Földtani Közlöny A Magyarhoni Földtani Társulat folyóirata Bulletin of the Hungárián Geological Society Vol. 126. No. 1 Budapest, 1996 Földtani Közlöny A Magyarhoni Földtani Társulat folyóirata Bulletin of the Hungárián Geological Society Vol. 125. Nos. 3-4 Budapest ISSN 0015-542X Támogatók — Sponsors MÓL Magyar Olaj- és Gázipari Rt., Budapest MÓL Hungárián OH and Gas Co., Budapest Kőolajkutató Rt., Szolnok Drilling Contractor and Service Company Szolnok Rotary Fúrási Rt., Nagykanizsa Rotary Drilling Co. Ltd., Nagykanizsa Primagáz-Hungária Rt., Budapest Prímagáz Hungária Industrial Commercial Company Ltd., Budapest Pro renovanda cultura Hungáriáé alapítvány, Budapest Pro renovanda cultura Hungáriáé foundation, Budapest Felelős szerkesztő és kiadó Responsible editor and publisher-in-charge Bérczi István elnök — president Technikai szerkesztő — technical editor Kaszap András A szerkesztőbizottság tagjai — Editoriul board Árkai Péter, Császár Géza, Dudich Endre, Greschik Gyula, Horváth Ferenc, Kecskeméti Tibor, Mindszentit Andrea, Vörös Attila E szám lektorai voltak: Árkai Péter, Balázs Endre, Cserepesné Meszéna Bernadett, Gálos Mikló, Gyarmati Pál, Hámor Géza, Hertelendy Ede, Jámbor Áron, Kovács-Pálffy Péter, Molnár Ferenc, Müller Pál, Pogácsás György, Szalay Árpád, Viczián István Kérjük a kéziratokat az alábbi címre küldjék Please send manuseripts to Magyarhoni Földtani Társulat, 1027 Budapest, Fő u. 68. Földtani Közlöny is abstraeted and indexed in GeoRef (Washington) Pascal Folio (Orleans) Zentralblatt für Palaontalogie (Stuttgart), Referativny Zhurnal (Moscow) and Geológiai és Geofizikai Szakirodalmi Tájékoztató (Budapest). Földtani Közlöny 126/1, 1-23 (1996) Budapest Adalékok a délkelet-dunántúli polimetamorf aljzat megismeréséhez New résülts on the research of polymetamorphic basement of South-East Transdanubia Király Edit* (4 ábra, 5 táblázat, 5 tábla) Kcy words: amphibole, restite, geothermobarometry Abstract South-East Transdanubia is a part of the Tisia mícrocontinent. Metamorphites of this area have complex, polymetamorphic history. The first metamorphic event (1) is a Barrow-type, almandine-ajnphibolite facies metamorphism recognised in Görcsöny Area and it might be marked on western Mecsek Mountains. The P-T conditions of this phase are: 552-592 °C and 5-7 kbar by Plyusnina's thermobarometry and 580-630 °C by Blundy & Holland's themiometry while gr-hbl pairs indicate 595-648 °C (Graham & Powell, 1984). Most of the clinopyroxenes (ferro-diopside) and amphiboles often with zoning (írom actinolite to magnesio-hornblende and írom silidc edenite to edeniüc homblende) developed under médium temperature and low pressure condition of the second event (2). (Somé of exsolved dinopyroxenes in amphiboles containing a little chromium were texturally differentfrom these.) The temperature from amphiboles and plagioclases developing during the second stage ranges between 540 °C and 560 °C below 2 kbar (Plyusnina's method) and between 416 °C and 529 °C (Blundy & Holland's method). Clinopyroxenes partly or totally altered to amphibole aggregates on cooling. Clinopyroxenes may indicate the highest temperature of this stage bút the temperature obtained from amphiboles must be lower. The temperature of melting (685 °C) may be very close to that where dinopyroxenes appear. This stage is correlated with granittzatíon. The alterations (3) of amphibole and pyroxene to biotite and the plagioclase to microcline are the indicators of the potassium metasomatism (Buda, 1985). It was followed by a retrograde greenschist fades metamorphism (4). In restites amphibole aggregates were replaced by píagiodase-caláte-chlorite-quartz aggregates. in western Mecsek Mountains and Görcsöny Area samples fibres of actinolite were developed parallel to 'c' axis of amphibole lath. This latter phase can be investigated in all samples. Manuscript received: 3th November, 1994 Összefoglalás A délkelet-dunántúli aljzat tektonikailag elkülönült területein 4 metamorf-metaszomaükus eseményt lehet nyomon követni: egy Barrow típusú, almandin-amfibolit fádesű fázist (1) a Gör- csönyi-hátságon (5-7 kbar, 552—648 °C), valamint feltételezhető a Nyugat-Mecsekben (6-8 kbar, 519-603 °C) is. A második fázis (2) a gránitosodással egyidejű közepes fokú, kis nyomású meta- * Magyar Állami Földtani Intézet. 1143 Budapest XIV. Stefánia út 14. 2 Földtani Közlöny 126/1 morfózis a resztitekben (<2 kbar, 416-560 °C) - ahol a hőmérséklet csökkenésével egy folyamatos diopszid -> amfibol epidot-klorit-plagioklász átalakulás figyelhető meg - és feltehetően a Nyugat-Mecsekben (23 kbar, 548-603 °C), valamint a Mecsekalja vonal kőzeteiben nyomozható. Az ezt követő káli-metaszomatózis (3) a resztitekben biotit és mikroklin képződéssel járt. Az utolsó, retrográd, kis nyomású alacsony hőmérsékletű fázis (4) egységesen az egész régiót érte. Bevezetés A délkelet-dunántúli aljzat polimetamorf kőzeteinek rossz feltártsága és tek¬ tonikus feldaraboltsága megnehezítik fejlődéstörténetük rekonstrukcióját. Négy, tektonikailag elkülönült terület (Nyugat-Mecsek, Görcsönyi-hátság, Me¬ csekalja vonal, Mórágyi rög) amfibol tartalmú mintáinak mikroszkópi és elekt- ron-mikroszondás vizsgálataival próbáltam választ keresni az egyes metamorf fázisok sorrendiségére és geotermobarométerek alkalmazásával ezek pontos nyomás és hőmérséklet (P-T) viszonyaira. A vizsgálatok alapjául szolgált minták az 1. ábrán bejelölt fúrásokból (Gyód-3, Ibafa-1, Ibafa-3, 9016, Almáskeresztúr-5) és felszínről Bátaapátiból, a mórágyi szintezési alappont feltárásából (A), a mórágyi szabadidőközpontból (M) és az erdősmecskei kőfejtőből (E) származnak. Módszerek Vékonycsiszolatos megfigyelések során meghatároztam az egyes metamorf fázisokhoz tartozó ásványtársulásokat és ásványreakciókat, valamint megpró¬ báltam az egyes folyamatok között időrendiséget megállapítani. Különös fi¬ gyelmet fordítottam annak vizsgálatára, hogy a minták szövete egyensúlyi-e. Általában csak a csiszolat kisebb részei mutattak egyensúlyt, egyenes, többnyire 120°-os hármas szemcsehatárral, reakciószegély nélkül. A Mecsekalja vonal te¬ rületéről vett mintákban azonban nem volt egyensúly. Az amfibolok zónásak voltak, a szemcsehatárokon egyenetlenek, gyakran reakciószegéllyel. A szöveti vizsgálatokat követően kiválogattam a közel egyensúlyban lévő ásványtársulásokból homblende-plagioklász és hornblende-gránát ásványpᬠrokat elektron-mikroszondás elemzésekre. Az elemzések az ELTE Kőzettan- Geokémiai Tanszéken készültek, AMRAY 1830 I/T6, EDAX PV 9800 energia diszperzív rendszerű (20kV, 2 nA) készülékkel. A színes elegyrészek elemzéseit a különböző generációk elkülönítésére használtam fel, míg a hornblende-pla- gioklász és hornblende-gránát ásványpárokból képződési hőmérsékletet szᬠmoltam Plyusnina (1982), Blundy & Holland (1990) és Graham & Pgwell (1989) módszerével. A zónás amfibolokból relatív nyomás- és hőmérsékletvál¬ tozásra következtettem. Király E,:A délkelet-dunántúli polimetamorf aljzat 3 1. ábra, A délkelet-dunántúli alaphegység egyszerűsített földtani térképe. Szederkényi (1974) után, a mintavételezési pontok megjelölésével. Jelmagyarázat: 1. gránit a felszínen, 2. fedett gránit, 3. fedett kristályos aljzat, 4. fedett ultrabázitok, 5. törésvonal, 6. feltolódás Fig. 1. Reduced geological map of the South-East Transdanubia basement (Szederkényi, 1974). Le gén d; 1. gránité, 2. covered gránité, 3. covered crystalline basement, 4. covered ultramafic rocks, 5, fault, 6. reverse fault Földtani áttekintés Már az 1800-as évek elején (KITA1BEL Pál és BEUDANT) felfigyeltek metamorfit kavicsokra Délkelet-Dunántúlon. Több metamorf fázis meglétére VADÁSZ (1935) hívta fel a figyelmet, monográfiájában. A későbbi kutatások általában két metamorf eseményt különítettek el: egy általában gránitosodással egybe¬ kötött amfibolit fáciesűt és ezt követően egy retrográd zöldpala fáciesűt (GHA- nem és Ravaszné-Baranyai (1969), Szederkényi (1974), Szalay (1977)). JaNTSKY (1979) két amfibolit fáciest, a fiatalabbat ultrametamorfózissal, majd egy zöldpala fáciest különített el. Az egyes metamorf fázisok feltételezett korait és sporadikus koradatait az I. táblázat tartalmazza. A feltehetően legidősebb metamorfózis egy Barrow típusú, almandin-amfi- bolit fáciesű, DNy-ról ÉK-felé haladó progresszív átalakulás volt, amely első¬ sorban a Görcsönyi-hátságon (SZEDERKÉNYI 1974) jelentkezik, de megvan a So- mogy-Dráva-medencében (ÁRKAI 1984, TÖRÖK 1992), a Derecskéi süllyedőkben (ÁRKAI et al. 1985) és a Duna-Tisza közén is (SZEDERKÉNYI 1984, ÁRKAI et al. 4 Földtani Közlöny 126/3 A polimetamorfózis koradatai irodalmi adatok alpján Radiometric nges of polymetamorphism from literature I. táblázat - Table I SZERZŐK (Régió) 1. MET. CIKLUS 2. MET.CIKLUS 3. MET.CIKLUS SZEDERKÉNYI (1974) proterozóikum alsó karbon szudétai vagy ausztriai fázis variszkuszi (DK-Dunántúl) I. grániíosodás 11. grániíosodás a fillit öv begyűrődése SZALAY (1977) (Alföld) amfibolit fáciesű, reg. met., szinkin. migmatitosodással (granodiorit) zöldpala fáciesű retrográd metamorfózis, milonitosodás Si-, K-, Na- metaszomatózis, késő kinematikus grámtmtrúziók KOVÁCH-SVINGOR (1977) 403-273 Ma (Sr/Rb) (Pannon medence) anatexis JANTSKY (1979) 1500-1200 Ma gotidák 1200-1000 Ma dalslandi 700-520 Ma felső rifei (DK-Dunántól) amfibolit fáciesű regionális met. amfibolit fáciesű ultrametamorfózis zöldpala fáciesű regionális met. ÁRVA-SÓS-BALOGH (1979) 356-310 Ma (K/Ar[ musz, amí]) 306±6 Ma (K/Ar[musz]) 288 ±10 Ma (K/Arfbil) SZEDERKÉNYI (1984) (Alföld) variszkuszi Barrow-típ. progr. szakasz, kataklázis (gránitban nincs) alpi retrográd klorit és albit képződés K-metaszomatózis BUDA (1985) 365 ±8 Ma (U/Pb) 329 ±11 Ma (K/Ar[bi]) 340 Ma (K/Ar[amf)) 298-288 Ma K/Ar mikroklinen 231-193 Ma (K/Ar[bi,amfl) (Mórágyi-dombság) gránitosodás variszkuszi kollíziós szakasz retrográd metamorfózis ÁRKAI et al.(1985) prevariszkuszi vagy idősebb variszkuszi variszkuszi variszkuszi vagy alpi (D-M agyarország) almandin-amfibolit fáciesű (530-580°C, közepes nyomás) grániíosodás retrográd metamorfózis (bi és hbl izográd között) retrográd metamorfózis (<450°C) (bi - biotit, musz - muszkovit, amf - amfíbol, hbl - hornblende, reg. - regionális, met - metamorfózis, szinkin.- szinkinematikus) (bi - biotite, amf - amphibole, hbl - hornblende, reg. met. - régiónál metamorphism, szinkin. - synkinematic) Király E.:A délkelet-dunántúli polimetamorf aljzat 5 1985). Ezen a területen a legmagasabb metamorf fokot elért kőzet az eklogit (RAVASZ-BARANYAI 1969). Gránitosodásra utaló jelenségek nincsenek itt, ellen¬ tétben a mórágyi gránitosodott vonulattal, amelyet a szalatnaki törés választ el a Görcsönyi-hátság kristályos aljzatától (SZEDERKÉNYI 1974). A gránitosodás és a közepes hőmérsékletű, kis nyomású metamorfózis a Szek¬ szárdi-dombságon jelentkezik legegyértelműbben. A mórágyi gránitvonulatról PETERS (1852) adott először leírást. JANTSKY (1950) a mórágyi vonulat északi pereméről milonitos, kataklázos szövetet írt le, valamint felismerte az erdős- mecskei-bátaapáti amfibolit vonulatot az ófalui fillitövben. A fillitöv csapása párhuzamos az alpi "Mecsekalja-vonallal" (Szederkényi 1974). Szederkényi (1983) geokémiai vizsgálatai alapján mind a Görcsönyi-hátság amfibolitjai, mind az ófalui amfibolitok és metavulkanitok tholeiites összetételű vulkano- szediment összlethez tartoznak, ez utóbbiban azonban több az üledékes jelleg. Kémiai összetételük megegyezik több, korai paleozóos geoszinklinális spílites- keratofíres magmatizmusának kémiai összetételével. Legutóbbi kutatások a te¬ rületen az ÁRKAI és NAGY (sajtó alatt) által vizsgált resztitek és milonitosodott amfibolitok Erdősmecskéről. A milonitosodás egy amfibolit fáciesű progresszív fázis eredménye. Elkülöníti a milonitosodott amfibolitok amfiboljait a resztitek amfiboljaitól. Míg a milonitosodott területen az amfibol főleg magnézio-horn- blende összetételű, a resztitekben aktinolit vagy aktinolitos hornblende. Ez utóbbi progresszív jellegét a szerző csak alacsony hőmérsékleten végbement szételegyedés, ill. szilárd fázisú átalakulás eredményének tekinti, amely minden addigi metamorf fázis nyomát felülbélyegzi. A kétféle kőzetből származó am- fibolok kémiai összetétele eltérésének az oka feltehetően komplex, 3 fő ténye¬ zője: eredeti kőzetösszetétel lokális változása (1), a metaszomatózis különböző aktivitása (2) és az intenzív nyíródás okozta különbségek (3). SZÁDECZKY-KARDOSS (1959) felismerte a gránit szinkinematikus jellegét és egy anatektikus-metaszomatikus modellt állított fel a gránit képződésére. "Mig- más eredetű metaszomatikus képződményeket" írt le a Pécs-7. számú fúrásból, amely konkordáns kapcsolatban van az epidot-amfibolit fáciesű kőzetekkel. FÖLDVÁRINÉ-VOGL és BöjtösnÉ- VARRÓK (1968) geokémiai vizsgálatokkal több fázisú migmatitosodást és káli-metaszomatózist mutatott ki ezen a területen. A káli-metaszomatózis alátámasztására BUDA (1968,1969,1985) kimutatta, hogy a dél-magyarországi granitoidokban található porfiroblasztos, rendezett szer¬ kezetű mikroklin alacsony hőmérsékletű oldatokból keletkezett. A mikroklin és a bezáró kőzet kémiai összetétele között nincs összefüggés. BUDA (1985) fő- és nyomelem adatokat közölt a migmatitokban talált rész- titekről. A kalciumban gazdag kiindulási kőzetekből mészalkáli-jellegű reszti- fék különültek el, amelyeket három csoportba sorolt: biotit-amfibolkvarcmon- zonit, amfibol-biotitkvarcmonzonit és amfibol-biotitmonzogránit. Az NH 4+ tar¬ talmuk alapján mind üledékes, mind magmás eredetet bizonyított. Árkai (1985) a Plyusnina (1978)-féle geotermobarméterrel kis nyomású, 530-580 °C-ú, bio- tit-hornblende izográdú retrográd fázist határozott meg a resztitekből. Az utolsó metamorf fázis az alpi orogenezis eredményeként egy retrográd, kloritosodást és második generációs albitokát eredményező átalakulás (SZEDER- 6 Földtani Közlöny 126/1 kényi, 1984). Ezt ÁRKAI et al. (1985) retrográd, kis nyomású, kis hőmérsékletű (<450 °C) zöldpala fáciesű metamorfózisnak határozta meg. A Délkelet-Dunántúl kristályos aljzatának folytatása és nagytektonikai kap¬ csolatai a terület fedettsége miatt nehezen tisztázhatók. VADÁSZ (1935) a töréses szerkezetek alapján megállapította, hogy a délkelet-dunántúli terület az alp- kárpáti és dinári vonulatok ellenkező irányú mozgásainak elválasztója. A 60-as években SZEPESHÁZY (1962) kimutatta a mecsek-nagykörösi kristályos vonulatot, amely Battonya alatt is megvan. Csalagovits (1964) felvetette a Rho- dope-Vardarida-Kraistida vonulathoz való szoros kapcsolatot. Buda (1970) a mikroklinek kettős triklinitása alapján bizonyította a Duna-Tísza közi granito- idok közvetlen kapcsolatát a mecseki granitoid előfordulásokkal. Szederkényi (1974) és JANTSKY (1979) szintén rokonította a Délkelet-Dunántúl metamorf alj¬ zatát a Duna-Tisza köze metamorf aljzatával, ezenkívül kapcsolatot tételeztek fel még a Papuk-Psunj-Kmdija-Ravna-Gora-Dilj, az Erdélyi-középhegység, a Déli-Kárpátok, az anatóliai köztes masszívum tömegeivel. Szederkényi kétség¬ be vonta a JANTSKY által állított kapcsolatot a Vilyvitányi-röggel, a Rhodopeval és a Szerb-Macedon Masszívummal. A Mecsek stabil európai kontinenshez való tartozását Bállá (1988) a mikrokontinens jelentős mértékű horizontális elmoz¬ dulásával magyarázza. A resztitek fejlődéstörténete A resztitek autochton gránitban gyakori, máfikus elegyrészben gazdag, lencse alakú kőzetzárványok. A gránit mélyebb részeiről vagy a protolitból származó reíiktumok, vagy a kontakt anatexis fragmentumai lehetnek (Bowes 1989; Dl- dier és Barbaran 1991). A Mórágyi Gránitban található resztitek határa rendszerint éles, sokszor ká- liföldpátból álló porfiroblasztos erek veszik körül (I. tábla , 1,2). A lencsék mérete nagyon változó, néhány cm-től több tíz cm-ig terjedhet, alakjuk megnyúlt ovᬠlis. A Mórágyi Gránit resztitjeinek csoportosítását a II. táblázat tartalmazza. Az 1. csoportból, a legkevésbbé átalakult kőzetekből fejlődnek ki a gránitosodás és az azt követő folyamatok eredményeként, a 2, 3, és 4. csoport resztitjein keresztül az 5. csoport resztitjei. Az 1. csoport, irányított szövetet mutató mintáira hatott legkevésbé a gránitoso- dás. A gránitosodással járó hőmérséklet emelkedés hatására nem alakultak ki agg¬ regátumok, megmaradt a kőzet - feltehetően gránitosodás előtti - palássága. A 2. és 3. csoport mintáiban klinopiroxén található. Megjelenése háromféle: (1) nagy (200-1000 pm), önálló hipidioblasztos piroxén táblák, hasadás mentén opak ásványokkal (II. tábla, í), (2) ezek széteséséből származó kisebb (50- 500pm) szemcsék és (3) apró (100-300 gm), üde szemcsék, aggregátumokba rendeződve. A 2. csoport resztitjeiben, az 1. csoporthoz hasonlóan megvannak a piroxén aggregátumoknál idősebb, a palásság síkjába beálló önálló amfibol lécek és biotit táblák. Emellett itt azonban (1) önálló piroxén táblák is megje¬ lennek, amelyek feltehetően egy idősebb generáció termékei. Az elektron-mik- Király E.:A délkelet-dunántúli polimetamorf aljzat 7 A kőzetek csoportosítása vékonycsiszolatos vizsgálatok alapján. A kőzetneveket NasIR (1991), a szemcseméreteket Mason (1990), a szöveti elnevezéseket pedig Winkler (1974) nevezéktana alapján adtam Groups of rock samples (rock nomenclature after Nasir, 1991, grain sizes after Mason, 1990, textúra! nomenclature after Winkler, 1974) II. táblázat - Table II MINTA MAKROSZKÓPOS SZÖVET ÁSVÁNY- MEGKÜLÖN- LEÍRÁS TÁRSULÁS BÖZTETÉS 1. biotitos amfibol-fÖldpát gneisz Ml irányított, grano- bi,amf. irányított amf. M3 durva, fémes nemato- kfpát,q,pl ésbi, amf. aggr. M5 szürke. blasztos ap,kc,op, nem jeli. csillámos, ki,ep,szer durva szemcsés, masszív sok q-ottart., ti nincs 1. piroxénes biotitos amfíbol-foldpátpala A0/1 irányított. grano- bi,pi,px irányított színes A 0/2 durva, fé- nemato- amf, kfpát elegyrész, A1,A2 mesen szürke, blasztos kc,ap,op. sok px-t tart., A3 mállékony szer,ep,zr ami biotitosodik 3. píroxénarafibolit A4/A irányított, grano- amf, kfpát, amf. aggregátumban A4/B finom, zöldes (poikilo) pl,px,ep, van, peremén vagy E3/2A szürke, foltos, blasztos bi,kc,q. belsejében E3/2B masszív kőzet szer,ki px-ncl; a bi kevés 4. titanit tart. arafíbolit M4/1A nem irányított (nemato-) kipát,amf amf.aggr. jeli., M4/1B apró s.zöl- grano- pl,ti,bi,q. nagy ti-tál, M4/2 desszürke, blasztos q,ep,kc,ap px nincs, M12/1 aggi.-os ki,op,szer bt kevés Ml 2/1 masszív M12/3 M2 5. kalcitösodott amfíbolit El/l nem irányított nemato- kfpát,pl kalcitnsodott. klurirosodutt. pl El/2 finom, zöldes- grano- kc,bí,ep tart. pszeudom., E3/1 szürke, blasztos ki,amf,q,ti amf. nem jeli.. E3/2 fekete aggr. op,ap,zr ha van, akkor is E3/2x fehér udvarral aktinolitos E3/3 E3/4 M6,M8 M9.M10 Xe,Fb Ak5 masszív összetételi! 'A táblázatban használt rövidítések: ami - amfibol, px - piroxén, pl - plagiokiász, kfpát - káliföldpát, bi - biotit, gr - gránát, ep - epidot-klinozoizit, ke - kalcit, ti - titanit, q - kvarc, ap - apatit, op - opakásvány, ki - klorit, szer - szériát, musz - muszkovit, zr - cirkon, aggr. - aggregátum, jeli. - jellemző, pszeudom. - pszeudomorfóza amf - amphibole, px - pyroxene, pl — plctgioclase, kfpát - potassium feldspar, bi - biotite, gr - garnet, ep - epidote-clinozoizite, ke - calcite, ti - titanite, q - quarz, ap - apatite, op - opaque, ki - chlorite, szer — sericite, musz - muscovite, zr - zircon, aggr. - aggregate, jeli. - characteristic , pszeudom. - pseudomorph 8 Földtani Közlöny 126/1 2. ábra. A resztitekben található piroxének osztályozása, az IMA (1988) nevezéktana szerint Fig. 2. Classification of pyroxenes in restites (IMA, 1988) roszondás elemzések során ferro-diopszidnak adódtak, az aggregátumokban lévő piroxénekkel egyetemben (2. ábra, III. táblázat). A különbség, hogy a hipi- dioblasztos piroxén tartalmaz némi Cr-ot (<0,63%) és szételegyedésként szintén Cr tartalmú amfibolt. A piroxén aggregátumokba tömörülését (II. tábla, 2) a területen lezajlott grá- nitosodás során, a megnövekedett hőmérséklet okozta a resztitekben. Ez meg¬ felel az ÁRKAI et al. (1985) által leírt, szinkinematikus gránitosodással járó, ma¬ gas hőmérsékleti gradienssel jellemezhető metamorfózisnak. A hőmérséklet csökkenésével a 3. csoportban lévő piroxén aggregátumokon jól nyomon követhető átalakulás ment végbe: a piroxén szemcsék peremén vé¬ kony aktinolit tűk jelentek meg, a piroxén uralitosodott (III. tábla, I). Az agg¬ regátumok instabillá váltak, a piroxénben a peremeket követően a hasadások ■f H 3. ábra. Aresztitek amfiboljainak osztályozása Leake (1978) nevezéktana szerint (Fe3+ becslése DROOP (1987) alapján), (akt. hbl. - aktinolitos hornblende, Mg-hbl - magnézio-hornblende, Si-edenit - sziliciumedenit, ed. hbl - edenites hornblende) Fig. 3. Classification of amphiboles in restites (Leake, 1978). akt.hbl. - actinolitic hornblende, Mg-hbl - magnesio hornblende, Si-edenit - silicic edenite, ed. hbl - edenitic hornblende Király E.:A délkelet-dunántúli polimetamorf aljzat 9 A króm tartalmú piroxén és a benne szételegyedett amfibol kémiai összetétele Chemical composition ofCr beating pyroxene and amphibole lamellás wilhin pyroxene III. táblázat - Table III aktinolit akt.hbl akt. hbl Mg-hbl ferro-di Cr-ferro-di AO/l-e > o á A3-b, A3-bj AOl-e A01-h Na^O 0.50± 0.038 0.00 0.00 1.33 ±0.084 0.00 0.00 MgO 16-87^0.182 14.59±0.i65 14.87±0.159 13.90±0.158 MgO 14.46 + 0.175 13.59 + 0.156 AI,0, 3.43±0.094 4.56±0.096 5.09±0.091 6.14±0.099 A1A i.35±0.071 1.50 sío 2 53.67±0.23 51.46±0,216 51.64 ±0.212 49.21 ±0.207 SiOj 52.14±0.219 51.66 ±0.201 K*0 0.18+0.046 0.35 ±0.037 0.39±0.034 0.46 ±0.033 ICO 0.00 0.00 CaO 12.92±0.093 13.32±0.919 12.93±0.088 12.67±0.089 CaO 23.63 ±0.118 23.35±0.112 TÍO, Ű.2Q±Q,068 0.45±0.061 0.30 + 0.059 0.50±0.052 TiOj 0.05 ±0.035 0.00 Cr*0, 0.68+0.078 0.42 ±0.072 0.10 + 0.181 0.85 + 0.078 Cr 3 0, 0.13±Q. 14 0.43±0.068 MnO 0.28±0.238 0.70±0.411 0.55 + 0.349 0,56 + 0.378 MnO 0.38+0.057 0.37+0.051 FtO 9.65 ±0.115 12.69+0.126 12.80 + 0.122 12.79+0.123 FeO 6.86+0.103 8.07 + 0.098 ossz: 9$ .38 98.54 98,67 98.41 ossz: 99.00 98.97 Si 7.596 7.396 7.355 7.157 Si 1.9529 1.9477 Al 4 0.404 0.604 0.645 0.843 Al 4 0.0471 0.0523 Al 6 0.168 0.168 0.209 0.209 Al* 0.0125 0.0142 Cr 0.076 0.048 0.011 0.098 Cr 0.0038 0.0128 Ti 0.021 0.049 0.032 0.055 Ti 0.0014 - Fe ,+ 0.028 0.124 0.343 0.016 Fe 5t 0.0269 0.0243 Mg 3.559 3.125 3.157 3.013 Mg 0.8073 0.7637 Fe 1 * 1.114 1.401 1.182 1.540 Fe ! » 0.1481 0.1850 Fe :.» 0.0398 0.0451 Mn 0-033 0.085 0.066 0,069 Mn™ 0.0120 0.0118 Ca 1.959 2.051 1.973 1.974 Ca* 3 0.9483 0,9432 Na 0.041 - - 0.026 N«* 0096 - - 0.349 K A 0.032 0.064 0.071 0.085 mentén is amfibol képződött, majd a piroxén aggregátumok teljesen amfibol aggregátumokká alakultak (III. tábla, 2). Sok resztitben csak amfibol aggregátumokat találunk (4. csoport). A piroxén aggregátumok vagy ki sem fejlődtek, vagy teljesen átalakultak. Ezekben a min¬ tákban a plagioklász és amfibol közötti egyensúlyi szövetet az egyenes szem¬ csehatár, az izometrikus és megnövekedett szemcseméret jelzi. Az amfibol összetétele aktinolitostól magnézio-hornblendéig terjed (3. ábra, IV. táblázat). Az amfibollal egy paragenezist mutató plagioklászt használtam fel a metamorf fázis pontos nyomás és hőmérséklet feltételeinek meghatározására. Ehhez 10 Földtani Közlöny 126/1 Elemzések a resztitek amfiboljaiból és a bátaapátí zónás amfibolokból (A minta megjelölésénél a betűk utáni szám a zóna számát jelenti a magtól a perem felé haladva) Chemical compositian of amphibole (sometimes with zoning) from resti tes, Mecsekalja zone IVja táblázat - Table IVa Si-edenit aki. akt. akt. akt.hbl ederút akt. akt.hbl AO/I-c AO/l-e A0/l-f AO/l-i, A0n-i 2 AO/l-kr A0fl-k : A0fl-m Na^O 1.82±0.12 0.50±0.038 0.00 0-00 0.00 2.27±0.14 0.00 0.00 MgO 14.74 + 0.162 16.87±0.182 15.65±0.167 16.0! ±0.173 14.60±0.168 11 92±0.157 16.12 ±0.176 14.59±0.1óS A1,0, 4.4®± 0.091 3.43±0.094 3.83 ±0,094 2.81 ±0.083 4,85 ±0-095 9,03±0.093 2.72 + 0.083 4.56 + 0.096 SiOj 50.99 £0.209 53.67±0.23 53.06±0.217 54.28 ±0.228 51.53 ±0.222 45.45+0.214 54.39±0.228 51.46±0.216 K,0 0.31 ±0.033 0.18±0.046 0.26 + 0.04 015+0.036 0,39±0.032 0.85±0.038 0.13 + 0.04 0.35 ±0.037 CaO 12.68 ±0,089 12.92 ±0.093 13.21 ±0.09 13.20±0.095 13.14±0.095 12.58 ±0.092 13.28 ±0.09? 13.32 ±0.919 TÍ0 2 0.15±0.024 0-20±0-068 0.00 0.14 + 0.077 0 44±0.055 0.37 + 0.056 0.00 0.45 + 0.061 Cr,0, 0.00 0.68±0.078 0.00 0.00 0.00 0.00 0.00 0.42 ±0.072 MnO 0.61 ±0.372 0.28±0.238 0.65 ±0.398 O.57±0.385 0.61 ±0.384 0.46+0.326 0.53+0.364 0.70+0.411 FeO 12.02 ±0.121 9,65±0.115 11.83±0.119 11.74±0.123 32.96 ±0.131 15.33 ±0.14 11.31 ±0.125 12.69±0.126 ossz: 97.79 98.38 98.49 98.90 98.51 98.26 98.48 98.54 Si 7.413 7.596 7.552 7.682 7.387 6.761 7.725 7.396 AJ* 0.587 0.404 0.448 0.318 0.613 1.239 0.275 0.604 AJ 6 0.181 0.168 0-194 0.151 0.206 0.344 0 180 0.168 Cr . 0.076 - - - 0.048 Ti 0.016 0.021 0.014 0.048 0.041 - 0.049 Fe 1 * - 0.028 0.178 0.108 0.204 - 0.029 0-124 Mg 3.194 3.559 3.320 3-377 3.118 2.643 3.413 3.125 Fe 1 * 1.462 1,114 1.230 1.281 1,349 1.907 1.314 1.401 Mn 0.075 0.033 0.078 0.069 0.074 0.058 0.064 0.085 Ca 1,974 1.959 2.014 2.001 2.017 2,005 2.021 2.051 Na 0.026 0.041 . - - - - Na A 0.486 0.096 - - 0.655 - K A 0.057 0.032 0.047 0,027 0.071 0.161 0.023 0,064 Plyusnina (1982) és Blundy & Holland (1990) módszerét alkalmaztam. Elekt- ron-mikroszondás mérések erre a célra csak ott készültek, ahol a szemcsehatᬠrok egyenesek voltak és nem volt közöttük reakciószegély, azaz teljesült az ásványok közötti egyensúlyi feltétel. Ezek alapján az amfibol és plagioklász képződése egy kis nyomású (<2 kbar), közepes hőmérsékletű (416-521 °C - Blundy & Holland(1990), 540-560 °C - Plyusnina( 1982)) fázishoz köthető. A kapott hőmérséklet azonban feltehetően nem a metamorfózis termikus csúcsa, mivel az amfibol képződését megelőzően, magasabb hőmérsékleten piroxén képződött. BUDA (1986) által a gránitosodás hőmérsékletére megadott érték (685 °C) is magasabb hőmérsékletet jelez. A piroxén aggregátumok kialakulá- Király E.:A délkelet-dunántúli polimetamorf aljzat 11 TV/b táblázat - Table IVb akt.hbl akt.hbl Mg-hbl akt.hbl akt. cd .hbl akt.hbl akt. AO/2-c A3-b s A3-b, A4-b A4-c Ba-a! Ba-a ; Ba-aj Na.0 0.00 0.00 1.33±0.084 0.62±0.038 0.00 2.04 ±0,118 1.37 ±0.111 1.00±0.108 MgO 13.98 ±0.155 I4.87±0.159 13.90 ±0.158 13.4O±0.I58 14.50±0.164 I0.99±0.154 14.8Ó±0.178 16.30±0.178 A1,0, 5.50 ±0.097 5.09±0.091 6.14 ±0.099 5.74+0.096 3.73±0.116 12.80±0.137 5.40±0.113 2.77±0.094 Si0 3 50.85 ±0.208 51.64+ 0.212 49,21 ±0.207 50,i7±0.211 52.24±0.219 44.73 ±0.228 52,39±0.246 54.54±0.24S K,0 0.44±0.035 0.39 ±0.034 0.46 ±0.033 0.40 ±0.034 0.23 ±0.026 0.45 ±0.047 0.00 0.00 CaO 13.05 ±0.12 12.93 ±0.088 12.67 ±0.089 13.04±0.Ű89 13.18±0.09 12.25±0.113 12.56 ±0.117 12.91 ±0.116 TiOj 0.46 ±0.062 0.30 ±0.059 0,50 ±0.052 0.03 ±0.014 0.09±0.046 0.37±0.078 0.00 0.00 CrjOj 0.00 0.10±0.181 0,85±0.078 0.00 0.00 0,00 0,00 0.00 MnO 0.38±0.257 0.55 ±0.349 0.56 ±0.378 0.67 ±0.422 0.77±0.444 0.00 0.00 0.00 FcO 13.46±0.124 12.80±0.322 12.79±0.23 14.56±0.13 13.49±Ö. 127 13.93 ±0.187 11.68±0.176 9.97±0.166 ossz: 98.12 98.67 98.41 98.63 98.23 97.56 98.26 97,49 Si 7.337 7.355 7.157 7.273 7.525 6.592 7.483 7.772 A1‘ 0.663 0.645 0.843 0.727 0.475 1.408 0,517 0,228 Al 4 0.272 0.209 0.209 0.254 0.158 0.815 0.392 0.237 Cr - 0.011 0.098 - - - - Ti 0.050 0.032 0.055 0.003 0.009 0.041 . Fe }+ 0.173 0.343 0.016 0.166 0.186 - . Mg 3.007 3.157 3.013 2.895 3.113 2.414 3.164 3.462 Fc‘* 1.451 1.182 1,540 1.599 1.439 1.717 1.395 1.188 Mn 0.046 0.066 0,069 0.082 0,094 - Ca 2.017 1.973 1.974 2.025 2.034 1.934 1.922 1.971 Na - - 0.026 - - 0.066 0.078 0.029 Na* - - 0.349 0.174 - 0.517 0.301 0.247 K* 0.081 Ű.071 0,085 0,074 0,042 0.085 - sához köthető hőmérséklet azonban nem volt számítható, klinopiroxén-plagi- oklász ásványpárokon alapuló geotermométer hiányában. Az amfibol aggregátumok kialakulását BUDA (1986) által káli-metaszomató- zisnak leírt, mikroklin és biotit képződéssel járó folyamat követte. A mikroklin és biotit néhol szimplektit-szerű összenövéseket alkot, azaz ugyanannak az átalakulásnak az eredményeként jöttek létre. A metaszomatózís hatására az 1. csoport amfiboljai biotitosodtak, a felszabaduló Ca az apadtba vagy kalcitba épült be (IV. tábla, 1). A IV. tábla 2. fotóján jól látszik hogy a biotitosodás az uralitosodást követően zajlott le. A 2. csoport piroxén aggregátumai megőrződ¬ tek a káli-metaszomatózisig anélkül, hogy amfibollá alakultak volna. A rneta- szomatózis általában közvetlenül a piroxént érte. A piroxén a biotittal szimp- 12 Földtani Közlöny 126/1 IV/ c táblázat - Table FVc ed hbl ederül akt. edenii ed.hbl akt. ed.hbl Ba-a 4 Ra-b Ba-bj Ba-bj Ba-c, Ba-c, B*-.-, N^O 1,98±0-I19 1.?6±0.12 I,00±0.l07 1.77±0.U9 1.93 ±0-121 0.99±0,097 1.61 ±0.11 MgO ll.Q4±0.1ó 11.89 ±0.163 I6.28±0I84 11.64 + 0.165 11,46±Q,I59 16.45±0.181 11.47 ± 0.161 AljO, 12.52±0.145 11.24 ±0.138 3.06±0,168 11.46 ±0.145 I1.86±0.138 2.73 ±0.129 12.08 ±0.14 Si0 3 44.51 ±0.231 4Ó.88±0.234 54.42±0.25 46.14 + 0.235 45.16 ±0.23 54.08±0.249 44.78 ±0.233 KjO 0.42±0.04S 0.35±0047 0.00 0.28 ±0.068 ö.32±0.045 0.03 ±0.015 0.45 ±0.044 c.o 12.23 ±0.114 12.54±0.116 12.92 + 0.118 12.50 + 0.115 I2.00±0.113 12.76±0.115 12.55 ±0.117 : TiOj Q.55±0.115 0.25 ±0.066 0.00 0.45 ±0.132 0.33 ±0.093 0.00 0,77 ±0.079 Cr,0, 0.00 0.00 0.00 0.00 0.00 0.00 0.00 MnO 0.00 0.00 0.00 0.00 0.07 ±0.029 0.00 0.00 FcO 13.95±0.19 13.36 ±0.186 10.03±0.17 13.41 ±0.19 13.68 ±0.186 9.55±0.166 12.97±0.185 ossz: 97.20 98.47 97.71 97.65 96.81 96.59 96.68 Si 6.588 6.804 7.740 6.756 6.674 7.767 6.631 AJ* 1.412 1.196 0.260 1.244 1.326 0.233 1.369 AJ* 0.772 0.727 0.253 0,734 0.740 0.229 0.739 Ti 0.061 0.027 - 0.050 0.037 * 0.086 Fc 3 ' - * - - 0.099 - Mg 2.436 2.572 3.451 2.541 2.524 3.521 2.532 Fe 1 * 1,727 1.621 1.193 1.642 1.592 1.147 1.606 Mn - - - - 0,008 - - Mn w . - 0.001 - Ca 1.939 1.981 1.969 1.961 1.900 1.964 1.991 Na 0.061 0.019 0.031 0.039 0,099 0.036 0.009 Na A 0.507 0.476 0.245 0.464 0.4S4 0.240 0,453 K A 0.079 0.065 - 0.052 0.060 0.005 0.085 lektit-szerű összenövést alkot (V. tábla, 1), de a vele együttesen előforduló mik- roklinesedés és a biotit piroxénhez viszonyított túlsúlya, valamint a biotitban lévő piroxén zárványok (IV. tábla, 2) arra utalnak, hogy a piroxén biotitosodott. Az amfibol aggregátumok biotitosodása nem jellemző. A mikroklin képződése szinte mindegyik mintában nyomonkövethető. Át¬ alakította a plagioklászt és 'feldarabolta' az amfibol aggregátumokat, a szem¬ csehatárokon, majd az amfibol lécekbe is behatolt ( V. tábla, 2). A plagioklász mikroklinesedésére utalnak a relikt plagioklász szemcsék a xenoblasztos mik- roklinen belül, valamint a szemcsék peremén a mirmekit képződése (Augus- TITHIS 1990). A káli-metaszomatézis időbeli viszonyát az egyes metamorf fázisokhoz két tényező alapján állapítottam meg; a kalcit-plagioklász-klorit amfibol utáni pszeudomorf aggregátumok a káli-metaszomatózis által képződött biotit után kristályosodtak, tehát a metaszomatózis korábbi ezeknél az aggregátumoknál. Király E.:A délkelet-dunántúli polimetamorf aljzat 13 Az amfibol aggregátumok felaprózódása a szemcsehatárok peremén "betolako¬ dó" mikroklinnel arra utal, hogy a káli-metaszomatózis az amfibol aggregátu¬ mok képződését követően érte a kőzetet. A káli-metaszomatózist egy retrográd, kis nyomású, kis hőmérsékletű fázis követi. Az amfibol aggregátum után főleg kalcitból, plagioklászból és kloritből többfázisú, sok kristályból álló pszeudomorfóza (SPRY, 1969) képződik a hűlés hatására, amelyet PLYUSNINA (1982) az amfibolit fáciesből zöldpala fáciesbe ala¬ kulásnak az egyenletével írt le: amfibol + epidot + CO 2 = plagioklász + klorit + kakit + kvarc. Ez az átalakulás leggyakrabban az erdősmecskei resztitekben figyelhető meg. A különbség az egyes minták között csak a kalcitnak, a plagioklásznak és a kloritnak a részaránya egy-egy aggregátumon belül. A kvarc vagy eltávozott az aggregátumokból, vagy a peremükre vándorolt. Kapcsolatok a tektonikailag elkülönült területek között A területeket a szalatnaki-törés és a Mecsekalja-vonal választja el egymástól (1. ábra). A Mecsekalja-vonaltól északra és a Szalatnaki-töréstől nyugatra az ibafai fúrásokból vett minták (kvarc amfibolit), a Mecsekalja-vonaltól délre, a Szalatnaki töréstől szintén nyugatra vett minták a Görcsönyi-hátságból valók (gránátos amfibol-plagioklász gneisz, epidot tartalmú amfibolit). A szalatnaki- töréstől keletre pedig a Mórágyi Gránit resztitjei és a Mecsekalja-vonal zónᬠjában a Bátaapátiból származó, - az Ófalui Fillit Formációba tartozó - minták vannak. A mélyfúrásokból, Bátaapátiból és a resztitekből vett minták mind szö¬ veti jellegüket tekintve, mind az egyes ásványok kémiai összetételét tekintve elkülönültek. A leglényegesebb különbség a resztitekkel szemben, hogy a másik három területen nincsen semmiféle nyoma a káli-metaszomatózisnak, A Görcsönyi- hátságot Barrow típusú, almandin-amfibolit fáciesű metamorfózis érte (SZEDER¬ KÉNYI, 1974), amelynek nyomai mind a resztitekben, mind az ibafai mintákban vitathatóak. A görcsönyi-hátsági és ibafai minták szövete ekvigranuláris, míg a resztitekben általában változó a szemcseméret, szövetük sokszor nem egyen¬ súlyi, ami elősegíti az őket ért folyamatok megismerését. A Mecsekalja-vonal mintái szintén nem mutatnak egyensúlyi szövetet, ezért termobarometrikus szᬠmításokat nem tudtam itt alkalmazni. Az amfibol zónássága azonban mutat némi információt a P-T viszonyok változásaira ( V. táblázat). 4 különböző zónát tudtam elkülöníteni: a magja és a pereme edenites összetételű, közötte pedig egy aktinolitos és egy aktinolitos hornblende összetételű zóna van (4. ábra). Az edenites zónák nagyobb nyomást feltételeznek, mint a resztitekből kapott nyo¬ másértékek (<2 kbar). Ez abból adódhat, hogy a Mecsekalja-vonal aktív volt az amfibol mag és a peremi zónák képződésekor. Tehát nem kell feltétlenül egy másik metamorf fázist jelentenie. Másik különbség, hogy az ibafai mintáktól és a resztitektől eltérően a görcsönyi-hátsági és a bátaapáti mintákban nincsenek 14 Földtani Közlőn y 126/1 Összefoglaló táblázat az egyes területek metamorf fázisairól, az ezekhez tartozó ásványtársulásokról és P-T viszonyokról Summát y of the P-T condition of each region V. táblázat - Table V METAMORF FÁZISOK RESZTITEK A MÓRÁGYI GRÁNITBÓL MECSEKAUA- VONAL GÖRGSÖNYI- HÁTSÁG NYUGATI- MECSEK 1 . Barrow típusú almandin-amfibolit fácies (kis króm tartalmú piroxén, amfibol szételegye- déssekkel) ??? gránát, amfibol, biotit, kvarc, andczin 5-7 kbar 552-592°C (P) 580-631°C (B&H) 595-648°C (G&P) amfibol, oligoklász 6-8 kbar 519-543°C (P) 548-603 °C (B&H) 2. kis nyomású, közepes hőmérsékletű; gránitosodás piroxén amfibol, oligoklász- andezin <2 kbar 540-560° C (P) 416-529°C (B&H) edenit??? aktinolit plagioklász amfibol, andezin 2-3 kbar 548-555°C (P) 558-603°C (B&H) 3. Káli-meta- szomatózis mikroklin, biotit (apatit, kalcit) - 4. zöldpala fácies retrográd fázis plagioklász kalcit, klorit, kvarc, klorit, epidot, kvarc aktinolit tűk, klorit, epidot plagioklász klorit, kvarc A táblázatban használt rövidítések: P - Plyusnina (1982), B&H - Blundy & Holland (1990), G&P - Graham & Powell (1984). a gg Te gátumok, ami a gránitosodáshoz kapcsolódó, közepes hőmérsékletű, kis nyomású fázis szöveti bélyege. Az ibafai mintákban a plagioklász-amfibol pᬠrokra alkalmazott Plyusnina (1982) és Blundy & Holland (1990) nyomás és hőmérsékleti számítások alátámasztják annak a lehetőségét, hogy itt is megvan a közepes hőmérsékletű, kis nyomású metamorf fázis, a reszíitekhez hasonlóan (V. táblázat). A resztiteknél az utolsó, retrográd fázis mindegyik területen megfigyelhető. Többnyire az amfibol kloritosodásával vagy a peremein aktinolit tűk megjele¬ nésével és epidot-klinozoizit képződéssel jár együtt. Az átalakulás az ibafai mintákon a legerőteljesebb. Néhol kloritos-földpátos halmazok jelennek meg az amfibol után és az önálló amfibol lécek peremén vékony aktinolit tűk kép- Király E.:A délkelet-dunántúli polimetamorf aljzat 15 4. ábra. Zónás amfibol. A mag és a perem edenites összetételű, a közbülső zóna aktinolitos. Bátaapáti Fig. 4. Amphibole with zoning - the cáré and the rim are edenite, with actinolite between them (Bátaapáti) ződnek. A legüdébb a gránátos amfibol-plagioklász gneisz, a Görcsönyi-hát- ságról, amelyikben az amfibol többnyire üde, az epidot csak repedésekben, a klorit pedig főleg a gránát átalakulási termékeként jelenik meg. Következtetések A délkelet-dunántúli polimetamorf kristályos aljzatot ért első, valószínűleg prehercini metamorfózis Barrow típusú, almandin-amfibolit fáciesű átalakulás volt (SZEDERKÉNYI 1974). A resztitekben és a Mecsekalja-vonal mintáiban ennek a fázisnak a meglétére nem találtam bizonyítékot, habár a resztitekben talált króm tartalmú piroxén - amfibol szételegyedésekkel - lehet ennek a fázisnak a terméke. Az ehhez tartozó nagyobb nyomást és hőmérsékletet azonban nem tudtam az amfibol-plagioklász párokból mérni. Ezzel szemben a Gyód-3 fúrás¬ ból származó minták amfibol-plagioklász és amfibol-gránát (Graham & Po- WELL 1984) egyensúlyi ásványpárokból kapott eredményei (III. táblázat ) meg¬ felelnek az irodalomban (SZEDERKÉNYI (1974)) ismertetett, Baksa-2 fúrásból mért nyomás-hőmérsékleti viszonyoknak (7,5 kbar, 480 °C). Ugyanennek a fázisnak 16 Földtani Közlöny 126/2 a jelenlétére utalnak az ibafai minták amfibol-plagioklász párjaiból kapott nyo¬ más-hőmérsékleti viszonyok is (V. táblázat). A második metamorf esemény közepes hőmérsékletű, kis nyomású volt. A resztitekben mind a vékonycsiszolatos vizsgálatok, mind az elektron-mikro- szondás eredmények alátámasztják ennek jelenlétét. Ugyanilyen nyomás-hő¬ mérséklet viszonyokat kaptam az ibafai mintákból is. A Mecsekalja-vonal tektonikailag igénybevett terület, ahol a kőzeteket na¬ gyobb kompresszió érte, ezzel magyarázható, hogy nyomás viszonyai nem ana¬ lógok a más területeken mértekkel. A hőmérséklet növekedése során a granodioritos olvadék képződésével együtt, a resztitekben piroxén aggregátumok jöttek létre. A piroxén aggregátu¬ mok képződési hőmérséklete az anatexissel (685 °C) együtt járó metamorfózis maximális hőmérsékletét jelentheti. A granodioritos olvadék hűlésével, a piro¬ xén aggregátumok amfibol aggregátumokká alakultak. Ezekből a mintákból, a maximális hőmérséklet 560 °C (Plyusnina 1982) volt. A resztitek erőteljes metaszomatizáltsága lehetővé tette, hogy megállapítsam a sorrendiséget a zöldpala fáciesü retrográd szakasz és a káli-metaszomatózis között. A metaszomatózis a kőzetet a kis nyomású közepes fokú metamorfózis után, de a zöldpala fáciesű metamorfózis előtt érhette. További hőmérséklet csökkenés eredményeként az amfibol aggregátumok is átalakultak, a zöldpala fáciesnek megfelelő plagioklász, kalcit és klorit (néhol kvarc) halmazává. Irodalom - References Augustithis, S.S. (1990): Atlas of metamorphic-metasomatic textures and processes, Elsevier. Árkai P. (1984): Polymetamorphism of the Crystalline Basement of the Somogy-Drava Basin (Southwestem Transdanubia, Hungary) - Act. Min.-Petr. XXVI/2, pp. 129-153. Árkai P, Nagy G. - Dobosi G. (1985): Polymetamorphic evolution of the S-Hungarian Crystalline Basement, Pannonian Basin - Acta Geologica Hungarica 28 (3-4) pp. 165-190, Árkai P, Nagy G. (1994): Tectonic and magmatic effects on amphibole ehemistry in my lőni tized amphibolites and amphibole-bearing enclaves associated with granitoid rock, Mecsek moun- tains, Hungary- Acta Geologica Hungarica, 37, 3-4, pp. 235-268. Bállá Z. (1988): On the origin of the structural pattern of Hungary - Acta Geologica Hungarica vol. 31/1-2, pp. 53-63. Balogh K., Árváné-Sós E, Buda Gy. (1983): Chronology of granitoid and metamorphic rocks of Transdanubia (Hungary) - Annuaire de l'instítut de geol. geophys., Bucuresti LXI. pp. 359-364. Blundy J.D., Holland T.J.B. (1990): Calcic amphibole equilibra and a new amphibole-plagioclase geothennometer - Contrib Mineral Petrol 104. pp. 208-224. Bowes D.R. (1989): The Encyclopedia of Igneous and Metamorphic Petrology; Van Nostrand Reinhold, New York, 666 p. Buda Gy. (1968): A mecseki és a veíencei-hegységi granitoid kőzetek földpátjainak optikai- és röntgen-vizsgálata; Doktori értekezés. Kézirat. ELTE Ásványtan, Kőzettan és Geokémiai Tanszékek könyvtára, 155 p. Buda Gy. (1969): Genesis of the granitoid rocks of the Mecsek and Velencei Mts. on the basis of the investigation of the feldspars - Acta Geol. Ac. Sci. Hung. 13. pp. 121-155. Király E.:A délkelet-dunántúli polimetamorf aljzat 17 Buda Gy- (1970): Vizsgálati jelentés a Duna-Tisza közi, békési és algyői medencealjzat granitoid és metamorf kőzetek földpátelegyrészeinek optikai és röntgen vizsgálatáról - Kézirat. OGIL Adattár 36 p. Buda Gy. (1985): Variszkuszi korú kollíziós granitoidok képződése, Magyarország, Nyugat-Kár¬ pátok, Központi Cseh-Bohémiai masszívum; Kandidátusi értekezés. Kézirat. ELTE Ásványtan, Kőzettan és Geokémia Tanszékek könyvtára, 148 p. Csalagovits 1. (1964): Földtani jelentés a Mórágyi hegységben 1962 évben végzett kutatásokról - Kézirat. MÉV Adattár DlDlER J., Bakbaran B. (1991): Enclaves and gránité petrology; Elsevier, Amsterdam 625 p. Droop G.T.R. (1987): A generál equation fór estímating Fe 3+ concentrations in ferromagnesian and oxides írom microprobe analyses, using stochiometric criteria - Mineralogical Magaziné 51. pp. 431-436. FölDVárinÉ-Vogl M., BöJTöSNÉ-VaRRóK K. (1968): Vergleichende geochemische Untersuchungen an Gránitén aus Ungarn - Acta Geol. Ac, Sci. Hung. 12. pp. 99-115. Ghanem M.A.E.A., RavasznÉ-Baranyi L. (1969): Petrographic study of the crystalline basement rocks, Mecsek Mts, Hungary - Acta Geol. Ac. Sci. Hung. 13. pp. 191-219. GRAHAM C.M., PoWELL R. (1984): A garnet-homblende geothermometer: calibration, testing, and applícation to Pelona Schist, Southern Califörnia - J. metamorphic Geol. 2. pp. 13-31. JANTSKY B, (1950): A mecseki kristályos alaphegység földtani viszonyai - Földtani Intézet Évi Jelentés (1950) pp. 65-77. Jantsky B. (1979): Á mecseki gránitosodott kristályos alaphegység földtana - MÁFI Évkönyv LX, p. 294. KováCH Á,, Svingor E. (1977): Geochronology of the crystalline basement of the Pannonian Basin - Proceeding of the Xlth Congress of the CBGA. Kiev, Abstract Lbake B.E. (1978): Amphibole nomenclature - The Am. Miner. 11. 63. pp. 1023-1053. MASON R. (1990): Petrology of the metamorphic rocks; 2. kiadás Beme Convention, London 230 p. NasiR (1991): Suggested nomenclature fór amphibolite rocks - Chemie d. Erde 51. pp. 227-230. Puyusnina L.P. (1982): Geothermometry and Geobarometry of plagioklase-hornblende Bearing Assemblages - Contrib, Mineral Petrol 80. pp. 140-146. Ravasz-Baranyai L. (1969): Eclogite írom the Mecsek Mountains, Hungary - Acta Geol. Sci. Hung. 13 pp. 315-322. Spry A. (1969): Metamorphic textures. 350 p. Pergamon Press, Oxford Szádeczky-Kardoss E. (1959): A kárpáti közbenső tömeg magmás mechanizmusáról - Nemzetközi Geokémiai Konferencia anyagai, Budapest Szalay A. (1977): Metamorphic-granitogenic rocks of the basement complex of the Great Hungárián Piain, Eastern-Hungary - Acta Min. Petr. Szeged, XXIII/1. pp, 49-69. Szederkényi T. (1974): A DK-Dunántúli ópaleozoós képződmények ritkaelem kutatása - Kézirat. Kandidátusi értekezés MTAK 184 p. Szederkényi T. (1983): Origin of Amphibolites and Metavolcanics of Crystalline Complexes of South Transdanubia, Hungary - Acta Geol. Hung. 26. pp. 103-136. Szederkényit. (1984): Az Alföld kristályos aljzata és földtani kapcsolatai-Kézirat. Doktori értekezés, Szeged pp. 216. Szepesházy K. (1962): Mélyföldtani adatok a nagykörös-kecskeméti területről - Földtani Közi. 92. pp. 40-52. Török K. jun. (1992): A Somogy-Dráva-medence kristályos aljzatának kőzettan-geokémiai vizs¬ gálata; Kézirat - Kandidátusi értekezés, ELTE Kőzettan-Geokémiai Tanszék, Budapest 128 p. Vadász E. (1935): A Mecsek hegység; Magyar Tájak földtani leírása - Magyar kir. Földtani Int, Budapest, 179 p. Winkler H.G.F. (1974): Petrogcnesis of metamorphic rocks. 4. kiadás Springer, New York, 329 p. A kézirat beérkezett: 1994. XI. 3. 18 Földtani Közlöny 126/1 Táblamagyarázat - Explanation of plates I. tábla - Plate I 1. Földpát porfiroblasztban gazdag erek, a resztitek határán. Szintezési alappont. Mórágy Restites bordered by feldspar porphyrablast rich veins (Mórágy) 2. Nagy földpát porfiroblasztokat tartalmazó ér a resztit peremén. Erdősmecskei kőfejtő Veins containing large feldspar porphyroblasts at the margin of the reslite (Erdősmecske) II. tábla - Plate II 1. Idősebb piroxén. AO/1 (2. csop., piroxén-biotit-amfibol-plagioklász pala), IN. A 2 elektron-mikroszondás elemzés alapján króm tartalmú amfibol szételegyedéseket tartalmaz The first generálion of pyroxene including exsolved Cr bearing amphibole lamellás (pyroxene-biotite-amphibole-plagioclase schíst, Mórágy) 2. Piroxén aggregátum. A3 (2. csop., piroxén-biotit-amfibol-plagioklász pala), IN Pyroxene aggregates (pyroxcne-biotite-amphibole-plagioclase schist , Mórágy) III. tábla - Plate III 1. A piroxén uralitosodása. A4/A (3.csop., piroxénamfibolit), XN UraliHzation of pyroxene (pyroxeneamphibolite , Mórágy) 2. A piroxén aggregátum átalakulása amfibol aggregátummá, A4/A (3.csop., piroxénamfibolit), IN Piroxéne aggregate replaced by amphibole aggregate (pyroxeneamphibolite, Mórágy) IV. tábla - Plate IV 1. Az amfibol biotitosodása, apatittal. M5 (1. csop., biotit-amfibol-földpát gneisz), IN Amphibole replaced by biotite and apatite during potassium-metasomatosis (biotite-amphibole- feldspar gneiss, Mórágy) 2. Amfibolosodott piroxén zárvány a káli-metaszomatózis során képződött biotitban AO/1 (2. csop., piroxén-biotit-amfibol-plagioklász pala), IN Altered pyroxene enclave in biotite grown by potassium-metasomatosis (biotite-pyroxene- amphibole-plagioclase schist, Mórágy) V. tábla - Plate V 1. A piroxén biotitosodása. AO/2 (2. csop., piroxén-biotit-amfibol-plagioklász pala), IN Pyroxene replaced by biotite (pyroxene-biotite-amphibole-plagioclase schist. Mórágy) 2. Amfibol lécet erodáló mikroklin. M12/2 (4. csop., amfibolit), IN Amphibole lath corroded by microcline (amphibolite. Mórágy) Király E.:A délkelet-dunántúli polimetamorf aljzat 29 I. tábla - Pia te I 20 Földtani Közlöny 126/1 II. tábla - Plate II KIRÁLY E.:A délkelet-dunántúli polimetamorf aljzat 21 III. tábla - Plate III 22 Földtani Közlöny 126/1 IV. tábla - Plate IV Király E.:A délkelet-dunántúli polimetamorf aljzat 23 V. tábla - Plate V Földtani Közlöny 126/1, 25-40 (1996) Budapest Magas nyomású metamorfózis nyomai a Tiszai Egység amfibolitjain Traces of high pressure metamorphísm on the metabasic rocks írom the Tisia, Eastern Hungary M. Tóth Tivadar* (2 ábra, 2 tábla) Key words: Tisia, metabasic rocks, high pressure metamorphísm Abstract The earliest metamorphic event known in the crystalline basement of the Tisia is an MT-MP Barrovian one. Microscopic examination of metabasic rocks írom Kőrös Complex inferred HP relics in the MP samples. The appearance of epidote-amphibolite facies samples, the relics of the GRISP (gamet-ruüle-ilmenite-plagioclase) and the crossite-epidote paragenesis all refer to an earlier HP event. These observaüons are in good agreement with the existence of a retrograded eclogite sample reported írom the area previously. Manuscsipt received: 4th November, 1994 Összefoglalás A Tiszai Egység kristályos aljzata polimetamorf fejlődéstörténetének legkorábbi ismert állomása a közepes nyomással, hőmérséklettel jellemezhető Barrow típusú átalakulás volt. A Körösi Komp¬ lexum metabázikus kőzeteinek (amfibolit, amfibolos gneisz) mikroszkópos vizsgálata a közepes fokú metamorfitokban korábbi átalakulás reliktumait mutatta. Az epidot-amfiboLit fácies, a grá- nát-rutil-ilmenít-plagioklász paragenezis megjelenése, valamint a crossit-epidot ásvány együttes feltételezhető korábbi jelenléte magas nyomású metamorf eseményre utalnak. Ez összhangban van a területről korábban ismertetett retrográd eklogit minta megjelenésével is. Bevezetés Az Alföld kristályos aljzatát ért többszakaszú metamorfózis - mai ismereteink szerint - legelső azonosítható fázisa közepesfokú, Barrow típusú átalakulás volt. Jellemző kőzettípusai, azok egyensúlyi paragenezisei nagy vonalakban ismertek (SZEPESHÁZY, 1971; SZEDERKÉNYI, 1984), s számos kísérlet történt ezen meta¬ morf esemény pontos fizikai körülményeinek meghatározására is. Az eddigi eredmények elsősorban a gneiszek, csillámpalák vizsgálatához (ÁRKAI, 1987; ÁRKAI et al., 1975), az anatektikus gránittal (Buda, 1981, 1985), valamint az amfibolitokkal (SZEDERKÉNYT, 1984; SZEDERKÉNYI et al., 1991, M. T ÓTH, 1994b) * József Attila Tudományegyetem, Ásványtani, Geokémiai és Kőzettani Tanszék, 6701 Szeged, Pf. 651. 26 Földtani Közlöny 126/1 kapcsolatos kutatásokhoz kötődnek. Nem szól azonban az irodalom a fenti kristályos kőzetekben gyakran előforduló, annál idősebb metamorf átalakulásra utaló reliktumok ásványtani, kőzettani jellegéről. Ezen paragenezisek felisme¬ rése, értelmezése és közös modellbe foglalása sokat segíthet a Tiszai Egység metamorf fejlődésével, paleotektonikai viszonyaival kapcsolatos kérdések tisz¬ tázásában. A Tiszai Egység kristályos aljzatának egyik fúrásokkal legjobban, legsűrűbben feltárt területe a (korábban Körösi és Szeghalmi formációnak (Szederkényi, 1984), illetve Körös-Berettyó Egységnek (Balázs ed., 1984) nevezett Körösi Komplexum (rétegtani bizottság állásfoglalása) Tiszántúlra eső része. A rendelkezésre álló kő¬ zetminták viszonylag nagy száma miatt ez a terület alkalmas a metamorf fejlődés- történet eddiginél pontosabb megismerésére, a reliktum paragenezisek részletes vizsgálatára. Az alábbiakban az aljzatot felépítő fő kőzettípusok közül a metabázi- kus kőzeteket vizsgálom. A választást az amfibolit, amfibolos gneisz jelentős mennyisége mellett az indokolja, hogy e kőzetcsoport mind kémiai, mind ásvány¬ tani értelemben egységes összetételű, és premetamorf eredete is viszonylag jól ismert (SZEDERKÉNYI, 1984; BEDINI et al., 1993; M. TÓTH, 1992,1994a, 1994b). Földtani háttér Az amfibolitok metamorfózisának vizsgálatára kiválasztott terület (3. ábra ) szer¬ kezeti, illetve mesterségesen kijelölt határai az alábbiak; északon a határt a Szol- nok-máramarosi fliszóna déli szegélye alkotja, mivel e kőzetek alatt az aljzat fel¬ építése nem ismert. A déli szerkezeti határt - SZEDERKÉNYI (1984) értelmezésében -á Kodru takaró északi határa alkotja (Sarkadkeresztúr-Nagyszénás-Üllés-Mada- ras vonal). Nyugaton megfelelő feltártság hiányában bizonytalan a természetes határ kijelölése, így az mélyfúrások elhelyezkedése alapján, topográfiailag lett ki¬ jelölve (Szarvas-Ocsöd vonal). Hasonlóim önkényesen választottam a minta terület keleti határaként az országhatárt. Az így kiválasztott mintaterület tektonikailag egységes felépítésű, bár egyes kutatók szerint (Szederkényi, 1984) a bihari paraau- tochton része, mígmások (pl. Balázs ed., 1984) a Kodru takarórendszerhez sorolják. Az azonos tektonikai felépítés azonban általánosan elfogadott, így az egységes metamorf fejlődéstörténet is feltételezhető. A Körösi Komplexum kristályos alaphegysége metamorfózisának körülmé¬ nyeivel kapcsolatos mikroszkópi és termobarometriai vizsgálatokról közöl ered¬ ményeket SZEDERKÉNYI (1984). E munka alapján a vizsgált terület metamorf fejlődéstörténete az alábbiakban foglalható össze: A Tiszai Egység nagy részéhez hasonlóan a Szeghalom környéki kőzetek is többszakaszú metamorfózis eredményeként alakultak ki. E fejlődés első szaka¬ sza Barrow típusú, közepes nyomású, hőmérsékletű átalakulás volt. Míg azon¬ ban az "autochton" más részein ez az almandin és a staurolit izográdot általában nem haladta meg, a vizsgált területen a disztén és a szillimanit megjelenése is kimutatható volt. Helyenként már a staurolit izográdnak megfelelő fizikai kö¬ rülmények között megkezdődött az anatektikus olvadás, migmatitot (Mezősas, M. Tóth T.: Magasnyomású metamorfózis nyomai a Tiszai Egységben 27 1. ábra. A vizsgált terület vázlatos földtani térképié a mintavételi helyek feltüntetésével Fig. 1. A geological sketch map of the examined arca Kismarja), gránitot (Endrőd) létrehozva. Az átalakulás pontos fizikai körülmé¬ nyeinek meghatározása céljából végzett termobarometriai vizsgálatok (Per- CSUK, 1977; Ferry, Spear, 1978; Pljusznyina, 1982 módszerek) alapján a meta¬ morfózis csúcsa 580-600 °C hőmérséklettel és 5-6 kbar nyomással jellemezhető. A Barrow típusú progresszív átalakulást tektonikus metamorf események, majd retrogresszió követte, melyek lefolyásának pontos fizikai paraméterei nem is¬ mertek. A vizsgált amfibolitok kőzettani leírása Kőzettanilag a vizsgálatra kijelölt minták legnagyobb része az általános am- fibolit paragenezis (LAIRD & Albee, 1981) ásványait tartalmazza: savanyú-in- 28 Földtani Közlöny 126/1 termedier plagioklász, homblende minden mintában megtalálható. A horn- blendét esetenként kékeszöld amfibol, optikai jellege alapján barroisit helyet¬ tesíti. A legtöbb minta tartalmaz eltérő mennyiségben kvarcot, biotitot és apa- titot. Néhány mintában - metamorf fejlődésbeli, illetve geokémiai különbsége¬ ket jelezve - megjelennek az epidot csoport ásványai a gránát és ilmenit. A jellemző H-fázis a legtöbb mintában titanit, esetenként ilmenit. A maximális metamorf fokú átalakulást követő retrogresszió hatására azonban számos min¬ tában az ilmenit titanittá alakulása is megfigyelhető. Ritkán rutil is előfordul. Egyértelműen premetamorf reliktum ásványszemcsét az amfibolitok nem tar¬ talmaznak, és relikt magmás szöveti bélyegek sem mutathatók ki. Valószínűleg a közepes, és nagyfokú metamorfózist követő gránitosodás hatására (SZEPES- HÁZY, 1^71) több mintában káliföldpát is keletkezett, általában albitot helyet¬ tesítve. Bár a mintákból készített több, mint 150 vékonycsiszolatból pontos kvanti¬ tatív ásványkimérés nem történt, a kőzetalkotó ásványok mennyiségi viszonyai alapján két nagyobb csoport különböztethető meg. Az egyikbe tartozó kőzetek zöldes-fekete színű, elsősorban granoblasztos, nematoblasztos szövetű, szinte kizárólag amfibolból, kisebb részben plagioklászból álló amfibolitok. Járulékos ásványként gyakran tartalmaznak titanitot, ilmenitet, apatitot, epidotot (zoizi- tet), gránátot. A másik csoport mintái alacsonyabb amfibol- (< 20%), és maga¬ sabb földpáttartalmuk alapján amfibolos gneisznek tekinthetők. Itt kőzetalkotó elegyrész a biotit és a kvarc is. Ez a különbség - korábbi vizsgálatok alapján - a két kőzettípus eltérő premetamorf eredetével magyarázható (M. Tóth, 1994a, 1994b). Az amfibolitok magmás eredetűek, geokémiai összetételük alap¬ ján ív-mögötti medence felnyílásakor keletkezett tholeiitek. A másik típus ere¬ dete kérdéses, kémiai összetétele alapján mind magmás, mind üledékes protolit elképzelhető. Szöveti megjelenésük alapján a vizsgált kőzeteknek a fentinél részletesebb osztályozása lehetséges, így két nagy csoportba oszthatók. Túlnyomó többségük egyensúlyi szövettel rendelkezik, csak néhány minta mutat ettől eltérő, az adott fizikai körülmények között instabil, relikt szöveti bélyegeket. A fenti két, egyen¬ súlyi szövettel jellemezhető kőzettípusban az alábbi reliktum bélyegek jelennek meg: a) Számos amfibolitban találhatók epidot-plagioklász zárvány csoportok üde amfibolban. Különösen jellemző a Szeghalom-11. számú fúrás 3. magjának am- fibolitjában. b) Gránátos amfibolit: Jellemző kőzettípus többek között a Szeghalom-19., a Szeghalom-20., valamint a Szeghalom-40. számú fúrások anyagában. Porfiro- blasztos szövetű kőzettípus, legfontosabb ismérve a környezetével egyensúly¬ ban nem lévő gránátok megjelenése. A gránátok körül - főleg földpátból álló - reakciószegély található, bennük földpát, ilmenit, rutil, zárványok látszanak. c) Több amfibolitban a kőzetet nagyobbrészt felépítő hornblende mellett epi- dot-magnetit-albit zárványos tremolit jelenik meg, jellegzetes reliktum szöveti jelleget mutatva. Jellegzetes kőzettípus a Szeghalom-É-3., valamint a Biharke- resztes-4. számú fúrásokban. M. Tóth T.: Magasnyomású metamorfózis nyomai a Tiszai Egységben 29 d) Szimplektit: A kőzettípus kizárólag a Kőrösladány-5. számú fúrás 4. mag¬ jában volt kimutatható. Szimplektites, diablasztos szövetét "szellemképes" pi- roxén pszeudomorfózák határozzák meg. Ezek mellett biotitot, ilmenitet, mag- netitet és ritkán apró gránátot tartalmazó ásványhalmazok jellemzik. Részletes ásványkémiai vizsgálatok alapján a minta retrográd eklogit (M. TÓTH, 1995). A míkroszkópi vizsgálatok eredményei A metamorf fejlődés, s ezen belül a fenti reliktum bélyegek megismeréséhez, értelmezéséhez mindenek előtt részletes míkroszkópi vizsgálatok szükségesek. A felismerhető koegzisztens ásványcsoportok, egyensúlyi paragenezisek alap¬ ján az átalakulás egymás utáni fázisai azonosíthatóvá válnak, s általuk a me¬ tamorf fejlődéstörténet kisebb-nagyobb szakasza is modellezhető. Termé¬ szetesen az esetek többségében a maximális metamorf fok körülményeinek és a retrogresszió irányának bizonyítása viszonylag egyszerű feladat, hiszen a min¬ ták legnagyobb részét ezen fázisok jellemző paragenezisei alkotják. Ugyanakkor a progresszív fejlődés korábbi szakaszaira jellemző ásványegyüttesek a későbbi, magasabb nyomású, hőmérsékletű viszonyok között szétesnek, átadva helyüket az új körülmények között stabil parageneziseknek. Szerencsés esetben azonban ezek, a korábbi szakaszok fizikai körülményeire utaló ásványcsoportok is - részben, vagy egészében - megőrződhetnek a vizsgált kőzetek kis (szinte ki¬ zárólag míkroszkópi méretű) területein. A míkroszkópi vizsgálat fontos célja ezért a maximális metamorf fokot megelőző állapotokra utaló apró jelek felis¬ merése, értelmezése, és fejlődési modellbe foglalása. A metamorfózis maximális fokán a vizsgált amfibolitokat nagyméretű, bar¬ nászöld színű amfibolok és nagy anortit tartalmú plagioklászok jellemzik. A kőzetek progresszív metamorf fejlődését a vizsgált vékonycsiszolatok alapján elsősorban az amfibolok méretének növekedése és színének sötétedése, vala¬ mint a gránátok megjelenése jelzi. A plagioklászok egyre bázisosabbá válása míkroszkópi mérések (szimmetrikus zónában való kioltás) alapján is egyértel¬ mű. Ezek a változások azonban nagyon tág hőmérséklet, és - elsősorban - nyomás tartományban jellemzik az amfibolitok progresszív metamorfózisát, így annak még hozzávetőleges modellezésére sem alkalmasak. Korábbi termoba- rometriai vizsgálatok eredményei alapján kialakulásuk fizikai körülményei (580—600 °C, 5-6 kbar) ismertek (SZEDERKÉNYI, 1984, M. TÓTH, 1994b). A maximális metamorf fokot megelőző állapot hőmérséklet-, és nyomásvi¬ szonyainak fontos indikátora lehet az epidot néhány mintában való, általánostól eltérő jellegű megjelenése. Apró, általában optikailag zónás szemcséi gyakran amfibolban jelennek meg, plagioklász társaságában, zárvány halmazok formᬠjában. Ezen jellemző ásvány paragenezis fontos sajátossága ugyanakkor a klorit teljes hiánya. Ez alapján nem téveszthető össze az epidotot szintén tartalmazó, de retrográd hornblende + aktinolit + epidot + klorit + plagioklász ásványtár¬ sulással. Utóbbi esetben az epidot keletkezése a földpátok Ca-vesztéséhez kap¬ csolható, s ennek megfelelően plagioklászban, vagy annak határán található. 30 Földtani Közlöny 126)1 Az epidot maximális stabilitási hőmérséklete csak viszonylag magas nyomᬠson {>6 kbar) haladja meg a kloritét (APTED & LlOU, 1983), s ezért regionális metamorf körülmények között csak itt fordul elő kloritot nem tartalmazó pa- ragenezisekben. Ez a viszonylag szűk P-T határokkal jellemezhető epidot-am- fibolit fácies (alfácies) területe (Laird, 1982). Megjelenése azt mutatja, hogy' bár a metamorfózis csúcsát - a korábbiak alapján - közepes nyomás, hőmérséklet jellemezte, az odáig vezető út ettől különböző lehetett, annak voltak viszonylag magas nyomású szakaszai is. A 2. ábrán feltüntetett "klorit-out", valamint "epi- dot-out" reakciók nyomás-hőmérséklet viszonyait (1, 2. reakció), s ennek meg¬ felelően az epidot-amfibolit fáciesre jellemző ásványparagenezis jelenlétét ugyanakkor számos - itt nem részletezett - körülmény befolyásolja (APTED & LlOU, 1983). Ez a fizikai körülmények becslését pontos mérések hiányában rend¬ kívül bizonytalanná teszi (2. ábra). Az amfibolitok jelentős részében megjelenik a gránát, mint fontos járulékos ásvány. Kialakulása két fő típusba sorolható: Gránát leggyakrabban - az arra alkalmas kémiai összetételű kőzetekben - üde amfibolok társaságában jelenik meg. Az így keletkező egyensúlyi szövetű gránátos amfibolit - a korábbi eredményekkel egyezően - Barrow típusú me¬ tamorfózisra utal (almandin amfibolit alfácies (TURNER, VERHOGEN, 1960)). E mellett az igen karakteres gránát csoport mellett megjelenik az amfiboli- tokban gránátok egy további társasága is, amely mikroszkópi vizsgálatok alap¬ ján is jól megkülönböztethető az előzőtől. Méretük egy nagyságrenddel na¬ gyobb (kb. 100-300 pm, ill. 1-2 mm), nem üdék, instabillá válásuk következ¬ tében bennük és a környékükön új ásványok keletkeztek (I. tábla 1.). Ezek alap¬ ján jogosnak tűnik a feltételezés, miszerint a korábbi gránát társaság magasabb hőmérsékleten való továbbnövekedésének, majd retrográd szétesésének va¬ gyunk tanúi. Ez a megállapítás azonban több ok miatt nem állja meg a helyét! Az ásvány szétesése nyomán kialakuló reakciószegélyben, illetve a repedések mentén a hőmérséklet csökkenésével járó retrográd átalakulást bizonyító klorit teljesen hiányzik. A gránát szemcséket körülvevő szegély jelentős részben föld- pátból áll, jelezve az egykori gránát nagy grosszulár tartalmát. A gránátokban mikroszkóppal is egyértelműen meghatározható rutil szem¬ csék láthatók. Ez a másik gránát generációra nem jellemző. Valószínűleg a grosszulár (és az almandin), valamint a rutil reakciójaként alakult ki e gránátok legjellegzetesebb tulajdonsága, az ilmenit zárványok ál¬ talános megjelenése - a már korábban írt - földpátok társaságában. Ez az ásvány paragenezis (GRISP) az alábbi reakció fontosságát mutatja: aímandin+grosszulár+rutil-anortit+ilmenit+kvarc A reakció egyensúlyi körülményeit mutató egyenes (BOHLEN, LIOTTa, 1986) (2. ábra, 4. reakció) alapján a vizsgált paragenezis bizonyosan magas - a ko¬ rábban feltételezett Barrow típusúnál jóval magasabb - nyomáson keletkezett, s az amfibolitokba valamely megelőző állapot reliktumaként került bele. Ezt bizonyítja az is, hogy a gránátban zárványként található ilmenit tűk és a kő- M. Tóth T.; Magasnyomású metamorfózis nyomai a Tiszai Egységben 32 zetben lévő amfibolok által jelzett irᬠnyítottság - azaz a két metamorf ese¬ mény során uralkodó nyomás iránya - lényegesen eltér egymástól. Magasabb metamorf fokú amfiboli- tokban gyakran jelennek meg megkö¬ zelítően ízometrikus alakú, nagy rész¬ ben földpátból, s mellette ilmenitből álló ásvány gócok (7. tábla 2.). Bár ez a paragenezis gránátot már esetleg nem tartalmaz, a szerkezet a korábbi magas nyomású, rutil-zárványos al- mandin-grosszulár utáni pszeudo- morfózaként értelmezhető. Megálla¬ pítható, hogy a gránátoknak ez a cso¬ portja a korábban tárgyalttól eltérő, annál korábban képződött generációt képvisel. Azt, hogy keletkezésük pon¬ tos fizikai körülményei milyenek vol¬ tak, termobarometriai vizsgálatok dönthetik el. Néhány mintában az egyensúlyi vi¬ szonyokra jellemző apró, világos zöld hornblendék mellett mikroszkópos mérések alapján aktinolit összetételű szemcsék is megjelennek. A két gene¬ ráció által meghatározott lineáció irᬠnya, valamint a jellemző szemcsemé¬ ret jelentősen eltér egymástól. Az ak¬ tinolit mérete nagyságrendekkel ha¬ ladja meg a hornblendéét. A homblen- de szemcsék üdék, míg az aktinolitok repedezettek, bennük albit, epidot és magnetit zárványhalmazok ismerhe¬ tők fel (77. tábla 2.). Ezen bélyegek alapján az: epidot + magnetit + albit + aktinolit P(kbar) 2. ábra. A reliktum paragenezisek alapján feltételezett metamorf reakciók és fejlődési irányok. 1. klorit-out reakció (Liou et al., 1974), 2. epidot-out reakció (Apted, Liou, 1983) , 3. epidot- amfibolit fácies, 4, GRISP reakció (Bohlen, Liotta, 1986), 5. crossit + epidot = aktinolit + albit + ki őrit + Fe-oxid + fluid (Brown, 1977), 6. a retrográd eklogit egyszerűsített fejlődése (M. Tóth, 1995), 7: a Barrow típusú átalakulás csúcsa (Szederkényi, 1984) Fig. 2. Metamorphic reactions and PT-paths assumed based on the relief parageneses. 1. chlorite-out reaction (LlOtl ei al., 1974), 2: epidote-out reaction (Apted, Liou, 1983), 3. epidote- amphibolite facies, 4. GRISP paragenesis (Bohlen, Liotta, 1986), 5. crossite + epidote = actinolite + álhite + chlorite + Fe-oxide + fluid (Brown, 1977), 6. simplified PT-path of the retgograded eclogite (M. Tóth, 1995), 7. peak of the barrovian metamorphism (Szederkényi, 1984) paragenezis az amfibolit fáciest megelőző állapot reliktumaként fogadható el. Ez a paragenezis irodalmi adatok alapján a metamorf átalakulás korábbi szakaszát jellemző crossit átalakulására utal (BROWN, 1977, YARDLEY, 1982; MARUYAMA et al., 1986). Ez az amfibol a kékpala fáciesre jellemzőnél magasabb hőmérsékleten és alacsonyabb nyomáson nem stabil (2. ábra, 5. reakció), az alábbi reakció alapján Ca-amfibollá alakul (BROWN, 1977): 32 Földtani Közlöny 126/1 crossit+epidot+H20=Ca-amfibol+albit+klorit+magnetit. Bár a kékpala fáciest legjobban jellemző kékamfibolok jelenléte közvetlenül nem mutatható ki, az átalakulási reakció többi ásványa az egykori magas nyo¬ mású, kis hőmérsékletű metamorfózis bizonyítékaként elfogadható (Yardley, 1982). Az epidot-albit-magnetit paragenezis nyomokban a magasabb fokú am- fibolokban (hornblendékben) is előfordul. Az epidot eltűnése után, a metamorf fejlődés maximális hőmérsékletén pedig általános az albit szegélyű magnetit zárvány megjelenése az amfibolokban (II. tábla 2). Következtetések A mikroszkópi vizsgálatok eredményeit összefoglalva megállapítható, hogy a Szeghalom környéki amfibolitokban a - korábban jól ismert Barrow típusú átalakulást megelőző - magas nyomású metamorfózis nyomai is felismerhetőek. A mikroszkópos vizsgálatok alapján ezen metamorf fázis fizikai körülményeiről a fentieknél pontosabb adat nem mondható. A Körösladány-5. számú fúrás eklogitja korábbi eredmények alapján kis, közepes hőmérsékleten ( 550 °C) ke¬ letkezett, a további fejlődését jellemző metamorf utat a 2. ábra mutatja (M. TÓTH, 1995). Az ezen eklogit mintára jellemzőnél alacsonyabb hőmérsékletre (glau- kofánpala fácies) utal az egykori crossit-epidot paragenezis átalakulásaként ke¬ letkezett igen gyakori aktinolit + albit + magnetit + epidot ásványtársulás meg¬ jelenése. Ugyancsak magas nyomást, bár a kékpala fáciesnél magasabb hőmér¬ sékletet jeleznek a rutil, ilmenit, plagioklász földpát zárványos gránátok, vala¬ mint az epidot-amfibolit fáciesbe sorolható minták. A mikroszkópos vizsgálat önmagában természetesen nem elegendő a bizo¬ nyított magas nyomású metamorf fázis fizikai körülményeinek pontos megis¬ merésére. A számos apró jel alapján felismert, a már ismert Barrow-típusú át¬ alakulást megelőző metamorf fázis azonban érdemes a további, részletes vizs¬ gálatokra. Köszönetnyilvánítás Megköszönöm Dr. SZEDERKÉNYI Tibornak, hogy figyelmemet az amfibolitokra irányította, és hasznos tanácsaival segítette munkámat. M. Tóth T.: Magasnyomású metamorfózis nyomai a Tiszai Egységben 33 Traces of high pressure metamorphism on the metabasic rocks írom the Tisia, Eastern Hungary Introduction The earliest metamorphic event has been inferred in the crystalline basement of the Tisia was a médium grade barrovian one. Its characteristic rock-types as well as the most important mineral parageneses have already been described (Szepesházy, 1971, Szederkényi, 1984). The physical conditions typical of the peak has alsó been determined fór various rock types (micaschist: ÁRKAI, 1987; ÁRKAI et ah, 1975; gránité: BUDA, 1981, 1985; amphibolite: SZEDERKÉNYI, 1984; SZEDERKÉNYI et al., 1991; M. Tóth, 1994b). However, there are no data on the relict mineral associations generally occur in these rocks. Their interpretation may help to answer many open questions in connection with the metamorphic development and the palaeotectonic relationship of the Tisia, In this paper results of microscopic observations on textúrái relicts found in metabasic rocks are reported. This rock type shows a relatíve homogeneity in both mineralogical and geochemical composition. In addition, this group is known well enough in its premetamorphic origin (SZEDERKÉNYI, 1984, BEDINI et ah, 1993, M. TÓTH, 1992, 1994a, b). By numerous drills the most frequently recovered district of the Tisia is a part of the Kőrös Complex in the 'Tiszántúl" region (previous Kőrös and Szeghalom Formádon (Szederkényi, 1984), or Körös-Berettyó Unit (Balázs ed., 1984)). Due to the relatively many metamorphic rock samples available fór examinadon this area may be suitable to model the metamorphic development of the basement. Geological setting The borders of the examined area ( Fig . 2) are as follows: the southem boundary of the Szolnok-Máramaros flysch zone in north, the northem boundary of Codru nappe (after SZEDERKÉNYI, 1984) in south (Sarkadkeresztúr- Nagyszénás-Üllés-Madaras line), approximately the Tisza river in west and the eastern bordér of Hungary. About the metamorphic development of the crystalline basement in the examined area Szederkényi (1984) gives results based on detailed geothermobarometric researches. Based on this work the metamorphic history of the given area can be completed as follows: the first phase of the polymetamorphic development was a barrovian type one of médium temperature and pressure reached even the kyaníte and sillimanite isograde. Due to anatecdc meltíng migmadte (boreholes at Mezősas, Kismarja) and locally alsó gránité (Endrőd) formed. Thermobarometric measurements (methods of 34 Földtani Közlöny 126/1 PERCSUK, 1977; FERRY, Spear, 1978; PLJUSZNYINA, 1982) gave about 580-600 °C and 5-6 kbar as peak condition. The progressive barrovian metamorphism was followed by tectonic events, later retrogression. Physical conditions of them ha ven't been examined yet. Petrography of amphibolites On the basis of the quantity of the rock-forming minerals two major groups of samples can be marked out. Rocks belong to the first one are massive, greenish-black amphibolites with mainly nematoblastic texture almost entirely made up of amphibole and, in minor part, plagioclase. These samples consist of minerals of the common amphibolite paragenesis (LAIRD, Albee, 1981), all bút few of them eontain alsó Fe-Ti oxide (ilmenite, magnetite, sphene) and quartz. Somé samples eontain alsó important accessory minerals such as epidote (zoisite), garnet, rutile, prehnite refering to the differences either in geochemistry or in metamorphic history. The amphibolite samples include no relict igneous minerals or texture. The samples of the other group consist of less amphibole (<20%) and more feldspar. In addition to the accessory minerals mentioned above they alsó eontain significant amount of biotite and quartz, so they can be considered amphibole gneiss. The difference can be explained with different premetamorphic origin (M. TÓTH, 1994b). While the tholeiitic hasalt source fór amphibolite may be inferred, the parent rock type of amphibole gneiss is nőt ambiguous. Its geochemical composition may refer both to igneous and sedimentary origin. Under the peak metamorphic conditions both types are characterized by brownish green, big amphibole grains and calcic plagioclase. The progressive development can be followed through getting the amphibole's grain size bigger and the color darker. The higher An-content of plagioclase in the higher grade samples can be alsó infered based on common microscopic measurements. Microscopic observations Based on their textúrái features the samples examined can be further divided. Most of them has equilibrium texture bút somé others show alsó relict textúrái features. The most important textúrái relics may be observed in the two main rock types deseribed above are going to be discussed in this chapter. In somé samples hornblende contains inclusion clouds of epidote and plagioclase feldspar. This paragenesis, however, contains no chlorite in contrast to the other epidote-bearing one. This latter one is typical in the retrograded samples and consists of two kinds of amphibole (hornblende, actinolite), plagioclase, epidote and chlorite. In this case epidote appears always in contact with plagioclase rather than forming inclusions in amphibole. In amphibolite M. TÓTH T.: Magasnyomású metamorfózis nyomai a Tiszai Egységben 35 facies under low and médium pressure conditions epidote disappears at lower temperature than chlorite. So, epidote-bearing parageneses commonly contain alsó chlorite as can be recognized in the retrograded samples mentioned above. The maximai stability temperature of epidote exceeds that of chlorite only at relatively high pressure {>6 kbar) (Apted, Liou, 1983) defining the epidote- amphibolite subfacies (Laird, 1982). Its appearance suggests that before reaching the metamorphic peak preserved in several amphibolite samples, these rocks should have been under slightly high pressure conditions. On the other hand, the exact conditons of the bordering reactions (chlorite-out, epidote-öut, Fig. 2) depend on the composition of the minerals (Apted, Liou, 1983). The absence of precise measurements makes the PT estimation rather uncertain (Fig. 2 ). Epidote-amphibolite facies relics are the most typical in amphibolite samples from borehole Szeghalom-11. Garnet is one of the most frequent accessory minerals of the amphibolite and amphibole gneiss of Kőrös Complex. Based on inclusions, size and reaetion rims two garnet generations are can be distinguished under the microscope. Gamets of one of the generations are fresh, small in size (100 pm on average) and contain no inclusions or reaetion rims. Based on their textúrái behaviour these grains formed undoubtedly during the last progressive metamorphic event (in almandine-amphibolite subfacies) and represent no high pressure constituents. The other generation is represented by fractured garnet grains (1 mm on average) full on inclusions of ilmenite, plagioclase and rarely rutile ( Plate I. í). The orientation of ilmenite inclusions in these garnet grains differs significantly from the lineation defined by the amphiboles in the stable part of the sample. The grains are always rimmed by plagioclase and are sometimes completely replaced by plagioclase and ilmenite ( Plate I. 2). This mineral association may represent a breakdown of a garnet-rutíle paragenesis and recommends the well-known reaetion in the GRISP system: almandine + grossular + rutile = anorthite + ilmenite + quartz. Based on the experiments of BOHLEN and Liotta (1986) the garnet-rutile paragenesis is stable under much higher pressure conditions than assumed earlier (Fig. 2, reaetion 4). More exact estimation may nőt be given because the above equilibrium depends fairly on the composition of the garnet, plagioclase and ilmenite. Garnet amphibolite with relict garnet grains is a typical varié ty in the boreholes Szeghalom-19., 20. and 40. among others. The characteristic amphibole in a common amphibolite from Kőrös Complex is homblende. In addition to these grains somé samples (e.g. borehole Szeghalom-É-3) contain alsó amphibole fragments which are nőt in equilibrium with their surroundings, and show relict textúrái featűrés. They are much bigger in size and define different lineation. These grains seem to be close to tremolite under the microscope and comprise a big amount of small plagioclase, epidote 36 Földtani Közlöny 126/1 and magnetite inclusions. Feldspar in this relict paragenesis is albite in contrast to a more An-rich face common in the normál amphibolite outside the relict (Plate II. 1). Many authors (Brown, 1977; Yardley, 1982, MARUYAMA et al v 1986) report that the mineral assemblage (cro$site)+epidote+tremolite+chlorite+albite+magnetite is the characteristic one during the breakdown of blueschist facies rocks thanked to the reaction crossite + epidote + H 2 O ~ Ca-amphibole + albite + chlorite + magnetite. Under MP-MT conditions crossite becomes unstable and disappears giving its piacé to the new paragenesis. Though amphibolite samples examined contain no alkali amphibole, the above assemblage refer to the existence of an early HP event. This assumption is supported by other arguments. Amphibole grains even in the stable amphibole samples (e.g. borehole Biharkeresztes-4) comprise big amount of albite rimmed magnetite inclusions (Table II. 2) and in somé places alsó small epidote grains. These inclusions seem to represent the rest of the relict blueschist assemblage under amphibolite facies conditions. The crossite brakdown reaction (reaction 5,) after BROWN (1977) is presented on Fig. 2. Conclusions Amphibolite and other metabasic rocks are frequent types of the crystalline basement of the Körös Complex. Contrary to previous results, present microscopic study inferred high pressure relict mineral assemblages has been preserved in the amphibolite facies rocks. One more sample - nőt presented in this paper - shows relict textúrái features. It contains simplectitic relics after clinopyroxene as well as small garnet grains. Based on detailed petrologícal study, this sample was identified as a retrograded eclogite (M. TÓTH, 1995). It developed under LT-MT conditions (<550 °C), its simplified PT evolution is given on Figure 2. Appearance of more HP relict samples in addition to the only eclogite sample confirms the existence of the early HP metamorphic event in the crystalline basement of the Tisia. Unfortunately, the more exact estimation of metamorphic conditions than presented in this paper is nőt possible without detailed mineral Chemical me- asurements. More work is needed to specify the role of the high pressure me¬ tamorphic event in the evolution of the Tisia. Acknowledgement Prof. T. Szederkényi is thanked fór calling my attention to the petrology of amphibolites. M. Tóth T.: Magasnyomású metamorfózis nyomai a Tiszai Egységben 37 Irodalom - References APTED, M.L. & Liou, J.G. (1983): Phase relations among greenschist, epidote-amphibolite and amphibolite in a basaltíc system - American Journal of Science 283-A, 328-354. ÁRKAI P. (1987): Contribution to the knowledge of the polymetamorphic basement of the Great Piain (Pannonian Basin, East Hungary): theenvironment of the Derecske Depression - Fragmenta Mineralogica et Paleontologica 13, 7-20. Árkai P. & Nagy G. & Pantó Gy. (1975): Types of composition zoning in the gamets of polyme¬ tamorphic rocks and their genetic significance - Acta Geologica Academiae Hungaricae 19/1-2, 17-42. Balázs E. ed. (1984): Az Alföld prekambriumi-, paleozóos-, triász-, jura és alsókréta korú képződ¬ ményeinek összefoglaló áttekintése a mezozóos és idősebb összletek szénhidrogén prognózisa szempontjainak megfelelően. I. rész. SZKF1, Kézirat. (Review of Precambrian, Paleozoic, Triassic, Jurassic and Lower Cretaceous formations fór hydrocarbon exploration. Part I. Hydrocarbon Research Institute, Budapest. Manuscript). Bedini, R.M. & Mokten, L. & Szederkényi, T (1993): Geochemistry of metabasites írom crystalline complexes of South Hungary: geodynamic implications - IGCP Projekt No. 276. Newsletter 4. BoHLEN, S.R. & Liotta, J.J. (1986): A barométer fór garnet amphibolites and gamet granulites - Journal of Petrology 27, 1025-1034. Brown, E.H. (1977): Phase equilibria among pumpellyite, lawsonite, epidote and associated minerals in low-grade metamorphic rocks - Contributions ío Mineralogy and Petrology 64, 123-136. Buda Gv. (1981): Genesis of the Hungárián granitoid rocks - Acta Geologica Academiae Hungaricae 24, 309-318. Buda Gy. (1985): Variszkuszi korú kollíziós granitoidok képződése Magyarország, Ny-Kárpátok és a Cseh Masszívum granitoidjainak példáján. Kandidátusi értekezés, ELTE Budapest. (Genesis of collision type Variscan granitoides in Hungary, Westem-Carpatians and in the Bohemian Massif. Ph.D. thesis, ELTE Budapest, in Hungárián). Feery, J.M. & Spear, F.S. (1978): Experimental calibration of the partitioning of the Fe and Mg between biotite and garnet - Contributions to Mineralogy and Petrology 66, 113-117. Lakd, J. (1982): Amphiboles in metamorphosed basaltíc rocks - In; Amphiboles, Reviews in Mineralogy 9B, Chelsea Lakd, J. & Albee, A.L. (1981): Pressure, temperature, and time indicators in mafic schist: their applícation to reconstructing the polymetamorphic history of Vermont - American Journal of Science 281, 127-175. LlOU, J. G. &c Kuntyoshi, S. & Ito, K. (1974): Experimental studies of the phase relations between greenschist and amphibolite in a basaltíc system - American Journal of Science 274, 613-632. Maruyama, S. & Cho, M. & Liou, J. G. (1986): Experimental investigations of blueschist-greenschist transition equilibria: Pressure dependence of A1203 contents in sodic amphiboles - A new geobarometer. In; Blueschists and eclogites, Geological Society of America Memoir 164: 1-16. M. Tóth T. (1992): Földtani objektumok csoportosítása gráfelmélet segítségével szeghalmi amfibo- litok példáján - Földtani Közlöny 122/2—4, 251-263. (Classification of geological samples using graph theory demonstrated on amphibolites írom Szeghalom.) (In Hungárián with English summary) M. Tóth T. (1994a): Geochemical character of amphibolites írom Tisza Unit on the basis of incompatible trace elements - Acta Mineralogica-Petrographica, Szeged, XXXV: 27-38. M. Tóth T. (1994b): A Tiszai Egység amfibolitjainak premetamorf eredete és metamorfózisa Szeghalom környékén. Kandidátusi értekezés, JATE Szeged. (Premetamorphic origin and metamorphic development of amphibolite of the Tisza Unit in the vicinity of Szeghalom. Ph.D thesis, JATE Szeged, in Hungárián.) M. Tóth T. (1995): Retrograded eclogite in the crystalline basement of Tisza Unit, Hungary - Acta Mineralogica-Petrographica, Szeged, XXXVI: 117-128. Percsuk, L. (1977): Thennodynamiccontrol of metamorphic processes. In: Saxena, S. & Bhattacharh, S.: Energetícs of geological processes; Springer, New York. 38 Földtani Közlöny 126/1 Pljxjsznyina, L.P. (1982): Geothermometry and geobarometry of plagioclase-hombiende bearing assemblages - Contributíons to Mineralogy and Petrology 80, 140-146. Szederkényi T. (1984): Az Alföld kristályos aljzata és földtani kapcsolatai. - Akadémiai doktori értekezés, MTA. (The crystalline basement of Great Hungárián Piain and its geological conneeöons, Academic doctor thesis, Hungárián Academy of Sciences, in Hungárián) Szederkényi T. & Árkai P. & Lelkes-Felvári Gy. (1991): Crystalline groundíloor of the Great Hungárián Piain and South Transdanubia, Hungary - Serbian Academy of Sciences and Árts, Academic Conferences 62, 261-273. Szepesházy K. (1971): Kőzettani adatok a Közép-Tiszántúl kristályos aljzatának ismeretéhez - MÁFI Évi Jelentés 1971-ről, 141-168. (Petrological data about the crystalline basement of Míddle Tiszántúl region.) Turner, F.J. & Verhogen, j. (1960): Igneous and metamorphic petrology. McGraw-Hili Book Company, 544-553 YARDLEY, B.W.D. (1982): The early metamorphic history of the Haast schist and related rocks of New Zeland - Contributíons to Mineralogy and Petrology 81, 317-327. A kézirat beérkezett; 1994. XI. 4. Táblamagyarázat - Explanation of plates I. tábla - Plate I 1. Irányított ilmenit és plagioklász zárványok gránátban - Szeghalom-19. 50x, I N. 1. gránát, 2. ilmenit, 3. plagioklász, 4. amfibol Lineated ilmenite and plagioclase inclusions in garnet - Szeghalom-19. 50*, IN. 1. garnel, 2. ilmenite, 3. plagioclase , 4. amphibole 2. Egykori rutil-zárványos gránát után kialakult plagioklász-ilmenit pszeudomorfóza - Szeghalom-20. 50x, IN. 1. gránát, 2. ilmenit, 3. amfibol Plagioclase.-ilmenite pscudamorph after a rutíle bearing garnet - Szeghalom-20. 50x, IN. 1. garnet, 2. ilmenite, 3. amphibole II. tábla - Plate II 1. Epidot-albit-magnetit-aktinolit paragenezis - Szeghalom-É-3. lOOx, +N. 1. aktinolit, 2. magnetít, 3. albit+epidot Epidote-albíte-magnetite-actinolite paragenesis - Szeghalom-É-3. lOOx, +N. 1. actinolite, 2. magnetite, 3. albite+epidote 2. Magnetít albit reakciószegéllyel hornblendében - Biharkeresztes-4. 200x, +N. 1. hornblende, 2. magnetít, 3, albit Álhite rimmed magnetite indusion in hornblende - Biharkercsztes-4. 200*, +N. 1. hornblende, 2. magnetite, 3. álhite M. Tóth T.: Magasnyomású metamorfózis nyomai a Tiszai Egységben 39 I. tábla - Plate I 40 Földtani Közlöny 126/1 II, tábla - Plate II Földtani Közlöny 126/1, 41-65 (1996) Budapest A Szilágysomlyói Magúra (Magúra $imleului, Románia) földtani felépítése Geology of Szilágysomlyói Magúra (Mágura ^imleului, Románia) Kalmár János* ( 6 ábra, 2 tábla, 3 táblázat) Abstract The Szilágysomlyói Magúra (Mágura $imleului) is orte of the North-Transylvanían crystalline islands Ln which the metamorphic basement of Great Hungárián Piain outcrops. It is bulit up of two terrigenous member separated by an add, magmatogenous level: (orthogneisses, leptinites). Pegmatites and various catadastíc rocks as tectonic breccia, mylonite, ultramilonite and pseudo-tachylite are alsó present. Ln metamorphic rocks, three metamorphic phases can be recognized 1) médium grade, high temperature and low pressure Amo-zs+Mkl+Alm+Bi+And (550°/3,5 kb) progressive phase; 2) low grade, Chl+Ser(+Phen)+Ab (350°/2 kb) retrogressive phase foliowed by mylonidsation and 3) médium grade, high temperature and high pressure Ais-ío+Bi+Alm+Staur progressive phase. At this three metamorphic events, three schistosity planes (Sí, S 2 and Sa) and two joint systems (Di, D 2 ) are corresponding. They are foliowed by non-metamorphic (hydrothermal-ore forining and hypergenous) mineral formádon, comprising alsó a Paleogene old weathering crust. The age of the metamorphism is Hercynian or older and the rejuvenation marked by 100 Ma K-Ar ages resulted by a Cretaceous thermal front during the colision between Tísia Realm and Transylvanean ophiohtíc beit, Permian, Paleogene, Neogene and Quaternare detritíc and carbonatic deposits cover the metamorphic basement of the Magúra. Ln Magúra and, as weLI in Hegyes and in northern part of the Meszes Mts., the metamorphic formations can be correlated with the South-Hungarian formatíons, as concerning the petrographic composidon and as welL. the natúré of metamorphism. It is probable, that they represent a shread of the South-Hungarian Nappe, continuing ín Apuseni Mts. as the lovermost unit of the Codru Nappe System. Manuscript received: 13th June, 1995 Összefoglalás A Szilágysomlyói Magúra az észak-erdélyi szigethegységek egyike. E szigethegységekben jelenik meg a felszínen az Alföld metamorfikus aljzata. A Magúra metamorfikuma két terrigén tagozatból áll, amelyeket egy savanyú magmás eredetű, ortogneiszes-lepdnites szint választ el. A területen pegmatitok, kataklaszdkus kőzetek (mílonitok, uitramilonitok, pszeudo-tachilitek), valamint tek¬ tonikus breccsák is jelen vannak. A metamorf kőzetekben három metamorf fázist lehet felismerni: 1) középfokú, magas hőmér¬ sékletű és alacsony nyomású An 20 - 25 +Mkl+Alm+Bi+And (550°/3,5 kb) progresszív fázis; 2) alacsony Magyar Állami Földtani Intézet, 1143 Budapest XIV. Stefánia út 14. 42 Földtani Közlöny 126/1 fokú, Chl+Szer(+Fen)+Ab (350°/2 kb) retrográd fázis; 3) középfokú, magas nyomású és magas hőmérsékletű Ai 5 - 20 +Bi+Alm+Staur progresszív fázis. E három metamorf átkristáiyosodáshoz három palásság (Sí, S 2 S 3 ) és két litoklázis-rendszer (Di, D 2 ) tartozik. Mindezek után nem metamorfikus (hidrotermális, ércíndikádós és hipergenetikus) ásványképződés következik és a metamorf alap¬ hegységen a paleogénben egy mállási kéreg képződik. A metamorfózis kora hercini vagy még régebbi és a K-Ar kormeghatározások által adott 100 Ma értékek egy kréta-kori termikus front hatására jöttek létre, a Tisia-domén és az Erdélyi ofioiitos övezet közötti összetorlódás folyamán. A Magúra metamorf aljzatát perm korú, paleogén, neogén és kvarter törmelékes és karbonátos képződmények fedik le. A Magúra, valamint a közeli Hegyes és az Észak-Meszes metainorfikumát szerző a kőzettani és metamorf sajátosságok alapján a Dél-Alföld aljzatában ismert metamorf képződményekkel korrelálja. Valószínű, hogy a Hegyes-Magura-Észak-Meszes területén a Dél-Alföldi Takaró fedőfoltja jelenik meg, a Kodru-takarórendszer legalsó egységeként. Bevezetés A Szilágysomlyói Magúra egyike az Erdélyi középhegységtől északra talál¬ ható szigethegységeknek (1. ábra), amelyekben megjelennek a felszínen a me¬ tamorf alaphegység kőzetei és az ezt közvetlenül fedő üledékes képződmények. E metamorf kőzetek térképezése, a metamorfózis fázisainak felismerése és a kőzetösszletek elkülönítése magyarországi vonatkozásban is érdekes lehet, mi¬ vel hogy a fúrásos adatok azt bizonyítják, hogy az Alföld mélyéből ismert me- tamorfikum e peremvidéken jelenik meg és tanulmányozható szálban, kisebb- nagyobb összefüggő területeken. 1. A földtani kutatások története A Szilágysomlyói Magúra Hauer és STACHE monográfiájában (1863) jelenik meg először. 1879-ben a terület északi felét HOFMANN, a déli részét Matya- SOVSZKY térképezi és e térképeken megjelennek a fő kvarcit- és gneiszvonulatok, valamint a fontosabb vetők is. Következik a TELEGDl Roth (1912) valamint a SZÁDECZKI (1925) tanulmánya, a területen végzett 1:75 000 léptékű térképezés eredményeként. A harmincas évek végén az észak-erdélyi metamorf szigethegy¬ ségekben KráUTNER végez kőzettani tanulmányokat; ezen belül a Szilágysom¬ lyói Magúra 1940-ben lett publikálva. A szigethegységek metamorf kőzettanᬠnak megismerése, valamint e képződmények és az Erdélyi középhegység me¬ tamorf formációi közötti korreláció Dimítrescu (1963) kutatásaihoz kötődnek. A szigethegységeket körülvevő s részben eltakaró üledékes képződmények mo¬ nografikus tanulmányozása Paucá (1964a), Clichici (1972) és NicoRici (1973) munkája; a környező medencealjzat szerkezetével Istocescu és IONESCU (1970), GHIURCA (1973), DlCEA (1981) és VISARION et al. (1992) foglalkoztak. A Románia l:200.000-es földtani térképének 9. sz. Szilágysomlyó lapja (PATRULIUS et al. 1967) a Magurát is feltünteti. A Szilágysomlyói Magurában 1973-ban megindult és 1991-ig többször is új¬ rakezdett kutatásaink kiindulópontja egy osztatlan metamorf kőzetösszlet volt. Kalmár ].: A Szilágysomlyái Magúra földtana 43 1. ábra. Az észak-erdélyi metamorf szigethegységek. 1. Kainozóos üledékek, 2. Metamorf alaphegység Fig. 1. Crystalline islands from NW Transylvanie. 1. Cenozoic sudimentary deposits, 2. Outcroping metamorphic bősemen t a Hideg Szamos forrásvidékéről leírt és a Réz és Meszes-hegységben követhető, majd a Hegyesben (Heghies), a Bükkben (Bác), a Cikóban (Jicau) és a Prelu- kában (Preluca) folytatódó Szamos Sorozat (Seria de Some^) része. A metamor- fikum a Szilágyi Medence (Bazinul Sálaj) aljzatának kiemelkedő része; a romᬠniai földtani irodalomban nem léteztek utalások a Tiszántúl és a Duna-Tisza köze metamorf aljzatával való kapcsolatra, habár PAUCÁ (1964b) feltételezi, hogy az észak-erdélyi, felszínen követhető törésvonalak az Alföld aljzatában folytatódnak (Ez a magyar földtanban elfogadott ténynek számított, Prinz (1914) és LÓCZY (1918) munkái nyomán). 44 Földtani Közlöny 126jl 2, Morfológiai adatok A Szilágysomlyói Magurát is magába foglaló kutatási terület a Kraszna kö¬ zépső szakaszán, a folyó mindkét partján, a Szilágyi-medence közepén, Szi- lágySomlyó ($imleul Silvaniei), Badacsony (Bádácin), Selymesilosva (Jlgua), Magúra (Poienile Mágurii), Somlyóújlak (Uileac) és Csehely (Cehei) területén fekszik. A Kraszna jobb oldalán, a Szilágysomlyó fölé magasló Magúra (596,5 m) dél felé meredeken, észak felé lankásan ereszkedik a környező 200-250 m magas dombok, illetve a folyó ártere irányába. A Krasznától balra a Fenyves (Brádet, 321 m), a Szent-hegy (Dealul Sfánt, 354,3 m), a Nagypúpos (Pupu Maré, 283,1 m) és az Omán-hegy (Omanu, 279,2 m) található. A Magurából számos állandó jellegű vízfolyás, így a Lapos-patak (Lapo§u), a Bükkös-patak (Valea Fagului), a Tó-patak (Valea Táului), a Csehelyi-patak (Valea Ceheiului), a Cse- helyi Magura-patak (Valea Mágurii Ceheiului), a Hamza-völgy (Valea Hamzei) és a Kápolna-völgy (Valea Capolnei) ered. A Magúra teteje egy 550-590 m ma¬ gas, délről észak felé lejtő fosszilis eróziós szint. 3. Földtani képződmények A Szilágysomlyói Magurában és a környező területen eddig még tisztázatlan korú metamorf képződmények, valamint permi, paleogén, neogén és kvarter üledékek ismeretesek. 3.2. A metamorf alaphegység A kutatási területen a metamorf alaphegység a felszínen a Szilágysomlyói Magúra nagy részén, a Fenyves-domb és a Szent-hegy alján, a Nagypúposon és az Omán-hegyen, valamint a város területén lemélyült fúrásokban és a Feny¬ ves alá hajtott bányavágatokban jelenik meg. 3.2.2. A metamorf képződmények litosztratigrafiai felosztása A Magúra metamorfikuma az alábbiakban megindokolt nagyobb litosztra- tigrafiai egység, a Somlyói Formáció (Forma(iunea de §imleu) része. 2. ábra. —» A Szilágysomlyói Magúra vázlatos földtani térképe. Jelkulcs: 1. Alluvium, 2. Lejtőtörmelék, 3. Pannóniái, 4. Badení, 5. Paleogén üledékek, 6. Perm (törmelék). Metamorf képződmények: 7. Felső Muszkovitos Tagozat, 8. Grafitos csillámpala szint, 9. Középső (savanyú) Magmatogén Szint, 10. Alsó Bíotitos-muszkovitos Tagozat, 11. Bíotitos kvarcit szint, 12. Milonit, p. Pegmatit, Q. Monomineralikus fehér kvarcit, F. Vízföldtani kutatófúrások, 13. Bányavágat, V. Vető,Á. A szilágysomlyói temető, M.N., Marosán András utca Fig. 2. Schematic geologicat map of the Miígura fimlcului. Ca p t ion s : 1. Alluvial deposíts, 2. Deluvial deposits , 3. Pannonian, 4. Badenian, 5. Palcogcne, 6. Permian (blocs). Metamorphic formations: 7. Upper Muscovitic Mcmber, S. Graphitic micaschist level, 9. Médium (acidic) Magmatogenous Lével, 10. Lower Biotitic-muscovitic Member, 11. Biotitic quartzite level, 12. Mylonite, p, Pegmatite, Q, Monomineralic white quartzites, F, Hydrogeological boreholes, 13, Galleries, V, Faults, A, Cemetery of $imleul Silvaniei, M.N., Andrei Mure$an Street Kalmár }.: A Szilágy Somlyói Magúra földtana 45 A felszíni térképezés eredményeként a Somlyói Formáció képződményeiben három litológiai egységet lehet elkülöníteni (2. ábra) amelyek a következők: a) Alsó Terrigén Biotitos-muszkovitos Tagozat. A tagozat kőzeteit alkotó csil- lámkvarcitban, alárendelten csillámpalában és paragneiszben a domináns csil¬ lám a biotit. A tagozat középső részében egy jól követhető biotitos kvarcit-szint található. A tagozat vastagsága meghaladja a 800 m-t. 46 Földtani Közlöny 12 6/1 b) Középső (savanyú) Metavulkáni Szint. A szintet szemes, biotitos gneisz és leptinit, valamint vékony muszkovitos csillámpala-betelepülések és mono- mineralikus fehér kvarclencsék alkotják. Vastagsága 10-150 m körül váltakozik. c) Felső Terrigén Muszkovitos Tagozat. A tagozatot csillámpala, csillámkvar- cit, alárendelten kvarcit és paragneisz alkotja, amelyekben az uralkodó csillám a muszkovit. A tagozat kb. 500 m vastagságban van feltárva. Felső harmadában két 1-10 m vastag, grafitban gazdag csillámpala-szint követhető. A Meszes északi részében Ignat és Ignat (1972) egy hasonló felépítésű, de kisebb összvastagságú kőzetösszletet térképezett. 3.2.2. A metamorf kőzetek petrográfiája A Magurát és környezetét alkotó metamorfitok túlnyomó többsége négy kü¬ lönböző arányban megjelenő kőzetalkotó ásványból (kvarc, földpát, muszkovit és biorit) álló kőzet. Félreértések elkerülése végett az alábbiakban szükséges e metamorf kőzettípusok elnevezésének a pontosítása: Ha a kőzetet legalább 90 % kvarc alkotja, kvarcitnak nevezzük. A kvarcit lehet monomineralikus vagy 10% alatti arányban csillám-lapocskákat vagy földpát- szemcséket, főleg albitot tartalmazhat. A magurai kvarcitban a kvarcszemcsék fogazottak, szemcseméretük változó, legtöbbször a nagyobb szemcsék határán apró (0,01 mm-es), szögletes szemcsék találhatók. A csillámok nem képeznek összefüggő hártyákat, de rendszerint a palásságnak megfelelő az irányítottsᬠguk. A szokásos járulékos ásványok a gránát, a grafit, az apatit, a cirkon és a pirít. A kvarcit a csillámokban gazdagabb kőzetekben deciméteres vastagságú, 10-100 m átmérőjű lapos lencséket képez, kivétel az alsó tagozatban említett biotitos kvarcit-szint, amely többszáz m távolságon folyamatosan követhető. Ha a kőzetben a kvarc 50-90% közt jelenik meg és a földpát nem éri el a 12%-ot, valamint a csillámok összefüggő hártyákat, lemezkötegeket, elemi ré¬ tegeket alkotnak, a kőzet neve csillámkvarcit (muszkovitos, muszkovitos-bio- titos ill. biotitos-muszkovitos csillámkvarcit). A Magurában lévő csillámkvar- citban a kvarc lemezekben, nagyobb csillámtartalomnál elnyúlt lencsékben je¬ lenik meg, de a csillámkötegekben is jelen van, különálló, orsós szemcsékben. A biotit és a muszkovit rendszerint szorosan egymásba kapcsolódó kötegeket alkot, vagy porfiroblasztokban található (1. alább, neomorf biotit). A csillámok bázislapjának irányítottsága adja a kőzet elsődleges palásságát. A földpát, ha jelen van, a csillámok és a kvarcréteg határán fejlődő, szögletes vagy elnyújtott szemcséket képez. Az uralkodó földpát az oligoklász, ritkábban a mikroklin. Járulékos ásványok: gránát, rutil, cirkon, staurolit, andaluzit, apatit, grafit, ti- tanit, turmalin. A csillámkvarcit a Magúra uralkodó kőzete, a többi kőzettípus ebbe alkot betelepüléseket vagy lapos lencséket. Ha a kőzetalkotó ásványok túlnyomó többségét (>50%) csillámok alkotják és a csillámok összefüggő tömegben jelennek meg, a kőzet csillámpala, muszkovi¬ tos, illetve muszkovitos-biotitos, vagy biotitos-muszkovitos, az utóbbi ritkább és csak az alsó tagozatban van jelen. A csillámok irányított lemezkéi sűrűn összefogazódnak; a biotit, ha jelen van, a muszkovittal összenőtt kötegekben, ill. porfiroblasztokban jelenik meg. A kvarc a csillámtömegben lencséket, kü- Kalmár }.: A Szilágysomlyói Magúra földtana 47 lönálló orsós szemcséket alkot. A földpát (albit, oligoklász és elég gyakran elő¬ forduló mikroklin) különálló szögletes vagy orsós szemcsékben, mozaikszerű, lencse alakú, 1-2 mm-es aplit-lencsékben vagy porfiroblasztokban jelenik meg. A gránát és némely esetben a staurolit is kőzetalkotó mennyiségben van kép¬ viselve, 1-5 mm-es poikilites porfiroblasztokban. Járulékos ásványok: turmalin, cirkon, apatit, grafit, andaluzit, rutil-szagenit. A csillámpala főleg a felső tago¬ zatra jellemző, méteres vastagságú, többszáz m hosszú ill. széles, lapos len¬ csékben jelenik meg. A földpáttartalmú kőzeteket gneiszeknek nevezik. Ha a földpát-tartalom 12- 25% között van és a földpát nem képez összefüggő mezőket, az üledékes eredetű kőzet paragneisz (a csillámok alapján muszkovitos, biotitos ill. kétcsillámos paragneisz, az utóbbi a legelterjedtebb). A csillámok rendszerint lemezeket, hár¬ tyákat képeznek, a kvarc vékonyabb-vastagabb szalagokat és a földpátszemcsék (rendszerint oligoklász, de elég gyakori a mikroklin is) a kvarcszalagok csil¬ lámfelőli oldalán helyezkednek el vagy a csillámköteg belsejében. Sok esetben a gránát is kőzetalkotó mennyiségben jelenik meg. Járulékos ásványok: stau¬ rolit, titanit, rutil, cirkon, apatit. A paragneisz deciméteres-méteres vastagságú, többszáz m széles rétegeket képez, néha igen éles lehatárolással. E kőzetek települési viszonyai jól követhetők a Fenyves alatti bányavágatok¬ ban (3. ábra). Ha a földpát mennyisége meghaladja a 25%-ot és a kvarccal együtt össze¬ függő, rendszerint mozaikos aggregátumokat képez, egyszersmind a csillám¬ mennyiség 20% alá csökken, a többnyire magmás eredetű kőzet ortogneisz. A csillámok lencsés vagy hullámos kötegekben, vagy rendezetlen, irányítatlan la¬ pocskákban jelennek meg. A kvarc a földpáttal társul vagy lemezeket, zsinó¬ rokat alkot. A magurai ortogneiszben mindenütt jelen van a "sakktábla-albit” (tulajdonképpen mikroklinnel helyettesített savanyú oligoklász, bővebben 1. 2.1,4. alfejezet és I. tábla, 1. kép), 1 cm-ig kifejlődő porfiroblasztokban, ill. por- firoblaszt-halmazokban. Járulékos ásványok: cirkon, apatit, rutil, magnetit. A litosztratigráfiailag elkülönített szint keretén belül a kétcsillámos lemezes or¬ togneisz az uralkodó, ezt követi a szemes (mikroaugen) biotit-gneisz (Csehelyi Magura-völgy, selymesilosvai Lapos-völgy). A biotitmentes, aplit-szerű, leme¬ zes vagy szemes leptinitben a savanyú oligoklász és a mikroklin egyenlő mennyiségben jelenik meg (Magúra déli oldala, szilágysomlyói Marosán And¬ rás utca). E kőzettípusok keretén belül számos szerkezeti-szöveti változat található. A kvarcitot és az ortogneiszt a granoblasztos szövet, viszonylagos irányítottságát főleg a különböző színű (azaz grafittartalmú) kvarcszalagok ill. a földpát-dús és földpát-szegény elemi lemezek váltakozása adja. A csillámkvarcit és a pa¬ ragneisz szövete grano-Iepidoblasztos, helyenként grano-lepido-porfiroblasz- tos, szerkezete palás, leggyakrabban mikroredős. E kőzetekben két egymást metsző palás felület is gyakran előfordul, A csillámpala szövete lepidoblasztos, ill. lepido-porfiroblasztos, ez utóbbi a gránátban dús csíllámpalákat jellemzi. A szemcseméret tekintetében a Magúra metamorfitjainak nagy' része mikro- blasztos, mert az ásványok mérete, főleg a csillámoké 0,5 mm alatt van. 48 Földtani Közlöny 126/1 0) fi t»0 tű u. fű CU •n o o »o I <-<) lŰ 60 ■*-> 'tű O ^ tű <Ű >> > fi ^ 'tű £ « gd "5? ' o tű -*-i V5 fi 1 1 > V) o 'V d* Dí N . 2 IN fi S OI tn s ^ a, N PQ d*5 ' 3 J2 S> cL > e CŰ "tű .« 8 ■° « X2 O tű *z! fi 'tű 5/5 Sín cy 60 _ O 5 fi u- s£ < 3 '0* ^ U Fig. 3. Horizon pláne of the galeries under the Eriidet Hill. Captions: 1, Deiuvial deposits, 2. Muscovitic quartzite-schist, 3. Muscovite-bíotite paragneiss, 4. Two-mica and garnet-bearing micaschist, 5. Pyritised breccia, 6. Quartz-lens, 7. SUt-sample localion, G. G allery, V, Fault Kalmár ]. : A Szilágy Somlyói Magúra földtana 49 4. ábra. Oszlopszelvények a Középső (savanyú) Magmatogén Szintből, jelkulcs: 1. Szemes gneisz, 2. Leptinit, 3, Biotitos gneisz, 4. Paragneisz, 5. Csillámpala, 6. Csillámkvarcit, 7, Monomineralikus fehér kvarcit Fig. 4. Stratigraphic columns in the Médium (acidic) Magmatogenaus Level. Ca ptions: 1. Augertgneis, 2. Leptinite, 3. Biotitic gneiss, 4. Paragneis, 5. Micaschist, 6. Quartzite-schist, 7. Monotnineralic white quartzite A Magúra metamorf kőzeteiben mennyiségileg alárendelten, de meglehetősen gyakran jelennek meg a tektonikus mozgások által átalakult (összetöredezett, felőrölt majd egybeforrt) kőzetek (tektonitok vagy kataklázitok): milonitok, ult- ramilonitok és pszeudotachilitek. Ezenkívül a fő törésvonalak mentén tektoni¬ kus breecsákat is találtunk. A milonit piszkosszürke, érdes tapintású kőzet, szalagokban, konkordáns, len¬ csés kifejlődéséi sávokban jelenik meg. Fő alkotója a szilánkos kvarc, szétfoszlott muszkovit-kötegekkel, bontott biotittal és plagioklásszal, opak ásványokkal. Az ásványok össze vannak forrva, a széttöredezett ásványok rovására, azokat beágyazva neomorf biotit, albit, sötétzöld klorit és opak ásványok jelennek meg. A kőzet tehát metamorf átkristályosodást szenvedett milonit, azaz blasz- tomilonit. Az ultramilonitok sötét színű, centiméteres vastagságú, a palássághoz viszo¬ nyítva konkordáns szalagokként jelennek meg, gyakran a milonit-zónák szélén (Nagypúpos, a Kraszna partján, Lapos-patak). A kőzet mikroszkóp alatt nem azonosítható, de a SEM-felvételeken (/. tábla, 2. kép) jól látható apró szemcsékből áll, anyaga a röntgen-vizsgálatok alapján kvarc, szericit, klorit és goethit. A Lapos-völgyben és a Marosán András utca végén az itt megjelenő rrúloni- tokban szaruszerű, fekete üveghez hasonló kőzet található, 1-3 cm vastag, sza¬ bálytalan lefutású szalagokban. A mikroszkópos vizsgálat amorf, zavaros anya¬ got mutat (/. tábla, 3. kép), amelyben opak sávok és szericetes devitrifikált sza¬ lagok jelennek meg. Helyenként a kőzetben kőzettöredékek, epidot-fészkek és kalciterek láthatók. A vizsgált anyag valószínűleg tektonikus úton megolvadt és rövid idő alatt "megfagyott" üveg, ún. pszeudotachilit. A tektonikus breccsák a palássággal különböző szöget bezáró breccsatöme- gek, melyek telérszerű vonulatokban jelennek meg, 0,1-20 m vastagsággal. A 50 Földtani Közlöny 126/1 metamorf kőzetek szögletes elemeit vagy csillámokból, apró kvarcszemcsékből és agyagásványokból álló, lágy kötőanyag, vagy kvarcból és kalcitból álló mát¬ rix fogja össze (1. hidrotermás folyamatok). Az észak-erdélyi szigethegységekben gyakori pegmatit a Magurában is jelen van: a Krasznába folyó Porondos-patakon (Valea Prundului) egy 1-1,5 m vastag és csapásirányban 150 m hosszúságban árkolásokkal feltárt telér jelenik meg. Ásványi összetétele kvarc, albit, ortoklász, muszkovit és turmalin. Az ásványok mérete 1-10 cm, a turmalin és a muszkovit hipidioblasztos. A telér kontaktusa látszólag a palássággal konkordáns, de a környező csillámkvarcitba albit, tur¬ malin és kvarc nyomul be (1. tábla, 4. kép). A Magúra számos más pontján kisebb, 1-10 cm vastag aplitos, ill. pegmatitos lencsék találhatók. A kőzetekben az elsődlegesen keletkezett ásványokon kívül jelen vannak a későbbi, metamorf ill. nem metamorf eredetű űn. másodlagos ásványok: klorit, ortoklász, epidot, szeneit, sziderit, kalcit, pirít (és egyéb szulfidok), kaolinit és limonit. 3.1.3. A metamorf kőzetek protolitjai Az ásványtani és szöveti-szerkezeti vizsgálatok alapján a felsorolt kőzetek eredeti, premetamorf alapanyagai feltételezhetően a következők voltak: A kvarcit kvarchomokból, a csillámkvarcit agyagos homokból keletkezett. A csillámpalák eredeti anyaga több-kevesebb homokot és vasoxidokat tartalmazó agyag. A paragneisz eredeti üledéke plagioklászt is tartalmazó agyagos homok, grauwacke lehetett. Az ortogneisz-jellegű kőzetek savanyú magmás kőzetekből (dácit, riolit) és ezek tufáiból keletkeztek; a közbetelepülő, gránátdús csillám¬ pala a magmás kőzetek vagy tufáik bontásából eredő, vasat is tartalmazó agyag¬ ból (bentonit?) és a gneiszekkel társuló monomineralikus kvarc kovalencsékből. A grafitos csillámpala protolitja valószínűleg szerves anyagban gazdag agyag. Az intenzív átkristályosodás és tektonikai igénybevétel dacára bizonyos pre¬ metamorf bélyegek is észlelhetők. Premetamorf eredetű a litológiai határok nagy része melyet a palásság is követ. A kőzettesteken belüli kvarc+földpát - csillámsávok váltakozása, ha ez a szemcsék nagyságának ritmikus váltakozᬠsával is együtt jár, premetamorf bélyegnek minősíthető. Ugyancsak túlélték a metamorfózist, habár jelentős szerkezeti és összetételi változások árán a mag¬ más eredetű kőzetek földpát-fenokristályai, valamint a riolitok jellegzetes, flu- idális sávozása a leptinitekben. Ha a tektonitokat metamorf (dinamometamorf) kőzeteknek tekintjük, ezek¬ nek a protolitjai a kvarcos-csillámos-földpátos regionális metamorf kőzetek. Az ultramilonitok részben a milonitokból, részben a milonitokat magába foglaló kőzetekből, a pszeudotachilitek a milonitok kvarcdús anyagából keletkeztek, amit Passchier (1982) is észlelt. A nagyobb kvarctartalom miatt elegendő mennyiségű súrlódási hő halmozódik fel a kőzet egyes pontjain, ami végül is a kőzetet megolvasztja (Philpots 1972, fide Szederkényi 1984). Végül a pegmatit-lencsék és telérek a többi szigethegységben ismert pegma- titokhoz hasonló módon, a metamorf folyamatok lecsengő fázisában, a rezidu- ális oldatokból kristályosodtak ki. Kalmár A Szilágysomlyái Magúra földtana 51 3.1.4. Metamorf index-ásványok és ásványegyüttesek Az előző fejezetben bemutatott kőzetekben számos olyan ásvány jelenik meg, amelynek jelenléte a metamorf folyamatok termodinamikai körülményeire nyújt tájékoztatást. a) Földpátok. A kőzetalkotó földpátok nagy része 20-25% An-tartalmú, erősen bontott (szericitesedett) oligoklász, pontszerű kvarczárványokkal, mirmekites vagy antipertites kiválásokkal. Az ortogneiszben gyakori a mikroklin. A zavaros mikroklin-porfiroblasztokat egy későbbi üde albit helyettesíti. A gránátok nyo¬ másárnyékában, a esillámkötegek szélén, valamint a kvarcitokban, az aplit- és pegmatitlencsékben 15-20%-os An-tartalmú zavaros oligoklász és üde albit ta¬ lálható. A milonitokban és számos, mikro redőzött kőzetben üde albit és gumó¬ szerű, kékes ortoklász jelenik meg. Végül is a hidrotermás kvarc- és kalcittelé- rekben gyakori az adulár. A metamorfózis során bekövetkezett, ismételt átkristályosodást követően ne¬ héz meghatározni a földpátban gazdag kőzetekben oly gyakori "sakktábla-albit" eredeti összetételét. Jelenleg e porfiroblasztok egy része rácsos ikerlemezes, eny¬ hén szericitesedett mikroklin, foltszerű, erősen bontott, valószínűleg bázikus oligoklász reliktumokkal. A mikroklint a széleken, a repedések és egyes iker- lemez-határok mentén üde albit vagy albit-oligoklász helyettesíti. Az észlelést megnehezíti az a tény, hogy a plagioklász ikerlemezei rendszerint a mikroklin [010] ikerlemezeit követik. A mikroklinban is, de az üde albit-oligoklászban is jelen vannak a jellegzetes, csepp-alakú víztiszta kvarc-szemcsék. A "sakktábla- albitra" vonatkozó irodalomban e képződményeket vagy a migmatitosodás első fázisában létrejött porfiroblasztoknak, vagy zöldpala-fáciesben létrejött blasz- toknak tekintik. A magurai "sakktábla-albit” mindenképpen egy másodlagos képződmény, de helyileg a metamorfozált magmás protolit hajdani földpát-fe- nokristályaihoz kötődik, amelyeknek a kontúrjai sok esetben - kis nagyításban vagy felületi csiszolatokban - felismerhetők. Jelenlétük ezért premetamorf bé¬ lyegnek minősíthető (1. 2.1.3. alfejezet). b) Biotit. A csillámos kőzetekben a muszkovíttal asszociált, sötétvörös, gyak¬ ran hajlított, apró lapocskákban megjelenő biotit zavaros, rutil-szagenit tűket, opak ásványokat, széles pleokróos udvarral rendelkező cirkon-zárványokat tar¬ talmaz. Gyakran részben vagy egészen klorítosodott. A palássággal rendszerint 20-40°-ot képező, 1-3 mm vastag, a mellette lévő csillámokat zárványaikkal együtt bekebelező, sárgás-barna, kevésbé pleokróos, kis pleokróos udvarral ren¬ delkező cirkon-zárványokat tartalmazó neomorf, ún. keresztbiotit (II. tábla, 1. kép ) csak a széleken kloritosodik. c) Fehér csillámok. A csillámos kőzetek fő alkotója a 0,2 mm körüli széles és 0,05-0,1 mm vastag, hajlított muszkovit-lemezkék tömege. A lemezkék, főleg a mikrogyűrődések tengelyében szertefoszlanák (a biotit-lapocskák szintén) és egy finom pelyhes aggregátum keletkezik (II. tábla, 2. kép), amely egyes csil- lámpala-mintákban tömegesen jelenik meg. Röntgendiffrakciós vizsgálataink szerint ennek az aggregátumnak az ásványi összetétele Na-dús vassszegény fengit, Mg-proklorit, kvarc és sziderit. Muszkovitban gazdag csillámpiákban 52 Földtani Közlöny 126/1 jelen van egy neomorf, a palássággal szögbe helyezkedő, az előbbi asszociáció opak ásványait zárványoló, amúgy víztiszta muszkovit is. d) Andaluzit. A Fenyves és a Szent-hegy alatt, a Somlyói vasútállomás felé vezető út mentén, a Tó-patak és a Lapos-völgy alsó folyásán csillámkvarcitban, csillámpalában található; fészkekben, 0,02-0,05 mm-es, optikai szempontból egyazon kristályhoz tartozó reliktumokban jelenik meg, sokszor egy rombusz¬ körvonalú, pelyhes fehércsillám-halmazban, amely feltehetőleg az eredeti, 0,5- 1 mm-es kristály bomlási terméke. e) Staurolit. A szilágysomlyói katolikus temetőben, a Kraszna-parton és a Kᬠpolna-völgyben, valamint a badeni korú konglomerátum csillámpala-elemeiben található. 1-1,5 cm-es poikiloblasztos hasábokat alkot, az eredeti palásságot 20-30°-al keresztezi, az eredeti palásság szerint irányított csillám, gránát, föld- pát, rutil és opak zárványokkal. f) Gránát. A 0,3 mm-nél nagyobb gránátszemcsék belseje zavaros, opak ás¬ ványokból, kvarcból, rutilból álló, irányított zárványokat tartalmaz, repedések mentén kloritosodott. A külső burok üde (II. tábla, 3. kép), úgyszintén a főleg gneiszekben található, hipidíoblasztos, 0,2 mm-nél kisebb gránát. Monomine- ralikus gránát-preparátum röntgendiffrakciós vizsgálata 24% píropot és 1-2% spesszartint tartalmazó almandint mutatott ki (ez az összetétel a teljes szem¬ csékre vonatkozik, a zavaros magra és az üde burokra egyaránt). E számottevő pirop-tartalom, amely nagy nyomásra és magas hőmérsékletre utal, különösen érdekessé tenne egy beható mikroszondás vizsgálatot a zónás gránátokon. g) Klorit. Az optikai vizsgálat során két klorittípus figyelhető meg: a musz- kovittal összenőtt apró, hajlított lapocskákból álló, biotitból és a zavaros grᬠnátból keletkezett barnászöld, erősen pleokróos, rutil- és opak zárványokat tar¬ talmazó klorit, indigó interferencia-színnel (valószínűleg Mg-proklorit) és a ke- resztbiotit szélén, valamint a gránátok nyomásárnyékában, albittal társuló üde, fűzöld, mérsékelten pleokróos klorit (pennin). Az utóbbi a milonit-sávokban és a kvarccal kötött vetőbreccsákban is megjelenik, rozetták'ban (II. tábla, 4. kép), legyezőszerű halmazokban. f) Egyes járulékos ásványok, mint a cirkon, rutil és turmalin is két generációban jelennek meg; a 0,2 mm-nél nagyobb szemcsékben tisztán látható egy belső, zavaros mag és egy külső, üde burok. Az egymás mellett lévő, egymást helyettesítő, egymásból kialakuló ásványok keletkezési sorrendjét vizsgálva, meg lehet magyarázni, miért van jelen egyazon kőzetben különböző hőfokon és nyomás alatt létrejött ásvány. Ezek az ásványok a kőzetképződés különböző fázisaiban jelentek meg, a következőképpen: I. ásványgeneráció: kvarc + muszkovit + biotit +• An20-25 plagioklász ± mik- roklin + andaluzit + a gránát-porfiroblasztok magja. A járulékos ásványok magja is ebbe az asszociációba tartozik. Az I. ásványgeneráció a későbbi nyírásoktól, törésektől mentes kőzetek 80-90%-át, a tektonizált kőzetek anyagának kb. 35- 50%-át képezi. A litológiai határokkal párhuzamos, csillámlapokra és kvarc- földpát-zsinórokra épült palásság az I. ásványgeneráció keletkezésekor jött lét¬ re. Kalmár }.: A Sziíágysomlyói Magúra földtana 53 II. ásványgeneráció: Mg-proklorit + fengit (szericit) + aprószemcsés kvarc ± albittsziderit. A járulékosak közül az opak ásványok egy része is ide tartozik. A nem bolygatott kőzetekben a II. ásványgeneráció részaránya 5% alatt marad, de az erősen nyírt kőzetekben az 50%-ot is meghaladja. Mikroredők nyírt szár¬ nyain a csillám, a klorit és a kvarcszemcsék irányított sávokban, zsinórokban helyezkednek el és ez egy második palásságot eredményez amit makroszkó¬ posán is lehet látni, ill. bemérni. III. ásványgeneráció: neomorf bíotit + neomorf muszkovit + staurolit + üde gránát + Ani 5 - 20 -plagioklász + kvarc. A járulékos ásványok üde burka is a III. generációhoz tartozik. E generáció ásványainak a részaránya csillámdús kőze¬ tekben max. 10%, de még a milonitokban is 5% körül van. A neomorf csillámok statisztikailag irányítottak, ezért egy "virtuális" palásság jelenik meg, ami nem azonos sem az elsődleges, sem a másodlagos palássággal, de a csillámdús kő¬ zetek felületén szabad szemmel is látható és mérhető lineációt hoz létre. IV. ásványgeneráció: pennin + albit + ortoklász + nem hullámos kioltódású kvarc + szericit + kakit + szulfidok ± goethit ± adulár. Telérkitöltésekben kő¬ zetalkotó mennyiségben jelenik meg, máskülönben a kőzetekben a részaránya 1 - 2 %. Az I. ásványgeneráció a fő metamorf fázisban jött létre, kisnyomású, magas hőmérsékletű környezetben. AII. ásványegyüttes alacsony nyomású és alacsony hőmérsékletű asszociáció. A III. ásványegyüttes ismét egy magasabb hőmér¬ sékletű de magasabb nyomás alatt létrejött asszociáció. A IV. generáció a me- tamorfikus ásványképződést követő, irányított nyomás-mentes körülmé¬ nyek között keletkezett. A négy ásvᬠnyegyüttes keletkezésének hőmérsék¬ lete és nyomása WlNKLER (1970) P-T diagramja, ill. a kvarczárványok mé¬ rése alapján az I. táblázatban jelenik meg. A kőzetek mikroszkópos vizsgálata azt mutatja, hogy az idősebb ásvány¬ együttes többé-kevésbé "túlélte" a szᬠmára kedvezőtlen P-T körülményeket. Ezek szerint a Magúra kristályos kőzetei jogosan nevezhetők polimetamorfitoknak. 3.2.5. A metamorfózis kora A Magúra metamorf kőzeteire települő legidősebb nem-metamorfozált kép¬ ződmények kora permi (1. alább), ezért a metamorf történések relatív korát a hercini vagy annál régebbi orogenezishez köthetjük. A Sziíágysomlyói Magúra kőzetein öt K-Ar radiogén kormeghatározást vé¬ geztünk (Soroiu et al. 1985), amelyek eredményeit a II. táblázat mutatja be. A fenti adatok megegyeznek a többi metamorf szigethegységben mért érté¬ kekkel. Ásványasszoeiádók keletkezésének P-T kondíciói P-T conditions of formation of mineral associations 1. táblázat - Table / Ásványasszociáció T o c P, kb I 550 3,5 11 360-400 2 III 500-550 5,5 IV (nem metamorf) >200 >1 54 Földtani Közlöny 12611 K-Ar kormeghatározások a SzUágysomlyói Magúra területéről K-At age determinations front the Magúra pimleului area II. táblázat -Table 1) Minta sz. Kőzet Ásvány K-Ar kor, Ma 170 Muszkovitos csillámpala Muszkovit 95 ±6,5 171 Csillámkvarcit Muszkovit 173 ±18,2 174 Paragneisz Teljes kőzet 100 ±7,7 178 Biotitos csillámkvarcit Biotit 98 ±10 182 Augen gneisz Biotit 102 ±7 Az abszolút kormeghatározás eredményei a következő módon értelmezhetők: a) . A kőzetekben a radiogén argont bezáró ásványok a metamorf átkristályo- sodást követően a záródási hőmérséklet alá hűltek le, tehát a metamorfizmus folyamata az alpi orogenezis alsó- és felsőkréta határán lezajlott ausztriai fázi¬ sához kötődik. Ennek ellentmondanak a perm korú nem metamorfizált kép¬ ződmények jelenléte, a 171 sz. minta hibrid kora és a Réz-hegységben mért -200 Ma K-Ar, ill. az Alföld aljzatát alkotó metamorfitokban mért 200-400 Ma Rb-Sr értékek (SZEDERKÉNYI 1984). b) A kőzetek egy korábbi (hercini vagy még idősebb) orogenezis során szen¬ vedtek metamorfózist, és az alsókréta-felsőkréta határán végbemenő termikus történések folyamán a záródási hőmérséklet fölé melegedtek, majd ismét lehűl¬ tek. Ez a folyamat az egész Szamos-platformot érintette (SOROIU 1986), amely a Tisia-domén és a marosvölgyi-kelet-erdélyi ofiolitos öv összetorlódásával hozható kapcsolatba (krétakori termális front, ZINCENCO et al 1990). A Magu¬ rában a metamorf jellegű, tehát irányított nyomás alatt képződő asszociációkat egy nyomásmentes asszociáció követi és jogosan feltételezhető, hogy részben e termális front okozhatja ennek az ásványegyüttesnek a keletkezését. 3.1.6. Mállási kéreg a SzUágysomlyói Magurán A Magúra gerincein a földpátban és csillámokban gazdagabb metamorf kő¬ zetek intenzív mállást szenvedtek: a metamorfitok kézzel morzsolható, földes állapotú homokos agyagot képeznek, melyben még látható az eredeti palásság. A mállott réteg a paleogén üledékek alatt is folytatódik és a H 212 sz. fúrásban a 15 m vastagságot is eléri. Hasonló eocén előtti mállási kéreg található a többi metamorf szigethegységben is (KALMÁR 1968). 3.1.7. Hidrotermális elváltozások és színesfém-indikációk A metamorf kőzeteket átszelő breccsás vonulatok mentén gyakorta észlelhe¬ tők hidrotermális elváltozások (kloritosodás, kalcitosodás, kovásodás, agyago- sodás), gyenge szulfidos hintéssel pl. a Fenyves alatti bánya vágatokban, a Ma- gura-patak eredeténél, a Szent József-forrás körül és a Kápolna-patak bal olda¬ lán. A hidrotermális lerakódásokban kis mennyiségű érces ásványok is jelen vannak és a mintákban gyenge színesfém- és higany-koncentráció jelenik meg. A Lapos-patak egyik oldalágában, a Csúcs-patakon az érces breccsát 1942-ben egy Somlyói magánvállalkozó csapásirányban 21 m-es táróval követte, amelyet Kalmár ].: A Szildgysomlyői Magúra földtana 55 1986-ban újra felnyitottunk (5. ábra). A 10-30 cm vastag, csiliámkvarcit-dara- bokkal teli repedés kötőanyaga szürke kvarc, víztiszta kvarckristályokkal, pi- rittel és kalcíttal kibélelt geodákkal és szulfid-hintéssel. Az ércásványok a kö¬ vetkezők: pirít, galenit, szfalerit, kalkopirit, tetraedrit, markazit. Egy csiszolat¬ ban egy 2 pm-es arany-szemcse is látható, A kvarckristályokban a kétfázisos zárványok homogenizálódása 190-220 °C -on történik. Az ércesedés CÁMPEANU (1964) által leírt és bányavágatokkal feltárt bucsai (Réz-hegység) Magúra Cio- rii-Fágádau telérhez hasonlít, amely a bánátit-magmatitokkal van kapcsolatban. 3.2. A metamorf alaphegységet fedő képződmények A metamorf alaphegységet perm, paleogén, neogén és kvarter korú képződ¬ mények fedik. Minták jegyzéke Nr. Hely Au A g Pb Zn Cu S Hg Fe i. 474 m. 6 u 1,8 0,04 0,05 U 1.16 250 1,45 2. 475 m.ll u 2,7 0,06 0,10 u 2,80 50 3,20 3. 476 m.16 0,2 11,4 0,12 0,10 0,05 2,75 300 2,1.5 4. 477 m.22 U u 0,05 U u 0,80 100 1-75 5. 478 Be 22.m 0,2 1,8 0,06 0,05 0,03 1,45 150 1,80 6 481 Meder 0 f 2 ¥ 0,10 0,10 0,05 3,65 200 3,15 5. ábra. A csúcsvölgyi kutatóvágat szintrajza. Jelkulcs: 1. Meddőhányó, 2. Lejtőtörmelék, 3. Csillámkvarcit, 4. Breccsás telér szulfidos hintéssel, 5. Dőlés és csapás, 6. Résminta Fig. 5. Horizon pláne of the research gallery, Ciuciului Valley. Captions: 1. Pit-tip, 2. Deluvial deposits, 3. Quartzite-sehist, 4. Disseminated sulphide-bearing breccia-lode, 5. Direction and deeping, 6. Slit-sample hattion 56 Földtani Közlöny 126/1 3.2.1, Pernt A Szilágysomlyói Magurán, a Magura-patak forrása fölött található a Paucá (1964a) által felsőperm korúnak leírt kvarcporfír, kovásodott tufa, vörös agyag¬ pala és kvardtos homokkő, 10-30 cm-es szögletes darabokban, vörös, feltehe¬ tően paleogén korú mátrixban. Hasonló, perm korú képződmények szálban a Meszes és a Réz-hegység déli részén valamint fúrásokban (Istqcescu, Ionescu, 1970) Érábrány (Abrarrú) területén ismeretesek. 3.2.2. Paleogén Paleogén korú üledékek a terület északi és északkeleti részén találhatók, va¬ lamint kisebb foltokban, a Magúra gerincén (Csúcs-hegy, Vár-hegy stb). Szép feltárások találhatók Győrtelek és Somlyóújlak között valamint egy 50 m-es rétegsor a H 212 sz. fúrásban. A paleogén üledékek egy 2-8 m vastag agyagos, vörös színű alapbreccsával kezdődnek, amelyre kavicsos homok telepszik. A homoktartalom csökken és vörös, szürke, sávos és foltos tarkaagyag következik, 0,5-1 m-es padokban. PAUCÁ (1964a) az üledéksort a paleocén-al só eocén korú Zsibói Tarkaagyaggal (Seria Vargáta Inferioará) korrelálta. 3.2.3. Neogén A neogén a badeni emelettel kezdődik, amely délnyugat, dél és délkelet felöl öleli körül a Magurát. Szép feltárások láthatók a Csehely melletti Silvania kő¬ bányában, a Szent-hegyen, a Fenyves-utcai kőfejtőben és Badacsony mellett. A badeni emelet alsó részén 15-30 m vastag durvaszemcsés, meszes kötő¬ anyagú konglomerátum jelenik meg, kvarcit, csillámpala és gneisz elemekkel, amelyre 5-10 m vastag, durvaszemcsés, kvarckavicsos homok telepszik (Kᬠpolna-völgy, Vár-hegy). Ezt 3-6 m homokos, biodetritikus mészkőréteg követi (Hollóhegy), lithothamniumos-bryozoás-kagylós mészkő-betelepülésekkel (Szent-hegy). A badeni emelet legfelső része homokos-márgás kifejlődésű, 2- 4 m vastag, bentonitosodott dácit-tufa réteggel (Badacsony). A badeni transz- gresszió folyamatosan borította be a paleogént, majd a metamorfikumot, felte¬ hetőleg délről észak felé (Nicorjci, 1972). A szarmata csak a területtől távol eső fúrásokban jelenik meg. A badeni üle¬ dékekre és a paleogénra a pannoniai korú agyagos-homokos üledékek teleped¬ nek, amelyben Badacsony és Selymesilosva között két 10-20 cm vastag lignit¬ réteg található. 3.2.4. Kvarter A Magúra déli és nyugati lejtőjét deciméteres kristályos-pala tömbökből, apróbb szilánkokból és csillámos agyagos homokból álló, keresztrétegzett lej¬ tőtörmelék (deluvium) fedi, amelynek vastagsága Szilágysomlyó régi vasútál¬ lomása előtt, az F6. jelű fúrásban 25 m volt. A Kraszna árterében kavicsos, homokos és agyagos alluvium található, 2-6 m vastagságban (F4, H 212 jelű fúrások). Kalmár A Szilágy Somlyói Magúra földtana 4. Tektonika 57 A metamorf alaphegység és a fedő, nem metamorfizált képződmények tek¬ tonikája alapvetően különbözik, ezért azokról külön-külön adunk leírást. 4.1. Az alaphegység tektonikája A Szilágysomlyói Magúra részletes földtani térképezése során sikerült né¬ hány jellegzetes kifejlődésű, kőzettanilag felismerhető szintet elkülöníteni és ezek alapján a metamorf összlet szerkezetét feltárni. Az erősen gyűrt, 60-90°-os dőlésű összletben délről északra egy, az üledékek alól csak részben kibűvó szinklinális, egy antiklinális, egy részben elnyírt szinklinális, egy antiklinális nyugati periklinuma, egy keskeny és meredek szinklinális, egy szélesebb, kelet felé nyíló antiklinális, egy keskeny, kelet felé részben eltakart szinklinális és egy északi, csonka antiklinális követhető, tengelyirányuk ÉNyNy-DKK. Amint már említettem, a kőzettani határfelületek a fő palássággal párhuza¬ mos lefutásúak és ezt a nagyobb feltárásokban, mint pl. a szilágysomlyói vasút¬ állomástól keletre nyitott kőbányákban egyértelműen követhetjük. A metamorf kőzetekben azonban, a fő palásság mellett megjelenik egy második palásság is, amely az előbbivel változó szöget zár be. A kézi minták, ill. a mikroszkópos csiszolatok szintjén e két palásság két, időrendben különböző ásványképződés¬ hez kötődik. a) A fő metamorf ásványegyüttes keletkezésekor a csillámok bázislapjából és az elnyújtott, orsós kvarcszemcsék hosszú tengelyéből az eredeti rétegfelülettel párhuzamosan kifejlődő sík palásság (Sí) keletkezett. b) A már konszolidált és meglehetősen inhomogén metamorf kőzetben a pa¬ lássággal párhuzamos irányú tektonikai erők hatására a csillámdús sávokban a csillámlapok meghajlításával mikroredők keletkeztek; ugyanakkor a köztes kvarc-földpát lemezek és a gránát-porfiroblasztok szétpattantak, feltöredeztek. A nyomás erősödésével a mikroredők szárnyai elnyíródtak, a nyírási felületek mentén a csillámok és a földpát elbomlottak, a kvarcszemcsék szélei felapró¬ zódtak, ezáltal a kőzet kohéziója csökkent, a létrejött diszlokáció elemi rétegről elemi rétegre lépett, míg a végén az egész kőzettömegre kiterjedt. így jöttek létre a több méter vastagságú milonit-sávok és a milonitosodásra különösek hajlamos, kvarcban-földpátban gazdag paragneisz-szintek "felőrlése". Ezért a terepi felvételek során a milonitos zónák azt a benyomást keltik, hogy az eredeti palássággal párhuzamos betelepüléseket képeznek. A mikroredők szárnyain keletkező nyírási felületek sorozata, e felületekre "szétkent" apró csillám (fengit)- és kloritpikkelyek és kvarc-mikroszemcsék ad¬ ják az S 2 másodpalásságot. A Magurán térképezett redők keletkezése valószí¬ nűleg e mikro-szinten követhető folyamat végeredménye. c) A konszolidált, milonitosodott és gyűrt metamorf összletben újra megin¬ dult az átkristályosodás, az irányított nyomás hatására neomorf csillámok ke¬ letkeztek, amelyek statisztikailag egy bizonyos irányt követnek. Ennek egy fi¬ zikailag nem létező, tehát virtuális S3 palásság felel meg. E "palásság" a köze- 58 Földtani Közlöny 326/1 I E 6. ábra, A Szilágysomlyói Magúra metamorf kőzetein mért litoklázisok. összesített sztereo¬ grafikus vetülete (212 mérés) Fig. 6. Stereographic projection of the fissuration (212 measurements) Ín the metamorphk rocks of MSgura $imleului teket átszelő, hajszálvékony repedés- rendszerrel egyezik, ami a feltárások¬ ban 1-4 cm 2 nagyságú, litoklázis-mé- réseknél zavaró elemként ható felüle¬ teket hoz létre. d) A későbbi, vízszintes mozgások nyomán a milonitokban történő nyírás hatására ultramilonit és pszeudotachi- lit jött létre, amelyeket a metamorf át- kristályosodás már nem érintett. A függőleges mozgásokhoz kötődő töré¬ sek valószínű, hogy a már létező, pre¬ formált törésvonalak mentén különbö¬ ző nagyságú tömbökre osztották fel a Magurát. A törésvonalak mentén hid- rotermás oldatok törtek fel. A kőzetekre ható erőtér nem csak az ásványok különböző irányítottságát, hanem a kőzetekben lévő repedés¬ rendszer orientációját is meghatároz¬ ták. Ezért a litoklázis-mérések kiegé¬ szítő információkat adnak a kőzetek¬ ben történt mechanikus folyamatokról. A Szilágysomlyói Magúra metamorf kőzeteiben négy ponton 50-50 litoklázist mértem, amelyeknek az összesített sztereografikus vetületén ( 6 . ábra ) három különböző repedésrendszer jelenik meg: Di: Rövid, 5-20 cm lefutású, érdes felületű repedések, kvarccal, aplittal, kar¬ bonáttal kitöltve; pólusaik egy 255/10°-os síkban találhatók, az Si-palásságra merőlegesek és valószínű, hogy az első metamorf ásványképzódést követő összehúzódás (disztenzió) folyamán keletkeztek. D 2 : Közepes hosszúságú, 30-80 cm lefutású, sima felületű, dörzskarcos- dörzstükrös, klorittal-szericittel bevont repedések; pólusaik egy 300/55°-os sík¬ ban találhatók, nagy szórással. E repedések a milonitos zónákban gyakoriak. A milonitosodással kapcsolatos nyírás folyamán keletkeztek. D 3 : Hosszú, több méteres repedések, felületük érdes, üresek vagy vörös agyaggal, limonittal ill. pátos vagy mészkéreg-szerű kalcittal vannak kitöltve. Pólusaik nagy szórással egy 190/15°-os síkra vetülnek; ezek a posztmetamorf törésrendszert képviselik. 4.2. A fedő üledékek tektonikája A metamorf alaphegységet fedő üledékek a Magúra körül monoklinálisan, pira¬ misszerűen helyezkednek el, északon észak felé, délen dél felé 5-10°-al dőlve. A nagyobb vetők közelében (pl. Hollőhegy) a rétegek dőlése 20-30°-ot is elér. Az aljzat vetői az üledékes összletben is folytatódnak. Kalmár A Szilágysomlyói Magúra földtana 59 5, A Szilágysomlyói Magúra metamorf képződményeinek korrelációja Az eddig egységesnek minősített Szamos sorozat metamorfitjai két egymástól lényegesen különböző csoportra oszthatók fel (III. táblázat). Észak-erdélyi szigethegységek metamorf képződményei Metamorphic formatíons of the NW-Transylvanúm Crystalline Islands __ _ III. táblázat-Table 111 Csoport I II Metamorf szigethegység Ünő, Preluka, Cikó, Bükk, Er¬ dőd, Meszes-hg. déli része. Réz- hg. Szilágysomlyói Magúra, He¬ gyes, Meszes-hg. északi része Üledékes eredetű metamorf kőzetek Paragneisz, csillámkvarcit, csil¬ lámpala, kvarcit, dolomit- és kal- cit-márvány, grafitos pala Paragneisz, csillámkvarcit, csil¬ lámpala, kvarcit, Magmás eredetű kőzetek Amfibolit, metaszerpentinit, bio- titos ortogneisz, leptinit Biotitos ortogneisz, leptinit Alkáli metaszoma tózis Metablasztos migmatit, monzog- ránit, szienit nincs Metamorfózis: I. fázis An 25 - 35 +Mkl+Aím+Bi+Ky Staur+Hb±Px An 20 - 25 +Mkl+Alm(-f- Prp)+ Bi+And 11. fázis Chl+Szer+Ab±Akt Chl+Szer(+Fen)+Ab III. fázis Bi+Alni+An is .20 Bi+Alm+Anis -20 Tektonitok Tektonikus breccsa Milonit, ultramilonit, pszeudota- chilit, tektonikus breccsa Ércesedés Vas- és mangán-telepek vagy in¬ dikációk, arany-tartalmú kvarc¬ lencsék, színesfém-indikációk Gyenge színesfém-indikációk Szederkényi (1984) az Alföld aljzatában kimutatta, hogy az Erdélyi közép- hegység Codru-takarója folytatásában Sarkadkeresztúr-ÜUés vonaltól délre, az ún. Dél-Alföldi takaró keretén belül egy alacsony nyomású, magas hőmérsék¬ letű metamorf övezet található, amely az Alföldi Autochtón Egységre van fel¬ tolódva. Az észak-erdélyi szigethegység I. csoportja az Autochtón Egységgel s ezen belül a Körösi Formációval és a Szeghalom Amfibolit Formációval korre¬ lálható. A II. csoport metamorfitjai viszont a Dél-Aföldi Takaróhoz hasonló ki¬ fejlődésben jelennek meg. Ilyen típusú metamorfitok az Erdélyi középhegység¬ ben csak a pánkotai pikkelyben (Solzul Páncota) találhatók, amely a Codru-ta- karó legalsó tektonikai egysége. Mindezek után feltételezhető, hogy a Szilágy- somlyóí Formáció, a Dél-szilágysági Egység részeként a Dél-alföldi Takaró egy északra előretolt része, amelyet a későbbi lepusztulástól a valószínűleg mé¬ lyebb, lezökkent helyzete mentett meg. Ha a metamorf folyamatok harmadik fázisának azonos kifejlődését figyelem¬ be vesszük, feltételezhető, hogy a két - autochtón és takaró - egység "össze- forradása" még a metamorf folyamatok befejezése előtt megtörtént, de ez nem zárja ki a takarósodás felsőkréta előtti (ausztriai) lezajlását. 60 Földtani Közlöny 126/1 Mindezen feltételezések tisztázására szükség van a metamorf folyamatok ter¬ modinamikai körülményeinek pontosítására, az index-ásványokon történő mik- roszondás vizsgálatokkal. Ilyen vizsgálatok lehetővé tennék a szigethegységek helyzetének tisztázását és az Alföld metamorfitjaival való pontosabb korrelᬠciót, ahol ÁRKAI et al. (1987) végeztek hasonló vizsgálatokat. 6 . Köszönetnyilvánítás E tanulmány a Nagybányai (Baia Maré) Földtani Kutató és Feltáró Vállalat (IPEG Maramures) keretén belül végzett terepi munkálatok eredménye, amely¬ ben a szerzőn kívül Angelescu I. és Kovács-Pálffy P. geológusok, valamint a prelukai bányászbrigád tagjai is részt vettek. A terepi munkánkhoz lényeges támogatást kaptunk az akkori adminisztráció helyi vezetőitől, Gogu G., Florea I. és TERSÁNSZKI A. uraktól. A szöveg előzetes lektorálásáért, a fogalmak pon¬ tosításáért a szerző különösen hálás SZEDERKÉNYI T. professzornak, aki a ren¬ delkezésére bocsátotta tanszéke tiszántúli és délalföldi fúrómag- és csiszolat¬ gyűjteményét valamint CSEREPESNÉ MeszÉna Bernadett asszonynak, az alföldi metamorfitok szakavatott ismerőjének. A tanulmány a Magyar Állami Földtani Intézet, a Romániai Földtani Intézet és az Országos Tudományos Kutatási Alap (T 007636 sz. téma) erkölcsi és anyagi támogatása segítségéve] jött létre. Alcátuirea geologicá a Mágurii §>imleului Magúra £imieului este una din insulele cristaline din NE Transilvaniei. Aceste insule reprezintá partea ridicatá la suprafajá a fundamentului Campiei Maghiare. Formatiunile metamorfice ale Mágurii sunt alcátuite din douá complexe terigene (cu grad de membru) separate printr-un nivel magmatogen add (ortogneise, leptinite). Sunt prezente deasemenea pegmatite, rod cataclastice (brecd tectonice, milonite, ultramilonite si pseudotachilite). In decursul proceselor metamorfice s-au putut identifica trei faze de blasteza: 1) o fazá progresivá de temperaturá ridicatá ji presiune joasá; 2) o fazá regresivá (in fadesul jisturilor verzi) si 3) o noua fazá progresivá. Acestor trei blasteze le corespund trei suprafeje de jistuozitate (douá reale ji una virtualá) precum gi doua sisteme de fisuri. Blasteza este urmatá de formare de minerale hidrotermale (cu slabe depuneri de sulfuri) ji minerale hipergenetice, ultimele in cadrul scoarjei paleogene de alterajie. Vársta metamorfismului este hercinicá sau mai veche, iar valorile K Ar de cca 100 Ma sunt datorate frontului termic dela mijlocul Cretacicului, din timpul coliziunii dintre domeniul Tisia ji ofiolitele transilvane. Sunt prézén taté pe scurt depozitele permiene (remaniate la baza paleogenului), cele paleogene, neogene si cuatemare din cuprinsul Mágurii. Terenurile metamorfice din zóna Heghiej-Mágura-Mesej N süni corelate de autor cu cele ce apar in componenfa Pánzei Sud-panonice, prelungirea spre Cámpie a sistemului de pánze a Codrului din Munjii Apuseni. Autorul multumejte pe aceasta cale colegilor dela főstül IPEG Maramures, ing. Iuliu Angelescu, ing. Doina Angelescu, dr. Péter Kovács-Pálffy sí tehn. Vilhelm Todor precum ?i conducerii locale dela §imleu] Silvaniei pentru sprijinul dat in anii grei cánd a fost elaboratá aceastá lucrare. Kalmár }.: A Szildgysomlyói Magúra földtana Irodalom - References 61 ÁRKAI P. (1987): Contribution to the knowledge of the polymetamorphic basement of the Great Piain (Pannonian Basin, East Hungary): the en vironment of the Derecske Depression - Fragmenta Mineralogica et Petrographica 13. 7-20, CÁMPEANU, £t. (1964): Raport geologic pentru minereuri neferoase ín cristalinul Munjilor Réz (Ciucea-Valea Draganului si Bucea-Fágádáu) - Arhiva IGG Bucuresti CLlCHia, O. (1973): Straügrafia neogenului din estul bazinului Simleu - Ed. Academiei RSR, Bucuresti DlCEA, I. (1981): Raport geologic asupra forajelor executateín NV Transilvaniei, zóna Jibou-Vima- Go^tila-Magoaja - Arhiva MMPCh Bucuresti Dimitrescu, R. (1963): Asupra sisturilor cristaline din NV Transilvaniei - Comunicári de geologie, II. 33-45. Bucuresti Ghtukca, V. (1973): Foraje de cercetare in bazinul Jíalaj _ Studii de Geologie, 3-25, Bucuresti Hauer, Fr., Stache, G. (1863): Geologie Siebenbürgens. Wien Hofmann K. (1879): Jelentés az 1878 nyarán Szilágymegye keleti részében tett földtani részletes felvételekről - Földtani Közlöny IX. 5-6, 167-213. Icnat, V., Ignat D. (1972): Raport de sintezá asupra prospecjiunilor geologice pentru minereuri neferoase ín cristalinul munfilor Mos ej - Arhiva IGG Bucuresti Istocescu, D., lONESCU, G. (1970): Geológia parjii de N a Depresíunü panonice (Sectorul Oradea-Satu Maré) - Dari de Seamá ale Institutului Geologic, LV/5, 120-126, Bucuresti Kalmár J. (1968): Asupra prezenjei unei scoarte vechí de alterajie ín munjii Preluca - Studii §i Cercetári de Geologie, 14., 2. 484-495, Bucuresti Krautner, Th. (1940): Observations géologiques et pétrographiques dans les massifs de Bácul, Heghies et dans l'ile cristalline de la Magúra, prés de ^ímleul Sílvaniei - Comptes Rendus, Institute Géologique Roumaine, XXIII., 37-45, Bucuresti Matyasovszky J. (1879): Jelentés az 1879 évben Szilágymegyében eszközölt földtani felvételről - Földtani. Közlöny, IX., 292-300. NicokiCI, E. (1972): Stratigrafia neogenului din sudul bazinului ^imleu - Ed. Academiei RSR, Bucuresti LÓCZY L. id. (1918): Magyarország földtani szerkezete - (In: A Magyar Szent Korona Országainak földrajzi, társadalomtudományi és közgazdasági leírása). Passchjer, C. W. (1982): Mylonitic deformáljon in the Saint-Barthélemi Massif, French Pyrinées, with emphasis on the genetic relationship between ultramylonite and pseudotachylite - GUA Papers of geology. 1., 16., 1-226, Amsterdam PatrulIUs D., Lupu, M., BokcosM. (1968): Carte Géologique de la RépubliqueSocialistede Roumanie, 1:200.000, L-34-XI, 9. $imleul Silvaniei - Institute Géologique, Bucarest PaUcA, M. (1964a): Bazinul Silvaniei - Anuarul Comítetului Geologic, XXXII, 3-130, Bucuresti PaUCA, M. (1964b): Probleme geologice ale bazinului Báli Mari - Dári de Seamá ale Institutului Geologic, XLIX, 45-54, Bucuresti PR1NZ Gy. ( 1914): Magyarország földrajza. Tudományos Gyűjtemény. Soroiu, M., Bálintom, I., Voda, A. (1985): A model of the basement of the Transylvanian Basin as revelated by K-Ar dating - Revue Roummaine de Géologie, Géophysique et Géographie, 29., 29-35, Bucuresti Soroiu, M. Popescxj, D. (1986): Rezultatele determinárilor de vírstá radiogená K/Ar pe eyantioane de roci cristaline, Munjii Maramur e^uloi, Preluca, Blc si ^imleul Silvaniei - Arhiva JPEG Maramures, Baia Maré, Szádeczki Gy. (1925): Munjii ascun§i ai Transilvaniei de Est - Dari de Seamá ale Institutului Geologic al Romániei, XIII., 35^11, Bucuresti Szederkényi T. (1984): Az Alföld kristályos aljzata és földtani kapcsolatai. Akadémiai doktori disszertáció, József Attila Tudományegyetem, Szeged Telegdi Roth K. (1912): A Réz-hegység északi oldala Paptelek és Kazáncs között és a Szilágysomlyói Magúra déli része - A Magyar Királyi Földtani Intézet Évi Jelentése 1911-ről. 110-120. 62 Földtani Közlöny 126/1 Visarion,M., Sandulescu, M., Constanhnescu, P., Atanasiu, L,, Ivanov, A. (1992): Studiui structuraJ privind posibiiitatile de acumulare a hidrocarburilor in depozitele sedimentare din substratul bazinului Panonic. Pár tea I. Sect. Cri?u Repede-Somes - Arhiva Institutului Geologic Bucuresti WlNKLER, H. G. F. (1970): Abolition of Metamorphic Facies. Introduction of the four division of Metamorphic Stage and of a elássificatíon based on isograd in common rocks - Neues Jahrsbuch fúr Mineralogie, Monatshefte, 5, Stuttgart Zxncenco, D. G v SoRoru, M., Cuna, S, (1990): Cretaceous thermal front on Pre-Mesozoic Continental crust, documented by K-Ar data: on exemple, the Sylvanic belts, NW Transylvania, Románia - Revue Roumaine de Géologie, Géophysique et Géographie, 34, 95-105, Bucuresti A kézirat beérkezett: 1995. VI. 13. Táblamagyarázat - Explanation of plates I, tábla -Plate I 1. "Sakktábla-albit" (savanyú oligoklásszal helyettesített mikroklin) a Magúra-völgyi szemes gneiszben, a. Albit, b. Biotit, q. Kvarc. + nikolok, 32x "Checkboard-albite" (mkrocline substituted by aeide oligoclase) front the augengneiss, Mdgurii Valley. a, Albite, b. Biotite, q, Quartz. + Nichols, 32x 2. Ultramilonit. Lapos-patak, Selymesilosva. Szilánkos kvarcszemcsék (világosszürke), muszkovit-lapocskák (sötétszürke), klorit (fehér), apró goethit-pálcikák. SEM fotó, 3600x Ultra-mylonite. Lapo? Valley, IlVua. Splinty quartz grains (light grey), muscovite-sheetlets (dark grey), chlorite (white), small goethite sticks. SEM photo, 3600 x 3. Pszeudotachilit: izotróp üveg, benne csillámkvardt-törmelékkel. Marosán András utca vége, Szilágysomlyó. + nikolok, 32x Pseudo-tachilite: isotrope glass comprising quartzite-schist fragments. End of Andrei Muresan Street, ífimleul Silvaniei. + Nichols, 32x 4. A pegmatit (p) és a csillámkvardt közötti kontaktus egy része, ahol a turmaiin (t), a muszkovit (m) és az üde kvarc (q) behatolnak a csillámkvardtba; sz, szeridtesedett oligoklász. Porondos-patak, Szilágysomlyó, + nikolok, 32 x Contact zene between pegmatite (p) and quartzite-schist, Turmaline (t), muscovite (m) and clear quartz grains penetrate intő the quartzite-schist; sz, sericitized oligoclase. Prundului Valley, §imleul Silvaniei. + Nichols, 32 x 11. tábla - Plate II 1, A felső, világos keresztbiotitban sötét biotitlapocska és kvarc+oligiklász-zárványok vannak, a biotit két kvarcszemcse közé ékelődik és apró pleokróos udvaros cirkon-zárványokat is tartalmaz. A sötét biotit-porfiroblaszta az előzőhöz képest kb. 20°-al van elfordulva. Mindkettő 40-50°-al metszi a muszkovit-lapocskák átlagirányában kifejlődő elsődleges palásságot. Tó-patak, Győrtelek, II nikolok, 32 x In the up-situated cross-biotite, there are a dark biotite sheetlet and quartz+oligoclase ittdusions. Biotite get wenged between two quartz grains and contains small pleochroic zircone inclusions, alsó. The dark biotite porphyroblast is turnéd with approx. 20°, rapported to the light one. Both biotite porphiroblasts cut at 40-50° the primary schistosity, shown by the mean orientation of the muscovite sheetlets. Taului Valley, Ghiurtelec, II Nichols, 32 x 2. Mikroredők a szenthegy-alatti csillámpala-betelepülésben. A nagyobbik redő szárnyán, egy nyírás mentén a csillámok szétfoszlanak és pelyhes, fengitből és kloritból álló halmaz keletkezik (ph). II nikolok, 32 x Microfolds in the micaschist interealation under the Dealul Sfánt. In the wing of the larger fold, following a shearing pláne, the micas are faltered as forming a phengite-chlorite flaky aggregat (ph). II Nichols, 32 x Kalmár A Szildgysomlyói Magúra földtana 63 3. Zavaros magú, irányított zárványokat tartalmazó gránát üde burokkal. Csehelyi ortodox templom. I! nikolok, 32 x Gamet grain with cloudy nucleus and dear rim. Cehei crrtkodoxe church. II Nichols, 32 x 4. Posztmetamorf klorithalmaz a Nagy-Púpos milonitsávjából, mellette ortoklász-krístály és szilánkos kvarcszemcsék. SEM fotó, 2500 x Post-metamorphic chlorite aggregatefront the mylonite strait, Pupofu Maré. Beside its an orthoclase crystal and few splinty quartz gratns appear. SEM photo, 2500 x 64 Földtani Közlöny 126/1 I. tábla - Plate I KALMÁR /..• A Szilágy Somlyói Magúra földtana 65 II. tábla - Plate n Földtani Közlöny 126/1, 67-75 (1996) Budapest Az utóvulkáni működés és az ércesedés kapcsolata a füzérradványi Koromhegy-Koromteton Relation between the postvolcanic activities and mineralisation in the Koromhegy-Koromtető (Füzérradvány) area Csongrádi Jenő — Tungli Gyula - Zelenka Tibor (4 ábra) Summary The illite mindig in the Koromhegy dates back to the I9th century. Samples taken írom the illite exploration drillholes were nőt assayed fór precious metals in the 1960's. A régiónál geochemical survey carried out by the Hungárián Geological Institute revealed gold anomalies at Füzérradvány. Soil sampling on a 200 by 40 m grid was made in 1991, which resulted in weil defined Au, Ag, As, Sb and Hg anomalies. In 1993 the authors perfonned reconnaissance mapping to identify the ore-bearing structures. The Koromhegy-Ko rom tető area is an uplifted structural unit. The oldest rocks on the surface are Sarmatian days and overlying pumice tuffs. They are overlain by the silicified rhyolitic tuffs, sandstones, siitstones and illites of a multiphase lacustrine sequence of approximately 100 m thíckness. The youngest members of this unit are silica sinters and geyserites. The above described sequence is penetrated by a northnorthwest-striking rhyolite extrusíon. Based on the recent field work six northwest stnking silicified, hydrothermal breccia zones were revealed, which are coinciding with the sói! anomalies of gold. Both samples taken from the breccia zones on the surface and from the quartz veins in the illite mine were gold-bearing. It seems to be proven that the northwest oriented silicified hydrothermal polymíct breccia and the quartz veins are confined to the geyser vents. The occurrence belongs to the hot-spring type gold mineraliza tions. Manuscript received: 15th February, 1995 Összefoglalás A füzérradványi Koromhegyen a XIX. sz. közepétől illit bányászat folyik. Az 1960-as években végzett fúrásos illitkutatás mintáit csak agyagásványokra vizsgálták meg. A MÁF1 által kimutatott regionális geokémiai anomália a füzérradványi területen nemesfém dúsulást jelzett. Ezért a területen 1991-92-ben 200x40 m-es hálózatban talajgeokémiai felvétel történt, melynek eredményeképpen Au, Ag, As, Sb és Hg anomália területek körvonalazódtak. Az 68 Földtani Közlöny 126/1 1992, évi geofizikai vizsgálatok közül a látszólagos fajlagos ellenállási maximumok jól tükrözték a kovásodott zónákat és a limnokvarcit testek helyzetét. A szerzők 1993-ban reambulációs bejárásos térképezést végeztek az ércesedést hordozó kőzet¬ testek meghatározása érdekében. A Koromhegy-Koromtető szerkezetileg kiemelt tektonikus egység. A legidősebb kőzetei szarmata agyagok és a rátelepülő horzsaköves riolit ártufa. Erre települnek a Koromhegy fő tömegét adó, közel 100 m vastagságú több ciklusú tavi üledéksorozat kovásodott riolittufái, homokkövei, aleuritjai és illit telepei. Zárótagként limnokvarcit, gejzírkvarcit található. A fenti rétegsorba nyomult egy É-ÉNy-i csapású riolittest. A területen 6 db 0,1-20 m széles ÉNy-i csapású kovás-hidrotermális- breccsás zóna vált ismertté. Ezek elhelyezkedése jól egybeesik a talajgeokémiai anomáliákkal. Ezen zónákból vett litogeokémiai minták a bányában felismert kvarctelérekhez hasonlóan nemesfém tartalmúak. A fentiek alapján igazoltnak látszik, hogy az ÉNy-DK-i csapású tektonikai elemekhez kapcsolódó kovás hidrotermális polimikt breccsák és kvarcerek közvetlen összefüggésben vannak a gejzír központokkal, és itt genetikai szempontból "hot-spring" Au-Ag ércesedés teleptípusával számolhatunk. Bevezetés A terület a Tokaji-hegység ÉK-i részén, közvetlenül a szlovák határ mellett Füzérradványtól ÉNy-ra 2 km-re található. A területen a múlt század közepétől illit bányászat folyik kerámiai célokra (PETRIK L. 1889) Az 1960-as években új illittelepek felkutatására 44 db fúrást mélyítettek (MÁTYÁS E. 1973). Az 1980-as évek végén a Földtani Intézet regionális geokémiai térképezése több nemfémes anomáliát mutatott ki a Tokaji-hegységben (HARTIKÁINÉN A. et al. 1992.). Ezek egyikén, a füzérradványi Koromhegy-Koromtetőn 1991-92-ben a MAFI rész¬ letes 200x40 m-es hálózatos talajgeokémiai térképezést végzett, melynek ered¬ ményeképpen három Au anomália területet körvonalazott (1. ábra). Emellett az Au anomália területekkel részben fedésben levő, azonos csapású zónákban Ag, Hg, Sb és As anomália is jelentkezett (HORVÁTH 1. et al 1992, 1993). Az 1992. évi felszíni komplex geofizikai vizsgálatok (GP, elektromos ellenál¬ lás, érckutató mágneses totáltér paraméter) a geokémiai szelvények mentén történtek. A vizsgálatok közül a látszólagos fajlagos ellenállás maximumok (1. ábra) jól tükrözik a kovásodott kőzet-zónákat, valamint a limnokvarcit és gejzír kvarcit testek helyzetét (ZALAI P. 1992). Földtani felépítés A terület legidősebb képződményei a Koromtetőtől ÉK-re Szlovákiában és K-re Magyarországon is megtalálhatók, s ópaleozoós metamorf gneisz-amfibolit és metamorf pala sorozatból állnak. E képződményekre Szlovákia területén a felszínen, míg a Füzérkajata 2. sz. fúrásban 960 m felett felsőmiocén (bádeni) üledékes képződmények települnek (ILKEYNÉ PERLAKY E, - PENTELÉNYI L. 1968). A Koromhegy tektonikusán kiemelt szerkezetében a felszíni feltárások és az illit kutatófúrások alapján a közvetlen fekű képződmény a felsőmiocén (csök¬ kent sósvízi faunájú) szarmata korú agyag. Erre települ a horzsaköves riolittufa. Csongrádi /., Tungu Gy., Z elenka T.: Az utóvulkáni működés Füzérradvdny környékén 69 Fig. 1. Resistivity and gold soil geochemistry map of the Koromhegy-Koromtctö prospect. I: resistivily isolines in ohmm; 2: gold anomalies >29 ppb 70 Földtani Közlöny 126/1 amely ártufa. Ez vastagpados, néhol rétegzett kőzet, benne a horzsakövek szem¬ nagysága rétegenként változik (2. ábra). A Koromhegy-Koromtető fő tömegét édesvízi limnikus összlet alkotja, amely¬ nek képződményei több ciklusú üledékképződést bizonyítanak. Legnagyobb részük részben a képződéskor, részben utólagosan kovás oldatokkal átjárt és a BERGER (1985) szerint kovás hévforrás-üledéknek (silica sinter) felel meg. Ezen limnikus összleten belül találhatók a melegvízi gejzír tavakban felhalmozódott illit telepek. A limnikus összlet főbb kőzettípusai a következők: - a kovás riolittufit rétegzett, finomszemű, gyakran horzsaköves rétegekkel, illetve tufitos homokpadokkal keresztrétegzetten váltakozik. Sok növényi szár és levél marad vány ismerhető fel benne. - a kovás homokkő finomszemű, gyengén rétegzett, uralkodóan kvarc anyagú, néhol csillámos, gyakran 0,l-0,3 cm-es kvarc-kavicsokat tartalmaz. Rossz meg¬ tartású, csökkentsósvízi faunák ( Cardium sp.?), kőbelek, lenyomatok, másutt féregjáratok és növényi maradványok ismerhetők fel. Több zónában másodla¬ gosan kvarcerek járják át, gyakran polimikt breccsa kíséretében, ezek mellett limonitosodás jelentkezik. Néhány kvarcér mellett cm-es fennőtt hidrotermális kvarckristályok láthatók az üregekben. - a kovás agyagkó fehér, szürke, néhol foltosán vöröses színű, lemezes, vékony réteges, finomszemű, tömött szövetű. A kőzet nagy felszíni elterjedésben talál¬ ható és gyakran limonitos növényi maradványokat (levél, szár) tartalmaz. - az illit a kovás agyagkő szintjében települ, fehér, plasztikus. Igen változatos szövetű kőzet. A teljesen agyagos, homokos és kavicsos illit típusok az eredeti üledékképződésnek megfelelően egy rétegösszleten belül lencséket formálnak (KISS - Takács 1963). Egy-egy zónában tektonikus sík mellett pirites illit is jelentkezik. Az illitet másodlagosan kvarcerek, aduláros erek és kovás limonitos breccsák meredek síkok mellett járják át. Az illit csak a bánya fel tárásokban tanulmányozható, itt lapos dőlésű. A település a tektonikai blokktól függően változik DK-en 320/5-10° ÉNy-on 230-250/^20°, DNy-on 5-15/4-15°. - a limnokvarcit vékonyréteges vagy közepes vastagságú padokból áll. A fe¬ hér, a fekete és a vörös elszíneződés szeszélyesen változik benne, gyakran tar¬ talmaz vízinövényi maradványokat (sás, nádszárak). Másodlagosan részben a rétegfelületeken, részben repedések mellett víztiszta kvarcerek járják át, több helyen breccsás szövetű, melyet limonitos kovaanyag cementál. A repedések mellett galenit(?) és tetraedrit(?) utáni limonitos pszeudomorfozák ismerhetők fel. - a kovás gejzirit kvarc-opál-kalcedon anyagú, tömött szövetű kőzet. A gejzír kvarcit több kitörési központtal a kovás breccsás zónákhoz kapcsolódik (Ko¬ romhegy, Bányaoldal, Pengőoldal, Koromtető). Feltehetően ezek a gejzír köz¬ pontok voltak a limnikus medencék kovás oldatainak a szolgáltatói. A kovás gejziriteket is átmetszik a kovás breccsák. - a riolit többnyire másodlagosan erősen átkovásodott (FÖLDESSY 1992). A Bányaoldal nagy sziklafalánál megfigyelhető a sávos riolit láva benyomulása a riolittufit összletbe, de az erős kovásodás miatt a kontakt zóna alig látható. Az Emberkő 483,6 magaslatán 165-345° csapásban egy riolit dagadókúp talál- Csongrádi /., Tungu Gy v Zelenka T. : Az utóvulkáni működés Füzérradvány környékén 71 2. ábra, A Koromhegy-Koromtető fedetlen földtani térképe. A jelkulcs azonos a 3. ábráéval Fig. 2. Geologkal map of the Koromhegy-Koromtető prospect. See legend of the Fig. 3. 72 Földtani Közlöny 126/1 ható (200x700 m), melynek a lávaár fáciesei a következők: tömeges-folyásos sávos riolit, folyásos lithofizás kvarc riolit, láva breccsás lithoidos riolit, perlit- obszidián zárványos riolit, hólyagos-sávos riolit. A bányaoldali riolit lávaár dőlése 120/20. A riolitot is polimikt breccsás kvarcerek járják át. - a hidrotermális breccsa telérek többnyire kvarcerekkel átjárt, cementált, gyakran erős limonitosodás kíséri, a breccsa anyaga a mindenkori mellékkőzet és sok riolit, valamint alaphegységi törmelékből áll. A riolitban és az egyéb kőzetekben található hidrotermális breccsás telérek néhány cm-től 10 m széle¬ sek, uralkodó csapásuk ÉNy-DK és meredek dőlésűek, többnyire Ny-i irányban dőlnek (210/80°, 245/80°) (4. ábra). Vizsgálataink alapján ezek a breccsás zónák az alacsony-termás Au, Ag, As, Sb ércesedést jelző geokémiai anomáliák for¬ rásai. A breccsák az ópaleozoós és a miocén képződményeket is átmetszik, így feltehetően egy mélybeli szubvulkáni testhez tartoznak és ez lehet a hidroter- mák forrása is. A zónák átlagos arany tartalma felszíni minták alapján 0,5-1 g/1 között változik. Szerkezeti viszonyok A terület szerkezetileg kiemelt helyzetű, az ÉK-DNy-i fiatal felújult törések és az ÉNy-DK-i szerkezetek határozzák meg a terület jelenlegi morfológiáját. Ezek a törések a bányafeltárásokban is felismerhetők, esetenként 2-20 cm széles, agyagos kitöltés (vetőagyag) kíséri őket (50/85°, 84/78° dőléssel). A riolit benyomulás mellett közel É-D-i irányú törések is jelentkeznek, limonitos be¬ vonat kíséretében (93/85°, 102/84°). A fenti rendszeren kívül közel K-Ny-i csa¬ pásirányú törések is felismerhetők 195/90°, 8/88°, 162/62° dőléssel. A kvarc telérek és a limonitos breccsa telérek közel ÉNy-DK-i (60/85°), É-D-i (285/90°) és K-Ny-i (170/75°) csapásúak. Bányaföldtani viszonyok Az illittelepek a fúrások tanúsága szerint a közel 100 m-vastag limnikus össz- leten belül mintegy 30 m-t képviselnek. A tektonikai feldaraboltság miatt az illit-termelő tárók szintjei az eltérő tektonikai blokkokban a +340-450 m-es ten¬ gerszint feletti magasság között 7 szintben jelentkeznek (340, 350, 385, 400, 415, 430, 450 tszfm). Ércesedés A hidrotennális működésre utaló kovásodás a felszínen, az illit bányában a törések menti adulár és alunit kiválás, valamint polimetallikus ércnyomok (Sb, Pb, Zn) a kovás-kvarc erekhez kötötten régóta ismertek. Az illit bányában a fő kőzet-típusokból vett minták nemesfém vizsgálatai azt bizonyítják, hogy a kvarc erekhez kötve Au dúsulás (max. 2,4 g/t) jelentkezik (ZELENKA 1990). Csongrádi }., Tungu Gy., Zelenka T,: Az utóvulkáni működés Fiizérradvány környékén •Si ^ Jaj :!• N u z: o Xí n3 ^ SS S w 8 ... 25 B O N U * 0 00 X ir § N ' w, O m ■* bO - aj - G C M « ní « ' O . tí Si, a «S~ > g >o 8 •* bO *pn 03 C X « öo £ * *o "§ S 43 1 ® o ^ H O uS ix'O 60 jS 0) •C O S | o 2 Sí ■** o <■§ . « 2 > £ o tjí E a «J fv . I -P & nT oo •e -v E a £ ’E o >6 -2, 74 Földtani Közlöny 126/1 4. ábra. Kovás breccsa telér. Koromtető Fig. 4. Silicified breccia vein, Koromtetó A határ szlovákiai oldalán hömpölyben antimonos kvarcitot találtak (HOR¬ VÁTH et al. 1993), valamint a határközeiben szérmintákban Au, Ag, Hg ásványok és barit volt kimutatható. A talajgeokémiai vizsgálati eredmények (HORVÁTH et al. 1992) Au anomáliᬠinak, valamint az As,--Sb és Hg anomáliáinak ENy-DK-i irányítottsága a tek¬ tonikai szerkezeti összefüggésekre utal. Az arany talajgeokémiai anomáliák körzetében egyértelműen azonosítottuk azokat a kovás hidrotermális polimikt breccsákat, amelyek a nemesfémércese- dés, "szálban álló" hordozói. A fentiek alapján a füzérradványi ércesedés a gejzír (hot spring) tevékeny¬ séggel összefüggő Au-Ag ércesedési típushoz sorolható be (B.R. BERGER 1985). Csongrádi Tungu Gy., Zelenka T.: Az utóvulkáni működés Füzérradvány környékén 75 A térképezés során felismert 6 hidrotermális breccsás öv területén (3-4. ábra ) megtalálhatók a gejzír működési központját jelző néhányszor 10 m átmérőjű kvarcit testek, illetve az azok körzetében lévő limnokvarcit takarók. Az ember¬ kői riolit test és a feltehetően annak mélyben rekedt szubvulkáni tömege szol¬ gálhatott a hidrotermák forrásául. Irodalom - References Berger, B.R. (1985): Geologic-geochemical features of hot-spring preciuos-metal deposits - U.S. Geol. Surv. Bull. 1646. pp. 47-53. FÖLDESSY J. (1992): Füzérradvány. Geological Map. (Kézirat) Hartikaiken A., Horváth ]., Odor L. ( Ó Kovács L., Csongrádi J. (1992): Régiónál multimédia geochemical exploration fór Au in the Tokaj Mountains, northeast Hungary - Applied Geo- chemistry Abt. 7., No. 6., pp. 533-547. Horváth Grill J. Fügedi U., Tunc.li Gy., Odor L. (1992): Jelentés a Korom-hegyi (Tokaj-hegység) Au kutató metallometriai felvétel eredményei c, kutatási témában végzett munkáról. Kézirat. MÁF1 Adattár Horváth I., Odor L., Fügedi A., Hartikainen (1993): Aranyindikációk a Tokaji-hegységi geokémiai érckutatásban - Földtani Közlöny 123/4, pp. 363-378 Budapest IlkeynÉ dr. Perlaky E., Pentelenyi L. (1968): Hollóháza-Fűzérkajata. Magyarázó a Tokaji-hegység földtani térképéhez. 25.000-es sorozat. MÁFI. 1978. pp. 1-77. Kiss L., Takács T. (1963): A fűzérradványi illitbánya anyagának ásvány-kőzettani vizsgálata a finomkerámia szempontjából - AKK1 Tud.Közi. 10. Mátyás E. (1973): Új illites nemesagyagbánya Füzérradványban - Bányászati Kohászati Lapok, 107/3. Petrik L. (1889): A hollóházi (radványi) riolitkaolin - A Magy.Kir.Föidt.lnt. Aík. és Gyak. Kiadv. Budapest Zalai P. (1992) Jelentés. Tokaj-hegységi aranykutatás. Geofizikai mérések (ELGI) Zelenka T. (1990): A Fűzérradványi illit bánya kőzeteinek nemesfém vizsgálata (kézirat) A kézirat beérkezett: 1995. II. 15. Földtani Közlöny 126/1, 77-88 (1996) Budapest Stable isotopic mass balance in sandstone-shale couplets: An example from the Neogene Pannonian Basin Stabil oxigénizotóp anyagmérleg számítása agyag-homokkó' rendszerekre a Pannon medencében János MÁTYÁS* (5 figures, 1, table) Key words: Pnnnmúm Basin, illih’-smectite, sandstones, porewater Összefoglalás A Pannon-medence neogén homokkövei diagenetikus kalcitjainak stabil oxigénizotóp-összetétele meglehetős változatosságot mutat: azok a kalcitok, amelyek a süllyedéstörténet korai szakaszában váltak ki, átlagban 3-6%o-kel negatívabb stabil oxigénizotóp-összetétellel jellemezhetők, mint azok, melyek később, nagyobb mélységben és hőmérsékleten keletkeztek. Ez a szisztematikus eltérés feltehetően annak az izotóposán nehéz füO-nak tulajdonítható, mely az agyagokban gyakori, kevert-rétegű szmektit/illit agyagásvány illitesedésekor kerülhet a pórusvízbe. Azokban a homok¬ kövekben, amelyekben a kompakciós áramláson kívül más transzport-mechanizmussal nem kell számolni, és így nagy valószínűséggel azok zárt rendszerként kezelhetők, az anyagmérleg számí¬ tások által jósolt és a homokkövekben észlelt oxigénizotóp-eltolódások közelítőleg megegyeznek. A kifejlesztett modell azt is mutatja továbbá, hogy a geotermikus gradiensnek csekély befolyása van az oxigénizotóp-összetétel vál tozására; nagyobb szerepet játszik a homokkő és agyag egymáshoz viszonyított aránya. A kézirat beérkezett: 1995. III. 5. Abstract Oxygen isotopic ratios of carbonate cements in the Neogene sandstones of the Pannonian Basin show distinct variations: early calcites are 3-6%o lighter than the laté calcites from the same location and depth. This shift is thought to be related to the isotopically heavy oxygen released from the mixed-layer Ulite/smectite during illitisation. Fór sandstones dominated by compactional flow, closed System mass balance calculations predict an isotopic shift comparable to that deducted from petrogTaphic and geochemica) observations. The model suggests that variations of geothermal gradient has little effect on isotopic evolution; much more significant is the sandstone:shale ratio in the couplets. Geologisches Institut, Universitát Bern. Baltzerstrasse 1, CH-3012 Bem, Switzerland Földtani Közlöny 126/1-2 Introduction 78 Oxygen and hydrogen isotopic ratios of formádon waters serve an essential tool to track rock/watér interaction during diagenesis. In many modern aquifers data points of formádon waters on a 8 D vs 8 18 0-plot are clustered along a line, called meteoric water line (e.g. Gautier et al., 1985). In contrast, evolved formádon waters often show significant deviadon from this trend (Longstaffe, 1989 fór summary), indicadng that enrichment in ls O-isotope occurred. This enrichment is believed to be an indicator of rock/water interaction, or in other words, isotopic exchange between the formádon waters and 18 0 -rich minerals, such as carbonates or clay minerals. The aim of this paper is to investigate which of these processes could account fór the enrichment of 18 0 in formation waters - recorded by the carbonate cements in the Neogene sandstones of the Pannonian Basin. Geological setting The Pannonian Basin (PB) is a major sedimentary basin surrounded by the Eastern Alps, the Western and Eastem Carpathians and by the Dinarides. The PB is nőt a single depression, bút it consists of several subbasins of different size, separated by outcrops of the pre-Neogene carbonate and crystaíline basement. The study includes two locations (Figure 1). The studied fields are in the Central depression (alsó called the Great Hungárián Piain), in SE Hungary. Tectonically, the PB can be considered as a back-arc basin (Horváth and BERCKHEMER, 1982) which started to form in the latest Oligocene and/or Early Miocéné (Csontos et al., 1991, FODOR, 1991). The syn-rift subsidence culminated during Middle Miocéné, substantially reducing crustal thickness beneath the Central part of the basin. As active extension ceased in the Laté Miocéné, the hot lithosphere cooled down and contracted, resulting in a rapid thermal subsidence. This study focuses on the Pannonian/Pontian sequence ranging from 11.5 to 5.4 Ma (STEININCER et al., 1988). Methods Samples were impregnated with a high-temperature blue-dyed epoxy resin before thin-section preparation. Polished and stained thin-sections were examined under the optical microscope and by using a hot-cathodo- luminescence microscope, Samples fór clay mineralogical analysis were prepared using standard gravitational technique. Semi-quantitative estimates of the relatíve abundance of clay minerals in the <2 pm fraction were made using the method given in MOORE and REYNOLD'S (1989). Fór C and O stable isotope analyses, powdered bulk-rock samples were reacted fór 12 minutes in 100% H 3 PO 4 at 50±0.2 °C. The isotopic ratios of the released C 02 -gas were Mátyás Stable mass balance in sandstone-shale couplets 79 On AREA OF MAP u SOUTHERN CARPATHIANS 0 100 200km GHP GREAT HUNGÁRIÁN PLAIN TCB TRANSCARPATH1AN BASIN VB VTENNA BASIN TB TRANSYLVANIAN BASIN Wfö FLYSCH NAPPES | j INNER CARB. AND CRYST. UNITS LOCATIONS A: Field A B: Field B Fig. 1. Sketch showing the studied fields within the Pannonian Basin System measured on a VG Prism II ratio mass spectrometer. Isotopic reproducibility of standard materials is better than 0.1 %o fór ^ s O and 0.05%o fór 13 C. Petrography of sandstones and shales The Neogene sandstones of the Pannonian Basin classify as litharenites, feldspathic litharenites and lithic subarkoses. The most ímportant detrital components are: monocrystalline and polycrystalíine quartz, feldspar, mica, dolomité, sedimentary and crystalline (plutonic and metamorphic) rock- fragments. In generál, all samples are immature (MÁTYÁS, 1994b). The authigenic mineral assemblages of the studied sandstones are dominated by carbonates (Fe-calcite, ankerite, siderite), quartz and clay minerals (kaolinite, chlorite and illite). Based on abundance, relative timing and chemistry of major 80 Földtani Közlöny 126/1 cements, the samples fali intő two distinct groups with different post- depositional histories. Sandstones influenced by meteoric diagenesis are characterised by intense feldspar dissolution, kaolinite and ankerite formádon and alteration of detritai biotites to siderite. In contrast, areas dominated by compacdonal flow are dominated by multiple Fe-calcite cementation, chlorite and illite precipitadon and chloridsadon of the detritai biodte (fór detailed descripdon of the diageneric evoludon see Mátyás, 1994b). All samples investigated in this study fali intő this latter group (MÁTYÁS and Matter, 1996). X-ray diffractometry of shales and siltstones associated with the sandstones reveals that composidon is dominated by clay minerals; other consdtuents, such as quartz, feldspar, calcite or dolomité are less abundant. The clay mineralogy of mudrocks is simílar to those described in studíes of shales from several Tertíary basins that surround the Alpine-Carpathian mountain chain (KURZWEIL and JOHNS, 1981; VICZIÁN, 1985; VlCZIÁN, 1992; FRANCU et al., 1990; HILL1ER et al., 1994). In these mudrocks I/S is generally nőt the most abundant clay mineral in the <2 pm fracdon, instead the assemblages tend to be dominated by various combinadons of illite and chlorite and kaolinite. Average reladve abundance of the mixed-layer illite/smecdte is 15-35%. Despite the moderate abundance of I/S in the mudrocks, the most significant change in the clay mineralogy is the change of the mixed-layer composidon of the I/S with depth (Mátyás, 1994b; Hillier et al., 1995). This is thought to be the effect of burial diagenesis, as has been documented elsewhere in the Pannonian Basin (VlCZIÁN, 1985; Viczián, 1992). Stable isotopic geochemistry of carbonate cements Stable isotopic compositions of Fe-calcite cements from Field A and B are shown in Fig. 2. Garbón isotopic rado varies only very little: laté Fe-calcites in both locadons are very slightly (if at all) enriched in 13 C with respect to the early cements. Note, furthermore, that the rangé of carbon isotopic ratios obtained from these cements are comparable to those measured on aragonidc shell matériái (Geary et al, 1989, MÁTYÁS et al., 1996) believed to represent the carbon isotopic rado of the dissolved inorganic carbon (DIC)-pool of the Pannonian Laké. Whether this coincidence is solely accidental, or it may refer to the fact that no bicarbonate with disdnctly different isotopic signal was introduced intő the system is nőt yet understood. Oxygen isotopic compositions vary more significantly: the early cements in both fields are lighter by 3-6%o than the laté cements of the same fields. Fór detailed discussion on the stable isotopic results see Mátyás and Matter (1996). Mátyás J.: Stable mass balance in sandslone-shale couplets 81 -5 ♦ Field A - 6 - Late calcites ♦ ♦ * A Field B -7- Q - 8 - A A Early calcites ' -14- -15 -*— -1- i- ;- i - : - 1 1 — ; — — -5 -4 -3 -2 -1 0 1 2 3 4 5 6 IS C JfcinPDB) calcite Fig. 2. Carbon and oxygen isotopic ratio fór calcites Constraints on early and laté formation waters Early formation waters Estimates fór the isotopic composition of the early porewater can be obtained either from early carbonate cements, assumíng that no major changes occurred until they precipitated, or from aragonitic shell matéria!, based on the assumption that the earliest porewater at the sediment/water interface is comparable to the water of the Pannonian Laké itself. GROSSMANN and Ku (1986) demonstrated that oxygen isotopic ratio of mollusc shells is nearly in equilibrium with the water and gave the fractionation equation fór the aragonite. Therefore, if the temperature of the aragonite formation is known, the oxygen isotopic ratio of the lakewater can be estima ted. Fór such a reconstruction the data published by MÁTYÁS et al. (1996) were used. The molluscs studied in the above paper were shallow water benthic forms, and therefore, lived most Iikely above the thermocline. This means that the yearly mean temperature is probably an acceptable approximation fór the mean temperature of the water they lived in. Several studies (LllEGER, 1978; Nagy, 1990) performed on different fossd groups (plants, pollens, gastropods, etc) indicate that this yearly mean temperature was around 13-15 °C. Using the 82 Földtani Közlöny 126/1 fracdonatíon equation from GROSSMANN and Ku (1986) and the rangé of 5 18 0 measured on the shell matériái, a rangé of -4 to -2%c 5 ls O (SMOW) ean be obtained fór the initial porewater. Estimates based on oxygen isotopic ratio of early Fe-calcite cements are in good agreement with this rangé: equilibrium fractionation equation of FRIEDMAN and O'Neil (1977) predicts -4.5 to -3%o (SMOW) 8 18 0 fór the temperature-range of 20 to 50 °C. This temperature-range is based on point-counted intergranular volumes (IGV) of pervasively cemented sandstones (as estimates on depth of formádon) and on an average 50 °C/km geothermal gradient. Laté and modern formát ion waters Only very few isotopic analyses of modem oilfield formádon waters are available fór the Pannonian Basin. Furthermore, these are contaminated by condensed and/or injected waters. Only a single sample from Field A was judged to be uncontaminated, giving -51.3%o fór ŐD and +0.24%o fór S 18 0, both referred in SMOW standard. Laté formádon water isotopic ratios are recorded by the laté Fe-calcite cements in the sandstones. The fairly low IGV (about 19-25 %) of samples pervasively cemented by this laté Fe-calcite indicates that the burial depth was close to 2 km, or even exceeded this depth when these cements precipitated, By using 50°C/km geothermal gradient and the IGV vs. depth relahonship from MÁTYÁS (1994a), this rangé of IGV gives about 80-120 °C fór the temperature of precipitation. From the above temperature estimates and from the isotopic rado of the Fe-calcites the isotopic composidon of porewater can be estimated. The obtained rangé is about 0 %o to 7%o, which is partly heavier than the present day formádon water obtained from Field A. Note, however, that samples from Field B are from a sequence dominated by siltstones and shales. Porewater evolution during burial Combining the constraints obtained fór early and laté formádon water it can be concluded that a major shift in oxygen isotopic rado of the formádon waters must have occurred during burial. Early Fe-calcite cements were apparently nőt, or only hardly influenced by this shift; all laté Fe-calcites, however, show the signal of the heavier formádon waters. From this observatíon, and from the esdmates of precipitadon temperatures of early and laté Fe-calcite cements, the major shift toward heavier isotopic rados can be constrained to the temperature rangé of about 50 to 80 °C ( Fig. 3). Mátyás /.: Stable mass balance in sandstone-shale couplets Fig. 3. Evolution of sandstone porewaters in compactional flow dominated areas, as reconstructed from calcite cements Discussion There are two most probable 'candidates' fór low temperature isotopic exchange reactions in rock/water Systems: the earbonates and the clay minerals. Carbonates, particularly calcite are sensitive fór dissolution-precipitation reactions, and if they are abundant constituents in sandstones and in shales, or the sandstones are connected to carbonate aquifers, the isotopic equilibration with the host-rocks will is expected to take piacé. As mentioned earlier, dolomité is an abundant constituent in the studied sandstones. However, both petrographic and isotope geochemical evidence suggest that this dolomité was nőt involved in diagenetic reactions, which fact focuses the attention to the clay minerals, particularly to smectite and illite/smectite. There is evidence both from natural Systems (YEH and SAVIN, 1977) and from experiments (WH1TNEY and NORTHROP, 1988) that proceeding illitisation of il¬ lite/smectite is accompanied by significant shift in oxygen isotopic composition in the clays, toward lighter, 18 Ó-depleted values. According to the Law of Con- servation of Mass, this removal of light isotopes from the porewater will result in an increasingly heavier oxygen porewater isotopic composition if the system is closed in terms of matéria! transport (which is a reasonable assumption fór shales). 84 Földtani Közlöny 126/1 Mass balance módéi fór the Pannonian Basin To study whether smectite-to-illite conversion can really account fór the isotopic shift observed in the Pannonian Basin, a simple mass balance calculation was performed. Such model was successfully applied fór shales by Wilkinson et al. (1992). Improvement oí the present model to that of Wilkinson et al. (1992) is that it deseribes the isotopic evoludon of the sandstones in shale/sandstone couplets, based on the assumprion that there is advective fluid-transport at the sandstone/shale interface from the shale to the sandstone, bút nőt vice versa, and there is no diffusive mass transport through this interface ( Fig. 4). In other words, the model assumes that sandstone porewater is nőt equilibrated with I/S, and the isotopic shift in the sandstones is simply a result of mixing between the water expelled from the shale and the sandstone porewater. After each steps the sandstone porewater was adjusted to the resulting isotopic rado of this mixture, and this value was taken in the next step of calculadon. To represent the most typical lithofacies types observed in the basin, sandstone/shale packages with ss/sh rado varying from 1:100 to 3:1 (at the sediment/water interface) were taken. From quantitadve esdmadon fór composirion of the <2 pm fracdon it was known that in the shales associated with the studied sandstones the I/S abundance is =35% or less. In the model 30% was used. Fór each lOOm it was calculated how much smectite has been converted to illite by using the thermal model and kinedc parameters described by HILLIER et al. (1995). The geothermal gradients were 35, 45 and 55 °C/km. It was assumed that the smectite was dominantly Ca-montmorillonite, and then the amount of water released by this reacdon was calculated (see BOLES and FRANKS, 1979). It was alsó calculated how much water was expelled from the shales and from the sandstones fór each lOOm depth interval by using the porosity loss curves given by SZALAY (1982). Finally the mass balance fór oxygen isotopes was calculated, assuming that the illite formed in isotopic equilibrium with the water, the structural oxygen of the smecdte preserved its original isotopic rado and there was isotopic exchange between interlayer water of the smecdte and porewater at a constant, temperature independent fracdonatíon (5 18 O W at+2.0%o). Note that this latter value is arbitrary, bút other values would nőt change the results significantly as long as the exchange reacdon between the interlayer oxygen and the porewater is maintained. The inidal value used Fig. 4. Sketch showing sandstone/shale couplets MAtyáS }.: Stable mass balance in sandstone-shale couplets 85 fór smectite oxygen isotopic ratio was -20%o (SMOVV). This value is based on the assumption that smectite has formed by surface weathering at 10-15 °C and in isotopic equilibrium with rainwater with isotopic ratio of -10%o (SMOW). This latter value is the approximate composition of modern rainwaters in areas climatically comparable to the Pannonian Basin during the Pannonian time, the applied fractionahon equation was that of SAVIN and Lee's (1988). The initial porewater isotopic composition in the shales and in the sandstones was set to -4.0%c (SMOW). The input parameters of the calculation are given ín Tahié I. Results fór different geothermal gradients are shown in Figures 5A~C. Input parameters fór mass balance calculations in sandstone-shale couplets. In the porosity functions 'd' stands fór depth in km Tablel Input paraméter Value Sandstone/shale ratio; 1:100 to 3:1 Abundance of 1/S: 30wt% Expandability at S/W interface; 100% Geothermal gradient: 35, 45 and 55 °C/km Time elapsed: 11.5 Ma Kinetic parameters: log(A) = 7.5 (Ma" 1 ) E = 31,0 kl/mol Tvpe of smectite: Ca-montmorillonite Sandstone porosity loss: 46.9-23.47d+6.7ld 2 -1.05d 3 (SZALAY. 1982) Shale porosity loss: 65.00-42,41d-11.56d 2 (SZALAY, 1982) Smectite isotopic ratio: -20.0 (%o in SMOW) Porewater isotopic ratio: -4.0 (Joc m SMOW) Smectite structural oxygen: constant Smectite interlayer oxygen: exchange with actual porewater. Illite structural oxygen; equilibrium fractionation (SAVIN and LEE, 1988) The calculations show that there is a fairly good agreement between the rangé of present-day formation water isotopic composition (0 0.5%o) and the calculated values fór realistic ss/sh ratio (1:3 to 2:1 at S/W interface) in the corresponding depth rangé, regardless to the geothermal gradient applied. The heavier oxygen isotopic ratios deducted from the laté Fe-calcites, particularly in the Field B samples can be explained by the slightly lower sandstone:shale ratio. The agreement means that the amount of smectite converted to illite can account fór the observed isotopic shift, and that no other source of heavy oxygen isotopes is required. Note that the model is fairly sensitive fór the initial isotopic ratio of the porewater. If this ratio is shifted toward the more negative values e.g. due to meteoric recharge early in burial history, the resulting porewater will alsó be more depleted in 18 0. Burial depth (km) O Burial dcpth (km) 86 Földtani Közlöny 126/J S I8 0 (%e SMOW) _ S 18 0 (%C SMOW) M wat -5 0 5 10 15 ő I8 0 (%* SMOW) wat -5 0 5 10 15 Fig. 5. Results of mass balance calculations. Shaded areas represent the rangé of isotopic compositíons of laté formádon waters MÁTYÁS ].: Stable mass balance in sandstone-shale couplels 87 Conclusions 1) Oxygen isotopic compositions of early and laté Fe-calcite cements in sandstones írom areas dominated by compactional flow are distinctly different: early Fe-calcites are isotopically signifieantly lighter than laté Fe-calcites. Garbón isotopic ratios vary only very little. 2) Estimates on oxygen isotopic ratio of early and laté porewaters suggests that an enrichment in l8 0 by 3-6%o occurred during burial. The 1GV of the early and laté cements constrain the temperature rangé fór this shift to about 50 to 80 °C. 3) Stable isotopic mass balance calculations fór closed sandstone-shale couplets fór realistic sandstone:shale ratios and I/S relatíve abundances suggest that illítisation of smectite during burial can account fór the isotopic shift recorded by the carbonate cements. 4) The model predicts that variadon in the geothermal gradient has minor effect on the isotopic evoludon of the sandstone porewater. 5) Since reladve proportion of I/S is reladvely constant in the Neogene sequence, the major control on the extent of isotopic shift is the sandstonershale rado. Acknowledgements This project was funded by the Swiss NSF (grants No. 70UP-029502 and 20-30854.91). The author is grateful to the MÓL Plc. (Hungárián Nadonal Oil & Gas Company) fór supplying core matériái. The helpful comments and suggestíons of the two Földtani Közlöny reviewers (Drs. VíCZlÁN István and HERTELENDI Ede) are acknowledged. References Boles, J. R. and Franks S. G. (1979): Clay diagenesis in the Wilcox sandstones of Southwest Texas: implication of stnectite diagenesis on sandstone cementation - Journal of Sedimentary Petrology 49, 55-70. Csontos L., Tari G ,, Bergerat F. and Fodor L. (1991): Evolution of stress fields in the Carpatho- Pannonian area during Neogene - Tectonophysics 199, 73-91. Fodor L. (1991); Evolution tectonique et paleo-champs de contraintes oligocenes a quaternaires de la zone de transition Alpes Orientales-Carpathes Occidentales: formádon et deveiopment des bassíns de Vienne et Nord-Pannoniens. Unpublished Ph.D Thesis, Université P. et M. Curie, Paris. 215p. Franctu ]., MÜLLER P., SuCHA V. and ZaTKAUXOVA V. (1990): Organic matter and clay minerals as indicators of thennal history in the Transcarpathian Depression (East Slovakian Neogene Basin) and in the Vienna Basin - Geologica Carpathica 41, 535-546. Friedman 1. and CTNeil J. R. (1977): CompUation of stable isotope fractionation factors of geochemical interests - United States Geologica! Survey Professional Papers, No. 440-KK. Gautter D. L., Kharaka Y. K. and Surdam R. C. (1985): Relationship of organic matter and mineral diagenesis - SEPM Short Course Notes 17. 88 Földtani Közlöny 126/2 Geary D, H., Rich Valley J. W. and Baker K. (1989): Stable isotopic evidence of salinity change: Influence on evolution of melanopsid gastropods in the laté Miocéné Pannonian Basin - Geology 17, 981-985. GrossmaN E. and Ku T. L. (1986): Oxygen and carbon isotope fractionation in biogenic aragonite: temperature effects - Chemical Geology 59, 59-74- HlLUER S., Mátyás ]., Matter A. and Vasseur G. (1995): Illite/smectite diagenesis and its variable coiTelation with vitrinite reflectance in the Pannonian Basin - Clays and Clay Minerais 43, 174-183. Horváth F, ( and Berckhemer H. (1982): Mediterranean backarc basins. In Alpine-Mediterranean geodynamics (eds H. Berckhemer and K, Hsü), American Geophysical Union. 141-173. Kurzweil H. and JOHNS W, D. (1981): Diagenesis of Teriary marlstones in the Vienna Basin - Tschermaks Mineralogische und Petrographische Mitteilungen 29, 103-125. Longstaffe F. ]. (1989): Stable isotopes as tracers in dastic diagenesis. In Burial diagenesis (ed I. E. Hutcheon), Mineralogical Association of Canada. 201-278. LtJEGER J. P. (1978): Klimaentwicklung im Pannon und Pont des Wiener Beckens aufgrund von Landschneckenfaunen - Anzeiger dér Österreichischen Akademie dér Wissenschaften, Mate- matísch-naturwissenschaftliche Klasse 115, 137-149. Mátyás J. (1994a): Assessing relatíve importance of compactional processes in sandstones of the Szolnok Formádon - Földtani Közlöny 124, 307-324. Mátyás J. (1994b): Diagenesis and porosity evolution of Neogene reservoir sandstones in the Pannonian Basin (southeast Hungary), unpublished Ph.D. Thesis. Universitát Bem. 196p. Mátyás J., and Matter A. (1996): Diagenetic indicators of meteorit flow in the Neogene Pannonian Basin, SE Hungary. In Basinwide diagenetic patterns (ed J. Grecg, I. Monanez), SEPM Special Publicatíon. (in press). Mátyás }., Burns S., Müller P., and Magyar I. (1996): Whát can stable isotopes say about salinity? An example from the laté Neogene Pannonian Laké. Palaios (in press). Moore, D. M., and Reynolds, R. C. (1989): X-ray diffraction and the identification and analysis of clay minerais. Oxford University Press.Oxford. 332 p. Nagy, Esther (1990): Climatic changes in the Hungárián Miocéné - Review of Paleobotany and Palynology 65, 71-74. SaVIN S. M. and Lee M. (1988): Isotopic studies in phyllosilicates. In Hydrous phyllosilicates (exclusive of micas ) (ed S. W. Bailey), Reviews in Mineralogy 19, 189-223 STE1NINGER F., MÜLLER C., and RöCL F. (1988): Correlation of Central Paratethys, Eastern Paratethys and Mediterranean Neogene stages. In The Pannonian Basin: a study in basin evolution (eds L. Roy"DEN and F. Horváth), American Asocíation of Petroleum Geologists. 179-187. Szalay Á. (1982): A rekonstrukciós szemléletű földtani kutatás lehetőségei a szénhidrogénperspek- tivák előrejelzésében. Unpublished Ph.D. Thesis, Hungárián Academy of Science. VlCZlÁN I. (1985): Diagenetic transformation of mixed-layered illite/smectite in deep zones of the Pannonian Basin. In Proceedings of the 5th Meeting of the European Qay Groups (1983). Charles University, Prague. 135-140. VlCZLÁN I. (1992): Qay minerais of a thick sedimentary sequence in SE part of the Pannonian Basin (Hungary) - Geologica Carpathica - Series Qays 1, 27-30. Whitney G. and Northrop H. R. (1988): Experimental investigation of the smectite to illite reaction: Dual reaction mechanisms and oxygen isotopic systematics - Geochímica et Cosmochimica Acta 73, 77-90. WilKinson M., CROWLEY S. F. and Marshall J. D. (1992): Model fór the evolution of oxygen isotopic ratios in the poré fluids of mudrocks during burial - Maríné and Petroleum Geology 9, 98-105. YeH H. W., and Savin S. M. (1977): Mechanism of burial metamorphism of argillaceous sediments: 3. O-isotope evidence - Geological Society of America Bulletin 88, 1321-1330. Manuscript received: 5th Mar eh, 1995 Földtani Közlöny 126/1, 89-95 (1996) Budapest Ottnangi-kárpáti diszkordancia a Várpalota melletti bántapusztai területen (Bakony hegység) Ottnangian-Karpatian unconformity on the Bántapuszta area next to Várpalota (Bakony Mts) Kókay József 1 (2 ábra) Tárgyszavak: Ottmngi, kárpáti, Várpalotai-medence, diszkordancia, lepusztttás, molluszka, mészalgds összlet Key words; Ottnangian, Kárpátion, Várpalota basín, unconformity, denudation, Mollusc, rcdalgal sequence Abstract Numerous papers deal with the lower Miocéné formations of the Várpalota basin (Kókay 1967, 1973, 1985, 1991, 1993). New data and collecting activity and information írom newly cut trenches enlarged our kno wledge about the Ottnangian. Construction of a new geological section along the strike became fqasible, leading to new conclusions. Data of the above described four new outcrops have been used fór an extending of the enclosed 1.2 km long section, with the following results: - An unconformity between the Ottnangian and the maríné Kárpátján has been further substantiated. - After the Ottnangian regression an erosional denudation took piacé until the new Karpatian transgressíon. - The grade of denudation increases southward. Northward, close to the foredeep of the Telegdi Roth lineament, the Ottnangian sequence is hardly eroded. - The section makes clear that the Ottnangian sequence was displaced by tectonic movements at the Ottnangian/Karpatian boundary, the eustatic sea-level changes had no effect on the process. - The known part of the sequence, described as a faciostratotype (Kókay 1973: 232), has been extended upwards and became more accurate due to the new data. Above the Sch. 3-5 mollusc-bearing layers there is an 8 to 10 m thick red algal limestone, capped by an 8 m thick sequence of red algal-bryozoan sands and sandstones. The fauna supports the above statements, Manuscript received: 30th May, 1995 1 Magyar Állami Földtani Intézet, H-1443 Budapest XIV., Stefánia út 14. 90 Földtani Közlöny 126/1 Összefoglalás A várpalotai medence (s.I.) alsó miocén képződményeivel, valamint tektonika vonatkozásaival ezideig számos szakmai értekezésben foglalkoztam (Kókay J. 1967, 1973, 1985, 1991, 1993.). Újabb adatok és anyaggyűjtések, valamint árkolásokból kapott információk alapján: - kibővültek az ottnangi képződményekről eddig rendelkezésre álló ismereteink; - lehetővé vált egy csapásmenti földtani szelvény megszerkesztése és abból a szükséges kö¬ vetkeztetéseket le lehetett vonni. Az ismertetett négy feltárást a csatolt 1,2 km hosszú földtani szelvénybe beépítettem a következő értékeléssel és eredményekkel: - A kárpáti tengeri üledéksor ottnangira történt diszkordáns településére vonatkozó ismereteink - a korábbi publikációimban közöltekkel egyezően - alaposan megerősödtek. - Az ottnangi regresszió utáni kiemelkedést követően a korábbi üledékek eróziós lepusztítása következett be a kárpáti tenger transzgressziójáig. - A denudáció mértéke dél felé haladóan növekvő. Észak felé az üledékgyűjtő mélyvonala, a K-Ny-í csapású Telegdi Roth vonal elősüllyedéke felé haladva a lepusztítás már alig érintette az ottnangi rétegsort. A szelvény alapján világos tehát, hogy a két rétegtani egység határán az ottnangi rétegsor földkéregmozgások hatására mozdult ki eredeti helyzetéből és nem pedig eusztatikus tengerszint ingadozásról van szó. . - A faciosztratotípus-szelvényben közölt rétegsor (Kókay 1973. p. 232.) az új adatok alapján felfelé bővült, illetve a pontosítódott. A Sch. 3-5. sz. molluszkás rétegek felett tehát 8-10 m-re tehető a korallináceás mészkő összlet vastagsága, melyen 8 m a korailináceás-bryozoás homok és homokkő sorozat mészkő padokkal. Bevezetés A várpalotai medence (s.I.) alsómiocén képződményeivel, valamint tektonika vonatkozásaival ezideig számos szakmai értekezésben foglalkoztam (Kókay J. 1967, 1973, 1985, 1991, 1993). Szakcikkeimben kimutattam, hogy - a tengeri ottnangi és kárpáti üledéksorok között lepusztulás és diszkor- dancia van; - a várpalotai üledékgyűjtő mélyvonala a transzkurrens és kompresszív jel¬ legű Telegdi roth törésvonal D-i előterében van előárok jelleggel; - a Várpalotai-medence és a DK-re lévő Balatonié területe a Balaton-Darnó vonal mentén üköző zóna volt és tektonikaiig érzékeny indikátorként műkö¬ dött, s így egyes miocén rétegtani egységek élesen elkülönülnek egymástól. Újabb adatok és anyaggyűjtések, valamint árkolásokból kapott információk alapján: - kibővültek az ottnangi képződményekről eddig rendelkezésre álló isme¬ reteink; - lehetővé vált egy csapásmenti földtani szelvény megszerkesztése és abból a szükséges következtetések levonása (I. ábra). KöKAY }.: Ottnangi-kárpáti diszkordancia 91 Ottnangi-kárpáti határ az egyes feltárásokban I. feltárás: Már 1967-ben fényképes doku¬ mentummal közöltem (1973, 1985) a két emelet határképződményeit egy kis kőfejtő gödörből, melyei az¬ óta sajnos betemettek. A feltárás a felszínen lévő ottnangi képződmé¬ nyek déli sávjában volt. A fényké¬ pen jól látható az ottnangi koralli- náeeás (régen lithothamniumos) mészkő erősen tagolt, hullámosán lepusztult felszíne, melyre transzg- resszíven települ a meszes kötésű durvatörmelékes és homokos bryo- zoás-balanuszos kárpáti tengeri so¬ rozat (2. ábra). Benne az ottnangi mészkő áthalmozott darabjai is fel¬ ismerhetők. Az ottnangi teteje eró¬ zió, vagy abrázió következménye¬ ként pusztult le, mert szárazföldi behatás (oxidáció vagy tarkaagyag) nem volt felismerhető ebben a fel¬ tárásban. 2. ábra. Az ottnangi és kárpáti képződmények a bántapusztai területen 11. feltárás , az előzőtől É-ra: Kavicsbánya a kárpáti tengeri so¬ rozat bázisát képező durva, laza, meszes konglomerátumban. A ka¬ vics anyaga jól koptatott kvarc, paleozóos homokkő, fillit, triász mészkő, mész- márga és dolomit, alárendelten eocén alveolinás mészkő. Benne kövületek ta¬ lálhatók, leggyakrabban a Chlamys albina (Teppner) és Ch. latissima noáosiformis (SERR.) továbbá Ostrea lamellosa boblayei DESH. Ezeken kívül még előkerült: Pec- ten expansior Sacco, P. cf. subbenedictus laeois Dep. Rom., P. cf. convcxior A LM. BOF., P. sp., Chlamys costai (Font.), Ch. improvisa cavarum (FONT.), Ch. camaretensis (FONT.), Ch. catalaunica (Alm. BOF.), Spondylus rastellum LAMK; Balanus, Bryozoa, Clypeaster sp. A termelt kárpáti kavics - a feltárás Ny-i falában láthatóan - az ottnangi korallináceás-bryozoás-homokkőpados homok összlet erősen tagolt, egyenlőt¬ len felszínére települ. Helyenként a határfelületen néhány milliméter vastag Fig. 1. Ottnagian and Kárpátion sequence on the Bántapuszta area. Légen d: Telegdi Roth lineament; Lower Ottnangian; redalgal sequence; sand-sandslone; unconformity line; Kárpátion; opencast coalmine; outerops no. 1-IV 92 Földtani Közlöny 126/1 2. ábra. Az ottnangi és kárpáti összletek diszkordanciája Fig. 2. Unconformity between the Ottnangian and Kárpát ián sequence, Le gén d: D - S; É - N; pebbly sandstone bryazmns, balanid bearing• conglomerate; redalgal limestone; sand, sandstone with bryozoans and redalgae; sand-sandstone; outerops no. I-IV vörös agyag betelepülés észlelhető. Ez egyértelműen arra utal, hogy az ottnangi tenger regressziója után kiemelkedés és szárazföldi lepusztítás történt. Az itt feltárt ottnangi rétegekből előkerült: Pecten sp., Chlamys multistriata (Poli), Ch. gentoni (Font.); Balanus, Bryozoa, Corallinacea csomók: III. sz. feltárás: Egy 300 m hosszú, közel csapásmenti dombvonulat, melynek Ny-i oldalán a kárpáti sorozat mélyebb részébe tartozó kemény meszes konglomerátum ré¬ tegfejei kipreparálódtak, A domb E-i végét az egykori szovjet katonai lőtéren gyakorlatozó lánctalpas járművek átfűrészelték és feltárták az ottnangi-kárpáti határképződményeket, 1994-ben kis kutatóárkokkal pontosítottam az egymásra következő képződmények jellegét. A feltárás alapján megállapítottam, hogy ezen a helyen az ottnangi sorozat tetejét a korállináceás rétegsor fedőjében mint¬ egy 7 m vastag homokkőpados homok képviseli, elszórtan kövületekkel. A domb É-i végéről homokkő padokból Protoma rotifera (LAMK.), Turritella sp., Hassa sp., Nucula nucleus (L.) Clausinella cfr. basteroti (DESH.), Pitar sp., Chlamys submalvinae (BLANCH.) Ch. cfr. scabrella (Lamk.), Cardium sp. kerültek elő. Az ottnangi rétegsort 1 m vastag szürke, agyagosán kötött középszemcséjű homok zárja. A homok enyhén hullámos felületére következik a kárpáti kong¬ lomerátum. Az ottnangi homok felső 10 centiméterében a kárpátiból befolyt kicsiny kavics zsákok és lencsék találhatók. A ciklust záró homokrétegből Chlamys gentoni (FONT.); valamint Robulus, Discorbis, Eponides sp., Foraminiferák és Ostracoda páncél, továbbá Bryozoa töredékek kerültek elő. Az éles határral települő kárpáti konglomerátumot kisebb szemnagyságú ka¬ vics építi fel, mint a II. számú feltárásban és kötöttebb annál. A kőzetben a nagy Fectenek és az Ostreák ritkábbak, viszont az egyéb molluszkák lenyomatai és kőmagjai gyakoribbak: Turritella (Haustator) vermicularis cfr. tricincta SCHAFF., ottnangi kárpáti Kókay Ottnangi-kárpáti diszkordancia 93 Protoma sp., Calyptraea aff. crassiuscula GRAT., Ficus cfr. conáitus (BRONGT.)., Conus (Lithoconus) ex gr. antiquus., C. (Chelyconus) ex gr. ponderosus (BROCC.), Pecten expansior Sacco, P. cfr. subbenedictus laevis Dep. Rom., P, sp., Chlamys albirn (TEPP- NER), Ch. latissima BROCC., Ch. latissima nodosiformis (SERR.) Ch. scabrella (Lamk.), Ch. itnprovisa delphinensis (FONT.), Ch. costai (FONT.), Lima Urna L., Anomia ephip- pium costata Brocc., A. ephippium pergibbosa Sacco, Ostrea lamellosa boblayei DESH., O. crassicostata Sow., Laevicardium ex gr. norvegicum (SPENGL.), Trapezium cfr. hoernesi (SCHAFF.) Pitar cfr. gigas (Lamk.), Macrocallista erycinoides (Lamk.) Paphia benoisti Cossm. Peyr., P. benoisti praecedens Kaut., P. cfr. taurelliptica Sacco, Iphigenia lacunosa (Chemn.), Panopea meynardi Desh., valamint Balanus, Bryozoa, Clypeaste r sp. IV. sz. feltárás: Már 1967-ben (p.78.) jeleztem molluszkás homokkő előfordulását, de az ak¬ kori kevés adat birtokában a kárpáti üledéksor aljába soroltam a rétegtani hely¬ zetét. Azóta makadámút építése során az út menti árokkal jobban feltárták a képződményt. így lehetőség nyílt arra, hogy a néhány deciméter vastag rétegből további gyűjtésekkel gazdagabb anyagot produkáljak. Fekűjében egy kutató¬ aknával foraminiferás homokot tártam fel, melynek vizsgálati eredményét a hivatkozott művemben már közöltem. A molluszkás homokkő az újabb gyűj¬ tések és revízió alapján egyértelműen az ottnangi tetejét képviseli: Oxystele cfr. amedei (BRONG.), Turritella tcrebralis gradata MENKE, Protoma rotifera (LAMK.) P. cathedralis paucicincta SACCO, Chicoreus cfr. aquitaniensis (Grat.), Tudicla rusticula tauroplicata SACCO, Dorsanum baccatum (Bast.), Nassa difficilis (BELL.), Nuculana fragilis deltoidea (Risso), N. (Lembulus) cmarginata (Lamk.), Pecten subarcuatus To- URN., Spondylus sp., Linga columbella (Lamk.) Laevicardium sp., Ringicardium hians cfr. danubianum (MAY.), Lutraria angusta DESH., L (Psammophila) oblonga CHEMN., Tellina (Oudardia) compressa Brocc., Teliina (Peronaea) planata lamellosa D.C.G., T. (Peronaea) zonaria BAST., Iphigenia lacunosa (CHEMN.), Psammobia uniradiata BROCC., Pharus saucatsensis (DES Moul.), Macrocallista chione (L.) Pelecyora (Cor- diopsis) intercalaris (Cossm. PEYR.), Paphia sallomacensis (FlSCHER), P. zbyszewskii FR., P. taurelliptica SACCO, Panopea cfr. rudolphi ElCHW., P. cfr. intermedia Sow., Thracia eggenburgensis SCHAFF. A puhatestű együttes a Várpalotai-medencéből leírt (KÓKAY 1973) facio- sztratotípus szelvény (V-219. sz. fúrás) és más újabb fúrásokból megismert együttesekkel jól azonosíthatók, melyek az ottnangi összletek felső homokos szakaszából kerültek elő. A feltárás közvetlen közelében a fedőjét képező kár¬ páti korú aprókavicsos homokos konglomerátum kövületszegény, melyből a következő puhatestű taxonokat gyűjtöttem: Pecten expansior SACCO, Chlamys al- bina (TEPPNER) juv., Pitar sp. 94 Földtani Közlöny 226/1 A feltárások elemző értékelése Az ismertetett négy feltárást a csatolt földtani szelvénybe beépítettem. A met¬ szet 1,2 km hosszú. A diszkordancia jobb érzékeltetése érdekében tízszeres ma¬ gassági torzítást alkalmaztam. A négy feltárást földtani szelvényben foglaltam össze, a következő értékeléssel és eredményekkel: - A kárpáti tengeri üledéksor diszkordáns települését az ottnangira - a ko¬ rábbi publikációmban közöltekkel egyezően - alaposan megerősítve kell lát¬ nunk. - Az ottnangi regresszió utáni kiemelkedést követően a korábbi üledékek lepusztítása következett be a kárpáti tenger transzgressziójáig. - A lepusztítási folyamat nem abráziós, hanem szárazföldi eredetű. - A denudáció mértéke dél felé haladóan növekvő. Észak felé az üledék¬ gyűjtő mélyvonala, a K-Ny-i csapású TELEGDI Roth vonal elősüllyedéke felé haladva a lepusztítás már alig érintette az ottnangi rétegeket. Nem kizárt, hogy tovább É-felé haladva a két emelet határán szárazföldi üledékek is léteznek, mert rokon példákat jeleztem a medence területén (KÓKAY 1991). - A szelvény alapján világos tehát, hogy a két rétegtani egység határán az ottnangi rétegsor tektonikai hatásra mozdult ki eredeti helyzetéből és nem pe¬ dig eusztatikus tengerszint ingadozásáról van szó. - Az ottnangi rétegek a szelvényben É felé 2° körüli dőlésűek, de ez csak a kismértékű áldőlés, mert a dőlés általában 10° körüli, keleties irányban. - A TELEGDI Roth vonal, illetve az egész Balatonfő-Várpalotai-medence tér¬ ség az ottnangi-kárpáti korszakokban is erőteljesen mozgott üledékképződés közben és intenzifikálódva az emelet és alemelet határokon is (Kókay 1985, 1991, 1993), orogén jelleggel. - A faciosztratotípus szelvényben közölt rétegsor (Kókay 1973. p. 232.) az új adatok alapján felfelé bővült, illetve részletezőbb lett. A Sch. 3-5. sz. mol- luszkás rétegek felett tehát 8-10 m-re tehető a korralináceás mészkő összlet vastagsága, melyen 8 m a korralináceás-bryozoás homok és homokkő sorozat mészkő padokkal. Erre a III. és IV. sz. feltárások alapján 3 m okkerságra finom¬ szemcséjű homok, majd ugyancsak 3 m vegyes szemnagyságú homok homokkő padokkal ( Balanus sp., Chlamys sp.) következik. A III. sz. feltárásban az ottnangit 1 m vastag szürke márgás kötésű finomhomok zárja, mely a IV. feltárás alapján 3 m-re kivastagszik, molluszkákat tartalmazó homokkő padokkal. Fedőjében 5-6 dm kövületdús homokkő zárja az ottnangi rétegsort. A kárpáti transzgresszió kezdetén a II. sz. feltárásban rakódtak le a legdur¬ vább kavicsos képződmények, míg a III. sz.-ban kisebb szemcséjű a kavics és a IV. sz, mellett már apró. Ez is arra utal, hogy az említett üledékgyűjtő süly- lyedése É felé intenzívebb volt. Kimutattam publikációimban, hogy az egyes miocén rétegtani egységekben a legvastagabb üledék összletek a Telegdi Roth vonal előterében keletkeztek. Az I. sz. feltárás pedig már a D-i peremhez közel van és ott a kárpáti tenger bryozoás-balanuszos üledéke később, a durva bázis¬ konglomerátum hiánya után képződött. Mindezen megállapításaimmal a fa¬ unakép is összhangban van. Kúkay }.: Ottnangi-kárpdti diszkordancia Irodalom - References 95 Kókay J. (1967): Stratigraphie des Oberhelvets ("Kárpátién") von Várpalota (Ungam) - Palaeont. Italica, vol. LXI11. pp. 73-111. Kókay J. (1973): Faziostratotypen dér Bántapusztaer Schichtengruppe. In: Pa?P A. - RögL F. - Seneő J.; M z Ottnangien; Chronostrat. und Neostrat. Mlozán dér zentr. Paratethys; Bratislava, Slow. Akad. pp. 227-243. Kókay J. (1985): Tectonic and geomechanical studies in the Bánta puszta Basin (Várpalota, Bakony Mountains) - MÁFI Évi Jel. 1983. pp. 43-50. KÓKAY J. (1991): Stratigraphische Revision dér unter und mittelelmiozánen Bildungen des Beckens von Várpalota (Bakony-Gebirge). Jubileumsschrift 20 Jahre Geol. Zusammenerbeit Österreich- Ungam. Teil. 1. Geol. Budesanstalt, Wien. pp, 101-108. Kókay J. (1993): The Neogene basin of Várpalota - (South Bakony Mountains) - MÁFI Évi Jel. 1991. pp. 129-140. A kézirat beérkezett: 1995. V. 30. Földtani Közlöny 126/1, 97-115 (1996) Budapest Dunántúli bádeni szelvények összehasonlító rétegtani elemzése és az eusztatikus tengerszint ingadozások Stratigraphical analysis of badenian sections from western Hungary (Transdanubia), compared to the eustatic sea-level changes Kókay József 1 (2 ábra) Tárgyszavak: Miocén, bádeni, rétegtan, üledékciklus, transzgresszió, regresszió, tektogenezis, eusztázia, Nyugat-Magyarorszdg Key words: Miocéné, Badenian, stratigraphy, sedimeti lation cycle, transgression, regression, tectogenesis, eustasy, W-Hungary Summary The statigraphically threefold Badenian sequence of the Transdanubian (Western) part of Hungary is analysed fór the cyclicity of the relatíve sea level, lakúig intő consideration the biostraügraphy as well. All sedimentary basins are individual in this respect, bút even within the same basin may exist variations. There are basins resp. sequences (e.g.: Tapolca basin or the Tekeres and Tengelic wells) where all the three substages of the Badenian from one single cycle. In the Budapest area marine MidcUe Badenian transgrades over the terrestrial Lower Badenian. At Véménd (drilling Véménd-1) between the marine Lower and Upper Badenian there is a terrestrial sequence representing the Middle Badenian time interval. This variable cyclicity may be explained by the intensive tectogenetic events in the region, connected to the main thrusting (nappe forming) and folding of the Outer Carpathians, Manuscript received: 30th May, 1995. Összefoglalás A szerző túlnyomórészt saját és főleg korábbi vizsgálatait összefoglalva, a rétegtanilag három- osztatú bádeni emeletet cikluselemzéssel vizsgálja, a Dunántúlon a biosztratigTáfiát is figyelembe véve. Gyakorlatilag üledékgyűjtőnként - sőt még azokon belül is - változó, hogy az alsó-, középső- és felsőbádeni korszakokban milyen relatív vízszintváltozások (transzgressziók és regressziók) történtek, vagy kapcsolódtak össze egy ciklusban. Vannak üledékgyűjtők (pl. a Tapolcai-medence déli felében, vagy a tengelici és a tekeresi fúrásokban), ahol a három alemelet egy ciklust képez. Máshol (pl. Budapest körzetében) a szárazföldi alsóbádenire transzgredál a középső bádeni, míg ismét máshol (Véménd-2 sz. fúrás) a tengeri alsó- és felsőbádeni sorozatok között a középső bádeni korszakot szárazföldi üledékek képviselik. Az igen változatos ciklusosság egyértelműen a térségben 1 Magyar Állami Földtani Intézet, H-1143 Budapest XIV. Stefánia út 14. 98 Földtani Közlöny 126/1 történt erőteljes földkéregmozgásokkal magyarázható, ami a Kárpátok fő felgyűrődési időszakát jelenti. Bevezetés Szakmai tevékenységem során igen sok, főleg kutatófúrásokból származó bá- deni korú rétegsorra] találkoztam, túlnyomórészt saját feldolgozás eredménye¬ ként értékelve és publikálva főleg a Dunántúli-középhegység (beleértve Buda¬ pestet is) területéről. A szakma területén a térség neogén nagyszerkezeti és geokinetikai problémáinak feltárása és megoldása erősen előtérbe került, vala¬ mint a divatos globális tengerszint ingadozás is sokakat foglalkoztat az utóbbi években. Ezért a birtokomban lévő adathalmaz elemző vizsgálatát a cikk címé¬ nek megfelelően az alábbiakban mutatom be. Az egyes szelvények, előfordulások tárgyalásánál az RCMNS 1978. évi hatᬠrozatának (PAPP A. - SENES J. - STEININGER F. 1978.) megfelelően a bádeni eme¬ letet három osztatúnak kezelem saját tapasztalataimmal összhangban, amint arra már az irodalomban hivatkozott munkáimban is utaltam. A bádeni réteg¬ sorok háromosztatúságát (esetleg az alsóbádeni kétosztatúságát is) ciklicitási alapon igyekszem tagolni összhangban a biosztratigráfiai vizsgálatok eredmé¬ nyeivel. Az élővilág módosulása és fejlődése ugyanis szükségszerűen igazodik a Középső és Keleti-Paretethys kapcsolatának tektonogenetikai-ősföldrajzi ala¬ kulásához, amint például a felsőbádeni alemelet esetében már részletes elemző vizsgálatot végeztem (KÓKAY J. 1985 a.). Fenti szempontok alapján veszem tehát sorra az egyes jellemzőbb bádeni szelvényeket. Tapolcai-medence Elemező tanulmányomban (Kókay J. 1986.) részletesen foglalkoztam a meden¬ cében lemélyült kutatófúrások által feltárt bádeni szelvények vizsgálatával. Kimu¬ tattam, hogy a terület D-i felében a három bádeni álemelet olykor nehezen el vᬠlaszthatóan egy ciklust képez. A Hg- 78/18. sz és a Szigliget-1. fúrás vizsgálatai alapján a teljes ciklus vége felé, a felsőbádeni sorozat oszcillálva fokozatosan éde- sedik ki (Kókay J. 1967., 1985 a.). A medence É-i részében az alsóbádeni üledéksor ugyan vastagabb, de hiányoznak a tengeri középső- és felsőbádeni képződmények. A fiatalabb szarmata (tinnyei alemelet) és a felsőbádeni között néhány méteres szᬠrazföldi üledék lehet idősebb (kozárdi alemelet), vagy felsőbádeni korú is. A medence bádeni korú ciklus kifejlődései kitűnő például szolgálnak arra, hogy egy ilyen kis területen belül is milyen nagy a változatosság. Balaton partvidék A már hivatkozott 1986. évi cikkemben behatóan elemezetem a különböző kutatófúrásokat. A Balatonakali Bak-40. sz. és Tihany Th.-62. sz. fúrásokban a felsőbádeni tenger erősen transzgresszív, de hiányzik az idősebb bádeni tenger KóKay /. Dunántúli búdéni szelvények 99 1. ábra A bemutatott bádeni szelvények a Dunántúlon Fig. 1. The studied Badenian sections in western Hungary (Transdanubia) képződménysora. A tihanyi fúrásban a felsőbádeni tengeri összlet szárazföldi bádeni sorozatra települ. A Fonyód-1. sz. fúrás adatai szerint a szarmata disz- kordánsan következik a középső bádeni (esetleg alsó) tengeri képződményekre, a felsőbádeni hiányzik, feltehetően lepusztult. Devecser-nyirádi terület Többízben is foglalkoztam (1967, 1985a, 1992) a terület miocén képződmé¬ nyeivel, különösen nagy súlyt helyezve a brakkvízi és nem-tengeri puhatestú fauna együttesekre. A terület Ny-i szegélyén lévő Nagygörbő Ng-1. fúrásban 100 Földtani Közlöny 126J1 az alsóbádeni tenger transzgressziója édesvízi molluszkás képződményekkel kezdődött, mely felfelé átment vastag tengeri pelites-homokos üledéksorba. BÁLDINÉ BEKE M. (szóbeli közlés) nannoplankton vizsgálatai szerint a tengeri összletet középső bádeni rétegek zárják. A tulajdonképpeni devecser-nyirádi terület központi, pusztamiskei részén (1992) a vastag alsóbádeni tengeri össz- letre települő 15-20 m, köztes rétegtani helyzetéből feltételezve középső bádeni korú litorális (?) eredetű gyöngykavics sorozatot tártak fel a kutatófúrások. Erre új transzgressziós ciklussal következik a felsőbádeni lagunáris eredetű üledéksor, aljában széntelepes összlettel, míg a tetején néhány méter Brotia escheri turrita tartalmú mészkővel. Utóbbi a Pusztamiske község Ny-i előterében húzódó ÉNy-DK-i csapású, feltehetően többlépcsős szinszediment lehatároló törésvonal első lépcsőire transzgresszív (még nyugatabbra csak a szarmata). A felsőbádeni tenger a korszak vége felé kismértékben expanzívan viselkedett. Láthatjuk tehát, hogy a területen a három bádeni alemelet kifejlődése, ciklicitása igen változatos. Herendi-medence 1966-ban monográf ikusan feldolgoztam a medence miocén képződményeit. A gazdag faunájú alsóbádeni üledéksor széntelepes összlettel kezdődik. A to¬ vábbiakban a bádeni rétegsor a devecser-nyirádihoz hasonló kifejlődésű és cik¬ lus-felépítésű. A 10 m-es középső bádeni (?) gyöngykavics összletre hasonló tavi-iagunáris bentonitos-agyagos, "brotiás" képződménysor települ a Ny-i ba¬ konyi felsőbádeni lagúna hegységbe nyúló részeként (Kókay J. 1992). Várpalotai-medence Az üledékgyűjtő bádeni képződményeinek kifejlődéseivel, ciklicitási viszo¬ nyainak elemzésével részletesen és korszerűen foglalkoztam (KÓKAY J. 1987, 1991 és Kókay J. - Hámor T. - Lantos M. - Müller P. 1991) A Kárpáti tenger regressziója után a bádeni korszak elején a bántapusztai területrészen lepusz- títási folyamat történt folyóvölgyek bemaródásával (KÓKAY J. 1985b, 1991) . A medence más részein ugyanekkor szárazföldi képződmények halmozódtak fel néhány méteres vastagsággal. A tenger benyomulása maximálisan 100 m vastag üledéksort eredményezett (az ismert Szabó-bánya összlete), amely az alsóbᬠdeni magasabb részét képviseli a biosztratigráfiai vizsgálatok alapján. A középső bádeni korszakot maximálisan 45 m szárazföldi agyag és kavics képviseli, elsősorban az üledékgyűjtő mélyebb szerkezeti vonulataiban felhal¬ mozódva. A felsőbádeniben az üledékgyűjtő erőteljesen beszakadt, mely a leg¬ újabb vizsgálataim alapján valószínű, hogy "gát alatti átszivárgás" formájában sem volt kapcsolatban a tengerrel, mert a 20-nál több taxonból álló puhatestű fauna édesvízi eredetre utal. A felsőbádeni alginites összlet - bázisán lévő szén¬ teleppel együtt az üledékgyűjtő mély vonalaiban elérheti a 100-150 m vastag¬ ságot is. Kökay ]: Dunántúli bádeni szelvények 107 Fentiekből tehát kitűnik, hogy az alsóbádeni egy szárazföldi és egy tengeri ciklusból áll, melyen a szárazföldi középső bádeni sorozat települ. Ezt pedig befedi a felsőbádeni rétegsor, szén teleppel kezdve és a medence közepén szén¬ teleppel zárva teljes zárt ciklusként. Ugyanekkor a peremeken és a szerkezeti vonalak mentén erőteljes tektonizmus jelentkezett. Mány-zsámbéki medence Az üledékgyűjtő felsőbádeni kort képződményeivel már foglalkoztam, kiemel¬ ten a Keleti-Paratethys kapcsolatra utaló faunaelemek jelenlétével (KÓKAY J. 1985 a). A 20-30 m átlagos (peremek felé vékonyodó) vastagságú felsőbádeni üledéksor az oligocén sorozatra következő szárazföldi agyagos-homokos képződményekre transzgredált. Ennek a szárazföldi összletnek a vastagsága a Perbál-6. sz. fúrás adatai alapján elérheti a 260 m-t is, melynek aljában mállott andezittufit volt. Ez légvonalban nincs messze a Visegrádi- és Börzsöny hegységek alsóbádeni aljában kiömlött andezit tömegeitől. (BÁLDI T. - KÓkay J. 1970) így a vastag szárazföldi üledéksor az alsó- és középső-bádeni korszakot képviseli. A hivatkozott művem megjelenése után mélyült le a Mány-328. sz. szénkutató fúrás a déli lehatároló törésvonal közelében. Ebben a fúrásban mindössze 5 m vastag volt a tengeri felsőbádeni összlet, 1-1 cm-es átmenettel folyamatosan kapcsolódva a szarmatához. Ez azonban nem a teljes felsőbádenit képviseli kondenzált alakban, hanem a felső "veszeljankai" típusú záró szakasza transz¬ gredált egy tektonikai lépcsőre (2. ábra) amint arra már a pusztamiskei terület leírásánál is utaltam. Az említett mányi fúrásban így a települési és ciklus kép, valamint az erősen rokon fauna elemek alapján hasonló a helyzet a Keleti-Pa¬ ratethys konka emeletének ukrajnai típus-szelvényéhez Veszeljanka helység kö¬ zelében: a vékony kövületdús rétegek ott is oligocénre települnek, fedőjükben szarmata üledéksorral. A Budai-hegység Ny-i és K-i előtere A budapesti középső bádeni képzőményekről írt munkámban (KÓKAY J. 1990) már összefoglaltam a hegység két oldalán található bádeni képződményeket vízkutató és a METRÓ fúrások adatai alapján. Kimutattam, hogy az alsóbádenit szárazföldi tarkaagyag és dácittufitos-bentonitos képződmények képviselik. Er¬ re transzgredált a középső bádeni tenger, melynek üledéksora a 100 m-t is el¬ érheti gazdag tengeri faunával. Ez felfelé ismét szárazföldi képződményekbe megy át 30-50 m vastagággal. Erre új ciklussal nyomult rá a felsőbádeni tenger, K-felé (rákosi vasúti delta) túlterjedve a középső bádeni rétegeken, 15-40 m vastagsággal. A felső veszeljankai rétegek helyenként diszkordanciával települ¬ nek a felsőbádeni idősebb sorozatra, mint pl. a Keresztúri út menü feltárásban (KÓKAY J. 1985 a.). Ugyanitt a szarmata is diszkordásan következik a felsőbá- denire, míg pl. a rákosi vasúti deltában kondordánsan. A budapesti középső bádeni képződmények elemzésének keretében közöltem a hegység Ny-i előterében mélyített Sóskút-1. sz. fúrásra vonatkozó vizsgálati 102 Földtani Közlöny 126/1 adataimat is. Ezek szerint alsóbádeni tarka aleurit és agyag összletre 140 m tengeri középső bádeni és mintegy 20 m vastag tengeri felsőbádeni sorozat következik egy tengeri ciklusban. A Toköl-1. sz. fúrásban 742,2 m-ben idősebb pannóniai képződmények érint¬ keztek tengeri bádeni üledéksorral 742,2-803,4 m-ig. A MÁFI adattárának anyagvizsgálati dokumentációjában a Foraminifera vizsgálatok ebből a mély¬ ségközből alsóbádenit jeleznek. Tekintve, hogy a korábbi hazai gyakorlat két- osztatúként kezelte a bádeni emeletet és a "középsőt" hol az alsóhoz, máskor pedig a felsőhöz kapcsolták, így KORECZNÉ Laky I. Foraminifera vizsgálatainak jegyzékét korszerűsítve: az összlet középső bádeni korú. Alatta 855,5 m-ig Bithy- nia operculumos agyagmárgát és szenes agyag rétegeket tartalmazó összletet harántolt a fúró, majd 888,5 m-ig tarka, agyagos aleurit rétegsort a tengeri kár¬ páti fedőjében. így tehát a 803,4-888,5 m közötti édesvízi és szárazföldi üle¬ déksort rétegtanilag köztes helyzeténél fogva az alsóbádenibe észszerű beso¬ rolnunk. Fentiek alapján tehát Budapesten és közvetlen körzetében az alsőbá- deniben szárazföldi és édesvízi képződmények keletkeztek, mert ebben a kor¬ szakban tektonikailag megemelt terület volt, amint arra hivatkozott cikkemben részletesebben is utaltam. így a bádeni tenger transzgressziója csak később, a középső bádeniben érintette ezt a területet. A középső bádeni a Budai-hegység keleti előterében (a pesti síkságon) különálló ciklust képez a felsőbádenitől szᬠrazföldi üledékekkel elválasztva, míg a nyugati előtérben és feltehetően a To¬ köl-1. sz. fúrásban is összefüggő ciklust. Tengelic-2. sz. fúrás Paks és Szekszárd között 1978-ban lemélyített alapfúrás, melyről komplex földtani anyagvizsgálat és értékelés készült (Halmai J. et al. 1982). A széleskörű rétegtani vizsgálatok alapján kitűnt, hogy a teljes tengeri bádeni rétegsor kifej¬ lődött egy ciklusban, 130 m vastagságban. Sajnálatos, hogy az előzőkben em¬ lített kétosztatú szemlélet alapján a középső és felsőbádeni alemeletbe tartozó képződményeket "felső"-ként egybevonták, azonban KorecznÉ Laky I. Fora¬ minifera és NAGYMAROSY A. nannoplankton vizsgálatai alapján az elhatárolás megbecsülhető. A felsőbádeni összlet teteje hiányzik (lepusztult) és a szarmata diszkordánsan települ a bádenire. Mecsek hegység A hegység ÉNy-i szélén mélyült Tekeres-1. sz. alapfúrás egy üledékciklusban harántolta a három bádeni alemeletet képviselő rétegösszletet. Nagymarosy A. (1980, 1985) nannoplankton vizsgálatai korszerű rétegtani taglalásban mu¬ tatják be a bádeni rétegsort. A hidasi barnakőszén medence területén mindhárom bádeni alemelet üle¬ déksora kifejlődött, de az alsóbádeni corallinaceás mészkő erősen egyenlőtlen felszínére a középső bádeni sok telepes barnakőszén összlet diszkordanciával következik (saját megfigyelésem a hidasi szénbányában). Amint a Foraminifera Kókay ]: Dunántúli bádeni szelvények 103 (KORECZNÉ LAKY I. 1968) és a nannoplankton (NAGYMAROSI A. in HALMAI J. et ah 1982. p. 144) vizsgálatokból kitűnik a széntelepes Összletet fedő tengeri üle¬ déksor (turritellás-corbulás agyagmárga. Szilágyi Formáció) alsó fele még a kö¬ zépső bádeni korszakban képződött, folyamatosan kapcsolódva hozzá a felső- bádeni sorozat. A szarmata konkordásan települ a bádenire (2. ábra). A hegység DK-i szegélyén 1989-ben mélyítette le a MEV a Véménd-2. sz. magfúrást, mely figyelemre méltó eredményt szolgáltatott. (Ezúton megköszö¬ nöm Dr. MAJOROS György főgeológus úrnak, hogy a mintaanyagot vizsgálatra rendelkezésemre bocsátotta.) Az alsóbádeni tenger a praebádeni (kárpáti?) szᬠrazföldi képződményekre transzgredált 731,3 m-ben. Az alsóbádeni tengeri pe- lites üledéksor 636,3 m-ig tartott. Erre 570 m-ig tarka, agyagos és gránittörme¬ lékes szárazföldi eredetű összlet következett. Ezt a sorozatot a középső bádeni korszakban keletkezett üledéknek kell tekintenünk, mert a felsőbádeni tenger transzgredált rá. A felsőbádeni rétegsor felső határa 534,0 m-ben húzható meg, a szarmata tenger folyamatos üledékképződésével (2. ábra). Következtetések Az elmondottak alapján láthatjuk, hogy a három bádeni alemelet kapcsolata egymáshoz ciklus-vizsgálati szempontból igen változatos, olykor még egy me¬ dencén belül is. Szinte minden variáció lehetséges. így például, amíg az egyik üledékgyűjtőben (vagy annak részében) az egyik korszakban a tenger transz- gresszív, a másik helyen az ellenkezője. A ciklus-kapcsolatoktól eltekintve gyakran kimutatható az is, hogy ezek a transzgressziók és regressziók medence-beszakadásokhoz, szerkezeti vonalak¬ hoz kötődnek. Erre számos példát mutattam már be, különösen a legrészlete¬ sebben feldolgozott várpalotai üledékgyűjtő esetében. Plauzibilis például az összefüggés, hogy a legvastagabb bádeni üledékösszletek a nagy törésvonalak mentén (KÓKAY J. 1976, 1985b, 1987, 1991) a legvastagabbak és ezek a diszlo- kációs vonalak többnyire lehatároló jellegűek is. Ezek az erőteljes tektonikai mozgások az Alpok és Kárpátok felgyűrődéséhez kapcsolódnak, mellyel bősé¬ ges szakirodalom foglalkozik (pl. CSONTOS L. et al. 1991). A témát számos pub¬ likációmban magam is érintettem, mint például a budapesti középső bádenivel (KÓKAY J. 1990) foglalkozó cikkemben is. A földkéregmozgások és vulkanizmus, valamint a pozitív és negatív partel- tolődások (sekélyebbé, vagy mélyebbé válások) közötti oksági összefüggésekre már korábban is utaltam, például a herendi medencében (KÓKAY J, 1966. p. 21, 101.). A várpalotai felsőbádeni szénképződés esetében a lápöves felépítés visszaváltása síklápiból erdőslápi fáciesbe 1 cm vastag dácittufit csíkkal válasz¬ tódik el. A láp újbóli sekélyebbé válását tufaszórás kísérte. Földkéregmozgás történt, melyet valahol vulkanizmus és a láp mélységének megváltozása kísért, tehát az oksági kapcsolat nyilvánvaló: apró rezzenés a Kárpátok felgyűrődési folyamatában az igen mobilis bádeni korszak folyamán, a sok közül. J04 Földtani Közlöny 126/1 Kókay f: Dunántúli bádeni szelvényei: 105 I *6! w

ií « « ■2£ ? «Í^cc ^ & b «a b a s « b0 106 Földtani Közlöny 126/1 Kimutatható, - mellyel a klasszikus tektonikai irodalom plauzibilitási jelleg¬ gel foglalkozott - hogy az intenzív földkéregmozgási (orogén) szakaszok re¬ gressziós következménye után elemyedési periódus következett a tenger transzgressziójával, vagy összeköttetés hiányában szárazföldi üledékek felhal¬ mozódásával. Minél erőteljesebb volt az orogén lökés, az utána történő transz- gresszív szakasz is intenzívebb volt. Egy ilyen parányi epizódot érzékeltetek a bemutatott Má-192. és Má-328. sz. fúrások szelvényein (2. ábra) Természetesen a hasonló példák tömegét lehetne még bemutatni, melyeknek nyilvánvalóan nincs közük az eusztatikus tengerszint ingadozásokhoz, hanem alapvetően a földkéregmozgásokkal állanak összefüggésben. A vizsgált bádeni szelvények és az eusztatikus tengerszint ingadozások összevetése: B.U. Haq (1991) korszerű összefoglalásban mutatja be a Föld harmadidőszaki eusztatikus tengerszint ingadozásait. Ismertetett bádeni szelvényeinket megkí¬ séreltem Összevetni Haq görbéivel. A rétegtani bosztás bemutatásánál a Kö- zépső-Paratethys miocénjére megfelelőbbnek találtam az egyébként ugyancsak korszerű Steininger F. et al. (1990) dolgozatot. A szelvényeket, a földtani idő¬ beosztással és tengerszint ingadozásokkal összefoglalva mutatom be (2. ábra). Az elemzéshez a következőket fűzöm: Haq és STEtNINGER et al. között a rétegtani beosztás időhatáraiban kisebb-nagyobb eltérések vannak, melyek egy- magukban is elegendőek ahhoz, hogy rétegtani esemény tartozhat az eusztati¬ kus vízszint süllyedés, illetve emelkedés időszakába is. Ezt a bizonytalanságot növeli az is, hogy a biozóna határokban is eltérések léteznek. Rövid összefoglalásban: STEININCER - BERNOR - FAHLBUSCH (1990): Haq (1991): tortonien-serravaliien határ: 11,4 Mv 10,2 My szannata-f, bádeni határ 12,8 My 11,3 Mv f. bádeni-k. bádeni határ 13,9 Mv 13,8 My k. bádeni-a. bádeni határ 15,1 Mv 15,0 My a. bádeni-kárpáti határ 16,5 My 16,2 My - A szarmata-felsőbádeni határon Steininger et al.-nál 12,8 millió évnél - NN7 nannoplankton zóna legalja - Haq eusztatikus vízszint süllyedést jelez, de nála (11,3 millió év) ennél a zóna határnál vízszint emelkedés van. Valójában a szarmata tenger transzgresszív, de - beltenger lévén - nem volt közvetlen összeköttetésben a világtengerekkel. Az alpi-kárpáti rendszerben ebben az idő¬ szakban erőteljes földkéregmozgások történtek (KÓKAY J. 1976,1984, 1985b) A felsőbádeni tenger kapcsolata a Mediterraneummal megszűnt (KÓKAY 1985a). A Középső- és Keleti-Paratethysbe ömlő folyók vize megemelte a létrejött szar¬ mata beltenger szintjét és így az expandált egészen addig, míg a kiterebélye¬ sedett víztükör-felület megnövekedett párolgásával az egyensúly beállott. En¬ nek ellenére a szarmata tenger transzgressziója nem általános, mert az orogén övezetekben erőteljes kiemelkedések történtek megnövekedett lepusztítási fo- Kókay ]: Dunántúli bádeni szelvények 2 07 lyamatokkal. így a negatív és pozitív partéi tolódási események ugyanabban az időpontban ugyanabban a medencében egyszerre is bekövetkezhettek. - A felsőbádeni-középső bádeni határ megfelel a N10-N11. plankton fora- minifera zónák határának. Ez Steininger et al.-nál 13,9 My, míg HAQnál 13,8 My, tehát igen jó az egyezés. A tengerszint görbe regresszív csúcsot jelez. A felsőbádeni tenger nagy általánosságban erőteljesen expanzív, egy sokfelé (pl. ÉNy-i Kárpátok előtere) erősen megnyilvánuló rövid, tektonikailag indukált vízszintsüllyedéssel együttjáró orogén lökés után. Ugyanekkor a Várpalotai¬ medence szinorogén mozgások hatására beszakadt, de a tengerrel nem állott kapcsolatban, zárt édesvízi tó maradt és így tenger-visszahúzódási időszakot jelent, erős túlterjedő jelleggel. - A középső és alsóbádeni határ az N8-N9 plankton foraminifera biozóna határa, mely STEININGER et al. szerint 15,1 My, míg HAQnál 15,0 My, tehát jó megegyezéssel. Ez az eseményhatár nem értelmezhető a tengerszint ingado¬ zással, mert egy transzgresszív szakasz aljába esik. Valójában az alpi-kárpáti rendszer területén a tenger "lötyögött". A bemutatott példák alapján is jól lát¬ ható, hogy szinte előfordulásonként (olykor egy medencén belül is) változóan a középső bádeni lehet transzgresszív (pl. Budapest) vagy regresszív (pl. Vé- ménd-2. sz. fúrás. Várpalotai-medence) korszak is. - Az alsóbádeni-kárpáti határ a Praeorbulina világdátumhoz kötődik, a langhien-burdigalien határon. Ez Steininger et al. szerint 16,5 My, míg HAQnál 16,2 My. A kárpáti legtetején regresszív csúcs van, utána erőteljes a bádeni transzgresszió. A regresszív csúcs a Középső-Paratethys területén a klasszikus értelemben vett jelentős "főstájer" orogén szakasznak felel meg, melyet a Vár¬ palotai-medencében is kimutattam (Kókay J. 1985b, Kókay J. et al. 1991). Ugyan¬ ekkor, például Budapest környékén, az alsóbádeni tenger a kárpáti után teljesen visszavonult (Kókay J. 1990). Fentiek alapján is tehát nyilvánvaló, hogy a bádeni tenger relatív vízszint- változásai a világtenger eusztatikus szintingadozásaival nem értelmezhetők, legalábbis a térség nagyon erőteljes orogén tartalma ezeket elfedte. 108 Földtani Közlöny 326/1 Stratigraphical analysis of badenian sections írom western Hungary (Transdanubia), compared to the eustatic sea-level changes Introduction During my geological work I studied lots of Badenian sections, mainly from boreholes with full core reeovery. Most of these were sítuated in and around the Transdanubian Central Rangé, including the area of Budapest. During the last several years the structure and geokinetics of this area became the topics of an intensive investigátion. The effects of the eustatic sea-level changes on sections here evoked much interest lately. Thus I think that it is actual to present the Badenian data at my disposal such a context. According to a decision of the RCMNS (Régiónál Commitee of the Mediterranean Neogene Stratigraphy, PAPP et al. 1978), I regarded the Badenian stage as consisting of three substages, in harmony with my own experience (KÓKAY 1986). The threefold subdivision of the Badenian sections (perhaps including a twofold division of the Lower Badenian), is mainly based on forams and other fossils, genetically fit well to cycles reflecting major tectogenetic changes and consequent rearrangements in paleogeography, and changes in links between the Central- and Eastem-Paratethys. Such changes were dealt with in details fór the Upper Badenian (KÓKAY 1985a). Taking intő consideration of the mentioned facts, the most characteristic Badenian sequences in the area under study will be described. Tapolca-basirt In a previous study (KÓKAY 1986), based on the examination of sections of a high number of boreholes, it has been shown that in the Southern part of the basin the three substages of the Badenian may hardly be delimited from each other, as they form a single cycle. In two boreholes (Hg. 78/18 and Szigliget 1) the Upper Badenian, near to the end of the cycle, shows signs of a more or less gradual decrease in salinity, with somé oscillations (KÓKAY 1967, 1985a). In the northem part of the basin the Lower Badenian is thicker than in the Southern one, bút the marine Middle- and Upper Badenian is missing. There is a somé meter thick terrestrial deposit between the Lower Badenian and Upper Sarmatian (Tinnyean) layers which may belong to the Lower Sarmatian (Kozárdian) or even to the Upper Badenian. In the restricted area of this basin the variability of the cyclicity is pronounced. Kókay }: Dunántúli bádeni szelvények 109 Balaton area Several exploratory drilling wells have been studied here (KÓKAY 1986). In two of these (Balatonakali 40 and Tihany 62) the maríné Lower Badenian is missing, and the Upper Badenian is strongly transregressive. In the Tihany well the maríné Upper Badenian caps a Badenian terrestrial sequenee. The borehole Fonyód 1 found a Sarmatian sequenee uncomformly underlain by Badenian maríné layers, thus here the Upper Badenian is missing, presumably eroded. Devecser-Nyirád area The Miocéné sediments of the area, with special attention to the brackish, freshwater and terrestrial molluscs, has been repeatedly studied (KÓKAY 1967, 1985a, 1992). At its western margin (drilling Nagygörbő 1) at the base of the Lower Badenian maríné transregressive deposits there are freshwater layers with molluscs. The thick marine sequenee is mainly pelitic and sandy, capped by Middle Badenian (BÁLDI-BEKE, pers. eomm,). In the Central part of the Devecser-Nyirád basin, at Pusztamiske (KÓKAY 1992), the thick marine Lower Badenian is covered by a 15 to 20 m thick gravel, probably belonging to the Middle Badenian, which is of littoral origin. A new transregressive cycle begins with an Upper Badenian lagoonal sequenee, with a coal seam at its base, and a Brotia escheri turrita baering limestone on its top. This limestone transgrades over the first steps of a multistep synsedimentary fault of NW-SE strike. West of this line only the Sarmatians occurs. The Laté Badenian sea was moderately expansive near to the end of the period. Thus clear that the depositional history and cyclicity of the three Badenian substages are the most variable within the basin. Herend basin The formations of this basin were monographically deseribed (KÓKAY 1966). The Lower Badenian is rich in fossils. It begins with a coal bearing series. The rest of the Badenian is similar in its cyclicity to that in the Devecser-Nyirád area. The 10 m thick ?Middle Badenian gravel is covered by lacustrine and lagoonal bentonitic, clayey formádon with "Brotia", as a part of an embayment entering the western Bakony mountains (KÓKAY 1992). Várpalota basin The evolution and cyclicity of the Badenian sequenee in this sedimentary basin has been studied in details (KÓKAY 1987, 1991, Kókay et al. 1991). After the regression of the Karpatian sea there was an erosional period in the NW, Bántapuszta part of the basin, characterized by cut in of fluvial valleys (Kókay 1985a). In other parts of the basin several meter thick terrestrial deposits accumulated simultaneously. The sea level rise during the laté Early Badenian 110 Földtani Közlöny 12611 time lead to deposition of a maximum 100 m thick sequence. Its age has been determined precisely by biostratigraphical methods (the so-called Szabó sandpit deposits). The Middle Badenian section consists of a max. 45 m thick deposit of terrestrial clay and gravel, accumulated mainly in the deeper parts of the basin. During the Laté Badenian the sedimentary basin significantly subsided, probably without any connection with the open sea. The mollusc fauna consists of more than 20 taxa, all of these are freshwater origin. The thickness of the Upper Badenian may be 100 of even 150 m at the deeper parts of the basin, it is built mainly of alginites, with a coal seam at base. Thus the Lower Badenian section is built of a terrestrial and a marine cycle, covered by a terrestrial Middle Badenian sequence. This is capped by the Upper Badenian, representing a complete cycle at the center of the basin, beginning and ending with coal seams. Át the same time the margins were deformed by a tectonic activity. Mány-Zsámbék basin The Upper Badenian layers of the basin were studied (KÓKAY 1985a) with emphasis on the Eastem Paratethyan affinities of its molluscs. The average thickness of this sequence is about 20 to 30 m; it is thinner at the margins. It transgrades over a terrestrial clayey and sandy sequence overlaying the marine Oligocene. The thickness of the terrestrial sequence is of 260 m in the Perbál-6 borehole with an andesitic tuff at its base. Most probably this may be derived írom the Lower Badenian andesitic volcanoes of the Visegrád- and Börzsöny Mountains, nőt far away from there (Báldi and Kókay 1970). Thus the terrestrial sequence belongs to the Lower and Middle Badenian. The exploratory drilling Mány-328 was situated near to the fault delimiting the basin southward. Here the thickness of the marine Upper Badenian was only 5 m, with a continous transition to the overlying Sarmatian. This sequence does nőt represent the entire Laté Badenian time. Its Upper, "Wesselyank" member transgreded onto a tectonic step (Fig. 2), just as it was told in the preceding chapter. Thus the drilling Mány-328 revealed a depositonary and cyclicity pattern very similar to those observed in Ukraine at the viliágé Wesselyank, in is the section of the "Konka" substage of the Eastern Paratethyan realm: the thin fossil bearing layers cover an Oligocene substratum, capped by Sarmatian rocks (cf. the description of the drilling Mány-192, below). W and E foreland of the Buda Mills In the paper deaJing with the Middle Badenian of Budapest (KÓKAY 1990) it has been shown that the Lower Badenian substage is represented by terrestrial variegated clays and Dacitic tuffites. The Middle Badenian sea transgreded over these layers; its deposits may attain 100 m, containing a rich marine fauna. This is capped again by terrestrial deposits of 30 to 50 m thickness. A new cycle is represented by 15 to 40 m Upper Badenian marine deposits. In the Kúkay J: Dunántúli bádeni szelvények 111 eastern part of the basin (Rákos section) this overrides older layers. The upper, "Wesselyank" layers in somé places overly the Upper Badenian sequence by an unconformity, e.g. at the exposure of Keresztúri út (KÓKAY 1985a). In this section the Sarmatian overlies the Badenian unconformly while at the nearby Rákos section there is a continous, conform sedimentation in the same positíon. According to the study of cores írom the drilling Sóskút-1 the Lower Badenian terrestrial variegated clay and silt sequence is covered by members of one single maríné cycle, of which the lower 140 m belongs to the Middle, the upper 20 m to the Upper Badenian. At the borehole Toköl-1, beneath Lower Pannonian sediments, there was a maríné Badenian section írom 742.2 to 803.4 m. Based on the forams determined by K. Laky I. (data base of the Hungárián Geol. Surv,), the age of this sequence must be regarded as Middle Badenian. It covers a claymarl and huminitic clay bearing series, containing Bithynia opercula, which may be followed down to 855.5 m, then it is replaced by a variegated clayey silt down to 888,5 m, which in turn covers Karpatian layers. Thus the freshwater to terrestrial layers between 803.4 and 888.5 m belong most probably to the Lower Badenian. Consequently in the Budapest area the Lower Badenian is represented exclusively by terrestrial and freshwater formations, because the region was tectonically uplifted during this age (KÓKAY 1985a). The transgression of the Badenian sea reached the area only later, during Middle Badenian times. The marine Middle Badenian in the eastern foreland of the Buda hills (on the Pest piain) represents, while in the western foreland the Middle and Upper Badenian by terrestrial sediments, while in the western foreland the Middle and Upper Badenian belong to one single cycle. This applies most probably to the area ot the drilling Toköl-l (S of Budapest) as well. Borehole Tengelic-2 The cores of this key well drilled in 1978 between the towns Paks and Szekszárd were studied by complex methods (Halmai et al. 1982). Here the whole marine Badenian is represented by one cycle, its thickness is over 130 m. There is an erosional unconformity between the uppermost Badenian and the Sarmatian layers. Originally, according to earlier standpoints, the Badenian of this well was subdivided intő two units, the middle and upper ones were regarded an "Upper Badenian". Based on studies of I. Korecz-Laky (forams) and A. Nagymarosy (coccolitophorids, both pers. comm.) the up to date threefold divisíon of the section may be established. Mecsek Mountains The key well Tekeres-1 been drilled at the NW margin of the Mecsek mountains. Here the Badenian constitutes one single cycle. Nagymarosy (1981, 1985) described the stratigraphy of the section in details. In the coal basin of Hidas all three substages of the Badenian ara represented. The Lower Badenian 112 Földtani Közlöny 126/1 corallinacea-bearing limestone is topped unconformly by multiseam coal measures (personal observation of the author). Based on forams (Korecz-Laky 1968) and nannoplancton (NAGYMAROSY in HALMAI et al. 1982 : 144) studies, it can be stated, that the lovver part of the maríné sequence capping the coal measures ( Turritella- and Corbula -bearing claymarls. Szilágy Fm.) still belongs to the Middle Badenian substage covered conformably by Upper Badenian and Sarmatian layers ( Fig. 1) The drilling Véménd-2 was performed by MÉV. (I am very much indebted to the chief geologist of MÉV, dr. György Majoros fór allowing the access to the data of this drilling.) Here the Lovver Badenian transgreded over terrestrial, probably Karpatian, layers at he depth of 731.3 m. The pelitic maríné Lovver Badenian my be follovved upwards to 636.3 m, This is capped by a variegated terrestrial clayey series with gránité boulders. This may be ranged intő Middle Badenian, as it is covered (up to 534.0 m) by maríné Upper Badenian sediments. The Sarmatian layers overlaid the Badenian correlative conformity (Fig. 1). Discussion From the point of view of cyclicity, the three substages of the Badenian are extremely variable, even within one and the same basin. Almost all possible variations are present. The sea level might rise in one of the basins, or in a part of it, while sink in another one. These opposite changes in the relative water level and shifts of shorelines are very often associated with local faults. This is the most obvious in the case of the Várpalota basin (Kókay 1976,1985b, 1987, 1991). Here the Badenian sequence is the thickest in the close vicinity of major displacements, which in turn often delimit the sedimentation. These strong tectogenetic movements are causally linked to the folding events of the Alpine and Carpathian systems (CSONTOS et al. 1992, Kókay 1990). The causal link between the tectogenetic events and volcanism, respectively the positive and negative displacements of shorelines has been repeatedly demonstrated, e.g. in context of the Herend basin (Kókay 1966, p. 21, 100). In the case of the coal formádon in the Várpalota basin it was observed that the zonation of the marsh environment changed significantly as soon as a 1 cm thick intercaladon of dacitic tuffite was deposited. Thus there was a causal connectíon between the tectogenedc, volcanic events and the depth of the marsh at a gíven spot, It may be demonstrated that after strong tectogenetic, orogenic periods there were relaxations, generally with relative sea level rises or formations of terrestrial sedimentary basins. This law was a commonsense already in classical textbooks about tectonics. The strength of the orogenic period influenced the size of the transgression. A small episode of this kind is illustrated on the Fig. 2, on the example of the sections of the drillings Mány-192 and Mány-328. Simílar events were obser¬ ved many times and it is evident that such transgressions are nőt linked to eustatic sea level shanges, instead to régiónál tectogenetic movements. Kókay f: Dunántúli bádeni szelvények 113 Comparison of the examined badenian sections with the Eustatic sea-level changes HAQ (1991) gives an up to date synthesis ot the eustatic sea-level changes during the Tertiary. Fór a comparison of these changes with the events observed in Miocéné sections ot the Central Paratethys the stratigraphic correlation of STEININGER et al. (1990) has been used. The studied sections are presented in a stratigraphic frame (Fig. 2) together with the eustatic sea-level changes as inferred by HAQ (1991). There are somé discrepancies between the chronostratigraphic data of STEININGER et al. (1990) and of Haq (1991), making the comparison somewhat difficult. There are dífferences in the biozone boundaries as well. Here we summarize their data shortly: According to: STEININGER et al. 1990 HAQ 1991 Boundaries of: Tortonían-Serravallian 11.4 MY 10.2 MY Sarxnatian-Late Badenian 12.8 MY 11.3 MY Upper-Mkidle Badenian 13.9 MY 13.8 MY Middle-Lower Badenian 15.1 MY 15.0 MY Lower Badenian-Karpatian 16.5 MY 16.2 MY Haq (1991) places the lower boundary of NN7 to 11.3 MY, to a global eustatic transgression. STEININGER et al. (1990) piacé the Sarmatian/Badenian boundary to the lower boundary of NN7 as well, bút they estimate a 12.8 MY age fór this event, where Haq has a regression. In fact the level of the Sarmatian "sea" (laké) was rising at the beginning, bút being disconnected with the oceans, the change of its level may only be explained by régiónál events. There were strong tectogenetic movements at this time (KÓKAY 1976, 1984, 1985b). The Central Paratethys lost its connection with the Mediterranean Sea. The rivers discharging intő the Sarmatian laké upraised its level to a new equilibrium. In spite of this the water level rise was nőt universal, because it was overprinted by local uplifts in orogenic areas. Thus transgressive and regressive events may be simultaneous in different parts of the same basin System. The Upper/Late Badenian boundary corresponds to the N10-N11 planctonic foram zone boundary. STEININGER et al. (1990) piacé this event to 13.9 MY, Haq (1991) to 13.8 MY. The eustatic curve shows here a maximum level. The Laté Badenian sea is generally strongly transgressive, after a short regression, which may be attributed to an orogenic event, which was evident e.g. in the NW Carpathians. Simultaneously the Várpalota basin strongly subsided, bút, being disconnected to the seas, housed a freshwater laké, thus this period should be regarded as a regressive one. The Lower/Middle Badenian boundary coincides with the N8-N9 planctonic foram zone boundary, estimated as formed 15.1 MY (STEININGER et al. 1990) or 15.0 MY (HAQ 1991) ago. The events observed at this boundary may nőt be 114 Földtani Közlöny J26/I-2 interpreted as results of eustatic sea level changes, as, according to Haq (1991) this time is characterised by an eustatic sea-level rise. In the AIps and Carpathiarts, hovvever, the sea level changed irregularly in somé sections it was rising (e.g. at the area of the recent Budapest), in others it was subsiding (e.g. at the drilling Véménd-2 or in the Várpalota basin). The Karpatian-Badenian boundary coincides with the first appearáncé of the planctonic foram Praeorbulina, and with the Mediterranean stage boundary Burdigalian-Langhian. According to STEININGER et al. (1990) this happened 16.5 MY ago, while Haq s (1991) estimate is 16.2 MY. Near the upper boundary of the Karpatian there is a regressive peak, succeeded by a strong transgression it the Lower Badenian. The regressive event coincides with the "Main Styrian" orogenic phase imprinted in the Várpalota basin as well (KÓKAY 1985b, KÓKAY et al. 1991). Simultaneously, the early Badenian sea completely leit dry Budapest area (KÓKAY 1990). From these examples it is clear that the local transgressions and regressions of the Badenian sea may nőt be explained by eustatic changes of the world oceans, the orogenic events of the area completely overprinted these changes. References - Irodalom BÁLDI T., Kókay J. (1970): Die Tuffitfauna von Kismaros und das Altér des Börzsönyer Andesitvul- kanismus - Földt. Közi. 100: 247-284. Csontos L., Nagymarost A., Horváth F. and Kovács M. (1991): Tertiary evolution of the Intra- Carpathian area: a model - Tectonophysics, 208: 221-241. Halmai ]., Jámbor Á., Ravasz-Baranyai L, és Vető 1. (1982): A Tengelic 2 sz. fúrás földtani eredményei (geotogical results ot the borehole Tengelic 2) - Földt. Int. Évk. 65. Haq, B. U. (1991): Sedimentation, Tectonics and Eustasy sea-level changes at active margins. - Spec. publ. nr. 12. of the Intern. Áss. of Sedimentologist (Published Blackwell Sci. Publ. Oxford etc.) Kókay J. (1966): Geologische und palaontologische Untersuchung des Braunkohlengebietes von Herend-Márkó (Bakonygebirge, Ungam) - Geol. Hung. ser. Pál. 36. Kókay J. (1967): Obertortonische Ablagerunges des Bakonygebirges - Földt. Közi. XCV11, 74-90. Kókay J. (1976): Geomechanical investigation ot the southeastem margin ot the Bakony Mountains and the age of the Liter fault line - Acta Geol. Hung. 20: 245-257. Kókay J. (1984): New information on Moldávián movements - Föld Int. Évi Jel. 1982-ről: 501-503. Kókay J. (1985a): Central and Eastern Paratethyan interrelations is the light of Laté Badenian salinity conditions - Geol, Hung. ser. Pál. 48. Kókay J. (1985b): Tectonic and geomechanical studies in the Bántapuszta - Föld. Int. Évi Jel. 1983-ról: 43-50. Kókay J. (1986): Badenian formations by Laké Balaton - Földt. int. Évi Jel. 1984-ről: 289-299. Kókay J. (1987): Stratigraphic subdívision and palaeogeographic reconstruction of the Badenian at Várpalota - Földt. Int. Évi Jel. 1985-ről: 235-241. Kókay J. (1990): Middle Badenian rocks is Budapest— Földt. Int. Évi Jel. 1988-ról 1.: 101-108. Kókay J. (1991): Stratigraphische Revision dér unter und mittelmiozanen Bildungen des Beckens von Várpalota (Bakony-Gebirge). Jubiláumsschrift 20 Jahre Geologische Zusammenarbeit Österreich - Ungam; GBA, Wien: 101-108. Kókay J. (1992): Upper Badenian lagoonal Formations near Pusztamiske, W Bakony Mts. - Földt. Int. Évi Jel. 1990-ről: 169-191. Kókay ]: Dunántúli bádeni szelvények 115 Kókay ]., Hámor T., Lantos M. and Müller P. (1990): Paleomagneúc and geological study of borehole section Berhida 3 - Földt. Int. Évi Jel. 1989-ről: 45-63. Korecz-Laky I. (1968): Miozáne Foraminiferen des östlichen Mecsek-Gebirges - Földt. Int. Évk. 52. Nagymakosy A, (1980): Correlation of the Badenian in Hungary on the hasis ot the nannonplankton - Földt. Közi. 110: 206-245. Nagymakosy A. (1985): The correlation ot the Badenian in Hungary based on nannofloras - Ann. Univ. Sci. Budapestiensis de R. Eötvös nominatae; sect. geol. 33-86. Steininger F v Bernor, R. L. and Fahlbusch, V. (1990): European Neogene marine/continental chronologic correlations. in: E. H, Lindsay et al. (eds.): European Neogene Mammal Chronology, New York (Pleniun Press). A kézirat beérkezett: 1995. V. 30. Földtani Közlöny 126/1, 117-129 (1996) Budapest Hazai kavicsmezők anyagának szilárdsága a halmaz jellemzők tükrében 1 Aggregate strength of Hungárián gravels as a function of their aggregate properties t TÖRÖK Endre 2 (4 ábra, 3 táblázat) Abstract The rivers and related streams deposited a great quantity of sediments in Hungary, in the Quatemary (Fig. 1). The thickness of these sediments is between 10-20 m ( Fig. 2) The different source area of gravels appears in their different petrological composition. After analysing their aggregate properties - petrology, roundness, size distribution - detailed mechanical and strength test were carried out (Fig. 3 and 4). The strength properties are very much influenced by the petrological composition, the size and shape of the aggregate particles (Table I, II and IIT). Manuscript récéi ved: 6th September, 1995 Összefoglalás A hazai kavicsmezők durva üledékeinek halmaz vizsgálatai azt mutatják, hogy a változatos lehordási területről származó, különböző földtani felépítésű összletek halmazszilárdsági tulajdon¬ ságait a kőzettani tulajdonságok - az előforduló kőzetváltozatok, azok megtartási (mállási) állapota, az ásványos összetétel - határozzák meg. Építési kőanyagokként! felhasználásuknál a Los Angeles és Hűmmel halmazszilárdsági vizsgálattal mért apróződási jellemzőiket minősítő értékként hasz¬ náljuk. A tanulmány bemutatja a halmazjellemzők - kavicsmezők földtani felépítése, a vizsgált minták összetétele és részhalmazainak szemnagysága, illetve szemalakja - valamint az apróződási veszteség közötti összefüggéseket. A halmazszilárdsági vizsgálatok közölt eredményei nemcsak a lezárt kutatási munkáknál voltak jelentősek, hanem az e témakörbe tartozó későbbi kutatások hasznos alapadatai lehetnek. 1. Bevezetés A nagy mennyiségben előforduló fiatal üledékek, mint építési kőanyagok, az építő- és építőanyag-ipar fontos anyagai. A hazai kavicsmezők felszínközeli összletei biztosítják a különböző építkezésekhez szükséges homok, homokos kavics és kavics termékeket. A Duna és az országba önállóan belépő folyók (az 1 A szerző hagyatékában maradt cikktervezetnek a lektoráláson messze túlmenő sajtó alá rende¬ zéséért Gálos Miklósnak és Jámbor Áronnak köszönetét mond a szerkesztőbizottság 2 Budapesti Műszaki Egyetem, Mérnökgeológiai Tanszék 118 Földtani Közlöny 126/1 Alpokból, a Kárpátokból, a Cseh-Morva-, a Szlovák-, az Erdélyi középhegysé¬ gekből) a hazai eredésű mellékfolyók és patakok magmás, üledékes, vagy át¬ alakult kőzet-felépítésű területegységeken haladnak. A kavicsmezők durva kő¬ zetanyaga a lehordási terület szerint más és más. A negyedidőszaki képződ¬ mények nagyobb tömegben, a fiatalabb harmadidőszaki durva összletek pedig uralkodó mennyiségben különböző kvarc-kvarcit ásvány- illetve kőzetanyagok¬ ra, valamint azoknak eltérő keletkezési körülmények között létrejött változata¬ ira különíthetők el. A kisebb mennyiségben előforduló egyéb összetevőkön a mállás különböző fokozatai ismerhetők fel. A kőzetanyag építőipari felhasználását Sümeghy J. (1953), Láng S. (1955), Vitális Gy. (1957), Somogyi S. (1961), Molnár B. (1966), Erdélyi M. (1967), Franyó F. (1967), Rónai A. (1983), Badinszky P. (1984), Fodor T.-né- Kleb B. (1986) vonatkozó tanulmányaira alapozottkutatási munka eredményei biztosítják. Ez a kutatási mun¬ ka a Budapesti Műszaki Egyetem Mérnökgeológiai Tanszékén (korábbi nevén Ás¬ vány és Földtani Tanszék) hosszú éveken keresztül folyt. A szükséges kőzettani-, genetikai- és terméktulajdonságok meghatározása, a különböző lehordási területet és a változatos földtani felépítést figyelembe vevő területegységekre - a durva összleteket termék szempontból megnevező ú.n. kavicsmezőkre - külön-külön készültek el. A magyarországi folyók környezetében elhelyezkedő, vizsgált felszín¬ közeli negyedidőszaki és néhány harmadidőszaki kavicsmezőt az 1. ábra szemlél¬ teti. A vizsgálatok felszíni feltárásból, fúrásos kutatás maganyagából és kavicsbᬠnyák, valamint kotort termékek kirakodóiból származó mintákon készültek el. A vizsgálatsorozat kiterjedtségét mutatja a 2. ábra , amelyen az 1. számú ka¬ vicsmező NY-i részéhez tartozó feltárások szelvényhelyeit ábrázoltuk. A kőzetanyag építőipari felhasználását az úgynevezett halmazjellemzők (összetétel, szemmegoszlás, szemalak) és a szilárdsági tulajdonságok (halmaz¬ szilárdság) minősítő értékei határozzák meg. így a felhasználás szempontjából fontosak lehetnek a halmazjellemzők és a szilárdsági tulajdonságok között ki¬ mutatható összefüggések. 2. Alkalmazott vizsgálati módszerek A halmazszilárdsági vizsgálatok az építési kőanyagokra vonatkozó szab¬ ványsorozat előírásait és a vizsgáló intézmények gyakorlatát figyelembe véve - Los Angeles aprózódási vizsgálattal, az MSZ 18287/1 szabvány szerinti be¬ rendezéssel, de az aprózódási veszteséget a 2 mm-es négyzetlyukú szitán meg¬ határozva és - Hűmmel aprózódási vizsgálattal az MSZ 18287/3 szabvány szerint, de a szabványban szereplő 170 mm átmérőjű mozsár helyett 150 mm átmérőjű mo¬ zsárban meghatározva készültek. A Los Angeles ütve forgató aprózódási vizsgálatokat a mintaanyagból levᬠlasztott 5/8, 8/12 és 8/20 mm szemnagysághatárú rész-mintacsoportokon, a Hűmmel mozsaras aprózódási vizsgálatokat 5/8 és 4/32 mm szemnagyságba- TöjíöK E.: Hazai kavicsmezök anyagának szilárdsága 119 1. ábra. Kölönböző kőzetföldtani környezetből származó üledékek kutatási területei. A Duna kisalföldi, középhegységi (1), Visegrádi-szoros, Pesti-síkság, alföldi Duna-szakasz (2), nyugat-magyarországi kavicstakaró, Rába és mellékfolyói (3), Dráva és mellékpatakjai (4), Déli-Bakony előtere (5), Ipoly-völgy (6), Felső-Tisza és mellékfolyói (7), Sajó-Hernád és mellékfolyói (8), Bükkalja (9), Körösök-Maros (10, 11) üledékvizsgálatai Fig. 1. Sampling sites of gravels in diffcrent geological realms. Small Hungárián Piain and Central Rangé Danube sections (1), Visegrád pass, Pest Piain and Creat Hungárián Piain Danubc sections (1), West Hungárián Gravel nap, Rába and tributaries (3), Dráva and tributaries (4), Southern Bakony foreland (5), Ipoly válley (6), Upper Tisza and tributaries (7), Sajó-Hernád and tributaries (8), Bükk foreland (9), Körös-Maros rívers (10, 11) 2. ábra. A Duna holocén-felsópleisztocén anyagát feltáró fúrások helyszínrajza (FTV 1976, 1981, 1985). Szigetköz, Mosoni-síkság, Győri-medence, Rábaköz térsége Fig. 2. Location of borehotes were drilled in the Holocene-Upper Pleistoeene terraces (FTV 1976, 1981,1985), Szigetköz, Moson Piain, Gyár Basin, Rába region 120 Földtani Közlöny 126jl tárú rész-mintacsoportokon végeztük; az aprózódási veszteségeket 3 la és a H tömegszázalékban (m%) megadva. A durva üledékben kőzetváltozatok előfordulásának mértéke, illetve az ás¬ ványos összetétel, mint a legfontosabb halmaz jellemző, makro- és mikroszkó¬ pos vizsgálattal készült. E vizsgálatoknál az MS2 18283 számú szabvány előí¬ rásait vettük figyelembe. A vizsgált mintákból képzett rész-mintacsoportokat száraz szitálással készí¬ tettük (MSZ 18288/1 számú szabvány szerint). Természetesen ez egyben azt is jelentette, hogy a lelőhely üledékanyagának teljes szemmegoszlási vizsgálatát is elvégeztük. A vizsgálati halmaz szemalak jellemzésére az MSZ 18288/3 szabvány szerinti szemalak vizsgálat mérési eredményeit használ tűk. A szemcsék tengelyei a szemcsét befoglaló képzetes derékszögű hasáb élei. (leghosszabb tengely: h, legrövidebb tengely: v, közbülső tengely: s). A mérési eredményekből képzett v/s és s/h értékeket, illetve a számítható statisztikai jellemzőket (középérték, szórás, megbízhatósági határ) tekintettük a halmaz szemalak jellemzőjének. A vizsgálati eredmények értékelése azt mutatta, hogy a halmazban levő szemcsék alakjellemzését a három tengely arányából, a három tengelypár ( h-s, s-v, h-v) korrelációs koefficiensének intenzitásával is kifejezhetjük (BME ÁFT Kutatási jelentés, 1991.) Ez a háromdimenziós vizsgálat, ahol az rhs.v, rsv.h és rhv.s a parciális korre¬ lációs tényezők, amelyek jól használhatók a halmaz szemalakjának jellemzésére. A parciális korrelációs tényezőnél az indexben ponttal választottuk el azt a tengelyméretet, amelyik,a regresszió vizsgálatnál állandóként szerepel. A vizs¬ gálati eredmények ábrázolásánál a gömböt megközelítő szemcsék magas rhs.v, rsv.h, illetve rhv.s értékkel, a lapos korong alakú szemcsék magas rhs.v és sokkal kisebb r S v.h, rhv.s értékkel szerepelnek. A három koordinátával ábrázolt ered¬ mények jól kijelölik a korong alakú, zömök és megnyúlt szemcsék tartományát (3. ábra). 3. A vizsgálati eredmények értékelése A kisalföldi Duna-szakasz mintáinál (/. táblázat ) jobb szilárdságúak a kirako¬ dók, a hordalék meder üledékei, továbbá a felsőpleisztocén kavicsbányák anya¬ gai. Ezeknél a szétmorzsolódási és aprózódási veszteség alacsony. Fúrásos fel¬ tárásokból származó mintáknak a talajvíz környezeti hatása következtében ma¬ gasabb az aprőzódása. Legalacsonyabb szilárdságú az idős negyedkori kőzet¬ anyag. A szilárdságot ezeknél az anyagoknál a gyengébb megtartású mállott arkóza, homokkő, mészkő, kloritpala, csillámpala, fillit befolyásolja. A visegrádi szoros. Pesti-síkság, alföldi Duna-szakasz mintáinál (/. táblázat) magas magmás kőzettartalom, mállott anyagok határozzák meg a Hűmmel féle szilárdságot. Legmagasabb a szétmorzsolódás a nagymarosi középső pleiszto¬ cén, továbbá a Budapesttől D-re elhelyezkedő kavicsbányák mintáinál, amelyek fedőanyaga felsőpleisztocén, alatta középső pleisztocén anyag települ. Legala- TOROK E.: Hazai kavicsmezők anyagának szilárdsága 121 3. ábra. A Duna kisalföldi (1. XX f/2, 2. XV111 f/l, 3. Feketeerdő kb, 4. Halászi kb, 5. XIV f/3, 6. XII f62, 7. IX f/5, 8. XIX f/6, 9. XV f/6, 10. XIII f/10, 11. XIII f/7), alföldi (miocén (1), hordalék (2), pliocén (3), felső-alsó pleisztocén (4), Bp-től D-re felsőpleisztocén (5), Bp-től É-ra felsőpleisztocén (6)), Rába-vÖlgy (Ikva 1, Rábca 2, Répce 3, Gyöngyös 4, Rába 5, Kemeneshát 6), a Dráva üledékanyaga (Gyékényes 1, S.udvarhely 2, Bélavár 3, Berzence 4), Bakony (Lesence-p. 1-3, Karmacs 4. 5, Salföld 6, Kisörs 7) vizsgálati halmazában foglalt szemcsék gömbalakúsága Fig. 3. Roundness of partidés in the samples of Smali Hungárián Piáin (1. XX f/2, 2. XVII1 f/l, 3. Feketeerdő kb, 4. Halászi kb, 5. XIV f/3, 6. XII f62, 7. IX f/5, 8. XIXf/6, 9. XV f/6, 10. XIII f/ÍO, 11. XIII f/7), Creat Hungárián Piain (Miocéné (1), deposit (2), Pliocene (3), Upper-Lowcr Pleistocene (4), Upper Pleistocene S to Budapest (5), Upper Pleistocene N to Budapest (6)), Rába-valley (Ikva 1, Rábca 2, Répce 3, Gyöngyös 4, Rába 5, Kemeneshát 6, Dráva deposits (Gyékényes 1, 5. udvarhely 2, Bélavár 3, Berzence 4), Bakony (Lesence-p. 1-3, Karmacs 4f>, Salföld 6, Kisörs 7) (hv.s) 122 Földtani Közlöny 126/1 Dunai üledékek vizsgálati eredményei Results of aggregate tests of Danuhe river gravels I. táblázat - Table l Aprózódási veszteségek (m%) Hűmmel (aH) Los Angeles (aLA) Mintavételi hely (mederanyag, kavicsbánya, természetes feltárás, fúrásos feltárás) Vizsgálati halmazok d(mm) 5-8 4-32 5-8 8-12 8-20 1. Mederanyag, kirakodók mintái: 37,5 12,0 24,5 26,9 31,5 Vének, Gönyü, Komárom-Szőny, Almásneszmély 1734, 1709 fkm 2. Kavicsbányák (óholocén-felsőpleisztocén) 39,6 12,7 25,9 28,2 32,0 Feketeerdő, Jánossomorja, Kunsziget, Halászi, Mecsér, Lébény, Abda 3. Kutatófúrások (holocén-felsőpleisztocén) 40,4 14,4 25,9 28,8 32,5 Mosoni-Duna mindkét oldalán, Pilismarót térsége 4. Kutatófúrások (felsőpleisztocén): Lébény-Jánossomorja térsége 5. Kavicsbányák (alsó-középső pleisztocén) 41,6 15,2 Hegyeshalom 14,3 24,4 32,0 Hegyeshalom zúzott kavics 16,8 24,3 32,0 Győrszabadhegy 6. Kutatófúrások (alsó-, felsőpleisztocén) 40,5 12,9 30,2 31,0 35,0 Bőnyrétalap 12,9 26,8 Bana 15,1 27,8 Ács 7. Mederanyag, kirakodók mintái: 11,2 24,2 Nagymaros, Bp.Árpád-híd, Verőcemaros, Adony, Solt, 37,3 13,4 25,8 29,3 32,9 Ordas 8, Kavicsbányák (felsőpleisztocén): Kisoroszi, Dunakeszi, Csepel, Szód, Budakalász, Dunaharaszti, Pócsmegyer, Káposztásmegyer 41,6 15,5 26,5 30,1 34,2 9. Feltárás (középső pleisztocén): Nagymaros 10. Feltárás (középső pleisztocén): 43,1 22,8 36,8 42,6 45,0 Kisszentmihály 11. Kavicsbányák, feltárások (püocén): 15,8 37,6 Cinkota, Rákoscsaba, Vecsés 12. Kavicsbányák, feltárások (pliocén): 15,7 28,0 31,0 35,7 Rákoskeresztúr, Pestlőrinc 13. Kavicsbányák (miocén): 16,0 32,1 35,2 39,0 Csornád Magos-h., Törökbálint Anna-h. 13,2 26,5 28,1 31,1 14. Kavicsbányák (felső-alsópleisztocén): Alsónémedi, Ócsa, Kiskunlacháza, Bugyi, Dunavarsány, Délegyháza, Szalkszentmárton 16,3 28,1 31,0 34,2 Elemzések száma - Number of analyses 90 231 109 44 94 Török E.: Hazai kavicsmezők anyagának szilárdsága 123 csonyabb szétmorzsolódású a mederanyag és a kirakodók üledéke. Hasonló a miocén kavicsokat feltáró csomádi, törökbálinti bányák anyaga. A Los Angeles vizsgálatok kapcsán kitűnik, hogy magas apróződású a nagy¬ marosi középső pleisztocén, és a Budapest K-i övezetében elhelyezkedő felső- pliocén kavics, továbbá a Budapesttől D-re üzemelő bányák anyaga, amelyeket felsőpleisztocén kavics fed, alatta pedig idősebb üledék települ. Az aprózódást meghatározza a különböző magmás (piroxénandezit, zöldamfibolos piroxénan- dezit, oxiandezit, hiperszténandezit és tufáik), üledékes (márga, durva mészkő, stb.) és az átalakult kőzetek (fillit, csillámpala, stb.) részesedése, és azok meg¬ tartása (mállottsága). Felső pliocén üledékek kvarcit tartalma jelentős, a rideg (kvarcos) jellemzőik fokozott mértékű aprózódást okoznak. Alacsony aprózódása (jobb szilárdsága) van a mederanyagoknak és a kira¬ kodók üledékének, valamint a miocén kavicsbányák anyagának. A Rába és mellékfolyói, azaz a nyugat-magyarországi kavicstakaró durva üledékeit az jellemzi, hogy a Rába völgye DNY-ÉK irányban párhuzamos ve- tőpászták között süllyedt le, így nem egységes a kavicstakaró. A Pinka, Gyön¬ gyös, Rába, Répce, Ikva teraszos völgyeket mélyített. Hordalékukat kvarc, kvar¬ cit, néhány m%-ban üledékes kőzetek, 15-50 m%-ban metamorfitok alkotják, továbbá alpi övezeti lehordású hordalék ismerhető fel. A különböző pleisztocén képződmények magasabb apróződású, gyengébb minőségű változatokat tartal¬ maznak (II. táblázat). A Drávánál és mellékpatakjainál a kavicstestek széles árokszerű teraszos völgyben helyezkednek el. Hordalékuk alpi eredésű. Összetételükben külön¬ böző keletkezésű kvarcit (egynemű, tömött, likacsos, korrodált, rétegzett, szem¬ csés), üledékes kőzetek (mészkövek, homokkövek), metamorfitok (kvarcitpala, grafitos kvarcitpala, kloritpala, leukofillit) vesznek részt. Alárendelt a magmás anyagok részesedése (gránit, diorit, granodiorit), savanyú eruptívumok. Az üle¬ dékes és átalakult kőzetek közel 50 m %-os részesedésűek. Ásvány-kőzettani vizsgálatok és elemzések eredményei szerint jó megtartású és mállott anyagokat különböztethetünk meg. A Hűmmel féle szilárdsági jellemző értékek kis mértékben különbözőek. Na¬ gyobb aprózódást a gyékényesi, somogyudvarhelyi feltárások mintaanyaga mu¬ tat. Szintén magas az aprózódása a gyékényesi fúrások, valamint a berzencei feltárások anyagának is (11. táblázat). A Déli-Bakonyhoz tartozó Lesence-patak K-i övezetében a durva üledék (fel- sőpannóniai kavics) a nóri fődolomitra települ, mintegy 17-20 m-es összletben. Fedő képződményei homokok, agyagok. E minták kvarcitpala, fillit tartalma jelentős mértékű. A Karmacs térségi durva törmelékes üledékek nagy területen tanul¬ mányozhatók. Ezek felsőpannóniai képződmények, ahol dolomit a fekűkőzet. A vizsgált minták bazalt, bazalttufa, salakos bazalt, finomszemcsés, hézagos tömött mészkő, kvarcitpala összetételűek. Salföld környezetében a pannóniai kavics 10-30 m vastagságú. A peremi ré¬ szeken kvarchomokkő, kvarcit, konglomerátum anyagú az összlet, illetve vi¬ szonylag magas a bazalttufa, salakos bazalt tartalma. 124 Földtani Közlöny 126/1 Rába, Dráva, Ipoly és mellékfolyói, valamint Déli-Bakony térségi üledékek vizsgálati eredményei Resúlts of aggregtste tests of Rába, Dráva, Ipoly rivers and Southern Bakony graüels U. táblázat - Table II Mintavételi hely (mederanyag, kavicsbánya, természetes feltárás, fúrásos feltárás) Aprózódási veszteségek (m%) Hűmmel (aH) Los Angeles (aLA) Vizsgálati halmazok d(mm) 5-8 4-32 5-8 8-12 8-20 Rába és mellékfolyók (pleisztocén) 1. Szil, Rábakecöl (Rába) 21,2 32,0 35,2 38,2 2. Szárföld kavicsbánya (Rábca) 17,7 32,4 33,8 38,2 3. Kapuvár, Babót, Himód, Meggyespuszta, Mesterháza kavicsbányák (Repce) 20,2 34,8 36,6 40,7 4. Szombathely (Gyöngyös) 27,2 41,8 50,4 59,6 5. Pereszteg kavicsbánya (Ikva) 22,1 34,0 35,6 38,6 6. Csenipeszkopács kavicsbánya (Sorok) 19,4 32,6 36,4 38,2 7. Ostffy asszony fa kavicsbánya (Kemeneshát) 20,6 36,3 37,9 41,4 Elemzések száma - Number of analyses: 35 11 12 12 Dráva és mellékpatakjai (középső-felsópleisztocén) 8. Gyékényes kavicsbánya 17,1 27,0 28,3 35,5 9, Gyékényes kutatófúrások 39,9 15,4 29,9 37,3 10. Berzence kavicsbánya 15,5 29,0 32,2 36,0 11. Somogyudvarhely kavicsbánya 16,8 26,7 30,2 35,8 12. Bélavár kavicsbánya 15,4 13. Barcs kirakodó 27,0 33,2 Elemzések száma - Number of analyses: 2 27 6 5 7 Déli-Bakony térségi (pannóniai) üledékek 14. Lesence-völgy kavicsbányák 35,9 10,8 22,1 15. Lesence-völgy fúrásos feltárás 38,4 22,5 16. Karma® kavicsbánya 55,0 26,5 47,4 46,2 49,4 17. Salföld kavicsbánya 42,3 25,9 18. Kisőrs kavicsbánya 50,2 36,0 36,4 Elemzések száma - Number of analyses: 14 5 14 2 2 Ipoly medence üledékanyaga 19. Letkés, lpolytölgyes, Balassagyarmat, Órhalom mederanyag, kavicsbányák, (holocén-felsőpleisztocén) 41,3 15,0 28,8 33,4 20. Ludányhalászi kavicsbánya felsőpleisztocén 47,4 20,2 35,2 38,0 21. Karaneslapujtő kavicsbánya (miocén) 50,8 21,2 41,2 38,6 | Elemzések száma - Number of analyses: 5 6 5 5 TOROK E.: Hazai kavicsmezók anyagának szilárdsága 125 A Kisörs térségi rétegek ugyancsak pannóniai üledékek, amelyek bazalttufa, salakos bazalt, homokkő, kvarcitpala összetételűek. Alacsony aprózódást mutattak a Lesence-völgyi, ettől magasabbat a Kisörs, Salföld környéki és kiugróan magasat a Karmacs térségi minták. A szilárdsági jellemzőkben tükröződik a Lesence-völgyi kavicsüledékek kvarc, kvarcit, a Kᬠli-medence térségi (Kisörs, Salföld) bazalt, bazalttufa, homokkő, Karmacs tér¬ ségében a karbonátos anyag hatása a tömegveszteségek alakulásában. (11. táb¬ lázat). Az Ipoly és a Zagyva üledékénél a kvarcit kőzeteket mintegy 30-60 m%-ban különböző egyéb keletkezésű anyagok egészítik ki. Az Ipoly hordaléka andezit, andezittufa, dácit, dácittufa, kloritpala, fillit, stb. Karancslapujtő miocén üledé¬ kében kvarc, kvarcit, kvarcitpala, csillámos kvarcitpala és fillit volt meghatᬠrozható. A Zagyva hordaléka kiegészül bazalt, bazalttufa, salakos bazalt, agyagpala, mészkő anyagokkal. Legmagasabb apróződású volt a miocén (karancslapujtői) kavicstelepülés. A negyedidőszaki üledékek aprózódási vesztesége viszont alacsonyabb értékű. (II. és III. táblázat). Az ásvány-kőzettani alkotók szerepét hangsúlyoztuk az eddigiek során, ame¬ lyek adott esetben jelentős mértékben meghatározzák a szilárdsági jellemzőket. Kutatásaink azt mutatták, hogy halmazban foglalt szemcsék alakjának szerepe sem elhanyagolható. Ennek bizonyítására a Duna alföldi szakasza, mellékfolyói (Rába, Dráva), továbbá a Déli-Bakony üledékeinek vizsgálatait mutatjuk be. A szemcsék főméreteiből (h, s, v ) meghatározott parciális korrelációs jellemzők segítségével a halmazokban foglalt szemcsék alakmegoszlását szemléltetjük. A 3. ábrán a különböző mezők a korong (I.), zömök (II.) és megnyúlt (III.) tarto¬ mányba eső vizsgált halmazok értékelési eredményeit szemléltetjük. Magasabb az aprózódása - azonos kőzetösszetétel figyelembe vételével - a megnyúlt, ko¬ rong alakú, halmazoknak. A Felső-Tisza kutatási területén vékony, 1-2 m fedő alatt óholocén, felsőple¬ isztocén durva üledékek helyezkednek el. Kőzettanilag a kvarcitok mellett dácit, dácittufa, andezit, andezittufa, riolit, riodácit, andezitporfír, gránit határozható meg. Az üledékes kőzeteket homokkő, homokkőkvarcit, az átalakultakat kvar¬ citpala, csillámos kvarcitpala, fillit, kvarcfillit, leukofillit, kloritpala és gneisz képviseli. A vizsgálatok alapján a magmás kőzetváltozatok mállott, hasadozott plagi- oklászt és színes ásványokat tartalmaznak, melyeknél a hajszálrepedéseket li- monit tölti ki. Jelentős az aprózódás a tiszai kirakodók, kutatófúrások üledékeinél, maga¬ sabb a Szamos üledékeinél. Nagyobb Los Angeles aprózódási veszteségű a tiszai kutatófúrások anyaga és a Szamos üledéke. Az így mutatkozó alacsonyabb szi¬ lárdságot a magmás és átalakult anyagok nagyobb mennyisége magyarázza (III. táblázat). A Sajó és a Hernád folyók üledékeinek vizsgálatainál azt tapasztaltuk, hogy gránit, kristályos pala, kárpáti homokkő, mészkő, vulkáni anyagok a mégha- 126 Földtani Közlöny 126/1 A Tisza és mellékfolyói, Bükkalja vizsgálati eredményei Results of aggregate tests of Tisza river and its tributaries, Bükkalja gravels III. táblázat - Table III Mintavételi hely (mederanyag, kavicsbánya, természetes feltárás, fúrásos feltárás) Aprózódási veszteségek (m%) Hűmmel (aH) Los Angeles (aLA) Vizsgálati halmazok d(mm) 5-8 4-32 5-8 8-12 8-20 Felső-Tisza és mellékfolyói 1. Kirakodó, Tiszacsécse, Tiszabecs, Milota, óholocén. felsőplesztocén, Tisza 32,8 13,3 25,4 28,7 2. Kutatófúrások, Barabás, Beregsurány, Milota, Magosliget, Uszka (óholocén), (felsőpleisztocén), Tisza 44,7 14,4 28,6 31,9 3. Kutatófúrások Túristvándi (óholocén) (felsőpleisztocén). Túr 41,1 4. Kavicsbánya, Rozsály (óholocén) 14,7 26,4 31,6 (felsőpleisztocén), Szamos 5. Mederanyag, Csenger, recens (Szamos) 45,8 22,0 6. Kutatófúrás, Hermánszeg, (óholocén). (felsőpleisztocén), Szamos 41,7 Elemzések száma - Number of analyses: 7 38 11 12 Sajó-Hemád mellékfolyói 7. Mederanyag, kavicsbánya, Szentistvánbaksa (holocén-felsőpleisztocén) 45,0 15,7 28,7 35,7 Hemád, Onga, Sajó-Hemád 8. Kavicsbányák, kutatófúrások, Nyékládháza, Ónod, Muhi, Sajópiispöki (óholocén-felsópleisztocén) Sajó 40,5 48,2 20,4 34,6 9. Kavicsbánya, Serényfalva, (alsópleisztocén) Sajó 46,6 18,9 31,9 40,2 10. Kavicsbánya, Saióealeóc (miocén) 43,7 20,6 31,8 39,0 Elemzések száma - Number of analyses: 10 32 27 11 11. Hatvan, Zagwa (felsőpleisztocén) 44.0 17.7 28.9 30.7 Elemzések száma - Number of analyses 1 3 2 2 Bükkalja üledékanyag 12. Kavicsbánya, Noszvaj (miocén) 46,0 14,3 24,6 26,0 28,8 13. Feltárás, Noszvaj (felsőpliocén, alsópleisztocén) 50,1 18,5 26,8 30,0 32,3 14. Kavicsbánya, Eger (miocén) 49,5 20,2 31,6 32,1 34,2 15. Feltárás, Ostoros, (felsőpliocén-pleisztocén) 51,6 21,4 28,8 28,8 30,2 Elemzések száma - Number of analyses: 10 36 12 9 12 Körösök, Maros hordaléka 16. Kavicsbánya, Ártánd (felsőpleisztocén) 41,6 15,4 28,4 32,3 35,7 17. Kavicsbánva. Lökösháza (felsőpleisztocén) 42,8 14,0 29,2 31,1 39,7 Elemzések száma - Number of analyses 4 12 4 4 4 Elemzések száma összesen - Summarized number of 32 121 56 13 41 analyses Tűrök E,: Hazai kamcsmezók anyagának szilárdsága 127 tározó kőzetösszetevők a különböző kvarc-kvarcit mellett. Ezek holocén, ple¬ isztocén végi üledékek a sajógalgóci miocén kivételével. A kavicsmező anyagát mállott andezit változatok alkotják limonitos alapanyaggal, repedések mentén szericitesedett elváltozással, illetve színesásvány társulással. A mállott kvarc- porfir kis mennyiségű biotitot, ortoklászt, - részben szericitesedetten - tartal¬ maz. A gránátos gneisz hajszálrepedései limonit kitöltésűek, az amfibolitban a földpátok mállottak. Az üledékek Hummel-féle aprózódása mindkét részhalmaz esetében viszony¬ lag alacsony, mivel minimális eruptív anyagúak, hiányzik a homokkő, kevés a mészkő bennük. A kavicsbányák, fúrásos minták szétmorzsolódása magasabb. Sajógalgóc miocén üledéke ridegebb kőzetösszetevői következtében az említet¬ teknél alacsonyabb értékű aprózódást mutat. A kutatófúrásokkal feltárt holocén, felsőpleisztocén települések Los Angeles aprózódása szintén viszonylag ala¬ csony. A Bükkaljához tartozó Ostoros környezetében felsőpliocén durva üledé¬ keket vizsgáltunk. Ezek a minták riolit, riolíttufa, andezit, andezittufa, diabáz, agyagpala, mészkő, stb. tartalmúak. A pleisztocén üledékek riolit, andezittufa, agyagpala, fillit, kvarcfillit összetételűek. Az egri középső miocén üledék összlet mintegy 70 m%-ban kvarc és kvarcit, amorf anyag, továbbá kvarcitpala, homokkő, riolit, riolittufa, fillit, márga, kris¬ tálytufa tartalmú. A noszvaji minták alsómiocén riolit, riolittufa, riodácittufa, kvarcporfír, csillámpala, fillit összetételűek. A felsőpliocén-alsópleisztocén min¬ ták pedig márga, homokos márga, agyagpala tartalmúak. Legalacsonyabb szétmorzsolódása volt a noszvaji alsómiocén, legnagyobb az ostoros! felsőpliocén és pleisztocén üledékeknek. Lényegében a Hűmmel vizsgála¬ toknál említettnek megfelelően alakul a Los Angeles aprózódási veszteség is. Az Ártánd, Lökösháza térségi durva üledékeket (Dél-Tiszántúl) a magmás kőzetek kavicsai. Az ártándi mintákban porfír, granodiorit, andezit, andezittufa, dácittufa, gránit, melafír, dácit, bazalt, stb. fordul elő. A metamorf kőzeteket kloritpala, gneisz, kvarcitpala, stb. képviseli nagyobb tömegben a Lökösháza térségében levő összletben. Vékonycsiszolati kimérések szerint a magmás anyagok biotit, amfibol, piro- xén, stb.-jei különböző mértékben mállottak. A mintákban klorit, limonit, sze¬ neit, agyagásványt tartalmazó elváltozások figyelhetők meg, sőt mállott átala¬ kult kőzetek is előfordulnak. A 4-32 mm szemnagyságú anyag Hűmmel szétmorzsolódása magasabb az ártándi minták esetében, míg a 4-8 mm-es halmaz Lökösháza üledékeinél ma¬ gasabb értékű. A Los Angeles vizsgálatok eredményeinél tapasztalt szórások a kőzetek megtar¬ tási állapotával magyarázhatók, míg az aprózódási veszteségek átlagértékei közel azonosak, melyeknél a vizsgálati eredmények szórásai igen nagyok. Kitűnik, hogy a vizsgált durva üledékek a Felső-Tisza, Sajó-Hernád, Bükkalja és Dél-Alföld ka¬ vicsmezőiben változó mennyiségben tartalmaznak különböző megtartási állapotú kőzeteket. Csenger (Szamos), Barabás (Tisza) Sajógalgóc (miocén), Sajópüspöki (Sajó), Ostoros (felsőpliocén), Ludányhalászi (Ipoly), Karancslapujtő (miocén) min¬ ták vizsgálati eredményei ennek megfelelően alakulnak, magas aprózódási vesz- 4. ábra. Halmazfizikai jellemzőket befolyásoló kőzetváltozatok részesedése. 1. amorf, 2. jó megtartású, 3. mállott, 4. egyéb törmelékes üledék (Ipoly, Zagyva, Sajó-Hernád, Felső-Tisza és mellékfolyói) TOROK E.: Hazai kavicsmezők anyagának szilárdsága 129 teséget mutatva (II, III. táblázat). E minták összetételét a 4. ábra szemlélteti, jól magyarázva az aprózódási veszteségek különbségeit. Irodalom - References Badinszjcy P. (1984): Az építőanyag-bányászatban együttesen előforduló ásványi nyersanyagok - Szilikáttechnika. 23. pp. 82417. Bernáth Z. - Karácsonyi S. (1979): A kavicskutatás minőségi jellemzőit befolyásoló tényezők - Szilikáttechnika. 18. évf. Erdélyi M. (1967): A Duna-Tisza közének vízföldtana - Hidrológiai Közlöny. 47. pp. 331-340. Fodor T.-né - Kleb B. (1986): Magyarország mérnökgeológiai áttekintése. MÁF1 kiadvány. 199 p. Franyó F. (1967): A negyedkori rétegek vastagsága a Kisalföldön - F.I. Évi ]. 1965-ről. pp. 443-458. LÁNG S. (1955): A Duna Kárpáti vízgyűjtő területének felszíne - Hidr.Közlöny, 35. pp. 45-54. Magyarországi kavicselőfordulások anyagának halmazszilárdsága, különös tekintettel a negyedi¬ dőszaki képződményekre. BME ÁFT. Kutatási jelentés. Budapest. 1991. K-64. 544 p. Molnár B. (1966): Pliocén és pleisztocén lehordási területváltozások az Alföldön - Földtani Közlöny XCVI. pp. 403-413. Pécsi M. (1980): A Pannóniái medence morfogenetikája - Földr. Értesítő, 28. pp. 105-127. Rónai A. (1983): A negyedidőszak kőzettani formációi - Alt. Földtani Szemle. 14. pp. 125-132. Somogyi S. (1961): Hazánk folyóhálózatának fejlődéstörténeti vázlata - Földr. Közlemények. 9. pp. 25-50. Sümeghy ]. (1953): Medencéink pliocén és pleisztocén rétegtani kérdései - F.I, Évi J. 1951-ről. pp. 83-109. Vitális Gy. (1957): Magyarország földtana. Budapest. 306 p, A kézirat beérkezett: 1995. IX. 6. Földtani Közlöny 126/1, 131-153 (1996) Budapest Hírek, ismertetések In memóriám Szabó Péter ( 1934 - 1995 ) 1995. január 23-án, hétfőn délelőtt 10 órakor he¬ lyezték el hamvait a kelenföldi Szent Gellért plébᬠniatemplom altemplomában. Éppen ott járt, a temp¬ lom plébánosánál, barátjánál, akinek a templom építése során szakértői segítője volt. Onnan távozott december 23-án délután, amikor autójában rosszul lett s utóbb - Budapesten, január 1 -jén - a kórház¬ ban meghalt. Friss, fürge léptű, aktív ember volt teljes életében. Soha nem volt beteg. Sokat, mond¬ hatni folyvást dolgozott, de az nem fárasztotta, ha¬ nem kedvét lelte benne s ezt - ha szóba jött - han¬ goztatta is. 1934. november 6-án született Budapesten. A Sán¬ dor utcából a szomszédos Horánszky utcába járt gimnáziumba, majd 1953 őszétől néhány utcával odébb, a másik irányba, a Múzeum körútra, az Élet- és Földtudományi (azóta ismét Természettudományi) Kar geológus szakára. Itt kapta meg diplomáját 1958. januárjában s kapott alkalmazást az Egyetemi Földtani Intézetben egy évre. Három évfolyamtárs dolgozott ott akkor az Akadémia alkalmazásában, mind¬ három a szakma jelese lett. Amikor az egy év lejártával ez az egyébként csekély fizetéssel járó gyakornokság megszűnt, már ismertté vált, bár kéziratban maradt szakdolgozatával és publikációval 1 a háta mögött élt a kínálkozó lehetőséggel és az AGROTERV alkal¬ mazásába állt. Csakhamar megkedvelte a mérnökgeológiát, talajmechanikát és a terve¬ zőintézeti munkát. A mezőgazdaság ismételt nagyüzemesítése hosszantartó konjunktú¬ rát hozott a vállalatnak s ő ebben megtalálta nemcsak megélhetési forrását, hanem a hivatásszerű munkálkodás kielégítő érzését is. Ekkoriban alapított családot, ami további serkentést adott amúgyis eleven aktivitásának. Amikor státus kínálkozott, maga Vadász Elemér professzor hívta vissza őt az egye¬ temi intézetbe, a tudományos munkáért felajánlott fizetés azonban már nem lehetett komoly csábítás a megtalált igazi munkaterület ellenében. Az egész ország volt a mun¬ katerülete! 1 A klasszikus villányi szelvény üledékföldtani újravizsgálata - Eötvös L. Tudományegyetem Földtani Intézet, szakdolgozat, 1957. A Csabrendek Cn 211. bauxitkutató fúrás - Földtani Közlöny LXXXVII1. 1958. pp. 332-336., 2 ábrával 132 Földtani Közlöny 126/1 Sűrűn be kellene pöttyözni az ország és Budapest munkatérképét, ha ábrázolni akarnánk, hol mindenütt voltak munkái. Idő múltával előrehaladt a ranglétrán is, vezetője lett részle¬ gének s Ázsiában és Afrikában kapott rövidebb időtartamú szakértői feladatokat. A gazdasági hanyatlás a vállalatot is kikezdte s akkor a privát szférába lépett át. Itt is sikeres volt, menedzserként még inkább kitűnt eredményessége. S az utóbbi mintegy hat év eredményeit nem csak saját boldogulására használta fel, hanem mecénásként közcélú támogatásra is áldozott. Korunkban és körünkben csaknem száz éve - Semsey és Papp Simon voltak szakmánk mecénásai - példa nélkül bőkezűen és a legteljesebb önzetlenséggel támogatta a Magyarhoni Földtani Társulatot, a Mérnöki Kamara geo- technikai tagozatát, tanulmányutakat tevő fiatal szekembereket és egyetemi hallgatókat, templomot-plébániát. Bennünket illetően e körben is kiemelkedik a még csak a közel¬ múltban 2 Videfalván leleplezett márványtábla, amelynek költségeit ő fedezte. A Losonc melletti Videfalván született ugyanis a társulat megalapításának ötlete a KuBiNYtak kú¬ riájában, amelynek falán ezt a tényt a márványtábla hirdeti. A múló évtizedeken át mit sem fakult benne a zene magas régiói iránti igény és a természet szeretete. Gyermeki és ifjúi kedélyét, tiszta jellemét mindvégig fő jellemzői¬ ként ismertük. Szakembernek és embernek egyaránt kiváló kollégánk, tettrekész és te¬ vékeny, derűs, mosolygós, széles körben rokonszenvet ébresztő - és éppen nyugdíjba készülő - geológus távozott személyében örökre. KASZAP András Kárpáti Lajos ( 1932 - 1995 ) 1995. július 3-án kísértük utolsó útjára a Megyeri te¬ metőbe (Újpest-Káposztásmegyer) KÁRPÁTI Lajos kollé¬ gánkat. Uradalmi mezőgazdasági munkás apa családjába szü¬ letett Göllén 1932. V. 21-én. Maga is korán munkába állt, míg utóbb megnyílt előtte a tanulás lehetősége s 1952- ben szakérettségit tett. Somogyból érkezett abban az év¬ ben a Eötvös Loránd Tudományegyetem geológus sza¬ kára. Pátriája elkötelezett fia, harcsabajszú, mokány Koppány-ivadék maradt élete fogytáig. Minden idők legnépesebb geológus évfolyamának volt tagja. A vas és acél országa számára vettek fel ben¬ nünket akkor, ötvenünket, a felemelt ötéves tervhez. S ha a koncepció csakhamar meg¬ változott is, ő harmincnyolcadmagával végzett 1956 őszén. Vitális Sándornál, az alkalmazott földtan professzoránál vízföldtani szakdolgozatot írt, így az FTI-nél - akkor így hívták: Földmérő és Talajvizsgáló Iroda - a mérnökgeo¬ lógián kezdte a pályát. Innen 1960. XII. 1-jén az Országos Földtani Főigazgatóságra lépett át és referálta a vízföldtant és kapcsolt részeit. 1977-től szakági főgeológus, közben 2 1994. III. 4. Hírek, ismertetések 133 három évig e mellett személyzeti osztályvezető is (1982-85). 1985. I. 1-től a Központi Földtani Hivatal kutatási főosztályán hidrogeológiai és agrogeológiai szakági főgeoló¬ gus, míg nyugdíjba nem megy 1990 végén. Megszámlálhatatlan a feladat, aminek megoldásában részt vett; a magyar föld titkait feltáró fúrások közül igen sok mélyült közvetlen közreműködésével. Erre emlékezvén hirtelen a Közraktár utcai és a gödi hévízkút jut az eszembe, ahol együtt jártunk a fúrás idején egykor s ahonnan kincset érő termálvíz fakad. 1963-64-ben Mongóliában végezte a hidrogeolőgus általa annyira kedvelt feladatát, a víz feltárását. Felesége, leánya és két unokája volt számára az idő múlásával kiteljesedő családi háttér, amely munkálkodásának végső célját jelentette. 1995. június 13-án hunyt el Bu¬ dapesten. Kaszap András Aki 10 éve hiányzik (Dr. Kriván Pál emlékére) "Az ember hiányát emlékekkel kell pótolni" Hogy múlik az idő! Gyorsul az idő! - szokás mondani, pedig pontosan az ellenkezője történik: mi múlunk el (vagy ki-) az időben, részeként a nagy anyag-körforgásnak. Ki előbb, ki később! Geológiai szempontból 10 esztendő nevetségesen csekély intervallum. A geológusok ezt különösen jól tudják. Számos élőlény szempontjából viszont elérhetetlen 10 esztendő megélése. Sajnos az utóbbi idők hazai népességi statisztikái nagyon szomorú képet mutatnak. 10 esztendő ugyanis egy átlagos magyar férfikor egyhatoda, azaz kereken 17%-a. És ezt a tragikusan alacsony átlagos magyar férfikort sem élte meg, akiről most néhány gondolattal megemlékezem. Dr. KRIVÁN Pál a geo-társadalom KRIVÁN tanár ura. Palija, Pálja, Pablója, Paulusa, akit éppen 10 esztendeje, 1985. december 13-án kísértünk végső nyughelyére, a budai Farkasréti temetőbe. Róla van szó. Neki ez az elmúlt 10 év többet, életének kerek 18%-át jelenti, hiszen halálakor mindössze 57 esztendős volt. De foly¬ tassuk a tragikus számvetést: ha az immár stagnáló és szomorú 60 évnyi korlimitet vesszük figyelembe, akkor a magunkféle egyetemet végző ember - feltéve, hogy idejében kezdett - érettségi után, még 5 évet az egyetemen eltölt és 23 éves korában kap diplomát. Ekkorra az átlagélet 38%-a már eltelt. Az imént diplomát mondtam szándékosan és nem állást, vagy szebben: kenyeret! Ha ehhez még újabb 5 év - jószerivel - vegetálást hozzászámítunk az első tudományos fokozat megszerzéséig, akkor az már 28 éves kort jelent, tehát a prognosztizált statisztikai átlagéletkor csaknem felét! Kereken 47%-át! És ez - ahogy mondái szokás - még mindig csak a felkészülés. Persze vannak korábban- későbben érő egyedek, de mi most az átlagot vizsgáljuk és ennek alapján statisztikailag az átlag magyar a továbbiakban még dolgozhat 32 esztendőt a tárgyidőszaki 60 éves nyugdíjkorhatárt figyelembe véve. Ez várható életének 53%-a, ha megéri! És az volt a tragédia, hogy ő ezt sem élte meg. Tragikus a kép és a sors, mert gazdag, színes élete Elhangzott a tudománytörténeti szakosztály előadóülésén 1996. II. 26-án 134 Földtani Közlöny 126/1 ellenére mi mindentől esett el. Hol volt a békés, nyugalmas, szenvedélymentes öregség? Hol és mikor a bölcs szemlélődés? Mi van a szelíd sportokkal, a sétákkal, fürdőbejᬠrással? A horgászással, a sakkozással vagy a kártyázással? A biztosítási plakátokról lemosolygó jókarban lévő ősz nagypapák hancúrozásai az unokákkal hová lett? Mikor hozza be a sokat emlegetett kulturális restanciákat? Mikor olvassa el az évtizedek során összegyjiítött könyveket, melyek vásárlásakor már világos volt, hogy: majd a nyugdíjas években. És akkor mi van a színház-, a hangversenylátogatásokkal? És a füstbement baráti összejövetelek, meghitt beszélgetések, azokkal akikkel félszavakból is megértjük egymást? Ezzel szemben a lábon kihordott betegségek, a betegágyban is átdolgozott napok, a ki nem vett szabadságok, az orvosi rendelő váróiban is olvasó vagy térdükön író, haj¬ szolt, örökös időhiányban szenvedő értelmiségiek, a szükségből erőn felüli többletet vállalóka predestináltjai annak a kurta átlagéletnek. Ha mindezeket figyelembevesszük, megállapítható, hogy a legjobb üzleti vállalkozások közé sorolhatók a nyugdíjpénztárak és mindazon jelen-, és jövőbeli szerveződések, melyek a jövő biztosítása, a békés öregség, a gondtalan naplemente stb. címén gyűjtik a befizetéseket a még aktív dolgozóktól... Az előbbiekben úgy számoltunk, hogy feltételeztük azt, hogy valaki idejében kezdhet és egyenletesen haladhat a pályán. De KRIVÁN Pál és korosztálya zömmel ezt a lehető¬ séget nem élvezhette. Jött a második világháború, a rendszer- és értékváltás, kinek kinek a leventeség, a katonaság, a hadifogság, a származási besorolási és egyéb ismert prob¬ lémák. Olyan időszak volt, mikor az emberek igyekeztek a múltat retusálni és a jövő múltját megalapozni. Ezek miatt az említett átlagarányok a KRIVÁN Pál korosztálya számára zömmel kedvezőtlenül alakultak - számára mindenképpen! KRIVÁN tanár úr. Pali Barátunk viszonylag rövid pályafutása ellenére mély nyomot hagyott bennünk, tevékenysége, lénye, egyénisége hiányzik! Hiányzik ez az ember ma is, 10 év után is! Hiányzik! Nemcsak családjának, barátainak, tanítványainak, hanem az egész földtannak. Korai halála sokmindentől megfosztotta őt, minket pedig Tőle! Hiányzik érdekes, szeretetreméltú egyénisége! Hiányoznak világos színei, melyek észa- ki-szlávos külsejét adták, de ez ugyanakkor szöges ellentétben állt bővérű, mediterrán, életigenlő temperamentumával, öblös, messzezengő orgánumával. És ezt az orgánumot utánozhatatlan, világos, közérthető és mégis veretes stílussal ötvözte. Hiányzik lenyű¬ göző modora, rapid kapcsolatteremtő készsége, a látszólag legjelentéktelenebb dolgok iránti lelkes odafigyelése! Azonos tisztelettel és hanghordozással tárgyalt az egyszerű emberekkel, diákjaival vagy főnökeivel egyaránt, sőt talán még intenzívebben törekedett sajátmagát és tudományát elfogadtatni a laikus hallgatósággal, mint a szakmai fóru¬ moknál. Ez tapasztalható volt a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat keretein belül tartott előadásai alkalmával, a diákkörök, előkészítő kurzusok agytágítóin éppúgy, mint terepi munkája közben az átlagemberekkel, a "néppel" való találkozásai során. Karizmatikus egyénisége egyaránt vonzotta a szakmabelieket és a szakmán kívülieket. Hatalmas in¬ formációs anyagot tartalmazó naplói segítségével ragyogó emberábrázolásokat, jellem¬ rajzokat alkotott, melyeket tréfásan horoszkóp-köntösbe burkolt. Sokoldalú humán mű¬ veltsége lenyűgöző volt. Mindezek a sajátosságai még akkor sem fakultak lényegesen, amikor már nyilvánvaló volt, hogy nagybeteg. így élhettek egykoron a szabad római polgárok, amivé ő is vált, mihelyt Itália földjére lépett. Gyönyörű felvételei kíséretében rendkívüli élmény volt hallgatni útibeszámolóit, melyek a geológiai témakörökön túl, építészeti, művészettörténeti, folklorisztikai információkat is tartalmaztak lebilincselő előadásban. Hiányzik a művészhajlamú kolléga, aki találó zenekritikákat is írt, ugyan¬ akkor nem restellt koffernyi anyagot cipelni a pleisztocénről. Erőssége volt, hogy a szá- Hírek, ismertetések 235 ráz anyagvizsgálati eredményekből kiolvasta a történést és a löszbabák formagazdag¬ ságában meglátta a természet művészetét és beléjük álmodta az életet. Lázas sietséggel kereste az összefüggéseket és az ezerarcú jelenségek látszólagos káoszából szorgosan igyekezett kihámozni a rendet. Ugyanakkor képtelen volt elviselni a kereteket, a kor¬ látokat és nemcsak a drillt, de a megszorításokat sem tűrte. Ezekre mindig hevesen reagált. Valószínű, hogy az ebből fakadó problémák, kellemetlenségek is hozzájárulhat¬ tak egészségének viszonylag korai megrendüléséhez. Az a körülmény, hogy tudományos gondolkodásában az általa képviselt változás tempója gyorsabb volt, mint a tárgyidő- szaki mérvadó környezet felfogásváltozásának ritmusa, zavart és számára kellemetlen¬ séget okozott. Pedig az egyetemi diákság ideálja már akkor nem a József Attila jóvoltából fennmaradt emlékű "Horger tanár úr, az egyetem fura ura" volt, akire a renitens költő¬ diák verse nélkül ma ugyan ki emlékezne, hanem a KRIVÁN féle, közvetlen kapcsolat¬ teremtő, új gondolatokat ébresztő, társkutatási stílus, mely partnerként kezeli és stimu¬ lálja a hallgatókat. így vélem, hogy a ma, de még inkább a holnap nem nélkülözheti az ilyen típusú tanárokat, akik egyszer bizonyára fontosabbak lesznek a katonáknál, a brókereknél, de még a politikusoknál is! Sajnos a lomha, szürke közöny és a sárga irigység alkalomadtán távozásra vagy hallgatásra kényszeríti azokat, akiket nem tud, nem akar megérteni, befogadni. Pedig csak a kreatív, kiváncsi, alkotó szellemek vihetik előre az emberiséget és az ilyen típusú oktatás állja meg a helyét a jövőben. Fontos dolog a valóság tudatos és állhatatos megismerésére serkenteni a fiatalokat, hogy fel¬ ismerjék azokat a jelenségeket, törvényszerűségeket, melyek ma még ismeretlenek. A metodika és a motiváció a legfontosabbak! Ezek mellett a tárgyidőszaki ismeretek, ada¬ tok, tételek csak segédeszközök, de szükségesek és mindig számolni kell azzal, hogy változó megítélést, értékelést kaphatnak az új törvényszerűségek fényében. Ez kell a XXI. században is, ez a kiváncsiság, ez a kitartó megismerni akaró makacsság, a választ váró kérdés-megfogalmazás! Mindezek azonban együtt járnak - és Kriván Pál életében is reá nézve hátrányosan együtt járt - a tekintélyelv tagadásával, még ma sem kiveszett problémaként. Fantasztikusan jó emberismerő, de inkább emberábrázoló volt! Remek-találóan tudta jellemezni a kollégákat, ragyogó megfigyelései, portréi pontosan ültek. Ugyanakkor szinte vakon hitt a Neki bajt-hozók nyájas képmutatásának. Hiányzik nekünk ez az életigenlő vidám egyéniség, nemcsak szakmailag, hanem a humanista lateiner is, aki bájos bohémséggel idézett Villon-ból vagy a Pantagrueli vidámságok könyvéből, ugyan¬ akkor odaadó figyelemmel, részvéttel hallgatta a Neki panaszkodók sérelmeit, gondja- it-bajait és azon az áron is igyekezett segíteni, hogy ez a törekvése esetenként őt hozta kedvezőtlen helyzetbe. Saját magáért viszont nem tett egy lépést sem. A főnökökéi kap¬ csolatban, mai argóval kifejezve, "fordítva volt programozva". Mert amíg valaki hatal¬ mon volt és árthatott Neki, azzal bátran ütközött, főleg mások védelmében, érdekében, ezzel sok hátrányt, kellemetlenséget okozva saját magának. Amikor azután az illető már nem volt potentát, a legjobb viszonyt alakította ki közöttük és nem egyszer a letűnt főnök érdekében keveredett Pálunk ellentétbe az új hatalommal. így lett azután Vadász Elemér professzor úr diszciplínáját nehezen viselő tanítványból kiváló munkatárs, ok¬ tató, a professzor emlékének legfőbb ápolójává. Senkinek nem volt nagyobb írásos és fényképgyűjteménye, mint Neki. Senki nem tudott annyi idézetet, anekdotát a hazai geológusképzés atyjáról, mint KRIVÁN Pali. És senki nem ápolta úgy módszereit, tanítási elveit, koncepcióját, mint ő. Ez is nagyon hiányzik! Mindnyájan látjuk, tapasztaljuk, hogy nagy változások történtek az utóbbi években. Más lett a társadalom értékrendje. Bizonyos szakmák, foglalkozási ágak, melyek koráb¬ ban hasznosnak, értékesnek minősültek, máról holnapra devalválódtak, elértéktelened- 136 Földtani Közlöny 126/1 tek, művelőik feleslegessé váltak. KRIVÁN Pál azonban a pleisztocénnal foglalkozott, amelyen, amelynek képződményeiben élünk, tevékenykedünk. Az ő tudománya most nagyon felértékelődött és az ezzel kapcsolatos környezeti hatások vizsgálata, manapság nagyon kelendő. Annyira, hogy még olyan tevékenységeket is finanszíroztak, melyeknek nem sok közük van a környezetgazdálkodáshoz, de homlokukon virít a környezetvé¬ delmi szlogen. Sajnos, hogy ezt a konjuktúrát ő már nem élhette meg! Bizonyára sok mindent alkotott volna még ezen a téren is. Hasznosat! Ezért is hiányzik. Életének utolsó évében, 1985-ben még részt vett a VADÁSZ emlékérem létrehozásában. Tavasszal még több ízben együtt mentünk le Szegedre a régiekhez. Azóta már GRASSELLY Gyula professzor sincs közötttünk. Mintha valamit sejtett volna, ekkortájt forszírozta a találkozásokat a régi szegedi gimnáziumi társakkal is, akik orvosok, közgazdák, vegyé¬ szek lettek. Ekkor már nagyon tudatában volt betegségének, de hősiesen viselte a mű¬ téteket követő lassító körülményeket. Nem panaszkodott életvitelére, csak néha emlí¬ tette, hogy nem tud aludni, mert a szívébe épített billentyű nagyon hangosan dolgozik. Ekkor már igyekezett minden orvosi utasítást betartani. Lakásában számos kitűzött cé¬ dulán az emlékeztető, mikor mit kell bevenni, mit kell csinálni. Életerejéből egy 1985 november végi havasesős, barátságtalan napig futotta. Akkor halhatott meg, amikor szeretett Magyarhoni Földtani Társulata, melynek sokáig főtitkára volt, éppen elnökségi, majd választmányi ülését tartotta és amikor a Magyar Tudo¬ mányos Akadémia X. Föld- és Bányászati Tudományok Osztályának keretein belül meg¬ alakult a Földtani Tudományos Bizottság. Elment tehát ez a tíz év nélküle! Sok minden történt, különösen a második felében. Sok minden volt, elmúlt. De ami nem múlt el, az, hogy KriváN Pál változatlanul hiányzik nekünk! És, hogy gondolatban itt van körünkben, azt mi sem bizonyítja jobban, mint¬ hogy ez a második alkalom, amikor újra nyilvánosan megemlékezünk Róla. leginkább azonban az a mércéje népszerűségének, hogy szívünkben ma is él, egykori tanítványai ma is elismerően emlegetik, kollégái, kortársai gyakran idézik - jómagam is. Tudományos tevékenységének, életútjának méltatása szóban és írásban már megtör¬ tént. Nem ezek ismétlése volt szándékomban. KriváN Pál iskolatársam, kollégám, ba¬ rátom személyiségére emlékeztem, aki intenzívebben élt, mint az átlag és rövidebb ideig is, mint az átlag és aki immáron 10 esztendeje hiányzik! Úgy hiányzik, amilyen volt! "Manapság csaknem olyan kevesen tisztelnek valakit, mint ahányan méltóak a tiszteletre." DaNK Viktor Hírek, ismertetések 137 Hírek - News 1993. II. 5-én Salgótarjánban meghalt dr. VÁRKONYl József, a szénbányászati tröszt nyugalmazott geológusa. Egerben született 1932. II. 29-én, polgári iskola után kereskedelmi iskolai érettségit tett szülővárosában. Az Eötvös L. Tudo¬ mányegyetem geológus szakát végezte 1952 és 1956 között. Pályáját Salgótarján¬ ban kezdte, s mindvégig ott folytatta, a szénbányák központjában. Geológus, majd főgeológus volt. Vitális Sándor al¬ kalmazott földtani tanszékén Mátrano- vák-Homokterenye-Mátraszele környé¬ kének kőszénföldtani feldolgozásáról írt disszertációval szerzett doktori címet a hatvanas évek elején. A nógrádi szénme¬ dence külfejtéses fejlesztésében voltak je¬ lentős érdemei. Volt KISZ- és párttitkár ak¬ tív élete egyes szakaszaiban. Salgótarján temetőjében nyugszik. Dr. Csillag Pál geológus, hosszú időn át a budapesti francia kereskedelmi és kul¬ turális intézmény munkatársa, utóbb a Framarket igazgatója 1993. VII. 14-én, 64 éves korában Budapesten elhunyt. Hamva¬ it VIII. 9-én a Farkasréti temetőben helyez¬ ték el, Kristó András, Csíkszeredái geomorfoló- gus, geológus, földrajztanár 1994. XII. 15- én elhunyt. Csíkszentkirályon született 1930. VI. 10-én, a kolozsvári Bolyai Egye¬ tem földrajz-földtani szakán végzett 1954- ben. Csíkkarcfalván, Csíkszeredán és Ba- lánbányán tanított, kedvelt iskolájában, a Csíkszeredái Márton Áron főgimnázium¬ ban 1957 és 1979 között, majd a nyolc¬ vanas évek végétől haláláig. A termé¬ szetföldrajzot tekintette fő területének, a Keleti-Kárpátok földtanát és felszínalakta¬ nát vizsgálta. A Csíki-medencének és a környező hegységkeretnek volt alapos is¬ merője, publikációi is főleg e tárgykörből kerültek ki. 1955 és 1994 között, a számára mostoha körülmények folytán jobbára csak összefoglaló jellegű, leginkább nép¬ szerű cikkeket jelentethetett meg. Szűcs Károly geológus 1995. VI. 28-án meghalt Győrben. Mezőőrsön született 1926. X. 22-én. A szakérettségit követően 1952-ben az Eötvös L. Tudományegyetem geológus szakán kezdte meg tanul¬ mányait, diplomáját 1956-ban kapta meg. Előbb Nyirádon a bauxitkutatásnál, majd a Vízkutató és Fúró Vállalat győrszemerei üzemvezetőségén, végül a győri vízügyi igazgatóságon dolgozott. A győri nádor¬ városi köztemetőben nyugszik. SZEMEREY Huba geológus temetése 1995. IX. 29-én volt a kecskeméti új köztemetőben. 1944-ben Kecskeméten született, diplomᬠját 1973-ban az Eötvös L. Tudo¬ mányegyetem geológus szakán szerezte. A Földtani Intézetben, majd Salgótarjánban a Nógrádi Szénbányák Vállalatnál dolgo¬ zott. Utoljára Szolnokon, a bányakapitány¬ ság szolgálatában állt. Nagyné Nagy Brigitta oki. geológusmér¬ nök életének 38. évében, 1995. XI. 30-án Gyöngyösön meghalt. Ludas Ferencné oki. bányageológus mér¬ nök életének 52. évében, 1995. XII. 16-án Tapolcán meghalt. 1996. I. 26-án helyezték örök nyugalomra az arácsi rk. temetőben a 69 éves korában elhunyt P. Nagy Sándorné dr. JÓNÁS Klárát. Okleveles vegyész, a földtudományok kandidátusa, ny. egyetemi docens, a Ne¬ hézvegyipari Kutató Intézet és a Veszpré¬ mi Vegyipari Egyetem alapító munkatár¬ sa, a MTESZ Veszprém megyei szerveze¬ tének volt titkára, társulatunk veszprémi szervezetének vezetőségi tagja volt. Egész élete, munkássága Veszprémhez kötődött. 1949-től a NEVIKI legelső munkatársaként az intézet megszervezésében, majd kutató- 138 Földtani Közlöny 126/1 munkájában, 1954-től míg nyugdíjba nem ment (1981) az egyetem Általános és Szer¬ vetlen Kémiai Tanszékén a vegyészmér¬ nökhallgatók oktatásában és a tanszéki ku¬ tatásokban vett részt. Tudományos minősítések 1994-ben: KORDOS László (MÁFI): Magyarország har¬ mad - és negyedidőszaki emlősfaunájának fejlő¬ dése és biokronológiája c. értekezése alapján a földtudomány doktora. SzöÓR Gyula (KLTE): Termoanalitikai, kemo- fáciestani, paleobiogeokémiai megoldások c. ér¬ tekezése alapján a földtani tudomány dok¬ tora. EMBEY-ISZTIN Antal (Természettudományi Múzeum): Kontinentális alkálibazaltok, alsó- kéreg és felsőköpeny zárványok a Pannon-me¬ dence példáján c. értekezése alapján a föld- tudomány doktora. Az MTA Doktori Tanácsa 1995. XI. 16-ra, a M, Állami Földtani Intézet dísztermébe tűzte ki BOHNNÉ HAVAS Margit: Magyaror¬ szági miocén molluszkák biosztratigráfiai és őskömyezeti viszonyainak vizsgálata című kandidátusi értekezésének nyilvános vitᬠját. Báldi Tamásné és Kecskeméti Tibor kandidátusok voltak az értekezés oppo¬ nensei. A bizottság elnöke GÉCZY Barna¬ bás, az MTA r. tagja, titkára Monostori Miklós kandidátus, tagjai Galácz András, Juhász András, Boda Jenő, KóKay József és BÓNA József kandidátusok voltak. HORVÁTH Gergely (ELTE): Nógrád megye domborzattípusai c. értekezése alapján a földrajztudomány kandidátusa. Hajdú Moharos József (Balaton Akadé¬ mia): Románia tájföldrajzi beosztása c. érte¬ kezése alapján a földrajztudomány kandidᬠtusa. Kis Éva (Földrajztudományi Kutatóinté¬ zet): Granulometriai módszerek alkalmazása a magyarországi löszök összehasonlító vizsgála¬ tában c. értekezése alapján a föld¬ rajztudomány kandidátusa. A Földtani Közlöny 1989. évi 4, számában közölt lista (p. 435.) folytatásaként most közzétesszük az Eötvös Loránd Tudo¬ mányegyetem az 1990-ben és az azóta vég¬ zett geológusok névsorát: 1990 1. Balázs Péter 2. Csalagovits Imre 3. Hips Kinga 4. Nagy Ágoston 5. Pataki Zsolt 6. Pavelko Imre 7. Simon Imre 8. Szabó Attila 9. Szoldán Zsolt 10. Tóth Tamás 1991 1. Benkovics László 2. Drahos Enikő 3. Dulai Alfréd 4. Gelencsér Margit 5. GERNER Péter 6. Juhász Katalin Judit 7. Magyari Árpád 8. Máté Endre Károly 9. Palotás Klára 10. Pécsi Zoltán 11. Rosta Éva Katalin 12. Suba Zsuzsanna 13. Szabó Attila 14. Szarka András 15. Szőcs Teodóra 16. WASCHLER Péter 1992 1. Füle László 2. Germán Judit 3. Gyódi Éva 4. Somogyvári Zsolt 5. Sóregi Dezső 6. Welsch Róbert 1993 1. AlmáSI István 2. Báldi Katalin 3. Bakacsi Zsófia Hírek, ismertetések 139 4. BERECZ András 5. Dani Zoltán 6. Focarasi Attila 7. HalmócZK] Szabolcs 8. HÓDOSSY Erika 9. Jordán Győző 10. Katus Magdolna 11. Király Edit 12. Korom Zita 13. Szűcs Andrea 14. Zadravecz Csilla 1994 1. Ács Zsuzsanna 2. Bada Gábor 3. Csapó László 4. GyóRFI István 5. Horváth Csaba 6. Horváth Erika 7. Horváth Pál 8. Kiss Andrea 9. Kovács Gergely 10. Lantos Zoltán 11. Varga László 1995 1. Bata Gábor 2. Becze Tibor Zsolt 3. KERCSMÁR Zsolt 4. KONDOROSI Gábor 5. Kovács Attila 6. KÖHLER Artúr 7. Németh Károly 8. Papp Tamás István 9. Posta Miklós 10. SALÁNKJ Zoltán 11. Temesvári Andrea 12. Thierry Tibor 13. Vass Tibor 1992. VI. 27-én az Országos Magyar Bᬠnyászati és Kohászati Egyesület alapításᬠnak 100. évfordulója alkalmából Miskol¬ con, az egyetem nagy aulájában tartott díszközgyűlésen az 1967-ben alapított Zsigmondy Vilmos emlékérmet posztumusz adományozta Papp Simonnak. Az egyesület elnöksége a 79. közgyűlés ha¬ tározata alapján a következő indoklással adományozott: Dr. Papp Simon oki. geoló¬ gusmérnök volt tagtársunknak, a magyar olajbányászat megteremtőjének, egyesüle¬ tünk vol t eln őkének, ti sztelegve emléke előtt. Ő munkássága alatt részt vett az erdélyi föld¬ gázterületnek, az egbelli olaj- és horvátországi bujevicai gázmező feltárási munkálataiban, közben szén- és ércföldtani kutatásokat is végzett. 1920 és 1932 között a Balkánon, Kis- Ázsiában, Űj-Guineában, Kanadában, az Egyesült Államokban, Németországban ku¬ tatott. Hazatérése után a honi olajbányászat megteremtésén fáradozott. Kezdettől fogva fő¬ geológusként irányította a kutatásokat, majd a termelés megindulása után a megalakult MAORT alelnök-vezérigazgatója lett. 1944 szeptemberétől rendes tanárként oktatott a M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudo¬ mányi Egyetem Bánya-, Kohó- és Erdőmér- nöki Karán Sopronban, az újonnan alapított olajkutatási és olajbányászati tanszéken, mint az olajbányászat első hazai előadója. Életének szomorú és igazságtalan éveit 1948-1955 kö¬ zött élte meg rehabilitációjáról a 79. közgyű¬ lés is megemlékezett. 1916-tól volt tagja egyesületünknek, az OMBKE dunántúli olaj¬ vidéki szakosztályának alapító elnöke volt. Egyesületünknek 1945-1948 között elnöke. Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémi¬ ának, valamint számos hazai és külföldi egyesületnek és társaságnak. Munkásságát egyesületünk 1942-ben a Wahlner Aladár, 1963-ban Zorkóczy Samu emlékérem bronz fo¬ kozatával ismerte el. A kitüntetést TÓTH János oki. olajmérnök, a Magyar Olajipari Múzeum igazgatója vette át. Ugyanezen alkalommal dr. KÓKAI János tag¬ társunk, mint oki. bányamérnök, az egyesü¬ let kőolaj-, földgáz- és vízbányászati szak¬ osztálya nemzetközi kapcsolatainak volt fe¬ lelőse a centenáriumi emlékérmet kapta. Ugyanezen alkalommal dr. BÁRDOSSY György tiszteleti tagunk, az 1CSOBA ma¬ gyar nemzeti bizottságának elnöke, a cen¬ tenáriumi emlékérmet kapta. 140 Földtani Közlöny 226/1 Ugyanezen alkalommal dr. Szabó Elemér tagtársunk, az ICSOBA magyar nemzeti bizottságának titkára, a centenáriumi emlék¬ érmei kapta. Az 1971-ben alapított, négy szerzői kate¬ góriára vonatkozó nívódijat a Bányászati és Kohászati Lapok 1991-es évfolyamára vo¬ natkozóan, 6000 Ft. bruttó összegben, 1992, VII. 9-én adta át a lap felelős szer¬ kesztője. Az I. kategóriában dr. ScHMIEDER Antal oki. bányamérnök, a műszaki tudo¬ mány kandidátusa, a Központi Bányászati Fejlesztési Intézet tudományos tanács¬ adója kapta a díjat, A vetőkkel szabdalt, fe- kúoldali, lágy védőréteg működése c. cikkéért (pp. 248-258.). Dr. FÜKÖH Leventének, a gyöngyösi Mátra Múzeum igazgatójának Móra Ferenc-díjat adományozott a Magyar Köztársaság mű¬ velődési és közoktatási minisztere 1994. VIII. 20-a alkalmából, a magyar múzeum¬ ügy érdekében kifejtett kiemelkedő mun¬ kája elismeréseként. A Magyar Tudományos Akadémia 1994- ben Akadémiai Ifjúsági Díjban (25 000,- Ft) részesítette Dunkl Istvánt, az MTA Geo¬ kémiai Kutatólaboratóriuma tudományos főmunkatársát A Dunántúli-középhegység bauxittelepeinek genetikája c. pályaművéért. Kedves Miklós tudományos tanácsadót, c. egyetemi tanárt, a szegedi tudo¬ mányegyetem sejtbiológiái és evolúciós mikropaleontológiai laboratóriuma veze¬ tőjét 1994. XI. 16-án kelt levelében a Geo- logija c. folyóirat szerkesztő bizottsága tag¬ jául kérte fel a szerkesztő és a ljubljanai Földtani Intézet igazgatója. Az 1953 óta publikált folyóirat addig megszakítás nél¬ küli folyamban, 36 kötetben jelent meg. 1995. I. 24-én Lucknow indiai városban (Uttar Pradesh) a Birbal-Savitri alapítvány elnöke, dr. Pathak két kitüntetést nyújtott át Kedves Miklósnak: - a Birbal Sahni Centenary Medál 1995. évi kitüntetését (ebből évente egyet adnak ki), (1 . kép), - a Birbal-Savitri Sahni Museum Luck¬ now ezüst érmét (amelyből évente többet is kiadnak) (2. kép). Az American Biographical Institute, Inc. (ABI) a Five Hundred Leaders of Influence 1996-ban megjelenő 4. kiadása számára be¬ kérte tagtársunk életrajzát és fényképét 1994 végén. Ugyanez az intézet The. 1995 Mán ofthe Year emlékérmét küldte meg ér¬ demdús tagtársunknak. Az Akadémia 1995. januári közgyűlésén a doktori tanács 22 tagja közé választotta STE- FANOVics Pált és Pantó Györgyöt. A tudo¬ mányetikai bizottság tagjai közé választotta Balogh Kálmánt és NEMECZ Ernőt. A Magyar Tudományos Akadémia 1995. V. 8-án, 156. rendes közgyűlésének elején az egy évvel korábbi közgyűlés óta elhunytak között megemlékeztek BALOGH Kálmán¬ ról, a doktorok által választott közgyűlési képviselőről is. A közgyűlési szavazás eredményeként a X. osztály levelező tagjai közül Detrekói Á kos, PANTÓ György és Meskó Attila let¬ tek rendes tagok. Külső taggá választották Kónya Kálmánt (USA), tiszteleti tag lett Jean ÖERCOURT (Franciaország) és Reinhardt JÜNEMANN (Németország). A tagválasztás új, 1996-ban életbelépő el¬ járási rendjét egy négy rendes tagból álló bizottság dolgozta ki. Egyikük STEFANO- vics Pál. A közgyűlés 15 akadémiai díjat szavazott meg. A X. osztályban megosztott díjat ka¬ pott SOMOSVÁRI Zsolt, a műszaki tudo¬ mány doktora, a Miskolci Egyetem bᬠnyászati és geotechnikai tanszékének pro¬ fesszora; Jambrik Rozália, a földtudomány kandidátusa, ugyanott a hidrogeológiai és mérnökgeológiai tanszék vezetője; SZILÁ¬ GYI Gábor geológusmérnök, a Központi Bányászati Fejlesztési Intézet osztályveze¬ tője; MADAI László geológusmérnök, a Mátrai Erőmű Rt. Visonta osztályvezetője: Hirek, ismertetések Í4Í 142 Földtani Közlöny 126/1 a bányászati vízelvonás hatására jelentke¬ ző felszínmozgások meghatározásáért. Az Akadémiáról szóló törvény rendelke¬ zik az Akadémiai Kutatóhelyek Tanácsa (AKT) létrehozásáról. Ez a választott tes¬ tület irányítja az akadémiai kutatóhelyek működését. Az Akadémia 1995. januári közgyűlésén a tanács tagjai közé választotta Marosi Sándort. Az AKT három kuratóri¬ uma közül az első a matematikai és termé¬ szettudományi, amelynek elnöke Márta Ferenc r. tag s 12 tagja között van Szarka László, a földtudomány kandidátusa, a soproni Geodéziai és Geofizikai Kutatóin¬ tézet munkatársa. A XXII. Országos Tudományos Diákköri Konferencia természettudományi szakte¬ rületének seregszemléjét 1995. IV. 11-13- án tartották Gödöllőn, az Agrártudományi Egyetemen. Ezen a Miskolci Egyetemről geofizikus, geológus és hidrogeológus hallgatók szerepeltek a következő előadᬠsokkal: Fedor Ferenc: Gyűjtőúton Észak-Európá- ban Horváth Zoltán: Optimális átlagsűrűség¬ választás a gravitációs terepmérések fel¬ dolgozásához TÓTH Zoltán — Kaszás István: Nagy ki¬ terjedésű CH-szennyezések vizsgálata PLANK Zsuzsanna: Combined interpretatí- on of different electromagnetic data in en- vironmental geophysical application Varga Gusztáv: A szári bauxit-előfordulás (Szárhegy I. koncentráció) bányaföldtani ismertetése Az előadók közül PLANK Zsuzsanna I. és Varga Gusztáv II. díjat nyert. Diplomatervük sikeres megvédése után a Miskolci Egyetem 1995. VII. 1-jén tartott tanévzáró ünnepségén a következő hallga¬ tók vették át a bányamérnöki oklevelet: A bányászati szakon: 1. Budai Ferenc 2. Kátai János 3. Szabó Miklós 4. TÓTH Zita A műszaki földtudományi szakon: 1. Bukó László 2. Csáki Zsuzsanna 3. Fetter Zoltán 4. Kaszás István 5. Kónya Tünde 6. Madarász Tamás 7. PÉTER András Elek 8. SÁNDOR Csaba 9. SZKURSZKY Zsolt 10. SZURDI Tamás 11. Tiszinger István 12. TÓTH Zoltán 13. Varga Gusztáv A fluidumbányászati szakon: 1. Bakó Attila 2. Benedek Lajos 3. Burján Zoltán 4. Dénes Alpár Attila 5. FÜLÖP István 6. GeÖNCZEÖL Gáspár 7. Jászapáti István 8. Jobbácy Béla 9. Lánc Jenő 10. Magyar Gábor 11. Moldován Zsolt 12. Rónaszéki Péter 13. SZÍN László 14. Szőke Ildikó 15. Virányi Tibor 1995. VI. 24-én, a Miskolci Egyetem Gaz¬ daságtudományi Karának diplomaosztási ünnepségén avatták a Miskolci Egyetem díszdoktorává Faller Gusztáv oki. bánya¬ mérnököt, tagtársunkat. Dr. h. c. dr, Faller Gusztáv a magyar Köztár¬ sasági Érdemrend középkeresztje kitüntetés¬ ben részesült az 1995. évi bányásznapon. 1995. IX. 26-án, rendkívüli ülésen adta át a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Kosáry Domokos, a júniusban odaítélt Eötvös József koszorúkat. A nyolc kitün¬ tetett között van Stegena Lajos, a földtu¬ domány doktora, az Eötvös Loránd Tudo¬ mány- egyetem környezetfizikai tanszéki csoport nyugalmazott egyetemi tanára. Hírek, ismertetések 143 A BKL Bányászat fényképük kíséretében kö¬ szönti dr. Jaskó Sándor oki. geológus tiszte¬ leti tagunkat 1995. XI. 18-án betöltött 85. éle¬ téve és dr. MaRCZis József tagtársunkat 1995. XI. 20-án betöltött 75. életéve alkalmából (BKL Bányászat 128. 6.1995. pp. 529-530.). Az Országos Magyar Bányászati és Kohᬠszati Egyesület elnöksége 1995. XI. 18-i gyöngyösi, 83. küldött közgyűlésén JASKÓ Sándor tiszteleti. Vitális György választ¬ mányi tagunknak, valamint CSEH Béla tag¬ társunknak 40 éves társulati tagságukért a Sóltz Vilmos emlékérmet adományozta. 1995. XII. 18-án a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjaivá választotta Verő József geofizikust és MAROSI Sándor geográfust, tagtársunkat. A TIT Stúdió ásványbarát szakköre rende¬ zésében 1995. XII. 3-án, vasárnap ásvány¬ kiállítás és vásár volt a Stúdió XI. Zsom¬ bolyai u. 6. alatti épületében. Az Országos Akkreditációs bizottság 1995. októberében közzétett híreiben az elfoga¬ dott szakalapítási javaslatok között szere¬ pelnek az alábbiak: kérelmet benyújtó intézmény kérelem fajtája kérelem címe elfogadás időpontja 55. sz. Miskolci Egyetem szakindítás geográfus szak 1995. X. 27. 136. sz. Kossuth L. Tudo¬ mányegyetem, Deb¬ recen szakindítás (szakalapítás) földtan tanári (B) szak 138. sz. József A. Tudomány- egyetem TTK Szeged szakindítás (szakalapítás) földtan tanári (B) szak _ M _ 139. sz. Eötvös L. Tudo¬ mányegyetem TTK szakindítás (szakalapítás) földtan tanári (B) szak III. Ásványtani Szimpózium Nagybánya (Baia Maré) - 1995 augusztus 24-25. Az immáron hagyományos rendezvény a Romániai Földtani Társulat, a "Cuart SA" nagybányai földtani kutatóválalat, a Nagybányai Ásványtani Múzeum, a Nagybányai Műszaki Egyetem és a REMIN színesfém-kombinát szervezésében jött létre. Rangját a nemzetközi jellege adta, mivel hogy a házigazdán kívül 18 országból: Albániából, Al¬ gériából, Ausztriából, Azerbajdzsánból, Belgiumból, az Egyesült Államokból, Francia- országból, Japánból, Kazahsztánból, Kis-Jugoszláviából, Magyarországról, Lengyelor¬ szágból, Nagy-Britániából, Németországból, Olaszországból, Spanyolországból és Svájc¬ ból érkeztek előadások és résztvevők. A magyar földtant tíz kolléga képviselte, öt ér¬ dekes előadással. A megnyitón a szervezők mellett a megyei és a városi vezetőség képviselői is jelen voltak, köztük Pof Victor nagybányai polgármester-helyettes; meleg, közvetlen szavai arról tanúskodtak, hogy a szakmát csak kívüről ismerő helyi közvélemény szószólóinak milyen sokat jelent az, hogy évszázadok óta az ásványok és ércek világával úgymond testközelben élik le életüket s a földtan létük egy meghatározó dimenzióját képezi. Az viszont (nem meglepő, de azért mégis) minőségrontó epizódnak bizonyult, hogy Nagy- 144 Földtani Közlöny 126jl bánya királyi bányaváros történelmében (dr. G, PoPESCU egyetemi docens expozéja sze¬ rint) az egyetlen megemlített koronás fö (a máskülönben román származású) Mátéi Corvin alias MÁTYÁS király. Lám, lám. Pintye rablóvezér most az egyszer lekörözte Könyves Kálmánt és Róbert Károlyt egyaránt, hogy az erdélyi fejedelmekről ne is be¬ széljünk! Ami pedig a Bányavidék jelenlegi állapotát illeti, a forradalmat követő átér¬ tékelés szintjét mi sem jellemzi jobban, hogy az 1990-ben nyilvántartott ércvagyon 90%- át gazdasági (nem földtani!) megfontolásokból átminősítették s a bányák, a tetemes központi támogatás dacára nehéz szervezési, termelési és értékesítési gondokkal küsz¬ ködnek (dr. G. Pantea igazgató-helyettes előadása). A szimpózium vezető témája az ásványtan volt, de ezen kívül számos előadó a külön e célra szervezett kőzettani ill. regionális földtani szakosztályon számolt be kutatásai eredmé¬ nyeiről. A rendezvény részeként a szervezés alatt lévő, magyar kezdeményezésű 384. IGCP- projekt az extraterresztrikus szferulit-kutatás legújabb eredményeit mutatta be. Az ásványtani szekció fő tematikája az új ásványok, ásványasszociációk és változatok modern eszköztárral való meghatározása, szerkezeti sajátosságaiknak, vegyi összetéte¬ lüknek kimutatása, genetikájuknak vizsgálata volt. Figyelemre méltó az arany-ásványok beható tanulmányozása (ADLERTON D.H.M. et al., Damian C. és DamIAN F., SIMON G. és ADLERTON D.H.M., az utóbbiak egy új arany-ásványról, egy még meg nem nevezett arany-ezüst-telluroxidról tettek jelentést). A macskamezei (Rázoare) telepből új man¬ gán-ásványokat határozott meg G. Udubasa és P. Hártopan. E szekció keretén belül számos arany- és színesfém-teleppel ismerkedhettünk meg, így pl. Rézbánya (Baia a Bihor), Nagyág (Sacaramb), Hános (Hanes) és az algériai Chabel Bourkik telepek mai helyzetével, valamint az albániai eddig oly kevéssé ismert porphyry-cooper telepekkel. A kőzettan, a regionális petrográfia és az üledékkőzettan terén is sok érdekes előadást hallhattunk: a Nagybánya környéki magmatitokról, az észak-erdélyi, kárpáti és bánsági granitoidokről és metamorf kőzetekről, a romániai és a szerbiai bauxitokról, a Zsibó (Jibou) melletti tavi mészkőről stb. A kutatásokat a modern petrográfia eszköztárának használata jellemezte: a mikroszondás analitikára alapozott geotermobarométer alkal¬ mazása (Marubaiu D. et al., Radu D. és Cook J. N.), a nyomelem ill. ritka földfémes diszkrimináció (KOVÁCS M. et al., STAN N. és TlEPAC I.), pontos radiogén kormeghatᬠrozások (Kovács M. et al.). Különös érdeklődéssel hallgattuk a modern kőzettan doyen¬ jét, a 92 éves STRECKEISEN professzor átfogó előadását a ditrói (Ditrau) nefelinszienit- masszivumról, számos magyar vonatkozással. A plénum előtt tartott expozék közül kiemelkedő érdeklődésnek örvendett SÁNDU- LESCU M, akadémikus előadása az Északi és Keleti Kárpátok viszonyáról, e két nagyegy¬ ség kapcsolódásáról a máramarosi területen, amelyben (végre!) az Alföld aljzatát képező Tisia-domén a megfelelő helyre került az alpi-kárpáti rendszerben s számunkra is elfo¬ gadható értelmezést kaptunk a Szolnok-máramarosi flis-övezet szerkezetével kapcso¬ latban. Egy külön teremben rendezett kiállításon nagy érdeklődést váltott ki SzOÖR Gy. és Rózsa P. posztere a mikroszferulitokkal kapcsolatban, csodálatos elektronmikroszkópos felvételekkel. A vitaindítónak szánt "A földtan keresztútján" c. előadást dr. Gaál Gábor tartotta, felhíván a figyelmet arra, hogy a klasszikus értelemben vett, állami pénzből támogatott földtani kutatásokat egy szigorúan eredmény-orientált alap- és célkutatás fogja felvál¬ tani, a versenyszféra hangsúlyozott részvételével. A téma fontosságát hangsúlyozandó, a teremben az eredeti angol szöveg román nyelvű fordítását is szétosztottuk. A szervezést illetően különösen értékelhető az, hogy a Romániai Földtani Intézet, anyagi gondjai dacára megjelentette a Románián Journal of Mineralogy két különszámát Hírek , ismertetések 145 (Abstract volumeés Excursion Guides) 500 példányban. Dicséretes, hogy a szimpózium alkalmával, az előző rendezvényekkel ellentétben bevezették az angol nyelv általános használatát (három francia nyelven történő előadás kivételével); ha ez a (külföldieket is) fogadó csoportra is vonatkozott volna, nekik is, nekünk is könnyebben ment volna. A szállodai elszállásolás megfelelő volt, a szállodáktól az előadások színhelyére a vendégeket egy pontos órarend szerint közlekedő buszjárat szállította. Az előadásokat a Nagybányai Műszaki Egyetem aulájában és két tanteremben tartották, a nyugati ren¬ dezvények szintjéhez szokott résztvevők számára nem mindenben komfortos módon, főleg ami a vetítések minőségét illeti. Az előadóüléseket földtani és turisztikai szempontból is kitűnően szelektált terepbe¬ járások követték Észak-Erdély és Máramaros területén. Csak néhány ízelítő a program¬ ból: a turcibányai (Baile Túra), felsőbányái (Baia Sprie) és macskamezei érctelepek, a prelukai pegmatit-telérek, a borsabányai (Baile Borsa) metamorf színesfém-telepek a Tölgyesi (Tulghes) Zöldpala-formációból. Nem maradhatott ki a programból a Bánya¬ vidék egyedülálló kincsestárának, az Ásványtani Múzeumnak a látogatása, dr. A. COR- DUZA igazgató vezetése alatt, valamint egy tanulságos séta a történelem légkörét árasztó óváros utcáin. A szervezők a következő (negyedik) ásványtani szimpóziumot 1997 őszére tervezik.E rangos rendezvényért Déva, az Erdélyi Érchegység kutatásának központja és Iagi egye¬ temi város, a román földtan és különösképpen a geokémia bölcsője egyenlő esélyekkel verseng. Várjuk a döntést és az időben kiküldött meghívókat! Kalmár János Ércteleptani tanulmányút az Erdélyi-érchegységben A Magyarhoni Földtani Társulat Ásványtan-Geokémiai Szakosztálya 1995. május 23. és 28. között ércteleptani tanulmányutat rendezeti az Erdélyi-érchegységbe, az ú.n. "Arany-négyszögbe". A helyi vendéglátó a Román Földtani Társulat Dévai Csoportja, valamint a dévai MINEXFOR bányavállalat volt. A kirándulást Eugen Orlandea, a Dévai Csoport elnöke és SZENTESI Csilla helybeli geológus vezették. A nagyági bányában DlKAI István geológus vezette a csoportot. Magyar részről a csoportnak 10 résztvevője volt, a technikai szervezés sikeres lebonyolítása ZlMMERMANN Katalin érdeme. A Dévától északra eső területen megtekintettük a nagyági telluridos aranyércbányát és az egykor virágzó bányász-település még fennmaradt történelmi emlékeit, a római kor óta művelt verespataki aranybánya környékét, beleértve a Cárnic-hegy dihexaéderes kvarc-lelőhelyét, a Rogia Poieni-i rézporfiros telep hatalmas külfejtését, Brád mellett színes kalcedon-lelőhelyet, valamint Brádon a legszebb termésarany-leleteket bemutató múzeumot. A Maros völgyében Dévától nyugatra kréta korú ofiolitokat és paleocén korú larámi bánátitokat ismerhettük meg. Az ofiolitokhoz Pátirs mellett aranytartalmú pirit-kalkopirit, a bánátitokhoz Soborsin mellett molibdenites ércesedés csatlakozik. Dé¬ va környékén a miocén andezit kifejlődési típusait, a Piskí melletti Aranyi-hegyen a Koch Antal által leírt pszeudobrookit első lelőhelyét láthattuk. A kirándulásra E. Orlandea, C. Szentesy és I, CsiBl részletes vezetőt állítottak össze, amit minden résztvevő megkapott. A vezetés szakmai színvonala, a terület rendkívül érdekes földtani felépítése és a baráti vendéglátás mind hozzájárultak a kirándulás sikeréhez. Viczián István 146 Földtani Közlöny 126/1 A Román Földtani Társulat Dévai Csoportjának kirándulása Magyarországon A kirándulásra, amit a társulat Ásványtan-Geokémiai Szakosztálya rendezett, 1995. október 1. és 7. között került sor. Ezzel a Dévai Csoport által 1995. májusában vezetett erdélyi kirándulást viszonoztuk. A magyarországi kirándulásra mikrobusszal 12 román geológus érkezett, akik mind a dévai MINEXFOR érckutató vállalatnál dolgoznak. Ve¬ zetőjük dr. Eugen Orlandea volt, aki a Társulat helyi csoportjának elnöke. Az útvonal főbb pontjai (és az aznapi kirándulás vezetői) a következők voltak: Szeged - Bugac (VicZLÁN István) - Velencei-hg. (Ódor László) - Budapest (Dudich Endre) - Nagybörzsöny (Nagy Béla) - Recsk (Kecseti Sándor) - Telkibánya (Horváth János). Szegeden SZEDERKÉNYI Tibor egyetemi tanár tartott előadást az Alföld metamorf aljza¬ táról, majd megtekintettük a KoCH-féle ásványgyűjteményt. Budapesten a Földtani In¬ tézetben fogadta a küldöttséget GaáL Gábor igazgató, majd ŐDOR László, FÖLDVÁR] Mária és VlCZlÁN István adtak tájékoztatást. Az Intézet ásványgyújteményét Szenthéné KÁKAY SZABÓ Orsolya mutatta be. A kirándulásra elkísérte a csoportot MÁRTON Gyula is. Minden résztvevőnek kirándulásvezetőt adtunk, amit "Őre Deposits of Hungary'' címmel VlCZlÁN István állított össze. A technikai szervezést általános megelégedésre ZlMMERMANN Katalin végezte. Egész úton vállalták a román-magyar tolmácsolás nehéz munkáját SZENTESY Csilla (a vendégek részéről) és KovÁCS-PÁLFFY Péter (a vendéglátók részéről). A SzáDECZKY-Kardoss Ele¬ mér Alapítvány anyagilag támogatta a kirándulást. A román vendégek hálásan köszönték a vezetést és a vendéglátást. Mindkét fél szí¬ vesen folytatná az együttműködést. Viczián István Múzeumi Füzetek Az Erdélyi Múzeum Egyesület Természettudományi és Matematikai Szakosztálya Közleményei. Új sorozat Nagy múltú, de hányatott sorsú folyóirat újraindulásáról adhatunk hírt. Az Erdélyi Múzeum Egyesület Erdély legrégibb tudományos társasága, 1859-ben alakult meg gróf Mikó Imre támogatásával. Az Egyesület Természettudományi és Matematikai Szakosz¬ tálya 1879 óta jelentette meg folyóiratát, 1905-ig "Orvos-Természettudományi Értesítő", majd 1907-től kezdve "Múzeumi Füzetek" címmel. Hosszú kényszerű szünet után a romániai rendszerváltozás tette lehetővé az Egyesület és a folyóirat újraindulását. Az új sorozat első kötete 1992-ben jelent meg Kolozsvárott "Az Erdélyi Múzeum Egyesület Természettudományi és Matematikai Szakosztályának Közleményei" címmel. Az 1993- ban megjelent 2. és az 1994-ben megjelent 3. kötet címe már ismét "Múzeumi Füzetek". A folyóirat főszerkesztője KÉKEDY László, a szerkesztőbizottság tagjai: GÁBOS Zoltán, Molnár Jenő, Nagy-Tóth Ferenc és (1994-től) Vargha Jenő. Az 1. kötet közli a Szak¬ osztály tagjainak névsorát, létszámuk 1992-ben 226 volt, köztük néhány nálunk is jól ismert geológus is található. A jobb tájékozódást segíti elő, hogy a kötetek végén közük Hírek, ismertetések 147 a szerzők foglalkozását és lakóhelyét. Ebből látható, hogy a legtöbben egyetemi oktatók, de néhány tudományos kutató és középiskolai tanár is van köztük. Lakóhelyük alapján a legtöbben kolozsváriak, de Erdély néhány egyéb nagyvárosa is képviselve van. Néhány magyarországi szerző is akad. Nevük alapján a szerzők szinte kivétel nélkül magyar nemzetiségűek, de néhány román társszerző is előfordul, ami a jó együttműködés jele. Az új sorozat 1. kötetének Beköszöntője vázolja a legfontosabb célokat: A folyóirat a természettudományos kutatás serkentője, a fiatal kutatónemzedék kibontakozásának se¬ gítője és a korszerű tudományos anyanyelv művelésének és terjesztésének műhelye kí¬ ván lenni. Mottóul Áprily Lajos: A fejedelemhez című verséből választották a következő verssorokat: Az újrakezdés vakmerő reménye legyőzte itt az ostromló halált, s daccal vágott a mindig új jövőnek... A folyóirat a matematikai és természettudományok minden területéről közöl eredeti tanulmányokat, szemle-jellegű áttekintő cikkeket és recenziókat magyar nyelven, ide¬ gennyelvű rezümével. Az eddig megjelent kötetben a földtudományokat is képviseli néhány figyelemreméltó közlemény. Az 1992. évi 1. kötetben Wanek Ferenc az Erdélyi-medence Ostracoda-faunájának kutatásáról közöl összefoglaló cikket. Megemlékezik HÉJJAS I. úttörő munkásságáról a múlt század végén, ismerteti a kagylósrákok kutatásának történetét és rétegtani jelen¬ tőségüket. A téves őslénytani határozás és a kárpátontúli rétegtannal való erőszakolt párhuzamosítás következtében elterjedtek hibás nézetek is az irodalomban, pl. a felső¬ szarmata hiányáról, amit a szerző kutatásai azóta korrigáltak. Szintén Ostracodákkal lehetett kimutatni, hogy az Erdélyi-medence rétegsora a pannóniai s. str. emelettel zárul. Ugyanebben a kötetben Molnár Jenő a földrajztudomány történetéről és korszerű ten¬ denciáiról ad áttekintést, ez utóbbiak között a rendszerelméleti szemléletmódot emeli ki. A kiváló kolozsvári földrajz-tudósok között megemlékezik Cholnoky Jenő, Prinz Gyula és TULOGDY János tevékenységéről. Az 1993, évi 2. kötetben GÉCZI Róbert geológus egy Arad környéki negyed időszaki szelvény ősföldrajzi és kronológiai kérdéseivel foglalkozik. A mintákon üledékes labo¬ ratóriumi és pollen-vizsgálatokat végzett. A rétegsorban fosszilis talajtípusok és lösz váltakoznak, a kor-besorolás még nem teljesen egyértelmű, de a talajtípusok rekonst¬ rukciója komoly eredménynek tekinthető. Egy másik cikk szintén alföldi témával fog¬ lalkozik, Benedek Zoltán nagykárolyi tanár az Érmellék ősföldrajzi és régészeti viszo¬ nyait írja le. Itt az ősföldrajz kifejezés elsősorban a történelmi idők földrajzi viszonyaira vonatkozik, igen érdekes adatokat közöl ennek a vízi világnak a múltjáról. Az 1994. évi 3. kötetben AjTAY Ferenc kolozsvári tanár a feleki gömbkövek eredetéről közöl tanulmányt. Ezek a gömbkövek karbonátos kötőanyagú konkréciók a Kolozsvártól délre fekvő Feleki-hegy szarmata homokkövében, amelyek kimállva jellegzetes termé¬ szeti jelenségként halmozódnak fel a patakvölgyekben az erózió és a földcsuszamlások következtében. A cikk megemlékezik Cholnoky Jenő ezzel kapcsolatos klasszikus ku¬ tatásairól is. Ugyanebben a kötetben MÉSZÁROS Miklós az Erdélyi-medence harmadidő¬ szaki rétegeiben végzett nannoplankton-vizsgálatairól ad összefoglalást. Közli az Erdé¬ lyi-medence harmadidőszaki formációbeosztását román és magyar nyelven, valamint a hozzátartozó nannozónákat. 148 Földtani Közlöny 126/1 A szerzők természetszerűleg jól használják a magyar szaknyelvet, néhol viszont az idegennyelvű (angol, német) kivonatok fordítása gyenge színvonalú. A kötetek külső kiállítása ízléses, méltó az erdélyi hagyományokhoz. A folyóirat megrendelhető az Erdélyi Múzeum Egyesületnél (Ro-3400 Cluj 1. C. P. 191). Kívánatos lenne, hogy ez a magyarnyelvű kiadvány minél több magyarországi könyvtárban elérhető legyen. Viczián István Könyvismertetés Papp Simon: Életem Magyar Olajipari Múzeum, Zalaegerszeg 1996. 352 p. Az életrajzi és naplófeljegyzéseket sajtó alá rendezte, a bevezetőt, utószót írta és a magyarázó jegyzeteket készítette: Srágli Lajos és Tóth János. A posztumusz szerző eredeti kéziratait, nap¬ lóit, felvételeit sajtó alá rendező szakemberek, a Magyar Olajipari Múzeum vezető munkatár¬ sai, a hazai olajipar történetének lelkes és elis¬ mert kutatói, fontos, hézagpótló, forrásértékű könyvet hoztak létre, melyet különösen a szak¬ közönség forgathat nagy haszonnal, de az ér¬ deklődők számára is érdekes olvasmány. Hasz¬ nos, mert nagyon sok dolog, ügy, mely eddig ismeretien volt, vagy megmásítva került a köz¬ tudatba, most a maga valóságában feltárul. Na¬ gyon sok hazai és külföldi személy és tevékeny¬ sége szerepel benne nagy precizitással megírva. Forrásértékű, mert egy olyan ember kéziratai¬ ból származnak az adatok, aki nap mint nap feljegyzést vezetett arról, hogy mikor mit csi¬ nált, hová és kikkel utazott, tárgyalt, mit evett és mennyiért és milyen volt a saját egészségi¬ fizikai állapota. Ugyanilyen pontosak voltak földtani megfigyelései, kutatásai, feljegyzései. Naplójában pontosan szerepel, hogy pl. 1928. november 28-án reggel az Ádeni öbölben 28 °C hőmérsékletet mértek és borús volt az idő vagy, hogy 1939. április 23-án a Queen Mary óceán¬ járó már 697 tengeri mérföldet tett meg. Vagy, hogy amikor meglátogatott egy kutatófúrást, az éppen milyen mélységben haladt, ki volt ott a geológus, a mérnök és milyenek az ellátási és lakáskörülmények. De ugyanilyen precizitással leírja megpróbáltatásait, kik hallgatták ki, kik bántalmazták, kik vallottak ellene, kik ítélték halálra, szabadulása után kik foglalkoztatták, milyen kellemes és kellemetlen élményei vol¬ tak. Egy igazi természettudós tárgyilagosságᬠval rögzíti fizikai hanyatlását, betegségeit is: 1962. január 28. "Ma reggel elkezdtem szédülni. Ez két órát tartott. Ma már harmadszor fordult elő". De már 1962. január 30. "Ma volt a geoló¬ gus mérnöki szakosztály alakuló ülése a Tech¬ nika Házában”. A könyv 352 oldal terjedelemben, számos kora¬ beli fényképfelvétellel kiegészítve mutatja be Papp S imon pazarul nagyivá pályafutását, szakmai, olajkutatói tevékenységét külföldön és itthon. Is¬ merteti a hazai szénhidrogénkutatásokat és azok eredményeként a magyar kőolajbányászat meg¬ születését, fejlődését, a munkában résztvevő sze¬ mélyek tevékenységét, emberi magatartását. Meg¬ ismerhetők belőle a korszak társadalmi, gazdasᬠgi, politikai folyamatváltozásai, melyek egyéni sorsának sikereit, de megpróbáltatásait és tragikus sorsát egyaránt okozták. Az önéletrajz eredeti címe: "Dr. Papp Simon önéletrajza." Három részre tagozódik. Az első rész naplószerűen közli az eseményeket szüle¬ tésétől, 1886-tól 1948-ig, nyugdíjazásáig. Itt le¬ írja ifjúkorát, tanulmányait, szakmai tevékeny¬ ségét Kolozsvárott, Selmecbányán, kutatásait Jugoszláviában, Erdélyben, Albániában, Török¬ országban, Ausztráliában, Új-Guineában, tanul¬ mányútjait az USA-ban, Kanadában, Németor¬ szágban, szakmai-üzleti tárgyalásait, tudo¬ mányos kongresszusokon való részvételeit, 1933-1948 kutatásait Magyarországon. A máso¬ dik részben leírja elfogatása és rabsága törté¬ netét. A harmadik rész: "Életrajzom folytatása 1955 juni. 5.-től 1966 márc. 15.-ig" a szabadulᬠsát követő életét tartalmazza naplószerű rész¬ letességgel, a hozzá intézett levelek és általa írt válaszok idézetével. Ehhez a részhez kapcso- Hírek, ismertetések 149 lódnak kritikai észrevételei a szénhidrogénipar¬ ral kapcsolatosan. Dr. Papp Simon (1886 Kapnikbánya, 1970 Bu¬ dapest) geológus, olajkutató, egyetemi asszisz¬ tens, egyetemi tanár, akadémikus, a Magyarho¬ ni Földtani Társulat, az Országos Magyar Bᬠnyászati és Kohászati Egyesület elnöke, a Ma¬ gyar Amerikai Olajipari Részvénytársaság (MAORT) főgeológusa, vezérigazgatója, szᬠmos hazai és külföldi tudományos szervezet tagja, tiszteleti tagja, a föld- és ásványtani tu¬ dományok doktora, majd ismét a MTA tagja. Egész életét a szénhidrogénkutatásoknak és bᬠnyászatának szentelte. A hazai szénhidrogén ter¬ melés megalapozó "Atyja"! 1910-1933 között kül¬ földön tevékenykedett. 1933-tól a magyar kőolaj¬ kutatások eredményességéért dolgozott. Sikere¬ sen, mert munkája nyomán 1937-ben Budafapusz- tán (Zala m.) megszületett a hazai kőolajbányᬠszat. 1948-ban szabotázs és a népi demokrácia megdöntésére irányuló tevékenység vádjával le¬ tartóztatták, majd halálra, végül életfogytiglani fegyházra ítélték. Két hónap híján 7 évig tartották fogva. 1955-ben kegyelemből szabadult. Bár hiva¬ talosan nem ismerték el ártatlanságát, igazság- ügyileg nem rehabilitálták, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt vezetői mégis azonnal alkalmaz¬ ták önálló kutatómérnökként 1962-ig, nyugállo¬ mányba vonulásáig, majd tovább 1964-ig, mint nyugdíjast foglalkoztatták az olajkutatások törté¬ netének megírásával. A Magyar Tudományos Akadémia 1989-ben visszaítélte akadémiai tagságát. 1990-ben a pe¬ rében hozott egykori ítéletet semmisnek nyilvᬠnították, ugyanebben az évben posztumusz Széchenyi Díjat kapott, melyet örökös híján a Magyar Olajipari Múzeumnak adtak át, ahol mellszobra és emlékszoba őrzi emlékét. Nem lehet meghatottság nélkül kézbevenni ezt a könyvet. Nem lehet közömbösen olvasni. Nem lehet nem tisztelettel ámulva csodálkozni, mi mindent tud produkálni egy tehetséges em¬ ber, ha hagyják. Nem lehet nem megdöbbeni a vele történt igazságtalanságokon és az emberi aljasság pokolmélységein. Nem lehet és nem is szabad elfelejteni a történteket, hogy ilyesmi so¬ ha többé ne ismétlődhessen meg! Különösen fontos és jelentős, hogy ennek a kiváló magyar embernek, a hazai olajkutatások pionírjának, a nemzetközileg elismert szakem¬ bernek önvallomásai, naplói, szakmai feljegy¬ zései összefoglalóan, könyv alakban is megje¬ lentek. Srágu Lajos és Tóth János úttörő és egyben hatalmas munkát végeztek, nemes alázattal a szerencsétlen sorsú, érdemtelenül meghurcolt Papp Simon emléke iránt. A hangulatkeltő be¬ vezető és az összefoglaló utószó méltó keretet ad. A magyarázó, melyben a szakmai kifejezé¬ seknek és a szövegben szereplő személyeknek ismertetését adják, a laikusok számára is érthe¬ tővé teszi a leírtakat, a szakköröknek pedig kü¬ lön értékes csemege ismert, de esetleg elfelejtett személyek, kollégák emlékének felelevenítése. Csak köszönet és dicséret illeti mindazokat is, akik az említett szerkesztőkön kívül részt vál¬ laltak a könyv létrehozásában, akár a MÓL Rt. támogatásának keretein belül, akár más módon. Végezetül engedtessék meg egy személyes megnyilvánulás. Tudom, hiszen 20 éven keresz¬ tül voltam a hazai szénhidrogénkutatások föld¬ tani irányítója, hogy a kutatás csapatmunka. Szakemberek összehangolt munkájának ered¬ ménye! Tudom, hogy milyen fontos szerepe van a geológus-karmesternek, a meghatározó, a döntésre hivatott személyiségnek. Tudom és ta¬ pasztaltam, hogy mindig vannak fontoskodók, akadékoskodók, akik igyekeznek megkontrázni minden intézkedést. Siker esetén, mindezt "el¬ felejtve" bizonygatják érdemeiket. Kudarc ese¬ tén pedig az első feljelentők! El tudom képzelni és át tudom élni, mit érezhetett ez az. ember, akit a sikerek idején hurcoltak meg, aki azokban volt kénytelen csalódni, akikkel jót tett, akiket magához vett, felemelt és kalácsot adott nekik azokban a kenyértelen időkben. Már akkor is sokan nyüzsögtek az olajipari vezetésnél. Mégis csak egyetlen egy halálos ítélet született! A GEOLÓGUSÉ! Dank Viktor KÁZMÉR Miklós: Angol-magyar geológiai szótár Eötvös Loránd Tudományegyetem, Eötvös Kiadó, Budapest, 1995. 420 p. A szótár a hazai irodalomban elsőként kísérli terminológiájának teljességre törekvő bemuta- meg a geológia és a határos tudományterületek tását. A kötet több mit 17000 angol szó és szó- 150 Földtani Közlöny 126/1 kapcsolat magyar megfelelőjét tartalmazza. A terjedelemből ez 253 oldalt foglal el. A szótár* hoz magyar-angol mutató csatlakozik, amely a terjedelem többi részét teszi ki. Tartalmazza a geológia valamennyi - elméleti és alkalmazott - részterületének (ásvány-kőzet¬ tan, geokémia, földtan, őslénytan, rétegtan, sze- dimentológia, történeti-földtan, tektonika, al¬ kalmazott földtan, teleptan, mémökgeológia) szakszókincsét, valamint a geofizika, hidrogeo- lógía és geomorfológia terminológiáját. Kitér a geológiával határos tudományterületek (kémia, fizika, állattan, növénytan, kristálytan, geogrᬠfia, térképészet, stb.) szavaira is. Feldolgozza a leggyorsabban fejlődő új tudo¬ mányterületek, így például a szekvencia sztra- tigráfia szókincsét is. Tartalmazza a szakiro¬ dalom olvasásához szükséges - nem feltétlenül geológiai - szavak megfelelőit is (pl. laborató¬ riumi eszközök neve, a terepmunka eszközei, matematikai és műszaki szavak, mélyfúrási, bᬠnyászati terminológia, stb.) Megrendelhető a kiadótól: ELTE Eötvös Ki¬ adó, 1088 Budapest Vili., Puskin u. 11-13. I. em 3. Telefon: 266-92 06. Fax: 266-98 33/3095. Ma¬ gánszemélyeknek utánvéttel szállítanak, intéz¬ mények átutalással is fizethetnek. A postakölt¬ séget felszámítják. Egy könyv margójára SZUROVY Géza: A kőolaj regénye 464 oldal, 25 színes, 96 fekete/fehér kép, 16 térkép, 13 ábra, 7 táblázat, 75 magyar, 162 idegen nyelvű forrásmunka. Egészvászon kötés színes, fóliázott borítóval. 5000 példány. Hírlapkiadó Vállalat, Budapest, 1993, Atheneum Nyomda Rt., ISBN 963 7328 7. © Dr, Szufovy Géza A kőolajiparban és kőolajipari szakem¬ berképzésben itthon és külföldön ötvenöt éve tevékenykedő szerző korábbi könyveiben: Iraki tájak, iraki emberek (1973), Kincs a homok alatt (1978), Fények a Szaharában - MÁTHé Lajos társ¬ szerzővel - (1984) - valamennyi a Gondolat Ki- ^dó gondozásában - már foglalkozott azoknak az országoknak a kőolajiparával, a kőolajkuta¬ tás történetével, amelyekben Magyarországon kívül két évtizedet töltött. Legújabb könyvének tárgya ezúttal az egész világ kőolajipara, a kő¬ olajkutatás története az ókortól az "Oböl-hábo- rúig", egységes keretbe foglalva a már korábban szétszórtan közölt ismereteket is, egyben foly¬ tatva a "szórakoztatva tanítás" nemes hagyomᬠnyait. A kőolaj jelentősége a ma embere számára közismert. Jól tudja, hogy a kőolajtermékek nél¬ kül nem fejlődhetett volna ki földön, vízen, le¬ vegőben a ma korszerűnek tekintett közlekedés és nem hódíthatnának egyre nagyobb teret min¬ dennapi életünkben, a mezőgazdaságban (mű¬ trágyák, növényvédőszerek), a gyógyszer-, az élelemiszer-, a műszál, műanyag- és általában az iparban a kőolajból és földgázból előállított alapanyagok és termékek. A világ energia igénye 1992-ben 7,8 milliárd tonna kőolajegyenérték volt. Ennek 65 %-át a kőolaj és földgáz elégítette ki! Hazánk energia igényének jelenleg 60 %-át fedezik a szénhid¬ rogének. Az emberiség évezredek óta ismerte a termé¬ szetes kőolajforrások anyagát. Mégis legfeljebb gyógyszerként, fáklyaként, vagy vízszigetelő anyagként, Mezopotámiában a téglákat össze¬ tapasztó habarcsként hasznosította. Évezredek¬ re visszanyúló történelme során be kellett érnie az állati zsiradék, a növényolaj és a faggyugyer- tyák homályos, kormozó, kellemetlen szagú fé¬ nyével. A kőolaj iparszerű kitermelése csak a múit század harmadik harmadában kezdődött, egy¬ idejűleg az amerikai Pennszilvániában és a ka¬ ukázusi Baku környékén. A kőolajból hosszú időn át csupán lámpaolajat állítottak elő, hogy "új fényt adjanak a sötétség világának" (]. D. Rockefeller). A maradékot fűtőolajként hasz¬ nosították. Mivel mindez jó üzletnek bizonyult, már az elsó fúrások eredményei alapján kitört az "olajláz", hasonlóan az aranymezők felfede¬ zését követő "aranylázhoz". Edison 1877-ben feltalálta a villamos izzólám¬ pát, ezzel fokozatosan csökkent a lárnpaolaj iránti kereslet, mégis ötven éven át a lámpaolaj maradt a főtermék. Megjelent az automobil, majd a repü¬ lőgép. A súlypont a benzinre, diesel-olajra és fűtő¬ olajra helyeződött át. Kitört az első, majd ennek befejezése után, alig21 évvel később a még borzal¬ masabb második világháború. A nyertesek mind¬ két világégésben "olajhullámok hátán" (Lord Cur- zon) érték el a végső győzelmet. Bebizonyosodott, hogy az olaj hatalom. A sugárhajtású repülőgépek Hírek, ismertetések 157 elterjedésével ismét megnőtt a lámpaolaj (kerozin) iránti kereslet Az Amerikai Egyesült Államokban 1870-ben 47 kőolajmezőből 685 000 t kőolajat termeltek ki. A kőolajipar másik "bölcsőjében": Oroszor¬ szágban 1874-ben 82 000 tonnát hoztak felszín¬ re. Ma már nevetséges számok, hiszen a kőolaj¬ ban gazdag közép-keleti országokban egyetlen kút képes ezeknek a mennyiségeknek egy év alatt a kétszeresét kitermelni. Mégis 1883-ig az Egyesült Államok elégítette ki a világ kőolaj igényének több, mint 80 %-át. Ezek a ma "ne¬ vetségesnek" tűnő, mennyiségek hatalmas va¬ gyonokat alapoztak meg és útjukra indították az egész világot behálózó multinacionális vál¬ lalatokat. Ez a reménybeli gazdagság volt az, ami a kő¬ olajkutatás hőskorában emberek tízezreit von¬ zotta a vad, lakatlan területekre, a vadnyugatra és a távolkeletre, a sivatagokba, prérikre és őser¬ dőkbe. A kőolajmezőket az igazi vállalkozók mellett ellepték a gyors meggazdagodásra vᬠgyó kalandorok, szélhámosok és az emberiség egyéb vámszedői. A szerzőt idézve: "A kőolajipar születésétől fogva kaotikus dzsungelhez hasonlított, ahol a dzsungel törvényei érvényesültek. Nem volt mentes az erőszaktól, megvesztegetésekről, zsa¬ rolástól, 180°-os politikai pálfordulásoktól. Való igaz, hogy a nagy kőolajvállalatok megteremtői nem riadtak vissza a piszkos eszközöktől sem, ha érdekeik úgy kívánták. Igyekeztek az etikai normákat céljaiknak megfelelően átírni, mert bennük volt a kincskeresők erőszakos célratö¬ rése és gyakran mindent egy lapra feltevő koc¬ kázatvállalása. Mégis a megszámlálhatatlan ka- iadorból csak azok érvényesültek, akik képesek voltaik a káoszt olajozottan, símán és hatéko¬ nyan működő szervezetté alakítani”. A világ kőolajtermelése a második világhábo¬ rú végén (1945) 362 millió tonna volt. Az ipar- szerű kitermelés kezdetétől (1859) 86 év alatt érte el ezt a szintet. A következő 34 év alatt az 1945. évinek közel tízszeresére emelkedett és 1979-ben 3251 millió tonnával tetőzött. További hatványozott emelkedését megállította az arab¬ izraeli háborúk által kiváltott kétszeres "árrob¬ banás”, ami által a kőolaj egyszer és minden¬ korra megszűnt olcsó energiaforrás lenni, taka¬ rékosságra kényszerítve az emberiséget. Ehhez az is hozzájárult, hogy a világ jelenleg ismert kitermelhető készleteinek 80 %-a nyolc ország földjében van, ezen belül pedig 60 %-át öt mu¬ zulmán ország földje rejti. Az exponenciálisan emelkedő kőolaj igény ki¬ elégítése megkövetelte a kutatás óriás mértékű fo¬ kozását és a kutatás eszköztárának - ezen belül a geofizikai módszereknek - hihetetlen mérvű fej¬ lesztését, amiben az ötvenes évek közepétől az elektronikának jutott a főszerep. A huszas években Eötvös Lóránd torziós mérlege volt egyik legfon¬ tosabb eszköze a geofizikai kutatás megindulásᬠnak. Sajnos azóta a magyar tudomány többé nem tudott hozzájárulni az egyre tökéletesebb eszkö¬ zök fejlesztéséhez, de kivette részét Kína kőolaj¬ kincseinek feltárásában és eredményesen járult hozzá néhány kőolajban gazdag arab országban a felsőfokú kőolajipari szakember-képzés bevezeté¬ séhez, valamint - szerényebb mértékben - a kő¬ olajipar fejlesztéséhez. A könyv 24 fejezetéből 22 fejezet ismerteti a kőolaj szerepét az 6- és középkorban, az ipar¬ szerű kitermelés kezdetét az Egyesült Államok¬ ban és Oroszországban, a kőolajért és a piaco¬ kért folyó késhegyre menő küzdelmet, a kőolaj- kutatók útját az amerikai prériktől a sivatago¬ kon, trópusi őserdőkön, a jeges tundrákon, Kína végtelen tájain át a tengeralatti lelőhelyek fel¬ tárásáig. Bemutatja a kutatási engedélyek (koncesszi¬ ók) feltételeinek változását, a fejlődés hosszú és drámai útját, amelyet az elmaradott, fejletlen, de kőolajban rendkívül gazdag országoknak vé¬ gig kellett járniuk, hogy a természettől kapott kőolaj- és földgázkincsük tényleges tulajdono¬ saivá válhassanak, igaz, mindez a multinacio¬ nális kőolajvállalatok közreműködésével tör¬ tént, hogy végül is felismerve a közös érdeke¬ ket, kéz-a-kézben biztosíthassák a világ egyre növekvő kőolaj-éhségének csillapítását az orosz utódállamok, az amerikai államok és az Észa¬ ki-tenger kőolajkincseinek kiaknázásával egye¬ temben, miközben drámaian megváltozott a külföldi koncessziósok és a kőolajat birtokoló államok kapcsolata. A két utolsó fejezet a magyarországi kőolaj¬ kutatás nem kevésbé drámai, ellentmondások¬ kal, személyi torzsalkodásokkal, politikai erő¬ szakkal terhes, csalódásokban, de mindinkább sikerekben gazdag történetével foglalkozik. Az Angol-Perzsa Olajvállalat és a Kincstár sikerte¬ len kutatásai után az amerikai EUROGASCO, illetve annak leányvállalata: a Magyar-Ameri¬ kai Olajipari Rt. (MAORT) 1933-1948 között fel¬ tárta a jelenleg ismert kitermelhető készletek 6%-át Dél-Zalában, illetve Európa legnagyobb széndioxid-gáz lelőhelyét a Kis-Alföldön. A töb¬ bi az állami vállalatok keretében dolgozó ma- 152 Földtani Közlöny 126/1 gyár szakemberek munkáját dicséri. Ők a mes¬ terséget külföldi munkatársaiktól, valamint ön¬ képzés útján, később pedig néhányan közülük szovjet egyetemeken sajátították el. Ismeretei¬ ket, tapasztalataikat sikeresen alkalmazták, il¬ letve adták tovább munka közben - majd 1950- től már szervezetten az egyetemek keretében - a felnövekvő nemzedéknek. Közös erőfeszítése¬ ik eredményeként sikerült 94 millió tonna ki¬ termelhető kőolajat, 260 milliárd m 3 földgázt és további nagymennyiségű széndioxid gázt fel¬ tárni. Mindezek túlnyomó hányada "az Alföld aranykalászt ringató rónasága" (Eötvös L.) alatt rejtőzik, noha az ötvenes évek derekán borúlátó közgazdászok igyekeztek az alföldi kutatást re¬ ménytelennek bélyegezni és folytatását meg¬ akadályozni. A magyar kőolajipar állami szervezete: az Or¬ szágos Kőolaj és Gázipari Tröszt (OKGT) az or¬ szág legjobb, legeredményesebb vállalata volt az utóbbi tíz éven át 1992-ig. A könyv nagy erénye, hogy a kőolaj törté¬ netének eseményeit dokumentáltan, tárgyilago¬ san, az igazság kendőzetíen feltárására törekedve tárgyalja rámutatva a nagyhatalmak ismétlődően végzetes politikai hibáira és a kis országoknak jo¬ gaik védelméért, érvényesítéséért folytatott küz¬ delmeire. Ez vonatkozik a kőolaj történetének ma¬ gyarországi szakaszára is, amelynek ismertetése mentes a korábban fel-felbukkanó nacionalista frᬠzisoktól, egyes magyar szakemberek szerepének soviniszta túlértékelésétől. Végezetül a szerző kiemeli, hogy a szénhid¬ rogének olyan fogyó anyagok, amelyeknek ter¬ mészetes pótlódása több millió évet igényel. Va¬ lószínű, hogy a véges készletek a mértéktelen fogyasztás következtében a nem is olyan távoli jövőben kimerülhetnek. Ezért mielőbb gondoskodni kell a pótlásukra, helyettesítésükre minden területen alkalmas, de jóval környezetkímélőbb új energiaforrásokról. A ma embere számára is sok tanulságot tar¬ talmazó, tudományos alapossággal, de mégis élvezetes, olvasmányos stílusban megírt könyv hézagpótló. Kókai János KÓKAY József - Magyar Imre: Elmosta-e az evolúciót az özönvíz? A neokreácionista csapda Christíanus - O. M. C., Budapest - Becs, 1995. Ez a két jól ismert geológus kollegánk által írt könyv azokra az utóbbi időkben megjelent kiad¬ ványokra kíván válaszolni, amelyek a bibliai te¬ remtéstörténet és az özönvízről való leírás szósze¬ rinti értelmezése alapján kétségbe vonják a földtan és az őslénytan alapvető megállapításait. A munka egyáltalán nem akar támadás lenni a keresztény hit ellen, ellenkezőleg, a szerzők hívő keresz¬ ténynek vallják magukat, és a könyvet római ka¬ tolikus egyházi kiadó jelentette meg. A könyv első részében azok közül a folyama¬ tok közül sorolnak fel néhányat, amelyek olyan hosszú ideig tartanak, hogy semmiképp nem fémek be a hagyományos bibliai felfogás sze¬ rint a világ teremtése óta eltelt néhány ezer éves időtartamba. Ilyenek például a felszíni lepusz¬ tulás, a folyóvízi erózió, a jégárak munkája, a tengeri és szárazföldi üledékképződés, üledé¬ kes és vulkáni szakaszok többszöri váltakozása, a tektonikai mozgások (ez utóbbira - az egyik szerző munkásságát ismerve érthető módon - a Várpalotai-medence példáját hozzák fel). Kü¬ lön kitérnek a radiometrikus kormeghatározás¬ ra mint a neokreácionista támadások egyik ked¬ velt célpontjára. Ezután kerül sor a tulajdon¬ képpeni klasszikus vitatémának, az élővilág evolúciójának tárgyalására, ahol néhány jól is¬ mert, vagy egyértelműen értelmezhető példát hoznak fel a fajok változására a földtörténet fo¬ lyamán, valamint az átmeneti tagok létezésére. A könyv második részében főleg az özönvízre alapozott elméletek képtelenségeit cáfolják. A neokreáciomsták nagyon sok olyan földtani je¬ lenséget a bibliai özönvízzel igyekeznek meg¬ magyarázni, amelyek egy katasztrofális gyors árvízzel semmiképpen sem hozhatók összhang¬ ba. Ilyenek pl. a korallzátonyok, vagy a száraz¬ földi élővilág legnagyobb részének túlélése, a legtöbb ősmaradvány beágyazási módja, a széntelepek keletkezése stb. Végül néhány általános tanulságot fogalmaz¬ nak meg. A hit és a természettudományos gon¬ dolkodás viszonyáról Prohászka O., Ober- feank F. és Nyíri T. véleményét ismertetik rész¬ letesen, kár, hogy a kérdésben talán legilletéke¬ sebb Teilhard de Chardin nevét szinte csak Hírek, ismertetések 153 megemlítik. Figyelmükbe ajánlanám még Boly- ki János budapesti református teológiai tanár munkásságát is. A neokreácionizmust értékelve elismerik, hogy annak hívei sokszor "frissen megtért keresztények, olyan emberek, akiknek egész korábbi élete alaposan megváltozott a Jé¬ zussal való találkozástól", tehát a Bibliát érthető módon nagyra értékelik. Ugyanakkor vannak olyan állítólagos szakemberek, akik e jóhisze¬ mű, de ezen a szakterületen járatlan emberek tudatos félrevezetésére törekednek. Ezekkel kapcsolatban felteszik a jogos kérdést: vajon "Is¬ ten országa építhető-e hazugsággal, vagy nem"? A könyv Függelékben közli TuraY Alfréd, a szegedi Hittudományi Főiskola rektora "Az em¬ ber evolúciója katolikus szemmel" című írását. A sok értékes teológiai gondolat közül itt csak egyet szeretnék kiemetni, Szent Ágoston taní¬ tását a teremtésről. Szerinte Isten sok minden¬ nek csak a lehetőségét, a "csíra-eszméjét" (ratio seminalis) teremtette meg, hogy azok később, alkalmas időben és feltételek között kibonta¬ kozzanak. Eszerint a földtörténetet és benne az élővilág fejlődéstörténetét felfoghatjuk úgy, mint az anyagba beleteremtett isteni program kibontakozásának elénk táruló történetét. Ezen az alapon a bibliai teremtéshit és a természet történetéről való ismereteink nem kerülnek egymással ellentétbe. Ez a könyv fő mondani¬ valója. VicziÁM István Útmutató a Földtani Közlöny szerzői számára A Földtani Közlöny csak eredeti, új tudományos eredményeket tartalmazó (magyar, illetve angol nyelven még meg nem jelent) közleményeket fogad el. Eseti megítélés alapján a szerkesztőbizottság összefoglaló jellegű cikkek közléséhez is hozzájárulhat. Az elsődleges cél a hazai földdel foglalkozó, vagy ahhoz kapcsolódó tárgyú cikkek megjelentetése. A szerkesztőbizottság elfogadhatja közlésre magyar vagy külföldi szerző külföldi tárgyú cikkét is. A kéziratok lehetnek: értekezések, rövid közlemények, könyvismertetések, vitairatok. Ez utóbbiak a vitatott cikkek megjelenésétől számított hat hónapon belül küldhetők be. Ez esetben a szerzők lehetőséget kapnak arra, hogy válaszukat a vitázó cikkei együtt jelentessék meg. A tanulmányok maximális összesített terjedelme 25 nyomdai oldal (szöveg, ábra, tábla). Ezt meghaladó tanulmányok csak abban az esetben közölhetők, ha a szerző a különbözet térítésére kötelezettséget vállal. A tömör fogalmazás és az állításokat alátámasztó adatszolgáltatás alapkövetelmény. A mindenkori tényleges nyomtatási költség 2/3-ának megfelelő pénzügyi támogatás esetén a szakmailag megfelelő minőségű cikk vagy önálló kötet közreadási preferenciát élvez. A folyóirat nyelve magyar és angol. A közlésre szánt cikk bármelyik nyelven benyújtható, mindkét esetben magyar és angol összefoglalással. Az angol változat vagy összefoglalás az elfogadás után is elké¬ szíthető, és ez a szerző feladata. A magyar (és/vagy angol) nyelvű kéziratot három példányban kell a technikai szerkesztőhöz eljuttatni. Az egyik példányhoz tartozó illusztrációs anyag nyomdakész rajz vagy ezzel azonos minőségű fénymᬠsolat, 111 fényes felületű, kontrasztos fénykép legyen. A másik két példányhoz tartozó anyagok lehetnek jó minőségű másolatok is, lehetőleg a véglegesnek elképzelt méretben. Előnyt élveznek a lektorálás és javítás után mágneslemezen visszaküldött kéziratok. (Néhány éves át¬ meneti periódus után a jelenleg csak javasolt megoldás követelménnyé válik.) A lemezhez egy kinyomtatott példányt kell mellékeni, amelyen a szövegszerkesztő programmal le nem írható jelek, ékezetek, egyenletek egyértelműen jelölve vannak. jelenleg IBM-kompatibilis személyi számítógépen bármely szövegszerkesztőből ASCII kódban (DOS Text Only) kimentett változat benyújtható, de elsősorban a Word változatok használata javasolt. A lemezen fel kell tüntetni a szövegszerkesztő program típusát és verziószámát. A kézirat részei (kötelező, javasolt): a) Cím g) A téma kifejtése - megfelelő alcím alatt (diszkusszió) b) Szerzó'(k), postacímmel h) Eredmények, következtetések i) Köszönetnyilvánítás j) Hivatkozott szakirodalom k) Ábra-, táblázat- és fényképmagyarázatok l) Ábrák, táblázatok és fényképtáblák Az ábrákat arab, a táblázatokat és a fényképtáblákat külön-külön római számok jelölik. Az ábrák betű¬ mérete a végleges méretre való kicsinyítés után legalább 1,5 mm, a vonalvastagság 0,1 mm legyen. Kívᬠnatos, hogy az ábra eredeti mérete legalább 30%-kal haladja meg a közlés méretét. A fényképtáblákat kartonra ragasztva, a végleges tükörméretben (126xl96mm) kell elkészíteni. Kihajtós táblázat nem, kihajtós térkép is csak indokolt esetben, a szerkesztőbizottság döntése alapján fogadható el. Színes térkép vagy íényképtábla csak a szerző költségén közölhető. A cikk elfogadása esetén a nyomdakész rajzok előállítása a szerző feladata. Az irodalomjegyzék tételeire a szerző nevével és a megjelenés évszámával lehet hivatkozni az alábbi példák szerint: Radócz (1974) Galácz & Vörös (1972), Kubovics et al. (1987). Példák a bibliográfiai adatok közlésére: a) cikkek: Jaskó S. 1986: A Magyar-középhegység neogén rögszerkezete. (The Neogene block structure of the Central Hungárián Rangé). - Földtani Közlöny 118/4, 325-332 (in Hungárián with English abstract). b) kötetben közölt tanulmányok: Bensőn, R.H., Gould, S.J., Smith, W.A. 1984: Perfection, continuity and common sense in hístorical geology. - In: Berggren, W.A., Van Couvering, J.A. (Eds): Catastrophes and Earth Hislory: The New Uniformitarianism. Princeton Universíty Press, Princeton, 35-75. c) könyvek: FöldváRY, G.Z. (1988): Geology of the Carpathian Region. - World Scientific, Singapore, 571 p. A folyóirat nevének rövidítése kerülendő. A horvát, román, szlovák, stb. ékezetek lehetőség szerint a lemezen is rögzítendők. Ennek hiányában a kéziraton kell egyértelműen jelölni. Cirill betűs munka esetén (ha nincs latin betűs címe) az eredeti címet, angol írásmód szerinti átírásban, szögletes zárójelben, valamint angol fordításban is meg kell adni. Az előírásoknak meg nem felelő kéziratokat a technikai szerkesztő az első szerzőnek visszaküldi. A kéziratokat a következő címre kérjük beküldeni: Piros Olga 1443 Budapest, Pf. 106. c) Összefoglalás d) Bevezetés, előzmények e) Módszerek f) Adatbázis, adatkezelés Földtani Közlöny VoL 126. 1. 1996 Tartalom - Contents Király Edit: Adalékok a délkelet-dunántúli polimetamorf aljzat megismeréséhez - New results on the research of polymetamorphk basenient of South-East Transdanubia . 1 M. Tóth Tivadar: Magas nyomású metamorfózis nyomai a Tiszai Egység amfibolitjain - Traces of hígh pressure metamorphism on the metabasaltic rocks front the Ttsfa, Eastern Hungary 25 Kalmár János: A Szilágysomlyói Magúra (Mágura gimleului, Románia) földtani felépítése - Geology of Szilágysomlyói Magúra (Mágura §imleului, Románia) . 41 Csongrádi Jenő & Tungli Gyula & Zelenka Tibor: Az utóvulkáni működés és az ércesedés kapcsolata a füzérradványi Koromhegy-Korom tetőn - Relation between the postvol- canic activitics and mineralisation in the Koromhegy-Koromtetó (Füzérradvdny) arca . 67 Mátyás János: Stable isotopic mass balance in sandstone-shale couplets: An example from the Neogene Pannonian Basin - Stabil oxigénizotóp anyagmérleg számítása agyag-hontokkó rendszerekre a Pannon-medencében . 77 KÓKAY József: Ottnangi-kárpáti diszkordancia a Várpalota melletti bántapusztaí területen (Ba¬ kony hegység) - Ottmmgian-Karpatian unconformity on the Bántapuszta arca next to Várpalota (Bakony Mts) . 89 Kókay József: Dunántúli bádeni szelvények összehasonlító rétegtani elemzése és az eusztati- kus tengerszint ingadozások - Stratigraphical analysis of Badenian sections from western Hungary (Transdanubia), comparcd to the eustatic sea-level changes . 97 Török Endre: Hazai kavicsmezők anyagának szilárdsága a halmazjellemzők tükrében - Aggregate strength of Hungárián gravels as a function of their aggregate properties 117 Hírek, ismertetések - News and reviews .. 131 tísza NYOM&fl Kft