekély vízbe vagy nedves tufára ömlött, ami H,0-ban gazdag hipomagma keletkezéséhez és sajátos „transzvaporizációs alapanyagú szövet” kialakulásához vezetett. A kőzet kristályossági foka, a nagy méretű és nagy mennyiségű porfiros plagioklász, to- vábbá az alapanyag kétmaximumos görbével jellemezhető szemcsemérete alapján az ágasvári andezitet a megmeredés utolsó állapotában érhette az erőteljesebb transzvapo- rizáció. Ennek következtében a maradék magmaolvadék a megmerevedés utolsó állapo- tában H,0-val könnyen túltelítődött s a viszkózus anyagban a nagynyomású vízgőz már csak részben és lassan diszpergálhatott, ami a féligolvadt láva felfúvódásához vezethetett. A rendszer lehűlésével az eredeti olvadékból — és részben a korábban kivált elegyrészekből — kioldott, továbbá a harántolt üledékes kőzetekből, valanűnt a tengervízből felvett ionokkal az oldat túltelítődött, és az oldott anyag az üregek falára glaukonitként fokoza- tosan kicsapódott. A folyamatos kiváláshoz szükséges anyagutánpótlást a félig meg- merevedett rendszerben mozgó vizes oldat biztosította. A glaukonit orientációja — az üregek falára rendszerint merőleges sugarak (XXXVII. tábla, 5 — 6.) — e feltételezést megerősítik. (Az alapanyagbeli glaukonit részben esetleg a színes szilikátok (?) átalakulási termékeként keletkezhetett.) Az üregeket, ül. fészkeket határoló földpát és alapanyag rendszerint teljesen ép, ami a magma kristályosodása, valamint a glaukonit kiválása közötti szoros összefüggésre, azaz folytonosságára utal. A fészek peremén, ül. közvet- lenül az „üreg” falán — a kezdeti kiválás nagyobb hőmérsékletének megfelelően — sze- ricit-szerű ásvány észlelhető (XXXVII. tábla, 5 — 6.). Noha közvetlen hőmér- sékletjelző ásványt a kőzet nem tartalmaz, a fenti jelenségből, továbbá a glaukonit kifejlődéséből, ül. a termet mélység szerinti változásából 400— 200° C körüli kiválási hőmérsékletre következtethetünk.' A felsőbb szintek glaukonitja a jellegzetes halmaz- polarizációból következőleg már lényegesen kisebb — a tadzsikmedencei tapasztalatok- nak megfelelően — esetleg 200 — 100 0 C körüli hőmérsékleten keletkezhetett. Ezzel magya- rázható, hogy a felsőbb szinteken az alapanyag már nem, vagy alig tartalmaz glaukonitot. A glaukonitképződés folyamatának első szakasza, a megfelelő alkotórészek: K, Mg, Fe stb. felszabadulása és mobilizálása — Szádeczky-Kardoss E„ vala- mint Mogarovszkij, V. V. vizsgálatainak megfelelően — redukciós környezet- ben mehetett végbe. A második szakasz — a tulajdonképpeni glaukonitkeletkezés — azonban feltétlenül oxidációs viszonyokat rögzít. Ezt a glaukonit 0Fe értéke meüett a glaukonitmentes és a glaukonittartalmú magmatit oxidációs foka közötti nagy különb- ség is meggyőzően igazolja (III. táblázat), de ezzel magyarázható az ismertetett oxiam- fiból megjelenése is. A glaukonitos andezit és a glaukonit 0Fe értéke közel azonos, ami elsősorban abból adódik, hogy a fenti magmatit vastartalmának túlnyomó része a glau- konitban van. Az oxidációs fok a felsőbb kőzetszintek felé általában növekszik (III. táblázat), ami azonban részben már másodlagos, felszíni hatásnak tekinthető. A redukciós-oxidációs környezet határát Mogarovszkij valószínűleg a kőzet színe alapján vonta meg. Azonban a színt nemcsak az oxidáció foka, hanem első- sorban a színező ion kötésmódja határozza meg. A glaukonit pl. a nagy Fe203-tartalom eüenére zöld, mert a felületi töltés kiegyenlítésében, a felület semlegesítésében résztvevő Fe2+ színező hatása a lényegesen kisebb mennyisége ellenére is jobban érvényesülhet. 440 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 4. füzet A kétvegyértékű vas fenti szerkezeti helyzetéből következőleg könnyen feloxi- dálódik (a felszini viszonyok között átalakul Fe203 • aq-á). Ez okozza a glaukonit felü- letén gyakran megfigyelhető limonitosodást és valószínűleg ez eredményezi a 400 0 C feletti hőmérsékleten tapasztalható színváltozást, megbamulást is. A Mátra-hegységi glaukonitmentes és glaukonittartalmú andezit oxidációs foka III. táblázat Fe203 0/ /o FeO 0/ /o FeoOc -b -f FeO 0/ /o Glauko- nitmen- tes Ope Glauko- nit-tar- talmú Ope Glauko- nit-tar- talmú Ope Piroxénandezit alsó andezit- csoport Nyikom, Remete hegy 4,59 3,91 8,50 2,35 Piroxénandezit középső andezit- csoport Nyikom (334b) 4,55 3,34 7,89 2,72 Mikroandezit középső andezit- csoport Zámpatak (226) 4,i3 4,62 8,75 r,79 Glaukonitos andezit, alsó ande- zitcsoport, alsó lávaszint Ágasvár 5,72 1,27 6,99 9,01 7,08 Glaukonitos andezit alsó ande- zitcsoport középső lávaszint Ágasvár 6,23 I,6l 7,84 7,74 9,83 Glaukonitos andezit alsó ande- zitcsoport felső lávaszint Ágasvár 7,96 0,56 8,52 28,43 Átlagérték: 0/ 2,29 1 1 15,06 • 8,46 O/ /o 5. ábra. A mátrai alsó andezit kémiai összetételének változása ia H.O levonása után 100% -ra átszámított értékek). 1. piroxénandezit, Nyikom, 2. glaukonitos andezit, Ágasvár, alsó szint, 3. glaukonitos andezit, Ágas vár, középső szint Puc. 5. H3.weHeHHe XHMimecKoro coCTaBa hhwhhx aHfle3HTOB rop Maipa (Be.iHmiHbt nepecmiTaHHbie Ha 100% nocne BbmHTaHHH H.O). 1. rinpoKceHOBbie aHfle3HTbi b c. Hhkom, 2. rnayKOHHTOBbie aHae3HTbi HH>KHero ropn30HTa b c. AraiuBap, 3. nnayKOHHTOBbie aHAe3HTbi cpeaHero ropmoHTa b c. AraujBap Kubovics : Glaukonitos magmatit a Mátrából 441 Amint a III. táblázatból is kitűnik az összvasmennyiségben a glaukonit nagy Fe203-tartalma ellenére nincs lényeges különbség, és a H,0-val ellentétben az alkália- tartalom is csak viszonylag kismérvű növekedést mutat. Az egyes alkotórészek mennyi- ségének ingadozása (5 — 6. ábra) az alsó és középső szinten általában nem haladja meg a % 6. ábra. A nvikomi — reme tehegvi alsó piroxénandezit, valamint az ágasvári glaukonitos andezit K.O, FeO + FejOj-, A120,-, és HsO-tartalmának százalékos eltérése. 1 . piroxénandezit, Xyikom-Reméte hegy, 2. glaukonitos andezit, Ágasvár alsó-középső szint, 3. glaukonitos andezit Ágasvár, felső szint Puc. 6. Pa3HHUbi npoueHTOBoro coAepwaHHH K.O, FeO + Fe!Oa, AljOa h H20 b hhwhhx nnpoKceHOBbix aHAe3»Tax b c. Hhkom — Pe.MeTe, a TaK>Ke b rnayKOHHTOBbix anAe3HTax c. ArauiBap. 1 . flnpoKceHOBbiií aHAe3HT, Hhkom — PeMeTe, 2. rnayKOHHToBbiH aHAe3HT HHWHero-cpeAHero ropH30HTOB b c. ÁrauiBap, 3. rnayKOHHTOBbiH aHAe3HT BepxHero ropn30HTa b c. AraujBap mátrai andezitfélék összetételváltozásának intervallumát. Ez arra utal, hogy a nagy mennyiségű glaukonit alkotóelemeinek túlnyomórésze — a H,0 kivételével — az eredeti magmaolvadékból származtatható. A vas, továbbá a kristályszerkezetbe utolsóként belépő K stb. mobilizálódása a tengervíz okozta transzvaporizáció hatásának tulajdonít- ható. Ezt igazolja a szárazabb képződményekre kiömlött alsó andezit glaukonitmentes- sége is. A glaukonitképződés után visszamaradt és felfelé vándorló alkáliatartalinú, kis- hőmérsékletű vizes oldatok okozhatták az andezitpad legfelső részének erős elváltozását: az eredeti földpát kiszorítását, a szanidin, ill. az adulár keletkezését, továbbá az erő- teljes montmorillonitosodást és a kisebb mérvű kloritosodást. Ezzel magyarázható a leg- felső szint lényegesen nagyobb kálium- és H20-tartalma is (5 — 6. ábra). E kismérvű ..kálimetaszomatózis” tehát a magma megszilárdulásával és a glaukonitképződéssel közvetlenül összefüggő jelenségnek tekinthető. Ezzel szemben a hegység három nagyobb trachitos területe: a hidegkút-hegyi — aranyosbérci -- nagypataki szilikokálitrachit (Ku- bovics I. 1962), továbbá a Kiss J. (1960) vizsgálataiból ismert aranybányafolyási és a V a r g a Gy. által kimutatott feketetói kálitrachit K-tartalmának túlnyomó része már az átharántolt összletből származtatható. 3 Földtani Közlöny 442 Földtani Közlöny, XCIV. kötet, 4. füzet Összefoglalásképpen megállapítható, hogy a fent ismertetett földtani környezet nagy H,ö-tartalmú hipomagma kialakulásához vezetett, ami meggyőzően igazolja a nedves környezet és a tengervíz okozta transzvaporizáeió kőzettani-geokémiai jelentőségét. TÁBIy AMAGYARÁZAT — JlETEHflA K TAEJIMI4AM XXXVI. tábla — Taőjttma XXXVI. 1. Glaukonitos andezit, Agasvár alsó szint (Mátra -hegység). Nagyítás: */i X . A fehér szemcse: I porfiros földpát. A sötétebb, szabálytalan alakú foltok: glaukonit. — r/iayKOHHTOBbtH aHge3HT, hhhchhü ropn30HT, ArautBap (ropbi MaTpa). yBeamteHue: ‘/2x. Eenoe 3epHo: noptfmpoBbiH nojteBoü umar. Eonee TeMHbie nama HenpaBHxibHOfí tjtopMbt: rnayKOHHT 2. Glaukonitos alapanyagú andezit (glaukonit: sötétszürke pettyesnek látszó kerekded foltok) Ágasvár alsó szint (Mátra-hegység) 4- N, Nagyítás: 125 x. — AHAe3HT c r.nayKOHMTOBOH ochobhoh Maccoü (rnayKOHHT: TeMHOcepbie, oKpyrnbie nama b KpanHHKy), hhikhmh ropn30HT, ArautBap (ropbi MaT- pa). B CKpenteuHbix hhko.ihx. yBejinaeHHe: 125 x 3. Porfiros plagioklász glaukonit fészekkel, Ágasvár, középső szint (Mátra-hegység) Nagyí- tás: 62 X . — noptfmpoBbiH naarnoKaa3 c raayKOHnroBbiMH rHe3naMH, cpeflHHii ropn30HT, ArautBap (ropbt MaTpa). B CKpemeHHbix hhkojihx. yBeanaeHHe: 62 x 4. Glaukonithalmaz andezitben, Ágasvár, alsó szint (Mátra-hegység) + N. Nagyítás: 125 x. { ArperaT raayKOHHTOB b aHge3HTe, hhwhhíí ropn30HT, AraniBap (ropbi MaTpa). B CKpeineHHbix hhkoaux. yBennaeHtte: 125x XXXVII. tábla — TaÖJttma XXXVU. 5. Sugaras glaukonithalmaz (szericitszerű szegéllyel) andezitből, Ágasvár, alsó szint (Mátra- ' hegység). + N. Nagyítás: 125 X. — PannaJibHo-/tyMncTbiii rnayKOHHTOBbiü arperaT (c cepuuHTOBHAHOit KaitMoü) b anAe3HTe, hhwhhh ropn30HT, ArautBap (ropbt MaTpa). B CKpemettHbix hhkoabx. yBemme- Hne: 60 x 6. Kissé sugaras, halmazpolarizációjú glaukonitfészek andezitből, Ágasvár, középső szint (Mátra- hegység). 4- N. Nagyítás: 60 X . — CnaŐo paAita.ibHO-JiyqttCToe rjiayKOHHTOBoe t'He3Ao c arperaTHOit no.wtpn3auHeH u3 aHjie3HTa, cpenHHít ropu30HT, ArautBap (ropbt MaTpa). B CKpemeHHbix hhkojibx. yBeim- oTo: J3,-p K. ApKoutu), cpeAHuü ropn30HT, ArautBap. yBeuMueHne: 15 OOOx 8. Úrkúti üledékes glaukonit elektronmikroszkópi képe. (Felv. dr. Ár kosi K., Tibor O. nyomán.) Nagyítás: 24 000 x . — Oöihhh bha ypnyTcnoro ocaAOMHoro r.iayKOHHTa noa SAeKTpoHHbiH MHKpocKonoM (Ooto: Xl-p K. A p k o ni m— O. JÍ h 6 o p). yBemiHeHHe: 24 OOOx IRODATOM - JlHTEPATyPA Bon dór L,., (1960): Magyarországi glaukonitos kőzetek üledékföldtani vizsgálata. Föleit. ! Közi. X C. 3. — B u s w e 1 1, A. M. — D u d e n b o s t e 1, B. F., (1941): Am. Chem. Soc. 6j. -Fülöp J.- Tibor O) — M e i s e 1 J., (1954): A bakonybéli glaukonitos terület földtani és kémiai vizsgálata. Földt. Közi. TXXXIV. 3. — G r i s b a c h, R., (1957): Austauscliadsorption in Theorie und Praxis. Ak. Veri. Berlin. — Hermán n M.-Emszt K., (1940): Az ipolytamóci alsó-miocén glaukonitos homokkő. | Ann. Mus. Nat. Hung. 33. — Kiss, J. (1960): A new őre occurrence in the environment of Nagygalya, Nagylipót, and Aranybányafolyás Mátra Mont., NE Hung. Ann. Univ. Scient. Bp. sec. Geol. III. — Kiss J-> ( x959) : Urántartalmú foszfátos kőzet a balatonfelvidéki (Pécsely) triász-összletben. Földt. Közi. 89. | I. — Korim K., (1949): Magyarországi glaukonitos üledékek. Bányászati és Koh. Tápok 1949. — Korzs inszkij, D. Sz., (1962): Probléma szpilitov i gipoteza transzvaporizáeii v szvetve novih okeanologicseszkih i vulkanologicseszkih dannih. I. A. N. SzSzSzR No. 9. — Kubovics I., (1962): , A vulkáni hegységek beszakadásos szerkezete. Földt. Közi. 92. 3. f. — Kubovics I., (1963): Az ÉNy-i Mátra földtani és vulkanológiai viszonyai. Földt. Közi. XCIII. 4. f. — Tibor O., (1962): Vizs- gálatok hazai előfordulású glaukonitokon. Kánd. disz. — Noszky J., (1927): A Mátrahegység geo- morfológiai viszonyai. Debrecen. — M e h m e 1, M., (193 7): Ab- und Umbau am Biotit. Chemie d. Iirde II. 307 — 332. — Mogarovszkij, V..V., (1963): Glaukonyityizácia glinyisztih porod kak vid oko- lorudnovo izmenyenyija na odnom iz celesztyinovih mesztorozsgyenyij juzsnotadzsikszkoj depresszü D. A. N. SzSzSzR. Tóm. 151. No, 5. - ,P a n t ó G., (1961): Beszámoló a vulkáni hegységek kutatásának : néhány időszerű kérdéséről. MÁFI Évi Jel. 1957—58. évről. — Preobrazsenszkij, I. A.— Szar’kiszjan, Sz. G., (1954): Minverali oszadocsiiih porod. Gosztoptyehizdat. Moszkva. — S a b a- t i e r, G., (1949): Recherches sur la glauconie. Bull. Soc. Franc. Min. 72. — Smulikowski, K., (1954): The Problem of Glauconite. Warszawa. — Szádeczky-Kardoss E., (1955): Geokémia. , Akadémiai Kiadó, Budapest. — Szádeczky-Kardoss E., (1958): A vulkáni hegységek kutatá- sának néhány alapkérdéséről. Földt. Közi. 88. — Szádeczky-Kardoss E., (1959): A magmás |l kőzetek új rendszerének elvi alapjai. MTA Műsz. Tud. Oszt. Közi. XXIII. — Szádeczky-Kardoss E. — Vid ács A. —Varró K., (1959): A Mátrahegység neogén vulkanizmusa. MTA. Geokémiai Konf. műnk. Budapest. — T e 1 e g d i — R o t h K., (1951): A biikkszéki ásványolajkutatás és termelés földtani tanulságai. Földt. Int. Évk. 40. — Vadász E., (i955): Elemző földtan. Akadémiai Kiadó Budapest. — Vadász E-, (1960): Magyarország földtana. Akadémiai Kiadó, Budapest. — T. Vitá- lis— Z i 1 a h y, (1963): Phvlogeny of Heterostegininae (Foraminifera) and pathological elianges in Operculinella species. Acta Biologica Ac. Se. Hung. Tóm. XIV. Kubovics : Glaukonitos magmatit a Mátrából 443 rjiayKOHHTOBbiií MariwaTHT h3 rop MaTpa A-P H. KyBOBHM runoByjiKaHimecKan riamKiiyio ocaaoMHyio Toamy n pa3aiiBaancb b npeaeaax MeaKO- ! BoaHoro Boaoe.via Hali no Marni mho BaawHbi.w Ty<{ia.\i. BwaisaiiHaa T3khm o6pa30M TpaHCBano- pii3aniia npiiBeaa k (JiopMupoBamiio riino.uanvibi, öoraTOfí H.,0. Bo BH3K0.M, 0CT3T0MH0M \ia r m3th m e c ko m pacnaaBe, nepeHacbimeHHO.w H.,0, BblCOKO- HanopHbin BoaaHon nap uor ywe ancneprnpoBaTbca ToabKO MamiMHO n MeaaeHHO, mto npn- Beao k HaöyxaHiiio noaypacnaaBaeHHon neTporeHeTimecKOíí cncTeMbi. Kax ToabKO aaHHaa cncTe.Ma ocTbiaa, paciBop CTaa nepenacbiineiiHbi.M KOMnoneiiTa.Mii, pacTBopiiBiuiiMHCH H3 nepBOHaMaabnoro pacnaaBa n no MeHbuieíi Mepe KOMnoHeHTa.MH, nepemeainH.MH b cocTaB cucTe.Mbi M3 nepeceBeHHbix ocaaoaHbix nopoa h H3 MopcKoií Boabi, h pacTBopiiBuieeca BeiyecTBO nocTeneHHO oca>Kaaaocb na CTeHax noaocTen. FlHTaHHe BemecTBa.MH, HeoöxoaHMbiMH aaa őecnpepbiBHoro BbiaeaeHHH ocymecTBaaaocb, no-BHaHMOMy, ciiabHO MHHepaaH3npoBaHHbiM i H„0, KOTopoe npoaoawaao nepeaBiiraTbca b HanoaoBHHy 3aTBepaeBinen cucTeMe. B caMOM BepxHe m ropn30HTe (JopMiipoBaaca, bamscto raayKOHirra, ywe caHiianH hjih aayaap. CoaepwaHHe meaoaeíi b raayKOHHTOBOM MarMaTHTe b cpeaneM He OTaimaeiCH naii Maao oTaimaeTca ot KoaiiaecTBa coaepwuMbix b aHae3iiTax rop MaTpa meaoMen, mto yKa3biBaeT Ha to, mto K BCTpeaaiomerocH b őoabiuoM KoamecTBe raayKOHiiTa aoa>KeH nponcxoaiiTb npewae Bcero H3 nepBOHaaaabHoro pacnaaBa nopoa- OaHaKO, H3aniueK uieaoMeíi b KaaiieBbix Tpaxmax, oöpaaoBaBmnxcH iiyien nocaeayiomnx npoueccoB H3 aHae3HT0B b ropax MaTpa (HanpHMep ! Ha rope XiiaernyT), mo>kct öbiTb npiimicaii y>i i Sw Sü-8 • 03^2 . : o--<ü • U~> ti) i-4 ^ . £ öo- s iS r n S j2«C J a - w Ö Jj rj {/) S cö § N "l'cd «4-l -O ^ K é r i : A dél-nógrádi barnakőszénterület 471 -?'2Ü J « M ;0 ^ ^4 •x cd*o *o a'5co o a . o^c° N 2 'X £ ti s«s H c s o cdfS ^ Cm a ^ in 3 (C3 • C H o c <2 . . a t/j ~ d4í ° W>7! * i a a44.t - ^ a o * S^-P d * d^_, ,bo 2^ c d # nj -r . d N'a 50 o a >.ru d a J »-* ^ +j <5^ 5í . sW >> a • 2. tí o o 55 CO(/} CJ N^'Ö *-• S-. — a o »-< » ,-cj Sít: s 3 á n *o 2 £ ~ cd ' . «* 3*2. '/} « d £ :o W'd ti h N a'd cd *3 £ ^ a b o ^ ^ 4 *d d 3D H-j _o O 42 S ti g.C o ! 2^ Jts 42 _ 0,-r- a; d,v ti s£ö '^5S tr *o t- !« » •£ 2*J