c^-h lo 4* A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA EIOJIJlETEHb BEHrEPCKOrO TEOJlOrMMECKOrO OEIRECTBA BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGRIE ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY XCVI. KÖTET l^jFÜZET f FÖLDTANI KÖZLÖNY XCYI. kötet, 1. füzet, 132 oldal Budapest, 1966. Jan. — márc. TARTALOM - COflEP)KAHHE - CONTENU Értekezések — HayMHbie CTaTbH — Mémoires Székyné dr. Fux Vilma: Ércesedést kísérő agyagásványosodás mélységi övei a Tokaji-hegységben— rjiyŐHHHbie 3ohm rjiHHHCTOü MHHepa;in3auHn, conpoBOH^aiomefi opygeHeHHe b paííoHe ToKaüCKHx rop. — Zones profondes de la minéralisation argileu- se associée á la métallisation de la Montagne de Tokaj Dr. Kubovics Imre: A kálimetaszomatózis szerepe a nyugat -mátrai kőzetképző- désben — Ponb Kannesoro MeTacoMaT03a b neTporeHe3e 3ananHoft MaTpu Mátyás Ernő: A rátkai felsőszarmata édesvízi medence földtani és teleptani viszonyai — Geologische und lagerstattenkundliche Verháltnisse des obersarmatischen limnischen Beckens von Rátka (Nord-Ungam, Tokajgebirge) Cornides István— Dr. Kiss J á n o s— S z e r e d a i László: A középső-mátrai érctelér képződési hőmérséklete az 1?0-izotóp relatív gyakorisága alapján — Températures de formation d’un fiion de minerai dans la Mátra centrale d’aprés la fréquence relatíve de l’isotope lsO N. W. G o k h a 1 e: A Velencei -hegységi gránit kvantitatív ásványtani vizsgálata — Quan- titative mineralogical study of the granites of the Velence "bilis Dr. Oravecz János— Puskás János: Középhegységi bauxitfekvő vizsgálatok — Studies in the infra-bauxite rocks of the Transdanubian mountains Juhász Árpád — Kőháti Attila: Mezozóos rétegek a Kisalföld medencealjzatá- ban — Mesozoische Schichten im Beckenuntergrund dér Kleinen Ungarischen Tiefebene Dr. Szentirmai István: A kőszénképződés és az ősföldrajzi helyzet vizsgálata Nagybátony környékén — Kohlenbildung in dér Umgebung von Nagybátony im Spiegel dér Paláogeographie Nagy István: A Stomiosphaera és Cadosina nemzetség rétegtani szerepe a mecseki felsőjúrában — Sut le rőle stratigraphique des genres Stomiosphaera et Cadosina dans le Jurassique supérieure de la Montogue Mecsek Horváth Anna: Új kagylócsoport a Kárpát -medence krétaidőszaki képződményei bői — Eine neue Muschelgruppe aus den Kreidebildungen des Karpatenbeckens . . . Bohn Péter: A sümegi kréta korú teknőslelet — Senonemys sümegensis nov. gén., nov. sp. — ein neuer Schildkrötenfund aus Ungam Társulati ügyek — JJeiia OómeCTBa — Affaires de la Société 3—12 13—26 27—42 43—5° 51—60 61—65 66—74 75— 35 86 — 104 105 — no iii — 118 119—132 491 TARTALOM - COflEPJKAHME - CONTENU Értekezések HayMHbie CTúTbH — Mémoires Dr. Bartkó I,aj o s — D r. Kókay József: Lajtamészkő előfordulás a Kerepesi úton — Leithakalksteinvorkommen in Budapest (Kerepeser Strasse) 301 — 305 D r. B á 1 d i Tamás: Az egri felsőoligocén rétegsor és molluszka-fauna újravizsgálata — Revision of the Upper Oligocene Molluscan fauna of Eger (N-Hungary) 171 — 194 Dr. Bodzay István: Dél-Zala középsőmiocén-szarmata képződményei — Middle Miocéné — Sarmatian formation of South Zala (SW-Hungary) 207 — 212 Bohn Péter: A sümegi kréta korú teknőslelet — Senonemys sümegensis nov. gén., nov. sp. ein neuer Schildkrötenfund aus Ungam ni — ii8 Bohn Pete r— B. D r. Havas M a r g i t — L éná"rd Tamás: Fluoreszcenciás vizs- gálatok a földtanban — Fluoreszenz-Untersuchungen in dér Geologie 461 — 468 Bona József — Rumiiné, Szentai Mária: A mátraaljai lignitkutató fiirások palynológiai eredményei — Palynologische Ergebnisse dér Erkundungsbohrungen auf Lignit im Mátraalja 421—426 Bubics István: Szénült fakavicsok a délnyugat- bakonyi alsóeocénből — OőyrneHHbie npeBecHbie ranbKH n3 HHHtHeroaoneHa b ropbi EaKOHb 469 — 472 Cornides István — Dr. Kiss János — Szeredai László: A középső-mátrai érctelér képződési hőmérséklete az lsO-izotóp relatív gyakorisága alapján — Températu- res de formation d’un fiion de minéral dans la Mátra centrale d’aprés la fréquence relatíve d’isotope ,90 43 — 5° Dr. Darányi Ferenc: Adatok a Bakony-hegység szerkezetéhez — Angaben zűr Tektonik des Bakony-Gebirges 280 — 291 Fejér Leontin: Szabó Pál Zoltán emlékezete 271—274 Dr. Géczy Barnabás: A Holcophylloceras ultramontanum Z i 1 1 e 1 fajfejlődésmenete — Sür l’évolutiou spécifique de l’espéce Holcophylloceras ultramontanum Zittel 473 — 475 Gidai Lászl ó — S iposs Zoltán: Adatok az „infraoligocén” denudáció hatásának ismeretéhez a dorogi területen — Über die Wirkung dér „infraoligozánen” Denudation im Doroger Gebiet 317 — 319 ^ o k h a 1 e, N. W.: A Velencei-hegységi gránit kvantitatív ásványtani vizsgálata — Quan- ti tative mineralogical study óf the granites of the Velence hills 51— 60 Dr. Greguss Pál: Megjegyzések a permi rétegek bizonytalan életnyomalakulataihoz — A propos des traces fossiles incertaines de l’activité ariimale dans les terrains permiens 240 — 242 Dr. Grossz Ádám: A hidasi barnakőszén összlet nyomelemeinek eloszlása — Pacnpege- neHHe pacceaHHbix ajieiweHTOB öypoyrneHOCHOü tojiujh MecTopowgeHHH xnaain 436 — 440 Horváth Anna: Új kagylócsoport a Kárpát-medence krétaidőszaki képződményeiből — Eine neue Muschelgruppe aus den Kreidebildungen des Karpatbeckens . . . 105 — no Honig Gyula: A mecseki alsóliász gömbkőszén keletkezésének kérdése — Zűr Frage dér Entstehung dér uuterliassischen Kugelkohle im Mecsekgebirge 320 — 321 Ilkeyné, dr. Perlaki Elvira: Tokaji-hegységi riolittufák alkalmazási kőzetjellegei — Aspects of application of rhyolitic tuffs írom the Tokaj Mts 155 — 170 Juhász Árpád: Szánk és környékének harmadidőszaknál idősebb földtani képződ- ményei — Vortertiáre geologische Bildungen von Szánk und Umgebung 427 — 435 Juhász Árpá d— K őháti Attila: Mezozóos rétegek a Kisalföld medencealjzatá- ban — Mesozoische Schichten im Beckenuntergrund dér Klemen Ungarischen Tiefebene 66— 74 Dr. Kertai György: A kutatás komplexitásáról és a paleogeológiai térképek kérdéséről (Elnöki megnyitó) 135 — 1 39 Knauer József: A Lombardia-kérdés — Sur le probléme du genre Lombardia 195 — 1 99 Komlóssy György: A bauxitpiritesedés kérdése — On the problem of the pyritization of bauxite 220 — 226 Kőháti Attila: A kehida-zalaudvarnoki terület mélyföldtani viszonyai — Tiefen- ggologie des Gebietes von Kehida — Zalaudvarnok (Transdanubien) 200 — 206 Dr. Kubovics Imre : A kálimetaszomatózis szerepe a nyugat-mátrai kőzetképződés- ben — Po/ib KajiHeBoro MeTac0MaT03a b neTporeHe3e 3aHaAHOü Maipbi 13 — 26 Dr. Láng Sándor: Damay-Dornyai Béla emlékezete 275 — 277 Mátyás Ernő: A rátkai felsőszarmata édesvízi medence földtani és teleptani viszonyai — Geologische und lagerstáttenkundliche Verháltnisse des obersaimatischen lim- nischen Beckens von Rátka (Nord-Ungarn, Tokajgebirge) 27— 42 Dr. Molnár Béla: A Hajdúság pleisztccén eolikus üledékscra — Pleistozáne áolische Schichtíclge des Hajdúság (Grosse Ungariscbe Tiefebene) 306 — 316 492 3 13 r. Molnár Béla: Pliocén és pleisztocén lehordási területváltozások az Alföldön — Veránderungen dér Abtragungsgebiete auf dér Grossen Ungarischen Tiefebene wáhrend des Pliozans und Pleistozans 403 — 413 D r. Mucsi Mihály: A soltvadkerti Petőfi-tó földtai viszonyai II. — Die geologischen Verháltnisse des Petőfi-Sees von Soltvadkert II 454 — 459 Nagy István: A Stomiosphaera és Cadosina nemzetség rétegtani szerepe a mecseki felső- jurában — Sur le röle stratigraphique des genres Stomiosphaera, et Cadosina dans le Jurassique supérieure de la Montagne Mecsek 86 — 104 Dr. Oravecz János — Puskás János: Középhegységi bauxitf ekvő vizsgálatok — Studies in the infra-bauxite rocks of the Transdanubian mountains 61— 65 Dr. Pantó Gábor: Szabó József Hegyalján 140 — 142 Dr. Pantó Gábor: A Tokaj— Szalánci-hegység és a Zempléni dombvidék földtani megismeréséről — Recent development in the geological recognition of the Tokaj — Szalánc Mts and Zemplén hills 143 — 154 Pesty l,ászló: Természetes szilikagél a Mátra-hegységből — Natural silica gél from the Mátra Mts., Hungary 234—236 Pesty László: Eljárás 0,1 mm-es szemcsék fajsúly-meghatározására — Method fór determining the specific gravity of grains of 0,1 'mm size 237 — 239 Pesty László: Eljárás ásványszemcsék törésmutatójának pontos meghatározására — Ein Verfahren zűr genauen Bestimmung dér Brechungszahl von Mineralkömem . . . . 476 — 477 Dr. Póka Teréz — Dr. Simó Béla: A mellékkőzet szerepe a Nagybátony környéki szubvulkáni képződmények kialakulásában — Über die Rolle des Nebengesteins im Werdegang dér subvulkanischen Bildungen dér Umgebung von Nagybátony 441—452 Dr. Rónai András: A negyedkorkutatás eredményei Észak- Amerikában a denveri INQUA kongresszus tükrében 329 — 339 Sámsoni Zoltán: Néhány magyarországi galenit és szfalerit nyomelem- vizsgálata — Analysis of the trace elements in somé galena and sphalerite samples from Hungary 387 — 402 Dr. Szalai Tibor: Bem-Böhm Boleszláv emlékezete 278 — 279 Dr. Szentirmai István: A kőszénképződés és az ősföldrajzi helyzet vizsgálata Nagy- / bátony környékén — Kohlenbildung in dér Umgebung von Nagybátony im Spiegel dér Paláogeographie 75— 85 Székvné, dr. F u x Vilma: Ércesedést kísérő agyagásványosodás mélységi övei a Tokaji-hegységben — r/iyÖHHHwe 30hm rjTHHHCTOü MHHepajiH3aunH, conpoBO>KAaiomeft opyaeneHHe a paiíone T OKaiUKHX rop — Zones profondes de la minéralisation argileuse associée a la métallisation de la Montagne de Tokaj 3— 12 Dr. Vadász Elemér: A Vörös-tenger geofizikai vizsgálatának földtani tanulságai — Geological results of the geophysical studies of the Red Sea 231—233 Dr. Vadász Elemér: A bauxitképződés újabb dialektikus szemlélete — Nouvel aspect dialectique de la formation de bauxite 227—230 Dr. Vadász Elemér: Bazaltföldtani történeti jegyzetek 322 — 328 Dr. Vámos Rezső: Mikrobiológiai folyamatok szerepe a növényi maradványok ková- sodásában — Über die Rolle dér mikrobiologischen Vorgánge in dér Verkieselung von Pflanzenresten 213 — 219 Varga Gyula: Vidacs Aladár emlékezete 267 — 270 Vass Dionyz — Marková Magda: Megjegyzések a dél-szlovákiai és észak-magyar- orszígi tortonai képződmények alsó határának megvonásához — Zűr unteren Grenze des Törtön s.l. in dér Südslowakei und Nordungarn 414 — 420 Dr. Vörös István: A kab-hegyi terület vulkanológiai és hegységszerkezeti viszonyai — Volcanological and structural relations of the Kabhegy-area 292 — 300 Hírek, ismertetések — CoOÖUfeHHH, peiteH3HH — Notices, revue bibliographique 243 — 260, 34°-347. 478-487 A magyar földtani irodalom jegyzéke 1965. — En5JiH0rpa(j)'/tH JiHTepaTypbi reo- JlOTHMeCKHX M CMOKHblX HayK, 1965 r. — Répertoire bibliographique des publications du domaine des Sciences géologiques en Hongrie 1965 348-369 Társulati ügyek — flejia OÖmeCTBa — Affaires de la Société 261-264, 370—383, 119— 132, 488—490 FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA BIOJUIETEHb BEHTEPCKOrO TEOJlOrMMECKOrO OELLJECTBA BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGRIE ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY XCVI. KÖTET 1. FÜZET FÖLDTANI KÖZLÖNY XCVI. kötet, 1. füzet, 132 oldal Budapest, 1966. Jan. — márc. Digitized by the Internet Archive in 2016 https://archive.org/details/foldtanikozlony9619magy ÉRCESEDÉST KÍSÉRŐ AGYAGÁSVÁNYOSODÁS MÉLYSÉGI ÖVEI A TOKAJI-HEGYSÉGBEN SZÉKYNÉ dr. FUX VILMA* (8 ábrával) Összefoglalás: A Tokaji-hegység legrégebben ismert nemesfém érctelepén, Telki- bányán az agyagásványok határozott mélységi öves elhelyezkedése figyelhető meg. Ezek az övék az aszcendens és deszcendens hatások együttes eredményeként a következőképpen alakulnak ki: 1. A felszín közelében viszonylag kis függőleges, de gyakran jelentős vízszintes elterjedésben ércesedést jelző kaolinosodás mutatkozik. A kaolinites, pirites, limonitos telérekben a nemesfém tartalom kicsi. 2. A kaolinit szerepét a felszíntől számított 400 — 500 m mélységig mind a telér- ki töltésekben, mind a mellékkőzetben montmorillonit veszi át. A montmorillonitos telérek- ben legnagyobb a nemesfémdúsulás. 3. A nagyobb mélységben jelentkező szinesfém-szulfidos telérkitöltést több mint 1000 m függőleges kiterjedésben jellegzetes andezitogén propilit (zöldkövesedés) kíséri, amely fokozatosan a propilites képződmények magasabb hőmérsékletű epidotos fáciesébe megy át. Az érces területeken dolgozó geológusok az érckifejlődések vizsgálata mellett viszonylag kevés figyelmet fordítanak az érctelérek anyaga és az ércesedést kísérő kőzet- lebontás között fennálló fontos összefüggésre. Sőt azt sem veszik tekintetbe, hogy a kér- déses területen milyen az orto- és a könnyen illókban gazdag hipo-, ill. metakőzetek (Szádeczky-Kardoss E. 1959) közötti arány, ami az ércesedés intenzitásának megítélése szempontjából különösen figyelemreméltó. A hipo-, ill. metakőzetek közül az utóbbi időben kiváló kutatók, többek között Lindgreen (i933), S u d o (1962, 1963), Tchoukhrov (1962) viszonylag nagyobb figyelemmel vizsgálták az ércesedést kísérő hidrokőzeteket, azaz a hidrotermális ércesedéssel kapcsolatos agyagásványoso- dást. Ez a figyelem szoros összefüggésben van egyrészt azzal, hogy az agyagásványok vizsgálata a nemzetközi tudományban előtérbe került, másrészt azzal, hogy a hidro- termális ércesedések területén változatos speciális agyagásvány fajták, ill. kevert -szer- kezetek nagy számban keletkeznek. Említett szerzők megfigyelései elsősorban arra szorítkoztak, hogy az érces telérek- ben, ill. az érces telérek mellett az érchozó oldatok kémiai és ásványos összetételének megfelelően milyen agyagásvány-övek alakulnak ki. Csak kevesen — többek között Tchoukhrov (1962) — mutattak rá az aszcendens érchozó oldatok mellett a deszcen- dens oldatok fontos szerepére az agyagásványok képződésében. Saját alább ismertetendő vizsgálati eredményeim szerint a szoros értelemben vett agyagásványosodás vertikális kiterjedésben a vulkáni hegységek hidrotermális érc- telepein más kőzetlebontási folyamatokhoz viszonyítva korlátozott, s nagyarányú regio- nális folyamatnak csak akkor tekinthetjük, ha a klorittal jellemezhető zöldkő vesedést, propihtesedést is az agyagásványosodáshoz számítjuk. * Előadta a Magyar Földtani Társulat 1964. XI. n-i szakülésén. Kézirat lezárva 1965. VI. 23. 1 4 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, i. füzet Az agyagásványosodást előidéző sokféle tényező szétkülönítésére a telkibányai arany-ezüst-érces terület (Tokaji-hegység) igen alkalmas. A telkibányaihoz hasonló vertikális feltártság ritkán adódik. Számításba véve legkiemelkedőbb csúcsának, a Kánya- hegynek 600 m tszf. magasságát, a különböző bányászati feltárásokat és a területen lemélyített 1240 m-es érckutató fúrást, 1400 — 1500 m függőleges kiterjedésben tanul- mányozhatjuk az itteni agyagásványképződést. Az agyagásványok szinthez való kötöttségére a Tokaji-hegység É-i részén már S c h e r f E. (1952) is utalt. S c h e r f véleménye szerint a kékedi — telkibányai terü- leten és utóbbitól D-re a széles kőzetelváltozási övékben számos helyen mutatkozik agyag- ásványosodás. Az agyagásványosodásnak van egy optimális szintje, de 450 — 500 m tszf. jelentős agyagos elváltozás már nincs. Vizsgálataim szerint a szűkebb értelemben vett agyagásványosodás a telérek fel- színi kibúvásához közel legnagyobb mértékű és lefelé haladva fokozatosan csökken. Ez érvényes mind a terület Ny-i, ún. gyepü-hegyi (1. ábra), mind a K-i, kánya-hegyi részére egyaránt. Puc. 7. 3oHbi rjiHHHCTOö MHHepann3aunn flbenioxeAbCKoro opyaeHeHHH. 1. aM(})H6ojio-nHpoKceHOBbift opTO- h rHflpoaHfle3HT, 2. aHHe3HToreHHbiH nponwiMT (xaopoaHae3HT), 3. KanneBbiíí TpaxaT (Ka/nieBbiH MeTacoMaTHT), 4. KajiHeBbiti rHflpoTpaxHT, 5. pyanaa >Knaa Fig. 1. Zones de minéralisation argileuse á Gyepü-hegy. 1. Ortho- et hydroandésite pyTOxénique á amphi- bole, 2. Propylite andésitogéne (chloroandésite), 3. Tracliyte potassique (métasomatite potassique), 4. Hydrotrachyte potassique, 5. Fiion de minerai S z é k y n é F u x V . : Ércesedést kísérő agyagásványosodás 5 A Gyepühegy ún. kaolin-táróiban, de különösen az I. sz. kaolin-táróban (374 m tszf.) a János-telért (2. ábra) több 10 m vastagságban ipari méretű kaolinosodás kíséri és a felette levő II. sz. kaolin-táróból (384 m tszf.) már több, mint egy évszázaddal ezelőtt termeltek kaolint. Különböző vizsgálatok és a feltűntetett DTA, DTG, TG-görbe szerint uralkodó agyagásván}’ a kaolinit, amelyet kisebb mennyiségű illit és amorf kova- 2. ábra. A János-telért kísérő kaolinosodás az 1. sz. kaolin táróban (374 m. tszf.). 1. Piroxénandezit, 2. Andezitogén kaolin, 3. Pirittelér Puc. 2. ConyTCTByioman >Knne 5Jhow KaojiHHH3auna b KaonnHOBoft uiTonbHe (374 m Haa ypoBHeM Mopa). 1. nnpoKceHOBbiH aHae3HT, 2. aHae3HToreHHbiií KaoanH, 3. ríHpHTOBaa >«n/ia Fig. 2. Kaolinisaüon accompagnant le fiion »János« dans la galerié n° 1, creusée dans le gisement de kaoliné (374 m au-dessus du niveau de la mer). 1. Andésite pyroxénique, 2. Kaoliné andésitogéne, 3. Fiion de pyrite sav is kísér (3. ábra). A kaolin piroxénandezitből hidroandezit stádiumon keresztül kép- ződött. L i f f a A. (1955) szerint az I. sz. kaolintáróval azonos szinten az András-telért is piroxénandezitből képződött 40 m vastag kaolin kíséri. Ha azonban a gyepii-hegyi telérek (András-telér, János-telér stb.) mentén lefelé haladunk, a kaolinit mennyisége fokozatosan csökken, s a legnagyobb gyepü-hegyi fel- tárásban a Ferdinánd-altáróban (220 — 230 m tszf.) csak alárendelten jelentkezik (1. ábra.) Az András-telért kísérő másodlagos ásványok (különböző víztartalmú szulfátok, foszfátok, vasoxidok) között, amelyek az ún. oxidációs szintnek a Ferdinánd-altáró szintjéig való lenyúlására utalnak, még találunk kevés kaolinitet, de magában az András-telérben és a Ferdinánd-altáró szintjéről mélyített aknácska agyagos kitöltésében montmorillonit is jelentkezik (4. ábra). A montmorillonitot biztosan csak a telérkitöltés leiszapolt részéből sikerült kimutatnunk, mert az agyagásványokat a telérben jelenlevő ércásványok és a legfiatalabb karbonátásványok (sziderit, dolomit, magnezit, ankerit) jórészt elfedik. Az altáró szintje (220 — 230 m tszf.) alatt azonban a montmorillonit is eltűnik. Az András-táró közelében az ún. Baglyas -völgyben lemélyített 1240 m-es szerkezet- kutató fúrásban kaolinitet, fll. montmorillonitot csak a felsőbb szintek teléres kitöltései- ben találtunk (5. ábra). Kaolinitet jelentéktelen mennyiségben csak a felszíntől számított 150 m-ig, a montmorillonitot pedig főleg a teléres kitöltésben 400 — 500 m közötti mélységig (5. ábra) 8 10 m <123 *■ 3.Z2 6 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, i. füzet ■ r° ni 1 1 1 1 1 1 1 1 ii 1 1 1 1 1| i n 1 1 ii 1 1| ii 1 1 [ t t 1 1 p m 1 1 ii i| 1 1 1 1 1 rí I i|i ' li'| 1 1 1 1 1 » i ri'i 1 1 1 1] 1 1 ii p 1 1 1 1 1 ii 1 1 1 1 n 1 1 1 1 O DTG _ -ff oo 3. ábra. A János-telért kísérő andezitogén kaolin derivatográfos felvétele Puc. 3. AepHBaTorpa^Haa guarpaMMa aHge3HToreHHoro Kao/iHHa, conyTCTByiomero HmJie Hhoui Fig. 3. Diagrammé dérivatographique de la kaoliné andésitogéne, accompagnant le fiion »János« jeleznek a DT-görbék. E szinttől lefelé a klorit lesz az uralkodó „agyagásvány”. A 400 — 500 m közötti szinten mind a mikroszkópos vizsgálatok, mind a DTA (5. ábra 4. görbe), mind a röntgen-diffraktométeres felvételek montmorillonit- (vermikulit) -klorit kevert szerkezetű agyagásványt mutattak ki. Az epitermális érctelepek kevert-szerkezetű agyagásványaival legutóbb T. S u d o és munkatársai (1962) foglalkoztak. Vizsgálataik szerint szabályosan rétegzett kevert- szerkezetű montmorillonit -klorit ásványok leggyakrabban szfalerit— galenit-érctestek szegélyén, ill. a montmorillonitos és a klorit — illites zóna átmeneti övében keletkeznek. Az epitermális érctelepek átmeneti agyagásványos öveire a szabályosan kevert-szerkezetű ásványok igen jellemzőek. S z é k y n é F u x V. : Ércesedést kísérő agyagásvdnyosodás 7 A rácssík betelepülés jellegét a szabálytalanul vagy szabályosan rétegzett szerke- zete^: keletkezését a külső körülmények határozzák meg. Ha a környezetben, amelyek az A ásvány számára voltak kedvezőek, a körülmények B ásvány képződésére válnak kedvezővé, S u d o szerint (1962) fokozatos átalakulást mutató típusokat állapíthatunk meg, amely a tárgyalt terület felszíntől számított 400 — 500 m-ében a következő módon 0 100 200 300 000 500 600 700800 000 1000° C 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 4. ábra. András-telér montmorillonitos teléragyagjának DT -görbéje, Ferdinánd-altáró (220 — 230 m. tszf.) Puc. 4. KpaBaa An(M)epeHLinaAbHO-TepMH>iecKoro aHajiH3a mohtmophaaohhtobmx tahh BHyTpa wham ÁHAparn, uiTOJibHH OeprtHHaHg (220—230 m HaA ypoBHeM Mopa) Fig. 4. Courbe de l’analyse différentielle thermique, Galerié »Ferdinánd« (220 á 230 m au-dessus du niveau de la mer) alakul: klorit— montmorillonitos (vermikuhtos) komplexumokat tartalmazó deformált klorit -> klorit-montmorillonit (vermikulit) kevert szerkezet — kloritos rétegkomplexu- mokat tartalmazó montmorillonit (vermikuht) — montmorillonit (vermikuht). A felszíntől számított 500 m alatt klorit (klinoklor) válik uralkodóvá. A kloritot rendszeresen pirít, kaiéit és epidot kíséri. Hz az állandósult „agyagásványos” összetétel, ahogy a DT-görbék is igazolják (5. ábra) a propilites fácies nagyobb hőmérsékletű kifej- lődésének képviselőjeként, egészen 1240 m-ig megmarad. A terület K-i részén a kány a-h egyi telérek agyagásványos kitöltése lénye- gében az előzőkhöz hasonló függőleges tagoltságot mutatja (6. ábra). A legmagasabban fekvő Mária-táróban (51 1 m tszf.) a kánya-hegyi főtelérek (Lobkovitz, Jószerencsét stb.) kitöltésénék kvarcos részeiben a gyakran nem kristályos és DT-görbén (7. ábra) alig jelentkező vashidroxid mellett kisebb mennyiségben kaolinites agyagásvány jelentke- zik. A kaolinosodás felső szinti regionális elterjedésére utal, hogy a Kánya-hegy K-i részén, Hollóháza környékén, több táró tárt fel bányászatra is alkalmas riolit-kaolint. (A feltűntetett DT-görbék az agyagásvány pontosabb kimutatása érdekében szintén a leiszapolt kolloid frakciókból készültek.) A Mária-táró teléreiben azonban a kaolinit mellett részben leszálló (deszcendens) hatás eredményeként montmorillonit is megjelenik (7. ábra) . A Csengőbánya 80-as szinten (6. ábra) közel 200 m-rel mélyebben a fentemlített Mária-tárótól az agyagásványos összetétel más jellegű. A telérek kitöltésében, a telért kísérő mellékkőzetben montmorillonit az uralkodó agyagásvány. A montmorillonit mellett azonban a magasabb szintektől eltérően sehol sem jelentkezik kaolinit, hanem — különösképpen a telérek közötti hatalmas méretű propilitben — klorit (klinoklor) jelenik meg. (8. ábra) A röntgendiffraktométeres felvétel a 80-as szintű propilitben 35 — 40% klinoklort és csak 5 — 10% montmorillonitot mutatott ki, ami az előbbi nagy elterjedését is igazolja. 8 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, i. füzet Ez adatok és a gyepü-hegyi analógiák alapján a Kánya-hegyen mélyebb szintű adatok hiányában is fel lehet tételezni, hogy a szűkebb értelemben vett agvagásványosodást a mélyebb szinteken klinoklor tartalmú propilit, vagyis tágabb értelemben vett agyagás- ványosodás váltja fel. Nagyon érdekes, ha az előzőkben jellemzett agyagásványosodás mélységi öveit a terület genetikájának tükrében vizsgáljuk. A kárpáti szubvulkáni, hidrotermális ércese- 0 100 200 300 000 500 600 700800 900 1000°C 1 1 1 I i i I I 1 1 1 1035. 1-1036,6 m i 1 1 1 1 i i i i i i 0 100 200 300 900 500600 700 800 900 1000 °C 5. ábra. Telkibánya 2. szerkezetkutató alapfúrás különböző mélységi öveiből származó agyagos kőzeteinek és telérkitöltéseinek DT-görbéi. 1. Pirit -zsinór kálitrahitban, 2. Kaolinites, pirites zsinór kálitrahitban, 3. Agyagos telérkitöltés szabályszerűen rétegzett montmorillonit-klorit ásvánnyal, 4. Agyagos telérkitöltés szabályszerűen rétegzett vermikulit-klorit agyagásvánnyal, 5. Hidropropilit, 6. Hidropropilit Puc. 5. JŰHíJxtiepeHnHajibHO-TepMHHecKHe npuBbie rnHHHCTbix nopon h >KHnbHbix 3anonHeHHü, nponcxo«Hinnx H3 pa3JIHMHblX TJiyÖHHHblX 30H OnopHOrO CTpyKTy pHOTO ŰypeHHH TejTbKHŰaHba N° 2. 1. nHpHTOBblH npown- JIOK B KanneBblX TpaXHTaX, 2. KaonHHHTH3npOBaBLUHŰCH nupuTOBblH npOWHJlOK B KajmeBblX TpaXHTaX, 3. rjiHHHCToe 3anoJiHeHHe >kh/iw c npaBHJibHO HacnoeHHbiM CMeuiaHHbiM MHHepanow mohtmophjutohhto-xjiophto- Boro cocTaBa, 4. rjiHHHCToe 3anonHeHne wiíjibi c npaBHJibHo HacnoeHHbiM CMeuiaHHbiM MHHepanoM BepMu- KynHTO-xnopHTOBoro cocTaBa, 5. THaponponHJiHT, 6. rHAponponH.iHT Fig. 5. Courbes différentielles thermiques obtenues pour les roches argileuses et gangues provenant des zones de différentes profondeurs du sondage structural fondamental Telkibánya n° 2. 1. Veinule de pyrite dans une tracbyte, 2. Veinule kaolinitique, pyntique dans une trachyte de potasse, 3. Gangue argileuse avec des minéraux montmorillonitique-cliloritique de stratification réguliére, 4. Gangue argileuse avec des minéraux argileux mixtes, constitués pár la vermiculite et chlorite réguliérement stratifiés, 5. Hydro- propylite, 6. Hydropropylite S z é k y n é F u x V. : Ércesedést kisérő agyagásvdnyosodás 9 dések területén, ahogy erre már a szerző rámutatott (S z é k y n é Fux V. 1964) az ércesedést regionális kiterjedésű hipogén hidrotermális fázis vezette be, a terület bázisá- ban közel 1000 m függőleges kiterjedésű propilitesedéssel. A hidrotermális oldatokat 6. ábra. A kánya-hegyi ércesedés agyagásványos övei. 1. Piroxénortoandezit, 2. Piroxéiihidroandezit, 3. Kloroandezi't, andézitogén propilit, 4. Kálitrahit (kálimetaszomatit), 5. Hidrokálitrahit, 6. Riolit, 7. Rrctelér Pác. 6. 3ohh rjiHHHCTotí MHHepaaH3aiiHH opyaHeHHH Ha MecTopowaeHHH KaHbaxeab. 1. rmpoKceHOBbiií opto- aHae3HT, 2. nHpoKceHOBbiS rHapoaHae3HT, 3. xnopoaHae3HT, aHae3HToreHHbiií nponnaHT, 4. KanHeBbiü Tpaxwr (KaaneBbifí MeiacowaTHT), 5. KaaneBbifi rnapoTpaxHT, 6. pnoaHT, 7. pyaHaa aKHabi b uimnbHe Mapna (511 m Haa ypoBHeM Mopa). 1. oxpHCTbiü KaoaHHHT BHyTpn acaabi PJocepeHMeftT, ceBepHbih raaBHbiö nrrpeK no npocTHpaHHio akhjth ropn30HTa 80 b pygHHKe MeHréőaHba (340 m Hág ypoBHeM Mopn). 1. MOHTMopHJiJioHHTOBbiií HaTeK Ha nosepxHOCTH cőpoca b nőmé EpeHHep II, 2. XJiopoaHge3HT Fig. 8. Courbes de l’analyse thermique différentielle des gangues argileuses du niveau N’8o de la mine de Csengőbánva (340 m au-dessus du niveau de la mer). 1. Incrustation montmorillonitique d’une faille, fiion Brenner II, 2. Chloroandésite kitöltésű más telérekben maximális nemesfém dúsulás mutatkozik. A montmorillonit tehát a nemesfémek számára is kitűnő adszorbensnek bizonyult. A régi telkibányai nemesfém-bányászat a montmorillonitos szintekben volt. A nagyobb mélységben helyet foglaló elsődleges szulfidos, színesfémes (szfalerit, galenit, kalkopirit) érckitöltést főleg kloritos propilit kíséri. Az agyagásvány eloszlás fenti öves kialakításában az agyagásványosodást előidéző deszcendens és aszcendens hatásokon kívül a mélységben fellépő nyomásnak is fontos szerepe volt. A nyomás az egyensúlyt ugyanis a klorit felé tolta el. Mondhatnánk úgyis, hogy a nagyobb mélységben uralkodó nyomásviszonyok biztosították a klorit, ill. a propilit fácies fennmaradását. Ha mindezeket egyéb- kárpáti érces területekkel összevetjük, akkor itt is sok analó- gia állapítható meg: ércesedést indikáló kaolinosodás a felszínen, alatta montmorillonitos S z é k y n é F u x V Ércesedést kisérő agyagásványosodás 11 másodlagos nemesfém feldúsulási öv és nagyobb mélységben propilittel kísért színes szul- fidok. Ahogy az eddigi adatokból látom, ezeknek az övéknek egymáshoz viszonyított aránya, függőleges kiterjedése az ércesedés helyi kifejlődésével a legszorosabb össze- függésben áll. IRODALOM - JIHTEPATyPA - BIBUOGRAPHIE Bradley, W. F. and Weaver C. E.: A regularly interstratified chlorite-vermiculite clay mineral. The American Mineralogist, Vol. 41. p. 497. 1956. — I, i f f a A.: Telkibánya bányaföldtani viszo- nyai. Magyar Állami Földtani Intézet Évkönyve, XEII- K. 4. f. p. 211. 1955. — Miliőt, G.: Géologie des argiles, Paris, 1964. — Scherf E.: V. sz. jelentés a Telkibánya környékén végzett bányaföldtani felvétel eredményeiről. 1952. (Kézirat, Földtani Intézet adattár). — S u d o, T. — Hayashi, H.— S h é d o m a, S.: Mineralogical problems of intermediate clay minerals. Clays and Clay Minerals, Vol. 8. p. 378. 1962. — Sudo, T.: Interstratified minerals írom Japan, their geological behaviours and origins. International Clay Conference 1963. Vol. i.p. 113. — Szádeczk y-K ardossE.: A genetical System of igneous rocks.Int. Geol. Congr. Rep. XXI. Sess. Copenhagen 1960. XIII. p. 260. — Székyné Fux V.: Propilitesedés és kálimetaszomatózis Tokaji-hegységi vizsgálatok tükrében. Földtani Közlöny XCIV. K. p. 409. 1964. — Tchoukhrov, F. V.: Sur la genése des minéraux argileux dans la zone d’altération superficielle des gites métalliféres. Colloques Intemationaux du Centre National de la Recherche Scienti- fique, Nr. 105. p. 159. Paris 1962. rjiyŐHHHbie 30Hbi rjiHHHCTOü MHHepajiH3amiH, conpOBOjKuaiomeü opy^eHeHHe b paüoHe ToKaüCKHX rop. n-p. B. CEKH-0>yKC B c. TejibKiiőaHbfl — MecTopowaeHiiH ŐJiaropoAHbix MeTajuiOB ToyaiícKHx rop b Tpe- thmhom ByjiKaHHMecKOM nonce KapnaT ropHbie paőoTbi w rjiyőOKoe őypeHue n03B0JiHJiH npU- cjieanTb conpoBOKaaiomyK) opyaeHeHue rnuHHCTyio MHHepajin3aiiHio Ha npoTH>KeHHH 1500 m no BepTHKajin. CyAH no aaHHbiM reojiornMecKon ctcmkh paiíoHa n no pe3yjibTaTaM AeTanbHbix neTporpatjmHecKHX h MHHepajiornHecKHx HCCJienoBaHHii (H3yMeHne MaTepnana noA MHKpo- CKonoM, peHTreHO-flmjKjipaK'roMeTpHqecKHH n TepMHMecKiiii aHajm3bi) HaÓjnoAaeTCH rjiyŐHH- Han 30HajibH0CTb b pacnpeAejieHHH rjiHHMCTbix MHHepajioB. B pe3yjibTaTe coBMecTHoro bjihh- HHH BOCXOTH1IIHX H HHCXOAÍUHHX paCTBOpOB BblflejlHlOTCB CJieAyKHIIHe 30Hbi: 1. KaOJlHHHTO- Bas, 2. MOHTMopii juiOHHTOBan, 3. xjiopnTOBaH (nponn.nnTOBafl). 1. B6^h3h noBepxHOCTH oŐHapy>KHBaeTCH KaojiHHH3amiH, Heőonbuioro BepTHKaub- Horo, ho 3HaHHTejibHoro ropn30HTaubHoro pacnpocTpaHeHim. OHa iámé Bcero npocjie>KH- BaeTCH jiHiiib flo rjiyőHHbi 100 m ot AHeBHoit noBepxHocra. ripeoőjiaaaiomHM MHHepajioM HBJlHeTCH K30JIHHHT, MeCT3MH COnpOBOTKAaiOmHHCfl TaKWe HJIJ1HTOM. B KaOHHHHTH3HpOBaB- luhxch jiiiMOHUTOBbix >KHJiax coAepwaHHe őjiaropoaHbix MeTajuiOB hcbojimko. 2. Ha rjiyŐHHe 200— 300 m ot noBepxHOCTH KaojiHHin CMeHaeTCH mohtmophjtjiohhtom, KOTOpbIH B WHJiaX BflOJIb TeKTOHHHeCKIlX J1HHHH HaÖJIIOflaeTCH BnjlOTb flO rjiyŐHHbl 400—500 M. B erő (JiopMHpoBaHHH CHiicxoAfluuie pacTBopbi nrpajin BaTKHyio pojib. KoHuem-pauHH őnaro- pOAHblX MeTajlJlOB AOCTHraeT MaKCIIMaAbHOH BejIHMIIHbl B MOHTMOpHJUlOHMTOBblX JKHJiaX. OrapaH ropHan pa3paőoTKa ŐJiaropoAHbix MeTajuiOB Ha MecTopoTKAeHini TejibKHŐaHbH npn- ypoHHBajiacb k stoh mohtmophjijiohhtoboh 30He. Ha rpaHime Meway mohtaiophjuiohhtoboh h nponHJiHTOBoií 30H3mh qacTO Haőnio- AaiOTCH npaBHAbHO HaCHOeHHbie CMeiUaHHbie MHHepajIbl MOHTMOpHJUlOHHTO-XJlOpHTOBOrO H BepMHKyjIHTO-XJlOpHTOBOrO COCTaBa. 3. no AaHHbiM npon3BeAeHHbix ao chx nop ropHbix paőoT, noA mohtmophjiaohhtoboíí 30H0H 3a;ieraK)T őorarae xjiophtom aHAe3HToreHHbie nponnjiHTbi oőiiieií moiiihocth CBbiuie 1000 m, KOTopue nocTeneHHO nepexoAHT b amiAOTOByio (JiaunK) nponHJiHTOBbix o6pa30BaHHií, oőpa30BaBiuyiocH npn öo.iee BbicoKon Te.vmepaType. HaojnoAaiomHMCH b őojibuiHX rjiyőnHax nepBnqHbiM 3anojiHeHiiHM cy^btjuiAHbix tkhji conyTCTByet ata npomuinTOBan 30Ha. 12 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, i. füzet Zones profondes de la minéralisation argileuse associée á la métallisation de la Montagne de Tokaj Mme Dr. V. SZÉKY-FUX Les travaux d’aménagement général et de sondage profond accomplis á Telki- bánya, á un gisement de minerais de métaux précieux de la Montage de Tokaj , apparte- nant á la zone des voleans tertiaires des Carpates, ont permis de poursuivre la minérah- sation argileuse, associée á la métallisation sur une distance verticale d’á peu prés 1500 m. A en juger d’aprés les résultats des levés géologiques, des analyses pétrographiques et ininéralogiques détaillées (analyses microscopiques, analyses de la diffraction aux rayons X, analyses thenniques) , les minéraux argileux sont disposés en zones verticales de diffé- / rentes profondeurs. Gráce á l’action jointe des agents ascendants et descendants, ces zones peuvent étre caractérisés pár les termes suivants: 1. kaolinitique, 2. montmorilloni- tique, 3. chloritique (propylitique) . 1. Prés de la surface se présente une kaolinisation d'une extension verticale re- lativement limitée, mais qui a souvent mié extension horizontale considérable. Dans la majorité des cas elle ne peut étre poursuivie que jusqu’á une profondeur de 100 m, comptée á partir de la surface. Le minéral argileux est la kaolinite accompagnée, ?a et la, de l’illite. Dans les filons kaolinitiqués — limonitiques la teneur en métaux précieux est bien limitée. 2. Dans rintervalle de 200 á 300 m c’est la montmorillonite qui remplace la kaoli- nite. Le long des failles teetoniques et dans les filons la montmorillonite se poursuit jusqu’aux profondeurs de 400 á 500 m. Quant á sa génése, les Solutions descendantes y jouaient un röie important. La concentration des métaux précieux atteint són maximum dans les filons montmorillonit.iques. Dans cette zone montomorillonitique eu lieu l’extrac- tion miniére ancieime des métaux précieux á Telkibánya. Á la limité des zones montmorillonitique et propylitique s’observent souvent des minéraux de structure mixte réguliérement stratifiés, de montmorillonite-chlorite et de vermiculite chlorite. 3. Au-dessous de la zone montmorillonitique d’aprés les domiées de prospection poursuivie jusqu’á présent, se trouve une couche de propylite andésitogéne riche en chlorite, dönt la puissance est supérieure á 1000 m et qui passe graduellement au faciés épidotique de plus haute température des formations propylitiques. Cette zone propyliti- que accompagne les gangues sulfureuses primaires, qui se présentent á des profondeurs considér ables. A KÁLIMETASZOMATÓZIS SZEREPE A NYUGAT-MÁTRAI KŐZETKÉPZŐDÉSBEN Káliföldpátosodás és glankonit-képződés Dr. KUBOVICS IMRE* (6 ábrával, I— IV. táblával) Összefoglalás: A nyugat-mátrai Hidegkút-hegy környékén hosszantartó és válto- zatos endometavulkanitosodás ment végbe, amelynek eredményeként jelentős tömegű andezitogén kálitrachit keletkezett. Az ásványos összetétel alapján két nagy fázis különít- hető el: a) kálimetaszomatózis és b) hidrotermás kovásodás. A nagyobb hőmérsékletű kálimetaszomatózis főleg három alkáliszilikát: szanidin-adulár, glaukonit-szeladonit és zeolit képződésében nyilvánult meg. A kisebb hőmérsékletű második fázis Si02-változa- tokat: kvarcot, üregkitöltő kalcedonféléket eredményezett. Az endometamagmás andezitogén kálitrachit és a hasonló adiűárosodott kőzetek OFe-értéke a hemiortomagmás alkálikőzetekhez, továbbá az eredeti vagy a környező savanyú -bázisos ortomagmás kőzetekhez viszonyítva kiemelkedő. Részben ebből adódik a szanidinesedés-adulárosodás és a hasonlóan nagy C>Fe-értéket igénylő glaukonitképződés kapcsolata. A Tóthegyes — Hidegkút-hegy — Nyikom — Muzsla félköralakú vonulattal határolt terület jelentős részét a kiterjedt kálimetaszomatózis és hidrotermás hatás eredménye- ként különböző metavulkanitváltozatok — főleg andezitogén kálitrachitfélék — építik fel (K u b o v i c s I. 1959, 1962). Az átalakulás kiterjedését és intenzitását elsősorban az oldatvándorlás irányát is meghatározó fő szerkezeti vonalak, továbbá az ásványos össze- tétel és a sajátos kőzetszövet szabták meg. A fenti terület legidősebb felszíni képződménye a K — Ny-i törésvonal mentén felbukkanó tortonai plagioklász-riolittufa. A felette települő középső vulkáni csoportot változatos kifejlődésű andezit — andezittufa-összlet (bronzitos piroxénandezit, augit- alapanyagú andezit, üreges és mikroandezit) képviseli. Legerősebb elváltozás a plagio- klász-riolittufán és különösen az üreges andeziten észlelhető. Magyarország első trachitlelőhelye (tokaji-hegységi Gyepü-hegy, Kánya-hegy) P á 1 f y M. (1927) nyomán vált ismeretessé. Részletes vulkanológiai vizsgálata ásvány- kőzettani jellegének, és a kárpáti vulkáni övön belüli helyzetének tisztázása, továbbá a kálitrachit elnevezés Székyné Fux V. — Herrmann M. (1951) nevéhez fűző- dik. A Mátrában ez idő szerint három kisebb kálidús terület ismeretes (1. ábra): 1. Az aranybányafolyási metaszomatizált szericites középső riolittufa (Kiss J. 1958), 2. a feketetói kálitrachit (Varga Gy. 1959) és a hidegkút -hegyi — aranyosbérci andezitogén szilikokálitrachit (Kubovics I. 1959), de ide sorolható a világos-hegyi „elbontott” és kovás „andezit” (V i d a c s A. 1962), továbbá a gyöngyösoroszi II. sz. fúrás egyes szintjeinek alkálidús vulkanitja is (Kubovics I. 1964). * Előadta a MFT Ásványtan-geokémiai szakcsoport 1964. november 30-i szakülésén. (Készült az EETE Kőzettan-Geokémiai Tanszékén és a MTA Geokémiai Kutató hahóra tóriumban.) Kézirat lezárva 1965. ápr. 7. 14 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, i. füzet Összetétele az eltérő keletkezési viszonyokból adódóan változó (1. I. táblázat). Noha részletes ásvány — kőzettani vizsgálatuk ez idáig még hiányos, az eddigi adatok alapján is már megállapítható, hogy az alkáliszilikátokat túlnyomóan ilht— szeriéit (Gyöngyösoroszi 2. sz. fúrás. Aranybányafolyás) vagy adulár és szanidin képviseli. Mimiim 2 l wi 0 1=1 1. ábra. A mátrai metamagmás kálikőzetek elterjedésének térképe, x. „Metaszomatizált” középső plagio- klászriolittufa, 2. Andezitogén kálitrachit, 3. Alkálidús „kovás” és „elbontott andezit” Puc. 1. CxeMaTHnecKaa KapTa pacnpocTpaHeHHH MeTaMarMaraaecKHX KanneBbix nopog b ropax MaTpa. 1. «MeTacoMaTH3HpoBaHHbie» cpeAHHe n;iarHOKna30BopnonnTOBbie Ty(j)bi, 2. AHAe3HToreHHbie KanneBbie Tpa- XHTbi, 3. BbicoKomeaoMHbie «KpeMnnCTbie» h «pa3Jio>KeHHbie aHAe3HTbi» 1. táblázat Andezitogén és dácitogén kálitrachitfélék kémiai összetétele I % 2 % 3 % 4 % 5 % 6 % 7 % 8 % 9 % SiOa 65,25 65,20 65,93 68,75 57,76 6i,57 67,92 66,24 66,22 TiO. 0,70 0,94 0,66 0,71 0,84 0,90 0,16 0,22 0,37 AljÓj 14,23 14,96 16,54 13,94 19,29 14,99 15,39 16,90 15,58 Fe203 5,04 3,22 3,35 3,27 6,41 6,64 3,18 2,28 5,29 FeO o,33 0,22 0,13 0,58 0,13 0,25 0,14 0,32 0,33 MnO 0,00 0,00 0,03 0,03 nyom 0,02 0,11 0,06 0,01 MgO 0,27 2,03 0,25 0,06 0,46 o,q6 nyom 0,21 0,17 CaO 0,71 0,40 1,41 1,18 0,39 0,58 0,61 0,82 0,27 Na.O 3,56 0,48 2,25 4,36 2,62 0,9 7 0,57 1,43 0,39 K.Ö 6,0 7 9,67 6,00 2,38 7,82 11,07 11,27 9,06 10,02 H.O+ 0,83 0,47 1,45 1,20 0,93 0,66 0,22 1,59 — h2o- 2,08 2,82 i,97 3,16 3,31 0,65 0,53 — co2 0,19 0,00 — — — 1,13 nyom nyom — P2Os 0,71 0,10 0,15 0,20 nyom nyom 0,06 0,15 0,07 Xzz. v ~ " _ 1,05 Ossz 99,97 100,51 100,12 99,82 99,96 99,74 100,28 99,81 99,77 Ore-érték . . 30,55 29,27 51,54 11,28 98,62 55,12 46,86 14,25 32,06 Kubovics: A kálimetaszomatózis a Ny-mátrai kőzetképződésben 15 1 . Andezitogén szilikokálitrachit. Nyugat -Mátra, Hidegkút-hegy. Elemző: dr. Simó B. — Kovács B.-né. 2. Kálitrachit Közép-Mátra, Feketetó (Galyatetőtől K-re). Elemző MÁFI (Varga Gy. nyomán). 3. „Elbontott andezit” Nyugat-Mátra, Világostól D-re. Elemző: Csajág hyG. (VidacsA. nyomán). 4. Kovás andezit Nyugat-Mátra. Világos csúcsától 750 m-re KDK felé. Elemző: TolnayV. (Vidacs A. nyomán). 5. „Hidroandezit”. Közép-Mátra, Aranybányafolyás. Elemző: Guzy K.-né (Kiss J. nyomán). 6. Alkálitrachit Tokaji-hegység, Kányahegy. Elemző: Földváriné Vogl M. (Székyné Fux V.-H e r r m a n n M. nyomán). 7. Andezitogén kálitrachit, Tokaji-hegység, Nagyszávacsúcs 487 m. Elemző: TolnayV. (Vargáné M á t h é K. nyomán). 8. Andezitogén tíachit Tokaji-hegység, Torpa-völgy. Elemző: TolnayV. (Vargáné Máthé K. nyomán). 9. Adulárosodott „kvarcos andezit” Nagybánya, Morgógerinc. Elemző Emszt K. (P á 1 f y M. és G i u s c á nyomán) . A metaszomatózis-hidrotermás hatás az általánosan elterjedt Si02-változatokon kívül főleg három alkáliszilikát : szanidin-adulár, glaukonit-szeladonit és zeolitképződés- ben nyilvánult meg. A plagioklász-riolittufa alkáliatartalmában lényeges változás nem történt. A külön- böző mérvű kovásodás (kvarcosodás) mellett a biotit viszonylag üde, a plagioklász és a horzsaköves anyag azonban átalakult szanidinné, illetőleg adulárrá és részben zeolittá. A riolittufa feletti andezitogén szilikokálitrachit ásványos és kémiai összetétele az átalakulási foktól függően erősen változik. Lényeges elegyrészei az ingadozó mennyiségű kvarcon, ill. Si02-változatokon kívül: a káliföldpát — főleg szanidin, kisebb mennyiség- ben adulár — és glaukonit-szeladonit. Spenzer (1930, 1937), Chaisson (1950), Bambauer — Laves (1960) vizsgálatai szerint a szanidin és az adulár között optikailag fokozatos átmenet van. Az adulámak a keletkezési viszonyoktól függően többféle változata ismeretes. A 1 1 i n g (1923), Barth (1928, 1929) és Köhler (1948) optikailag monoklin, valamint triklin adulárt különböztetett meg. Chaisson a kisebb (1 — 2 mm-es) szemcséket az optikai sajátságok alapján tisztán monoklin rendszerűnek találta. Megfigyelése szerint a 3 mm-nél nagyobb kristályok kioltási szöge a szemcse belseje felé fokozatosan csökken. Ebből arra következtetett, hogy az eredetileg monoklin ásvány közönséges hőmérsékleten stabilabb triklin módosulattá alakul át. Ezáltal tehát egy szemcsén belül is kialakulhat a változó kioltási szögű, „kevert” optikai viselkedésű (monoklin-triklin) adulár. Mivel az optikai sajátságokat a K : Na aránya lényegesen befolyásolhatja, nagyon valószínűnek látszik, hogy a szenidin-adulár, illetőleg az aduláron belüli további átalakulás a fokozatos K-beépülés és Na-kilépés következménye. A Hidegkút-hegyi környéki andezitogén kálitrachit másodlagos porfiros káliföld- pát ja a o — 25 0 2Va-érték alapján túlnyomóan kis hőmérsékletű szanidinnek bizonyult. Fenokristályos adulár ritkább, csak az erősebben átalakult változatokban mutatható ki, de az alapanyag és különösen a savanyú horzsakő (plagioklász-riolittufa) lebontása során gyakran jelentős mennyiségben keletkezik. Az eredeti földpátkristályok ikerlemezessége és zónássága a metaszomatózis következtében eltűnt, s a neutrális-bázisos plagioklászok teljes egészében inhomogén, foltos kioltású szanidinné alakultakét (I. tábla, 1.). Mivel az inhomogenitás csökkené- sével az optikai tengelyszög általában növekszik, nagyon valószínűnek látszik, hogy foko- zottabb metaszomatózissal, azaz a Na kiszorításával a szanidin adulárosodik. A hőmérsék- letcsökkenés mellett elsősorban ezzel magyarázható, hogy egyes ércterületek közvetlen közelében (Körmöcbánya, Gutin hegység, továbbá a hidrotermákkal erősen átjárt Tokaji-hegység) (V. Máthé K . 1961) gyakran a csaknem teljesen Na-mentes, 30 — 5ö°-os tengelyszögű adulár válik uralkodóvá. G i u s c á az elsőként P á 1 f y M. által ismertetett (1915) nagybányai (morgó- gerinci) kvarcandezitben a plagioklász közvetlen adulárosodását észlelte. Megállapítása szerint — az alapanyag apró rombuszos átmetszetű, monoklin kristályaival ellentétben — 16 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, i. füzet a plagioklász utáni adulár triklin rendszerű, de optikai viselkedése, különösen a 2V a - értéke a szanidinre emlékeztet. Ezzel szemben B ö h m e r, M. (1961) a körmöcbányai metaszomatikus kálitrachit 20° — 30°-os tengelyszögű káliföldpátját — amelynek az optikai tengelysikja a (oio)-tól kissé eltért — szanidinnek határozza meg. Mindez arra utal, hogy a szanidin — adulár elhatárolása nem egységes és e kérdés még távolról sem tisztázott. Mivel a két káliföldpát kémiai összetétele és optikai sajátságai között folyamatos átmenet van, B ö h m e r, M. ' felfogásának megfelelően az optikai tengelyszög alapján való elkülönítés látszik a legreálisabbnak. A káliföldpátosodás jellegét, irányát a hőmérsékleti viszonyok és a felszálló oldatok fizikokémiai sajátságai mellett az eredeti plagioklász kémiai összetétele is befolyásolhatja. Részben ebből adódhat a nagybányai, továbbá a telkibányai és a mátrai andezitogén kálitrachit közötti különbség, ami a kőzet kémiai összetételében, elsősorban a K : Na arányában is tükröződik. A szanidin-adulár mellett a Mátrában az egyéb alkáliszilikátokat főleg glaukonit- szela donit képviseli A glaukonit és a szeladonit elhatárolásában hosszú ideig zavar ural- kodott. Általában az Al-mentes glaukonitváltozatot tekintették szeladonitnak, de ez az elv nem érvényesült következetesen. Hendricks és Ross (1941) szerint a szelado- nit több Mg-t és Si-t tartalmaz, mint a glaukonit. A Mg ionszáma — a glaukonit 0,35 — 0,45 szélső esetben 0,26 — 0,52 értékével szemben — többnyire 0,61 — 0,71, ül. 0,52 — 1,05 között van. A Si-ban hasonló eltérés tapasztalható. A glaukonit 3,44 — 3,84, leggyakrab- ban 3,65 Si-ionszáma a szeladonitban 3,85 — 4,0-ra, általában 3,91-re módosul, tehát a Szeladonit KMgFe>:l Sii, 0 ® ( OH! 2 Al- szeladonit K MgMSiitOwlOH}2 2. ábra. A különböző képződményekből származó glaukonit-félék helyzete a Y o d e r — E u g s t e r-féle diagramban. 1. Glaukonit foszfatitból, Balatonfelvidék, Pécsely, 2. Glaukonit-szeladonit üledékes karbo- nátos mangánércből, Bakony hegység, Úrkút, 3. Glaukonit márgából, Bakony hegység, Bakonybél, 4. Glaukonit eocén mészkőből-márgából, Tokod, 5- Glaukonit oligocén (rupéli) agyagmárgá.ból, Bükk hegység, Eger, 6. Szeladonit andezitből (alsó szint), Ny-Mátra, Ágasvár, 7. Glaukonit andezitből (középső szint), Ny-Mátra, Ágasvár, 8. Glaukonit üreges andezitből (középső andezitcsoport), Ny-Mátra, Hegyes- hegy — Ülésvölgy Puc. 2. nojio>«eHHe pa3H0BHAH0CTen rnayKOHHTa — npoHCxonamnx H3 pa3Hbix o6pa30BaHHÜ — b unarpaMMe fioAepa — OárcTepa. 1. rViayKOHHT H3 (poc^aTHTOB. EanaTOHCKoe Haropbe, neMenb, 2. rnayKOHHT — ^cenano- hht H3 ocaflOMHofi KapöoHaTHOü MapraHUOBOü pyflbi. Topbi EaKOHb, YpayT, 3. nnayKOHHT H3 Meprenefi. Topbi EanoHb, BaKOHböejib, 4. rnayKOHHT H3 aoueHOBbix h3bccthhkob h Mepreneü. Tokoh, 5. rjiayKOHHT H3 onnro- ueHOBbix (pynenbCKHx) rriHHHCTbix Mepreaeü. Topu Biokk, 3repb, 6. CejianoHHT H3 aHfle3HT0B (hhwhhíí ropu30HT). áanaaHan MaTpa, ArauiBap, 7. PaayKOHHT H3 aHfle3HT0B (cpeaHHü ropH30HT). 3ananHan MaTpa, ArauiBap, 8. rnayKOHHT H3 HOágpeBaTbix aHfle3HTOB (cpeaHHH rpynna aHAe3HT0B). 3anaAHaa MaTpa, Xegbeui- xegb — KEieLUBé-ibAb Kubovics: A kálimetaszomatózis a Ny-mátrai kőzetképződésben 17 tetraéderen belüli helyettesítés igen alárendelt. Y o d e r, R. S. és E u g s t e r, H. P. (1955) szerint a két ásvány az oktaéderes és tetraéderes koordinációjú R3, valamint a kicserélhető ionok mennyisége alapján különíthető el (2. ábra). Ezen az alapon az ágas vári hipomagmás glaukonitsor mélyebb szintbeli kifejlő- dése [K,0i79, Na9j08, Ca0>08, be++0 26, Fe+ + T0i83, ^10 96) (Al0>19, Si3 85>O10) (OH)2] mégsze- ladonitos összetételűnek adódik, de az alsó andezit középső és felső kőzetszintjében U^0,5ő’ ^a0.08> Ca0,19) ^e+ 0.17' 0,77> -^0,59. TÍ0 02) (*^0,32* ^3,68’ O10) (^)^' továbbá az üreges és mikroandezitben [(KQ 33, Na011, Ca021) (Mg0 39, MnQ o2, Fe++o o6, O10) (OH)2] már határozott, sőt típusos glau- Fe+ ' +o,87> -^0.59’ ^0.02) (^0,25’ ^3.75’ konitjelleget mutat (2. ábra). Az üreges andezit glaukonitja azonban a dia- gramban körülhatárolt mezőn kívül esik, ami a mikroszkóposán is megfigyelhető jelenséggel összhangban a glaukonit- és montmorillonit-ásványok (különösen a szaponit) szoros kémiai és genetikai kapcsolatára, folyamatos átmenetre utal. Ezt az összefüggést B u r s t, J. F. (1958) lebontási, ill. átalakulási sora is meggyőzően szemlélteti (3. ábra). muszkovif (K*= 2) biotit (K*~ 2) unt (K‘= 1-1 A) +K*\ L-/C+ bontott unt . . csillám +K+ 1 1 |f -K* vegyesréfegú agyagásv. -K* +K + / *Fe glaukonit (K+= 1A-1.8) -K* j | f +K* vas- rendezetlen glaukonit M * ment móri Honit (,K*z.2) ' csillám . (K*= .8- 1.4) -rjlf+zr* vegyesrétegű glaukonit ( Kr = .2-1,0) 3. ábra. A glaukonit, csillám és az agyagásványok viszonya B u r s t, J. F. nyomán (1958) Puc. 3. CooTHomeHHe rnayKOHHTa, cmogbi h rjiHHHCTbix MHHepanoB no gaHHWM Pí. . B 10 p c t a (1958) Tehát az elembehelyettesítési lehetőség a fenti ásványcsoporton belül igen változatos és ebből adódik, hogy elhatárolásuk a Yoder — Eugster-diagram alapján sem teljesen egy- értelmű. Preobrazsenszkij — Szarki' sz j an (1954) szerint a szeladonitot a lepidokrokit DTA-görbéjén is megfigyelhető a 460 C 0 körüli exoterm csúcs jellemzi. Eszerint a bakonybéli kifejlődés a képletből adódó diagrambeli helyzetének megfelelően szeladonitos összetételűnek minősíthető, ugyanakkor a Yoder — Eugster-féle diagram alapján jellegzetesebb szeladoniton és számos szeladonitnak minősített ásványon a fenti csúcs nem jelentkezik. Mindez arra utal, hogy- e két ásvány hőbomlásos vizsgálattal nem különíthető el. A röntgenelemzés is hasonló eredményi szolgáltatott. A vezuvi szeladonit, vala- mint a mátrai és bonneterrei glaukonit-változatok adatai (II. táblázat) az eltérő kémiai összetétel ellenére igen hasonlóak. A hidegkút -hegyi metamagmás kifejlődés d-értékeiben mutatkozó eltérés elsősorban szennyeződésből adódik, tehát a mikroszkópban szembetűnő összetételváltozás a röntgenadatokban nem tükröződik. Mindezek szerint e két ásvány elkülönítésénél elsősorban a — még további finomításra szoruló — optikai sajátságokra támaszkodhatunk. 2 Földtani Közlöny 18 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, i. füzet A szeladonit-glaukonit sor röntgenelemzési adatai II. táblázat I 2 3 4 5 I. dA 1. dA 1. dA • i. dA I/I0 dA I. 8 10,0 _ e-ie 9,7 2 10,0 2. — — ke 7,0 — ie 6,8 3. 2 4,99 — — — — — — I 4,9 4. 8 4,52 e 4,5 e-ie 4,5 ie 4,5 5 4,5 5* 6 4,32 — — — — — 6. 6 4,11 — — — — ie 4,19 — 7. — — — — — — ie-e(d) 3,75 — 8. 8 3,62 e 3,65 e 3,63 — 5 3,67 9- 8 3.31 e 3,32 ke 3,32 ie-e(d) 3,30 7 3,3i IO. 8 3,o8 e 3,08 ke-e 3,08 ke 3,09 2 3,09 II. — — — — — — ke 2,95 — 12. 4 2,89 így 2,88 gy 2,88 így 2,83 2 2,86 13- 6 2,6 7 így 2,69 gy 2,67 I 2,68 14. 10 2,57 e 2,58 e 2,57 e '2,58 IO 2,58 15- 2 2,48 — — — — — 16. 8 2,39 ke 2,40 ke-e 2,40 ke 2,40 5 2,40 17. 4 2,25 így 2,25 gy-ke 2,25 gy-ke 2,25 I 2,26 l8. 4 2,20 — — — — — — — 19. 4 2,14 gy 2,13 gy-ke 2,13 gy-ke 2,15 2 2,14 20. 4 1,99 gy(d) 1,99 gy(d) 2,00 gy i,99 2 2,00 21. 4 1,95 — — — — gy i,93 — — 22. 2 1,82 így r,82 így r,8o gy-ke 1,80 I 1,823 23. 2 1,71 így 1,716 gy 1,716 gy-ke(d) 1,70 I 1,718 24. 6 1,65 ke 1,650 gy-ke 1,650 gy-ke(d) 1,641 5 1,656 25. 4 1,59 — — gy i,59i — — — 26. 8 1,51 e 1,516 e i,5n e 1,526 IO 1,516 27. — — — — — — — 2 1,501 28. — — így 1,444 — — így i,439 — — 29. — — — — — — gy 1,402 I 1,379 3°- 4 1,34 így 1,340 így 1,350 így 1,339 I 1,337 3i. 6 1,30 így 1,305 ke 1,305 gy 1,311 2 1,306 32. 2 1,28 így 1,278 — — gy 1,283 — — 33- 4 1,25 így 1,252 így 1,252 így 1,254 I 1,254 34- így 1,202 így 1,201 I 1,204 Jelmagyarázat: ie = igen erős, e = erős, ke = közép erős, gy = gyenge, igy = igen gyenge, d = diffúz. 1. Szeladonit Vezúv (Magdefra u — H o f m a n n nyomán). 2. Hipotnagmás glaukonit alsó andezitből (középső szint) Ny-Mátra, Ágasvár. (Felvette: Győré G--né). 3. Hipo-endometamagmás glaukonit andezitből (középső andezitcsoport) Ny-Mátra, Hegyeshegy — Ülés- völgy. (Felvette: Győré G.-né.) 4. Endo-metamagmás glaukonit andezitogén kálitrachitból, Ny-Mátra, Hidegkúthegy. (Felvette: Győré G.-né.) 5. Glaukonit dolomitból, Bonneterre (J. W. Gruaer, 1935., V. I. Mihejev nyomán). Az ágasvári glaukonit kémiai összetétele — amint a Yoder — Eugster-féle ábrán is látható — a különböző korú hazai üledékes glaukonitfélék átlagértékével jó egyezést mutat, s ez némileg a DTA-görbén is kifejezésre jut. (Kubovics I. 1964). A hegyes- hegyi— ülésvölgyi — fitópataki hipo-metagmagnás kifejlődés eltérő összetétele, különö- sen a nagyobb H20-tartalom okozhatta a DTA- és a DTG-görbe módosulását, különösen az 500 — 900 C 0 közötti szakaszon látható csaknem folyamatos súlyveszteséggel járó, hosszú endoterm jelenséget (4. ábra). Három szeladonit — glaukonitelemzés szerint (III. táblázat) a kémiai alkotórészek aránya a mélység függvényében erősen változik. Különösen a Ca — Mg-, az Fe+3 — Al- és az alkálitartalomban mutatkozó eltérés szembetűnő (Kubovics I. 1964). A K — Na mennyisége a felsőbb kőzetszintek felé egyértelműen csökken, ami a mikroszkópi vizs- gálattal összhangban a montmorillonitcsoport növekvő szerepét jelzi. Ebből adódik a K és az Al mennyiségének túlnyomóan ellentétes irányú változása is. A középső vulkáni csoportban elterjedt glaukonit nem tekinthető kizárólag endometavulkanitos eredetűnek. Az elsődlegesen üreges, teljesen üde andezit 1 — -8 mm-es Kubovics: A kálimetaszomatózis a Ny-mátrai kőzetképződésben 19 0 üregei falára merőleges élénkzöld glaukonitsugarak többnyire színtelen, nagyobb kettőstörésű agyagásványból (I. tábla, 2 — 3.) sugaras szaponitból (?) fejlődnek ki, ami fokozatos hőmérsékletcsökkenésre, ill. folyamatos kristályosodásra utal. Hasonlóan fészkes-sugaras glaukonit az üreges andezit feletti ún. mikroandezitben is megfigyelhető, s jellegzetessége, hogy a kis hőmérsékletű ásványtársulásban helyenként a földpát is meg- jelenik (I. tábla, 4.). A fentiek alapján az első szaponit — glaukonitkiválás a főkristályoso- dás közvetlen folytatásának tekinthető s keletkezését az andezit üregességét is előidéző transzvaporizációs eredetű H,0-gőzöknek tulajdoníthatjuk. 100 200 300 m 500 600 700 800 900 1000 °C 4. ábra. A hegyeshegyi — ülésvölgyi hipo-metamagmás glaukonit DTG, DTA és TG-görbéje. Felvette: K o t s i s T. Puc. 4. KpHBbie BHtjxJiepeHUHaabHO-TepMorpaBHMeTpHMecKHX, AmJxJjepeHUHaabHO-TepivumecKHX h TepMO- rpaBHMeTptmecKHX aHantreoB rnno-MeTaMarMaTHuecKoro mayKOHHTa n3 XeAbemxeAb — lOaeuiBéabnb. AHa- jiH3aTop: T. K o m h m 2 20 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, i. füzet Szeladonit-glaukonit kémiai összetétele III. táblázat I 0/ /o 2 % 3 % 4 % 5 0/ /o SiO 55,30 52,85 51,20 49,87 48,60 TiO — 0,00 0,37 0,36 — Al2Öa 10,90 6,01 10,78 9,50 8,46 Fe203 6,95 15,18 14,21 15,39 18,80 FeO 3,54 4,29 2,89 1,05 3,98 MnO — nyom 0,02 0,36 MgO 6,56 4,87 3,75 3,47 3,56 CáO r,35 0,99 2,52 2,57 0,62 Na.O — 0,33 0,58 0,74 K ,Ó 7,58 8,49 5,96 3,40 8,31 H O- 0,00 5,22 4,86 5,81 4,68 H.jO' 5,76 1,14 3,86 8,18 1,94 p»o3 — 0,02 0,03 0,04 CÖo 0,58 0,12 0,00 0,13 Összesen 99,15 99,97 101,15 100,47 99,08 C>Fe 3,93 7,08 9,83 29,31 9,45 i.Szeladonit Vezúv (Magdefrau, E. — Hofmann, U. nyomán). 2. Hipomagmás szeladonit andezitből, Ny-Mátra, Ágasvár, Tyúkod alsó szint. (Elemző: dr.SimóB.— Kovács B.-né.) 3. Hipomagmás glaukonit andezitből. IN y-Mátra, Ágasvár, Tyúkod középső szint. 4. Hipo-metamagmás glaukonit andezitből, Ny-Mátra, Hegyeshegy — Ülésvölgy középső andezitcsoport. (Elemző: G u z y K.-né.) 5. Glaukonit dolomitból. Bonneterre (G r u n e r, J. W. nyomán). Eszerint a Nyugat -Mátrában elterjedt üreges andezit agyagásványai is túlnyomóan hipo-, esetleg hipo-metamagmás keletkezésűek, de a kristályosodási folyamat feltehetően a glaukonit kiválása előtt befejeződött. A Hidegkút -hegy környéki andezitogén kálitraehit üregkitöltő anyagának egy része az előző folyamathoz esetleg közvetlenül kapcsolódó, de már tisztán endometa- magmás hatás eredményének tekinthető. Az első termék, az üregek falára merőlegesen sugaras, világoszöld-sárgászöld glaukonit helyenként kvarccal váltakozik, ami ismétlődő kiválásra utal. A csatornák belső részének ásványegyüttesét azonban különböző Si02- módosulatok, többnyire kvarc, vagy esetleg kalcit alkotják. A glaukonit mennyisége változó, ritkábban a több mm átmérőjű csöveket teljesen kitölti, máskor 10 — 20 /<- os vastagságú falbevonatot alkot. A metaszomatizált terület peremi részein gyakoribb, kiszorításos eredetű sugaras halmazok — fészkek lényegesen hosszabb, 10 — 100 fi- os méretű kristályai (II. tábla, 1 — 2) az alapanyagbeli glaukonit tartósabb kristályosodására utal- hatnak. Az üregkitöltő glaukonit színe, pleokroizmusa, megjelenése némileg eltér az ágasvári és hegyeshegyi hipomagmás kifejlődésűtől, ami összetételbeli különbségből, elsősorban kisebb vas- és alkáíiatartalomból, valamint nagyobb alumíniumkoncentráció- ból adódhat, tehát már agyagásványosabb jelleget rögzít. Anyaga, elsősorban a magnézium és a vas, a mélyebb kőzetszintek savanyú, redukciós közegben elbontott színes szilikát- jaiból származtatható. A glaukonit fokozatos átalakulása, limonitosodása — goethitesedése is gyakran meg- figyelhető, ami részben már exometamágmás oxidációs hatásnak tulajdonítható. A fel- színi kőzetekben egykori jelenlétét gyakran már csak az üregek limonitanyaga jelzi. (A zeolit ismertetésére később kerül sor.) A kálimetaszomatózissal egyidejűleg, de főleg azt követően erős kovásodás ment végbe, amelynek eredményeként az alapanyagban és az üregekben jelentős mennyiségű Kubovics: A kálimetaszomatózis a Ny-mátrai kőzetképződésben 21 kvarc keletkezett (II. tábla, 3.). A második és harmadik SiO,-generáeiót már csaknem teljes egészében kis hőmérsékletű, koncentrikus — héjas vagy radiálisán sugaras kalcedon- változat, részben vöröses színű j áspis és krisztobalit képviseli (II. tábla 4, III. tábla i — 4.). Legerősebb kovásodás (kalcedonosodás) a kálitrachit déli peremén (Jánosvára — Nagy- parlag) van. Ehhez kapcsolódhat a ,,telérszerű”-en nyomozható, helyenként erősen piri- tes, aranyosbérci kvareit is, amely nyomelemként változó mennyiségű Pb-t, Zn-t, Cu-t és kb. 10 g/t Ag-ot tartalmaz. A kálitrachit körül, különösen a kovásodott öv melletti andezitben, az eredeti szövettől és a felszálló oldatok fizikokémiai viszonyaitól függően különböző lebontódás állapítható meg. A környező terület nagy részét borító mikrolemezes mikroandezitben legáltalánosabb a lemezek közötti változatos és még további vizsgálatot igénylő agyag- ásványosodás. A túlnyomóan elsődleges üregek falát fehér, sárgásfehér, a Zámpatak déli szakaszán (Prédikálótető — Jánosvára) kék hipo-metamagmás agyagásvány uralkodóan nontronit vonja be. Az üdébb mikroandezitben a Fitópatak és Ülésvölgy felső szakaszán, továbbá a traehitos terület északi peremén, Hidegkút -hegyen, a középső bronzitos piroxénandezitben a színes elegyrészek (bronzit-hipersztén) erős oxidációja, a déli és délkeleti részen (a Nagypatakban) pedig szeladonitosodása és karbonátosodása észlelhető (IV. tábla, 1 — 3.). E folyamat, különösen a peremi részekre korlátozódó karbonátosodás többnyire a labradoritos-bytownitos összetételű földpátokra is kiterjed. Az erősen átala- kult kőzetben, az andezitogén kálitrachitban az eredeti színes elegyrész nyomtalanul lebontódott. A nyugat-mátrai metavulkanitok ásványos összetételéből és az összetétel területi változásából egyértelműen következik, hogy a Tóthegyes — Muzsla közötti területen hosszantartó és változó jellegű endometavulkanitosodás ment végbe. Az oldatok ván- dorlását a területet sűrűn behálózó K — Ny-i és ÉK — DNy-i csapású fő szerkezeti vonalak preformálták. E törésvonalak mentén történt a Hidegkút-hegy sasbércszerű kiemelkedése is. Az ásványos összetétel és a kőzetszövet alapján két nagy fázis különíthető el: a) nagyobb hőmérsékletű kálimetaszomatózis: káliföldpátosodás-glaukonitosodás, kvarco- sodás és b) kisebb hőmérsékletű, hidrotermás kovásodás, kalcedonki válás. Mivel az utóbbi folyamat hatása a terület legfiatalabb lávapadjain is kimutatható, valószínűnek látszik, hogy az üreges andezithez kapcsolódó endometavulkanitosodás kis szünetelésekkel még az andezit vulkánosság után is folytatódott. Fő szakasza a felső andezitcsoport kitöré- sével kapcsolatos tektonikai mozgások időpontjára tehető. A hidegkút -hegyi kálitrachit kiemelkedő alkáliatartalma és a felszálló H20 a vulkáni sorozat alsóbb szintjét képviselő „középső” plagioklász-riolittufa” jelentős elvál- tozása alapján — elsősorban a fekvő helvéti agyagos — homokos rétegcsoportból és a burdigálai „alsó riolittufából” származtatható. Degens — Hunt — Reuter — R e e d (1964) vizsgálatai szerint a nyomás fokozódásával az agyagos — homokos kőzetek felületén egy szűrőként működő ionréteg alakulhat ki, amely a szervetlen sókat vissza- tartja. Tehát a vulkáni összlet okozta rétegterhelés hatására egy adott mélységben nagy K-koncentrációjú oldat alakulhat ki, amely oldalirányú vándorlással bejuthat a vulkáni csatornába, ill. ezen keresztül a fedő vulkáni összletbe. A további folyamatot, a K ván- dorlásának és a rácsszerkezetbe való beépülésének geokémiai feltételeit Szádeczky- Kardoss E. (1955. 1958, 1960) vizsgálatai már tisztázták. Az endometamagmás kálitrachit és a hasonló adulárosodott kőzetek 0Fe-értéke a hemiortomagmás trachithoz, alkálitrachithoz, továbbá az eredeti vagy a környező savanyú-bázisos ortomagmás kőzetekhez viszonyítva kiemelkedő (5. ábra), s egy bizonyos határértékig a káliföldpátosodás mértékével párhuzamosan növekszik (6. ábra). Ezen az alapon az orto- és a metamagmás alkálikőzetek pontosabb elhatárolása is lehetővé vál- hat. E tekintetben figyelemre méltó a hazai andezitfélék 0Fe-értékének területi váltó- 22 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, i. füzet zása, ami esetleg arra utalhat, hogy a börzsönyi és Dunazúg hegységi andezit némileg nagyobb alkáliatartalma is hasonló okokra vezethető vissza. A K-metaszomatózis hatá- sára az alkáliákon belül a K túlsúlyra jut, ami hidrotermás hőmérsékleti viszonyok között erősen lúgos közeget eredményezhet. Ez okozhatja a vas oxidációját (IV. tábla, 4.) és egyúttal a glaukonitképződéshez szükséges (10 — 30) 0Fe-értéket is. A fenti érték felett % 5. ábra. Az alkália tartalom és az oxidációs fok összefüggése a trachit- és andezit -félékben. ( ) = eiemzé- sek száma. 1. ,,Metaszomatizált” középső plagioklászriolittufa, Mátra hegység, Aranybányafolyás, 2. Andezitogén kálitrachit, Mátra hegység (3), 3. Andezitogén kálitrachit, Tokaji -hegység (n), 4. Andezitogén trachit Körmöcbánya és környéke (14), 5. „Adulárosodott kvarcos andezit” (andezitogén kálitrachit), Nagybánya (7), 6. Trachit, DealulTarda (7), 7. Alkálitrachit (4), 8. Keratofir (3), 9. Piroxénandezit, Tokaji- hegység (n), 10. Piroxénandezit, Mátra, 11. Piroxénandezit, Cserhát, 12. Andezit, Börzsöny, 13. Andezit, Dunazúg, 14. Andezitodácit, Mátra (2), 15. , , Zöldkövesedett andezit”, Tokaji -hegység (2) Puc. 5. 3aBHCHM0CTb Me>Kfly cogepwaHHeM menőben h CTeneHbio okhcjichmh b Tpaxarax h aHAe3HTax. ( ) = KOJiHMecTBo aHajTH30B. 1. «MeTacoMaTH3HpoBaHHbieii cpeAHHe nnaruoKJia30BopnonHTOBbie Tybi. Topa MaTpa, ApaHböaHbatfjonam, 2. AHfle3HToreHHbiií KajiMeBbiü TpaxHT. Topa MaTpa (3), 3. AHAe3HToreH- Hbiü KajiHeBbiü TpaxHT. ToKaüCKHe ropbi (11), 4. AHAe3HToreHHbift TpaxHT. TopoA KpeMHHna h paiíoH (14), 5. «AAynapH3HpoBaHHbtH KBapueHOCHbiü aHAe3HT» (aHAe3HToreHHbin KanneBbiH TpaxHT). Baa Mape (7), 6. TpaxHT. flbnnyn Tapaa (7), 7. UfenoHHOH TpaxHT (4), 8. KepaTO(J)Hp (3), 9. ríHpoKceHOBbift aHAe3HT, ToKaii- CKHe ropbi (11), 10. ríHpoKceHOBbiH aHAe3HT. MaTpa, 11. riMpoKceHOBbiíi 3ha€3ht. MepxaT, 12. AHAe3HT. Bép- >KéHb, 13. ÁHAe3HT. üyHa3yr, 14. AHAe3HT0AauHT. MaTpa (2), 15. «riponHAHTH3HpoBaHHbiií aHAe3HT». ToKaü- CKHe ropw (2) a kőzetben további káliumdúsulás már nem tapasztalható, tehát az erősebb oxidáció a glaukonit limonitosodásából-goethitesedéséből következőleg is — felszíni exometamagmás hatásnak tekinthető. A Mátra hegységi vizsgálatok szerint a szeladonit — glaukonit oxidációs foka a felsőbb kőzetszintek felé egyértelműen növekszik, ami a vezúvi kifejlő- dés 0Fe-értékével egyezően arra utal, hogy a szeladonitképződés a mélyebb kőzetszin- tekre, ül. reduktívabb viszonyokra korlátozódik. Nagyon valószínűnek látszik, hogy a redukciós viszonyokat jelző propüitesedés (kloritosodás) , a szeladonit- és glaukonit- képződés, valamint a kálimetaszomatózis között szoros genetikai összefüggés van. Ez a kapcsolat az ágasvári (szeladonitos)-glaukonitos hipoandezit és a hidegkút-hegyi endo- metamagmás glaukonitos káli trachit alkáliatartalmában is kifejezésre jut. Kubovics: A kálimetaszomatózis a Ny-mátrai kőzetképződésben 23 A szanidinesedés-adulárosodás tehát Székyné F u x V. (1964) megállapításá- nak megfelelően már erős oxidációs viszonyokat rögzít, amit a fenti ásványok mellett a jellegzetes „oxipiroxén” megjelenése is igazol. A lényegesen kisebb hőmérsékletű szakaszt elsősorban a nagymérvű kvarc- kalcedonkiválás jelzi, de a trachitban helyenként erős bontó hatása is kimutatható. % I i r r -s> 1 2 3 4-5 6 7 8 6. ábra. Az andezito gén trachit-félék Ope -értékének és alkáliatartalmának összefüggése. 1. Andezitogén szilikokálitrachit. Ny-Mátra, Hidegkúthegy, 2. Kálitrachit, Közép-Mátra, Feketetó (Galyatetőtől K-re), 3. „Elbontott andezit”. Ny-Mátra, Világostól D-re, 4. „Kovás andezit”. Ny-Mátra, Világos csúcsától 750 m-re KDK felé, 5. Alkálitrachit. Tokaji-hegység, Kányahegy, 6. Andezitogén kálitrachit. Tokaji- hegység, Nagyszávacsúcs, 7. .Andezitogén trachit. Tokaji-hegység, Torpa-völgy, 8. Adulárosodott „kvar- cos andezit”. Nagybánya, Morgógerinc Puc. 6. 3aBHCHM0CTb Me>Kay BeJlHMHHOÜ ÜFe H COflepHOHHeM UjenOMeH B aHfle3HT0reHHblX TpaXHTaX. 1. AHfle3H- ToreHHbiü CHJiHKOKajiHTpaxMT. 3anaAHaa MaTpa, XnAerKyTxeAb, 2. KajineBbiü TpaxnT. IfeHTpanbHaa MaTpa, OeneTeTO (BocTOSHee ranbBTeTé), 3. «Pa3no>KeHHbifi aHAC3HT». 3anaAHaa MaTpa, io>KHee BnAaroina, 4. «KpeM- HMCTbiü aHAe3HT». 3anaAHaB MaTpa. Ha paccTOBHnn b 750 m k BlOB ot BepinnHbi ropbi BnnaroAi, 5. IHenon- hoü TpaxnT. ToKaüCKHe ropu, ropa KaHbBxeAb, 6. AHAe3HToreHHbin KanneBbin TpaxnT. ToKaflCKne ropbi, HaAbcaBaMyB, 7. AHAe3HToreHHbiíí TpaxnT. ToKaüCKne ropbi, AonnHa Topna, 8. AAynBpn3HpoBaHHbin nKBap- neHOCHbiii aHAe3HT». Bán Mape, Mypray 24 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, i. füzet A második fázis savanyú oldatának hatására a káliföldpát egy része agyagásvánnyá, esetleg szerieitté alakult át. Ezzel magyarázható, hogy az erősen átalakult területeken az alkáliatartalom lényegesen kisebb, még akkor is, ha a kovásodás alárendeltebb. Ezt igazolja a gyöngyösoroszi 2. sz. fúrás anyaga, amelyben a hosszantartó hidrotermás hatás eredményeként a földpát túlnyomó része szerieitté vagy agyagásvánnyá változott, bontódott le. Részben a lebontás során felszabadult SiO, eredményezte a felsőbb kőzet- szintek kovásodását. A kálimetaszomatózis-Au-ércesedés kapcsolata a mátrai Hidegkút-hegyen a jelen- legi feltárási viszonyok mellett nem tisztázható. A traehit felfelé szélesedő, tölcsérszerű szerkezete azonban a tokaji-hegy ségi kálitrachithoz hasonlóan (Székvné Fux V., 1964) a terület tektonikai és kőzettani viszonyaiból következőleg valószínűsíthető. Mivel a lazább piroklasztikumban az oldatvándorlás — ■ V. Máthé K. (1961) vizsgálatainak megfelelően — gyorsabb, valószínű, hogy az alsóbb tufaszintekben az átalakulás lényege- sen erősebb és kiterjedtebb, ami esetleg „karácsonyfaszerű” forma kialakulásához vezet- hetett TÁBEAMAGYARÁZAT — JlErEHflA K TAEJ1HUAM I. tábla — ■ Ta6nnua I. i.Szanidin plagioklász után andezitogén kálitrachitból, Ny-Mátra, Hidegkút-hegy, +N. Nagyítás: 60 X CaHHAHH no nnarH0tcna3y H3 aHAe3HT0reHHbix KanneBbix TpaxnTOB. 3anaA«afl MaTpa, XnAert Oahh hhkoa. YBenHneHHe b 120X 3. Üregkitöltő kvarc kálitrachitban, Ny-Mátra, Hidegkút-hegy — Korlát. + N. Nagyítás: 120 x KBapn, BbinonHHioutHft nonocTH b KanneBbix TpaxHTax. 3anaAHan MaTpa, XHAerxyTxeAb — KopnaT. CKpe- meHHbie HHKOAH. YBeAHHeHHe b 120x 4. Kalcedon kvarcitban, Ny-Mátra, Nagyparlag. + N. Nagyítás: 120 x XanbueAOH b KBapuHTe. 3anaAHaa MaTpa, HaAbnapnar. CKpemeHHbie hhkoah. YBenHMeHHe b 120x III. tábla — Taőnnua III. 1. Kalcedon kálitrachitban, Ny-Mátra, Hidegkút-hegy — Korlát. + N. Nagyítás: 120 X XanbueAOH b KanneBbix TpaxHTax. 3anaAHaa MaTpa, XnAerKyTxeAb — KopnaT. CKpemeHHbie hhkoa YBeAHHeHHe b 120x 2. Kalcedon-opál, Ny-Mátra, Muzslatető. + N. Nagyítás: 120 X XanbueAOH — onán. 3anaAHa« MaTpa, My>«naTeTé. CKpemeHHbie hhkoah. YBenuHeHHe b 120 X 3. Kalcedon-krisztobalit-opál, Ny-Mátra, Muzslatető. + N. Nagyítás: 60 x XanbueAOH — xpncTOÖanHT — onan. 3anaAHaa MaTpa, MymnaTeTé. CKpemeHHbie hhkoah. YBenuHeHH b 60 X 4. Kalcedon-krisztobalit-opál. Ny-Mátra, Muzslatető. + N. Nagyítás: 60 x XanbueAOH — xpHCTOÖanHT — onan. 3anaAHan MaTpa, MywnaTeTé. Oahh hhkoa. YBeAHHeHite b 60 x Kubovics: A kálimetaszomatózis a Ny-mátrai kőzetképződésben 25 IV. tábla — Taő/iiuta IV. 1 . Szeladonitosodott rombos piroxén andezitben, Ny-Mátra, Nagypatak (középső andezitcsoport). Egy N. Nagyítás: 120 X CenaAonHTH3npoBaHHbiH poMÖHMecKHH nnpoKceH b mtpoKceHOBbix aHae3HTax. 3anaaHaa MaTpa, Haflb- naTax (cpeanaa rpynna aHae3HTOB). Oahh hmkoji. yseaMHeHHe b 120 X 2. Kaiéit piroxén után andezitből, Ny-Mátra, Nagypatak (középső andezitcsoport). + N. Nagyítás: 120X KaabiniT no nnpoKceHy n3 aHae3HTOB. 3anaaHaH MaTpa, HaabnaTan (cpeaHaa rpynna aHae3HTOB). Cxpe- meHHbie hhkojih. yBennMeHue b 120x 3. Kalcit piroxén után andezitből, Ny-Mátra, Nagypatak (középső andezitcsoport). + N. Nagyítás: 60 X KaabmtT no nttpoKcetty H3 3Hae3HT0B. 3anaaHan MaTpa, HaabnaTax (cpeaHaa rpynna aHae3HTOB). Cnpe- meHHbie hhko.ih. YBennMeHHe b 60 X 4. Álperlites szövetű tufogén „kálitrachit”. Ny-Mátra, Nagypatak. Egy N. Nagyítás: 60 X TytJioreHHbifi «KanneBbnt TpaxMTu co nceBaonepanTOBon TeKCTypoű. 3anaaHaa MaTpa, HaabnaTax. OanH HHKOn. yBeaHMeHne b 60 X IRODALOM - JlMTEPATy PA Bő hmer, M. (1961): Relations betvveen potassium trachytes, rhyolites and mineralisation in the Kremnica ore-field. Geologické Práce, 60. p. 319. Bratislava. — B u r s t, J. F. (1958): Mineral hetero- geneity in „glauconite” pellets. Am. Min. vol. 43. p. 481. — Chaisson, U. (1950): The optics of triclinic ádularia. Joum. of Geol. vol. 58. p. 537. -Degens,E.T.-Hunt, J. M.-Reuter,J. H. and R a e d, W. E. (1964): Data in distribution of amino acids and oxygen isotopes in petróleum brine waters of various geologic ages. Sedimentology, vol. 3. Num. 3. p. 199. — F i a 1 a, F. — P á c a 1, Zd. (1959): Niekolik geo- éhemicky<3i poznámek o kiselych diferenciátech neovulkanitu v Kremnickych horách. — Giuscá, D. (1961): Die Adularisierung dér Vulkanite in dér Gegend von Baia Maré. Acta Geol. Ac. Sci Hung. Tóm. VII. p. 172. — Heinricks, S. B. — R o s s, C. S. (1941): The Chemical composition and genesis of glau- conite and celadonite. Am. Min. vol. 26. p. 683. — H e j t m a n, B. (1957): Systematická petrográfie vyvrelych homin. Nak. Cesk. Ak. Véd Praha. — H su, K. J. (1954): A study of the optic properties and pétrologic significance of zoned sanidines. Am. Journ. Sci. vol. 252. p. 441. — K i s s, J. (1960): A new őre occurrence in the environment of Nagygalya, Nagylipót and Aranybányafolyás, Mátra Mountains, NE Hungary. Ann. Un. Sci. Budapestinensis de Rolando Eötvös nominatae. Sec. Geol. Tóm. III. p. 55. — K ö h 1 e r, Á. (1948): Zűr Optik des Adulars. Neues Jahrb. sec. A. No 5 — 8, p. 49. — Korzsinszkij, D. Sz. (1953): Ocserk metaszomatyicseszkih processzov. Oszn. probl. v. ucs. o. magrn. rúd. meszt. Izd. Ak. N. SzSzSzR. Moszkva, 1953. p. 332. — Kubovics I. (1962): A vulkáni hegységek beszakadásos szerkezete. Földt. Közi. XCII. 3. f. — K u,b o v i c s I. (1964): Jelentés a gyöngyösoroszi 2. sz. fúrás kőzet- tani-geokémiai vizsgálatáról. Kézirat, MÁFI Adattára. — Kubovics, I. (1964): Pritnarv Glauconite in Igneous Rocks. Acta Geol. Ac. Sci. Hung. Tóm. VIII. p. 19. — L a v e s. F. (1960): Al/Si-Verteilungen, Phasen Transformationen und Namen dér Alkali-Feldspáte. Zeitschr. f. Krist. vol; 113. p. 265. — L i f f a A. (1953): Telkibánya környékének földtana és kőzettana. Magy. Áll. Földt. Int. Eyk. XLI. 3. f. — M a u- ritz B. (1920): Adulár a' hazai andezitek ércteléreiben. Math. és Természeti. Ért. XXXVII. — M o- garovszkij, V. V. (1963): Glaukonyityizácia glinyisztih porod kak vid okolorudnovo izmenyenyija na odnom iz celesztyinovih mesztorozsgyenyij Juzsno-Tadzsikszkoj depreszszii. DÁN. SzSzSzR. Tóm. 151. No 5. — N e m'e c z E-— Var j u Gy. (1963): Na-bentonit, klinoptilolit és káliföldpát képződése a Szerencsi-öböl riolittufájából. Földt. Közi. XCIII. köt. Agyagásvány -füzet. — Pálfy, M. (1915): Die geologischen Verháltnissen des Nagybányaer Bergreviers. Jahresb. dér kgl. ung. geol. Reichsanstalt. p. 442. — P á 1 f y M. (1927): Adatok a Tokaji-hegység harmadkori erupcióinak korviszonyaihoz. Földt. Közi. LVII. p. 67. — R a v a szné Baranyái L. — N a g y n é M e 1 1 e s M. (1964): A Mecsek- hegység helvéti tufái. MÁFI Évi Jel. az 1961 évről. — Scherf E. — S zékynéFuxV. (1959) : A telki- bányai érces terület. MTA. Geokémiai Konf. műnk. Bpest, 1959. — Spencer, E.: The potash-soda felspars. I. Thermal stability. Min. Mag. vol. 24. p. 453. — S c h ü 1 1 e r, A. — W o h 1 m a n n, E. (1951): Über Seladonit und seine systematischeStellung. Neues Jahrb. Min. Abh. vol. 82-p.n1. — Szádeczkv- KardossE. (1955): Geokémia. Akadémiai Kiadó, Budapest — Szádeczk y-K a r d o s s E.: A vul- káni hegységek kutatásának néhány alapkérdéséről. Földt. Közi. 88. — Szádeczk y-K a r d o s s E. (1959): A magmás kőzetek genetikai rendszere. MTA Geok. Konf. műnk. Budapest. — Szádeczk y- K ardoss, E. (1959): Über die Migrationserscheinungen magmatischer und metamorpher Gesteins- bildungsprozesse. Freiberger Forschungsh. 58. p. 66. — Székyné F u x V. (1964): Propilitesedés és kálimetaszomatózis Tokaji-hegy ségi vizsgálatok tükrében. Földt. Közi. XCIV. 4. f. p. 409. — Székyné F u x V. — H e r r m a n n M. (1951): Telkibánya — Alsókéked környékének petrogenezise. Földt. Közi. LXXXI. 7 — 9. f-— Varga Gy. (1959): Részjelentés a Nagygalya környéki földtani térképezésről. Kézirat. Magy. Állami Földt. Int. Ádattára. — Vargáné Mát hé K. (1961): Kálimetaszomatózis és kálifeldúsulás a Sátoraljaújhely és Vágáshuta közti területen. Földt. Közi. XCI. 4. f. — V i d a c s A. (1962): A Mátrahegység radiológiai vizsgálata. MÁFI Évi Jel. az 1959. évről. — Yoder.H. S. — E u g- ster, H. P.: Synthetic and natural muscovites. Geochim. et Cosmochim. Acta, vol. 8. p. 225. Pojib KajiHeBOro MeTacojvtaT03a b neTporeHe3e 3ana^H0H MaTpw É-p M. KYBOBHM B paiíoHe ropbi XHflerKyTxeáb b 3anaáH0H MaTpe npon30uuia npoaojiwHTejibHaH 11 pa3Hooöpa3iiaH 3Hflo.MeTaByjiKaHHTH3amiH, b pe3yjibTaTe KOTopoü oőpa30Bajincb aHae3HTo- reHHbie KaatieBbie TpaxHTbi 3HaMHTejibHoro oŐBeMa. no MHHepaaornMecKOMy cocTaBy a\o>kho BbiaejiiiTb aBe xpynHbie 4>a3bi: a) KajnieBbiH MeTaco.\iaT03 h 6) rnapoTep.MajibHoe oiKfly caHHanHH3amieH-afly/inpii3auHen h rjiayK0HHTH3auneH, TpeSyiomen aHajiornBHO 6o;ibiiioH BejIHHHHbl Ope. A RÁTKAI FELSŐSZARMATA ÉDESVÍZI MEDENCE FÖLDTANI ÉS TELEPTANI VISZONYAI MÁTYÁS ERNŐ* (7 ábrával) Ösuefoplaliut Az 1958 — 65 közötti kutatások a rátka — mádi területek üledékes nemesagyag- és kvarcit-előfordulásait egyetlen édesvízi összlethez tartozónak jelölik. Ez az összlet a Tokaji-hegység D-i, DK-i peremén nyomozható felsőszarmata édesvízi képződ- mények egyik különálló medencekifejlődése. A medence üledékeinek képződésében mecha- nikai, piroklasztikum-szórásos és hidrotermális vegyi üledékképződési folyamatok vettek részt, jellegzetes kifejlődésekkel. Innen ered a medenceüledékek nagy kőzettani és telepü- lési változatossága. A mechanikai üledékek fáciesváltozásai egyidejű tektonikai mozgásokra utalnak, amelyek időbelileg a vulkáni tevékenység megélénkülésével és a hidrotermális tevékenység fokozódásával vannak szoros kapcsolatban. A hévforrások környezetében az édesvízi üledékek hidrotermálisán elváltoztak a beömlési centrumtól való távolság függvényének mértékében. Az elbontódás folyamán hidrotermális elemvándorlás történt. A hévforrások környezetében körkörös, eltérő agyag- ásványos felépítésű üledékövek, hidrotermális édesvízi fáciesek alakultak ki. — A medence nemesagyagtelepei ezekkel a fádesekkel azonosulnak. A Tokaji-hegység DNy-i részén, a Szerencsi-patak D felé kitáruló völgyében és i völgyperemi vonulatain, az 1958-as évtől kezdődően perspektivikus, majd részletes nyersanyagkutatások folytak. A napjainkig lemélyített közel 600 kutatófúrás egyrészt i| nagy pontossággal tisztázta a terület felépítésének általános földtani törvényszerűségeit, másrészt több bányászatilag értékes nyersanyagfajta és telep feltárásával megteremtette t a Mád környékén kialakuló ásványbányászati — feldolgozási ipar nyersanyagbázisát. A Varjú Gy. által ,,Szerencsi-öböl”-nek nevezett terület általános földtani felépítésével, helyzetével, a megismert nyersanyagtelepek minőségi tulajdonságaival kap- csolatosan, a kutatások megkezdése óta Barna J., Juhász Z., Nemecz E., Zelenka T. és Varjú Gy. részéről több szakelőadás hangzott el. Kiss E, Nemecz E., Varjú Gy. és Zelenka T. tanulmányokban is beszámoltak a terület földtani nyersanyagkutatásának egyes részeredményeiről. Ezekhez kapcsolódva ezúttal a ,, Szerencsi-öböl” K-i, ÉK-i szegélyét képező rátkai, felsőszarmata édesvízi medence általános, földtani— teleptani ismertetésével foglalkozunk. 1. Az édesvízi összlet genetikai egységessége és helye a Tokaji-hegység DNy-i részének képződménysorában A Tokaji-hegység nagy, földtani morfológiai egészére vonatkozó múlt századi és századeleji földtani szakirodalom (Szabó J., 1865, Hoffer A, 1925, 1926) csak néhány mondatos utalásokat tartalmaz a Rátka — Mád környéki területekről. Ezek M a i e r I. (1928) doktori értekezésével együtt, napjainkban, a terület jelen megkutatott - * A Magyarhoni Földtani Társulat Észak-magyarországi Csoportjának 1964. október 22-i előadó- ülésén elhangzott előadás. Kézirat lezárva 1965. aug. 3. 28 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, i. füzet sága mellett, esetenkénti helyes települési és kőzettani megállapításaik mellett is csak kutatástörténeti értékűek. A hegység DNy-i részén térképező geológusok (B a r t k ó L. 1948, F r i t s J. 1951, Lengyel E. 1959, Liffa A. 1935,1938, Rozlozsnik P. 1932) jelen- téseikben kisebb-nagyobb részletességgel felszínalkotó képződményként jelölték a Rátka környéki területek édesvízi összletének egyik jellemző kőzetét, a limnokvareitot. Az 1920-as években a tályai Bodnár J. bányavállalkozó, majd a mádi Barna test- vérek nyitotta apró nemesagvag-művelések mind a limnokvarcittal jellemzett területen belül voltak. Az 1950-es évekkel megindult bányageológiai felvételek (F r i t s J., Var- ga G y. Varjú G y.) már nemcsak területileg, de az egyes bányaterületeken belül, vertikális irányban is felderítették a limnokvarcit és a nemesagyag-telepek települési helyzetét és összefüggését. Lengyel E. 1959-ben a Földtani Közlönyben számolt be a limnokvarcit és a nemesagyag-telepek elhelyezkedésével kapcsolatos megfigyeléseiről. Barna J. (1957) ipari tanulmányai a különböző nemesagyagok geológiai tulajdonsága- inak és ásványtani összetételének megismerése szempontjából alapvetők. A részletvizsgálatok, a bányászati feltárások számának növekedése azonban nem- hogy tisztázta volna a föld- és teleptani kérdéseket, inkább ellentmondások sorozatát vetette fel. A szerkezeti feldaraboltság és a szarmata utáni lepusztulás mértékének, vala- mint a pleisztocén képződmények szerepének alábecsülése — mint a földtani értékelési ellentmondások okai — lényegében a kísérő meddő képződmények tanulmányozási hiá- nyára vezethetők vissza. Az 1958-ban Varjú G y. vezetésével meginduló perspektivikus nyersanyag- kutatások egyik fő érdeme, hogy szakítva a hagyományos, telepfelbukkanás nyomozásá- ban kimerülő, főként jó szerencsén alapuló kutatási módszerekkel, a figyelmet a kísérő mellékkőzetek, az anyakőzetet adó vulkáni összlet együttes tanulmányozása felé fordí- totta. — A telepeket kísérő meddő képződmények fáciesjellegének és a képződménysor tagolódásának felismerésével a Rátka — Mád környéki üledékes előfordulások (Isten-hegy, Koldu, Hercegköves, Uj-hegy) földtani genetikai egységessége véglegesen igazolódott (6. ábra). Az ismert nemesagy ag-lelőhelyek üledékes összlete makroszkópos jellegek alapján is, horizontális és vertikális irányokban is jól elkülönül a „Szerencsi-öböl” többi szarmata képződményétől. Az elkülönítő jegyek: a) a vulkáni anyagú törmelék rendkívül változatos, rétegzett, lencsés települése b) a törmelékszemcsék koptatottsága, c) az üledékanyagok osztályozottsága, d ) a pelites fáciesekben az agyagásványok feldúsulása, e) a finomabb és durvább szemcsés üledékek gyors váltakozása, f) az összlet hévforrásos, kovás betelepülésekkel való tagoltsága, g) a törmelékanyag agyagásványos elbontottsága vagy kovás impregnáltsága, h ) kőszenesedett, kovásodott növénymaradványok és a viszonylag kis területi kiterjedés (7 — 8 km2) egyértelműen az összlet vízi felhalmozódását, üledékes édesvízi eredetét hangsúlyozzák. Az egyes szintekben feltárt koptatatlan horzsakő- és riolittörmelék a tömegesebb, hatá- rozottan tufás szövettel egybehangzóan egyidejű riolitos kitörésre utal. A közvetlen fe- küben nagy területeken nyomozott andezitlávaár pedig kiömléses (ef fúziós), bázisosabb vulkáni tevékenységet jelöl. Bár az andezitlávaár alatt továbbra is vízben felhalmozódott savanyú explóziós termékek következnek, ezek makroszkópos kőzettani és települési jegyei erősen elütök a Mátyás E. : A rátkai medence földtana és teleptana 29 lávaár feletti fiatalabb tagozatoktól. A lávaár alatt az üledékes lencsék nagyobb kiter- jedésűek, a pelites fáciesekben a nemesagyagosodás alárendelt. A fáciesváltozékonyság mind horizontális, mind vertikális irányokban kisebb fokú. Hévforrásos kovás betelepü- lések alárendeltek, vagy hiányoznak, az irányított helyzetű növénymaradványok (levél- lenvomatok) nyílt víztükörre utalnak. A lávaár alatti képződmények az előzőkkel szem- ben nagyobb területen, közel ioo km2-en követhetők. Ennek a nagyobb kiterjedésű medencekifejlődésnek feküjében Varjú G y. (1962), Z e 1 e n k a T. (1964) szárazföldi horzsaköves riolittufát és denudációs szintet mutatott ki. Az édesvízi összlet a közbetelepült andezitlávaárakkal tehát a szarmata emelet felső részében ismételt vizzel-borítottságot, a hegység DK-i részére kiterjedten, transzgressziót jelöl. A transzgresszió alsó tagozata durva kavicsos, murvás, egysége- sebb kifejlődésű, míg a felső tagozatot izolált vagy laza kötésű sekély édesvízi üledé- kek adják. A medenceüledékek eredeti széttagoltságát tovább fokozta a szarmatavégi denu- dációs időszak. A felszínalkotó, puha, nemesagyagos képződmények a szárazulattá vált területekről nyomtalanul lepusztultak. A denudáció, a hévforrások kemény, ellenállóbb lerakódásait a szerkezeti helyzetnek megfelelően kiálló magaslatokká vagy sziklás gerin- cekké alakította. A nemeságyagtelepek csak a limnokvarcitos, kovás képződmények alatt vagy azok „eróziós árnyékában” maradtak meg. (Innen származik a bányászati elnevezés: fedőkvarcit.) A pleisztocén képződmények a pannóniai emelet során még inkább kimunkált kovás magaslatok éles alakulatait szelíd kúpokká tompították. így a kivétel nélkül tek- tonikus helyzetű ,,ál”-gejzirkúpok (Isten-hegy, Padi-hegy, Uj-hegv, Koldu) lankás lejtőperemeinek felszíni kibúvásain települtek az első nemesagyag-külfejtések. A rátkai terület kúpjaihoz hasonló földtani és térszíni alakzatok K felé a mádi Perce-tető kovás magaslatáig követhetők. D és Ny felé a Szerencsi-patakra nyirokkal lankásított őstérszíni lejtő ereszkedik. A lejtő alsó részén már a lávaár alatti regionális édesvízi képződményeket találjuk. Ny-i irányban tektonikus vonalon a mélyfekü alsó- szarmata transzgresszió üledékeiként hidrodiagenetikusan bontott riolittufa (trasz) került a fiatal édesvízi képződmények mellé, a Szerencsi-patak völgyének morfológiailag inverz szerkezetét példázva. É-nak a Fürdős-tető riolitmagaslata irányában az andezitlávaár felszínre bukkanása jelzi az izolált édesvízi kifejlődés határát (6. ábra). Az így körvona- lazott terület kvarcitmagaslataival, nemesagyagtelepeivel, feküjében a D-i peremig követhető andezit -lávaárral, környezetétől jól elütő földtani felépítéssel a szarmata képződmények egyik legfiatalabb szintjeként, önálló fejlődéstörténeti, földtani egységül rátkai limnikus medenceként jelölhető, iparilag fontos üledékes nemesagyagairól „rátkai nemesagy ag-medence” elnevezéssel. A nemesagyag-medence tágabb környezetéből izolált foltokként hasonló földtani felépítésű, kőzetű képződmények ismeretesek (Szerencsi Aranka-tető, abaújszántói Süveges-tető, boldogkőváraljai Szőlőhegy). Ezek a foltok a fiatal édesvízi kifejlődés nagy elterjedettségére utalnak. Ha pedig még hozzátesszük, hogy a Sima, Erdőbénye, Füzér- radvány, Végardó, Kuzmice, Lasztovce környezetében feltárt pirogén eredetű édesvízi üledékek a rátkaiakhoz hasonlóan a szarmata képződménysor tetején hasonló földtani miliőben „ülnek”, úgy a szarmata végén kiemelkedettTokaji-hegy- ség D-i és K-i peremterületein, a felsőszarmata transz- gresszió gyengülő szegély vonalában, regionális, apró medencék sorozatából álló édesvízi „ szint” -et látunk kibontakozni. A rátkai nemesagyag-medence ennek az eredetileg is tagolt, hév- forrástevékenységgel jellemzett felsőszarmata fejlődéstörténeti „szint”-nek egyik Ny-i, részletesen megismert kifejlődése. A „szint” létrejötte a szarmata— pannon határon 30 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, i. füzet észlelt, a kárpáti orogén attikai mozgásmaximumának megfelelő általános kiemelkedés- hez kapcsolódik (i. ábra). } Klemice i . ábra. A felsó szarmata limnikus képződmények elterjedése a tokaji hegység területén. Magyarázat: i. A község határában limnikus képződmény, 2. Iámnikus képződmények nem ismeretesek Abb. 1. Verbreitung dér obsersarmatischen limnischen Bildungen im Raume desTokajer Gebirges. E rkla" r u n g e n: r. I.imnische Ablagerungen in dér Umgebung dér Ortschaften Rátka und Mád, 2. Keine limni- schen Ablagerungen bekannt 2. Az édesvízi képződmények fő típusai A felsőszarmata transzgresszió üledékeit, a rátkai területeken, vízbefolyt andezit - lávaár, mint az előzőkből kitűnik, egy alsó, regionálisabb és egy felső, szétkülönült medence-rendszerű kifejlődésre osztja. Nagyon valószínű, hogy a két tagozat az andezit - lávaárral nem érintett területeken is elkülönül. A nyílt víztükrű nagy medence részekre különülése nem annyira az andezit beömlés, mint inkább az azt kiváltó erőteljesebb tek- tonikai igénybevétel következménye. Az andezit ömlés és a medence részekre különülése időbelileg szorosan kapcsolódó fejlődéstörténeti mozzanatok. A szerkezeti mozgások Mátyás E.: A rátkai medence földtana és teleptana 31 nyilvánvalóan nagy változásokat okoztak nemcsak a vízzel borított, de a parti lepusz- tulási területek morfológiájában is. A regressziós fejlődéstörténeti szakaszt, a rátkai nemesagyag-medence üledéksorát joggal számítjuk tehát az andezitlávaár megjele- nésétől. Az andezit láva ár- jellegét első szintjének a fekü képződményekkel való kaotikus kevertsége, a felső szint hólyagüreges, salakos üveges szövete jól mutatja. A lávaár-jelle- get támasztják alá a tendenciózus vastagságváltozások és a konkordáns település is. A regionális elbontottság, a pszeudoagglomerátumosodás pedig a lávaár felszínére tele- pülő édesvízi autigén törmelékkel a vízbeömlöttség kétségtelen bizonyítékai. — A pszeudo- agglomerátumos vékonyabb lávarészek elbontottsága oly nagyfokú, hogy egyes szaka- szain andezithidrobentonitnak minősül. A lávaár alsó és felső részének agyagásványos bontódása kétségtelenül a vízbeömlés következménye. Megjegyezzük, hogy hasonló mocsárvízbe ömlött andezitlávaár bentonitos bontódása Szádeczky-Kardoss E. leírása révén (1958) aSzinyák-hegységből, Ungvár környékéről a kárpáti vulkáni koszorún belül már ismeretes. A rátkai lávaár központi, nagyobb vastagságú részein azonban nemcsak horizon- tális, de vertikális helyzetű agyagásványos bentonitos tömegek is észlelhetők. Ezt a lebon- tódást mindig x — 2 cm-es hidrokvarcit telérek kísérik. Ezek a tömegek mindig a medence kovás üledékei alatt, azok vastagsági maximumánál, centrális helyzetben jelentkeznek. Az édesvízi hévforrások csatorna-rendszeréhez kapcsolódnak, a hévforrásos tevékenység mélységi kifejlődésének minősülnek. Az andezitlávaár felszínére a medence-rendszerré tagolódott sekélyvízű tórendszer üledékei települnek. Az üledéktömegek felhalmozódásánál a mechanikai üledékképződési folyamatok mellett nagy szerepet kaptak az egyidejű explóziós vulkáni tevékenység tufa- szórásos és a posztvulkáni működés vegyi kicsapódásos kőzetképző folyamatai is. A kép- ződött édesvízi üledékek szöveti és szerkezeti jellegei, valamint kémiai összetétele a három egyidejű folyamat intenzitásváltozásainak megfelelően alakultak. A vulkáni törmelékszórás konkordáns településű, szögletes törmelékanyagú, osztályozatlan tömeges, tufás képződményekkel jelentkezik. Az üledékes törmelékfelhal- mozódás anyaga koptatott horzsakő, legömbölyített riolit- és andezit-kavicsokat tar- talmaz. A törmelékanyag rétegzett, osztályozott, a vertikális irányban észlelhető szem- csenagyságváltozások időszakos rendje a mechanikai üledékképződés körülményeinek ritmusos változását tükrözi. — Az egyidejű hévforrás- vagy gejzír-tevékenység — külö- különösen a hévforrások centruma közelében — kolloidális, koagulációs üledékek lencséivel jelentkezik. A hévforrás-tevékenység intenzitás-maximumaiban ez a koagulációs vegyi üledékképződés uralkodóvá vált a medencében. Elnyomta a mechanikai üledékképződés folyamatát, vagy vegyes kőzettípusok (konglomerátumos limnokvareit, kovás homokos tufit) sorát hozta létre. A medence-rendszerbe beömlő hidrotermális oldatok agresszivitása révén a lebegő és a fenéktérszíni híg iszapban agyagásványosodás ment végbe. A mechanikai üledék- képződés anyaga a szemcseméret, az anyagi összetétel és a hidrotermális centrumtól való távolság függvényében más-más jellegű és mértékű agyagásványos elbontódást okozott. A három üledékképződési folyamat (piroklasztikus, mechanikai, vegyi) tér- és időbeli egymásmellettisége az édesvízi üledékek rendkívül változatos kémiai és kőzettani összetételű sorozatát hozta létre. — Az xütrasavanyú hévforrásos képződményektől (hidro-limnokvarcit : 90 — 99%-SiOz tartalom) a már bázikus nemesagyagokig (55 — 60% Si02 tartalom) csaknem valamennyi átmeneti tag megtalálható. Hasonló ingadozást mutat az egyes üledékek Al203-tartalma is. A limnokvareit 0,7%-os Al203-tartalmától a kaolinites nemesagyag 26% Al203-tartalmú kőzetéig, kis területen belül is, átmeneti típusok egész sorozata észlelhető. Az Fe203-tartalom az anyakőzet összetétele, a lebon- 32 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, i. füzet tódási folyamatok és az epigenetikus változások függvényében 0,1%-tól (limnok varéit) 6,0 — 7,0%-ig (bentonitokker) az egyes üledékek esetében legkülönbözőbb értékekkel je- lentkezik. Hasonló nagy változékonyság jellemzi a többi kőzetalkotó főelem oxidjainak százalékos értékeit is. E nagy változékonyság azonban, bármennyire is kaotikusnak tűnik, jól megfogalmazható törvényszerűségeket jelent. 2. ábra. A kőzetalkotó főelemek oxidjainak százalékos értékváltozásai a hidrotermális centrumtól való távolság függvényében a rátkai limnikus nemesagyagmedence képződménysorának vizsgálata alapján Abb. 2. Veranderungen dér Prozentsatze dér gesteinsbildenden Hauptelemente in Abhángigkeit dér Ent- femung vöm hydrothermalen Zentrum anhand dér Untersuchung dér Sedimentfolge des Rátkaer limni- schen Edeltonbeekens A hévforr ásos központok a medence üledéksorában a kovás üledékek vastagság- maximumai révén jól meghatározhatók. Ha a hidrotermális centrum környezetének kép- ződményeit, üledékeit kénüai összetétel tekintetéből vizsgáljuk, a centrumtól való távol- ság szerinti változások figyelhetők meg (2. ábra). A centrumtól távolodva az Si02-tar- talom egyre csökken. Adott távolságon belül az anyakőzet Si02 értékénél is kisebb értéke- ket vesz fel. A beömlő hidrotermális oldatok hatása az üledékgyűjtő vízében bizonyos távolság után jelentéktelenné válik, így az Si02-tartalom a centrumtól távoli üledékek- nél a bemosott, elbontatlan üledékanyag SiO, értékével egyezővé válik. Mátyás E. : A rátkai medence földtana és teleptana 33 Az Al203-tartalom a hévforrásos központtól távolodva fokozatos növekedést mutat. Maximumát (22 — 26%) a kaolinites képződményeknél éri el. A hidrotermális hatás által nem érintett távoli területeken, az Si02-tart alomhoz hasonlóan itt is a bemo- sott, kissé bontott anyakőzet Al203-értéke válik jellemzővé (10 — 12%). Az Si02 és az Al203-tartalom görbéi a hidrotermális centrumtól távolodva, inverzióban vannak: az Si02-tartalom maximuma az Al203-tartalom minimumával esik egybe. A hévforrásos központtól távolodva az Fe203-tartalom is fokozatos növekedést mutat. A hévforrásos központ hidrokvarcitjában gyakorlatilag semmi. Maximuma az A1203 maximumán kívül eső körkörös zónában jelentkezik. A CaO- és MgO-tartalom az Fe203-tartalorumal azonos centrum-távolságban, azonos zónában kulminál. A K20-tar- talom relatív maximuma az Fe, Mg, Ca maximumon kívül, a centrumtól még távolabbi területeken jelentkezik. Az Na20 relatív maximuma pedig még a KzO maximumán kívül helyezkedik el. A peptizációs szám és az izzítási veszteség maximális értékei következ- ményszerűen a lazább' üledékeknél jelentkeznek. Áttekintve az édesvízi képződmények kémiai összetételében a hévforrás centrum- tól való távolság függvényében észlelt változásokat, ismerve, hogy ezek a változások homogén rendszer esetén minden irányban azonosan jelentkeznek, a centrumok körül következményszerűen körgyűrű alakú zónáknak kell kialakulniok. Ezek a körgyűrű alakú üledékzónák a rátkai medencében a hidrotermális centrumok környezetében kutatófúrásokkal nagy pontossággal nyomozhatok voltak. Az egyes zónákat az elmon- dottak szerint valamelyik fő kőzetalkotó elem oxidjának relatív maximuma jellemzi. Ez visszatükröződik a képződött üledékek kőzettani sajátosságaiban is. A centrális területen négyvegyértékű kationok uralkodó mennyiségei jellemzők, elnyomva valamennyi egyéb elem mennyiségeit, hidro- limnokvarcit. A négyvegyértékű kationnal jellemezhető köz- ponti terület mellett a három vegyértékű Al-kation oxidjának lassú dúsulása réteges, leveles, pelites limnokvarcitot, majd laza kovaiszapot eredményez. A kovaiszap mellett az Al + + “-kation oxidjának maximuma kaolinites üledékeket vonz. A kétvegyértékű Ca, Mg, Fe kationok oxidjainak relatív maximuma, körkörös zónában montmorillonitoid agyagásványokban gazdag üledékeket eredményez. Ennek a zónának peremén pedig az egyvegyértékű K kation oxidjának relatív maximumával ilütes, allevarditos, tehát K kationnal jellemzett agyagásványosodás észlelhető. A KzO relatív maximuma után devit- rifikált vagy bontatlan üveg, földpát és kvarcanyagú üledékek zónája gyenge Na-maxi- mummal a hidrotermális hatás teljes elerőtlenedéséről tanúskodik. — A hidroter- mális centrumtól távolodva tehát egyre kisebb kötésener- giájú, kisebb vegyértékű kationok relatív mennyiségi maximumaival jellemzett agyagos üledékek következnek. A hidrotermális bontó hatás, mely a medencerendszer vízében a hévforrások környezetében annyira jellemző, az elmondottak alapján, a kisebb vegyértékű kisebb kémiai k ö t é s e n e r g i á j ú kationok kiszorításában nyilvánul meg. A hidrotermális hatás a centrumtól való távolság függvényében egyre csökken, így kifelé haladva egyre kisebb kötésenergiájú kationok számára is stabilissá válik a környezet. A centrumhoz közeli, belső területekről kiszorított hiányzó kationok, a számukra megfelelő stabilitású zónában fel- halmozódva, egy-egy agyagásvány kialakulása számára optimális anyagi feltételeket teremtenek. A kiszorítás és relatív dúsulás folyamatai látszólag kompenzálják egymást. A medence vízében természetes egyensúly alakul ki. Ez a leírt kiszorítás és relatív dúsulás az üledékgyűjtő vizében és a fenéktérszín híg iszapjában kolloidkémiai folyamatok bonyolult kölcsönhatásaként megy végbe. A végeredmény azonban, a centrumban a nagy vegyértékű, nagy kötésenergiájú 3 Földtani Közlöny 34 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, i. füzet petites 13) bentonitos í 6 c -,) allevarditos, illites (6.b,) részben duzzad (ő.b2) duzzad (6.c2) és a peremek felé a kisebb vegyértékű, kisebb kötésenergiájú elemek dúsulása, független a részfolyamatok számától és sorrendjétől. Az elemek elrendeződése a hidrotermális centrumtól távolodva a kovás kaolinos, a kaolinos, majd a bentonitos és illites, végül pedig a de- 3 . ábra. A rátkai nemesagyag-medence limnikus fácienseinek alakulása az üledékképződés ritmicitása és a hidrotermális centrumtól való távolság függvényében. Abb. 3. Veránderung dér limnischen Fazies des Rátkaer Edeltonbeckens in Abhángigkeit dér Rhythmizi- tát dér Sedimen tation und dér Entfemung vöm hydrothermalen Zentnun. Erklárungen: I. Hydro- quarzit, II. Dickbánkiger Kinmoquarzit, III. Geschichteter, dünnbláttriger, verunreinigter Limnoquarzit , IV. Kieselschlamm: a) normál, b) kaolinführend, c) bentonitfuhrend, V. Sedimentationsrhythmen: i. chemische, 2. biogene, 3. pelitische, 4. sandige, 5. schottrige, 6. tonmineralisierte Fazies. (6 a dévitrifiziert, nicht schwellend, 6b allevarditisch-illitisch, teilweise schwellend, 6c bentonitisch, schwellend, 6 d kaolinisch, nicht schwellend, 6c kieseiig, nicht schwellend). 7. Die Valenzen dér charakteristischen Kationén (7a zersetzte, ungeordnete Struktur), 8. Bindungsformen von O und H (8a O und OH in unzersetztem Silikat- gitter, in Glas, H.O-Aufnahme bei langsamer Devitrifikation. 8 b O. OH, H.O bei beschránkter H.O- Aufnahme, 8c O, OH, H.O, bei intensiver H.O -Auf nádimé, 8d O, OH, bei schwacher H.O-Aufnahme) vitrifikált üledékek körkörös horizontális zónáiban jól tükröződik. A körkörös zónákkal érintett terület kiterjedése a hévforrás-centrumok körül a hévforrás-tevékenység intenzitásának függvényében alakult. Csökkent tevékenység esetén alig néhány m átmérőjű hidrotermális hatásokkal érintett üledékgyűrű jellemző, míg a tevékenység fokozódása a hidrotermális „udvarok” kiterjedését, az egyes centrumok üledékgyűrűinek egymásbaolvadását eredményezheti (horizontális „szintek”). A hidrotermális tevékenység pulzálása az egyes üledékzónák egymás fölé tolódását eredményezte. A tevékenység fokozódása perifériális, csökkenése centrális irányú hidro- termális üledékfácies-eltolódást vonz. 'Vertikális irányban tehát egymás felett mindig az egymás melletti fáciesek találhatók meg. Körkörös rend helyett félköríves üledékzónák alakulnak ki abban az esetben, ha a hévforrás nem a medence területén, hanem a parti területen helyezkedik el. Itt a delta- iiledékképződés mechanikai folyamata egészül ki, szövődik át a hidrotermális elbontás övezetes rendszerével (Kuklya-tető, Birsalmás, Perce-tető). Hidro- kvarcif (I.) Vastagpados limnokvarcit (II.) KovaiszaoOV.) Uledékritmus tagozatok (V.) Reteges vékony leveles szennyezeti limnokvarcit OH) közön séges kaolinos bentonitos l|K\N>Cs vegy i (1) • • — - Ü- biogén (2) homokos (í) kavicsos (5) kovús kaolinos IS.ol \ tS.a.V nmduzzad!6.a2 ) IV. IV. Ili. deviirif ikátt (6. ad nem du2zad(ő.a2) bontott rendezetlen anyagszerkezet (6. a) agyagásványos e/bon- tósi fáciesek 16) a jellemző kationok vegyértékei (7) 0, OH 0,0 H gyenge H20 teké- te! Í8d) 0, OH, H20 intenzív H20 felvétel ( 8. c] 0, 0H,H20 korlátozott H20 felvétel (8.b) 0,0 H bontatlan szili- kát rácsban.üvegben lassú devitrifikációs H20 felvétel (8. a) az 0, H kapcsolódási formái ( 8) Mátyás E.: A rátkai medence földtana és teleptana 35 Minél erőteljesebb a mechanikai vagy a piroklasztikus üledékképződés, annál kevésbé van idő a hidrotermális körkörös vagy félköríves zónák üledékrendszerének kialakulására. Nyilvánvaló tehát, hogy a medence-belsejei pelites üledékképződési terü- leteken nagy kiterjedésű homogénebb, a parti homokos kavicsos üledékhalmozódásnál inhomogén zavart üledékzónák alakulnak ki. A medence mechanikai üledékképződésének törvényszerűségeivel ez a tanulmány részletesen nem foglalkozik, annyit azonban hangsúlyozni kell, hogy a mechanikai üledékek képződése tektonikai, klimatikus, kőzetminőségi és medencefeltöltődési ténye- zőktől függ. Az üledékképződés fő tényezőinek megváltozása megváltoztatja az üledék- fáciesek területi rendjét a medencén belül. Az üledékfáciesek területének elmozdulása állandó hidrotermális működés esetén is megváltoztatja a hidrotermális központ körül kialakult üledékzónák kiterjedését. Gyors felhalmozódású kavicsos üledékekben a hidro- termális elbontó hatások kevésbé érvényesülnek, mint a lassú, finomszemcsés üledék- képződésnél. A medence üledéksorában a mechanikai kavicsos, homokos, pelites fáciesek'fölött következetesen biogén anyagban gazdag üledékek voltak észlelhetők, amelyek után rendszerint vegyi eredetű üledékanyag, kvarcit tele- pül. A medence teljes üledéksora tehát ötös tagozatú. Az első tagozatot kavicsos, a másodikat homokos, a harmadikat pelites üledékek adják, negyedik, átmeneti tagozat- ként pelites, biogén üledékek jelentkeznek, majd az ötödik vegyi zárótagozat következik (3. ábra). A medence üledékképződésének ritmusosságáról, az üledékritmusok kialakulá- sáról külön tanulmányban számolunk be. 3. A medence édesvízi szintjei A medence egyidőben képződött üledékeinek azonosítására a mechanikai üledék- képződés kőzetei, nagy vastagságuk és fáciesváltozékonyságuknál fogva, önmagukban nem bizonyultak alkalmasaknak. A piroklasztikus üledékeket sem lehetett a medence- rendszer egészén át biztonságosan követni. A hévforrások limnokvarcitlencséi is helyi kifej lődésűeknek tűntek. A képződménysor szintezését a kovasavat szolgáltató hévforrás- tevékenység intenzitásváltozásainak, a limnikus fáciesek területi rendjének felismerése oldotta meg. A medence-rendszer fejlődéstörténetében három alkalommal kulmináló különbö- ző mértékű hévforrás-tevékenység, három kovás üledékekkel jellemzett szintet hozott létre. A kovás szintek között a gyengébb hévforrás-tevékenységű szakaszok kovásodás- • tói mentes agyagásványos üledékekkel képviseltek. Az andezitlávaár fölött, a medence eddig kutatott területein néhány dm-től 3 — 4 m vastagságig limnokvarcit, kovás tufit, sovány tavianyag, a hévforrásos tevékenység átmeneti megélénkülését jelzi. A fekü lávaár és a fedő puha agyagos képződmények között jól elkülönülő tagozat a medencerendszer fejlődéstörténetében először jelentkező hévforrásos kulmináció, amit alsó kovás szintnek nevezünk. A fölötte követ- kező üledéksor alsó tagozatában durva andezittörmelékes, középső tagozatában horzsa- kőtörmelékes, felső tagozatában pedig pelites, finomhomokos üledékek jellemzőek. A hév- forrás-centrumok közelében a durvatörmelékes tagozat kivételével, sőt gyengén még abban is, az üledékes fácies jellegek megőrzése mellett a leírt övezetes agyagásványosodás jól tanulmányozható. A központi részeken kovás cementálódás jelentkezik. Ez utóbbi mintegy átvezet a fekü és fedő kovás szintek kovasavban gazdag üledékei felé. Ez a szint az újhegyi terület alsó tagozatában andezittörmelékes vegyestufa; a kerektölgyesen 3 36 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, i. füzet horzsaköves riolittufa-kifejlődést mutat. A tufás jellegek az explóziós tevékenység egyide- jűségét kétségtelenné teszik. Az andezittönnelék megjelenése és a fekü lávaár anyagával való kőzettani azonossága a parti andezitterületek lepusztulását (kavicsok), a szemcse- nagyság finomodása pedig a parti orográfia tompulását, a lehordás intenzitáscsökkenését, a medence-rendszer lassú elsekélyesedését jelzi. Ezt az egész rátkai medencén át jól követhető, uralkodóan agyagásványos szintet, első feltárási területéről és nemesagyag- telepeiről „koldui telepes szintnek” nevezzük. Nemesagyagtelepek csak a felső, finomszemcsés tagozatban ismeretesek (4. ábra). A koldui telepes szint legfelső pelites fácieseiben a kaolinos, majd a kovás centrum- környéki hidrotermális fáciesek területe megnövekszik. Ez a megnövekedés fokozott hévforrástevékenységű új fejlődéstörténeti szakaszt jelöl. A belső, pelites üledékképződésű medencerészeken a hévforráscentrumok környezetében 8 — 10 m vastagságú limnokvarcit, a parti törmelékesebb üledékövekben xo — 15 m-es kovás üledékek ezt az új fejlődés- történeti szakaszt, a nemesanyag-medenee középső kovás szintjét képviselik. Nagy Teleptani limnikus szint (t.J limnikus fácies HU tömött szövetű I vas,°9- nemesagyag mi öveaes (Ilii r00®5 pelites {petites kovaiszap sovány zsíros bento- y | üvegeslIV.I (VI \ (VU [Vili kaotinos gel^s mtos Középső kovás szint ti. a) limnokvarcit ( 1) .C' telep (2) 1 1 1 Jl petites limnokvarcit (3) sovánutaviaauaq tk] --ATLr~ ■ - Koldui telepes szint (t.b.l .D' teleptől oeiiles kovástutit I6l W//M .r telep m durvatörmelékes andezit- kavicsos tufit tői erősen bentonitos homokos tufit (9! Alsó kovás szint tl.c.) limnokvaral taviaifjagqal ttOl 1 1 ? * 1 1 0 1 * 1 1 0 1 * 1 H -i Tekü lávaáríld.l elbontott andezit (ÍV -+ + +-*■ 4 + *4 + 4 4 4 -t * 4 1 , 0 0 4444-f-*-44444444444444 + 44 4^ 4. ábra. A limnikus uledékfáciesek tér- és időbeli alakulása a rátkai nemesagyag -medence koldui területén. Abb. 4. Veranderung dér limnisehen Sedimentfazies in Raum und Zeit innerhalb des Rátkaer Edelton- beckens, bei dér Lagerstatte Koldu. Eiklá rungen: I. Lagerstattcnkundlicher limnischer Horizont, la Mittlerer kieseliger Horizont, Ib Produktiver Lagerhorizont bei Koldu, Ic Unterer kieseliger Horizont, I d Liegender Lavastrom ; IX. Limnische Fazies, 1. Limnoquarzit, 2. Láger ,,C”, 3. pelitischer Limnoquarzit, 4. magerer Seeton, 5. Láger ,,D”, 6. pelitischer kieseliger Tuffit, 7. Láger ,,E”, 8. grobklastischer Tuffit mit Andesitschotter, 9. stark bentonitisierter sandiger Tuffit, 10. Limnoquarzit mit Seeton, 11. zersetzter Andesit; III. Dichte Textur, glasig; IV. Dickbánkig, glasig; V. Gebándert, knollig, pelitisch; VI. Bláttrig, schiefrig, pelitisch; VII. Magerer Seeton, Kicselsehlamm; VIII. Edelton; Villa mager, kaolinisiert, VIII6 fettig, gelartig, VIIIc bentonitisiert vastagságértékeiv°l, ellenálló kőzeteivel a középső kovás szint a medence legjelentősebb felszínalkotó képződménye. (Ebben nyilvánvalóan nagy szerepe van a medence tektonikus feldaraboltságának és az édesvízi lágy képződmények denudáltságának is.) A hévforrásos pelites medence-részek szennyeződésmentes limnokvarcittal a kvarcitbányászat fő terü- letei (Koldu). A középső kovás szintben, a centrumoktól távolodva a kovás képződmé- nyek vastagságértékeinek csökkenése, szétseprüződése a kovasav hévforrásos eredetét kétségtelenné teszi (5. ábra). Mátyás E. : A rátkai medence földtana és téleptana 37 A középső kovás szintet létrehozó erős hévforrástevékenység a későbbiekben ismételten alábbhagy. A kovás üledékek fölött legömbölyített riolitkavi- csokkal horzsatörmelékes üledékek észlelhetők, bevezetve a medence lelőhelyéről elneve- zett „hercegkövesi telepes szintjé t”. A szint felső tagozatában a koldui- ' hoz hasonlóan egyre finomodó szemcsenagyság és nemesagyagos feldúsulások jellemzők. Alsó tagozata a koldui szinthez hasonlóan erősen kavicsos. Ezek a durvatörmelékes üledékek a középső kovás szint pelites fáciese fölött a behordás erőteljesebbé válását, az 5. ábra. A) Földtani szelvény a koldui területről. Hidrotermális centrumtól távoli területrész. B ) Föld- tani szelvény a koldui területről. Hidrotermális beömlési centrumhoz közeli területrész. Magyarázat: 1. Kaolin, 2. Koyaiszap, 3. Holocén talaj, 4. Pleisztocén képződmények, 5. I.imnokvarcit. 6. Bentonit, 7. Bentonitos tutit, 8. Cementált elbontott tutit, 9. Andezit, 10. Rétegzett riolittufa, 11. Tömeges riolit - tufa Geologisches Profil durch die Ragerstatte Koldu. Vöm hydrothermalen Zentrum entfemter Abschnitt. Erkl ár ungen: 1. Kaolin, 2. Kieselschlamm, 3. Holozáner Bódén, 4. Pleistozane Bildun- geiii 5- Ivimnoquarzit, 6. Bentonit, 7. Bentonitisierter Tuffit, 8. Verkitteter zersetzter Tuffit, 9. Andesit, 10. Geschichteter Rhyolithtuff, 11. Massiver Rhyolithtuff andezitkavicsok hiánya és a rioh’tkavicsok megjelenése pedig a lehordási, parti területek anyagi összetételének vagy a lehordás irányának megváltozását jelzik. A felső tagozat finomszemcsés üledékei a hercegkövesi, újhegyi nemesagyag-telepekkel a koldui telepes szint felső tagozati üledékeihez hasonlóan medence-sekélyesedést mutatnak. Explóziós vulkáni tevékenységet dokumentáló szögletes horzsakőtörmelék ebben a szintben is jelentkezik. A hercegkövesi telepes szint a rátkai nemesagyag-medence ásványbányászati- ig legfontosabb szintje (hercegkövesi, újhegyi külfejtések). Puha agyagos kifejlődésénél fogva a szint eróziós roncsoltsága sokkal erőteljesebb, min4' a fekü középső kovás szinté. A hercegkövesi telepes szint képződményei csak a fekü vagy fedő kovás képződmények „eróziós árnyékában' maradtak meg. Az eróziós roncsoltság mellett itt fokozódott a medence-rendszer tagoltsága is. Ez a szint eredetileg is kevésbé regionális kiterjedésű volt, núnt a koldui. 38 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, i. füzet A hereegkövesi telepes szint fölött ismételten kovás képződmények jelentkeznek. Ezeket a főként csak a hévforrás-centrumok környezetére korlátozódó kovás képződmé- nyeket (hercegköves fedőkvarcitja, Újhegy magaslata, ,,B” telep fedőösszlete stb.) mint a medence legfiatalabb kovás szintjét „felső kovás szin t”-ként jelöljük. A felső kovás szint limnokvarcit lencséi domború felületekkel határoltak, sás— nádjellegű növény- maradványokban gazdagok, a kvareit szövete nyugtalan, sajtüreges, gyakran vertikálisan álló cserje jellegű növényzet maradványai is észlelhetők. Minden jel sekélyvízű, izolált, mocsaras medencék megszakadt kapcsolatú rendszerére, elhaló, feltöltődő tórendszerre 6. abra. A ratkai medence limnikus szintjeinek és fekiiképződményeinek felszíni elterjedése. Magya- rázat: i. Istenhegyi telepes szint, z. Hereegkövesi telepes szint, 3. Koldui telepes szint, 4. Felső kovás szint, 5. Középső kovás szint, 6. Alsó kovás szint, 7. Fekii andezit, 8. Réteges riolittufa, 9. Tömeges riolit- tufa Abb. 6. Oberfláchenverbreitung dér limnischen Horizonté und Liegendbildungen des Rátkaer Beckens. Erkl árun gén: 1. Produktiver Lagerhorizont dér hagerstátte Istenhegy, 2. Produktiver Tager- honzont dér hagerstatte Hercegköves, 3. Produktiver Lagerhorizont dér Lagerstátte Koldu, 4. Oberer kieseliger Horizont, 5. Mittlerer kieseliger Horizont. 6. I'nterer kieseliger Horizont, 7. Liegendandesit, 8. Geschichteter Rhyolithtuff, 9. Massiver Rhyolithtuff Mátyás E.: A rátkai medence földtana és teleptana 39 utal. Úgy tűnik, hogy a vízzel borítottság már csak a hévforrások szűkebb környezetére korlátozódik. A szint limno- és hidrokvareitja is erősen szennyezett. A hévforrások kör- nyezetében io — 12 m vastagságú, míg a peremi területeken alig néhány méter. A felső kovás szint fedőjében, csak néhány fúrásban, a hercegkövesi terület Ny-i részén került megismerésre a medence legfiatalabb szintje, a puha, sovány-agyagos „istenhegyi telepes szint”. Figyelembe véve a felső kovás szint izoláltságát, a K-i területeken már nem is annyira lepusztítottságot, inkább a szint eredeti kifejlődésének hiányát tételezhetjük fél. Erősen kaolinos, kovaiszapos, finomszemcsés képződményei egyébként is csak a beömlési centrumok „belső” üledékfáciesét jelölik (6. ábra). andezit (IX.) r~\Andezit alatti kovásoaás (X.) Bonboly -királyhegyi kaolinos vonulat ( 1] Lehordási terület (2) \U tovul kán i működés 13) Fiatal riotit (A) \ U/óvulkáni működés IS J Autochton allevarditos riolittufa (61 AHochton allevarditos riolittufa (11 Rátkai nemesagyagm edence ( I. ) Limnikus medenceterület dl.) Jtovulkáni működés (81 Andezitlavaar (9) \Teléres riolittufa (10) / Káliumban gazda riolit ( 11) Reteges horzsakőtufa (12) *ZZZ22ZZ Istenhegyi telepes szint (III.) \Felsö kovás szint (IV.) / ifffr 0 Hercegkövesdelepes szint Középső kovás szint (VI.) O S CT 0 -mp a u. 0 Kolduitelepes szint (VII.) 1 Alsó kovás szint (Vili.) Szürke Hmnikus agyag (XI.) 7. ábra. A parti és medenceterületek ősföldrajzi kapcsolatai a rátkai nemesagyag-medence DK-i peremén. Abb. 7. Paláogeographische Beziehungen dér Küsten- und Beckengebiete am jSTO-Rand des Rátkaer Edeltonbeckens. Erklárungen: 1. Kaolinführende Zone von Bomboly — Királyhegy, 2. Abtragungs- gebiet, 3. Postvulkanische Tátigkeit, 4. Junger Rhyolith, 5. Postvulkanische Tafígkeit, 6. Autochtoner allevardltfülirender Rhyolithtuff, 7. Allochtoner állevarditführender Rhyolith tuff, 8. Postvulkanische Tátigkeit, 9. Andesitlavastrom, 10. Gangartiger Rhyolithtuff, 11. Kalireicher Rhyolith, 12. Geschichteter Bimssteintuff, 13. Massiver Bimssteintuff, I. Rátkaer Edeltonbecken, II. Siisswasser-Beckengebiet, III. Produktiver Eagerhorizont dér í.agerstátte Istenhegy, IV. Oberer kieseliger Horizont, V. Produktiver Eagerhorizont dér Eagerstátte Hercegköves, VI. Mittlerer kieseliger Horizont, VII. Produktiver I.ager- horizont dér Eagerstátte Koldu, VIII. Unterer kieseliger Horizont, IX. Liegendandesit, X. Verkieselung unterhalb des Andesites, XI. Grauer Süsswasserton, XII. Geschichteter Bimssteinntuff 4. Az édesvízi medence ősföldrajzi kapcsolatai A rátkai medence üledéksorának ismeretében megvizsgáltuk a medence DK-i, durva törmelékes partszegélyi területeihez csatlakozó bomboly — királyhegyi vulkáni területek földtani felépítését. A parti terület vulkáni képződménysora jól azonosul a medence üledéksorával. A medencében és peremterületein egyaránt észlelhető andezitlávaömlés azonos vulkáni szakaszhoz vehető. Fölötte a horzsaköves piroklasztikumok szárazföldi iszapár- tufa vagy autochton riolittufa tömegeinek, a medencében vízbehullott riolittufa vagy átmosott tufit felel meg. A király-hegyi parti területek tömeges, réteges horzsakőriolit- tufájával a medence-terület „riolitdarás”, réteges fekü horzsakőriolittufa összlete azono- 40 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, i. füzet sül. A királyhegyi allochton iszapártufa a koldui telepes szint alsó törmelékes vegyestufa és tufit tömegeivel parallelizálható, míg a király-hegyi autochton horzsaköves tufáknak megfelelő képződmények átmosva a hercegkövesi telepes szintben jelentkeznek. Az allochton iszapártufa és a koldui telepes szint is jellegzetesen andezittörmelékes. Az autochton riolittufában sem és a hercegkövesi telepes szintben sem jellemző az andezit - törmelékrögök, helyettük riolit lapillik vagy kavicsok találhatók. Riolitbetelepülések a medence üledéksorában nem találhatók, de nem mutat- kozik erupciós centrum sem. így a riolittömegek hiánya kézenfekvő (viszkózus láva- anvag) . A hercegkövesi telepes szint riolitkaviesossága a Zelenka T. által kimutatott második riolitömlés (fiatal riolit) következményének is felfogható (7. ábra). A medence kovás szintjei a parti területek vulkáni tevékenységének megfelelően alakultak. A posztvulkáni tevékeny- ség megélénkülése mindig egy-egy fokozott tevékenységű vulkáni periódus után jelent- kezik. Az andezit posztvulkáni hatásaként az alsó kovás szint jelölhető. Az autochton horzsaköves riolittufa hirtelen kirobbanását erős poszt vulkáni hatások követik. Ez a tevékenység hozta létre a medence középső kovás szintjét. A felső kovás szint a fiatal riolit ot kísérő utó vulkáni működés eredménye. A telepes szintek viszonylag nyugodt vulkáni tevé- kenységű periódusok üledékei. Jobbára lepusztulásos termékek. A telepes szintek alsó részének törmelékes e- dése a vulkáni és a tektonikai folyamatok felszíni kiha- tásaival, térszínalakulási változásaival kapcsolatos. A király-hegyi terület hidrotermális csatornarendszere közel helyezkedvén el a vulkáni centrumhoz, egy-egy nagyobb vulkáni anyagszolgáltatás után lefojtódott. A hidrotermális gőzök-gázok a lefojtó kőzetet porozitása és egyéb fiziko-kémiai sajátos- ságai szerint helyben elbontották, de végbement az elbontás a felnyíló csatornák, furua- rolák, szolfatárák, hévforrások környezetében oldalirányban is. A hidrotermális centru- mok, aktív hasadékok környezetében a király - hegyi parti területeken ugyanolyan hidrotermális lebontási zónák alakultak ki, mint a rátkai limnikus medence üledéksorában. A különbség csak az, hogy itt ezek a lebon- tási zónák nem nagy kitérj edésűek, keskeny vertikális övék, mert a hidrotermális hatások nem egyidejűleg jelentkeztek a vulkáni törmelékanyag felhalmozódásával, a felhalmozó- dott vulkáni tömegeket utólag érintették. A király-hegyi területen a hidrotermálisán aktív hasadékok tengelyében hidro- kvarcit jelentkezik. Mellette teljesen átkovásodott, szinte kovásan metaszomatizált riolittufa vertikális övei következnek. A kovás belső hidrotermális fácie- seket kaolinites majd montmorillonitos, allevarditos képződmények követik. A kisebb kötésenergiájú, kisebb vegyértékű kationok kiszorítása ezekben a prímé r, kes- keny övékben ugyanúgy észlelhető, mint a nemesagyag- medence egyidejűleg kialakult körkörös üledékzónáiban. Az alábbiakban a rátkai medence hidrotermális fácieseivel való összehasonlítás céljából közöljük a király-hegyi V/b explóziós szint riolittufájának hidrotermális lebontási fácieseit a jellemző kationok oxidos ,%-os értékeinek feltüntetésével, a telértől való távol- ság függvényében. A rátkai nemesagyag-medence földtani kutatása nincs befejezve. A részletesen megkutatott területeken (Hercegköves, Új-hegy, Holt-völgy) sorra nyílnak a bányák. A bányászati feltárások minden eddigi adata teljesen összhangban van az itt leírtakkal. Az egyes jelenségek pontos, részletekbe menő kolloidikai, elméleti értelmezése még a jövő feladata. Ezek a vázolt földtani, teleptani, fejlődéstörténeti rendben lényeges változásokat Mátyás E. : A rátkai medence földtana és teleptana 41 Hidrotermális riolittufa fácies APÓ* % Fe203 % K;ö % Iszapolási kihoz. 30 n alatt% Telérkvarcit i,7 0,26 0,31 Kvarcitszerűen kovás, diszperz kaolinos, kilúgozott porózus riolittufa 3,i 0,18 0,05 7,8 Erősen kovás, diszperz kaolinos, kaolingócos riolit- tufa 8,3 o,74 0,2 22,1 Kovás, diszperz kaolinos, kaolingócos riolittufa ii,7 0,68 0,6 34, X Kovás, diszperz kaolinos, allevarditgócos riolittufa 12,2 0,9 1,6 tó 00 VI Cementált, allevarditgócos riolittufa 12,4 i,47 4,26 28,9 Devitrifikált, allevarditos riolittufa 11,2 i,37 5,92 27,9 nem okozhatnak. A medence szerkezeti viszonyaival részletesebben foglalkozó készülő tanulmány még inkább ki fogja egészíteni a medence fejlődéstörténeti képét. Az eddigi vizsgálati eredményeket áttekintve köszönet illeti a kutatásokat kezdeményező Dr. Varjú Gyulát és fáradhatatlan munkatársaimat, Z e 1 e n k a Tibor és V e t ő I. geológusokat. IRODALOM - LITERATUR B a r t k ó E- (1948): Jelentés a Mád környékén végzett reambulációs felvételről. Jövedéki mély- kutatás. Budapest. - Barna J. (1957) : A Mád’-koldui bentonit tulajdonságai bányászati felhasználás szempontjából. Bányászati lapok, 1957. — F r i t s J. (1951): A bombolyi kaolinelőfordulás. Kézirat. — Hajós M. — Pálfalvi I. (1961): A Tokaji hegység szarmata üledékeinek ősnövénytani értékelése. Földtani Int. Évi Jel. 1961. — H o f f e r A. (192 5) /Geológiai tanulmány a Tokaji hegységből- Debreceni Tisza István Tud. Társ. Honism. Bizottság kiadványa. II. köt. 1. füzet. — H o f f e r Á. (1926): A Tokaji hegység eruptívumainak települései és korviszonyai. Földt. Közi. 56. — H i t a r o v, H. I. (1961 ) : Voproszü formirovanyija gidrotermalnüh rasztvorov. Trudü laboratorii i vulkanologii. Vüpuszk 19. Moszkva 1961. — Ivanov, V. V. (1961): Osznovnüegeologicseszkije uszlovija i geohimicseszkije proceszü formirovanyija termalnüh vöd oblasztyej szovremennava vulkanizma. Trudü laboratorii i vulkanologii. Vüpuszk 19. Moszkva 1961. — Kissi. (1962): A mádi Istenhegy kaolinja. Földt. Közi. XCIII. Agyagásványfüzet. — F i f f a A. (1935): Néhány hazai kaolin és tűzálló agyag előfordulás geológiai viszonyai. Földt. Int. Évi Jel. 1933 — 35. — Li.f f a’ A. (1938): Néhány geológiailag megvizsgált hazai kaolin és tűzálló agyag elő- fordulás. Földt. Int. Évi Jel. 1936 — 38. — M a i e r I. (1928): Tokajhegyalja, Tállya és Mád közé eső terü- letének földtani leírása. Bölcsészetdoktori értekezés. — kengyel E. (1959): Földtani és kőzettani megfigyelések a Tokaji hegységben. Földt. Közi. 89. p. 381 — 392. — N e m e c z E.— V a r j u Gy. (1962) : Na-beritonit, klinoptilolit és káliföldpát képződése a Szerencsi öböl riolittufájából. Földt. Közi. XCIII. Agyagásványfüzet. — RozlozsnvikP. (1932): Tokajhegyalja DNy-i részének és a vele D felől határos sík terület földtani viszonyai. Földt. Int. Évi Jel. 1929 — 32. — Ruhin, I. B. (1961}: Osznovü lithologii. Eeningrád. — Sárosi-Soha-Kelemen (1959): Bentonit az építőiparban. Bp. — S z a b ó J. (1865): Tokajhegyalja és környékének földtani viszonyai. Mát. Természettud. Közi. IV. Budapest. — Szádeczk v-K a r d o s s E. (1958): A vulkáni hegységek kutatásának néhány alapkérdéséről. Földt. Közi. 58. — Sztrahov, H. M. (1962): Osznovü teorii litogeneza. Moszkva. — Szukacsev, V. N. (1962): Bolota, jih obrazovanyije, razvityije i szvojsztva. Moszkva. — ZelenkaT. (1964): A szerencsi Öböl szarmata tufaszintjei és "fáciesei. Földtani Közi. XCIV. Geologische und lagerstattenkundliche Verhaltnisse des obersarmatischen limnischen Beckens von Rátka (Nordungarn, Tokajgebirge) von E. MÁTYÁS In dér Umgebung dér Ortschaften Rátka — Mád, in den östlichen Randgebieten des Tales des Szerencser Baches wurden in dér Periode von 1958 bis 1965 beinahe 600 Erkundungsbohrungen für die Weitererkundung und Aufschliessung dér auch früher bekannten Edeltonlagerstátten niedergebracht. Die geologischen Angaben dér Bohrungen bewiesen die Angehörigkeit dér anfánglich bekannten kleineren Lagerstátten (Koldu, Hercegköves, Istenhegy, Újhegy) zu einem sowohl paláogeographiseh, als auch entwick- lungsgeschichtlich und geologisch einheitlichen Becken. Diese auch durch Thermalquellen gespeiste, seichte Süsswasserausbildung wurde nach ihren, auch für die Industrie wichtigen Edeltonschichten als Rátkaer Edeltonbecken benannt. 42 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, i. füzet Die Sedimentfolge des Rátkaer Edeltonbeekens befindet sieh im oberen Teil dér vulkanischen Serie des SW-Tokajgebirges. Sie dürfte als eine Regressionsbildung dér Periode aufgefasst werden, die dér an dér Sarmat/Pannon-Grenze stattgefundenen grossen Hebung des Gebirges vorangegangen war. Ihre Flóra gehört nach den Untersuchungen von M. H a j ó s und I. Pálfalvy dem Obersarmat an. Die tatsáchliclien Grenzen des Yorkommens sind infoige dér Erosion sehr schwer zu verfolgen. Das ursprüngliche lim- nische Becken (Beekensystem) muss jedoeh zweifelsolme eine grössere Verbreitung gehabt habén, als dér gegenwártig bekannte Beckenteil. Direkte Lagerungsbeziehungen gégén S, in dér Richtung von Szerencs lassen sich beobachten ruid eine gut verfolgbare Faziesidentitát áussert sich auch nach gewissen Teilen dér „Szerencser Insel". Auf Grund dér obersannatischen Süsswasserablagerungen von Erdőbénye, Végardó, Füzér- radvány und Kuzmice ist das Yorhandensein eines paláogeographisch einheitlichen limnischen Horizontes zu vermutén. Die Süsswasserablagerungen folgen dem SO-Rand des Eperjes— Toka jer Gebirges. Sie entstanden in dér Randzone, wo die obersarmatische Transgression sich entkráftete. Sie sind hauptsáchlich auf die tektoniselien Randbecken imd Halbbecken des Tokajer Gebirges beschránkt. Das Rátkaer Edeltonbecken ist als ein isolierter Beckenteil oder Teilbecken dieses limnischen Horizontes zu verzeich- nen. Das Diegende des Edeltonbeekens ist durch die sich nach S und W verjüngenden oder auskeilenden Gesteinsmassen des Andesitlavastromes vertreten. Infolge des Wasser- einbruches und dér Agressivitát des durchbrechenden hydrothermalen Kanalsystems hat sich dér Andesitlavastrom zum Pseudoagglomerat umgewandelt. In manchen Teilen wuide er zimi Andesit-Hydrobentonit. In dér Sedimentfolge des Beckens lassen sich folgende Sedimenttypen unterschei- den : mechanische Sedhnente, Explosionsprodukte, Auswurfsprodukte imd chemisch und kolloidisch ausgeschiedene Sedhnente. Neben den reinen Typen ist eine ganze Reihe gemischter Gesteinstypen zu beobachten. Die Rhytmizitát dér Ablageruug und dér Fazieswechsel des aus den Abtragungs- gebieten eingeführten pyrogeuen Sednnentmaterials können gut verfolgt werden. Das Pyroklastikmn des gleichzeitigen sauren Vulkanismus bildet imsortierte Bimssteineinlage- rungen. Dér Thermalquellen-Tátigkeit zufolge lagerten sich kieselige chemische Sedhnente hauptsáchlich m dér engeren Umgebmig dér Thermalquellenzentren ab. Weiter von den hydrothermalen Zentren weisen die Sedimente, neben dér zentralen Yerkieselung, kaolini- sche, noch weiter bentonitische, illitische (Allevardit) und schliesslich Devitrikations-Zer- setzxmgsprodukte auf. Riugs um die Zentren hat sich alsó in den Sedimenten ein hydro- thermales Faziessvstem ausgebildet. Dieses Faziessystem ist vöm horizontalen Faziessys- tem dér Produkte dér mechanischen Verwitterung durchwoben, gestört. Bei rascherSedi- mentzufuhr oder bei den Auswürfen von Pyroklastiten koifnten rings um die Thermalquel- leuzentren gestörte, schmale hydrothermale Fazieszonen zustandekommen, wáhrend bei langsamer, pelitischer Sedimentation breite hydrothermale ,,Hüfe" entstanden. Die drei kieseligen Horizonté dér limnischen Sedimentfolge sind an drei Wieder- belebímgen dér hydrothermalen Tátigkeit gebunden. Die Perioden von weniger belebten hydrothermalen Tátigkeit brachten weiche, tonige Sedimente zustande. Die zwischen die kiesehgen Linsen eingeschalteten tonigen Sedimente stellen die Hauptgebiete des Edel- tonbergbaues dar, wáhrend die kieseligen, hydrothermalen Zentren zu Gewinmmgsstátten von Ouarzit dienen. Die kieseligen Horizonté folgen zeitlich übrigens gut den im O, am Királyberg, in den Beckenrandgebieten eingetretenen Paroxysmen dér vulkanischen Tátigkeit und können als ihre postvulkanisehe Auswirkungen aufgefasst werden. Die Edeltone des Rátkaer Beckens sind Rohstoffe, die im südlichen Bergbau- und Aufbereitungs-Rayon des Tokajer Gebirges seit lángster Zeit und auch heutzutage in grössten Mengen gewonnen werden. A KÖZÉPSŐ-MÁTRAI ÉRCTELÉR KÉPZŐDÉSI HŐMÉRSÉKLETE AZ 180-IZ0TÓP RELATÍV GYAKORISÁGA ALAPJÁN CORNIDES ISTVÁN -KISS JÁNOS -SZEREDAI EÁSZEÓ* (3 ábrával) Összefoglalás : Közismert, hogy az lsO, 170, lsO-izotópok kozmikus és földi eloszlása merőben eltérő, sőt az egyes geofázisok termékeiben is nagy különbségek mutathatók ki. A szilárd fázisú anyag (pl. ásvány, kőzet), ha azt termikus hatás nem éri, vagy átalakulásra kevésbé érzéken)- (pl. polimorf módosulatok képződése), megőrzi a képződési állapotban beállott 150/180 eloszlást, amely elsősorban a hőmérséklet függvénye. Az 1'0, ''Ó-izotópok eloszlását ennél fogva paleohőínérséklet rögzítésére használhatjuk fel: számos földtani (biosztratigráfia, ősföldrajz, rétegtan) és geokémiai folyamat lefolyása pontosabban körvonalazható. A dolgozat tartalmazza a módszer leírását, az eredmények kiértékelhetőségét és a mérések során fellépő hibákra is felhívja a figyelmet. A parádsasvári éretelér anyagán végzett 160/ls0-mérések az epi-mezo-katatermális hőtartományokon belül pontosabban rögzítik a hidrotermális oldatok hőingadozásait, ki- mutatják, hogy az ércesedés kezdeti nagy hőmérsékleti szakaszát (290 — 325° C) nagy hőmérsékletesökkenés követi, s a telér legnagyobb része 163 — 138° C körül alakult ki. A hidrotermális folyamat befejező stádiumában újabb hőfluxus jelentkezik, mely a kezdeti hőmérsékletnél kb. 35%-kal kisebb, s így a folyamat 200° C körül zárult. Az 1!0/lsO-on alapuló eredményeket összehasonlítottuk a telér szfalerit (ZnS) ásványának G. Kuli erűd módszerével számítható képződési hőmérsékleteivel, ame- lyekkel jó egyezést kaptunk. 1. Bevezetés A stabil izotópok (D, l0B, l3C, l5N, 180, stb.) eloszlása a természetben bizonyos törvényszerűséget követ, tehát ezek vizsgálata és adatainak felhasználása a természet- tudományok egyes területein egyre nagyobb méreteket ölt. Az „abszolút kormeghatáro- zások” mellett bizonyos izotópok eloszlásából egyes földtani -geokémiai jelenségek fiziko- kémiai jellegére, mechanizmusára, a folyamat hőmérsékletére is következtethetünk. Irodalmi adatok alapján ismeretes (C 1 a y t o n, R. N. — Epstein, S., 1953,1961, C r a i g, H. 1957), hogy az 160, ,70, 180, földi és kozmikus eloszlása jelentős mértékben eltér. Beartschi, P., Silvermann, S. R., Schwander, H. stb. szerint a különböző eredetű víz és a kőzetek ie0/180, arányában szembetűnő különbségek léphetnek fel: aj a felszíni (folyó, tenger, stb.) és a mélyből felszálló (aszcendens) víz I60/180, aránya az üledékes kőzetképződésre jellemzően széles határok között ingadozik, b ) A lég- kör 180-tartalma nagyobb, mint az édesvízé, sőt nagyobb a tengervíz 180-értékeinél is. E tekintetben a karbonátos vegyi üledékek I80-gyakoriságához áll közel. Ez az arány a magmás kőzetkifejlődésekben a metamorfokét messzemenően meghaladja. U r e y, H. C., Mc C r e a, J. M., E p s t e i n, S. szerint az 160, 180, izotópok mennyisége az egyes vegyületekben a keletkezési hőmérséklettől függően változik. * Bejelentésként elhangzott a Magyarhoni Földtani Társulat Ásványtani-Geokémiai szakcsoport- jának 1963. dec. n-i alakuló ülésén. Kézirat lezárva: 1965. aug. 28-án. 44 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, i. füzet Az oxigén izotópok eloszlását az izotóp-kicserélődési reakció mértéke, annak rever- zibilis vagy irreverzibilis volta, illetve adott termodinamikai feltételek mellett, az izotóp- cserére jellemző egyensúlyi állandó (K) szabja meg. Fennáll a H2160 + 160 180 = H21sO + 1602 (i) folyadék gáz folyadék gáz és a H2 180 + 1/3 C10O3-2 = H, 160 + 1/3 C18 O3-2 (2) oldat oldat izotóp kicserélési reakció, és az utóbbi (2) reakcióra: K0 Co = 1,0220, K23Co = 1,0176, és az egyensúlyi körülmények mellett szilárd fázisként kiváló kalciumkarbonát izotóp- eloszlása a fenti izotópcserére jellemző értéket képvisel, hőmérsékletfüggő módon. A stabilis szilárd fázis — CaCOa esetében a kalcit — az igen csekélymérvű szilárd állapotbeli diffúzió ellenére is U r e y (1951) szerint 1 mm kristályátmérőnél 20 C °-on = 0,7 • io9 évig 100 C °-on = 64,0- io3 évig megérzi az egyensúlyi izotópösszetételt. így ez annyit jelent, hogy ha egy ásványt, ill. kőzetet jelentős termikus hatás nem ér, a képződés hőmérsékleti körülményei megállapít- hatók. A fenti megállapítás olyan ásványokra és kőzetekre érvényes, amelyek stabil szerkezetűek, ill. hőhatásra kevésbé érzékenyek. Ily módon érthetővé válik, hogy a mag- más geofázis kezdeti szakaszában nagyobb, az átalakult kőzetekben pedig kisebb só- tartalom mutatható ki (B e a r t s c h i, P., S c h w a n d e r, H. 1952) Az 180/ieO-arányon alapuló paleohőmérsékleti meghatározások U r e y, H. C., Lowenstam, H. A., Bpstein, S. Hutchinson, G., B o w e n, R. vizs- gálataihoz fűződnek. Ezek nagyrészt rétegtani-őslénytani problémák, de az ásványtan területén is f igyelemre méltó eredmények mutathatók fel (Mc C r e a, 1950, Silver- m a n, S. R. 1951, Shwander, H. 1953. C 1 a y t o n, R. N. és Epstein, S. 1961). A fenti irodalmi adatok és eredmények figyelembevételével megkíséreltük meg- határozni a nagylápafői (Parádsasvár) több ütemben és ritmusosan kiváló érctelér kalcit - ásványaiban az lsO-izotóp relatív gyakoriságát a célból, hogy az ércképződés hőmérsékleti viszonyairól hozzávetőleges képet nyerve a képződés mechanizmusát jobban megközelit- hessük. 2. A módszer leírása A vizsgálandó anyag (kalcit) aliquot mennyiségét az 1. ábrán látható berendezés (S c h u 1 e k E. — P a i s I. — C ornides I. 1963) segítségével savas feltárással elbont- juk, a képződő C02-t felfogjuk, majd tömegspektrométerrel oxigén-izotópelemzést vég- zünk. A mérések a Borsodi Vegyi Kombinát tömegspektrométer laboratóriumában tör- téntek, ahol egyes szervetlen reakciókinetikai kérdések megoldása érdekében 180/,60- arányméréseket már korábban is végeztünk. Ezek a mérések 180-ban jelentős mértékben dúsított mintákon történtek, így az 180/160-izotóparányok meghatározása nem okozott különösebb nehézséget. A paleohőmérséklet meghatározásánál az igen kis 180-jelenléte mellett az 180/160-arányok nagyon kis eltéréseit kell mérnünk. (A hőmérséklet ± 1 C °-os bizonytalansággal történő meghatározása érdekében az izotóparány mérésében 0,02% pontosságot kell elérni.) Ehhez a két izotópcsúcsot azonos időpillanatban összehasonlító kétsugaras — két kollektoros, speciálisan izotóparány-mérésekre alkalmas berendezésre 45 Cornides I. és munkatársai : Középső-mátrai érctelér j lenne szükség. Ilyen berendezés híján a méréseket a rendelkezésünkre álló egysugaras berendezéssel voltunk kénytelenek elvégezni, amely egyébként a napi rendszeres üzemi elemzések elvégzésére szolgál. Az izotóparányok egyidejű mérése helyett ún. „szendvics”- módszerrel dolgoztunk (P a i s I. — Schulek E. — Cornides I. 1963), aminek lényege, hogy gyors egymás után mértünk egy '-C 1602 és '-C ,60 l80-, majd újabb 12C 160- csúcsot, s a 12C 1G0 ,sO-csúcsot a két szélső csúcs középértékéhez viszonyítottuk. Minden mintán 10 ilyen izotóparány-meghatározást végeztünk, majd az így kapott értékek középarányosát számítottuk ki. Ilyen feltételek mellett az irodalomban közölt pontos- ságot — természetszerűen — nem tudtuk megközelítem. Nyilvánvaló, az üzemi elemzések is hibaszint-növekedést eredményeztek részben a háttér változó szennyezésével, részben azzal, hogy lehetetlenné tették a hosszabb sorozatok folyamatos mérését. A méréstechnikai részletproblémák és megoldások további ismertetésétől itt elte- kintünk, csak a mérési bizonytalanság alakulására térünk még ki. Egy szinten végzett 10-es sorozaton belül az izotóparánymérés átlagos hibáját 0,1 — 0,15% közé, a hőmérséklet- mérés bizonytalanságát ±5 — 7,5 C 0 közé szorítottuk le. Sajnos, ugyanerről a helyről vett minta különböző napokon végzett mérései jóval nagyobb szórást mutatnak, ami anyag- feltárásbeli különbségnek és a sokféle feladatra használt berendezés egyéb paraméterei lassú megváltozásának lehet a következménye. Mérési pontosságmik hőmérsékletben kifejezve általában 20C0 , egyes esetekben ± 25C0 , ami a hidrotermális kategóriákon belül — kata-, mező-, epi- és teletermás — így is részletesebb és pontosabb hőmérsékleti viszonyokat körvonalaz. Részletesebben kell még megemlékeznünk az anyag feltárásával kapcsolatos néhány kérdésről. A feltárásokhoz P2Os-vel túltelített foszforsavat használtunk, hogy a mintákban vízgőzt ne kapjunk, mert saját és irodalmi adatok alapján a vízgőz a minta 180-tartalmát jelentős mértékben megváltoztatja. Különleges tisztítást — ellentétben a Központi Fizikai Kutató Intézetben végzett ilyen jellegű vizsgálatokkal (0 pauszki J. — M a t u s L. — L u k á c s J. — K i s s I. 1962) — nem végeztünk. Egynéhány mintán előzetesen H20- és C02-től tisztítított nitrogénáramban 430 C °-on végzett kiizzítás után ui. izotóparány-értékekben nem tapasztaltunk semminemű változást. Lényeges megemlí- tenünk, hogy a feltárásra került mintákat előzetesen X-felvételeknek vetettük alá, minek során a kalcit mellett más karbonátásvány jelenléte nem volt kimutatható. Ezt azért lényeges megjegyezni, mert aragonit jelenléte esetén az izotóparányokból számított hőmérsékletértékek nem tekinthetők reálisaknak, az aragonit monotróp átalakulása, valamint 180-mennyiségének megváltozása miatt. A hőmérsékleti értékek meghatározása vonalán fellépő izotóparánymérések pon- tatlansága mellett, egyéb, függőben levő kérdésekkel is számolnunk kell. Az R = i 1602/160 180 mért izotóparányokból a <5 (I80) = -Rs~R”- : 1000 -**772 értékeket számoltuk ki: a képletben szereplő Rm a mért minta, az Rs a választott stan- dard izotóp-aránya. (Megjegyzés: az R-értékként szokásos az általmik megadott R-értékek reciprokával számolni, de a fenti képlet megfelelő átalakításával így is ugyanazt a <5- értéket kapjuk.) Standardként esetünkben K a s z a p A. gyűjtéséből, a Rügen-szigeti írókrétá- ból származó Belemnites sp. kalcitanyaga szolgált, amiről közismert, hogy a vázfelépítése eredetileg is kalcit-alakban történik. Ennek képződési hőmérsékletét ő-értéke alapján az alábbi összefüggés adja: t = 16,5 — 4,3 ő + 0,1 4 ö 2 46 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, i. füzet A Belemnites sp. kalciumkarbonátjának képződési hőmérséklete 16,5 C°-nak adódott, amit összehasonlítás alapjául fogadtunk el. A nagylápaíői, aránylag nagy, 150 — 300 C° között mozgó hőmérséklet pontosságá- ra nézve felmerül a kérdés, vajon a fenti összefüggés érvényes-e és milyen mértékben a nagy hőmérsékleti tartományokban? — Kérdésként merül fel, vajon a telérkalcit kép- ződése oxigén izotópokban normális összetételű oldatból történt-e, a kiválása során mennyire tételezhető fel az egyensúlyi viszonyok beállta? — - Bármennyire érintik is a fenti kérdések az abszolút hőmérsékleti értékeket, az eredmények a relatív hőmérsékleti viszonyokról, hőmérséklet-eloszlásról feltétlenül hasznos információval szolgálnak. 3. A mérési eredmények és ezek értékelése A nagylápaíői érctelér harántszelvényén 9 mintavételi helyet jelöltünk ki, s az ezekről a helyekről vett kalcitanyagon végeztünk izotópelemzéseket. A keletkezési hőmérsékletre vonatkozó eredményeket tüntettük fel: a 2. és 3. ábrán a vízszintes ten- gelyen a mintavételi helyek, a függőleges egyenesen a hőmérséklet adatai láthatók. Az 1., 2., 4., 6., 8., 9. helyekről több mintát vettünk, hogy több párhuzamos elem- zést végezve az adatok szórását, ill. annak megbízhatóságát ellenőrizhessük. A minta- vételi pontoknak megfelelően a maximális és minimális értékeket tüntettük fel. Egy mérés esetén (3., 5. és 7. mintavételi pontok) a kapott értékeket legkisebb értéknek fogadtuk el és ábrázoltuk. Ily módon egy alsó és egy felső burkológörbe alakult ki; a közötte levő sáv az adatok szórási területe (2. ábra). A középső összefüggő és szaggatott görbe (az utóbbi interpolálás eredménye) a kijelölt szórási sáv középvonala. Ez az érték több párhuzamos adat esetén a szórások átlagértékeit, egy adat esetében interpolálást végezve a feltételezett középértékeket képviseli (3, 5, 7 pontok). Ezeket az adatokat táb- lázatosán is feltüntettük, amelyen az egyes mintavételi pontoknak megfelelően a maximá- lis és ezek középhőmérsékleti értéke szerepel (I. táblázat). I. táblázat Mintavételi pontok I 2 3 4 5 6 7 8 9 t max °C 194 315 172 186 — 2l8 20 7 t min °C 168 265 f — 156 — 140 - 185 186 Y2 (t max + t min) °C l8l 290 164 — 163 — 201 196 A II. táblázatban az egyes mintákon mért összes mérési sorozat értékeit és ezek átlagát tüntettük fel. Ebben a táblázatban már azok a minták is szerepelnek, melyekből csupán egyetlen mérési sorozatunk van: II. táblázat Mintavételi pontok I 2 | 3 4 5 1 6 l 7 8 9 t C° 168 194 3i5 290 285 265 290 203 156 172 140 140 186 152 203 218 185 186 20 7 186 Átlagérték 181 289 203 164 140 163 152 198 196 Cornides I. és munkatársai : Középső-mátrai érctelér 47 Az 180/,60 eloszláson alapuló hőmérsékleti adatokat összehasonlítottuk a kalcitos telér anyagában fellépő és ezzel ritmusosan váltakozó szfaleritnek (ZnS) G. Kul- ié r u d módszerével számítható hőmérsékleti értékeivel, hogy a szingenetikusan, ill. a i. ábra. A C02-gáz kinyerésére alkalmazott berendezés Fig. i. Appareil utilisé pour dégager le gaz 0O2 2. ábra. A képződési hőmérséklet változása a wO/lsO eloszlása és a /S-ZnS -értékei alapján a telér haránt- szelvényében. 1—9. Mintavételi helyek. Fig. 2. Écarts des températures selon la répartition du 160/l80 et des „a0” de la Blende (/3-ZnS) dans le profil transversal du fiion. 1 — 9. Prises d’échantillons. 48 Földtani Közlöny, XCVI. füzet, i. kötet kialakulásukban egymást követő komponensek képződési hőmérsékletei mennyiben korrelálhatok. Közismert, hogy a /?-ZnS rácsába a képződési hőmérséklettől függően Fe, Cd, Mn, In stb. elemek épülhetnek be, melyek közül az első három a cella-méretre (a0) érzékenyen kihat, főleg a Mn és a Cd mennyisége okoz nagyobb árnövekedést. A /S-ZnS-t, mint geotermométert Kullerud, G., Barton P. B., Skinner B. I. dolgozták ki az FeS-ZnS-rendszer alapján, minek során kiderült, hogy a vas (Fe) az aQ-értékeket lineárisan, a Mn és Cd pedig közel exponenciálisan változtatja meg, tehát a szfalerit (FeS) mól. %-a és az a0 nagysága jól definiálható képződési hőmérsékletet tükröz. Itt nem térhetünk ki e kérdés részletes ismertetésére. A módszer egyszerű alkalma- zásával meghatároztuk a szóban forgó érctelér szfalerit jének FeS mól. %-át és a0-értékeit, majd a K u 1 1 e r u d-diagramból leolvastuk az ezeknek megfelelő hőmérséklet értékeit. A két módszerrel szerzett eredményeket a telér harántszelvényében a mintavételi pon- toknak megfelelően tüntettük fel oly módon, hogy kalcit esetében az interpolált közép- értékeket vettük alapul (III. táblázat, 3. ábra). III. tábldzc t Mintavételi °C— 0aCO3 °C — ZnS pont A 2 289° 164° 155” 325° +36° 4 138° — 26° 5 138° -170 00 1 196— I980 138° 0 VO 1 00 C. lapidosa C. radiata >>>>>>>>>>>>>>> £3 5 cd o a a nd irt tfí 0 3 3 £ & & 2 o o aj o O O. J3 JS -2 ? ^ u o o 'o o to ,d ■a, '■w «s o o ü o s •a. •S .§ ,§ "x "e "e "e ■r. s s s .„se § « « £ .5 5 1 Q •§ «. «. -3 Ü ü o o o o o o o o Nagy I.: A Stomiosphaera és Cadosina nemzetség szerepe 95 Az ábrázolt Stomiosphaera és Cadosina példányokon néhány mérést és számítást végeztem el (II. táblázat). A néhány adat természetesen nagyon kevés ahhoz, hogy belő- lük általános érvényű következtetéseket vonjunk le. Itt csupán néhány — alapos statisz- tikus elemzés nélkül is — szembeötlő jellegzetességet kívánok kiemelni. (Megjegyzendő, hogy a vizsgálatok folyamán tapasztaltak, ha számszerűleg nincsenek is rögzítve, össz- hangban vannak az itt közölt mérési és számítási eredményekkel.) A Stomiosphaera moluccana faj ábrázolt példánya ugyanúgy, mint általában a mecseki Stomiosphaerák kisebb termetű, mint a Cadosina fajok. A falvastagság abszolút és relatív értéke egyaránt kicsi. Jelentős méretbeli különbségek tapasztalhatók a Cadosina fajokon belül is. E tekin- tetben elmondható, hogy általában kis termetűek a C. borzai, a C. malmica, a C. fibrata, a C. tenuis és a C. parvula faj példányai, míg nagytermetűek a C. fusca, C. semiradiata, C. pulla alakok. A többi faj a két csoport között foglal helyet. Ha a relatív falvastagságot nézzük, amely a II. táblázatban a vázátmérő és a fal- vastagság hányadosaként van kifejezve a következők adódnak : Relatíve vastagfalú a C. sublapidosa, a C. heliosphaera, és a C. malmica, míg relatíve vékonyfalú a C. fusca, a C. semiradiata, a C. radiata, a C. fibrata és a C. tenuis. A többi faj köztes helyzetű. A kettőshéjú alakok két héjrészének viszonya a belső és külső héj vastagságának hányadosaként kifejezve az alábbiakat mutatja. Kicsi a hányados értéke, vagyis a külső falrész dominanciája jellemző a C. pulla és a C. sublapidosa fajnál, közepes, i-től alig eltérő a hányados értéke, vagyis a két falrész vastagságában nincs jelentős eltérés a C. borzai-nál, végül nagy a hányados értéke, vagyis a belső falrész dominanciája jellemző a C. malmica és a C. semiradiata fajoknál. Az elmondottak csupán a fossziliák morfológiai jellemzését célozták. A maradvá- nyok méretbeh tulajdonságai, a köztük tapasztalható szabályszerűségek, összefüggések azonban felhívják a figyelmet a részletes statisztikus elemzés fontosságára. A statisztikus elemzés exakttá teheti a faj-elkülönítést, és különös szerepű lehet épp ezeknél a formák- nál, ahol a héjszerkezetben túl nagy morfológiai változatosság nincs. Választ adhat a fajon belüli változékonyság kérdésére, ennek időbeli és térbeli megnyilvánulására. A gya- koriság és a dominancia viszonyok hasonló módon történő elemzésével együtt adatokat szolgáltathat a fajok őslénytani és rétegtani kérdéseinek alaposabb megismeréséhez. A Stomiosphaera és a Cadosina nemzetség elkülönítésének kérdése W a n n e r , J. egyértelműen jellemzi, és legfontosabb elkülönítő bélyegeik alap- ján határozottan szembeállítja a két nemzetséget (III. táblázat). V o g 1 e r, J. is ezt a rendszerezést fogadja el, és ezen az alapon csoportosítja az általa leírt ősmaradványokat. A „tengelykeresztet” mutató formákat a Stomiosphaeridae családba, míg a „tengely- keresztet” nem adókat a Cadosinidae családba sorolja, még akkor is, ha az illető forma világos falú és áttetsző, mint pl. a Cadosina misolensis. Tehát V o g 1 e r, J. a „tengely- keresztet” generikus bélyegnek fogadja el. (IV. táblázat) Bonét, F. a két nemzetség közti morfológiai különbséget rekrisztallizációval magyarázza, és csak a Stomiosphaera génuszt tartja meg. (Érthetetlen, hogy ennek elle- nére Wanner, J. két Cadosina faját is külön fajként szerepelteti a Stomiosphaera nemzetségben a St. moluccana típusfaj mellett). Ezt az elgondolást már R e n z, C. -nél is megtaláljuk (1947). Vizsgálataim alapján Wanner, J. eredeti elkülönítését tartom érvényesnek. 96 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, i. füzet III. táblázat — Tableau III. A Stomiosphaera és a Cadosina nemzetség típusfajainak elkülönítő bélyegei Wanner, J. szerint F a j A héj termet és falvastag- ság típusa szerkezete ráeső | áteső j poláros - fényben Stomiosphaera moluccana üveg- szerű radiálisán szálas sötét világos, áttetsző tengelykereszt van kisebb Cadosina tusca porcelán - szerű szemcsés tej fehér barnás -> ^sárgás vörös tengelykereszt nincs nagyobb IV. táblázat — Tableau IV. A misoli felsőjúra Stomiosphaera — Cadosina fajok főbb jellemvonásainak áttekintése V o g 1 e r, J. leírása alapján Faj Típusa Szerkezete Megjegyzés Cadosina moluccana Üvegszerű Pórusos (a pórusok néha csak homályos árnyékként jelentkeznek) Cadosina fusca Típusosán vágj* elmosódot- tan porcelánszerű Pirosas-barnás kötőanyag- ban szabálytalan, vagy kissé koncentrikusan él- helyezkedő kalciterecskék Cadosina semiradiata Kettőshéjú-féligkalcitos- porcelánszerű Belső héj: mint C. fusca Külső héj: radiális felépí- tésű A külső héjhoz ke- vés kalcitos kötő- anyag keveredik Cadosina sablapidosa Szabálytalanul féligkalci- tos-porcelánszerű Belső része porcelánszerű, külső részén meszesedett helyek Cadosina lapidosa Szabálytalanul féligkalci- tos- porcelánszerű . A meszesedett helyek az egész vázon végighalad- nak Cadosina fusca misolensis Kettőshéjú-féligkalcitos- porcelánszerű Belső héj: mint C. fusca Külső héj: egyszerű félig kalcitos Néha gyenge radiá- lis rendezettség Cadosina radiata Típusosán porcelánszeru A kalcitrészecskék radiáli- sán rendezettek Helyenként meszes kötőanyag Cadosina heliosphaera Típusos porcelánszerű — > egyszerű féligkalcitos porcelánszerű Radiálisán szálas A szálak között gyak- ran finomszemcsés massza van Cadosina misolensis Egyszerű féligkalcitos porcelánszerű Nagy I.: A Stomiosphaera és Cadosina nemzetség szerepe 97 Colom, G. és Wanner, J. fajai viszonyának kérdése Mint már említettem, a mediterrán régió jura képződményeiből Colom, G. írt le először ilyen maradványokat. Leírása szerint ezek a kicsi gömböcskék gyakoriak a mallorcai felsőliász inárgás kőzetekben. Ezzel kapcsolatban D u r a n d D e 1 g a, M. megjegyzi, hogy F a 1 1 o t, M. P. szóbeli közlése szerint ezek a képződmények a neo- komba is tartozhatnak. Tekintve, hogy Colom, G. a felsőliászt ammoniteszes formá- cióként említi, nem tartom valószínűnek, hogy tévesen állapította volna meg a képződ- mények korát. Colom, G. az általa felismert maradványokat a Lapparent, J. által leírt (1924) ,,Fibrosphaerae” (ugyanitt még ,,Fibrosphaera” néven is.) alakokkal hozza kapcsolatba és kissé eltérően a Fibroaespherae nemzetségnév alatt írja le őket. A F. minutissima faj leírása és rajza alapot adnak arra, hogy Wanner, J. Stomiosphaera moluccana faját azonosítsuk ezzel a formával, fényképe viszont nem alkalmas erre. Aka- dályozza az azonosítás végrehajtását a lényeges sztratigráfiai különbség is. A F. stephanoidea Colom nem azonosítható Wanner, J. Cadosina semi- radiata fajával, mint ahogy Durand Delga, M. véli, annak ellenére, hogy a héj- struktúra tekintetében nagy a hasonlóság. Colom G. fajának szokatlanul nagy fal- vastagsága, a két héjrész vastagságának viszonya nem engedi meg az azonosítást sem a C. semiradiatá-val, sem a többi kettőshéjú Cadosina fajjal. Az utólagos kristályosodás kérdése Renz, C. (1947) és Bonét, F. (1956) a Stomiosphaera és a Cadosina fajok közti különbséget rekrisztallizációval magyarázza. Bonét, F. a C. fusca és a St. moluccana fajt ezen elv alapján egy nemzetségbe sorolja. (Nehezen érthető azonban az az eljárása, hogy a továbbiakban a megtartott Stomiosphaera nemzetségen belül mindhárom Wan- ner, J.-tól származó fajt szerepelteti.) A két nemzetség alakjainak falszerkezetében kétségtelenül vannak kristályossági fokozatbeli különbségek, még sokkal kisebb mérvűek is, mint a C. fusca és a St. moluccana között levő különbség, ennek ellenére elkülönítésük lehetséges, sőt szükséges. A vázat felépítő mészanyag az egyes fajoknál más és más kristályossági állapotú, és ez még egyazon fajon belül is megnyilvánul (Pl. C. lapidosa C. malmica stb.), azonban ezek a fajok nem egy folyamatos kristályossági sor közbülső tagjai, hanem önmagukban zárt egységet képviselő formák, amelyek a szóban forgó jelleg viszonylatában bizonyos meghatározott kereten belüli toleranciával rendelkeznek. A tárgyalt fajok között átmenet nem volt tapasztalható, és ha ilyen adódna is, nem valószínű, hogy a fajok elkülönítését befolyásolná. Tehát semmi adatunk nincs arra, hogy rekrisztaUizáció révén az egyik fajból egy másikat kaphatnánk. Tapasztalható ugyan utólagos átkristályosodási jelenség, ez azonban amellett, hogy egy adott faj jellemző bélyegeit eltünteti, nem hoz létre olyan jellegeket, aminek alapján más fajhoz lenne sorolható, hanem jellegtelen, rendszerint valamilyen szabálytalansággal rendelkező formát eredményez. A rekrisztallizációs elv ellen szól a fajok sztratigráfiai elkülönülése is. A szájnyílás kérdése A szájnyílás létezését illetően a szerzők véleménye különböző. Vizsgálataim folya- mán egyetlen példánynál sem lehetett biztos szájadékot megfigyelni. Ennek ellenére — az ide vonatkozó közleményeket figyelembe véve — nincs okunk tagadni a szájnyílás jelen- létét a tárgyalt maradványoknál és rokon alakjaiknál. Feltételezhető, hogy a szájnyílás gyakran csak résszerű és keskeny, és ezért a metszetekben nem látható jól. 7 Földtani Közlöny 98 Földtani Közlöny, XCVI. füzet, i. kötet TÁBLA-MAGYARÁZAT - EXPLICATION DE LA PLANCHE Y. tábla — Planche V. 1. Cadosina fusca Wanner, 1940 4eiigővárkony . Titon, felső (calpionellás) tagozat. Mintaszám: Zv— I. 105a. 2. Cadosina semiradiata Wanner, 1940 Pécsvárad. Titon, alsó (lombardiás} tagozat. Mintaszám : Pv— IV. 157. 3. Cadosina semiradiata Wanner, 1940 Pécsvárad. Titon, alsó (lombardiás) tagozat. Mintaszám: Pv— IV. 157. 4. Cadosina malmica (Borza, 1964) Kisúj bánya. Titon, alsó (lombardiás) tagozat. Mintaszám: Kb— I. r27. 5. Cadosina semiradiata Wanner, 1940 Kisújbánya. Titon, alsó (lombardiás) tagozat. Mintaszám: Kb— I. 230. 1. 6. Cadosina lapidosa Vogler, r94i Kisújbánya. Kimmeridgei. Mintaszám: Kb— I. 51. 7. Cadosina sublapidosa V 9 g 1 e r, 1941 Kisújbánya. Titon, alsó (lombardiás) tagozat. Mintaszám: Kb— I. 245 8. Cadosina malmica (Borza, 1964) Kisújbánya. Titon, alsó (lombardiás) tagozat. Mintaszám: Kb— I. 138. 9. Cadosina malmica (Borza, 1964) Kisújbánya. Titon, alsó (lombardiás) tagozat. Mintaszám: Kb— I. 127 10. Cadosina malmica (Borza, 1964) Kisújbánya. Titon, alsó (lombardiás) tagozat. Mintaszám: Kb— I. 133. 11. Ua. x nicol. 12. Stomiosphaera moluccana Wanner, 1940 Kisújbánya. Kimmeridgei. Mintaszám: Kb— I. 72. 13. Ua. x nicol. 14. Cadosina fibrata n. sp. Holotypus. Vékény. Oxfordi. Mintaszám: 64 — 424/23. 15. Cadosina borzai n. sp. Holotypus. Kisújbánya. Kimmeridgei. Mintaszám: Kb— I. 72. 16. Cadosina borzai n. sp. Paratypoid. Kisújbánya. Kimmeridgei. Mintaszám: Kb— I. 65. 17. Cadosina parvula n. sp. Holotypus. Óbánya. Kimmeridgei. Mintaszám: Ob— I. 76. 18. Cadosina tenuis n. sp. Holotypus. Vékény. Titon, felső (calpionellás) tagozat. Mintaszám: 64 — 395/194. 19. Cadosina piclla (Borza, 1964) Kisújbánya. Titon, alsó (lombardiás) tagozat. Mintaszám: Kb— I. 210. 20. Cadosina pulla (Borza, 1964) Kisújbánya. Titon, alsó (lombardiás) tagozat. Mintaszám: Kb— I. 170. 21. Cadosina pulla (Borza, 1964) Kisújbánya. Titon, alsó (lombardiás) tagozat. Mintaszám: Kb— I. 210. 22. Cadosina fibrata n. sp. Paratypoid. Vékény. Oxfordi. Mintaszám: 64 — 424/23. 23. Cadosina pulla (Borza, 1964) Kisújbánya. Titon, alsó (lombardiás) tagozat. Mintaszám: Kb— I. 145. 24. Cadosina radiata Vogler, 1941 Kisújbánya. Titon, alsó (lombardiás) tagozat. Mintaszám: Kb— I. 210. 25. Cadosina radiata Vogler, 1941 Kisújbánya. Titon, alsó (lombardiás) tagozat. Mintaszám: Kb— I. 210. 26. Cadosina heliosphaera Vogler, 1941 Kisújbánya. Titon, alsó (lombardiás) tagozat. Mintaszám: Kb — I. 161. Nagyítás: 418 x Foto: Nagy I. Nagy I . : A Stomiosphaera és Cadosina nemzetség szerepe 99 IRODALOM - BIBLIOGRAPHIE Bonét, F. (1956): Zonificación microfaunistica de las calizas cretácicas dél este de México. Bol. Asoc. Mexicana de Geol. Petr. vol. VIII. N° 7 — 8. — Borza, K. (ig6i): Vyskyt rodu Stomiosphaera Wanner, Cadosina Waimer a Pithonella Lorenz zapadnych Karpatoch. Geol. Sbornik, Bratislava. R. XII. í. 1. — C o 1 o m, G. (1935): Estudios litologicos sobre el Jurásico de Mallorca. Áss. Et. Géol. Médit. occid., Géol. des pays catalaus, Barcelone, vol. III. p. 5., n° 4. — C o 1 o m, G. (1948): Sobre dós algas cloroficeas fósiles de las „Falsas Brechas” titónicas de los Alpides Espaiioles. La „Globochaete alpina” Lombard y „Éothrix alpina” Lombard. Bol. Inst. Geol. Min. Éspafia. t. LXI. x, Ser. 4. — C o 1 o m, G.— A 1 1 a rd, P. — L- (1958): Présence au Maroc des microorganismes de Wanner. Revue de Micropaléontologie, Vol. i.n° 1. - Durand D e 1 g a, (1957): Quelques remarques sur les Fibrosphéres. Publ. Sérv. Cárt. Géol. Algérie. N. S. Bull. N° 13. Trav. Coll. 1956. — Éliás, M. (1957): Nalez rodu Cadosina Wanner, 1940 (incertus sedis) ve spodni kíidé cs. Kárpát. Véstnik Űstfed. Úst. Geol. R. XXXII. ő. 4. — F ü 1 ö p J. (1964): A Bakonyhegység alsó-kréta (berriázi-apti) képződményei. Geologica Hungarica, Ser. Geol. Tóm. 13. — F ü 1 ö p J. — K nauer J-— V i g h G. (1965): Teljes jura szelvény a Vértes-hegységből. Földtani Közlöny. — K a u f m a n n, F. J. (1865): In Heer, O.: Die Urwelt derSchweiz. — Knauer J. (1964): Calpionellidea rendszertani kérdések. Földt. Int. Évi Jel. 1961-ről. II. — Knauer J.— N agyi. (1964): Lorenziellanov. gén.; új Calpionellidea nemzetség. Földt. Int. Évi Jel. 1961-ről. II. - Lapparent, J. de (19x8) : Étude lithologique des terrains crétacés de la région d’Hendaye. Mém. Cárt . Géol. Dét. Francé. — Lapparent, J. de (1924): Les calcaires á Globigérines du Crétacé supérieur et des couches de passage á l’Éocéne dans les Pyrénées occidentales. Bull. Soc. Géol. Francé, Ser. 4. Tóm. 24. — Leischner, W. (1959): Mikrofazies kalkalpiner Gesteine. Sitz. Őst. Ak. Wiss. Mat.-nat. KI. Abt. I. 168. Bd. 8 — 9H. — Lombard, A. (1937): 5likrofossiles d’attribution incertaine du Jurassique supérieur alpin. Ecl. Geol. Helv. 30. n°2. — Lombard, A. (1945): Attribution de microfossiles du Jurassique supérieur alpin á des Clorophycées (Proto- et Pleurococcacées) . Ecl. Geol. Helv. 38. n°i. — Lorenz, T. (1902): Geologische Studien ’im Grenzgebiete zwischen helvetischer und ostalpiner Fazies. Berichte dér Nat. Ges. Freiburg/Br. Bd. XII. — Nagy I. (1964); A Zengővárkonynál feltárt maim rétegösszlet mikrobiofácies-vizsgálata. Földt. Int. Évi Jel. 1961-ről. I. — N a g y I. (1966): A mikrofácies vizsgálatok szerepe a mecseki felső-júra tagolásában. Földt. Int. Évi Jel. 1964-ről. — Pokorní, V. (1954) : Základy zoologické mikropaleonto- logie. Praha. — Pokorní, V. (1958) : Grundzüge dér zoologischen Mikropalaontologie. Berlin. — R e n z, C. (1947): Neue Fossilfunde im Südtessin. — Écl. Geol. Helv. 40. 2. — R e n z, C. (1949): Mikrofossilien in dér Grenzzone Radiolarit-Biancone am lombardischen Alpenrand. Ecl. Geol. Helv. 41. 2. 1948. — R e n z, C.-Mitzopoulos, M. (1949): Kreideforaminiferen aus dem Kalkhügel von Élensis. (Attika). Ecl. Geol. Helv. 41. 2. 1948. — R e n z, C. — Reichel, M. (1946): Beitráge zűr Stratigraphie und Palá- ontologie des ostmediterranen Jxmgpaláozoikums und dessen Einordnung im griechischen Gebirgssystem. Ecl. Geol. Helv. 38. 2. — R e n z, C. — R e i c h e 1, M. (1949): Neue Foraminiferenfunde im boeotischen Seengebiet. (Mittelgriechendland) . Écl. Geol. Helv. 41. 2. 1948. — V o g 1 e r, J. (1941): Ober-Jura und Kreide von Misol. (Niederlandisch-Ostindien), Palaeontographica, Suppl. Bd. IV. Abt. IV. lief. 4. — Wanner, J. (1940); Gesteinbildende Foraminiferen aus Maim und Unter- Kreide des östlichen Ostindi- schen Archipels. Pál. Zeitschr. 22. Sur le rőle stratigraphique des genres Stomiosphaera et Cadosina dans le Jurassique supérieur de la Montagne Mecsek pár I. NAGY Dans les assises du Jurassique supérieur— Berriasien de la Montagne Mecsek au S de la Hongrie les représentants des genres Stomiosphaera et Cadosina sont bien fréquents. Les recherches accomplies dans le cadre du lévé géologique détaillé des formations men- tionnées ont permis de conclure que la répartition stratigraphique de ces fossiles mon- tre des régularités qui peuvent étre utilisées pour la délimitation des étages du Jurassique supérieur. La collection de fossiles comprend 13 espéces dönt 4 nouvelles. Nouvelles espéces de Cadosina Cadosina borzai n. sp. Holotypus: Pl. V. f. 15. Plaque mince Kb— I. 72. Locus typicus: Montagne Mecsek. Kisújbánya. Stratum typicum: Kimméridgien ; calcaire á Lombardia. Derivatio nominis: Dédié, en hommage, á M. K. B o r z a. Diagnose: Forme sphérique, á coquille bipartite. Parois constituées pár íme calcite á grain fin, légérement cristallisée, mais á cristallisation embrassant tout le test. Description: Forme de petite taille, á coquille d’une épaisseur médiocre. Le test est constitué pár des grains de calcite trés menüs, légérement cristaliisés. Les 7* 100 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, i. füzet parties plus fortement cristallisées et plus claires montrent une disposition radiale. Á la lumiére conique les parties granulées ne sont guére distinctes et la coquille a un aspect finement fibreux. La bordűré inteme est légérement seulpturée, celle externe étant lisse. Le contact des deux parois n’estpasmarqué, mais bien distinct. A la lumiére transmise, la coquille est faiblement claire, á celle incidente — presque blanche. Á la lumiére polarisée les parties granulées sont sombres, les parties plus fortement cristallisées ont íme extinc- tion irréguliére. Les deux parois ont la mérne structure, leur caractéres optiques étant identiques. Diamétre: 44 fi, épaisseur de la paroi inteme: 3,5 fi, celle de la paroi externe: 3,5 fi. Le moule inteme est constitué pár une calcite macrocristalline, la gangue pár un calcaire mierocristallin. Paratypoide I. Pl. V. f. 16. Numéro d’échantillon: Kb — I. 65. Localité fossilifére: Kisújbánva; calcaire á Lombardia; Kimméridgien. La coquille comprend des parties cristallisées moins nombreuses qu’il ne l’est le cas pour l’holotype. Diamétre: 42 fi, épaisseur de la paroi inteme: 3,5 fi, celle de la paroi externe: 2,5 fi. Le moule inteme est constitué pár une calcite macrocristalline, la gangue pár un calcaire microcristaUin. Rapports et différences: L’espéce est voisine de C. pulla, mais en difiére pár la stmcture de paroi (C. pulla se caraetérise pár une stmcture radiale fine des parois); pár les dimensions (C. borzai étant plus petite); pár le rapport des épaisseurs des deux parois (celles de C. borzai se séparent d’une maniére plus accusée, ce qui se reconnait le plus souvent mérne á un faible grossissement (50 á 100 x ) . La bordűré inteme de C. borzai est ordinairement seulpturée. La nouvelle espéce se distingue pár C. malmica principalement pár le comportement optique identique des deux parois. Lile est dominante dans le niveau type. Formes associées á elle: Stomiosphaera moluccana (accessoire) . Cadosina lapidosa (rare) . Un échantillon de l’espéce fut décrit et figuré pár K. Borza sous le nőm de Stomio- sphaera sp. (1964, Pl. II. fig. 3). Cadosina fibrata n. sp. Holotypus: Pl. V. f. 14. Plaque mince 64 — 424/23. Locus typicus: Montagne Mecsek; Vékény. Stratum typicum: Oxfordién; calcaire a silex. Derivatio’nominis: Le nőm se référe á la structure fibreuse ( = fibratus) de la coquille. D i a g n o s e: Coquille sphérique constituée pár des fibres de calcite fines, disposées radialement. Description: Forme de petite taille, á coquille mince. La coquille est consti- tuée pár une calcite trés finement fibreuse, avee une stmcture radiale. La bordűré inteme de la coquille est lisse, celle externe un peu seulpturée. A la lumiére transmise le test est clair, á ce’le incidente — faiblement clair. A la lumiére polarisée il montre une extinction irréguliére. Diamétre: 40 fi-, épaisseur de paroi: 5 /(.Le moule inteme est constituée pár íme calcite macrocristalline, la gangue pár mi calcaire mierocristallin. Paratypoide: Pl. V. f. 22. II a la mérne stmcture que l’holotype, mais en est considérablement plus petit. Diamétre: 31 //, épaisseur de parois: 3,5 fi. Le moule inteme et la gangue sont identiques á ceux décrits pour l'holotype. L’espéce ressemble á C. heliosphaera, mais en difiére considérablement pár són diamétre aussi bien que pár l’épaisseur relatíve de ses parois et pár ses fibres radiales plus fines. Dans le niveau type la nouvelle espéce est bien fréquente, y étant la seule espéce représentant le genre Cadosina. Lile se rencontre dans les couches moins siliceuses, pauvres en Radiolaria du groupe de calcaires siliceux á Radiolaria. Cadosina tenuis n. sp. Holotypus: Pl. V. f. 18. Plaque mince 54 — 395/194. Locus typicus: Montagne Mecsek; Vékény. Stratum typicum: Tithonique, terme supérieur; calcaire á Calpionella. Derivatio nominis: Le nőm se référe á la coquille mince ( = tenuis). I Nagy I . : A Stomiosphaera és Cadosina nemzetség szerepe 101 Diagnose: Coquüle sphérique consistant en calcite finement palissadique. Description: Forme de petite taille á paroi niince, eonstituée pár une calcite finement palissadique. Tant la bordűré exteme que celle inteme de la coquille sont légérement sculpturées- A la lumiére transinise, le test est clair, á celle incidente il est trés légérement clair. Á la lumiére polarisée il montre íme extinction irréguliére. Diamétre: 34 fi, épaisseur de paroi: 2,5 fi. Le moule inteme est constitué pár une calcite macrocristalline, la gangue pár un calcaire cryptocristallin. Rapports et différences: La nouvelle espéce se distingue des autres représentants de Cadosina-Stomiosphaera comme suit elle difiére de St. moluccana pár sa coquille relativement mince (1) et pár sa structure en calcite finement palissadique (2) ; la différence pár rapport á C. lapidosa et de C. radiata consiste en caractéres (1) et (2) et en la petite taille de la nouvelle espéce. Elle est trés rare mérne dans les terrains du niveau type. Elle est accompagnée de Cadosina fusca Wanner et de C. heliosphaera V o g i e r. II est á présumer que quelques-uns des échantillons figurás comme Stomiosphaera minutissima (Colom) en 1961 pár K. Borza appartiennent á la nouvelle espéce (Pl. I, fig. 1). Cadosina parvula n. sp. Holotypus: Pl. V. f. 17. Plaque mince Ob— I. 76. IvOcus typicus: Montagne Mecsek; Óbánya. Stratum typicum: Kimméridgien; calcaire á Radiolaria. Derivatio nominis: Référence á la taille. Diagnose: Coquüle sphérique eonstituée pár une calcite granulaire. Description: Forme de petite taille, á paroi mince. Le test est constitué pár une calcite granulaire, brune pále. Les bordures exteme et inteme sont trés fortement sculpturées. A la lumiére transmise ce ne sont que quelques-uns des grains qui montrent le phénoméne d’extinction. Diamétre: 29 fi, épaisseur de paroi: 4,5 /i. Le moule inteme est constitué pár íme calcite macrocristalline, la gangue pár un calcaire microcristallin. Rapports et différences: La nouvelle espéce ne ressemble qu’á C. fusca, mais en est considérablement plus petite, tandis que són épaisseur de parois relative est beaucoup plus grande. L'espéce est fréquente dans le niveau type. Formes associées á elle: Cadosina borzai n. sp., Stomiosphaera moluccana Wanner. * Ouant á la question de la séparation des genres Stomiosphaera et Cadosina, ce sont les constatations originaies de J. Wanner (1940) que je considére comme valables. C’est pourquoi, parmi les formes décrites ici je ne classe que St. moluccana dans le genre Stomiosphaera, puisque c’est la seule forme qui posséde une coquüle en calcite hyaline donnant une eroix d’extinction nette entre nieols croisés. Les formes ayant des caractéres optiques différents sont attribuées au genre Cadosina. * Au cours de mes travaux de recherehe, j’avais établi deux nouvelles espéces qui se rencontrent trés fréquemment dans le matériel de Mecsek. Mais entre temps M. le Dr. K. Borza a bien voulu m’envoyer l’un de ses ouvrages d’étude qui contenait aussi les deseriptions des deux espéces qui viennent d’étres signalées. EUes furent décrites sous les noms de Stomiosphaera moluccana et St. pulla pár M. Borza. Toutefois, aprés les caractéres diagnostiques génériques définis pár J. W a n n e r, je les considére comme appartenant au genre Cadosina et propose d’introduire, pour ces formes-lá, les noms suivants : Cadosina malmica (B o r z a, 1964) Cadosina pulla (Borza, 1964). J’ai soumis les échantülons figurés de Stomiosphaera etde Cadosina á un certain nombre de mesures et de calculs (T. II.). Le nombre réduit des données ne permet natúr el- lement pás d’en tirer des conclusions d’une validité universeüe. Je me bomerai simple- 102 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, i. füzet ment de relever quelques particularités qui s’observent mérne faute d’une étude bio- métrique détaillée. (II est á noter que les données empiriques, bien que pás quantitatives, s’accordent bien avec les résnltats de mesure et de calcul que je vais présenter ici.) L’éckantillon figuré de l’espéee Stomiosphaera moluccána se caractérise pár mié plus petite ta’lle que les repr^sentants du genre Cadosina. II en est de mérne des Stomi- osphaera de Mecsek en général. Les valeurs absolue et relatíve de l’épaisseur de paroi sont également réduites. Des différences de dimension considérables se présentent mérne parmi les repré- sentants du genre Cadosina. A cet égard, on peut dire que les échantillons des espéces C. borzai, C. malmica, C. fibrata, C. tenuis et C. parvula ont généralement une petite taille, tandis que les formes C. fusca, C. semiradiata, C. pulla ont des grandes dimensions. Le reste des espéces représentent des termes de transition entre ces deux groupes. Si l’on considére l’épaisseur de paroi relatíve, exprimée comme rapport du dia- métre de la coquille á l’épaisseur de parois, on observera ce qui suit: Chez les formes á coquille bipartite, le rapport des deux parois exprimée en quotient des épaisseurs des parois interné et exteme se présen te comme voici. Dans les espéces C. pulla et C. sublapidosa, la valeur du quotient est réduit, c’est á dire c’est la paroi exteme qui domine; dans C. borzai la valeur du quotient est médiocre, différant á peine de i, c’est á dire, il n’y a aucune différence essentielle entre les épaisseurs des deux parois; enfin, chez les espéces C. malmica et C. semiradiata la valeur du quotient est grande, c’est á dire, c’est la paroi inteme qui domine. Tout ce qui vient d’étre dit tentait simplement de donner íme caractéristique morphologique des fossiles. Toutefois, les dimensions des fossiles et les régularités et ccrré- lations y observées font accentuer l’importance d’une étude statistique détaillée. L’ana- lyse statistique peut rendre l’individualisation des espéces plus exacte et peut jouer un röle trés important spécialement chez les formes, oú il n’y a pás de différences essentielles dans la morphologie de la coquille. Elle peut permettre de répondre á la question de la variabilité au sein d’une espéce et de ses manifestations dans le temps et l’espace. Une téllé analyse des conditions de fréquence et de dominance peut livrer des données contri- buant á la connaissance plus précise des conditions paléontologiques et stratigraphiques des espéces. La question du rapport des espéce9 de G. Colom et J. Wanner D’aprés la description respective, deux espéces de G. C o 1 o m (1935) s’assimilent nettement au groupe de Cadosina — Stomiosphaera. Malgré cela, je considére comme impossible d’identifier les espéces décrites pár G. Colomé á celles de J. W a n n e r, ce qui est dű á leur différences morphologiques et stratigraphiques. C’est pourquoi je propose de valider les espéces de G. Colom sous les noms de Stomiosphaera minutissima (Co- lom, 1935) et Cadosina stephanoidea (Colom, 1935) en formes indépendantes de celles de J. Wanner, jusqu’á ce que de nouvelles recherches concemant cette question auront été faites. La question de la recristallisation C. R e n z (1947) et F. Bonét (1956) expliquent la différence entre les espéces de Stomiosphaera et de Cadosina pár le phénoméne de recristallisation. Suivant ce principe, F. Bonét attribue C. fusca et St. moluccana au mérne genre. (Cependant, ’1 est diffieile á comperendre qu’il fait figurer au sein du genre Stomiosphaera conservé toutes les trois formes décrites pár J. Wanner.) Dans la structure de paroi des formes des deux genres il y a sans doute des diffé- rences de degré de cristallisation, et mérne si celles-lá soient beaucoup moindres que les différences entre C. fusca et St. malmica, leur séparation est possible, voire mérne indispensable. Le stade de cristallisation de la substance calcaire constituant le test peut varier d’une espéce á l’autre et cette variation peut se manifester mérne parmi les individus d’une seule espéce (pár ex. : C. lapidosa, C. malmica ). Cependant ces espéces ne sont pás les termes intermédiaires d’une série de cristallisation continue, mais chacune d’elles repré- sente íme unité fermée en soi-méme, et ces unités-lá possédent une tolérance définie pár rapport au caractére en question. Aucune transition entre les espéces étudiées n’a été Nagy I.: A Stomiosphaera és Cadosina nemzetség szerepe 103 observée, et mérne s’il y en avait, il est improbable que cela influeneerait l’individualisa- tion de í’une ou de l’autre espéce. Pár eonséquent, nous n’avons pás de données sur la recristallisation qui permettrai- ent de parvenir d’une espéce á une autre. Quoique l’on observe parfois ie phénoméne de la recristallisation post-sédimentaire, cela tout en effa^ant les caractéres diagnostiques d’ime espéce donnée, ne produit pás de caractéres qui permettraient de la rangerdans une autre espéce, mais donne naissance á des formes sans caractéres qui montrent ordinai- rement une certaine irrégularité. Au principe de recristallisation contredit aussi l’indivi- dualisation stratigraphique des espéces. La question du péristome A propos de l’existence du péristome les opinions des différents auteurs sont partagées. Quant á moi, lors de mes observations je ne pouvais pás démontrer un péri- stome défini ehez aucun des échantillons étudiés. Néanmoins, eu égard aux commimica- tions respectives, nous n’avons pás non plus de motifs pour dénier l’existence d’un péri- stome dans les fossiles en question et dans les formes avoisinantes. On peut supposer que le péristome n’est souvent représenté que pár une fente mince, de sorté qu’il ne se reconnait pás bien dans les sections. Répartition stratigraphique des espéces (figs. 2., 3) Stomiosphaera moluccana Wanner, 1940: Dans les coupes de Mecsek l’espéce fait són apparition dans la partié moyenne du Kimméridgien avec une population assez grande; elle demeure caractéristique dans les terrains successifs du Kimméridgien, et se récolte en grande quantité dans eertaines couches. Dans le Tithonique elle se trouve partout jusqu’au sommet de cet étage, mais est représentée pár des échantillons trés rares, d’une quantité trés réduite. Elle peut étre démontrée mérne dans les terrains du Berriasien. Cadosina fusca Wanner, 1940: Des terrains jurassiques cette espéce n’a été trouvée jusqu’á présent que dans le Tithonique dönt le terme inférieur, á Lombardia, en est pauvre, tandis que le terme supérieur, á Calpionella, la contient en abondance, ce qui vaut surtout pour eertaines couches, particuliérement pour les terrains du contact Tithonique-Berriasien. Avec íme population plus réduite, elle se présente aussi dans le Berriasien mérne. Cadosina semiradiata Wanner, 1940: Cette espéce a été trouvée dans les termes inférieur et supérieur du Tithonique, oü elle est représentée pár un nombre d’exemplaires réduit. Cadosina lapidosa V o g 1 e r, 1941: De l’Oxfordien jusqu’au Berriasien, elle se recontre partout, en quantité réduite. Dans les étages Kimméridgien et Tithonique elle est représentée pár une population plus considérable. Cadosina sublapidosa V o g 1 e r, 1941: Jusqu’á présent, cette espéce n’est connu que dans le terme inférieur du Tithonique. Cadosina heliospkaera V o g 1 e r, 1941 : C’est une forme ayant une grande exten- sion verticale, étant présent partout á partir de l’Oxfordien jusqu’au Berriasien. Sa population est généralement peu nombreuse, mais dans les terrains tithoniques á Lombar- dia il y a plusieurs niveaux qui la contiennent en quantité considérable. Cadosina radiata V o g 1 e r, 1941: Elle apparait au sommet du Kimméridgien et est représentée pár une population considérable dans plusieurs niveaux du membre inf éri- em du Tithonique. Dans le Tithonique á Calpionella elle est trés rare. Cadosina pulla (Borza, 1964): Elle se présente en un grand nombre d’exemplai- res dans les parties moyenne et supérieure des terrains tithoniques á Lombardia. Ailleurs, elle n’a pás été trouvée. Cadosina malmica (Borza, 1964) : On a trouvé des populations considérables de cette espéce dans les terrains á Lombardia du Tithonique. Dans le Tithonique á Calpionella elle est trés rare. Cadosina borzai n. sp.: Elle apparait dans la partié moyenne du Kimméridgien avec íme population considérable. Dans le sommet du Kimméridgien et dans la partié 104 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, i. füzet basale du Tithonique elle est rare, puis elle devient abondante, mais dans les terrains suivant á l’apparition de C. malmica elle est déjá absente. Cadosina fibrata n. sp.: Jusqu’á présent, elle n’est connue que dans quelques couches de la partié moyenne de l’Oxfordien, mais la elle est représentée pár un grand nombre d’échantillons. Ce phénoméne s’explique pár le fait que les roches siliceuses de l’Oxfordien n’étaient pás eonvenables pour la conservation des fossiles. Cadosina tenuis n. sp. : On ne connait que quelques échantillons de cette espéee qui ont été récoltés dans le terme supérieur, á Calpionella, du Tithonique. Cadosina parvula n. sp.: Dans la partié supérieure de l’Oxfordien et dans la partié basale du Kimméridgien elle est bien earaetéristique, étant représentée pár une grande population. Elle se rencontre partout dans les termes plus hauts du Jurassique supérieur et ne manque pás dans le Berriasien non plus. Gráee á leur fréquence et á leur extension stratigraphique limitée, les espéces suivantes sont caraetéristiques des étages respeetifs: l'Oxfordien est caractérisé pár Cadosina fibrata , le Kimméridgien pár C. borzai et Stomiosphaera moluccana, le Tithonique pár C. malmica, C. semiradiata et C. fusca. La régularité observée dans la distribution stratigraphique des espéces permet d’identifier les couches pauvres en macrofossiles et difficiles á corréler d’aprés les caracté- res lithologiques, du Jurassique supérieur et de les classer dans les étages correspondants avec une certitude plus ou moins grande. La connaissance du rőle stratigraphique des espéces peut mérne foumir íme contribution á la solution des questions stratigraphiques de régions plus éloignées. Pár exemple, l’ouvrage de K. B o r z a , dans lequei l'auteur déerit des formes identiques á celle de la Montagne Mecsek témoigne pour le fait que dans les Carpathes Occidentales la limité Kimméridgien-Tithonique ne peut pás étre déterminée sur la base d’une macrofaune, de sorté que ce ne sont que les formations tithoniques á Calpionelles qui sont traitées de Tithonique, tandis que les assises sous- jacentes á Lombardia et Globochaete sont attribuées au Kimméridgien. C’est de cette for- mation demiére que proviennent les espéces qui dans le Mecsek sont connues dans le Tithonique prouvé pár une fauné d’Ammonoidea. II est á présumer que dans les Carpathes Occidentales les formations respectives aussi appartiennent au Tithonique. D’ailleurs, il est remarquable que dans les ouvrages des auteurs tchecoslovaques ce ne sont que les formes inidentifiables á St. minatissima qui sont décrites sous le nőm sus-dit (forme que je considére comme analogue de St. moluccana). Peut-étre, le fait que dans la littérature tchécoslovaque il ne figure pás de formes identiques á St. moluccana de la Mecsek est-il dű á ce que les recherches n’ont pás encore embrassé la les parties du Kimméridgien dans lesquelles elles sont présentes en abondance. f ÚJ KAGYLÓCSOPORT A KÁRPÁT-MEDENCE KRÉTAIDŐSZAKI KÉPZŐDMÉNYEIBŐL HORVÁTH ANNA* (i ábrával, VI— VII. táblával) összefoglalás : A Bakony -hegységben Ajka és Űrkút alsókréta korú rétegeiből Lithiotis cretacea néven régóta ismeretes egy kagylóféleség, melyet a régebbi kutatók a jóra kori Lithiotis kagylónemmel azonosítottak. A legújabb vizsgálatok szerint ezek az ősmarad- ványok egy több fajból álló új kagylócsoportnak bizonyultak, melyek a kagylók eddigi rendszerébe csak új alrend felállításával voltak beilleszthetők. Az új alrend a Dysodonta renden belül Lamellotacea néven került be az irodalomba. Az alrendbe két család tartozik: a Lithiotidae, mely csak a 1 i á s z b a n élt és Magyar- országon eddig nem ismeretes, valamint a Lamellotidae család, egy nemmel és négy alnem- mel, amely jelenlegi ismereteink szerint csak a Kárpát-medence területén belül és csak krétaidőszaki képződményekben fordul elő. A két család között közelebbi rokonság nem mutatható ki. A Bakony-hegységben Ajka és Úrkút környékén alsókréta requieniás mészkőben helyenként szinte kőzetalkotó mennyiségben található a Lithiotis cretacea néven ismert bizonytalan rendszertani helyzetű kagylófaj, melyet a legutóbbi időkig az Osfrea-félékhez soroltak. Kutatástörténet: Az első adatokat H a n t k e n M.-nál (1878) talál- juk, aki az Ajka — csingervölgyi régi Weiss-féle kőbánya alsókréta képződményeiből említi azt a kagylófajt. Példányai a tengeri mészkőcsoport középső részében nagy mennyiségben találhatók és igen emlékeztették Hantként a Radiolites canaliculatus Rudista fajra. Később H a n t k e n ezt a kagylót azonosította a liász-kori Lithiotis- kagylónem- mel, amelyet abban az időben növényi maradványnak tartottak (Spada, Schlot- heim, Brongniart, Zigno), majd kagylóként írták le (G ü m b e 1, T a u s c h), később Böhm az Ostreákhoz (1892), Re is pedig a Spondylusokhoz sorolta (1903). A kérdéssel különösen Zigno olasz paleontológus foglalkozott behatóan. Az ő hatására Hantken a régebben Rudistának tartott ősmaradványt növénynek ismerte el. Lőrenthey ugyanis H a n t k e n hagyatékában rajzokat és feljegyzéseket talált ,, Lithiotis cretacea, egy új krétakorbeli növényfaj” címmel, amit Hant ken nyilván- valóan publikálni akart. Lőrenthey dolgozatából megtudjuk (1895), hogy Hant- ken utóbb felismerte a Lithiotis és Ostreák közötti hasonlatosságot, de annak valóságá- ban nem volt egészen biztos. Lőrenthey maga a Hantken hagyaték ismertetése mellett a régebbi liász-kori leletek kutatási eredményeit foglalta össze, de a fajt nem írta le. Annak meg- állapítása mellett, hogy a kréta ,,Lithiotisok" semmi esetre sem növényi eredetűek, hanem Ostrea- félék, megjegyezte, hogy az ősmaradványok fajra való meghatározásához a ren- delkezésre álló anyag hiányos. * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat Őslénytani Szakcsoportjának 1965. május 3-i ülésén Kézirat lezárva ^65. jún. 8. 106 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, i. füzet Idősebb Lóczy L. ennek a dolgozatnak a hatására Balaton monográfiájában (1913) ajkai és úrkúti lelőhelyekről ,,Lithiotis cretacea Lőrenthey kagylóval teli mészelőbukkanás”-ról ír és ilyen feliratú fényképet is publikál, tévesen Lőrentliey- nek tulajdonítva a faj leírását. 1961 — 62. években a már azóta elkészült „Catalogus originalium fossilium Hun- gáriáé, Pars zoologica” originális anyagának számbavételénél kiderült, hogy a kagyló leírása hiányzik az őslénytani irodalomból. A pótlólagos leíráshoz egybegyűjtött múzeumi anyag között Lóczy felvéted anyagából előkerült egy 19x1-ben gyűjtött kőzetpéldány, amelynek felszínén számos ,,Lithiotis”- metszet látszott. Feltűnt, hogy a metszetek jó része erőteljes fogat mutatott, mely mély fogmederbe illeszkedett (VI. tábla, 1.). Ezek a metszetek határozottan pachvodonta zárszerkezetre emlékeztettek. Egyes töredékek a kagylók búbtáji részeiről származtak, melyek viszont hosszúkás, lapos formát mutattak középen az Ostreákéhoz hasonló hosszú, belső ligamentummezővel és ahhoz kétoldalt csatlakozó szárnyalt, erősen lemezes peremekkel. Ezeken azonban a keresztmetszeteken látott pachyodonta jellegű fogak nem látszottak. A mészkőbe ágyazott darabok általá- ban olyan keményen cementálódtak össze a bezáró kőzettel, hogy kiszabadításuk nem sikerült. Végre Kormos T. és Vigh Gv. még 1911 évi gyűjtéséből egy agyagosabb kötőanyagú kőzetből sikerült kibontani egy jó megtartású példányt. Rendszertani beosztás és ismertetés Még további példányok és töredékek is előkerültek, melyek alapján megállapítható volt, hogy egy egészen új kagylócsoport került elő, amely a kagylók eddigi rendszerébe csak új alrend beállításával volt beilleszthető. Az új alrendet a Dysodonta renden belül Lamellotacea néven vezettük be a tudományos irodalomba. A kagylók részletes leírása monográfia keretében megtörtént, publikálására a közeljövőben kerül sor. Az újonnan felállított alrendbe egyelőre két családot — Lamellotidae és Lt- ihiotidae — soroltunk. A két családot — bár elég nagy időbeli távolság választja el őket (liásztól az apti emeletig) s egymással jelenleg közelebbi rokonsági kapcsolat sem mutat- ható ki — olyan tulajdonságok alapján soroltuk egy alrend keretébe, amelyek azokat más kagylóféléktől elkülönítik. Ilyen eltérő sajátosság a mindkét családnál meglevő — ha különböző módon is kialakult — speciális héjszerkezet, továbbá ilyen eltérő sajátság, amely ezt az alrendet például az Ostraecea alrendtől elválasztja az, hogy az alrendbe tartozó családok jobb teknőikkel rögzítik magukat az aljzathoz, ill. hevernek azon. A Lamellotidae családba egy nem, a Lamellotis tartozik négy alnemmel és néhány fajjal. Az új nembe tartozó formák külsőleg az Ostrea -félékre emlékeztető, nagyrészt erő- teljes felépítésű kagylók. Belső ligamentummezejük hosszúkás, az alsó teknőben a belső ligamentummezővel párhuzamos hosszanti fogmeder, a felső teknőn a fogmederbe illesz- kedő tarajszerű fog van. A teknők zárása a kagyló rövidebb átmérője, vagyis a mellső- és hátsóperemet összekötő egyenes irányban történik ellentétben az Ostreákkal, ahol a zárás a búbot az alsóperemmel összekötő egyenes irányában történik. A genotípusként leírt Lamellotis (Lamellotis ) hantkeni leginkább a Crassostreák- hoz hasonló hosszúkás forma (VII. tábla, 1.). A búbtájék megnyúlt, középső részén az Ostreákéhoz hasonló hosszú, belső ligamentummezővel. A belső ligamentummező sze- gélyén keskeny árok húzódik végig, mely mélyen benyúlik a ligamentummező alá. Ez a búbtáji töredékeken a kőzettel való kitöltés miatt szinte észrevétlenné vált és elkerülte a szakemberek figyelmét. Rendeltetését illetően ez a hosszú árok fogmedre a fedőteknő Horváth A.: Új krétaidőszaki kagylócsoport 107 egyetlen fogképződményének. Maga a belső ligamentuinmező továbbnyúlik a lakóüreg fölé és egy lin. ,, háromkaré jú nyúlvány’ ’-ban végződik. A lakóüreg elég kicsiny és sekély. Jellemző az alsó teknőnek a belső ligamentuinmező két oldalához csatlakozó kiterülése, mely egyes változatoknál egészen szélsőséges méreteket is ölthet, másoknál viszont egé- szen hiányozhat is. A teknő mellső és hátsó peremének ez a kiterülő része, de a kagyló külső részei is, igen finoman lemezeit gyöngyházrétegekből épülnek fel. i. ábra. Lamellotis- kettősteknö búbtáji részének metszete Abb. i. Schnitt durch die umbonale Region dér Doppelschale von Lamellotis A felső teknő, mint az Ostreáknál, itt is fedőteknőként szerepel. A búbtájék belső részén hosszú belső ligamentuinmező van, melynek mellső peremi részén hosszú, hajlított, tarajszerű fog húzódik végig, mely a két teknő összecsukódásakor az alsó teknő fogmed- rébe illeszkedik (VI. tábla i. és i. szöv°gközti ábra). A fogtaraj kis kiugró nyúlványban végződik, mely a két teknő záródásakor a háromkaréjú nyúlvány alá csúszik be. Ez a zár nem hasonlít egyetlen ismert kagyló-zártípushoz sem. De más kagylóféléktől eltérő módon épül fel a kagyló teknője is. Itt is megkülön- böztetünk periostracumot vagy külső réteget, amely a teknő külső részét fedi. Ez szerves lévén elpusztult és csak helyei ismerhetők fel azokon a darabokon, amelyek hosszú ideig a felszínen hevertek. Az ilyen héj felületeken kioldódik a periostracum a héjrétegek közül, s helyén mélyedések maradnak, melyek különösen érvényre hozzák a kagylók lemezes héjszerkezetét. A legtöbb kagylóféle teknőin a periostracum alatt rendszerint az ostracum vagy prizmás réteg következik, majd a teknő legbelsőbb rétege, a hypostracum vagy gyöngy- házréteg. A Lamellotis-tékxiokeA. túlsúlyban igen finoman lemezeit gyöngyház építi fel. Ez a gyöngyház a Lamellotida-kagylóknál nem a héj legbelsőbb rétegét alkotja, hanem egy, az ostracumnak megfelelő harmadik réteget vesz körül kívülről és belülről egyaránt. Ez a harmadik réteg mindkét teknőben meg van és a kagyló búbjától az alsó peremig húzódik végig a többi héjrétegtől élesen elkülönülve (VI. tábla i. és i. szövegközti ábra), mindig meghatározott formában. Szerkezete laza, porózus felépítésű. Legtöbbször átkristályoso- dott és helyét kalcitkristályok halmaza építi fel. Éppen lazasága miatt kevéssé volt ellen- álló a fosszilizáció folyamán, ezért kevés az eredeti szerkezetét megőrző héjdarab. 108 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, i. füzet Összehasonlítás A Lamellotida kagylók lemezes héjszerkezete külsőleg talán egyes Rudistafélék, nevezetesen a Praeradiolites-, Radiolites- félék héjára emlékeztet, azonban a közelebbi vizsgálat eldöntötte, hogy a hasonlóság csak látszólagos és a két csoport nem hozható egymással rokoni kapcsolatba. A Lithiotis- félék egy részénél a héj elemeinek csoportosulásában felismerhető egy bizonyos hasonlatosság, de ez az egyes egvedeknél változó és nem meghatározott, mint a Lamellotisoknál. A héjat pedig mindenütt azonos minőségű, rostos, kalcitból álló rétegek építik fel. Ez a héjtípus gyöngyházat egyáltalában nem tartalmaz. A Lithiotisoknál a Lamellotis- kagylókéhoz hasonló fogképződmény nem ismeretes. Közös vonás a két cso- portnál az, hogy jobb teknőikkel nőnek az aljzatra, ill. hevernek azon. Az OsAea-féléktől — eltekintve a fog lététől vagy nemlététől — a héj szerkezete is teljesen különbözik. Összehasonlítva a Lamellotis- teknők ismertetett héjszerkezetével megállapíthatjuk, hogy az Ostreák héjánál — azoknál a csoportoknál, ahol a héj rétegeit egymástól el lehet különíteni — minden egyes héj lemezt kívül periostracum, középen egy rostos vagy oszlopos réteg és belül egy leveles, gyöngyházszerű réteg építi fel (VI. tábla 2 ábra). E legutóbbi réteg azonban nem a gyöngyház szokásos anyagából, aragonitból, hanem kalcitból áll, gyöngyházszerű jellegét csak fénytörési jelenségek adják. Vagyis az osztrigák héjában valódi gyöngyház nincs. De más eltérés is van a két csoport között. Amíg az Os/rea-félék mind bal teknőik- kel nőnek fel, ill. hevernek az aljzaton, addig a Lamellotis- félék — de a Lithiotisok is — mind a jobb teknőikkel. A Lamellotis (s. str.) subgenus fajain és változatain kívül a Bakony-hegységből egy másik subgenus — Grypheolamellotis — is előkerült egy fajjal. Ez a Lamellotis ( Grypheola- n.ellotis ) cretacea, amelynek fényképe Lóczv Balaton monográfiájában jelent meg (VI. tábla 3. ábra). További rendszertani kategóriák felismerése csak az ősmaradványok kipreperálási lehetőségeitől függ. A 96 — 98% CaC03-ot tartalmazó mészkő ugyanis annyira összecementálódott a Z.a)we//o/is-teknőkkel, hogy kiszabadításuk szinte lehetetlen. Időközben Fiilöp J. a Villányi-hegységben is megtalálta a Lamellotis kagyló- kat. Ezeknek gyűjthetősége még rosszabb, mint a bakonyiaké. A Lamellotis (Lamellotis ) hantkeni alakkörébe tartozó nagytermetű, szélesen elterülő vagy kisebb, finomabb héjú, egészen lapos formák ezek. Az Intézet gyűjteményéből, régi felvételi anyag közül az erdélyi Kérges környéké- nek homokos rétegeiből került elő a legtöbb új forma, éppen a meszes kötőanyagú homokkő nagyobb mállékonysága miatt. A Lamellotis (Lamellotis ) hantkeni formaköréből innen is előkerült egy alfaj. A Gryheolamellotis subgenusnak egy másik faja, továbbá két díszített formákból álló alnemzetség; a Kosmolamellotis (a transsylvanica fajjal) (VII. tábla 3 — 4.) és egy szélsőséges forma; a rendkívül vékony héjú T enuilamellotis szintén egy fajjal: Tenuilamellotis dichotoma. A legváltozatosabb formákból álló erdélyi példányok mindössze két fióknyi vegyes faunából kerültek ki Halaváts Gyula és P a p p Károly régi gyűjtéseiből, ami azt mutatja, hogy egy tervszerű gyűjtés valószínűleg bőséges anyagot szolgáltatna új fajok leírásához. Konvergencia, életmód, elterjedés Érdekes, hogy ennél a jelenlegi ismereteink szerint a Kárpát-medencében kialakult endemikus kagylócsoportnál milyen nagyméretű konvergenciát alakított ki az életmód azonossága. Kagylóink külső formára — a valamennyi csoportnál azonos elv alapján Horváth A.: Új krétaidőszaki kagylócsoport 109 kialakult zárszerkezettől eltekintve — rendkívüli módon hasonlítanak az Ostreákra. A Lamellotis-iajok valamennyi típusa megtalálható az Ostrea-iélék között. Ugyanúgy a kevesebb változatosságot mutató Lithiotis- félékkel is nagy a hasonlatosság. Hiszen az utóbbiakat többen is az Ostreákhoz sorolták. Életmódjuk az Ostreákéhoz lehetett ha- sonló. Sekélytengeri környezetben, hullámveréses, jól szellőzött övben éltek. Telepeik csaknem mindig tiszta kolóniákat alkottak, ritkán érintkezve a velük egy élethelyen élő Nerinea- vagy Requienia-telepekkel. Ezeken a helyeken tömegesen éltek gyakran egymásra nőve, mint az Ostreák. Meszes vagy kavicsos aljzatra nőttek fel, alkalmaz- kodva a terep adta lehetőségekhez, vagy szabadon hevertek az aljzaton. A Lamellotis- félék földrajzi és időbeli elterjedéséről megállapítható, hogy a Kárpát- medence délnyugati részén, a Villányi-hegység területén és a Harsány-hegyen vannak a legidősebbek alsókréta rudistás mészkőben. A Lamellotis-tartalmú rétegek kora az apti emelet felső és az albai emelet alsó részeiben rögzíthető Fülöp J., Méhes K. és S i d ó M. vizsgálatai alapján. A második előfordulási terület a Bakony -hegységben Ajka és Úrkút területére lokalizálódik az albai emelet felsőbb részét képviselő requieniás mészkőben. A legfiatalabb formák az erdélyi Hunyad megye területéről kerültek elő Kérges környékéről cenoman korú konglomerátum és homokkő összletből. Fel tehetnénk tehát, hogy ez az igen kis mozgást mutató kagylócsoport kialakulása során fejlődésében területileg délről észak-, ill. kelet felé tartott. Rétegtani jelentőségük éppen lokalizált helyzetüknél fogva jelenleg nem nagy. Esetleges új előfordulások felfedezése természetesen megnövelné jelentőségüket is. Inkább őslénytani szempontból érdekesek. Ha nem is mutatnak jeler pillanatban a törzs- fejlődés menetében hiányzó láncszemet, újabb leletek felfedezésével erre is sor kerülhet. Mindenesetre a kagylók családfájának egy olyan szélsőséges mellékága került napfényre, mely bizonyos mértékig a Rudisták szerepére emlékeztet, azok jelentősége nélkül. TÁBLAMAGYARÁZAT - TAFELERKLÁRUNG VI. tábla - Tafel VI. 1. Alsókréta mészkő a requieniás mészkőösszletből Lamellotis- metszetekkel, Úrkút Unterkretazischer Kalkstein aus dem Requienienkalkstein-Komplex mit Schnitten von Lamellotis Úrkút 2. Ostrea roncana Partsch (eocén) búbtáji részének keresztmetszete Querschnitt in dér Wirbelregion von Ostrea roncana Partsch (Eozan) 3. Lamellotis ( Gryphaeolamellotis ) cretacea kettősteknője, Úrkút, Újhuta Doppelschale von Lamellotis (Gryphaeolamellotis) cretacea, Úrkút, Újhuta vn. tábla — Tafel VII. 1. Lamellotis ( Lamellotis ) hantkeni alsó (jobb) teknője, Úrkút Untere rechte Schale von Lamellotis (Lamellotis ) hantkeni, Úrkút 2. Cochlearites sp. (Lithiotidae) alsó teknő búbtáji része a belső 1 igámén tummező vei, Lubenovac (Jugoszlá- via) Umbonale Region dér unteren Schale von Cochlearites sp. (Lithiotidae) mit dem inneren Ligamentfeld, Lubenovac (Jugoslawien) 3 — 4. Lamellotis (Kosmolamellotis) tran,ssylvanica alsó teknője. Kérges (Románia) Untere Schale von Lamellotis (Kosmolamellotis) transsylvanica, Kérges (Rumánien) A felvételeket P e 1 1 é r d y Lászlóné készítette természetes nagyságban. Die Aufnahmen wurden in natürlicher Grösse von Frau M. P el le rdy hergestellt. IRODALOM - LITERATUR B o e h m, G. (1892): Lithiotis problematica, Gümbel.-Berichte dér Naturforschenden Gesellschaft zu Freiburg. J. B. 6. Bd. Heft 3. pp. 65-80. - Hantken M. (1878): A magyar korona országainak szén- telepei és szénbányászata, pp. 1—336. — Ló ez y L- (1913): A Balaton környékének geológiai képződ- ményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése. — A Balaton tudományos tanúim, eredm. I. köt. I. szak. pp. í —617. — Lőrenthey I. (1895): Néhány megjegyzés a „Lithiotis” kérdéshez. — Természetrajzi Füzetek. 18. köt. pp. 116 — 121. — R é i s, M. O. (1903) :'Ueber Lithiotiden. — Abhandl. dér k. k. Geol. Reichsanst. XVII. Bd. 6. Heft pp. 1—44. 110 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, i. füzet Eine neue Muschelgruppe aus den Kreidebildungen de9 Karpatenbeckens A. HORVÁTH lm Bakonygebirge, in dér Umgebung von Ajka und Úrkiit ist in unterkretazischen (Alb) Requienienkalksteinen seit langem eine unter dem Nainen Lithiotis cretacea Muschel- form bekannt, die von den früheren Forschern mit dér jurassischen Musehel-Gattung Lithiotis identifiziert und bis zu den letzten Zeiten den Ostreen zugeordnet wurde. Dieser Muscheltypus wurde neuerdings auch in den unterkretazischen Rudistenkalksteinen des Villánygebirges sowie in dem im Museum dér Ungarischen Geologischen Anstalt aufbe- wahrten Fossilmaterial von früheren Aufnahmen uzw. aus den cenomanischen Sandsteinen und Konglomeraten von Kérges in Siebenbürgen (Rumánien) vorgefunden. Eine ausführliche Untersuchung dér Fossilien hat eindeutig nachgewiesen, dass es sich um eine ganz neue Muschelgruppe handelt, die sich bloss durch die Aufstellung einer neuen Unterordmmg im bisherigen System dér Muscheln einfügen lásst. Die neue Unterordnung wurde unter dem Namen Lamellotacea in die paláontologisehe Literatur eingeführt. In die Unterordmmg wurden vorláufig zwei Familien — Lamellotidae imd Lithiotidae — eingereiht. Die Famihe Lamellotidae mnfasst die Gattung Lamellotis mit vier Untergattungen rmd einigen Arten. Die dér neuen Gattung angehörenden Formen erinnem im Aussehen an die Ostreen, besitzen vorwiegend starke Klappen, dérén inneres Ligamentfeld verlángert ist. In dér unteren Schale befindet sich eine parallel mit dem inneren Ligamentfeld ablaufende, longitudinale Zahngrube, auf dér oberen Schale steht ein kielfönniger Zahn. DasSchhessen dér Schalen erfolgt in Richtung dér Geraden, welche den Hinter- rmd Vorderrand verbindet. Die als Genotypus beschriebene Art Lamellotis (Lamellotis) hantkeni ist eine ver- lángerte Form, die am meisten den Crassostreen áhnlich ist (Tafel VII, Fig. i). Die apikale Region ist verlángert, mit einem demjenigen dér Ostreen áhnhchen, lángén, inneren Ligamentfeld in ihrer Mitte. Am Rande des inneren Ligamentfeldes erstreckt sich ein schmaler Graben, dér tief unter das Ligamentfeld hineingreift. Was seine Funktion anbelangt, so is dieser Graben die Zahngrube dér einzigen Zahnbildung dér Deckschale. Die obere Schale ist eine flache Deckschale. Im inneren Teil dér Wirbelregion befindet sich ein langes inneres Ligamentfeld, das an seinem Vorderrandsteil einen, gebo- genen, kielförmigen Zahn trágt, dér beim Schliessen dér beidenSchalen sich in die Zahngrube dér unteren Schale einfügt (Tafel VI, Fig. i und Textfigur i). In den beiden Schalen dér Muschel unterscheidet mán ein Periostracum, das ausgelöst wurde rmd nur seine Spuren lassen sich zwischen den Plattén dér Schalen erkennen. Die Schalen bestehen überwiegend aus Perimutter von sehr f einen Schuppen. Diese Perimutter umgibt die dem Ostraerun entsprechende dritte Schicht sowohl von aussen, als auch von innen. Die erwáhnte dritte Schicht ist in beiden Klappen vorhanden rmd láuft vöm Wirbel bis zum Unterrand von den übrigen Schalenschichten scharf abgesondert ab (Tafel VI, Fig. i rmd Textfigur i). Ihre Struktur ist locker rmd poros. Die Arten dér Untergattung Lamellotis (Lamellotis) kamen ausser dem Bakony- gebirge auch im Villánygebirge und in dér Umgebung von Kérges in Siebenbürgen vor. Aus dem Bakonygebirge wurde auch eine andere Untergattung bekannt: Lamellotis (Gryphaeolamellotis) mit einer einzigen Art L. (G.) cretacea. Auch diese Untergattung ist in Siebenbürgen vertreten, rmd zwar durch eine einzige Art, die mit einigen zu zwei weiteren Untergattungen [ Lamellotis (Kosmolamellotis) und. Lamellotis (Tenuilamellotis ) ] gehörenden Arten (Tafel VI, Fig. 3, Tafel VII, Fig. 3 — 4) vergesellschaftet ist. Die Beschreibrmg dér neuen Unterordmmg wird im Rahmen einer Monographie gegeben, die in dér náchsten Zukunft erscheinen wird. A SÜMEGI KRÉTA KORÚ TEKNÖSLELET BOHN PÉTER (2 ábrával, VIII táblával) Összefoglalás: Sümegen 1963-ban a felsőkréta szenon korú mészkőből viszonylag jó megtartású teknősmaradvány került elő. Szerző korszerű módszerekkel készített pontos leírást és meghatározást közöl az ősmaradványról. A teljes eddig ismert teknősleletanyaggal történt irodalmi összehasonlítás alapján új fajként új nemzetségbe sorolja a leletet: Senone- mys sümegensis nov. gén., nov. spec. néven. A dolgozatban részletesen kifejtésre kerül a lelet egyedülálló fejlődéstani jelentősége is a felhasznált szakirodalom teljességre törekvő felsorolásával. A Sümeg kecskevári kőfejtőben nagy mennyiségben fejtik a felsőkréta szenon korú mészkövet. A fejtési munkálatok során újabb rendszeres gyűjtésekkel gazdag fauna került napvilágra. A zátonyfáciesű biogén mészkő gazdag tengeri telepes koraitokból, sünökből, mészalgákból és Rudistákból, ill. Ostreákból álló faimáját az akkori feltártsági viszonyoknak megfelelő legnagyobb részletességgel és a rétegsorban mélyült fúrás anya- gával egybevetve G ó c z á n F. dolgozta fel. Benkőné Czabalay L. külön foglalkozik a rendkívül gazdag és szép Rudista fauna feldolgozásával és az összletet felső- kampaniai— maestricbti korúnak állapította meg. Ehhez a változatos és ritka gazdag- ságú ősmaradványegyütteshez további érdekességként 1963-ban egy tengeri teknős- maradvány-lelet járult. Az ősmaradványt bezáró mészkőtömböt Kocsis E. a sümegi fossziliák lelkes gyűjtője küldte be a Magyar Állami Földtani Intézetbe. A lelet egyedül- álló jelentőségét a következők mutatják: Magyarország területéről ebből a korból gerinces tengeri ősmaradvány alig ismeretes, Teknőslelet mezozoikumban hasonló fáciesű kőzetből Európában főleg csak a triászból és jurából ismert. Eddigi ismereteink szerint Magyarország területéről ez a lelet a leg- régebbi valódi teknősmaradvány. A bezáró kőzet tehát sekélytengeri, jól megvilágított zátony fáciesű mészkő, ami érthetővé teszi a teknősmaradvány viszonylag rossz megtartását. A maradvány egy teknőspáncél (theca) lenyomata, fej, farok, mellső és hátsó végtagok nélkül. A kőzetből kiszabadíthatatlan és így a vizsgálatokat csak a hátpáncélon (carapax) végezhettük. Az enyhén boltozott hátpáncél mintegy 3 cm magas domborulatú. Látszólag nem nyomódott be a záró kőzetanyag gyors szilárdulása miatt. Préselődési torzulás nem ész- lelhető rajta. A páncél hossza 34 cm, legnagyobb szélessége a hossztengelyének elejétől számított 20 cm -ben 31 cm. Alakja tehát csak a hossztengely irányában szimmetrikus, erősen lekerekített ovális. A hátpáncélon az egykori szaru-scutumok lenyomata nem lát- ható. A hátpáncélt felépítő csontlemezek a varratvonalak lenyomatából és a teknő szélén néhány helyen megmaradt kövesült vázrészekből rekonstruálhatók (1. ábra). A szájlemez (nuchalis lemez) 3,5 cm magas, 7 cm széles kissé ívelt pajzsalakot mutat. A nyak kilépésénél a száj lemez és két első peremi (marginális) lemez kissé felhaj lik. A száj- lemeznek azonban csak lenyomata észlelhető, további bélyegei nem láthatók. A peremi (marginális) lemezek 4 cm hosszú és 3 cm széles, kissé ívelt, tégla alakú csontelemek. A fosszilizálódott részek tanúsága szerint kissé vastagabbak, erősebbek 112 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, i. füzet voltak a többi csontlemeznél. A megmaradt részeken ugyanis a hátpáncél peremi lemezei 2 — 3 mm-rel vastagabbak a háti (costális) lemezeknél, mintegy 8 — 9 mm vastagok. A peremi lemezek állása közel vízszintes, és így megtörik a hátpáncél domborulati ívét. A háti (costális) lemezek a neurális lemezektől a marginálisokig húzódó közvetlenül egymás mellé ízesülő 26 — 28 mm széles csontlécek. Vastagságuk a hátpáncél egyik részén megmaradt, a háti esontlemeztöredék szerint 5 — 6 mm-re tehető. A hátpáncél közepén 4 háti lemezpárt közel párhuzamos oldalú, egyenes lemezek alkotnak. A száj- és farok- (pygalis) lemezek köré egyre erősebben ívelt lemezpárok hajolnak, szám szerint elől 2, hátul pedig 3 pár. A farok-(pygális)lemez erősen fejlett, 5,5 cm magas és n cm legnagyobb szélességet elérő pajzs alakú képződmény. A szájlemezzel ellentétben nem fut ki a hát- páncél hátsó széléig, hanem a peremi lemezek határolják a páncél széle felé. Az ideg-(neu- rális) lemezek a maradvány tengelyében, hosszanti, álló, konvex téglány alakú csontelemek. A nagyságuk közel azonos, mintegy 18 — 20 mm szélesek és 24 — 30 mm a hosszúságuk. A háti lemezekkel összefutnak a harántirányú varratvonalak, míg a peremi lemezekhez viszonyítva az ideg- és háti lemezek biztos állásban vannak. A hátpáncél csontlemezekből álló vázelemein kívül a teknősmaradványon egyéb szervrészeket is sikerült felismernem. Elől a felkarcsont ízesülése a vállövben a lapocká- val figyelhető meg. Hátul a combcsont „troehanter maiorjának” maradványa észlelhető. Az ősmaradványt UV-sugaras gerjesztéssel lumineszcenciás vizsgálat alá vetettem. A mészkőbe ágyazott ősmarad vány lenyomat bizonyos helyei élénk, kissé sárgásfehér színnel fluoreszkáltak. A kémiai vizsgálatok szerint a fluoreszkáló részek az egykori váz csontlemezeinek fosszilizálódott maradványai. Ugyanis a bezáró kőzet P,05-tartahna gyakorlatilag 0, ugyanakkor az említett helyekről vett mintákban 28% körüli foszfor- pentoxid-tartalom van. A mellső végtagpár maradványaként a felkarcsont ízesülése a vállövben a marad- ványon felismerhető. A hátpáncél első részén mindkét oldalon a középtől 7 — 7 cm-re, a carapax legelejétől 8 cm-re egy-egy közel kör alakú lenyomat látszik. A lenyomatok kidudorodó részei szintén csontanyagot tartalmaznak, ezért ezek is fluoreszkálnak. A mellső végtagösszefüggesztőöv egyéb nyomát nem sikerült kimutatni. A hátsó végtagfüggesztőöv jelentősebb része jobb állapotban maradt meg. A medence- csontok lenyomatát a közölt 1. ábra mutatja. Szépen jelentkezik UV-fényben az ideg- lemezek lenyomata alatt a csigolyák fosszilis csontanyaga is. Kimutatható továbbá a hát- csigolyákból kiinduló bordák maradványa egy-két helyen, jellegzetesen a háti csont- lemezekkel azonos állásban. Legjelentősebb fosszilizálódott csontmaradványok a teknőshátpáncél két oldalán nagyobb területen megmaradt háti és peremi lemezrészek. Ezekből sikerült az egykori vázelemek vastagságát, alakját és elhelyezkedését rekonstruálnom. A múlt század végéig előkerült ősteknősmaradvánvok pontos átfogó, az egesz világra kiterjedő leírása a British Museum által kiadott Fossilia-katalógusban szerepel (L y d e k k e r, R. 1889), máig is egyedülálló az idevonatkozó szakmai irodalomban. A teknősfossziliák leírása és meghatározása terén mindössze néhány módszertani kér- désben történt nagyobb fejlődés és változás az emlitett munka megjelenése óta. Teknős- leletünk első összehasonlítás alapján az itt közölt 124 nemzetségbe sorolt, mintegy 338 teknősfaj egyikével sem volt teljesen azonosítható. Ez egyrészt jól kimutatható különb- ségekre utal, másrészt arra, hogy igen sok fajt az egykori állatnak csak valamely részleté- ből írtak le, pl. végtagcsontjaiból, koponyájából, teknőtöredékéből stb. Ezekkel egy újabb, csak néhány részletében ismert ősmaradványt pontosan azonosítani nem lehet. Ez az oka annak is, hogy sok esetben újólag előkerülő teknősleleteket új fajként, sőt új nemzetség- ként írták le a szakirodalomban. Természetesen a teknősmaradványok ritkább volta és szórványos leletei is hozzájárulnak e nehézségekhez. B o h n P. : Sümegi kréta korú teknős 113 Térben és időben a legközelebbi részletesen feldolgozott leleteknek Erdélyből, Szentpéterfalváról előkerült teknősmaradványokat tekinthetjük. Ezek a legfelső kréta dániai emeleti konglomerátum-homokkőösszlet agyagos közbetelepüléseiből N o p c s a F. Kallokibotium bajazidi és Kallokibotium magnificum néven leírt fajai (N o p c s a F., 1893). E két, főként csonttanilag részletesen leírt teknősfajon a primitív és fejlettebb 1. ábra. Senonemys sütnegensis nov. gén., nov. sp. vázlatos rajza Abb. 1. Schematisches Bűd von Senonemys sümegensis nov. gén., nov. sp. bélyegek egyaránt jelentkeznek, vagyis a pleurodira és eryptodir a- jellegek egyaránt kimutathatók rajtuk. Ezért az Amphyehelya alrendbe sorolják mindkettőt. Sajnos csont- tanilag a mi maradványunk csak igen kevéssé jellemezhető. Azonban a csonttani leírás és meghatározás főleg csak az egyéb vonatkozásokban erősen hasonló maradványok elkülönítése szempontjából fontos. A teknősmaradványoknál elsődleges megkülönbözte- tésként a theca alakját, felépítését vesszük figyelembe. Ezek a bélyegek már olyan nagy- fokú eltérést mutatnak a Kallokibotium genusztól, hogy közelebbi rokonsága leletünkkel szóba sem jöhet. A Kallokibotium genusz mindkét fajára kevéssé legömbölyített szélső mellső és hátsó peremű theca jellemző. A carapax dQmborúbb. A Kallokibotium hátpáncéljának neurális lemezei nagyon szélesek, ami primitív bélyeg. Ezzel szemben leletünk keskeny ideglemezei határozottan ellenkező jelleget mutatnak ilyen szempontból. A szemérem- és ülőcsont által bezárt lyuk, a foramen obturatum a Kallokibotium genusz összes példányán kicsi, míg maradványunkon felismerhetően nagy, akkora, mint általában a legtöbb teknős- nél. Mindezek alapján az Amphyehelya alrendbe tartozó Kallokibotium genusz képviselői tehát számos jelentős bélyegben különböznek leletünktől. Törzsfej lődésileg a Kalloki- botiumok egy fejlődési oldalágba tartoznak, amit életmódbeli különbségek hoztak létre 8 Földtani Közlöny 114 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, i. füzet (száraznlati, édesvízi, endemikus). A sümegi teknősmaradvány ezzel szemben a későbbiek- ben kifejtett módon szervesen beleilleszkedik a teknősök egyik fő fejlődési sorába. S z a 1 a i T. 1933-ban megjelent magyarországi kövesült teknősök jegyzékéből kitűnik, hogy a már tárgyalt Kallokibotium dániai emeletbeli teknősmaradványokon kivül a földtörténeti középkorból nem került elő Magyarországon fosszilis teknőslelet. Igen fontos S z a 1 a i T. 1932-ben megjelent dolgozata, melyben felülvizsgálta a Sharemys-Clemnys genuszok azonosságát, valamint számos máshová sorolt teknős- maradványnak az Emys nemzetségbe tartozását bizonyította be. Teknősleletünk értékelésében az Emyidae család lényegesebb megkülönböztető bélyegeinek figyelembevétele szükséges ennek a munkának az alapján. Rütimeyer (1873) teknőshüllőkkel foglalkozó munkája részletesen tárgyal- ja a Cryptodira alrendbe tartozó Emyidae családba sorolható alakokat és ezek megkü- lönböztető bélyegeit. Teknősleletünknek az Emyidae családra jellemző bélyegei vannak. Leletünk arányai, a carapax alakja, nagysága, a csontelemek száma és elhelyez- kedése alapján a F r a a s, E. (1899) által leírt T halas semys marina faj típushoz áll közel. Az összes hasonlóság mellőzésével csak az eltérésekre utalok itt. Maradványunknál a középső costális lemezek lefutása kevéssé hajlott, mint a Thalassemys- nél, másrészt az ott jelentkező kezdeti kis fantanellák leletünknél hiányoznak. Ezeket a tényezőket figyelembe véve határozottan a fejlettebb cryptodira-bélyegek uralkodnak teknősmarad- ványunkon: 1. A végtagfüggesztő övékén a hátpáncél túlnőtt, tehát a váll és medenceöv a páncélon belül foglal helyet. 2. A leleten jól felismerhetők a hátsó végtagfüggesztő-öv csontjainak maradvá- nyai, melyek még a hátpáncél lenyomatából is erősen kiugranak és különállók. Ez utóbbi tényező azt bizonyítja, hogy leletünknél azt a primitív bélyeget, amely szerint a medence- öv csontjai a plasztronhoz lettek volna szervesen hozzánőve, el kell vetnünk. 3. Igen fontos bélyeg a teknősök rendjén belül az alrendi elkülönítés egyik ténye, a fej helyzete a thecában, ill. a fej visszahúzódásának módja. A primitívebb alakoknál a fej oldalt hajtható be a hasi-páncél (plasztron) és a hátpáncél (carapax) közé a thecába. Ez a Pleurodira alrendbe tartozó teknősökre jellemző. Oka pedig a nyakcsigolyák erősen fejlett harántnyúlványa. A fej oldali behúzhatóságának a fő kritériuma ennél a hézagosán ismert fejlődési sorú alrendnél az, hogy a theca első része megfelelő széles legyen. Ez a sajátságos teknőalak jelentkezik mind a felsőtriász Proterochersis, mind pedig a felsőjúra solenhofeni Plesiochelys nemzetségeknél, a Pleurodira alrend tipikus képviselőinél. Leletünknél a hátpáncél mellső részének keskeny ovális formája, a nyakcsigolyák kifej- lődése és alakja a fej oldali behajtásának lehetőségét kizárják. Tehát hátrafelé volt behúz- ható a fej az anatómiai értékelés alapján. Összefoglalásként megállapíthatjuk, hogy a sümegi felsőkréta rétegekből előkerült teknősmaradványon a Chelonia rend Cryptodira alrendjébe tartozó Emyidae család bélyegei határozottan felismerhetők-. A rendelkezésre álló irodalmi és múzeumi anya- gok segítségével a lelet közelebbi meghatározását az említett, magasabb rendszertani kategóriákba tartozó új nemzetség és faj bevezetésével tudom megoldani. így a Seno- nemys sümegensis nov. gén., nov. sp. kifejezi teknősünk rendszertani hovátartozását, korát és lelőhelyét. Végezetül néhány szóval utalnunk kell leletünk jelentőségére evolúciós szempont- ból. A teknősök különleges anatómiai felépítettségüknél fogva a gerincesek között talán a legfeltűnőbben reagálnak az élettér változásaira. Mégpedig viszonylag rövid idő alatt jól kimutatható morfológia1' átalakulást mutat a theca az életkörülmények megváltozásá- nak hatására. A mezozoikum folyamán a Cryptodira alrend képviselőinél egyenes fejlődési sornak tartják a szárazföldi életmódtól kiindulva a partszegélyi, sekélytengeri, majd B oh n P. : Sümegi kréta korú teknős 115 nyílttengeri élettérbe való vándorlás folyamán létrejött változást. Ez az időben és térben történt fejlődés a thecán nagymérvű specializálódást hozott létre. A carapax egyrészt elvesztette erős domborulatát, másrészt kezdeti beöblösödések (fontanellák) alakultak ki rajta. A váz fellazulása és domborulatának elvesztése mellett már a j úr a Thalassemys- nél a hasi páncélon igen előrehaladott méretcsökkenésben és a hátpáncélon kezdeti kis beöblösödések keletkezésében nyilvánult meg. Az egyenes fejlődési vonalat felsőkréta korú nyílttengeri alakoknál, az Archelon nemnél már olyan szélsőséges formai bélyegek jelentik, mint a beöblösödések felnyílása majdnem a neurális lemezekig. Ezzel a szélsőségesen specializálódott formával azonos korú a Senonemys is. A hát- páncél morfológiai bélyegei alapján azonban az egyenes evolúciós sorban még a Thalas- 2. ábra. Senonemys sümegensis nov. gén., nov. sp. helye a teknősök fejlődési sorában Abb. 2. Stellung von Senonemys sümegensis nov. gén., nov. sp. in dér Evolutionsreihe dér Schildkröten 8* 116 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, i. füzet seniys- 1 megelőző fejlődési stádiumban van. Figyelembe véve a D o 1 1 o-féle irreverzibili- tási törvényt, nem lehetséges az, hogy a Senonemys egy már előzőleg specializálódott fejlődési stádiumból (nyiltabb tengeri alakokból) ismét partközeli élettérbe kerülés révén érte el „alacsonyabb” alaki fejlettségi állapotát, ami tulajdonképpen élettani specializá- lódást jelent. Ezekből értelemszerűen következik, hogy a Senonemys sümegensis nov. gén., nov. spec. teknősmaradvány olyan fejlődési ágat képvisel, amelyik átvezet a harmadkorba (2. ábra). így teknősmaradványunkban az eocénkori gazdag teknősfauna ősét ismertük meg. Ugyanakkor leletünk bizonyíték arra, hogy a harmadkori formák részben a nyílt- tengeri életmódból visszakerült redukált thecájú alakoktól származnak, másrészt azon- ban egyenes fejlődéssel a mezozóos partszegélvi teknősök tekinMietők az ősöknek. Ezért azután a fiatalabb harmadkori teknős-nemzetségeknél mind a bőrcsontokból álló, mind pedig az eredeti vázcsontokból kialakult thecával rendelkező fajok egyaránt képviseltek. TÁBLAMAGYARÁZAT - TAFELERKLÁRUNG Vm. tábla — Tafel VIII. 1. Senonemys sümegensis nov. gén., nov. spec. hátoldali képe természetes fényben Dorsalseite von Senonemys sümegensis nov. gén., nov. spec. im Tageslicht 2. Senonemys sümegensis nov. gén., nov. spec. hátoldali képe UV -fényben Dorsalseite von Senonemys sümegensis nov. gén., nov. spec. im ÜV-Licht IRODALOM — LITERATUR Andrews, Ch. W. (1910): A descriptive Catalogue of the maríné Reptiles of the Oxford Clay Part I., London. — Andrews, Ch. W. (1920): Note on two new species of fossil Tortoises. Ann. Mag. Nat. Hist. London. — Andrews, Ch. W. (1921): On a new Chelonian írom the Kimmeridge Clay. Ann. Mag. Nat. Hist., London. — B a u r, G. (1891): On the pelvis of Testudinata witli notes on the pelvis- evolution in generál. Journal of Morphology, Vol. VI. — B a u r, G. (1896): Bemerkungen über Phylogenie derSchildkröten, Anatomischer Anzeiger. - Bemelen, Z. F. Van (1895): Bemerkungen zűr Phylogenie dér Schildkröten, Comptes rendus III. intemat Congres de Zoolog (Leyden). — B 1 o c h, L- (1820): Tropi- demys Langgi Rütimeyer, Denkschrift zűr Eröffnung von Museum und Sammlung derStadt Solothum. — Dacqué, E. (1912): Die fossilen Schildkröten Aegyptens Geolog. u. Paleontolog. Abhandl. Vol. XIV. — F r a a s, E. (191 3) : Proterochersis, eine pleurodire Schildkröte aus dem Keuper. Jahreshefte des Vereins für Vaterlánd. Naturkunde, Stuttgart. — F r a a s, E. (1899): Proganochelys Quenstedti Baur. (Psammochelys Keuperina Qu.) Ein neuer Fund dér Keuperschildkröte aus dem Stubensandstein. Mitt. Kgl. Nat. Kabin. Stuttgart. Nr. 9. — Franck F. (1908): Études critiques et experimentales sur la mécanique respirataire comparée des Reptiles. I. Chéolouies (Tortue grecque) Archive de Zoologie experimentale, Paris. — Fejér- váry F. (1930) : Palaeobiologica Bd III. Wien. p. 357. (Fussnote) — F u c h s, H. (1920) : Die Verknöche- rung ’des Innenskelettes am Schádel dér Seeschildkröten. Anatomischer Anzeiger. — G i 1 m o r e, Ch. W. (1919) : Reptilian faunas of the Torrejon, Puereo and underlying Cretaceous formation of San Juan County, New Mexico, United States Geolog. Survey Professional Papers, Washington. — G o e t t e, A. (1899): Über die Entwicklung des knöchemen Riickenschildes dér Schildkröten. Zeitschr. Wissensch. Zoolog. — Harrasowitz, H. (1922): Die Schildkrötengattung Anosteira. Abbhandl. Hess. geolog. Landesanstalt. — H o f f m a n n, C. K. (1890): Schildkröten. Broun Klassen u. Ordnungen des Tierreiches. — L a m b e, L. M. (1914): On new species of Aspideretes írom the Belly River formation of Alberta, with further infor- mation regarding the structure of the carapace of Voremys pulchra. Proc. and Trans. R. Soc. Canada, Ottava. - Lydekker, R. (1889): Catalogue of the Fossil Reptilia and (Amphibia) in the British Museum Part III. London. — Lydekker. R. (1889): On remains of eozoic and mesozoic Chelonia and a tooth Palacont. Soc. London. — M e y e r, H. (1855) : Helochelys Danubiana, Palaeontographica. — M e y e r, H. (1859): Reptilien aus dem lithographischen Schiefer (Fauna dér Vorwelt), Frankfurt. - Nopcsa, F. (1897): Vorláufiger Bericht überdas Auftreten dér oberen Kreide im Hátszeger Tale in Siebenbiirgen. Verhandl. k. k. geol. Reichsanstalt, Wien. — Nopcsa, F. (1893): Kallokibotium, Paleontológia Hung. Vol. 1. Bp. — Nopcsa, F. (1923): Die Familien dér Reptilien, Berlin. — Nopcsa, F. (1928) : Paleontological notes on Reptiles Geol. Hung. ser. Pál. Vol. 1. Főse. 1. Bp. — P o r t i s, A. (1878) : Über fossile Schildkröten aus dem Kimmeridge von Hannover Palaeontographica. Vol. XXV. — Rütimeyer, L- (1873): Über den Bau von Schale und Schádel bei lebenden und fossilen Schildkröten. Verhandl. Naturforsch. Gesellsch. Basel. — Rütimeyer, L- (1881): Die fossilen Schildkröten von Solothum. Neue Denkschr. Schweiz. Gesellsch. Naturwiss. Vol. XXV. - Seeley, Hg. (1881): Reptile Fauna of the Gosau formation. Quart. Joum. Geol. Soc., London. — Staesche, K. (1928): Sumpfschildkröten aus hessischen Tertiárablagerun- gen. (Abh. d. hessischen geol. Laudesanstalt zu Darmtstadt, Bd. VIII. H. 4. — Szalai T.: Chlemnys h emisphaerica Gilmore, Foldt. Közl.JLXI. Bp. —Szalai T. (1933): Magyarországi teknősök jegyzéke. Földt. Közi. LXIII. Bp. - Versluvs, I. (1914): Über die Phylogenie des Panzers dér Schildkröten, B oh n P. : Sümegi kréta korú teknős 117 Paláontolog. Zeitschrift. Berlin. — Vogel, G. (1913): Unregelmassigkeiten an den Homplatten von Schildkrötenschalen . (Sehriften d. Ökonom, Gesellsch. Königsberg. 53. - ffatson, D. M. S (1914): Eunotasaums africanus and the Chelonia Proc. Zool. Soc. London. - Wegner, R. (1911): Desmemys Bertelsmanni. ein Beitrag zűr Kenntnis dér Thalassemydidae. Palaeontographica. — Z i t t e 1, G. A. (1876): Bemerkungen iiber die Schildkröten des lithograptíischenSchiefers. Palaeontolographica,Vol.XXIV. — Z i 1 1 el, G. Á. (1890): Handbuch dér Palaion tologie III. München, Leipzig. Senonemys sümegensis nov. gén., nov. sp. — ein neuer Schildkrötenfund aus Ungarn P. BOHN Locus typicus: Ungarn, Komitat Veszprém, ,,Kecskevárer Steinbruch” bei Sümeg. Gefunden in 1963. Stratum typicum: Oberkreide, senonischer Riffkalk. Derivatio nominis: Senon = Altér des Fossilfundes, emys = sein Formenkreis (höheres Taxon), sümegensis = nach dem F undort. Diagnose: Dér Fossilfund ist dér Abdruck dér Theca einer Schildkröte, ohne Kopf, Schwanz, Vorder- und Hinterextremitáten. Es ist unmöglieh ihn vöm Gestein herauszugewinnen, daher beschránkt sich die Beschreibimg und Untersuchung auf den Rückenteil dér Theca, des Carapax. Die Konvexitát des leicht gewölbten Riickenpanzers ist etwa 3 cm hoch. Die Theca ist 34 cm láng und erreicht ihre grösste Breite, 31 cm, in einer Entfemung von 20 cm vöm Vorderteil. Die Gestalt ist alsó nur entlang dér Lángsachse symmetrisch, von stark abgenmdeter ovaler Form. Auf dem Carapax ist kein Abdruck dér ehemaligen Homscuta sichtbar. Die knöchemen Plattén, welche das Rückenschild aufbauen, können aus dem Abdruck dér Nahtlinien vmd den am Rande des Schildes an manchen Stellen erhaltenen, versteinerten Skelett-Teilen rekonstruiert werden. Die Nuchalplatte ist 3,5 cm hoch, 7 cm breit, etwas gebogen, schildförmig. Bei seinem Heraustreten ist dér Hals samt mit den zwei ersten Marginalplatten ein wenig nach oben gebogen. Die Marginalplatten sind 4 cm lángé und 3 cm breite, leicht gebogene, rechteckige Knochenelemente, die um 2 — 3 mm dicker sind, als die restlichen Knochenplatten. Ihre Dicke ist auf etwa 8 — 9 mm zu schátzen. Die Marginalplatten hegen beinahe horizontal und dadurch erleidet die Aufwölbung des Carapax einen Brach. Die Costalplatten stellen 26 bis 28 mm breite Knochenleisten dar. Ihre Dicke betragt 5 bis 6 mm. In derMitte des Rückenschildes bilden parallelseitige Knochenplatten 4 Costalplattenpaare. Zwischen die Xuchal- vmd Pygalplatten beugen sich immer stárker vmd stárker gebogene Costalplattenpaare ein; zahlenmassig gibt es vome 2, hinten aber 3 Paare. Die Pygalplatte ist stark entwickelt, 5,5 cm hoch mit 11 cm Maximalbreite, schildförmig. lm Gegensatz zűr Nuchalplatte láuft sie nicht bis zum Rand des Carapax aus, sondem wird sie gégén den Rand von den Marginalplatten abgegrenzt. Die Neuralplatten sind longitudinale, rechteckige, convexe Knochenelemente, die in dér Achse des Fossilfundes liegen. Sie sind von annahemd gleicher Grösse; etwa 18 bis 20 mm breit und 25 bis 30 mm láng. Die Neural- vmd Costalplatten befinden sich quer in gerader Stellvmg und bilden eine Zwischenstellung mit den Ouemahtlinien dér Costalplatten. 8 cm vöm Vorderteil des Carapax entfemt und 7 cm weit von dér Mitte befinden sich im Schultergürtel die Gelenkfláchen des Humerus. Hinten, in 14 cm vöm Ende des Carapax sind die Reste dér distalen Epiphyse des Femurs je 10 cm weit links vmd rechts von dér Mitte zu finden. Die Rüekenwirbel werden gégén den Nackenteil immer lánger vmd schmaler, gégén den Schwanz aber immer breiter und kürzer. Die Rippen befinden sich unter den Neuralplatten und sind in Zwischenstellung mit den Costalplatten. Das durch denScham- und Sitzbein umschlossene Foramen obturatum ist gross. Hauptmerkmale : 1. Dér Carapax ist über den Schulter- vmd Beckengürtel hinausgewachsen, Sehulter- vmd Beckengürtel befinden sich alsó innerhalb dér Theca. 2. Die Knochen des Beckengürtels waren dem Plastron nicht angewachsen. 3. Wie es nach dér Form des Carapax und dér Stellung dér Wirbel zu entnehmen ist, war dér Kopf dér Schildkröten einziehbar vmd nicht seitwárts abbiegbar. 118 Földtani Közlöny, XCVI. hötet, i. füzet Differentialdiagnose: Auf Grund seiner Dimensionen, dér Form des Carapax, dér Zahl dér Knoehenelemente und ihrer Anordnung steht unser Fossilfund dem Typus dér Art Thalassemvs marina F. Fraas nahe. Die Unterschiede bestehen einerseits darin, dass bei unserem Éxemplaf dér Ablauf dér mittleren Costalplatten weniger gebogen ist, andererseits fehlen hier die bei dér Art Thalassemvs marina F. Fraas anfánglich auftreten- den klemen Fontanellen. Nach den besehriebenen Merkmalen nimmt unser Fossilftmd folgende systema- tische Stellimg ein: Ordo: Chelonia Subordo: Cryptodira Família: Emyidae Genus: Senonemys (nov. gén.) Species: siimegensis (nov. sp.) TÁRSULATI ÜGYEK 1965. őszi ülésszakon elhangzott előadások Szeptember io. Őslénytani Szakcsoport évadnyitó klubestje Elnök: B o g s c h László Z a p f e, Helmuth (Ausztria) : Zűr Biostratigraphie und Fazieskunde des nordal- pinen Dachsteinkalkes Vita: Végh S.-né, Góczán F., Bogsch L., Zapfe, H., Bogsch L. Résztvevők száma: 21 Szeptember 23. Agyagásványtani és az Ásványtan-Geokémiai Szakcsoport előadóülése a Szilikátipari Tudományos Egyesület Finomkerámiai Szakosztályával közös rendezésben Elnök: R i c h t e r Vladimir Takáts Tibor: Finomkerámiai nyersanyagok magas hőmérsékletű kristályos fázisai Vita: A kiterjedt vitában mindkét egyesület képviselői ismételten resztvettek. Résztvevők száma: 38 Szeptember 28. Elnökségi ülés Elnök: Bogsch László * Napirend: 1. Beszámoló a Tokaji Vándorgyűlésről; 2. Az 1965. évi program és az 1966. évi működési terv; 3. Beszámoló a Nemzetközi Szénkőzettani Bizottság magyar- országi ülésszakának szervezéséről; 4. Javaslattétel az Állami Díj Bizottság személyi összetételére; 5. Javaslattétel a Vendl Mária Emlékalapítvány Díj Bizottság személyi összetételére. Résztvevők száma: 5 Szeptember 29. Választmányi ülés Elnök: Bogsch László Napirend: x. Megemlékezés Telegdi Roth Károly halálának 10. évfordulójáról, valamint Koch Sándor egyetemi tanári működésének negyedszázados fordulójáról, 2. Beszámoló a Tokaji Vándorgyűlésről; 3. Az 1965. évi őszi program és az 1966. évi átnézetes működési terv; 4. Beszámoló a Nemzetközi Szénkőzettani Bizottság magyaror- szági ülésszakának szervezéséről; 5. Az Állami Díj Bizottság megválasztása; 6. A Vendl Mária Emlékalapítvány Díjat Odaítélő Bizottság megválasztása. 7. Folyó ügyek. Résztvevők száma: 29 Szeptember 29. Évadnyitó klubest Elnök: Balogh Kálmán Balkay Bálint: Afrikai útibeszámoló (vetített színes diapozitívekkel) Résztvevők száma: 72 Október 4. Őslénytani Szakcsoport Intézőbizottsági ülése Elnök: Bogsch László Napirend: 1. Beszámoló a Szakcsoport 1965. első félévi munkásságáról; 2. Az 1965. őszi program; 3. Az 1966. évi előzetes munkaterv felvázolása. Résztvevők száma: 8 Október 4. Őslénytani Szakcsoport klubdélutánja Elnök: Bogsch László Kókay József: Tanulmányúton Olaszországban Vita: Csepreghyné Meznerics I., Bogsch L-, Szabó I., Kókay J., Bogsch L. Kecskeméti Tibor: Útiképek három országból (Tanulmányúton Ausztria, Svájc, Olaszországban) Vita: Bogsch L. Résztvevők száma: 32 Október 18 — 23. Nemzetközi Szénközettani Bizottság magyarországi ülésszaka (International Comission fór Coal Petrology, XVIII Meeting, 1965, Budapest, Hungary) A Nemzetközi Szénkőzettani Bizottság ülésszakának méltatása a december 8-i Közgyűlés főtitkári beszámolójában található. Az ülésszak résztvevői országonkénti megoszlásban: Ausztrália: T a y 1 o r, G. H., Ausztria: R e i c h, W., Belgium: N o é 1, R., Bulgária: M i n ö e v, D., Cseh- szlovákia: H a v 1 e n a, V., M a 1 á n, O., Svoboda, J. V., Északamerikai Egyesült 120 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, i. füzet Államok : B e r r y, W. F., Breger, I.A., B r e g e r, R., Koppé, E. F., S p a c k- m a n, W., Franciaország: A 1 p e r n, B., Hollandia: de V r i e s, HA. W., India: M u k h e r j e e, B. C., N a v a 1 e. G. K. B., Jugoszlávia: Podgajny, O. A., Magyarország: K e r t a i Gy., Kriván P., Morvái G., Soós L., Szádeczky- Kardoss E., Szab ó-P e 1 s ő c z i M., Német Demokratikus Köztársaság: P r e u s s, B., R o s e 1 1, G., S o n t a g, E., Német Szövetségi Köztársaság: B e r g e r, F., Ha- g e m a n n, H. W., von K a r in a s i n, K. , von Karmasin, X., Mackowsky, M. Th., P i 1 1 e r, H., P o t o n i é, R., P o t o n i é, O., Schneider, E., Stach, E., Stach, G., Thaer, A., Teichmüller, M., Teichmüller, R., Olasz- ország: Damiani, M., Spanyolország: Hevia-Rodriguez, M., Szovjetunió: G o r s k i, I.I., B o g o 1 j u b o v a, L. I., T i m o f e j e v, P. Az ülések a rendezvény természete alapján zártkörűek voltak. Október 25. Ásványtan-Geokémiai Szakcsoport előadóülése Elnök: N e m e c z Ernő J a n t s k y Béla: A szabadbattyáni (Kőszárhegy) ólomérctelep újabb vizsgálata Vita: Nemetz E., Gedeon T., Jugovics L-, Jantsky B., Kiss J., KubovicsL, Kiss J., Jantsky B., Nemecz E. W éber Béla: A Mfcsek-hegységi alsó- és felsőtriász képződmények nyomelem- vizsgálati adatai Vita: Nemecz E., Kubovics I., Kiss J., Wéber B., Kiss J., Nemecz E. Résztvevők száma: 26 Október 27. Előadóülés Elnök : Balogh Kálmán Balkay Bálint: Megfigyelések afrikai laterit szelvényeken Vita: VéghS-né, Balkay B., Erdélyi M., Scherf E., Balkay B., Balogh K., Balkay B., Balogh K. Bárdossy György: Újabb bauxitföldtani vizsgálatok eredményei Vita: Balkay B., Balogh K., Bárdossy Gy., Vecsernyés Gy., Balogh K., Végh S. -né, Bárdossy Gy., Balogh K., Cseh-Németh J., Gedeon T., Solymár K., Komlóssy Gy., Bárdossy Gy., Balogh K. J u h á s z Árpád: Szánk és környékének harmadidőszakinál idősebb képződményei ( Bejelentés ) Vita: Balogh K., Juhász Á., Balogh K. Résztvevők száma: 74 November 1. Őslénytani Szakcsoport előadóülése Elnök : B o g s c h László Bogsch László: Tanulmányúti beszámoló német- és görögországi utazásról Góczán Ferenc: A bakonyi felsőkréta kőszénképződés a palynológia tükrében Résztvevők száma : 1 6 November 3. Földtani Közlöny Szerkesztőbizottsági ülés Elnök: Vadász Elemér Napirend: A Földtani Közlöny 96. köt. 1. füzetének összeállítása Résztvevők száma: 9 November 5. Előadóülés a Magyar . Hidrológiai Társaság Vízellátási és Hidrogeológiai Szakosztályával közös rendezésben Elnök: S c h m i d t Eligius Róbert A v e r j e v, V. V. (Szovjetunió, Petropavlovszk, Vulkanológiai Intézet) : Magas- liőmérsékletű hidrometrikus tevékenység a jelenkori vulkáni területeken Vita: Az előadást követő vita során jelenlevők számos kérdést tettek fel az elő- adónak. Résztvevők száma: 41 November 8. Agyagásványtani Szakcsoport előadóülése Elnök : Nemecz Ernő N á r a y-S zabó István — P éter Tibomé: Tokaji-hegységből származó anya- gok ásványi összetételének vizsgálata új diffrakciós módszerrel Vita: Varjú Gy., Richtér V., Takáts T., Viczián I., Szántó F., Nemecz E., Péter T. -né, Nemecz E. Résztvevők száma: 34 121 Társulati ügyek November io. Előadóülés Elnök : Balogh Kálmán Muntyán István— S i p o s s Zoltán: A dorogi bamakőszénterület oligocén szénfekvő képződményeinek fáciesvizsgálata Vita: Varjú Gy., Szatmári P., Siposs Z., Balogh K. Jaskó Sándor: A pannon-medence lignittelepeinek térbeli elterjedése és réteg- tani szintezése Vita: Balogh K., Jaskó S., Balogh K. Szatmári Péter : Üledékföldtani vizsgálatok a nyugat-mecseki f elsőpannóniai rétegösszletben Vita: Varjú Gy., Szatmári P., Balogh K. Gidai László— S i p o s s Zoltán: Adatok az infraoligocén denudáció hatásáról a dorogi területen (Bejelentés) Vita: Jaskó S., Molnár J., Gidai L., Balogh K. Résztvevők száma: 52 November 12. Nemzetközi Kapcsolatok Bizottsága ülése Elnök: Kriván Pál Napirend: 1966. évi rendezvényeken való részvétel Résztvevők száma: 6 November 12. Tiszteleti Tagokat Javasló Bizottság ülése Elnök: Pantó Gábor Napirend: Tiszteleti tag javaslat az 1965. évi Záróközgyűlésre Résztvevők száma: 4 V November iy. Mérnökgeológiai — Építésföldtani Szakcsoport előadóülése Elnök: P a p p Ferenc J u h á s z József: Völgyzárógátak mérnökgeológiai vizsgálatának módszerei Vita: Papp. F., Rédey K., Zsilák Gy. L., Juhász J., Papp F. Böcker Tivadar: Karsztos kőzeteken telepített víztárolók mérnökgeológiai problémái Jugoszláviában (Bejelentés) Résztvevők száma: 31 November 22. Vendl Mária Emlékalapítvány Díj Bizottság ülése Elnök: Sztrókay Kálmán Napirend: Javaslattétel a Vendl Mária Emlékalapítvány Díj első kiadásával kapcsolatban Résztvevők száma: 5 November 24. Választmányi ülés Elnök: Balogh Kálmán Napirend: A december 8-i Záróközgyűlés előkészítése Résztvevők száma: 28 November 24. Előadóülés Elnök: Bogsch László Fülöp József: A Villányi-hegység krétaidőszaki képződményei Vita: Knauer J., Kaszap A., Horváth A., Méhes K., Fülöp J., Bogsch L. Résztvevők száma: 32 November 29. Ásványtan-Geokémiai Szakcsoport előadóülése Elnök: Sztrókay Kálmán Noskené Fazekas Gabriella— N a g y Istvánná: A mecseki alsóliász kőszénösszlet üledékkőzettani vizsgálata Vita: Sztrókay K., Noskené Fazekas G., Kiss J., Nagy E., Paál Á-né, Sztrókay K. Csalogovits Imre : A mecseki alsóliász sziderites-chamozitos képződményei- nek ásványgenetikai problémái Vita: Kiss J., Csalogovits I., Bilik I., Csalogovits I., Sztrókay K., Morvái G., Somos L., Nagy E., Kiss J., Sztrókay K. Pesthy László: Mikrofajsúlv-meghatározás (Bejelentés ) Vita: Sztrókay K. Résztvevők száma : 29 122 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, i. füzet December 6. Mérnökgeológiai- Építésföldtani Szakcsoport tanulmányi látogatása Látogatásvezető: Karácsonyi Sándor A Szakcsoport tagjai eziittal az É. M. Földmérő és Talajvizsgáló Vállalatának mérnökgeológiai munkálkodását tekintették meg. Résztvevők száma : 1 4 December 6. Elnökségi ülés Elnök : B ogsch László Napirend: A december 8-i Záróközgyűlés levezetése Résztvevők száma: 3 December 6. Őslénytani Szakcsoport előadóülése Elnök: Báldi Tamás O r a v e c z János: A budai triász tűzkő mikrofaunája Vita: Szeredai L., Oravecz J., Báldi T. K r o 1 o p p Endre: A Buda-kömyéki mésziszap-összlet, III. rész: Budakalász — Várhegy — B ékásmegyer . Összefoglalás . Vita: Báldi T., Krolopp E., Báldi T. Résztvevők száma : 1 5 December 6. Agyag ásvány tani Szakcsoport előadóülése Elnök: Neme ez Ernő Bárdossv György : A bauxit agyagásványai Vita: NemeczE., Náray-Szabó I., Balkay B., Kiss J., Vörös I., Varjú Gv., Szepesi K., Székyné Fux V., Takáts T., Péter T.-né, Solymár K., Bárdossy Gy., Nernecz E. Résztvevők száma: 27 December 8. Évzáró Közgyűlés Elnök : Bogsch László B o g s c h László: Elnöki megnyitó* Kriván Pál: Főtitkári beszámoló Tisztelt Elnök Úr ! Tisztelt Közgyűlés ! Elérkezett az ez évi zárszámadás ideje. Egyéves visszatekintésben elemzéssel készülünk a jövőre, arra a félesztendőre, ami a jelen elnökség megbízatásából még hátra maradt. Amint az éghajlattanban ismert az éghajlati év fogalma, ami esetenként, ön- magában tekinti az évet, mintegy egyedi jelenségként, genetikai értelmezését adva a kiragadott év időjárása minden mozzanatának, ugyanúgy e mostani záróközgyűlés, illetve záró ülés is az egyéves visszatekintésben a „társulati évet” tekinti, önmagában, kiragadottan, a sokéves átlagok figyelmen kívül hagyásában szinte zárszámadás jelleggel még akkor is, ha a múltak működésén leszűrt működési elvek vetületeként tekintjük: is azt, s vesszük kés aiá az évet, amitől hamarosan búcsúzni fogunk. Mint ilyen nem lesz hiteles a kép. A sokévi átlagok helyett az egy éves teljesítés vizsgálata a cél, s lehet, hogy ilyenkor, ebben egyik-másik szakcsoportunk, vidéki csopor- tunk éppen hosszabb pihenővel jelentkezik — gazdag termés után — , s ez esztendőben éppen csak érleli a holnapok működésének eredményeit. Régi tapasztalat ez. Az Agyag- ásvány Szakcsoport egy gazdag sorozat után erőgyűjtésben van, a Mecseki Csoport a legkülönfélébb, a területi földtani „szolgálat” átszervezési bonyodalmai folytán s a helyi körülmények, a pécsi Technika Háza_ építkezési nehézségei következtében gyengélkedik, viszont ugyanekkor prosperál az Ásványtan-Geokémiai Szakcsoport és soha nem látott nemzetközi sikert aratott a Szénkőzettani Szakbizottság. Magától értődőén hullámzik tehát a Társulat központi tagozatának és f diáiéi működésének a tevékenysége, s egyik helyütt eredményt, másik helyütt eredményt elő- vezető, bevezető pihenés időszakos nyugalma a jellemző. Még mielőtt az elemző részletezés területére lépnék a Közgyűlés évzáró, zárszám- adó vagy számadó jellege folytán adjunk helyet előbb a számadásnak, s ebben is a vesz- teségeknek * Bogsch László elnöki megnyitója a M. T. A. X. Föld- és Bányászati Osztálya Földtani Bizottsá- ga számára kibővítve, a fenti Bizottság javaslata alapján az Osztályközleményekben jelenik meg. (Szerk.) Társulati ügyek 123 Három társulati tagunktól búcsúztunk ezidén: Böhm Bem Boleszlávtól, D a r n a y-D o r n y a y Bélától és Szabó Pál Zoltántól. Bem Boleszláv csöndesen távozott körünkből március hó utolsó napjaiban. Hamvait a rákoskeresztúri új köztemetőben a lengyel szektorben helyezték örök nyuga- lomra, nagy részvét mellett. Társulatunk nevében dr. S z a 1 a i Tibor választmányi tag vett búcsút Bem Boleszlávtól Társulatunk régi hűséges tagjától. Bem Boleszláv halálát követően április első napjaiban távozott körünkből dr. D a r n a y-D o r n y a y Béla 77 éves korában, a reá jellemző szorgalmas, kitartó gyűj- tőmunka megállíthatatlan pezsgésében, s abban a biztos tudatban, hogy munkásságának minden irányvonala mind a társulati vezetés, mind az állami vezetés részéről teljes támo- gatásban, megértésben részesült; a kiteljesedés boldog örömében, amely munkássága minden szálának kivirágzását lehetővé tette. Társulatunk kedves örökifjú öregjétől hamvainak a keszthelyi Szent Miklós temetőben történt elhelyezése alkalmából dr. Z s i- 1 á k György László a Mémökgeológiai-Építésföldtani Szakcsoport titkára vett búcsút. A harmadik veszteség ez év nyarán érte Társulatunkat. Hosszas és súlyos beteges- kedés után fiatalon távozott tagjaink sorából dr. Szabó Pál Zoltán a Társulat Mecseki Csoportjának egyik alapítója és motorja, a Dunántúli Tudományos Intézet igazgatója. Szakterületünkhöz nemcsak szervezőmunkáján keresztül kapcsolódott, hanem karszt- morfológiai, karszttörténeti, hidrogeológiai és negyedkorföldtani vizsgálatokkal is. Személyiségének, munkásságának elvesztése pótolhatatlan űrt hagyott maga után. Mindhármuk emlékét Társulatunk kegyelettel megőrzi. Nekrológjaikat az 1966. évi Tisztújító Közgyűlés alkalmával mutatjuk be. Ha a veszteségek áttekintése után a Tagtársainkat ért kitüntetéseket vesszük sorra, mindazon elismerést, amit társulati tagjaink társadalmi munkájukkal vagy szakterüle- tükön kifejtett aktivitásukkal értek el, ennek az esztendőnek szép eredményei voltak. A MTESZ VI., 1965 júniusában tartott Közgyűlésen társulati munkásságának eredményei elismeréséül Morvái Gusztávot, Társulatunk volt főtitkárát a Munka Érdemrend ezüst fokozatával tüntették ki, azért a sokéven át kifejtett lelkiismeretes, hasznos társulatépitő tevékenységéért, amely végső fokon a magyar földtan állami szer- vezetének kialakításához vezető utat is eredménnyel szolgálta. Ugyancsak a Munka Érdemrend ezüst fokozatával tüntették ki dr. Fiitöp József és dr. Rónai András választmányi tagunkat, ill. tagtársunkat a földtani tudo- mány művelése, szervezése terén elért kimagasló munkásságuk elismeréséért ez év április 4-e alkalmából. A Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki dr. M a j z o n László választ- mányi tagot nyugdíjbavonulása alkalmából, kifejezve ezzel azt az elismerést, amit a magyar mikropaleontológia fejlesztésében és nemzetközi szintre emelésén, s annak a népgazdaság szolgálatába állításán keresztül dr. M a j z o n László megérdemelt. A Magyar Tudományos Akadémia folyó évi Közgyűlése a Földtani és Bányászati Osztály kialakításával Társulatunknak új akadémikusokat szerzett. Nagy örömmel ismételjük meg, hogy Társulatunk elnöke dr. K e r t a i György az Akadémia levelező tagja lett, ugyanakkor dr. P a n t ó Gábor választmányi tagunk és dr. Pécsi Márton tagtársunk szintén az Akadémia levelező tagjai sorába került. Az a körülmény, hogy az újonnan létesített Osztály élére geológusok kerültek, dr. Szádeczk y-K a r d o s s Elemér tiszteleti tag, ill. dr. F ü 1 ö p József választmá- nyi tag személyében, azt a reményt kelti bennünk, hogy a Magyarhoni Földtani Társulat és a Magyar Tudományos Akadémia közötti kapcsolat eredményesen fog fejlődni, s abból az egészségtelen és formális szubordinációból, ami a Műszaki Osztáiy és a MTESZ-ben összefogott egyesületek közül a Magyarhoni Földtani Társulatra hárult, egy egészséges együttműködés — mondhatni — egymás mellettiség szellemében haladhatunk tovább. A Földtani Kutatás Kiváló Dolgozója megtisztelő címet ismét számos kartársunk kapta az ez évi Bányásznap alkalmából. A 1 m á s s v Bálint, Balogh Gyula, dr. B a 1- k a v Bálint, Buda Tibor, Bimbó Mihály, dr. C s i k y Gábor, dr. D a n k Viktor, dr. D a n k Viktomé, dr. Erdélyi Mihály, Erdélyi Tibor, dr. Facsinay László, Fábián Béla, dr. G ó c z á n Ferenc, Gulyás István, Gáspár János, Horn J ános, Király Ernő, Kovács Zoltán, Kétszery Károly, Káli Zoltán, K i 1 é n y i Istvánná, Jankó Gábor, Juhász Barnabás, Juhász Árpád, Konda József, Kéri János, Nagy Géza, P á 1 f y József, Rozsnyai Sándor, Somlai Ferenc, dr. Szilvágyi Imre, Szatmári Péter, dr. S z é k y Ferenc, V i n c z e Viktor, Varga Márton, dr. Vitális György, Z e 1 e n k a Tibor, Zsolnayné Égervár y Katalin. A tagtársainkat ért gazdag és méltó kitüntetéssorozat bemutatásakor őszinte jókívánságainkkal fordulunk a társulati munkában, a földtani tudomány és azok gyakor- 124 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, i. füzet lati alkalmazásában kiváló eredményeket elért tagtársaink felé további sikeres működést, a végzett munkában lelt sokszori örömet és újabb elismeréseket kívánva nekik. Ha az ez évi munkásságot, a társulati működést eiőrebocsátottak stílusában kíván- juk áttekinteni, engedje meg a t. Közgyűlés, hogy emlékeztetőként a bírálat alapját adó 1965. évre vonatkozó társulati működési irányelveket vázlatosan emlékezetükbe idéz- zem.* Ahhoz pedig, hogy a jövőt tekintsük, engedje meg a t. Közgyűlés, hogy most az 1966. évre vonatkozó működési irányelveinket is bemutathassuk. A Magyarhoni Földtani Társulat 1966. évi működésé- nek irányelvei: „Társulatunk 1966. évi működési irányvonala változatlanul követi a megelőző években lefektetett működési alapelveket s ezek szellemében kívánja kitölteni 1966. évi munkatervét, melynek első harmadában, 1966 márciusában az új vezetőségválasztásra, a Tisztújító Közgyűlés összehívására is sor kerül. A társulati működés elvi tartalmában tehát nem tér el az előző évek társulati tevékenységétől, szervezési szempontjait tekintve azonban mindenkor szem előtt tartja a gazdasági helyzet reánk rótta takarékossági szempontok értelmes figyelembevételét. A rendszerint nagy anyagi megterhelést jelentő nagy-rendezvények sorát 1966-ra rígy állítottuk össze, hogy azok pénzügyi tervünkben minél kisebb megterheléssel jelent- kezzenek. Az 1966. első félévében megrendezendő kétnapos M. Áll. Földtani Intézet-i Beszámolóülés költségmentes; a májusi Jugoszláv — Magyar Geológus Találkozó (Zágráb) csak a vállalt anyagi kötelezettségek kihatását tartalmazza; az őszi évad négynapos Bauxit Vándorgyűlésében Társulatunk a Magyar Tudományos Akadémia Földtani Bizottsága s a M. All. Földtani Intézet mellett elsősorban csak szervezőmunkájával vesz részt; tavaszi Tisztújító Közgyűlésünk költsége viszont az eddigi keretekhez illeszkedik. Nemzetközi kapcsolataink ápolását szolgálja a májusban megrendezésre kerülő Jugoszláv — Magyar Geológus Találkozó, a nemzetközi rendezvényeken való részvétel, külföldi előadók meghívása stb. Mindez azonban a vele járó nagy terhek miatt alaposan megfontolt fejlesztési tervek nyomán vihető tovább. A népgazdasági fontosságú földtani témák súlyozott helyet foglalnak el Társula- tunk 1966. évi működési tervében is. A korábban már említett Bauxit Vándorgyűlés és a Magyar Állami Földtani Intézeti Beszámoló ülések mellett a Magyar Geofizikusok Egyesü- letével és a Magyar Hidrológiai Társasággal együtt rendezendő Szeged környéki termál- víz- és szénhidrogénkutatás koordináló ülés, valamint központi szaküléseink és szak- csoporti, vidéki csoporti üléseink egész sora foglalkozik népgazdasági fontosságú földtani témák napirendre tűzésével és megvitatásával. 1966. év folyamán Társulatunk a szervezett többnapos költségigényes továbbkép- zési formák helyett helyesebbnek tartja a klubesték tartalmának ilyen irányú kiszélesí- tését. Társulatunk 1966. során is változatlan nagy figyelmet szentel a vidéki csoportok munkájának és külön beható elemzés alapján kíván segítséget nyújtani az elmúlt időszak- ban igen akadozóan működő Mecseki Csoport tevékenységének megújulásához. Különösen a Középdunántúli Csoport pályázati felhívása nyomán tapasztalt eredményes serkentés hatására Társulatunk vezető szervei 1966. évre is szükségesnek tartják pályázatok kiírását földtani tamúmányok alkotására, még akkor is, ha az anyagi lehetőségek korlátozottak. A pályázati kiírások jelentősége elsősorban vidéki csoport- jainknál nagyfontosságú: serkentésük nyomán a vidéken dolgozó, főként iparágakban munkálkodó geológusok, geológusmémökök nyernek tudománymik elmélyült művelésére ösztönzést.” Mindkét esztendőnk működési irányelvét együttesen látva legelőbb is a T á r s u- lat központi szervének működésével szeretnék foglalkozni. Az 1965. évre kidolgozott működési irányelvek követésének, és az ennek alapján kidolgozott munkatervnek Társulatunk központi vezetése lényegében eleget tett. Minden megmozdu- lásában, minden rendezvényében szolgálni törekedett a földtani alapkutatások és az alkalmazott kutatások kapcsolatának kimunkálását, ami kifejezésre jutott olyan, a múlt Közgyűlés által jóváhagyott rendelkezések végrehajtásában, a Társulat folyóiratának a Földtani Közlönynek és a Központi Földtani Hivatal folyóiratának a Földtani Kutatás együttes terjesztésének a végrehajtásában is. (Csak mellékesen jegyezzük meg, hogy a Földtani Közlöny számaival együtt terjesztésre kerülő Földtani Kutatás című folyóirat * Mivel az 1965. évi működési irányelvek a Földtani Közlöny 1964. évi közgyűlési referátumában már megjelentek — Földtani Közlöny 95. köt. 3. fűz. 363. old. — ezúttal közlésüket mellőzzük. Szerk. Társulati ügyek ~ 125 ez évben kivizsgálás alatt álló nyomdai okokból késedelmet szenvedett, tájékozódásunk alapján azonban megnyugvással közölhetjük Társulatunk Közgyűlésével, hogy az 1965. évre lekötött 4 példányszám kiküldése hamarosan megkezdődhet.) Társulatunk központi rendezvényeinek teljesítései közül kiemelt helyen kell kezelnünk a M. Áll. Földtani Intézettel rendezett tradiciózus és a Földtani Intézet mun- kásságának teljes átmetszetét adó Beszámolóüléseket. Ezek a Beszámolóülések ugyanakkor híven szolgálták a MTESZ és Társulatunk működési irányelveinek azt a tételét is, hogy a Társulat folyamatosan segítse, különösen ilyen kiemelt rendezvényekkel a vidéki szakcsoportok működését, főként olyan előadás- sorozatokkal, amelyekben a nevezett csoportok területileg érdekeltek. A vidéki szak- csoportokkal közösen megrendezett Beszámolóülések során számos nagy érdeklődéssel kísért előadás hangzott el. Társulatunk mindenkor nagy gondot fordít évről évre megrendezett vándorgyűlé- seinek a megszervezésére, melyet eziíttal a Tokaji-hegység területén és a vele érintkező, földtani szempontból hozzá szorosan csatlakozó csehszlovák területek megtekintésével is kiegészíttetett. Mint ahogy a Földtani Intézeti Beszámolóülések vidéki csoportokhoz történő kihelyezése a MTESZ és a Társulat vezetésének elvi célkitűzéseit szolgálta, ugyan- úgy szolgálta nemzetközi kapcsolataink építését a Tokaji-hegység területén megrendezett négynapos Vándorgyűlés is amelyen, ha a csehszlovák kartársak nem is a kívánt és beter- vezett létszámban jelentek meg technikai nehézségek és keresztbeszerveződések miatt, ugyanakkor derekasan helyt álltak a V ándorgyűlés csehszlovák területet érintő program- jának szakmai levezetését illetően. Külön ki kell itt emelnünk dr. S a 1 a t, Jan kassai professzort, kinek szívélyességéről Társulatmik tagjai már ezelőtt 9 esztendővel, a Csehszlovák Mineralógiai és Geológiai Társulat Kassai Vándorgyűlése alkalmából is meggyőződhettek. A Vándorgyűlés szervezésében külön köszönetét kell mondanunk dr. Pantó Gábor választmányi tagunknak, aki ez alkalomra szakmai vezető kidolgo- zásának és szerkesztésének munkálatait is vállalta. Ezek a kirándulásvezetők a koráb- biakkal együtt olyan szakmai beccsel és értékkel rendelkeznek, hogy pl. az Eötvös Loránd Tudományegyetem Földtani Tanszéke a visszamaradó példányokat átkérte, hogy tanul- mányi kirándulásait az adott területekre főként ezekre támaszkodva és ezek figyelembe- vételével szervezze meg. Mindkét nagy rendezvény, ill. nagyrendezvénysorozat megren- dezésében kimagasló szerep jutott Hámor Gézának, Társulatunk titkárának és dr. F o r b á t h Lászlóné szervezőtitkárunknak, akik mind az előkészítésben, mind a le- bonyolításban nagy avatottsággal és lelkiismeretességgel álltak helyt. Köszönet érte. Társulatunk nagyrendezvényei között tartjuk számon a Szénkőzettani Munka- bizottságnak dr. S o ó s László által Magyarországra szervezett ülésszakát, melyben a Nemzetközi Szénkőzettani Bizottság látogatott el hozzánk 43 résztvevőjével, 18 ország szénkőzettani tudományosságának képviselőivel. A résztvevők között találtuk Róbert P o t o n i é-t, Eri eh S t a c h professzorokat az NSZK-ból, Spackmann professzort az USA-ból, T i m o f e j e v professzort a Szovjetunióból, Mackowsky professzor- asszonyt, Berry ésTaylor tanárt az USA-ból, ill. Ausztráliából, és így folytathatnám tovább a sort, ha csak a megjelent személyek nevével óhajtanám fémjelezni a Társulatunk szervezésében működött Nemzetközi Szénkőzettani Bizottsági ülést, melynek elnöke magyar részről éppen dr. S o ó s László kartársunk volt. Nem vagyok hivatott arra, hogy ennek a Bizottságnak a munkáját érdemben bemutassam, de a hozzáértő és a külföldről azóta visszajutott elismerések alapján bízvást kijelenthetem, hogy ez a rendezvény nem- zetközi tekintélyünk megszerzése és kiépítése szempontjából a Magyarhoni Földtani Társulatnak az elmúlt húsz évben egyik legjelentősebb rendezvénye volt. Dr. S o ó s Lászlónak az ülésszak előkészítésében, kimunkálásában, levezetésében és lezárásában dr. F o r b á t h Lászlónéval együtt végzett áldozatos munkásságáért Társulatunk Választmánya november 24-i ülésén jegyzőkönyvi köszönetét mondott. A Társulat központi rendezvényei látogatottságuk tekintetében és tematikai felépítésüket illetően jelentősen nem különböztek a korábbi év Társulati központi ülései- től. Az átlág létszám 50 körül mozgott. Társulatunk központi szakcsoportjai 1965. év folyamán kielégítően működtek. Ha alapítási sorrendben vesszük munkásságukat szemügyre, legelőször is az Agya g- ásványtani Szakcsoport tevékenységével kell foglalkoznunk: az Agyag- ásványtani Szakcsoport éveken keresztül szoros tervszerűséggel véghezvitt gazdag prog- ramját ez esztendőben szükségszerű lazítás ég, újabb erőgyűjtés követte. Üléseik megrit- kultak, ugyanakkor azonban minden egyes megmozdulásukra jellemző volt, kitűzött témáik megvitatásának mind vertikumban, mind horizontálisan történő részletes és alapos, sokvitatételes megtárgyalása, amely esetenként jól összegezhető, jól körvonalaz- 126 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, i. füzet ható egységes álláspontok kialakítására, további működésük irányvonalának megszabá- sára vezetett. A következő évben kerül sor a Nemzetközi Agyagásványtani Bizottság jeruzsálemi ülésszakára, amelyre Társulatmik Nemzetközi Kapcsolatok Bizottsága javas- latára, a Nemzeti Bizottsággal történt programegyeztetés végeredményeként, képvisele- tet küld. Az alapítását tekintve második helyen álló Őslénytani Szakcsoport működését nagy fokú prosperitás jellemezte. [Főtitkár továbbiakban teljes részletességgel mutatta be az Őslénytani Szakcsoport évi tevékenységét, külön kiemelve az április 21-én megrendezett ,,M ikropaleontológia tanácskozás ”-t, melynek tárgysoro- zatában a paleozoólógia és a paleobotanika területe érdemben, európai szinten volt kép- viselve s felölelte a Foraminifera vizsgálatok (Majzon, L., Kecskeméti T., Kuruczné Sidó M., Nyírő M. R„ Kőváry J.), a palynológiai vizsgálatok (Z ó 1 y o m i B., Nagy L-né, GóczánF., Rákosi L., Miháltzné Faragó M.), a kovaalga vizsgálatok (Óroszné Hajós M.), a nannoplankton vizsgálatok (Báldiné Beke M.),az ópaleozóos mikropaleontológiai vizsgálatok (Oravecz J.) és a Conodonta vizsgálatok (G ö m ö r y J.) területét. A „Mikropaleontológiai tanácsko- zás” anyaga az Őslénytani Viták legújabb számában jelenik meg. Külön elismerő részletezéssel mutatta be főtitkár az Őslénytani Szakcsoport sajátos tartalommal kitöltött, eredményes klubestéinek és előadóüléseinek anyagát is.] Mérnökgeológia i-É pítésföldtani Szakcsoportunk' mű- ködése 1965. év során a működési terv előirányzattól többponton eltért. Tavaszi nagy- rendezvényének, a kétnapos Dunaújvárosi Ankétnak a sikertelenségét, ill. elmaradását az Akadémiai Nagyhéttel és egyéb rendezvényekkel adódott keresztbeszerveződés okozta. A Szakcsoport működésének újjáéledését szemlélhetjük az őszi ülésszak nyomán, s ezt annak a reményében figyeljük, hogy mind kirándulásaik, ül. tanulmányi látogatásaik, mind pedig egyre szélesebb kört átfogó tematikájuk híven szolgálja a Szakcsoport alapítá- sának célját. A legkésőbben alakult Asványta n-G eokémiai Szakcsoport 1965 . év során sem veszített működésének korábbi lendületéből. A Szakcsoport által kitűzött terveket jelentéktelen módosításokkal maradéktalanul teljesítették, s az az együttmű- ködés, mely a Szakcsoport vezetőségét és tagjait a rokon Agyagásvány Szakcsoporthoz fűzi, biztosíték arra, hogy az 1966. esztendő során, ez a jelenben is tapasztalt virágzás akadálytalanul tovább folytatódhat. A Szakcsoport vezetősége nagy erőfeszítéseket vegez abban az irányban is, hogy a Szakcsoporton keresztül a magyar mineralógia beléphessen a megfelelő nemzetközi szervezet tagjai közé. A Társulat külföldi kapcsolata inak kiépítése 1964-ben új szakaszhoz érkezett. Ebben az esztendőben Nyugat-Magyarországi Vándorgyűlés és a Pécsett meg- rendezett Magyar— Jugoszláv Baráti Találkozó keretein belül indult meg az a nagyszabású együttműködési program, amely az osztrák, csehszlovák, másrészről pedig a jugoszláv fél felé irányul, s egyrészt az osztrák féllel, másrészt a jugoszláv féllel még a tárgyévben együttműködési megállapodásokhoz vezetett. 1965. év során a kapcsolatok kiépítése ismét örvendetesen fejlődött, létrejött az együttműködési alap a csehszlovák, a lengyel, a Német Demokratikus Köztársaság földtani társulataival. Ezek eredményeként eddig is három-három tagtársunk cserekapcsolatos tanulmányútja, ill. kongresszusi részvétele vált lehetővé, nem beszélve az 1966. évben megrendezendő zágrábi Jugoszláv— Magyar Geológus Találkozóról, melyen Társulatunk 15 tagja vesz részt a jugoszláv fél költségén. Ezen cserekapcsolatok során nagyrendezvényeink színvonalát jól egészítették ki, és emel- ték a nevezett országok területéről hozzánk érkezett szaktársak. Nevezett földtani társulatok képviselőinek magyarországi tartózkodása alkalmával folytatott megbeszélések eredményei kellő biztosítékai lesznek a jövő évi kapcsolatok további bővítésére. A kapcsolatok kiépítését a Szovjetunió és Románia felé is művelni óhajtjuk. Erre lehetőséget ad az a körülmény, hogy 1966. során alakul meg a Lvovi Földtani Társulat filiáléjaként a Kárpátukrajnai Földtani Társulati Csoport Uzsgorod székhellyel, melynek alakuló ülésén Társulatunk képviseltetni óhajtja magát. A Társulat elnökségi bizottságainak munkájáról szólva az Állami Díjat Javasló Bizottság javaslatát kidolgozta s azt a MTESZ Elnökségén keresztül megfelelő szervek felé továbbította. A Tiszteleti Tagokat Ajánló Bizottság javaslatát harmadik napirendi pontmik tartalmazza. A Ven dl Mária Emlékalapítvány Díj Bizottság határozatát meghozta, azt a Választmány egyetértő hozzájárulásával, a második napirendi pont során terjeszti a t. Közgyűlés elé” Társulati ügyek 127 Az Ifjúsági Díjbizottság a három iooo Forintos jutalom elosztására javaslatot tett a Választmánynak, amit a jóváhagyást követően ezúttal negyedik napi- rendi pontként terjesztünk a Közgyűlés nyilvánossága elé. A Társulat ellátási gondjaitnagv részben magára vállaló Jogi Tagdí j bizott- s á g (1965. évre betervezett összeg 80 000 Forint volt) nagy erőfeszítéseket végzett a működésünkhöz elengedhetetlenül szükséges jogi tagdíj támogatás megszerzésére. Az átszerveződések folyamán azonban olyan akadályok álltak elő, amelyek nem teszik lehetővé a betervezett összeg tárgyévre való tervezett összegű megszerzését. Az Oktatási Bizottság 1965 — 66 során gyümölcsözött eredménnyel jelentkezett hathatós működése adott segítséget az ÉKMH mérnöki karán megszervezett mémökgeológusi szakmémökképzés megindításához. Ennek a bizottságnak tárgyévben maga elé tűzött feladata nem volt. A Nemzetközi Kapcsolatok Bizottsága továbbra is eredmé- nyesen tevékenykedik. Törekszik arra, hogy összetételében egyesítse mindazoknak a szerveknek a képviselőit, amelyek társulati tagjaink külföldi kiküldetéseit biztosíthatja. Ez a bizottságunk szoros és személyi kapcsolatban áll a Magyar Tudományos Akadémia vonatkozó Nemzeti Bizottságával és a Központi Földtani Hivatallal. Együttműködési eredményeként készült el az egyeztetett 1966. évi kiküldetési terv. Negyedévenként ülésezik aFöldtani Közlöny Szerkesztőbizott- sága. Ez az ülésezési ritmus 1966 során megváltozik, mivel a Földtani Közlöny, melyet 1965. évi irányelveink kivitele alapján a MTESZ dotációja biztosít kiadásra, 1966 során már csak két füzetben jelenik meg arra tekintettel, hogy az Akadémiai Kiadó változatlan terjedelemben ugyan, de egy-egy füzetbe egyesítetten vállalja Közlönyünk kiadását. Mivel a Földtani Közlönnyel kapcsolatban Társulatunk Választmányának 1965. november 24-i ülése konkrét és kiterjedt kifogásokat támasztott, főként a megjelenési formátum, a kihozatali minőség tekintetében, Társulatmik Választmánya létrehozott egy munkabizott- ságot, amely a Földtani Közlöny kiadását egészen a formátumig és a papírminőségig terjedően, esetleg más Kiadó választásával, sürgős ügyként reformálni akarja. Társulatunk Választmánya az Elnökséggel egyetértésben korábban alakított egy Propaganda Bizottságot is a földtudományok ügyének jó értelmű propagá- lására. A Központi Földtani Hivatal megalakulásával egyidőben azonban ennek a Bizott- ságnak a munkáik odási alapja redukálódott, sőt megszűnt, feladatkörét a Központi Földtani Hivatal vette át, nem is beszélve a Magyar Tudományos Akadémiáról, mely azóta alakított X. Osztályával a földtani propagandának egyik bázisa kell hogy 'egyen. A Társulat vidéki csoportja inak működését szeretném következők- ben összegezni: A legkorábban alakult és sokáig ígéretes távlatokkal működő Mecseki Cso- port munkássága ez évben gyakorlatilag leállt. A Mecseki Csoportban csak kizárólag olyan ülések kerültek megszervezésre, melyeket a Földtani Társulat Központi Titkársága vállalt magára. (Földtani Intézeti Beszámolóülések). Ezt a sajnálatos állapotot a Mecsek- hegység területén működő földtani kutatás, a földtani „szolgálatot” ellátó vállalatok idő- közben történt nagy fokú átszervezése idézte elő, nem is beszélve arról a visszatartó erőről, amely Mecseki Csoportunk hontalanságából adódott a pécsi Technika Házának több évre elhúzódott újjáépítéséből. Következőkben újjáválasztandó tisztikarunk feladata lesz az, hogy legelső és létszámában is jelentős szakember-együttest felölelő csoportunkat új életre keltse. A Társulat Középdunántúli Csoportja az Északmagyarországi Csoporttal együtt vidéki működésünk legszínvonalasabb és legszabályosabb tevékenysé- gét nyújtja. Tervét, amely sokszor túlhalad a munka területére eső kereteken és külföldi utak véghezvitelét bátran és gondos előtanulmányozások során csillantja meg, mindenkor példásan végrehajtja s bár előadóüléseinek száma viszonylag nem jelentős, azok színvonala kiemelten szerepelhet Társulatmik egészének működése szintjén. Az É szakmagyarországi Csoport működése szabályosságával, a kitűzött tervekhez való következetes kapcsolódással, azok maradéktalan teljesítésével hívja fel magára a figyelmet, nemkülönben azzal, hogy a miskolci geológusmémökképzés fiatal kádereinek a Társulatba történő bevezetésével, elért eredményeiknek, diploma- munkáiknak a Társulatban történő bemutatásával a Magyarhoni Földtani Társulat egészét a műszaki tudományok művelésével, a bányászati tudományok művelőivel való kapcsolat kiépítésére serkenti. A Magyarhoni Földtani Társulat 1965. november 24-i Választmányi ülésén érdem- szerű gondolat merült fel az Ifjúsági Díjak odaítélésével kapcsolatosan. A Társulat Ifjúsági Díj Bizottsága ugyanis kiegészülni óhajt az Északmagyarországi Csoport geológusmémökképzésében részt vett, s általuk kijelölt tagtársával annak érdekében, 128 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, i. füzet hogy az Ifjúsági Díjak odaítélésében a teljes magyarországi mezőny fölmérése bekövet- kezhessék. A következőkben kiemelten szeretnék szólni a geológushallgat ó-u tán- pótlás kérdéséről, ti. a Fővárosi Tanács Oktatási Osztálya lehetővé tette számunkra 3 év előtti határozatával, hogy Budapest 60 gimnáziumából kiválasztódjék és kiválaszt- hatóvá váljék az a nemes anyag, amely a geológusképzés utánpótlási alapanyaga lehetne. Ebben az esztendőben éppen a harmadik évfolyamot iskolázzuk be. Ennek a geológus tehetségkutatásnak, ami Szakkör formájában havi nyolc órás foglalkozásban működik (évfolyamról évfolyamra), 1965 — 66 során már több hallgatója jelentkezett, ill. vétetett be geológusképzésünk kereteibe. Volt közöttük olyan is, aki a nemzetközi mezőnyben is helytállt s képzését a leningrádi egyetem vállalta. Az 1966. évi egyetemi felvételek során Geológus Szakkörünk működő tagjai közül mintegy tizenöten jelentkez- nek s méghozzá olyanok, akik több éven keresztül áldozatos magatartásukkal, önzetlen és a szak iránt mutatott, önmagától is jelentkező érdeklődésükkel döngetik egyetemünk kapuit, hogy szakunkra bejuthassanak. Egyetemi felvételi rendszerünk jelen formájában semmiféle kedvezményt nem ad ezeknek a társulati ifjúsági sorba felvett egyed eknek, éppen ezért e helyről szeretném felhívni a Geológus Szakbizottság illetékeseinek figyelmét, hogy az új geológus felvételi rendszer kidolgozása, alkalmával a felvételi szaktárgyak átcsoportosításán túl értelemszerűen törekedjenek arra, hogy a Magyarhoni Földtani Társulat s a Fővárosi Tanács Oktatási Osztálya útján kiválogatott, szakunk iránt csökö- nyös elhivatottsággal rendelkező fiatalok eleve pontszámplusz biztosításával indulhas- sanak egy olyan mezőnyben, amely ma elsősorban csak matematikai és fizikai alapozott- ságú felvételi mércét engedményez, csaknem pontszámra sem méltatva az erre hivatottak korábbi tevékenységét és hozzáállását. Kérem a t. Közgyűlést, hogy a Magyarhoni Földtani Társulat Oktatási Bizottsága témájául éppúgy jelölje ki egyetemi geológus felvételünk átalakítási, megreformálás alatt álló rendszerének bírálatát, mint ahogy annak idején a Társulat a geológus, s a geofizikus refonn kidolgozása idején a reformtervek társadalmi felülbírálatában építő szavát kiemel- ten hallathatta. A Magyarhoni Földtani Társulat együttműködési területe a Központi Földtani Hivatallal s az Állami Földtani Intézettel közismert. Ez a kapcsolat megnyilatkozott az ez év februárjában itt megrendezett KGST ülések Földtani Társulati és MTESZ támogatás- sal kifejlesztett megszervezésén s ugyanúgy a Magyarhoni Földtani Társulat eredményei- nek korábban említett nyilvánosságra hozatalán. Midőn a társulati működésre visszatekintve előretekinteni kívánok, választmányi tagjainknak s vidéki csoportjaink vezetőségeinek egyaránt emlékezetébe kívánom idézni a Társulat november 24-i Választmányi ülésén előterjesztett 1966. évi működési javaslatát . Ez a működési javaslat jóllehet kidolgozását már az 1965. évi május 19-i Választmányi ülés lehetővé tette, jelenlegi álláspontom szerint mégsem úgy alakul' tovább, mint ahogy azt jövő évi tervünk kidolgozásakor az első konceptusban bemutattuk, sőt szóvátettiik. Törekvésünk az, hogy a Magyarhoni Földtani Társulat működése a százados tradícióknak megfelelően folytassa útját megújított mederben. Jóllehet közgyűléseink eddigi ritmusa — amely évente márciusról márciusra vert — a Központi Földtani Hivatal és a Magyar Tudományos Akadémia X. osztályának szervezésével kapcsolatban az elmúlt évben decemberre tolódott, s ezévi Közgyűlésünk, amely tulajdonképpen nem is közgyűlés hanem záróülés, decemberre tétetett, helytelen időpontban jelentkezett. Az 1966. évben a kibocsátott tervektől eltekintve vissza kívánunk térni a márciusi közgyűlések ritmusához s tisztújítást óhajtunk s mindazt, ami ezzel egviittjár, de ami már az Elnökség, a Választ- mány feladata, az esedékes bizottságok létrehozását, működésének beindítását, hogy 1966. március végére a Magyarhoni Földtani Társulat megújultan, felfrissültén, eddigi tradícióit figyelembe véve, a kor szelleméhez alkalmazkodóan folytassa azt az utat, ame- lyet 1848-ban elkezdett. Még mielőtt beszámolómnak végére pontot tennék, engedje meg a t. Közgyűlés, hogy megemlékezzem alapszabályunkról. Az igaz, hogy alapszabályunkat néhány éve megújítottuk, de ez a megújúlás nem jelentett teljes átlényegítő korszerűsitő modernizá- lást, ami pedig adódik abból a körülményből, hogy Társulatunk vezetését Koch Antal idejében, az ötven éves fennállás táján is éppúgy öt személy kormányozta, mint ahogy V e n d 1 Aladár idejében is, s mint ahogy most. Felméréseink vannak a tekintetben, hogy az ország geológusi tevékenységet kifejtett közössége Koch Antal idejében, s az említett középidőkben nem nőtte túl az ötvenes teret, ma mikor a Központi Földtani Hivatal még nem is teljes nyilvántartása alapján a geológusok és a geológus funkciókban levő munkatársak száma a 600-at is megüti, tehát az egy teljes nagyságrenddel való eltolódás időszakában, akkor mikor a magyar földtan Társulata egyetlen ciklusában ugyanannyi Társulati ügyek 129 előadást tart, mint ótven esztendőn keresztül az elődök, akkor igenis igénylünk, szüksége- lünk egy olyan alapszabály-modernizálást, amely az ríj idők népgazdaságot érintő feladatai felméréseinek birtokában a társulati működés, a titkársági tevékenység és birálatának biztos és egyedül lényeges alapja lehet. Most mikor hosszas beszámolómnak a végére értem s amikor beszámolómban a tisztújítás szükségességének gondolatával jelentkezem, mint főtitkár kérem a tudomány- szakunk területén működő elvi vagy gyakorlati területen alkotó kartársakat arra, hogy 1966-ra ez az az 1848-ban alapított Társulat a MTESZ doyenje, szolgáltasson ismét olyan példát, amely nemcsak a saját maga megújulását szolgálhatja, hanem kihat a MTESZ alaptudományainak egyéb területeire is, és ugyanakkor mint sok-annyiszor megmozgatja a Magyar Tudományos Akadémiát is, mely nagyon sokáig nem tudta érdemben képviselni a magyar földtani tudományoknak a területét. Ha majd lesz arra remény — vannak jelek — , hogy a Magyar Tudományos Akadémia a Társulat százados tradícióit magába foglalva egyként képviseli a magyar földtan nemes és jövőbe mutató hagyományait, akkor majd beszélhetünk arról, hogy a magyar földtannak ez a fellegvára, amit a Magyar- honi Földtani Társulat jelent, ez a szabad vitafóruma, amivé legalábbis kellene lennie, milyen szoros és virágzó kapcsolatba léphet azzal az intézménnyel, aminek tulajdonkép- pen felügyeleti joga van felettünk, de amely tulajdonképpen mégsem képviselte megfelelő mértékben és hatáskörben a magyar földtannak s társulatának érdemei által elért érdekeit. Most amikor a Magyarhoni Földtani Társulat utolsó előtti Közgyűlésének beszá- molója végétért, engedje meg a t. Közgyűlés és benne foglalt minden kedves tagtársam, hogy nevükben az elkövetkező 1966. esztendőben, s árnyékát előre vető és programját világosan körvonalazott Elnökség és Választmány javára eredményes, gazdag, békessé- ges, egymást segítő, önzetlen működést hozzon s annak minden tevékenysége a boldog új évet kívánás igényével és szükségével egyidőben a magyar földtan és annak Társulata igényes, elmélyült, magasba törő, de mindenkor a tagtársak egymásközi viszonyának emberi alapokra helyezett munkálkodását hozza. Kérem a t. Közgyűlést, hogy előzőkben felvázolt főtitkári beszámolómat hozzá- szólásaival tegye befejezetté. * A főtitkári beszámolóhoz Morvái Gusztáv szólt hozzá. A beszámolót a Köz- gyűlés egyetértőleg elfogadta. A jegyzőkönyvet Csajághy Gábor és C s i k y Gábor hitelesítette. * A szünetet követően került sor első ízben aVendl Mária Emlékalapít- vány Díj kiosztására. Az Emlékalapítvány Díj Bizottságnak a Társulat Választ- mánya által jóváhagyott javaslatát elnök felkérésére Balogh Kálmán társelnök mutatta be: AVendl Mária Emlékalapítvány Díj Bizottság egyhangú döntésként úgy határozott, hogy a Vendl Mária Emlékalapítvány Díj-ra első ízben dr. Tokod y László: Mineralien von Erdőbénye (Acta Geologica, 1962) c. dolgozatát javasolja. Ez a mű mindenképpen megfelel azoknak a feltételeknek, melyeket az Emlék- alapítvány Díj odaítélésének szabályzata előír. De ezen felül is, ez a mű a szerző életének utolsó éveiben a Tokaji hegység területén folytatott részletes ásványtani feldolgozásokról készült közlemények közül is kiemelkedő, összefoglaló jellegű dolgozat. A tanulmány első részében szerző az erdőbényei Mulatóhegy eddig még le nem írt ásványait (ilmenit, Si02-módosuiatok, mauritzit, sziderit, szferosziderit, kalcit, barit, halotrichit) ismerteti részletes kristálytani és ásványtani vizsgálatok alapján. Majd az eredményeket kristálykémiai, geokémiai értelmezéssel, paragenetikai táblázattal, kerek monografikus egésszé összesíti. Mindezeken felül a Bizottság még külön hangsúlyozni kívánja azt, hogy T o k o d v László annak az irányzatnak, melyet az alapítvány névadója V e n d 1 Mária képviselt, egyik legtermékenyebb és nemzetközileg elismert művelője volt. Szorgalma, lelkiismeretes, sokoldalú vizsgálatai példamutatásul szolgálnak nemcsak a mineralógia, hanem a föld- tani tudományok bármely ágában dolgozó fiatal kutatók számára is.” Elnök kérdése nyomán a Közgyűlés tetszésnyilvánítással hagyta jóvá a kiküldött Bizottság és a Választmány javaslatát, s így az határozat rangra emelkedett. AVendl Mária Emlékalapítvány Díjat ezt követően B o g s c h László elnök átnyújtotta T o- k o d y László özvegyének tolmácsolva jókívánságait, s előzetesen felolvasva azt a táviratot, amelyben Vendel Miklós köszöntötte aVendl Mária Emlékalapítvány Díj első kitüntetettjét. 9 Földtani Közlöny 130 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, i. füzet A következő napirendi pontként P a n t ó Gábor választmányi tag, a Tiszteleti tagokat Javasló Bizottság elnöke mutatta be az általa vezetett Bizottságnak a Választ- mány által jóváhagyott javaslatát. E szerint Díszoklevéllel való kitüntetésre javasolta dr. Balogh Ernőt és dr. Bányai Jánost, romániai tagtársainkat mind szaktudo- mányunk, mind a társulati együttműködés, mind pedig a népek közötti barátság kimun- kálásának területén lankadatlan hittel végzett elévülhetetlen érdemeikre tekintettel. Elnök kérdésére a Közgyűlés nagy tetszéssel fogadta, s határozati rangra emelte a javaslatot. A díszokleveleket felkérésre C s i k y Gábor választmányi tag, a Tiszteleti tagokat Javasló Bizottság tagja vette át a távollevő 83 éves Balogh Ernő s a nyolcvana- dik éves Bányai János helyett. Utolsó napirendi pontként B o g s c h László elnök felkérésére Székyné F u x Vilma az Ifjúsági Díj Bizottság elnöke mutatta be a három, egyenként 1000 — 1000 forintos díj jutalmazottjait a Közgyűlésnek eddigi társulati és tudományos tevékenységük beható méltatásával. A Közgyűlés tetszéssel fogadta a Bizottság Választmány által jóváhagyott javas- latát, s ezt követően B o g s c h László elnök átnyújtotta az Ifjúsági Díjakat Monos- tori Miklósnak, dr. M u c s i Mihálynak ésViczián Istvánnak. Az Ifjúsági Díjak kiosztását követően a napirend szerinti program végétért. B ogsch László elnök megköszönte a részvételt s a Társulat 1965. évi Közgyűlését bezárta. Résztvevők száma: 127 December 15. Mérnökgeológiai-Építésföldtani Szakcsoport előadóülése Elnök: Karácsonyi Sándor Z s i 1 á k György László: A KGST Földtani Állandó Bizottsága Mérnökgeológiai Munkacsoportjának a mérnökgeológiai térképezéssel kapcsolatos eddigi munkája Vita: Falu J., Reményi P., Török E., Ocsvár R., Zsilák Gy. L., Karácsonyi S. Résztvevők száma: 22 December 20. Ásványtan-Geokémiai Szakcsoport előadóülése Elnök: N e m e c z Ernő Sztrók a,y Kálmán: Fejlődéses változások a szilikátmeteorit okban Vita: Kiss J., Sztrókay K., Nemecz E. Csánk Elemérné: Zsugorodási gél-képletek a Tokaji hegységi piroklasztikum- ban (Bejelentés) Vita: Pantó G., Nemecz E., Kiss J., Pesthy L., Scherf E., Nagy B., Csánk E-né, Nemecz E. Résztvevők száma: 26 A Magyarhoni Földtani Társulat Mecseki Csoportjának 1965. őszén Pécsett elhangzott előadásai November 11. Előadóülés Elnök : Barabás Andor T ő z s é r Ottó— S zederkényi Tibor: Kvarcporfir kőzetek a Ny-Mecsekben B. Nagy József: Azonosítási lehetőségek a mecseki alsóliászban Résztvevők száma: 24 A Magyarhoni Földtani Társulat Középdunántúli Csoportjának 1965. őszén Veszprémben elhangzott előadásai Október 21. Előadóülés Elnök : Szabó Elemér H ő r i s z t György: A vízemelés hatása a nvirádi bauxitbányák területén Matyi Szabó Ferenc: Eocénkorú reménybeh bamakőszénterületek az É-i Bakonyban és a Vértes Ny-i előterében Vita (összevontan): Gondozó Gy., Bihari D., Szabad váry L., Makrai L., Matyi Szabó F., Pohl K., Hőriszt Gv., Szantner F., Szabó E., Siposs Z., Szabadváry L., Kopek G., Makrai L., Gondozó Gv., Kopek G., Gidai L., Kopek G., Gidai L., Matyi Szabó F., Szabó E. Résztvevők száma: 23 Társulati ügyek 131 November 25. Előadóülés Elnök : N e m e c z Ernő Csernyánszky Miklós: Geofizikai vizsgálatok a padragi bányák vízzel telt karsztos üregeinek kimutatására Vita: Posgay K., Csemyánszki M., Makrai L-, Kopek G., Makrai L., Hőriszt Gy., Csernyánszky M., Hőriszt Gy., Csernyánszky M., Kopek G., Nemecz E. ifj. D u d i c h Endre— S iklósiné Jenei Margit: Adatok a fenyőfői bauxit- előfordulás geokémiájához Vita: Nemecz E., Siklósiné Jenei M. Bárdossy Gy., Siklósiné Jenei M., Szabó E. Szabó I., Nemecz E. Szabó Elemér: Titkári beszámoló Vita: Posgay K., Szabó I., Nemecz E., Puskás J., Nemecz E., Vizy B., Kopek G., Nemecz E. Résztvevők száma: 32 December 17. Évzáró klubdélután Elnök : Szantner Ferenc Bárdossy György: Beszámoló a franciaországi bauxit tanulmányútról (színes diapozitívekkel) Résztvevők száma: 38 A Magyarhoni Földtani Társulat Északmagyarországi Csoportjának 1965. őszén Miskolcon tartott előadásai Szeptember 9. Előadóülés Elnök: Pojják Tibor Gulyás Pálné: A rudabányai Andrássy I — II. bányarész földtani kutatásának eredménye Vita: Hamos J., Molnár P., Kovács L., Gulyás P-né, Molnár P., Pojják T. Hernyák Gábor: A rudabányai vasércelőfordulás földtani kutatásának és szemléletének fejlődése az elmúlt 600 év távlatában Vita: Molnár P., Hernyák G., Pojják T. Harnos János: Minőségi vizsgálatokkal kapcsolatos problémák Rudabányán Vita: Pálfy J., Harnos J., Pálfy J., Pojják T. Résztvevők száma: 22 November 11. Előadóülés Elnök: Pojják Tibor Tompos Endre : A szénpetrográf ia szerepe a koksz-szénelőkészítésben Vita: Schultz Gy., Juhász A., Pálfy J., Pojják T., Tompos E., Pojják T. Elek Izabella: Telepazonosítási problémák a mátra- és bükkaljai pannóniai barnakőszén telepekben szénkőzettani vizsgálatok alapján Vita: Juhász A., Kövi J., Juhász A., Tompos E., Molnár P., Pojják T., Elek I., Pojják T. Verebélyi Kálmán: Beszámoló az október 21-i, edelényi hidrogeológiai vita- délutánról (előadója Balogh Béla főmérnök volt; részt vettek 75-en) Résztvevők száma: 19 November 25. Előadóülés Elnök: Csókás János E g e r e r Frigyes — Rozslay István : A levegő és a talaj közötti hőcsere Vita: Csókás J., Egerer F., Csobó Gy., Gőzön J., Csókás J. H u r s á n László : Mélyfúrási geofizikai vizsgálatok Kányásakna területén Vita: Csókás J. Résztvevők száma: 28 December 9. Klubdélután Szabó László ,, Skandináviai útiélmény beszámoló” címmel tartott előadást másfélhónapos svédországi — finnországi — észak-norvégiai — grönlandi utazásáról. Résztvevők száma: 34 9* V 132 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, i. füzet A Középiskolások Geológus Szakkörének 1965. őszi működéséről Vezetőtanár: K r i v á n Pál A Középiskolások Geológus Szakköre a Fővárosi Tanács Oktatási Osztályának határozata alapján, a Magyarhoni Földtani Társulat patronálása alatt működik, s évről évre átlag 20 — 20 fővel indul. Célja Budapest 60 középiskolájából (gimnáziumából) a geológus adottságú tehet- ségek kiválogatása és előkészítése az egyetemi felvételre. A középiskolai földtan oktatás hiányát a szakunk iránt érdeklődők ily módon pótolják. A Szakkör tagjai kéthetente 4 — 4 órás foglalkozásokon, nyáron pedig — társadalmi munkában végzett — szakintézményi munkán vesznek részt, sokszor külső földtani munkabeosztásban is. A szakköri foglalkozások időpontja csütörtökönként 15 — 19 óra. A Szakkör munkájában, szervezett programja teljesítésében eddig B á 1 d i Tamás és Z s i 1 á k György László segítette a szakkörvezetőt. A kiadásért felelős az Akadémiai Kiadó igazgatója Műszaki szerkesztő: Merkly László A kézirat nyomdába érkezett: 196Ö. I. 3. — Példányszám: 1300 — Terjedelem: 11,55 (A/5) ív + 8 melléklet 65.61770 Akadémiai Nyomda, Budapest — Felelős vezető: Bemát György 1. tábla Kubovics: A kálimét aszom atózis a Ny-mátrai kőzetképződésben II. tábla III. tábla Kubovics: A kálimetaszomatózis a Ny-mátrai kőzetképződésben IV. tábla Kubovics: A kálimét aszomatózis a Ny-mátrai kőzetképződésben V. tábla N agy I.: A Stomiosphaera és Cadosina nemzetség szerepe VI. tábla Horváth A.: Új krétaidőszaki kagylócsoport VII. táltla Horváth A.: Új krétaidőszaki kagylócsoport Vili lúlila B o h n P. : Sümegi kréta korú teknős FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA BIOJlJIETEHb BEHrEPCKOrO TEOJIOrHMECKOrO OELRECTBA BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGRIE ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY XCVI. KÖTET 2. FÜZET FÖLDTANT KÖZLÖNY XCVI. kötet, 2. füzet, 132 oldal Budapest, 1966. ápr. — jún. Dr. KERTAI GYÖRGY A Tokajhegyaljai Vándorgyűlés Elnöki Megnyitója 1965. június 19. Sárospatak A KUTATÁS KOMPLEXITÁSÁRÓL ÉS A PALEOGEOLÓGIAI TÉRKÉPEK KÉRDÉSÉRŐL Tisztelt Vándorgyűlés ! Ötödik esztendeje igyekezem az elnöki feladat teljesítésével szolgálni a rnagyik földtani tudományok és a tudomány-művelők ügyét. Az öt év alatt ezúttal negyedlt vándorgyűlésünk indulásakor, mi az elmúlt évmilliók kutatói tiszteletet adva az elmúk évszázadok hőseinek, Dobó és Jurisich vára után ezúttal a Rákóczia emlékét idéző falak között ültünk össze. A nyugati országszélen elhangzott elnöki megnyitómban kutatómunkánknak még egy részletes, elemző és összefüggéseket feltáró eredményéről számolhattam be a magyar- országi földgáztelepek sajátos jellegéről. Az azóta eltelt munkaév új kötelességeket rótt reánk: kötelességemmé vált azoknak az elveknek gyakorlattá tétele, életté formálása, melyeket a Magyarhoni földtani Társulat közösségével alakítottunk ki. Ezek az elvek lényegében hazánk ásványi nyersanyag-vagyona növelésének érdekében, a földtani tudo- mányoknak az ipar és mezőgazdaság egész területén való hasznosítása érdekében tudo- mányosságunknak fejlesztése, továbbá tudományunk országos, népgazdasági jelentőségé- nek tudatosítása és tudományos munkánk számára olyan megbecsülés szerzése, mint hogyan azla a legfejlettebb szocialista államban, a Szovjetunióban és a legnagyobb kapi- atalista álhmban, az USA-ban történik. Ehhez a munkához fogtunk hozzá a Központi Földtani Hivatal dolgozóinak lelkes és hivatástudattal átfűtött új gárdájával. Nagy eredményekről természetesen még nem számolhatunk be. Ezúttal még társulati elnöki minőségemben is, működő geológusként negatívumként kell jelentenem, hogy e tudomány-szervező munka okozza, hogy új tudományos eredményekről, azokon túl, melyeket az akadémiai nagygyűlésen közöltünk, nem számolhatunk be. Az elmondottakból következik azonban, hogy az említett feladat teljesítése köz- ben kiéleződő viták fő problémáit ilyen alkalmakkor kell hogy a tudományos fórum színe elé bocsássuk. Szabó Józsefnek, az emléktábla leleplezésekor idézett műve a tudomány- művelés komplexitásának nagyszerű példája. A komplexitás két értelmében a mód- szerek és a cél sokoldalúsága egyaránt érvényesül e műben: a földtan, kőzettan, vegytan. i* 136 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 2. füzet meteorológia, földrajz módszereinek felhasználása a földtani, földrajzi megismerés, a kőzet-bányászat, a talajművelés, a szőlő-termelés és a további gazdasági célok teljessé- gének érdekében. Napjainkban, és ez az országos földtani kutatás központi irányítása fő elveinek egyike, sokat beszélünk a komplexitásról. Ezért e kérdésről szeretnék ezúttal néhány gondolatot röviden összefoglalni. Értjük e fogalom alatt természetesen elsősorban a célok komplexitásának figye- lembevételét. A szinte már elcsépelt témájú bauxit, szén és pirít vagy üveghomok együttes megkutatásának kérdését, vagy értjük pl. a bicske — zsámbéki terület felderítő kutatásának komplexitását ugyancsak a bauxit és szén esetében. Értjük alatta a kőolaj- és földgáz, valamint mélységi vízkészletek kutatási programjának együttesét, vagy értjük Tokaj -hegy alj a sokféle ásványi nyersanyagának, kaolin, nemes-kaolin, perlit, kvarcit-féleségek együttes kutatását. Értjük azt, hogy sugárzó anyag kutatással foglal- kozó szakembereink felhívják figyelmünket a réz, vasérc vagy anhidrit előfordulásokra és értjük azt, hogy a ritkafémek, szórványelemek megkutatását ugyancsak egységes terv szerint kell beleilleszteni az ország többi nyersanyagának kutatásába. A célcsoportok felsorolása már mutatja, hogy a hivatástudattal rendelkező geológusok eddig sem huny- tak szemet a főfeladatokat jelentő cél mellett a többi lehetőség jelzésére. A probléma csupán az, hogy a tervgazdálkodás mutatórendszere sokszor ellene dolgozik éppen a helytelenül alkalmazott mutatók miatt e komplex, tehát földtanilag teljes kutatási módszernek. A szocialista gazdálkodásban valóban hasznosan dolgozni szándékozó Föld- tani Hivatalnak egyik fő kötelessége tehát éppen az, hogy ily módon a gazdaságos tudo- mányos kutatásnak megfelelő jó gazdasági mutatórendszerről gondoskodjék, és az ilyen mutatórendszernek érvényesülését az ipar felé is biztosítsa. Ez a kisebb, mondhatnánk közigazgatási feladat. A nagyobb feladat, a cél komplexitása, szükségessé teszi, hogy a vizsgálat és dokumentálás módszereit is a legteljesebben komplexen fejlesszük ki. Ez már részben kutató intézeteink, egyetemeink, alapjaiban akadémiai szerveink feladata. Korunk tudományára szükségszerűen jellemző a nagyfokú specializálódás, a Szabó József-i enciklopedizmus korunkban nem képzelhető el. Jellemző, hogy egyre szűkebb területeket egyre mélyebben ismerő szakemberek fejlődnek. Nem tudom, kit idézek, de igen jellemző mondás, ha ez így megy tovább a szakterületek szűkülésé- vel és a vonatkozó tudás elmélyítésével, előbb-utóbb olyan szakembereink lesznek, „akik mindent tudnak a semmiről !” Hogyan lehet tehát a kutatás komplexitását biztosítani annak elkerülésével, hogy az egyes specialisták a maguk viszonylag szűk körét öncélúvá ne fejlesszék? Csak úgy, hogy a tudományos kutatás „karmesteri feladatköre” fejlődjék olyanná, hogy a specialisták „művészi munkáját” komplex „harmóniává” vezényelje. Eredményes kutatással, „nagy művészi teljesítményű” alkotással bármelyik, „szólóhangszerét kézbentartó” „művész” vagy tudós világra-szóló, jelentős művet hoz- hat létre — a maga nemében — a karmestert is felülmúló hírrel, de a sok kiváló szólista összhang és a ritmus egységesítése, arányosítása nélkül zűrzavaros diszharmóniát termel. Tisztelt Vándorgyűlés ! A napjainkban nélkülözhetetlen komplexitást tehát első- sorban az alkalmazott módszerek minél szélesebb köre biztosítja, de gondos és cél- tudatos vezénylést igényel, hogy mikor és melyik hangszer vagy szólam szólal meg a forte vagy piano hangján. Szabó József Tokaj -hegyaljai munkájában a földrajzi és földtani tudomány érdekes együttesét látjuk. Ennek kapcsán csak néhány gondolatot engedjenek még meg a földrajz, ősföldrajz és földtan fogalmainak kérdéséről. Is ? ki A ez A A ee mi föl föl eh na én la ,.ó ke ne jé io ío! e; t>: Ej T'< - H lei; r; Az iie: Sí! fi: Kevtai: A kutatások komplexitásáról 137 Véleményem szerint az ,, ősföldrajz” kifejezést újabban egyre gyakrabban és egyre tágabb, mondhatjuk lazább értelemben használjuk. Nemcsak hazai, hanem nemzetközi gyakorlatunkban is.* A szovjet irodalomban is eléggé ellentétes nézetek olvashatók e kérdésben. Más- képpen határozza meg e fogalmat Ruhin, Mártó v. Diner és Popov is. Az amerikai irodalomból Le v őrsén és Bishop fogalmazását ismerem. Mind- ezek figyelembevételével határolnunk kell az ősföldrajz, az ősföldrajzi térkép fogalmát. A paleogeográfiai térkép csak egy fajtája a paleogeológiai, azaz mélyföldtani térképnek. A paleogeológiai térképeknek pedig nemcsak lithológiai-faciológiai változatai lehetsé- gesek, hanem azok még sok egyéb szempontból is megszerkeszthetők. Ahogy a ma geográfusa a földtani képződmények ismeretében rajzolja meg morfológiai térképét, úgy a geológus a földtani múlt földrajzi tényeit is rögzíti mély- földtani térképein. Még Ruhin is „régmúlt korszakok fizikai földrajzának” és nem földtannak nevezi e tudományágat, mi pedig újabban hajlamosak vagyunk arra, hogy elmossuk szép tudományunknak, a földtannak és a tiszteletre méltó földrajzi tudomány- nak határait. Az ősföldrajz szigorúan geológiai tudomány. Ebben egységes a nemzetközi egyet- értés. A történeti földtannak egy része (a paleopatológia) sem az orvostudományhoz, hanem a paleontológiához vagy antropológiához tartozik. Az „őséghajlattan” vagy „ősvízrajz” már az ősföldrajz része. Az ősföldrajzi térképen fij ábrázolni kell a földkéreg felszínének egy bizonyos időszakra vonatkozó, földtani adatok alapján megállapítható földrajzi képét. Ábrázolja tehát e térkép a szárazföld, a tengerek elterje- dését, folyók útját, arid vagy humid területeket, vulkáni vidékeket stb. A fedetlen földtani térkép (2) már mást ad. Ezek a mélyföldtani térképek az egykori földfelszínek földtani térképei, s a földtani térkép a föld felszínéről ma is más tarkaságot mutat, mint a geomorfológiai vagy topográfiai térkép, mely utóbbinak ugyancsak meg- van a paleotopográfiai (3) változata. A paleotopográfiai térkép az ősföld- rajzi térképen feltüntetett adatokon kívül a szárazföldi és tengerfenék területek réteg- vonalas felszínrajzát is megadja. Ez a paleotopográfiai térkép ismét teljesen más, mint a paleotektonikai í (4) térkép, mely már nemcsak egy síkot, hanem folyamatok összességét igyekszik ábrá- zolni, feltüntetve egy bizonyos földtani időpontig (tehát nem az összes !) lezajlott moz- gások helyét és irányát. Az ősföldrajzi térképek készítését segítő, sajátos térképtípus lehet például a paleoklimatológiai vagy paleohidrográfiai tér- képfajta. Egészen más, de az ősföldrajzi megállapításokat elősegítő térképtípusok a külön- j böző fácies, úm. lithofácies (3) és biofácies (6) térképek, melyek a kőzet- tani jellegében összefüggő területeket, illetve annak változásait és életközösségben hasonló területeket, illetve annak változásait ábrázolják. Az ilyen térképeknek lehet egyszerű minőségi változásokat ábrázoló és mennyiségi adatokat is feltüntető formája. 1 Az utóbbi esetben pl. a klasztikus és nem klasztikus kőzetalkotók mennyiségének diagramokon ábrázolt viszonyszáma adhat különlegesen széles spektrumot a térképjel- kulcsnak. A lithofácies térképek egyszerű formája az izolith vagy az izofácies térkép, mely az azonos kőzet, esetleg azonos vastagságban való kiterjedését követi, illetőleg az utóbbi egy bizonyos ülepedési mélység folyamatosságát köti össze a gör- békkel. ♦Előadásom után, de korábbi kéziratlezárással jelent meg ugyancsak e kérdés-komplexum egy I részének tisztázási szándékával Radócz Gyula kartársam kitűnő cikke az ősföldrajzi térképekről a 1 "Földtani kutatás”-ban. (1964. 4. sz.) 138 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 2. füzet Ezeket a térképeket a mélyfúrások magvizsgálatának, furadékvizsgálatának, de az elektromos szelvények adatainak felhasználásával is megszerkeszthetjük. Az izo- I fácies térképek esetében ügyelni kell arra, hogy a vegyi összetétel a mélység azonossága esetében is megváltozhat. Ugyancsak hibás lesz térképünk akkor, ha egy földtani egye- netlenség (inkorfomiitás) felszínét ábrázolva az erózió változtatja meg a földtani képet. Ezért kell a különböző térképtípusokat egy feladat megoldására is céltudatosan alkal- mazni. A további fontos mélyföldtani térképtípusok a kőzetösszletek vagy rétegtani egységek vastagságát (7) ábrázoló térképek. Ezeknek sajátos változata az i z o v o 1 (8) térkép, mely már egy bizonyos ásványi nyersanyagra adja meg a mély- 1 ben jelenlevő térfogatot, illetve annak változását. E térkép, föld alatti fluidumok eseté- '■ ben (víz, olaj) az izoporozitás vagy izopermeabilitás térképével együtt már annak a termelésre lényeges effektív, illetve dinamikus értékének feltünte- I tésével, alkalmas a készletszámítások egyszerű, grafikus integrálással való meghatá- 1 j rozására. Valamely, mélyben elhelyezkedő ,,kulcs”-szint vagy fontos képződmény, föld- tani alakulat jelenlegi helyzetét rögzíti a szerkezeti (9) térkép. Az abszolút mélységre megszerkesztett ilyetén, egyszerű mélybeli szintvonalas térkép nem téveszt- j hető össze a morfotektonikai térképpel, még akkor sem, ha történetesen a mélybeli forma teljes egészében tektonikus eredetű. Még kevésbé ábrázolja az ilyen szerkezeti térkép a tektogenetikát, a szerkezeti-történést vagy a már említett paleo- topográfiát. Ez utóbbi folyamatok és helyzetek megállapításához az első lépés, a meg- felelő szelvények — metszetek után, a szerkezeti térkép, de véleményem szerint az utóbbi évek sok nagy tévedését hazánk mélyszerkezetének értelmezésében éppen e tér- képtípusok összetévesztése okozta. A tektonikai folyamatok összességét ábrázoló térkép ehievezési kérdése (ha a szerkezeti térkép fogalmát, mivel ilyen sokszáz készült már földtani munkálataink közben, a fent említett ,,struktur”-térképre használjuk) még nem rögzített, ezért azokat „földszerkezeti” vagy tektonikai térképnek kellene nevezni. Egyes sajátos mélyföldtani térképtípusok közül megemlítem még a W.O. Kupsch által használt „sz'ubmaszk” fioj térkép vagy azF.Lumis és M. B. S c h 11 b e r t- féle „szubgeológiai térkép” (11 ) fogalmát. Előbbi az alluvium alatti geoló- giai térképet jelenti, utóbbi egy diszkordancia vagy vetősík alatti összlet földtani kép- ződményeinek térképét. Különleges, de igen hasznos fajtája a mélyföldtani térképeknek az ún. „f éré g- s z e m” (12) (worms-eye) térkép, amely egy diszkordancia felszínt borító rétegössz- letet, mintegy alulról szemlélve ábrázol. Az így megszerkesztett térkép ráborítva a szub- geológiai térképre, nélkülözhetetlen a folyadékok elmúlt időszakban történt áramlási viszonyainak , a paleohidrogeológiának vagy az olaj és gáz regionális vándorlásának rekonstruálása szempontjából. Kevés az időnk, igen tisztelt Vándorgyűlés, tehát csak megemlítve egy probléma- kört, térjünk vissza a helyszínre — kies Tok aj -hegy alj ár a. Kitaibel Pál 1790-es útján említi először Tokaj -hegy alj a porcelán földjét és perlitjét, amint arra Tasnádi Kubacska András kiváló ismeretterjesztő műveiben felhívja a figyelmet. B e u d a n t (1818), Riclithofen (1858), Szabó J ó z s e f (1865), Szádeczky Gyula (1886), Pálfy Móric (1927), H o f f e r András (1927), Schréter Zoltán (1936), Balogh Kálmá n — S zebényi Lajos (1945), Dank Viktor (1951) és geofizika tekintetében Dombai Tiboi 1948-as munkálatai után az 1950-es évek derekán, kezdődött meg a Tokaj -hegy alj a rendszeres földtani felvétele. 1958-tól pedig a Magyar Állami Földtani Intézet irányítá sával több mint 6 esztendeje folyik a rendszeres földtani térképezés Pantó Gáboi - K e r t a i : A kutatások komplexitásáról 1 :íí) irányításával, Frits József, Lengyel Endre, Gyarmati Pál, Ilkeyné Perlaki Elvira, Molnár József ésVargánéMáthé Klára végez- ték e munka oroszlán részét. Munkájuk megalapozásában Szádeczk y-K a r d o s s Elemérnek a magmatikus folyamatokról feltárt új megállapításaira és szemléletére támaszkodhattak, a munkához sok segítséget nyújtott Székvné P'ux Vilma kőzettani működése is. Az első kollektív beszámolón, 1961-ben Pantó Gábor ezt mondotta: „tudjuk már mi van és hol van”. Idő hiányában nem idézhetem az akkor elhangzott értékes beszámoló eredményeit, hanem átadom a szót az előadóknak, hogy közöljék velünk, az elmúlt 4 esztendő alatt a „tudjuk mi van és hol van”-on tói milyen újabb megállapításokkal gazdagították ismereteinket, és megkérem őket, hogy a következő 4 nap bemutatásai során széles körű vizsgálataik alapján komplexen ismertessék meg velünk e földtani egységet a régmúlt, a közelmúlt, a jelen és jövő eredményeinek szem- pontjából. Ezzel 1965. évi vándorgyűlésünket megnyitom. ÖSSZEFOGLALÓ IRODALOM B i s h o p, M. S. (1960): Subsurface mapping. New York, London. — K a y, M. (1945): Paleo- geographic and palinspastic maps. Bull. Amer. Assoc. Petr. Geol. Vol. 29. — Krumbein, W. C- 1952): Principles of facies map interpretation. Jour. Séd. Petr. Vol. 22. No. 4. pp. 211. — L o w, J. W. 1951): Subsurface maps and illustrations in subsurface geologic methods. Symposium. Colorado school of rnines. — Lev őrsén, A. I. (1960): Paleogeologic maps. San Francisco, London. — R u h i n, L. B, 1Q59): Osznovü obsesej paleogeografii . Leningrád. SZABÓ JÓZSEF HEGYALJÁN Dr. PANTÓ GÁBOR Megemlékezéseink alkalmával Szabó József rendkívül gazdag, sokoldalú egyéniségét más-más oldalról idézzük fel, mutatjuk be. Ma — a Vándorgyűlés helye is indokolttá teszi — Szabót, Hegyalja lelkes hívét, megszállottját helyezzük reflektor- fénybe. Nincs ebben olyan szándék, hogy Szabót kisajátítsuk, hiszen rendkívül széles körű érdeklődésével jóval többet, általánosabbat fogott át a magyar földtanból, s az időálló alapozást nem csak itt végezte el. Azt mégis ki kell emelnünk, hogy a mos- tani ország területéről egy vidékkel sem lépett Szabó olyan sokoldalú és szoros barátságba, mint a Hegyaljával. Szabó szorosan vett geológiai munkásságából a Tokaji-hegységben különös elismerésre méltó, hogy a kor legfejlettebb és leghaladóbb petrográfusaként nyúl a kér- désekhez, ugyanakkor ízig- vérig geológus marad, minden megfigyelést a földtani össz- képbe vetít vissza, a pillanatképeket a folyamatok filmszerű megjelenítésébe egyesíti. De beszéljen maga Szabó: (Selmec környékének geológiai leírása. MTA kiadv. 1891. p. 271-274.) ,, Minden vidéken, melyen geológiai kutatást szándékozunk tenni, első, hogy az eltérőnek látszó kőzetekből gyűjtünk, azokat petrográfiai meghatározás után meg- nevezzük, s így tudomást nyerünk arról, hogy ott e tekintetben mi van. Ha azonban a petrográfiai meghatározás után a kőzettanulmányozást a természetben folytatjuk, arról győződünk meg, hogy még bővebb ismeretek kimeríthetetlen forrásához juthatunk, hogy mentői inkább bemélyedünk a részletekbe, annál világosabb lesz előttünk, hogy a petrográfiailag meghatározott kőzetről nem csak azt tudjuk, hogy mi, hanem azt is, hogy miként van ott, mi módon, és micsoda relatív időben foglalta el a helyét. A kőzet, mint a hegység anyagának egysége a maga egész voltában, még tömegé- nek nagysága, alakja és viszonyos kora szerint is domborodik ki, s olyan sajátságok ismeretkörébe vezettetünk, mely a petrográfiai módszerek határán kívül esik. Meg- győződünk, hogy a petrográfiai meghatározás a geológ kutatására nézve csak bevezetés, alapvető, nélkülözhetetlen eszköz, de nem végcél, mert távol sem elegendő arra, hogy a kőzetnek, mint a Föld szerves részének minőségéről kikerekített és a tényleges viszonyok- ból okszerűen folyó képet nyújtson. A' geológ nem tekinti a kőzetet oly konkrét anyag- nak, mint a petrográf, ez foglalkozik a kőzet történetével is, mit csak úgy tehet, ha azt, mint orográfiai tömegegységet fogja fel, mely a Föld alakulása fázisaiban tér és idő szerint bizonyos hatás előidézése mellett kapta meg alapjában azon sajátságokat, melye- ket rajta kifejlődve látunk. Elhangzott a Magyarhoni Földtani Társulat Tokaji Vándorgyűlésén 1965. június 19-én P a nt ó : Szabó József Hegyalján 141 A petrográfiai sistematikának eszköze a mikroskop s az eredmény lényegben a mikroskopi petrográfia. A mikroskopon keresztül azonban nem látjuk a hegy tömegét, alakját, tektonikáját és korát, ezen adatokat a geológnak kell megszerezni, s azokat a petrográfiába bejuttatván megszülemlik a geológiai petrográfia.” legmodernebb mai ideálunkat fejezik ki ezek a célkitűzések, alkalmazójuk nem geológus-petrográfus, de petrológus a szó legteljesebb értelmében. Felvetődik mindjárt a kérdés: mit, mikor és hogyan hasznosítottunk, fejlesztettünk a gazdag Szab ó-féle hagyatékból. Bizony, Szabó József Tokaji-hegységre vonatkozó nagy és súlyos előre- mutatásait — melyek őt kora világhírű és alapozóként általánosan elismert petrográfusai fölé emelik — Szádeczky Gyulát leszámítva, közvetlen utókora nem értette meg. A mikroszkópi leírást, meghatározást Szabó val ellentétben végcélnak tekintette, s a mikroszkóp látóterén kívüleső problémakörtől, mint nem eléggé konkréttól elszigetelte magát. A hegységre vonatkozó megtermékenyítő gondolatai, felismerései az elmúlt ioo év háromnegyedrészét a feledés homályától elfedve, a felszín alatt töltötték. Mai ismeretünk állását a délutáni ülés mutatja be. Ha a mérleget ioo évről kíván- juk elkészíteni, nyitó ismeretkészletnek Szabó 1865. évi szintézisét kell tekintenünk. Idézzük néhány döntő fontosságú tételét a riolitokról s a rétegtani beosztásról: Állí- tásai kifogástalan igazát ma, jóval nagyobb apparátussal éppen csak beértük, helyt- állását modern tudományunk gazdag kelléktárával sok kitérő után újraigazoltuk. Tokaj -hegy alj a és környékének földtani viszonyai, Mát. és Term. tud. Közlemények 4. 226—303. 1866. p. 286., 269—71, 273 — 75.) ,,A Tokaj -Hegy alján a Rhyolith annyira uralkodik, hogy azt Rhyohth- vidéknek mondhatni. A Rhyolithcsoport tagjainak nagy száma és az eredési körülményeket visszatükröztető állapotánál fogva, Tokaj-Hegyaljának földtani értelemben a classikai melléknevet méltán meg kell adni. A rhyolith-kőzetek változatossága nagy lévén, csupán petrográphiai szempont- ból leírni az áttekintetet nem könnyítené; Könnyebben éretik el a cél, ha a két szem- pontot, a petrográphiait és a genetikait, egybe foglaljuk, s e szerint különböztetjük meg őket. Az Obsidián fekete barna, szürke vagy veres; az a vékony rhyolith-rétegek bizo- nyos öszvegének üveggé merevülése, mely üveg, ha még tovább változik át valószínűleg vízgőz és nagyobb nyomás hatása alatt, Perlitté lesz vagy egészen, vagy csak bizonyos határig a széltől befelé, s itt az anyag megmarad obszidián állapotban. Ezen Obsidián- magok között gyakran találunk olvakat, melyeken a réteges szöveg látható vagy a kievődés (erózió), vagy széttörve a rétegszín különfélesége által. Ha az Obsidián veres, az azt beburkoló Perlit is veres. Ha a Rhyolithanyag, melynek hirtelen kihűlése által létrejött, egynemű, s ez a leggyakoribb a lithoidos Rhyolith környékében; ha porphvrdad volt az eredeti anyag, a kristályok gyakran az Obsidiánban is kivehetők. A Sphaerulitok, miként ismeretes, nem egyebek, mint az amorph anyag kijegülése sugáros szöveggel. A középpontban gyakran látni valami a hyalin kőtésztában már meg- volt kristályt. Az alak gömbös vagy veséded; vannak azonban feltűnő s másutt nem észlelt eltérések is; így olykor a kristályosodás a hyalin lávának csak egy vékony rétegében ment véghez; máskor a sugarok elmosódó bolyhos végekkel képződnek ki. A Rhyolithbreccia tenger alatti fokozatos lerakódása kétségen kívül van helyezve a puhányok által, melyek ezen zuzkőzet nagy tömegében itt-ott elszórva találtatnak. Nevezetes e tekintetben a malomkőbánya Sárospatakon; itt szépen megtartvák a Pec- tenek, valamint benyomatban Arca, Cardiumok stb. A Cinegehegy hidroquarcitos Tuff rétegeiben fiatalabb neogén puhányok jönnek elő: Cerithium pictum, ezt már ennél- fogva is fiatalabbnak kell tekinteni, édesvízi apró kis medencék alakultak ki (Planorbisok- 142 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 2. füzet kai), míg a Congeria korszak kövületeinek eddig semmi nyoma nem lelhető. Mindezek- ből tehát azt kell a Rhyolitliképlet korára nézve mondanunk: hogy a Lajtamésszel kezdődött és a Cerithiumrétegek képződésével végződött: ezután a tengerfenék conti- nentális emelkedése folytán kimerült, a láva-kiömlés megszűnt, s a vulkáni működés csupán a vég stádium attribútumára, a gáz és gőztódulásra szorítkozott, mely azonban még sokáig tarthatott.” Ez mai ismeretünk összegezése is. Szabó idézett munkájának részeként megjelent naplószerű útirajza igen jó bepillantást ad kutatási munkamódszerébe. A terepen töltött idő jó kihasználását lát- hatjuk abból, hogy' a teljes feldolgozáshoz 3 év alatt 90 napot töltött a területen, több- nyire egyhetes szakaszokban. Előbb — távolabbi környékét (Zemplén, Bükk) is érintve — általános tájékozódó bejárásokat tett, azután mélyedt a részletekbe. Nevezetesebb lelő- helyeken (Tokaj-Lebujcsárda, Abaújszántó — Súlyom és Sátor) ún . sorpéldányokat gyűjtött (10 — 20-asávai) a kőzettípusok, kifejlődések átmeneteinek vizsgálatára. A válo- gatás és értelmezés kitűnő megfigyelő szemét dicsérik. Igen nagybecsű tudományos dokumentum, házigazdánk, a sárospataki Rákóczi Gimnázium szívességéből bemutatásra kerülő, Szab ó-gyűjtötte és meghatározta kőzet- sorozat. Ez a Szab ó-gyűjtés másodpéldányainak is csak töredéke, de, mint ilyen is unikum, kitűnő illusztráció az 1865-ben megjelent Albumhoz (Tokajhegyaljai album. Szabó J. — Török I. szerk. Tokajhegyaljai Bormívelö Egyesület kiadv. Pest, 1867, 184 péld.) és Szabó-monográfiához. ÉRTEKEZÉSEK A TOKAJI - SZALÁNCI- HEGYSÉG ÉS A ZEMPLÉNI DOMBVIDÉK FÖLDTANI MEGISMERÉSÉRŐL Dr. PANTÓ GÁBOR* (2 ábrával) Összefoglalás: A három tájegységre tagolt terület egységes szempontú vizsgálata nagymértékben alapozott vulkán-fácies vizsgálatokra. Ehhez a piroklasztitok rendszerei nem nyújtanak eléggé finom felbontási alapot. Ajánlatos 8 alapvető jelleg egyidejű számba vétele, mely lyukkártya módjára nyert összeállítást. A vulkáni összleten belül jelentősnek bizonyultak a felszín (vagy tenger) alatt meg- szilárdult tömeges és törmelékes kőzetek. Ezek vulkáni, intravulkáni és szubvulkáni besoro- lása a képződési időrend megállapítása szempontjából döntő. Szeizmikus refrakciós mérések a hegységterület több mint 1000 m-es lezökkenését bizonyítják a „Hemád- vonal” mentén. Szabó József emlékének áldozva elismeréssel figyeltük itt végzett nagy - szerű munkáját, kitűnő megf igy eléseit, messze előremutató következtetéseit (1867). Ez a rövid helyzetkép azt kívánja kifejezni, 100 év előtthöz viszonyítva, hol állunk ma a legáltalánosabb — mondhatnám elvi — földtani megismerésekben. 1961-ben a MÁFI tokaji kollektívájának munkájáról és célkitűzéseiről számot adva ismeretünk szintjét úgy jellemeztem, hogy „tudjuk, mi van és hol van a hegységben” (P a n t ó, 1961. p. 371). Ezt a felszíni és talán kissé felszínes földtani tájékozottságot nem tekintettük végállapotnak. Megismerésünket igyekeztünk függőlegesen és vízszintesen a hegység alá és köré — kiterjeszteni és ismereteinket rendezni, átfogó keretben értelmezni, fogalmilag tisztázni és nevezéktanilag egységesíteni. Földrajzi tagolás Területünkön a földrajzi tájegységnevek egységesítésre szorulnak: az Eperjes — Tokaji-hegység földtani és földrajzi nagyegységet ma három tájegységre bontva ismer- jük és tárgyaljuk. É-i része a Stráztól a Dargó-hágóig az Eperjesi-hegység (Presovské pohorie); ezt a teljes egészében Szlovákiába eső tájegységet most nem tárgyaljuk. Középső része a Dargó-hágó és Füzér között a Szalánci-hegység (Slanské pohorie) mag- vában a Milie-csoport sajátságos piroxéndácit benyomulásával, melynek fele esik magyar területre. D-i része a Füzér és a boráról világhírű Kopasz közötti Tokaji-hegység. A magyar és külföldi földtani irodalom nem is tért el ettől a megnevezéstől, mert a hivatalos „Zempléni -hegység” helytelen megnevezés, használata e névnek a vulkáni hegységtől * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat Tokaji Vándorgyűlésén, Sárospatakon, 1965. VI. 19-én. Kézirat lezárva 1966. felír. 19. 144 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 2. füzet K-re, szlovák területen levő, paleozóos dombvidékre (Zemplinské pahorky) lekötöttsége miatt a szakirodalomban gyökeret nem verhetett. Piroklasztikmn-jellemzés A Tokaji-hegységnek az utolsó évtizedben legtöbb oldalról és legrészletesebben vizsgált képződményei a — főként savanyú — piroklasztikmnok. Ahhoz, hogy a vul- káni eseménysorok ezekben rögzített krónikáját betűzni tudjuk és az ezekhez kötött hasznosítható ásványi nyersanyagok képződésmódja tekintetében tájékozódhassunk, a szokásoson messze túlterjedően el kellett mélyíteni és ki kellett finomítani piroklasztikum- vizsgálatainkat. Ez természetesen jelzők és fogalmak özönének bevezetését tette szüksé- gessé, ami még a leíró szóhasználatban sem volt teljesen egységes, a genetikai értékelés- ben különösen szétágazó volt. Nem a végleges egységesítést, legfeljebb ahhoz vezető alapozást célozta a MFT 1964. évi tokaji rendezvénye, a ,,Tufa-ankét” elé terjesztett tufa-jellemzési javaslat. Szükségesnek tartom hangsúlyozni, hogy a táblázatszerűén összefoglalt javaslat nem rendszer, nem osztályozás, mely minden tufaváltozat számára külön beosztást bizto- sítana. A javaslat kidolgozásánál figyelembe vett 28 piroklasztikum-rendszerben (1. iro- dalomjegyzék) 8 féle felosztási alap szerepel, de ezek közül mindegyik csak kettőt, leg- feljebb hármat juttat érvényre. Innen ered a rendszerek sokfélesége, összehangolhatat- lansága. A javaslat mind a 8 felosztási alapot egyaránt fontosnak tekinti, táblázatos összeállításukban a sorrend nem fontosság, hanem tárgyalásmenet szerinti. A táblázat maga tulajdonképpen csak kérdőív — ha úgy tetszik lyukkártya — , melynek mind a 8 vízszintes rovatában megadott válasz bármely piroklasztikum teljes és korszerű jellem- zését nyújtja. A táblázat jobbszélső oszlopában százalékosan fejeztük ki, hogy a figye- lembe vett piroklasztikmn-rendszerek hányadrésze szerepelteti az egyes tulajdonságo- kat (kritériumokat) felosztási alapként. Az I. ábra. — úgy véljük — megmagyarázza önmagát, ezért csak néhány részlet tekintetében kommentáljuk: 1. Eredet a piroklasztikum anyagának a fő kőzetkategóriák felől való szár- mazását fejezi ki s így módot nyújt a vegyes piroklasztikus kőzetek (tufit, tufás üledék) keveredési arányának feltüntetésére. A magmás anyagnál a leszármazás módját a valódi és álpiroklasztikum megkülönböztetése céljából építettük be : előbbinél endogén vagy exogén dinamikájú törmelékesedésről, felaprózódásról van szó, másik esetben az egy tömegben maradt kőzet ásványtanilag (kémiailag) elhatárolható részletei adják — eltérő változásuk folytán — a látszólagos törmelékdarabokat. 2. Anyagszolgáltatásként a kőzetanyag termelődésével, szállí- tásával és utánpótlásával kapcsolatos dinamikus folyamatokat foglaltuk egybe. Mivel valamennyi jellegében piroklasztikmmiak minősülő kőzet felszín alatti képződését szá- mos példán bizonyítottnak kell tekintenünk (Pánt ó, 1963, 1964a, b),az intrúziót, a szub vulkáni piroklasztikum-képződés mozgatójaként fel kellett tüntetnünk. Ef fúzió sem szerepel az ortodox piroklasztikum-képződés rugói között. Éppen az utóbbi időben pontosan jellemzett esetleg „divatos” — piroklasztikumfajták (ignimbrit, pépérit) sajátos képződésmódjának megértéséhez elengedhetetlen, hogy a kiömlés és kirobbanás dinamikája között különbséget tegyünk. A vulkáni törmelék gáz — folyadék-szuszpenzió- ban felszínre juttatása nem rakéta-szórás; a magásba nem hatoló e f f ú z i ó fogalmi körébe tartozik, még ha a lávánál lazább anyaga miatt kigomolygás vagy kihömpölygés képe illik is rá. Az effúziós piroklasztikmn-képző rendszereket termékeik lényeges különb- ségei miatt tovább kell tagolnunk aszerint, hogy a rendszernek van-e saját (endogén) expanzív hajtóereje vagy további mozgását a környezet külső erői határozzák-e meg? Az aktív pirók! asztikmn-árak a (száraz) földfelszínen relief-energia segítsége nélkül. Pantó : A Tokaj — Szalánci-hegy ség és a Zempléni dombvidék 145 5 Gn b 5: ^5 ^5 «Si Co «N| .8 •b 87 | I C3 -V '•8 :ET & f Ír 1 1 §*1 c5 ö b su S N. o .;■§ N P c: o o I .Jc Cj Jc .e 5. 'S ■5 =>/ I\ lAsi" so Sí Q) •g/fc Cj •>; -k jb -§\Ü => 'QJ >s Q. C ^ QJ. c |VU S/! ^e/ Qj cu - O Cj -V 8 & S3\-§ 'Qj Q. I A: ö Ac .e ö. -ío g «£ 5 .fo *§ §3 ~b> b> N b OD N 1 -Sf ;Qj b N «o 1 Qp !l !p o O C3 fi \/j i g> f A :P-Cb p Ac N \c: § §\!:S § I s/^ P =Q S f -§ ;C5 .ÍN <•0 >~b I _/§ p p Ni -V: •Q -P Ac-^J p~ P> Ac P P ~p isi Qj <*> °3 ^ •ö 'P Ni Ac £ ^ £r> p I o -C3 ,Qj .c: N I £ 5Q C? A? Qj S CQ <2 § 5o 5 I C3 -p ! & b I ,n I - 1 §> ■§ § ■* 3/! Ö> ;SV^J r§ P O P> c_ i /f S\ fo p. L> §3^ ö ■ . Qj Jl> , szögkő” kifejezésének felelevenítését ajánlom. 8. Szemcsealak és rendeződés rovatban a mikroszkópi jellemzés szerepel, mely az elmúlt évek tapasztalata szerint kellő elmélyedéssel a kőzet fejlődés- történetének teljes rekonstrukcióját teszi lehetővé. A táblázat csak példákat sorol fel a megfigyelhető lényeges tulajdonságokból, melyek tulajdonképpen a 2, 3, 5, 6 rovatban adandó minősítések alapjai. Kívánatos, hogy a tufák finomabb alkatának ilyen szem- pontok szerinti vizsgálata mielőbb kilépjen a Tokaji-hegység keretei közül és minél több támpontot szolgáltasson országos értékelésekhez. Pantó : A Tokaj — Szalánci-hegy ség és a Zempléni dombvidék 147 Vulkáni fácieskérdések Vulkáni képződményeinknek a felsorolt szempontok szerinti alapos vizsgálatát — a terület kutatásának térképező-monografikus beállitottsága miatt — igyekeztünk a magmatitok fáciesvizsgálata szempontjából előrevinni. Tudjuk, a végtermék- ből a képződési folyamatra, annak feltételeire visszakövetkeztetés tévedések veszélyével jár, ez azonban velejárója minden, ,,a múlt megjósolására” irányuló földtani következ- tetésnek, s az átlagosnál itt sem nagyobb, még ha a megszokottól eltérő képhez vezet is. A vulkáni rekonstrukció szempontjából különös hangsúlyt kapnak a földfelszín, ill. a tengerszint alatt végbemenő folyamatok. Az, hogy a vulkáni hegységek „gyökerei” nem a felszínen képződnek, régóta ismert tétel. Azonban a C o 1 1 a által (1866) még ,,untervulkanisch’’-nak nevezett és közvetlen „gyökér” -ként ábrázolt képződmények öve. később mint szubvulkáni (Cloos— Rittmann 1939, Polkanov 1945) régió fokozatosan egyre mélyebbre (< 2000 m) vándorolt, s a közvetlen felszínalatti öv kép- ződményei hallgatólagosan a felszíni vulkanizmus termékeivel egy elbírálás alá kerültek. A vulkáni elemek szerepének, egymásutánjának mérlegelésénél azonban éppen a legfelső 200 m egybevonása súlyos tévkövetkeztetések forrása. A minősítést itt feltétlenül a Szádeczk y-ajánlotta vulkáni — perivulkáni — intravulkáni tagolással (S z á- deczky-Kardoss, 1956)' pontosabbá kell tennünk. A hegység klasszikus lakkolitjai (erdőbényei Bamamáj, füzéri Pivotka) régóta szubvulkáni benyomulásként nyertek — v mind képződés-idejük, mind szerkezeti illeszkedésük tekintetében — értékelést. A központi andezit-összletben azonban a felszíni lávaáraknál jóval nagyobb vastagságú és elterjedésű, kis mélységű „alááramlásból” eredő sziliek a legújabb időig az általános megítélésben, a „rétegvulkáni” sorozat konkordáns, felfelé fiatalodó tagjaiként szere- peltek. Az utolsó évek sekély szerkezetkutató- és alapfúrásainak adataiból le kellett vonnunk azt a tanulságot, hogy a túl vázlatos rétegvulkáni értelmezés és ábrázolás a hegységelemek valóságos térbeli illeszkedésének és képződési időrendjének megértéséhez nem vezethet el. Az egyszerűbb (és kényelmesebb), egyneműen vulkáni (dobos- tortaszerű) hegységábrázolásról ezért át kellett térnünk az összetett vulkáni — intravulkáni — szubvulkánira (1. ábra) (Pantó 1963). Igen sekély mélységű — a 10 — 50 m vastag „epidermisz” alá hatoló — benyomu- lásoknak a felszíni lávafolyásoktól való elkülönítésére nincs általános, gyors és biztos módszerünk (Pantó 1965). Csak jó, többnyire mesterséges feltárások jöhetnek tekin- tetbe s az^erintkezés, ill. szegélyi öv kifejlődése [salakos, hólyagos kéreg + változatlan anyagú rátelepülés, szembeállítva transzvaporizációs (Szádeczky-Kardoss 1958), ill. „aktív” (U s z t i e v 1965) kontaktussal] lehet mérvadó. Tudjuk, hogy a kis számi! „csalhatatlanul” minősített benyomulásos kontaktusból vont párhuzamosítások és hegy- ség méretű általánosítások a rétegvulkánival ellenkező előjelű, de ugyanannyira téves, egyoldalú értelmezéshez vezethetnek. Ábrázolásunkban a nagy andezites „gombák” sokrétűen összetett, szomszédaikkal rétegesen egybe nem szerkeszthető, zömében nem felszínre ömlő, összetett felnyomulásokat kívánnak érzé- keltetni. Ha ezek esetében „összetett vulkáni építményről” beszélünk, s bennük a tan- könyvi ábráktól teljesen elvonatkoztatva a felszínre jutott, de erózió folytán gyakran erősen redukált perivulkáni képződmények gyűrűjében és „leple” alatt intravulkáni benyomulásoknak ítéljük a vezető szerepet, feltétlenül közelebb járunk az igazsághoz, mint szabályosan váltakozó lávafolyás — piroklasztikum-szórás feltevésével. Igazolást és magyarázatot nyer ily módon sok „anomális szukcesszió”, „szabálytalan” elsődleges kőzetkifejlődés, utólagos lebontás, breecsásodás, álpiroklasztikum képződés (S z á- deczky-Kardoss 1959b, 1964b). 148 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 2. füzet Különösen formagazdaggá és jelenségeiben még sokrétűbbé válik az előbbi intra- és perivulkáni kőzetképződés, ha az kismélységű tengerfenéken zajlik le. A tengervízzel érintkező lávaár ez esetben gőzpámát fejlesztve heves tengeráramlást indít el, ami a szétrobbanással, kérgek ismételt levedlésévei végbemenő törmelékes megszilárdulás ter- mékeit elszállítja, üledékkel keverve áttelepíti. A tengerfenék laza iszapjába nyomuló lávatömlők megszilárdulása ugyancsak az eredeti üledék felkavarásával, változatos szer- kezetű „keverékkőzetek” kialakításával jár. Az összletet később átjáró, átitató láva- benyomulások között már akadnak a tengervíztől elszigetelt, normális andezitté, dácittá szilárduló részletek is. A rendkívül sokarcú és sokszorosan keresztelt — tufit jellegű tagoktól, tufán, breccsán keresztül a felfújt és tömör vulkanitig minden átmenetet tar- talmazó — képződmény együttes megnevezésére prioritás alapján (Brogniart 1827) a pépérit nevet alkalmazzuk. A többszáz m vastag összletekben megjelenő pépérit sajátságos — a felszíni hamuszórástól és lávaömléstől feltétlenül megkülönböztetendő — fácies, mely mozgalmas települési formáival tengerfenéki, a bezáró üledékkel csaknem egyidejű (diagenezisét megelőző) képződést bizonyít. Sajátos minősítési és vulkáni fácies-problémákat mutat a riolitos vulkanizmus is. Ezek javarészét az ignimbrit — igniszpumit jelenségcsoportban már részletesen tárgyaltuk (P a n t ó 1962, 1964a). A hatalmas piroklasztikus képződmények kisebbrésze explóziós, főtömege effúziós fáciesű, a ,,gyökerek”-ben intrúziós részletekkel. Az egynemű vagy különnemű, olvadék- jellegű kőzetképző rendszerekből alakult tömeges riolit-riodácit fajták pontos fácies-megállapítása meglehetősen nehéz. Valódi effúzióról ezeknél ritkán beszélhetünk, éppen a savanyú láva nagy viszkozitása, szétterjedésre alig képes volta miatt. A magasra kelt cipóalakú „dagadókúpok” tankönyvi típusa nem ismerhető fel a hegységben. Riolittömegeink legtöbbje bonyolultan, összetett tolóidként értelmez- hető, melyben a különböző járatokból egymás után felszínre jutó ,, kinyomulások ” szabálytalanul, gyakran „örvénylő” deformációval halmozódnak egymásra (Regéci Vár- hegy). A kőzetkifejlődés ritkán árulja el, hogy ezek közül mely részletek jutottak a fel- színre (tehát érdemük meg az extrúziós minősítést) és melyek rekedtek meg „vak” intrúziók alakjában a felnyomulás előbbre jutott részletei alatt. Áttekintő szelvényen egybevonva tüntetjük fel a sokféle riolitfajta összefonódó felnyomulásainak kötegeit (2. ábra). A zárt tömegben, konvex fronttal felhatoló andezit- ,,gombák”-kal szemben a riolittömegek kehely alakja, tagolt, felfelé lazuló, szétterülő jellegüket kívánja érzékeltetni a burkolóvonalak pontos meghatározásának lehetősége nélkül. Eddig nem bizonyított feltevés az sem, hogy a legnagyobb riolit-kelyhek össze- szűkülve az andezittesteknél jóval mélyebbre, a szubvulkáni öv mély régióiba meg- szakítás nélkül folytatódnak. Ez természetesen csak a lassú-szívós riolitolvadék- felpréselődés fő fészkeire vonatkozik, a nagy kiterjedésű riolit-ártufaterítések riolitszerű helyi „kondenzátumai” feltárásaink szerint kis mélységű, gyökértelen intravulkáni testek. Időrendi tagolás, ősföldrajzi kapcsolatok A Zempléni-dombvidék és a Tokaji — Szalánci-hegység fejlődéstörténete széles időhatárok közé illeszthető (Szádeczky Gy. 1897). Az országhatáron, csekély fel- színi elterjedésben (vilyvitányi rög) megjelenő proterozóos (rifei) krisztallikum rossz feltártsága és erős diaftorézise miatt vált sokáig téves általánosítások tartozékává (F e r e n c z i 1943, Schréter 1949. Földvári — Pantó 1951) s csak a leg- újabb fúrások feltárásainak köszönhető jellegeinek és településének pontosabb meg- ismerése (Pantó 1965b). A kőzettanilag a „maghegység”-ekkel rokon gránátos amfi- bolit fáciesű átalakult későprekambriumi csillámpala — gneisz összletet kőzettanilag Pantó : A Tokaj — Szalánci-hegy ség és a Zempléni dombvidék 149 és szerkezetileg el kell határolnunk az ugyancsak közelmúltban fúrásokkal kimutatott szepességi kapcsolatú ordoviciumi porfiroid-fillit sorozattól (Pantó 1965b) . Két fúrásból (Füzérkajata 2, Felsőregmec 1) a porfiroid-sorozat felszín alatti elterjedése nem rajzolható meg, távolabbi kapcsolatait (Aranyida, Ungvár) figyelembe véve aljzat- beli szerepe egy ÉNy— DK-i csapású pászta mentén valószínűsíthető, melynek szélessége éppen a — szomszédos szakaszoktól eltérő kifej lődésű — Szalánci-hegységnek felel- het meg. Az újpaleozoikum sajátos zempléni kifejlődésű klasztikmna diszkordánsan települ az előbbi sorozatokra, a krisztallin csekély szállítású „éretlen” arkózajellegű törmeléke hegylábi felhalmozódásról tanúskodik. Pikkelyes összetöredezettsége — rossz feltártság mellett — az összleten belüli rétegsorrend megállapításánál tévedésekhez vezetett (B oucek — Pr ibyl 1954). Ezek korrekcióját is újabb fúrásaink tették lehetővé: a szedimentáció egyenletes pszammitos túlsúlyú törmelék felhalmozódással indul és csak felső harmadában — eddigi makroflóra adatok szerint az ottweili emeletben — vált át szélsőségesen ingadozó üledékképződésbe, mely konglomerátumpadokkal váltakozva gra- fitos palaszintek, sőt antracittelepek kialakulásához vezetett, nemcsak szlovák (Kis- és Nagytoronya) , de magyar területen is (Felsőregmec). Az összlet felső szakaszába permi típusú riolit (ártufa) -jellegű „kvarcporfír” közbetelepülések és áttörések iktatódnak. A zempléni újpaleozoikum eddigi ismereteink szerint távolabb nem nyomozható és a Tokaji-hegység alá húzódása sem valószínű. Nem teljes üledékhiány, csak redukált vastagságú — részben porfiritszerű vul- kánit (Kisbári, Felsőregmec) mállásából származó — szárazföldi vörösagyag-felhalmozó- dás vezet át jelentős diszkordancia nélkül a csőké vényes mezozóos üledékképződésbe. A triász alsó tagja 10 m-t alig elérő vastagságú szeizi kvarcit, még zempléni kifejlődésű. Ez üledékfolytonossággal vezet át a Zempléni-dombvidék gömöri jellegű, egybefolyó kampili-anizuszi mészkő — dolomit-sorozatába, melyhez a Tokaji-hegység K-i peremének aljzatában (Sárospatak 5 sz. fúrás) ladini világos mészkő és cukorszövetű dolomit csat- lakozik. A zempléni paleo— mezozóos üledékképződés (Szamos- vonalon túlnyúló) DNy-i továbbterjedése korábban és máshonnan nem ismeretes. A Tokaji-hegység főtömege harmadkor előtti aljzatának koraés hova tartozása eddig biztosan el nem dönthető, de csereháti közvetítéssel inkább a szendrői alsókarbon felé mutat. Délabaúj — Zemplén területén a középső-triásztól a középső-miocénig az eddigi vizsgálatok sem üledékképződést, sem vulkáni tevékenységet nem igazoltak. A legidősebb harmadkori vulkáni termék nagy kiterjedésű riodácit ártufalepel, mely az Észak- Tiszántúlra tehető központja (Szádeczky-Kardoss E. 1959a, 1964a) felől kivékonyodva érte el a terület DK-i részét. Képződésidejét a helvéti — tortónai határra (lagenidás zóna feküjébe) helyezzük. A helyi vulkáni anyagszolgáltatás tengeri mikro- és makrofaunával jól jellemzett (Cs. Meznerics I. 1966, Koreczné in E r- h a r d t 1964) felsőtortónai (buglovi) üledékképződés idején indul meg. A Vilyvitányi- rög és a Zempléni-dombvidék szigetként kiálló protero — paleo— mezozoikumát leszámítva ez kezdetben sekélytengeri környezetben ment végbe, s mind az intermedier [andezit- (dácit)-pépérit], mind a savanyú (szubakvatikus összesült riolittufa) vulkáni anyagfel- halmozódás még meg nem szilárdult üledékkel keveredett tanulságos kifejlődéseit hozta létre (Sárospatak — Kovácsvágás közötti hegységrész). A tortonai emelet végére a hegységterület — javarészt vulkáni anyaggal csökkentsósvízű lagúnává töltődik fel; a mai erózióbázis fölé emelkedő andezites és riolitos vulkáni (szubvulkáni) sorozatok időben a szarmata derekán túlnyúlólag jelleg- zetes szárazföldi felhalmozódási termékek. Változatos kifejlődésük a rendkívül tagolt felszíni és felszín alatti földtani felépítés kölcsönhatását tükrözi a sokütemű — bazaltos andezit és riolit szélső összetételek között dúsan variáló — anyagszolgáltatással. Ennek - Földtani Kösslöny 1Ö0 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 2. füzet P ant ó : A T óhaj — Szalánci-hegység és a Zempléni dombvidék 151 1 S".§§ h .3 a.s CTJŐ ' 4 v*o K T3.Í2 • •rf co o 0.00 .ti cd I co bo - d G 1 . . g.ti a bflagS 2 “I al g 3 -g-d^Sg, a <2 Eo • n sjt 3'32 8=oJ w CJO.ti i/) gj S.e^-2 --a oá .±;J3 3 |P . hő 2 -g 0 ^ .2 S 8 >,a ’o'S'Sg'e1- jj-g* >8’ a 5 in ^ • o 8*33^ i*M 2 3 ő-ti O tn -3 a-n 2 É 1 .2rsl 72 Q-~ Öfi 2 U • O •'O 3352 Iliiül sitiig ..pi Hp< a í! _o ..w> .i3p<Ü a ^ .-író ,’S tü."- 1 £•“ ü ő a 3 a . . ^ 55 Tv a ^ a <3 s g;S ^2 ~o fi 10 d\2 M-j . oü.ti'v -S’ö g j (. »3 na Sgartsrcc 3 2 • 0^3 rí . .,*>>”2 o a o 2a M_ti a-g ai O ."O" 4J o •■ ■&*> a ?c b a -3 be a a ‘«i ”5 * 3'“ $s afe a 2+J'J M s cd O • *rt > d_ cö <3 d- 2

. :0 tí ^ w oo ‘ 1 ö N . N fj-fa fi -*S O 2 3 -ti 3 ■o a •áC^S2.§-i ■ ‘a « fi ‘jŐ'rt'S §> c a<~ 3 Oh ofiSgCE ti §3 23 5 h:Q M -£ "3 fi rt ■«• 3 a ói n & •gqC -*J" fi O m2Ő m H O h 3 3 3 «a ..tíŐ >* wga-o|M ..pca.o; g **2 g’o.23' ^aSaS sas’' .3 ■3~-g ■ 3,0 Hh^J" M a'fi< ,*r . >o^«2!8 Mo<ÍÍ 3 2 3 's 3 2 - 3' 3 =0“ 3 'fi O "3 ".■3'2-S . N ^— ' 2 -ti £-S ü-jh n3 3^>la'c -41 . d~ > -t°-~ 1^28-saS 1/) oM« a o-£ő°2pS oHg-SS -e Su^^lS ^ P,T3 o *“ - - a ^ -o • _ « 2 g g ^iSts di íj .Ht;0 ■• •- 0S2 ^ N fi , ^ TO '|| o >3.3 ős'g . ..o cd rt.2 í'i r- c t: X g S ..&'b2 o g S~°Í533 ó fitr aa13? B'3.3.2 c oa c.fi í 3 ^,0 »- 4.^3 03 tfl-fi-O 4. a rt.y-Pía & ..v^g.2 . a°> 3 ^^3 •- difi .. -« V O V >,52 ±í ^ G ^ O '-°at ^ 3 >.'3 0* ^ 1 O óv ^ o . '-TtJ ,,.tíü • •- o.ti • ,rs cd e M .ti 'O tf: o O ^ vwo*í~ ti (/) O ’T >» O hT H gv s-52 3^ Ü.S-5 3^-3 - fifila-g' 3 TÍ"^G -Ef'to -'. G o..s.5°S« «’3 ofifi^có §S-2^PN •2-gtt Ptó üo3 3 a 3 m --asioo 40 •3£|^Mn2 .yb>í M^-atiq o &=óü3o >, ■3 O .;p3 *n aí b 8 0.0 V, L.iot 0ü'3ft|5i d 2 a a 5 x «OhSJ h, í£- 152 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 2. füzet egymásutánja a terület egy részén ..kitörési sorrend’’ szigorú szabályai közé nem szo- rítható. Minden bizonnyal a szarmata utóját (utolsó harmadát— negyedét?) vagy a pan- non kezdetét jelzi a hegylábak pliocénnél ősibb jellegű ősmaradványokat (molluszkum: B a r t h a — K r o 1 1 o p in Erhardt 1965, pollen: Nagyné in I. Perlaki 1966) őrző édesvízi szedimentációjának beköszöntése. Ez a rétegtanilag nehezen elhatárol- ható szakasz az utolsó, csökkent hevességű andezitömléseken, riolit lavinatufa-szolgál- tatásokon és dácit(riodácit)-benyomulásokon kívül a legerőteljesebb utóvulkáni műkö- dés, érces és nemesérces ásványi anyagok képződésének periódusa. Ekkor ment végbe a hegység nagy arányú kiemelkedése, előterének besüllyedése is, anú a megélénkült erózió- ból eredő molasz-szerű helyi üledékképződésben is nyomot hagyott. Ennek az ősmarad- ványokban igen szegény vulkanogén sorozatnak jellemzését, függőleges és vízszintes elhatárolását nagyban elősegítette és alátámasztotta Csánk E.-né részletes mikro- mineralógiai vizsgálata (I. P e r 1 a k i E. 1966). A szarmata — pannon „tarka” réteg- sor ásványos összetételét váltakozó andezites — riolitos túlsúlyú, helyi szárma- zású vulkáni anyag jellemzi a mélyebb szarmata vagy felsőbb pannon szélesebb spektrumú, távolabbi származású ásványegyüttesével szemben. Jellegzetes alsó-, ill. felsőpannóniai képződményt a hegységterületekről nem ismerünk. A „Kassai kavicsformáció”-val párhuzamosított, kis elterjedésű (Telkibánya- vízválasztó) folyami klasztikum esetleg az előbb említett édesvízi hegylábi üledékfel- halmozódás heterópikus fáciese is lehet. Effiiziós vagy explóziós vulkáni anyagszolgál- tatás nem, utóvulkáni tevékenység is csak csökkent mértékben húzódott át a pliocénbe. Szerkezet A tárgyalt zömmel vulkáni — terület valóságos hegységszerkezetének rész- letes értékelését és jellemzését ma még nem tudjuk megadni. Felszíni térképezéssel ez a földtani egységek nem rétegszerű kiterjedése és bizonytalan specifikációja miatt meg- nyugtató módon nem tisztázható: gyéren alátámasztott „sablon-tektonika” rászerkesz- tésétől pedig éppen eddigi tapasztalatunk alapján idegenkedtünk. Innen ered ábrá- zolásunk „atektonikus” jellege, amivel nem kívánjuk a többezer-méteres vastagságú vulkáni összlet egységes mozdulatlanságát kifejezni, de meggyőződésünk, hogy a terület „kitörési központok” (magassági pontok) vagy folyóhálózat alapján szerkesztett feldara- bolása és részleteinek „megbecsült” differenciális mozgása ennél félrevezetőbb. Geofizikailag mérhető nagytektonika csupán a hegységek lehatárolásában jelent- kezik. Legfontosabb ezek közül a „Hemád-vonal”, mely Alsómislye — Hernádbüd közötti szakaszán nagyjából a folyóvölgy lefutását követő árkos mozgási öv. Abaújszántótól D-re készült refrakciós szelvény szerint (Lányi — Szalai 1966) a K-i szárny (Tokaji- hegység) több mint xooo m-t zökkent. A süllyedés több szakaszú, legjelentősebb moz- zanata a szarmata — pannon átmenetre tehető. A „Szamos- vonal” Borsi — Kisszalánc között vágja át a területet, azon messze túlnyúló, fontos kárpáti szerkezeti elem. Fel- tevésünk szerint ennek mozgási pályái mentén tolódott a Vilyvitányi-rög proterozóos krisztallinja a Szalánci-hegység aljzatának ópaleozóos porfiroid-sorozatára . A szerke- zeti vonal tartós „életét” jelzik a lefutása mentén csoportosuló permi kvarcporfír és porfirit-f eltérések, a tortonai andezit — dácit — riodácit szubvulkánok és sajátos riolit- ártufa-terítések. P ant ó : AT okaj — Szaldnci-hegység és a Zempléni dombvidék 153 IRODALOM - REFERENCES Aiamaki, S. (1957): Classification of pyroclastic flows. Bull. Volc. Soc- Japan Ser. 2. 1 : 47 — 57. — B e a v o u, R. V. — F i t c h, F. J. — R a s t, N. (1961): Nomenclature and diagnostic eharacters of ignimbrite with reference to Snowdonia. Liverpool — Manchester Geol. Joum. 2 : 600 — 6n. — Blohina, E. I.-Koptev-Dvornikov, V. Sz. — komizt, M. G. — Pctrova, M. A.— Tihom'irova, É- J.-Frolova, T. I.-Jakovleva, E. B. (1959): O principah klasszifikacii i nomeuklature drevnih vulkanogenuiih oblomocsniih porod. Szov. Geol. 5, 73 — 80. — Blohina, E.I.— Zaravnjaeva, V. K.-Kraszivszkaja, I. Sz. — Petrova, M. A.-Tihomirova, É. I. — J a k o v 1 e v a, E. B. (1958): Klasszifikaeija oblomocsniih vulkanicseszkih i tufogenno-osza- docsniih porod. Bjull. Moszk. Ob-va iszpüt. prirodü, otdel. geol. 33/3 : 145 — 146. — B I y t h, F. G. H. (1940): The nomenclature of pyroclastic deposits. Bull. Volc. Ser. 2. 6 : 145—156. — Boucek, B.— Pribyl, A. (1959): O geologickych pomérech Zemplínského pohori na vychodnim Slovensku. Geol. Práce ZoJit 52, 183 — 222. — Bükovszkaja, E. V. — Gapeeva, G. JI.-Goreckaja, E-N.— E u r’e, M. E- — S zergievszkij, V. M.— T a s i c s i n a, M. V. (1962): K voproszu o klasszifikacii i termiuologii piroklaszticseszkih porod. Probléma vulkauizma. Moszkva. Izd. A. N. SzSzSzR. 403 — 406. — C 1 o o s, H. — R i 1 1 m a n n, A. (1939): Zűr Entstehung und Benennung dér Plutone. Geol. Rundsch. 30 : 600 — 6o«. — Cotta B. (1866): Geologie dér Gegenwart. Eeipzig, 424 p. — Csepreghy- Meznerics, I. (1966): Ees molluscs des sédiments miocénes moyennes de la Montagne de Tokaj (NE-Hongrie). Ann. Hist. Nat. Mus. Nat. Hung. Pars Min. Pál. 58. — Erhardt, Gy. (1964): A füzér- kajatai alapfúrás földtani eredményei. M. ÁH. Földt. Int. Évi Jel. 1962.: 391 — 425. — Erhardt Gy. (1965): A Tokaji-hegység ÉNy-i peremének újharmadkori üledékes képződményei. M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. 1963, 243 — 248. — Escher B. G. (1933): On a classification of central eruptions according to gas pressure of the magma and viscosity of lavas. I.eid. Geol. Meded. 6/1, 45 — 49. — Ferenczi, I. (1943): A Zempléni szigethegység földtani viszonyai. M. Áll. Földt. Int. Évi jel. 1939 — 40. r, 393 — 439. — Fisher, R. V. (1958): Definition of volcanic breccia. Bull. Geol. Soc. Am. 69/8 : 1071 — 1073. — G u d k o v, P. P. (1932): Petrografija. Vladivosztok. — F ö 1 d v á r i, A. — P a n t ó, G. (1951): Jelentés a Felsöregmec— Vilyvitány közötti „kristályos terület” bejárásáról. M. Áll. Földt. Int. Adattár. Kézirat. — Hentschel, H. (1955): Über Bildungsbedingungen vulkanischer Tuffe. Fortsch. Min. 33/2, 141 — 142. — Holmes, A. (1928): The nomenlcature of petrology. 2 ed. Hoffer A. (1937): A Szerencsi- sziget földtani viszonyai. Tisia, 2. Debrecen — Johnston-Eavis, H. I. (1886): On the fragmentary ejectamenta of volcanoes. Proc. Geol. Assoc. 9. 421—432. — Karolusová — KociScáková, E. (1958): Prispevok k problematike pyroklastik. Geol. Práce Zosit 49, 78 — 108. — Karolusová, E. (1964): Klasifikácia a terminológia ’ pyroklastickych hornin. Geol. Práce Zprávy 31 : 127 — 135. — Kirkinszkaja, V. N. (1958): Piroklaszticseszkie porodü in: Szpravocsnoe rukovocí- sztvo po petrografii oszadocsniih porod. II. Leningrad. - Eacroix, A. (1930): Remarques sur les matériaux de projection des volcans et sur la genése des roches pvroclastiques qu’ils constituent. Eivre Jubilaire „Centenaire de la Soc. Géol. de Francé” 431—472. - Eányi J. — S zalai I. (1966): Jelentés a Csereháton 1965-ben végzett szeizmikus refrakciós medencealjzat-kutatásról. Kézirat. Éötvös E- Geof. Int. — E e v i n s z o n-E e s s z i n g, F. Ju. — Sztruve, É- A. (1963): Petrograficseszkij szlovar’. (Pererabotanniij i dopolnenniij pod red. G. D. A f a n a s z e v— V. P. Petro v — E. K. Usztiev) Goszgeoltehizdat Moszkva. 447 p. — E o e w i n s o n — E e s s i n g F. J. (1888): Zűr Bildungsweise und Classification dér klastischen Gesteine. Tschermak’s Min u. Petr. Mitt. 9, 528 — 535. — MacGregor A. G. (1955): Classification of nuée ardeute eruptions. Bull. Volc. Ser. 2. 16, 7— 11. — Maleev E. F. (1946): Klasszifikaeija i glavnejsie sztrukturii piroklaszticseszkih porod. Szov. Geol. 2. — M a 1 e e v E. F. (1959): Osznovnüe principii klasszifikacii piroklaszticseszkih porod. Trudü Eab. Vulk. A. N. SzSzSzR. 17. 183 — 190. — Maleev E. F. (1962): Klasszifikaeija i facii vulkanoklaszticseszkih porod. Problemü Vulkanizma. Moszkva. Izd. A. N. SzSzSzR. 390 — 398. —Maleev, E. F. (1962): Obzor klasszifikacü i terminologii vulkanoklaszticseszkih porod. Problemü Vulkanizma. Moszkva. Izd. A. N. SzSzSzR. 367 — 386. — Maleev, E. F. (1963): Vulkanoklaszticseszkie gomüe porodü. Moszkva. Goszgeoltehizdat 168 p. — Michel, R. (1953): Contribution á l’étude pétrographique des pépérites et du volcanisme tertiaire de la Grande Limagne. Publ. Fac. Se. Univ. Clermont. Eab. Géol. et. Min. 1 : 1 — 140. — Nakovnik N. I. (1955): Klasszifikaeija i terminologija piroklaszticseszkih porod. Zap. Vszesz.Min. Ob-va 84/3 : 381 — 385. — Onikienk o, Sz. K. (1958): K voproszu o klasszifikacii piroklasztov. Bjull. Moszk. Ob-vaisz- piit. prirodü otd. geol. 33/4, 103. — P a n t ó, G. (1959): Vorschláge zűr Schaffung einer einheitlichen Terminologie für vulkanische Gesteine. Zeitschr. f. angew. Geol. 9, 373 — 376. — Fan tó G. (1961a): Beszámoló a vulkáni hegységek kutatásának időszerű kérdéseiről tartott vitaülésről. M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. 1957 — 58, 525 — 547. — Pantó G. (1961b): A Tokaji-hegység földtani újravizsgálatának célkitűzé- sei. Földt. Közi. 91/4 .'370 — 373. — Pantó, G. (1962): The röle of ignimbrites in the volcanism of Hungary. Acta Geol. 6/3 — 4, 307 — 332. — Pantó, G. (1963): Problemü diagnosztiki vulkanicseszkih i szubvulkani- cseszkih obrazovanij v Tokajszkih gorah. Trudü Eab. Paleovulk. Alma Ata 2, 93 — 101. — Pantó G. (1964a): Az ignimbrit-vulkánosság újabb kérdései. Földt. Közi. 94/3, 313 — 320. — Pantó, G. (1964b): Intrusion or extrusion. Acta Geol. 8 : 83 — 96. — Pantó, G. (1965a): Faziesverháltnisse im ungarischen Andesitvulkanismus und ihr Beitrag zűr vulkanotektonischen Rekonstruktion. Acta Geol. 9/3 — 4, 215.— 223. — Pantó G. (1965b): A Tokaji-hegység harmadkor előtti képződményei. M. Áll. Földt. Int. Évi Jel. 1963, 227 — 241. — I. Perlaki E. (1966): Magyarázó Magyarország földtani térképéhez 25 ooo-es sorozat M-34-i27-C-d Méra. — P i c h 1 e r, H. (1963): Ignimbrite kuf Santorin (Agáische Inseln). Annales Géol. des Pays Helléniques. 14,408—435. — Pirsson, L. V. (1915): Micn-oscopical characters of vol- canic tuffs. Amer. Joum of Se. Ser 4. 40, 191 — 211. — Polkanov, A. A. (1946): Osznovnüe polo- zsenija geneticseszkoj szisztematiki intruzivnüh tel. Tmdü Jubilejnoj Naucsnoj Szesszii. Eeningrad. Gosz. TTniv. 1819 1944. Szekcija geologo-pocsvenniih nauk. 50 — 71. — P r o k i n, V. A. (1953): K voproszu o klasszifikacii i nomenklature vulkanicseszkih oblomocsnüh porod. Razvedka i Ohr. Nedr. 1 . — Reyer.E. (1881): ÜberTuffe und tuffogene Sedimente. Jahrb. k. k. Geol. RA. 31 : 57 — 66. — R u h i n, E. B. (1958): Grundzüge dér Eithologie. Eehre von den Sedimentgesteinen. Berlin Akad. Ver. 806 p. — Schréter Z. (1949): A Füzérradvánv és Gönc között levő terület földtani viszonyai. Jelentés a Jöv. Mélykút 1947 — 48. évi műnk. 258 — 278. — S i r i n j a n, KG. (1961): Ignimbritü i tufolavü (Principü klasszifikacii uszlovija formirovanija na primere Armenii). Trudü Láb. Vulk. A. N. SzSzSzR. 20, 47 — 60. — Sonder.i R. A. (1937): ZurTheorie und Klassifikation dér eruptiven vulkanischen Vorgánge. Geol. Rundsch. 28/6— 7 . 499 — 541. — Szabó J. (1867): Tokajhegyalja és környékének földtani viszonyai. Mát. és Termtiul. Közlemények 4 (1866), 226 — 303. - Szarancsina, G. M. (1952): Klasszifikaeija piroklaszticseszkih porod. Veszt. Eeningrad. Gosz. Univ. 10. — Szádeczky Gy. (1897): A Zempléni szigethegység g o- lógiai és kőzettani tekintetben. Termtud. Társ. Kiadv. 64. p. - Szádec z k y-K a r d o s s E. (1956) : A magmás kőzetek és ércek képződési mélységének meghatározásáról. MTA Műsz. Tud. Oszt. Közi. 20/3 — 4. 235 — 251. — Szádeczk y-K a r d o s s É. (1958): On the petrology of volcanic rocks and the inter- action of magma and water. Acta Geol. 6, 197 — 233. — Szádeczk y-K a r d o s s E. (1959a): A Kárpáti 154 Földtani Közlöny , XCVI. kötet, 2. füzet közbenső tömeg magmás mechanizmusáról. MTA Geokémiai Konferencia II : 1 — 16. — Szádeczky- Kardoss E. (1959b): A magmás kőzetek új rendszerének elvi alapjai. MTA Műsz. Tud. Oszt. Közi. 23/3 — 4, 385 — 410. — Szádeczky-Kardoss, E. (1964a): Grosstektonische Betrachtungen über Magmatektonik und Magmachemismus des innerkarpatischen Vulkanismus. Acta Geol. 8 .-433 — 454. — S z a d e c z k y-K a r d o s s, E. (1964b) : Sztrukturii porod i izmenenija rezsima letucsih v hode évoljucii zemli. Trudii Geohim. Konf. Himija Zemnoj Korú 2, 22 — 35. — Szergeevszkij, V. M. (1954X: Ef fűzi vnüe porodü i tufü in: Muziilev, Sz. A.: Metodicseszkoe rukovodsztvo po geologicseszkoj sz’emke i oiszkam. Moszkva. 506 p. — T ö r ö k, Z. (1962): Vorschlag fiir eine Verbesserung dér Klassi- fizierung und dér Forschungsmethodik dér Pyroklastite. Acta Geol. 7/3 — 4, 351—357- —Tyrrell, G. W. (1931): Volcanoes. London. — Thorton-Butterworth Co.-üsztiev, E. K. (1965): Geologicseszkie i petrograficseszkie aszpektii problemii vulkano-plutonicseszkih formacii. Szimpózium po probleme „Vulkano-plutonicseszkie formacii i ih rudonosznoszt” , Alma Ata. Csaszt’ pervaja 60 — 67. — V 1 o'd a v e c, V. I. (1962): Nekotoriie faktü kotoriie neobhodimo ucsitiivat’ pri szosztavlenii klasszifi- kacii vulkanoklaszticseszkih gornüh porod. Problemii vulkanizma 381 — 386. Moszkva. Izd. A. N. SzSzSzR. — Vlodavec, V. I. (1962): Processzü, porozsdajuscsie piroklaszticseszkij mater— al i ego pervicsnoe, peremescsenie. Problemii vulkanizma 26 — 30. Izd. A. N. SzSzSzR. — V 1 o d a v e c, V. I. — Petrov, V. P.-Maleev, E. F. — Gapeeva, G. M. — Habakov, A. V. — Frolova, T. I. — Miller, E. E.-Dzocenidze, G. Sz.— S i r i n j a n, K. G. — K vasa, L- G. (1962): Klasszifikacija vulkano- genniih oblomoesnüh porod. Moszkva Goszgeoltehizdat 58 p. — W a 1 t h e r, J. — S c h i r 1 i t z, P. 1886): Studien zűr Geologie des Golfes von Neapel. Ztschr. d. deutsch. Geol. Ges. 38, 295 — 341. - Wargo, J. G. (1960): A proposed classification scheme fór pyroclastic rocks. Arizona Geol. Digest 3, 71—74. — Wentworth, C. K.-Wil 1 i a m s, H. (1932) : The classification and terminology of pyroclastic rocks. Bull. Nat. Research Council N° 89, 19 — 53. Washington. — Williams, H. (1926): Notes on the characters and classification of pyroclastic rocks. Proc. Liverpool Geol. Soc. 67/3. 14, 223 — 248. — W o 1 f, F. (1914): Dér Vulkanismus I — II. Stuttgart. 31. — Zelenka T. (1964): A „Szerencsi öböl” szarmafta tufaszintjei és fáciesei. Földt. Közi. 94/1 33-52. Recent development in the geological recognition of the Tokaj — Szalánc Mts and Zemplén hills by Dr. G. PANTÓ The geographical subdivision of the area is re-defined. The traditional geological-; geographical unit Eperjes (Presov) -Tokaj Mts has been split in three sections: Eperjes (Presov) Mts lying N of the Dargó-pass, Szalánc (Slanec) Mts between Dargó-pass and Füzér basin cut by the boundary at the erest of the Milic group, and the actual Tokaj Mts lying S of the Füzér basin. Recent application of the name Zemplén Mts is misleading due to the independence of Zemplén hills (Zemplinské pahorky) in Slovakia. Current classification of pyroclastics failed to meet demands of an up-to-date volca- nological interpretation. The consulted 28 classifications (see references) employed together 8 eriteria as basis of subdivision, each of them having used bút 2 or 3 of these. Desired completeness is therefore nőt afforded by any of them and altemation in classification principles led to full diserepaney. Convenient characterization of pyroclastics can be achieved only by weighing at once peculiarities conceming all the 8 properties which are: 1. origin, 2. supply of matéria], 3. conditions of aeeumulation, 4. Chemical composition, 5. firmness, 6. fine structure, 7. granulotnetry, 8. morphology and arrangement of particles. Special attention has been paid to questions concemed with volcanic facies. Subsur- face consolidation of igneous masses of the whole ‘ ‘volcanic” complex need closer considera- tion. Their distinction by (true) volcanic, intravolcanic and subvolcanic categories affords a major help fór chronological reconstruction. Structures and pattems of subsurface and submarine (pépéritic) formations — both massive and fragmented — were checked by palaeontologie and palaeogeographic tests. Tectonic interpretation abandoned common-place construction from geomorpholo- gical observations. Large-scale movements are evidenced by seismic refraction measure- ments (Lányi — Szalai 1966) showing more than 1000 m subsidence of the mountain area along the „Hemád-line”. TOKAJI- HEGYSÉGI RIOLITTUFÁK ALKALMAZÁSI KŐZETJELLEGEI ILKEYNÉ dr. PERLAKI ELVIRA* (3 ábrával, IX — XII. táblával, I — IV. táblázattal) Összefoglalás ; A már több száz éve ismert riolittufa-előfordulások 48 lelőhelyének anyagán komplex kőzettani, ásványtani, kémiai és kőzetfizikai vizsgálatok készültek. Eredményül szoros összefüggés mutatkozott a riolittufa kőzettani és kőzetfizikai jellegei, más szóval képződésmódja és gyakorlati felhasználhatósága között. így az ipar természetes építőkő és kön nyűbeton -adalékanyag igényét főként a hegység ártufa-fajtái elégíthetik ki. A hullott és áthalmozott riolittufák csak közepes értékűek. A nyugati perem lavinatufája kifejezetten könnyűbeton-adal ékanyagot szolgáltat. A Tokaji-hegység nagy kiterjedésű és változatos riolittufa kőzetei már több mint öt évszázada természetes építőkőként használatosak (lakóházak, várak, templomok helyben és távoli környéken — Kassai dóm). Sok, ma már csak időszakosan használt vagy teljesen elhagyott kőfejtő bizonyítja a régiek bányászati tevékenységét, a hosszú idő alatt kialakult gyakorlati tapasztalatok alapján. A rendelkezésre álló tufakészletek- hez képest, 111a nagyon kevés helyen, Bodrogkeresztúron és Füzérkomlóson folyik állandó termelés. Az építőanyag minőségét jellemző kőzetfizikai vizsgálati adatok pedig az irodalomban csak a bodrogkeresztúri tufára vonatkozóan találhatók (Jugovics L 1954, 1958; Újhelyi J. 1957, Palotás L. 1961). Célkitűzés — módszerválasztás Miután az utolsó évtizedben világszerte megnőtt a természetes építő- és adalék- anyagok iránt az érdeklődés és igény, megpróbálkoztunk egy olyan vizsgálatsorozattal, amelynek célja a hegység majdnem összes tufatípusának áttekintő jellemzése kőzetfizikai és kőzettani szempontból. A vizsgálatok a hegység 48 lelőhelyéről — többnyire kőfejtők- ből — begyűjtött mintákon készültek. A kőzetfizikai és makropetrográfiai vizsgálatok 10 cm élhosszú, kocka alakú próbatesteken történtek. A kockák száma előfordulásonként legalább kettő, jelentősebb bányákból (Bodrogkeresztúr) és nagyon heterogén anyagú kőfejtőkből több. Természetesen a számértékeredmények, a mintáknak a magyar szab- ványban megállapított 20-nál jóval kisebb száma miatt, nem tekinthetők véglegesen lezártnak, az egymáshoz való viszonyítás és tulajdonságaik közötti összefüggések meg- állapítására azonban elegendők. * Készült a Magyar Állami Földtani Intézetben. Előadva a Magyarhoni Földtani Társulat tokaji vándorgyűlésén 1965. június rg-én. Kézirat lezárva: 1966. febr. 19. Földtani Közlöny, XC VI. kötet, 2. füzet 156 ?üi -;EH 3 »E3 g|v71 >?|w1 ?s|g) ?? rfi ;?-0° Pa ?4 «1~1 ;61 I 37 .1-48 I. Perlaki: Tokaji-hegységi riolittufák 157 A kőzetfizikai vizsgálati fajták közül alapvetően fontosnak és jellemzőnek tar- tottam a térfogatsúly, a teljes vízfelvétel %-át és az ebből számítható összes porozitást és hasznos porozitást, valamint a nyomószilárdságot. A vizsgálatok egy részének elvég- zéséért és a témával kapcsolatos hasznos tanácsokért Szilvágyi Imre főosztály- vezetőnek (FTI) mondok köszönetét. A kőzettani vizsgálat főként az előbbiekkel való összefüggés nyomozása érdeké- ben makroszkópos és mikroszkópos részre különült. Az előbbit a próbakockákon, 2 mm alsó határig mértük, utóbbit természetesen vékonycsiszolatban, pontszámlálóval. Mint a fizikai tulajdonságokat erősen befolyásoló tényezőt, külön megmértük a horzsakőtar- talmat, szétválasztva az ép (üveges) és bontott (átkristályosodott, átalakult) állapotút, a kőzettörmeléket és az alapanyagot. Mikroszkóp alatt azután az alapanyagot bontottuk tovább, ismét ép és bontott horzsakőre, zárványra, fenokristályra és kriptokristályos, ill üveges alapanyagra. Az elsődleges kőzettani tulajdonságokon felül azonban, azokkal egyenértékűek, sőt gyakran egészen ellenkező irányban hatók a másodlagos folyamatok során létrejött kovaásványok, agyagásványok, zeolitok. Ezek jelenlétének és hozzávetőleges mennyi- ségének felderítésére röntgendiffraktométeres vizsgálatok készültek (Nagy B . „ Rischák G.) kiegészítve teljes kémiai elemzéssel (E m s z t M., Nemes L.-né, Soha I.-né, Tolnay V.). A minták csoportosítása képződésmódjuk szerint történt. A legnagyobb tömeget a hegységben is az ártufa-típus képviseli, ezen belül a sorrendet nagy vonalakban az 1 összesülés erőssége szabta meg, és önállóan szerepelnek a hullott, áthalmozott és lavina- tufa-fajták. Kőzettani vizsgálat A makroszkópos és mikroszkópos kőzettani elegyrészek eloszlása jól tükrözi a csoportok különállóságát, bár a tufák heterogén összetétele gyakran erős szórást ered- ményez. A makroszkópos horzsakőtartalom esetében feltűnő az ártufák kiugró szerepe. 23 lelőhely anyaga közül 11 esik a 10 — 25%-os, tehát legnagyobb mennyiségi kategó- riába, 10 jut a középsőbe 3 — 10% közé és mindössze 2 a 3%-nál kevesebb durva horzsa- követ tartalmazó csoportba. Azonos felosztásnál a hullott tufák csoportjába tartozó 12 minta közül mindössze egy lépi túl a legnagyobb mennyiségi kategória alsó határát, a középsőbe ugyancsak egy esik, az összes többinél 3%-nál kevesebb, gyakran még i%-ot sem éri el a 2 mm-nél durvább horzsakő. Az áthalmozott tufáknál — érthetően — leg- nagyobb a horzsakőtartalom szórása. A 10 minta közül r jut a legnagyobb mennyiségi 1. ábra. Tokaji-hegységi riolittufa területek. Magyarázat: 1. Proterozoikum (Rifeuszi III — IV.) Gneisz, csülámpala, amfibolit, 2. Permokarbon: Csillámos homokkő, konglomerátum, agyagpala, 3. Perm‘ Kvarcporfir (tufa), Felsőtortónai: 4. Összesült riolit ártufa, 5. Hullott riolittufa, 6. Vegyes tufit, Alsó- szarmata: 7. Agyag, homok, 8. Riolit-igniszpumit és perlit, 9. Riodácit-igniszpumit, 10. Összesült riolit ártufa, ír. Riolit ártufa, 12. Hullott riolittufa, 13. Áthalmozott riolittufa, 14. Riolittufit, 15. Andezit- és dáátfajták, 16. Vegyes tufa, 17. Andezittufa, 18. Kovaüledék (gejzirit, limnokvarcit, kovaföld). Felső- szarmata— pannóniai átmenet: t9- Riolit lavinatufa, 20. Áthalmozott riolittufa, 21. Homok, agyag, lignit, tufit, Alsópannóniai; 22. Agyag, homok, konglomerátum. Felsőpannóniai: 23. Agyag, homok, lignit. Pleisztocén: 24. Rósz. Holocén: 25. Ó-alluvium, 26. Új-alluvium Fig. 1. Rhyolitic-tuff areas of Tokaj Mts. Explanation : r. Proterozoic (Assyntian III — IV): gneiss; mica-schist, amphibolit, 2. Permo-Carboniferous: micaceous sandstone, conglomerate, shale, 3. Permian, quartzporphiry-tuff, Upper-Tortonian 4. welded rhyolitic ash-flow tuff , 5 . ash-shower tuff, 6. mixed turfite. Lower-Sarinatian : 7. clay, sand. 8. rhyolitic ignispumite and perlite, 9. rhyodacitic ignispumite, 10. welded rhyolitic ash-flow tuff, rí. non welded rhyolitic ash-flow tuff, 12. ash-shower tuff, 13. redeposited rhyolitic tuff, r4. rhyolitic tuffite, 15. andesite and dacite, 16. mixed tuff, 17. andesite tuff, 18. silica deposits (geysirite, limnoquartzite, diatomite). Upper-Sarmatian — Pannonian: 19. rhyolitic pumice flow, 20. rede- posited rhyolitic tuff, 21. sand, clay, lignité, tuffite. Lower- Pannonian: 22. clay, sand, conglomerate. Upper- Pannonian: 23. clay, sand, lignité. Pleistocene: 24. loess. Holocene: 25. earlier alluvial deposits, 26. later alluvial deposits. 158 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 2. füzet 1. 2 3 4 5 6. 7 8 9 10. 11 12 13 14 15 16 17 ia 19 20 21. 22. 23 24 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0 % 11.11 11 1111 0 10 20 30 1 > ) 1 o a ESD t-Kvari rssm E3H) (TI Hőxi'.lí ra"m~n b::i;í.':í:í':i ksteíii p&e&sx ~~ □ Kv X-X'-Xl.yáyf. rss^rrsn [vx-xi,... Kv.'-ll B.'.'.'. KTTTT1 fcX--a Makro > 2 mm Mikro < 2 mm Pefrográfia Röntgen -difíroklométeres vizsgálatok rTTTi n ■■ ems 1 2 3 4 5 0 • 7 8 2. ábra. Tokaj i-hegységi riolittuf ik kőzettani vizsgálati eredményei. Magya rá z a t : 1. Ép horzsakő, 2. Bontott horzsakő, 3. Kőzetzárvány, 4. Fenokristály, 5. Alaoanyag, 6. Magmás elegyrészek, 7- Kova- ásványok, 8. Epigén elegyrészek. I Perlaki: Tokaji-hegységi riolittufák 159 2% 101520253035% 102030405060% 0 100 200 300 400 kg /cm3 i i i i i i i i t i i > i i i i i i i ' 1 Fis. 2. The results of petrologic examinations of rhyolitic-tuffs from Tokaj Mts. Explana i. íresh puraice, 2. altered pumice, 3. lithie inclusion, 4. phenocrystal, 5. groundmass, 6. igneous nents, 7. silica minerals, 8. epigenetic components. No. 1—24: rhyolitic ash-flow tuff. No. 25- shower tuff. No. 36 — 43: redeposited rhyolitic- tuff. No. 44 — 48: puraice flow. t i o n : compo- 35: ash Riolittufák kőzettani vizsgálatai (átlagértékek) — Petrographic characteristics (mean values) 160 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 2. füzet t-N *0 a 0 b ti Alap- anyag [ Grouud- 1 mass % in m O O 0 O N N M n O •A N CG *r ►H CO IN.QO ir)w'^qfs O (N -r.ro hcooc n h ró O ^.O mo cotovo ^r in -rO_ in co -ro tv « «nod O m in d m co -r vO co O ddd OO vO oc 'Cd >» ti 11 C.N . , . >» ó - -O'T'jd a a£^ v> O'Cd.^ C .Ti ox ^ N N > rnts c* -^-»n O’tHHO »o 0 co u-> loroN m (ohn . -r dcodddcotn1 d M 1-1 >s- m rom d tv m co O m" co tv d C^W Ov d d m" 'O ^ V N t/3 O 2*5. ^4 0 ‘a x Peno- kris- tály Plieno- cryst % to M unco -Tn. -r cT Cvoo rT rn *-• m w m co nio 0 c co 0 incxDívtnooo cVd ddoddd 2.2. co «n m. m oo" d -r co m d °°- M Cí « 1 co ‘ m M M b> —*.2 cd . ÉP horzsa- kő Fresh pu- mice % főw ■ *x> 0 0" 1 Kis m cí cocc m cí_ rq cro in | . m d d no' on d -r -r •“« ®-i GN r-C o~vo d d HfON •n coo co oo n 00^0^ ín. | O O -*r O d d d w d ino M M N fOOH m i «- co mm d co i i CTl o" 1 *22 1 o" d co nagyságrend ic >2 mm 1 Alap- anyag Ground- mass % 00 C'cnOTf H^C» GO^ d -i-O O d CNOOOOOO 0 oc fi in»ncoH -r t\j •-1 m m 01 cí mcTi-íxin vd d »n co d d cod ct m" oooo co tv *-» m tvoc" tv tv o Ct o oo kO tv dcooc" oo Oioc Kőzet- zár- vány 2j2 s.t^ y.~ -i-oo ION h Ö\vo c«-rco d co d vd »-< *-• ino K CV COO M °t n30- *2^ doo* d ^r ei *-< -r d od m -r ci m d in tv m Cv do" ■^i-kC O cv» CO CO m o" M OvO\ W M OO W h"com n C< dg 5 0 la ÉP horzsa- kő P'resh & % ^.vO fO>G>G co et rj-o w OHNNt OhCO N C\0 ÍV 0O N COOO^ O | O co co m w m «n co o i ^ 1 co oo iS m O tv oo" o" -1- d tv tv ct O « C vd o o" a ^ M Bon- tott horzsa- kő Alte- red pu- micc % n 00 co oc_ *° O K »d d oo o mo tvoc o G'.oc aoo m rí CimwON oo* d Om o 0» O N H H N tv tv tv M tv d o co m oo" C\ oo ct n ^ m" tv m N o ^roo cv vovo m oo" d o" M —tí.: =ó >,5 3’C'S u a! >> . ti — OC2 'Z, ö d >> -x C rí ? fi •C JŐ cö rH H 'CÖ tn fö a ca vo n £ ^ cot4 m ,2 o J4.ö cd cd ej SS3N.2> n JG J3 '2 73 tf) tn t/3 -a g 'Cd 'Cd -cd 'O £ te U g >>>§« .2 0 w c £ £ cd • >.cd l |-s£2 <3 - >, *s &2 Si ! >.— .5 •x s-2 £ &» 5-3 •■= •gác^-g3s5 fe5233 -x sík -.„N MNÜÜ - - 'C j2s t/3 x t/3 „ a'O 'O *- *■« *■« í”TÍ S a n g o a/ a ^>3,2 ír. te te te 1 3 cd x *3-0 v-» 1— J-< ’rd 3 *2 cd sjfcror3zí.s cd cd J2:0 o O 0*3 £>0.0 <íi,«a;KKD<<í 5 •TÍ 3 .2 £ *-• cd w N — X 4/0 cd — ■ a ■oü i- c « a W " cd -Í4 *0 rrt Md cd & Cfld I iá *3 cd > =c <« ^.2 * o Oí2 W a 1 o> ^4 o >,d 2 C 0'tf> 'íflm 2 .Q " a ~ Ci <3S* 0-3 o-S <2 5 cd 'cd cd n *- .2 2 *3^ b cd Kcd -*-* •j) 2 cd 3 2 X £ ^ c si g>S5 -2S >H &£■ sjjn; MOij-qsB orqioÁrra Hullott riolit- ( Hiclőbénye, Ravaszmáj -báuya i o,i.j i 0,13 | 12,82 161 7. Perlaki : Tokaji-hegy ségi riolittufák -roq 00 >h íx m ínoo tO S m ín M hho'n mvc m oc » o vo~ cT •“O ÍN. 00 M CON ^ ÍN 00 tí-u-iO T? hTcoco m OOO VO Ov Mto m rn t? vo CM ÍN CM CX\ »dvd 00 o» Ojvo cT o~ Cv «0 ■*í d 'Tt- Ov ON tJ-VO co go m foo 00 m *~U OO fOODfOO O m o d cT d o" d o 0^0 o" o ' o WTC O •£» .. -3 « N? «J « -§2 '03 cd £ >, tJ'Cd 5-° N cd 9 '•§ o S 03 "Íh H cd 3nj 03 r*"i t/) £ S'S ■&?. . ’-j) «2j 'SS "í>í^ S SBt* ^a§o§£Li!' a Cd 'CÖ O ►>1 'O slC-*-3-3** IMl'E'SSg P^ HOWW fe §1 « Eü E CO . N (A o"~ 5 « O K5 sjjri} aa*ioqs-ijSB oiq[oÁq>j m_ o_*0 >n -tO o_ vo -*• co cm 00 d ín M M ^ -t- MM fO «000 ÍN CM CM ÍN m~ 10 co d 0~ O d O vO Th 00 M ÍNVO W OiTí-NO O I NfOfOiOrh m ininmMMinco vo OOOOOOO .0=0 >& cd cd^W)^ '■S’öS’f m A ^ 2 cd 0-ö;Pss'C-: •!!»> aj-M'cdrC Ö N o -M.^O Io^SjP S 2 a yg O 55 ■3H N cd cd.-£ .O — 1 cd -4-* O N ^•C-2, gS24^ q »2 £ o hSo?" 0 '« ^yMMCLifecq eu p i>pq I ' n£ > g — Se SS 2 o « a (Síi a SAVOJJ SDIinUJ 162 Földtani Közlöny, XCV1. kötet, 2. füzet kategóriába, kettő a középsőbe, a többi a legkisebbe. A lavinatufáknál az ártufákhoz hasonlóan nagy a kiugrás, valamennyi a legnagyobb mennyiségi kategóriába tartozik. Ez a jellegzetes eloszlás egyben igazolás a genetikai csoportosítás helyessége számára. Az ártufák könnyen illókban gazdag rendszer termékei, erős felfúvottság bizto- sítja a bőséges horzsakő-képződést, ugyanakkor a helybejutás és felhalmozódás zárt egysége (piroklasztikum-ér, Katmai-típusú nuée) megakadályozza a mozgásközbeni osztályozódást, mechanikus aprózódást. A hullott tufák esetében viszont a magas és hosszú légi úton való szállítás és lerakódás közben végbemenő aprózódás lecsökkenti a 2 mm-nél nagyobb horzsakő mennyiségét. Az áthalmozott riolittufák horzsakőtartalmát a lepusztuló képződmény kőzettani tulajdonságai, a lehordási távolság, az áthalmozás menete, ismétlődései egyaránt befolyásolják. Ez a horzsakőmennyiség változékonyságá- nak, nagy különbségeinek oka. Késői vulkáni fázis terméke a lavinatufa, nagy horzsakő- tartalma a nagy könny enillótartalom, viszonylag kis kilépési hőmérséklet és önálló felszíni szállítórendszer hatásának közös eredménye. A vulkáni kitörés és törmelékfelhalmozódás körülményeitől függően idegen kőzet- zárványokat is tartalmaznak a tufák. Az ártufa és hullott tufa esetében ezek mennyisége statisztikusan úgy rendeződik, hogy az előbbiben lényegesen kevesebbnek, az utóbbi- ban többnek adódott a 2 ímn-nél nagyobb zárvány mennyisége. Ez a hullott tufa anyagá- nak mélyebbről, idegen képződmény alkotta környezetből induló és hevesebb explózió- kal történő kibocsátásával van összhangban. A mikroszkópi vizsgálatok ugyancsak érdekes eredményeket hoztak. Az előbbi csoportosítást követve szembetűnő az ártufák mikroszkópos méretű ( < 2 mm) horzsakő- szegénysége. Közelebbről vizsgálva az adatokat, feltűnik az összesülés erőssége és a horzsakőtartalom csökkenése közötti összefüggés (1, 2, 4, 6, 18 számú minták), amit Ross és Smith (1961) hasonló felfogásához kapcsolódva az apró horzsakőszemek- nek az összeheggedés folyamatában való felemésztődésével kell magyaráznunk. A többi csoporttal szemben az ártufák zöménél már az első pillantásra kiugrik a mikroszkópos méretű horzsakőszemek csekély mennyiségén kívül, azok nagyfokú bontottsága is. Már a 2 mm-nél nagyobb horzsakőszemek is túlnyomórészt montmorillonitosodottak voltak, de az elbontás uralkodóvá a kisebb szemnagysági tartományban vált. Az erős bontottság magyarázata valószínűleg az ártufákra jellemző autopneumatolízis. Ez alól csak négy minta kivétel (7, n, 19, 20), melyek ép és sok horzsakövet tartalmaznak és e tulajdonságaik miatt jól felhasználható nyersanyagoknak bizonyulnak. Ezek a minták képviselik egyben a legnagyobb, 45 — 90% horzsakőtartalmú csoportot. A közepes horzsa- kőtartalmú (15 — 45%) kategóriába sorolódik az ártufa-minták zöme; elég sok, hét lelő- hely anyaga 15%-on aluli horzsakőtartalmú. Az ártufa-csoporttal szemben feltűnő a hullott tufák kiugróan nagy és ép apró- horzsakő tartalma: a 12 mintából 8 tartozik a legnagyobb, egy a középső és három a legkisebb mennyiségi kategóriába. Általában nagy az áthalmozott tufák mikroszkópos horzsakőtartalma is: 10 minta közül 9 jut a 45 — 90% közötti tartományba, a 15 — 45%-ig terjedő középsőbe pedig csak egy. A lavina-tufák ebben a nagyságrendben is igen kedvező értékeket szolgáltat- nak, kettő a felső és egy a középső kategóriára jellemző százalékos értékű. Az utóbbi három csoport horzsakőszemei igen alárendelten vagy egyáltalán nem bontottak, ez előbb tárgyalt képződésmódjukkal jól összevág. A mikroszkópos kőzetzárvány-tartalom nem mutat a genetikai csoportosítással összefüggésbe hozható eloszlást. A fenokristály-tartalom kiugróan nagy az ártufa- csoportba tartozó idősebb, felsőtortónai tufák (1, 3, 5) és a szélsőséges átalakulású, alunitosodott Kassa-hegyi tufa (15), a kovásodott vitányi (27) és golopi (32) minták, valamint a vegyestufák (Tanorok) (43) esetében. 1. Perlaki: Tokaji-hegy ségi rioliitufák 163 Ásványtani vizsgálat Az elbontottság irányára és az elbontásból eredő ásványok egy mintán belüli viszonylagos mennyiségére vonatkozó adatokat a röntgen-diffraktométeres vizsgálatok szolgáltatták. Ezek részletes adatait a II. táblázatban adjuk. Ásvány-fajták eloszlásá- nak grafikus feltüntetése az anyag nagy mennyisége miatt nem volt elvégezhető, így' három csoportba — magmás képződésű ásványok és ép üveg, kovaásványok, továbbá epigén ásványok — foglaltuk. A kpvaásványok összefoglaló kategóriája magába foglalja az utólagos (pneumatoiitos— hidrotermális) kiválási! tridimiten, krisztobaliton és ^-kvar- con kívül a magmából kristályosodott a-kvareot is, ami azonban a felsőtortónai ártufá- kat leszámítva, általában jelentéktelen. Az epigén (deuterogén) ásványok csoportjába az első, hirtelen megszilárdulást követő, a mállásig vezető több ásványgeneráció termékeit foglaltuk össze, köztük agyagásványok, zeolitok, karbonátok a legfontosabbak. A röntgenvizsgálatok csak megerősítik a négy genetikai típusba sorolt tufák kőzettani jellemzését. Az ártufák viszonylag kevesebb magmás elegyrészt, több kova- ásványt és epigén ásványt tartalmaznak. A másik három csoportban uralkodóbbak a magmás ásványok és csak kivételes esetekben — erős kovásodás, agyagásványosodás helyein — dominál a másik kettő. Egyetlen részadatként ki kell emelnem, hogy Rátkához hasonlóan klinoptilolitot mutatott ki a röntgen a mikóházi, Sátoraljaújhely — baglyaskai, bodrogkeresztúri és abaújszántó-hidegoldali mintában is. A trasszként használt riolittufákban tehát követ- kezetesen előfordul ez a zeolitfajta, így ezek különleges kötőképességét a már amúgy' is gyanúba vett zeolitok közül speciálisan éppen a klinoptilolit számlájára lehet írni. Kémiai vizsgálatok A kőzettani vizsgálatok kiegészítésére és igazolására teljes kémiai elemzések is készültek (III. táblázat). Az oxid-értékek diagramjai az összes mintából számított átlag- vonalat és az egyes minták értékeit ábrázolják. A szembetűnőbb pozitív, ill. negatív kiugrások egyrészt a képződés, másrészt a másodlagos folyamatok eredményei. Az első két genetikai csoport — ár- és hullott tufa — esetében az anomáliákat főként az elbontás (14 mikóházi tufa) és kovásodás (8/2 bodrogkeresztúri tufa) okozza. Kiugró értékű az alunitosodott ondi tufa (15) és valóban bázisosabb az andezites össze- tételű horzsakövet és ásványos elegyrészeket is tartalmazó hercegkút— kőporosi (21) és gönci (29) vegyestufa. Az áthalmozott és lavina-tufák idegen anyaggal — jelen esetben főként andezit- törmelékkel — keveredést elősegítő képződésmódja indokolja az átlaghoz képest kisebb Si02-értékeket. Sok esetben a vegyestufa-jelleghez még agyagásványosodás is járul, ami legbiztosabban a víztartalom kiugrásában (pl. Long — Meszesmajor 36) jelentkezik. Kőzetfizikai vizsgálatok / A tufák építőanyagként való felhasználhatóságának megítéléséhez kőzetfizikai mérések készültek (2. ábra, IV. táblázat) . Általános jellemzésként röviden a következő- ket mondhatjuk: a térfogatsúly-értékek — a kőzettani vizsgálatokhoz hasonlóan — három kate- góriába oszthatók. A legkedvezőbb, vagyis legkönnyebb anyagok 1,4-nél kisebb térfogat - súlyúak. A közepes kategória 1,4— 1,8 közötti és egyben a legnépesebb, az 1,8 felett pedig a legnehezebb fajták foglalnak hely'et. A genetikai csoportok szempontjából nézve az ártufák közül 4 esik az első, 12 a második és 7 a harmadik kategóriába. A hullott tufák mindössze egy mintával képviseltetik magukat az 1,4-es határvonalon. 8 a középső, 2 pedig az 1,8 feletti kategóriába sorolódik. 164 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 2. füzet Riolitufák röntgen diffraktométeres vizsgálatai — Semi-quantitative X-ray diffractometric analyses II. táblázat Table II. I Kaol + Kv + 4- + Mont + Plag + + 2 Dez + 111 + + Kaol ny Kv 4- + Mont + Plag 4- + 4- 3 Hal 4- Kaol 4- Kv 4-4- Mont 4- Plag 4-4- 4/1 111 4-4- Klinop 4-4-4- Mont 4-4- Üveg 4- 4- 4- 4- 4/2 111 4- Kaol 4- Klinop 4-4-4- Mont 4- Plag 4-4- 4/3 Hidromuszkovit 4- 111 4- Klinop 4-4-4- Kv 4-4-4- 4/4 Amf ? Hal 4 — b 111 4 — b Kaol 4 — b Klinop 4 — I — b 5 111 4- Klinoklor 4- Klinop 4- 4- Plag 4-4-4- Szép 4- 6/a Kaol 4- Kv 4-4-4- Mont 4- Sza 4-4- 6/b Kaol u Kv 4- 4- 4- 4- Sza 4- 4- 7/i Kv 4- 4- Mont 4- 4- Plag 4- Üveg 4-4-4- 7/2 Aug 4- Bei -f-t- Bio 4- Harmotom ? Ili 4- Klór 4- Plag 4-4- Üveg 4-4-4- 8/i Hal -f* Klinop 4 — | — b ~b 8/2 111 4- Kaol 4- Kv 4- 4- 4- Plag 4- 4- 8/3 111 -j- Kaol ~b Kv -| — | — b Mont -b Sza -1 — | — b 8/4 111 ~b Kaol ~b Kv ~b Mont -b Plag 4 — 1 — b Sza 4 — j — b 9/i Dez 4- 4- Kai 4- 4- 4- Klinop -f Kv +4-4-4- Mont + + Or + + + 9/2 Pennin + + Kv 4- 4- + + Szer + + 9/3 Kv + + + + Plag + 4- Sza + + Or + + + Sza + Or + IO Aug + Bio + Kv + + + Plag + + Sáp ny Sza + + II/I Pennin + + + Kv + + + Or + Túrni + 1 1/2 Aug + Bio gy. ny 111 gy. ny Kaol gy. ny Kv + Nátr ? Plag + Üveg + + + 12 Bio + Kaol ++ Klinop ++ Kv + + + Nátr + Plag ++ Sza + + 13 Klinop + + Mont + + Verm + + + Üveg K 14 111 ++ Kv + + + Sza + + + Üveg K 15 A1 -j- -b + + Kv 4- + -b 16 Klinop + + + Klór + Kv + + + Plag + + + I7/I Brew + + Dez + + Kv +4-4- Mont + + Sza + + + + 17/2 Klinop + + Kv + + + Mont + + + 18/1 Kv + + + Mont + PÍag + + 18/2 111 ~b Kai 4 — b Kv -j — | — b Sza 4 — b 19 Plag ny Üveg + + + + 20/a Üveg + + + + 20/b 111 ny Kv nv Plag + Üveg + + + + 21 Rv + + + Plag + + Sza + + 22 Kv 4 — | — | — b Mont -j — b Sza 4 — b 23 111 + Kaol ++ Kv ++ Mont + 24 Kv + + -b Sza -b + ~b -b 25/1 An + + Metahal 4- -+ Heulandit + Kriszt + + Üveg K 25/2 Brew + + Üveg K J2Ó An 4 — b Dez 4 — b Hi 4 — b Klinop 4 — | — | — b Or -| — | — b Sza — 27 111 ~b Kv -j — | — b Sza 4 — 1 — f — b Szer -1 — b 28 111 + Kaol + Kv + + + + Plag + + 29 Dől + 111 + + Or + + + + Üveg K 30/1 Kv ++ Sza + + + Üveg K 30/2 111 + + Kv + + Mont + Or + + + Üveg K 31 Chab + Mont + + Sza + + Üveg K 32 Kv + + + Sza + + + + 33/i Klinoklor + + + Kv + + 33/2 Brew ++ Hektorit + Heulandit + Üveg K 34 Hl + Kaol ny Kv + Mont ny Plag + Üveg + + + + 35 Kv + Turm + + 36 Heulandit 4 — | — j — b Kaol 4 — r- Mont 4 — b 37 Üveg + -b 4- 4- 38/1 Kv nv Mont ny Plag ny Üveg -b 4- -f 38/2a Mont ny Plag ny Üveg + + + + 38/2b Kv ny Plag ny Üveg + + + + 39 Kai + Mont + Üveg K 40 Brew + 111 -b-f Kriszt 4-4- Kv -b -b 4- Sza 4-4- Thüringit -f Trid + Üveg K 41 111 ++ Mont ++ Or + + + 42 43/1 An + + + Szer + + Kai + + Mont + Or + + + + Sza + + Ru . + 43/2 Hektorit + Kv + + Mont + + Sza + Üveg K 44 An + + Heulandit + Kv + + Or + + + Sza + + Üveg K 45 Sáp ~b Sza 4 — | — b 46 Aug + + Harmotom ? Ili ny Kv + + + Sza + + + + Üveg + + 47 Kv ny Mont + Plag + Üveg + + + + 48/1 111 ny Kv ny Mont ny Plag ny Üveg + + + 48/2 Üveg 4 — b 4 — b 48/3 Heulandit 4- 4- 4- + Plag 4- Pollucit 4- 4- Üveg k. • I. Perlaki : Tokaji-hegy ségi riolittufák 165 Az áthalmozott tufák közül kettő éri el az 1,4-es kategóriát, 6 a második és 2 a harmadik csoportba tartozik. A lavinatufák három képviselője közül egy az alsóba, kettő a középsőbe esik. Az eddigi vizsgálatok alapján a térfogatsúly elsősorban a horzsakő megfelelő mennyiségétől, ezen belül is főként az ép és makroszkópos méretűek jelentősebb része- sedésétől függ. Ha makroszkópos méretekben is sok horzsakövet tartalmaz, kiugró érté- keket okozhat, így térfogatsúly szempontjából a hegység legjobb anyaga az Erdőbénye- sajgói tufa (19). De hasonlóan fontos tényező az alapanyag minősége és mennyisége is. Minél több a könnyű és ép üveganyag és alárendeltebb az agyagos frakció, annál jobb értékeket kapunk Ezzel magyarázható az abaújszántó — fehérkőbányai (6) és bodrog- keresztúri (10) minta. 1,4 alatti térfogatsúly-értéke. A hullott tufák zömmel közepes értéke feltehetően a makroszkópos horzsakő alárendeltebb mennyiségétől ered, amit bőséges mikroszkópos méretű horzsakő nem pótolhat, s utóbbi előnyös hatását a meg- növekedett kőzetzárvány-tartalom lerontja. Az áthalmozott tufák hasonló megoszlását az elmondottakon kívül az alapanyag esetenkénti nagyobb agyagtartalma is befolyásolja, így mutat a nagy térfogatsúlyok felé kiugró értéket pl. a kéked — fenyvesalj i (38) minta. A lavinatufák ép horzsakő-mennyiségének egyébként kedvező hatását is a szállítás során magába szedett üledékes agyag, homok és andezites anyag rontja le. Az átlagnál nagyobb térfogatsúlyok magyarázatára az ártufáknál az összesülés következtében kialakult tömö- rebb szerkezet és kovásodás (Vágáshuta 1, 2, 3, Felsőregmec .18), ill. agyagásvánvosodás (Sátoraljaújhely— Boglyaska 5) szolgál. A térfogatsúly és összporozitás között természetesen összefüggés van, amit a két átlaggörbe lefutása is bizonyít. A porozitás-görbe azonban sokkal inkább igazodik a horzsakő-tartalomhoz. Még a középső kategóriába eső, népes mintacsoport is szétfésül- hető és arányosan követik a horzsakő viszonylagos mennyiségeit, ill. azok bontottsági fokát. Az előforduló anomáliák, pl. hogy nagy térfogatsúlyú tufák összporozitás szem- pontjából csak közepesek (Sátoraljaújhely — Boglyaska 5, Kéked — Fenyvesalja 38) az előbb tárgyalt egyéb befolyásoló tényezők (elbontás, üledékes keveredés) miatt adódnak. A hasznos porozitás, vagyis a nyitott — vízfelvételre alkalmas — pórusok meny- uyisége általában fele vagy kétharmada az összes pórusnak, ennek következtében a tufák vízfelvétele széles határok között mozog és nagy értékeket ér el: 2 — 31%. A két görbe lefutása egészen hasonló. A vízfelvétel mértéke azonban nem egyedül a horzsakő- tartalomtól függ, hanem az agyagásvánvosodás mértékétől is. Erre vezethető vissza az építőiparban tapasztalt térfogatváltozási probléma, ti. hogy a tufából épített falat csak a felépítés után egy évvel lehet bevakolni. Újhelyi János végzett kísérleteket (1958) a bodrogkeresztúri tufával és két- féle — időben eltérő — zsugorodást állapított meg. Feltételezhető, hogy éppen az agyag- Röviditések: A1 — A1 unit Amf — Amfibol An = Analcim Aug = Augit Bei = Beidellit Bio = Biotit Brew = Brewsterit Chab = Chabasit Dez = Deznim Dől = Dolomit Hal = Halloizit Metahal = Metahalloizit Szer = Szeriéit 111 = Iliit Kai = Kaiéit Kaol — Kaolinit Klinop = Klinoptilolit Klór = Klorit Kriszt = Krisztobalit Kv = Kvarc Mont = Montmorillonit Nátr == Nátrolit Plag = Plagioklász Ru = Rutil Sáp = Saponit Sza = Szanidin Or = Ortoklász Szép — Szepiolit Verm = Vermikulit Trid = Tridim.it Turm = Turmalin gy. ny = gyenge nyomok ny = nyomok K = 3 Földtani Közlöny Teljes kémiai elemzések — Chemical analyses III. táblázat I able III. 166 Földtani Közlöny. XCVI. kötet, 2. füzet | o ! tC ° o o" o" <5 °"q °~0Q ° 0 ° a °~SS 0 S °~ a a a ° °° a® 0 ° ° ° °" ° ° ° ° kO *■*-» > ’SSSSSS ’SSSSa °SS* SSSSS 0 SS SSSS “ SS s SSSS a S 0 fl SSS O W + N NO^'+O rí ISO VO co m m rfO ► <7^ co -*-00 00 O m M m *000 tí- O 1 m -t- rí VO >00 N TfH fO COO rh'vO 1 1 isvo tí- n »n >o co n hó ioh nN mo rí >o o uoo «o C rí- co co o isoo voooo r»o>Ti-rí m vő m tí-o coo o onQoo ■+ o oo -t- rí Kvo o n o MvoiscoríisisTt-noo tí- m --'C Cn <000 tí- o -*■ cooo m is cooo O *tO O m co cíoooo vo uoo rí oo tí- uo cí nco tí- co cí n -i-Tj-n -tN 'tts O cí *n n n «/-> -t C'' rO0O N-tNO'O'W o Ti-CN KO «0 CO N rh rí *0 »0 o OMO U~)\Q O VO hX N N O OO ■-< ”+0 KiOhN ISO M ono oh tí- n ts - Tf Ti- co Ti- -t CO ►■ <0 O tí- uo Cí <000 vO n C*nOO O O 'OmKOnOhX NXNONX XChNXrí TfOO Th Cí O Th n O o O COIS'OO rí rí>c »oo m roo Ncí rí c* O »oa\M m rí o n 00 co is co co cí O rí CMs o rí co o-tn iok uooo o m oo -t- O tí- cn o q q q q rí rífOH h d'o'fi'ri'H h o'h h o O O O h h h n O O 0*0 O O h o h foo h h n o h n h rí n w h o O fi on OcícícícícíOOOmcíOcícíOOcomcomOcoOOOOcíOmmmOOOmOmOOOOCm»omO> O M O O m O O • 0000000m000m>í>>0' a a O a S m cd o m^ q o h o o o o o ó o o o >. o o o >» 6 s m >0 CO Oh o o ^ o o o - c °~tS) a °~ a ° o n o Omo rí mo co rí m „ q q q q q o q q o -v ^ ^ ^ „ -. o" o >> ó o o >> cT o o"q >. 0000 o ^ocdod o" o" c ^-rí O m rí rí ^cr OmmOOmmC OOOOOO 0^ M M M O O 1 O O M O O CO o O O O rí M 0 *~< O O m tí- o O • í °" < j o ! H tí- rí 00 m 00 OO co n n K N h O' oo hiohco rhoo m vo oo co rí vo O > covo rí co m^qo rí co co rí m 00000 m mvc OMOoq «qvq q q q q «o tí- m o o coísh co ogo n-roo cooo ciKO ooncom moo co m m w co o tj-oo -^-tí-oooo C" co co co co co m co n rí rí o o o o cT >'Pk)Í<;s)P\) m 00 ^ n rí tí- 00 00 ckoo o co 00 m ^'oc'oí'oc ^ co m tí- rí hhC' m cí O ° O* 0 o >.0Q o" 00000 o~ 0 o" 0“ OQO 0“ O >> 0*000 o" H* 00000 o* o* o' O* O* 0*0 ONVO n O rí N o cO M Onm CnvO Ti- co uo co «0 Ti- is. 10 m Ti-vO 00 Ti- Ti- 10 Cí Ti- w 00 OncOQs NO Cí C'O m icnn Nco G\CO oc t£ iq co »q q qcq^ n O^OK qo O rí n onoo 00000 n NO'O rí m o >o m o tí- tí- rí 00 -r rí co rj- rí O O tí- O q ►q cois.cc CO^O' NO -< -trió N H do OtÍ^ tPoo OOm co Cí 10 rí h h tí o" h o" o' h CO CO cdo" t? t-Tod cooo d aO'OO N c ts<0 vovOvOfslNlstsis ISO is is Is Tf -o Is is is NO Is is Is Is Is 00 is io is is Is is NO »o is tsvc NO ve m (soo IsO Is MCOCÍMCÍMM MMM M MM rí M Cí h n co-tt *nvo tsoc O O h n to -t 00 is 00 qo m w co -t^ovo tsco On'o m m ~co Tt mvo isoo o O m cí co tí- oo Iscc HHHHMMHHMHrícíCíNNNNCírírírocococococococococO't’t't'tTi-’t^-TíTí- /. Per laki : Tokaji-hegy ségi riolittufák 167 I ásványok szerkezeti vizének elvesztéséhez kell hosszabb idő. Sajnos, a nedves és száraz súly viszonyából számított vízfelvétel és a hasznos porozitás értékekből nem derül ki, hogy mennyit kell a likacsok és mennyit az agyagásványok számlájára írni. Minden- esetre a kiugró maximumok általában a két tényező különböző arányban való részvételé- nek eredményei. A genetikai csoportok ebben a vizsgálatsorozatban is jellemző értékekkel külö- nülnek el, amint az kőzettani tulajdonságaikból is várható. Az ártufák nagy maxi- z IV. táblázat — Table IV. Riolittufák kőzetfizikai jellemzőinek átlagai Physical properties of rhyolitic tuffs - Sor- szám .Ns Térfogat- súly Gravi- nietric density Össz- porozitás Overall porositv Viz- felvétel Water adsorption capacity Hasznos porozitás Efficient porosity Törőszilárdság határértékei FTI és SzIKI mérései alapján Timit values of ultimate tensile strength 1 Átlag Average 0/ /O % % % kp/cm2 j kp/cm! I 2,4 14,0 3,88 9,i 41 —368 •2 G9 30,3 6,4 12,1 238 -37i 304,5 3 2,06 3G3 9,8 18,5 140 -155 147,5 4 i,7i 4G4 8,3 M,3 35 —188 5 1,85 37,i 9,5 16,1 23 -195 6 i,37 50,5 19,8 28,5 33,6— 51 7 I,6l 45,8 9,5 15,1 53 -139 i,5i 46,8 21,3 30,3 39 -195 9 1,6 43,6 13,1 20,7 2 7 —289 236,5 io 1,41 5i,4 23,6 31,8 88 — 90 89 II 1,8 34,5 7,6 13,3 30 —312 287,5 1,3 40,8 12,8 20,5 189 —232 210,5 13 1,9 33,4 7,8 14,0 6 —216 14 1,6 41,2 6,9 11,0 74 —198 15 1,81 37,8 16,5 18,9 35 —171 16 1,7 39,4 14,0 23,0 21,9— 30 25,95 1 7 1,66 45,9 18,0 24,7 24,2 — 169 18 1,95 3G2 10,0 18,0 78 —104 91 *9 r,3 50,0 22,9 31, 1 103 —139 12 I 20 1,6 43,8 rí, 5 16,8 58 —216 137 21 1,55 48,8 18,1 24,8 24 —107 91 1,65 49,5 9,8 13,5 31,6— 60 23 1,85 ■32,9 10,5 19,0 40 -138 24 G57 46,6 17,3 24,5 128 —149 138,5 25 1,7 41,2 n,3 16,5 22,9— 50 35,9 1,7 22,8 7,9 17,5 6,1— 3i,7 27 2,2;> 12,4 2,1 5,0 37,6 — 362 2,01 27,3 7,15 14,1 274 2 9 1,51 39,r 12,2 20,1 50 30 r,56 48,3 19,6 28,4 14 — 65,9 3i 1,65 49,o 18,9 26,1 43 — 49 ^>2 r,7 42,5 16,5 26,1 40 — 39,3 33 I,6l 43,9 14,7 24,4 22,9 — 198 34 1,76 42,2 ír, 5 18,0 105 —170 137,5 35 I,4I 5i,5 27,5 36,0 26 - 34 30 36 i,37 50,2 23,0 31,5 12,2— 20,6 15 37 1,65 38,7 11,0 18,5 32 —120 38 . 2,0 37,o n,7 20,0 2,2 — 23 39 1,7 37,5 12,5 21,1 37 — 42 39,5 40 r'|8 52,7 20,3 26,3 9,5 4i 42,3 10,7 16,8 44 —155 42 1,65 50,5 18,9 25,6 4—21 43 1,57 46,2 21,6 28,2 6,1— 34 28 44 G4 56,6 31,6 37,0 6,6— 20 15,3 45 2,03 38,7 10,5 8,5 168 —174 171 46 1,46 59,o 29,1 33,6 4,3— 9 6,1 47 1,55 57,8 25,7 31,6 4,4- 7,4 5,73 40 !,4 54,7 22,6 30,3 15 - 29 21 3* 168 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 2. füzet mnma.it a horzsakő és agyagásványos elbontottság együttesen alakította ki, kivételt képez az erdőbénye — sajgói (19) minta, melynek nagy vízfelvételét ép horzsakőtartalma okozza. A hullott tufák kiugró értékeit főként az ép horzsakőtartalom okozza (Erdő- bénye — Ravaszmáj 25, Abaújszántó — Csipkés 30, Tállya— Tökösmáj 31, Fony — Répás 35). Az áthalmozottaknál ismét szerep jut az alapanyagba zárt vagy üvegéből képződött agyagásványoknak (Long -Meszesmajor 36, Boldogkő váralj a— Tekeresvölgy 42), de a nagy horzsakőtartalom önállóan is okozhat kiugrásokat (Hejce községi fejtő 44, Abaújvári- völgy 40). A lavinatufák mind nagy értékekkel képviseltek, és ebben egyaránt szerepe van a nagy horzsakőtartalomnak és agyagfr akciónak. A minimumok oka ártufáknál az összesülési fok és kovásodás, hullott és áthalmozott tufáknál egyedül a kovásodás. A diagram utolsó oszlopa a tufák törőszilárdság-értékeit ábrázolja. Előre kell bocsátani, hogy a szüárdsági értékek a természetes kőzeteknél általában erősen szórnak. Ezt a tényt még csak fokozta az a kedvezőtlen körülmény, hogy műszaki hiba miatt a minták egy részét a Földmérő és Talajvizsgáló Iroda, másik részét a Szilikátipari Köz- ponti Kutatóintézet laboratóriuma vizsgálta. A különbség a két mérési sorozat között elég nagy. E pillanatban nem tisztázható, hogy ez teljesen anyagi különbségekre vagy mérési hibára vezethető-e vissza ? Ellenőrzőméréseket később fogunk végeztetni. Az iro- dalmi adatokat figyelembe véve úgy tűnik, hogy — abszolút értékeit tekintve — a SZIKI mérései reábsak. A minták mérési adatainak megoszlásából máris levonható néhány következtetés. Az ártufa-csoport adja statisztikusan a legnagyobb szilárdsági értékeket. Ezen belül a kis térfogatsúlyúak (Abaújszántó — Fehérkőbánya 6, Bodrogkeresztúr — Sepsibánya 10) természetesen kisebb szilárdságúak. Ki kell azonban emelni, hogy a legkisebb térfogat- súlyú (erdőbénye — sajgói 19) tufának viszonylag nagy a szilárdságértéke. A szilárdsági értékek alakulását ebben az esetben is az összesülés erőssége és az autopneumatobzistól származó átkovásodás szabja meg. Felmerült a gyanú, hogy a nagy kőzetzárvány- tartalom (pl. Telkibánya — Cserepes n) betonadalékanyag módjára növelheti a szilárd- ságot. A hullott és áthalmozott csoportban — kőzettani és képződési jellegeik miatt — kevesebb a nagy szilárdságú anyag, a kiugró értékek mindig kovásodásra vezethetők vissza. A lavinatufák általában kis szilárdság-értékűek. Értékelés Összefoglalóan a gyakorlati felhasználás szempontjából azt mondhatjuk, hogy a riohttufák genetikai és kőzettani tulajdonságai alapvetően befolyásolják a fizikai visel- kedést. Konkréten a képződésmódtól függő szövet-szerkezet, a horzsakő mennyisége és szemnagysága, az elbontás foka, az alapanyag memiyisége és bontottsága, nagyobb faj- súlyú kőzetzárvány-tartalom és az utólagos kovásodás játszik lényeges szerepet. Előzetes részletes kőzettani feldolgozás nélkül nyersanyagot kőzetfizikai vizsgá- latoknak alávetni vagy felhasználásra ajánlani csak vaktában tapogatódzás. Az ipar nyersanyagra vonatkozó pontos, számszerű igényeit nem ismerjük és az irodalomban sem sikerült kinyomozni. A hegység nagy mennyiségű és sokfajta tufája azonban részletes felderítésre érdemes, változatos igényeket kielégítő nyersanyagtartalékot jelent. Ennek a vizsgálatsorozatnak alapján csak további — a konkrét felhasználáshoz szükséges — részletesebb vizsgálatokra ajánlhatunk egyes típusokat. Kiugróan jó építő- anyagnak bizonyult az erdőbényei Sajgó tufája, legkisebb térfogatsúlya, nagy összes porozitása és ehhez viszonyítva közepes szilárdsági értéke alapján. Jó anyagnak számít még az újhutai kőfejtő, az abaújszántói Fehérkőbánya és a bodrogkeresztúri Sepsi- bánya kőzete, ugyancsak a kis térfogatsúly alapján. Ezeknél azonban bizonyos fokú bontottsággal már számolni kell. Ezek a típusok — építőkő felhasználáson kívül — I. Perlaki: T okaji-hegységi riolittufák 169 feltehetően tufabeton adalékanyagnak is megfelelnének. A vizsolyi és boldogkővár aljai kőfejtők kőzete, lazaságuk, igen kis szilárdságuk, nagy és durvaszemű horzsakőtartalmuk alapján, tiszta horzsakő kinyerésére lennének alkalmasak és így horzsakőbeton adalék- anyagot szolgáltathatnának. Általánosságban tehát a kis térfogatsúlyú ártufák szolgáltatnak nagyobb szilárd- ságú, építőkőnek alkalmas anyagot; ugyancsak ezek között kell keresnünk a tufabeton adalékanyagot is. A hullott és áthalmozott tufák között kiugróan jó tulajdonságú kevés van, inkább közepes minőséget képviselnek. A lavinatufák csoportja adja a legkönnyebb és igen keresett horzsakőbeton adalékát. TÁBLAMAGYARÁZAT - EXPI,ANATION OF PI.ATES IX. tábla — Plate IX. 1. Összesült riolit ártufa (törtön), Vágáshuta 362 mp-nál. 87 x , || N Welded rhyolitic ash-flow tuff (Tortonian), Vágáshuta at 362 spot-height, magnif ication : 87 x , || N 2. Összesült riolit ártufa (torion), Mikóháza, Kecskésoldal. 87 x, || N Welded rhyolitic ash-flow tuff (Tortonian), Mikóháza, Kecskésoldal, magnif ication: 87 x, j| N 3. Összesült riolit ártufa (szarmata), Abaújszántó, Fehérkőbánya. 87 x, || N Welded rhyolitic ash-flow tuff (Sarmatian), Abaújszántó, Fehérkőbánya, magnif ication: 87 x, || N 4. Összesült riolit ártufa (szarmata). Füzérkomlós, tufabánya 87 X, || N Welded rhyolitic ash-flow tuff (Sarmatian), Füzérkomlós tuff-quarry, magnification: 87 x , II X X. tábla — Plate X. 1. Összesült riolit ártufa (szarmata), Bodrogkeresztúr, Állami kőbánya. 87 x , || N Welded rhyolitic ash-flow tuff (Sarmatian), Bodrogkeresztúr, State quarry, magnification: 87 x , II X 2. Összesült riolit ártufa (szarmata), Űjhuta, tufabánya. 87 X, || N Welded rhyolitic ash-flow tuff (Sarmatian), Újhuta, tuff-quarry, magnification: 87 X, || N 3. Riolit ártufa (szarmata), Rátka, tufabánya. 87 x , || N Non-welded rhyolitic ash-flow tuff (Sarmatian), Rátka, tuff-quarry, magnification: 87 x , || X 4. Riolit ártufa (szarmata), Erdőbénye, Sajgó. 87 x, II N Non-welded rhyolitic ash-flow tuff (Sarmatian), Erdőbénye, Sajgó, magnification: 87 x , || X XI. tábla — Plate XI. 1. Riolit ártufa (szarmata), Tolcsva, Kútpadka. 87 x, || N Non-welded rhyolitic ash-flow tuff (Sarmatian). Tolcsva, Kútpadka, magnification: 87 x , || X 2. Vegyes ártufa (szarmata), Hercegkút, Kőporos-bánya. 87 X , II N Non-welded mixed ash-flow tuff (Sarmatian). Hercegkút, Kőporos-bánya, magnification: 87 x , 1 1 X 3. Hullott riolittufa (szarmata). Tállya, Tökösmáj. 87 X , || N Rhyolitic ash-shower tuff (Sarmatian). Tállya, Tökösmáj, magnification: 87 x , || N 4. Hullott riolittufa (szarmata). Erdőbénye, Sírkőbánya. 87 x , || N Rhyolitic ash-shower tuff (Sarmatian). Erdőbénye, Sírkőbánya, magnification: 87 X, II X XII. tábla — Plate XII. 1. Áthalmozott riolittufa (szarmata). Erdőbénye, Ösztvér-alja. 87 x, || N Redeposited rhyolitic tuff (Sarmatian). Erdőbénye, Ösztvér-alja. magnification: 87 x, II N 2. Áthalmozott riolittufa (szarmata). Kéked, Feuyvesalji tufabánya. 87 x , || N Redeposited rhyolitic tuff (Sarmatian). Kéked, tuff-quarry below the pinery, magnification: 87 x , || X 3. Riolit-lavinatufa (szarmata-pannon). Vizsoly, országút melletti tufabánya. 87 x, || N Pumice-flow (Sarmatian— Pannonian). Vizsoly, tuff-quarry beside the main road, magnification: 87 x , II X 4. Riolit lavinatufa (szarmata — pannon). Hejce, Vércsekő lába. 87 x, || X y Pumice-flow (Sarmatian — Pannonian). Hejce, foot of Vércsekő, magnification: 87 x , II X 170 Földtani Közlöny, XCVI. kötet , 2. füzet IRODALOM - REFERENCES Bereczky É. — Heaszelmann F.-Tamás F. ( 1 954) : Szilikátipari vizsgálatok. Bpest. Chestermau n, CH. W. (1956): Pumice, puruicite aud volcanic cinders in Califomia. Bull. Div. of llines. State of Califomia No. 174, 1 —97- — H a n d y s ide, C.,(i948): Building Materials. London. — Jugovics L- (1954): A vulkáni tufák mint építőkőzetek. Építőanyag VI. 11. p. 399 — 406. — J ugovics 1,. (1958) : Néhány- építésre és falazótömb előállítására alkalmas vulkáni tufaterületünk kőzet- anyagának sajátságai és bányászatuk. Építőanyag 10., i2.,p. 431 — 446. — Mosonvi E.-Papp F. (1959): Műszaki földtan. Bp'. — Palotás í,- (1961): Építőanyagok. Bp. — Rudnai Gy. (1961): Könnyűbeton. Bp. — Szilvágyi I. (1964): Műszkai földtan. (Egyet, jegyzet). Bp. —Újhelyi J. (1957): A tufa építőipari felhasználása. Építőanyag 6. Aspects of application of rhyolitic tuffs írom the Tokaj Mts. by Dr. E. II 2 mm) have been determined onioxioxio cm test cubes by measurement along cm-grid. Microscopic peculiarities (texture, vvelding) have been observed in thin section and composition of the fines (< 2 mm) established by point- counter. Lump-pumice content is high both in ash-flow tuffs and pumice-flows. Scarcity of fine pumice-grains in ash-flow tuffs is a secondary feature due to alteration or welding Outstanding values of microscopic pumice both fresli and altered are characteristic to ash-shower tuffs. Ouantity of xenoliths and plienocrysts can nőt be correlated with genetic types. Mineralogical composition is outlined relying 011 71 semi-quantitative X-ray diffractometric analyses. Results are presented in tabie II. Graphic representation is made fór 3 groups: igneous crystallization and unaltered glass, SiCb-miuerals and epi (deutero) minerals. Content of epigenetic (deuteric) minerals is surprisingly high among ash-flow tuffs. Data of 49 Chemical analyses are figuring in tabie III. In the graph mean values fór each oxide are marked with dotted lines while curves represent deviation fór each case. Physical properties: gravimetric density, overall porosity, water adsorption capacity, effective porosity are shown alsó numerically (tabie IV.) and graphically on the hasé of measurement of the Bureau fór Geodesv and Soil Mechanics (FTI). Figures of resistance to crushing (or ultimate tensile strength) have a considerable scattering due to small nurnber of test cubes and inevitable transfer of measurements at halfwav FTI to SZIKI (Research Institute fór Silicate Industry). In conclusion both monolithic building stones and ingredients of tuff concrete are to be ehosen among the ash-flow tuffs while pumice-flows may yield light-weight aggrega- tes (fór pumice-concrete) . Useful and widened application of acid pyroclastic matéria! is advisable relying 011 a thorough serutiny of all characteristics before selection. AZ EGRI FELSÖOLIGOCÉN RÉTEGSOR ÉS MOLLUSZKA-FAUNA ŰJRAVIZSGÁLATA Dr. BÁX,DI TAMÁS* (2 ábrával, I — II. táblázattal) Összrfoglalás; A dolgozat tartalmazza az egri téglagyári rétegsor részletes leírá- sát (vö. i. ábra). A rétegek négy szintbe foglalhatók össze. 1. A rupéli foraminiferás agyagmárgából fokozatos átmenettel kifejlődő glaukonitos-tufitos homokkő-összlet, felsőoligocén faunával. 2. Erre települ a mély-szublitorális vagy sekélybatiális molluszkás agyag-összlet (faimája I. táblázat). 3. Agj-ag és homokkő váltakozásából álló sekély-szublitorális összlet a ,,k” réteg gazdag faunájával (II. táblázat). 4. I.itorális-lagunás kavics és durvahomok összlet, cyrénás, mytiluszos és cerithiumos padokkal. Áttekintést ad az európai oligo-miocén kronológiai tagolásának legújabb véle- ményeiről. Foglalkozik a molluszkás agyag és a ,,k” réteg molluszka-faunájának rétegtani értékelésével. A molluszkás agyag 71 fajból álló, a boreális kapcsolatok túlsúlyára utaló faunáját 23%-ban oligocén és"3%-ban miocén fajok alkotják. Felsőoligocén kora kétség- telen, a törökbálinti faunával azonos szintbe tartozik. A ,,k” rétegből no faj alapján 25% oligocén és 7% miocén elem mutatkozik. így ez az eddigi irodalom szerinti jellemző „eg- ri farma” szintén felsőoligocén. Egyidős a budafoki Pacsirtahegy 4. sz. rétegéből leírt faunával (B á 1 d i, 1964). Mindkettőben a földközi-tengeri és a boreális fajok tökéletes keveredése figyelhető meg. Végül javasolja, hogy az egri szelvény a felsőoligocén egyik paratípusa legyen. A faunajegyzékben említett új fajok leírása az' Annales Hist. Nat. Musei Nationalis Hun- garici 58. kötetében (1966) jelenik meg. •* ~ .-''.3 Az egri téglagyári (volt ,,Wind-féle téglagyári”) rétegösszlet az utóbbi években az alapszelvényeket megillető, sokoldalú, beható vizsgálat tárgya. Ez a inakrofaunára I épülő tanulmányunk csak része ennek a közös erőfeszítésnek. Egyszersmind egyik feje- zete szerző Magyarország felsőoligocén makrofaunájáról készülő munkájának. A 'tárgy- kör fontossága és az új adatok, új faunaelemek, feltáró alapfúrás, a továbbfejlődés érdekében sürgetik a mielőbbi közzétételt. Az egri puhatestű-faunáról készült első monográfiában Telegdi RothK. (1914) 73 faj mintaszerű leírását és a feltárás első szelvényét publikálta. Ezt követte Gábor R. (1936) kiegészítő közleménye 17, Egerből addig ismeretlen forma leírásá- val, valamint Noszky J. sen. (1936) összesítése, mely inkább bővített faunalistának nevezhető és 324 formát, köztük számos új fajt és alfajt foglal magában. Az egri farma fáradhatatlan gyűjtője, kegányi Ferenc, tovább gyarapította az egri gyűjteményt. Később Noszky J. sen. ismét foglalkozott az azóta kibővült anyaggal és réteg- sorral, azonban eredményei sajnos kéziratban maradtak (Noszky, 1951). Erre a kéziratra épül lényegileg Benkőné Czabalay L. (1958) közleménye, mely 1041 fajt és változatot említ az egri feltárásból, a fajok felsorolása nélkül. így e dolgozat * Előadta a MFT Őslénytani Szakcsoport 1966. január 10-i ülésén. Kézirat lezárva 1965. decem- ber 31. 172 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 2. füzet kritikai alapnak sem tekinthető, s N o s z k v J. 1936-ban megjelent tanulmányát kell alapul vennünk. A szórványos kiegészítő adatok sorából még megemlítendő, hogy Csepreghyné Meznerics I. (1960) monográfiájában 7 Pecten fajt írt le Egerből, szerző pedig 2 Glycymens fajt említ ugyaninnen (B á 1 d i, 1962). N o s z k y J. 1936-os, valamint NoszkyJ. és Benkőné CzabalayL. 1958-as anyaga a Természettudományi Múzeum Oslénytárában, Budapesten, 1956-ban a tűzvész martaléka lett. így minden revízió eleve tökéletlenségre van ítélve. Ezen mun- kánkhoz az alábbi gyűjtemények anyagát vizsgáltuk: L e g á n y i P. gyűjtése (Eger, Dobó István Múzeum), S t r e d a R. gyűjtése (Természettudományi Múzeum Őslény- tára), Csepreghyné Meznerics I. és Nyirő R. gyűjtése 1959-ben (Ter- mészettudományi Múzeum Őslény tára), Telegdi Rőt h-féle anyag, M a j z o n L. gyűjtése és Benkőné Czabalay L-féle gyűjtés (Magyar Állami Földtani Intézet múzeuma), végül saját gyűjtéseink (Természettudományi Múzeum Őslénytára). A Legány i-féle gyűjtemény kivételével, a fenti anyag majdnem teljes egészében csak a ,,k” réteg, legfeljebb az ,,x” réteg látványos faimáját képviseli. Az egri múzeum anyaga, valamint saját gyűjtéseink a mélyebb agyag-összlet (,,x2” szinttája), továbbá a 80 m-es alapfúrás faimájára is kiterjednek. A rétegsor Az egri téglagyári feltárás első földtani szelvényét Telegdi RothK. (1914) adta, ezt Benkőné CzabalayL. (1958) Noszky J. nyomán készült szel- vénye követte. Nagy E. és Pálfalvy I. (1963) ugyancsak az ,,id. Noszky által, Legányi adatai alapján” összeállított rétegsorrendet írják le. Ezek a szel- vények nem voltak teljesek, nélkülözték a később mélyült, 80 m-es kutató-fúrás adatait. Az itt tárgyalt rétegsor és a mellékelt szelvényrajz (1. ábra) a fenti, 1961-ben mélyített fúrás anyaga, valamint Pálfalvy I. és a szerző 1961. évi felszíni felvétele, Felső 1. ábra. Az egri, volt Wind-féle téglagyár feltárásának, valamint e feltárás talpán mélyített kutatófúrás- I uak szelvénye. Bővebb magyarázat a szövegben big. 1. Seetion across the outcrop of the Eger brick-factory and the bore-hole drilled at the bottom of the j clay pit. The beds 1—2. are of Middle Oligocene age, the otlier ones (3 — 20.) belong to the Upper Oligocene. 3 — 5- = glauconitic-tuffitic sedimentary complex with larger Foraminifera and Pectinidae. 6. = Molluscan J clay with an earlier less known bút impórtant, rather endemic Molluscan fauna. 7 — 13. = Altemating beds of sandstone and clay of shallow-sublittoral origin, including bed ,,k” with the Eger fauna. 14 — 20. = I I.ittoral and lagoonar sand and clay. Further explanations are given in the Hungárián text and English I summán Bálái: Az egri felsőoligocén 173 Legányi F. naplójegyzetei, végül a szerző 1965. évi újrafelvétele alapján készült. Felhasználtuk N y i r ő R. (1962) előzetes jelentését is a fúrás mikrofaunájáról. A rétegsor alulról felfelé haladva az alábbi: 1. A téglagyári udvarszint alatti kutatófúrás rétegsora: 1. Tufit-lencsés márga gazdag rupéli mikrofaunával: Clavulinoides szabói, C_ cubensis, Cibicides propinquus, Dentalina zsigmondyi stb. (80,30 — 65,30 m). 2. Márga az előbbi mikrofaunával (65,30 — 50,30 m). 3. Finom homokos, gyengén glaukonitos márga, Clavulinoides-ek nélküli, rupéli- katti átmeneti Foraminifera faunával (50,30 — 44,80 m). 4. Finomszemcséjű, faunaszegény glaukonitos homokkő (44,80 — 36,20 m). 5. Erősen glaukonitos, tufitos homokkő (36,20 — 18,30 m). Makrói aunáj a a mag- mintákban a következő volt: Flabellipecten bitrdigalensis lamarck, 1809, Thyasira vara angusta n. subsp., Cerithium egerense Gábor, 1936, Babylonia eburnoides umbili- cosiformis T.-R o t h, 1914, Dentalium apenninicum S a c c o, 1897, továbbá magányos korallok ( Flabellum, ?Trochocyathus) , féregcsövek, halúszótüskék és felsőoligocén jel- legű Foraminifera faima. Leggyakoribbak a Flabellipectenek és a magányos korallok. A Flabellipecten burdigalensis, Cerithium egerense, Babylonia eburnoides umbilicosiformis a Telegdi Roth-féle ,,k” rétegből (11. réteg) is jól ismert, és amennyiben más lelőhelyeken is megtalálhatók, kizárólag a rupélinál fiatalabb képződményekben fordul- nak elő. Idős faunaelem, mely az „x” rétegnél magasabbról még nem került elő, a pie- monti ,,tongriano”-ból leirt Dentalium apenninicum (első előfordulása Piemonton kívül), továbbá a kaukázusi felsőeocénből és a buda — újlaki rupéli kiscelli agyagból ismert Thyasira vara Korobkov új alfaja. E fauna alapján a homokkő korát felsőoligocénnek kell tartanunk, és kőzettani, faunisztikai, valamint települési hasonlóságok miatt egyidősnek tekintjük az egri Szöllé- szeti intézet, régebben „vincellér iskola” kiítjában feltárt glaukonitos homokkő — még Lőrenthey által ötven évvel ezelőtt gyűjtött — faunájával, a novaji lepidocyclinás — myogypsinás glaukonitos mészkő- és márga-rétegekkel (B á 1 d i et al., 1961), a kőolaj- kutató fúrásokban feltárt lithothamniumos, nagy-foraminiferás mészkővel (Máj z o n, 1960) és feltételesen az egri „Afrika dűlő” és a noszvaji Nagyimány még feldolgozásra váró faunájával. Eger környékén ezek a képződmények határozott szintet képeznek, a felsőoligocén legmélyebb szintjét, melyben a fáciesek közös vonásait a vulkáni tufaszórás, a biogén mészkő kialakulására és glaukonit képződésére kedvező, lassú üledékképződés, sekély-szüblitorális biotóp-alakulás és a rupéli képződményekkel való igen szoros üledék- képződési kapcsolat szabta meg. A noszvaji Nagyimány és a hozzá teljesen hasonló egri , „Afrika dűlő” faimájá- nak kora még nem teljesen tisztázott. Noszvajon a falu keleti szélén emelkedő Nagy- imány dombon a rupéli agyagmárgába kavicspadok települnek közbe, és a rétegsor felső részén a kavics és a tufit túlsúlyra jut (2. ábra). Ebben a szinttájban található az a fauna, melyben uralkodik a nagytermetű Terebr atilla cf. grandis, gyakori továbbá a Chlamys és Flabellipecten több alakja, a Beguina ex aff. arduini Brongniart, Turritella catagrapha Roverét o. Pirula concinna B e y r i c h, Xenophora, Teredo, Lucina és Cerithium cf. egerense Gábor. Erre a molluszkás, tufitos, kavicsos szintre glaukonitos homokkő települ, majd az egész rétegsort diszkordánsan települő riolittufa fedi. A fauna minden jel szerint a középső- és felsőoligocén határ tájékán található. Az egrinél durvább törmelékes noszvaji oligocén rétegsor bizonysága szerint az anyagszállítás ezen a területen KÉK felől tör- ténhetett. 174 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 2. füzet 2. ábra. A noszvaji Nagyimáuy szelvénye. Jelmagyarázat: 1. Mangánbevonatos, kavicsfészkes, márgás aleurit lucinás páddal. 2. Szürke tufitos, márgás aleurit levéllenyomatokkal, Parvamussium bronni, Mattetia sp. és Corbula sp. fajokkal, 3. Kavicspad és felette limonitos hőmokkőpad (1 m), 4. Szürke tufitos aleurit igen sok molluszkával (főleg Lucina, Teliina és Cadulus-íélék) , 5. Tufitos aleurit és márga, 6. Tufitos, limonitlencsés finomhomok, 7. Durva kavics, 8. Tufitos kvarchomok, 9. Tufitos, kavicsos aleurit limonit- paddal, 10. Tufitos homokos aleurit Terebratula val és molluszkákkal (Pectinidák). hegányi itt. I.epidocyclinát és Miogypsinát is talált, n. Glaukonitos homokkő, makrofauna nélkül. No-VIII, No-XI, No-VI, No-XII = megfigyelési pontok és feltárások sorszáma. Nyíró R. szóbeli közlése szerint a Fo- raminiferafauna az 5. rétegig határozottan rupéli jelleglű Clavulinoides szabói val. A 10. réteg Foramini- fera -faimája felsőoligocén. Fig. 2. Section across the Nagyimáuy at Noszvaj, near Eger. There is a tuffitic, siity-marly complex witb a Rupelian macro- and microfauna in beds 2. and 4. The beds 7 — 10. are made up of rather eoarse grained sand and gravel with probably Upper Oligocene macrofauna (Terebratula, Pectinidae and other molluscs) and microfauna (alsó Lepidocyclina and Miogypsina) Bed 11. consists of glauconitics and stone. No-VIII, etc. = outcrops, points of observations II. A téglagyári feltárás 6. Molluszkás agyag. A fúrásban 0 — 18,3 nl között, a külszínen 30 m vastag- ságban feltárva. Gazdag Foraminifera fauna és változatos, különösen „apró-molluszkák- ban” gazdag puhatestű faima jellemzi sok endemikus, új fajjal. Míg a felső 20 m makrofau- nája viszonylag szegény, addig a Legányi által „Xj” és ,,x2”-vel jelzett aleurit köz- betelepülések különösen faung-gazdagok és elég sok növénymaradványt tartalmaznak („alsó flóra”). A makrofauna leggyakoribb fajai: Nuculana psammobiaeformis, Yoldia raulini, Flabellipecten burdigalensis, Crassatella bosqueti, Venus niiiltilamella, Macoma elliplica, Murex paucispinatus, Hinia schlotheimi, Volutilithes permulticostata, Alhleta fi- culina, Dentalium fissura, Cadulus gracilina, továbbá Schizaster és Brissopsis-íélék., hal- pikkelyek, egyes szintekben Pteropodák. A teljes faunát és annak elemzését külön fejezetben tárgyaljuk. 7. Molluszkás aleuritos finom homok. Telegdi RothK. szelvényén „x”- szel jelölte. Jelenleg kevéssé feltárt, azonban saját gyűjtéseink és Legányi gyűjte- ménye alapján megállapítható, hogy leggyakoribbak e rétegben: Pitar splendida, Pitar polytropa, Corbula gibba, Turritella venus margarethae, Aporrhais callosa, Polinices catena helicina, P. olla, Pirula condita, Hinia schlotheimi, Volutilithes permulticostata, Pleurotoma- félék. Az ,,x” fauna átmeneti jellegű a mélyebb ,,x2”, és a magasabb ,,k” réteg faunája között. Önálló vonásai nincsenek, ezért külön nem foglalkozunk vele a következő feje- zetekben. A molluszkás agyaggal közös formák, melyek az ,,x”-nél magasabbra nem hatolnak a rétegsorban, de az ,,x” réteg farmájában még fellelhetők: Nuculana psam- mobiaeformis , Scala amoena, Melanella naumanni, Ringicula auriculata ventricosa, magá- nyos korallok és Pteropodák. 8. Homokzsinóros agyagösszlet (5,30 m vastag). A homokzsinórok vastagsága 1—5 cm. Néhány mm-es fekete csíkok is észlelhetők az agyagban a homokzsinóroktól függetlenül. Középtájon cipó alakú konkréciók, leveles-palás hásadású felső 30 cm-ében növénylenyomatok („középső flóra”) találhatók. Háld i : Az egri felsőoligocén 175 fi Sárga, csillámos homok (1,00 m). 10 Szürke agyag, alatta palás-leveles liasadású, agyagos, barna homokkő (1.25 m) 11. Többé-kevésbé limonitos, laza homokkő, igen gazdag molluszka-faunával (,,k” réteg) (2,00 m). A molluszka-faima teljes jegyzékét és a kapcsolatos következteté- seket a következő fejezetekben tárgyaljuk. Szakirodalmunkban eddig ez a faima fedte ,,az egri faima” fogalmát, mivel a látványos és jó megtartású példányok túlzottan lekötötték a gyűjtők figyelmét. Leggyakoribb fajok ebben a rétegben ötvennél nagyobb példányszámban: Nucula inayeri, Nuculana anticeplicata, Ostrea cyathnla, Laevicardium tenuisulcatum, Pitar polytropa, Corbula carinata, Turritella venus margarethae, T. beyrichi percarinata, Aporrhais callosa, Drepanocheilus speciosus, Polinices catena helicina, P. olla, Ampullina crassatina. Pirula condiia, Typhis pungens, Babylonia eburnoides umbilicosi- formis, Bullia hungarica, Hinia schlotheimi, Athleta rarispina, Turricula reguláris. A ,,k” réteg nagyobb területen, azonos települési helyzetben nyomozható Eger környékén (ostorosi Kerek-hegy, az egri Sík-hegy DNy-i nyúlványa). 12. Szürke agyagmárga, középtájon limonit-konkréeiókkal, felső részén 10 cm vastag márga-betelepüléssel. Ősmaradványok igen gyéren találhatók (L e g á n y i- féle „tellinás agyag” vagy ,,d” réteg) (5,00 m). 13. Csillámos, agyagos, felső részén palás, laza homokkő, szép növénylenyoma- tokkal (5,50 m). 14. Keresztrétegzett, aprókavicsos durva homok, laza durva homokkő, felső részén felfelé sűrűsödő, 10 — 20 cm-es agyagbetelepülésekkel és konkréciókkal. Makrofauna nem található. Vastagsága 20,00 m. 15. Limonitos agyag Polymesoda convexa Brongniart és Unió sp. fajokkal (Tel égd i R o t h-féle ,,u” réteg, „cyrénás-uniós agyag”). Vastagsága 0,40 m. 16. Finomrétegzett, csillámos, növénylenyomatos laza homokkő, homokos agyag, középtájon bamakőszénlencsékkel (? uszadékfából). Gyönyörű flórája „felső flóra” néven ismeretes. Vastagsága 1,90 m. 17. Homokos agyag, agyagos, laza homokkő (4,20 m), felső 20 centiméterében gazdag csökkentsósvizi faunával : Polymesoda convexa Brongniart, Psammobia pvolracta Maye r, Theodoxus pictus bükkensis T.-R o t h, Melanopsis impressa hant- keni H o f m a n n, Pirenella plicata Bruguiére, Tympanotonus margaritaceus Brocchi. Ez a Telegdi Roth által ,,c”-vel jelzett, csökkentsósvizi, „cerithiu- mos réteg” jól követhető szint Eger környékén. Hasonló települési helyzetben észleltük a Sik-hegy DNy-i nyúlványán, a novaji Rakottyáson, a novaji Nyárjastetőn. 18. Alul 1 m vastag, csillámos, laza agyagos homokkő növénylenyomatokkal, felette 0,70 m vastag kavicsos laza homokkő, lumasellaszerűen felhalmozott gazdag faunával: Arca diluvii Lamarck, Mytilus aquitanicus Mayer (igen gyakori), Ostrea cyathula Lamarck (igen gyakori) , Turritella beyrichi Hofmann (igen gyakori), Tympanotonus margaritaceus Brocchi, Calyptraea chinensis L-, Ampullina crassatina Lamarck. Eszintet Telegdi Roth ,,m”-mel jelezte („mytiluszos réteg”). 19. Alul 1,60 m vastag agyag, növényi nyomokkal, melyre limonitos homok és homokkő települ Mytilus aquitanicus-szal (a szelvényen ,,m1”-gyel jelölve). 20. Alul 0,50 m agyagos kavicsos homok Turritella beyrichi-xel, melyre 4,80 m vastag, limonitkonkréciós agyag, agyagos aleurit települ. Az utóbbinak alsó szakaszán Flabellipecten burdigalensis Lamarck és a Cyprina islandica rotundata A g a s s i z teknőit találtuk. Telegdi Roth és Legányi előtt ez a legfelső fauna isme- retlen volt. E nehezen hozzáférhető helyen gyűjthető tengeri faunát ,,kl”-gvel jelöljük, niivel a ,,k” réteg két fontos formája került ki belőle. 176 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 2. füzet Összefoglalásként megállapíthatjuk, hogy a fenti rétegsor fácies- fejlődési szempontból lényegében négy szakaszra osztható. A glaukonitos, tufitos homokkő szintje a batiális rupéli agyagmárga felett sekély-szublitorális viszonyok kialakulását, tehát regressziót jelez. A rétegsor következő tagozata fölfelé haladva a molluszkás agyagösszlet, a mély-szublitorális vagy sekély-batiális körülmények visszatértét mutatja, amint az faunája alapján kimutatható (vö. Báldi et al., 1961). Az ,,x” rétegtől a 13. rétegig terjedő, agyag és homokkő váltakozásából álló szinttájék, mely a ,,k” homok- követ is magába foglalja, sekélyebb szublitorális környezet fokozatos uralomra jutásáról tanúskodik. A ,,k” réteg gazdag faunája már közvetlenül a partvonal előtt húzódó, néhány méter mélységű zónában élhetett. Végül a negyedik, legfiatalabb tagozat, amely a keresztrétegzett durva homokkal (14. réteg) kezdődő litorális és lagunáris eredetű üle- dékek összlete. Az ebben található cyrénás-uniós fauna (,,u” réteg) kiédesedő lagúna-, a magasabb helyzetű eerithiumos és mytiluszos faima (,,c” és ,,m” réteg) pedig sótartalom ingadozást tűrő litorális-életközösség maradványa. A legfelső (,,k,” réteg) szublitorális faunája mutatja, hogy e parti üledékösszletben is még várhatók sekély-szublitorális közbetelepülések . A rétegsor egésze tehát, hasonlóan az ország más területeiről ismert felsőoligocén összletekhez, fokozatos regresszióról tanúskodik (vö. Vadász, 1960). Súlyos hiba lenne, akár a lokális vulkáni tevékenységből eredő, csak Eger környékén kimutatható, felsőohgocén-eleji epizodikus regressziónak (glaukonitos-tufitos szint) és az azt követő helyi transzgressziónak, akár a litorális-lagunáris összleten belüli, részben talán nem is epirogenetikus mozgásokkal, oszcillációval, hanem csak klnnaingadozásokkal (csapadék) összefüggő üledékkőzettani és faunisztikai változásoknak általános rétegtani jelentőséget tulajdonítani. Az európai oligo-miocén kronológiai tagolásáról Az egri fajok vertikális elterjedését, rétegtani értékét, az európai állatprovinciák (Paratethys, Tethys, Északi-tenger, Atlanti medencék) jól feldolgozott faunái alapján ■ állapítottuk meg. Mivel nem mindegyik faima koráról teljes az egyetértés a szerzők között, azért szükségesnek tartjuk saját álláspontunk tisztázását. A Nvugat-Paratethys területéről a középsőoligocénből csak a kiscelli agyag Noszky által leírt újlaki faunáját és a délbajor molassz ,,rupél”-ját (Tonmergel- schichten, cvprinás rétegek stb.) (vö. H ö 1 z 1) vehettük figyelembe, mint jól feldolgo- g zott összehasonlítási alapot nyújtó faunákat. Összehasonlítást végeztünk a Kelet - Paratethys gazdag és Kacsarava, Klusnyiko v, Korobkov, Merklin, O \v e c s k i n, V i a 1 o v mimkáiból jól ismert mélyebb oligocén molluszka-együtteseivel . Miocénnek tekintettük a Nyugat-Paratethys medencéjéből a legmélyebb olyan rétege- U két, melyeknek miocén korával már valamennyi szerző egyetért, így a „budafoki és salgótarjáni nagv-pektenes rétegek”-et (Csepreghyné Meznerics), a vág- és I nvitra-völgyi „burdigáh’-t (C t y r o k y, Senes), a gauderndorf — eggenburg — loibersdorfi, valamint a molti rétegeket, továbbá a Fels am wagrami faunát (S c h a f f e r, S t e i 11 i n g e r), a délbajor molasszból a kaltenbachgrabeni rétegsort (H ö 1 z 1) és végül Korod (Corus) és Piriül Sálátrue lelőhelyeit (Raileanu et Negulescu). | Az oligocén — miocén határ megvonása szempontjából nem vehettük figyelembe tenné- ’ szetesen a Paratethysen belüli, egrivel egyidős faimákat (Kovácov, Törökbálint, Diós- jenő, Bad Tölz stb.), hiszen így a tautológia hibájába estünk volna. Az Északi-tenger egykori medencéjében van a felsőoligocén B e y r i c h által megjelölt típusa, a „sternberger Gestein”. Faimája (K o c h) egyezik Fuchs később bevezetett emeletnevének, a katti-nak típusául vett kasseli tengeri homokéval. A Pecti- Bálái: Az egri felsőoligocén 177 nidák fejlődési sora alapján továbbtagolt katti emeleten belül (Hubach, Görges, Anderson) a kasseli sztratotípus csak a legmélyebb szintet (Eochatt) tölti ki (vö. Z ö b e 1 e i n). Teljes szelvényt nyújt a bündei Doberg. Kasselben Görges szerint a faima 19%-a miocén elemből áll, a Doberg fiatalabb szintjeiben tehát még nagyobb százalék is várható lenne. A felsőoligocén típusa alapján így megengedhető, hogy felső- oligocénba soroljuk a 20%-nyi miocén elemet tartalmazó faimákat is. A boreális fauna- tartományból oligocénnek tekintjük a fentiek alapján a kasseli, dobergi, astrupi, nieder- rheini (moersi), D-limburgi, valamint az ezeknél idősebb faimákat Dánia, Hollandia, Belgimn, É-Xémetország, ÉNy-Lengyelország területén. Az utolsó két évtized korszerű monográfiái szolgáltak az összehasonlításhoz forrásmunkául Albrecht et V a 1 k, Anderson, Glibert, Görges, Heering, Hubach, Tembrock, Wozny tollából. Miocénnek tartjuk Anderson korrelációs táblázata (1961) alapján a vierlandi rétegeket, az itzehoei rétegek felső részét, a klintinghovedi faunát, továbbá az ezeknél fiatalabb emeletekbe (hemmoorer Stufe stb.) sorolt faunákat (fel- dolgozásukat 1. Anderson, Glibert, Gripp, Heering, Hinsch, Ijspe- ert, Kautsky, Rasmussen, Sorgenfrei, Voorthuysen munkáiban) . A DNy-franciaországi típus-területen az Aquitáni medence aszteriaszos durva mészkövét már egy évszázad óta az Adour-medence középsőoligocén (gaasi) faunájával tartják egyidősnek. A legújabb vizsgálatok (A 1 v i n e r i e et al., 1964) során is arra a következtetésre jutottak, hogy a felsőoligocén vagy üledékhézagot jelent, vagy elválaszt- hatatlan a rupélitól az Aquitáni medencében. Más a helyzet az Adour-medencében. Újabban itt sok vita folyik a Csepreghyné Meznerics (1964) által peyrérei, a Poignant (1964) által bélusi („couches de Bélus”), a Szőts (1964) által escor- nebéoui rétegeknek nevezett, lényegében ugyanazt a molluszkás-lepidocyelinás márga- összletet jelentő képződmény koráról. Ezt az összletet már D o 1 1 f u s (1917) a Pecte- nek alapján idősebbnek tartotta az Aquitáni medence „akvitáni” típusszelvényénél és ezért a felsőoligocénba sorolta. P e y r o t (1933) a hatalmas molluszka-monográfia végére jutva végül is szintén felsőoligocénban jelölte meg a „peyrérei fauna” korát. Drooger (inDroogeret al., 1955) a Miogypsinák vizsgálata után helyezkedett az előbbiekével azonos álláspontra. Csepreghyné Meznerics I. (1964) sta- tisztikai analízise alapján arra jutott, hogy ,, . . . la fauné de Peyrére (et autres) a un caractére tout á fait différent de celle du Bordelais et du Bazadais. Elle est en effet plus ágée que la fauné de ces demiers gisements” (456). Szőts et al. (1964) véle- ménye szerint a 200 m vastagságot meghaladó eseomebéoui rétegösszlet ,, . . . occupent nettement une position intermédiaire entre les calcaires á Asterias et les niveaux de l’Aquitanien — Burdigalien de Saucats-Cestas. Elles représentent le sommet de l’Oligocéne” (433). Viszonylag magára marad tehát véleményével E a m e s et al. (1962), aki a bélusi rétegeket akvitáninak tartja, továbbá Poignant (1964), aki az oligocén — miocén határt ezen összleten belül kívánja megvonni. Az ezzel kapcsolatos heves vita részle- teire, mely Szőts, Eames et al. és Drooger között folyt, itt nem térhetünk ki. A malakológusok — Cox (in Eames et al. 1964) kivételével — egyöntetűen felső- oligocénnek tartják a bélus — peyrérei rétegeket, amit mi is elfogadunk rétegtani elem- zésünkhöz. A gerinctelenekkel foglalkozó paleontológusok nagy többsége a Mayer (1857) által ,,akvitáni”-nak nevezett rétegeket tekinti az Aquitáni medencei miocén legidősebb tagjának. Mayer típusszelvényét a Saucats és La Bréde között folyó patak medre tárja fel [,,... dér Rinne des Baches von Saucats und la Bréde” (M a y e r, 1857, p. 192)]. A Mayer (1857) által 1 — 7 számokkal jelzett akvitáni rétegek fekvőjében itt szürke mészkő található Ampullina crassatina-viú (ezt D o 1 1 f u s 1909-ben aszetriaszos mész- kőnek tartotta), fedőjében (8. és 9. réteg) a „couche á Pectens” és a „Falun bleu de 178 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 2. füzet Saucats et jaune de Léognan” található, mely utóbbiakat Mayer az „aquitanisclie Stufe”-t követő , .mainzische Stufe”-ba sorolt. Később a saucatsi és léognani ,,falun”-t jelölte meg Depéret (1892) az általa bevezetett új emeletnév, a „Burdigalien" típusául. Minden későbbi vita forrása szerintünk az volt, hogy Mayer hiányosan ismert fauna és az abban levő minimális oligocén elem túlhangsúlyozása alapján válasz- totta ki akvitáni emeletének típusát. Cossmann et Peyrot monográfiája, D o 1 1 f u s énái (1909) is teljesebb gyűjteményekre alapozva, kétséget kizáróan mutatja, hogy a saucatsi és léognani falun-ök és az azok fekvőjét képező típus akvitáni rétegek molluszka-faunája között nincs jelentős különbség. Erre a tényre Csepreghyné M e z n e r i c s I. számos közleményben rámutatott, és az akvitáni név megőrzése cél- jából neosztratotípusként a peyrérei rétegeket javasolta. Ennek a javaslatnak az elfoga- dása természetesen maga után vonná a katti név törlését, mivel a boreális felsőoligocén sztratotípusok egyidejűsége a peyrérei faunával — Csepreghyné Meznerics szerint is — nagymértékben valószínű. A molluszkafauna azonossága mellett figyelemre méltó Kaasschieter kis-Foraminif érákról tett megállapítása: „Nearly all of them were found both in Aquitanian and Burdigahau deposits” (Kaasschieter in Drooger et al., 1955, p. 51). Maga Drooger is így ír: ,,The fauna of sinaller Foraminifera is so homogeneous througliout .... that it cannot be used to support any point of view.” (ugyanott, p. 48). Diszkordanciáknak, kisebb üledékhézagoknak nem szabad túl nagy jelentőséget tulajdonítanunk olyan peremi kifejlődésben, mint a la brédei alsómiocén összlet. A medence belseje felé minden diasztrófikus határ eltűnik és épp ez késztette már évekkel előbb V i g n e a u x-t és munkatársait, hogy az akvitáni és burdigalai emeletet „girondien” néven összevonják. Összefoglalva: a DNy-franciaországi bélus— escomebéou— peyrérei réte- geket felsőoligocénnek tartjuk. Az alsómiocén csak egyetlen, egységes, tagolhatatlan emelet a puhatestű és a kis-Foraminifera fauna alapján, és ez az egyetlen emelet magá- ban foglalja a M a y e r-féle akvitáni és a Depére t-féle burdigalai emeletet. A Mio- gypsinák alapján — D r o o g e r szerint — négy szint különböztethető meg az itteni alsómiocénen belül. Egyedül tehát a Miogypsinák lennének alkalmasak a két emelet elválasztására, ami azonban önmagában szerintünk nem elégséges különállóságuk indo- kolásához. Elvi okból azért nem, mert mindkét emeletet leíróik a molluszka-faunák alapján definiálták, tehát ha a molluszkák revíziója ellentétbe kerül a korábbi meg- állapításokkal, akkor az emeletnevek eszerint módosítandók, ill. értelmüket veszt- hetik. Gyakorlati okból azért helytelenítjük a két emelet elválasztását, mivel az erre egyedül alkalmas eszköz, a Miogypsinák csak a melegebb éghajlati övékben általános elterjedésűek, Európa nagy területein ritkaságszámba mennek. É-Olaszországban a Garda-tótól egészen Friaulig nyomozhatok a , ,schio-rétegek ” és a „glauconie delli Bellunesi” néven ismert, általában az oligocén legmagasabb szint- jének tekintett képződmények, melyek glaukonitos molluszkás homokkőből, lepido- cyclinás — echinidás mészkőből és pectenes márgából állnak. E rétegek faunáját A c- cordi, Oppenheim, V e n z o, a fekvő mélyebb oligocén (gombertoi rétegek) faunákat pedig Fuchs és Kranz monográfiái alapján hasonlítottuk össze az egrivel. Míg a szerzők egy része hajlandó volt a schio-rétegekben mutatkozó miocén elem miatt ezen összlet legfelső részét alsómiocénbe (akvitániba) sorolni, addig a B e 1- lardi et Sacc o-féle piemonti „tongriano” esetében a vita tárgya inkább csak az lehet, hogy mélyebb vagy magasabb oligocénnel állunk -e szemben. Miocénnek tartjuk itt, a Tethys provinciájában, a S a c c o-féle ,,aquitaniano”-t, ,,langhiano”-t és ,,elvezi- ano”-t, továbbá mindazt, ami ezek felett települ. Bálái: Az egri felsöoligocén 179 Az egri molluszka-fauna kronológiai értékelése Az egri molluszkás agyag („x/’ és „x2” szinttáj) faunája E faunát a korábbi irodalom meglehetősen elhanyagolta. A jelenleg rendelke- zésünkre álló anyag alapján 71 fajt határoztunk meg (vö. I. táblázat), míg N o s z k v (1936) mindössze 38 forma esetében említi meg a „mélyebb agyagos szintekben” való előfordulást. A molluszkás agyag korát Telegdi Roth (1912) középsőoligocénnek tar- totta, mivel a kiscelli agyaggal vélte azonosnak. Majzon (1942) viszont Foramini- iera vizsgálatai alapján határozottan felsőoligocénnek minősítette az agyagot is. Ben- kőné CzabalayL- (1958) szerint az „Xj” rétegben 101, az ,,x2”-ben 130 faj for- dul elő, az elsőben a farma 58,4%-a, a másodikban 63,7%-a miocén fajokból tevődik össze. Eger közelében, Novajon, a téglagyárihoz hasonló települési helyzetben feltárt molluszkás agyagból 29 fajt írtmik le (B á 1 d i et al., 1961), melyeknek kronológiai megoszlása: 28% oligocén, 38,4% miocén, 27,4% perzisztens és 7% endemikus forma. Ezt a moduszka faimát típusos „határfaunának” tartva, mely éppoly jogosan lehetne a kattihoz, mint az ak vitámhoz sorolható, az oligocén — miocén határt — összhangban a Miogypsinák vizsgálati eredményeivel is — a molluszkás agyag felső részén vontuk meg. Legújabban a molluszkás agyagot jellemző faunájával együtt, Egertől 50 km-re, a Borsodi kőszénmedence mélyfeküjéből is kimutattuk (B á 1 d i és R a d ó c z, 1965). Az I. táblázat adatainak összesítése alapján a fauna a következő képet mutatja: 1 Paratethys T ethys Boreális prov. Atlanti prov. Miocén fajok: Oligocén fajok: Perzisztens fajok: 18% (28%) 18% (30%) 8% (11%) 11% (15%) 7% ( 8%) 4% ( 8%) 7% (n%) n% Ö5%) x3% (13%) 8% (10%) 10% (10%) 6% ( 7%) Összesen : 44% (69%) 22% (3i%í 3i% (39%) 24% (27%) E számok azt mutatják, hogy a 71 fajból álló egri agyag faunájában hány száza- lékban találhatók pl. a Paratethysben csak a miocénből ismert fajok (18%-ban), vagy pl. a Boreális provinciában perzisztens fajok (13%-ban). Az összesítő adatok a táblázat alján az állatföldrajzi kapcsolatokra vetnek fényt. A zárójelbe tett értékek ugyanazt je- lentik, mint a zárójel nélküliek, csak hozzáadtuk még a közelrokon formákat is. A táblázatban közölt adatok alapján feltűnő a fauna endemikus, önálló jellege: a fajok fele található csak meg a Paratethys egyéb részein. Ennek ellenére határozottan kitűnik a boreális faunarokonság az atlantival és a mediterránnal szemben. Érdekes meg- f igy élni, hogy a mediterrán provinciában a miocén faunákkal, a boreális és atlanti pro- vinciákban viszont az oligocén f almákkal találunk nagyobb hasonlóságot. Ez is mutatja a fáciesek megjelenésének esetlegességét, az ismeretbeli hézagokat és egyenetlenségeket Európa különböző területein, ami a korreláció során óvatosságra int. A legtöbb medi- terrán miocén faj azonban az atlanti és boreális területen az oligocénből is előkerült, ily módon perzisztensnek számít. A provinciák szerinti kronológiai részadatok összesí- tése után kitűnik, hogy a molluszkás agyag faunájából 16 faj (23%) csak az oligocén- ból került elő, 2 faj (3%) csak a miocénből ismeretes, 17 (24%) a perzisztens és 36 (50%) az endemikus fajok száma. A két miocén fajjal (Limopsis anomala és a kérdéses Athleta ficulina) szemben az alábbi oligocén fajok mutathatók ki: Nuculana psammobiaeformis , 180 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 2. füzet < e >> 3 o !•! sí «•§. 12 hí 2 o oát/} I I I I I I I g o I 1 go'1 I I I I I l‘ í § * $É B-S | § s $ . I H..Ü 1° C^f Ö ‘ 3 PQ c n cö H* § « § S CL* 00 co o O+j’S S o ^ pq > o .S o <*.«/) •Sw.s§á § S 1 1 s s "8 2;& 1 ufe; § 5 « s’íúSss; .SgS-fc'ig.! « .vo^' fe;o «►. I «Dk ^Pk >> S pq • a Í-3 >>^ v s ‘PkS ^S-rk» ~ H. “ 2 ^ vO U _ co . ’4J Ooo u ■ O n, M j^dö'o ? H a rtk4 (o H K ~S ~ ^ «o 10 & CÖ rj s; ^ O CJ s rg'tn*-4 « :°^ -5 alo|| sí-sí: «S«Í S§g.8£ lil £t S3?.|4 >» v d 00 M CO OO a *-i -* — c«£S N 1/5 Ö a 0 1/3 ~ g« °l '•'s0 s “ ~ e k 3 8-* ^-C> öo t? S^Ooo M 00 M . u - M « ^ 03 0-^43 . 2 au M J3 43^ O H d afio§ in u a) „■£. • • Ök4« § ^ U3 ^ Ö ki C 1^-ő^íJ .■- a^| S>~ ^ Ö p< Ü w. ^~s Q o vo s cs.^.5 4/5 cí °q ts s « O <ü S Q. ■ ig-S 'S'-S «,á~ g K a s H 2 ?> üí ,| « * ” •’2^=^'®-'í«-»8 o«e '§’ 11 1| 1 I’ElIlál 1 S|l|l&llá|llfllfp M oi cő T+- vő vd tí.00 Ó>Ó *-* 04 co Tf ŐvO ÍXOO OO H (N co mmmmmmmmmmoíMMOí ff) ••"! P ' s* CQ vj , , vj r-< •r^ ^ Ős O -T-i ^ OS aj ^ ^ •§.^.gtc~ « Pk s e » J-2s«, S 8-S s« » ~ s-o “8^ vu ^ OS (3 ■51-gk,-3 g!«^3e ío oá ^ K ^ O ív o s Qoo(^kjd,o O tó H VO •»* 0 r^ cA -2 1 .S H íd S CO 5 a’* ~ . *** o s> »- « § 0 -sí* . U <0 — ' Q. ín HH *» V) fll 4 s 1 *n'|| ■f ú'3'3;^ . ° § §Cq § ,-v. f\.. r*-. 0 .pí á cö i ® u k-T • °h 23^ « •2 s’a H s-S ^ "i| S . O ;*oü » . J. cö *-í M > * wW . 3,. o U -3 cS cö > ű üü ; O a> P< i i K-Sj . - e . 3:° U'^IIW o ^ . . O . £ W--««Ü <$ eS^ , -, 1 1 ^ ^ ' S 5t -ü co s .QQ ^Q Q o-.fv. + + 4- 4- ++ 4-4- 4-4- + + + X 4- X + + 4- XX 4-4- X4- 4- + + + X X 4- x 4-4- X X X 4- X -f- + 4- * X X 4- X X ++++++ 4- 4- 4- + 4- 4-4- 4- 4- +X+ + + + 4-4- A t n J2 m á « .s g • ri a: N r- 0~ co-< ' 4,-, I>» 3 o <• k> M w u '** N ^ CÖ^á urz ^"§a« ^ ej •RÍ s á ^3?§ s V-tS £ fc ’-B ^ -8 g-e^H -c\ S s^e 3.| § s s s~ S?fc g-S s oS « s C O ^ T^rC -íá'- . e ° S.QPC m *-< C >> . cö Mfrj) >> ;M a c *0 fl S Klg *4S» 2 s -os a 2'ÍSs - £■§■» o r^o - : 0* v ^ S © Ifi,, ^ V s >>+J M “° B^v .s • ,* o.. lg ^ : <<* kJ* * ^ : 05 «o •** 5; ^ cg 0 2 PJ! «.£h \*~* 0 ^ vj cd 05 . > ^ O.’-’ . I I I Á 1 s ll^üi o C s; •*- o-; s/),V s s s £ ^ l*SSs-H ■K U •£» <0 -£í ~ ■3 a cd:gg C n § e js 'S’o Ci K -c: ~ '■r ;$ . ■K U .s cd > g o a > O Cd >* cd u Ü -a § &• 1 1 1 1 i*2 1 B> 00] .BhM ~ Í/J %J ; .°!g b/) í-« vj ^ jn fc-g O rv Cg'&.S "S . ? Is 8 " « ;g s.g-gS víSsí ■Ci, SS O 3 O “c^-o * * * a -m ^ OÍ o °* « 5 a « ■§ ^ I I gd< .á°|Ö«o ,w g §>”:§S §(*-■§- !^3i|a »7\S T'tsit'tigfsHlcs |s^s'ss|ls S’S l'S s s i-S a §.s | s.s a £;«■§ : SN Sfg c • O <■*■• r*-- « a . .O 5 * * * * UUüU* *'§! Ci 5s s ^jo-: O >— < ON + + X + -|- 00 4- -f X ' >-H + • X + ++ VO + X X + X + ++ ö »0 ' + X + + + + + + + + + + X ++ ro + + X X + + + X + +4- - « ++ + ++ ++ +' +++ + 4- + + + ++++ X + 4- ++ HOO 00 TfM OC T r< cocoh h o M O Oj cw M O -t C C* A A M rí M »0 »o tag' 4 0 Tj-^ H OO / OO 0 o m ^ o^ N a w.e >> Z cá ; a £ ^ .•falai ■§^:?-3 \ -> OC S " 5 ?s A, í o si cx/j iS •**. •^S^ÍSSs g ****^ .... • ^ «S; ^ -5: ^ SOUÜtJÜ c CAO h n n’f v~. S“1 '■S< s B«§ S St- 'g rt-S U«íg 'O oc ’•§ v cs u o io -Bt o ^_, ■ " O^ -‘tí 5 a o • | •3ciHj 2 o ..« a ^ S a § 8,a 7d s ^ 5 j* | ö d ? CS’Í 4*40^ Bálái: Az egri felsőoligocén 185 m m h m ron _ _ _ ^ rrjj- fon ^ « s > J UJ S ^ M # o *-• CJ " « S'S §■3= \ » 2 í«.s * "> .* i x £ rss^ í S J jgss-: « -35 ; >HSS> . ^ £ £.; ‘TI g 52 52 , vv S vj ri 52 QJ • sh-S-^i.5 j r- 2 . ü o < á tn - 2 c < r _ 52 ű 52 2 S rs : a-sü.||i|Pi ^ ^ (\.fv, Uf> * * * * * o >>« cg a-sí*. a*s* § ; 2i? oo 2 u s &>g 8 '"*-$■« v> £ sSví 3*^ o ?-s4- I «•§•£ o u o.g g s^S «uuá 2 a ~0 OyO VJ ^ ^ ? 2 UOU* * K* Ki K* r g ^Kv> . ^.52 3: í_-vjí2^ O 52 Ojo g ~ ^ 52 S • *■=£ q, - ,'°KU S ^Oi ^ -O CyO VJ e o . . 1.ÜI/U c*. -• ’"' O'CG : ^0- I Oft "l-o. sa i! O ^ 22 ^ •§.§•§ cs VJ VJ > 52 5= |gg ^ 2 n. ^ S in 5P18-Q S ?: KiK. m -j- vo vd 5< r* • r< cí oo á\ d m cl ró N C< CO co CO CO -*- uőo íxcd co co co co co ó* 6 co f tauroangulata S a c c. 186 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 2. füzet 5 e o . >'láS _ ^ «a, * * * * * * > CN ++ X X + + =0 + • r. + + i-i O ++ + X f-H v-> + X X + + -^f- ++ + + + ro ++ X X + + - ++ + + + + + « ++ + W fO o\ M ON 0 ’Í-NN ON NO u „o o £> « s ■a_ I s g SB •5 o'j: •íSu cs c\ ^00 &Cm Qco in -4-t P O o ~ ti 0 a •** c u S&S 3 « ^ §'S J s S-g IS c 2 «-o >-• ►* I *-< >-< U) _< PO *-« 1 v o o o o 1/1 — * 03 o ^ > d oo s s|“ -S«3”e! ^ 1» S P » K.g ~ § ^■- ^ '2 * =* ** - <-0 <0 -C^, s s *r •S“S £ o £ § ^ «s 2 § aa > • "§ i? P P 2: -s* o -2 2" _£ . -£ o ■5^-g-s • o <£; g-a-^ «,..n; 5 * * ^ a g "e e §*$■ 05 ~ -Z > O 3 6 ti} 5/1 > cd £ u _ o _ ; C/32S 5 ’T O ^ o 52 8 P3 ff} !■§§ « s; *- • % ■2-S £tí-§ _rs . -3 J-s rí O a— 1* o a * ; ci . o ' 1 í; síi « o'Sl *.-§f 3«-Ss § o 2'5ö i-> -2 =3 5 i.^S <3 a’ >> >** O t/j s >» aO u c _ ° ^1 o ^ 0*2 Os| . ccíl’S ■S c. SStn 55 ö « $ • g^'C ü O.'j ^ «, ^25 £'2 8 >» H' o ^ £ *-<"2 ^ ^ £ «-SfH ? ^ 2 O >* ^ ~ o*° ^ 'cd 'rt * *r* O'cdO ^ hú *' U s *>. u cd r. s ° : > >r5 u 8 2 u •O «•« •iá ^ - ^ V\«t_ ~- -2 >- ^ -Ci, «) .■§* . s íá ■ - c 03 * £ (/).. ■“íuS»u .« o • ^ V^. s|« v **> . c £ ÖiJ +X.- ++ + x + + X X + + + x +++ x + + + X + x ++ + + + x + + + ++ ++ +++ X + + X X + + _v_ + xx + + + rX ++ +++ X + + + ++ ++ + +++ ++ ++ + + + + x + + + ++ + X + + + x + + + o o oo OíN o oo o o »0 ro m -. A A A • A O (h cd i-i S o ű £ t/J O ao; 3 u cd « £ « £ £ « %i O £ U „ J* «o • t*i q £ tr. -£•£> S" II Sej K M o 00 tí £ « ^ 5i .cd 2 W »-• 2í ^ »-• ^ bő*1 0 . 2 c3-S • a ~ > .*2H i|á 8.2 “ § 1 o*_, Q -tr s s u 2 ‘'i SÍ -|8 O 01- S;g •^■s tJ s1* o o u s-o g.2 k s 5 ?>bó4s 5 i.S'Sí OOf^oS s ^ . £ u t b b " o 53 « Cí « ! " *** > > > > > > ^ s 2 2 2 H-jj §3 e • • • .=■§ §E.g.= .o.o 1 2:s ^xs-ai-rt £••§,>» =fOOG »8" .“«««« S si; e-«.u.u.u ufaj ^ K V ^ - o a 2 | ~ s ks e §-S« Sf;íg> 5,3 2 s.s a S a “ “ o s-S ~ ~ o « > e_ cS B 0-C : ” > Cu 0 °^>,a t I *^» QJ , S342 t/i > '-O CÖ -Sí C < u -C; O l< §■$ íO : «« *<5 .• S 1 « : o . o . v- ° íi< . ö ^ • o »- § < 53 l- >>“ fei« ö cj as 1 §0? .h ^ s'S fí*i ^ U. %i o £ u< «á . . " s ; BiS-S , 3Í~Í e i- ÍXO^'tl ^ 8 2 ^ .<< J^rw. : : 3 > «Q > x. ^ %> 83 ^V- < .*-í 1^* ■ Qíl '•S • .i^a - ^Si'siOOá|v,= ■§ üt|1 cl § c "5<-J'8 s, .'rs ^ s . 5 r--n.. <, Ci tü Ü3ti »° ^ •«*,-- so"| a ® k *-2áűi-« = ’ «a -/■'•~ - ts? « . ^<3 ||sdl§^-Íl-S.-2^|l ■'í'o ■2-2cct3~iC’o b«^-8 . -2 B í * fw- * * * ** * ****** X • + + X + + X + X + X X + + + + + X + + X + 1 2 >IOO lO co ~f i'v 0 c A O C") >> M CE <0 $s 8“ s-5-g o o »i; <■> m-o ' -h.fe. * * * I s *L-* itt/ ~ L- ^ Cl. ír. ^_b,b, • <« a-S S u & JŐ aa^> 3 ° .SL5-5 ra<„c;g •2 8S:- 5 sslg§£ !|Í « w X^S'CÍS- ■ « ^ 12- s;r o o o1- cd :-T a-S.ő'e ! ^ cd cd ; y S'C3 '!« •«C ü-: ._ sc.22 .s « 3 « £ s vP » . N%> U :«Í-£.P.S> s • í s .^, _ J í ^ ^ ^ ^ : cd s*s» 5? » X Ji'^o v !g ~ . . __ ■ög,.^. ~-$G . bibi bi ^ ^ cq’g . ~ u Cd bí *■* ^ . «■ S> u «P5 i ■S e <3 te se s a £*■> v-i "z > í *- J*> tfi .:°5s >> :S's‘2z ) s s'-' •*» ^ ry_» ilo ; X . z1* ■J* cd a d l1 • ll >.„ 3 ^ . tn< t, > 3 > 3 +_, u^>§ :3 ^ •“ 0 ^ ^ C S:S 1 0 ^ o.^2 s^s ° . « 0 >1 ív c. e « x « o S S 5 5 0000 -_ o o "o o ^ -S ^ K 5< ^ O x x a sr„; k íííí k U vj >■* ^ * $t -M * d « S cx£ j **•*» O tn . u • 04&0 ni . rt u— . . « w > >4 cí ~ £ ■] .0 _ r— I Co Cu -V '-C«fCCL >> i fH^SwSBS «. r"" ói . !x U cd cd > > d d x ;« cd x e ’S’Sj'I ■2 • b’^ e § °-2-»'S e e-o ^•3-ees ,5^5sss g .~2 31í3g«^ abp, s ^ 03 ^ co^oo «o cd >"S 0 Sf«j ^aS*0 a a s OOgO *«|í4 °« *- > «d •2 0 . iá o a® u '"tfl >-S« a ü s >. "á QJ , m « £< 1 « > rj >,t£C s a (US g>« S*-S& <«v - , <0 -n '. '** •~00 fO(J ° M fl « w ^ (/> ^ rd ‘JCJ M ^ >ic (JM ° >'sj -S w -c. ^ 1/5 T5 « — V4 O hZ cs 0 VJ s ^ .rí h, ^ 1° Ö O ~*c»: 2 ^ V} s s ^ K K )y K K K sas f~.i-~.f~. •§3 8, k ■*, %i ~ O K ■g « ? ó>o d o\ o o. e'S 1. C$ QJ O (Ti « 3 O Bálái: Az egri felsöoligocén 191 2 'J5 jJ m rj h m ''A m sQ Q ; — ' "O, , H-a ; s^_0, ' s’sp e s s? í-s-' Iqh. . .. UU O O Kf-if'K'- S :0 'CW a •*s * - - - «~s ^ ^X3 ►§'^ O §~Q cd 4J o o s-S V. CN-- 8 C o S «o ■? s: e ört- 8 ^.§ . ^rv.C> J4 o AZ *•2 g.g *•§ 18 o ? J2 ° •so + ++ + fO >Z» oS4J „ ÖOO ’2 OJ3 ^ •»» ÍH ^HrC g >o ° ? 1/ ”"• « *** 05 ^ >» s * U *y <ü íl e»í~^ -« S-«. s S-j; S cd <3 ~ S B.« s - o h» oo^Q o Cs -J 717 C< Sflo Of** t n n wf* 'fi IP ^ -ú -cd .5 T3 O w ^ •o'O 0< < O >* |S| £gf a j_ ^ 5.5 11 j g 5 •c; o ~ o " g II | Bo, S° 3 >- ll§ •3 tí S ■5. 11 H xZ g 2^>a m Mrt só -2 o S .&-11 u ^ 5%- o o 1/5 C 5, K .°| ^ 0 b5i~,'z;'o 12 o ^ o cSS'^3 &>p' a ö 'cdH'O >5 *3 kj ~ ci n s«il5il -áas^g 11 «s t-73-3 a " :tg1«sS ^^11° a g o-S cd ^ cd b-2.x*c ^2 O > q, cd 'Cd cd "3 cd ^ ^ alsiiftSl oiSgpKíirt -i§3 a cd — cd •’“*vO >, '2 robfi 3 m3 cd^ 50 ^ Js N N-Íí w i-. pw O S O^ 0*7 c? öö wS*ii ^_3 s *“ ^ •> T3 O >» ^sS S.-3 o ■s “■ O g'S 33 i£ Crt § 0X5 5 0 i5 w SS 'cd -cd N •»“> c n 'Cd *ÜM c c >5 a ?? 6 a ?-» § g. cj cu ^ cn . 5 I! °* a\ Cfl a AJ a 8 a 192 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 2. füzet fusiformis pusilla, Marginella gracilis, Turris selysi, T. konincki, Turricula reguláris, T. telegdirothi, Bathytoma cataphracta subdenticulata, Cyliclina cylindracea raulini, Acteon punét atosulcatus, Dentalium simplex. A „k” réteg faunájának kronológiai összetétele tehát a következőképp alakul: 27 oligocén faj (a fauna 25%-a), összesen 8 miocén faj (ideszámitva még a két bizony- talan oligocén előfordulású formát is), a farma 7%-a, perzisztens alakok: 34 (31%) és endemikus formák: 41 (37%) (az utóbbiakhoz számítjuk azokat a fajokat, melyek a Paratethvsnek egrivel egyidős rétegeire korlátozódnak). Amennyiben a miocén fajok- hoz hozzászámítjuk a fentebb felsorolt közelrokon formákat, akkor is a miocén elem csak 15%-át (16 faj) alkotja a faunának. Az oligocén formák közül hét alfaj közelrokona („törzsalakja”) a miocénből is ismeretes. Ezek levonásával 20-ra csökken az oligocén fajok száma, azonban még mindig több a miocénnél. Tehát a legóvatosabb számítás szerint is az oligocén fajok 18%-át, a miocének pedig 15%-át alkotják a ,,k” réteg fauná- jának. Határfauna jellege nem kétséges, azonban a DNy-francia alsómiocén (akvitáni — burdigalai) csak néhány % oligocén elemet tartalmazó faunáinál mindenképp idősebb. A kasseli sztartotípus faunájának 19%-a miocén, mely értéket az egri faunában sem haladja meg a miocén fajok százalékaránya. A ,,k” réteg tehát még a felsőoligocénhez tartozik, vagyis egyidős a kasseli, dobergi, belus — peyrérei rétegekkel, és minden való- színűség szerint a „schio-rétegekkel” és a S a c c o-féle tongriano-val.. Mivel az egri rétegsor ,,k” réteg feletti szakasza faunisztikailag és üledékkőzet - tanilag is szorosan kapcsolódik a ,,k” homokkőhöz, sőt a ,,kj”-ben talált egyik faj is oligocénre utal (Cyprina islandica rotundata) , azért a rétegsort teljes egészében felső- oligoeénnek tekintjük. Az egri rétegsor egyike a legszebb és legteljesebb felsőoligocén szelvényeknek. A sekély-batiális fáciestől a meszes-glaukonitos nagy-foraminiferás kifejlődésen át a szubiitorális, litorális, csökkentsósvízi és lagúna fáciesig a kifejlődések széles skálája található meg itt egy szelvényben, kitűnő megtartású gazdag faunával és flórával. Javasoljuk, hogy az egri szelvény legyen a felsőoligocén egyik paratípusa Európában és sztratotípusa a Paratethys medencéjében. Fekvőjére üledékhézag nélkül települ, fedője ugyan Eger környékén a diszkordánsan települő riolittufa, azonban 50 km-re, a Borsodi kőszén-medencében kimutattuk, hogy üledékfolytonossággal megy át az alsómiocén „amussziumos — halpikkelyes slir”-be (Báldi és Radócz, 1965). így elmondható, hogy az egri szelvény a sztratotípussal szemben támasztott valamennyi követelmény- nek jól megfelel. Hasonló értelemben tett javaslatot az egri feltárás megtekintése után J. Roger, majd írásban Csepreghvné Meznerics I. (Földt. Közi. 92, 1962, p. 192). IRODALOM* - REFERENCES A 1 v i n e r i e, J.-Caralp, M.— Moyes, J. et V i g n e a u x, M. (1964): Considération sur la limité oligo-miccéne daijs le nord du Bassin Aquitain. Mém. Búr. Rech. Géol. Min. 28. Colloque sur le Paléogéne, Bordeaux, p. 301— 315. — Au dér són, H. J. (1961): Über die Korrelation dér miocánen Ablagerungen im NordseSbecken und die Benennung dér Stufen. Meyniana, 10. p. 167 — 170. — Benkőné C z a b a 1 a y E- (1958): Az egri téglagyári rétegösszlet faunaképe. (La fauné de la série de la briqueterie á Eger.) Fbldt. Közi. 88. p. 344 — 349. — Báldi, T.-Kecskeméti, T. — Nyíró, M. R. et D r o o g e r, C. W. (1961): Neue Angáben zűr Grenzziehung zwischen Chatt und Aquitan in dér Umgebung von Eger (Nordungarn). Ann. Hist. nat. Mus. Nat. Hung. 33. p. 67 — 132. — B á 1 d i, T.( 1962) : Glycymeris s. str. des europáischen Oligozáns und Miozáns. Ann. Hist. nat. Mus. Nat. Hung. 54. p. 85 — 153. — Báldi, T. (1964): Über das Altér des „Pectunculussandes” von Törökbálint and dás Problem dér Oli- gozán — Miozán-Grenze. Ann. Hist. nat. Mus. Nat. Hung. 56. p. 135 — 152. — Báldi T. — R a d ó c z Gy. * Ezen munkánkban a terjedelem korlátozott volta miatt a tárgyra vonatkozó legfontosabb iroda- lomból is csak néhányat tudtunk jegyzetünkbe felvenni. Sok idézett szerző munkájának itt nem szereplő bibliográfiai adatai korábbi munkáinkban megtalálhatók, ill. később kiadandó monográfiánkban kerül- nek közlésre. Bálái : Az egri felsőoligocén 193 (1965): Egri jellegű felsőoligocén molluszkás agyag és alsómiocén medencefácies Borsodban. (Upper Oligo- eeue Molluscan Clays of Eger type and Eower Miocéné Basin Facies from the Borsod Coal-Basin (NE- Hungary). Földt. Közi. 95. p. 306 — 312. — Cs. M e z n e r i c s, I. (1956): Stratigraphische Gliederung des ungarischen Miozáns im Lichte dér ueuen Famiauntersuchungen. Acta Geol. Bpest 4. p. 183 — 206. — Cs. Meznerics, I. (1960): Pectinidés du Néogéne de la Hongrie et leur importance biostratigraphi- que. Mém. Soc. Géol. Francé, Nouv. sér. 92. pp. 56. — Cs. Meznerics, I. (1964): E’aualyse de la fauné de Peyrére (Bassin de l’Adour) et de l’Aquitanien du Bordelais et du Bazadais. Mém. Búr. Pech. Géol. Min. Colloque sur le Paléogéne, Bordeaux 28. p. 455 — 466. — Depéret, M. (1892): Note sur la classification et le parallélisme du systéme miocéné. Bull. Soc. Geol. Fr. Sér. 3. 20. p. CXEV — CEVI. — D o 1 1 f u s, G. F. (1909): Éssai sűr l’étage Aquitanien. Bull. sérv. Carte géol. Francé, No. 124, T. 19. p. 116. — D o 1 1 f u s, G. F. (1917): Nouvel étage marin á distiuguer dans le Bassin de l’Adour. C. R. Somm. Bull. Soc. Géol. Fr., sér. 4. 17. p. 146 — 148. — D reger, J. (1903): Die Eamellibranchiaten von Haring bei Kirchbiehl in Tirol. Jahrb. d. k. k. Geol. Reichsanst. 53. p. 253 — 284 + T. 11 — 13. — Drooger, C. W.-Kaasschieter, J. P. H. etKey, A. J. (1955): The Microfauna of the Aquitanian-Burdi- galian of Southwestem Frauce. Verh. Kon. Ned. Akad. Wetensch. Afd. Nat. kund. ser. 1. 21. p. 136. — Eames, F.E.-Banner, F. T.-Blow, W. H. et C 1 a r k e, W. J. (1962): Fundamentals of mid- Tertiary Stratigraphical Correlation. Cambridge Univ. Press, p. 163. — Gaál I. (1937 — 38): Az egriek- kel azonos harmadkori puhatestűek Balassagyarmaton és az oligocén-kérdés. (Über die mit dér Egerer gleichaltrige tertiáre Molluskenfauna von Balassagyarmat und das Oligozán-Problem.) Ann. Hist. nat. Mus. Nat. Hung. 31, pars min. -geol. -pal. p. 1 —87. — Gábor R. (1936): Újabb egri felsőoligocén gasztro- podák. Ann. Hist. nat. Mus. Nat. Hung. 30, pars min. -geol. -pal., p. 1 — 9. — H o r usitzky F. (1940): A kárpátmedencei alsó miocén földtörténeti tagozódása és ősföldrajzi kapcsolatai. Besz. a’ Földt. Int. Vitaűléseinek Munkálatairól, p. 2 — 15. — Máj zon L. (1942): Újabb adatok az egri oligocén rétegek faunájához és a paleogén-neogén határkérdés. Földt. Közi. 72. p. 29 — 39. — Majzon L (1960) : Magyar- országi paleogén Foraminiferaszintek (Paleogene Foraminifera Horizons of Hungary). Földt. Közi. 90, P- 355 — 362. — Mayer, K. (1857): Versuch einer neuen Klassifikation dér Tertiar-Gebilde Europa’s. Verh. d. alig. schweiz. Ges. f. d. gesammten Naturwissenschaften bei ihrer Versammlvng in Trogen, 42, Trogen, p. 165 — 199. — Nagy E. — P á 1 f a 1 v y I. (1963): Az egri téglagyári szelvény ősnövénytani vizsgálata. (Révision paléobotánique de la coupe de la briqueterie d'Eger.) Évi Jel. 1960-ról, Bpest, p. 223 — 263. — Noszky J. sen. (1936): Az egri felső cattien Molluszkafaunája. (Die Molluskenfauna des oberen Cattiens von Eger, in Ungam.) Ann. Hist. nat. Mus. Nat. Hung. 30, pars min. -geol. -pal., p. 53 — 115. — Noszky J. sen. (1952) : Eger és egerkömvéki felső oligocén faimák. Manuscrit. — Nyíró R. 1962): Előzetes tájékoztatás az egri ,,\Vind-féle” téglagyári fúrás rétegsoráról. Manuscrit. — Peyrot, M. A. (1933): Conchologie néogénique de rAquitaine. Act. de la Soc. Einnéenne de Bordeaux, 85. p.’i — 71. — Poignant, A. (1964): Position stratigraphique du niveau d’Escomebéou (Eandes) et de quelques -ii sements analogues. Mém. Búr. Rech. Géol. Min . 28, Coll. sur le Paléogéne, Bordeaux, p. 425 — 432. — S e n e á, J. (1958): Pectunculus-Sande und Egerer Eaunentypus im Tertiár bei Kováfov im Karpaten- becken. Geol. Práce Monogr. ser. pp. 232. — S z ő t s, E. — M a 1 m o u s t i e r, G. et Ma g n é, J. (1964) : Observations sur le passage oligocéne — miocéné en Aquitaine et sur les zones des Foraminiféres planctoni- que de l’Oligocéne. Mém. Búr. Réch. Géol. Min. 28, Coll. sur le Paléogéne, Bordeaux, p. 433 — 454. — T. Roth K. (1912): A Magyar Középhegység északi részének felső oligocén rétegeiről, különös tekintet- tel az egervidéki felső oligocénre, Koch-einlékkönyv, Budapest, p. 111 — 126. — T. Roth K. (1914): Felső oligocén fauna Magyarországról. (Eine ober-oligozáne Fauna aus Ungam.) Geol. Hungarica, 1. p 1 —66. —Vadász E. C1960): Magyarország földtana. Ed. 2. Budapest, pp. 646. Révision of the Upper Oligocene Molluscan Fauna of Eger (N-Hungary) ✓ by Dr. T. BÁLDI The exact time-stratigraphic position of the Eger fauna is one of the most die- cussed problems of Hungárián Tertiary stratigraphy. The author deseribes in detail ths succession of beds in the famous outerop of Eger. Four stratigraphic units can be dis- tinguished in this section: 1. Glauconitic-tuffitic sandstone and mari with larger Foraminifera, developing without any break of sedimentation out of the Rupelian Kiscell Clay. Found in another outerop near Eger (Xovaj, Xyárjastető) , the larger Foraminiferae ha ve been representing the forms Miogypsina septentrionalis (identified by C. W. Drooger) and somé Lepido- cyelina species (B á 1 d i et ai., 1961). 2. The glauconitic-tuffitic series is overlain by Molluscan Clay. 3. Altemating beds of sandstone and clay of shallow-sublittorai origin, including alsó the well-known ,,k”-bed with the Eger Fauna. 4. Series of littoral and lagoonar coarse sand and clay with Polymesodae and Potamididae. Conceming the chronologic correlation and subdivision of the European Oligo- Miocene the latest opinions are treated in the second part of the present paper. The third part contains the stratigraphic conelusions arawn from the Molluscan fauna. Consisting of 71 species, the Molluscan Clay faima is made up of 23% Oligocene and onlv 3% Miocéné forms beside persistent and endemic ones. Its character is dominantly 194 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 2. füzet boreal and its age is definitely Upper Oligocene. The faima of tlie ,,k” bed eonsista of 2 5% Oligocene and 7% Miocéné element out of 110 species, and indicates the entire mixing of mediterranean and boreal species. It parallels correctly the 4. layer of the Pacsirtahegy, Budafok, near Budapest, while the Molluscan Clay fauna is much resem- bling to the Törökbálint fauna. The latter one occupies the deeper portion of the Upper Oligocene series. We are suggesting in this study to consider the Upper Oligocene series and faima of Eger as one of the type-sections („paratype”) of this stage. All the criteria required of a stratotype are present here. The entire text will be published in Germán alsó with descriptions and figures of the new species, by the end of 1966 in the Annales Musei Nat. Hungarici. A LOMBARDIA KÉRDÉS KNAUER JÓZSEF* Összefoglalás : A kimmeridgei és alsótiton kőzetek vékonycsiszolataiból ismert Sacco- coma metszeteket ismereteink jelenlegi fokán egy faj maradványainak lehet tekinteni, amely a Saccocoma pectinata fajjal hozható összefüggésbe, de nem azonos vele. A kehely hiánya miatt nem célszerű besorolni e fajt a Saccocoma nemzetségbe. Szerző javasolja, hogy te- kintsük ezt a csoportot a Saccocomidae családba! külön nemzetség külön fajaként. így a prioritás jogánál fogva a Lombardia arachnoidea név használandó. A kapcsolatos irodalmi vizsgálat alapján szerző kimutatja, hogy a Saccocoma pectinata és a S. filiformis összevonása és a S. bajeri fajba való bevonása indokolatlan. Utóbbi ábrája annyira általános, hogy célszerű a S. bajeri névvel csak a König-nél ábrázolt példányt illetni. Szerző továbbá felhívja a figyelmet néhány pontatlan idézésre ebben a tárgykörben, amelyek nyomán téves nevek és adatok kerültek be kézikönyvekbe és a köztudatba. Lombard, A. alpi maim vizsgálatai során, vékonycsiszolataiban kérdéses rendszertani helyzetű maradványokra bukkant (Lombard, 1937). Ezeket három morfológiai csoportra bontotta: D szervezet (organisme D), a hozzá közelálló összefüggő alak (formes connexées) és az ezektől élesen elkülönített szabdalt alak (formes découpées) . Később arra a következtetésré jutott (Lombard, 1945), hogy a D szervezet alga, s két fajra bontva Globochaete alpina és Eothvix alpina névvel illette őket. Az összefüggő alakot spórának, a szabdalt alakot thallusnak vélte, hangsúlyozván, hogy feltevésről van szó. Ezek közül az összefüggő alakokban — Lombard leírása alapján — - a Stomio- sphaera csoport tagjaira ismerhetünk. A szabdalt alakok mibenlétét Verniory, R. derítette ki (Verniory, 1954). A bezáró kőzet sorozatos csiszolásával metszet-sorozatokhoz jutott, amelyek tér- beli rekonstrukciójával plankton krinoidea vázelemeket kapott. Ezeket a Saccocoma A g a s s i z, 1835 nemzetséghez tartozónak ismerte fel, megjegyezve, hogy némelyiket inkább a Pseudosaccocoma strambergensis R e m e s, 1905 fajhoz tartja hasonlatosnak. A nevezéktani zavar első forrása az, hogy Verniory a szabdalt alakokat Eothvix alpiná-nák nevezte, végső következtetése tehát az volt, hogy az Eothvix alpina ábrázolásánál törölni kell a thallus metszeteket. Lomb ar d ugyan egy táblán közölte az Eothvix alpina és a szabdalt alak ábrá- ját, de a szövegben külön főcím alatt tárgyalta őket, s mind a leírásból, mind az ábra- számokból világosan kiderül, hogy a szabdalt alakot nem tekintette a leírt új fajhoz tar- tozónak. Valamivel később a Kubában működő Brönnimann, P. honfitársa mun- káját nem ismerve, Lombard szabdalt alakjaira felállította a Lombavdia nemzet- séget, s ismertette annak kubai elterjedését (Brönnimann, 1955). Sorbavette az * Előadta a Földtani Társulat Őslénytani Szakcsoportjának 1964. nov. 25-i ülésén. Kézirat lezárva 1964. dec. 24. 196 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 2. füzet összehasonlítási lehetőségeket a rendszertani besorolás érdekében. Ezek közül a szivacs és alga rokonságot valószínűtlennek, a Holothurioidea, Ophiuroidea és plankton Crinoidea rokonságot lehetségesnek tartotta. A P e c k, R. által közölt (P e c k, 1943) Rovea- crinidae anyaggal való rokonság feltételezésével közel járt a helyes megoldáshoz. Mivel azonban nem látta teljesen igazoltnak a nemzetség Echinodermata jellegét, megtartotta a bizonytalan helyzet (incertae sedis) megjelölést. A nemzetségen belül három morfológiai csoportot különített el, amelyeket faj kategóriába osztott. Nem tartotta azonban kizárt- nak, hogy ugyanazon szervezettől eredő maradványokkal van dolgunk. Verniory újabb cikkében (Verniory, 1956) bírálta Brönnimann álláspontját, s annak közölt ábráit sorra azonosította a megfelelő krinoidea vázrészek- kel. Ezzel együtt elvetette a Brönnimann használta megnevezéseket is. Feltűnő az az állítása, hogy Brönnimann az Eothrix alpina alakot nevezte el merészen Lombardiának. A valóságban Brönnimann a szövegben jól elkülönülten tárgyalta egyrészt az Eothrixet a Globochaetével, másrészt a Lombardiát a szabdalt alakkal kap- csolatban. Ilyen természetű félreértés van Kaszap A. -nál is (K a s z a p, 1962), aki szerint Lombard a szabdalt alakból vezette le mind a négy alakját. A szakirodalomban ezek után teljes zavar uralkodott e szervezetek irodalmi múltja és elnevezése körül. Lombardia, Eothrix és különösen Saccocoma sp. szerepel. Néhány szerző (Pokorny, 1958; Misi k, 1959; Kaszap, 1962) „Lombardia” alakot használt. Az ilyen — a természetes rendszertől formailag is eltérő — megjelölés szükségállapotot jelent. Holott ugyanezen szerzők Brönnimann beosztását, mint mesterségest, tarthatatlannak minősítették. Adott rendszer nem tekinthető mesterséges- nek, azért, mert az önmagánál magasabb rendszertani kategória ismeretlen vagy bizony- talan. Például a Graptolitokat is rendszerbe foglalták — mégpedig valamennyi felismert biológiai jellegük alapján felállított, tehát természetes rendszerbe — mielőtt valódi mivoltukról sejtelem is lett volna. A mesterségesség csak akkor jelentkezik, ha szerveket, vázrészeket egyedeknek, ezek csoportjait fajoknak kell tekinteni. Ilyen megoldással széké- ben találkozunk az őslénytanban, különösen az ősnövénytanban. A kérdések megoldása után a megfelelő összevonások megtehetők, vagy — az összefüggések tudomásulvétele mellett — az eredeti kategóriák megtarthatók. Említett szerzők a , .Lombardia” megjelöléssel részben azt juttatják kifejezésre, hogy* rendszertanilag nem tartják egységesnek a csoportot, részben pedig azt, hogy föld- tani megjelenésében, rétegtani értékében mégis csak egységesnek tartják. De elképzel- hető-e, hogy egy rendszertanilag heterogén csoport ilyen egyöntetű legyen formai és szöveti alapjellegeiben, méretében, mennyiségében, vertikális elterjedésében, életmód- jában, fáciesigényében ? Verniory nemcsak saját, hanem Brönnimann met- szeteit is egytől egyig azonosítani tudta Crinoidea vázelemekkel. Magam több tízezer metszetet láttam, s egyetlen egyet sem tarthatok közülök másnak, mint Crinoideának. Természetesen más Ecliinodermatától származó maradvány akad társaságukban, ezek elkülönítése azonban nem okoz nehézséget. A probléma arra a kérdésre korlátozódik, hogy’ a Saccocornidae családon belül egy’ vagyT több rendszertani egység képviselőit lás- suk-e e maradványokban? Rokonfajok esetén az elterjedési terület és az idő függvényé- ben — a kis fáciesváltozások miatt — eltéréseknek kell fellépni, egy-egy vázelem fajtán belül, a formatípusok számarány’ábau. Ilyen jelenség tapasztalható például a Calpionella alpina — C. elliptica vagy a Tintinnopsella carpathica — Calpionellites darderi — Cal- pionellopsis oblonga társulásban. A szóbanforgó szervezet esetében ezt nem lehet meg- figyelni. Véleményem szerint a kérdéses — kimmeridgei és alsótiton — alakokat egy fajnak kell tekinteni. A mélyrebb és magasabb rétegtani helyzetű rokon maradványokat vizs- gálataim nem érintették, ezért azokkal nem foglalkozom. Mivel valamennyi vázrész együtt K n a u e r : A Lombardia kérdés 107 fordul elő, s különválasztásuk gyakorlatilag nem szükséges, Brönnimann szerv- fajait nem kell fenntartani. Kérdés most, hogy ezt az egyetlen fajt azonosítani lehet-e I valamilyen, már előbb leirt Saccocoma vagy Pseudosaccocoma fajjal. Ebből a célból szemügyre vettem az irodalomban fellelhető Saccocoma ábrázolá- sokat. Ezek a solnhofeni fáciesben, egészben megmaradt példányok ábrái. Az első leírt faj a Saccocoma bajeri K ö n i g, 1825 volt. Később állították fel a Saccocoma tenella Goldfuss, 1826, a Saccocoma schwertschlageri Walther, 1904, a Saccocoma \ pectinata Goldfuss, 1826 és a Saccocoma filiformis Goldfuss, 1826 fajt. Később a két utóbbit a S. bajeri fajjal azonosították. E fajok azonban egymással sem azonosak A S. pectinata karjának másodlagos elágazásai csak a 15. íz után kezdődnek, míg a S. filiformison ezek az elsődleges elágazástól kezdve megfigyelhetők. K ö n i g ábrája annyira csak a nemzetség általános jellegeit tünteti ki, hogy egyetlen részletesebben | ismert fajt sem lehet azonosítani vele. Ezért célszerű ezt a két Goldfuss-féle fajt is külön megtartani. A csiszolótokból ismert típus egyedül a S. pectinata fajjal hozható összefüggésbe. A S. tenella faj karízein nincsenek szárnyak, a S. filiformis és S. schwertschlageri faj karízein vannak szárnyak, de nincsenek úszólemezek. A Lombard -féle metszeteken viszont mindezeket az elemeket megfigyelhetjük. Itt kell megjegyezni, hogy az úszóleme- zek jelenlétét J a e k e 1 mutatta ki, de az ábraszámok és a fajsorszám összekeverése miatt a kérdéses fajt Saccocoma tenella-nák. említi. A következő szerzők így vették át az ábrát (J a e k e 1, 1892, 1921). Több ok szól az ellen, hogy a Saccocoma pectinata és a Lombard -féle alak I azonosítását keresztül vigyük. Az úszólemezek alakja nem azonos V e r n i o r y és J a e k e 1 ábráin. A Saccocoma pectinata karízein levő szárnyak keresztmetszete még a legfiatalabb ízek esetén is vékonyabb a tengelyénél, míg a Lombard -féle alakoknál nagyjából ugyanolyan vastagok, amint azt az Y alakú metszeteknél megfigyelhetjük. Végül nem ismerjük utóbbiaknál a kelyhet. A vizsgálati módszer kényszerű különbsége az azonosítás akadálya. Azt hiszem, ezek alapján leghelyesebb, ha a Lombard -féle alakot egyelőre külön fajnak tekintjük, rámutatva a Saccocoma pectinata fajjal kimutatott kapcsolatára. Ezzel a prioritás jogánál fogva adva van a faj neve, és pedig a genotípus Lombardia faj neve, az arachnoidea név. A következő kérdés a nemzetségi hovatartozás. Az előbbihez hasonló gondolat- menet alapján, amint Remes külön nemzetségbe sorolta a csak a kehely egyik fele révén ismert Pseudosaccocoma strambergensis fajt, helyesebbnek tartom a csupán karízek révén ismert arachnoidea fajt külön nemzetségben megtartani. így a kérdéses maradvá- nyok neve a prioritás jogánál fogva: Lombardia arachnoidea Brönnimann, 1955 IRODALOM - BIBLIOGRAPHIE Brönnimann, P. (1955): Microfossils Incertae Sedis írom the Upper Jurassic and Lower Cretaceous of Cuba. Micropaleontology V. 1. N. 1. p. 28. — G i e b e 1, C. (1866): Repertórium zu Goldfuss’ Petrefacten Germaniae etc. — Goldfuss, A. (1826): Petrefacta Germaniae etc. — Ja e kel, {1892): Ueber Plicatocriniden, Hyocrinus und Saccocoma. Zeitschr. d. Deutsch. Geol. Ges. 44. p. 619. .1 aekel, O. (1921): Phylogenie und System dér Pelmatozoen. Paláont. Zeitschr. B. III. p. 1. — Kaszap A. (1962): A Villányi-hegység maim rétegeinek mikrofácies-vizsgálata. Földt. Közi. 92. 1. t>. 6. — König C. (1825): Icones fossilimn sectiles. London. —Lombard, A. (1937): Microfossiles d’attribution incertaine du Jurassique supérieur alpin. Ecl. Geol. Helv. V. 30. N. 2. p. 320. — Lombard, A. (1915): Attribution de microfossiles du Jurassique supérieur alpin á des chlorophycées (Proto- et Pleurococcacées). Ecl. Geol. Helv. V. 38. N. 1. p. 163. — Mi?ík, M. (1959): „Lombardiová” mikrofácia — ved ici horizont v maimé Západnych Kárpát. Geol. Sbomik, r. 10. C. 1. p. 171. — P e c k, R. (1913): Lower Cretaceous Crinoids írom Texas. Joum. of Paleont. V. 17. N. 5. p. 45. — Pokorny, V. (1958): Grundziige dér zoologischen Mikropaláontologie. p. 430. Berlin. — U b a g h s, G. (1953): ClassedesCrinoides. in Piveteau: Traité de Paléontologie. 3. p. 658. — Verniory, R. (1954): Eothrix Lombard, Algue ou Crinoide? Arch. des Sci. V. 7. f. 4. p. 327. — Verniory, R. (1956): La création du genre Lnmbardia Brönnimann est-elle justifiée? Arch. des Sci. V. 9. f. 1. p. 85. - Walther, J. (1904): Die Fauna dcrsolnhofener Platten- kalke, bionomisch betrachtet. Denkschr. nat. Ges. Jena, 11. Festschr. Haeckel. Jena. 5 Földtani Közlöny 198 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 2. füzet Sur le probléme du genre Lombardia pár J. KNAUER A. Lombard a subdivisé les fossiles incertae sedis déeouverts pár lui en trois groupes morpliologiques: organismes D, formes eonnexées et forrnes découpées. Plus tárd, il subdivisa les organismes D pris pour des algues en deux espéees: Globochaete alpina et Eothrix alpina. La position systématique des formes découpées fut clarifiée pár P. Verniory qui attribua Iá majorité de ees formes au genre Saccocoma. le reste au genre Pseudosaccocoma. La confusion de nomenclature est due au fait que Verniory páráit avoir confondu les noms des types figurés sur íme mérne planche, de sorté qu’il parié d’ Eothrix. Comme la deseription le met en évidence, Lombard sépare le groupe des formes découpées de sa nouvelle espéce. Un peu plus tárd, P. Brönnimann établit le genre Lombardia sur la base du groupe des formes découpées, en y distinguant trois groupes morpliologiques de rang spécifique. Quant á la position systématique, il a approclié la solution correcte en suppo- sant une affinité avec le genre Roveacrinidae. II a suggéré aussi la possibilité des rapports avec les groupes de Holothuroidea. et Ophiuroidea, ainsi que des relations peu probables avec les éponges et les algues. Dans sa note plus récente, Verniory identifie les figures deBrönnimann, mais en mérne temps il rej été la position prise pár Brönniman n ápropos de la no- menclature. II est bien curieux qu’il constate que Brönnimann aurait basé són genre Lombardia sur l’espéce Eothrix alpina. En effet, Brönnimann traite 1’ Eothrix á pro- pos du genre Globochaete, mais il tire són nouveau genre du groupe des formes découpées. Aprés ces antécédents la nomenclature se trouva en pleine confusion dans la littérature. On employait tantöt le nőm Lombardia, tantőt Eothrix et surtout Saccocoma sp. Pokorny, Misik et Kaszap emploient le terme ,, Lombardia” . Ce tenne, différant formellement du systéme natúréi, signale un état d’urgence. Les auteurs menti- onnés rejettent la classification de Brönnimann qu’ils regardent comme artificielle. Toutefois, le systéme en question n’est point artificiel, parce que les catégories taxono- miques supérieures sont inconnues ou obscures. En effet, íme classification dóit étre regardée comme artificielle si 011 prend les organes, des parties de tests fossiles, etc. pour des individus et leurs groupes pour des espéees. Cependant, on recourt souvent á telles Solutions dans la paléontologie. Au fúr et á mesure de la progression des renseignements respectifs les différentes catégories peuvent étre assemblées, ou bien, si cela semble utile, les catégories préliminaires conservées, eompte tenu des rapports déeouverts. Le terme ..Lombardia" indique que les auteurs sont d'avis que ce groupe, au point de vue systématique, n’est pás homogéne, mais qu’il l’est en ce qui conceme són röle géolo- gique. Toutefois, il est inconcevable qu’un groupe hétérogéne au point de vue systé- matique sóit si nettement homogéne en ce qui conceme ses caractéres morpliologiques et structuraux, ses dimensions, sa répartition verticale et ses exigences faciales, etc. La question se pose cependant si dans les limites de la famille Saccocomidae il v a íme seule ou bien plusieures unités systématiques. Comme les différences fines dans les proportions des formes voisines, dues aux exigences faciales non complétement identiques, ne s’observent pás chez ces fossiles, je suis d’avis qu’il est question d’une seule espéce. Toutefois la question se pose, si cette espéce unique pouvait étre identifiée á une espéce déjá connue de la famille Saccocomidae. Á cette fin, j’ai étudié les illustrations des représentants de la famille Saccocoma, accessibles dans la littérature. Ce sont les figures des échantillons complets provenant du faciés de Solnhofen. Le type connu dans des plaques minces peut étre mis en corrélation uniquement avec l’espéce S. pectinata, cár ce n’est que-sur les braehiales de cette espéce que l’on trouve tant des ailes que des expansions natatoires, comme J a e k e 1 l’a démontré. Cependant il y a plusieurs raisons contre une identification. La forme des expansions natatoires n’est pás identique sur les figures de Vem i'o r y et de J a e k e 1. La section transversale des ailes sur les braehiales de S. pectinata est plus mince que le canal axial mérne au cas des plus jeunes braehiales, tandis que chez les formes figurées pár Lombard le canal axial et les ailes ont á peu prés la mérne épaisseur. Chez celles-ci la capsule est incoimue. Je crois qu'il est le plus approprié de les regarder comme une espéce indépendante, tout en admettant leur rapport á l’espéce 5. pectinata. Je fais remarquer cependant qu’il n’est justifié ni de réunir l’espéce S. pectinata avec S. filiformis, ni de reclasser toutes les deux formes á l’espéce S. baj éri. En effet, les K n a u e r : A Lombardia kérdés 199 ramules secondaires des bras de S. pectinata ne commencent qu’aprés la I5e brachiale, tandis que sur S. filiformis elles s’observent á partir de la raniule primaire. D’ailleurs, la figure de 5. baj éri est si imprécise qu’il est impossible de l’identifier á aucnne des espéces connues. En inon opínion, c’est seulement l’échantillon figuré pár König pour lequel vaut le nőni S. bajeri, tandis que les deux espéces citées de Goldfuss doivent étre conservées comme des espéces indépendantes. La question á résoudre encofe est celle de 1’attribution géuérique. La mérne ordre d’idée était suivi pár Remes qui a attribué l'espéce Pseudosaccocomci strambergense á un genre indépendant á cause de són état de conservation différent; ainsi je considére, moi aussi, comme plus logique de regarder l’espéce d’Arachnoidea, reconnue d’aprés ces brachiales comme un genre indépendant. Pár conséquent, suivant la lói de priorité, les fossiles en question sont dénommés de la maniére suivante: Lombardia arachnoidea Brönniman n, 1955. 5* A KEHIDA-ZALAUDVARNOKI TERÜLET MÉLYFÖLDTANI VISZONYAI KŐHÁTI ATTILA* (2 ábrával) Összefoglalás : A DNy-Dunántúlon, a nagylengyeli területtől ÉK-re levő kehida— zalaudvarnoki terület földtani felépítése lényegében megegyezik a nag3rlengyeli területével. A mezozóos rétegösszletben triász és felsőkréta képződmények találhatók. A triász legidő- sebb tagja a ladini emelet, melyet a Kehida-3. fúrás tárt fel. Erre a kami, nóri és raeti emelet mészkő — dolomit — mészmárga-összlete települ. A felsökréta szenon emeletét a gryphaeás-sorozat, hippuriteszes mészkő és inocerámuszos márga képviseli. A mezozoikum végén a terület kiemelkedett, rögökre darabolódott, a mezozóos képződmények különböző mértékben lepusztultak. A paleogén folyamán a terület szára- zulat volt. N A tengeri üledékképződés a tortónai emeletben indult meg újra. A szarmata emelet regressziós j illegd. Az alsópannóniai alemeletben a terület szigettenger, s csak a felsőpannó- niai alemelet folyamán borítja el a pannóniai beltenger. A terület tektonikáját a mezozoikum vetődéses, töréses rögszerkezete jellemzi. A neogén képződmények a felsőkréta utáni mozgások által kialakított térszínhez simulnak. A kehida— zalaudvarnoki terület az É-zalai medencében, a nagylengyeli terület É-i folytatása. Nyugatról a salomvári terület, keletről a Keszthelyi-hegység felszíni rögvonulata határolja. Északon csupán a nagytüaji területről van mélyfúrási adat. A salomvári és nagylengyeli területet (jelentős kőolajk'ncse miatt) számos kutató- és termelőfúrás tárta fel, földtani viszonyaikat a kőolajipar geológusai behatóan tanul- mányozták és ismertették. A kehidai terület összekötő kapocs a Bakony hegység, és mélybesüllyedt folyta- tása, a nagylengyeli terület között. Földtani szempontból különösen jelentős, hogy itt sikerült először a nagy vastagságú nóri dolomitösszletet átfúrni (Kehida-3- fúrás). Kehidai terület néven Andráshida, Csácsbozsok, Kehida, Vöckönd, Zalaudvamok községek határában lemélyített fúrások adatait foglaltuk össze. A mélyfúrások földtani anyagvizsgálatát Dubay L, Csongrádi B.-né és K ő h á t i A. végezte. A terület geofizikai kutatása i-939-ben kezdődött, amikor a MAORT graviméteres fehnérése során elkészült a Dunántúl Bougen-ano nilia-térképe. Ugyancsak 1939- ben a Carter Oil Co. reflexiós szeizmikus méréseket végzett a területen. 1956-ban a Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet a nagylengyeli kőolaj területen végzett ‘Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 19Í5. május 12-i előadóülésén. Készült az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt Anyagvizsgálati Osztályán, 1964 — 65-ben. Az őslénytani vizsgálatokat H. Deák M., Kőváry J., Krivánné Hutter E., Mak- k a y K., és Széles M. végezte. A réteghatárokat az elektromos szelvények alapján Dubay L., Kőrössy L. és Takács E. állapította meg. K 6 h át i : Kehida j-Zalaudvarnok mélyföldtana 201 részletes graviméteres méréseket, majd 1958-baii a Kőolajipari Tröszt Szeizmikus Üzeme reflexiós és refrakciós mérései alapján elkészült a terület gravitációs anomália-térképe. A fáziskorrelációs refrakciós mérések további adatokat szolgáltattak a terület mezozóos képződményeinek mélyszerkezeti viszonyaira vonatkozólag. A fúrási tevékenység a medence mélyebb (Ny-i) részén indult meg 1952-ben (andráshidai fúrások), majd 1961-ben a csácsbozsoki, ezt követően 1962-ben a kehidai 1. ábra. A kehida— zalaudvamoki terület mezozóos medencealjzatának rétegvonalas földtani térképe. Szerkesztette: Kőháti Attila. Magyarázat: 1. Nóri emelet, 2. Raeti emelet, 3. Szenon emelet, gryphaeás sorozat, 4. Szenon emelet, hippuriteszes mészkő, 5. Szenon emelet, inocerámuszos márga, 6. Szintvonalak, értékköz: 50 m, 7. Törésvonal Abb. 1. Isobypsenkarte dér mesozoischen Oberfláche des Beckenuntergrundes vgq Kehida— Zalaudvamok. Zusammengestellt von A. Kőhát i. Erklárun gén : 1. Nor, 2. Rhat, 3. Senon, Grypháen-führende Schichten, 4. Senon, Hippuritenkalkstein, 5. Senon, Inozeramenmergel, 6. Isohypsen, Abstand: 50 m, 7. Bruchlinie másodlagos gravitációs anomália és a refrakciós szeizmikus vonal által jelzett, erősen kiemelt mezozóos rög került megkutatásra. A terület jelenlegi kutatási szakasza 1963 — 65-ben, a zalaudvamoki és vöcköndi gravitációs maximumon lemélyített fúrások, valamint a Kehida-3. fúrás befejezésével ért véget. A terület rétegtani felépítése Triász. Ladini emelet A terület legidősebb képződményeit a Kehida-3. fúrás ütötte meg 3854 m-ben (—3728 m). Sötétszürke, ütésre lemezesen elváló, palás, meszes agyag, sötét barnás- szürke mészkő, világos sárgásbarna, hetvenként sztiloxitos, finomkristályos mészkő. 202 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 2. füzet A palás, meszes agyag apró, meghatározhatatlan Gastropoda-kőbeleket tartal- maz, a sárgásbarna mészkő vékonycsiszolatában K ő v á r y J. nagy mennyiségű alga- maradványt, továbbá Nodosaria sp., Eoguttulina sp., Globigerina sp., átkristályosodott, rotálóid Foraminifera-metszeteket, Ostracoda- és Mollusca-héj töredékeket talált. A fauna, valamint a mikrofácies alapján a kőzetek ladini korúnak minősültek. Kami emelet Ugyancsak a Keliida-3. fúrás tárta fel, 797 m vastagságban. A rétegsor sötét- szürke mészmárgával kezdődik, majd bamássziirke, sötét árnyalatú szürke mészkővel A B ODHy 2. ábra. Vázlatos földtani szelvény a kehida — zalaudvarnoki területről. Szerkesztette: K ő h á t i Attilá- it agyarázat: 1. ladini emelet, 2. Karai emelet, 3. Nóri emelet, 4. Raeti emelet , 5. Szenon emelet grvphaeás sorozat, 6. Szenon emelet, hippuriteszes mészkő, 7. Tortonai emelet, 8. Szarmata emelet, 9. Alsó- pannóniai alemelet, 10. Felsőpannóniai alemelet és fiatalabb képződmények, 11. Törésvonal Abb. 2. Geologische Profilskizze des Gebietes Kehida — Zalaudvamok. Zusammeugestellt von A. Kőháti. Erklárungen: 1. Tadin, 2. Kara, 3. Nor, 4. Rhát, 5. Senon, Grypháen-führende Schiehten, 6. Senon. Hippuritenkalkstein, 7. Törtön, 8. Sarmat, 9. Unterpannon, 10. Oberpannon und jiingere Gebilde, 11, Bruchlinie ' folytatódik. (Furadékból, 3776 — 3835,5 m mélységből sötétszürke agyagpala is -elő- került.) Felfelé haladva sötétszürke mészmárga, bamássziirke mészkő, mikro-ooütos. sztilohtos mészkő, majd 3628,5 m-től sötétszürke, majd bamásszürke dolomit következik. Ősmaradványok nagyobb számban az alsó, mészmárga— márga— mészkő soro- zatból kerültek elő. A mészmárga Kri vánné Hutter Erika vizsgálatai szerint felsőtriász korú pollenféléket tartalmaz, a mészkőben átkristályosodott algamarad- ványok, Nodosaria sp., Frondiculariü sp., Trocholina sp., metszetei, valamint Foramini- fera-, Mollusca- és Ostracoda-héj töredékek, Gastropoda embriómetszetek, Echinoder- mata váztöredékek találhatók. Több helyen a sztilolitok mentén, vagy apró foltokban áteső fehér fényben vörösbama bitumen mutatkozik a mészkő vékonycsiszolataiban. Kőváry J. vizsgálatai szerint a mikro-oolitos mészkő mikrofáciese megegyezik a B e 1 1 i n c i o n i — J a n o z z i— S a n g u i n e 1 1 i (1959) által közölt Pietratagliata Dogna-i (É-Olaszország) kami kristályos mészkő Myophoria kefersteini rétegeinek mikro- fáciesképével. Hasonló kifejlődésű mészkő már korábban, a Pötréte-i, Dióskál-7 és Nagytilaj-2 mélyfúrásokból is előkerült. K ö h át i : Kehida Zalaudvarnok mély földtana 203 A 3056,5 m-ből kikerült, 25. magszámú dolomitmintában ( — 2930 m) több Megalo- r/íís-átmetszet volt, amelyek V é g h S.-né véleménye szerint a karai emeletre utalnak. Ennek alapján a karai emelet felső határát itt vontuk meg. Xóri emelet A kami emeletből üledékfolytonossággal fejlődik ki, anyaga teljes egészében dolomit. Csak a Kehida-3. fúrás harántolta (2841 m vastagságban). A területen a keleti szegélyen települt kehidai fúrásokból, valamint a nyugati oldalon az Andráshida-i. fúrásból ismeretes, a terület déli határán a botfai fúrások is elérték. Anyaga bamásszürke, szürkésbama, felső részében világos bamásszürke, helyen- ként sávos, apró odorokat tartalmazó, gyakran cukorszövetű dolomit. Legfelső szaka- szán vékonyan rétegzett, lemezes. Vékonycsiszolatban igen ritkán Mollusca-, Ostracoda- néj töredékeket, helyenként tömegesen átkristályosodott, dolomitanyagú algamaradvá- hvokat tartalmaz A Kehida-3. fúrás nóri — karni dolomitösszletének elemzési adatai Elemző: Gyertyánfy Gézáné Minta sor- száma Mélység (m) Kőzet Kor Tfs. g/cm3 Oldási mara- dék R.O, % CaCO, % MgCO, % Ossz. % 3- 216,5— 217,5 Dolomit 2,70 0,40 0,76 54,84 38,16 94,16 6. 214,5- 3i5,5 Dolomit 2,79 1,12 0,30 55,12 37,64 94,18 8. 840,0— 842,0 Dolomit 2,73 0,24 0,26 54,82 38,97 94,29 10. 002,0— 004,0 Dolomit 2,80 0,96 1,04 53,49 39,40 94,89 II. 1226,0—1228,0 Dolomit 2,75 1,32 2,08 52,03 38,32 93,75 12. 1396,5—1398,0 Dolomit 2,78 1,62 0,80 53, 81 38,17 94,4o 13- 1597,5-1598,5 Dolomit O 2,80 1,80 1,76 55,17 38,73 97,46 14- 1708,0—1709,0 Dolomit a '"'-'■SQoma/inás) szint _ — ~ V-1 B-390 ° B-57 rB-36CT' JXH 0-3 °S-1 >7 D°f D-3v~iD-2 B-380 °B-350 ‘ °'1 1 2 0 12 3 km 1. ábra. A hahóti mészkőaljzatra transzgredált középsőmiocén — szarmata tenger partszegélyi övének helyzetváltozása. Magyarázat : 1. A középső miocén — szarmata tenger partvonalának helyzete a különböző szintek képződése idején, 2. A tenger partszegélyi övének határvonalai Fig. 1. Changes in the position of the Middle Miocéné — Sarmatian littoral sea which transgressed the qasement of the Hahót limestone. Explanation: 1. Position of the coast of the Middle Miocéné — Sarmatian sea during the development of the different formations, 2. himits of the beit of the littoral sea 210 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 2. füzet palatörmelékes homokkő és mészkő, az Újudvar-4. sz. fúrás 15 m vastag homokkő - és csillámpala-kavicsos kvarckonglomerátum, a Gelse-i. sz. fúrás mészkő és mészmárga, valamint a hahót — eper jehegyhá ti fúrások z — 10 m vastag mészhomokkő és foratnini- ferás mészkő— mészmárga rétegei jelzik. Megjegyezzük azonban, hogy faunával igazolt szarmata képződményeket a medence pereméről csupán Balatonhídvég és Gelse térsé- gében, valamint a hahóti nagyszerkezet egyes fúrásaiból ismerünk. A hahóti nagyszer- kezet legnagyobb részén, valamint az újudvari fúrásokban faunával igazolható szarmata rétegek nincsenek. A tortónai képződmények felett 5 — 75 m között változó vastagságú faunaszegény rétegek következnek, melyeket a tortonai kőzet- és őslénytani kifejlődés hiánya és a kőzettani jelleg alapján határoznak szarmata korúnak. A szarmata tenger partvonalának pontos helyzetéről ezért csak azt tudjuk, hogy a balatonhídvégi terü- leten az alaphegységre transzgredált. A partvonal szarmatán belüli esetleges helyválto- zásairól, s az abból eredő üledékhiányokról, diszkordanciákról nincs adatunk. Szarmata — tortonai határ A szarmata és tortonai emeletek határának megállapításában nehézséget okoz az üledékfolytonosság, továbbá az, hogy az előkerült molluszkafauna szegényes és hiányos. Lovásziban Völgyi L. a tortonai emelet végén bekövetkezett regresszió hatására elszegényedett Foraminifer? fauna megjelenése alapján állapítja meg a szarmata — tortonai határt. Budafán Dank V. hasonló meggondolásból a Candorbulinák eltűné- sét tartja döntőnek. Oltárcon K o c s i s Á. az utolsó lithothamniumos mészmárgapad tetején vonja meg a határt. D a n k V. és V ö 1 g y i L. hasonló eredményre jutott és elhatárolásuk azonosságát az elektromos szelvényezés azonosítása is igazolja. Kocsis A. viszont Oltárcon, Szalánczy Gy. pedig Budafán és Lovásziban, Dank V. és V ö 1 g y i L- által Budafán és Lovásziban tortonai korúnak tekintett anomalinás rétegösszlet felső, litkothamniumok hiányával jellemzett részét is szarmatának tekinti. Az anomalinás szint alsó része tehát minden szerző szerint tortonai, az Ervilia podolica E i c h w., Tapes gregaria Partsch és Syndesmia reflexa alakokkal jellem- zett márga pedig kétségtelenül szarmata korú. Vitás a kettő között elhelyezkedő 280 — 350 m vastag rétegösszlet kora, melyben Lovásziban, Budafán és Oltárc— Magyar- szentmiklóson a Foraminiferák már megritkulnak, a lithothamniumos kőzetkifejlődés eltűnik, de szarmata puhatestűek még nem jelentkeznek. Ez a rétegösszlet a tortonai és szarmata emelet határképződményének tekinthető, melyben helyenként Foramini- ferákban gazdag rétegek települnek. A szarmata puhatestűek hiánya alapján a tortonai — szarmata határ leginkább a rétegösszlet tetején jelölhető meg. A medence peremi részein a tortonai — szarmata határkérdés a szeszélyes, válto- zatos partszegélyi üledékképződés miatt ugyancsak problematikus. A rendkívül változó kőzetkifejlődés miatt az elektromos szelvényezés azonosítása sem nyújt segítséget és minden fúrásban kizárólag az őslénytani adatokra támaszkodhatunk. Faunával igazolt szarmata rétegeket viszont a medence peremeiről — mint már említettük — csupán igen kevés f lírásból ismerünk. Ezért a szarmata rétegek meghatározása többnyire negatív ismérvek, a tortonai kőzet- és őslénytani jellegek hiánya alapján történik fúrásonként. Helvét — tortonai határ A medence peremem eddig feltárt középsőmiocén rétegösszlet — az oltáréi kivé- telével — minden szerző véleménye szerint egészében tortonai korú. A mikrofaunisz- tikai vizsgálatok szerint helvéti képződményt eddig a medence belsejében lemélyített fúrások nem értek el. V ö 1 g y i I,., Dank V. és K o c s i s A. azonban valószínűt- Bodzay : Dél-Zala középsömiocén — szarmata képződményei 211 lennek tartja, hogy a 2300 m-t meghaladó vastagságú középsőmiocén rétegösszlet csak a tortonai emelet képződménye lenne. Ezért a kőzetösszlet alsó részét helvéti emelet- belinek tekintik. Az elhatárolás lehetőségét a transzgressziós tortonai emelet homokosabb kőzetkifejlődésében látják. Völgyi L. emellett utal a glaukonit, D a n k V. pedig a lithothamniumok kőzetjellemző mennyiségben való megjelenésére a tortonai rétegekben. Budafán és Lovásziban a helvét— tortonai határt az anomalinás szint talpán, Oltárcon 3 ■ ábra. Földtani szelvény a hahóti és budafai nagyszerkezetek között. Magyarázat: x. Uralkodóan partszegéig képződmények, 2. Uralkodóan medencebeli képződmények Fiz. 3- Geological section of the region between the major structures of Hahót and Budafa. Expla- nation : 1. Predominantly littoral formations, 2. Predominantly neritic (basinal) formations 212 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 2. füzet az anomalinás szint középső részén jelölik meg. Budaién azonban a 390. sz. fúrás a helvétinek jelölt alsó szint középső részén glaukonitos — lithothamniumos, durvaszemű homokkő és konglomerátum rétegeket harántolt, amely a kőzettani elhatárolás szerint is tortonai kort jelezne. Nyilvánvaló ezért, hogy a kőzettani jellegek segítségével sem lehet a medencerész sekélytengeri képződményeiben helvét — tortonai határt megálla- pítani. Maga a „lajtai mészkő” fácies sem szintjelző. A lithothamniumok és glaukonit jelenléte pedig legfeljebb helyi szintek megkülönböztetését teszi csak lehetővé. D u b a y L. is rámutatott, hogy „a kijelölt határ mindenképpen mesterséges és többé-kevésbé indokolatlan”. A csupán helyi viszonyokon alapuló, erőltetett szétválasztás helyett ősföldrajzi tekintetben véleményünk szerint is helyesebb D a n k V. legújabb álláspontja, a helvéti— tortonai együttes kezelése (középsőmiocén). A helvéti emeletben induló transzgresszió és a tortonvégi regresszió egy üledékciklust formál, amelyen belül a hel- véti és tortonai emeletek szétválasztása az Alpi Középtenger más területén is nehéz- kes és vitás (vindobonai emelet), s csupán a mollusca és tüskésbőrű fauna segítségével lehetséges. A medencénkben eddig előkerült hiányos makrofauna anyag egyelőre semmi segítséget sem adhat. A mikrofauna pedig elsősorban a thalatogenezis következtében változó biotópot jelzi. így területünkön a szarmata képződmények alatt, eddig feltárt 2200 m-nél vastagabb rétegösszlet egységesen a középsőmiocén képződményének, a felső 800 m-es része biztosan tortonai korúnak tekinthető. IRODALOM - REFERENCES Dank V. (1059): Mélyszerkezeti kutatások a Budafa-pusztai boltozaton. Bány. Lapok. — D a n k V. (1962): A Dél-Zalai-medence mélyföldtani vázlata. Földt. Közi. — Dubav L. (1958): A Dunántúl délnyugati részének neogén rétegei. Kézirat. — Kocsis A. ,(1952) : Jelentés a földtani szinttájak elhatá- rolásáról az Oltárci kutatási területen. Kézirat. — Kocsis Á. (1954): Az obomoki mélyfúrások geológiai ered-néuyei. Földt. Közi. — K ó k a i J. (1959): A dunántúli helvét — tortonai határ kérdése. Földt. Közi. — Majzon E. (1955): Köolajfúrásaink újabb rétegtani eredményei. Földt. Közi. — Nvírő M. R. (1950): Á latok a dunántúli medencerészek tortonai üledékeinek ’mikrofauniszúkai jellegéhez. Földt. Közi. — Strausz E. (1950): Miocén képződmények a DNy-Dunántúli fúrásokban. Földt. Közi. — Szalánczy Gy. (1953): Földtani szelvény a B-311, -57 — 402. sz. kutakon keresztül. MASZOEAJ jelentés. — Szalánczy Gy. ( 1957) : A Dél-Zalai pannóniai korú kőolajmezők mélyföldtani vizsgálata. . - Szepesházy K. (1957): Adatok a Délzalai medencebeli miocén-képződmények sztratigráf iájához. Oltárci terület. Kézirat. —Tömör J. ( 1957) : Kőolaj- és földgázkutatások a Dunántúlon. — Vadász E (1960): Magyarország földtana. 2. kiad. — Völgyi L. (1953): A Lovászi közép- és mélyszintkutató fúrások földtani eredményei. Kézirat. — V ö 1 g y i’ E. (1956): A miocén üledékek kifejlődése a Lovászi mélyfúrásokban. Földt. Közi. Middle Miocéné — Sarmatian formations of South Zala (SW-Hungary) by Dr. I. BODZAY The stratigraphical subdivision of the pre-Pannonian deposits in the northem part of the South Zala basin sector shows a different picture írom area to area and is otherwise interpreted by several authors. The Middle Miocéné complex of the basin may be divided, on the basis of its lithologieal facies, intő two members. The Foraminifera assemblage of each individual member is alsó different. The littoral facies of the upper („Anomalina — Asterigerina”) horizon is represented by the Amphistegina — Anomalina — Lithothamnimn Leitliakalk and calcareous sandstone of Hahót, whereas the sea shore of the lower („Candorbulina”) horizon by the conglomera- tes of Oltárc. MIKROBIOLÓGIAI FOLYAMATOK SZEREPE A NÖVÉNYI MARADVÁNYOK KOVÁSODÁSÁBAN Dr. VÁMOS REZSŐ* Összefoglalás : A sekély vízborításokban lezajló folyamatok megismerésére mikro- biológiai és kémiai vizsgálatokat végeztünk. Ennek eredményei rávilágítottak azokra a folyamatokra, amelyeknek szerepe lehetett egyes üledékekben található famaradványok kovásodásában . Eredményeink szerint a kovásodás anaerob körülmények között folyik le. A kova- sav oldódását a külső környezetben a />n-emelkedése és bakteriológiai szulfátredukció okozza. A kovasavkiválás a fa szövetében a belső savas erjedés következtében kialakuló 3 — 4 Pn mellett lassú átitatódással megy- végbe. A bakonyi mangános liászüledékek kovásodott fatörzsdarabjainak vizsgálata hasonló eredményre vezetett. Az egykori tenger vizében minden feltétele megvolt a bakterio- lógiai szulfátrediikciónak. E redukciós foly-amatok során a víz pH-értéke jelentékenyen megnőtt. A lezajlott szulfátredukciónak közvetlen bizonyítéka a pirittartalom. A lúgosodás következményeként foszfát, mangán és vas is vált ki, az oldott kovasav mennyisége pedig átmenetileg növekedett. A lerakodott zöldes színű mangánkarbonátos rétegben talált anaerob körülmények között bomlott fa törzsekben erjedéses folyamatok mentek végbe. Ezek révén képződő vajsav, ecetsav, tejsav stb. a fa szöveteiben savanyú állapotot hoztak létre. A fatörzs belsejébe szivárgó kovasav e savas hatásra kivált és fokozatosan elfoglalta a lebomló szervesanyag helyTét. A változó vastartalom a lebomló részek helyére épülő kovasavat a barna szín különböző árnyalataira festette. Ez a folyamat a növényi szövet szerkezetének megtartásával lehetővé tette a kovásodott fák pontos tanulmányozását. Az elárasztott, sekély vízborítású talajokban történő mikrobiológiai folya- matok hatására bekövetkező változások megismerését több gazdaságilag fontos bioló- giai probléma megoldása sürgette (PonnamperumaF. N. 1955). Ezek a problé- mák a biológiai szódaképződéssel kapcsolatosak (Vámos R., 1955). A pangó vizek folyamatos bakteriológiai és kémiai vizsgálatai ugyanakkor megvilágították azokat a folyamatokat és körülményeket is, amelyek a kovásodott famaradványok képződésé- ben valószínűsíthetők. Anyag és módszer A vízben oldott SiO„ mennyiségét inolibdenátos módszerrel Pulfrich-fotomé terrel és standard görbe segítségével [határoztuk meg. Az erjedési folyamatok termékeit papírkromatográfiás eljárással mutattuk ki. A £>H-értéket elektromos és kolorimetrikus módszerrel, az elektród-potenciált pedig platina és kálóméi elektródák segítségével mér- tük. A mikroszkópi vizsgálatokhoz főképpen úrkúti kovásodott famaradványok csiszo- latát használtuk. * Előadta a MFT Őslénytani Szakcsoport 1965. május 31-i előadóülésén. — Készült a Szegedi TudományTegyetem Növényélettani Intézetében. Kézirat lezárva: 1965. június 28. 6 Földtani Közlöny 214 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 2. füzet Vizsgálatirész , A vízbe kerülő fatörzsek aerob lebomlása, elkorhadása viszonylag gyorsan folyik le, ezért a kovásodás, azaz a kovasavnak a növényi szövetekben történő, hosszú időt igénylő kiválása nagy valószínűséggel anaerob körülmények között ment végbe. Tehát a kova- I sav anaerob körülmények között a pangó vízből diffundál a fatestbe, ahol annak fel- halmozódása biológiai értelemben hosszú, geológiai szemlélettel pedig rövid időt vehe- tett igénybe. Greguss P. professzor a várpalotai barnakőszénben kovásodott és nem ková- sodott famaradványokat írt le (1963). Az utóbbiak anyaga porlódó, puha, szövettani metszet készítésére közvetlenül felhasználható. A kovásodott maradványok feltehetően 1. ábra. A />H-érték hatása a Si02 oldékonyságára C o r r e n s szerint Abb. 1. Einfluss des />H-Wertes auf die Eosungsfahigkeit des SiO. nach C o r r e n s az egykori redox-szint alatt fekhettek, míg a nem kovásodott rész a redox-szint felett tehát a tartós aerob viszonyok között lehetett. Itt a nagyobb -értékek és levegős körülmények mellett a szövetekben vas vált ki és színeződéssel elősegítette a finom részletek szövettani vizsgálatát. A SiO, oldódásán és az oldatból történő kiválására vonatkozólag Correns, C W. (in Eitel, 1954) vizsgálatai tájékoztatnak (1. ábra). A C o r r e n s-görbéből arra következtethetünk, hogy a kovásodás időszakában a vízrétegben lúgos, a fatörzs belsejében savas körülményeknek kellett uralkodni. A vízréteg lúgos volta biztosította a SiO, oldódását és oldatban maradását, s ezzel lehetővé vált, hogy a vízben oldott kova- sav a fatörzs vagy más növényi maradvány belsejébe szivárogjon. A fatörzs belsejé- ben viszont savas állapotoknak kellett uralkodniok, hogy a kovasav kiválása és fel- halmozódása megtörténjék. Közvetlen feladatunk a két ellentétes vegy hatású állapot, a vízréteg lúgosodását és a faszövetek erjedéses, savanyú lebomlását okozó mikrobiológiai folyamatok és azokat kialakító körülmények vizsgálata volt (Vadász, 1964). SiO , oldódása és feldúsu-lása az üledékben Több éven keresztül vizsgáltuk gyakorlati célból a rizsföldek, halastavak, holt- ágak, kisebb-nagyobb szikes tavak és tócsák vizének £H-értékét. Természeti és labo- ratóriumi vizsgálataink azt mutatták, hogy a -érték a nyári felmelegedés kezdetével különböző mértékben növekedik. Meleg időjárás esetén, a savanyú tőzeges tavakban (Grébics-tó, Komárom megye) a />H-érték 9, a meszes-szikes tavakban (Kunfehér-tó, Bács megye) pedig gyakran pH 10 fölé emelkedik. A víz lúgosodásának okát a meleg időjárással meginduló redukciós folyamatokkal, főként bakteriológiai szulfátredukcióval Vámos : Növényi maradványok kovásodása 215 magyarázzuk (Vámos R., 1955, Janitzky, P. és Whittig, L,. D., 1964, Tímár, É. 1965). A fehérjebomlás során képződő kevés ammóniának a pH -érték köz- vetlen emelésében kevés, csak közvetett szerepe van. Ez azért jelentős, mert az így termelődő ammónia egyedüli nitrogénforrása a redukáló baktériumoknak. A szulfát- redukáló baktériumok tevékenységét és azok biológiai és talajtani következményeit már részletesen ismertettük (V á m o s, 1955, 1961a, 1961b). A redukcióhoz szükséges hidrogént a növényi maradványokat levegőtlen körülmények között lebontó anaerob erjesztő baktériumok (Clostridiumok) termelik. A szulfátredukciót az alábbiak szerint foglalhatjuk össze: Na2S04 + 4 H2 + H,0 => NaSH + NaOH + 4 HtO A szilikátok oldását, illetve a feltárást a fenti redukció folytán képződő NaOH és NaSH végzi. A mocsarak iszapjába került fás szövetek anaerob lebomlásának és a szulfát- redukciónak a megfigyelésére kisérleteket végeztünk. A rizsföldek bőséges szerves- anyag tartalmú savanyú talajába a vízborítás kezdetén (májús hó) különböző mélységbe fenyőfa- és nyárfadarabokat helyeztünk. Két hónap múlva megállapítottuk, hogy a fadarab körül 1 cm vastag fekete vasszulfid réteg képződött. Az iszapréteg felső részé- ben kb. 10 cm mélyen elhelyezett deszka körül szemmel láthatóan sokkal több vasszulfid képződött, mint a 30 cm mélyen elhelyezett darab esetében. A faanyag anaerob lebom- lása és a vasszulfid-képződés összefüggenek. A redukció eredményeként képződő kén- hidrogén-, illetve hidroszulfid-ionok ugyanis a talaj vasvegyületeivel vasszulfiddá egyesülnek. A -érték emelkedése a kovasavoldódás növekedésével jár együtt. A vízborítás ténye önmagában nem okoz növekedést az oldott kovasav mennyiségében. M o r t i - m e r, C. H. (1941) hangoztatta először, hogy ez a növekedés a redukciós folyamatok következménye. Az anaerob körülmények közötti redukciós folyamatokkal a vízben oldott SiO, növekedő mennyiségének igazolására az alábbi vizsgálatot végeztük. Üvegkádba két agyagos termőtalaj -réteg közé kénsavas ammóniummal és nát- riumszulfáttal átitatott gyapotréteget helyeztünk. A kissé ledöngölt és elsimított, erup- tív kőzeten képződött talajrétegre 5 cm-es vízréteget öntöttünk, majd a kádat 30 C°-os termosztátba helyeztük (2. ábra). Az iszapban az oldott Si02 koncentráció növekedésé- ről a 3. ábra tájékoztat. A szabadban végzett vizsgálatok szerint az emelkedés a nyár- eleji szikes vízborításokon volt a legnagyobb: 34 mg/l. A redukciós állapotok szintén elősegítik az oldott Si02 mennyiségének növekedését. A lúgos vízben ugyanis nemcsak oldódás, hanem ferrihidroxid-kovasav komplex redukciója révén is fokozódik az oldott SiO 2 mennyisége. A beszáradó iszap felszínén az oldott kovasav mint szürkés-fehér színű ún. „amorf” kovasav marad vissza, amelynek amorf állapota azonban nem bizo- nyított, feltehetően mikrokristályokból áll (4. ábra). A folyamat az egykori kovásodott fadarabok keletkezésére is vonatkoztatható, núnt pl. az úrkúti mangánércösszlet kovásodott fáira. A liász üledékek lerakódásának idején minden feltétele megvolt annak, hogy az iszapban erőteljes redukciós folyathatok menjenek végbe. A szulfátredukció révén képződött H2S, miképpen napjainkban, úgy akkor is jelentékeny halpusztulásokat okozott. A lebomló haltetemek ammonifikációja fokozta a redukáló baktériumok tevékenységét. A trópusi klíma, a szervesanyagbőség, a szulfátok jelenléte megadta a lehetőségét az erőteljes szulfátredukciónak. A vasszulfid a későbbiek folyamán, kevés levegő jelenlétében piritté alakulhatott : FeS + H2S + 1/2 O, =* FeS2 + H,() 6* 216 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 2. füzet A szenesedett, kovás fadarabokon piritkristályok és limonitfoltok mindig megtalálhatók. A víz akkori lúgosodására bizonyos, csak lúgos körülmények között keletkező üledékek (mangánkarbonát, mészfoszfát) képződéséből is következtethetünk. 2. ábra. Laboratóriumi kísérlet a bakteriológiai redukciós folyamatok és az oldott SiO --növekedés össze- függésének kimutatására Abb. 2. Laboratoriumsversuch des Zusammenhanges dér bakteriologischeu Reduktionsprozesse und dér Zunahme des gelösten SiO. A kovasav tartalmú víz beszivárgott azokba a fatörzsekbe és növényi maradvá- nyokba, amelyeket akár gyökérzetük vagy megnövekedett fajsúlyúk a redox-szint alá kényszerített .;. ábra. A SiO . mennyiségének növekedése az iszapban, a) Karbouátmentes réti talaj (Kopánes— Hód- mezővásárhely), b) Karbonátos réti talaj (Soltszentimre) Abb. ;. SiO 3- Zunahme im Schlamm. a) Karbouatfreier Wiesenboden (Kopánes — Hódmezővásárhely), b) Karbonatreieher Wiesenboden (Soltszentimre) A kovasav kiválása fás szövetekben Az Úrkútról származó kovásodott famaradványokat a zöld mangánkarbonátys rétegben találták (Vadász E., 1960, 1963). A mangánkarbonátos réteg kis redox- potenciál és viszonylag nagy -érték mellett vált ki (Szádeczky - Kardos s, E., 1952, 1955). A fatörzsek kovásodása is hasonló körülményeket igényelt. Vizsgálataink szerint az anaerob körülmények között bornló fatörzsben erjedéses folyamatok mennek végbe, amelyek eredményeképpen szerves savak (vajsav, tejsav, ecetsav) képződnek. A képződött sav mennyisége egyenes arányban áll az erjeszthető vegyületek mennyiségével, ezért feltehető, hogy az élő állapotban víz alá került fák több szilikátot tartalmaznak, mint mások. A fatörzs belsejében savképződés követ- Vámos : Növényi maradványok kovásodása 217 keztében — amint azt a meredekfalú holtágak iszapjába dőlt fatörzsek esetében is meg- állapítottuk — a pH -érték jelentékeny mértékben — pu 3,0 — 4,0 értékre — csökken. Ebben a savas környezetben ment végbe a SiO, kiválása. Miután a kolloidrészecske- növekedés és megalvadás üteme 3,2 /?H-értéknél a legvontatottabb, a lassan kiváló kovasav-gél megőrzi a szervesanyag eredeti struktúráját, amelynek helyére beépül - 4. ábra. aj Laboratóriumi kísérletben, b) természetben visszamaradó „amorf kovasav” Abb. 4. Zuriickbleibende „amorphe Kieselsáure” a) beim Laboratoriumsversuch, b) in dér Natúr | A kovásodás folyamatának vázlatos rajzát az 5. ábra mutatja. (Correns in Iler, 1955.) A kovasav kiválásában lényeges szerepet tulajdonít a faanyag bomlása folytán képződő C02-nek. Azonban a metános és hidrogénes erjedések folyamán csak kevés CO. képződhetett. A C02-nak tehát a kovasav kiválásában a szerves savak mellett alárendelt szerepe volt. Időnként, a redox-szint süllyedése következtében, rövid időre, a lebomló törzs- vagy famaradvány aerob viszonyok közé is kerülhetett. Ilyen időszakban a levegővel I érintkező felületen aerob mikroszervezetek, közöttük különböző cellulózbontó bakté- riumok, moszatok szaporodhattak el. A nagy tömegben elszaporodó aerob mikroorganiz- | musok mint oxigénfogyasztók, megakadályozzák, hogy a belső szövetekbe oxigén I kerüljön. Az aerob lebontó tevékenység eredményeként a kéreg és a kéreg alatti részek I lebomlottak. Ebben a folyamatban feltehetően szerephez jutott a vasszulfid oxidációja I révén képződött kénsav is. Ezért a maradványokon a kéregrész mindig hiányzik (V a- I d á s z E., 1963). A fatörzsből kidiffundáló szerves savak, főképpen a tejsav, a redukáló I baktériumok (Desulfovibrio desulfuricans, D. aestnarii) részére tápanyagul szolgált. A növényi szöveteket alkotó vegvületek bomlása az erjeszthetőség sorrendjé- ben történt. A kovasav kiválási formája nem gátolta az oldott kovasav további beszi- I várgását. Miután a víz változó mennyiségű vasat tartalmazott, az egyidőben lebomló I vegyületek azonos színárnyalatú kovasavval cserélődtek ki. A különböző időben beépülő I változó árnyalatú, színes kovasav híven megőrizte a szerkezeti elemek eredeti elrende- I ződöttségét. 218 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 2. füzét Mikroszkópi vizsgálataink során a vizsgált kovásodott facsiszolatokban eddig még nem találtunk baktériumra emlékeztető formát. Ez azonban annak következménye lehet, hogy a saját terméküktől elpusztuló baktériumok plazmolízise előbb következett be, mint a kovásodás folyamata. 5. ábra. A kovásodás folyamatának sematikus vázlata Abb. 5. Schematische Skizze des Verkieselungvorganges IRODALOM - IJTERATUR C o r r e n s, C. W. (1950): Geochim. et Cosmochin. Acta. I, 49 — 54. — E i t e 1, W. (1954): The physiological chemistry of the silicates. Chicago Univ. Press., Chicago. — I 1 e r, K. R. (1955): The colloid chemistry of silica and silicates. Comell Univ. Prés., Ithaca. — Greguss, P. (1961): Permische fossile Hölzer aus Ungam. Palaeontographica. 109. 131 — 146. — Greguss, P. (1963): A new homoxylous tree in the miocéné flóra of Hungary. Tetracentronites hungaricum nov. sp. Paleobotanist. 12. 277 — 287. — Janitzky, P. — \V h i t t i g, L. D. (1964): Mechanisms of formation of NajCOj in soils. II Laboratory study of biogenesis. Journal of Soil Science. 15. 145 — 157. - Mortimer, C. H. (1941): Exchange of dissolved substances between műd and water in lakes. Joum. Ecol. 280 — 329. — P o n- n a m p e r u m a, F. N. (1955): The chemistry of submerged soils in relation to the growth and yield of rice^ Comell Univ. — Szá'deczky-Ka’rdoss E. (1955): Geokémia. Akadémiai Kiadó, "Bp. — Szádeczky - Kardoss E. ( 1965)': Újabb irányzatok az üledékes kőzetek rendszerezésében. Földt. Közi. 82. 227 — 236. — T i m á r, É. ( 1965) : Effect of organi: matter onsulfate reduction occurring in alkali (szik) soils. Agrokémia és Talajtan. 14. 195 — 198. — Vadász E. (1960): Magyarország föld tána. Aka- démiai Kiadó, Bp. —Vadász E. ( r g b3 1 : Magyarországi kövesedett famaradványok földtani kérdései. Földt. Közi. 93. 505 — 5*4. Geo'ogical Problems of fossil wood in Hungarv. Acta Geol. VIII. 1964. — Vadász E. (1964): Riolittuf óban szenesedett-kovásodott fa együttes vizsgálata. Földt. közi. 94. — Vámos, R. (1955): Microbiological process°s in limefree alkali soils. Acta Biologica 1. 113— 124. — Vámos R. (1961): Az amorf kovasav képződése és f ílhalmozódása a degradált szikes talajokon. Agro- kémia és Talajtan. ro. 53 — 66. — Vámos R. (1961): A HsS- képződés és a klimatikus tényezők szerepe a tömeges halpusztulásban. Hidrológiai Közi. 4. 343 — 348. ÍJber die Rolle dér mikrobiologischen Vorgange in dér Verkieselung von Pflanzenresten von Dr. R. VÁMOS Zűr Ermittlung dér in seiehten Wasserbedeekungen sich vollziehenden Vorgange wurden mikrobiologische und chemische Untersuehungen durehgeführt. Die Ergebnisse dieser Untersuehungen beleuchteten die Vorgange, die an dér Verkieselung dér in manchen Sedimenten vorhandenen Holzreste beteiligt sein konnten. Vámos : Növényi maradványok kovásodása 219 Nach den Ergebnissen des Verfassers geht die Verkieselung unter anaerobén Verháltnissen vor sich. Die Auflösung dér Kieselsáure wird durch die Zunahme des pH ina áusseren Mittel und dureh bakteriologische Sulfatreduktion verursacht. Die Aus- scheidiuig von Kieselsáure erfolgt durch eine langsame Imprágnienuig im Gewebe des Holzes bei />-H\Verten von 3 — 4, die infoige dér inneren sauren Gárung entstehen. Die Untersuchung dér verkieselten Baumstamm-Stücke aus den manganführen- den Lias-Ablagerungen des Bakonyer Waldes hat zum gleichen Ergebnis geführt. lm Wasser des ehemaligen Meeres bestanden allé Bedingungen zűr bakteriologischen Sulfat- reduktion. lm Laufe dieser Reduktionsprozesse nahm dér pH- Wert des Wassers erheb- lich zu. Als direkter Beweis für die stattgefundene Sulfatreduktion dient dér Pyritgehalt. Infolge dér AlkaJisierung schieden sich Phosphat, Mangan und Eisen aus, wáhrend die Menge dér gelösten Kieselsáure vorübergehend zunahm. In den anaerobisch zersetzten Baumstámmen, die in dér abgelagerten Mangan- karbonatschicht von grűnlicher Farbe angetroffen wurden, hatten Gárungsprozesse vor sich gegangen. Die demzufolge entstandene Buttersáure, Essigsáure, Milchsáure usw. hatten eine saure Reaktion im Holzgewebe zűr Folge. Unter dér Wirkung dieser sauren Reaktion schied sich die ins Innere des Baumstammes einsickemde Kieselsáure aus imd nahm allmáhlich die Stelle des sich abbauenden organischen Stoffes ein. Dér variierende Eisengehalt fárbte die die abgebauten Teile ersetzende Kieselsáure in ver- schiedenen Tönen dér braunen Farbe. Durch die Erhaltung dér Struktur des Pflanzen- gewebes ermöglichte dieser Vorgang die verkieselten Baumstámme genau zu studieren I A BAUXITPI BITESEDÉS KÉRDÉSE KOMIyÓSSY GYÖRGY* (4 ábrával) Összefoglalás : Az alsóeocénben fedetlen felszínen levő bauxit elmocsarasodott . A redukciós körülmények a bauxit felső szintjében mélyreható változásokat eredményeztek. A bauxit goethit és hematit ásványaiból pirit, ill. maíkazit keletkezett. A mocsár elhalása után ismét oxidatív körülmények közé kerülő bauxit szulfidjai részben vagy teljesen oxi- dálódtak. A váltakozó redox körülmények jellegzetes bauxitfajtát eredményeztek, a szürke - pirites, markazitos bauxitot. Az elbomlő szulfidok az egész érctesten belül kifejtették hatásu- kat, sajátságos epigén ásványtársulást eredményezve. Egyes magyarországi bauxittelepekre jellemző a szürke, pirites — markazitos bauxit, mely üledékföldtani szempontból nem választható el az alatta levő érctől. Magyarországon először Harrassowitz, H. (1926) irta le. Részletesen eddig Bárdossy Gy. (1959) foglalkozott vele. Újabban ifj. Dudich E. a darvastói lencséket vizsgálta (1965) . A szürke bauxitot általában az alsóeocén kőszenes összlet alatt találjuk (Nyirád, Nagytárkány, Halimba, Szőc, Iszkaszentgyörgy) . Legnagyobb elterjedése Iszkaszent- györgv területén nyomozható. A szürke bauxit és a kőszenes összlet vastagsága között szoros összefüggés van. Az iszkaszentgyörgyi 4,0 — 4,5 m-es kőszenes összlet vastagság- hoz 2,0 — 2,5 m max. vastagságú szürke bauxit tartozik. A pirites — markazitos bauxit világosabb vagy sötétebb szürke színű, egyéb kőzettani jellegében a „bauxit-érctől” alig különbözik. A telep felső szintjében sötétebb szürke, majd a fölötte levő kőszenes agyagba megy át. Az alsó része világosabb szürke. A lila, sárga — bamafoltos ércváltozattól 5 — 10 cm vastag sötétvörös — a mellékkőzetnél keményebb — jellegzetes vaskéreg választja el. A kőszenes összlethez közelebb eső részein szenesed ett, a vaskéreg feletti szintben piritesedett gyökérmaradványok vannak. A pirit gyakran makroszkópos, hintett, szórt eloszlású. Az alsóbb szintben a pirit csoportosulások, gumók és több crn-es alaktalan konkrécióként is jelentkezik, mely utóbbit néhány cm-es hematitos kéreg övezi. Egyes esetekben a konkréciók hema- titból állanak, legfeljebb csak a belsejét tölti ki pirit, ill. markazit. A pirites bauxit nem mindig összefüggő egységes réteg. A nvirádi területen (Iza- major, Alsónyírádi erdő, Dűltnvíres) elkülönült szigetekben csoportosul. A sárgás- vörös vagy sárga-bamafoltos bauxitfajtákban — a bauxitösszlet felső részén — egy- két m-es vagy ennél nagyobb foltokban mutatkozik. Ez esetben — a mélyebb szinten — az egykori határt jelző vörös hematitos kéreg még kimutatható. * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat Középdunántúli Csoportjának 1964. április 10-i előadó- ülésén. Kézirat lezárva 1966. márc. 12. Komlóssy : A bauxitpiritesedés kérdése 221 Az iszkaszentgyörgyi (Kincses II. telep) szürke bauxit vegyi összetételét öt minta alapján vizsgáltuk : Al.O, SiO, FejOj FeO FeS. TiO. so. C org Izz. v. I. 41,20 16,02 1,41 1,67 5,90 1,10 6,3° o,33 19,80 II. 57,56 17,85 2,95 0,25 7,9o 1,38 2,40 0,1 7 21,58 III. 37,55 14,38 5,56 0,22 9,40 1,80 0,58 — 18,80 IV. 29,51 8,65 42,44 0,00 1,80 1,10 0,16 — 4 16,30 V. 49,75 11,26 12, 16 0,00 0,80 1,90 0,22 21,14 I. Felső szint, II. középső szint, III. alsó szint, IV. vaskéreg, V. vaskéreg alatti bauxit A szürke bauxit ásványos összetétele Az ásványos összetétel megismeréséhez az alábbi módszereket alkalmaztuk : a) A kőszenes agyagtól a fekü dolomitig DTA (58 db). b) Röntgenfelvételek (ELTE TTK Ásványtani Tanszékén és a MÁFI-ban). c) Mikromineralógiai vizsgálatok (12 minta). d) Ercmikroszkópiai vizsgálatok a szulfidos anyagon és a vaskérgen. 1. Az alumínium ásványai: A DTA-felvételek alapján az iszkaszent- györgyi Kincses-telepen a szürke bauxit uralkodó ásványa a gibbsit. A hühmit aláren- delt szerepű (1. ábra). 2. A szilícium ásványai: A szürke bauxit Si02-tartalma nagyrészt kaolinithez kötött, a DTA felvételek a fireclay típusú kaolinit jelenlétét is igazolták. 100 200 300 ÍOO 500 600 7 00 800 900 1000 C° 1. ábra. DTA felvételek az iszkaszentgyörgyi Kincses — József telepek típusszelvényéből. I —V mintaszámok f: fireclay kaolinite, m: markazit, g: gibbsit, b: böhmit, k: kaolinit, p: pirít Fig. 1. DTA graphs obtained írom the type section of the occurrences „Kincses” and „József” at Iszka- szentgyörgy. I— V Sample numbers. f: fireclay kaolinite, m: marcasite, g: gibbsite, b: boehmite, k: kao- linite, p: pyrite Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 2. füzet 222 mely utóbbi a szürke bauxit felső övezetében van a legnagyobb mennyiségben, lefelé haladva csökkenő jellegű (1. ábra, I., II., III. felv.). 3. Avas ásványai: a) Pirit. A szürke bauxit legjellegzetesebb ásványa. Vegyi és mikroszkópi vizsgálatok alapján néhány tized százaléktól 2 — 3 százalékig ter- jedő mennyiségben a vörös színű bauxitváltozatban is kimutatható számos olyan telep- ből, melynek felső szintjében szürke bauxit van (Bárdossy Gy., 1959). A vörös vaskéreg alatti sárga-bamafoltos ércben a vegyelemzések és az ércmikroszkópiai vizs- gálatok sojrán pirít jelenlétét észleltük (V. sz. elemzés). A pirít mennyisége a szürke bauxitban eléri a 20 — 30%-ot, átlagosan xo — 20%. A mikromineralógiai vizsgálatok alapján a pirít mennyisége a szelvényben felül- ről lefele fokozatosan nő, legnagyobb mennyiségben a vaskéreg feletti részben van. Szemnagysága a legfelső szintben < 0,06 mm, a legalsó szintben > 0,32 mm, a két érték között fokozatos az átmenet. Több generációja különíthető el: — gömbös, gumós halmazok és konkréciók (100— 150 /r-tól cm-ig) elsődlegesen, — oktaéder lapokkal határolt pirít kristályok és — repedést kitöltő erek a vörös vaskéregben és a sárga-bamafoltos bauxitba másodlagos lceletkezésűek. b) M a r k a z i t. A röntgen vizsgálatok alapján a pirít mellett markazit is felléphet (Bárdossy Gy., 1959). A röntgen és ércoptikai vizsgálatok szerint a mar- kazit általában a piritkonkréció magját képezi, ezt követően fokozatos oxidációval hematitos kéreg alakult ki. c) Melanterit. A hazai bauxit ritka (epigén) ásványa (Bárdossy Gy., 1954). Az iszkaszentgyörgyi bauxitszelvényben a kőszenes összlethez közel vagy a kőszenes összletben lép fel (K o m 1 ó s s y Gy., 1960). Kétféle megjelenése van: — halvány zöldeskék színű, áttetsző, átlátszó táblácskák — előzőnél világosabb színű, 3—4 cm hosszú, szálas— tűs halmazok Gyakran megfigyelhető együttes megjelenésük is: a táblás kristályokon tűs kristályok ülnek. d) Goethit. Elsősorban sárga, sárgásbarna bauxitváltozatban mutatkozik. A szürke bauxitban csak a röntgendiffrakciós felvételek mutatták ki. A DTA alapján kis mennyisége miatt nem észlelhető. / II. Ili IV V. 2. ábra. Az iszkaszentgyörgyi Kincses — József telepek típusszelvénye. Magya- rázat : I— V mintavételi helyek. 1. Mili- olinás mészmárga (a.-eocén), 2. Kőszén (a.- eocén), 3. Kőszenes agyag (a.-eocén), 4. Piri- tes-markazitos szürke bauxit (f. -kréta), 5. Reoxidált bauxit, 6. Vaskéreg, 7. Bauxit (f.-kréta), 8. Dolomit (f.-triász) Fiz. 2 * * 5- Type seetion of the oecurrences „Kincses — József” at Iszkaszentgyörgv. Explanation: I —V sampling points. 1 . Calcareous mari with Miliolina (E. Eocé- né), 2. Coal (E- Eocéné), 3. Coal-bearing c'ay (E. Eocéné), 4. Pyrite— marcasite-bearing grey bauxite (Ü. Cretaceous), 5- Reoxidized bauxite, 6. Ferruginous crust, 7- Bauxite (U. Cretaceous), 8. Dolomité (U. Triassic) Komlóssy; A bauxitpiritesedés kérdése 223 ■ e)‘ Hematit. A bauxit uralkodó vasásványa. Keletkezése epigén is lehet. Ilyen a szürke és a sárga-bamafoltos bauxit között levő vaskéreg (2. ábra), vala- mint a közvetlen vaskéreg felett levő szulfidos konkréciókat övező vörös szineződés ' anyaga. A vaskéreg hematit mennyisége 40 — 60%. !A mikromineralógiai vizsgálatok alapján a hematit kis mennyiségben erősen koptatott allotigén elegyrészként 80—100 fi-os szemcsékben is kimutatható (V ö r ö s I. , 1958). 4. A titán ásványai: a) Ilmenit. Mikromineraló Jai vizsgálataink az iszkaszentgyörgyi területen csupán az ilmenit jelenlétét igazolták, táblás kristályok I alakjában (100 — 400 fi). A szürke bauxit alatti érc iszapolási maradéka mintegy 70 — 80% epigén ilmenit. A szürke bauxitban a pirít nagyarányú feldúsulása mellett 5 — 10% között mozog. 5. Egyéb ásványok: a) Gipsz. Jelenlétét a szürke bauxitban már ■ régebben kimutatták. A Kincses II. bányamezőn a szürke bauxit repedéseire merőleges rostozott erekben mutatkozik. b) Alunit. Kis mennyiségben a legtöbb magyar bauxitban kimutatható (Bárdossy Gy., 1959). Az iszkaszentgyörgyi kincsesi bauxitösszlet felső szint rózsa- színű töbrös megjelenésű bauxitváltozatban Vadász E. (1943) 1 — 10 cm-es fehér alunitgumókat figyelt meg. c ) Szerves ásvány. Mikromineralógiai vizsgálatok során sárga, sárgás- barna, áttetsző színű törmelék alakban mutattuk ki (400— 500 /i), anyaga feltehetően liumin származék (szukcinit?) (Vörös I., 1958). A szürke bauxit keletkezése, a piritesedés folyamata A felsőtriász karsztosodott dolomit felszínén felhalmozódott bauxit a legtöbb hazai telepeinknél a kréta végén, ill. eocén elején is felszínen volt. Az eocén eleji tenger- előnyomulás következtében a karsztvizszint megemelkedett, a felszín elmocsarasodott (kőszén, kőszenes agyagképződés). A növényi és állati szervezetek bomlásából származó H,S a bauxit Fe + + +-ionjait redukálta, közben a vas egy része FeS04 alakban oldatba ment, a másik része markazit, ill. pirít alakban kivált (4. ábra). A kénhidrogénes közeg hatása nem terjedt ki az egész bauxittestre, mert a felszí- ni dolomitrögök repedésein cirkuláló oxigéndús karsztvízzel állandóan hígult. Míg a red ox ^EH] 3 4E3 5Eü3 sES 7|~71 3. ábra. Elvi szelvény az a.-eocénből (Iszkaszentgyörgy, Nyírád, Nagytárkány, Szőc, Halimba I — II). Magyarázat: 1. Dolomit, 2. Bauxit, 3. Szürke pirites — markazitós bauxit, 4. Reakció határ; vas- kéreg, 5. Mocsár vízszint, 6. Karsztvizszint, 7. Preformációs törésvonalak Fir. 3. Idealized geological section of the Louer Focene (Iszkaszentgyörgy, b'yirrd, Nf gytátkrry, Szőc, Halimba I — II). Explanation: 1. Dolomité, 2. Bauxite, 3. Gréy p'yrite — marcasite- bearing bau- xite, 4. Reaction boundary; ferruginous crust, 5. Swamp water level, 6. Karst waterlevel, 7. Fracture lines controlled by ancient structure 224 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 2. füzet felsőbb szintben a redukciós-savas hatás érvényesült, az alsó szintben továbbra is biztosítva volt az oxigéndús lúgos környezet. Egy bizonyos szintben a két különbö- ző redox körülmény között egyensúlyi helyzet állott be, amely a pirít, ill. markazit képződésének optimális módon kedvezett (3. ábra). Ezért találjuk az erősebben piri- tes övét a szürke bauxit alsó részén. Ha figyelembe vesszük, hogy a vaskéreg hema- titja is a pirít — markazit oxidációjából származik, akkor egy olyan öv kialakulását tételezhetjük fel, ahol ennek mennyisége 35 — 40% is lehetett. A mocsár elhalásával (transzgresszió előretörésével), egvre kevesebb ,H2S képződött, az egvkori redox viszo- Hematit Coethit 'lelanterit 4. ábra. A bauxit vasásványainak átalakulása a redox viszonyok változásának függvényében Fig. 4. Alteration of the Fe minerals of bauxite as a function of changes in the oxidation-reduction potential nyok egyensúlya megbomlott, oxidációs hatás alá került a reduktív körülmények között keletkezett pirites — markazitos bauxit (3. ábrán az egyensúlyi helyzet a felfelé mutató nyíl irányában tolódik el). Ez világosan követhető szabad szemmel a különböző szürke- bauxit szelvényeken, ahol a vaskéreg feletti szintben a szulfidos konkréciókat vörös hematitos kéreg övezi. A vaskéregtől felfelé haladva a vöröses színeződés eltűnik, csak a vegyelemzésekből következtethetünk kisebb mérvű oxidációra (I, II. sz. elemzés). A pirít átalakulási terméke a melanterit is, mely az erősebb oxidáció során tel- jesen lebontódott (4. ábra). A szürke bauxit képződését követő aszcendens oxidáció egyes esetekben olyan erős volt, hogy a pirites — markazitos bauxit teljesen reoxidálta. A reoxidáció az eocén süllyedés során — a karsztvízszint emelkedésével — követ- kezett be. Az iszkaszentgvörgyi Rákhegy III területen — amely lényegesen mélyebben fekszik a Kincses — József-bányamezőnél — azért nem találunk szürke bauxitot teljesen összefüggő szintben, mert a reoxidáció a kőszenes összletig hatolt. Ezzel magyarázzuk a nyírádi terület izamajori, alsónyírádi, nagytárkányi bauxit- telepein a szürkebauxit kifejlődésének rapszodikus-szórt megjelenését is. A bauxit másodlagos piritesedése Az eocén utáni kiemelkedés a karsztvízszint süllyedésével járt. A szürkebauxit epigén változásait már nem a karsztvíz környezettől függő redox- viszonyok, hanem a deszcendens, szivárgó oldatok alakították ki. A kőszenes összleten keresztül szivárgó víz kezdetben minden oldott oxigént lead, miközben a repedések mentén a bituminitek oxinitté alakulnak. Az ily módon újra redukciós körülmények közé került szürkebauxitban megindulhat a másodlagos piritesedés, mely utóbbi a vaskéregben és a sárga-bamafoltos bauxitban repedést kitöltő jelleggel mutatkozik (IV, V. sz. elemzés). ■K o m 1 6 s s y : A hauxitpintesedés kérdése 225 Ez a redukciós hatás az élő mocsár hatásánál kisebb volt, de mivel a karsztvíz által kialakított redox viszonyok a deszcendens oldatoknak nem állták útját, így mélyebbre hatolhatott A kőszén oxinitesedésével a redukciós hatás fokozatosan megszűnt, s így indul- hatott meg a napjainkig tartó egyre erősödj deszcendens oxidáció, amely a pirít — markazit oxidációjából származó HjSO, okozta epigén változásokban fejeződik ki. A pirites — markazitos bauxit CaC03-tartalma a savas hatásra oldatba megy, amelynek Ca-tartalma a mélyebb telepszintekben gipsz alakban kiválik, ily módon keletkezik a szürke bauxit melanterit ásványa is. Ehhez hasonlóan értelmezzük az alunit keletkezését is (Vadász E.). A mikromineralógiai vizsgálatok során feltűnő volt a rutü teljes hiánya. Feltéte- lezzük, hogy a ferroszulfátos és kénsavas oldatok hatására rutilból ilmenit keletkezhet. A bauxit piritesedés geokémiája Geokémiai vonatkozásban fontos a bauxit piritesedésének, a piritoxidáció folya- matának kiértékelése. A Szádeczkv-Kardos s-féle Ope-értéket kiszámítottuk az egyes szintekre: I : 0,51 II : 1,08 III : 0,74 IV : 71,93 V : 46,76*, amely értékek a mocsár nagymérvű redukciós hatását jelzik. Az oxidációs viszonyok finomítására célszerűnek látszott az Ope-hez hasonlóan a 1 S04/S, paramétert számolni, tekintettel a kén érzékenyebb oxidációs voltára. I : 4,23 II : 1,04 III : 0,21 IV : 0,30 V : 1,00 A kénoxidációs paraméter ellentéte az üpe paraméternek, melynek oka, hogy az erőteljesebb oxidáció következtében a szulfidokból keletkező szulfátok csak ott marad- hattak meg, ahol az oxidáció hatása kevésbé érvényesülhetett (4. ábra). IRODALOM - REFERENCES Bárdossy Gy. (1964): Melanterit a szőci bauxitban. Földt. Közi. EXXXIV. 3. pp. 217 — 219' - Bárdossy Gy. (1957): A Szőc és Xyírád környéki bauxit. Földt. Int. Évk. XEVI. 3. pp. 433 — 454. — Bárdossy, Gy. (1959): The Geochemistry of Hungárián Bauxites. Part. I — IV. Acta Geol. Ac. Se. Hung. — Földvárj' né V o g 1 M. (4952): A magyar bauxitfajták ásványos összetételének vizsgálata differenciális termikus elemzéssel. MTA Műsz. Tud. Oszt. Közi. V. 3. pp. 55 — 67. — G öb e 1 E. (1955): Fehérvárcsurgó, Iszkaszentgyörgv és Isztimér környékének földtana. Földt. Int. Évi jel. az 1953- évről. pp. 375 — 387- — Harrasso witz, H. (1926): Xaterit. Fortschr. dér Geol. und Paláont. IV. H. 44. — Komlóssy Gy. (1960): A hidrargillit újszerű megjelenése az iszkaszentgyörgyi bauxitban. ELTB, TTK kari pályázat. — Nemecz E. 11953) : A bauxit vasásványai. Földt. Közi. EXXXIII., 10 — 42. pp. 333-7343- — Sch e f f e r— W el te— í,ud wieg (1957): Zűr Frage dér Eisenoxyhidrate im Bódén. Chetnie dér Erde. Bd. XIX. H. 1. pp. 51—64. — Szádeczky - KardossE. (1955): Geo- kémia. Akad. Kiadó. — Szabó P. Z. (1956): A magyarországi karsztformák klímatörténeti vonatkozásai. Foldt. Közi. LXXX. 2. pp. 183 — 490. — Vadász E. (4946): A magyar bauxitelőfordulások földtani alkata. Földt. Int. Évk. XXXVI. 2. pp. 173 — 286. — Vadász E. (1951): Bauxitföldtan. Akad. Kiadó. -Vadász E. (1960): Magyarország földtana. Akad. Kiadó. —Vadász E. (1943): Alunit a magyar bauxitelőfordulásokban. Földt. Közi. LXXIII. 1—3. pp. 169 — 179. — Vörös I. (4958): Iszkaszent- györgyi bauxitszelvények mikromineralógiai és nyomelemvizsgálata. Földt. Közi. LXXXVIII. r. pp. 48-56. Az Op, értékek számolásánál az FeO-hoz hozzávettük a szulfidok Fe^ + értékeit is. 226 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 2. füzet On the problem of the pyritization of bauxite by GY. KOMI<ÓSSY Most of the bauxite deposits of Hungary are covered by Lower Eocéné coal-bear- \ ing clays, argillaceous coals and/or coals overlaying grey, pyrite— marcasite-bearing bauxite. There is a definite relationship between the thickness of the grey bauxite body and that of the coal-bearing complex. At Iszkaszentgyörgy the maximum thickness of 4,0 to 4,5 m of the coal-bearing complex is associated with a maximum thickness of 2,0 to 2,5 m of grey bauxite. The substantial difference in mineral composition between the grey bauxite and the őre is due to iron minerals. The Fe minerals of the grey bauxite are mainly pyrite and marcasite. Among the minerals of Si, the presence of somé fireclay- ] kaolinite, along with kaolinite, has been proved. During the Upper Cretaceous and Early Eocéné periods the bauxite body lay on the surface. Eocéné transgression changed the surface of the bauxite intő swamp. An environment rich in H2S was created, whereas at the lower horizon the alkaline-oxidative conditions prevailed. Within the bauxite body a reaction boundary propitious fór the formation of pyrite was developed. With the disappearance of the swampy médium the bauxite passed írom reductive to oxidative conditions and part of the pyrite was oxidized, hematitized. The alteration of pyrite created a pecuiiar epigene mineral association (melanterite, alunite, gypsum. etc.). A BAUXITKÉPZŐDÉS ÚJABB DIALEKTIKUS SZEMLÉLETE Dr. h. c. VADÁSZ ELEMÉR (2 ábrával) Összefoglalás : A gánti föltárások egyik 1962. év őszén látott, azóta megszűnt különleges szelvényrészének Kiss J. és Vörös I. ásvány- és üledékgenetikai tanul- mányának korszerű izotóp — kolloidkémiai eredményeit alátámasztó üledékföldtani kiegé- szítése, a szelvényrészlet települési helyzetének s a kőszenes bauxit anyagának, korának vizsgálati és megfigyelési adataival, utalva a magyar bauxitku tatások történeti fejlődésére. 1962. év őszén a legrégibb bauxitbányászat területén, a gánti bagolyhegyi művelés nyugati szélén levő felhagyott művelésben különleges szelvény volt látható. Korszerű anyagvizsgálatát, rétegtani, települési, ősföldrajzi, keletkezési viszonyúit ismételt hely- színi megfigyelésekkel rögzítettük. A feltárás a sok esőzés következtében nemsokára beomlott. Rétegszelvényét és gondosan begyűjtött anyagvizsgálatát, újszerű eszközökkel és módszerekkel Kiss J. és Vörös I.* ismertette. Az itt nem részletezhető, sok irányú vizsgálati eredményekből arra a nagy jelentőségű következtetésre jutottak, hogy a bauxitösszlet jelenlegi települési helyén, eredeti leülepedési (kiválási) állapotában, egé- szében allitos— sziallitos üledék-keverék, további „bauxitosodási” folyamat nélkül Az egyes bauxitszintek és fajták elemzési adatai lényeges különbséget nem mutatnak. A kőszéneres lencsét bezáró bauxitfajták színtelenedésében és a kőszenes bauxit vastar - talmának csökkenésében kisebb eltérés mutatkozik. Ezt a vizsgálati következtetést lát- szólag alátámasztja, véleményünk szerint, az a településbeli alaki észlelési tény, hogy a szelvényben megkülönböztetett bauxitfajták anyaga egészben véve, eocéneleji fel- dolgozásból származó, a leülepedés térszíne szerint alakult allit— sziallit — pelit. A bauxit - képződés folyamatának dinamikus magyarázására igen jelentős az az újszerű megállapítás, hogy a bauxit üledéket az allitos— sziallitos elegyrészek kolloidkémiai adottságai hatá- rozzák meg. Ezek fokozata és eloszlása pedig az üledéklerakódás térszínalakulása sze- rint, az allitos— sziallitos oldat koagulálását okozó adszorpciós- és pH-viszonyok szabják meg. Ennek a messzevezető dialektikus következtetésnek vitatása előtt vissza kell térnünk a bauxitfeltárás ma már nem látható különleges rétegszelvényében a „kőszenes bauxit” lencse helyzetére. A hivatkozott tanulmányban ,,A bagolyhegyi kőszenes bauxit- test a legfelső pizolitos összlet kialakulása előtti, ellenlejtes dűlésű, árkos lezökkenésben helyezkedik el. . . "Ehhez a helyes megállapításhoz csatolt rajz azonban töbörszerű * K i s s, J. et V ö r ö s, I.: La bauxite lignitifére du mont Bagolyhegy (Gánt) et le mécanisme de la sédimentation de la bauxite. [Á bagolyhegyi (Gánt) kőszenes bauxit és a bauxit-üledékképződési mechanizmusa]. Annales Univ. Se. Budapestinensis de R. Eötvös nőm. Sectio Geol. VIII. 1965. A gánti Bagolyhegy kőszenes bauxitszelvény vizsgálata radioaktív izotópokkal. Földt. Közi. XCV. 1965. 228 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 2. füzet alakulatot mutat. Ezzel szemben, 1962. november 17-én Oravecz J. -al aprólékos részletességgel megfigyelt és fölmért földtani szelvényünk szerint a szenes bauxit, két kisebb méretű, eocénkezdeti, a fedőrétegekben láthatóan nem folytatódó haránttöréssel határolt lezökkenésen belül, kiékelődő lencsealakulat, KDK (105/15°) hajlású laza, leve- les-palás anyaggal (1. ábra). A bauxitösszlet vastagsága mintegy 5 m, azon belül a sze- nes bauxitlencse 0,7 — 0,8 m (a feltárási sík metszetében). A feltárás teljes rétegsora a dolomitfekvőtől az eocén sorozattal, pleisztocén — holocén rétegekkel együtt 16—20 m közöttinek mutatkozott (2. ábra). 230 * /. ábra. A bagolyhegyi kőszenes bauxitlencse települési szelvénye. Magyarázat: 1. Okkersárga pizolitos bauxit, 2. Sárga, tömött, gyéren pizolitos bauxit, 3. Lilafoltos, vörös bauxit, 4. Világossárga, fehér bauxit, 5. Növény törmelékes, világosbarna bauxit, 6. Kőszéneres, barna, sötétszürke bauxit, 7. Lila foltos, vörös bauxit Fig. 1. Coupe géologique de la lentille de bauxite charbonneuse de Bagolyhegy. Légende: 1. Bauxite pisolithique jaune d’ocre, 2. Bauxite jaune, compacte, légérement pisolithique, 3. Bauxite rouge, á taches violacées, 4. Bauxite jaune clair, blanche, 5. Bauxite brun clair á fragments végétaux, 6. Bauxite brune, gris foncé, á veinules de charbon, 7. Bauxite rouge á taches violacées A bauxitösszlet tagolódásában szelvényeink között lényegesebb eltérés nincs Ásványi és sokrétű vegyi anyagvizsgálata teljesnek tekinthető, a bauxitösszlet jellegze- tesen változatos szárazulati képződésének hangsúlyozásával, anyagának főleg vízi és légi úton szállított eredetével. Benne az időközi száraz és nedves szakaszok, a velejáró üledékszünetes — eltávolító folyamatok (települési egyenetlenség) és változó oxidáló — redukáló, valamint pH hatások komplex érvényesülése rajzolódik ki. A szenes bauxit- lencse anyagvizsgálatának kiegészítésére említhetjük, hogy vitrites erekkel átszőttnek találtuk. Por- és csiszolatképe, Greguss P. előzetes vizsgálata szerint, faparenchyma- részeket tartalmaz, Podocarpaceae vagy inkább Cupressaceae félére utal. Iszapolási anya- gában néhány sima héjtöredék szárazföldi csiganyom lehet. Ugyaninnen sodródhattak be a korhadt növényi törmelékek is. A szénülés tehát nem láptenyészetet jelöl, hanem helyi körzetből származó allochton növényi összehordás, a viszonylag tartósabb vízzel borított bauxitmélyedésben. A föltárás a palinológiailag igazolt alsóeocén korú bauxitösszlet intra- eocénben lezökkent árokrögének, lassú édesvízi elöntéssel egyenesre nyesett felszínére, fel- lazított pelites, vegyes átmeneti, majd édesvízi agyag, agyagmárga, mészmárga és melániás mészkőösszlet látszólag azonos településű rétegeivel (paenakkordancia) , utólagos réteg- közi mozgásokon kívül, nagy mértékű földarabolódást s abból következő egyenlőten lepusztulást, fiatalkori térszínalakulást mutat. Mindezek a földtörténeti tények nincsenek ellentétben a gánti bauxitösszlet ásványi összetételére és annak eloszlására vonatkozó vizsgálatokkal, valamint azok geo- kémiai szemléletéből levont bauxitképződési mechanizmussal. A magyar bauxit-szak- Vadász: A bauxitképződés újabb szemlélete , 229 irodalom elöljár a jelenleg karsztbauxitként megkülönböztetett bauxitfajták egyoldalii sztatikus terra rossa-keletkezési elméletének sokrétű, dialektikus dinamikussá tételében. Az anyag, alak. folyamat, közeg, idő és tér szételemző vizsgálatának ellentéteinek egyez- tetéséből adódott: az allit és sziallit szétkülönítésének és genetikai kapcsolatának kérdése; a lateritesedés és bauxitosodás fogalma, időrendje, összefüggése; a deszilifikáeió és reszili- fikáció; a helyben maradt málladék és az áthalmazódás, átiilepítés megkülönböztetése az eredeti ásványok és az átásványosodás autigén, diagén, epigén jellege alapján. 2. ábra. A bagolyhegyi kőszenes bauxit feltárás rétegsora Kiss J. és V ö r ö s I. szelvényének egyez- tetésével. M a g varázat: i. Jelenkori, eocén mészkőtormelék, 2. Világossárga eocén mészkő, 3. Eocén agyagréteg, 4. Eocén korú, homokos mészkőpadokkal váltakozó agyag- és márgarétegek, 5. Eocén sárga marga, 6. Okkersárga pizolitos bauxit, 7. Sárga, tömött gyér pizolitos bauxit, 8. Eilafoltos, vörös bauxit, 9. Világossárga, fehér bauxit, 10. Növény törmelékes világosbarna bauxit, 11. Kőszéneres barna, sötét- szürke bauxit, 12. Eilafoltos, vörös bauxit, 13. Eimonitkérges, kami emeletbeli dolomit Fig. 2. Série du gisement de bauxite charbonneuse au mont Bagolyhegy, aprés J. Kiss et I. Vörös. Légende: 1. Débris de calcaire holocénes et éocénes, 2. Calcaire éocéne jaune clair, 3. Couche d’argile éocéne, 4. Argiles et marnes éocénes altemant avec des bancs de grés sableux, 5. Mame jaune éocéne, 6. Bauxite pisolithique jaune d’ocre, 7. Bauxite compacte, jaune á pisolithes peu fréquents, 8. Bauxite rouge, á taches violacées, 9. Bauxite jaune clair, blanche, 10. Bauxite brun clair, á fragments végétaux, 11. Bauxite brune, gris foncé, á veinules de charbon, 12. Bauxite rouge, á taches violacées, 13. Dolomie karnienne, á incrustation limonitique Múltbeli, esetről esetre külön engedélyhez kötött szórványos bauxitvizsgálati lehetőségeink között ezekben a kérdésekben tovább nem juthattunk. Rendszeres, folya- matos bauxitföldtani megfigyelések csak a fölszabadulás után létesült bauxit-geológusi szolgálattal indultak meg, de sokáig csak a kutatásra szorítkoztak, a művelésekben föl- tárt szelvények, sőt a fúrási rétegminták teljes anyagvizsgálata nélkül. Ez a szükséglet immár elsőrendű tervföladattá lett és szervezett munkaközösségben sorrendileg a lemű- velt gánti terület alapszelvényeivel megindult. Ebbe a keretbe példamutatóan beleillik Kiss J. és Vörös I. gánti szelvény vizsgálati tanulmánya, ami sok tekintetben vitatható, de kétségtelenül új irányt jelölő módon viszi tovább a bauxitképződés nagy kérdéseit. Utal arra is, hogy a gánti feltárások bauxitösszlete szelvényeinek eddigi földtani megfigyelési adatai, kisebb-nagyobb körzeti 7 Földtani Közlöny 230 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 2. füzet eltérésekkel alátámasztják a bagolyhegyi különleges bauxitösszlet részletes vizsgálatából levont kolloid — szuszpenziós mechanizmus elgondolást. Ezt a gondolatot a bauxitkérdé- sek dinamikus materialista dialektikájában, a hivatkozott többi alapszelvényen hasonló tökéletességgel végrehajtott anyagvizsgálati eredmények összehasonlító kritikájától függően, serkentő nagy előrelépésnek tekintjük. Notivel aspect dialectique de la formation de bauxite pár Dr. h. c. E. VADÁSZ L’auteur ajoute des considerations lithologiques aux résultats obtenus pár J • Kiss et I. Vörös aux cours des examens isotopiques-colloldo-chimiques d’une partié de l’occurence de bauxite de Gánt. L’étude ' contient la description de la position stratigraphique de la coupe du matérier et de l’áge de la bauxite eharbonneuse aussi bien, que des références á l’histoire des prospections de bauxite en Hongrie. / A VÖRÖS-TENGER GEOFIZIKAI VIZSGÁLATÁNAK FÖLDTANI TANULSÁGAI . Dr. h. c. VADÁSZ EEEMÉR (2 ábrával) A Szuezi-csatoma korszerű felújításával, mélyebb óceánjáró hajók számára szük- séges mélyítésével és szélesítésével kapcsolatba^ előtérbe került a Vörös-tenger nagy ároksüllyedésének teljes földismereti vizsgálata. Egy évtized óta különböző európai és amerikai tudományos intézmények nemzetközi megegyezésével megtörténtek a pontos topográfiai, geodéziai, oceanográfiai, hidrológiai, korall és egyéb biológiai, valamint üledékképződési vizsgálatok, amelyeknek egyes eredményeit T a z i e f f magyarul is megjelent Tűz és víz c. könyve ismertette. 1935 óta a New York-i Columbia Egyetemhez tartozó Lamónt földtani obszervatórium a Vörös-tenger területén fenéktérszíni, szeiz- .mikus refrakciós, valamint mágneses és gravitációs vizsgálatokat végzett. Ezek ered- ményei a helyi érdekességeken felül jelentős mértékben előbbreviszik az ároksüllyedés mozgásmechanizmusának mindmáig sok tekintetben vitás általános földtani kérdését is. A Vörös-tenger ároksüllyedése az Arab-Nubiai-pajzs egyik jellegzetes, töréses kéregszerkezete. Északon 200, délen 360 km széles. Északon kettéágazik, egyik ága a sekély (55 m) Szuezi-öböl, a másik az Aqaba-árok sokkal mélyebb (1460 m). A Vörös- tenger főárok mélységi alakulását északról délre hat szelvény szemlélteti (1. A/, B/ ábra). A mindkét oldalon a szárazföld felé meredek partfalakkal határolt főárok az árapály vo- naláig, északon mintegy 150 km széles, mindkét oldalon 30 — 40 km széles párkánysíkkal, befelé hajló törési síkra utaló leszakadási 1000 m mélyüléssel (1. B/ábra A — B). A követ- kező szelvényben (C— D) a középen kezdődő 10 km széles, 2000 m mély tengelyárok besza- kadással képződött. A főárok 200 km szélességgel átlag 600 m mély. A további szelvé- nyekben a tengelyárok tovább mélyülése, a főárok árapály vonalának egyenlősítése, majd délen (L— M) meredek befelé hajló síkon további főárok beszakadással (2000 m), kiszé- lesedő egyenlősített párkánysíkkal mutatkozik Különösen érdekes a geofizikai vizsgálatok nyomán összeállított földtani szel- vény a Vörös-tenger északi részéről (2. ábra). A kristályos-metamorf alapkőzet mindkét oldalon meredek törési síkok mentén történt, befelé lépcsős rögökre tagolódást mutat, a tengelyárokban álló, bázisos vulkanit-telérekkel. Fölötte az idősebb (miocén) üledék, lepusztított vulkáni törmelékkel, a hosszú szárazföldi időszakra következő transz- gresszióra utal. Erre zárt sekélytengeri karbonátos — evaporitos üledékek, majd a korall- zátony képződmények nagy vastagsága a folytatólagos süllyedést igazolja, a tengely árok vonulatában is. 7 cíjpüDxai 232 Földtani Közlöny, XC\ I. kötet, 2. füzet SÍ QJ MÍÍ C'CI WÖ “C «o >u ~V s; M C3-" QQ N 2* ö 03 ^ N £ CU ifi Zm* CZ v O 03 ^ ^J;rl C s-i rí ►> 1» »- 2-, 3 O N o £ O d £ öjo c W Cw 8« „ •s'S-l XI 5Í ci 1|| 03 - C*t+-« w tno’r. Pí §•_ S-^ •5C • 5 •3^ .g>S ^aa t = Vadász: A Vörös-tenger geofizikai vizsgálata 233 Az árokképződés mechanizmusa a fiatal iiledékösszlet táblás szerkezetében nem minősíthető nyomóerőhatásnak, inkább a mélyszerkezeti gyűrt kéregrészben végbemenő egyenlőtlen elmozdulások alááramlás okozta húzóerőre vezethető vissza. Bizonvos mér- 2. ábra. A Vörös-tengeri ároksüllyedés geofizikai vizsgálatok szerinti szerkezeti szelvénye. M a g v a ra- za t . i. Bazisos mtruzio, 2. Alapkőzet, 3. Vulkáni üledék, 4. Régebbi karbonát — evaporit üledék. >. Korall, laza üledék, 6. Víz ig. 2. Structural cross-section of the Red Sea fault trough as suggested by geophysical measur. ments, xplanation . 1. Basic uitrusion, 2. Basement, 3. Volcanic deposits, 4. Aneient carbonate-eva"i -rin sediments, 5. Corals, loose sediments, 6. Vater Fi E tékig a legfelső kéregrész szétnyílásával, a mai időkig tartó süllyedéssel. Ugyanilyen sülív edéses árokképződést képviselnek a kelet-afrikai hasadék-árkok tengerszint alatti nagy mélységekkel. Ezzel szemben a Rajnai-árok gyűrve-tört szerkezetű aljzatban nyomó- erőkre utaló rögtorlódással mutatkozik, ugyancsak a Vogézek meredek leszakadásával, a Jura heegség elhaló redőinek folytatásában. / J TERMÉSZETES SZILIKAGÉL A MÁTRA HEGYSÉGBŐL PE3TY E.4.3ZEÓ (i ábrával) A Mátra hegység Kékes környéki központi tömbjének komplex földtani-geokémiai vizsgálata során a kékesi gerinctől É-ra több szubvulkáni lakkolitot sikerült elkülöníte- nünk. Ezeket hipokarboandezit építi fel, amelyben a túlnyomó földpáton és a mátrai átlagnál kisebb mennyiségű augiton kívül 2 — 10% közötti karbonát, többnyire ankerit van. Kőzetanyaguk a környék kiömlött andezitjeinél világosabb a kevesebb sötétszilikát tartalom miatt és minden esetben üvegmentesek. A kőzet x— 2%-os mennyiségben egy makroszkopósan is feltűnő, sötét-vörösesbarna, kagylóstörésű elegyrészt tartalmazott. Az említett kifejlődésben általánosan elterjedt elegyrész megfelelő optikai és kísérleti feldolgozását a minták nagy részének méta jellegű, valamint felszínközeiben bomlott volta legtöbbször lehetetlenné tette. Vizsgálati eredményeinket néhány viszonylag ép, Szálláshegyről származó minta vizsgálatából nyertük. ' A vizsgálat alá vetett elegyrész valamennyi ankerit-módosulat pszeudomorfozója- ként jelentkezett, részletesebb vizsgálatát azonban csak az önálló üregkitöltés anyaga tette lehetővé csiszolatban és kipreparált formában. Mikroszkóp alatt vörösesbarna, nagyon vékony részeken sárgásbarna. Keresztezett nikol esetén körülforgatásnál nagyobb egyedeknél négyszeri gyenge kioltás látszott, önálló üregkitöltések esetében az egyes ankeritkristályegyedek elkülöníthetők voltak, s ennek megfelelően, ott, ahol az üreget csak részben töltötte ki ankerit, a pszeudomorfózán az ere- deti szkalenoeder és romboeder lapok jól nyomozhatok ( 1 . ábra) . A pszeudomorfóza képző- dése néhány esetben nem folytonos s ezért egyes kristály egyedek közepén az eredeti karbo- nát éles határral különül el. Ilyen egyedeken jól követhető, hogy a pszeudomorfóza kioltá- sa az eredeti kristály kioltásával párhuzamos, tehát annak reliktumaként fogható fel. A kőzetből kipreparált 0,06 — 0,2 mm 0 közötti szemcséken végzett vizsgálatok- ban az ásványszemcsét mikroszkópi tárgy- és fedőlemez közé helyezve 10%-os HCl-t cseppentettünk hozzá, a szemcse felszínétől befelé haladva éles határral elszíntelenedett kevés g ízbuborék keletkezéssel, ami a'.onban hamarosan visszaoldódott a sósavba. A folyamat adott méretű szemcsék esetében 30” — 1’ alatt végbement, miközben a szem- csét barnássárga udvar vette körül, amelyből K-rodaniddal a felszabadult és lokálisan feldúsuló Fe • ■ • iont egyértelműen kimutattuk. A visszamaradó szemcse az eredetivel teljesen azonos méretű és alakú, de optikailag teljesen izotróp, víztiszta, zsírfényű, színtelen volt és mechanikai vonatkozásban az eredetinél lényegesen érzékenyebb. * Előadva a Magyarhoni Földtani Társulat 1966. jan. 31-i szakülésén. Pesty : Természetes szilikagél 235 Egyszeri sósavas mosás a vizsgált szemesét oly mértékben vastalanította, hogy desztillált vizes öblítés és szárítás után adagolt K-rodanid oldat a szemcsében a vas nyomait sem mutattavA már oldott és kiszárított szemcse másodízben a desztillált vizet látható fronttal mintegy felszívta, említésre méltó gázbuborék nélkül. A kioldott állapotú szemcse festékes vízzel kezelve, nem a felületén, hanem anyagában festődött, amit már nem lehetett utólagos mosással eltávolítani. Az oldási maradék pontosabb meghatározását Deby-Scherrer kamrás röntgenfel- vétellel végeztük el, amihez mintegy io ooo szemcsét kellett binokuláris mikroszkóp alatt kipreparálni és kiválogatni. A sósavazással vastalanított minta Győré Gézáné felvétele és Sztrókay Kálmán professzor kiértékelése szerint teljesen röntgen amorf. A mikroszkopós és eddig leirt fizikai és kémiai tulajdonságok alapján a vizsgált ásvány olyan szubmikroporózus opálféleségnek látszott, mint a szilikagél nevű műtermék. A vizsgált anyag közismerten festhető, kalcedon minősítését kizárja, egyrészt a röntgen — amorf jelleg, másrészt az a tény, hogy az ELTE Kőzettan — Geokémia Tan- szék gyűjteményének számos kalcedonját megvizsgálva, az említett HCl-ben végbemenő színtelenedést egyáltalán nem lehetett kimutatni. Kémiai analízis nélkül a kis mennyiségű és rendkívül kis szemcseméretű anyag azonosítását fajsúly és törésmutató meghatározására kellett korlátoznunk.* A hazai gyárt- mányú szilikagél azonos módon mért fajsúly és törésmutató értékeivel, valamint más Si02-f éleségek hasonló állandóival való összehasonlítást az I. sz. táblázat tartalmazza. A kapott értékek alapján a vizsgált ásvány és a szilikagél műtermék lényegi azo- nosságát lehetőségeinkhez mérten bizonyítottnak tekintjük, vagyis a vizsgált ásvány a szilikagél s z u b m i k r o p ó r u s a i b a n v a s h i d r o x i d d a 1 telített természetes megfelelője. /. ábra. Természetes szilikagél pszeudömorfózák karbonát ntán. a) Vörös szilikagél, b) Karbonátmaradványok a kristályegyedek belsejében Fig. i. Post-carbonate pseu- domorphs of a na tural silica gél. a) Red silica gél, bj Carbo- . nate remnants within the crystal specimens 1 ' i 1 rnet=^a^arozas nnkroméretekre vonatkozó újonnan kidolgozott eljárását külön dolgozat- 236 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 2. füzet Az ásvány mikroporozitása valamennyi tapasztalt jelenséget egyértelműen megmagyarázza. A mikroporózus felületen lecsapódott rendkívüli vékony vashidroxid réteget a pórusokba behatoló HC1 azonnal feloldja s annak allokrómásan színező jellegét megszünteti. Az oldat azért hatol be gyorsan a szemcsékbe, mert az extrém nagy felület a jelenlévő és képződő gázok folyadékfázisban oldását egyaránt gyorsítja. így mintegy belső vákuum képződik, amely a szemcsében képződő nyomáslejtő irányában hajtja a I. táblázat — Table I. Sor- szám Ásvány 11 fs 1 . Kvarc i,54 —i,55 2,65 —2,66* 2. Kalcedou i,54 -i,55 2,5Q —2,64 3- Opál i,30 -1,45 2,10 —2,20 1,66*— 1,76* 4- Szilikagél 1,440* 5- Vizsgált ásvány 1,438* — 1.443* 1.69* — 1,72* * Mért értékek. sósavat, amely egyre újabb friss, aktív felülettel érintkezhet. Ugyanezzel magyarázható a szemcsék gázbuborék képződés nélküli belső nedvesedése, valamint a vashidroxid gyors kioldása, mert a kémiai reakciók, a nagy belső felületű szilárd testeken — pl a platina szivacs esetén — közismerten gyorsan mennek végbe. A mechanikai szilárdság savas oldáskor jelentkező csökkenését a következő módon értelmezhetjük. A szivacsos szerkezetű kovagél teljes belső felületét néhány molekulányi vastagságú vashidroxid réteg egyenletesen kérgezliette be. Ez, önmagában tekintve összefüggő csőváz szerkezetet képezett, amely — technikai ismereteink alapján külö- nösen nagy szilárdságú. Savas oldás ezt a statikai szempontból jelentős vázat eltávolítva csökkentette a szemcsék szilárdságát. Az ásvány genetikai értelemben a műtennék szilikagéllel nem állítható párhuzamba . A szintetikust ugyanis ipari mértékben kovagélnek cc. H^SÖ*, -gyei végzett koagulálása, mosása és kiszárítása írtján állítják elő, amely folyamat természetes körülmények között nem lehetséges. A pszeudomorfóza képződés enyhén savanyú közegben folyhatott, ami az aukerit részleges oldódását eredményezte, amennyiben a Ca és Mg ionok rácssíkonkénti behelyettesítődés során oldatba mentek az Fe ■ • ■ -ionok azonban egyrészt nyomban kicsapódtak oxiliidroxid fonnában, másrészt karbonátos kötésben — nyomokban — ere- deti helyükön is maradtak, amely a pszeudomorfóza anyakristállyal megegyező kioltását, illetve savas közegben jelentkező gázképződését eredményezte. Tekintve, hogy a Si02-molekula térfogata egy átlag ankeritmolekula térfogatának mintegy 3/4 része, megközelítően molekulánkénti cserét feltételezve, a térfogatkülönb- ség szükségképp porozitás formájában kell jelentkezzék. Natural silica gél írom the Mátra Mts., Hungary by Dr. L. PESTY The author discovered several subvolcanie laccoliths in the northern íoreland of the central body of Mátra Mts. They are made up of syngenetic carbonaceous andesites , the leading mineral of which is a red-brown, rigid .component of conchoidal fracture found as a pseudomorph of ankerite. Upon attack by hydrochloric acid this component lost its colour with distinct limits, while somé iron was dissolved from the grain. The remaining grain is ideutical with the original in shape and size, bút colourless. and amorphic to X-rays. Its diffraction index and specific gravity are almost identical with those of the artificial silica gél. Consequently, the identity of the analysed component with the silica gél has essentially been proved, i. e. the minerai in question is a natural equivalent of the silica gél, saturated in its submicropores by iron hydroxide. ELJÁRÁS 0,1 MM-ES SZEMCSÉK FAJSÚLY MEGHATÁROZÁSÁRA Mikromineralógiai vizsgálatok során egyes szemcsék pontos meghatározásához a mikroszkópon megállapítható optikai jellemzők gyakran elégtelenek és szükséges a többi fizikai jellemző — többek között a fajsúly — meghatározása. A következőkben ismerte- tendő egyszerű berendezés és eljárás segítségével egyetlen tizedmiliinéteres szemcse faj- súlyát viszonylag gyorsan és kielégítő pontossággal határozhatjuk meg. Az eljárás ásványszemcsék vizsgálata mellett fajsúlv szempontjából egynemű kőzetek fajsúlymeg- határozására is alkalmas. Előnye, hogy o, i mm-nél kisebb szemcse fajsúlyát egymagában viszonylag gyorsan, két tizedes pontossággal határozhatjuk meg. Az eljárást 2,89-es iajstílyú bromoformnál könnyebb szemcsékre dolgoztuk ki, de nehezebb szemcsék esetén az irodalomból ismert bármely nagyobb fajsúlyú folyadék-keverékkel elvégezhető. Az eljárást az ábrán (1. ábra) vázolt összeállítás segítségével végeztük. A vizsgá- landó szemcsét az üvegtartályba (küvettába) helyezzük, majd a szemcse várható faj- súlyához közelálló folyadékkal (bromoform és alkohol keveréke) töltjük meg. A tartályt szögletes gumidugóval zárjuk el úgy, hogy a folyadék és a gumidugó között kis légtér maradjon. A gumidugón keresztül két injekciós tűt szúrtunk, amelyek felső kúpos kikép- 1. ábra. Mikroszkopikus szemcsék fajsúlyának meghatározására szolgáló berendezés. 1. Üvegtartály, 2. Gumidugó, 3. Injekciós tű,- 4. Főzőpohár, 5. Binokuláris mikroszkóp, 6. Bunsen-fogó Fig. 1. Instrument fór the determination of the specific gravity of microscopic grains. 1. Glass Container 2. Rubber plug, 3. Injector, 4. Beaker, 5. Binocular microscope, 6. Bunsen pliers PESTY EÁSZEÓ (x ábrával) Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1966. jan. 31-i szakülésén. 238 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 2. füzet zésű részét szintén könnyen eltávolítható kis gumidugókkal zártuk le. A tartályt egy 1 Reichert Mák MS típusú mikroszkóp látóterébe helyezzük, amelyet úgy rögzítettünk, 3 hogy asztala függőleges, illetve optikai tengelye vízszintes legyen. így a 9o°-os elf ordítás következtében a statív eredetileg vízszintes szánrendszere függőlegessé vált. A tartályt J vízzel telt főzőpohárba helyezzük. Ezáltal a fajsúly-folyadék hőmérséklete, a víz hőmér- * séklet mérésével állandóan ellenőrizhető, illetve szabályozható, másrészt az üvegtartályt körülvevő nagy fajhőjű víz megakadályozza a fajsúly-folyadék megvilágításával bekövet- I kező felmelegedését. I A vizsgálat megkezdésekor a tartályba zárt folyadékot a vízből kivéve és néhány- ] szór megforgatva homogenizáljuk, miközben a kis levegőbuborék a faj súly-folyadékot összekeverte. Keverés után a tartályt vizet tartalmazó főzőpohárba, majd az egészet a mikroszkóp látómezejébe helyeztük. Néhány perc múlva a fajsúlyfolyadék áramlása lecsillapodott és a szemcse fajsúlyának megfelelően a folyadék felszínén vagy alján helyezkedett el. A szemcsét mikroszkóppal keressük meg és elhelyezkedésének megfelelően változtatjuk a folyadék fajsúlyát. Az injekciós tű vízből felfelé kiérő kúpos részét lezáró kis gumidugókat eltávolí- tottuk. Ha a vizsgált szemcse a folyadéknál könnyebb, annak felszínén úszik. Ilyenkor az egyik injekciós tűn keresztül pravaz fecskendővel néhány tized cm3 alkoholt nyomtunk a küvettába. Természetesen a benyomott alkohol mennyiségnek megfelelő térfogatú keve- rékfolyadék a másik tűn keresztül a tartályból eltávozik. Ezt szűrőpapírcsíkkal folyama- tosan felitatjuk. A tűket lezáró gumidugókat visszatéve, a fajsúly-folyadékot összekever- jük, majd a mikroszkóp látómezejébe visszahelyezve néhány percig állni hagyjuk. Ha ekkor a szemcse nehezebb a folyadéknál, a tartály alján helyezkedik el. Ilyenkor az előző- höz hasonlóan bromoformot nyommik a tartályba. Az eljárást mindaddig folytatjuk, amíg a vizsgált szemcse tartósan lebeg a folyadékban, vagyis fajsúlya a folyadék fajsúlyá- val megegyezik. Ezután a tartály folyadék anyagát az egyik injekciós tűn keresztül tiszta pravaz fecskendőbe szívjuk és fajsúlyát piknométerrel vagy Mohr — Westphal mérleg- gel határozzuk meg. Nagy gondot kell fordítani az eljárás során az állandó hőmérsékletre, mert a fel- használt folyadékkeverék hőkitágulása szolgáltatja a leglényegesebb hibaforrást. Az eljárás pontossága jelentős mértékben függ a vizsgált szemcsék méretétől, mert az elkerülhetetlen konvekciós áramlások a kisebb szemnagyságú — tehát nagyobb faj- lagos felületű — szemcséket nagyobb fajsúlykülönbség-tartományban tartják lebegve. Az eljárás pontosságának meghatározására éppen ezt a jelenséget használtuk fel. Ugyanazon kvarckristályból származó különböző szemnagyságú kvarctörmeléket helyeztünk a folyadékba és előbb a kvarc fajsúlyúval — 2,66 — azonos fajsúlyú folya- dékot állítottunk be, majd a főzőpohárban levő víz hőmérsékletét néhány fokkal emeltük. A fajsúlyfolyadék a nagyobb hőmérséklet hatására kitágult, a kvarc fajsúlyánál könnyebb lett, tehát a vizsgált szemcsék a tartály alján gyűltek össze. Ezek után a folyadék hőmér- sékletét lassan hűtve vizsgáltuk, hogy a különböző méretű szemcsék milyen hőmérséklet- intervallumban lebegnek (1. táblázat). Át- mérő A lebegés hőmérsékleti intei^alluma A fajsúlymérés pontosságának felső határa mm C° fajsúly %-ban 5 o,5 0,07 1 2,0 0,24 0,5 4,o °,5i 0,1 10,0 1,28 P e sty : 0,1 mm-es szemcsék fajsúlymeghatdrozdsa 239 A lebegési intervallum meghatározása után az adott fajsúly-folyadék hőkitágulási együtthatóját állapítottuk meg dilatométer segítségével. A kvarc-fajsúlyú alkoholos bromoform hőkitágulási együtthatója a = 0,00128-nak adódott. Ennek alapján számí- tottuk azt a fajsúly-intervallumot, amely az adott méretű szemcsék fajsúly meghatározá- sánál a pontosság felső határa. A kapott eredmény kvarc esetében pl. azt jelentette, hogy 0,1 mm-es szemcsénél a leírt fajsúly meghatározási eljárás pontossága 2,66 -j- 0,017. A szemcsék a kvarc kagylós törésének megfelelően — különösen a kis szemcsék- nél — vékony, kagylós, pikkelyes alakúak voltak, s ezért fajlagos felületük az üledékes kőzetekben megszokott, sokkal izometrikusabb szemcséknél jóval nagyobb volt, ezért a természetben általában előforduló szemcsealakok esetén az eljárás pontossága a 0,1 mm-es szemnagyságban a fajsúly i%-a alatt várható. Method fór determining the specific gravity of grains of 0,1 mm size by Dr. I,. PESTY The method discussed in the paper permits to determine rather quickly and with a proper precision the specific gravity of grains of 0,1 mm size, largely used in micro- mineralogic studies. The grain imder examination is placed in a Container füled with a mixture of bromoform and alcohol, and stopped with a rubber plug. The specific gravity of the liquid is progressively changed through the médium of an injector perforating the plug, until the grain floats steadüy, i. e. its specific gravity becomes identical with that of the liquid. The specific gravity of the liquid is then determined as usual. The steady temperature of the liquid is maintained by the voluminous water bath sorrounding the Container. Locating the grain under examination is performed by using a properly fixed binocular microscope Reichert Mák MS. Fór birefringent grains the use of polarized üght makes the location of the grains particularly easy. The standard rangé of error of the method was determined by terms of the rangé of floating of grains of various sizes. The figure obtained fór the grains of about o, 1 mm size was 1 per cent of specific gravity. MEGJEGYZÉSEK A PERMI RÉTEGEK BIZONYTALAN ÉLETNYOMALAKULATAIHOZ Dr. ac. GREGUSS PÁL (3 ábrával) Összefoglalás: Szerző Vadász E. által a Földtani Közlöny 94. kötetében (1964) közölt Guilielmites néven leírt szerves maradványokhoz fűz megjegyzéseket. Az idézett munka XXXL. tábla, 2., 3. fényképén ábrázolt maradványt Araucaria, Walchia, Ernes- toicLendron vagy’ Cyclostigma tobozának tekinti. A Földtani Közlöny 94. kötetében 1964-ben megjelent „Bizonytalan életnyom- alakulatok a permi rétegekből” c. tanulmányban Vadász ív. professzor a mecseki permi összlet alsó tagozatából növénymaradványok és kovásodott famaradványok mellett előkerült bizonytalan szerves maradványokat a Guilielmites néven leirt növényi alakulatokra vonatkoztatta. Megemlíti, hogy azok „Greguss P. vizsgálatai szerint valamiféle fenyőtoboz-maradvánvok lehettek”. Az utóbbi közlés némi kiegészítésre szorul. Vadász professzortól egy fúrási magban levő kőbélmintát kaptam vizsgálatra. Vadász professzor XXXI. tábla 1. sz. fényképén ábrázolt alakulatot közelebbről nem vizsgáltam, fenyőtoboz minősítésem tehát erre nem vonatkozhatott. Csak a 3. sz. fénykép 22 mm átmérőjű anyagát vizsgáltam, amiről a 2. rajzot és egy nagyított fényképet (3) készítettem. Mind a rajzon, mind a Vadász -féle 3. sz. fényképen, középen, valószínű- leg egy tengely képlet letört felülete látszik. Innen sugárszerűen, szinte párhuzamos vona- lak haladnak, amelyek egy központból kiinduló, sugárszerűen elhelyezkedő levélképletek kontúrjainak felelnek meg. A mellékelt 3 fénykép 3, ill. 4 egymás mellett levő pikkely- levél végemek elhelyezkedését oly módon mutatja, hogy a felső síkban levő két pikkely- levél alatt és között, egy másik hasonló pikkelylevél helyezkedik el. Felületükön párhuza- mos, hosszanti csíkok, ill. bordák haladnak. Legfejlettebb közöttük a középső, amely szinte a pikkelylevél főerének felel meg. Ez a szerkezet valamilyen toboznak vagy sporofillumfüzémek felelhet meg. Mindezek alapján határozottan állíthatom, hogy Vadász professzor 3. sz. fényképe valóban valamilyen tobozszerű képletet ábrázol. Ez azonban semmiképpen sem vonatkozik V a d á s z professzor közleményének 1. sz. képére, ami ettől eltérő, másféle alak. Vadász professzor megemlíti, hogy első látásra növényi eredetre „belső reke- szes, vékony héjú terméstokra” is gondolhatunk. Ilyesmire már csak azért sem gondol- hatunk, mert a permben a szó igaz érelmében termések még nem, legfeljebb csak mag- vak voltak. Az 1. sz. kép lehet ugyan ,, Guilielmites’ ' , de a 2. és 3. sz. kép semmi esetre G r e g u s s : Permi életnyomalakulatok 241 3- ábra. A tobozpikkelyek végző- dései 10-szeres nagyításban 242 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 2. füzet sem, mert ezek határozottan sugaras és pikkelyes szerkezetűek és így nagy valószínűség- gel valamilyen fenyőtobozra vagy sporofillumfüzérre emlékeztetnek. Milyen fás növények éltek a permben és mely növényekből származhattak ilyen tobozszerű képletek? A karbon időszak Lepidodendronjai, Sigilláriái és Calamitesei után, már a karbonban is jelentkeznek a nyitvatermők. A permből többféle nyitvatermő került már napfényre, elsősorban Walchiák (Lebachia), továbbá Emestiodendronok , Cyclostig- mák, Ulodendronok, Dadoxylonok, Araucariák, Agathisok. A jelen esetben első sorban talán inkább a Walchiák, Cyclostigmák jöhetnek számításba, amelyeknek aránylag hosszú és vékony tobozaik voltak, de nem hagyhatók figyelmen kívül az Araucariák és a Dadoxylonok sem, amelyeknek törzsmaradványait éppen a kővágószölősi fatörzsmarad- ványok között sikerült kimutatni. Pinaceae és Taxodiaceae a permben még nem voltak. A Taxaceae, Cephalotaxaceae, Cupressaceae sporofillumfüzérei nem ilyen szerkezetűek. Hasonlóképpen nem ilyenek a Podocarpaceae nővirágjai sem, amelyek pedig a permben jelentősen el voltak terjedve, mint pl. az Archeopodocarpusok. Maradnak tehát az Arauca- riák, továbbá a Walchiák, Emestiodendronok, Cyclostigmák és a hozzájuk hasonló tobozos (Conifera) féleségek. Minthogy ennek az ismeretlen fajnak jelenleg csak a tobo- zát — a conus-át — ismerjük, ezért ezt a leletet egyszerűen csak „Conites” néven lehetne megjelölni. H. dr. Deák M. vizsgálatai szerint a kövület közelében jellegzetes permi spóra- alakok is előfordultak. Nem lenne tehát meglepő — és e leletek meghatározását nagymér- tékben előmozdítaná az a körülmény — ha nemcsak a spórákat, hanem nyitvatermő polleneket is ki lehetne majd mutatni e kövületek közelében. A propos des traces fossiles incertaines de l’activité animale dans les terrains permien* Dr. ac. P. GREGUSS L’auteur ajoute des remarques aux fossiles organiques décrits comme Giulielmites dans le vol. 94 (1964) du Földtani Közlöny (Bulletin de la Société Géologique de Hongrie) pár E. Vadász. II considére les fossiles figurés en Pl. XXXI, figs. 2, 3 de l’ouvrage cité comme cőnes^d ’ Avancavia, de Walchia, d’Ernestoidendron ou de Cyclostigma. HÍREK, ISMERTETÉSEK Megemlékezés Hofmann Károlyról, haláénak 75. évfordul óján Ezelőtt 75 évvel, 1891. február 21-én, aránylag fiatalon alig 52 esztendős korában hunyt el Hofmann Károly, a Budapesti Műszaki Egyetem Ásvány-Földtani tanszékének professzora, a Magyar Állami Földtani Intézet főgeológusa, a Magyar- Középhegység szerkezetének megfejtője, földtani tudománytörténetünk magasabb rendű földtani meglátásokkal megáldott alkotó-kutató geológusa. Vessünk egy pillantást élettörténetére. Hofmann Károly az erdélyi föld szülötte. Középiskoláinak elvégzése után a szászországi freibergi Bányász Akadémián folytatta tanulmányait, ahol főleg Breithaupt és Cotta előadásai hatására fordult figyelme a földtan felé. Rájött azonban már akkor arra, hogy a geológiához alapos fizikai és kémiai előképzettségre van szükség. Beiratkozott a heidelbergi egyetemre és főleg Bunsen és Kirchhoff kiváló fizikusok vezetésével dolgozott. Kirchhoff a berlini Akadémián 1862-ben tartott felolvasásában Hofmann K. kiváló munkájának eredményeit is méltatta. 1863-ban bölcsész doktorrá avatták Heidelbergben. Ugyanazon év nyarán Bécsbe ment a Földtani Intézetbe és részt vett az Intézet vágvölgyi felvételeiben H a u e r F. és S t a c h e G. mellett. 1864-ben kinevezték a budapesti Műegyetem újonnan szervezett ásvány- és földtani tanszékére mint egyetemi tanárt. 1869-ben megválik a műegyetemi tanárságtól és az az évben alapított M. Á. Földtani Intézetben a második főgeológusi állást foglalja el. Itt dolgozott haláláig mint a magyar földtan egyik vezető egyénisége. Hofmann Károlynak a Földtani Intézet térképező, felvételező főgeológusának a munkássága főleg két területen bontakozott ki és hozott alapvető megállapításokat. Az egyik az Erdélyi-medence, a másik a Budai-hegység. Erdélyben eleinte (1868 — 70) szűkebb hazájában, a Zsil- völgyi szénmedence föld- tani viszonyaival foglalkozott, majd 1878-tól kezdődően egészen haláláig az Erdélyi- medence ÉNy-i részének rétegtani felépítése tisztázásán fáradozott. Ez a munkássága korai halála miatt sajnos befejezetlen maradt. Alapvető megállapításait átvéve, folytatta munkáját kiváló kortársa,. volt műegyetemi tanársegéde Koch Antal, aki megemlíti, hogy „Tanulmányaimat nagyon elősegítették és megkönnyítették Hofmann Károly főgeológusnak 1878-ban megkezdett és a következő években az erdélyi részek ENy-i részében rendszeresen folytatott részletes földtani felvételei” . . . (Az erdélyrészi medence harmadkori képződményei I. rész. paleogén csoport.) így jutott osztályrészéül Koch Antalnak, de nem érdemtelenül, annak a munkának a betetőzése, melyet talán Hof- mann Károlynak szánt a sors. A Budai-hegységben végzett földtani munkássága már korszakalkotónak mond- ható. i868.sévben a kormányzat elrendeli az országos földtani felvételezés folytatását, melyben Hofmann K. részt vesz és még ez évben elvégzi a Budai-hegység pontos, részletes, mintaszerű földtani térképezését. Majd megírta az x : 144 000 mértékű tér- képéhez ,,A Buda — Kovácsi hegység földtani viszonyai” c. nagy munkáját (1871) és ezzel minden további kutatáshoz a teljesen korszerű alapot megvetette. Ugyanabban az évben a Magyar Tudományos Akadénna levelező tagjává választotta. Hogy Hofmann Károly munkásságának jelentőségét felmérhessük, vessünk egy pillantást a magyar földtani szemlélet fejlődésére. A magyar földtani kutatásoknak az 1848-as szabadságharc utáni 1900-ig terjedő első, romantikusnak nevezhető korszakát a lelkiismeretes anyag- és adatgyűjtés, földtani ismeretszerzés (ásvány-kőzettani, rétegtani-őslénytani) jellemezte, mely túlnyomóan rétegtani vizsgálatokat eredményezett, de mindmáig alapvető adattára a hazai föld 244 Földtani Közlöny, XC VI. kötet, 2. füzet geológiai megismerésének. Ebből a munkából a magyar földtani kutatók első, úttörő nemzedékének minden tagja kivette részét. Csak a legnagyobbakat említjük meg, mint Szabó J., Hantken M., Hofmann K., Böckh J., Koch A. A magyar föld rendszeres kutatásának ezen első időszakából csak pontos réteg- < tani megállapítások, leírások maradtak, a hegységszerkezet terén csak keveset hagytak ránk, ezért Vadász E. nyomán atektonikus időszaknak is nevezhetjük, mert kialakult hegységszerkezeti szemléletről nem beszélhetünk. Mégis maradt valami ennek az időszak- nak hegységszerkezeti szemléletéből és ez Hofmann K. klasszikus szelvénye a Budai-hegység hármashatárhegyi vonulatának rögökre tagolt szerkezetéről. Ez a klasszikus szelvény már tükröz bizonyos tektonikai szemléletet. Ebben egyrészt a Magyar-Közép- hegység röghegység jellegét állapította meg, másrészt a magyar geológus nemzedékeknek a töréses hegys'égszerkezetre vonatkozó szemléletét is hosszú időre determinálta A századfordulón az új idők szele azonban a geológiában is éreztette hatását. U h 1 i g V. nagyvonalú hegységszerkezeti szintézise a magyar geológus társadalmat az j addigi rétegtani kérdéseken túl, a szerkezeti problémák fokozottabb vizsgálatára serken- ; tette és új távlatokat nyitott, főleg a fiatalabb ,, második” magyar geológus nemzedéknek. 1 A lehetőséget, az alkalmat erre az erdélyi földgáz kutatás adta meg. Böckh Hugónak és társainak az erdélyi medencére vonatkozó nagyvonalú szintézise, gyűrődéses elmélete I nagy jelentéségű a magyar tektonikai szemlélet fejlődésében, melynek életrekeltője és kialakítója volt. Böckh H. műve azonban kihívta a kritikát is. Érdekes és különös, i hogy id. L ó c z y Lajos, aki ennek a dinamikus, rövid életű második korszaknak szellemi vezére volt, a meginduló vitákban meglehetősen egyoldalúan foglalt álláspontot Böckh H.-val, illetve iskolájával szemben. így alakult ki a két ellenlábas csoport (L ó c z y kontra Böckh) a gyűrődéses és a töréses elmélet híveivel és a viták folytak tovább, sokszor eszmei tartalom nélkül, hol ellanyhulva, hol újjáéledve, a háború utáni dermedt, depressziós időszakban a második, egy tragikusnak mondott nemzedék soraiban. Az első világháború befejeztével zárul a magyar földtani kutatás közel negyed évszázados fénykora, és az ezt követő tragikus fordulat következtében a gyűrődéses fel- fogás táptalaját elveszítve, terelődött „vissza”, illetve új utakra a magyar földtani tek- tonikai szemlélet. Az id. L ó c z y L. töréses iskolája fia, ifj. L ó c z y L. vezetésével visszaszerezte a hegemóniát a magyar földtanban és éppen azon alapon erősödött meg, melyet Hofmann K. rakott íe, ezelőtt majdnem száz esztendővel. Böckh H. gyűrődéses tektonikai szemléletét jóformán egyetlen ember, Pávai - Vájná Ferenc, a tanítvány és munkatárs, nemzedékének talán legtragikusabb alakja, képviselte egészen haláláig. Az 1940 — 44 között végzett Erdélyi-medencebeli felvételek az ott dolgozó fiatalabb „harmadik” geológus generáció tektonikai szemléletére olyan hatással voltak, mely szerint arra a meggyőződésre jutottak, hogy az addig uralkodó töréses szerkezeti felfogást egy gyűrt — töréses felfogássá kell módosítani. Ez a szemlélet főleg az északi-középhegt- ségi paleogén-medencebeli szerkezetekkel kapcsolatban vált uralkodóvá. És ez nem vélet- len, mert ez a terület volt ifj. Ló c z y Lajosnak és az általa vezetett Földtani Intézetnek tevékenységi színtere kb. 15 éven keresztül. A második világháború nagy világégése minden téren, így a földtan művelésében is új történéseket és meglátásokat hozott. A meginduló nyersanyagkutatás, főleg az intenzív szénhidrogén kutatás által elért földtani eredmények döntő jelentőségűnek bizonyultak. Ez mindnyájunkat meggyőzött afelől, hogy az eddigi felszíni földtani szem- lélet már nem elegendő ahhoz, hogy megoldja mélyreható földtani problémáinkat. Csak a ' mélyföldtani szemlélet képes feleletet adni sok, főleg alapvető problémánkra és közelebb f vinni hazánk földtani megismeréséhez. Elindul egy ríj, negyedik korszak, a mélyföldtani szemlélet korszaka. A magyar hegységszerkezeti szemlélet ezen ríj időszakának olyan szorgalmas és ' megbízható tektonikai adatgyűjtésre van szüksége, mint amilyenek az atektonikus kor- , szakban, vagyis Hofmann K‘. idejében a rétegtani munkálatok voltak. Furcsán hangzik, de rigy néz ki, hogy új, korszerűbb alapokra fektetve „mindent elölről kell kezde- e nünk”. A félreértések elkerülése végett ennek semmi köze nincs ahhoz az egyesek által . hangoztatott kijelentéshez, hogy mindaz, ami volt, rossz. Nem, egy tudományág újjá- f születéséről, reneszánszáról van szó. Abban a kedvező helyzetben vagyunk, hogy az intenzív szénhidrogén kutatás ' immáron húsz éve ontja a mélyföldtani adatokat, és főleg az Alföld földtani felépítéséről teljesen új kép alakul ki. Természetesen ezt az anyag- és adathalmazt először is réteg- r tanilag kell alaposan feldolgozni, mint annak idején tették, mert Vadász E. pro- “■ fesszor szavaival élve, kellő rétegtani fehsmerés nélkül minden tektonikai következtetés a I evegőben lóg. Egy írj rétegtani feldolgozás alapján kell az új tektonikai szintézist elvégezni re< Hírek, ismertetések 245 Ilyen szorgalmas tektonikai adatgyűjtés és szintézis kísérleteket, vázlatokat első' sorban a kőolajkutatás 'kiváló geológusai kezdeményeztek (Kertai Gy. Körössv L.„ Tömör J., etc.). Ha a rétegtani megalapozottságban nem lesz hiány, akkor az összegyűlt tektonikai adatok helyes szintézise és ezzel a magyar föld hegységszerkezetének korszerű megállapítása, sőt a teljes földtani kép megrajzolása soká nem késhet. Ennek a magasztos, de nem könnyű feladatnak az elvégzése már zömmel a ,, negyedik” magyar geológus nemzedékre hárul. Ezek a gondolatok vetődtek fel H o f m a n n Károly halálának 75. évfordulóján, amikor életművét méltatni, jelentőségét és helyét a magyar földtani kutatás történetében megjelölni igyekeztünk. Csiky Gábor Aubouin, J.: Réflexions sur le faciés „ammonitico rosso”. Bull. Soc. Géol. Francé 7. ser. 6, 1964, Paris, 1965. A szerző, a magyarországi viszonyok újravizsgálata szempontjából is nagyon figyelemre méltó szintézisében a Déli- Alpok és Dinaridák mezozóos üledékképződésével kapcsolatban az,, ammonitico ross o”, vörös ammoniteszes fáciessel foglalkozik; ide sorolva a középső triásztól a felső juráig előforduló vörös- (illetve zöld-) színű Ammonites tartalmú rétegeket. A dél-alpi üledékgyűjtő eredetileg is tagolt, tenger alatti hátságok és árkok váltakozásával. Az ammonitico rosso e területen kétféle kifejlődésű. A m é s z k ő kifejlődés, melyet márványként Lombardiában építkezésre is felhasználnak, a leírás szerint a Magyar Középhegység (Piszke, Csemye) középsőliász vörös mészkővel azonos : sztilolitos, mangángumós szerkezettel és rossz megtartású Ammonitesekkel. Ez üledék a szerző szerint pelágikus környezetben a tenger alatti hátságokon képződött, általában a neritikust meghaladó mélységben, bár a maimban a neritikus környezetben is létrejöhe- tett. A lassú üledékképződés, az üledékhiány („kemény felszín”), illetve a tenger alatti kioldás foka szerint a mészkőkifejlődés változó lehet, sűrített faunával, és az óceánográfiai feltételek kivételes állandóságával. A m á r g á s kifejlődésű ammonitico rosso az árok oldalán keletkezik, tehát viszonylag nagyobb mélységben. A márgás fáciesből az Annnoni- tesek könnyen gyűjthetők, és jó megtartásuk révén könnyen meghatározhatók. A farma sok- kal kevésbé sűrített, mint a mészkő kifejlődés esetén. A kemény felszínek hiányzanak. Itáliában a márgás típus a doméri és a toarcit emeletet jellemzi. ^A. Magyar Középhegység területén a márgás kifejlődésnek a toarci („bifrons-zóna”) és aaléni rétegek felelnek meg. Megemlítésre méltó: a kaledoni geoszinklinális területén a hasonló, de Orthoceras tartalmú üledékek hasonló ősföldrajzi feltételek mellett ismeretesek. G é c z y B Bandat, H. F. v.: Aerogeology — Houston, Texas, Gulf Publishing Company, 1962. 350 oldal, 402 ábra és rajz. A légifényképek egyre növekvő jelentőségűek a földtani kutatások terén. Először a geomorfológiai jelenségekből kiindulva jöttek rá, hogy valamely területet felépítő kőzet- anyag és a szerkezet légi fényképfelvételek segítségével interpretálhatók. Magától érte- tődik, hogy elsősorban nehezen hozzáférhető és addig ismeretlen területeken értek el ezzel a kutatási módszerrel feltűnő eredményeket. Ma már ott tart a légifényképek geoló- giai értelmezése, hogy nemcsak szegényes vegetációjú sztyeppéi és sivatagi területek jöhet- nek számba, hanem olyan vidékek is, ahol a sűrű növényzet a felszínt teljesen eltakarja. Ismeretes továbbá az is, hogy a légifényképeken olyan, a régészet körébe tartozó épületek és létesítmények is előtűnnek romjaik körvonalaival, amik másként rejtve maradtak volna. Újra és újra hangsúlyozni kell a légifényképekről nyert geológiai információk későbbi terepi ellenőrzésének jelentőségét és fontosságát. Külföldön sok állami és akadé- miai földtani intézetben külön aerogeológiai osztályok működnek, amiknek munkatársai mint fotogeológusok, légifényképek földtani célú értelmezésével foglalkoznak. A Magyarországról elszármazott szerző könyve a légifényképek geológiai inter- pretálásának gyakorlati kivitelére ad bevezetőt. Az alapvetést ehhez a számos sztereosz- kópi fénykép, amit az olajgeológus szerző maga összegyűjtött, továbbá a sarkvidéktől a trópusokig az egész Földről több mint 130000 légifényképből összeválogatott. A szte- reoszkópi képek különleges eljárással élesre és plasztikusra készültek, úgy, hogy nagyítás- 8 Földtani Közlöny 246 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 2. füzet sál is világosan felismerhetők a részletek. A könyv egyébként spirálissal lazán összefűzött egyes lapokból áll, a sztereoszkóppal való szemlélés elősegítése végett. A könyv hat részben 29 fejezetből áll, nagyon jó sztereofelvételekkel kitűnően illusztrálva. A légifényképek kiértékelésének elmélete és a használatos fotogrammetriai műszerek ismertetése az első, bevezető fejezetekhez csatlakoznak. A második részben a légifényképek interpretációjának alapelemeit tárgyalja a könyv, majd a fotogeológiának a montángeológiában, a kőolajkutatásban, a mérnöki munkákban, a talajtan és a hidro- lógia terén való alkalmazásának ismertetése következik. A harmadik részben a légi- fényképek általános analízisét találjuk, a negyedik rész a különféle kőzetfajták morfo- lógiai megjelenési módjait tárgyalja. Külön, kimerítő fejezetek foglalkoznak az üledékes, a plutóni, a vulkáni és az átalakult kőzettípusokkal. Az ötödik részben a szerkezeti elemzés kapott helyet: települési formák, pseudotektonikus jelenségek, gyűrt és tört szerkezeti alakulatok kitűnő légifelvételek illusztrációjával kerültek bemutatásra. A szerző a hatodik részben jellegzetes felszíni formákat mutat be a légifényképek interpretálásának példái- ként. Többek között plutónok, tengerpart, folyóteraszok, belföldi jég, sódómok, korall- zátony szerepelnek a legszélsőségesebb típusokig terjedő összeállításban. A könyv jól átgondolt beosztásán kívül az igen részletes tárgymutató is bármely szükséges fogalom, forma gyors megtalálását szolgálja. A világ minden tájáról és a föld- tan valamennyi területéről vett sok jellegzetes légifénykép nagy segitség a fényképek földtani célú értelmezésének önképzés útján történő elsajátításához. Ehhez járul hozzá az is, hogyT a képi példák között szép számmal szerepel a hazai szakember számára megszo- kott morfológia a ruszinszkói és erdélyi légifényképeken. K a s z a p A. Ee3H0C0Ba, Í\A.— >K y p a b ji e b a, . A. (pe#.) h UlHMaHCKKÜ, B.H (KOHCyjibTaHT): IlajieoHTOjion.MecKi ü cacBapb Beznoszova G. A.-Zsuravleva F. A. (szerk.) ésSimanszkij V. N. (konzultáns): Őslénytani szótár. Nauka kiadó, Moszkva 1965. (Ára 3 rubel). A számos munkatárs közreműködésével szerkesztett őslénytani szótár csak a gerinctelen állatokat tárgyalja. Terjedelme meghaladja a 600 oldalt s 164 ábra szolgálja a világosabb megértést. , Szerkezetében, felépítésében elüt nünden eddigi hasonló célú kiadványdói, s magya- rázó rajzainak világossága és gazdagsága is rendkívül értékessé teszi ezt a szótárt. Az első rész tartalmazza a műszavak értelmezését s egyúttal etimológiai magyará- zatát is. Természetes, hogy ez a rész a legterjedelmesebb, csaknem 400 oldalt foglal el. Külön érdeme ennek a résznek, hogy az alaktani és rendszertani műszavakon kívül bőséges anyagot ad az általános őslénytan fogalomköréből is. A meghatározások rövidek, világo- sak, pontosak. A második rész (389 — 522.0.) rendszertani sorrendben adja az egyes típusok (= törzsek) azon alaktani sajátságait — rajzokkal — , amelyek az őslénytani anyagban is felismerhetők és a meghatározások alapjául szolgálnak. Azonkívül az egyes törzsekre vonatkozó rövid abc-sorrendben összeállított műszó jegyzéket ad, azon szavakat véve föl, amelyek az illető törzs szempontjából fontosak és a szótári részben szerepelnek. A Fora- miniferákról mindössze 5 rajzot találunk a szótárban, a műszavak jegyzékét azonban 2 és y2 (háromhasábosan szedett) oldalon sorolja föl. Nagyon szemléltető a Receptaculitesről adott vázlat. A Conulariákat a Coelenteraták közé sorozza, a Brachiopodákat — az orosz kutatások eredményei alapján — közvetlenül a tüskésbőrűek elé (már az újszájúakhoz tartozóan) . A harmadik rész az idegennyelvű (görög, latin, újlatin, angol, francia, német) műszavak eredetét és orosz fordítását adja. A gazdag tartalmú szótár anyagának összeállításában számos szakember, az egyes vizsgálati irányok és rendszertani egységek legjobb specialistája vett részt. Ez teszi lehetővé, hogy az egyes részek között meglegyen az egyensúly, s ennek köszönhető a rendkívül gazdag anyag és pontos feldolgozás. Csak irigyelni lehet a szovjet paleontoló- gusokat ezért a fontos és kitűnő és még az oroszul gyengén tudók részére is jól használható kön v vét t. Hírek, ismertetések 247 B o g <1 a n o f f, A. A. — M o u r a t o v, M. V. — Schatsky, N. S.: Tectonique de L’Europe. (Európa tektonikája) Moszkva, 1964. p. 1 — 360. 121 ábrával. Az elmúlt évben jelent meg Moszkvában, a Nauka és a Nyedra közös kiadásában Európa 1 : 2 500 ooo-es nemzetközi tektonikai térképének magyarázó szövege. Az 1956. évi Nemzetközi Földtani Kongresszus határozta el a Föld tektonikai tér- képének kidolgozását, s ennek megfelelően került sor Európa tektonikai térképének össze- állítására. A térképhez minden európai ország elkészítette saját területének anyagát, s azt a szűkebb szerkesztőbizottság dolgozta össze. A térkép egyébként É-Afrika és Ny- Ázsia területeit is magában foglalja. A térkép első változatát az 1960. évi XXI. Nemzetközi Kongresszuson már bemu- tatták, végleges formájában nyomtatásban további két év munkájával készült el a Szov- ' jetunió Tudományos Akadémiájának közreműködésével, 16 lapon. A tektonikai térkép magyarázó szövegének bevezetésében a szerzők a térkép szer- kesztésének történetét ismertetik, majd a tektonikai térképek összeállításának problé- máit taglalják, a fontosabb fogalmak magyarázatával. Európa tektonikai egységeinek jellemzése után tektonikai fejlődéstörténeti sor- rendben, azon belül országok szerint ismertetik a szerzők az egyes területeket (Kelet- európai tábla; Északnyugat-Európa kaledóniai gyűrt területei; a varisztikus gyűrődés területe; alpi gyűrődéses területek; végül az észak-afrikai területek, az első három rész angol, az utolsó kettő francia nyelven. Az egyes fejezetek szerzői a megfelelő országok legjobb szakemberei. Ez magya- 1 rázza, hogy az ismertetés mindvégig magas színvonalú, bár nem teljesen egységes. Mint a | szerzők maguk is megjegyzik, számos probléma megoldása nem tekinthető véglegesnek; a legifjabb adatok bedolgozására sem volt lehetőség természetesen. A térkép s a magyarázó hatalmas és példamutató nemzetközi tudományos együtt- működés eredménye: értékes összefoglalást ad Európára vonatkozó tektonikai ismereteink - I ről, s nagy segítséget nyújt a további metallogenetikai, ősföldrajzi stb. térképek kidol- gozásához. A térkép és a szöveg megértését nagymértékben megkönnyíti a több mint 100 szerkezeti-földtani szelvény, valamint számos magyarázó térképvázlat. B e n k ő F. A. Cissarz: Einführung in die allgemeine und sysiematische Láger staltenlehre. (Bevezetés az általános és rendszeres telepismerettanba) . 2. teljesen átdolgozott kiadás. Stuttgart 1965. Schweizerbart’sche Verlagsbuchhandlung, 228 oldal. A könyv első kiadása 1951-ben jelent meg. Az új kiadásban a szerző az utóbbi évtizedben felismert tektonikai összefüggések alapján a könyv anyagát teljesen átdol- gozta. A mű két fő részre oszlik. Az elsőben a telepképződés geokémiai alapjait, majd a telepképző folyamatokat ismerteti. Különös figyelmet érdemel az a fejezet, melyben a telepképződést a tektonikai folyamatok függvényeként mutatja be. A második rész rövidre fogott rendszeres teleptan. A csoportosítást újszerű módon, teljesen nagytektonikai alapra helyezte. Öt fő csoportban: I. Epirogén úton mobilizált szimikus m agmás telepek II. Orogén mozgásos szialikus magmás t elepek III. Viszonylagos tektonikus nyugalomban keletkezett felszíni mállási telepek IV . Epirogén mozgásokkal kapcsolatos üledékes telepek V. Hő- és nyomáshatású átalakult telepek. E fő csoportokon belül a hőmérséklet, a nyomás, a koncentráció és a földtani felépítés körülményei szerint telepcsoportokat különböztet meg. Végül az ásványos összetétel, a mellékkőzet, a földtani kor szerint a telepcsoportokat alcsoportokra tagolja. A rendszeres rész tárgyalási módja logikus és jól áttekinthető: az említett csoporto- sításban előbb az adott telepcsoport földtani megjelenési módját ismerteti, ezután pedig a leggyakoribb kisérő kőzetek rövid leírása következik. Majd részletesen ismerteti a tele- pek ásványos összetételét és geokémiai jellegzetességeit. Végül az egyes alcsoportokat mutatja be mindegyiknél a legfontosabb telepek felsorolásával. Egyes telepeket csak kivételes esetekben ismertet részletesen, ha azt a telep általános jelentősége indokolttá 8* 248 . Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 2. füzet teszi. Ez a tömör, csak a lényegre szorítkozó tárgyalásmód a kézikönyv egyik fő értéke; lehetővé teszi, hogy az amúgy is idő híján levő szakember-olvasó a részletekbe való elmer ülés nélkül tekinthesse át az anyagot. A függelékben a legfontosabb érc és egyéb hasznosítható ásványok képletét, összetételét és előfordulási módját közli táblázatos formában. A könyvhöz nem ad szakirodalom jegyzéket, csak a bevezető rész után sorolja fel a szerinte legfontosabb kilenc teleptani munkát. Közülük hat német, három angol nyelvű. Francia, ill. orosz nyelvű munkákat nem említ, ami azok értékes volta miatt hiánya a munkának. A rendszeres teleptani rész tényadataiból mindenesetre megállapítható, hogy az új kiadásban igyekezett a legújabb teleptani megismerések adatait is feldolgozni. A szöveg megértését 45 jól összeválogatott térképvázlat és szelvény, valamint 29 táblázat könnyíti meg. Végül két nagyméretű melléklet is tartozik a könyvhöz, az elemek geokémiai gyakoriságával a főbb kőzet és teleptípusokban: litofil, chalkofil és sedimentofil csoportosításban. A mű fő értéke az újszerű, geotektonikai szemléletű felépítés, mely a már klasszi- kussá vált korábbi teleptani munkák anyagát is részben ríj megvilágításba helyezi. Bárdossy G y . On3HMecKHe cBohcTBa ropHbix nopoü h nojie3Kbix ncKonaeivibix CCCP, ílog. peg.: flopTMaH. H. B. — (Dortman, N. V.— Vasziljeva, V. I.— Veinberg, A. K. — Dubincsik, E. Ja. — Zsdanov, V. V. — Zotova, I. F. — Ilajev, M. G. — Trunyina, V. Ja — Horova, B. Ja. — Solpo L. E.: A Szovjetunió kőzeteinek és hasznosítható nyersanyagainak fizikai tulajdonságai.) Izd. Nedra. p. 1—328, 139 ábrával és 158 táblázattal. Moszkva, 1964. A Szovjetunió leghíresebb földtani intézetének, a leningrádi VSZEGEI-nek össze- állításában jelent meg a Szovjetunió ásványi nyersanyagainak és kőzeteinek fizikai tulajdonságait összefoglaló vaskos kötet. A mű első, nagyobb része a magmás és metamorf kőzetek fizikai tulajdonságaival foglalkozik, mégpedig a kőzetalkotó ásványokkal, majd a kőzetek sűrűségével, mágneses- ségével, fajlagos elektromosságával, a rugalmas rengések terjedési sebességével. Mind- ezeket a tulajdonságokat négy évtized kutatási eredményeiként foglalja össze tábláza- tokban és diagramokban. A puszta adatközlésen túlmenően azonban minden esetben vizsgálja a különböző fizikai tulajdonságoknak a kőzet ásványtani és vegyi jellegével, szöveti és szövetszerkezeti alkatával, a kőzetleválás és átalakulás mértékével való kapcsolatát képződmény korára való tekintettel. Az ásványi nyersanyagok közül a króm, réz, nikkel, ón, ólom-cink, vasércek, a bauxit, azbeszt, fluorit, grafit, csillám és csillámpegmatitok, valamint a sók fizikai tulaj- donságait ismerteti. A sokezer vagy inkább sok tízezer adat geológusaink és geofizikusaink számára is jól felhasználható a mérések értelmezéséhez. Még inkább felhívja azonban a könyv a figyelmet olyan hazai munka szükségességére, mely a magyarországi kőzetek és ásványi nyersanyagok fizikai tulajdonságainak összefoglalásával, sőt talán előbb meghatározá- sával foglalkozik, hogy a mérések interpretálásakor konkrét hazai, s nem csak általános összehasonlító adatokat lehessen figyelembe venni. B e n k ő F. G r u n a u, H. R.: Radiolarian Cherts and Associated Roeks in Space and Time. (Radioláriás tűzkő és kapcsolatos kőzetek térben és időben) Ecl. Geol. Helv. 58, Basel. 1965. 157-208 1. A szerző részletes áttekintést nyújt a Radiolaria tartalmú tűzkő tér- és időbeli elterjedéséről. Összegezése szerint a radioláriás tűzkő az ordovieium, szilur, devon, felső- jura és felső-kréta időszakokra jellemző. A palaeozoikumban a kaledoniai, uráli és tas- mániai geoszinklinális területén, a felső-jurában a Tethys mediterrán övezetében, a felső- krétában Közel,- Közép- és Távol-Keleten ismeretesek egykori trópusi vagy szubtrópusi nedves éghajlattal jellemzett területeken. A radioláriás tűzkő a geoszinklinálisok eugeo- szinklináhs részében keletkezett, pelágikus mészkő és ofiolit kíséretében, a szerző szerint feltehetően 1000 — 5000 m tengermélységben. G é c z y B. Hírek, ismertetések 249 X h t a p o b, H. H.: npoÖJieMbi r eo xhmhh. — (H i t a r o v, N. I.: A geo- kémia problémái.) Jubilejnüj szbornik, poszvjascsennüj szemdeszjatiletniju akad. A. P. Vinogradova. Izd. Nauka, Moszkva, 1965, pp. 690. A Vinogradov akadémikus 70. születésnapja alkalmából kiadott jubileumi kötet gazdag gyűjtemény az Ó- és Újvilág igen széles spektrumú geokémiai kutatási ter- méséből. A kötet 65 cikkét 8 tárgykörbe (fejezetbe) csoportosította a szerkesztő.: Kozmo, kémia és a Földképződés, Elemek és izotópok geokémiája. Kőzetképződés és geokémia- Asványtan és geokémia, Rádioaktív elemek geokémiája, Biogeokémia, Óceánok geo- kémiája, Regionális geokémia. A geokémia vezető szakembereinek seregszemléje igen sok új adattal, gondolattal, elmélettel gazdagítja Földünk és más égitestek kémiai ismeretét, sokrétű folyamatainak értelmezését. Felsorolás alakjában is csak a magyar tudományt képviselő, továbbá tárgy- körileg hozzánk közelálló cikkekre hívjuk fel a figyelmet. Szádeczky-Kardoss E. az alkálikőzetek képződését világítja meg új oldalról, kimutatva,, hogy az agpaitos és miaszkitos kőzetképződés nem kéregmélységben, hanem evolúciós sorrend tekintetében különbözik egymástól. Bárdossy Gy . — Konda J. — R. Sik S. — T o 1 n a i V. közös cikke a bakonyi bath radiolaritok pél- dáján az amorf kovasavnak a tridimit rácsrétegeket is tartalmazó opál-krisztobaliton át vezető krisztobalitos (lussatitos) kristályosodását mutatja be. Korzsinszkij, D.Sz. nyílt rendszerek termodinamikai potenciálját határozza meg külső pH és oxidációs hatás mellett. Krauskopf, K. B. magmás eredetű nehéz- fém-haloidok illékonyságát világítja meg. N a u m o v, G. B. — M i r o n o v a, O. F. karbonátos hidrotermális oldatok uránszállítását jellemzi. Savul, M.-Pomir- 1 e a n u, V. a nagybányai érctelérképződés termáhs körülményeit rekonstruálja folyadék- zárványok vizsgálata alapján. H i t a r o v, N. I. — Butuzov, V. P.— Fit v in, J. A. — Kadik, A. A. nagynyomású (42000 atm.) kísérleteiről számol be, eszerint a száraz bazaltanyag 134 km mélységben csak 2000 C°-on olvadhat meg. B arth, T. a Na geokémiai körforgásáról közöl igen érdekes adatokat, G i u § c a, D.-Ionescu, J. kiértékelése a Gutin nyomelemeloszlásáról minden andezitterület feldolgozásánál min- tául szolgálhat. P a n t ó G. H h ui h h, A. Jl.: IlpoÖJieMa cpegHHHbix iwaccHBOB, — (J a n s i n, A. L.: A. közbülső tömegek problémája.) Bjulletiny Moszkovszkovo Obscsesztva Iszpütatyelej Prirodü. Otgyel geologicseszki j . 1965. No. 5. pp. 8 — 39. Az utóbbi időben a közbülső tömegek problémája erősen foglalkoztatja a szovjet geológusokat. Számos figyelemre méltó munka tanúskodik erről. Terjedelmes tanulmá- nyában ezeket igyekszik összefoglalni és kiértékelni a szerző. Mindenekelőtt visszatekint ' a fogalmat elsőként alkalmazó munkákra : Mint ismeretes, a közbülső tömeg fogalmát E. S u e s s (1885) vezette be a föld- ! tani irodalomba. Két típusát különböztette meg. Az egyik idegen tömegként ékelődik a gyűrt hegyláncok közé (típusa a Kolorado Plató) ; a másik viszont a geoszinklinális Övezet belső kiemelt helyzetű magjaként jelentkezik (Pamir). A máig tartó viták alapját a Köbér (1928) által bevezetett „Zwischengebirge” fogalom szolgáltatta, melyet sokan — tévesen — a közbülső tömeg fogalmával azonosítottak. Ugyanis Köbér példa- ként a Pannóniai-medencét említette, melyet viszont S u e s s jellegzetes Koloradó | típusú közbülső tömegnek tartott. Holott Köbér a „Zwischengebirge” fogalmat oro- ! gráfiai értelemben használta, a gyűrt hegyláncok között elterülő, viszonylag alacsonyabban fekvő területeket értve alatta, melyeket a környező hegyláncok lepusztult anyaga borít, ill. tölt fel. A későbbi években a zavar egyre fokozódott és ma már e fogalmakat a legkülönbö- zőbb tektonikai szerkezetek megjelölésére használják. Ezzel kapcsolatban J a n s i n részletesen elemzi Archangelszkij, Satszkij, Belouszov, Bogdanov, Szlávi n. Koszigin, Kizevalter, Muratov, Hajn és Sejnmann munkáit. Különösen Szlávin 1958, 1959, 1960-ban megjelent cikkeit bírálja élesen, kimutatva, hogy tektonikailag nem egyenértékű területeket ír le közbülső tömeg néven. J a n s i n szerint a jelenlegi zűrzavarból csak az adhat kiutat, ha leszűkítéssel pontosabbá tesszük a közbülső tömeg fogalmát. Szerinte csak olyan kéregrészek nevez- hetők közbülső tömegnek, melyek eredeti, a geoszinklinális fejlődési szakasz előtti szer- 250 Földtani Közlöny, XC VI. kötet, 2. füzet kezetüket az orogenézis végéig többé-kevésbé megőrizték. Tektonikai felépítésüket tekintve nincs lényegi különbség köztük és a kontinentális táblák („platform”) között, csupán a kiterjedésük kisebb. Ha az adott területet különböző orogén fázisok során kelet- I kezett gyűrt szerkezetek veszik körül, akkor kontinentális táblának kell nevezni, ha pedig j egyazon geoszinklinális övezet gyűrt szerkezetei környezik, akkor közbülső tömegről beszélhetünk. A merevebb felépítésű közbülső tömegeket a mobilisabb gyűrt geoszink- linális övezetek mintegy körülfolyj ák; ezért a fő csapásirányok lényegesen eltérhetnek a 1 közbülső tömegekétől. A közbülső tömegek rétegsora hézagosabb a geoszinklinális övezetekénél és fáciesé- I ben a közeli táblás területekéhez hasonló. A környező felgyűrődéssel egyidőben a köz- j bülső tömegek területén kisebb gránit intrúziók keletkeztek jellegzetes alkálidús össze- - tétellel. J a n s i n szerint a közbülső tömegeknek nincs specifikus ércteleptipusa; álta- lában azonban a gyűrt övezetekhez képest viszonylagos telepszegénység jellemzi őket. Szerinte téves az a felfogás is, hogy a közbülső tömegeket kis kéregvastagság j jellemzi. Ennek az az oka, hogy először a Pannoni ai-medence területén mutattak ki a viszonylag vékony, 25 — 27 km-es kéregvastagságot. Mivel a Pannóniai-medencét klasszi- kus közbülső tömegnek tekintették, feltételezték, hogy a kéregvastagság az összes köz- bülső tömegre érvényes. Pedig J a n s i n szerint a kéregvastagság a legújabb tektonikai mozgások függvénye: Ha a közbülső tömeg nemrég kiemelkedett, akkor alatta az átlagos- nál nagyobb kéregvastagságot kell találnunk. Ha a közbülső tömeg nem túl magasan fekvő plató, akkor vastagsága az átlagos kéregvastagsággal megegyező lesz. Ha pedig csak nemrég süllyedt le — mint a Pannóniai-medence, — csak akkor lesz vastagsága kisebb az átlagos kéregvastagságnál. Sajnos J a n s i n nem támasztja alá fejtegetéseit konkrét példákkal és mérési adatokkal. J a n s i n tanulmányának jelentős részében azokkal a területekkel foglalkozik, melyeket szerinte tévesen tekintettek közbülső tömegnek. A Szlávin által (1959) közbülső tömegként leírt Rodope- és Macedón-masszívum ilyen, továbbá a Pamir és való- szín űleg az Égei-masszívum. Megkülönbözteti a közbülső tömegektől az ún. korai konszolidációs tömegeket, melyek az adott geoszinklinálishoz tartoznak, annak legelső orogén fázisában jöttek létre. Ilyenek például a Cseh-masszívum és a francia Massif Central, a herciniai hegységképződés viszonylatában. Részletesen foglalkozik J a n s i n a bennünket legközvetlenebbül érintő Pannó- niai-medence kérdésével. Kiemeli, hogy ezt a területet S u e s stől kezdve klasszikus közbülső tömegnek tekintették, és majdnem az összes számottevő tektonikai munkában hivatkoznak rá. Jansin Vadász E. , .Magyarország földtanának” közelmúltban megjelent orosz nyelvű kiadására (1965) hivatkozva figyelembe veszi azokat az új adatokat és meg- állapításokat, melyeket az Alföld és a Dunántúl területén mélyített mélyfúrások ered- ményeztek. Hivatkozik továbbá S z e n t e s F. tektonikai összefoglalására, mely Európa tektonikai térképének magyarázó szövegmellékletében jelent meg (1964). Ezek alapján arra a véleményre jut, hogy a Pannóniai-medence nem tekinthető összefüggő egységes közbülső tömegnek. Legfeljebb orográfiai egységnek tekinthető a Köbér- féle „Zwischengebirge” értelmében. Hasonlóképpen az Iráni-fennsík is „Zwischengebirge”. A gyűrt geoszinklinális övék közti mély tengermedencék (Tirréni-tenger, Fekete- tenger, Kaspi-tenger déli része) sem közbülső tömegek J ansin szerint. Különböző szerkezetűek lehetnek, de leginkább „reliktum geoszinklinálisok”, melyek az orogén fázisban nem gyűrődtek és nem gránitosodtak, mindvégig megmaradtak mélyenfekvő. lesüllyedt helyzetükben. Valódi közbülső tömegnek tartja a Szibéria ÉK-i részén található Kolümszki-, Omolonszki- Tajgonoszki- és Ochotszki- masszívumokat, Anatóliát, a Pannóniai-me- dence egyes részeit, Szardíniát és Korzikát. Jansin e bonyolult tektonikai probléma nagy olvasottságú kiváló ismerője, amit a 104 idézett dolgozat kritikai értékelése is bizonyít. Gondolatébresztő munkája a kérdést korántsem zárja le, de új lendületet adhat az érdekelt területek geológusainak, nekünk magyaroknak is. Bárdossy Gy Hírek, ismertetések 251 K o c h Sándor: Magyarország ásványai. (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1966.) Lélekemelő örömmel fogadjuk ezt a külső kiállításában, könyvkiadásunk hatalmas fejlődését jelző, s az Akadémiai Kiadó díszére mutató könyvet. Belső tartalma szerint pedig a szerző kimagasló korszerű teljesítményét, szakmánk céltudatos előretörését üdvözöljük benne. Elsősorban kortörténeti és tudománytörténeti jelentőségére kell föl- figyelnünk. A földtan tágabb keretébe tartozó ásványtan, a száz évet meghaladó magyar föld- tan történetében, az összefoglaló tankönyvek és kézikönyvek megjelenésének három egymásba fonódó fejlődési szakaszát ismertük föl. Az első ríttörő, iránytmutató alapvető szakaszban, korát meghaladóan kiemelkedik Szabó József Ásványtana. Fejlődéstör- ténetileg ez a könyv mai irányelveink szerint „Ásványtani előadások” litografált íveivel indult (1855), majd „Szemléleti ásványtan S t o c k e r József munkája után átdolgozva” (Pest, 1857), „A z ásványtan alapvonalai különös tekintettel az ásványok gyakorlati meg- határozására” (egyetemi használatra, Pleckenast kiadás. Pest 1861 ; 2. kiadás 1864) címen folytatódott. ' Következett az Ásványtan, felsőbb tanításra és gyakorlati használatra (3. kiadás újtjól átdolgozva és tetemesen bővítve, Budapest, Franklin Társ. 1875), Ásvány- tan elemi oktatásra, 1878; Ásványtan kőzettani tájékozással, szemléleti és gyakorlati módszer alapján, kezdők számára (3. újból átnézett kiadás, 1887), végül Ásványtan fel- sőbb tanításra és gyakorlati használatra (4. újból átírt kiadás, Franklin Társ. 1893). Ez a közel négy évtizeden át megjelent hétféle ásványtani tan- és kézikönyv kitűnően szemlélteti nemcsak az ásványtan fejlődését általában, hanem a magyar ásvány- tan fejlődésmenetét is. Az utóbbiban Szabó József egyéni útját, oktatási irányelvét, a szaktárgy fontosságát, gyakorlati jelentőségét kiemelő serkentő hatással tárgyalja. Szádeczky-KardossE. szerint: „Tisztában van azzal, hogy az ásvány-földtani tudományok legfontosabb alapja az anyagismeret.” (Földt. Közi. 91. 1961.) S z a b ó J. Ásványtana 3. kiadásának előszavában: „A felsőbb tanítás megkívánja, hogy a természettudományok idevágó csoportjában nyert eredmények, amennyire ásványokra vonatkoznak, mind tárgyalva legyenek. Az elméleti vagy előkészítő rész ezáltal kibővül annyira, hogy a leíró részben a tanár előadása folyamatában bővebben csakis a kiválóbb fajokat tárgyalhatja, s a vagy 900 ásványfajnak legnagyobb része nem is említtetik. A tanítás célja a tanulónak megmutatni, hogy miként kell valamely ásványt a tudomány jelen állásában felfogni, s hogy mit kell a kézbe adott példányról ilyen szellemben leolvasni.” „A gyakorlati élet igénye az, hogy az ásványtan minden ismert fajról adjon felvilá- gosítást ...” „Azoknak kik a leíró természettudomány ezen ágával tudományosan fog- lalkoznak, kézikönyvül szolgálhat ...” Még határozottabban mutat reá a negyedik kiadás előszava (1893) az ásványtani tankönyv — kézikönyv együttesére: „Ezen negyedik kiadást legnagyobbrészt újból kellett írnom.” „Azonban bármennyire igyekezzünk is munkánkat minden ágában egyöntetűvé tenni, nehéz elkerülni, de nem is kell attól idegenkedni, hogy a szerző kiválóbb hajlama szerint, annak külön jelleget ne adjon: egyik a kristálytani, más a fizikai, harmadik a kémiai tulajdonságokat pártolja és emeli ki jobban. Én ezen utóbbiak közé tartozom, mert az ásvány ismeretének alapja az anya- gának ismerete . . ” Ezekből az idézetekből kitűnik Szabó J. ásvány-kutatói, elméleti és gyakor- lati vonatkozású, oktató-nevelő hatású, mindmáig irányt szabó működése és szerepe. Utána, az ásványtan terén beállott kristály alaktani, ásványleíró hasznos és szükséges, de egyoldalú irányzat a fejlődésben némi pangást, sőt visszaesést hozott. Egyetemi tanköny- vek, még. inkább kézikönyvek, sőt összefoglaló monográfiák kiadása ebben a fölszabadulásig terjedő második, gazdasági válságokkal, háborús romlásokkal, politikai zavarokkal ter- helt szakaszban, nagyon megnehezült. Folyamatban volt Krenner J. professzor Magyarország ásványai c. akadémiai Semsey-pályadíjjal jutalmazott monográfiája, amiből néhány kiváló ásványleírás megjelent, egyes hátrahagyott ismeretlen kézirat- töredékek pedig a Nemzeti Múzeum Ásványtárában elpusztultak. Ebben a második kiadási szakaszban két kötetben megjelent M a u r i t z— V e n d 1 Ásványtan (1942), az akkori egyetemi előadás irányelve és állapota szerint általános részében korszerű tan- anyag. Rendszeres részében Magyarország régi határain belül ismert világhírű ásvány- lelőhelyeket kiemelten említi. .Szabó József Ásványtanának ásványleírásait nem teszi fölöslegessé. Fölszabadulásunk utáni kultúrforradalmas szocialista fejlődésünk a „magyar földtan fordulatában” ásványtani irodalmunkban is új fejlődési szakaszt nyitót* Szabó József Ásványtanának szellemében megjelent Koch — Sztrókay Ásványtan (1955) az egyetemi reform tervhez igazodó, lerövidített, didaktikus fölépítésű ismeret- 252 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 2. füzet anyag. Rövid időn belüli új kiadása haladó irányú átdolgozás. Ezt az ásványtani fejlődés" menetet bekoronázza K o c h S. Magyarország ásványai c. most megjelent összefoglaló könyve, mely bevezetőjében itt vázolt tudománytörténeti értékelésünket adatszerű tárgyi és személyi részletezéssel felsorolja. Reámutat arra a nagy hiányra, ami Tóth .Mike első „Magyarország ásványai” c. ,, . . . a maga idejében úttörő, de még ma is igen jól használható” kitűnő munka megjelenése óta ebben a vonatkozásban fennállt. Hozzá- tehetjük, hogy ezt a hiányt, tökéletes űrkitöltéssel pótolja a most megjelent könyv, mai országunk minden ásványát korszerű, többnyire saját vizsgálatokon alapuló ismertetés- sel. Méltó utódja a nagy elődöknek s hosszú időre előremutatója az e téren nagy méretek- ben folyamatban levő ásvány-földtani hasznosítható nyersanyag kutatásainknak. Tárgyi tekintetben a könyv logikus beosztása megkönnyíti a tanulást, ismeret- szerzést, a kutató számára az adatkeresést is. Szerző szakjának szerelmese, közismert lelkes odaadással, nagy oktatási készséggel ellenállhatatlanul ragad magával az ismere- tek tárházában. „Magyarország ásványelőfordulásainak genetikai-földtani rendszere”, valamint a „Lelőhelyek részletes tárgyalása” c. fejezetek magmás— -üledékes — átalakult kőzetcsoportosításban adott minden jellegre, alaptulajdonságra és kivételekre kiterjedő anyag— alak — folyamat szerinti, megelevenítése, ellenmondásban áll az illusztris szerző ama kitételével (16. old.): „Nem tartozik munkám körébe a magyarországi kőzetek tár- gyalása.” Hiszen ásványaink a kőzetképződés menetrendjét követik, keletkezésük alá- rendeltségében, hely, tér és idő függvényében ! Függelékben találjuk Magyarország területén hullott meteoritok ismertetését, Magyarország ásványainak és lelőhelyeinek (nem „előfordulás”), bányahelyeinek gondos fölsorolását és a használatot megkönnyítő betűrendes névmutatót. Nem maradhat meg- említés nélkül az ásványlelőhelyekre vonatkozó irodalomnak, szinte a megjelenés nap- jáig terjedő figyelembevétele. írtuk egykoron a Magyar Nemzeti Múzeum gazdag Ásványtárának működéséről (1919), hogy Magyarország ásványainak ismertetését elhanyagolva szinte tudatosan a gyűjteményben levő, exotikus ásványok leírására szorítkozik. Említettük, hogy Magyar- ország akkori ásványainak pályadíjas munkája nem készült el, s azóta ásványgyűjtemé- nye is elpusztult. Koch S. munkája mentesíti konmkat a jövő ilyen irányú felelőssége alól. A munkát elsősorban magunk kielégítésére kell vennünk, a Kiadó figyelmét fölhív- juk azonban az idegen nyelvű kiadás szükségességére is. Lehmann, U.: Paláonlologisckes Wöi'terbuch. 335 o., 102 szövegközti ábra, 3 tábla. F. Enke Verlag, Stuttgart 1964. B e r i n g e r földtani és őslénytani címszavakat együttesen tárgyaló munkája volt a második világháború óta a német nyelvterületen — tudtommal — az egyetlen, őslénytani fogalmakat is magyarázó szótár. Lehmann gondosan összeállított könyve nagy hiányt pótló kitűnő munka. A szótárban az őslénytan általános fogalmai mellett megtaláljuk az ősnövénytan, valamint a gerinctelen és a gerinces ősállattan legfontosabb címszavait. Miután a szerző tudományos munkásságának súlypontja a gerinces őslénytan területére esik, természetes, hogy a szótárban a gerinces állatokra vonatkozó címszavak nemcsak megfelelő teret kapnak, hanem hangsúlyozott részletességet is. Ebből a szemszögből tekintve, L e Il- in a n n szótára szinte úttörőnek is mondható. . A gazdag címszóanyag mellett különösen kiemelkedő az etimológiai adatok bősége és pontossága. Nagy előnye, hogy sok fogalom (vagy rendszertani egység) szerző- jének nevét a fogalomalkotás évszámával együtt adja meg. Utalásai pontosak és meg- bízhatók, bár sajtóhibák és elírások természetesen itt is előfordulnak. így pl. sajtóhibával jelent meg a Nannoconus szerzőjének neve. A nannofossziliák meghatározása nem elég konkrét. Legnagyobb hiányként a kevés ábrát róliatjuk föl, de ezzel a könyv terjedelmé- nek nagyarányú növekedése járna együtt s ez nyilván kiadási nehézségeket vonna maga után. A nagyon rokonszenves előszóban a szerző mindenkit felkér, közöljék az észrevett hibákat. Az a tény, hogy szorgos keresés ellenére is csak jelentéktelen s többnyire sajtó- hiba jellegű hibát találtunk, azt a tudatot kelti, hogy a szerző e kitűnő, nagyon hasznos és használható munkát a legmesszebbmenő gondossággal állította össze. Az őslénytani kutatásnak a szótár komoly segítséget nyújt. B o g s c h L. Hírek, ismertetések 2 ».) M 11 p mi h k, M. O.: C.iOBapb no reojiornn He$TH. — (M i r c s i n k, M. F.: Kőolajföldtani szótár.) Gosztoptyehizdat. p. 1 — 776. Leningrád, 1958. A neves kőolajgeológus szerkesztésében kiadott kőolajföldtani szótár összeállítá- sában kiváló szakemberek vettek részt. (A. N. Fedorov, G. I. Teodorovics, O. A. Rad- csenko, V. A. Uszpenszkij, K. Sz. Maszlov, V. Je. Hain, V. V. Fegyinszkij, D. L. Sztye- panov, Sz. N. Naumova, N. N. Szubbotin, V. Ja. Rutman, V. M. Jermolajev, N. B. Vasszojevics, V. A. Szokolov — és még sokan mások). A terjedelmes, több ezer címszót tartalmazó, több száz ábrával illusztrált értelmező szótár jóval nagyobb területet ölel fel, mint címe ígéri: a kőolajföldtan s az ahhoz szoro- san kapcsolódó tárgykörök mellett (vö. földgáz, kőolajkutatási módszertan és készlet- számítás, kőolajkémia és geokémia, felszíni és mélyfúrási geofizikai módszerek, kőolaj- telepek hidrogeológiája stb.), ugyanis ezernyi fogaimat fejt ki az általános és történeti földtan, szerkezeti földtan, ásvány és kőzettan, szerves és szervetlen kémia, geokémia, őslénytan (makro- és mikrofauna, fitopaleontológia), térképezés, fúrástechnika és vágat- feltárás köréből. A Kristofovics szerkesztésében több kiadásban megjelent kétkötetes földtani szótár mellett is értékes magyarázó szakszótár ez — értékét emeli előzővel szem- ben a gazdag ábraanyag — , melyet a kőolajgeológusok mellett az orosz nyelvű földtani irodalommal foglalkozó minden szakemberünk haszonnal forgathat. B e n k ő F. M ü 1 1 e r, G.: Methoden dér Sediment-Untersuchung (Sediment-Petrologie Teil I.). (Üledék vizsgálatok módszertana.) Schweizerbart’sche Verlagsbuehhandlung, 303 oldal. Stuttgart, 1964. E kézikönyv első kötete a \V. von Engelhard t, H. Füchtbauer ésG. M ü 1 1 e r által közösen írt és a közeljövőben megjelenendő „Sediment-Petrológiának”. Szerző szerint a könyv célja az üledékkőzettanban alkalmazott anyagvizsgálati módszerek bemutatása. Az első főfejezetben rövid áttekintést ad azokról a geofizikai mód- szerekről, melyek az üledékkőzettannal leginkább kapcsolatosak. A második főfejezet a helyszíni anyagvizsgálattal, ill. a mintavétellel foglalkozik. A harmadik főfejezetben a laboratóriumi anyagvizsgálati módszereket ismerteti. Ez terjedelmileg a könyv legnagyobb része, 235 oldal. Az anyagot a szerző a következő hét fejezetbe csoportosította: x. Minta előkészítés, 2. Mechanikai elemzés (granulometria) , 3. Kőzetszövet vizsgálatok, 4. Tiszta ásványfrakciók kinyerésének módja, 5. Az ásványos összetétel meghatározásának módszerei, 6. A szerves komponensek meghatározása, 7. A porozitás mérése. Szerző mindenütt törekedett a legújabb és a legkorszerűbb vizsgálati eljárások bemutatására. A világszerte tapasztalható rendkívül gyors fejlődésre való tekintettel ez nem is volt kis feladat. A szerző azt a helyes megoldást választotta, hogy csak a módszerek lényegét, elvi vázlatát mutatja be, egy-egy táblázat vagy ábra felhasználásával, ami pedig a részleteket illeti, közli a legfontosabb szakirodalmat. A könyv valóban rendkívül gaz- dag és korszerűen összeválogatott irodalomjegyzéket tartahnaz — összesen 450 cikket és könyvet sorol fel. Erősen hiányolható viszont, hogy a szovjet szakmunkákról, néhány kivételtől eltekintve, említést sem tesz. Az anyagvizsgálati fejezetek közül ki kell emelni az egészen újszerű beállítású ásványhatározási fejezetet, melyben a kvantitatív határozásra való törekvés kerül elő- térbe. Különösen a röntgenvizsgálati és a DTA módszerek ismertetése érdemel elismerést. Hiányolható viszont, hogy a szerző nem foglalkozott könyvében az üledékes kőzetek oxidációs-redukciós jellemzőivel és ezek mérésének módszereivel. Mindent összevetve igen korszerű, könnyen kezelhető kézikönyv. A gyors tájéko- zódást jól összeválogatott név- és tárgymutató könnyíti meg. Az anyag megértését 91 ábra és 29 táblázat segíti elő. Bárdossy Gy. 254 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 2. füzet HmJJOpMagva Me>KflyEeűOMCTBeHHoro neTporp£(|JKMecKoro KOivumTa CCCP (A Szovjetunió ágazatok-közötti kőzettani bizottságának közleményei). H3fl. A. H. CCCP. Cep. TeoM. 1965/10: 158 — 167. A közlemény helyzetképet alakit ki a kőzettani terminológia mai állásáról a Szovjetunióban és kijelöli a legsürgősebb tennivalókat: többértelmű terminuszok jelenté- sének egyesítése, szinonimák kiküszöbölése, meghatározatlan értelmű műszavak pontos definiálása vagy elhagyása, pontatlan, alkalmatlan terminuszok mellőzése, s ami legfon- tosabb, haditerv az elfogadott határozatok betartására. ízelítőként három kérdéscsoport bizottsági ajánlásait közli. Magmás kőzetek összetett neveinek írásmódja: Kötőjellel írandók eszerint az önálló kőzetnevekből összetett és helynévvel képzett elnevezések pl. szienit-pegmatit, plagiogránit-porfír, andezito-dácit, gabbró-piroxénit, rapakivi-gránit. Egybeírást ajánl az ásváuynevekkel és görög -latin szótövekkel képzett kőzet- nevekre pl. leucitbazalt, plagioaplit, trachiandezit, vitrodácit, leukodiabáz, oxikeratofir, riodácit, klasztogránit. K r i s t á 1 y m é r e t e t kifejező kőzetnevekről: Széles körű irodahni feldolgozás alapján alábbi, tizedes nagyságrendi felosztást ajánlja: > 10 mm: durvakristályos, 1 — 10 mm: középkristályos, 0,1 — 1 mm: aprókristá- ryos, 0,01— o,r mm: mikrokristályos, < 0,01: kriptokristályos. A műszó hangsiílyozottan », kristályos”, szemben a törmelékes kőzetek „szemű” vagy „szemcsés” megjelölésével. „Fázis”, „f ácies”, „formáció”, „összlet" fogalma mag- más kőzettanban: „Fázis csak fizikokémiai értelemben elkülönült részletekre használandó. Időbeli tagolásra a „ciklus” (formáció-sorozat, kevésbé ismert esetben (1. alább) összlet képző- désideje), szakasz (3Tan) (formáció képződésideje) és stádium (formáció részletének képzőiésideje) való. A ,,fácie3”-szó kevert-értelmű alkalmazása miatt ketté kell választani a fogalmat: 1. Fácies- jelleget a magmás kőzetek azon bélyegei adják, melyeken képződési feltételei visszatükröződnek. 2. Fácies- viszony azonban földtani és magmás feltételek összessége, melyek a kőzetképződést — speciális fáciesjelleggel — megszabták. Az üledékföldtanból kölcsönzött magmás kőzettani „formáció” (képződmény) egyértelművé akkor válhat, ha azon „egy magmás-szerkezeti ciklus egyetlen szakaszában egy magma-fészekből származó kőzetek vagy ásványasszociációk összességét értjük.” Sokoldahí mérlegelés alapján a bizottság nem ajánlja az „összlet” szó használa- tát általában magmás formációk összességére csak kevéssé ismert — és így rétegta- nilag besorolható formációkra nem bontott — területeken. P a n t ó G . Paláobotanische) kohlenpetrographis;he und geochemische Beitrage zűr Stratigraphie und Kohlengenese (Ősnövénytani, szénkőzettani és geokémiai adatok a rétegtanhoz és a kőszénkeletkezés hez.) Fortschritte in dér Geologie von Rheinland mid Westfalen, Bánd 12. Krefeld 1964. A „Fortschritte” kötetei általában gyűjteményes alakban jelennek meg. Ilyen az 1964-ben kiadott 12. kötet is, melyben 643 oldalon 91 ábrával, 48 táblázattal és 123 képtáblával 36 értekezést találunk a címben körvonalazott témakörből, 42 szerző és egy alkotóközösség munkájából. A szerzők nemzeti sokfélesége — angol, francia, indiai, kanadai, magyar, német, török és szovjet — széles alapot biztosít a sokrétű anyag- tárgyalásra. Az ősnövénytannal, szénkőzettannal és a kőszén geokémiai ismeretével kapcsolatos sokféle új kérdést érintenek módszertani és gyakorlati szempontból egyaránt. A kötet ősnövénytani, szénkőzettani és az éghető kőzetek kémiájával foglalkozó részekre oszlik. Az ősnövénytani részben nevezéktani és rendszertani, rétegtani és fácies kérdések- kel foglalkoznak. Különösen értékesek a rétegtannal és a spóra-pollen együttes, valamint a kőszénfácies viszonyával foglalkozó tanulmányok. Hírek, ismertetések 255 A rétegtani részben új ismereteket közölnek Északnyugat -Németország fölső- karbon makroflórá járói. Más cikkek Ázsia, Anglia, Dél-Afrika, Franciaország, Görög- ország, India, Magyarország, Németország és Törökország területéről végzett spóra- pollen analitikai vizsgálatokkal foglalkoznak, s a munka eredményeként ismertetik a karbon, perm (zeckstein), triász (keuper), liász, alsókréta, harmadidőszak és a pleisztocén jellemző spóra-, pollen-együtteseit es ősnövénytani rétegtani tagolását. Hazai vonatkozás Simoncsics P. : Éinige neue Sporen aus dem Salgótarjáner Kohlengebiet in Ungam (Néhány új spóra a salgótarjáni kőszénterületről) tanulmány. Ebben a kőszénterület komplex feldolgozásával kapcsolatos munka során az általa vég- zett pollenanalitikai vizsgálatok eredményét ismerteti, két új nemzetség és 12 új faj leírásával. A spóra-pollen együttes és a kőszénfácies viszonyát vizsgáló közlemények minden esetben egy -egy telep képződési viszonyainak tükrében mutatják be eredményei- ket. * A szénkőzettannal foglalkozó főrész témák szerint további alfejezetekre oszlik. Nagyobb lélegzetű közleményben a Szovjetunió jura korú kőszeneinek szénkőzettani jellegeiről kapunk áttekintést. Továbbiakban egy-egy kőszénelegyrész (főleg spóra vagy pollen) és a kőszénkeletkezés, szénülés viszonylatát vizsgálják. Négy tanulmány Németország karbon és harmadidőszaki kőszénösszleteinek szénkőzettani, kőzettani és rétegtani vizsgálatával foglalkozik, különösen a Ruhr-vidéki karbon rétegekre vonatkozó értékes adatokkal. Az elvégzett vizsgálatok eredményekép- pen vezérszintek kijelölésével jobb lehetőségek nyílnak a kőszéntelepek és a meddő- rétegek azonosítására. A geokémia, kőszénkémia tárgykörében az alsórajnai bamakőszénmedencében végzett kőszénhamu vizsgálatokról olvashatunk. A szerzők a Ca/Mg arány változásából a kőszéntelep képződése közbeni tengeri beütésre következtetnek. Más dolgozat a devon és karbon rétegek nem illanó szénhidrogén tartalmát vizsgálja fúrási mintákon. A harmadik kémiai tárgyú cikk a nyomásnak és a hőmérsékletnek a szénülésre gyakorolt hatását vizsgáló kísérlet-sorozatot ír le és ismerteti a kapott eredményeket. Megállapítja, hogy a kőszénanyagban megtalálható spórák csak bizonyos fokig használ- hatók a szénülés hőfokmérőiként. A három befejező közlemény a szénkőzettan módszertani és gyakorlati alkalmazási kérdéseivel foglalkozik. Tárgyalja a lumineszcens mikroszkóp alkalmazási lehetőségét a szénkőzettanban, és részletesen ismerteti az egyes elegyrészek lumineszcens tulajdonsá- gait. A lumineszcens vizsgálatok alapján mutat rá a fácies és a szénülésfok kapcsolatára. A következő cikk egy szénkőzettani laboratórium munkáját ismerteti. A kötet záró cikk görög vonatkozású, a megalopolisi bamakőszénelőfordulás anyagán végzett vizsgálatokat ismerteti, összekapcsolva a bányanyitás és a felhasznál- hatóság értékelésével. A kötet nagyrészt a heerleni karbon-kongresszus anyagát öleli fel, kiegészítve néhány, a barnakőszén vizsgálatával foglalkozó közleménnyel. Valamennyi jelentős elméleti ismeretanyagon túlmenőleg a bányászat, a szénfeldolgozás gyakorlatát is nagy mértékben szolgálja. Szentirmai I. P 1 a s, L. van dér — T o b i, A. C.: A Chart fór Judging the Reliability of Point Counting Results. (Diagram pontszámlálási eredmények megbízhatóságának megha- tározására.) Amer. Joum. Sci. 263. 1., 1965. január, 87 — 90. Hazai kőzettani irodalmunkban, de világviszonylatban is elterjedt hiányosság, hogy a munkák nagy része az ásványtani összetétel mennyiségi meghatározásának pontos- ságát nem adja meg, hanem megtévesztően pontosnak látszó adatokat közöl. Ennek oka a megbízhatóság számításának viszonylagos nehézsége. A két holland szerző egyszerű diagramot szerkesztett a pontszámlálással meghatá- rozott modális összetétel megbízhatóságának megállapítására. Ennek segítségével adott számú mérési ponthoz meghatározhatjuk a mért százalékos mennyiség abszolút és relatív hibáját, vagyis azt, hogy adott (95%-os) valószínűséggel a mért %-os érték körül milyen intervallumba esik a csiszolat valóságos összetétele. A diagram akkor használható, ha az egyes mérési eredmények egymástól függet- lennek tekinthetők, vagyis, ha az egyes mérési pontok távolsága nagyobb a kőzetben előforduló szemcsenagyságnál. Ez könnyen elérhető, mert a pontszámlálásos módszer és a megadott diagram több nagyságrendben (nagy ásványok esetén akár makroszkóposán, csiszolt felületen) is használható. Viczián I. 256 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 2. füzet Strammberger, F.: Theoretische Grundlagen dér Bemusterung von Lagerstátten fester mineralischer Rohstoffe. (Szilárd ásványi nyersanyagok mintavételének elméleti alapjai.) Akademie-Verlag, p. 1—266, 60 ábrával, Berlin, 1965. A gyakorlati (ipari geológusok könyvsorozatának most megjelent 9. kötete az ' ásványi nyersanyagkutatás sokak által egyszerű rutinmunkának vélt, valójában azonban alapvető fontosságú részét, a mintavétellel kapcsolatos kérdéseket ismerteti nagy alapos- j Sággal. A bevezető rész az ásványi nyersanyagtelepek típusaival mint a földtani kutatás I tárgyaival, s azok változékonyságával foglalkozik, majd rátér a mintavétel fogalmára és ! fő feladataira. A következő fejezet magát a mintavételt, a fúrási és vágatminták fajtáit, a minta- vétel módját meghatározó tényezőket, a szükséges mintasúly és mintaszám kérdéseit tárgyalja. További fejezetek taglalják a minták előkészítését és vizsgálatát; külön fog- lalkozik a szorosabb értelemben vett mintavétel nélküli vizsgálat kérdéseivel. Foglalkozik a mintavétel, a mintaelőkészítés és különösen a részletesen a minta- vizsgálat ellenőrzésével. Befejezésül a vizsgálati adatok értékelésének — lényegében az átlagminőség meghatározásának — különböző problémáit ismerteti, kimerítően tár- gyalva a nem szabályos változékonyságú telepek átlagának meghatározásával kapcsola- i tos kérdéseket. A könyvet gazdag irodalomjegyzék, tárgy- és névmutató zárja le. A mű az ásványi nyersanyagkutatásnak olyan részét tárgyalja, melynek fontos- ságát a Szovjetunióban kezdettől fogva hangsúlyozták, de amelyre a tőkés országokban is egyre nagyobb figyelmet fordítanak, mint az újabban megjelenő számos értékes munka 1 bizonyítja. A szerző a mintavétel és mintafeldolgozás egész folyamatát matematikai sta- tisztikai problémaként tárgyalja, s a reprezentatív mintavételnek megfelelően fejtege- téseit számos képlettel, matematikai levezetéssel, diagrammal és példával támasztja alá. A címen túlmenően azonban nemcsak a kérdés elméleti, hanem gyakorlati vonatkozá- ] sait is vizsgálja. A tárgyalás elsősorban a vegyvizsgálat céljára szolgáló mintavétellel és feldolgozással foglalkozik, de megállapításai felhasználhatók az egyéb céllal történő min- tavételezéshez is. A nyersanyag kutatásával foglalkozó geológus mellett a termelő bányász, geológus és vegyész is bizonyára értékes segítséget kap munkájához Strammberger művé- ben. B e n k ő F. I CTpaxoB, H. M.: THribi jiHToreHe3a h hx 3bojik>uhh b hctophh 3eMJiH. — (Kőzetképződési típusok és fejlődésük a Föld történetében.) Goszgeoltyehizdat, p. 1—536, 197 ábrával, 34 táblázattal. Moszkva, 1963. A szerző e művében a háromkötetes Osznovi teorii litogeneza (A kőzetképződési elméletek alapjai) c. munkáját dolgozta át — egyébként eddig elő nem adott — egyetemi előadások céljára. A könyv azonban nem egyszerű rövid kivonata elődjének, hanem jelentősen átdolgozott és jóval kisebb terjedehne ellenére (536, szemben a 212 -f- 574 — j 572 = 1358 oldallal) jelentősen bővített is. Ezt Sztrahov úgy tudta elérni, hogy . egyrészt a könyvben csak a kőzetképződés kérdéseivel foglalkozik, elhagyta az üledékes összletek leíró ismertetését, valamint a kőzeteknek a földtörténeti múlt során való elhelyezkedési törvényszerűségeit, ezzel szemben az eredeti munkánál jóval részletesebben s dolgozta ki a piroklasztikus eredetű kőzetképződésről szóló részt, s általában a vulkaniz- b mus szerepét az üledékképződésben. I 1 A könyv négy részre oszlik, ebből három foglalkozik az üledékképződéssel, a negye- f dik a kőzetképződés földtörténeti fejlődésével. Az első rész a nedves (humid) területek üledékképződését ismerteti, először a kelet- kezés fiziko-kémiai viszonyait, majd a mállást és (vízi úton való) szállítást, végül a szállí- tott anyag felhalmozódását az üledékgyűjtőben. Külön fejezetet szentel az így létrejött ásványi nyersanyagtelepeknek, valamint a legfontosabb genetikai üledéktípusoknak. A második rész az eljegesedett és a száraz (arid) területek üledékképződését tár- gyalja, ismertetve mindkét folyamat fizikai, morfológiai sajátosságait s a keletkezés fő vonásait, majd az arid területek közül külön a sós beltavakban történő kőzetkeletkezést és a tengeri sótelepek képződésének sajátosságait. A könyv harmadik része foglalkozik a vulkáni tevékenységnek üledékképződési szerepével, külön a szárazföldi és külön a tenger alatti vulkánosságéval, ismertetve elő- Hírek, ismertetések 257 szőr a magmák felszínre kerülésének módját, a vulkáni működés típusait, az autigén kőzetképződést (szárazföldön külön a huniid és arid területeket). Külön tárgyalja az üledékes-vulkáni kőzetkeletkezés feltételeit, valamint a vulkanizmusnak az üledékes kőzetképződésben való jelenségét. A befejező rész az ismertetett kőzetképződési típusok fejlődésével foglalkozik a földtörténet folyamán, a humid területeken az Al-Fe-Mn kőzetek, meszes-, kovás-, foszfát- üledékek, az arid területeken a dolomit és a sókőzetekével, s természetesen az eljegesedett területek, valamint a vulkáni üledékes kőzetekével. A zárófejezet az üledékképződés fő szakaszaival foglalkozik a földtörténet folyamán. B e n k ő F. T e s c h k e, H. J.: Wörterbuch dér Geowissenschaften. Russisch — Deutsch. Akademie — Verlag, Berlin, 1964. p. 1—425. A szerző, az NDK Tudományos Akadémiája Geotektonikai Intézetének munka- társa mintegy 35 000 szakszóból álló orosz— német szótárt állított össze a geo-tudományok tárgyköréből (általános és történeti földtan, őslénytan, kőzettan, ásványtan, geofizika, geokémia, hidrogeológia, földrajz, talajtan, valamint a kémia, fizika és biológia földtan- ban is használatos kifejezéseiből; nem tárgyalja azonban a bányászatot és a mélyfúrást) . A munka kifejezetten orosz — német szakszótár, minden szöveges vagy rajzi magyarázó nélkül. A könyv végén a szerző közli a legfontosabb földtani vonatkozású szovjet folyó- iratok jegyzékét (364). A szótárt elsősorban a német szaknyelvben jól tájékozódott, de az orosz nyelvű irodalmat is tanulmányozni kívánó szakemberek tudják használni. B e n k ő F. Tollmann. Alexander: Zűr alpidischen Phasengliederung in den Ostalpen. Anzeiger dér math.-naturw. Klasse dér Österreichischen Akademie dér Wiss., Jg. 1964. No. 10. 237 — 246. old. Minthogy a hegységképződés fázisos megnyilvánulását újabban többen kétségbe- vonták, a neves szerző kényszerítve érzi magát ebben a témakörben való állásfoglalásra. Rövid, de nagyon tömör tanulmányában a fázisokban megnyilvánuló ritmusosságának és az egyes fázisok különböző jelentőségének kérdését válaszolja meg. Az első fejezetben a Keleti-Alpok hegységképződési fázisait veszi sorra és az eddig használatosak közé egy sor ríj fázist iktat. 1. Montenegrói fázis (Cmogorska fázis, Milovanovic 1954), a werfeni és az anizusi emeletek határán. A Dinaridákban, a Skutari-tótól nyugatra levő locus typicus orogén jellegű, erőteljes mozgásai gyengébben hatottak a Déli-Alpokban is. 2. Labai fázis, két részre tagolva: a) ólábai fázis (alsó- ladin). Bércé (1963) szerint a Déli-Alpokban ennek során viszonylag erős mozgások történtek; b) új lábai fázis (ladini/kami határ) , ami az üledékképződés nagy területen bekövetkezett változásának lett okozója. 3. Okimmériai fázis (raet/'hász határ) ennek tudható be a Mészalpok egykori tengermedencéjében az az enyhe felboltozódás, ami a liász-alfa réteghiányát és a liász-béta diszkordáns települését okozta, egyéb verti- kális mozgások mellett. 4. Mezokim mériai fázis (a liászon belül) ; a középső Alpok- ban több típusos orogén breccsa keletkezését tulajdonítják e mozgások hatásának. 5. Magasalpi fázis névvel jelöli a liászt követő, de a bath emeletet megelőző mozgást. Hatása az ókimmériai mozgáséhoz hasonló, a bath Klaus mészkő egy réteghiányt köve- tően, alapbreccsával, transzgresszive települ fekvőjén. 6. Újkimmériai fázis, két részmozgással: az alsómalmbeli fázis a dél-alpi Karsztvidéken ismeretes hatásaiban, a deisteri fázis a kimmeridgi-tithon határon, túlnyomóan vertikális mozgásokkal jelentkezik. 7. Az ausztroalpi fázist 1963-ban a Keleti- Alpokban a f. hauterive-barremi során lezajlott erős orogén mozgásokra alkalmazták, ennek során keletkezett többek között a hallstatti takaró is. 8. Az ausztriai fázis a' cenomanig lezárul, hatásaként távoli, nagy áttolódások történtek a Központi- Alpokban. Részfázisai: óausztriai (f. albai előtt) és újausztriai (alb/cenoman). 9. A mediterrán fázis a Nyugati-Alpoktól a Kár- pátokig mutatható ki. Ez az Alpokban fontos takaróképző és áttolódásokat létrehozó fázis a Keleti-Alpokban már a coniac alemelet előtt, a turonban lezajlott, s a mozgás paroxizmusa a középső turonra esett. Ezekre a mozgásokra eddig a stillei szubhercini vagy 258 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 2. füzet ilsedei fázis megjelölést alkalmazták, minthogy azonban ezeket a fázisokat a szenon santoni alemeletének alsó/középső része határára rögzítették, a mozgások nem ugyanazt a fázist jelentik. 10. A szubhercini ciklusnak megfelelő intragosaui fázisok együtte- sen csak mérsékelt jelentőségűek a Keleti- Alpokban. A Gosau összleten belül diszkordan- ciák keletkeztek, de, a nyugati részt kivéve, takarómozgás nem bizonyítható. A ciklus tagjai az ilsedei (a/k. santon), a wernigerödei (santon/eampan; diszkordanciák és csökkent- sósvízi-limnikus tagozatok képződése a Gosau összletben) és a resseni (a/f. campan) fázisok. Ez utóbbi a legerősebb: a Gosau összleten belül erőteljes diszkordanciák, sőt az Ultrapienida küszöb mint északi anyagszolgáltató magaslat süllyedése, valamint a Középponti- Alpok emelkedése is ennek tulajdonított, egyszersmind az orogén breccsa keletkezése a flis bázisán. 11. A hatásában jelentéktelen laxami ciklus 3 részfázisra válik szét: a larami-i (maestricht/dániai), a larami-2 (a/k. paleocén) és larami-3 (paleocén/ eocén). Az utóbbi okozta az Ultrahelvetikumban a vad-flis képződését, és erre az időre esik a bajor flis-süllvedék szárazzá válása is. 12. Az illír (k/f. eocén) és a pireneusi (eocén oligocén) fázisok ciklusa a régebbi áttolódási területeken a gosau utáni legfonto- sabb takarómozgásokat idézte elő a Mészalpokban. Az illír fázisban az Ultrahelvetikum nyugati része szárazra kerül, és lábánál lerakódik az első molassz-sáv. Ebben a ciklusban indul meg a Keleti-Alpok rátolódása a flis déli szegélyére. 13. A svájci Helvetikum taka- ros alakulása szempontjából oly fontos Köbe r-féle h e 1 v e t i fázis (a/k. oligocén) a Keleti- Alpok számára jelentőség nélküli. 14. A szávai fázisok erős előmozgása az ószávai fázis (katti/aquitani) és gyengébb utómozgása az újszávai fázis (aquitan/bur- digal). Az ún. legfiatalabb-szávai fázis (a. burdigal végén) gyenge kéregmozgási fázisként csak a Kárpátokból ismeretes. 15. A stájer fázisok között az óstájer (f. helveti) elő- fázis rangját viseli, míg a főfázis az újstájer (helvét/ törtön), ekkor történt többek között a Waschberg-övnek a molasszra való tolódása is. A legfiatalabb-stájer fázis mint gyenge utómozgás a Kárpátokból ismeretes. 16. A moldvai mozgási fázis (torton/szarmata) a Keleti-Kárpátokban nagy szegélyi áttolódásokat okozott, a Keleti-Alpok területén azon- ban csak f. törtön peremi réteghiányt és az alsó szarmata transzgresszióját tulajdonítják ennek. 17. A következő fázis-sorozatot — aminek során inkább csak gyenge epirogén mozgások történtek — W i n k 1 e r — H e r m a d e n (1957) szerint a legfiatalabb alpi ciklussá foglalják össze. Az attikai előfázis (k/f. szarmata) a gráci medencében és Sopron f . szarmata kavicsában mutatkozik. Az attikai fázis (szarmata/pannon) az Alpok keleti peremén a pannon-A kimaradásával és a pannon-B diszkordáns településében és a Karavánkák északra tolódásában tűnik elő. A rhodani fázis a pannon-C szintben, a szla- vóniai fázis a pannon-F-ben fás-bamakőszenes rétegsorokkal került bizonyításra. A kelet- kaukázusi fázis a pannon és a dáciai határán, a postdáciai fázis és a rákövetkező walachiai fázis a pliocén és pleisztocén határon a keleti szegélyöv medencéiben jelentéktelenek és csak a horvát-szlavón terület hajlításos formáinak képzésében hatékony. A legfiatalabb alpi ciklus végső tagozatában a Keleti-Alpok legfiatalabb tangenciális mozgásai mentek végbe: a felső-keletalpi gyökérzóna újjáéledése az északi Karavánkákat nekitolta a Klagenfurti-medencének, amely mozgás során pliocén (-pleisztocén?) konglomerátum is gyűrődött. A fentiek szerint három hegységképződési szakasz fázisainak hatását lehet elvá- lasztani egymástól a Keleti-Alpok orogén fejlődésében. A montenegrói tói az újkimmériai mozgásokig (triász-júra) a függőleges irányú mozgások uralkodnak, semmiféle takaros áttolódás nincs. A kéreg nyugtalansága fokozódott a fiatalabb fázisokban. Az alsókréta ausztroalpi fázistól a stájer fázisig tart a következő, a nagy takarómozgások stádiuma. A hegységképződés harmadik szakaszában már ismét az epirogén szerkezetalakulás van előtérben, emellett azonban régebben mobilis zónákban egyidejű, erőteljes, horizontális mozgások lehetségesek. A szerző levonja az adódó következtetést — korábbi szerzők nyomába lépve, hogy az orogén fázisok az egész Földre nézve nem voltak egyidejűek, de a mediterrán hegységi övben nagy távolságokon is elég jól egyeztethetők, egyazon időre. A hegységképződés az így kirajzolódó aktív és nyugodt periódusok váltakozásával kétségtelenül fázisos meg- nyilvánulású, noha a részletek gyarapodó ismerete szerinte is a fázisok túltengéséhez vezetett az új alpi ciklusban. K a s z a p A. Vértes László: Az őskckor és az átmeneti kőkor emlékei Magyarországon 385 o. 76 ábra, 75 tábla, 3 melléklet) Akadémiai Kiadó, Budapest 1965. Ez a díszes kiállítású könyv nemcsak a magyarországi őskőkori és átmeneti kőkori helyek és leletek korszerű komplex vizsgálati eredményeinek kritikai összefogla- Hírek, ismertetések 259 lása, hanem az ősrégészeti tudományág általános fejlődésmenetének szemléltetése is. A három részre osztott tartalom 2/y fejezetben tárgyalja az idetartozó teljes ismeret- anyagot. Az őskőkor-kutatás alapkérdései című I. rész (11—87 o.) nemcsak a szakemberek részére ad kielégítő képet és módszertani tájékoztatást, de a határos tudományterületeken működőknek is nélkülözhetetlen alapismerete, ami meghatározza a szükséges együtt- működést, s a problémák kiélezésével továbbkutatásra serkent. A II. rész az őskőkor és az átmeneti kőkor magyarországi leleteit és lelethelyeit tárgyalja (8 — 21 fejezet, 101 — 134. oldal), fejlődéstörténeti alapon. A III. rész Függelék (22 — 27. fejezet, 235 — 374. °-) a lelőhelyek leletadatainak leírásával, a hasonló anyagokkal foglalkozók összehasonlító meghatározási céljait szolgálja. Az adatkeresést gondosan összeállított név- és tárgy- mutató könnyíti meg. A tömörre fogott fejezetek tartahnának elmélyítését a megfelelő irodalomjegyzékek segítik elő. A tárgykör egészét olvasmányos módon elénk táró könyv tartalmi részletezése nél- kül megállapíthatjuk, hogy lényegesebb tárgyi hibát aligha találnánk. A magyarországi őskőkor történetének szerző által megkülönböztetett három szakasza: 1. a kétkedés századeleji, 2. a francia rendszer követésének, 3. a komplex kutatási időszak II. világ- háború alatt indult szakasza közül, az utóbbinak megvalósítása és kifejlesztése V értés László működéséhez fűződik. A könyv ennek a magyar régészetben külföldet sok tekin- tetben megelőző új vizsgálati irányzatnak példamutató összegeződése. A Föld és a szerves élet fejlődéstörténetének mai korában, amit az emberré válástól számítódóan, az állatvilág legnagyobb fejlettségű tagjáról a Természet urává lett emberről, Ember korá- nak (anthropozóikmn) is nevezünk, az ősemberkutatás nemcsak a szakemberek ügye, hanem különösen a szocializmus alapján álló demokráciákban, társadalomtudományi, világszemléleti, tehát népünk egészét érdeklő oktatási és széles körű ismeretterjesztési kérdés is. V é r t e s László könyve említett olvasmányos volta szerint ezt a célt is kitelje- sítheti, még az előszavában említett sok bizonytalanság, feltételes mód, és látszólagos állítások mellett is. Mert ezek a hangsúlyozott bizonytalanságok, gondolkodásra, tovább- munkálkodásra serkentenek, avatott szakembert és avatatlan érdeklődőt egyaránt. A gon- dolkodásra nevelés pedig legfőbb célja korszerű iskolapolitikánknak s az ismeretterjesz- tésnek is. Ez a könyv előreláthatólag hosszú időre nemcsak szakkönyv, hanem közérthető- ségre számító alapmunkája a magyar ősrégészetnek. Előrelépést jelent az általunk minden vonalon szükségesnek és nélkülözhetetlennek tartott magyar szaknyelv, szakkifejezések kialakításában. Nem akarunk túlzásba esni ezen a téren, mégis úgy találjuk, hogy marad- tak még elkerülhető, fölösleges idegen szavak, néha a közérthetőség rovására. Vannak helyesírási egyenetlenségek is, anúknek egy része talán akadémiai. Tudálékosság jellegűek is (humánpaleontológia, humángenetika, szkematizált) . A ,, recens” szót földtörténetben nem használjuk, mait vagy jelenkorit jelent. Az őskőxorra vonatkozó összehasonlításban szintén elvetendő. Mindezt nem hibaként vagy hiányként említjük, mert a szerzőben meg van a biztosíték az ilyen irányú haladásra is. A nagy értékű könyvért hálával és köszönettel tartozunk szerzőnek, az Akadémiai Kiadónak s nem utolsósorban az Aka- démiai Nyomda minden dolgozójának a nehéz szöveg és táblázatok, táblák hibátlan, szép kiállításáért is. Vadász E BüHorpagOB, A. FI. — BepemarnH, B. H.: Me-rogbi najieoreorpac})Hqe- ckhx HCCJiegOBaHHH. (Vin ogradov, A. P. —V e r e s c s a g i n, V. N. : 4z ősföld- rajzi kutatások módszerei) Izdatel’sztvo ,,Nyedra”, Moszkva, 1964. pp. 264. A könyv a SzU Áll. Földtani Bizottságának és a SzU Tudományos Akadémiájának gondozásában jelent meg és a néhai Földtani és Ásványtani-nyersanyag Minisztérium Földtani-Szakértői Tanácsa, valamint a SzU Litológiai-Ősföldrajzi Térképatlasza Szer- kesztőbizottsága 1962. okt. 30.— nov. 2. között tartott leningrádi vándorgyűlésének anyagát tartalmazza. A címben jelölt tárgykör I. vándorgyűlése hivatva volt előkészíteni a SzU-ban összeállításra kerülő új, az egész SzU területét felölelő olyan litológiai-ösföldrajzi atlasz összeállításának munkálatait, amely reális alapja lesz a szigorúan tulományos alapon végezhető nyersanyagprognózisnak is. Konkrétabban: jelen ülést az ősföldrajzi kutatások tudományos alapjai elemzésének szentelték, hogy ezáltal is aktív segítséget nyerjenek a tervezett atlasz összeállításához, elsősorban az ősföldrajzi rekonstrukcióx texintetében. A SzU-ban korábban kiadott kis méretarányú litalágiai-ősf áldraj zi atlaszok (Uk- rán és Moldvai M = 1 : 2 500 000, 1960 és az Orosz-tábla M = 1 : 5 000 000, 1961.) után 260 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 2. füzet tehát most, illetve már 1961-ben, a gyakorlat igényeit jobban kielégítő nagy méretará- nyú térképek szerkesztésének szükségessége is •felmerült. A kapcsolódó főfeladatokat N. A. Beljaevszki jnek, a könyv előszava író- jának megállapítása szerint 3 pontban összegezhetjük: a) tanulmányozni kell a kapcso- lódó munka tudományos alapjait, b) fontolóra kell venni a korábban kidolgozott mód- szerek alkalmazásának lehetőségét, és ej ki kell dolgozni a nagy méretarányú térképek szerkesztési módszereit a hasznosítható ásványos anyagok különböző fajtáival kapcsolat- ban. Célul tűzték ki továbbá, hogy elkészítik, illetve helyesbítik az ősföldrajzi rekonst- rukciókhoz szükséges útmutatásokat és a kutatásokhoz szükséges szervezési javaslatokat. A könyv rövid előszava után 240 oldal terjedelemben 15 önálló értelkezés követ- kezik, majd 15 oldalon 26 különféle hozzászólás rövid kivonatát is megtaláljuk. Az elő- adások és a hozzászólások kivétel nélkül az ősföldrajzi rekonstrukciók lehetőségeit és problémáit mérlegelik. Az értekezések mindegyike módszertani jellegű. Ez a kötet azonban csak egy része annak a sorozatnak, amelyet a szovjet ősföldrajzi iskola a közelmúltban nyújtott és a közeljövőben kíván adni. Ugyanis a SzU Litológiai-Ősföldrajzi Atlaszának Szerkesztő- bizottsága további kiadványokat is tervbe vett a nagyméretű népgazdasági feladatoknak . illetve az 1980-ig szóló általános távlati terv sikeresebb megoldásának érdekében. Meg- jegyezhetjük itt a feladatok súlyának érzékeltetése érdekében, hogy az általános távlati terv pl. 1980-ig a megkutatott színes- és ritkafémkészletek 2 — 5-szörös növelését követeli meg, hasonlóan a kőolaj és földgáz készletekét is. A vázolt feladatok elősegítése érdekében az új atlasz összeállítását mintegy 2 — 3 éven belül kívánják befejezni. A magunk részéről nagyon várjuk mind a következő tanulmányokat, mind az új atlaszt is, melyeknek az eddigiekhez hasonlóan hazai feladataink megoldása szempontjá- ból is minden bizonnyal nagy módszertani jelentőségük lesz. Hontvári O.-Radócz Gy. Vitális Györg y — Korpics Gyűl a — Szitkey László: Vízgazdálkodás és műszaki tervezés. KÖZDOK. Budapest, 1964. Az öt fejezetből álló, az Országos Vízügyi Főigazgatóság Víz- és Csatornamű üzem- vezetői tanfolyamának hallgatói számára készült tankönyv, első része, a könyvnek majd- nem a fele — a vízföldtannal foglalkozik. A további fejezetek: hidrológia, hidraulika, vízgazdálkodás, a vízellátás és csatornázás műszaki tervei. Vitális Gvörgy az általa írt „vízföldtani” fejezet első részében alapvető, általános földtani ismereteket ad. A föld felépítése, magmás-üledékes és átalakult kőze- tek. A föld változásai, külső és belső földtani erők, a földkéreg szerkezeti mozgásai és a föld történetének rövid vázlata. A fejezet második része tér rá a tulajdonképpeni vízföldtani alapismeretekre. A felszíni vizek igen rövid felsorolása után a felszín alatti vizekkel foglalkozik és a kelet- kezésük magyarázata folytatásaként a kis terjedelem ellenére részletes osztályozását adja ezeknek a moszkvai kongresszus felosztása szerint. Fogalmat ad a karsztvizekről, forrásvizekről stb. példákkal, ábrákkal illusztrálva. Végül az ország fő vízföldtani tájegységeit mutatja be, szelvényekkel és vázlatos térképekkel szemléletessé téve az ismertetést az 5. ábra — Magyarország kőszén-, kőolaj - és földgázterületei — , a térképet azonban az utóbbi években feltárt nagy kőolaj és földgáz előfordulásokkal is ki kellett volna egészíteni. Gyakorlati tudnivalókat ad ugyanitt az egyes tájegységek vízszerzési lehetőségeiről, ezenkívül a területek dióhéjban összefoglalt földtani viszonyait és a vízadó rétegeket ismerteti. A hidrológiai fejezet hazai példákkal ellátott alapismereteket ad. Hasznos össze- foglalás a Magyarország hidrológiai adottságaival foglalkozó rész. A hidraulika a leglényegesebb alapokat — a vízellátás fejezet például a mezőgaz- dasági víz hasznosításáról, vízerő hasznosításról, árvízvédelemről, belvízrendezésről stb. tájékoztatja az olvasót. A könyvet záró „vízellátás és csatornázás műszaki tervei” fejezet gyakorlati taná- csokat ad, valamint több táblázatba foglalt ábrát a vízellátási és csatornázási műtárgyak ábrázolási módjáról és rajzjeleiről. A jó szerkesztés, az egyszerűségében is szemléletes ábrák haszonnal forgatható tankönyvet eredményeztek. R á s o n y i I,. TÁRSULATI ÜGYEK i 1966. téli ülésszakon elhangzott előadások Január 6. Elnökségi ülés Elnök: Balogh Kálmán Tárgy: Tisztújító Közgyűlés előkészítése Résztvevők száma: 3 Január 10. Őslénytani Szakcsoport előadóülése Elnök: Géczy Barnabás N y í r ő Réka: Foraminifera-vizsgálatok a salgótarjáni Eperjes-telepi kőszénfekvő burdigalai homokkőből Vita: Horusitzky F., Cs. Meznerics I., Kókay J., Báldi T., Sehréter Z., Nyíró R., Géczy B. Báldi Tamás: Az egri felsőoligocén molluszka fauna és szelvény revíziója Vita: Horusitzky F., Cs. Meznerics I.. Nyirő R., Sehréter Z., Báldi T., Géczy B. Résztvevők száma: 36 Január 12. Választmányi ülés Elnök: B ogseh László Tárgy: 1966. évi Tisztújító Közgyűlés előkészítése Résztvevők száma: 32 Január 12. Előadóülés Elnök: Balogh Kálmán Fülöp József: Beszámoló a XXII. Nemzetközi Földtani Kongresszus (India) munkájáról. Az előadást követően P a n t ó Gábor összegezte tapasztalatait a kongresszusról. Résztvevők száma: 31 Január 27. Agyagásványtani Szakcsoport közös előadóülése a Szilikátipari Tudományos Egyesület Finomkerámiai Szakosztályával Elnök: N e m e c z Ernő Juhász Zoltán: Ásványok aktiválása száraz őrléssel Vita: Nemecz, E., Takáts, T., Náray-Szabó I., Richter V., Székyné Fux V., Juhász Z , Nemecz E. Január 20. Jelölő Bizottsági ülés Elnök: Morvái Gusztáv A Bizottság javaslatot dolgozott ki az új Elnökség és Választmány személyi összeté- telét illetően. Résztvevők száma: 5 Január 20. Mérnökgeológiai- Építés földtani Szakcsoport Vezetőségének ülése Elnök: Galli László Tárgy: A Szakcsoport új vezetőségére javaslattétel Résztvevők száma: 5 Január 26. Előadóülés Elnök: Balogh Kálmán Morvái Gusztáv— P a n t ó Gábor: Magyarország 1 : 1 000 000 méretarányú metallogéniai térképe K a s z a p András: Légifényképek alkalmazása a földtani térképezésben Sólyom Ferenc: Az Appenninek hegységszerkezetének és fejlődésének újabb szem- lélete 9 Földtani Közlöny Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 2. füzet 262 S z a 1 a i Tibor: A Kelet- Alpi, valamint a Kárpáti hegységszerkezetek és tömbök I alakulása Résztvevők száma: 108 Január 26. Földtani Közlönyt Bíráló Bizottság ülése Elnök : Sztrókay Kálmán . 1 Résztvevők száma: 5 Január 31. Ásványtan-Geokémiai és Agyagásványtani Szakcsoport közös előadóülése Elnök: Sztrókay Kálmán Nagy Béla: A sukorói turmalinos pegmatitelőfordulás Vita: Sztrókay K., Kiss J., Gedeon T., Nagy B., Böjtösné Varrók K. Hahn György— S z a t m á r i Péter: Újabb földtani megfigyelések az Istenmezeje környéki bentonitos rétegösszletben Vita: Varjú Gv., Nemecz E., Sztrókay K., Balogh K., ZelenkaT., Hahn Gy., Gedeon T., Vető I., Kiss J. Pesty László: Mikroszeparátor homokszemcsék és mikrofossziliák mikroszkóp alatt végzendő elkülönítéséhez (bejelentés) Február 2. Előadóülés Elnök: Balogh Kálmán Sági György— V á n d o r Béla— V a r g a Imre: A kisalföldi refrakciós szeizmikus mérések földtani eredményei B e n d e f y László: A magyar medence nagyszerkezetének balkán-dinári és kelet - alpi vonatkozásai Résztvevők száma: 46 Február 7. Őslénytani Szakcsoport Intézőbizottságának ülése Elnök: B o_g s c h László Napirend: Őslénytani Viták 7. sz. füzete; Szakcsoporti vezetőség választására jelölő- bizottság kiküldése. Résztvevők száma: 8 Február 7. Őslénytani Szakcsoport előadóülése Elnök : B o g s c h László Vitális György— V itálisné Zilahv Iádia: A DNy-i Bükk felsőeocén réteg- összletének földtani és őslénytani vizsgálata Vita: Bogsch L., Balogh K., Gidai L., Dudich F., Vitális Gy. Halász Árpád — ifj. Dudich Endre: Őséletnyomtársulások a balatonfelvidéki felső perrn É-i területéről Vita: Jámbor A., Góczán F., Bogsch L., Halász A., Dudich E. Résztvevők száma: 38 Február 9. Negyedkorföldtani Munkabizottság előadóülése Elnök : K r i v á n Pál K r i v á n Pál: Kifagyásos anyagkiválási formák Magyarországon M i h á 1 1 z István : A Dél- Alföld felszínközeli rétegeinek földtana (poszthumusz munka, bemutatta : M u c s i Mihály) Molnár Béla: A Dél- Alföld negyedkori üledékképződési és feltöltődési viszonyai- nak vizsgálata Molnár Béla — M u c s i Mihály: A kardoskúti Fehértó földtani viszonyai Molnár II. Béla: A Maros-partfal rétegsora a torkolatnál (bejelentés) Rónai András: Beszámoló az 1965. évi denveri (USA) INOUA kongresszusról Résztvevők száma: 54 Február 11. Szabó J ózsef Emlékérembizottság ülése Elnök : Bogsch László Tárgy: Javaslattétel az Emlékérem odaítélésére Résztvevők száma: 5 Február 11. Hantken Miksa Emlékérembizottság ülése Elnök : Bogsch László Tárgy: Javaslattétel az Emlékérem odaítélésére Résztvevők száma: 6 Február 14. Oktatási Bizottság ülése Elnök : Balogh Kálmán Tárgy: Indítvány a geológus hallgatók egyetemi felvételi vizsgatárgyainak módosí- tására " léi Résztvevők száma: 6 Február 14: Agyagásványtani Szakcsoport előadóülése Elnök : Nemecz Ernő Társulati ügyek 263 Náray - Szabó István— P éter Tibomé: Hazai kaolinok plaszticitása Vita: RichterV., NemeczE., Varjú Gy., Takáts 1\, Soha I., Náray Szabó I., Péteri' -né. Résztvevők száma: 21 Február 16. Mérnökgeológiai-Épitésföldtani Szakcsoport előadóülése Elnök : Rónai András G a 1 1 i László: Talajrétegek osztályozása az építési földtan céljaira Vita: Rónai A., Szilvágyi I., Cziglina V., Reményi P., Galli L. Résztvevők száma: 28 Február 28. Ásványtan-Geokémiai Szakcsoport előadóülése Elnök: Sztrókay Kálmán Csalogovits István: A Felső-Duna- és Rába-szakasz alluviumának Au- és nehéz- ás vány -tor 1 at ai Vita: Sztrókay K., Bognár L., Bilik I., Kiss J., Csalogovits I. Pálmai József: Bagamér-kömyéki „gyepvasérc” ásványtani vizsgálata Vita: Zelenka T., Szatmári P., Bilik I., Erdélyi J., Bognár L., Kiss J., Sztrókay K., Pálmai J. Résztvevők száma: 19 Március 7. Őslénytani Szakcsoport előadóülése Elnök - B o g s c h László B a r t k ó Lajos— K ó k a y J. : Lajtamészkő előfordulása a Kerepesi úton Vita: Cs. Meznerics I., Bartkó L., Nagy L.-né., BáldiT., Kókay J., Bogseh I/. Nagy Lászlóné: Palynológiai tanulmányúton Franciaországban Vita: Bogseh L., Nagy L.-né. Résztvevők száma: 20 Március 8. Elnökségi ülés Elnök: K e r t a i György Napirend: A tisztújítással kapcsolatos március 9-i választmányi ülés előkészítése: folyó ügyek. Résztvevők száma: 5 Március 9. Jelölő Bizottsági ülés Elnök: Morvái Gusztáv Tárgy: Tisztújításra kerülő elnökségi és választmányi lista Résztvevők száma: 5 Március 9. Választmányi ülés Elnök : K e r t a i György Napirend: Március 23-i Tisztiijitó Közgyűlés Résztvevők száma: 39 Március 21. Agyagásványtani Szakcsoport előadóülése Elnök: N e m e c z Ernő Szántó Ferenc— V á r k o n y i Bemát: Organofil bentonitok előállítása és vizs- gálata Vita: Barna J., Székyné Fux V., Takáts T„ Nemecz E„ Szántó F. Résztvevők száma: 23 Március 21. Mérnökgeológiai-Épitésföldtani Szakcsoport előadóülése a Szilikátipari Tudo- mányos Egyesület Cementszakosztályával közös rendezésben Elnök: Beke Béla Vitális György: Cementipari nyersanyagok földtani kutatásának kérdései Hozzászólók: Hegyi l.-né., Takáts T., Varjú Gy. Résztvevők száma: 41 A Magyarhoni Földtani Társulat Mecseki Csoportjának 1966. téli ülésszakán Pécsett elhangzott előadása Február 28. Vezetőségválasztó Taggyűlés Elnök: Barabás Andor Fejér Leontin ismerteti a Csoport működését az elmúlt három évben. Hozzászólt: Kriván P. Új vezetőség megválasztása A taggyűlés második felében Kriván Pál színes képekkel kísért dél-olaszországi élménybeszámolója hangzott el. 264 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 2. füzet A Magyarhoni Földtani Társulat Középdunántúli Csoportjának 1966. téli ülésszakán Veszprémben elhangzott előadása Március 11. Vezetőségválasztó Taggyűlés Elnök: V i z y Béla A Csoport új vezetőségének megválasztása után Szabó Elemér és H ő r i s z t György ismertették a Balatonalmádii Bauxitkutató Vállalat utóbbi években végzett munkálatait. A Középdunántúli Szénbányászati Tröszt munkálatairól és problémáiról Makrai László és Molnár István, az Országos Földtani Kutató-Fúró V állalat Dunántúli Üzemvezetősége eredményeiről és nehézségeiről Gyorai László, Buda Tibor és L a n d e s z István számoltak be. Vita: Kriván P., Nemecz E., Jaskó S.. Buda T., Gyovai L., Landesz I., Makrai L., Hőriszt Gy., Korulóssy Gy., Vizy B. Résztvevők száma: 23 A Magyarhoni Földtani Társulat Eszakmagyarországi Csoportjának 1966. téli ülésszakán Miskolcon elhangzott előadásai Január 13. Előadóülés Elnök: Kovács Lajos B ó n a József — R umliné Szentai Márta: A mátraaljai lignitkutató fúrások palynológiai gyorskiértékelése Résztvevők száma: 18 Január 27. Vezetőségi ülés Elnök : P o j j á k Tibor Napirend: A Csoport vezetőségének újraválasztásával kapcsolatos kérdések; A Mű- szaki Hét programját előkészítő bizottság kijelölése Résztvevők száma: 9 Január 27. Előadóülés Elnök: Kovács Lajos Verebélyi Kálmán: Az 1966. évi munkaterv ismertetése Zsákay Gabriella: Királd — bótai szénterület földtani viszonyainak értékelése az előzetes kutatófúrások alapján Vita: Kövi J., Radócz Gv., Hegedűs K., PojjákT., Jávor A., Szokolai Gy., Kovács L., Zsákay G. Február 10. Előadóülés vezetőség-újraválasztó gyűléssel Elnök: Kovács Lajos Vitális György: Miskolc — görömbölyi Csosznya- és Lengyelszótető földtani vizsgálata Hegyi Istvánná: Görömböly-kömyéki alsópannóniai képződmények anyagvizs- gálata. M i h á 1 1 z Istvánná : A Görömböly-kömyéki alsópannóniai rétegek palynológiai vizsgálata (bemutatta: Vitális György) Vita: Kovács L-, Csókás J., PojjákT., Hegyi I.-né, Vitális Gy. A Csoport vezetőségének megválasztása: Verebélyi Kálmán: titkári beszámoló P o ] j á k Tibor: Régi vezetőség leköszönése A választás Kriván Pál elnökletével bonyolódott le, majd az újonnan meg- választott vezetőség nevében Kovács Lajos adott rövid programot. Résztvevők száma: 49 Március 10. Előadóülés Elnök: Kovács Lajos Mátyás Ernő: Bulgária nemesagyag-előfordulásai egy földtani tanulmányút tükrében J uhász András: Üledékes kőzetek nevezéktanának kérdései Vita: Zelenka T., PojjákT., Kovács L. Résztvevők száma: 25 A kiadásért felelős az Akadémia Kiadó igazgatója Műszaki szerkesztő: (Merkly László A kézirat nj'omdába érkezett: 1966. IV. 30. — Példányszám: 1300 — Terjedelem: 11,55 (A/5) ív+4 mellékle 66.62329 Akadémiai N5omda, Budapest — Felelős vezető: Bemát György XI. tábla I. Perlaki: Tokaj i-hegységi riolittufák XII. tábla I. Perlaki: Tokaji-hegységi riolittufák IX. tábla I. Perlaki: Tokaji -hegy ségi riolittufák X. tábla I. Perlaki: Tokaji -hegy ségi riolittufák FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA EfOJUlETEHb BEHTEPCKOrO TEOJlOrHMECKOrO OEIRECTBA BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGRIE ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOC1ETY XCVI. KÖTET 3. FÜZET FÖLDTAXI KÖZLÖXY XCVT. kötet, 3. füzet, 118 oldal Budapest, 1966. július— szeptember MEGEMLÉKEZÉSEK DR. VIDACS ALADÁR EMLÉKEZETE VARGA GYULA Mi geológusok, akik évszázezrekkel és évmilliókkal mérjük az időt, a hegyek kialakulását, a tengerek változásait, megdöbbenve állunk meg a percek és másodpercek tragédiái előtt. így volt ez azon a ködös, esőreálló, télvégi reggelen is, amikor riasztó hírrel berregett fel a Mátra-hegységi Kutató Osztály telefonja, tudatva a szomorú hirt, hogy vezetőnk és barátunk, Vidacs Aladár elhúnyt. Eljött a hálái, hogy meg- szakítson egy eredményes munkálkodást, mely teljes erővel a magyar föld egy darabjá- nak, a Mátra-hegységnek megismerésére és kincseinek feltárására irányult. A súlyos betegség, majd a kegyetlen halál végleg kivette Vidacs Aladár kezéből a geológus kalapácsot, nem engedte, hogy munkájának gyümölcsét élvezhesse és tudását, tapaszta- latát teljes egészében átadva irányíthassa beosztottjait és segítse a fiatalabb geológusokat. Mint ember és mint geológus szerénységben példamutató, vezetésben kiváló, munka- szerető és őszinte jó barát volt. Szerénysége közismert, mindig azt az elvet vallotta, hogy „az eredmények dicsérjék alkotójukat és ne az alkotó önmagát”. Nem hivalkodott kutatási eredményeivel sem, sőt annyira nem, hogy akik ismerték a színesérckutatásban elért páratlan eredményeit, nem is helyeselték túlzott szerénységét. Kiváló vezető volt, beosztottjai vagy a fiatalabb geológusok a legnaivabbnak látszó kérdéseikkel is bizalommal fordulhattak hozzá, mindig segített, mindenki számára volt egy-egy bíztató vagy tanító szava. A bonyolultabb szakmai kérdésekben logikus gondolkodás segítette őt és a felvetődő földtani problémák megoldásához fáradhatatla- nul kereste a bizonyítékokat és a legkézenfekvőbb magyarázatokat. Beosztottjainak szakmai fejlődését mindig figyelemmel kisérte. Segítségükre volt a tudományos témák megválasztásában s a munka során mindenkor készséges a tanácsadásban. Igaz szakmaszeretettől fűtött munkabírása alig ismert határt, az eredményesnek ígérkező kutatás érdekében feláldozott mindent, gyakran még éjszakai pihenését is. Nem egyszer megtörtént, hogy a földalatti bányászati kutatások földtani szelvényezését éjszaka végezte, hogy a munka előrehaladását ne fékezze. Baráti segítsége mindenhol ott volt, ahol szükség volt rá. Rászorulóknak gyakran anyagi támogatását is felajánlotta, ha úgy látta, hogy azzal segíthet. Nem hallgathatom el, hogy nagy részben az ő támogatásának köszönhetem a nehéz körülmények között megvalósított négyhetes olaszországi tanulmányutam sikerét is. Ilyen téren az volt a véleménye, hogy a fiatal szakemberek igyekezetét nem szabad fékezni, „mert minél többet meríthet valaki az ismeretek tárházából, annál többet adhat vissza”. Vidacs Aladár 1909 július 4-én született Pécsett pedagógus családból. Családja hamarosan Szegedre költözött s elemi és gimnáziumi tanulmányait már itt végezte. 1927-ben érettségizett, majd beiratkozott a Szegedi Tudományegyetem Bölcsé- 1* 268 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 3. füzet szettudományi Karára, ahol 1932-ben középiskolai tanári oklevelet szerzett. Egyetemi tanulmányait nehéz anyagi gondok között végezte, ennek ellenére kiváló tanuló volt és több ízben elnyerte a hallgatók részére kürt ásvány-kőzettani pálya- díjakat. Tanulmányai befejeztével tanársegédi beosztást nyert és Szentpétery Zsigmond professzor mellett az egyetemi ásvány-kőzettani intézetben dolgozott. 1 93 3-ban megszerezte a doktorátust ásvány -kőzettan, földtan és általános földrajz szak- tárgyakból „summa cum laude” minősítéssel. Földtani vizsgálódásait a csehszlovákiai Kis-Fátra és Árva- völgy gránitos területeinek felvételezésével, részletes kőzettani fel- dolgozásával kezdte. 1935-ben a makói gimnáziumhoz került tanárnak. Csekély fizetését természet- tudományos és oktatófümek készítésével pótolta, s tanári működése idején mintegy 25 kultúr- és oktatófümet készített. Nyári szünetekben a Hunnia Filmgyár megbízásából is vállalt oktatófilm készítést és ez időben írta a fümtechnikai és filmtudományi szak- könyveit. 1940-ben az akkori kultuszminisztériumba rendelték be szolgálattételre, ahol az oktatófümek szakelőadója lett. Munkája közben mindig a magyar érdekeket tartotta szem előtt és megakadályozta az akkori „Szivárvány” filmlaboratórium berendezésének elhurcolását és a Hunnia filmgyár felrobbantását. E tevékenységéért a felszabadulás után dicsérő elismerésben részesült. A felszabadulás után 1945-ben miniszteri titkár, majd osztálytanácsos lett, később az általa megszervezett Közművelődési Filmintézet igazgatója. 1948-ban kezdi érezni a kutatói munka hiányát és ekkor — saját kérésére — az Országos Természettudományi Múzeumba helyezték át, az ásvány-kőzettárba nyert beosztást s hamarosan a gyűjte- mény újjárendezésében kifejtett munkásságáért miniszteri dicséretben részesült. A Természettudományi Múzeumból 1951. április i-én áthelyezéssel kér tűt végső munkahelyére a Magyar Állami Földtani Intézetbe. Először az anyagfeldolgozó osztály petrográfusa, majd a Színesércföldtani Osztály kutatójaként dolgozott. Ekkor kezdte meg a Mátra-hegység nyugati területén a részletes földtani felvételezést és vizsgálta a hegység jeűegzetes elbontott kőzeteit. Munkája nyomán sok és szép eredmény gazdagítja kőzet-földtani ismereteinket. 1945-től kezdődően a máira- hegységi rendszeres érckutatás volt a feladata, amit több mint egy évtizeden át kitartó munkával és eredményesen végzett. Első kiemelkedő munkája volt a Gyöngyösoroszi Ércbánya Vállalat összefoglaló földtani és készletszámí- tási jelentése, mely a mai napig a bánya földtani alapdokumentációjának tekinthető. Figyelmét kezdetben a Gyöngyösoroszi Ércbánya teléreinek lelknsmeretes vizsgálata és leírása kötötte le. De rendíthetetlen bizakodással folytatta munkáját a mátrai színes- érctelepek gyarapítása érdekében. Gondosan telepített kutatóárkaiból egymásután került felszínre a fémesen csillanó érces teléranyag. A nyugati Mátra területén az 1955— 58-as években 7 érces telért sikerült feltárnia, melyeket éppen napjainkban kapcsolnak be a termelésbe. A nyugati Mátra écrteléreinek feltárásait követően V i d a c s A. figyelme a Mátra-hegység középső része felé fordult, ahol szerencsés szakmai összefogással, ill. útmu- tatás nyomán, tevékenységét további eredmények jutalmazták. A területen, melynek kutatásán 1958-tól fáradozott, mintegy 10 színesérctelér vált ismertté. Szakmai eredményeit megismerte a külföld is és éppen az ő érdemének tulajdonít- ható a pozsonyi Földtani Intézet érckutatói és a Magyar Áűami Földtani Intézet mátra- hegységi Kutató Osztály között kialakult kölcsönös baráti együttműködés, mely mindkét fél részére ezideig is sok hasznos ismeretet eredményezett. 1961-ben kezdte meg a kelet-mátrai ércesedés vizsgálatát. Érckutatói éleslátása tt sem hagyta cserben és kutatása eredményeként ismertté vált a recski nagy mélységű Varga: V i d a c s Aladár emlékezete 269 metaszomatikus érces zóna, melynek feltárását az elmúlt évben javaslatára jelentősen meggyorsították. Eredményes munkásságáért kétszer a „Földtani Kutatás Kiváló Dolgozója” és egyszer a „Bányászat Kiváló Dolgozója” kitüntetéseket nyerte el. V i d a c s A. megtette kötelességét, a magyar színesérckutatásban kimagasló eredményeket mutatott fel, a Mátra-hegység számos érctelérének felismerése vagy rész- letesebb feltárása az ő nevéhez fűződik, akinek páratlan munkaszeretete, embersége és önzetlen segítőkészsége örökre például szolgálhat minden magyar geológus számára. V i d a c s A. meghalt, de eredményeit és tapasztalatait itt hagyta népünknek és nekünk. Emlékét kegyelettel őrzik munkatársai és minden magyar geológus. Dr. Vidacs Aladár irodalmi munkássága 1. Adatok a Kis-Fátra gránitmagvának ismeretéhez. — Acta Min.-Petrogr., Szeged, 1931. 2. Étude sur le rőle du quartz de la Petite-Fatra. — Acta. Min.-Petrogr., Szeged, 1933. 3. Az oktatófilm és kezelése. — Ablaka György Könyvnyomda, Szeged, 1940. 4. A film és a népművelés. — Népművelők Könyvtára, Budapest, 1944. 5. Structure and Mineral-association of the veins of the mine of Gyöngyösoroszi. — Acta Min.-Petrogr., Szeged, 1957. 6. Régi bányászati kutatások a gyöngyösoroszi ércbánya környékén. — Bányászati Lapok, 1958. to- li, sz. 7. A gyöngyösoroszi ércbánya hidrotermális telérei. — MÁFI Évi Jel. az 1957 — 58. évről, p. 25 — 76. 8. A mátraszentimrei érckutató ferde mélyfúrás. — MÁFI Évi Jel. az 1957 — 58. évről p. 77 — 84. 9. A gyöngyösoroszi vereskői érckutató ferde mélyfúrás. — MÁFI Évi Jel. az 1957 — 58. évről, p. 85 — 87. 10. Ahnlichkeiten dér Erzgánge von Gyöngyösoroszi und Banska Stiavnica (Schemnitz). — Geologické Práce, Zprávy 23. Bratislava 1961. p. 161 — 175. 11. Podobnost’ nidnych fii v Gyöngyösoroszi a Banskej Stiavnici. — Geologické Práce, Zprávy 23. Brati- slava 1961. p. 175 — 180. 12. Szádeczk y— V i d a c s és munkatársak: A Mátra-hegység neogén vulkanizmusa. — MTA Nemzet- közi Geokémiai Konferenciája munkálatai. Budapest. 1959. 2. 13. A Mátra-hegység radiogeológiai vizsgálata. — MÁFI Évi Jel. az 1959. évről, p. 63 — 76. 14. Gyöngyösoroszi és Selmecbánya érces teléreinek hasonlósága. — MÁFI Évi Jel. az 1960. évről, p. 75-88. 15. A Mátra-hegység részletes ércföldtani vizsgálata. — MÁFI Évi Jel. az 1961. évről, p. 419 — 430. 16. A mátra-hegységi földtani kutatások 1962. évi eredményei. — MÁFI Évi Jel. az 1962. évről. p. 269 — 272. 17. A Mátra-hegység középső részének vulkanológiai szerkezete. — MÁFI Évi Jel. az 1962. évről. p. 273 — 292. 18. A Mátra-hegységben 1963-ban végzett ércföldtani vizsgálatok eredménvei. — MÁFI Évi Jel. az 1963. évről. pj. 189 — 196. 19. Biokém ai, tényezők szerepe az andezitek mállásánál. (Közös munka Járányi I.-nal és Csajághy G.-ral.j — MÁFI Évi Jel. az 1963. évről. p. 321—326. 20. 1,-3 4‘4-B-d-2 (Parádsasvár) jelű 1:10 ooo-es méretarányú földtani és észlelési térkép és magyarázói. — MÁFI, 1964. (Közös munka Varga Gy.-val.) 21. Jelentés a Recsk térségében folyó szinesérckutatások helyzetéről. — MÁFI Évi Jel. az 1964. évrő 1. (Nyomdában.) Népszerűsítő cikkek : 22. „Találkozás az ördöggel”. — Élet és Tudomány, 1962. 27. sz. 23. A nyugatmátrai szinesérctelepek. — Term. Tud. Közi. 1962. 7. sz. p. 297 — 301. 24. Űj szinesércterület a Középső Mátrában. — Term. Tud. Közi. 1964. 8. sz. 25. A verpeléti Várhegy. — Term. Tud. Közi. 1965. 9. sz. Kézirati jelentések, dokumentációk: 26. Jelentés az 1955. évi nyugatmátrai kutatásokról. — MÁFI Adattára. 27. Javaslat a Gyöngyösi Ércbánya kutatási tervéhez, 1956. 28. Összefoglaló földtani jelentés a Gyöngyösi Ércbánya ércelőfordulásairól, 1954 — 55. (TŰK.) 29. A mátraszentimrei érckutató ferde mélyfúrás, 1956 — 57. — MÁFI Adattára. 30. A gyöngyösoroszi érckutató ferde mélyfúrás, 1957 — 58. — MÁFI Adattára. 31. Gyöngyösoroszi és a Nyugati Mátra bányageológiája. — A NIM által ,,A Mátra-hegység tarkaérc- és a Dunántúl mangánércbányászata” címen tervezett könyv része. 32. A nyugatmátrai új érctelepek. — Időszaki jelentés, 1959. 33. G e d e o n — K o v á c s— V i d a c s: Hidrokémiai metallometriai felvételek a Mátrában, 1956 — 58. ELGI Jelentése. 34. A Mátra-hegység radiogeológiai vizsgálata. 1960 (térképekkel). — MÁFI Adattára. 35. Időszakos jelentés a Nagy-Éipót-hegy és Nyirjes-bérc környékén 1959-ben végzett ércföldtani kuta- tásokról. 1961. Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 3. füzet 270 36. Időszakos jelentés a Recsk— Parádfürdő környékén 1960. évben végzett ércföldtani kutatásokról. 1961. — MÁFI Adattára. 37. Időszakos jelentés az 1960. évi nyugatmátrai ércföldtani kutatási munkálatokról. 1961. — MÁFI Adattára. 38. Időszakos jelentés a Nagy-I,ipót-hegy és Xyírjes-bérc környékén 1960. évben folytatólag végzett érc- földtani kutatásokról. 1961. — MÁFI Adattára. 39. Összefoglaló Földtani jelentés : A nvugatmátrai érctelepkutatások összefoglaló értékelése, 1964. (TŰK.) 40. A Mátra-hegvség földtani vizsgálata és annak népgazdasági vonatkozásai. 1965.,— MAFI Adattára. 41. A recski nagymélységű ércesedés kutatásának eddigi eredményei, 1965. — MÁFI Adattára. 42. Jelentés az 1964. "évi kazachsztáni tanulmányút szinesérckutatási tapasztalatairól. 1965. — MÁFI Adattára. 43. Die Rolle des helvetisch-tortonisclien Dazittuff-horizonts in das neovulkanischen innerkarpatischen Bereich. — Kárpát-Balkán Asszociáció 1963. évi balatonalmádi szimpóziumának munkái. 44. A középmátrai új színesfémércterület kutatásának összefoglaló értékelése. (Összefoglaló Földtani Jelentés és Készletszámítás. 1965. — (TŰK.) SZABÓ PÁL ZOLTÁN EMLÉKEZETE FEJÉR EEONTIN Nemcsak a barátság emberközelsége, hanem a kutató iránt érzett nagyrabecsülés miatt is mély megrendüléssel fogadtam a hirt Szabó Pál Zoltán haláláról, aki életé- nek 64. évében, 1965. július 24-én hosszú szenvedés után távozott körünkből. Olyan fér- fit vesztettünk el, aki nemcsak tudós és közéleti személyiség volt, hanem ember a szó nemes humánus értelmében. Szerény és segítőkész, idealista és önzetlen munkása társa- dalmunknak. Számára választott tudományának művelése, kutatási eredményeinek gya- korlati alkalmazása olyan magától értetődő életcél volt, melytől még súlyos és fájdalmas betegsége sem tudta elvonni. Halálos betegen, a kórházban is tovább dolgozott, készítette előadását a szeptemberi IV. Nemzetközi speleológiai kongresszusra. A könyörtelen halál azonban idő előtt kiütötte a tollat a kezéből ! Szabó Pál Zoltán Pécsett született 1901. augusztus hó 26-án. Ebben a mecsek- alji városban, ahol az északi embert először köszönti a Dél. A Mecsek déli lankái annyi napsugárzást kapnak, mint Észak-Szicília, vagy Dél-Spanyolország tájai és ez a városnak olyan sajátos hangulatot kölcsönöz, mely megragadja és nem ritkán véglegesen magához láncolja az idegent. A város szülöttjét pedig arra serkenti, hogy mennél jobban megismerje és megismertesse ezt a tájat. Szabó Pál Zoltán életműve is a Mecsek kutatásában gyökerezik és innen gyűrűzik tovább az átfogó tudományos szintézisekig. Egyetemi tanulmányait Budapesten és Pécsett végezte Csolnoky Jenő és P r i n z Gyula tanítványaként. Diplomáját 1923-ban szerezte meg, majd 1925-ben summa cum laude eredménnyel ledoktorált. A későbbi tudós szemlélete, munkamódszere ebben az időben alakult ki. Maga írja: „Munkáimat a földrajzi jelenségek fejlődéstani vizsgálatai jellemzik. A természeti jelenségeket tehát a földtörténet korszakain át, az emberföldrajzi jelenségeket pedig erre ráépítve a történeti változásokon keresztül vizs- gálom.” 1933. augusztus 31-ig a pécsi egyetem földrajzi intézetében dolgozott, mint tanár- segéd, 1932-ben magántanárra habilitálták. A nyomasztó gazdasági válság, a bölcsészet- tudományi kar megszüntetésének veszélye miatt 1933-ban elhagyta az egyetemet és középiskolai tanár lett Szekszárdon, majd ezt követőleg a pécsi tanárképző intézet gya- korló gimnáziumban. 1941 őszén a kar feloszlatásával kapcsolatban átmenetileg Szegedre került, de már 1943-ban ismét Pécsre helyezték át, hogy a Dunántúlon mindjobban ter- jeszkedő német kulturális törekvések ellensúlyozására megszervezze a Dunántúli Tudo- mányos Intézetet. Az Intézet lényegében a felszabadulás után kezdte el tudományos munkálkodását és fejlődött a Magyar Tudományos Akadémia intézményévé. Szabó 272 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 3. füzet Pál Zoltán megalapításától haláláig igazgatója volt, munkássága összeforrott az általa alapított intézménnyel, mely igyekezett pótolni azt az űrt, amit Pécs szellemi életében a bölcsészettudományi kar megszüntetése okozott. Tudományos munkássága a karsztproblémák köré csoportosult, ami egy pécsi geográfusnál szinte magától értetődő. Az állandó és egyre fokozodó pécsi vízhiány a karszthidrológiai kutatás iránt keltette fel érdeklődését. Részletesen tanulmányozta a Mecsek karsztvízrendszerét, ezen belül igen alaposan vizsgálta a pécsi Tettye karsztforrá- sának vízrajzi jellegzetességeit és a vízmennyiség utánpótlásának kérdését. Javaslatot dolgozott ki a Tettye-forrás egyenletes, az évi ingadozásoktól mentes kialakítására. Az egyre fejlődő Komló vízellátásának megoldása érdekében elsőnek kutatta a mecseki két nagy karsztvízterület, az orfűi Vízfő és a pécsi Tettye földalatti vízválasztóját. Értékes vízkészlet-kutatásokat végzett a Villányi-hegység déli előterében, Harkányban. Bebizonyította, hogy a dél-baranyai vetőrendszertől keletre nem a talajvízzel való keve- redés hűti le a 25 — 26 C fokra a Harkányban még 63 C fok hőmérsékleten előtörő hévizet, hanem az a töredezett kőzetek réseiben a lassú mozgás folyamán hűl le. A karsztvizek hidrodinamikai kérdéseiről több tanulmánya jelent meg. Bécsben a III. Nemzetközi speleológiai kongresszuson is ilyen tárgyú előadást tartott. Karsztmorfológiai kutatásai is a mecsekhegységi vizsgálataiból fejlődtek ki. A Dél- kelet-Dunántól felszínfejlődési kérdéseivel foglalkozva a táj karsztos formakincsét a földtörténeti éghajlatváltozások és szerkezeti mozgások tükrében vizsgálja. Kutatásait később kiterjesztette a bakony-hegységi őskarszt genetikai problémáira is. Nem kis harc után bebizonyította, hogy a karsztformák fedetten megmaradhattak és a fedett formák a kéregmozgások következtében ismét a felszínre kerülhetnek. Hangsú- lyozta a fiatal kéregmozgások nagy jelentőségét ebben a vonatkozásban is, mert ezek valósággal exhumálják az őskarsztot, mely ugyan nem mutatkozik régi frissességében, de jól felismerhető és bizonyítható, hogy nem a mai éghajlat ter- méke. Szabó Pál Zoltán a karsztkutató nemcsak hazájában, hanem nemzetközi viszony- latban is a legkiválóbbak közé tartozik. Nagy jelentőségű megállapításairól — melyek kivívták a külföldi szaktársak elismerését is — számos hazai és nemzetközi karsztkongresz- szuson (Opavában, Bécsben, Stuttgartban, Athénben) számolt be. Tudományos munkás- ságában csúcspontja az ICU (International Cosmosgraphical Union) 1963. évi stuttgarti szimpóziuma, ahol a magyarországi őskarsztjelenségekről tartott előadásával elfoglalta helyét a karsztmorfológia legeredményesebb művelői között. Érdeklődési köre nem merült ki a karsztkutatással. A földrajztudománynak min- den ága érdekelte. Arra törekedett, hogy a természeti földrajz tudományát minél szélesebb területen lehessen a gyakorlati célok szolgálatába állítani. Egyetemi doktori disszertá- cióját településföldrajzi tárgyról írta. De foglalkozott történelmi földrajzzal, barlang- kutatással, sőt még néprajzi kérdésekkel is. Hazánkon kívül bejárta Európa majd minden jellegzetes karsztos vidékét. Meg- figyeléseket végzett Svájcban, Franciaországban, Olaszországban, az osztrák Mészkő- alpokban, Albániában és a Szovjetunióban. Példás terepi megfigyelő volt, aki útjairól sok és hasznos tapasztalattal tért meg. A termékeny tudósok közé tartozott. Irodalmi munkáinak száma közel 200. Ezek között népgazdasági szempontból talán legfontosabbak azok a nyomtatásban meg nem jelent szakvélemények, melyekben a mindennapi élet problémáinak megol- dásához adott segítséget. Tudományos munkásságát 56 értekezése és tanulmánya őrizte meg számunkra. Sajnos, a korai halál megakadályozta abban, hogy életműve teljes legyen. Akkor szűnt meg élni és alkotni, amikor megértek benne kutatásainak átfogó monográfiái. Fejér: Szabó Pál Zoltán emlékezete 273 Szakmai munkája mellett tekintélyes terhet vállalt a társadalmi munka terüle- tén is. Elnöke volt a Magyar Földrajzi Társaságnak, társelnöke a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulatnak, elnökségi tagja a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Országos Választmányának. Tagja volt a MTA Földrajzi Bizottságának, elnöke a TMB Földrajzi Szakbizottságának. Választmányi tagja volt a Magyarhoni Földtani Társulat nak és vezetőségi tagja a Mecseki Csoportnak. Ezenkívül több tudományos folyóirat szerkesztőbizottsági munkájában vett részt. A tudományos munka, az intézeti igazgatás és a tudományos egyesületekben vállalt feladatok mellett időt tudott szakítani arra is, hogy tevékenyen részt vegyen társadalmunk építésében. Korábban a Hazafias Népfront Baranya megyei elnöke volt, majd haláláig a megye országgyűlési képviselője. Mint képviselő tagja volt az Interparla- mentáris Unió Magyarországi Bizottságának. A természet titkait kutató tudós munkájával állít magának el nem múló emléket, műveiben él tovább közöttünk. Szabó Pál Zoltán életét áttekintve egy munkában és eredményekben gazdag életút tárul elénk, mely követendő marad nekünk, utódoknak. Pécs városa és a Mecsek hű fiát vesztette el benne, akinek e helyen kívánunk utolsó Jószerencsét. Szemelvények Szabó Pál Zoltán irodalmi munkásságából Értekezések : 1. Adatok Pécs környékének településföldrajzához. Pécs, 1926. Danubia. 98. p. 3 térk. Geographia Pan nonica I. (Specime'n Diss. Fac. Phil. Univ. Quinqueecl. 1.) 2. Pannonföld öt polgársága. Pécs, 1935. Dunántúl. Pannónia Könyvtár, 7. fűz. 21. p. 3. A török Pécs, 1543 — 1686. Pécs, 1941. Pécsi írod. és Könyvny. Rt. 118. p. 23 képmelléklet. 4. A Mecsek hegység vízrajzi kutatása. Bevezető fejezet. A Tetty'e karsztvizeinek jelentősége Pécs város életében. Földrajzi Könyv- és Térképtár Értesítője, 1950. I. évf. 4 — 6. sz. 95 — 131. p. 5. A Mecsek hegység vízrajzi kutatása. A Pécsi Tettye karsztforrása. Földrajzi Könyv- és Térképtár Értesítője, 1951. II. évf. 1 — 3. sz. 102 — 138. p. 6. A fiatal kéregmozgások geomorfológiai és népgazdasági jelentősége Dél-Dunántúlon. A Pécsi Akadémiai Napok előadása. 1955. szept. 30 — őkt. 1. Pécs, 1955. DTI kiadványa. 1 — 34. p., 1 térképpel, hozzászó- lásokkal, orosz és német nyelvű kivonattal. Dunántúli Tudományos Gyűjtemény, 4. sz. Series Geogr. 2. sz. 7. Magyarországi karsztformák klímatörténeti vonatkozásai. Földrajzi Közlemények, 1956. IV. (LXXX.) k. 2. sz., 183 — 190. p. Francia nyelvű összefoglalással. Ugyanez a Dunántúl Tudományos Gyűjtemény, 9. sz. Series Geogr. 5. sz. 8. A Délkelet-Dunántúl felszínfejlődési kérdései. Földrajzi Értesítő, 1957. VI. évf. 4. fűz. 397 — 419. p. Ugyanez Dunántúli Tudományos Gyűjtemény, 13. sz. Series Geogr. 6. sz. 9. A karszt mint klimatikus morfológiai probléma! Az I. Magyar Földrajzi Kongresszuson elhangzott előadás. Bp. 1955., szept. 19 — 23. Hozzászólásokkal. Pécs, 1957. 1 — 24. p. Dunántúli Tudományos Gyűjtemény 15. sz. Series Geogr. 8. sz. 10. A pécsi Mecsek karsztvizeinek hidrodinamikai sajátosságai, a fokozottabb hasznosítás módozatai. A MTA Dunántúli Tudományos Intézetének „Értekezések 1960” c. kiadványában. Bp. 1961. Akadémiai Kiadó. 5 — 50. p. n.Über die Bedeutung dér physischgeographischen Wissenschaft fiir die komplexe Éösung volkswirt- schaftlicher Aufgaben. Zádánvije fiziko-geogTaficseszkoj nauki v kompleksznom repenvii zádács národnovo hozjájsztvá. Importance of the physico-geographical Science in the combined solution of the objektives of the people’s economy. (Physical Geographical Lee tűrés. Budapest— Balatonszabadi 1962. szept. 12 — 14.) Tanulmányok: 12. Az állam és a kisebbségek. Földrajzi Közlemények, 1926. I. 5. sz. 30 — 4o p. 13. Pécs talaja és kultúrája. A Pécs-Baranya megyei Múzeum Egyesület Értesítője, 1926. 1—4. fűz. 64 — 70 p. 14. A Mecsek hegység formáinak ismerete. Földrajzi Közlemények, 1931. 9 — 10. fűz. 165 — 180. p. 15. Dunántúl népe, 1830—1920. Jancsó Benedek Társaság kiadványa. 1931. 5. fűz. 25. p. 16. Középkori fallal körülvett magyarországi városok mérete. Földrajzi Közlemények, 1933. 1 — 3- sz- 42—43- P- 17. A Jakabhegy. Földrajzi Közlemények, 1935. 9 — 10. sz. 400 — 407. p. 18. A Tettye. A Mecsek Egyesület Évkönyve, 1937. Pécs, (1938) 7—14. p. 19. A földrajzi helyzet Pécs fejlődésében. A város keletkezése. Pannónia, 1940. VI. évf. 4. sz. 392 — 403. p., térképekkel. 20. A mecseki karsztvíz. Hidrológiai Közlöny, 1940. XX. 1939. évi kötet. 136—148. p. Kiilönlenyomat- ban is. 274 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 3. füzet 31. Pécs és Mecsek. Földgömb, 1941. 11. sz. 243 — 246. p. 22. A Magas Balkán és szomszédsága. Sorsunk, 1941. x. sz. 44 — 57. p. 23. A kétezeréves Pécs. Pécs, 1941. Dunántúli ny. 15. p. és Sorsunk, I94X. 4. sz. 44 — 57- P- 24. Az eszéki híd. Pécs, 1941. 65 — 75. p. Kny. a Pécsi Majorossy Imre Múzeum 1941- évi értesítőjéből. 25. A Mecsek keletkezése, Majorossy Imre Múzeum, 1942. évi Értesítője (Pécs, 1943.), M. I. Múzeum kiad. 3 — 5- P- 26. Pécs földrajza. Török Gyula, Pécsi Útmutató c. munkában, Pécs, 1943. 3 — 32. p. 27. A Makárhegv és az iirögi rét. Mecsek Egyesület 53. Évkönyve, Pécs, 1943. 27 — 28. p. 28. A vitorlás köesifék. Pécs, 1945. Szabadság ny. A Dunántúli Tudományos Intézet Kiadványai, 4. sz. 7- P- 29. A Mecsek hegység vízrajzi kutatása. A Sárkány kút. Földrajzi Könyv- és Térképtár Értesítője, 1951. II. évf. 7 — 8. sz. 113 — 120. p. 30. A Mecsek karsztvízrendszere. Hidrológiai Közlöny, 1953. 7 — 8. sz. 241— 251. p. 8 ábrával. 31. Két mecseki karsztforrás vizsgálata Komló és Pécs vízellátása szempontjából. Földrajzi Közlemények, 1953. I. évf. (EXXVII) 3 — 4- sz. 161 — 191. p. 32. A karsztvíz egészségügvi védelme a pécsi vízellátás érdekében. „Beszámoló a Magyar Hidrológia^ Társaság Pécsi Csoportjának 1953. évi munkájáról”. Szerk. Kolta János. Pécs 1954. 37 — 43. p., tér- képpel. 33. Pécs város vízellátásának távlati lehetőségei. Uo. 43 — 48. p. 34. Komló környékének vízrajzi leírása. Uo. 49 — 52. p., térképpel. 35. Jelentés a sásdi vízgyűjtő természetes vízszolgáltatásáról. 1953. július 15-re vonatkozóan. Uo. 53 — 58. p., térképpel. 36. A Pécsi tettyei karsztvízakna továbbfejlesztésének vázlatos szakvéleménye. Uo. 17 — 19. p. 37. Szakvélemény a siklósi községi fürdő forrásainak vizsgáltatása ügyében. Üo. 109 — 111. p. 38. A mecseki karsztvíz egészségügyei védelme. Hidrológiai Közlöny 1954. 5 — 6. sz. 223 — 230 p. 1 térkép. 39. Javaslat a pellérdi halastavak vízellátásának végleges megoldására. Pécsi Műszaki Szemle, 1956. (I.) évf. 1. sz. 15 — 16 p. 40. Harkány és Siklós fejlesztésének lehetőségei. Pécsi Műszaki Szemle, 1957. (II.) évf. 1. sz. ír — 14. p. 41. Baranya természeti földrajza. Baranya c. kötetben. Szerk. Kolta János, Pécs, 1958. Baranya megye Idegenforgalmi Hivatala, 7 — 36. p. 42. Kras v Jiznírn Madarsku (Karst in Southern Hungary). Ceskoslovensky Kras. Rocnik 11. 145 — 156. p. Nakladatelstvi Ceskoslovenské Akademie Véd Praha, 1958. 43. Karstic Eandscape forms in Hungary' in the light of elimate History. Bp. 1960. Magyar Tud. Akadémia, Studies in Hungárián Geogr. Sciences. 39 — 55. p. 1 térkép, 9 fénykép, 1 szelvény. " 44. Angaben zu den hydrogéologischen und hydrodynamischen Éigenschaften des Karstwassers. Die Höhle, Zeitschrift für Karst- und Höhlenkunde. Heft 2/3. Jg. 1961. Wien, p. 109. (Zusammenfassungen dér Vortráge beim Dritten Internat. Kongr. für Speláologie.) 45. A Mecseki és Villányi hegység barlangjai. Karszt- és barlangkutatás. Bp. 1961. I. félév. 3 — 20. o. Kiadja a Magyar Karszt- és Barlangkutató Bizottság. 46. Über den Verkarstungsprozess in zwei ungarischen Inselgebirgen, Mecsek— Villány Berichte, Potsdam- Sanssouci, 1961. H. 20/21. No. 3/4. p. 169 — 182. 47. Über die Bedeutung dér physischgeographischen Wissenschaft für die komplexe Uösung volkswirt- schaftlicher Aufgaben. Zádányije fiziko-geograficseszkoj nauki v kompleksznom repenyii zádács narodnovo hozjájsztvá. Importance of the phisico-geographical Science in the combined solution of the objektives of the people’s economy. (Physical Geographical Eectures. Budapest— Balatonszabadi 1962. szept. 12 — 14.) 48. A hidrodinamika és a karsztalaktan néhány összefüggése Magyarországon. MTA Dunántúli Tudományos Intézete. Értekezések 1961 — 62. Akadémiai Kiadó, Bp. 1963. 13 — 35. o. Orosz és német nyelvű kivonat- tal, ábrákkal. 49. Neuere Daten zűr Kenntnis dér Paláokarsterscheinungen in Ungam. Erdkunde Archív für wissenschaft- liche Geographie. 1964. 18. köt. 2. 135 — 142. p. (Klny. is. Bonn, 1964.) 50. A regionális tervezés komplex feladatai a természeti földrajzi kutatómunka szempontjából. Értekezé- sek, 1963. Bp. 1964. Akadémiai Kiadó. 33 — 65. (33) p. (Klny. is.) -51. A természeti földrajz szerepe a regionális tervezésben és" a tervfeladatok komplex megoldásában Magyar Tudomány, 1964. 4. sz. Akadémiai Kiadó. 203 — 208. p. 52. Ees "problemes des’ eaux karstiques de la montagne Mecsek et de ses environs. Colloque de Geographie Franco — Hongrois. Guide d’excursion. Természetföldrajzi dokumentáció. Budapest, 1964. 78 — 86. p. 53. Characteristics of Karst Reilef in Hungary. Hungárián Geographical and Cartographical Studies. Budapest, 1964. Hungárián National Coinniittee of the International Geographical Union. 54. A szélerő hasznosításának kérdése. Földrajzi Közlemények 12. köt. 1964. 3. sz. 193 — 197. p. 55. A Dráva alföldi jellegű síkságának alaktana. Földrajzi Értesítő XIII. évf. 3. fűz. 1964. 264 — 275. p. DARNAY-DORNYAY BÉLA EMLÉKEZETE Dr. LÁNG SÁNDOR Halkszavú, csendes, igen szerény, de alkotóvágytól és tetterőtől élete végéig fűtött, nagyon kedves tagtársunkat ragadta el a halál úgyszólván íróasztala mellől dr Darnay-Dornyay Béla ny. múzeumigazgató személyében, 1965. április 5-én, életének 79. évében. Társulatmik félévszázadnál régebbi tagja, aranydiplomás közép- iskolai tanár, mozgalmas, tevékeny és áldozatos életének több, mint öt évtizedes munkás- ságára tette fel a koronát legutóbb a Nagysomlyó monoráf iájának megírásával. A föld- tan és társtudományai, valamint általában a honismertetés irányában már fiatal tanár korában elkötelezte magát, nagy szerelmese volt honunk földjének, ahonnan származott, sokoldalú szaktudományi ismeretei birtokában jellemezte legfőbb nemzeti értékeinket, szépséges tájainkat. Dr. Darnay-Dornyay B. 1887. március 25-én, Keszthelyen született. A tanári oklevél megszerzése után 1909-ben a rózsahegyi gimnáziumban kezdte meg a tanítást. Majd Veszprémben működött, mint kegyesrendi tanár, ahonnan a salgótarjáni társulati gimnáziumba került. Mindenütt egyszersmind múzeumi hálózatunk fejlesztésé- ben gyűjtésekkel tevékenykedve három nagy múzeumot alapított. Összesen hét múzeum- ban dolgozott. Legutóbb, — nyugalomba vonulásáig — a keszthelyi múzeum igazgatója- ként működött. Nyugállományban is lankadatlan szorgalommal és buzgalommal, töretlen munkakedvvel folytatta fiatalabb éveiben megkezdett és elindított munkáját, hazánk kisebb-nagyobb tájainak, természeti szépségeinek monografikus vagy útikalauzszerű ismertetésével. Élénk figyelmét és érdeklődését azonban soha nem kerülték el a külön- féle munkaterületeken mutatkozó rendkívül érdekes és új tudományos kérdések sem. Ezeknek is fanatikusa és megszállottja volt. Ezzel kapcsolatban utalunk pl. a hévíz- fürdői nagy melegforrás elődjeinek, az Ős-Hévíznek nyomaira. Ezeket a nyomokat Darnay-Dornyay B. a Hévízhez közeli Dobogótető dolomitrögeinek hévforrás- lerakódásaiban és az általuk létrehozott formákban mutatta ki. Ilyen értelemben már legelső munkái, melyek Rózsahegy környékének földtani viszonyaival foglalkoznak, mind- máig korszerűek. Rózsahegyi földtani megfigyeléseivel 1913-ban úttörő módon szerepel a Kárpátok földtani-őslénytani adattárában. A földtani kutatás, továbbá az oktatás iránt érzett lelkesedése korán, egyetemi hallgató korában megnyilvánult. Már első állomáshelyén 1912-ben a rózsahegyi gimnázium- ban ezeket írta: ,,A földtan középiskoláinkban való tanításának határozottan és kifeje- zetten . . . szemléltető alapon kell történnie. A legkönnyebben elérhető szemléltetést pedig — az iskolai gyűjteményünk anyagán és természethű modellek bemutatásán kívül — a természetben való közvetlen megfigyelés nyújtja”. „Egészen más lesz tanulóink gondol- kodása a legaktuálisabb természettudományi kérdések felől, nyitott szemmel fognak 276 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 3. füzet járni a szabad természetben . . ha . . . a legegyszerűbb földtani ismeretekkel is rendel- keznek.” Már ezekkel az idézett mondatokkal is bizonyítékát nyújtotta annak a korszerű szemléletének, hogy a tudomány kutatása, művelése mellett ugyanolyan fontos feladat a helyes továbbképzés és tudományos utódnevelés is. Ez a szemlélet a későbbiek során fokról fokra megvalósuló életművében — a korszerű honismertetésben — mindenkor érvényesült. Ezzel elérkeztünk megemlékezésünkben dr. Darnay-Dornyay B. munkás- ságának legfontosabb részéhez. Ez a munkálat sok tucatnyi, száznál is jóval több közle- mény keretében igen sokféle tudományterületre terjed ki, mint pl. a helynévkutatás, a helytörténeti vizsgálat, ősrégi térképek anyagának ismertetése, műemlékkutatás és műemlékvédelem, régi foglalkozások, a Keszthely vidéki szőlészet és a salgótarjáni bányászat története stb. Kedvenc témái közé tartozott hajdani külföldi tudós utazók — Townson angol tudós ésBeudant múlt századeleji hírneves francia geológus — magyarországi utazása egyes részleteinek ismertetése. Legnagyszerűbbek azonban a kisebb-nagyobb területekről, városokról, vagy kiter- jedt országrészekről készült útikalauzai, melyek egyúttal a szintéziseit nyújtják sok- oldalú gyűjtögető, keresgélő, analizáló szorgos munkálatainak. Ezekben — a közismert, nagyhírű Rómer Flóris méltó utódaként — a legjobban elevenednek meg az olvasó előtt a szívet-lelket gyönyörködtető bakonyi — balatonfelvidéki tájak igen érdekes ter- mészeti adottságaikkal és történeti emlékeikkel. Ezek a nagyszerű útikalauzok egységes szemlélettel és szerkesztői munkával készültek. Szerző személyes helyszíni bejárásokkal, időt és fáradtságot nem kímélve mindent elkövetett megbízhatóságuk biztosítása érdeké- ben. Ennek köszönhető, hogy még ma is felveszi a versenyt az utóbbi évek több szerző közreműködésével s néha igen gyorsan kiadásra kerülő útikalauzaival szemben. Dr. Darnay-Dornyay B. élete folyamán mindvégig a magyar közművelő- dés nagy harcosa volt. Tata városa díszpolgárává választotta, Keszthely nagy fia emléke- zetének még adósa, s a Balaton-kultusz nagyrafejlődésének örök álmodozóját sirathatja. Munkássága és élete különösképpen megvilágítja a következő generációk útját, mert ha törékeny teste a természet örök törvényei szerint — mély megrendülésünkre — el is távozott körünkből, ragyogó írásaiban megtestesült szelleme elvezet bennünket azokra a szép magyar tájakra, ahol ő is oly sokszor talált okulást vagy gyógyulást. Áldozatos életét és a közművelődés érdekében élete végéig kifejtett igen intenzív és sokoldalú tudományos munkásságát ifjúságunknak példaképül álhtjuk. Emléke örökké élni fog közöttünk. Szemelvények Dr. Darnay-Dornyay Béla irodalmi munkásságából x. Földtani kirándulásaink Rózsahegy város környékén, Rózsahegy 1912, 22. o. 2. Rózsahegy környékének földtani viszonyai, Budapest, 1913. 6oTo. 3. Townson angol tudós leírása tatai tartózkodásáról. Tatai Hírlap 1912, 11. o. 4- Földtani jegyzetek Rózsahegy környékéről. Földtani I. évi jel. 1916, 19, 210 — 226. 5. Geologische Bemerkungen zűr Umgebung von Rózsahegy. 16. 236 — 255. 6. Veszprém és környékének részletes kalauza. (Részi, helyi kalauzok 10.) Turistaság és Alpinizmus. Budapest, 1962. 32 o. 7. Pápa és környékének részletes kalauza. (Részi, helvi kalauzok 11.) Turistaság és Alpinizmus. Budapest, 1927. 16 o. 8. Salgótarján és a Karancs-Medvesvidék részletes kalauza. Salgótarján 1929, 120. o. 9. A Balaton és környéke részletes kalauza. Turistaság és Alpinizmus. Budapest, 1934. 300 o. 10. Régi tatai térképek helynevei. Englánder kiadás. Tata, 1937. 18. o. 11. Beudant 1818-ik évi tanulmányútja Salgótarján vidékén. Salgótarjáni könyvek 1. Salgótarján, 1933. 32 o. 12. Sóshartyán nevezetésségei. Salgótarján, 1936. 21. o. 13. Karanes a palóc Olympos. Kárp. Hang. 2. 110 — 114. Budapest, 1937. 14. Salgótarján szénbányászatának története. Englánder kiadás. Tata, 1937. 18. o. 15. Keszthely topográfiái tekintetben 1837-ben. Keszthely, Méreg nyomda, 1937. 20 o. 16. Tata és Tóváros 1848-ban. Englánder nyomda kiadása. Tata, 1938. 56 o. Láng: D a r n a y-D o r n y a y Béla emlékezete 277 17. Salgótarján helynevei. Budapest, 1938. Az ember és a hegy 207 — 211. o. és Túristák I.apja 1938. 4 o. 18. A balatoni műemlékek sorsa. Balatoni Kurír, 1938. 13. o. 19. Egy hegyközség — Cserszegtomaj — élete. Hegyközségi Szemle 1. 12. 2 — 3. o. 20. A Keszthelyvidéki szőlőhegyek múltjából. Vasi Szemle, Szombathely, 1939. 24. o. 31. A Gyenesdiási „Vadlánlik” barlangról. Ifj. és Élet 15. 1940. 109 — no. 22. A Keszthelyi Hévíz ismertetése 1795-ből. Keszthely, 1941. 32. o. 23. Révfülöp, Ságvár, Szigliget. Fenék . . . stb. Balatoni Kurír, 1942. 8. o. 24. A Sió-csatorna története. Siófok, 1947. 25. A zalaszántói piritkutatás (Molnár j. társszerzővel). Földt. Int. Évi Jel. 1953. I. 33 — 34. 26. Éa rechence de pyrite de Zalaszántó (Molnár J. társszerzővel). Földt. Int. Évi Jel. 1953. I. 34. o. 27. A Nagysomló felső pannóniai és pleisztocén molluska-faunája. Földt. Int. Évi Jel. I. 29 — 30. (Soós É. társszerzővel.) 28. Kés fossiles des couches pannoniennes superieur. (Soós X,. társszerzővel.) Földt. I. Évi Jel. 1953. I. 31 29. Bakony útikalauza. Budapest, 1955. 159 o. 30. Balatonfelvidék útikalauz. (Dr. Záhony F. társszerzővel.) Sport kiadás, Budapest, 1955. 184 o. 31. Balaton, útikalauz. (Dr. Záhony F. társszerzővel.) Sport kiadás, Budapest, 1957. 288 o. 32. Balatonfelvidék, útikalauz. (Hat társszerzővel.) Sport kiadás, Budapest, 1965. 272 o. BEM-BÖHM BOLESZLÁV EMLÉKEZETE I)r. SZAGAI TIBOR A letűnt század végén 1900. február 2-án Galícia kis falujában, Capowece község- ben született. 1964. április 2-án Budapesten útjának végére ért. Élt egy korban, mely nem sokat törődött a szellemmel. A végzet Bem-Böhm Boleszláv részére rövid életidőt engedélyezett. Az idő rövid volt, de a vihar mely elsodorta hazájából, rettenetes. 1939-ben átlépte a Kárpátok bérceit. Az időtől, a 64 évből 23 évet idegen földön, a mi körünkben, a mi hazánkban élt. Szeretettel fogadtuk. A szeretet a menekültnek, a lengyelnek szólt. De ezt a szeretetet az ő kedves egyénisége is kiérdemelte. A nemzetközileg is jól ismert Siemiraczki J. professzor tanítványaként Lvovban végezte az egyetemet. A második világháború kitöréséig a boryslavi geológiai állomáson dolgozott. A Flis-Kárpátok half aunáját tanulmányozta. Jaslo-Dukla vidékén a magúra takaró területén térképező munkát végzett. Legjelentősebb munkáját a Kárpát előtér miocénjéről írta. A második világháború kitöréséig 9 tanulmánya jelent meg. A IX. század elején ősei már a mai lengyel földön éltek. Akkor még a Frank biro- dalom keleti határa a Dunamentén és az Oderától kissé nyugatra húzódott. A történések erői sok változást hoztak. Birodalmak omlottak össze, országhatárok változtak. Sok vész érte a lengyel nemzetet, de megmaradva éh életét az ősi földön. Az ősi föld nem elszigetelt földterület. Két földrész szegélyén fekszik. Hazáját annak földrajzi helyzete sokszor tette harcmezővé, polgárait földönfutókká. A Lengyelhonból csakúgy, mint Bem-Böhm Boleszláv már sok régi lengyel is űzött vadként menekült. A régi és az új menekültek egyaránt otthont, hazát nyertek földünkön. Az idegenből érkező az új hazában minden együttérzés, barátság, otthonalapítás mellett vendég, idegen maradt. Egyszer-egyszer árulkodóan vallott Bem-Böhm Boleszláv erről az érzésről. Mint játékba felejtkező gyermek a kutatás gyönyörűségében lelte örömét. Akkor, amikor az emberi kultúrát össze- omlás fenyegette, amikor ágyuk, bombák és tűz pusztította a természet diadalmas művét: az embert, s századok folyamán alkotott művét, amikor megszentelt katedrálisok, ódon városok pillanatok alatt pusztultak el, akkor megnyílt előtte a Földtani Intézet kapuja, a munka lehetősége. Hazánkban 11 tanulmánya jelent meg. Két tanulmányában ismer- tette a Lengyel Kárpátok kőolajelőfordulásait és a lengyelországi miocént. Az első háború után a lengyel közlemények közül jóidéig csak néhány jutott át Magyarországra. E mun- kák legnagyobb része csak lengyel nyelven jelent meg, esetleg rövidke francia vagy német összefoglalót tartalmazott. A lokális nyelveken írt publikációk szomorú sorsa érte ezeket is. A nyelv határain túl ismeretlenek maradtak. Lengyelország 20 éves függetlensége idején a geológiai-paleontológiai vizsgálatok előrehaladtak. Különösen a sóformáció, a Kárpátok előtere, a kislengyelországi fennsík, a Lengyel Középhegység voltak a tanulmá- nyok tárgyai. Ezekkel ismertetett meg bennünket Bem-Böhm Boleszláv. Szálát: Be rn-B ohm Boleszláv emlékezete 279 Három munkája a magyarországi oligocén-miocén korú halmaradványokat írta le. Megállapította, hogy a Kárpátokból ismert halfauna 74% -a országunkban is megvan. Négy térképező munkájának jelentését is publikálta. 1:954 — 58-as években Petőfibányának volt főgeológusa. 1958 — 60-ig a Petőfi- bányában külfejtést végző vállalatnak budapesti székhelyén teljesített szolgálatot. 1960- ban betegsége nyugdíjba kényszerítette. A gyöngyös-visontai külfejtés feltárására tett javaslata nyomán virágzó bányászat fejlődött ki Visontán. így az üzemi geológia könyvébe is hasznos munkával írta be nevét. Bem-Böhm Boleszláv elnémult, tanulmányai élő beszédnél hangosabban adják tovább szavát. Bem-Böhm Boleslav irodalmi munkássága 1. Ryby kopalne trzeciorzedu karpackiego. Spraw. TN Éwów 9: 1929 (dnik.:) 1930 s. 243 — 245. 2. Stratvgrafia trzeciorzedu karpackiego na podstawie fauny rybiej. Stratigraphie du tertiaire karpatique á la base de la fauné des poissons. W: Pam I Zjazdu geol. naft. Éwów 1929. Warszawa 1930 s. 67 — 79. Bibliogr. póz. 18. Rés. s. 167 — 168. 3. Sprawozdanie z badart geologicznych wykonanych w r. 1930 w okolicv Zmigrodu , arkusz Jaslo-Dukla. Compte-rendu des recherehes geologiques effectuées en 1930 dans les environs de Zmigród, feuille Jaslo- Dukla. Posiedz. nauk. PIG 30: 1931 s. 31 — 37. 4. Uzupelnienie odpowiedzi na recenzje Z. Pazdry. (B. m. 1931 ew. 1932). 8° s. 1. 5. Sprawozdanie z badart geologicznych wykonanych w r. 1931 na SW cwiartce arkusza Jaslo-Dukla. C.-R des recherehes géologiques pöur la feuille Jaslo-Dukla. Posiedz. nauk. PIG 33: 1932 s. 24 — 26. 6. Sprawozdanie z badart geologicznych, wykonanych w r. 1932 w potudniowej czesci árkusza Jasto. C.-R des recherehes géologiques effectuces dans la partié sud de la feuille Jaslo. Posiedz. nauk. PIG 36: 1933 s. 40 — 43. 7. Fauna Przedgórza Kárpát w okolicy Stryja i Dolinv i jej znaczenie stratygraficzne. I.a fauné de l’avant- pays des Karpates dans les environ de Stiyj et de Dolina et sa signification pour la stratigraphie. Biul. Stacji Geol. 2t: t934 ss. 50, tabl. 2. Bibliogr. póz. 65. Rés. s. 42 — 45. 8. Tymczasowa wiadómosc o faunie miocertskiej przedgórza Kárpát w okolicy Stryja i Doliny. Note préliminaire sur la fauné miocéné de l’avant-pays des Karpates aux environ de Stryj et de Dolina. „Karpaty i Przedgórze”. 2. Boryslaw 1934 s. 24 — 27, il. Bibliogr. póz. 3. Rés. 9. O tortonie przedgórza Kárpát w okolicy Felszívna (ark. Sambor). Sur le Tortonien de l’avant-pays des Karpates dans la région de Felsztyn, feuille dé Sambor. Biul. PIG 17: 1939 s. 8 — 17, m. 1. Bibliogr. póz. 13. Rés. s. 17 — 18. ro. Fosszilis halmaradványok az erdélyi Kovászna és Komandó környékéről. MAFI Besz. Ülések i94r, 5. ír. Fosszilis halmaradványok az erdélyi Kovászna és Komandó környékéről. MÁFI Évkönyv i94t, 35. 5. 12. Adatok a lengyel — magyar Kárpátok kőolajgeológiájához. MAFI Gyak. Füzetek 1941. 13. Adatok a magyarországi harmadkori halfaunához. Geol. Hung. Pál. 1942, rg. 14. A déllengyelországi miocén. MÁFI Besz. Ülések 1943, 2. 15. Oláhlápostól északkeletre eső terület földtani viszonyai. MÁFI Besz. Ülések 1944, 6. 2. 16. Masyw wegierski i struktúra jego pól naftowych. Nafta 4, 1948. 17. Ropa i gaz ziemny na Wegrzech. Nafta 4, 1948. r8. A Hegyalja ÉNy-i részének földtani viszonyai. MÁFI Évi Jel. 1949. 19. Regéc-, Fóny- és Mogvoróska-kömyéki vasérckutatások. MÁFI Évi Jel. 1950. 20. Komlóska kornyékének bányaföldtani viszonyai. MÁFI Évi Jel. T950. 21. Kéked— Telkibanya— Nagybózsa környékének földtani viszonyai és ércelőfordulásai. MÁFI Évi Jel. 1950. ÉRTEKEZÉSEK ADATOK A BAKONY HEGYSÉG SZERKEZETÉHEZ Dr. DARÁNYI FERENC (8 ábrával) Összefoglalás; A tanulmány a Bakony hegység szerkezetével foglalkozik s megálla- pítja, hogy a mezozoikumtól a negyedkorig mutathatók ki hegységképző mozgások, ame- lyek közül az újkimmériaiak ÉNv-ról DK felé hatottak, majd elkülöníthetően Ny-ról K felé; az ausztriai — szubherciniek D felől támadtak; a pireneusiak NyDNy felől; az újstájer mozgások hosszanti és harántirányban hatottak; a rodániak E-ias irányból működtek. Valamennyi, az újstájer kivételével, összenyomó hatású volt, míg az utóbbiak minden irányban széthúzásos vetődéseket hoztak létre. Nagy méretű kéregalakító ezek közül az újkimmériai mozgás főfázisa, az ausztriai— szubhercmi, valamint az újstájer volt, a többi ezek mellett elenyésző hatást váltott ki. Valamely terület földtörténetét és az ott lefolyt kéregmozgásokat nagyon nehéz kibogozni akkor, ha a rétegek folyamatos egymásutánja megszakad, ha szárazföldi időszakokban nagy arányú lepusztítás érte azokat és ha nagy vastagságú, egynemű kőze- zetekkel találkozunk. Ezekkel a nehézségekkel állunk szemben a Dunántúli Középhegységben, ahol a felsőtriász és azon belül elsősorban a fődolomit — talán ezer métert elérő, alig tagolható, vastag — összletére gyakran nagy üledékhézaggal települnek fiatalabb, pl. eocén réte- gek, vagy szabadon fekszenek ma is, mint a földtörténet során nem egyszer és hosszú időn át. Magában a fődolomitban a szerkezeti síkok nem szembetűnők, bár nyomozhatok, de azok csapásirányán túl egyéb adatot, így a törés méretét, vagy általában a kéregmozgás jellegét már nem lehet kimutatni és nem állapítható meg közvetlenül az egyes törések keletkezésének kora sem. A teljes rétegrend ismeretében adhatunk csak választ mindezekre, ha a tektonikai diszkordancia az egymás felett elhelyezkedő üledéksorban észlelhető és kimutatható. A Dunántúli Középhegységben ilyen önmagától regélő rétegsor nincs, de a Bakony hegységben, ha nem is egymás felett, de egymás mellett elég sok kort és emeletet képviselő üledék ismert, amiből már hasznos és alapvető következtetések vonhatók le a hegység- képző időszakokról, azok koráról és lefolyásáról. Hegvségképződésról szólva az egyes fogalmakat szabatosan elhatárolva használom fel, elkülönítve a törésektől és gyűrődésektől, azaz az orogenezistől, a kéregemelkedést és süllyedést, tehát az epirogenezist még akkor is, ha ez szinorogén jellegű. Figyelmen kívül hagytam természetesen mindazt -a rétegalakító hatást, amit a kőzettéválás vagy rétegtömörülés és egyéb folyamatok idéznek elő. Ezt azért bocsájtom előre, mert vélemé- nyek és ellenvélemények felsorakozásakor szükségszerűen merül fel a kétség, vájjon tisztázatlan fogalmak nem vezettek-e téves következtetésekre. Végig tekintve a Bakony szerkezetén, feltűnik, hogy részben a jura időszaki és középsőkréta, részben a középső- és felsőkréta, végül a tortonai és szarmata kori rétegek között mutatható ki a legerőteljesebb tektonikai diszkordancia. Eszerint az újkimmériai, az ausztriai — szubhercini és az újstájer mozgások voltak a Bakonyban a leghatásosabb kéregalakító erők. Ezeknek az erőknek hatóiránya, jellege és lefolyása azonban erősen különbözik egymástól s kívülük még több kisebb hegységképző erő is résztvett a kéreg- Darányi: Adatok a Bakony -hegy ség szerkezetéhez 281 alakításban, aminek következtében a Bakony mai szerkezete erősen összetett képet mutat. A mezozoikumnál idősebb szerkezettel nem foglalkozom, mert a paleozóos aljzat ellenére a Bakony felépítése mezozóos — tercier jellegű. A mezozóos rétegsorban az első és talán eddig legkevésbé tanulmányozott kéreg- mozgás az eplényi mangánércbányában észlelhető. A kutatófúrások az elsődleges fekvésű érces szint feküjeként leggyakrabban az alsóliász mészkövet jelzik, szemben az úrkúti előfordulással, ahol az érces szint feküje középsőliász mészkő. Úrkúton az érctest üledék- folytonossággal telepszik a középsőliászra, míg Eplényben az alsóliász mészkő egyenetlen felszínén fekszik és — ha helyt lehet adni a leirt rétegsoroknak, — részben a középsőliász mészkő egy-egy megmaradt foszlányán; eszerint a középső- és felsőliász között az eplényi rétegsor alapján kiemelkedés és tekintélyes letárolás mutatható ki. Ez a folyamat alsó- és középsőjura fejlődéstörténetéről vallott eddigi felfogásunkat módosítja. Ez az ó k i m- mériai hegységképződéshez csatlakozó mozgás értelemszerűen kapcsoló- dik S z a 1 a i T. kimmériai hátságának létrejöttéhez, amely -a későbbi süllyedések és elöntések D-i partvonalát olyan gyakran határozza meg. Erős tektonikai diszkordancia elsőízben a jura és középsőkréta üledékek között mutatható ki; valószínű, hogy a kéregmozgás alsókréta előtti volt, de az alsókréta kori viszonylag ritka és gyakran mélyen eltemetett rétegek miatt, ez inkább a középsőkréta — felszínen általánosan elterjedt — kőzetei alapján állapítható meg. E mozgásokat tehát az újkimmériai hegységképződési időszakba kell sorolni. Az újkimmériai mozgások két különböző irányból hatottak, részben É-ias irányból, részben Ny-ról K felé s mindkét irányból nyomóerők voltak. A jura rétegek gyűrődése mutatja legszembetűnőb- ben a kréta rétegekkel szemben a szerkezeti eltérést. Az enyhe gyűrődések a jurán kívül a triász idősebb összletében is, főképpen a márgákban és vékonypados mészkövekben jól láthatók, amint az id. L ó czy L. Balaton monográfiájának szelvényeiről régen ismert. A Bakonyban az ÉK — DNy-i hosszanti és ÉNy — DK-i harántirányok uralkodnak s ezek mellett a Ny — K-i irányú erők nyomai szinte belevesznek az uralkodó szerkezetbe. Tüzetesebb vizsgálattal azonban jól kimutatható, hogy a mai csapásirányra közel merőlege- sen hatottak és Ny-ról K felé pikkelyeket és É — D-i tengely mentén enyhe gyűrődéseket hoztak létre. Mindezek a Balatonfelvidék triász rétegeiben, valamint az eplényi és úrkúti mangánércbánya jura összletében egyaránt fellelhetők. Várpalota és Veszprém között az országút több bevágásában jól megfigyelhető, hogy az anizusi megyehegyi dolomit, a kagylós mészkő és a ladini buchensteini márga Ny-ról K felé többféleképpen egymásra van tolva s ugyanott a buchensteini márga enyhe redői is láthatók. A 33-as km-kő körül nemcsak az anizusi megyehegyi dolomit van rátolva a buchensteini márgára, hanem az enyhén gyűrt márga is egymásra pikkelyező- dött és mindez a pikkelyes, gyűrt szerkezet egyértelműen Ny-ról K felé ható erő hatására jött létre (1. ábra). J . ábra. Ny — K-i erőhatások a Bakonyban. Magyarázat: 1 . Kadiui buchensteini márga, 2. Anizusi megyehegyi dolomit, 3. Rátolódási sík A bb. 1. Von W nach E wirkende Kráfte im Bakony-Gebirge. E.rklárungen: r. Kadin, Buchenstein- Mergel, 2. Anis, Megyehegyer Dolomit, 3. Überschiebungsfláche 2 Földtani Közlöny 282 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 3. füzet Egy másik példa a 34-es km-kő környékén, az útbevágás É-i falán látható, ahol a buchensteini márgára látjuk rátolódva a megyehegyi dolomitot és kagylós mészkövet, majd arra újból a megyehegyi dolomitot. A rátolódás iránya itt is Ny-ról K felé mutat (2. ábra). Sok egyéb említhető példa közül felhozom még az úrkúti ércmezőt, mert erre a későbbiek során is vissza kell térjek. Az ércmezőben NyDNy-i irányú réteglehajlást észlelünk, amit az ún. csingeri nagyvető darabol szét. A mező K-i részén a dőlés NyDNy-i irányban 6 — io°, ami a csingeri nagyvetőtől ÉK-re a réteglehajlás kezdeti pontján 20 — 2ö°-ossá, attól DNy-ra a vetőn túl 25 — 35, helyenként 40°-ossá válik (3. ábra). A bánya- beli feltárásokban karbonátos ércben, de különösen a feküvágatokban a középsőliász mész- kő — előzőekben ismertetett — mindkét irányú É — D-ies, illetve Ny— K-i gyüredezettsége 2. ábra. Ny — K-i erőhatások a Bakonyban. Magyaráz at: 1. Tektonikus breccsia, 2. Ladini buchensteini márga, 3. Anizusi kagylómészkő, 4. Anizusi megyehegyi dolomit Abb. 2. Von W nach E wirkende Kráfte im Bakonv-Gebirge. Erklárungen: r. Tektonische Brekzie, 2. Eadin, Buchenstein-Mergel, 3. Anis, Muschelkalk, 4. Anis, Megyehegyer Dolomit igen jól látható és egymástól elkülöníthető. Ez a szerkezet az egész jurában kimutatható' bár a fiatalabb — dogger, maim — rétegek erőteljes pusztulása és hiánya miatt nem min * den nehézség nélkül. Megállapítható, hogy azok a középsőkrétából mindenképpen — szór- ványos előfordulása, s így a kevesebb adat miatt valószínűsítve az alsókréta üledékekbő, is — hiányzanak. Ezzel a megállapítással szűkíthető le a mozgások kora a jura és kréta időszak határára és sorolható az újkimmériai hegységképző mozgások közé. Az újkimmériai hegységképző erők tehát ÉNy-ról, majd Ny-ról egymásra közel merőlegesen, két irányból hatottak. Megállapítva, hogy az ÉNy felől ható erők nemcsak pikkelyeket és rögeltolódásokat hoztak létre, hanem gyűrt formákat is, visszatérek a régibb szerzők — id, és ifj. I, ó c z y h, Pávai Vájná F. — megállapításaihoz, akik a gyűrt szerkezetet kimutatták s újabban K o p e k-éhez, aki csaknem velem egy- időben, de tőlem függetlenül, alsókrétáig terjedő gyűrt szerkezetet állapít meg. A kimmériai mozgások után a kréta időszaki első szárazulat idején a barrémi emeletben viszont törések és gyűrődések nem keletkeztek. Földtörténeti szem- pontból mint kéregemelkedés, nagyarányú letárolás, a bauxitképződési és első karsztoso- dási időszakunk jelentős. A Bakony, tágabb értelemben á Dunántúli Középhegység, legrégibb, bizonyítható — e korban keletkezett — karsztjelensége az ajkai medencében észlelhető, ahol 300 m átmérőjű berogyás, az ún. Oszkár-mező, minden bizonnyal dolina, amelyben a kutató- fúrások tanúsága szerint a középsőkréta requiéniás mészkő, mint fedőkőzet alatt a dogger rétegek megmaradtak, holott annak közvetlen környékéről a középsőkréta lerakódásait megelőzően mindenhol lepusztultak. Feltűnő jelenség, hogy a barrémi emeletben a lepusztulási folyamat milyen nagy arányú volt. A középsőkrétával lefedett területről az alsókréta jóformán mindenhol, Darányi: Adatok a Bakony-hegység szerkezetéhez 283 2* 284 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 3. füzet továbbá a jura összlet is részben vagy teljesen hiányzik. Mindez és természetesen a későbbi letárolások nagyon megnehezítik a mezozóos tengeri elöntések eredeti határainak nyo- mozását és a földtörténeti folyamatok követését, vagyis, hogy a tengerelöntések és szá- razulatok nemcsak földrajzi kiterjedésében, de időben mettől meddig tartottak. A letárolás mellett az áthalmozásról is vannak adataink. Az e korban keletkezett bauxit sok esetben az áthalmozás jeleit mutatja. A mangánérc pusztulásának és áthordá- sának korát a barrémi emeletbe rögzíti néhány mangánérckutató fúrás — 84, 102, 105 sz — rétegsora, amelyben a középsődogger, karbonátos ércfedő üledékekre került rá az áthal- mozott oxidos érc egy-egy foszlánya, amit később a középsőkréta (albai) mészkő fedett le. A barrémi emelet után a transzgredáló középsőkréta tenger üledékei: az apti, albai és cenomán emeletbe sorolt agyag, mészkő és márgacsoport lerakódása következik. Ebben az időben volt az ausztriai hegységképződési időszak, ame- lyet azonban a szubhercini erőhatásoktól a turoni üledé- kek hiányában nem lehet elkülöníteni. Az említett középsőkréta rétegeket, a szenont megelőző időkben ért DK — ÉNy irányú kéregmozgások igen erő- teljesek voltak, ami különösen akkor tűnik ki, ha az eocén szénmezők középsőkréta alap- hegységének földtani térképét szerkesztjük meg. Ezek alapján szembeötlő a nagy tekto- nikai diszkordancia, a rögök eltolódása és torlódása, vagyis a nyomóerők hatására kiala- kult, az eocén rétegekétől merőben eltérő szerkezeti kép. Azt a kérdést azonban fel kell vetni, hogy e középsőkréta rétegeket vájjon az ausztriai, vagy szubhercini hegységképző- dési időszak kéregalakító hatása érte-e? Ez azért fontos, mert lényeges kérdést érint, nevezetesen a cenomán emeletbe sorolt turriliteszes márgát. Az ausztriai hegységképződési szakasz az albai és cenomán emelet közé esik, a szubhercini viszont a cenomán utánra, amiből következik, hogy a cenománba sorolt márga a nála idősebb ausztriai mozgások- ban sem vehetett részt, csak a nála korban fiatalabb szubhercini erők érhették. Megvizs- gálva azonban a középsőkréta összletet, azt tapasztaljuk, hogy az apti és albai üledékek, valamint a turriliteszes márga között sehol sem mutatható ki tektonikai diszkordancia, amiből két, egymással ellentétes következtetés vonható le. Az egyik, hogy az albai és cenomán emelet között a Bakony rétegsora alapján az ausztriai hegységképződési szakasz nem mutatható ki és a kéregmozgások a szubhercini szakaszban mentek végbe; a másik, hogy az ausztriai hegységképző erők működtek ugyan, de akkor viszont hiányzik a cenomán emelet és ebben az esetben a turriliteszes márgát — korban hátrább, vagyis — az albai emeletbe kell sorolni. Amíg e kérdésre egyértelmű feleletet nem lehet adni, helyes, ha a két hegységképződési szakaszt össze- vontan ausztriai-szubhercini névvel említjük. Az ausztriai-szubhercini hegységképző erők, az újkimmériaihoz hasonlóan, — mint említettem, bár más irányból hatottak — szintén összenyomó hatásúak voltak, de gyűrt formákat általában nem hoztak létre; ebben alapvetően különböznek az újkimmériai mozgásoktól. Úgy tűnik, mintha a kéreg merevebben, ridegebben állt volna ellen a működő erőhatásoknak a krétában, mint a jura végén. Ez abból is kitűnik, hogy az ausztriai- szubhercini szakasz nyomában nemcsak igen erős töredezettséggel találkozunk, hanem igen határozott szerkezeti vonalakkal is. Ebben a szakaszban végbement kéregalakulás illik bele S c h m i d t E. R. geomechanikai elméletébe. Az általa kidolgozott szerkezeti kép, az egymáshoz viszonyí- tott, parkettaszerűen eltolódott rögök a hozzájuk tartozó szerkezeti síkokkal egyetem- ben, úgy tűnik, mintha külön erre az időszakra készült értelmezés lenne. Az ausztriai-szubhercini hegységképző szakasz a Bakonyban kimutatható utol- só erőteljes nyomóerő-hatás volt, s bár voltak még későbbi térrövidülést jelző szerke- zetek, de ezek már alárendelt szerepet játszanak. Úgy tűnik, hogy az ausztriai-szubher- cini mozgásokkal kapcsolatosak az utolsó nagy, rögöket megmozgató és eltoló, a Dunán- Darányi: Adatok a Bakony -hegy ség szerkezetéhez 285 túli Középhegységre — egyébként a Magyar medencére több helyen — jellemző ÉK-re, majd É-ra forduló csapásirány változást előidéző erők. Mindent egybevetve e mozgásokban egyik leghatásosabb kéregalakító hatást látjuk. Schmidt E. R. — ide vonatkoztatott — geomechanikai elmélete alapján az erőhatást DNy-ról ÉK felé ható forgatónyomatéknak kell, vagy lehet felfogni; bár kérdéses, hogy más mozgási irány, pl. ÉNy felől ható aktív erő nem játszott-e ugyancsak közre. Egyes igen jellemző rátolódási síkok, mint a litéri és vele párhuzamosan futó kádártai törés, arra vallanak, hogy ÉNy-i nyomóerő hatására jöttek létre. E törések keletkezésének kora nehezen állapítható meg, de kétségtelen, hogy középsőkrétánál nem lehetnek fiatalabbak, sem felsőtriásznál idősebbek. Eddigi gondolatmenetünk szerint újkimmériai, vagy középsőkrétabelinek kell minősítsük őket. Ennek szem előtt tartá- sával azonban a töréseknek lehet palezóos történeti háttere is és megmozdulhattak több ízben, tehát a mezozoikumban és a későbbiek során egyaránt. Az újkimmériai és ausztriai — szubhercini hegységképződési erők mozgásmechaniz- musukban bár merőben különbözők, minden részletben nem különíthetőek el biztosan egymástól, ami természetes is, mert különböző erőhatásoknak, jóllehet összességükben más-más a következménye, egyes részletekben lehet közös jellemzőjük is. Vonatkozik ez értelemszerűen régebbi és újabb mozgásokra egyaránt. A turoni szárazulati időszak után az ajkai medencében jól tanulmányozható szenon üledékek alapján további következtetésekre juthatunk. A felsőkréta kori üledékképződés a krétavégi dániai emeletbeli kiemelkedésig tartott, amely már átnyúlik az alsóeocénbe is és kitölti egyben a paleocén kort. A legjelentősebb következtetés, amire a felsőkréta üledékek tanulmányozása alap- ján jutunk, a larámiai mozgásokra vonatkozik, helyesebben arra, hogy e kiemelkedés során újabb tektonikai erőhatások nem mutathatók ki, tehát szárazulatképző mozgás igen, hegységképző mozgás azonban nem. Ennek a kérdésnek az eldöntésére a Déli-Bakony és azon belül az ajkai szénmedence alkalmas, mert ott a felsőkréta és eocén rétegek egymás felett helyezkednek el. A larámiai hegységképződés, amely időben a kréta-eocén határára esik, ha működött, szükségszerűen szerkezeti különbséget kellett létrehozzon a felsőkréta és eocén rétegek között. A szén- medence felsőkréta összletének műiden vetődését az alsó- és középső-eocén határán kimutatható szerkezettel egybevetve az minden esetben teljesen egybehangzónak mutat- kozott, úgy, hogy a felsőkréta üledékek fedőhegységszerűen telepszenek a középsőkréta összlet fölé. Mindezekből önmagától adódott az eredmény: hogy az ajkai medence rétegsor alapján, tehát a Dunántúli Középhegység egyetlen helyén, ahol a rétegsor ennek bizonyí- tására alkalmas, a larámiai hegységképző mozgásoknak minden bizonyítéka hiányzik (4. 5. és 6. ábra). A kréta időszakkal kapcsolatban néhány szóval visszatérek még egyszer a szárazulati időszakokra, nevezetesen a barrémi, turoni és dániai emeletre. Felhívom a figyelmet arra, hogy az ajkai szénmedence sok kutatófúrása alapján egyértelműen kimutatható, hogy mindhárom emeletnek megvan a maga bauxitszintje. Egyik fúrás — a 97. sz. — a középső- kréta mészkő és mélyfekü között a barrémi, a középső és felsőkréta között a turoni emelet bauxitját harántolta, míg más esetben — 72, 121, 124, 132 sz. — a felsőkréta és eocén között, tehát a dániai-alsóeocén emeletben írnak le bauxitos anyagot. Lényegbevágó azonban, hogy a kréta-eocén határán leírt anyag mind áthordási terméknek tűnik, tehát abból dániai emeletbeli önálló bauxit -keletkezési korra nem következtethetünk. Az eocén után ismét egy újkimmériaihoz hasonló, Ny — K-ies irányú mozgással találkozunk, amelynek hatása nem mondható jelentősnek, s kora sem állapítható meg pontosan. Biztosan az eocénben észlelhető, de a miocénben eddig nem sikerült kimutatni. Ebből arra következtethetünk, hogy eocén — oligocén határán lejátszódó pireneusi Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 3. füzet 286 4. ábra. Az ajkai kőszénmedence É— D-i irányú szelvénye. Magyarázat: 1. Felsőtriász fődolomit, 2. Felsőkréta kőszéntelepes összlet, 3. Felsőkréta tengeri üledékek, 4. Alsóeocén mészkő, 5. Középsőeocén mészmárga, 6. Miocén. 7. Holocén Abb. 4. N — S geologisches Profil im Ajkaer Becken. Erklárungen: 1. Obertrias, Hauptdolomit, 2. Oberkreide, Kohlenschichtkomplex, 3. Oberkreide, marine Ablagerungeu, 4. Untereozan, Kalkstein, 5. Mitteleozán, Kalkmergel. 6. Miozán. 7. Iiolozán M/ K 88 112 35 115 33 38 2 ^ — . 3 1J 1 ‘ 1 1 1 4 W1 ir^ 6 1 O O O 8 5. ábra. Az ajkai kőszénmedence K — Ny-i irányú szelvénye. Magyaráz a t: 1. Felsotnasz fodolomit, 2. Felsőkréta kőszéntelepes összlet, 3. Felsőkréta tengeri üledékek, 4. Alsóeocén mészkő. 5. Középsőeocén mészmárga, 6. Felsőeocén, 7. Miocén, 8. Holocén Abb. 5. E — W geologisches Profil im Ajkaer Becken. Erklárungen: 1. Obertrias, Hauptdolomit, 2. Oberkreide, Kohlenschichtkomplex, 3. Oberkreide, marine Ablagerungen, 4. Untereozan, Kalkstein, 5. Mitteleozán, Kalkmergel, 6. Obereozán, 7. Miozán, 8. Holozán Darányi: Adatok a Bakony-hegység szerkezetéhez 287 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 3. füzet 288 mozgásokkal van dolgunk, annak ellenére, hogy összehasonlításra alkalmas oligo- cén üledékekkel nem rendelkezünk. Kimutathatók e mozgások az ajkai medencében (5. ábra) és a már előzőekben említett, csingeri nagyvető környékén. Az éremező ÉK-i részén ugyanis egy lapos antikli- nális alakult ki, hozzá csatlakozó szinklinálissal, amelynek É — D-ies irányú tengelye mentén az enyhe gyűrődésben az eocén rétegek is résztvettek. Ugyanott a már említett réteglehajlás DNy-i részén részben a jura, részben a kréta és eocén rétegek közötti erős szögdiszkordancia — 35, illetve 150 — is azt bizonyítja, hogy itt újbóli, illetve meg- újuló mozgásokkal találkozunk (3. ábra). Balinkabányán az eocén szénmezőben látunk ehhez hasonlót. Egy Ny — K-i irányú — 183, 102, 190, 195, 3, 81, 54, 82 és 99. sz. fúrásokon át szerkesztett — szelvényen jól látható az eocén rétegek boltozódása. Azt, hogy itt valóban térrövidülésről van szó, továbbá, hogy az erőhatás Ny-ias irányból hatott, a kréta kori alaphegység pikkelyes % 250 m 183 102 190 195 3 Sí 82 99 >EEI J 7. ábra. Ny — K-i irányú vázlatos szelvény a Balinka I. aknamezőben. Magyarázat: 1. Felsőtriász fődolomit, 2. Középsőkréta mészkő, 3. Tufriliteszes márga, 4. Eocén kőszénfekvő-agyag, 5. Középsőeocén kőszéntelepes összlet, 6. Fedőrétegek Abb. 7. Übersichtsprofil im Grubenfeld Balinka I. Erklárungen: 1. Obertrias, Hauptdolomit, 2. Mittlere Kreide, Kalkstein, 4. Turriliten-Mergel, 4. Eozán, Liegendton dér Braunkohle, 5. Mitteleozán, Kohlenschichtkomplex, 6. Haugendschichten dér Braunkohle szerkezete igazolja. Pontosan az eocén összlet boltozódása alatt az albai mészkő Ny-ról K felé rátolódott a turriliteszes márgára, amiből nyilvánvalóan következik, hogy a tér- rövidülés az alaphegységben pikkelyes rátolódás, az eocénben felboltozódás formájában jelentkezett (7. ábra). Sokkal jelentősebb a most említett pireneusi mozgásoknál a fiatalabb újstájer szakaszba rögzíthető, igen erőteljes kéregmozgás. Ennek jellegzetessége, hogy az eddig tárgyalt tektonikai hatásokkal ellentétben széthúzásos vetőket hozott létre, még- pedig mind hosszanti, mind harántirányban. A vetődések mérete alig észrevehető elmoz- dulástól többszáz méterig terjed, összesítve ezer méteres nagyságrendű szintkülönbsége- ket hozva létre. A Dunántúli Középhegység jól ismert árkos, bérces, lépcsős szerkezete jóformán teljes egészében akkor alakult ki és a korábbi térszűkítéses erők után most határozott tágulásos kéregalakulást észlelünk, mint említettem, mindkét szerkezeti fő- irányban. A mozgások korát a várpalotai szénmező ismeretében rögzíthetjük a törtön és szarmata emelet közé, ahol az erősen töredezett és kisebb-nagyobb vetőkkel sűrűn átjárt törtön üledékek felett a szarmata rétegekben ez a töréses szerkezet már nem ismerhető fel és ez utóbbiban csak nagy ritkán követhető egy-egy szerkezeti sík, néha ez is csak elmo- sódva és mindenkor kisebb méretben. Darányi: Adatok a Bakony -hegy ség szerkezetéhez 289 A mozgások elemzése ezzel még nem zárható le. Vannak még mozgások, amelyek időbeli elhelyezésre várnak. Ezek több bányamezőben, így Ajkán, Dudaron, Várpalotán, de a bányamezőkön kívül is megtalálhatók. É-ias irányból ható nyomóerő következtében létrejött szerkezeti nyomokat hagyott hátra. így Ajkán a felsőkrétában és eocénben enyhe gyűrődést okozott (6. ábra). Dudaron az Ikerakna-mezőben nagyjából a DNy-i főszállítóvágattal s folytatólag a 113 — 65 sz. fúrásokkal jelezhető Ny — K-i antiklinális tengely, egy hozzá csatlakozó szinklinálissal és újabb antiklinálissal nyomozható (8. ábra) Ugyanott az alaphegységben az aknapillérben lemélyített fúrásban pikkely mutatható ki, a dachsteini mészkő az apti agyagra tolódott rá. Várpalotán a bányamezőben Ny — K-i tengelyű, enyhe gyűrődés szintén ismert. Még közelebb visz a kormeghatározáshoz, ha figyelembe vesszük, hogy a medence inotai peremén a miocén összleten belül pikkelyes feltolódást jeleztek a kutatófúrások és, hogy Várpalota város építésekor az alapozás 8. ábra. A dudari köszémnedence szerkezetivázlata. Magyarázat: 1. Vetődés, 2. Antiklinális, 3. Színkli- nális, 4. A kőszénmező határa Abb. 8. Übersichtskarte dér Tektonik des Kohlenbeckens von Dudar. Erklárungen: 1. Verwerfung, 2. Antiklinale, 3. Sinklinale, 4. Grenze des Kohlenbeckens során feltárt szarmata emeletben mindenhol É-ias irányból ható torlódások, kisajtolódá- sok, ékszerű elmozdulások voltak láthatók. Kormeghatározásra döntő K ó k a y József megfigyelése, amit szíves közlése nyomán használok fel, amely szerint Balatonfüredtől Ny-ra a vasút É-i oldalán alsótriász dolomit tolódott rá É felől a pannóniai rétegekre. Ennek alapján e mozgások a rodáni szakaszba helyezhetők el. Nehézséget okoz még a bakonyi kratoszinklinálisalakulás korának megállapítása. A kratoszinklinális tengelye hosszanti, ÉK — DNy-i irányú s az ajkai szénmedence Ny-i peremét érinti a ÉNy-i szárnyát a határvető mélybe veti le. A kratoszinklinálist létrehozó erő tehát harántirányú volt s leginkább a mezozóos moz- gások mechanizmusába illeszthető be. A mozgásban azonban a felsőkréta és eocén üledé- kek is resztvettek, azok a szinklinálist nem utólag kitöltő üledékek, hanem maguk is hajlító mozgás részesei voltak, vagyis a mozgások az ausztriai — szubhercini szakasznál fiata- labbak. A fiatalabb — szóba jöhető pireneusi és rodáni — mozgások hatásának ellent- mond, hogy ezek nem voltak ilyen nagy szerkezetalakító mozgások s hatóirányuk is eltérő — a pireneusi mozgások esetében Ny-ias, illetve a rodáni esetében É-ias volt, — tehát nem a megkívánt irányból hatottak, és amint ezt fellelhető nyomuk igazolja, eltérő szöget zárnak be a kratoszinklinális tengelyével. Ha nem akarunk a kratoszinklinális kialakulá- sára külön mozgási szakaszt beállítani — aminek egyébként számos nehézsége is volna — 290 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 3. füzet feltételezhetjük, hogy annak alapját az ó- esetleg újkimmériai mozgás vetette meg s azt később a pireneusi és talán még a rodáni mozgás az eredeti szerkezeti irányok újjá- élesztésével továbbfejlesztette. Ezt a folyamatot a triász alapbegy ségnek, a felsőkréta és eocén rétegekhez viszonyított, mintegy io°-kal meredekebb dőlése is valószínűsíti. Az embtett kéregmozgások, amint az elmondottakból kitűnik, eltérő nagyság- rendűek voltak és más-más irányból hatottak. Elkülönítésüket általános elterjedésük tette lehetővé; az elszigetelt, nem általános jellegűeket viszont figyelmen kívül hagytuk, mert ezeket másodlagos jelenségeknek kell tekinteni s tüzetesebb vizsgálat után legtöbb- ször annak is bizonyultak. A következetesen előforduló kéregmozgási jelenségek értékel- hetők csak ki, a mozgás előidézte maradandó hatás nagyságától vagy feltűnőségétől függetlenül, de ilyen esetben követebnény mindig az általános elterjedés. Kihagytam azonban a mezozóosnál fiatalabb szárazulatképző mozgásokat, amelyek a harmadidő- szaktól kezdve szinte állandó parteltolódásokat és ennek megfelelően önálló kis üledék- ciklusokat hoztak létre. A felsorolt jelenségekből kitűnik, hogy a níezozoikumtól a negyedkorig mutat- hatók ki hegységképző mozgások, amelyek közül az újkimmériaiak ÉNy-ról DK felé hatottak, majd elkülöníthetően Ny-ról K felé; az ausztriai — szubherciniek D felől támad- tak; a pireneusiak Ny, DNy felől; az újstájer mozgások hosszanti és harántirányban hatottak; a rodániak É-ias irányból működtek. Valamennyi, az újstájer mozgások kivé- telével, összenyomó hatású volt, míg ez utóbbiak minden irányban széthúzásos vetődése- ket hoztak létre. Nagy méretű kéregalakító ezek közül az újkimmériai mozgás főfázisa, az ausztriai — szubhercini, valamint az újstájer volt, a többi ezek mellett elenyésző hatást váltott ki. A közölt eredmények a Bakony különböző helyein fellelhető üledékek alapján adódtak, s a tapasztalt jelenségek a Középhegység egészére érvényesnek tekinthetők. Nem vonatkoztathatók azonban a kéregmozgások más területegységekre, ahol az orogén erők más módon érvényesültek; a Bakony, Mecsek vagy Bükkhegység szerkezeti arculata erősen különbözik egymástól s pl. a bükkszéki oligocén utáni feltolódásnak sincs meg a bakonyi megfelelője. Ennek ellenére, vagy éppen ezért, az eltérések és párhuzamok tisz- tázására alapvető feladatként jelentkezik a kéregmozgások részletes, összehasonlító tanulmányozása, hogy ezek birtokában a végleges magyar hegységképződés története egybefoglalható legyen. IRODALOM - I.ITERATUR Barabás A. — K ó o s B. (1955): Úrkút és környéke mangánérckutató fúrásainak kézikönyve. (Kézirat.) — Bendefy I,. (1965): A Magyar-medence mélyszerkezetének balkáni, dinári és kelet-alpi vonatkozásai. Földrajzi Értesítő, 4 f. — DarányiF. ( 1 957) : Adatok az Ajka környéki kréta kifejlődésé- hez. Bány. kapok, 4 — 3. f. — DarányiF. (1959): Néhány megjegyzés az úrkúti mangánércmezőről és az érc koráról. BKI Közleményei. — DarányiF. (1960): Nyugatról kelet felé irányuló tektonikai erő- hatások a Bakonyban. Bány. kapok, 5. f. — F ö 1 d v á r i A. (1933): Tektonikai megfigyelések a Dunántúli Közephegvségben. Földt. Közi. 63. kt. — K o p e k G. (1961): A Bakony hegység felsőkréta kőszéntelepes összietének ősföldrajzi és hegységszerkezeti vázlata. Földt. Közi. 91. — ' Ifj. Noszky J. (1934): Adatok az Eszaki-Bakony kréta-képződményeinek ismeretéhez. Földt. Közi. 64. — S z a 1 a i T. (1951): Adatok a Dunántúl hegyszerkezetéhez. Bány. kapok, 6. f. — S z e n t e s F. (1961): A magyarországi mezozóos kéregmozgások. Földtani Int. Évkönyve, XklX. — Vadász E. (1952): A bakonyi mangánképződés. MTA Musz. tud. Oszt. Közi. Darányi: Adatok a Bakony-hegység szerkezetéhez 291 Angaben zűr Tektonik des Bakony-Gebirges von Dr. F. DARÁNYI Verfasser befasst sich mit dér Tektonik des Bakony-Gebirges laut weleher gebirgs- bildende Kráfte seit dem Mesozoikmn, einschliesslich des Ouartárs, feststellbar sind; von denen die neu-kimmerischen von NW nach SE wirkten, spáter gut abtrennbar vöm W nach E; die austrisch-subhercynischen Kráfte waren aus S Richtung tatig; die pyrenái- schen aus WSW; die jung-steirischen Bewegungen lösten in dér Streichrichtung und senk- rechtdarauf Bruchformen aus und schliesslich wirkten die rhodanischen aus N Richtung. Ausser den jímg-steirischen gebirgsbildenden Kráften wirkten hier allé übrigen Druck- kráfte, die Letztgenannten hingegen brachten in obenerwáhnten Richtungen nur Dila- tations-Verwerfungen hervor. Von stárkster Wirkung waren die neu-kimmerischen, die austrisch-subhercynischen und die jung-steirischen Phasen, die übrigen gebirgsbildenden Phasen waren von minderer Bedeutvmg. A KAB-HEGYI TERÜLET VULKANOLÓGIAI ÉS HEGYSÉGSZERKEZETI VISZONYAI Dr. VÖRÖS ISTVÁN* (7 ábrával) Összefoglalás: A kab-hegyi bazaltteriilet földtani újratérképezése során új ered- mény egyrészt a bazaltperemi törmeléksávok, másrészt a peremhez közeli, bazalton levő kis tavak kialakulásának értelmezése. A megfigyelések szerint ezek a jelenségek nem a feküaljzat térszíni alakulásával, hanem a láva megmerevedési viszonyaival magyaráz- hatók. Kérdéses és a dolgozatban csak előzetesen érintett téma a kab-hegyi piroklasztikum elterjedése, keletkezésének értelmezése. Földtani térképezési, valamint mélyfúrási adatok felhasználásával több hegység- formáló mozgási szakasz mutatható ki, kezdve a Középhegység jelenlegi formáját már nagyrészt kialakító ausztriai — iarámi szakasztól a bizonytalanul értékelhető rodáni sza- kaszig. Megfigyeléseink a kab-hegyi területen szerkezeti határvonalat mutattak ki a dach- steini mészkő és fődolomit, valamint az eocén és a triász között. A vulkáni működés kezdeti sztromboli jelleg után hawaii típusúvá alakuló poligén vulkánosság volt, időtartama legfeljebb néhány ezer évre becsülhető, kora pedig pliocén, mint azt már az előző kutatások rögzítik. A dunántúli bazaltvulkánosság legnagyobb összefüggő kiterjedésű képviselője az Úrkút, Padragkút, Öcs és Pula községek határában levő 599,9 m magas Kab-hegy (mint- egy 33 km2 bazalt, ill. bazalttufa-terület (1. ábra). A terület földtani kutatásával Beu- d a n t óta (1818) több szerző foglalkozott. Az első, s talán mindmáig legjobb feldolgozás Hofmann K.-tól származik (1875 — 78). Rajta kívül számos értékes megfigyeléssel és adattal járult a terület földtani megismeréséhez Vitális I. (19x1, 1933), V a d á s z E. (1931), Szentes P\ és Jaskó S. (1951 — 52), Jugovics L. (1953), B u b i c s I. (1960) és Viczián I. (1961). A földtani újratérképezés eredményei A földtani lijratérképezés négy fontos eredményt hozott: 1. A földtani viszonyoknak leginkább megfelelő bazaltelterjedés körülhatárolása. Az előző munkák során a nagy méretarányú térképezés, valamint a felszínen talál- ható kőzettörmelékekhez való szigorú ragaszkodás miatt nem rajzolódtak ki megfelelően az egykori vulkáni működés határvonalai. Ezért az újratérképezés során a mintavétel sűrítésével, valamint a bizonyos fokig fedett térkép elkészítésével igyekeztünk ezeket a hiányosságokat kiküszöbölni. 2. Az összefüggő bazaltterületen három dolomitkibúvás észlelhető, melyek közül kettő — vázlatosan határolva — már az előző térképeken is szerepelt (1. ábra). 3. A régebbi földtani térképeken a bazaltterület nem volt egységes, hanem több kisebb-nagyobb önálló foltként szerepelt, így a parazitakrátereket, ezek termékeit és elterjedését nem lehetett a központi kráter kitöréseinek lávakőzeteitől elkülöníteni. Az * Előadta a Magyarhoni Földtani- Társulat Középdunántúli Csoportja 1963. április 23-i szakülésén- Kézirat lezárva: 1966. ápr. 12. Vörös: A fiab-hegyi terület 293 j. ábra. A Kab-hegy és környéke bazaltelterjedési és tektonikai térképe. Magyarázat: i. Bazalt, 2. Bazalttufa, 3. Édesvízi mészkő, 4. Eocén mészkő, 5. Jura mészkő, 6. Dachsteini mészkő, 7. Dolomit, 8. Mélyfúrás, 9. Dőlésadat, 10. Feltételezett és tényleges törésirányok, n. Kőzetbatár, 12. Földtani szelvény Fig. 1. Volcanology and structure of the Kabhegy basaltarea. Legend: 1. Basalt, 2. Basalt-tuff, 3- Travertine, 4. Eocéné limestone, 5. Jurassic limestone, 6. Dachstein Bmestone, 7. Dolomité, 8. Borehole, 9. Dip and strike, 10. Possible and effective structural directions. n. Rock-limit, 12. Geological profile új térképen a központi bazalttakaró határvonala mentén több kis méretű, tehát parazita- működést jelző bazaltelőfordulás mutatkozik. 4. A pulai tufafejtő kőzete nem egyenletes, hanem az alsó szintek finomszemű, karbonátos kötőanyagú rétegeiben néhány em-es durvább szemcséjű közbetelepülés is kimutatható. A bazalt és tufa közvetlen feküje több helyen pannóniai édesvízi mészkő, ebből arra következtethetünk, hogy a piroklasztikum helyenként kisebb tavakba hullott. A karbonátos kötőanyag a vízbe hulló törmeléktől felkavart mésziszapból származik. Ezért a piroklasztikum nem mindenütt tufa, helyenként t u f i t. A tufa (tufit) elsődlegességét igazolják a finomabb szemű padokat betörő, behor- pasztó bazaltbombák (2. ábra), valamint a nagy mennyiségben található erősen üveges törmelékek, lapillik, mint azt régebbi vizsgálataink kimutatták (Vörös, 1962). 294 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 3. füzet 2. ábra. Finomabb szemű bazalttufa- padokat behorpasztó bazaltbomba pig. 2. Basaltic bomb indented the finer-grained basalt-tuff beds Vulkanológiai megfigyelések A földtani szelvényeken ábrázolt dachsteini mészkő vastagság pontosabb adatok hiányában minimálisnak tekintendő. A kevés felszíni dőlési adat tekintélyes szórása miatt ezek mindegyikét a szelvényeken nem rögzítettük. A szelvényvonalak harántolta vetősíkokat nem a metszésből adódó áldőlésben, hanem a ténylegeshez közelállóan, szem- léletesebb dőlésben tüntettük fel. A kab-hegyi bazaltlávafolyások alkati viszonyait a padragi bazaltfejtő feltárásai jellemzik. Az átlagosan 20 m vastag lávaár alsó néhány din-e erősen likacsos, a lyukak elnyújtott lencse alakúak (3. ábra). A lávaár középső része szabad szemmel eléggé tömör, néhány kisebb likaccsal: mikroszkóposán gyakoriak a szabálytalan alakú üregek. A lávaár felső 4 — 5 métere erősen likacsos : felülről lefelé haladva a legfelső rész szivacshoz hasonlóan salakos, 1/2 — 1 m-rel lejjebb már valamivel tömörebb, néhány nagyobb méretű (1 — 2 cm átmérőjű) üreggel. Kb. 2 — 3 m között a kis méretű likacsok fokozatosan kimaradnak, s uralkodóvá válnak a nagy méretűek. Utóbbiak — egyre csökkenő mennyiségben — kb. 5 m-ig kimutathatók. A felső rész likacsai megközelitően gömbalakúak. A lávaár fel- színétől befelé néhány m-re a nyomás hatására csak a nagyobb méretű lyukak maradtak Vörös: A kab-hegyi terület 295 3. ábra. Vörösagyaggal elválasztott lávaárak a padragkúti bazaltbányában Fig. 3. I.ava-flows separated by red clay in the basalt-quarry of Padragkút épségben, a felsőbb részeken viszont a kevéssé folyós, gyorsan megdermedő lávában a kisebb méretűek is konzerválódtak. A még mozgó lávaár tetején szilárd kéreg képződött, ami az előremozgás következtében — a hemyótalpas járművekhez hasonlóan — többé- kevésbé összetöredezve a lávaár alá került. Itt a tömött láva súlya alatt a salakos rész összenyomódott, a likacsok csak a legkülső, leginkább megszilárdult részen maradtak meg, ül. lapossá deformálódtak. E feltevés szerint a vulkáni kürtő közelében a lávaárak alsó pereme nem lehet hólyagos, mert ide még nem került a lávaár felszínéről salakos anyag. Itt az alsó rész a hideg aljzaton likacsosság nélkül hűl le, a lávaár felső része a kiömlés végénél likacsossá válik. Az egykori kráter területén (a mai csúcs és környéke) igen gyakori az erősen salakos, szivacsos bazalt. Ennek oka — nyüván — a láva fel- színre-lépésében kereshető: a kráterből kifolyás pillanatában távoznak el legnagyobb hevességgel a könnyenillók, az itt megszüárdult bazalt lesz a leglikacsosabb. A lávaárak felszínén — bár igen kevés a megfelelő feltárás — elvétve fonatos vagy kötéllávára utaló nyomok is találhatók. A kab-hegyi terület kőzetanyagára tehát egészében nem, csak a láva- árak felső és legalsó szintjére jellemző a salakos, hólyagüreges kifejlődés. A Kab-hegy területén a vulkáni formák jól felismerhetők. A lávaárak határvonalát durva törmeléksáv jelzi, amely többnyire 1 — 2 m-re kimagaslik a felszínből. A törmelék- 296 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 3. füzet sávon kisebb-nagyobb mélyedések (2—4 m átmérő, 1 — 2 m mélység) találhatók. A bazalt- takaró peremközeli részem gyakoriak a nagyobb, néha 200 — 300 m átmérőjű, lapos tál- hoz hasonló, rendszerint vízzel kitöltött mélyedések, tavak. Az irodalom e mélyedések kialakulását a karsztosodott aljzat beszakadásával magyarázza (J u g o v i c s, 1953). A mélyedések kialakulása azonban nem függ össze a fekütérszín alakulásával. A lávaár peremein megtorlódó anyag mögött viszonylagos mélyedés keletkezik, s ha a lávaár meg- merevedett kérge alatt a még folyékony láva a homlokzat alá nyomul, de a kráter felől már nem kap jelentős anyagutánpótlást, a lávaár felszíne besüllyed s dolinához hasonló mélyedés alakul ki. A beszakadt rész felszínén képződő vizetzáró vörösagyag megakadá- lyozza a mélyedésben összegyűlt csapadékvíz beszivárgását, s így állandóvizű, vagy csak nagy szárazság idején kiapadó tavacskák jönnek létre. A fekükarsztosodással kapcsolatos elképzelést a bányászati megfigyelések is cáfol- ják. Kis kiterjedésű omlasztásnál af elszín felé egyre szélesebb terület süllyed meg, s a 1 15C 33i° 173° 353°. f 4. ábra. 1. sz. földtani szelvény. Jelmagyarázatot lásd: 1. ábra Fig. 4. Geological profile no. 1. L,egend: see fig. 1. felszínen lapos tál formájú mélyedés keletkezik. A peremi törmeléksáv kis méretű mélye- déseinek keletkezése fordított kúphoz hasonló alakjuk miatt ilymódon nem magyarázható. A méretből következtetve néhány méteres bazaltvastagság esetén is jóformán deciméte- res nagyságrendű „karsztos” mélyedések keletkeznének. Nyilvánvaló, hogy az ilyen méretű karsztosodás nem hatna a felette levő szilárd kőzetre. A bazalton kialakult tavak alakjából még esetleg lehetne a fekü-karsztosodásra gondolni, azonban a nagy méretek ennek ellentmondanak. A bazalttakaró területén több kisebb-nagyobb triász dolomit, dachsteini mészkő és eocén mészkőkibukkanás látható (1. ábra). Ezek a vulkáni működés idején lávaárakkal körülfolyt, a térszínből kiemelkedő területek voltak. Ma ezek egy szintben vannak a bazalttakaróval, vagy erősen karsztosodtak, s 10 — 15 — 20 m mély dolinák sora képző- dött helyükön. Ebben közrejátszott a bazaltba (a rajta képződött vízzáró vörösagyag miatt) beszivárogni nem tudó, de a lávaár határa felé lefolyó csapadékvíz is. A karboná- tos kőzet — amennyiben ott a bazaltnak némi lejtése volt — több vizet kapott, így erő- teljesen karsztosodott. Ez okozta a bazalttakaró határvonala mentén található nagyobb árkok keletkezését is (Bükkszár-árok, Vízverte-árok, Köleskepe-árok) . A vulkáni tevékenység — a dunántúli bazaltos vulkanizmus általános jellegének megfelelően — kirobbanásos anyagtermeléssel kezdődött. A piroklasztikum azonban jelen- leg nem nagy területen mutatkozik (Öcs és Pula között a felszínen (1. ábra)), ill. a Bauxit- Kutató Vállalat 13. sz kutatófúrásában (4. ábra). Kérdéses a piroklasztikumot szolgáltató vulkáni kürtő helye. A morfológiai viszonyok és a földtani szelvények alapján elsősorban a Kab-hegy jelenlegi csúcsa jöhet számításba (5. ábra), s feltételezhető, hogy nagyobb területen van a bazalttakaró alatt tufa (tufit). Lehetséges, hogy a piroklasztikumot szolgáltató kürtő nem volt azonos a későbbi effúzió kürtőjével: így elképzelhető, hogy Vörös: A kab-hegyi terület 297 5. ábra. 2. sz. földtani szelvény. Jelmagyarázatot lásd: 1. ábra Fig. 5. Geological profile no. 2. begend: see fig. r. a vulkáni működés a Som-hegy (Pulától D-re), vagy az Öcstől ÉK-re levő Nagytó terü- letén indult meg, ezt a feltevést azonban jelenleg nem támasztják alá megfelelő adatok. Hegységszerkezeti viszonyok A Kab-hegy bazaltterületének szerkezeti viszonyai kevéssé ismertek, aminek okát a gyér természetes feltárásból következő kis számú és vázlatos irodalmi adattal jelölhetjük meg. A Kab-hegy közvetlen környékén csak az É-i oldal szerkezeti viszonyai ismertebbek, az úrkúti mangánércbányászat (Cseh — Németh, 1958), ill. a padrag- kút — ajkacsingervölgyi kőszénbányászat adatai révén. A bazaltelterjedés Ny-i határ- vonala mentén lemélyített bauxitkutató fúrások adatainak kiértékelésével és a terület újratérképezésével sikerült a hegységszerkezeti viszonyokat körvonalaiban tisztázni. Továbbra is nyílt kérdés a dolomit és dachsteini mészkő elhatárolása. Egyes szer- zők szerint (K u t a s s y, 1933 — 35) a dachsteini mészkő folyamatosan fejlődik ki a dolomitból. Térképezési adataink szabálytalanul váltakozónak jelzik a két kőzet elterje- dését, a kutatófúrások pedig nem hatoltak kellő mélységig, így — figyelembevéve a terü- let erősen összetört voltát — feltételezhetjük közöttük a tektonikus érintkezést. A terület Ny-i részén kérdéses volt az eocén képződmények elterjedése. Mélyfúrási és térképezési adataink alapján megállapítható, hogy az eocénnek (alsóeocén miliolinás- -orbitoliteszes és a középsőeocén nummuliteszes mészkő) szerkezeti határvonala van. Az eddigi mélyfúrások szerint az eocén kifejlődés igen kis távolságon belül (200 — 300 m) egyszerre 100 m-t meghaladó vastagsággal jelentkezik (a 7. sz. fúrásban 6. ábra). Ugyan- 6. ábra. 3. sz. földtani szelvény. Jelmagyarázatot lásd: 1. ábra Fig. 6. Geological profile no. 3. I 0 szemcserész) 61, illetve 56%-ot ér el, tehát igen finom szemcseösszetételűek. A felettük települt réteg (32-es minta) finomkőzetliszt, 0,005 — °»°2 111111 0-jű uralkodó frakcióval. A 31-es minta erősen finom- homokos apróhomok. A 48,3 méter feletti mélységből már csak 0,02 — 0,05 mm 0-jű, a löszre is jellemző uralkodó szemcseösszetételű, vagy annál durvább, tehát homoküledék került elő. Az agyagfrakció legnagyobb mennyiségét, 14%-kal a 22-es mintában érte el. Atöbbi makroszkóposán finom szemcseösszetételűnek látszó mintában is kisebb az értéke (2. ábra, I. táblázat). A finomkőzetliszt a 15. mintában jelent meg legnagyobb mennyiségben 27%-kal, uralkodólag azonban még ez sem fordult elő egyetlen mintában sem. 308 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, j. füzet J1 . . . J fiE3 4=1 8l O sm\ «Ev] €Z) aS «(kü] #E3 -7« jg ?WM *!S €3 6E3 •M 7Ígj í|ll *[g3 C3 #111 CZ Tengeri kifejlődés Molnár: A Hajdúság pleisztocén eolikus üledéksora 309 A löszre is jellemző szemcseösszetétel 27 és 63% között váltakozott azokban a mintákban, ahol ez volt az uralkodó frakció. A 48,3 m mélység felett 24 mintában ez dominált, 8 mintában pedig ennél durvább volt az uralkodó szemnagyság. A 48,3 méter feletti minták médián (Md) értékei, szintén a lösz, vagy az annál durvább részlegben vannak (2. ábra, I. táblázat). Ugyanez jellemzi a mértékadó szem- nagyság értékeket is. Másodlagos maximuma a 18. és 15. mintáknak volt, mindkettő- nek a lösz frakciónál durvább részlegében (I. táblázat M2 értékek). A szemcsösszetételi elemzések alapján megállapítható tehát, hogy a macsi fúrás- ban az eddig makroszkóposán meghatározott és vörös „agyagnak” leírt üledékben nem az agyag frakció az uralkodó, de még a finomkőzetliszt sem uralkodik egy mintában sem. A szemcsösszetételi elemzés eredményeinek statisz- tikus értékeléséhez először az üledékkőzettanban használatos, és a szemcse- összetételi görbékről leolvasható adatokat állapítottuk meg. A P10 a iO %-hoz, Qj a 25%-hoz, Md az 50%-hoz, Q3 a 75%-hoz és P90 a 90%-hoz tartozó szemnagyság. A legáltalánosabban használt üledékkőzettani statisztikus érték az osztály o- zottság mértéke, amelyet T r a s k (1932) után az So = ^képletből számítunk. Trask megállapította, ha So 2,5-nél kisebb jól, ha 3 körül van normálisan, és ha 4,5-nél nagyobb, akkor rosszul osztályozott az üledék. A különböző üledéktípusokra Fücht- b a u e r még tovább finomította a módszert. A macsi fúrásból vizsgált felsőpannóniai minták So értékei igen tág határok között : 1,55 és 5,55 között váltakoznak, vagyis jól osztályozott üledéktől a rosszul osztályozottig 2. ábra. A macsi fúrás pleisztocén eolikus üledéksorának kifejlődése Jelmag \ arázat: 1. Üledékkifejlődés : 1. Finomkőzetlisztes agyag, 2. Agyagos finomkőzetliszt, 3. Finomkő- zet .iiztes lösz, 4. Finomhomokos lösz, 5. Löszös finomhomok, 6. Apróhomokos fi íomhomok, 7. Fincm- homokos apróhomok, 8. Középhomokos apróhomok II. Az üledék színe és elváltozása : 1. Sárga, 2. Szürkéssárga, 3. Bamássárga, 4. Vörösessárga, 5. Sárgásszürke, 6. Világosszürke, 7. Zöld, 8. Sárgásbarna, 9. Barna, 10. Vörösesbarna, 11. Barnásvörös, 12. Sötétvörös, 13. Mészkiválás, 14. Mészkonkréció, 15. Iámonit-foltos, 16. Sárga foltos. 1—34. A szemcseösszetételi görbe száma és mintavétel helye. III. Az üledék frakció szerinti %-os megoszlása : 1. Agyag 0,005 mm 0,2. Finomkőzetliszt, 0,005 — 0,02 mm 0, 3. Kösz 0,02—0,05 mm 0, 4- Finomhomok 0,05 — 0,1 mm 0, 5. Apróhomok 0,1— 0,2 mm 0, 6. Közép- szemű homok 0,2— 0,5 mm 0, Md = Medián érték. IV. Szemcseelemzés statisztikus értékei: So = osztályozottság, Sk = aszimmetria fok (ferdeség), K = Kur- tózis (csucsosság). V. Szemcsealak : 1. Éles szilánkos, 2. Kissé tompított élű, 3. Koptatott, 4. Erősen koptatott. VI. Ásvány összetétel: 1. Hipersztén, 2. Augit, 3. Bazaltos amfibol, 4. Közönséges amfibol, 5. Magnetit, 6. I.imonit, 7. Biotit, 8. Klorit, 9. Gránát, 10. Összes többi nehézásvány, 11. Mállott ásvány (a nehéz- ásványokon belül), 28 — 14. Első számcsoport: a földpát százalékos aránya. Második számcsoport: a mál- lott ásványok aránya az összes ásványhoz viszonyítva. VII. Löszképződési szakaszok: I — X., és kor (felül pleisztocén, alul felsőpannóniai (tengeri kifejlődés) Abb. 2. Lithologischer Bau dér pleistozánen áolischen Sedimentfolge dér Bohrung von Macs E r k 1 á r'u n g e n: I. Sedimentausbildung : 1. Feinschluffiger Tón, 2. Toniger Feinschluff, 3. Feinschluffiger Eöss, 4. Feinsandiger Köss, 5. Eössfiihrender Feinsand 6. Kleinsandiger Feinsand, 7. Feinsandiger Klein- sand, 8. Mittelsandiger Kleinsand. II. Farbe und Farbenveránderung dér Sedimente: 1. Gelb, 2. Graulich-gelb, 3. Bráunlich-gelb, 4. Rötlich- gelb, 5. Gelblich-griin, 6. Hellgrau, 7. Grün, 8. Gelblich-braun, 9. Braun, 10. Rötlich-braun, n. Bráunlich- rot, 12. Dunkelrot, 13. Kalkausscheidung, 14. Kalkkoukretion, 15. Limonitfleckig, 16. Gelbfleckig. 1 — 34. Nummem dér granulometrischen Kurven und Probenentnahmestellen. III. Prozentuelle Verteilung dér einzelnen Sedimentfraktionen: 1. Tón 0,005 mm 0, 2. Feinschluff 0,005 bis 0,02 mm 0, 3. Köss 0,02 bis 0,05 mm 0, Feinsand 0,05 bis 0,1 mm 0, 6. Kleinsand 0,1 bis 0,2 mm 0, 6. Mittelkömiger Sand 0,2 bis 0,5 mm 0, Md = Median-Wert. IV. Statistische Werte dér granulometrischen Analysen: So = Sortierung, Sk = Asymmetrie-Grad (Skew- ness), K = Kurtosis. V. Kornformen: 1. Scharf, splittrig, 2. Etwas abgestumpft, 3. Abgerundet, 4. Stark abgerundet. VI. ,\1 ineralogische Zusammensetzung: 1. Hvpersthen, 2. Augit, 3. Basaltamphibol, 3. Gewöhnlicher Am- páiból, 5. Magnetit, 6. I.imonit, 7. Biotit, '8. Chlorit, 9. Gránát, 10. Restliche Mineralien insgesamt, n. Verwittertes Mineral (innerhalb dér Schwermineral-Fraktion), 28 bis 14. Erste Ziffergruppe: Prozentsatz des Feldspates. Zweite Ziffergruppe: Verháltnis dér verwitterten Mineralien zu den sámtlichen Mineralien. VII. Lössbildungsphasen : I — X., und Altér (oben — Pleistozán, untén — oberpannonische marine Aus- bildung) 310 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, j. füzet I. táblázat Sor- szám Mélység i Q. Md M, 1. 0,0 — 0,2 0,008 0,021 0,036 0,038 2. 2,0 — 4,0 0,0083 0,019 0,036 0,038 — 3- 4,0— 6,0 0,011 0,023 0,040 0,047 — 4- 6,0— 8,0 0,037 0,056 0,09 0,1 — 5- 12,0—12,5 0,026 0,049 0,08 0,085 — 6. 12,5—13,0 0,0095 0,025 0,046 0,053 — 7- 13.5-14,0 0,014 0,033 0,06 0,062 — 8. 16,0—16,5 0,02 0,027 0,040 0,045 — Q- 16,5-17,3 0,005 \ 0,02 0,046 0,053 — IO. 17,3-18,1 , 0,0058 0,015 o,o35 0,041 — II. 20,0 — 21,5 felső 40 cm 0,0036 0,013 0,04 0,042 — 12. 20,0 — 21,5 középső 50 cm 0,0034 0,012 0,036 0,04 — 13- 20,0 — 21,5 alsó 40 cm 0,0065 0,018 0,042 0,045 — 14. 21,5 — 24,5 felső 60 cm 0,0045 0,0130 0,03 0,035 — 15- 21,5 — 24,5 alsó 60 cm 0,0050 0,013 0,03 0,022 0,075 l6. 24,5 — 26,5 alsó része 0,07 0,13 0,17 0,18 17. 26,5 — 29,5 felső 100 cm 0,03 0,06 0,01 0,15 — 18. 26,5 — 29,5 alsó 80 cm 0,0024 0,008 0,025 0,03 0,14 19. 32,2 — 34,9 felső rész 0,041 0,075 0,12 0,014 — 20. 32,2 — 34,9 alsó rész 0,0040 0,012 0,033 0,033 — 21. 34,9 — 37,6 felső rész 0,005 0,012 0,025 0,03 — 22. 34,9 — 37,6 középső rész 0,0036 0,011 0,029 0,034 — 23- 34,9 — 37,6 alsó rész 0,0041 0,011 0,028 0,032 — 24- 37,6 — 39,7 felső 80 cm 0,012 0,025 0,04 0,045 — 25- 37,6 — 39,7 alsó 40 cm 0,011 0,019 0,036 0,043 — 26. 39,7 — 42,6 felső 100 cm 0,0052 0,014 0,029 0,033 — 27. 39,7 — 42,6 alsó no cm 0,006 0,016 0,032 0,038 — 28. 42,6 — 45,3 felső 110 cm 0,004 0,017 0,034 0,038 — 29. 42,6 — 45,3 alsó 40 cm 0,0057 0,017 0,034 0,039 — 30. 45,3 — 48,3 0,0049 0,014 0,026 0,031 — 3i- 48,3 — 50,8 0,03 0,05 0,085 0,098 — 32 50,8-53,3 0,015 0,0052 0,014 0,015 — 33- 55,5-56,4 0,00057 0,0016 0,0042 0,005 — 34- 59,9-65,2 0,00039 0,0080 0,0027 0,0045 — 35- 84,0 — 84,7 — 0,00078 0,007 0,0026 0,024 36. 86,0 — 88,0 — 0,045 0,12 0,15 — 37- 92,9 — 93,3 0,0024 0,0082 0,028 0,03 — 38. 98,8 — 100,4 — 0,067 0,14 0,16 — 39- 105,0 — 107,5 0,0022 0,006 0,0015 0,016 — 40. 115,8 — 117 0,019 0,047 0,13 0,15 — 41. 120,5 — 131 0,0038 0,019 0,045 0,05 — 42. 131,4-132,7 0,0062 0,014 0,024 0,025 A — Agyag 0,005 mm 0 >, Fi. köz. 1. = finomközetliszt 0,005 — 0,02 mm 0, Du.kőz.l. = durvakőzet- mindegyik típus előfordul. A legnagyobb értéket a 34— 35-ös agyagminták mutatták 3, 7, illetve 5,55 értékkel. A pannóniai minták nagy So ingadozásával szemben a 48,3 m feletti minták So értékei csak 1,24 és 2,58 között váltakoznak. A vizsgált harminc mintából huszonegy So értéke azonban még a 2,0-öt sem érte el, tehát igen jól osztályozottak ezek az üledékek. Ismeretes, hogy az eolikus üledéknek is jellemzője a jól osztályozottság. Az So érték kis ingadozásán belül, a nagyobb So értékeket azok a minták adták, amelyekben a CaC03- tartalom is nagyobb volt (2. ábra, I. táblázat). A másik statisztikus érték akurtózis, amely a szemcseösszetételi görbe csúcsos- sági értékét fejezi ki. A kurtózis értéke a K = — - képlettel számítjuk. Nagyobb K érték esetén 2(^oo Mo) a kvartiliseken kívüli szemcseösszetételi görberész is meredekebb (rövidebb), míg kisebb K érték esetén laposabb (hosszabb lesz). Molnár: A Hajdúság pleisztocén eolikus üledéksora 311 Tabelle I. Q. p.„ So —Kg K r Q. ~ Q> Sk Sk Q' 'ö* CaCO, Üledéktípus Kor 2(Pto Pi.) Sk Md‘ 0,058 0,075 1,66 0,28 0,92 7,9 ív. 0,055 0,072 1,70 0,28 0,81 2,2 ü. 0,064 0,080 i,66 0,30 0,92 4,4 ív. 0,13 0,17 i,52 0,28 0,90 4,4 Apr. h. 0,11 0,13 1,49 0,29 0,84 9,7 Fi. h. 0,075 0,10 1,73 0,25 0,89 12,4 ív. 0,087 0,11 1,62 0,28 0,80 15,5 Fi. h. 0,057 0,08 1,45 0,25 0,96 4,4 ü. 0,072 0,1 i,9° 0,27 0,68 — Fi. h. fc 0,066 0,13 2,10 0,21 0,81 — ü. « 0,072 0,15 2,36 0,20 0,58 17,7 ív. 0,080 0,15 2,58 0,23 o,74 8,8 ív. O 0,090 0,16 2,24 0,23 0,91 2,2 ív. O 0,045 0,058 1,86 0,30 0,65 2,2 ív. H 0,070 0,11 2,31 0,27 , 1,01 — ív. 0,2 0,24 1,24 0,21 o,9° 2,2 Apr. h. 0,15 0,2 1,58 0,26 0,90 2,2 Apr. h. tfi 0,054 0,14 2,60 0,17 i,i4 20,8 ív- M 0,16 0,2 1,46 0,27 0,83 4,4 Apr. h. W 0,054 0,08 2,12 0,29 0,60 2,2 ív- 0,043 0,058 1,89 0,29 0,83 2,2 ív- 0,048 0,068 2,09 0,29 0,63 13,4 ív. PH 0,054 0,070 2,22 0,033 o,75 — ív. 0,06 0,07 1,55 0,30 o,94 4,4 ív. 0,06 0,085 1,78 0,28 0,88 4,4 ív. 0,045 0,065 1,79 0,28 o,75 8,8 ív. 0,049 0,070 1,75 0,24 0,78 — ív. 0,054 0,075 1,78 0,26 o,79 4,4 ív. 0,052 0,067 1,75 0,28 0,76 4,4 ív. 0,043 0,059 1,75 0,27 0,88 6,6 ív. 0,12 0,16 1,55 0,2 7 0,83 2,2 Fi. h. 0,03 0,067 2,40 0,19 0,80 — Fi. kő. 1. 0,0095 0,055 2,44 0,52 0,86 0,9 A. "cd 0,011 0,026 3,70 0,59 1,20 2,2 A. "c 0,024 0,030 5,55 — 6,6 A. 0,17 0,21 1,94 — 0,53 8,8 Apr. h. G 0,055 0,077 2,58 0,18 0,52 6,6 Du. köz. .1 cd 0,18 0,22 1,64 — 0,61 6,6 Apr. h. 'O 0,026 0,043 2,08 0,49 0,69 8,8 Fi. köz. 1. 0,21 0,2 5 2,11 0,42 0,58 3,5 Apr. h. £ 0,062 0,080 1,80 0,28 0,74 5,3 Du. köz. 1. 0,040 0,065 1,69 0,22 0,97 6,6 Du. köz. 1. liszt 0,002—0,005 mm 0, 1, — lösz 0,02—0,05 mm 0, Fi.h. = finomhomok 0,05 — 0,1, Apr.h. = apró- homok 0,1— 0,2 A macsi fúrás felsőpannóniai rétegsorából vizsgált minták K értékei 0,18 és 0,49 között váltakoznak (I. táblázat). Több mintának a vizsgált anyag finomsága miatt nem is lehetett a K értékét kiszámítani, a szemcseösszetételi görbe ugyanis nem érte el a 10%-ot így a szükséges P10 értéket sem lehetett meghatározni. A 48,3 m feletti üledéksor vizsgált mintáinak K értéke 0,17 és 0,33 között válta- kozott, de a legtöbb mintáé csak a 0,25 és 0,30 között (2. ábra, I. táblázat). Tehát a 48,3 m feletti üledéksor K értéke jóval kiegyenlítettebb, mint az alatta levő üledéké. A kvartiliseken kívüli görberész aránya így közepesnek mondható, ami az eolikus üledék- nek is jellemzője szokott lenni. Az aszimmetria fok szintén használható statisztikus értékeléshez. Ennek mértéke a ferdeség, amely lehet a közepes szemnagyságterjedelemtől finomabb, vagy Qt ' Qs durvább részleg felé hajló. A ferdeséget az Sk Md2 'képlettel számítjuk. 312 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 3. füzet II. táblázat Mélység m Uralkodólag magmás ásványok Uralkodólag Ilipersztén Egyéb rombos piroxén Augit Diopszid Bazaltos amfibol Magnetit Ilmenit Biotit Olivin Apátit Cirkon Klorit Turmalin Epidot Zoizit Rutil 6-8 7,o 1,0 16,2 1,0 II, I II, I o,5 o,5 2,5 3,o 1,0 1,0 15.5 — 16,° 9,2 1,1 xo,3 0,6 7,o 21,2 — 0,6 — i,7 0,6 6,3 3,4 0,6 — — 24,5-26,5 9,4 0,6 16,9 1,3 6,3 6,3 — — — 0,6 — 5,6 3,i 0,6 — — 32,2-34,9 t,I 3,5 4,9 2,2 7,8 M — 2,7 — 0,6 0,6 3,8 4,4 2,7 — I, I 48,3 — 50,8 — 2,4 — 0,8 0,8 19,5 — — — 2,4 0,8 7,1 1,6 — * 0,8 72,0 — 74,0 — — — 0,8 9,0 14,7 — — — 1,6 — 4,1 4,9 — — ' 0,8 86,0 — 88,0 — 2,0 — 1,4 — n,8 o,7 4,8 — 3,4 — 7,5 2,7 0,7 — 2,0 98,8 — 100,4 1,6 2,3 0,8 6,8 6,0 !,6 0,8 ~ 4,5 8,3 0,8 1,6 — 1,6 A felsőpannóniai üledék aszimmetriája, tehát az Sk értéke 0,53 és 1,20 között váltakozott, ezzel szemben a 48,3 m feletti üledéké csak 0,58 és 1,14 között. A néhány kiugró értéket nem számítva azonban, uralkodólag csak a 0,75 — 0,95 között. Mindössze két mintának az Sk értéke haladja meg az 1,0-át (15. és 18. minta), ami azt jelenti, hogy a közepes szemcseátmérőhöz viszonyítva a finomabb részleg van nagyobb mennyiségben, a durvább részleggel szemben. Ezt jórészt az eredeti üledék talajosodása okozta, amely a finomabb szemcserészleget növelte. A 2. ábrán megfigyelhető, hogy a három statisztikus érték az So, K és Sk is 48,3 m alatt és felett lefutásában lényegesen különbözik egymástól. A 48,3 m alatt mindegyik nagyobb értéket ér el. A homoküledék szemcsealak vizsgálata Miháltz — Ungár — Dávid mód- szerrel készült. E szerint négy szemcsetípust lehet megkülönböztetni a folyóvízi, illetve vízi szállítású homokra jellemző éles sarkos, szögletes formától a futóhomokra jellemző koptatott, kerekded szemcsékig. A módszer statisztikus és így a származás kérdésének eldöntését az határozza meg, hogy milyen szemcsetípusok uralkodnak az üledékben. A 2. ábrán az V. oszlopban a szemcsetípusok százalékos megoszlása látható. A 48,3 méter alatti finomhomokos apróhomokban az 1 és 2 típusú éles szilánkos szemcsék uralkodnak. Az e mélységek felett előkerült homokmintában pedig az 1 típus csak egy mintában jelent meg, a 2 típus is kisebb mennyiséget ért el. Mindegyik mintában a 3 típus az uralkodó, több esetben jelentős mennyiséget ér el még a 4 szemcsetípus is. Megállapítható tehát, hogy 48,3 m mélységig, ameddig 0,02 — 0,05 m 0 volt a legfinomabb — uralkodó — - szemcseösszetételű üledék (löszfrakció), addig a mélységig csak futóhomok került elő. Ettől a mélységtől lefelé pedig már éles szemcséjű homok települt. Ha ezt a futóhomokot összehasonlítjuk a Duna — Tisza közi futóhomokkal, úgy itt kisebb koptató ttsági értéket lehet megfigyelni, amely bizonyítja, hogy a szél kisebb távolságra is szállította. A vizsgált üledéksor nehézásvány-összetételben szintén nem egy- séges. A 48,3 m mélység alatt és felett települt üledék között lényeges eltérés van. Amíg az e mélység alatti mintákra a magnetit és klorit, addig az e feletti 32 m-ből származó üledékre már a hipersztén, augit és bazaltos amfibol a jellemző (2. ábra VI. oszlop, II. táblázat) . Molnár: A Hajdúság pleisztocén eolikus üledéksora 313 Tabelle II. metamorf ásványok Egyéb ásvány A 0,1— 0,2 mm 0 frakció összes nehézásvány tartalma A vizsgált anyag ural- kodó szem- nagysága mm 0 Közönséges amfibol Aktiuolit tremolit Gránát Staurolit Cianit Glaukofán Kalcit-dolomit | Egyéb csillám Mállott ásvány 4,5 o,5 11,6 0,5 _ o,5 12,1 o,5 19,3 0,69 0,1 —0,2 5,2 0,6 12,6 0,6 0,6 — — 9,2 — 8,6 0,72 0,06—0,1 4,4 — 14,4 2,5 0,6 — — 5,0 — 22,5 0,87 0,1 —0,2 3,8 — 9,9 2,2 — — — 6,0 — 34,5 0,46 0,1— 0,2 — 0,8 3,2 0,8 — — — 25,4 — 33,6 0,46 0,1 —0,2 — — 9,8 — — — — 16,6 — 37,7 0,62 0,1 —0,2 — — 3,4 — 0,7 — — 19,9 2,0 37,o 0,52 0,1 —0,2 3,o o,8 34,8 0,8 0,8 9,0 14,1 1,04 0,1 —0,2 A 24,5 m feletti mintában a mállott ásvány szerepe erősen csökken, növekszik azonban a Tisza ÉK-i szakaszának hordalékára is jellemző hipersztén és augit mennyisége. A bazaltos amfibol az előző két magmás ásványhoz viszonyítva kisebb mennyiségű, de a származás kérdésének eldöntését éppen így teszi lehetővé (M o 1 n á r B. 1964, 1965). A nehézásvány-összetétel tehát azt mutatja, hogy a 48,3 m mélységig közbetele- pült futóhomokrétegek ÉK-i jellegű tisza-vízvidéki származásúak, amelyeket a környező erősebben süllyedő és folyóvíz által feltöltött területről szállított ide a szél. A 48,3 m alatti éles szilánkos homokrétegek nehézásvány-összetétele lényegesen eltér az előzőktől. Származásuk egyelőre a nem elegendő összehasonlító adat miatt nem állapítható meg. C a i 1 1 e u x (1965) módszert dolgozott ki a törmelékes üledék földpát mál- lási mennyiségének értékelésére, amely szerinte visszatükrözi a lerakó- dás idején uralkodó klíma és esetleg egyéb speciális viszonyokat. E szerint megkülönböztet földpát gazdag és földpát szegény üledéket. Ezt a követ- kező módon számítja a 0,1 — 1,5 mm 0 üledékre: földpát földpát. 100 0 földpát + kvarc + csillám + egyéb ásvány A földpát gazdag üledék okozói közé sorolja a periglaciális éghajlatot is, amely 20 — 50% közötti földpát mállási arányt eredményez. Megvizsgáltuk ezzel a módszerrel a macsi fúrás anyagát is (2. ábra VI. oszlop első számcsoport), és azt is, hogy az összes ásványhoz viszonyítva mennyi a mállott ásvány mennyisége (2. ábra, VI. oszlop, második számcsoport). A földpát arány 48,3 m mélységig 48 — 53% között váltakozott, újabb adatként bizonyítva, hogy az eddig tartó rétegsor a pleisztocén periglaciális éghajlata alatt rakó- dott le. A 48,3 m mélység alatti minták földpát aránya már 28 — 31%-ra csökken, amely a lerakódás idején uralkodó melegebb, nedvesebb klímaviszony bizonyítéka. A mállott és nem meghatározható ásványok mennyisége ebben a fúrásban egyelőre nem mutat értékelhető törvényszerűséget. < Fj’ dtani Közlöny 314 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 3. füzet A CaC03-mennyiséget sósavas oldás után a CO, súly veszteségéből számítottuk. A fúrás 48,3 m alatti rétegsorában 0,0 — 6,6% között, míg az e feletti üledék- sorban 0,0 — 20,8% között váltakozott. Tehát ebben is különbözik a két kifejlődés (2. ábra, I. táblázat). Az üledékföldtani jellemzők alapján ezek szerint a felsőpannóniai — pleisztocén határ 48,3 m-ben állapítható meg, ugyanott ahová E r d él y i M. is tette. Továbbá a szemcseösszetétel, médián, mértékadó szemcsenagyság, szemcseössze- tétel statisztikus értékei, szemcsealak, részben a nehézásvány-összetétel és földpát arány, valamint a karbonát százalék is azt mutatja, hogy Macson 48,3 m mélységig, tehát a pleisztocén kifejlődés alsó határáig csak eolikus származású üledék települ. Ha megvizsgáljuk ezt a pleisztocén üledéksort (2. ábra, I. II. oszlop) a következő- ket állapíthatjuk meg. Alul 45,3—48,3 között erősen átalakult talajosodott, relatíve nagy plaszticitású, sötétvörös, finomkőzetlisztes lösz települ, amely erősen mészkonkré- ciós. Sőt Erdélyi M. az alsó részen vékony mészpadot is emlit. A talajképződés során konkréciók ott jelentkeznek, ahol az eredeti anyag — jelen esetben a lösz — nagyobb mennyiségben tartalmaz karbonátot, és a talajképződés lassan megy végbe (Mücken- h a u s e n, 1959) A legalsó átalakult löszön képződött talaj zóna közel hat méteres vas- tagságú, a lösz eredeti összes karbonát-tartalma így jelentős volt, a mészkonkréciók ebből váltak ki. Valószínű, hogy ilyen vastag talajszint nem egyetlen talajképződési folyamatként jött létre. A talajképződés időközben megszakadt, újabb löszréteg keletkezett, amely azonban nem lehetett nagy vastagságú, így az újabb talaj képződési időszak alatt ez is teljesen átalakult, talajosodott. Több esetben a pannóniai üledékre települt sötétvörös talajok átmenettel jelentkeznek a pannóniai rétegsor felé, amelynek szintén hasonló oka lehet, tehát a nem elég vastag lösz és az erős mélyreható talajképződés (mállás). A 42,6 m-től az előző rétegig szintén talajosodott finomhomokos lösz van, barnás- vörös kifejlődésben. Hasonló rétegek váltogatják egymást 32,2 m-ig. Innen felfelé futó- homok közbetelepülések jelennek meg. 20 m-től felfelé pedig megszűnik a talajosodás, és csak el nem változott finomkőzetlisztes-finomhomokos lösz és futóhomok váltogatja egymást. Minden löszön képződött talajszintet meg kellett, hogy előzzön egy löszképződési időszak. Ugyanígy a nem talajosodott löszszintek is egy-egy löszképződési szakaszt jeleznek. E szerint a macsi pleisztocén kifejlődésben tíz löszképződési (2. ábra VII. oszlop I — X.), és legalább hat talajképződési szakaszt, valamint öt futóhomok közbetelepülést lehet kimutatni. A löszök nem tartalmaznak folyóvízi részleget, a lösznél finomabb frak- ció mennyisége jórészt talajképződési folyamat eredménye. Ezt látszik igazolni az is, hogy csiga nincs bennük. M i h á 1 1 z I. és Moldvai L. Duna — Tisza közi meg- figyelése szerint ugyanis, mindig a magasabb száraz térszínen lerakodott löszök csiga- mentesek. Kérdés, hogy ilyen vastag és jól tagolt eolikus rétegösszlet a pleisztocénből meny- nyit foglal magába. Erdélyi M. (1960/2) vizsgálata szerint a vörös „agyag” — amely láttuk nem más mint löszön kialakult talajszint — a mainál szárazabb nyarú, nedvesebb telű, mediterrán jellegű klíma alatt keletkezett. Kretzoi M. (1953, 1956, 1961) nálunk a gerinces fauna alapján a pleisztocén elején két melegebb szakaszt mutatott ki (Pregünz — Günz, Günz — Mindéi). A Magyarországtól Ny-ra levő területeken pl. Ausztriában, Bajorországban és Raj na- völgyében is, amennyiben megjelenik, az idősebb lösz nagy plaszticitású, „mély” vörös színű, a macsiénál is jóval nagyobb agyag és finomkőzetliszt frakcióval. Ezt a kifejlődést a mai Földközi-tenger környéki klímaviszonyokhoz hasonló körülmények Molnár: A Hajdúság pleisztocén eolikus üledéksora 315 között képződöttnek tekintik (Fink 1957, 1960, Mückenkausen 1959, M ü 1 1 e r 1954. Woldstedt 1954). Az INOUA 1965. évi magyarországi lösz sztratigráfiai konferencia külföldi részt- vrevői, szinte egységesen azon a véleményen voltak, hogy a bemutatott magyarországi löszök között igen sok idősebb pleisztocén lösz is van, tehát az eddigiek szerint löszein- ket részben túl fiataloknak vettük. Ruske pl. úgy látja, hegy a magyarországi löszöket a talajzónák — és típu- sok szerint — a csehországi és németországi analógiák alapján három csoportra lehet osztani. Az alsópleisztocénben agyagos vörös vályegos talajzcnákat, a középsőpleiszto- cénben vörösesbarna, vörhenyes talajokat míg a felsőpleisztocénben több humusz-szint- tel elválasztott talajokat lehet megkülönböztetni. Az alsó- és középsőpleisztocénre jellemző kifejlődés e szerint Macson megtalál- ható, a felső- és részben a középsőpleisztocén kifejlődés a szárazabb kiima közbetelepült futóhomokja miatt már a Duna — Tisza közi kifejlődéssel mutat rokonságot (M i h á 1 1 z 1947, 1953, Molnár 1961). Ilyen meggondolások alapján, tehát egyelőre a pleisztocén részletesebb tagolása nélkül elképzelhető, hogy a macsi fúrás eolikus rétegsora az egész pleisztocént magába foglalja. Vízszintes kiterjedését tekintve pedig legalább az Erdélyi M. által a Hajdú- ságban kirajzolt 50 m-es pleisztocén üledék vastagságig terjed (1. ábra), amely területet a felszínen ma is lösz borít. Ebből következik, hogy a pleisztocénben ezen a területen folyó nem járt, tehát szigetként kimaradt még az ősi folyóhálózat feltörő hatásából is. A korábban Macson és környékén a színe, nedvesen a vastartalma és plaszticitása miatt makroszkóposán vörös agyagnak határozott, és most löszön kialakult talajnak minősített üledék nem jelenti azt, hogy az ország területén található, eddig azonos kép- ződménynek leírt üledék szintén löszön kialakult talaj lenne. Egy időben képződhetett más alapkőzeten is hasonló jellegű talaj. Valószínűleg azonban — mint ahogy ezt Sü- meg h y J. (1944) is jelezte — egy része részletes üledékföldtani vizsgálatokkal annak fog minősülni. IRODALOM - RITERATUR C a i 1 1 e u x, A. (1965) Petrographische Eingenschaften dér Gerölle und Sandkömer als Ki ima - zeugen. Geologische Rundschau B. 54/1. — D á v i d P. (1955): A Duna— Tisza közi futóhomok koptatott- sága. Pályamunka. (Kézirat.) - Erdélyi M. (1960): A Hajdúság vízföldtana. Hidrológiai Közlöny 1960/2. — Erdélyi M. (1962): Beszámoló a mélységbeli vízkészlet feltárásához és készletszámításához: a Nyírség, Szatmár és Hajdúság teljes hidrogeológiai feldolgozása és értékelése. Vízgazd. Tud. Kutató Int. (kézirat). — Ébénvi Gv. — S chmidt Eligius R.: Magyarázatok Magyarország geológiai és talaj- ismereti térképéhez. 2/a, Nagj'hortobávy, 1938. 2/b, Hajdúböszörmény, 1931. 2/c. Balmazújváros, 1939. — Ferenczi I. (.1940): Hajdúböszörmény környékének földtani felépítése. Földtani Int. Évi Jel. 1939 — 40. III. — F i n k J. (1957): Quartárprobleme des Wienerraumes. Machatschek Festschrift. — Fink J. (1960): Eeitlinien einer österreichischen Quartárstratigraphie. Mitt. dér Geol. Gesellschaft in Wien 53. B. — Füchtbauer, H. : Zűr Nomenklatur dér Sedimentgesteine. Erdői u. Kohlé, 12. — Kőrössy L- (i957): A Tiszántúl mélyföldtani és ősföldrajzi viszonyai a kőolajkutatás kilátásai szempontjából. Bányászati Tápok 1957/9. — K r e t z o i M. (1953): A negyedkor taglalása gerinces fauna alapján. Alföldi Kongresszus. Akadémiai Kiadó, Bp. — K r e t z o i M. (1956): A Villányi-hegység alsó pleisztocén gerinces- faunái. Geol. Hung. Ser. Pál.— K r e t z o i M. (1961): Stratigraphie und Chronologie. Czwartorzed Europy srodkowej i Wschodniej, crasc. 1. Prace Inst. geol. t. 34. — Krumbein W. C. — P ettijohn F. J. (1948): Manual of Sedimentary Petrography. Appleton-Centruy-Crofts. Inc. New-York. — Miháltz I. (1947): A Duna— Tisza csatorna geológiai viszonyainak tanulmányozása. A Duna— Tisza csatorna. Földmüv. Min. Kiadványa. Budapest. — Miháltz I. (1953): A Duna— Tisza köze déli részének földtani felvétele. M. Áll. Földtani Intézet Évi Jelentése 1950-ről. — Miháltz I. — U n g á r T. (1954): Folyóvízi és szélfújta homok megkülönböztetése. Földtani Közlöny. 84. — M i 11 e r, R. E. — K a h n, J. S. (1962): Statistical Analysis in the Geological Sciences. John Wiley — and Sons, New York — I.ondon. — Molnár- n é Dobosi. (1953): A Nyírség Ny-i pereme. Földtani Int. Évi Jel. 1953-ról. I. — M o 1 n á r B. (1961): A Duna— Tisza közi eolikus rétegek felszíni és felszín alatti kiterjedése. Földtani Közlöny 91. - Mol- nár B. (1964): Sedimentgeologische Untersuchungen in Pliozánen und Pleistozánen Ablagerungen im Osten des Ungarischen Tieflandes. Geologische Rundschau 53/2. — M o 1 n á r B. (1964): Magyarországi folyók homoküledékeinek nehézásvány-összetétel vizsgálata. Hidrológiai Közlöny. 1964/8. — Molnár B. (1965): Changes in Area and Directions of Stream Erosion in the Eastem Part of the Hungárián Basin (Great-Plain) During the Pliocene and Pleistocene. Acta Miner. Petr., Szeged, XVII. — Miieken- hausen, É. (1954): Die stratigraphische Gliederung des I,öss- Kompi exes von Karlich im Neuwieder Becken. Fortschritte-Geol. Rheinld. u. Westfalen 4. Krefeld. — M ü 1 1 e r, G. (1964): Methoden dér Sedi- 4* 316 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, j. füzet inentuntersuchung. Teil I. E Schweizerhart'sche Verlagsbuchhandlung Stuttgart. — Müller, E. H. (1954) : Über die Herkunft des Eösses im Rheiuland und im südlichcn Westfalen. Geol. Jb. 69. Hannover. — M ü 1 1 e r, E. H. (19=19): Art und Herkunft des Lösses und Bodenbildungen in den aolisehen Ablagerungen Nordrhein-Westfalens unter Berücksiehtigung dér Nachbargebiete. Fortschr. Geol. Rheinld. u. Westfal. 4. Krefeld. — Niggli P. (1948): Gesteine und Minerallagerstátten I. Verlag Birkháuser, Basel. — P e t t i j o h n F. (1957): Sedimentary rocks, Harper Brothers, New York N. Y. — R ó n a i A. (1955): A Nyírség, Hajdúság és Hortobágy’ talajvíz viszonyai. Hidrológiai Közlönj7 r955/7-8. Rónai A. (1956): Talajvízszint térképezése az Álföldön 1914-ben. Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentése az 1954. évről. — R u s k e R. (1965): Hozzászól, s a magyarországi löszkérdéshez. INQUA löszsztratigrafiai konferencia vitaanyaga. MTA Földrajztud. Kút. Csop. Kiadványa, Bp. — S c h ö n h a 1 s, E. (1951): Über fossile Bődén’ im nichtvereisten Gebiet. Eiszeitalter u. Gegenwart 1. Öhringen. — Siimeghy J. (1944): A Tiszántúl. Magyar tájak földtani leírása. Bp. — SümeghyJ. (1953): A magyarországi pleisz- tocén összefoglaló ismertetése. Földtani Int. Évi Jel. 1953/2. — SümeghyJ. (1955): A magyarországi pliocén és pleisztocén. Akadémiai doktori disszertáció. (Kézirat.) — S z a k’v é 1 e m é n y a Peceéri ön- tözőrendszer talajmechanikai vizsgálatáról és a bentonittal történő szigetelés lehetőségeiről a debreceni löszhát talaján. Mélyépterv. Vízkutatási Osztály 1955. (Kézirat.) — Trask, P. D. (1932): Origin and enviroment of source sediments of petróleum, Gulf Publ. Co., Houston. — UrbancsekJ. (1955): A Hortobágy földtani képződményei. Földt. Int. Évi Jel. 1953/II. — UrbancsekJ. (1955): A Nyírség délkeleti része. M. Áll. Földtani Int. Évi Jel. 1953-ról. II. —Vendel M. (1959): A kőzetmeghatarozás módszertana. Akadémiai Kiadó, Bp. — WoldstedtP. (1958): Das Eiszeitalter. Grundlinie einer Geo- logie des Ouartárs. 2. Aufl. Stuttgart 1954. u. 1958. 2. Bd. Pleistozáne aolische Schichtfolge des Hajdúság (Grosse Ungarische Tiefebene) von Dr. B. MOLNÁR Die Geologie des Hajdúság unterscheidet sich von derjenigen dér benachbarten Gebiete dadurch, dass hier eine strukturell höher gebliebene pannonische (pliozáne) Tafel vorliegt, demzufolge die pannonischen Ablagerungen náher zűr Oberfláche lagem und die pleistozáne Sedimentfolge eine relativ kleinere Máchtigkeit erreicht (Abb. 1). Auf die Bedeutung dér im Hajdúság vorkommenden, bisher als roter Tón beschriebenen Sedimente habén bereits mehrere Verfasser die geologische Öffentlichkeit aufmerksam gemacht. Die vorliegenden sedimentologischen Untersuchungen mnfassen granulometrische Analysen (Abb. 4 — 6. Tabelle I) und dérén statistische Auswertung mit Bestimmrmg des Medians (Áld), dér reprásentativen Komgrösse (So), dér Kurtosis (K) und des Skewnesses (Asymmetrie-Grad) (Sk) (Abb. 2, Tabelle I), sowie Priifung dér Form von Kömem, Analysen dér Schwermineral-Zusammensetzung rmd Bestimmung des Prozentsatzes von CaC03. In dér Bohrung von Macs kann die Pannon/Pleistozán-Grenze in 48,3 m Tiefe festgestellt werden. Zum Unterschied von den bisherigen Vorstellungen konnten bis zűr unteren Grenze des beinahe 50 m máchtigen Pleistozán-Komplexes nur aolische Se- dimente nachgewiesen werden. Innerhalb dér imtersuchten pleistozánen áohschen Schichtfolge konnte Verfasser zehn Dössbildungsphasen (Abb. 2, Kolonne VII, I bis X) und wenigstens sechs Bodenbildungsphasen, sowie fünf Flugsand-Zwischenlagerungen beobachten. Dieser Sedimentkomplex umfasst wahrscheinlich das ganze Pleistozán. Vorder- hand, obwohl Verfasser noch nicht imstande ist, das Pleistozán weiter zu gliedem, hált er doch für wahrscheinlich, dass die untere Abteilung des Pleistozán-Komplexes durch diejenigen Bodenzonen vertreten sei, die auf dunkelrotem Löss von hóhér Plastizitát entstanden sind. Das Mittelpleistozán besteht z. T. aus rötlichbraunen bis rőten Bődén, z. T. aber, mitsamt dem Oberpleistozán, ist es durch den infoige des trockeneren und kálteren Klimas zwischengelagerten Flugsand und den unveránderten Löss vertreten. Mit diesen eigenartigen Beschaffenheiten deutet letzteres schon auf eine gewisse Verwandschaft zűr analógén Ausbildung des Donau— Theis-Zwischenstromlandes, das eine andere grosse Landschaftseinheit Ungams darstellt, hin. ADATOK AZ „INFRAOLIGOCÉN” DENUDÁCIÓ HATÁSÁNAK ISMERETÉHEZ A DOROGI TERÜLETEN GIDAI DÁSZI/3 — SIPOSS ZOLTÁN* (i ábrával) Összefoglalás: A Dorogi-medence területén az oligocén eleji letárolás mértékét a negyedkori és oligocén képződmények elhagyásával készült térkép segítségével tanul- mányoztuk. Az oligocén összletnek konzerváló, rögzítő szerepe volt. Négy nagyobb területet különítettünk el: Á különböző mértékben letarolt övék elrendeződéséből arra lehet következtetni, hogy az eocén-oligocén közötti szerkezeti mozgások uralkodó szerkezeti iránya ÉK — DNy'-i volt. A Dorogi-medencét déli irányban lehatároló oligocénnel elfödött triász hátság Dág— Bajna — Szomor felé nagy területen nyomozható. A Dorogi-medence területén megismert eocén összlet viszonylag épen maradt állapotban Héreg— Tarján irányában remélhető. Bajna — Szomor— Baglyas-hegy között csak kisebb, elszigetelt eocén foszlá- nyokra lehet számítani. A negyedkori és oligocén képződmények elhagyásával szerkesztettük meg „A Do- rogi-medence fedetlen térképvázlatá”-t, azzal a céllal, hogy a monográfusok által meg- állapított „infraoligocén” denudációt az egész Dorogi-medence, tehát a Gerecse és Pilis- -hegység közötti területen vizsgálva térképen rögzítsük a többé, vagy kevésbé letarolt, vagy épen maradt területeket. Az infraoligocén denudáció tényének felismerésére a Dorogi-medence monográ- fusainak — Rozlozsnik P. Schréter Z. Telegdi Roth K. — érdeme. Ii jelenségre klasszikus monográfiájukban többször is utaltak. Telegdi Roth K. (1927) a Dorogi-medence területén tett megismerés jegyében foglalkozott a móri és kis- gyóni területtel. Vadász E. (1953, pag. 153) a tatabányai XV-ös akna területéről számol be az oli- gocéneleji lepusztításról, s a magyarországi oligocén kifejlődésének áttekintésében (1953, 1960) az oligocén alján denudációs hézagot jelöl. S z ő t s E. (1956) eocén monográfiájának összesítő táblázatában s a részterületek tárgyalásánál utalt az infraoligocén denudációra. Az infraoligocén denudáció mértékének tanulmányozásához Dorogi-medencei viszonylatban legcélszerűbbnek a Dorogi-medence negyedkori és oligocén képződmények- től fedetlen földtani térképe mutatkozott. A felszíni és negyedkori rétegek alatti eocén képződmények területét figyelmen kívül hagytuk. Ezeken a területeken több szárazulati periódus hatása összegeződik. Ezúttal ugyancsak nem foglalkozunk az eocénen belüli lepusztítások bonyolult kérdésével. Az oligocéneleji letárolás jelenségét az eocén réteg- sorra diszkordánsan települő oligocén összlet őrizte meg számunkra. Az oligocéneleji letárolás mértéke szerint a Dorogi-medence területén négy nagyobb összefüggő területet különíthetünk el (1. ábra). Vizsgált területünk É-i, K-i, és D-i határán az oligocén képződmények túlterjed- nek. Ny-on nagyjából a nyergesújfalui Búzás-hegy, a bajóti Öregkő, Domonkos-hegy, a Somberek, a bajnai tűzállóagyagbánya vonaláig mutathatók ki. Az eocén képződmények letaroltságának mértéke szerint négy nagyobb összefüggő területet különítettünk el. I. terület. Nagy területen belül felszínre bukkan, vagy a * Előadva a Magyarhoni Földtani Társulat I965. nov. 12. -i előadó ülésén 318 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 3. füzet 1. ábra. Dorogi-medence fedetlen térképvázlata (az oligocén és negyedkori képződmények elhagyásával). Szerkesztette: Gidai I,. — Siposs Z. 1965. Magyarázat: 1. Mezozóos alaphegység (felszínen), 2. Mezozóos alaphegység (elfedve), 3. Alsóeocén (felszínen), 4. Alsóeocén (elfedve), 5. Középsőeocén (felszínen), 6. Középsőeocén (elfedve), 7. Felsőeoeén (felszínen), 8. Felsőeocén (elfedve), 9. Fontosabb törések, 10. Oligocén nyugati határa, n. Területegység Abb. 1. Abgedeckte Kartenskizze des Doroger Beckens (mit Weglassung dér oligozanen und quartáren Ablagerungen/. Hergestellt von L. Gidai und Z. Siposs, 1965. Erklárungen: 1. Mesozoisches Grundgebirge (an dér Tagesoberfláche, 2. Mesozoisches Grundgebirge (bedeckt), 3. Untereozán (a 1 dér Tagesoberfláche), < . Untereozán (bedeckt), s. Mitteleozán (au dér Tages- oberfláche), 6. Mitteleozán (bedeckt), 7. Obereozán (an dér Tagesoberfláche), 8. Obereozán (bedeckt), 9. Wichtigere Brüche, 10. Westliche Grenze des Oligozán-Vorkommens, 11. Gebieteinheit negyedkori képződmények alatt kimutatható az alsóeocén kőszénfekvő-sorozat, az alsó- eocén szubplanulátuszos-operkulinás agyagmárga. Bajót és Lábatlan között a középső- eocén, Bajót és Nyergesújfalu környékén a felsőeocén van a felszínen és a negyedkori képződmények alatt. Az említett nagymérvű letárolásban az oligocéneleji denudác ón kívül része lehetett az esetleges oligocén alatti és utáni lepusztulásnak. Viszonylag teljes az eocén rétegsor a Nyergesújfalu — Bajót között húzódó É — D-i irányú szerkezeti árok területén. A felszínen és a negyedkori képződmények alatt felsőeocén van. II. terület. 6 — 8 km széles s mintegy 13 km hosszú ÉD — DNy-i irányú teljesebb eocén rétegsorú terület húzódik helyenként 600 m-nél is vastagabb oligocén összlet alatt Dorog — Esztergom-tábor — Tát-tól a Somberek — Bajna vonalig. A körvonalazott terü- let mintegy 90% -án felsőeocén nummuliteszes mészkő van az oligocén alatt. Alárendelten alsóeocén fekvő-összlet, kőszénösszlet, szubplanul ítuszos — operkuli- nás agyagmárga, a középsőeocén rétegek is mutatkoznak. Erre a területre esnek a tokod- altárói bányák, XV-ös akna, Erzsébet-akna, Ebszőnyi-bányák, XVII-es akna, Új-Ebsző- nyi — Mogyorósbánya és Domonkos-hegy kutatási területe, és a részleteiben még fel nem tárt Nagysáp — Sárisáp süllyedék területe. III. terület. DK-re van egy 3 — -5 km széles ÉK — DNy-i irányú pászta, amelynek DNy-i kétharmadán az oligocén alatt a mezozóos és alsóeocén képződmények Gidai — Siposs: ,,Infraoligocén" denuddció a dorogi területen 319 mellett a középsőeocén rétegek a legelterjedtebbek. Alsó-, középsőeocén és oligocén bamakőszéntelepeket művelnek a terület következő bányáiban: VlII-as akna (Dorog), I— II. akna (Csolnok); IX., XII., XIV. akna (Borókás), XIX. akna (Sárisáp). IV. terület. Előbbi területektől keletre és délre a Dorogi-medencei eocén barnakőszénterület természetes határaként nagy kiterjedésű oligocén képződményekkel elfödött triász terület van. összefoglalás : A Dorogi-medence területén az oligocén-eleji letárolás mértékét a negyedkori és oligocén képződmények elhagyásával készült térkép segítségével tanulmányoztuk. Az oligocén összletnek konzerváló, rögzítő szerepe volt. A letaroltság mértéke szerint négy nagyobb összefüggő övét különítettünk el. A különböző mértékben letarolt övék elrendeződéséből arra következtethetünk, hogy az eocén-oligocén közötti szerkezeti mozgások uralkodó iránya ÉK — DNv-i volt. A Dorogi-medencét déli irányban lehatároló oligocénnel elfödött triász hátság Dág — Bajna — Szomor felé nagy területen belül nyomozható. Véleményünk szerint kutató munkálatok megfelelő földtani és geofizikai előkészítésével még több kisebb kiterjedésű, de bányatelepítésre is alkalmas települési helyzetű eocén barnakőszénterület feltárása van hátra. És itt elsősorban az infraoligocén denudációtól megkímélt területekre gondolunk IRODALOM - LJTERATUR Rozlozsnik P.— S chréter Z.— T elegdi Roth K. (1922): Az esztergomvidéki szén- terület bányaföldtani viszonyai. Budapest. — S z ő t s E. (1956): Magyarország eocén (paleogén) képződ- ményei. Geol. Hung. ser. geo!. tóm. 9. — Telegdi Roth IC. (1927): Az infraoligocén denudáció nyo- mai á Dunántúli Középhegység északnyugati peremén. Földt. Közi. ÉVII. — Vadász E. (1953): Magyar- ország földtana. Budapest’. — Vadász E- (1960): Magyarország földtana. Budapest, II. kiadás. Über die Wirkung dér „infraoligozanen” Denudation im Doroger Gebiet von E. GIDAI -Dr. Z. SIPOSS Verfasser habén das Mass dér früholigozánen Abtragung im Raume des Doroger Beckens mit Hlfe von abgeleckter Kitté mit Weglassung quartárer und oligozáner Bildungen ermittelt. Dér oligozáne Schichtkomplex spielte eine konservierende, fixierende Rolle. Vier grössere, zusammaunángenie Zonen sin :l unterschieden worden. Aus dér Anorinung dér in verschie lenem Masse abgetragenen Zonen wird es darauf geschlossen, dass die im Zeitraum zwischen dem Elzán und Oligozán stattge- fundenen tektonischen Bewegungen überwiegend NE-SW gerichtet waren. . Dar triaiische Rücken, dér mit oligozánen Ablagerungen beieckt ist und das Doroger Beckeu vöm S abgrenzt, lásst sich nach Dág— Bajna — Szomor in einem breiten Raum verfolgen. Verfasser sini dér Auffassung, dass bei entsprechenier geologischer und geo- physikalischer Vorbereitung noch mehrere, zwar kleinere, aber nach den Lagerungsver- háítnissen bauwürdige eozáne B raunkohleulagerstátten erkuniet werden können. Dabei kotnmen vor allém die von dér infraoligozanen Denudation verschonten Gebiete in Betracht. 1 A MECSEKI ALSÓLIÁSZ GÖMBKOSZÉN KELETKEZÉSÉNEK KÉRDÉSE HÓNIG GYULA Összefoglalás: A mecseki alsóliász gömbkőszén keletkezésének kérdését az eddigi elméletek különböző oldalakról megközelítették, de nem oldották meg. Szerző a gömb- kőszén anyagi és alaki sajátságai, valamint az előfordulási, egyben keletkezési hely bizo- nyos földtani körülményei alapján új magyarázatot ad a gömbkőszén keletkezésére. A mecseki alsóliász gömbkőszén keletkezéséről a szakirodalomban több elgondolás látott napvilágot. Legelfogadottabb Szádeczky-Kardoss 15 . elmélete. Szerinte a gömbkőszén repedésekkel határolt, közel kocka alakú idomokból jön létre zsugorodás folytán. Bár kétségtelen, hogy ilyen módon is keletkezhet gömbkőszén sajátos körül- mények között, azonban a mecseki gömbkőszén megfigyeléseink szerint általában más- ként keletkezett. A mecseki alsóliász gömbkőszén Pécs — Vasason a Petőfi-aknában, valamint ettől É-ra a komlói Béta-akna területén található nagyobb mennyiségben, egészen szórványo- san a komlói Kossuth-aknában is. Alakja a csaknem szabályos gömb, gömbded és a letompított élű hasáb között változik, dió-, tojás-, gyermekfej nagyságig terjedően. Az eddigi leírások rámutattak arra, hogy egyes gömbkőszén-darabokban a bezáró kőszéntelep rétegződése is észlelhető. A megelőző leírásokban azonban néhány, a képződés szempontjából igen lényeges tulajdonságot, ill. körülményt figyelmen kívül hagytak, vagy azoknak nem tulajdoní- tottak komolyabb jelentőséget. Az egyes gömbkőszén-darabokon a keletkezés szempont- jából fontos, eddig figyelmen kívül hagyott jellegek figyelhetők meg: 1. A gömbkőszén anyaga túlnyomóan vagy teljesen vitrit. 2. Valamennyi darabon a fényes felület alatt általában néhány mm-től i — 2 cm-ig terjedő vastagságú nyírási kéreg figyelhető meg. Befelé tovább semmiféle, a külső gömb- alakra utaló alaki, szöveti vagy szerkezeti jelleg nincs. 3. A nyírási kérgen belül mutatkozó repedések egyeznek a gömbkőszénen kívüliek- kel. Zsugorodásra utaló sugaras repedések egyetlen esetben sem észlelhetők. Legtöbbször , nem is futnak ki a felszínig, csak a nyírási kéreg belső határáig. 4. A fényes külső felületen finom karcolások figyelhetők meg. Egyes darabokon, amelyeken jól láthatók, határozott jellegűek: a gömb, vagy közel gömb alakúakon zeg- zúgosak, míg a hasáb alakúakon a főtengelyre merőlegesek. Ez jól látható Vadász: Kőszénföldtan c. munkájában található fényképfelvételeken. Mindezek után vegyük szemügyre a gömbkőszén-keletkezés helyének ugyancsak a képződés szempontjából fontos földtani viszonyait. Az előfordulási, egyben keletkezési hely, a Pécs — Komló közötti alsóliász feketekő- szén csapásvonulat nagy S-kanyarjába esik. Ismeretes, hogy itt néhány közepes nagy- ságú vető mellett számos apró vető van, a csapásra merőlegesen, a kanyart követve, legyezőszerű elhelyezkedésben. Ezek a kis vetők a jura végi— kréta eleji (újkimmériai) szerkezeti mozgások során jöttek létre, jelen esetben az antiklinális felboltozódását Honig: A mecseki alsóliász gömbkőszén 321 szorosan követve. Síkjukon kis elmozdulások a későbbi szerkezeti mozgások folyamán is végbementek. A legyezőszerűen elhelyezkedő vetők mentén egyidejűleg különböző irányú elrnoz-. dulások történtek, mégpedig három dimenzióban, mivel csapásuk nem párhuzamos egy- mással, hanem divergensek, ill. konvergensek (iránytól függően). A háromdimenziójú erőhatás forgómozgást eredményezhet megfelelő körülmények között. Ennek feltétele a vitrit-anyagú kőszéntelepekben van meg. A vitrit ugyanis a barna- és feketekőszén stádiumban olyan rideg, hogy benne nyomás hatására litoklázi- sok keletkeztek, ugyanakkor bizonyos mértékig plasztikussá is válik. A htoklázisok a vitritben is különböző idomokat szabhatnak ki. így lehetnek pl. hasáb- és kockaidomok. Forgatóhatásra a kockaidomokból gömb alakú, a hasábidomokból henger alakú testek jöhetnek létre a vitrites kőszénben. A bizonyos fokú plaszticitás ugyanis az élek letompu- lását teszi lehetővé, törés nélkül. A gömb- vagy hengeralak (utóbbi legömbölyített végek- kel) létrejövéséhez nem szükséges teljes körülfordulás, elegendő néhány fokos, de megis- métlődő elforgatás is. A kockaidomú darabok minden irányban elfordulhattak, ugyanakkor a hasáb alakúak elsősorban a hossztengelyre merőleges irányban, míg azzal párhuzamosan csak igen kis mértékben. Ezért figyelhető meg gyakran utóbbiak felületén a hossztengelyre merőleges finom csíkozás (karcolás), míg a gömb alakúakon minden irnányú, zeg-zugos vonalak. Mindent egybevetve tehát: a mecseki alsóliász gömbkőszén, vitrites kőszéntelepe- ken, kőzetrésekkel határolt kocka- és hasáb alakú darabokból háromdimenziós szerkezeti mozgások hatására jött létre.* Valószínű, hogy hasonló módon másutt is keletkezhetett gömbkőszén. Ennek eldöntésére mindenütt a speciális helyi adottságokat kell vizsgálat alá venni. Zur Frage dér Entstehung dér unterliassischen Kugelkohle im Mecsekgebirge von Gy. HONIG Die bisherigen Theorien über die Bildung dér unterliassischen Kugelkohle im Mecsekgebirge habén zwar zur Eösung dér Frage náher gerückt, doch konnten sie die Frage nicht lösen. Verfasser schlágt eine neue Interprátierung des Bildungsmechanismes dér Kugelkohle vor, wobei er aus gewissen geologischen Verháltnissen des Vorkommens und zugleich des Bildungsortes dér Kugelkohle seine Schlussfolgerungen herleitet. / * Összehasonlításul adódnak a bázisos vulkánitok (diabáz, melafir, trachidolerit) gyakori gömb- héjas szerkezetű alakulatai, amiket eddigi ismereteink szerint diagenetikus folyamatként, kihűlés során zsugorodással magyarázhatunk. Amit azonban az ásványelrendeződés kristályszerkezete nem igazol. SZEMLE BAZALTFÖLDTANI TÖRTÉNETI JEGYZETEK Dr. VADÁSZ ELEMÉR Régi földtani megfigyelési jegyzetek történeti tanulmányozása közben találhatók olyan régen felvetődött kérdések, gondolatok, amelyek egykori helyi észlelésekből nem jutottak megfelelően közlésre és szakirodalmi tekintetben általában sem mondhatók eléggé megoldottaknak. Ilyen a félévszázad előtt, 1914 júniusában a székelyföldi alsó- rákosi (Racosul de Jós) nagy bazaltkőfejtőben látott bazaltoszloposság és táblásság földtani kérdése. A magmás közetek általános oszlopos alakulása K 1 ü p f e 1, W. „Basaltgeologie” c. alapvető tanulmányában, a földtan önálló tudományágává minő- sülten, csak beható osztályozó-összehasonlító vizsgálati leírásig jutott (K 1 ü p f e 1, 19S3), oknyomozásban hiányos, sok ellentmondással. Tanulmányában ilyen címen jelzett további munkája nem jelent meg. Nálunk a kérdés vulkanotektonikai részével Szá- deczky-Kardoss Elemér érdemlegesen foglalkozott (1960). Ezúttal elsősorban az alsórákosi oszlopos bazalt félévszázad előtti képére vonat- kozó föl jegyzésünket, a kőfejtő mai helyzetét rögzítő, Szabó Miklós Csíkszeredái geológus megfigyelésével és szelvényével összehasonlító ismertetést adunk. Kiegészítve hazai hasonló tárgyú megfigyelésekkel, és az erre vonatkozó földtani irodalom haladá- sát tekintő korszerű szemlélettel. Érdemes, s talán szükséges is ez az ismertetés, azért is, mert magmás kőzetterületeink úttörő, új irányokban nagyrafejlődött földtani szerke- zetvizsgálataiban, paleovulkanológiai céllal, jelentős mértékben jutnak számításba ezek a szerintünk atektonikus jelenségek is. Az alsórákosi bazaltkőfejtő Az Olt-áttörés bazaltvulkáni területének legnagyobb föltárásáról 50 év előtt rész- letes helyi adatok nem voltak. Régebbi összefoglaló átnézetes irodalomból (H a u e r — -S t a c h e, 1863; H e r b i c h, 1878: Koch A., 1908; Lőrenthey, 1894) ismertük a bazalt kőzettani jellegeit, települési módját, kitörési korát. Az újabb román irodalomban Préda is csak általánosan említi a Persány-hegység bazaltterületeit. Lajiu (1928) szerint az Olt-völgyében ÉK — DNy irányú 20 km hosszú tektonikai vonalban vannak a bazaltterületek több, kisebb-nagyobb, részben körülhatárolt, önálló kitörésű, részben szétdarabolódott vulkáni részletekben. Mindenütt dácittufát áttörő tek- tonikus érintkezéssel. Átlagos rétegsorrendje: a szarmata rétegösszletre diszkordánsan települt felsődáciai édesvízi agyag fölött 1 . rétegzett 30 — 50 m vastag bazaltagglomerátum, lapilli, bomba, salakos bazalt, közbetelepült vékony édesvízi alsólevantei rétegekkel, 1 — 50 mm nagyságú neokom homokkő és dácittufa zárványokkal, andezitrögökkel. 2. 20 m bazalt, négy szintben váltakozó 3—4 m oszlopos és táblás alakulásban. A legfelső oszlopszint végén üreges, szivacsos bazalt, szferoidos rögökkel. 3. Szürkésfehér, 50 — 60 m portufa, gyér levéllenyomatokal. 4. 50 — 60 m vulkáni salak. Hasonló átlagszelvényt említett Koch A. is. V a d á s z : Bazaltföldtani történeti jegyzetek 323 Hauer — Stache (1869) a táblás és oszlopos alakulást is említi, a hévízi feltárásban széthasadozott vízszintes táblákkal ( . . .,,die untere Hálfte dér Felswand in horizontale Plattén zerkliiftet ist.”). Az alsórákosi 1 km2 bazaltterület nagy kőfejtőjének mintegy 10 — 12 m magas feltárásfalában 50 év előtt, alul oszlopos, fölötte lemezes-táblás, fölfelé a hegyoldal föl- 1. ábra. Az olt-völgyi bazalttelepülés vázlatos földtani szelvénye ( I, a t i u nyomán.). Magyarázat 1. Dacittufa, 2. Bazalt, 3. Diabáz, 4. Szarmata, 5. Neokom Fig. 1. Coupe des basaltes de la vallée supérieure de la Olt. (Aprés I, a ; i u ). T,égende: 1. Tuf dacitique, 2. Basalte, 3. Diabase, 4. Sarmatien, 5. Néocomien ÍÍK 2. ábra. Az alsórákosi bazalt földtani helyzete (I, a { i u nyomán). Magyarázat: 1. Helvéti — tortona rétegek, 2. Bazalt, 3. Dácittufa. 4. Neokom, 5. Pleisztocén kavics Fig. 2. Coupe du Basalte de Alsórákos (Aprés L a ( i u ). Légende: 1. Helvetien— Tortonien, 2. Basalte, 3. Tuf dacitique, 4. Néocomien, 5. Gravier pléistocéne táratlan részén tömbös-rögös bazaltalakulat volt látható (1—4. ábra). Láthatók ferde, sőt ívelt alakú oszlopok is. Az azóta nagy méretekben kiterjedt kőfejtő Szabó M. által részletesen fölmért, változatlanul 10 — 12 m magas 350 — 170°, 70 — 250°, 50 — 230° és 60—240° irányú fejtésfalaiban a bazaltalakulat lényegében a régi észlelésünkhöz hasonló. Alul oszlopos, középen lemezes-táblás, majd tömbös, felül lávaagglomerátumnak minősít- hető bazalttal. Az oszlopok általában meredeken állók (60 — -8o°), fényképen is jól látható ívesen, a tömbösbe is valószínűsíthető folytatólagossággal. 324 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, j. füzet A különböző bazaltálakulás anyagának részletesebb kőzettani és finomabb szöveti . jellegeiről, egyelőre vizsgálati adatunk nincs. Latiu szerint az oszlopos bazalt több- nyire tömött, finomszemű, a táblás kokkolitos, a legfelső rögös, salakos-likacsos szövetű. A tömött, oszlopos bazalt likacsos-hólyagos, de kristályosabb, mint a likacsos-salakos 3. ábra. Az alsórákosi bazaltkőfejtő vázlatos alaprajza. Magyarázat: A,, B,: felső kőfejtő udvar A., B,: alső kőfejtő udvar, I. felső fejtési fal, II. alsó fejtési fal, 1—6. szelvényvonalak Fig. 3. Alsórákos plán schematique de la carriére de basalte. bégen de: A,, A.: cours supérieures, A:, B.: cours inférieures, I. fronts détaille supérieurs, II. fronts détaille inférieurs, 1 —6. lignes des coupes 4. ábra. Alsórákosi fejtésfal-szelvénvek. Magyarázat:®: talaj, b: lávaagglomerátum, c: tömbös bazalt, ' d : táblás bazalt, e: oszlopos bazalt Fig. 4. Coupes des fronts en la carriére de basalte, Alsórákos. I, t g e n d e: a: sol, b: agglomerat de lava, c: basalte en blocs, d: basalte tabulaire, e: basalte colonnaire kőzet, ami a lávaanyag folyékony állapotának illóanyag (gáz) tartalmával hozható kap- csolatba. A kihűlés kezdeti állapotában történt megmerevedés kőzettéválási folyamatával. Hasonló alakulási viszonyok vannak a kitörési korban és belső medence helyzetben azonos hazai bazaltterületek föltárásaiban, amelyek közül a dunántúli és Nógrád vidéki oszlopos példák leírásokból közismertek ugyan, de érdemleges földtani vizsgálatuk leg- többször hiányzik. Részletekre nem terjeszkedhetünk ki, egyedül csak a határmenti somoskői kőfejtők néhány megfigyelését említjük, történeti értékű régi adatok kapcsola- V a d á s z: Bazaltföldtani történeti jegyzetek 325 tavai. 1960. július kőfejtő-látogatások során tett észlelésünk jegyzet-adata: ,,A régi fényképek jellegzetes oszlopos elválása helyett az északi falban sajátságos boltozat, illetve redőalakot mutató összetört táblás alakulat volt. A keleti falban ugyani sak boltozat szerű hagymaalak-elválás látható”. Részletesebb vizsgálatra mindmáig nem volt mód. Az országhatáron már akkor fejtési nehézségekkel küzdő „kőfejtő”, tovább- terjeszkedés lehetősége nélkül, azóta megszűnt. A bazalt kőzettani jellegeiről csak ásvány- tani vonatkozású leírások (zárványok, zeolitok) vannak. A tömött szövetű, valószínűleg oszlopos bazaltban gyakori kvarcit, oligocén agyagpala zárványok és zeolitásványok ismeretesek, valamint tudtunkkal elemzéssel nem vizsgált, vízzel telt kisebb zárt üregek voltak, salakos, likacsos, kukoricaköves részekkel. A bazaltösszlet 20 — 25 m vastagság- ban közvetlenül a felsőoligocén glaukonitos homokkőösszletre települt.* Ezekből a hiányos adatokból a somoskői bazaltoszloposságnak bazaltföldtani szelvényét összeállítani már nem tudjuk. Valószínűleg itt is különböző szövetű bazalt- alak váltakozó egymásratelepiilésben mutatkozhatott, s az oszlopos alakulat a szelvény alsó részében foglalt helyet, mint Somoskő vára alatt látható. Erre utal az a tény is, hogy a somoskői kőfejtő magyar részén a fejtés beszüntetésének egyik oka, hogy a jó minőségű kő mélyebb helyzetével nagyobbodó letakarás és hányótér vált szükségessé. A bonyolult sikló-ereszke szállítás a termelési költséget is növelte. P a n t ó G. szóbeli közlése szerint az oszlopos bazaltalakulás látványa megszűnt a somoskői kőfejtő oszlopos típusát kép- viselő szlovákiai részen levő kőfejtőben is. Szabó József oszlopos elválásra vonatkozó, megfigyelésein alapuló, korát meg- haladó megállapításai máig sem túlhaladottak. K 1 ü p f e 1 egyszerű alakszemléltető rajzvázlatainál többet mondók. Bizonyítékai a kőzetek minden jellegére kiterjedő vizs- gálati módszerének. A nógrád — gömöri bazaltvidéki klasszikus alapmunkájában (1864) közli : „Oszlopos elválású bazalt Ajnácskő közelebbi vidékén nincs, de nem messze a Pogány- vártól DNy-ra Somoskő egy gyönyörű képződményű oszlopos bazaltból áll. Magyar- országon ez a legszebb oszlopos bazalt tudtommal. Oly nagyszerű nincs, mint Erdély nyugati részén a Detonata, de más tekintetben csinosabb: a karcsú oszlopok a hegytető felé hajolnak.” Geológia könyvében a somoskői oszlopos bazalt jellemző rajzát adja (1883. 154. ábra, 302. old.) „Hajolt bazaltoszlopok” megjelöléssel. Ez a távlati rajz, valószínűleg a legrégibb, első képe azóta a somoskői hasonló ábrázolásban ismert bazalt- oszloposságnak. * Figyelmet érdemel Szabó József XVTI. sz. jegyzetében 1872. március 22-én I.osoncz mellett Lázi pusztán tett följegyzése: „Bazalt oszlopos elválásban. Az oszlopok még haránt Ízülettel is bírnak. Két helyen van bánya nyitva, az oszlopok mind a két helyen ki látszanak. Egyiken az éjszakibban, mi Losoncz felé közelebb van, s ez az újabb az oszlopok némelye mint centrum függélyesek, s ettől elhajolnak a hegy szélén conform a hegy lejttel (5. ábra). A másik, mely ettől délebben esik a régi bánya, ezt festette le K u b i n y i, itt van egy kis Cascade kiálló oszlop fejeken. Itt az oszloposon kívül nem oszlopos, hanem szabálytalan váladékú B is van. Az oszlopos tetején néhol salakos is * Történeti tekintetben érdemes megemlíteni, hogy Paul, C- M. (Das Tertiárgebiet nördlich von dér Mátra in Nordungam. Jahrbuch d. k. k. Geol. R. A. 1866 p. 515) érdemleges földtani jelentésé- ben azt irta, hogy a gömöri bazaltkitörések, a bakonyi és erdélyihez hasonlóan, „vulkáni hamu és la- pilli kivetéssel kezdődtek a láva áttörte a már lerakodott ti fa és breccsiatakarót, helyenként (Várhegy) csak megemelte, s a keletkezett hézagot kitöltve, képhéjason, vékonyabb-vastagabb táblásán merevedett meg, nem oszloposán, mint rendesen szokott”. Szabó J. az ajnácskői bazaltot krá- terként jellemzi, a Pogányvár egyenetlen laposán kidrdorodásokkal, ahol a bazalt „a hegylejt felé meredek falával 70 — 80 lábra van feltárva, durva parallelopipedekke elválva”. K o c h A. az ajnácskői Várhegyet bazaltlakkolitként írta le: (Földt. Közlöny 1904. 242 — 244. old.) 326 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 3. füzet látszik, ez nem részesül az oszlopos elválásban, csak a sűrű.** Ezen B azonban egészen véve brecciaszerű daczára az oszloposságnak”. „Állapota e Bazaltnak nem ép, mállás- nak indult, s így nem jó anyag út építésre. Egy tanulmány példányban mintha nagyobb szerű volna a földpát, tán határozni lehet.” Mind a somoskői, mind a lázi — terbelédi bazaltot Geológia könyvében az „oszlopos elválás” fejezetben is említi (69. old.) az oszlopalak példázatában: „Az oszlopok kívül leggyakrabban simák és folytonosak (Somoskő Nógrád megyében) ; ... de olykor ízekre vannak harántosan elválva”. „Izeit oszlopú Bazalt Nógrád megyében Terbeléd és Lázi határában is van”. „Az eruptív kőzetek folytonossági állapotukat tekintve tömegesek ugyan, hanem azért némelyikének belsejében a kihűlés alkalmával felvett oszlopos elvá- lást találunk, mint összehúzódási idomot az átmenetnél izzó állapotból szilárdba; leg- gyakrabban mutatkozik ez a Bazaltnál, Trachitnál, de előfordul egyéb eruptív kőzetnél is. Az oldalszám 3 — 7 között ingadozik, leggyakoribbak az ezen végletek közé eső számok”. (69. old.) Figyelmet érdemel a riolit oszlopos elválása, amit Szabó József a Tokaji- hegységben, Erdőhorváti határában észlelt és írt le (Tokaj-Hegyalja és környékének 5. ábra. A Lázi-hegy bazaltoszlopos alakulása (Szabó J. 1872. III. 22. rajza szerint) Fig. 5. Basalte colonnaire de Mt. Lázi aprés le dessin du J. Szabó földtani viszonyai. Math. és Természett. Közi. IV. 1865 — 66. 268. old.). „A lelhely Kis- pálcza hegy, Erdő-Horváthi határában Tolcsva felé. A bánya már régi, az oszlopokat 6 láb sőt nagyobb hosszúságban is hordják le Erdő-Horváthiba s ott a házak sarkainál ezek biztosítására felállítják. Az oszlopok átmérője 10 — 15 bécsi hüvelyk, tehát elég vastagok”. (25 — 40 cm) „Többnyire 5 oldalúak, de vannak 4 és 6 oldallal is. Az egyes oszlopok vála- dékának síkja azonos a hegy lej ttel, s így azok a Kispálcza hegy teteje felé dűlnek” (6. ábra, fametszet Székely Lajos rajza nyomán). Panthó Gábor szíves szóbeli közlése szerint a kispálcza-hegvi kőfejtő oszlopos kőzetanyaga összesült riolittufa. Ennél szebb oszlopos elválást ismernek Pálházán, perlit- anyaggal, amit Frits J. kézirat-tanulmánya ismertet. Ezek oszlop-alakulási kérdése a Tokaji-hegység folyamatban levő térképezésének monografikus leírására tartozik. Itt csak utalunk arra, hogy az oszlopos-alakulás folyamatának megoldatlanságát ezek a példák is erősítik. A somoskői kőfejtő bazaltalakulásának a kőtermelés végső idejében látott és fény- képezett alakulása azt a látszatot kelti, hogy a táblásság, oszlopos alakulás elsősorban a lávaömlés és a lávamozgás módjától függ. Néhol, mintha a kaldera-kitöltésnek tekint- hető bazaltömlés egész terjedelmében, kisebb-nagyobb parazita-kráterek csatorna kitöl- tésében és annak közvetlen közelében, az oszlopos bazalt kifelé hajolva, táblás alakulatba menne át. Kőzetszöveti jellegeinek részletes vizsgálatai hiányoznak ugyan, de a bazalt- láva viszonylag gyors megmerevedése (üveges, salakos, hólyagos) folyásos szövet szerinti ** Figyelmet érdemel Szabó József eredeti helyesírása és kifejezésmódja szerinti idézetekben az oszlopos elválásnak „váladék” megjelölése, ami nyilvánvalóan selmeci bányászati főiskolai idejéből származik. Későbbi írásaiban, könyvében már nem található. Külön tanulmányt igényelne Szabó József magyarító tevékenysége, helyesírásban, szakkifejezésekben való változásai, haladó-fejlődő irány- zata, akadémiai viszonylatában. Vadász : Bazalt földtani történeti jegyzetek 327 palás-táblás alakulással nem magyarázható. Folyásos szövet a bazaltban amúgy is nagyon ritka. Az oszlopos és táblás alakulat ellentéte, összefüggése vagy elkülönülődése egyelőre mindenütt magyarázatlan. Az eddigi gyér tényadatok ellentmondásosak, nem is kielégítők. A bazalt és általában a magmás kőzetekben ismert oszlopos-táblás alakulatokat az elemző földtan minősítése szerint, kőzettéválási alaki jelenségek, kihűléssel létrejött elválási alaknak tekintjük. Nem szerkezeti, se nem szöveti jelleg. Az „elválás” fogalma szerint, a kőzettömeg egysége, összefüggése, síkok, repedések, kőzetrések mentén meg- szakad, földarabolódik. Keletkezése hőmérsékletváltozással, megszilárdulással, megmere- 6. ábra. Kispálca-hegy, oszlopos elválású litoidos riolittal. Erdőhorváti határában a Tokaj -Hegyalján. Fig. 6. Mt. Kispálca, rhyolite litoidique, colonnaire, Mnt. Tokaj. védéssel (lehűlés), vízveszteséges száradással vagy rétegterheléses kipréselődéssel történik. Megkülönböztetünk gömbös (szferoidos) , lemezes-táblás-pados, oszlopos és kockás (parallel epipedonos) elválási alakokat. A leveles-lemezes-táblás-pados elválás többnyire párhuza- mos vízszintes síkok mentén mutatkozik, héjas ismétlődéssel. Álló telérekben függőlegesen. Szabó J. a bazaltoszlopok képződését „összehúzódási idom”-nak említi. „A kőzetanyag a megmerevedés alatt, vagy utána, bizonyos vonalak, mint tengelyek körül összezsugorodik, s a térfogat kisebbülése haladtával ezen tömörült részek egymás- tól elválnak.” (Bazalt, porfir, trachit, zöldkő, szurokkő, láva, riolit, gránit, szienit is.) Szabó J. klasszikus fogalmazása, mai értelmezésünk szerint a kőzettéválás fogalom- körébe tartozik, magmás és üledékes kőzetekre vonatkozóan is. Szabó J. megjegy- zése szerint „felülnézetben az oszlopos bazaltfelület az agyagtalaj száradási formáira hasonló”. (Földtani Közlöny I. 1871, 201. old.) Nem kevésbé jelentős az a fölismerése, hogy üledékes kőzetek közül, Tokajhegyalján, Monok határában a lösz alatti nyirok egész tömegében oszlopos elválású, de ez a jelenség sem a fölötte levő löszben, sem az alatta levő ,,trasz”-ban (riolittufa) nem folytatódik. Utal a kőszéntelepek vulkáni kőzetek érintkezéses kokszosodásának oszlopos alakjára (hőhatásos illóanyag — csökkenéses 328 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 3. füzet határfelületre merőleges zsugorodás) . Szerinte analóg jelenség az Alföldön a régi árteret jelző kiszáradásos oszlopos elválás, az „oszlopos szik” is. A salgótarjáni vasgyár olvasztó- kemencéjének szétszedett burkolatából samott téglákat vizsgált és írt le, amelyeken a vörös szín elhalványult s a téglák 4 — -5 — -6 oldalú oszlopokkal egybeolvadó, zománc- kérges, likaesos, lávaszerű anyaggá lettek, helyenként még felismerhető téglaanyaggal. Mikroszkópos csiszolatban az egész tömeg finom szivacsos üvegolvadák, szennyesszürke, helyenként fekete (valószínűleg szerves anyag), átlátszatlan pontokkal. Az oszlopos elválást a téglaanyagban „hőség által előidézett anyagváltozás, a tömecseknek némi helyeződése” okozza. A bazaltoszlopok alakulásának oknyomozásában nem jutottmik ennél tovább. A mértanilag legtökéletesebb gömbalak s azon belül minimális energiafelhasználással létesülő legteljesebb térkitöltő zsugorodási forma, a hatszög. A korszerű mechanikai magyarázat szerint az anyagmozgás, az anyagok legfinomabb kohéziójával, szögletes oszlopformára kényszerül. Ezek a bármennyire kétségbevonhatatlan mértani-fizikai téte- lek önmagukban nem magyarázzák meg sem az oszlopok különböző oldalúságát, sem az oszlopok függőleges helyzetét, egyenes vagy hajlított voltát, még kevésbé a bazaltösszlet- ben egyszeri vagy ismétlődő voltát, nem különben a vízszintes-pados elválású részekkel való összefüggését, elhatárolódását vagy átmenetét. A tektonikus eredetű kőzetrésekhez való viszony, az elválás ténye és időbelisége is tisztázatlan. Holmes legújabb, bőví- tett és átdolgozott Physical Geology könyve a bazalt és finomszemű vagy üveges vulká- nitok oszlopos elválását a mocsarak, folyami árterületek iszapjának száradási repedései- hez hasonlítja. A poligonális oszlopok keletkezését lehűlésből eredő összehúzódással magyarázza (Columnal jointing, 100 — 102. old. 1. Szabó J.), zsugorodásból eredő repedésirányhoz csatlakozó egyenlőszárú háromszögek mechanizmusát szem- léltető ábrákkal. A poligonalakulásban leggyakoribb a hexagonális forma. De sem a kőzetösszetétel nem ad tökéletes szimmetriát; ha azonban az egynemű kőzetanyag sima felületen folyik, úgy az összehúzódás központosán, minden irányban egyenlően történik. Holmes utal arra is, hogy a lávafolyás felszínén a kihűlés salakos egyenlőtlen, szabály- talan formát ölt, belsejében még folyós marad. Ezért válik a lávafolyás alján oszlopossá, felsőbb részén összetöredezett, szabálytalan hajlású táblás elkülönüléssel vagy poligoná- lis rögökre darabolódással. Ezek a folyamatok vulkanológiai, földtani, kőzettani, kőzet- képződési tények, amelyeknek területenként történő, rendszeres kivizsgálása nélkül előbbre jutni alig lehet. Az okok, folyamatok sokrétűségével kell számolnunk, azok dialektikus egyeztetésével, az anyag — alak — folyamat idő- és térszemléletének logikus sorrendjében. A magmás kőzetképződés új szintézisének korszakában ez az alapkérdés is várja az elemző kutatást a kőzettéválás természeti törvényének tisztázására. Diagenetikus és epigenetikus kőzetalakulás építő-pusztító együttesével állunk szemben, a melyek atektonikus jelleggel a kőzetszerkezetet megszabják, de hegységszerkezeti következtetésre alig jogosíthatnak. • IRODALOM— BIBI,IOGRAPHIE H a u e r — S t a c h e (1863): Geologie Siebenbürgens. Wien. — Herbich F. (1878): A Székely- föld földtani és őslénytani leírása. M. k. Földt. Int. Évk. V. pp. 288 — 296. — Jugovics 1/ Adatok a Somoskö és Rónabánya környéki bazaltelőfordulások ismeretéhez. Földt. Int. Évi Jelentés 1933 — 34-ről. — K 1 ii p f e 1, W. (1953): Basaltgeologie. Zeitschr. d. d. geol. Ges. 104. II. 1952- — K.° c h A. (1908): Az erdélyrésze medencze harmadkori képződményei II. Neogén. 5. A bazaltok családja, pp. 303 — 31 1, 317 — 318. - La | i u, V. N. (1928): Beitráge zum petrogenetischen Stúdium des Basaltes, mit exogene- tischen Quarz-Einschlüssen v. Rácodul de Jós. Annuarul. Inst. Geol. Rom., XIII. — Lörenthey I. (1894): A székelyföldi szénképződmény földtani viszonyairól. Orv. Term. Értesítő Kolozsvár. — S z á- deczky- Kardoss E. (1958): A vulkáni hegységek kutatásának néhány alapkérdéséről. Földt. Közi. 88. k. pp. 171 — 200.— T ó t h M. (1895): Az erdélyi bazaltokról. Földt. Közi. V. pp. 229. —Vadász E. 1960 Magyarország földtana. Budapest. — Vadász, E. (1964): Geológia Veugrii. Moszkva. A NEGYEDKORKUTATÁS EREDMÉNYEI ÉSZAK-AMERIKÁBAN A DENVERI INQUA KONGRESSZUS TÜKRÉBEN DR. RÓNAI ANDRÁS Az eljegesedések korának eseménytörténetét és a negyedkori jelenségeknek a föld arculatára vésett jegyeit legjobban az északi kontinenseken lehet tanulmányozni. A negyedkori földtörténet kutatása Európában indult el, de hamarosan a másik két északi kontinensen, Ázsiában és Északamerikában is számos úttörője akadt. 1927-ben a negyed- korkutatók külön nemzetközi szervezetet alakítottak (International Association fór Quatemary Research, rövidítve: INQUA.), s ez az egyesülés négyévenkint nemzetközi kongresszuson számol be a kutatások eredményeiről. 1931 és 1961 között a kongresszu- sokat Európa városaiban tartották (Moszkva, Bécs, ^Róma, Madrid, Varsó), 1965-ben először rendezték meg a kongresszust Európán kívül, Denver-Boulder városokban az Északamerikai Egyesült Államokban. A kongresszus kirándulásai, előadásai és kiadvá- nyai módot adtak arra, hogy az északamerikai kontinens negyedkorkutatói (az Egyesült Államok tudósai mellett a kanadaiak és mexicóiak is) eredményeiket bemutassák. A negyedkori ismeretek körébe igen sok tudományszak tartozik. Az antropoló- giától a zoológiáig 29 olyan tudományágat sorol fel a kongresszusi meghívó, amelyektől a negyedkortörténethez adalékokat várnak s amelyeknek szakembereit a konferenciákon szívesen látják. Legnagyobb súllyal azonban a geológia, geográfia, klimatológia, talajtan, paleontológia és a régészet vesz részt a közös munkában. Ez alkalommal elsősorban a negyedkorföldtan északamerikai eredményeiről kívánunk áttekintést adni, úgy, ahogyan ezek az eredmények az 1965. évi kongresszus előadási anyagában, kirándulásvezetőiben és egyéb kiadványaiban tükröződnek. . Az északamerikai negyedkorkutatás fészkei az egyetemek földtani tanszékei és az Egyesült Államok földtani szolgálata. Amerikában sokkal inkább a földtani tanszékek és intézetek vezetnek e téren, nem úgy mint Európában, ahol többnyire a földrajzi tanszé- kek és geográfus kutatók vannak túlsúlyban. Az Egyesült Államok földtani szolgálata (United States Geological Survey) hatalmas szervezet és hatáskörébe tartoznak a föld- rajzi, vízrajzi, oceanológiai kutatások és térképezés is. A központi államközi szervezet mellett állami felügyelőségek működnek hasonló feladatkörben, táji speciális intézmé- nyekkel, kutatóintézetekkel. A kongresszuson bemutatott hatalmas anyagot a szervező bizottság három cso- portra osztotta: 1. A földfelszín mai jelenségei és jelenkori folyamatok 2. A negyedkor eseménytörténete és jelenségei tájankint 3. Tájközi egyeztetések Az egyes csoportokon belül az egyes tudományágakat a szekciók képviselték. Összefoglaló szimpóziumot a geológia területén 10 problémakörben tartottak.: 1. Az éghajlati változások okai 2. A Bering szárazulati híd újkori története 3. Az óceáni medencék negyedkori története 5 Földtani Közlöny 330 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 3. füzet 4. Sarkvidéki és magas hegységi tájak 5. A késő wisconsini vegetáció történet egybevetése a Nagy Tavak glaciális üledéksoraival 6. A lösz és egyéb eolikus képződmények világviszonylatban 7. Az Alpok és Rocky Mountains negyedkora 8. Délnyugati száraz területek, eljegesedés, erózió, üledékképződés 9. Az Északi Nagy Medence. Talajsztratigráfia 10. A pacifikus Északnyugat Egyes kutatási köröket, ahol folyamatos nemzetközi együttműködés kívánatos, a kongresszusok közötti időben is működő bizottságok fogták össze. Bizottságok működ- tek Denverben a következő feladatkörökben: 1. Negyedkori tengerpartok tanulmányozása 2. Negyedkori nevezéktan és egyeztetések 3. Neotektonika 4. A negyedkori üledékek eredete és természete 5. Negyedkori képződmények abszolút kora 6. Európa negyedkori térképének szerkesztése 7. Egyéb területek negyedkori térképének szerkesztése 8. Tephrochronológia A denveri kongresszuson egy további bizottság létrehozását is elhatározták, ez a paleopedológia tárgykörét öleli fel. Az amerikai földtani irodalomban a negyedkori problémák jelentős helyet fog- lalnak el. A földtani felügyelőség munkaköre a szorosan vett földtani nézőponton túl a társtudományok problémáit is felöleli és kiadványaiban ezek megfelelő helyet kapnak. A Geological Survey kiadványaiban a negyedkori földtani anyagot a következő csoportosításban közlik. Sztratigráfia Paleontológia Tektonika Mállás, lehordás A tengerek geológiája Periglaciális jelenségek Geomorfológia Glaciális geológia Üledékképződés Talajvíz Felszíni vizek A vizek geokémiája Elméleti hidrológia A kongresszus alkalmából közreadott kiadványok közül legjelentősebb az Egye- sült Államok negyedkorkutatásáról kiadott közel ezer oldalas összefoglaló kötet H. E. W r i g h t Jr. és Dávid G. F r e y szerkesztésében. E mellett kiadták a United States Geological Survey Professional Paper-jeiben 1963—1965 között a negyedkori problémák- ról megjelent legfontosabb tanulmányokat. A Geological Society of America kiadásában ugyancsak H. E. Wrightjr. és Dávid G. F r e y szerkesztésében kiadták a kongresz- szusra beküldött külföldi tanulmányok válogatott sorozatát, 560 előadás közül 28-at. Kiadták az 560 kongresszusi előadás rezüméit egy kötetben, továbbá 10 füzetben a kirándul ásvezetőket . 331 Rónai: A negyedkor kutatás eredményei Észak- Amerikában A közreadott munkák közül a legkiemelkedőbb és általános jelentőségűeket a következőkben röviden ismertetjük. Az amerikai vonatkozású tanulmányokat nagy- tájak szerint rendeztük. 1. A kontinentális eljegesedés területe A kanadai pajzs és Laurentium legjobban tanulmányozott része az Atlanti-óceán felé kinyúló és tavakkal, félszigetekkel, szigetekkel tagolt keleti rész. Ennek déli folyta- tásában az Alleghany plató és a nagy tavak környéke mindenfelé magán viseli a jégárak előnyomulásának és visszahúzódásának számtalan jelét. Erre az aránylag korán betelepült és jelentős tudományos múltú (New Haven: Yale egyetem; Boston: Harvard egyetem; New York: Columbia egyetem) területre vezetett a kongresszust megelőző „A” jelű 2 hetes kirándulás. Vezetői: R. F. Fiint a yale-i egyetem professzora és amerikai viszonylatban a negyedkori geológia atyja; két fiatal geológus a bostoni földtani felügyelő- ségtől (J. P. S c h a f e r és J. H. H a r t s h o r n) továbbá E. H. M ü 1 1 e r a syracuse-i egyetem geológia tanára. Bemutatták a Wisconsin-korú végmorénákat, a jégmozgás által létrehozott felszíni formákat és üledékeket, az olvadékvizek hordalékait, fluvioglaciá- lis képződményeket, jég- és végmoréna-torlaszolta tómedencéket, fosszilis és jelenkori fagyjelenségeket. A kongresszus alkalmából kiadott testes és tartalmas kötetben J. P. S c h a f e r és J. H. Hartshorn írtak tanulmányt New England, E. H. M ü 1 1 e r pedig New York állam negyedkori geológiájáról (1965). E területek felszínének és negyedkori üledékeinek alakulására a fekiikőzetek különbségei és a negyedkort megelőző völgybevágódások és feltöltések nyomják rá bélye- güket. A Martha’s Vineyard szigeten 6 eljegesedés és egy hetediknek periglaciális hatása nyomozható ki. Ezek közül a 3 utolsót a felsőpleisztocénbe (Wisconsin), kettőt a középső (Illinois), egyet-egyet pedig az alsó és legalsó (Kansas-i, Nebrasca-i) pleisztocénbe helyeznek. Aránylag kevés szó esett a kiránduláson a tektonizmusról, a tengerpart változó mozgásairól, a jégtehertől felszabadult plató emelkedéséről és a táblák összetöredezéséről, ami a negyedkorban is fokozódott. (Hudson, Connecticut völgye). Erről a témáról a kongresszusi kötetben Philip B. King írt kitűnő áttekintő tanulmányt (1965). A New England-i partok pl. — ahol igen sok tanulmányt végeztek a partmozgásokról — az utolsó 10 000 évben 25 — 100 m nagyságrendű mozgást végeztek. 5000 — 8000 évvel ezelőtt legmagasabbra emelkedtek, azután (3000 évvel jelenkorunk előtt) a tenger szintje emel- kedett részben eusztatikus úton, részben a szárazföld helyi besüllyedése következtében. Az utolsó 3000 évben alig van változás, legfeljebb a tenger szintjének gyenge emelkedése (3 m-ig). Califomiában a tengerparti teraszok 300 — 400 m-es emelkedést és süllyedést jeleznek a pleisztocén folyamán. Az eljegesedés tanulmányozására különleges lehetőségeket nyújtott az alaskai kirándulás. Ez Fairbauksból indult ki és Anchorage-ban végződött. Vezetője T. E. P é w é, az alaskai egyetem tanára. Alaskában mód nyílott negyedkori tengeri, tavi, folyóvízi, glaciális és periglaciális, eolikus képződményeket tanulmányozni. Számunkra különösen érdekes, hogy Alaska közepén jelentős kiterjedésű el nem jegesedet! terület van (Fair- banks körül). Itt az állandóan fagyott területen tekintélyes lösztakaró alakult ki. A por- anyag a szomszédos olvadékvizek lerakódásából és folyóvízi üledékekből származik. Az alaskai löszről R. F. Black, a wisconsini egyetem (Madison) tanára írt összefoglaló tanulmányt (1951). 5* 332 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 3. füzet Fontos és érdekes a talajvíz helyzete az állandóan fagyott talajú területeken. Erről D. M. H o p k i n s és T. N. V. Karlstrom írt tanulmányt (1955). Az alaskai kirándulás érdekessége, hogy a gleccserek működését és a periglaciális jelenségeket jelen folyamataikban lehetett tanulmányozni. 2. Központi periglaciális területek A központi nagy síkság, az Ozark és Alleghany plató és a körülöttük elterülő kisebb medencék igen változatos tájakkal veszik körül az északi eljegesedett területeket és elég sűrűn lakottak, fejlettek és jól tanulmányozottak. Három kirándulást is vezettek 1965-ben ezekre a tájakra. Egyet a felső Mississipi völgybe, Wisconsin, Minnesota, Iowa és Illinois államok területére; egy másikat a nagy síkságra, Dél-Dakota, Nebrasca és Kansas tájaira, végül egyet az Ohio völgy és Nagy Tavak vidékére . A kongresszusi kötetben (1965) az ismert szerzők egész sora, a periglaciális jelen- ségek kiváló tanulmányozói, a löszkérdés amerikai szakértői számoltak be e tájakon végzett kutatásairól. J. C. F r y e — H. B. W i 1 1 m a n — R. F. Black 10 lösz szintet mutatnak ki az illinoisi és wisconsini löszfeltárásokban, közülük 3 fosszilis talajosodott szintet a Sanga- mon, Yarmouth és Aftonian interglaciálisokban. Legjelentősebb a löszképződés a felső- pleisztocénben (Wisconsin); Peoria és Roxana löszök; többszörös löszképződést mutatnak ki a középsőpleisztocénben (Illinois): Loveland sziltek; az alsópleisztocén (Kansas) szakaszban csak nyomokban van meg a lösz és teljesen hiányzik a pleisztocén legalsó tagjában (Nebrasca). E. C. R e e d, V. H. D r e e s z e n, C. K. B a y n e, C. B. Schultz (1965) Nebrasca és Észak-Kansas pleisztocénjét ismertették a gyűjteményes kötetben. Geomor- fológiai alapon 6 térszínlépcsőt különböztetnek meg Kansas és Nebrasca államok terüle- tén, ezeket egyeztetni tudják az eljegesedési fázisokkal. A magasabb térszínek — amelyek- ről hangsúlyozzák, hogy nem mindenütt foghatók fel teraszoknak — idősebbek az alacso- nyabbaknál. 3. A Rocky Mountains Az 1965. évi INOUA kongresszus kirándulásainak legszebbje a Sziklás-hegységbe vezetett. A tájak szépségével vetekedett az a gazdag ismeretanyag, amelyet a hegység negyedkori történetéről az utolsó 10 — 20 év alatt összegyűjtöttek. A kirándulást többen szervezték és nem kevesebb mint 21 helyi szakembert vontak be a vezetésbe, de az igazi egy személyi vezető az INQUA kongresszus főtitkára, a sokoldalú, fáradhatatlan M. G. Richmond volt, Colorado állam Geológiai Felügyelőségének vezetője. Richmond összefoglaló tanulmányt írt a Rocky -k eljegesedéséről (1965). 5 eljegesedést mutattak ki az eddigi kutatások és ezeket elválasztó interglaciálisokat. Az utolsó eljegesedést legalább 3 interstadiális tagolja, az utolsó előttit kettő, helyenkint három. Az utolsó eljegesedést Pinedale, az utolsó előttit Bull Laké eljegesedésnek nevez- ték el s e kettő időben kb. az európai Würmöt és Risst öleli fel. De a két eljegesedés közötti interglaciális idején az abszolút kormeghatározások a Rockykban 25 000 — 32 000 évben határozzák meg jelenünk előtt, míg az európai utolsó intergalciális korát 45 000 — 53 000 évben. A korábbi eljegesedések neve a Rockykban — ezekről azonban már sokkal kevesebb információ van — Sacagawca Ridges, Cedar Ridge, Washakie Point glaciation. Rónai: A negyedkor kutatás eredményei Észak- A merikában 333 A tercier elején kialakult hegység mai magasságát a harmadidőszak végén és a negyedkor- ban érte el. A pliocén közepén 300 — 600 111 között volt a hegység magassága, a csúcsok körüli relatív magasságkülönbségek 300 — 450 m. Jelenleg 600 — 1500 m-es relatív magasságkülönbségek vannak, ami a pliocén végén és a pleisztocén közepén bekövetkezett kiemelkedésnek köszönhető. Glenn R. S c o 1 1 (1965) a Sziklás-hegység középső részén a hegylábi felszíneket, pedimenteket, teraszlépcsőket tanulmányozta. D. Morris és társainak 1959. évi fel- vételei szerint a Wind River Basinben a holocénben 2, a felsőpleisztocénben n hegylábi lépcsőt állapítottak meg. A felsőpleisztocén alatt e helyen a Pinedale, Bull Laké, és Pre- Bull Laké eljegesedések idejét kell érteni, amit az alpi Würm-mel, a Göttweigi intergla- ciálissal és a Riss II. eljegesedéssel vesznek egybevágónak a korrelációs összehasonlítások- ban. E hegylábi lépcsők relatív magassága az egyes medencékben változó, de 10 tanul- mányozott medencében sikerült azonosítani őket. A Wind River Basin 2 holocén lépcsője 4,5 — 7 m és 9 — 20 m magas. A pleisztocén lépcsők sorban: 20 — 36 m, 30 — 33 m, 30 — 50 m, 43 — 55 m> 67 — 73 m, 90 — nsm, 130 — i45m, 150 — i7om, 175 — 190 m, 210 m, 240 — 25001. Harold E. Maidé (1965) a Snake River Plain-ról írt tanulmányában összesíti a negyedkor eseménytörténetét a Snake River nyugati medencéjében (1. 334. old.) Roger B. Morison a denveri földtani felügyelőség geológusa a Rocky-k nagy Medencéjének geológiájáról írva (1965) megállapítja, hogy a talajok az interglaciálisok legfontosabb jelzői. A pleisztocén legidősebb tagjának (Nebraska eljegesedés) üledékeit az Aftonian interglaciális igen kemény és jól fejlett talajövezete választja el a Kansasi eljegesedés korának rétegeitől. Jól fejlett talajréteg jelzi a Kansas és Illinois közötti (Yarmouth) interglaciálist is, ez a Bonneville tó területén pre-Dimple Dell Soil, a Lahontan tó környékén pre-Cocoon Soil nevet kapta. Az Illinois és Wisconsin eljegesedés üledékei közt található erős talajzónát Dimple-Dell Soil, Cocoon Soil, a Sierra Nevada táján pre-Tahoe Soil névvel nevezik. A Bull Laké és a Pinedale eljegesedést egymástól elvá- lasztó talajosodásnak abszolút korát is meghatározták (23 000 — 27 000 év). Ez a felső- pleisztocén (Wisconsin) egyik inter szakasza a legerősebb talajosodás ideje. Táji nevei: Bull Laké Soil, Promontory Soil, Churchill Soil, post Tahoe Soil. A felsőpleisztocént (Wisconsin stage) ezenkívül még 5 talajréteg tagolja. Califomia a negyedkorkutatások paradicsoma. Itt együtt van minden tényező, amely a negyedkor felszín- és üledékképződését befolyásolta. Éghajlati hatások, tekto- nikus hatások, tengerpartmozgás, tengerszintváltozás, glaciális és periglaciális jelensé- gek, vulkanizmus. C. Wahrhaftig és J. H. Birman (1965) gazdagon illusztrált tanulmányt írtak e terület negyedkori viszonyairól. A bazalt lávakiömlések végig kísér- ték a negyedkort, a nagyobb kiömlési fázisok abszolút korát 3,8 — 3,2 — 2,9 — 2,6 — 2,3 — 1,2 — 0,7 — 0,4 millió évre teszik. Időközben gvűrődéses és töréses kéregmozgások deformáló hatása is kimutatható a képződményeken. Hat eljegesedés nyomait tisztázták a pleisztocénben, ezenkívül a holocén elejét is egy ízben kisebb jeges korszak követte. A negyedkori folyóvízi üledékek vastagsága a Great Valleyben meghaladja az 1500 m-t. Ebben az üledéksorban a völgy déli felében 60 — 270 m mélységben diatomás agyagrétegeket harántoltak, koruk 600 000 évre tehető és felső-, ill. középpleisztocén Mollusca-faunát tartalmaznak. (Irvington — Rancholabra-fauna) . A tengeri alsópleisztocén California déli részén 1500 — 1850 m vastag, a Los-ange- les-i medencében 900 m. A tengerpartokon 5 — 6 terasz nyomai figyelhetők meg, a legmagasabb 300 m. Dél-Califomiában 13 — 20 tengeri teraszt mutattak ki, a legmagasabbat 450 m magasság- ban. A legalacsonyabb folytatólagos terasz 30 m-re van a mai tengerszint felett és kora U — Th módszerrel meghatározva 115 000 évnek adódott. Az utolsó nagy interglaciális- 334 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 3. füzet Jelenkor Lávaárak takaratlanul. Idős alluviuxn, kavics a 8-30 m magas Snake River teraszon. TERASZ KIVÉSÉS Bazalt hömpőlyök. A Snake River kanyonban 90 m magas gátakat alkot. Az utahi Bonneville tó katasztrófaszerű kiömlése alkalmával íehordva. Időnk előtt 30000 évvel. A KANYONT KITÖLTŐ LÁVAÖMLÉS ERÓZIÓJA Lavinaárak. Friss bazalt tölti ki a korábbi kanyonokat, helyenkint vízesésszerííen. Helyenkint eolikus takaró. KANYON BEVÁGÓDÁS A MAI MÉLYSÉGIG Olvadékvizek kavicsa Idaho eljegesedett központi hegyvidékéről. 60 m magas teraszt alkot a Snake River mai szintje felett. Ismétlődő lávafolyások megtöltik a régebbi kanyonokat és eltérítik a Snake Rivert dél felé. Vékony alluviális és eolikus borítás hideg éghajlatra valló csigákkal. KANYON KI VÉSÉS Olvadékvizek kavicsa Idaho eljegesedett központi hegyvidékéről. Szétdarabolódott maradványok egy a Snake River feletti 120 m magas teraszra mutatnak. TERASZ KI VÉSÉS — Oszlopos láva kitöltés a Snake River egy előző 90 m mély kanyonjában. A SNAKE RIVER RÉSZLEGES BEVÁGÓDÁSA Kavics és homok a Snake Rivertől délre nagy kiterjedésben megmaradt 170 m-nél magasabb, széles pediment darabjain. Kemény cementált fedőréteg, 2 m széles. SZÉLES VÖLGYERÓZIÓ Kanyon feltöltés laza tavi üledékekkel (agyag, diatomit, parti kavics) közbetelepült bazalt dara- bokkal. Kb. 250 m vastag feltöltés. Faimája Mammuth, Equus, Gigantocamelus és Paramylodon-t tartalmaz, modem Mollusca-faunával. A legfiatalabb bazalt kora K — A meghatározással 1,4 _ millió év. KANYON KIVÉSÉS Kavics és hömpöly homokkal és iszappal, váltakozva a Snake Rivertől délre megmaradt, szétszab- dalt eróziós felszínen, 180 — 250 m magasan. Helyenkint 60 m vastag. Kemény cementált fedőréteg, 2 m vastag. A fosziliák Proboscidea maradványok. ELEGYENGETETT MEDENCEÜLEDÉKEK, KISEBB VETŐDÉSEK Medencekitöltés kevéssé konszolidált agyaggal és kisebb bazalt lávafolyások. Hirtelen változások az üledékek facies jellegében oldalirányban. 100 — 200 m vastag tavi tömör kőzetliszt, folyómeder homok és ártéri, sűrűn rétegezett, sötét agyag és meszes pala. A rétegződést számos egykorú süllyedés zavarja. Kb. 600 m üledékösszlet feltárva. A fossziliák számos gerincest tartalmaznak a Blancan provinciából, rendkívül gazdag Mollusca anyagot, mind kihalt fajokból, gazdag pollen, alga és diatoma leletet. A bazalt kora K — A módszerrel meghatározva 3,5 millió év. sál (Sangamon) azonosították ezt az időszakot. E teraszoknak megfelelően nem mutat- hatók ki tengeri elöntés nyomai a belső medencékben és völgyekben. Eljegesedés utáni eusztatikus tengerszintváltozások folytán befulladt völgyek és folyómedrek 100 méter mélységig találhatók a mai tengerszint alatt. Rónai: A negyedkor kutatás eredményei Észak- Amerikában 335 4. Általános problémák és kutatási módszerek Az amerikai negyekorkutatás széleskörűen alkalmazza az abszolút kormeghatá- rozást. Százával készülnek évenkint izotópmeghatározások, a geokémiai laboratóriumok száma és kapacitása nagy. Az eddigi kormeghatározásoknak az éghajlati ciklusok tisz- tázása terén elért eredményeiről Wallace S. Broecker, a newyorki Lamont Geological Observatory kutatója számolt be (1965). A negyedkori kormeghatározásokban a C14, Pa231, Th230, U234, He4, Ar40, Cl36, Be10 izotópokat használják. Az ezekkel átfogható időtartam o — 8 millió év, ill. a He4 és Ar40-nél korlátlan. Az abszolút kormeghatározásokkal korrigálták Emiliani (1955) klíma- görbéjét. D. B. Ericson (1964) és társai a tengerfenék fúrásmintáiból és fosszüiáiból következtetve úgy találták, hogy a felsőpleisztocén (Wisconsin Stage) több mint 100 000 évig tartott, az utolsó interglaciális (Sangamon) több mint 250 000 évig; az illinoisi elje- gesedés közel 100 000 évig. Teljesen megbízhatónak az utolsó 150000 év adatai mondhatók. D. B. Eric- son vizsgálatai megerősítik Milankovid számítását a jégkorszakok poláris okairól. * A Cox — R. R. Doell — G. B. Dalrymple a paleomágnesességnek a negyedkori sztratigrafiában való felhasználásáról írtak tanulmányt az amerikai gyűjte- ményes kötetben. 4 olyan időszakot határoztak meg a negyedkorban, amikor a föld mágneses tere azonos polaritást mutatott. Ezeknek az időszakoknak az alábbi neveket adták és időtartamukat a következően határozták meg: jelen idő Brunhes északi polaritás időszaka 0,85 + 0,14 millió év Matuyama déli polaritás időszaka 2,5 + 0,2 millió év Gauss északi polaritás időszaka 3,4 + 0,1 millió év Gilbert déli polaritás időszaka Az európai Villafranca-i emlősfauna kora a Matuyama déli polaritás idejével ért véget. Kezdetét még nem sikerült korrelálni. Az északamerikai kontinens negyedkori tektonizmusának összefoglaló ismerteté- sében Philip B. K i n g (1965) a kaliforniai földtani felügyelőség geológusa megállapítja, hogy a negyedkori kéregmozgások természete nem különbözik lényegesen az előző koroké- tól, mint egyes szerzők liírdették. Valamelyes különbség jeletkezik abban, hogy az újkori kéregmozgásokat kiváltó okok nem helyezkednek el nagyon mélyen, hanem közelebb a felszínhez, továbbá hogy a rendkívüli klímaingadozások okozta izosztatikus és euszta- tikus mozgások nagyobb jelentőségűek a quarterben. A kongresszus együttes bevezető előadásait négy kontinens kiemelkedő szakemberei tartották. Az elsőt Richard Foster F 1 i n t a Yale-i egyetem tanára, az amerikai negyed- kori geológusok doyenje és az 1965. évi kongresszus elnöke: The Pliocene-Pleistocene Boundary (Pliocén-pleisztocén határ) címen. Elsősorban a legújabb tengerfenéki fúrások eredményeire támaszkodva kimutatja, hogy a korhatárt legtöbb helyen nem annyira üledékdiszkordaneia jelzi, hanem klímaváltozás, azaz lehűlés. A világ különböző tájain való korreláció lehetőségét a radiokarbon adatok szaporodásától várja. 336 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 3. füzet A második ünnepi előadó W, W. Bishop geológus volt az Ugandái Múzeum vezetője Kampalában. A nálunk is annyira fontos korrelációs nehézségekről beszélt a magas hegyvidéki glaciális üledékek és a mélyfekvésű medencék üledékeiben jelentkező klímahatások között. A medencékben üledékváltozásokat okozó éghajlatváltozások hatá- sának megfigyelését zavarják a helyi tektonikai mozgások és vulkanizmus. Az együttes ülés harmadik előadója C. G. Stephens volt Ausztráliából az Adelaide-i talajtani intézetből. A talajtannak geológiai jelentősége tekintetében olyan részletes és sokoldalú fejtegetést halottunk tőle, amely indokolttá tette a később megsza- vazott paleopedológiai bizottság létrehozását az ő elnöklete alatt. Ilyen bizottság létre- hozásának felvetésére a magyar résztvevőknek is megbízásuk volt. A paleopedológia a negyedkori földtannak kevés helyen lehet jobb segítője, mint éppen a magyar medencé- ben. A fosszilis talajok szerkezetükben megőrzik az éghajlat- és környezetváltozások hatásait és nem az éghajlat egyes elemeit, hanem annak összhatását tükrözik. Az ünnepi együttes ülés negyedik előadója a Szovjetunió akadémikusa és a szovjet delegáció vezetője J. P. Geraszimov volt. Az utolsó jégtakaró visszahúzódásáról beszélt északkelet Európában. A lengyel Balti, a német Visztulái és az alpesi Wiirm-mel korrelálható Valdai eljegesedés visszahúzódása időszámításunk előtt 70 000 — 85 000 évvel kezdődött és megismétlődő oscillációkkal időszámításunk előtt 12 600 — 13 400 évvel hagyta el utolsó végmorénáit. A Kelet- Baltikumban 6 végmoréna öv, a Valdai-magasla- tokon 4, azoktól keletre 3 jelzi a visszavonulás megújuló szakaszait. Nem lehet a keletafrikai Bishop és a keleteurópai Geraszimov előadásai- nak tartalmában meg nem látni a negyedkor belső tagolódásának régiók szerinti változá- sát, amiből a magyar pleisztocén tagolására nézve is fontos tanulság adódik. A külföldi előadók tekintélyes anyagából a nem táji jellegű, általános érdekessé- gűekből érdemes néhányat kiemelni. így a klimatológiai előadások közül Dzerdzeev- s k i j -ét a moszkvai akadémia földrajzi intézetéből, aki a XX. század klímaváltozásaival foglalkozott. Az északi féltekén a XX. sz. elejétől napi időjárási feljegyzéseink vannak. Ezekből a paleoklimatikus változásokra is hasznos tanulságokat meríthetünk. Az előadó és munkatársai két különböző periódust, korszakot mutattak ki a XX. sz. éghajlatában; az első periódusban a meridionális légáramlások voltak uralkodóak, a másodikban a zonáli- sak, jelenleg átmeneti helyzetben vagyunk újra a meridionális cirkuláció felé. K. K a i s e r a berlini földrajzi intézet tanára a jégkorok hőmérséklet-ingadozásai-ról közölt adatokat. A sarki fahatár és az állandóan fagyott területek déli határának ingadozása szerint a jégkorszakok alatt az évi átlagos hőmérséklet ingadozása 15 — 16 °C-t tett ki Középeurópa déli részén, 5 — 7 °C-t Déleurópában és Észak- Afrikában. Az első jeges kort követő továb- biak mind hidegebbek és hidegebbek voltak, ugyanígy az interglaciálisok is. Az utolsó jégkor évi átlagos hőmérséklete 4 °C-al volt hidegebb az elsőnél. A jégkorok és interglaciá- lisok közötti hőmérséklet különbség eléggé állandó 17 — 18 °C volt. E.H.Ackermann göttingai geológus a talajvíztükör ingadozásán mutatja ki az éghajlati változásokat. A talajvízingadozás hatására a laza kőzetekben függőleges hasadási síkok és konkréciós alakok (babák), liasadékfal kitöltések jöttek létre (Monkstones) . D. J. S c h o v e angol professzor a kenti Beckenhamból a holocén éghajlati szakaszokat mutatta ki pollen- és radiokarbon adatokból. Eszerint 5325 évvel jelen időnk előtt volt a fő meleg-maximum, 4575-ben a „kis jégkor”, a szubboreális hosszú meleg fázis 3625 körül. Sokan foglalkoztak a pleisztocén éghajlatváltozások szoláris radiációs okaival. Az egyszer már majdnem eltemetett Milankovic -elmélet újra éledni és igazolódni látszik. A madisoni egyetem (Wiseonsin, USA) egy kollektívája J. E. Kutzbach vezetésével számításokat végzett a szoláris radiációk hatására nézve a melegáramlásokra és kimutatta, hogy jelentékeny változások jöhetnek létre a nagy földi melegcirkulációk- Rónai: A negyedkorkutatás eredményei Észak-Amerikában 337 bán a földpálya rendellenességeiből adódó apró besugárzási változásokból. Pontosan az ellenkező állásponton van W. F. Tanner a floridai egyetem geológusa Tallahassee- ban. Szerinte a jégkorszakok oka a kontinensvándorlás és pedig Észak- Amerikának, e nagy kontinensnek északra tolódása és a Bering-szoros környékének kiemelkedése, ami megakadályozta, hogy a Csendes-óceán meleg áramlatai bejussanak az Északi tenger- öbölbe. E jelenségek mellett semmi szükség arra, hogy napsugárzási jelenségekben keres- sük a jégkorszaki jelenségek okát. Az előadó szerint a jégkorszakok ideje aránylag rövid interglaciálisokkal i milhó éve tart és még ioo millió évi folytatással lehet számolni. Ebben a szekcióban hangzott el a magyar B a c s á k György előadása is a jég- korszakok okairól, amit B a r i s s Miklós omahai tanár olvasott fel, a szerző ugyanis igen magas korára való tekintettel nem vállalhatta a hosszú utazást. A közölt anyag nagy érdeklődést keltett, konkrét hozzászólások azonban csak a nyomtatásban való megjelenés után várhatók, minthogy az előadás matematikai alapjai csak gondos elem- zés után bírálhatók el. C. C. Cameron a washingtoni földtani szolgálat geológusa arról beszélt, hogy Iowában a feltárásokból és fúrásokból nyert laza üledékek mintáiban mérnökgeológiai, helyesebben talajfizikai vizsgálatokkal öt eltemetett negyedkori felszínt tudtak megkülön-. böztetni a glaciális eredetű üledékek között. A képződmények szervesanyag-tartalma, szemcsenagysága és plaszticitása összefüggést mutatott az éghajlati ciklusokkal. Meleg klíma alatt szerves anyagban szegény, nagy plaszticitású üledékek képződtek; az éghajlat lehűlésével kis plaszticitású, szerves anyagokban gazdag agyagok és mocsári, lápi tala- jok alakultak gleyesedő folyamatok során, megnövekedett folyóvízi vagy széltevékeny- ség a homok üledékek megjelenésére vezetett. V. Lozek Prágából igen hasznos tanulmányt készített a csigafauna felhasznál- hatóságáról a negyedkori szintezésben. Ökológiai együtteseket határozott meg s ezeket növényzeti övékkel egyeztette. A csigafajokat négy fő csoportba és további részletezéssel io kisebb csoportba osztotta, megkülönböztetvén erdei, füves térségi, indifferens és vízi fajokat. J. Fink az európai löszfajták kialakulásáról és a löszkötegeket tagoló fosszilis talajok típusairól adott elő. A. S. Kés a moszkvai akadémia földrajzi intézetének tagja szintén általában beszélt a löszökről és a löszhöz hasonló kőzettani jelleget mutató képződményekről, főleg barna és vörösbama agyagokról. Pontosan ami Sümeghy Józsefünk felfogását vallja a vörös agyagféleségek részben vagy egészben eolikus szárma- zásáról. Általános áttekintésnek mondható I. I. Krasno w-nak a leningrádi föld- tani intézet geológusának tanulmánya az európai és szovjetunióbeli negyedkori táji beosztások korrelációjáról. Sztratigráfiai kérdéseket tárgyaltak a tengerpartváltozások és tengerfenékkuta- tások eredményeit ismertető szekcióban, továbbá a palynológiai szekcióban is. A tenger- fenékkutatások közül kiemelkedik a new yorki Lamont obszervatórium munkája. D. B. E r i c s o n számolt be egy részükről. Figyelemreméltó eredmény, hogy az Atlanti- óceán nyugati mediterrán részén vett tengerfenékmintákban a pleisztocén kori éghajlat- változások jól megfigyelhetők, viszont a csendes-óceániakban nem. A hegyvidéken megfigyelhető sziklateraszok, tereplépcsők, legyalult tönkfelüle- tek, hegylábi lépcsők keletkezéséről igen érdekes előadást tartott C. Wahrhaftig a kaliforniai Berkeley egyetem földtani intézetének geológusa. E tereplépcsőkben nem lehet mindig tektonikai mozgások eredményét keresni. Kimutatta, hogy ilyen morfoló- giai formák folyamatosan bármelyik magassági övben eróziós úton keletkezhetnek. Gránit területeken az anyakőzet kitettsége, vagy eltakartsága szabja meg, hogy keletkez- nek-e ilyen lepusztulási formák. A meztelenül kitett sziklák esőzések után gyorsan meg- száradnak és igen lassan pusztulnak; ha azonban törmelék és talaj takarja, ez a nedvessé- 338 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 3. füzet get sokáig tárolja és az anyakőzet mállását, aprózódását nagyban elősegíti. A biotitcsillá- mok agyagásványokká formálódnak át. Kis patakok is meg tudják mozgatni az így szét- mállott, repedezett gránittömböket. Esetleges lejtőegyenetlenségek és vízfolyásos árkok helyi erózióbázisként szerepelhetnek és belépcsőzhetik a lejtőt minden tektonikai mozgás nélkül. Bár a löszkérdés külön terepi szimpozion tárgya volt, a periglaciális jelenségek általában nem kaptak nagy teret a kongresszuson. Kiemelkedő ebből a szekcióból I. P. Geraszimov előadása a löszről, a periglaciális jelenségekről és az ősemberről. Az ősember-telepek kapcsolatban vannak a periglaciális övvel és az euráziai kontinensen végigvonuló löszzónával. Az ősember számára ezek az erdőtlen füves puszták vadász- ható nagy állataikkal (mammut, bölény, szarvas stb) vonzóak voltak. Ebben a szekcióban hangzott el Pécsi Márton előadása a pleisztocén krioplanációs jelenségek domborzat- formáló hatásáról a magyar középhegységekben. Nagy érdeklődés mutatkozott ez alkalommal a tektonikai kérdések iránt. Két délelőttöt is szenteltek neki és külön neotektonikai bizottság is foglalkozott a nemzet- közi neotektonikai térképek szerkesztésével. Eegtöbb előadás a tengerpartok és tenger- öblök emelkedésével és süllyedésével foglalkozott (Chesepeake Bay, kaliforniai tengeri teraszok, negyedkori kéregmozgások Japánban, negyedkori vulkanizmus Ausztráliában) . Általános jellegű volt az ukrán I. E. Szokolovszky előadása a neotektonikus mozgások fluktuális jellegéről. A délorosz táblán megfigyelt jelenségek szerint a tekto- nikus mozgások állandóak voltak végig a neogénen és negyedkoron. A mozgások nem vol- tak egyértelműek, hanem lüktetőek, változott a mozgások iránya, intenzitása és tájan- kint az ideje is. Érdekes, hogy több középeurópai állam is egymástól függetlenül idő- szerűnek tartotta a negyedkori tektonikai vizsgálatok eredményeivel jelentkezni. E sorok írója az újkori süllyedésekről beszélt a magyar medencében. C. G h e n e a román küldött Románia neotektonikai térképének előkészítéséről számolt be; Rühle E., a lengyel földtani intézet igazgatója Eengyelország milliós méretű neotektonikai térképét ismertette ; H. C. A. J a c k 1 i a svájci alpokban megfigyelt eljegesedés utáni különböző méretű emelkedésekről beszélt; T. P.e p p a n salzburgi tanár a fiatal emelkedések hatását mutatta ki a különböző kőzetféleségekből álló magas hegyvidékek glaciális formakincsé- nek alakulásában; végül K. E. P i c a r d Nyugatnémetországról mutatott be fiatal mozgási jelenségeket. így ennek a szakosztálynak második napja úgyszólván teljesen Középeurópa fiatal kéregmozgásainak fejtegetésével telt el. Kitűnő előadást tartott R. W. Fairbridge, a new yorki Columbia egyetem tanára a kontinensek szélein a harmad- időszak után kialakult szakadékszerű tengermedencékről. Több előadó szólott a radiokarbon kormeghatározások értékeléséről és igen sok előadásban szerepeltek ilyen adatok. Hidrológiai érdekességű előadás is több akadt azontúl is, hogy a klímaviszonyokat tárgyaló témákban a hidrológia általában szerepet kapott. O. Landström ésC. G. Wenner a stockholmi egyetem negyedkor- kutató intézetének dolgozói módszert ismertettek, amely által radioaktív sugárzással 30 — 40 nyomelem egyidejű aktivizálása és kimutatása válik lehetővé a vízben. A talaj- víz és mélységi vizek eredetének és mozgásának tanulmányozásánál e módszernek Svéd- országban jó hasznát vették. A. Cailleux párisi professzor a franciaországi negyed- kori üledékek másodlagos kémiai elváltozásairól értekezve megemlékezett K r i v á n Pál megállapításairól a vasoxid kiválások létrejöttéről (kovárványos homok) és magyará- zatát helyesnek fogadta el. E. S c h e n k Nyugatnémetországból, A. Cox és R. R. D o e 1 1 Californiából a kőzetek paleomágnesességéről és a negyedkor folyamán előállott mágneses pólusvándorlásokról értekeztek. Vulkánikus képződmények korrelálására a paleomágneses vizsgálatok jó segédeszközt adnak. A negyedkorban hét mágneses tér- fordulatot mutattak ki s ezeknek idejét is meghatározták K - Ar abszolút kormeghatáro- Rónai: A negyedkorkutatás eredményei Észak- Amerikában 339 zással. J.D. Obradovics a coloradói földtani intézet geológusa kimutatta, hogy növekvő számban készülő abszolút kormeghatározási adatok a pleisztocén kort sokkal hosszabbnak mutatják, mint eddig hitték. A K-Ar izotóppal végzett kormeghatározások Califomiában a pliocén-pleisztocén korfordulót 3,04 millió évvel ezelőttre adták meg, Franciaországban a villafrancai faima kora Perrierben 3,3 millió évnek adódott, másutt is 2,2 — 2,6 — 3,5 millió évet számítottak a pliocén — pleisztocén liatárfaunák korára. Nem kevésbé érdekes az sem számunkra, hogy a mérsékelt övi tavakban (Ohio Silver Laké és Martha Vineyard Seth’s Pond) az üledékképződés gyorsaságát a posztglaciális idő hideg szakaszaiban 100 évenkint 4 — 8 cm-nek, a meleg időszakokban 10 — 25 cm-nek találták; erről számolt be J. G. 0 g d e n , az oliioi Wesleyan egyetem botanikai osztályá- nak kutatója Delawareből. Az INQUA kongresszus alkalmából a résztvevő államok közül többen összefog- lalták a negyedkor kutatása terén elért saját eredményeiket és azokat külön gyűjtemé- nyes kiadványban vagy valamelyik szakfolyóirat külön számaként a kongresszusnak bemutatták. Hazánkban az Acta Geologica adott ki külön kongresszusi számot (1965. IX.) IRODALOM H. E. Wright Jr. and Dávid G. F r e y: The Quatemary of the United States. A Review Volume fór the VII. Congress of the International Association fór Quatemary Research. Princeton, New Jersey. 1965. 922 p. A gyűjteményes kötetből az ismertetésben kiemelt tanulmányok : J. P. Schafer — J. H. Hartshorn: The Quatemary of New England. pp. 113 — 128., Emest H. M u 1 1 e r: Quatemary Geology of New York. pp. 99 — 112. John C. F r y e — B. Willman - Róbert F. Black: Outline of Glacial Geology of Illinois and Wisconsin. pp. 43 — 62., E. C. Reed — V. A. Dreeszen — C. K. Bavne — C. B. S c h u 1 t z: The Pleistocene in Nebrasca and Northern Kansas. pp. 187 — 202., Gerald M. Richmond: Glatiation of the Rocky Mountains. pp. 217 — 230., Glenn R. S c o 1 1: Non- glacial Quatemary Geology of the Southern and Middle Rocky Mountains. pp. 243 — 254., Harold E. M a 1 d e: Snake Ri'ver Piáin. PP- 255 — 264., Roger B. M o r r i s o’n: Quatemary Geology of the Great Basin. pp. 265 — 286., C.Wahr- h a f t i g — J. H. B i r m a n: The Quatemary’ of the Pacific Mountain System in Califomia. pp. 299 — 31o., Wallace S. Broecker: Isotope Geochemistry and the Pleistocene Climatic Record. pp. 737 — 753- Allan C o x — Richard R. Doell'— G. Brent Dalrymple: Quatemary Paleomagnetic Stratigraphy. pp. 817 — 830., Philip B. K i n g: Tectonics of Quatemary time in Middle North America, pp. 831 — 870. United States Geologica l Survey, Studies on the Quatemary 1963 — 1965. Distributed on the occasion of the VII. Congress of the International Association fór Quatemary- Research. August 14 — September 19. 1965. Reprinted írom: Geological Survey Professional Papers. Bo'ulder, Colorado. 1965. 210 p. Abstracts International Association fór Quatemary Research. VII. International Congress. General Sessions. Boulder and Denver Colorado. 1965. 532 p. Kirándulási kalauzok. Guidebook fór Field Conference INQUA. USA. 1965. A. New England — New York State. 92 p. B. Central Atlantic Coastal Piain and Mississippi Delta and Central Gulf Coast. 117 p. C. Upper Mississippi Valley. 126 p. D. Central Great Plains. 124 p. E. Northern and Middle Rocky Mountains. 129 p. F. Central and South Central Alaska. 14 1 p. G. Great I.akes — Ohio River Valley. no p. H. Southwestem Arid I.ands. 109 p.' I. Northern Great Basin and Califomia. 165 p. J. Pacific Northwest. 108 p. Egyéb az ismertetésben említett tanulmányok: R. F. Black (1951): Eolian deposits of Alaska. Arctic. Fairbanks. Vol. 4. pp. 89 — m.,D. B. Éricson — Ewing — Maurice — Wollin: The Pleisto- cene epoch in deep sea sediments. Science. Cambridge New York 1964. Vol. 146. pp. 723 — 732., C. Emi- liani: Pleistocene temperatures. J. Geol. Chicago. 1955. (Washington) Vol. 63. pp. 538 — 578., D. M. Hopkins — T. N. V Karlstrom: Permafrost’ahd ground water in Alaska. U. S. Geological Survey. Prof. Paper 264 F. pp. 113 — 146., D. A. Morris — O. M. Hackett — K E. Vanlier — E. A. M o u 1 d e r: Groundwater resources of Riverton irrigation project area. U. S. Geol.-Surv. 1959. Water Supply Pap. 1375. 205 p. HÍREK — ISMERTETÉSEK 1966. január 5-én töltötte be 60. életévét dr. Földvári Aladár Kossuth-díjas egyetemi tanár, a föld- és ásványtani tudományok doktora. Fcjldvári Aladár professzor egyetemi tanulmányait a budapesti Tudomány- egyetemen végezte, ahol természetrajz — kémia szakon gimnáziumi tanári oklevelet szer- zett. Az egyetemi doktori fokozatot ugyanitt 1929. november 8-án nyerte el földtan, ás- ványtan, kémia szaktárgyakból „summa cum laude” minősítéssel. Tudományos pálya- futása doktori disszertációjával, illetve ennek elnyerését követően indult. 1929-től a budapesti Műszaki Hgyetem Ásvány- Földtani Tanszékének tanársegédje lett, dr. V e n d 1 Aladár professzor mellett. A Műszaki Egyetemen töltött évek során főként az üledékes kőzettan területéről alapozó jelentőségű dolgozatok sorozata jelent meg Földvári Aladár tollából. 1938 és 1949 között a Magyar Állami Földtani Intézetben hasznosította osztálygeológusi minőségben széleskörű, a földtan egészét átfogó ismereteit, majd 1949- ben a debreceni Kossuth Fajos Tudomány egyetem Ásvány-Földtani Tanszékére nevez- ték ki tanszékvezető egyetemi tanárnak. Kutatói eredményességét a pedagógia területén elért sikerei („Felsőoktatás Kiváló Dolgozója” cím birtokosa) tetézték meg, utóbbit biztos didaktikai érzékkel átszervezett és kiépített tanszéke is példázza. 1952-ben a hasznosítható ásványi nyersanyagok tudományos kutatása terén elért eredményeiért, különösen a Velencei-hegység lehetséges érckészletének felderítésével kapcsolatos munkájáért Kossuth-díjat kapott. A Magyarhoni Földtani Társulat vezeté- sének csaknem minden vezetőségi pozíciójában mintaszerűen állt helyt mindmáig ter- jedőleg, éppúgy mint a Tudományos Akadémia földtani feladatainak mindenkori magas- szintű kimunkálásában. A madridi Reál Academia de CienciasExactas, Fisicas y Naturales levelező tagja 1966. februárja óta a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Ásványtani Tanszé- kének vezető tanára. Földvári Aladár professzort ezen a jelentős évfordulón további, a maga emelte magas mérce szerinti eredmények elérése reményében köszönti a magyar geológus társadalom. Hírek, ismertetések 341 1966. május 2-án tanítványainak és tisztelőinek széles körében a Kárpátia helyi* ségeiben ünnepelték dr. M a u r i t z Béla nyug. egyetemi tanárt, Társulatunk tiszteleti tagját, 85. születésnapja alkalmából. Ezen a nevezetes évfordulón a tanítványok és tisz- telők összessége nevében dr. Horusitzky Ferenc nyug. egyetemi tanár fejezte ki az ünnepelt személyéhez méltó, emberi emelkedettségű és költői szárnyaláséi mondatokban mindazt a hálát, köszönetét és jókívánságot, amivel tanítványai s a magyar földtani tudományok M a u r i t z Béla professzornak tartoznak. Tudományos minősítések 1965. május 4-én rendezték meg Benkőné dr. Czabalay Lenke tagtár- sunk ,,A Bakony hegység kréta molluszka faimái” című kandidátusi disszertációjának nyilvános vitáját. Az opponensi vélemények alapján s a vita nyomán a Bizottság B. dr. Czabalay Lenke értekezését a kandidátusi fokozat elnyerésére megfelelőnek tartotta, ilyen értelmű állásfoglalását pedig továbbította a Tudományos Minősítő Bizottsághoz. Az értekezés opponensei dr. Csepreghyné Meznerics Ilona a föld- és ásványtani tudományok doktora és dr. G é c z y Barnabás a föld- és ásványtani tudományok kandi- dátusa voltak. 7965. november 10-én rendezték meg dr. Nagy Lászlóné választmányi tag, a biológiai tudományok kandidátusa „A Mecsekhegység neogén rétegeinek palinológiai vizsgálata” chnű akadémiai doktori értekezésének nyilvános vitáját. Az opponensi véle- mények alapján a Bizottság Nagy Lászlóné értekezését a tudományok doktora fokozat elnyerésére alkalmasnak tartotta, ilyen értelmű állásfoglalását pedig továbbította a Tudo- mányos Minősítő Bizottsághoz. Az értekezés opponensei dr. S o ó Rezső akadémikus, dr. G r e g u s s Pál a biológiai tudományok doktora és dr. A n d r e á n s z k y Gábor a biológiai tudományok kandidátusa voltak. 1966. január 17-én rendezték meg dr. Kubovics Imre tagtársunk „Észak- kelet- és Nyugat-Mátra ásvány-kőzettani vizsgálata” című kandidátusi értekezésének nyilvános vitáját. Az opponensek véleménye és a kialakult magas színvonalú vita alap- ján a kiküldött Bíráló Bizottság Kubovics Imre disszertációját megvédettnek nyil- vánította és a kandidátusi fokozat odaítélése érdekében javaslatot terjesztett a Tudo- mányos Minősítő Bizottság elé. Az értekezés opponensei dr. J a n t s k y Béla és dr. Kiss János a föld- és ásványtani tudományok kandidátusai voltak. 1966. április 27-én rendezték meg dr. N. W. G o k h a 1 e aspiráns (India) „A Velen- cei-hegység gránit és metamorf kőzeteinek ásványtani, kőzettani, kőzetkémiai és kőzet- szerkezeti vizsgálata” című kandidátusi disszertációjának nyilvános vitáját. Az. oppo- nensi vélemények és az eredményes vita alapján a Bizottság egyhangúlag alkalmasnak tartotta Gokhale dolgozatát a kandidátusi fokozat elnyerésére, s ilyen értelmű állásfoglalását továbbította a Tudományos Minősítő Bizottsághoz. Az értekezés opponen- 342 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 3. füzet sei dr. Földvári Aladár a föld- és ásványtani tudományok doktora és dr. Kiss János a föld- és ásványtani tudományok kandidátusa voltak. Aspiránsvezető: dr. Va- dász Elemér akadémikus. 1966. május 16-án volt dr Csajágky Gábor választmányi tag „A peloidok geokémiája, kémiai és fizikai tulajdonságai” cimű kandidátusi értekezésének nyilvános vitája. Az opponensek véleménye és a kialakult vita eredményessége alapján a Bizottság Csajág hy Gábor értekezését alkalmasnak tartotta a kandidátusi fokozat elnyerésére- és ilyen értelmű javaslatot terjesztett a Tudományos Minősítő Bizottság elé. Az értekezés opponensei dr. Földvári Aladár és dr. G r a s s e 1 y Gyula a föld- és ásványtani tudományok doktorai voltak. 1966. június 13-án rendezték meg dr. G é c z y Barnabás Társulatunk társelnöké- nek ,,A csemyei jura Ammonoideák” című akadémiai doktori értekezésének nyilvános vitáját. Az opponensek véleménye és a kialakult magas szintű vita, valamint a hozzá- szólók egyetértő méltatása alapján a kiküldött Bíráló Bizottság G é c z y Barnabás disszertációját egyhangúlag megvédettnek nyilvánította s a tudományok doktora foko- zat odaítélése érdekében javaslatot terjesztett a Tudományos Minősítő Bizottság elé. Az értekezés opponensei : dr. Csepreghyné Meznerics Ilona, dr. F ü 1 ö p József a föld- és ásványtani tudományok doktorai és dr. N o s z k y Jenő a föld- és ásványtani tudományok kandidátusa voltak. Akadémiai székfoglaló , 1966. április 27-én volt dr. P a n t ó Gábor választmányi tag a Magyar Tudomá- nyos Akadémia levelező tagjának akadémiai székfoglalója „A plutói és vulkáni kőzet- képződés határkérdései” címmel. Kitüntetések A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa hazánk felszabadulásának 20. évfor- dulója alkalmából dr. K o c h Sándor tiszteleti tagunkat a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette ki (Műv. Közi. IX. évf. 9. sz. 1965. V. 1.). A brit mohatudósok egyesülete (British Bryological Society) dr. B o r o s Ádám tagtársunkat a biológiai tudományok doktorát a jelenlegi és fosszilis mohok kutatóját tiszteleti tagjává választotta (Magyar Nemzet 1965. V. 4.). A művelődésügyi miniszter dr. Kubovics Imre tagtársunkat az Oktatásügy Kiváló Dolgozója címmel tüntette ki (Műv. Közi. IX. évf. 15. sz. 1965. VIII. 1.). A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Greguss Pál tagtársunknak nyugalomba vonulása alkalmából, öt évtizedes oktató-nevelő tevékenysége elismeréséül a Munka Érdemrend arany fokozatát adományozta (Műv. Közi. IX. évf. 16. sz. 1965. Vilii. 15.). A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa hazánk felszabadulásának 21. évfordu- lója alkalmából dr. K e r t a i Györgyöt a Magyarhoni Földtani Társulat elnökét a Tár- sulat vezetésében kifejtett elévülhetetlen érdemei elismeréséül a Munka Érdemrend arany fokozatával, dr. B a r t k ó Lajos választmányi tagot és Bíró Ernő választmányi tagot, valamint G a 1 1 i László Mérnökgeológiai Szakcsoport elnökét a Munka Érdem- rend ezüst fokozatával (Magyar Közi. 1966/26.), Bélteky Lajos tagtársunkat és K o n d a József választmányi +agot a Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntette ki (Magyar Közi. 1966/28.). A nehézipari miniszter dr. Somos László tagtársunkat a Nehézipar Kiváló Dolgozója címmel, Varga Imréné tagtársunkat pedig a Bányászat Kiváló Dolgozója címmel tüntette ki (Nehézipari Értesítő X. évf. 15. sz.). A Központi Földtani Hivatal elnöke hazánk felszabadulásának 21. évfordulója alkalmából dr. K r i v á n Pál főtitkárt, Bállá Kálmán, dr. H a á z Istvánná,. Hírek, ismertetések 343 Széles Margit, B o r b á s László, G e r b e r Pál, Gondozó György, Makrai László, és D ö ni ö k Teréz tagtársakat a Földtani Kutatás Kiváló Dolgozója címmel tüntette ki. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa hazánk felszabadulásának 21. évfordu- lója alkalmából eredményes munkája elismeréséül dr. Grassely Gyulának a József Attila Tudományegyetem tanárának a Munka Érdemrend ezüst fokozatát adományozta (Műv. Közi. X. évf. 9. sz. 1966. V. 2.). A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Országos Elnöksége és Választmánya a TIT alapításának 125. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi ülésén, 1966. május 28-án Dr. h. c. Vadász Elemért a Bugát Pál Emlékéremmel tüntette ki. A művelődésügyi miniszter dr. M e i s e 1 Jánosné tagtársunkat az Oktatásügy Kiváló Dolgozója címmel tüntette ki (Műv. Közi. X. évf. 13. sz. 1966. VII. 1.). A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Csepreghyné Meznerics Ilonát Társulatunk Őslénytani Szakcsoportjának elnökét, a Természettudományi Mú- zeum Föld- és Őslénytárának osztályvezetőjeként kifejtett eredményes munkássága elis- meréséül a Munka Érdemrend ezüst fokozatával tüntette ki (Magyar Közi. 1966/40). Augusta, Josef: Versteinerte Welt. — Leipzig — Berlin (Urania Verlag) 1966. A u g u s t a professzornak ez a könyve szerzőjének óriási munkaképessége mellett magasfokú írói készségéről is újra tanúbizonyságot tesz. A karbontól kezdve a pleisztocén hófödte, sivár területéig 15 fejezeten keresztül vezet át bennünket a szerző a földtörténeti múlt mesterien megelevenített képein keresztül. A fejezetek egy-egy földtörténeti sza- kaszról adnak irodalmilag élvezetes s a legmagasabb tudományos színvonalat képviselő életképet. Ábel életképeit ugyanez a két sajátosság fémjelezte. Ábel azonban első- sorban a paleontológiában már ismeretekkel rendelkezők számára kívánt műgonddal megírt, élvezetesen összeállított ismeretanyagot közölni. Olvasóközönségként a paleon- tológusokat és a természettudomány rokon ágait művelőket tartotta szem előtt. A u- g u s t a viszont éppen az ezirányú figyelemkeltést tekinti fontosnak, s így munkája az őslénytannak széles körökkel történő megismertetését célozza. Ha hazai gondjainkra és nehézségeinkre gondolunk, azt mondhatjuk, példaszerűen mutatja meg, hogy lehet magas irodalmi szinten és alapos tudományos felkészültséggel tudományunk iránt mind- azok körében érdeklődést és megbecsülést kelteni, akikben természettudományos véna 1 van. A könyv további kiemelkedően elismerésre méltó sajátossága, hogy nem csak a népszerűsítő irodalomban már únos-úntalan leírt állatokat és növényeket szerepelteti, hanem a ritkán emlegetett alakokat sem fél „novellái” keretében bemutatni. A „kővé- vált világ” úgy elevenedik „életképpé”, hogy közben valamely földtörténeti szakasz egy-egy tájegységének szinte egész élete lelki szemünk elé varázsolódik s megismerjük a fennmaradásért folytatott erőfeszítés sok-sok, gyakran véresen kegyetlen mozzanatát. Az Utószó azután az egyes fejezetekben már megírt anyag mintegy kiegészítését és tudománytörténeti adatok sokaságát adja. Számos magyarázata pedig még további mértékben emeli a kitűnő munka tudományos színvonalát. B o g s c h L . H omoródi Lajos: Felsőgeodézia. Tankönyvkiadó, Budapest, 1966. A földmérőméfnöki szak hallgatói számára készült a 614 oldalas tankönyv, amely négy részre osztva tárgyalja a terjedelmes és sok újszerű ismeretet felölelő anyagot. A szükséges matematikai és fizikai alapismeretek tárgyalása után a Föld méreteinek és alakjának meghatározásával kapcsolatos ismeretekkel, majd a helymeghatározás két alapvető műveletével, a vízszintes és a magasságmérésekkel foglalkozik. A geodézia a földfelszín megismerésének tudománya, s ennélfogva a különböző föld- (geo-) tudományokkal rendkívül szoros a kapcsolata. Még gyakorlati jellegű geodé- ziai mérések számára is fontos adatokat szolgáltathat a geológia,, különösen dinamikai fejezeteiben, a geográfia pedig elképzelhetetlen a geodézia által nyújtott adatok nélkül. 344 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 3. füzet Az elméleti geodézia fizikai vonatkozásai miatt természetes, hogy rokontudományai sorában a geofizika is az elsők között áll. A könyv érdeklődésre tarthat számot e tudományok gyakorlati művelői számára is. A könyv tanulmányozásával mód nyílik megismerni a felsőgeodéziai műveletek általános alapelveit, amelyeket az országos felmérés, a magyarországi alkalmazások szempontjá- ból tárgyal, de segítséget ad az érdeklődőknek az irodalom tanulmányozásához is. G r o s s z Á. K u ni m e 1, B. — R a u p, D. (szerk.) : Handbook of Paleontological Techniques. — 852 old., számos ábrával és fényképpel. San Francisco és London (W. H. Freeman & Co) 1965. A magyar irodalomban őslénytani anyag földolgozására vonatkozó adatokat K u t a s s y Endre kicsi, de hasznos könyvében kapunk, amely megjelenése idején szűk terjedelme ellenére is korszerű volt. A most előttünk fekvő vaskos, angol nyelvű kötet természetesen nemcsak terjedelmében, hanem abban is elüt K u t a s s y könyvecskéjé- től, hogy közel 40 év további tapasztalatát és vizsgálati módszerbeli fejlődését is tartal- mazza. Az 5 részre tagolódó könyv számos szerző munkája, akiknek írását az egyes részek koordinálói egyeztették s végül ezek összeállításait egységesítette e könyv két kitűnő, ismert nevű szerkesztője. Az első rész több mint 100 oldalnyi terjedelemben az egyes fontosabb és nagyobb rendszertani egységet képviselő ősmaradványokkal kapcsolatos általános eljárásokat ismerteti. A jóval terjedelmesebb (közel 350 oldal) második rész több fejezetre oszlik. Elsőként a gyűjtés technikájával ismerkedünk meg: különböző kőzetekről, különböző területekről, különböző állatcsoportok gyűjtéséről kapunk értékes fölvilágosítást. A máso- dik fejezet a vizsgálati előkészítés mechanikai, a harmadik pedig kémiai módszereivel ismertet meg. A negyedik fejezet a sugarakkal (Röntgen, vörösön aluli, ibolyán túli) történő vizsgálatok módszereit tartalmazza, az utolsó kettő pedig a másolatkészítés, illetve a fényképezés és rajzolás technikáját. Kétségtelen, hogy költséges módszerek is szerepelnek, de sok könnyen megvalósítható jó tanáccsal is találkozunk a gazdag anyagban. A harmadik rész foglalkozik a palynológiával s ennek a résznek a terjedelme is tekintélyes, mintegy 240 oldal. A könyv utolsó két része pedig irodalmi adatok össze- foglalásával nyújt segítséget mindazoknak, akik az őslénytani anyagok vizsgálati elő- készítésének részleteit kívánják megtudni. A könyvnek ez a tartalomjegyzékszerű ismertetése is mindenkit meggyőzhet arról, hogy a korszerű vizsgálatok alapos előkészítő munkát igényelnek. De arról is meggyőz a minden kívánalomnak megfelelően kiállított könyv, hogy az őslénytani kutatásnak ma is változatlanul a kutató lelkiismeretes munkája a legfontosabb alapja. Bogsch L. Miliőt, G.: Géologie des argiles. (Az agyagok földtana). Páris, 1963. Hasson et Cie. p. 1—500, 75 ábrával, 12 fényképpel, 15 táblázattal. Az egyre növekvő fontosságú agyagásványok mind nagyobb teret kapnak a föld- tani szakirodalomban. A szerző agyagos üledékképződéssel foglalkozó könyve és számos cikke után tekintélyes műben foglalta össze az agyagos képződmények földtanára vonat- kozó ismereteket. A könyv az agyagásványok, majd az agyagos kőzetek ismertetésével kezdődik. Rövid általános geokémiai áttekintés után, melyben elsősorban a kova és alumínium oldékonyságával, a szilikátok hidrolízisével foglalkozik, tér rá a szerző az agyagoknak a geokémiai ciklusban elfoglalt helyzetére. Három fejedet foglalkozik részletesen a különböző eredetű agyagokkal, mégpedig a mállási öv és a tilaj, valamint a szárazföld és tenger agyagjaival, ezek ásványtani és földtani fáciesével. A Föld néhány nagyobb üledékgyűjtő medencéjéből részletesen ismertet néhány jellemző agyagösszletet, így a szaharai ópaleozoikumból, az amerikai karbonból, a fran- ciaországi triászból, a nyugatafrikai harmadidőszakból. Külön fejezet foglalkozik a kovásodással és a különböző kova-kiválásokkal. A könyv további fejezetei az agyagok genetikai és geokémiai kérdéseit vizsgálják, mégpedig először a fizikai és vegyi mállás szerepét az agyag képződésében, majd a tulaj- Hírek, ismertetések 345 donképpeni agyagképződést. Érdekesek itt a szerzőnek az agyagok mesterséges előállí- tására vonatkozó közlései is. A befejezés az agyagok , valamint az őket felépítő elemek geokémiáját tárgyalja, ismerteti az üledékképződés helyének és közegének geokémiai viszonyait, végül röviden az agyagok metamorfizációját. A könyv a kiadótól megszokott ízléses kivitelben készült. Áttekinthetőségét segíti a rövid tárgymutató. Külön ki kell emelnünk a számos jól sikerült ábrát, valamint elektronmikroszkópi és — zömmel színes — mikroszkópi felvételt. Irodalomjegyzéke csaknem ezer művet sorol fel. B e n k ő F. Murawsky, H.: Ceologisches Wörterbuch. V., javított és bővített kiadás. Ferdi nand Enke Verlag, Stuttgart, 1963. p. 1—244. oldal, 61 ábrával, 10 táblázattal. A Behringer C. szerkesztésében először 1937-ben megjelent földtani szótár alig több mint negyedszázad alatt a közelmúltban ötödik kiadásban jelent meg. A leg- utóbbi kiadástól — eltekintve az új fogalmaktól — a mostani annyiban tér el, hogy újból tartalmazza az ásványneveket, kihagyja azonban (a kiadótól azóta megjelent őslénytani szótárra való tekintettel) az őslénytani megnevezéseket. Maga a szótár értelmező szótár, a gyűjtőneveknél valamivel bővebb, egyébként dicséretesen rövid megfogalmazásokkal. A fogalmak mellett a prioritás elvének megfe- lelően közli az első megnevező nevét s megfelelő évet is. A könyv mintegy 3000 címszót tartalmaz. Ábraanyaga csupán a legszükségeseb- bekre korlátozódik, általában ismert vonalas rajzok. A táblázatok közül kiemelhetjük a latin és görög szavak etimológiai összefogla- lását (625 szó). B e n k ő F. 0 1 1 m a n n, F.: Introduction a la géologie maríné et littorale. (Bevezetés a tenger és a tengerpart geológiájába). Paris. 1965; A rövid, tömör, megfigyelésekben és gondolatokban nagyon gazdag tankönyv a geológusok és geográfusok számára egyaránt figyelemreméltó. A nagy nemzetközi tapasz- talatokkal rendelkező szerző művében elsősorban a tengeri erózió, a tengerpartok, a kontinentális párkány és a tengeralatti kanyonok kérdésével foglalkozik, mindvégig figyelve arra, hogy a jelen megfigyelések az egykori viszonyokra hogyan alkalmazhatók. Az utolsó évtized során a tengertan mélyreható új ismeretekkel gazdagodott. A szerzőnek nem csak az eredmények bemutatása az érdeme, hanem az a kritikai szemlélet is, ahogyan az új eredményeket tárgyalja. Módszertani szempontból O 1 1 m a n n műve más tan- könyv számára is példáid szolgál. A fejezeteken belül a kisebb tartalmi egységek „decimá- lis” számozása nem csak a munka logikai felépítését dicséri, hanem a lexikonszerű gyors használatot is biztosítja. Papp F. — Kertész P-: Geológia. Tankönyvkiadó, Budapest, 1966. A tankönyv az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem hallgatóinak földtani ismereteinek megalapozását tűzi ki célul. Ennek megfelelően a könyv fejezeteinek aránya is a mérnöki gyakorlathoz igazodnak s ezért egyébként igen fontos fejezetek — mint pl. a földtörténet — viszonylag kevesebb helyet kapott. Tekmtve, hogy a mérnöki létesítmé- nyek kőzetekre vagy kőzetekbe kerülnek, legrészletesebben a kőzetekkel foglalkozó fejezet került kidolgozásra. A földtan mint természettudomány mérnökhallgatók részére való megismertetése, elsajátítása céljából a hangsúly az elmélet és gyakorlat kapcsolatának feltárására és a változások általános törvényszerűségeinek bemutatására helyezték a szerzők. A tankönyv — célkitűzésével összhangban, különböző mértékű — 6 logikusan egymásra következő fejezetre oszlik. Ezek közül az első rövid áttekintést ad a Föld keletkezéséről, belső szerkezetéről és a Föld fizikai tulajdonságairól, ismerteti a hidroszfé- rát és atmoszférát. A második, legrészletesebb fejezet a földkéreg építőanyagai címszó alatt kitér a legfontosabb kőzetalkotó ásványok különböző sajátságainak és vizsgálati fi Földtani Közlönv 346 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 3. füzet módszereinek, valamint keletkezési körülményeik ismertetésére. A mérnöki gyakorlat szükségletei szerinti mértékben tárgyalja a műszaki kőzettant a kőzetek genetikai típu- sai szerint és részletesen, mindenre kiterjedően foglalkozik a kőzetek műszaki tulajdon- ságaival. A harmadik fejezet a Föld felszínét alakító erőkkel és hatásaival foglalkozik, fel- osztva a belső (endogén) és külső (exogén) erők munkájára. Önálló fejezet ismerteti a vízföldtan legfontosabb ismereteit. A következő, történeti földtan .című fejezet rövid áttekintést ad a földtani korokról, mindenkor kitér ezek hazai és gyakorlati vonatko- zásaira is. A hatodik, utolsó fejezet kutatási eljárásokat ismertet a kiüső kutatási felada- toktól kezdődően a belső laboratóriumi vizsgálatokig terjedően. A 400 oldalas tankönyv helység és tárgymutatóval egészül ki. Igen szemléletessé, változatossá, sőt élvezhetővé teszi a könyvet a számtalan ábra, különösen sok eredeti fénykép, melyek között külön említést érdemel a 20 táblán található többségében kőzetek mikroszkópi színes fénykép- felvétele. Nem kétséges, hogy mérnökhallgatóink szívesen forgatják majd kezükben a viszonylag szűkre méretezett tankönyvet, amely világos, tömör, egyszerű fogalmazásban ismerteti meg velük a földtan tudományának részükre legfontosabb elemeit. G r o s s z Á. Sherbon Hills, £.: Elements of structural geology (A szerkezeti földtan elemei) New York, 1963. John Wiley et Sons. p. 1—484., 422 ábrával. A szerző a melboumei egyetem tanára, új könyvében teljes áttekintést nyújt a szerkezetföldtanTvizsgálatokról, az üledékképződéstől kezdve a tektonikán át a magmás és metamorf kőzetek szerkezetvizsgálatáig, sőt a geomorfológiai szerkezetvizsgálatig. Az általános bevezetés után a szerző művét az üledékes képződmények szöveti és szövetszerkezeti sajátosságaival és az atektonikus mozgásokkal kapcsolatos alaki és alkati jelenségekkel kezdi, s azután tér rá a tektonizmussal kapcsolatos szerkezeti jelen- ségekre, ismertetve először az alakváltozás fizikai-mechanikai törvényeit, nyomás, hőmérsékletviszonyait, az idő hatását, a kristályos anyagok, majd a kőzetek, ill. külön- böző földtani képződmények deformációjának sajátosságait. A következőkben a rétegződés, kőzetrések megfigyelésének és ábrázolásának kér- déseit tárgyalja, beleértve az ezzel kapcsolatos szerkesztéseket, majd rátér a töréses elmozdulásokra, számos jellegzetes példával illusztrálva az elmondottakat. A gyűrődések típusait, földtani sajátosságait, ezekkel kapcsolatos szerkesztési feladatokat, majd a gyűrő- dések tektonikai elemzését külön fejezetek tárgyalják. A palásság kialakulásának, külön- böző sajátosságainak, speciális szövetszerkezeti jellegzetességeinek tárgyalása után a szerző külön foglalja össze a nagyszerkezeti problémákat s adja meg az ezekkel kapcsola- tos elméleti ismertetést. A továbbiakban a magmás képződmények szöveti és szövetszerkezeti kérdéseivel, ill. makroszerkezeti sajátosságaival, a magmás kőzetrésekkel, repedésrendszerekkel, különböző tel értípusokkal s a kőzetek egyéb megjelenési formáival foglalkozik. A szerkezeti kőzettannal (mikroszerkezeti kérdésekkel) foglalkozó fejezetet E. D e n T e x írta. Ez a fejezet a szövetszerkezeti elemek irányítottságát tárgyalja, különösen a gyűrődések létrehozta irányítottsággal. A befejező, geomorfológiai, ill. szerkezeti morfológiai rész elsősorban a légifelvé- telek alapján megállapítható szerkezeti következtetésekkel foglalkozik, de kitér a fon- tosabb felszíni formáknak a földtani felépítéssel, ill. tektonikai viszonyokkal való kap- csolatára. A könyvhöz név és tárgymutató csatlakozik. Az irodalmat lapalji jegyzetekben közli. Említésre méltó a mű jól tagolt felépítése, világos fogalmazása és az ismertetést illusztráló több mint 400 ábra, köztük számos jól sikerült fénykép egyes jellemző szöveti, szövetszerkezeti, szerkezeti és települési megjelenési sajátosságról, valamint a földtani folyamatok törvényszerűségeinek meghatározására végzett számos modellkísérletről. B e n k ő F. Trealise on Invertebrale Paleontology. Part H, Brachiopoda. Vol. I — II. Kansas, 1965. A modern őslénytan eredményeinek talán legnagyobb szabású összefoglalására, a Treatise sorozat köteteire ifj. Dudich E. hívta fel a hazai geológusok figyelmét a Földtani Közlöny 1956 évi kötetében (109. o.). Az ismertetés a Treatise kötetek felépíté- Hírek, ismertetések 347 sére is kitért. A sorozat egyes köteteiről a Közlöny 87 (232 és 357 o.) és 88 (152 o.) kötete nyújtott ismertetést. Az új Brachiopoda kötet 19 szerző munkáját dicséri. Közülük A g e r D. V. professzort 1959-ben a Mezozóos Kollokviumon a magyar paleontológusok személyesen is megismerhették. A szerzők a Brachiopodákat 927 oldalon tárgyalják. A bevezető rész a Treatise többi kötetéhez viszonyítva is nagyon részletes jellemzést nyújt a mai Brachiopodák anatómiájáról, a ház szerkezetéről és alaki bélyegeiről, valamint a Brachiopodák környezeti viszonyairól, törzsfejlődéséről és rendszerezésükről. A Brachio- podák preparálásával külön fejezet foglalkozik. Rendszertani szempontból az önálló törzsnek tekintett Brachiopodákon belül az Inarticulata és Articulata osztály megma- radt; a Kutorgina félék azonban új „bizonytalan” osztályba kerültek. Az Inarticulata osztály 4 rendet, az Articulata osztály 8 rendet foglal magába; a nyolcból kettő szintén „bizonytalan”. A 746 kitűnő illusztráció nagy része a rendszertani eredmények szemlélte- tésére szolgál. Különösen örvendetes a sorozat-csiszolatok nagy száma, a ház belső felépí- tésének bemutatásával. A rendszertani részben a Lyttoniaceae főcsalád és a Lyttoniidae család megmaradt ugyan, a Lyttonia nem azonban a Leptodus nem szinonimje lett. A hazai képződményekből gyakran idézett ,,Pygope” diphyoides faj a Pygites nem típus-fajaként került a kötetben ábrázolásra. Az egészen kinn éig visszanyúló, több mint 900 művet felsorakoztató irodalmi tájékoztató egyetlen magyar kutató művét közli : R a k u s z Gy. Nagyvisnyóról 1932-ben megjelent monográfiáját. Reméljük, hogy a kitűnő kézi- könyv gazdag és modem anyagával lendületet nyújt az oly érdemtelenül elhanyagolt hazai Brachiopoda kutatás számára. G é ez y B. 6* A magyar földtani irodalom jegyzéke, 1965 Répertoire bibliographique des publications du doniamé des Sciences géologiques en Hongrie, 1965 Bii6jiHorpa4)HH JiHtepaTypbi reoJiortmecKnx h CMentHbix HayK, 1965 r. A jegyzék összeállításánál a következő folyóiratokat vettük figyelembe: i Acta Botanica Academiae Scientiarum Hungaricae 2. Acta Geologica Academiae Scientiarum Hungaricae 3. Acta Technica Academiae Scientiarum Hungaricae 4. Acta Universitatis Szegediensis, Acta Mineralogica-Petrograpliica, Szeged 5. A Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentése az 1962. évről 6. A Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentése az 1963. évről 7. A Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Tudományok Osztályának Közleményei 8. Annáién des Naturhistorischen Museums in Wien 9. Annales Historico-Naturales Musei Nationalis Hungarici — A Természettudományi Múzeum Évkönyve 10. Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös nőm. Sectio geologica 11. Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös nőm. Sectio geographica 12. Association Géologique Carpato-Balkanique — Carpatho-Balkan Geological Association, VII. Con- gress, Sofia — A Természettudományi Múzeum Évkönyve lásd Annales Historico-Naturales Musei Nationalis Hun- gária 13. Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Tudományos Közleményei 14. Bányászati Kutató Intézet Közleményei 15- Bányászati Kapok 16. Bergakademie, Freiberg i7- Bollettino di Geofisica Teorica ed Applicata, Trieste 18. Bulletin Volcanologique, Nápoly 19. Comptes rendues des séances de l’Académie des Sciences, Paris 20. Dobó István Vármúzeum Évkönyve, Eger 21. Fémipari Kutató Intézet Közleményei 22. Földrajzi Értesítő 23. Földrajzi Közlemények 24. Földtani Közlöny 25. Földtani Kutatás 26. Freiberger Forschungshefte, Berlin 27. Geodézia és Kartográfia 28. Geologica Hungarica, Series geologica 29. Geologica Hungarica, Series palaeontologica 30. Geologische Rundschau, Stuttgart 31. Hidrológiai Közlöny 32. Hidrológiai Tájékoztató 33. Karszt és Barlang 34. Karszt- és Barlangkutatás 35. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató 36. Magyar Állami Eötvös Koránd Geofizikai Intézet Évkönyve 37. Magyar Geofizika 38. Magyar Tudomány 39. Mélyépítéstudományi Szemle 40. Mérnöki Továbbképző Intézet előadássorozata 4 1 . Natúré, Kondon 42. Nehézipari Műszaki Egyetem Közleményei, Miskolc 43. Neues Jahrbuch, Monatshefte, Stuttgart 44. Őslénytani Viták 45. Paláo'ntologische Abhandlungen, Berlin 46. npoöjieMbi reoxHMHu, MocKBa , , - . — Relationes annuae Instituti Geologici Publici Hungarici lásd A Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentése 47. Revue de l’Union Internationale de Secours, Genf 48. Sitzungsberichte dér Akademie dér Wissenschaften, Wien 49. Studia geophvsica et geodaetica, Prága 50. Symposium sür les Bauxites, Oxydes et Hydroxydes, Zagreb, 1963 51. Természettudománjd Közlöny 52. USA Geological Survey, Professional Papers, Washington A magyar földtani irodalom jegyzéke, 1965 349 Alföldi L.: Mongol Népköztársaság. Földtani Kutatás, VIII, 1965, 1. sz. 46 — 49, 1 térkép A Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet Évkönyve lásd Magyar All. Andreánszky G.: Középső oligocén növénymaradványok Eger környékén. Dobó István Vármúzeum Évkönyve, Eger, III, 1965 Andreánszky G. : Neue und interessante tertiáre Pflanzenarten aus Ungaru. IV. Annales Hist.-Nat. Musei Nat. Hung., 57, 1965, 53 — 79, 15 ábra, 6 tábla Báldi T. — Radócz Gy.: Egri jellegű felsőoligocén molluszkás agyag és alsó- miocén medencefácies Borsodban — Upper Oligocene Molluscan clays of Eger type and Lower Miocéné basin facies írom the Borsod coalbasin (NE-Hungary) . Földtani Közlöny, 95, 1965, 306 — 312, 2 ábra, ang. R Báldi T. : A felsőoligocén pektunkuluszos és cyrénás rétegek települési és ősföld- rajzi viszonyai a Dunazug-liegységben — The stratigraphic and paleogeographic relations of the Upper Oligocene Pectunculus- and Cyrena-beds in the Dunazug- mountains. Földtani Közlöny, 95, 1965, 423 — 436, 9 ábra, an.. R Báldi T. : Rákmaradványok a Heves-borsodi felsőoligocén molluszkás agyagból — Decapod-rests írom the Upper Oligocene Molluscan clay of Heves — Borsod (NE — Hungary). Földtani Közlöny, 95, 1965, 453 — 454, 1 tábla, ang. R Báldi T. : A délkalifomai self életközösségei és ökológiai jelentőségük. Őslénytani Viták, 4. fűz., 1965, 18 — 26 Báldi T. — Csepreghyné Meznerics I. — Nyirő Réka: A K-bör- zsönyi oligocén-miocén rétegek biosztratigráfiája — Biostratigraphie des dépóts oligocénes-miocénes dans le secteur orientál de la montagne Börzsöny — — EnocTpaTiirpa(j)HH OJiHroneHOBbix w MHoneHOBbix tojilub B-oií Mac™ rop EepweHb. A MÁFI Évi jelentése az 1963. évről, 1965, 279 — 310, 13 ábra, 10 táblázat, fr. or. R B á 1 d i n é lásd Beke Mária Balkay B.: A Guineái Köztársaság földtanának alapvonalai. F'öldtani Kutatás, VIII, 1965, 2. sz., 73 — 77, 1 térkép Bállá K.: Az üllési kutatási terület mélyföldtani ismertetése — O rjiyŐHHHOM reo- JiortreeCKOM CTpoemm pa3BeflbiBae.M0Íí ruiomagu Hajúiéin (E. BeHrepcKiH H»3MeHH0CTb). Földtani Közlöny, 95, 1965, 190 — 197, 3 ábra, or.R Bállá Z. : A kővágószőÜősi antiklinális fejlődéstörténete — McTopiiH (jiop.MwpoBa- hhh KeBarocejiJieincKOH aHTHKJiHHajni. Földtani Közlöny, 95, 1965, 382 — 400, 18 ábra, or. R Balogh K. — Rónai A.: Magyarázó Magyarország 200 ooo-es földtani térkép- sorozatához. L— 34 — III. Eger. A Magyar Állami Földtani Intézet kiadása, Buda- pest, 1965, 1 — 173, 27 ábra, 25 táblázat, irodalomjegyzék Barabás A.: Földtani megfigyelések a Földalatti Gyorsvasút által feltárt szarmata rétegekben. Földtani Kutatás, VIII, 1965, 2. sz. 24 — 35, 8 ábra Barabás A. lásd Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet Évkönyve R. Baranyai Lívia: A Keleti Mecsek felső-helvéti képződményeinek ásvány- kőzettani vizsgálata — Mineralogisch-petrographische Untersuchung an ober- helvetischen Bildungen des östlichen Mecsek — Munepajro-neTporpaifinMeCKoe H3yneHHe BepxHe-rejibBeTCKHX OTjioweHHÍí B-oro MeMexa. A MÁFI Évi jelentése az 1962. évről, 1964, 75 — 83, 2 ábra, 1 tábla, ném. or. R R. Baranyai Lívia lásd Hámor G. Baranvi I. — Elek I.: DK-dunántúli földtani kutató fúrások geofizikai para- méter vizsgálata. Földtani Kutatás, VIII, 1965, 3. sz. 16 — 23, 6 ábra_ 2 táblázat Baranyi I.: lásd Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai intézet Évkönyve Baráti I.: lásd Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet Évkönyve Bárdossy Gy. : Bibliographie des travaux coneemant les bauxites. Travaux du Comité International pour l’étude des bauxites, des oxydes et des hydroxydes d’aluminium. Zagreb, 1965, No 1, 49 — 68 Bárdossy Gy. : Erfahrungen in dér quantitativen röntgenographischen Phasen- analyse dér Gesteine. Bergakademie, Freiberg, 17, 1965, Heft 2, 65 — 70 Bárdossy Gy. : Détermination des composants amorphes dans les roches pár les méthodes diffractométriques. Comptes rendus des séances de l’Académie des Sciences, Paris, 1965, 260, 6637—6640, 3 ábra Bárdossy Gy. — Konda J. — R. Sik Stefánia— Tolnay Vera: KpHCTOŐajiHT b EaT-KeJuioBeücKHX pagHOJinpuTax rop EaKOHb. «npo6^e.\ibi reoxn- mhh». Moszkva, 1965, 521—536, 6 tábla, 5 ábra, 4 táblázat Bárdossy Gy. : A röntgenvizsgálatok földtani alkalmazásának újabb módszerei 350 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 3. füzet — Überlick dér in dér Geologie angewandten neuen Röntgenuntersuchungsmetho- den. — HoBbie MeTOAbi reonorHaeCKoro npHMeHeHHH peHTreHOBCKHX aHajin30B. AMÁFI Évi Jelentése az 1962. évről, 1964, 591 — 616, 12 ábra, ném. or. R B arlai Z.: Agyagos kifejlődésű kőolaj -földgáztároló homokkőrétegek mennyiségi karottázs vizsgálatának új módszere. Magyar Geofizika, VI. 1965, 2. sz., 67 — 77, 9 ábra, or. ném. R B arla i Z.: Új eljárás repedezett mészkő és dolomit tárolók effektív porozitásának meghatározására karottázs módszerekkel (Előadáskivonat). Magyar Geofizika, VI, 1965, 3 — 4. sz., 47 — 48, magy. or. ném. R B a r t a G y.: The evolution of the idea of the secular variation of the gravity. Bollet- tino di Geofisica Teorica ed Applieata, VII, Trieste, 1965, 3 — 5 B a r t a G y. : Correspondence between the shape of the Earth and somé geophysical phenomena. Symposium on the determination of the figure of the Earth in Prague, 1964. Studia geophysica et geodaetica, Prága, 1965, 214 — 216 Barta Gy.: A Föld alakjának fizikai hátteréről. Geodézia és Kartográfia, 17, 1965, 403 — 406, 2 ábra Barta G y. : HeKOTopbie npnHUnnnajibHbie npoŐJieMbi BeKOBbix MarmiTHbix BapnauHH 3eMjin. in: Hacrosunee h npouuioe MarmiTHoro nonn 3eMJiH. H3a. HayKa, Moszkva, 1965, 42 — 48, 2 ábra B a r t h a F. : lásd Rónai A. Bélteky L.: The problems of depth water reserve economy in Hungary — Bonpocbi noACMeTa 3anacoB rnyŐHHHbix boa b BeHrpHH. Acta Geologica, IX, 1965, 427 — 432, 1 ábra, or. R Bendefy L. : A Magyar-medence mélyszerkezetének balkáni, dinári és keletalpi vonatkozásai — The Balkan, Dinaric and East-Alpine relations of the deep structure of the Hungárián basin. Földrajzi Értesítő, XIV, 1965, 387 — 419, 22 ábra, ang. R B. Beke Mária: Alsókréta képződményeink Coccolithophorida faunája — Unter- kretazische Coccolithophoriden-Fauna aus Ungam< — OayHa Coccolithophori- dae H3 HH>KHeMeAOBbix OTAOKeHHÚ BeHrpmi. A MÁFI Évi Jelentése az 1962. évről, 1964, 133 — 144, i' tábla, or. ném. R B. Beke Mária: A magyarországi Nannoconuszok (Protozoa, Inc. sedis) — The genus Nannoconus (Protozoa, Inc. sedis) in Hungary — II peACTa b HTen h poga Nannoconus (Protozoa, Inc. sedis) b BeHrpHH. Geologica Hungarica, Series pa- laentologica, fasc. 29 — 32, 1965, 109— 179, 2 tábla, 8 ábra, 9 táblázat, ang. or. R Benkő Ferencné lásd Czabalay Lenke Bertalan K.: A magyar karszt- és barlangdokumentáció problémái — Probleme dér ungarischen Karst- und Höhlendokumentation — ÍIoőneMbi AOKyMeHTauHH BeHrepcKHX KapcTOB h neigep. A MÁFI Évi Jelentése az 1962. évről, 1964, 555 — 562, 1 ábra, 1 táblázat, ném. or. R Bertalan K. — id. Schönviszky L.: Bibliographia spelaeologica hungarica 1931 — 1935. Karszt- és Barlangkutatás, 4, 1965, 87—131 Bertalan K. lásd Vértes L. Bognár L.: Study of the hasalt facies of Láztető hill at Uzsa (Balaton Highland). Annales Univ. Se. Budapestinensis, Sectio geologica, 1964, VIII, 1965, 3 — 16, 4 ábra, 1 táblázat Bognár L. lásd Szolnoki J. Bogsch L.: Dr. Papp Károly emlékezete (1873 — 1963). Földtani Közlöny, 95, 1965, 270—275, 1 kép, irodalomjegyzék Bogsch L.: Kautsky Fritz (1890—1963). Földtani Közlöny, 95, 1965, 457 — 458 Bogsch L.: Überlick dér paláoklimatologischen Forschung in Ungam. Geologische Rundschau, 54, Heft r, 356 — 363, Stuttgart, 1965 Bogsch L.: Az Állami Barlangtani Intézet szükségességéről. Karszt és Barlang, 1964, 41— 44, 2 kép Bogsch L.: Elnöki megnyitó beszéd. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1965, 3 — 4. sz. 45 — 48 Bogsch L.: A pontosság védelmében. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1964, 7 — 8. fűz. 134 — 135 Bogsch L.: Iotoqíol Tfj~ éfeAtíeco? znv veoyevovi; et? rrj~ Ovyycnlav (A neogén fejlődés- története Magyarország területén.) Az athéni műegyetem kiadv., Athén, 1965, soksz., 1—7 B o h n n é lásd Havas Margit A magyar földtani irodalom jegyzéke, 1965 351 Bo kor P. : A kisalföldi bazaltvulkáni romok geomorfológiája — Geomorphologie dér Basaltvulkanruinen dér Klemen Tiefebene. Földrajzi Értesítő, XIV, 1965, 319 — 333, 6 ábra, 8 kép, ném. R Boldizsár T.: Földi hőáram Szentendrén — Wármefluss im Unterboden von Szentendre. Földtani Kutatás, VIII, 1965, 4. sz. 29 — 35, 8 ábra Boldizsár T. — Gőzön J.: A geotermikus energia hasznosítása. ,,Új technika”. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1965, 1 — 196, 71 ábra, 26 táblázat Bondor Lívia: Untersuchung glaukonitischer oligozán Gesteine im nordöstli- chen Mittelgebirge. Annales Hist.-Nat. Musei Nat. Hung., 57, 1965, 19 — 32, 3 ábra, 3 táblázat, 2 tábla Boros Á. — Vajda L.í A mohák törzsfejlődéstani kérdései. Őslénytani Viták, 5. fűz. 1965, 39 — 48 B o r s y Z. : The wind-blown sand regions of Hungary — Oő.nacTH pa3BHTHH 30.no- Bbix necKOB b BeHrpHM. Acta Geologica, IX, 1965, 85—94, 5 ábra, or. R Böcker T. : A nyirádi bauxitelőfordulás vízföldtani viszonyai — T HflporeojiorH- necKne ycnoBHH MecTopowfleHHH őokcutob Hupag — Hydrogeologische Verhált- nisse im Bauxitvorkommen von Nyirád — Hydrogeological conditions of the bauxite deposits in Nyirád. Bányászati Lapok, 98, 1965, 25 — 35, 99—117, 26 ábra, or. ném. ang. R Böcker T. — Zsilák Gy.: Külfejtések vízföldtani és mérnökgeológiai kutatása. Földtani Kutatás, VIII, 1965, 4. sz. 24 — 28 Böcker T. : Karszthidrogeológiai vizsgálatok a nyersanyagkutatás során. Földtani Kutatás, VIII, 1965, 1. sz. 29 — 33 Böckh János lásd Schmidt E. R. Constantinescu L. (Bukarest) : Diszlokációk és földrengési mechanizmus (Elő- adáskivonat). Magyar Geofizika, VI, 1965, 3 — 4. sz. 39 — 40, magy. or. ném. R B. Czabalay Lenke: A bakonyi apti-szenon csigafaunák fejlődéstörténeti váz- lata — Cxe.Ma HCTopHM pa3BHTHfl anTCKO-ceHOHCKHX racTponoaoBbix 4>ayH rop EaKOHb. A MÁFI Évi Jelentése az 1962. évről, 1964, 1 11 — 131, 3 ábra, 2 táb- lázat, ném. or. R B. Czabalay Lenke: Situation paléographique de la fauné de mollusques du Sénonien de la Hongrie — The palaeogeographical position of the Senorban fauna of Hungaey — Ilajieoreorpa(j)HuecKaH oőcTaHOBKa cchohckoh (JjayHbi b BeHrpuH. Acta Geologica, IX, 1965, 391—409, 1 táblázat, ang. or. R B. Czabalay Lenke: A bakonyi hippuriteszes mészkő faunája. Őslénytani Viták, 5. fűz. 1965, 21—30 B. Czabalay I, e n k e: A Bakonyhegység apti, albai és cenomán gastropodái — Les Gastéropodes de l’Aptien, de l’Albien et du Cénomanien de la montagne Bakony (Massif Central Hongrois) — ArrrcKHe, aJibőCKHe h ceHOMaHCKue racT- ponoAbi rop SaKOHb. Geologica Hungarica, Series palaentologica, fasc. 29 — 32, 1965, 181—291, 7 tábla, 1 ábra, 2 táblázat, fr. or. R B. Czabalay Lenke: Die obersenone Gastropodenfauna von Sümeg im süd- lichen Bakony. Sitzungsberichte dér Akademie dér Wissenschaften, Math.-Nat. KI. I., Wien, 1965, 173, 155 — 188, 2 tábla Czeglédi I. — Markó L. — Sebestyén K.: A hazai mélyfúrási geofizika fejlődésének célszerű irányairól. Magyar Geofizika, VI, 1965, 1. sz. 1 — 28, 12 ábra, 3 táblázat, or. ném. R Csajághy G. lásd Járányi I. Csalogo vits I. J.: Geological and petrological conditions of the Szanda— Bércéi area . Annales Hist. — Nat. Musei Nat. Hung., 57, 1965, 33 — 47, 6 ábra, 2 táblázat Csalogovits I. J.: Biotite dacite from boré lóg 20 at Esztergom. Annales Hist. — Nat. Musei Nat. Hung., 57, 1965, 49 — 52, 2 ábra Csalogovits I. J.: Theory of a linear duality. Selfcontradictions on linear and non-linear Systems. A Természettudományi Múzeum rotaprint különkiadványa, 1965, 1 — 145, 13 ábra, magy. összefoglaló Cseh Németh J.: Az úrkuti mangánércterület mai földtani értékelése — Eine modeme Auswertung des Manganerzfeldes von Úrkút. Földtani Kutatás, VIII, 1965, 4. sz., 8 — 22, 7 ábra Csepreghvné Meznerics I.: Beszámoló a Neogén Mediterrán Bizottság 3. ülésszakáról. Őslénytani Viták, 5. fűz. 1965, 1 — 14, 3 melléklet Csepreghvné Meznerics I.: L’évolution de certains Pectinidés néogénes, la questions du „Chattien” et la limité oligo-miocéne. Instituto ,,Lucas Mallada”, C.S.I.S., Madrid, 1964, Cursillos y Conferencias, IX, 33 — 50 352 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 3. füzet Csepreghyné lásd B á 1 d i T. Csiky G. : Dr. Pávai Vájná Ferenc emlékezete (1886—1964). Földtani Közlöny, 95, 1965, 276 — 281, 1 kép, irodalomjegyzék Csiky G.: D. Préda (1886 — 1963) és N. Oncescu (1905 — 1964). Földtani Közlöny, 95, 1965, 458 Csiky G. : A Föld 1963. évi kőolajtermelése. Bányászati Lapok, 98, 1965, 77, 85, 1 táblázat Csiky G.: A Föld 1964. évi kőolajtermelése. Bányászati Lapok, 98, 1965, 853 — 854, 1 táblázat Csillagné lásd Teplánszky Erika Csilling L.: A Bükkábrány-emődi pannoniai barnakőszén terület. Földtani Kuta- tás, VIII, 1965, 2. sz. 8 — 15, 7 ábra D a n k V.: A délalföldi szénhidrogén kutatások legújabb eredményei. Földtani Kuta- tás, VIII, 1965, 4. sz. 1 — 8, 3 ábra D a n k V.: A délalföldi neogén medencerészek mélyszerkezeti viszonyai és kapcsolatuk a dél-baranyai és jugoszláviai területekkel — Deep-structural pattems of the Neogenic basin portions of the Southern Great Piain and their relation to the areas of South Baranya and Yugoslavia. Földtani Közlöny, 95, 1965, 123 — 139, 9 ábra, ang. R H. Deák Margit: Contribution á l’étude palynologique du groupe d’argiles á Muneria de l’étage aptien. Acta Botanica, X, 1964, 95 — 126, 10 tábla, 2 ábra H. Deák Margit: A Dunántúli Középhegység apti üledékeinek palynológiai vizs- gálata — Recherches palvnologiques des dépöts aptiens de la Montagne Centrale de Transdanubie — najiHHOJiormecKoe H3yHeHiie arrrcKHX OTJioweHMÜ 3agyHaHCK0ro CpeAHeropbfl. Geologica Hungarica, Series palaeontologica, fasc. 29 — 32, 1965, 1 — 105, 14 tábla, 2 táblázat, 4 ábra, 1 melléklet, fr. or. R Dobos Irma: Az Alföld levantei képződményeinek rétegtani vizsgálata és víz- földtani jellemzése — Stratigraphische Untersuchung und hydrogeologische Cha- rakterisierung dér levantinischen Ablagerungen dér Grossen Ungarischen Tiefe- bene. Földtani Közlöny, 95, 1965, 230 — 239, 2 ábra, ném. R P. Donáth Éva: On the individual properties of somé Hungárián zeolites — CneuHajibHbie ocoőeHHOCTii ueojiHTOB BeHrpwi. Acta Geologica, IX, 1965, 235 — 257, 12 ábra, 13 táblázat, or. R Dudich E. jr. : A Nyirád-darvastói kénes bauxit geokémiai vizsgálata — T eoxu- MimecKoe HCC^eaoBaHHe cepocogepwauiux őokchtob MecTopowgeHHH JfapBaiirro h c. Hnpaa, BeHrpng. Földtani Közlöny, 95, 1965, 298 — 305, 2 ábra, 1 táblázat, or. R Dudich E. lásd Kopek G. Egyed L. : The change of ellipticity of an expanding Earth — Die Veránderung dér Abplattung dér sich ausdehnenden Erde — La variation de l’ellipticité en cas d’une térré en dilatation — H3MeHeHiie c>KaTHH 3eMJiH b cayHae pacuinpgiomeHcg 3eMJiH. Acta Technica, 52, 1965, 273 — 276, ném. fr. or. R Egyed L.: Az Egyesület 10 éve a szimpóziumok tükrében. Magyar Geofizika, VI, 1965, 3 — 4- sz., 1 — 2 Egyed L.: Vöm Aufbau dér Erde. in: Die Erde. Urania Verlag, Leipzig — Jena — Berlin, 1965, 48 — 101 Egyed L.: Ellipticity, viscosity and expansion of the Earth. Natúré, 207, No 4999, London, 1965, 847 — 848 Elek I. lásd Baranyi I. E m s z t M. : Oxidációs és víztelenedési folyamatok kísérleti vizsgálata a mátrafüredi piroklasztikumokon — Experimenteíle Untersuchung von Oxvdations- und Entwásserungsvorgángen an Pyroklastiten aus Mátrafüred — SKCnepHMen- TajibHoe M3yHeHne npoueccoB oKHCJieHHH h aerHapaiauHH Ha nHpoKJiacTHHecKHx nopoaax c. MaTpatJjropefl. A MÁFI Évi Jelentése az 1962. évről, 1964, 323 — 329, 3 ábra, ném. or. R Erdélyi J. — N. Melles Margit— Tolnay Vera: A hidroamezit és lizar- dit új előfordulása a Haláphegy- bazaltjának zárványában — A new occurrence of hydroamesite and lizardite írom inelusions of the hasalt of Haláp— Mount, Balaton highland, Hungary — HoBbie HaxoflKH rHflpoaMe3HTa h JiimpflHTa __ bo BKJHOHeHHHX 6a3ajiT0B ropbi Xaaan b EajiaTOHCKOM Haropbe (BeHrpiifl). A MAFI Évi Jelentése az 1962. évről, 1964, 157 — 174, 5 ábra, 2 táblázat, ang. or. R Erdélyi M.: Ghana vízföldtana és vízellátása. Hidrológiai Tájékoztató, 1964. június, 58 — 60, 2 ábra A magyar földtani irodalom jegyzéke, 1965 353 Erdélyi M. : Geological studies in the Halimba basin — EoKCHTOBoe Mecropow- fleHHe b c. XajiH.uőa. Acta Geologica, IX, 1965, 339 — 362, 12 ábra, or. R Erhardt Gy.: A füzérkajatai alapfúrás földtani eredményei — Geological informa- tions of the basic drilling at Füzérkajata — T eojiorimeCKHe pe3yjibraThi onopHoro öypeHHH b c. K)3epKaiiaTa. A i/LúFI Évi Jelentése az 1962. évről, 1964, 391—425, 7 tábla, 5 ábra, 3 táblázat, ang. or. R Erhardt Gy.: A Tokaji-hegység ÉNY-i peremének líj harmadkori üledékes képződ- ményei — Laté Tertiary sediments on the NW bordér of the Tokaj Mts — rio3AHeTpeTHMHbie ocaaoMHbie oőpa30BaHHH C3-oh OKpaHHbi ToKancKHx rop. A MÁFI Évi Jelentése az 1963. évről, 1965, 243 — 248, 1 ábra, ang. or. R Fábiáncsics L. — Varga G. : Karszthidrológiai problémák megoldási lehetősége a kőszén kutató mélyfúrások geofizikai vizsgálatainál (Előadáskivonat). Magyar Geofizika, VI, 1965, 3 — 4. sz. 33. old., magy. or. ném. R Fábiáncsics L. lásd Oswald Gy. Facsinay L. — Tolmár Gy. — Varga I.: Déltiszántúl geológiai-geofizikai elemzése. Földtani Kutatás, VIII, 1965, 3. sz., 23 — 31, 8 ábra S. Farkas Erzsébet: A Tokod környéki eocén képződmények üledékkőzettani vizsgálata — Sedimentpetrographisehe Untersuchung des Eozáns in dér Umge- bung von Tokod — JlHTO.nornHecKoe ii3yMeHne aoueHOBbix OTJimKeHufi OKpecr- hocth c. ToKOfl. A MÁFI Évi Jelentése az 1962. évről, 1964, 237 — 250, 3 ábra, ném. or. R Földváriné Vogl Mária: A geokémiai nyomelemtérképek készítésének irány- elvei — Guiding principles of the construction of geochemical trace element maps^ — JJiipeKTnBbi cocTaBJieHHH reoxHMHHecKnx KapT pacce^HHbix ajieMeHTOB. A MÁFI Évi Jelentése az 1962. évről, 1964, 569 — 577, 4 ábra, ang. or. R Földváriné Vogl Mária: Rétegazonosítás nyomelemvizsgálatok alapján. Mérnöki Továbbképző Intézet előadássorozata 4417. sz., 1965 Földváriné Vogl Mária: Földtani időszámítás. Mérnöki Továbbképző Intézet előadássorozata, 4422. sz., 1965 Frenyó V.: Növények szihcium-halmozása, mint lehetséges diagnosztikai mutató. Földtani Közlöny, 95, 1965, 439 — 441, 1 ábra, ném. R Fülöp J.: A Magyar Állami Földtani Intézet 1962. évi működése — Activité de l’Institut Géologique de Hongrie en 1962 — 0 aeHTenbHOCTU BeHrepcxoro Feo- JionmecKoro HHCTHTyTa b 1962 r. A MÁFI Évi Jelentése az 1962. évről, 1964, 3 — 1 1, fr. or. R Fülöp J.: A Földtani és a Geofizikai Intézet együttműködéséről — Sur la coopéra- tion entre l’Institut Géologique de Hongrie et l’Institut de Géophysique Roland Eötvös — O coTpyaHHnecTBe Me)Kfly BeHrepcKHM T eoJiorHHecKHM Mhctmtytom h F eo({)ii3HMecKH.M HncTHTyTOM hm. JlopaHaa 3TBeuia. A MÁFI Évi Jelentése az 1963. évről, 1965, 9 — 18, fr. or. R Fülöp J.; Az ország átfogó geofizikai vizsgálata — Die regionale geophysikalische Untersuchung Úngams. Éöldtani Kutatás, VIII, 1965, 3. sz., 3 — 7,, 2 ábra Fülöp J.: Az ország átfogó geofizikai vizsgálata. Magyar Tudomány, Új folyam, X, 1965, 38-41 Fülöp J.: A Bakonyhegység alsó-kréta (Berriázi-apti) képződményei — Unterkreide- Bildungen (Berrias — Apt) des Bakony — Gebirges — Hn>KHeMejiOBbie (EeppHacKO- anTCKne) OTjioweuHfl rop EaKOHb. Geologica Hungarica, Series geologica, 13, 1964, 1 — 194, 51 ábra, 31 tábla, 9 táblázat, ném. or. R Fülöp J.-Knauer J. — Vigh G. : Teljes jura-szelvény a Vértes hegységből — Éin Juraprofil im Vértesgebirge. Földtani Közlöny, 95, 1965, 54 — 61, 2 ábra, 4 tábla, ném. R Géczy B.: Hammatoceraten und Eryciten (Ceph.) aus dem Oberlias von Úrkút. Annales Univ. Se. Budapestinensis, Sectio geologica, 1964, VIII, 1965, 17 — 34, 5 ábra, 5 tábla Géczy B.: Jurasztratotípusok. A Magyar Állami Földtani Intézet kiadványa, 1965,1 — 14 Gedeon A.: Geokémiai mérések a Mátrahegvségben, 1962 — Metallometrie survey of the Mátra^ mountains, 1962 — F eoxHMrmecKHe n3.\iepeHHH b ropax MaTpa b 1962 r. A MÁFI Évi Jelentése az 1962. évről, 1964, 337 — 348, 3 ábra, 3 mellék- let, ang. or. R N. Gellai Ágnes: A dél-dorogi terület oligocén foraminiferái — Oligozáne Fora- miniferen des Süd — Doroger Gebietes — OjinroueHOBbie (jiopaMHHmjtepbi io>khoh Macrn ÉoporcKoro őacceHHa. A MÁFI Évi Jelentése az 1962. évről, 1964, 227 — 236, 1 ábra, 3 tábla, ném. or. R 354 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, j. füzet Gidai L. : A Dorogi medence eocén képződményeinek kifejlődési viszonyai — Facies relations of the Eocéné sediments in the Dorog coal basin — aunajibHbie ycnoBHH ooneHOBbix OTJio>KenHH JdoporcKoro őaccenHa. A MÁFI Évi Jelentése az 1962. év- ről, 1964, 175 — 181, 1 ábra, 2 tábla, ang. or. R Giuscá D. : — Szádeczky-Kardoss E. : Vorlaufiges über quantitative Klassifizierung dér subalkalhc íen Orthomagmatiten — A quantitative classifi- cation of subalkali orthomagmatites — KoJinaecTBeHHan KJiaccmjMKanKfl cyőaji- KajnmecKiix opTOMaraaTHTOB. Acta Geologica, IX, 1965, 161 — 175, 6 ábra, 1 táb- lázat, ang. or. R Góczán F.: A bakonyi felsőkréta vegetáció fejlődéstörténeti vázlata — Outlines of the Upper Cretaceous flórái evolution in the Bakony Mts — Cxeiwa hctophh pa3BHTHH BepxHe.MeJiOBOH pacTHTejibHOCra rop BanoHb. A MÁF I Évi Jelentése az 1963. évről, 1965, 85 — 93, fr. or. R G ő b e 1 E. : Az Érd környéki vízkutató fúrások által kimutatható hegységszerkezeti és vízföldtani viszonyok. Hidrológiai Tájékoztató, 1964. június, 28 — 31, 1 ábra, 2 táblázat Grassellv Gv.: Confrontation of complex anionic potentials and compound potentials with thermochemical data — O HacToameM noao>KeHHn pa3BHTna KOHuennuH noTeHirnajibOB b reoxnMUH. Acta Geologica, IX, 1965, 329 — 338, 4 ábra, 3 táblázat, or. R Grasselly Gy. : Analytical methods of manganese ores II. Contribution to the determination of zinc and titanium in manganese ores. III. Contribution to the determination of Na20 and K,0 in manganese ores. Acta Universitatis Szege- diensis, Acta Mineralogica — Petrographica, XVII, fasc. 1, Szeged, 1965, 3—17, 7 táblázat Grasselly Gy. lásd Szádeczky-Kardoss E. Gyarmati P.: A Tokaji-hegység északi részének dácit- és andezitfajtái — Dacite and andesite varieties of the Tokaj Mts — ÉJU^TOBbie w aHje3itT0Bbie pa3H0BHg- hocth b ceBepHOH aacra ToxanxKiix rop. A MÁFI Évi Jelentése az 1962. évről, 1964, 367 — 390, 8 tábla, 2 ábra, ang. or. R Gyarmati P.: A MÁD 23. sz. alapfúrás földtani eredményei — Geological results of the key-drilling Mád No 23 — TeonorimecKHe pe3yjibTaTbi H3yaeHiia onopHOH CKBa>KHHbi MÁÉ JNe 23. A MÁFI Évi Jelentése az 1963. évről, 1965, 249—264, 2 ábra, 3 tábla, 2 táblázat, 1 me.lé det, ang. or. R Hajós Márta — Pálfálvv I.: A Tokaji-hegység szarmata növénytársulásai — Sarmatische Pflanzengemeinschaft des Tokaj-Gebirges — Cap.waTCKiie pac- TiiTenbHbie KOunneKCbi Toiohckiix rop. A MÁFI Évi Jelentése az 1962. évről, 1964, 427 — 435, 2 ábra, 1 melléklet, ném. or. R Hajós Márta: Mátraalja miocén diatomás üledékeinek földtani és ősnövénytani vizsgálata — Geologische und paláobotanische Untersuchung dér miozánen diato- menführenden Sedimente am Fusse des Mátra-Gebirges — TeojionmecKoe h naneoSoTamiHecKoe n3yMeHne MiioueHOBbix ajiaTOMOBbix oTJioweHHH b oöJiacrn nog- HO>KbH rop MaTpa (MaTpaaaji). A MÁFI Évi Jelentése az 1962. évről, 1964, 495 — 510, 1 táblázat, ném. or. R Hajós Márta: Riolittufa gömbkonkréciók vékonycsiszolati vizsgálata — Unter- suchungen an Dünnschliffen von kugeligen Rhyohttuffkonkretionen. Földtani Közlöny, 95, 1965, 455 — 456, 1 tábla, ném. R Hajós Márta lásd H á m o r G. Hámor G.: A helvéti típusprofil. Őslénytani Viták, 5. fűz. 1965, 15 — 20, 2 mellék- let Hámor G.: A mecseki miocén ősföldrajzi kapcsolatai — Paláogeographische Bezie- hungen des Miozáns im Mecsek-Gebirge (SW — Ungam) — IlajieoreorpaijjnMe- | CKne CBH3H MHoneHa rop Meaen (K)3-« BeHrpiw). A MÁFI Évi Jelentése az 1962. I évről, 1964, 19 — 40, 2 ábra, ném. or. R Hámor G. — Hajós Márta- R. Baranyai Lívia: A K-i Mecsek mio- : cénjének hasznosítható anvagai — Nutzbare Bodenschátze des Miozán im őst- j lichen Mecsek-Gebirge — rio.ie3Hbie HCKonae.Mbie B-oií aac™ rop Meaex. A MÁFI Évi Jelentése az 1963. évről, 1965, 53 — 68 4 ábra, 4 tábla, ném. or. R B. Havas Margit: Adatok a pécsszabolcsi középső-miocén fauna ismeretéhez — Beitrag zűr Kenntnis dér mittelmiozánen Fauna von Pécsszabolcs (Meesek- gebirge) — CBegemiH k no3HaHHio cpeaHeMiioueHOBon (jiayHbi panoHa c. rieacaöoaH. (MeaeK). A MÁFI Évi Jelentése az 1962. évről, 1964, 41 — 56, 2 ábra, 4 táblázat, ném. or. R A magyar földtani irodalom jegyzéke, 1965 355 Hecker R. F. (Moszkva) : A paleoökológiai kutatások fő irányai és módszerei a Szovjetunióban. Őslénytani Viták, 4. fűz. 1965, 1 — 17 Hédervári P.: Genetikai kapcsolat az óceáni aknák és a guyot-képződémények között — Genetic connection between oceanic. wells and Guyot-formations. Földrajzi Értesítő, XIV, 1965, 497 — 502, 5 ábra, ang. R Horusitzky F.: Die Clironologie dér tertiáren Pyroklastite Ungams — The chro- nology of the Tertiary pyroclastites of Hungary' — XpoHO/ioriui TpeTHHHbix nnpoKJiacTHTOB b BeHrpHH. Acta Geologica, IX, 1965, 297 — 303, 1 táblázat, ang. or. R Horváth Anna: Ausseites fiilöpi n. sp. (Ceph.) a hárskúti (Bakonyhegység) alsó- kréta rétegekből — Ausseites fiilöpi n. sp. (Ceph.) du Crétacé inférieur de Hárskút — Ausseites fiilöpi n. sp. (Ceph.) H3 HHWHeMeaoBbix caoeB XapuiKyTa (ropni EaKOHb). A MÁFI Évi Jelentése az 1962. évről, 1964, 145 — 156, 4 ábra, 1 tábla, fr. or. R Hónig Gy. : A komlói Kossuth akna I. és II. sz. szállítóaknája környékén végbement, illetve végbemenő kőzetmozgások okai. Hidrológiai Tájékoztató, 1964, június, 31—32, 1 ábra K. Hutter Erika: A Borókási-medence oligocén bamakőszénösszletének réteg- tani helye palvnológiai vizsgálatok alapján — Stratigraphic position of the Oligo- cene brown coal measures of the Borókás district (Dorog basin) in the light of palynological investigations — CTpaTiirpa({)HHecKoe noao>KeHHe OJinroueHOBOH őypoyrojibHOÜ mamii öopoKaiucKoro yMacTKa^ jdoporCKOro őacceiiHa Ha ocHOBaHHH naaHHOJionmecKHX uccjieaoBaHHH. A MAFI Évi Jelentése az 1962. évről, 1964, 201—225, 6 tábla, ang. or. R I w a n o w R. : Zűr Klassifikation dér Granitoide und Gabroide auf einheitlicher mineralogischer imd chemischer Grundlage — On the classification of granitoids and gabroids on a uniform mineralogical and Chemical basis — KJiaccwjiHKauHfl rpaHHTOHAOB 11 raőpoHflOB Ha ochobc eaiiHbix MHHepajiorHHecKHX h XHMiHiecKHx npHH- UHnOB.^Acta Geologica, IX, 1965, 177— 191, 10 ábra, ang. or. R Jámbor A.: A ^mecseki felső-kampili rétegek kagylófaunájának üledékképződési jelentősége. Őslénytani Viták, 5. fűz. 1965, 31—38, 1 táblázat, 8 ábra Jámbor A.: Nem karsztos barlangüregek a Jakab-hegyen. Karszt és Barlang, 1964, j>6— 58, 5 ábra Jámbor A. lásd Magyar Állami Eötvös Eoránd Geofizikai Intézet Évkönyve Jankó vitsL.: Karbonátos kőzetek kalcit- és dolomittartalmának meghatározása — Determination of the calcite-dolomite content of carbonate rocks — Oripeae- jieHiie cogepwaHHH Kaabmrra 11 flOJiOMHTa b KapőOHaTHbix nopoaax. A MÁFI Évi Jelentése az 1962. évről, 1964, 617 — 620, ang. or. R Jánossy D.: Nachweise einer jungmittelpleistozánen Kleinvertebratenfauna aus dér Felsnische Uppony I. (Nordungam). Karszt- és Barlankutatás, 4, 1965,55 — 68, 6 ábra Jánossy D.: Vertebrate microstratigraphy of the Middle Pleistocene in Hungary — MHKpocTpaTiirpaijHiHecKoe pacnaeHeHHe cpe/mero njieHcmueHa Ha ocHOBaHim no3- BOHOHHbix b BeHrpHH. Acta Geologica, IX, 1965, 145 — 152, 5 ábra, or. R. Jánossy D.: Die Insectivoren-Reste aus dem Altpleistozán von Voigstedt in Thüringen. Paláontologische Abhandlungen, Abt. A, 2, Berlin, 1965, 663 — 679, 1 tábla, 2 ábra, 2 táblázat Jánossy D.: Vogelreste aus den altpleistozánen Ablagerungen von Voigtstedt in Thüringen. Paláontologische Abhandlugen, Abt. A., 2, Berlin, 1965, 335 — 361, 2 tábla, 8 ábra, 6 táblázat Járányi I. — Csajághy G. — Vidacs A.: Biokémiai tényezők szerepe ande- zitek mállásában — Biochemical agents contributing to weathering of andesites — POJIb ŐHOXHMHHeCKHX (JíaKTOpOB B BblBeTpHBí^HHH aHfle3HT0B. A MÁFI Évi Jelentése az 1963. évről, 1965, 321—325, 2 táblázat, ang. or. R Jugovics L.: Az útépítési kőbányászat geológiai kutatásai 1948 — 1964. években. Mélyépítéstudományi Szemle, 1965, 10— 11. sz. 515 — 523 Juhász A. : A K-borsoli helvéti bamakőszéntelepek szénkőzettani vizsgálata — Coal-petrographic analvsis of the Helvetian brown coal seams of the Borsod basin (North Hungary). Földtani Közlöny, 95, 1965, 71 — 78, 3 ábra, ang. R Juhász A.: A kelet-borsodi barnaszén-medence vízföldtani viszonyai — rnaporeo- jiornnecKHe ycjiOBHH öypoyrojibHoro SacceiÍHa B-oií HacTH Bopuioa — Hydrogeolo- gische Verháltnisse im Braunkohlenbecken von Ost-Borsod — Hydrologi- Földtani Közlöny, XCVI. kötet, j. füzet 356 cal and geographical conditions of the brown coal basin in East — Borsod. Bányá- szati Lapok, 98, 1965, 677 — 690, 12 ábra, or. ném. ang. R Juhász A.: A ,,Cáki konglomerátum” kőzettani vizsgálata — Sedimentpetro- graphische Untersuchungen am Konglomerat von Cák. Földtani Közlöny, 95, 1965, ,313 — 319, 1 táblázat, ném. R Juhász Á.: Adatok a Duna— Tisza köze metamorf és magmás medencealjzatának ismeretéhez a soltvadkerti és miskei fúrások alapján — Beitrag zűr Kenntnis des metamorphen und magmatischen Untergrundes des Donau— Theiss — Zwischen- stromlandes anhand dér Bohrungen bei Soltvadkert und Miske. Földtani Közlöny, 95, 1965, 375 — 381, 3 ábra, 3 táblázat, ném. R a r d o s I. lásd Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet Évkönyve autsky Fritz lásd B o g s c h L. ecskeméti T. : Beszámoló az erdélyi tanuknányútról. Őslénytani Viták, 4. fűz. 1965, 37 — 42, 1 táblázat ecskeméti T. lásd Kopek G. ecskeméti T. lásd Mészáros M. e d v e s M. : Contribution á la connaissance palynologique de l’Éocéne hongrois. Acta Botanica, XI, 1965, 325 — 360, 8 tábla, 15 ábra ed vés M. : Beitráge zűr Kenntnis dér oberpaláozoischen und untermesozoischen Sporen — Pollengesellschaften in Ungam. Acta Universitatis Szegediensis, Acta Mineralogica — Petrographica, XVII, fasc. 1, Szeged, 1965, 19 — 27, 3 tábla, 1 ábra ed vés M.: A lábatlani L. — 4. sz. fúrás eocén rétegeinek pollensztratigráfiája — Pollenstratigraphie dér eozánen Schichten dér Bohrung Nr. L. — 4 von Lábatlan — flbijibueBaH, CTpa-mrpaijiim aoueHOBbix otjiojkchhh CKBawHHbi Ne 4 b c. JlaöaTJiaH. A MÁFI Évi Jelentése az 1962. évről, 1964, 251—255, ném. or. R ertai Gy. : Vadász Elemér professzor 80 éves. Földtani Közlöny, 95, 1965, 3, 1 kép ertai G y. : Földtan-kutatásunk helyzete és feladatai. (Elnöki megnyitó) Földtani Közlöny, 95, 1965, 265 — 268 ertai Gy.: A geofizika szerepe a kőolaj- és földgázkutatásban. Földtani Kutatás, VIII, 1965,.. 3- sz. 1-3 e r t é s z P.: Összefüggés kimutatása a kőzetek kőzettani és szilárdságtani tulajdon- ságaiban. Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Tudományos Közle- ményei. XI, 1965, 3 — 4. sz. 109 — 120, 11 ábra, 6 táblázat z. Kilényi Éva lásd Rákóczy I. iss J.: Ritkaelemkutatásra érdemes érc-, ásvány- és kőszénbányászati területeink. Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság kiadványa, 3 — 401/b 1— IT, Budapest, 1965 , iss J.: Ásvány-kőzettani alapismeretek. Egyetemi jegyzet. Tankönyvkiadó, Buda- pest, 1965, 1—384, 321 ábra, soksz. iss J.: A gánti (Bagoly-hegy) kőszenes bauxitszelvény vizsgálata radioaktív izotó- pokkal — Examen de la coupe de bauxite charbonneuse de Gánt (Mont Bagoly) pár des isotopes radioactifs. Földtani Közlöny, 95, 1965, 79 — 85, 5 ábra, fr. R iss J. — Sztrókay K. I.: Weitere Erfahrungen über die Anwendung von radioaktiven Isotopen in dér Forschung von Tonmineralien. Annales Univ. Se. Budapestiensis, Sectio geologica, 1964, VIII, 1965, 35 — 66, 19 ábra, 12 táblázat iss J. — V ö r ö s I. : La bauxite lignitifére du mont Bagolyhegy (Gánt) et le méca- nisme de la sédimentation de la bauxite. Annales Univ. Se. Budapestinensis. Sectio geologica, 1964, VIII, 1965, 67 — 90, 7 ábra, 1 táblázat iss J. : Caractéristiques minérogénétiques du fiion métallifére No 550 de Parádsas- vár (Nagylipót). Annales Univ. Se. Budapestinensis, Sectio geologica, 1964, VIII, 1965, 91 — 120, 17 tábla iss Z. E. lásd Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet Évkönyve leb B.: Vízföldtani megfigyelések az épülő Erzsébet-híd budai hídfőjénél. Hidro- lógiai Tájékoztató, 1964. június,. 26—28, 3 kép, 3 ábra Kieb B. - Török E. — Zsilák Gy. L.: Vízföldtani megfigyelések Balaton- györök környékén. Hidrológiai Tájékoztató, 1965, június, 49 — 51, 2 ábra, 2 kép, 1 táblázat Kieb B. - Török E. — Zsilák Gy. L. : Műszaki földtani vizsgálatok a domosz- lói tározó létesítésével kapcsolatban — Ingenieurgeologische Untersuchungen im Zusainmenhang mit dem Bau des Speichers Domoszló — HmKeHepHO-reoJiorn- qecKHe uccjreaoBaHHH b cb«3h c C03AaHHeM BOflOxpaHHJiHma y c. ÉOMOCJie. Hidroló- giai Közlöny, 45, 1965, 314 — 321, 6 ábra, 6 táblázat, ném. or. R WWW A magyar földtani irodalom jegyzéke, 1965 357 Kieb B. - Török E. — Zsilák Gy. L. : Településtervezések építésföldtani előkészítése — Die baugeologische Vorbereitung dér Siedlungsplanungen. Földtani Kutatás, VIII, 1965, 2. sz., 41 — 47, 7 ábra, 2 táblázat Knauer J. lásd Fülöp J. Koch N.: Das Meer. in: Die Erde. Urania Verlag, Eeipzig — Jena— Berlin, 1965, 200 — 269 Kocsis T. — Solymár K. — Kenyeres Józsefné: Szintétikus nátrolitok röntgen- és termikus vizsgálata. Fémipari Kutató Intézet Közleményei, VII, 65 — 83, 11 ábra K ó k a i J. : A szénhidrogéntelepek megkutatásának művelési szempontjai — Prospecting fór hydrocarbon reservoirs in the light of production. Földtani Köz- löny, 95, 1965, 249 — 254, 1 ábra, ang. R K o n d a J. lásd Bárdossy Gy. Kopek G. — Kecskeméti T.: Oberlutetische Transgression im nordöstlichen Bakony-Gebirge. Annales Hist. —Nat. Musei Nat. Hung., 57, 1965, 95 — 105, 4 táblázat Kopek G. — Kecskeméti T.: Felsőlutéciai transzgresszió az ÉK-i Bakonyban — Transgression au Lutétien supérieur dans le secteur NE de la montagne Ba- kony. Földtani Közlöny, 95, 1965, 320 — 327, 4 táblázat, fr. R Kopek G. — Kecskeméti T. — Dudich E. jr. : Stratigraphische Pronleme des Eozáns im transdanubischen Mittelgebirge Ungams — Problems of Eocéné stratigraphy in the Transdanubian mountains, Hungary — Crpararpa({)U4eCKue npoÖJieMbi SoueHa 3agyHaücKoro CpegHeropbfl b BeHrpmi. Acta Geologica, IX, 1965, 411—426, 1 melléklet, ang. or. R. opek G. lásd Mészáros M. o r e c z n é lásd Laky Ilona o r i m K. : A hegyszerkezeti mozgások telepkialakító szerepe az eger-demjéni kő- olajmezőben — njiacT00őpa30BaTejibHafl pojib TeKToreHeraBecKHX flBHweHHií b paiione MecTopo'/Kjenim Heijmi Srep-JfeMbeH — Die Rolle dér gebirgsstruktnrellen Bewegungen für die Bildimg von Lagerstátten im Erdölfeld Eger-Demjén — Mountain structure movements as resevoir forming factors in Eger-Demjén oil field. Bányászati Lapok, 98, 1965, 553 — 560, 7 ábra, or. ném. ang. R Kovács L- : A battonyai terület mélyföldtani felépítése — Geology of the Battonya region. Földtani Közlöny, 95, 1965, 183 — 189, 3 ábra, ang. R Kovács L.: A bakonyi juratenger Káváshegy-lókuti részének bionómiai vonatko- zásai a fáciesváltozások tükrében. II. rész: A fiatalabb (szinémuri-lotharingiai) alsóliász-képződménvek bionómiai és üledékföldtani vonatkozásai. A MTA Műszaki Tudományok Osztályának Közleményei, 35, 1965, 173 — 186, 3 ábra; III. rész: Bakonyi középső liászképződmények bionómiai és fácieskérdései. uo. 36, 1965, 93 — 103, 2 ábra; IV. rész: Bakonyi felső liász képződmények bionómiai és üledékföldtani vonatkozásai, uo. 263 — 272; V. rész: Bakonyi dogger- és maim képződmények bionómiai és fácieskérdései. uo. 273 — 284, 1 táblázat Kőrössy L.: Nyugat-magyarországi medencék rétegtani és szerkezettani felépítése — Stratigraphischer und tektonischer Bau dér westungarischen Becken. Földtani Közlöny, 95, 1965, 22 — 36, 3 ábra, ném. R K r e t z o i M. : Die Hipparion — Faima von Győrszentmárton in NW — Ungam. Anna- les Hist.— Nat. Musei Nat. Hung., 57, 1965, 127 — 143, 1 tábla K r e t z o i M. — P é c s i M. : Natúré and aspects of the Óuaternary in Hungary — O CBoeoőpa3nn neTBepTHHHbix orjio>KeHHH BeHrpmi. Acta Geologica, IX, 1965, 11 — 16, or. R K r e t z o i M. — Vértes L- : The role of vertebrate faunae and palaeolithic indu- stries of Hungary in quatemary stratigraphy and chronology — O p0Jin JiayH n03B0H0HHbix h naJieoJiHTmiecKHX npoMbuujieHHbix KyjibTyp b CTpaTurpa<{)HH Heraep- thhhoh CHCTe.Mbi. Acta Geologica, IX, 1965, 125 — 144, or. R K r e t z o i M. : Die Amphibien aus dér altpleistozánen Fundstelle Voigtstedt in Thii - ringen. Paláontologische Abhandlungen, Abt. A., 2, Berlin, 1965, 323 — 333 Kretzoi M.: Die Nager und Lagomorphen von Voigstedt in Thüringen und ihre chronologische Aussage. Paláontologische Abhandlungen, Abt. A., 2, Berlin, 1965, 585 — 661, 2 tábla, 2 ábra, 7 táblázat Kretzoi M. lásd Vértes L. Kriván P.: Dr. Miháltz István emlékezete (1897 — 1964). Földtani Közlöny, 95, 1965, 282 — 285, 1 kép, irodalomjegyzék Krivánné lásd Hutter Erika 358 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 3. füzet Krolopp E. : Mollusc fauna of the sedimentary formations of the Ouatemary period, Hungary — MoJunocKOBan (jtayHa neTBepTHMHbix OTjioweHiiíí BeHrpim. Acta Geologica, IX, 1965, 153 — 160, or. R Krolopp E.: A hazai pleisztocén malakológiai kutatások eredményei és feladatai. Őslénytani Viták, 4. fűz. 1965, 29 — 36 Krolopp E.: A Dorog-esztergomi medence pleisztocén képződményeinek biosztra- tigráfiai vizsgálata — Biostratigraphische Untersuchung dér Pleistozánbildxmgen des Dorog— Esztergomer Beckens — BHOCTpaTHrpatjmaecKHip aHaJiH3 njieöcTO- ueHOBbix oőpa30BaHHH EoporcKO-acTeproMCKOro Sacceima. A MÁFI Évi Jelentése az 1963. évről, 1965, 133— 147, 2 ábra, 3 táblázat, ném. or. R Krolopp E. lásd Rónai A. Kubovics I.: Die mineralogisch-petrographische Untersuchung des unteren Rhyo- lithtuffs und seiner Einschlüsse aus dem NÖ-lichen Mátra-Gebirge. Annales ITniv. Se. Budapestinensis, Sectio geologica, 1964, VIII, 1965, 121 — 137, 1 ábra, 3 táblázat, 3 tábla Kubovics I.: The role of potassium metasomatism on volcanic rock genesis in the Western Mátra mountains — Ponb Kaanfinoro MeTacoMaT03a b oöpa30BaHHH ByjiKaHHuecKHX nopog 3anaaH0H nacra rop MaTpa. Acta Geologica, IX, 1965, 193 — 213, 5 ábra, 5 tábla, or. R Kurucz B.: Mélyföldtani adatok Mezőhegyes, Pitvaros, Végegyháza területéről — JfaHHbie no rjiyőHHHOMy CTpoeHmo paiíoHOB cc. Me3exeflbem, nnTBapoui n Bereab- xa3a (B. BeHrepCKaa Hn3MeHH0CTb). Földtani Közlöny, 95, 1965, 198 — 204, 3 ábra, or. R Küpper H.: Ausztria földtani kutatásának újabb eredményei és jelentőségük Magyarország földtana szempontjából — Neuere Resultate dér Geologie Öster- reichs, sofem sie für die Geologie Ungams von Bedeutung sein können. Földtani Közlöny, 95, 1965, 292 — 297, 1 ábra, ném. R I. I, a c z ó Ilona: A Dorogi-medence alsóeocén bamakőszéntelepeinek szénkőzet- tani vizsgálata — Kohlenpetrograpbische Untersuchung dér untereozánen Braun- kohlenlagerstátten des Doroger Beckens — yrjieneTporpatjtHnecKOe M3yuenne HH>KHe30ueH0Bbix őypoyronbHbix nnacTOB. A MÁFI Évi Jelentése az 1963. évről, 1965, 107 — 115, 3 ábra, ném. or. R K. Eaky Ilona: A K-i Mecsek „Lajta” típusú képződményeinek foraminifera- faunája — Foraminiferen - Faxma dér Bildungen von „Leitha” — Fazies des östli- chen Mecsek — OopaMHHmjiepHaH (j)ayHa oőpa30BaHHH THna khoh Hacra JfoporcKoro Gaccenna. A MÁFI Évi Jelentése az 1962. évről, 1964, 257 — 267, 7 ábra, ném. or. R Marosi S.: A deráziós völgyekről — Über die Derasionstáler. Földrajzi Értesítő, XIV, 1965, 229 — 242, ném. R Martos F. : Víztartalom és kőzetszilárdság. Bányászati Kutató Intézet Közleményei, IX, 1964, 2. sz., 66 — 84, 9 ábra, 2 táblázat V. Máthé Klára: Oxidációs pirometamorfózis mátrahegységi vulkánitokon — Oxydationspyrometamorphose an Vulkaniten im Mátra-Gebirge — Okhcjih- NTejibHbiíi nnp0MeTaM0p(t>03 Ha ByaKaHHTax rop MaTpa. A MÁFI Évi Jelentése az 1962. évről, 1964, 313 — 322, 5 ábra, ném. or. R V. Máthé Klára: Tektonikai folyamatokhoz kapcsolódó geokémiai elváltozások a Mátra hegység D-i részének andezitjeiben — An tektonische Vorgánge gebun- dene geochemische Veránderungen in den Andesiten im O-lichen Teil cles Mátra Gebirges — T eoxnMimecKne H3MeHeHHH, CBH33HHbie c TeKTOHnnecKHMH npoueccaMH b aHae3HTax k»khoh Macra rop MaTpa. A MÁFI Évi Jelentése az 1963. évről, 1965, 197 — 205, 2 ábra, ném. or. R Matyi-Szabó F. : A Balinka — Pusztavám közötti reménybeli bamaszénterület vizsgálata — PacnoaoweHHafl iwe>KAy TeppnTopnfl.wn npeanpHHTHH EaaHHKa h Flyc- TaBa.M öaaroHa.ie'/KnaH őypoyroJibnaH TeppuropHA — Untersuchung des höffigen Braunkohlengebietes zwischen Balinka und Pusztavám — Investigation of the prospective brown coal area between Balinka and Pusztavám. Bányászati Lapok, 98, 1965, 604 — 610, 2 ábra, 1 táblázat, or. ném. ang. R Méhes K.: Beitrag zűr stratigraphischen Verbreitung dér Gattung Orbitolina. Neues Jahrbruch f. Geol. u. Pál., Monatshefte, 1965, Stuttgart, Heft 6, 346 — 350, 3 táblázat Méhes K.: Magyarországi Orbitolina-^ izsgálatok — Orbitolina studies in Ilimgary — Oő n3yneHHH opoiiTOJiHH b BeHrpHH. A MÁFI Évi Jelentése az 1963. évről, 1965, 95 — 106, 6 tábla, 2 táblázat, ang. or. R N. Melles Margit: A mecseki alsóliász kőszénösszlet É-i területének ásványtani vizsgálata — Mineralogical study of the northem area of the Lower Liassic coal formation, Mecsek Mts, South Hungary. Földtani Közlöny, 95, 1965, 62 — 66 N. Melles Margit — Soháné Szalay Karola: Ásványvizsgálatok a mecseki miocén rétegösszletben — Mineralogical study of two Miocéné sequences in the Mecsek mountains __ — H3yneHHe mHHHCTbix MHHepaaoB b MHOpeHOBOH Toaige rop Ménén. AMAFI Évi Jelentése az 1962. évről, 1964, 85 — 89, 2 táblázat, ang. or. R N. Melles Margit lásd Erdélyi J. Mészáros M. (Cluj) — Kopek G. — Kecskeméti T.: Entwurf dér verglei- chenden Untersuchung des siebenbürgischen und des bakonyer Eozáns. Annales Hist.— Nat. Musei Nat. Hung., 57, 1965, 107 — 1 15, 1 táblázat Mezősi J.: New occurrences of Zeolite in the Mátra mountains. Acta Universitatis Szegediensis, Acta Mineralogica— Petrographica, XVII, fasc. 1, Szeged, 1965, 29 — 38, 9 ábra, 1 táblázat Meznerics Ilona lásd Csepreghyné Miháltz I.: Geology of the near-surface layers of the Great Plains of Southern Hungary — O6pa30B3HHH Ha noBepxHOCTH k»khoh nacra EoJibiuoH BeHrepcKOH HH3MeHH0CTH. Acta Geologica, IX, 1965, 33 — 48, 10 ábra, or. R iháltz István lásd K r i v á n P. iháltz István lásd Molnár B . ihályiné Lányi Ilona lásd Rónai A. i h á 1 y i n é lásd M. Lányi Ilona iklós Mária: Az Ecséd III. kutatási terület rétegtani, szerkezeti és vízföldtani viszonyai. Bányászati Kutató Intézet Közleményei, IX, 1964, 2. sz., 28 — 43, 4 ábra Mikó L. — Vecsernyés Gy.: A somogyszobi mocsárvasérc. Földtani Kutatás, VIII, 1965, 1. sz. 26 — 29, 3 ábra, 1 táblázat Mituch E. — Posgay K.: Hazai szeizmikus kéregkutatás fejlődése és eddigi ered- ményei — Entwicklung und Ergebnisse dér seismischen Erdkrustenuntersuchungen in Ungam. Földtani Kutatás, VIII, 1965, 2. sz., 66 — 72, 7 ábra M o 1 d v a y L. : The manifestations of Quatemary tectogenesis in the mountains of Hungary — FIpoHBJieHHH neTBepraHHOro TeKToreHe3a b cpeflHeropHbix oŐJiacTHx BeHrpHH. Acta Geologica, IX, 1965, 49 — 55, 5 ábra, or. R 360 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 3. füzet M o 1 d v a y L. : Adatok a mecsekhegységi lösz földtani viszonyainak vizsgálatához — Angaben über die geologischen Verháltnisse dér Lössbildungen im Mecsek- Gebirge — Oö H3yueHHn reojiorHHecKHX ycjiOBHií jieccoB rop MeueK. A MÁFI Évi Jelentése az 1962. évről, 1964, 91 — 103, 9 ábra, ném. or. R M o 1 d v a y L. : Adatok a Mecsekhegység és peremvidéke negyedkori szerkezeti vi- szonyainak vizsgálatához — Beitrag zűr Untersuchung dér Ouartártektonik des Mecsek-Gebirges und seines Randgebietes — Oö H3yueHHH TCKTOHHHecKHX ycjiOBHH MeTBepTHaHbix OTjiO)KeHHH rop Menex h hx OKpaHHbi. A MÁFI Évi Jelen- tése az 1962. évről, 1964, 105 — no, 2 ábra, 1 melléklet, ném. or. R Molnár B . : Changes in area and directions of stream erosion in the eastem part of the Hungárián basin (Great Piain) during the Pliocene and Pleistocene. Acta Universitatis Szegediensis, Acta Mineralogica— Petrographica, XVII, fasc. 1, Szeged, 1965, 39 — 52, 10 ábra, 1 mell. Molnár B . : Lithologic and geologic study of the Quatemary deposits of the Great Hungárián Piain (Alföld) — OcagOHHO-neTporpaíjíHuecKoe H3yueHne ueTBepTHHHbix OTJioweHiin BeHrepcKoro öacceima (B. BeHrepcKOH HH3MeHH0CTH.) Acta Geologica, IX, 1965, 58 — 63, 6 ábra, or. R. Molnár B.: Adatok a Duna— Tisza köze fiatal harmadidőszaki és negyedkori réte- geinek tagolásához és származásához nehézásvány-összetétel alapján — Beitráge zűr Gliederung und Entstehung dér jungtertiáren und quar tárén Schichten des Donau— Theiss — Zwischenstromlandes auf Grund dér Schwermineralienzusam- mensetzung._ Földtani Közlöny, 95, 1965, 217 — 225, 2 ábra, 1 táblázat, ném. R Molnár B.: Ősvízrajzi vizsgálatok a Dél-Tiszántúlon — JlpeBHeruaporpaiJíHHecKHe HCCJieaoBaHHU Ha TeppirropnH io>khoi'o 3araccaa — Geohydrological investigations in SE-Hungary. Hidrológiai Közlöny, 45, 1965, 397 — 404, 3 ábra, 1 táblá- zat, or. ang. R Molnár B.: Dr. Miháltz István (1897—1964). Hidrológiai Közlöny, 45, 1965, 213, 1 kép Molnár J.: A távlati földtani kutatás 10 éve. Bányászati Lapok, 98, 1965, 355 — 356, 1 táblázat Monostori M.: Paláoökologische und Faziesuntersuchungen an den Obereozán- schichten in dér Umgebung von Budapest. Annales Univ. Se. .Budapestinensis, Sectio geologica, 1964, VIII, 1965, 139 — 152, 1 táblázat, 3 tábla Mucsi M.: A soltvadkerti Petőfi-tó földtani viszonyai — Geologische Verháltnisse des Soltvadkerter Petőfi-Sees. Földtani Közlöny, 95, 1965, 5 ábra, 2 táblázat, ném. R Muntyán I.: Szintjelző Assilina-pad és fejlődéstörténeti szerepe a Tokod-nagysápi eocénban — Un banc á Assilina et són rőle dans l’histoire de l’évolution géologique de l’Éocéne de Tokod — Nagysáp. Földtani Közlöny, 95, 1965, 67 — 70, 1 ábra, fr. R Nagy E. : A földtani anyagvizsgálat szervezeti helyezete, módszerei és fejlesztési irányai Magyarországon. — Éöldtani Kutatás, VIII, 1965, 2. sz. 63 — 66 Nagy Elemér: A mecseki felső-triász kérdés jelenlegi állása — Derzeitiger Stand dér Streitfrage über die Mecseker Obertrias — Hacroflipee nojio>Kenne Bonpoca 0 BepxHe.u Tpnace rop MeueK. A MÁFI Évi Jelentése az 1962. évről, 1964, 13 — 18, ném. or. R Nagy Elemér — Nagy István: Völgyirány-statisztikai vizsgálatok a Mecsek- ben. Földrajzi Értesítő, XIV, 1965, 147 — 148 Nagy Géza: Á Dorogi-medence K-i peremének földtani felépítése — Geology of the Eastem bordér of the Dorog basin — reoJionmecKoe crpoeHHe B-oro öopTa ÉoporcKoro őacceiÍHa. A MÁFI Évi Jelentése az 1962. évről, 1964, 183 — 194, 2 ábra, ang. or. R Nagy I. Z.: Egy Szabó József kézirat a társulat „hőskorából”. Földtani Közlöny, 95, 1965, 445 — 447, 2 ábra Nagy Lászlóné (Nagy Eszter): Rétegazonosítás palynológiai vizsgálatok alapján. Mérnöki Továbbképző Intézet előadássorozata 4411. sz., 1965, 1 — 27 Nagy Lászlóné: A mecseki neogénben talált planktonszervezetek fáciesjelző szerepe — Sur le rőle des organismes planktoniques du Néogéne de la montagne Mecsek, comme indicateurs de faciés — Pojib n:iainKeHiiHX ruiencToueHO- Bbix JieccoB Bempnn. Acta Geologica, IX, 1965, 66 — 84, 9 ábra, 4 táblázat, or. R Pécsi M. : Zűr Frage dér Typen dér kösse und lössartigen Sedixnente inr Karpaten- becken und ilirer lithostratigraphischen Einteilung. Földrajzi Közlemények, XIII, 1965, 305 — 323, 1 táblázat, 9 ábra Pécsi M. : A Kárpát-meiencebeli löszök, löszszeríí üledékek típusai és litosztrati- gráfiai beosztásuk. Földrajzi Közlemények, XIII, 1965, 324 — 332 Pécsi M. : Dér Lössaufschluss von Mende. Földrajzi Közlemények, XIII, 1965, 332 — 338, 2 ábra, 1 táblázat Pécsi M. : A mendei löszfeltárás. Földrajzi Közlemények, XIII, 1965, 344 — 345 Pécsi M. : Dér Lössaufschluss von Basaharc. Földrajzi Közlemények, XIII, 1965, 346-351, 3 ábra Pécsi M.: A basaharci löszfeltárás. Földrajzi Közlemények, XIII, 1965, 354 — 355 Pécsi M. lásd Kretzoi M. P é c s i n é lásd Donáth Éva P e s t h y L. lásd S z á d e c z k y -KardossE. Pintér Anna lásd Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet Évkönyve Posgay K. — Rádler B.: Felszíni geofizika — Geophysikalische Messungen an dér Erdoberfláche. Földtani Kutatás, VIII, 1965, 3. sz. 7 — 11, 2 ábra, 1 táblázat o s g a y K. lásd Mituch Erzsébet r e d a D. lásd C s i k y G. á d 1 e r B . lásd Posgay K. a d ó c z G y. : Pannóniái hematitlencsék a Felsőbódva-medencéből — Hematit- linsen aus den pannonischen Schichten des Kohlenbeckens am oberen Bódva. Földtani Kutatás, VIII, 1965, 1. sz., 13 — 16, 4 ábra, 1 táblázat a d ó c z G v. : Földtani vizsgálatok a feketevölgyi (É-borsodi) bamakőszénterületen — Geologisclie Untersuchungen im Braunkohlengebiet von Fekete-völgy (Xord- Borsod) — reojioro;pa3BeaoMHbie paőoTbi b 4)eii<;iyna- poAHoe coTpyAHHMecTBO b oŐJiacTii reononmecKoro H3yHeHna MeTBepniMHbix or.no- MíeHiin. A MÁFI Évi Jelentése az 1962. évről, 1964, 449 — 455, 1 ábra, 1 táblá- zat, ang. or. R Rónai A. — Bartha F. — Krolopp E. : A kulcsi löszfeltárás szelvénye Profil des Lössaufschlusses bei Kulcs — Pa3pe3 oÖHawemiH Jiecca b pafione c. KyJin. A MÁFI Évi Jelentése az 1963. évről, 1965, 167 — 187, 3 ábra, 2 táblázat, 1 tábla, ném. or. R Rónai A.: Jelentés az INOUA Nemzetközi Negyedkori Térképszerkesztő Bizottsá- gának 1963. június 4 — 9-ig Budapesten tartott üléséről — R,eport on the meeting of the Editing Conunittee of the International Map of the Ouatemary of Europe, Budapest, 4 — 9 June, 1963 — OmeT 0 3aceaaHHH PeAaKmiOHHOH Kojuiernu MoKAyHapoAHoií KapTbi HeTBepTimHbix^ OTnq>KeHHH EBponbi, cocTOABine.wcfl c 4 no 9 moHH 1963 r. b By^aneuiTe. A MÁFI Évi Jelentése az 1963. évről, 1965, 347 — 353, 1 ábra, ang. or. R Rónai A. : Neotectonic subsidences in the Hungárián basin. International studies on the Ouanternary. INOUA. Geological survey, Special Papers, No 84, Washing- ton, 1965, 219 — 232 Rónai A.: Földtani adatok felhasználása és értékelése a mérnökgeológiai térkép - szerkesztésénél. Mérnöki Továbbképző Intézet előadásorozata, 4407. sz., Buda- pest, 1965, 1-47 Rónai A.: Az alsóhegyi zsombolyok kutatásának történetéről. Karszt- és Barlang- kutatási Tájékoztató, 1965, 5 — 6. sz., 83 — 87 Rónai A.: A negyedkori képződmények térképezése a Magyar Állami Földtani Intézetben — Mapping of Ouatemary formations by the Hungárián Geological Institute. Földtani Közlöny, 95, 1965, 205 — 216, 7 ábra, ang. R | Rónai A. — Bartha F. — Krolopp E. — Mihályiné Lányi I.: Das Profil des Lössaufschlusses von Kulcs — A kiücsi löszfeltárás szelvénye. Földrajzi Közlemények, XIII, 1965, 361—370, 2 táblázat, 4 ábra Rónai A. : Somé observations concerning the Ouatemary sedimentation in Hungary — HecKOJibKO 33MeT0K no h er b e pnm h 1,1 m otaovkchhíim BeHrpmi. Acta Geologica, IX, 1965, 17 — 32, 11 ábra, or. R. Rónai A. : Subsurface waters in deep quatemary basins — Pacno;io>iKAy- penbH JHyHan h Thccm. A MÍÁFI Évi Jelentése az 1962. évről, 1964, 467—479, 6 ábra, ang. or. R R. Sik Stefánia— Tolnay Vera: Az üledékes kőzetek geokémiai vizsgálatá- nak módszertani problémái — Methodological problems of the geochemical study of sedimentary formations — MeTOArmecKHe npoŐJieMbi reoxHMHHecKoro H3yneHHH ocaAO^Hbix nopog. A MÁFI Évi Jelentése az 1963. évről, 1965, 327 — 336, 2 táblá- zat, ang. or. R R. Sik Stefánia lásd Bárdossy Gy. Siposs Z.: A dorogi üleiékgyüjtő terület oligocén képződményeit ért hegységszer- kezeti mozgások — Tektonische Bewegungen in den Oligozán bildungen des Doro- ger 3eiimentationsraume§ — TeKTommecKHe HapymeHHH b OAHroueHOBbix OTJio>Ke- Hiiflx ÉoporcKofi ocaAKOHaKonHTejibHOH oőnacTH. A ISL.4.FI Évi Jelentése az 1962. évről, 1964, 195 — 200, 7 ábra, ném. or. R Siposs Z.: A Buda— Esztergom vidéki oligocén üledékösszlet fácieselemző vizsgá- latának módszertani kérdései és erelményei — Methodische Fragen und Ergeb- nisse dér Faziesanalyse des oligozánen Schichtkomplexes dér Umgebung von Buda und Esztergom — MeTOAHHecKHe Bonpocbi u AOCTHweHHA aHajiHTimecKoro H3yMeHiiH (JjapiiH oanropeHOBOÜ TOJiuiqn OKpecTHOCTeü ByAbi h ScreproMa. A MÁFI Évi Jelentése az 1963. évről, 1965, 121 — 131, 5 ábra, ném. or. R Soháné Szalay Karola lásd M. Lányi Ilona Soháné Szalay Karola lásd N. Melles Margit Somogyi J.: A mecseki alsópermi összlet felső részének hullámfodrairól — Über die Rippelmarken des unterpermischen Komplexes im Mecsekgebirge. Földtani Közlöny, 95, 1965, 37 — 39, 1 ábra, 1 táblázat, ném. R G. Somogyi Áranka lásd V a r g a G v. Somos L. : A geological deseription of the Úpper Triassic and of the coal bearing Lower Liassic complex of the Mecsek Mountains — T eojrornaecKoe ormcaHHe BepxHeTpuacoBOH h HH>KHeneHacoBOH ymeHOCHOÜ tojiia b ropax MesieK (10>KHan BeHrpHH). Acta Geologica, IX, 1965, 363 — 373, 5 ábra, 1 táblázat, or. R Stefanovits P.: Untersuchungsangaben dér begrabenen Bodenschichten im Lössprofil von Ménde. Földrajzi Közlemények, XIII, 1965, 339 — 344, 1 táblázat, 1 ábra Stefanovits P. — Rózsavölgyi J.: Beschreibung des Lössprofils bei dér Ziegelei Paks. Földrajzi Közlemények, XIII, 1965, 357 — 360, 1 ábra C/3C/3 A magyar földtani irodalom jegyzéke, 1965 365 Stegena L. lásd Renner J. Szabó J.: A mecseki felsőpermi és alsószeizi összletek ferderétegzettségi adatainak földtani értékelése — Geologische Auswertung dér Angaben über die Schrág- sehichtung des Oberperms und Ünterseis im Mecsekgebirge (Südungam). Földtani Közlöny, 95, 1965, 40 — 46, 5 ábra, ném. R zabó J. lásd Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet Évkönyve zabó Pál Zoltán (1901 — 1965). Földrajzi Közlemények, XIII, 1965, 197 — 199, 1 kép Szádeczky-Kardoss E.: The physical methods applied in Pleistocene researcli in Hungary — Oii3HMecKne MeTOflbi H3yneHHH njiefiCTOueHOBbix otjiojkchhh BeHr- pHH. Acta Geologica, IX, 1965, 1 — 10, 5 ábra, 1 táblázat, or. R Szádeczky-Kardoss E. — Grasselly G y. : On the present stage of development of the potential concept in geochemistry — O HbiHeujHeM nojio- weHHH pa3Bimm KOHuenpHH 0 noTeHuuaaax b reoxHMHH. Acta Geologica, IX, 1965, 313 — 328, 1 ábra, 6 táblázat, or. R Szádeczky-Kardoss E. : Über die Herkunft dér Schwermetalle dér Erzgánge. Freiberger Forschungshefte ,,C”, 186, 1965, 170 — 185 Szádeczky-Kardoss E.: Magyarország ásványkincseinek kutatása és feltárása. Természettudományi Közlöny, 1965, 124 — 127 Szádeczky-Kardoss E. : Geotumortektonik und Gesetze dér Gesteins- und Erzbildung im Pannonischen Becken. Carpatho— Bálkan Geological Association, VII. Congress, 1965, Sofia, Summary of the Reports, 56. old. Szádeczky-Kardoss E.: A Magyar Tudományos Akadémia Geokémiai Kutató Laboratóriuma 10 éves működése. METESZ, Budapest, 1965, 1 — 10, soksz. Szádeczky-Kardoss E. — Pesthy L. : Experimental measurements of igneous contamination of volcanic masses. Bulletin volcanologique, Nápoly, XXVIII, 1965, 1-12 Szádeczky-Kardoss E. lásd Giuscá D. Szalánczv Gy.: A nagylengyeli kőolajtelepek földtani felépítése és értékelése — TeojiornHecKaíi crpyKTypa h ouemKHO-HorpaacKoro őypoyroJibHOro őacceÜHa. Annales Univ. Se. Budapestinensis, Sectio geologica, 1964, VIII, 1965, 175 — 183, 5 ábra Szepesházy K.: Rétegazonosítás kőzettani és mikromineralógiai vizsgálatok alapján. Mérnöki Továbbképző Intézet előadássorozata, 4426. sz., 1965, i-5i Szilárd J.: Periglacial derasion and quaternary valley sculpture in Hungary — O (J)opMiipoBaHHH nepiirjiHUHaJibHbix aepa3H0HHbix aojihh b BeHrpnn. Acta Geolo- gica, IX, 1965, 95 — 105, 7 ábra, or. R Szilárd J.: A magyarországi periglaciális deráziós völgyképződés egyes kérdései — Somé problems of the formation of periglacial derasional valleys in Hungary. Földrajzi Közlemények, XIII, 1965, 225 — 237, 14 ábra, 8 kép Szilárd J.: A külső-somogyi meridionális völgyek — Meridionale Táler in áusserem Somogy. Földrajzi Értesítő, XIV, 1965, 201—227, J5 ábra, 12 kép, ném. R Szilvágyi I.: Szerves üledékek fizikai tulajdonságai — Die physikalischen Eigen- schaften dér organischen Sedimente. Földtani Kutatás, VIII, 1965, 2. sz., 54 — 63, 7 ábra Szolnoki J. — Bognár L.: Baktériumok szerepe a szulfidércek oxidációjában — On the role of Bacteria in the oxidation of sulphide ores. Földtani Közlöny, 95, 1965, 86 — 94, 3 ábra, ang. R Szőke Amália: Pétrographie du massif subvolcanique de Toroiaga (Carpates orientales, R. S. Roumaine) — The lithology of the Toroiaga subvolcanic massif — K neTporpatjtuii cyŐByjiKamiHecKoro MaccuBa b paiíoHe Toponru. Acta Geolo- gica, IX, 1965, 271—292, 18 ábra, 3 táblázat, ang. or. R Szörényi Erzsébet: Magyarország alsókréta kori Echinoideái — Échinides du Crétacé inférieur de la Hongrie — Hn>KHeMe;iOBbie MopcKiie e>KH BeHrpnn. Geologica Hungarica, Series palaeontologica, fasc. 29 — 32, 1965, 295 — 367, 4 tábla, fr. or. R. Sztrókay K.: On mineralogical and Chemical evolution of stony meteorites. Ab- stracts of Scientific Papers, C, 11 — 12, XXth Congress of ÍUPAC, Moszkva, i9ó5 Sztrókay K.: Dr. Tokody László emlékezete (1898 — 1964) . Földtani Közlöny, 95, 1965, 286 — 291, 1 kép, irodalomjegyzék Sztrókay K. I. lásd Kiss J. Szulczewski M. lásd Radwanski S. A magyar földtani irodalom jegyzéke, 1965 367 Takáts T. — Vitális Gy. : Data on the geological and mineralogical knowledge of Lower Ladinian schists in the Bükk mountain. Acta Universitatis Szegediensis, Acta Mineralogica-Petrographica, XVII, fasc. 1, Szeged, 1965, 53 — 63, 12 ábra, 1 táblázat, 1 kép Tárczy-Hornocli A. : A MTA Geofizikai Laboratóriumának a Föld elektromág- neses jelenségeire és szerkezetére vonatkozó kutatásairól. Magyar Geofizika, VI, 1965, 2. sz., x — 4, or. ném. R Tasnádi Kubacska A.: Repülő sárkányok és gyíkmadarak. Móra Ferenc Kiadó, Budapest, 1965, 1 — 150 old., 18 tábla Tasnádi Kubacska A.: Az Archaeopteryx és az evolúció, in: A VI. Országos Biológus Napok előadásai. Gondolat Kiadó, Budapest, 1965, 54 — 66, 2 tábla Tasnádi Kubacska A. szerk. : Die Erde. Urania Verlag, Leipzig — Jena — Berlin, 1965 Tasnádi Kubacska A.: Die Entwicklungsgeschichte dér Erde und des Lebens. in: Die Erde. Urania Verlag Leipzig — Jena— Berlin, 1965, 310 — 397 Cs. Teplánszky Erika: A Mátra hegység középső részének fedőandezit-válto- zatai — Deckandesit-Abarten im zentralen Raum des Mátra-Gebirges __ — Pa3H0BtaH0CTn KpoBejibHbix aHge3HT0B b ueHTpajibHOH m3cth rop Maipa. A MÁFI Évű Jelentése az 1963. évről, 1965, 207 — 214, 1 ábra, 2 tábla, ném. or. R T i 1 e s c h L. : Néhány megjegyzés a szénhidrogéntelepek feltárásával kapcsolatban í — Somé notes on the exploration of the hydrocarbon reservoirs. Földtani Köz- löny, 95, 1965, 255—261, 3 ábra, ang. R T okody L. : A sárospataki Király-hegy ásványai — Die Mineralien des Király- hegy bei Sárospatak. Földtani Közlöny, 95, 1965, 95 — 98, ném. R T okody L.: Elaterit Borpatak (Valea Borcutului)ról (Románia) — Elaterite írom Borpatak (Valea Borcutului) '(Rumania). Földtani Közlöny, 95, 1965, 99 — 101, ang. R T okody L.: Die Mineralien des Királyhegy bei Sárospatak. Annales Hist.— Nat. Musei Nat. Hung., 57, 1965, 15 — 18 - Tokody László lásd Ravasz Cs. T okody László lásd Sztrókay K. Tolmár Gy. lásd Facsinay L. Tolnay Vera l ásd Bárdossy Gy. Tolnay Vera lásd Erdélyi J. Tolnay Vera lásd R. Sik Stefánia Török E. lásd KI eb B. U n g á r T. : A rétegazonosítás üledékfizikai módszereiről — 05 ocaaKOBO-(J)H3HMeciKgeHiiH yrjieBoqopoaoB Ha Eojimiioh BeHrepcKOH Hn3.\ieHH0CTii u nx reono- runecKafl xapaKTepucTHKa. Földtani Közlöny, 95, 1965, 164—182, 6 ábra, or. R Varga Gy. — Guzyné Somogyi Aranka: Néhány mátrahegységi telér és lávaár kontaktszegélyének ásványtani és kőzetkémiai vizsgálata — » Mineralogical and petrochemical study of the contact rím of somé andesite dikes and flows in the Mátra mountains — MuHepaaonmecKoe h neTpoxuMimecKoe H3yneHne 3ajibőaHgoB HeKOTopbix >khji h JiaBOBbix noTOKOB b ropax MaTpa. A MÁFI Évi Jelentése az 1962. évről, 1964, 293 — 311, 1 ábra, 2 tábla, 3 táblázat, ang. or. R 368 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 3. füzet Varga G y. : A Ny-mátrai mikroandezit és elváltozásai — Microandesite and its alterations in the western Mátra Mts — MHKpoaHfle3HTbi h hx npeBpainenHH b 3anaflH0H nacTH rop MaTpa. A MÁFI Évi Jelentése az 1963. évről, 1965, 215 — mi, 3 tábla, ang. or. R Varga G. lásd Fábiáncsics L. Varga I. lásd Facsinay L. N. Varga Sarolta lásd Noszky J. B. Varrók Kornélia: A Ny-magyarországi kristályos palák geokémiai vizsgálata — Geochemical survev of crystalline schists in W-Hungary — T eoxuMHneCKOe H3yHeHne KpiiCTa.'i.iHqecKiix cnaHueB 3anaflH0H BeHrpmx. A MÁFI Évi Jelentése az 1963. évről, 1965, 149 — 156, 1 ábra, ang. or. R Várszegi K.: Karbonátos rézásvány-előfordulás a mecseki Éger- völgy alsótriász rétegeiben — Karbonathaltiges Kupfermineral-Vorkommen in den unter- triachschen Schichten im Eger-Tal des Mecsekgebirges. Földtani Közlöny, 95, 1965, 437 — 438, 1 ábra, ném. R Vecsernyés Gy. lásd M i k ó L. Végh S. : A Déli-Bakony raeti képződményeinek földtana — Geologie dér rháti- schen Bildungen des südlichen Bakon ygebirges in Ungam — T eojiorna peTCKHX OTjioweHHÜ H3>khoh BaKOHH. Geologica Hungarica, Series Geologica, 14, 1964, x — 109, 7 tábla, 5 táblázat, 28 ábra, ném. or. R Végh S. — Bachmayer F. : Fossile Scherenasselreste aus triadischen Schichten von Ungam. Annáién d. Natúr hist. Mus. Wien, 68, 1965, 241—242, x tábla Ven dl Anna: A hazai rétegforrások főbb típusai. Hidrológiai Tájékoztató, 1964. június, 48 — 52, 12 ábra Vértes L. — Kretzoi M. — Bertalan K.: Jungpleistozáne Funde aus einer Felsnische bei Görömbölytapolca. Karszt- és Barlangkutatás, 4, 1965, 81 — 85, 1 ábra Vértes L. lásd Kretzoi M. Viczián I.: A baranyai bazalt — Basalt aus dem Komitat Baranya. Földtani Köz- löny, 95, 1965, 448—452, 3 ábra, 2 táblázat, ném. R V i d a c s A.: A mátrahegységi földtani kutatások 1962. évi eredményei — Résultats des recherches géologiques exécutées dans la montagne Mátra en 1962 — Pe3y;ibTaTbi reojioropa3BeAOMHbix paőoT, npoBeaeHHbix b 1962 r. b ropax MaTpa. A MÁFI Évi Jelentése az 1962. évről, 1964, 269 — 272, fr. or. R Vidacs A.: A Mátrahegység középső részének vulkanológiai szerkezete — Vulkano- logische Struktur des zentralen Teiles des Mátra-Gebirges — ByjiKaHOJiorH- MecKoe CTpoeHue ueHTpajibHoií qacTii rop MaTpa. A 1SL4.FI Évi Jelentése az 1962. évről, 1964, 273 — 292, 2 tábla, ném. or. R Vidacs A. : Á Mátra hegységben 1963-ban végzett ércföldtani vizsgálatok ered- ményei — Ergebnisse dér in 1963 im Mátra-Gebirge durchgeführten geologi- schen Erkundungsarbeiten auf Erze — Pe3yjibTaTbi npoBegeHHbix b 1963 r. b ropax MaTpa reonoropa3BeaoBHbix paőoT Ha no;iHMeTajuiHHecKne pyflbi. A 1SL4.FI Évi Jelentése az 1963. évről, 1965, 189—195, 2 ábra, ném. or. R Vidacs A. : Die Rolle des helvetisch-tortonischen Dazittuffhorizonts im neovulka- nischen innerkarpatischen Bereich — O ponn ropn30HTa flaunTOBbix Ty 1 ■_ Ns* : ■ \ l i L O 1 r fi h] 1 r 1 § r 1 1 <0 : s V-D N ; 1 fi i l \ ví- "] T x í : L § <0 ; * i 1 Ni Hl 1 * * £ 2 \ j Mn 1 <0 N i 1 S ‘o I ■ ] J L Ni I : É í _] C> £ CN. 1 1 S :i ko a i s 1 ko -J- Cu \ ] [ it ko s , 1 fi 3 E i _ í 4 1 kO i 1 r 3 ü : 1 Cr to ko 5 V s 8 ' I a C-J 1 s 1 S r Cd _ L i r j kO 1 l i Li 1 L kO 1 f: VJ S \ 3 s \ i J í J CQ :j | 1 : L 1 ko 1 1 \ 1 r 3 f VÍ 1 A ] [ fi \ 3 1 t <0 1 - l <0 ' \ ’ü ko \ ■ "3 j -Ni ) 1 s 3 J . r-~ kO _| I_ kO l r i ■ :§ \ vi I 1 1 5 l : O _L L T T I E Vizsgált lelőhelyek ■ Galenit Velencei hegység C ü> c s Cü 0 3 «= ü Galenit' Gyöngyösoroszi Galenir Párád sasvár f í? ■ — N r~ k^ O co| Galenit Teikibánya Galenit Rudabánya Galenit • Erdósmecske Szfalerit Velencei hegység Szfalerit Gyöngyösoroszi r- 03 C3 t3 ve 50 í Szfalerit Nagybörzsöny Szfalerit Telkibánya ö C\J □ &9 cí-5 o'° 5° CN, - C'í Cl 1 1 1 A Cs< e> C) C) vt kő kő CV ^9 59 c- -C3 c-ó 6 C) c> 0 Ö V 1 1 •o> kp Ni ;e 0 0 tr kb k ) C; § - C\J c g) 5 1 c 9. ábra. A magyarországi galenitek és szfaleritek nyomelemkoncentráció eloszlása Fig. 9. Distribution of concentration of trace elements of galenas and sphalerites in Hűi 394 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 4. füzet I. táblázat Velencei-hegységi és szabadbattyáni galenitminták nyomelem-összetétele Sor- szám kelőhely Ag % As % Bi % Cd % Co % Cr % 1. Pátka, Kőrakás-hegy 0,01 <0,01 0,01 <0,005 0,005 2. Pátka, Kőrakás-hegy 0,003 <0,01 0,02 <0,005 — 0,02 3- Pátka, Kőrakás-hegy 0,005 <0,01 <0,003 <0,005 ny <0,005 4. Pátka, Kőrakás-hegy 0,004 <0,01 <0,003 <0,005 <0,005 5- Pátka, Kőrakás-heg3T + 35 feletti sikló szakasz 0,003 _ 0,05 0,03 6. Pátka, Kőrakás-hegy + 35 szint . 0,01 0,10 0,05 0,03 — <0,005 • 7. Pátka, Kőrakás-hegy legfelső szint 0,004 <0,01 0,02 <0,005 — <0,005 8. Pátka, Kőrakás-hegy, 70-es szint 123 pont 0,005 0,05 0,005 <0,005 ny ' 0,005 9- Pátka, Kőrakás-hegy, 35 szint 12 pont 0,02 0,12 0,01 0,005 ny <0,005 IO. Pátka, Kőrakás-hegy + 35 szint . 0,004 0.05 0,01 0,01 + <0,005 II. Pátka, Kőrakás-heg}-, 70 szint 151/a pont 0,007 0.05 <0,003 0,005 + 12. Pátka 0,007 nv 0,01 <0,005 — <0,005 13. Pátka, Szűzvár 0,01 ny 0,004 <0,005 — 0,007 14. Pátka, Szűzvár 0,007 0,01 0,03 0,005 + 0,005 15- Pátka, Szűzvár 0,02 ny 0,009 — — <0,005 l6. Pátka, Szűzvár 0,02 <0,003 — — 0,01 i7. Pátka, Szűzvár 35 szint 102 pont uy — <0,003 0,05 + <0,005 18. Pátka, Szűzvár 1. tárószint 2 pont 0,02 — 0,005 0)05 <0,005 19. Pátka, Szűzvár 35 szint 68 pont 0,02 0,04 0,01 — + <0,005 20. Pátka, Szűzvár 70 szint É-i vágat 152 pont 0,003 0,04 0,01 0,009 ny <0,005 21. Pátka, Szűzvár 70 szint É-i vágat 150 pont 0,02 <0,01 0,006 _ <0,005 22. Pátka, Szűzvár tárószint 4/a pont 0,05 <0,01 0,01 <0,005 — <0,005 23. Pátka, Szűzvár 35 szint 105 pont 0,003 <0,01 0,008 — — — 24. Pákozdtól ÉNv-ra 800 m Sashegyről 0,008 <0,01 0,008 <0,005 — 0,005 25. Szabadbattyán °é>3 0,07 0,003 — — <0,005 26. Szabadbattyán 0,006 ny 0,003 <0,005 — <0,005 27. Szabadbattyán 0,03 0,02 0,003 — — <0,005 28. Pátka 0,004 ny 0.03 <0,005 + - tében. Feltehetően közös eredetre utal a velencei-hegységi és szabadbattyáni galenit és szfalerit nyomelem-összetételének nagy hasonlósága, de ugyanez mondható el a gyön- gy ösoroszii és parádsasvári ércesedésre is. Az egyes nyomelemek gyakoriságára és koncentráció-eloszlására vonatkozólag az alábbiakban számolunk be: I. Galenit (PbS) * Ag valamennyi mintában kimutatható, a legnagyobb koncentrációt a parád- sasvári mintákban mértük. A legnagyobb As- és Bi-tartalom a nagybörzsönyi min- tákban mutatkozik. A Cd mennyisége a mátrai mintáknál volt a legnagyobb. Ez össze- függésben áll a galenit nagyobb Zn-tartalmával (a minták 84%-ában volt jelen.) Co a II. táblázat — Velencei-hegységi szfaleritminták nyomelem összetétele — Sor- szám lelőhely Ag % As % Bi % Cd % Co % Cr % 29. Pátka, Kőrakás-hegy 0 szintk. kíséri, fejt ' 0,004 0,06 0,02 0,08 + 30. Pátka, Kőrakás-heg}- 2 szint feltöltés A fejtés ’ 0,005 0,22 0,03 0,06 + <0,005 31- Pátka, Szűzvár 70 szint É-i 144 pont 0,003 0,04 0,005 0)°5 + — 32. Pátka, Szűzvár 70 szint 143 fiont <0,003 <0,01 0,003 0)°3 + S Sámsoni : Galenit és szfalerit nyomelem-vizsgálatok 395 — Table I. « — Composition of trace elements in galena samples taken from the Velence Mountains and Szabadbattyán Cu Fe Ga Ge In Mn Ni Sb Sn TI u Zn % % % % % % % % % % 10— % % 0,22 0.13 0,002 0,15 0,5 o,33 0,74 0,26 — — — 0,008 0,002 0,18 — 0,1 6,70 0,04 0,03 — I — <0,001 <0,001 0,06 — 0,3 0,07 0,04 0,05 — — — ny <0,001 0,04 — 0,5 0,05 0,05 o\o5 — — — ny — 0,07 _ 1,6 0,86 0,17 0,10 ny — — <0,001 <0,001 0,16 <0,001 0,3 OtQI 0,12 0,08 — ~ — <0,001 <0,001 0,10 — 0,6 0,19 0,06 0,27 + ny - 0,009 <0,001 0,12 0,001 0,2 1,10 0,36 o,i7 — ny — 0,001 <0,001 0,22 0,1 6,3 o,3° 0,18 — ny + 0,003 <0,001 0,12 0,007 0,8 10,0 0,09 0,16 — ny — <0,001 <0,001 0,18 _ 0,5 9,5 0,08 0,03 — — — <0,001 0, — 0,17 — 0,2 0,10 0,13 o,i5 — — — 0,002 0,002 0,16 <0,001 0,2 0,28 0,07 0,23 ny ny ny 0,002 <0,001 0,11 0,001 0,5 5,50 0,17 0,03 — — — ny — 0,20* — 3,0 0,70 0,14 0,01 — — — <0,001 <0,001 0,18 — 9,2 ny 0,10 0,18 — ny — 1 .12 0,001 0,05 — 6,3 0,98 0,16 0,19 ny — — 0,003 <0,001 0,10 — 0,6 0,10 0,31 0,12 — — — <0,001 <0,001 0,04 — 15,0 0,1 7 0,28 0,50 + ~r - 0,007 0,— 0,21 <0,001 1,8 17,0 0,17 0,06 — — — 0,001 0,23 0,5 0,11 0,36 0,06 + — + 0,004 <0,001 0,10 — 3,6 0,08 0,22 0,38 ny ny — 0,004 0,001 <0,01 — 0,4 0,40 0,27 0,16 — ny — <0,001 0,08 — 8,6 0,10 1,56 0,03 — — 0,002 <0,001 0,74 0,003 0,1 0,16 0,32 0,08 — — X 0,008 <0,001 0,08 — 0,6 0,07 1,04 0,05 — — 0,002 <0,001 0,46 — 0,4 0,17 0,06 0,26 0,02 — 0.05 — 0,5 6,5 minták 30%-ában volt kimutatható, a legnagyobb Co-tartalmat az egyik parádsasvári mintánál találtuk. A Cr általában kis mennyiségben volt kimutatható (88%-os gyakori- ság), a telkibányai mintában volt a legnagyobb. A Cu mennyisége általában nagy. A minták zömében 0,1% felett mutatható ki, ami arra utal, hogy esetenként pirít, kalko- pirit szennyeződést tartalmaz. A Cu és Fe valamennyi mintában kimutatható. A legna- gyobb Cu-tartalmat a rudabányai, a legnagyobb Fe-tartalmat pedig a nagybörzsönyi mintákban mértük. A magyarországi minták 30%-ában találtunk Ga-ot, 23%'-ában Ge-ot és 16%-ában In-ot. Mn-t egyetlen kivétellel valamennyi hazai mintában találtunk, legnagyobb koncentrációban a mátrai mintákban mutatkozik. Ni kis mennyiségben, volt jelen (85%-os gyakoriság), maximális értéket a parádsasvári mintákban találtunk. Egy kivételével valamennyi galenitben kimutattunk Sb-ot, mely jó közelítésben követi az Ag eloszlását. Maximális értékét a parádsasvári mintákban mértük. A vizsgált min- Table II. Composition of trace elements in sphalerite samples taken from Velence Mountains Cu % Fe % Ga % Ge % In % Mn % . Ni % Pb % Sb % Sn % TI % u 10— % 0,11 0,22 + ~r — 0,005 <0,001 4,63 0,11 <0,001 0,2 0,31 0,19 — ny — 0,004 <0,001 4,38 0,19 0,005 0,4 0,12 0,39 -P + — 0,006 <0,001 6,10 0,09 <0,001 1,7 0,25 0,38 + + 0,08 <0,001 25,1 0,13 “ 15,6 396 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 4. füzet III. táblázat — Mátra-hegységi galenitminták nyomelem-összetétele — Sor- szám I.előhely Ag % As % Bi % Cd 0/ /o Co 0/ /o Cr 0/ /o 33- Gyöngyösoroszi Károly telér 200 m D 0,05 0,02 0,01 <0,005 + 0,006 34- Gyöngyösoroszi Károly telér 200 m É 0,03 0,02 0,04 0,005 0,005 35- G3’öngyösoroszi Károly telér 200 m E 0,04 ny °>°4‘ 0,01 — <0,005 36. Gyöngyösoroszi Károly telér 350 m szint É ! 0,01 ny 0,01 0,04 0,005 37. Gyöngyösoroszi Károly telér 300 m szint É 0,02 0,03 0,003 0,005 _ <0,005 38. Gyöngyösoroszi Béke telér 200 ni szint É 0,03 _ 0,03 0,006 39- Gyöngyösoroszi Béke telér D 0,02 ny o,°4 0,02 — <0,005 40. Gyöngyösoroszi Béke telér 200 m szint meddő haránt 0,03 nv 0,12 ' <0,005 0,02 41. Gyöngyösoroszi Aranybányabérc D. 0,02 ny 0,03 0,07 — 0,007 42. Gyöngyösoroszi Kiskúti telér 350 m szint É 0,005 ny <0,003 0,10 _ < 0,005 43- Gyöngyösoroszi Altárói érc 0,03 0,07 0,05 0,05 — 0,01 44- Gyöngvösoroszi 0,03 nv 0,003 0,005 — 0,005 45- Parádsasvár 550 sz. telé^ ...)... 0,02 0,01 — 0,05 — 0,001 46. Parádsasvár 530 sz. telér 0,02 0,03 — 0,03 — <0,001 47- Parádsasvár 550 sz. telér 0,23 0,03 0,001 0,04 0,06 0,004 <0,001 48. Parádsasvár 550 sz. telér 0,02 0,01 — — 0,002 49- Parádsasvár 550 sz. telér 0,03 0,01 — 0,04 — 0,005 50. Parádsasvár 550 sz. telér 0.03 0,01 — 0,16 0,001 0,002 5i- Parádsasvár 550. sz. telér 0,004 0.03 0,01 0,008 0,03 — — 52. Parádsasvár 550 sz. telér 0,2 5 0,002 0,001 ny 0,OOQ 53- Nagylápafő 1,44 0,002 0,001 0,018 0,002 0,038 54- Nagylápafő 1,50 0,003 0,027 0,017 55- Nagylápafő 1,02 0,003 0,004 0,003 <0,001 0,037 ták 41%-ában találtunk Sn-ot, nagyon kis mennyiségben. A legnagyobb értéket a nagy- börzsönyi mintában észleltük. A 95%-os gyakoriságban előforduló U-tartalomból a maximális koncentrációt az egyik velencei-hegységi minta jelezte. Valamennyi minta tartalmazott Zn -et, sokszor jelentékeny mennyiségben, amely szfalerit szennyeződésből ered. II. Szfalerit (ZnS) Ag minden vizsgált mintában volt, általában a galeniténél kisebb koncentráció- ban. A legnagyobb koncentrációkat a parádsasvári mintákban mértük. As valamivel nagyobb koncentrációban mutatható ki. A maximális értéket az egyik telkibányai min- tában észleltük. A Bi a minták felében volt jelen, a galenithez viszonyítva kisebb mennyi- ségben. A telkibányai és velencei-hegységi minták a legnagyobb Bi-tartalmúak. Cd-t valamennyi mintában találtunk, a galeniténél jóval nagyobb koncentrációban. A parád- sasvári mintákban határoztuk meg a legnagyobb értéket. A minták 45 %-ában találtunk általában 0,001 % nagyságrendű mennyiségben Co-ot. Az egyik telkibányai minta szolgáltatta a maximális értéket. Cr a vizsgált minták 73 %-ában volt jelen a galenitéhez közel azonos mennyiségben. A maximumot az egyik gyöngyösoroszii mintában talál- tuk. A Cu és az Fe a galenithez hasonlóan valamennyi mintában jelen volt, 0,1 % vagy ezt meghaladó mennyiségben. Maximális értékét az egyik telkibányai mintában észleltük. A minták 53 %-ában Ga-ot, 45 %-ában Ge-ot, 83 %-ában pedig kis mennyiség- ben In-ot is találtunk. Két kivétellel valamennyi mintában volt Mn, melynek maximális értékét az egyik telkibányai szfalerit szolgáltatta. A Ni 85%-os gyakorisággal a galenitek- hez hasonlóan kis mennyiségekkel van képviselve. A telkibányai mintában mutatkozott en- nek legnagyobb értéke. Az Sb-ot a galenithez viszonyítva kisebb mennyiségben, de a min- ták több, mint háromnegyed részében (77%) találtunk, ennek értéke a telkibányai minták 397 Sámson i : Galenit és szfalerit nyomelem-vizsgálatok Table III. Composition of trace elements in galena samples taken írom Mátra Mountains Cu % Fe % Ga % Ge % In % Mn % Ni % Sb % Sn 0/ /o TI % u I0-*% Zn % 0,50 3.7o ny ny ny 0,02 0,01 0,06 0,01 0,2 1,25 0.05 0,50 — * — — 0,03 0,002 0,05 0,001 0,2 0,87 0,20 1,40 + — 0,03 0,001 0,0 7 <0,001 0,6 3,0 0,08 0,33 + - - 0,06 <0,001 0,09 <0,001 0,2 9,55 0,03 0,37 - - 0,001 0,001 0,06 - 0,04 11,6 0,05 0,06 — — — 0,006 <0,001 0,11 _ 0,02 0,45 0,04 0,23 — — — 0,0093 <0,001 0,10 <0,001 0,1 0,11 1,13 3>7o — — _ 0,32 <0,001 <0,01 — 0,2 0,80 0,02 1,70 — — 0,006 <0,001 0,06 <0,001 1,2 0,05 o,4° 2,05 — — — 0,24 — <0,01 0,01 0,1 19,7 1,04 6,10 + — — 0,01 0,005 0,07 0,02 0,3 32,0 0,04 0,11 — — — 0,01 <0,001 0,32 — 0,1 1,08 0,04 0,30 — — — 0,004 <0,001 0,05 — <0,001 1,28 >2,0 0,05 >2,0 — — — 0,015 0,003 0,1 7 — — — 0,16 0,14 0,22 — — — 0,002 0,001 0,04 — — — 0,09 0,01 1,50 — ny — 0,002 <0,001 0,03 0,004 ny 1,68 0,06 0,02 >2,0 — — — 0,001 ny 0,0 7 0,008 1,04 0,06 0,03 0,68 — — — 0,001 0,001 o,o 7 — ny 1,85 >2,0 0,02 >2,0 — — 0,003 0,015 0,005 — — — 0,23 0,14 0,21 ny — <0,0003 0,28 0,024 0,62 — — 0,36 0,40 2,29 0,17 <0,0005 0,075 <0,0003 0,36 0,014 0,92 0,005 — 1,15 0,16 0,97 0,36 <0,0005 — — 0,24 0,075 1,95 ny — 1,72 0,60 0,20 0,10 <0,0005 0,27 0,063 1,75 0,45 0,56 % 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 *9 4s Cd CO Cr Cu Fe Ga Ge J n Mn Ni Pb Sb Sn Zn I 12 3 4 [ro. ábra. Nyomelemek előfordulási gyakorisága — Jelmagyarázat: i. Veneei-hegységi galenit, 2. Mátra-hegységi galenit, 3. Velencei-hegységi szfalerit, 4. Mátra-hegységi szfalerit Fig. 10. Frequencv of occurrenee of trace elements in galenas and sphalerites írom the Velence and Mátra Mountains - Legende: 1. Galena of the Velencei Mountains, 2. Galena of the Mátra Mountains, 3. Sphalerite of the Velencei Mountains, 4. Sphalerite of the Mátra Mountains 398 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 4. füzet IV. táblázat — - Mátra-hegységi szfalerit minták nyomelem-összetétele — Sor- szám Lelőhely Ag 0/ /o As % Bi % Cd % Co % Cr % 56. Gyöngyösoroszi Malombérc Ny . . 0,008 <0,01 0,004 0,28 ny 57. Gyöngyösoroszi Károly telér 0,p2 ny 0,000 0,30 58. Gyöngyösoroszi Károly telér 200 m 1? . 0,008 ny 0,37 — 59- Nagylipót ny <0,01 <0,003 0,01 — 0,02 ÓO. Parádsasvár 550 sz. telér 0,18 >1,0 — >2,0 0,004 0,002 6l. Parádsasvár 550 sz. telér 0.03 0.7 — 0,52 0,014 62. Parádsasvár 550 sz. telér 0,03 0,03 — 0,85 0,025 0,001 63- Parádsasvár 550 sz. telér 0,26 0,07 — i,5° 0,011 0,001 64. Parádsasvár 550 sz. telér 0,005 0,02 — 0,72 — 65. Parádsasvár 550 sz. telér 0,004 >1,0 — 1,80 — 0,002 66. Parádsasvár 550 sz. telér 0,007 0,02 — o,85 0,002 0,004 67. Parádsasvár 550 sz. telér 0,007 0,16 — >2,0 0,011 0,002 68. Parádsasvár 550 sz. telér 0,05 0,08 — 0,75 — <0,001 69. Parádsasvár 550 sz. telér 0,01 0,50 — 0,82 — 7o. Parádsasvár 550 sz. telér 0,003 0,01 — 0,25 0,012 ny 7i- Parádsasvár 550 sz. telér 0,003 0,80 — 0,9° 0,011 0,004 72. Parádsasvár 550 sz. telér ■ 0,06 0,25 — 0,48 0,001 0,003 73- Parádsasvár 550 sz. telér 0,002 0,03 — o,72 — 0,001 74- Parádsasvár 550 sz. telér 0,02 0,18 — i,i5 0,008 <0,001 75- Parádsasvár 550 sz. telér 0,002 0,02 — o,65 0,008 0,002 76. Parádsasvár 550 sz. telér 0,001 0,04 — 0,68 0,008 0,003 77- Parádsasvár 550 sz. telér 0,002 0,02 — 0,74 0,008 <0,001 78. Parádsasvár 550 sz. telér <0,0005 o,oo7 ny o,52 — <0,001 79- Parádsasvár 550 sz. telér 0,002 0,004 <0,001 0,43 — ny 80. Parádsasvár 550 sz. telér <0,0005 0,005 <0,001 0,54 — <0,001 81. Parádsasvár 550 sz. telér <0,0005 0,004 <0,001 o,67 — 0,001 82. Nagylápafő 0,02 0,003 <0.001 1,54 0,015 <0,001 83- Nagylápafő 0,007 0,076 0,001 2,08 — ny 84. Nagylápafő 0,046 0,003 ny 2,04 0,004 <0,001 85- Nagylápafő <0,0005 0,003 <0,001 2,08 — 0,001 86. Nagylápafő <0,0005 0,002 <0,001 1,1° <0,001 <0,001 8 7- Nagylápafő 0,007 0,002 <0,001 1,34 ny <0,001 88. Nagylápafő 0,018 0,003 ny o,94 ny <0,001 89. Nagylápafő 0,004 0,005 <0,001 0,54 ny 90. Nagylápafő 0,001 0,004 <0,001 o,53 — ny 91. Nagylápafő <0,0005 0,004 — 0,57 — 92. Nagylápafő <0,0005 0,008 ny o,49 0,006 — 93- Nagylápafő <0,0005 0,005 ny 0,48 0,006 <0,001 94- Nagylápafő 0,028 0,003 <0,001 o,54 — ny 95- Nyirjes <0,001 0,03 - 0,78 V. táblázat — Egyéb magyarországi lelőhelyekről származó galenit nyomelem-összetétele Sor- szám Lelőhely Ag % As % Bi % Cd % Co % Cr 0/ /o 96. Nagybörzsöny Ludmilla táró 0,003 >2,0 0,20 0,03 + <0,005 97. Rudabánya Andrássy táró Gallyagos . 0,08 0,03 0,02 <0,003 — <0,003 98. Rudabánya 0,06 0,11 0,003 0,004 — <0,003 99. Telkibánya Lobkovitz telér Csengőbánva 0,01 0,09 — — 0,001 0,02 100. Erdősmecske 0,003 ny 0,03 <0,005 - <0,005 VI. táblázat — Egyéb magyarországi lelőhelyekről származó szfalerit nyomelem-összetétele — Sor- szám Lelőhely Ag % As % Bi % Cd % Co % Cr % 101. Nagybörzsöny Rózsabánya 0,02 0,85 0,004 0,35 _ _ 102. Telkibánya Lobkovitz telér Csengőbánva 0,03 2,65 0,03 1,08 0,02 0,009 103. Telkibánya 88. telér 0,002 0,01 - 0,62 ~ 0,007 egyikében volt a legnagyobb. Az Sn 81%-os gyakorisággal lépett föl, az egyik parád- sasvári mintában mértük a maximumot. A Pb minden esetben kimutatható, legtöbbször a galenit szennyeződés folytán. A 83%-os gyakorisággal előforduló U legnagyobb dúsulá- sát az egyik velencei-hegységi és az egyik parádsasvári mintánk szolgáltatta. Sámson i : Galenit és szfalerit nyomelem-vizsgálatok 399 Table IV. Coinposition of trace elements in sphalerite samples taken írom Mátra Mountains Cu % Fe % Ga % Ge % In % Mii % Ni % Pb % Sb % Sn • % TI % u 10-*% o,i7 3,60 _ 0,02 8,9 0,01 0,003 0,01 0.05 1,92 + ' — 0,03 <0,001 44,2 0,09 <0,001 0,04 0,13 4,10 — — — 0,10 — 14,0 — — — 0,10 1,75 — — — 1,12 <0,001 1,60 — — O,1 0,25 >2,0 — — 0,001 0,07 0,002 >2,0 0,06 0,03 <0,001 1,77 i,5o >2,0 — — — 0,05 ny >2,0 — — — 0,16 0,13 ny — 0,002 0,042 0,001 >2,0 0,01 — — 8,35 >2,0 0,85 — — * 0,001 0,07 ny >2,0 0,02 0,09 <0,001 1,6 0,04 0,84 — — 0,001 0.035 ny >2,0 0,80 — — — — 0,05 0,37 ny 0,003 0,055 <0,001 — 0,03 <0,001 1,83 0,05 0,32 — <0,001 0,02 0,001 0,23 — 0,006 <0,001 9,7 0,12 0,08 — ny 0,005 — 0,004 0,35 — — <0,001 0,45 >2,0 — — 0,002 0,003 — 1,50 0,007 0,02 <0,001 — o,75 0,25 — — 0,003 0,095 0,015 >2,0 — — — — 0,01 0,95 — — <0,001 — ny 0,23 — 0,004 — 6,45 0,07 0,04 — — 0,005 0,05 ny >2,0 ny 0,04 ny — 0,09 0,15 0,36 ny — 0,001 0,045 <0,001 > 2,0 ny 0,04 <0,001 17,5 0,04 0,06 — ny <0,001 O.O^ <0,001 0,05 ny 0,006 — 1,44 0,23 — — <0,001 0,035 <0,001 0,25 ny 0,02 <0,001 1,36 0,04 0,52 — ny <0,001 0,01 0,001 0,006 >2,0 ny 0,005 <0,001 1,44 0,04 0,16 — — 0,003 0,02 0,065 0,25 ny — ny 4,65 0,15 >2,0 — <0,001 0,0007 <0,001 0,28 — 0,02 <0,001 i,9° 0,17 0,73 <0,0005 0,001 o,r8 0,004 0,16 0,008 0,011 0,19 0,04 1,42 ny — 0,0004 0,0006 0,055 — 0,24 0,006 0,002 — 0,08 0,13 1,93 <0,0005 — 0,016 0,014 0,016 0,20 0,003 0,004 — 0,51 , 0,39 1,49 ny nyo 0,0007 0,12 0,04 0,002 °,°38> — 0,54 0,50 0,97 <0,0005 0,008 0,001 0,055 — 0,44 0,03 0,003 — 0,64 1,38 6,4o 0,0005 ny 0,008 0,32 0,032 0,44 0,04 0,035 ny 0,20 0,29 0,81 <0,0005 0,005 0,0005 0,063 ny 0,08 0,02 ny 0,61 0,07 i,3i <0,0005 ny 0,0003 0,071 0,006 0,16 0,005 0,025 — 0,34 0,40 0,64 <0,0005 0,005 0,0003 0,071 0,005 0,12 0,002 0,002 — 0,37 0,12 1,00 <0,0005 0,007 0,0009 0,024 0,086 0,003 nv 0,02 0,024 — 0,21 0,03 1,25 ny ny <0,0003 ny 0,80 0,005 0,003 — 0,18 0,19 2,11 ny ny 0,0008 0,039 ny 3,io 0,01 o,öii ny 3,12 0,11 1,94 ny ny 0,0006 0,063 0,002 0,10 0,01 0,022 — 0,18 0,36 0,47 I,l6 0,98 ny ny 0,0004 0,0Q4 — 0,52 2,88 0,001 0,019 — 0,66 ny uyo 0,0005 0,11 0,003 0,001 0,004 — 0,15 0,46 0,73 ny 0,008 0,0004 0,071 0,005 0,10 0,36 0,001 0,003 — 0,05 0,10 i,88 ny — ,0,0003 0,039 0,002 0,005 0,002 — 0,20 0,10 Table V Compos 1,50 tion of trace elem ents in 0,001 galena sai 0,025 ny nples taken írom 0,03 other si tes in H 0,007 ungary 2,55 Cu % Fe % Ga % Ge % In % Mn % Ni % Sb % Sn % TI % u 10-*% Zn % 0,17 i3,o ny ny 0,18 <0,001 0,07 0,08 1,0 18,5 2,35 I,l8 — — — 0,05 <0,005 0,16 ny — 1,1 o,35 <0,01 ' 0,69 — — — 0,01 — 0,13 — — 12,9 0,92 0,92 3,38 0,005 — ny 0,01 <0,001 0,06 <0,001 — 11,0 0,25 0,23 3,30 ny 0,07 <0,001 0,05 0,005 4,8 8,25 R Table VI. i Composition of trace elements in sphalerite samples taken írom other sites in Hungary Cu % Fe % Ga % Ge % In % Mn % Ni % Pb % Sb % Sn % TI % u 10—% i,97 0,67 ny 1,12 32,0 1,25 0,007 4,40 19,80 ny <0,005 e. ny 3,25 o,35 0,02 i,35 0,03 e. ny 0,50 0,20 0,91 e. ny 1,80 0,03 0,11 o,59 0,003 0,92 A velencei-hegységi és mátrai mintákban vizsgált nyomelemek előfordulási gya- i koriságát a io. ábrán tüntettük fel. Befejezésül kötelességemnek tartom megköszönni dr. Szabó J. - né és Tóth I E. - n é laboratóriumi asszisztenseknek a nagytömegű elemzés során tanúsított lelkiis- 400 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 4. füzet VII. táblázat . — Külföldi lelőhelyekről származó galenitminták nyomelem-összetétele — Sor- szám Kelőhely Ag % As % Bi % Cd % Co % Cr % 104. Banska Stiavnica (Selmecbánya) Csehszlovákia 0,005 0,20 0,06 0,003 0,014 105. Banska Stiavnica (Selmecbánya) Mihály tárna 0,02 0,03 0,01 ny 0,004 106. Banska Stiavnica (Selmecbánya) 0,02 — 0,006 <0,003 0,013 107. Plesivec iPelsőcardó) Csehszlovákia 0,006 0,04 0,01 0,04 _ 0,02 108. Pribram Csehszlovákia Ö,II 0,04 0,003 0,02 nv 0,003 IOQ. Pribram Csehszlovákia 0,002 0,03 0,004 <0,003 — 0,012 IIO. Stribro Csehszlovákia 0,005 — <0,00^ — 0,003 III. Baia Maré (Nagybánya) Veresviz, Románia 0,03 0,13 0,05 <0,003 0,04 1 12. Baia Sprie (Felsőbánva) Románia 0,04 0,10 0,06 0,02 — 0,003 113- Baia Sprie (Felsőbánya) 0,02 — <0,003 — ny 114. Capnic (Kapnikbányá József telér Románia 0,01 0,12 0,01 0,56 _ 0,015 115. Misztbánya Románia 0,00/ ny 0,01 0,03 — 0,007 1 16. Rodna-Veche (Óradna) Románia 0,04 , 0,10 0,10 <0,003 — ny 11 7. Sácárimb (Nagyág) Románia .... 0,02 1,18 0,01 0,15 — ny 118. Dognecea (Dognácska) Románia. . 0,05 — 0,27 <0,003 e. ny o,oo3 119. Bái(a (Rézbánya) Románia 0,02 <0,01 0,008 <0,003 — <0,003 120. Dognecea (Dognácska) Románia 0,05 — 0,20 <0,003 — <0,003 12 I. Kisbánva (Herzsabánva) Románia 0,04 <0,01 0,02 <0,003 — 0,014 122. Bleiberg (Ausztria) 0,007 0,05 0,09 0,34 — 0,017 123- Bleiberg Ausztria <0,001 — <0,003 <0,003 — 0,032 124. Bleiberg Ausztria <0,001 0,03 — <0,003 — <0,003 125. Madan, Bulgária 0,001 0,008 0,04 0,05 0,05 e. ny 0,018 I2Ó. St. Andreasberg Németország .... — 0,01 <0,003 — 0,01 127. Clausthal, Oberharz Németország 0,006 — — <0,003 <0,003 128. Vendée, Franciaország 0,12 0,05 0,007 ny ny 0,023 I2g. Monté Poni Sardinia <0,001 <0,003 0,005 Vili. táblázat — Külföldi lelőhelyekről származó szfaleritminták nyomelem-összetétele — Sor- szám Kelőhely Ag % As % Bi % Cd % Co % Cr % 130. Banska Stiavnica (Selmecbánya) Kórház telér Csehszlovákia .... 0,001 0,14 0,09 i»3i- Ciprovci Bulgária 0,02 0,24 0,04 o,37 ny 0,01 IX. táblázat — A Velencei-hegységi és Mátra-hegvségi galenit- és szfaleritminták átlagos nyomelem-összetétele Average Sor- szám Kelőhely Ag % As % Bi % Cd % Co % Cr % i- Velencei-hegységi galenitek 0,011 0,043 0,009 0,01 ny 0,006 0,20 Szabadhat tváni galenitek . 0,012 0,03 0,003 <0,005 — <0,005 0,97 Velencei-hegységi szfaleritek 0,004 0,08 0,015 0,06 e. ny <0,005 0,20 4- Gyongyösoroszi galenitek . 0,028 0,015 0,031 0,026 — 0,006 0,29 3* Parádsasvár-nagvlápafői galenitek . .1’. 0,42 0,013 0,005 0,041 <0,001 0,008 0,36 6. Gvöngvösoroszi szfaleritek 0,012 <0,01 0,004 0,32 ny — 0,12 7* Parádsasvár-nagvlápafői szfaleritek 0,021 0,015 <0,001 0,94 0,004 0,002 0,24 meretes munkájukat. A minták egy .részének helyszíni begyűjtésében nyújtott segít- ségért, valamint 6 db. külföldi minta rendelkezésre bocsájtásáért dr. Földvári A. - nak, a nagyszámú paráisasvári és nagylápafői, valamint 13 db. egyéb mintának rendelkezésre bocsájtásáért dr. Sztrókay K.-nak és Kiss J.-nak, s végül a Magyar Állami Földtani Intézetnek a 22 db., jobbára külföldi minta rendelkezésre bo- csájtásáért tartozom köszönettel. Sámsoni : Galenit és szfalerit nyomelem-vizsgálatok 401 Table VII . Composition of trace elements in galena samples taken írom sites abroad Cu Fe Ga Ge In Mn Ni Sb Sn TI U Zn % % % % % % % % % % 10 -*% % 1 o,75 2,22 - - - <0,01 0,008 0,13 0,03 0,02 0,13 1,52 1,86 0,01 0,01 0,11 0,02 0,04 2,60 0,01 0,12 — — — <0,01 <0,005 0,15 — 0,07 0,04 0,06 0,51 — ny — 0,02 ny — — 1,0 7,io 0,14 1,75 ny — — .0,03 ny 1,70 0,35 0,03 8,52 0,04 0,31 — — — 0,06 ny 0,12 2,00 0,08 1,68 0,03 0,05 — — — ny 0,02 0,47 — 4,6 0,01 0,05 2,10 — — — <0,01 0,02 0,19 0,03 0,02 2,25 1,15 5,90 — ny ny 0,03 0,01 0,15 0,02 0,01 16,3 <0,01 0,35 — — — <0,01 — 0,66 — 0,05 0,45 1,15 1,86 ny — ny 0,19 ny — — 0*03 17,4 0,33 1,50 e. ny — e. ny 0,04 0,000 ny 0,007 0,03 23,8 0,04 5,63 — — ny 0,03 0,02 0,23 0,15 0,4 1,85 1,14 2,15 e. ny — — 1,25 0,008 — — 0,53 4,5° 2,07 0,42 — — — 0,04 0,005 ny 0,03 0,07 2,30 0,05 0,10 — — — <0,01 ny 0,12 — 0,4 0,05 0,02 0,10 — — — <0,01 <0,005 0,06 — 0,02 0,10 0,02 21,5 — ny — 0,01 0,005 0,40 0,15 0,03 3,3° 0,12 0,15 — — — 0,08 0,006 — 1,0 0,05 0,01 0,20 — ny — 0,02 0,01 — — O.OQ 0,15 0,01 1,00 — ny — <0,01 0,008 — — 0,04 3,56 0,35 5,37 — — — 0,22 0,01 0,04 1,2 2,95 0,12 0,4° — ny — <0,01 0,01 0,08 0,01 0,03 1,27 0,04 0,12 — — — ny — 0,38 — 0,01 0,09 0,13 1,35 ny — — 0,01 0,007 0,34 ny 7,0 0,08 0,01 0,08 <0,01 ” ny " 0,01 0,25 Table VIII. Composition of trace elements in sphalerite samples taken írom sites abroad Cu Fe Ga Ge In Mn Ni Pb Sb Sn TI U % % % % % 0/ /o % % % % - % io_‘% 1,65 6,56 ny 2,75 0,06 0,14 0,29 0,22 2,25 0,03 ny. 10,0 0,05 0,85 Table IX. composition of trace elements of galenas and sphalerites taken írom the Velence -and Mátra Mountains Fe % Ga % Ge % In % | Mn % ' Ni % Pb 0/ /o Sb % Sn 0/ /o j TI % u 40 *% Zn % 0,15 ny ny ny 0,002 <0,001 63,2 0,13 <0,001 2,1 2,59 0,05 — — — 0,004 <0,001 46,9 0,43 0,001 — 0,4 0,13 0,29 e. ny ny ny 0,024 <0,001 10,05 0,13 0,002 — 4,5 47,5 1,69- ny — — 0,062 0,002 60,4 0,083 0,004 — 0,27 6,71 1,05 <0,0005 0,008 0,0003 0,11 0,018 62,0 0,52 0,002 ny 0,86 o,93 3,21 ny — — 0,05 <0,001 22,4 0,03 0,001 — 0,02 44,6 i,35 <0,0005 <0,0005 0,0003 0,091 0,003 2,71 0,009 0,013 <0,001 1,75 57,3 IRODALOM - REFERENCES El S h a z 1 y, E. M. — W e b b , I. S. — W i 1 1 i a m s, D. (1951) : Trace elements in sphalerite, galena and associated. Minerals írom the British Isles. Bull. Inst. Mining 604.241. — Fleischer, M. (1955) : Minor elements in somé suliidé minerals. Econ. Geologv 50.970. — Földvári A. (1947) : A molib- dén Velencei hegységi előfordulásának teleptani viszonyai. MÁFI Évi Jel. Beszámoló a vitaülésekről IX. — Földvári A. (1952): A szabadbattyáni ólomérc és kövületes karbon előfordulás. MTA Műsz. Tud. Oszt. Közi. V. 3. 25. — F ö 1 d v á r i n é, V o g 1 M. (1947): Színképanalitikai molibdén meghatározások a Ve- 2 Földtani Közlöny 402 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 4. füzet lencei hegység kőzeteiben. MÁFI Évi Jel. Beszámoló a vitaülésekről IX. 21. - Gavelin, S. — G a b r i- e 1 so n, Ö. (1947): Spectrochemical investigation of suliidé minerals from ores of the Skellefte district- Sver. Geol. Undersökn., Ser. C. No. 491. Arsbok 41. No. 10. p. 1. — H a b e r 1 a n d t, H. (1952): Die syste. matische Grundlage und die Fortschíitte in dér Erforschung dér Spurelemente als geochemische Eeitele- mente. Fortschr. Min. 31 . 76. — J a n t s k y B. (1957): A Velencei hegység földtana. Geol. Hung. Ser. Geol. 10. Budapest. — Kaszanitzky F. (1959): A pátkai Kőrakás-hegyi érckutatás jelenlegi állása. Földt. Közi. 89. 133. — Kiss J. (1951): A szabadbattyáni Szárhegy földtani és ércgenetikai adatai. Földt. Közi. 81 264. — Kiss J. (1953): A Velencei hegység É-i peremének hidrotermális ércesedése. MÁFI Évi Jel. I. in. — Kiss, J. (1960): A new őre occurence in the environment of Nagygalva, Nagylipót and Aranybányafolyás Mátra Mountains, NE Hungary. Ann. Univ. Sci. Budapest, de R. Eötvös Nőm. Sect. Geol. Tóm. III. 55. — K o c h S. (1943): A Fejér megyei Szárhegy ólomelőfordulása. Acta Min. Petr. Szeged. I. 1. — Koch S. — Grassely Gy. — Donáth É. (1950): Magyarországi vasércelőfordu- lások ásványai. Acta Min. Petr. Szeged. 4. 1. — Koch, S. — Grassely, Gy. (1952): The minerals of suliidé őre deposite of Nagybörzsöny. Acta Min. Petr. Szeged. 6. 1. — K o c h, S. (1953): Minerals from Gyöngyösoroszi. Acta Min. Petr. Szeged. Tóm. VII. 1. - Koch, S. (1958): The associated occurense of three ZnS modifications in Gyöngyösoroszi. Acta Min. Pert. Szeged. Tóm. XI. n. - Koch S. (1966): Magyarország ásványai. Akadémiai Kiadó, Budapest. — Kubovics I. (1956): A Velencei hegység talajának nyomelem-vizsgálata. Földt Közi. 86. 217. — Kubovics I. (1958): A sukorói Meleghegy hidrotermás ércesedése. Földt. Közi. 88. 299. — Kubovics I. (1960): A Velencei hegységi utómagmás képződmények nyomelemvizsgálata. Földt. Közi. 90. 273. — K u 1 1 a r u d, G. (1953): The FeS — ZnS system a geological thermpmeter. Norsk. Geol. Tids. 32. p. 61. — I, i f f a A. (1955): Telkibánya bánya- földtani viszonyai. MÁFI Évkönyve X1,II. 4. — N o d d a c k, J. (1936): Über die Allgegenwart dér che- mischen Elemente. Angew. Chemie. 49. 835. — P a n t ó G. (1949): A nagybörzsönyi ércelőfordulás. Földt. Közi. 79. 421. — P o 1 1 n e r J. (1948): Jelentés a pányoki és telkibányai érckutatások bányászati szemlé- jéről. Jel. Jöv. Mélykút. 1947/48. évi munkáiról. 335. — Rozlozsnik P. (1942): Adatok a Gyöngyös- oroszi környéki érctelérek ismeretéhez. M.K. Földt. Int. Évi. Jel. 1936 — 38. II. — Sámsoni Z. (1964/9) Galenitek kvantitatív kémiai nyomelem-vizsgálatának módszere, különös tekintettel az ólom izotopanalí- zisének igényeibe. Magy. Kém. Folyóirat. 70.432. — Sámsoni Z. (1966): A fluorometriás uránmegha- tározás pontosságát és érzékenységét befolyásoló tényezők vizsgálata. Magy. Kém. Folyóirat, 72. 398. Scherf E. — Székyné, FuxV. (1959): A telkibányai érces terület. Geokémiai Konferencia Bu- dapest. — Schneiderhöhn, H. (1943): Mineraleinschüsse in Erzmineralien. Neues Jahrb. Mineral. Geol. Abt. A. 1. — Schréter Z. (1948): Adatok a Telkibánya vidéki érces terület földtani viszonyaihoz Jel. Jöv. Mélykút. 1947/48. évi munkáiról. 320. — S c h r o 1 1, E. (1950): Spurenelement paragenese (Mik- roparagenese) Ostalpiner Zinkblenden. Anzeiger d. Math. — Naturw. KI. d. Österr. Akad. d. Wiss. No. 1. 6. — S c h r o 1 1, E. (1953): Über Minerale und Spurenelemente,.Vererzung und Enststehung dér Blei-Zink Eagerstátte Bleiberg-Kreuth/Kámten in Österreich. Mitt. d. Österr. Mineral Ges. Sonderheft No. 2. 1. — Schroll, E. (1954: Ein Beitrag zűr geochemischen Analyse Ostalpiner Blei-Zink-Erze. Teil. I. Mitt. d. Österr. Mineral. Ges. Sonderheft No. 3. 1. — S t o i b e r, R. E. (1940): Minor Elements in Sphalerite. Econ. Geol. 35 .501. — Szádeczkv-Kardoss E. (1955): Geokémia. Akadémiai Kiadó. Budapest. — Szádeczky-Kardoss E. (1956): Új szempontok az Sn, Pb, Zn ércesedés geokémiájához. Földt. Közi. 86. 3. — V a a s j o k i, O. (1956): A comparison of the minor base metál contents of somé finnish galenas. Compt. Rend. de la Soc. Geol. de Finlande No. XXIX. 47. Analysis of trace elements in somé galena and sphalerite samples from Hungary Z. SÁMSONI Results of the analysis of trace elements found in 56 galena samples originating from 1 1 sites and of 47 sphalerite samples originating from 7 sites in Hungary are reported. Similar date are given fór 26 galena and 2 sphalerite samples from abroad, chiefly from the Carpathian Basin. Quantitative values are reported conceming 14 elements (Ág, As, Bi, Cd, Cr, Cu, Fe, Mn, Ni, Pb, Sb, Sn, U, Zn) and partly quantitative data are given fór further 4 elements (Co, Ga, Ge, In). In the majority of cases analyses have been carried out by means of spectral analysis, while the Cu and Fe content has been determi- ned by spectrophotometry, the Pb and Zn was ascertained by polarographic methods and finally the U content has been determined by the fluorometric method. Smnmarising the results it has been found that, on the average, a higher Ag content is accompanied by a higher Sb content and in many cases by a decrease of the As content. The Zn and Cd content of the galenas are found to be in direct proportion to each other, while in many cases Zn is inversely proportional to the Ag content. An increase of the Fe content usually involves a higher concentration of Cr and Mn. Nearly all the trace elements examined are found to occur at higher concentration levels in the galenas and sphalerites of the Mátra Mountains than in those of the Velence Mountains. PLIOCÉN ÉS PLEISZTOCÉN LEHORDÁSI TERÜLETVÁLTOZÁSOK AZ ALFÖLDÖN Dr. MOLNÁR BÉLA* (6 ábrával) — Összefoglalás: Az Alföld pliocén és pleisztocén homoküledékeinek nehézásvány- összetétel vizsgálatával és a mai folyóvízi homokvizsgálat segítségével sikerült megálla- pítani a duna- vízvidéki és tisza-vízvidéki folyók hordalékának jellemzőit. A mai folyó- vízi hordalék összetételének ismeretében következtetni lehet az eddig ismeretlen, vagy csak feltételezett és főleg fúrásokból előkerült anyag származására és lehordási irányára is. A bemutatott vizsgálati eredmények segitségével a pliocén és pleisztocén üledékben külön- böző provinciák és szintek különíthetők el, amelyek közül többnek már lehordási irányát, tehát származását is kijelölhetjük. A legtöbb fúrás által harántolt tisza-vízvidéki üledék vastagsági térképét megszerkesztve pedig, az eddig ismert kéregmozgási fejlődésmenettel jól egyező eredményt kaptunk. Az Alföldön eddig feltárt legidősebb képződmények paleozóos kristályos palák, klorit — antofillit palák, gneisz, kvarcit, valamint gránitok és homokkövek. A mezo- zoikumból főleg mészkő, dolomit, márga és flis-jellegű üledékes kifejlődéseket ismerünk. A paleozóos kristályos palák és mezozóos rétegek települési helyzetére jellemző, hogy azok a medence területén különböző helyen különböző mélységekben találhatók, 500 és 3000 m mélységek között, és a harmadidőszaki üledék nagy vastagságával jelzett süllyedékei között a paleozóos és mezozóos hegységrögök, törésekkel határolt, szabálytalan sakktáblaszerűen szórtan helyezkednek el (K ö r ö s s y 1953, 1956, 1957, 1959, 1963, Ker- tai 1957, 1962, Csiky 1963, Dank 1963, Széles 1963, Szepesházy 1962). A paleogén és neogén képződmények legteljesebben az Észak-Alföldön fejlődtek ki. Ugyanitt a helvéti és tortonai rétegek a területen működő vulkáni hatások ered- ményeképpen sok piroklasztikus üledéket tartalmaznak. A peremeken ezekkel azonos korú vulkánitok húzódnak. A pliöcénnél idősebb képződmények változó fáciesűek és csak kisebb elterjedé- sűek. Az egész alföldi medencében vastag egységes üledékképződés csak a pliocénben történt. Az alsópannoniai rétegek nem mindenhol borítják az Alföldet, ahol azonban már az alsópannoniai emeletben is tengerelöntés volt, ott változatos, helyi jellegű üledékkel kezdődnek, amelyeknek kőzetkifejlődései függenek attól, hogy kristályos, vagy mezozóos területek közelében rakódtak-e le. A felsőpannoniai üledék homok-tartalma nagyobb mint az alsópannoniaié, elterjedése pedig az egész Alföldön általánosabb. A pannoniai rétegek felső határa szerkezetileg szintén különböző mélységekben található, ezeket a szintkülönbségeket a pannoniai emelet óta történt fiatal kéregmozgások okozták. * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1965. május 12-i szakülésén 2 404 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 4. füzet A pannoniai tengeri üledékképződés után mind nagyobb szerepe volt a tavi és folyóvízi feltöltésnek. A mai folyók, vagy azok ősei a pliocén végén és a negyedkorban a peremhegységek felől az Alföldre érkezve rakják le üledékeiket, így a peremekhez közelebb általában durvább kavics és durva homok, míg távolabb a medence belseje felé finomabb üledék, homok és agyag rakódott le. A pliocén és pleisztocén üledék ismertetett jelentős homoktartalma nehézásvány- összetételre jól vizsgálható. Ennek a vizsgálatnak hazai viszonyok közötti jelentőségét Szádeczky-Kardoss E. már többször hansúlyozta. Külföldön szintén jelentő- sek az ilyen irányú kísérletek. Magyarországon is végeztek többen ilyen vizsgálatot Szádeczky-Kardoss 1938, Lengyel 1931, Sztrókay 1935, Hermán 1954, 1955, Miklós 1955, P e s t y 1955, Szabó 1955, 1956, Vendl — Takács — Földvári 1936, Vendl 1913, 1928, Ravaszné 1962, Molnár 1959, 1961, 1964, 1965, Schwáb 1963, Mihályiné, Sárköziné, Csánkné. Tanulmányunk most összefoglaló jelleggel az Alföldre vonatkozó eddigi nehéz- ásvány-összetételt és az ebből levonható eredményeket óhajtja ismertetni. A nehéz- ásvány-összetétel vizsgálatokat megelőzően kísérletet kellett folytatni arra vonatkozóan, hogy a hazai üledék esetében az itt található nehézásvány-fajták száma mellett (hány komponens mellett}, mennyi az az optimális és szükséges ásványszemcse, amelyet a származás kérdésének eldöntéséhez szükséges meghatározni, ez 150 — 200 szemcsének adódott (Molnár 1959). Kérdéses volt az is, hogy a különböző szemcseösszetételű homokból vizsgált 0,1 — 0,2 mm frakcióban, ugyanazon származás esetén, hogyan vál- tozik az egyes ásványok százalékos mennyisége attól függően, hogy ez a frakció a durvább tehát pl. egy durva homok (uralkodó szemnagyság 0,5 — 2 mm), vagy apróhomokos finom homok (0,06 — 0,2 mm) 0,1 — 0,2 mm-es frakcióját jelenti. A vizsgálat, a külföldi eredményekkel összhangban azt mutatta, hogy jelentős befolyása ellenére, az uralkodó és jellemző ásványok százalékos mennyiségének változásai nem olyan nagyok, hogy a módszer használhatóságát ez ne tenné lehetővé, annál is inkább mert statisztikus vizsgálatról lévén szó a nagyszámú vizsgálat ezt a hibalehetőséget kiegyenlíti (Molnár 1963, Woletz 1955, Milner 1940, P e 1 1 i j o h n 1957, Krumbein — Sloss i95i)- Fontos volt a magyarországi folyók szállította homok-hordalék nehézásvány- összetételét is meghatározni, így az ismert származású mai folyóvízi homoküledék ismere- tében összehasonlítás tehető az eddig ismeretlen származású, vagy csak feltételezett foszilis homok származását illetően is. - Magyarország vizeit két folyóvízrendszer a Duna és Tisza vezeti le. Ezek vízgyűjtő területének földtani és kőzettani felépítése ismert. Részvizsgálatok már korábban is ké- szültek folyóink hordalékának nehézásvány-összetétel megismerésére. (Vendl 1913, 1928, Lengyel 1931, Pákozdi — Ungár — Váradi 1949, Mezősi — Donáth 1951, Szabó 1955, Bidló— Török 1963). Mindezek a folyóknak azonban csak egy rövidebb szakaszára vonatkoztak. így szükségessé vált minden folyóra kiterjedő vizsgálat. Az 1. ábra a vizsgálatra begyűjtött minták helyeit mutatja. A 2. ábrán a vizs- gálat legfontosabb eredményei láthatók. Ezen felül a Duna és mellékfolyói hordalékában uralkodó nehézásványok mennyisége, látható, amelyből megállapítható, hogy a Dunában az országhatártól végig főleg a metamorf ásványok uralkodnak. Kisbodaknál a Kis-Kár- pátok hatása miatt még a kalcit-dolomit is jelentős (20%), Dunaalmásnál is eléri még a 7,6 %-ot. A Börzsöny, valamint a Dunazúg vulkáni hegységek hatására pedig Yáenál a liipersztén lesz jelentősebb (8,8 °0). A mellékfolyók közül az Ipoly hordaléka 42%-ban is tartalmazza ezt az ásványt. A bazaltos amfiból a Dunának ezen a részén szintén jelentősebb, pl Vác és Dunaföldvár Molnár : Lehordási területváltozások az Alföldön 405 között a felsőbb, illetve alsóbb szakasz 2 — 3%-val szemben 8—10% között változik. Az említett ásványok mellett általános és mindenhol lényeges a diopszid, ami lehet magmás és metamorf származási! is, a Dima -vízgyűjtő területének földtani felépítését ismerve azonban itt uralkodólag metamorf származásúnak vehető. Jelentős még a klorit és a gránát is. Kisebb mennyiségben jelen vannak — az ábrán feltüntetett ásványokon kívül — az apatit, turmalin, epidot, sztaurolit és a cianit. Tiszalök Ipoty tölgyes \Z^\p\/ac - .Kisbodak Rábapatöna :enHörinckáta ^w/komádi ndrod M////////// /A 'Kunszentmarton ^Magyarlak l Zo’= 'Kehida iDunaföldvár Muraraíka ,D«zk 'Kiszombor 1 Bélává r Drávapalkonya /*■ 0 10 20 30 km 1. ábra. 1. A mai folyóvízi homokvizsgálatok mintavétel helyei, 2. A duna- vízvidéki feltöltési terület, 3. A tisza-vízvidéki feltöltési terület. Abb. 1. 1. Probenentnahmestellen zűr Untersuchung rézén tér fluviatiler Sande, 2. Aufschüttungsraum im Entzugsgebiet dér Donau, 3. Aufschüttungsraum im Entzugsgebiet dér Theiss. A Duna mellékfolyóinak hordalékában — az Ipoly kivételével — a Dunára is jellemző ásványok uralkodnak. Eltérésnek számít, hogy a Dráva alsó szakaszán való- színűleg a déli mészkőhegységek hatásaként a kalcit-dolomit mennyisége nagyobb, > vagy a Mura hordalékában igen magas (60%-os) a gránát meru^dsége. összegezve megállapítható, hogy a Dima és mellékfolyói hordalékában jellemző és meghatározó jellegű — a Dima visegrádi szakaszát és az Ipoly hordalékát kivéve — az uralkodólag metamorf lehordási területről származó nehézásvány-társulás. A Duna viseg- rádi szakaszán magmás nehézásvány-hozzákeveredést, az Ipoly hordalékában pedig magmás ásványtársulást találunk. A Tisza és mellékfolyói a Kárpátok ívével körülhatárolt zárt jellegű területről szállítják hordalékukat. Az Északkeleti- és Keleti-Kárpátok uralkodólag homokkő ívén belül harmadidőszaki vulkáni hegységsor húzódik, így a különböző folyók vízgyűjtő- területének földtani felépítései jobban eltérnek egymástól. A szállított hordalék össze- tétele pedig attól függ, hogy a folyók a medence-peremekhez közel, vagy távolabb, esetleg a Kárpátok ívénél erednek. Uralkodó ig n i miás ásvány ; - — — — ; Uralkcdólay mutüwurf ásvány Egyéb ásvány 406 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 4. füzet b c 3; _Qj 0- OdoSoSqB 0 □ □ Q q S $ $ a|0a0 s e CL d □ s □hqBBdBgQq S>'§ N ~C3 £ Ö C: 9i o 3 Ö ö -C3 s> " — e , , Cr= sl o>-fc j= o _ 5 3 b 5 § b S’JJ -b í£ "9 -oi scdsÍQOojírs^'o'íi □ a □ □ □ □ □ UiUgu Uö C ti - C3 ^ C ^ ^ ^ <0 N p § ^ ^ 5 Sjo -g & O S -I g1 RK§ 1 5 o c - *o Cj '^3 ‘o ^ *-5? Qc Cj ^c: § 3 2 9- t> s £> Qc N *o Q! Se c5 >< ri ö' Q> o N, rf CQ 5: ^ 2. ábra. A duna-vízvidéki és tisza-vízvidéki folyókban uralkodó nehézásványok. A bb. 2. Vorherrsehende Schwermincralien in den Flüssen des Kntzugsgebiet.es dér Donau und desjenigen dér Theiss 407 Molnár : Lehordási területváltozások az Alföldön A 2. ábrán, annak alsó részén a Tiszában és mellékfolyói hordalékában uralkodó nehézásványok százalékos mennyisége látható. A felső résztől, tehát a duna-vízvidéki (Duna és mellékfolyói) folyóktól eltérő ez az összetétel. A hipersztén ugyanis az alsó részen, tehát a tisza-vízvidéki folyókban mindenhol igen jelentős. A Tisza északi szaka- szán, a Sajóban, Hemádban, Szamosban az augittal együtt elkülönítő jellegű. A Tisza délebbi szakaszán a Hármas-Körösben és a Marosban e két ásvány mellett a bazaltos amfiból mennyisége is igen jelentős. A magnetit szintén nagy mennyiségben van jelen. Ez az ásvány-összetétel jellegzetes magmás lehordási területet bizonyít, a törmelékanyag uralkodó része a belső-kárpáti vulkáni koszorúból származik. Ettől csupán a Sajó felső sza- kasza tér el, itt ugyanis a hipersztén és az egyéb magmás ásvány is kisebb mennyiségű, csak a Bükk-hegység elhagyása (Avas) és a Hemád befolyása után gyarapodik mennyi- sége. A Zagyva nagyobb gránát- és magnetit-tartalmával tűnik ki, amely úgy látszik a Tiszában még Csongrádnál is érezteti hatását. Ez a nagyobb gránát-tartalom való- színűleg a pannoniai üledék áthalmozásából, és a Karancs-vidék ismerten magas gránát- tartalmából származhat. Ezzel az uralkodó magmás jelleggel a tisza-vízvidéki folyók (Tisza és mellékfolyói) hordaléka elkülöníthető az uralkodólag metamorf jellegű duna-vízvidéki folyók hor- dalékától. A mai folyók hordalékának ismeretében vizsgálatot végeztünk a medence belseji fosszilis, fúrásokból előkerült anyag nehézásvány-összetételéről. Az eredményeket fúrások szerint szelvényekben csoportosítottuk. Az 5. ábra a szelvények helyszínrajzát mutatja. . A szelvények közül több már ismert, példaként most csupán kettőt mutatunk be. A VIII. szelvény Fábiánsebestyén— Eperjes vonalában húzódik (3. ábra.) Ebben az első uehézásvány-szintet a tisza-vízvidéki üledék jelenti, ahol a három elkülönítő jellegű magmás ásvány a hipersztén, monoklin piroxén (minden esetben uralkodólag augit) és a bazaltos amfiból fontos szerepet játszik. Ez alatt a szint alatt a hipersztén jelentéktelen mennyisége a monoklin piroxén, bazaltos amfiból mennyiségének csökkenése, valamint a metamorf ásványok (hom- blende és klorit) százalékos mennyiségének növekedése a jellemző. Ez azt jelenti, hogy a két szint lehordása között kéregmozgás okozta lehordási területváltozás történt. Az első szint összetétele egyezik a mai Körösök hordalékának összetételével, így ezt az üledéket azok rakták le. A IX. szelvény (4. ábra) Pusztaszöllős— Csanádapáca területéről, szénhidrogén- kutató fúrásokból csak nagyobb mélységből előkerült alsópannóniai rétegnek az össze- tételét mutatja. Ebben a klorit igen magas százalékot ér el, mellette kevés piroxén, gránát, kalcit-dolomit és néhány egyéb metamorf ásvány található. A fúrásszelvények eredményei alapján az Alföldön nagyobb nehézásvány provin- ciák, szintek, lehordási területek, és irányok különíthetők el. Ezek a következők: 1. A nyugati uralkodólag alpi (főleg metamorf) lehordási terület, amelyben jellemző és elkülönítő jellegű ásvány a diopszid, a nagyobb gránát, a homblende, a kalcit-dolorpit és több-kisebb mennyiségben jelenlévő metamorf ásvány (Klorit, turmalin, epidot, zoizit, tremolit-aktinolit, sztaurolit, cianit). Jelentéktelen a hipersztén és az augit szerepe. Ezt az üledéket a felsőpliocén (levantei) és pleisztocén korszakban a Duna rakta le az Alföld Duna— Tisza közi részére, továbbá az uralkodó szél fújta ki a Duna árteréről a Duna- Tisza közi hátság területére, és ott futóhomokként halmozta fel (5. ábra) (M i h á 1 1 z, 1961). 2. A tisza-vízvidéki üledék, amelyben a belső kárpáti vulkáni hatásként meg- határozó és jellemző ásvány a hipersztén, augit és a bazaltos amfiból. Ezt az üledéket a pleisztocén folyamán a Tisza és mellékfolyói rakták le az egész Tiszántúl és a Duna— Tisza köz északkeleti részére. Ezen a nehézásvány provincián belül a mai folyók hordalékával összehasonlítva a következő alprovinciák különíthetők el. 408 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 4. füzet Eábiánsebeslyén Eperjesi Eperjes 2 3. ábra. VIII. szelvény. Jelmagyarázat: I. Szemcseösszetétel: 1. Finom homok, 2. Aprószemű" homok, 3. Középszemű homok, 4, Kaza homokkő, 5. Homokkő, II. Nehézásvány összetétel: 1. Hipersztén, 2. Egyéb piroxén (uralkodólag augit), 3. Bazaltos amfibol, 4. Magnetit, 5. Klorit, 6. Homblende, 7. Gránát, 8. Kalcit-dolomit, 9. Egyéb ásvány összesen, 10. Mállóit ásvány; Ai A tisza-vízvidéki üledék alsó határa. Abb. 3. Profil VIII. Erklárung: I. Granulometrische Zusammensetzung: 1. Feinsand, 2. Kleinkömiger Sand, 3. Mittelkömiger Sand, 4. Lockerer Sandstein, 5. Sandstein; II. Schwermineralien-Zusammensetzung: 1. Hypersthen, 2. Andere Pyroxen-Abarten (überwiegend Augit), 3. Braunamphibol, 4. Magnetit, 5. Chlorit, 6. Bláulichgrünamphibol (Homblende), 7. Gránát, 8. Kalzit-Dolomit, 9. Restliche Mineralien insgesamt, 10. Verwittertes Mineral, At Untere Grenze dér aus dem Entzugsgebiet derTheiss stammenden Sedimente a) A Zagyva lehordása, amelyben a felsorolt három ásvány csak kisebb mennyiség- ben van jelen, jellemző azonban a magnetit és gránát nagyobb szerepe (5. ábra). b) Az északi és északkeleti folyók, valószínűleg az ős-Tisza— Szamos— Bodrog lehordása, amelyben a hipersztén és augit mennyisége ér el nagy százalékot. Ezt ural- kodólag a pleisztocénben a Tisza és mellékfolyói rakták le a Tiszántúl északi részére (5. ábra). c) A Körös és Maros lehordása, amelyre a hipersztén, augit és a barna amfibol együttese jellemző. Ezt az üledéket uralkodólag szintén az említett két folyó rakta le a pleisztocénben a Dél-Tiszántúl területére (5. ábra). A rendelkezésre álló eddigi adatok alapján a Tiszántúl nagy részén megszerkeszt- hető a tisza-vízvidéki üledék vastagsági térképe. A legtöbb feldolgozott fúrás, ugyanis 409 Molnár : Lehordási területváltozások az A Iföldön DNY 4. ábra. A pannóniai üledék nehézásvány-összetétele. IX. szelvény. (A szemcseösszetétel és nehézásvány- összetétel magyarázata a 3. ábránál látható) Abb. 4. Schwermineralien-Zusammensetzung dér pannonischen Ablagerungen. Profil IX. (Die Erklárungen zűr granulometrischen und Schwermineralien-Zusammensetzung sind bei Abb. 3. zu sehen) átfúrta ezt az üledékösszletet. A 6. ábrán látható, hogy a legvékonyabb kifejlődésben mindössze 50 m körüli vastagságban a Hajdúság kiemelt pannóniai tábláján Maes kör- nyékén jelenik meg. Innen a Tisza-völgy és Debrecen felé is vastagodik. Kemecsén eléri a 170 m vastagságot. A Tiszántúl nyugati részén először a Tisza vonalával pár- huzamosan, attól kelet felé vastagodik 150 — 250 m-ig. Gyoma környékén újra kisebb vastagságban jelenik meg, és ettől keletre a Körösök vidékén hirtelen nagy vastagságot ér el. Az országhatár környékén már 500 m-nél is vastagabb kifejlődésben jelenik meg. Ez a vastagsági térkép tehát visszatükrözi az alaphegység hatását, a negyedkor kéreg- mozgási eseményeit, valamint intenzitását, amely jelen esetben jól azonosítható a már más módszerrel is kimutatott kéregmozgási fejlődésmenettel (K e r t a i 1957, K ő r ö s s y 1957). A korábban már ismertetett eolikus vastagsági térkép, valamint a jelenlegi térkép 410 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 4. füzet 5. ábra. A feldolgozott fúrások és szelvények helyszínrajza, valamint a főbb lehordási irányok. Jelma- gyarázat: 1. I — X. fúrásszelvények vonala, 2. A feldolgozott fúrások helye, 3. Az ős-Tisza — Szamos — Bodrog lehordási iránya, 4. Maros — Körös lehordási irányok, 5. A Zagyva lehordási iránya, 6. Az Ős-Zagyva — Sajó lehordási iránya, 7. A duna- víz vidéki folyók lehordási iránya, 8. A Duna— Tisza közi és dél-tiszán- túli pannóniai lehordási irányok. Abb. 5. Iyageplan dér bearbeiteten Bohrungen und Profile, sowie Hauptrichtungen dér Abtragung. Er- klárung: 1. Bohrprofillinien I — X. 2. Die Stellen dér bearbeiteten Bohrungen, 3. Abtragungsrichtung dér Ur-Theiss — Szamos — Bodrog-Flüsse, 4. Abtragungsrichtungen dér Maros — Körös, 5. Abtragungs- richtung dér Zagyva, 6. Abtragungsrichtung dér Ur-Zagyva — Sajó-Flüsse, 7. Abtragungsrichtungen dér Fiüsse des Donau-Systems, 8. Panuonische Abtragungsrichtungen im Donau-Theiss-Zwischenstromland und in dér südlichen Trans-Theiss-Gegend. alapján megállapítható, hogy a Duna— Tisza közén és a Tiszántúl nyugati részén a negyed- kori süllyedés mértéke nyugatról kelet felé haladva nagyobb intenzitású volt, így a medencének ezt a részét kitöltő negyedkori üledékvastagság is ennek megfelelően közel É — D-i irányú pásztákat mutat (Molnár 1961). Kelet felé már nagyobbak a különb- ségek, így ezt az elrendeződést helyi kivastagodások váltják fel. 3. A dél-tiszántúli tisza-vidéki lerakódások alatti folyóvízi üledék, amelynek jellemzője a hipersztén hiánya, vagy szerepének jelentős csökkenése, a kisebb mennyi- ségű augit és bazaltos amfiból. A metamorf ásványok közül a gránát, klorit és hom- blende fontos. Az idetartozó üledék jelentős része már nemcsak a belső kárpáti vulkáni 411 Molnár : Lehordási területváltozások az Alföldön területről, hanem egyéb kőzetek lepusztulásából, vagy áthalmozódásából is szárma- zik. A mai folyók hordalékától eltérő az összetételük, így nem ezek, hanem valame- lyik ősük szállította a Dél-Tiszántúl területére. Korát a bizonytalan adatok alapján meghatározni nem lehet, valószínűleg az idősebb pleisztocénben, vagy még korábban rakódtak le. 412 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 4. füzet 4. A mai zagy vai lerakódások alatti, valószínűleg ős-Zagyva— Sajó— Hernád lerakó- dás, amelyre a mai zagyvái hordaléknál is nagyobb magnetit és gránát a jellemző, vala- mint egyes esetekben a karbonát-ásvány, továbbá a hipersztén és augit kis mennyisége Ez az üledék valószínűleg a felsőplioeénben (levantei) és az idősebb pleisztocénben rakó- dott le, a mai zagyvái lerakódásoktól délebbre is egészen Gyomáig (5. ábfa). 5. Az észak-tiszántúli — pleisztocén tisza- vízvidéki üledék alatti — felsőpannoniai tengeri képződmény felső része, amely Kemecsén és Macson különböző összetételű, de uralkodólag mindig metamorf jellegű ásvány-társulást mutat. 6. Észak -Tiszántúl bazaltos amfibolban és biotitban gazdag felsőpannoniai üledéke, melyet a macsi, kemecsei és hajduszováti fúrás tárt fel. Ez az összlet a terület fiatal harmadidőszaki vulkáni tevékenységét bizonyítja. 7. A Dél-Alföld uralkodólag kloritból álló alsó- és felsőpannoniai üledéke, amely megjelenésével a területen mindig biztos pannoniai üledéket bizonyít. Ez a Szegedi- és Kiskunsági süllyedék nyugati részén, a magasabb szerkezeti helyzetű Duna— Tisza közi alaphegységről, a Tiszántúl keleti részén pedig a Radnai-havasok folytatásaként az Alföldre benyúló kristályos alaphegységről származhat (5. ábra). Kiskunfélegyháza és Szeged vonalában ez az üledék a felette levő pleisztocén dunai eoükus üledékekhez, és tiszai folyóvízi üledékekhez hasonlóan eddig ismeretlen származású lerakódás között ékelődik ki. IRODALOM - EITERATUR Bidló G. — Török E. (1963): A Marcal hordalékának ásványtani vizsgálata. Földtani Köz- löny 93. k. 244 — 277. o. — C s i k y G. (1963): A Duna-Tisza köze mélyszerkezeti és ősföldrajzi viszonyaia szénhidrogénkutatások tükrében. Földrajzi Közlemények 1 f. 19 — 36. o. D a n k V. (1963): A dél alföldi neogén medencék rétegtani viszonyai és kapcsolatuk a dél-baranyai és jugoszláv területekhez. Földtani Közlöny. 93. köt. 304 — 324. o. — H e rm a n n M. (1954): A mezőkeresztesi első sekélyfúrás homokjainak mikrommeralógiája. Ann. Hist. Nat. Muz. N. Hung. T.V. — Hermann M. (1955): Mátrai és cserhátalji pannon homok vizsgálata. Magyar Nemzeti Múzeum Természettudományi Múzeum Évkönyve VI. k. — K e r t a i Gy. (1957) : A magyarországi medencék és kőolajtelepek szerkezete a kőolajkutatás eredményei alapján. Földtani Közlöny 87. k. 4. f. 383 — 394- o. - Kertai Gy. (1962): A mezozoikum kőolajföldtáni jelentősége. Magy. Áll. Földtani Intézet Évkönyve. 49. k. 4. f. — K ő r ö s s y E. (1953): Adatok az Alföld ÉNY-i részének földtani ismeretéhez. Földtani Közlöny. 83. köt. — Kőrössy E. (1956): A Tiszántúl északi részén végzett kőolajkutatás földtani eredményei. Földtani Közlöny 86. k.'4. f. 127 — 138. o. — Kő- rös s y E. (1957): A Tiszántúl mélygöldtani és ősföldrajzi viszonyai a kőolajkutatás kilátásai szempont- jából. Bányászati Eapok 90. k. 9. f. — Kőrössy E. (1959): A Nagy Magyar Alföld flís jellegű képződmé- nyei. Föld’ Közi. 89. k. 2. f. 115 — 124. o. — Kőrössy E- (1963): Magyarország medenceterületeinek összehasonlitó földtani szerkezete. Földtani Közlöny 93. k. 2. f. 153 — 172. o. — Krumbein, W. C. — — Sloss, E. E. (1951): Stratigraphy and Sedimen tation. Freeman, San Francisco. — Eengyel E. (1931): Alföldi homokfajták ásványos összetétele. Földtani Közlöny 61. k. 192 — 199. o. - Mezősi J. — — Donáth É. (1951): A Maros és Tisza lebegtetett hordalékának ásványtani és vegyi vizsgálata. Acta Universitatis Szegediensis. Acta Miner. Petrogr. Szeged, V. 38 — 57. o. — Mihált z, I. (1961): Ees sedi- ments eoliques de la Grande Plaine Hongroise. Congress. INOUA, Absractes des Travaux, Varsovie. — Miklós M. (1955): A mezőkeresztesi M. 3. sekélyfúrás üledékkőzettani vizsgálata. Földtani Közlöny 85. k. 3. f. 195 — 197. o. — M i 1 n e r, H. B. (1940): Sedimentary jjetrography. Thomas Murby 60. Eondon — Molnár B. ^959): A statisztikus nehézásvány vizsgálat hibalehetőségei. Földtani Közlöny 89. k. 3. f. 294 — 297. o. — Molnár B. (1961): A Duna— Tisza közi eolikus rétegek felszíni és felszín alatti kiter- jedése. Földtani Közlöny. 9r. k. 3. f. 300 — 315. o. — Molnár B. (1962): Sedimentpetrographische Untersuchung in Pliozánen und Pleistozánen Ablagerungen in Süden des Ungarischen Tieflandes. Acta Miner. — Petr. Szeged, T. 15. 43 — 51. o. — M o 1 n á r, B. ^963): Untersuchung über den Zusammenhang dér Sandkomgrösse und dér Schwermineral-Zusammensetzung. Acta Miner. Petr. Szeged, T. 16. 25 — 33. o. — Molnár B. (1963): A dél-alföldi pliocén és pleisztocén üledékek tagolódása nehézásvány-összetétel alapján. Földtani Közlöny 93. k. 1. f. 97—107. o. — M o 1 n á r B. (1964): Sedimentgeologische Uuter- suchungen in pliozánen und pleistozánen Ablagerungen im Osten des Ungarischen Tieflandes. Geologische Rundschau B. 53. H. 2. Stuttgart 848 — 866. o. — M o 1 n á r B. (1964): Magyarországi folyók homoküle- dékeinek nehézásvány-összetétel vizsgálata. Hidrológiai Közlöny 8.f. 347 — 355. o. — Molnár B. (1964): On the relationship between the lithology of the abrasion areaand the transported sediments. Acta Miner.- Petr. Szeged, T. 16. 69 — 88. o. — MolnárB (1965): Ősvízrajzi vizsgálatok a Dél-Tiszántúlon. Hidroló- giai Közlöny 9. f. 397 — 404. o. — Molnár B. (1965): Adatok a Duna-Tisza köze fiatal harmadidőszaki és nagyedkori rétegeinek tagolásához és származásához nehézásvány-összetétel alapján. Földtani Közlöny 95. k. 2. f. 217 — 225. o. — M o 1 n á r B. (1965): Eitologic and Geologic Study of the Quaternary Deposits of the Great Hungárián Piain (Alföld). Ácta Geol. Hungar. T. IX. 75 — 63. o. — Molnár B. (1965): Chages in Area and Directions of Stream Erosion in thé Eastem Part of the Hungaryan Basin (Great- Plain) During the Pliocene and Pleistocene. Acta Miner. Petr., Szeged, T. 17. 39 — 52. o. — Molnár B. (1966): Eehordási területek és irányok változásai a Dél-Tiszántúlon a pliocénben és a pleisztocénben. Hid- rológiai Közlöny 3. f. 121 — 127. o. — Pákozdi V. — Ungár T. — Váradi F. (1949): A Maros homokjának ásvány kőzettani vizsgálata. Hidrológiai Közlöny 3 — 4. sz. — P e s t y L- ( 1 9 5 5 ) : A sajóhid- Molnár : Lehordási területváltozások az A Iföldön 413 végi S.A. 12/a sekélyfúrás üledékkőzettani és mikromineralógiai vizsgálata. Földtani Közlöny 85. k. 188 — 194. o. -Pettijohn, F. J. (1957): Sedimentary rocks. Harper Brothers, New York. — Ravaszné, Baranyai L. (1962): Az Ellend 1. Földtani alapfúrás kőzettani vizsgálata. Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentése 1959-ről. — Schwáb M. (1963): Győré 1. távlati kutatófúrás. Magyar -Állami Földtani Intézet Évi Jelentése 1959-ről. Budapest 323 — 335. o. — S z a b ó P. (1955): A Duna-Tisza közi felső pleisztocén homokrétegek származása ásványos összetétel alapján. Földtani Közlöny 85. k. 442 — 456. o. — S z a b ó P. (1956): A szegedi városi fürdői mélyfúrás homokrétegeinek vizsgálata. Élőadás a Magyar- honi Földtani Társulatban. (Kézirat) — Szádeczky-Kardoss, E. (1938) : Geologie dér Rumpf- ungarlándischn Kleinen Tiefebene. Sopron. — Szepesházy K. (1962): Mélyföldtani adatok a Nagy- kőrös Kecskemét-i területről. Földtani Közlöny 92. k. 1. f. 40 — 52. o. — S z é 1 e s M. (1965): Felsőpliocén tarka agya gaz alföldi szénhidrogénkutató fúrásokban. Földtani Közlöny 95. k. 2. f. 226 — 229. o. — S z t r ó- kay K. (1935): Zalavölgyi pontusi homok szedimentpetrográfiai vizsgálata. Földtani Közlöny 65. k. 281—291. o. — V e n d 1 Á. (1913): A Csepel sziget homokjáról. Földtani Közlöny 43. k. 331 — 343. 0.0 — V e n d 1. A. (1928): A Duna budapesti homokjának ásványai és kémiai összetétele. Anyagvizsgálók Köz- lönye. Budapest. — Vendl A. — Takács T. — Földvári A. (1936): Űjabb adatok a Börzsöny hegység löszének ismrtetéséhez. Mát. Term. Tud. Értesítő. 1936. 54. k. — W o 1 e t z, G. (1958): Die Schwermineral-Analyse als Hilfsmittel für Prospektion und Stratigraphie. Verhandlungen dér Geolo- gischen Bundesanstált. H. 2. Wien. VerSnderungen dér Abtragungsgebiete auf dér Grossen Ungarischen Tiefebene wáhrend des Pliozáns und Pleistozáns DR. B. MOLNÁR Die Analyse dér Schwermineral-Zusammensetzung dér pliozánen und pleistozánen Sande dér Grossen Ungarischen Tiefebene und die Untersuehung rezenter fluviatiler Sande hat ermöglicht, die Charakterziige dér ini Stromnetzsystem dér Donau und dér Theiss vorkommenden alluvialen Sedimente zu bestimmen. Anhand dér Zusammen- setzung dér gegenwártigen fluviatilen Sedimente können Schlüsse auf die Herkunft, den Stammort und die Abtragungsriehtung bisher unbekannter, oder nur vermuteter und hauptsáchlich in Bohrungen angetroffener Materialien gezogen werden. Mit Hilfe dér vorgelegten Untersuchímgsergebnisse lassen sich verschiedene Provinzen und Horizonté innerhalb dér pliozánen und pleistozánen Ablagerungen absondem, für mehrere von denen bereits die Abtragungsriehtung, d. h. sogar ihr ursprüngliches Abtragungsgebiet nachge- wiesen werden kann. Die Herstellung dér Máchtigkeitskarte dér in den meisten Bohrun- gen durchquerten Sedimente des Theiss-Stromnetzsystems hat ihrerseits zu guter Über- einstimmung mit dem bisher bekannten Verlauf dér Krustenbewegungs-Entwicklung geführt. MEGJEGYZÉSEK A DÉL- SZLOVÁKIAI ÉS ÉSZAK-MAGYARORSZÁGI TÖRTÖN AI KÉPZŐDMÉNYEK ALSÓ HATÁRÁNAK MEGVONÁSÁHOZ / VASS DIOXYZ - MARK ÓVÁ MAGDA (i ábrával) Összefoglalás: Az Ipoly -medencében Krupinská vrchovinán (Osztrovszki-hegység, valamint a Börzsöny északi részeiben) a felsőhelvéti (kárpátién) és az alsótortonai képződ- mények közötti határt a slír rétegek fölött és az amfibol tartalmú homok és kavics alatt kell megvonni, illetve ott, ahol ez a homok és kavics hiányzik, az andezittufa és a slír érintkezésén. A tortonai képződmények a Nyugati-Kárpátok ívén belül fontos változások jelzői a miocén folyamán. A tortonai képződmények lerakódása idején kezdett kiemel- kedni a Magyar középhegység és ekkor szűnt meg a dél-szlovákiai — észak-magyaror- szági üledékgyűjtő süllyedése. Ezzel szemben a kisalföldi kristályos tömb, mely még az alsómiocénben stabil volt, a tortonai emelet folyamán süllyedni kezdett (K ő r ö s s y 1958, Buday 1961). A süllyedések az alsótortonai emelet folyamán mindenekelőtt a Kisalföld keleti szélét érintették.* A szomszédos Ipoly-medencében a Magyar közép- hegység emelkedésének hatására a süllyedés mértéke a medence területén keletről nyugat felé csökkent, bár az egész medence süllyedése a Kisalföld keleti részével szemben gyen- gébb volt (V a s s 1964, Vass-Marková 1965). A tortonai üledékek finomabb elhatárolását a szerkezeti mozgások okozta vál- tozásokon kívül megnehezíti a területet ért vulkáni működés. Ez az oka annak, hogy a tortonai képződmények párhuzamosítása kérdésében s főleg alsó határának megvonása tekintetében felfogásbeli különbség van a magyar és a csehszlovák geológusok között. Véleményünk szerint, a biosztratigráfiai korrelációs módszerekkel a szóban- forgó területen nem is lehet megállapítani a tortonai emelet alsó határát. Az alsótortonai képződmények változatos kifejlődése okozza azt, hogy nem minden fácies tartalmaz biosztratigráfiai vizsgálatokra alkalmas ősmaradványokat. Kis területről lévén szó, indokolt az a feltevés, hogy a rétegtani párhuzamosításhoz nemcsak a biosztratigráfiai bizonyítékok használhatók fel. így az alsótortonai és felsőhelvét (kárpátién) határának megvonásánál igyekeztünk az ősmaradványok és a kőzettani kifejlődés együttes vizs- gálatával tisztázni a kérdést. Következtetéseinket az alábbiakban ismertetjük: A Kisalföld és az Ipoly-medence eltérő szerkezeti fejlődése következtében a tor- tonai üledékek fekvője sem egykorú. A Kisalföld DK-i részén, mely a burdigalai emelet- től kezdődően a felsőhelvéti (kárpátién) képződményekkel bezárólag szárazulat volt, a * Az alsótortonai fogalom alatt általában a Bécsi-medence tágabb értelemben vett tortonai kép- ződményeinek alsó részét értjük, vagyis az ún. lagenidás szinteket (alsó lagenidás és Robuhts cultratus-os szint: Grill 1941, 1943). E szinte C i c h a és T e j k a 1 a lanzendorfi széria elnevezést ajánlják (1965). F « 5 s — M a r k o v á : Tortonai képződmények alsó határa 415 tortonai tenger vagy a ,,katti=akvitáni” tengeri, vagy bizonytalan korú szárazföldi üledékekre transzgredált, esetleg közvetlenül a neogén előtti rétegekre. A Kisalföld DK-i részén (stúrovo környékén) az alsótortonai transzgressziót a tengeri fauna bizonyítja. Az üledékek fokozatosan tufás összletbe (amfibolandezit, amfibolpiroxénandezit és rio- lit-dácittufa) mennek át, és tortonai faimát tartalmaznak. A tufaösszlet felett ismét üledékes rétegösszlet következik, mely gazdag lanzendorfi típusú Foraminifera faimát tartalmaz. A vulkáni kitörési központoktól távolabb eső helyeken — a Nová Vieska község melletti fúrásban a fenntiekhez hasonló andezittufás anyagot az alsótortonai képződ- ményekben elszórtan találunk. Az Ipoly-medencében, mely már a tortonai emelet előtt üledékgyűjtővé vált, a tortonai tenger túlnyomó részben a felsőhelvéti — kárpáti sorozat üledékeire transzgredált, vagyis a slír rétegekre, illetve az ún. mangános-homokra, mely a Salgótarjáni-medencében a kőszénfedő chlamyszos homoknak felel meg. A slírt (felsőhelvéti — kárpátién) márgás anyag, helyenként közbetelepült, összefüggés nélküli tufa — tufit rétegek képviselik, diatomás képződmények kíséretében. Hasonló tufa ta- lálható — teljesen megegyező rétegtani kifejlődésben — Észak-Magyarországon a Honti- szakadékban. M a j e r I. (1915) andezittufának tekintette az itteni képződményeket, a slír feletti tufás összletet és az andezitvulkánossággal hozta összefüggésbe. Ezzel a fel- fogásával támasztotta alá M a j e r a slír felsőmediterrán korát. Azonban M a j e mek azt a véleményét, miszerint a tufa andezit jellegű, nem fogadhatjuk el. A tufa jellegének megállapítására, részletesen tanulmányoztuk a slírt az Ipoly-medencében és össze- hasonlítottuk a Honti-szakadék analóg helyzetű tufás képződményeivel. A nehéz és a könnyű frakció összetétele a felsőhelvéti emelet (kárpátién) tufáiban és tufitjaiban. Nehéz frakció % I 2 3 (0,05 — 0,25 mm) 1,72 0,758 4,02 Biotit 87,00 52,30 55-50 Barna amfibol — 1,40 3,20 Hipersztén — 0,60 Cirkon 4,00 5,70 6,30 Apátit 3.00 1,30 2,50 Ilmenit — - 10,00 94,00 61,30 77,50% vulkáni alkotórész Pirit 6,00 34,00* 8,30 Karbonát — 5,50 6,00 34,00 13,80% autigén alkotórész Gránát _ 3,00 4,50 Epidot-zoizit — 0,70 1,00 Sztaurolit — 0,70 2,20 Rutil — 0,30 1,00 — 4,70 8,70% temgén alkotórész Könnyű frakció Vulkáni üveg 61,50 83,50 4,00 Földpát 16,50 7,50 60,50 Kvarc** 8,00 4,00 13,00 Elváltozott biotit 11,50 3>°° i§,oo Kalcit — 2,00 — Gomba elemek 2,50 — 4,5° Az üveg törésének indexe 1,4996 1,5000 Md 0,01 mm 0,05 mm 1 = pelites tufa Viniciából, 2 = pelites tufa a Honti-szakadékból (finom rétegecskék a slírben), 3 = homokos tufit a Honti-szakadékból, * = Foraminiferák és Diptomaceák piritesedett magjai, ** = túl- nyomó részben kvarc paramorfjai a kvarc után (bőven található a 0,25 mm-es frakcióban is) 416 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 4. füzet Az 1. és 2. minta ásványi összetétele igazolja, hogy eolikus úton szállított vulkáni porról van szó, amit Szlovákiában a burdigalai, alsóhelvéti és felsőhelvéti (kárpáti széria) korú képződményekben egyaránt megtalálunk. Az andezitvulkánosságra jellemző ásvá- nyok hiányoznak, vagy csak jelentéktelen mennyiségben vannak képviselve. A homokos tufitban sem találhatók az andezit-erupciók nehéz ásványai, ami azt bizonyítja, hogy J az említett tufa- és tufit-f éleségek a vulkáni kitörés savanyúbb jellegű termékei. Meg kell jegyezni, hogy hasonló savanyú jellegű tufát találtak a Bécsi-medence felsőhelvéti (kárpá- ti formáció) rétegeiben is (Brezina 1959). Az Ipoly-medencében, közelebbről a Krupinai-hegység tövénél található üledékek, melyeket az aránylag gazdag ősmaradvány anyag alapján eddig a tortonai emeletbe soroltak (B u d a y 1938, Noszky J. sen. 1940, Őechovic-Senes 1950, Cechoviö 1952 és másutt), Foraminifera faimájuk alapján (lagenidás-szint), a Bécsi- 1 medence alsótortonai képződményeivel jól párhuzamosítható (Öechovic-Vass 1962). Az Ipoly-medencei kifejlődés önálló üledékciklus és csaknem kizárólag piroxén- amfibol- és amfibol-piroxénandezittufa összetételű. Feltételezzük, hogy rétegtani ekvi- valensei a közeli, a Börzsöny-hegység északi lejtőjén található üledékek, az azonos réteg- tani helyzet és a megegyező kőzettani összetétel alapján. A szóbanforgó területen a faunával igazolt alsótortonai üledékek és a slír (felső- helvéti — kárpátién) között összefüggés nélkül kavicsos homokot, illetve homokos kavicsot és konglomerátumot találunk. Helyenként faunát is tartalmaz, mely azonban rétegtani szempontból nem értékelhető. Rétegtani helyzetének értelmezése az irodalomban nem egységes, N o s z k y J. sen. (1940) az Osztrovszki-hegység (Krupinská vrchovina) andezit takarója alatti „terresztrikus kavicsos homokos rétegeket” felsőhelvéti korúnak tartotta. Cechoviö ésSeneá (1950), valamint több későbbi idevágó közlemény ezt a kifejlő- dést tortonai korúnak minősíti. Ez utóbbi nézetet támasztja alá a képződmények ásványos elemzése, amely — az idősebb miocén képződményekkel ellentétben — az andezit vulká- nosság ásványainak jelenlétét bizonyítja (max. 58,5%, átlag 25% a nehéz frakcióban — némely mintában piroxén is), összehasonlítás céljából a Honti-szakadék hasonló réteg- tani helyzetű üledékeiből (M a j e r kvarc-kavicsa, konglomerátuma és homokja, Perna maxillata-val, az andezit fekvőjéből, — 1. c. 30. oldal) vizsgáltuk egy minta ásványos összetételét. A konglomerátum kőzetanyagának összetétele nagyon változatos: I 2 3 4 kvarcit 12,6 andezit 27,1 Crustacea 3,6 kalcit ii,3 mészkő 13,6 kvarc 3,5 kvarcos homokkő 5,5 szarukő 0,7 fillit 0,5 agyag 6,0 tufa 2,8 kvarc 0,6 amfibol 0,9 földpát 3,8 biotit 0,2 Mollusca 3,4 Brachiopoda 1,0 Foraminifera 1 ,2 Pisces 0,2 glaukonit 1,5 42,4 35,4 9,4 12,8 1 = terrigén, 2 = vulkanogén, 3 = organogén, 4 = autigén eredetű A szemcsék átlag-átmérője (planimetrikus analízis alapján): Md 1,5;. az osztályo- zottság foka alacsony: So — 2,4. A homokos rétegek szemcse vizsgálata szitákkal végzett elkülönítés útján történt: a szemcsék átlag-átmérője: Md — 0,7 mm, az osztályozottság együtthatója: So — 2. Kavics 8,4%. A nehézásványok mennyisége 9,16%, ebből 44,5% az amfibol, 19,2% a piroxén, 10,9% a gránát és 6,3% az apatit. A fennmaradó rész karbonátból, ilmenitből, magnetitból, epidotból és cirkonból áll. V áss — Marková: T ortonai képződmények alsó határa 417 A Honti-szakadék konglomerátumának planimetrikus mérése 2,0 mm 2,0 — 1,0 1,0 — 0,5 0,5— 0,1 0,1 —0,01 0,01 mm kvarcit 7, 3 5,9 _ 13,2 kvarcos homokkő 7.5 — — — — 7,5 kvarcit — — 2,8 — — 2,8 fillit — — — 0,08 — — • 0,08 szarukő — — — 0,14 — — 0,14 mészkő 5,8 5,5 5.3 0,3 — — 16,9 andezit 13.2 17,8 4,3 0,3 — — 34,8 tufa és habkő . . . — 3.9 — — — — 3,9 kvarc — — 2,5 0,2 — — 2,7 földpát — — 1.3 2,8 — — 4,1 kvarc — — — 0,08 — — 0,08 amfibol — — — 0,1 — — 0,1 biotit . — — — 0,1 — — 0,1 kvarc — — — — 6,0 — 6,0 agyag — — — — — 7,6 7,6 33,8 26,4 19.3 6,9 6,0 7,6 100,0 A túlnyomó részt amfibollal és piroxénnel képviselt vulkáni eredetű alkotórészek bizonyítják, hogy az andezit vulkánok első kitörései még a homok- és kavicsrétegek leülepedése idején következhettek be s hogy a vulkáni tevékenység fokozódásának következménye az, hogy a fedőképződmény kizárólag andezit-piroklasztikumból áll. A szóbanforgó képződmény alsótortonai emeletbe tartozása biosztratigráfiai bi- zonyítékok nélkül egyértelműen nem magyarázható. Ellene szólna, hogy a szóbanforgó terület amfibolandezit vulkánossága már a felsőhelvéti (kárpáti széria) végén kezdőd- hetett, s hogy az amfibolt tartalmazó homok- és kavicsrétegek — mint azt N o s z k y J. sen. 1940-ben feltételezte — a slír rétegek regresszív fáciesét képviselik és így még a felsőhelvéti (kárpáti) tagozathoz tartoznak. Ezen ellenvetés ellen szól az amfibolos homok és kavicsképződmények szerkezeti helyzete az Ipoly-medencében. A kutatófúrások elég sűrű hálózata Modry Kamon (Kékkő) tágabb környékén bebizonyította, hogy bár a kérdé- ses képződmények nincsenek összefüggően kifejlődve (amit egyébként pretortonai erózió- val lehetne magyarázni), mégis térbeli eloszlásuk alapján állíthatjuk, hogy szerkezetileg szervesen kapcsolódnak a tortonaihoz, vagyis azokhoz a szerkezeti elemekhez, melyek a tortonai korszakban keletkeztek és később továbbfejlődtek. Az amfibolos homok disz- kordánsan települ a helvéti s. 1. különböző szintjeire, megtalálható a helvéti és tortonai között kialakult sasbérceken is, ott ahol a felsőhelvéti lepusztult (V a s s 1964, 1. ábra). A fentieket összefoglalva, megfigyeléseinket az alábbiakban összegezhetjük: 1. Az Ipoly-medencében Krupinská vrchovinán (Osztrovszki-hegység) , valamint a Börzsöny északi részeiben a felsőhelvéti (kárpátién) és az alsótortonai képződmények közötti határt a slír rétegek fölött és az amfibol-tartalmú homok és kavics alatt kell meg- vonni, illetve ott, ahol ez a homok és kavics hiányzik, az andezit tufa és a slír érintkezésén. 2. Szlovákia déli részén a felsőhelvéti tagozatban nem sikerült andezitvulkánosság nyomait megállapítanunk. Az andezitvulkánosság a kérdéses területen a tortonaira kor- látozódott, míg a felsőhelvétiben riolit, esetleg riodácit jellegű, explozív vulkánok mű- ködtek. Nincs elég adatunk ahhoz, hogy kifejthessük, hogyan lehetne a mi sztratigrafiai korrelációnkat és a megállapításunk szerinti tortonai alsó határmegvonást nagyobb területen is alkalmazni. Ennek ellenére szeretnénk rámutatni a tortonai — felsőhelvéti határ hasonlá helyzetére egyrészt az Ipoly-medencében, a Kisalföldön és a Börzsöny északi részében, másrészt a Börzsöny északi lábánál. Ez utóbbi terület földtani helyzetét szemlélteti B á 1 d i T. szelvénye Szokolya község vidékéről, ahol felülről lefelé haladva az alábbi rétegsor látható: a) homokos márga Dentaliumokkal és Pteropodákkal; b ) nas- 3 Földtani Közlöny 418 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 4. füzet sás pleurotomás agyag; c) kovásodott agyag; d) diatomit; e) biotit — amfibolandezit, gránát tartalmú andezit-agglomerátum. Kismarosnál az agglomerátum tufás fekvője tanulmányozható tengeri faunával, mely alatt glaukonit tartalmú chlamyszos homok található. B áldi T. (1961) az alsótortonai és felsőhelvéti képződmények közötti határt (dolgozatában szó van a felsőhelvétiről s. 1., vagyis a karpatienről is, l.c. 8. old. 5. fejezet) m 4 00 - 300- 200 - 100 - 0 - S - 105 Stará Rieka völgy M63 1. ábra. A felsőhelvéti (kárpátién) rétegek viszonya az alsótortonai amfibolos homokhoz. (Vass 1964). J elmagyarázat : 1 Homokos pelites tufa, tufit, agglomerátum, 2. Amfibol-tartalmú homokos ka- vics. (1 — 2. tortonai emelet s.i.), 3. Márgás agyag (slír) és mangános homok — felsőhelvéti = kárpátién. 4. Oncophorás (Rzehakiás) rétegek, 5. Fedő agyag és kőszéntartalmú rétegek, (4 — 5. alsóhelvéti s.s.), 6. Tarka agyag, kavics, homok és riodacittufa — felsőburdigalai — , 7. Márgás agyag és homok, katti — akvitáni, 8. Tortonai és tortonai emelet utáni törések, 9. Tortonai emelet előtti törések Abb. 1. Das Verháltnis dér oberhelvetischen (Kárpátién-) Schichteu zu den amphibolführenden Sanden des Untertortons (Vass 1964). Erklárungen: 1. Tuff, Tuffit und Agglomerat, sandig, pelitisch, 2. am- phibolführender sandiger Schotter (1 — 2 = Torton-Stufe s. 1.), 3. mergeliger Tón (Schlier) und mangan- führender Sand, Oberhelvet = Kárpátién, 4. Oncophoren (Rzehakien-)-Schichten, 5. hangende Tón- und kohlenführende Schichten (4 — 5 = Unterhelvet s.s.), 6. bunter Tón, Schotter, Sand und Rhyodazittuff, Óberburdigal, 7. mergeliger Tón und Sand, Chatt-Aquitan, 8. tortonische und posttortonische Briiche, 9. vortortonische Briiche a kovásodott agyag közepén vonja meg. A kovásodott agyag alsó részét (és mindazt, ami a szelvényben e képződmény alatt van) felsőhelvétinek véli, mert benne a Globigerinoides triloba és G. bisphaerica plankton Foraminif érákat lehet találni, melyek D r o o g e r, PappésSocin (1957) szerint a helvéti képződményekre jellemzőek. A kovás agyag felsőbb részeiben van Orbulina suturalis, mely faj jelzett szerzők szerint az alsótortonaiban jelenik meg. Újabb vélemény szerint azonban az említett Globigerinák típusosak ugyan a felsőhelvéti (kárpátién) tagozatra, de mindkét faj gyakori az alsótortonaiban is (P a p p 1963, Cicha és Zapletalová 1960). Szóbeli értesülés szerint a Globigerinoides bisphaerica fajt Lehotayová a Kisalföldön, a Szalka melletti K-V fúrás, alsótortonai képződményeiben is talált. így feltehető, hogy az alsótortonai képződmények alsó határa a Szokolya melletti szelvényben — B á 1 d i véleményével szemben — mélyebben is lehet. Ha az Ipoly-medencére és a Kisalföldre alkalmazott kőzettani bizonyítékokat a Börzsöny déli lábánál lévő kifejlődésre alkalmaznánk, akkor a tortönai képződmények alsó határát a biotit — amfibolandezit agglomerátum alatt, Kismarosnál pedig a tengeri V áss — Mar kova: T ortonai képződmények alsó határa 419 molluszkás tufa alatt kellene megvonni, amit a minták kőzettani elemzési eredményének megegyezése alapján állapítottunk meg. A chlamyszos homok már nem tartalmaz ainfibolandezit anyagot. Ezért egyet- értve Báldi (1961) felfogásával, ezt a homokot a Salgótarjáni-medence chlamyszos homokjával tartjuk egykorúnak (felsőhelvéti — kárpáti emelet). Befejezésül hangsúlyozni szeretnénk, hogy az alsótortonai és felsőhelvéti (-kárpáti) képződmények közti határt a csehszlovák-magyar határterületeken a csehszlovákiai területen szerzett tapasztalatokból kiindulva kíséreltük megoldani. A magyar viszonyok- ról elsősorban az irodalomból tájékozódtimk. Az irodalmi adatokat a magyar kollégákkal történt megbeszélések alapján kiegészítettük és összehasonlító tanulmányt végeztünk a magyar terület két lelőhelyén, éspedig a Honti-szakadékban és Kismaros községben a vasútvonal feletti magánház udvarának feltárásában. A problémát nem tekintjük végleg megoldottnak. Rétegtani összehasonlításunk főleg a déli Börzsönnyel kapcsolatban vezetett bizonytalan eredményre. így örömmel fogadnánk a magyar kollégák további segítségét, mellyel a vizsgált kérdéshez legújabb kutatásaik alapján hozzászólnának. A vélemények összeegyeztetése szempontjából a tortonai képződmények alsó határának megvonásához bizonyára hozzájárulna a Kismaros melletti amfiboltufa mo- dem feldolgozása és biosztratigráfiai elemzése. IRODALOM - EITERATUR B á 1 d i, T. (1961): Geobiology of the middle Miocéné fauna from Szokolya. Ann. univer. Science. . . j S. geol. T. XV. sír. 3 — 29., — B r e z i n a, J. (1959): Prebdézná zpráva o novych nálezech pyroklastického materiálu. Zprávy o geol. vysk. vr. 1957. Praha, - B u d a y, T. (1938): Geologické poméry okoli Sah na jizním Slovensku. Rozpr. II. tr. Ces. ak. 47. Praha. — Búd a y, T. (1961): Dér tektonische Werdegang dér Neogenbecken u.s.w. Geolog. práce, zos. 60. Bratislava, — Cechovic, V. (1952): Geológia juhoslo- venskej panvy. Geol. práce, zos. 33. Bratislava, — Cechovic, V. — Senes J. (1950): Torion okolia Modrého Kameiia. Geol. sbor. I., c. 2 — 3 — 4. Bratislava, — Cechovic, V. — Vas s, D. (1962) : K otázke stratigrafického cleneuia tortónskych vrstiev okolia M. Kameiia. Geol. práce. Zpr. 25. Bratislava, — C i - cha, I. — T e j k a 1, J. (1959): Zum problem des sog. Oberhelvets in den karpatischen Becken. Véstnik ÚÚG roc. XXXIV. Praha, — C i c h a, I. — Tej kai, J. (1965): Zum Problem des sog. Törtön in den west- karpatischen Becken. Geol. práce, Zprávy c. 36, str. 115 — 124., — Cicha, I. — Zapletalová, I. (1960): Stratigraphisch-paláontologische Erkenntnisse über einige Vertreter dér Gattung Cibicides aus dem Neogen. . . Sbomik Ústr. úst. geol. 25. Praha, — Grill, R. (1941): Stratigraphische Untersuchungen mit Hilfe von Mikrofauna im Wiener Becken. u.s.w. Oel und Kohlé No 31, 37 roc. str. 595 — 602, — Körös- s y, E. (1958): Adatok a Kisalföld mélyföldtanához. Földtani Közlöny, Budapest, — Máj e r I. (1915): A Börzsönyi-hegység északi részének üledékes képződményei. Földtani Közlöny, sv. 45, é. 1—3. Budapest, ) — Noszky, J. (1940): Das Cserhátgebirge. Geologische Beschreibung ungarischer Eandschaften. Budapest 1940, — Papp, A. (1963): Die biostratigraphische Gliederung des Neogens im Wiener Becken. Mitt. Geol. Gesell. in Wien, — S e n e s, J. (1949): Geologické stúdie terciéru juzného Slovenska. Práce St. geol. ústavu, zos. 23. Bratislava, — Senes J. (1959): Súcasné znalosti o paleogeografii centrálnej Paratetydy. Geol. práce, zos. 55. Bratislava, — Senes J. (1963): Miocén vyehoduého okraja Podunajskej níziny. Geol. práce, Zprávy 27, Geofond Bratislava, — V a s s, D. (1964): Tektogenézia Ipel’skej kotliny v miocéné. Archív GÚDS, Manuskript, — V a s s, D. — Marková, M. (1965): Unechte Faltenstrukturen und dérén Abbildung in dér Entwicklung dér Ablagerungen. Doklady c. I. sekcia Geotektonika. Kárpát obalkanskaja associacija VII. kongres, Sofia 1965. Zűr unleren Grenze des Törtön s- 1. in dér Südslowakei und Nordungarn ;D. VASS — M. MARKOVÁ Die untere Grenze des Törtön s. 1. (Lanzendorfer Serie) wird in dér Südslowakei und Nordungarn imterschiedlich gezogen. Manche ungarische Forscher (z. B. Báldi 1961 — am Südabhang des Börzsöny-Gebirges) stellen zum Oberhelvet auch die Amphibol- Andesite und dérén Pyroklastite, wáhrend áhnliche Gesteine, bzw. Schichten mit tuffiti- sher Amphibol-Beimischung bei Sturovo (Senes 1963) und am Fusse des Gebirges Kru- pinská vrchovina bereits für Untertorton gehalten werden. Um zűr Klárung dieser Frage beitragen zu können, habén wir etliche Beweise über das tortonische Altér des andesitischen Yulkanismus in dér Südslowakei zusammen- gefasst und versucht, dérén Gültigkeit auch auf dér ungarischen Seite mit Hilfe einiger \ 3* 420 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 4. füzet Kontrollanalysen zu bestatigen. Dabei gelangten wir zu folgenden Schlussfolgerungen: 1. In den biostratigraphisch belegten Schichten des Kárpátién (Oberhelvet s. 1.) finden sieh keine Spuren des andesitischen Vulkanismus, weder bei mis noch am Nord- hang des Börzsöny-Gebirges bei dér Gemeinde Hont in Ungam; 2. Anzeichen bzw. Elemente des andesitischen Vulkanismus treten in dér Umge- bung von S túr ovo und im Iper-Becken in dér Südslowakei in solchen Schichten auf, dérén Zugehörigkeit zum Untertorton (Lanzendorfer Serie) aus dér Faunenvergesell- schaftung bzw. aus dem allgemeinen geologischen Bau des Gebietes klar ist. Áhnliehe Verháltnisse (besonders wie im Iper-Becken) herrschen auch in Ungam am Nordabhang des Börzsöny-Gebirges, aber auch an seinem Südabhang bei den Ge- meinden Kismaros und Sokoly. Bálái stellt (1961) die pyroklastischen Amphibol- Andesite eben bei dér Gemeinde Sokoly zum Oberhelvet. Er stützt sich dabei auf die Anwesenheit dér Art Globigerinoides bispherica oberhalb dér erwáhnten Pyroklastite. Da aber G. bispherica auch im Untertorton s. 1. bekannt ist, kann mán diesen Beweis als ungenügend betrachten. Wir nehmen an, es wáre richtiger, die untere Grenze des Unter- torton auch imerwáhnten Profil bei Sokoly unterhalb dér Schichten mit Elementen des amphibol— andesitischen Vulkanismus zu légén. A MÁTRAALJAI LIGNITKUTATÓ FÚRÁSOK PALYNOLÓGIAI EREDMÉNYEI BÓNA JÓZSEF — RUMEINÉ, SZENTAI MÁRIA (2 ábrával, 1 táblával) Összefoglalás: Szerzők kilenc mátraaljai lignitkutató fúrás palynológiai eredmé- nyeit ismertetik. A jellegzetes sporomorpha- és plankton-együttesek alapján a pannóniai rétegsorban három palynológiai és plankton zónát különítenek el. Az alsó zóna az alsó- pannóniai alemeletnek, a felső zóna a felsőpannóniainak felel meg. A középső pedig át- meneti. A kimutatott maradvány-együttes alapján a mátraaljai pannon hármas taglalása és a zónák fúrásonként történő párhuzamosítása megoldható. Mátraalján a fás-földes barnakőszén tartalmú pannóniai képződmények csaknem teljesen faunamentesek. Csak igen szórványosan tartalmaznak szabad szemmel is jól vizsgálható csiga- és kagyló-maradványokat. A rétegek korának meghatározásához ezért laboratóriumi anyagvizsgálatra van szükség. A kevés számú fauna mellett a spórák, virágpor és egyes plankton alga maradványok vizsgálata látszott a legcélravezetőbbnek, mivel korábbi vizsgálatok már bebizonyították e rétegek növényi mikrofossziliákban való gazdagságát. 1958-ban jelent meg Nagy Lászlóné kandidátusi értekezése s mátra- aljai felsőpannóniai barnakőszén palynológiai vizsgálatáról. A gazdag sporomorpha- együttes tudományos értékelése egyben a területre vonatkozó palynológiai alapkutatás is volt, amelynek ismeretében el tudtuk kezdeni a palynológiai gyorskiértékelést. A gyorskiértékelés az iparág számára kidolgozott, viszonylag gyors analitikai módszer, amely- nek alapja a már ismert spóra és pollen formák statisztikus kiértékelése. A hazai réteg- ! tani palynológiában hasonló gyorsmódszert Nagy Lászlóné alkalmazott először a Hidas-53 sz. fúrás neogén rétegsorának vizsgálatára. Módszerét 1960 és 1963 években cikk keretében is ismertette. Ebben összehasonlítást tesz Rein (1956), S i 1 1 e r (1954), Pflug (1953), Krutzsch (1959) és Jekhowszky (1958) külföldi szerzők lényegében hasonló gyorsmódszereivel. Ismerteti továbbá a módszer igen nagy jelentő- ségét is az ipari kutatások szempontjából. Kilenc fúrás anyagát vizsgáltuk, melyek közül öt az északi, négy a déli területrészre esik. Északi területről a Gyöngyöspata 33/12, Gyöngyöstarján 16/14, Gyöngyöstarján 43/É-52, Gyöngyös 75/16 és Gyöngyös 83/75 sz. fúrások, a déli területrészről pedig az Atkár 2/27, Nagyréde 68/31, Adács 2/60 és a Karácsond 1/8 sz. fúrások anyagát dolgoztuk fel. A földtani naplók és saját vizsgálataink adatai alapján az északi területen mélyített fúrások pannónia rétegei általában 170—200 m vastagok, melyek felső kétharmadát felsőpannóniai édesvízi, bamakőszéntelepes rétegek, alsó egyharmadát pedig csökkent- sósvízi alsópannóniai üledékek alkotják (1. ábra). A déli részen hasonló, de vastagabb (500-600 m) pannóniai üledékek vannak, amelyeknek alsó egyharmada szintén csökkentsósvízi kifejlődésű alsópannóniai üledék. Az alsó- és felsőpannóniai üledékek között nem éles a határ. Az üledékfolytonosság értei- 422 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 4. füzet mében a kettő között egy átmeneti zónát kell föltételeznünk, tekintettel arra, hogy a parmóniai korszakban a tenger fokozatos féltöltődése és kiédesedése megteremtette az égeres, taxodiumos láperdők kialakulásának feltételeit. Ezekből itt és az ország más területein is a lignittelepek keletkeztek. Az említett hármas tagolódás jól nyomon követ- hető azokban a fúrásokban, amelyek az alsó- és felsőpannóniai rétegeket egyaránt harán- Gyp Gyt Gyt Gy Gy At Nr Ad K 33/12 16/1U3/E-52 75/16 83/75 2/57 69/31 2/60 1/8 1. ábra. Helyszíni vázlat, valamint a vizsgált fúrások mikroszelvényei a zónahatárok feltüntetésével. Jelmagyarázat: 1. Negyedkori összlet, 2. Felsőpannóniai összlet, 3. A felső- és alsópannon közötti átmeneti régetek, 4. Alsópannóniai összlet, 5. Tortonai összlet, 6. Tortonai andezit Abb. 1. hageskizze, sowie Mikroprofile dér untersuchten Bohrungen mit Anführung dér Zonengrenzen. Erklárungen: 1. Quartar-Komplex, 2. Oberpannon-Komplex, 3. Übergangsschichten zwischen dem Ober- und Unterpannon, 4. Unterpannon-Komplex, 5. Törtön -Komplex, 6. tortonischer Andesit tolták. így a Karácsond 1/8 sz. fúrás, Nagyrése 68/31. sz Gyöngyös 75/16 sz. és a Gyön- gyöspata 33/12 sz. fúrások rétegsorán. Nem áll módunkban minden egyes fúrást külön- külön jellemezni, ami felesleges is volna, hiszen a változások hasonló lefutásúak. A marad- vány-együttes változásait a Karácsond 1/8 sz. fúrás rétegsorán mutatjuk be. Annál is inkább, mert ennek palynológiai vizsgálatát kiegészítettük mikrofauna és nannoplankton vizsgálatokkal is. A nannoplankton vizsgálatokat Kerekesné Tüske Márta, a mikrofauna vizsgálatokat Kernemé Sümegi Katalin végezték. Ebben a 650 méter mélységű fúrásban három egymásra települt fáciest lehetett elkülöníteni, melynek sporomorpha- és plankton-együttese három palynológiai zónának felel meg. Bőn a — Rumiiné : Mátraalji lignitkutató fúrások 423 1. A legalsó „A” zóna (aligsósvízi, csőkké ntsósvízi fácies) Ide tartoznak a fúrás talpától 458 méterig terjedő agyagrétegek. Jellemző marad- ványai: a zóna alsó szakaszán autockton nannoplankton, melyet a Perforocalcinella fusiformis, Perforocalcinella sp. és egy apró Coccolithus-ía.] képviselnek. Ez a szakasz még csökkentsósvízi üledékekből áll. Ugyanezt jelzik az itt talált szerves vázú plankton ma- radványok is, Hystrichosphaeridae- és Dinoflagellata-iélek. Ezek a talptól 538 méterig gyakoriak. Tömegesen kimutathatók ebben az övben apró háromsugarú mészszivacstűk is. Pollenanyaga döntő részben másuttélt (allochton) pollenből áll, helybenélt (autochton) pollen kevés. Nagyobbrészt tüskétlen Nymphaeaceae- (tündérrózsa-féle) pollenek, melyeket Nymphaeaceae ,,A ” formának jelöltünk és megkülönböztettük a kisebb, tüskés exinéjű tündérrózsa pollentől, ami a telepes összletben gyakori. Az allochton pollen na- I gyobb része idősebb rétegekből, áthalmozás útján került az üledékbe, egyes ugyancsak áthalmozott plankton maradványokkal együtt (Discoaster, Deflandrea) . Az áthalmozás paleogén és mezozóos rétegekből történt. A zóna autochton plankton-együtteséből a szerves vázú Dinoflágellata- és Hystrichosphaera-iélék fajöltőjét pontosan nem ismerjük. De ezek egyes fajai mecsek-hegységi vizsgálataink során csak az alsópannonban jelentek meg, Perforocalcinella- és apró Coccolithus-ía.]ok kíséretében. Hasonlóképpen kimutat- ható volt ugyanilyen együttes az Inota 87 sz. fúrás alsópannoniai szakaszából is. Ennek ' alapján ezt a rétegösszletet alsópannoniai korúnak minősítjük. E megállapításnak bizo- nyos tekintetben ellentmond a Foraminifera vizsgálat, amely az összlet néhány min- tájában apró termetű miocén alakokat mutatott ki. Globigerina sp., Cibicides lobatulus, 1 Siphonina sp., Dentalina sp. Mindezek azonban csak egy-két példányban, tehát egészen szórványosan megjelenő formák. Laki Hona szerint alsótortonai rétegekből áthalmozás I útján kerültek az alsópannonba. A Karácsond 1/8 sz. fúrás ,,A” palynológiai és plankton 1 zónája azonosítható a Nagvréde 68/31 sz. fúrás 504,60 — 373,30 m-ig, Gyöngyös 75/16 sz. fúrásban a talpi andezittől 140 m-ig és a Gyöngyöspata 33/12 sz. fúrásban a talpi andezittől 140 m-ig terjedő fúrási szakaszokkal. A Nagyréde 68/31 sz. fúrás alsó homok- köves szakaszában, 524 métertől lefelé, már jellegzetes tortonai Foraminiferák vannak (Orbulina suturalis). Az alsópannonban jelentkező nagyarányú paleogén és mezozóos lepusztítás alapján megkísérelhető az azonosítás a bükkaljai alsópannonnal is. Rákosi László a Bükkábrány 15/8 sz. fúrás alsó szakaszán (I. palynológiai zónájában) mutatott ki nagyobb arányú paleogén és mezozóos áthalmozást (1963 pp. 25-29), Csilling László szerint pedig a Bükkábrányemődi terület legalsó telepei az alsópannonniai al- emeletbe tartoznak (1965 pp.g) . A mátraaljai analógia alapján Rákosi L. palynoló- giai zónája képezheti Bükkalján az alsópannóniai összlet záró szakaszát. 2. Átmeneti zóna (mocsári-tavi fácies) Ide tartozik a fúrás 458,00 métertől 362,60 méterig terjedő szakasza. Ezekben a rétegekben sok a Nymphaeaceae ,,A” forma (tündérrózsa-féle) pollen. A parti lombos- erdők és ezek ajlnövényzetét adó haraszt-félék csak kis számú pollennel, illetve spórával képviseltek. Kevés a Taxodiaceae — Cupressaceae pollen is. Összefüggő láp és mocsárerdő kialakulásának feltételei még nem voltak meg. A zóna egész szakaszán — továbbra is — sok áthalmozott légzsákos fenyőpollen látható. Az apró mészszivacstű számszerű megjelenése — a zóna rétegeiben felfelé haladva — fokozatos csökkenést mutat. Az áthalmozott nannoplankton (paleogén Discoaster, Discolithus és Coccolithus) ugyanúgy gyakori itt, mint az áthalmozott pollen. Ezzel szemben az előbb ismertetett ,,A” zónában gyakoribb az áthalmozott pollen, a ,,B” 424 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 4. füzet 2. ábra. Néhány spóra és pollenfonna palynológiai diagramja a K 1 1 8 sz. fúrás rétegsoraiban. J elmagya- rázat: 1. Inaperturát formák (Taxodiaceae, Cupressaceae) , 2. Polyvestibulopolleuites verus (Alnus), 3. Nymphaeaceae „A” forma. 4. Laevigatosporites haardti ( Polypodiaceae) , 5. Baculatisporites sp. (Osmun- dacae), 6. áthalmozott légzsákos fenyőpollen A bb. 2. Palynologisches Diagramm einiger Sporen- und Pollenformen in dér Schichtfolge dér Bohrung K 1 18 . Erklárungen: 1. Inaperturate Formen (Taxodiaceae, Cupressaceae) , 2. Polyvestibulopollenites verus (Alnus), 3. Nymphaeaceae, Form ,,A”, 4. Laevigatosporites haardti (Polypodiaceae), 5. Baculatisporites sp. Osmundaceae) , 6. umgeháuftes Nadelholzpollen mit l/uftsácken zónában pedig (telepes összlet) az áthalmozott mészvázú nannoplankton. Ellentétben az „A” zónával, autochton nannoplanktont ebben a zónában kimutatni nem tudunk. Feltehetően azért, mert ezek életteréül szolgáló tengervíz sótartalma itt már annyira lecsökkent, hogy az alsó zónában még gazdag tengeri plankton-együttes számára ez Bóna — Rum liné: Mátraalji lignit kutató fúrások 425 a közeg már nem biztosította a szaporodáshoz szükséges életfeltételeket. E rétegek le ülepedése idején nagyarányú kiédesedés és moesarasodás történt. Belőlük fokoza- tosan fejlődtek ki a bamakőszéntelepes rétegek; úgy ahogyan az érintetlen mocsár lassan láppá, majd láperdővé fejlődik. Ezek az átmeneti rétegek kimutathatók voltak a Nagyréde 68/31 fúrásban is. Az északi területen — valószínűleg a ritka mintavétel miatt — nem jelentkeztek ilyen élesen, de ott is észlelhetők voltak. 3. „B” zóna (égeres, taxodiumos mocsár- és láperdei fácies) A zónába tartozó rétegek — 362,60 métertől felfelé folyamatos üledékképződéssel fejlődtek ki az átmeneti zóna felett. A zónahatár megvonását az indokolja, hogy innen kezdődően nagyobb arányban szerepehiek az Inaperturát (Taxodiaceae-Cupressaceae) és a Polyvestibulopollenites (Alnus) pollenek (2. ábra). Ekkor alakultak ki az összefüggő égeres, taxodiumos láperdők. A zóna alsó szakaszán a legalsó lignittelep alatti rétegek bizonyos tekintetben még az átmeneti zónához mutatnak hasonlóságot. így például itt még mindig jelentkeznek, bár jóval kisebb számban áthalmozott idősebb pollenek, egészen az alsó bamakőszéntelepig. Ezután a pollengazdag üledékek áthalmozása meg- szűnik, illetve minimálisra csökken, mint ahogyan azt B a r t h a Ferenc a Balaton környéki pannonban is kimutatta. Szerinte a felsőpannonban a medence már nagyjából fel töltődött és a legnagyobb mélységek nemigen haladták meg az 50 métert. Vizsgálataink fácies-ökológiai adatok nyerése mellett főleg rétegtani céllal készül- tek. A telepes összletben fő feladatunk annak megállapítása volt, hogy az egyes formák és formacsoportok statisztikus analízise és az ezt követő szintézise során kapunk-e olyano- kat, amelyek maximumértékei következetesen csak az alsó vagy csak a felső telepekben jelentkeznek; azaz lehet-e vezető telepet, vagy vezető meddőréteget kimutatni. Sajnos a maximumértékek vertikálisan is, horizontálisan is nagy ingadozást mutatnak. Egy fúrás esetében a dominancia értékek mutathatnak bizonyos törvényszerűséget, pl. a ré- tegsorban felfelé haladva számuk egyre szaporodik. Egy másik fúrásnál viszont ez a jelenség ennek pontosan fordítottja is lehet. így van ez akár a diófa-féléket, akár a páf- rány-féléket, akár az éger-féléket tesszük meg vizsgálatunk tárgyává. Mindezek a pollenek már az alsópannonban is megvannak. A plankton alakok azok, amelyek a felsőpannon- ban határozottan más formákkal képviseltek, mint az alsóban. Jellegzetes tavi mikro- plankton-együttes alakult ki, de ezek sem valamely vezető réteghez kötötten jelennek meg. Összefoglalva megállapítottuk, hogy a mátraaljai lignittelepes összlet a lápi-láp- erdei vegetáció pollen maradványaival és egy jellegzetes tavi mikroplankton-együttessel jellemezhető. A flóra-együttes éghajlati igénye a mainál melegebb, csapadékosabb és kiegyenlítettebb volt. A lignittelepes összlet alatt csökkentsósvízi rétegek következ- nek, sok tündérrózsa-féle pollennel, sok áthalmozott idősebb formával és jellegzetes csök- kentsósvízi mikroplakton-együttessel. A mikroplanton- és nannoplankton-maradványok alapján e rétegek az alsópannóniai alemeletbe tartoznak. Az alsó- és felsőpannon között a határ nem jelentkezik élesen. Többnyire tündérrózsa-féle pollenekben gazdag, alig sósvízi üledékek a kettő között folyamatos átmenetet adnak. 426 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 4. füzet TÁBLAMAG Y ARÁZAT - TAFELERKLARUNG XIII TÁBLA - TAFEE XIII 1 — 5. Hystrichophaera sp. A hazai alsópannóniai üledékek jellegzetes mikroplankton formája. 1. Gyöngyös 75/16 sz. fúrás, 162, 60 — 169,00 méterközből; 2. Karácsond 1/8 sz. fúrás 627,00 — 650,00 méterközből; 3 — 4. Szilágy 1 sz. fúrás (Mecsek hg.) 40,50 — 41,50 méterközből; 5. Inota 87 sz. fúrás (Bakony hg.) 96,50 — 102, 60 méterközből. 1—5: Hystrichosphaera sp. Charakteristische Mikroplanktonform dér unterpannonischen Ablagerungen Ungams. 1. Bohrung Gyöngyös 75/16. aus dér Tiefe von 162,60 — 169,00 m, 2. Bohrung Karácsond 1/8 aus dér Tiefe von 627,00 — 650,00 m, 3 — 4. Bohrung Szilágy— 1 aus dér Tiefe von 40,50 — 4r, 50 m, (Mecsek-Gebirge), 5. Bohrung Inota-87 aus dér Tiefe von 96,50*— 102,60 m (Bakonv-Gebirge) 6 — 7. Nymphaeaceae „A” forma. Nagyréde 68/31 sz. fúrás 341,00 — 341,80 méterközből 6 — 7. Nymphaeaceae, Form „A”. Bohrung Nagyréde 68/31, aus dér Tiefe 341,00 — 34r, 80 m IRODALOM - LITERATUR Bárt ha F. (1959): A balatonkömyéki felső pannóniai korú képződmények finomrétegtani vizsgálatának földtani eredményei. Földt. Közi. LXXXIX. köt. 1. — Csilling L- (1963): A perspekti- vikus lignitkutatás fő kérdése á Mátra és Bükk alján. Földt. Kutatás VI. 4. — Csilling L- (1965): A bükkábrány-emődi pannóniai barnakőszén terület. Földt. Kutatás VIII. 2. — , N agy Lászlóné (1958): A mátraaljai felső-panuóniai kori barnakőszén palynológiai vizsgálata. MÁFI Évkönyv XLVIII. i.,— Nagy Lászlóné (1963): Gyorskiértékelési módszer alkalmazása a magyar palynológiában. MÁFI Évi Jelentés az 1959. évről. — Rákosi L- (1963): Bükkábrány 15/8 sz. fúrás palynológiai vizs- gálata. Földt. Kutatás VI. 4. — Thompson P. W. — P f 1 u g H.(rg53): Pollen und Sporen des Mit- teleuropáischen Terciers. Paleontogr. 94. B. Stuttgart. Palynologische Ergebnisse dér Erkundungsbohrungen auf Lignit im Mátraalja ] J.fBÓNA und M. RUMLI-SZENTAI] Verfasser berichten über die Ergebnisse dér palynologischen Schnellauswertung von neun, am Fusse des Mátragebirges (Mátraalja) abgeteuften Erkundungsbohrvmgen auf Lignit. Auf Grund dér kennzeiehnenden Sporotnorphen- und Plankten-Vergesell- schaftungen habén sie in dér Pannon-Schichtfolge drei Zonen untersehieden, die von Bohnnig zu Bohrung parallelisiert werden. Die Basis-Zone ,,A” zeichnet sich mit vielen tungeháuften paláogenen und mesozoischen Formen, sowie mit einer Brackwasser- Planktongemeinschaft aus. Die obere Zone ,,B” führt die Sporomorphen von Sumpf- und Moorwald-Pflanzen und eine Süsswasser-Planktongemeinschaft. Die Grenze zwischen dér Zone ,,A” und dér Zone ,,B” ist nieht scharf. Entsprechend dér unterbrochenen Sedimentation wird zwischen die beiden eine Übergangszone eingeschaltet. In den Über- gangsschichten treten die Pollen dér Wasserrosengewáchse, d. h. Nymphaeaceae, Form „A” háufig auf. SZÁNK ÉS KÖRNYÉKÉNEK HARMADIDŐSZAKNÁL IDŐSEBB FÖLDTANI KÉPZŐDMÉNYEI JUHÁSZ ÁRPÁD* (2 ábrával, 5 táblázattal) Összefoglalás: A Duna - Tisza köze szerkezetileg nagyjából két területre osztható. A két területrész között a bugyi-jászberényi diszlokációs vonal jelent határt. Az északi, kisebb rész kristályos medencealjzata ismeretlen, csak az itteni miocén vulkáni összlet zárványai alapján "következtethetünk arra, hogy a medencealjzatot, legalább is részben ópaleozóos kvarcit, földpátos szericitkvarcit, szericitkvarcit és fillit építi fel. Délen a kristályos képződményeket számos szénhidrogénkutató fúrásból ismerjük, így a diszlokációs vonal közelében, áz újabb ceglédi fúrások tártak fel breccsás, migma- titosodott muszkovitgneisz, illetve kétcsillámú gneisz képződményeket, viszonylag magas helyzetben, 1450 — r75o m mélységben, többnyire közvetlenül a pannóniai rétegek alatt. Régóta ismert a dunaújvárosi fúrás által 954 in mélységben feltárt csillámpalaösszlet, az izsáki fúrás epigngisze, a Törtei 9. sz. fúrás fillit — metamorf kvarcit lelete, a Nagykőrös 4. sz. fúrás 1396 m-ben megfúrt szericitkvarcitja. Ezek képezik a mintegy 80 km átmérőjű Kecskemét — Nagykörös — Soltvadkert — miskei gránittömeg metamorf köpenyének északi szárnyát. A metamorf köpeny déli szárnyán régóta ismert az Érsekcsanád — Sü- kösd — Jánoshalma környéki fúrásokban feltárt gneisz-, kvarcit-, csillámpalaösszlet és ebbe a déli szárnyba tartozik a dolgozatban ismertetett szanki terület metamorf összlete is, ami számos fúrás következtében a Duna — Tisza köze metamorf sorozatai közül a leg- részletesebben ismertté vált. A déli országhatár közelében ennek a metamorf köpenynek legtávolabbi tagjait a kunbajai fúrások csillámpalája, az öttömösi fúrás amfibolitja és az algyői fúrásokban feltárt gneiszösszlet jelenti. A kristályos képződmények felszínén pásztásan települnek a jórészt lepusztult mezozóos képződmények roncsai. Ezeket szintén megtaláljuk az alábbiakban ismertetett szanki terület közvetlen és távolabbi medencealjzatában is. A szanki területen a metamorf medencealjzat a fúrások nagy részében 1700—1900 m közötti mélységben lapos hátságként rajzolódott ki, amely ÉNy felé meredek törések mentén a mélybe szakadt, itt a Szánk 15. sz. fúrás már 2229,3 m mélységben elérte, míg a Szánk 2. sz. fúrás 2252 m-es talpmélységnél még el sem érte. Az itt megismert metamorf képződmények nagy része csillámpalára emlékeztető földpátgazdag kőzet, főleg biotit- gneisz, kevesebb a kétcsillámú gneisz. A földpát általában foltos kioltású, szételegyedett, rendszerint sok zárványt (csillám és kvarc) tartalmazó ortoklász és ugyancsak szét- elegyedett plagioklász. Nagyobb részt porfiroblasztokként, kisebb mennyiségben köztes anyagként jelentkezik. A kvarc jobbára apró, hullámos kioltású, helyenként összefo- gazott, egyes csíkokban mennyisége a földpátét meghaladja. A kvarcban gazdag csíkok rendszerint nagyobb csillámtartalmúak. Megjelenik metamorf differenciációs erekként durvakristályos változatban is, földpáttal, sziderittel, dolomittal, kaleittal. A csillámok csíkokban tömörülnek. A biotit a típusok egy részében nagy vastartalmú, másokban világosabb, kis vastartalmú, alig pleokróos. Az egyes csíkokban a biotit — muszkovit * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1965. okt. 27. -i Szakűlésén. Készült az OKGT Szeiz- mikus Kutatási Üzem Földtani Anyagfeldolgozó Osztályán. Kézirat lezárva 1966. június 1. 428 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 4. füzet Juhász : Szánk és környékének földtani képződményei 429 I. táblázat — Tabelle I. Dél 1 . sz. fúrás 2015 — 2016 m 15. sz. mag Amfibolit 7. sz. fúrás 2016 — 2018,5 20. sz. mag Földpátos csillámos kvarcit 12. sz. fúrás 1820 — 4823,5 7. sz. mag Földpátos csillámpala (biotitpala) 47. sz. fúrás 1723,5-1725,5 9. sz. mag Kétcsillámú gneisz SiOj 50,31% 63,71% 61,63% 60,38% TiO, 2,65 o,54 0,80 o,75 AhÖj 16,32 17,04 I7,i5 17,65 Fe.O, 4,87 0,25 1,67 1,21 FeO 6,95 4,26 3,74 5,n MnO 0,41 0,06 0,08 0,11 MgO 4,10 0,84 2,02 2,50 CaO 6,92 i,35 2,65 2,26 Na.O 4,13 2,81 2,01 2,47 K.Ö 1,08 2,46 3,63 3,48 — H.O 0,21 0,15 0,16 0,27 + H.O 1,44 3,04 3,18 3,58 P2Os 0,85 3,39 0,19 0,21 COs nyom o,r8 1,42 nyom 100,24% 100,08% 100,39% 99,98% Elemezte: Tolnay Vera, Nemes Eajosné és Soha Istvánné. i. ábra. Szánk környékének geofizikai térképe. J elmagyarázat: i. gravitációs izoanomáliák (1961 — 62), 2. szeizmikus szintvonalak (1963) az alsópannóniai fekvő felszínére vonatkoztatva Abb. 1. Geophysikalische Karte dér Umgebung von Szánk. Erklárungen: r. gravimetrische Iso- anomalien (1964 — 62), 2. seismische Isohvpsen (1963) in Bezug auf die Fláche des Eiegenden des Unter- pannons aránya eltérő. A biotit sokszor muszkovittá, néha penninné alakult. Gránát és zoizit több típusban is jelentős mennyiséggel szerepel. A terület keleti szegélyén zoizites biotitgneisszel társult amfibolit is ismertté vált, a Szank-Dél 1. sz fúrásban és Szánk 26. sz. fúrásban. A Szank-Dél 1. sz. fúrásban 2015 — 2016 m között vett amfibolit magminta csíkos kőzet, 30° dőlésszögű palássággal, amely- II. táblázat — Tabelle II. 19. sz. fúrás 1851-1853.5 m 8. sz. mag Biotitgneisz (albit-savanyú plagioklász) 24. sz. fúrás 1859 — 1861 14. sz. mag Gránitgneisz (csillám- szegény) 24. sz. fúrás 1867 — 1868,5 18. sz. mag Csillámdús gneisz 25. sz. fúrás 2080,5 — 2082 13. sz. mag Gneisz SiO, 63,03% 71,66% 65,94% 52,12% TiO, 0,85 nvom 0,89 1,41 AhÓ, 15,08 15,94 14,64 17,62 Fe.O, 1,80 0,24 0,98 1,28 1,97 FeO 4,01 3,98 6,52 MnO 0,10 2,64 0,05 0,12 0,10 MgO 0,41 1,46 2,04 5,11 CaO 3,43 2,29 7,93 _ Na.O 5,58 4,20 2,55 3.91 K.Ö 2,10 4,53 3,11 i,i5 -H.O 0,15 1,46 0,34 0,29 0,17 + H.O 0,73 2,07 i,75 0,27 0,04 0,28 0,17 co2 0,10 nyom 0,28 nyom 100,60% 100,58% 99,76% 99,93% Elemezte: Nemes Lajosné, Guzy Károlyné és Soha Istvánné. 430 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 4. füzet ben az enyhén pleokróos (haragoszöld-zöld) rágottszélű, sohasem ideális oszlopokként megjelenő zöldamfibol dominál, amelynek kis kettőstörése alkáli jellegre utal, de optikai karaktere még a zöld amfibollal egyező. Az amfibol mellett foltos kioltású, szételegyedett, sohasem automorf bázisos plagioklász (labradorit-bytownit) szerepel kőzetalkotó mennyi- ségben, valamint kevés epidot, zoizit, biotit, magnetit, apatit, cirkon is található. Az amfi- bolok szegélyén gyakran megfigyelhető a biotittá alakulás. A fúrásban az amfilx>l felett néhány méterrel, 2009—2009,5 m között vett magminta anyaga zoizites biotitplagio- klászgneisz. Ez szürke, 45°-os dőlésű palássági sikú, csillámdús lapok mentén szétváló kőzet, amelyet a palássággal párhuzamosan fehér, tágabb értelemben migmás eredetű csillámszegény gneiszcsíkok tagolnak. Vékonycsiszolati vizsgálat szerint a kőzetet főleg plagioklász (nagyobb része bázisos, kisebb része savanyú) , kvarc és biotit építi fel, emelett a zoizit, ha kisebb mennyiségben is, de következetesen jelentkezik. A plagioklász kris- tályok nagyrésze szételegyedett, foltos kioltású és sok zárványt tartalmaz. A kőzetszövet alapján ennek a kőzetnek magmás eredetére lehet következtetni. A Szánk 26. sz. fúrásban 1797 és 1798,5 m közötti minta kitűnően palás amfi- bolítja az előbbi amfibolittal nagymértékben egyezik, azonban jóval kevesebb földpáttar- talonunal jellemezhető, gyakori gránát porfiroblaszttal. A 26. sz. fúrásban az amfibolit ugyancsak gneiszbetelepülésekkel váltakozik. Ny felé haladva a 19. sz. fúrás 1827 m mélységben gránátos kétcsillámú gneiszbe, a 17. sz. fúrás 1701 m mélységben biotitgneiszbe, kétcsillámú gneiszbe, a 28. sz. fúrás 1768 m mélységben durvaszemű gneiszbe hatolt, a 11. sz. fúrás pedig főleg kétcsillámú gneisztörmelékből álló durva breccsába. Tovább Ny felé a 13. sz. fúrás 1874 m-től lefelé biotitgneisz, kvarcit, biotitpala, a 24. sz. fúrás 1837 m-nél biotitgneisz, a 23. sz. fúrás 1887 m-nél biotitgneisz, a 8. sz. fúrás 1899 m-nél kétcsülámú gneisz, a 12. sz. fúrás 1817 m-nél biotitgneisz, csillámpala, biotitos gneisz, a 22. sz. fúrás 1924 m-nél biotitgneisz, penningneisz, a 21. sz. fúrás 1844 m-nél zoizites biotit -plagioklászgneisz, a 18. sz. fúrás 1954,3 m-nél mállott biotitgneisz, a 15. sz. fúrás 2251 m-nél ugyancsak mállott biotitgneisz, a 16. sz. fúrás 1905 m-nél zúzott biotitos gneisz anyagú összletbe hatolt. Ebből a meglehetősen egyveretű, uralkodóan ortometamorf összletből a kutatási terület DNy-i sarkában levő 7. sz. fúrás anyaga ütközik ki, ahol kavicsos homokkő ere- detű kvarcit, konglomerátumepigneisz, mészcsillámpala-mészfillit anyagú összletet tár- tak fel. Az eddig felkutatott területen az átalakulás pt viszonyait tekintve nagyfokú egyezőség állapítható meg, amelynek metamorf fáciesét az uralkodóan biotitgneisszel társult amfibolit rögzíti. Az egész összletben találhatók migmás eredetű, savanyú plagio- klászból álló vékonyabb-vastagabb telepek, amelyek kritályosodásának pt viszonyaira vonatkozólag végzett szakirodalomban közölt kísérletek 700 C°-ot és hét -nyolcezer bar nyomást adtak (E 1 1 i o t, R. B., 1966). Alsó-, középső- és felsőliász, valamint dogger korú rétegsort Szánk távolabbi környékén az irodalomból (Vadász E., 1960) már közismert Kiskőrös 1. sz. fúrás harántolt. A doggert agyagos, gumós vörös mészkő, dolomitos márga és agyagmárga, a felsőliászt márga, agyagmárga, a középsőliászt agyagmárga, márga, mészmárga, az alsó- liászt homokos agyagmárga, márga, illetve homokkő képviseli a mecseki jura kifejlődés- sel egybevetlietően. A rokonságot bizonyítják az összletet átjáró, összefoglalóan trachi- doleritnek nevezett vulkáni telérek 1500 m, 1532 — i537més 1683 — 1694 m mélységekben. Kőzettani analógia alapján megvannak a liász rétegek a szanki terület lezökkent ENy-i peremén is (palás, kőszenes, homokos márgás rétegösszlet.) Tiszta mészköves kifejlődésű rétegek váltak ismertté a legújabb időben az Eresztő 1. sz. fúrásból, amelyek korát K ő v á r y J. gazdag mikrofauna alapján alsóliásznak tartja. A mészkőösszlet mikro- faunája a következő: Textularia sp., Frondicularia sp., Nodosaria sp., Robulus sp., Oph- Juhász : Szánk és környékének földtani képződményei 431 III. táblázat — Tabelle III. 26. sz. fúrás 1797-1798,6 m 1. sz. mag Amfibolit 26. sz. fúrás 1844 — 1846 5/a sz. mag Amfibolit 28. sz. fúrás 1768-1770,5 1. sz. mag Gneisz 28. sz. fúrás 1891,5-1892,5 2. sz. mag Csillámpala- szeríí gneisz SiO. 47,25% 50,00% 73,98% 52,08% TiO, 3,38 1,84 0,00 1,23 A1SÓS 14,04 13,33 15,85 i8,37 Fe.Oj 4,49 6,08 0,17 1,84 FeO 11,28 7,53 0,27 6,23 MnO 0,29 0,25 0,04 0,15 MgO 4,44 4,93 2,66 7,48 CaO 9,00 8,20 0,38 5,71 Na.O 2,28 3,29 0,24 i,i7 K.Ö 0,62 0,70 5,88 3,69 — HjO 0,70 0,49 0,00 0,20 -f HoO 2,01 2,98 0,49 1,64 P.Os 0,56 o,75 0,22 0,04 COs nyom 0,14 0,00 0,18 100,34% 100,51% 100,18% 100,01% Elemezte: T o 1 n a y Vera és Soha Istvánná. IV. táblázat — Tabelle IV. Szk — 26. fúrás 1798,5-1799,5 m 2. sz. mag ppm. Amfibolit Sz — 26. fúrás 1837 — 1840 1 3/b sz. mag ppm. Zoizit-amfi- bolitpala Sz— 26. fúrás 1840 — 1844 J 4. sz. mag ppm. Epidotos amfibolit B <25 <25 <25 Mn 1600 600 IOOO Pb 60 l6 25 Ga 25 IO 10 Bi KaeT npimaajioKHOCTb k toh hjih flpyroií őojiothoíí 30He, ho cymecTBeHHoe pa3JiHnne HaőjnoaaeTCH b ocoochhocth Meway yrojibHbiMH cjiohmh, c oahoh CTOpOHbl, H npOCJlOBMH B HHX nyCTOIÍ nOpOflbl, C apyrOH CTOpOHbl, HTO OŐyCJlOBJieHO reOXHMH- neCKHMH OCOŐeHHOCTBMII SJieMeHTOB, naCTbK) HX ŐHO(j)HJlbHbIM XapaKTepOM. CoaepwaHiie crpoHUHH HeoőbinaÜHO bcjihko, xaK b 30Jie őyporo yran, Tarc h b npocaoiix nycTOH nopoflbi, npeacTaBJieHHbix npewviymecTBeHHO H3BecTHBKaMH, H3BecTK0BHCTbiMn Mep- reiiHMH h MeprejiBMH. B H3BecTKOBHCTon 30ne yrhH coaep>KHTC5i 0,76% SrO, b nyerőn nopoae b cpeflHeM 0,90% SrO. ConepHtaHiie SrC03 b oőaoMKax paKOBHH mojijiiockob H3 nyerőit no- poflbi cocTaBjmeT 0,48%. no pe3yjibTaTaM nccjienoBaHiin Sr npiicyTCTByeT b BHfle KapőoHaTa, r/ie oh 3aMemaeT Ca b aparoHHTOBoií peiueTKe nopoabi. Cy an no nojiyneHHbiM ao chx nop naHHbiM, mo>kho npeanojio>KHTb, mto cpaBHHTejibHO BbicoKan KomieHTpamin Sr ocaaonHon cpeabi npoitcxoflHT H3 6jin3Koro rpaHHraoro (JiyHflaMeHTa. fljm BbincHeHnn pacnpeae-neHiin coaepwaHHH ctpoh- UHH no BepraKajiH h ropH30HTajin, a TaKwe rjih yTOHHeHim HeKOTopbix reoxHMnnecKHx oco- őeHHocTen 3Toro aneivieHTa HeoőxonnMO npoBecTH flajibHenimie nccjieflOBaHnn. A MELLÉKKŐZET SZEREPE A NAGYBÁTONY KÖRNYÉKI SZUBVUL- KÁNI KÉPZŐDMÉNYEK KIALAKULÁSÁBAN Dr. PÓKA TERÉZ — Dr. SIMÓ BÉTA* (7 ábrával) • összefoglalás: Nagybátony környékén a Mátra szubvulkáni magmás kőzetfá- ciesei kerülnek felszínre. A felszíni feltárásokon kívül a barnakőszénbányászat is lehető- séget nyújt a fáciesek részletes tanulmányozására. A területen két vulkáni ciklus külön- böztethető meg: Az I. vulkáni ciklusba soroltuk a helvéti — tortonai határon feltört, szubvulkáni szinten megrekedt hipovulkánit-testeket (lakkolit, rejtett telér). Kőzet- anyaguk (hidro)karbolabrádoritit, hidroandezit, szulfoandezit, kloroandezit, andezitopro- pilit. A II. vulkáni ciklusba a középsőtortonai ortomagmás piroxénandezit-telérek tartoznak, amelyek valószínűleg vulkáni csatornaként működtek. A két vulkáni ciklus kőzeteinek kialakulása a „nyílt és zárt magmatest” genetikai különbségével magyarázható. Az I. ciklus kőzetei szubvulkáni szintetn, az alaphegységből és az áttört mellékkőzetből származó könnyenillók felvételével és ezek megőrzésével kris- tályosodtak. A II. ciklus ortomagmás kőzeteinek kristályosodása során a könnyenillók eltávozhattak, mert a magma gyors feltöréssel a felszínig hatolt. A vizsgált terület Nagybátonytól D-re a Mátra-bércig, K — Ny-i irányban Csomosz- vártól Kőerdőtetőig húzódik. A terület vizsgálata nagy jelentőségű, mert itt a Mátra- vulkán peremi, szubvulkáni „gyökérfáciese” jut felszínre. A Mátrában itt jelennek meg legtisztábban „kirajzolva” a telérek és egyéb szubvulkáni képződmények. A jó felszíni feltárások mellett a kutatás optimális feltételeit a terület mélyszinti, bamakőszénbá- nyászati feltárásai és a kőszénkutató mélyfúrások is biztosítják. Az elmúlt években bányászati feltárások révén néhány magmás telér — üledékes kőzet érintkezésének részletes anyagvizsgálatát, így elsősorban barnakőszén — andezit- telér kontaktusok vizsgálatát végezhettük el, amelyek a transzvaporizáció klasszikus példáit szolgáltatták. Nagybátony környéke magmás kőzetfácieseinek pontos, térbeli helyzetét számos korábbi, elnagyolt vizsgálat után, Schréter Z. a terület alapvető földtani monográ- fiájában rögzítette (1935). Vizsgálataink során a monográfia földtani térképét felhasz- náltuk és néhány helyen az újabb feltárások ismereteivel kiegészítettük. A térképen az egyes felszíni magmás kőzetfáciesek mellett a bányászatilag feltárt, de felszínre nem jutó kőzettesteket is feltüntettük (1. ábra). Schréter Z. e területen andezitteléreket (ÉNy. — DK, KÉK — NyDNy és alá- rendelten K — Ny irányúakat), tömzsöket, vagy takarókat különböztetett meg. A terület ortomagmás kőzeteinek részletes kőzettani leírását Mauritz B. mátrai kőzettani monográfiájában adta (1909). A Mátra északi előtere feldolgozásához Mezősi J. és a szomszédos területen dolgozó Kubovics I. munkái nyújtottak segítséget. * Előadásra került a Magyarhoni Földtani Társulat Ásványtani Szakcsoportjának 1964 április havi szakűlésén Akasztás A 320,3 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 4. füzet 442 Páka — S imó : A mellékkőzet szerepe N agybátony környékén 443 A Mátra egészére vonatkozóan Szádeczky — Kardoss E. útmutató jellegű munkáiból vontam le következtetéseket. A vizsgált területet Ny felé, a Kubovics I. által feldolgozott északnyugat- mátrai területtől ÉÉK — DDNy-i irányú, jelentős, vertikális elmozdulást okozó (kb. 300 m vetődési magasságú) törésvonal határolja. E törésvonaltól Ny-ra Kubovics I. szerint a három részre tagolható mátrai andezitösszletből az alsó és középső andezit- csoport különböző lávapadokkal és tufaszintekkel mutatható ki. A törésvonaltól K-re, az általunk vizsgált területen, mintegy 300 m-rel kiemeltebb helyzetben, már csak szub- vulkáni képződmények jutnak felszínre. Ez arra utal, hogy a terület a tortonai emelet után kiemelkedett és a vulkáni szegélyfácies tektonikailag feldarabolt-fellazított takarói és tufaszíntjei lepusztultak. Ennek eredményeként a szubvulkáni, a Mátra- viükán „gyö- kérszintjét” képviselő magmás képződmények kerültek a felszínre. Az egyes magmás kőzetfáciesek települése és kőzettani jellege alapján két vulkáni ciklust mutattunk ki, amelyeken belül négy fő kőzetfáciest különböztettünk meg: 1. Az első ciklusba dáeit-jellegtől, kvarcandeziten át, andezites kémizmusig ter- jedő, hipojellegű, szubvulkáni, ásványos összetétel szerint karbolabrádoritit-változatok tartoznak a következő fáciesekkel: a) többszintű lakkolit, b) lakkolitból felszakadó, vékony (5 — 8 m) telérszerű nyúlványok, c) felszínre nem jutó, kis vastagságú (4 — 8 m), szintektonikus, főleg ÉÉNy — DDK, alárendelten erre merőleges irányú, bányászatilag feltárt, andezit kémizmusú hipomagmás telérek. 2. A második ciklusban az előzőeket áttörő, fiatalabb, dilatációs hasadékokba nyomult, nagy vastagságú (15 — 25 m), a jelenlegi felszínen feltárt ortomagmás piroxén- andezittelérek tartoznak. E cikluson belül áttöréssel bizonyítható, hogy a NyÉNy — KDK, majd a terület keleti részén ÉNy — DK-i irányba átváltó piroxénandezittelérek idősebbek a KÉK— NyDNy-i irányú teléreknél. Kőzettani analógiájuk és tektonikai hasonlóságuk miatt soroltuk ezeket egy ciklusba. A két fő vulkáni ciklus morfológiai, ásványos és kémiai különbsége a „zárt és nyílt magmatest”-ek közötti különbségekkel magyarázható. A második ciklusba sorolt telérek nyílt magmatestből keletkeztek, valószínűleg vulkáni csatornaként működtek, míg az első ciklusba szubvulkáni szinten megrekedt magma termékei tartoznak. iá) Az első ciklus egyik fáciese a Csomoszvárt, a Hajnács-hegyet és a Nagylajszkot alkotó magmás tömeg, amelyet Schréter Z. lávatakarónak, vagy tömzsnek tekintett. Ezek a magmás testek a felszíni feltárások és a kőszénkutató mélyf úrások alapján a helvéti slírösszletbe nyomult lakkolitok. A csomoszvári lakkolit legnagyobb vastagsága kb. 50 m, alapterülete 0,25 km2. Csomoszvár csúcsán, a kőfejtőben a jól kirajzolódó gömbhéjas, periklinális szerkezetű lakkolitot 1— 2 m vastagságú, sötétre pörkölődött helvéti slír borítja. A lakkolit anyag erősen oxidált dácitogén hidro-karbolabrádoritit, e fáciesbe tartozó kőzetek közül a leg- savanyúbb. A Hajnács-hegyet és Nagylajszkot alkotó lakkolit szintén a helvéti slírbe nyomult. A felszíni és mélyfúrási adatok alapján alapterülete mintegy 1,5 km2, a jelenlegi maxi- mális vastagsága pedig kb. 150 m (2. és 3. ábra). 1 . ábra. Nagybátony környékének magmás kőzetfáciestérképe. Jelmagyarázat: II. vulkáni ciklus: 1. Ortomagmás piroxénandezit-telérek; I. vulkáni ciklus: 2. Karbolabrádoritit-lakkolit, 3. Karbolabrádori- tit-lakkolit mélyszinti határa. 4. Hipovulkanit-telérek bányabeli föltárása; — 5. Barnakőszén-bányák, 6. Kémiai elemzésre került minták lelőhelye Abb. 1. Magmatische Petrofazies-Karte dér Umgebung von Nagybátony. Erklárungen: II. vulka- nischer Zyklus: 1. Orthomagmatische Pyroxenandesitgánge, I. vulkanischer Zyklus: 2. Karbolabradori- tit Eakkolith, 3. Tiefengrenze des Karbolabradoritit-Eakkoliths, 4. Aufschlüsse von Hypovulkanitgángen in dér Grube; — 5. Braunkohlen-Bergwerke, 4. Fundort dér Proben, die chemisch analysiert wurden 444 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 4. füzet A kőzetkémiai vizsgálatok szerint a hajnács-hegyi és a esomoszvári lakkolit való- színűleg azonos eredetű, mindkét képződmény egyazon szubvulkáni magmatestből szár- maztatható. A lakkoliton teljesen áthatoló hajnács-hegyi mélyfúrások közül az Nb 225 és Nb 224 sz. fúrás anyagát vizsgáltam. A lakkolit alatt 300 m mélységben a Ménkes-táró fejtései húzódnak. A bányaüzem területén 1961-ig nem tártak fel a lakkolit alatt olyan magmás testet, amelyet tápláló 0 500 m 2. ábra. A hajnács-hegyi lakkolit és a körülötte mélyült kutatófúrások térképe. Jelmagyarázat 1. Karbolabrádoritit-lakkolit, 2. A Ménkestáró D-i szállítóvágatai, 3. A kutatófúrások helye Abb. 2. Karte des Kakkoliths von Hajnács-Berg und dér ringsum den I.akkolith abgeteuften Bohrungen Erklárungen: 1. Karbolabradoritit-J.akkolith, 2. S-Förderstrecken des Ménkés-Stollens, 3. Stellen dér Erkimdungsbohrungen telémek tekinthettünk volna. Az új K— Ny-i irányú déli szállító vágat kiépítésekor azon- ban 190 m tszf-i magasságban feltártak egy 8m vastag ÉÉNv— DDK-i irányú, NyDNy 80 0 dőlésű telért, amely kőzettani analógia alapján is a lakkolit csatornájának tekinthető. A telér a bányabeli feltárás szintjében a két kőszéntelep közötti meddő homokkővel érintkezik. Az alsó (II.) kőszéntelep a feltárás alatt kb. 10 m-rel húzódik. Egy korábbi dolgozatban ismertettük a barnakőszén jelentős transzvaporizációs hatását egy áttörő magmás telérre. E tanulmányban a kőszéntelepek transzvaporizációs hatásának mértékét és jellegét vizsgáljuk. Ennek eldöntésére a fenti telérben 30 m-es bányabeli sekélyfúrást mélyítettünk.* A hipovulkánit illó-összetételének változását a mélység függvényében és az üledékes mellékkőzet vertikális változását a telér mentén a 4. ábra szemlélteti. * A bánvabeli föltárások bemutatásáért és a munkálatoknál nyújtott segítségért ez úton is kö- szönetét mondunk a Salgótarjáni Szénbányászati Tröszt Geológiai Osztályának, elsősorban Kéri János geológus-mérnöknek Páka — Simó: A mellékkőzet szerepe Nagybátony környékén 445 ; Az ábrán világosan látszik, hogy a kőszéntelep áttörése valóban nyomot hagyott a telér illó-összetételén, azonban ez a kőzet ásványos összetételét lényegesen nem befolyá- solta. Vizsgálataink szerint a telér nagy illó-tartalmának csak egy részét nyerte a kőszén- telepekből, illetve az adott szint üledékes mellékkőzetéből, az illők nagyobb része mé- lyebb szintből származik. A H20 és C02 koncentrációjának aránya a mellékkőzet függvényében változik. A homok eredetileg nagyobb H20 koncentrációja miatt a homokkal érintkező tellérrész- NyÉNy 500 m KOK Q 5CZ] *EZ] 3- ábra. A hajnács-hegyi lakkolit szelvénye. J elmagyazát: 1. Riolittufa (burdigalai), 2. Barnakőszén- telepek, 3. Homok, (2 — 3. alsóhelvéti), 4 Homokos agyag (slír) (középső- és felsőhelvéti), 5. Karbolabrá- doritit (helvéti-tortonai határ) Abb. 3. Profil des I,akkoliths von Hajnács-Berg. Erklárungen: 1. Rhyolithtuff (Burgidal), 2. Braun- kohlenflöze, 3. Sand (2 — 3. Unterhelvet), 4. sandiger Tón (Schlier) (Mittel- bis Oberhelvet), 5. Karbolabra- doritit (Helvet/Torton-Grenze) ben nagyobb a H20-tartalom, míg a kőszéntelep nagy C02-tartalma, illetve a C02 par- ciális nyomásából adódó intenzívebb gázáramlás miatt a telep feletti teleprészben jelent- kezik jelentősebb C02 dúsulás. A riolittufa inkább illóelvonó hatást gyakorol. A lakkolit és telére kőzetanyagának kémizmusa kvarcandezites, ásványos össze- tétele szerint karbolabradoritit — hidro-karboladradoritit. A hajnács-hegyi lakkolit alatt a Ménkes-táró XII. siklójában és ennek légvágatá- ban szintén 190 m tszf magasságban feltártak egy 2 m-es, közel K — Ny-i irányú, a kő- széntelepbe slíresen benyomult, andezites kémizmusú, hidro-karbolabradoritit testet. Kémizmusa és szövete alapján feltételezhető, hogy a „többszintű lakkolit” alsóbb eme- letének nyúlványa lehet, amelynek két felső szintjét a csomoszvári és a hajnács-hegyi lakkolittömeg képviseli. A szubvulkáni képződmények „emeletes lakkolit”, vagy „ka- rácsonyfa” szerkezetű felépítésének elképzelését (5. ábra) alátámasztja egy salgótarjáni (Gedőc-puszta) vízkutató mélyfúrás anyaga is, amely az átfúrt közel 2000 m-en számos. 446 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 4. füzet vékonyabb-vastagabb (20—80 m) hipovulkanitos, karbonátos magmás kőzettestet ha- rántolt, a mélység függvényében növekvő bázicitással (dácittól andezitesig) . s 1 b) Lakkolitképződmények eredetileg nem túlnagy mélységben keletkezhettek, a slírösszlet eredeti vastagsága alapján kb. 500 m-re becsülhetjük a megszilárdulás mély- ; ségét. Erre utal a lakkolitból kiágazó, vékony (5 — 8 m), többszáz méter hosszúságú ] telérszerű nyúlványok üveges alapanyaga és illószegénysége is, ami a felszínnel való kap- Fe203+Fe0 illő % 2Fe203 FeO 4. ábra. A hajnács-hegyi lakkolit tápláló telérében mélyített 30 m-es bányabeli sekélyfúrás anyagvizsgálati eredménye és a telér mellékkozetének vertikális változása Abb. 4. Analysen dér Proben dér im Zufuhrgang des Hajnácser Lakkoliths untertags abgeteuften 30 m tiefen Seichtbohrung und vertikale Veránderung des Nebengesteins des Ganges csolatot is igazolja. Kőzettanilag üveges labradoritit-változatok, kémizmusuk dácitos- kvarcandezites. Illó-tartalmuk lényegesen kisebb, mint a főtömegé, amelyből felszakadtak. Irányuk főleg É — D, illetve ÉÉNy — DDK. A fenti két kőzetfácies jelenleg 300 — 600 m tszf-i magasságban helyezkedik el. 1 c) Ugyancsak az első ciklusba sorolhatók a vékony (4 — 8 in), ÉÉNy— DDK-i irányú, andezites kémizmusú és változatos hipovulkanitokból álló telérek is, amelyeket 150 — 200 m tszf-i magasságban tártak fel a bányavágatok. Ezek mind mélyben megre- kedt telérek, tehát az előző fáciesekhez hasonló keletkezési körülmények között kris- tályosodtak. Kisebb méretűk miatt azonban ezekre a mellékkőzet hatása lényegesen nagyobb volt, mint az előző képződményekre; illó-tartalmuk, különösen a telérszegélyeken két -háromszorosa az előző két képződmény típus illó-tartalmának (10—12%). Ebbe a ciklusba sorolható a Kossuth-táró egyik légvágatában feltárt (ma már tömedékelt) 4 m-es, andezites karboladradoritit-telér, szulfo- és hidroandezit szegéllyel, amelynek barnakőszén kontaktusát már korábbi munkánkban ismertettük. Páka — S imó : A mellékkőzet szerepe Nagybátony környékén 447 Hasonló kifejlődést vizsgálhattunk a Kossuth-lejtősaknában feltárt 5 m vastag- ságú telér mentén is. Az előbbiektől eltérő és a területen ezideig egyedülálló kőzettípust képvisel a szoros- pataki bányaüzem Szeptember 6. — lejtősakna egyik TH ereszkéjében feltárt 8 m vastag kloroandezit-andezitopropilit-telér homokos agyag és homokkő kontaktussal. 5f==3 Q 5. ábra. Az emeletes lakkolit felépítésének elvi vázlata. Jelmagyarázat: 1. Mezozóos karbonátos alaphegység (triász?), 2. Agyag (rupéli), 3. Homokkő (katti), 4. Alsó-riolittufa (burdigalai), 5. Kőszenes összlet (alsóhelvéti), 6. Agyagos homok (slír) (felsőhelvéti), 7. ,, Karácsonyfa” -szerkezetű magmatittest (helvéti — tortonai határ) Abb. 5. Prinzipielles Schema des Aufbaues des Stockwerklakkoliths. Erklárungen: 1. Mesozoisches karbonatisches Grundgebirge (Trias?), 2. Tón (Rupel), 3. Sandstein (Chatt), 4. unterer Rhyolithtuff (Bur- digal), 5. kohlenführender Komplex (Unterhelvet), 6. toniger Sand (Schlier) (Oberhelvet), 7. Magmatit- körper von „Tannenbaum”-Struktur (Helvet/Torton-Grenze) A Szeptember 6. -lejtősakna területén több, 2 — 4 m vastag, tömzsszerű, a kőszén- telepben elhaló hidro-karboladradoritit van. Ezeket szintén az előző fácieseknél említett, többszintű szubvulkáni magmás testhez hasonló jellegű szubvulkáni képződmény nyúl- ványának tekinthetjük. A lakkolitot és a mélyszinti, vékony teléreket alkotó (hidro)karboladradoritit amafitos jellegű, a porfiros színes elegyrészek teljesen hiányoznak. A porfiros elegyrészt képviselő ladradorit (58 — 65% An) belső, bázisosabb magja a nagyobb illó-tartalmaknál (2~~3% H20) montmorillonittá, illetve magasabb szinteken, a dácitos kémizmusú kő- zetekben szericitté-illitté alakul át. (A lakkolit belső övében ilyen lebontás alig mutatko- zik.) Jellemző az alapanyagban megjelenő ankerit és kaiéit, amely körülveszi az alap- anyag ikerlemezes ladradorit (50 — 56% An) -kristályait. A homogén eloszlású, gőz-túl- telítődésből származó kőzetüregekben fentnőtt, automorf tridimit kristályok és sziderit rozettás halmazai figyelhetők meg szabadszemmel is. (200 — 300^-tól 1—2 mm-es üregek). 448 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 4. füzet Kiválási sorrend az üregekben: vékony ankeritsáv, rajta fentnőtt tridimit-kristálykák, végül sziderit. A karbonát-ásványok mennyisége az egyes típusokban 2 — 20% között változik. A csomoszvári lakkolit kőzetanyagában a sziderit nagyrészt goethitté oxidálódott. A hid- rolitosan lebontott plagioklászok körül, karbonátcsomoktól körülvéve szintén gyakori a tridimit, de a kőzetüregek fentnőtt tridimit-kristályaival ellentétben xenomorf kifej ődésű. A tridimit mennyisége 5 — 12% között változik. Vékonyabb telérek szegélyén, kőszénkontaktusokon, a vízmennyiség oly mérték- ben megemelkedett, hogy az ásványos lebontás az alapanyag plagioklászaira is kiterjedt, s hidrolitit keletkezett (80 — 3-ig terjedő Na/K montmorillonit -tartalommal). A telérszegély közelében jelentkező szulfoandezit (Kossuth-tárói kőszén kontak- tus) alapanyagában automorf pirít van, amely a kőszén eredetileg nagy organikus kén- tartalmából származó H2S hatására keletkezhetett. A szoros-pataki slír — andezit — homokkő kontaktus kloroandezit — andezito- propilit magmatitja az előző típustól lényegesen eltér. Ebben az augit és hipersztén foko- zatos kloritos lebontása figyelhető meg, a porfíros plagioklászok pedig montmorillonitosan átalakultak. Az alapanyagban léces andezinen kívül szanidin, klorit, ankerit van. Rész- letes kőzettani leírását egy korábbi dolgozatunkban ismertettük. A propilites típusban vetődés mentén karbonátos markazit-ér, az érintkező homok- kőben pedig hintett markazit van. A markazit O, Ox % Pb-ot és Zn-et; O, OOx % Cu-ot tartalmaz (Kiss J.). 2. A második ciklusba tartozó ortomagmás hiperszténandezit-telérek tektonikai- lag preformáltak, valószínűleg a fedő piroxénandezit-csoport csatornái lehettek. Ezt bizonyítja nagy vastagságuk, nagy kristályossági fokuk és illómentességük. Ide tartozik elsősorban Nagybátonytól délre, a Nagvparlagtetőn kereszteződő két, 20—25 m vastag, több km csapáshosszú piroxénandezit-telér, amelyek közül a KEK — NyDNy-i irányú áttöri a NyÉNy — KDK-i csapású, tehát ennél idősebb telért. A két telér főleg csak kőzetszövetben különbözik, a fiatalabb telér sokkal durvább kristályos az idősebbnél (médián értéke átlag 50 jj,- nal nagyobb) a megemelkedett geotermikus gradiensnek megfelelően. Az idősebb telér borostyántetői szakaszán apró szemű mandulakövesség jelent- kezik, ami nagyobb eredeti illó-tartalomra és lassúbb lehűlésre utal. Az említett két telérrel párhuzamos irányokban lefutó kisebb telérek és a terület keleti részén ÉÉNy — DDK-i irányban, a Verőkőbércen áthaladó telér, amely áttöri a Hajnácsot alkotó lakkolitot, kőzettani jellege az előzőekkel megegyezik. Az ortomagmás piroxénandezit szövete holokristályos porfíros. A porfíros elegy- részek közül a plagioklász (labradorit 70% An) nagy táblás, zónás kifejlődésű, a zóna- határokkal párhuzamos elrendeződésben hipersztén zárványokkal. Porfíros színes elegy- rész a hipersztén és az augit (3:1). A hipersztént gyakran augit piroxén-koszorú övezi. Az alapanyag automorf augitszemcsékből és ikerlemezes andezinből (57% An) áll. Akcesz- szorikusan kevés tridimit és karbonát-ásvány is megjelenik. Az egyes kőzetváltozatok mintáiból készült kémiai elemzések értékelésénél az illómentesre átszámított értékeket hasonlítottuk össze. Ezt az indokolja, hogy a mellék- kőzet hatása a magma kémizmusára főként és minden esetben az illókoncentráció nö- vekedésében mutatkozik, s ez árváltozás a kőzetfáciestől, a mellékkőzettől, a magmás test vastagságától stb. jelentősen függ. így a többi komponens változása az illők elha- gyásával tisztábban és jelentősebben mutatkozik. Illómentesre átszámítva a kőzetelem- zést „kiszűrjük” az illókoncentráció növekedésével előálló relatív koncentráció-csökke- nést, tehát a tiszta magmakémiai változásokat kapjuk meg az egyes komponensekre vonatkozólag. Páka — Simó: A mellékkőzet szerepe N agybátony környékén 449 Az illők hatásának vizsgálatánál azt is szem előtt tartjuk, hogy a kőzetben jelenleg észlelt illómennyiség korántsem azonos a kritályosodás során jelenlévő mennyiségével, mert részben, mint vulkáni gőzök eltávozhatnak. Zárt magmatestek esetében a negatív transzvaporizáció során koncentrációjuk a mellékkőzet felé irányuló utómagmás diffú- ziójuk miatt csökkenhet. Az illők leszámítását az is indokolttá teszi, hogy koncentrációjuk a kristályosodás után bekövetkező folyamatokban is lényegesen megváltozhat, tehát nem feltétlenül a valódi „hipomagmás illómennyiséget” kapjuk az elemzésben (pl.: oxidáció során az ankerit — sziderit goethitté alakul CO, eltávozása mellett, vagy metamagmás agyagásványos lebontás történik vízmegkötéssel). Mindezek e1 lenére az illómentesre átszámított értékek mellett mindig figyelembe kell vennünk a kőzet jelenleg észlelhető illó-tartalmát is, mert ez hozzávetőlegesen meg- adja a mellékkőzet hatásának nagyságrendjét. Egy magmatittesten belül, pl. egy telér különböző részének elemzéseinél pontos mennyiségi összehasonlításra is reális alapunk van, mert ott a különböző „illóváltoztató tényezők” azonos, vagy közel azonos mérték- ben hatottak. Magmakémiai vonatkozásban összehasonlításra nyílott alkalom a terület magmás képződményei között, másrészt az egyes fácieseken belül a mélység és a magmás test peremtávolsága közötti összefüggésben. A Xiggli-értékek számítása elősegítette az egyes típusok elkülönítését és annak kimutatását, hogy egyes hipovulkanitjaink nem sorolhatók az ismert Niggli-féle magma- típusok közé, épen különleges genetikájuk révén szerzett másodlagos kémiai változásaik miatt. / Az első ciklus magmatitjainak illómentesre számított Sí02-tartalma 52,0 — 65,8% között változik. Acsomoszvári lakkolit kvarcandezites, a mélyszinti telérek andezites ké- mizmusúak. Az első ciklus négy fő kőzettípusának átlagos Si02-tartalma 59% (kvarc- andezites típus). Ezzel szemben a második ciklus piroxénandezit telérei 52 — 54% Si02- tartalmúak, kémizmusuk andezites. Az első ciklus másik fő kőzetjellemzője azdlló-tartalom — a peremi részek kivételé- vel — 3 — 11% között változik. Az oldhatósági viszonyoknak megfelelően az illómennyi- ség a bázisosság fokával növekszik. Átlagos illó-tartalom 6%, amelyben a C02 koncentrá- ciója minden esetben meghaladja a H20-ét. A második ciklus ortomagmás kőzeteinek maximális illó-tartalma csak 2%, s ebből a C02-ra csak igen csekély mennyiség jut. Magmakémiai vonatkozásban tehát a két ciklus közötti fő különbség: az első ciklus átlag 6%-kal nagyobb SiO,-tartalmú, illómennyisége pedig gtlag 4%-kal nagyobb a második ciklus átlagánál. Az első cikluson belül a kovasav-tartalom változása eléri a 14%-ot. Ez a nagy savanyúságbeli differencia nem eredményez a porfiros elegyrészek összetételében lényeges minőségi különbséget. A kőzetanyag (hidro)karbolabradoritit marad, csak a fő kőzet- alkotó labradorit összetétele savanyúbb, illetve bázisosabb és az agyagásványos lebontás nagyságrendjében (kissé a minőségben is, pl. montmorillonit helyett kevés illit is megjele- nik) mutatkozik változás. A CaO és MgO mennyisége a hipomagmatitokban, különösen a bázisosakban ke- vesebb, mint a hasonló savanyúsági fokú mátrai ortomagmás andeziteké. Ez a jelenség is a transzvaporizációs folyamattal függ össze. Az illó-tartalom növekedésével az említett komponensek egyre mobilisabbak (hidratált ionrádiuszuk nagyobb lesz, ionpotenciáljuk ezárt jelentősen lecsökken: Ca2^ = 0,58, Mg2"1^ = 0,64) s így illőkhöz kapcsolódó kiválá- suk az utókristályosodásra tolódik (kalcit, ankerit). Korábbi dolgozatokban ismertetett kontaktusokon kimutattuk, hogy a Ca és Mg a magmás telérek mentén a mellékkőzetben dúsul, ami arra utal, hogy a magma utókris- ; tályosodása idején a fenti elemek hidrotermás oldatok útján részben a mellékkőzetbe 5 Földtani Közlöny 450 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 4. füzet migrálnak (negatív transzvaporizáció !). Ezt a kísérletileg is igazolt jelenséget a magma oldóképességének csökkenésével magyarázhatjuk a fokozatos felnyomulás során csökkenő nyomás hatására. A felnyomulás bizonyos szakaszán, vagy (az ismételt, szakaszos transz- vaporizáció miatt) szakaszain, a nyomás csökkenésével túltelítődés lép fel és ez negatív transzvaporizációhoz vezet. Az első ciklus •vulkánit jainak SiO, -tartalma megszilárdulásuk relatív mélységével csökken (6. ábra). Ugyanakkor a normál andezitekhez képest az Si02-ban szegényebb kőzetekben a Ca és Mg mennyisége is csökken, utóbbiaknak kisebb hőmérsékletű oldatokban a mellék- kőzetbe történő vándorlása miatt. m St02 % ( illómentes] 6. ábra. Az I. vulkáni ciklus SiO.%-a és a tszfm-a közötti összefüggés Abb. 6. Zusammenhang zwischen dem Prozentsatz von SiO, mid dér Meereshöhe dér Gesteine des I. vulka- nischen Zyklus Mindez arra utal, hogy a negatív transzvaporizáció a magma fejlődése során adott szinthez kötött, illetve a "savanyúság és a mélység függvénye. Területünkön 500 m-nél nagyobb intrúziós mélységben és 58 %-nál kisebb SiO „-tartalomnál történt a negatív transzvaporizáció. A K 20-tartalomban szintén anomália tapasztalható az ortomagmatitokkal szem- ben. A K-dúsulás mellékkőzetből való származására (pozitív transzvaporizáció) utal hogy a H20 és a K20 koncentrációja nagyjából együtt változik (7. ábra). A káliumot a terület vertikális szelvényében jelentős teret foglaló oligocén glau- konitos homokkőből származtathatjuk. A fentiekből következik, hogy hipomagmatitjaink Xiggli-értékei közül a c-értékek általában kisebbek, az alk-értékek általában nagyobbak az si, al, fm értéküknek meg- felelő magmatípus c és alk-értékeinél.. Mindez egy kissé az alkáli tartományok felé tolja el a hipomagmatitok kémizmusát. Nagybátony környéke magmás képződményeinek vizsgálata példáját adja Szá- deczky — Kardoss E. azon megállapításának, hogy a belső-kárpáti magmás mechanizmus két fő típusa a szinorogén magmafelnyomulás és az azt követő mozgásokból eredő törések menti feltörés. A terület magmás kőzeteinek vizsgálata ugyanis világosan Páka — Simó: A mellékkőzet szerepe Nagybátony környékén 451 mutatja, milyen hatással van a kőzetkifejlődésre a felhatolás mechanizmusa, és a mellék- kőzet minősége. A terület első vulkáni ciklusának kőzetei lassú, szinorogén magmafelnyomulás termékei. Ezek a vulkanizmus korai szakaszában, még illódús mellékkőzeten áttörő magmából, a mélyben megrekedve, „zárt rendszerként” kristályosodtak. A második ciklus kőzetei nyílt hasadékok mentén feltört magma termékei. Feltö- résük a vulkanizmus későbbi szakaszára esik, amikor már a mellékkőzet is kisebb illó- tartalmú lehetett. Gyors felnyomulásuk mellett így a kisebb illókoncentráció csak gyen- H20% 7. ábra. A. H.O és K.O koncentráció összefüggése a hipo vulkánitokban Abb. 7. Beziehung zwischen dér H.O- und dér KaO-Konzentration in den Hypovulkaniten gébb transzvaporizációt eredményezhetett, sőt a „nyílt rendszerből” a felvett illó-tar- talom nagy része el is távozhatott. Ezért a második ciklus kőzetei ortomagmásak. Az első ciklus szubvulkáni, hipovulkanitos képződményeinek mélység felé növekvő bázisossága és több szintes lakkolit „karácsonyfa” szerkezete arra enged következtetni, hogy a Mátra- vulkán szegélyrégióját közös gyökerű, szétágazó szubvulkáni testek alkot- ják, amelyek nagy illó-tartalmuktól és a lassú lehűléstől elősegítve bazaltostól riolitosig differenciálódhattak. Ezért már a terület 400 m-es szintkülönbségében is a szubvulkáni képződmények kémizmusa andezitestől dácitosig változik. E komplex differenciáció során a könnyenillók és az alkáliák a mellékkőzetből a magmába kerültek, ugyanakkor a transzvaporizáció erősödésével a bázisos alkotórészek az utókristályosodásba szorultak, sőt negatív transzvaporizációval a mellékkőzetbe ju- tottak. így a Ca és Mg koncentrációja a kéreg felső öve irányában csökkent, relatíve egyre savanyúbb, alkáliákban dúsabb: Ca — Mg-ban szegényebb magma keletkezett. A komplex differenciáció tehát elsősorban a magma és mellékkőzete közötti elemmigráció eredménye. Mivel a két vulkanologiai ciklus között mutatkozó magmakémiai differenciát elsősorban nem a magmakamrában lejátszódó differenciációval magyarázzuk, így közöt- tük jelentős időkülönbséget sem kell feltételeznünk. A vizsgált területen megállapítható, hogy a szubvulkáni, hipovulkanitos kőzet- típusok az alsóhelvéti kőszenes összletbe és a középső- és felsőhelvéti slírösszletbe nyo- 5* 452 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 4. füzet múltak. Mivel a mátrai középső andezitcsoport felső andezitpadjálioz közelálló kémiz- musú (középsőtortonai) ortomagmás telérek a fenti szubvulkánokat áttörik, feltörésük időpontja az új-stájer orogén szakaszra (helvéti — tortonai határ) eshet. Az egész Mátra területén, a szubvulkáni képződmények általános karbonátos jellege alapján (P e s t y L.) feltételezhetjük, hogy viszonylag nem nagy mélységben (kb. 5 km) a karbonátos, mezozóos alaphegység alsó szintjében-, a Dunazúg-hegységi andezit-csoport első feltörésével egyidejűleg (alsóhelvéti) másodlagos kürtőkivastagodások keletkeztek. E másodlagos magmakamra felső szintjében feldúsultak az illők, főleg a CO?, és a magma aktiválódva az új -stájer szinorogén szakaszában felnyomult. A magma az áttört, nagyvastagságú és még nagy víztartalmú oligocén-miocén összletből további H,0-ot, és főleg a kőszéntelepekből, újabb C02-ot is felvett (lásd: a lakkolit telérét) és így tovább differenciálódott. A szinorogén magmafelnyoinulás után a kéreg mélyebbre süllyedésével csökkent az illóf elvétel, a magma elvesztette aktivitását. A későbbi kiemelkedő mozgások során, a mélyreható törések mentén, több ciklusban, egyre illószegényebb és ciklusonként dá- citostól andeziteseig változó kémizmusú magma ömlött a felszínre és hozta létre a Mátra magas vulkáni képződményeit. IRODA-LOM - LITERATUR Kéri J. (1964): A dél-nógrádi bamakőszénterület újabb kutatási eredményei. Földt. Közi. 94. k. 4. f. p. 466 — 472. — Kubovics I. (1962): A vulkáni hegységek beszakadásos szerkezete. Földt. Közi. 92. k. 3. f. p. 280 — 296. — Kubovics I. (1963): Az ÉNy-Mátra földtani és vulkanológiai viszonyai. Földt. Közi. 93. k. 4. f. p. 466 — 480. — Kubovics I. (1965): ÉK és Ny-Mátra ásvány-kőzettani vizs- gálata. Kandidátusi értekezés. — Mauritz B. (1909): A Mátra-hegység' eruptív kőzetei. Budapest. — Mezősi J. (1950): Kékes és Galyatető környékén végzett földtani felvétel MÁFI Évi Jel. p. 103 — 1 12. — P ó k a T. (1960): Hipovulkanitok egy nagvbátonyi barnakőszén — piroxénandezittelér kontaktusból. Földt. Közi. 90. k. 2. f. p. 172 — 183. — Póká T. — Bognár L. (1964): Nagybátonyi andezittelér slír és homokkő kontaktusai. Földt. Közi. 94. k. 1. f. p. 82 — 88. — Póka T. — Símó B. (1964): Kőszén- hamu elemzések egy' nagybátonyi barnakőszén — andezittelér kontaktusból. Földt. Közi. 94. k. 1. f. p. 89 — 95. — Schréter Z. (1935): Nagybátony környéke. Földt. Ilit. Kiadv. — Szádeczky - Kar- d o s s E. (1958) : A vulkáni hegységek kutatásának néhány alapkérdéséről. Földt. Közi. 88. k. 2. f. p. 1 71 — 200. — Szádeczky' - Kardoss E. (1959): A magmás kőzetek új rendszerének elvi alapjai. MTA. Műsz. Tud. Oszt. Közi.’ XXIII. k. 3 — 4. sz. p. 383 — 407. — Szádeczky-Kardoss E (1959): Über Migrationserscheinungen magmatischer uud metamorpher Gesteinsbildungsprozesse. Freib. Eorschungsh. C 58. p. 66 — 92. — Szádeczky-Kardoss E.( 1959): A kárpáti közbenső tömeg magmás mecha- nizmusáról. MTA Geok. Konf. Műnk. I. k. — Szádeczky' -Kardoss E. — Vidacs A. — Varrók K. (1959): A Mátra-hegy'ség miocén vulkanizmusa. MTA Geok. Konf. Műnk. I. k. Über die Rolle des Nebengesteins im Werdegang dér subvulkanischen Bildungen dér Umgebung von Nagybátony DR. T. PÓKA - DR. B. SIMÓ In dér Umgebung von Nagybátony kommen die subvulkanischen Magmatitfazies des Mátragebirges zutage. Ausser denTagesaufschlüssen bietet auch dér Braunkohlenberg- bau eine Möglichkeit zum ausführlichen Stúdium dér einzelnen Fazies. In diesem Raum lassen sich zwei vulkanische Zyklen unterscheiden : Dem I. vulkanischen Zyklus wurdeu die an dér Helvet/Torton-Grenze aufgednmgenen und am subvulkanischen Niveau blockierten und steckengebliebenen Hypovulkanitkörper (Lakkolith, Dyke) zugeordnet. Sie sind von (Hvdro)-Karbolabradoritit, Hydroandesit, Sulfoandesit, Chlorandesit, Andesitopropylit aufgebaut. Dem II. vulkanischen Zyklus gehören die mitteltortonischen orthomagmatischen Pyroxenandesitgánge an, die offenbar als vulkanische Kanálé wirkten. Die Entwicklung dér Gesteine dér beiden vulkanischen Zyklen ist auf den geneti- schen Unterschied zwischen dem,,offenen undgeschlossenenMagmakörper” zurückzufüh- ren. Die Gesteine des Zyklus I. kristallisierten sich am subvulkanischen Niveau, mit Auf- nahme und Erhaltung dér aus dem Grundgebirge und dem durchbrochenen Nebengestein stammenden Volatilen. lm Laufe dér Kristallisierung dér orthomagmatischen Gesteine des Zyklus II. konnteij, die Volatilen entyveiehen, da das Magma mit raschem Aufbruch bis auf die Oberfláche reichte. A SOLTVADKERTI PETŐFI-TÓ FÖLDTANI VISZONYAI II Dr. MUCSI MIHÁIvY* (2 ábrával) Összefoglalás: A Duna-Tisza közén folyamatos üledékfelhalmozódással a jelleg- zetes ÉNy — DK-i irányú mélyedéssorozatok tavaiban számolhatunk. A tóparti terület több fúrás alapján összevont rétegsorát a 2. ábra A, a tófenék rétegsorát a 2. ábra B szel- vényén mutatjuk be; az ábrán feltüntetett korbesorolás az üledékek jellege, települése és fauna-tartalma alapján történt. A Petőfi-tó területén már a pleisztocén végén valószínűsíthető időszakos vízbo- rítás. A mai forma kialakulása az óholocén mogyoró szakaszában történt a pleisztocénben preformált térszínen. A mogyoró fázis végétől a vízborítás, illetve a tó állandó. E dolgozat a Földtani Közlöny 95. kötetének 2. számában (1965) ,,A soltvadkerti Petőfi-tó földtani viszonyai” címmel megjelent közlemény folytatása. Ott megállapítottuk, hogy a Petőfi-tó területén a negyedkori rétegsor vastagsága kb. 100 m lösz és futóhomok rétegek váltakozásából áll. Fúrásaink alapján a karbonátíszap (mésziszap) felszínalatti elterjedését térképen ábrázoltuk (1. ábra). Ezáltal rögzítettük a tó óholocénbeli kiter- jedését. Az óholocént követő alakváltozások a közölt földtani szelvényeken (2. és 3. ábra) is kifejezésre jutnak. Továbbiakban a rétegsort felépítő, jellegzetes kifejlődési típusok szemcseösszetételét (4. ábra) ismertettük. A József Attila Tudományegyetem Földtani Tanszékén a Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Bizottságának megbízásából 1961 óta foglalkozunk az Alföld szikes tavainak vízföldtanával, kialakulás és fejlődéstörténetével. A Petőfi-tó (korábban Nagy- büdös-tó) a Kiskunság Duna felé lejtő délnyugati részéhez tartozik s a Duna-Tisza közé- nek egyik ÉNy-DK-i mélyedését tölti ki. A környező felszín minden irányból a tó-felé lejt. A tó lefolyása mesterséges, vize állandó. A sósavban oldódó rész mennyiségét a tó medencéjét harántoló két szelvény fú- rásaiban határoztuk meg, kiegészítve korábbi adatainkat. A kiskunhalasi Kúnfehértón végzett megfigyeléseinkkel egyértelmű eredményre jutottunk ezúttal is: a karbonát-tarta- lom változásai egyazon medencén belül is nagy mértékben függnek a helyi adottságoktól (növényzet, védettség) a karbonátkiválást előidéző bepárolgásos túltelítődés mellett. A Petőfi-tó közvetlen környékén jelentősebb feltárás nincs, így a puhatestűek kinyerésére a fúrások egyéb vizsgálatokból visszamaradt anyagát használtuk fel (0,4 — 1,5 kg/minta). A szokásos egy rétegsor vizsgálata helyett a megbízhatóság növelése céljából 6 mintasort iszapoltunk végig. Ennek során kis egyedszámú rétegtagok (elsősorban futó- homok) értékelésére is vállalkozhattunk, hiszen a földtani szelvények a rétegazonosítást litológiai kifejlődés alapján is lehetővé tették. * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat őslénytani szakcsoportjának 1965 május 3.-Í ülésén. Készült a JATE Földtani Tanszékén. 454 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 4. füzet A hat fúrásból összesen 3 kagyló- és 47 csigafaj 12,366 egyede, néhány mintából Ostracoda héjak, valamint Charales (Nitella) oogoniumok kerültek elő. A puhatestűeket a Horváth Andor-féle besorolást alapul véve rendszereztük úgy, hogy alcsoportként hidegtűrő, euriterm és melegkedvelő fajokat különböztettünk meg. A 3/a fúrást a tóparttól 120 m-re telepítettük egy mélyedésben, ahol csapadékosabb időjárás alkalmával időszakosan vízborítás is mutatkozik. Értékelésre ez a rétegsor volt a legalkalmasabb. Általános tapasztalat szerint e tavakban a partközeli lerakodások adják a leggazdagabb és a legváltozatosabb faunát. Ez magától értetődik, hiszen a vízállás évszakos ingadozása partvonal eltolódással, így biotóp váltakozásokkal jár, különösen lapos part esetén. A 3/a fúrás fekvője finomhomokos osztályozatlan kőzetliszt (1. ábra). A benne talált valamennyi puhatestű tág tűréshatárú, akár a víz-, akár a hőmérsékleti igényt tekintjük. Százalékosan az időszakos vízzel megelégedők dominálnak, de figyelembe véve a kis egyedszámot, nem tételezhetünk fel erősen csapadékos éghajlatot, a növényzet az adott helyen gyér. A rekonstruált körülmények és a település alapján e rész lerakodását a holocén fenyő — nyír szakaszának végére helyezzük. 1,6 — 1,0 m között aprószemű homok települ. Felső része meszes, szemcseössze- tétele finomabb. Az egyedszám kevés volta és az anyagi minőség folytán az óholocén mogyoró fázisát képviselheti. A gyér fauna összetételét tekintve ez nem következtethető ki egyértelműen. A mikrobiotop azonban a mogyoró szakaszban is lehetett az év bizonyos részében viszonylag nedvesebb az általánosan jellemzőnél. Ágasegyháza környékén és Illancson szerzett tapasztalatok szerint — ma is mozgásban levő futóhomokdombok között — tavasszal, vagy csapadékosabb időjárások esetén olyan mikrobiotop alakul- hat ki, melyben a száraz térszínnel megelégedő Helicida- k, Chondrula tridens, Abida fru- mentum, Pupilla muscorum mellett még a Succinea oblonga, Anisus planorbis és Anisus spirorbis is tagja a populációnak. Ezért a 3/a fúrásban az 1,6 — 1,0 m között települt homokot szél útján szállítottnak tekintjük, de a hely mikroklíma és növényzeti adottsá- gait valamivel kedvezőbbnek tételezzük fel, mint az a mogyoró fázisban általánosan volt. sőt esetenként rövid időtartamú vízborítást is elképzelünk. 1,0 — 0,7 m között a karbonátiszapban és a karbonátiszapos osztályozatlan kőzet- lisztben az egyedszám fokozatos növekedése a vízellátottság javulását, illetve az éghajlat csapadékosabbá válását jelzi. A nedvestérszíui ubiquisták közül a V allonia enniensis és a vízparti Succinea oblonga aránya partközelre utal. Valószínűleg csak a karbonátiszap lerakodásakor volt a vízborítás állandóbb. Az anyag humuszos ságának felfelé való foko- zatos növekedése a puhatestűek számának emelkedésével egyértelműen a dúsuló vege- táció okozta növekvő talajosodás bizonyítéka. Ez a 30 cm-es rész a tölgy fázist képviseli, esetleg tölgy1 és tölgy2 szakaszra bonathatóan. 0,7 — 0,5 m között az üledék erősen humuszos osztályozatlan kőzetliszt. Az állandó vízi Valvata cristata, Segmentina nitida, Gyraulus crista, valamint az időszakos vízzel megelégedő Anisus spirorbis dominálnak. A faj és egyedszám (4000/dm3) itt a legnagyobb. Az anyag, az egyedszám és a faunaösszetétel alapján növényzettel benőtt, állandó vízborítást tételezünk fel csekély vízmélységgel. A felhalmozódás ideje a bükkj szakasz. 0,5— 0,0 m között az üledékanyag kissé durvább, osztályozatlanabb. A populáció összetétele lényegesen nem változik, a levonható következtetés sem. Hiátusra utaló megfigyelésünk nincs. A bükkj és bükk2 szakasz elhatárolása az egyedszám csökkenéssel vonható meg. A mai fauna a legfelsőbb múltában találtnál szegényebb. Az állandó vizet igénylő fajok hiányoznak, az időszakos vízzel megelégedők mennyisége is kicsiny. Ez a változás a legutóbbi időben végrehajtott csatornázás szükségszerű következménye. M u c s i : A soltvadkerti Petőfi-tó földtani viszonyai II 455 A VIII. és 18. fúrásokat a tó jelenlegi partvonalától 250, illetve 400 m-re telepí- tettük. Mindkettő liolocén rétegsort harántolt. Mindkét fúrás rétegsorának alsó tagozata hasonló (18. f. 6,3 — 5,6 m, VIII. f. 5,4— 4,7 m között). A faunaösszetételben az állandó vizet igénylők uralkodnak. A VIII. fúrásban 5,1 m-től jelentős az időszakos vízzel meg- elégedők %-os mennyisége is. A 18. fúrásban az egyedszám nagyobb. Ez, az adott helyen. 1. ábra. A 3/a fúrás rétegsora ( A 1 — 7) és faunaösszetétele (B a-k) .J elmagya r á z a t : A: r . Aprószemű homok, 2. Finomhomok, 3. Finomhomokos durvakőzet liszt, 4. Osztályozatlan kőzetliszt, 5. Karbonát- felhalmozódás, 6. Karbonátiszap, 7. Erősen humuszos üledék; B: Faunacsoportok víz- és hőigényalapján. a-c Állandó vizet igénylő: aj hidegtűrő ( Pisidium obtusale C. Pf.) ; b) euriterm ( Sphaerium corneum L-, Pisidium cinereum A1 d e r, Valvata cristata O. F. M ü 1 1., Gyraulus crista L,., Segmentina nitida O. F: M ü 11., S. complanata D r a p.) ; c) melegkedvelő (Bithynia tentaculata L., Physa fontinalis L., Acroloxus lacustris L.,)\ d-f Időszakos vízzel megelégedő: d) hidegtűrő (Galba truncata <0. F. Mii 11.); e) euriterm ( Stagnicola palustris O.F. Mül 1., Anisus planorbis I,., Anisus spirorbis I,.) ; f) melegkedvelő (Planorbis corneus Z,.); g) Vízparti euriterm (Carychium minimum Ó. F. Mü 1 1 Succinea oblonga D r a p., Succinea pfeifferi Rm. );h-j Nedves térszínt igénylő: h) hidegtűrő (Cochlicopa lubrica O. F. Mül 1., V ertigo pygmaea Drap., Euconulus trochiformis M o n t.) ; i) euriterm (Vertigo antivertigo D r a p., Truncatellina cylindrica F é r., Vallonia enniensis Gred., Deroceras agreste L,-) j) melegkedvelő (Zonitoides nitidus O. F. M ü 1 1.); k) Száraz térszínnel megelégedő, melegkedvelő (Abida frumentum Drap., Chondrula tridens Müll., Helicella hungarica Soós et Wagn., Helicella obvia Hartm., Helix pomatia L.) Abb. 1. Sehichtreihe (A 1—7) und Faunazusammensetzung (B a-k) dér Bohrung 3/a. Ze ichenerklá- rung: Ai r. Kleinkörniger Sand, 2. Feinsand, 3. Feinsandiger grober Schluff, 4. Unsortierter Schluff, 5. Karbonatanháufung, 6. Karbonatschlamm, 7. Stark humöse Ablagerung; B: Faunagruppen nach Was- ser- und Wármebedarf: a-c Forrnen mit stándigem Wasserbedarf : a) Kálteertragend (Pisidium obtusale C. Pf.); b) Eurytherme Forrnen (Sphaerium corneum I,-, Pisidium cinereum A 1 d e r, Valvata cristata O. F. Müí 1., Gyraulus crista L,-, Segmentina nitida O. F. M ü 1 1., 5. complanata D r a p.); c) Thermophile Forrnen (Bithynia tentaculata L., Physa fontinalis I,., Acroloxus lacustris L.) d-f . Forrnen mit zeitweiligem Wasserbedarf: d) Kálteertragend (Galba truncata O.F. Müll.); e) Eurytherme Forrnen (Stagnicola pa- lustris O. F. M ü 1 1., Anisus planorbis L. , A nisus spirorbis L-); f) Thermophile Forrnen (Planorbis corneus I,.) ; g) Eurytherme Forrnen des Ufers (Carychium minimum O. F.Mül 1., Succinea oblonga Drap., Succi- nea pfeifferi R tn.); h-j Formju des feuchten Terrains: h) Kálteertragend (Cochlicopa lubrica O. F. M ü 1 1., Vertigo pygmaea Drap., Euconulus trochiformis Mont.); i) Eurytherme Forrnen (Vertigo antivertigo Drap., Truncatellina cylindrica Fér., Vallonia emiiensis Gred., Deroceras agreste X,.) ; j) Thermophile Forrnen (Zonitoides nitidus O. F. M ü 1 1.); k) Thermophile Forrnen, die auch auf trockenem Terrain leben können (Abida frumentum Drap., Chondrula tridens Müll., Helicella hungarica Soós et Wagn., Helicella obvia Hartm., Helix pomatia D.). 456 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 4. füzet feltétlenül jobb életkörülményeket jelez. A felső részek (18. fúrás) humuszosságát figye- lembe véve a növényi tenyészet gazdagodása nyilvánvaló. Miháltzné Faragó Mária a 18. fúrásban találta a terület legteljesebb palynológiai spektrumát. Elsősorban az ő adatai alapján sorolható be ez a rétegtag az óholocén fenyő — nyír szakaszába. A palynoló- giai tagolás szerint a mogyoró fázis is felismerhető. A 18. fúrás tőzegének legalsó mintája sok Corylus- félét is tartalmazott. Ugyan ebben a mintában a puhatestűek egyedszáma 490-ről 4-re csökken. Ezt a változást tapasztaltuk a VIII. fúrásban is. A 18. fúrásban észlelt tőzegréteg (5,6 — 5,1 m) faunamentes. A puhatestűek hiánya a humuszsavak kioldó hatásával magyarázható. A palynológiai spektrum tölgy szakaszra utal. A VIII. fúrásban a karbonátiszap (4,7 — 3,8 m) alsó része melegebb, felső tagozata csapadékosabb éghajlatot igénylő moluszkákat tartalmaz. T ölgy t és tölgy2 szakaszba sorolható. A tőzeg és a karbonátiszap fedője egyaránt erősen humuszos. A humuszosság még a következő futóhomokréteg alsó részében is észlelhető. A VIII. fúrás 4,0 — 3,8 m és 3,8 — 3,5 m közötti mintáiban nagy az egyedszám, kicsi a fajszám. Az Anisus spirorbis, Anisus planorbis, Gyraulus crista és Valvata cristata a puhatestű faima 97,9%-t, illetve 96,75 %-át adja. Csak a tág tűréshatárú fajoknak volt megfelelő az élettér. A tőzeg fedőjében, a 18. fúrásban az egyedszám is kicsi. Üledékhézag nincs. A felhalmozódás ideje a bükkj. Felfelé mindkét fúrás rétegsorát futóhomok zárja le. A kis egyedszám egyenes következménye a száraztérszíni viszonyoknak és a gyors üledékképződésnek. A bükk2 szakasz idején a futóhomokmozgás nyomán a korábbi tó északnyugati része feltöltődött. A futóhomok térhódítását csak a legutóbbi idők homok-megkötési munkálatai szüntették meg. A legfelső, kissé humuszos mintából kapott puhatestű popu- lációt a fúrások környékén jelenleg is megtaláljuk. A IV. fúrást a VIII. és 1 8. fúrások között, a tó északnyugati, ma már elkeskenyedett csücskében mélyítettük. Az elért legidősebb képződmény a würmi2 lösz felső, növénv- maradványos része. 7,4 — 6,3 m között élesen el nem határolhatóan előbb növénymarad - ványos durvakőzetliszt, majd szervetlen vázanyagként apró- és finomszemű homokot tartalmazó tőzeg következik. A tőzeg fedőjében humuszos, növénymaradványos finom- homokos lösz van. A fauna az üledékváltozást felfelé kissé eltolódva követi. Felhalmo- zódásuk a würmi2 — würmi3 interstadiálisban történt. 6.3 — 5,2 m között nedves térszínen lerakodott lösz mutatkozik. A leghidegebb körülményeket a réteg felső részének ősmaradvány-tartalma nyomán észleltük. 5,2 — 4,4111 között löszös homok van, amelynek felső 20 centimétere humuszos és növénymarad- ványos. E rész alsó mintáiban állandó vizet igénylő fajok maradványát nem találtuk. Az egyed- és a fajszám egyaránt kicsiny. Az említett humuszos, növénymaradványos rész két Bithynia leachi fedőt és egy Deroceras szarulemezkét tartalmazott. Feltételezésünk szerint a fúrásnak ez a része a würmi3 stadiális gyors változásokkal jellemezhető befejező szakaszát képviseli. Valószínű, hogy a felső humuszos löszös homok és a következő futó- homok réteg között rétegtani hézag van. 4.4 m-től futóhomok települ. A felhalmozódás a környezethez képest mélyebb helyzetben, rövid időtartamú vízborítás mellett ment végbe. Az előkerült fajok hőigénye tágas, csak 3,4 — 3,0 m közötti mélységben szerepelt melegkedvelő. Valószínű, hogy a futóhomok-mozgás, illetve felhalmozódás már a mogyoró fázis előtt megindult. 3,0 m felett továbbra is időszakos és állandó vizet igénylő fajok kerültek elő kis egyedszámban. Az üledék osztályozatlan, több fúrásában követhetően állóvízben lera- kodott. 2,25 — 2,1 m között az állandóvízi, de egyébként hőmérséklet és környezet igényét tekmtve tág tűréshatárú Gyraulus crista dominál. 2,1 — 1,1 m között a karbonátiszapban csak a víz kémiai viszonyaival szemben érzéketlen Anisus planorbis és Anisus spirorbis M u c s i : A soltvadkerti Petöfi-tó földtani viszonyai II 457 fordult elő kis egyedszámmal. Felhalmozódása a tölgy fázis alatt sok oldott anyagot tartalmazó állóvízben történt. i , i m-nél nagy változás van. Az egyedszám az előző minta húszszorosára emelkedik. Az anyag humuszos, meszes, osztályozatlan kőzetliszt, már a bükk, fázis képződménye. m A MM3 EZZ39 EEE10 EMI" mm* 2. ábra. A tóparti (A) és a tavi (B) fúrások összesített rétegsora a rétegek korbesorolásával. Jelmagya- rázat: i . Erősen és kissé humuszos rétegek, 2. Növénymarad vánvos rétegek, 3. Tőzeg, 4. Karbonátiszap, 5. Meszes, karbonátiszapos réteg, 6. Állóvízben felhalmozódott futóhomok, 7. Tavi, finomhomokos oszta- lyozatlan kőzetliszt, 8. Durva kőzetlisztes finom kőzetliszt, 9. Aprószemű futóhomok, 10. Finomhomok, 11. Löszös finomhomok és finomhomokos lösz, 12. Lösz Abb. 2. Zusammengefasste Schichtenreihe dér Bohrungen am Ufer (A) und im See (B) mit chronologischer Eingliederung dér Schichten. Zeichenerklárung: 1. Stark und etwas humöse Schichten, 2.Schichten mit Pflanzenresten, 3, Tori, 4. Karbonatschlamm, 5. Kalkige Sehieht mit Karbonatschlamm, 6. lm ste- henden Wasser entstandener Flugsand, 7. lm See ent'standener, feinsandiger unsortierter Schluff, 8. Feiner Schluff mit grobem Schluff gemischt, 9. Kleinkörniger Flugsand, 10. Feinsand, 11. Feinsand mit Löss und feinsandiger Köss, 12. Köss. 458 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 4. füzet Hasonlóan a többi rétegsorhoz a holocénnek ez a szakasza követhető legkönnyebben. A bükk2-t a befejező rész képviseli, az egyedszám csökkent voltát az adott helyen a bükk2 kontinentálisabb éghajlata csak közvetve okozhatja azáltal, hogy a tó vízháztartásának hiányát pótoló talajvíz megváltoztatta a víz pH-ját, oldottanyag tartalmát. Az I. sz. fúrás a tó délkeleti részén mélyült és 7,6 m-ben települési helyzet alapján wiirmi, löszben fejeződött be. Az alsó részben a nedves térszíniek dominanciája mellett kevés ligetlakó és száraz térszínnel megelégedő faj is van. Az éghajlat mérsékelten hideg, kissé nedves. A faunakép illetve az éghajlat a würmi2 stadiális kezdeti szakaszára, esetleg a würmi1 — würrni, interstadiális végét jelző Bacsák Gy. által megállapított szubarkti- kus szakaszra illik. 6.4 — 5,6 m között továbbra is löszben, a száraz környezettel megelégedők helyett kevés vízigényes faj szerepel. A hidegtűrők mennyisége növekszik. A felhalmozódás a würmi2 stadiális maximuma alatt történt. 5,6 és 5,2 m között a növénymaradványos és humuszos löszben az egyedszám, a melegkedvelő fajok %-os növekedése egyértelműen kedvezőbb éghajlatot jelez az előzőnél. Innen 4,6 m-ig az alsó részhez hasonló jellegű a populáció, de felfelé az egyed és fajszám csökken, a rekonstruálható körülmények is zordabbak. 4,6 — 4,4 m között a vizparti csoport, a Succinea-íélék mennyiségének növekedése feltűnő, ugyanitt alacsony egyedszámmal fellépnek az állandó és időszakos vizet igénylők. A kisebb egyedszám szerint a würmi2 — würmi3 szoláris „szubarktikus” klímakilengésére (Bacsák Gy.) tehetjük e réteg lerakódását. 4.4 — 4,0 m között a farma a 6,4 — 5,6 m közötti rétegtag farmájára emlékeztet. 4,6— 4,0 m között a humuszosság utólagos, feltételezhetően a würmi2 — würmi3 szakasz enyhébb, szoláris „szubtrópusi” klímakilengése alatt (Bacsák G y.) élt növény- zet következménye, 4,0 m-nél így rétegtani hézag van. 2.5 m-nél a földtani szelvény alapján újabb üledékhézag van, a faunakép ezt azon- ban nem jelzi. A többi fúrás vizsgálati eredményeit ésMiháltzné Faragó M. palynológiai adatait figyelembe véve 4,0 — 2,5 m között a futóhomok a würmi2 — würmi3 interstadiálisban halmozódhatott fel. 2,5 — 1,2 m között a kis egyedszámú, fokozatosan vízi jellegűvé alakuló fauna arra utal, hogy a lerakódás ideje alatt a területen rövid tavaszi, vagy őszi (euriterm fajok) időszakos vízborítás volt, gyér vegetációval. A rétegsor e részének felhalmozódása már az óholocénben ment végbe. 1,2 m-ig az anyag finomodása mellett az állandó vizet igénylők %-os arányának növekedését észleltük. Ez és a nedves térszíni formák kiesése (árnyékos helyek hiánya) alapján, figyelembe véve a még mindig kis egyedszámot, arra következtettünk, hogy a vízborítás még mindig időszakos, de már évenként hosszabb tartamú lehetett, a növény- zet viszont teljesen kiszorult a területről. A hőmérsékleti igényt tekintve sem a hideg-, sem a melegkedvelők nem szerepelnek. A vázolt körülmények szerint a fenyő-nyír és a mogyoró szakaszra tehető e rétegtag lerakodása. Az I. fúrásban a würmi3 stadiális nincs, az óholocén pedig csak részben van képviselve. 1,2 — 0,6 m között a karbonátiszapban az egyedszám igen erős növekedése feltét- lenül a víz állandósulásának eredménye, a fajok kis száma és a tág tűréshatárúak ( Gyraulus crista, Anisus spirorbis együtt 90%) dominanciája egyértelmű a lerakodott üledék jelle- gével. A lerakódás ideje a tölgy szakasz. , A 0,6 — 0,4 m között a bükkj és a bükk2 elválasztása faunisztikailag még 10 cm-es mintaközökkel sem volt keresztülvihető. Az alacsony egyedszám magyarázata a tóvíz nagy oldott sótartalmával és pH-jával indokolható (1963. július 1 1 . pH = 8 M u c s i M.) . Az ilyen lugosságú vizet már csak nagyon kevés faj tudja elviselni, a partközeli és parti fúrásoknál ilyen mértékű egyedszám-csökkenést nem tapasztaltam. » Mucsi : A soltvadkerti Pelőfi-tó földtani viszonyai II 459 A rétegek térszíni helyzete a II. és III. számú fúrásokban a legmélyebb A III. fúrás 5,5 — 5,0 m között würmi3 löszben fejeződött be. A környezethez viszonyított mé- lyebb helyzet a faunaképben a vízigényes fajok nagyobb százalékos arányában tükröző- dik. A felső minta (5,3— 5,0 m) határozottan melegebb (valószínűleg szárazabb is) éghajla- tot jelez, de a humuszosság és a növénymaradvány-tartalom miatt, a meleg jelleg később élt puhatestűek maradványaiból íj adódhat üledékhézag esetén. 5,0 — 1,7 m közötti mély- ségből mintánként alig egy-két váztöredék került elő nagy mennyiségű moha ( Musci ) maradyány mellett. K r i v á n P., Miháltzné Faragó M. palynológiai adatai, valamint a szelvények alapján e rétegek lerakodását saját vizsgálati eredményeivel egyez- tetve a würmi3 befejező szakaszára tette. Azüledék-kifejlődés gyors változásaival, anyaga löszszerű kifejlődésével Kriván P. elgondolását bizonyítja. A növényzet által termelt humuszsavak a puhatestűek vázát elpusztították, a meghatározható töredékek és az egyéb maradványok (Musci) alapján annyi valószínűsíthető, hogy területünkön e rész lerakódása alatt (würmi3 vége) legalább időszakos vízborítás volt. 0,6 m-től a jelenlegihez hasonló partközeiben található faunaképet kaptam. Szá- raz térszínnel megelégedő melegkedvelők keverednek állandó és időszakos víziekkel. A Petőfi-tó környékének földtani esemény- történetét összefoglalásként a 2. ábrán szemléltetjük. IRODALOM - UTERATUR Hacsak, G y. (1955): Pliozán- und Pleistozánzeitalter im Eicht dér Himmelsmechanik. Acta Geologica, Tóm. III. Budapest. — Horváth, A. (1962 — 66): Mollusca-periods in the sediments of the Hungárián Pleistocene. Acta Biologica. Tóm. VIII., IX., X., XI., XII. Szeged. — Kriván, P. (1953): Die Bilduug dér Karbonatsedimente im Zwischengebiet von Donau und Theiss. Acta Geologica Tóm. II. Budapest. — Kriván P. (1960): A Duna ártéri színlőinek kronológiája. Földt. Közi. 90. 1. Budapest. — Miháltz I. — Mucsi M. (T964): A kiskunhalasi Kunfehértó hidrogeológiája. Hidrológiai Köz. 10. Budapest. — Miháltz, I. (1965) : Geology of the near-surface layers of the great pleins of sputhem Hungary. Acta Geologica, Budapest. — Miháltz I. (1966): A Tisza-völgy déli részének vízföldtana. Hidrológiai Közi. 2. sz. Budapest. — Molnár B. (1961): A Duna-Tisza közi eolikus rétegek felszíni és felszín alatti kiterjedése. Földt. Közi. 91. 3. Budapest, — Mucsi M. (1963): Finomrétegtani vizsgálatok a kiskunsági édesvízi karbonát képződményekben. Földt. Közi. 93. 3. Budapest. — Mucsi M. (1965): A soltvadkerti Petőfi-tó földtani viszonyai. Földt. Közi. 95. 2., Budapest. — Rónai A. — BarthaF. — K r o 1 o p p E. (1965): A kulcsi löszfeltárás szelvénye. M. Áll. Földtani Int. Évi Jel., Budapest. Die geologischen Verkáltnisse des Petőfi-Sees von Soltvadkert II. DR. M. MUCSI In den Seen, die in den charakteristischen NW-SE-lich angeordneten Vertiefungs- reihen des Gebietes zwischen dér Donau mid Theiss vorhanden sind, kann mán wohl mit einer lückenlosen Sedimentation rechnen. Als álteste Bildung erreichten die Seicht- bohrungen den Lösskomplex dér Würm2-Periode. Das Lössmaterial, das die im See abgeteuften Bohrungen lieferten, enthiéít Reste von Mollusken, die in einem feuchten Standort gelebt habén müssen. Im Tori, dér den Lösskomplex in dér Bohrung IV zer- gliedert, dominieren zeitweise die im Wasser lebenden Formen. Auch dér Prozentsatz dér thermophilen Elemente steigt an. Dér Löss dér Wtirm3-Periode fehlt an dér NO-Seite des Sees. In dér Bohrung III, wo er vorhanden ist, kann auch auf Grund dér Sedimentaus- bildung sowie auf dem dér Ergebnisse dér Pollenuntersuchungen von M. M. Faragó das Vorhandensein dér Phasen DrvaSj-Alleröd-Dryas, wahrscheinlich gemacht werden. Die einzelnen Perioden des Holozáns werden sowohl durch die Aenderung in dér Zusammen- setzung dér Molluskenfauna als auch durch die des Ablagerungsmaterials eindeutig gezeigt. Das Gebiet des heutigen Sees war bereits am Ende des Pleistozáns zeitweise vöm Wasser bedeckt, die Ausbildung dér heutigen Forrn falit in die Haselnuss-Phase des Altholozáns. Vöm Ende dér Haselnussphase an ist das Gebiet irrnner vöm Wasser bedeckt, dér See ist alsó standig vorhanden gewesen. Die Schichtfolge am Rande des Sees wird (zusammengefasst auf Grund von mehreren Bohrungen) in dér Zeichnung A dér Abbildung 2, die des Seegrundes in dér Zeichnung B dér Abbildung 2 skizzenhaft dargestellt. FLUORESZCENCIÁS VIZSGÁLATOK A FÖLDTANBAN BOHN PÉTER - B. Dr. HAVAS MARGIT - EÉNÁRD TAMÁS* (4 ábrával, 1 táblázattal, 2 táblával) Összefoglalás: Szerzők az öt esztendeje folyó kísérletek eredményeit foglalják össze. Az ultraviola sugarakkal gerjesztett fluoreszcens jelenségek általános földtani és őslénytani alkalmazhatóságának vizsgálata után, új módszert sikerült kidolgozni a fluo- reszcencia felhasználásával. Az új eljárással pontosan rekonstruálható a fosszilis csigák és kagylók egykori, színes díszítettsége. Ezzel olyan új korszerű határozóeszköz kerül a szakemberek kezébe, amellyel eddig megismerhetetlenuek tartott rendszertani és rétegtani kérdések oldhatók meg. Egy ilyen probléma részletes megoldása szerepel a cikkben. Az új módszer fényképezési műszaki kivitelezését és adatait közük a szerzők az idevonatkozó szakirodalom ismertetésével és táblákkal. Dr. Bogsch László professzor irányításával az Egyetemi Őslénytani Tanszé- ken 1959. évtől kezdődően a fluoreszeeneiás jelenség földtani és őslénytani alkalmazásával foglalkoztunk. 1963 óta a Magy. Áll. Földtani Intézetben folytattuk kutatásainkat. Munkánk rövid áttekintését és eddigi eredményeinket az alábbiakban foglaljuk össze. A fluoreszcenciának, mint általában minden lumineszcens jelenségnek, atomszer- kezeti, kvantumelméleti magyarázata van. Ezzel kapcsolatban utalunk K a s z a p A.— Félszerfalvi J.: Termolumineszcencia jelenségének alkalmazása a földtanban c. közleményére. Ebben Félszerf alvii János fizikus, korszerű tudományos igényes- séggel részletesen ismertette a lumineszcencia atomszerkezeti elméletét. A földtani alkal- mazásban a fluoreszcens jelenségnek főként az ibolyántúli sugarakkal gerjesztett fajtá- járól beszélünk mind irodalmi vonatkozásokban, mind pedig saját vizsgálatainkkal kap- csolatban. Az UV sugaras fluoreszcencián alapuló jelenségek és vizsgálati módszerek igen elterjedtek. Dankworth professzor a fluoreszcencia felhasználásával foglalkozó általános összefoglaló művében több mint 600 idevonatkozó közleményt sorolt fel 1949- ben. A fluoreszeeneiás vizsgálatokat alkalmazó tudományok sorában ma még az őslény- tan igen szerény helyet foglal el, annak ellenére, hogy a módszer alkalmazásának kezdete viszonylag régi időkre nyúlik vissza ebben a tudományban is. Őslénytani téren elsőként 1926-ban S i m p s o n G. G. két emlős faj csont- maradványain végzett UV sugaras megfigyeléseket. 1928. márciusában látott napvilágot Miethe A. és Born A. munkája, mely az első jelentősebb ilyen tárgyú dolgozat. Ők higanygőz lámpa Wood szűrővel szűrt fényénél vizsgálták a különböző kőzetek fluo- reszcens viselkedését s ugyanitt közölték Miethe felfedezését a solenhofeni palában található őslény-maradványok fluoreszcens viselkedésének felismeréséről, vagyis arról, hogy ezzel a módszerrel a lágy testrészek lenyomatának képét lehet rekonstruálni. További eredménye volt a kutatásoknak, hogy egyes ősmaradványok (főleg halak és lábasfej űek) különböző szerveinek eltérő fluoreszcenciáját is kimutatta. Miethe * Előadva a Magyarhoni Földtani Társulat 1965. május 5.-én tartott szakűlésén. B o h n — Havas — Lénárd: Fluor eszcenciás vizsgálatok 461 halála után Ború A. vitte tovább a kutatást és számos téren, főleg metodikailag nagyon előremutató munkát végzett. A páviai egyetemen B o n i A. professzor foglalkozott fluoreszcenciás vizsgála- tokkal. 1939-ben megjelent munkájában rák-maradványt, kagylók izombenyomatát és köpenyszegélyvonalát, valamint az eredeti színezettséget megőrzött fosszilis csigákat vizsgált UV fényben. Eredményként a kontrasztosabb fényképezhetőséget emelte ki. Fis cher P. H.. 1953 — 55-ben különböző őslények színes példányain végzett fluoreszcenciás vizsgálatokat. így UV fényben figyelte meg a Scaphopoda, Amphine- ura, Nautiloidea, Ammonoidea és más. maradványokon jelentkező részleges fluoresz- cens jelenségeket. Észrevételeit különösebb magyarázat és kiviteli mód leirása nélkül közölte. Sacchi Vialli G. a páviai egyetemen B o n i professzor munkásságát folytatva, 1962-beu két dolgozatban foglalta össze ilyenirányú kutatásainak eredményeit. Elsősorban emlős fogmaradványokon észlelt fluoreszcens jelenségek alapján megállapítja, hogy a módszertől nem várható érdemleges új eredmény és ezért főleg a jelenség elemző kérdéseivel foglalkozik. A további kutatások irányaként a kémiai vizsgálatokat jelölte meg. A Neritina mutinensis d’ A n c. színes csiga fajtán észlelt fluoreszcens jelensége- ket Vialli a csigaház külső rétegében ébredő sugárzásnak tulajdonítja. Ez a jelenség a pigmentált részek kis mértékben aktívabb viselkedéssel függ össze. Negatív eredménnyel jártak a recens Neritina példányok összehasonlító vizsgálatai is. A páviai fluoreszcenciás vizsgálatok saját munkánk közvetlen megelőzői. Az elő- zőleg és részben velünk egyidejűleg folyó kutatások más iránya és eltérő eredményessége az alábbi két tényből adódik. Az egyik az, hogy az előzőkben felsorolt kutatók a fluoresz- kálást a kagylók és csigák legkülső rétegében ébredő jelenségnek tartották. A másik, hogy kizárólag színes példányok fluoreszcens vizsgálatával foglalkoztak, mivel nem feltételez- ték, hogy a pigmentáció igen gyenge fluoreszcenciás kontrasztján kívül, egyéb jelenség- gel is számolhatnak. Színtelen, díszítettségüket elvesztett példányok vizsgálatával nem is foglalkoztak. Részletes, rendszeres munkánkat kagyló és csiga fluoreszcens finomhéj szerkezeti vizsgálatokkal kezdtük el. Nagyszámú csiga és kagyló maradvány keresztmetszetének mikroszkópos vizsgálata azt mutatta, hogy a csigák összetett héjgzerkezete fluoreszcen- ciás szempontból négyes osztató. Ezt a szerkezetet az 1. ábra szemlélteti. Ez összhang- ban áll az elfogadott általános héjszerkezeti felépítéssel. Mégpedig olyan formában, hogy a belső lemezes illetve gyöngyházréteg (hypostracum) az oszlopos illetve pali^zádréteg (ostracum), fluoreszcencia szempontjából gyakorlatilag nem különül el egymástól. A külső réteg (periostracum) viszont igen jelentős változást mutat a normál fényben tör- ténő megfigyeléssel szemben. A periostracum fluoreszcens tulajdonság alapján, két jól elkülönülő részre oszlik. Közvetlen a felszínen az afluoreszcens (nem fluoresz- káló) jellegű vékony réteg van. Ennek a rétegnek abból a szempontból van jelentősége, hogy közvetlen kapcsolata van a pigmentációval. Ez alatt a réteg alatt helyezkedik el a tulajdonképpeni fluoreszcens réteg. A csigahéjon észlelhető fluoreszcens jelenségek tehát az ábrákból leolvasható módon a periostracum belső rétegének feltártságától függően jelentkeznek. Ennek a rétegnek fluoreszcens viselkedését fizikai-kémiai szempontból anyagi összetétele magyarázza meg. Felépítésében az 1,5%-ot kitevő szerves anyagú conchyolin elpusztulása után is, szervetlen kötésben még főként foszfor (foszfátok formá- jában) valamint alárendelten Si02, MgO illetve C03 járulékos anyagok teszik fluoresz- cencia szempontjából aktívvá a szóban forgó belső réteget. Ez a felismerés egyben azt is jelenti, hogy a felsorolt anyagok a periostracum belső rétegében dúsulnak fel inkább. Az ábrák magyarázatot adnak arra is, hogy miért nem eredményes a színes példányok vizsgálata UV fényben. Másrészt tisztázódott az a tény is, hogy a csigaház öt megtartási 462 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 4. füzet pi gment áció 1. — 'jvl/j ^l/I\krJ/T\i/i\I/N^^ 2, -erő- állapota közül csak egy esetben várható a fluoreszcens jelenségnek otyan formája, amely alkalmas az egykori pigmentáció helyeinek teljes értékű rekonstruálására. Ez az ábrán szereplő negyedik megtartási állapot. Ennek a héjszerkezeti felépítésnek az ismeretében eredményesen kezdhettük el, most már ép csigákon a felületi fluoreszcens vizsgálatokat UV rávilágításos módszerrel. Nagyszámú kísérlettel megállapítottuk a vizsgála- tokhoz szükséges optimális megtartási állapotot a különböző kőzetfáciesű lelőhelyek függvényében. Ezért első részletes kutatásmik tárgyául pelites üledékből előkerült viszonylag fiatal kagyló- és csiga-f aimát választottunk. Összehasonlító elem- zések eredményeként több középsőmiocén lelőhely közül (Várpalota, Hidas, Szob, Szokolya, Pécssza- bolcs) az utóbbiról származó csiga- és kagyló-fauna vizsgálata ígért első lépésben legtöbb eredményt. Ennek az a magyarázata, hogy a Pécsszabolcsról előkerült Gastropoda példányoknak mintegy 55%-a tartozik az ábrán szereplő 3. illetve 4. megtartási csoportba, míg pl.: Várpalotáról csak 19%, Szob- rot 24%. A fluoreszcenciás viselkedést messzemenően megszabó megtartási állapot, vizsgálataink ered- ménye alapján, elsősorban az ősmaradványt bezáró kőzet fáciesviszonyaitól függ. Uralkodólag agyagos fáciesű lelőhelyekről származó miocén kori csigák általában elérik a 4. és csak egészen elvétve az 5. megtartási állapotot. Homokosabb fáciesű lelőhe- lyekről származó fosszíliák a mechanikai koptatás fokozottabb érvényesülése következtében nagyobb százalékban képviselik az 1. ábrán szereplő 5. stá- diumot. Ez a tény magyarázza a korban azonos lelőhelyek közötti fluoreszcenciás különbségeket ugyanazon fajok vizsgálatánál. A mesterséges rendszertani egységből ki- indulva, először egy-egy nemzetségbe tartozó fa- jokat vettünk egyszerre vizsgálat alá. Különböző gyártmányú nagynyomású higanygőz lámpák fé- nyéből kiszűrve a látható spektrumot, viszonylag nagy energiájú UV sugárzást állítottunk elő. Két irányból beejtett sugárnyaláb találkozási pontjába ^Td/N/N/Nl^^ d pigmentáció helye fluoreszkál (VWWVn egységesen fluoreszkál 1. ábra. A csigák héj szerkezete. Jelmagyarázat: 1. Ere- deti állapot (recens színes példány), 2. Fosszilis színes példány 3. Fosszilis színtelen, koptatatlan (oldatlan) példány, 4. Fo- szilis színtelen, koptatott (oldott), példány, 5. Fosszilis színte- len erősen koptatott (oldott) példány; a) Afluoreszcens réteg, b). Fluoreszcens réteg (a-b: Periostracum), c) Ostracum, d) Hypostraeum Abb.i. Schalenstraktur dér Gastropoden. Erklárungen:. 1. Originaler Zustand (rezentes farbiges Exemplar), 2. Fossiles farbiges Exemplar, 3. Fossiles farbloses, nicht abgerolltes (un- gelöstes) Exemplar, 4. Fossiles farbloses, abgerolltes (gelöstes) Exemplar, 5. Fossiles farbloses, stark abgerolltes (gelöstes) Exemplar; a) Afluoreszente Schicht, b) Fluoreszente Schicht (a-b; Periostracum), c) Ostracum, d) Hypostraeum B o h n — H a v a s—L é n ár d : Fluor eszcenciás vizsgálatok 463 helyeztük a vizsgálandó ősmaradványt és a felszínén észlelhető fluoreszcens jelenségeket binokuláris mikroszkóppal kis nagyításban figyeltük meg. A morfológiailag egy fajba sorolt példányok közül kiválasztottuk azokat, amelyeken az egykori mintázottság helyei fluoreszkálnak (amennyiben egykor színezett volt a faj). Ezután a 4. stádiumban levő egyedekkel való összehasonlítás céljára kiválogattuk még a 3. megtartási kategóriába tartozókat, melyeket savas (ecet, hangya- és híg sósavas) kezeléssel a 4. csoportba tar- tozóvá tettünk. Ilyen módon az egy fajba sorolt példányok jelentős hányadán sikerült rekonstruálni az egykori mintázottságot és a viszonylagos nagy darabszám segítségével a fajra jellemző színes mintázottsági bélyegeket le is írhattuk. Ugyanakkor a morfológiai bélyegek többé kevésbé egyezősége mellett fellépő nagyfokú fluoreszcens díszítettségi eltérés alapján egyes példányokat jól el lehet különíteni. A különböző lelőhelyekről származó anyagok összehasonlításából arra a következ- tetésre jutottmik, hogy a fluoreszcens viselkedés a fajok meghatározásánál általában fontos faji illetve alfaji bélyeg. A későbbi kutatások rámutattak arra, hogy nem szabad általánosítani, minden esetben külön-külön kell meghatározni a fluoreszcens viselkedés szerepét mégpedig variációs — statisztikai számítások és a fluoreszcenciás módszer össze- kapcsolásával. A pécsszabolcsi faima feldolgozással kapcsolatban megtörtént a faxma teljes és részletes fluoreszcenciás értékelése is. A sok példa közül csak egyet emelünk ki, ezen keresztül bemutatva a vizsgálat végigvezetési módját a fontosabb és vitás faji illetve alfaji elhatárolások esetében. Halaváts Gy. 1884-ben saját gyűjtésből, és a részletes földtani térképezés során B ö c k h János által gyűjtött anyagból új Terebra fajt írt le, Terebra hungarica néven. A részletes leírás mellett Halaváts megemlíti, hogy csak Pécsszabolcsról került elő ennek a fajnak nagyszámú képviselője. Az újabb vizsgálatok során fény derült arra, hogy a Terebra hungarica más lelő- helyen is megtalálható, általában kisebb példányszámban. Először Strausz L. (1954) említ Várpalotáról koptatott, töredékes példányo- kat, majd később ugyancsak Várpalotáról Kecskemétiné Körmendy A. (1962) közölt leírást és ábrát is az itt található, ép, jó megtartású, az eredeti színezettséget megőrző példányokról. Az itt található egyedek színezettség szempontjából eltérnek Halaváts típusától és nagy változatosságot mutatnak. A szerzőnek mindössze 28 példány állt rendelkezésére, ezért nem tudott elkülönítést végezni, de ennek lehetőségét felvetette. Miután a Pécsszabolcsról előkerült példányok száma eléri a statisztikus kiértékel- hetőség határát, a kérdés megoldásához igyekeztünk ilyen oldalról közelíteni. A rendelkezésünkre álló, pécsszabolcsi Terebra hungarica anyagot első rátekintésre, nagyobb, zömökebb és kisebb, karcsúbb alakcsoportokra lehetett elkülöníteni. Először arra törekedtünk, hogy variációs-statisztikai módszer segítségével ezeknek a bélyegek- nek mennyiségi eloszlása alapján megállapítsuk, van-e lehetőség két ilyen csoport elkülö- nítésére. A méretváltozások alapján készült statisztikai vizsgálatok szerint, miután a közepes kategóriában volt a legtöbb példány, nem lehet a két csoportot szétválasztani (2. és 3. ábra). Fontos megfigyelni a 2. ábrán, hogy a típus mennyire külön áll a görbétől. Ennek a magyarázata az, hogy régen legtöbbször a legszebb, legnagyobb, muzeális példányt választották ki és írták le. A 3. ábrán érthető, hogy a típuspéldány a görbén belül van, hiszen itt a magasság-átmérő arányát vettük figyelembe. Már az előzőekben utaltunk a Terebra hungarica fajnál megfigyelhető változékony színezettségre. Miután példányaink kb. 20%-a őrizte meg az eredeti mintázottságot, egy- 464 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 4. füzet szerű statisztikai vizsgálatot nem alkalmazhattunk. A kérdés megoldásához a fluoreszcen- ciás vizsgálati módszert használtuk fel. Ugyanis ezzel a módszerrel a mintázat nyomait nem mutató példányokon is rekonstruálható az eredeti színezettség illetve az annak helyén jelentkező színfoltok. Ennek alapján megvizsgáltuk a rendelkezésünkre álló anyagot. Ezek a vizsgálatok bizon jutották, hogy a méretváltozások alapján egységesnek mondott faj, színeződés alapján nem választható szét ebben az esetben külön fajokra. M » 2,57 tipuspéldány tipuspéldány g 2. ábra. Terebra hungarica Hal. magassá- gának gyakorisági görbéje. Abb. 2. Háufigkeitskurve dér Höhe von Terebra hungarica'H a 1. 3. ábra. A Terebra hungarica H a 1. magasság/átmérő arányának gyakorisági görbéje. Abb. 3. Háufigkeitskurve des Verháltnisses Höhe/ Durchmesser von Terebra hungarica Hal. Ugyanis a kisebb, karcsúbb és a nagyobb, zömökebb példányokat külön-külön elemeztük és mind a két csoportnál ugyanazt a három fő típust sikerült elkülöníteni mintázottság szempont j ából . A díszítőelemek alapján választottuk szét a három fő csoportot: I. típus: A kanyarulat sűrű, apró, hálózatos mintázottságot mutat. (Ilyen min- tázatú a Halaváts által leírt típus is.) Ebbe a csoportba tartozik az I/a alcsoport, mely szintén apró, hálózatos mintázottságot mutat, de csak a kanyarulat felső, illetve alsó részén. Középen teljesen fehér, mintázatmentes sáv fut végig. II. típus: (átmeneti) A kanyarulatok sűrű, hálózatos, apró mintázottsága fel- bomlik. A díszítőelemek átmenetet mutatnak a kisebb, hálózatos és a nagyobb, cikk- cakkos mintázat között. III. típus ;• A kanyarulatok nagy, cikk-cakkos mintázottságot mutatnak. Ennek a típusnak is van alcsoportja a Ill/a, ide sorolhatók azok a szintén nagy cikk-cakkos díszítettségű példányok, melyek kanyarulatának közepén színtelen sáv fut végig. Ez a három főcsoport szerepel legnagyobb számban (96%). A fluoreszcenciás vizsgálatok során pontosan meghatároztuk a három csoportba tartozó példányok számát és igen jelentős összefüggéseket figyelhettünk meg. Az első és harmadik típusban jelentkezik a legtöbb példány, míg a második, az átmeneti típus- ban a legkevesebb (4. ábra). A vizsgálat azt mutatja, hogy mintázottság szempontjából két csoportot különít- hetünk el. Figyelembe véve, azt, hogy- a típuspéldány az első kategóriába tartozó apró. Bohn — Havas— Lénárd : Fluor eszcenciás vizsgálatok 465 hálózatos mintázottságot mutatja, az ettől eltérő nagy cikk-eakkos díszítőelemeket viselő példányokat alfajként kell elkülöníteni, Terebra hungarica macropunctata néven. Ebben az esetben csak a fluoreszeenciás módszer segítségével tudtunk pontos elhatárolást végezni. Igaz ugyan, hogy a rendelkezésünkre álló példányok 20%-a megőrizte eredeti mintázott- ságát, ez azonban nem lett volna elegendő statisztikus vizsgálatokhoz. 4. ábra. Terebra hungarica Hal. mintázottságának gyakorisági görbéje. Abb. 4. Háufigkeitskurve dér Verzierung von Terebra hungarica Hal. Ezen a kiragadott példán, a Terebra hungarica Hal. részletes statisztikus- fluoreszcenciás vizsgálatán keresztül kíséreltük meg bemutatni, első lépésként, hogy milyen eredményeket várhatunk a módszer alkalmazásától. További vizsgálatok válnak szükségessé a héjszerkezet struktúrális felépítésének, kémizmusának, és a fluoreszcencia összefüggéseinek még részletesebb tisztázására. Ezáltal kiterjeszthető lesz a módszer más korú és más rendszertani egységbe tartozó ősmarad- ványok részletes vizsgálatára is. dtani Közlöny 466 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 4. füzet Fluoreszcens vizsgálataink során igen komoly nehézséget jelentett az észlelt jelen- ség rögzítése, fényképezése. A fekete-fehér fényképezés már kidolgozott és általánosan elterjedt módszernek tekinthető napjainkban. A paleontológiában elsőként M i e t h e A. (1927) a solenhofeni palában található fossziliákról készített felvételeket. Ettől eltekintve egy-két érdekesség szempontjából készített felvételen kívül alig alkalmazták. Az utóbbi időben Olaszországban már több fluoreszcens képet publikáltak, de ezek többsége recens példányokat, illetve fosszilis gerinces fogakat ábrázolt s a fényképezés pontos módszerét nem közölték. Lénárd Tamás végezte el ezt az igen nehéz, sok munkát és kísérletezést igénylő feladatot. Ennek eredményeként a táblákon közölt fekete-fehér felvételeken kívül a közel színhű színes fényképezési mód kidolgozásával, színes diafelvételeket is készített, melyeket az előadáson mutattunk be. A fényképezendő példányokat felvétel előtt 4 — 5%-os sósavba mártott vattával áttöröltük, majd plasztilin oszlopocskára helyezve a maradvány fősíkját az objektív tengelyére merőlegesen állítottuk be. Főfényforrásul egy Zeiss HBO lámpát használtunk UG i-es 3,5 mm vagy 1,5 mm, illetve a BG 3-as (ez esetben kékfény fluoreszcenciával dolgoztunk) 4 mm-es vagy 2 mm-es gerjesztő fényszűrővel. Derítőként egy UG 1 illetve BG 3 szűrővel ellátott kvarclámpa szolgált. A bonyolultabb felületű tagolt példányoknál germánium fonesorú tükröket illetve exponálás alatt mozgatott derítő fényt alkalmaz- tunk. A lámpák és derítők beállítása a természetes fényben való fényképezéshez hasonlóan történt. Zárószűrőként (az objektív előtti szűrő) GG 9 zöldessárga, kékfény-fluoreszcen- ciánál OG 1 narancssárga a legalkalmasabb. Kameránk egy tükörreflexes gép volt, mely- nek pentaprizmájára egy fedőlemezkét ragasztottunk a precíz élesre állítás miatt. Objek- tívünk egy 50 mm-es 1 : 2 Biotár vagy 35 mm-es 1 : 2,8 Flektogon volt. Egyéb lencsék is sikerrel alkalmazhatók, de ha lehet kerüljük a kemény rajzolatúakat, Tessart stb., mivel témáink így is elég kontrasztosak. Kihuzat-növelőként 10, 15, 30 mm-es részekből álló közgyűrű sorozatot használtunk, mivel az ezekkel előállított 8 féle kombináció minden számunkra szükséges leképezési arányt lehetővé tett. Minden felvételt i‘: 16 lencsenyílás- sal készítettünk, hogy a szükséges mélységélességet elérjük. Legnagyobb problémát az expozíció idő hosszúságának kérdése okozta. Legjobb eredményt a próbafelvételek alap- ján kaptuk, de költséges és hosszadalmas volta miatt más módszert kerestünk. Legmeg- bízhatóbbnak a ráesőfénymérés bizonyult, amikor is a fényképezendő ősmaradvány pontos helyére tettük és diffusor szűrővel zárt fénymérő nyílását, úgy megvilágítva, mint felvételkor, s a kapott értéket változtattuk a szűrő szorzószámával és a kihuzat miatti hosszabbító tényezővel (I. táblázat). A feltüntetett adatok kerekített értékek, végtelenre és 16 nyílásra állitott lencsékre vonatkoznak. A kapott értékek kielégítő eredményt adtak. Az ibolyántúli sugarakkal gerjesztett fluoreszcens jelenség őslénytani alkalmazása és a variációs statisztikával történő kombinálása fontos paleontológiái problémák meg- oldására lehet alkalmas. « A paleontológiában elterjedt klasszikus határozási módszereket az új vizsgálati mód előnyösen egészítheti ki, valamint fontos adatokat szolgáltathat a héjszerkezet min- den eddiginél részletesebb megismeréséhez. A molluszkák külső fluoreszcenciájának felismerése mellett, a további vizsgálatok során a paleontológia más területén is .jelentős alkalmazási lehetőség nyílhat a fluoresz- cenciás vizsgálati módszer előtt. Boh n—H a v a s—L é n á r d: Fluoreszcenciás vizsgálatok 467 I. táblázat — Tabelle I Kihuzat ill. közgyűrű szél. Leképezési arány Tárgy- nagyság mm Teljes mélység élesség mm Megvilági- tás szorzó - szám leképezési arány Tárgy- nagyság mm Teljes mélység élesség mm Megvilágí- tás szorzó- szám Auszug Abbil- Objekt- Voll- stándige Belich- Abbil- Objekt- Voll- standige Belich- dungs- grösse Tiefen- tungs- dungs- grösse Tiefen- tungs- ring-Breite verhaltnis in mm schárfe in mm faktor verhaltnis in mm schárfe in mm faktor 5 mm 0,1 240 X 360 181 1,2 0,14 171 X256 91 i,3 10 mm 0,2 120 X 180 48 1,4 0,29 82 X 124 25 1,65 15 mm 0,3 60 X 120 23 1.7 o,43 50x83 15 2,05 20 mm 0,4 60X90 16 2,0 o,57 42 X63 6 2,45 25 mm 0,5 48X72 10 2,3 0,72 33x50 4 2,95 30 mm 0,6 40X60 7 2,6 0,86 28x42 3 3,2 50 mm 1,0 1,6 24X36 3 4,0 6,8 i,4 17x26 2 5,7 80 mm 15X23 2 2,3 IOX 16 I 11,0 100 mm 2,0 I2Xl8 1 9,o 2,9 8x12 0,5 15,0 TÁBLAMAGYARÁZAT - TAFELERKLÁRUNG XIV TÁBLA - TAFEL XIV z. Turritella turris carinatoides Sacco 2,5x 2. Turritella sulcomarginalis Sacco 3X 3. Turritella subarchimedis d’O r b. 3X 4. Mitra striatula Brocchi 3X 5. Mitra goniophora transsylvanica M e z n. 3X 6. Mitra scrobiculata Brocchi 3,5X XV TÁBÍA — TAFEL XV 1 . Tolynices redempta Micht. 2X 2. Conus subraristriatus D a Costa 4X 3. Conus berghausi Micht. 4X 4. Conus pseudoponderosus G 1 i b. 3X IRODALOM - LITERATUR Adirowitsch, E. I. (1953) : Einige Fragen zűr Theorie dér Lumineszenz dér Kristalle. — Ber- lin. — B e r n h e i m, G. et Guyot, M. (1932): Traité d’analyse pár les raynos ultra-violets fiitrés. Paris (Ma- lomé). — B 1 u m e r, M. (1960): Pigments of a Fossil Echinoderm. — Natúré. 188. B 1 u m e r, M. (1961): The organic chémistry of a fossil. I. The structure of the Fringelite Pigments. — Geochimica Acta. — B 1 u - m e r, M. (1961): The organic chemystry of a fossil. II. Same rare polynuclear Hydrocarbons. — Geochimi- ca Acta. — B o n i, A. (1938): Osservazioni preliminari su alcuni fossili alla luce di Wood. — Riv. Ital. Paleont. 44. 1. — B o n i, A. (1940): Fluorescenze di fossili eccitate con luce visibile. — Rxv. Ital. Paleont. 46. V. 4. — B o r n, A. (1928) : Die palaontologische Bedeutung dér Methoden. Pál. Zeitschrift. Bd. 10. — Champeil, M. (1925): La lumiére de Wood, — Joum, de. Conchyl. V. 69. — C u r r a n, S. C. (1953): Luminescence and the scintillation counter. London. — Danckwort, P. W. (1928): Lumineszenz- Analyse. — Leipzig. — Danckwort, P. W. (1949) : Lumineszenz-Anayseim filtrierten ultra-violetten Licht. — Leipzig. — DeLerma, B. (1958): Die Anwendung von Fluoreszenzlicht in dér Histochemi — Handb. Histochemie. 1. 78. — D e r i b é r é, M. (1938): Les applications pratiques de la luminescence. — Fluorescemce et phosphorescence, lumiére nőire. Paris (Dunod). — Dombrowski, H. (195 ): Über die Verwertbarkeit von histochemischen Reactionen bei fossilem. Holz. Neues Jahrb. f. Geol.und Palaont. — Félszerfal vi, J., Kasza p, A., M u c s i, M. (1965) : Die geologische Anwendung dér Thermolu- mineszenz-Erscheinungen (ungarisch). Földt. Közi. 94. 4. — Fischer,P.H. (1954) : Examen en lumiére de Wood de la coquille de quelques Amphineures et Scaphopodes. — Joum. de Conchyl. Vol. 93. N 2. — (F i s ce r, P. H. (1955): Fluorescence des oothéques chez quelques Gastéropodes. — Joum. de Ceuchyl Vol. 95. N. 2. — Fischer, P. H. et S a d d y, J. (1948): Examen de nacres actuelles et fossiles. lumiére de Wood. — C. R. Acad. Sciences. Paris. — Fischer, P. H. etBrunel — Capelle.G, (1953): Note sur la ponté d’Achatina fulica et sa fluorescence. — Joum. de Conchyl. Vol. 93. N. 1. — (scher, P. H. et S a d d y, J. (1949): Examen en lum éré de Wood de quelques Invetébrés marins es cótes de la Manche. — Bull'.Lab. Marit. de. Dinard. Fasc. 32 — F r e u n d, H. (1957 — 58): Handbuch dér Mikroskopie in dér Technik. I., II.) — HalavátsGy. (1884): Új alakok Magyarország mediterrán korú faunájából-Természetrajzi Fűz. 8. — H e 1 1 e r, F. (1959): Ein dritter Archaeopteryx- Fund aus den Solenhofener Plattenkalken von Langeneltheim. Erlanger Geol. Abhandlungen. Heft. 31. — Kecske- métiné KörmendyA. (1962): Új molluszka-fajok a várpalotai középső miocénből. I. Gastropoda. — Földt. Közi. XCII. i.-Lengyel, E. (1943): Fluoreszenz-Untersuchung ungarischer Mineralien in gefiltertem Violettlicht (ungarisch). — Földt. Közi. 73. - Léon, R. (1933): Ultraviolettes Licht entdeckt Versteinerungen auf „leeren” Plattén. Ein Pantopod Jurakaik. Natúr und Museum. Bd. 63. H. n. — L j o v- sin U. L. (1956): Folyékony és szilárd anyagok fotoluminszcenciája. Bp. Akad. Kiad. — M a j e r, D. und Wetzel, W. (1958): FÍuoreszenzmikroskopie geologischer und paláontologischer Objekte. — Zeis. 6* 468 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 4. füzet Mitt. über Fortschr. dér Optik. 1. — Miethe, A. etBor n, A. (1928): Die Fluorographie von Fossilien. — Paláontol. Zeitschr. Bd. 10. — M i e t h e, A. (1927) : Sur la photographie des fossiles avec leur fluorescence propre. — Photogr. Korresp. V. 63. - MöskeS, A. (1931): Über die Fluoreszenz und Phosphoreszenz dér Fossilien. — Nat. wiss. Monhfte. Bioi. Unterr. 28. — P r z i b r a m, K. (1953): Verfarbung und Eumi- neszenz. — Beitráge zűr Mineralphysik. Wien. — S a c c h i, V i a 1 1 i, G. (1958): Sostanze azotate nei fossili e loro determinazione. — Atti Inst. Geol. Univ. Pavia. Vol. 8. — S a c c h i V a i 1 1 i, G. (1962): Ricerche sulié fluorescenze dei fossili. Osservazioni süllő smalto dei denti di alcuni Vertebrati. — Atti Inst. Geol. Univ. Pavia. Vol. 13. — S a c c h i V i a 1 1 i, G. (1962): Ricerche sulié fluorescenze dei fossili. Disego cromatico e fluorescenza in Neritina mutinensis d’Anc. Atti Inst. Geol. Univ. Pavia. Vol. 13. — Straus'z I.. (1954): Várpalotai felső-mediterrán csigák. — Geol. Hung. Ser. Pál. Fasc. 25. — T u r e k, R. (1933): Chemisch-analytische Untersuchungen an Molluskenschalen. — Arch. f. Naturgeschichte. 2. — V i a 1 1 i, M. (1939): Eo stúdió istologico déllé fluorescenze primarie eccitate con luce visible. — Boll. Soc Ital. Sperim. Vol. 1 5. — W a g n e r, E. (1927) : Ein neues und einwandfreies Glasfilter. — Deutsch. Optische Wochenschrift. Fluoreszenz- Untersuchungen in dér Geologie P. BOHN - M. HAVAS - T. EÉNÁRD Die Ergebnisse von Untersuchungen, die seit fünf Jahren im Gangé sind, werden zusammengefasst. Nach einem Stúdium dér allgemeinen Anwendbarkeit dér durch UV- Strahlen erregten Fluoreszenz-Erscheinungen in dér Geologie und Paláontologie erzielten Verfasser die Erarbeitung einer neuen Methode mit Einsatz dér Fluoreszenz. Am Anfang ihrer Fluoreszenz-Untersuchungen, die Möglichkeit zűr Entwicklung einer neuen Untersuchungsmethode ermittelnd, führten sie die Untersuchung von Fossi- lien verschiedener Erhalttmg aus, die verschiedenen systematischen Gruppén angehörten tmd in verschiedenen Fundorten gesammelt wurden. Dabei wurde Makrofluoreszenz im Aufhcht und Mikrofluoreszenz im Auflicht bzw. Durchlicht angewendet. Im Laufe dieser Arbeiten wurde das Fluoreszenz-Verhalten zu verschiedenen systematischen Gruppén gehörender Fossilien beobachtet und beschrieben, sowie wurden mit Hilfe dér Methode mehrere Probleme dér Feinschalenstruktur geklárt. Auf Grund dér beobachteten Erscheinungen wurden vor allém detaillierte Fluores- zenz-Untersuchrmgen an Gastropoden und Lamelhbranchiaten vorgenonunen. Dabei wurde festgestellt, dass mit dér neuen Methode die originale Verzierung sogar amsolchen Exemplaren vollkommen rekonstruiert werden kann, die im Natmhcht ganz weiss sind tmd nicht einmal die geringste Sptu einer Pigmentation aufweisen. Diese Erkenntnis ist für die Bestimmung dér Fossilien sehr wichtig, da sie die Beobachtung solcher taxono- mischen Merkmale ermöghcht, die an fossilen Exemplaren bislang nur in den seltensten Fállen zu beobachten waren, aber mit dérén Hilfe wichtige Fragen dér Systematik und dér Stratigraphie gelöst werden können. Im vorliegenden Aufsatz gébén Verfasser eine ausführliche Erklárung darüber, warum die Untersuchungen solcher Art bisher unwirksam waren. Femer gébén sie die Uöstmg einer sehr interessanten Frage dér Systematik, indem das Problem von Terebra hungarica Hal. mit Anwendung dér statistischen Fluoreszenz-Methode gelöst werden konnte. Auch die Besehreibung dér Fototechnologie dér neuen Methode und dérén Angaben werden mitgeteüt. Die Arbeit wird mit einer Bibliographie dér einschlágigen Literatur und mit Tafeln ergánzt. RÖVID KÖZLEMÉNYEK SZÉNÜLT FAKAVICSOK A DÉLNYUGAT-BAKONYI ALSÓEOCÉNBÖL BUBICS ISTVÁN (3 ábrával) Összefoglalás: A Balaton partmenti kvicsként koptatott fadarabok sokasága hívta fel a figyelmet hasonló fosszilis képződmények vizsgálatára, ahol az ősföldrajzi viszonyok a növényi anyag ilyen felhalmozódását hozták létre' így került sor a Nyirád — Darvastó külszíni bauxitfejtés alsóeocén rétegeinek megfigyelésére, ahol a szénült növények fel- halmozódása is jó feltárásban látható. A szénült növények között gyakori a kavicsalakúra koptatott növényi anyag, vágyás a szénült fakavics. A fakavicsok kialakulásának körülményei Mielőtt rátérnék a fosszilis szénült fakavicsok ismertetésére, elsőként a recens, kavicsalakúra koptatott növényi anyag kialakulásának körülményeit vizsgáljuk meg. Az összehasonlító vizsgálati anyagot a Balaton nyugati részén, Keszthely és Balaton- szentgyörgy közti partszakaszon találtam a partvonal egyes részein, nagytömegű felhal- mozódásban. A faanyagot részben már felaprózódva a Zala-folyó szállítja. A folyóba érkező növényi anyag nem mind alkalmas kaviccsá-alakulásra. Vizsgálatunk szerint csak 1. ábra. Fakavicsok. Fenékpuszta, Balaton-part N: 2/3 Puc. 1. HpeBecHbie ranbKH. eH3KnycTa, no6epe>Kbe 03. EanaTOH 470 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 4. füzet tömör szerkezetű faanyagokból, tölgy-, nyír- és fűzfa-félékből képződik, ritkábban fenyőfából is. Tekintve, hogy a fa fajsúlya kisebb a víznél, a kaviccsá-alakulás egyik feltétele a vízzel való telítettség, valamint szállításkor a növény kitágult szövetébe rakodó iszap, esetleg finom homok, ami növeli a növényi anyag fajsúlyát. Az ilyen vízzel telített fa- anyag a folyóban lebegve, illetve görgetve szállítódik és ezzel már megindul a kaviccsá- alakulás folyamata. A jól koptatott, lekerekített formák részben már szállításkor, de leginkább a tópart mentén alakulnak ki, a tartós hullámmozgás hatására, vagyis a további formálódás azonos a kőzetkavicsok kialakulásával. Folyóvízi szállítással kavicsalakúra koptatott fadarabokat talált Horváth Ernő is Rába-parti vizsgálatai során. Itt a felhalmozódás a folyó árterületén kisebb-nagyobb mélyedésekben, finom iszapban ágyazva található. A kavicsalakúra koptatott növényi anyag konzerválódott és minden okunk megvan feltételezni azt, hogy alkalmas körülmények között az ilyen módon felhalmozott anyag utólag kovásodjon, vagy épen szénüljön. A Balaton-parti felhalmozódás osztályozottságot nem mutat, a formált és nem formált anyagok a legkülönbözőbb nagyságúak, hossztengelyük rendszerint a partszegély lefutását követi. , Szénült fakavicsok A tömör szerkezetű növények kaviccsá-alakulásának feltétele a földtani múltban is adva volt. Megjelenésük különösképpen ott várható, ahol tavi, tengerparti deltaközeli, vagy folyóvízi ártéri és deltaképződmények keletkeztek. Vizsgálataimat a nyirádi terület Darvastó VI. bauxitlencsére települt eocén rétegekben végeztem. Itt is, mint a Dunán- túli középhegységben általában, az alsóeocén szárazföldi, édesvízi, tavi üledékekkel indul, amiben gyakori a szenesedett növényi maradvány. A vizsgálat során azt tapasztal- tam, hogy a szénült növényi maradványok között nem ritkán, többé-kevésbé koptatott, néha határozott kavicsalakot mutató darabok vannak. A megjelenő növényi anyag a diagenezis során és az ezt követő rétegterhelés hatására erősen lapított. A rétegfelület- ből csak néhány miliméter emelkedik ki. Az anyag többségének szénülése a fuzit stádiu- mot alig haladja meg. A növényi anyag szingenetikus felhalmozódására utal a lapí- tott forma, és fakavics jellegét az egységes és határozott szövet bizonyítja. Ez eset- ben tehát nem kőszénkavicsról és nem tőzeglápi görgetegről van szó, hanem kavics- alakúvá formált faanyag és egyéb növényi részek felhalmozódásának helyben történt szenesedéséről. A szenesedett fakavicsok rétegtani helyzetének szemléltetésére az alábbi szelvényt mutatom be, mely a Darvastó VI. lencse déli faláról készült: 1. Szürke, sárgásszürke mészmárga, erősebb vízmozgásra utaló szenes agyagka- vicsokkal. Növényi részeket nem tartalmaz. Képződése valószínű partmenti nyíltvízi. 2. Sötétszürke mocsár jellegű szenes agyag, felismerhető növényi darabok nélkül. 3. Szürke, homokos, meszes márga, szénült fakavicsokkal és egyéb, szénült növé- nyi részekkel. A jelenlegi kőzet homokos, meszes iszap lehetett, tavi, partszegélyi kifej- lődésben. 4. Mocsári, lápszegélyi, rozsdabarna agyag, szenesedett növényi részekkel, erősen oxidatív környezetben. 5. Tavi-partszegélyi jellegű finom szemcséjű sárga homok, gyakori homokkőlen- csékkel, melyekben elszórtan pirít és szenesedett növényi részek mutatkoznak. 6. A szárazföldi tarka agyagréteget állandósuló vízzel borított medence-alakulás- sal édesvízi, kékesszürke, szenes agyag váltja fel. 7. A bauxitra eróziós diszkordanciával települt szárazföldi, bauxittörmelékes agyag. B u b i c s : Szénült fakavicsok az alsóeocénből 471 8. Bauxit. 9. Felsőtriász dolomit. 2. ábra. A Darvastó VI. lencse vázlatos rétegszelvénye Jelmagyarázat: 1. szürke mészmárga, 2. kő- szenes agyag, 3. homokos meszes márga szénült fákavicsokkal, 4. rozsdabarna agyag, 5. sárga homok, 6. édesvízi agyag, 7. bauxittörmelékes tarka agyag, 8. bauxit, 9. felsőtriász dolomit Puc. 2. CxejnaTHMecKHfi pa3pe3 nnH3bi fJapBauiTo VI. J1 e reHna : 1. cepbie H3BecrK0BHCTbie Meprenn, 2. ymeHOCHbie rnHHbi, 3. necManncTO-H3BecTKOBMCTbie Meprean c oőyrneHHbiMH npeBecHbiMH ra/ibK3MH, 4. p>KaBOőypbie r.iHHbi, 5. >KejiTbie neCKH, 6. npecnoBoanbie rnuHbi, 7. necrpbie r/innbi c oő.iOMKa.MH öokchtob, 8. ÖOKCHTbl, 9. BepxHeTpHaCOBbie flOJIOMHTbl. 3. ábra. Szénült fakavicsok, egyéb növényi részek mellett. Darvastó, elsóeocén N: i:z Puc. 3. OőyrneHHbie gpeBecnbie rajibKM napnay c npyrHMH 06.10MKa.Mn pacTenHÜ. jJapBauiTO, un>KHHfl3oueH. 472 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 4. füzet Mint a szelvényből látható, a koptatott^ szenesedett fadarabok kizárólag part- szegélyi üledékben mutatkoznak. A szelvényből kitűnik, hogy ezt megelőzően is találunk partszegélyi üledéket, amiben alig található szénült növényi anyag. Minthogy a növényi részek itt alárendelten jelennek meg, valószínű, hogy az anyagszállítás és a fosszilizáció körülményei kedvezőtlenek voltak. A kaviccsá koptatott szenesedett növényi részek magukban rendszerint jól felismerhetők; egyéb növényi részekkel együttesben azonban, az elfedés miatt, némi preparálást igényelnek. A 3. ábra a réteglapon észlelhető szénült növényi részeket mutatja, köztük legömbölyített, koptatott darabokkal. Az elmondottakból messzemenő következtetést levonni nem lehet ugyan, de segítséget nyújthat eddig még tisztázatlan ősföldrajzi problémákhoz. IRODALOM - JlHTEPATyPA ' Bertalan K. (1944): Bakonybél környékének eocén képződményei. Földt. Közi. 74. köt. — Horváth E. (1964) : Adatok a növények fosszilizációjának kérdéséhez. Savaria; a Vasmegyei Múzeumok Értesítője 2. köt. — R á s k y K. (1956): Fosszilis növénymaradványok a dunántúli alsó eocénben. Földt. Közi. 86. köt. — Szőts E- (1948): Az Északi Bakony eocén képződményei. Földt. Közi. 78. köt. — Vadász E. ^942): Eocén kérdések. Földt. Közi. 72 köt. — Vadász E. (1964): Magyarországi köve- sedett famaradványok földtani kérdései. Földt. Közi. 94. köt. O-bynieHHbie apeBeCHbie rajiban H3 HHfKHeroaoqeHa b ropbi i>aKOHb H. BYEHH Oőpa30BaHne őojibiuoro KOJiHnecTBa coBpeiweHHbix qpeBecHbix rajién Ha noőepe>Kbe 03. EanaTOH oőpaTHJio BHHMamie Ha HeoöxoaHMOCTb uccjieaoBaHHH HCKonaeMbix oőpa30BaHHÍí b paűoHax, rqe najieoreorpatjuuieCKHe ycjioBMH őbuiH ŐJiaronpitBTHbiMH fljiH npeBpamemiH pami- TejibHoro MaTepnajia b rajibKH. TaKwvi oőpa30M, őbuio npeanpHHHTO nccjieflOBaHite HHWHeaoueHOBbix otjiotkchhh, xopoiuo BCKpbiTbix npii pa3paőoTKe őokchtob OTKpbiTbiM cnocoőoM b paitoHe c. Hbnpag— dfapBauiTO, rge ywe paHbiue őbuiH n3BecTHbi CKonjiemifl pacniTejibHoro BemecTBa. CpeflH oöyrneHHbix pacTemiH uacTO BCTpeuaeTCH npeBpaTiiBLUHMCH b rajibKH pacTHTejibHbiií MaTe- puaji, to ecTb oőyrvieHHbie ApeBecHbie rajibKH. A HOLCOPHYLLOCERAS ULTRÁM ONTANUM Z ITT EL FAJFEJLŐDÉSMENETE Dr. Géczy Barnabás* (i. ábrával) Összefoglalást A Holcophylloceras ultramontanum megfigyelt fajfejlődése mintegy . 500 000 generáció egymásrakövetkezéséből adódik, ezzel szemben a Hildocerataceae vona- lon már 60 000 generáció elégséges az új genus kialakulásához. A csemyei Tűzkő vesárok (Bakony-hegység) kis rétegvastagsággal és a fáciesek egyhangúságával jellemzett teljes jura rétegsora a gazdag Ammonites fauna alapján jól tagolható. Az adneti jellegű toarci, aaléni és bajóci vörös agyagos gumós mészkőrétegek- ből a korjelző Ammonitesek mellett számos, a Holcophylloceras ultramontanum (Z i 1 1 e 1, 1869) faj rokonságába tartozó példány került elő. A gyűjtött 807 példányból 617 válto- zékonysági vizsgálatokra is alkalmas. A centiméterenkénti aprólékos gyűjtéssel a csoport fejlődésmenete jól vizsgálható, mert a fáciesek egyhangúságából ítélve, a környezeti fel- tételek e területen hosszú időn át lényegében változatlanok lehettek. A P r i n ztől (1904) Phylloceras ultramontanum Z i 1 1 e 1 és Phylloceras medi- terraneum N e u m a y r néven közölt csemyei alakok egy fejlődési sor különböző fej- lettségi fokú tagjai. A Holcophylloceras ultramontanum első képviselői kistermetűek. A gyűjtött 208 példány átlagos átmérője 51,4 mm. Az utolsó kanyarulat kőbele 4 befűző- dést visel. A befűződések a köldökperemtől indulnak ki, a köldök közelében kissé előreirá- nyulnak, és először alig észrevehetően, majd az oldalközép elérése előtt kissé előrehajlók. A külső oldalharmadon a befűződések elsekélyesednek, és hirtelen előreirányulva fejlet- len, ny elvszerű nyúlványt formálnak. A külső perem közelében a befűződések erősen előreirányulnak és kimélyülnek, a külső rész középső táján azonban ismét elgyengülnek. A méretarány és a befűződés alakja a Holcophylloceras ultramontanum típusával egyezik. A Z i 1 1 e ltől közölt (1869) típus oldalnyerge azonban kétlevelű (difillid), míg a csemyei példányoké közel háromlevelű (subtrifillid). A csemyei példányokat ezért csak feltétele- sen sorolhattuk a nominát alfajhoz. A Holcophylloceras ultramontanum ultramontanum ? Csemyén a felsőtoarci Dumortieria levesquei-öv ben jelenik meg, virágkorát a toarci — aaléni határán éli, és a Leioceras opalinum-öw legfelső részén eltűnik. A Leioceras opalinum- és a Ludwigia murckisonae-öv határán a Holcophylloceras ultramontanum új alfaja jelenik meg, melynél a befűződések száma öt, és a széles, mély befűződések jobban hajladoznak, mint a nominát alfaj esetében. A kamrázott kanyarulatok átlagos átmérője 366 példány alapján 65,6 mm. Az új alfaj és a korábbi alfaj között az átmeneti alakok száma csekély. Ezeknél a befűződések száma ugyan négy, de a befűződések erősen hajladoznak. Az új * Bemutatva az Őslénytani Társulat 1966. évi münsteri közgyűlésén. 474 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 4. füzet Eme- let Zóna Szubzóna Bajóci Sonninia sowerbyi é Graphoceras concavum Brasilia bradfordensis A a lém Ludwigia murchisonae Ludwigia murchisonae Costileioceras opalmoides Leioceras Leioceras comptum opalinum Leioceras opalinum Dumorfiena Pleydelha aa/ensis C3 £ levesquei Dumortieria levesquei 1. ábra. A Holcophylloceras ultramontanum Z i 1 1 e 1 fajfejlödésmeuete Fig. 1. Lignée de l’évolution spécifique d’ Holcophylloceras ultramontanum Z i 1 1 e 1 alfaj virágkorát a murchisonae-öv alsó részében (Costileioceras opalinoides-álöv) éli, és a murchisonae-öv felső részében ( Brasilia bradfordensis-aiöv) eltűnik. A fejlődési sor har- madik tagja a murchisonae-öv ben jelenik meg, virágkorát azonban a Graphoceras concavum-övben éli és alárendelten a Sonninia sowerbyi-övben is megtalálható. A befűző- dések száma öt marad, de a befűződések keskenyek, és az oldalon csaknem teljesen egye- nesek, surgárirányúak, a külső oldalharmadon mélyen hátrahúzottak. Az átlagos átmérő G é c z y : A Holcophylloceras ultramontanum Z i 1 1 e l . . . 475 43 példány alapján 68,5 mm. Ezen alfajok részletes leírására a Geologica Hungarica Series Palaeontologica 35. kötetében kerül sor. A levesquei-övtől a sowerbyi-övig a Holcophylloceras ultramontanum fajfejlődése tehát három alfaj egymásrakövetkezésében mutatkozik. Kérdés, e fejlődés abszolút idő- ben mérve hány évmilliónak felelhet meg ? H o w a r t h (1964) szerint a jura időszak abszolút időtartama 55—60 millió év lehetett. A r k e 1 1 a jurát (1957) az északnyugat-európai Ammonitesek törzsfejlődése alapján 58 övre osztotta. Egy Ammonites-öv tehát mintegy egymillió évnek felel meg. A r k e 1 1 beosztása alapján a Holcophylloceras ultramontanum a Lytoceras jurense-övhen jelenik meg, és négy övön át követhető; a faj fejlődése tehát mintegy ötmillió évet igé- nyelt. Amíg a lassú törzsfej lődésű Phylloceratidae vonalon egyetlen faj három fázisú fejlődése ment végbe, azalatt a gyors törzsfej lődésű Hildocerataceae főcsaládban 8 genus (Dumortieria, Pleydellia, Leioceras, Costileioceras, Ludwigia, Brasilia, Graphoceras, Son- ninia) váltotta fel egymást. E nemzetségek átlagos életkora feltehetően 600000 év. A csemyei Phyllocerataceae- és Hildocerataceae-tőcsaládoí között méret és kanyarulat- szám tekintetében nincs lényeges eltérés; a két csoport tagjainak egyedi életkora hasonló lehetett. Ez esetben viszont a törzsfejlődés eltérése a nemzedékek számában mutatkozik. A Hildocerataceae- k esetében a Holcophylloceras- hoz viszonyítva a generációk 1/8-a elegendő az új genus kialakulásához. E generációk számának megállapításánál csak feltevésekre támaszkodhatunk. G e i s 1 e r (1939) és kinek (1956) adatai alapján a Ceratitesek életkora a házra nőtt Placunopsis növekedését figyelembe véve mintegy 8 évre becsülhető. Egy Ammonites- kanyarulat építési idejét Schindewolf (1934) a ránőtt Serpula alapján 1/2 — 3 évre becsüli. Az Ammonitesek mai rokonainál, az Endocochliáknál a növekedést követő szaporodás befejeztével a nőstény többnyire hamar elpusztul ; a házépítés időtartama gyakorlatilag az átlagos életkort fejezi ki. Az átlag 5 — 6 kanyarulatú csemyei fajok ese- tében az életkor 8 — 10 évre becsülhető. Ennek figyelembevételével a Holcophylloceras ultramontanum megfigyelt fajfejlődése mintegy 500 000 generáció egymásrakövetkezé- séből adódik, ezzel szemben a Hildocerataceae vonalon már 60 000 generáció elégséges az új genus kialakulásához (1. ábra). IRODALOM - BIBRIOGRAPHIE Arkell, J. M. (1957): Mesozoic Ammonoidea. in: Treatise on Invertebrate Paleont. Part I,. Mollusca 4. Univ. Kansas Press. — G é c z y, B. (nyomás alatt): Ammonoides jurassiques de Csemye, Montagne Bakony, Hongrie. Geol. Hung. Ser. Pál. Part II. Budapest. — G e i s 1 e r, R. (1939): Zűr Stra- tigraptue des Haüptmuschelkalks in dér Umgebung von Würzburg mit besonderer Berücksichtigung dér Ceratiten. Jahrb. preuss. geol. Randesanst. 59, Berlin. - Howarth, M. K. (1964): The Jurassic period Quarterly Joum. Geol. Soc. 120, Rondon. — R i n c k, O. (1956): Echte und unechte Besiedler (Epoeken) des deutschen Muschelkalk-Meeres. Aus dér Heimat 64, Öhringen. — P r i n z, G y. (1904): Die Fauna dér álteren Jurabildungen im nordöstlichen Bakony. Jahrb. k. Ung. Geol. Anst. 15, Budapest. — Schin- dewolf, O. H. (1934) : Über Epöken auf Cephalopoden-Geháusen. Palaeont. Zeitschr. r6, Berlin. - Z i 1 1 e 1, K. (r896): Bemerkungen über Phylloceras tatricum P u s c h sp. und einige andere Phylloceras- Arten. Jahrb. k. k. Geol. Reichsanst. rg, Wien. Sur l’évolution spécifique de l’espéce Holcophylloceras ultramontanum Zittel DR. B. GÉCZY Comme observée pár l’auteur, l’évolution spécifique d 'Holcophylloceras ultramonta- num résulte de la succession d’á peu prés 500 000 générations, tandis que dans la lignée phylétique des Hildocerataceae ce sont 60 000 générations qui suffisent déjá pour le développement d’un nouveau genre. ELJÁRÁS ÁSVÁNYSZEMCSÉK TÖRÉSMUTATÓJÁNAK PONTOS MEGHATÁROZÁSÁRA PESTY LÁSZLÓ Összefoglalás: Preparált szemcsék törésmutatójának Becke-vonalas ismert meg- határozása sok esetben módszertani nehézségek miatt nem ad pontos értéket. Az ismertetett módszertani módosítás a közismert meghatározási nehézségeket kívánja megszüntetni. Az új eljárás szerint a törésmutató intervallum meghatározása után a két szomszédos törésmutatójú folyadékból Pravaz-fecskendőben elegyet állítunk elő, majd ezt kis folya- dékmennyiségek felszívásával addig változtatjuk, míg az elegy törésmutatója a szemcsével megegyezik. Ez után a fecskendőben lévő nagyobb mennyiségű folyadék törésmutatója könnyűszerrel és pontosan meghatározható. Homokszemcsék vagy tömött kőzetből kipreparált ásványszemesék törésmutató- jának meghatározása általában a Beeke-vonal segítségével történik. A módszer lényege, hogy a mikroszkóp tubusának emelésekor a szemcse kontúrján megjelenő, fényes ún. „Beeke-vonal” a nagyobb fénytörésű közeg felé mozdul el. Ha a szemcsét egymásután különböző törésmutatójú közegbe ágyazzuk, meghatározhatjuk azt a törésmutató intervallumot, amelyen belül a vizsgált szemcse törésmutatója van. Amennyiben a törés- mutató pontos meghatározása szükséges, az ásvány törésmutatójával egyező törésmuta- tójú folyadékot „egy az ásványnál erősebb és egy gyengébb fénytörésű folyadéknak a tárgylemezen való összeelegyítésével készítjük úgy, hogy a gyengébb fénytörőhöz — gon- dos keverés közben — az erősebből addig cseppentünk, amíg az ásvány törésmutatóját el nem érjük.”* Az említett eljárás fentebb leírt elvégzése gyakorlatilag nehezen keresztülvihető és pontosságához is kétség fér. Egy általánosan használt fedőlemez mérete 14 x 14 mm. Ha a vizsgált szemcse tárgylemezre merőleges irányú méretét átlag 0,1 mm-nek vesszük, a tárgy és fedőlemez közötti folyadékréteg mennyisége 14x14x0,1 mm ^ 20 mm3. A törésmutató folyadékok- hoz használt cseppentőüveg üvegpálcájának egyetlen cseppje — amely az adott módszer- nél a tárgylemezre helyezhető minimális folyadékmennyiség — 40 — 50 mm3 között változik. Nyilvánvaló, hogy a tárgylemezen levő folyadékmennyiséghez, saját térfoga- tának legalább kétszeresét adva nem várhatjuk törésmutatójának fokozatos, lassú eltoló- dását. Ugyancsak kétséges, hogy az üveglemezek közötti folyadékréteg az egész felületén homogénnek tekinthető-e, mert az előírt „gondos keverés” a lefedett preparátumon gya- korlatilag megvalósíthatatlan. Egy olyan folyadékhártyában, amelynek vastagsága több mint két nagyságrenddel kisebb vízszintes dimenzióinál az fel sem tételezhető. A fedő és tárgylemez közötti folyadék törésmutatójának meghatározása szintén nehézkes, mert amennyiben csak annyi folyadékot viszünk a tárgylemezre, hogy a tárgy és fedőlemez * Az idézet Vendel Miklós „A kőzetmeghatározás módszertana”, Bp. 1959. c. könyvének 240. oldaláról származik. P e s t y : Ásvány szemcsék törésmutatójának meghatározása All közötti részt kitöltse ( ^ 20 mm3) annak átvitele bármilyen refraktométerre — a folyadék kis mennyisége miatt — nagyon nehéz, ha pedig többet, akkor nem annak a folyadéknak a törésmutatóját mérjük, amelybe a szemcsét ágyaztuk, hanem, amely a fedőlemez mellett a tárgylemezen volt. Az eljárásnak végül nem kis hibája, hogy a vizsgált szemcse a folya- dék áttétele során rendszerűit elvész, jóllehet annak további vizsgálata gyakran szükséges. Új eljárásunk az említett hibákat kívánja kiküszöbölni. Azt a törésmutató intervallumot, amely között a vizsgált szemcse törésmutatója van, a szokott módon határozzuk meg. Ha sikerült megállapítani mely folyadékok tö- résmutatója között kell keresni a szemcse törésmutatóját, egy injekciós tűvel ellátott 1 cm3-es Pravaz fecskendőbe — amely rendszerint 50 rmn3-es beosztással van ellátva — szívmik a két folyadékból 0,5— 0,5 cm3-t és a fecskendőben azokat rázással homogeni- zálva a keveréket fecskendezzük a tárgy és fedőlemez közé. Ha a keverék törésmutatója nagyobb a szemcséjénél, a kisebb törésmutatójúból, ha kisebb, a nagyobb törésmutatójú folyadékból szívunk még néhány 0,1 cm3-t a fecskendőbe és azt ott összerázva beágyaz- zuk a szemcsét. Ügyelni kell, hogy a tárgy és fedőlemez közötti folyadékréteget minden újabb folyadékkeverék hozzáadása előtt gondosan eltávolítsuk. Ameimyiben a törésmutató folyadékok alacsony párolgási hőmérsékletűek, ehhez a tárgylemez enyhe melegítése elegendő. Ha a törésmutató folyadék olaj vagy más nehezen párolgó folyadék, úgy a preparátmnot egy, a törésmutató folyadékot jól oldó és jól párolgó oldószerrel (alkohol, benzin, széntetraklorid, benzol, xilol stb.) mossuk át és szárítjuk, nehogy az előző folya- dékkeverék az újonnan befecskendezett keverék törésmutatóját — ha kis mértékben is — megváltozt assa . Ha a szemcsével azonos törésmutatójú folyadékkeveréket sikerült előállítani, a fecskendőben levő törésmutatója a preparátumba fecskendezett biztosan homogén folyadékkeverékével azonos. A folyadék törésmutatóját, — a rendelkezésre álló bőséges 1 cm3 körüli mintából — szükség esetén párhuzamosan többször is meghatározhatjuk. Amennyiben az alkalmazott törésmutató folyadék drága, a keveréket jól lezárt mikro- kémcsőben tárolhatjuk. Az eljárást az MTA Geokémiai Kutató Laboratóriumában sorozatosan alkalmaz- tuk és annak gyors, megbízható és pontos volta minden kétséget kizáróan kitűnt. Ein Verfahren zűr genauen Bestimmung dér Brechungszahl von Mineralkörnern L. PESTY Die bekannte Becke-Lmien-Methode zűr Bestimmung dér Brechmigszahl von práparierten Kömern ergibt wegen methodologischer Schwierigkeiten in vielen Falién keine genauen Ergebnisse. Die vöm Verfasser vorgeschlagene methodologische Abán- derung bezweckt die allgemein bekannten Bestimmungs-Schwierigkeiten zu beseitigen. Nach dem neuen Verfahren wird nach dér Bestimmung des Brechungszahl-Intervalls in einer Pravaz-Spritze eine Mischung aus zwei Flüssigkeiten von annáhrend gleicher Bre- chungszahl hergestellt, sodann wird diese durch Aufsaugung von klemen Flüssigkeits- mengen so lángé verándert, bis die Brechungszahl dér Mischung mit derjenigen des Mineralkomes übereinstimmt. Demnach kann die Brechungszahl dér in dér Spritze befindlichen Flüssigkeit von grösserer Menge mühelos und genau bestimmt. werden. HÍREK- ISMERTETÉSEK Kitüntetések A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa d r. A j t a y Zoltán Kossuth-dij ás- nák, a Bányászati Kutató Intézet igazgatójának, Társulatunk tagjának nyugállományba vonulása alkalmából eredményes műszaki és tudományos munkássága elismeréséül a Munka Érdemrend arany fokozatát adományozta. A kitüntetést dr. Lévárdi Ferenc nehézipari miniszter nyújtotta át. 1966. szeptember 4-én, a 16. Bányásznap alkalmából a Központi Földtani Hivatal elnöke d r. Nagy Elemér választmányi tagot, valamint Barátosi József, B. N a g y József, B ó n a József, Deák István, dr. Radócz Gyula, Szamos Géza, Z e n t a i Tibor tagtársunkat a Földtani Kutatás Kiváló Dolgozója címmel tün- tette ki. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1966. szeptember 19-én az Eötvös Loránd Tudományegyetem 332. Tanévnyitó Közgyűlésén dr. Bogsch László egye- temi tanárnak, választmányi tagunknak a felsőoktatásban végzett kimagasló munkás- ságáért a Munka Érdemrend ezüst fokozatát adományozta. A kitüntetést 1 1 k u Pál művelődésügyi miniszter nyújtotta át. (Művelődésügyi Közi. 10. évf. 20. sz. 1966. okt. 15.) Az Eötvös Loránd Tudományegyetem 332. Tanévnyitó Közgyűlésén d r. B a 1 1 ó Rudolf egyetemi tanárnak, a vegyi üledékképződési folyamatok kísérleti előidézése és megfigyelése terén (dolomitképződési vizsgálatok: Földtani Közlöny 44. köt. pp. 40 — 49 és 474 — 489, 1914; 45. köt. pp. 221 — 233, 1915.) úttörő érdemeket szerzett egykori, haladó szellemiségű kiváló tagtársunknak d r. Nagy Károly rektor gyémántdiplomát nyújtott át. Ugyanekkor kapott aranydiplomát dr. Greguss Pál, dr. Jablon- szky Jenő és dr. Zalányi Béla a földtani tudományok és határterületei nagy nemzetközi hírnevet szerzett kiváló művelőji (Egyetemi Lapok, 8. évf. 13. sz. 1966. IX. 27.) A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1966. október 10-én d r. Vendel Miklós akadémikusnak, tiszteleti tagunknak 70. születésnapja alkalmából az ásvány- kőzettani-geokémiai tudományok területén elért nagy nemzetközi elismeréssel kísért kivételes életművének megbecsüléséül a Munka Érdemrend arany fokozatát adományozta. A kitüntetést Kisházi Ödön az Elnöki Tanács elnökhelyettese nyújtotta át. Akadémiai székfoglalók 1966. október 31-én volt K e r t a i György akadémiai levelező tag, választmányi tagunk akadémiai székfoglalója. A székfoglaló előadás címe: A magyar földgázkincs, — és széndioxid tartalmának keletkezése. A székfoglaló előadás a Magyar Tudományos Aka- démia Föld- és Bányászati Tudományok Osztályának kibővített osztályülése keretében hangzott el. A kibővített osztályülés elnöke Szádeczk y-K a r d o s s Elemér akadé- mikus, osztálytitkár volt. A Magyar Tudományos Akadémia Föld- és Bányászati Tudományok Osztálya kibővített osztályülés keretében 1966. október 25-én rendezte meg Pécsi Márton akadémiai levelező tag, társulati tagunk akadémiai székfoglalóját. A székfoglaló előa- dás címe: Összefüggések a lejtőmorfológia és a negyedkori lejtőüledékek képződése között. Hírek, ismertetések 479 Tudományos minősítések 1966. október 12-én volt dr. Facsinay László tagtársunk „A közép-európai kéregszerkezet vizsgálata gravitációs anomáliák alapján” c. kandidátusi értekezésének nyilvános vitája. Az opponensek véleménye, a megvédés eredményessége alapján a kikül- dött Bíráló Bizottság a kandidátusi fokozat odaítélése tárgyában javaslatot terjesztett a Tudományos Minősítő Bizottság elé. Az értekezés opponensei d r. Egyed László akadémiai levelező tag és dr. Renner János a műszaki tudományok doktora voltak. 1966. október 17-én védte meg dr. Bárdossy György tagtársunk ,,A magyar bauxit geokémiai vizsgálata” c. kandidátusi értekezését. Az opponensek véleménye és a kiküldött Bíráló Bizottság határozata alapján a kandidátusi fokozat odaítélése érdekében javaslatot terjesztettek a Tudományos Minősítő Bizottság elé. Az értekezés opponensei dr. Földvári Aladámé a föld- és ásványtani tudományok doktora és d r. Kiss János a föld- és ásványtani tudományok kandidátusa voltak. Kinevezések A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány dr. Balogh Kálmánt a M. All. Földtani Intézet térképszerkesztő osztályának vezetőjét a József Attila Tudomány- egyetem Természettudományi Karának Földtani Tanszékére, d r. Meisel Jánost a Művelődésügyi Minisztérium Tudományegyetemi Főosztályának vezetőjét az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Mérnöki Kara Ásvány- és Földtani Tanszékére, d r. Kovács Lajos egyetemi docenst a Nehézipari Műszaki Egyetem Föld- és Teleptani tanszékére egyetemi tanárrá; dr. Kubovics Imre egyetemi adjunktust az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar Kőzettan-Geokémiai Tanszékére egyetemi docenssé kinevezte. (Művelődésügyi Közi. 10. évf. 16. sz. 1966. aug. 15.) Szabó József sírját a Nemzeti Pantheonban helyezik el Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtóbizottságának Népművelési Osztálya dr. h. c. Vadász Elemér társulatmik örökös díszelnöke javaslatára elhatározta, hogy Szabó József sírját a Kerepesi Temetőben kialakítandó Nemzeti Pantheonban helyezi el (Határozat kelte: 1966. július 8.). 100 esztendős a magyar ártézikútfúróipar Hazánkban az első ártézikutat 1825-ben Ugodon (Veszprém m.) mélyítették le. Az első kút után évtizedek teltek el míg Zsigmondy Vilmos az első magyar fúró- mérnök ezelőtt 100 esztendővel 1866-ban megkezdte úttörő tevékenységét, lefúrta a harkányi, majd a margitszigeti 1 . sz. ártézi kutat és ezzel a hazai ártézi kútfúróipar alap- jait lerakta. Két év múlva pedig 1868-ban megkezdte legnagyobb műve megvalósítását a Városliget 1. sz. ártézi kút lemélyítését, ami abban az időben páratlan mérnöki telje- sítmény volt. Zsigmondy Vilmos fellépése korszakalkotó. Kezdetét jelenti nemcsak a szak- szerű ártézikútfúrási hanem a hazai mélyfúrási tevékenységnek is. Az ő sikeres munkája indította meg főleg a Nagy alföldön a kútfúrási tevékenységet, amelynek eredményeképpen az ország ártézi kútjainak a száma ma már 40 000 körül van az Összes lefúrt méterek száma pedig közel 3 millió. Hazánk ezen a téren világviszonylatban is előkelő helyet foglal el. 100 esztendő telt el azóta, hogy Zsigmondy Vilmos elindította a fejlődés útján a magyar ártézi kútfúróipart. A kutak száma és mélysége egyre nőtt, de nőtt és bővült a feltárt víz szerepe, jelentősége is főleg az elmúlt 20 év alatt. Az ártézi kutak ma már az országnak nemcsak az ivó-, gyógy- és ipari vízszükséglete nagy részét elégítik ki, hanem a hazai földi hő, geotermikus energia feltárásában és hasznosításában is fontos új szerepet játszanak. D r. C s i k y Gábor 480 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 4. füzet P a p p Simon 80 éves Dr. P a p p Simon ny. egyetemi tanár, a Magyarhoni Földtani Társulat tiszteleti tagja és két ízben (1941 — 45 és 1947 — 48) elnöke, a hazai kőolaj és földgázkutatás nesz- tora, a magyar kőolajbányászat együk úttörője 1966. február 14-én töltötte be 80. élet- évét. A születésnap alkalmából az egybegyűlt barátok, tanítványok, tisztelők és a Tár- sulat Elnöksége köszöntötték az ünnepeltet. D r. P a p p Simon Erdély szülötte. Tanulmányait a Kolozsvári Tudományegye- temen végezte, ahol 1909-ben az ásvány-földtani tanszéken d r. Szádé czky- Kardoss Gyula professzor tanársegéde lett. 1911-ben Selmecbányára került a Bányászati és Erdészeti Főiskolára mint B ö c k h Hugó tanársegéde és tagja lett az erdélyi földgázkutatási csoportnak s ekkor egy életre eljegyezte magát a szénhidrogén- kutatással. B ö c k h Hugó oldalán tevékenyen részt vett a nagysikerű erdélyi földgázkutatási, az egbelli kőolajmező (1914) és a bujavicai kőolaj- és földgázelőfordulás (1918) feltárási munkálataiban. Az első világháború utáni időszakban 1920 — 32 között dolgozva járja be a világot, de közben rövidebb időre itthon is tartózkodott. Külföldi olajvállalatok megbízásából szénhidrogénkutatási munkálatokat végez Jugoszláviában, Albániában, Törökországban, Iránban, Új-Guinea szigetén, Ausztráliában, majd Kanadában, az Egyesült Államokban és Németországban. De nem ez volt életcélja. 1932-ben tapasztalatokkal gazdagon vég- leg hazajött. A Hungárián Oil Syndicate hazai kutatásainak kudarca egyelőre elvette a külföldi tőke kutatási kedvét, de P a p p Simonnak, aki hitt a déldunántúli kőolaj létezésében, sikerült kapcsolatai révén rávenni az Eurogasco-t, hogy külföldi tőkével megkezdje a kutatást a Dunántúlon. Az eredmény közismert: 1937. február 9-én Budafapusztán fel- tárták az első ipari jelentőségű magyar kőolajat és ezáltal hazánk a kőolajtermelő államok sorába léphetett. Ez P a p p Simon elévülhetetlen érdeme. Megalakult a MAORT, melynek főgeológusa, majd vezérigazgatója volt nyugdíjba vonulásáig (1947). Előttünk áll egy eredményekben gazdag, de küzdelmekkel is terhelt életpálya, mely sikerekben és megpróbáltatásokban egyaránt bővelkedik. Sikereit, eredményeit céltudatos, kitartó munkásságának és szaktudásának köszönheti. Most amikor a magyar föld megismerésén fáradozó geológusok jókívánságait nem hervadó csokorba szedve köszöntjük P a p p Simont, hangsúlyozzuk, hogy úttörő tevé- kenységét valamennyien nagyra értékeljük és szeretettel kívánunk számára jó egészséget és jószerencsét ! C s i k y Gábor Hírek, ismertetések 481 Manilici, V. G i u s c á , D. Stiopol, V.: Studiul zácániintului de la Baia Sprie (Reg.) Baia Maré, (A Baia Sprie-i ércesedés tanulmányozása) . Memoriile Coinitetului Geologic. Vol. VII. Bucure^ti 1965. A felsőbányái (Baia Sprie) ércesedéssel kapcsolatban a 18 — 19 — 20. század folya- mán több mint 80 munka jelent meg, összefoglaló monográfia azonban nem készült. A könyv első monografikus összefoglalása a régi és új földtani, bányászati adatoknak, amelyek az érctelep földtani, kőzettani, ércgenetikai, tektonikai viszonyaira, az érc- telep kifejlődésére, mineralizációjára vonatkoznak. Külön értéke a Felsőbányára vonat- kozó új geotermometriai és geokémiai adatok összefoglaló ismertetése. A korszerű, hézag- pótló monográfiát 17 oldal francia összefoglalás, szines földtani térkép, 2 diagram, 78 ábra, 23 táblázatos összeállitás, XVIII. fotótábla egészíti ki. A mellékelt gazdag irodalmi jegyzék a régi magyar irodalom legfontosabb munkáit is felsorolja. S z. F u x S a v u, H.: Masivul eruptív de la Birzava (Muntii Drocea) (A Birzava-i [Drócsa-hegység] eruptív tömb). Memoriile Comitetului Geologic. Vol, VIII. Bucuresti 1965. összefoglaló munka a Hegyes-Drócsa-hegység Bírzava-i (Berzova) magmás komplexumról. Szerző részletesen korszerű kőzettani szemlélettel ismerteti nemcsak a berzovai magmás kőzeteket, hanem a velük kapcsolatos epimetamorf komplexumot (metamorf izált geoszinklinális üledékek és ofiolitok ) is. A magmás kőzeteket diorit, szienit, gránit, alkáligránit, intruziók képviselik s velük kapcsolatban hibrid kőzetek, a kontaktuson arterifés migmatitok is megjelennek. A magmatizmus befejező ritmusként alkáli metaszomatózis (földpátosodás, biotitosodás, epidotosodás) is jelentkezik. Az ó- paleozóos geoszinklinális üledékei és ofiolitos magmatitjai a breton fázisban metamorf izá- lódtak, amikor késő orogén intruziók nyomultak beléjük. . Az összefoglaló munkát 14 oldal francia összefoglalás, színes földtani térkép, szel- vények, 78. ábra, 53 táblázatos összeállitás, XI. fotótábla egészíti ki. S z. F u x Ridulescu, Dán — Pimitrescu’, Radu: Mineralogia topográf ica a Rominiei (Románia ásvány-előfordulásai) . Editura Academiei Republicii Socialiste Romíné. 1966. 1 — 376 oldal, x térkép melléklettel. Az ásványokban oly gazdag Románia ásványvilágának első összefoglaló feldolgo- zása igen nagy feladat elé áhította a munka szerzőit, kik a könyvben hazájuk ásványtopog- rafiai megismerésének alapjait rakták le. A rövid előszó után a 16—316. oldalakon tárgyalják, betűrendben, a Romániából eddig ismert ásványfajokat. A 317 — 320 oldalakon az egyes lelőhelyek régebbi (nagyobb- részt magyar) és mai neveit adják. A 321 — 324. oldalakon az egyes lelőhelyeket említik meg betűrendben, minden lelőhelynél felsorolva, — ugyancsak betűrendben — az ott elő- forduló ásványokat. Végül, a 346 — 376. oldalakon bibliográfiát találunk. Tekintve Románia nemcsak gazdaságüag hasznosítható, részben már az ókor óta bányászott, de szép és tudományos szempontból is érdekes ásványvilágát, óriási a velük foglalkozó szakirodalom. Nemcsak ezt a nagy szakirodalmat kellett szerzőknek áttanul- mányozniok, de meg kehett ismerkedniük a gazdag ásványvilágot őrző gyűjtemények anyagával, be kehett jámiok már felhagyott és még üzemben levő bányaheíyeket. Hogy mennyire tettek mindeme követelményeknek eleget, nem tudom pontosan megállapítani, azt azonban igen, hogy a bibliográfia meglehetősen hiányos. Már első megtekintésre 83 olyan munkát találtam, melyek — fontosságuk ellenére — hiányoznak a 346 — 376 oldala- kon felsorolt munkák közül. Előfordul az is, hogy a mű a bibliográfiába fel van véve, de az érintett ásvány tárgyalásánál nem vették figyelembe. Az az eset is előfordul, hogy a bibliográf iában helyesen citált dolgozat eredménye helytelenül került a szövegbe. Pl. a bibliográfiában helyesen citált (358. o.) „Altait írom Sztanizsa”, az altait tárgyalásánál helytelenül, mint Sacaramb (Nagyság)-ról származó van tárgyalva. A csiklovait-nál (114. o.) sem a kristályformák, sem az 1., 2. szám alatt közölt elemzések nem a csiklovaitra, hanem a tetradimitre vonatkoznak. 7 Földtani Közlöny 482 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 4. füzet Kimaradt Románia ásványai közül a herjai cronstedtit, a felsőbányái gorceixit, a sósmezői hatchetin és kihagytak több érdekes, feldolgozott előfordulást is. Egyes, igen gyakori, de fontos ásványt (kvarc, kalcit, gránát, amfibol, gipsz stb.) siunmásan intéznek el, részletesebb tárgyalás nélkül, pedig több szerző igen értékes és érdekes adatot közöl romániai lelőhelyek ezen ásványairól. Kár, hogy a munka nem közöl fényképet, kristályrajzokat, ércmikroszkóp felvé- teleket, ezek nagy mértékben emelnék a nagyon szükséges, minden mineralógust, geo- kémikust, bányászt nagy mértékben érdeklő munka értékét. D r. K o c h Sándor D r. K r u t a, Th.s Moravske merosty a jajich literatura 1940—65. (A morvaországi ásvá- nyok és azok irodalma) Vydává Moravské Musemn v Brné. 1966. Az igen szép kiállítású, kis kvart alakú, 1—379 oldal terjedelmű, I — XXX tábla fotóval illusztrált mű kiegészítője az 1953-ban megjelent. Dr. Burkart, E. : Mah- rens Minerale mid ihre Literatur című hatalmas (1 — 1005 oldal) munkának (ismertetve a Földtani Közlöny LXXXVII. k. 354. oldal). K r u t a újonnan megjelent műve a Morvaországban régebben ismert lelőhelyek- ről 1940 — 65 között új abban talált és az azóta újonnan feltárt lelőhelyekről megismert ásványokat tárgyalja. D r. K r u t a, a brnoi Moravske Musemn Ásványtárának igaz- gatója, lelkes gyűjtő, ki — mint művének előszavában említi — minden morvaországi lelőhelyet többször meglátogatott az utolsó két és fél évtizedben és így a saját tapasztalatai alapján állíthatta össze példásan pontos alapos topográfiái munkáját. Az öt (cseh, orosz, angol, német, francia) nyelven közölt előszó (5 — 14 oldat) után röviden adja az ásványtan történetét Morvaországban, felsorolva időrendben az ott dol- gozott mineralógusokat (15 — 24. oldal), majd a 27 — 42. oldalon az 1940—1965. évi iro- dalmat találjuk (I. rész). A mű 45 — 298 oldalán (II. rész) sorakoztatja fel, betűrendben, a morvaországi jelőhelyeket és ismerteti az ott újonnan feltalált vagy újabban vizsgált ásványokat. Őszinte csodálkozással látjuk, hogy a felsorolt 1348 lelőhely közül 536-ot az utolsó huszonöt esztendő alatt ismertek meg, illetve tártak fel. Ezekről a lelőhelyekről összesen 317 ásványfajt ismertet a szerző. Az ásványokban gazdag lelőhelyek nagyrészt a Cseh — Morva Határhegység, illetve a Cseh Masszívum területére esnek és ásványaik jelentős hányada pegmatitokkal, illetve szerpentinitekkel kapcsolatos. Igen jó megoldás, hogy a mai, hivatalos helynevek mellé mindenütt odateszi záró- jelben a lelőhely régebbi- és a hozzá legközelebb fekvő nagy város nevét. Az újonnan megismert lelőhelyeket háromszöggel jelöli, a kristályosodottan is talált ásványok mellé x, a kristálycsoportokban előfordulók mellé xx jelet illeszt. Minden ásványnál hivatkozik (zárójelbe illesztett számmal) az illető ásvánnyal foglalkozó és az említett irodalmi jegyzékben felsorolt művekre, melynek fő eredményeit szintén közli a fejezet megfelelő helyén. A jól áttekinthető, példás precizitással megírt fejezet képezi a munka gerincét. A következő (III. rész), 301 — 345. oldal, a Morvaországban előforduló ásványfajo- kat és változatokat adja betűrendben, minden ásványnál felsorolja, ugyancsak betűrend- ben, a lelőhelyeket, hol az illető ásványfaj vagy változat előfordul. A IV. rész, a 349 — 360. oldalon, a már felhagyott és a ma is működő morvaországi bányahelyek jegyzékét tartalmazza. Elsőül az arany, majd az ólom-ezüst, ólom-cink- ezüst, cink, réz, antimon-arzén, a vasércek (a piritet is ideszámítva), a mangán, króm, titánércek, majd a nem érces ásványok bányahelyeit sorolja fel. Az V. rész a 363 — 373. oldalon, a lelőhelyek névsorszerinti jegyzékét adja, minden 1940 óta megismert lelőhelyet háromszög jelez. Végül a Morvaországból ismert ásványok betűrendes összeállítása következik a 375 — 378. oldalakon. Itt is háromszög jelzi azokat az ásványfajokat, melyeket 1940 óta találtak meg Morvaország területén. Ha tudjuk, hogy a Morvaország területén előfor- duló 317 ásványfaj és változat közül 85-öt 1940 óta találtak meg az ott dolgozó kollégák, csak őszinte elismeréssel adózhatunk kitűnő munkájuknak. A harminc tábla kitűnően sikerült fotókban mutatja be Morvaország egyes érde- kesebb ásványelőfordulási helyeit és néhány ásványát. A munkát 6 térkép melléklet kíséri. Az elsőn a Morvaországban 1940-ig ismert, a másodikon az 1940 — 65 között feltárt ásványlelőhelyeket, a harmadikon a legfontosabb Hírek, ismertetések 483 morvaországi érctelepeket, a negyediken a pegmatitokkal, az ötödiken a szerpentinitek- kel kapcsolatos lelőhelyeket, a hatodikon nemérces ásványi nyersanyagok lelőhelyeit mutatja be a szerző. Az igen szép kiállítású, könnyen kezelhető, nagyon szükséges és kiváló munka méltán dicséri szerzőjét dr. Thomas K r u t á t. D r. Koch Sándor Majzon: L. Foraminifera vizsgálatok (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1966) Az öröm, tisztelet és elismerés együttes érzésével vesszük kézbe Majzon László Akadémiai Kiadónál megjelent „Foraminifera vizsgálatok” c. hatalmas kötetét. Szép kiállításban, kivételesen jó papíroson, a szemléltető rajzok, fényképek kielégítő tömegé- vel. Négy évtizedes fokozatosan kiérlelt és nagyratört tudományos munka továbbfejlesz- tésre serkentő összegezését. Szerző a magyar Fora/mm/em- vizsgál átok alapítójának és nemzetközileg elismert, klasszikus nagyságának, H a n t k e n Miksának századvégi halálával félbeszakadt működését, több évtizedes pangás után újraélesztette, korszerű eszközökkel és módszerekkel, ugyancsak nemzetközi szinten, a példamutató tevékeny munkájával, tudományos és gyakorlati hasznosságú széleskörű magyar iskolává növelte. Ezt tanúsítja ez a kötet nemcsak méreteivel (940 oldal), hanem főként belső tartalmával, ami szerény címénél sokkal többet jelent. Ezt a címet tehát hibájául kell minősítenünk. Nem lehet célunk ezúttal ennek a gazdag tartalomnak részletekbe menő ismerte- tése; csak néhány általános észrevételre szorítkozunk, annál is inkább, mivel a közel egyharmadot kitevő rendszertani rész előreláthatólag külön szakmai megítélésre kerül. Az érdeklődésünket joggal felcsigázó rövid előszó és bevezetés után öt részre osztott mű rövid befejezéssel zárul, ami után még az olvasást ésjértelmező használatot megkönnyítő rendszertani névmutató, szakszótár és általános szakkifejezések gyűjteménye (897 — 929. old.) következik. A két utóbbi a latin— görög szavak nyelvtani magyarázatával és a szavak fogalmi értelmezésével foglalkozik. Ezekben a szerző Szabó József nyomdoká- ban készülőben levő Földtani értehnező szótárunk számára is sok megvitatásra alkalmas segítséget nyújt. Az első rész: A Foramim/mi- vizsgálatok tudománytörténete (19 — 47. old.), a második rész: Általános ismeretek (47 — 247. old.), a harmadik rész: Az anyagfeldolgozás vizsgálati módszerei (247 — 273. old.), a negyedik rész: Rendszertan (247 — 549. old.), az ötödik rész: A Foraminiferák rétegtana (549 — 893. old.) fejezetcímekkel, a gazdag tarta- lom jól átgondolt tárgyalási menetét adja. Észszerű tagolásban, egy-egy részletet különál- lóan is érthető olvasmányos modorban. Külön figyelmet érdemel a szerző által „parányős- lénytan” névvel jelölt tárgykör egészének széleskörű tudománytörténeti aláfestése, ami nélkülözhetetlen előismereti követelménye minden hasonló összefoglaló munkának, sőt részlettanulmányok korszerű leírásának. Ezen belül külön ismerteti a magyarországi Foramim/era -vizsgálatok történetét, múltját, H a n t k e n M. szerepének kiemelésével és jellegzetes arcképével, nemcsak halhatatlan emlékének ajánlásául, de „tiszteletadás a múltnak, egyben követésre váró előremutatás a jövőnek is”. Ebben az értékelésben mindannyian változatlanul egyetértünk. Valamint a „magyarországi Foraminiferák rétegtana” alcímet viselő hazai Foraminifera- faunaelemek földtani korok szerinti részle- tes ismertetéssel is, ami a könyv tartalmának központi része. (Megjegyezzük azonban, hogy itt a Foraminifera faunaelemek tér- és időbeli megjelenésére nem alkalmazható a rétegtan kifejezés, átvitt értelemben sem.) Az általános ismeretek c. második rész az általános őslénytan korszerű szemléle- tében nálunk egészen újszerűén tárgyalja az egysejtű élőlények életjelenségeit, életfolya- matait, életműködését és életalakulását. Bőven részletezi a megmaradásra alkalmas házak és vázak anyagát, alakját, szerkezeti módját, díszítő elemeit, fejlődési összefüggé- sét. Megragadó az életmód és életkörülmények jellemzése, aminek vizsgálata az élőkből kiindulóan, az ökológia külön tudományágára tartozik. Végül fejlődéstörténeti össze- függésben, a földtani időszakokban egymásrakö vetkező faunaelemek ismertetése zárja le ezt a részt, különös tekintettel a kistermetű és nagytermetű alakokra és az egyedi, faji, nemzetségi vagy törzsi jellegek megkülönböztetésére. A harmadik rész az anyagvizsgálati eszközökkel és módszerekkel foglalkozik. Ez a rész szakmai oktatási — nevelési — továbbképzési tekintetben nagyon fontos és az isko- lán kívüli érdeklődők számára ismeretterjesztő vonatkozásban, bővítésre érdemes. 7 484 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 4. füzet A negyedik rész a már említett rendszertani részletezés, az ötödik a föntebb jellem- zett „rétegtani” fejezet. Minden részben a tárgyhoz tartozó külön irodalomfölsorolás van, szinte a könyv megjelenéséig terjedően. Végiglapozva és általános részeiben gondosan átolvasva, hiányérzet nélkül, kezdő soraink elismerő értékelésével vehetjük ezt a nagy teljesítményű könyvet. Általános részének minden vonatkozásában gondolkodásra nevelő-serkentő hatású és vitára kész- tető is. Ezt a bevezetőjében hangoztatott célját a szerző érdemlegesen teljesítette. Nem hallgathatjuk el azonban, hogy az egyébként olvasmányos könyv stílusában zavaros, sőt érthetetlen mondatok, helytelen kifejezések maradtak, nagyon sok íráshiba, helyesírási és sajtóhiba van. Személynevek téves, pongyola írásmódjával, idegen szavak váltakozóan eredeti, kiejtés szerinti vagy magyaros, következetlen írásával. A jól összeállított iro- dalomjegyzékben hibás címek, téves évszámok találhatók. Walther J., Ábel O. érdemleges munkái hiányoznak is. Ezek a hibák nem csökkentik ugyan a kiváló könyv értékét, nem is kizárólag a szerző rovására írandók, de súlyosabb megítélés alá esnek annyiban, hogy ez a könyv legalább félévszázadra terjedőleg egyedüli alapmunka a szakmaterületen. Szerzőnek, kiadónak, a nyomda minden dolgozójának ismételt köszöne- tünk mellett, a sokféle szakmai, kiadói, nyelvi, szerkesztői, nyomdai lektorálással, korri- gálással, ezek a hibák elkerülhetők lettek volna s nem kisebbítenék az Akadémiai Kiadó szépségben első helyen álló termelő készségét. Csak dicsérni akartam, és nem kárhoztatni. Dr. Vadász Elemér ' Majzon L.: Foraminifera- vizsgálatok- Budapest, Akadémiai Kiadó, 1966. 939 oldal, 118-tábla, 52 szövegközti ábra. Megjelent a magyar geológusok által régen várt, de mindeddig nélkülözött, a Foraminifera- kutatás teljes ismeretanyagát felölelő magyar nyelvű kézikönyv. A Majzon professzor által írt 939 oldalas, 1 18 kitűnő táblával illusztrált, az Akadémiai Nyomda és Kiadó ügyszerető munkáját dicsérő, szép kiállítású könyv terje- delméhez illő részletes ismertetésére sajnos itt helyünk nincs, ezért csak a tartalom hűsé- ges és rövid elmondására vállalkozhatunk e rövid ismertetésben. A könyv öt részre oszlik. Az első részben (17 — 44. old.) a Foraminif érákra vonat- kozó tudományos megismerés rövid történeti vázlatát kapjuk, megfelelő helyet bizto- - sítva ebben Hantken kiemelkedő tevékenységének és a magyarországi vizsgála- toknak. A második rész az általános ismereteket közli (47 — 205. old.). Ebben a szerző az élő anyagból indul ki s a protoplazma felépítésének és kémiájának ismertetése után részle- tesen foglalkozik az egyes életjelenségekkel. A szaporodáshoz kapcsolva tárgyalja az ivaros és ivartalan szaporodás váltakozásából eredő s a Foraminif éráknál oly nagyfontos- ságú dimorfizmusban, illetve bizonyos esetekben triinorfizmusban megnyilvánuló nem- zedékváltást. A továbbiakban az élő anyag létrehozta ház tanulmányozásába merülhe- tünk el. Itt közli szerző a házfal anyagára és kémiai összetételére vonatkozó ismereteket, majd az alaktani fogalmak és bélyegek (kamrák alakja, belső szerkezet, kamrák elrende- ződése, a becsavarodás iránya, nyílás és pórusok, varratok és köldök, járulékos szerkezeti elemek, méretek és gyakoriság, szín, orientáció) nagyon alapos és szemléletes tárgyalása következik. E fejezetben kapott helyet a rendellenes alakokról és teratológiás jelenségekről szóló, szinte külön tanulmánynak is beillő rész. Külön fejezetet biztosít az életmód és életkörülmények tárgyalására. Elemzi a plankton, nekton és bentosz életmódot, majd jelentős teret ad az ökológiai tényezők (hőmérséklet, mélység, sótartalom, fényviszonyok) diagramokkal, képletekkel s konkrét adatokkal alátámasztott taglalásának. Á „Földtani elterjedés” c. fejezetben a Foraminiferák földtani fejlődéstörténetét vázolja, időben az egyes földtörténeti idő-kategóriákba helyezve, térben pedig elterjedési térképekkel szem- léltetve. A harmadik rész (247 — 274. old.) az anyagfeldolgozás vizsgálati módszereivel fog- lalkozik. Módszeresen taglalja a fosszilizáció és a lelőhelyek kapcsolatát, részletesen ismerteti a gyűjtés technikáját és szabályait, kitér az anyagelőkészítés laboratóriumi eljárásaira (iszapolás, pattintás, csiszolás, orientált metszetek készítése), magára a meg- határozó munkára, majd a már feldolgozott anyag dokumentálására, tárolására és nyil- vántartására ad számos módszert és tanácsot. Hírek, ismertetések 485 A negyedik, 269 oldalt felölelő rész a rendszertané. Ebben először tisztázza az osz- tályozás alapelveit, megjelöli az osztályozási kategóriákat, bevezet a fajok leírásánál nél- külözhetetlen nevezéktani szabályok ismeretébe, útbaigazítást ad a faj leírásához, tár- gyalja az ún. természetes rendszer alapelveit, majd a Foraminiferák osztályozását adja. Itt 10 főcsaládban (Allogromiidea, Astorhizidea, Ammodiscidea, Lituolidea, Fusulinidea, Miliolidea, Nodosariidea, Buliminidea, Rotaliidea, Nummulitidea) 66 család többszáz nemzetségét rendszerezi rövid leírás és 46 tábla kíséretében. Az egyes taxonómiai egy- ségek „bizonyos módosításokkal hasonlók Glaessner, a szovjet kutatók, Pokorny ésCushman rendszertani beosztásaihoz”. Szerző minden családnál figyelembe veszi az odatartozó génuszok tagjainak házfelépítését, fejlődését és földtörténeti elterjedését. A családon belüli törzsfejlődési és a családok közötti származástani kapcsolatokat és összefüggéseket törzsfával szemlélteti. A nemzetségek tárgyalásánál szerepel a szerző, a leírás évszáma, a genotípus és az esetleges szinonimák. Ezt a nemzetség jellegeinek rövid ismertetése és földtörténeti elterjedésére való utalás követi. ,,A felsorolás sorrendje — amint maga a szerző írja — a szerző saját tapasztalatai és az irodalom adatai alapján készült”. Az ábraanyag nagy részét „főleg Galloway, Sigal és a szovjet kutatók legkifejezőbb mintáiból, mindig a legmegfelelőbbeket választva” vette át. A könyv legterjedelmesebb (549 — 894. old.) része az ötödik, mely a Foraminiferák rétegtanát tárgyalja. Két kisebb, bevezető fejezettől eltekintve, e rész nem más mint a magyarországi Foraminiferák rétegtana. S ez rendkívül fontos. Ugyanis ez az első össze- foglalása annak a hatalmas rétegtani anyagnak, mely a nagyszámú részpublikációban szinte áttekinthetetlenül kallódott eddig irodalmunkban. Itt most időrendi sorrendbe összegyűjtve és értékelve kapjuk készen ez értékes anyagot. A karbon és perm Foramini- fera- rétegtana után a mezozóos faimák kerülnek tárgyalásra. Az egyes időszakokon (triász, jura, kréta) belül regionálisan is elemzi a Foraminifera- asszociációkat. A kréta ismertetésénél külön említést érdemel a kréta foraminiferás üledékeinek ősföldrajzáról és a fauna kapcsolatairól, továbbá a Nummulitidae fajok krétában való előfordulásáról szóló érdekes és értékes eszmefuttatás. A kainozoikum taglalásánál az eocén, oligocén, miocén és a miocénnél fiatalabb rétegek Foraminiferái a tárgyalás sorrendje. Mindegyik koron belül területegységenként s ismét azon belül emeletenként, illetve szintenként ismerteti a jellegzetes Foraminifera- faimákat, azok fejlődéstörténetét és a szomszédos területek faimájával való kapcsolatait. Az oligocénnél az oligocén rétegek kifejlődés- típusairól, a miocénnél a Candorbulinák elterjedéséről kapunk még külön tájékoztatást egy-egy fejezetben. Minden időszak, illetve kor Foraminifera- faunája rétegtani elterjedését áttekintő táblázat, magát a Foraminifera- faunát 72 nagyon szép tábla mutatja be. A mimkát rendszertani tárgymutató (szívesen vettünk volna egy szerző-mutatót is) és az idegen nyelvű szakkifejezések magyar jelentését adó 28 oldalas, nagyon hasznos szakszótár egészíti ki. Az egyes fejezetek után közölt irodalom gazdag (67 oldal terjedelmű) s zömben 1960-ig — a kézirat ’ezárásának nyilvánvaló időpontjáig — megjelent műveket tar- talmazza. Kecskeméti Tibor T JiyuiKO, B. B. - KJiHTOieHKO, H. . — KpaiwapeHKO, B. H.— Ma«- CHMOB, C. Jl. MnpBHHCK8H, M. B..' TeOJIOrKH He(j)THHHbIX H ra30BHX MeCTO) po>KfleHHH ynpaHCKOft CCP (Az Ukrán SzSzK kőolaj és földgázelőfordulásainak földtana- Moszkva, 1963. pp. 1—316, 1 1 o ábrával. Ukrajna szénhidrogénkutatása még a múlt századra nyúlik vissza. Az elmúlt másfél évtizedben azonban — különösen 1955 óta a kutatások volumene megsokszorozó- dott, s számos új nagy előfordulást fedeztek fel. E kutatások eredményeit foglalja össze az ismertetett mű. A köztársaságban egy keleti, egy nyugati és egy déli kőolajprovincia mutatható ki. A könyv ezt a csoportosítást követi, s először a területek megismerésének történetét, majd a rétegtani és tektonikai viszonyokat, s a földtani fejlődéstörténetet tárgyalva tér rá a szénhidrogén szempontjából való jellemzésre, s az általános perspektívákra. Ez után foglalkozik az egyes előfordulásokkal, külön-külön ismertetve az ottani kutatások tör- ténetét és fő eredményeit, a szénhidrogén-tartalmú szintek elhelyezkedését, a kőolaj és földgáz minőségi jellemzőit, a fő paramétereket (vastagság, porozitás, nyomás stb.). A fontosabb területekről számos térkép és szelvény is készült, a könyv elején pedig az álta- lános kőolaj földtani viszonyokat ismerteti több ábra. 486 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 4. füzet Kelet-Ukrajnában, ahol a felszíni kifejlődés nem utal szénhidrogénekre, S a t szíj alapvető munkássága után (1931) indultak meg a szénhidrogénkutatások, s külö- nösen 1956 óta folynak nagy erővel. A fúrási átlagmélység 2400 m, a fő szénhidrogén- tartalmú szintek a terület északi és déli részén a karbonban, a középsőn a permben helyezkednek el. Alárendelten azonban a mezozoikumban is találkozunk kőolaj — ill. földgázképződéssel. E területről 18 előfordulást ismertet részletesen a könyv. A kőolaj - tartó szintek mélysége egy kivételével 1800—2300 m, a földgázé 600 — 3000 m. Nyugat-Ukrajnában a szovjet tudósok 1939 óta foglalkoznak szénhidrogénkuta- tással. Nagy ütemben 1949—1955 közt, majd 1958 óta még fokozottabban folynak a kutatások. A fúrási átlagmélység 2000 m körüli. A fő produktív szintek a Kárpáti külső-övben a tortonai és helvéti korszakokra, a belső övben az eocén és oligocénkorokra, a szkiba-övben pedig az eocénre esnek. A jura és kréta kevés szénhidrogén szintet tartalmaz. A kőolaj -tartalmú szintek mélysége egy kivételével nem haladja meg az 1000 m-t, a gázelőfordulások kettő kivételével 1200 m-nél kisebb mélységben vannak. A területről a szerzők 26 előfordulást ismertetnek. A dél-ukrajnai szénhidrogén-provinciában (Kercs-félsziget) 15 előfordulás isme- retes. A kutatások a Kercs-félszigeten már a múlt század közepén megindultak. A kutatás üteme ezért érthetően kisebb az előző két területhez képest. A fúrási átlagmélység 1800 m körüli. A szénhidrogénképződés fő időszaka az eocén utánra esik, ismeretes azonban kőolaj, de főleg földgáz az eocénből, paleocénből, sőt az alsókrétából is. A mű jó áttekintést ad a Szovjetuniónak hazánkhoz legközelebb eső területéről kőolajföldtani szempontból, így bizonyára érdeklődésre számíthat szakembereink részé- ről. Az anyag áttekintését megkönnyíti a sok ősföldrajzi térkép, helyi szelvény illetve térképvázlat. Benkő Ferenc HaceflKHH, B. B.: Boflocoflepxomwe ByjixaHimecKHe CTex-ia khcjioto cocTaBa hx re- He3HC h H3MeHeHnfl (Víztartalmú savanyú vulkáni üvegek, keletkezésük és változásuk.) Moszkva, 1963. 196 oldal, 69 táblázat, 32 szövegközti ábra, 12 táblán 55 fényképmelléklet. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája ércteleptani — ásványtani— kőzettani és geokémiai intézetének a nem érces ásványi nyersanyagok területén lefolytatott kutatásai első köteteként jelent meg Naszedkin munkája. A szerző a Szovjetunió területén előforduló perliteket ismerteti kor, azon belül terület szerint, majd azok ásványtani felépítését, különválasztva az effuzív és a hidro- termális ásvány képződést. Az elbontatlan és bontott üvegek kőzettani viszonyainak tisz- tázása után a vulkáni üvegekben lévő könnyen illő komponensekkel foglalkozik, s tér rá a vulkáni üvegek keletkezésének és másodlagos változásainak problémáira. Művét a föld- tani-kőzettani jellegeknek a nyersanyag ipari felhasználhatóságával való összevetésével fejezi be. Megállapításai közül figyelemre méltók, hogy a kainozóos üvegek jobb megtartá- súak, de víz-tartalmuk nagyobb és változatosabb az idősebbeknél. Főleg az idősebb üve- gek közt sok hidrotermális átalakulással keletkezik. Az ép üvegek femikus ásványai általában nagyobb vas-tartalmúak. A perht víz-tartalma elsődleges vagy másodlagos; zömmel az obszidián exogén úton való vízfelvételével keletkezik; az elsődleges vízfelvé- telt csupán korlátozottan tartja lehetségesnek. Sok perlitben találkozunk a kisebb víz- tartalmú obszidián reliktumaival. Az üveges szövetet megőrző kőzetet ért hidrotermális hatás általában alacsony hőmérsékletre utal. A vulkáni üveg gáztartalma a 0,2 — 0,001 mm-es pórusokban helyezkedik el (CO,, N2, H2, F,, Cl2, S2). A sósav hiánya egyidejű vagy utólagos oxidációval magyarázható. A víz az előzőnél kisebb pórusokat foglal el. Az üveg nem stabil termodinamikai rendszer : a felszín közelében aránylag könnyen alumoszilikát, adulár, krisztobalit stb. aggregátummá alakul. A legnagyobb előfordulások effuzív eredetűek, az exploziós és intruzív típus másodrendű jelentőségű, utóbbi nem is ipari. A vulkáni üveg genetikai jellege így alap- vetően meghatározza a nyersanyag gyakorlati fontosságát. Ez az előző mellett függ a kortól és az utólagos változásoktól. Legjobb minőségűek a kainozoikumbeliek. A víz- tartalom mellett fontos tényező a kristályosság foka. 40 — 42% kristálycsira még nem rontja jelentősen az anyag minőségét, viszont 20 — 25%-nyi kristályos anyag már kizárja a Hlyek, ismertetések 487 gyakorlati felhasználás lehetőségét. Nincs gyakorlati jelentősége az obszidiánt és perlitet együtt tartalmazó kőzeteknek (marekanit) sem. A mimka áttekintését megkönnyíti a minden fejezet végén, s a befejezésként közölt rövid összefoglalás. Az irodalomjegyzékben felsorolt 137 szovjet és 61 egyéb munka közt, sajnos csak 2 magyar akad (L i f f a és Ötvös egy-egy cikke). B e n k ő Ferenc KpaTKHft cnpaBOMHHK no MHnepajibHbiM pecypcaw KanHTajiHCTtmecKHX CTpaH (Rövid kézi- könyv a tőkés államok ásványi nyersanyagkészleteiről) Moszkva, 1962. — III. k. Európa: 1 — 120 oldal. Szerkesztette: B ü h o v e r, N. A., Dubovszkij, M. V., Opal- j e v, A. F. A Szovjetunió Központi Földtani Fonójának összeállításában megjelent sorozat négy füzetben országonként ad rövid tájékoztatást az egyes földrészek nyersanyaghely- zetéről, termeléséről. (I. k.: Amerika, II. k.: Ázsia, III. k. Európa; IV. k. Afrika, Auszt- rália és Óceánia). Mindegyük rész általános bevezetővel kezdődik, mely a földrész termelési adatai- val foglalkozik (1959), s a fő felhasználó országokkal. Vázlatosan ismerteti a telepképződés szempontjából legfontosabb földtani jelenségeket, a földrész szerkezeti egységeit, a föld- rész ásványi nyersanyagainak jelentőségét a világ készletében, külön kiemelve a nagy arányban előforduló, s a hiányzó nyersanyagfajtákat, utóbbiakból az exportáló orszá- gokat is. Nyersanyagok szerint kiemeli a legfontosabb államokat. A rövid bevezetés után országonként ismerteti a nyersanyaghelyzetet, először az ország földrajzi és közlekedési helyzetét, gazdasági fejlettségét, ipari struktúráját elemzi. A földtani térképezettség helyzetére vonatkozó adatok után foglalkozik az ország föld- tani felépítésével, főbb szerkezeti egységeivel, illetve jellemzésével, s felsorolja azokat az ásványi nyersanyagokat, melyekben az ország gazdag, valamint azokat, melyek ott nem, vagy gyakorlatilag nem fordulnak elő. Ez után ismerteti nyersanyagok szerint az egyes országokon belül a legfontosabb előfordulásokat, azok földtani helyzetét, kiterjedését, a telepek vastagságát és minőségét, a termelést és a készletek mennyiségét, érceknél a feldolgozás helyét is. Úgyszólván minden jelentősebb országról közöl ásványi nyersanyagtérképet, valamint táblázatokat a készletekről és a termelésről (1957 — 59), illetőleg az export és import alakulásáról (1956— 58). Az európai kötet Monaco és a Vatikáni Állam kivételével minden tőkés állammal foglalkozik. IV. k. Afrika, Ausztrália és Óceánia 1 — 200 oldal. Szerkesztette: Bühover N. A., Dubovszkij M. V., Nyehodcev., N. A. A sorozat befejező kötete 42 afrikai országgal, Ausztráliával, a Haway, Karolina, Marshall- és Fülöp-szigetekkel, Új-Guineával, Új-Zélanddal és Új-Kaledóniával foglal- kozik a már ismertetett módon ill. beosztásban. B e n k ő Ferenc TÁRSULATI ÜGYEK 1966 őszi ülésszakon elhangzott előadások Szeptember 6 — 8. Bauxit Vándorgyűlés, Balatonalmádi Szeptember 6 Pannónia étterem különterem, 9 órakor előadóülés Elnök: N e m e c z Ernő N e in e c z Ernő: Elnöki megnyitó Barnabás Kálmán: Bauxitkutatásaink eredményei és további feladatai V i z y Béla: Bauxitterületeink karszthidrológiája F ü 1 ö p József: A kréta időszak üledékföldtana és ősföldrajzi viszonyai hazánk területén B a 1 k a y Bálint— B á r d o s s y György: A lateritbauxit genetikájának prob- lematikája ifj. D u d i c h Endre— S i k 1 ó s i Lajosné: A fenyőfői, halimbai és iszkaszent- györgyi bauxit geokémiai összehasonlító vizsgálata Szantner Ferenc— S z a b ó Elemér: A móri árok szerkezete a bauxitkuta- tások alapján Fekete György: Szerkezetföldtani vizsgálatok az iszkaszentgyörgyi bauxit- bányákban B i r ó Béla: A halimbai és a nyirádi bauxittelepek karsztos fekvője Tatár János: Neutronkiválásos analízis alkalmazása a bauxit minőségi vizs- gálatánál Balatonalmádi , 15 órakor: A Bauxitkutató Vállalat földtani irodájának, laboratóriumá- nak és kiállításának megtekintése. Szeptember 7. 8 órakor : Tanulmányi kirándulások külön autóbusszal : ,A” kirándulás : Az Iszka-hegy földtani szelvényének megtekintése a hegy déli lábától a Sándor- majori kőfejtőig (vezetők: Komlóssy György, Oravecz János, Puskás János). Kincsesbányai külfejtés megtekintése (bányabeli program külön jelentkezettek számára. Vezető: Bárdos B. Miklós). A Kincses ÍI. bányamező IX. sz. szállító sikló- jánál, valamint a József III. aknánál lévő feltárások megtekintése. Délutáni program : A bitói külfejtés megtekintése. Fehérvárcsurgó— tatárhegyi homokbánya (vezető: Vecsernyés György) Bodajk— kajmáti kőfejtő (vezető: O r a v e c z János). Ba- kony csemye tűzkő vesárok (vezetők: Géczy Barnabás, Konda József). ,,B” kirándulás: Nagyvázsonyi vár megtekintése, Padrag, Gyűr-hegy (vezető: Károly Gyula). Halimba, malomvölgyi külfejtés (vezető: Zenkovits Ferenc). A halimbai bauxit- bánya vágatainak megtekintése (vezető: Biró Béla). Déhitáni program : Nyirád, Izamajor (vezető: Vizy Béla), Sümeg, Mogyorósdomb — Kövesdomb (vezető: Fülöp József). Szeptember 8. 8 órakor : „A” és ,,B” kirándulás együttesen Társulati ügyek 489 Vezetők: Fülöp József, Konda József, K n a u e r József: Eplény, bauxit- külfejtés. Olaszfalu, Fperkés-hegy. Zire, Borzavári-úti kőfejtő Délután : Lókút, Káváshegy Szeptember 19. Elnökségi ülés Pécsett a Mecseki Csoport Vezetőségével Elnök: Neme ez Ernő Napirend: A Mecseki Csoport helyzetének megvitatása Résztvevők száma: 12 Szeptember 29. Mérnökgeológia-Építésföldtani Szakcsoport Vezetőségi ülése Elnök : P a p p Ferenc Napirend: 1966 — 67. évi m unkaterv Résztvevők száma: 4 Október 3. Őslénytani Szakcsoport Vezetőségi ülése Elnök : Csepreghyné Meznerics Ilona Napirend: 1967. évi munkaterv összeállítása Résztvevők száma: 10 Október 3. Őslénytani Szakcsoport előadóülése Elnök : Csepreghyné Meznerics Hona Géczy Barnabás: A Holcophylloceras ultramontanum törzsfejlődéséről Nagy István Zoltán : A gerinchúr (chorda dorsalis) származásiam jelentősége Résztvevők száma: 19 Október 3. Mérnökgeológia-Építésföldtani Szakcsoport közös előadóülése a Szilikátipari Tudományos Egyesülettel Elnök : Erdélyi Imre K 1 a u a, D. (Weimar) : A hárshegyi homokkő kőzettani vizsgálata Résztvevők száma: 18 Október 3. Alapszabály módosító Bizottság ülése Elnök : M a j z o n László Napirend: A társulati alapszabály módosítása Résztvevők száma: 4 Október 5. Oktatási Bizottság ülése Elnök : K r i v á n Pál Napirend: A munkaterv kidolgozása, a Bizottság elé kerülő témák feldolgozási sorrendjének kijelölése Résztvevők száma: 5 Október 10. Alapszabálymódosító Bizottság ülése Elnök : M a j z o n László Napirend: A társulati alapszabály módosítása Résztvevők száma: 3 Október 10. Ásványtan-Geokémiai Szakcsoport előadóülése Elnök : N e m e c z Ernő Vendel Miklós akadémikus, tiszteleti tagot köszönti 70. születésnapja alkal- mából N e m e c z Ernő Csalogovits István: Földtani, kőzettani és geokémiai vizsgálatok a Sopron — Kőszeg — Felsőcsatár-i kristályos alaphegység területén S z a 1 a y Sándor — S á m s o n i Zoltán: Uránium kioldódásának vizsgálata mag- más kőzetek zuzalékából Résztvevők száma: 53 490 Földtani Közlöny, XCVI. kötet, 4. füzet A Magyarhoni Földtani Társulat Mecseki Csoportjának 1966 őszi ülésszakán Pécsett elhangzott előadásai Szeptember ig. Előadóülés Elnök: N e m e c z Ernő V i r á g h Károly— V i n c z e János: A mecseki uránérclelőhely képződésének sajátosságai. Resztvevők száma: 34 A Magyarhoni Földtani Társulat Eszakmagyarországi Csoportjának 1966 őszi ülésszaka Szeptember 22 — 23. Tanulmányút a nógrádi barnakőszénmedencébe Indulás: Szeptember 22, reggel 7 órakor Miskolcról. Salgótarjánban előadások a nógrádi bamakőszénmedence földtani alkatáról. Szeptember 23-án B a r t k ó Lajos főgeológus vezetésével kirándulás a medence föld- tani felépítésének megismerésére. Résztvevők száma: 42 A Magyarhoni Földtani Társulat Középdunántúli Csoportjának 1966 őszi ülésszaka Október 12. Vezetőségi ülés Elnök: Vizy Béla Napirend: 1967. évi munkaterv Résztvevők száma: 7 Október 12. Előadóülés (Balatonalmádi) Elnök: Vizy Béla B u b i c s István: A metamorf rétegösszlet üledékföldtani és kőzettani sajátságai Szabó Elemér: Bauxitkészletek elektronikus módszerű számítása Bejelentések Résztvevők száma: 27 B ú n a II ii in l i ii é : Mátraalji lignitkutató fúrások Tábla XIII. Tábla XIV. B o h n — Havas — Lénává : Fliioreszcenciás vizsgálatok B o h n — H a v a s — L é n á r d : Fluoreszcenciás vizsgálatok Táhla XV.