Földtani Közlöny A Magyarhoni Földtani Társulat folyóirata Bulletin of the Hungárián Geological Society Vol. 126. Nos 2-3 Budapest, 1997 Földtani Közlöny A Magyarhoni Földtani Társulat folyóirata Bulletin of the Hungárián Geological Society Vol. 126. Nos. 2-3 Budapest ISSN 0015-542X Támogatók — Sponsors MÓL Magyar Olaj- és Gázipari Rt., Budapest MÓL Hungárián Oil and Gas Co., Budapest Kőolajkutató Rt v Szolnok Drilling Contractor and Service Company Szolnok Rotary Fúrási Rt., Nagykanizsa Rotary Drilling Co. Ltd., Nagykanizsa Primagáz-Hungária Rt., Budapest Prímagáz Hungária Industrial Commercial Company Ltd., Budapest Pro renovanda cultura Hungáriáé alapítvány, Budapest Pro renovanda cultura Hungáriáé foundation, Budapest Felelős szerkesztő és kiadó Responsible editor and publisher-in-charge Bérczi István elnök — president Technikai szerkesztő — technical editor Kaszap András A szerkesztőbizottság tagjai — Editorial board Árkai Péter, Császár Géza, Dudich Endre, Greschik Gyula, Horváth Ferenc, Kecskeméti Tibor, Mindszenti Andrea, Vörös Attila E szám lektorai voltak: Árkai Péter, Bállá Zoltán, Dudich Endre, Farkasné Siegl Ágnes, Fodor László, Földvári Mária, Galácz András, Gyarmati Pál, Kecskeméti Tibor, Magyart Árpád, Scharek Péter, Schweitzer Ferenc, Török Ákos, Turczi Gábor, Vörös Attila, Wéber Béla Kérjük a kéziratokat az alábbi címre küldjék Please send manuscripts to Magyarhoni Földtani Társulat, 1027 Budapest, Fő u. 68. Földtani Közlöny is abstracted and indexed in GeoRef (Washington) Pascal Folio (Orleans) Zentralblatt fúr Paldontoíogie (Stuttgart), Referativny Zhurnal (Moscow) and Geológiai és Geofizikai Szakirodalmi Tájékoztató (Budapest). Földtani Közlöny 126 / 2-3, 155-175 Budapest Eltemetett paleogén vulkán a Budai-hegység DK-i előterében (A Wein paleovulkán rekonstrukciója) Buried Paleogene volcano in the SE foreland of the Buda Hills (Reconstruction of Wein paleovolcano) Korpás László* - Kovácsvölgyi Sándor” (10 ábra, 1 táblázat) Abstract By the screening of the data relevant to the Preneogenic magmatic activity of the Buda Hills it was possible to distinguish four main phases, partly Mesozoic, partly Paleogene in age. The relative position of the earlier Mesozoic phase seems to be quite clear, bút its age is contraversional. Using petrological criteria Kubovics (1985) has dated this andesitic magmatité as Middle Triassic, bút the K-Ar radiometric ages published alsó by himself would permit Middle to Laté Jurassic datation too. Genesis of this magmatites and the localization of their centers are unsolved yet. The younger Mesozoic phase is represented by alkaline ultrabasites related to Laté Cretaceous Continental rifting (Horváth and Ódor 1984, Kubovics 1985, Kubovics et al. 1989, Embey-Isztin et al. 1989, WéBer 1989, Demény 1992). Tire centers of this magmatic activity are nőt known. The products of the two Paleogene magmatic phases are to be connected to a buried paleovolcano. This ringshape structure of the basement, located in the SE foreland of the Buda Hills was named as the Wein paleovolcano. We would like to express our honor to the famous researcher of the Buda Hills, to Wein György, by this given name. The paleovolcano, 16-17 km in diameter and 1500-1600 m in height was formed in an open shelf, maríné environment. Its 700-2200 m deep Central depression was interpreted as a composite collapse caldera. The early volcanic phase of 38-35Ma is characterized by explosive activity. The massive, coarse grained pyroclastic flows as products of the phreatomagmatic eruptions have deposited at the hillfoot and at the submarine slope of the paleovolcano. The laté volcanic phase of 33-32 Ma is represented by alternatíon of argillic sediments and fine grained pyroclastic fali deposits. They could be carrelated with unknown minor volcanic cones located in the submarine collapse caldera. The reconstructed paleovolcano should serve as source of the intensive, partly high temperaturehydrothermal mineralizationand oreshows known fór a long time in the Paleogene formation of the Buda Hills, Paleovolcanoes analogous in size and in age were reconstructed in the Velence Hills (Horváth I. et al. 1987, Dudko A. 1988) and in its surroundings (Ádám O. et al. 1990) nőt far from the Buda Hills. Manuscript received: 5th February, 1996 1 Magyar Állami Földtani Intézet: 1143 Budapest XIV. Stefánia út 14. 2 Magyar Állami Eötvös Lőránd Geofizikai Intézet: 1145 Budapest XIV. Kolumbusz u. 17/23. 156 Földtani Közlöny 126/2-3 Összefoglalás A Budai-hegység preneogén magmatizmusát tárgyaló irodalom értékelése alapján négy, részben mezozóos, részben paieogén fázis volt kimutatható. Az idősebb mezozóos fázis helyzete a relatív sorrendben világos, kora azonban vitatott. Kubovics I. (1985) középső triász korúnak tartja, azonban az általa közölt radiometrikus koradatok középső- felsőjura korbesorolást is megengednek. A fiatalabb mezozóos fázist felsőkréta kontinentális riftesedéshez kapcsolódó alkáli ultrabázitok képviselik (Horváth I. - Ódor L. 1984, Kubovics I. 1985, Kubovics I. et al. 1989, Embey-Isztin A. et al. 1989, Wéber B. 1989, Demény A. 1992). A két paieogén fázis kora 38-35Mé és 33-32Mé közötti és centruma a Budai-hegység DK-i előterében rekonstruált Wein paleovulkán. A tanulmány e rekonstrukció eredményeit foglalja össze. 1. Bevezetés A Budai-hegység földtani felépítésének és fejlődéstörténetének egyik megol¬ datlan kérdése a preneogén magmatizmus. Több mint 100 év telt el azóta, hogy HOFMANN K. (1871) elsőként írta le az immár klasszikus vulkanoklasztikus szelvényeket, ennek ellenére az őt követő kutatók csak részben tudták megvᬠlaszolni az alábbi kérdéseket: 1) Hány preneogén magmás fázis különíthető el és milyen korúak ezek? 2) Melyek az ezekhez tartozó magmatitoknak jellemző petrográfiai és genetikai típusa és milyen a fáciesük? 3) Hol és milyen szintekben találhatók ezek központjai? Tanulmányunkban először az erre vonatkozó ismereteket tekintjük át, majd ezt követően a Wein paleovulkán rekonstrukciójával teszünk kísérletet a feltett kérdések egy részének megválaszolására, A Budai-hegység neves kutatója, WEIN György geológus iránti tiszteletünk jeleként neveztük el Wein paleovul- kánnak a hegység DK-i előterének aljzatában felismert gyűrűalakú szerkezetet. 2. Mit tudunk a Budai-hegység preneogén magmatízmusáról? A preneogén magmatitokra vonatkozó ismereteket az elsődleges szerzők alapján tárgyaljuk és az alábbiakban összegezzük (1* és 2. ábra, I. táblázat ): 1) A felszínen és számos fúrásból ismert típusok zöme vulkanoklasztit, alᬠrendeltebben kismélységű, összetett intruzívum (szubvulkáni test), valamint kőzettelér és effuzív lávakőzet. 2) Az üledékekkel kevert durva és finomtörmelékes vulkanoklasztitok tör¬ melékanyaga: andezit, trachit és riolit. Ezek a képződmények egyrészt a felső¬ eocén formációkban (báziskonglomerátum, Szépvölgyi Mészkő), másrészt a fel¬ sőeocén/alsóoligocén formációkban (Budai Márga, Tardi Agyag) találhatók. A báziskonglomerátumra, továbbá a Szépvölgyi Mészkőre és a Budai Márgára a durvatörmelékes vulkanoklasztitok uralkodó volta a jellemző, míg a Tardi A kritikát és a tanácsot megfogadva az ábrákat lecseréltük és rétegoszlopot is elhelyeztünk köztük KorP/Ís L. - KovAcsvűlgyi S.: Eltemetett paleogén vulkán 157 Agyagban kizárólagosan csak finomtörmelékes vulkanoklasztitok találhatók. Az idősebb vulkanoklasztos rétegcsoport kora a magnetosztratigráfiai vizsgᬠlatok (KORPÁS et al. 1995) alapján 38-35Mé, míg a fiatalabb vulkanoklasztos rétegcsoport kora BALOGH K. (1985), NAGYMAROSY A. et al. (1986) DUNKL I.- NAGYMAROSY A. (1992) adatai alapján mintegy 33-32Mé. A tárgyalt vulkanoklasztitokat KOCH A. (1908), SZÉKYNÉ FUX V. - Barabás A. (1953), Wein Gy. (1977) kétfázisú, felsőeocén/alsóoligocén vulkanizmus, míg Hofmann K. (1871), Pávai Vájná F. (1912), Székyné Fux V. (1957) egyfᬠzisú, felsőeocén vulkanizmus termékeként értelmezte. 3) Az ezekhez tartozó, részben tengeri környezetű vulkáni központokat Hof- MANN K. (1871) és KOCH A. (1908) a Budai-hegység közvetlen környezetében, ezen belül Budaörs környékére valószínűsítette. Ezzel a korán kialakult felfo¬ gással szemben Székyné Fux V. - Barabás A. (1953), Székyné Fux V. (1957) a vulkanoklasztitokat a Velencei-hegységben és a Budai-hegységtől északra (a Börzsöny központi részén) feltételezett vulkáni központokból származtatta. A későbbi kutatók (HORVÁTH I. et al. 1987, DUDKO A. 1988, Ádám O. et al. 1990, DUNKL 1. - NAGYMAROSY A. 1992) pedig a velencei-hegységi központok mellett Vál és Sári körzetében jelöltek ki újabbakat. 4) A szórványos felszíni előfordulásokból (Nagykopasz, Szarvas-árok, Buda- liget) és néhány fúrásból (a Mecseki Ércbányászati Vállalat Nagykovácsi 4. és 6. sz. fúrása, a Budaörs 1. sz. fúrás, a Budafok 1. sz. fúrás, a Diósd 1. sz. fúrás és a Budakeszi 1. sz. térképező fúrás) megismert szubvulkáni és effuzív lá- vak_zetekre vonatkozó, ellentmondásos adatokat a következőkben összegez¬ zük: a) A MÉV kutatófúrásaiból Gerzson I. - WÉBER B. (1960) által biotitos tufa¬ ként, majd WEIN Gy. (1977) által biotitos telérkőzetként leírt típusról HORVÁTH I. és munkatársai az általuk végzett részletes földtani és geofizikai térképezés, fúrásos kutatás, valamint anyagvizsgálat alapján (Horváth I, - ÓDOR L. 1984, HORVÁTH I. et al. 1985) megállapították, hogy: - az ÉÉNY-DDK-i csapású, néhány m - néhány lOm széles telérek és telér- rajok az alkáli ultrabázitok karbonatitos (beforsit-monchiquit) típusába tar¬ toznak, - koruk a Velencei-hegységbeli analógiák alapján felsőkréta, - s képződésük felsőkréta kontinentális riftesedés eredménye. Felfogásukkal közel egyező genetikai képet vázolt és 64,1+2,4 Mé K-Ar koradatot közölt WÉBER B. (1989) a nagykovácsi MÉV fúrásokban feltárt "biotititról". b) Ezen alkáli ultrabázitok lamprofír telérjét írták le KUBOVICS I. et al. (1989) a budaligeti kőfejtőből. Az általuk közölt K-Ar módszerű radiometrikus korok 61,5-67,0 Mé közöttiek, 64,0 Mé javasolt korral. EMBEY-ISZTIN et al. (1989) ugyan¬ ezt az előfordulást olivines piroxénbazalt összetételű effuzív lávakőzetként do¬ kumentálta és minimális K-Ar radiometrikus korát 57,9+2,2 Mé-ben adta meg. c) Az alkáli ultrabázit asszociációhoz sorolta KUBOVICS I. (1985) a Budaörs 1. sz. fúrásban feltárt idősebb andezit(látit)telért metsző két alkáli bázit mikrote- lért. Ez utóbbiak BALOGH Kadosa által meghatározott radiometrikus kora: 39,6±2,2 Mé, illetve 35,0±2,0 Mé. Ugyancsak idetartozik a Diósd. 1 sz. fúrás 158 Földtani Közlöny 126/2-3 Korpás L. - Kovácsvölgyi S.: Eltemetett paleogén vulkán 159 alsótriász képződményeit harántoló két ankerites karbonatit telér is (Horváth I. személyes közlése). d) Az irodalmi adatok tükrében (Nagy E. et al. 1967, WEIN Gy. 1977, KUROVICS I. 1985) vitatott, s máig sem tisztázott a Budaörs 1. sz. fúrásban feltárt ande- zit(látit) test genetikája és kora. Szubvulkáni fáciesét az elvégzett anyagvizsgᬠlatok is igazolták (KUBOVICS I. 1985), azonban koráról megoszlanak a vélemé¬ nyek. NAGY E. et al. (1967) és WEIN Gy. (1977) a felsőeocénbe sorolta, míg KUBOVICS I. (1985) petrogenetikai alapon középső triász korúnak tartja. Az in¬ nen származó két minta radiometrikus kora (BALOGH Kadosa in KUBOVICS I. 1985): 140±5,0 Mé, illetve 168,0±6,0 Mé. 1. ábra. A Budai-hegység és DK-L előterének elvi rétegoszlopa. Jelmagyarázat: A) 1. márga, 2. dolomit, 3, dolomit, dolomárga, tűzköves dolomit, tűzköves mészkő, mészkő, 4. dolomit, 5. mészkő, dolomit, 6. mészkő, 7. bauxit, 8. báziskonglomerátum, 9. mészkő, 10. márga, 11, homokkő, 12. agyag, 13. agyagmárga, 14. homok, 15. kavicsos homok, 16. homok, homokos mészkő 17. tarka agyag, homok, kavics, 18, mészkő, homokos, kavicsos mészkő, 19. agyagmárga, márga, mészkő, 20. homok, kavics, 21. agyagmárga, 22. édesvízi mészkő, B) A rétegoszlop paleogén szakaszának részlete. 1. báziskonglomerátum, tömeges és durvatörmelékes vulkanoklasztikus anyaggal, 2. mészkő, kevés vulkanoklasztikus homokbetelepüléssel, 3. márga, vulkanoklasztikus közbetelepülésekkel, 4. agyag, andezittufa betelepülésekkel, 5. homokkő, 6. agyagmárga Fig. 1. Synthetic stratigraphic chart of the foreland SE, Buda Hills.Cap lions: A) 1. Mari, 2. Dolomité , 3, Dolomité, dotomarl, cherty dolomité, cherty limestone, limestone, 4. Dolomité, 5. Limestone, dolomité, 6. Limestone, 7. Bauxite, 8. Basal conglomerate, 9. Limestone, 10. Mari, 11. Sandstone, 12. Clay, 13. Süt, 14. Sand, 15. Sand with gravel, 16. Sand, sandy limestone, 17. Variegated clay, sand, gravel, 18. Limestone, sandy limestone with gravel, 19. Silt, mari, limestone, 20. Sand, gravel , 21. Síit, 22. Travertine. B) Detailed Paleogene section of the stratigraphic chart. 1. Basal conglomerate with massive and coarse grained volcanoclastites, 2. Limestone with few lenses ofvolcanoclastic sand, 3. Mari with intercalations of volcanoclastic sand. 4. Clay with layers of andesite-tuff 5. Sandstone, 6. Silt A Budai-hegységi preneogén magmatitok radiometrikus kora 160 Földtani Közlöny 226/2-3 \D 00 o\ § < s u < in __ 00 £ 2 á . Cu O on ca i—( P . « < 00 o C?\ Dá ^ < CB 2 > ü < 2: i « 2 D . Ű 2 oC o 00 ^ ON g e o > T3 Q\ 0° Ch V) Hi >, . 60U "? 3 *3 c_h 13 M 3 I pa . pj X> tn 2 (J ^ é 2 BQ —^ P 04 ^ CT) in M oo ^ cr> 'S p §o5 c Q 3 x JT-i CTi oo . - cr> E « G *G w G 03 JT W Bj > Cl> ^ ■*- , a w Si CQ s 2 cu w Ai * -g rs •** 00 H-~ O >> O' M bo 'CU t/l - , bOS a> cn ^ ' ' rtS TJ ■ g ^ g-s > ctí s tí '■& _ be c o f S‘ 2 ex 162 Földtani Közlöny 126/2-3 e) Az egyetlen, eddig ismert kismélységű, összetett intruzív (szubvulkáni) testet a Budafok 1. sz. fúrás tárta fel. Az itt harántolt többszáz méter vastag szubvulkáni andezitre az oligocén Hárshegyi Homokkő települ, míg a szub¬ vulkáni test alsó szakaszát üledékes-vulkanoklasztikus betelepülések tagolják. Ezen üledékes-vulkanoklasztikus képződmények pedig, hasonlóan a Budaörs környéki felszíni szelvényekhez, a középső triász Budaörsi Dolomitra települ¬ nek. Ezekből a vulkáni képződményekből anyagvizsgálatok nem készültek. A fentieket összefoglalva: a Budai-hegység területén napjainkig legalább négy preneogén magmás fázis nyomai dokumentáltak. Ezek közül kettő minden bi¬ zonnyal mezozóos, kettő pedig paleogén korú. Az idősebb mezozóos fázis terméke a Budaörs 1. sz. fúrásban feltárt teléran- dezit és a budaörsi Kálvária-hegyről leírt andezitklasztok egy része. Ezeket az andeziteket az adatközlő szerzők (KUBOVICS I. 1985, HORVÁTH E. - TARI G. 1987) középső triász korúnak tartják, bár az általuk közölt radiometrikus kor¬ adatok 168-140 Mé közöttiek (középső-felsőjura). Ezeknek az andeziteknek ge¬ netikája, s a hozzájuk tartozó centrumok helye tisztázatlan. A fiatalabb mezozóos fázis termékei a kontinentális alkáli ultrabázitok (Nagy¬ kopasz, Szarvas-árok, Budaliget, budaörsi Kálvária-hegy, Nagykovácsi 4. és 6. sz. MÉV fúrás, Budaörs 1. sz. fúrás. Budakeszi 1. sz. térképező fúrás, Diósd 1. sz. fúrás). Ezek ÉÉNY-DDK-i csapású karbonatitos telérkőzetei és alkáli bazal- tos effuzív lávakőzetei felsőkréta kontinentális ríftesedéssel kapcsolatosak (Horváth I. - Odor L. 1984, Horváth I. et al. 1985, Kubovics I. et al. 1989, Embey Isztin A. et al. 1989, WÉBER B. 1989, DemÉNY A. 1992). Korbesorolásukat 61,5-67,0 Mé (Kubovics I. et al. 1989), 72,5±8,0 Mé (HORVÁTH E. - TARI G. 1987), 57,9±2,2 Mé (EMBEY ISZTTN A. et al. 1989), 64,1±2,4 Mé (Wéber B. 1989) és 60,0- 68,0 Mé (DEMÉNY A. 1992) közötti radiometrikus adatok támasztják alá. A fázis felszíni és felszínalatti centrumai eddig ismeretlenek. Az idősebb paleogén fázis termékei a hegység területén felszínen és felszín- alatt általános elterjedései, zömmel durvatörmelékes, üledékekkel kevert vul- kanoklasztitok, alárendelten kőzettelérek, illetve szubvulkáni testek. Ezek kora biosztratigráfiai (NAGYMAROSY A, 1993) és magnetosztratigráfiai (KORPÁS L. et al. 1995) adatok alapján felsőeocén, felsőeocén/alsóoligocén. Ennek szubvulkᬠni centrumait WEIN Gy. (1977) magában a Budai-hegység aljzatában, míg a szubaerikus vagy szubmarin vulkáni felépítményeket HOFMANN K. (1871) és Koch A. (1908) Budaörs környékén vélte megtalálhatónak. Velük szemben Székyné Fux V. - Barabás A. (1953), Székyné Fux V. (1957), Ádám O. et al. (1990), ezeket a vulkáni központokat a Budai-hegység távolabbi környezetében (Velencei-hegység, Börzsöny, Vál) jelölte ki. E fázissal leginkább korrelálható 35,0 Mé és 39,6 Mé közötti radiometrikus koradatokat, eltérő értelmezéssel ugyan, közölt KUBOVICS I. (1985), valamint HORVÁTH E. - TARI G. (1987) a Bu¬ daörs 1. sz. fúrásból, illetve a budaörsi Kálvária-hegy szelvényéből. A fiatalabb paleogén fázis üledékekkel váltakozó, finomtörmelékes, krisztal- loklasztos, biotitos andezittufái a Budai-hegységben számos feltárásból és fú¬ rásból ismert Tardi Agyaghoz kötődnek. Koruk biosztratigráfiai (NAGYMAROSY A. 1993) és magnetosztratigráfiai vizsgálatok alapján alsóoligocén. K-Ar mód- Korpás L. - Kovácsvölgyi S.: Eltemetett paleogén vulkán 163 szerrel meghatározott radiometrikus koruk 32,1-32,4 Mé (Balogh Kadosa 1985, NAGYMAROSY A. et al. 1986), míg a fission-track módszerrel megállapított koruk 32,45 Mé körüli (DUNKL I. - Nagymarosy A. 1992). A hozzájuk tartozó vulkáni centrumokat ugyanezen szerzők (1992) a Velencei-hegységben, valamint Sári térségében jelölték ki. A következkőben a paleogén fázis vulkáni rekonstrukcióját kíséreljük meg. A rekonstrukció során - Hofmann K. (1871) és KOCH A. (1908) felfogását osztva - abból indultunk ki, hogy a paleogén szelvényekből megismert, üledékekkel tagolt vulkanoklasztikus rétegsorok jellegzetes vulkánlábazati képződmények, ezért a ma már eltemetett paleovulkáni kúpot közvetlenül a Budai-hegység D-i vagy DK-i előterében kell keresnünk. 3. A rekonstrukció morfológiai, geofizikai és földtani alapjai A vulkáni rekonstrukcióknál általánosan alkalmazott morfológiai ismérvek egyi¬ ke a zárt vagy valamelyik irányban nyitott gyűrűs szerkezeti elemek keresése. A pretercier képződmények felszínének elemzése (3. ábra) alapján az így kijelölhető, kissé lapított, ellipszis alakú, DK-i irányban nyitott, megszakított gerincív átmérője 14—16 km. A Wein paleovulkán kalderaperemeként értelme¬ zett roncsolt gerincív egyetlen felszíni előfordulása a Gellért-hegy. A gerincív belsejében legalább kétlépcsős leszakadással mutatkozó morfológiai süllyedék legmélyebb pontja eléri a tengerszint alatti -2000 m-es mélységet. így a szómmá pereme és a morfológiai depresszió mélypontja közötti relatív szintkülönbség mintegy 700-2200 m között változik. Ezt a szintkülönbséget összetett, besza- kadásos kaldera szerkezet jellegzetes morfológiai bélyegének tekintjük. Ezt a gerincgyűrűt a Bouguer anomália térképre (4. ábra) illesztve felismer¬ hetők a kaldera szerkezetekre jellemző dendrites völgyhálózat morfológiai ele¬ mei. A dendrites völgyhálózatot egy ÉNY-DK irányú, a nyitott DK-i szektor felé vezető fővölgy fűzi fel. Az anomáliatérképen jól kirajzolódnak a megsza¬ kított gerincgyűrű, azaz az egykori szómmá maradványai. Kevésbé felismer¬ hetők, s szinte csak jelzésszerűen jelentkeznek a gerincgyűrűtől kifelé irányuló, meglehetősen rövid lefutású radiális völgyhálózati elemek. Ezeket az egykori vulkáni kúp külső lejtőmaradványaira utaló morfológiai bélyegeknek tekintjük. A gravitációs szűrt, maradék anomália tér képen (5. ábra) még kifejezettebben jelentkeznek az előbb vázolt vulkánmorfológiai egységek, míg a szerkesztett tömbszelvény (6. ábra) plasztikusabbá teszi ezt a képet. Az ÉK-DNY irányban mért gravitációs szelvényen a szerkezet markáns, azonban annak a fúrásos és a szeizmikus adatokkal összhangban álló méretezésére vonatkozó hatószámí¬ tások eredménytelenek voltak. A földmágneses AZ anomáliatérkép (7. ábra ) a vulkánmorfológiai egységek kijelölésére nem használható fel, mivel a nagyváros zavaró mágneses hatói kö¬ vetkeztében méréseket nem végeztek. Nem voltak értelmezhetők a szerkezet egészének, illetve a szómmá K-i szegélyének kijelölésére irányuló, s a nagyvᬠroson belül még mérhető földmágneses szelvényeink sem. 164 Földtani Közlöny 126/2-3 3. ábra. A Budai-hegység és környéke harmadidőszaki medencealjzatának szerkezeti vázlata (Korpás L. 1994). Jelmagyarázat: 7. bauxit, bauxitos agyag, 8. képződmény határa, 9. kibúvás, 10. regionális rétegdőlés, 11. balos vető, 12. jobbos vető, 13. feltolódás, 14. boltozattengely, 15. az aljzat szintvonala: m a tenger szintjéhez viszonyítva, 16. a Wein paíeovulkán kúpjának maradványa, 17. fúrás Fig. 3. Pretertiary basement map of the Buda Hills, Hungary (Korpás, L. 1994). Laté Triassic: 6. Dachstein Limestone, 5. Main Dolomité, 4. Mátyáshegy Formation. Midiié Triassic: 3. Budaörs Dolomité. Early Triassic: 2. Csopak Mari, 1. Arács Mari. 7. Bauxite, bauxitic clay, 8. Boundary of formations, 9. Outcrops; 10. Régiónál dip of strata, 11. Synistral fault; 12. Dextrái fault, 13. Reverse fault, 14. Axis of syncline, 15. Basement contourlines in m above the sea-level, 16. Conerests of the Wein paleovolcano, 17. Boreholes Korpás L. - Kovácsvölgyi S.: Eltemetett paieogén vulkán 165 4, ábra. A Budai-hegység és környékének Bouguer anomáliatérképe a morfológiai elemzés adataival. Szintvonalak mgallban Fig. 4. Bouguer anomaly map oflhe Buda Hills and íts surroundings with elements of the morphological analysis. (Kovácsvűlgyi , S. 1994) Contour lines in mgall Az eltemetett vulkán rekonstrukciója földtani alapjainak vázolásakor kissé szokatlan módszer alkalmazására kényszerültünk. Nevezetesen a lábazati és a lábazaton túli területek vulkanoklasztikus képződményeinek eloszlását vizs¬ gáltuk a Budai-hegység és D-i, valamint K-i előterének feltárt szelvényeiben (8. ábra). A vulkanoklasztikus képződmények elemzése alapján szembeötlő, hogy a felsőeocén képződmények bázisán szinte kivétel nélkül néhány 10 m vastag, tömeges, durvatörmelékes vulkanoklasztitok, azaz tufakonglomerátu¬ mok és tufabrecssák mutatkoznak, s ezek lepelként veszik körül a vulkáni kúp lábazatát. Ezek legszebb felszíni szelvényei a Gellért-hegyen és a budaörsi Kál- 166 Földtani Közlöny 126/2-3 5. ábra. A Budai-hegység és környéke gravitációs maradék anomáliatérképe a morfológiai elemzés adataival. Szintvonalak mgallban Fig. 5. Gravity residual anomaly map of the Buda Hills and íts surroundings with elements of the morphological analysis. Contour lines in mgall. The filter enhances anomalies of horizontal dimensions less than 3km. (Kovácsvölgyi, S. 1994) vária-hegyert tanulmányozhatók, az utóbbi helyen a kúptól kifelé irányuló D- DNY-i dőlésekkel. A vulkáni kúp lábazatától távolodva a tömeges, durvatör¬ melékes vulkanoklasztitokat finomtörmelékesek váltják fel, amelyeket egyre több és egyre vastagabb üledékes betelepülés szakít meg. A rendelkezésünkre álló irodalmi adatok (Hofmann K. 1871, Koch A. 1908, HORVÁTH E. - Tari G. 1987), valamint saját megfigyeléseink alapján tüntettük fel a vulkanoklasztitok észlelt maximális átmérőjét a felszíni és fúrási szelvé¬ nyekben (8. ábra). Ezeket az adatokat a vulkáni kúp törmeléklejtőjének szóródási udvaraként értelmezve megállapítható, hogy a legnagyobb, 16-21 cm átmérőjű KorpAs L. - Kovácsvölgyi S.: Eltemetett paleogén vulkán 167 Fig. 6. Bouguer anomaly block diagram of the Wein paleovolcano. (Kovácsvölgyi , S. 1994) törmelék az egykori lábazati területre (Budaörs, János-hegy) koncentrálódik, s 6-8 cm-es maximális átmérőjű kiasztok még a kúp lábazaton túli területén, nagyobb távolságban is mutatkoznak. Annak ellenére, hogy a vulkanoklasztikus szintekből leírt lávakőzetek (HOF- MANN K. 1870, KOCH A. 1908, SzÉKYNÉ Fux V. - Barabás A. 1953, SzÉKYNÉ FUX V. 1957, Ravaszné Baranyai L, in Wein Gy. 1977, Horváth E. - Tari G. 1987) kőzettani változékonysága (andezit, trachit, dácit, riolit, ignimbrit) igen nagy, ezek elsődleges előfordulásai még nem ismertek. Eddig csupán a pesterzsébeti vízkutató fúrásból írtak le bontott vulkáni kőzetet, illetve a Budafok 1. sz. fú¬ rásból ismert egy többszáz méteres vastagságú, kismélységű, összetett andezi- tes-trachitos intruzív(szubvulkáni) test. Végül a budai-hegységi hidrotermális metaszomatikus jelenségeket WEIN Gy. (1977) térképe és saját megfigyeléseink alapján értékelve megállapítjuk, hogy a metaszomatikus kőzetelváltozások (ko- vásodás, agyagásványosodás, piritesedés-limonitosodás) intenzitása, valamint az ezt kísérő hidrotermális telérásványosodás (kakit, barit, fluorit) gyakorisága D felé növekszik. A legerőteljesebb kőzetelváltozások a Gellért-hegyen, továbbá 168 Földtani Közlöny 126/2-3 7. ábra. A Budai-hegység és környéke földmágneses AZ anomália térképe a Wein paleovulkán kúpmaradványaival. Szintvonalak nT-ban Fig. 7. AZ magnetic anomaly map of the Buda Hills with the conefragments of the Wein paleovolcano. (Kovácsvölgyi , S. 1994) Contour lines in nT. Budaörs környékén (Kő-hegy, Kálvária-hegy, Odvas-hegy, Űt-hegy, Farkas- hegy, Szekrényes-hegy) figyelhetők meg. Ezek a hidrotermális metaszomatikus jelenségek a recens analógiák alapján (9. ábra ) tengeri környezetben működő aktív vulkáni kúpokra igen jellemzőek. KorpAs L . - Kovács völgyi S.: Eltemetett paleogén vulkán 169 8. ábra. A vulkanoklasztitok eloszlása a Budai-hegység és környékének paleogén szelvényeiben {Korpás L. 1994). Jelmagyarázat: 7. triász, 8. finomszemcséjű vulkanoklasztikum, 9. durvaszemcséjű vulkanoklasztikum, 10. előbbiek maximális átmérője (cm), 11. sekély intruzív (szubvulkáni) test, 12. diszkordancia, 13. negyedidőszaki képződmények, 14. a Wein paleovulkán kúpjának maradványai, 15, fúrások, 16. szelvényvonal Fig. 8. Volcanoclastic horizons in the Paleogene sections of the Buda Hills. (Korpás, L. 1994). Captions: Laté Oligocene: 1. Kiscell Clay. Early Oligocene: 2. Lower Sand, 3. Tárd Clay. Early Oligocene/Late Eocéné: 4. Buda Mari. Laté Eocéné: 5. Szépvölgy Limestone, 6. Basal conglomerate. 7. Triassic formations, 8. Fine grained volcanoclastites (tuffs and tujfsands), 9. Coarse grained volcanoclastites (tuff-conglomerates), 10. Maximum diameter of the volcanoclastites in cm, 11. Shallow intrusive (subvolcamc) body, 12. Unconformity, 13. Quaternary formations. 14. Conefragmenls of the Wein paleovolcano, 15. Boreholes, 16. Geological section 170 Földtani Közlöny 126/2-3 4, A paleovulkán felépítése és szerkezete A morfológiai rekonstrukció alapján megállapítottuk, hogy a paleovulkán szommájának átmérője 14-16 km közötti. A lábazaton mért átmérő ezzel szem¬ ben legalább 16-17 km. A rekonstruált szubaerikus kúp (10. ábra ) 1500-1600 m-rel emelkedett a tenger szintje fölé. Az összetett beszakadásos kalderának a szómmá peremén számított összegzett amplitúdója 700 és 2200 m között volt. A kissé aszimmetrikus vulkán K-DK felé néhány fokkal kibillenhetett, s ösz- szetett beszakadásos kalderája DK-i irányban eredendően nyitott lehetett. 5. A paleovulkán fejló'dési modellje A vulkanoklasztok nagymértékű változékonysága (HOFMANN K, 1871, KOCH A. 1908, Székyné Fux V. - Barabás A. 1953, Székyné Fux V. 1957, Ravaszné Baranyai L. in Wein Gy. 1977, Horváth E. - Tari G. 1987) összetett és poli- ciklikus fejlődésmenetet tükröz. Ez a leírt kőzettípusok gazdagságában (andezit, trachit, dácit, riolit, ignimbrit) és fácieseik változékonyságában (effuzív láva¬ kőzetek, kőzettelérek, kismélységű intruzív /szubvulkáni/ testek) is megnyil- Korpás L. - Kovácsvolgyi S.: Eltemetett paleogén vulkán 171 vánul. Ezt a képet tovább színezik a hidrotermális és metaszomatikus elválto¬ zást mutató kőzetek, A paleovulkán fejlődésében két jelentős fázis különíthető el. A korai fázis tömeges, durvatörmelékes vulkanoklasztikumai minden bizonnyal freatomag- matikus explózió termékei. Ezek részben magas hőmérsékletű piroklasztikus árak formájában kerülhettek a vulkáni kúp lábazatára és a lábazaton túli szub- marín lejtőjére. Ennek idejét 38-35 Mé közé tesszük. A késői fázis zömében finomtörmelékes, krisztalloklasztos, biotitos vulka- noklasztikumait összességükben tufaszórás termékének tekintjük és képződé¬ süket a paleovulkán 33-32 Mé közötti aktivizálódásával hozzuk kapcsolatba. A paleovulkán kétfázisú fejlődése az összetett beszakadásos kalderaszerkezet morfológiájában is felismerhető (2. ábra). A tengerszint alatti -1200 és -1500 m közötti lépcsőt az idősebb kaldera peremeként, míg a -1600 és -1800 m közötti lépcsőt a fiatalabb kaldera peremeként értelmezzük. Valószínűnek tartjuk, hogy a rekonstruált paleovulkáni kúp a korai fázisban, 38-35 Mé között képződött. A késői fázishoz tartozó, ennél minden bizonnyal kisebb méretű újabb vulkáni kúp rekonstrukciójára nem látunk lehetőséget. Összességében ezzel a fejlődési modellel magyarázzuk a Budai-hegység pa¬ leogén képződményeinek részben magas hőmérsékletű hidrotermális és meta- szomatikus elváltozásait, az ezeket kisérő ércindikációkat és hidrotermális ás- ványp aragenezist. A Wein paleovulkán a késői paleogén medence süllyedésével párhuzamosan fokozatosan eltemetődött. Morfológiája a 30-27 Mé között képződött prodelta üledékek (Alsó homok, Kiscelli Agyag) vastagságának változásaiban még tük¬ röződik, A 27 Mé dátumtól kezdődően a későoligocén delta és deltafront üle¬ dékek (Törökbálinti Homok) progradációja már teljesen kiegyenlített, lapos, sík térszínen ment végbe (10. ábra). Az ezt követő miocén, pliocén és negyedidő¬ szaki üledékek tovább növelték a paleovulkán betemetődését. A kontinensperemi, tengeri környezetben képződött, 16-17 km átmérőjű és 1500-1600 m magas paleovulkáni kúp legközelebbi hazai analógiáit HORVÁTH I. et al. (1987), DUDKO A. (1988) és AdáM O. et al. (1990) alapján a Velencei¬ hegység területén és Vál körzetében ismerjük. A DUDKO A. (1988) által vázolt Kelet-velencei Paleovulkán kúpátmérője 13-14 km közötti, A biosztratigráfiai és a K-Ar módszerű radiometrikus vizsgálatok alapján (DARIDÁNÉ TlCHY M. in HORVÁTH I. et al. 1987) itt is elkülöníthető a felsőeocén, illetve a felsőeocén/al- sóoligocén fázis. A korai szakasz BALOGH Kadosa (ATOMKI) mérései alapján mintegy 40-35 Mé intervallumot, a késői szakasz pedig a 33-31 Mé közötti időt öleli fel. 1 000 272 Földtani Közlöny 126/2-3 Fig. 10. Geological section and reconstruction of the W ein pakovolcano. (Korpás, L. 1994). Cap t ion s : submarine slope; maríné hillfoot; subáénál cone; 1. Permian formations. Early Triassic: 2. Csopak Mari and Arács Mari. Middle Triassic: 3. Budaörs Dolomité. Laté Triassic: 4. Mátyáshegy Formation, 5. Main Dolomité. Early Oligocene/Late Eocéné: 6. Buda Mari. Early OUgocene: 7. Tárd Clay and Hárshegy Sandstone, 8. Lower Sand. Laté Oligocene: 9. Kiscell Clay, 10. Törökbálint Sand. Early Miocéné: 11. Budafok Sand. 12. Laté and Middle Miocéné Formations, 13. Pliocene formations, 14 Volcanoclastic intercalations Korpás L. - Kovácsvölgyi S.: Eltemetett paleogén vulkán 173 6. Összefoglalás A Budai-hegység preneogén magmatizmusára vonatkozó adatokat áttekintve legalább négy fázist tartunk elkülöníthetőnek. Ezek közül kettő mezozóos, kettő pedig paleogén. Az idősebb mezozóos fázis helyzete a relatív sorrendben világos, kora azon¬ ban vitatott. KUBOVICS I (1985) ennek andezites(látitos) termékeit a középső triászba helyezi, bár az általa közölt K-Ar radiometrikus koradatok középső- felsőjura korbesorolást is megengednek. A magmatizmus genetikája tisztázat¬ lan, központjai jelenleg nem jelölhetők ki. A fiatalabb mezozóos fázis termékei a felsőkréta kontinentális alkáli ultrabá- zitok. Ezek kontinentális riftesedés eredményei (HORVÁTH 1. - ÓDOR L. 1984, Horváth I. et al. 1985, Kubovics 1. 1985, Kubovics I et al. 1989, Embey Isztln A. et al. 1989, WÉBER B. 1989, DEMÉNY A. 1992), s központjaik egyelőre még ismeretlenek. A két paleogén fázis termékeit a Budai-hegység DK-i előterében rekonstruált, ma már eltemetett Wein paleovulkán működésével hozzuk kapcsolatba. A főleg közvetett módszerekkel rekonstruált, tengeri környezetben képződött, DK felé nyitott paleovulkán átmérője 16-17 km, s tengerszint feletti eredeti magassága 1500-1600 m volt. Belsejében kettős, összetett beszakadásos kalderát mutattunk ki. Ennek a paleovulkán peremén mért összegzett amplitúdója 700-2200 m le¬ hetett. A 38-35 millió éves korai fázis ismert termékei a freatomagmatikus ex- plőzióból származó, vulkánlábazati és szubmarín lejtőn felhalmozódott, rész¬ ben magas hőmérsékletű piroklasztikus árak. A 33-32 millió éves késői fázis finomtörmelékes képződményei tufaszórás eredményei, s a beszakadásos kal¬ derában kialakult, kisebb méretű, nem rekonstruálható vulkáni centrumokból származnak. A vulkanizmust kísérő intenzív hidrotermális és metaszomatikus folyamatokkal magyarázzuk a Budai-hegység paleogén képződményeiből ré¬ góta ismert, részben magas hőmérséklető hidrotermális ásványosodást és érc¬ indikációkat. A paleovulkán a későbbi paleogén és neogén medence süllyedé¬ sével párhuzamosan fokozatosan eltemetődött, s morfológiáját a későoligocén, valamint neogén üledékek vastagságváltozásai már nem tükrözik. A Wein paleovulkán legközelebbi hazai analógiái a hasonló méretű és korú Ve- lencei-hegységbeli rekonstruált centrumok (HORVÁTH I. et al. 1987, DUDKO A. 1988). Köszönetnyilvánítás A szerzők köszönetüket fejezik ki néhai DARIDÁNÉ TlCHY Máriának, KÁZMÉR Miklósnak, HORVÁTH Istvánnak, ÓDOR Lászlónak, JÁMBOR Áronnak és ZELENKA Tibornak jobbító szándékú észrevételeikért és javaslataikért, továbbá BALOGH Kadosának munkánkat segítő értékes adatközléseiért. Köszönet illeti GYARMATI Pál és BÁLLÁ Zoltán lektort alapos és részletes bírálatáért. 174 Földtani Közlöny 126/2-3 Irodalom - References Ádám O. - Barabás A. - Bardócz B. - Bérczi I. - Brezsnyánszky K. - Császár G. - Haas J. - Hámor G. - Jámbor Á. - Horváth F. - Kassai M. - Nagy E, - Pogácsás Gy. - Ráner G. - Rumpler J. - SÍKHEGYI F. - Szederkényi T. - Völgyi L. - Zelenka T. ( 1990): Magyarország szerkezetföldtani térképe. M=l:500 000 A Magyar Állami Földtani Intézet kiadványa Balogh Kadosa (1985): K/Ar kormeghatározások a hazai eocén-oligocén szelvényekből-Őslénytani Viták, 31. pp. 43-51. Báldi T. - Nagymarosy A. (1976): A Hárshegyi homokkő kovásodása és annak hidrotermális eredete - Földtani Közlöny, 106/3. pp. 257-275. Demény A. (1992): Hazai lamprofirok karbonátjának eredete stabilizotóp vizsgálatok alapján - Földtani Közlöny 123/2-4. pp. 209-232. Dudko A. (1984): Magmás képződmények kutatása mágneses módszerrel Nagykovácsi környékén - M. Áll. Földtani Int. Évi Jel. 1982-ről, pp. 263-269. Dudko A. (1988): A Balatonfő-Velencei terület szerkezetalakulása - Földtani Közlöny, 118/3. pp. 207-218. Dunkl I. - Nagymarosy A. (1992): A new tie-point candidate fór the Paleogene timescale calibration: Fission track dating of tuff layers of Lower Oligocene Tárd Clay (Hungary) - Neues Jahrbuch Geol. Paláont. Abh. 180/3. pp. 207-218. Embey Isztin A. - Dobosi G. - Noske Fazekas G. - Árva Sós E, (1989): Petrology of a new hasalt occurence in Hungary - Mineralogy and Petrology 40. pp. 183-196. Gerzson I. - Wéeer B. (1960): Zárójelentés a Budai hegységben Nagykovácsi környékén 1956-57-58 években végzett rádiőaktív nyersanyagkutatásról. Kézirat, Magyar Állami Földtani Intézet adattára. Hofmann K. (1871): A Buda-Kovácsi hegység földtani viszonyai - Földtani Intézet Évkönyve, I. pp. 199-273. Horusitzky F. - Wein Gy. (1962): Érckutatási lehetőségek a Budai-hegységben - Bányászati Lapok, 95/11. pp. 749-753. Horváth E, - Tárj G. (1987): Middle Triassic volcanism in the Buda Mountains - Annales Univ. Sci. Budapestiensis de R. Eötvös Nőm. Sectio Geol. 27. pp. 3-16. Horváth I. - Ódor L. (1984); Alkaline ultrabasic rocks and associated silicocarbonatites in the NE part of the Transdanubian Mts. (Hungary) - Mineralia Slovaca 16/1. pp. 115-119. Horváth 1. - Ódor L. - Dudko A. (1985); Az ÉK dunántúli alkáli-ultrabázisos képződmények vizsgálata. Kézirat, M. Áll. Földtani Int. adattára Horváth I. - Ódor L. - Daridáné Tichy M. - Dudko A, - Ó Kovács L, (1987): A Velencei hegység-Balatonfő körzetének ércprognózisa. Kézirat, M, Áll. Földtani Int. adattára Kakas K. - Lányi J. - Simon A. - Szabadváry L. - Szabó M. - Szalai I. (1970): Komplex geofizikai kutatás a Dunántúli Középhegységben - M. Áll. Eötvös L. Geofizikai Int. 1969. Évi Jel. pp. 25-40. koch A. (1908): Űj adatok trachytanyagnak a budavidéki óharmadkori üledékekben való előfor¬ dulásához - Földtani Közlöny XXXVIII. pp. 249-257. Korpás L. - Lantos M. - Lelkes Gy. (1995): Integrated stratigraphy, evolution and early maríné karstification of a Laté Eocéné, Early Oligocene carbonate shelf, Buda Hílls, Hungary - Abstracts, 30th International Geological Congress, Beíjing, China, v. 2. 204. Kubovics I. (1985): Mesozoic magmatism of the Transdanubian Mid-Mountains - Acta Geol. Hung. 28/3-4. pp. 141-164. Kubovics I. - Szabó Cs. - Sólymos Gál K. (1989): A new occurrence of lamprophyre in the Buda Mountains, Hungary - Acta Geol. Hung. 32/1-2. pp. 149-168. Lányi J. (1969): Beszámoló a Budatétény környékén vízföldtani céllal végzett geofizikai mérések eredményeiről. Kézirat, M. Áll. Eötövös L. Geofizikai Int. adattára. Lányi J. (1970): Jelentés a Budakeszi-medencében 1969-70-ben végzett geofizikai kutatásról. Kézirat, M. Áll. Eötvös L. Geofizikai Int. adattára. Lányi J. (1971a): Geofizikai szakvélemény a Budapest-népligeti hévízkutató fúrás helyszínének kijelöléséhez. Kézirat, M. Áll. Eötvös L. Geofizikai Int. adattára. Korpás L. - Kovácsvölgyi S.: Eltemetett paleogén vulkán 175 Lányi J. (1971b): Jelentés a népligeti fúrás előkészítésére végzett kísérleti szeizmikus mérésekről. Kézirat, M. Áll. Eötvös L. Geofizikai Int. adattára. Nagy E. - Nagy G. - Széky P. (1967): A Budaörs - 1. sz. alapfúrás - M. Áll. Földtani Int, Évi Jel. 1965-ről, pp. 289-297. Nagymarosy A. - Takigami Y. - Balogh Kadosa (1986): Stratigraphic position and the radiometric age of the Kiscellian stratotype, Hungary - Bulletin of Liaison and Information, 6. pp, 29-32. Nagymarosy A. (1993): A magyarországi alsó-oligocén nannopíanktonja és ősföldrajzi kapcsolatai. Kandidátusi értekezés tézisei, Budapest, 9 p. Pávai Vájná F. (1912): Felső eocén kvarctrachyt (riolit) a budai Mátyáshegyen - Földtani Közlöny XLII. pp. 455-456. Renner J. - Szabó G. (1960): Jelentés a Nagy-Budapesten és környékén az 1959. évben végzett graviméter mérésekről. Kézirat, M. Áll. Eötvös L. Geofizikai Int. adattára Szabó G. (1961): Jelentés a Nagy-Budapesten és környékén az 1960. évben végzett graviméter mérésekről. Kézirat, M. Áll. Eötvös L. Geofizikai Int. adattára. Szabadváry L. 1969: Jelentés a Dunántúli-középhegység peremvidékén 1969-ben végzett geofizikai kutatásokról. Kézirat, M. Áll. Eötvös L. Geofizikai Int. adattára. Székyné Fux V. - Barabás A, (1953): A dunántúli felső-eocén vulkánosság - Földtani Közlöny LXXXin. pp. 217-229. Székyné Fux V. (1957): Adatok a dunántúli medence harmadkori vulkánosságához - Földtani Közlöny LXXXVII. pp. 63-67. Wein Gy. (1977) A Budai-hegység tektonikája. A Magyar Állami Földtani Inézet alkalmi kiadványa 76 p. Wéber B. (1962): Fhórium és ritkaföld indikációk a Budai-hegységben - Földtani Közlöny XCII. pp. 455-457. Wéber B. (1989): A Budai-hegységi Th-anomáliák - Földtani Közlöny 119. pp. 373-388. A kézirat beérkezett: 1996. 11. 5. Földtani Közlöny 126/2-3, 177-180 Budapest Egy elképzelt paleovulkán Kritikai hozzászólás KORPÁS L. és KOVÁCSVÖLGYI S. „Eltemetett paleogén vulkán a Budai-hegység délkeleti előterében" című tanulmányához An imagined paleovolcano Critical remarks to the "Buried Paleogene volcano in the SE foreland of the Buda Hills" by L. KORPÁS and S. KOVÁCSVÖLGYI Bállá Zoltán 1 Abstract The study in question is shocking in its firmness and confidency. An object is discussed in it existence of which is nőt confirmed and is rather disproved than supported by the matériái demonstrated. This statement is only related to the "paleovolcano", nőt to the Paleogene volcanism. Manuscript received: 4th November, 1996 Összefoglalás A tanulmány megdöbbentő határozottsággal és magabiztossággal tárgyal egy olyan objektumot, amelynek létezését nem bizonyítja, és amelyre vonatkozóan inkább cáfoló, mint megerősítő jellegű tényanyagot közöl. Ez a megállapítás nem a paleogén vulkanízmus fényére, hanem a kijelölt „paleovulkánra" vonatkozik. A „paleovulkán" bizonyítása a 2. fejezet feladata lenne, A választott morfo¬ lógiai kritérium - „zárt vagy ... nyitott gyűrűs szerkezeti elemek keresése"- önmagában véve nem vitatható. A kritérium domináns súlyából (a fejezet 50%- a) nyilvánvaló, hogy itt ez a fő bizonyíték. Alkalmazása inkorrekt: a morfológiai elemzést annak az aljzatdomborzati térképnek (3. ábra ) az alapján végzik, amelyben csak a Bouguer-térkép (4. ábra) figyelembevételével lehetett gerincívet szerkeszteni, de az anomáliaképet mégis úgy kezelik, mint ha annak csak meg¬ erősítő szerepe lenne, A Bouguer-térképen jól felismerhető a feltételezett gerin¬ cív É-ÉK-i cikkelye, de a Ny-DNy-i cikkely már a tényanyag nyilvánvaló „meg¬ erőszakolásával" született: itt ugyanis nem DNy, hanem enyhén ÉK felé dom¬ borodó, vagyis a gerincív szempontjából homorú szakasz látható. Az, hogy egy körharmadnyi gerincív önmagában véve vulkánszerkezeti értelemben meny- 1 Magyar Állami Földtani Intézet, H-1143 Budapest XIV. Stefánia út 14. 178 Földtani Közlöny 126/2-3 nyíre meggyőző, könnyen lemérhető ugyanazon a 4. ábrán: a tagoltabb képet mutató Budai-hegységnek akár DNy-i, akár ÉK-i oldalán egy-egy szembenéző és kb. ugyanolyan méretű és teljességű „gerincív" jelölhető ki, rnmt a DK-i előtérben, de olyan feltártsági körülmények és olyan ismeretesség mellett, hogy vulkánszerkezetről beszélni nevetséges lenne. Tételezzük fel azonban, hogy a gerincív valóban vulkánszerkezeti marad¬ vány: beszakadásos kalderaperem (4. és 5. fejezet). Milyen típusú rétegsorokat várhatunk az illető területen? Kiindulási alapunk, hogy ez a körzet a felsőeo¬ cénben besüllyedt medence volt, ahol bármilyen eocén paleovulkán jobban megőrződött volna, mint pl. az ekkor viszonylag kiemeltebb Velencei-hegység¬ ben. A szerzők által is hivatkozott kelet-velencei paleovulkán területén többszáz méter vastagságban harántoltak rétegvulkáni összletet, intruzív képződménye¬ ket és metaszomatitokat, így a helyzetéből következően jobb megtartásúnak vélhető „Wein-paleovulkán" fúrási rétegsoraiban minimum ugyanezt kellene látnunk. Ezzel szemben mit tapasztalunk? A 8. ábrán a „szommaként értelmezett roncsolt gerincívre" és azon belül a „centrumterületre" eső fúrások közül - a V-I szelvényében triász aljzatot Budai Márga fed, s a felette lévő Tardi Agyagban a jelkulcs szerint „finomszemcséjű vulkanoklasztikum" azaz lábazaton túli képződmény települ; - az Mf-1 és az Np-1 rétegsorát nem közlik, a 10. ábrán azokban „vulkano- klasztikus szakaszt" nem jelölnek; - a Pe-1 és T-l fúrásban Tardi Agyag („3") alatt „alapkonglomerátum" mi¬ nősítésű (vagyis üledékes eredetű) „durvaszemcséjű vulkanoklasztikumot" jelölnek (mindkét fúrás ebben állt le); a kettő közül a Pe-1 esik a 10. ábra szelvényére, benne a „vulkanoklasztikus szakasz" jelentéktelen vastagsᬠgú, s nemigen értelmezhető felépítményként; Az 5. fejezet 5. bekezdés szerint „a rekonstruált paleovulkáni kúp a korai fázisban, 38-35 millió év között képződött", ami a 2. fejezet 2) pont szerint a „báziskonglomerátum" és a „Szépvölgyi Mészkő" szintje. A „Wein-paleovul- kán" területén ezek zömmel nincsenek meg (kivétel egy szűk ÉNy-i cikkely), s a triász feletti rétegsor Budai Márgával kezdődik (10. ábra). A gerincívre eső négy fúrás közül három (a V-I, T-l és az Mf-1) egyenesen kizárja a korai szakaszba eső felépítmény létezését, amely a negyedik fúrás alapján is kevéssé valószínű. Az íven belüli Np-1 fúrás rétegsora a 10. ábrából ítélve az Mf-1 fúráséhoz hasonló, s mély helyzetben, ahol a posztvulkáni erózió nyilvánvalóan gyengébb, paleovulkán létezését kizáró adata még erősebb. A gerincív külső lejtőjén mélyült L-VII fúrás az egyetlen, amelyben a triász aljzat és a Szépvölgyi Mészkő között 100 m vulkanoklasztit van, de ez is finomszemcséjű, vagyis nem bizonyít felépítményt (a B-100 fúrásban, 4 km-rel a lábazaton túl egyáltalán nincs vulkánit). A kelet-velencei - hangsúlyozzuk: várhatóan lepusztultabb - paleovulkán területén megismert rétegvulkáni összletnek, intruzívumnak és metaszomatitnak semmi nyoma, ellenkezőleg: a „centrumterületen" (Np-1 fú¬ rás) a feltételezett vulkáni működéssel egykorú Budai Márgában és Tardi Agyagban még finom törmelékes vulkanoklasztit sincs (10. ábra). A szerzők a 3. fejezet 8. bekezdésében említik, hogy a Pe-1 szelvényében „bontott vulkáni Bállá Z.: Egy elképzelt paleovulkán 179 kőzet", a Bf-1 rétegsorában pedig „többszáz méteres ... intruzív (szubvulkáni) test" van. Ezek közül az első a gerincív belső lejtőjére esik, azonban a bontás jellegének és korának bizonytalansága miatt nem elég egy centrum kijelölésé¬ hez, különösen a vázolt egyéb adatokkal szemben nem. A második a megrajzolt lábazaton 3 km-rel túl van, s így viszonya a „Wein-paleovulkánhoz" minden¬ képpen kérdéses. A rétegvulkáni és intruzív képződmények hiányát pótlandó, a szerzők „a lábazati és lábazaton túli területek vulkanoklasztikus képződményeinek elosz¬ lását vizsgálták" (3. fejezet, 6. bekezdés). Szerintük „szembeötlő, hogy a felső¬ eocén képződmények bázisán szinte kivétel nélkül néhány 10 m vastag tömeges, durvatörmelékes vulkanoklasztitok, azaz tufakonglomerátumok és tufabrecs- csák mutatkoznak". 8. ábrájukon azonban ez legfeljebb a felszíni kibúvásokra, a fúrások közül pedig csak a Bf-l-re, Pe-1-21 és Bu-6-ra igaz; a paleogén bázisán lévő vulkánitok a Bu-2, Bu-3, Bö-2, D-l és H-3 fúrás jelölése szerint finom törmelékesek, s a paleogén a P-5, Vm-1, M-l, B-100 és a Róka-hegytől É-ra és ÉK-re lévő hét fúrásban üledékrétegekkel kezdődik. Ami tehát „szembeötlő", az az, hogy az értelmezéshez alapul vett jelenség nem létezik. További állítás (3. fejezet, 6. bekezdés), hogy „a vulkáni kúp lábazatától tᬠvolodva a tömeges, durvatörmelékes vulkanoklasztitokát finomtörmelékesek váltják fel, amelyeket egyre több és egyre vastagabb üledékes betelepülés szakít meg". A 8. ábrán egyetlen konkrét vonal vagy sáv sem jelölhető ki, amelyen belül ez valóban megfigyelhető lenne. A kijelölt lábazattól 3-6 km-rel Ny-ra, a Kálvária-hegytől a Látó-hegyig a felszíni kibúvásokban durva törmeléket jelöl¬ nek (nem világos: közvetlenül az aljzaton-e vagy magasabb szintben), az ettől mind a lábazat felé (Vm-1, M-l, H-3), mind az ellenkező, Ny-i hányba (Bu-2, Bu-3) eső fúrások finomtörmelékes vulkánitokat tártak fel (kivétel a Bu-6). A leírt tendenciát tehát a közölt tényanyag inkább cáfolja, mint bizonyítja. A „vulkanoklasztitok észlelt maximális átmérője" a szerzők szerint (3. fejezet, 7. bekezdés) a „lábazati területen" a legnagyobb (16-17 cm), míg „a 6-8 cm-es maximális átmérőjű kiasztok még a kúp lábazaton túli területein, nagyobb tᬠvolságra is mutatkoznak". A 8. ábrán 16-17 cm átmérő két ponton, a János-he- gyen és a budaörsi Kálvária-hegyen van feltüntetve, ettől a lábazat felé esik a kisebb átmérőjűek közül a fácánosi és a zugligeti feltárásból, a centrumterületre (!) pedig a Pe-1 fúrásból előkerült lelet. Itt is az a helyzet tehát, hogy a felismerni vélt tendencia a tényanyagból nem következik. A szerzők szerint (3. fejezet, 8. bekezdés) a Budai-hegységben „a metaszo- matikus kőzetelváltozások ... intenzitása, valamint az ezt kísérő hidrotermális telérásványosodás ... gyakorisága D felé növekszik", ezt a tendenciát azonban semmiféle tényanyaggal nem illusztrálják. Mivel az előző három felismerni vélt tendencia saját tényanyagukkal sem bizonyult alátámaszthatónak, az adott kér¬ désben a negyediket sem tekinthetjük meggyőző érvnek. A „Wein paleovulkán" létezése tehát nemcsak kétségbe vonható, hanem a szerzők által közölt tényekkel egyenesen cáfolható, ezért felépítésével és szer¬ kezetével (4. fejezet), valamint fejlődési modelljével (5. fejezet) kapcsolatban csak elvi megjegyzést teszünk. 180 Földtani Közlöny 126/ 2-3 1) A 10. ábrán a „Weirt paleovulkán" feltételezett eredeti magassága 2200 m. Helyén ma triász felszínre Budai Márga és Tardi Agyag települ (Np-1 fúrás), ami azt jelentené, hogy a szerzők szerinti korai szakaszban (38-35 millió év, 5. fejezet, 5. bekezdés) 2 km-t meghaladó vastagságban létrejött rétegvulkáni össz- let egy-két millió év alatt nyomtalanul lepusztult, méghozzá egy olyan terüle¬ ten, amely a felsőeocénben zömmel süllyedt. Ismeretes, hogy a belsőkárpáti miocén vulkánokból 10-15 millió év elteltével, többnyire emelkedőben lévő területeken is többszáz méteres vulkáni összletek maradtak meg, így a 10. ábrán tükrözött felfogás tarthatatlan. Ugyanez a helyzet a paleovulkánnak a késői szakaszban (33-32 millió év) lejátszódott „aktivizálódásával" (5. fejezet, 3. be¬ kezdés) is, amely egy kisebb méretű, újabb kúpot eredményezett (5. fejezet, 5. bekezdés), de helyén a szelvényben csak üledékes kőzetek vannak. A szerzők javára írandó, hogy ennek rekonstrukcióját meg sem kísérelték. 2) A „vulkanoklasztitok maximális átmérője" (3. fejezet, 7. bekezdés) leg¬ alábbis az „alapkonglomerátum" minősítésű kőzetekben nem csak vulkáni, ha¬ nem üledékes szállítást is tükrözhet, s eloszlása nem feltétlenül áll közvetlen kapcsolatban a vulkánok térbeli helyzetével. A 25 km körüli távolságban lévő kelet-velencei paleovulkán még elképzelhető forrásuk lehet... Hiányérzet maradhat a Bouguer-térképen (4. ábra) az értelmezés alapjául vett ívelt maximumsort illetően, de ez még nem elég indok egy a fúrási rétegsorok¬ ban nem észlelhető paleovulkán kijelöléséhez. A kézirat beérkezett: 1996. XI. 4. Földtani Közlöny 126/2-3, 181-183 Budapest Egy elképzelt paleovulkán, avagy mentségünkre legyen mondva Válasz BÁLLÁ Zoltán: "Egy elképzelt paleovulkán. Kritikai hozzászólás KORPÁS L. és KOVÁCSVÖLGYI S. Eltemetett paleogén vulkán a Budai-hegység délkeleti előterében című tanulmányához" írott bírálatára An imagined paleovolcano or an apology. Response to Z. BALLA's critical remarks Korpás László - Kovácsvölgyi Sándor Mivel a paleovulkán kijelölésekor elsősorban az aljzatmorfológiára támasz¬ kodtunk, ezért hangsúlyozni kívánjuk, hogy a szerkesztés során a fúrási adatok mellett az Eötvös Lóránd Geofizikai Intézet által 1971-ben végzett szeizmikus refrakciós mérések adatait használtuk fel. Ezeken túlmenően figyelembevettük LORBERER Árpád kéziratos és ALFÖLDI L. (1979) publikált szintvonalas aljzat¬ térképét is. Következésképpen nem kellett erőlködnünk, hogy az aljzatszintvo¬ nalak a Bouguer anomáliaképpel egyező lefutásúak legyenek. Ami a gerincív NY-DNY-i cikkelyének domború vagy homorú voltát illeti, az inkább egyenes. Mivel a morfológiai kijelölés egyik feltétele "zárt vagy nyi¬ tott.... gyűrűs szerkezeti elemek keresése", ez a vulkáni szerkezet egészére kör¬ zővel ellenőrzött módon csak így teljesül. Éppen ez az, ami nem mondható el a Bállá Zoltán által felvetett másik gerincív esetében. Jogos BaLLA Zoltán észrevétele, amikor az általunk beszakadásos kalderaként értelmezett területen vulkáni felépítmény rétegsorait, intruzív kőzettömegek és hidrotermális bontás (metaszomatózis) létét hiányolja. Az idézett szakaszos magvételű fúrásokból a T-I (Tétényi úti kórház fúrása), valamint a Pe-1 (Pest¬ erzsébet strandkút) fúrás szelvényében ismertek néhány 10 m vastag, tömeges és durvatörmelékes vulkanoklasztos konglomerátumok. Ugyanitt találhatók a hidrotermális bontásra és piritesedésre utaló megjegyzések. Mivel a vulkáni ívek területén az egyes központok között is teljesen szokványosak a kis mély¬ ségű intruzív benyomulások, ezért a Budafok 1. számú fúrásban harántolt Összetett szubvulkáni testet a modellbe illeszthetőnek tartjuk. A 38-35 millió éves korai fázis vulkán oklaszti tjai, az eredeti megfogalmazᬠsunk szerint is a báziskonglomerátumban, a Szépvölgyi Mészkőben és a Budai Márgában találhatók, ezért nem értjük BÁLLÁ Zoltán erre vonatkozó kifogását. Az meg teljesen kézenfekvő, hogy egy karbonátos selfperemet, azaz a Szépvöl- 182 Földtani Közlöny 126/2-3 gyi Mészkövet az előtér medencében a pelágikus Budai Márga lejtőüledékei helyettesítik. Tehát nekünk itt nincsen hiányérzetünk. Bírálónk további kifogása, hogy a vulkanoklasztikus képződmények lábazati és lábazaton túli eloszlása inkább cáfolja, semmint igazolja a paleovulkán létét. Ezért ismételten felsoroljuk az eocén bázisszintek tömeges és durvatörmelékes vulkanoklasztikus szelvényeit harántoló fúrások és feltárások neveit: Fúrások: Pe-1 (Pesterzsébet strandkút), Bf-1 (Budafoki szerkezetkutató fúrás), T-l (Tétényi úti kórház kútja), L-VII (Lukácsfürdői kút), M-l (Martinovics-hegyi vízmegfigyelő kút), B-100 (Tungsram fürdő kútja), H-3 (Homonna utcai fúrás), Bu-2,3,6 (Budakeszi bauxítkutató fúrások), P-5 (Páty vízkút). Felszíni feltárások: Budaörs (Kálvária-hegy, Odvas-hegy), Martinovics-hegy, Zugliget, János-hegy, Látó-hegy, Budakeszi 2. számú árok. Ami a legnagyobb méretű vulkanoklasztok eloszlását illeti. Bállá Zoltán tényleg azt kifogásolja, hogy ezek átmérője a rekonstruált központtól távolodva nem lineárisan csökken? Ha valóban erről van szó, akkor ez a feltétel a működő vulkánok kizárólagosan csak gravitációs törmeléklejtője esetében sem teljesül. Az alkalmazott módszerrel csupán azt kívántuk illusztrálni, milyen lehet a vul¬ káni törmelékek eloszlása a rekonstruált kúp előterében. A hidrotermális kőzetelváltozás D felé történő erősödését nem mi, hanem WEIN Gy. (1977) állapította meg. Ezt a Budaörs környéki Hg anomáliákon (Ho- RUSITZKY F. - Wein Gy. 1962, ÓDOR L. et al. 1994) túl a Budai Márgában általunk is megfigyelt és MAGYARI Á. (1996) által szintén észlelt erős kovásodás és li- monitosodás jelzi. Erre vonatkozóan elegendőnek tartottuk az irodalmi hivat¬ kozások megadását és a jellemző előfordulások felsorolását. Egyetértünk Bírálónkkal abban, hogy a folyamatosan süllyedő tengeri környe¬ zetben létrejött vulkánt igen rövid idő alatt, csaknem nyomtalanul "le kell pusztí¬ tani". A kérdésünk csupán az, hogyan: erózióval vagy explózióval? BÁLLÁ Zoltán a kelet-velencei paleovulkán kiemelt helyzetű nadapi szektorát a gyökérzónáig erodált egységnek tekinti, szemben az előtérsüllyedékek szinte hiánytalanul meg¬ őrződött, nagyvastagságú lábazati és lábazaton túli kifejlődésével. A belső kárpáti 10-15 millió éves vulkánok esetében pedig azok jó megtartását emeli ki. A továbbiakban néhány olyan, "jól megkutatott" hazai példát említünk, ame¬ lyek esetében a fenti kérdés nehezen válaszolható meg. A hetvenes években BÁLLÁ Zoltánnal közösen kutatott magas-börzsönyi paleovulkán esetében el¬ fogadtuk azt az értelmezést, hogy a fekete-völgyi kaldera eróziós és DNY-i szektora valamilyen okból hiányos. Tettük ezt annak ellenére, hogy térképeztük azt a késői teléres fázist, amely a szubaerikus, lávapadokkal tagolt vulkáni kúpot több helyen metszi. A mostani kérdés: volt-e finális explózió vagy sem? A másik példa Recsk. A tengeri környezetben képződött felsőeocén vulkáni kúp lábazati részének üledékekkel tagolt, vulkanoklasztikus képződményei ismertek felszínen és felszín alatt (FÖLDESSY ]. 1975, FÖLDESSYNÉ JÁRANYI K. 1975, ZELENKA T. 1975). Lepusztított központját az intruzióval és ércesedéssel együtt részben késői eocén/korai oligocén (FÖLDESSY J. 1975, FÖLDESSYNÉ JÁRÁNYI K. 1975) és korai oligocén (ZELENKA T. 1975) tengeri üledékek fedték le. Az utolsó, ércmentes mtruzív fázis radiometrikus kora 37 Mé körüli (BAKSA Cs. 1975), míg a késői eocén/korai Korpás L. - Kovácsvölgyi S.: Válasz Bállá Z. kritikájára 183 oligocén fedőüledékek kora kb. 35 Mé. Mi történt a vulkáni kúp nagy részével ez idő alatt? Tengeri környezetben erodálódott vagy explózió semmisítette meg? Ugyanezek a kérdések feltehetők a kelet-velencei paleovulkán esetében, hiszen DARIDÁNÉ TICHY M. et al. (1984) ott is dokumentálta az ércesedés utáni intruzív fázist. Visszatérve a Wein paleovulkánhoz: a kérdést nem tudjuk megválaszolni. Szemlé¬ letünkből adódóan valószínűbbnek tartjuk a kúp explózió kiváltotta megsemmisülésé t. Ha 25 km elegendőnek tűnik Bállá Zoltán számára a vulkanitkavicsok vízi úton történő szállítására, akkor az általa javasolt kelet-velencei paleovulkán, mint for¬ ráshely mellett miért hagyta figyelmen kivül a más szerzők által javasolt egyéb központokat: Börzsöny (SZÉKYNÉ FUX V. - BARABÁS A. 1953, SZÉKYNÉ FUX V. 1957), Balatonfelvidék (HORVÁTH E. -TARIG. 1987), Vál (ÁDÁM O. et al. 1990), Sári (DUNKL I. - NAGYMAROSY A. 1992)? Ennyit tudtunk mentségünkre felhozni. Irodalom - References Alföldi L, (1978): Budapesti hévizek - VITUKI Közlemények 20. 102 p. Ádám O. - Barabás A. - Bardócz B. - Bérczi I. - Brezsnyánszky k. - Császár G. - Haas J. - Hámor G. - Jámbor Á. - Horváth F. - Kassai M. - Nagy E. - Pogácsás Gy. - Ráner G. - Rumpler J. - Síkhegyi F, - Szederkényi T. - Völgyi L. - Zelenka T, ( 1990): Magyarország szerkezetföldtani térképe. M=1.'50Ö 000. A Magyar Állami Földtani Intézet kiadványa Baksa Cs. (1975): A recski mélyszinti szubvulkáni andezíttest és telérei - Földtani Közlöny, 105, pp. 612-624. Daridáné Tichy M. - Horváth I. - Farkas L. - Földvári M. (1984): Az andezitmagmatizmushoz kapcsolódó kőzetelváltozások a Velencei-hegység K-i részén - MÁFI Évi Jelentése 1982, pp. 271-288. Dunkl I. - Nagymarosy A. (1992): A new tie-pomt candidate fór the Paleogene timescale calibration: Fission track dating of tuff layers of Lower Oligocene Tárd Clay (Hungary) - Neues Jahrbuch Geol. Paláont. Abh. 180/3, pp. 207-218. Földessy J. (1975): A recski rétegvuikáni andezitösszlet - Földtani Közlöny, 105, pp. 625-645. Földessyné Járányi K. (1975): A recski mélyszinti alaphegységi üledékes képződmények - Földtani Közlöny, 105, pp. 598-611. Horusitzky F. - Wein Gy. (1962): Érckutatási lehetőségek a Budai-hegységben - Bányászati Lapok, 95/11, pp. 749-753. Horváth E. - Tari G. (1987): Middle Triassic volcanism in the Buda Mountains - Annales Univ, Sci. Budapestíensis de R. Eötvös Nőm. Sectio Geol. 27, pp. 3-16. Magyari Á. (1996): Eocén szinszediment tektonikai jelenségek és üledékképződésre gyakorolt hatásai a Budai-hegységben. Doktori disszertáció, ELTE Általános és Történeti Földtani Tanszék Ódor L. - Horváth I. - Fügedi U. (1994): A Börzsöny-Dunazug-Pilis-Budai hegység geokémiai felvétele - Magyar Állami Földtani Intézet, Geokémiai Főosztály, kézirat. Székyné Fux V. - Barabás A. (1953): A dunántúli felső-eocén vulkánosság - Földtani Közlöny LXXXin. pp. 217-229. Székyné Fux V. (1957): Adatok a dunántúli medence harmadkon vulkánosságához - Földtani Közlöny LXXXVII. pp. 63-67. Wein Gy. (1977): A Budai-hegység tektonikája, Magyar Állami Földtani Intézet Alkalmi Kiadványa 76 p. Zelenka T. (1975): A recski mélyszinti ércesedés magmaföldtani helyzete - Földtani Közlöny, 105, pp. 582-597. Földtani Közlöny 126/2-3, 185-207 Budapest A Mecseki Zóna közép-alföldi mezozóos aljzatának sztratigráfiai értékelése és fejlődéstörténeti vázlata Stratigraphy and geological evolution of the Mesozoic basement of the Mecsek Zone in the Central Part of the Great Hungárián Piain (East-Central Hungary) Bércziné Makk A.** - Császár G.* - Nusszer a.** (8 ábra) Tárgyszavak: Sztratigráfia, fejlődéstörténet, mezozoikum. Tiszai Egység, Mecseki Zóna, Közép Alföld Key words: Stratigraphy, evolution, Mesozoic, Tisza Unit, Mecsek Subunit, Central Great Hungárián Piain Abstract As a part and parcel of the integrated evaluation of the results of the several decade Iong hydrocarbon exploration activity, it became inevitable to re-interprate the igneous and sedimentary rocks in the Mesozoic basement in the Central part of the Great Hungárián Piain. Shallow maríné clastic, and restricted lagoon calcareous sediments identical to those of Triassic in the Mecsek Tectonic Zone have been discovered in the western rim of the area involved (towns Abony, Nagykőrös). Occurrence of Triassic formations have nőt been indicated yet East of the Tisza River. What is known in the SW corner of the area, adjacent to viliágé Felgyő, the Triassic sequence is of allochtonous position: i.e. Triassic sediments of Villány Zone thrusted over pelitic Jurassic formations of the Mecsek Zone. Two facies of Jurassic sediments can be found in SW-NE trending stripes. The NW stripe is composed of deep water pelites, while the SE stripe is azone of shallow water limestone development. Adjacent to the Southern boundary of the zone transitional (pelitic to calcareous) Jurassic sediments have been discovered in allochtonous position. The Jurassic-Lower Cretaceous boundary interval is characterized by formations dominated by limestone, pelite to mari and pelite to limestone beds. The most aboundant rock type in the Lower Cretaceous is the hasalt in form of lava, agglomerates and tuffs. The magmatic activity in the Mesozoic commenced in the Mid-Jurassic and ended in the Early Cretaceous (Albian). Manuscript received. 8th February, 1996 Összefoglalás Több évtizedes szénhidrogénkutatás eredményeinek integrálása kapcsán vált szükségessé a közép-alföldi mezozóos aljzat üledékes és magmás képződményeinek újravizsgálata. * Magyar Állami Földtani Intézet, H--1143 Budapest XIV., Stefánia út 14. Hungary ** MÓL Rt, H-1039 Budapest III., Batthyány u. 45. Hungary 186 Földtani Közlöny 126/2-3 A triász időszak mecseki típusú sekélytengerí törmelékes és karbonátos, zárt lagúna kifejlődései a terület Ny-i peremén (Abony, Nagykőrös) ismertek. A Mecseki Zóna tiszántúli részén ezideig triász formációk nem kerültek elő. A DNy-i peremen a felgyői triász sorozat allochton helyzetben van, villányi típusú triász tolódott fel mecseki pelites jura képződményekre. A jura időszaki képződményeknek két fáciese különíthető el DNy-ÉK csapású sávos elrende¬ ződésben. Az ÉNy-i sáv pelites, mélyebb vízi, a DK-i sáv mészköves, sekély vízi kifejlődés. A terület D-i peremén allochton helyzetben átmeneti (pelites-meszes) jura fáciesek ismertek. A jura-kréta határ környezetében mészköves, pelites-márgás, pelites-mészköves fáciesű formációk vannak. Az alsókréta legáltalánosabban elterjedt kőzettípusa a bazalt láva, agglomerátum és tufa. A mezozóos magmás tevékenység a középső jurában kezdődött el, és a koraalbai korszakig folytatódott. Bevezetés Több évtizedes szénhidrogénkutatás eredményeinek integrálása során vált szükségessé a Mecsek hegységtől K-re feltárt triász, jura és alsókréta üledékes és magmás képződmények újravizsgálata. Az újraértékelés célja a Mecseki Zóna aljzati képződményeinek jobb megismerése, egységes elvek szerinti értékelése, hozzájárult a valóságot jobban közelítő sztratigráfiai modell kidolgozásához. A Mecseki Zóna a Tiszai Egység legészakibb zónája. Jelen dolgozatban nyu¬ gati irányban a Cegléd-Nagykőrös-Kecskemét-Kiskunfélegyháza, keleti irány¬ ban a Tiszaíüred-Püspökladány vonallal, észak felől a középmagyarországi nagyszerkezeti övvel határolt terület felsőkrétánál idősebb aljzati képződmé¬ nyei szerepelnek (2. ábra). A fiatalabb kréta kifejlődések ismertetése korábbi dolgozatokban már megtörtént (BÁLDI-BEKE, HORVÁTH, NAGYMAROSY 1981, Császár, Haas 1984, Szentgyörgyi 1984, 1985, 1992). A terület triász, jura, alsókréta kifejlődéseivel, krono-, lito- és biosztratigráfiai értékelésével több nyomtatásban megjelent tanulmány (BÉRCZINÉ Makk 1974, 1985, 1992; BÉRCZI- NÉ MAKK, CSEREPESNÉ M, 1985, SZEPESHÁZY 1970, 1973, 1977) és olajipari belső jelentés is foglalkozott. Az Alföld középső részén mélyült szénhidrogénkutató fúrások maganyagának egy részén történt makroszkópos revizió és az ezt követő speciális anyagvizsgála tok alapján, néhány fúrás esetében, lényeges módosításra kerülhetett sor, számos eset¬ ben azonban csak pontosítás történt, míg máskor a revízió a helyes, de kellően alá nem támasztott korábbi véleményt erősítette meg (2-3. ábra). Mezozóos üledékes képződmények Triász Triász képződmények a Mecsek hegység és E-i előterének EK-i folytatásában, a Mecseki Zóna Duna-Tisza közi részén csak a nagykőrösi fúrásokból (BÉRCZINÉ MAKK 1974; BÉRCZINÉ Makk, CSEREPESNÉ M. 1985,) és az Abony-1. sz. fúrásból ismertek. A nagykőrösi triász sorozat a Mecsek hegységbelihez hasonló kifej¬ lődései, de csökkent vastagságú (600-700 m álvastagság). A jakabhegyi homokkő 188 Földtani Közlöny 126/2-3 Kfonosztratigráfia 170- __ ISChjO N 205- 230- 240 - Kor felső Q. N 'O Litosztratigráfia £6 2400- 2200 1900 1600' 1500- 1100 700 PALEOZOIKUM m m egység Gátéri F t Vékényi M’áíga F. Hídasivöl- gyi Márga Magyareg- regyi Kongl Mecsekjá riosi Bazalt 'kjá-^ "Ú Fedömárg; sorozat Kantavári F Leüleoedési környezet ú p| ú í I »elf [platform Q_ /, Vízmélység lg m 1000 100 2 200 1 0 0 —*-H—H4- Elterjedés Alpár-1,-1,-2 GátérW-1 NkD-1, NkM-1, Nkü-8 Abony-2 Necs-D-3 Alpár-I Cegléd 0-1 Fe1gy6-l GátérM-l Nk-1,-16,-18 NkK-1.-2.-4 NkU-3,-9 Tószeg-1 TW1 Abony-I ~ NkK-3,-4 NkU-5 Nk- 3 .- 7 .- 8 , - 9 -10 Nk-12,-13,-14,-17,-20,-21 NkK-3 NkU-3 ( -5,- 4 - 7 HvH i □ b Bércziné Makk A., Császár G., Nusszer A.: Közép-alföldi mezozóos aljzat 189 elterjedés r> ID 7 rt «? eV k. i ** y S « u o2 ^ Tígy-1,-2 Mtúr-3 ro 03 b-‘ a u_ 03 ^ » -S T 'V c c fc i a UJ LU X I— K vízmélység lóg m ►1000200 100 10 2> 0 —^ íV_ y Leülepedés! környezet Pigjzej^zs <Ü w os|aq Q. dazon os|n>| 1 i á 0)Í3| aouapauj Lítosztratigráfia egység Fedőmárga sorozat litológia *•* V °.» < o . < * • <3 « • <1 m í'iYí: í; L L L L L | 3 k Í]>Í\ vt II ú 1 m jiVi l • 5 2 '.u- i- i: : i. V V V 1 UJ 6bsBb|sba 1300 -i 1200“ 1100- 1000- 900- 8 Kronosztraligráfia JO>| UOU0ZS UJUJjH UOW ipjojxo *IAO||B>j U)eq~! 39fBq*tU9|ee zs?!l PALEOZÓIKUM j pS|SJ OS|B •uiieui-jeSBBop ^ezsopi v i ? y x vunr QP! !AI n X 1 0 2 0 Z 3 Vi II! LU A$ s - i § T3 aj C vQJ > > "Öj aj C MU E *o N "OJ § a K « p ' " 03 N "fa lH «3 bO R ö R ^ S 6* I ;2 íá K-. R h <ö _, .S£ < c s £ -R 5X u 2 ■£ .5? r. 52 co o .EL, .bo ; (— 2. ábra. A triász, jura és alsókréta (preszenon) képződmények elvi szelvénye és elterjedése a Duna-Tisza közének aljzatában. Jelmagyarázat: 1, Bazalt, 2. Radiolarit, 3. Evaporit, 4. Dolomit, 5. Mészkő, 6. Mészmárga, agyagos mészkő, 7 Márga, 8. Aleurolit és agyagkő, 9. Homokkő, 10. Breccsa, 11. Konglomerátum, kavics, 12. Metamorf és granitoid képződmények Fig.2 Stratigraphic column and areal distribution of the Triassic, Jurassic, E arly Cretaceous(=pre-Senonian) formations in the pre-Tertiary basement of the Damibe-Tisza Interfuve. Legend: 1. Sasait, 2. Radiolarite, 3. Evaporite, 4. Dolomité, 5. Limestone, 6. Calcareous mari, 7 Mari, 8. Siltstone and claystone, 9. Sandstone, 10. Breccia, 11. Conglomerate, pebbles, 12. Metamorphic and granitoid rocks 190 Földtani Közlöny 126/2-3 vastagsága (333 m álvastag) közel azonos a Mecsek hegységivei (max. 380 m), A hetvehelyi dolomit (101 m álvastag) csak némileg vékonyabb a mecsekinél (max. 200 m). A legnagyobb eltérés a felsőanizuszi-ladin-kami sorozatban van ; a nagykőrösi területen jóval vékonyabb (282 m álvastag) mint a Mecsek hegy¬ ségben (kb. 700 m). A tiszántúli részen ezideig triász formációk nem ismertek. Ez az ismeretességi hiány adódhat a hiányos megkutatottságból (a fiatalabb mezozóos képződmé¬ nyeket nem harántolták át), vagy eredeti kifejlődési hiányból, esetleg szerkezeti okokból. A nagykőrösi területen (NK, NkK, NkU) számos fúrás tárta fel a Jakabhegyi Homokkő Formációt, (Nagykőrös-3,-7,-8,-9,-10,-12,-13,-14,-17,-20,-21; Nagykő¬ rös Kálmánhegy-3; Nagykőrös Új-3,-5,-6,-7) vörös, rozsdabarna, lazakötésű, tek¬ tonikusán erősen igénybevett, változó szemcsenagyságú, közepesen osztályo¬ zott, partszegélyi törmelékes üledékek (agyag, aleurolit, homokkő, konglome¬ rátum) formájában. A középső triász sekélytengeri törmelékes kifejlődéseit a Nagykőrös-Kálmánhegyi és Nagykőrös Új területről ismerjük (Nagykőrös Kál- mánhegy-3,-4; Nagykőrös Új-5.). A Jakabhegyi Homokkőből folyamatosan fejlődik ki a sekélytengeri törme¬ lékes evaporitos fácies (Hetvehelyi Dolomit Formáció) palás, anhidrites márga, anhidrit, anhidrites dolomit, breccsás mészkő változatokkal, A középső triász sorozat uralkodóan sekélytengeri karbonátos kifejlődésű, zöldesszürke színű, cukorszövetű, rétegzetten, breccsás dolomitból (Nagykőrös Kálmánhegy-3, -4; Nagykőrös Új-8.) és barnásszürke színű, tömött, rétegzetlen mészmárgából, mészkőből (Nagykőrös Kálmánhegy-3, -4, -5.) áll, helyenként (Abony-1.) ooidos homokkő betelepüléssel. Az ősmaradvány asszociáció rendkívül szegényes (Fo- raminifera: Frondicularia woodwardii Howchin, Frondicularia sp., Ammodiscus sp., Tolypammina sp., Endothyranella sp., Glomospira sp.. Nodosaria sp., Dentalina sp., Radiolaria; molluszka-héjtöredék; osztrakoda-héjtöredék; brachiopoda marad¬ ványok). A középső triász tetején egyre gyakoribbá váló palás agyag, rétegzett, karbonátos kötőanyagú homokkő közbetelepülésekkel (Nagykőrös Kálmán- hegy-5.) a mecseki analógiák alapján (NAGY 1968) a ladin során meginduló és a késő triászban folytatódó regresszió kezdő tagjának tekinthető, csökkentsós- vízi zárt lagunájú kifejlődésben (Kantavári Formáció). A kontinentális, folyóvízi fáciesű alsótriász hasonló a Kárpátok külső zónáinak (Tátrikum, Krizna-takaró, Bukovinai-takaró) alsótriászához. A tengeri elöntés kez¬ detét jelző evaporitos-laguna fáciesű, anisusi rétegeket is feltártak. A zárt lagúna kifejlődésű ladin mészkövek szintén jó egyezést mutatnak a Germán medence déli szélének (Szilézia, Helvétikum, Keleti Kárpátok) képződményeivel. A középső- és felsőtriász határát jelző parti lagúna fáciesű fekete mészkövek, márgák, finomtör¬ melékes üledékek szintén ismertek a nagykőrösi fúrásokban. A terület DNy-i peremén a Felgyő-I. sz. fúrásban allochton helyzetű villányi típusú triász sorozat vált ismertté. Mecseki jura pelites kifejlődésekre villányi triász karbonátok (sötétszürke, szürke mészkő, uralkodóan dolomit, dolomár- ga) tolódtak fel. A felgyői fúrás közelebbi és távolabbi környékén a villányi takarók léte szeizmikus anyaggal dokumentált. Bércziné Makk A., Császár G., Nusszer A,: Közép-alföldi mezozóos aljzat 191 Jura A jura időszaki képződmények a terület Duna-Tisza közi részén és a Tiszán¬ túlon általánosan elterjedtek. Vastagságuk a Mecsek hegységihez képest csök¬ kent, kelet felé haladva vékonyodik, (a Duna-Tisza közén kb. 700 m, míg a Tiszántúlon annál kisebb, kb. 500 m) miközben a fáciesben alapvető különbség nem mutatható ki. Az újravizsgálatok eredményeként : - Területileg két fácies: egy pelitesebb, mélyebbvízi és egy meszesebb seké- lyebbvízi különíthető el. A kristályos kőzetekből álló takaró alatti jura átmeneti jellegeket hordozó önálló zónának fogható fel. - Két önálló takaró frontja rajzolható meg, amelyek alatt fiatal mezozóos, leginkább jura képződmények várják feltárásukat. A mecsekihez hasonló pelitesebb jura rétegsor a jura elterjedési területének ÉNy-i (nagyobbik) részére jellemző. A jura települési módja ma még ismeretlen. Az ÉNy-i irányú fáciesváltás az elvi szelvényeken összefogazódásban jut kife¬ jezésre (4. ábra). Pelites fácies A jura jellemző kőzettípusa a sötétszürke, ritkábban fekete márga, palás agyag és agyagmárga, a liász részen homokkő közbetelepülésekkel, a dogger és a maim részen radiolarittal és kovapalával. Ezek eloszlását az elvi rétegoszlopok hivatottak tükrözni (2-3. ábra). Az a felismerés, hogy az északnyugati zónában a liász mellett a dogger és a maim is erősen pelites kifejlődésű, a Tiszaalpár-I, a Páhi-1. és a Páhi Kelet-1. fúrás alapján született. A Tiszaalpár-I. fúrásban a jura virtuális vastagsága 1345 m, az utóbbiakban 667 m, ill. 393 m. Ezekben a fúrásokban és a térség (jobbára a lapról Ny felé kieső) fúrásaiban a régi leírások szerint az alsókréta közvetlenül a liászra települt. A középső- és felsőjura finomtörmelékes vagy karbonátos mélybatiális rétegeinek kimaradása, de areális tektonikus kontak¬ tusa is elképzelhetetlen. Ezért szükségessé vált ezen kifejlődések újravizsgálata. Az általában ősmaradványokban szegény rétegsor korára vonatkozóan néhány fontos új eredmény született, amelyek igazolják a területen a mélybatiális fia¬ talabb jura sorozatok létét. A tömény ecetsavas feltárás során a Páhi-1. fúrás foraminifera együttese /GÖRÖG nem publikált jelentése: Eoguttulina oolithica (TerQUEM), Spirillina tenuissima GÜMBEL, Lenticulina quenstedti (GÜMBEL), Ich- thyolaria cf. franconica (GÜMBEL), Dorothia cf. hechti DlENI et MASSARl/ (mélyten¬ geri környezetet jelez. A képződmény kora középső jura, bajóci-bath. A nan- noplankton eredmények alapján /BÁLDINÉ BEKE nem publikált jelentése: Eilip- sagelosphaera fossacincta BLACK, Ellipsagelosphaera britannica (STRADNER), Watzna- ueria barnesae (BLACK)/ a Páhi-1. jura sorozata felsődogger-malm korú. A további újravizsgálatok megerősítették a korábban is (BÉRCZINÉ 1985, BÉR- CZINÉ MAKK, CSEREPESNÉ M. 1985) liászba sorolt pelites (fekete, sötétszürke agyagmárga, márga, mészmárga, agyagos mészkő) kifejlődések korbesorolását a palynológiai [GÓCZÁN nem publikált jelentése: Nagykőrös-18.: Micrhystridium 192 Földtani Közlöny 126/2-3 ''AÖKm-K-l 4. ábra. A jura képződmények jelenlegi elterjedése az Alföld középső részén (szénhidrogén kutató fúrások alapján). Jelmagyarázat: 1. Jura képződményt feltárt fúrás (a képződmény korával), 2. A képződmény elterjedési határa (ismert, feltételezett), 3. Takaróhatár, 4. Pelites kifejlődésű jura képződmények kréta vagy kainozóos fedővel: a/ ismert, b/ feltételezett, 5. Mészköves kifejlődésű jura képződmény kréta vagy kainozóos fedővel: a/ ismert, b/ feltételezett, 6. Meszes-pelites jura kifejlődésű képződmények takaró alatt Fig.4 Jurassic farmations in the Central part of the Great Hungárián Piain (based on boreholes fór oil and gas exploration ) L egend: 1. Borehole with Jurassic formation (age of the formation), 2. Boundary of the formation (detected, referred), 3.Termination of a nappe, 4. Pelitic Jurassic formations overlain by Cretaceous or Tertiary beás: a./ intersected, b./referred, 5. Calcareous Jurassic formations overlain by Creataceous or Tertiary beás: a./ intersected, b./referred, 6. Calcareous, pelitic Jurassic formations overlain by nappe sp .] és a foraminifera feltárásos [GÖRÖG nem publikált jelentése: Nagykőrös Uj-9.: Lenticulina gottingensis (BöRNEMANN), Lenticulina (Astacolus) variáns (BOR- nemann), Lenticulina (Astacolus) vetusta (d'ORBIGNY), Lenticulina (Planularia) cor- diformis (TeRQUEM), Lenticulina (Planularia) inaequistriata (TERQUEM), Marginulina príma d'ORBIGNY, Marginulina simplex TERQUEM, Falsopalmula deslongchampsi (TERQUEM), Falsopalmula kuhni (Franké), Falsopalmula tenjuemi (d'ORBIGNY), Pse~ udonodosaria multicostata (Bornemann), Pseudonodosaria vulgata (Bornemann), No- dosaria kuhni Franké, Nodosaría nitida Terquem, Dentalina pseudocommunis Fran¬ ké ] eredményekkel. A Tiszagyenda-1. feketésszürke meszes kovapalája a sze¬ gényes radiolária (DöSZTÁLY nem publikált jelentése: Archaeodictyomitra sp.) alapján dogger-malm korú. Bércziné Makk A., Császár G., Nusszer A.: Közép-alföldi mezozóos aljzat 193 A Tószeg-1. sz. fúrás 613 m vastag foltos márgájának jurába sorolását a mik- ropaleontológia vizsgálatok nem erősítették meg. Az eredmények ellentmon¬ dóak. Az előkerült Coccolithus pelagicus (Wallich) tercier faj (BÁLDINÉ Beke). Görög egyetlen faj alapján [Ammodiscus cf. infimus (StriöKLAND)] liászba tar¬ tozónak véli. GÓCZÁN szerint a két rossz megtartású sporomorpha taxon [Tran- sitoripollis similis GÓCZÁN et JUHÁSZ, Vitmsporites pallidus (Reiss)] albainál fia¬ talabb bezáró kőzetre utal. Mészköves fácies Ennek a fáciesnek a létezésére kevés, de meggyőző bizonyíték áll rendelke¬ zésre, bár a területhatár megvonása meglehetősen bizonytalan, A Gátér Mély-1. fúrás 870 m vastag, valószínűleg komplett rétegsorában a domináns mészkő mellett homokkő és kevés aleuritos márga is szerepel. A Kecskemét Dél-3. fúrás aptychusos, lombardiás mélybatiális pelágikus képződménye maim mészkő. A Turgony-2. fúrás 359 m vastag "fedőmárgája" homokkő-közbetelepüléses liász mészkő. A Túrkeve-7. fúrásban kovapala is előfordul. A Mezőtúr-3. fúrásban tisztázatlan a maim és a kréta vulkánit kapcsolata, de a malmot platform kar¬ bonát képviseli (BéRCZI-Makk 1992). Pelites-meszes fácies A Mecseki Zóna takarója alatt feltárt vagy az alól kibukkanó helyzetben meg¬ fúrt jura képződmények láthatóan az előzőekben vázolt hátsági karbonátplat¬ formtól délre eső lejtő területén képződtek. Erre utalnak az uralkodóan sötét¬ szürke márga anyagú rétegsorokban alárendelten található mészkő betelepülé¬ sek. Az itt feltárt jura vastagsága: Endrőd-7: 415 m; Endrőd-É-2:166 m; Felgyő-I: 70 m (Fekete aleurolit-márgapala, sötétszürke homokkő és agyagpala); Füzes- gyarmat-7: kb. 120 m (?); Füzesgyarmat-13: 8 m; Túrkeve-19: 30 m. A kifejlődés jellegzetessége, hogy a takaró alján többnyire vastag breccsa található (pl. End- rőd É-2: kb. 200 m). A Felgyő-I. fúrásbem a jurára villányi típusú triász karbo¬ nátok tolódtak, melyek alsó része breccsás. Ugyanitt a felsőkréta alatt is van 159 m vastag breccsa, ami talán a későkréta előtt lepusztult takaró alatti breccsa lehet. A takaró méretét mindössze az a körülmény engedi sejtetni, hogy a jura vagy kréta üledékekre kristályos (Endrőd-7, ÖcsÖd-3, Túrkeve-19.) vagy a Vil¬ lányi Zónába tartozó triász képződmények (Felgyő-I.) vannak áttolva. Autochton(?) jura-kréta rétegsor húzódhat meg továbbá a térképen rajzolt északi takaró alatt is (4-5. ábra). Az újravizsgálat mikropaleontológiai vizsgálatai megerősítették az endrődi és füzesgyarmati, tektonikailag megviselt pelites sorozat - korábban vitatott - jurába sorolásának helyességét. A nannoplankton (BÁLDINÉ nem publikált jelentése: Endrőd Észak-2: Cycla- gelosphaera margereli) és radiolária (DOSZTÁLY nem publikált jelentése: Füzes- gyarmat-7. Archaeospongoprunum sp., Sethocapsa sp., Zhamoidellum sp.; Füzesgyar- mat-9. Archaeoiictyomitrinae gén. et sp. indet, Parvicingula sp., Stichocapsa robusta MATSUOKA, Sethocapsa sp.) eredmények dogger-malm kort valószínűsítettek. A területtől DK-re elhelyezkedő Villányi Zónában mélyített Örménykút-I. sz. fúrás 194 Földtani Közlöny 126/2-3 a Mecsek hegységben és a Mecseki Zónában általánosan elterjedt dogger-malm mélytengeri radioláriás, aptychuszos márga, mészmárga rétegeket harántolt. Alsókréta A juráéhoz hasonló határozott fácieselkülönülés a krétában nem mutatható ki. Ez valószínűleg csak kisebb mértékben vezethető vissza a gyenge feltártságra (mindössze 13-15 fúrás harántolt a jelzett területen belül alsó- és középső kré¬ tát). A vastagság 200-300 m-re tehető. Érdemi különbség a Duna-Tisza köze és a Tiszántúl kifejlődésében nem mutatható ki (5. ábra). A jurából az átmenet nagy valószínűséggel folyamatos (pl. Tiszagyenda-1, Fü¬ zesgyarmat-7, Ebes-1, Páhi-1 - az utóbbi kettő a lapon kívül). A határ környezete lehet mészköves (Tiszagyenda-1) vagy pelites-márgás (Ebes-1) és pelites-mészkö- ves (Füzesgyarmat-7). Az alsókréta legáltalánosabban elterjedt kőzettípusa a bazalt láva, agglomerátum és tufa. Kielégítő rétegtani-őslénytani adatok hiányában a határt általában a vulkánit (Mecsekjánosi Bazalt Formáció) legalsó szintű megjele¬ nésének bázisán szokták meghúzni. Abazalt a Tiszaalpár-I. és a Páhi-1. sz fúrásban maim (?) márgára települ, míg a Gátér Mély-1. fúrásban a maim mészkő fölött aleurolittal váltakozik (?). A koncepció helytálló volta esetén sem húzható azonban meg a pontos határ, hiszen a hiányos maganyagból nem tudható, hogy valóban a legalsó vulkáni testet tárták-e fel. A súlyos ismereti hiányok miatt a képződmények¬ nek még emeletszintű besorolása sem végezhető el. Az átlagosnál is bizonytalanabb a határmegvonás a Mezőtúr-3. fúrás eseté¬ ben, ahol a vastag (kb. 300 m) piroklasztikum fölött maim jellegű mészkő is megjelenik, valamint a Füzesgyarmat-7. fúrás esetében, ahol a két bazalt szint között bajóci-kimmeridgei tűzkövet mutattak ki. A Páhi Kelet-1. fúrásban a vastag bazalt testek között mintegy 400 m virtuális vastagságú, dogger-malm (?) márga települ. Ahelyzet vagy pikkelyes szerkezettel, vagy szubvulkáni intruziókkal magyarázható. A változó színű, állagú és kris- tályosságú bazalt láva vagy agglomerátum legnagyobb látszólagos, de nem teljes vastagsága meghaladja a 300 m-t (Mezőtúr-3, Tiszaalpár-I.) vagy attól alig marad el (Páhi-1, Páhi Kelet-1. és Mezőtúr-3.). A bazalt telérkőzetként a jura különböző szintjeiben volt kimutatható, de mecseki analógiák alapján számítanunk kell ezek¬ nek a triászon, sőt a kristályos aljzaton belüli előfordulására is. A Mecsekjánosi Bazalt gyakran fogazódik össze pelites-márgás (Gátér Mély-1, Füzesgyarmat-7, Ebes-1.), pelágikus mészköves (Tiszagyenda-1.) és ismeretlen genetikájú mészköves (Tiszaalpár-I, Martfű-5. és talán a Mezőtúr-3.) kifejlődé¬ sekkel. Az előbbiek a mecseki analógiák alapján a Hidasivölgyi Márgával azo¬ nosíthatók. A krinoideás Apátvarasdi Mészkövet és a homokköves Magyareg- regyi Konglomerátumot nem, illetve csak nyomokban sikerült kimutatnunk. A törmelékes neokom rétegek vastagsága csak kivételesen haladhatja meg a száz métert. Éppen ezért feltűnő a Nagyiván-2. fúrás 461 m vastag homokkő és márga váltakozású rétegsora, amelyből BÁLDINÉ Bf.KE neokom nannoplank- tont [Cyclagelosphaera deflandrei (Mamivit), Ellipsagelosphaera cf. fossacincta BLACK, Ellipsagelosphaera cf. britannica (Stradner), Watznaueria sp.] igazolt. A rendhagyó Bér cziné Makk A., Császár G., Nusszer A.: Közép-alföldi mezozóos aljzat 195 5. ábra. A mezozóos magmatitok és a kréta (preszenon) üledékes képződmények jelenlegi elterjedése az Alföld középső részén (szénhidrogén kutató fúrások alapján). Jelmagyarázat: 1. Kréta képződményt feltárt fúrás (üledékes vagy üledékes és magmás képződmények), 2. Mezozóos magmatitot feltárt fúrás, 3. Képződmény elterjedési határ (feltételezett), 4, Takaróhatár, 5. Sekélytengeri alsókréta karbonát, 6. Mecsekjánosi Bazalt Formáció által uralt márgás, aleurolitos alsókréta, 7. Alsókréta a takaró alatt Fig. 5 Mesozoic igneous rocks and Cretaceous (=pre-Senanian) sedimentary formations in the Central part of the Great Hungárián Fiain (based on boreholesfór oil andgas exploration) Legend: 1. Borehole with Cretaceous formation (sedimentary or sedimentary+igneous formations), 2. Borehole with mesozoic igneous rock(s), 3. B oundary of a formation (referred), 4 Boundary of a nappe, 5. Early-Cretaceous, shallow-marine carbonate, 6. Marly, silty Early-Cretaceous dominated by the Mecsekjános Basalt Formation, 7. Autochtonous Early-Cretaceous overlaín by a nappe vastagság alapján joggal merül fel a kérdés, vajon nem az alsókréta áthalmo- zódásáről van-e szó? Nem zárható ki ugyanakkor a neokom és a felsőkréta együttes előfordulása sem. Bizonytalan jelek arra utalnak, hogy az üledékképződés akár folyamatosan is átvezethetett a középső krétába. A Martfű-2. fúrásnak bazalt agglomerátum fölötti mészhomokkövéből KŐVÁRY J. Cadosina giganteát határozott (nem pub¬ likált jelentés). Az Ebes-1. fúrás takaró alatti (7. mag) agyagpalájából GÓCZÁN jelentős sporomorpha tartalmat igazolt, egyebek mellett Transitoripollis similis GÓCZÁN et JUHÁSZ fajt is, amely alsóalbait vagy annál fiatalabb rétegeket jelez. Szegényesebb, de hasonló jellegű flóra asszociációt jelzett GÓCZÁN a Tószeg-1. fúrás sötétszürke foltos márgájából is. A Mecsekben BÁLLÁ (1986) és CSÁSZÁR, TURNSEK (1996) is folyamatos átmenetet valószínűsit. 196 Földtani Közlöny 126/2-3 Egyértelműen sekélytengeri, zátonykörnyezetben keletkezett korallos, hydro- zoás kőzetet csupán a Martfű-32. jelű fúrásból sikerült kimutatni. Ennek vas¬ tagsága 40 m. Szegényes palynomorpha tartalma alapján ezt GÓCZÁn az alsó¬ krétába tartozónak valószínűsítette. Az 5. ábrán ábrázolt kiterjedtebb karbonát mezőt a leírás alapján tételezzük fel. A fentiek alapján tehát a térképen (5. ábra ) egy széles, vulkánit dominanciájú finomtörmelékes alsó-, középső kréta zónát különíthettünk el, benne bizony¬ talan elterjedésű platform, illetve zátony eredetű mészkő testtel. Kristályospala takaró alatt harántolta a krétát az Öcsöd-3. és az Ebes-1. fúrás, és valószínűleg eróziós okok miatt hiányzik a takaró a Füzesgyarmat-7, jelű fúrásból is. A takarók alatt, valószínűleg szerényebb elterjedésű alsó- és középső krétával kell számolnunk Jura-kréta magmatitok Az itt tárgyalt, jura-alsókréta magmatitok közé sorolt képződmények több¬ sége egy délnyugat-északkelet irányú, viszonylag jól behatárolható sáv mentén csoportosul, mely a Mecsek hegységtől Ebesig fúrásokkal feltárt. A vulkánitok rétegtani helyzete és kora A képződmények egy része (pl. Kecskemét Dél-3.; Orgovány-2, -3. sz. fúrᬠsokban) rétegtani alapokon nagy valószínűséggel sorolható az alsókrétába, ill. felsőjurába. Ide az alsókréta, felsőjura rétegsorokban, velük váltakozva, vagy felettük, valamint az alsókréta és felsőjura összletek közt települő előfordulások tartoznak. Egyértelműnek tekinthető az így elhelyezkedő piroklasztitok kora (pl. a Tiszagyenda-1, Kerekegyháza-6, Ebes-12. sz. fúrásban). Egy fúrás (Nagykőrös Új-8.) alsójura üledékes rétegsorban tárt fel bázisos piroklasztit (diabáztufa) összletet. Kora radioaktív mérések hiányában csupán feltételezett (alsójura), így a tektonikus helyzet sem zárható ki. A megismert előfordulások zömének kora rétegtanilag nem pontosítható. Fel¬ tételesen, analógiák alapján (az alpi-kárpáti térségben a legtöbb bázisos, inici¬ ális magmatit a későjura-korakréta folyamán képződött) mind a (felsőjurába)- alsókrétába helyeztük (pl. Füzesgyarmat-7, Nagykőrös Hangács-1, Öcsöd-2,-3, Szolnok-1, Martfű-2. sz. fúrásokban, stb.). Külön említést érdemelnek a Felgyő-I. sz. fúrás, valamint a Szandaszőlős kutatási terület magmás képződményei. A Felgyő-I. sz. fúrás déli irányban kissé kiesik a magmatitok fő vonulatából; felsőkréta üledékes kőzetek fekvőjében, egy erősen tektonizált, villányi típusú triász rétegsor alatt tárt fel piroklaszti- tokat. A szandaszőlősi vulkánitoknál, üledékkőzettani analógiák alapján, a ké¬ sőkréta-eocén kor sem zárható ki. Bércziné Makk A., Császár G., Nusszer A.: Közép-alföldi mezozóos aljzat 197 Kőzettani jellegek A különböző földrajzi és rétegtani helyzetű előfordulásokat áttekintve lénye¬ gében hasonló Összetételű, szövetű vulkáni-szubvulkáni kőzettípusokat, ill. pi- roklasztitjalkat találtuk. A többségük bázisos (bazaltos) vulkanizmus eredmé¬ nye, egy részük azonban feltehetően kissé savanyúbb (andezites), ül. enyhén alkáli jellegű (trachitos) magmából képződött. Igazi mélységi magmás (gabbroidális) kőzet nem fordult elő. A megismert képződményekre jellemző a változó mértékű (többnyire erős) szingenetikus és/vagy utólagos (metamagmás) átalakultság. Jelentős részük spilitesedett, ill. spilitnek nevezhető. A bontottság miatt, mely az ásványos összetétel mellett részben a kőzetek kemizmusát is megváltoztathatta, a pontos kőzettani besorolás és a szabatos neovulkanit név megadása nehéz. Ezért cél¬ szerű a nemzetközileg elfogadott nevezéktan szerint továbbra is használható "diabáz" terminus alkalmazása. A kőzetek mikrokristályos porfíros, vagy afiros szerkezetűek. Az alapanyag szövete nemezszerű (földpátok sűrű szövedéke), intergranuláris, ritkán szubo- fitos, vagy pedig interszertális-hialoofitos. Előfordulnak pilotaxitos-hialinos hi- povulkanit-típusok is. Gyakran észlelhető folyásos struktúra. A primer ásványos alkotók közt dominál a plagioklász, mely sokszor az egyetlen lényeges elegyrész. Ehhez a minták egy részében, változó arányban, klinopiroxén (augit, alárendeltebben pigeonit) járul, mennyisége ritkán megkö¬ zelítheti a plagioklászét. Egy esetben (Kecskemét Dél-1.11. mag) lényeges elegy¬ részként zöldamfiból, míg egy másikban (Abony-2. 4. mag) amfiból utáni psze- udomoríózák is résztvettek a kőzet felépítésében. A Tiszaalpár-I, sz. fúrás 20. mag átlagosnál savanyúbb összetételűnek tűnő kőzetében (andezit?-trachian- dezit?) reszorbeált kvarc szemcsék is találhatók az ásványos elegyrészek között. Néhány mintában biotit is előfordul. A gyakran fellépő opak szemcsék mag- netitek, ilmenitek lehetnek (utóbbiak jórészt leukoxénné alakultak). Melléke- sen-járulékosan apatit jelentkezik. A plagioklászok a spilitesedés következtében gyakran albitos-oligoklászos összetételűek, egyébként bázisosabbak és zónás szerkezetűek. A fenti primer elegyrészek közti térben (a kőzetüveg helyett ill. a helyén), azokat kiszorítva, a szingenetikus és/vagy utólagos (metavulkanitos) bontott¬ ság révén általában nagy tömegű másodlagos ásványtársaság lép fel (klorit- és agyagásvány-félék, karbonátásványok, leukoxén, zeolit-félék és kvarc-mikro¬ kristályos kova, glaukonit). A gyakori mandulakövek (melyeket szintén az előb¬ biekben felsorolt másodlagos ásványok töltenek ki) és a sajátos szövetű hipo- vulkanit minták a magma átalakultságát jelzik és arra utalnak, hogy a bontott¬ ság részben szingenetikus lehet. A képződményeinket kísérő üledékes rétegek, a magmatizmussal részben egyidős bontottság tengeralatti vulkanizmusra, ill. vízdús üledékekbe nyomult szubvulkáni testekre, telérekre vallanak. 198 Földtani Közlöny 126/2-3 Radiometrikus (K/Ar) kormeghatározások Az utóbbi időben 10 kőzetmintán készült 13 db K/Ar kormeghatározás a MTA debreceni Atommagkutató Intézetében. Egy mintán (Páhi-1. sz. fúrás, 9. mag) kaptunk a várakozásnak megfelelő, valószínűleg a tényleges képződési időt (alsókréta) jelző K/Ar kort. Nem zárható ki, hogy a Mezőtúr-3. sz. fúrás 8. sz. magján mért alsó jura K/Ar kor is a valós földtani kort közelíti, bár a nagy vastagságban harántolt vulkáni összlet felsőjura (maim) képződmények közt található. Ez esetben fel¬ tételezhető a tektonikus érintkezés. Két magmintán (Tiszaalpár-I. 10. és 18. sz. mag) irreálisan magas K/Ar kor adódott, ami a kőzetek alacsony K tartalmával és a feltehetően kívülről beépült radiogén Ar mennyiséggel magyarázható. A többi vizsgált mintánál a valószínű földtani kornál fiatalabb, a magmati¬ tokat ért jelentősebb (a K/Ar "órát" újra indító) utóhatások idejét rögzítő ra¬ diometrikus kor adatokat nyertünk. Ezek a larámi, pireneusi tektonizmusok idejére esnek, valamint (egy esetben) fiatalabb, miocén eseményre utalnak. A területről származó más mezozóos magmatit mintákon korábban elvégzett jelentős számú K/Ar kor mérés eredményei részben az alsójurától az alsókrétáig terjedő valós képződési korokat valószínűsítenek. A legtöbb adat azonban itt is a fentiekben már jelzett, fiatalabb utóhatások idejét rögzíti. Nagyszerkezeti helyzet, genetika Az Alföld mezozóos magmás képződményeinek földtani-nagyszerkezeti vi¬ szonyait, genetikáját először SZEPESHÁZY (1962, 1964, 1970, 1973, 1977) foglalta össze részletesebben. A kőzetek keletkezését az alpi preorogén, iniciális ("ofio- litos") magmatizmushoz köti. E magmás tevékenység az Alpok és Kárpátok térségében a triásztól a középső kréta végéig tartott, legintenzívebb a jura végén és a korakrétában volt. A Kárpátok körzetében négy, mezozóos mélytörési övét jelző "ofiolit" vonulatot különít el. Legszélesebb az általa "közép-alföldi ofiolit övezetnek" nevezett DNy-ÉK-i csapású zóna, amit a Mecsek hegységtől Bereg¬ szász környékéig követ. E területen csoportosulnak a jelen munkában tárgyalt vulkáni-szubvulkáni képződmények, melyeket uralkodóan tholeiites összeté¬ telűnek tart; megemlíti, hogy spilitek is előfordulnak. Figyelmeztet rá, hogy a későbbi orogén (tektogén) mozgások hatására e magmatit vonulatok helyzete, iránya az eredetihez képest megváltozhatott. Újabban Molnár (1985) publikált a terület vulkáni kőzeteinek petrológiai vizsgálatáról. A hagyományos petrográfíai munka mellett, nagy mennyiségű teljes kémiai elemzés, nyomelemzés és piroxéneken végzett mikroszondás mé¬ rések adatait használja fel. Az eredmények kiértékelése alapján a képződmé¬ nyeket alkáli jellegű magmából keletkezett földpát-bazaltoknak nevezi. (Itt meg kell jegyeznünk, hogy a képződmények bontottsága miatt részben kémiai összetételük is megváltozhatott. Ezért a teljes kémiai elemzések adatain alapuló diszkriminációs diagramok alkalmazása a kőzettani besoroláshoz bizonytalan¬ ságokkal terhelt.) Megállapítja, hogy létrejöttük kontinentális kéreggel borított Bérczíné Makk A., Császár G., Nusszer A.: Közép-alföldi mezozóos aljzat 199 litoszféra-lemezhez köthető. Utóbbi megállapítás jelzi, hogy e magmatitok le¬ meztektonikai értelemben nem tekinthetők ofiolitoknak, hanem tengerrel fedett kontinentális alapzaton (a selffel azonosítható ún. miogeoszinklinálisban vagy más helyzetű, kivékonyodott kontinentális litoszféra területen) lezajlott mag¬ más tevékenység eredményei. Molnár a kontinentális riftesedéshez kapcsolja képződésüket. Ezt a környezetet valószínűsíti az is, hogy a területünkön csak alárendelten kerültek elő egyértelműen mélytengeri rétegek. Az idős metamor- fitok, migmatitos és granitoid kőzetek elterjedtsége is szárazföldi ("szialikus") kéregre vall. Kapcsolat a Mecsek hegység felszíni képződményeivel Napjainkig a Mecseki Zóna triász, jura és alsókréta képződményeiről az al¬ földi szénhidrogénkutató fúrások hozzávetőleges figyelembevételével, de lé¬ nyegében a hegység jól ismert képződményeit alapul véve ítéltünk, vagyis an¬ nak sajátosságait kerestük és véltük feltalálni az Alföld aljzatában is. A hegység alapvető jellemzői CSÁSZÁR et al (1990) és KOVÁCS et al (1989) alapján az aláb¬ biak szerint Összegezhetők (6-7. ábra): 1. Avastag, többnyire vörös színű (durva) törmelékes permi rétegsorra rövid eróziós periódus után előbb a fekűvel egyező folyóvízi, vörös színű konglome¬ rátum és homokkő (Jakabhegyi Homokkő Formáció) települ, amely fokozatosan megy át tengerparti, sekélytengeri finomtörmelékes (aleuritos) és gipszes-an- hidrites kőzetváltozatokba (Hetvehelyi, illetve Patacsi Formáció). A lapos tér¬ színt elborító sekély tenger a középső triászban mészkő és dolomit anyagú üledéket hagyott hátra. A vastag felsőtriász törmelékes formáció (Karolinavöl- gyi Homokkő Formáció) a fekete színű, elzárt lagúna eredetű Kantavári Mész¬ követ váltotta fel, és ez egyúttal egy mobilizálódó háttérrel rendelkező reg¬ ressziós tendenciáról tanúskodik (NAGY 1968., RÁLISCH-Felgenhauer, TÖRÖK 1993). 2. A triász általánosnak tekintett üledékképződési jellegeivel (kőzettípus és képződményvastagság) szemben a jura rendkívül egyenlőtlen mértékben süllyedő (és feltöltődő) aljzatról tanúskodik (NAGY 1969), ahol azonban a Eto¬ lógiái jellegekben nem (MLF 1983), csak a képződményvastagságban mutatko¬ zott számottevő különbség. Ebből kiindulva az Alföld területére is a mecsekihez hasonló, nagy vastagságú üledéket akkumuláló medencékkel tarkított üledék¬ gyűjtőt tételeztünk fel. Ezekben a Mecseki Kőszén Formáció esetenként csak jelképes, máskor a mecsekihez hasonló (akár 2000 m vastag) jelenlétét prog¬ nosztizáltuk. A telepek fölött homokkő, esetenként mészkő közbetelepüléses liász - alsódogger "foltos márga", vörös meszes bath márga (Óbányai Mészkő) ismert. A dogger legfelső része és a maim vékonypados, lemezes, gyakran tűz- köves mészkő (amelynek legfelső képződménye, a Márévári Mészkő Formáció) erősen intraklasztos rétegei és a Fonyászói Mészkő maximálisan lem vastag tufái (nem publikált adat) újabb erőteljes térszindifferenciáció bevezetőjeként értékelhető. 2 00 Földtani Közlöny 126/2-3 Bércziné Makk A., Császár G., Nusszer A.: Közép-alföldi mezozóos aljzat 201 7. ábra. A Mecsek hegység mezozóos képződményeinek keleti irányú elterjedése Fig. 7 Eastward extension of the Mesozoic formations of the Mecsek Mis. 3. Az alsókrétában a pelágikus mészkő felett egy heves bazalt vulkanizmus változatos megjelenésű termékei települnek. Az általánosan elterjedt hyalo- klasztit és tufa között korlátozott elterjedésű vulkánok tömege helyezkedik el. A több száz (WEIN 1967), esetleg ezer méteres vastagságú vulkáni felépítmények (BILIK 1983) között krinoideás mészkő (Apátvarasdi Mészkő Formáció) és már- ga/mészmárga (agyagos mészkő) ritmusú üledék {Hidasivölgyi Márga Formᬠció) rakódott le (CSÁSZÁR, TURNSEK 1996). A sekélybatiális vagy mély szublito- rális hátsági környezetű Apátvarasdi Mészkő a hegység déli részén a jelenlegi elterjedésénél jelentősen szélesebb sávban feltételezhető. A vulkánok közvetlen környezetét a vulkánok lepusztulási termékéből álló törmelékzőna (Magyareg- regyi Konglomerátum Formáció) adja, a vulkán peremén atollszerű korallos (rudistás) gyűrűvel (CSÁSZÁR 1992). A Mecsek hegység területén feltárt mezozóos magmás képződmények kőzet¬ tani (petrográfiai-petrológiai) sajátságait és K/Ar korát legutóbb HARANGI, ÁR- VÁNÉ SOÓS (1993) vizsgálta. A mért minták töbségének K/Ar kora az alsókrétába esett. Az, hogy zömében a várakozásnak megfelelő korok adódtak, egyben jelzi, hogy a kőzetek, az Alföldön feltárt magmatitokkal ellentétben, jóval gyengébb utóhatásokat szenvedtek. Tekintetbe véve a korábban elvégzett K/Ar korhatᬠrozások adatait (ÁRVÁNÉ SOÓS, RAVASZNÉ BARANYAI 1992; LANTAI 1987) melyek felölelik a hegység körüli fúrásokból előkerült magmatitokat is, figyelemre mél¬ tó, hogy mindössze egy esetben kaptak alsókrétánál idősebb (maim) kort. E tény arra utalhat, hogy a Mecseki Zóna Alföldre eső részén a magmás tevé¬ kenység korábban elkezdődött, mint annak délnyugati végén (BILIK 1995). Harangi, Árvámé SoóS (1993) két kőzettanilag és genetikailag is eltérő kőzet¬ társaságot különít el a Mecsekben. Az egyik (I.), az ankaramit-alkáli bazalt (-tra- 202 Földtani Közlöny 126/2-3 chibazalt) sorozat, amely uralkodóan lávakőzetekkel képviselt. A másik (II.), az alkáligaz,dag (Na-gazdag) - bazanit-fonotefrit-tefrifonolit-fonolit sor tagjai telér- kőzetek formájában találhatók. A két kőzettársaság az alsókrétán belül némi idő eltéréssel képződött. Az alföldi vulkáni-szubvulkáni képződmények közt a fenti mecseki II. kőzetsorozathoz hasonló, nagy alkáli tartalmú, Si-ban erősen telítetlen, modális földpátpótlóval rendelkező kőzetek nem találhatók. A többnyire erősen átalakult, spilitesedett alföldi minták és a mecseki I. sorozat viszonylag üde kőzetei közti kapcsolat nem tisztázható a modális összetételek és a kémiai elemzések főe¬ lem-adatainak közvetlen összevetése révén. A MOLNÁR (1985) által az alföldi mezozóos magmatitokra kimutatott alkáli bazalt jelleg azonban a Mecsek-hegységi I. sorozat (ankaramit-alkáli bazalt) kőzeteivel való rokonságra utalhat. HARANGI, ÁRVÁNÉ Soós (1993) is a kontinentális riftesedéshez köti a mezo¬ zóos vulkanizmust. E folyamat következménye lehet a Tiszai Egységnek az európai lemez déli részéről történő leválása. Az Alföld aljzatában lévő mezozoikumról e fejezet első részében ismertetett tagolás, amely jelentősen különbözik a hegységen alapulóétól, egyértelműen a legújabb, (korlátozott) revízió eredménye. Nem lehet kétséges, hogy egy álta¬ lánossá tett és az Alföld egészére kiterjedő revizíó további hasonló jelentőségű eredményt hozhat. Amint láttuk, a mészkő ecetsavas oldásával az eddig tagol- hatatlan márga-mészkő jellegű jura rétegsor akár emelet szintű tagolása is el¬ végezhető. Különösen fontos ez a szervesanyagban legdúsabb toarci emelet elterjedésének meghatározhatósága miatt. Nem kétséges ugyanakkor az sem, hogy az alföldi eredmények fényében nagyobb hangsúlyt kaphatnak a tágabb értelemben vett Mecseken belül felismerhető kisebb Etológiái különbségek is. Ilyen pl. a Mecsek déli peremén észlelt, átlagosnál nagyobb és általánosabb karbonáttartalom, amely egybe esni látszik a Mecseki Zóna alföldi részének déli szegélyén húzódó meszesebb zónával. A további vizsgálatok esetleg értelmezhetővé tennék a Tolnanémedi-2. fúrás szerepét a Dunántúl területén. A fúrás a Mecseki Zóna északnyugati szegélyén helyezkedik el, a harántolt jura rétegsor uralkodóan bositrás, radioláriás, tek¬ tonikaiig erősen igénybe vett márgából, mészmárgából áll, helyenként mészkő betelepülésekkel. Külön érdemes szólni a Mecseki és a Villányi Zóna viszonyáról. A két terület kifejlődése a középső triász végéig lényegében megegyezik. A különbség a fel¬ sőtriászban is leginkább a vastagságban mutatkozik meg. A jurában a legalap¬ vetőbb különbség a két zóna között a hézagtalan, dominánsan pelites, aláren¬ delten karbonátos (Mecsek), és a hézagos, karbonátos (Villány) kifejlődésben van. Jól magyarázható lenne tehát a Mecseki Zóna déli részén húzódó folya¬ matos, de egyúttal dominánsan karbonátos kifejlődés, mint a két zóna közötti átmenet. Ennek azonban némiképpen ellent mond a déli takaró alatt megjelenő, ismételten erőteljesebben pelites jura létezése. Ez azonban valószínűleg csak színezi a kiemeltebb helyzetű és talán kevésbé mobilis Villányi, illetve köztes helyzetű zóna felépítését. Mindenesetre már a Villányban fellelt (SZENTE, VÖRÖS 1992) gryphaeás, tűzköves szürke mészkő rétegek is mecseki behatásként ér- Bércziné Makk A., Császár G., Nusszer A.: Közép-alföldi mezozóos aljzat 2 03 telmezhetők. A martfűi mészkő rétegek ugyankkor a Villányi Zóna előretolt bástyájaként is felfoghatók. Mezozóos fejló'déstörténeti vázlat Az értékelés tárgyát képező terület szerénynek minősíthető adatai arról ta¬ núskodnak, hogy a területnek a Mecsek hegységgel szemben fennálló kifejlődési különbségei a fejlődéstörténetben is bizonyos mértékű, esetenként nem is lé¬ nyegtelen, eltéréseket jelentenek. A szűkebb értelemberi vett Mecseki Zónán belül mind a törmelékes (alsó-), mind a karbonátos (középső-) triász egyaránt Nagykőrösig nyomozható. Amíg tehát a permi üledékek K-felé a szalatnaki mélytörésig nyomozhatok (KASSAI 1976), a triász tekintetében hasonló jelentő¬ ségű vonal közelebbről nem körvonalazható módon (7. ábra) Nagykőrös kör¬ nyékén húzódik. A koratriász végéig tehát a Villányi Zóna és a Mecseki Zónának Nagykőröstől Ny-ra eső része törmelék-akkumulációs térszín volt, bár a sza¬ latnaki töréstől nyugatra a Görcsönyi Hátságon már a permben és a mezozoi¬ kum folyamán végig korlátozott üledékképződés tételezhető fel (6. ábra). A tethysi régión belül a középső triász elejére kiegyenlítettebbé vált morfológiai viszonyok hatására a vörös-tarka törmeléket nagy térségekben, így a Villányi Zónában és a Mecseki Zóna jelzett nyugatabbi részén is platform karbonát vál¬ totta fel. Az egyensúly újabb megbomlásakor, vagyis a középső triász végén sziliciklasztikus törmelék szorította ki a dolomit és mészkő képződést. A Vil¬ lányi Zónában a kárpáti keuperre emlékeztető üledék ugyan inkább csak jelzés értékű, de a Mecseki Zónában Nagykőröstől Ny-ra számottevő vastagságú. Az, hogy a törmelék a zónán belül, ettől K-re meg van-e, legalábbis kérdéses. Kétségtelen ugyanakkor, hogy a jura legelején a vizsgálat tárgyát képező te¬ rület egészét hatalmába kerítette a tenger, ahol is eleinte sekélytengeri (néha kőszénzsinóros) homokos, agyagos és márgás üledékek keletkeztek. A Mecseki Zóna jelenlegi északnyugati szárnyán gyors süllyedés indult, míg a déli szár¬ nyon egy többé-kevésbé ún. követő típusú üledékképződés zajlott, dominánsan mészkő változatokkal. Más szavakkal: ez azt kell, hogy jelentse, a Mecseki Zó¬ nának a jura elejéig legalábbis kiemelt helyzetű keleti fele kelet-nyugati irány¬ ban ketté hasadva egyenlőtlen mértékű süllyedésnek indult. A Mecseki és Vil¬ lányi Zónának ma csak takarófoszlányban látszó átmeneti részén kisebb me¬ dencék és hátságok feltételezettek, pelites és karbonátos kitöltésekkel (8. ábra). Ahhoz, hogy az euxin fácies létrejöttének okait feltárhassuk a jelenleginél több és alaposabb információk birtokába kell jutnunk. Az euxin fácies ugyan elsősorban az északi alzónára jellemző, de előfordulása nem zárható ki a kar- bonátosabb déli alzónából sem. Az a körülmény azonban, hogy ennek fő tömege az északi alzónára esik azt jelzi, hogy ezt a sávot észak felé további kiemeltebb vonulatnak kellett lehatárolnia az éppen csak születő nyílt óceántól. A jelenség magyarázata abban keresendő, hogy az óceánizációra jellemző dilatáció vele¬ járójaként az óceánt hátságok és árkok szegélyezhették. Az erópai lemezről történő leválás vethetett véget a Tiszai egység magyarországi részén a jura ele- 204 Földtani Közlöny 12612-3 jéig fennálló ÉK-DNy-i irányú üledékgyűjtő tagoltságnak, s jöttek létre az ÉK- DNy-i irányú hátságok és medencék. A fúrási adatok egyúttal arra is utalnak, hogy hasonló viszonyok, ha szerényebb mértékben is, de a dogger és maim folyamán is fennálltak. A jura végén és különösen a kréta elején bekövetkezett erőteljes bazalt vulkanizmus láthatóan egyformán érintette mind a pelites, mind a karbonátos alzónát. Ennek következményeként a sekélyebb déli alzónában - azonos vulkánsűrűséget feltételezve - nagyobb lehetett a vulkánok vízszint fölé emelkedő részaránya, vagyis gyakoribb lehetett az atoll típusú szerkezet is. Valószínűleg a két zóna közötti átmeneti sávban is még számottevő lehetett a vulkáni tevékenység. Ezzel állhatnak kapcsolatban a Villányi Zónában fel¬ halmozódott bauxit testek is. Az első sziliciklasztikus, tehát nem, vagy nem csupán bazalt eredetű törmelék megjelenése az albaira tehető. Következtetések A mecseki típusú triász sekélytengeri törmelékes és karbonátos, zárt lagúna kifejlődései a terület Ny-i peremén (Abony, Nagykőrös) ismertek. A Mecseki Zóna tárgyalt tiszántúli részén ezideig triász formációk nem kerültek elő. A jura felé való átmenet sehol sem ismert. A DNy-i peremen a felgyői triász so¬ rozat allochton helyzetben van, villányi típusú triász tolódott fel mecseki pelites jura képződményekre. A területen általános elterjedést mutató, jura időszaki képződményeknek - a teljes jurát magába foglaló módon - két fáciese különíthető el DNy-ÉK csa- pású sávos elrendeződésben. Az ÉNy-i sáv pelites, mélyebb vízi, a DK-i sáv mészköves, sekélyvízi kifejlődés. A terület déli peremén allochton helyzetben átmeneti (pelites-meszes) jura fáciesek ismertek (4. ábra). A jurából valószínűleg folyamatos átmenettel fejlődött ki az alsókréta. A ju- ra-alsókréta határ környezetében mészköves, pelites-márgás, pelites-mészkö- ves fáciesű formációk vannak. Az alsókréta legáltalánosabban elterjedt kőzet¬ típusa a bazalt láva, agglomerátum és tufa, amely gyakran fogazódik össze pelites-márgás, pelágikus mészköves, mészköves és ritkán homokköves kifej¬ lődésekkel (5. ábra). A későpaleozóos-koramezozóos üledékgyűjtő alapvetően ÉK-DNy-i irányú tagoltsága az óceanizációhoz kapcsolódó dilatációs mozgások következtében váltott át ÉNy-DK-i tagoltságúvá. A mezozóos magmás tevékenység (a földtani és izotóp koradatok alapján) a középső jurában (?) kezdődött el és egyre több adat támasztja alá, hogy a kréta albai korszakáig folytatódott. Bércziné Makk A., Császár G., Nusszer A.: Közép-alföldi mezozóos aljzat 205 8. ábra. A medencefejlődés főbb szakaszai a triásztól a középső kréta végéig Mezőtúr-Szolnok irányban Fig. 8 Major phases of the basin development from the Triassic to the end of the Middle Cretaceous in the Mezőtúr-Szolnok trend 206 Földtani Közlöny 126/2-3 Irodalom - References Árváké Soós E., Ravaszné Baranyai L. (1992): A Mecsek és Villányi hegység között feltárt kréta telér kőzetek K-Ar kora - MÁFI Évi Jelentése az 1990. évről, 229-240. Bállá Z. (1986): Analysis of the anti-clockwise rotation of the Mecsek Mountains (Southwest Hungary) in the Cretaceous: Interpretation of paleomagnetic data in the light of the geology - Geophysical Transactions 32, 2, 147-181. Báldi-Beke M., Horváth M., Nagymarosy A. (1981): Biosztratigráfiai vizsgálatok az alföldi flis- képződményekről - MÁFI Évi Jelentése az 1979. évről, 143-158. BÉRCZI-Makk, A. (1992): Maim platform in the hydrocarbon exploration well Mezőtúr-3 (East Hungary) - Acta Geol. Hung. 35/4, 395-405. Bércziné Makk A, (1974): A Nagykőrös-Kálmánhegyi paleozoós és mezozóos medencealjzat földtani viszonyai. (Geology of the Paleozoic and mesozoic basement of Nagykőrös-Kálmánhegy) - Földt. Közi 104/4, 401-413. Bércziné Makk A. (1985): A Nagyalföld mezozóos kifejlődési típusai: (Types of Mesozoic sequences in the Great Hungárián Piáin.) - Általános Földtani Szemle 21, 3-47. Bércziné Makk A. - Cserepesné M. Bernadetté (1985): A nagykőrösi preneogén aljzat földtani felépítése. (Geology of the pre-Neogene basement of Nagykőrös /Central Hungary/) - Földt. Közi. 115/2, 249-266. Bilik I. (1983): Lower Cretaceous submarine (rif t) volcanism in South Transdanubia (South Hungary). In Proceedings of the 17th Assambly of the European Seismological Committee, Budapest, 1980 (eds. Bisztricsányi, E., Szeidovitz, Gy.) 569-574, Akadémiai Kiadó (Academical Press) Bilik I. (1995): Felső-jura telérkőzetek a Keletí-Mecsekben - Poszter "A Magyar Rétegtan az ezredforduló küszöbén" előadóülésen. MTA Budapest, Császár G. (1992): Urgonían facies of the Tisza Unit - Acta Geol. Hung. 35/3, 263-285. Budapest Császár G., Galácz A., Haas J„ Kázmér M., Kovács S,, Nagymarosy A., Szentgyörgyi K., Vörös A. (1990): Paleogeography of the Pannonian Basin. Evolution of the Northern Margin of Tethys: The results of IGCP Project 198 - Mem. Soc. Géol. Nouvelle serie 154 (2), 63-89. Columbia, Bratislava, Paris Császár G., Haas J. (1984); The Cretaceous in Hungary: a review - Acta Geol. Hung. 27/3-4, 417-428. Császár G., Turnsek D. (1996): Vertiges of atoll-like formations in the Lower Cretaceous of the Mecsek Mountains, Hungary - Cretaceous Research 17, (in press) Haas J. (1989): Megatectonic setting and structural units of Hungary - XXI. European Micropale- ontological Colloquium, Guidebook, 11-14. Budapest Harangi Sz., Árváné Sós E, (1993): A Mecsek hegység alsókréta vulkáni kőzetei I. Ásvány és kőzettan. (Early Cretaceous volcanic rocks of the Mecsek Mountains /South Hungary/ I. Mineralogy and petrology) - Földt. Közi. 123/2, 129-165. Kassai M. (1976): A Villányi-hegység északi előterének perm képződményei. (Permische Bildungen im nördlichen Vorraum des Villányer Gebirges) - Geol. Hung. ser. Geol. 17, 109 p. Budapest Kovács S., Császár G., Galácz A., Haas J., Nagy E., Vörös A. 1989: The Tisza Superunit was originally part of the Northern (European) Margin of Tethys. Evolution of the Northern Margin of Tethys: The results of IGCP Project 198. 2 - Mem. Soc. Géol. Nouvelle serie 154 (2), 81-100. Columbia, Bratislava, Paris Lantai Cs. (1987): Petrology and geochemisry of Lower Cretaceous mafics from the Western Mecsek Monntains (South Hungary) - Acta Geol. Hung. 30, 329-356. Molnár S. (1985): Petrochemical Character of the Lower Cretaceous volcanic rocks of the Hungárián Piain - Acta Miner. Petr. Szeged , 23, 33-38. Magyarország litosztratigráfiaí formációi (1983) - MÁFI kiadvány, Budapest Nagy E. (1968): A Mecsek-hegység triász időszaki képződményei - MÁFI Évkönyve, 51,1, 1-198. Nagy E. (ed.) (1969): A Mecsek hegység alsóliász kőszénösszlete. Földtan - MÁFI Évkönyve 51, 2, 970 pp. Rálisch-Felgenhauer E., Török Á. (1993): Mecsek és Villányi hegység- In: Haas J. ed.: Magyarország triász litosztratigráfiaí egységei. MÁFI, MÓL Kiadvány, pp. 232-264. Budapest Bércziné Makk A., Császár G., Nusszer A.: Közép-alföldi mezozóos aljzat 2 07 Szente I., Vörös A. (1992): A Pliensbachian (Early furassic) bivalve faunula írom the Harsány-hegy: First record of the Domerian substage írom the Villány Hills (Southern Hungary) - Fragmenta Mineralogica et Palaeontologica 15, 95-106. Budapest Szentgyörgyi K. (1984): Adatok az alföldi cenomán és túron képződmények ismeretéhez. (Contri- bution to the knowledge of the Cenomanian and Turonian in the Great Hungárián Piain) - Földt. Közi. 114/1, 49-60. Szentgyörgyi K. (1985): Az alföldi epikontinentális szenori kőzetrétegtani egységei. (Epicontinental Senonian lithostratigraphic units of the Great Hungárián Piain) - Földt. Közi. 115/1-2,133-148. Szentgyörgyi K. (1992): Upper Cretaceous (Senonian) formations of the Tisza Unit - Acta Geol. Hung. 35/2, 287-310. Szepesházy K. (1962): Mélyföldtani adatok a Nagykörös-kecskeméti területről. (Contributions of the subsurface geology of the Nagykőrös-Kecskemét area) - Földt. Közi. 92/1, 40-52. Szepesházy K. (1964): A Kecskémét-Szolnok közötti kréta időszaki vulkáni terület kőzetei - MÁFI Évi Jelentése az 1964. évről, 525-535. Szepesházy K. (197o): A Tiszántúl középső részének jura időszaki képződményei a szénhidrogén¬ kutató fúrások adatai alapján - MAFI Évi Jelentése az 1970. évről, 67-78. Szepesházy, K. (1973): Laté Cretaceous and Paleogene formations in the northwestern part of the Tiszántúl (in Hungárián). Akadémiai Kiadó (Academiacal Press) Budapest, 1-96 Szepesházy K. (1977): Az Alföld mezozóos magmás képződményei - Földt. Közi. 107/-4, 384-397. Wein Gy. (1967): Über die Tectonic Südost-Transdanubiens - Földt. Közi. 97/3, 371-395. Budapest A kézirat beérkezett: 1996. II. 8. Földtani Közlöny 126/2-3, 209-262 Budapest Törések pannóniai képződményekben Faults in Pannonian sequences of Hungary Bállá Zoltán* - Dudko Antonyina* (12 ábra, 11 táblázat, függelék) Abstract In the framework of the neotectonic study of Hungary, by reviewing the geological literature and receiving data from the experts, the database of the faults observed in Pannonian sequences of Hungary by July 1995 was completed, Faults with observable offsets (361) only were taken info account; joints with no offset and no slickenslides were omitted. That is the first summary of the faults in Pannonian sequences of Hungary. An analysis of the data obtained revealed that the picture is far from completeness and that any conclusions should be regarded preliminary. In the map, 120 exposures in 113 points were displayed, most of them were located in Transdanubia. Faults striking in NW-SE and SE-NW directions are dominant, bút the individual strikes are variable. Normál faults are most frequent, transcurrent faults are scarce, reverse faults only occur in the zone of the Sub-Mecsek Line in Southwest Hungary. Determination of the displacement vector, however, is often problematic, and neither the slickenslides, nor the fault pattern in cross sections gives firm basis fór it: Slickenslides reflect instantaneous phenomena that are changeable in time whereas cross sections display apparent vertical components of the resulting offsets, usually with no possibility to determine their horizontal components. As a consequence, conclusions extrapolated from single outcrops onto Iarge areas seem to be doubtful. Distribution of stresses is more homogenous than that of the faults and displays dominant E-W directed extension. There are various, usually insignificant deviations, probably, due to the temporal and perhaps spatíal heterogeneity of the process. Similar stresses can be derived from the synsedimentary faults thus the conditions of the fault generation were rather stable during the Pannonian. Manuscript received: 31 st January, 1996 Összefoglalás Magyarország neotektonikai vizsgálata keretében a szakirodalom tanulmányozásával és a té¬ mában dolgozó kutatók tevékeny közreműködésével elkészítettük a hazai pannóniai képződmé¬ nyekben 1995 júliusáig észlelt törések adatbázisát. Csak az elmozdulásos töréseket vettük be (361 db), az amplitúdó- és mozgásnyom-mentes kó'zetréseket elhagytuk. A hazai pannóniai képződmé¬ nyekben megfigyelhető törések adatainak ez az első összesítése. Az adatok elemzése nyomán kitűnt, hogy a kép távolról sem teljes, s bármilyen következtetés csak előzetes lehet. A térképen 113 pontban összesen 120 feltárást ábrázoltunk, nagy részük a Dunántúlon van. Egészében véve az ÉNy-DK és az EK-DNy irányok vannak túlsúlyban, de a törésirányok eléggé változékonyak. A törések között vetődések dominálnak, eltolódások ritkák, feltolódások csak a Mecsekalja-vonal övében fordulnak elő. Az elmozdulási irányok meghatározása azonban proble¬ matikus lehet, s ehhez sem a karcok, sem a szelvénybeli kép nem ad egyértelműen megbízható fogódzkodót: az első azért, mert végeredményben egyedi, pillanatnyi jelenséget tükröz, amely * Magyar Állami Földtani Intézet, H-1143 Budapest XIV., Stefánia út 14. 210 Földtani Közlöny 126/2-3 időben változhat, a második pedig azért, mert az eredőnek csak a látszólagos függőleges összetevőjét mutatja, s a vízszintes összetevő meghatározására általában nincs mód- Kétségesnek látszanak tehát azok a következtetések, amelyeket egy-két feltárás adatának az egész régióra való kiterjesz¬ tésével születnek. A töréseloszlásnál homogénebb képet ad a feszültségterek eloszlása, amely uralkodóan K-Ny irányú tágulást mutat, kisebb-nagyobb eltérésekkel, amelyek a folyamat időbeli és esetleg térbeli inhomogenitására mutatnak. Kb. ugyanezt a képet kapjuk, ha csak a parmóniai üledékek szinsze- diment töréseit vesszük figyelembe, vagyis a törésképződés körülményei időben nemigen változtak. 1. Bevezetés Magyarország rteotektonikai vizsgálata keretében összesítettük a pannóniai képződményekben 1995 júliusáig megfigyelt törések adatait. Az iroda¬ lomkutatást JÁMBOR Á. irányításával és részvételével BUDAI T., CSEREKLEY Erika, ÜARIDÁNÉ TlCHY Mária, DUDKO Antonyina, KORPÁSNÉ HÓDI Margit, MAROS Gy., MÜLLER P., Palotás Klára, PAULHEIM G. és SCHAREK P. végezte. Az e té¬ mában vizsgálódó szakemberek közül BADA G., BENKOVICS L., CSONTOS L., DA- RIDÁNÉ TlCHY Mária, DUDKO Antonyina, FODOR L., JÁMBOR Á., KÓKAI A., KOR¬ PÁSNÉ HÓDI Margit, MAGYAR I., MAGYARIÁ., MÜLLER P., RADÓCZ Gy. és SCHAREK P. szolgáltatott mérési adatokat, amelyek előállításában a nevezetteken kívül BÁLLÁ Z., Francoise BERGERAT, CSILLAG G., GYALOG L., ILLÉS Klára, IVANCSICS J., KLEB B., KOROKNAI B., NÉMETH K., SZOKOLAI Gy. és VARGA P. vett részt. Vizsgálatainkat az elmozdulásokra korlátoztuk, ezért az ampütúdó- és moz- gásnyommentes kőzetréseket adatbázisunkból (Függelék) elhagytuk. 2. Történeti áttekintés Törésekre vonatkozó adataink ( Függelék ) két forrásból származnak: egyrészt pub¬ likált könyvekből és cikkekből, valamint adattári jelentésekből és egyéb kéziratos anyagokból, másrészt közvetlenül átadott megfigyelési eredményekből. Az első forrásból kapott adatok nagyszámú műben vannak szétszórva, össze¬ gyűjtésük kemény munka volt, és hosszú időt vett igénybe. Sok adat nem teljes: a megfigyeléseket nem mindig kötötték azonosítható feltáráshoz, a dőlésszögek és csapásirányok általában hiányoznak, úgyhogy nem ábrázolhatok térképen. Hasznosítható adatokat 52 munkában 1 207 egyedi törésre 2 és 31 töréscsoportra találtunk, időbeli megoszlásuk eléggé jellegzetes (I. táblázat). Jól látható, hogy a pannóniai képződményekben lévő törések iránt kb. 50 éve jelent meg komolyabb érdeklődés, amely a nyolcvanas évektől kezdve nagyon megerősödött. Emellett a csoportos adatok számának csökkenése mind abszo¬ lút, mind különösen relatív értelemben, és a teljes adatsorok mennyiségének növekedése ugyancsak mindkét értelemben a nyolcvanas évektől (11, táblázat) a szakértelem növekedését mutatja, 1 L. az irodalomjegyzékben 2 Benne 3 éles flexurával a 14., 58. és 85. ponton Bállá Z., Dudko A.: Törések pannóniai képződményekben 211 Az irodalmi törésadatok időbeli megoszlása Tempóval distribution of fault data front the literature I. táblázat - Table I Időszak években Perlői, years Mennyiség (db) - Qmntity (pieces) Torésszám - Number offaults munka - paper feltárás 1 - outcrop egyed - single csoport 2 - group 1876-1940 8 12 7 7 1941-1960 9 11 11 6 1961-1970 6 16 17 3 1971-1980 9 15 15 6 1981-1990 11 26 94 6 1991-1995 9 15 63 3 összesen - totál 52 95 207 31 A második forrásból származó adatok sokkal koncentráltabbak és csaknem tel¬ jesek. Időbeli megoszlásuk (III. és IV. táblázat) megfelel az előzőnek. Láthatjuk, hogy a vizsgálatok mintegy 120 éve alatt a töréses feltárásokra való 95+46=141 hivatkozásból 41+36=77 (55%) és az egyedi törés-adatokra való 207+118=325 hivatkozásból 157+110=267 (82%) az utóbbi 10-15 évre esik. A közvetlenül átadott törés-adatok nagy súlya (110/267=0,41) az utóbbi 10-15 évben és a kéziratok (15) túlsúlya a publikációkhoz (5) képest világosan tükrözi, hogy a probléma adatgyűjtési stádiumban van. Ebből a szemszögből érdekes áttekinteni az ismételt méréseket ( V. táblázat). A 120 3 feltárásból törésekre 103-at (86%) csak egyszer, 14-et (12%) kétszer, kettőt (28. és 103.) háromszor és egyet (41.) négyszer vizsgáltak. Más megkö¬ zelítésben: az irodalomban 1981. előtt hivatkozott 54 feltárásból csak ötöt (27., 28., 30., 89. és 103.) vizsgáltak meg újra a nyolcvanas vagy kilencvenes években. Más szóval, még a korábbi adatok ellenőrzése is éppen csak megkezdődött. így tehát már a közeljövőben is az adatmennyiség jelentős növekedése vár¬ ható, azaz a mai kép távolról sem teljes, s bármilyen következtetés csak előzetes lehet. A jelen munka a hazai pannóniai képződményekben megfigyelhető tö¬ rések adatainak az első összesítése, s a térképi ábrázolás hasznosnak látszik, még ha az eredmény nyilvánvalóan nem teljes. 3. Tóréstérkép Törés-adatainkat ( Függelék ) térképen ábrázoljuk, a publikálható rajzméretből kiindulva külön térképet mellékelünk az ország nyugati és keleti részére, fel¬ tüntetve a pannóniai képződmények foltjait (FülöP J. 1984 nyomán, külön je¬ lezve a vulkánitokat) és a mérési pontokat (1. és 2. ábra). 1 Minden munkában, az ismétlődéseket figyelmen kívül hagyva 2 „Több ÉNy-DK irányú vető" típusú adat 3 A 4., 19. és 86. ponton 2-2 (a és b), a 83. és 112. ponton 3-3 (a, b és c) feltárás van Az irodalmi törés-adatok időbeli megoszlása leírási jelleg szerint Tempóról distribution of description fór fault data from the literature 212 Földtani Közlöny 126/2-3 § rH 17/6 I 20/3 ! 21/6 100/6 66/3 1 238/31 1 i 1 MD \ K 4/4 l/l \ T—< cn | 0/0 16/13 J betű j alphabetic i 1 ! 2/1 I i—l 1-H 0/0 2/1 | o X «— < 6/3 | 12/6 betű alphabetic I szám numeric 0/1 0/0 0/0 2/2 | ; o/o | 0/0 tr> betű alphabetic betű alphabetic szám numeric 0/0 o X o : 0/0 0/0 i — i I 0/0 i/i szám numeric 1 i 0/0 0/0 o 0/0 j 4/0 i o X o 5/0 j , i szám numeric 1 szám numeric 0/0 "X. I 3/0 0/0 | o X o 5/2 * 1 szám numeric 0/0 o/o | o/o \ 1— < eo 0/0 4/2 i betű | alphabetic i 0/1 o/o ; i/i í 0/0 I 0/0 0/0 i betű alphabetic szám numeric 0/0 i I o/o 0/0 I 1 2/0 i o/o o 3/0 i szám numeric szám numeric 3/0 0/11 16/0 10/1 88/3 59/0 187/4 csapás strike dőlésirány | dip directton dőlésszög dip angle 11876-1940 || 1941-1960 II 1961-1970 II 1971-1980 I II 1981-1990 11991-1995 | összesen - totál •S w i £ O- 3 O oo « Is ^ c K TS S -ü s s N 8 ii -3 -3 S i CU 12-32 1-2 rí S í* l Ö 'rt *3 1 N N 'S tu « n I <3 1 -M AJ I XI Bállá Z., Dudko A.: Törések pannóniai képződményekben 213 A közvetlenül átadott törésadatok időbeli megoszlása Tempóval distnbution of fault data passed over directly III. táblázat - Table 111 Időszak években Period, years Mennyiség (db) - Quantity (pieces) Törésszám- Number offaults munka - paper feltárás 1 - outcrop egyed - sinyie csoport 2 - group 1876-1960 0 0 0 0 1961-1970 3 3 3 0 í 1971-1980 6 7 5 3 1981-1990 13 20 62 2 1991-1995 11 16 48 0 összesen - totál 33 46 118 5 A mérési pontok zöme a hegységi előterekben helyezkedik el. Számos feltárás a kibűvási foltokon kívül esik, általában annak következtében, hogy a feltárᬠsokban látható pannóniai képződmények felett nagy vastagságú negyedidősza¬ ki fedő van, s a térkép ezt ábrázolja. Az adatok négy csoportját tüntettük fel (2. és 2. ábra). 1) A háromnál több törésre szerkesztett sztereogramos ábrázolásit pontokat (6, 27-29. 35,41,56-57, 62, 64, 68, 86b, 89-91, 94-95, 98,100-105 3 ,110 és 113 számú, összesen 26 pont) teli körrel tüntettük fel. 2) A dőlésiránnyal bíró töréses pontokat (2, 4-5, 9, 12-13, 15, 17-19, 23-25, 30 -32, 36-37 4 , 39, 42, 45, 48-49, 51-53, 60-61, 63, 66-67, 69-80, 83, 87-88, 93, 97, 99 és 108 számú, összesen 50 pont) üres körben kereszttel jelöltük. 3) A dőlésirány nélküli töréses pontokat (3, 7-8, 16, 20, 26, 33, 38, 44, 46- 47 4 50, 54-55, 65 4 , 84, 86a , 96, 106-107, 109 és 111 számú, összesen 22 pont) üres körben lévő vonallal ábrázoltuk. 4) A mért adat nélküli töréses pontokat (2, 10-11, 14, 21-22, 34, 40, 43, 58-59, 81-82 , 85, 92 és 222 számú, összesen 16 pont) üres körrel tüntettük fel. A töréstérképen (3. és 4. ábra) az áttekinthetőség érdekében a pannon foltokat elhagytuk, és csak a töréseket tüntettük fel 1) A sztereogramos pontokat teli körrel és egy vagy két átlagos irányt jelző vastag vonallal ábrázoltuk, mellette helyeztük el a sztereogramot, és azt ugyancsak sor¬ számmal láttuk el. Asztereogramokat GERNER P. (1990) számítógépes programjával szerkesztettük, ez ANGELIER, ]., és MECHLER, P., (1977) módszerét veszi alapul. 1 Minden munkában, az ismétlődéseket figyelmen kívül hagyva 2 „Több ÉNy-DK irányú vető" típusú adat 3 Tizenkilenc közül tizenhét; két irányadat-nélküli törés nincs feltüntetve 4 Kettő közül az egyik; a másik, irányadat nélküli törés nincs feltüntetve 214 Földtani Közlöny 126/2-3 ■c ts CD k 8 *3 bC i- a s « ° —'T3 *1-1 ftj >rt o) £ « 3 » ^ g e .2 3 'c i u CA V) *OI •S «? *e h "öj Ül •£s O tí o u n3 13 «3 § CL QJ n N £ QJ tí ex G 'OJ ^ o 'QJ S l'S u £ 2 g ■3 * 'g G C ^ T3 S *o ff .2 §o C bo '2 ; 3 G EL G _. ra * CX CA . 'QJ |s a o> Fíg. 2, Map of faults in the Pannonian s equencés, eastern Hungary. Exposures and observation sites. Compiled by Antonina Dudko, 1995, front j. Fülöp (1984) and the Appendix. Size of codes depends on the room available. Cap tions: 1. observation site and its code, 2. Pannonian sediments, 3. Pannonian volcanites, 4—7. observation sites: 4. uiith more than threefaults (with stereograms), 5. with exact dip data, 6. with no dip oríentation, 7. with no measurements 218 Földtani Közlöny 126/2-3 ... a 6. ábra rózsadiagramjainak vonatkozási területe 3. ábra. Pannónia! képződmények töréstérképe. Nyugati országrész. Szerkesztette Dudko Antonyina, 1995, a Függelék alapján. A pontszámok mérete a rendelkezésre álló helytől függ Fig. 3. Map offaults in the Pannonian sequences, western Hungary. Compiled by Antonina Dudko, 1995, front the Appendix. Size of codes depends on the room available. Captions: 1. average fault orientation front stereogram, 2. fault with exact dip dala, 3. fault with no dip orientation, 4. fault with no measurements, 5. reference area fór a rose diagram in Fig. 6 100 km _ Bállá Z., Dudko A.: Törések pannonjai képződményekben 219 Fig. 4. Map offaults in the Pannonian sequences, eastern Hungary. Compiled by Antonina Dudko, 1995, from the Appendix. Size of codes depends on the room available. Captions: 1. average fault orientation from stereogram, 2. fault with exact dip data, 3. fault with no dip orientatíon, 4. fault with no measurements, 5. reference area fór a rose diagram in Fig. 6 220 Földtani Közlőny 126/2-3 5, ábra. Pannóniái képződményekben lévő törések rózsadiagramjai. Szerkesztette Dudko Antonyina, 1995, a Függelék alapján, a. Törések számszerű dőlésadattal és elmozdulási iránnyal, b. Törések dőlés- vagy csapásiránnyal, c. Vetődések számszerű dőlésadattal, d. Balos eltolódások számszerű dőlésadattal, e. jobbos eltolódások számszerű dőlésadattal Fig. 5. Rose diagrams fór the faults in the Pannonian sequences of Hungary. Compiled by Antonina Dudko, 1995, front the Appendix, a. faults with numencal dip data and displacement vectors, b. faults with dip or strike orientation, c. normál faults with numerical dip data, d. left-lateral transcurrent faults with numerical dip data, e. right-lateral transcurrent faults with numerical dip data Bállá Z., Dudko A.: Törések pannótiiai képződményekben 22 1 A minősített törések között a vetődések (149 db) vannak túlsúlyban, s irányeloszlásuk is hasonló (5c. ábra). A balos eltolódások (15 db) fő maximuma ÉÉK-DDNy (10), de gyakoriságuk egészen KÉK-NyDNy-ig (70°-230°) jóval nagyobb, mint más irányokban (5d. ábra). A jobbos eltolódások (17 db) egy ÉNy-DK (330°-150°) és egy ÉÉNy-DDK (350°-170°) maximumba tömörülnek (Se. ábra). A kétféle eltolódás súlya tehát a halmazban közel azonos, fő maximumaik szöge 20° és 100° között ingadozik. A törések statisztikus irányeloszlását területi csoportosításban is vizsgáltuk. A rózsadiagramok vonatkozási területét a töréstérképre (3. és 4. ábra ) és a tö- résirány-eloszlási térképre (6. ábra) is felraktuk. A vonatkozási területeket a törések térbeli csoportosulása alapján jelöltük ki, a messze eső egyedi adatokat kihagytuk (3. és 4. ábra). A Balaton körüli területet két részre, egy Tihany tói Ny-ra és attól K-re eső területrészre osztottuk, mivel az egész területre vonat¬ kozó rózsadiagram több maximumot mutat és nehezen értelmezhető. A törések átlagos iránya területről területre változik (6. ábra). Az Észak- Dunántúlon (Sopron környéke, a Balaton menti terület Ny-i része, Gerecse) ÉK-DNy-irányú törések vannak túlsúlyban, a Balaton menti terület K-i részén és a Budai-Velencei-hegység körüli területen viszont É-D irányú törések az uralkodóak. A Mecsek környékén ÉK-DNy és É-D lefutású törések dominálnak, attól É-ra, Tolnában pedig az ÉNy-DK-iek vannak túlsúlyban. A K-i országrészen elkülönített két területen az irányeloszlás szintén eltérő (6. ábra). Az adathalmaz heterogenitása miatt nem zárhatjuk ki azt a lehetőséget, hogy az irányeloszlás változékonysága egyebek között a különböző szerzők eltérő hozzáállását tükrözi. 5. Elmozdulások A tektonikai elmozdulások nevezéktana a magyar földtani irodalomban nem egyértelmű, a „törés" és a „vető" kifejezés egyaránt használatos. Etimológiailag a „törés" csak folytonossági megszakadást, a „vető" viszont elmozdulást is jelez. Amikor a „törés" kifejezést használták, nem mindig volt világos, van-e elmozdulás, avagy nincs. A „vető" kifejezés tartalma viszont azért nem egyértelmű, mert egyrészt „elmozdulásos törés általᬠban", másrészt „ vetődés " értelemben egyaránt használták, az utóbbit többnyire a „fi eltolódás“ ellen¬ tétének tekintve. Magyarországon azonban hosszú időn át elterjedt volt az a nézet, hogy az itteni törések döntő többsége „ vetődés ", ezért a „vető" kifejezés kétértelműsége nem látszott fontosnak. Az utóbbi két évtizedben a szerkezeti vizsgálatok népszerűvé váltak, s a kutatók felismerték a magyar terminológia kétértelműségét. Többségük a „vető" kifejezést „elmozdulásos törés általában" értelemben használva átvette az angol kifejezések egyenes fordítását („ normál vető", „reverz vető" és „transzkurrens vető"), amely nyelvi és történelmi szempontból nem teljesen korrekt, de a gyakorlati alkalmazásban az. így az új kifejezéseket használó munkákban az elmozdulási irányt egyértelműen adják meg, azonban a korábbiakban a „vető" jelölés értelme csak külön elemzéssel tisztázható, s akkor sem mindig. Véleményünk szerint magyar főnevek mellett nem mutatnak szépen az angolos melléknevek, s a célnak a „vetődés", „feltolódás " és „eltolódás" szavaink kiválóan megfelelnek, általános értelemben pedig a „törés" kifejezés használható. ()()[ 222 Földtani Közlöny 126/2-3 Bállá Z., Dudko A.: Törések pannóniai képződményekben 223 Az elmozdulási irányokra vonatkozóan háromféle információt használtunk: elmozdulási nyomok mérési adatait, terepi következtetéseket és egyértelmű le¬ írásokat. Ebből a szempontból leginkább reprezentatív a sz tereogramokkal kép¬ viselt 27 pont adatsora, a vonatkozó adatok (VT. táblázat ) értelmezése során az alábbiakat kell figyelembe vennünk: 1) Nem tudtuk megállapítani, mely törések adatai ismétlődnek különböző szerzők, sőt néha egyazon szerző méréseiben. Ebből következően a törések szᬠma nyilvánvalóan kevesebb, mint az adatok száma az összesítésben. 2) A 137 „vetődés" minősítése 59 esetben a törési síkban észlelt elmozdulási nyomokra, 78 esetben a feltárásban látott képre, elsősorban a látszólagos füg¬ gőleges összetevő jellegére támaszkodik. Még ha az utóbbit nem is tekintjük elégséges bizonyítéknak, a vetődések nagy mennyisége így is nyilvánvaló. 3) Tisztázatlannak azokat a töréseket vettük, amelyeknél az elmozdulási irányt nem minősítették. A függőlegestől többnyire jelentősen eltérő dőlésük és a látszólagos függőleges összetevő jellege arra mutat, hogy nagy részük va¬ lószínűleg vetődés. Összességükben a sztereogramokon rögzített adatok azt mutatják, hogy a pannóniai képződményekben a vetődések vannak túlsúlyban. Ez az elmozdu¬ lási iránnyal jellemezhető egyedi törések 61%-át jelenti az összes feltárás 24%- ában. Bár a feltárások megmaradt 76%-ában (VII. táblázat) a tisztázatlan törések hányada jóval nagyobb, mint az előző esetben, az általános trend ugyanaz: túlsúlyban a vetődések vannak, s az eltolódások alárendelt szerepet játszanak. Feltolódásokat csak a Mecsekalja-vonal övében észleltek. Szentes F. (1948) a Keszthelyi-hegységből is említ ilyeneket (27., 28. és 30. pont), de az ellenőrzés (BIHARI D. et al, 1984, valamint DuDKO Antonyina 1990. és Bállá Z., Csillag G., DUDKO Antonyina 1990. évi adatai) ezt nem igazolta. Szelvényben a pannóniai képződményekben mért törések többsége vetődés¬ nek látszik. Ilyen pl, a pécsváradi homokbánya szelvénye (7. ábra), ahol azonban elmozdulási nyomot nem mértek (BenkOVICS L. [1993] 1 ). Az ettől K-re lévő erdősmecskei homokbányában (3. ábra, 90. pont) viszont hasonló törések sík¬ jában balos eltolódás nyomait ismerték fel (BENKOVICS L. [1993]). A törésfelü¬ leten észlelt karcok és a látszólagos függőleges összetevő jellege közötti ösz- szefüggés tehát nem magától értetődő. Ezt az összefüggést általában nem vizs¬ gálták, erre vonatkozó adatunk két feltárásból van (VIII. táblázat). 1 Itt és tovább a [ ]-be zárt évszám közvetlenül átadott mérésekre való hivatkozást jelent 224 Földtani Közlöny 126/2-3 A törés-adatok megoszlása elmozdulási irányok szerint (sztereogramok) Fault data distribution upon dísplacement direction (stereograms) VI. táblázat - Table VI Pont Sztereogramokon lévő törések száma - Number offaults in stereograms sorszáma vetó'dés noimal fault feltolódás reverse fault eltolódás - stnke slip tisztázatlan uncertain Outcrop code balos sinistral jobbos dextral összesen totál 6 - - - - 5 5 27 6 1 - - - - 6 28 _ - - - 4 4 29 10 - - - - 10 35 13 - - - - 13 41 13 - 1 11 3 28 56 - - 2 2 - 4 57 4 - - - - 4 62 7 - - - - 7 64 5 - 1 - - 6 66 2 - - - 3 5 68 3 - 2 4 - 9 86b 3 1 - - - 4 89 6 - - - - 6 90 - - 2 - 6 8 91 - - - - 5 5 94 - - - _ 8 8 95 3 - - - 2 5 98 - - - - 7 7 100 12 - _ - 12 101 7 - - - - 7 102 17 - - - - 17 103 5 - - - 6 11 104 6 - - - - 6 105 4 - - - - 4 110 4 I 2 6 - 6 17 113 8 - - - - 8 összesen - totál 138 2 14 17 55 226 1 Bállá Z., Csillag G., Dudko Antonyma (1990) Szentes F. (1948) 6 „feltolódása" közül néggyel azonos településben „vetődést" észlelt, ezért a korábbi minősítést itt nem vesszük figyelembe 2 ÉK 52° alatti karcok egy 323/38° síkon, amely hat másik, ÉK 1-54° alatti balos vagy vetődéses karcokat hordozó 126-169/72-87° sík társaságában van jelen; ez a „feltolódás" tehát annak a következménye, hogy síkja a többiével ellentétes irányba dől Bállá Z., DüdkoA.: Törések pannániai képződményekben 225 a 22Q J 80 ” b 260 “ 0 10 m L__ 1 7. ábra, Törések pannőniai üledékek földtani szelvényében. Szerkesztette Benkovics L., 1993. a. Pécsvárad, homokbánya (89. pont), b. Alsótoldi útvbevágás, homokbánya (68. pont) Fig. 7. Faults in geological sections of the Pannonian sediinents, Compiled by L. Benkovics, 1993. a. sand pit at Pécsbánya (site #89.). b. road cut at the viliágé of Alsótold, sand pit (site #68). "v" = normál fault, right-lateral transcurrent fault (from slickenslides) 226 Földtani Közlöny 126/2-3 A törés-adatok megoszlása az elmozdulás jellege szerint (egyedi adatok) Fault data distribution upon displacement sense (single data) VÍJ. táblázat - Table VII Elmozdulási jelleg Displacement sense Törés-szám Number offaults Feltárások sorszáma Outcrop codes vetődés normál fault 13/18 19, 23-24 1 , 30 2 , 32, (41), (54), 63, 69, (89-90), (109) feltolódás reverse fault 3/3 83a, 83b, 83c, balos eltolódás sinistral síriké slip 0/1 (7) 3 jobbos eltolódás dextral strike slip 0/0 - tisztázatlan uncertain >48/>107 (1), 2, (3-4), 5, (7-8 4 5 ), 9, (10-11), 12-13, (14-16), 17-18, (20- 22), 23®, 25, (26), 30-31 6 , (33-34), 36-37, (38), 39, (40), 42, (43- 47), 48-49, (50), 51-52, (53), (55), (58-60), 61, (63), (65), 67, 70- 79, (80-82), (84-85), (86a), (87), 88, (92-93), (96), 97, 99, (106- 107), 108, (110-112) | összesen - totál >64/>119 I Megjegyzés: feltárások sorszáma : zárójel nélkül = számszerű dőlésadattal, zárójelben = számszerű dőlésadat nélkül; törésszám', számláló = számszerű dőlésadattal, nevező = valamennyi Note: outcrop codes: with no parantheses = dips expressed in numerals, in parantheses = dips expressed in letters; number of fault: numerator - with dips expressed in numerals, denominator - all Az első adatpár kétféle minősítése közti ellentmondás már lapos rétegdőlés esetén is könnyen feloldható, akárcsak a 6-8. sor adatain belüli eltérés is (ha a szelvénybeli képet vetődésnek tételezzük fel). Az 5. sor adatainak egyeztetésé¬ hez a szelvénybeli képet feltolódásnak kellene képzelnünk, de nem gondolhat¬ juk, hogy ezt ne jelezték volna a leírás során. Még problematikusabb az egyez¬ tetés a második adatpár esetében; ehhez a karcoknál (80°) meredekebb réteg¬ dőlést kellene feltételeznünk, ami nemigen hihető. Valószínűbbnek látszik, hogy a szelvénybeli elvetést mindhárom esetben nem ugyanolyan irányú mozgás hozta létre, mint a karcokat: a megfigyelhető elvetés (s így a látszólagos füg¬ gőleges összetevő is) a síkon lejátszódott valamennyi elmozdulás eredője, míg a karcok esetleg csak egyetlen rész-elmozdulásból származnak, s a különböző rész-elmozdulások nem feltétlenül azonos irányúak. Más szóval, a karcokkal rögzített pillanatnyi elmozdulások viszonya az elmozdulások eredőjéhez nem egyértelmű, ami óvatosságra int az értelmezésben. 1 Kettő közül az egyik 2 Három közül az egyik; Szentes F. (1948) szerint „feltolódás", de helyette Bállá Z., Csillag G., Dudko Antonyina (1990) „vetődést" észlelt 3 Kettő közül az egyik 4 Kettő közül a másik 5 Kettő közül a másik 6 Három közül a másik kettő Bállá Z., Dudko A.: Törések pannóniai képződményekben 227 Karcokból és szelvénybeli képből kapott elmozdulások összevetése Benkovics L. [1993] megfigyelései alapján Comparison of displacements from slickensides andfrom section pattems based on observations by Benkovics [1993] VIII. táblázat - Table VIII Sorszám Pont sorszám Sík - pláne Karc - slíckenside Szelvénybeli kép Ábra sorsz. Serial no. Ou terop code dőlése - dip jellege - sense Section pattem Fig. no. 1 68 226/85 É - north 25 jobbos eltolódás dextral strike slip vetődés norma! fault, 25 cm 7b 2 68 230/70 É - north 10 jobbos eltolódás dextral strike slip vetődés normál fault, 25 on 7b 3 68 113/79 D - south 80 vetődés normál fault {eltolódás reverse fault, 10 cm 7b 4 68 97/67 D - south 80 vetődés normál fault feltolódás reverse fault. (30 cm) 7b 5 68 80/80 É - north 10 jobbos eltolódás dextral strike slip elmozdulás displacement, 1 cm - 6 68 95/85 É - north 8 balos eltolódás sinistral strike slip elmozdulás displacement, 13 cm - 7 90 114/80 É - north 10 balos eltolódás sinistral strike slip elmozdulás displacement, 20 cm - 8 90 110/85 É - north 10 balos eltolódás sinistral strike slip elmozdulás displacement. 30 cm - 6 . Feszültségterek A korábbi szerzők (Royden, LeiGH 1988; HORVÁTH F. 1990, 1993; Tari G. et al. 1992) már utaltak arra, hogy a Pannon-medence a felsőmiocén-pliocén során dön¬ tően tágulásos fejlődésen ment át, de a tágulás az egymástól elkülönülő részme¬ dencékben nagyon eltérő lehetett. CSONTOS L. et al. (1991) a pannóniai korszakra KÉK-NyDNy irányú kompressziós (oi) főfeszültséget adott meg. Feszültségteret elmozdulásokból határozhatunk meg, ilyeneket a 120 mérési pontból mindössze 30-on figyeltek meg (IX. táblázat). Az értékelés előfeltétele egyrészt az adathalmaz megfelelő konzisztenciája, másrészt az adatok elegendő mennyisége. A pontonkénti adathalmazok konzisztenciájával kapcsolatban két problémát látunk: egyik a különböző típusú törések (vetődések, feltolódások és eltolódᬠsok) együttes jelenléte, a másik az adatok szórása. Feltolódás alig van, ezért az első problémát vetődések és eltolódások vonatkozásában vizsgáljuk. A102 mért karc dőléseloszlása (8. ábra ) rendkívül jellegzetes, egy 0 és egy 70° körüli ma¬ ximummal, s az adatoknak csak bő hetedével (15 db) a 16-55° átmeneti tarto¬ mányban. A vetődések és eltolódások tehát két, egymástól jól elkülönülő hal- 2 28 Földtani Közlöny 126/2-3 To résmenti elmozdulások összesítése Summary of displacements upon faults IX. táblázat - Table IX Pont orszáma Outcrops code Karcokból - From slickenslides Szelvényből - From section patterns vetődés normál fault feltolódás reverse fault eltolódás strike slip vetődés normál fault feltolódás reverse fault eltolódás strike slip balos sinistral jobbos dextral balos sinistral jobbos dextral 19 - - - - 2 - - - 23 - - - - - _ _ 24 3 - - - - - - - 27 - - - 6 - - - 29 -6 - - - 4 - - _ 30 - - - - 1 - - - 32 3 - - - - - _ 35 11 - - - 2 - _ _ 41 6 - 1 11 7 _ _ _ 56 - - - - - - 2 2 57 3 - - - 1 - - _ 62 5 - - - 2 - - - 63 1 - - - 1 - - _ 64 4 - 1 - 1 - - - 66 2 - - - - _ - _ 68 3 - 2 4 - - - - 69 - - - - 1 - - _ 83 - - - - - 3 - - 86 - - - - 3 1 _ _ 89 - - - - 6 - _ - 90 - - 2 - - - - - 95 - - - - 3 - - _ 100 5 - - - 7 - - - 101 - - - - 7 - - - 102 1 - - - 16 - - _ 103 - - - - 6 - _ _ 104 6 - - - - - - 105 4 - - - - - - - 110 4 1 6 - - - _ 113 - - - - 8 - - _ összesen- total 68 1 12 15 84 4 2 2 Bállá Z., Dudko A.: Törések pannóniai képződményekben 229 8. ábra. Pannóniai képződményekben lévő töréseken mért karcok dőlésszög-eloszlása. Szerkesztette Dudko Antonyina, 1995, a Függelék alapján Fig. 8. Distributíon of pilches observed on fauits in Pannonian sediments. Compiled by Antonina Dudko, 1995, from the Appendix mázt alkotnak, s egyeztetésük csak a mindkét esetben vízszintes tenziós ( 03 ) tengely összevetésével lehetséges 1 (a két halmaz összevont elemzése olyan pa¬ ramétereket eredményezne, amelyek nagy mértékben a két halmaz mennyiségi arányától függenének, vagyis a szokásos adatmennyiségeknél véletlenszerűek lennének). Mindezt figyelembe véve a vetődéseket, feltolódásokat és eltolódásokat pon¬ tonként külön vizsgáltuk, s az adatok szórását az egyes töréstípusokra külön- külön becsültük. Sztereogramokon megvizsgáltuk, csoportosulnak-e a mérési adatok, s ha igen, egy vagy több maximum köré. Csoportnak vettünk már két, egymáshoz közel álló adatot is, s a továbbiakban azt néztük meg, hogy cso¬ portonként egy, legfeljebb két kiugró adat elhagyása mennyiben javítja a képet. Az egyes csoportokra kétféle módon határoztuk meg a tenziós tengelyek hely¬ zetét: egyrészt a lehető legprimitívebb módon, a csapásokra merőleges irányok 2 átlagértékeiként (vetődéseknél) vagy azokkal 3 30°-ot bezáró irányokként (elto¬ lódásoknál), másrészt az Angelier-Mechler-féle feszültségképből (GERNER P. 1990) állapítva meg azokat. Az első módszer minden olyan törésre alkalmaz¬ ható, amelynek számmal kifejezett csapásiránya van, a második azonban csak olyanokra, amelyeken karcokat is mértek. 1 Feltolődásoknak megfelelő erőtér esetében a helyzet fordított: a tenziós ( 03 ) tengely függőleges, míg eltolódásoknak megfelelő erőtérben vízszintes, s egyeztetés az egyaránt vízszintes síkba eső kompressziós ( 01 ) tengelyek alapján történhet. Vetődések és feltolódások a fentiek alapján eltolódásokkal lehetséges kapcsolatra támaszkodva egyeztethetők, vagyis akkor tartozhatnak össze, ha egymásra közel merőlegesek 2 Valamennyit 180°-nál kisebb értékkel adva meg 3 Balos eltolódásnál „-'^jobbosnál előjellel 230 Földtani Közlöny 126 / 2-3 A 24 feltárásban 1 elkülönített 48 töréscsoportból 36-ra határoztunk meg ten- ziós tengelyt (X. táblázat), ezen belül 20-ra karcok alapján, feszültségképből is. A tenziós tengelyek átlagiránya K-Ny-inak (86-266°) bizonyult, ettől egyik fel¬ ük maximum 30°-kal, a másik nagyobb szöggel tért el, ami egészében véve elég jelentős szórásra mutat. A < 30°-os eltéréssel a K-Ny-i irányt 15 feltárás valamely töréscsoportjából állapítottuk meg, 9 feltárásban nem találtuk. A ten¬ ziós tengelyek nagy része tehát a K-i és Ny-í körnegyedbe esik, s ezzel első megközelítésben összecseng az, hogy a törések túlnyomó többsége vetődés és hogy a csapások zömmel az É-i és D-i körnegyeden belül vannak (5. ábra). Az eloszlásokat behatóbban szemügyre véve azonban megállapíthatjuk, hogy az összhang nem tökéletes. 1) A tengelyirányok eloszlása a 86-266° irányra, a töréseké (többségükben vetődéseké) azonban nem az ennek megfelelő 356-176°, hanem inkább a 20- 200° irányra szimmetrikus {5a. ábra). 2) Uralkodóan K-Ny-i tenziós tengelyekhez döntően É-D csapású vetődések tartoznának, a valóságban azonban a vetődések az ÉÉK-DDNy-i irány körül szóródnak (5c. ábra). 3) Mind a balos ( 5d. ábra), mind a jobbos eltolódások ( 5e. ábra) helyzete nagy vonalakban megfelel a K-Ny-i tágulásnak, de az irányszórás elég nagy. A törések összessége (188 db) és a nagy részükre (157 db) meghatározott tenziós tengelyírányok tehát tendenciájukat tekintve egyeznek ugyan, de rész¬ leteiben az egyeztetés problematikus. Kellő óvatossággal csak annyit állapítha¬ tunk meg, hogy a regionális képre K-Ny-i tágulás jellemző, de a törésirány- eloszlás és a feszültségkép egyeztetési problémái, valamint a jelentős tengely- irány-eltérések jelentős hányada igen nagy fokú szórásra mutat A síkokból és karcokból meghatározott tengelyirányok között jó az egyezés, ha a tengely kis (< 15°) dőlésű. Dőlés-növekedéssel az egyezés rosszabbá válik, s az irányeltérés megközelítheti a 20°-ot. Ez azonban nem nagyobb, mint a 86-266° átlagirányra felvett tűrés, 2 s így felvetődik a kérdés: nem elegendő-e az egyszerű irány-átlagolás a regionális kép meghatározásához, s nem túlzott-e a feszültségkép számítási pontossága az irány-csoportok közötti szórás nagyságához ké¬ pest. A pillanatnyi és az eredő elmozdulások közötti különbségből származó esetleges hiba, amelyet az előző (5.) rész végén körvonalaztunk, elsősorban egy-egy konkrét törés és egy-egy konkrét fel¬ tárás értelmezését befolyásolhatja, a regionális képet illető, a szórást szükségszerűen elhanyagoló és ezzel a helyi hibákat kiegyenlítő megállapításokat már nemigen érinti. Az irányszórás szubjektív és objektív eredetű egyaránt lehet. A mérési hibák mennyisége az ismétlési adatokból ítélve nemigen lehet jelentős. További elemzésünket arra a feltevésre alapozzuk, hogy az irányszórás zömében objektív eredetű. A töréscsoportonkénti irányok szórásának két fő típusával találkozunk: fel¬ tárásokon belül és feltárások között. Jelentős (> 45°) eltéréseket kaptunk a tö¬ réscsoportonkénti tenziós tengelyirányok között a 29. (52, 64°), 35. (85°), 41. (66°), 56. (67°), 62. (76°), 68. (48°), 100. (82°) és 105. (83°) feltárásban. A legké- 1 A csoportmentes 19. és a feltolódásos 83. feltárás nélkül 2 30°; ha kisebb tűrést veszünk fel, az átlagolásba bevonható adatmennyiség csökken, s hamarosan kétségessé válik az átlag reprezentativitása Bállá Z., DudkoA.: Törések pannóniai képződményekben 231 Toréscsoportokból meghatározott tenziós tengelyek Tension axes defined from fault groups X. táblázat - Table X Pont sorszáma Outcrop code Számbavett Accepted Elhagyott Refused Tenziós tengely iránya Tension axis direction Eltérés 86-266°-tól Devtation from 86-226° adatok - data kis at low nagy j at hteh l típusa type száma number síkokból from vlanes karcokból from slickensides szögnél angle 19 V 0 2 - — _ 24 V 2 1 137-317 131/15 - +45 27 V 6 0 85-265 _ -1 _ 29 V 6 0 37-217 34/23 _ -52 V 4 0 150-330 _ _ +64 32 V 3 0 100-280 286/20 +20 _ 35 V 0 2 - - _ _ V 7 0 154-334 171 /26 _ +85 V 4 0 34-214 48/26 _ -38 41 V 6 1 99-279 - +13 V 6 0 92-272 282/18 +6 _ ‘ ie 9 0 97-277 76/6 -10 _ je 2 0 151-331 332/5 _ +66 be 0 1 - _ _ _ 56 BE 2 0 153-333 - +67 1E 2 0 110-290 _ +24 _ 57 V 1 0 _ _ _ _ V 3 0 52-232 222/4 — -44 62 V 2 0 10-190 - _ -76 V 3 2 100-280 83/7 -3 _ 64 V 3 1 55-235 48/30 _ -38 be 0 1 - - _ V 0 1 - - - _ 66 V 2 0 100-280 289/6 +25 68 be 2 0 67-247 66/9 -20 ie 4 0 34-214 38/8 - -48 V 0 3 _ - _ 83 F 0 3 _ — _ _ 86 V 3 0 49-229 - _ -37 F 0 1 _ - _ _ 89 V 6 0 68-248 - -18 90 be 2 0 82-262 262/1 -4 _ 95 V 3 0 111-2.91 _ +25 100 V 5 0 124-304 291 / 21 +25 _ V 5 0 4-184 _ _ -82 V 2 0 51-231 - _ -35 101 V 7 0 57-237 -29 102 V 0 1 - _ - V 16 0 125-305 _ _ +39 103 V 3 0 70-250 _ -16 V 3 0 126-306 _ _ +40 104 V 4 2 125-305 306/25 _ +40 105 V 4 0 8-188 3/21 _ -83 110 V 3 1 72-252 79/30 -7 be 6 0 115-295 295/2 +29 _ t 0 1 - _ — 113 V 6 2 81-261 - -5 - Összesen - totál 157 26 86-266 86/4 - 232 Földtani Közlöny 126/2-3 zenfekvőbb magyarázat az lenne, hogy olyan csoportokat különítettünk el, amelyek önállósága csak látszólagos, és a nagy szórás mellett túl kicsi adatszámra vezethető vissza. A válaszhoz megvizsgáltuk az egy-egy feltáráson belül a homogenitás biztosítására csak egy-egy szerző(csoport) által kapott nagyobb (>5 mérés) hal¬ mazokat (XI. táblázat). Nagyobb homogén töréscsoportok dó'lésirányainak statisztikus paraméterei Statistic parameters fór dip directions of large homogeneous fault groups XI. táblázat - Tablc XI Pont száma Ou terop code Tórés típusa Fault type Mérésszám Number of data Átlagérték Mean value Szórás Dispersion Gn-l 29 vetődések- normál faults 6 37 11 35 vetődések- normál faults ii 110 61 vetődések (részhalmaz)- nor¬ mál faults (partiul population) 7 154 6 vetődések (részhalmaz)- nor¬ mál faults (partial populations) 4 34 5 41 vetődések- normál faults 8 93 26 jobbos eltolódások - dextral strtke slips 11 77 23 62 vetődések- normál faults 7 95 18 64 vetődések- normál faults 7 80 28 89 vetődések- normál faults 6 68 11 100 vetődések- normál faults 12 113 18 101 vetődések- normál faults 7 147 22 102 vetődések- normál faults 17 124 22 103 vetődések- normál faults 6 98 31 104 vetődések- normál faults 6 103 44 110 balos eltolódások - sinistral strike slips 6 145 13 113 vetődések- normál faults 8 69 27 Azt kaptuk, hogy a szórások csak néhány esetben haladják meg 30°-ot, azaz a X. táblázatban felvett tűrést. A két nagy (61° és 44°) szórást mutató (35. és 104.) ponton a formális átlag vagy annak közelébe eső érték az adatok között elő sem fordul, vagyis az átlag nem a leggyakoribb érték körül van, így az eloszlás biztosan nem normális. További értékeléshez elegendő adat csak a 35. ponton van, ahol azok két, külön-külön igen kis szórással jellemezhető rész¬ halmazba csoportosíthatók. A feltáráson belüli nagy tengelyirány-eltéréseket tehát nem magyarázhatjuk az adathiánnyal kapcsolatos egyszerű valószínűségi jelenséggel, s inkább a feszültségtér időbeli változására gondolhatunk. A feltᬠrások közötti irányeltérés ezzel szemben akár időbeli, akár térbeli változást tükrözhet. Talán megkockáztathatjuk azt a feltevést, hogy - legalább a Dunántúl nagy részén - a K-Ny-i mellett volt egy ÉÉK-DDNy-i és egy ÉÉNy-DDK-i regionális tenziós tengelyirány is, s a három időben nem egyszerre jelentkezett. Egymásutánjukról éppúgy csak találgathatunk, mint ismétlő- Bállá Z., Dudko A.: Törések pannóniai képződményekben 233 déseikről és kapcsolataikról. E feltevés keretében a feltárások közötti eltérések ugyanolyan erede¬ tűek lennének, mint a feltárásokon belüliek, s az esetleges térbeli heterogenitás egy-egy regionális irány körüli szórásban (<30°) mutatkozna. Ugyanezen feltevésből az is következne, hogy kellő adatmennyiség esetében bármely feltárásban mindhárom rendszer meglenne, s a jelenlegi változatos kép elsősorban adathiány következménye. Az adathiányból eredő bizonytalanság csökkentésének érdekében a térbeli eloszlás vizsgálatához már csoportonként nem kettő, hanem négy adatot vet¬ tünk figyelembe (vagyis kisebb jelentőségűnek vettük mindazon pontokat 1 , ahol maximum 3 törésen észleltek elmozdulást). A fő tenziós tengelyirányok térbeli eloszlása (9. ábra ) igen egyenlőtlen és az alábbiakkal jellemezhető: 1) A Soproni-hegységben 6 feltárás közül a K-Ny-i fő tenziós tengely csak a 100., 101. és 103. számúban van jelen, emellett a 100. és a 105. számúban még egy közel É-D, a 100.-ban egy ÉK-DNy és a 102-104.-ben egy ÉNy-DK irányú tengelyt kaptunk. Egységes feszültségtérrel tehát még ez a kis térség sem jel¬ lemezhető. 2) A Balaton-felvidéken (24., 27., 29., 35. és 41. pont) vagy a Balaton tágabb körzetében (u.a. + 57., 62., 64. és 66. pont) a tenziós tengelyek ugyanazon fő irányokba esnek. 3) A Mecsek körzetében a tenziós tengelyek elég jól (bár kissé ívelten) követik a K-Ny irányt, s csak formális eltérésként értelmezhető a két nyugati pont (83. és 86.) 30°-nál nagyobb szögeltérése. 4) Észak-Magyarországon a közel K-Ny irányú tenziós tengely mellett csak ÉK-DNy irányú van még jelen (68. pont), így itt az ÉNy-DK-i extenziónak nincs komolyabb nyoma. A közel K-Ny irányú tenziós tengely tehát mind a négy körzetben megvan,, vagy egy, vagy két másik kíséretében, vagyis országunkban legfeljebb egy-egy feltárás töréseit lehet kizárólagosan vagy legalább döntő mértékben az ennek megfelelő feszültségtérre visszavezetni, de nincs egyetlen olyan körzet sem, amelyre ez több feltárás alapján lenne igaznak mondható. A 110. és 113. pont ugyan formálisan egyazon körzetet jellemzi, azonban a köztük lévő nagy távolság és az egyéb körzetekben tapasztalható nagyfokú szórás miatt tengelyirányaik kiterjeszt¬ hetősége a köztes területre erősen kétségesnek látszik. Erős kételyeink lehetnek tehát aziránt, hogy néhány feltárás elegendő-e a regionális kép meghatározásához. Egy-egy feltárás ehhez biztosan nem ad kellő alapot, s az ilyen következtetéseket fenntartással kell fogadnunk. Az értelmezés igen fontos kérdése a tektonizmus kora: a tárgyalt törések a pannóniaival kezdődő időszakban elvileg bármikor keletkezhettek. A pannóniai képződmények vastagságán lemérhető, hogy az üledékek lera¬ kódása során sok száz m-es szintkülönbségek jöttek létre (10. ábra), ami való¬ színűleg tektonikai mozgásokra utal. Ezekkel kapcsolatos, szinszediment töréseket három helyen (11. ábra) figyeltek meg. A Soproni-hegységtől É-ra a sopron-kis- martoni neogén medencében a pannóniai üledékek lerakódását a közel É-D irányú jobbos-vetődéses Kőhidai-tÖrészóna befolyásolta (ROSTA Éva 1993). A Budai-hegységben Magyari Á. a Farkas-hegy tetején (19. pont) pannóniai üle- 1 19., 23., 24., 30., 32., 63., 64., 66., 69., 83., 90. és 95. pont 234 Földtani Közlöny 126/2-3 'q; co '■rö u '.2 5 T ~-4 < Oh n3 X P3 LO Ov CTs «5 g c o c < o Q Q OJ N co a> -X 0> N d '<1; fi -X ro C T 3 *0 xa c cu 'd> XS -X *0 5 -ű ’2 X 5 'O < ^d) £ £ o -ti < a LO E *§ J 5 £ e ,o d> > ( ^ ' » d> ! « ; e : ti > K. ■ © i A j s ö s ín O O ti Q « ö -S § c -2 * C K < s . a -Ci a ■* CU ^ t: u sx £ *2 Q *> u d> 4 -. O £ > . .y ^ ŰJ ?iTS „ 4-1 G g 4- g t cs 5r fc >0 P soí, "d s a s 4 - =Sfc 2 d «, "*-4 t g- 4J > 05 h *4 1-4 XU ÖO 111 ni u rv o V) JQ £ 3 " S.5 •S < 1 ^ 'O N Q. -X ’cö *c -o c c co G_ >5 I * § I Oi V) S X> ■§ I 5 5 1 •s 1 § ** 1 I 5 <3 s 05 l n 2 $ |i sS » £ « TI ^ v» £ -ro 11 1 | "2 £ E É P N y -re •c 1* flí 1 5-, •5,". ~ E t £ UI N ■ m .j, » T 5 * I - fit Isii 5> S'ss, c ■“*3 El ' -S s fi £ 1*5 » a oful K I Q *■ a « M * k J ti * & ^ SS 5-2 £ - ™ N > *> 1. Outerop code, 2 Deseription code, 3. Deseription of the outerop location, 4. Fault, 5. type, 6. amount, 7. Country rock, 8. Pubheation or manuseript, 9. Author, 10. year, 11 Data directly passed over, 12. observer Függelék - Appendix Bállá Z., Dudko A.: Törések pannóniai képződményekben 2 47 Közvetlenül átadott adat 11 1 o > •a> 1 0661 11990 | 11990 1 in cn o> 066 1 O) co 0) 8 0) 8 CO c 0 CT oi CT oo oo CT 1993 CT CT 1 1985 j [ ZL6i | (M Í2 V >* CT fi CT 01 E d CT re o N ^ o 5 D <: o PL TJ 3 a Ó OS re 'is O N ^ o 2 Q < ifi >- D> re 5 d 06 J2 Irt O o ff ^ — T3 re 3 m Q < S E •re < o PL TJ 3 □ 5 >< a P •ff c -re re Q 5 >. JZ o p -ff c -re TS ifi O 5 >• fi u P -ff c -re T3 •c re D 5 >, fi u P •ff c •re TJ •c re a CL ff 3 2 t cn re 5 <: 0 PL TI 3 O CL _ff =3 5 re >, CT re 5 < 0 jd E •re co ro 'k o PL >• CD > fi O •ro PL 5 3 0. o > •Ö CM 8 re CJ) CO 1 CO re 0) •M* S c 0 cn r- co CT CT CT in h- CT h- I eo CT r- oo CT co CT CT I 1 ro 1 CT CO CT Cl ie C! o> N (0 < O PL TJ 3 Q re 'í> _j ■3 w* O £ It tó ff 41 M CO lL tó ff c fí co "ff ff d *c re ca u_‘ H « c ff N CO -r ■s tó 0 o < o PL TJ 3 Q tó u TJ C •re re N •ff* c 6 ■ff « o d »n o I H ifi TJ 3 CQ d tó U 1 H 're TJ 3 CD d tó o 1 p 're TJ 3 CŰ J s -8 _J re Íj d ff c> £ co ■c 2 T3 3 o re ff d re TJ re m re Íj d V o c aj co Mellékkőzet 7 PL o E o x tó •ff •O ie fi c o c c ff CL O c c re Cl »Q irt aj *o PL PL o E o fi c o c c ff CL *o tó t) •o PL PL O E o fi c o c c a CL •o « 0) >o J* o £ o JC c o c c ff fi. *o tó ff c 0 c c §. *o PL O E o n c o c. c re Cl 1 •O PL J= PL O E Q C 0 c c ff a. tó o ’5 n PC c o c c ff Cl 3 PL O E o -C c o c c re a ■a _tó ■« 2 O E o £ C o c c re Cl *o « ff N Irt •ff CL ff N >Ö PL C o c c ro CL >o tó ő PL O E o c o c c re a. ‘O tó 0) o E o JZ c o c c re a «o tó a> c 0 c c re CL «o Íj c 0 c c a. »o in T 0 E o fi c 0 c c a «o T c o c fi a re á re fi c o c c re CL •O tó "ff re I re fi c 0 c fi re a, ‘O tó PL O E o fi fi 0 c fi re a re I É 0 c c re dj «o m £ re a re fi c 0 c c re CL .O CT ff X CT re >w CT re c a o £ o x: ff hl tó •ff CL, % S o c c re n. *o tó «) 0 E o fi c o c c a «o tó «j o> Ú o ro JW? I O fi c c Q. 'O tó ff n> a CT re V o £ o fi c c a ‘O c 0 c . c re fi, 'O in 5 c 0 c c ro a «o w V c 0 fi c re a. >o _tn ff c o c c re CL •o ■ff Törések 4 | te w ’>• c c 0 E ro CD M- CM (D M- co co CM CM co CM co ro CM 0 tó. m ff CT aj |55 1 > PL ff tó ■ff ■o O tó « <> <5 í'I PL ff tó 'ff ■a *3 ff > •é «) >> ff ^5 tó £ -aj Cl TJ 'ff CL «g a> > >o ff > ■o ff > Jt >o ff > •re E g PL •o ff > tó ■re T3 •o o •o s PL >o ff > eo 1 »o s lO s PL s ■a >o > *o ff > tó PL *0 ff > tó •ff |g >o ff > PL '% > •o ff > *o ff > PL ■o ff > •15 £ o c PL •o ff > •re E & c •o V > •15 E -0 ff > 3 > ‘Q ff > Feltárás helymegjelölése 3 N tó in N- ro % -ff fi ? uü % '> -ff X H N in CQ CM =0 TJ •0 Ül ■0 ’íT ’C •5. er¬ re o> 'V X Z is ff fi tó ti ¥ i. ff fi w «> * tf .»> u E s- “§ ff T3 ■S-g "í 3°: __ ff 2 T i E N ™ tó i fc'UJ tó — o B >i IS fi w> cu t; "ff E 3 *1 ff "D ó °\ c * E £ 3 M ÜJCM N ff tó V E -uj tó o 3 V É O f- ro n >. Z a >> z •ö E o CL E « 3 5 *0 ff E «» z > « j a ‘3 3 tó ff ü> re 5 1 Oi >0 E E o CL £ - ff ír +* ff « ^ 3 K 5 ^ 41 ÜL |.S c 2 a ’S tó ff E ff Z £ c >« X) tó o § -ií ff Dí _ff m re" j« D e, c 're .fi Ő '5 ff PL V CT J> aj ca «» N 3 ■re *« fi lA ‘ff •Ü ff ‘tó 3 5 6 % T Uí CT ? •re > re i. Z ö ■R •re fi tó •ff ■o ff íö 3 1 •rö C f re CT T üj >• D> o •re > E 8 ÍM ff •UJ IU o •re c | 1 O « CT CT a w y c 2 O tó O « re TJ o U) tó o CT 2. re X U N tó Q ff hí tó iÚ CO co, 2 tó >V CT ff X tó | 2 B a ff N tó C 3 re re m a c •re -M 0 E 0 x ff é •j 3 in s CT | s re >v c ■re fi jc 0 E 0 fi « :k •UJ ■o tó :§ CT ! « iri w re c 13 bi tó rö CM, c re fi £ 1 3 C o re re CQ •o' ff tó •o 5 >> Is pü •0 ff tó •o Q >- c re fi k 3 N tó 35 CM, >v C re fi P i 3 C re m ■ff hí tó cd CM CM >• c re fi P 'fi 1 3 C O re re m í >• c re e Jü *ff E CT 'A ff o >o =o PL ff fi p c re fi P ■is TJ 'O CT PL 0 1 t re fi 3 co c •re S o 15 re m “ff hí tó cd & a SL •re fi f fi •o i CD •cB tó I ro Ol ? 5 « tó ■c -re 1 0. R tó ff fi. ro 0. >1 CT ff i ! -re J2 ! i '•B >3 LL ■5 re fi re* c* 2 O E o x: fi £ | c •re v CT re % >. CT ro fi *ff tT ■ti w v) UJ *o c ff ~J re* *2 !E «S £Ű 1 tó •ff tó •re CT ■re > ff fi 5 TJ 3 a •re CL N 3 fi C •re 5 JS O re CL ff •ro .ff > > re •re m •re > ff fi •3 tó re 00 e‘ 8 ■5 1 re Q O E >0 ti 3 3 £ N *» _ ,5; fi ff pl _i re T H CD 1 ff 5 £0 O CM 1 ”» o i H V CM —» ff 5 co •» i H CM 1 H CM ff 5 r> 1 K ro CM » -> co in ■O u> 1— •í c HU O k- Ü- in CM CD CM r- CM r- CM 00 CM CO CM co CM cn CM CT> CM 8 (O CM fO co co s in co in co 8 N* ro ro 8 CT ro ro co o re- •re re re re CM re ro re re re m re 1. Outcrop code, 2. Description code, 3. Description of the outcrop location, 4. Fault, 5. type, 6. amount, 7. Country rock, 8. Pubhcation or manuscript, 9. Author, 10. year, 11 Data directly passed over, 12. observer Függelék - Appendix 248 Földtani Közlöny 126/2-3 re TJ rt 0 •a re X B c re re > sO * o > •03 N- CT) co CT) co 01 CT) r- CT) 1980 X- CO CT> in CT) CT) CT) lŰ CT) CM O) CT) CM CT) CT) in 8 1993 D CT) CT) cm '0 re >• 0) IT O) Ö3 E 2 >s £ o F •o C ■re tj *c re a s >s sz o F •43 c •re T5 ■C re Q 5 X £ U F •4) c •re 2 re Q 5 >s £ O F -43 c •re 2 re D 2 £ ü F -re c •re m O CL 2 Ö 2 X. D> re 2 CL jü í5 5 re >> CD re 5 2 > £ O F •re c •re TJ 'C re Q OL re CT) re > J o -ö 0 u. O ü T3 CT o NÍ _ra re m < O £ E •re —i J v» 0 ■> 0 J* C re m VI O > O J* C re m 2 “ff •» JC >» w re > 'O G •re JC 5 3 Q. o > •re 8 CD ro co Ol (0 oo CD m 1 8 CT) co OO CT) co CT) co o> CO in 0) <0 1 (O 8 CO CD CT> ro CT) (Sí *r O) CO O) CT) CT) 1 o> <0 0 O) ID CD 0) CD CD 0) CD CT) ai •o tí 4) N » ~> >> J2 5 i 0 •re trt o c "re QL X re 2* •o * -j o ■o O -1 CD O 5s o _i TJ o J £ o 5 •re T3 u3 4 ’rö •0 J & J ff •8 —1 5 5s •re ■d UJ re X b re T5 re CD re X b re Tí re m "re X b re TJ re 03 ff -8 _I _i N lA 3 re u co tő re b ro TJ ffi m E •re -0 < _i E •re < E •re T3 < _i E ■re TJ < J E •re TJ < MeJlékközet 7 o E o £ C O c c a *o M V c 0 c c a. >o W X o> SL CJ> re c o c c re Cl. •o 43 § c c 2. ‘Q tn 41 £ V) '£ D £ E o £ i re CL >. Dl re *ré É 0 £ c c 8. ► O V) X o E o £ i 3. 'O ifi re E o £ i D) C o c c re CL c 0 c c re a_ ‘O V) re c o c c re Cl. »o X s c c re a «o VI re >• CT) re •£ £ ■í a 13 c c re a -V § £ s c c g c : C re CL tO V) re c o c c 3 *o V) 43 rá -n? o E o £ C C a •s ? £ ra c 0 c c re tx •o V) 5 o» re >. CTV re sZ o E o £ 1 C re a m O 5 re JC .w; O E 0 £ e 0 c E re a rá O E 0 £ C O c c ■0 0 in re £ a c 0 c c re a. *0 VI X c 0 C c re Ol •O « re CT) m >s CT) re -wT 0 E 0 £ C C re CL 10 m re J X 0 E 0 £ C 0 c c re a. *0 VI re 0 c c a «o jn X hl VI i° in -41 -ií 0 E 0 £ C 0 c c re CL c 0 c c a IÜ V) re c O c c a »o 4) c 0 c c Q. «o X c 0 c c ro a *0 X c 0 c c re a <0 X Törések 4 [ U5 IÁ c c 0) E A A ■Q rre -r 'ír CM r- íM <£> £ £ S £ £ !S 10 CT) CM in 4) 03 re 5, * S| 1 V3 W V o o ** •re £ -O >o 43 > k £ 3 II *o re > *0 re > «o re > >0 V > >ó re > •re E o c •0 re > Jéí •0 re > i0 re > re 3 re «P in •re Ti «0 re > re •re TJ ■O re > jv; -0 41 > ■I > ju; •0 re > >0 X > Jí re M •re TJ »o re > •rá TJ •O V h •0 X > >0 4) > O X V) v, 0 in <0 -re is *0 X > >0 X > *-2 X > <0 re > >0 re > •0 X > Feltárás helymegjelölése 3 I 4) E •■5 o E re" -re > is Z a £ *S UJ ? c l •re jO ct» 1 re 1 "5 is Z ■o 43 £ 4) ■O •n O X Ki VI esi LD Ü, 5J fi ű o> I CT> re ■o re E V £ Vt O re c' •re A o E o £ ni M -re Q. % 3 M 0 E o £ S D> u *r re o c V 03 CL re TJ re z >s X £ •re •3 Z re X c •re £ ií o E 0 JZ d re -a re Z s a re £ re "re TJ 0 '5, z f ■f v> O M 1 ő | "O s|g c £ •re ^ 1.1 Q. £ ‘2 i 3 V) re 0 '3. re' T5 *o o UJ >S cn re 5 'H N •CT s •re £ 2 ll V) •re CD 1 £ S V) S re" •re XI •o •o •re o re E •o in I -UJ c ü JS n £ 8 É. »o a; N v» •re E VI re 1 3 M O E o £ TJ* •8 5 1 CT) 5J CT) re “v* o re £ 3 o ti £ •re w re X re ű. r re S 1 re c CT Q C _re X E 2 É 0 c IC 're* 0 4 £ E o re ■fi ■a tn re V) í íö 2 re" 3 5, •re oJ •e s. V) •0 X >s CT) c re _J M O E 0 £ i B >s CT) V € o T3 C •re co .£ >» CT) 43 fi re a S. = re lT -Q 4*5 O) cl CD x> -'re' re •s re ‘S « 15 re re r re CL re re CT) re E •re |? c ^ o Z re « re J. oü £ a, re re tí •0) r re VI 1 s c o 15 re 03 a c ■re JO CT) 1 en¬ ni re" 8 S ■O •O '€ •0 1 - 52 re re m CT a TJ ■O C 1 TJ •O c « 0 £ re re >* o> re £ >s C •re £ O re ■0 ■ö UJ jí 0 •re I re 1 < I re 1 '1 re CT) •4) £ í re re T) 0 >s CT) s •0 > •43 43 T Q •Ö •re 5* m in •re CT) •re £ •X ■5 1 V) re jwT g 1 í. O) re N re 5 re £ M ■O a i 0 "CT s (/) M 0 ' re a re *0 2 £ .O re c S« >s CT) ! S M 45 í re T> £ •0 in v»1 5 -re V) ■re a re re re TJ 0 >> Z Xs 01 | re > 43 H X' -re 1 re 43 >V _CT) i -re X E X CT 0 re £ re X VI •re re a -re £ •X c TJ 8 2 43 ' E re re a £ •re £ >. CT) 43 X N "5 -re u 3* » 0) ® cm ró ö D II ▼ re Q T e> VI O co i « Q 1 re d in re ű *T t re ű r- re ű OJ Q. 2 T a. 2 CM 1 re a 0) _i u. in i l- 10 5 o 8 1 ö T> 8 1 b 5 O 8 t “7 0 CO “3 in co 1 —3 ■£ c -4) O t- a ID -«r h- m- fs- -*r ao re- CT) re- s in OJ m co in •v m in m 8 r- m oo m CT) m 8 ID OJ in^ <0 JD S in in in (D ID IO ID 8 CT) IO O r- n- CM CO r- ■*T 1. Outcrop code, 2. Description c.ode, 3. Description of the outcrop location, 4. Fault, 5. type, 6. amount, 7. Country rock, 8. Publication or manuscript, Author, 10. year, 11 Data directly passed over, 12. obseruer Függelék - Appendix Bállá Z., Dudko A.: Törések pannőniai képződményekben 249 ro *o « O T3 re 3S X c J 0 ) W > N =0 iC o > -re O I m 05 05 m O) o> (M lO Ci >> 05 ’oj o E —i 0 O •5 O JC c re m _i 0 O 1 JC c re CQ cd £ re 2 u 0 Ü > 0 JC c re OQ Publikáció vagy kézirat 8 | o > •G» O) 1 oi s o> <ű O) CD s m s 5i O) in «r» o> 05 o OQ CD o CO O) O 03 05 <0 1 tű r~ ao n h~ 05 03 r^ O) CO 03 05 cn r- O) ab a> o> 00 co 05 m cn O) O r-- 05 <0 CO CD ao co 05 05 'O K re N 0 _} £ m TJ < _j | < -J E < _i E •re TJ < _i E -re ■5 ö c •re ac 1 c O ui w 40 '« Tí 5 R u c V re LL < ’5 JC •o •re* c CD c 2 le O < re JC 2 •«■ c CD c •re j< 1 c O < re 2 ■re* c 0 c -re JC 1 c 0 5 TJ O r S s s m CŰ £ re 2 •re c CD c •re Jj£ le a LÜ OI •re J3 2 0 X -re 1 2 O Ű cd £ re 2 X X d c ■re £ le O re re d e •re Jí £ O LU N 0 ♦re TJ re > CD 0 E -re X X re d e •re JC le 0 re re d c •rí le O ei N 'O JC jc r- £ re 5 C o c c s. •o 40 ft> c o c c s. *Q 0 4> o c c ra ex *o 40 t> c o c c re CL «o ifi re o c c s. •o 40 re c o £ C re Q. •O 40 re c 1 c 1 •o 40 re j: o E o £ | 3 TJ c o c c & N 40 'íj c o» í Ű c c re Q- 40 re re 3 : o 40 1 c c re Q. •O in re KJ 0 re c f 3 o" ift re c c s. ■0 0 re c 0 c c re >0 0 re g c c re a •0 in re c 0 c c ra Cl. iO 0 re N 0 •re .1 0 CL ■re 50 £ c c re ex *0 0 re c 0 c c re a *0 X 5 C c s. c 0 c c re CL »o 0 X JC 0 E 0 £ C O c c re 0 . JC 0 E 0 £ e 0 c c re a. c 0 c c re ex •0 0 re C O c i »o 0 re c 0 e c re a >0 0 re •*- c 0 c c 8 . ‘0 m re c 0 c c s. *0 0 V C O c c re Cl *o 0 re n JC re 0 -re 50 1 - tű (Ó •>. c c 0 ! E 4Í5 re CD _o ü. CM CM CM Xi -Q Xi JO •o c £ £ s ÍM £ £ 'O CD <0 tn in £ £ £ £ 2 03 w «o % > •o V > 4* > •o ÍS > >o re > S > •i 1 •re jc & & •re £ JC IS 15 > a •o o Cl O re ia 40 ■re T3 •o o X 0 •re n -o o re 0 -re TS •o X •O re > JC m re ,Q ? *o « os E ü re s V > 0 •re T3 •O JC Ti £ Z i JC *■ «0 s? 11 * re ■0 i*M £ 0 c -re E N - CT £ ü -re JC JC 0 >0 11 II 3 JC ■O re > JC 12 re > JC >0 re > JC •o re > .* re 0 ■re ’12 JC JC 0 ‘O 11 II JC 1 > JC •0 re > re w •Q> ■0 « 'SS re E rt re £ 0 •re re u. 40 ■5 -KB X >s o» *> £ 6> o ■5 •0 l> 1 40 •re ■5 re •X % in V * >b cn re c IS Q I JC fl }* S 'fl II “5 •re re _ TJ 2 ; •íí Iá re E re re CL I •re f cr, re r in •re •5 re •re & re £ re o c iT re ¥ s x> o D) f ló 1 2 6 JC IS 40 'O ■a re 1 z =6 40 •o jc re JC > c -ü -« . -Q ?| ni E l7 r O *Ö .C « *Ö •§ ? E s s t/> 40 5 -- •n E a V) í- * I 8 Lfl Jí Ji g í i Íí " E E R •3 S S-I i 5 . i* c * 5 5--S 40 > •IS | Q- 2 r 5 o E o JC re 05 re X) E 9 z re' >. z *5 40 -re E o 1 tt 40 2* re JC c S 13 40 I •O; m 0* -»■ a. I 1 re DL 0 ' ■8 a. re X c •re XJ JC 0 E 0 JC •s Éji¬ re £ X> re JC re 0 * .8 CL re 9 50 05 re & 2 $ ■ő -O 05 re S ■xi X O) re .» I 40 re c JC 7 X -g <ű c*> f 1 £ 2 a 0 3 a_ £ re a 'O re* Se O E 0 £ 1 o» re £ re >• 05 re £ C re I CD «’ •8 a 0 •re i X •re a. •i 05 re z re >. c ■re £ JC 0 E 0 £ 0 O M Q 3 t -S £ JC a E 0 £ TJ re 5 n •8 Q. S ■5 £ JC 0 E 0 £ -O re •5 M -8 £L & c •re £ JC 0 E 0 £ ^re X £ c Irt 5 s re' JC 0 u E 0 >0 TJ ui 5 . c •re £ JC 0 E 0 £ re' £ % •re I 1 1 tT IS E 0 •O T> UJ R C •re £ JC 0 £ 0 £ re“ 2 •Ui ku "ö •a •re £ 0 re E X 1 •s co 1 O) re £ X _re X E ■3 •o re N re > re 1 ’5> c 2 "2 re íí S 8 11 _re X E « TJ i 0 3 ex *o re ex re -J c 'IS 0 •re ! s •a 0 •8 'Sí £‘5 •re « > £ >• 05 § JC T5 O •re E RÍ í z i -re KJ B •re EQ Leírási kód ^ r>. (N *9 s i “5 00 CM ”» o m- i —> CM <*> 1 "> CM r> o *: re K. O TT 1 Ö r*~ i o *: 00 S 2 I Ö CM 1 Ö D- 1 _i CD CM 1 2 0 CM » a. 2 10 1 _i CD « 1- ó Ö X II m 1 _i 00 n 1 _i CD CM CM 1 O * cn CM 1 0 ¥ £ £ l Ü O CM O in CM 1 2. (O CM 1 2 í c •fii o h- a ID r- CD r* r- r- 00 N O) r« o CO 00 CM C0 re cn oO x> cn a) X CO 00 in 00 re (Ű 00 XI 10 cO fv. 00 03 03 0) 00 05 CO 8 8 05 CM 05 m O) 5 in 05 A a K 3 G u a. >3 a o ■X -a 'P w ■o e cn w ’c — O fO E ~ e V) c V) — '03 Sigs u sö i- > M •CO 10 5X"ts ’C « u cn a ^3 3 s »> a§ c i5 o: w N O *r> in Qí 3 3 CL CL cr •-NO a Függelék - Appendix 250 Földtani Közlöny 126/2-3 re TJ n o ■D A *TO 3 c o X > N X 3C O > -CT 03 cn CM co O) 03 K~ O) CN 00 CT) j1986 | 11932 | 1 ÍN ■_o >. cn 03 re E «: 're PL 2 0 Ü 0 o c re > 5 >• X o F •re c •re re o >• e> N -g T3 re a X re CT) re co _i 0 o c O O a KI ■S T» 01 ^ c'i JkC I« Iá -j o T3 o a co re 'n •re PL >- □5 re > :S ’o •re PL 3 3 Ü. o > -re cn I co cn | CT) 03 CT) cn cn CT) P> 8 CT) CO CT) 1 05 CO m CT) OO OJ o» 00 o> o> CT> r^. h- CT) 1 r- 8 00 r-- 0) <7) *o e re K • O X O) 5 cd 0 '8 cd •0 PL 0 re —> re X h 0 u 5 í a í N I re ■R W MeJlékkőzet 7 a o o 0 c o c c £ 5 C c 2L >0 irt « c & *ö 0 « g c c «ö 2 5 re o E o X c g c re a, o -kf 0 E o X c g re a ■5 X tf S j*: É 0 X c c a 0 o *5 re JL JL o E o X c o c c a É 0 X 1 re en Dl re c c & c- £ 0 X i «_ >> oá re c c Jxt o £ o X cn I oi- re c ö c c £ 3 4) re £ o X >. oi re X i U 3 4) re E <0 X >- oá re ~s> l 0 O 1 PL X g c c 1 X ■ra 0 . cn re c g c re a -o 0 re X 73 0 0 ;0 I ö X d c a ’O 0 re •X 0 re re PL £ o JZ c o c c a & 0 “ff :0 1- U) w >. c c re E XI -Ű O) © ."5 PL tö > *o « > s «) > *0 X > >0 -kr ■o X > X > ‘0 > 1 > Jrf ■0 X > PL f > PL W W •re s >o re > •O X > ■o re > PL ‘O X > jí *0 re > PL *0 X > jh: •s re > -K 1 0 •re á PL • cn re o> •ti M •€> KI •0 JS -re CCl •ré cn I "O 3 c 0) j a ‘0 ‘8 irt m £ ! JB le Z a 5 B X 0 E *• fi 3 « i> Xi Irt •'« c J M o € o x: g re 'V l E o T3 I *» i ■’S S ■« -s ^ -re, a .g ce 5 'ŐT Ű 'i o> V JZ í re m •c I 0 o j*r •*) -D I E ■8 *5 a 0 JL *J KI CO fi 0 | KI 0 3 a •8 5 g I tO fi 0 BL N 0 3 a re" u 1 c g. o co re V •** a -S 1 o co ■1 f a o a i i 05 ■% cn re 05 -re í £ re ca i co i oi «1 o> -ti i !E re IS í, C/0 i o> re O) •«; 5 £ re m o' CO 0 •-re 1 § 0 ■5 i 2 1 a s. c •re X E o = ! re >* •1 1 c -re o> •re > *T Q >s o> re X •re 05 1 re E tr f CT) ■1 o 0 -re ‘re* 3 ■* N re o É J5 g 0 s 1 I o 0 -re 5T 3 c o> 3 8 5 0 •re •T | c .2* c* • 2 S ií o CŰ 0 •re S 1 CT) C '2 •!» -«• ■« :3 CO •re X •e •s. o> _re CT) •re *5> •re 2 >. OÍ re * £ o CL E 1 re 0 4 re X «T Q ■1 CT Ö j^r 0 2 ‘X CT) A >> CT) re •c re CT> •re 3 E 1 CT) re V a •o CT o Jkí 0 2 1 •re X ■c * O) re CT) •re 2 E ! 2 tO CT) re V Q •X X o PL M 2 1 a PL o i X 3 >• O re 0 N •0 D g jí re re X re 1 N h re JC <0 1 CL 5 8 1 2 re- rre ( 2 re -> l _i LL f ■U! a. CN 1 _J a cn i -i a E 1 ü cn i o co uo i -i a CD 1 -1 a r>. i -J a cn (N i re Q ? t X J a r? 1 re a T 1 T5 a: T 0 o N- f X3 cc CT> T3 a i T3 £C CN re- i X) a * ■O a CN T -i a ■í c ■re O H D- 8 K cn oo O) s 8 8 o CN o cn o cn o cn o 3 s 8 K- O s 1 o o CN CN CN cn 02 11 M U _l H ra •c *co OJ 5 ÍS £*5 ■5 w F ii -a) ^ c w .<5 V) ro 'liJ a «j II tó fit o Q* - II cd*uj E K . 5 >, £ (3 1.8 a re Lü II IS & 0- u «j 11 ! o 5 S <5 I o. 1 S O S m 2 p 2 re ii re < B« “•o II X re II = 0 CQ ^ -i< 15 1 | i> E 1 i 1 ■ i i [ o h~ 03 ■ CO O) 03 (O 03 03 CO 03 O) CO 03 01 1 i ■ CO r- 03 1 1 ■ ■ 1 r»- co 03 ■ co 03 - I 1995 1 in 03 03 1 ' • O 03 03 1 1990 1 p- T3 C r- 03 co r- 03 co r-- 03 CO r-~ cn CO h- 03 co h- O) co b- 03 ■ CM 03 03 ' 1 1 1 CM 03 03 rr 03 03 co co 03 T CO m 03 CO in 03 03 r- 03 03 CO 03 03 h- 03 ■ CM 03 o> 1 m tc 03 1 < tJ- 8 •*? co 03 -M- CO O) ' ' _Q3 N CD in r- E 0) Z z z Z Z Z Z Z z (/> CO c n <0 CO Z z Z Z Z Z z z Z Z z z z z z Z Z Z z z Elmozdulási 11 | « ű 3 E TF *5 E o E E o E E E a E o E o E o E o E o o CO o 1 m un JD in CO un CM O CM c c c LLl CŰ > > Karc 8 | o rt n 03 C 6 > O) o W) o co 10 >» c ■re Z LO ül ■O ■O a Ol o M m oo s 8 8 o LO o r-i o LD O UD o CO 8 in r- CD in ro LD l g s 8 8 o co o h- i 1 a m CD in co in oo 8 o 03 I o M- in r- CD CO co C ■<11 m LO O in co LO CO LO co co CO CO co ro I 1 t 8 i O S co in M- t 1 8 o oo CM oo oo CM s CM 1 ao ’C co o co z 'LLl ÍZ o ■ 1 1 1 D ' ' ■ Csapás irány 4 LO CO CM in LO LO CO CM 1 LO LO lO CO CM LO LO >* z a i z •ÜJ >s Z a >. z i z •LÜ z >. z Q l Z ■LÜ ' o CO CM 8 z Q i >S Z •LÜ O CO CM o in 1 eO 3 ' : 5 ^ R ^ *"-* eV ^ ^ .if Zü *3 -rs» ti) *£) >V 3 , a. • ^ E • • ° -ü vj r k, Sr tu c* ci j*: Q ^ ^ .5 s* ~ cu ^ ■*- a íj- r u a E R Q íu rs 83 5^ s s « 2 5 £ bo n Fi 15 <“ . « ~i u íj -a R 3 a o S Fi II S 1 o Q | £ ~ « ^ Q Q " S * '€ Q U) •= Ü ' i II ó’“-B n >i k tu £ % - na t Q J8 ‘ >><-Q a ^ vs 0 'W II II "S cs cs £ ■£ L- ; w Ll, c e ■ ■£ ss," cn c Függelék - Appendix 25 2 Földtani Közlöny 126 / 2-3 Évszám 16 1 co er¬ ei F S CJ) s CJ) S cn 1 i ■ ■ 1 8 0) 1 8 0) ' o 0) 0) 1 1 1 o O) 0) 1 1 i 8 CT) 8 O) 8 cn 8 o> 8 cn 8 CT) 8 0) m CT) CT) m 0) cn | S661 j m a> CT) ■ o CT) CT) o 0) CT) o 0) 0) ~o o 1 1 i CM Ö> 0) ■M" oo cn TT cö o> TT co cn CD N- cn i 03 N - cn ■ oo M" 0) i c0 ■C cn cn ”*r cn 00 cn 1 co ""í cn Mf 00 o> V eo O) 1 J l 1 ■ 1 * 1 ■ ' 1 co ’^r cn * 1 ■ "T B N co LO £ £ u > u > u LL u > > > > > u > co o tő *: o 2 o> c E -Q £3 £) £5 jO -O JQ -O n > > > > > > > > > r- D) O e O oO O 00 O co o co tn r- O co o r- 8 CD c re Q >s z a Q Isi íxí Q Q >. z ■ul ! ^ Z UJJ >» Z ■Ul ID tn KD O Q N- g KI tn US >. c re 3 O r- 00 r- 8 8 un M in M s 8 o O h- o lO o ID o h- o N- o ’N' 8 in co in r-» o h- in h- in tű LO m CM co xr CO tű QO CM 00 o co m m o co i in m o CD o CD O CO in (NI co co CM a m CM m O- CM m N" CM m M- CM 8 CM 8 CM o co U0 oo CM m tT CM in M CM O o CM o co 8 o CM 8 m CM m CM s o CM CM o r» CQ M in M in co o in o m O r-~ CM O 0) Csapás irány 4 s CM 1 n in (0 co CN CO un CM -í CM CM CD co j 3 ^ o o> £lu LLF UJ UJ UJ UJ UJ UJ Ul UJ UJ UJ Ul UJ UJ Ul UJ UJ Ul UJ Ul UJ UJ Ul Ul Ul UJ Ul UJ UJ UJ Ul Ul Ul UJ Ul Leírási kód 2 i 1- ) 1- t 1- TT h- CO <0 5 CQ co s ro 2 m CO 1 aj 5 m o CM —) cn i 1- o CM 1 CJ) I 1- o CM 1 “3 0) 1 1- o CM —> O CM 1 —} o CM —J Ű) h* T CM 1 ~) 'M- 1 CO 5 CQ ■M- 1 (0 2 ŰÜ CO H CM 1 F- CM 1 H CM 1 H CM 1 F- CM F- CM H CM 1 CO 5 CM 1 cd 2 CM 1 rtj 2 CM CO 2 CO CM 1 “3 CO i l- co h- co 1 F- Térk., Pont 'ií ru '^r cw CM in •bt -S -52 ’E.'S | ^ SS I . W- wi ^ 7* , -JO L &• £ K ° ■ ^ M M S Q o_ S - £ cs 2 £ » 3 bo T—I CU ' ’~ J S ^ rH w R C i-h W 53 ^ • K ,. O .N R ~ § -c Cl O ,R a S u i « II VJ ^ o ! s* ii £: ^ ; ^ S W q VI -S -o g a A ■** S ~ X ír ~~ co O .2 ”8 C 5 m *=» £ 3 ' ö o 3 ír* II >» O -Ci 2 ; 2 ~ •w || Q ■• 2 Í 3 ^ SJj II II T3 5* P - 5U 3 R £ 3 UJ CQ § y s P-"ö R «/) tini Cü *. -V Ü $ 3 R Függelék - Appendix Bállá Z., DudkoA.: Törések pannóniai képződményekben 253 Évszám 16 I IX) *5) 4) £ 0> co o> | 0661 | 8 O) 1 1990 I 1990 1 CO 00 cn 00 oo 03 - i ' i ■ ' i l ■ i i ' 1 O) o> i 1 00 oo CT) C0 co O) 1 ■ 1 i ■ i - ' 1 r* •D O - - 1 1 * r- oo CTí t 1 O) O) 1 a> 0) 1 1 1 O) O) 0i CT) 5 03 1 1 m h- CT) h- co 03 í r- co 03 t- cű CT) t 1 CO 03 CT) oo CT) CT) CO O) 03 03 G) CT) CD O ro s co CT) CT) 1 un o 00 in o co i UJ o 10 SS o CM X o CM o CM 8 i O 8 m m CO CM o > > > > > | Karc 8 | 0 5 JD XJ -Q J3 -Q X) X X X X X X X X X X X X > 09 £ E D) . £ <13 > > > > > > > > > > > > > > > > > > > O 00 oo r^- 00 r- 8 S s 8 m <ű 8 o h- o n 2 Ű >* 2 2 D Q Q 2 LU >« 2 LU >» 2 UJ -LU LU Q -LU | Dőlés 5 [ irány 6 | s^ög 7 s S o h- CM LD o co 8 o r- 8 S 8 lO (D 8 in > O C7> 1— LU UJ UJ UJ UJ UJ UJ LU UJ UJ LU UJ UJ UJ UJ UJ UJ LU UJ UJ UJ UJ UJ UJ LU UJ LU H UJ UJ UJ UJ LU LU UJ LU Leírási kód 2 LQ ~3 lD 1 \— UO w uo 1 H oo TO Q 1 <13 5 CD UO rá Q U> 1 - i ro 5 GO un r* ro 2 CD T ro a i 03 o ro s s CD ■*r 1 -3 CD ír i *> CO l 1- CO H CO 1 t— 6 tű 1 a CD i ü CD Térk Pont n Oi CO cv rt CM co co CO 3 UJ rt 8 iO CO UJ CO tn CO m co in <0 in rt tn rO in cO in co m co in C0 lO co r^ co r«- co 8 CT) CO CT) CO CT) CO o ír iT ír ír ír ír i? ír t»0 S TS 2 2 -L o ^ 3 o -1 Q ín v tu c -a ■S 'K ? S fc iS .-a is ' Q 4Í ín b■*. r-< o -P K <3 O ^ II CS II • V Cü k,- 11 <9 Ta ^ c ^ 2 % ~ S l Q JÍ >,w « ^ 2 U " 1 ö -E -w 11 11 ü S 1 2 * *- tu *u c> Ej El II R a £ ti ti ^ " ÍS fc 3 > H ^ ja < íu O V ^ K «u £ c i, c 3 E lu J^. ■ tj o 0 03 03 CO a> O) CO 03 03 cO 03 O) <0 03 O) co 03 O) co 03 0) CO 03 03 co 03 03 co 03 CT) <0 03 03 CO 03 CT) CO CT) 03 0 CD 03 0 CT) 03 0 CT) CT) 0 CT) CT) 0 03 03 0 03 03 Ö CT) CT) ' 1 CT) ra CT) ' 1 1 0 lO 0) 1 0 cc CT) ' 0 CO 03 0 0 03 0 co CD I 0 0 03 ff 0> Tj c r> 0 CT E a) 2 CO w w 03 w W V) CO CO 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 Z Z z z z z z Z z Z z z z z "üi -cd 3 T3 KJ O E UJ m aj ■CJ E TT E 0 E E 0 E 0 £ 0 E 0 E 0 E Ü E E 0 E 0 E E 0 E 0 E 0 e 0 E 0 E 0 E 0 M- 0 CO 0 co 0 CM 0 0 'ff 0 U) 0 X> 0 0 s O 0 0 1 0 0 co 1 8 a co 0 CM 0 0 0 CM 0 0 > > > > > Karc 8 t 0 > > > > > > XI > > > > > J2 cn c Jj CT t7l O LD >> C x 03 x 0) X) 0) a> 03 x

0 CM CM O 0 0 03 0 CM 0 - 8 UJ O Q 0 O UJ UJ UJ ■UJ UJ UJ UJ UJ i Dőlés 5 j ct 03 0 CM CO 8 8 CD CM 8 0 0 r- O CO CT) co co 00 12 co 00 0 03 0 co co CO CM <£) co co CM CO 0 r- l 1 n ff 1 0 ff 1 1 0 r- O ff 0 ff 1 0 0 O r- 0 co 0 r- 0 r- O co 0 co <ű :ct c ■« 00 ff CM S CM 8 CM 8 CM 8 8 UO 0 CM 8 S s CM O CO O r- 8 CM O CM 0 CM O ff CM 8 8 cö 0 ff 0 ff 1 0 co 0 CM CM 0 0 1 0 h- CM a ' >> z a ¥ UJ 1 ■ i Csapás irány 4 >. z Q >•. Z 1 Ul z 1 * ■ t 0 03 1 0 O 1 UJ X) 8 CM 1 O CM 0 }3 f> x» >; o *-7) yZ LU LU LU LU LU LU UJ LU LU LU LU UJ LÜ LU UJ UJ UJ LU LU Ul LU UJ LU UJ Ul H 1 - 1 - LU ul LU UJ LU UJ LU UJ Leírási kód 2 Ó CO 1 O CO T 0 ÜŰ 6 cn I 0 LÜ 0 CO 0 CD 1 0 CD 0 CD 0 CD 1 0 CD 1 0 m 1 0 m 0 DÜ 1 0 00 l 0 CD 0 0 0 m 0 tn l 0 0 K ■S 55 ft. a p C íí 3 ,B.r o h • h u • ur, vo CM t5 3 ; ex , fX"ti ‘Q ,ÍX Q 00 w 0 N R V3 5 a « 2 a. g ti . ! * Si Q s .- s >3 V) ^ O " ^ 3 Cl ^ ■“ >- II »■' S>c 2 ; % ~ „ O « >, w "3 gm s> 'W II II ■° g K * § ^ ““ II c £ JS ”T 1 o _a- o il x w CO R in 53 -X ÍÜ s* L*i ^ OD To It X di -o ^ ■ tS vH, ít 11 *3 > *TL íu S: - II tx ^ C/j nőt in stereogram Függelék - Appendix Ballá Z., Dudko A.: Törések pannóniai képződményekben 255 CD E -co N m > ■UJ CO *B> a> E O CO 0) h~ co CD D s O) CD CT) CN CT) CD CN CT) 0) CN 8 CN 0) 0) CN CT> O) CN CT) CT) CN CT) CT) CN CT) a> ' ' ' ' ' 1 • 1 ' 1 - ) ' ■ 1 ' ' r- ■d o i t I ' ' 1 ' 1 ' l (O ao CT) CO 0) ro CT> 00 LO CT) 3 CT) (O CT) CT) CO s CO CT) 0) C0 CT) CT) co CD CT) CO CT) CT) CO CT) 0) ro O) CT) CO CT) CT) co I CO CT) CT) ro CT) CT) CO O) CT) CO CT) CT) co f CO 0) CN sr CT) CO CT) CT) Szter./14| CO o E ot Z Z z z Z CO CO CO CO (0 CO CO co z Z Z Z Z CO co (/) CO (0 (0 10 Z Z co CO co CO CO £0 Z z CO Elmozdulási 11 1 n <ú e rr óü E Ü E E E o E u E o E Ü E o E o E o E o E a E o E u E o E E o m 4=5 -* o co l m u> 1 o L0 lO o co LO o o in o CN Q LO ö D V tT in > ILI CD LU CD LU —> LU “3 > > > > > Karc 8 1 o bi £) Ol e E n- OJ <3 NJ to >s ■ra > > > > > > > > -O D n x> JO > > > > > > > > > 3) JD > > > > o r- o h- o r- o CO o C" LD h- CT) CO o c- lD CD LO CO r-~ co LD tD oo CD D h- >■ z k UJ >. z -LU Z UJ ■LU Q Q a Q UJ Q O HU a UJ Dőlés 5 | r-. O) o <£> >* c. fO o h- 1 1 o co 0) 00 CD CO co 00 O) co CN LO o CD o CD co ’N- I w co o r*~ O N S LO LO ro co cn m CO LO 3 CN CN LO m r- CD oa CD o tD CN tD CN o co CD ÍN 0) 1 1 CO h- Cű h~ CN CO KJ lO LO •N- L0 LO LO N- 1 o CN LO co LO r~ CN LO r- CN L0 CO CN Jö O) CN 8 CN (C h- CN S LD ■N- o a m CN O CO CN CD ro CN LD ro CN D ro CN D CN 1 D co >> z o ' ' >. z Q 1 Csapás irány 4 * a i >* z UJ Q i LŰ o 1 -UJ Q •IU to B lO CD LO r- LO lO LO h- LO 3 O) LO o CO CD CD CN CO CN CO CN CD CN co CN >o ^ 'x i 55 1 ? jí OO r-4 Sí su 1 5^.52 l •£ ^ L^S w * a Ö, : K t>0 § 'O * ( v> Sí ^ í-H O W Sí *T3 UJ a üí Cft K O N 3 Sí cs b II a x: n LS ■'-* vÜ SUJ Sí. cs u Q S II -ö o ,B II QJ E-t 9 rS) OS f-t Sű K O II ( 'fault : > • o. ^ £ c Q a S , .sq a UO II Sf ^ V II O*" I 2-£ Q «5J II J3 ^ VI ö 'W II || ■ íi.ft j f.* 1 -b ^ K vs -í: II Sí -J. a 5 “ B * ii C> B o § 3 > ^ .ö o ^ .. S w S B in ii tr £ “> -™ .*> -s 2 ^ —- ^ a a -5 1 p .S- ^■£ SXTS ■£,w e Függelék - Appendix 2 56 Földtani Közlöny 126/2-3 Évszám 16 | megf. 18] ] l in 8 ro CD a> r> a> CD co Oi CD ro CD CD to CD CD CO 1 íO 8 CO OJ CD co CD CD CO CD CD 1 ■ i ■ ■ ■ i 1 • i ■ 1 ■ ■ ■ ■ i ■ • i f- T> O co 1 ro Sí a> ro 0) O) co G) CD ■ ■ i 1 • ■ 1 ■ 1 - 1 CD 1 CD (O CD CD 1 CD 8 CD (D 0) CD I CD S Sí 8 CD CD a> CD 1 CD CD CD CD 8 CD 8 CD 5 01 LO rO a> r- co 01 o co 01 o co O o CO ai ’í C" E aj Z co V) W CO Z w co í 0 CD <0 CD CO CO (fi Z z z Z Z z z z Z z z z z Z z z z Z Z z z Elmozdulási 11 | ro 4> ’D E W o E o E o E E u E o e o E o E o E E E E E E E E E E £ E E E E o (0 in CM ro in CM m CM 10 CM CO D~ CM LO co o" CM r- LO o CM o CM LO T~ > LL Ll LL Karc 8 j o N 3 £i -Ű n > > > > > > > o> c E > > > > aj rj V XJ > a> o a> r-> f O r-* CN r- o oo o co ao o o m co CM (D o CO o 00 8 m co o r^- m s m m o h- S O <Ű CM r- r*- m h- S o o co m LO h- u> lO co 1 O co O LO 1 co M - co N- CM LO tű C VB h> o 0> r^ CM O oo CM o OD CM 10 03 CM h- a> co in 0) O CD CM m m CM o co O co CD CM CM 8 CM o CM CM in cŐ CM 0) CM m ■*r m TT CM CM m o co 8 CO CO CM CD CM CM CD » Z Csapás irány 4 o s <>■ g » UJ lü LLI Hl LU LÜ LU UJ UJ UJ UJ UJ UJ UJ UJ UJ UJ UJ UJ UJ UJ UJ UJ UJ UJ UJ UJ UJ UJ UJ »- 1- UJ UJ UJ Leírási kód 2 in i CD QQ m i O CŰ U1 1 ü CŰ m i 0 CŰ oo N" 1 1 _J CŰ » CŰ 1 _J co 1 _J CŰ _j CŰ 1 —I CQ 1 aj 1 _J m 1 CD CM 1 _J CŰ s 1 “3 lO CM ~J 8 “3 8 1 O CO 1 —> m co ~i K CM -3 ID ÍO “3 ID CO 1 OO CM “3 co CM 1 *o O ''C ~3 CM CO 1 “3 CM 8 s 8 $ 8 8 8 § 8 0) lO o r- CM CM N> 01 r- i 5 CM CO w o «0 n CO co o co 00 CM O L*1 £ „ 4 ^ 8 «i i ■§ « R. ^ . U "3 .a.«o O b g CD O C ^ cs K 05 e ^ ■ 2 K u K e -S VD 5. _rf>CN 3= t "~ l 3 ^ 5» c* 8 | OJ O « t-i -~3 .&■ 5 S t-o 1 •+* C W cs E 53 1 s -s rq 23 w ^ s Oj i-O p ^ g 1 £ a rr* Sl. L'S a. .jó z3 ■a ^ T 3 v^_ . i 3 S .5 £ ö. B « E- Q a £ v .öp 3 ii >' u c c * ,! -3 a> w « s Cl >-a l. Q ^ >* 11 & ^ c II ^ | >1^ "3 . > <-n a hS II ll cs cs H r L. cu O U K 5= « .a. ° w PQ £ a > K ts ^ Q ^~s ^ US II ^ 3 5 « jrS b a g .•g R.-C P ,Wi ,W5 a.^s S .a. ll ^ "w Ll, nőt in stereogram Függelék - Appendix Bállá Z., DudkoA.: Törések pannóniai képződményekben 2 57 Évszám 16 1 eo * 5 i 4 J E 1 i ' 1 1 1 ' co (7) O) CO 8 ' CO 0 > 0 ) co CT) 0 ) CO CT) a> C 0 CT> CT) CO CT) CT> co 0 ) 0 ) CO CT) 0 ) CO 1 CO 8 CO CT) o> CO 8 | 1993 | 1 ' 1 1 1 i í ' - l ' - r- T 3 o co 8 CŰ r- co CO fNr o OŰ h- o> oo o cű h- CD co r- o> oo oo CT) 1 < co r- CT? - 1 i ' 1 ' ' 1 S 1 1 1 CO co CT) 00 co 0 > CŰ co 0 ) 00 co O) 00 oo o> OŰ co G) CO oo O) 00 co 0 ) m co CT) O CT) co co CT) oo 03 CT) NT fc N c 0 Lft O £ co (fi (fi (fi Ui (fi CO z z CO CO Elmozdulási 11 | n u -£> E E o E o E o E o E o E o E o E o E o E o E o E o E o £ o E o E u E o E o E E o E o E o E o E u E o E o E o E o E Ü E o cO 1 co 1 CO 1 o o CM o -M- co o CM CM LO m o o CM in CM o co o co m o' CM C-- m- 00 o co o in o in i o xr c •co -C •ŰJ c >> c •ro > 0 ) c rvi ”03 Ll_ > > > > > > > > > > > Karc 8 | o cn c E > > 0 £> 0 ) n r- O) o Q o 1 X 5 C •<5 UJ UJ | Dőlés 5 | r- CJt <5 tő O CT) LO 0 ) cn CM TT o co i o O CM CM CM 1 s o |X- o h- s in CD o l£> O CO in 00 in 00 8 in co » CM M- oo M in 8 8 o tű CD tű co >n i s xí Xf to >. c •re i 8 CM CM s r^ CM co oo cö O CM CO '■fr CM CO 1 o co o co CM o M" CM CM r- s CM m tű o 8 CM o 1 S CM CM OD CM xr CD CM CM CM oo h~ CM co 3 tT tű 8 o CO CM t 3 Í Ul \ ' >• z Ul Csapás irány 4 I lO m- co i ir> CD >- z Q i 3 Ul * a >* z ■LU X Z O i 3 : Ul o co CO 1 8 p) jQ iZ o ® (2 LU U H LLI LU LU UJ LU 1 - LU LU H LU LU LU LU LU LU LU UJ LU LU UJ UJ LU LU LU UJ UJ UJ UJ LU h— H LU LU Leírási kód 2 i b CM <3 _j CO CM c> 3 CM 1 O 3 : CM 1 o CM 1 2 O CM 1 CL CO _J co tű i _j CŰ ix. CM 1 b ii i o 3 : LŰ _J CO lO 1 _l CD LO 1 —i CD in i _j Oű CO _l CŰ L 0 —1 CG CO -J co CO ÍD CO _) CD CO _J CD co CŰ CO 1 -1 CŰ CM CM O 3 CM CM 1 O 3 CM CM O 3 CO CM O 3 CO CM O 3 co CM o 3 co CM 1 o 3 CO CM o 3 -Q fx. ö o CM O 3 in CM 1 o 3 L 0 CM 1 0 3 £ c Ki) O 1 - CL ■e oo lO co to co oo CT> CO o> eo CT) 00 8 8 8 8 8 8 8 8 8 0 ) 5 ) 5 CT) 5 CM CT) CO 0 ) ’í 0 ) xj CT) -S-ÖrÖ n ^ Cl “ s ’=* <50 S X* tí . CCT) hv O ~ fc -2 3 .$^<0 o h 2 ^ Q >iC is r 5 tS 5 .eis 'vD 5 oo >? S LO UJ *3 K a -"3 ' cj * p ^ g£ c/i *£} ^ K ° : Is : bo ■ ‘ S ^3 c : V- t-H o ifl c i“ ^ ö II cu ^ & ^ JC £ H 13 5 ■w >> Cs X £ C Q a £ v .bű 3 V) ^"o 11 ^ « Q “5 ■= . II„■' & >i c Sí ? - II Q .l >>14 ’b Z ^ B II IL * 5 § 3 ~ * L. ju 3 cu o u • 2 3 E Jj i‘ ii § ÍLÍ 3 S 33 W) 3 . . ^ E ^ tU *« .£ ■—* g 3 m U LZ ju" S 3 -f 1 ,cs 3 -Ö "5 -fc p _w .tó a»"5 s LO t-L, 3 ■UJ CD *a> AJ E ' ' ' ' 1 ' l ■ ■ i i i ' r«- oo CT) h~ co cn f^~ co CT) ' ' 1 ' 1 1 1 1 ' ' l i i ■ ' t l ' f- ~D O (C oo CT) 00 oo O) 00 ao CD 00 00 CT) 00 oo CT) 00 00 CT) oo oo CT) 00 OO CT) 00 oo CT) 00 co CT) oo 1 co CD CT) co CT) 0) i ■ ' ao 00 CT) oo oo CT) 00 oo O) 00 ao 0) 00 ao cn 00 co cn CD 00 CT) CT) 8 CT> CO O) cn oo 0) CT) 00 CT) CO oo cn CO 03 CT) o oo CT) CO CD cn CT) oo CT) CT) C0 cn 0) CD cn 0) 03 CT) ■n- £ Tj co UO O E a> Z tn C/) CO W J) (0 ifi CO ifi CO ifi Z z Z Z Z CO co CO (fi ifi CO CO Z (fi CCT (fi CO CO (fi CO CO CO co (0 Elmozdulási 11 | <*o 4> ~Qi E E o E o E o E o E o E o E o E u E o E o E o E E E o E a E u E Q E o E o E o E o E o E o E E o >s c 'ÍO £ •a) c >s c <0 j: ‘CD C >s c •ro j= •CD c c' •CB x: •4) c un CM CD m o CM s o 8 o ö o 1 cí >% c “CB JZ •0) c >. c ‘CB J= ‘CT C >s c ‘CB J= •CT C un un un co CM un cf CM o co N ~a> > > > > > > > > > Karc 8 | o S JD XI X) > > CTJ C É r- cn o C0 > c KD > > > > > Q r^- m r- o r- n*- Q Q Q Q Q m w -CD iO D K cn o w LO CO ’í CO co tű o oo co co S co in CD m c- CM in 8 m oo un r- co F'- m un s CM un CM LO 8 o r-- 8 8 C0 CM r-- CM CD ao CD CD CM co o ■*r CM m co TT o co (Ű >s ez T0 8 CM o co CM CM o in CM ■^r CD s CM o CD CM ■t CD CM CD CM co 8 1 1 CM 8 CM CD CM CM h- CM CM m co 3 CM 8 CM CO CO CM CO co O 00 m o CM M- cö 8 CO o cö cO CM 8 in co CM o CM O . z Q i •UJ Több/ Egy? 3 UJ UJ UJ UJ UJ UJ UJ UJ UJ UJ UJ 1- H UJ UJ LU UJ UJ UJ UJ UJ Ui UJ UJ UJ UJ UJ UJ UJ UJ UJ UJ UJ UJ UJ Leírási kód 2 U*) CM » O m CM o to CM O ¥ in CM o *: m CM o in CM i o * CD CM O * CD CM 1 o *: CD CM 1 o (O CM 1 s CD CM 1 O CD 1 Ú. s ao ŰL s 8 \ s. 8 l O X O CO 1 o * • ■•t CD CT) CT) •*r CT) m cn in O) m 0) m 0) «n cn 8 8 CT) h- CT) r- CT) co CT) 00 0) 00 CT) 00 O) CO 0) co O) co 0) 8 8 8 8 8 8 8 8 8 8 8 8 TS ^ 8 f'£ t-1* h .9 R ^ cs . eh q R ^3 ■2 '£ Tt ~ 5-> £ •r u ^3 a: • V) ( X> S _?T >>W "« £ to s Ü 'ty ii n "2 r - .s£ m CQ £ 3 > i- ,a ^ o ^ v cu R us R II L. 5? 11 < 4 i R a SP ^ 5U *0 ’~— « « $s VD Ll, ■o 5^ 44 p 5) «3 4*. -f- "t-* ?X*Ö R bo Függelék - Appendix Bállá Z., Dudko A.: Törések pannóniai képződményekben 259 Évszám 16 1 « *cr> CJ E 1 1 l ' 1 ' 1 ' i ' 1 ' i CM 00 O) I 1982 I 1 1982 1 ' 1 ■D O CT) co CT) CO s CD CO CT) CT) OŰ CT) CT) CO CT) CT) cű CD CT) CO O) 0) oO 0) CT) 00 CT) CT) CO CT) CT) CO CT) CT) CO CT) CT) CO CT) CT) OO 0) CT) eö CT) 0) 00 CT) CT) CO CT) 0) CO CT) 0) co 0) O) co CT) CD 00 CT) CT) CO CT) o CO CT) CT) CO 0) CT) O) 0) CO CT) o CO CT> 8 0) 8 CT) 1 1 ' CD co CT) CT> co CT) jSzter/14| lft £ E UJ —} > > > > > > > > > > > > > > > > > > > > > > > > > > Karc 8 j o 15 n £71 C É > h- ü) o in o- co £0 c -ín -UJ in tfl o m CM <0 o co 04 CO O CO o- 04 8 uO

CM M* CM rO CD o m- co CM 8 n CM r- CM CM o CM CO r- CM CM r~ CM Csapás irány 4 X a Q >. Z UJ -UJ Több/ Egy? 3 LÜ UJ LU LU UJ UJ UJ UJ 1- UJ UJ UJ UJ UJ UJ 1- UJ UJ UJ UJ UJ UJ UJ UJ UJ UJ UJ UJ UJ UJ UJ H UJ UJ Leírási kód 2 i LL UJ tr CM 1 -J u_ 04 u LL 04 1 -J LL 04 _l LL 04 1 _l LL 04 1 _f LL 04 1 —J LL CO 1 _J LL co —I LL co i —i LL co 1 _J ll CO 1 —1 LL CO -J LL co _i LL CO 1 _J LL CO 1 -} LL co 1 _1 LL CO 1 _) LL CO i _l LL cO 1 _J u. CO 1 _J LL CO 1 u iL co 1 _J LL CO _l LL CD h- i CD CD Dj- 3 CD r- i C5 co i € co Sch-3 CO é CD in _i LL in _j LL n i _i Ll ■* C o f— CL 8 8 o O O O O O O a CM O CM O CM O CM o CM O CM O CM O CM o CM O CM O CM O CM O CM O CM O CM O CM O co o rO o CO o to o 8 co o * CO o CO O co o p" s XÍ 3 ,a.r O h Cl 5 - 5l(S 4o "5 co cv-. £ K. v •S K ns - ^ i rn ^ -S ‘•E ^ 2 p ki. 1/3 5 Q bo C i. m «» K K cs O Tg 2 í 2 A c a c> b< II : « ii ; tU ^ ; 'W .« £ II - 'UA t/5 a „ .bo a y « *C3 -Z; 3 a <5 >) § v_>~C> V. e ^ A Q LO -a ^ ti -». «U s M O *xs ^ _>i J- ty ^ s - Cl UJ CO 'cn co 0> cn oo 01 CT) oú CT) a 00 CT) CT) 00 CT) a> CO CT) 0) 00 0) 0) 00 CT) CT) CO 01 O 00 CT) o co CT) CT) CO G) CT> CO CT> CŰ rr CT) CT) CO a> ■ 1 • 1 1 • l ' 1 1 ' 1 1 ' ' 1 • ' 1 ' -M © Tü cD ID o E 0) z W (Ji V> W CO to w CD « CD CD CD CD z z z z (D w CD CD CD CD CD CD 10 CD CO CD CD CD CO CD CD z Elmozdulási 11 | CO £ -S E E o E o E o e E co o 8 CM 1 ’aí > > > > Karc 8 o _y 15 » C ■cl) > > > > > > > > > > > > > > J=) JD > > > > > > > > > > > > > > > > > > © .o Q> n <15 D a> .ű .o - > o co iD rj co 'í h- CT> CO in 00 r- 00 SS co cö ■"t CO CD CD O M - 3 fO r-~ in M- CM o CM co - o co - m r- Lf) CM CM ID UO CO Q Q Q a Q a >. z >v z z >V Z ÜJ UJ >v Z ¥ >V z >, Z UJ > z btí UJ •UJ * * 'ÜJ kO « ■O) O Q r- o> o co r~~ V- CD 8 íO co OJ m CD CO S h» CD S in 00 co h~ M- in o r- i o <0 s m M- 01 <0 CM o co O CO cö ■< m m v c -ffl 03 JN 8 ■«J- CM un o co m CM o CM o CM 8 CO co 8 oo O CM ID h- CM M- m CM CT) 10 O) <0 co cö co co r-- M" m co 1 uO in h- co M- CD CM h- CO CM CO co cm CO h- CM CM Csapás irány 4 a i ■UJ >■> z 1 >V Z D i ■UJ oo n C: § s f— UJ ILI LU UJ LU LU LU LU UJ UJ UJ LU LU UJ H UJ LU UJ UJ UJ UJ UJ UJ UJ UJ UJ UJ UJ UJ UJ UJ UJ UJ LU LU UJ T5 •O JlC jjj CM ■ o o o o o o o o o o o o o o O o o o o a. ~ . b -2 3 .R-iO Ohü *; s ts 1/1 2 - K $ e .g 15 ■« ~ a.' ' Q - 5htN 12 M 3 a § E „ © 2 ü 3 sx w s .. © vi c C « ,§ö “ ^ . ^ 3 3 tu r: v> 3 ~ cd fc 3 fw öv© C >- ss 8« c L r-i O S « w •a 5 £ G ü ^ £ «'W Q ii ■« ^ — qj" 3 -3 O II a -2 'tq w ö Ü "3 3 a *3 >> O l 3 E .ös © ^ 11 O -q S: < •“ ^ C) © Vl II M 3 3 ^wsá ^ cn ö .jj 'W II ii *S a a ct 2 fe 8 ■3 3 n c Jl ii E -*. » 2 . o « .&. ° II « a E ^ 2 .g s S C ÍÜ -V ^ C 3 +* u « S 3 W CQ © E e I © r- K in tn V> tx SX"CS 3 •UJ <0 ex 4J E OJ o> OJ 1 ■ ■ 1 • 8 OJ 8 CD 8 CD 1 1990 | I 1990 I 8 CD 8 CD 0 8 ■0 £ 1 r- cn r- 01 0 (D O 0- 1 00 h- cn - 1 ‘ 1 1 1 1 1 "CT N C/) ii) ? E a> z: z z Z z z Z in CO (O c 0 CO CO CO CO ’ífl á5 D X) N O E LU ff •4» E Tv E E E 0 e 0 E 0 E 0 C0 A O OJ 1 LO 8 0 00 0 OJ 8 > > > > > > > > Karc 6 i 0 N u o> c E r^ O) 0 w tr> c <5 UJ 0 D cn 0 N m m O CD m CD 8 8 in CM LO co 1 ? M- M" 8 in CM CM 8 CM 8 CM LO CM uo <0 CM tO O- OJ O) CD CM Csapás irány 4 D 1 >. Z •UJ >. Z Q SsÉ •UJ fO B tg r> >• O ^ ? UJ LU K H H H I- LU LU LU LU LU LU LU LU Leírási k6ó 2 h» ■D £H tJ) 1 ■0 öl CD 1 n o: TJ a CM •< T3 o: TJ 01 CM _J U_ CM _J 11- CM _J u_ CM _J Ll_ CM _J u. CM _J Ü_ CM _J Ü- CM _J u_ ■í C HU p H CL O E E OJ CM CM CO CO CO CO CO CO CO <0 te N •2 a O) m E © "5 're fű ■O fí ''V s o V) s o •I o V) E .Q O II Ili « 'V a e 1" « £ N i(t (Q N .* « Eí ff I| aj ‘2 a * «fc II ° o II UJ 03 O O ‘-g . 5 : s ■co 3 -Se Nőd) C ■> II V) N ■ ‘ > 3 S a hs -e g 5 C íQ OJ . o — J- w <0 2 .ío5 ’ Jü Q) 1,1 $ ■8 ! t 8 v .2L *:T V XI JÉ o T3 '0f JÉ V) v tö j 'írj írt I > sO r.s 3 . : E.í : Nd « s ^ ■§ *6 t§ Síi H ^ ö. ^ . s § ^ f-> ■■— 3 O R •S ’S5 t> g i ,g is 1 . TS ^ • LTj VO ' Q 2i «N Ck) ^ ^ ^ c 2 ^ ?*> 3 . > 53. . -2 S ti r T3 B Q ) ^3 vj a R ,-g 5 « t>o . 8 vd VI c R « -Q R ' <=S © ^ H 5 >; 2: g ii Q >>w 2 ; "i ■üj II ~ £ 3 8 -S ■« = T3 r ^' C sj -V ■ s T3 2 3 S -s g-S-S, B u » » 5 B w ii II ■2 § ., Ix, ^ Hl sh, ..se f 8 &-a i g 11 o ~ Ö-"C£ K ■■5 ■§ tn P 11 ‘CD JZ C U ra tn T3 S 'UJ Q ra II w — o á K - II O'lli e k CD >> £ O Ie - *o oj ra =c K LU II 2 s M cd : Ő ^ n | O s . - fű o 11 ő| 11 ro O a v> 5 8 5 ro 11 S « 5 H r re < 32 ® í n ^ re 11 S o 03 ^ —i < 1e 14 4> ^ CQ II II “> re T3 ■o -5 re ~r CQ - 1 - II •0) gS 03 a. o * 262 Földtani Közlöny 126/2-3 re Vf N £ 03 •o © © ifí '© k. :0 N (0 TJ -© re c j* © o -ű w ^ ‘CB © > -re c — '© © £ * ■o < 'O • N OL '© !2 re 1 oj ! ■& i itt Q ■O © > O) © z <2 8 I ■S* i ,9 <5^ qj 8 i 3 1 -15 : > t*£L O ” ■D *s li i I t I á I I -§ §> o 1 í 3. o I 5 s. S =5 ftj •Q. I ! I i <2 © ^ “<5 ’O ■b O 0) jc i E o IS Cl i ! i i s & §> a I I £ Jelmagyarázat - Table captions Elmozdulási jell(eg a törésen): V = vetődés - normái fautt, elv = elválási sík - joint p/ane Szter./Nem?: S = sztereogrammos ábrázolás - on stereogram Földtani Közlöny 126/2-3, 263-266 (1996) Budapest A füzérradványi illit vizsgálatának újabb eredményei New results in the study of the Füzérradvány illite VICZIÁN István* A füzérradványi illitről már KISS L. és TAKÁTS T. 1963-ban megjelent monog¬ ráfiája is közölt értékes ásványtani adatokat, komolyan foglalkoztak az akkor már GRlMnél (1953) felmerült megállapítással, miszerint az anyag csillám mel¬ lett montmorillonit-komponenst is tartalmaz, de a kevert szerkezet lehetőségét akkor még elvetették. Egyértelműen kevert szerkezetnek először NEMECZ E. és VARJÚ Gy. (1970) tekintették az ásványt. Genetikáját hidrotermálisán bontott riolittufából vezették le, amely üledékesen áthalmozódott, az ásványról kémiai, röntgendiffrakciós és termikus eredményeket közöltek. Megállapították, hogy kevert rétegű illit/szmektit, maximálisan 25-27% expandáló réteggel (a HEND- RICKS-TELLER-formu]a felhasználásával). Ezeket az ásványtani eredményeket NEMECZ E. (1973) Agyagásványok c. könyvében is megemlítette, elektronmik¬ roszkópos képeket közölt (ÁRKOSI K. felvételei), és az ásvány politíp módosu¬ latát lM-nek állapította meg (pp. 321-324. és a 139., 143., 144. ábrák, valamint pp. 440-442. és a 205. ábra). Az előfordulás földtani viszonyaival részletesen MÁTYÁS E. (1974, 1979a,bj foglalkozott. Eszerint a felsőszarmata limnikus összletben több hidrotermális elváltozási zóna is van, az illites zóna erőteljes kifejlődését az okozza, hogy itt a kiindulási anyakőzet is kimagaslóan nagy K20-tartalmú volt. A Magyarhoni Földtani Társulat Agyagásványtaní Szakosztálya két alkalom¬ mal is tartott illit-ankétot (Zamárdi 1983 és Mád 1984). Az 1. ankéton - többek között - PATZKÓ Á. és SZÁNTÓ F. beszámoltak a füzérradványi illit peptizálha- tóságáról. Úgy találták, hogy az egyik mintánál "a közberétegzett illit-mont- morillonit komponens minden frakcióban jelen volt, a másik mintánál azonban a legfinomabb frakció tiszta Elitnek mutatkozott". A kevert rétegű szerkezetre a röntgendiffrakciós, tiszta Elitre az elektronmikroszkópos vizsgálatok utaltak, így pl. VlCZIÁN I. (1984) SRODON (1980) módszerével 10% szmekit-réteget mu¬ tatott ki és ISII-rendezettséget valószínűsített. Az ankéton kifejezésre jutott vé¬ lemények a következő két publikációban is megjelentek: A kevert szerkezet szmektit-hányadát pontosabban SZEGEDI Á. (1988) hatᬠrozta meg direkt FoURlER-transzformációs és SRODON (1980)-módszerrel (10- 13%), megállapította az ISII-tipusű rendezettséget, valamint kémiai adatokat is * Magyar Állami Földtani Intézet, 1143 Budapest XIV. Stefánia út 14. 264 Földtani Közlöny 126/2-3 közölt. DÓDONY I. (1985) kandidátusi értekezésében nagyfelbontású transzmisz- sziós elektronmikroszkópos (HRTEM) vizsgálatokat közölt, megállapította, hogy néhány (általában 10-nél kevesebb) illit-rétegből álló lamellákból épül fel az ásvány, amelyeken belül nincs rotáció és nincsenek másféle komponensek. Ezen az alapon kétségbe vonta a szmektit-komponensek létét és az ásvány ke¬ vert rétegű szerkezetét. Hasonló gondolatok a nemzetközi irodalomban is felmerültek, és a Nadeau és munkatársai által 1984 óta bevezetett "fundamental partiele" elmélet kiala¬ kulásához vezettek. Eszerint a kevert rétegű illit/szmektitnek tartott ásványok¬ ban a röntgenesen szmektitnek határozott komponensek nem mások, mint a tiszta illit "alapvető szemcséinek" a határfelületei, amelyek mentén a rotáció bekövetkezik, és amelyek mentén a szemcsék tökéletesen dezaggregálhatók a peptizáció során. A határfelületek mentén lejátszódó "interpartiele diffraction" látszik a röntgenfelvételen szmektitnek. Egy véletlen folytán éppen a fenti elmélet által kiváltott kritika kísérleti alᬠtámasztására feltűnt az újabb amerikai irodalomban egy standard anyag, amely minden bizonnyal a füzérradványi illittel azonos. Ezt "Zempléni illite" néven használják, általában csak annyit tudnak róla, hogy magyarországi eredetű, hidrotermálisán riolitból keletkezett, és hogy a minta J. SRODOl^tól származik. Jan SRODON szóbeli közlése szerint ő vitte Krakkóból Amerikába ösztöndíjas tanulmányútjára, de a krakkói minta eredetéről ő is csak annyit tud, hogy valaki Magyarországról hozta. SRODON már 1984-ben megjelent cikkében felhasználta a "Zempléni" illitet, tökéletesített határozó módszerével 17% szmektit-hányadot és ISII-rendezettséget mutatott ki. A "fundamental partiele" elmélettel foglalkozva AHN és BXJSECK (1990) 3 mo- dell-anyagot vizsgáltak HRTEM módszerrel, ezek közül az egyik volt a "Zemp¬ léni" illit. Megállapították, hogy R3 rendezettségi típusú, a közberétegzett szmektit-rétegek hányada: 18%. Néhány általános megállapításuk mind a hᬠrom anyagra vonatkozott, így a "Zempléni" illitre is: eszerint a rétegsorrend az I/S ásványokban is hasonló módon írható le, mint a csillámokban, az elemi rétegek 1M típusú sorrendben követik egymást, amelyet gyakran szakítanak meg hibák, ezen kívül az egyes kristályok gyakran kissé hajlítottak, és a réteg- sorrend-vektor hajlásszögében néhány foknyi ingadozás előfordul. Mindez a hkl -reflexiók elmosódottságát, és így lMd típusú rétegsorrendet eredményez. A "Zempléni" illitről közölt, az [110] (vagy [HÓ]) tengellyel párhuzamos nagy- felbontású szerkezeti kép kitűnik az 1M rétegsorrend szabályosságával, amelyet legalább 8 rétegen keresztül nem szakítanak meg rácshibák. Bár a szerzők mo¬ dellszámításai lehetővé tennék, a gyakorlatban nem tudták a kontraszt erőssége alapján megkülönböztetni az illit- és szmektit-rétegeket. VEBLEN et al. (1990) részletes HRTEM, elektrodiffrakciós és röntgendiffrakciós vizsgálatnak vetettek alá két anyagot, amelyek közül az egyik a "Zempléni" illi t volt. Röntgennel megállapították, hogy "kivételesen jó" R3 típusú rende¬ zettséget mutat, a szmektit-rétegek aránya 17%. Elektron-mikroszondás elem¬ zést és abból számított szerkezeti képletet közölnek, bemutatják a tipikus TEM- képet. A HRTEM-képen néhány elemi rétegből álló "csomagokat" lehet megfi- VlCZiÁN L: A füzérradványi illit 2 65 gyelni, amelyek egymáshoz képest nem teljesen párhuzamosak. A rétegek kö¬ zött világosabb és sötétebb kontrasztjuk alapján nemcsak illit, hanem szmektit rétegeket is megfigyeltek a "csomagokon" belül. A szmektit-rétegek között 2, 4, 5, vagy több illit-réteget figyeltek meg, bizonyos fokú 4-réteges periodicitás is kimutatható volt. Egyes esetekben a rétegeket metsző keresztirányú sávo- zottság is felismerhető volt a rétegekre merőleges felvételeken, amely nagyobb egységek 3-dimenziós rendezettségére mutat. Ezt támasztják alá az elektron¬ diffrakciós képek is. A megfelelő módon leszámolt szmektit- és illit-rétegek aránya jól egyezett a röntgendiffrakcióval kapott szmektit:illit aránnyal. SRODON et al. (1992) a fenti leírást további számszerű adatokkal pontosították. A röntgennel kapott szmektit-hányad: 16%, az elektronmikroszkópos mérések¬ ből kapott maximális szmektit-hányad: 32% (TEM), illetve 21% (HRTEM). A röntgenes és elektronmikroszkópos szmektit-hányad ok közötti eltérés minden hasonló típusú ásványnál megvan, és az az oka, hogy a TEM-mérések maxi¬ málisan diszpergált "elemi szemcséken" ("fundamental partiele") készültek, és minden ilyen elemi illit szemcse határfelületét szmektitnek tekintették, míg a röntgenvizsgálatra kerülő szemcsékben a szmektit-rétegek egy része a szem¬ cséken belül van. Az "elemi szemcsék" átlagos vastagsága csak 3,16 illit-réteg (TEM alapján), illetve 4,84 illit-réteg (HRTEM alapján), míg a koherensen szóró doménok átlagos vastagsága 14 réteg. A kémiai elemzésből számított maximális szmektit-hányad: 22%. A minták NH 4 tartalmát pótlólag ellenőrizték, és úgy találták, hogy gyakorlatilag nem tartalmaznak NHij-et. REYNOLDS (1992) a röntgendiffrakcióra való előkészítés kísérleti módszerei¬ nek hatásával foglalkozó munkájában szintén egyik modell-anyagnak a "Zemp¬ léni" illitet használta. Az expandáló rétegek hányada nála 14%, a rendezettségi típus szintén R3, a politípia 1M, vagy kissé rendezetlen 1M. VEBLEN és mun¬ katársaival összhangban a csak illitből álló csomagokon belül 3-dimenziós ren¬ dezettséget tételezett fel, mivel a nem- 00 / reflexiók helyzete és intenzitása nem változott a különböző kezelések (dehidrálás, etilénglikolos telítés) hatására. VEBLEN és munkatársaival ellentétben viszont a szmektit-rétegek mentén tur- bosztratikus rétegsorrendet állapított meg, amelyet az is alátámaszt, hogy a mintasorozatban a "turbosztratikus index" arányos a duzzadó rétegek számával. A helymegjelölés, valamint a hazai vizsgálatokkal legtöbbször jól egyező eredmények alapján az anyag füzérradványi eredete elég biztosnak látszik. Az új vizsgálatok sok eddig nem ismert részletet tisztáztak, de lényegében meg¬ erősítették a korábbi hazai eredményeket mind a rendezett illit-csomagok, mind a köztük lévő, etilénglikollal duzzadó rétegek létezése és mennyisége tekinte¬ tében. Továbbra is kérdés marad, hogy e duzzadó rétegek, vagyis az illit "fun¬ damental particles" határfelületei szmektites, vagy illites jellegűek-e, vagy eset¬ leg mindkét típus előfordul. Ennek eldöntését szolgálná a külső szilikát réteg felületi töltésének mérése (JOHNS 1995a, b). E korszerű műszerekkel kapott érdekes új eredményeket itthon is érdemes megismerni. Ugyanakkor a nemzetközi szakközönséget is igyekeztem tájékoz¬ tatni egy rövid angolnyelvű közleményben (VlCZIÁN I. 1997) a korábbi magyar vizsgálatokról. 266 Földtani Közlöny 126/2-3 Irodalom - References Ahn, J. H., Buseck, P. R. (1990): Layer-stacking sequences and structural disorder in mixed-layer illite/smectite: Image simulations and HRTEM imaging - Am. Min. 75, 3-4, 267-275. Dódony I. (1985): Rétegszilikátok kristálykémiai kapcsolatainak és rácsgeometriájának transz- missziós elektronmikroszkópos vizsgálata. Kandidátusi értekezés, Budapest. Grim, R. E. (1953): Clay mineralogy. McGraw-Hill, New York etc. Johns, W. D. (1995a): Heterogeneities in illite/smectite mixed-layer clays: somé comments and recollections - Geol. Carpathica, Ser. Clays 4, 2, 73-78. JOHNS, W. D. (1995b): Surface-layer charge and heavy metál adsorption in micas and illite/smectite clays: an X-ray photoelectron spectroscopic study (abstract) - 14th Conf. on Clay Mineralogy and Petrology, 1996, Banská átiavnica, Geologica Carpathica, Ser. Clays 4, 2, 95. Kiss L_, Takáts T. (1963): A füzérradványi illitbánya anyagának ásványkőzettaní vizsgálata a finomkerámiaipar szempontjából - Építésanyagipari Központi Kutató Intézet, Tudományos Közlemények 10, 1-62. ÉM. Építésügyi Dokumentációs Iroda, Budapest. Mátyás E. (1974): Új illites nemesagyagbánya Füzérradványban - Bány. Koh. L., Bányászat 107, 3, 187-196. Mátyás E, (1979a): A tokaji-hegységi ásványbányászat bányaföldtana (Mining geology of the nonmetallic mining industry in the Tokaj Mountains) - Földt. Közi. (Bull. Hung, Geol. Soc.) 109, 3-4, 488-506. Mátyás E, (1979b): Guide to excursion in the Tokaj Mountains - Xth Kaolin Symposium, IGCP Project No. 23, "Genesis of Kaolin", Budapest, 1979. Nadeau, P. H., Wilson, M. J., McHardy, W. J., Tait, J. M. (1984): Interstratified clays as fundamental particles - Science 225, 923-925. Nemecz E. (1973): Agyagásványok. Akadémiai Kiadó, Budapest. Nemecz E., Varjú Gy (1970): Sárospatakit (hidrotermális illit-montmorillonit) kémiai és szerkezeti sajátságai (Chemical and structural investigation of Sárospatakites (Illite/montmorillonite) - Földt. Közi. (Bull. Hung. Geol. Soc.) 100, 1, 11-22. Patzkó Á., Szántó F, (1983): Füzérradványi illit peptizálhatósága és organofiüzálhatósága (abstract) - Iliit ankét, Zamárdi, 1983, Program 23. MFT. Reynolds, R. C. jr. (1992): X-ray diffraction studies of illite/smectite from rocks, < 1 jim randomly oriented powders, and <1 jim oriented powder aggregates: the absence of laboratory-induced artifacts - Clays Clay Min. 40, 4, 387-396. Srodon, J. (1980): Precise identification of illite/smectite interstratifications by X-ray powder diffraction - Clays Clay Min, 28, 401—411. Srodon, J. (1984): X-ray powder diffraction identification of illitic materials - Clays Clay Mm. 32, 5, 337-349. Srodon, j., Elsass, F., McHardy, W. J., Morgan, D. J. (1992): Chemistry of illite-smectite inferred from TEM measurements of fundamental particles - Clay Min. 27, 2, 137-158. Szegedi Á. (1988): Míxed layer character of "illites" from Füzérradvány, Hungary. In: J. Konta (ed.): Tenth Conf. on Clay Min. Petr., Ostrava, 1986, 249-254. Univerzita Karlova, Praha. Veblen, D. R., Guthkie, G. D. jr., Livi, K. J. T,, Reynolds, R. C. jr. (1990): High-resolution transmission electron microscopy and electron diffraction of mixed-layer illite/smectite: experímental results - Clays Clay Min. 38, 1, 1-13. Viczián I. (1984): Standard füzérradványi illit-minták röntgenvizsgálata. Kézirat, MGSz Adattár. Viczián I. (1997): Hungárián investigations on the "Zempléni" illite - Clays Clay Min. 45,1,114-115. A kézirat beérkezett ; 1996, IV. 30. Földtani Közlöny 126/2-3, 267-278 Budapest A Komlói Természettudományi Gyűjtemény mikropaleontológiai típus-anyaga Micropaleontological type materíal of Natural Historical Collection at Komló SÜTŐNÉ SZENTAI Mária Tárgyszavak: Coccolitophorida, Dinoflagdlata, Sporomorpha, jura, miocén, pannóniai, Magyarország, Bécsi-medence Key words: Coccolithophorida, Dínoflagellata, Sporomorpha, furassic, Miocéné, Pannonian, Hungary, Vienna Basin Abstract The Natural Historical Collection at Komló preserves a significant micropaleontological type matériái of the Hungárián Mesozoic and Tertiary formations. That type matériái has been transferred to the collection at Komló on its manager Mr. Imre Fazekas' initiative from the closed down Laboratory of Hungárián Geological Exploration Company. Micropaleontological research was carried out under Dr. József Bóna's guidance at the paleontological department of the former Laboratory. The stratigraphically important Jurassic sporomorphs of the Mecsek area were described by J. Bóna (1963-1985). Likewise he described the Miocéné Coccolithophorida of the sarne region in 1964 and 1965, later completing the descriptions with SEM photographs in collaboration with Miklós Gál (1985). The type localities were designated in the Transdanubian-hills. The Dinoflagellates of the collection were described by M. Sütő-Szentaj from boreholes drilled in Transdanubia, Danube-Tisza Interfluve and Vienna Basin. These dinoflagellate investigations were ordered by the Hungárián Geological Institute in 1979 to 1991, and resulted in a new biostratigraphic tool fór the Pannonian s.l. sediments. After liquídation of the Laboratory, this work was continued with the support of National Science Funds (OTKA) Project T5498. Fundamental data of 57 taxa, belonging to Coccolithophorida, Dínoflagellata, Sporomorpha and "incertae sedis" are given herein. Manuscript received: 9 th April, 1996 Összefoglalás A magyarországi mezozóos és harmadkori üledékek jelentős mikropaleontológiai típusanyagát őrzi a Komlói Múzeum természettudományi gyűjteménye. A kollekció Fazekas Imre gyűjteményvezető kezdeményezésére került a múzeumba, a megszűnt Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalat (OFKFV) központi anyagvizsgáló laboratóriumából. Az egykori laboratórium őslénytani osztályán Bóna József vezetésével készültek a mikropaleontológiai vizsgálatok. Komlói Múzeum Természettudományi Gyűjtemény Komló, Városház tér 1. H-7300 2 68 Földtani Közlöny 126/2-3 A mecsekvidéki jura szintjelző sporomorpháit Bóna József írta le az 1963-1985. évek között. Ugyancsak ő írta le a mecsekvidéki miocén korú Coccolithophoridákat az 1964-1965. években, amit később Gál Miklóssal folytattak, immár elektronmikroszkópos adatokkal egészítve ki a leírásokat (Bóna J. et Gál M. 1985). Típuslelőhelyeiket a Dunántúli-dombságról választották ki. A kollekcióban lévő Dinoflagellata taxonokat e sorok írója a Dunántúlon, a Duna-Tisza közén és a Bécsi-medencében mélyült fúrások marad ványegyütteseibó'l írta le. Ez a munka Magyarországon egy új biosztratigráfiai (dinoflagellata-sztratigráfia) módszer bevezetésével kezdődött meg és 1979-1991 között készúlt el, a Magyar Állami Földtani Intézet megrendelésére. A vizsgálatok ezután az Országos Tudományos Kutatási Alap támogatásával a T5498 számon nyilvántartva folytatódtak 1992-1993-ban. Ezen a helyen a Coccolithophorida, Dinoflagellata, Sporomorpha és incertae sedis fosszíliacso- portokból 57 taxon leírásának alapadatait adjuk közre, az adott publikációkban közölt nyelven. COCCOLITHOPHORIDAE LOHMAN, 1902 Bekelithella echinata Bóna et Gál, 1985 Chronostratigraphie und Neostratotypen. Miozán dér Zentralen Paratethys, Bánd VII, Pannonién: 486—487. Taf. 70. Fig. 1-3. Taf, 77. Fig. 1-2. et 4—6. Locus typicus: Mecsek Gebirge, Sandgrube, Danitz-puszta Stratum typicum; Pannonién Holotypus: Taf. 70. Fig. 1. Noelaerhabdus jerkovici BÓNA et GÁL, 1985 Chronostratigraphie und Neostratotypen. Miozán dér Zentralen Paratethys, Bánd VII, Pannonién: 487, Tát. 73. Fig. 1-4. Taf. 74. Fig. 1-4. Taf. 75. Fig. 1-2. Taf. 76. Fig. 1-5. Taf. 77. Fig. 7-9. Locus typicus: Mecsek Gebirge, Sandgrube, Danitz-puszta Stratum typicum: Pannonién Holotypus: Taf. 74. Fig. 1. Noelaerhabdus tegulatus Bóna et Gál, 1985 Chronostratigraphie und Neostratotypen. Miozán dér Zentralen Paratethys, Bánd VII, Pannonién: 487-488. Taf. 69. Fig. 1-2. Taf. 77. Fig. 3. Locus typicus: Transdanubisches Mittelgebirge, Bohrung Lajoskomárom No. 1. Stratum typicum: Pannonién, Dráva Claymarl Fonnation Holotypus: Taf. 69. Fig. 2. Iihabdolithus poculi BÓNA, 1966 Annual Report of the Hungárián Geological Institute of 1964: 120, 123. Taf. V. Fig. 15-16. Locus typicus: Mecsek Gebirge, Tekeres Stratum typicum: Obertorton Holotypus: Tiefbohrung Tekeres No. 1. 48—49 m Taf. V. Fig. 16. Sütőmé Szentai M.: Mikropaleontológiai típus-anyag Komlón 269 Rhabdolithus signatorius BŐNA, 1964 Bulletin of the Hungárián Geological Society XCIV. 1,: 128, 131. Taf. XIII. Figs 11 - 12 . Locus typicus: Mecsek Gebirge, Hidas Stratum typicum: Unterpannon Holotypus: Práparat mit dér Bezeichnung: Hidas, Tiefbohrung No. 90. 98,3-98,6 m Taf. XIII. Fig. 12. Paratypus: In derrtselben Práparat Trochoaster concavus BóNA, 1964 Bulletin of the Hungárián Geological Society XCIV. 1.: 128,130-131. Taf. XIV. Figs 8-9. Abb. 3. Locus typicus: Mecsek Gebirge, Hidas Stratum typicum: Törtön Holotypus: Práparat mit dér Bezeichnung: Hidas, Tiefbohrung No. 93. 286,1- 286,3 m Taf. XIV. Figs 8-9. in verschiedenen Tiefenschárfen DINOFLAGELLATA (BÜTSCHLI, 1885) FENSOME et al. 1993 Chrytroeisphaeridia hungarica SÜTŐ-SZENTAI, 1990 Chronostratigraphie und Neostratotypen. Neogen dér Westlichen (Zentralen) Paratethys, Bd. VIII. Pontién: 851. Taf. IV. Fig. 5ab, Taf. III. Fig. 3-4. Locus typicus: Transdanubia, Ortschaft Som Stratum typicum: Vöm oberen Teil des unterpannonischen Unterstufe bis zum oberen Teil dér Dinoflagellatenschichten dér oberpannonischen Unterstufe Holotypus: Bohrung Som No. 1. 133,8-139,3 m Taf. III. Fig. 4ab. Chrytroeisphaeridia tuberosa SÜtő-Szentai, 1982 Annales Instítuíi Geologici Publici Hungarici LXV: 212, 219-220. Pl. VI. Fig. 1-4. Locus typicus: borehole Tengelic-2. Stratum typicum: Pannonian stage Holotypus: borehole Tengelic-2, 620,0-623,0 m Pl. VI. Fig. 1. Gonyaulax digitale (Pouchet, 1883) Kofoid, 1911 secundus Fuchs et SÜtő-Szentai 1991 Jubilaumsschrift 20 Jahre Geologische Zusammenarbeit Österreich-Ungam. 1:24, Taf. 8. Fig. 1-5. Abb. 2. Fig. 2-3. Locus typicus: Wiener Becken, Bohrung Aderklaa No. TI. Stratum typicum: Unterpannonien Holotypus: Bohrung Aderklaa T.l. 760,0 m Taf. 8. Fig. 5. Abb. 2. Fig. 2. Paratypus: Abb. 2. Fig. 3. 270 Földtani Közlöny 126/2-3 Impagidimum globosum SÜTŐ-SZENTAI, 1985 Chronostratigraphie und Neostratotypen. Miozán dér Zentralen Paratethys, Bd. VII. Pannonién: 518-519, Taf. 81. Fig. 3. Locus typicus: Transdanubia, Tengelic Stratum typicum: Pannonién Holotypus: Bohrung Tengelic No. 2. 611,0-614,0 m Taf. 81. Fig, 3. Impagidimum spongianum SÜTŐ-SZENTAI, 1985 Chronostratigraphie und Neostratotypen. Miozán dér Zentralen Paratethys, Bd. VII. Pannonién: 519. Taf. 81. Fig. 5. Locus typicus: Transdanubia, Tengelic Stratum typicum: Pannonién Holotypus: Bohrung Tengelic No. 2. 578,5-581,0 m Taf, 81. Fig. 5. Lingulodinium varium Sütő-Szentai, 1986 Fólia Comloensis 2: 33-34. I. tábla 1-2. ábra Locus typicus: Mecsek hegység, Nagykozár-2. sz. fúrás Stratum typicum: a szarmata emelet felső része Holotypus: Nagykozár-2, sz. fúrás 292,2-292,8 m I. tábla 1. ábra Paratypus: I. tábla 2. ábra. Millioudodinium baltesi SÜTŐ-SZENTAI, 1990 Chronostratigraphie und Neostratotypen. Neogen dér Westlichen (Zentralen) Paratethys, Bd. VIII. Pontién: 851; 853; Taf. V. Fig. 3. Abb. 77b. Locus typicus: Transdanubia, Ortschaft Som Stratum typicum: In den Grenzzonen dér unter- und oberpannonischen Unter- stufen, in den Zonen Pontiadinium pecsvamdensis und Spiniferites paradoxus Holotypus: Bohrung Som No. 1. 467,0-472,0 m Taf. V. Fig. 3. Abb. 77b. Millioudodinium detkensis Sütő-Szentai, 1990 Chronostratigraphie und Neostratotypen. Neogen dér Westlichen (Zentralen) Paratethys, Bd. VIII. Pontién: 853-854. Taf. V. Fig. 4-5. Abb. 77c, 78c. Locus typicus: Mátraalja, Ortschaft Detk Stratum typicum: oberpannonische Unterstufe, Spiniferites paradoxus Zone Holotypus: Bohrung Detk No. 1. 567,0-572,0 m Taf. V. Fig. 4. Abb. 78c. Millioudodinium foveolatum SÜTŐ-SZENTAI, 1982 Annales Instituti Geologici Publici Hungarici LXV: 211-212. 219. Pl. II, Fig. 1-5. Locus typicus: borehole Tengelic-2. Stratum typicum: Lower Pannonian substage, Spiniferites paradoxus Zone Holotypus: borehole Tengelic-2 635,5-636,8 m Pl. II. Fig. 1. 272 SüTÖhlÉ Szentai M.: Mikropaleontológiai típus-anyag Komlón Millíoudodimum pelagicum Sütő-Szentai, 1990 Chronostratigraphie und Neostratotypen. Neogen dér Westlichen (Zentralen) Paratethys, Bd. VIII, Pontién: 854. Taf. IV. Fig. 3. Abb. 78d, Locus typicus: Transdanubia, Paks Stratum typicum: Unterteil dér oberpannonischen Unterstufe Spiniferites parado- xus - Spiniferites vahdus Zonen Holotypus: Bohrung Paks No. 2. 603,0-608,0 m Taf. IV. Fig. 3. Abb. 78d. Millioudodinium transdanuvianum SÜTŐ-SZENTAI, 1990 Chronostratigraphie und Neostratotypen. Neogen dér Westlichen (Zentralen) Paratethys, Bánd VIII. Pontién: 855 Taf. IV. Fig. 1-2. Locus typicus: Transdanubia, Ortschaft Igái Stratum typicum: oberpannonische Unterstufe, Spiniferites validus Zone Holotypus: Bohrung Igái No. 7. 628,1 m Taf. IV. Fig. 2. Abb. 78b. Nematosphaeropsis bicorporis Sütő-Szentai, 1990 Chronostratigraphie und Neostratotypen. Neogen dér Westlichen (Zentralen) Paratethys, Bánd VIII. Pontién: 847; 849. Taf. II. Fig. láb, Abb. 77a, Abb. 76d. Locus typicus: Donau-Theiss Zwieschenstromland, Kaskantyú Stratum typicum: oberpannonische Unterstufe Spiniferites vahdus - Caleacysta etrusca Zonen Holotypus: Bohrung Kaskantyú, No. 2. 460,1-461,5 m Taf. II. Fig. láb, Abb. 77a Paratypus: Bohrung Kaskantyú, No. 2. Abb. 76d. Pontiadinium obesum Sütő-Szentai, 1982 Annales Instituti Geologici Publici Hungarici LXV: 210-211; 218-219. Pl. IV. Fig. 1-2. Abb. 5. Locus typicus: borehole Tengelic-2 Stratum typicum: Lower Pannonian substage, Spiniferites paradoxus Zone Holotypus: borehole Tengelic-2, 635,5-636,8 m Pl. IV. Fig. 2. Abb. 5. Pontiadinium pecsvaradensis Sütő-Szentai, 1982 Annales Instituti Geologici Publici Hungarici LXV: 209-210, 218, Pl. III. Fig. 1-3. Abb. 4. Locus typicus: borehole Pécsvárad No. 15/T-22 Stratum typicum: Lower Pannonian substage, Spiniferites bentorii Main Zone: Spiniferites bentorii oblongus - Pontiadinium pecsvaradensis Zones Holotypus: borehole Pécsvárad No. 15/T-22 63,0-64,0 m Pl. III. Fig. 1. Abb. 4. Spiniferites bentorii (ROSSIGNOL, 1964) Wall et Dalé, 1970 budajenoensis SÜTŐ-SZENTAI, 1986 Fólia Comloensis 2: 34-35. I. tábla 5. ábra Locus typicus: Budajenő-2. sz. fúrás 272 Földtani Közlöny 126/2-3 Stratum typicum: a szarmata emelet felső része Holotypus: Budajenő-2. sz. fúrás 219,0-220,1 m I. tábla, 5. ábra Spiniferiies bentorii (ROSSIGNOL, 1964) WALL et DALÉ, 1970 coniunctus SÜTŐ-SZENTAI, 1990 Chronostratigraphie und Neostratotypen. Neogen dér Westlichen (Zentralen) Paratethys, Bánd VIII. Pontién: 846-847. Taf. V. Fig. 1. Abb. 78a. Loeus typicus: Paks Stratum typicum: Oberpannonische Unterstufe Spiniferites paradoxus Zone Holotypus: Bohrung Paks No. 2. 603,0-608,0 m Taf. V. Fig. 1. Abb. 78a. Spiniferites galeaformis SÜTŐ-SZENTAI, 1994 Bulletin of the Hungárián Geological Society 124/4: 456. Pl. VIII. Fig. 1-2. Locus typicus: borehole Töttös-1. Stratum typicum: Pannonian s.l. Spiniferites vaiidus - Spiniferites tihanyensis Zones Holotypus: borehole Töttös-1. 208,4-209,2 m Pl. VIII. Fig. 1. Spiniferites bentorii (ROSSIGNOL, 1964) WALL et Dalé, 1970 granulatus FUCHS et SÜTŐ-SZENTAI, 1991 Jubiláumsschrift 20 Jahre Geologische Zusammenarbeit Österreich-Ungam, Teil 1: 24. Taf. 9. Fig. 1-3. Abb. 2. Fig. 4. Locus typicus: Bohrung Lajoskomárom No. 1. Stratum typicum: Kunsager Stock (Unterpannonien) Holotypus: Bohrung Lajoskomárom No. 1. 592,0-602,0 m Taf. 9. Fig. 3. Abb. 2. Fig. 4. Paratypus: Taf. 9. Fig. 1. Spiniferites rnaisensis SÜTŐ-Szentai, 1994 Bulletin of the Hungárián Geological Society 124/4: 456-457. Pl. I. Fig, 1-2. Abb. A/ láb. Locus typicus: borehole Majs-2. Stratum typicum: Pannonian s.l., Spiniferites vaiidus (V3) - Spiniferites tihanyensis - Galeacysta eirusca Zones Holotypus: borehole Majs-2. 221,9-222,0 m Pl. I. Fig. 1. Abb. láb. Spiniferites bentorii (ROSSIGNOL, 1964) WALL et Dalé, 1970 oblongus SÜTŐ-SZENTAI, 1986 Fólia Comloensis 2: 36-37. II. tábla 3. ábra, III. tábla 1. ábra Locus typicus: Máriakéménd-3. sz. fúrás Stratum typicum: alsópannóniai alemelet, Spiniferites bentorii főzóna középső része Holotypus: Máriakéménd-3. sz. fúrás, 71,2 m II. tábla 3. ábra Paratypus: III. tábla 1. ábra SüröNÉ Szentai M.. Mikropaleontológiai típus-anyag Komlón 273 Spiniferites bentorii (ROSSIGNOL, 1964) WALL et DALÉ, 1970 pannonicus SÜTŐ-SZENTAI, 1986 Fólia Comloensis 2: 35-36. II. tábla 1-2. ábra Locus typicus: Budajenő-2. sz. fúrás Stratum typicum: alsópannóniai alemelet, Spiniferites bentorii pannonicus zóna Holotypus: Budajenő-2. sz. fúrás 158,0-161,2 m II. tábla 1. ábra Spiniferites sagittarius SÜTŐ-SZENTAI, 1990 Chronostratigraphie und Neostratotypen. Neogen dér Westlichen (Zentralen) Paratethys, Bd VIII. Pontién: 849, 851. Taf. II. Fig. 3-4. Abb. 76a,b,c Locus typicus: Bohrung Detk No. 1. Stratum typicum: Oberpannonische Unterstufe, Spiniferites validus Zone Holotypus: Bohrung Detk No. 1. 497,0-502,0 m Taf. II. Fig. 3. Abb. 76a. Spiniferites tengelicensis Sütő-Szentai, 1982 Annales Instituti Geologici Publici Hungarici LXV: 208-209; 217-218; Pl. I, Fig. 7. Abb. 1. Locus typicus: borehole Tengelic-2 Stratum typicum: Pannonian stage, Spiniferites paradoxus Zone Holotypus: borehole Tengelic-2 635,5-636,8 m Pl. I. Fig, 7. Abb. 1. Spiniferites validus Sütő-Szentai, 1982 Annual Report of the Hungárián Geological Institute of 1980: 316-318, 342-343. Pl. VI. Fig. 1-2. Locus typicus: Paks Stratum typicum: Lower part of the Upper Pannonian substage Spiniferites validus Zone Holotypus: borehole Paks-2 573,8-578,8 m Pl. VI. Figs 1-2. Spiniferites virgulaeformis SÜTŐ-SZENTAI, 1994 Bulletin of the Hungárián Geological Society 124/4: 457, Pl. II-III. Abb. A/2a,b Locus typicus: borehole Majs-2 Stratum typicum: Upper part of the Pannonian s.l., Galeacysta etrusca Zone Holotypus: borehole Majs-2 106,2-106,3 m Pl. II. a,b,c Pl. A/2a,b Paratypus: Pl. III. Fig. 3. SPORITES H. POTONIE, 1893 Concavisporites (Concavispotites) lineatus Bóna, 1983 Földtani Kutatás XXVI. 2-3: 75-76. IV. tábla 4. ábra Locus typicus: Mecsek hegység, Tolnaváralja-9. sz. fúrás, 535,8-536,0 m Stratum typicum: alsószinemuri 274 Földtani Közlöny 126/2-3 Holotypus: IV. tábla 4. ábra Lycopodiacidites granatus BÓNA, 1966 Acta Botanica Academiae Scientiarum Hungaricae 12: 29, Pl. II. Fig. 1-4. Locus typicus: Houillére de Komló, puits No. 3. couche 6. Stratum typicum: Liassique inférieur Holotypus: de la préparation 336/L, Pl. II. la, lb Emend.: BÓNA J., 1969: Annales Instituti Geologici Publici Hungarici LI. fc. 2: 659-661, 692-693, Taf. 6. Fig. 1. Lycopodiacidites mecsekensís BÓNA, 1969 Annales Instituti Geologici Publici Hungarici LI. fc. 2: 661, 693. Taf. V. Fig. 1-5. Locus typicus: Mecsek Gebirge, Komló, Zobák-Schacht Stratum typicum: Unterlias (Hettangien-Untersinemurien) Holotypus: Taf. V. Fig. 3-5. Lycopodiacidites variábilis BÓNA, 1983 Földtani Kutatás XXVI. 2-3.: 75. III. tábla 1-3. ábra Locus typicus: Mecsek hegység, Máza-15. sz. fúrás 442,6 m Stratum typicum: alsőszinemuri Holotypus: II. tábla 2a, b, c ábrák Porcellispora magna BÓNA, 1983 Földtani Kutatás XXVI. 2-3.: 75. I. tábla 1-2. ábrák Locus typicus: Mecsek hegység, Máza-16. sz. fúrás 1138,5 m Stratum typicum: felsőtriász, raeti emelet Holotypus: I. tábla, 1. ábra Retitriletes zobaki BÓNA, 1969 Annales Instituti Geologici Publici Hungarici LI. fc. 2: 658, 691-692. Taf. VI. Fig. 3-6. Locus typicus: Komló, Zobák-Schacht Stratum typicum: Unterlias (Hettangien-Untersinemurien) Holotypus: Taf. VI. Fig. 3-4. Toroisporis (Toroisporis) nodosus BÓNA, 1969 Annales Instituti Geologici Publici Hungarici LI. fc. 2: 654-655. 690-691. Taf. III. Fig. 12-13. Taf. IV. Fig. 1-2. Locus typicus: Mecsek Gebirge, Komló, Zobák-Schacht, Horizont I. 8,5 m weit von Fixpunkt 52. Stratum typicum: Unterlias (Hettangien-Untersinemurien) Holotypus: Taf. IV. Fig. 1. 275 SűjőNé Szentai M.: Mikropaleontológwi típus-anyag Komlón Zebrasporites sinelineatus BÓNA, 1966 Acta Botanica Academiae Scientiarum Hungaricae 12: 28-29. Pl. I. Fig. 1-4. Abb. 1. Locus typicus: Houillére de Komló, puits No. 3. couche 6. Stratum typicum: Liassique inférieur Holotypus: de la préparation 336/z, Pl. I. 1. POLLENITES R. POTONIE, 1931 Arecipites hutteri Bőna, 1969 Annales Instituti Geologici Publici Hungarici LI. 2: 679, 701. Taf. XIII. Fig. 5-6. Locus typicus: Komló, Zobák-Schacht Stratum typicum: Unterlias (Hettangien-Untersinemurien) Holotypus: Taf. XIII. Fig. 5. Comb. nova: Clavatipollenites hutteri (BÓNA, 1969) Bóna, 1983, Földtani Kutatás XXVI. 2-3.: 75. Bennettitinaepollenites BÓNA, 1963 Bulletin of the Hungárián Geological Society 93. 1.: 17-18. 23. Emend.: Bennettitinaepollenites (BÓNA, 1963) BÓNA, 1969 Annales Instituti Geologici Publici Hungarici LI. 2: 679-680 Taf. XVIII. Fig. 11-18. Taf. XIX. Fig. 1-2. Bennettitinaepollenites bitorosus BÓNA, 1963 Bulletin of the Hungárián Geological Society 93. 1.: 19; 23. Taf. I. Fig. 3. Locus typicus: Komló, Mecsek Gebirge Stratum typicum: Unterlias Lectoholotypus: Bennettitinae sp. (11. typus) GÓCZÁN, 1956 Taf. VIII. Fig. 7. Bennettitinaepollenites kedvesi BÓNA, 1969 Annales Instituti Geologici Publici Hungarici LI. 2: 680, 702. Taf. XIX. Fig. 3-4. Locus typicus: Komló, Zobák-Schacht Holotypus: Taf, XIX. Fig. 3-4. Ovalipollis rugosus BÓNA, 1969 Annales Instituti Geologici Publici Hungarici LI. 2: 665, 696. Taf. IX. Fig. 1-3. Locus typicus: Komló, Zobák-Schacht Stratum typicum: Unterlias (Hettangien-LIntersinemurien) Holotypus: Taf. IX. Fig. 1-3. Ovalipollis striatus BÓNA, 1969 Annales Instituti Geologici Publici Hungarici LI. 2: 664-665. 695-696. Taf. VIII. Fig. 10-11. 2 76 Földtani Közlöny 126/2-3 Locus typicus: Komló, Zobák-Schacht Stratum typicum: Unterlias (Hettangien-Untersinemurien) Holotypus: Taf. VIII. Fig. 10. Parvisaccites goczani BÓNA, 1969 Annales Instituti Geologici Publíci Hungarici LI. 2: 668. 697. Taf. XII. Fig. 1-5. Locus typicus: Komló, Zobák-Schacht Stratum typicum: Unterlias (Hettangien-Untersinemurien) Holotypus: Taf. XII. Fig. 1-2. Parvisaccites rakosii BÓNA, 1969 Annales Instituti Geologici Publici Hungarici LI. 2: 668-669,698. Taf. XII. Fig. 6-8. Locus typicus: Komló, Zobák-Schacht Stratum typicum: Unterlias (Hettangien-Untersinemurien) Holotypus: Taf. XII. Fig. 6-7. Podosporites estherae BÓNA, 1969 Annales Instituti Geologici Publici Hungarici LI. 2: 672,699-700. Taf. XII. Fig. 9-10. Locus typicus: Komló, Zobák-Schacht Stratum typicum: Unterlias (Hettangien-Untersinemurien) Holotypus: Taf. XII. Fig. 10. Simplicesporites simoncsicsi BÓNA, 1969 Annales Instituti Geologici Publici Hungarici LI. 2: 674-675, 700-701. Taf. VIII. Fig. 1-2. Locus typicus: Komló, Zobák-Schacht Stratum typicum: Unterlias (Hettangien-Untersinemurien) Holotypus: Taf. VIII, Fig. 1-2. Taedaepollenites rotundus BÓNA, 1969 Annales Instituti Geologici Publici Hungarici LI. 2: 667-668, 696-697. Taf. XI. Fig, 8. Locus typicus: Komló, Zobák-Schacht Stratum typicum: Unterlias (Hettangien-Untersinemurien) Holotypus: Taf. XI. Fig. 8. Verrucipollenites BÓNA, 1963 Bulletin of the Hungárián Geological Society 93. 1.: 20. Taf. II. Fig. 2. Lectogenotypus: Verrucipollenites apertus (Rogalska, 1954) Bóna, 1963 Locus typicus: Szilézia (Schlesien) Stratum typicum: alsóliász (Unterlias) Lectoholotypus: Pollenites apertus ROGALSKA, 1954, Taf. XII. Fig. 13. 277 SCttőné Szentai M. ■ Mikropaleontológiai típus-anyag Komlón ACRITARCHA Évin, 1963 Pleurozonaria ultima SÜTŐ-SZENTAI, 1982 Annales Instituti Geologici Publici Hungária. LXV.: 207-208, 217. Pl. I. Fig. 1-3. Locus typicus; borehole Tengelic-2 Stratum typicum: Lower Pannonian substage, Pleurozonaria ultima Zo ne Holotypus: borehole Tengelic-2 663,9-665,0 m Pl. I. Fig. 1. INCERTAE SEDIS Mecsekia incrassata Sütő-Szentai, 1986 Fólia Comloensis 2: 37-38. I. tábla, 3-4. ábra Locus typicus: Nagykozár-2. sz. fúrás Stratum typicum: a szarmata emelet felső része Holotypus: Nagykozár-2. sz. fúrás 292,2-292,8 m 18 cm-re a talptól, I. tábla 3. ábra Perforocalcinella Bóna, 1964 Bulletin of the Hungárián Geological Society XCIV. 1: 128-129, 131. Generotypus: Perforocalcinella fusiformis BÓNA, 1964 Stratum typicum: Unterpannon Perforocalcinella fusiformis Bóna, 1964 Bulletin of the Hungárián Geological Society XCIV. 1:129-131. Taf. XIV. Fig. 10-12. Locus typicus: Mecsek Gebirge, Hidas Stratum typicum: Unterpannon Holotypus: Práparat mit dér Bezeichnung: Hidas Tiefbohrung Nr. 90. 194,7- 196,2 m, Taf. XIV. Fig. 10. Perforocalcinella petali BÓNA, 1966 Annual Report of the Hungárián Geological Institute of 1964: 120-124. Taf. VI. Fig. 3, 7, Abb. 4. Locus typicus: Mecsek Gebirge, Tekeres Stratum typicum: Törtön Holotypus: Tiefbohrung Tekeres Nr. 1. 77,0-78,0 m, Taf. VI. Fig. 7. Schizosporis deaki BÓNA, 1969 Annales Instituti Geologici Publici Hungarici LI. 2: 681, 703. Taf. XIX. Fig. 11-13. Locus typicus: Komló, Zobák-Schacht Stratum typicum: Unterlias (Hettangien-Untersinemurien) Holotypus: Taf. XIX. Fig. 11. 278 Földtani Közlöny 126/2-3 Köszönetnyilvánítás A szerző köszönetét fejezi ki a Komlói Természettudományi Gyűjtemény ve¬ zetőjének, FAZEKAS Imrének, aki a dolgozat megírását szorgalmazta és tanᬠcsaival segítette, valamint MAGYAR Imre geológusnak az angol nyelvű fordítᬠsért. Irodalom - References BóNA, ]. (1963): Palynologische Untersuchungen zwecks einer Femkorrelierung dér liassisehen Steinkohlenflöze des Mecsek Gebirges - Bulletin of the Hungárián Geological Society XCIII. 1.: 15-25. Tafel I-íí. Bóna, J. (1964): Coccolithophoriden-Untersuchungen in dér neogenen Schichtenfolgen des Mecsek Gebirges - Bulletin of the Hungárián Geological Society XCIV. 1.: 121-131. Tafel XI1J-XV. BÓNA, J. (1966): Spores de Lycopodiacées dans le charbon Liassique du Mecsek - Acta Botanica Academiae Scientiarum Hungaricae 12.: 27-32. Pl. 1-13. Abb. 1. Bóna, J. et Kerner-Sümegi, K. (1966): Mikropaleontologische Untersuchungen an den Miozánbil- dungen dér geologischen Basisbohrung Tekeres-1. - Annual Report of the Hungárián Geological Institute of 1964: 113-138. Tafel I-VI. Abb. 1-5. Bóna, J. (1969): Unterlias-Kohlenserie des Mecsek Gebirges (Geologie) - Annales Instituti Geologici Publici Hungarici LI. 2: 624-707. Tafel I-XIX. Abb. 1-3. Tabelle 1-4. Bóna J. (1983): A Máza-Dél - Váralja-Dél feketekőszén összlet pollenvizsgálati eredményei - Földtani Kutatás XXVI. 2-3.: 73-80. I-IV. tábla, 1-2 ábra, I táblázat. Bóna, J, et Gál, M. (1985): Kalkiges Nannoplankton ím Pannonién Ungams - Chronostratigraphie und Neostratotypen. Miozán dér Zentralen Paratethys, Bánd VII. Miozán M 6 Pannonién: 482-489. Tafel 66-78. Abb. 51. Tab. 22. Fuchs, R. et SüTő-Szentaí, M. (1991): Organisches Mikroplankton (Phytoplankton) aus dem Pannonién des Wiener Beckens (Österreich) und Korrelationsmöglichkeiten mit dem Zentralen Pannonischen Becken (Ungarn) - Jubiláumsschrift 20 Jahra Geologische Zusamrrienarbeit Österreich-Ungam 1: 19-34. Tafel 1-9. Abb. 1-2. Tab. 1. SÜTÓ-Szentai M. (1982): A Tengelic-2. sz. fúrás pannóniai képződményeinek szervesvázú mikro¬ plankton és sporomorpha maradványai - Organic microplanctonic on the sporomorphous remains from the pannonian from the borehole Tengelic-2. - Annales Instituti Geologici Publici Hungarici LXV: 205-233. Plate I—VI. Abb. 1-5. Tab. 1-2. SüTó-Szentai M. (1982): Szervesvázú mikroplankton biozónák a Közép-Dunántúl pannóniai réteg- összletében - Organic microplanctonic biozones in the pannonian complex of Central Trans- danubia - Annual Report of the Hungárián Geological Institute of 1980: 309-344, Plate I-IX. Tab. 1-2. Abb, 1. Sütő-Szentai, M. (1985): Die Verbreitung organischer Mikroplankton-Vergeselíschaftungen in den pannonischen Schichten Ungams - Chronostratigraphie und Neostratotypen. Miozán dér Zentralen Paratethys, Bánd VII. Miozán M 6 Pannonién: 516-533, Tafel 79-82. Abb. 52. Tab. 23. Sütő-Szentai M. (1986): A magyarországi Pannóniai (s.l.) rétegösszlet mikroplankton vizsgálata - Über das Mikroplankton mit Organischen Membranbildungen des Ungarischen Schichten- komplexes "Pannon s.l." - Fólia Comloensis 2: 25-51. Tafel 1-3. Tab. I—Hl. Sütő-Szentai M. (1990): Mikroplanktonflora dér pontischen (oberpannonischen) BildungenUngams - Chronostratigraphie und Neostratotypen. Neogen dér Westlichen (Zentralen) Paratethys, Bánd Vili. Pontién: 842-869. Tafel I-VI Abb. 75-78. Sütő, Zoltánné (1994): Microplancton associations of organic skeleton in the surroundings of Villány Mts. - Bulletin of the Hungárián Geological Society 124. 4.: 451-478. Plate I-VIII. Abb. 1-9. A kézirat beérkezett: 1996 . IV. 9. Földtani Közlöny 126/2-3, 279-28S Budapest Különleges szublakusztris mésztufa képződés a kaliforniai Mono tónál (USA) Strange formation of sublacustrine calctufa at Mono Laké in California (LISA) SCHEUER Gyula * (1. ábra, 2 fényképtábla) Tárgyszavak; tavi fenékforrások, mésztufa-képződés, mésztufa tornyok Key words: Laké bottom springs, calctufa formation, tufatowers Summary At the eastem foot of Sierra Nevada in the Mono Laké of depression origin hot springs are appearing which produce calctufa towers of variegated forms at the laké bed. The springs are genetically connected with the riolitic volcanism which was acting in the laké and in its narrow vicinity. The laké level has decreased about 12 meters so the tufatowers have got over it and today they can be studied. Manuscript received: 30 th January, 1996 Összefoglalás Kaliforniában, a Sierra Nevada keleti lábánál, a depressziós genetikájú Mono tóban, olyan hévforrások törnek fel, amelyek a tófenéken változatos alakú mésztufa tornyokat hoztak létre. A mészképző források genetikailag kapcsolódnak a tóban és annak szűk környezetében a közelmúltban lezajlott riolitos vulkanizmushoz. Jelenleg a part mentén tanulmányozható mésztufa tornyok azért kerültek szárazra, mert a tó vízszintje kb. 12 m-t csökkent. Bevezetés Kaliforniában, a nevadai államhatárhoz közel, a Los Angelest és Renot összekötő főút (365 sz.) mellett, a Sierra Nevada keleti lábánál található a dep¬ ressziós genetikájú Mono tó, amelynek nagysága 150 km 2 (1. ábra). A tó a vizs¬ gálatok szerint a pleisztocénben keletkezett, kb. 700 ezer évvel ezelőtt és az akkori mérete többszöröse volt a mainak. A tó igen magas oldott sótartalmú (10%), vize uralkodóan nátriumkarbonátos, de jelentős a nátriumklorid tartalma is. A tó lefolyástalan és a Sierra Névadóban eredő patakok táplálják. Az arid éghajlati zónába esik. Los Angeles vízellátása érdekében a tavat tápláló vízfo¬ lyások egy részét 1940-ben elvezették, ennek következtében vízháztartása fel- * 1126 Budapest XII. Szendrő u. 6. 280 Földtani Közlöny 126/2-3 borult és 1941-1993 között vízszintje több mint 12 m-t csökkent. Ezzel együtt járt a sótartalom növekedése is. így az 1953-ban mért 50 g/l érték 1993-ra már megkétszereződött és elérte a 100 g/l mennyiséget. A tóban és környezetében riolitos vulkáni kőzetek és tavi üledékek fordulnak elő (homok, iszap). A tavat nyugatról nagy vető határolja. Ehhez kapcsolódóan tuzköves metaszedimentumok, kvarcit és márvány fordul elő a térségben. A vulkáni kőzetek a felsőpleisztocén-holocén kitörésekből származnak. A legidő¬ sebb vulkáni kőzet az ún. Black Point nevű kráter körül található, kora 13500 év. A tó két szigete közül a Negit Island sziklái hat kisebb egymást követő erupció révén keletkeztek. A legelső kitörés 1700 éve volt, míg az utolsó 300 éve zajlott le. A másik szigetet, a Pahoe Island-et pedig a XVII. század közepén történt kitörés hozta létre. A tó déli részén a Mono és a Panum kráterek 600 évvel ezelőtti kitörések révén keletkeztek (GaINES D. 1989). A közelmúlt vulkáni tevékenységével összefüggésben a tóban és a part men¬ tén hévforrások, gőzök és kénes gázok törnek fel. A vízkémiai vizsgálatok szerint a források nátrium (513 mg/l) kalcium (414 mg/l) hidrogénkarbonátos (991 mg/l) és szulfátos (546 mg/l) típusúak, így minőségileg alapvetően eltérnek a tó vízösszetételétől, amelyben fakadnak (DlJNN J.R. 1953). Mésztufa előfordulások, koruk és genetikájuk A vízszint jelentős csökkenése miatt nagy területek váltak fokozatosan víz¬ mentessé a tó körül. Ekkor kerültek felszínre a partok mentén azok a mésztufák, amelyek az egykori tó-fenéken feltörő források vízéből képződtek változatos alakulati formákban. Ezek sorából kiemelkedik a South Tufa Area-ként elne¬ vezett védett terület, ahol érdekes és látványos tufaképződmények találhatók (I. tábla 1.). Nevezetes még az északi parton a North Shore Tufa terület is. E mészkiválásokra az irodalomban többféle megnevezés található szerzőktől függően. Egyesek kalciumkarbonát tufaként vagy mésztufaként (calcareous tu¬ fa) említik (DUNN J.R. 1953). GAINES D. (1989) a megjelenésformákat figyelem- bevéve torony, bástya, domb stb. tufaként tárgyalja. Megkülönböztetnek még thinolit tufát, ahol a kalcit finoman megnyúlt prizmás változata az uralkodó, továbbá dendritikus tufát, amelynél a kalcit ágas-bogas és lithoid tufát, melyre az algák közreműködése révén félgömbös forma a jellemző (Dunn J.R. 1953, RADBRUCH D.H. 1957). A mésztufák abszolút kormeghatározása szerint a források mészfelhalmozó tevékenysége már a felsőpleisztocénben megkezdődött. A legidősebb mésztufa 13000, a legfiatalabb pedig 200 évesnek bizonyult. A tó környezetében a forrásmeszeknek két kifejlődésileg egymástól alapve¬ tően eltérő típusát lehet megkülönböztetni. Az első típusba a part mentén je¬ lentős elterjedésű 1-2 m vastagságú, vízszintesen rétegzett, kemény, tömött Scheuer Gy.: Szublakusztris mésztufa Kaliforniában 2 81 0 5 M i I e s . . 1. ábra. Helyszinrajz. 1. 1940-es vízszínt, 2. jelenlegi vízszínt, 3. mésztufa előfordulások, 4. felsőpleisztocén mésztufa Laké. 1. 1940 laké level, 2. present laké level, 3. major tufa areas, 4. Upper Fig. 1. Map of Mono Pleistocene tufa 282 Földtani Közlöny 126/2-3 mésztufa sorolható. Ez a típus a jellegzetes és elterjedt tavi mésztufák tipikus képviselője. A második típusba megjelenését tekintve egyedinek, különlegesnek tekint¬ hető nevezetes és látványos "toronytufák" sorolhatók. Ezek egy része még a tóban a partközeiben látható, másik részük már teljesen szárazra került (I. tábla 2.). Formájuk alapján megkülönböztetnek: oszlop, pillér, bástya, tű, gomba, gomb, dudor stb. alakú mésztufákat (II. tábla 3, 4.). Rendszerint kisebb-nagyobb csoportokban figyelhetők meg. A kiválás azt bi¬ zonyítja, hogy a tófenéken feltörő hévizek olyan vízi környezetbe kerülnek, amelynek következtében mésztartalmúk egy része azonnal kicsapódik. A tóban feltörő forrásoknál ma is képződik mésztufa. Evvel egyező mésztufa képződés ismeretes még a Nagy Medence (Great Ha¬ sin) nyugati részén található sós tavak egy részénél is (Pyramid, Lahontan ta¬ vak). Ezek közül a Pyramid tavi tufatornyok a legnevezetesebbek. Az Egyesült Államokon kívül az irodalom (RADBRUCH D.H. 1957, W ARING G.A. 1965) többek között Afrikában a dzsibutii Ássál tónál említ még ilyen genetikájú mésztufákat. Irodalom - References Dunn J.R. (1953): The origin of the deposits of tufa in Mono Laké - Journal of Sedimentary Petrology. 23.1, pp, 18-23. Gaines D. (1989): Mono Laké Guidebook. Lee Vining California. pp, 9-37, Radbruch D.H. (1957): Hypothesis regarding the origin of thinolite tufa at Pyramid Laké, Nevada - Bulletin of the Geological Society of America 68. pp. 1683-1688. Waring G.A. (1965): Thermal spings of the United States and other countries of the world - Geological Survey Professional Paper 492. 37 p. A kézirat beérkezett: 1996. 1. 30. Táblamagyarázat - Explanation of plates I. Tábla - Plate I 1. Toronytufa csoport Tufatowers group 2. A tóból kiálló mésztufák Tufatowers in Laké II. Tábla - Plate II 3. Mésztufa torony Tufatoioer 4. Mésztufa tű Tufaneedle Scheuer Gi Szublakusztris mésztufa Kaliforniában I. tábla - Plate I 283 284 Földtani Közlöny 126/2-3 II. tábla - Plate II Scheuer GySzublakuszlris mésztufa Kaliforniában II. tábla - Plate II 285 Földtani Közlöny 126/2-3, 287-312 Budapest A földrajzi információs rendszerek (GIS) alkalmazási példái a földtudományok területén Examples of GlS-applications in the geoscience Füle László 1 (13 ábra, 1 térkép) Összefoglalás A számítógépes térképezés, a földrajzi információs rendszerek használata új tudományág, a térinformatika kialakulását eredményezte napjainkban, mely új megvilágításba helyezi a különféle tudományokat, elősegíti a köztük lévő kapcsolatrendszer feltárását. Alkalmazási lehetőségeit minden olyan tudományban megtaláljuk, melynek adatai földrajzi helyhez köthetők, eredményei térképen ábrázolhatok, de különösen igaz ez a földtudományok területére. E rendszerek használata a földtudományok vonatkozásában Magyarországon is több oktatási és kutatóintézetben, valamint önkormányzatoknál, hatóságoknál, sőt magáncégeknél is elterjedőben van. A szerző tapasztalatai szerint hazánkban elsősorban adatbázisként, térképi megjelenítő esz¬ közként, de főként meglévő térképek reprodukálására használják. Ez a számítógépes hardver-szoft¬ ver rendszer azonban a köztudattaí ellentétben jóval több lehetőséget rejt magában, különösen a térbeli elemzés területén. E tanulmány elsősorban földtudományi szempontból próbál ezekre az elemzési lehetőségekre rávilágítani, hiszen a földrajzi információs rendszerek általános használatát kitűnő könyvek, jegyzetek, szoftver-használati kézikönyvek mutatják be, melyek közül már több magyar nyelven is megjelent. Abstract The application of Automated Mapping and Geographical Information Systems resulted in a new discipline nowadays which gives the different Sciences a new illumination and promotes revealing their interrelationships. There are application possibilities in all kinds of Sciences where there are data bound to geographical places or results applicable fór displaying on maps, bút particularly in geoscience. Using GIS in geoscience is being widespread in several educational and research institutes, local goverrvments, authorities and priváté firms. By experiences the pnmary uses of it are keeping databases and presentation maps bút rnainly reproduction of existing maps. However, this hardware and software system has much more possibilities than people would think, especially in spatial analysis. This paper is aimed to present spatial analysis írom geoscientific point of view while using GIS fór generál purposes is presented by excellent books, lecture notes and user's guides either in foreígn or Hungárián languages. Manuscript received: lOth July, 1996 1 Veszprémi Egyetem, Környezetmérnöki és Kémiai Technológia Tanszék, 8200 Veszprém, Egyetem u. 10. Pf. 158. 288 Földtani Közlöny 126/2-3 Bevezetés Az NCGIA Core Curriculum magyar változatának (Márkus (szerk) 1994) meghatározása szerint a. földrajzi információs rendszer (Geographical Information System) hardver, szoftver és módszerek olyan rendszere, mely segíti a komplex tervezési és irányítási feladatok megoldására szolgáló térbeli adatok gyűjtését, kezelését, feldolgozását, elemzését, a modellezést és megjelenítést, ezáltal egy¬ séges rendszerbe integrálja a térbeli és leíró információkat, így alkalmas keretet biztosít a földrajzi adatok elemzéséhez. Minden olyan tudományban megtalál¬ juk alkalmazási területeit, melyben nagyszámú adatot kell feldolgozni, s az adatok közlésében kiemelt szerepe van a földrajzi helynek, térképi ábrázolás¬ nak. Éppen ezért egyik fő gyakorlati alkalmazási területe a természeti erőforrás alapú felhasználás (pl. erdőgazdálkodás, környezeti hatásvizsgálat, láthatósági vizsgálat), de ezek közé sorolható a földtani, hidrogeológiai, környezetvédelmi vonatkozású adatok feldolgozása, térképezése is. Egyes értelmezések szerint (Remetey et al. 1993) csak az ezzel a területtel foglalkozó rendszereket illetik a földrajzi információs rendszer elnevezéssel és minden szakterületre összefoglalóan a tér¬ informatikai rendszer kifejezést használják. Gyakoribb a térinformatikai rendszer és a földrajzi információs rendszer szinoním felfogása, amit e munkában is követünk. A természeti erőforrás alapú alkalmazások mellett földrészlet alapú (pl. telek- és tulajdonosnyilvántartás), utcahálózat alapú (pl. útvonaloptimalizálás, címkeresés) és közműnyilvántartási alkalmazásokat (pl. csőveze¬ tékek, elektromos hálózatok nyilvántartása és karbantartása) ismerünk. Varrnak kimondottan ezekre a területekre kifejlesztett speciális szoftverek (pl. hálózati alkalmazások), de a legtöbb rendszer általánosan használható bármely területen. A térinformatikai rendszerek alapvető különbözősége a valós világra alkal¬ mazott adatmodellben nyilvánul meg, mely szerint raszteres és vektoros rend¬ szerekről beszélhetünk. A raszteres modell a vizsgált területet azonos méretű alapelemekre, cellákra bontja, melyben minden cella önálló értékű. A cellákat meghatározott sorrendben, általában a bal felső sarokból kiindulva, sorról sorra kezeli, ezáltal a megadott terület minden pontjára ad információt (fedvény- szemlélet). Fő alkalmazási területe a légi és műholdfelvételek feldolgozása. A vektoros modell a valós világot pontokkal, vonalakkal és poligonokkal, mint alapelemekkel írja le. A vonalak, poligonok vonalszakaszokból épülnek fel. E modellben az alapelemeknek nem kell szükségképpen a vizsgált területet teljesen kitölteni (objektumszemlélet), csak a feldolgozandó objektumokat töltjük be a rendszerbe. Pontszerű objektumok lehetnek például kutak, források, vonalszerűek vízfolyások, törésvonalak, poligonok pedig települések, területek. E rendszerekben a fedvényszemlélet is érvényesíthető a terület poligonokkal való hiánytalan kitöltésével (pl. kőzet¬ vagy talajfoltok felvétele egy területen). A raszteres és vektoros adatmodell különbségét mutatja be az 2. ábra a Balaton Fűzfői-öböl területéről, a raszteres példa egy műholdfelvétel részlete, a vektoros modell digitalizált területhasználati térkép. Megjegyzendő, hogy a raszteres megközelítés nem szükségképpen pontatlanabb, jobb felbontásban a raszter cellái nem szembetűnőek, az ábra a két adatmodell különbségét hangsúlyozza. A feladat jellegétől függően kell kiválasztanunk a kívánt adatmodellt és szoft¬ vert, melynek szempontjai a feldolgozandó bemeneti adatok tulajdonságai, a megfelelő felbontás és pontosság, az elemzési lehetőségek, számítási sebesség, memóriaigény, tárolás. A földtani, hidrogeológiai, környezetföldtani informá- 1. ábra. A raszteres és vektoros adatmodell össze¬ hasonlítása. 2. Landsat TM műholdfelvétel 4-es sávjᬠnak kivágata Balatonfűzfő környékéről 25X25 méteres felbontásban (FÖMI Corine- project). 2. Balatonfűzfő környékének digitalizált te¬ rülethasználati térképe Fig. 1. The comparison of raster and vector data model. 1. Satellitfoto of surroundings Balatonfűzfő. Landsat TM Bánd 4, 25x25 m resolution (FÖMI Corine-project). 2. Digitized landuse map of Balatonfűzfő 2 dókat leginkább térképekről, fúrásokból szerezhetjük, pont-, vonal- és poligon alapelemekként ábrázoltán, tehát a vektoros modellű rendszerek használata e területen talán gyakoribb. Ugyanakkor légi és műholdfelvételek, domborzati adatok feldolgozásához a raszteres rendszereket alkalmazzák inkább. A mo¬ dernebb szoftverek már lehetőséget biztosítanak a raszter-vektor átmenet meg¬ valósítására is. E tanulmányban elsősorban a vektoros rendszerek sajátságai kerülnek bemutatásra, lehetőleg elkerülve azonban egyetlen szoftver ismerte¬ tését, bár a bemutatott példák a világon és Magyarországon is talán legismer¬ tebb GIS-rendszerrel, az ARC/INFO, ArcView programokkal készültek. Adatbevitel A földrajzi informádós rendszerek fő adatforrásai a térképek, maga a térin¬ formatika is az automatizált térképészet fejlődésével alakult ki. Az átlagos fel- 290 Földtani Közlöny 126/2-3 használó a földtudományok területén is már elkészült topográfiai, földtani, hid¬ rogeológiai térképekről vesz le információkat, azzal a céllal, hogy megjelenítse a számítógép képernyőjén, alapadatként alkalmazza további elemzésekhez. Az adatbevitel legáltalánosabb módja a digitalizálás, melynek eszközei a kü¬ lönböző méretben (A5-A0) beszerezhető digitalizáló táblák. A táblába beépített fémháló mágneses mezejét a kurzor érzékeli és a szálkereszt helyzetét x, y koordinátapárokként továbbítja a számítógéphez, melyeket a térinformatikai programok kezelnek. A térkép táblán való rögzítése után néhány azonosítőpontot (általában 4) kell bevinni, melyek segítségével a térinformatikai rendszer a tábla és a térkép koordinátarendszerei között kapcsolatot teremt, elvégzi a transzformációt. A digitalizálás úgy történik, hogy a térkép lényeges pontjain a kurzor billentyűit lenyomjuk, a rendszer pedig a pontok helyét az azonosítópontokhoz viszonyítva koordinátapáronként automatikusan tárolja. Görbült vonalak digitalizálása során a vonal pontjait követjük a szálkereszttel, s a kurzor billentyűjét olyan sűrűséggel nyomjuk le, hogy a vonal gör¬ bületét megfelelően visszakapjuk. Ezáltal a vonalakat tulajdonképpen apró, szabad szemmel nem is érzékelhető vonalszakaszokból építjük fel. A digitalizálás során különféle problémák merülhetnek fel, melyre érdemes odafigyelni. Az egyik alapvető probléma az alaptérképként használt topográfiai Hl. tematikus térképek eltérő vetületi rendszere. A Magyarországon használt leggyakoribb vetületi rendszerek az Egységes Országos Vetület, Gauss-Krüger vetület, sztereografikus és a hengervetületi rendszerek. Mivel e vetületeknél az alapfelület (más-más forgási ellipszoid), a vetítés módja (szögtartás, távolság- tartás, területtartás) és a képfelület (meridionális, transzverzális henger, ill. sík) is eltérő, ezért a különböző vetületi rendszerekben készült térképeket matema¬ tikai egyenletekkel torzulás nélkül nem lehet egymásba képezni. A térinforma¬ tika azonban ennél jóval egyszerűbb megoldást kínál az egymásnak való meg¬ feleltetésre. A háromszögelési alappontoknak ugyanis ismert a koordinátája az említett vetületi rendszerekben, tehát azonosítópontként ezeket adjuk meg a feldolgozáshoz szükséges vetületben, így a digitalizálás során az összes objek¬ tum már a kívánt koordinátákkal tárolódik. A digitális földmérési alaptérképi adatállományok készítése és kezelése rendeletben szabályozott (21/1995. (VI.29.) FM r.), alapja a geokód, mely megadja az objektum jellegét y r x, z koor¬ dinátáit Egységes Országos Vetületben és Balti-tengerhez viszonyított tenger¬ szint feletti magasságban (21/1986. (XII. 28.) MÉM r.). Hasonló irányelvek ki¬ dolgozása lenne szükséges a földtani információk tárolásáról és kezeléséről is. A következő kérdéskör a felhasznált térképi információk megbízhatósága. A földtani vonatkozású tematikus térképek általában nem tartalmaznak koordi¬ nátákat, ezért az azonosításhoz megfelelő azonosítópontokat kell keresni. Erre alkalmas lehet a térképszelvény határa, a feltüntetett fúráspontok ismert koor¬ dinátája, de szükség esetén a topográfiai térképen kimért pont (pl. hegycsúcs, útkereszteződés) is. A pontatlan azonosító pontatlanná teszi a digitalizált tér¬ képet is. A pontosság vizsgálatakor ellenőrizni kell a kiindulási térképek pon¬ tosságát is. Az eltérő időpontban felvételezett földtani térképek még azonos méretarány esetén sem fedik mindig pontosan egymást (2. ábra), E hibák forrása még a térképezésben keresendő, egyrészt a kőzetelőfordulások helyének pontatlan azonosításában, másrészt a kapcsolatok figyelmen kívül hagyásában. A külön- FÜLE L.: Földrajzi információs rendszerek 291 JELMAGYARÁZAT AJluvium Homokos lapoikavics Tavi mésziszap, tőzeg LejtőtörmeUk L‘q, I I w I RT1 I ‘p*. I LÖSZ, lajtőlösz Folyóvízi homokos kavics Tihanyi F. Kállai Kavics F. Csákvári Agyagmárga F. Födolom'rt F. Füredi Mészkő F. Megy eh agyi Dolomit F. Iszkahagyi Mészkő F. Aszófői Dolomit F. Csopaki Mérga F. A/ácsi Mérga F. 2. ábra. Eltérő céllal és más-más időpontban felvételezett földtani térképek összehasonlítása, l. Részlet a balatoni üdülőkörzet mérnökgeológiai térképsorozatának (Chikánné & Erdélyi, 1989) digitális rekonstrukciójából. 2. Részlet a Balaton környéke építésföldtani térképsorozatának (Boross, Kurimay, Csillag & Cserny, 1983) digitális rekonstrukciójából. 3. A két földtani térkép eltérésének bemutatása térinformatikai átlapolási művelettel Fig. 2. The comparison of geological maps constructed with different purpose and in different time. í. Parts of digital reconstruction of engineering geological map series on recreation area of Laké Balaton (Chikánné & Erdélyi, 1989). 2. Parts of digital reconstruction of engineering geological map series surroundings of Laké Balaton ( Boross, Kurimay, Csillag & Cserny, 1983). 3. The difference of two geological maps using GIS overlay functions. Legend: alluvium, sandy gravel, lacustral deposition, kolluvíum, loess, alluvial sandy gravel, Tihany Formatíon, Csákvár Claymarl F., Main Dolomité? F., Füred Limestone F., Megyehegy Dolomité F., Iszkahegy Limestone F., Aszófő Dolomité F., Csopak Mari F., Arács Mari. F. 292 Földtani Közlöny 126/2-3 féle tematikájú térképek összehasonlításakor már szabad szemmel szembetűnik az egyes elemek közti kapcsolat nyilvánvalósága. A kőzettípusok elterjedése maga után vonja a talajtípus változását, a növényzet és talaj kapcsolata is kö¬ vethető. Mikor azonban rendszerünk segítségével e különböző fedvényeket (ré¬ tegeket) egymásra vetítjük, a kőzet-, talaj- és növényzetfoltok határai a nyil¬ vánvaló kapcsolat és a közel azonos kiindulási méretarány ellenére sem töké¬ letesen takarják egymást, sőt valószínűleg téves kapcsolatokat is kapunk ered¬ ményül (3. ábra). Az agyagos kőzethez kapcsolódó durvatörmelékes talaj felte¬ hetőleg a térképezés pontatlanságából adódik. A természeti erőforrások komplex elemzése a későbbiekben új, modernebb térképezést kíván meg, egy területen a különféle környezeti elemek (kőzet, talaj, növényzet stb.) felmérése együtt, egymás kapcsolatait feltárva, azonos méret¬ arányban kell, hogy történjen. Ehhez nagy segítséget nyújthat egy új, pontos helymeghatározó eszköz, az ún. globális helymeghatározó rendszer (Global Posi- tioning System). A hordozható műszer rádióhullámok útján tart kapcsolatot műholdakkal, így pozíciója típustól függően akár néhány cm pontossággal is meghatározható, s közvetlenül digitális adatot ad a föld¬ rajzi információs rendszerek számára. Segítségével a földtani térképezés a kőzetkibukkanások kö¬ rüljárásával és bemérésével a jelenleginél jóval pontosabbá tehető. A térinformatikai rendszerek előnye (de egyben hátránya is), hogy a megje¬ lenítést széles méretaránytartományban végezhetjük, de természetesen az ere¬ deti térkép kiindulási méretarányánál nem kapunk több információt. Erre a többféle témát bemutató komplex értékelésnél ügyelni kell, ugyanis az eltérő léptékű adatok összevetése hibás értékelést eredményezhet. Az 1; 100 000-es méretarányú földtani térkép 1: 25 000-es méretarányban való használata az ál¬ talánosítások miatt téves információkat ad. Mindezekre szuperponálódnak a digitalizálás során elkövetett hibák, melyek a térkép elmozdulásából, a digitalizálást végző személy figyelmetlenségéből, a nem megfelelő digitalizálási sűrűségből adódhatnak. E hibák azonban a fentiek mellett jóval kisebb mértékűek. Sajnos maga a digitalizálás a térinformatikai rendszerekkel végzett munka legfáradságosabb és legunalmasabb elfoglaltsága, de az eredményt leginkább befolyásoló folyamat. A digitalizálás elkerülési lehetősége, hogy az alapinformációként használt térképeket és adatokat már digitális formában szerezzük be vagy szkennelés eredményeként hozzuk létre. A beszerzett digitális térkép azonban legtöbbször más programmal készül, mint a rendelkezésre álló térkép, ezért formátuma, rétegkiosztása legtöbbször eltérő a használni kívánt rendszerétől. A konverzió, a hibák javítása, az új rétegkiosztás pedig több időt vehet igénybe, mintha a felhasználó a számára fontos objektumokat saját maga digitalizálná. A szkennerek (letapogatok) felbontásuktól függő minőségben tapogatják le a térképeket, majd raszteres formátumban hozzák létre a digitális anyagot. A vektoros rendszerben való kezeléshez szükséges a raszter-vektor konverzió megvalósítása. Hátrányuk, hogy nem mindig tudnak különb¬ séget tenni a térképi elemek, színfokozatok között, pl. csak a kőzetkibukkanások foltjait szeretnénk adatbázisunkba felvenni, de a szkennelés után e vonalak mellett más, a térképen lévő, számunkra szükségtelen vonalak (pl. úthálózat, szintvonalak, vág}' akár a térképpapir szennyeződése, gyűrő¬ dése) is egyaránt szerepelni fognak. E felesleges vonalak eltávolítása akár meg is haladhatja a FÜLE L.: Földrajzi információs rendszerek 293 JELMAGYARÁZAT lillíliill Vétyog Agyagot vályog Agyag E . 11 j E... ír . J DurvatörmoWkat vályog 3. ábra. Kőzet- és talajviszonyok Balatonfűzfő környékén. 1. Részlet a balatoni üdülőkörzet mérnökgeológiai térképsorozatának (ChikánnÉ & Erdélyi, 1989) digitális rekonstrukciójából. A jelmagyarázat megegyezik a 2. ábráéval. 2. Részlet a talajtani térkép (Teöreök, 1941) digitális rekonstrukciójából. 3. A kőzet- és talajhatárok összehasonlítása térinformatikai átlapolási művelettel Fig. 3. Ceological and soil maps of Balatonfűzfő. 1. Parts of digital reconstruction of engineering geological map series on recreatíon area of Laké Balaton (ChikánnÉ & Erdélyi , 1989). The legend see at Fig. 2. 2. Parts of digital reconstruction of soil map (Teöreök, 1941). 3. The comparison of geological and soil maps usíng GIS overlay functions. Legend: silt, silty clay, clay, süt with grain-coarsed paris 294 Földtani Közlöny 126/2-3 digitalizálás idejét. A szkennelés méretének, felbontásának és tulajdonság-felismerésének növelése az eszközök és a munka költségét többszörösére duzzaszthatja. Megoldás lehet, hogy az eredeti térképről a szükséges vonalakat először átrajzoljuk fóliára, majd ezt szkenneljük. Ennél viszont már pontosabb és gyorsabb a közvetlen digitalizálás. A grafikus adatok felvétele után a rendszerek elvégzik a topológia felépítését, ami azt jelenti, hogy tárolják a vonalak metszéspontjait, hosszát, poligonok esetén a szomszédsági kapcsolatokat, határoló vonalakat, kerület, terület ada¬ tait, az objektumokat azonosítókkal látják el. Ezzel a grafikus elemekhez egy adatbázis kapcsolódik, mely tartalmazza az objektumok alapinformációit. Eh¬ hez igény szerint további mezők és adatok (attribútumok) csatolhatok (név, típus, kor stb.). Általában a térinformatikai rendszerekhez könnyen kapcsolható valamilyen hagyományos adatbáziskezelő program által feldolgozott adathal¬ maz. A kapcsolás az azonosító pontokon keresztül történik. Egyszerűbb elemzések A grafikus és táblázatos adatok összekapcsolásával, a térinformatikai adat¬ bázisunk létrehozásával alkalmunk nyílik az eredmények gyors ellenőrzésére, lekérdezésére, megjelenítésére, elemzések elvégzésére. A felhasználó az adato¬ kat gyorsan és kényelmesen kezelheti, táblázatként kilistázhatja, térképeket je¬ leníthet meg, sőt nyomtatók segítségével maga is késztermékeket, térképeket állíthat elő. A földtani térkép digitalizálásával, a topológia felépítésével és az adatok fel¬ töltésével magunk is létrehoztunk egy kisebb földtani adatbázist, mely a föld¬ tani térkép kőzetkibukkanásainak poligonjait tartalmazza. Leíró adatként a for¬ máció nevét, térképjelét, azonosítóját, területét, kerületét, egyéb alkalmassági kódját stb. kapcsoltuk hozzá (4. ábra). A térinformatikai rendszer előnye, hogy a megjelenítést bármelyik leíró adattípus szerint elvégezhetjük a beépített jel¬ kulcsi elemek (színek, sraffozási típusok, vonalminták) segítségével, attól füg¬ gően, hogy adott munkánál inkább az általános földtani, kőzettani tulajdonsᬠgok vagy a vastagsági viszonyok fontosabbak. A fejlettebb rendszerek megen¬ gedik, hogy ne csak a felkínált jeleket használjuk, hanem saját magunk készít¬ sünk jelkulcsi elemeket, amit a földtani jelölések meg is kívánnak (pl törésvo¬ nalak). Néhány földtani vonatkozásban gyakorta használt jelet mutat be az 5. ábra. Az adatbázis egyik előnye a leválogatás lehetősége. A leválogatásra a legtöbb rendszer általában egy szabványos lekérdezési nyelvet (Standard Query Language-SQL) használ, melyben az adatbázisból bármilyen betöltött attribútumot kiválaszthatunk valamilyen kritérium szerint. Ezek a lekérdezési műveletek lehetnek relációk (>, <, =, >=, <=), aritmetikai műveletek (+,-,*,/) és Boole-kapcsolatok (and, or, nőt). Alihoz, hogy e műveletek segítségével példaadatbázisunkban megjelenítsük az összes 100 m 2 -nél nagyobb területen felszíni kibukkanásban lévő Fődolomit Formációt, relációs műveleteket és egy and-kapcsolatot alkalmazunk (select area >100 and formatio= Fodolomit). FÜLE L.: Földrajzi információs rendszerek 295 ArcView. 1 FOLDTAN.AV lüUUSIlSlM ^715747 Fiié Windows Help V' Af okitan Q ^- 92 ■ BB o_T1 EH a_T2 i-l b,nT2 na b_P 2 I I c_Pa1 BB c_T 1 67G383,900000 peiimeter s 7802.380000 afoldtan i j 22 cfoldtan ! 0 cfoldtan i j 0 G3.m_.T2 I I n_Pa2 «ymbol CD *_Pfl2 [=□ LPa2 fcu LQ hatarjrdt ] 0 alkalmassá 9 4. ábra. Földtani adatokkal feltöltött térinformatikai adatbázis megjelenítése, adatainak lekérdezése Fig. 4. Display and query of a geológiául GIS-database 1 :*.«*.* «««• 13 u n n i n ni ii mii niuini 2 11 14 12 ► + 4 - 4 - 4 - 4 - ► + ■► + ■♦■ 4 - 16 ---- 16 ^^ 17 u-u-u- 18 —|— 19 —jí— 20 ▼ 21 ▲ 22 © 23 © 24 9 25 0 26 © 27 El 28 ® 29 30 • 31 O 32 I 33 34 35 5. ábra. Földtani térképeken gyakran használt jelölések. 1-15. Felületi jelek, 16-20. Vonalas elemek, 21-35. Pontelemek Fig. 5. General symbols of geological maps. 1-15 Hatching, 16-20. Line-symbols, 21-35. Point symbols 296 Földtani Közlöny 126/2-3 Ezzel tulajdonképpen már nemcsak reprodukáltuk eredeti térképünket, hi¬ szen a leválogatásokkal, listázásokkal új rétegeket, térképeket állítottunk elő, információkat kérdeztünk le, egy könnyen kezelhető adatbázist hoztunk létre. Térbeli elemzések A térinformatika kialakulását azonban az előzőekben ismertetett műveletek¬ nél bonyolultabb elemzések, döntések megoldásának szükségessége eredmé¬ nyezte. Gondoljunk például építésalkalmassági, területalkalmassági, környe¬ zetföldtani döntésekre, ahol az optimális megoldást, több kritérium kedvező együttes előfordulását kell megkeresni. Környezetvédelmi hatásvizsgálat esetén például egy beruházás (potenciális szennyezőforrás) telepítési alternatíváiként azokat a területeket kell megtalálni, ahol a tervezett létesítmény lehetőleg a legkisebb káros befolyást fogja kifejteni az egyes környezeti elemekre. Ehhez alapinformációként a vizsgált elemek térképeit (kőzet, talaj, felszíni és felszín alatti vizek, növényzet stb.) használjuk fel. A feladat elvégzése pusztán az alap¬ térképekkel igen nehéz, hiszen az egyik elem szempontjából alkalmasnak ígér¬ kező területeket azonosítanunk kell a másik térképen, s meg kell vizsgálni, hogy a másik elem szempontjából is kedvező-e. Meg kell találni az összes elem szempontjából legkedvezőbb helyet. Különösen akkor ütközünk nehézségekbe, ha kiindulási térképeink eltérő méretarányúak, illetve a viszonyítási objektu¬ mok (pl. úthálózat, településhálózat stb.) nem, vagy hiányosan ábrázoltak. Prob¬ lémát jelent az is, ha a térképek eltérő időpontokat reprezentálnak, a viszonyí¬ tási objektumok a valóságban már nem léteznek, vagy még nem ábrázoltak a térképen, helyzetük esetleg megváltozott (pl. a vasutat más nyomvonalra he¬ lyezték). E nehézségek közül valamennyibe van alkalmunk beleütközni, ha egy- egy magyarországi lokális problémára keressük a választ. Az ilyen munkákat megkönnyíti a térinformatikai rendszerek használata, a különböző tematikájú és akár eltérő méretarányú térképeket rétegenként, szendvicshez hasonlóan egymásra vetíthetjük és komplexen vizsgálhatjuk, egy adott helyre vonatkozóan az összes rétegről lekérdezhetjük a betáplált infor¬ mációt. E műveleteket összefoglalóan átlapolásmik (overlay) nevezzük. Az átlapolási műveletek lehetősége a GIS-rendszerekbe beépített, a különféle rendszerek más-más matematikai és számítástechnikai műveleteket alkalmaz¬ nak megvalósításukra. A legfontosabb átlapolási műveletek (6. ábra): az egyesí¬ tés, közös rész képzése, védősáv létrehozása, kiválasztással új rétegbe sorolás, kivágás, határok feloldása, szelvények összekapcsolása, részekre vágása. Bárme¬ lyik műveletre találunk példákat a földtudományi adatok feldolgozása során is. - Egyesítés (unió). Az egyesítési műveletek több eltérő tematikájú réteg (fedvény) elemeinek együttes értékelését oldják meg úgy, hogy a létrehozott új réteg az előbbiek összes adatát tartalmazza (pl. kőzetanyag és vastagsági viszonyok együttes tanulmányozása). A két vagy több réteget egy paranccsal egymásra vetítjük, s a keletkező új réteg tartalmazni fogja a két réteg összes objektumát adataikkal együtt. A művelet során a rendszer kiszámolja az összes metszéspontot, tisztázza a szomszédsági viszonyokat, új azonosító pontokat hoz létre, melyekhez a többi réteg információit 297 FÜLE L.: Földrajzi információs rendszerek 6. ábra. A legfontosabb térinformatikai átlapolások összefoglalása. 1. Egyesítés, 2. Közös rész képzése, 3. Poligonszilánkok eltávolítása. 4. Kiválasztás és új rétegbe sorolás, 5. Védőzőna létrehozása pont-, vonal- és területelem köré, 6. Kivágás, 7. Határok feloldása, 8, Térképszelvények egyesítése és szétvágása. Az ARC/INFO felhasználói kézikönyv nyomán Fig. 6. The most important overlay functions of GIS. 1. Unionmg, 2. Intersecting, 3. Eliminaiing, 4. Reselecting, 5. Buffer generatwn, 6. Clipping, 7. Dissolving, 8. Joining and cutting of maps. ARC/INFO USER’S GUIDE köti. E feladatok elvégzése a GIS-rendszerek létrehozása előtt kissé nehézkesen, fóliatérképek egy- másrahelyezésével volt megvalósítható. - Közös rész képzése. Az egyesítési művelet speciális formája, mely lehetővé teszi, hogy csak olyan területeket kapjunk eredményül, mely mindegyik rétegben egyaránt előfordul. Példaként említhető földtani vonatkozásban egy olyan feladat, mikor kíváncsiak vagyunk azokra a nyílt karsztos terü¬ letekre, ahol a karsztvízszint 50 m-nél mélyebben található. A földtani térképről felvesszük rend¬ szerünkbe a karsztos kibukkanásokat, a karsztvízszint térképről pedig azokat a területeket, melyek 2 98 Földtani Közlöny 126/2-3 a megadott feltételt teljesítik. A közös rész képzése után kirajzolódnak a mindkét kritériumot tel¬ jesítő területelemek. Hasonló feladat lehet valamilyen kőzetcsoport és településhatár, megyehatár viszonyának megállapítása is. - Poligonszilánkok, ilpoligonok eltávolítása. Az egyesítési műveletek során a kiindulási térképek pontatlansága és digitalizálási hibák miatt olyan új kisebb poligonok jöhetnek létre, melyek nem képviselnek valós térbeli elemet. Ezeket a kis területű, általában egy irányban elnyújtott alakú poligonokat, poligonszilánkoknak vagy álpoligonoknak nevezzük. A 2-3. ábrákon bemutatott térké¬ pezési pontatlanságokból adódnak. A térinformatikai rendszerek többsége lehetővé teszi, hogy a területnagyság vagy alak szerint e szilánkokat automatikusan összevonjuk, eltávolítsuk. - Védőövezetek, pufferzónák képzése. A földtudományok vonatkozásában elsősorban a környezet- földtan, földtani természetvédelem tárgykörében foglalkozunk védeni kívánt objektumokkal, védett földtani, természeti értékekkel, melyek védelmét adott távolságú védősávval biztosíthatjuk. A vé¬ dendő objektum lehet pont- (pl. kút, forrás), vonal- (vízfolyás, vízutánpótlást biztosító törés) vagy területelem (természetvédelmi terület, nyílt karszt). Az övezetgeneráláskor megadjuk a kívánt ér¬ téket, mely az elem pontjaitól e távolságban egy poligont hoz létre. A távolság az objektum típusától függően eltérő nagyságú is lehet egy fedvényen belül (pl. fő- ill. kisebb törésvonalak). - Kiválasztás és új rétegbe sorolás. A leválogatási műveleteket úgy is alkalmazhatjuk, hogy az adatbázisból a kiválasztott és megjelenített objektumokat új rétegbe soroljuk. Az elkészített földtani térképből például a felszínre bukkanó triász karbonátképződmények leválogatásával elkülöníthetők a nyílt karsztos területek. - Kivágás. Ha csak egy megadott határon belüli (vagy kívüli) területekre van szükségünk, akkor kivágási opciókat alkalmazunk. Előfordulhat, hogy földtani adatbázisunkból csak egy megyére vagy egyéb területre vonatkozó adatra van szükségünk, ekkor a megyehatárt tartalmazó rétegűnk¬ kel, mint egy "pogácsaszaggatóval" metsszük ki a megyébe tartozó területeket. Hulladéklerakó helyének kijelölésekor éppen fordított feladattal állunk szemben, hiszen olyan területeket kell ke¬ resnünk, melyek településeken, természetvédelmi területeken ill. azok védősávján kívül esnek, így ezekkel mintegy kitakarjuk a földtani térkép értékelésből kizárt foltjait. - Határok feloldása. Az értékelés során előfordul, hogy egy-egy tulajdonság szerint azonos értékkel bíró területelemek kerülnek egymás mellé, s nincs szükségünk az elválasztó határvonalakra. Víz¬ áteresztőképesség szempontjából például lényegtelen, hogy a vizrekesztő képződmények eltérő formációba tartoznak, tehát egymástól elkülönülő objektumként szerepelnek. Ilyenkor az egymás melletti azonos értékű területek közti határokat feloldhatjuk a megadott tulajdonság szerint. - Térképszelvények összekapcsolása és szélvágása. Munkánk végzése közben kiderülhet, hogy a vizs¬ gált területet bővítenünk kell, tehát új szelvényeket kell kapcsolnunk hozzá. Ez az összekapcsolás és az egymásba tartozó elemek összeolvasztása rendszerünkkel könnyen megvalósítható. Munka- csoport esetén fel is lehet osztani a feldolgozandó területet, majd a szelvényeket a végső fázisban összekapcsolni. A térképekkel szemben, ahol a szelvényhatárok zavarják az azonosítást és elemzést, a GIS-rendszereknek további előnye, hogy törésmentesen folytatható az értékelés. Természetesen szükség esetén az adatbázis kisebb szelvényekre is darabolható. A komplex térbeli elemzések megvalósításának egyik példája a sérülékeny- ségi értékelés térinformatikai kivitelezése. A sérülékenységi értékelés speciális esz¬ közt nyújt a szennyezők és a víztartó rendszerek várható kölcsönhatásainak becsléséhez. E mutató a felszín területelemeit osztályozza a felszín alatti víz¬ tartóra vonatkozóan, melynél felszíni eredetű, fiktív vízoldható szennyező víz¬ tartóba kerülési lehetőségét (vertikális tényezők), ill. tovaterjedését a víztartó¬ ban (horizontális tényezők) vizsgálja (MÁDLNÉ SzŐNYI, 1995). Az értékelést a dunántúli-középhegységi főkarsztvíztároló rendszerre végeztük el, mely az or¬ szág regionális jelentőségű távlati vízbázisa. A karsztrendszer teljes egészében kiemelt vízminőségvédelmi terület, de az ipari beruházások, településfejlesztés, rendezés, területhasználat és környezetgazdálkodás problémái miatt a tárolón belül is szükséges a differenciálás. FÜLE L.: Földrajzi információs rendszerek 299 Nyomásáilapot, fedettség A főkarsztvíztároló képződmények áteresztőképessége A leszivárgásj zóna vastagsága Vertikális tényezők összesítő értékelése Besorolás 14 fokozatú sérülékenységi Sorba Horizontális terjedés 7. ábra. A sérülékenységi értékelés folyamata (Mádlné Szőnyi, 1995) Fig. 7. The process of vulnerability assessment (Mádl-Szőnyi, 1995). Vulnerability asse&srpent, Hydrodinamics, covering, Hydraulic conductivity, Thickness of unsaturated zone, Priority /isi of vertical paraméter$ 1-14, Horizontal parameters Az alkalmazott vizsgálati megközelítés a világszerte elterjedten használt ún. overlay and index módszer volt, mely a sérülékenységet befolyásoló tényezők értékelésén és összhatásuk becslésén alapul, A becsléshez archív földtani, víz¬ földtani térképeken, szelvényeken feldolgozott alapinformációkat használtunk fel. A hozzáférhető térképek méretaránya többnyire 1:100 000-es volt, így a kivitelezéshez az 1:200 000-es méretarányt választottuk, A sérülékenységi érté¬ kelés során kidolgoztunk egy értékelési hálózatot, mellyel mind a vertikális, mind a horizontális tényezőket összesítettük (7, ábra). A vizsgált vertikális té¬ nyezők a nyomásállapot, fedettségi viszonyok, a főkarsztvíztároló képződmé¬ nyek áteresztőképessége és a leszivárgási zóna vastagsága, a horizontális té¬ nyezők a vízfelület, vízáramlási irányok, vízválasztók helyzete és változásuk 1950 és 1989 között. 300 Földtani Közlöny 126/2-3 Nyomásállapot, fedettség szerint 4 tapasztalati kategóriát (I-IV) különítet¬ tünk el: szabad leszivárgás (esetleg vékony talajtakaróval fedett nyílt karszt), késleltetett leszivárgás (kizárólag lepelszerű kvarterrel fedett karszt ül. főkarszt- víztárolóri belüli gyenge vízvezetőképességű zóna), lassú lefelé szivárgás (kvar- ter és idősebb képződményekkel fedett karszt) és nyomásalatti fedett karszt. Vízáteresztőképesség tekintetében 5 kategóriába (A-E) osztottuk a főkarsztvíz- tároló képződményeit. A leszivárgási zóna szermt 6 típust (1-6) különítettünk el 50 m-es mélységintervallumonként. A tényezők kombinálásával egy 14 fo¬ kozatú relatív sérülékenység! skálát állítottunk fel, melynél a legkisebb érték a legsérülékenyebb területelemet jelzi. 8. ábra. A fedettség, áteresztőképesség és a leszivárgási zóna vastagságát bemutató rétegek egyesítése után létrejött fedvény a sérülékenységi értékelés során a Keszthelyi-hegység területét kiemelve Fig. 8. The unión of different thematic maps of covering, hydraulic conductivity and thickness of unsaturaled zone focused on the area of Keszthely Mountains A vizsgált tényezőkről egyenként digitális térképet hoztunk létre ARC/INFO 7.0.3. térinformatikai rendszerben. A GIS-rendszer térbeli elemzési lehetősége¬ inek alkalmazása tulajdonképpen a kidolgozott hálózat érvényesítése és leve¬ zetése volt. A vertikális tényezőket bemutató rétegeket egyesítettük, így több mint 2000 területelemet tartalmazó térkép jött létre (8. ábra), melynek minden FÜLE L.: Földrajzi információs rendszerek 301 9, ábra. A sérülékenységi értékelés végeredménye. 2. Részlet az összesítő térképről (Keszthelyi-hegység). 2. Védő¬ zónák létrehozása a kiemelten sérülékeny természetes obje¬ ktumok korul Fig. 9. The result of vulnerability assessment. 1. Parts of final vulnerability map (Keszthely - Mountciins), 2. Buffer generation around natural object wiih high vulnerability 1 egyes foltja tartalmazta az adatokat az értékelési hálózatban figyelembe vett 3 tényezőre vonatkozóan. Logikai kiválasztásokkal (reláció és and-kapcsolatok) az egyes elemeket osztályoztuk a sérülékenységi skála szerint, majd ezt új adat¬ mezőként hozzárendeltük az adatbázishoz. Apoligonok számának csökkentése érdekében az azonos értékűek határait feloldottuk, majd a szennyeződés-érzé¬ kenységi térképek jelkulcsának hagyományaihoz híven zöld-sárga-piros szín¬ fokozatokkal jelenítettük meg (9.1. ábra). További lehetőség védőövezetek létrehozása a kiemelten sérülékeny termé¬ szetes objektumok, pont- (víznyelők, források) és vonalelemek (források, törés¬ vonalak, rátápláló vízfolyásszakaszok) köré (9.2. ábra). A védendő mesterséges tereptárgyak (kutak, hidrogeológiai védőterületek, természetvédelmi területek 302 Földtani Közlöny 126/2-3 stb.) köré hasonló védőzónát generálva környezet- és vízgazdálkodási dönté¬ sekhez is felhasználható az adatbázis. A térinformatika jó lehetőséget nyújt arra, hogy az egyes környezeti elemek közt eddig fel nem tárt kapcsolatokat is kimutassuk. Különösen olyan munkánál érdemes használni, melyek a bemutatott térbeli elemzéseket igénylik, tehát a földtani információk több rétegét együttesen használjuk komplex döntésekhez. A példaként bemutatott sérülékenység! vizsgálat mellett ilyen komplex elem¬ zést igényelnek többek között az építésalkalmassági, hulladékelhelyezési, terü¬ letrendezési és környezeti vizsgálatok. E komplex vizsgálatokban a földtani információk rétegeit más természettudományokban használt térképekkel (pl. talaj, növényzet), de társadalomtudományi adatokkal (pl. népesség, egész¬ ségügy) vagy modellezés eredményével (szennyeződésterjedés) is összevethet¬ jük. A komplex elemzésekkel eddig fel nem tárt összefüggések is vizsgálhatók (pl. a kőzetek, talaj és felszín alatti vizek nyomelemtartalmának összefüggése bizonyos lakossági megbetegedések gyakoriságával). Komplex termék előállítása A GIS-rendszerek előnye, hogy a felhasználó az elkészített adatbázisból áb¬ rákat, térképeket gyorsan jeleníthet meg a kimeneti eszközökön, képernyőn, printeren vagy plotteren. Ahhoz, hogy egy munkához ábra- vagy térképmel¬ lékleteket készítsünk, nincs szükség műszakirajz-ismeretekre, a felhasználó íz¬ lésének megfelelően állíthatja elő térképeit. A feladat jellegétől függ, hogy csak egy-egy ábramellékletre, vagy éppen nyomtatási minőségű térképre van-e szükségünk. A rendelkezésre álló térin¬ formatikai rendszer teljesítőképességétől függően ennek az igénynek is meg lehet felelni, ehhez azonban szükséges, hogy rendszerünk rendelkezzék azokkal a grafikus képességekkel, mellyel a térképeket a szokásoknak, ill. szab¬ ványoknak (FODORNÉ (szerk.) 1971) megfelelő elemekkel, jelekkel fel tudjuk öltöztetni. Ilyen elemek a különféle felületi jelek, vonal- és pontelemek, diag¬ ramok, keretek, címkézési lehetőségek, méretarány-skála, automatikus jelkulcs¬ generáló, észak-jel, melyek nélkülözhetetlen részei egy igazi térképnek. Mind¬ ezekkel a lehetőségekkel a felhasználó önállóan elkészítheti nyomtatásra kész térképi állományait (1. térkép), majd a rendelkezésre álió printeren vagy plot¬ teren kinyomtathatja. 1. térkép.—* A dunántúli-középhegységi főkarsztvíztároló rendszer (DNy-i rész) sérülékenységi térképsorozat egyik nyomtatásra kész térképlapja (MádlnÉ Szőnyi, 1995) Map 1. —j- A map of the map series of groundvater vulnerability assessment of the SW Transdanubian Central Rangé (Mádl-Szőnyi, 1935) 304 Földtani Közlöny 126/2-3 A felületmodellezés alkalmazása E tanulmányban elsősorban a vektoros térinformatikai rendszerek sajátságait ismertettük, de e rendszerek is végrehajtanak bizonyos raszteres átalakításokat. A képernyő és nyomtató számára a vektorosan tárolt adatot is raszteres formába kell alakítani, hiszen e kimeneti egységek pontsorokkal, cellákkal, pixelekkel dolgoznak. Akitűzött céltól függően szükség lehet a vektoros és raszteres adat¬ bázis egymásba alakítására, hiszen egyes feladatoknál (kisebb tárolás, pontos¬ ság, digitalizált forrás) a vektoros, másoknál (fedvényművelet) a raszteres rend¬ szer alkalmasabb. A földtudományok területén a vektoros és raszteres adatmo¬ dell párhuzamos használatának tipikus példája a magassági adatok kezelése, felületek perspektivikus megjelenítése. A magassági adatok ábrázolásának több¬ féle módja lehet, legegyszerűbbek közé tartozik a magassági pontok és szint¬ vonalak térképi ábrázolása, esetleg rétegszínezéssel egybekötött megjelenítése. A műszerekkel nem rendelkező felhasználó általában topográfiai térképekről, a magassági pontok és szintvonalak digitalizálásával tölthet be adatokat a tér¬ informatikai rendszerébe. A bevitt adatokat természetesen az eredetinek meg¬ felelő formában is ábrázolhatjuk (10.1, ábra), de a perspektivikus megjelenítés¬ hez szükség van a szintvonalak közti pontok magasságának becslésére, inter¬ polálásra. Ennek elvégzése általában két alapvető modell, a TIN és a DTM modell szerint történik ( 10.2-3. ábra). A TIN (Triangulated Irregular NetWork) modell szerint egy háromszögekből álló szabálytalan hálózat írja le a felületet, melyben az egymáshoz legközelebb álló pontok alkotnak egy háromszöget. Egy- egy háromszög köré írt kör nem tartalmazhat más pontot ( Delaunay-háromszög ). A térinformatikai rendszer a digitalizált pontokból előállítja e hálózatot, tárolja a háromszögek csúcsainak xyz koor¬ dinátáit, s minden háromszög dőlését, lejtésszögét is. A DTM (Digital Terrain Model) modell általában a felületet szabályos ráccsal, raszterrel írja le. A bemeneti adatokból megadott felbontással egy ponthálót, vagy rácshálót képzünk, melynél a rendszer a háló középpontjainak xyz koordinátáit tárolja. A digitális terepmodell kifejezés ritkábban általános értelemben is használatos, eszerint minden digitálisan előállított felületet így neveznek. A modellek előállítása után a vizsgált terület felületét különféle nézőpontból perspektivikusan ábrázolhatjuk, vonalakkal, négyzethálóval, szintvonalakkal vagy területelemekkel jelenítve meg a felületet (11. ábra). A területelemeket ki¬ színezhetjük a magassági adatok vagy a fény-árnyék viszonyok szerint is. Utób¬ binál a Nap vagy a megvilágítás helyzetét is kell a rendszernek definiálni. A felületmodellezés speciális vizsgálatokra ad lehetőséget. Ilyen például a láthatósági vizsgálat, mely meghatározza, hogy a terület egy adott pontjáról (pl. kilátó) a domborzati viszonyoktól függően mekkora terület látható be. Ideális közúti vagy vasúti nyomvonal tervezésénél pedig a domborzati mtadellekkel a legkevésbé meredek szakasz jelölhető ki a terület két települése között. A TIN modell használatához köthető földtani példa az építési alkalmasság meghatározása a felszín lejtésviszonyai alapján. Az építési alkalmasságot álta¬ lában fokokban vagy százalékban intervallumokként adják meg. Mivel a rend¬ szer a terület minden egyes háromszögének tárolja a pontos lejtését, a megfelelő értékűeket csoportosítjuk, majd az azonos kategóriájúak határait feloldjuk, s FÜLE L.; Földrajzi információs rendszerek 305 10. ábra. A felületek megjelení¬ tésének két alapmodellje Bala- tonfűzfő környékének magas¬ sági adataiból levezetve. 1. Bemeneti adatok a topográfiai térkép szintvonalai és fonto¬ sabb magassági pontjai. 2. A magassági adatokból levezetett TIN modell szerinti három¬ szöghálózat. 3. A bemeneti adatokból levezetett pontháló a magassági értékekkel Fig. 10. Two basic models of surface modeling based on elevation data of Balatonfüzfő. 1. Input data: elevation contours and importon t elevation points of topographical map. 2. Trianguiar netuiork of TIN-model based on elevation data. 3. Lattice based on input data showing the elevation values £18 _£ 1 Ö _£10 £80 £69 £59 £40 £36 . pl 28 £26 £34 £58 £52 £40 £40 £ £06 £10 £10 £99 £81 £72 £36 £23 £21 £20 £32 £63 £66 £40 £40 £ £00 £06 £12 £07 £84 £67 £31 £18 £17 £19 £28 £61 £70 £40 £40 £ £22 £13 £95 £96 £84 £47 £20 £13 £10 £14 £23 £40 £70 £47 £40 £ £23 £10 £99 £78 £61 £41 £16 £10 £10 £10 £18 £33 £63 £67 £48 £ £29 £20 £86 £72 £48 £36 £19 £10 £10 £10 £16 £ 34 £ 63 £ 70£60 £ £34 £98 £77 £68 £41 £32 £24 £10 £10 £10 £11 £26 £40 £70 £64 £ £26 £88 £70 £44 £27 £24 £18 £10 £10 £10 £10 £11 £21 £47 £70 £ £11 £80 £62 £36 £20 £17 £11 £10 £10 £10 £10 £10 £10 £68 £70 £ £91 £71 £53 £30 £16 £10 £10 £10 £10 £10 £10 £10 £10 £10 £63 £ £77 £60 £44 £29 £16 £10 £10 £10 £10 £10 £10 £10 £10 £10 £127 £ 163-463 .137 .127 ,120-010 .440 414 ,119 ,119 fim .110 .110 ,110 .110 . 3 . 2 km i P i : 1 i i 306 Földtani Közlöny 126/2-3 11 ábra. A felületek perspektivikus megjelenítésének néhány példája a megfigyelő és megfigyelési pont helyének változtatásával. 1. Vonalas, 2. Négyzethálós, 3. Szintvonalas, 4. Szinárnyalatos megjelenítés FÜLE L.: Földrajzi információs rendszerek 307 így megszerkeszthetjük az építésalkalmassági vagy ún. lej tőkategória térképet (12. ábra). E térképet azután geomorfológiai vizsgálatokhoz is felhasználhatjuk. Speciális feladat a hidrogeológiában a földfelszín és a felszín alatti vizek hely¬ zetének meghatározása és ábrázolása. Ez általában a víztükör nyugalmi szint¬ jének izovonalas ábrázolásával történik, melyhez alapinformációként a kutak vízmélység-adatai szolgálnak. Megfelelő adatsűrűség esetén a térbeli interpo¬ lációs lehetőségekkel előállítjuk a földfelszín és a vízmélység digitális terepmo- delljét, mégpedig úgy, hogy mindkettő azonos felbontásban, ugyanazokat a rácspontokat tartalmazza. A víztükör tengerszint feletti helyzetét a két felület különbségeként kapjuk meg, a program a rácspontokban kiszámolja a felszín és a vízmélység magasságkülönbségeit, majd ezt jelenítjük meg perspektiviku¬ san, vagy izovonalas ábrázolással. E módszerrel archív térképek pontosságát ellenőrizhetjük. Előfordulhat, hogy a kézzel szerkesztett izovonalas térkép je¬ lentősen eltér a számítógéppel végzett számításoktól. JELMAGYARÁZAT Kadvező«n beépíthető (0,0-5.5 %| Építésre alkalmas (5,5-11.0 %) Tereprendezéssel építhető be (11,0-33.0 %) Kedvezőtlen, csak jelentős tereprendezéssel építhető be (33,0-77,0 %l Beépítésre alkalmatlan (77,0 % < ) 1 2 km 12. ábra. Balatonfűzfő környékének lejtésviszonyokból levezetett építésalkalmassági térképe. (Füle & Magyar, 1994) Fig. 12. Construction suitability map of Balatonfűzfő based on slope category (Füle & Magyar, 1994). Legend: high suitabiliiy (0-5.5%), middle suitability (5.5-11%), Suitable with land arrangement (11-33%), low suitability (33-77%), unsuitable (77%) A feladatot fordítva is elvégezhetjük, hiszen általában gyakoribb a talajvíz vagy karsztvíz helyzetének tengerszint feletti ábrázolása (LORBERER 1989), ilyen¬ kor a víztükör és a felszín távolságát határozhatjuk meg ezzel a módszerrel (13. ábra). 308 Földtani Közlöny 126/2-3 FÜLE L.: Földrajzi információs rendszerek Következtetések 309 E tanulmányban néhány példát mutattunk be a térinformatika földtudomᬠnyokban való használatára az adatbevitel, feldolgozás, térbeli elemzés és érté¬ kelés folyamatában. Elsősorban a vektoros rendszerek oldaláról közelítettük meg a problémát, kiindulva abból, hogy az átlagos felhasználó földtani, hid¬ rogeológiai, talajtani alapadatait elsősorban meglévő térképekről szerzi be. Nem konkrét szoftver ismertetése volt a cél, hanem általános tájékoztatás, hiszen a vektoros rendszerek e feladatokat hasonló módon, bár más-más matematikai és számítástechnikai módszerekkel oldják meg. A bemutatott példák az ARC/INFO, ArcView programok használatával készültek, remélhetőleg ez nem nyomta rá nagyon bélyegét az általános jellemzésre. A Magyarországon is egyre gyakoribb GIS-konferenciákon, térinformatikai eszközök, programok termékbemutatóin az érdeklődők kitűnő feldolgozásokat, óriási adatbázisokat, csodálatos minőségű térképeket bámulhatnak meg külföl¬ di, főleg amerikai mintapéldákon. Óhatatlanul felmerül a kétely, hogy vajon ezek a valójában költséges rendszerek a hazai alapinformációkra, adatokra, tér¬ képekre alkalmazhatók-e hasonló minőségben. Ezen indíttatásból igyekeztem magyar példákon illusztrálni e térinformatika lehetőségeit. A kiragadott példák valóban csak példák a teljesség igénye nélkül, számos más lehetőség is rejlik e rendszerek használatában. Sok más alkalmazás (pl. szelvényszerkesztés) ki¬ maradt az ismertetésből. Általánosan ismert, hogy a térinformatika, a számítógép használata javítja a megjelenítés minőségét és gyorsaságát, de mint azt a tanulmányban is hang¬ súlyoztuk, hiba lenne csupán a megjelenítés eszközének tekinteni. Elsősorban olyan komplex értékelésekben, döntésekben célszerű a használata, melyben az információkat több térképről szerezzük be és az eredmény közlése is térkép- sorozattal történik, rengeteg adat kiértékelése útján. A fentiek alapján levont néhány általános következtetés: - A térinformatikai rendszerek, GIS-adatbázisok magyar alapadatok feldol¬ gozására is alkalmazhatók, ha megfelelő adatsűrűség áll rendelkezésre. - A földtani, hidrogeológiai, talajtani térképi információk nem tölthetők be közvetlenül és felülvizsgálat nélkül a térinformatikai rendszerekbe a tematika egységességének hiánya, a pontosság elégtelensége, a vetületi rendszerek kü¬ lönbözősége és az eltérő méretarány miatt. rogram eddigi eredményeiből. Október 9. Az Ásványtan Geokémiai Szakosz¬ tály előadóülése. Kiss János - Szebényi Géza - Gasztonyi Éva - Borsos Miklós - Jánosi Melinda: Re¬ cens hidrotermák ásványai és ritkaságai Recsken. Demény Attila - Rob Kreulen (Utrechti Egyetem): Karbonátkőzetek stabil oxigéni¬ zotópos vizsgálata a kőszeg-rohonci soro¬ zatban: óceáni metamorf hatás? Október 16-17. és 19. A Budapesti Területi Szervezet és a Mérnökgeológiai Környezetföld¬ tani Szakosztály közös rendezvénye a Buda¬ pesti Műszaki Egyetem Ásvány- és Földtani Tanszékének 1 25. éves emlékülése keretében. Detrekői Ákos: A 125. éves Ásvány- és Földtani Tanszék (BME) alapításának em¬ lékére rendezett ülés megnyitója. Kleb Béla: A 125. éves tanszék története. HÁMOR Géza: Társadalom és földtan. 345 Althaus, E. (Karlsruhe): Ásványtani kuta¬ tások a műemlékek megóvásában. Steiner, W. (Weimar): A weimari építőkövek. CZURDA, K. (Karlsruhe): A hulladék elhe¬ lyezés földtani és ásványtani vonatkozᬠsai. Lebedev, T.Sz.(Kijev): Kőzetfizikai kutatᬠsok nagy hőmérsékleten és nyomáson. Czurda, K. (Karlsruhe): Az alpesi törme¬ lékfolyások mechanizmusa. Október 16. A Tudománytörténeti Szakosztály előadóülése. Balogh Kálmán: Vígh Gyula életműve születésének centenáriuma alkalmából. SzÉKYNÉ Fux Vilma: Megemlékezés Scherf Emilről, születése 100. évfordulóján. Dobos Irma: Miháltz István emlékezete. Október 30. Az Agyagásványtani Szakosztály és a Talajtani Társaság Talajásványtani Szak¬ osztályának közös előadóülése. Stefanovits Pál - Dombóvári Lászlóné - Kónya Katalin: A talajképződés során megváltozott agyagásványösszetétel kü¬ lönböző kőzeteken kialakult talajokon. Csákyné Micheli Erika - Stefanovits Pál: Mesterséges agyag-humusz komplexek reflektancia vizsgálata. November 3., 6, 10., 13. Az Ásványtani-Geo¬ kémiai Szakosztály és az ETTE Ásványtani Tanszéke közösen rendezett előadássorozata. Előadó: Tibor Zoltai (Prof. of Mineralogy, Dept. of Geology and Geophysics, Univer- sity of Minnesota, Minneapolis, USA): A kristályrendszerek osztályozása, [ásványrendszertan egységes szerkezeti elvek alapján: molekularácsok; poliéder térrácsok; szimmetrikus rétegszerkezetek; szoros illeszkedésű rétegszerkezetek; io¬ nos szimmetrikus rétegszerkezetek; a szimmetrikus rétegszerkezetek levezetése és általánosítása (torzítás)]. November 6. Az Őslénytani-rétegtani Szak¬ osztály előadóülése. BÁLDINÉ Beke Mária: Szolnok-Debrecen térségében előforduló kréta-paleogén üle- 346 Földtani Közlöny 126/2-3 dékek újraértékelése nannoplankton vizs¬ gálatok alapján. November 15. Az Általános Földtani Szakosz¬ tály előadóülése. CSÁSZÁR Géza: Az urgon fogalom újraér¬ telmezése. FÖLDESSY János: Nyersanyagkutatási ta¬ pasztalatok Kubában. Korpás László - Nagy Elemér: Kísérlet ku¬ bai radiometrikus koradatok földtani ér¬ telmezésére. November 17-19. Az Ifjúsági Bizottság szer¬ vezésében Aktuálgeológiai, szedimentológiai továbbképző tanfolyam Leányfalun. A jelenlegi üledékképződési környezetek ismertetése, az üledékfelhalmozodás tör¬ vényszerűségei; a fácieselemzés segítségé¬ vel a fosszilis üledékképződési környeze¬ tek felismerése; a kőzettéválás folyamata, a diagenezis szakaszainak felismerése, meghatározása. November 20. Az Ásványtan-Geokémiai Szak¬ osztály és a Magyar Geofizikusok Egyesülete diffrakciós szakcsoportjának közös előadóüése. Anton Preisinger (Prof. des Instítutes fúr Mineralogie, Kristallographie und Struk- turchemie dér Technischen Universitát Wien): High resolution event stratigraphy examplified at the Cretaceous-Tertiary bo- undary (Ásványtani-geokémiai módsze¬ rek alkalmazása sztratigráfiai problémák megoldásában). November 21. Központi előadóülés. Dr. A. PAHR (Geologische Bundesanstalt, Wien): Zűr Geologie des Grenzbereiches Ostalpen-Westkarpaten und Pannoni- sches Becken. Kalmár János: Újabb adatok a macskame¬ zői (Razoare) metamorf mangán-vas-ércte- lep genetikájához. November 27. Az Agyagásványtani Szakosz¬ tály előadóülése. BÁRDOSSY György: Beszámoló az AIPEA Kongresszusról. November 27. A Tudománytörténeti Szakosz¬ tály és a MTA X. Föld- és Bányászati Tudo¬ mányok Osztálya együttes ülése, Hofmann Károly születésének 150. évfordulója alkalmᬠból. Nemecz Ernő: Elnöki megnyitó. Csíky Gábor: Megemlékezés Hofmann Károlyról születésének 150. évfordulóján. Az emlékülés után koszorúzás a Kerepesi temetőben. November 29. A Budapesti Területi Szervezet előadóülése. SZABÓNÉ BALOG Anna -- HAAS János: Fel¬ sőtriász karbonátos platformfejlődés, dia¬ genezistörténet a Dunántúli-középhegy¬ ségben. Haas János - Tóthné Makk Ágnes - Sza¬ bó Imre - Claudio Neri (Olaszország): A dunántúli-középhegységi alsótriász szedi- mentoíógiája és összehasonlítása a D-alpi kifejlődéssel. December 4. Az Őslénytani-rétegtani Szak¬ osztály klubdélutánja. GaláCZ András - HORVÁTH Ferenc - VÖ¬ RÖS Attila: A Nápolyi-öböl geológiája (ve¬ títettképes szakmai útibeszámoló). December 11. Az Ásványtan-Geokémiai Szak¬ osztály előadóülése ÁRGYELÁN Gizella: Törmelékes alkotók vizsgálata a Neszmély-4-es fúrás turbidi- tes rétegsorában (Ny-Gerecse). DÓDONY István - PÓSFAI Mihály: A pirrho- tin polimorfiája nagybörzsönyi példákon. December 12. A Mérnökgeológiai és Környe¬ zetföldtani Szakosztály klubdélutánja. Cserny Tibor - Kleb Béla - Vitális György: Beszámoló az 1989. évi kárpátaljai terepbejárásról. December 13. A Budapesti Területi Szervezet előadóülése. Horváth János: Csónakkal a Colorado Grand Canyonján. Társulati ügyek 347 December 18. A Tudománytörténeti Szakosz¬ tály előadóülése. Vitális György: Megemlékezés GESELL Sán¬ dorról, az első hazai bányageológusról. CslKY Gábor: "A magyarországi ásványi nyersanyagok kutatásának története kez¬ dettől 1945-ig" című tanulmánykötet is¬ mertetése. HÁLA József: "A magyar-amerikai földtu¬ dományi kapcsolatok 1 ' című tanul¬ mánykötet ismertetése. A Magyarhoni Földtani Társulat területi szervezeteinek 1989. január-december havi ülésszakán elhangzott előadások Alföldi Területi Szervezet Február 21. Előadóülés Szolnokon. Gajdos István - Pap Sándor - Szentgyör- GYI Károlyné: A szarvasi terület földgázte¬ lepei. KÁDÁRNÉ Juhász Györgyi: A szarvasi te¬ rület üledék-földtani viszonyai. TÖRÖK Józsefné: A szarvasi terület réteg- fluidumai, KONCZ István - Török János: A szarvasi terület földgázának genetikája.. Február 22. Kerekasztal-beszélgetés Szegeden. A földtudományok helyzetének országos felmérése és perspektívái. Március 7. Előadóülés Szegeden Gajdos István: A Dévaványai és Darvasí kutatási területek pannóniai s.l. üledékei¬ nek összefoglaló jellemzése. MUCSI Mihály. A Darvas-1 és Déva D-l ku¬ tatófúrások magmintáinak üledékföldtani vizsgálata. Hajdú Dénes - Pap Sándor: A Darvas-1 és Déva D-l világbanki fúrások. Május 9. Kerekasztal-beszélgetés Szolnokon Szálát Árpád: A túlnyomásos rétegek szénhidrogénföldtani jelentősége az Alföl¬ dön. SOMFAI Attila: A Pannóniai medence túl¬ nyomásos zónái. Szeptember 14-15. Ankét Kecskeméten "Ag- rogeológia és természetvédelem a Duna-Tisza közi homokvidéken" címmel. A rendezvény társszervezői: a Szegedi Akadémiai Bizottság Földtudományi Szakbizottsága, a Kecskeméti Mezőgazda- sági Földtani Gazdasági Társaság, a Kis¬ kunsági Nemzeti Park. Szeptember 14. Kuti László: A Duna-Tisza köze déli ré¬ szének agrogeológiai térképei. Farkas Péter: Termékenység gátló agro¬ geológiai tényezők a Duna-Tisza Köze dé¬ li részén. ZENTAY Tibor: A Duna-Tisza közi homok¬ vidék agrogeológiai viszonyai. Gerei László - ZENTAY Tibor: Helyi javító¬ anyagok felhasználása a Duna-Tisza közi karbonátos homoktalajok javításában. Gerei László - ZENTAY Tibor: A Duna-Ti¬ sza közi szikes talajok jelenkori talajgene¬ tikai fejlődése. SOLTI Gábor: Az alginit hasznosítása a Du¬ na-Tisza közi homoktalajon. Szolnoky Győző: A Kecskeméti Mezőgaz¬ dasági Földtani Gazdasági Társaság tevé¬ kenysége és eredményei. IvÁNYOSI Szabó András: A termé¬ szetkímélő gazdálkodás lehetőségei a Kis¬ kunsági Nemzeti Parkban. Köhler Mihály: A bentonitok a mező-er- dőgazdaság és a környezetvédelem terü¬ letén. 348 Földtani Közlöny 126/2-3 Szeptember 15. terepbejárás: A Kecskeméti Mezőgazdasági Földtani Társaság kísérleteinek bemutatása, a kun¬ ad ácsi csemetekerti erdészeti kísérletek megtekintése, a fülöpházi homokbuckák bejárása. Október 31, Kerekasztal-beszélgetés Szegeden A tótkomlósi mészmárga formáció szén- hidrogén földtani jelentősége. Dél-dunántúli Területi Szervezet Január 24. Klubdélután Pécsett. Érdi-Krausz Gábor: Kínai élménybeszᬠmoló. Perbruár 7. Kerekasztal-beszélgetés Pécsett. Alföldi László: Tájékoztató a dunai vízlép¬ csővel kapcsolatos szakmai kérdésekről. Március 10. Ünnepi ülés a területi szervezet fennállásának 30. évfordulóján Pécsett. délelőtt: kerekasztal-beszélgetés a Liász Klubbal közös rendezésben: A földtani ku¬ tatás jelene és jövője, délután: előadóülés: Dank Viktor: A földtani kutatás és a szer¬ kezetátalakítás. Hámor Géza: A Magyarhoni Földtani Tár¬ sulat szerepe, különös tekintettel a dél-du- nántúlí régióra. Április 18. Előadóülés Pécsett. SÜTŐ Zoltánné: Pannon mikroplankton zo- náció DK-Dunántúlról. Május 16. Előadóülés Pécsett. KERNER Béláné - SoÓS Jőzsefné: A decsi vízkutató fúrás rétegsora. Chikán Géza - Chikán Gézáné - Kókai András: Újabb adatok a Fazekasboda-mó- rágyi vonulat földtani felépítéséhez. Május 23. Klubdélután Pécsett. Bemutatkozik a József Attila Tudo¬ mányegyetem (Szeged). Szederkényi Tibor - Szónoky Miklós: Földtani kutatás és oktatás a József Attila Tudományegyetemen. Június 13. Előadóülés Pécsett. WÉBER Béla: Ladini és felsőtriász képződ¬ mények a Nyugat-Mecsek északi előteré¬ ben. Felkért hozzászólók: BóNA József, Gál M iklós és Kernerné Sümegi Katalin. Szeptember 26. Előadóülés Pécsett. Vincze János: Új polarizációs fázis¬ kontraszt mikroszkóp és ásvány-kőzettani alkalmazása. Október 30. Előadóülés Pécsett. Szilágyi Tibor; A rückeri kutatások újabb földtani eredményei. Gál Miklós: A rückeri kutatófúrásokból e- lőkerült raet-liász növénymaradványok, KISS E. Zoltán: Öregműveleletes területen mélyült kőszénkutató fúrások karotázs- mérési, értelmezési nehézségei és eredmé¬ nyei. November 28. Előadóülés Pécsett. Fazekas Via - Majoros György: A Vajta 3. sz. kutatófúrás földtani-kőzettani ered¬ ményei. BarabáSNÉ Stuhl Ágnes: Újabb palynoló- giai adatok a Jakab-hegyi Homokkő For¬ máció korához a Vajta 3. sz. kutatófúrás¬ ból. November 29. Előadóülés Nagykanizsán. Koncz István: Nagylengyel és környéke kőolaj-előfordulásainak eredete. Kovács Illés: Az új, kifinomult szeizmikus technológia alkalmazásának jelenlegi ha¬ zai helyzete és távlati lehetőségei a bonyo¬ lult CH-kutatási feladatok (rejtett csapdák) és feltárási-művelési problémák megoldᬠsában. NÉMETH Gusztáv: Rövid információk, - mikroellenállás görbék, mint információ- források, - "tudományos mélyfúrások". Társulati ügyek December 5. A Magyar Geofizikusok Egyesü¬ lete Mecseki Csoportjával közösen rendezett el¬ őadóülés Pécsett. "A bányabeli geofizika fejlesztésnek elvi és gyakorlati lehetőségei, nehézségei, akadᬠlyai és eredményei" címmel. December 12. Előadóülés Pécsett. BeréNYI Üveges István: Építésföldtani problémák a jelenlegi és a tervezett pécsi építkezéseken. Kaszás Ferenc: Felszínközeli miocénkorú képződményekkel kapcsolatos építésföld¬ tani problémák (Orfű). KONRÁD Gyula: A mérnökgeológiai terve¬ zést segítő földtani térképezés helyzete. December 18. Klubdélután Pécsett a Magyar Geofizikusok Egyesülete Mecseki Csoportjával közös rendezésben. Bakai János: Tájékoztató a törökországi bányabeli szeizmikus mérésekről. KLÉRI István: A beremendi kristálybarlang helyreállítási munkáival kapcsolatos geo- technikai mérések. Közép- és Észak-dunántúli Területi Szervezet Január 10. Kerekasztal-beszélgetés Veszprém¬ ben. A földtani kutatás helyzete és általában a földtan, mint tudomány helyzete. Március 23. Közép- és Észak-dunántúli Terü¬ leti Szervezet és a Veszprémi Akadémiai Bi¬ zottság Földtani Munkabizottsága 1989. évi közös beszámolóülése Veszprémben. Guttman György: Dorogi Szénbányák. SÓKI Imre - JÁKI Rezső: Tatabányai Szén¬ bányák. GONDOZÓ György: Oroszlányi Szénbányák. Csillag Gábor - Bernhardt Barnabás - CHIKÁN Géza - Tóth György - Knauer József - Kéri János: Magyar Állami Föld¬ tani Intézet. Badinszky Péter: ÉVM Földtani Szolgálata. 349 Március 30. A közös beszámolóülés II. része. SZABÓ Endre: Bauxitkutató Vállalat. Boda Ervin: Bakonyi Bauxitbánya Vállalat. Nagy Péter: Fejér megyei Bauxitbányák. Tátrai Mariann - Zilahi Sebes László: Ma¬ gyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai In¬ tézet. LORBERER Árpád: Vizgazdálkodási Tudo¬ mányos Kutató Intézet. Kesserű Zsolt: Központi Bányászati Fej¬ lesztési Intézet. Farkas Tamás: Közép-dunántúli Környe¬ zetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság. Június 22. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület balatonalmádi és vár¬ palotai csoportjával közös rendezésben előadó¬ ülés Balatonalmádiban, "A kutatásfejlesztés aktuális kérdései" címmel. November 23. Előadóülés Veszprémben. KÉRI János: Építőipari nyersanyagprognő- zis kutatási tapasztalatai Veszprém és Ko¬ márom megyében. Kneifel Ferenc: A talajvízszint-ingadozás építésföldtani vonatkozásai Zirc térségében. Csillag Gábor: A Balaton-felvidék vizsgᬠlata űrfelvételek segítségével. Észak-magyarországi Területi Szervezet Január 26. Évnyitó klubnap Miskolcon. Deák János: Az 1989. évi munkaterv is¬ mertetése. Radócz Gyula: Könnyűbúvárokkal Kelet- Afrikában és Thaiföldön. Február 21. Kerekasztal-beszélgetés Miskolcon a Mérnökgeológiai és Környezetföldtani Sza¬ kosztállyal. Némedi Varga Zoltán: Elnöki megnyitó. Szlabóczky Pál: Lejtőmozgást indikáló geológiai tényezők összefoglaló rendszere. Március 16. Kerekasztal-beszélgetés az ásvᬠnyi nyersanyagkutatás helyeztéről Észak-Ma¬ gyarországon (Miskolc). Vitaindító előadó: Juhász András. 350 Földtani Közlöny 126/2-3 Április 27. Ifjúsági Nap Miskolcon. Tóth Gyula: Telepazonosítási kérdések a Ny-borsodi medencében terepi megfigye¬ lések alapján. Pataki András: Termálvízkutatások Bor- sod-Heves megyében az 1980-es években. MÁTYÁS Tibor: Geokémiai nyomelemana¬ litikai technika fejlesztése. Május 25. A „Borsodi Műszaki Hetek" ren¬ dezvénysorozat keretében előadóülés Miskol¬ con. Bohn Péter: A geológia elméleti és gyakor¬ lati feladatai a környezetvédelemben. Szilágyi Ferenc: A Baradla barlang kör- nyeztvédelmi és vízföldtani vizsgálata (el¬ mondta: Bohn Péter). MÁTYÁS Ernő: Nemfémes ásványi nyers¬ anyagok környezetvédelmi hasznosítható¬ sága. Józsa Gábor: Néhány terület környezetföld¬ tani vizsgálata geofizikai módszerekkel. Csépány László: Rekultiváció a Thorez Bᬠnyaüzemben. Molnár Dezső: A mélyművelésű bányák környezetföldtani hatása. BÁN Miklós: Hévízelőfordulások környe¬ zetföldtani kérdései. SZLABÓCZKY Pál: A talajvízvédelem kör¬ nyezetföldtani modellje. Takács Ernő: A geofizika szerepe a kör¬ nyezetföldtani kutatásokban. MNE Geofizikai Tanszék: Környezetföld¬ tanhoz kapcsolódó kutatások. Szeptember 28. Bányaföldtani Nap Miskolcon. Csikai Barna - Fülöp Miklós - Mezei Gᬠbor - SZEPESSY András - Taraczközi Gusz¬ táv: Operatív földtani kutatási feladatok és megvalósulásuk a Borosodi Szénbányák földtani kutatási üzeménél. Október 19. Előadóülés Miskolcon Madai László: A geotechnikai üzemvitel korszerűsítésének eredményei a Mátraal¬ jai Szénbányáknál. Szabó Tibor: Komplett célű számítógépes földtani adatbázis kiépítésének és alkal¬ mazásának tapasztalatai a Mátraaljai Szénbányáknál. Drótos László: Földtani szakirodalom ke¬ resése számítógépes információs rend¬ szerek segítségével. Október 26. Tanulmányút Az Észak-magyarországi díszítőkő bᬠnyászat és feldolgozás. Útvonal: Miskolc - Perkupa -Tornanád aska. November 30. előadóülés Miskolcon. Mátyás Ernő: Bioásványok, bioelemek a To¬ kaji-hegységben és mindennapi életünkben (ásványok az egészségvédelemben). Hegedűs Károly: Elővizsgálatok a Borsodi Szénbányák területén a földtani megbíz¬ hatóság, ismeretesség és bányászati kockᬠzat összefüggéseivel. Molnár Dezső - Taraczközi Gusztáv - Dienes Endre: Esettanulmányok a Borsodi Szénbányáknál végzett szeizmikus méré¬ sekről. December 7. Évzáró klubdélután Miskolcon. A vezetőség beszámolt az 1989. évi mun¬ káról. LONSTÁK László: Tibeti útibeszámoló. Útmutató a Földtani Közlöny szerzői számára A Földtani Közlöny csak eredeti, új tudományos eredményeket tartalmazó (magyar, illetve angol nyelven még meg nem jelent) közleményeket fogad el. Eseti megítélés alapján a szerkesztőbizottság összefoglaló jellegű cikkek közléséhez is hozzájárulhat. Az elsődleges cél a hazai földdel foglalkozó, vagy ahhoz kapcsolódó tárgyú cikkek megjelentetése. A szerkesztőbizottság elfogadhatja közlésre magyar vagy külföldi szerző külföldi tárgyú cikkét is. A kéziratok lehetnek: értekezések, rövid közlemények, könyvismertetések, vitairatok. Ez utóbbiak a vitatott cikkek megjelenésétől számított hat hónapon belül küldhetők be. Ez esetben a szerzők lehetőséget kapnak arra, hogy válaszukat a vitázó cikkei együtt jelentessék meg. A tanulmányok maximális összesített terjedelme 25 nyomdai oldal (szöveg, ábra, tábla). Ezt meghaladó tanulmányok csak abban az esetben közölhetők, ha a szerző a különbözet térítésére kötelezettséget vállal. A tömör fogalmazás és az állításokat alátámasztó adatszolgáltatás alapkövetelmény. A mindenkori tényleges nyomtatási költség 2/3-ának megfelelő pénzügyi támogatás esetén a szakmailag megfelelő minőségű cikk vagy önálló kötet közreadási preferenciát élvez. A folyóirat nyelve magyar és angol. A közlésre szánt cikk bármelyik nyelven benyújtható, mindkét esetben magyar és angol összefoglalással. Az angol változat vagy összefoglalás az elfogadás után is elké¬ szíthető, és ez a szerző feladata. A magyar (és/vagy angol) nyelvű kéziratot három példányban kell a technikai szerkesztőhöz eljuttatni. Az egyik példányhoz tartozó illusztrációs anyag nyomdakész rajz vagy ezzel azonos minőségű fénymᬠsolat, 111 fényes felületű, kontrasztos fénykép legyen. A másik két példányhoz tartozó anyagok lehetnek jó minőségű másolatok is, lehetőleg a véglegesnek elképzelt méretben. Előnyt élveznek a lektorálás és javítás után mágneslemezen visszaküldött kéziratok. (Néhány éves át¬ meneti periódus után a jelenleg csak javasolt megoldás követelménnyé válik.) A lemezhez egy kinyomtatott példányt kell mellékeni, amelyen a szövegszerkesztő programmal le nem írható jelek, ékezetek, egyenletek egyértelműen jelölve vannak. jelenleg IBM-kompatibilis személyi számítógépen bármely szövegszerkesztőből ASCII kódban (DOS Text Only) kimentett változat benyújtható, de elsősorban a Word változatok használata javasolt. A lemezen fel kell tüntetni a szövegszerkesztő program típusát és verziószámát. A kézirat részei (kötelező, javasolt): a) Cím g) A téma kifejtése - megfelelő alcím alatt (diszkusszió) b) Szerzó'(k), postacímmel h) Eredmények, következtetések i) Köszönetnyilvánítás j) Hivatkozott szakirodalom k) Ábra-, táblázat- és fényképmagyarázatok l) Ábrák, táblázatok és fényképtáblák Az ábrákat arab, a táblázatokat és a fényképtáblákat külön-külön római számok jelölik. Az ábrák betű¬ mérete a végleges méretre való kicsinyítés után legalább 1,5 mm, a vonalvastagság 0,1 mm legyen. Kívᬠnatos, hogy az ábra eredeti mérete legalább 30%-kal haladja meg a közlés méretét. A fényképtáblákat kartonra ragasztva, a végleges tükörméretben (126xl96mm) kell elkészíteni. Kihajtós táblázat nem, kihajtós térkép is csak indokolt esetben, a szerkesztőbizottság döntése alapján fogadható el. Színes térkép vagy íényképtábla csak a szerző költségén közölhető. A cikk elfogadása esetén a nyomdakész rajzok előállítása a szerző feladata. Az irodalomjegyzék tételeire a szerző nevével és a megjelenés évszámával lehet hivatkozni az alábbi példák szerint: Radócz (1974) Galácz & Vörös (1972), Kubovics et al. (1987). Példák a bibliográfiai adatok közlésére: a) cikkek: Jaskó S. 1986: A Magyar-középhegység neogén rögszerkezete. (The Neogene block structure of the Central Hungárián Rangé). - Földtani Közlöny 118/4, 325-332 (in Hungárián with English abstract). b) kötetben közölt tanulmányok: Bensőn, R.H., Gould, S.J., Smith, W.A. 1984: Perfection, continuity and common sense in hístorical geology. - In: Berggren, W.A., Van Couvering, J.A. (Eds): Catastrophes and Earth Hislory: The New Uniformitarianism. Princeton Universíty Press, Princeton, 35-75. c) könyvek: FöldváRY, G.Z. (1988): Geology of the Carpathian Region. - World Scientific, Singapore, 571 p. A folyóirat nevének rövidítése kerülendő. A horvát, román, szlovák, stb. ékezetek lehetőség szerint a lemezen is rögzítendők. Ennek hiányában a kéziraton kell egyértelműen jelölni. Cirill betűs munka esetén (ha nincs latin betűs címe) az eredeti címet, angol írásmód szerinti átírásban, szögletes zárójelben, valamint angol fordításban is meg kell adni. Az előírásoknak meg nem felelő kéziratokat a technikai szerkesztő az első szerzőnek visszaküldi. A kéziratokat a következő címre kérjük beküldeni: Piros Olga 1443 Budapest, Pf. 106. c) Összefoglalás d) Bevezetés, előzmények e) Módszerek f) Adatbázis, adatkezelés Földtani Közlöny Vol. 126. 2-3. 1996 Tartalom - Contents Korpás László - Kovácsvölgyi Sándor: Eltemetett paleogén vulkán a Budai-hegység DK-i előte¬ rében (A Wein paleovulkán rekonstrukciója) - Buried Paleogene volcano in the SEforeland of the Buda Hills (Reconstruction of Wein paleovolcano) . 155 Bállá Zoltán: Egy elképzelt paleovulkán. Kritikai hozzászólás Korpás L. és Kovácsvölgyi S. "Eltemetett paleogén vulkán a Budai-hegység délkeleti előterében" című tanul¬ mányához -An imagined paleovolcano. Critical remarks to the Buried Paleogene volcano in the SEforeland of the Buda Hills " by L KORPÁS and S. KOVÁCS VÖLGYI . 177 Korpás László - Kovácsvölgyi Sándor: Egy elképzelt paleovulkán, avagy mentségünkre legyen mondva. Válasz Bállá Zoltán: "Egy elképzelt paleovulkán. Kritikai hozzászólás Korpás L. és Kovácsvölgyi S. Eltemetett paleogén vulkán a Budai-hegység délkeleti előterében című tanulmányához" írott bírálatára - An imagined paleovolcano or an apology. Response to Z. Balla's critical remarks . .. . 181 Bércziné Makk A. - CSÁSZÁR G. - NUSSZER A.: AMecseki Zóna közép-alföldi mezozóos aljzatának sztratigráfiai értékelése és fejlődéstörténeti vázlata - Stratigraphy and geológiait evolution of the Mesozoic basement of the Mecsek Zone in the Central Part of the Great Hungárián Piáin (East-Central Hungary) 185 Bállá Zoltán - Dudko Antonyina: Törések pannóniai képződményekben - Faults in Pannonian sequences of Hungary . 209 VicziÁn István: A füzérradványi illít vizsgálatának újabb eredményei - New results ín the study of the Füzérradvdny illite . 263 Sütöné Szentai Mária: A Komlói Természettudományi Gyűjtemény mikropaleoritológiai típus¬ anyaga - Micropaleontological type matériái ofNatural Historical Colledion at Komló . 267 Scheuer Gyula: Különleges szublakusztris mésztufa képződés a kaliforniai Mono tónál (USA) - Strange formation of sublacustrine calctufa at Mono Laké in Cahfomia (USA) . 279 Füle László: A földrajzi információs rendszerek (GIS) alkalmazási példái a földtudományok területén - Examples of GIS-applications in the geoscience . 289 Rónaki László: A nyugat-mecseki gránitkibűvások kutatástörténete - Exploration history of gránité outcrops at W-Mecsek Mts . 313 Vitális György: Emlékezés Gesell Sándorra halála 75. évfordulóján, különös tekintettel Selmec¬ bánya és Körmöcbánya területén végzett bányageológiai térképezésére - Commemora- tion of the 75 th anniversary S. Gesell's death and his minig-geological mapping at Schemnitz and Kremnitz . .. 319 Vitális György: Emlékezés dr. Vitális István őslénytani munkásságára születése 125. évforduló¬ ján - Commemorating István Vitális ' palaeontological career at the 125 th anniversary of his birth .. 327 Hírek, ismertetések - News and reviews . 333 Társulati ügyek - Our Society's life . 339 ISSN 0015-542X